26 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c5c10540051e0e814194ee3e6bafad2d.pdf b04e75a75bb617c593b067c82ad209e0 PDF Text Text 1975 6 Építészetünk 30 esztendejéről K örnyezetünk védelm éért A középszintű vezetésről Jánosy István, Banos János, Tamás István, Bódi T óth Elemér és Romhányi Gyula versei Lakos György, Erdős István, Hann Ferenc és Boronyai Tamás prózai írásai M erre ta rt Balassagyarmat? In te rju Kokas Ignác festőművésszel PALÓ CFÖLD „Hazánkban jelenleg a népesség 49,5 % -a él városban, az ez­ redfordulóra várhatóan ez az arány mintegy 70 % lesz.” (Részlet a „Magyarország megyéi és városai” című, közelmúltban megjelent kötet bevezető tanulmányából.) A távlatokban tehát még inkább erősödő városi jelleg azonos kategóriába egyesít (lakosságunk közel felének munkát, kenyeret, otthont adó, anyagi és szellemi létfeltételeket biztosító) nyolcvankét magyar települést: a kétmilliós világvárost az alig néhány ezer lé­ lekszámú városokkal, a kiemelt felsőfokú központokat a részleges középfokú központokkal, a döntően ipari városokat a mezőgazdasá­ gi jellegűekkel. Az azonosság már e néhány jellemző jegy alapján is ellentétébe fordul, s feltételezetté teszi a városi életforma külön­ bözőségeit, megannyi árnyalatának jelenvalóságát. Kérdésfelvetésünk indokolja, hogy „mindössze” egyet emeljünk ezúttal ki az egyesítő jellemzők sorából: a városi életforma — mint az egyének össztevé­ kenysége keretének — szerepét vizsgáljuk a szocialista életmód, te­ vékenységstruktúra általánossá válásának folyamatára, illetve fo­ lyamatában. (Persze, ennek is csak néhány összefüggésére utalha­ tunk ehelyütt.) Miből is áll valójában (Aczél György találó kifejezésével élve) a mi új „életreceptünk?” Nincs benne semmi csodaszer, legfőbb elemei jól ismertek: a munka, a közösség, a kultúra — és e há­ TÁRSADALOMPOLT IKAl, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �romnak szerves, szocialista egysége. Marx és Engels írták „A né­ met ideológiá” -ban: „Csak a többiekkel való közösségben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifejlessze, tehát csak a közösségben válhat lehetővé a személyes szabadság”. E paradoxnak is tűnő gondolatot folytatva — miután „az emberi lényeg az emberek igazi közössége” — csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhet­ nek létre olyan viszonyok, amelyek teljes gazdagságában bontakoz­ tatják ki a személyiséget. Vagy mindez másként — politikai célja­ inkkal direktebben egybecsengően — fogalmazva: társadalmunk fej­ lett szocialista társadalommá válásának egyik sarkallatos pontja ép­ pen az, hogy az egyes ember, az egyén dolgozzon szocialista módon, vegyen részt a közéletben, tudása, műveltsége révén legyen kész a szocialista értékek megismerésére és befogadására. Egyén és közösség egysége mindenekelőtt a termelőmunkában valósul meg, a szocializmus a termelői közösségek rendszereként teljesedhet ki. Ezért van ebben az értelemben is kitüntetett szere­ pe a szocialista brigádmozgalomnak, amely a szocialista életmód közvetítő közegeként egyaránt kerete lehet a közös munkának, mű­ velődésnek, a szabad idő, úgymond hasznos eltöltésének. Ezt is­ merte el a XI. kongresszus, amikor a soron levő feladatok között megfogalmazta: „Arra kell törekedni, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialis­ ta módon élni, dolgozni, művelődni” . E mozgalom léte nem, — mint ahogyan a nagyüzemi termelés sem — kizárólagosan — de elsősor­ ban a városokhoz kötődik. Főként az iparban igazolódik a lenini tanítás: „A munkások egy pillanatra sem felejtik el, hogy szüksé­ gük van a tudás hatalmára.” Mégis, „várostudatunkban” alig van még jelen ez az intézmény, a szükségesnél lényegesen kevesebb figyelem, támogatás nyilvánul meg olyan kezdeményezések iránt, mint például a szocialista brigádok kultúrális vállalási rendszerének reformálására irányuló kísérlet. Az életmód szerkezetét alkotó tényezők sorában meghatározó elem a munka minősége, amely egyebek közt a munkafeltételek szintjével, a döntési mechanizmusokban való részvétellel, a kultúrá­ hoz való viszonnyal jellemezhető. Városaink általában kedvezőbb körülményeket tudnak teremteni (már ma is, és a jövőben még in­ kább) e kívánalmaknak egyre színvonalasabb megvalósulásához. Ez­ zel összefügg az úgynevezett infrastrukturális fejlesztés szintje is, amely ugyancsak jobb hátteret biztosít mind a munkához, mind a tanuláshoz, művelődéshez a városi életformában, mint a falusiban. Ezt a nyilvánvaló összefüggést azonban még nem mindig vesszük figyelembe tervezőmunkánk során, döntéseinkben. Az is igaz. per­ sze, hogy egyrészt városaink külsődleges megújulása, az építészet­ ben testet öltő változások eleve értékteremtők, s nem választhatók el szorosan a szellemi mozgásoktól (még önkényesen sem); másrészt pedig, hogy az életmód anyagi feltételeinek, az érdekeltségi viszo­ nyoknak — s általában az életszínvonalnak — a kedvező alakulása a városokban sem vonja automatikusan maga után a kulturális igé­ nyek erősödő tendenciáit. (Lásd: kialakulatlan szokásrendszer, a nö­ vekvő szabad idő túlmunkára való felhasználása, befelé fordulás, privatizálódási tendenciák stb.) Érvényesül tehát a lenini tézis, miszerint a szocialista építés eredményei sorában csak azt lehet végérvényesen kivívottnak tekinteni, „ami bevonult a kultúrába, a szokásokba”. E folyamatban van szükség arra a megújhodott szem­ léletre, amelyet a művelődésre vonatkozó politikai állásfoglalások sugallnak, s amely a pártkongresszus határozatát is átszövi. (Más jellegű megoldást kívánnak az úgynevezett urbanizációs ártalmak, a környezetvédelem problémái.) A közösségi létforma térnyerése szempontjából nagyon fontos szerepe van a kultúrának, a művelődésnek, s ez nemcsak a szocia­ lista eszmékkel, értékekkel való megismerkedést biztosítja, hanem maga is tényezője a szocialista életmódnak. Mind a szervezett mű­ velődéshez, mind az önképzéshez kedvezőbb feltételek teremtődnek a városi életforma keretei között. De önmagában az a tény, hogy fejlettebb az intézményhálózat, gazdagabb a kínálat, bővebb a szol­ gáltatások köre (művészeti csoportok, szakkörök, klubok, tudomá­ nyos egyesületek, szellemi műhelyek stb.), nem eredményez tartal­ masabb művelődési tevékenységet. Erre a „miértre” viszont már csak a kulturális szférán belülről, a városok művelődését irányító, szervező szakemberek köréből érkezhet a válasz. Ami azonban elemző igényszintet és hatásvizsgálatokat, tudatosabb tervezést, összehangoltabb együttműködést, fejlettebb módszertani tevékenysé­ get, differenciált rétegmunkát feltételez. Csongrády Béla ÖRÖMTELI ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK LAPUNK VALAMENNYI OLVASÓJÁNAK, SZERZŐJÉNEK 1975 6 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 6. 7. 9. Vadas Andor; Építészetünk 30 esztendejéről. Szokács László: Víz, levegő, élet. Szabó Gyula: Idegenforgalom Nógrádban. Karácsony György: Kapocs és ütköző. SZÉPIRODALOM 11. Lakos György; Megtisztulás. 14. Stefan Attila Brezany: Handlova, A telefondrótok panasza, Születő reggel. 15. Hann Ferenc: Zamenhopp halála. 17. Erdős István: Délután a járásbíróságon. 19. Banos János: Hadban, Világnyi köd. 20. Bódi Tóth Elemér: Vajda Lajos Szentendrén, Szilvás. 20. Tamás István: Fejünk fölött, Földeken. 20. Romhányi Gyula: Anyám. 21. Boronyai Tamás: Választóvíz. 22. Jánosy István: Monteverdi Esztergomban. 23. Szabó Károly: Merre tart Balassagyarmat? MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 26. Interjú Kokas Ignác festőművésszel (Pál József). KÖRKÉP 28. Asperján György: Vészkijáratbejárat (Horpácsi Sándor). 29. Tóth Benedek: Nincs visszaút (Lakos György). 30. Varga Imre: Összevissza ivadékok (Rásó József). A címoldalon Somogyi Gábor: Dózsa című zománcképe, a hátsó bo­ rítón Gugi László fotója, a borító belsőn és színes oldalakon a III. Országos Zománcbiennálén, Salgótarjánban szerepelt alkotások (Fo­ tó: Kovács Ferenc). PALÓCFÖLD A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN D E X : 25.925 a PALÓCFÖLD Szerkesztősége 75.13559 N. m. Ny. St. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Építészetünk harminc esztendejéről Építészetünk, építési tevékenységünk eredményeit, hibáit számtalanszor és különböző szem pontokból értékeltük m ár az eltelt időszakban — egy adott alkalom va gy építm ény aktuali­ tásától függően. Értékelő munkánkat m egkönnyíti, h ogy felszabadulásunk óta időközben építészetelméleti irodalm unk is k ifejlődött, és ennek m ódszerei nagy segítséget adnak ahhoz, h ogy tárgyilagos és átfogó képet vázolhassunk fel erről a te­ vékenységről. Építészetelméletünk elem ző m ódszere marxista módszer, és egyedül ez alkalmas arra, h ogy építészetünk és építési tevékenységünk összetett folyam atrendszerét tárgyilago­ san vizsgáljuk. ★ A felszabadulást követő években a háború okozta károk, a m egrongálódott épületek helyreállítása, az üzemek beindítá­ sa volt a legfontosabb teendő. A z első jelentősebb lakóterületek az 1950-es évek első felében épültek — konkrétan a salgótar­ jáni „vásártéri” lakótelep és részben a nagybátonyi bányavá­ ros. Ezeknek létrejöttében m eghatározó szerepe volt a m e­ gyei iparszerkezet akkori összetételének, ami elsősorban Sal­ gótarjánra koncentrálódott, illetve N agybátony súlyponttal a szénbányászat volt. A z adott időszak gazdasági-társadalmi adottságai között az építőipar legfontosabb feladatainak egyike a dolgozók lakáshelyzetének javítása volt: óriási erőfeszítéssel, igen sok lakást kellett létrehozni. A z építőipar technikai felkészültsége ekkor m ég kezdetle­ ges, kizárólag a hagyom ányos technológián alapult. Ilyen épí­ téstechnikai viszonyok között a term elés növelését döntő rész­ ben extenziv m ódszerekkel lehetett fejleszteni: létszámemelés­ sel, vállalatok létrehozásával. Ennek ellenére nagy jelentősége volt már ekkor is az intenzív termelésnövelésnek, am ely ez időben nagyrészt a munkaintenzitás növelésének eszközeivel történt. A kiszélesedett munkaverseny, a sztahanovista m ozgal­ mak és a dolgozók lelkesedése jelentős eredm ényeket produkált. A z akkor épült lakótelepek tervezése során azonban hibák is jelentkeztek. A z építészetben egyik alapvető törvényszerűség a tartalom és a form a egysége. Ebben az időszakban, m int is ­ meretes, igyekeztünk nagy m ennyiségű lakást és egyéb k öz­ épületet építeni csökkentett igénnyel, ami azonban csak lát­ szólag volt csökkentett igény. A m it m egtakarítottunk a laká­ sok alapterületén, azt rápazaroltuk az épületek homlokzatára. K ülönböző történeti k orok form aelem eit utánoztuk az épüle­ tek külső m egjelenésében. A klasszicista oszloprendek tim pa­ nonok, díszes kapuzatok és párkányok alkalmazása erőltetett m ódon történt. Városrendezési szem pontból a m indenáron erő­ szakolt sarokszekciók általában rossz m egoldást eredm ényez­ tek, és nem tudták kellőképpen biztosítani a benapozást és át­ szellőzést. eredm ényre vezetett. A z ily m ódon létrejött építészet a histo­ rizálásnak rossz példája, m ely valójában sem szocialista, sem realista nem volt. A z úgynevezett „szocialista realista” építészeti stílustörek­ vés erőszakolt alkalmazása ellentm ondásban állott az adott időszak gazdasági-társadalmi valóságával. ★ A z 1955— 56-os évektől kezdve építészetünk fokozatosan kezdett visszatérni a m ár megkezdett helyes útra. A területfejlesztéssel kapcsolatos gazdaságpolitikai célkitűzések m eg­ alapozottabbá tették a gazdasági tervező szervek m unkáját. M egindultak az iparfejlesztés területi kérdéseivel összefüggő kutatások. Ú jraértékelték m egyénk iparföldrajzi helyzetét. Ez­ zel egyidejűleg a m ezőgazdaság szocialista átszervezésének fo ­ lyam ata (m ajd befejeződése) a figyelm et egyre inkább a ter­ melés területi elhelyezkedésének vizsgálata felé irányította. Ezek a gazdaságpolitikai irányvonalak döntően meghatározták m egyénk gazdasági és társadalmi továbbfejlődését. M indennek eredm ényeként az 1960-as évektől kezdve fo ­ kozatosan új ipartelepek jön n ek létre Balassagyarmaton, Pász­ tón, Szécsényben, Rétságon, N agybátonyban és Salgótarjánban is. Fokozatosan megszűnik a m egye ipari egyoldalúsága. Az ipartelepeknek m in tegy vonzataként kiépülnek a lakótelepek, a szükséges közintézm ényekkel együtt, m ind a két városunkban, valam int járási székhelyeken, illetve nagyközségekben. A z ipar­ telepek, a mezőgazdasági m ajorok, a lakótelepek létrehozása rendkívül nagy feladatot jelentenek az építészet számára is, egy­ ben m eghatározói is a települések fejlődésének. Ha építészetünk fejlődéséről tárgyilagos és átfogó képet akarunk kapni, nem elég csak összességében értékelni; ha rö­ viden is, de külön-külön is szólni kell az építészet egyes rész­ területeiről, annál is inkább, m ivel ezek egym ástól eltérő m ó­ don fejlőd tek és fejlőd n ek m a is. A teljesség igénye nélkül ugyan, az alábbi fontosabb m ű fajok at kell vázolni mint az épí­ tészet egészének részeit: — településrendezés, — ipari és m ezőgazdasági építészet, — lakótelepek építészete, — közintézm ények építészete, — kislakásépítés, — „szabad id ő ” területek építészete. A tervezésnek és a kivitelezésnek közös és végső célja, h ogy az em ber számára kellemes környezetet terem tsen. A m indennapi életünknek térbeli keretet adó környezet elkép­ zelhetetlen a társművészetek nélkül. A z építészeti környezetalakításnak az is fontos és elengedhetetlen feladata, h ogy a településtervezéssel, az építészeti alakításokkal egyidejűleg és összhangban terveződjenek a k ü lön böző társművészeti alkotá­ sok is (szobrok, m ozaikok stb.) Ebben az időszakban a társ­ m űvészetekkel való szintézis nem volt m eg, vagy ha helyet is kapott, akkor csak az előbb említett történeti stíluselemek rész­ letképzéseiben jutott kifejezésre. A z építészet legátfogóbb, legnagyobb léptékű, legtöbb arcú kategóriája a városépítészet. A település a leghatásosabb épí­ tészeti alkotás, ami lényegében környezetünket alkotja, m ely­ ben élünk, falun és városon egyaránt. Örvendetes, h ogy az el­ telt időszakban m egyénk m inden nagyobb településére elké­ szültek a településrendezési tervek. E tekintetben n agy jelen­ tősége van a 2006/1971. K orm . sz. határozat alapján elkészült országos településhálózat-fejlesztési tervnek. Ennek részeként született m eg m egyénk településhálózatának fejlesztési terve. Ez lényegében hosszú távú keretterv, m ely m eghatározza m e ­ gyénk valam ennyi településének jö v őb eli szerepkörét, fejlesztési irányait. A települések tervszerű fejlesztésére irányuló törek­ véseink ellenére is a településrendezési tervek ki vannak té­ v e a gyorsuló fejlődésünkkel összefüggő avulásnak, részben pedig a gyakorlati élet olyan spontán beavatkozásainak, m e­ lyek az építész m egkérdezése nélkül törik át a tervek kötéseit. Ez az átmeneti kor a „szocialista realista” építészet m eg­ valósítását tűzte célul maga elé. A megvalósítás azonban téves értelmezésen alapult, és az igazi építészet céljaival ellentétes „Település m éretű” építészeti együttesekben igen kevés a jó példa. M egyénkben (de hazai vonatkozásban is) egyik leg­ sikerültebb építészeti együttes Salgótarján városközpontja. A 3 �új lakótelepink m onoton, egyhangú környezetet jelentenek: sávházak és kockaházak váltakoznak, a köztük levő szabad területek pedig „elbizonytalanodnak” és nincsenek kellő színvonalon rendben tartva. A töm eges lakásépítéstől m egkö­ vetelt m ennyiségi és időbeli teljesítm ények sodrásában nagyon kevés helyet kap sajnos, az új építészet és a társművészetek érvényesülése, pedig ez is elengedhetetlen összetevője a kor­ szerű építészeti környezetnek. Hangsúlyoznunk kell, h ogy bár a korábbi időszakokhoz viszonyítva nagyot léptünk előre, amit a 15 éves lakásépítési program unk ismert eredm ényei is iga­ zolnak. A mennyiségi eredm ények mellett azonban elmarad­ tunk a máris jogos em beri életszükségletek kielégítésével. A gyorsan fejlőd ő életform a által támasztott igényeket az építé­ szet — legalábbis ezen a részterületen — ma m ég nem tud­ ja kellőképpen követni. A lakótelepek építészetének egy másik lényeges m eghatá­ rozója a technológiák fejlődése. A z alábbi 20 évben, d e k ü lön ö­ sen 1957 óta, a hagyom ányos technológiát felváltották a nagy­ blokkos építésmód és a különböző építésiparosítási eljárások. M egyénk lakótelepei döntő részben ezekkel a technológiákkal valósultak meg, m elyek még form ailag is m agukon viselik a blokkos építés sajátos m egjelenésform áit, épülettípusait. Építő­ iparunk mai gondja és legfőbb m eghatározója az élőm unkatakarékosságra való törekvés és ez törvényszerűen követeli új technológiák bevezetését. Ilyen a már közismert „P E V A ” tech­ nológia és a most bevezetés alatt álló — angol cégtől átvett — ún. „W IM P E Y ” eljárás. A z új és korszerűbb technológia azonban csak akkor rentábilis, ha folyam atosan biztosított a m egfelelő nagyságú munkaterület, a meghatározott sorozatnagyság. A z utóbbi években egyre több jelét látni annak a törek­ vésnek, h ogy lakótelepeink változatosabbak legyenek. A rra is van példa, h ogy a tömeges lakásépítés mellett is lehet korsze­ rű és kellemes építészeti környezetet kialakítani — amit iga­ zol Salgótarján városközpontja. Tanácsköztársaság tér építészeti alkotásainak — bár külön-kü­ lön is kiváló alkotások — igazi értéke abban van, hogy egy­ mással is harmonikus egységet alkotnak, korszerű, esztétikus környezetet hoztak létre. H ogy a korszerű és kellemes környe­ zet m ilyen hatást jelent a benne élőkre, azt nem tu dju k kim u­ tatni sem m ilyen paraméterrel, a környezet form áló erejének létezésében és fontosságában azonban bizonyosak vagyunk. Balassagyarmat rekonstrukciója később indult meg, igazi nagyvonalú kibontakozása csak az 1970-es években, illetve napjainkban történik. Balassagyarmaton — Salgótarjánhoz v i­ szonyítva — jóval nagyobb a történelm ileg örökölt, időtálló épületeknek az aránya. Ez az adottság egyben meg is hatá­ rozza a rekonstrukció mértékét és a városesztétika fejlődésé­ nek sajátosságát. A régi és az új építészeti együtteseknek szín­ vonalas és jó l átgondolt kapcsolódásai bontakoznak ki előttünk, a városrekonstrukció folyam atrendszere minden részletében ala­ pos előkészítő m unkáról tanúskodik. (Balassagyarmatot m ég 10 évvel ezelőtt is olyan városként választotta k i egy E G SZI-tanul­ mány, „ahol nem történik sem m i.” ) Építészetünknek egy másik részterülete az ipari és m ező­ gazdasági építészet. Ebben a m űfajban az új építészet elvei a lehető legoptim álisabb m értékben volósulnak meg. Ennek az épületfajtának tartalmát, sőt építészeti megjelenését is egyér­ telm űen meghatározza az ipari technológia. A gyártási techno­ lógia, mint kategorikus igény, az építészettől is m egköveteli a korszerű és gyors építéstechnikai eljárásokat, az ipari term e­ lés bel- és külföldi versenyképessége érdekében. Ez a helyzet minimálisra csökkenti a gazdasági faktor alkuját az építészet­ tel, és ez döntő tényezőt, illetve lehetőséget jelent ipari alkotá­ saink színvonalas megvalósulásában, ipari építészetünk fe jlő ­ dését részben a m eglevő üzemek rekonstrukciója, részben pe­ dig új ipartelepek létesülésének form ájában szemlélhetjük. Ugyanez nem m ondható el a tömeges „lakásterm elés” épí­ tészetéről. A z e téren jelentkező m ennyiségi igények olyan nagym értékűek, h ogy kielégítésük időleges m egalkuvásra kény­ szeríti az építészeti színvonalat. Közism ert és jogos panasz, hogy 4 A z előbb vázolt részterületek mellett a reprezentálásra is hivatott, egyedi tervezésű középületek adnak legnagyobb lehe­ tőséget az építészeti teljesség kibontakozására (pl.: Salgótarján­ ban a m egyei m űvelődési központ, a Karancs Szálló stb.) A gazdasági és technológiai kötöttségek itt kevésbé szorítóak. Egyedi középületeinknél kevesebb akadálya van annak, hogy az új építészet elvei és módszerei érvényre jussanak. Ennek az elérésére egyébként m egvan a lehetőség a m in­ dennapi szükségletekhez közvetlenebbül kapcsolódó középüle­ tek esetében is (óvodák, iskolák ABC-áruházak stb.). M egálla­ píthatjuk, hogy a kisebb ellátó szerepkörrel rendelkező közintézm ényeink között is nagyon szép és színvonalas eredm é­ nyeket hozott az elmúlt 20 év építészete: pl.: pásztói ÁFÉSZáruháza, a rétsági m űvelődési központ, a salgóbányai KISZtábor, a szécsényi Rákóczi étterem és eszpresszó — és sorol- �hatnánk m ég nagyon sok építményt. Form ailag és tartalmi vonatkozásban is rendezettek, összhangban vannak környeze­ tükkel, időtálló, a divatszerű form ai alakításoktól leginkább mentes alkotásai m egyénk építészetének. Nógrád építészeti fejlődésében jelentős helyet foglal el a magánlakás-építés, mely elsősorban községeinknek arculatfor­ m áló tényezője. Építészetünknek eg y külön ketegóriájaként kell szólni róla, annál is inkább, mert a családiház-építés sa­ játos törvényszerűségek között fejlőd ik és építészetünk ösz­ szességén belül egyik legnehezebben értékelhető részterület. M egyénkben évente átlagosan 1000 családi ház épül, az össz­ lakásépítésnek ez több, mint 50 százaléka, községeink viszony­ latában pedig ez az arány 80— 90 százalék körül alakul. Falvaink építészeti arculatát, a családiházas-építkezéseket elég sok bírálat éri, és rögtön hozzá kell tennünk, h ogy jo g o ­ san. A legjellem zőbb és lekinkáfob helytálló kritikai észrevételek az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Jelentős a tér- és anyagpazarlás. Ebből eredően sok a kihasználatlan tér, és n agy különbség keletkezik az épület érté­ ke, valam int használati értéke között. 2. Építészeti kialakítás tekintetében sok az indokolatlan form aképzés (pl. manzardte­ tők, tornyok, rossz ízléssel alakított hom lokzatok, stb.). 3. Sok esetben kifogásolható a környezethez való alkalm azkodás foka. A z épület és utcaképi környezete, valamint a lakás és a ter­ mészet közötti kapcsolat — sajnos, — a legtöbb esetben nem szem pont, pedig ez sem k övetelne anyagi többletráfordítást. Lényegében arról van szó, h ogy építészetünknek ezen a részterületén a tartalom és a form a közti ellentm ondás kiéle­ zettebben jelentkezik, mint a többi „m ű fajn á l” . Ennek az is­ mert ellentmondásnak a feloldását, (vagy akár mérséklését) ma m ég az alábbiak fék ezik : 1. A z általános társadalmi igén yfejlőd és a falusi életm ód­ ban is olyan gyors változásokat hoz, h ogy az építészet — sajá­ tos helyzeténél fogva — ezt nem tudja követni. A z építészetet m indig is jellem ezte egy bizonyos fok ú fáziskésés a társadalmi fejlődéshez viszonyítva, amit történelm i példákkal igazolhatnánk. 2. A m agánépíttetők előtt nincs, vagy csak n agyon kevés a k ö ­ vetendő jó példa, m ely ízlésvilágukat helyes irányba fejlesztené. A z építtetők ízlésszintje — jo b b h íján — m ég az elm últ k o ­ rok form akincséből táplálkozik. 3. Gyakran találkozunk olyan kispolgári jelenséggel is, am ely a „külön bözőség igényét” építé­ szeti eszközökkel is igyekszik kifejezni. Összegezve levonhatjuk a következtetést, h ogy elsősorban nem is anyagi természetű problém ákról van szó; legfőb b fel­ adatunk tehát a tudatform álás, a széles körű felvilágosítás, az építtetők helyes irányú ízlésfejlesztése. N agyon sok kezdem é­ nyezési lehetőség nyílna ennek megvalósulása érdekében a ma­ gántervezők, valam int a M agántervezői Szakértő Bizottság te­ vékenysége során. A m agántervezői tevékenység a benne rejlő lehetőségeknek csak egy szűk k örére terjed ki, a kezdem ényező készségnek, a m odern megfogalm azásnak csak igen kevés je ­ lét m utatja, a tervezői és kritikai munkát ma m ég döntő rész­ ben a sematikus, a konvencionális m egoldások jellem zik a csa­ ládiházas-építészet területén. Szólni kell m ég röviden a „szabad id ő ” területek építésze­ téről, a hétvégiházas-telepekről. K ülönösen az utóbbi néhány évben indult m eg roham os kibontakozása ennek az építészeti m űfajnak. M egyénk területén úgyszólván valam ennyi járási székhelyünknek és természetesen a két városnak m egvannak a hétvégiházas telepei (Eresztvény-Salgóbánya, Mátraalmás, N yír­ jes, Bánk, Rárós, Salgótarján-tóstrand a lényegesebb és össze­ fü ggő telepek). Mint társadalmi igény, azt a célt szolgálja, h ogy a dolgozók hét végén, nyáron kikapcsolódhassanak, regenerálód­ janak további m unkájuk és egészségük érdekében. F őleg a vá ­ rosi em ber keresi ezt a lehetőséget, h ogy a természethez leg­ alább hét végén közelebb kerülhessen. A hétvégi házak kü lö­ nösen az utóbbi m ásfél évtizedben terjedtek el, hiszen előfelté­ teleik is ebben az időszakban érlelődtek m eg: nevezetesen a m unkaidő-csökkenés következtében m egnövekedett szabad idő. Másrészről a hétvégiházas-telepek vitathatatlan bizonyítékai az életszínvonal általános emelkedésének is. Építészetünknek ez a kisebb területe sem m entes ellent­ m ondásoktól. A z üdülőterületek rendezése során — főleg a kez­ deti időszakban — keskeny és kis alapterületű parcellák kerül­ tek kiosztásra és beépítésre, gazdasági, közművesítési m eggon­ dolások alapján. A sűrű beépítettség sok helyen zsúfoltságot eredményezett. Ezt az ellentm ondást viszonylag gyorsan felis­ m erve, új szabályzóink m egkövetelik a hétvégi telkek nagyságát, és így e g y lazább, zsúfoltságtól m entesebb szabadidős-terület kialakítására nyílik lehetőség. M ég építészek között is gyakori vélem ény, h ogy m unkájuk leszűkül, hiszen m indent meghatároznak a k ülönböző szabályo­ zók és gazdasági döntések. A z építészeti term ékek létrehozásá­ ban valóban közrem űködik (különböző közvetettségekkel) az egész társadalom, M ajor Máté kifejezését használva: „az építé­ szet társadalmi term ék” . A különböző szintű gazdasági-beruházási döntések, a töm e­ ges termelési eljárások kétségkívül az építészetet m eghatározó legfőb b tényezők. Önm agukban azonban nem lennének képesek korszerű, em beri környezet létrehozására — m árpedig ez a fő cél. A z építészek térszervező m unkája kell, h ogy keretben fo g ­ lalja, áthassa ezt a fejlődési folyam atot, a településléptékű rendező tevékenységtől a belső építészet legkisebb részletképzé­ séig. Csak m egfelelő színvonalú és előrelátó építészi munka tud­ ja m egterem teni a társművészetekkel való együttm űködést. Annál is inkább hangsúlyozni kell ezt, m ert társadalmunknak a m ennyiségi mellett m inőségi igényei is vannak, és egyre in­ kább k övetelm ény a korszerű, esztétikus építészeti környezet. Vadas A n dor 5 �— A légszennyezés csökkentése érdekében eszközölt beruházá­ sok Salgótarján hat nagyipari üzeménél. (1960 és 1972 között.) Víz, levegő, élet Ma már a világ legégetőbb problémáinak egyike a környezet védelme. Nemrégiben Stockholmban környezetvédelmi világkonfe­ renciát rendezett az ENSZ, s ezen bebizonyosodott: az emberiség kezd tudatára ébredni, micsoda óriási veszély fenyegeti. Hazánk­ ban 1973-ban Visegrádon került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa első országos környezetvédelmi tanácskozására: két napon át mintegy száz szakember és politikus nyilvánított véleményt, vi­ lágított rá a legégetőbb kérdésekre. Mi tette időszerűvé a tanácsko­ zást? Országunk az intenzív iparosodás kezdetén tart, ezért még nem romlott a környezet katasztrofálisan. Iparunk, mezőgazdasá­ gunk és a közlekedés azonban évről évre rohamosan fejlődik. A mezőgazdaságban, de ugyanígy a háztartásokban ma már megta­ láljuk a modern technikát és a vegyszerek egész sorát. Az ipari, mezőgazdasági fejlődéssel, a háztartások gépesítésével és kemizá­ lásával együtt növekszik a termelésből és a fogyasztásból eredő szennyeződés. Mindezt nagyban fokozza a szemünk előtt lejátszó­ dó gyors ütemű urbanizáció. Salgótarjánban ez év szeptemberében Víz, levegő, élet címmel rendeztek környezetvédelmi tanácskozási. Ezen szűkebb hazánk, Nógrád környezetvédelméről esett szó. Dr. Dömsödi Pétert, a Nógrád megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosát, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága mellett működő környezetvédelmi munkaközösség elnö­ két azért kerestük fel, hogy megkérdezzük, hol tart megyénk, szű­ kebb értelemben Salgótarján a környezeti ártalmak elleni védeke­ zésben. ★ — Tudjuk, a környezeti ártalmak között talán a vizek szennye­ zettsége és a légszennyeződés a leggyakoribb, de környezetrontás a zajártalom is. Egyre nagyobb m éreteket ölt a vegyi és radioak­ tív szennyeződés. A lakótelepek környezetének védelme és a ta­ lajpusztulás megakadályozása is fontos feladat. Majdnem minden szakmának „van ártalma” — ebből következően bizonyos környe­ zetvédelmi vonatkozása. A felsorolt ártalmak közül a KÖJÁL me­ lyekre vonatkozóan tud pontos adatot közölni? — A vízvédelemből ránk az ivóvízzel kapcsolatos problémák tartoznak. A felszíni és talajvizek közül mindazok, ahonnan ivó­ vizet nyerünk. Az egész vízvédelmet gyakorlatilag a Vízügyi Igaz­ gatóság fogja össze. A levegő tisztaságának védelme igen megosz­ tott dolog. Az egészségügy a települések levegőjének általános szennyezettségét vizsgálja, függetlenül attól, ki okozta a szennye­ zést. — Salgótarjánt sokan ma is úgy emlegetik, mint hazánk öt legszennyezettebb városának egyikét. Mi az igazság? — Hogy megértsük a mai helyzetet, menjünk vissza a X IX. század közepére, amikor megindult a szénbányászat, és a helyi olcsó energiaforrás kihasználására megkezdődött a nehézipar tele­ pítése: ezzel létrejöttek a Salgótarján levegőjét szennyező gócok. Amíg 1878-ban 86 ezer tonnát, a századfordulóra már mintegy 200 ezer tonna barnaszenet használtak fel generátorgáz-gyártásra, villamosenergia-termelésre, kohászati és egyéb célokra az ipari üzemek. A keletkezett környezeti kárt jól jellemzi a korabeli krónikás, amikor így ír: „Salgótarján képe a kopár dombok, csú­ nya vízmosások, a dombokon elhelyezkedő, állandóan égő, füstöl­ gő salakhányók, a völgykatlant elborító fojtó füst.” Az 1869-ben még 4000 lelket számláló település fejlődésének környezetegész­ ségügyi korlátait áttörte az ipari tőke érdeke. A múltból örökölt zsúfolt, egészségtelen és szennyezett levegő­ jű városban a kedvezőtlen domborzati, meteorológiai és tüzeléstechnikai körülmények szükségessé tették a levegőegészségügyi helyzet javítására irányuló összehangolt tevékenységet. Ez a szük­ ségszerűség az 1960-as években szerencsésen találkozott a szocia­ lista városrendezés és az ipari üzemek korszerűsítésének, a neme­ sebb energiahordozók felhasználásának és a távfűtés megteremté­ sének, illetve a levegőszennyezést csökkentő műszaki berendezések létesítésének lehetőségeivel. Az Egészségtudomány című folyóirat egy 1961-es számában Salgótarjánt valóban ott találjuk az első öt leg­ piszkosabb levegőjű város között. Ennek meg is volt az alapja. Az ipari üzemek által termelt korom, por, a levegőt szennyező anyagok — elsősorban a kéndioxid — rendkívül súlyos helyzetet teremtett. Nem kellett egészen rossz idő ahhoz, hogy rendkívül nagy füst és köd terpeszkedjen rá a városra. — A már említett összehangolt tevékenység milyen eredményt hozott? — Jelentős javulást eredményeztek a gázprogramok, valamint a levegő tisztaságával nem közvetlenül összefüggő intézkedések: az energiahordozóknak a megváltoztatása, a generátortelepek meg­ szüntetése, ami gazdaságilag indokolt volt, ugyanakkor maga után vonta a levegő tisztaságának rendkívül erőteljes javulását. A vá­ ros és az ipari üzemek természetesen közvetlenül is sokat áldoz­ tak ezekben az években a levegő tisztaságának védelmére, amely­ hez komoly anyagi és politikai támogatást kaptak. 6 B eru h á zá sok je llege Ötvözetgyár Közvetlen Közvetett Összesen 64,00 — 64,00 Hőerőmű S ík - és ö b lö s ü v eg g y á r millió forint 5,20 — — 40,00 28,00 20,00 45,20 28,00 20,00 — 19,00 19,00 Összesen 4,70 8,00 12,70 73,90 115,00 188,90 — Az ez évben mért 24 órás kéndioxid-méréseknél már csak a város két területén haladta meg a levegőben levő kéndioxid mennyisége a fűtési időszakban a kiemelt városokra megengedett mértéket. A Kohászati Üzemek területén — ahol korábban igen nagy volt a szennyeződés — a mért kéndioxid értékek a normatíva alá süllyedtek. A szennyezettséget tekintve ma már Salgótarján semmiképpen nincs a legszennyezettebb 15 város között. — A város környéke természeti szépségekben gazdag. Mégis, amikor felm egy az ember a Salgó várra és letekint a vízválasztói völgybe, füstöt és kormot lát mindenütt. Még az útikalauz is így ír: „Előttünk füstölög a Salgótarjáni (vízválasztói) Erőmű és a Ma­ gyar Vasötvözetgyár.” — Vízválasztó területén két szennyező létesítmény volt. Az egyik az Erőmű, amely széntüzeléses porkazánokkal szennyezte a levegőt, a másik az ötvözetgyár, amely az alapanyagok őrlésével, zúzásával szennyezte a légkört. A kohászati beavatkozások miatt is rendkívüli mennyiségű port bocsátott a levegőbe. Az Erőmű át­ tért pakuratüzelésre, tehát gyakorlatilag a szennyezési gondok meg­ szűntek. Igaz ugyan, hogy az Erőmű pernyehegyeinek másodlagos pora, a lerakott por, amit a szél felkavar, még szennyezettséget okoz a Tarján-patak völgyében. Az ötvözetgyár sok mindent tesz a porszennyezés kiküszöbölésére. Egyrészt a levegő tisztaságáért, másrészt azért, mert a gyárnak a szilikózisveszélyes munkahelyek­ kel sok gondja volt, éppen a munkavédelmi kérdések miatt. Rá voltak tehát kényszerítve bizonyos megelőző intézkedésekre. A 70es évek elején a gyár fel is szereltetett egy filterberendezést, ez azonban nem váltotta be a reményeket, ugyanis megközelítően sem adja azt a porleválasztási értéket, amit a kivitelezés idősza­ kában előírtak. (Ennek csak 30 százalékát!) Ahogy én tudom, a téma pillanatnyilag a nemzetközi gazdasági bíróság előtt van. Kül­ földi tervezés és nagyberuházás volt. Én azt hiszem, ha az eljá­ rás befejeződik, egy újabb nekifutással csökkenteni lehet majd a levegőszennyezést. Megjegyzem, hogy itt nagyon szűk a völgy, de ennek ellenére egy-egy cementgyárnak a porszennyezését még így sem éri el. — Ha már a pornál tartunk, mit mutatnak a KÖJAL porvizs­ gálatai? — Elöljáróban jegyzem meg, hogy állomásunk Salgótarjánban 24 helyen méri a porszennyeződést. Így például a Nagyállomás, az öblösüveggyár, a síküveggyár környékén, de van mérőállomásunk Baglyasalján, Salgón, az óvodáknál és a bölcsődéknél is. Adatunk van 1956-ból, amikor a Közegészségügyi Intézet 600 tonna/km2 mennyiséget mért. Ez kimagaslóan nagy mennyiség egy év alatt. Az ötvözetgyár környéke 1969-ben 990,4 tonna/ km2/év volt, a lakó­ telepek alig érték el a 150 tonna/km2-t. Salgótarján átlagos p or­ szennyeződése 1974-ben már csak 101,17 tonna/km2/év volt. Az utóbbi három évben átlagban 100 tonna körül mozgott a por­ szennyezés. Az idei év is gyakorlatilag megegyezik a tavalyival. Itt tudni kell, hogy Salgótarjánban 1968 és 1973 között az üzemek és lakások tüzeléstechnikai viszonyaiban kedvező és jelentős vál­ tozások történtek. A lakások tüzelőanyag-felhasználása a távfűtés, gázfűtés, illetve olajfűtés javára elmozdult. Az ülepedő por fűtési időszakban magasabb értékei 1969-től csökkenő tendenciajúak, bár a védett területi határértékeket meghaladta az 1972-es érték is. A nem fűtési időszak átlagai viszont ugyanebben az évben túllépték a fűtési időszak ülepedő-porértékét. Ez abból következik, hogy a városépítés során fellazított talaj és az ezzel kapcsolatos szállítá­ sok rendkívül nagy mennyiségű másodlagos port kavartak a leve­ gőbe. — A lakások tüzelőanyag-felhasználásának alakulása Salgótarján­ ban 1968 és 1972 között: Táv__________________________ k özléses 1968 1969 1970 1971 1972 9,38 10,68 11,37 13.08 14.10 G ázO la j-* Szén lak á sok az összlak ások % -á b a n — 5,26 10,01 16,15 17,02 4,20 4,98 6,14 7,10 8,33 86,42 79,08 72,48 63,67 60,55 Ö sszesen _____________ 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 ⃰ Becsült adatok — A város még számos, a levegőtisztasággal szorosan összefüggő kérdésben lépett és lép előre. Mentesítő forgalmi út épül, folyik a �salakhegyek felszámolása, fásítás, parkosítás segíti a környezet védelmét, javul a köztisztasági tevékenység, dieselesítik a vasutat. — Salgótarján környékének természeti adottságai mennyiben segítenek? Arra gondolok, hogy talán egyetlen magyar város sincs, ahol száz métert sem kell megtenni, és már erdőt talál az ember. — Ez részben jó és részben nem. A nagy mennyiségű fa és az egyutcás beépítés szűrő, tisztító hatást fejt ki. Az, hogy a város völgyben van, az „átszellőzés” szempontjából igen rossz. Ameny­ nyit segít, hogy fákkal borított dombok szakítják meg a város lakókörzeteit, annyit ront a völgyben való elhelyezkedés. Beszorul a levegő és itt sokkal több a köd. — Nógrád megye vízben igen szegény. A meglehetősen kevés felszíni vizeink védelme évről évre gondot jelent a szakemberek­ nek. A Tarján-patakban például már nincs élőlény. — Igen. A Tarján-patak ma már holt víz. A Salgó-patak a Kohászati Üzemektől, a Tarján-patak pedig a Salgó-patak beöm­ lésétől gyakorlatilag „leírható” az élő vizek listájáról. Az ipari szennyvíztisztításban történt előrelépés, az SKÜ-nek megépült a savközömbösítője, tehát a neutralizációs berendezése, a galvanizáló üzemnél megépültek a ciánt-megkötő berendezések, s az ipari szennyvizek tisztítását bizonyos mértékben ez megoldotta. Mégis, a többi — bár nem annyira káros anyag — továbbra is a vizekbe megy. A salgótarjáni szennyvíz például majdnem egy évig tisztítat­ lanul! — Miért? Elavultak a tisztítóberendezések? — Átépítési gondok voltak. Folyt a kötélhúzás a kivitelező és a beruházó között. Meg kell jegyeznem, hogy a berendezés saj­ nos, soha nem adta azt a tisztítási értéket, amit vártak tőle. Min­ dig az történt, hogy mire egy szakasz elkészült, olyan hosszú volt az átfutási idő, hogy máris túlterhelt lett. Az ülepítő medence ki­ vitelezésénél minőségi kifogások voltak. A Vízmű nem akarta át­ venni, a kivitelező pedig „kötötte az ebet a karóhoz”, s állította, hogy jó a berendezés. — Két folyónk, a Zagyva és az Ipoly milyen gondot jelent? vizének tisztán tartása — Az egyik gondunk, hogy a Zagyva vízminőségét biztosít­ suk, hiszen erre épül most a jánosaknai vízkivételi mű, valamint a nagybátonyi talajvízdúsítási vízmű. Mindkettő belejátszik a re­ gionális összekötések miatt a Salgó-medence valamennyi községé­ nek és Salgótarjánnak vízellátásába. A másik oldalon ott van az Ipoly víztisztaságának biztosítósa az Észak-nógrádi Regionális Víz­ mű pontjáig, illetve az alatt is. Éppen ezért, hogy a Zagyvának a vízminőségét biztosítsuk, átmenetileg a Tarján-patak további szennyeződésével kell számolnunk, mivel az Erőmű vízlágyító be­ rendezéseinél a visszamosások után keletkezett konyhasót eddig a Zagyvába mosták bele. Ez aztán a jánosaknai tóban a nátrium­ klorid tartalmat igen megemelte. A további emelkedést minden­ képpen meg kell gátolni, ezért az Erőműnek még ebben az évben épül egy átvezető szennyvízcsatornája, amely a Salgó-patakba lesz bekötve. Így a patak további szennyeződése emelkedik, de a Zagyva tisztaságát legalább Nagybátony vonaláig biztosítani tudjuk. A kér­ désnek bizonyos mértékig része a szennyvíztisztító berendezések rend­ be hozása Zagyvarónán és Jánosaknán. — Fenyegeti-e máshonnan veszély a két folyót? — A Zagyvát nem. Megyei víz. Az Ipoly is viszonylag gyorsan érkezik Csehszlovákiából, a határszakasz után már felszíni vizet ad. Ezzel nincs különösebb bajunk. — Ön a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága mellett működő környezetvédelmi munkaközösség elnöke. Kielégítőnek tartja-e a megelőzést, hogyan működnek együtt az érdekelt szer­ vek? — A munkaközösség a környezetvédelemben érintett állami és társadalmi szervek munkáját fogja össze. A Népfront kapta a fel­ Idegenforgalom Nógrádban A z elmúlt évben a Nógrád m egyei Népi Ellenőrzési Bizottság m egvizsgálta a belső turizmus feltételeit. Vagyis azt: a m egyébe érkező turisták, idegenek hová és m ilyen körülm ények között jutnak el, m ilyen benyom ásokat szereznek, m i bosszantja őket? A NEB-vizsgálatra egyáltalán nem mondhatni, h ogy agyondícsérte volna a vendéglátó érdekelteket. X H ogy az idegenforgalom , a belső turizmus fellendüljön, ahhoz elsősorban a propagandára van szükség. H ogy az útismertetőt öt adatot, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi tevé­ kenységet koordinálja. A Népfront ugyanakkor nem avatkozik a különböző szervek munkájába, a Vöröskereszt tisztasági mozgalmá­ ba, vagy a Vízügyi Igazgatóság vízvédelmi őrseinek tevékenységé­ be, hanem egyrészt megpróbál tájékozódni, másrészt pedig igyek­ szik ezeknek a szerveknek a munkáját összehangolni. Mindenki a saját munkáját végzi, ugyanakkor bizonyos ágakban nagyon fontos az egyes hatóságok koordinációja. A víznél például a Vízügyi Igaz­ gatóság korlátlan úr. A vízvédelemmel foglalkozik, egyébbel nem. Mindent egy szempontból néz: vízvédelem: Az egészségügy egy adott terület levegőjét méri, függetlenül attól, ki a szennyező. Ez utóbbinak megállapítása egy másik szerv feladata, az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézeté. Ilyen azonban Nógrádban nincs, csak Miskolcon. Borsodban is van azonban éppen elég kémény, hogy ritkábban jussanak ide hozzánk. A mérések alapján a megyei ta­ nács építési szakigazgatási szerve hozza az intézkedéseket. A le­ vegő tisztaságának szempontjából el kellene érni, hogy egy kézben legyen a mérés és az intézkedés. A Népfront nem játszhat hatóságosdit. A Népfront mozgósít, megpróbál szervezni tár­ sadalmi, környezetvédelmi őrséget, egy pár aktív ember be­ vonásával. Segít a tudatformálásban, esetleg a hatósági intézkedé­ sekhez ad egy társadalmi kontrollt, de ez a társadalmi összefogás nem helyettesítheti a hatósági hatáskört — jogkört, az illetékessé­ gi kört! — Kimondtuk, hogy társadalmi összefogás szükségeltetik. Az emberek mindennapi életükben hogyan lehetnek részesei a környe­ zetvédelemnek? — Csak nagy vonalakban sorolom. Ne mossa senki a kocsiját folyóban, patakban. Ne öntse ide a fáradt olajat sem. Az üzemek, gyárak is jobban ügyelhetnének, hogy olaj, mosópor és növényvé­ dő szerek ne kerüljenek a vizekbe. A dunai, tiszai vízszennyeződé­ sek majdnem mind hanyagság következményei. A levegővédelem­ nél inkább az intézményi rendszerek tehetnek sokat. A másodla­ gos porszennyeződések igen nagy gondot jelentenek. Nagyon fon­ tos lenne az építkezéseknél a technológiai fegyelem betartása. Ne azzal kezdjünk egy építkezést, hogy a terület vegetációját jó elő­ re letaroljuk. Nincs csúnyább és szennyezőbb a salak- és per­ nyehegyeknél. Ezek befedéséről is gondoskodni kell. Ide tartoznak aztán bizonyos fűtési technikák a családi házaknál, a talajvéde­ lem, a szemetelés a kirándulóhelyeken. A Népfront visegrádi tanácskozásán szó volt a fásításról is. A r­ ról, hogy voltaképpen sportot csináltunk ebből. Mindenki fát ül­ tetett, és rengeteg pénz ment el, mert arra már senki nem ügyelt, hogy ezek a fák felnőjjenek. Munkabizottságunk nyári értekezle­ tén az Erdőgazdaság vezetője tájékoztatást adott a megyében fo­ lyó fásításokról. Ezek, mondhatni, már majdnem teljes egészében nem gazdasági, hanem kultúrcélokat szolgálnak. Kultúrerdőket lé­ tesítenek. Két dolog miatt nem megy az ügy. Az egyik a belső te­ rületek fásítása, gyepesítése. Az emberek tönkreteszik! A másik az országúti fásítás helyzete. Rengeteg pénz és energia folyik el feleslegesen, mert ezeknek az ültetett fáknak a 80 százaléka el­ pusztul az állandó árokégetés miatt. Az erdőrendezés kötelezi a közúti igazgatóságot, felszólítja: tessék rendbe hozni! Megtörténik, persze rengeteg pénzzel, s akkor kijön „János bácsi” és hogy jó füvet kapjanak a nyulak, fölégeti az árkot. Megint levelet ir az erdőrendezés, újra zsebébe nyúl a KPM, és újra jön János bá­ csi és éget... Így megy ez évről évre, s ezért nem megy a fásítás például Salgótarján—Balassagyarmat—Rétság között. Nagyon sok feladat vár ránk, s ezekből mindenki kiveheti ré­ szét. A Népfront visegrádi tanácskozásán fogalmazódott meg: le­ gyen a környezetvédelem mindenkinek szívügye, egészséges éle­ tünk jelenének és jövőjének biztosítéka! Szokács László forintért adják, m ég nem biztos, h ogy gazdaságosságot jelent. Persze ott a gon d : egyedül az Idegenforgalm i Hivatal gondosko­ dik propagandaeszközökről. Szélesebb összefogásra lenne szükség: a vállalatokéra, szövetkezetekére. Csak legyen, aki koordinál. M ert ha az idegenforgalm at üzletnek tekintjük, a propaganda az a pont, ahol elindul. S ha a turizmust a dolgozók m egnöveke­ dett szabad idejéből következő jogos igénynek: ez a pont az, ahol elkezdődik az igény kielégítése. X A sok bába között elvesz a gyerek. M iért? — Nem érdekünk, h ogy a m egyébe csoportok érkezzenek — m on dja B ozó Ernő, az IBUSZ m egyei irodájának vezetője. 7 �Ez áll az Expressz-re, a Coopturist-ra, a Volánturist-ra is. Ezeknek az utazási irodáknak a tevékenysége jórészt a „kiutaz­ tatásra” korlátozódik. Szerveznek utat, program ot mindenüvé, csak épp a m egyébe nem. Persze, csoportok azért mégis érkeznek Nógrádba. A z utazási irodák központja osztja el, h ogy hová m en­ jenek. A z úticél világos: ahol többet kapnak pénzükért a turisták, ahol színvonalas program várja őket. Valóban. A k kor miért nem veszik fel a kapcsolatot az Ide­ genforgalm i H ivatallal? Elvégre közös érdekekről van szó. A z utazási irodák szakosodtak. A z Expressz a fiatalokat, az IBUSZ a felnőtteket, a Coopturist a szövetkezeti dolgozókat utaz­ tatja. El a m egyéből. A z idegenforgalom , a turizmus következő feltétele és fokm é­ rője a kereskedelm i ellátás színvonala és helyzete. A z említett NEB-vizsgálat során is rengeteg hiányosság m erült fel. Hiányos az AFÉ SZ-ek, kereskedelmi vállalatok vállalkozási kedve. Gazda­ ságossági szem pontok miatt húzódoznak a turisták által kedvelt helyeken a beruházásoktól. Különösen a kevés állandó lakossal rendelkező településeken gond az ellátás, de az m ég H ollókőn is, ahol az Európa-szerte ismert faluba kiránduló idegenek kénytele­ nek a m agukkal hozott „zsíroskenyeret” elfogyasztani. Konkurrensek az utazási irodák. Érthető (!?) bosszúságuk, ha például a fiatalok csoportjába felnőttek keverednek, vagy ford ít­ va, és az „ellen fél” ezt m egtudja. Tesznek azért valamit utazási irodáink a belső turizmusért is. Ha csoport érkezik, az Idegenforgalm i Hivatalon keresztül szál­ lást biztosítanak számukra. Á m a kapcsolatok ezzel ki is m erül­ tek. Csak az Idegenforgalm i Hivatal önálló. A fiókirodák érdekei N ógrádhoz csupán annyiban fűződnek, hogy innen szervezik a k ü lföldi társasutakat. S ha ezzel végeztek, „szabad idejükben” nyugodtan beállhatnak a m egye idegenforgalm i helyzetét, feltéte­ leit bírálók táborába — mint „k ib icek ” . A z egyik irodavezető például így fogalm az: — Sok az utaz­ tatást szervező. Koncentráltan többre mehetnénk, s akkor a be­ vételekből maradna egy kevés nálunk is a feltételek javítására. — Nekem nem éri meg 20— 30 szobát fenntartani — hangza­ nak az illetékes szavai. X Déli harangszó után negyedórával, a hollókői élelmiszerbolt­ ban (az italbolt csak kora reggel és késő délután tart n yitva ): — Ebédelni szeretnénk. Lehet valam it kapni? — a kérdés jo ­ gos, mert a polcokon egyáltalán nem látni hentesárut. — Sajnos, csak téliszalámim van — hangzik a válasz. P ofon ­ erejű meglepetés. Fonák helyzet: amit nem lehet kapni megye­ szerte, ím H ollókőn kapható. Választékról azonban nem beszél­ hetünk. X X Idegenforgalm i H ivatal: Salgótarján szívében, az eredetileg a m egyei m űvelődési köz­ pont jegypénztárának szánt két helyiségében kapott helyet. Szűk helyet, ahol a vendéget leültetni is nehéz, nem még kiszolgálni. T én y : a terület gazdája több gondoskodást érdem elne. Annak ellenére, h ogy az utóbbi években vajm i kevés eredm énnyel di­ csekedhet. Bár ma m ár új szelek fújdogálnak. — Legnagyobb feladatunk: pótolni a lemaradást. Nem lesz könnyű behozni a lépéshátrányt más m egyékkel szem ben — m ondja Szert Sándorné. X Mit keres először az ország más részéből m egyénkbe érkezett turista? Szállást. Többnyire talál is, hiszen több, mint m ásfélezer ágy áll idény­ ben rendelkezésére. A legpatinásabb, a Hotel Karancs, amely az elmúlt esztendőben ünnepelte megnyitásának tizedik évfordulóját. A z utóbbi években jelentősen nőtt a férőhelyek kihasználtsága. — Szerződést kötöttünk SZOT-üdültetésre, külföldi csoporto­ kat fogadunk, konferenciáknak, országos tanácskozásoknak adunk otthont. Holtszezonban a belföldi turistáknak biztosítunk kedvez­ m ényeket — sorolja Gecse István, az intézmény igazgatója. A fejlődést szemlélteti, h ogy egy év alatt az átlagos vendégéj­ szaka 1,7 napról 2,3 napra emelkedett. Tovább maradnak tehát a vendégek. Hátha még rendszeres program ot is tudnának biztosí­ tani számukra? A szálloda vezetői szerveztek néhányat: kirándu­ lásokat, folklóresteket. Nagy sikerrel. — A z lenne a szerencsés, ha válogathatnánk a program okban. Ajánlhatnánk a vendégeknek. H ogy ne csak egy-két napot töltse­ nek N ógrádban — m on dja Gecse István. X Viszonylag olcsó és az igényeket közel ugyanúgy kielégíti a fizetővendég-szolgálat. A z Idegenforgalm i Hivatal Salgótarjánban, Zagyvarónán, Bánkon, Pásztón 365 szobával rendelkezik. — Nálunk is szükség lenne rá, hiszen az ideérkező turisták­ nak egy fél ágy sem biztosított, ahol lehajthatnák fejüket — mondta e g y beszélgetés alkalmával a leglátogatottabb települések k özé tartozó Szécsény nagyközségi Tanácsának elnöke. 8 — Ellenőrzési tervet készítettünk, rendszeresen látogatjuk az idegenforgalm i szem pontból szám bajöhető helyek vendéglátó, k e­ reskedelmi egységeit — m ondja Institórisz András, a m egyei ta­ nács kereskedelm i osztályának főelőadója. — K örlevélben hívtuk fel az ÁFÉ SZ-ek, kereskedelm i szervek figyelm ét az áruellátás javítására, a választék bővítésére. K érdés: évenként ism étlődik a felhívás, foganatja m ikor lesz? X A V olán 2. számú Vállalata évenként m egkéri a városi, köz­ ségi tanácsok vélem ényét az új m enetrendek összeállítása előtt. H ogy néha, turistaszemmel nézve — úgym ond — rendetlenek? A tanácsok menetrend-javaslatainál a turisták érdekei sokadrendűek, így azután az idegenforgalm i szem pontokból számbajöhető helyek közül csupán Eresztvénybe és Salgóra lehet eljutni e lfo ­ gadható közlekedési körülm ények között. Ha más az úticél: rend­ szeres a hosszú várakozás, többszöri átszállásra van szükség. Igény: hogy Budapest és Vác, továbbá Heves és Nógrád me­ gye közlekedési vállalatai hangolják össze menetrendszerinti jára­ taikat. S még valam i: a Volán és az utazási irodák kapcsolata javításra szoru l, párhuzamos tevékenységük gyakori ellentm ondá­ sokhoz vezet. X Örvendetes a h ír: a m egye idegenforgalm ával ezévben már alaposabban, rendszeresebben foglalkozik a Nógrád m egyei Tanács kereskedelm i osztálya. Institórisz András, főelőadó m ondataiból ez csendült ki. — Tavaly a népi ellenőrök vizsgálata nyom án intézkedés in­ tézkedést követett a turizmus feltételeinek javítására. Fontos kérdésként kezeljük az idegen forgalm at.. . A kereskedelm i osztály végre koordinál. (K ülön-külön elbe­ szélgettek az utazást szervező irodák vezetőivel.) Kapcsolatot ke­ restek társmegyékkel, h ogy Nógrád bekapcsolásával több napos észak-m agyarországi program ot biztosítsanak az érdeklődőknek. Számbavették, m ilyenek a lehetőségek a kulturális igények job b k ielégítésére.. . Hiszen a belföldi turizmus célja felnőttek és gyerm ekek, mun­ kások és tsz-tagok, értelmiségiek szabad idejének hasznos, pihen­ tető eltöltésére nyújtott lehetőség, aminek gyüm ölcsöző hatása a hétköznapok m unkájában mérhető. Szabó Gyula �Kapocs és ütköző — Ha még egyszer rábeszélnének — nem vállalnám. Isten bizony, eszembe nem jutna soha! Mert higgye el, a mi helyzetünk a leg­ nehezebb, és bármelyikünket is kérdezné, az ország bármelyik gyárában, legtöbbjük biztos engem igazolna. Mert nehéz ez: két tűz között őrlődünk nap-mint nap, s a leg­ szívesebben igazságot osztogatnánk lefelé is, meg a vezetőknek is. De hát így, egyszer­ re a kettő nem megy. Vagy az egyik, vagy a másik. De ha az egyik vonalnak tetszik, amit csinálok, a másiknak biztos, hogy nem. És ez így megy egyik napról a másikra, hónapról, hónapra. Ismeri a malomkerék közötti búzaszemek sorsát...? — Az én művezetőm? Várjon csak, hadd gondolkodjam! Bár igaz, nem is nagyon kel­ lene, mert egyből is meg tudom mondani, m ilyen... — Akkor, mondja! — Szóval, rendes ember, ha tudja, min­ dig a legjobb munkát biztosítja, és amit csinál,.. azt jól csinálja. — Ezt hogy érti? — Hát, mint a múltkor is. Délutános ok voltunk, este meg meccs volt a tévében. Be­ szélgettünk már vele erről előtte is, lelkes drukker, és megígérte, ha megnyomjuk a gombot, meglesz a teljesítmény, elenged né­ hányunkat haza. — Munkaidőben? — Miért ne? Ha norma fölött teljesítek, szerintem mindegy, hogy bent nem csinálok semmit, vagy otthon vagyok. Illetve, in­ kább, otthon vagyok... — Megnyomták a gombot, és hazaen­ gedte néhányukat? — Igen. Úgy, ahogy ígérte. — És a munkafegyelem? — Mi bűnt követtünk mi el ezzel? — . . .Szóval, jó a művezetőjük? — Jó, igenis jó. És megérti a dolgozókat... A főmérnök mondja: — Ha lehet, én mindig szigorúbb vagyok a művezetőkkel szemben, mint másokkal. Felállítottam magamban egy fontossági sor­ rendet, amit akkor is tartok, ha büntetni, vagy szigorúskodni, és akkor is, ha jutalmaz­ ni kell. Ebben a léniában az én mércém sze­ rint a legelső helyek egyikén vannak a mű­ vezetők. Hadd mondjak erre egy-két példát! Mondjuk bemegyek az egyik műhelybe, ter­ mészetesen munkaidő alatt, a legnagyobb haj­ rá közepette, és mit látok? Csoportba gyűlve tárgyalják az emberek a válogatott meccs góljait. Világos, hogy nem állok be közéjük, s nem kezdem el ecsetelgetni X meg Y kitűnő teljesítményét, hanem kétszeresen is bosszankodom, bár ez enyhe kifejezés... Először is, mert állnak a dolgozók. Másod­ szor meg: hogy bár senki sem dolgozik, mégis bekapcsolva forognak a gépek, fo­ gyasztják az áramot. — Mit tesz ilyenkor? — Betartom az aranyszabályt: mélyet lé­ legezni. tízig számolni. — És aztán ? — Megkeresem a művezetőt. — És aztán? — A többit elképzelheti... — Legorombitja? — Elsőként azért megkérdezem, mi a baj? S csak aztán, ha nem kapok kielégítő ma­ gyarázatot, kezdem el a „miatyánkot” . — És ha — tegyük fel — nincs anyag, nincs mib ől dolgozni? — Olyan nincs! Nekem arról tudnom kell. Termelési főmérnök vagyok, vagy mi a jó ­ isten! De egyébként is tudnom kellene róla, hogy egy létfontosságú műhelyben — ezt a termelés szempontjából értem —, legna­ gyobb hajtásban, és ráadásul még a munka­ idő kellős közepén is, áll tíz-tizenkét ember! — És ki a hibás? — Még kérdi? A művezető! Művezetők. Már nem munkások. Bár lehet, régebben azok voltak, s nem is a legrosszabbak, mert hiszen gyakorlat az értelmes mesterek ki­ emelése, persze, csak akkor, ha ők maguk is mert az esetek túlnyomó százalékában nem ! — vállalják ezt a megtiszteltetést, de még vezetőknek sem igaziak. Középszintűek ― minősítik őket. Sok esetben a szó igazi, ne­ mesebb, gyakrabban az ellenkező, becsmér­ lőbb értelmezésében. Amolyan két tűz közöttiek. Amolyan örökösen nyugtalan, ideges em­ berek. Amolyan lélegzetvételnyi szünet nélkül mozgó, intézkedő, felügyelő, korholva-dicsé­ rő emberek. És manapság igencsak gyakran hivatkoz­ nak a középszintű vezetőknek a termelés­ ben elfoglalt nagyon jelentős helyére. — Gimnáziumban érettségiztem, de sem­ mi kedvem sem volt továbbtanulni. Illetve lett volna, de hát a körülményeim... Apám régebben meghalt már, kettecskén éldegé­ lünk anyámmal. Nagy, kertes, vidéki há­ zunk van, tele gyömölcsfával, pár száz négy­ szögölnyi lucernással, meg szántóval. Amíg élt az öregem, nekem bizony nem volt gon­ dom r á ... Azóta olyan kétlaki életet élek: ha v ége van a munkának, rohanok haza. mert sok a dolog otthon. Nem is mondtam: van még egy tehenünk is, anyám kedven­ ce, merhetem-e hát neki mondani, hogy ad­ junk túl ra jta ...? Szóval, inkább szakmát tanultam, lakatos lettem. Jól ment a mun­ ka, állítólag nagyszerűen értek a vashoz, is­ merem a szakma majd’ minden fogását, for­ télyát — és kedvem is volt hozzá. Nem ke­ restem rosszul, de amikor a főművezető be­ hívatott az irodába egy kis beszélgetésre, s mondta, milyen szándékai vannak velem — „művezetőnek akarunk megtenni” — mond­ ta — csak néhány percig haboztam... Va­ lahogy szeretek emberekkel bánni, kedve­ met lelem a szervezésben. Tudja, milyen jól­ eső érzés az, amikor meg tudom oldani, hogy pillanatnyi szünet nélkül dolgozhassa­ nak az emberek, nem kell alapanyagra vár­ niok ? És ez jó nekik is. Tisztelnek, becsül­ nek érte, függetlenül attól, hogy jó néhá­ nyan idősebbek közülük nálam. Meg nekem is jó. Talán érzik, egymásra vagyunk utalva a munkában... Nincs is nekem semmi ba­ jom velük... — És a vezetőivel? — Már miért lenne? — Igazságot tenni a lentiek és fentiek kö­ zött... Tudja ezt egyszerre? — Nem állítom, hogy nincsenek kisebb né­ zeteltéréseink, de szerintem ez természetes. A munka, a feladatok, sőt még a végrehaj­ tás módja is sokrétű. De meg lehet találni az aranyközéputat! — Hogyan lettem művezető? Gépipari technikumi végzettségem van, technikus­ ként dolgoztam. Nagy gyakorlatom volt már a szakmában, s látták a főnökeim, jól is dolgozom, így kiemeltek művezetőnek. — Hány éves most? — Harminckettő. Azt hiszi, ennyi idő alatt is nem tudnám lepipálni bármelyik szakmunkás, negyven éve dolgozómat is? — Szóval elégedett önmagával? — Nemcsak én vagyok magammal elége­ dett, hanem a főnökök is elismernek. Gon­ dolja, különben kineveztek volna főműve­ zetőnek? — Mikor történt ez? — Fél éve. — Milyen viszonyban van a két műszak­ ban dolgozó műhelybeliekkel? — Nézze! Én betartom az utasítások ki­ adásának rendjét... — Ez mit jelent? — A művezetőkön keresztül érintkezem velük. — Személyes kapcsolatuk nincs? — Munkakapcsolataink vannak. — Azt sem tudja, ezek szerint, ki válik, kí nősül? — Néha eljut hozzám egy-két hasonló do­ log, például tudom, holnap kispályás foci­ meccset rendeznek, de ezek túlzottan nem érdekelnek. A lényeg, hogy menjen a ter­ melés, ne „izélgessen” a főnökség. Szeretek nyugodtan dolgozni. — Mennyi idős is ön? — Mondtam már: harminckettő... — Én, kérem, hosszú ideje ebben a beosz­ tásban dolgozom, és ha igaz, már ebből is megyek nyugdíjba. — Soha nem akart főművezető lenni? — Nem én, kérem. Eleinte még ez a ha­ talom is furcsa volt. — Úgy érti: a művezetőnek hatalma van? — Igen. Sok minden úgy történik, aho­ gyan ő akarja. Az órabéremelés, a jutalma­ zások, az hogy ki, milyen munkát kap — és még sorolhatnám —,, mind-mind rajtam múlnak. — Mlyen embernek, vezetőnek vallja ma­ gát? — Furcsát kérdez... Hát nyugodt vagyok, megfontolt. És úgy gondolom, ez sokat tesz. Az ideges emberek előbb követnek el hi­ bákat. — Ezek szerint ön jó vezető? — Ne kívánja, hogy dicsérgessem magam! Én mindent megteszek, ami tőlem telik. Az embereimért, a jó munkáért is. — Szeretik a beosztottai? — Tudom, hogy évekre visszamenőleg nem volt nekem senkivel semmi bajom. — És a főnökei? — Kikre gondol? Mert van belőlük jó pár. — Mondjuk a főmérnök, vagy az igazgató. — Elég, ha azt mondom, hogy amikor nagynéha idejönnek, kezet fognak velem, Miska bácsinak szólítanak és kedvesen el­ beszélgetnek velem ...? Hát ilyenek ők hárman. Természetesen nem típusok, bár igaz, van egy közös vonásuk, és ez: „hogy jól men ­ jen a munka,” Igen, hogy fokozódjon a gépek kihaszná ­ lási százaléka, hogy csökkenjen az indoko­ latlan állásidő, hogy kevesebb legyen a fe­ gyelmezetlenség, hogy határidőre történjék ennek, meg annak a legyártása. Hogy elége­ dett legyen a dolgozó, a vezető is. Hogy elégedett legyen a dolgozó... Bevalljuk: írásunk készítésekor mindhá­ rom művezető beosztottjait is megkérdeztük, hogy hogyan vélekednek róluk. A rögtönzött közvélemény-kutatás a következőképpen zá­ rult: Az els ő művezető esetében: — Rendes, becsületes, érti amit csinál, Bár fiatal, hibái is vannak, mégis el­ fogadjuk magunknak. Ha tanul, lesz még belőle főmérnök is ... (Negyvenkét éves he­ gesztő.) 9 �A második művezető esetében: — Kétségtelen, nem rossz fejű gyerek a főművezető, csak szerintem túl fiatal még erre a posztra, Öntelt, magasan hordja az orrát, néha olyan, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt... (Negyvennyolc éves, marós.) — Egyidős velem. Nagyjából ismerem a korosztályom gyengéit, pozitívumait is, igaz, én csak esztergályos vagyok (bár érett­ ségiztem és most járom a marxista— leninis­ ta egyetem második évfolyamát), de nagy­ jából el tudom dönteni, kiből lesz, vagy ki a jó vezető. Ő nem! Agresszív, öntelt, ceza­ romániás, nem lát tovább a saját és a veze­ tői orránál. Pedig nem ilyen lenne, ha fent nem kapatták volna el ennyire, hogy: „te vagy a legszebb, a legokosabb, a minden feladatot is megoldó!” El tudja képzelni, mi­ lyen mérnök lesz belőle, ha végez a levele­ ző tagozaton...? (Harmincéves, esztergá­ lyos.) — Mint ember — a legemberebb. Néha úgy érzem, úgy cselekszik, mintha az apám lenne... Csak hát, az ilyen típusú vezetők felett, szerintem, már eljárt az idő. Csak azt szajkózzák (persze, hozzá kell tenni: érte­ lemszerűen), amiről ők tudnak, amit ők is­ mernek. De hát, változik a kor, nagyobbod­ nak a követelmények, változnak a techno­ lógiák, a módszerek, a gépek. Biztos, hogy az ő idejében, amikor kezdte, még nem volt félautomata, csúcseszterga. Ismétlem: mint ember, követendő típus. Mint vezető — még ha középszintű is, s bármily jó tulaj­ donságai is vannak — már nem. Nem tud frissíteni, új szellemet magába szívni, elfo­ gadni. És ez — a mi, v agy az én szemszö­ gemből nézve — már hiába! (Huszonnégy éves, üzemmérnök.) — A Miska bácsi? A lehető legjobb veze­ tő, akit valaha is ismertem, pedig főmérnök is voltam már három helyen is, az ország három gyárában. Sok ilyen kellene közénk, a termelésbe! (Gyáregységi főmérnök.) A harmadik művezető esetében: — Aranyosabb embert nem ismerek la! (Tizenkilenc éves, tmk-lákatos.) ná­ — A Miska? Vezetésre termett! Csak, tud­ ja, mi a kár? Hogy fiatal korában nem ta­ nult tovább. Bár abban az időben... Eskü­ szöm, ma már vezérigazgató is lehetne! (Öt­ venegy éves, lakatos.) Ilyenek hát, ők hárman, az egyik szögből. szem­ És mit mondanak róluk vezetőik? Az első művezetőről: — Lehet rá számítani. Sokszor volt már úgy, hogy olyat kívántam tőle — utólag én is elismerem —, aminek végrehajtására bi­ zony közülünk is kevesen lennének képe­ sek. De megcsinálta, megcsináltatta. Volt olyan eset, hogy az alapanyagot szállító gép­ kocsiról egyenesen az esztergákra hordatta az anyagot, félretetetve minden más mun­ kát. Hallottam, hőbörögtek a beosztottai, hogy át kell állni, de esküszöm, úgy meg­ érttette velük ennek szükségességét, hogy az­ tán ment minden, mint a karikacsapás. Sok ilyen fiatal kellene! Persze, hibái is vannak. Túl zárkózott, nem közösségi ember, ha le­ telik a munkaideje itthagy csapot-papot, azontúl semmi sem érdekli. (A gyár főmér­ nöke.) A második művezetőről a termelési osz­ tályvezető és az igazgató együttes vélemé­ nye: Termelési osztályvezető: — Fiatal, törekvő szakember, néha túl­ ságosan is nagyravágyó. Ha ilyen jellegű hibáit sikerül önmagában felszámolni,. ha megpróbál közeledni az emberekhez, jó ve­ zető válik belőle. Csak hát egyelőre még nem ilyen... Hogy mit tettem, idézőjelben mondva, rossz tulajdonságai, hibái felszá­ molására? Nézze, én termeléscentriikus va­ gyok. Nekem nagyon jó, ha mindazt, amit meg akarunk az ő részlegében valósítani, százszázalékosan véghez viszi. És hogy mi­ lyen áron; hogy szeretik-e őt ezért. vagy sem, hogy vannak-e barátai az üzemrész­ ben, avagy nincsenek, higgye el, engem túl­ zottan nem érdekel. A piacról élünk... Az igazgató véleménye: — Amióta nálam dolgozik, szemmel kí­ sérem. E néhány év alatt is megállapíthattam: energikus, a változásokra. változtatásokra gyorsan reagáló, mindig és mindenkor szem előtt tartja a gyár igényeit, a követelménye­ ket. ...Hogy miként viszonyul a beosztottai­ hoz? Nézze! Nekem so k gondom van, nem csak az ő szemmel tartása... A harmadik művezetőről: 10 — Hogy mi az én érdekem? Nem sok. Csak az, hogy jól menjen a munka, elégedettek legyenek az embereim. — És a vezetői? — Azok is! — Közfelkiáltásra szavaztak meg az em­ berek művezetőnek. Mert nálunk volt ilyen is. Azóta? Még akik megszavaztak, akiknek akkor a legnagyobb hangjuk volt, hogy én legyek a vezetőjük, is szembe állnak velem. Érti ezt? Meg tudja magyarázni? — Sokat követel tőlük? — Semmivel sem többet, mint amennyit a munkafegyelem és az üzemi érdek meg­ kíván. — Ezek szerint, a beosztottai még azt is soknak tartják? — Valószínűnek tartom... Különben nem lennének velem szemben olyanok, amilye­ nek. — Megváltozott ön azóta, amióta műveze­ tő? — Nem. Ugyanolyan vagyok, mint mun­ káskoromban. — Akkor milyen volt? — Szerettem a pontosságot, a rendet, a fegyelmet, a gondos munkát, és igyekeztem többet csinálni az előírtnál. Persze ez egyé­ ni érdek is volt, hiszen: több teljesítés — több pénz. — Nem változott, csak a beosztása, s mégis megfordult a vilá g... — Igen. Majdnem a feje tetejére állt. Azok is elfordultak tőlem, akik előtte a legjobb szaktársaim voltak. — Miért ? — Miért? Megérthetné! Mert nem közéjük való vagyok m ár! Kiugrottam... — Igazgató elvtárs! Mit vár ön a közép­ szintű vezetőktől? — Legelőször is példamutatást — a ma­ gánéletben. a munkában, a közösségi élet­ ben. — És még? — Hogy úgy tudjanak hatni a beosztot­ taikra, ahogy azt az üzem, a gyár érdeke megköveteli, illetve megkívánja. — Van még önben egyéb mérce is? — Hogyne! Legyenek képzettek, magasabb szinten ismerjék a szakmát, mint a leg­ jobb szakmunkás, legyenek kulturáltak, más iránt is fogékonyak. — Mit ért ezalatt? — Az általános műveltséget. — Ezek szerint elvárja tőlük, hogy jár­ janak színházba, hangversenyre, olvassanak, de ne csak szakirodalmat? — Igen. Legyenek tájékozottak a viliág­ ban, és ehhez a fentebb említetteket is szük­ ségesnek tartom. — Nem túlzott igény ez? — Elméletileg nem. Megmagyarázom! Ho­ gyan tud — vezetési szempontból gondolom a munkások fölé kerülni egy ember, ha nem képes — nemcsak a munkát, hanem a hétköznapi érintkezést is figyelembe véve — szóba elegyedni egy magasabb szellemi nívót képviselő „felsőbb szintű” vezetővel, mondjuk, egy üzemmérnökkel? — Szóval, az ideális középszintű vezető átlagon felüli általános és szakmai művelt­ séggel is rendelkezzék? — Természetesen. — Igazgató elvtárs! Ön mikor járt utoljá­ ra színházban, vagy hangversenyen? — Bizonyítékot akar? — Nem, csak kérdeztem! — Most őszinte vagyok... Tudja renge­ teg az elfoglaltságom, nemigen jut időm ilyesmire. — Ezek szerint jogalapja sincs mindezt a középszintű vezetőktől számon kérni... — Már hogyne lenne! Még öt évvel ez­ előtt is, minden hónapban legalább kétszer eljártunk színházba a feleségemmel. Meg különben is kitüntetéssel védtem meg a diplomámat. Válasz egy beosztotthoz (egyébként se­ gédmunkás) intézett kérdésre: — Hát, a művezető legyen jó, legyen barátias, emberséges, és védjen meg a prob­ lémáktól. — Ez utóbbi alatt mit ért? — Hát..., hogy ha a magasabb főnök igazságtalanul „leszúr” , mondja meg neki, hogy nincs igaza! — Milyen tulajdonságokkal ruházná fel még a jó művezetőt? — Semmivel. Csak azt kívánnám, hogy le­ gyen hozzánk is ugyanolyan, mint a főnö­ kökhöz! — Miért nem lett művezető? — Minek az nekem? Csak púp lett vol­ na a hátamra! — Miért? — Nézze! Így teljesítménybéres vagyok, megkeresem a háromezernégy, háromezer­ hatszázat és — semmi idegesség. Legfeljebb az, ha a művezető vagy a csoportvezető nem biztosítja kellő időben az anyagot, és félórákat kell dolog nélkül várakoznom. Ha meg kiemeltek volna? Lenne a borítékban vagy kétezernyolcszáz, plusz a felelősség, an­ nak tudata, hogy ha súlyos, vagy halálos baleset van az üzemben (mert figyelni kell a gépek mellett nagyon), mehettem volna a sittre. Kell ez nekem? Képzelje csak el! Ott­ hon a három gyerek meg az asszony... — Nem vállaltam a művezetőséget! — Mennyit keres, most csoportvezetőként’ — Háromezer—háromezerkétszázat plusz még ez meg az. — És mint művezetőnek mennyi lett vol­ na a jövedelme? — Talán, ha háromszázzal magasabb. — És m égsem... ? — Mégsem! Nem kell nekem az állandó idegfeszültség, a szorongás. Így vidáman megvagyok, mert nagyon szeretek dolgozni, örömömet lelem a munkámban. Úgy meg...! „Mert nehéz ez: két tűz között őrlődünk nap-mint n ap ... És ez így megy egyik nap­ ról a másikra, hónapról hónapra. Ismeri a malomkerekek közötti búzaszemek sorsát...?” Karácsony György �Lakos György Megtisztulás Kuti megnyomta az utcai csengőt, és csak akkor borzongott át rajta, hogy eléggé korán van. még. Meg aztán hogyan is kezdje a dol­ got? Az ördög vinné el a percet, amikor Fo­ dor elvtárs és Hegedűs Feró rája adták a szavazatot! De hát az se lenne becsületes já ­ ték, ha ő nem tisztázná az egészet Bandival. A végén csakugyan elnökké lesz, amivé ki­ pécézték, s akkor még ráfogják, hogy ő fúr­ ta meg Huszár Bandit, akinek csak jót kö­ szönhet a tagság. — Bújjál beljebb. Józsikám! Nyitva a ka­ pu. Összerázkódott a váratlan, hangos szótól. Az ijedtséget a tsz-elnök öblös hahotája kí­ sérte. — Már fönt vagy? — szólt Kuti a szőlő zúzmarás kupolája alól, fölfelé tekintve a lépcsők fölött álló robosztus szoborra. — Még csak nem is az ágyon. Nálam csak az asszony uras. Elnökné. Ma még teheti. Bezzeg holnap... — Ebben az ügyben jöttem. — Gyere, no! — és kellemesen hátbavág­ ta vendégét. — Még úgyse kóstoltad a szil­ vámat... — No, nem azért... — A fene, de remeg a hangod — Beértek a konyhára, ahol még csakugyan nem fűtöt­ tek be a tűzhelybe, és csoda, hogy a mosdótálba nem fagyott bele az esteli kézmosó­ víz. — Fázol, Józsikám, fázol. — Más ügyben... Huszár a világért se engedte végi gmon­ dani. Már töltötte is az illatos szilvóriumot. A csorba stampedlibe, mert aki idejár és pá­ linkát kap, mind olyan „iszós” , hogy szétha­ rapja a pohár vastag karimáját. — Előbb igyunk! Isten-isten... No, hogy ízlik?..., — Phű, ez mar, mint a mérges asszony. — A z a jó. Asszonyban is az a jó. Marjon, a nemjóját! No, ülj le! — Ki van számítva az időm. Oly’ ritkán jössz, máris rohansz. Mindjárt jön hozzám Hegedűs Feró. Az elnök cinkosan kacsintott.. — Az életrajzért, m i? — Te tudod? ― Hogyne tudnám. Egyelőre én vagyok az elnök, tudnom kell, mi történik. — Azt is tudod, hogy... ― Hogy téged szemeltek ki újabb áldozat­ nak. Jól já r veled a téesz, én mondom. ― Nem eszik a kását olyan forrón — vá­ gott sunyi képet Kuti. ― Én, komám, nem vagyok párttag.... M it s z á m ít a z ? A tsz-elnökökfele nagyobb pártonkívüli. ―Muszájannaklenni.Avőmisaztmondta. — Józsikám, csak a párttitkárnak kell parttagnak lenni. Nekem elhiheted.. — Az életrajz még nem választás. — Vedd úgy, hogy te leszel az elnök. Ha egyszer szemet vetettek rád, te abból nem szabadulsz. A tagság téged akar, a felsőbib­ ség téged akar. Legjobb, ha beletörődsz a gondolatba. — És te? — Én, édes komám, átveszem a helyedet az építési; brigádban. — Nem neheztelsz? — Nagy bolond vagy te, Józsikám. Miért neheztelnék? Kell ennél jobb, mintha a barátom az elnök? — Igaz lelkedre? — Hétfőn fölfüggesztenek, téged meg ide­ iglenesen megbíznak. Világos? Törődj bele. Fogd a poharat, mert te vagy a miskolci ko­ csonyában a béka. No, isten-isten! A szilvától a fülükig átmelegedtek, annyi, kalória volt abban, hogy Diesel-mozdonyt hajthattak volna vele. Hiába, a tsz-elnök cefréjéből még a főzdéhen is többet mutat a fokoló! Másnak ötvenhárom fok fölött már vízzel hígítják, ellenben az elnök pálinkája jó hatvanfokos. Futkos a béltekervények­ ben, hogy az izotóp se mutatná a belső be­ rendezést szemléletesebben. — Nem, szeretnék haragot — fűzte a szót Kuti, és hangja a belső fagy teljes olvadá­ sát mutatta. — Még el lehet tépni' az élet­ rajzot... — Affenét! Itt komám, haragudni csak az én asszonyom fog. Azon meg az isten se változtat... Csapongok az örömtől, ha rá gon­ dolok, hogy nem lesz elnökné többé... — Meghallja! — Alszik az, mint a mormota. Utóbb már csak evett, ivott, aludt, a közbelevő időt pe­ dig hencegéssel töltötte. Olyan már, mint a búboskemence, mégis úgy páváskodik, mint­ ha ő lenne a Sophia Loren. Ez már. komám, csirikét se tart, tűt se tesz arrébb, hogy több ideje maradjon a rongyot rázni. Ki fog sze­ kírozni a világból.... — Ha így áll a dolog... — Meg ne retirálj, a mindenedet! Majd visszaszokik a parasztsorba. Én meg, h a sokat kárál, másodállásban elmegyek éjjeliőrnek. Nagyot kacagott és rápaskolt domború ha­ sára, úgy szólt az, mint a dob. Lesz miből leadnia neki is. — A sok sörtől jó l megdisznósodtam — mondta derűsen. — Kellett inni az elvtár­ sak kal. Rá ne szoktasd őket! — Hát, hiszen... — Különben is ravasz dolog ez a mecha­ nizmus. Azelőtt, ha etettük-itattuk őket, min­ dig leesett valami vissza nem. térítendő dug­ segély. Szereztem én. komám, állami dotá­ ciót gyümölcsfa-telepítésre meg erdősítésre is, pedig te tudod legjobban, egy csemete nem sok, annyit se duggattunk. Most meg... — Hát, hiszen... — Kuti éberen figyelt, hi­ szen az elnökséghez kínálkozott némi észbeli előleg. — Most meg, komám, ugyanúgy megisz­ szák a sörödet, falják a birkapaprikást, de ha közpénzből fizeted, másnap a körmödre vernek. Dotáció meg nuku! Ezt nevezik új mechanizmusnak. Még az a jó, hogy a Kos­ suth nem szorul alamizsnára... A szoba felől halk nesz szűrődött elő. Csak annyi, mint amikor a macska egér után ku­ tat. Nyomában álmos hang sántikált: „And­ rás! Hozz vizet és szódabikarbónát!” — Mindjárt! — kiáltott Huszár. majd halkra fogta a szót. — Megint telezabálta magát.., A Huszárral ölelkező baráti szavak nyuga­ lommal töltötték el. A pálinka is szorgosan dolgozott benne. Kinyújtott nyakkal, feszes tartással közlekedett a csípős derengésben, akárcsak boldog parádéskocsis korában. Fia­ talos erők buzdultak föl benne, mint annak idején. Be jó is lenne legalább negyven esz­ tendővel visszaforgatni az időt és mai ésszel Katinkával találkozni!. Ma már talál valami igazságot abban, amit az apósa terjeszt: „Egynémelyik asszony mind egyforma.” Mind azt várja, hogy jöjjön a férfi és le­ igázza. Katinkát se uralni kellett volna, mint a királynét, hanem, elmarkolni és odavágni, a dikóra. Amikor a lepedőt cserélte és feszesre hajolt a nagy igyekezetben, elkapni, aho­ gyan a többi cseléd-Marcsát és megdögö­ nyözni! Nem lett volna annak nyögni se kedve. A mindenségit, a Fekete Sasban, a százegyes szobában már föladta a nagy büszkeségét, csak hogy akkor már késő volt! Mégis jó lenne Katinkával találkozni. El­ mondani neki: Katinka, kedves, a Kossuth­ ban háromezer hold jó föld, több száz szá­ mosállat, temérdek gép és mintegy ötszáz téesztag várja parancsomat. Vagy csak egy­ szerűen: „Elnökké választanak. Mit szólsz hozzá Katinka?” Önkéntelen a kocsma felé vette az útját, ahol Katinkával utoljára találkoztak. Lan­ gyos szavak közt, futólag. Hátukon évtize­ dek ledobhatatlan terhével. Most úgy érezte, hogy markában összeroppanthatja. el­ pusztíthatja, tönkreteheti a nehéz évtizede­ ket. A sínekhez vezető gyalogösvényen, mintha csak az árnyéka kérné számon, halk, nyu­ godt hang szállt felé: — Hová, merre, Józsi bácsi? Nicsak, a Hegedűs Feró! — A boltba megyek, venni kéne kénru­ dat. annyi a patkány az istállóban, — Kifüstöli? — Megpróbálom kifüstölni a beste dögö­ ket... Megint hűlt a levegő, de hó semmi. A rádió se jelzi... — Ma már havat jósolt — bazsalygott Hegedüs — Ezek szerint Huszáréknál nem a rádiót hallgatták... — Te mindent tudsz? — Ismerem: magát. A jóistennek se hisz... — Nem úgy van az. Tudod te azt magad is. — Nem akar haragot — segített a ma­ gyarázkodásban Hegedüs. — Így már inkább. Velem Bandii jót tett, amikor átvett a Kossuthba, magához. Véget­ te vagyok én megbecsült ember. — Az iparkodása végett... Tagadhatatlan, hogy Bandi tudott bánni az emberekkel, s mellette öröm dolgozni. Gondolja, hogy én nem sajnálom? — Nem saját zsebre dolgozott. — Ez az egyetlen mentsége. — Belenyugodott — mondta Kuti, és a kabát alól előmarkolta az irathalmazt. — Te aztán megdolgoztattál! Egész éjjel a válaszo­ kat kaparásztam. — Fodor elvtársék mára kérték az életraj­ zot — szabadkozott Hegedüs, s homlokán a gond barázdái futottak végig. — Bandi nem mutatja, de azért belül mardossa őt a fájás. Ismerem őt. — Hát, hiszen... — Kell két-három hét, hogy a seb behe­ gedjen. Annyi idő alatt a tépett liba tolla is kinő, a kukorica is kidobja a csöveit. A bolthoz értek, még zárva volt. A redő­ nyön ott fityegett a fényes lakat. Szemben a kocsma rácsát se vették még le. Kuti lemar­ kolta a vastag zúzmarát a kerékpárállvány­ ról. Az ezüstgolyó szétolvadt a tenyerében. — Nem hagynak itt engemet elnöknek — mondta és a nadrág szárához törölgette a ke­ zét. — Nem vagyok párttag... — Miniszter is lehet pártonkívüliből — nevetett Feró. — Az a fontos, hogy a dolgát értse. A z új mechanizmusban meg különö­ sen a munkája szerint ítélik meg az em­ bert. — Akkor mire jó a piros könyv? — A z más, Józsi bácsi. Önként vállalt harci készség. Persze, ha két jó közül kell választani, akkor a párt katonájáé az el­ sőbbség. Azt meg úgyse hiteti el velem, hogy politikai analfabéta. — Hát, hiszen... — Készüljön föl a legrosszabbra. Legjobb, ha máris írja a székfoglaló beszédet. Ebben maradjunk! — Nem kenyerem... — Kisegítjük egymást. Bajtársiasan. Jön-e a gépjavító felé? — Megvárom, amíg kinyitnak. Látod, ilyen a szocialista kereskedelem. Braun Izsó már virradatkor az üzletajtóban állt ás csa­ logatta a vevőket. Ezek meg nyitásidőben még a meztelen talpukat vakargatják. — Minden jót, Józsii bátyám. — Isten veled, Feró. Hallod-e, megihat­ nánk egy kupicával! — Sietek. Az italbolt is zárva. — Oda hátulról mindig be lehet menni. Kis Dénes már a hajnali vonat előtt... — Most nem. Lesz még rá alkalom. — Lesz. ha megérjük. Megvárta, hogy Hegedüs Feró zömök, zsur­ m ó alakja levegővé váljon a vasúti őrház mögött, azután az örökké nyitott nagykapun sietve bebüszkélkedett a kocsmaudvarra. 11 �Előbb a félrehelyre ment és csak onnét a nagyterembe. Odabent a szokásos téli kép, annyi változ­ tatással, hogy a sarokban még díszítetlenül állott az óriási fenyő. A jobb hangulat ked­ véért minden esztendőben fát állítanak, amely felcicomázva fénylik háromkirályok napjáig. A söntésnél Hódi Miska ereszke­ dett félkönyékre és a pálinkáspoharat bű­ völte, mintha jövendő csodákat látna abban. Kissé távolabb tőle a gépjavító szb-titkára szórakoztatta vaskos viccekkel háromtagú udvartartását. Kis Dénes az üvegeket ren­ dezgette a polcon és a csapottabbaknak utá­ natöltött. — Jó reggelt, emberek! Kuti József szavára a boltvezető kivételé­ vel mind odafordultak és tisztelettel vissza­ köszöntek. Hódi is fölrebbentette halszemét. — Szervusz. Józsi! Összefonnyadtan. nyugdíjra vénülten is megőrizte malacpofáját és ősz sörtéjü sze­ möldökének huncutságát. Mindig iszós termé­ szetűnek ismerték, apja halála óta állandóan az első vendég Kis Dini kocsmájában. Mondják: öreg Hódi a halálos ágyán, se re­ begte el a megbocsátás szavát. Amit megté­ vedt fiának mondott, átoknak se csekély: „Ne legyen ember, aki szánjon és szeressen!” A z­ óta Hódi Miska sokat engedett békétlen ter­ mészetéből. a félelem nyugtalansága költö­ zött aszalódott testébe, s csak néha ébredt föl gonosz második énje. — Sört, vagy cseresznyét — kérdezte Kis Dini háttal állva. — Sört. Miska bácsinak meg, ami eddig volt. Hódi megrázkódott, mint a tetves kotlós. — Engem te ne szánj meg! Kuti vállat vont. — Nem erőszak a disznótor. A boltvezető félbehagyta a töltést. — Beszélj, Hódi, kéred vagy nem kéred! — Töltsd ki, ha már elkezdted, Egy el­ nöknek nem illik kosarat adni. — Miféle elnöknek? — tette a poharakat eléjük Kis Dénes. — Hát a Kuti Józsinak. Ő lesz a Kossuth­ ban az új elnök. Hegedüs Feró most viszi a káderjellemzését Vásárhelyre... — Te ezt honnan tudod? — Én mindent tudok. Braun Izsó a ma­ gyar állam megbízásából kereskedelmi ügy­ nökséget vezet Svájcban, a strómanja meg tsz-elnök lesz. Nesze neked, proletárdiktatú­ ra! A gépszerelők fölfigyeltek a párbeszédre. Az egyik, kis nyüstölt bajuszú, hetyke le­ gény, közelebb perdült hozzájuk: — Miska bácsi, nehogy tovább védje he­ lyettünk a proletárdiktatúrát, mert úgy ta­ lál járni, mint ahogyan Szálasi csillaghullá­ sakor! Eleget kavarta a slamasztikát, arra a kis időire már abbahagyhatja! Nagy zajjal néhány asszony k everődött a terembe. Fehér felhőket leheltek a sűrű hi­ degbe. Többségükben idősebb asszonyok voltak, akadt köztük azonban néhány fiatal vagy fiatalságát megőrzött, szemrevaló is. Hódiban vénségére is konzerválódott asz­ szonyfaló természete, habár, nagyon illett rá a közhely, miszerint, „már csak a szeme kívánja” . A berobbanó asszonyhadból mélyenülő, zavaros szeme nyomban kivá­ lasztotta Szabó Icát, Meszjár Gyurka felesé­ gét. — Hová, Ica? — Simítózni. Miska bácsi. Ha nem tudja, ez a dohányosbrigád. — Mit isztok? — kérdezte Kuti, méltóság­ teljesen, mint a római kiváltságosok vala­ mely nagyobb hivatalra jelöltetésük idején, amikor milliószám szórták a nép közé a szeszterciuszt. — Pályinkát — adta meg a választ egy protézises, villogó fogú, tanyasi matróna. — Kisüstit. Egyik se szólt, hogy hallott volna valamit, de mozdulatuk, nézésük f inoman elárulta, 12 tudnak ők is a közelgő elnökcseréről. Más­ kor szabadkoztak volna ekkora gavalléria láttán, ezúttal szinte elvárták Kutitól a nagyvonalúságot. Hódi még mindig Szabó Ica kiformásodott külsején és az arcára telepedett, kései ham­ vasságon legelészett. — Fizetek neked valamit. Ica csilingelve kacagott. Nem volt ebben semmi sértő, inkább afféle zavarát leplező érzékiség. — Már Józsi bácsi megrendelte. — Neked előbb kell a Józsi bácsié, mint az enyém? — vitte sikamlós talajra a témát Hódi Miska. — Most, hogy elnök lesz, az asszonyok is mind neki hízelegnek. Szabó Ica sértőnek találta az incselkedést. — Énnekem a magáé sose kell — fricskázott vissza. — Józsi bácsitól meg már maszek korában is megkaptam, amit akartam. Az ilyen meredek tréfálkozás semmisíti meg a kínos, elevenre tapintó mendemondá­ kat. — Abból meg jobb a maszek, mint a kö­ zös — vitte tovább a tréfát egy fázós öreg­ asszony. Kerek képű, gömbölyű, kövér asszony tromfolt rá: — Józsi bácsi karján vitte Icát a felesége ágyába. Ki másban lakik ennyi kurázsi? Telikacagták a hideg kocsmatermet, s hi­ degűzőnek elővették vaskosabb tréfáikat is. Azután . mint ősszel a csivitelő fecskék, egy­ szerre csak szárnyrakaptak és kiröppentek, elszálltak. Madárhangjuk beleveszett a külső hidegbe, hol dérrel nikkelezett kerékpárok vártak rájuk. — Mennyi lesz ez? — kérdezte zavartan Kuti és mélyen a nadrágzsebbe nyúlt. Kis Dénes hosszadalmasan számolt. Gya­ korlott pszichológusiként fölfedezte, hogy Ku­ tlnál nincs elég pénz. — Jön még erre. Józsi bácsi — hangzott nagyon barátságosan. — Most teli vagyok dologgal. Nem marad maga nekem adós. — Hát, hiszen... (Később Kis Dini háromannyit számolt föl, mint amennyi a tényleges fogyasztásért járt. Megszokta, hogy Huszár András cehjeit közületi blokkra vagy pecsétes jegyzékre rendezték. Nem sejtette, hogy azúttal a ta­ karékos Kutin ejt váratlan érvágást, amitől ennek örökre elmegy a kedve a hitelbe fo ­ gyasztástól.) Celsius-fokra nem volt túlságosan nagy a hideg, a heves sodrású, csípős szél mégis kellemetlenné tette. Aláfújt a ruhának, át­ hatolt a bőrön, megremegtette a csontban a velőt. Suba Gergő meg-megrázkódva követte Kutit, kit a papramorgó-üzemanyag készte­ tett nagyobb sebességre. — Ebben a piszok időben a féreg se bú­ vik elő — szólt Suba. Kuti nem fázott, nagy belső forráság járta át. Egy elfelejtett, parányi vulkán készült kitörni, s ennék minden erőlködése mellét, tagjait feszítette. Végigmérte a legényt. Szé­ gyenteli dolog, ha egy ilyen ifjú ember fázik. — Négyéves múltam. Susák Berta mez­ telenül zavart ki a pervátára. Csak a fe­ jem állt ki a hóból. Akkor fáztam utoljára. — Meztelen? Miért? — Talán csak tréfából. Az is lehet, hogy a ruhát akarta kímélni. — Ha ilyet hallok, alig akarom elhinni. — A kéntől-tűztől a féreg is kifut. Minden lénynek drága az élete. A csillaggombos, kálvinista templom előtt járhattak, amelynek tornyából nyaranta ön­ kéntes őrszemek kémlelik a határt, tűzre vigyáznak. A nagy szélben a torony is resz­ ketett, s ha ilyen marad az időjárás, delet se fognak harangozni. A parókián az agg Csicseri ilyenkor bebugyoláltan a tűz mel­ lett kucorog és kávélikőrt iszogat, amit az egyik menye csinált jugoszláv szeszből. Szemben, a megszüntetésre ítélt temetőben búcsútáncot jártak a vihar vonójára a hol­ tak szellemei. A temetkezési vállalat kapujánál Csabai János, a tehenészek brigádvezetője érte utól őket. Szikrázó, piros arcát kiverte a verí­ ték. a sűrű lélegzéstől beléragadt a szó. Kuti bazsalygott sorstársa vergődésén. — Nyögd ki végre, mi bajod! — Szikrát hány a traktor. A szalmát bá­ láznánk éppen. — Ilyen időben? — Éppen ez az. — És ezt most mért mondod nekünk? — Voltam Huszárnál, nincs otthon. Az ő parancsa nélkül nem szabad abbahagyni Régi megegyezés, hogy mindenben Bandi dönt. — Keresd meg akkor! — A városba ment. Motoron. De te, hi­ szen tudod, te kiadhatnád az ukászt, hogy álljunk le vele. A szél ugyanis széthordja a javát. — Janikám. én csak egyszerű tróger va­ gyok az építési brigádban. — Úgy.is te leszel... — Ha leszek, az más. Akkor iiyen eset­ ben megkérdem majd: „Janikám, mit taná­ csolsz?” Érted? „Janikám, mit tanácsolsz?” No, felelj: mit tanácsolsz! — Le kell állítani mindenképpen. — Akkor miért nem állíttatod le, Jani­ k ám? — De hiszen leállíttattam — szabadkozott Csabai. — Megmondtam, hogy addig hozzá nem nyúlhatnak, amíg vissza nem érek. — No, látod! Ha a tagság akaratából én lennék az elnök, mindig ezt csináljad. Ne várj te semmiféle parancsra, hanem intéz­ kedj. Azért vagy brigádvezető, mert érted a dolgot. A vezetőnek hatásköre van.. A brigádvezető tökéletesen elszontyolodott. — Tudtam én, ha te jössz, nagyobb lesz a felelősség. — A hatáskör. Legfeljebb nem szavazol rám. — Ne szavazzak? Hiszen én javasoltalak elsőként.... — Kapsz is m ajd érte Esztitől!... Huszár­ nak mi dolga akadt Vásárhelyen oly’ hirte­ len? �Csabai ujját fújta, personatusan. — Janka szerint Fodor elvtárshoz ment. hogy visszakönyörögje magát az elnökségbe. Sok hal meg birka megfőtt, sok bor elfolyt ott... — De, hiszen;... — Janka néném zavarhatta be — védte Huszárt a fiatal. — Meg a hiúsága — tette hozzá a brigád­ vezető. S máris rohant, papot tenni a kazalina, nehogy széthordja a szép, hosszú szalmát a vihar. K utit szívencsapta Huszár kétszínűsége. Kis idő múltán szólalt meg, hadd terelje el zavaráról a figyelmet. — Van Csabainak rokona Vásárhelyen? — Mesélte, hogy volt egy vaddisznó rend­ őr. Kapitány volt, vagy ilyesforma. Tévedés­ b ől- a kommunistákat gyűjtötte be a fasisz­ ták helyett. Régen leváltották. Ha jól vélek­ szem, téeszbe dolgozik, Szegváron. De ez csak amolyan távoli atyjafia Jani bátyám­ nak... Tompán koppant a léptük, mint amikor a puhára érett körték potyognak a nagy szél­ ben. Kuti megcsaltnak, ármányok áldozatá­ nak érezte magát. Hordónyi jókedvébe csö­ pögni kezdett a keserűség. A fiatalember értett a hallgatásból. — Ahogyan én Bandi bácsit ismerem, nem jut az túl Kútvölgyön. A Sárga Csikóban beszed néhány kupicával, aztán, hazamegy és elpanaszolja Janka nénémnek, hogy nincs visszaút. — Hát hiszen — tért ki a nyílt vélemény­ alkotás elől Kuti, és szívében lakó radarké­ szüléke tökéletesen kimutatta, hogy Huszár most tépi föl Fodor elvtárs irodája ajtaját, szélcserzett. agyongyötört arcát a Nap felé fordítja és fölzokog: „Tönkre akartak tenni! Ezt érdemlem én, Fodor elvtárs?” Annyira plasztikus volt a képzeletbeli kép, hogy föl­ vakkantott, ahogyan, Csuri szokott, ha cson­ tot talál. — Min nevet. Józsi bátyám? — A férgeken. Meglásd, elfutnak Oroshá­ záiig. S apró; lábát még gyorsabban emelget­ te. A patkányvadászat új pezsdülést gyúj­ tott megmérgezett vérében. Megállj csak, vándorpatkány! Az én portámról nem, teszel m a egy tapodtat sem! — Mérgezze őket! — támadt hirtelen, ötlete Gergőnek. — Macska, kutya, baromfi mind veszély­ be kerülne. Átmentek a Braun Izsótól vásárolt portán, a föltöltögetett, kordonos szőlők során. Az istálló hátsó falánál a fekete macska feküdt elnyúlva, vadászlesben. — Ne félj — kapta el a vadászhév Kutit is —, percek múlva lesz itt olyan futkosás, hogy győzzed fogni őket! A z emberi hangokra Csuri, és Okos is elő­ sompolygott. Csuri harcos morgással és vak­ kantással vétette észre magát. Okos némán és szomorúan leste a gazdit, ki oly’ gyakran, magukra hagyja őket, szokatlan szórakozá­ sokat keresve magának. \ — Maradjatok nyugodtan! Lesz itt pat­ kányinvázió hamarosan!... — Rakjuk a ként, Józsi bátyám! — he­ vült bele Gergő is. Modern szobrászok hoznak létre olyan, műveket, mint a patkányhad az istálló szé­ les falán. Különféle méretű és formázatú lyukak, a fal külsejéből sztrádaszerűen ala­ gutak sötétjébe torkolló járatok, megpúposo­ dott vakolat, és fekvő nyolcas alakban, talál­ kozó, metró-végállomások alkották a monu­ mentális művet. Kuti mélyen a járatokba helyezte a kénrudakat. Egy szemtelen, és kí­ váncsi patkány, ritka falatokat sejtve, a ke­ ze után kapott, szerencsére nem ejtett sebet rajta. — Te leszel az első, a mindenedet! Kuti, szavára odasietett Suba a készülék­ kel. Lángralobbantotta a benzinpisztolyt, torkolatát a lyukhoz illesztette és ráfúvatta a levegőt. A gépezet felbúgott, suttyant, mint a szíjostor. Széles lángnyelvek tülekedtek a falba. Az istálló megtelt orrfacsaró, büdös gázzal, s néhány pillanat múlva nyüszítve rontott elő az előbbi, rusnya támadó. Mielőtt meglóghatott volna, Okos már rá is csapott, a foga közt vitte levegőre, hogy ott betöltse az ítéletvégrehajtó szerepét. A libák daráján lakmározó galambok riadtan, röppentek eresz alatti fészkükbe. — No, egy már megvan! — lelkendezett gyermekként Kuti. — A teheneket kivihetné, Józsi bácsi. — Csakugyan, a tehenek! Eloldozta kötelüket és hajtotta kifelé a két melegtestű jószágot az udvarra, onnan átvezette őket a ház előtti virágoskertbe, mely a mindenévi téli pusztulás szomorú képét tárta a világ elé. — Itt ellehettek, amíg végzünk a pockok­ kal — mondta, s ment vissza, meg se kötöz­ te őket. Ilyen csípős szélben az állat is négy fal közé vágyik, nem csalogatják a pásko­ mok. A kezdeti sikert nem követte újabb. A fekete macska ugyan előhozott, a ház mögül két fejletlen fiatal pockot, da azzal be is fejeződött a vadászat. Kutinak a kudarc kedvét szegte. — Bentpusztultak a fészkükben — vigasz­ talta Kutit Suba Gergő. — Holnap jó lesz malterral eltömni a lyukakat, mert nem bir­ nák majd meglenni a dögszagtól! Újabb keserű csöppek. A vadászat se úgy sikerült, ahogyan elképzelte. A két kutya nyugtalanul sündörgött körü­ lötte, mint akiket gazul félrevezettek, be­ csaptak. S, hogy teljes legyen a csömör, a bolt fe­ lőli kapunál felbukkant az aggastyán. Szabó Gáspár bottal támogatott, erős alakja. Gyá­ szos képpel érkezett, mint a sorscsapás. Így botorkál befelé a romantikus kalandregé­ nyek féllábú kalóza. Meglepően, és sejtelme­ sen. A fiatalember vészt sejtett. Szedte a szer­ számát és a kerten át eloldalgott, még mi­ előtt öreg Szabó krajcáron osztott, múlhatat­ l an bölcsességével hurkot nem vet rá. Nehéz tőle szabadulni. Akarják, nem akarják, hall­ gatni kell régmúlt dicsőségének hőstörténe­ teit. — Megcsinálhatnád a kiskaput. Egyetlen madzag tartja, mint a kanász gatyáját... Bosszantó, hogy még be se tette a kösz­ vényes lábát, máris lemagasztalja az embert! — Jöjjön a másik kapun, ha nem tetszik! — Máris magasan hordod az orrod! Jól jársz te azzal, ha idáig botorkálok miattad. — Még meg is köszönjem? — Ki vár tőled köszönetet! Elég, ha meg­ fogadod a tanácsot. — Nem igénylem. Most már én követke­ zem — és nem engedte apósát szóhoz jut­ ni. — Vésse az eszébe jól! Üljön szépen ma­ gának a kuckóban, várja ki, amíg szükségem lesz magára. Nem akarom, hogy a kóringyá­ ló, erkölcsös apósom idő előtt lejárasson. — Te mondod ezt? Akit jószántamból el se fogadtam volna vejemnek? Vésd eszedbe, amíg én, élek, belőled nem lesz tsz-elnök. — Akkor megrendelheti a koporsót. — Mit gondolsz, a te négy elemiddel el tudsz vezetni egy gazdaságot, amikor so­ kan egyetemi diplomával is belebuknak?! Ma m ár... — Engem maga ne tanítson! Nem ma jöt­ tem le én se a falvédőről. Veszek magam mellé agronómust. Már választottam is. Eh­ hez mit szól? — És ez szerinted minden? — Nyugodjon meg. Elevátor helyett nem állítok be állóst a kazlazáshoz, se kombájn helyett búgattyút a betakarításhoz. De most már menjen! Ne is jöjjön addig, amíg nem üzenek! — Nekem m ondod! — Érthet a szóból. Mit akar még agg fejjel? — Adenauer ilyen idős volt, amikor kan­ cellárnak választották... Kuti faképnél hagyta az öreget. A gyom­ rát csaknem kifordította az éhség. Eszti a kis szobában az asztalnál ült és gondolatait rendezgette. — Levél jött Kázméréktól. Karácsony után lejönnek pár napra — gyászkeretes levelet nyújtott át. — Ez meg a tied. Kuti reszketős kézzel kihúzta a borí­ tékjából a gyászjelentést. Csak a nevet ol­ vasta el: „Dr. Laskóczy Endre.” Mintha édesapját veszítette volna el. A hűtőszek­ rényen ott állott a pálinkásüveg, csak úgy l yukszájról meghúzta. Akkor szólt be a rendőr, az állatf orgalmis öccse. Ez is olyan fontoskodó lőcsöngörcs, mint a bátyja. — Maguktól szökött meg két tehén? — kérdezte nyersen. — Birtokháborítást és sírgyalázást követnek el a temetőben. Kuti teljes szívből utálta ezt az embert, rosszindulatú, akadékoskodó viselkedését. Ezt tudja, hogy Kuti rendőr századosként sze­ reli le és élvezte, ha rápiríthatott, hogy ut­ cán a baromfi, vagy nincs elsöpörve a hó a járdán. Visszavágott volna, ha nem ingerli föl a rendőr pökhendiségénél is jobban a te­ henek vakmerő pimaszsága. A verendán fölkapta a karót, melyet még a nyáron vágott körteszedéshez, vékonyabb végén V-alakú csáppal, amely közé a ko­ csányt fogta be és határozott lökéssel el­ választotta ágától a magasban függő gyümöl­ csöt A bot vékonyabb végét fogta meg, s a magasban tartott husánggal, bőszülten futva, olyan volt, mint a kiszemelt zsákmányt ül­ döző, farkaséhes ősember. A sírok között utolérte a két szemtelent. Kedvtelve kérődztek és időnként beletúrtak a száradó koszorúkba, A gazda kemény, 13 �tompán koppanó léptei ráébresztették őket fegyelmezettlenségükre, s némi tanakodás után átcsörtettek a temetőn és a vasút­ oldalban visszafordultak a piactér felé. K u­ ti bőszen a nyomukban. Szájuk akkora pá­ rát fújt, mint a mozdonyfüst. Kuti rájuk or­ dított, ők azonban nem fordultak a csás oldal­ ra, a ház felé, hanem vadul futottak tovább, ráemlékezések ősi emlékképeit, vad korok szabadságát üldözve. A mérlegháznál megtorpantak. Kuti rásújtott az öreg tehénre, ettől a két állat újabb heves futásba szörnyedt. Tajtékverte, üldözött rinocéroszok voltak már, nem is jászolhoz szelídített jámbor marhák. Az üldöző is elveszítette emberar­ cát, kivetkezett magából és versenyt fu­ tott a két rakoncátlannal. Már-már a nyomukba ért, amikor ezek ijedt kétségbeesésükben átvágtak a vizesár­ kon, leszakították a bolt melletti ajtót és bemenekültek az istállóba. Eszti a konyhában távoli ágyúlövésekre lett figyelmes. Kiállt a verendára. Az istállóból tompa, nagy csattanások zaja tört elő. A tehenek hangosan sírtak odabent. Szólni kéne, hogy ne üsse őket. Legalább a vemheset kímél­ je. Ajka mozdulatlan maradt. Életében először félt az urától. Jó fél óra is elmúlt, Józsi föltépte a konyhaajtót. Kabátja rongyokban lógott róla, cafatokban rángatta le magáról. Ingé­ ből facsarni lehetett a vizet. Levetette, azután odadugta fejét a csap alá. Telespriccelte a falat. Eszti máskor dühösen rászólna. Most hall­ gatott. Ment másik ingért. Este üresen hozta be a sajtárt. Jósti ek­ kor vánszorgott be a hízóktól. — Valami baj van? — Miért volna? Csak a Borcsa nem adta le a tejet. — Majd holnap leadja. — Ha leadja... Jósti engesztelő, bús szemet meresztett. — A fő, hogy megindult a hó. Nagy, szép pelyhekben, mintha másodszorra fosztanák a libákat odafönn... Stefán Attila Brezány versei A telefondrótok panasza Születő reggel Handlová H andlovai bánya. Szom orú útnak Telefondrótokon panasz kővályog, szenes csillék futnak. érzéktelen kapcsolóknál fáradt telefonoslányok. M ennyi veríték csöppen rája. A gürc keveset fizet, am ivel a szén sistergő kazánú gyorsvonatot űzet, rajzolják, m in képzelegnek Zengik a drót csuda énekét: Éljen ott az ember, hová löki a lét. G yárdinam ókat nősít, A lányok vézna karja szállni, szökni szeretne ez átok éles reflektoroktól éjből m essze.. . és gerjeszt villanyáram ot. fakul el a kora Nap. e kapcsolóktól, melyeknél arcukról könny szemerkél. Fekete szén A blakra a fagy pompás Test a telefonoszlop, kezei: a drótok, csikorog a kem encéből. krizantémt tereget. hűséggel összekötnek Te vársz a vájatban minden országot, a szénfaltól kenyeret. (1932) s a veszekedett világot. 14 (1931) Találtam lámpást holdragyogással sziporkást Éji lant csöndíti a távolodó csillagok dalát Kis jósnő veri föl krétájával az éneklő csöndnek első hajnali lépteit Csivitelő madarak húznak fehér függönyt nyitják kimerült kunyhók ablakait m eggyújtják az első m ozgások vágyait és bűvölik a reggeli pilléket vért hánynak az utcákra M ég szitál az autótülköktől és vonatdohogástól sebzett csönd üvege Madárdal árad a térbe A tetőkről az ereszen harm atkönnyek csö ngenek A kisfiú száján olvad a cukortilinkó (1968) Jánosy István fordítása �Hann Ferenc Zamenhopp halála Volt egy mozdulata, amiről hosszú és fáradságos gyakorlatok útján sem sikerült leszoknia: megigazította nemlétező nyakkendő­ jét. Igaz, hogy nyakkendőt közel harminc éve nem viselt, mégis szimbólumot látott benne, bár a külső jelek létjogosultságában régóta nem hitt már. Persze, ha azt mondta volna neki valaki, hogy fakókék Tolsz­ toj inge, a szakadozott kordnadrág ugyancsak valamilyen maga­ tartásformát képvisel, nehezen tudott volna visszavágni a kérdező­ nek, legfeljebb egy efféle suta mondattal: Nézze meg az arcomat! Szakadékos, árkos, ebek harmincadjára jutott arcomat, lapozza fel az igazolványomat, s megérti, ilyen öregen már másfajta jelképe­ ket tart fontosnak az ember. De ilyesmiket senki nem kérdezett az öregtől. Megszokták a spanyolos fehér-szürke kisváros polgárai. Senki nem tudta, miből él, mit csinál, emberemlékezet óta nem fordult meg nála vendég. A régi tárház A ...me szélén éppoly magányosan állt a wad­ lyafenyőkkel és egyéb tűlevelű hímpellérekkel szegélyezett ösvény szélén, mint maga a vénember. Magánya szent volt és megbontha­ tatlan. A pék, a fűszeres és a szenesember, e hatalmas hármasság egyet tartott róla: „hibbant, hervadt agyaras... nemzője ismeret­ len... nem tisztátalan, bár kissé áporodott, dohos raktárszagot áraszt... öltözéke nem vall tisztes adófizető polgárra... mindazon­ által ártalmatlan... számláit — ki tudja miből — rendesen ki­ egyenlíti... talán valaha szép reményekre jogosította szüleit, kik természetesen nem ilyen' jövőt képzelhettek féltett gyermekük­ n ek ...” — Egy a lényeg: légynek sem okoz galibát — mondá gyakorta a vaksi pék. — Viszont cáfolhatatlan tény, hogy hülye. Normális ember kép­ telen lenne így élni — tette hozzá a vak siber, a fűszerek atyja. A szenes többnyire csak hatalmas ádámcsutkáját utaztatta fel, s alá — jelentéktelenségét igyekezve hangsúlyozni — az idénymun­ kás kisebbségi komplexusától gyötörten. Egyikük sem emlékezett rá, mióta folynak így diskurzusaik az öregről. Tulajdonképpen régen megszokták jelenlétét. A fura vén — az idővel öregedve — olyan tartozéka lett A . . . me-nek, mint a Messiás-kút, a „HIRDETMÉNYEK FELRAGASZTÁSA TILOS” tábla a szatócsbolt előtt, vagy Manza, a félcigány-félarab falubo­ londja, ki repedt talpával, irdalt sültszalonna módjára félkörben szétforduló lábujjaival mintha a la orana Maria vásznáról lépett volna le. Ám egy párás keddi hajnalon eltűnt a félnótás filozófus, és egy hét múltán, mikor visszatért (szúnyograj dongta körül), magára zárta a tárház yasalt kapuját, napokig nem mutatkozott. M íg a falun átsétált — s később, mikor már csendesen cseng­ tek feje felett a tűlevelek — a vaksi pék, a vak-síber fűszeres, s a fejlett nyeldeklővel megáldott (vagy megvert?) szenes elhülve konstatálták, hogy a bárgyú agg különösen idétlen mozdulatokkal, borostás képpel szeli a levegőt, karjai majommódra csüngenek, térde roggyant, roskatag, ingén szakadások, szalamandra-szarkalá­ bak szemtelen szemei alatt, melyek most üresen őgyelegnek a csüggedt orr két oldalán. — Ön, mint jó katholikus — kezdé a pék — miként értelmezi ezt? — Talán egy lappangó kór karemmeresztésének vagyunk ta­ núi. .. — így a síber. — Pedig oly ártatlannak tűnt — mondá bölcsen, s híven az igazsághoz a szerény harmadik. S az öregember priccse szélén ülve eldöntötte, következetesen leélt életét nem csúfolja meg. Lassú mozdulatokkal szenet vetett a tűzre, majd körbejárta a szobát. Papírlapokat szedett össze, helye­ zett egymásra eszelős gondossággal, s miután minden gyűrődést el­ simított, az egész paksamétát a kályhába taszította. Sercegve percegtek az ismeretlen szavakkal, suffixumokkal prae­ fixumokkal teleírt ívek. Egy praedikatív szerkezet különös kö­ nyörtelenséggel azonnal hamuvá zsugorodott. ÖTÖDNAP A PÉKNÉL: (Az úton megjelenik az öreg. Kezében üres, horpadt, hor­ ganyzott vödör, hóna alatt papírtasak. Körülnéz az utcán, majd belép a péküzletbe.) VAKSI: — Á, u ram ... régen volt szerencsénk. Van szerencsém! Hát nem csoda, hogy megéreztem: ma újra e ljö n ... és re­ mélem, így lesz újra mindennap... Hiába, a régi kuncsaft, régi kuncsaft... Megsütöttem a mindennapi cipót, ahogy szoktam... VÉN: — Please yksi bruggo! VAKSI: . . . ? . . . ! . . . ? (Szeme borzadálytól meredez.) VÉN: Please yksi bruggo, please! VAKSI: (Rémülten integet, inge verejtékben úszik, érzékcsa­ lódást sejt, magába csíp, s mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a minden napon szokásos kenyeret, átveszi a pénzdarabot, hüppögve hörög.) VÉN: (Elégedetten bólint, a vásárolt árut papírzacskójába rej­ ti, kilép a boltból. Átvág a macskaköveken, s a szemben levő fűszerüzlet ajtajában eltűnik.) ODABENT: SÍBER: — Á, uram! Régen volt szerencsénk. Van szerencsém! Hát nem csoda, hogy félretettem magának a tejet? Meg­ éreztem, hogy megérkezik. VÉN: — Please yksi litre feyér vesü! SÍBER: . . . ? . . . ! . . . ? (Szeme borzadálytól beborul.) VÉN: — Please yksi litre feyér vesü, please! SÍBER: — A h .. .oh .. .eh... (ide-oda kúszik a pult mögött, al­ kati jellegzetességei rútul kidomborodnak, csücsöríti szá­ ját, elhal ebfején az ér, s mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a mindennap szokásos liter tejet, át­ veszi az érte járó érmét, s rémülten aláhanyatlik.) VÉN: (Egyik kezében a tejet, s kenyeret rejtő papírzacskó, má­ sikban az üres szenesvödör. Arca kisimult, majdhogynem elégedett. Kisvártatva belép a tüzelőkereskedő ajtaján.) AMOTT: CSUTKÁS: — Á, kedves uram! Mily öröm, hogy láthatom! Hi­ ába, itt az ősz. Pörögnek a levelek ugyebár, és lefelé ugye­ bár, mert a gondviselés bölcs előrelátása folytán felfelé nem szokás pörögni. Hová is jutna a világ, ha nem lenne úgy, ahogy van ... Egyszóval nagyon jó, ahogy van, miért is lenne másképp... Elvégre a sors, meg izé ... na a rend az rend. Legyen is az! Látja, én például tudom, hogy ön kér most egy vödör szenet (egy szót sem kell szólnia), miután huszonhét éve ezen a napon mindig megjelent nálam és kért egy vödör szenet... és egészen márciusig mindennap jönni fog és kér egy vödör szenet... mert hiszen nekem az a dolgom, hogy adjak egy vödör szenet, maga meg be­ fűt vele, és nem veszi meg az isten hidege. Amilyen ku­ tya telek vannak, ugyebár, és azt mondják, az idei túltesz majd valamennyin... VÉN: — Please kolme kilogramme carbone! CSUTKÁS: . . . ? . . . ! . . . ? (szeme borzadálytól bitangol.) VÉN: — Please kolme kilogramme carbona, please! CSUTKÁS: (oldalában hirtelen harsogó szúrást érez. Nyeldek­ lője tébolyult trott-foxot jár; valahogy elzötykölődik a ki­ térővágányig, s a szem felakadásának pillanatában kisik­ lik: hirtelen megáll. Mivel a jelenség oszlásnak nem indul, kezébe nyomja a cserevödröt, tele széles szénszeletekkel, átveszi a tallért, tokaszolonnás nyaka nyúlik...) VÉN: (Füttyögve inal az ördögi ösvényen. Feje fölött a tűle­ velek teljes erővel asszimilálnak. Belép háza kapuján, s kezdi boldognak érezni magát.) ÁM EGY ÓRA MÚLVA A HATALMAS HÁRMAS ÖSSZEÜL: VAKSI: (bassbariton) SÍBER (mezzo) Ah a pimasz! S még far­ kasszemet is nézett velünk! Az ördög szállotta meg, a pa­ tás paraszt! CSUTKÁS (bass) Terrible! Terrible! VAKSI, SÍBER (együtt) Lám, lám, nem zörög a haraszt... Hogy lapított... hogy lapított... CSUTKÁS: L’imposteur. Quelque imposteur. VAKSI, SÍBER (együtt) Mit tett a szóval. Tán minket gúnyol? Ó, a hibbant kuruzsló! Különcködni próbál a gaz. CSUTKÁS: Mily bölcsesség! Így igaz! VAKSI, SÍBER (együtt) largo: Meg lesz ám az á r ... az ára... úgy éljünk... meg bizony... CSUTKÁS (malackásan): O u i... oui! VAKSI, SÍBER (együtt) crescendo: Felőlünk felfordulhat kaf­ tánjába burkolva... üres b éllel... gyühet érte a kaszás... CSUTKÁS (Átmenetileg disznóvá változva, Kyrké pecsétjével tomporán eliramodik. Mögötte felszegett fejjel a büszke duó.) EGY HÉTTEL MINDEZEK ELŐTT, EGY KEDDI NAPON: J. A. Zamenhopp a szintaktika és az általános nyelvészet so­ káig mellőzött — s szégyenében ismeretlen helyre bújdosott — professzora bekopogtatott az Akadémia fényezett, valódi tölgyfá­ ból készült ajtaján. Bizonyos volt benne, hogy nem kell tartania a felismeréstől. Mióta utoljára itt járt, az akadémikusok kis csoport­ ja teljesen kicserélődött. Az íróasztal mögött alig felserdült ifjú üldögélt, mellén a szer­ vezet emblémája. Arcán a vendég észlelésekor a meglepődés ideges rángásai futottak át, aztán legyőzve ellenérzéseit, hellyel kínálta a különös jövevényt. Az öregember vaskos kéziratköteget szoronga­ 15 �tott hóna alatt, olcsó dambyaszalaggal átkötött íveket, topogott, fe­ szengett, egyik lábáról a másikra állt, végül egy félrelökött — a szállítómunkások érkezését váró — rozzant bőrfotelbe telepedett. Összeszorította reszketeg térdeit: — J. A. Zamenhopp vagyok — kezdte. — Gondolom, önnek nem sokat mond ez a név, de ez nem is lényeges. A fontos az, amit mondani fogok. Bizonyára önnek is eszébe jutott már — hi­ szen ez előbb-utóbb minden gondolkodó ember agyában felötlik, (csak a hosszú és bizonytalan kimenetelű munka a többséget visz­ szariasztja), hogy meg kell alkotni a Nagy Nyelvet. Nézze, én húsz kemény évet szántam arra, hogy megteremtsem azt a világnyelvet, mely a tudományos és a mindennapi élet szín­ terein egyaránt használható. Feltételezem, ön is tud róla, hogy már nemcsak a nyelvészek, hanem a pyndoiógusok, fizikusok, gyógyá­ szok is követelnek valamiféle egységes nyelvi alapot... Csődöt mondott a novial és az idő (szegény Jaspersen), a nagy szemész nyelve amatőr csoportok perifériáira szorult. Korach elmélete is csődbe ment: a képletek, grafikonok egyezményes jelrendszere nem tud felülemelkedni a „szónyelven” , hiszen a jelek is a szónyelvből absztrahálódtak. A kultúra parancsolóan követeli az egységes tu­ dományos nyelvet... Én megteremtettem! Az egyetemi katedrát hagytam ott, pusz­ tán azért, hogy kísérletet tegyek.. s a kísérlet sikerült... A hivatalnok összehúzta dús szemöldökét, jámbor képet igye­ kezett vágni, s imigyen szólott: — Kedves uram! Bár tervezete# rokonszenves, sajnos, nem va­ gyok döntésre hivatott. Keresse fel kérem, doktor Konfitürt az emeleten, a százhetesben! SZÁZHETES: (Polgári ízléssel berendezett alkóvos terem. Hosszú függöny­ rojtok. Plüssfotelek. A falon Knut Hamsun közel életnagyságú ké­ pe (a korai korszakból), háttérben derengő nap, szétlőtt csatamező.) Az előbbiek gondos, s választékosabb formában való előadása után dr. Konfitür a következőket susogja: Dr. Konfitür: — Mintha emlékeznék ön re... Nemdebár a nagy 16 Theobaldus Infector tanítványa volt. Mily kár. hogy a bölcs öreg testét is kósza férgek fúrják immár... Mint a valódi Camembert, oly lágy és porhanyós már a jó öreg... Bi­ zony, ez a sorsunk. Az emberi lét a jj... véges. Mire hát a harc? Éljünk jól, míg élnünk megadatik... J. A. Zamenhopp: — Uram! Az eddigi kísérletek viszonylagos kudarca nem lehet mérvadó. Az ember azért van, hogy amíg él, keressen, kutasson. Mire megállni, míg a föld is forog? Kérem, nézze át tervezetemet! Dr. Konfitür: — Ugyan kérem, gondolkozzon! Éppen jó így, ahogy van. Aki világnyelvet akar, ott az idő, a romanid, az eszperantó. Micsoda választék! És éppen ez a szép ben­ nük, hogy nem beszélik. Különben is, képzelje el, mit szól­ nának a nagy nemzetek. Pont mi jöjjünk elő egy új nyelv­ vel? Beláthatatlan következményei lehetnének... belátha­ tatlan nemzetek lennének... pont következményei szólná­ nak beláthatatlanul... mi jöjjünk, különben, képzelje e l... beláthatatlanul és különben is... Míg a falun átsétált — s később, amikor csendesen csengtek fáradt feje felett a tűlevelek —, a vaksi pék, a vak-síber fűszeres, s a szenes, minden ádámcsutkák régenshercege, elhülve konstatál­ ták. hogy a bárgyú agg különösen idétlen mozdulatokkal, boros­ tyán arcéllel szeli a levegőt, karjai majommód csüngenek. térde roggyant, roskatag, ingén szakadások, szalamandra-szarkalábak szemtelen szemei alatt, melyek üresen őgyelegnek a csüggedt orr két oldalán. A vén elhatározta, hogy értelmetlenné vált élete végére maga­ választotta módon teszi ki a pontot: csak az általa megalkotott, lágyan szárnyaló nyelven fog beszélni, melyet rajta kívül senki sem ismer, s úgy látszik, nem is kíván megismerni. Miután szenet, kenyeret, tejet soha többé nem kapott, leterí­ tette a tél. s az éhség. Ki tudja, látja-e az égi mezőkről a rózsálló arcú embereket, akik szélesen hömpölyögnek A ...me utcáin, hallja-e a pék a fű­ szeres. s a szenes csodálatos énekét, melyet közösen szerzettek, s most adnak elő először a J. A. Zamenhopp utcai névadói ünnep­ ségén? �Erdős István meg a maga körülményeit, beszéltek a gye­ rekeivel is. — Arról tudok, igen, az iskolában be­ széltek velük... — Igen. A gyerekek maga mellett akar­ A második emeleti, szűkös tárgyalószobá­ nak maradni. Ha nincs tanúja, akkor a fel­ ban a bírónő látszólag nagy figyelemmel peres tanúit fogjuk beszólítani. Komor Pé­ hallgatta az ügyvéd terjedelmes és dema­ ter felperes tanújaként kérem Imrei Lászlót! góg okfejtését. A tárgyalás 15—20 elfogult A felperes tanúja negyvenéves, rosszked­ hallgatója türelmetlenül izgett-mozgott a ké­ vű. kövér ember volt. Gépszerelő. nyelmetlen székeken. A bírónő úgy érezte, — Kérem szépen, én eljöttem ide — megfullad, épp ablakot akart nyittatni, ami­ mondta —, de tévedésből vagyok itt. Ugyan­ kor az ügyvéd váratlanul, energikus felki­ is van egy idősebb unokatestvérem. aki áltással befejezte beszédét. ugyancsak Imrei László. Csak ő vízsorosi, — Köszönöm, ügyvéd úr — sóhajtott a bí­ kérem, én pedig felvégi vagyok. Őt hívták rónő. — Ezután felszólítom Komor Péterné volna bizonyosan ide, én nem foglalkozok alperest, hogy beismerő vagy tagadó val­ ezeknek az embereknek a dolgával. Rosz­ lomását tegye meg! Nyilatkozzon, Komorné, szul kézbesítették az idézést. Hiába mond­ kéri a kereset elutasítását vagy egyetért a tam a postásnak is, csak erősködött. hogy felperes Komor Péter vádjaival? A kereset nekem szól. Engem különben sem lehet be­ elutasítása azt jelenti, hogy nem ismeri el folyásolni. megvakítani, mint ahogy a tanúk volt férje, Komor Péter vádjait, amelyek itt kinn a folyosón hergelik egymást. Én alapján gyermekelhelyezési pert indított ilyesmiben nem veszek részt. Én a téeszmaga ellen ... vezetőséget is elítélem kérem, mert roko­ A nyúzott, fáradt arcú asszony kicsit riad­ ni, családi befolyásolásra, meg néhány asz­ tan. de határozottan válaszolt... szony szájaskodására kizárták ezt a szeren­ — Nem. Dehogy ismerem el a vádjaikat! csétlen Komornét a szövetkezetből. És ha Én teljes mértékben visszautasítom ezeket a már itt vagyok, elmondom, hogy Komorné rágalmakat. Én ha kell, hivatalosan lemon­ jól teszi, amit csinál. K omor Péter részeges dok a gyerektartásról is, csak a gyerekeimet briganti. Ez az asszony jól tette, hogy el­ el ne vegyék tőlem. vált tőle, és mint fiatal asszony élni akar. Éljen is, ahogy jónak látja! Minek abba be­ — Miért kellene lemondani a gyerektar­ leszólni a vezetőség részéről. tásról? Az nem tartozik most ide. — Egyéb mondanivalója nincs? — Idetartozik az! Higgye el, bírónő! Két­ — Nincsen. szeresen is idetartozik. Ha a gyerekeket a — Köszönöm. Elég is lesz. Elmehet, Imrei bíróság a nagyszülőknek ítélné oda, hát Ko­ László. Kéri a napidíj, útiköltség megtéríté­ mor Péternek nem nyomná a lelkiismeretét az a havi hatszáz forint. Az anyósom pe­ sét? — Nem kérek én semmit. Viszontlátásra! dig — ha már három szép kis cselédet ka­ A bírónő rosszkedvét mintha elfújta vol­ pott a háztájiba — csak nem követelne kü­ na a kinyitott ablakon át beáradó, friss le­ lön pénzt is a fiától! Ugye nem? Hát ez az egyik dolog, amiért idetartozik a gyerektar­ vegő. — A felperes következő tanújaként Varga tás. Andrást kérem, jöjjön be, Varga András! — É's mi a másik? Varga András, idős, göthös fogatos re­ — Nekem azt vetik a szememre, egy éve ménykedve nézte a széksorok közt a falu­ nincs jövedelmem, mert a téesztől munkát beli ismerős arcokat. nem kapok tehát a gyerekeket nem bírom — Mondja el. mit tud Komorné gyerekei­ tartani, nevelni, elzüllenek mellettem, rá ről! Hogyan ruházza őket? vagyok szorulva a gyerektartásra. Hát én — Arról volt szó, Komornéról kell valla­ nem vagyok rászorulva! Én felnevelem ezt ni... Nem? a három gyereket egyedül, bármi áron is, — A kérdésre feleljen! Hogyan ruházza tisztességben, becsületesen Ha ezen múlik, Komorné a gyerekeit? úgy én hivatalosan is lemondok erről a ha­ Varga egyik lábáról a másikra állt. Bal vi hétszáz forintról, ha lehet, mert amúgy szemét félig becsukta. sem kapom meg soha ezt a pénzt... Az — Úgy, mint más! uramnak 1200 forint az összkeresete havon­ — Rendesen? ta, ha dolgozik, még le se vonhatnak tőle — Rendesen... hétszáz forintot. A munkásszállást nem — Milyen az élelmezésük maga szerint? tudná kifizetni a maradékból... Én min­ — Mit tudom én! Nekem azt mondták... dent megteszek, csak hogy el ne vegyék tő­ — Nem soványak, betegek? lem a gyerekeimet... — Olyanok, mint más gyerekek... — Köszönnek, nem köszönnek! Mit tudom — Elismeri, hogy Pálinkás Gáborral együtt én? él, férj-feleség módra? — És arról tud-e. Varga András, hogy — Nem. Nem így van! Ezt én csak sze­ Pálinkás Gáboron kívül Komornénak más­ retném. Nagyon szeretném, ha férj-feleség módra együtt élnék vele. De ennek az az sal is szerelmi viszonya vo lna? — Azt r.em hiszem, hogy volna, d e ... akadálya, hogy akármennyire is szeretjük — Van vagy nincs? egymást, közénk áll a falu. Pálinkás Gá­ — Nincs! De éppen elég galibát csinál ez­ bor annyira fél a falutól, a körülmények­ zel a Pálinkással is Komorné a faluban. Fel től, a tsz-vezetőségtől, hogy nem mer el­ van az egész falu háborodva. Ítéljék el vég­ válni. Őszintén szólva, két éve hiteget en­ re valahára azt az asszonyt, mert eddig gem. É s... mindig kicsúszott az igazságszolgáltatás alól — Óhajt-e tanút bejelenteni, Komor Pé­ ez az erkölcstelen nőszemély... terné? A bírónő mosolygott. Elnéző mozdulattal — Nem óhajtok. Én idegen vagyok abban intett az ajtó felé: a faluban. Tizenöt év után is idegen va­ — Köszönöm. Elmehet, Varga András. gyok. Jöttment. Hiába, hogy belegyökerez­ Pásztor Jánosnét szólítsák tanúként! tem én ott a földbe, hiába, hogy ott dol­ Pásztorné vak gyűlölettel kereste Ko­ goztan szorgalmasan, a magam hasznára, a morné tekintetét („most nem menekülsz” , gyerekeimért... Hiába. A gyerekeimet hall­ mondta volna legszívesebben), de széles, kö­ gasság meg! Ők az én tanúim. Ők majd el­ vér arcát büszke fölénybe erőltetve lépett mondják... előre. — Köszönöm. Komorné. Már meghallgat­ — Pásztor Jánosné! Kérem a vallomását tuk a gyerekeit. A gyámhatóság képviselői Komor Péterné gyermekelhelyezési ügyé­ 30 napos határidővel helyszínen vizsgálták ben! Délután a járásbíróságon — Hol is kezdjem? Annyi mindent aka­ rok kimondani itt erről a nőszemélyről, hogy nehéz elkezdeni. Én. Pásztor Jánosné, a holdaskai nőmozgalom vezetője vagyok. Régebben nőtanács-elnök, most a népfront keretén belül szervezett... — Térjen a lényegre, Pásztorné! — Igen, igen. Folytatom. Mi itt ma tu­ lajdonképpen valamennyien küldöttségben járunk. Mint tanúk. K üldöttségben járunk, hogy elmondjuk, hogy a falunk lányát, asszonyai tűrhetetlennek tartják... — Kérem a tanút, mellőzze mások vé­ leményének a közvetítését, saját tapaszta­ latait mondja el Komor Péterné, felperes gyermekelhelyezési perének tanújaként. — Azt mondom én, kérem. A saját ta­ pasztalatunkat. Számtalan családnál okozott ez az asszony családi botrányt, miután há­ rom gyerek ellenére elhagyta a hites urát Pedig én mondom; jó dolga volt. A téeszünk­ ben — jó téesz, ugye — volt olyan év, hogy ez az asszony minden férfinél is többet ke­ resett: negyvenezer forintot. És az ura is hozta Pestről a pénzt elsején. Voltak ugyan köztük kisebb-nagyobb koccanások, de kér­ dem én, hol nincsenek? Aki él. az hibázik, de a hibákat szépen ki lehet javítani, ez a senkiházi meg — bocsánat —, mint egy grófnő, olyan méltóságos lett a nagy jó dol­ gában. Munkacsapatvezető lett. Lenézte a rokonságot, a nagyszülei ellen nevelte a három gyereket, hogy azok ilyenek, meg olyanok, maradiak, papbolondók, még azt is mondta egyszer a nagyobb lányának, ve­ gyen a boltban szappant, és azt ajándékozza karácsonykor a nagyanyjának, hogy tisztál­ kodjon, ne legyen büdös... Hát kérdem én, szabad ilyet csinálni egy aszonynak, aki mindent-mindent ettől a családtól, ettől a falutól kapott? A lepedő, alatta a párna az ágyban, a fedél a feje fölött, mind kegye­ lemből volt: ez az asszony poggyász nél­ kül, egy szál ridiküllel költözött a mi fa­ lunkba, ahol aztán úgy beletanult az úrhat­ námságba, hogy kibírhatatlan volt. A mi földjeinkből él, apáink jussát úgy élvezze, mint bárki más a helybeliek közül. És ez lett a hála. Felforgatta, lázban tartja a fa­ lut. A Pálinkás családot teljesen szétborí­ totta és ki tudja, ki mindenkit fogad, éjsza­ kának idején a házába, amikor a gyerekek már alszanak. Állítólag még húszéves ki­ szes fiatalokat is elcsábít. Móricz Sanyi ese­ te is ezt bizonyítja, de ezt majd a falunk kiszesei nevében Balogh Lajos, K ISZ-titkár mondja el, ha rákerül a sor. — Hogyan neveli a gyerekeit Komorné a maga véleménye szerint? — Olyannak akarja formálni őket, mint amilyen ő maga, aki nem ismer se istent, se embert. Hittanra nem íratta őket, a templomba be nem teszik a lábukat, egyik sem volt első áldozó, kérem. A mi falunk­ ban ez, ugye, a szokásokkal nem egyezik meg. Aztán pedig az erkölcstelenségével olyan példát mutat ez az asszony a gyere­ keknek, ami egyáltalán nem egyezik meg a szocializmusunk tanaival, mert hiszen, őszin­ tén kimondva, szajha ez az asszony... — Kérem, Pásztorné, szíveskedjék... — Igen, igen, szíveskedek. Csak azt mon­ dom én, ami igaz. Nem tudom, mire büsz­ ke ez a béresivadék nőszemély. Egy párnát, egy lepedőt sem hozott a faluba, m ikor... — Ez nyom. nem tartozik a tárgyhoz. asszo­ — A vízsorosi Komorék kihúzták a ga­ néjból, embert csináltak belőle, és ez a há­ la ... — Elég lesz, Pásztor Jánosné, köszönöm... — Már, hogy volna elég! Még csak az elején vagyok, kérem, most jönne a kényes rész. Pálinkás G ábor... 17 �— Köszönöm. Elég lesz. Köszönöm a val­ lomását... — De azt is muszáj elmondani a falu ne­ vében. hogy ez a Komorné aljas nőszemély, hátráltatja a közerkölcsöt... és serdülő fiúk becsületét is beszennyezte m á r... — Vezessék ki! Ügyvéd úr! Ez a fajta bi­ zonyítási metódus megengedhetetlen! Elég lesz! Parancsoljon ügyvéd úr, mondja! Az ügyvéd fejcsóválva nézett Pászto rné után. Feltette, levette szemüvegét, köhögött: — Kérem, bírónő! Én egyetértek. Igaza van. Feltétlenül igaza! De engedjen meg, szeretnék ragaszkodni a holdaskai K1SZszervezet küldöttének meghallgatásához. A bírónő kérésére, ha kívánja a felperes be­ idézett tanúinak további vallomásaitól elál­ lok, de ezt a fiút meg kell még hallgatnunk... — Jól van, ügyvéd úr! Hozzájárulok a holdaskai KISZ-szervezet küldöttének ki­ hallgatásához. Tessék. Szólítsák be Balogh Lajost! Halljuk a vallomását, fiatalember, Komor Péter gyermekelhelyezési perében. Balogh Lajos zavart volt, esetlen. Hosszú karjával nem tudott mit kezdeni, idétlenül vigyorgott. — Igen, mondom. Mi kiszesek, kérem szé­ pen, azért haragszunk az ott ülő Komor Péternére, mert néhány hónapja úgy meg­ verte Móricz Sanyit, egy KISZ-fiatalt k ö­ zülünk, hogy négynapos kórházi ápolásra szorult. Szombat reggel bevitték a kórház­ ba. és csak kedden engedték haza... — Mit tud erről az esetről, Balogh La­ jos?! — A dolog Komorné házában történt. Én ugyan nem voltam jelen, de a többiek sze­ rint ez az aszony becsalogatta a házába Mó­ ricz Sanyit, aki éppen aznap szerelt le a katonaságtól, ivott egy keveset, szóval be­ csalogatta a házába, és mert valamin egyez­ kedtek, irgalmatlanul megverte... A bírónő idegesen felnevetett: — Hány éves ez a Móricz Sanyika? — Huszonegy kérem, most szerelt le a katonaságtól... — Hogyan lehetséges, hogy ez az asz­ szony úgy megverte azt a katonaviselt fiút, hogy kórházba került? - — Ezt nem tudom. De az a lényeg, hogy mikor Sanyo bekopogott Komorné házába, az asszony beengedte, és bent pedig össze­ verte, úgy hogy eltört a válla, két foga ki­ esett... — Szóval Móricz „Sanyo” kopogott be Komorné ajtaján? — Igen. — Az előbb meg azt állította, hogy Ko­ morné csalogatta be a fiút. Mi az igazság? Móricz kopogott, vagy Komorné hívta? — Mind a kettő, azt hiszem: ahogy a töb­ biek elmondták... — Nézze! Tegyük fel, hogy Móricz kopo­ gott be Komorné ajtaján! Nem tudja, mit akart ott késő este? Éjszaka? — De tudom ... — Tehát? — Az úgy volt, hogy Sanyi azért kopogott be Komorné ablakán, hogy ő is szeretne vele... V ele... Szóval, hogy Komornéval. — Értem. — Végül Komorné beengedte, megverte, a többiek nem tudtak segíteni, mert ha jól emlékszem, elszaladtak onnan, mikor az asszony ajtót nyitott... — Lehetségesnek tartja, Balogh Lajos, hogy Komorné a kopogásra sokáig nem nyi­ tott ajtót, csak akkor, amikor Móricz úgy dörömbölt rajta, hogy majd kihullt az ab­ lak? — Nekem nem így mondták el. — És arról mi a véleménye, hogy eset­ leg italozás közben Móricz Sándort barátai biztatták fel erre a látogatásra, s hogy ko­ molyra fordult a dolog, jobbnak látták el­ szaladni . .. — Nem tudom. Mindenesetre, mi azért 18 haragszunk Komornéra. mert csúffá tette Móricz Sanyit. Elverte szégyenszemre. — Nos, akkor én elmondom magának, hogy itt van az asztalon egy rendőrségi jegyzőkönyv, mely az idősebb Móricz Sán­ dor feljelentése nyomán foganatosított nyo­ mozás eredményét tartalmazza. A rendőrség kizárólag Móricz Sándor felelősségét álla­ pította meg magánlaksértés ügyében, s csak Komorné kifejezett kérésére tekintettek el a bírósági vádemeléstől. — Ezt nem tudtam... — Akkor miért vállal tanúskodást olyan ügyben, amelynek részleteit kizárólag má­ sok elbeszéléséből ismeri? — Az egész falu úgy tudja, ahogyan én mondom ... — Azt mondja meg, Balogh Lajos, tud-e arról, hogy Komorné valakivel a faluban viszonyt folytatott, szerelmi kapcsolatot tar­ tott fenn? — Igen, tudok Pálinkás Gáborral, és ál­ lítólag... — Nos? — Állítólag a fél faluval!? — Már megint állítólag! Kiről tud? — Konkrétan én nem tudom, de azt mondják, sokan kopognak be hozzá éjszaka... — Mint Móricz is tette... — Igen. Móricz Sanyi is biztosan azért kopogott, m ert... — Elég lesz. Köszönöm. Maga is elme­ het. Ügyvéd úr! Tekintettel a felperes. Ko­ mor Péter távollétére, kíván még valamit elmondani? Az ügyvéd kedvetlenül morgott maga elé. — Mindent elmondtam a felperes képvi­ seletében. és meggyőződésem, hogy a bíró­ ság helyesen fogja megítélni az esetet, s bí­ zom benne, hogy a gyermekeket a méltó nagyszülők felügyeletére bízza a tisztelt bí­ róság. Köszönöm. A bírónő bólintott, felállt: — Szünetet rendelek el. A bíróság visz­ szavonul, meghozza ítéletét. Pásztor Jánosné az ügyvéd arcába ha­ jolt: — Javaslom, hogy a hodaskai nőmozga­ lom nevében követeljük a bíróságtól a többi tanú kihallgatását is, azért jöttek, hadd be­ széljenek... Az ügyvéd elfordult, legyintett Pásztor­ néra. — Ne tessék most már semmit javasolni Jóasszony! Jobb lett volna, ha maga ide se jön. Pásztomé, mert inkább kárára volt Komor Péter ügyének, mint hasznára... Maga gyűlölködik, fröcsköl, sároz, nem bi­ zonyít... — Ugyan, miért? Mert nem ijedek meg a saját árnyékomtól? Ettől a kivagyok-miva­ gyok kis bírónőtől. De nem ám ! — Maga túlzásba viszi a gyűlölködést, jó ­ asszony. Így nincs hitele annak, amit mond. Hallgasson, kérem! A bírónő az ítélethirdetés pillanataiban kipirosodott, friss volt. szuggesztív. — A Magyar Népköztársaság nevében íté­ letet hirdetünk ki. A bíróság a felperes. Ko­ mor Péter gyermekelhelyezési keresetét el­ utasítja. A peres felek 1958. december 30-án kötöttek házasságot. A házasáágból 1960-ban, 1963-ban, 1967-ben egy-egy leánygyermek született. A peres felek házasságát a bíró­ ság 1970-ben felbontotta, a gyermekeket Ko­ mor Péternénél helyezte el, mivel a felpe­ res. Komor Péter dologtalan. munkakerülő, iszákos v o lt Komor Péter 1970-ben, a válás során a gyerekek nála történő elhelyezését nem kérte, s gyakorlatilag a válás óta eltelt időben gyermektartást rendszeresen nem fi­ zetett. a mai napig sem fizet. Komor Péter­ né házassága felbontása után szerelmi kap­ csolatot tartott fenn Pálinkás Józseffel. a termelőszövetkezet traktorosával, s az elmúlt két év során alkalmanként kapcsolatuk élet­ társi viszonnyá vált, majd újra megszakadt. Komor Péternét Pálinkás Józseffel kialakult rendezetlen kapcsolata miatt — egyébként kifogástalan munkáját elismerve — a téesz vezetősége kizárta tagjai sorából, lényégé­ ben azzal a bizonytalan indoklással, hogy Komorné életmódja, Pálinkással való együtt­ élése a közerkölcsre, a termelőszövetkezet munkafegyelmére bomlasztóan hat, a na­ gyobb részt női munkaerővel dolgozó szö­ vetkezet asszonyai nem hajlandók együtt dolgozni Komor Péternével. Az alperes kizá­ rása óta nem dolgozik a szövetkezetben, gyermekeit megtakarított pénzéből neveli. A termelőszövetkezet ellen jogorvoslattal élt, de a kizárása hatálytalanítása után a szö­ vetkezet közgyűlése újra kizárása mellett foglalt állást. S noha másodszori kizárását is hatálytalanították az illetékes szervek, Komorné nem kap munkát a termelőszövet­ kezetben, a vezetés ragaszkodik döntése gyakorlati konzekvenciáihoz. A peres felek házassága idején is kizárólag Komor Pé­ terné látta el a gyerekek gondozását. Komor Péter a gyerekekkel nem törődött, hozzá­ juk durva volt, italozó életmódja miatt a családnak biztonságot nem teremtett. A hallgatóság soraiból két asszony mél­ tatlankodva felállt, elhagyta a termet. — Csendet kérek! A válást követően Ko­ mor Péterné egyedül nevelte gyerekeit, akik tiszták, kultúráltak, jólneveltek, ilyen módon meg nem felelő nevelés ténye nem állapítható meg. pusztán azon az alapon, hogy Komornénak Pálinkás Gáborral — gye­ rekei által is tudottan — egyetértően kap­ csolata van. Egyéb erkölcstelen, alkalmi vagy rendszeres szerelmi kapcsolatot a felperes bi­ zonyítani nem tudott, a téesz kizáró határoza­ tait, mellyel kapcsolatban a tagság véle­ ménye is megoszlik, a bíróság nem tekint­ hette bizonyítéknak. Komorné ragaszkodása gyerekeihez őszinte, s ha rosszul sikerült há­ zassága után nem is megfelelő módon ren­ dezte magánéletét, társválasztását, a gyere­ kek nevelésére egyértelműen alkalmas. Ko­ mor Péter teljes egészében pervesztes lett, így az eljárással kapcsolatosan felmerült költségeket maga tartozik fizetni. A pernyer­ tes alperes, Komor Péternének költsége nem merült fel, így e vonatkozásban rendelkez­ ni nem kellett. Az ügyvéd nyugalmat erőltetett magára, Komor Péter anyjához fordult: — Fellebbezni fogunk, Dokumentumok, ta­ núk serege szól mellettünk, az asszony mellett semmi sem szól. Fellebbezünk: A bírónő később Komorné mellé lépett, vigasztalta: — Maga miért sír. Komorné, mi a b a j? — Olyan szerencsétlen vagyok. Ennyi mérhetetlen gyűlölet ellenében élni!? — Most örüljön, jóasszony, hogy a gye­ rekei... — Fellebbezni fognak, folytatják... — A maga igaza átsüt az ő gyűlölködé­ sükön. Nem féltem magát. De ezt a Pálin­ kás Gábort felejtse el! Nem jobb egy csöp­ pet sem az előző urától. Alattomos, gyáva, csak hitegeti magát, a gyerekeit, hogy végleg a maguk oldalára áll! A bírónő jól látta Pálinkást a szoba sarká­ ban gubbasztani. Komorné felkapta a fejét: — Ne tessék így róla ... — Tudom, tudom én. Egyetlen közgyűlés­ re el nem ment ez az ember, ahol a maga ügyében szavazott a nép. — A másodikon ott vo lt. Amíg el nem kezdődött... — Szép! — Ő szerelte bele a mikrofont a mozi­ hangszóróba. Ért hozzá. Kértem, könyörög­ tem neki. hogy maradjon ott, és mondja meg a nép előtt is, hogy engem szeret, minket választ, és akármi lesz, nem tágít mellőlünk, hisz a gyerekek is úgy szeretik, őt, jobban, mint a vér szerinti édesapjukat... — Nem való maga mellé ilyen ember. Ko­ morné! Maga most is fiatal még, menjen el �Holdaskáról, kezdjen új életet valahol. Fia­ tal még, tud dolgozni. Megél akárhol... — Én nem mehetek el onnan bírónő. Ki se lehet már engem szakítani abból a föld­ ből. Meg fogok élni ott... Bebizonyítom, h ogy... — Sok időbe telik az, amíg maga ott bi­ zonyítani tud. — Nem baj. Nekem most már van időm... A gyerekek... — Ideje volna, de miből fog élni? — Egyszer csak megváltoznak majd a kö­ rülmények Holdaskán is ... — Nocsak! — Ebben bízom én, kedves bírónő, és kö­ szönöm, amit értem ... — Nézze, Komorné! Értem én magát. Tegyük fel, hogy valaha új vezetőség kerül a holdaskai Győzelem élére, de a tagságot nem lehet leváltani. Az asszonyok folytat­ ják az új vezetőség ostromlását, hogy ma­ gát egyszer s mindenkorra távolítsák el. Mi­ ből gondolja, hogy egy új vezetőség magá­ nak ad igazat az egész falu ellenében? — Így gondolom pedig... Ez az én re­ ménységem... — Nem tudok mást mondani, Komorné! Illúziókat táplál, keservesen csalódni fog. A z a falu, ahol él, olyan, amilyen, azt nem változtatja meg tíz vezetőségcsere sem. On­ nan maga csak a bolondokházába kerül, ha így folytatja. Pálinkás pedig.., ahogy mon­ dom, gyáva ember. Maga, Komorné a vá­ láskor független ember lett. Fiatal, joga van a szerelemre, de hagyja azt a sunyi trakto­ rost... A traktoros bizonytalan félszavakra fi­ gyelve elindult a bírónő felé, zavaros szeme italos emberre vallott. — Tönkreteszi ennek az asszonynak az életét, Pálinkás! — Nem teszem tönkre. Én el fogok majd válni, és akkor feleségül veszem. Csak idő kell ehhez... — Az időhúzásba ez az asszony belepusz­ tul. — Várni kell ! A bírónő már az ajtó mellett állt. Bú­ csút intett: — Nem lehet itt tovább várakozni. Min­ den jót, Komorné! — Isten áldja meg a jóságáért, bírónő! Pálinkás az asszony vállára tette lapátnyi tenyerét. — Akarsz te még engem? Vársz engem? Szeretsz? — Két éve várok — mondta idegesen Ko­ morné. — Széttépnek a faluban, mert sze­ retlek. Egyik oldalról a volt uram rokonsá­ ga mar belém, más oldalról a te feleséged rokonsága. És uszítanak mindenkit a két nagy famílián kívül is. Szeretlek. Pusztul­ jak bele? Tönkremegy az életem! A bírónő sietős léptekkel haladt át a szo­ bán, már visszafelé jött az irodából esernyő­ vel karja alatt: — Miért nem indul már, Péterné, lekési a buszt. — Lesz másik, estére... bírónő, kedves! — Itt felejtettem az ernyőm. Esik az eső. Öt órakor itt takarítanak, bezárják a kapu­ kat... — Mindjárt indulunk... Pálinkás megpróbált a bírónő szemébe nézni, de tekintete végül az ablakra me­ redt: — Nézze bírónő! Egész délután itt gyűr­ tem, ezt a levelet a zsebemben. Nem tud­ tam, szóljak-e? Szombat este három liter borért eladta nekem ezt a levelet Komor Péter a kocsmában. Ez a levél is bizonyíték a csalásaikat illetően. — Mutassa! — Nem adom ki a kezem ből... — Tegye, ahová akarja... — Hallgassa meg! Az ügyvéd írta Ko­ mor Péternek, „Dr. Kodolányi Kálmán, a kettes számú ügyvédi munkaközösség tagja, az Ön által meghatalmazott ügy képviselő­ je értesíti, hogy a bíróság szeptember 14-re Banos János versei Hadban Lélegzetünket falak préselik belénk vergődünk kilenc és éjfél között Mért kell a főbérlőktől féln i? m ikor hadban állunk — tem etők keresztjelei — a halálos világgal Jelek m árványa vagyunk a csontos csönd forradalm a Száradó életünk gizgaza se rogyaszt térdre buktat arcra csak a főbérlők védte barikád Paragrafusok lőrésnyi igazát dühöngi a szavak géppuskaropogása Leterítenek ha nem figyelünk job ba n a támadásra jelölte k i gyermekelhelyezési pere tárgyalá­ sát. A tanúkat én megidéztettem:, maga is külön idézést kap a bíróságtól, de ahogy megbeszéltük, ne jöjjön el. Jobb így. Ért­ sen szót viszont a tanúkkal, hogy keveredés ne legyen! A gyerekeivel is jó v o lna, ha egyet beszélnének, keresse meg őket az is­ kolában, ajándékozza meg őket, hívassa el az édesanyjához egy uzsonnára valamennyit. Lássák, hogy törődik velük, hogy szereti őket. Egyelőre tájékoztatásul ennyit közöl­ hetek. Üdvözli dr. Kodolányi Kálmán, a II. sz. ügyvédi munkaközösség tagja.” — Ez is jellemző magára. Egész délután gyűrögette ezt a levelet, pedig azt hitte, ér valamit Komorné ügyében... — Ér valamit? — Semmit nem ér! Az ügyvédek így dol­ goznak... ebben a stílusban. De maga még ezt a papírt sem merte felmutatni, ahhoz is gyáva volt... — Akartam én segíteni, de hogyan? Álljak k i ide? — Szerencsétlen ember! Maga meg gon­ dolkodjon, Komorné! Maga értelmes asszony, érdemes gondolkodnia... Minden jót! — Minden jót, bírónő! Pálinkás keserűen nézett a bírónő után: — Gyűlöl engem ez az asszony... ez a mit­ ugrálsz bírónő. — Lassan meggyűlöllek én is ... — Hetek óta nem állsz velem szóba. Mi lesz belőlünk így? Annyira hiányzol ne­ kem, annyira kellesz nekem ... — Néhány perc boldogságra... — Néhány perc boldogság is többet ér, mint a semmi. Szeretjük egymást, jó ne­ künk együtt, hát miért fordulsz el tőlem? — Elég volt a néhány perc boldogságból! Ez így nem mehet tovább! Így, ilyen áron nem kellesz nekem már. — Mit kezdel én nélkülem? — Láthatod. Megélek majd nélküled is. Küszködök. — Ha elhagysz, akkor már nem lesz miért küszködni, ha nem vagyok fontos ne­ ked, akkor már íztelen, értelmetlen lesz a te küszködésed! — Lehet, hogy az lesz.,. Világnyi köd Tereli nyáját az ősz kolom pszó nélküli vonulás ez — de mégsem Félelm ek harangnyelvei ütögetik a földre zuhant ég vasát Rettenetes n y á j! Siserehad ellen még fog a méreg de ehhez a ködhöz nincs karám nincs biztos repülőgép Im bolyog de jö n közelít letarol nem marad m ögötte semmi N apjaim at miket kifentem az éjszakák ellen — rozsdába marja Lerágja az égről a fényt is arcról a m osoly pislogó mécsvilágát Torkom at mintha sósav harapná d arabokra: szétesnek békélő szavaim Országos világnyi köd ez: nem is nyáj féreg vagy a férgek nyája-nyála kúszik alattomosan ganédom bról támadó csőcselék — Biztosan az lesz! — Akkor se kopogj nálam addig, míg nem rendezted a saját családi ügyeidet. So­ ha többé nem lépheted át a küszöbömet, mint bujkáló szerető! — Az én életem semmit sem ér, ha te bezárod előttem az ajtódat. A saját házamba, a saját ágyamba én már csak átkozódva, én már csak holt részegen tudok hazatérni... — Kár a szóért! Amit én egyszer kimon­ dok, az úgy is lesz. — Menjünk el! Szökjünk el Holdaskáról! Ahogy a bírónő is mondta neked. Menjünk el más vidékre, de együtt. Együtt a gyere­ kekkel. — Elmenni nem lehet onnan. Ott aka­ rok élni. Bizonyítani. — Önfejű vagy, makacs. Egyszer rádgyújt­ ja a házat valaki. — Eloltom a tüzet. Felépítem újra a há­ zat. — Én gyújtom fel megint... — Gyáva vagy te ahhoz. — Vigyázz! — Nem félek én tőled! — Bicska van nálam, ha így beszélsz, ma­ gától kinyílik a zsebemben.. . — Hadd nyíljon! — Megöllek, te .. . — Gyáva vagy te ahhoz is ... — Szaladj el, K ati... Mert én igen el vagyok keseredve... — A kisújjam se mozdítom, csak nézek a szemedbe. — Gyűlölsz engem, látom az összeszűkülő szemeden. Én pedig gyűlölöm a kivagyisá­ godat, gyűlölöm, hogy megnyerted ezt a pert, gyűlölöm, hogy téesz-vezetőknek ne­ kitámadtál... Nem való ez! — Én csak a gyávaságodat gyűlölöm, té­ ged most is úgy szeretlek. Ugyanúgy! — Nem akarom a küszködést, a vereke­ dést; a csöndes szerelmedet akarom. A meg­ adó, szép csöndes asszonyt akarom... — Ilyen asszony nem létezik. — Ne fordíts hátat nekem! — Alkonyodik. Esik az eső. Az utolsó busszal el kell mennem. Várnak a gyerekek! Kinn lesznek a busznál... 19 �Bódi Tóth Elemér versei Tamás István versei Vajda Lajos Szentendrén Fejünk fölött Hol száll a lágy dalmát dal, üres kereskedőház, szerb templom árnya bóklász a füstös óaranyban. Ül a Pestis-kereszten Blagovesztenszka tornya, pravoszláv isten óvja s szót vált folyamkönyökkel. Folyt vér, volt félreértés, török, német között és súlyos, szegény magyarral élni nem volt itt könnyű, ba gyűlt is kincs, sok ölyű jött. Lásd: Vajdát a maszkban. Szilvás Amikor a szilva érik, az egész világ megkékül, fényes rét áll harmatokban, minden marhák gömbölyülnek, szemük — antimon — tüzet vet, fenségesül hágós Alpok, fújdogálják a kos szarvát, mérő makk gyűl a Bakonyban, a Balaton tükrösödik, mennyi búza nőne azon, örvényesedik a Duna, révállomást nyárfa őrzi, visegrádi komótos hegy fellegvára Markó Károly képén gurul MÁV-vagonban Európa vaspályáin, Mátra és Bükk a Karanccsal ködpikkelyes kivetett hal, Medves-fennsík már nem medvés, Szentes kockás indóháza Csongrádba küld vicinálist, Tiszába bújt a Nagyalföld, azért olyan sima habos, mulatozva jár a szüret, indulnak a cukorgyárak, itt gyártják a Pepsi Colát, hajdanvolt úr óvasúti restaurációiban az abrosz most hófehérül, amikor a szilva érik s az egész világ megkékül. 20 sárga csillagok gyúlnak meg zöldek és kékek és lógónyelvű napok De kályhánkban nem akar égni a nedves fekete meddő Kénytelenek vagyunk kezeinket a csillagok fölé tartani És Napot rejtünk a kézfogások közé Édestestvérek vagyunk mi a mostohák között És sokakat számlálunk Földeken elfáradt lábaim az ördögnek harangoznak rágom az inas időt hátam mögött a fával hová felköthettem volna gyökerek nélkül szép szelíden magam Késő Sántít az órainga S a napórák valószínűtlen csúcsán rosszul jár homokban fejével késik a strucc-idő Komhányi Gyula Anyám Tegnap eljött, megforgatott, karjába vett, elaltatott. Tükröm, tükröm, összetörlek? arcom többé nem gyötörhet! Tükröm, tükröm, szélbe szórlak: sírjára szállj, takarónak! Holnap eljön, megforgat, karjába vesz, elaltat. �Boronyai Tamás Választóvíz Minden arc — külön tanulmány: görnyedt hátuk munkát ítél, s bár ülésükben is tisztán hatnak, feszengenek mégis — „tör a fe­ hér ing.” Az asszonyok és a férfiak asztalai a terem két felén, lé­ leknél nagyobb távolságra, mégis szokatlan közelségben. Igen, ab­ ban, hiszen szegények (ezek a nők, akik otthon csak a végletekkel találkoznak; „tökrészeg” -„tisztajózan” ) most válnak ha kívülálló szemlélőként is, tanúivá annak, mit rejtett az a „csak” , amit kurta útbaigazításul kaptak a faggatásra emberük hazatértekor vagy el­ menetelekor. De nem értik most sem a történést, soha el nem jut­ nak a lélekig, az alkotásig. Nem is érthetik: a konyhában nem érezni meg a Halált. Brigádtársaim, akik a maguk módján mind szakmájuk művé­ szei, most kínosan, esetlenek, kezükkel nem tudnak mit kezdeni, te­ kintetük is bizonytalanná válik. Avatni jöttek. És kétségbe vonják, hogy joguk van ehhez: ítél­ ni, megítélni. S kit? Hiszen olyan embert találtak bennem maguk között, akit nem mernek a saját mércéjükkel mérni, legfeljebb ha kétkezi dolgokban. Pedig tehetnék, ők akiktől én csak tanulhattam. Igazságot, tisztességet, becsületet. Ott lenn nem nehéz. Ott min­ dennap csak így tehet az ember. Ugrál a tekintetem. Az övék. látom, belém kapaszkodik, választ várnak ki nem mondott kérdéseikre. Két napja „születtem meg.” Életrajzom a lapátnyélen, s mint a vakok, tapogatva olvasom, és semminek látok innen minden koráb­ bit... újraszületésemet és őket, életem bábáit kivéve. Ital után nyúlnak, oly sokszor begyakorlott mozdulataik si­ masága most megtörik, darabos lesz. Elérik poharaikat, megemelik, szomjuk átjátssza ünnepélyességüket, de le nem győzi, megvárnak, míg k igyűrődik a számon: „Hát isten-isten!” Jókorát nyelnek az italból, a szikár emberekre oly jellemző, jókora ádámcsutkák hi­ hetetlen pályát futnak be oda-vissza. A csettintés, ez a mostani, zavart takar. Mintha azt jelezné: „A következő enyhít.” És jön a következő. És enyhít. Próbálom körünkbe vonni az asszonyokat. Furcsán néznek rám, nyilván alaptörvényt szegek meg. Aztán rögtön megenyhülnek; „honnan tudná?” — gondolják; cinkosan összenéznek, majd sze­ mük sarkából óvatos pillantást vetnek testes élettársaikra, akik sze­ gényes gondjaik kibeszélésének ereszkedtek neki —, tudva előre a sorrendet is: „drága a piac” , „kevés a pénz!” „iszik a Jóska!” „rosz­ szak a gyerekek!” Az élet megáll a babnál, a töltött káposztánál. De tisztesen viselik a sorsukat. Harmadvérig bányászok, mint mindenki itt — kivéve a postást, a vasutast, a rendőrt meg a tanítót. Bár kicsit ők is azok, hiszen emezekben, emezekből élnek. Gondolatuk is hasonló, csupán a súlya más, ha józanul vagy félrészegen az ak­ natoronyra tekintenek. Keményedik bennem a kényszer: mesélnem kellene, magya­ ráznom... Nem tudom, hol kezdjem. Hiszen elfogadtak már, ré­ szüknek. Mégis... érzem, többet akarnak tudni belőlem. Villaná­ sok belül. De a kezdetet akarva sem tudom megtalálni. Félek ta­ lán? Nincs miért. Bármit mo ndok is, én már az ő szemükben nem változhatok meg. Mégis, a tiszta egészet akarom adni. (Annyi év táv­ latból most értem meg. hogy ezeknek az embereknek kemény tiszta­ sága követelte ki belőlem, s fényezte ki a máig maradó törvényt: mindig tisztát és egészet adni.) És belekezdenék... arról, hogy fogalmam sincs, mi az a har­ mónia, mi az az együvétartozás..., hogy csak a villogást ismerem, vagy a porigrohadást, és soha semmi átmenet. És arról, hogy amit most kell tennem, az messze nem véletlen, nem. Beláthatóan kö­ vetkezett, mint ahogy este sötét lesz. Mert a bukás törvényszerű. Könnyebb énünk gondosan megtervezi. S hogy most talpon vagyok Talpon vagyok, mondanám nekik. S elhallgatnám, hogy ők. az emberek az alap. Amit mindennap erősíteni kell . Muszáj. Mert akiket maga körül elveszít az ember, azok féligholt testté válnak alatta, amibe bokáig süppedsz és tehetetlen „mozgékonyságán” bi­ zonytalanabbá válsz, mint egy lekvárosbödönben, aminek legalább az alja stabil, míg ez féléletet élve nehezíti, hogy igazán talpra állj, ütni és védekezni tudj. Csak együtt győzhettek, vagy együtt vesz­ tek el. Itt kezdjem hát, a legvégén, a körülülésnél, s haladjak vissza­ felé? Nem megy. Az események eredeti sorrendjét kellene választa­ nom. megtalálva életem legnagyobb törését — kiindulási alapnak. Miért van az, hogy elhagy az erőm, s úgy vergődök ebben a szembenézni akarásban, mint a féllábú, aki álmában galoppversenyt nyer, s az ébrenlétben úgy akar dicsekedni a lovával, hogy az há­ rom lábon nyerte a futamát. Miért van, hogy minden kuszának tű­ nik, holott úgy érzem igazamat, mint ahogy a magamból kivágott húst látom? Felpillantok: csupa szánó tekintet. Látják vergődésem. Az Öreg, Gráner, az aknász fölnéz söréből. Szántott, barázdált arca egy regényt nyit az ember előtt. Most csak a maradékot látod meg a tiszta becsületet. Csak göndör haja (az egykori fekete most már alig látszik ősze közül), meg a szeme villanása sejteti valaha volt erejét, s nyit előttem utat. Rámnéz, szeme bepárásodik, arcizmai kifordulnak, ordít a tekintete: „Te állat, mondd! Minket nézz, akik elbírtuk az élet minden baját! Mögötted állunk!” Csak ennyi esik ki a számon: — A p ó ... Ez a szó mindent megold. Egyszeriben megvilágosul régi éle­ tem végpontja, s az új kezdete. És a választóvíznél ott áll „Apó.” X Visszapergelek... Magam sem gondoltam, hogy idejuthatok. A habokat szilárd alap­ nak hittem (sosem néztem magam alá), éltem a pénznek, a má­ nak. A minőségemnek. Annak, hogy a győztes meccs utáni hétfőkön mindenki az én kezem szorongatta, engem invitált egy italra: „ Öre­ gem, te vagy a csapat, a többi csak tanonc melletted!” És én e l­ fogadtam, elhittem, hiszen a pálya színpad, amin hetenként egy­ szer van előadás — és garantált a siker. De ha van hozzá merszed, hogy elhanyagold a próbát, s hazudj magadnak is (nem nehéz: egy sikeres bemutatóból tíz napokig megélhetsz), törvényszerű a bukás. Hát így sikeredett az én szereplésem is ... Aztán, már több napos részegségtől átitatva, ott álltam az ál­ lomáson. A haverok már elbúcsúztattak — engem.. . meg a ma­ radék két-három ezer forintomat. „Segítettek” . Áhitattól túláradó lelkesedéssel harsogták: „Kár, hogy elmész! Nagyon nagy játékos vagy! Az a hülye Rezső (ez az edzőnk volt) készített ki. Az orrá­ ban voltál, nem kellett volna mindig visszapofáznod. Bár, tehet­ ted!” Mindez persze csak valamennyiünk részegségében hatott őszintén. Régóta rohadt nagy képmutatás volt, olcsó kis színjáték. És most már nincs kiút. Kiút?! Röhej! Út sincs! Teljes a bizonyta­ lanság: hová, kihez, miért? Legalább négy óra még a következő vonat indulásáig, mert a legutóbbinak már csak a végét láttam. Az állomás tök üres, köd üli meg a vágányokat, aki utazni akart, már elment, az állomásve­ zető is felsóhajt (négy óra pihenés következhet), a peron lámpái leoltva. Hajnali öt óra. Spárgával átkötött csomagjaim hontalanul és gazdátlanul kellemetlenkednek a peronon. Reménykedően né­ zek körül: a helyijáratú buszmegálló túlsó végéből felém kiált a felirat: UTASELLÁTÓ. Cél! Konkrét cél! Pénz után kotorászok a zsebemben, és mosolyra derülök: em­ berekhez lesz közöm! Átballagok, rendelek, meghívom a „nagyságos asszonyt” is. A valaha jobb időket látott, megöregedett kurtizán ar­ ca az utálaton túl csak a legjobb esetben válthat ki közönyt. Mo­ solyog. ragyog: nincs egyedül. Néhány kör után azonban ő is elta­ nácsol. Járásom bizonytalan, gazdátlanul hagyott csomagjaim mellé hullok ismét. Ülök háttal a peronnak, csukott szemmel. . . Csodá­ latos v o lt fiúk! Gratulálok! Jöjjenek, vegyék fel az ezresüket!” „A felelőtlenségnek ára van: a keretből kizártuk. Most valóban be­ töltheti azt az állást, amiért eddig a fizetését kapta!” És most me­ nekülök. ha eddig nem is mertem magamnak bevallani! A következő vonat is beáll, beszállásra szólítják fel az utaso­ kat. Már indulnék magam is, de ú jr a jönnek a kérdések és nyo­ mukra a dac: „Azért sem megyek. Ha már annyi mindent vállaltam, vállalom ezt is, csillésnek lenni a hármas üzemnél...” X És leszálltam a föld alatti „malomba”. Csupa gyanakvó te­ kintet, mozdulataimat reflektorfénybe állító vizsgálódás. Várnak valamit, tán bukást, tán emberséget — és hihetetlen nehéz aka­ dálypályát szerkesztenek számomra. Érzik vagy tudják bukásomat és hontalanságomat, senkihez nem tartozásomat, és ezért (vagy en­ nek ellenére?) harcteret teremtenek a továbblépéshez. A magam megadásához vagy megújulásáho z. „Jöjjön ki, ha nem bírja!” — tudják, nagyon közel állok a töréshez, s .várják, mire v iszem: kár­ örvendően kilökjenek vagy befogadjanak maguk közé valónak. A bizalom az erősebb. Érzik, hogy meg kell roppannom, hogy szüksé­ gem van a megroppanásra, ahhoz, hogy kiderüljön, Ember vagyok, vagy sem__ Aztán, amikor kéthónapi szokatlan munka után testben-lélek­ ben ronggyá esve „kutyulom” a szenet (rendesen „alátüzelni” már nem tudtam), forgó lapátnyéllel a kezemben, rengeteg elfogyasztott alkoholtól gyengítve tovább magam, a vájár szitkozódó szóáradatát várva, egyszer csak megszólal az Öreg: „Maga kijön az artról!” Az­ tán tesz helyettem oda egy másikat, akinek szeméből leolvashattam a csalódást (biztosra hitte, hogy e lpendlizi az éjszakát.) Keze hónom alá markol, kivezet. Ment. Két hónapi kemény munkáért, szenvedésemért, amikor már végleg letettem életről, tár­ sakról. (Tud elmondhatatlanul csaknem mindent rólam, csak ki­ várta kiizzásomat, mint a kohász teszi a kokillák mellett. Érezte: ember kell szülessen! Kétszeres kínt tudott m agáénak miattam, mert iskolázatlanul is meglátta becsületemet.) Annyi megértés hang­ zik hangjából, hogy teljesen elgyengülök, szénporba temetve ar­ com, sírok, s ő mint egy nagyon apa néz fölém, vígasztal, kiáltó kínja ellenére kemény marad. „Ne csinnyáld” — mondja. Fogja a nyakam. A szénpor a melegtől lisztszerűvé válik keze újjai között. Melegen simogat, old. Könnyem felissza arcom alól a port. Kiveszi zsebkendőjét, felhúz, letörli, inkább keni párám. 21 �Lámpáját tapintatból leveszi, és együttlétünk. úgy helyezi, hogy ne Magamhoz térek. Keményedek, próbálok Veszi a lapot, s csak ennyit mond: „N o!” keményedni Mennék vissza dolgozni, de a szeme leint. Mintha azt ná: „Kuss, ott maradsz!” zavarja hozzá. Monteverdi Esztergomban monda­ S végig kell ülnöm a műszakot. Koromfekete, porszerű szén, dögmeleg és pára: érzem őszülök, vagy megdöglök. Helyben öreg­ szem. Életem villan át fejemen. Az őrület kerülget. Jön az Öreg: „Gyere kiszállunk!” Mondanám, hogy korai, de nem merem. Az aknánál a szállító reklamál. Az öreg csak ránéz; az szó nélkül húzza ki a rakott csillét, enged be minket. A tisztifürdőben térek valahogy magamhoz. A Gráner ott áll előttem, lesi mozdulatom, saját törülközőjét tartja kezében, segít, Ő nem mosdik, csak vár. Rám szól: „Fejezd be!” Feleszmélek. „Menj le, öltözz föl, és gyere vissza!” Megteszem. Megint tiltakoz­ nék, de csak a hátát látom, s nem szólok. Nem merek. „Hová me­ gyünk?” — kérdezem, Ő csak in t... Nem tudom, mikor hozta a fürdő elé a kocsiját. Csak ott van. Beültet és visz. Gondolom a szállóra. De nem. Haza, hozzá. Asz­ szonya tompán pislant, amikor belök a konyhába. Sustorgást hallok, meg az ágy zizegését. Az arc, a nőé, így félig kialudva, kis rémületével — egy élet. „Feküdjön le, Gézuka!" Vizet iszom, meg tablettát érzek torkomon. Nem tudom mennyit, sokat. Aztán kész... Álmodok. Újraélek mindent. A lányom szeme szögletén egy pi­ ci ránc, nem akar kisimulni, Ordítanék, de az arc nem mozdul, megmarad merev-mosolygósnak. Aztán mintha valaki hozzám ér­ ne. Jó hűs, gondolom, s újra álomra térek. „Megint hűs, megint hűs.. . ” Kinyitom a szemem. Egy teljesen tiszta arc, egy nőé. Kis mo­ corgás: jön az Öreg. Kiböki: „No, csakhogy!” Mosolyog. „Ezt idd meg!” „Fater, mennyit aludtam?” — kérdem. — „N e izgasd magad.” A bőr megereszkedett rajtam. Táskásnak érzem. Kivezet a für­ dőszobába. A gyerekek kacagnak: „Ugye mondtam, én nyertem, én nyertem” — kiáltja a kisebb. Átragad rám a győzelem mámora. Víz, szappan, daróctörülköző a fürdőben. Valaki visszanéz rám a tükörből. Nagyon bágyadt, erőtlen. Fekete árkok ölelik szemét. De a magja él. Sokáig nézem. Furcsán hat. Közelebb hajolok. Aztán furcsa fényt látok benne. Mosolyog. Nem, ez az arc nem az enyém. Aztán kacsint. Magam mögé nézek, vélek ott valakit. Visszapillan­ tok a tükörre. Szememben az addig párhuzamos fény felül szétvá­ lik, s tisztán csillan meg benne a magam képe: „V ” Viktória. Győ­ zelem. 22 Jánosy István Mit láttam idejövet? Perzselt falvakat, hol csak kócos ebek vonítanak, bölcsőben félig égett csecsemőt, átnyilazott, föltépett ölű nőt, rabszíjon elholt kisfiúk hulláit útfélre szórva... bőrük-lenyúzott, konc férfiakat — egy még aléldozott, még szólt: „öljenek meg végre már!” Itt járt a tatár... és mit hagytam otthon? Ezredév óta kímélt palotákat, kincsektől roskadó templom-csodákat; szerelmet, zenét, költészetet ópiumként szürcsölő értőket, egymást mákkal ölő kereskedőket; eretnek-máglyákat, hercegi intrikákat, aranyon vehető, bőmellű gráciákat... Írom hattyúszó-hangú operámat, s megmosolygom a dalt, amit hallottam itt: egy barbár költő naív zsoltárait... de nem feledhetem azt, amit tegnap láttam, ahogy ez a költő a nyaktörő hegyet a halál biztos tudatában megrohamozta — föntről a fegyverek mind rámeredtek: ágyúk, szakállas puskák — s ő csak kepesztett föl, föl, míg egy golyóbis elnyeste mindkét lábát... s haldokolva zsoltárait még hangosan dalolta... Beleborzadok: ilyen még lehet?... Ez a nép tisztább, egészségesebb! �Merre tart Balassagyarmat? Balassagyarmatot a múlt század elején iparos és kereske­ dővárosként emlegetik. Ipara azonban — céhes keretű lévén — a ’48-as forradalom után elsorvadt. A z egykorú újságcikk szerint 1859-ben m ár csak mint „m indenfelé nyílt kereskedő­ várost szem léljük.” A kiegyezés után egy másik jellem vonás kerül előtérbe: hivatalnokváros lett. A felszabadulást ezzel a kettős arculattal érte meg. A m i­ óta azonban megszűnt m egyeszékhely lenni, a hivatalnoki jel­ leg is elhalványodott. D e a kereskedelem szívósan tartotta ma­ gát. Változva a körülm ényekkel, m indm áig a környék kereske­ delmi központja maradt. Ehhez — ugyancsak mostanig tartó ér­ vénnyel — agrárius és iskolavárosi vonások társulnak. M indent egybevetve azonban meg kell állapítanunk, h ogy Balassagyarmat a X X . században rosszul startolt a vidéki váro­ sok között. Losonc is, Salgótarján is megelőzte. Visszaszorulá­ sának fő oka az volt, h ogy a kiegyezés után kibontakozó ma­ gyar kapitalizmus Balassagyarmatot elkerülte. M ég az az egy-két gyárnak m ondott üzemecske sem haladta m eg a kisipari szintet. Előrejutását a felszabadulást díciók is fékezték. A z őslakosság a tát áhította vissza. A jö v ő t csak n i: a hajdani „virágos G yarm at” viselők és a diákok városa. k övető két évtizedben a tra­ századelő idilli Balassagyarma­ egyféleképpen tudta elképzel­ m aradjon továbbra is a tiszt­ A mezőgazdaság kollektivizálásának kezdetén a környék parasztságából sokan Balassagyarmatra költöztek. A város ha­ gyom ányos gondolkodásm ódjában ekkor erősödött fel az a „kaparj kurta” szemlélet, am ely ugyancsak eleve m egkérdője­ lezett m indenféle szocialista célkitűzést. Igaz, hogy a szocialista építés akkori sajátosságai sem hat­ hattak nagyon serkentőleg a városra. A z a tén y, h ogy a m e­ gye anyagi ereje az ötvenes években szinte maradéktalanul Salgótarján fejlesztésére összpontosult, egyfajta fatalisztikus gondolkodás kialakulására vezetett. A gazdasági élet túlzott központosítása pedig a helyi, tanácsi vállalatokhoz való gör­ csös ragaszkodást váltotta ki. A k ik akartak valamit, nem m ertek kockáztatni; akik Salgótarjánt nézték féltékenyen, nem hittek sem m iben; akik a múltban éltek, idegenkedtek m inden újtól. A feledés évei „Balassagyarmat 1960-ban az ország harmadik legkisebb városa volt. 1949 óta fejlődése stagnál. A z építkezés valam eny­ n yire 1960 óta élénkült m eg.” (Eperjessy Kálm án: Városaink m últja és jelene). A kitűnő településtörténésznek igaza van: Balassagyarmat a m ásodik három éves terv éveiben (1958— 60) tért magához. Nagy érdem e a város akkori párt- és állami vezetőségének, h ogy felism erte a második három éves terv hozta új lehetősé­ geket. L egfőképpen azt, h ogy a korábbi, egyoldalú politikai el­ gondolások helyett „a szocialista ép ítőm u n k ában ... m inden gazdasági döntésben m esszem enően érvényesüljenek a közgaz­ dasági szempontok. A közgazdasági szem pontok hangsúlyozá­ sa Balassagyarmat esetében annyit jelent, hogy neki is helye lehet a szocialista iparosításban. Iparosítani pedig lehet és szükséges. Igaz, Balassagyarmat nem rendelkezik energiahordozókkal és ipari nyersanyagok­ kal. De a fekvése kedvező. Közel van a fővároshoz, s jó k a közlekedési és szállítási lehetőségek. S am i a legfon tosabb: az az iparban való foglalkoztatottság messze elmarad az országos átlagtól. A fö lö s m unkaerő tehát nem csak lehetővé, hanem szük­ ségessé is teszi a város iparosítását. A körülm ények és adottságok k ellő tudatosulása során el­ érkezett az idő, am ikor Balassagyarmat vezetői úrrá lettek a visszahúzó erőkön, s m egindultak az iparfejlesztő m unkálatok. Első lépésként bővülnek a m eglevő tanácsi vállalatok, s a h e­ ly i szükségletek kielégítésén túl bekapcsolódnak az országos áruterm elésbe. Ezt az utat járja végig a N ógrád m egyei Fém ­ ipari Vállalat és az Ipoly Bútorgyár. A m ásodik lépés: az ipartelepítés. Létrejön a K őbányai Porcelángyár és a Kézm űipari Vállalat balassagyarmati telephelye. A szocialista ipar megteremtése Balassagyarmaton A II. ötéves tervvel m egkezdődött a szocializmus teljes fe l­ építése hazánkban. Balassagyarmat viszonylatában ú gy értékel­ hetjük ezeket az éveket, h ogy megszülettek a szocialista ipar feltételei a városban. A III. ötéves terv időszakában viszont m aga a szocialista ipar terem tődik m eg Balassagyarmaton. A III. ötéves terv fő célja az ipari term előerők magasabb szintre emelése, s egy rugalm asabb gazdaságirányítás kialakí­ tása. A gazdaságirányítás új m ódszerei — a szélesebb k örű ön­ állóság, a helyi adottságok fokozottabb figyelem bevétele — k ed ­ vezően hatottak Balassagyarmat iparosítására. M ég inkább le ­ hetővé vált, h ogy az eddig jobbára helyi kezdem ényezésű iparfejlesztés lendületesebb ipartelepítéssel és központi támogatás­ sal folytatódjék tovább. M inőségileg újat jelent ebben a tervidőszakban, h ogy 1968b an elkészült Balassagyarmat várospolitikai terve, a jö v ő „k om p ­ lex és tudatos” fölvázolása. Ebből a nagy jelentőségű doku­ m entum ból k ivehetően az Ipoly-parti település e g y 25 ezer lel­ ket számláló, erősen iparosított, jó l fejlett kisvárossá alakul. Ehhez első lépésként el kell érni, h ogy a hatvanas évek első fe ­ lében újabb 2000 m unkahely létesüljön a városban. A z elgondolásoknak m egfelelően a m ár m eglevő üzem ek­ ben jelentős beruházásokra került sor. A legnagyobb változást a Fém ipari Vállalat és a M agyar K ábelm űvek gyárának ki­ épülése jelenti. A hatvanas évek m ásodik felében 137 m illió forintot fordítottak ipari beruházásokra Balassagyarmaton. A z iparban foglalkoztatottak száma 98 százalékkal nőtt. Új ipar­ telep létesült a város déli és nyugati részén. 1965-ben 400 m il­ lió forin tn yi értéket term el az itteni ipar, ez öt é v alatt meg­ kétszereződik, 1974-ben pedig 1 m illiárd 800 m illió forint az az érték, am ely Balassagyarmat üzem eiben létrejön. A hatvanas években Balassagyarmat történetének legje­ lentősebb állom ásához érkezett. Ilyen gyors iram ú fejlőd ést m ég nem é lt át. K ö zben m egváltozott az ősi város arculata is. Ezért is m ondhatta a tanács elnöke 1971-ben — a tervidőszak lezárá­ saként: „ A volt kistisztviselőváros-jelleg m indörökre a múlté. H elyébe egy új ipari centrum alapjait raktuk le, amelyet a k ö ­ vetkező ö t esztendőben felépítünk. Ezzel városunk a m egye má­ sodik ipari közpon tja lesz.” A III. ötéves terv teljesítése során Balassagyarmat életé­ ben uralkodó elem m é a szocialista ipar vált. Ez azonban koránt­ sem jelenti azt, h o g y a tradicionális vonások eltűntek volna a város képéről. Sőt, a hatvanas évek közepének és a hetvenes évek elején ek várospolitikai elgondolásai m egkülönböztetett g onddal őrk ödn ek a történelm ileg kialakult jellegzetességek megtartásán és továbbfejlődésén. Erre az időre Balassagyarmat jöv őjén ek alapozó erőfeszítései lezajlottak. A város állami és pártvezetői m ost m ár egyre többet foglalkozhattak a múlt és jelen összehangolásával. E kkoriban született m eg a döntés: a város történeti értékeit bele kell építeni a jelen be és tovább kell vinni a jövőbe. A kiteljesedés felé A hetvenes évek elején a városfejlesztés legfőb b célja Ba­ lassagyarm aton a III. ötéves terv beruházásainak befejezése, s a m eglev ő üzemek korszerűsítése. A z előző tendenciák kiteljese­ déséről va n szó. Most fejeződ ik be, a M agyar K ábelm űvek ba­ lassagyarmati gyáregységének felépítése. M egterem tődik a N óg­ rád m egyei N yom daipari Vállalat új telephelye, m egépül a sza­ b ó ktsz ú j üzeme. Tovább folytatód ott a Fém ipari Vállalat ép í­ tése, elkészült a Budaipesti Finom kötöttárugyár új üzeme, m egkezdődött az Ip oly B útorgyár építkezése, korszerűsödött a Húsipari Vállalat üzeme, tovább terjeszkedett a K őbányai Por­ celángyár balassagyarmati részlege. 23 �A Balassagyarmaton gyártott iparcikkek jól ismertek a h a ­ zai és a kü lföldi piacokon. Csak az export m integy 2 millárd forint értékű. A bútorgyár a Német Dem okratikus Köztársaság­ ba, a Német Szövetségi Köztársaságba, s Egyiptom ba szállít iparcikkeket. A Fém ipari Vállalat többek között Ausztriával. Csehszlovákiával, Lengyelországgal, a Német Szövetségi K öz­ társasággal áll üzleti kapcsolatban. A Finom kötöttárugyár Bel­ giumnak, a Szovjetuniónak is termel. A K ábelm űvek gyártm á­ nyai eljutnak Kínába, Egyiptomba, Kenyába. A Textilipari V ál­ lalat az európai országokon kívül Japánba is szállít. A hetvenes évek első fele tehát a továbbvitel jegyében zaj­ lott le Balassagyarmaton. Erőteljesebbé váltak az élet minden területén azok a forradalm i átalakulások, am elyek m ég a III. ötéves terv helyi eredm ényeiben gyökereznek; s egy iparilag jól fejlett, m odern kisváros, alrégióközpont képét rajzolják fel. Balassagyarmat ma Nógrád m egye egyik fontos ipari k öz­ pontja. A z iparosítás szinte maradéktalanul m egoldotta a fo g ­ lalkoztatottság kérdését. Joggal hangozhatott el — már 1971-ben — a városi tanács ülésén: „M a m ár a Balassagyarmaton és a vonzáskörében lakók részére m egfelelő m unkalehetőséget tudunk biztosítani.” A balassagyarmati munkásság A z ötvenes években, am ikor a gazdasági döntések n em egy­ szer egyoldalú politikai szem pontok alapján történtek, gyakran hányták Balassagyarmat szemére dzsentroid tartását, kispolgári gondolkodásm ódját. Elmarasztalták azért, ami tulajdonképpen egy sajátos történelmi fejlődés eredm énye v olt. Ennek a város­ nak úgyszólván nem volt kapitalizmusa, nem lehetett tehát szervezett üzemi munkássága sem. A szocializmus osztálybázisa, m otorja hiányzott itt a felszabadulást követő évtizedekben is. A szervezett ipari munkásság Balassagyarmaton a III. öt­ éves terv időszakában született meg. A hetvenes évek elején 30 ipari termelőüzem, s két nagy ipartelep m űködik a városban, 1970-ben már az összes foglalkoztatottak 62 százaléka ipari munkás. Számuk jelenleg m integy 4500 fő. Balassagyarmaton nem voltak m unkáshagyom ányok. Nem létezett az a tradicionális proletáröntudat, am ely a nagy múltú ipari városokban m áig ható, eleven tényező. A hagyom ányok hiánya, a sebtében történő verbuválódás érezhetően lassítja a valódi üzemi munkássá válás folyam atát. A legfőbb gond ma is a m egfelelő üzemi légkör kialakítása, a munkásöntudat fo k o ­ zatos elmélyítése. K ülön problém a a bejáró dolgozók nevelése, szakmai és általános m űveltségük emelése. Ennek ellenére azoknak lett igazuk, akik a szocialista fe j­ lődés ügyét a munkásosztály megteremtéséhez, számszerű meg­ erősítéséhez kötötték. Joggal állítja a városi tanács beszám olója a hetvenes évek elején: „M a m ár Balassagyarmat város életében is meghatározó szerepet tölt be a munkásosztály, am ely évről évre számszerűségében is növekszik.” A vezető testületekben egyre több a munkás. 1963-ban a tanácstagoknak m ég m indössze 16 százaléka volt az; az 1973-as választások után ez a szám 30 százalékra emelkedett. Nem elhanyagolható kérdés, h ogy Balassagyarmat új politi­ kai ereje, az ipari munkásság felzárkózik-e a város tradicioná­ lis szellemi igényességéhez — m egújítva annak tartalmát is. A n ­ nál is inkább lényeges problém a ez. hiszen a munkásság m űve­ lődése egyben a politikai öntudat és osztályszem lélet erősödésé­ nek legfőbb útja is. A városi kön yvtár adatai szerint 1967-ben 161, hét évre rá 440 ipari dolgozó volt az olvasók között. A b ­ szolút értelem ben nem m egnyugtatók ezek a számok, relatíve azonban a m eghárom szorozódás előre mutat. A z M SZM P váro­ si bizottsága érzékenyen reagál mindezekre. Érdemes idéznünk az 1974. augusztus 30-án született közm űvelődési határozatból: „ A város növekvő számú munkássága m űveltségének em elése legfontosabb m űvelődéspolitikai feladatunk. A közm űvelődés szolgálja tudatosabban a m unkásöntudat, az osztályszemlélet erősítését, h ogy városunk munkássága m ielőbb gondolkodásá­ ban és magatartásában is osztállyá szerv e ző d jé k .. . ” A lakosság átrétegződése A z iparosítás m egváltoztatta a város értelm iségi összetételét is. Korábban hivatalnokok, orvosok, tanárok, jogászok alkották ezt a réteget. Nem csökkent az ő számuk sem, hiszen ma Balas­ sagyarmat értelm isége m egközelíti az 1000 főt. D e új színt je ­ lent a műszaki értelmiség csoportja. Jelenleg 280 műszaki értelmiségi „m ű k öd ik ” Balassagyar­ mat üzemeiben. Számuk m eghaladja a pedagógusokét és az or­ vosokét. Ezek az arányok is jó l érzékeltetik azokat a változáso­ kat, am elyeken keresztülment a város a legutolsó évtizedben. A m egnövekedett értelmiségi réteg jelentős szellemi tökét képvisel. A z utóbbi évek dinam ikus fejlőd ése magyarázza, h ogy ez az értelmiség jórészt ugyancsak „új fejlem én y” . Ezért a vá­ ros sajátos, tradicionális alapokon nyugvó szellemiségéhez m ég nem tudott kellőképpen asszimilálódni. A z eljöven d ő évek fe l­ adata lesz egy olyan lokálpatriotizm us kinevelése, am ely a tör­ ténelmi múlt értékes vonásaihoz való ragaszkodás jegyében m unkálkodik Balassagyarmat jövőjén . A z átrétegződés a szocialista iparosítás szükségszerű k ö ­ vetkezménye. A z általános folyam atból különösen azok a v o ­ nások válnak ki élesen, am elyek az iparral korábban nem ren­ delkező kisvárosokra jellem zőek. S m i is elsősorban ezekre a 24 �jellegzetességekre voltunk tekintettel. Balassagyarmat lakossá­ gának átstrukturálódása kétségkívül sajátos vonásokat is mu­ tat. A lényeg azonban túllép a különösségeken. S ezt a X . kong­ resszussal együtt így fogalmazhatnánk m eg: „A munkásosztály m eghatározó m ódon befolyásolja a dolgozók minden rétegét, m unkája, fegyelm e, szemlélete kihat az egész társadalomra.” A városkép jö v ő je A z iparfejlesztés és a városiasodás elválaszthatatlan egymás­ tól. Balassagyarmat népessége 1960-ban 12 437, tíz évre rá 14 000, 1974-ben pedig 16 000 fő. A lélekszám növekedése következtében a hatvanas évek k özepén m eginduló lakásépítést gyorsítani kellett. Annál is inkább szükséges volt ez, mert az em elkedő igények még kirívóbbá tették a lakásállom ány nagyfokú el­ avultságát. Balassagyarmat öreg város. 101 háza még az 1850 előtti időből való, a rákövetkező fél évszázadban épült 378. Éppen ezért a házak 38 százaléka szanálásra érett. Mégis, a felszaba­ dulás után csak igen vérszegény építkezésről beszélhetünk. A z is teljesen m egánerőből történt. A z építkezés felgyorsulása központi kérdéssé tette a vá ­ roskép minél tökéletesebb kialakítását. Meg kellett szabni a többszintes lakóházak arányát, ki kellett jelölni a szükséges zöldövezeteket, az új úthálózatot. Tudom ányos igényű tervezés jeg yében indult meg — a III. ötéves terv b efejező szakaszá­ ban — a városközpont rekonstrukciója, a Lenin, az Ifjúság útja és a K un Béla lakótelep kiépítése. A lakásigények kielégí­ tésén túl most már az is cél, h ogy Balassagyarmat falusiassá­ ga m indörökre felszám olódjék. A hetvenes évek első felének településfejlesztési program ­ ját 1971. nyarán fogadta el a város tanácsa. A tervezet szerint öt év alatt 1144 lakás épül Balassagyarmaton. M egindulnak (s azóta is folynak) a m unkálatok a Jószív utcai és a Rákóczi út közötti töm bbelsőn. Tovább terjeszkedik a város a délkeleti ré­ szeken; s a városképet rontó fogh íjak sorra beépülnék. A városközpont rekonstrukciója megszakítás nélkül folyik . A korábbi reprezentatív épületek m ellé m odern középületek ke­ rültek. D e a frissen renovált leánykollégium és egészségház m eghatározó m ódon őrzi a múlt század, illetve a századforduló hangulatát. A városm ag úthálózatának megújítása, s az elavult épületek szanálása együtt járt a volt megyeháza előtti tér kiszélesedésével. A z így nyert tér ma a legüdébb és leghangulato­ sabb része Balassagyarmatnak. A korszerű városépítő elvek alkalmazása nyom án m egvál­ tozóban van a hatszáz éves város hagyom ányos arculata. A vá­ rosm ag történelm i hangulata szerencsésen elegyül a m odern épületek eleganciájával, s a négy új lakótelep m egfelelő szin­ ten képviseli a jelenkori urbanisztika szellemét. A múlt és a jelen Balassagyarmat városi tanácsa 1/1972. V. 18. sz. rende­ letével új városcím ert fogadott el. A település szocialista jelenét és történeti m últját szim bolizáló új jel leírását a rendelet a következőképpen adja m eg: „1. Balassagyarmat város cím ere — a város névadójának — a Balassa család egykori cím erpajzsá­ nak felhsználásával készült k ék -feh ér alapú barokk form á jú cí­ mer. Felső kétharm adában levő aranybástya a tűzvész, az árvíz által sokszor elpusztított és a török által lerom bolt, de minden alkalom m al újjáépült város több évszázados m últjára, a török elleni harcokra, gazdag kulturális hagyom ányokra utal. Alsó harmadában a zöld szín az Ipoly völgyének mezőgazdasági k öz­ pontját, a zöld m ezőben kanyargó fehér szín az Ipoly fo ly ó t szim­ bolizálja. A z aranybástya felett a kék m ező legfelső részében elhelyezett ötágú vörös csillag a szocializmust építő, az iparoso­ dás útján haladó, fe jlő d ő várost jelképezi. 2. A cím erben sze­ rep lő k ék és fehér színek a város hagyom ányos színei.” A z ú j cím er értelm ezése — úgy érezzük — maradéktalanul jellem zi Balassagyarmat múltját, jelenét és a fejlesztés irányát. A z új szim bólum voltaképpen töm ör foglalata mindannak, ami a város m últjában és jelenében a leglényegesebb. D e összefog­ l a l ó ja annak is, amit ez az írás a szocialista és ipari várossá fe jlő d ő településről el akart m on d ani. Szabó Károly 25 �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE Interjú Kokas Ignác festőművésszel Nem akarok én a fejem tetejére állni. De új tartalmakkal sem tudok előállni. Egy kiállítást akkor kell csinálni, am ikor — Engedje meg, hogy „kisajátítással” kezdjem. Korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy főiskolásként járt Salgótarjánban. dátumokat összehasonlítva úgy tűnik, A váro­ sunknak van némi köze első Munkácsy-díjá­ hoz, amelyet Bányász című képéért ka­ — Most is m egvan ez a m unkakedv. A m ikor én főiskolás voltam , a mi lelkese­ désünk más v o lt; tartalmában is. A tör­ ténelmi körülm ények ism eretesek... Jöt­ tünk megváltani a világot! Olyan m űvé­ szetet akartunk, am elyet m egértenek az emberek. pott. a legkíváncsibb a következő képre — szok­ tam m ondogatni az érdeklődőknek. ha ismétlődni akar De valam elyik korábbi — lelököm az állványról. Néha szeretném is kevésbé kom olyan venni azt, amit csi­ nálok. — Számomra bánya. Sok új tartalmakat tudok adni. Én vagyok ismeretlen világ volt a mesterséget ismertem, a bá­ nyászatról nem tudtam semmit. Életem­ ben először Salgótarjánban mentem bányába, le a le a föld alá. Életemben elő­ ször ugyancsak ott győződtem m eg en­ nek a munkának a nehézségéről. A dip­ V olt olyan növendék, aki mezítláb jött föl Pestre. V olt, aki tehénszobrot hozott. M it tudhattak ezek — beleértve maga­ m at is — Picassóról? De nagy volt ben­ nünk az akarás. A z a forradalm i szel­ lem , ami bennünk volt, most másként jelentkezik. De ez természetes is: az első lendület, az más volt, s később nagyon szűk m ederbe szorult a számunkra is. és elmentem O roszlányba; ott m ár egész siktákat töltöttem lent a föld alatt. Az alapélményt mégiscsak a Tarjánban töltött egy hónapnak köszönhettem, amit mint őifskolás, Fónyi Gézával töltöttünk ott. A város azóta hatalmasat változott, de az em berek em léke megmaradt. Emlékszem az üveggyáriakra: a munkások közvetle­ nek és jókedélyűek voltak. Ha egyik nap nem mentünk, m ár hiányoltak ben­ nünket; másnap megkérdezték, miért ma­ radtunk el. M ég m indig emlékszem a csodálatos m ozgásokra. Álltak ott fön t a kem encék körül, közben le-leszóltak hozzánk in­ cselkedve, évődve — mert lányok is v o l­ tak köztünk — , m iközben rajzoltuk őket. K özben pedig a m ozgások hallatla­ nul szépek voltak. A h ogy dolgoztak a fú ­ v ó k á k k a l.. . Mintha zenét hallottam volna. A mesterség szépségét és a m űvészet öt­ vözetét láttam tő lü k .. . A k k or csináltam is ezekről a dolgokról képet, de a m ozgá­ sok összhatását nem tudtam kifejezni. A k ­ kor m ég nem sikerülhetett. A skicceket m ég őrzöm is valahol. Aztán maga a t á j ... Becsavarogtuk k ö rn y é k e t.. . a Szóval sokat és jóízűen dolgoztunk Tar­ jánban. — K i kell belőlem hajtani a kiállítást. Nekem apró dolgok olyanok, mintha öt­ mázsásak lennének. Ezt sokan félreértik: lom am unkám asztalosról készült, de egy­ szer eszembe jutottak a tarjáni élmények — Nagy volt a csodálkozásunk, és termé­ szetesen az örömünk, amikor gyors egymás­ utánban vállalkozott a balassagyarmati és a salgótarjáni kiállításra. Bernáth volt az, akiben művészetet, színvonalat éreztünk. Mi persze sokkal hívőbbek voltunk, m int a mai fiatalok. Kissé alázatosan is. Bernáthnak minden szava szentírás volt, tekintélyét semmi sem zavarta m eg a szemünkben. Most a srácokat m indenféle hatás éri. Ez a bőség a ..gyerekeknél” némi zavart is okoz. A „gyerek ek ben ” él az igény, h ogy legyen olyan mesterük, akire fe l­ nézhetnek. De ne üljön a nyakukon. Ha kell, akkor m égis kéznél legyen. Legyen, aki eligazítást ad. Össze sem lehet hasonlítani az alapokat: az övékét és a m iénket. R endkívül m ű vel­ tek, kulturáltak. Látszik rajtuk, h ogy őket m ár fizikán, kémián, matematikán ne­ veltük. Ma is vannak persze rossz diá­ kok, tehetségesek, va gy kevésbé tehetsé­ gesek. A tájékozottságuk viszont össze­ hasonlíthatatlan a m i főiskolá s-tájéko­ zottságunkkal. A mai srácok m ár sok m indent m egkér­ dőjeleznek. Persze nem a mesterüket kér­ dőjelezik m eg a maga egészében, mert van emberi kultúrájuk a kapcsolatok te­ rén is. Csupán nem vesznek m indent szentírásnak. Nekem nagyon szimpatikus a társaság. — A ritkán kiállító művészek közé tartó zik. Mi ennek az oka? fölvágok, büszke vagyok. Pedig dehogy! A z öreg K okas élt a társaságban. A nyám soha nem m ent sehová, otthonülő volt. Én, úgy látszik, ráütöttem. Szeretem, ha a képeim ki vannak állít­ va és nem raktárban penészednek. Csak a kiállítással já ró körülm ényeket nem szeretem. A m egnyitókon legszívesebben e lb ú jn é k ... Vitathatatlan, h ogy ha a fes­ tő azt látja, ráhangolódtak a képeire, jó érzés tölti el. Ha nincs közönség, akkor is fest és mintáz. D e arra m indenki vi­ gyáz, hogy szeresse és értse a közönség. Ha pár olyan em ber van, aki megérti a törekvését, m ár akkor is könnyebb a fes­ tőnek. Ehhez pedig kiállítás kell. — A nyilvánosság iránti igényét egy tőről fakadónak érzem azzal, amit egyik beszélge­ tésünk alkalmával mondott. Engedje meg, hogy ön ellen fordítsam ... Azt mondta: „Szeretnék egyszer a tömegmozgásokról, ar­ ról, ami a világban végbemegy, festeni... Er­ ről a nagy átrendeződésről.” Számomra úgy tűnik, hogy a „Barátság asztala” címmel je­ lölt vállalkozása ezt célozza. — Én m ár itt erre gondoltam . De ami kettő eddig m egvan az m ég a régi Kokas. Nem biztos, hogy az a form avilág,, amit én megszűrtem, alkalmas lesz ezekre a dolgokra. A z em bert nyom asztja saját vi­ lága.. . — 42 éves korom ban állítottam ki elő­ — Maradjunk még a főiskoláséveknél. Már két éve tanít a Képzőművészeti Főisko­ lán. Mi a véleménye akkori önmagukról és a mai fiatalokról, például a munkakedvről? Mit tart ma, saját tanári tapasztalatainak fényében, ideálisnak mester és növendék vi­ szonyában? 26 ször. Úgy éreztem, nincs m ivel az em be­ rek szeme elé kerülni. Festettem az első kiállításom óta, ’69-től volna anyagom. Mégis ú gy érzem, valahogy a m ondani­ valóm ban nem tudnék igazi újat ni. nyújta­ A z, h ogy én ezeket a dolgokat ki tu­ dom -e fejezni, azon m úlik, tudok-e vál­ toztatni magamon. Lesz-e erőm m egte­ rem teni a szükséges form avilágot? Ezt nem tudom. Ha m ár itt tartanék, benne lennék nyakig. De egyelőre festek, úgy, mint e d d ig ... �A z egész Ginza-anyagot fel akarom szá­ molni. De a képek továbbra is előlopa­ kodnak. Hát festem őket. Kim entem Olaszországba, h ogy eléje m enjek valaminek. A végén kiderült, hogy maradtam ott, ahol voltam. Talál­ koztam ugyan az életnek olyan m egnyil­ vánulásával, ami tetszett is, de a vilá­ gom ban nem változott semmi. Vannak idők, am ikor az em ber elmene­ külne saját énje elől. — A természet szerepe tehát semmit sem csökkent művészetében. Mert az elmondot­ takból a pantheisztikus derűt vélem kihal­ lani, bár megközelítése társadalmi. — A természethez való kötődés m oz­ gatja az én festészetemet. A város festői­ leg nem adott nekem semmit. A z em ber a természet része. Nem akarok egyenlő­ ségi jelet tenni levél és ember, bogár és em ber k ö z ö tt... A m ai em ber sok m inden­ ről tud, de keveset birtokol. Természet­ Próbálkozom most a kékkel. Eddig nem tudtam mit kezdeni vele. Erőszakot tet­ tem m agam on: m árpedig kéket haszná­ lok ! Aztán a kék festés közben szűkül, szűkül, a végén eltűnik. Elkezdek én vi­ lágosokkal festeni! D ögönyözöm , gyú­ rom, maszatolom, aztán a világos eltű­ nik. Szóval a szándék önm agában hiá­ ba van meg. Lehet, h ogy csak vá gy m a­ rad. — Nagyon reméljük, hogy nem. Hiszen más helyzet ez, mint az el nem készített győri mozaik idején volt. hez való tartozását m égsem tudja leta­ gadni. Bár a m ai világunkban természeti képességeink bizonyos fok ig elsatnyul­ tak. O lyanok vagyunk, m int a kacsa a barom fiudvarban, am elyik m eghallja — Ha felkérték volna, hogy üzenjen va­ lamit a közönségnek a képzőművészeti vi­ lághét alkalmából, mit hangsúlyozott volna? — M it m ondhatnék én? Talán először is azt, h ogy ne féljenek a műalkotásoktól. Kialakult az a fajta magatartás az em be­ rekben, h ogy amint egy kicsit nehezebben igazodnak el valamiben, rögtön k ijelentik: „nem értek hozzá.” Maguk em elnek falat. Engedni kell, h ogy hasson a műalkotás. Szűzi állapotban nézzék a műalkotást — ha szabad ezt mondanom . Ha akármilyen kicsi dolgot talál, ha valam it m egsejt: örüljön. Ne akarjon m indent rögtön. Ne akarjon rögtön benfentes lenni. A teljes megértéshez hosszú út vezet. A szakma­ belieken különben is több a páncél... a vonuló vadkacsák szárnycsapásait és gá­ gogását: verdes, csapkod, de repülni nem tud. — Önt, eredményei alapján, a Juhász— Nagy nemzedékhez sorolják. Érez-e velük nemzedéki és alkotói közösséget? A m ásik: azért, h ogy egy műalkotást meg tudjanak közelíteni, azért iszonyatos erőfeszítést kell tenni. A másik akadály tehát a kényelem . Kutassanak. Ha kell, akár dühödten. Aztán, ha eredménnyel jártak, higgyenek is abban, am it a m ű­ alkotásban látnak. A m űvészet m egéri a fáradságot. M egtérül a fáradság. A kép­ — Szerettem volna én abban helytállni. A form avilágom nem volt m egfelelő hoz­ zá. — A „Barátság asztalá”-nál maradva, úgy tűnik, mintha valamilyen közvetlen élmény­ ből fakadna. — A Kaukázusban kaptam az élményt. Egy este több nemzet fiaival iddogáltunk, közben m egvitattuk a nagy sorskérdése­ ket. V olt az egészben valami ünnepélyes­ ség. Arra gondoltam , m ilyen jó lenne az egyetemes béke. A „H áb orú ” és az „É let­ fa” m ár elkészült. A középsőre figurákat tervezek. Hegyek között kőasztalnál em ­ berek ü ln e k .. . De mit tudok én kezdeni a figu rá k k a l... M ert nincs m egindítóbb, mint az ember. A hangja. A z alakja. A sorsa. A kicsisége. A nagysága. M indmind együtt. Ha az elkészülteket összevetem a ter­ vezett középső záróképpel, nagy a kü lön b­ ség élm ény és m egvalósult szándék azt tapasztalja, h ogy m iközben koccintanak, m ögötte ellenségeskedés K ondor, N agy László és Juhász Ferenc között m egvolt a kapcsolat. m ódon alakult ki köztük. Ha Természetes Kondornak teszi fö l az előbbi kérdést, bizonyos, hogy mást válaszol. la­ pul. A z életérzésemhez e pillanatban köze­ lebeb áll ugyan a derűs barátság. A szép­ ség, a derű, a harmónia vár bennem m egfestésre. Olyan képet szeretnék fes­ teni, ami öröm et ad m indenki számára. Bennem viszont m ég m indig másfelé tendálnak az érzelmek, érzem, h ogy még az előző variációkat festem. Olyant akar­ tam adni a székesfehérvári kartonokban is, ami m indenki számára szép és jó. Jelenlegi helyzetem Sziszifuszére em ­ lékeztet. zőm űvészet ma olyan, m int egy doboz, amit erősen bebogoztak. Fölsérti m agát az ember, m íg a doboz tartalm ához jut. Hiszek abban, h ogy az em berek vá g y ó d ­ nak a m űvészetek után, részesülni akar­ nak a szépségben. E gy test, egy lélek a m űvész és a közönség. A m űvészt élteti a közönség. Ezért a közönségre is szük­ sége van. L egfeljebb vannak m űvészek, akikben csak szunnyad ez, va gy kevés­ bé vallják be. — Végül engedje meg, hogy megkérdez­ zem: mint egy háromgenerációs asztalos­ nemzetség — tehát mesteremberek — le­ származottja, miben látja a művészet gya­ korlati hasznát? — Bárm ennyi jelzőt felhordunk is, úgy — Érezhetők ma bizonyos válságjelenségek képzőművészetünkben. Mit tart a legfo nto­ sabbnak ebben a helyzetben? és kész kép között. M ert az em ber léptennyom on — Ha azt m ondanám igen, ők talán til­ takoznának. Lényegileg azonban, azt hi­ szem, egy m agasabb horizontról nézve, van a generációnkban közös. Bárhol is tevékenykedjenek tagjai. Sajnos, én nem törekszem a kapcsolatok ápolására. Van is eg y kis bűntudatom, h ogy én egy kicsit magam körül fo rg o k . Szeretném én is m agasabb horizontról, a társadalmi m oz­ gások felől látni a dolgokat. A z igény, az ismeret és az élm ény bennem is megvan. D e ki az, aki m egélt szem élyes élm é­ nyeit mind fel tudja emelni egy m a­ gasabb szintre? — A z ember beszélni tudjon. M egtalál­ ni azt a nyelvet, ami természetes. De hol van ez m a? A z olyan „té v e ly g ő ” , mint én, persze erre nem is tud feleletet adni. E gyelőre m indenki a messiást várja. Szülessék m eg az a művész, va gy cso­ port, aki a m indenki által várt és támasztott igényt k i tudja elégíteni. Lehet, h ogy erre m ár nincs is mód. Lehet, h ogy nem egyetlen művész, hanem közösségek fogjá k m egterem teni, vagy több m űvész párhuzamos értékei. Én egyelőre szubjektíve gyártom a ma­ gam kis táblaképeit, és beszélek olyan tűnik, mindenek fölött van valam i é rté k e .. . Az em berhez más hozzátartozik, m int a haja. A z em ber jelenlétének szer­ ves velejárója. Nem a Guernica fogja visszatartani az em bert a háborútól. V i­ szont az em ber látja benne saját A művészet harcát. felm utatja az em ber arcát. Ha nem lenne művészet, ha megszűnne, szörnyű tragédia elé nézne az emberiség. Ha m égis megszűnik egyszer — amit nem hiszek — , akkor az em bernek talán m ár nem is lesz em beri arca. H ogy a m ű­ vészet átalakul? A z más. De, h ogy az em ­ berrel él vagy pusztul, az bizonyos. Ezt így hiszem. — Köszönöm a beszélgetést. dolgokról, am elyekben nem is vagyok il­ letékes. Pál József 27 �KÖRKÉP Asperján György Vészkijáratbejárat Ma m ég sajnálatosan kevéssé él a köz­ tudatban, h ogy az első munkás-karrier regény(eke)t Kassák Lajos írta m eg az Egy ember életében és az Angyalföld-ben K ar­ rierregényen ez esetben a Julien Sorelféle kísérletet értve, am ikor a tehetséges, de körülm ényei szorításában vergődő fia­ talem ber valam erre k i akar törni. Julien Sorel esetében (innen a regénycím is Stendhalnál: Vörös és fekete) ez m ég azt is jelentette, h ogy valam ilyen m ódon átb e -felju tni egy másik társadalmi osztály­ ba: a polgárságéba. A kassáki m odell az önéletrajzában is — de különösen az An­ gyalföld-ben — eleve más. V an persze bőven arra is példa (történelmi is, irodal­ mi is, de mai is), am ikor a m unkásgyerek tanult, kiem elkedett osztályából, egyszers­ mind el is árulta azt, m ert nem csupán az életform áját tagadta meg, de szemlé­ letét, osztályöntudatát is. Kassák — és Asperján is, de erről még bővebben is lesz szó — azt az öntudatra ébredt munkást írta m eg, aki szívós m un­ kával, igen keserves küzdelem árán, ál­ landó tanulással, önmaga tudatos építé­ sével em elkedett ki a proletársorsból. Nem azért, h ogy elhagyja, megtagadja azt, hanem éppen ezért, h ogy értelmisé­ givé (Kassák esetében: művésszé) vál­ va, m ost m ár egy más, magasabb szin­ ten is folytathassa a küzdelm et minden munkás önmegvalósításáért, felem elkedé­ séért. K arrier ez is, de érthetően (céljai­ ban és eszközeiben is) különbözik Julien S orelétől, noha annak története m indmáig felszabadító erővel; példaként hat a fiatal olvasókra. Mint ahogyan Asperján György kitűnő regényének a hősére: Cselák Gyulára is. S ha most, az elm on­ dottak után valaki arra gondol, h ogy A s­ perján a stendhali-kassáki történetet fo ­ galmazta újra, akkor nem értené m eg a szerző szándékát. A hasonlóság m ellett és azon túl egyszerűen arról van szó, hogy Cselák Gyuláéknak ma is erőfeszítéseket kell tenniük, ha ki akarják verekedni m agukat a származásuk („törvénytelen gyerek ” , aki állami intézetekben, nevelő­ szülőknél nő fel), körülm ényeik (munkásszállások, albérletek pl.) szigorú szorítá­ sából. A z idő, a társadalom, a körülm ények döntő változását ma a karrierlehetősé­ gek kitágulása, az út lényeges lerövidülé­ se jelenti. M ire gondolunk itt? Julien So­ rel csak úgy tanulhatott, válhatott pappá va gy katonatisztté, ha feladta eszméit. Tudjuk, h ogy nem tette, inkább vérpa­ 28 dot választotta. Kassák autodidaktaként, hihetetlen önfegyelem m el és akaraterő­ vel, de csaknem haláláig nyom orogva vált azzá, aki. A k iben viszont ma a te­ hetség és a szándék akaraterővel páro­ sul, vállalja a munka melletti tanulás le­ mondásait, fáradalmait, az előtt csaknem m inden pálya nyitva áll. A felszabadulás után értelmiségünk jelentős része így ju ­ tott diplom ához — és ju t ma is. De hogy ez m ilyen áldozatot, hallatlan lelkiés akaraterőt, a jellem nek és a léleknek m i­ lyen belső tartalékait is igényli, azt éppen Asperján hősének útja példázza. Sok kritika szóvá teszi a regény napló­ fom áját. (Cselák Gyula naplót vezet 17. és 18. éve között.) Ez Asperján egyik ta­ lán legjob b m egfigyelése és ötlete. A z tud­ niillik, h ogy az akaraterő egyik legjobb próbája éppen az önismeret megszerzése. De hogyan szerezze m eg azt a munkásszállásokon kallódó érzékeny gyerekem ­ ber, akinek egyszerre kell megküzdenie a kam aszkor m indenkit próbára tevő bel­ ső viharaival, a rettenetes magányával, m iközben m eg kell ism erkednie a nem m indig épületes és léleknem esítő kör­ nyezetével, ki kell védenie annak durva, m egalázó támadásait is? Ha jó l meg­ gondoljuk, a naplóírást jó szívvel ajánl­ hatnánk m inden kamasznak, m ert a rend­ szeres írás amellett, h ogy a valóságról szerzett ism ereteket rögzíti, rendszerezi, egyben fegyelm ezi m agát az íróját is. Cselák Gyula naplója több is, m int egy „hátrányos helyzetű” , sérült lelkű ka­ masz egy évének e leltárjegyzéke. Értéke nem csupán az, h ogy a sok lődörgő, jó dolgában világfájdalm as hős után végre egy valóban munkáshőssel gyarapodott irodalm unk. Ez is nagy érték, m ert hisz­ szük, h ogy néhány év m úlva a hetvenes évek pozitív hőseként em legeti m ajd Cselák Gyulát irodalm i köztudatunk („po­ zitívabb” , m int M akra!). Asperján „la k ­ kozás” nélkül, szociográfiai hitellel m u ­ tatja be a gyárak, de főleg a munkásszál­ lások világát, am elyben Cselák Gyula tulajdonképpen öntudatára ébredt. G on­ doljunk csak például a szexuális n yo­ m orra és anarchiára, ami a regény lap­ jain feltárul! (Azon, hogy egy kamasz­ fiú a nőkről fantáziál, ma m ár csak a prűdök „botránkoznak” m eg.) Cselák Gyula végül is felnőtté, férfivá is „a va ­ tódik ” a regény utolsó lapjain — m eg­ haladja azt a szintet, amit a szállókon átélt, látott. És akik ott m aradtak?! Az alkoholhoz, az alkalmi kalandokhoz, a m eccsekről való fecsegéshez, ultihoz m e­ nekülők? A regény hőse nem akar ilyen ­ né válni, s keresi azokat a munkásokat, m unkáshagyom ányokat, am elyek kisegí­ tik, kiem elik ebből az életből. S itt a regény talán legszom orúbb figyelm ezteté­ se: alig talál olyan embert, aki értelmes, emberi szóval a könyvek, az értelmes élet felé irányítaná. Ettől szenved a leg­ jobban, ezért olyan gyötrelm es és hosz­ szú Cselák Gyula útja. Erről szól a re­ gény, ezért íródott meg. H ogy dokum en­ táljon és figyelm eztessen: rövidítsük le, enyhítsük a felnőtté érés kínjait, m eg­ aláztatásait, ha m ég jó ideig kiküszöböl­ ni nem is tudjuk! M ert közhelyigazság ugyan, de attól m ég érvényes, h ogy m indig az érzéke­ nyebbek sérülnek m eg ham arabb, ők h e­ verik k i nehezebben. A z az ember, aki valam iben elkülönül a környezetétől, azt kiveti és „m egm arja” az irigy és tehetet­ len „n y á j” . K ön n yebb valakit m egsebez­ ni, va gy kigúnyolni, m int elismerni, hogy értékesebb, több. Nem kevesebbet je lente­ �ne ez, mint feladni önzésünket, elism er­ ni kisszerűségünket vagy éppen csak a lustaságunkat. Cselák Gyula pedig a m a­ ga tisztaságával, konok dacával, embersé­ gével, eszme- és társkeresésével sorozato­ san kihívja maga ellen a környezete dü­ hödt irigykedését és értetlen, gorom ba gúnyát. Van e g y em bertípus (s ez minden m unkahelyen, em beri közösségben fel­ található), amely m indent „hülyeségnek” tart, amit nem tud felfogn i beszűkült el­ m éjével, de mert ugyanakkor kisebbségi érzése is van, ezt agresszióval leplezi. Min­ dig az ostobaság támad, és a józanság, a humánum kénytelen riadtan védekezni. A felnőtt könnyedén ki tudja ezt véde­ ni azzal, h ogy „viselk edik ” , a kamasz azonban tanácstalan és kiszolgáltatott, hi­ szen jószerivel m ég önmagát sem ismeri. Ebben a tétovaságban, tipródásban csak egy-egy bölcs és m egértő felnőtt segíthet rajta tapintattal, em berséggel, okos szó­ val. A regény legszebb lapjai éppen azok, am elyeken Cselák Gyula és az öreg Vá­ radi szaki egymásra találását írja le A s­ perján. A m unkásm ozgalom ban nevelke­ dett öreg munkás indítja el tulajdonkép­ pen az emberré, felnőtté válás útján, ami­ kor m eghallgatja és bátorítja, tanulni küldi a fiút. Ezek a gesztusok és az A n ­ na (osztálytársa az esti iskolán) iránt ér­ zett rem énytelen szerelem adják vissza és erősítik m eg a hitét az emberben. V alóban van sok rendhagyó, az átlag­ tól elütő is ebben a nehéz sorsú fiúban. Asperján k önyve azonban így is vérbeli írót avat. Nem mentes az első kötetek hi­ bájától: többet ír, m int am ennyit mond. De olyan izgalmas életanyagot mutat be, oly sodró lendülettel, h ogy olvasás köz­ ben eszünkbe se jutnak a fenntartásaink. Jelentős kön yv ez, am elynek értéke mesz­ sze túlnő a pályázat díján, am elyre ké­ szült. (Szépirodalmi, 1975.) Horpácsi Sándor Tóth B enedek Nincs visszaút Egy k ön yv m egközelítésének többféle útja van, de bárhonnan is vegyü k szem­ ügyre, m egfigyelésünk elsődleges tárgya csakis a tartalom lehet. A form a (a szer­ kesztés, a stílus, stb.) nagyon fontos do­ log, ám csak m ellérendelt, sőt adott eset­ ben m ásodlagos lehet. V onatkozik ez a megállapítás minden szépirodalmi alkotás­ ra, m éginkább az olyan alapvető m űvek­ re, mint Galgóczi Erzsébet Pókhálója volt, vagy m ost Tóth Benedek első regé­ nye, a nagy sikert aratott Nincs vissza­ út. N yugodtan m ondhatjuk, h ogy ez a két regény valóságfeltáró szándékával, pártszerűségével, bátorságával példát mutat. Ez a szellemi rokonság azonban nem jelent indigóval elérhető azonossá­ got. A z azonosság csak a ja vító szándék­ ban, a közéleti tisztaság keresésében, a hozzáállásban mutatható ki, s egy-két olyan lényegtelen lerakódásban, am i tu­ dat alatt is megülepszik mind íróban, mind olvasóban, ha nyom on kíséri a ma irodalmát. Tóth Benedek regénye a Szépirodalmi Könyvkiadó kisregénypályázatán első dí­ ja t nyert, s elöljáróban is hozzátehetjük: jogosan A krim i-izgalm asságú, kitűnően megszerkesztett regény nemcsak azáltal úttörő jelentőségű, h ogy fölfedezi társa­ dalmunk testén a gennygócokat, a baci­ lustenyészetet, a fasisztoid képződm énye­ ket, hanem mert rideg, határozott, egysze­ rű szavakkal tisztáz elveket, s harcba száll a lenini normák védelm ében. Tényekkel érvel és az érvekkel bebizonyítja, h ogy a párttal, am ely személyes érdekeken fe ­ lülálló intézmény, a m egtévedt, az elvek­ től eltántorodott funkcionárius csak bűnei védelm ében igyekszik önmagát azonosítani. H ogy presztízsét m indenáron védő, eszközeiben kíméletlen, összeköt­ tetéseiben bízó és kapcsolatait kihasználó, az igazság hitében másokat m egingató hatalmasságoknak m ár semmi közük a párthoz. Sőt a párt tekintélyét csak nö­ veli, ha a magukcsinált nagyságokat k o­ rábbi érdem eikre való tekintet nélkül felelősségre vonják, amennyiben csele­ kedetük elveket, törvényt, közérdeket sért. S a regényből azt is megtanulhat­ juk, h ogy bár az igazságért fo ly ó harc­ ban súlyos sebeket lehet szerezni, a har­ cot végig kell vívni a győzelem ig. Mert a véglények, a percem berkék, a k on ­ junktúralovagok, a korrupt hivatalnokok m affiája fölött szocialista rendünkben m indig diadalm askodnia kell a becsület­ nek, az igazságnak. Ez a lenini elvek szerinti igazságkere­ sés teszi Tóth Benedek könyvét annyira népszerűvé, m ert átitatott töm ény opti­ mizmussal; m ég akkor is, ha a regény­ ben Sziki László idegei a m egpróbáltatá­ sok súlya alatt felm on dják a szolgálatot és diadala csúcsán tragikus szerencsétlenség áldozata lesz. Hisszük, h ogy a párt esz­ m éitől idegen gócok eleve halálra vannak ítélve, s csak órák, napok, hónapok kér­ dése, hogy azok akik érdemtelenül be­ folyásos pártfogók védelm ét élvezik, aki­ ket félreismertek, akik kártékony m un­ kájukat orcátlanul m űvelik, m egfertőzve környezetük légkörét, akiknek aljassága az égre kiált, elsöpörtessenek káros te­ vékenységük színpadáról. A Rab Rábyknak, a Sziki Lászlóknak nem szabad hal­ niuk, s ha meghalnak, elvesztésük az égre kiált. M ert csak em berek halhatnak meg, mert csak em berek élhetnek vissza em berektől kapott hatalmukkal, de igazság örök, halhatatlan. az 29 �Tóth Benedek kön yve egyidejűleg a munka, a tudás, a tisztességes helytállás dicsérete is. Hiszen Sziki Lászlónak, a tszelnöknek nincsen se sógora, se kereszt­ apja, sem m iféle atyafia a községben, te­ kintélyét, biztonságát jó képessége, szor­ galma, törvén y- és embertisztelete te­ rem tette meg, és kizárólag munkájának köszönheti az őt k örülvevő rokonszenvet és a m eghatóan lenyűgöző támogatást. Ha egy kicsit is tehetségtelenebb és rom lot­ tabb, akárcsak azok a feslett hivatalno­ kok, akik a hajszát indították ellene, könnyen lehet, h ogy k ivülről kellett vol­ na m egvívnia kem ény harcát. D e így felfüggesztve is egy közösség oltalma alatt érezhette magát. Mert a nép tiszteli, be­ csüli, m egvédi a tehetséget és szorgalmat. S m ert ebben és igazságért való harcában a párt (nem az egyes szem élyek és nem is m inden személy, akinek tagsági kön yv van a zsebében!) mellette áll, nagy és tör­ hetetlen a nép bizalma a pártban. Tóth Benedek kön yve így növeli az olvasóban a párt iránti tiszteletet. Tóth Benedek, m int elsőkönyves író, nagy szerkesztői tehetségről tesz tanúbi­ zonyságot. Hiszen elsősorban szerkesztési, alapozási munkájának köszönhető a re­ gény gördülékenysége és a cselekm ény izgalmának folyam atos fokozódása. K e­ vés k ön yvről m ondhatjuk el manapság, h ogy nem tudtuk letenni, amíg az utolsó betűig ki nem olvastuk. Nos, Tóth Be­ nedeknek sikerült elérnie, h ogy Sziki szélmalomharcát és a Váradiak árm ány­ kodásait feszült figyelem m el olvassuk egészein a harc kim eneteléig — sőt még azon is túl. Igen, m ert a regény egy vi­ tatható „u tójátékkal” ér véget. Sziki László otthagyja feleségét, kocsiba ül, h ogy másutt (nem diadala színhelyén) új életet kezdjen, az új leány mellett. S útközben a m egviselt idegzetű tsz-elnök karam bolozik. Ez a befejezés az olvasó­ ban felemás érzeteket támaszt. Részben, mert a Pókháló film változatában is talál­ koztunk m ár egy deus ex machinaként előrángatott autókarambollal, részben mert az olvasó úgy sejti, h ogy a szerelmi kaland híján ez a szerencsétlenség nem következhetett volna be. Pedig (s ezt kellett volna érzékeltetni kellően) Sziki váratlan és érdem telen halála az aljas, koncentrált hajsza következm énye. A z író stílusa erőteljes és m eggyőző, törekszik a kleisti töm örségre és egysze­ rűségre. H elyenként azonban elő-elő­ bukkan az újságíró, aki vezércikkszerűen érvel, magyaráz, helyenként „szájbarág”. Úja bb könyvében várjuk tőle a stiláris igén y fokozását is, m ondanivalójának m ég szebb, még irodalm ibb kifejezését. M ert Tóth Benedeknek volt és van m on­ danivalója (s mai irodalm unk ismereté­ ben jól tudjuk, h ogy ez m ilyen utánozha­ tatlan erény!), hiszen a tollat is a g y ó ­ gyító szándék adta a kezébe, mint az operáló segédorvoséba a szikét. (Szépirodalmi, 1975.) Lakos G yörgy Varga Imre Összevissza ivadékok Nemrégiben Mesterházi Lajos azon me­ ditált, hogy amíg ádáz harcot vívunk a kis­ polgári életforma nemkívánatos megnyilvá­ nulásai ellen, igen kevés figyelmet fordí­ tunk „nagypolgárságunkra” ; ami annál in­ kább baj. mert éppen a „nagypolgárság” anyagi kondicionáltsága, hivalkodó életmód­ ja egyik ösztönzője a kispolgári magatartás vadhajtásainak. Még károsabb az a nézet, miszerint pénzzel, összeköttetéssel minden elérhető, ezek hiányában viszont nehezen boldogul az ember. Varga Imre a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási pályázatára beküldött és ott díjazott regényében azt bizonyítja, hogy nem érzéketlen ezzel a jelenséggel szemben. Ed­ digi életútja során a közművelődés külön­ böző területein dolgozott, tapasztalatait „közelről” gyűjthette össze, s most ezeket igyekezett kamatoztatni. A regényben szereplő házaspár — a ve­ lük megtörténtek kapcsán mutatja be az író ezt a réteget — pályája csúcsán áll. A feleség, Daru Etel a „népből jött” . Édes­ apja, Daru István ács, a város munkásmoz­ galmának kiemelkedő alakja volt. Daru Etel jelenleg gyárigazgató, a városi tanács végre­ hajtó bizottságának tagja, nagyasszony. Irke, a lányuk, aki Pesten tanító, vénlány, mel­ lesleg kandidál, meg is jegyzi anyjával kap­ csolatban: „Honnan a nyavalyából vette ez az ácslány ezt a tartást.” Férje, Toros Gá­ bor a maga módján mindig a politikának 30 élő ember volt. A családi könyvtárban ma is csak a Marx—Engels—Lenin „összeseket” tudhatja magáénak. Munkáját merev, de célratörő stílus jellemezte. Sikeres ember, egy ideig városi párttitkár volt, végül mint megyei tanácselnök ment nyugdíjba. A hosz­ szú hivatali évek nem vesztek a semmibe, nyugdíjasan is „jelentős tényező” a me­ gyében. Baráti körébe tartozik a városi titkár, a megyei főorvos, a megyei főállator­ vos, dr. Czebe Béla, aki régi, patinás ne­ mesi származék és Torosék nászjelöltje. A házaspárnak van még egy kései „Ratkó-gyereke” — Tibornak hívják. Ő jelenleg a mo­ torversenyzés és a nők bűvkörében él, egyébként a műegyetemre jár. Ahol élnek, bátor város, megyei székhely, színházzal, híres étteremmel és hercegi kas­ télyból lett múzeummal. (A múzeumban dr. Csökmei az igazgató, egy régivágású, szak­ májának élő úriember.) Tágas, elegáns la­ kásuk egy, a fordulat éveiben nyomtalanul eltűnt, liberális gondolkodású ügyvéd tu­ lajdona volt. Torosék közvetlen az eltűnés után költöztek be. A nagyszobában egy ér­ tékes barokk garnitúra van, igaz két fotel hiányzik belőle. A házaspár családi ünnepre készül: negy­ venéves házassági évfordulójukat kívánják megülni ünnepélyes külsőségek között. Irke hazautaztában megismerkedik dr. Csökmei­ vel, aki akaratlanul is rávezeti, hogy is­ meretlen eredetű barokk garnitúrájuk a hercegi kastélyból származik, ami után ő, mint múzeumigazgató már régóta nyomoz. Míg a szülőik a szervezéssel vannak elfog­ lalva, Irke (igaz, önkényesen) történelmi igazságot szolgáltatva, az egész garnitúrát visszaszállíttatja a múzeumba. Az összecső­ dülő vendégsereg a szobát üresen találja. Ezt a csapást még kiheverné a család, a visszaütést alkalmasabb időre tartogatva, hiszen az egész kompánia átmehet ünnepelni az állami gazdaság ilyen célokra fenntartott vendégházába — a világ szeme sincs rajtuk. Kora reggel a társaság protokoll szabta sor­ rendben, hazafelé hajtat. Ekkor Tibor, a se­ besség megszállottja (egy zebrás gázolással a háta mögött) kilő a konvojból. El is üti Molnár Gáspár bácsit, aki a város megbecsült, öreg kommunistája, s akinek egyik fia me­ gyei titkár, a másik a Bem rakparton dol­ gozik. Ha Irke akciója szégyen, akkor ez tragédia, mely be nem látható következmé­ nyekkel járhat. A társaság leáll, megtanács­ kozza, hogyan lehet a történteket simán megúszni. Irke ismét cselekszik. Csökmei múzeumából felhívja hajdani népi kollé­ gista társát, aki most megyei főügyész, hogy az tartóztassa le az öccsét. Tibort ezúttal már nem sikerült kihúzni a bajból, elviszik a rendőrök. Így ér véget a családi ünnepség. A jelek arra utalnak, hogy ezt a csa­ pást már nem tudja kiheverni a család, s talán a városban, a megyében is elindul egy egészséges erjedés. Az író azonban nem ilyen egyértelműen optimista. Nem becsü­ li le ennek a feudális kövületnek az erejét. Visszautaztában Irkét is kétségek gyötrik: „...É s nyargal velünk a gyors... a főváros­ b a ... a magyar Bakonyba... és itthagyjuk Csökmeit, és Winter nem is sejti, hogy mel­ léje kellene állnia.” Varga Imre regényének két rétege van. Az egyik általunk vázoltan mozgalmas, mármár krimire emlékeztető gyorsasággal bo­ nyolódó. Ebben elég sok az „elvarratlan szál”, a véletlen, sorsszerű fordulat. Látha­ tóan az olvasmányosság, az emészthetőség jegyében. Maga az író inkább a könyv le­ író. meditáló részeiben érzi otthon magát. Érdekes adalékokat, intimitásokat ismerhe­ tünk meg a népi írókkal kapcsolatban. A felszabadulás utáni politikai viszonyok bo­ nyolultságát is érzékletesen jeleníti meg. Ha módja van rá, kifejti véleményét nap­ jaink társadalmi-közéleti kérdéseit illetően is. A regénynek ezek a lapjai egy jó szem­ mel-füllel figyelő, rokonszenvesen gondolkodó embert sejtetnek. Néha az az érzésünk, hogy ezek a gondolatok a „regényesítő” kellékek nélkül jobban érvényesülhettek volna. Ne­ künk leginkább ezeknek az eszközöknek diszfunkcionális, az író gondolati világával nem szervesült használata okozott hiányérzetet. Az alakokat megpróbálja belülről ábrázol­ ni, az ő szemükkel láttatja, az ő szavaik­ kal kommentálja az eseményeket. De hamar kiderül: kik a hősei és kik állnak a túlsó oldalon. Az egyénítésnek is egy meglehető­ sen külsődleges eszközére, a beszédstílussalábrázolásra szorítkozik. A figurák statikusak: eljátszák, amit az író rájuk osztott. Irke ugyan cselekvő sze­ mély, de van benne valamiféle eleve-elren­ delés: mintha Elektra lépne elő a görög tra­ gédiákból. Különösen a szülők ábrázolása vértelen, pedig rájuk kíváncsiak lettünk volna (hogy váltak ilyenné?). Néha szinte kisüt a könyvből az író indulata, s ez már csak azért is kár, mert a téma több analí­ zist, elmélyültséget érdemel, és mivel a regény különben sem tűri az indulatosságot. A szerző mellett szól, hogy nehéz, irodal­ munk által eddig nem nagyon feltérképe­ zett terepet választott; műve mellett pedig, hogy talán ő, talán mások ezen a csapá­ son elindulva (ezt szélesítve) több szeren­ csével járnak. (Szépirodalmi, 1975.) Rásó József �III. ORSZÁGOS ZOMÁNCMŰVÉSZETI BIENNALÉ; SALGÓTARJÁN, 1975 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2a1595bf0fe872fa56367663c1665678.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b83b6024e20420841432845690d92e2a.pdf ec6153bad274a366164268117bb0cb77 PDF Text Text 1975 5 Beszélgetés a példamutató munkásról Hogyan születnek a „törzsgárdisták” Egy „bányaváros” sorsáról A jó munkahelyi légkör jelentősége Veres János és Győri László versei, Pálházy JózsefKopányi György rádiójátéka Summásélet-summásdalok A z V. Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás Nemzetiségi Napok, 1975. PALÓ C FÖLD Hosszabb ideje már, hogy a közérdeklődést egyre nagyobb sugarú körben mozgatva meg, erjed-érik a legújabbkori magyar nyelvápoló moz­ galom. Közhasznot hajtva, hiszen általa mind többen válnak tájékozottá az ápoló-nemesitő nyelvhasználat dolgában, mind kevesebben élhetnek rosz­ szul anyanyelvünk törvényeivel. A nyelv a lélek tükre - hangoztatjuk. S valóban nem állunk messze az igazságtól, amikor a szellem restségét, vagy terhes túltápláltságát tételezzük fel a gondolat pongyolává sekélye­ sített, vagy rákosa n burjánzóvá cirkalmazott kifejezése mögött. Ha viszont ez igaz, akkor igaz az is, hogy az egészségesen fegyelmezett, nemesen gazdag nyelvhasználat mindennapi kenyerén szebb és jobb „felnőtté" érlelődik a szellem, maga az ember. Tanulságos ez a kollektív felelősségvállalás és növekvő egyetértés a tudatos nyelvhasználat, a különféle nyelvi törvények helyénvaló alkalm a­ zásának dolgában, az elvek és a gyakorlat mindennapi „megfeleltetésé­ nek" ügyében. Tanulságos ez a közhasznú nyílt szini perlekedés, a köz­ napi apró (és nagyobb) vétségek jobbító szándékú szembesítése elköve­ tőikkel. Tanulságos, mert köznek jövedelmező, s mert „eltanulásra" csá­ bit. Elemi ismereteink közül való, hiszen a kétszer-kettő józanságával mindennapjainkat fegyelmező elv, hogy létünket fenntartó, szocialista épi­ tömunkánkat vezető erő a munkásosztály. Soha nem kellett hát különö­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sebb okot, indokot keresnünk ahhoz, hogy a nap mint nap felszínre ke­ rülő számtalan probléma közül éppen azok megoldását érezzük legsürge­ tőbbnek, éppen azokra kerítsünk elsőként (s ha kell, leggyakrabban) sort különös körültekintéssel, amelyek a munkásosztály sorsának, minőségének kedvező alakulásához segítenek. (Ami, persze, korántsem jelenti azt, hogy ne adódhatnának életünkben olyan különös alkalmak, amelyek jóvoltából a szokottnál erősebb hangsúllyal tesszük fel a kérdéseket, kutatjuk a kér­ désekre adható leghelyesebb választ.) A munkásosztály jelenéről, jövőjéről, minőségéről esik itt szó, értel­ metlen lenne hát e szűk terjedelmi keretek között a továbbiakban a tel­ jesség látszatát kelteni. Néhány — s talán nem is a legrangosabb — problémára vessünk csak pillantást most és itt, azok közül, amik tisztázá­ sa, vizsgálata, rossz „szórend", vagy a „hangsúlyok" helytelen alkalma­ zása miatt elégtelen, illetve késik. A szocialista szakmunkásképzés kialakulásának 25. évfordulóján ösz­ szegezve eredményeinket, kimondhatjuk azt is, még távolról sincs min­ den rendben a szakmunkásképzés háza táján. Mert tisztáztuk-e kellően, hogy miként hat még a fizikai munkát alsóbbrendűnek minősítő szem­ lélet; hogy általában milyen foglalkozású és szociális helyzetű szülők mi­ lyen értelmi képességű gyerekeinek seregéből - és miért éppen onnan képződik a jövő munkásosztálya; s mi a teendő azért, hogy abba az osz­ tályba, mely elveink szerint nemcsak, hogy elsők közül való, de első is, „sikk" legyen bekerülnie a felnőttkorba érő fiatalnak. Más. Szükségszerű (éppen ezért kár lenne nosztalgiával emlegetni), hogy múlttá vált az ezermester-tipusú univerzális kétkezi ember. Az ipari munka fokozódó differenciáltsága és üteme mind szűkebb munkaterüle­ ten kíván felelősségteljes hozzáértést egyazon személytől, aminek követ­ kezményeként a sokféle munkás közös tevékenységével létrehozott ter­ mékben nem mutatható ki eléggé az egyes ember tehetsége, hozzáértése. Így természetes módon csökken az összmunka iránti személyes felelősség — ami csak a magasabb minőségű, kollektív felelősséggel helyettesítve zárhatja ki a „közös selejt" növekedésének lehetőségét. Nagyobb ter­ melékenységre törekvő, határidőket „leszorító" hétköznapjaink során tuda­ tosan fejlesztenünk kell ezt a kollektív felelősséget, az igazán jó szak­ munka, az utólagos kívánnivalót nem hagyó munka iránti belső igényt és „külső" tiszteletet. Az előző problémától nem független kérdés. Szocialista társadalom­ ban élünk, kapcsolataink (itt: munkakapcsolataink) lényegéhez kell tar­ tozzon, hogy - nem tekintve ugyan mellékesnek az anyagi ellenszolgál­ tatás mértékét - , ki-ki tehetsége és ereje lehető legjobb felhasználásával „tegye a magáét". Kifejezetten nem egyéni és közösségi érdekei ellené­ re, de kifejezetten az elsőrendű társadalmi érdek szem előtt tartásával. A fejlett szocialista társadalom építése önmagában is jobb, igényesebb munkát követel: ez tény. Hogy a gyakorlat olykor „sántít” még az elv mögött: szintén tény. Mégis nyilván elérjük egyszer, hogy közös munka elvégzésére szövetkezők ugyanazon munka jobb, gyorsabb elvégzésére a már hatályban lévő szerződések mellé nem kötnek ún. „szocialista” szer­ ződéseket. Annak tekintik már az elsőt! És folytatható még a kérdések sora, a kérdéseké, amelyek tekintélyt, öntudatot, közérzetet befolyásolnak, határoznak meg. Az elvek és a gya­ korlat alkalmi eltérései, a törvények helytelen használata, a rossz „szó­ rend” és ,hangsúlyozás", a sekélyesség és a cirkalmasság itt is „rossz vért szül” tehát, s helye van az ápoló-nemesitő mozgalomnak. Kassai-Végh Miklós 1975 5 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Csongrády Béla: Hagyományok, 3 Dr. Bandur Károly: 5 7 10 12 A szocialista gyakorlat, távlatok munkahelyi légkör Karácsony György: Van? Nincs? Milyen? Pádár András: Hogyan születnek a „törzsgárdisták"? Rozgonyi István: Már n e m ..., még n e m ... Lakos György: Utolért délibáb SZÉPIRODALOM 15 Veres János: Palóc madonnák, Sejtelmes óda 15 Győri László: Sokáig 15 Pálházy József-Kopányi György: Emberölés, utójátékkal HAGYOMÁNY 19 Nagy Zoltán: Summásélet - summásda lok 22 Leblancné Kelemen M ária: Dokumentum KÖ RKÉP 24 25 28 28 28 30 V. szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján (Finta József) Jegyzetek szoborkiállítás dolgában (Eisler János) Nyári Egyetem Salgótarjánban (Domonkos Alajos) Nemzetiségi Napok, 1975 (V. J.) Irószemmel, 1974 (Horpácsi Sándor) „O lyan üveget, ami az emberről mesél. . . ” (Czinke Ferenc Beszélgetés Erdei Sándor üvegtervező iparművésszel A címoldalon Janzer Frigyes, a belső borítón Kokas Ignác, a hátsó borítón Erdei Sándor alkotása, a belső oldalakon a salgótarjáni V. sza­ badtéri szoborkiállítás anyagából válogatás. PALÓ C FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.12392 N. m. Ny. St. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Hagyományok, gyakorlat, távlatok A hagyománytisztelet, minden létező közül, csak az ember sa­ játja. Minthogy — ahogyan a marxizmus klasszikusai tételezték, s bizonyították forradaimasítóan újszerű, évszázados tévhiteket halomra döntő társadalomfelfogásukban — az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összességével azonos, mindaz (munka, gon­ dolkodás, nyelv, érzelem), ami az embert emberré teszi, a társa­ dalmiságból fakad, illetve annak előfeltétele. Csak ebben a dia­ lektikus összefüggésben értelmezhető helyesen múltunkhoz (s persze, jövőnkhöz) való viszonyunk is. Ez a viszony azonban nemcsak hasonlít egymáshoz, hanem különbözik is egymástól. Amíg ugyanis a m últ eredményekben, tényekben rögzítődik, s így kapcsolódásunk, kötődésünk is reá­ lis, ebből következően erős (mind a szeretet, szimpátia, mind pe­ dig a megvetés, elutasítás), addig még a megtervezett, jól meg­ alapozott perspektíva is — ,csupán” hipotézis. (Mint a történe­ lem bizonyítja, csak a géniuszok, lánglelkek tudnak valóságos­ ként lelkesülni a „még csak bekövetkezőért” .) Talán effajta okai is vannak a megszokotthoz való „túlhordott” ragaszkodásnak, a szokatlanra való sandításnak azon az alapigazságon túl, hogy né­ zeteink — az úgynevezett felépítmény részeként — végső soron tükörképei a társadalom gazdasági, anyagi viszonyainak. S m i­ után e tükrözés többszöri közvetítés révén valósul meg, a kép — azaz felfogásunk —, nem egyszer késleltetett a meghatározó viszonyokhoz képest. Nem könnyű belátni, hogy egy korszak célkitűzéseinek megvalósítása hamarább elkezdődik, mint a cé­ lok konkrét megfogalmazása, tudatosodása megtörténne. Erre is vonatkozik Marxnak a „Tőké” -ben tett megállapítása, miszerint: „Nem tudják ezt, de csinálják” . Az emberek olyan feladatokat tűznek ki önmaguk elé, amelyeket meg is tudnak oldani, sőt, a feladatok is csak ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor a megoldás anyagi feltételei adottak. Nem csupán a gondolatnak kell tehát megvalósulásra törnie, hanem a valóságnak is a gon­ dolatra — mondhatjuk ugyancsak Marx alapján. Ezért van, hogy manapság is csak ízlelgetjük a már harminc éve gyakorlott programnak egyes elméleti megfogalmazásait, mint például azt, hogy az osztályok megszűnése — azaz az osz­ tály nélküli kommunista társadalom megvalósulása — azáltal kö­ vetkezik be hogy a társadalmat alkotó minden osztály s réteg munkássá válik, vagyis, hogy a bevezetőben említett társadal­ masodás folyamata azonos a proletárrá válással. Annak a törté­ nelmi szükségszerűségét, hogy miért éppen munkássá és nem mássá kell válnia mindenkinek, könnyebb beláttatni, mint azt, hogy hogyan. Okultunk már saját példánkon, s — bár még min­ dig „hiánycikk” a jó „munkásregény” —, már nem küldjük bá­ nyába dolgozni az írókat „életszagú” élményszerzés címén. Gon­ dolkodásunkban. szemléletünkben, életfelfogásunkban kell mun­ kássá válnunk, a proletariátus gondolatait kell kimondanunk, s egyszersmind megvalósítanunk. A legközismertebb — mert talán legégetőbb — példa az et­ től eltérő gondolkodásmódra a szakmunkásképző intézeteknek a közvéleményben elfoglalt státusza. Az esetek többségében ugyan­ is, vagy az általános iskolában gyenge tanulmányi eredményű, vagy a gimnáziumokba, szakközépiskolákba fel nem vett tanu­ lókból kerül ki a jövő szakmunkás-utánpótlása. A helytelen szemlélet nyomai, persze, már az általános iskolában fellelhetők s nem elsősorban a pályaválasztás hiányosságaiban, különösen nem egy-egy pedagógus rossz beidegződésében keresendők en­ nek az okai, hanem iskolarendszerünk intellektuálisabb a kelle­ ténél, s — bár a feltöltése már megkezdődött — még mindig elég mély szakadék tátong a termelőmunka s az iskolai oktató­ nevelő munka között, nem kapta még meg a megfelelő elismerést a munkára nevelés. Persze, az iskolakapun túl is vannak problé­ mák bőven. A munkások érdekében hozott intézkedések sorában esetenként el-elvész az egyes ember, viszonylag keveset foglal­ kozunk a munkássá válás folyamatának elemzésével, a munkás­ öntudat kérdéseivel, a törzsgárda lehetséges szerepével stb. Ha van valami a közösségi formák, mozgalmak közül, ami csírájá­ ban magán viseli az osztálynélküliség megannyi jellemzőjét, a kommunisztikus vonások sokaságát, akkor a szocialista brigád­ mozgalom az a javából. E mozgalom továbbfejlesztése körüli v i­ táinkban körvonalazódik az a sok lehetőség, amely mindmáig még kihasználatlan maradt. Mennyire vagyunk vajon felelősek mi magunk a gondolko­ dásunkban, szemléletünkben meglevő torzulásokért? Amennyi­ ben a társadalmi lét, az objektív termelési folyamat szférájában — sorsunk szerzőjeként és szereplőjeként — követünk el hibá­ kat, mintegy önmagunk lassítva a társadalmasodás folyamatát. Hiába szeretnők ugyanis, hogy az emberek — köztük mi ma­ gunk — valamiféle morális parancsolatra szándékaink szerint változzanak meg. Amíg a termelési viszonyokban — a tulajdon-, a munkamegosztási és -elosztási viszonyokban — van még, ami nem kommunista, sőt, még csak nem is szocialista, jámbor óhaj marad azt hinnünk, hogy gondolkodni, vélekedni kommunista módjára fogunk valamennyi kérdésben. A kommunizmus — mint a marxizmus tanítja — egyébként sem valamilyen elérendő ál­ lapot, megvalósítandó eszmény, hanem mozgalom, a proletáriá­ tus önfelszabadításának mozgalma. Pártunk politikája alapelveiből következően munkáspolitika, a XI. kongresszus által jóváhagyott közép- és hosszú távú tervek is ennek jegyében fogantak. A fejlett szocializmus építésének programját vállaltuk, s valósítjuk is meg, annak tudatában, hogy az anyagi gyarapodás — ha nem is minden zökkenő és mellék­ hatás nélkül — a szocialista tartalom térhódítását eredményezi gondolkodásunkban, szemléletünkben is. Csongrády Béla A szocialista munkahelyi légkör A fejlett szocialista társadalom építésében, s annak döntő te­ rületein — a gazdaságban, politikában, és a kultúrában — tör­ ténő előrehaladásunk egyik igen lényeges követelménye a ve­ zetés és irányítás hatékonyságának növelése. A vezetés hatásfoka (egyebek mellett) függ a szocialista de­ mokratizmus normáinak, a szocialista vezetési elveknek és mód­ szereknek az érvényesülésétől — s ami ettől elválaszthatatlan —, a munkahelyi légkör állapotától. Hiszen a munkahelyi légkör tükrözője a vezetés, a gazdálkodás, illetve a működés, az emberi kapcsolatok színvonalának, mert döntően a munka politikai és tudati töltésű feltételei közé tartozik; e feltételek milyensége pe­ dig hat a feladatok megoldásának színvonalára, a végzett munka eredményességére. A munkahelyi légkör mint hatékonysági tényező önmagá­ ban is indokolja a vele való megkülönböztetett törődést. De sze­ repe nemcsak ebben van. A munkahelyi légkör nem egyszerűen ilyen, vagy olyan vezetési stílusból fakadó következmény, hanem fontos alkotórésze a munkahelyi-üzemi demokráciának: tehát társadalmunk demokratizmusa, a dolgozók szocialista tudatossá­ gának fejlesztése szempontjából is jelentősége van. Még sok jel mutat arra, hogy nem minden vezető értékeli megfelelően a munkahelyi légkör társadalmi, politikai jelentősé­ gét, ismeri, érzi ebben saját felelősségét. Sokan úgy gondolják, hogy ez a párt- és más politikai szervek kizárólagos feladata. Mások szerint mellőzhető, formai kérdés. Sőt vannak, akik (ki­ mondva-kimondatlan) egyszerűen a vezetői munka akadályát látják benne. Az ilyen és hasonló nézetek nem egy vezetőt ju t­ tattak már súlyos, feloldhatatlan konfliktushoz. 3 �Aki nem tud különbséget tenni az őszinte, jó t akaró, segítő szándékú bírálat, vélemény és az üres szócséplés között, az nem érti meg azt sem, hogy például a pletykák, a munkahelyi közös­ séget felkavaró mendemondák is éppen ott terjednek, ahol fej­ letlen a munkahelyi légkör. Nem érti, hogy nemcsak a beosz­ tottak, de a vezetők érdeke is az egészséges kritikai szellem. Egy­ részt azért, mert maguk is benne élnek, másrészt, mert az a ve­ zetés hatékony segítője. Nélküle a munkatársak javaslatai, al­ kotó gondolatai nem juthatnak felszínre. A nyílt vitában felme­ rülő érvek, ellenérvek mérlegelése utján lehet csak igazán leg­ megfelelőbb döntésre jutni. A szókimondó, kritikai légkör bizto­ sítja a problémák időben történő jelzését, ez pedig megkönnyíti a vezetőnek a hibák felismerését és orvoslását. A ki nem látja a szocialista munkahelyi légkör értelmét, tartalmát, célját, az rend­ szerünk lényegét nem érti. Nem érti, hegy szocializmust építő társadalmunk minőségi jegye a dolgozó tömegek tudatos, aktív részvétele társadalmi céljaink, feladataink kidolgozásában, vég­ rehajtásában, s annak ellenőrzésében. S ez nemcsak társadalmi méretekben, hanem az egyes munkahelyek vonatkozásában is így van. Melyek a munkahelyi légkör legfontosabb megnyilvánulási területei és érvényesülésének feltételei? A szocialista vezetés egyik alapvető elve, a szocialista demokrácia döntő követelmé­ nye a dolgozók bevonása a munkahely vezetésébe. Ha ez adott, igen fontos, hogy észrevételeiket, javaslataikat felelősségteljesen kezeljük, megjegyzéseikre érdemben adjunk választ, érezzék a bizalmat, s azt, hogy szavuknak súlya van. A vezetésnek lehet, sőt, legyen döntési javaslata, de ne előre eldöntött kérdéseket bocsásson vitára, mert ez demoralizál és passzivitást szül. A dolgozók bevonása a vezetésbe nem áll ellentétben az egy­ személyi vezetés elvével, nem mentesíti a vezetőt döntési kötel­ zettsége és a hozott döntésért való felelőssége alól, de a vezetői gyakorlat eredményessége nagy mértékben függ attól, hogy a ve­ zető támaszkodik-e munkatársaira, az érintett terület dolgozóira döntései kialakítása során. A dolgozóknak a vezetésbe való bevonásával szoros kapcso­ latban van tájékozottságuk a munkahely helyzetéről. Ez meg­ határozza a közreműködés hatékonyságát, és a jó munkahelyi légkör érvényesülésének is fontos területe. A helyes információáramlás teszi lehetővé, hogy a vezetés a felmerülő kérdések kap­ csán folyamatosan megismerje a dolgozók véleményét hangula­ tát; és azt, hogy a dolgozók rendszeres, érthető tájékoztatást kap­ janak a munkahely életét érintő lényeges kérdésekről. A tájé­ koztatás e kettős követelménye érvényesítésében még sok a kí­ vánnivaló: a legfőbb gond, hogy a tájékoztató munka rendszer­ telen, s hogy maga a tájékoztatás gyakran általános, nem kielé­ gítően önálló, alkotó jellegű. A dolgozók bevonása a vezetésbe, valamint rendszeres tájé­ koztatásuk egyaránt feltételezi, hogy rendszeresen és érdemben működjenek a munkahelyi demokrácia fórumai. A szocialista brigádvezetők tanácskozásai, termelési és más munkahelyi érte­ kezletek, munkásgyűlések, a párt- és más társadalmi szervek rendezvényei tág teret nyújtanak a fenti követelmények érvé­ nyesítésére. A munkahelyi légkör összetett fogalom, s mint ilyen, számos tényező együttes hatásának következménye, kifejeződik benne a munkahelyi demokrácia színvonala. Vagy másként közelítve, k i­ fejeződik benne a munkahelyi párt-, társadalmi és gazdasági szervek és vezetőik, a kollektívák és egyének munkája egyaránt. Ezek a tényezők építői, formálói is a munkahelyi légkörnek. A vezetés mechanizmusában elfoglalt helyük és szerepük szerint mindegyiknek sajátos feladata van. A munkahelyi légkör alakí­ tásáért felelős tényezők tevékenységében igen fontos, hogy egy­ ségesen értelmezzék a célt és a feladatokat, egy nyelven beszél­ jenek, hiszen a résztvevők különböző tevékenysége közös célra irányul — az adott esetben a munkahelyi légkör fejlesztésére, amely egyúttal nagy társadalmi céljaink megvalósításának egyik eszköze is. A munkahelyi szervezetben elfoglalt helye alapján megkü­ lönböztetett szerepe van a vezetőnek. Ebből fakad a vezetési stí­ lus és a vezetői magatartás fontossága. A szocialista vezetés elveinek következetes érvényesítése ter­ 4 mékenyítően hat a munkahelyi légkör fejlődésére. Elősegíti a bizalmon, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló, nyílt és őszinte munkakapcsolatokat, ahol alkotó gondolkodásra ösztö­ nöznek, ahol fejlődhetnek a munkatársak, ahol nem a számító taktikázás, a „ vajon tetszeni fog-e a főnöknek” nézőpont szabá­ lyozza a munkatársak állásfoglalását, hanem a legjobb meggyő­ ződésük (még akkor is, ha az nem azonos a vezető véleményé­ vel). Ezért is fontos a helyes vezetői magatartás, a helyes veze­ tési stílus kérdése. Hiszen a kapcsolattartás formája és tartal­ ma, a vezető igénye munkatársaival szemben mind hatással van a munkahelyi légkörre. A vezető funkciójából következik, hogy intézkedési, utasítá­ si, ellenőrzési joggal, emberek munkájával és eszközök felhasz­ nálásának jogával rendelkezik. Feladatköréből adódik, hogy befolyásolhatja a munkatársak tevékenységét, előrehaladását, jövedelmét, hangulatát. Tehát a kapcsolatok tartalma és milyen­ sége jelentősen befolyásolhatja a dolgozók közérzetét. A vezető ismereteivel, személyes tulajdonságaival, viselkedé­ si módjával, vezetői tevékenységével egyszerre és komplexen hat az általa vezetett közösségre. Ezért fontos, hogy milyen sze­ mélyes példát mutat a vezető, m it vár el és m it tűr meg. Nem jó, ha határozatlan a vezető, amikor határozottnak kellene len­ nie, de még rosszabbul hat a munkahelyi légkörre, ha a vezető — ahelyett, hogy a szervezet céljainak érdekében és annak meg­ felelően gyakorolná a funkcióját — hatalmaskodni kezd. A szocialista vezetési stílus azon az alapelven nyugszik, hogy a hatalom nem a vezető személyes hatalma, hanem az osztály, a nép hatalma, amelyet a közösség bizalmából gyakorolhat, s ve­ zetési módszereiben is ehhez kell igazodnia. A jó munkahelyi légkör kialakulását nagy mértékben befolyásolja a bírálat és ön­ bírálat érvényesülésének helyi színvonala. A jogos bírálat elfo­ gadása, a vezető e téren tanúsított példája, önbírálata hatásosan segíti a munkahelyi légkör fejlődését. Téves ugyanis az a felfo­ gás, amely a vezető tekintélyével nem tartja összeegyeztethető­ nek a bírálatot. Hiszen a vezetői tekintélyt nem a bírálat, ha­ nem a munkájában, magatartásában elkövetett hibák, s azokhoz való ragaszkodás ássák alá. A munkahelyi vezetők felelőssége mellett szükséges kiemel­ ni a munkahelyi pártszervezet szerepét. Pártunk Központi B i­ zottsága 1974. március 19—20-i, a munkásosztály helyzetéről el­ fogadott állásfoglalásában megállapítja, hogy „ . . . az üzemi de­ mokrácia fejlesztésében is alapvetőnek kell tekinteni a párt sze­ repét.” Ebből következik, hogy az üzemi-munkahelyi demokrá­ cia részét képező munkahelyi légkör alakulásáért a pártszerve­ zet politikai felelősséget vállal, s annak legfőbb gazdája. Ez lo­ gikusan következik pártunknak a társadalomban betöltött esz­ mei-politikai vezető szerepéből. Ennek alapján a helyi pártszer­ vezetek fontos feladata figyelemmel kísérni és időnként meg­ vizsgálni a munkahelyi légkör állapotát, fellépni olyan konkrét esetekben, amikor a munkahelyi légkör követelményeit megsér­ tik, s az illetőkkel szemben érvényesíteni politikai felelősségüket. Koordinálni a munkahelyi légkör alakításában részt vevő szer­ vek tevékenységét, és biztosítani az egységes értelmezést, hogy összehangoltan elvégezzék saját konkrét feladataikat, hogy a munkahelyi légkör intézményesített fórumai érdemben és haté­ konyan működjenek. Mindez feltételezi, hogy a pártszervezetek sokoldalú politi­ kai nevelő munkát végezzenek. Ennek során világos határvona­ lat kell húzniok a szocialista munkahelyi légkör ismérvei és a demagógia közé — feltárva a kettő közötti különbséget; s el­ igazítást adni, hogy helyesen tudjanak élni jogaikkal. A munkahelyi légkör fejlesztése nem a munkahely általá­ nos tevékenységétől elkülönített foglalkozást igényel, hanem a napi feladatokkal összhangban, azok eredményes megoldását ke­ resve érhető el. Tehát a munkahelyi párt-, társadalmi és hivatali szervek folyamatos gondoskodását követeli meg. Tartalékaink a munkahelyi légkör fejlesztésében még na­ gyok, ennek kiaknázása minden illetékes tényező elsőrendű fel­ adata. Hiszen társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésünk olyan feltételeiről és követelményeiről van szó, amelyeket minden köz­ ponti döntés és anyagi befektetés nélkül érvényesíthetünk. Dr. Bandur Károly �V an? Nincs? Milyen ? Kérdem a brigádvezetőt, lesz-e tervtel­ jesítés ebben a hónapban? „Lesz — mond­ ja —, mert X úgy rávert a munkára, hogy behozza a többiek lemaradását. Mert ő ilyen..., mert ő jó munkás.” Aztán megszólal a reggeliidőt jelző du­ da, s a gépek magukba zárják csattogásu­ kat. Csend lesz; hűlnek a megmunkálan­ dó anyagon az esztergakések. Ülnek a padon a munkások, tisztára mosott kéz­ zel már. A térdükre terített nejlonabro­ szon kenyér, szalonna, téliszalámi, para­ dicsom és paprika. Esznek. „Hallom, rá­ hajtottál” — mondom X-nek. „Igen — néz fel két falat között, — tudod, én már csak ilyen vagyok.” „Milyen?” „Hát, meg­ fogom a munka végét.” „Született jó munkás típus” — súgja fülembe a főmű­ vezető. — „Ideális munkás.” Van-e, s milyen is hát az ideális mun­ kás? Én már tudom, hogy csak első hallásra tűnik egyszerűnek a válaszadás... Mert rendhagyó ugyan mindjárt az írás elején annak történéseiről, esetleges tapasztalatai­ ról összegzést készíteni, de hadd mond­ juk el: beszélgetéseink során csu­ pán egyetlenegy — az is rendkívül hiá­ nyos, felületes — azonnali vélemény hang­ zott el. Általában így kezdődték a mono­ lógok, vagy sok esetben a vitától sem mentes dialógusok: — No, várjunk csak...! Tizenkilenc éves esztergályos: — ...Nem tudok én erre válaszolni! — Próbálja meg! — Hát azt lehet... De biztos nem lesz szentírás! — Nem baj. — Szóval, az ideális munkás... Én úgy gondolom, az kemény ember lehet. — Ezt hogy érti? — Mármint, hogy keményen megfogja a munka végét. Jól dolgozik, a normáját mindig száz százalékon felül teljesíti. Sze­ rintem az már jó munkás. — Más nem kell ahhoz, hogy valakiről így beszéljenek? — Hát... Nem késik el a munkából, esetleg tagja a pártnak és a szakszerve­ zetnek is. Negyvenkét éves juhász: — Hallja, ezt jótól kérdezi! _ .. ? — Mert nem vagyok én munkás, aztán így nem is tudhatom. — Maga szerint k it neveznek munkás­ nak? — Hát, a gyáriakat. A kovácsot, a la­ katost, meg... nem is ju t hirtelenjében eszembe, milyenek vannak még. — Szóval, magát nem tartja munkás­ nak? —Nem hát. Paraszt voltam valamikor, most meg ez e... — És ez nem munka? — Ez most nem. Ez csak olyan terel­ getés, de inkább a kutyák szaladnak esett a szemnek nézésük, s mondtam is a m int én... főmérnöknek. „Igen, igen. De érdekeseb­ Nem hagytuk ezzel abba a beszélgetést. bek az emberek, akik keze nyomán meg­ Csak-csak megfaggattam, és abban álla­ születnek ezek a szerkezetek.” Felkísért a podtunk meg: beszéljen a jó munkásról! forgácsolóba, nézelődni. Hosszú, talán — No ilyet ismerek. Ott lakik a szom­ tengelynek való anyagot formált egy esz­ szédomban. Valamilyen nagyobbfajta gépen tergályos. Rajtafelejtettem a szemem: a dolgozik ebben az új gyárban. Hát ő, az: csillogón forgó anyagon, s az emberen kés jó munkás. Odahaza is megcsinál min­ is. Láttam, nézi, nézi a forgácsoló dent magának, másoknak is, mert jó szí­ haladását, keze pillanatnyi cselekvésre ve van, meg tudom, sok pénzt keres oda­ készen rajta feküdt az indítókar szárán bent. És mindig megy a munkába, ha és közben — mosolygott. Örült akarata esik, ha fúj. Tudja, mi kint lakunk a he­ teljesedésének, hogy azt csinálja, s úgy a gyek között — ha ráérne kisétálni velem gép, ahogyan ő akarja. Szikráztak, mesz­ a tetőre, megmutatnám hol, mert onnan szire pattantak a tüzes forgácsok, sikol­ látni —, úgyhogy, ha jól gondolom, leg­ tott a kés, ahogy haladt a kemény anyag­ alább négy kilométert kell neki gyalogol­ ban, s a munkás kizárta magából a kül­ ni mindennap. Mégsem késik el soha. világot. Ott, akkor, abban a pillanatban, Mert én aztán tényleg korán kelek, még nem volt senki más körülötte: csak a for­ a tyúkok előtt, hogy időben kiérjek az gó gép, az anyag és jómagam. Meg a mo­ akolhoz —, hogy némiképp hűek marad­ soly, a leutánozhatatlan, az arcán... junk szavajárásához, itt azt mondta: akó­ hoz —, de mindig csak találkozunk. Mondtam is neki már, nem egyszer: És ezen rövid kitérő után beszéljen ú j­ — Mér’ mégy be ilyen korán? A töb­ ra az igazgató! Illetve, folytassuk kér­ biek még alszanak, te meg már úton déssel, rákérdezéssel! vagy. — Tehát a kritérium : öntudatos mun­ Mindig azt mondja erre: ka? — Jobb előbb bent lenni. Nyugodtan — Talán csak alapfeltétel, úgy is lehet­ előszedegetem a szerszámaimat, megné­ zem a gépem, hogy ne legyen baj vele a ne fogalmazni, elengedhetetlen kellék. De ezen túlmenően, az ideális munkás­ műszak alatt. — Aztán megfizetik, hogy előbb bent hoz hozzá kell tartozni a közösségi szel­ lemnek is. Részt kell vállalnia a brigád, vagy? a műhely, vagy egy nagyobb egység éle­ — Nem. téből is. Legyen egy kicsit társadalmi em­ — És mégis mégy? ber. persze, képességeihez mérten. — Megyek. Engem ehhez szoktattak — Ön szerint van ideális munkás? — Még nincs, de alakulgat. hozzá valamikor.... — Elmagyarázná? — Nézze! Itt elsősorban a szocialista Ellenpólusok. Korban, foglalkozásban egyaránt. De valamiben egyeznek: abban brigádok formáló erejére gondolok. H i­ a megállapításban, hogy az ideális mun­ szen annak tagjai nemcsak a munkavég­ zésből, hanem a szellemi, a politikai élet­ kásnak jól kell dolgoznia. De vegyük elő jegyzetfüzetünket, la­ ből, a kultúrából és a művelődésből is pozzuk, s olvassuk csak, amit egyik vál­ egyre jobban kiveszik a részüket... Szó­ val, változnak, alakulgatnak, mindinkább lalatunk igazgatója mondott! egy ma még csak elképzelt, ideális típus­ sá. — Ön szerint az ideális munkás meg­ — Az ideális munkás meghatározását én az öntudatból vezetném le, hiszen a teremtődése csak idő függvénye? — Optimista vagyok és igennel vála­ két fogalom között, szerintem, szerves szolok ! kapcsolat van. Megpróbálom kifejteni! * Megítélésem szerint, van öntudatos mun­ kás, talán itt. nálunk is. Mert, ha egy em­ Nyugdíjazás előtt álló gépkezelő véle­ ber olyan területen dolgozik, ami az igé­ ménye : nyeit — a szellemi mozgás és a tennivágyás — Határozottan állítom, van ideális igényét is — kielégíti, s nem kényszer­ munkás — döntő részben az idősebbek ből látja el a legnehezebb feladatot sem, között. Bár nem vagyok elfogult, elkép­ hanem, mert örül, a munka eredményé­ zelhető, hogy akad a fiatal korosztályok­ nek, az már egyfajta ideális munkás. ban is. Mert olyanok általában ezek a magamhoz hasonlóak, hogy nem tudnak meglenni munka nélkül, s ha néha nincs S, hogy mit jelent az: öröm a munka belőle, a hiányát érzik és vágynak utána. A jó l és a becsületesen végzett munka; eredményének...? A bányászat visszafejlesztésével egyidő­ ez a lényeg. És ehhez mi hozzátörődtünk, ben települt, éppen csak öt évet megért belenőttünk már. — Ön ideális munkásnak érzi magát? gyáregységünkben jártam nem is olyan rég. Őszintén megcsodáltam a javarészt — Már nem. De ha ezt tíz évvel ezelőtt bányászokból lett szakemberek munká­ kérdi tőlem, talán igennel feleltem volna. ját. A hatalmas, több száz méter hosszú Mert akkor még volt energiám, lelkese­ —, ha jól tudom, jugoszláv megrende­ désem, hajtottam, társadalmi tevékenysé­ lésre készült —, karcsún-hatalamas híd get folytattam, nem is egy szervezetben szerkezeteit, a csarnoki futódaruk míní­ viseltem funkciókat — közmegelégedésre, um-pirostól virító, rácsos formáit. Jól s nemcsak a munkában, a magánéletem­ 5 �ben is példásan viselkedtem. Ne higgye, nem öndicsőítés ezek a szavak: innen jönnek belülről, gondolkodás nélkül. És igazak. Röviden: — Család-, rend- és munkaszeretet, plusz közösségi élet. Én ilyennek tudom elképzelni az ideális munkást. (Harminc­ két éves gépkocsivezető, pártalapszerve­ zeti titkár.) A hatalmas alkatrészen mintha görög­ tűz patakzana alá. Kék, vörös, zöldes színben játszó cseppek gyöngyöznek le az acéllemezen, hogy végigéljék rövid életü­ ket: négy méteres zuhanás után megsem­ misíti őket a betonpadló hidege. Vakító színjáték — a munka tűzijátéka. Kis ideig bírja csak a szem, de még eddig sem lett volna szabad ráfeledkezni. Korhol is az üzemorvos, akivel a gyártócsarnok fél­ homályát járjuk, de hát szabad, nem sza­ bad, a szokatlan fény önkéntelenül is vonzza a tekintetet. — No, ezek jól keresnek — mondja. — Jó dolgozók? — Igen. — Miért? — Nem látod? — Csak dolgozni látom őket... — Igen. Szóval, jól ismerem mindegyi­ ket, gyakran megfordulnak nálam. Mert bármily elővigyázatosak is, de nem olyan hosszú idő után csak-csak begyullad a szemük. Heveny kötőhártya-gyulladás, ami rendszeres kezeléssel néhány nap alatt megszüntethető. És amíg vizsgálom őket, beszélgetünk. — Így tudtad meg, hogy jó dolgozók? — Nem egészen. Nagyon sok alkalom­ mal volt már, hogy amikor egyiket-mási­ kat kezeltem, bejött a főmérnök vagy az igazgató és majd’ mindig mondták: — Doktor úr! Aztán vigyázzon ezekre az emberekre, mert nagy szükség van rájuk. — Nincs munkaerőhiány...? — Legjobb tudomásom szerint nincs. — Te, mint kívülálló, hogyan állapí­ tod meg, ki a jó munkás? — Sok apró dologból is lehet rá követ­ keztetni. Nézd, őt itt fent! — Látom. — Akkor észreveszed: tiszta a ruhája. Most elvette a szeme elől a pajzsot: nem borostás. S nézd meg, hogy egymás mellé helyezi a szerszámait; a salakolókalapá­ csot, az elektródás dobozt. És még vala­ mi: végighegeszt az elektródával, nem dobja el félben. — Szóval, ezek már az ideális munkás jellemzői? — Igen. Mert ez: a rendszeretet, a kül­ sővel törődés, feltételezi a pontos munkát is. És véletlenül tudom, hogy ő az egyik legjobb hegesztő. — Az orvos szerint ki az ideális mun­ kás? — Folytatom talán vele! Tehát: a pre­ cíz, jó munka az elsődleges. Aztán a má­ sik emberhez való viszony. Aztán egy na­ gyobb közösséghez való viszony. Aztán a 6 példás magánélet. És még ezeken kívül a tanulás, a műveltség, a pártosság. — Ez utóbbiakra valami konkrét pél­ dát . .. ! — Mondom, jól ismerem ezt az em­ bert. Tudom, negyvenkét éves fejjel érett­ ségizett, jól. Két csodastramm fia van, in­ telligens, tisztelettudó gyerekek. És párt­ tag, s ha jól emlékszem, tizenkettedik éve munkásőr. — Ezt honnan tudod? — A századnál egy szakaszban va­ gyunk. — Tehát, szerinted létezik-e az ideális munkás? — Van. Biztos, hogy léteznek, nem is kevesen. — Tudja, mit jelent ez a szó: ideális? — Persze. Politikai tiszt voltam. — Mikor? — Lényeges ez? — Nem. — Akkor miért kérdezi? — Kíváncsiságból. — Persze, mindegy, meg is mondha­ tom: 1957-ben menesztettek. — És most? — Gépszerelő vagyok. Egyébként, la­ katosszakmám volt bevonulás előtt is. — Hogyan vélekedik: van, vagy nincs ideális munkás? — Nézze! Nem könnyű kérdés. Hiszen az ideális típust még könnyű körülhatá­ rolni, de párhuzamot vonni az elmélet és a gyakorlat — az élő és az elképzelt em­ ber között — már bonyolultabb. — Mennyiben? — Vegyünk egy esetet! Tudom, hogy itt a munkahelyemen X és Z nagyon jól dolgozik, mindig lehet rájuk számítani. Ráadásul még — szerintem ez is krité­ rium: a közösségi élet — párttagok. In­ nen, belülről szemlélve, ideális munkások. De azok után, hogy az egyik félnaponként veri a feleségét, a másik meg minden este részeg, elmondhatom-e, hogy f . . . a gye­ rekek? Téesz-elnökkel beszélgetek, nem a leg­ beszédesebb fajtából. Ő mondja: — Elképzelhető, hogy van ideális mun­ kás. De nem töprengeni, teóriákat felál­ lítani kell, hanem ilyenné formálni az embereket! — Hogyan? — Szép szóval, törődéssel, ösztönzés­ sel, követelménytámasztással, sőt: fele­ lősségre vonással. — Ön, mint egy nagy gazdálkodó egy­ ség vezetője, megteszi-e mindezt? — Kérem, ne személyeskedjünk! Mi, kellőképpen formáljuk az embereket. — Sikerrel? — Többé-kevésbé. — Így ön szerint még nincs ideális mun­ kás? — Nincs. — Lesz? — Valamikor. De nem tudnám meg­ mondani, m iko r... Művezetővel beszélgettünk, hosszan, s úgy „félúton” tettem fel neki a kérdés — Ideális munkássá formálja-e az egyént a szocialista brigád? — Ahol jó a versenyszellem, elismerik és ösztönzik a brigádokat, a még nagyobb eredmények elérésére, kétségtelen, pozi­ tívan hat az emberekre a közösség. Mert jobban dolgoznak, művelődnek, kulturá­ lódnak, tanulnak, szinte doppingolják egy­ mást. Jobban ügyelnek a rendre, a tiszta­ ságra, fegyelmezettebbek. Ez különösen azoknál a brigádoknál mutatkozik meg, akik teljesítményben dolgoznak. — Ez mennyiben befolyásoló ténye­ ző? — Egymásrautaltabbak. Szerintem ez az eleven példája az egyéni érdek-közös­ ségi érdek kialakulásának. Mert a mun­ kavállalásokat természetesen a teljesít­ mény után pontozzák, vagy értékelik. És ezek már így gondolkodnak: ha én lazsá­ lok, vagy fegyelmezetlenkedem, azt a bri­ gád is bánja. — Van az ön műszakjában olyan dol­ gozó, akiről állíthatja: ideális munkás? — Van. Hogyne. Több is. Reggeliszünetben elegyedtem szóba munkások egy csoportjával a „Van? Nincs? Milyen?” kérdés kapcsán. A törzs­ gárdatagokról esett szó és többen vallot­ ták: ez az alapfeltétele, hogy valakiből ideális munkás legyen. Mert a vándorma­ darakat csaknem lehet ezzel a jelzővel ille tn i. . . Bólogatott is majd’ mindenki rá, de ahogy elhagytam a műhelyt, egyikőjük utánam sietett. — Tudja — kezdte —, én nem szeretek mások előtt beszélni... — M it akar mondani? — Csak vitáznék azzal, hogy a törzs­ gárdatag ideális munkás. Mert lehet, csak kényelemből az. Mert nem kell messzire utazni, mondjuk, a munka sem nehéz, csak tessék-lássék kell dolgozni. Elhiszi, hogy húsz-huszonöt évig is ellézenghet az ilyen ember egy helyen? És. ráadásul, még aranygyűrűt is kap emlékbe. Mert hűsé­ ges. Persze, az, biztos, de, hogy produ­ kált-e valamivel többet az átlagosnál...? Karácsony György �Hogyan születnek a „törzsgárdisták” ? Közismert, hogy az utóbbi években az általános munkaerőhiány mellett — nagy­ részt ennek következményeként — nagy­ arányú munkaerő-vándorlás nehezítette a gazdasági építőmunkát. Valljuk, hogy bi­ zonyos mérvű munkaerőmozgásra szük­ ség van a társadalomban, hiszen a mun­ kaerő alkalmankénti célszerű átcsoporto­ sítása a gazdaságirányítás egyik hasznos eszköze lehet. Nálunk azonban a vándor­ lás nagyrészt spontán módon ment vég­ be; a munkások és alkalmazottak jórésze oda ment, ott vállalt munkát, ahol többet fizettek, ahol kedvezőbbek voltak a mun­ kakörülmények. A fluktuáció nagy károkat okozott. A szakemberek kiszámították, hogy négy-öt évvel ezelőtt egy munkahelycsere m ini­ málisan hatezer forintba került. Egy-egy vállalat fluktuációból származó kára csak milliókban volt kifejezhető. Kétségtelen, hogy a fluktuációért nagy mértékben fele­ lősek voltak a vállalatok is. Részben, mert elavult, korszerűtlen munkaerő-gazdálko­ dási politikát és gyakorlatot folytattak, másrészt, mert minden lehető és lehetet­ len módon csábították egymás dolgozóit. Napjainkra vitathatatlanul enyhültek a fluktuáció korábban nyomasztó gondjai. Mindezt pedig a helyes és célszerű ösz­ tönzési módszerekkel érték el. Fokozot­ tabban hangsúlyoztuk, hogy minden vál­ lalatnál, intézménynél, hivatalnál töre­ kedni kell a törzsgárda kialakítására, gya­ rapítására és megszilárdítására. A válla­ latok egész sora ismerte fel, hogy igenis, meg kell becsülni azokat, akik minden csábítás ellenére hűségesek maradtak munkahelyükhöz. Egymás után jelentek meg a gyárhoz, intézményhez hűséges munkások, alkalmazottak anyagi és erköl­ csi megbecsülését kiválóan, valóban a dolgok lényegét érintő törzsgárdaszabá­ lyok... A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például 1971-ben készült el az öt eszten­ dőre szóló törzsgárdaszabályzat. M it mond erről Merlák Ervin a válla­ lati szakszervezeti bizottság titkára? — Vállalatunknál korábban is töreked­ tünk arra, hogy, aki hosszú éveken át hű­ ségesen dolgozik egyazon helyen, része­ süljön fokozott erkölcsi és anyagi megbe­ csülésben. A vállalat negyedik ötéves terv­ beli feladatai azonban szükségessé, ered­ ményei pedig lehetővé tették, hogy fokoz­ zuk az erkölcsi és anyagi elismerés mér­ tékét. A vállalat politikai és gazdasági ve­ zetése tehát elhatározta, hogy azok a dol­ gozók, akik munkahelyükhöz hosszú időn át hűségesen ragaszkodtak, a munkában és a magánéletben példamutató magatar­ tást tanúsítanak, egész tevékenységükkel hozzájárulnak társadalmi, gazdasági rend­ szerünk erősítéséhez, méltók a törzsgárda­ címre; rászolgáltak arra, hogy érdemeik­ nek megfelelően minden tekintetben gyobb elismerésben részesüljenek. na­ A kollektív szerződés mellékletét képe­ ző törzsgárdaszabályzat részletesen tar­ talmazza, hogy ki lehet törzsgárdatag, melyek a tagsággal járó kötelezettségek, k it kell kizárni a törzsgárdából, s a köte­ lezettségek teljesítése milyen megkülön­ böztetett erkölcsi és anyagi megbecsülést vonhat maga után. Részlet a törzsgárdaszabályzatból: „A vállalat a juttatások elbírálásánál a nem törzsgárdataggal azonos feltételek fennállása esetén a törzsgárdatagokat az alábbi előnyben részesíti: a törzsgárdata­ gok gyermekeinek és közvetlen hozzá­ tartozóinak a munkaviszony létesítésénél; üzemen belüli előléptetésnél: bérmegálla­ pításnál; bérmódosításnál; tanulmányi ösz­ töndíj odaítélésénél; különböző kitüntetés­ re való felterjesztésnél; jutalomüdültetés­ nél; lakások elosztásánál; lakásépítési ak­ ció keretében nyújtandó segítségnél; kü­ lönböző egyéb juttatásoknál. A 10 év és ennél magasabb törzsgárda­ fokozattal rendelkező dolgozó munkavi­ szonyát a vállalat csak a szakszervezeti bizottság véleményének előzetes kikérése után szüntetheti meg” . Ugyanakkor a leghűségesebbek juta­ lomszabadságban részesülnek. A törzsgár­ datagokat előnyben részesítik a lakásel­ osztás, illetve lakásépítés alkalmával. A kollektív szerződésben külön erre a célra — lakásépítési támogatásra — meghatá­ rozott összeg áll rendelkezésre, amiből ju ­ talmat és kamatmentes kölcsönt kaphat az arra érdemes „törzsgárdista” . Az év végi nyereségből történő előnyösebb részesedés érdekében a nyereségrészesedés összegé­ nek 30 százalékát a törzsgárdatagokra for­ dítják. A törzsgárdatagok anyagi megbecsülé­ sére 1974-től 5 évenként jutalmat fizet­ nek. A ki ötéves törzsgárdatag, 400 forintot kap, aki elérte a 45. éves törzsgárdatag­ ságot, az 2700 forintot. Akik pedig nyug­ állományba mennek, az őket megillető törzsgárdajutalmon felül még jelentős ju ­ talmat és oklevelet kapnak. A felszabadulás előtti kapitalista Ma­ gyarországon a „gyárba bejutni” volt az ideál az emberek előtt. Mert a gyár viszonylagosan nagyobb létbiztonságot nyújtott, mint más területek. Mi szükség lett volna törzsgárdaszabályzatra akkor, amikor mindenki félt a felmondástól — s ezért igyekezett hűen és alázatosan dol­ gozni. A létbizonytalanság fenyegetése mindennél jobban szorongatta az embe­ reket. Ilyen formán tehát akkor nem beszélhetünk törzsgárdáról, s különösen nem a törzsgárda jogairól. Egy alapvetően más társadalmi helyzetben, amikor a gyá­ ros és a munkás között kibékíthetetlen el­ lentmondás feszült, szó sem lehetett törzs­ gárdáról. .. M it mond a múltról és a jelenről, s ho­ gyan vélekedik az alapkérdésről. — Lesz-e törzsgárda a mai fiatalokból? — a vál­ lalat három idős dolgozója? Vincze József a szegverőben művezető, 58 éves. Munkába lépésének ideje 1930. Szegcsomagolóként kezdte, majd tisztító lett, s végül szegverő. Egy ideig gépbeál­ lítóként dolgozott az üzemben, s 1952-ben nevezték ki művezetőnek. Az édesapja órabéres volt a főműhelynél. Négy öccse is a vállalatnál helyezkedett el. Két fia ugyancsak a szergverőben, a lánya pedig a DEXION-üzemben dolgozik. — Hogyan került a vállalathoz? — Az apám révén kerültem ide. Sze­ rettem volna kapakovács lenni, de aki akkoriban felszabadult, azt elbocsátották. Itt a szegverőben meg volt lehetőség. A k­ koriban nem lehetett válogatni. Olyan tör­ vény volt, hogy élni kellett. Az apám mindig azt hajtogatta: „Becsüld meg ma­ gad, mert kikerülsz” . Én azóta is igyek­ szem magam megbecsülni. — Mi tartotta itt ennyi ideig? — A megszokás. S azután, ahogy öreg­ szik az ember, családos lesz, jönnek a gon­ dok már nem mozog... — Manapság miért „mozognak” oly’ sokat az emberek? — Egyszerű, lehet válogatni az újabb és újabb üzemek között. Mert sokat számít, hogy mennyire modern egy üzem, nehéz-e a munka. S mindenki a könnyebb végét keresi a dolognak. Még az is, aki iskola nélkül jön. Csodálni való, hogy a mi régi üzemünkben munkaerőhiány van? Sze­ rintem a Munka Törvénykönyv is lehetne szigorúbb. . . — Úgy látja, hogy veszélyben van a törzsgárda utánpótlása? — Itt, nálunk, az üzemben, igen. — Lát valamilyen megoldást? — Szerintem szigorúbban kellene bán­ ni az emberekkel. De emberségesen. Ha 7 �valaki rendetlenül dolgozik, szólni kell ne­ ki, de, ha jól, meg kell becsülni. És ál­ landóan foglalkozni a dolgozókkal, be­ szélgetni velük, ismerni a gondjaikat és segíteni őket. A törzsgárdaszabályzat jó, de csak ad. Egyszer már alkalmazni kel­ lene a megvonást is attól, aki méltatlan­ ná vált. — Ön szereti a gyárat, vajon a gyár szereti-e önt? — Negyvenhatodik éve dolgozom itt, mindig igyekeztem becsülettel helytállni. 1946-tól párttag vagyok, mindenkim itt éli az életét. Sokat köszönhetek a gyár­ nak, de talán nem szeret úgy, ahogy én... K rátki József tisztítóüzemi csoportveze­ tő, 55 éves. Munkába lépésének ideje 1936. Formázóként kezdte, majd öntő-csoport­ vezetői beosztást kapott. Volt az öntő szakmunkástanulók oktatója, később mű­ veletközi ellenőr, majd végrevizor lett. Je­ lenlegi beosztásában 1973 januárjától dol­ gozik. Az édesapja martinász volt az acél­ öntődében. Két bátyja is it t dolgozott — az egyik meghalt. Két fia közül az egyik hű maradt a gyárhoz, dróthúzó. — Hogyan lehet negyven esztendőt el­ tölteni egy gyárban? — Nincs annak különleges titka, sőt, egyáltalán titka sem. Amikor az elemi is­ kola elvégzése után már egy évig mun­ ka nélkül voltam, mentem volna akárho­ vá. Azután sikerült szerencsét csinálni, öntőtanuló lettem. Valahogy volt érzékem az ilyesmihez, s nagyon megszerettem a szakmát. A többi meg jö tt és elment ma­ gától... — Nem vágyódott máshová, könnyebb munkára? — Én egy olyan világban nőttem fel, ahol a kemény munka és nem a válogatás volt a divat. S különben is, az öntők kö­ zött lenni, szakmát tanulni, az rangot je­ lentett. Tudja, mennyit jelent az, ha va­ laki olyan munkát végez, amit szeret is?. .. — Ön szerint ez is hozzásegít valakit ahhoz, hogy törzsgárdatag legyen? — De mennyire! Figyelje csak meg! A szakmunkások nagy többsége azért akar­ ta a szakmát, mert vonzódott hozzá, te­ hát nem véletlenül került oda. Igaz, hogy itt is tapasztalható vándorlás, de sokkal differenciáltabban, mint a segédmunká­ sok között. Az öntőkkel nincs baj, pedig_ hol van már az az idő, amikor öntőnek lenni rangot jelentett? — M it gondol, miért vándorolnak az emberek, s kik vándorolnak jobban, a fiatal pályakezdők, vagy az idősebb kor­ osztályúak? — Én szeretnék most fiatal lenni. A mai fiataloknak igazán nem lehet pana­ szuk. Tálcán kínálják nekik a lehetősége­ ket, csak el kellene venni. S mégis, mi­ lyen sokan válogatnak! De azt is hozzá kell tenni, hogy a viselkedési példát az idősebbektől veszik. Szerintem a fiatal pá­ lyakezdőkkel nincs különösebb baj, csak jobban kellene foglalkozni velük. Nevelni és tanítani kell őket. A nagyobb bajt én a 8 segédmunkásoknál látom. Nem tudom, hogy belőlük lesz-e egyáltalán törzsgárda­ tag? Ők a vándormadarak. .. — S miért vándorolnak? — Nem tudom, jó l emlékszem-e, ta­ lán Lenin elvtárs mondja valahol, hogy a jó kommunista soha nem elégedett. No, kevés a jó kommunista és több az elége­ detlen ember. Ezek az emberek meg csak elégedetlenek. . . — Ha jogos, miért ne elégedetlenked­ hetnének? — Már ne haragudjon, lassan ott tar­ tunk, hogy soknak már a százforintos óra­ bér is kevés lesz. S egy fél éve a válla­ latnál dolgozó a jogokban hogyan hason­ líthatja magát olyanhoz, aki húsz-har­ minc évet töltött itt? Felháborító esetek fordulnak elő. — Vajon, ha többet foglalkoznának ezekkel a vándormadarakkal, nem lenne célravezetőbb? — Nézze, én nem tagadom a nevelhe­ tőséget, de ez nem egyszerűen nevelési kérdés. Sokkal több annál... — A törzsgárdaszabályzatban foglalt előnyök, kedvezmények segítik-e a prob­ léma megoldását? — A törzsgárdaszabályzat jó. Különö­ sen nekünk, időseknek jó érzés tapasztal­ ni a megbecsülést. És jó lesz a fiatalok­ nak, akik már látják maguk előtt a pél­ dát, hogy aki már öt éve itt dolgozik, az részesül is az előnyökből. A problémák­ nak egy részét azonban ezzel sem lehet megoldani. Kovács Vince kovácsológyári művelet­ közi ellenőr, 60 éves. Munkába lépésének ideje 1935. Melegítőként kezdte a pályafu­ tását, dolgozott sajtológépen, ellenütésű és szíjas kalapácson, készített csavarkulcsot. Ismeri a kovácsolás minden csínját-bínját. Az apja révén került a gyárba, s a báty­ ja is it t volt szerszámlakatos. A fia is a vállalatnál dolgozik, a dróthúzó karban­ tartóknál. Kovács Vince a napokban megy nyugállományba. — Miért hozta ide dolgozni a gyerekét? — Őszintén megmondom, hogy szeret­ tük volna taníttatni, de ő keresztülhúzta a számításunkat. Mindig az iskolai bar­ kácsszakkörben ügyködött, s nem tágított, amikor választani kellett. Itt szabadult fel, és szereti a munkáját: géplakatos. — Bántja ez a választás? — Már nem mert látom, hogy elége­ dett. Hiába akartunk volna erőlködni, a vér nem válik vízzé. . . — Munka mellett is lehet tanulni. — Igaz. Az ő dolga, hogy teszi-e. — Az apa után a fiú is törzsgárdatag lesz? — Biztos. — És általában a mai fiatalok? — Többségük bizonyára. De a gyár kü­ lönleges szervezet. Itt minden eltérően ér­ vényesül, mint a kapun kívül. Ez egy nagy munkahely, differenciált fejlettség­ gel, s nagyon különböző emberekkel. A feladatokat mégis egységesen kell megol­ dani. Döntőnek tartom az igazságosságot, mert mindenki nem kaphat jutalmat, de hogy k i kapja, annak legyen alapja, hogy miért, különben örökös lesz a nézetelté­ rés . .. — Tehát a törzsgárda tagságának kiala­ kulásában fontos szerepet tulajdonít az emberi, a vezetői és beosztotti kapcsola­ toknak? — Feltétlenül. Az emberek megértik és elfogadják az igazságot, bármilyen nehéz is néha. Ha valahol igazságos, jó a lég­ kör, lehet nehéz a munka, s mégis szíve­ sebben dolgoznak, mint igazságtalan lég­ körben. Ha pillanatnyilag morognak is, mert valaki nem kapott jutalmat, ha az a döntés igazságos, elfogadják. .. — A fiatalokkal is ilyen „egyszerű” ? — Úgy érzem, a fiatalok sokat kapnak és keveset követelünk tőlük. Én valami­ kor örültem, hogy dolgozhattam. Igaz, az­ óta sokat változott a helyzet, de a nagy lehetőségek, az anyagi javak gyors meg­ szerzése veszélyezteti a valóságérzéküket. Nem szólva arról, hogy sok szülő jóvol­ tából — de inkább kényelemszeretetéből — olyan zsebpénzzel rendelkeznek, ami­ re semmi szükség nincs. Ha a családi ház­ ban megszokja az ember a könnyelműsé­ get, nem fogja tisztelni az anyagi és az emberi értékeket, a törvényt. Kárára lesz saját magának, de a társadalomnak is... — Elítéli a mai fiatalokat? — Nem ítélem el. Sokkal inkább elítélek mai szülőket. S nagyon örülnék, ha meg­ találnánk a további lazulás ellenszerét. Ezért a fiatalok között is sokkal differen­ ciáltabban kellene ítélkezni az egyes kér­ désekben. A fiatalokkal sokkal többet kell foglalkozni, m int a felnőttekkel. S meg­ mondani a hibát is, mert az igen népsze­ rű, ha csak jó mondunk, olcsó népszerű­ ség —, de sokba kerül. A kohászati üzemek törzsgárdaszabály­ zatnak értelmében 1971-ben a 30 év fö­ lötti törzsgárdatagsággal rendelkezőknek fizettek jutalmat: 1972-ben a 20—30 éves tagsággal rendelkezőknek, s 1974-ben a 10—20 éves tagsággal rendelkezőknek. Összesen csaknem 3000 dolgozónak. A ta­ valyi évtől pedig már minden olyan dol­ gozó kap jutalmat, aki legalább öt éve áll a vállalat alkalmazásában. Megkérdeztem három fiatalt is, vajon mi a véleményük ezekről a kérdésekről. Ullmann József géplakatos. Lényegében 1963-tól dolgozik a vállalatnál, de ebbe beleszámít a hároméves tanulóidő is. A tanulóidő után a karbantartókhoz került, 1967-től az Állami díj I. fokozatával k i­ tüntetett „MHSZ” Szocialista Brigád tag­ ja. — Lesznek-e törzsgárdatagok a fiata­ lokból? — Én már az vagyok, több mint tíz évem van, mert a tanulóidő is beleszá­ mít. — Mi kell ahhoz, hogy valaki a törzs­ gárdához tartozzon? �— Elsősorban itt kell dolgoznia hosz­ szabb ideig, hgy jogot szerezzen a tagság­ ra. A hosszabb időhöz pedig olyan kollek­ tíva, amely it t tartja az embert. Ahol nemcsak munkát bíznak az emberre, ha­ nem meg is becsülik, segítenek megolda­ ni a problémáit... — Ez a bizalom kölcsönös dolog. — Igen. Enélkül nincs jó hangulat. — M ik a terveid? — A legfontosabb, hogy ősszel szakközépiskolába akarok menni. Jövőre sze­ retnék lakást kapni — már korábban be­ adtam az igényt —, mert az anyósomék­ nál szűkösen férünk. — Ritka az olyan fiatalember, aki Á l­ lami díjas. Nagy felelősség? — Nagy megtiszteltetés és nagy felelős­ ség. Szeretnék úgy dolgozni, hogy min­ den rendben legyen. Többet akarok nyúj­ tani magamból, ezért is kértem felvétele­ met a pártba. A KISZ-alapszervezet veze­ tőségébe most választottak be. Sportfele­ lős lettem, s ezt nagyon kedvelem, mert teniszezek is . .. — A fiatalokra azt mondják, hogy egy forint órabéremelésért is szívesen elmen­ nek máshová. Vajon így van ez? — Sajnos, vannak ilyenek, de azt hi­ szem, ha valaki kötődik a gyárhoz — úgy mint én, akinek itt dolgozik az apja, test­ vére, itt vannak a barátai —, az nem megy el. Nem éri meg. Márton József megbízott művezető. Nyolc éve dolgozik a vállalatnál. Marós­ ként kezdte a gyártóeszköz-gazdálkodási üzem forgácsolórészlegében. Három évet az NDK-ban töltött. Amikor visszajött, is­ mét marógéphez állt. Letöltötte a kato­ naidejét. Családot alapított, s jelenleg mű­ vezetőjelölt. — Tudomásom szerint a szüleid, rokon­ ságod a vállalatnál dolgozik. Vajon az ő indíttatásukra jöttél ide dolgozni? — Igen, az édesapám, édesanyám fon­ tos munkakört tölt be a vállalatnál. Ro­ konaim is dolgoznak itt. Kétségtelen, sze­ repe van ezeknek az előzményeknek az idejövetelemben. De hagy’ tegyem hozzá, én nem, mint Márton Tibor fia akarok ér­ vényesülni, hanem a magam emberségé­ ből. Én a családban sokat hallottam a gyárról, ebben a környezetben nőttem fel, s innen nehezen szakad ki az ember. — Nincsenek kivételek? — Vannak, de ez csak erősíti a sza­ bályt. Elvégre dolgozhatnak egy fiatal szü­ lei a gyárban, ha otthon csak rosszat hall az üzemi életről. Nem mindegy az, hogy a gyárnak milyen az arculata, a presztí­ zse a dolgozók körében. Ha nem beszél­ nek róla szeretettel, akkor az érdeklődést sem ébresztik fel a gyerekben. — Az általad hallottak hogyan valósul­ nak meg a gyakorlatban? Azt találtad-e a gyárban, amit mondtak neked, vagy csalódtál? — Nem csalódtam. Inkább arról győ­ ződtem meg, hogy aki becsületesen és k i­ tartóan dolgozik, beleilleszkedik a kollek­ tívába, és tiszteletben tartja a mások mun­ káját, annál nincs probléma. Úgy érzem, hogy az én művezetői megbízatásom is ennek köszönhető. Technikumot, szakmai tanfolyamokat végeztem — és még szeret­ nék —, az alapot megszereztem a feladat megoldásához. Tudom, hogy ez nem ele­ gendő. Éppen ezért most a politikai isme­ reteimet is gazdagítom. Éppen most ké­ szülök a filozófia vizsgámra, a marxizmus —leninizmus esti egyetemen. A nagyüze­ mi KISZ-végrehajtóbizottságban jól hasz­ nosítom ismereteimet a kultúros poszt­ ján. — A jövődet is itt képzeled el? — Családom van, a feleségem is itt dol­ gozik a vállalatnál, s nem lehetetlen, hogy valamikor majd a kislányom is. .. Erdősi Mária esztergályos, a megkérde­ zettek között a legfiatalabb. 1971-ben lett esztergályostanuló, s amikor felszabadult, a GYGO forgácsolóüzemében kapott mun­ kát. — Milyen érzésekkel lépted át a gyár kapuját? — Gyáriak vagyunk, itt lakunk a szom­ szédban. Nagyon gyakran leselkedtem a kerítésen keresztül, hogy milyen lehet a gyár. Tanulni is szerettem volna, de a pénz is kellett. Í gy lettem szakmunkásta­ nuló. Teljesült a vágyam, csak amikor fel­ szabadultam, kaptam egy nagy arcul csa­ pást . .. — Valamiben csalódtál? — Nagyon fájt, hogy, bár a műhelyben megbeszéltük, visszavárnak, a munkaerő­ gazdálkodó mégis azt mondta, nem tud­ nak alkalmazni, mert nincs szükség esz­ tergályosra... — Ennek ellenére elégedett vagy? — Azt hiszem, igen. Hívtak már más­ hová, ahol több a fizetés, de nekem na­ gyon megfelel ez a gyár, s majd adnak nekem is többet. Most, hogy a két mű­ szakról jelentkeztem három műszakra, többet is keresek. Örömet szerez, hogy több pénzt tudok hazavinni. A főnök ren­ des ember. Ha ez már elégedettség, ak­ kor igen, elégedett vagyok. — Ahhoz, hogy valakiből törzsgárdatag legyen, gyári családból kell indulnia? — Nem feltétlenül, de úgy érzem, a gyári családok, a munkáskörnyezet alkal­ mássá teszik a fiatalt arra, hogy folytas­ sa az elődök útját. Az ilyen emberek meg­ értőbbek, jobb a kollektív szellem köztük. Aki iskolázik, az már följebb törekszik... — Nem tudsz elképzelni iskolázott mun­ kásokat? — Dehogynem. Sőt, én magam is sze­ retnék érettségizni. Mégis azt tapasztalom, hogy az iskola sok esetben előnytelenül változtat meg embereket. — Életcélod? — Hogy mi lesz belőlem, meddig v i­ szem, nemcsak rajtam múlik. Bármilyen körülmények között ember akarok ma­ radni. Hű önmagamhoz, az egyszerűsé­ gemhez, s ahhoz az úthoz, amin a szüleim is jártak. Számos vélemény közül ezt a hatot vá­ lasztottam ki, mert ezek a legérdekeseb­ bek. Ezek az emberek fogalmazták még a legjobban azt, amit sokan mások csak érintettek, azokat az előfeltételeket, ame­ lyek szükségesek a fiatalok törzsgárdatag­ gá válásához. Úgy látszik, hogy döntő momentum a család kötődése a vállalathoz. Kétségtele­ nül nagy vonzerő, ha a szülők is, a baráti és a munkatársi kör is a gyárban dolgo­ zik. Térjünk vissza végezetül ismét első beszélgető partnerünkhöz, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárához: — A kohászati üzemek 1971—75. évre szóló törzsgárdaszabályzata az idén lejár. Hogyan értékeli ennek a szabályzatnak a hatását Merlák elvtárs, s milyen tervek készülnek a jövőre? — A törzsgárdaszabályzatnak nagy fon­ tosságot tulajdonítottunk már az elkészí­ tése idején. Sokat dolgoztunk rajta, de a tapasztalatok bizonyítják — megérte. Amíg az 1971—73-as időszak kísérleti idő­ szak volt, a tavalyi évben és az idén már beálltunk az ötévenkénti jutalmazási rend­ szerre. Mi eleve hosszú távra indítottuk ezt a folyamatot, a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülésének szabályokba fog­ lalt érvényesítését. Ma már él az emberek fejében ez a fogalom, hogy törzsgárda. Kialakult a köre, létszáma, amire a válla­ lat gazdasági vezetői, szervezetei méltán számítanak, és építenek is. Ezáltal lehető­ ség nyílt a szabályzat továbbfejlesztésére. — Ezekre a lehetőségekre építették terveket? a — A törzsgárdaszabályzat elkészítése összefügg az ötödik ötéves terv elkészíté­ sével. Tudni kell, hogy az anyagi megbe­ csülés mértéke a feladatok teljesítésének a függvénye. Lényeges, hogy mindenki teljesítse a kötelességét. Csak ebben az esetben beszélhetünk a törzsgárdatagság megbecsülésének fokozásáról. Az az út jó, amelyet a negyedik ötéves tervben jelöl­ tünk meg, ezen kell tovább menni. De f i­ gyelembe kell vennünk a megváltozott kö­ rülményeket. Az anyagiak lehetséges nö­ velése mellett a jövőben jobban előtérbe kerül a törzsgárda erkölcsi megbecsülése. A jövőben gyakrabban kérjük k i a törzs­ gárdatagok véleményét, javaslatait. Be­ vonjuk őket a vállalat életét és jövőjét érintő nagy kérdések eldöntésébe. Számos elképzelésünk van, most zajlanak, a viták. Örömmel mondhatom, hogy az álláspontok közelednek egymáshoz. Különösen a fia­ talok szerepelnek nagy súllyal a terveink­ ben, hiszen fiatalodik maga a vállalat is. Az ötödik ötéves terv időszakát — dacára a törzsgárdaszabályzat fejlesztésének — még továbbra is a tapasztalatszerzés idejé­ nek tartjuk. Talán így születnek s szaporodnak el a jövő „törzsgárdistái” ! Pádár András 9 �Már nem..., még nem..., Nagybátony — Mennyi lakosa van manapság Nagybátonynak? — Nappal, vagy éjjel? — kérdez vissza Szabó Nándor, a nagyközségi tanács fiatal vb-titkára. A bizonyosság kedvéért ki­ mutatásokat vesz elő, s így folytatja: — Nagybátony kiemelt munkástelepülés a megyében. Nem véletlenül. A munkások száma meghaladja a 7200-at. Közülük 4100 a bejáró. Vonattal, autóbusszal jönnek dolgozni. A helyben lakó munkások száma 3100. Éjjel 8400-an, nappal 12 500— 13 000-en élnek a nógrádi szénbányászat központjában. A vonzáskörzet Litkétől Jobbágyiig terjed: mintegy 30 kilométeres sugarú képzeletbeli körben elhelyezkedő településekről járnak „kenyeret keresni” Nagybátonyba. X Nagybátony amolyan rendhagyó település. Szerkezete a me­ gyében párját ritkítóan heterogén. Vannak hagyományos értelem­ ben falusias jellegű részei (az öreg falu, a Dózsa-telep, a Zagyva-part), s tíz esztendeje közigazgatásilag Nagybátonyhoz tartozik az ezer lakost számláló Maconka (melyről az öregek mondják, hogy a világ közepe; ám egy bizonyos —, hogy nem Nagybátony közepe). Kolónia jellegű a felszámolásra kerülő Szo­ rospatak-bányatelep, ahol közel félszázan élnek. Már nem sokáig! A vizes, dohos, egészségtelen építményekből Nagybátonyba köl­ töztetik az „őslakosokat” . Van ki szívesen fordít hátat a múltnak, az idősebbekben azonban így is, úgy is nosztalgia munkál. Nagybátony legszebb részét az ötezer lakosnak barátságos, korszerű otthont, nyugodt pihenést nyújtó bányaváros jelenti. A bányaváros, amely létét a szénnek köszönheti. A szén karrierje 1759-ben kezdődött hazánkban: Brennbergbányán nyitották meg az első tárót. Nógrádban 1786-ban került sor az első bánya megnyitására, mégpedig Nógrádverőcén. A mai szénmedencében a múlt század közepén indult meg — a hazánk­ ban is terjedő ipari forrodalom hatására — a szén intenzív kiter­ melése. Nagybátony környékére csak később figyeltek fel a geoló­ gusok. (Hantos Sándor tanár, a lelkes lokálpatrióta 1958-ban tanulmányt készített „Nagybátony — szénvidék” címmel. Ebben leírja, hogy miként találtak rá a szénre a környéken. Az 1880-as években a falu közepe táján és a szorospataki völgyben lakók leltek szénkibúvásra, aminek kincsét tüzelésre használták fel, és a falusi kovácsnak adták el.) Az első bányákat — a Mária-tárót és a Simi-lejtaknát — 1904-ben nyitották meg. Ezt követően az­ tán — mivel az ipar, az erőművek, a lakosság egyre több szenet várt — sorra nyíltak a tárók. A szén határozta meg Nagybátony település jellegét is. X Az „őslakosok” száma meglehetősen kevés Nagybátonyban. Közéjük tartozik Kenyeres Pál, a nagyközségi tanács elnöke. Szorospatakon született, ismeri a környéket, mint a tenyerét. Már a felszabadulás idején is bányászként dolgozott. — A század elején és később számos bányát nyitottak a kör­ nyéken, de ezek gyorsan kimerültek, bezárták őket. A felszabadu­ lás idején csupán a szorospataki III. számú lejtakna adott szenet. A bányát villamos energiával ellátó kis erőműnek kellett a szén (az erőmű a mai tanácsháza mellett működött). Akadt még Nagybátonyban egy korszerűtlen brikettgyár is — a szénosztályo­ zó m ellett: a gyenge szenet javították fel benne. — A szénbányákat 1946. január elsején államosították. A szén­ csata ugyanabban az évben, február 3-án kezdődött. — Szorospatakon dolgoztam bányászként. Kellett a szén, mint a falat kenyér. Elhatalmasodott az infláció, a spekuláció. De élni akartunk. Nem nyolc, hanem tíz-tizenkét órát dolgoztunk. Mi volt a fizetség? Hol malacot, hol más élelmiszert kaptunk. A termelés mellett az életkörülmények javítására is gondolnunk kellett. Te­ hát kettős feladat állt előttünk. 10 Az iparral alig rendelkező településen is új szelek fújtak a népi demokrácia időszakában. Megnyílt Tiribes, a Katalin- és Kossuth-akna, Kányás — ontották a fekete aranyat. Gombamód szaporodtak a tárók, ezzel párhuzamosan megváltozott Nagybá­ tony arculata is. A régi osztályozó (a pléhkastély) már kicsinek bizonyult, a hároméves terv keretében újat építettek. Egy felvo­ nulási épületben kezdődött a vájárképzés. Nagybátony mágnes­ ként vonzotta az embereket az egész országból. Ám, hogy hol helyezzék el őket — ez fogas kérdés volt. Négy alkalmi munkásszállót létesítettek ugyan, de a helyben lakó bányászok is elkí­ vánkoztak a testet-lelket nyomorító kolóniákról. Így született meg az ötlet: bányavárost kell építeni. A mai bányaváros területe mocsaras, elhanyagolt rész volt. Egyik sarkában kertészet működött, káposztát termesztettek. Innen indultak rohammunkára az emberek, ásóval és lapáttal, hogy várost építsenek. Segített a Nehézipari Minisztérium is. Az építkezés 1948 őszén kezdődött. A bányászoknak 1956-ig 521 la­ kást adtak át. K i volt az első lakó? Ma már senki nem emlék­ szik rá. De nem is ez a lényeg. A többszintes, barátságos ottho­ nokban született újjá a bányászok élete. Azóta a bányavárosban 1200-ra emelkedett a lakások száma. S égbenyúló daru igazolja, hogy a fejlődés ma is tovább tart. De nemcsak állami lakások épültek negyedszázaddal ezelőtt. A Szabad Nógrád 1948. szeptember 30-i számában szalagcím adta tudtul az olvasóknak: Állami támogatással építkeznek a nagybá­ tonyi bányászok! Kertes, családi házakat építenek. A lakás- és munkakörülmények biztatóan javultak, a közok­ tatásban, a kultúrában viszont óriási volt a lemaradás. Ennek pótlásáról is büszkén beszél a tanácselnök: — A felszabadulás előtt jóformán semmiféle oktatási intéz­ ményünk nem volt. Azóta öt óvodát építettünk, bölcsödét léte­ sítettünk az apróságok számára. Létrehoztunk egy 24 tantermes általános iskolát és egy szakmunkásképzőt, amely korábban vá­ járiskolaként működött. Az 1958-ban kialakított állami zeneisko­ lában évente 200-an ismerkednek a muzsikával. Jól felszerelt mű­ velődési otthonunk van, a Bányász. X Az ötvenes években úgy tűnt, hogy Nagybátonyból hamaro­ san város lesz. Gyarapodott a bányászok száma, a kitermelt szén mennyisége, növekedett a lakosság száma. Hantos Sándor 1958ban készített tanulmányában derűlátóan így írt: „Az, hogy a nagybátonyi szénvidékre nagy jövő vár, kötelez minket arra, hogy több figyelmet fordítsunk a szénvidékre.” Az ellenforradalom leverése után még folytatódott a dinami­ kus lakásépítés. Bizonyos ellentmondások azonban már ekkor je­ lentkeztek, gondot okozott például a vízellátás megoldása. Az 1948 óta tartó fellendülés üteme 1963 körül megtört. Megkezdő­ dött az energiastruktúra átalakítása: a szénhidrogének átvették a vezető szerepet, a gazdaságtalan, alacsony kalóriájú nógrádi szén után nem kapkodtak a vásárlók. Így fél évtized alatt harminc ak­ nát zártak be a szénmedencében. Sok bányász más vidékre ment, mások nyugdíjba vonultak, s voltak akik szakmát változtattak. A szénbányászat visszafejlesztése a település életében is stagná­ lásként jelentkezett. A látványos fejlődés üteme lelassult, a város­ sá válás egyre inkább csak vágyálomnak tűnt. X Az újabb fellendülés 1968 után következett be. A bányászok elhelyezése, a nők foglalkoztatási gondjainak megoldása érdeké­ ben új üzemek telepítése vált szükségessé Nagybátonyban. A vál­ tozásnak kézzelfogható jelei mutatkoztak. Letelepedett a FŰTŐ­ BER, később a Budapesti Harisnyagyár, létrejött a Községgazdál­ kodási Vállalat, a Műszaki Szolgáltató Szövetkezet. Új feladatok hárultak az 1200 dolgozót foglalkoztató gépüzemre is. Maradt a környéken négy termelőakna: Kányás, Tiribes, Ménkes és Szorospatak. Ezek jövője biztosított, hiszen a népgaz­ daság évente egymillió tonna szenet vár a négy aknától. Meg­ kezdődött a dinamikus műszaki fejlesztés, az újabb szénkutatás. �A bizonytalanság érzése elszállt: a hagyományos nehézipari ága­ zatiban stabilizáció következett be, az új üzemek erőteljesen fej­ lődnek, békésen megférnek egymás mellett. Nagybátony 1970. július elsején nagyközségi rangra emelke­ dett. Sürgető tennivalók jelentkeztek. A lépéshátrányt mielőbb be kellett hozni. Javítani kellett a lakáshelyzeten, a közművesí­ tettség fokán, az infrastruktúrán, a közigazgatási, közművelődési feltételeken, az egészségügyi, szociális elletottságon.Már 1973 —74ben 76-ot sikerült felépíteni a tervezett 36 OTP-lakás helyett — az idén 88 tulajdonos kapja meg a lakáskulcsot, 137 lakás építése pedig elkezdődik. A várossá válás távlatairól ismét egyre Nagybátonyban... többet beszélnek X Lokálpatriótákat kerestem. Találtam is. Például Mrázik Fe­ rencet, az egyetlen ma is élő, egykori illegális párttagot a telepü­ lésen. A munkásmozgalomban 1934 óta vesz részt, a pártnak 1938-tól tagja. Mátraszelén született. — Miként került Nagybátonyba? — Kisteleken dolgoztam, a bányában. 1948-ban leszóltak a szakszervezettől, hogy Tiribesen rosszul megy a termelés. Hattagú brigáddal átjöttünk Tiribesre. A mai zeneiskola helyén volt a munkásszállónk. Mikor a termelés rendes kerékvágásba került, mehettünk vissza Kistelekre. Egyedül én maradtam. Megszerettem a vidéket, az öcsém is marasztalt. Pártmunkásként, hivatásos katonaként dolgozott később. A bányavárosban 1955 májusában kapott lakást. Húsz esztendeje él itt. Nagybátony múltjáról, jelenéről így fogalmaz: — Azt reméltük 1956 után, hogy hamarosan város leszünk. Nem így történt! De a település felébredt „csipkerózsika-álmából'’. Tessék nézni! A hat új kockaház, a két sávház jelzi, hogy ismét nekilendültünk. Manapság már mindenki várja, hogy újra történ­ jék valami. Remélem, még megérem, hogy igazi város leszünk. X Az 57 éves Oláh János a bányától ment nyugdíjba. Ma a Bá­ nyász Művelődési Otthon gondnoka. Nem Nagybátonyban szüle­ tett, mégis lelkesedéssel beszél a településről: — A kétlaki bányász egyre kevesebb, a férjek mellett az asszonyok is munkát vállalnak. A „közéletiség” is fejlődött: az emberek egyre többet tesznek szűkebb környezetük fejlesztéséért, életmódjukban, magatartásukban erősödnek a szocialista vonások. Mindez természetesen számos ellentmondáson keresztül, tenden­ ciaszerűen tör utat magának. — A Szolgáltatóhoz 1954-ben kerültem Salgótarjánból. Ker­ tész az eredeti szakmám. Azonnal feltűnt, hogy zöldövezet nélkül csúnya a bányaváros. Volt ugyan egy park, de elhanyagolták, tönkrement. Sokan nem törődtek azzal, hogy fű, virág cserje, fa kell a házak közé. Az emberek megbíztak Oláh Jánosban. Bányavárosi párttit­ kárnak, tanácstagnak választották meg. Az egykori reményekről ma így fogalmaz: — Az ’50-es évek közepén a távlati terv 30 ezer lakosú vá­ rosról szólt. Később módosult az álláspont. „Kevés szénre nem lehet várost telepíteni” — mondták. Azután jö tt a szénbányászat visszafejlesztése. Harminc akna bezárt. Úgy nézett k i: befelleg­ zett a városnak. Szerencsére, nem így történt. A megtorpanás után újabb fellendülés következett. Bízom abban, hogy öt éven belül, Kisterenyével egyesülve, várossá válunk. Kenyeres Pál: — A kérdés manapság nem az, hogy miből éljenek a bányászok, munkások, értelmiségiek, hanem hogyan éljenek. Meg kell tanulni a városi életmódot! Ehhez idő szükséges. Kevés volt Nagybátonyban a lokálpatrióta, csekély a településhez való érzelmi kötődés. Azóta egy új ifjú generáció nőtt fel, akik már itt születtek, s egyre inkább magukénak ér­ zik Nagybátonyt. Miben nyilvánul ez meg? Például tavaly egy­ millió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, az üzemekkel együtt. Az ilyesfajta cselekedetek árulkodnak arról, hogy az itt lakók megszerették Nagybátonyt . X — A bányavárosba, a töbszintes épületekbe sokan költöztek be faluról, magukkal hozták az ottani magatartásformákat, a régi szokásokat. Ennek egyik jele — mondja Szabó Nándor vb-titkár —, hogy 150 méterre a Bányász Művelődési Otthontól sertéstelep alakult ki, ahol disznókat, nyulakat hizlalnak, galambokat te­ nyésztenek. Olykor nem is házi szükségletre! Mivel etetik az álla­ tokat? Sokan guberálnak, mások az üzemi konyhák körül sündö­ rögnek. Közterületet foglaltak le önkényesen. A „telep” közegész­ ségügyileg is veszélyes, mert a bányavárosba folyik a trágyalé: súlyos fertőzés történt ilyen okok miatt 1959-ben. Ezt akarjuk elkerülni. Elhatároztuk, hogy felszámoljuk a telepet; erre 1975-ben sor kerül. Pihenőparkot alakítunk ki a környéken. Egy halastó is rendelkezésünkre áll. Tudom, hogy nem mindenki örül az intézkedésnek, de a közösség érdekében ezt kell tennünk. Miként érződik a változó életmód hatása az emberek gondol­ kodásában? — erről kérdezem Klimó Istvánnét, a nagyközségi pártbizottság titkárát és Kenyeres Pál tanácselnököt. Klimó Istvánné: — Tatabányáról kerültem 1958-ban Nagybá­ tonyba. Bányásztelepülés az is, ez is — mégis más volt itt. Mond­ ták is az ismerősök: oda költöztök, ahol csak csizmában lehet járni? A sártenger persze már 1958-ban eltűnt, nem ez volt a jellemző. Az emberek kezdték tanulni a városias életmódot, s mindez sok ellentmondást hozott felszínre. — Ipari, s egyre iparosodó település Nagybátony. A munkás­ sá válás folyamata miben mérhető le? X A kép teljességéhez tartozik, hogy a városi életmód terjedése nem mindenkinek szívügye. M int vulkán a föld mélyéből, úgy törnek felszínre időnként az ellentmondások, gondok. Ezek közül említünk egyet. 11 �Egy háziasszony, aki tavaly lebontotta a sertésólat: — Sokat „rágták a fülünket” , végül is meguntam — tavaly lebontottuk az ólat. De kérdem én: nem volt jó, hogy éveken át nem mentem zsírért a boltba, és húsért is ritkán? Azt is figye­ lembe kell venni, hogy a bányavárosban laknak alacsony nyug­ díjjal rendelkező idős emberek is. Jól jö tt nekik egy kis mellé­ kes. X A válasz: július 1-től ismét emelik az alacsony nyugdíjakat. Másrészt a tanács ígéri, hogy az alapvető élelmiszerellátásban akkor sem lesznek zökkenők, ha növekszik a kereslet. Az el­ lentmondás tehát (remélhetőleg kölcsönös megelégedésre) e so­ kat vitatott kérdésben is feloldódik. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó — tartja a köz­ mondás. Mert a zöldség- és gyümölcsellátásban a helyzet ko­ ránt sem mondható rózsásnak. A zökkenők pedig befolyásol­ ják a lakosság hangulatát. A piaci árakban Nagybátony már utolérte, sőt túlhaladta Salgótarjánt. Finoman szólva: a MÉK és a szövetkezetek nem állnak feladatuk magaslatán, a magánke­ reskedőket pedig elsősorban a saját hasznuk érdekli. Mi tehát a megoldás? Íme Szabó Nándor válasza: — Alapvető ellátási gondjaink nincsenek. Gondolunk a jövőre is. Az idén száz négyzetméter alapterületű élelmiszerbolt épül Maconkán. A kisterenyei ÁFÉSZ 1976-ban ABC-áruházat ad át rendeltetésének az Állami Biztosító mellett. A kiskeres­ kedelmi vállalatokkal jók a kapcsolataink, a következő ötéves tervben további jelentős hálózatfejlesztés várható. És ezzel képzeletbeli időgépünkön máris átrepültünk a jövőbe. — Mit várnak az V. ötéves tervtől? Klimó Istvánné, a nagyközségi pártbizottság titkára: — További tervszerű településfejlesztési politikát. A fej­ lődés üteme nem csökken, minden területen előbbre lépünk. Sok új, többszintes ház épül. A dolgozók életszínvonala folya­ matosan emelkedik. A gondolkodásban, a magatartásban erő­ södnek a szocialista vonások. Mikor lesz Nagybátonyban város? Számos csalhatatlan jel utal arra hogy várossá válunk. Ter­ mészetesen Kisterenyével egyesülve. Erre — véleményem sze­ rint — 1980—1990 között kerül sor. Kenyeres Pál tanácselnök: — Jelentős ipari üzemeink a következő ötéves tervben leküzdik a gyermekbetegségeket, stabilizálódnak és tovább fej­ lődnek. Emelkedik a dolgozók általános és szakmai műveltségi színvonala. Megoldódik a teljes foglalkoztatás. Fokozzuk a la­ U to lé rt délibáb Néhány éve hollókői szövetkezeti ta­ gok tettek látogatást a Hortobágyon, ahol a lovasnapok alkalmából rendezett műsor­ ban a hollókői népi együttes is fellépett. Mesélték, hogy egy kisgyerek, aki fölfe­ dezte a ma már oly’ ritka jelenséget, egy valódi délibábot, megkérdezte, hogy mi is az tulajdonképpen. S valaki ezt válaszol­ ta: „Az csak egy álom, amit sohasem le­ het beérni” . 1. Mindez abból az alkalomból jutott eszembe, hogy találkoztam dr. Bencze Barnával, a pásztói Béke Tsz elnökével, aki olyan eredményekről beszélt a tőle megszokott lelkességgel, amit bizony egy évtizede mi is, mások is elérhetetlen déli­ bábnak neveztek volna. Hiszen a jóval kisebb eredmények elérésének lehetőségét is sokan megkérdőjelezték, s kicsit hitet­ lenkedve fogadták a nagyratörő, távlati 12 kásépítés ütemét. Öt év alatt, a tervek szerint, 500—600 lakás készült el. Az állami, OTP, és magánlakások építéséhez meg­ teremtjük a kommunális feltételeket. Több női munkásra lesz szükség. Viszont az öt óvoda már túlzsúfolt — száz gyermek befogadására alkalmas óvodára kell tervezni. Ennyit dióhéjban a legfontosabb feladatainkról. Bizakodva tekintünk a jövőbe. A fejlődést érzékelteti a lakosság számának alakulása. Nagybátonyban 1950-ben 3040-en, 1960-ban 7200-an, 1975-ben 8400-an éltek, illetve élnek Miként lehetne 1975 nyarán a tele­ pülést lakónikus rövidséggel jellemezni? Már nem falu, még nem város — ez Nagybátony! Rozgonyi István terveket. De a valóság „lekörözte” az ál­ mokat, a szorgos tsz-tagok utolérték, sőt, megelőzték a tervet készítő (s olykor túl optimistának tartott) szakemberek „déli­ bábjait” . Természetesen nem a mennyiségi fej­ lődés fölött lelkendezem most — ami ugyancsak nagy és feltűnő. 1970-ben, éppen öt esztendeje jelent meg a pásztói tanács költségén — Pásztó tör­ ténete címmel — egy nagyon ügyes köny­ vecske, amelyben néhány sor a Béke Tszről is áll, s mondanom sem kell, hogy öt esztendő alatt minden adat elavult, lexi­ kális használata anakronisztikusan hat­ na. Mindössze néhány, múltra vonatkozó adat maradt érvényben: „A mezőgazda­ ság kollektivizálásának eredményeként a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1961. január 25-én alakult meg. Alakulá­ sának évében 3844 katasztrális hold (2261 hektár) földterületen gazdálkodott 882 taggal.” „Ma” — olvashatjuk az öt esztendeje megjelent könyvben — „4620 kh (2718 hektár) földterületen gazdálkodik. Szarvas­ marha-állománya megközelíti a 800-at, és sertéshizlalással, juhtartással foglalkozik a növénytermesztés mellett.” Hasonlítsuk össze ezt a néhány adatot a maiakkal! A szövetkezet mai területe eléri a 7400 hektárt, tehát két és félszer­ nél is nagyobb, mint öt esztendeje. S ma már jóformán fejőstehénből van annyi, mint öt éve az egész szarvasmarha-állo­ mány volt. hiszen 2000 szarvasmarhát tar­ tanak számon. Az állattenyésztési ágazat a baromfival bővült: évente negyvenezer baromfit adnak át népélelmezésre. A kez­ deti 882 tsz-tag helyett 1140-es a taglét­ szám, amellett 250 alkalmazott munkálko­ dik a szövetkezet felvirágoztatásán, s hozzájuk társul az a 400—500 szövetkezeti nyugdíjas, aki jó gazda módján szintén segít, ha csak Leheti. De hasonlóan impozáns adatokkal tá­ maszthatja alá a dinamikus fejlődést a szövetkezet valamennyi termelési ágaza­ �ta. Növekedett a gépek száma, van ele­ gendő kombájn, traktor, teherautó. Meg­ kezdődött a juhállomány ezerre fejleszté­ se. A 83 hold szőlő megadja a hatvan má­ zsát holdanként. A fokozott gépesítés miatt felszabaduló tsz-tagoknak munka­ alkalmat biztosit a műanyag-, faipari és kiszerelőüzem. S nyilván az is mond valamit, hogy a szövetkezet gazdáinak kö­ zös vagyona felülmúlja a 110 millió forin­ tos értéket. Tehát a Béke valódi milliomos tsz! Mondhatnánk: százmilliós tsz! De — mint már előrebocsátottam — én a fejlődésnek nem ettől a mennyiségi jel­ legétől „estem hasra” . Volt már olyan gazdaság az életben (sőt van is) amelyik papíron rendelkezik a jó termelés, haté­ kony gazdálkodás minden feltételével, közben mégis sínylődik. A pásztói tsz éle­ tének is akadt olyan szakasza, hogy a szö­ vetkezet vezetői nem a tsz számadatait ösz­ szesítették, hanem az éves meteorológiai jelentést és a lehullott csapadék mennyisé­ gét, s másról se tudtak beszélni, mint az időjárás viszontagságairól, mert a mezőgazdaságban mindig is ez volt, s egy ide­ ig még lesz is legjobb alibi. A mennyiségi fejlődésnek egyik alapin­ doka egyébként is az idén januárban be­ következett egyesülés miáltal a pásztói Békével él immár békés és boldog házas­ ságban a tari, a mátraszőllősi és a hasz­ nosi tsz is, amelyek földterületet, épülete­ ket, gépeket, egyéb eszközöket, pénzt és jószágot, s emberállományt hoztak maguk­ kal. 2. Persze, úgy igaz, hogy a felkészületlen egyesülés csak növelhetné a zűrzavart, s ha átmenetileg is, könnyen visszaesést okozhatna. Hogy ez nem következett be, az a négy tsz tagságának és az előrelátó vezetőknek tudható be, akik már 1974ben úgy termeltek, terveztek és tartalékol­ tak, hogy az egyesülés ne okozhasson döc­ cenést. Még átmenetileg sem. Ehhez poli­ tikai segítséget a pártszervezetek, erköl­ csi és szervezeti (esetleg szervezési) támo­ gatást a tanácsok adtak. Tehát az egyesülés nem okozott döc­ cenőt, s az új vezetőség teljes lendülettel látott hozzá a minőségi követelmények ér­ vényesítéséhez. Mert igenis, a mennyiségi követelmények teljesítése csak megfele­ lő minőségi tényezőkkel párosulva, gya­ korlatilag kimutatható takarékosság és gazdaságosság mellett hozhat igazi ered­ ményeket. Akkor nőnek a hozamok, ak­ kor csökkennek a ráfordítási költségek, az előállítási árak, akkor válnak versenyképes minőségűekké az áruk, s akkor jár jól a tsz-tag, a szövetkezet és a népgazdaság. Mert sehol másutt, mint a mezőgazdasági tsz-ben, annyira szemléletessé, gyakorla­ tiassá nem válhatott a frázisként hangzó jelszó: „A haza javára, a maga haszná­ ra” . A hatalmassá növekedett terület haté­ kony irányítást, mozgékony szervezetet is igényelt. Hogy ezt az új vezetők mennyi­ re tudták, azt az elnöki iroda falán egy tussal kirajzolt táblázat világosan meg­ váló szakember. Két egyeteme is van és doktor. Ami, persze, önmagában még nem minden. Ahhoz is gyakorlat és főleg ké­ pesség kell, hogy a megtanultakat, az el­ méletet hasznosítani tudja a gyakorlatban. Hát dr. Bencze Barna nemcsak elméleti­ leg vértezte föl magát, hanem kijárta ala­ posan a gyakorlat iskoláját is. Szülei vasutasok voltak, nagyszülei még földművesek. A nagyszülőknél tanulta meg a föld szeretetét és azt, hogy a föld csak annak hálás, aki tud és akar jól bánni vele. Olyan az, mint a menyasz­ szony: örökké babusgatni kell. Salgótar­ jánban végezte általános és középiskolá­ ját, az utóbbit a közgazdasági technikum­ ban. Debrecenben agráregyetemet végzett. Kilenc éven át (1958—1967) a Pásztói Gépállomásnak volt főagronómusa. Ez lett az első gyakorlati iskolája a nagyüzemi gazdálkodás ügyes-bajos dolgainak megis­ meréséhez. A gépállomás adta a gépeket a szövetkezeteknek, de a tsz-ek a gépek mellé, kellő szakember híján, szakmai ta­ nácsokat is kértek. Bencze Barna négy község szövetkezetet patronálta hivatalo­ san, s tartotta a kapcsolatot rendszeresen a kevésbé képzett tsz-elnökökkel: Pásztón Krizsanyik Jánosnéval, Csécsén Almási Istvánnal, Bujákon Kiss Lászlóval, Mátra­ szőllősön Tóth Józsefnéval alakítottak ki termékeny munkaviszonyt. Bizony, időn­ ként nyomban, mint mondani szokás, „operatívan” is intézkedni kellett.a szak­ mai hozzá nem értés ellen: így például téves szakmai meggondolásból Bujákon olyan 40—50 centiméteres mélyszántást alkalmaztak búza alá, amely már a vad­ földet forgatta felülre; természetesen az ellenőrző gépállomási főagronómus leállí­ totta a meggondolatlan szántást, de ez már nem akadályozta meg, hogy az addig megszántott mintegy húsz holdat el ne árasszák az alulról fölvetett szederindák. A gépállomásról a járási tanács mezőgazdasági osztályának élére került. Itt még szélesebb látókörrel és még nagyobb szomjúsággal itta magába a tapasztalato­ kat. Mert nemcsak tanácsokkal segített, hanem egyidejűleg gyakorlati tapasztala­ tait is gyarapította. Hiszen az életben nemcsak hatások, hanem visszahatások is érvényesülnek. S Bencze Barnának jó ké­ pessége volt ahhoz, hogy elméleti és gya­ korlati tapasztalataiból mintegy lepárlás­ sal kifőzze a lényeget. Úgy találta, hogy a jövő gazdálkodásában nagy szerep ju t az agrokémiának és talajtannak, ezért be­ II. iratkozott a gödöllői egyetemre, a talajta­ Emlékszem arra az időszakra, amikor ni szakmérnöki fakultásra. A túlságosan Bencze Barna mezőgazdasági osztályve­ nagy lekötöttséggel járó tanácsi munka pihenőide­ zető volt a Pásztói járási Tanácson. Ten­ mellett szorgalmasan tanult, gernyi munka zúdult a nyakába, s ő emel­ je, éjszakája ment rá. De hát amit valaki lett még levelező hallgató is volt a gödöl­ kedvvel csinál, az nem okoz fáradtságot. lői agráregyetem talajtani szakmérnöki Amikor a bajba jutott pásztói Béke Tsz fakultásán. Sőt, aktív irányítás közben ír­ hajójának új kormányosra lett szüksége, ta meg doktori disszertációját az általa rá esett a választás. Biztos kézzel ragad­ ta meg a megroppant kormányrudat. választott agrokémiai, talajtani témából. mutatja. A táblázat, illetve inkább rajzos felépítmény a következő címet viseli: „A pásztói Béke Tsz vezetési, ellenőrzési, in ­ formációs rendszere” . Nem is kell hozzá túlságosan elmélyült tanulmányozás, nyomban rájöhetünk, hogy ebben a monst­ re-téeszben ágazati irányítás és gazdálko­ dás folyik. Külön szervezeti egységet (üzemegységet) alkotnak a különböző ága­ zatok: a növénytermesztés, a gépesítés, a szőlő-gyümölcs — egyedül az állattenyész­ tést egyesítették ügyes újításként a takar­ mánytermesztéssel, hogy a hozamnövelés érdekeltségét még közvetlenebbé tegyék. (Azóta nőtt is a takarmány mennyisége!) A vezetőség — azonkívül, hogy a több és olcsóbb saját termelésű takarmány minden állattenyésztőnek amúgy is érdeke — újabb ösztönzőként módot adott arra, hogy a terven felül megtermelt takarmányt az állattenyésztők magasabb áron értékesít­ hessék. Sőt (ez valamennyi üzemágra ér­ vényes!), az általuk „megtermelt” nyere­ ségből 40 százalékot visszakap az üzem­ ág, aminek felét fejlesztésre, másik felét pedig nyereségrészesedésre fordíthatja. Egy ilyen négy községre terjedő szövet­ kezetben rendkívül fontos, hogy a veze­ tés gyors, rugalmas információs rendszer­ rel rendelkezzék, s az önelszámoló egysé­ geken kívül a nagy egészet, az összesítést is lássa, sőt számszakilag is kimutathas­ sa, milyen tényezők hatnak, vagy marad­ nak hatástalanok a felszínes számok, ered­ mények mögött. A vezetőknek nem elég azt és csak egy évben egyszer vagy két­ szer (korábbi szokás szerint zárszámadás­ kor, vagy a tervtárgyaló közgyűlésen) tudniuk, hogy mit is akar és hogyan áll a gazdaság, hanem ismerniük szükséges a miértet is. Miért terveztük ezt és így? Miért alakultak így (jól vagy rosszul) az eredményeink? Miért? Pásztón nem érheti a tsz-t ilyen érte­ lemben meglepetés. Ők folyamatosan f i­ gyelemmel kísérik az eredményeket, a jól ható, vagy falsul ható tényezőket. A szám­ vitelt gépesítették, s szinte naprakészen mutatják ki az eredményeket vagy ered­ ménytelenségeket. Még tavaly a számvi­ telt programvezérlésű középgépekre v it­ ték át. A tsz-elnök dekádonként adatot kap, a havi összesítést viszont részletesen megtárgyalják, s a számok alakulását az üzemágvezetőknek ezeken a havi értekez­ leteken meg kell indokolniuk. 1. 2. A pásztói tsz-tagok, ha bárki is a jelen­ legi káprázatos fejlődés okairól faggatja őket, a különféle „tényezők” közül soha ki nem hagynák, hogy az ő elnökük k i­ Ma a nógrádi viszonylatban monumen­ tálissá növekedett szövetkezetben magá­ nak tartotta meg a legfelelősségteljesebb ágazatot: a fejlesztést. Ő foglalkozik a 13 �közeli, de főleg a távlati jövő formálásá­ val. Ő tervezi meg, ő adja át a termelési üzemágak szakvezetőinek megvalósításra az újabbnál újabb csodákat. Az időt, energiát, a biztonságot és nyu­ galmat a fejlesztési feladatok előkészítésé­ hez az adja meg neki, hogy minden rész­ ágazatnak egyetemet, vagy főiskolát vég­ zett, jó képességű mérnöke van, aki önál­ lóan képes irányítani, vezetni „üzemegy­ ségét” . Bencze Barnának a fejlesztéshez is akad kikristályosított elmélete és né­ hány szóval megrajzolt vesszőparipája: „Három kérdésre keressük a választ. Mit termeljünk? Mennyi lesz a ráfordítás? Hogyan kivitelezzük a fejlesztést?” Ez természetesen leszűkítése a nagy feladat­ nak. Tulajdonképpen azt hangsúlyozza ezzel, hogy az ökonómiai szemlélet nem­ csak a gazdálkodásnál, hanem a fejlesztés­ ben is nélkülözhetetlen. Ezért tette hozzá még hevenyében: „Fő kérdés: megéri-e, vagy nem éri? Mi a műszaki vezetőinket is kioktatjuk a számvitelre. Mert, bár az sem mindegy, hogyan dolgozunk, de még fontosabb, hogy mennyiért” . Milyen csodákat valósítottak meg ed­ dig? Milyenek várnak a közeljövőben megoldásra? A fejlesztés gazdája nem késlekedett a válasszal. Mindenekelőtt azt hangsúlyoz­ ta, hogy az elegendő gép még nem jelent megfelelő gépet is. Ez történt a pásztói tsz-ben: beszerezték a megfelelő mennyi­ ségű erő- és munkagépet, de ezekkel kép­ telenek voltak a korszerű, zárt rendszerű munkavégzést biztosítani. Hosszas meg­ fontolás után (mert minden fejlesztést fontolgatás, nézelődés, bel- és külföldi ta­ pasztalatcsere. számítás előz meg!) úgy határoztak: a cukorrépa és kukorica ter­ méshozamát azáltal fogják megnövelni, hogy belépnek a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termesztési Együttműködésbe, amelynek most már velük együtt három­ száz taggazdasága van. Ez a lépés hétmil­ lió forintos befektetéssel járt. Cserébe nagy teljesítményű gépeket, kémiai szere­ ket, technológiát kaptak. A módszer ga­ rantálja a 60 százalékos hozamnöveke­ dést. A pásztói vezetők, az első évben öt­ venszázalékos emelkedést terveztek: hek­ táronként 30 mázsáról (májusi morzsol­ tat számolva) 45 mázsára növelik a hoza­ mot. A különbözetből természetben is tör­ leszthető a hitel, ráadásul harminc száza­ lékkal nagyobb árat kapnak, mint a ter­ ményforgalmitól, mert ez a többletkukori­ ca exportra megy. Jövőre át akarnak térni a búza komp­ lex gépesített termelésére is, amit ötmillió forintos beruházással óhajtanak megolda­ ni. A jelenlegi 44 mázsás hektáronkénti búzatermést megfelelő gépekkel, kémiai eljárással és vetőmaggal 60 mázsára óhajt­ ják „fölvinni” . Magasabb kordonnal nö­ velni fogják a szőlő termésmennyiségét is, sőt, a további tizenhét hold telepítést (100 holdra óhajtják növelni a szőlőterületet) már magaskordonosan, széles tőtávban végzik, hogy a szüretelőgép is beférjen a sorok közé. A takarmányfelhasználásnál a korábbi siló helyett „szenázst” hoznak 14 létre (napenergiával felére szikkasztják a lucernát, a takarmánykeveréket), miáltal a takarmány tápértéke jobban megma­ rad. Fajtacserét (illetve keresztezést) haj­ tanak végre az állattenyésztésben. Kana­ dából érkezett Horstein Fríz szarvasmar­ hafajtával keresztezik a nálunk honos ma­ gyartarka teheneket, mert ez a fekete, kis testű, kanadai fajta kiváló tejelő, képes 5000 liter tejet is adni egy laktáció (tejelé­ si időszak) alatt. III. Egy tsz-elnök ismerősöm mondta: „A tagságot nem érdekli más, csak, hogy mennyi lesz a jövedelme, m it fizet egy munka- vagy normaegység” . Persze, ezek csak gondjaiból! kóstolók a fejlesztés 1. Vajon az az 1140 tsz-tag és a 250 alkal­ mazott, valamint a 400—500 nyugdíjas mit tud a szövetkezet fejlődéséről, hogyan járul hozzá a fejlesztés minél hasznosabb, célszerűbb megvalósításához? A bennük rejlő ötletek elvesznek-e, vagy napvilágra kerülnek és megvalósulnak? Nagy kérdések ezek, vizsgálatukhoz he­ tek-hónapok kellenének. Sőt, az egyesülés miatt legalább egyesztendei tűrési idő és tapasztalat is. Egyelőre a tsz-elnök tájé­ koztatására vagyunk utalva. Elmondja, hogy a képlékeny terveket nem bocsátják a kollektíva elé, csak a készeket, amikor már minden kérdésre megnyugtató vá­ laszt tudnak adni. Így lesz ez a búzater­ mesztésben alkalmazásra kerülő, új, komp­ lex gépesített rendszer, s más újítások, gépvásárlások, beruházások esetében is. De a tsz-ben már mindenki tudja, hogy m it miért csinál. És nemcsak a jövedelem érdekli, hanem a jövedelem növelésének módja is. Persze, ez az érdeklődés Pásztón egysí­ kú és specializált: csak egész kevesen (fő­ leg a vezetők) látják és tekintik át az egyes ágazatok közötti összefüggéseket. Bár igaz, hogy a havi értékeléseken részt vevő szakvezetők, tömegszervezeti és pártvezetők elmondhatják (többnyire el is mondják) a tagoknak legfrissebb értesü­ léseiket a maguk területén. A tagoknak ehhez a leszűkült, speciális érdeklődésé­ hez nagyban hozzájárul a termelés diffe­ renciáltságához alkalmazkodó szervezett­ ség. Am it ettől függetlenül joggal tartha­ tunk szintén a fejlesztés egyik vívmányá­ nak, csakhogy a tsz-tag ezáltal elkezd üzemágban, csak a maga üzemágában gondolkodni. Érdeklődése leszűkül, és a tulajdonképpeni gazda előbb-utóbb nem tudja, hogy mi fől a pásztói tsz-irodában. Persze, ez így nagyon kiélezett, s kicsit pesszimisztikusan előremutató. De vannak rosszat sejtető, az elidegenedés és elidege­ nítés jeleiről tanúskodó példáink bőven, amelyek aggodalmat keltenek, már meg­ haladják a figyelmeztetés fogalomhatá­ rát. (Gondoljunk a tsz-elnökre. aki tény­ ként konstatálja, hogy a tsz-tagot nem ér­ dekli, mi történik közössége tulajdonában, a tsz-ben.) S bizony, a pásztói sem abszolút bizta­ tó kép, még akkor sem, ha a szövetkezet vezetői nem titkolóznak a tagok előtt, ha készek is minden alkalmat megragad­ ni a tagság csoportos vagy egyéni tájé­ koztatására, felvilágosítására, ha szorgo­ san működtetik a szövetkezeti demokrácia fórumait — nemcsak a közgyűlést, ha­ nem a különféle bizottságokat is. Sőt, az ágazati önállóságon belül módot adnak ar­ ra is hogy például a kiszerelők, vagy az állattenyésztők annyiszor ülésezzenek, ahányszor csak jónak látják. S ezeken a megbeszéléseken mindig részt vesz a köz­ pontból is valaki. A szövetkezet megnöve­ kedése, a korszerűbb szervezeti tagoltság, a specializálódás ugyanis azt mutat­ ja, hogy van egy olyan emberi terület (történetesen a tsz-demokrácia!), amelyen ugyancsak szükség van a „fejlesztésre” , új, korszerű módszerek felfedezésére és bevezetésére. 2. Délibábokat kergettek és értek utol Pásztón. De megállni nem lehet. Már újabb képek vibrálnak a horizonton. Újabb emberi csodatételek kellenek, hogy utolérjék azt, amit a régiek elérhetetlen­ nek tartottak. Lakos György �Veres János versei Palóc madonnák Három parasztasszony jön a dombháton fekete ruhában, egyszerre-mozgó árnyékrajzok, palóc madonnák, fejkendőjüket, szoknyájukat szél cibálja, nekifeszülnek a szélnek, jönnek a dombháton kemény léptekkel, mintha birtokuk határát mérnék, jönnek, csak jönnek az úton, hetedhét ország ellen, fényévnyi messzeségből, Huba vezér táborából, balladák ravatalai mellől, portyázó törökök fogságából, kurucokat bújtató nádasokból, nekifeszülnek a tar dombon a szélnek, halványlila kárpit mögöttük az égbolt, élesen látszik bakacsin alakjuk, verdesnek a fejkendők a szélben, szíven-csapdos a végük, jönnek, csak jönnek, szalmakucsmás viskókból, cselédházakból, pusztító zivatarokból, porfelhő süvít szemükbe, jönnek, csak jönnek, üszkös gerendák alól, Dembinszky-látta csatamezőkről, sötét vár hetvenhetedik szobájából, a Lángokádó Sárkány hegyéről, bölcsőtől, máléstáltól, ősi daccal, gyásszínű öltözékben, folyamatosság nemtői, kidolgozott kezű palóc madonnák — jönnek, csak jönnek, áldozati oltáraik-sütőkemencék tüzétől, katonavonatok árnyékából, földönfutók menetoszlopából, fülledt marhavagonokból, sikált asztaltól, fonóból, betegágytól, néma vasvirágok közül. Jön a három asszony a dombon. Hunyott szemmel is, fekve is, állva is halálomig látom majd őket, mint mozifilm kimerevített záróképét, mint szénfekete szoborcsoportot. Sejtelmes óda Ház a dombtetőn, lombsátorba bújik; a helyes irányt öreg torony súgja, árnyas tornácon dohánykupac sárgul, orgonasövény borul ki az útra. Ha otthon leszel, aranyrojtos zászlót tűz képzeletem szobád ablakába, körülölel az édes, kék magasság s a forrásvidék szűz romantikája. Illyést olvasol s répaföldön görnyedsz, a pirkadatfény bizalmas barátod, tiéd a szó s a tisztaság hatalma, a bánatokat könnyen leigázod. A torony körül sok-sok csillag vibrál, szívhasítóan víg reggelt ígérnek; ha a tébolyok üldözőbe vesznek, nálad lelhetnék biztos fedezéket. Rettentő terhet — hullásom kínálom, figyelmeztet a zöld gally jóelőre; tudom, hogy kuszáit naprendszereimnek nem sírja lennél, hanem megfejtője. A falu minden fája áldást mond rád s két szóra, mely a leveledben fénylett; ha vakmerő vagy, állj mellém, de tudd meg: fejjel rontok a lángba, míg csak élek. Ház a dombtetőn. Falán jel sugárzik, ha rágondolok, ellepnek a lázak; mint kőszobor a Húsvét-szigeteken titkokat őrzök — hangodat, bokádat. . . Te vagy a Sejtelem, az első, égi, hű rögeszméim nyomodba szegődnek, én nem akarok mást, csak hajad nézni, s várni, hogy meglásd bús szememben egyszer az örökbe vett fáklya füstjét s a néptelen, süket mezőket... G y ő ri László Sokáig S okáig m entem . R égóta jövök már. C setlettem , b o tlo tta m . V itt a büszkeség. H o z o tt az ö n tu d a t. H itte m m a g a m b an s kóco lt az ökörnyál. Ősz ta p a d t rám s úsztam a tavaszban, m ert úszni szó szerint - két k a rra l - sose tu d tam N éhány hét kevés volt, az egész csak a rra jó , hogy o rro m b a n érezzem azóta is a g ő zfü rd ő szagát. A D ia n á b a n h iá b a ru g k a p á lta m , n éhány hét kevés volt és jö tt a jó idő, ú szótanfolyam helyett a fö ld ö n ru g k a p á lta m . K itértem e rre -a rra , a slá g e rre , a sportra, bőszen m ásoltam le sorra a slágerszövegeket — hátvéd voltam és fe je lte m , a n ya ka m a t feszítettem , a két lá b a m te le sebbel. 15 �Pálházy József— Kopányi György Emberölés -u tó já té k k a l Szerkesztő Káló — nyugodt, lágy férfihang, — kissé érdes hangon, lassan, vontatottan beszél, hirtelen természete hanghordozásán is érezhető Annus — Káló felesége, Titkár—Szekács — határozatlan, könnyen befolyásolható ember, Após — Annus apja, raccsoló öregember, Fajkó — Káló öccse, enyhén dadog, Kar — négy—öt férfi és három—négy lány, S ZE R K .: Furcsa tö rté n e t ez. Néha az az é r­ zésem, valószínűtlen. M á r a m egism er­ kedésünk is szokatlan volt... (vonatzaj). K Á L Ó : Nem adna el egy cigarettát? S ZE R K .: (csodálkozva, meglepetten) E ladni? K Á L Ó : Igen. N incs nálam cigaretta. Csak az ú tra kéne néhány. M egfizetem . S ZE R K .: H ogy képzeli? Én nem vagyok tra ­ fik o s ! K Á L Ó : (lem ondóan) Nem ad el? M e rt cigány vagyok!? S ZE R K .: (határozottan) N em adok el... meg­ kínálom ... gyújtso n rá... K Á L Ó : (dacosan) En nem akarom ingyen! S ZE R K : (dühös) Nézze! Én meg nem á ru lo k c ig a re ttá t! KÁLÓ : (h irte le n fe lh e v ü l) Megfogadtam , hogy m in d e n t m egfizetek, m in d e n t! É rti? (ugyanolyan gyorsan meg is nyugszik, csendesen fo ly ta tja ). Én . . . tu d ja . . . S ZE R K .: (gyanakodva) ...különben is, eze­ k e t az érm éket m á r rég k iv o n tá k a fo rg a lo m b ó l! M ifé le utas maga? Pogy­ gyász n é lkü l, m u n ka ru há b a n !? M a rk á ­ ban egy csomó é rtéktelen, régi pénz­ zel! K Á L Ó : (csendesen, r estel kedve, de ugyan­ a k k o r sértettség is é rződik hangján) A börtönből jövök... S ZE R K .: (m egzavarodik) Hogyhogy a b ö r­ tönből ?! K Á L Ó : N yolc hónapot ültem ... M a reggel eresztettek el... (gúnyosan) Néz m i? I t t a szabaduló levelem... megnézhe­ ti!... (szomorúan, de gúnyosan is) M i­ é rt nem m egy egy m á s ik kocsiba? Én nem csak cigány vagyok, de em bert ö lte m ! S ZE R K .: (ideges) No, azért ezzel ne k é rke d ­ je n ! K Á L Ó : N em kérkedek, maga kérdezte! S ZE R K .: Én...? Én nem kérdeztem ! K Á L Ó : („le g y in tv e ”) A k k o r nem kérdezte! Húzza m eg a vészféket, m egteheti! M it számít, ha le u g rik a v o n a tró l egy cigány, a k i ráadásul... ah... M aga nem kérdez egy szót se csakugyan, m agát aztán nem érdekli... S ZE R K .: De m ily e n jogon faggassam? K Á L Ó : Igaza v a n ... Csak já r a p o fá m ... Igaza van, én szólítottam le m a g á t... K A L A U Z : Jó napot k ív á n o k ! K é re m a je ­ gyeket! (K á ló felé, in d u la tta l) A d d ide a jegyedet...! K Á L Ó : M in e k tegez maga engem et!? K A L A U Z : (kis szünet után, a je gyet ellen­ őrzi) Ahá. te h á t a s itrő l jö tté l! És még neki á ll fö lje b b ! S ZE R K .: H agyja békén! (k é ri) K A L A U Z : M ost ism erem meg a szerkesztő u rat. van i t t még egy jó fü lk e kérem , üres, kényelmes... jobban is va n fűtve... (u d va ria sko d ik) S ZE R K .: (határozottan) Nem. maradok... K A L A U Z : (furcsállóan) A hogy gondolja... (a to ló a jtó csikorgása je lz i, hogy el­ m ent) K Á L Ó : M aga újságíró? S ZE R K .: Olyasféle... K Á L Ó : No. m aguk aztán... S ZE R K .: (indulatosan közbevág) M i baja ve­ lü n k ? K Á L Ó : Jó kis szöveget adnak le! (gúnyosan) 16 M ég azt is le írjá k , hogy a cigány ép­ pen olyan ember, m in t a tö b b i! S ZE R K .: Így is g o n d o lju k ! K Á L Ó : Lehet.... S ZE R K .: (m agyarázkodik) Nem könnyű m e g b irkó zn i az e lő íté le te k k e l...! K Á L Ó : H a llh a tta a kalauzt... Tegezett... M i­ ért? A k k o r még nem tudhatta, hogy honnan jö v ö k ! S ZE R K .: Igaza van... Ez az em ber nagyon ostoba vo lt. De persze maga sem so­ k a t kukoricázott. m egölt egy em bert! K Á L Ó : H o nnan tu d ja ? H átha engem a ka r­ ta k m e g ö ln i!? S ZE R K .: (barátságosan) G yújtson rá ! K Á L Ó : (m akacs) N em ! S ZE R K : (egyre barátságosabb) Ez nem i l ­ lik ... K Á L Ó : (szégyenkezve) Köszönöm ! (a zörejek­ ből le h e t kö ve tke zte tn i arra , hogy m in d k e tte n rá g y ú jta n a k ) z K Á L Ó : (ő is kezd felengedni) T u d ja , én ér­ zem, hogy n em viselkedek va la m i tisz­ tességesen... V alahogy én nem b íro k m agam m al... Nagyon téved, ha azt h i­ szi. m in d ig ily e n harapós pasas v o l­ tam . Nagyon téved! Csakhát... S ZE R K .: (h a n g já n érezni, hogy nagyon ér­ d e k li K á ló története) Ha van kedve hozzá, m eséljen! Van id ő n k! K Á L Ó : Igaza van. V an időnk... T u d ja , ne­ ke m sosem v o lta k igazi h a ve rja im . Még az iskolában sem. S ZE R K : M ié rt nem? K Á L Ó : M it tu d o m én!? Talán, m er t én m ár a k k o r a fe jem be vettem , hogy k ir ú ­ gom m agam a p u trib ó l.. Nem akartam úg y le n n i cigány, m in t azok. Meg az­ tá n ta n u ln i szerettem vo ln a . Tudtam , nagyon jó l k e ll viselkednem akkor, ha másféle a ka ro k lenni. De ezt nem b írtá k e lv is e ln i a tö b b ie k ! (keserűen, tehetetlen d ühvel) E zt aztán n e m ! M eg p ró bá lta m ba rá tko zn i a fehérek­ kel, de az nem igen s ik e rü lt. Sörözni is csak szombat este já rta m A k k o ri­ ban v o lt. hogy összeakadtam egy fe ­ hér lá n n y a l. H á t tu d ja , én úgy m en­ tem utána, m in t egy M adonna utá n ! T iszta vo lt. szom orú vo lt. az apj a ré ­ szeges, az anyja beteg. A z t gondoltam , ez olyan nyomorúságosan é l, ennek ta lá n még én is jó leszek, (a v o natzaj elm osódik csend van.) A N N A : Ne m ondd senkinek, hogy cigány vagy. Ne hajtogasd fo ly to n ! K Á L Ó : Ú g y is lá tjá k ra jta m . A N N A : De ne hajtogasd m in d ig ! Sötét a bő­ röd... na és!? Mással tö rő d j! K Á L Ó : Jó, m a jd m egpróbálom ! L á to d tége­ det szívesen elvennélek... A N N A : M it csinálnál? K Á L Ó : E lvennélek. Én tégedet te jb e n -v a j­ ban fürösztenélek! A N N A : (nevet, de továbbra is kedves m a­ ra d ) M ib ő l, te szegény? K Á L Ó : H át. a k é t kezem m el m in d e n t meg­ szereznék én neked! In k á b b az a baj. hogy téged hajszolnának k i m aguk kö­ zül a tie id . A N N A M á r most sem vagyok közöttük. Észre sem veszik, hogy élek! K Á L Ó : (m eglepetten) E ljö n n é l? Cigányhoz? (Ism é t vonatzaj) K Á L Ó : M egbánta ő is, hogy hozzám jö tt! M e g fize tett é rte szegény. K ővel dobál­ ták... ők m aguk... a fehérek, a lányt, Én is m egkaptam a részemet a cigá­ n y o k tó l. N em szerettek, de m ost u tá lt az egész cigánysor. M e rt fe h é r lá n y t vettem feleségül, nem pedig O láh Sá­ rát. S ZE R K .: K i v o lt az? K Á L Ó : H át, nem v o lt csúnya lány. de az az­ tán m in d e n kazalban m eghem pergett m á r. De h á t a rokonság nekem szánta! (A v o n a tza j elm osódik) F A J K Ó : Szégyelled a m a g a d fa jtá t. K á ló ! Ez sem rosszabb lá n y a tö b b in é l! Mám a meg olyan v ilá g van, m in d e n ik lány m eghem pereg a szénában! Én megm on­ dom neked őszintén. K áló, (szemrehá­ nyóan- felháborodva) te m egpiszkolod a m i becsületünket! A m i tö rvé n yü n ­ ke t... (fenyegetésbe csap át) Jobb. ha e lke rü lö d a cig á n yt! Á z ta t m ondom néked, ó v a k o d já l! (Ism é t vonatzaj) K Á L Ó : A n n a persze vigasztalt. Persze, m á r ahogy lehetett... A N N A : Ne is m enj kö zé jü k! N em elég ne­ ke d , hogy én szeretlek? Szeress te is, m a jd megleszünk valahogy! (kopogtatnak az ablaküvegen) A N N A : (ije d te n ) K i az? (K á ló tó l ké rd i!) K Á L Ó : (izgatottan) M a ra d j veszteg! K i az? F A J K Ó : Én, F a jkó ! A N N A : (félelem m el) K i az? K Á L Ó : A sógorod. (F a jkó n a k) V á rj, megyek! (a jtó n y itá s) Na, gyere be! F A J K Ó : (lihegve) A d jis te n ! K Á L Ó : (szemrehányóan) Nem jö tté l el az esküvőre! M eg a tö b b i se! F A J K Ó : (izg a tottan) H agyjad azt mostan! Jönnek a ro ko n o k O láh S árával! Ők azt m o n d já k, nem v o lt itte n semm iféle esküvő! A z esküvő mostan lesz m ajd, hiszen n á lu k van a menyasszony! K Á L Ó : (dühösen) V an m á r nekem feleségem! F A J K Ó : (egyre izgatoftabb) É rtsél meg en­ gemet, te stvé r! Ezek tégedet itte n szét­ szednek! Ezek fö ld íszítve hozzák az O láh S á rát! A n n a k fé rjh e z k e ll m e n n i! A v a jd a is k im o n d ta ; ez a mostani há­ zasság nem érvényes! K Á L Ó : (in dulatosan) N ekem nem k e ll az a rin g y ó ! De ha jo b b volna, m in t az an­ gyalok, a k k o r sem kéne! F A J K Ó : (e lre tte n ) K á ló ! Jönnek a rokonok! K Á L Ó : H á t jö jje n e k ! F A J K Ó : K ie b ru d a ln a k ! K Á L Ó : Ez az én lakásom ! F A J K Ó : Tudom , b u ta cigány, tudom , de hát a szokásokkal akarsz te megvereked­ n i, m i? A z t m ondom teneked. K áló, szedd össze magad, vagy fuss e l! Jobb lenne, ha m in d a ketten e lfu tn á to k innen! K Á L Ó : Én i t t la k o m ! F A J K Ó : (lem ondóan, rettegéssel) Jó, jó... én m egm ondtam ! Ha tu d n á k ezek. hogy én előre jö tte m ! Na... isten veled K á ló ! (Ism ét a vonatzaj) K Á L Ó : A h o g y k ilé p e tt a házból, észrevet­ ték. A k k o r m á r k ö rü l v o lt véve az egész ház. A k k o r én nem tudtam , ho­ gyan kéne segíteni... K iu g ro tta m az a jtó n . A k k o r m á r hadakoztak vele, h o ld v ilá g v o lt, lá tta m a kezükben a kést. De azt gondoltam ... (elhallgat, csak a vo nat kattogását h a lla n i) ...nem gondoltam én sem m it! A z t hiszem, a legtöbbnek ily e n k o r nem j u t az eszébe semm i. Ily e n k o r az em ber olyan, m in t a v a d á lla t. S ZE R K .: M ié rt u g ro tt k i a házból? K Á L Ó : Meg a k a rta m m enteni F a jkó t. Talán ő v o lt az egyetlen a családban, a kit szeretni tu d ta m . O tt hadonásztak k ö ­ rü lö tte a késekkel. Nem is tudom . �hány kés v o lt ott. R á ju k o rd íto tta m . A k k o r m egzavarodtak. De a k k o r is o tt v o lt még egy... még egy kés, a le­ vegőben. Nem, ne m ., nem kés v olt. Bo­ ro tva . (e lre tte n v e ) B o-ro t-va ... A z v o lt a baj... Egy b o ro tvá t nem lehet olyan kö n n ye n k ik a p n i a k é z b ő l! Én nem tudom , hogyan történt... A bíró azt m ondta, h ogy addig fo rg a tta m a k a r­ ját..!. amíg beleszaladt a... to rká b a ... M ost meg, úgy h allom , A n n á n a k meg­ bocsátottak a szülei. H a za vitté k. SZERK..: És a kko r m ost? Üres házba té r ha­ za? K Á L Ó : Hm... igen! (ke se rű e n) A z é rt egy gyilko sra mégsem vá rh a t! S ZE R K .: És a m ásik lány? K Á L Ó : A z O láh Sára? K önn ye n lehet, ő fog v á rn i a házban. SZE R K.: És maga e lfogadja őt? K Á L Ó : (h a tá ro z o tt in d u la tta l) Nem ! S ZE R K .: M it fog tenni? K Á L Ó : Elhozom A n n u st a szülei házából! SZE R K.: B aj lehet m egint belőle. K Á L Ó : Én., én nem fogok kést v in n i m a ­ gam m al. Ha meg ők a ka rn a k kést szúrni belém, hát szúrjanak! SZE R K.: Jobb megoldást nem ta lá lt? K Á L Ó : Jobbat? Hm... nem! SZE R K.: És ha segítenék? K Á L Ó : (c s o d á lk o z v a ) Nékem? ( g ú n y o s a n n e ­ vet) V elem jönne? Leszállna a v o n a t­ ró l? M ié rt? S ZE R K .: K i tu d ja ? Talán... kíváncsiságból. K Á L Ó : Ide fig y e lje n ! Én egy közönséges cigány vagyok, én m ost jö v ö k a b ö r­ tönből... SZE R K.: H á n ya d ik állom ás? K Á L Ó : És ha... ha leszáll? M it akar csi­ n álni? SZE R K.: Még nem tudom . K Á L Ó : Én csak egy cig a re ttá t k é rte m ! ( v o n a tz a j el) (fa lu s i z a jo k , k a k a s k u k o ré k o lá s , stb.) SZE R K.: Ü ljö n be a kocsm ába! Én átnézek a nem zeti bizottság elnökéhez. K Á L Ó : ( b iz a lm a t la n u l) M it a k a r tőle? K it akar fö lje le n te n i? SZE R K.: A d ja a szavát rá, hogy csendben m egvár! K Á L Ó : Ha a nevem et e m líti, nem fognak szóba á lln i m agával. SZE R K.: (m e s é l) L á tta m a képén: tito k b a n m inden re ­ ménye bennem van. T ulajdonképpen egy kissé zavarban vo lta m . Fogalm am sem volt, hogy m it fogok csinálni. Be­ n y ito tta m a nemzeti bizottságra. és az elnököt kerestem. Házon k ív ü l v o lt, a titk á r fogadott. A z t h itte , a szokásos látogatás... SZEK Á C S : H ej, de fo g ja s a jn á ln i az elnök elvtárs, hogy nem ta lá lta itthon, az e lvtá rs! A z elnök e lvtá rs m in d ig azt m o n d ja : T udja, Szekács elvtárs, a saj­ tó a m i őrzőangyalunk! He... M iv e l k ín á lh a to m meg az elvtársat? SZE R K.: Köszönöm, nem iszom. SZEK Á C S : De azért csak tessék h e lye t fo g ­ la ln i! E l ne vigye az á lm u n k a t! (n e v e t) S Z E R K .: A segítségét kérem . SZEK Á C S : ( m e g le p ő d ik ) M iv e l lehetek a szol­ gálatára? Ja, vagy úgy, tessék e lh in ­ ni, e lv t ársam, m in d e n fa lu b a n akad egynéhány olyan ember, a k i nem fé r a bőrébe. A K áló, úgye!? H á t ő jó he­ lye n van. B örtönben ül, Ez a nagy helyzet. H ála az igazságszolgáltatás­ nak! SZE R K.: M á r le tö ltö tte a büntetését. SZEK Á C S : (c s o d á lk o z ik ) M áris? E jnye, rö ­ v id re szabták n e k i! Ez a fa jta meg... Pardon a szóért... SZE R K.: Ú gy é rti, hogy ezek a cigányok? SZEK Á C S : E j, sok baj van v e lü k !’ M ita g a ­ dás, nem fé rn e k a b ő rü k b e n !’ S ZE R K .: Csak cigány ü l börtönben ebből a fa lu b ó l? SZEK Á C S : Hát... szóval... ü l még k é t m ásik is, nem vitás, de... SZE R K.: Maga is haragszik a cigányokra, titk á r elvtárs? SZEK Á C S : Én... éj, én kérem, m á r h iv a ta l­ ból sem tehetek különbséget.. Benne az A lk o tm á n y b a n ugyebár, hogy egy­ fo rm á k vagyunk, és így tovább... Pe­ dig én aztán lehetnék e lfo g u lt! A n n y i b a jo m va n ve lü k, szegényekkel... De nem haragszom rá ju k... én nem... SZE R K.: Ez az em ber le tö ltö tte a bünteté­ sét. SZEK Á C S : Ez szent igaz, csak az a baj, hogy nem egyedül jö tt haza! SZE R K.: H ogy é rti ezt? SZEK Á C S : Ú gy értem , a természetét is visz­ szahozta. ( s o k a tm o n d ó a n ) T etszik tu d ­ n i; a k i egyszer em bert ölt... S ZE R K .: És ha önvédelem ből tette? SZEK Á C S : Igen? S ZE R K .: Őt a k a rtá k leszúrni. SZEK Á C S : Hát... v o lt ily e n h ír is. Ezt m a­ gam is h a llo tta m , dehát ugyebár, a bíróság jobban tudja... S Z E R K .: A ká rh o g y is v o lt, le tö ltö tte a b ü n ­ tetését! ( r ö v id s z ü n e t) Segítsen ne­ kem, titk á r e lv tá rs ! SZEK Á C S : ( ta n á c s ta la n ) Nagyon szívesen... S ZER K.: ( p r ó b á lja m e g g y ő z n i) Ez az ember szerette a feleségét. SZEK Á C S : ( e r ő tle n ü l) Fehér felesége vo lt. SZE R K.: Tudom... SZEK Á C S : A z a gyanúm , hogy i t t vétette el a dolgot. SZE R K.: Dehát m in d e n k i tudja... SZEK Á C S : K étezer le lk e t szám láló fa lu vagyunk, tisztelettel... SZE R K.: E m ia tt k e rü lt a börtönbe! E l a ka r­ tá k ve n n i tő le az asszonyt. SZEK Á C S : (e n y h e g ú n n y a l) Ezt csodálom m in d ig az újsá g író kb a n ! A szim atu­ kat, igen, ez az igazság... V a llju k be őszintén.... S ZE R K .: Haza szeretné v in n i a feleségét. SZEK Á C S : Hát... A d h a tn é k egy k is tanácsot az újságíró e lvtársnak? ( r ö v id s z ü n e t u tá n , k issé fe n y e g e tő e n ) Ne avatkoz­ zék bele! SZE R K.: (d ü h ö s e n ) Ez aztán jó tanács! SZEK Á C S : ( z a v a r o d o tta n ) A z a nagy h e ly­ zet, hogy ez egy piszkos ügy... SZE R K.: Tehát nem segít. SZEK Á C S : Jó..., de azt ajánlanám , v ig y ü n k csendőrt m agunkkal... S ZE R K .: H ogy jobban felbőszítsük őket? SZEK Á C S : A z az igazság, hogy a fehérek nem szeretik a cigányokat. A zok meg u tá ljá k a fehéreket. SZE R K.: (m e s é l) Összebeszélt tücsköt-bogarat, csak, hogy m egfélem lítsen. E bből könnyű v o lt rá jö n n i, hogy ő fél. S ebből pedig a rra , hogy ebben a községben a h ató­ ság nem á ll a hivatása magaslatán. Nem azt m ondom ezzel, hogy nem becsületes em berek vezetik a fa lu t, csupán azt, hogy nem. tu d n a k bánni az em berekkel. A nem zeti bizottság titk á ra olyan szorongva lé p d elt m e l­ lettem , m in th a vesztőhelyre v itte m volna. F o lyto n röpdösött a tekintete, h á tra -h á tra fo rd u lt. . . M agam is észre­ vettem . az a b la kok m ögül te k in te te k kísé rte k bennünket. A ztán kezdtem m egérteni a titk á r t. Félt. T alán csak a te k in té ly é t, a népszerűségét fé lte tte ? M indegy. Félt. Én persze még az esti vo n a tta l odébb állok, de n é k i m a ra d ­ n ia k e ll. Naponta k i tu d ja hányszor k e ll e lb a llagnia az égő te k in te te k ke­ reszttüzében... SZERK .: No. m ié rt á llt meg? SZEK Á C S : Ez az a ház... A z apósa háza... ( k o p o g ta tá s ) Egy k ic s it erősebben, na­ g y o th a ll az öreg. APÓ S: (á lm o s h a n g o n b o s s z a n k o d v a ) Jövök m ár, jö v ö k ! ( a jtó n y itá s ) Tessék!? SZEK Á C S : A d jis te n , Vencel bácsi! Vendéget hoztam. B ra tislavából. APÓ S: Igen... igen... M it tetszik? SZEK Á C S : A z e lvtárs a maga lá n yá val a ka r beszélni. APÓ S: (h a ra g o s a n ) N incs n á la m ! SZE R K.: H o l van? APÓ S: M it tudom én!? V a la h o l a városban. S ZE R K .: O tt dolgozik? APÓ S: M it tudom én!? S ZE R K .: Hát... nem élnek együtt? APÓS: (fe lh á b o r o d á s s a l) E gyütt? Ez kérem egy tisztességes ház! I t t olyan nők, a k ik m in d e n féle cigánnyal összeáll­ nak, nem fé rh etnek meg! SZE R K.: De hiszen m aguk erőszakkal elhoz­ tá k az ura házából! APÓ S: H a g y tu k volna o tt a p u trib a n ? Hogy agyonverjék? SZEK Á C S : De hiszen K á ló nem is a cigány­ soron la k o tt! APÓS: Nem számít, ha o tt m arad abban a házban, m e g ö lik! M e rt hiába v is z ik az egyiket börtönbe, a m ásiknak o tt a kezeügyében a kés! S ZER K.: T ehát a k k o r mégiscsak fé lte tte a lá n y á t! APÓ S: Féltettem , fé lte tte m . A gyerekem ! S ZE R K .: És most? A városban biztonságos helyen él? Nem tu d ja , hol van? APÓ S: N em ! S ZE R K .: Tehát m á r nem aggódik érte!? És ha utána m ennek? APÓS: K ik ? S ZE R K .: A k ik tő l it t féltette. APÓS: Oszt hová? Nem tu d já k , hová m ent! S ZE R K .: Maga te h á t tu d ja ! APÓ S: Nem h a llg a to tt rám , m ent a maga fe je után. M ost egye meg, a m it főzött! S ZE R K .: N em szereti a lányát? T udja, hogy h a za jö tt K á ló ? M ost a feleségét keresi. APÓ S: Vagy úgy? A k k o r h á t az e lvtársak asszonynézőben vannak? Jó k is móka, m ondhatom ! N álam hiába keresik. Csak m o n d já k meg annak a g yilko s­ nak, hogy nálam ne keresse. És ha m eglátom a p ortám on ólálko d n i, ezzel a fejszével verem szét a fe jit! Én nem hagyom le szúrni m agam at! S ZE R K .: B á n to tta ő m agát valaha? APÓ S : N o hisz, csak az k e lle tt vóna! Jól is néznénk k i! S ZE R K .: M ié rt haragszik rá? APÓ S: M egölt egy em bert! S ZE R K .: És a m ik o r még s e n kit sem ö lt meg? A k k o r csak azért, m ert... ci­ gány? APÓ S: M egölt egy em bert! B ö rtö n vise lt! S ZE R K .: T u d ja , m ié rt? APÓ S: A z ő dolga!’ S ZE R K .: M e rt meg akarta védeni a felesé­ gét! APÓ S : Én úgy tudom , a sógorát. SZE R K.: Na lá m ! Maga m in d e n t tu d ! Rossz ve je v o lt m agának? APÓ S: Nem v o lt ő nekem sem m ilyen vöm ! S ZE R K .: Nem á llt szóba vele. Haszontalan, dologkerülő em ber vo lt? APÓS: A ztat én nem m ondtam ! SZEK Á C S : H á t aztat nem is lehet m ondani! Ő v o lt a legszorgalm asabb a fa jtá já ­ ból. S ZE R K .: T itk á r elvtárs? M ié rt m o n d ja úgy. hogy a fa jtá já b ó l? SZEK Á C S : H á t hogyan m ondjam ? APÓS: (in d u la to sa n ) Engemet ez egyáltalán nem é rdekel! SZER K : (s z o m o rú a n ) K ár... SZEK Á C S : H á t m i é rd e kli magát? 17 �A PÓS: Békességet a ka ro k! Szíveskedjék en­ gemet békében h a g yn i! SZE K Á C S : De Vencel bácsi! A m i igaz, az igaz! Jó m unkásem ber v o lt a K áló. APÓ S: M it bánom én! De ha ide betör, ke ­ resztül szúrom a v a s v illá v a l! S ZE R K .: Na, lá tja , bácsikám. M agát i t t sen­ k i nem kergeti, nem fenyegeti életve­ szély, és mégis... Még nem lá tta m , hogy v a la k i e kkora ke d vve l készüljön egy emberölésre. O lyan nagy sértés, ha K á ló belép ebbe a házba? APÓ S: A z ú r ezt nem é rti! Ez itte n olyan fa lu , hogy az o lya n parasztot, a k i ösz­ szeverekedik egy cigánnyal, k iv e ti m a ­ gából. SZE R K.: Vagy úgy... Tehát maga nem a ve ­ jé tő l, hanem a fa lu tó l fél. SZEK Á C S : M agának tu d n ia k e ll, hogy így ma m á r nem lehet beszélni...! T örvény va n rá, hogy egyenlőek va g yu n k! APÓ S: A k k o r jó, a kk o r adja a lá n y á t egy cigányhoz a titk á r e lv tá rs !’ (n e v e t) H á t nincs igazam!? SZEK Á C S : ( in d u la t t a l, fe n y e g e tő e n ) Velem ne tré fá ljo n , h a llja -e ! APÓ S: H á t ha egyszer parancsba van adva, hogy egyenlőek vagyunk?! S ZE R K .: Tehát nem tu d ja , hogy h o l a lánya. APÓ S : N em ! SZEK Á C S : Köteles m egm ondani! S ZE R K .: H agyja, hagyja titk á r elvtárs... Rendben van, ne haragudjon a zava­ rásért... m inden jó t! (S z ek á c s n a k ) I t t m in d e n k i g yű lö l m in d e n k it? SZEK Á C S : Nem olyan veszélyes. SZE R K.: Legyen ra jta a szeme ezen a K á ­ ló n ! Segítsen n e k i! SZEK Á C S : Na jó, de hogyan? S ZE R K .: M agának jo b b an k e ll tudnia, ho­ gyan.... SZEK Á C S : A z a nagy helyzet, hogy m in k m in d e n k in e k segítünk... A z é rt v a ­ gyunk, ugyebár!? SZE R K.: N éhanapján leruccanok m ajd, és megnézem, hogyan á lln a k a dolgok... SZEK Á C S : És a termés p é ldául nem é rd e kli az újságíró elvtársat? SZER K,: De, engem m in d ig érdekel a te r­ més... is. A lapban nem én fo g la lk o ­ zom vele. SZEK Á C S : M ost például nagyon jó adataim lennének. Vagy húsz éve nem v o lt ilye n jó termés. Főként kukoricából... SZERK.: A z jó, annak örülök... Nézzünk csak be a kocsmába! Szegény e lúnja a várást. (kocsm a za j, ne m t ú l hangos, az é rk e ­ zésnél köszönések s z á lln a k a levegőbe) SZE R K.: I t t v o lt az előbb egy ember... K á ló nevű.... F É R F I: A K áló? Hazament... SZE R K.: Haza? F É R F I: Nem b ír az ilye n nem haza menni... (fa lu z a j) S ZE R K .: Köszönöm a segítséget, titk á r e lv ­ tá r s ! SZEK Á C S : M eglátogatja? S ZE R K .: Meg. SZEK Á C S : Csak tessék megm ondani n é k i; ha valam iben szüksége van, jö jjö n hozzám. SZE R K.: Köszönöm, titk á r elvtárs. Magam is így képzeltem... Tudtam , hogy meg­ é rti. M in d e n jó t. .! SZEK Á C S : ( m á r e ltá v o lo d o t t a s z e rk e s z tő , u tá n a k ia b á l) Jó lenne, ha egyszer a mezőgazdasági ro va t szerkesztője is kijönne, szívesen látnánk.... Pláne m ostan!’ SZE R K.: Megígérem, k ik ü ld ő m ! ( r ö v i d s z ü ­ n e t, lé p te k ...) H á t maga? Megszökött előlem ? K Á L Ó : Csak hazajöttem . A kocsmában úgy néztek rám , m in th a még m in d ig véres 18 lenne a kezem. Meg aztán, m it ü lje k a kocsmában? Nekem van saját h a j­ lékom . Tessék nézni, m it te tte k vele! B ekenték sá rra l meg ga n é jja l. L á tn i sem a kar az öreg, m i? SZE R K.: A fene tu d ja . K Á L Ó : Lebeszélte a lá n yá t, hogy id e jö jjö n . S Z E R K .: N incs i t t a felesége. K Á L Ó : H át hol van? SZE R K.: A városban. K Á L Ó : A k k o r h á t m e g in t e lke rg e tté k ha­ z u lró l. H ogy a z isten v e rje m eg őket! S ZE R K .: Ne csin á ljo n ú ja b b bolondságot! K Á L Ó : Én? Eszembe sincs... S ZER K.: M it a ka r tenni? K Á L Ó : M it csinálhatok? Dolgozni.... S Z E R K .: Helyes! Ha v a la m i baj van, m en­ je n a nem zeti bizottság titká rá h o z. K Á L Ó : A Szekácshoz? SZE R K.: Szívesen látja.... Aztán... aztán p á r hónap m ú lva meglátogatom. K Á L Ó : M in e k csin á lja maga ezt? SZE R K.: Én? Kíváncsiságból... K Á L Ó : Maga rendes ember. S ZE R K .: Köszönöm. K Á L Ó : A m ik o r cig a re ttá t ké rte m magától, megéreztem. Kevés ily e n em ber van manapság.... S ZER K.: Nem igaz. Csak maga ritk á n megy a rrafelé, ahol a rendesek vannak. K Á L Ó : A j... dehogy... én úgy m ennék oda m indenkihez, a k i rendes,... csak hát, isten tu d ja , m itő l van az... e lria d n a k tőlem . SZE R K.: Igaza van. Nem csak magában a hiba. (d u g ó h ú z á s , k o c c in tá s z a ja ) K Á L Ó : Ez nem az én borom... a kocsmából hoztam... T iszte lje n meg azzal, hogy iszik velem egy p o h á rra l! SZE R K.: Nos, egészségére! A boldogulására! K Á L Ó : T u d ja , m it gondoltam ? K im eszelem a házat! És ha v a la k i m e g in t m egpró­ bálja... S ZER K.: Ne, ne fenyegetőddzön!’ Nem fog­ ja senki se b á n ta n i! És maga ne néz­ zen se jobbra, se b a jra , dolgozzon. K Á L Ó : Igazsága van... M egm utatom én a rom áknak. És m egm utatom az apó­ som nak ins, hogy vagyok olyan em ­ ber. m in t a ká rm e ly ik , ha nem k ü lö n b ! Tudom , m ire gondol az elvtárs. tu ­ dom. H ogy ez nem fog o lya n simán m enni. H á t nem számít! ( is m é t m e s é l) a v o n a tk a tto g á s , a s z e rk e s z tő A m ik o r fe lü lte m a vonatra, kétségek kínoztak. Hogy tu la jd on ké p p e n nem segítettem semm it. P ré d iká lta m , nagy szavakat h ajtogattam , jó... de m it k e lle tt vo ln a csinálnom ?! S em m it! Ezt n é k ik k e ll e lin té zni egymás között, bicska n é lk ü l, előítéletek n é lk ü l! Le­ hetséges ez? Nagy, nagy szégyen ez. Hogy ritk a esetben, de... meg k e ll v á r­ ni. amíg ők segítenek magukon. Nem félelem ből, a tö rv é n y tő l va ló fé le lm ü k ­ ben. ( a jtó k o p o g ta tá s ) K Á L Ó : K i az? S ZE R K .: M egism er még? K Á L Ó : Szerkesztő ú r! Ez aztán igen! Ezt igazán nem h itte m v olna... tessék csak beljebb... tessék!’ Olvasom ám a szerkesztő ú r c ik k e it! SZE R K.: (rö v id szünet utá n ) Ez valóságos csoda... Ez a maga háza? K Á L Ó : Igen, ké re m . A k é t kezem m u n ká ja . M egígértem , de m in d ig is m ondom a feleségemnek: ezt az egészet a szer­ kesztő ú rn a k köszönhetem. SZE R K.: N ékem ? És jó l h a llo tta m ? A fele­ sége? V isszajött? K Á L Ó : Visszahoztam. S ZE R K .: Hogy ta lá lta meg? K Á L Ó : N em fo g ja e lh in n i. A z apja m ond­ ta meg a címét. SZE R K.: K ib é k ü lte k ? K Á L Ó : H á t félig-m eddig. É n tudom , nem engem szeretett m eg: az unokáját. S ZE R K .: A z is van m ár? K Á L Ó : H át, még az a n yja tartogatja, de rövidesen k ilé p a v ilá g ra ! N a nézze... szép ház, ugye!’ K ölcsönt kaptam rá. T u d ja , k i já r t közbe? A Szekács. SZE R K.: A titk á r? K Á L Ó : Ő. E le in te vicsorgatta fogát, m o­ solygott rám , de m in th a v a la k i h á tu l­ ró l v a s v illá v a l bökdösné. A ztán, m e rt lá tta , hogy nem k ö p ik le, m iv e l velem beszél, egyre bátrabb le tt. A m i meg a kölcsönt ille ti, m á r törlesztettem is belőle. S ZE R K .: Nagyon ö rülök, K áló. K Á L Ó : Annus... A nnus, hozz v a la m i harap­ n iv a ló t a szerkesztő ú rn a k ! SZE R K.: H á t ő? K Á L Ó : M in t egy fa la t kenyér. A városban n em v o lt jó sora... És ahogy főz! S ZE R K .: Szóval az apósával is k ib é k ü lt. K Á L Ó : Ó, ha lá tta volna, m ilye n ravaszul dugta ide az o rrá t. Egyszer észrevet­ tem , hogy utcában ó lá lko d ik. Csak úgy, erre ette a penész, de a m ik o r a ház elé ért, ekkora szemeket meresz­ tett... Másnap m egint. Én az ablak m ö g ü l lestem. H arm adnap, a k k o r m ó r az udvaron talált... éppen fá t vág­ tam... (fűrészelés zaja, az após tétováz­ va) APÓ S: KÁLÓ : APÓ S: KÁLÓ : APÓ S: Ez... ez gyertyán? G yertyán. Jó fa, én is ezt tüzelem . A z erdőgazdaságnál vettem . Jómagam is... ( fű r é s z z a ja a b b a m a ­ r a d ) Í r t az Annus... K Á L Ó : Í rt? APÓ S: Ü dvözletét kü ld i... K Á L Ó : H m... köszönöm... APÓ S: Nem jó l érzi magát ott. K Á L Ó : Nem? APÓ S: Nem. A zt írja , legszívesebben haza­ jönne. M egírtam neki, hogy ne nekem írjon... K Á L Ó : Hát...? APÓ S: Van hites u ra ! Í rjo n annak! K Á L Ó : Van hites ura? H át fé rjh ö z ment? APÓ S: F é rjh ö z h át! Vagy nem? H a esetleg érte mennél, szívest-öröm est haza jönne... K Á L Ó : Még a cím ét sem tudom . APÓS': H á t azt éppen megadhatom, ha köll... K Á L Ó : (m e s é l, d e rű s e n ) . A zóta a vén gaz­ em ber szinte m in d e n nap bekiabál a kerítésen át, és követelőzik! S ZER K.: M it követel? K Á L Ó : U n o kát! M a jd a fene eszi meg azó­ ta. Bölcsőt vett... fű n e k-fá n a k meséli, hogy unokája lesz, és h a jja l fog szü­ letni. SZE R K.: (m e s é l) Egy p illa n a tig sem hittem , hogy K á ló sorsát én v itte m a boldo­ gulásig. Nem. De a n n y it azért megen­ gedhetek m agam nak, hogy azt h ig y ­ gyem, segítettem visszaadni az embe­ rekbe v e te tt hitét... És most. azzal a cseppet sem titk o lt szándékkal adom to vá b b e történetet, hogy h ite t tá ­ masszak vele m ásokban is: m indenre van orvosság, esküszöm... m indenre, csak emberség legyen hozzá elegen­ dő... E lhangzo tt a Csehszlovák R ádió m ag y ar adásában. n yelvű �HAGYOMÁNY Summásélet-summásdalok „ A sum m ás a tőkés mezőgazdaságban meg­ szabott járandóságáért id é n y m u n k á ra szegő­ d ö tt m unkás.” (M agyar É rtelm ező Kéziszótár) Nógrád megyében régen nagyon sokan voltak a nagycsalá­ dosok: egy-egy házban nem volt ritkaság a 8—10 gyermek! Volt tehát éhes száj elegendő, hamar elfogyott a mindennapi kenyér. Nagy szükség volt az ilyen helyeken a dolgos kezekre. A gyerme­ kek közül azokat, akik előbb felcseperedtek, mielőbb munkába kellett állítani, hogy pénzt hozzanak a házhoz. De, sajnos, a me­ gyében kevés volt a munkaalkalom. A fiatalabbaknak a távoli Alföldre, meg a Dunántúlra kellett vándorolniok, hogy megélhe­ tést találjanak. A legtöbben summások lettek egy fél esztendőre valamelyik nagyibirtokosnál. A nógrádiak legnagyobb része Mező­ hegyes, Törökszentmiklós, Jakabszállás, Bogát, Szerencs, Hatvan környékén dolgozott egészen a második világháború befejezéséig. A summások szervezése már a télen elkezdődött. Január vége felé indult el a segédtiszt az uraság birtokáról északra, hogy bejár­ ja az ismerős hegyi falvakat. Mindenütt a helybeli summásgazdá­ hoz tért be először, aki már annakelőtte összeírta a jelentkezőket. A szerződést aztán a községházán kötötték meg. Itt foglalták írásba azt, hogy a leendő summás májustól novemberig mennyiért adja el munkaerejét az uraságnak. Volt olyan család, ahonnan öten is odarótták a nevüket a lap alsó szélére. A fiatalkorúak leggyakrabban nem voltak ott a nagy alkun, helyettük szüleik kö­ tötték egyezséget. Hogy mennyire nem szívesen lettek summások, mégis menniük kellett, mert a szegénység kényszere hajtotta őket, azt a dalok szövege is elárulja: „Édesanyám, k i van a szemem sírva, Mert a nevem summásnak van beírva, Nem ér már az én életem semmit sem, Summás vagyok, nem szeret már senki sem.” Valóban sokak által szinte semmibe sem vett emberek voltak a summások. A legszegényebb rétegből kerültek ki, a nincstele­ nek, esetleg a szegényparasztok közül lettek idénymunkások, és a szegénység egyúttal kivetettséget, alsóbbrendűséget, szégyent is jelentett. (Harminc évvel 1945 után még mindig találkoztam olyan rátarti nemti menyecskével, aki udvarias kérdésemre gőgösen vá­ laszolt: „A mi falunkban nem voltak summások, mi soha nem vol­ tunk koldusnépség.” Ennek ellenpéldája történt Zabaron, aholis az egykori módos középparaszt lánya énekelte nekem a legtöbb summásdalt, mintegy szolidaritást vállalva a hajdan annyira lené­ zett munkásréteggel.) Április vége felé kezdődött el a nagy készülődés. A lányok, vagy az édesanyák könnyezve pakolták a szükséges holmikat a nagy kofferbe. A ládába került az ágynemű (szalmazsák, lepedő, párna, a hidegebb napokra a dunna is), majd a tisztálkodási esz­ közök, törülközők, a fehérnemű, az ünneplő és a viselő ruha, de még a harisnyák és a lábbeli is. (A gyászos emlékű „kufferoknak” már hírmondójuk sem maradt, feltüzelték régen, hogy ne is lás­ sák, ne is emlékezzenek rá.) A búcsú szomorú pillanatát ábrázol­ ják a következő sorok: „M ikor kezdtem kufferomba pakolni, Akkor kezdett édesanyám siratni, Engem, anyám, ne sirass, köszönöm a nevelést, Hat hónapig nem eszem a kenyerét.” Sulyok Kopár Lászlóné Nagybátonyból 12 éves korában lett először summás. „Soha nem felejtem el — meséli a most 75 esz­ tendős Erzsike néni —, az iskolából mentünk munkakönyvet irat­ ni a községházára egy lánypajtásommal. — Hova mennétek már ti, elalszotok a répasorban — állított meg a kántor. M ikor aztán látta, hogy nem sikerül neki a lebe­ szélés, elengedett nagy nehezen a jegyzőhöz. A községházán lábujjhegyre álltunk, hogy magasabbnak lássanak bennünket, de észrevették a turpisságot, nevettek rajtunk. Mégis adtak munka­ könyvet. M indjárt elszaladtunk velük a gazdához, aztán be is vettek summásnak.” A környékről egyszerre indult mindenki. A távolabbi falvak munkásait szekérre pakolták, úgy hozták őket a vasútállomásokra. Hatalmas sokaság sereglett össze egy-egy pályaudvaron. A lányok és az asszonyok négylábú tarisznyával a hátukon, melyet a mellü­ kön kötöttek át, és kufferrel a kezükben, a férfiak csak a ládát cipelve szálltak fel a marhavagonokba, majd induláskor a korláton kihajolva integettek és akkor szólalt meg a szomorú búcsúzó nóta. „Édesanyám, hol van az az édes tej, Mivel engem summáslánynak nevelt fel, Adtad volna azt a tejet madárnak, Ne neveltél volna engem summásnak.” „Édesanyám, fájt-e a te szíved, M ikor engem summáslánynak vittek, Gondold el csak, lányom, hogyne fájna, Kőből volna, mégis meghasadna.” „Ha elindult ez a vonat, hagy menjen, Én utánam senki ne keseregjen, A ki pedig én utánam kesereg, Azt az egyet, sej, haj, a jó Isten áldja meg.” Hosszú döcögés után megérkeztek az utolsó állomásra, ahon­ nan nagy négyfogatos ökrösszekerek vitték a csoportokat a tanyá­ ra. Sulyok Kopár Lászlóné mondta el, hogy őket istállóban szál­ lásolták el. „Az istálló egyik felében ökrök voltak, a másik oldal­ ra meg minket bagonyiroztak. Csak egy korlát választott el az ál­ latoktól bennünket. Ott volt két veder: az egyikből ittunk, a má­ sikból mosakodtunk. Néha az ökrök elszabadultak, aztán mi meg kiabáltunk, sikítoztunk, ijedtünkben, mert azt hittük, hogy odajön hozzánk, dehát az csak nem bírt átjutni a korláton. De áthajolni tudott, aztán gyakran megitta a vizünket is az istállóban.” Voltak olyan helyek, ahol barakkokban szállásolták el az idény­ munkásokat, Kelemen Károlyné ezekről beszélt Ecsegen, és bizo­ nyára nem túlzott, mikor az alacsony, rozzant épületeket disznó­ ólakhoz hasonlította. Az első napon még nem dolgoztak a mezőn, hanem rendbe tették — már amennyire lehetett — a helyiséget, vagy ahogy ők nevezték, a gurgyit. Szalmazsákjaikat teletömték, majd elhelyezték a priccsen, és ketten háltak egy ágyon. Elszállá­ solásuk nélkülözte a kényelmet, a nyugalmat. „A barakkban de kemények az ágyak, Nem olyan, mint — édesanyám — tenálad, Két szál deszka meg egy rongyos köpönyeg, Látod, anyám, ilyen a summás élet.” „A jakabi istállóba csak szalma a fejem alja, Gyere, bábám, igazítsd meg, fáj a szívem, vigasztald meg!” „A barakkban nyolcan fekszünk egy priccsen, Gondolsz-e rám egyetlenegy szerelmem, Énrám gondolj, ne a világ szavára, Itt halok meg a hegyesi határban.” A summások a szó szoros értelmében látástól vakulásig dol­ goztak. A pallér költögette őket hajnali négy óra előtt: „No, 19 �keljetek már fel, mert a hasatokra süt a nap!” Mikor a munká­ sok álmos ésszel, kettesével sorakoztak az udvaron, megmondta azt is, hogy milyen szerszámot vegyenek magukhoz. Akik gyengébbek voltak, azokat könnyebb munkára tették. Az apróbb lányokat válogatták k i először. Ők leggyakrabban a kemény, hosszúhátú répabogarakat szedték dobozokba, aztán ezeket vas­ hordóba öntözték. Máskor a varjakat hajigálták, vagy az ebéd­ hordásnál segítkeztek, egyesek friss ivóvízzel látták el az izzadó kapásokat, aratókat. Az erősebb testalkatúaknak már keményeb­ ben meg kellett dolgozni. Kezdetben egysoros, később másfélso­ ros és végül kétsoros summások lettek, ami annyit jelent, hogy egyre szélesebb területen kellett kapálniuk, míg végül ugyan­ annyi munkát végeztek évek múlva, mint a felnőttek. Antal Ferencné Kishartyánban arról mesélt, hogy az első időkben bizony gyengécske volt még summásnak, édesapja fél­ tette is az aratáskor: „János bácsi, nagyon gyenge még az a lány, adjon neki egy idősebb embert, aki nem olyan nagy ren­ det vág! — kérte apám a pallért. Én meg örültem neki, hogy öreg ember mellé kerültem a marokszedésnél, mert nagy tarlón arattunk, sok volt a munka.” Pár év múlva a vézna kislány megerősödött, megizmosodott és apjával dolgozhatott együtt. Erről így vall: „Én jól haladtam. Kötöttem a markot. Olyan ügyesen megpenderítettem a pántot, igazán mondhatom, magam is elcsodálkoztam rajta. Apám meg csak ugrott a kaszával úgy, hogy mindig elöl voltunk. Mire a többi kiért a tábla végére, ak­ korára már meg is pihentünk. Apám nem egyszer rámcsudálko­ zott ebben az időben: — Az anyja szentjét, hogy bír ez így ha­ ladni?” Büszkeség töltötte el azt az ifjú t, aki egy sorba kerülhetett a felnőttekkel, ráadásul már ilyenkor ugyanannyi fizetség is járt nekik, mint bárki másnak, érdemesebb volt dolgozni. Milyen jellegű munkákat végeztek a summások? Sok időt töltöttek a cukorrépaföldeken, ezt horolták, egyelték, kapálták, majd késő ősszel ásták. Máskor — ha éppen nem volt munka a répaföldeken — hajnalban más-más munkát kaptak a summások: k i trágyát hordott, k it magtárba vittek, k i a szérűbe ment tisztí­ vite k:r tani. Az egyelésre, kapálásra és ásásra viszont mindenkit egyszer„Édes, jó anyám, ha fel akarsz keresni, A mezőhegyesi répaföldre gyere ki, Ott látsz engem cukorrépát egyelni, A hátam, a derekam össze akar szakadni.” „Jaj, de sokat áztam, fáztam, fáradtam, Mikor én a cukorrépát kapáltam, Eszembe jutott, van énnékem hazám is, Sej, odahaza göndörhajú babám is.” „Deres a répa levele, Fázik a summások keze, Ha fázik is dolgozni kell, A summásnak szenvedni kell.” A pallérok ravasz módon serkentették nagyobb teljesítményre a summásokat. Erre így emlékezik az ecsegi Kelemen Károlyné „Az elsőknek egy sort adtak, és azok diktálták a tempót. A töb­ biek megkapták a maguk két-két sorát, és akkor aztán a nyelvü­ ket vethették ki, ha utol akarták érni az egysorosakat. Úgy men­ tünk utánuk, ahogy tudtunk. Én egyszer felvettem a kapát a vállamra, és előre szaladtam, mert másképpen nem tudtam volna őket utolérni.” Kemény munka volt júliusban az aratás. Különösen akkor, ha dőlt gabonában kellett kaszálni, markot szedni. Mégis ehhez az alkalomhoz fűződik egyik legszebb emlékük, hiszen az aratás végeztével köszöntötték gazdájukat, aki bőségesen megvendégelte őket. Koplányi Istvánné Szandán így elevenítette föl az aratási ünnepséget. „M ikor meg volt aratva a gabona, ment az egész sokaság nagy muzsikaszóval, kurjongatással, aztán átadták a ko­ 20 szorút. Akkor a szolgáló a nagyságos urat egy bögre hideg vízzel szemen öntötte, mert ez volt a szokás. Utána ráhúzott a cigány, elkezdtünk énekelni, kurjongatni, táncolni. A nagyságos úr a ko­ szorúért száz pengőt adott, abból fedezték a mulatságot. Birkát vágtak, abból főztek nekünk pörköltet, gulyásost.” „Nagyságos úr éljen, éljen, Ezer esztendeig éljen, Learattuk a búzáját, Meginnánk az áldomását. Nagyságos úr aranybárány, Aranytbetű van a vállán, Aki aztat elolvassa, Nagyságos úr neve rajta.” „Learattuk az urunk búzáját, Meg is adta a jó áldomását, Ha megadja a jó áldomását, Áldja meg az Isten a búzáját. Ha nem adja a jó áldomását, Verje el az eső a búzáját.” Meglepő a summások szájából hallani ezeknek a daloknak hízelgő szövegét, hiszen más alkalmakkor éppen ők szólnak leg­ élesebben énekeikben az ingyenélő urakról. A magyarázat talán a következőkben rejlik: a gazdagság egyúttal tekintélyt is adott, tiszteletet parancsolt a régi világban, különösen akkor, ha a tu­ lajdonos finom modorú volt, alkalmanként jószívűségét is meg­ mutatta. Egyébként is ritkán találkozott munkásaival és a távolság kicsit misztikus ködbe burkolta egész emberi lényét. A hálátlan feladatokat az intézővel végeztette el, s így nem csoda, hogy a �summások minden keserűsége, haragja csak az intéző durva szi­ dalmazásában nyert kielégülést. Az idénymunkások sok idejét elvette a kenderkaszálás is. Két lépésnyi szélességű terület jutott egy személynek. Megvolt a fortélya ennek a munkának is. A ki nem értette, annak eleinte még az evésre sem nagyon maradt ideje, addig is dolgozott, hogy utolérje a többit. A ki viszont ügyesen fogta a kezében a szerszá­ mot, az előre jutott egy hosszú folyosóval, és a tábla végén még alhatott is, míg a többiek elérték. Egy hónapig dolgoztak a ken­ derföldeken, és volt, aki meghízott a négy hét alatt, az ügyetle­ nebbek közül viszont sokan lefogytak. Ez a munka követelt a legtöbb áldozatot is, a kapkodók kezüket, lábukat vágták, sok volt a baleset. „Édesanyám, nem írhatok levelet, Kenderkasza elvágta a kezemet, Kenderkasza, fájdalmas a vágása, Sír a jó anyám, hangzik a zokogása.” „Egyetlenegy leánya vagyok az édesanyámnak, Mégis beiratott ő szakmányosnak, Í rd meg, pajtás, a jó édesanyámnak, Nincsen jobb keze a szakmányos lányának.” Napi tizenhat órát dolgoztak a summások fél éven át, reggel négytől este nyolcig voltak a földeken, és mégis mindig a legna­ gyobb tisztelettel szólnak a fizikai munkáról. Beszélgetéseink so­ rán szavaikból kicsengett, hogy számukra a munka az ember el­ sőrendű feladata, életük igazi értelme, lényege. A legnagyobb szégyen az volt a summások között, ha valakinek a neve mellé odabiggyesztették a „lusta” jelzőt. Akkor voltak igazán büszkék, s elégedettek magukkal, ha tudták, hogy környezetük kitartónak, szívósnak, szorgalmasnak, fáradhatatlannak, erősnek tartja őket. Közösségben éltek, eggyékovácsolódtak, s igencsak figyelembe vették társaik véleményét. A legnagyobb öröm az volt számukra, ha a közösség egy tagja elismerően hunyorított egy-egy cselekede­ tük láttán, és a legnagyobb büntetés az volt, ha megvető pillan­ tással mérte végig őket a nagy család valamilyen emberi fogya­ tékosságuk miatt. A hosszú munkanapokon alig jutott idő egy kevés pihenésre. Az étkezések ideje alatt ropogtathatták meg fáradt csontjaikat, nyúlhattak el kicsit a répaföld közepén, vagy a szúrós tarlón. Reggelire minden nap tíz deka sózott szalonnát kaptak, meg ke­ nyeret. A szalonnát gyakran megsütötték, nyársalták — úgy job­ ban ízlett. Az ebédet gyakran szekérrel hozták: egy nagy kanná­ ban a bablevest, tálban meg az aprótésztát. Nagy merőkanállal szedték aztán a tálakba, nyolcan körülállták a tálat, úgy szedték a tányérjukba adagjaikat. Táplálkozásuk igen egyoldalú volt, ebédre és vacsorára is bableves legtöbbször. Butka Istvánné Nagylócon nem sokat túlzott, mikor megjegyezte, hogy hetenként tizennégyszer ettek bablevest. Az elégtelen, egyoldalú táplálkozást panaszolják el dalaikban is. „Intéző úr, a mindenit magának, Vágja ki a rosszát a szalonnának, Vagy vágják ki, vagy adja a kutyának, Ne adja a hathónapos summásnak.” „Summásgazda nagy mérgesen bemegy a konyhába, Nem adok én sem sót, sem zsírt a summás babjába, Só sincs benne, zsír sincs benne, mégis meg kell enni, A sok szegény summáslánynak éhen kell dolgozni.” Igazán csak vasárnap laktak jól, mikor maguknak készítettek ennivalót. Gyakran csirkét is vásároltak, ilyenkor, húslevest ké­ szítettek, és mikor megszólalt a citera, a harmonika, minden nyo­ morúságukat elfelejtették. A magtárban, az istállóban, vagy az udvaron gyülekeztek a csalogató hangokra. M ikor felzendült a csárdás, előkerültek a tanyai béreslegények is, aztán táncra kere­ kedett a sokaság. Azok a lányok sem sokáig bánkódtak, akiknek nem jutott legény, hanem karéjba fogództak, s úgy táncoltak. Köziben önfeledten szállt a summásdal a csendes, derűs vasárnap délutánokon a kifulladásig: „Olyan legény akar hozzám járni, K i az ajtót nem tudja bezárni, Megtanítom, lesz még rá ideje, Hat hónapig leszek szeretője.” „Sárga lábú kis pacsirta szállott a vasútra, Még azt mondják, ez a legény tanított a csókra, Nem kell engem tanítani, rá vagyok én szokva, Szeretőm egy summáslegény, az szoktatott rája.” A summások munkáshónapjait szinte teljesen kitöltötte a zene. Nemcsak vasárnap délutánokon eresztették neki a torkukat, hanem hétközben is: munkába menet hajnalban, majd napközben kapával a kézben; ha ebédelni mentek, akkor meg egyenesen parancs volt a nótázás, mert a szakácsnők így hallották meg kö­ zeledésüket, és akkor vetették bele a levesbe a siflit. Este a szal­ mazsákon fáradt derékkal nyúltak el, a hosszú nap után már nem nagyon esett jól a beszélgetés sem a sötétben, s így legtöbben a csendes, seppegő imádság után még egyszer rázendítettek, s von­ tatottan zengett a vallásos ének a kemény fekhelyek fölött. „ A fényes nap immár lenyugodott, A fáradtnak nyugodalmat adott, Én is, Uram, úgy megyek ágyamba, Mintha mennék gyászos koporsómba. Adjon Isten jó éjszakát, Elvégeztük a szent imát. Már nyugalomra, csendes álomra adjuk testünket, Lehajtjuk fejünket, az Istennek ajánljuk lelkünket!” Évtizedek teltek el azóta, hogy summások voltak az általam felkeresett személyek, de a jól berögződött dallamok ma is frissen szólnak ajkukon. Ők, akik folyton arról panaszkodnak, hogy mi­ lyen nehezen fog már a fejük, könnyedén intonálják fiatalságuk gazdag dalkincsét. Nem egyszer álmélkodva hallgattam egy-egy ráncosodó arcú asszonyt, aki szusszanásnyi szünet nélkül 20—30 dalt is énekelt mikrofonba. Forrongó elégedetlenségük, lázongásuk is ott van énekeikben, hiszen ahogy közeledett a november, úgy lett egyre merészebb, szókimondóbb a summás. A magyar népköltészetben szokatlanul kemény hangot ütnek meg; uraikról, hajcsáraikról, irgalom nél­ kül ítélkeznek. „Ha én egyszer tüzes menykő lehetnék, Intéző úr szobájába bevágnék, Agyonütném, intéző úr, magát is, Meg azt a sok ingyenélő urat is.” „Intéző úr, adjon Isten jó reggelt, Hát magának ugyan a nap honnan kelt, Mert minékünk keletről szokott kelni, De magának onnan fog lenyugodni.” A gyújtó dallamokkal a hatóságok túlzottan nem törődhettek, hiszen azok jó része hiába szárnyalt magasan, nem hallották mások — a melódiák elfoszlottak a nagy magyar pusztaságban. És akik túlzottan elégedetlenkedők voltak, azokat meg elnémítot­ ták a saját fajtájukból kivált szúrós szemű legények, a csendőrök. Kelemen Károlyné ilyen esetet mesélt el Ecsegen. „Nagyon rossz szalonnát adtak egyidőben a summásoknak. Nem bírtuk mi azt, sem sütni, sem főzni, sem enni. Azt mondták, kanszalonna. Egy ember kiá llt mellettünk az uraságnál. — Miért ilyen szalonnát adnak a munkásoknak. Ha már dolgozunk, rendesen adjanak! — mondta haragosan. Akkor aztán a tanyagazda hívta a csendőröket. Nagykabátot adtak aratás idején erre az emberre, és a két lovas­ csendőr maga előtt zavarta be a majorból a csendőrségre. Ott az­ tán biztosan jól összeverték. Mikor kijött, nem mert mondani semmit, hiába faggatták, hallgatott. Mikor végre megszólalt, már csak beletörődés volt a hangja: — Ha más meg tudja rágni a szalonnát, majd én is megrágom — mondta csendesen.” Az idénymunka utolsó két hetében aztán már egyre vígabban csendült fel a dal, hiszen közeledett a hazautazás napja, a szaba­ dulás a hat hónapos rabságból. 21 �„Mezőhegyes gidres-gödrös határa, De sok summás átkot mondott reája, Süllyedjen el Mezőhegyes örökre, Csak még egyszer kimehessek belőle.” A dalok szerkezetét vizsgálva szembetűnő, hogy a néhány töredék kivételével valamennyi négy soros. Az ősi, ereszkedő stí­ lusú dallamok szinte teljesen hiányoznak, helyettük az újabb keletkezésű, visszatérő szerkezetű dallamok uralják az egész gyűjteményt. A hangnemi megoszlás százalékban a következő: moll 60 százalék, dur 35 százalék. Említésre méltó a mixolides dallamok léte is (5 százalék). A tempót vizsgálva megállapíthat­ juk, hogy a gyorsabb, feszesebb dallamok rovására a lassúbb, kis­ sé kötetlenebb énekek vannak túlsúlyban. A szótagszám rendkívül szélsőséges, 6-tól 19-ig terjed. Előadásmódjukban a giusto jelleg a legszembetűnőbb, de ez nem mindig jelent túl feszes előadást. A ritmusok különösen a pontozott nyolcadoknál nem élesek, ha­ nem puhábbak, oldottabbak a megszokottnál. X Szabad időmben egy esztendeig barangoltam Palócország eldugott falvaiban, hogy summásemlékek után kutassak. Elsősor­ ban dalaik összegyűjtése volt a célom. Főbb állomáshelyeim a következők voltak: Cered, Herencsény, Istenmezeje (Heves me­ gyéből), Kishartyán, Mihálygerge, Nagylóc, Nagybárkány, Náduj­ falu, Nagybátony, Palotás, Rimóc, Szanda, Szécsényfelfalu, Szur­ dokpüspöki, Terény, Zabar. Szinte minden helységben találtam néhány régi vendégszerető summásasszonyt, vagy deresedő hajú parasztembert, akinél nem kopogtattam hiába. Útjaim során tud­ tam, hogy az idősebb emberek könnyen megnyitják a szívüket, szívesen idézik fel fiatal éveik megszépült emlékeit, s így biza­ lommal fordultam hozzájuk, és csak nagyon ritka esetben okoztak csalódást. „Lányok, lányok, víg hevesi lányok, de csuhajla, Két hét múlva kisüt a nap rátok, de csuhajla, Elindul a gőzös hat kereke, Elvisz minket Mátraballa fele, de csuhajla.” Nagy örömömre szolgált, hogy nemcsak a korosabbak énekel­ tek mikrofoomnba, hanem egészen fiatalok is, akik a pávakörben tanulták az idézett dalokat. Nagy Zoltán „Intéző úr magas kastélyára Felszállott az aranytollú páva, Az is azért szállott a palára, Summáslányok szabadulására.” Aztán eljött a legboldogabb nap is, az elindulásé és a haza­ érkezésé. Megrendítőek lehettek azok a pillanatok, mikor fél esz­ tendő után ismét találkozhattak szeretteikkel: „Forog már a sebes gőzös kereke, Közeledik édesanyám vidéke, Sebes gőzös, meg sem állj, te meg jó fecske madár Szállj előre, vigasztald az anyámat, És a reám várakozó babámat.” „Befüttyent a vonat a ballai állomásra, De sok édesanya könnyes szemmel várja, Fehér zsebkendővel a szemét törölgeti, Hazajön a lánya, oszt újra megöleli.” Sokan irigyelték a summásokat a faluban, mert lisztet, sza­ lonnát, búzát, pénzt hoztak haza, amiből aztán egész télen megél­ hetett a család. És most vessünk egy pillantást ezeknek az irigyelt idénymunkásoknak a fél esztendei jövedelmére, amiért látástól vakulásig kellett dolgozniuk! 1935-ben a férfiak napi 1 pengőt, a nők 70 fillért kaptak, s ehhez járult még a fél esztendőre a férfiaknak 14q, a nőknek 7q búza. Szalonnát és lisztet csak akkor hozhattak haza, ha azt a napi kenyér- és szalonnaadagjukból takarították meg. A fent jelzett összegeket nem tudom pontosan átszámítani forintra, ez nem is az én feladatom, de számolgatás nélkül is bizonyos va­ gyok abban, hogy a summások temérdek verítékét nem fizették meg méltányosan. Dalaik ékesebben beszélnek minden hozzáve­ tőleges becslésnél, mikor elátkozzák azt a helyet, ahol májustól novemberig állati sorban szenvedtek. 22 DOKUMENTUM A Nehéz ú ton cím ű cikkb e n (P alócföld 1975/2.) e m líte tt 200 éves összeírásból (m elynek lelőhelye: Nógrád megyei Levéltár, K özgyűlé­ si ira to k, vegyes összeírások) a m ai Nógrád megye 73 településén élő cigányok számáról, sorsáról, kö rü lm é n y e irő l ka p u n k képet. A balassagyarm ati, pásztói, rétsági sa lgótarjáni, szécsényi járás a tö rté n e lm i N ógrád megye fü le k i, ké kkő i, szécsényi járásából a la k u lt ki. Az ezen a te rü le te n levő 73 településen az összeírt cigány lakosok száma 635 fő. Ezek közül 133 a családfő, a ki az adóztathatóság közelé­ ben já rt, vagyis a k i letelepedett. Csak az adózó, letelepedett, a b e il­ leszkedés felé ta rtó c ig á n yokró l v a ll az összeírás A nagyobb lé le k ­ számú, vándorló, kóborló, „sátoros” cigányokr ól közelebbi ko n kré t adatokat ebből az összeírásból sem tu d u n k meg. A 73 településnek a m ai járások s ze rin ti megoszlása a következő: balassagyarm ati já rá s: 16 település (község, pásztói „ : 9 „ rétsági „ : 21 „ sa lg ó ta rjá n i ,, : 13 „ szécsényi „ 14 „ 73 „ Összesen : : mezőváros) �A járásokon b e lü l a családfők nevére, családi állapotára, a gyere­ kek nevére, számára, korára vonatkozó kérdésekre adott válaszokat ta rta lm azzák az összeírás első rovatai. Nézzük meg ezeket közelebb­ ről. A leggyakrabban elő fo rd u ló vezetéknév:- a B e rk i (11). Ezt kö ve ti az Olá (sajátságos írá sm ó d ): (9), m a jd a Rácz (8). H asonló számban ta ­ lálható a K iss; ezután a Radics: (7). E gyform a az előfordulása a L a k a ­ tos, Farkas, H orváth, V elem vezetéknévnek (4— 4). De egyedi nevek is ta lá lh ató k. Í gy pl. egyszer fo rd u ln a k elő az alábbi vezetéknevek: András, Balás, Balog, Bangó, B a ra n yi, Berkó, B ibicz, Botos, Búzás, Csúcsok, Csuka, Fazekas, F ü le k i, Görcsi, K á la i, Kincses, K ökény, K ö ­ vér, Lévai, M ártony, M ikló s, Púpos, Suhaj, Szendrei, Széles, Szilágyi, Szőrös. Ezek a kb. egyenlő arányban e lő fo rd u ló válaszok önm agukért be­ szélnek; nem szükséges hozzá sem m i kom m entár. L a ká sviszon ya ikró l m e g tu d ju k, hogy sátorban, p u trib a n egyetlen család sem él. V alam ennyien házban la kn a k. Többségükben önm aguk á lta l é p íte tt házban. Nagyrészt az utcasoron k ív ü l, a fa lu szélén. Lé ­ nyegesen kevesebb azoknak a száma, a k ik az utcasorban, a nem cigány lakosság között élnek. A 113 családfőből k e ttő özvegyasszony, ke ttő n ő tle n fé rfi. A gyere­ kek száma összesen 373 fő. A z átlagos gyerekszám három a la tt van (2,8). A legtöbb gyerm ektelen család Balassagyarm aton él. Négy gye­ rek van 20 családban, négynél több 16 családban. E bből hat gyerek van három családban. Egyetlen családban, az A lsó + Felső Szécsénkén élő Radics M ih á ly n á l van nyolc gyerek. Vagyoni helyze tü krő l, jö v e d e le m fo rrá sa ikró l is tudósít az össze­ írás. E lm ondja, hogy a többség mezőgazdasággal fo g la lk o z ik ; házas zsellér a 133 családból 113, házatlan zsellér 16 (a m ai salgótarjáni já ­ rásban 14, a szécsényiben 2). 1/8 te le kke l rendelkező telkes jobbágy mindössze 4. A vagyoni helyzet alakulása, foglalkozás sze rin ti meg­ oszlás bizonyos fo k ig összefügg. M e g tu d ju k még azt, hogy sokan fo ly ­ ta tn a k kézműves mesterséget (ács, kovács), vagy önálló „k é z im u n k á ” ­ ból élők. De a m uzsikus, a hegedűjátékkal életét fe n n ta rtó is e lő fo r­ d u l (pl. Szécsényben). Ily e n összesítő meghatározással is több helyen ta lá lk o z u n k (a m ai balassagyarm ati, rétsági járásban), hogy egy mes­ terség megnevezése és m ellette ez a kiegészítés, „de más m u n ká ka t is elvégeznek” . A családfők, gyerekek számának já rá so n ké n ti megoszlása a k ö ­ vetkező : Szécsény mezővárosban a helység vezetőjét, m in d e n ü tt máshol a helység b író já t is m e rik el felettesüknek. balassagyarm ati Jellegzetes kérdés: Esznek-e döghúst? A válaszok zöme: nem. De ily e n válasz is a k a d : Néha esznek. Sőt nyolc esetben „ig e n ” a válasz. já rá s: családfő 41 gyerek 119 pásztói „ : „ 12 „ 35 rétsági „ : „ 34 „ 90 s a lg ó ta rjá n i „ : „ 20 „ 46 szécsényi „ : „ 26 „ 83 Összesen : családfő 133 gyerek 373 H a megnézzük ezeket az adatokat, igazolva lá tju k fentebbi meg­ állapításunkat, hogy az átlagos gyerekszám 3 a la tt van, hiszen csak a szécsényi járásban van 3 fö lö tt és a pásztói járásban erősen megköze­ líti a 3-at. A következő válaszok a gyerekek nevelésére vonatkoznak. Ezek­ ből m e g tudjuk, hogy részben a h e lyi lakosok szokása, részben a cigá­ nyok szokása szerint nevelté k gyerm ekeiket. — B ár hogy az utóbbi mit je le n t, nem tu d ju k , m iv e l sem m iféle erre vonatkozó utalás az ösz­ szeírásokban nem található. M iben já rta k , hogyan öltözködtek (apa, anya és a gyerekek)? Erre a kérdésre az alábbi válaszok olvashatók: — h e lyi szokásokhoz illően, — tisztességes paraszti öltözékben, — a m ilyen ru h á t szerezni tu d ta k , olyanban já rta k . M á s ik jellegzetes kérdés: G ya ko ro ln a k-e ló v a l való kereskedést, egyszóval lókupeckedést? A válasz egyértelm űen: nem. (Vagy csak nem v a llo ttá k be?) Utolsó, de nem lényegtelen kérdés: A dóznak-e? E gyértelm űen: „igen, szokott” a válasz. L e g fe lje b b az adó összegében van különbség. A többség tehetségének megfelelően adózik, de sok helyen m egtalál­ ju k a fizetendő összeg k o n k ré t megnevezését is. Pl. 1 R. fo r in t á lla m i adót, 50 dénár m egyei adót, vagy m in d k e ttő re 1 fo rin to t, vagy 2 fo r in ­ tot, vagy 1 fo r in t 50 dénárt. A viszonylag legszegényebbek a régi fü le k i járás területén (ma sa lg ó ta rjá n i járáshoz tartozó 8, a szécsényihez tartozó 1 településen) vannak, aholis a 16 családból 12 csak 50 dé nárt fiz e t a megyei adóra. (Á lla m i adót egyáltalán nem fizetnek.) M in d e n összeírás a n n y it ér, am ennyi adatot abból az adott k o r körü lm é n ye in e k, az ado tt tá rsa d a lm i rétegnek megismerése céljából hasznosítani tu d u n k. H a az idézett 1775-ös cigány összeírást ebből a szem pontból vesszük szemügyre, lá th a tju k , hogy abból igen sokat m e g tudhatunk az adott tá rsa d a lm i réteg 200 évvel ezelőtti helyzetére, k ö rü lm é n ye ire vonatkozóan, am i egyben összehasonlításra, tovább­ gondolkodásra is alapot adhat. Leblanczné, Kelem en M ária 23 �KORKÉP V. Szabadtéri szoborkiállítás* Közismert tény, hogy a szobrászat és építészet kapcsolata, ez a sok évezredes múltra visszatekintő kapcsolat — amely az egyetemes művészet testvérviszonyai között a legrokonibbnak, legharmóniku­ sabbnak tűnt — jelenkorunkra sajnálatos módon meglazult, mondhatnám úgy is, megszakadt. Nem akarok én erről a szakadásról — egy rövid kiállításmegnyitó ürügyén — valamiféle tudós oknyomozást folytatni (a beton mesterembere vagyok, nem az el­ méleteké, vagy a szavaké), elég, ha a szo­ morú eredményt saját életünkben konsta­ táljuk. Érezve és látva, hogy az építészet, helyesebben az épített környezet szegé­ nyebb lett a szobrászat szervesen vele élő támogatása nélkül — a szobrászat pedig elvesztette természetes talaját, öröklött pozícióit az épített világban. Ez a két egymástól elhidegült, de közeli rokonságát letagadni nem tudó művészet „életének” legnagyobb változását —- vagy mondhatjuk úgy is: válságát — éli át, 24 úgy kívánva beleolvadni ebbe a számítógépes, túl okos, totális technizálásra törő világba, hogy annak organikus részévé váljon, megtartva sajátos lényegét, cél­ ját, eszmei tartalmát, humánumát, ember­ formáló szerepét. mindenkihez szóló betonvilága, domb-zöld­ je, autózaja. De elsősorban — és ezerszer aláhúzottan — a siető, sétáló, pihenő, dol­ gozó, játszó, bámészkodó emberek, akik­ ért egész épített világunk készül, s akik ezt a világot készítik. Nem kétséges, hogy e törekvésben egy­ re inkább szükségük lesz egymásra, első­ sorban egymásrautaltságuk felismerésére. E folyamat minden segítő mozzanata fontos „adu” az áhított végeredmény szá­ mára. Ezért jelentős — s a város hatá­ rain messze túlmutató értékű — kezde­ ményezés ez a nemes szokássá váló sal­ gótarjáni szoborkiállítás, amely a város főterének eleven, s a lüktető, mindenna­ pi élet erejével teli atmoszféráját adja ke­ retül az évenként idezarándokló szobrok­ nak. Az épületek és plasztikák egymás mellé rendelésével segítve az egymáshoz kapcsolódás beteljesülését, vagy annak re­ ményét. Úgy hiszem, nem véletlen, hogy ez az évenként visszatérő kiállítás éppen itt, Salgótarjánban lelt otthonra. Ennek a városnak volt ereje önmagát megújítani, megújulását példaként állítani más tele­ pülések elé, országon belül, s talán már országhatáron túl is. Évszázados mulasz­ tásokat pótolva be, s patinás hagyomá­ nyokat helyettesítve akarattal és erővel. Tarján most abban a stádiumban él, hogy már nem csupán betonból formál várost, de lakóiból is városlakót farag — s állí­ tom, ez a stádium a nehezebb. Igen kitű­ nő gondolat volt a város vezetői részéről, hogy ehhez a munkához ilyenfajta „esz­ közöket” is felhasználnak, mint ez a k i­ állítás; egyszerre segítve ezzel a város és lakóinak fejlődését, s szolgálva általáno­ sabb, tágabb körben mozgó eszméket, amelyekről már az előzőekben szóltam. Ennek a miliőnek ,emberszaga” van. Nem a kiállítótermek steril levegője, mes­ terséges csendje, nem a múzeumfalak hi­ deg-halott, messzi-idegen fehérsége, fé­ nyezett padlóinak opál csillogása fogadja itt a szobrokat, hanem a mindennapok Finta József ⃰ Elhangzott a k iállítás m egnyitó beszédeként. �Jegyzetek szoborkiállítás dolgában Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ez a személyes hangú írás nem azért készült kötetlenebb formában, mintha a salgótarjáni, szabadtéren kiállított szob­ rokhoz, magához a szabadtéri szoborki­ állítás ügyéhez, fontosságánál fogva nem illene szigorúbb stílus, „szakmabélibb” ér­ tékelés. E személyes megjegyzések éppen azért lehetnek kötetlenebbek, mert — ahogyan a téren felállított szobrok — bármi rosszértelmű kiállítási felsorakozta­ tás, merev, ünnepélyességbe való emelke­ dés, bemutató jelleg nélkül —, ott vannak körülöttünk, közöttünk, akik sétálhatunk a téren, vagy elhaladunk a tér mellett vezető úton — a kiállítás a maga feszte­ lenségével kötelez erre. E jegyzet írója egy alkalommal Milánó mellett, attól mintegy 30—40 kilométer távolságra, tíz évvel ezelőtt látott már szabadtéri szoborkiállítást. S pár évvel ezelőtt, Salgótarjánhoz sokkal közelebb, a csehszlovákiai Pöstyénben is egy hason­ lót. Az előzőhöz országút vezetett, az utóbbi sem terült el lakott terület köze­ pén. Ami tehát közös volt bennük: a települést elhagyva kellett őket megköze­ líteni, oda kellett utazni, hogy megnézzük a kiállított objektumokat. Igaz, szép ter­ mészeti környezetben, erdő közepén, zöldből előbukkanva találkoztunk a kiál­ lítással. Kirándulóhelyeken, kissé távol a lakott településtől. Salgótarjánban azonban másról van szó. Valahogy úgy is megfogalmazható ez a más: a városközpont életéhez nemcsak az it t lakók, vagy itt közlekedők forgalma, az urbanisztikai-építészeti környezet tartozik, hanem a téren maguknak helyet, az itt áthaladók, vagy tartózkodók szemében polgárjogot nyert szobrok is. A szobrok, amelyek korántsem tolakodóan-követelően állnak helyükön — aki akarja, kikerül­ heti őket, az arányos nagy térség módot ad erre is. Nem olyan ez a kiállítás, aho­ vá meghívóval lépünk be, amelyre mint rendezvényre készülünk, vagy időt sza­ kítva térünk be. Salgótarján központi te­ rén a szobrok valóságos közéletet élnek. Egy kevésbé lényeget érintő szempont­ tal indítanám mondandómat. A tér és a jó rendezés olyan lehetőséget adnak, hogy kis átrendezéssel akár hosz­ szabb ideig, a forgalom megzavarása nélkül is, állhatna ez a kiállítás. Azt mondtam, kis átrendezéssel, hiszen pél­ dául egy hosszabb ideig tartó, ilyen érte­ lemben nem provizórikus berendezéssel számoló kiállításról a salaktömbök, me­ lyek most a kiállítás „berendezését” szolgálják, bizonnyal elmaradnának. Nem mintha a salaktömbök, melyekhez itt ta­ lán könnyebb hozzájutni, így festetten, nem nyújtanának segítséget ahhoz, hogy a tér szürke kövezetéből kiemelkedjenek, elváljanak a rajtuk elhelyezett szobrok. Csakhogy erős színezésük rohammunka eredményeként hat. S ami zavaró: töme­ geikkel olyan hangsúlyt nyernek, mellyel elnyomják a rajtuk elhelyezett szobrok méreteit, formáit. Í gy van ez még olyan, tömegében nagyobb szobor esetében is, mint M a r ts a I s t v á n T a lp a s o k ja , ahol a posztamens magassága letompítja a két gubás együtemű lépésének kemény dob­ banását is. Vagy S z lá v ic s L á s z ló valódi kínban lábukkal földbe karmoló asszo­ nyainál, ahol éppen a motívum mondan­ dójának kibontását akadályozza a talpa­ zat. Máshol több salaktömb egymásra helyezését kívánnánk: K is N a g y A n d r á s A n y a g y e r m e k k e l szobrának nem kellene akkor majdhogynem földön ülnie, s a szobor formáinak kompozíciója szemma­ gasságból nyerné el teljes hatását. A sa­ laktömb-posztamensek nem mindenütt si­ keres szereplésénél sokkal zavaróbb egy rossz, lassan általánosan beidegződő „be­ rendezői” törekvés: a virágok fölösleges alkalmazása. Az elmúlt esztendőkben bemutatóter­ mek — legyen az alkalom akár kereske­ delmi, ipari, vagy művészeti bemutató — állandó libériásai az élőnövények; a rend­ szerint rossz helyre elhelyezett, töltésre, lazításra stb. felhasznált futók, zöldek, virágok. Salgótarjánban a tér tervezői arányos elosztásban, a szürke padlózatot élénkítendő, virágágyásokat iktattak a tér szélére, közepére is, több helyen. Ele­ gendőek ezek a színfoltok, a különben kedves piros muskátlik elmaradása esetén nem bosszankodtunk volna, amikor szinte mindegyik szobor körül a hajdanvolt obiigát, lábhoz helyezett csokrot eszünkbe juttatva kerülgettük nagyméretű vázáik­ kal együtt a virágokat. Egy kiállítást azonban nem a rendezés, környezeti adottságok, hanem a kiállított munkák fémjeleznek. Egy évenként megismétlődő tárlat alap­ lehetősége az, hogy a kiállításon új alko­ tásokat lásson a közönség. Az a közönség, amely közgyűjteményeket, múzeumokat, kiállítótermeket látogathat, rádió- és tvadásokban, napisajtóban, művészeti kiad­ ványokban, utazásai során nyomon kö­ vetheti azt, hogy mi történik a művészet dolgában. Természetes tehát, hogy lehe­ tőségként az évenként megrendezendő szabadtéri tárlatnak két értelemben is új alkotásokat kell bemutatnia: amelyek az elmúlt kiállítás után készültek (tehát idő­ ben újak) és olyanokat — ennek egybe kell esnie az előzőkkel —, melyek tartal­ mukban és formai megoldásaikban is újak. Az ilyen művek jelentik egy kiállí­ tás újdonságszámba menő szobrait, ké­ peit, adják a kiállítás rangját, jelentik a néző, látogató számára a valódi izgalmat, örömet. Salgótarján városközpontja együttesé­ ben — sokszor leírták már — a legmoder­ nebb magyar városközpont. A fenti két értelemben is: időben és az urbanisztika szempontjából is. Ehhez a tényhez, adott­ sághoz kell igazodnia tehát a szabadtéri szobortárlatnak is. A valóban objektív technikai nehézségek ellenére — ilyenek például, hogy egy év rövid átfutási idő újabb „szabadtéri szobrok” készítéséhez, s hogy többnyire szabad téren, esőben nem rongálódó anyagból készült szobrok­ kal lehet gazdálkodni stb. — igényünket mindenképpen a környezet modernségé­ hez mérjük. A kiállítástípus felől megkö­ zelítve a kérdést: nem „vándorkiállítást” szeretnénk látni, amely kicsomagolva-be­ csomagolva sok helyütt bemutatható, amely máshol már látott műveket utaz­ tat a nézőhöz, hanem olyan új seregszem­ lét, melyben a megtisztelő alkalomra ké­ szített szobrokkal is találkozhatunk. Erre Salgótarjánt éppen modern urbanisztikai jellege predesztinálná. Nem célja ennek a jegyzetnek, hogy a többségükben már ismert szobrok részle­ tes méltatására vállalkozzon. Első pillan­ tásra is szembetűnő viszont, hogy a ren­ dezőség különböző orientációjú, indulatú, és eltérő funkciójú műveknek adott te­ ret. Találkozások, szembesítések, a párbe­ széd lehetősége adódik így, nagyon fon­ tos kérdés azonban, hogy a bemutatott szobrokhoz, éppen, mert különböző művé­ szeti tendenciákat képviselnek, el kell ve­ zetni nézőiket. Ez az a kérdés, melyről B e re c z k y L ó r á n d a P a ló c fö ld egy korábbi számában szólt, amikor művészet és kö­ zönség problémáiról a következőket írta: „Nem közömbös, hogy a képzőművészet és a társadalom találkozásának, illetve e kontaktus ta r t a lm á n a k , f o r m á já n a k érde­ kében m it kell tennünk” . Ezért kell, hogy kis részleteknek (ame­ lyek néha apróságnak tűnnek egy kiállí­ tás szervezésénél) is fontosságot tulajdo­ nítsunk, rájuk körültekintő munkát for­ dítsunk, olyanokra, m int a közönség tájé­ kozódását segítő, szórólapok formájában közreadott „vezetők” készítése. Mert, ha azt tartjuk, hogy közönségünket tanítani, irányítani kell, segíteni az alkotások meg­ értésében, nem szabad ezt a feladatot sem felületesen, elhamarkodottan, mond­ juk ki, semmitmondóan, üresjáratként ke­ zelni. A kiállításon részt vevő művésze­ ket bemutató, művészetüket jellemezni törekvő „vezető” — mely különben na­ gyon praktikusan, irattartóba helyezhető egyes oldalakból áll — nem nő fel fel­ adatához. Érdemes néhány megállapítást idézni, mely nemcsak pongyolaságaival, hanem semmitmondó közhelyek ismétel­ getésével jeleskedik. J a n z e r F r ig y e s r ő l, akinek kiállításáról különben külön kata­ lógus is készült, melyből valamiféle tájé­ koztatást nyerhet a látogató, a követke­ zőket írja „vezetőnk” : „‚. . . a m o d e r n e u ­ r ó p a i m ű v é s z e t fo r m a k in c s é n e k is m e re té ­ b e n te r e m t, v á g u t a t a m agyar p o rtré ­ s z o b rá s z a t s z á m á ra ” . (Megismerkedve Janzernak a kiállításon látható, igényes portrészobraival, nem marad kétséges, hogy művészete itt ismert hazai megoldá­ sokhoz kapcsolódik, és, mint ilyennek, nem kell elvégeznie az úttörés nehéz, igen nehéz munkáját.) M a jo r o s H e d v ig e t a kö­ vetkező félresikerült mondat méltatja: „ M ű v é s z e té t a tá b a á llí t o t t a , e re d m é n y e k e t s z a tta l e g y ü tt m u r á lis fe la d a t o k s z o lg á la ­ úgy, hogy a k ie m e lk e d ő f e lm u t a t ó k ö z t é r i s z o b rá ­ szá m o s k ie m e lk e d ő a lk o tá s ­ 25 �s a l g a z d a g íto tta a m u r á lis m ű v é s z e t m ű ­ f a j á t ” . (A murális művészet műfaja alli­ teráció nyelvünkben, a képzőművészet ágazatainak felosztásában, műfajok kér­ déseinél nem ilyen egyszerű a helyzet: falkép, fali kerámia, faliszőttes, falra he­ lyezett reliefszobrászat, mozaik, eltérő technikák, nem fali-műfaj! A „murális művészet” m űfaji határeset.) Vagy: „ M a r t ­ sa I s t v á n a m a g y a r p le b e ju s i hagyom á­ n y o k m e g ö r ö k ítő je a m a g y a r s z o b rá s z a t­ b a n ” . (Eltekintve a mondat tautológikus jellegétől, a hagyományokat, úgy tetszik folytatni kell, nem megörökíteni, azaz örökké változatlanná tenni.) G arányi Jó ­ zsefnek Kobzosához és Lantosáh oz is más sorokkal kellene a nézőket elvezetni, mint iskolai végbizonyítványhoz hasonló je­ lentéssel. S mindez annál sajnálatosabb, mert a sztereotípiák — ha úgy tetszik, sematikus mondatok — vajmi csekély kapaszkodót nyújtanak a művekről is informálódni akaró nézőknek. De ez a szempont már egy másik igényt vet fel, mégpedig azt, hogy a kiállításon tartott vezetés nem pó­ tolhatja az írásos információt — ezért en­ nek pontosnak, szakszerűnek, lényegre törőnek és a kiállított művekről beszélő­ nek is kell lennie. Ha van hangversenykalauz, mely a bemutatott zeneműveket elemzi, legyen olyan kiállítási kalauz, ve­ zető is, ami hasonló feladatot tölt be! Mert elkötelezett műalkotás Martsa Ist­ ván Talpasokja , de elkötelezett Szlávics Hirosim ája és Vietnamja is. Előbbi köny­ nyen követhető (a formák tömörsége, tö­ mege erőt, magabiztosságot, öntudatot kí­ ván adni az alakoknak, lépésük ritmusa harcias menetet jelezni), Szlávics össze­ tettebb módon közelít témájához; az em­ beralak lőtt sebe, golyósorozattól átlyug­ gatott teste kínálja a lehetőséget, hogy a modern szobrászat aktuális gondolatai­ val éljen készítője. A szobrászi figura, mint szoboralak, szobrászati forma előt­ tünk semmisül meg, foszlik, roncsolódik — ahogyan a vietnami, hirosimai asszo­ nyok szemtanúk előtt hasonlóképpen semmisültek meg. Indokolt és értelmes a moore-i negatív forma átvétele: az ala­ kon tátongó seb belsejét, valami hiányát, nem-létét adja, a madárformává zsugorí­ tott fej az emberformát vesztő testrészt felfokozott expresszivitással jeleníti meg. A műelemzés szükségességére és a szo­ bor és néző nem mindig szerencsés kap­ csolatára utal két tanulságos beszélgetés alkalmi kiállításnézőkkel. A kisközségi ta­ nárt a Radnóti-szobor a harmincas évek munkanélkülijére emlékeztette, aki ugyanúgy állt, falnak, lapátnak, kerítésnek támaszkodva, zsebre du­ gott kézzel. „ A k k o r ez a szobor is egy m u n kan é lkü lit ábrázolna; hol vannak azok az a ttrib utum ok — akár könyv, író ­ szerszám, idézet, vagy bárm i más —, am ik megjelölnék, megneveznék Radnó­ tit, az írót?” — hangzott a kérdés. Érde­ kes volt a szobornak ez a spontán, szemé­ lyes emlékképpen nyugvó megközelítése. Nézője akaratlanul is dúsította, szélesí­ tette a szobor jelentéskörét: az lehet egy névtelen (akár szellemi, akár fizikai) mun­ 26 kanélküli — a harmincas évekből. De hi­ szen ennek az általánosításnak megraga­ dásával teljesebb a szobor jelentése! Rad­ nótit a társadalom, akkori törvényeivel, a peremre helyezte, azért támaszkodik itt ez a szoboralak az utcakövezet szélén egy gerendának-kerítésnek. Az egyedi az általános felé utal — és, ha eljutunk ad­ dig, hogy ne csak Radnótit lássuk a szo­ borban (pontosabban Radnótit lássuk, de úgy, mint a többi munkanélkülit), akkor miért hiányoljuk az olyan részletet, att­ ributumot, amely ismét visszavezetne a költőhöz, az egyediséghez, vagyis leszű­ kítené a szobor jelentéskörét? A fej arc­ mást, hasonmást nyújtó megmunkálásá­ val elvégzi az azonosítást, hogy az ábrá­ zolt Radnóti, a költő. Szlávics László kész alkatrészekből, szerszámokból csavarokból szerkesztette össze G ó ly a című szobrát. Ezeknek az ele­ meknek a felsorolása is bizonyítja ötleté­ nek gazdagságát, játékosságát: síncsavar, kétszárnyú pillércsavar, betonelembe ve­ zethető csavaros drót, ELZETT-lakat, szárnyas csavarok, pléhvágó olló, villás kerti kapa alkotják a gólya testét. Az al­ katrészeket nyugdíjas munkás nézőtár­ sam sorra megnevezte. Vitatkozni azon a ponton kezdtünk, amikor arra tere­ lődött a szó, hogy miért alkatrészekből állította össze a gólyát szobrásza. Megál­ lapodásunk alapja az lett, hogy ipari al­ katrészekből áll a gólya teste. Nem ha­ gyományos plasztikai formálással alakí­ totta ki a szobrász a gólyán a testrésze­ ket, hanem adott, vásárolható, géppel előállított ipari termékekből. Tehát em­ ber-készítette alkatrészekből csinált egy természeti világához tartozó élőlényt. Élet­ telen tárgyakból — élőt. Alkatrészekből — más összefüggésben, rendeltetésében más céllal készített, ipari úton előállított tárgyakból természetes szerveződéshez igazodó élőlényt teremt. A szobor jelen­ tése talán ebből a körülményből érthető meg: ipari terméket úgy is alakíthatunk, sőt, úgy kell felhasználnunk, átformál­ nunk, hogy az olyan második természetet alkosson körülöttünk, mint a szelíd gólya a természetben. Századunk szobrászatá­ ban találkoztunk már olyan példákkal, ahol a vaselemekből, vagy fémalkatré­ szekből egybeépített emberi alak arra a lehetőségre utalt, hogy a gépi világ, tech­ nika emberellenes is lehet. Ezt is eszünk­ be juttathatja a Szlávics-féle gólya, amint így, jókedvűen, harsogó pirosra festett al­ katrészeivel itt álldogál előttünk. Ez is a művészet dolga; összefüggésekre mutat­ ni, felismert, új viszonylatokra utalni. (A kiállítás vezetője e kérdésben is szólhat­ na — ahhoz a tanárhoz is, aki a Radnótiszobor előtt beszélgetett velem, és ahhoz a nyugdíjas munkáshoz is, aki elmondta, hogy mit, hogyan lát, és neki mit mond ez vagy az a szobor.) S éppen a fenti példák igazolják: hogy a művészet új megoldásait, nem közvet­ lenül érthető, elmélkedésre késztető, elem­ zésre indító tartalmait megértsük — eh­ hez is kell, hogy a szabadtéri kiállítás le­ hetőséget és segítséget nyújtson. Hogy ne csak nézői, hanem értői is legyenek a k i­ állításnak. A város életéhez, lakóinak ak­ tív pihenéséhez, az emberi személyiség építéséhez, művészet és társadalom gond­ jainak egybefonódásához, a társadalom további „kultúrálódási” igényeihez se­ gítve. Eisler János �Nyári Egyetem Salgótarjánban A n y á ri egyetemek rendszerének k ia la k u ­ lása több m in t 10 éves m ú ltra te k in t vissza hazánkban: ebben az évben is tizennyolc ily e n rendezvény v á rta h a llg a tó it. A társa­ d a lm i, gazdasági, k u ltú rá lis élet sok fontos te rü le té t ö le lik fe l a n y á ri egyetemeken szó­ ban forgó tém ák, s így a n y á ri egyetemek igen hasznos m issziót te lje síte n e k: korszerű ism ereteket adnak, tájékoztatást n yú jta n a k , hasznos segítséget adnak az a ktu á lis fe la d a ­ to k megvalósításához. Régi elképzeléseink va ló s u lta k meg, a m i­ k o r Nógrád megyében is m egrendeztük — m ost első a lka lo m m a l — a n y á ri egyetemet, a m e ly az ifjú sá g helyzetével, m ozgalm i, ne­ velési p ro b lé m á iva l foglalkozo tt. A N y á ri Egyetem m in te g y 90 h a llg a tó ja e lő tt 11 elő­ adás hangzott el, s szervesen kapcsolódtak a d é le lő tti elfoglaltságokhoz a d é lu tá n i kiegé­ szítő program ok, kiránduláso k, m elyek se­ gítségével igyekeztünk m egism ertetni v á ro ­ sunkat és megyénket a 23 városból érkezett h a llg atókkal. Idézzük ide em lékeztetőül a N y á ri Egye­ tem p ro g ra m já n a k néhány, az egészet jó l je lle m ző részletét: H o ffe r Istvánnak, a M egyei Tanács e lnö­ kének ünnepélyes m egnyitó szavai után N ádor György, az Á lla m i Ifjú s á g i Bizottság titk á r a ta rto tt előadást A M agyar N épköztársaság ifjú s á g i p o litik á ja cím m el, m elyben ism ertette az M S Z M P K B határozatának e l­ fogadása óta e lte lt időszak legfontosabb csom ópontjait, je le n le g i fe la d a ta in ka t, fe l­ h ív ta a fig y e lm e t arra, hogy az ifjú sá g ne­ velése egész társadalm unk ügye, nem lehet csak egyes intézm ények fe la d a tá n a k te k in ­ te n i az ifjú sá g fe ln ő tté válásának, társadal­ m i, közéleti a k tivitá sá n a k segítését. U gyan­ a k k o r hangsúlyozta az előadó, hogy ifjú s á ­ g u n k a t is azok a jogok és kötelességek ille ­ t i k meg, m in t tá rsa d a lm un k tö b b i rétegét. A szocialista dem okrácia és az ifjú s á g cím m el ta rto tt előadást Pozsgai Im re , a k u l­ tu rá lis m in iszte r helyettese. Pozsgai Im re az e lm é let és a g ya ko rla t szerves egyégbe fog­ lalásával m u ta to tt rá meglevő p ro b lé m á in k ­ ra (sok fo rm á lis elem, m űveltségi szin t a la ­ csony fo k a stb.), am elyek akadályozzák a szocialista dem okrácia teljessé tételét. V o nsik G yula, a T IT fő titk á ra részletesen elemezve, szociológiai felm érések a dataival b izo n yíto tta az if jú nemzedék művelődésé­ n e k helyzetét, rá m u ta to tt a szükséges ten­ n iv a ló kra . Gazsó Ferenc a munkássá válás fo lya m a ­ tá ró l szólott, annak széles tá rsa d a lm i össze­ függéseiről, ellentm ondásairól, a munkássá válás gazdasági-társadalm i determ inánsairól, m e lye k — jelenleg — a fia ta lo k je le n tős há­ n ya d át a szellem i m unka felé o rie n tá ljá k , s b e n n ük a fiz ik a i m u n ka irá n t v a jm i kevés érdeklődést v á lta n a k k i. Ez egyben b efolyá­ solja társadalm i m o b ilitá s u n k a t: az egyes rétegek kö zö tti mozgást is. Hangsúlyozta, hogy a szociológiai, pedagógia, szociál­ pszichikus fa k to ro k jelentősége sem lebe­ csülhető, igen lényeges szerepük van e fo ­ ly a m a t alakításában; s, hogy is k o lá in k első­ sorban a fia ta lo k in te lle k tu á lis felkészí­ tését végzik el, sokkal kevesebb id ő t és e nergiát fo rd íta n a k még a pályaorientáció­ ra, a m u n k á ró l v a ló re á lis kép kia la k ítá s á ­ ra, de az isko lá n tú li szakaszban sem m eg­ o ld o tt a munkássá válás elősegítése. Domonkos Alajos Nemzetiségi Napok 1975. Augusztus 3-án került sor a I X . n e m ­ záró rendezvényére Nóg­ rádon, megyénk névadó községében. A rendezvény már jelentős hagyományok­ kal rendelkezik, éppen ezért nem felesle­ ges tisztáznunk, hogy vajon hogyan képes tartalmában és formájában változni, a hagyományt őrizve megújulni, vagy az időből kizökkenve (mintha mi sem tör­ ténne) ismételni önmagát? Nem véletlen itt e kérdés felvetése azért sem, mivel ez évben került sor első alkalommal a meg­ újított nemzetiségi napok megrendezésé­ re. (Az elmúlt évek során nógrádi nem­ zetiségi nap néven szerepelt és valóban egynapos programot jelentett: s lényegé­ ben a megye nemzetiségi csoportjai és né­ hány megyén kívüli nemzetiségi együttes, és „Röpülj páva” kör műsorára épülő nemzetiségi találkozó volt, nemzetiségi nagygyűléssel egybekötve. Ám idővel nyil­ vánvalóvá lett, hogy a nemzetiségi kultú­ ra ápolása, hagyományaink megőrzése, bemutatása, továbbadása sokkal több le­ hetőséget és feladatot rejt magában an­ nál, mintsem hogy azt csak egynapi prog­ ramba zsúfoljuk, s azzal megelégedjünk.) z e tis é g i n a p o k Az elmúlt éveket a nemzetiségi műve­ lődésügyről való fokozottabb állami és tanácsi gondoskodás, a tevékenységi for­ mák stabilizálódása, a munka fellendülé­ se jellemezte. E folyamat részeként jelent­ kezett az az igény is, hogy az augusztus elején hagyományos nógrádi nemzetiségi napot több napra kell kiterjeszteni, s ez alkalommal a megye közművelődési in ­ tézményei a járásokkal együtt szervezze­ nek komplex közművelődési programo­ kat a megye nemzetiségi községeiben. A rendezvénysorozat megvalósítását a Nóg­ rád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ gának külön határozata biztosítja. Nyil­ vánvaló azonban, hogy a határozat önma­ gában kevés, és csak széles körű társadal­ mi összefogással volt megvalósítható az új formában megrendezett nemzetiségi rendezvénysorozat. Az új forma jelentőségét vizsgálva hi­ ba lenne egyediségében keresni újszerű­ ségét. Elsősorban olyan rendezvények, programok megvalósítása volt a cél, ame­ lyek mindennapos művelődésünkben ugyan általánosak, de a nemzetiségi köz­ ségekben bizonyos nyelvi nehézségek miatt és a kezdeményezőkészség hiányában még nem rendszeresek. A hagyományos nép­ dal- és néptáncbemutató mellett így ke­ rült sor író-olvasó találkozóra, segítve az anyanyelvi kultúra ápolását, az új szo­ cialista anyanyelvi irodalom megismeré­ sét. (Itt kell megjegyezni, hogy, bár a könyvhöz és irodalomhoz kötött művelő­ dési formák, az irodalmi rendezvények mindig nagy közönségsikernek örvende­ nek, igen ritkán kerül sor ilyen rendezvé­ nyekre. Az író-olvasó találkozók szerve­ zésénél alapvető és nehezítő körülmény az, hogy az adott országból írók meghívása államközi kulturális szerződések alapján történik, és az így hazánkba látogató írók, ritkán jutnak el megyénk kis falvaiba.) Az első alkalommal, ez évben megtar­ tott nemzetiségi honismereti tanácskozás, a hozzá kapcsolódó előadások és kiállítás jó lehetőségeket kínáltak a honismereti munka felvirágoztatásához, s különösen jelentős, hogy magyar és nemzetiségi la­ kosok együtt tevékenykedhetnek így a folklór gyűjtésében, régi szokások felele­ venítésében, a településtörténet- és kró­ nikaírásban, tárgyi emlékek felkutatásá­ ban és gyűjtésében. Az anyanyelven foly­ tatott honismereti munka mindezek mel­ lett a nyelvismeret bővítését is szolgálhat­ ja — reméljük, hogy megfelelő szakmai támogatással mozgalommá szélesedik nem­ zetiségi községeinkben. A nemzetiségi napok programjában elő­ ször került sor nemzetiségi könyvkiállítás és hanglemezbemutató megrendezésére: e kiállításon mind a szakemberek, mind a nagyközönség tájékozódhatott a nemze­ tiségi könyv- és hanglemezkiadás ered­ ményeiről, újdonságairól. A bővített prog­ ram keretében megtartott ifjúsági talál­ kozó megfelelően segítette a nemzetiségi és magyar fiatalok barátságának erősíté­ sét, hozzájárult a szocialista tudatuk to­ vábbfejlesztéséhez, a proletár internacio­ nalizmus szilárdításához. A megye vala­ mennyi nemzetiségi községében megren­ dezett nemzetiségi filmnapok jó l szolgál­ ták az anyanyelvi kultúra fejlesztését. Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is a nóg­ rádi záróünnepség volt a legszínesebb és a legnagyobb érdeklődést kiváltó rendez­ vény; színes, eleven és mozgalmas prog­ ramjával a hagyományokhoz méltó befe­ jező momentuma a IX. nemzetiségi napok kulturális rendezvényeinek. A nemzetiségi napok gazdag programja bizonyítja, hogy a változás, a megújulás jól szolgálja a nemzetiségek művelődését, hagyományaik ápolását. Az ez évi prog­ ramok elsősorban a rétsági járás nemzeti­ ségi községeire koncentrálódtak — Nóg­ rád megye legnagyobb nemzetiségi járásá­ ra —, de a jövőben a megye többi járása, nemzetiségi községei is részesei lesznek a nemzetiségi napok rendezvényeinek. A nemzetiségi napokat — programjá­ nak további bővítésével — a nemzetisé­ gek művelődésének szerves részévé kí­ vánjuk tenni, amely megfelelően segíti nemzetiségi politikánk maradéktalan meg­ valósulását mind a közélet, mind a mű­ velődés területén. V. J. 27 �Írószemmel, 1974. Manapság — amikor oly’ sok (és jogos!) vád éri a fiatal prózaírókat, miszerint „nem ismerik eléggé az életet” , „csak lé­ zengő hősöket tudnak ábrázolni” , s egy­ általán írásaikból alig ismerhető meg a mai valóság —, egyre nő a valósághoz ta­ padó műfajok: a szociográfia és a riport szerepe és tekintélye. Nem egy fiatal írónk van, akiről kiderült, vagy ki fog derülni, hogy csupán nosztalgiájuk van a szépírás iránt, igazi terepüket az írás más műfa­ jaiban találták meg, illetve fogják megta­ lálni. Ezek a fiatalok igazi nyereséget jelent­ hetnek a napilapoknak, ha ugyan az ú j­ ságírói „robot” — amely sorokkal, a gyor­ san teleírt oldalakkal méri a teljesítményt és nem az elmélyültséggel, megbízható tu­ dással —, ki nem öli belőlük az igényes­ séget. Az irodalmi lapok szerkesztői a megmondhatói, hogy milyen nehéz egy gyakorló újságírótól valóban jó, szépen megírt riportot „kivasalni” , hogy a kelle­ mes meglepetésekkel éppen a költők szol­ gálnak, ha vállalják a kiruccanást erre a lírától távol eső terepre. S ezzel máris kö­ rüljártuk a jó riport titkát: legyen tárgy­ szerű, pontos, megbízható, olyan informá­ ciót közöljön, amit eddig nem, vagy nem ebből az aspektusból láttunk, ugyanakkor legyen színes, olvasmányos, izgalmas és szép is. Mitől lesz „szép” egy riport? Nem egy újságíró úgy véli, hogy a legömbölyített, kellemes közhelyeket „gargalizáló” mon­ datoktól, vagy netán éppen a témaválasz­ tástól (vannak ugyanis „örök” témák), a méla „optimizmus” felé cammogó törté­ netkéktől. Ezek az ún. ,,eredmény” -riportok, amelyek addig csűrik-csavárják a té­ nyeket, míg valami közhelyigazságba nem torkollnak — nehogy megzavarják a nyájas olvasó vasárnap délutáni emészté­ sét. A másik véglet meg a „panaszos” , „a panasznap” -riport, amikoris az újságíró „bátran” mennydörög, hogy megint be­ csaptak egy vevőt: 14 dkg parizert ka­ pott, holott 15-öt fizetett, 2 perccel hama­ rább elporzott a helyi járat, stb. Pedig a dolog kézenfekvő, megírta Petőfi is: „ami igaz, az szép is” . Csakhogy nem érdemes minden csip-csup igazságért, vélt igazsá­ gért a gépet és a papírt pocsékolni — kü­ lönösen ilyen papírszegény időben... A riportban, az újságírásban az a szép, hogy újság, felfedezés, de értelmezése is a meg­ ismert valóságnak. Ugyanakkor ne csupán jelenségszinten mutassa be a valóságot (úgy ismeri az olvasó is, sőt, jobban is), hanem keresse a jelenség okait, mélyebb összefüggéseit is. Nos, éppen erre nem ju t elég idő az újságírói „robotban” , ezért jelenik meg oly’ kevés jó riport, még a te­ hetséges tollforgatóktól is. Így aztán az a minimum, ha minden újságíró asztalára ajánljuk ezt a könyvet, egyfajta „kötelező olvasmánynak” . A többi antológiával (S zé p v e rs e k , K ö r ­ összehasonlítva szembetűnő (a hasonlóságok mellett) az Í r s z e m m e l elütő jellege. A S z é p v e r s e k b ő l például k é p , R iv a ld a ) 28 nem tudjuk meg (néhány éve), hogy tény­ leg kik írták a legszebb verseket tavaly (s egyáltalán tavaly írták-e?), mert min­ dent összemos a protokoll szempont, az a­ fabétikus áldemokrácia, amellyel a kötet összeáll. Az Í r s z e m m e l a legizgalmasabb anto­ lógia. Ez ellen is felhozható persze, hogy miért maradt ki X, Y (Q vagy Z helyett), de valamit azért mégiscsak megbízhatóan közöl: melyek voltak tavaly a legtöbbet szereplő, legizgalmasabb, legaktuálisabb témák? Csak néhányat emelnénk itt ki közü­ lük, amelyek — hitünk szerint — 5—10 év múlva is érdekesek, aktuálisak marad­ nak (nem feledhetjük el, hogy a jó riport, noha nascens állapotában tükrözi a még új, születő jelenséget, ugyanakkor egy fo­ lyamat: a társadalmi változás egy-egy fázisának is lenyomata), ilyen pl. a szabad idő problémája — egybe írva is, külön írva is. Ennél a kérdésnél ugyanis éppen az az izgalmas, hogy mitől szabad az idő és mire? A tudósok serege boncolgatja ezt a kérdést, mert nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel. Ha ugyanis azt állít­ juk, hogy az a szabad idő, ami a munká­ ból, a munka után marad, akkor sokan a pihenésre, szórakozásra, művelődésre gondolnak. De hányan töltik valójában ezzel az idejüket? Ma már nem vicc, hogy a „szombat-vasárnap a legkeményebb munkanap” , hiszen ekkor épülnek a csa­ ládi és víkendházak, ekkor egészül ki a jövedelem. De m it tegyen az, aki már megelégelte ugyan a szerzést, de nincs al­ kalma a művelődésre, mert eldugott he­ lyen él, mert soha senki nem keltette fel a vágyat, az igényt benne? (Pl. L á z á r E r ­ v i n : A sza b a d id ő k ö r ü lm é n y e i, B a jo r N a g y E r n ő : S zo m szé d h á z a k , B o z ó k y É v a : V ík e n d v o n a t.) Marad a kocsma, az ulti? K ik isznak? Miért? Hol? Sokszor hama­ rább ítélünk, mint ahogy a körülménye­ ket ismernénk! Vagy örülhetünk-e egy­ értelműen a kerteknek, a szaporodó be­ kerített parcelláknak, annak, hogy ez az újraéledt szerzésvágy ismét zsebkendőnyi terekre szabdalja, csúfítja, rontja a ter­ mészetet, a környezetünket? Ez, a másik téma: a környezetvédelem egyre komo­ rabb hangsúllyal tér vissza néhány éve újságjainkban. (Pl. M o ln á r Z o lt á n : P a r ­ c e lla á r ta lo m , T ü s k é s T ib o r : b ó l!) Ám ne higgyük, hogy K i a v á ro s ­ ezek a jelen­ ségek: szabad idő, környezetvédelem olyan távol esnek egymástól! Nem másról van itt szó, mint arról, hogy a jelen boldog­ sága, vagy csak vélt boldogsága veszé­ lyeztetheti a holnapi létünket. Fegyelme­ zetten, mértéktartóan és tudatosan kell megszerveznünk az életünket — az egyé­ nét is, a társadalomét is. Akár áldozatokat is kell hoznunk! Nem véletlen, hogy az utódok témája (a gyerek, a család, az anyák) olyan sok riportban szerepel. ( S ik ló s L á s z ló : P e s tre jö tte k nászúba, V a t h y Z s u z s a : „ K i e s té ig ú g y fá ra d el, h o g y m o s o ly a n e m s z á ra d e l” , C s a lo g J u ­ d i t : G y e r m e k e k , a n y á k , b ö lc s ő d é k , S im a i M i h á ly : B a b a v á r ó k .) A z új családjogi tör­ vények, a gyereknevelésre ösztönző kü­ lönböző juttatások csupán megteremtették a nőknek a választás lehetőségét: dolgoz­ nak-e, vagy otthonmaradnak a kicsi mel­ lett. A riportok szenvedélyes hangvétele azonban arra figyelmeztet (a minapi to­ kaji írótábor okos és heves vitái, tanulsá­ gai is ezt erősítik), hogy még korántsem ol­ dottunk meg minden kérdést megnyug­ tatóan. Felismertük ugyan végre a tényt, hogy a nő egyenjogú, egyenértékű mun­ kaerő, de emellett még felismertük, hogy más is, mint a férfi. A szocialista humá­ num, a jövőnk, de a termelés, gazdagodá­ sunk, boldogulásunk kényszerű parancsa is az, hogy a nőnek ezt a két szerepét — a termelésben és az utódok létrehozásá­ ban,nevelésében — úgy hozzuk összhang­ ba, hogy se az egyén, se a társadalom ne károsodjon. Itt csak egy tényt emelnénk ki: csak az alacsony fizetésű, tehát szak­ képzetlen, iskolázatlan nők érdekeltek a hároméves kedvezmény igénybevételében. A szakmunkás- és az értelmiségi nők vi­ szont nem csupán anyagilag károsodnak, ha otthonmaradnak, de lemaradnak (mert kiesnek) a szakmai fejlődésben, kockáz­ tatják az előmenetelüket, karrierjüket is. A társadalomnak is érdeke, hogy ez a szellemi-termelői potenciál ne essen ki so­ káig a termelésből. Igen, de ehhez még több bölcsőde, óvoda, napközi kellene! C s a lo g J u d i t riportja viszont azzal döb­ benti meg az olvasót, hogy Budapesten (!) két bölcsődét nem tudnak használni, mert nem kapnak bele szakembert. Olyan ke­ veset keresnek (1500—1600 Ft), hogy in­ kább más munkát keresnek, vagy „masze­ kolnak” : azaz otthon vállalnak 2—3 kis­ gyereket, hisz’ így az állami fizetés több­ szörösét megkereshetik! (1—1 kisgyerek őrzéséért!, nem gondozásáért! 7—800 Ftot is boldogan kifizet a megszorult szü­ lő!) Lehetetlen mind a 27 riportnak akár csak a témáját is felsorolni. Azt se lehet elvárni, hogy egy antológia színvonala egyenletes legyen. Vannak kevésbé érde­ kes írások is (pl. B a r a n y i F e re n c é , M e ­ z e i F e re n c é stb.). Ugyanakkor több té­ ma is van, amely szinte szétfeszíti egyet­ len riport kereteit, csak példaként emel­ jük ki L a k a to s M e n y h é r t írását (C ig á n y o k a fő v á r o s b a n ). Okos, higgadt, s éppen mértéktartásával hat igazán. Erről bi­ zony könyvet „várunk tőle” . Remélhetően nem is hiába a F ü s tö s k é p e k kirobbanó sikere után. De ugyanezt mondhatjuk el S ik ló s L á s z ló írásáról is, aki a munkásszállásokon vergődő, szétzilálódott csalá­ dokról, szerelmekről, házasságokról ír megdöbbentő dolgokat. H a t v a n i D á n ie l (E g y é le tfo r m a s z é th u llá s a ) Erdei Fe­ rencék nyomdokain halad, amikor az egyéni sorsokat, a tanya, a kis falu a nagyközség átalakulását elemezve figyel­ meztet néhány súlyos gondra. (Pl. a gya­ rapodás vad hajszolására egyfelől, a pau­ perizálódás, anyagi és erkölcsi züllésre a másik oldalon. Többet érdemelne L e s k ó L á s z ló témája: a kezdő pedagógusok el­ kedvetlenedése, önfeladása, szellemi el­ nyomorodása is (B e ille s z k e d é s m e llé k z ö n g é k k e l). Ez az írás így csupán jelzés, hol­ ott az iskola súlyos gondjai egyre nyilván­ valóbbak, s ma már nem elég, nem is sza­ �bad csupán a pedagógusok egyéni kvali­ tásaira visszavezetni, azzal magyarázni! Hogyan lehet összegezni egy ilyen an­ tológiát? Az írástudó akkor tesz jó szol­ gálatot a társadalomnak, ha a megoldan­ dó feladatokra figyelmeztet, serkent, ne­ hogy eltunyuljunk, megülepedjünk a már elért eredményeinken! Társadalmunk. amely nehéz történelmi örökséget kapott — sok mindent meg is oldott már —, most ju t abba a fázisba, amikor egyre in­ kább „belterjes” lehet, finomíthatja, job­ ban a célhoz igazíthatja az eszközeit is. A riporter felderítő: becserkészi a valósá­ got, hogy a tudomány, a politika, a gaz­ daság, a termelés stb. elindulhasson jel­ „Olyan üveget, ami az em berről mesél...” zései nyomán. Oda nem figyelni rá súlyos hiba lenne (hányszor figyelmeztetett erre Veres Péter!), mert sokszor kell gyorsan cselekednünk (s egyáltalán: cselekednünk kell!), ha már megismertük a problémá­ kat! (K o s s u th , 1975.). Horpácsi Sándor Á m a célok, és dédelgetett á lm o k még k is fiú s an szeplősek. Sok még a véletlenszerűség, az „ a lk a lm i” m un ka abban, am i va n — ha az összesség m agában hordozza is a m aradandóan ne­ m esítő p ro g ra m é rté k e it. A m űvészet fészekrakását döntően b efo lyá so lja az a közeg, am ibe b e é p ü l; ahol vá ra leh et (vagy nem lehet) az tá rs a d a lm i tu d a tfo rm á lá s n a k , ahol igazán természetes általános o tth o n ra ta lá lh a t (vagy m e n e kü ln ie ke ll). V izsg ála t tá rg y á v á k e ll te há t te n n i, m it k ív á n egy bizonyos Szerencsésen a la k u l a m egye m űvészeti élete, pezsgő sok­ rétűsége m ost a la k u l igazán. A sa lg ó ta rjá n i zom áncbiennálé, sza­ tájegység; m ik é n t legyen a m űvészeti é le t a de kvát k o n k ré ta n a d o tt tá rsa d a lm i, gazdasági szituációnak. tü k re a o r­ N á lu n k , ahol az ip a r, a nagyüzem szabja meg a g on do lko ­ szágos jelleg e fo ly tá n egyre látványosabban b o m lik k i a (ma még elsősorban képző-) m űvészet n ó g rá d i ka ra kte re . A festé­ dás és életm ód tá g u ló h a tá ra it, az ipa rm ű vésze t je le n lé te szinte n é lk ü lö z h e te tle n . A z ü v e g g y á ri tervezőm űvészek, a ro m h á n y i szet, szobrászat, g ra fik a rangos, országosan is szá m o nta rtott eredm ényei lá ttá n sikeresen ka pcso ló dik N ógrádhoz a fő vá ro s­ keram ikusm űvészek, az önállóan a lk o tó iparm űvészek m in d je ­ b a d té ri szo bo rkiá llítás, tavaszi tá rla t ma m á r m in d jo b b a n ban és az ország más tájegységeiben a lko tó k. E r d e i S á n d o r ü v e g te r v e z ő ip a rm ű v é s z n y u g t a la n e m b e r, m i n t m in d e n ig a z á n s z ü ­ le t e t t a lk o tó m ű v é s z . S z o b ro t fa r a g , n a g y s ik e r t a r a t v e le M is k o lc o n , r a j z a it k i á l l í t ­ j á k a m is k o lc i „ R a jz o k ” k iá llít á s á n , fe s t z o m á n c k é p e t, te r v e z h á z a t, de ig a z á n az ü v e g b e n , e b b e n a c s o d á la to s , k r is t á ly t is z ­ ta a n y a g b a n a lk o t m á r is é re tt m e s te r m ó d já n . H o g y E r d e i S á n d o r S a lg ó t a r já n ­ b ó l in d u lt , s id e t é r t v is s z a , ez s z á m á ra is k iv á ló a lk a lo m és tá r s a d a lm i k ö z e g , h i­ szen a s a lg ó t a r já n i ö b lö s ü v e g g y á r nem ­ z e tk ö z i r a n g ja , s z á m o n t a r to t t e re d m é n y e i b iz o n y í t h a t já k m űvészi a r s - p o e tic á já n a k m e g v a ló s ítá s á t. — Salgótarjánban születtem, és ez bi­ zonyos fokig meghatározta későbbi pályá­ mat. 13 évesen végeztem el az általános iskolát, és sehová nem vettek fel dolgoz­ ni, csak az üveggyárba. M int minden gye­ rek, természetesen én is szerettem rajzol­ ni, mégsem jutott eszembe soha művész­ pályára menni. Üvegcsiszoló tanuló let­ tem. Bár maga a csiszolás tetszett, az egyhelyben való egész napos ülés viszont nem, és mindenképpen abba akartam hagyni. Ekkor jutott eszembe, hogy, hi­ szen én szeretek rajzolni?! Jelentkeztem a Képzőművészeti Gimnáziumba, grafika szakra. Felvettek, de mint üvegcsiszolót, rábeszéltek, hogy üvegszakra menjek. Így lettem tulajdonképpen üvegtervező. A fő­ iskolára csak 8 év után jelentkeztem. Alig fél éve végeztem. Kitűnő tanáraim voltak a főiskolán, de sajátos módon egyetlen üveges sem volt köztük. Ez azért kelle­ lentősebb szerepét k e ll számba életének jö v ő jé t ille tő e n . metlen, mert az első két évem azzal telt el, hogy a gyári gyakorlatban szerzett ru­ tint próbáltam elfelejteni, most meg az­ zal bajlódom, hogy a főiskolán rámragadt modorosságot és a technikától idegen for­ mai elhajlásokat „tisztába tegyem” . így tulajdonképpen még alig tisztult ki a kép arról, hogy m it is tudok. Azt tudom, hogy most már nagyon szeretem az üveget, és képes vagyok arra, hogy szép poharak meg vázák mellett olyan üveget is csinál­ jak, ami mesél az Emberről az Embernek. Én jó mesterember szeretnék lenni. T i­ zenhárom éves tervezői gyakorlat után mindinkább meg vagyok győződve arról, hogy csak akkor leszek elégedett az üveg­ jeimmel, ha magam csinálom azokat. Azt hiszem, a művészet mesterség még ma is, vagyis arról van szó, hogy a mesterséget meg lehet tanulni, a művészet azonban már rangot jelent, amiért keményen meg kell még dolgoznom. — K é t a r c ú m ű v é s z e tr ő l v a n szó, h a f i ­ g y e le m b e v e s z e m , h o g y h é tk ö z n a p i h a s z ­ n á la t i t á r g y a k ( p l. s ö rö s ü v e g ) s o ro z a ttö ­ m ege és e g y e d i m ű a lk o tá s o k ( p l. ü v e g ­ p la s z tik a ) s z ü le tn e k e g y m á s m e lle t t? H o l v á l i k e l a k e ttő , s á llh a t - e e g y á lta lá n h é t­ k ö z n a p i t á r g y a m ű a lk o tá s r a n g já n ? — Nem kétarcú művészetről van szó' Sőt, csak az egyik esetben van szó mű­ vészetről, a másik esetben nem. Vegyünk egy példát: mondjuk, van egy pohár bo­ rom. Az első kérdés, hogy a kettő közül melyik a fontosabb: az üveg, vagy a bor. Nyilván a bor, ugyanis a pohár itt nem v e n n ü n k a m egye m űvészeti más, mint egy olyan „szérszám” , aminek a segítségével a bort megiszom, és — sa­ játságos módon — ez a szerszám éppen használat közben válik lényegtelenné. És ez nagyon fontos dolog, ha azt akarjuk eldönteni, hogy az adott tárgy műalko­ tás-e, vagy nem. Még, ha az anyagszerű­ séget elemezzük, akkor is a törekvésünk az, hogy az anyagot eltüntessük. A lényeg it t is az, hogy maga a pohár észrevétlen maradjon, csak az itóka legyen minden te­ kintetben élvezhető. Nyilvánvaló, hogy itt nem egy maradandó műalkotást, egy min­ den figyelmet magára irányító tárgyat kell csinálnom, épp ellenkezőleg: egy észrevét­ len, praktikus szerszámot. — M e n n y ir e a d h a t s z á r n y a k a t e g y a l­ k o tó m ű v é s z n e k , v a g y m e n n y ir e b é n íth a t m e g b e n n e a lk o tó s z á rn y a lá s o k a t a G y á r ? — Egy nagy üzem mindig óriási lehető­ ségeket rejt az alkotó számára, hiszen itt minden anyagi és technikai feltétel bizto­ sított. Ám ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása nem minden esetben a mű­ vész képességétől függ. Az üzem tömeggyártásra van berendezkedve. A kísérle­ tezés lehetősége alig adott, de még ha adott is, van egy óriási korlátozó erő, ami a legszellemesebben mozduló fantáziát is gúzsba köti. Ez pedig a technológia. A r­ ról van szó, hogy minden üzem egy bizo­ nyos technológiával dolgozik. Ez a tech­ nika minőségét illetően különböző színvo­ nalú lehet, de bármilyen is, egy nagy üzemben igen nehezen változtatható. Ter­ mészetes, hogy az új elképzelések a tech­ 29 �nológiában is újításokat követelnek meg, ezeket keresztülvinni sokszor lehetetlen. Ez mindenképpen megbénítja a tervezőt. Ebből következik, hogy a nagyipari kö­ rülmények között megtermelt tárgyak nem egy ember produkciói. A használati tárgy és műalkotás közötti határvonal megvo­ nása itt a legegyszerűbb. Egy szobor, fest­ mény, grafika rendszerint egy ember, de legalábbis egy szellemileg teljesen azonos csoport alkotása. Az igazi tárgyak minden esetben közvetlenül a társadalmi terme­ lés eredményei: egy borosüveg előállítá­ sában egyforma hangsúllyal vesz részt a tervező, a mérnök, a gépkezelő, a segédés szakmunkások hada, de a kereskedő is. Itt egy olyan munkamódszerről van szó, ahol bármelyik közreműködő mérsékel­ tebb tehetsége befolyásolja a végered­ ményt (egyébként ezt a munkamódszert nevezik design-nak). Tehát a művész, bár sokat tehet azért, hogy egy tárgy szép, hasznos és kellemes, jó legyen, mégis csu­ pán egy ember egy óriási csapatban, ahol ráadásul nincs mindig egyetértés. — H a a m ű v é s z c é ls z e r ű , k o r s z e r ű f o r ­ m á b a n lé t r e h o z e g y so r o z a tg y á r tá s r a a l­ k a lm a s , e s z t é t ik a ila g is e lő r e m u ta tó ü v e ­ g e t, m i le n n e a z ú t ja a n n a k , h o g y ezt g y á r ts á k a k o n z e r v a tív , m a r a d i fo r m á k h e ly e t t ? 30 — Általában a tervező mindig tud olyat produkálni, ami célszerű, használ­ ható, esztétikailag is megfelelő — és so­ rozatgyártásra is alkalmas. De nem biz­ tos, hogy abban az üzemben is tudják sorozatban gyártani, ahol dolgozik. Az első feltétel tehát a megfelelő technoló­ gia. A másik feltétel a kereskedelem. Sok esetben vettem részt kereskedelmi tárgya­ lásokon, és itt a kereskedők részéről leg­ gyakrabban elhangzó mondat: „Nekem ez tetszik”, vagy „Nekem ez nem tetszik”. De kit érdekel az, hogy neki mi tetszik? S miután a tárgyaláson részt vevők többsé­ gének is csak saját, partikuláris ízlése van, a tervezőt kényszerítik arra, hogy az eredeti elképzelését megváltoztassa. A megoldás az lenne, ha a tervező esztéti­ kai tudása nagyobb tekintélyt élvezne, és nem az egyes ügyintézők primitív, szub­ jektív ízlése döntené el, hogy mi kerül az üzletekbe! — H o g y a n b e fo ly á s o lh a tja a z a lk o tó m ű v é s z a „ p i a c o t ” , a z a z a tá r s a d a lm i-e s z ­ t é t ik a i id e á l a la k u lá s á t, v á lto z á s á t? — Sajnálatos, hogy a főiskolán képzett művészek rendszerint nem állnak nagy­ üzemek alkalmazásában, pontosabban na­ gyon kevés művész dolgozik az iparban. Ezért nem alakult ki bizonyos művészstá­ tusz, következésképpen az ipar nem tud­ ván mit kezdeni a „maga művészével”, nem is kéri ki igen fontos kérdésekben annak véleményét. A tervező igen sokszor nem is tudja, hogy a gyár mit ad el, és milyen formában adja el. Úgy gondolom, hogy a jövő feladatai közé tartozik ki­ dolgozni azokat a formákat, amelyekben a tervező a piacot befolyásolhatja. Kicsit irigykedve emlitem meg, hogy vannak olyan üzemek, ahol a tervező az üzem három legfontosabb embere közül az egyik. — M i a z ü v e g j ö v ő j e ? M i le h e t a le g ­ s z e b b fe la d a ta , é le t c é lja e g y ü v e g t e r v e z ő m ű vészn ek? — Az üveg jövőjét illetően joggal lehe­ tünk optimisták. Egyrészt azért, mert az üveggyártás gépesítése új, szinte korlát­ lan tervezési feladatokat ad, maga a tech­ nológia alig szab határt a fantáziának, formai alkotókedvnek — és ez nagy öröm. Azt hiszem, csupán idő kérdése az új, kor­ szerű, szép formák megjelenése. Másfe­ lől, azt hiszem, köztudott hogy a modern építészetnek a beton mellett a leggyak­ rabban használt anyaga az üveg. Itt is di­ namikus fejlődésnek lehetünk tanúi az üveg jövőjét illetően. Czinke Ferenc �KOKAS IGNÁC FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA. BALASSAGYARMAT—SALGÓTARJÁN: 1975. AUGUSZTUS—OKTÓBER �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36e993aa7a7317966f8da3eb449ab447.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/174b4dc7db4ac5e7fae94dfbd28f5298.pdf 253cf4a145d0ef36a029f26884238b8a PDF Text Text 1975 4 Mai valóságunk és a műemlékek Gondok és örömök a pályaválasztáskor Pedagógusok a pálya startjánál A munkások és az amatőr színjátszás Bejárók — kijárók Bartha László prózai írása, Veres János szlovák műfordításai, Tamás István, Szepesi József, Győri László versei Fiatalok az „ Ö regről" és az öregekről Antológiák Egy keramikusművész mindennapjai PALÓ C FÖLD Nemritkán hallani még manapság is olyan megjegyzéseket, me­ lyek a műemlékvédelemre fordított összegeket veszik célba. Úgy tűnik, hogy közvéleményünk nem egyöntetűen és nem minden eset­ ben fogadja lelkesedéssel az illetékes szerveknek azokat az erőfeszí­ téseit, melyek egy-egy régi épület, vár, templom helyreállítását, rendbehozatalát, esetleg valamilyen praktikus célra való felhasználását vannak hivatva elősegíteni. Gyakran felmerül a leegyszerűsítő gazda­ ságossági számítás is. hogy tudniillik a műemlékvédelemre fordított összegeket sokkal hasznosabb és nagyobb fontosságú célok megvaló­ sítására is fel lehetne használni. Ez a szemlélet, amely a műemlékvédelem kérdéseit összefüggé­ seiből kiszakítva, csupán szűk hasznossági szempontok figyelembevé­ telével vizsgálja, károsan hathat az egész tevékenységre, hiszen a közvélemény hangja eljut az illetékes szervek vezetőihez is, hátrányo­ san befolyásolhatja őket döntéseik meghozatalában. Olyannyira, hogy emiatt egy-egy műemlék felújításával, fenntartásával kapcsolatos munkálatok szükségtelenül elhúzódhatnak, vagy akár fenn is akad­ hatnak. Kétségtelen azonban, hogy mindennek ellenére hazánkban és TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �megyénkben is nagyon szép eredm ények születtek a műemlékvéde­ lem körében: az elm últ korok építészeti emlékei közt csak néhányat említve is, az idén elkészült sim ontornyai vár és a szécsényi For­ gách-kastély nagyon szép példája az eredményes erőfeszítéseknek. A népi m űem lékek soráról szólva, eredm ényesen halad tovább egyrészt az ország különböző részein létesített skanzenek, másrészt a hollókői védett falukép évek óta folyó megfelelő kialakítása. A term észeti emlékek közül em lítést érdem el a tatai geológiai bem utatóhely és a mi ipolytarnóci őslelőhelyünk, melynek sorsa remélhetőleg rövidesen elmozdul a holtpontról. De ezeken kívül is em líthetnénk még számos értékes helyreállított épületet, am elyeket a m űemlékvédelmet szabá­ lyozó Velencei K arta szellemében szakem bereink oly nagy lelkese­ déssel és nemzetközileg is elism ert hozzáértéssel tettek használható­ vá vagy bem utathatóvá. Mindezek az eredmények, az anyagi és szellemi energia befekteté­ se azonban csak akkor válik teljes értékűvé, ha nem csak a szűk szakmai réteg elismerését v áltja ki, hanem tudatosan vállalt nemzeti érték, általánosan megbecsült és m agunkénak vallott közkincs lesz. Túl vagyunk m ár azon a korszakon, mikor szégyellnünk kellett elő­ deink rán k m aradt alkotásait, am ikor egy-egy épület sorsát megpe­ csételte az a puszta tény, hogy — azt valam elyik főúri család építette. Ma m ár világosa n látjuk, hogy mindez lényegtelen: nem az a fon­ tos, hogy egy kastélyt m ágnás hozta létre, vagy hogy egy templomot ez vagy az a felekezet em eltette, hanem az, hogy m indezeknek a lét­ rehozatalában az alkotásra képes nép, nagyapáink és azok elődeinek gyekezete, verejtékes m unkája fekszik. A m űem lékek csak így — tudatosan, határozottan m indenkit érintő es érdeklő közkincsként számon tartv a — tölthetik be legfőbb szerepüket, a híd szerepét, azét a hídét, amely közvetlen kapcsolatot terem t a m últ és a jelen között felelősségünk nagy, hiszen az elm últ évtizedekben számos érték m ent veszendőbe: részint az ország súlyos anyagi helyzete, a háborús veszteségekből való helyreállás égető gondjai, a szocialista építés elodázhatatlan feladatainak sürgető megoldása, a lakosság alapvető igényeinek kielégítése, a lakás-, isko­ la-, üzlethálózat fejlesztése gátolta, tette harm adrendűvé a m űem ­ lékvédelem legfőbb feladatainak megoldását. Részben pedig a már előbb is em lített eltorzult szemlélet következtében m aradt el n a­ gyon sok, főként építészeti műem lék helyrehozatala. Ezek egyrészé­ nek a pótlására m ár nincs is lehetőség. De a még megmenthető, hely­ rehozható m űem lékek m inden lehetséges anyagi és szellemi erőbe­ fektetést megérdemelnek. Az állam i és tanácsi szervek nagyon sok szép példát m utattak m ár eddig is arra, hogy megvan bennük a készség ennek a nagy fontosságú m unkának végzéséhez, illetve tám o­ gatásához. Most m ár a rra volna szükség, hogy az ország (és benne a megye népe) is örömmel üdvözöljön m inden ilyen eredm ényt, és így a közvélemény ereje is hozzásegíthesse az illetékeseket ahhoz, hogy a m a még esetleg akadozó ügyek is kim ozdulhassanak nyugalmi hely­ zetükből — és így újabb és újabb értékek gazdagíthassák kö­ zös kincseink tárházát. A szülőföld m egszerettetését célzó törekvések igen gazdag táp ­ anyagot lelhetnek a m űem lékekben is, hiszen a megye, az ország megszerettetése, fokozódó megbecsülése ezen az úton is növekedhet, és a jogos büszkeség, amely ezt alátám aszthatja, egyként alapozódhat a m últ és a jelen értékeire is. Nem beszélve arról, hogy a m últ érté­ keinek időtállóvá tétele jelenünk legnemesebb, legszebb eredménye, közé sorolható. Schneider Miklós 1975 4 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 5. 6. 8. 10. 12. 14. Dr. Somoskeőy István: Műemlékeink m inőségéről és sorsáról V adas A ndor: M űem lékvédelem (az építész szemével) Dokumentum (Leblancné Kelemen M ária) Szabó F erencné: Pályaválasztás, 1975 Kiss A urél: D iplom aosztás után Kő-Szabó Imre: H ajnali buszok utasai Jak ab Ferenc: A „kétlak iság ” term észetéről SZÉPIRODALOM 15. A blak a szlovák költészetre C tibor Stitnicky, Pavel Buncak, Andrej Plávka, Ján Smrek versei (Veres János fordításai) 16. Bartha László: István-napi búcsú 17. Tam ás István: Bódék, Kakasok, H alászok, Szénagyűjtők 17. Győri László: Kivonulás 18. Szepesi József: M ásfajta költő, Kubikus-dal, . . . , F avágás, Híreket mond a rádió, A mám or tem plom ában, Ásóm ag y ara tőr 19. Dévényi Róbert: Az am a tő r színjátszás és a munkások KÖRKÉP 25. 26. 27. 28. 28. 29. Fiatalok Az „Ö regről” és az öregekről (Csongrády Béla) Körkép, 1975 (Kiss Aurél) Szép Szó, 1974 (Lakos György) Eső a szilfák levelén (Rásó József) Lengyel József: Az őszinteség lépcsőin (H orpácsi Sándor) Dr. Balogh S án d o r: Parlam enti és pártharcok M agyarországon (1945-1947) (Dr. M olnár Pál) 30. „Az ösvény kiépítése közúttá”. Beszélgetés C sem án Ilona keram ikus­ művésszel (Czinke Ferenc) X A cím oldalon C sem án Ilona k erám iája, a hátsó borítón és belső oldalakon Gugi László fotói. PALÓ C FÖLD TÁRSADALO M PO LIT K Al,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János ú t 21. Telefon: 14—13. K iadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím : 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valam int átutalással a KHI 215—96162 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám á ra 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem é r­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.11566 N. m. Ny. St. I n d e x : 25.925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Műemlékeink m inőségéről é s sorsáról A m űem lékek egyre jelentősebb szerepet játszanak a nem ­ zetközi idegenforgalom , valam int — különösen a szocialista ál­ lam okban — a tágabb és szűkebb belföldi turizm us terén. Főbb okai ennek: egyik oldalon az em elkedő életszínvonal, a több sza­ bad idő k u ltu rált eltöltésére, élm ényszerű ism eretek szerzésére irányuló társadalm i igény; m ásik oldalon pedig a roham osan fej­ lődő közlekedés és a korszerű idegenforgalm i felkészültség, il­ letve szolgáltatás ad ta lehetőség. Ez a folyam at örvendetes mó­ don m indinkább tapasztalható Nógrád m egyében is. Az idegenforgalm i fejlesztésben (a m űem lékekhez kulturális és gazdasági érdekek egyaránt fűződnek) a társadalom széles ré­ tegei vesznek részt. Ezen belül a m űem lékek esztétikai és tö rté­ neti értékeinek hasznosítása a szakm ai szervekre és a közm űvelő­ désre, a m űem léki propaganda pedig a társadalm i szervekre, vala­ m in t az idegenforgalm i intézm ényekre hárul. Ezeknek a ténye­ zőknek összehangolása persze igen sok problém át okoz, s éppen ebben a tek in tetb en nélkülözhetetlenül fontos az Építésügyi és V árosfejlesztési M inisztérium nak 1968-ban az Országos Idegenforgalm i Tanácshoz — „A m űem lékvédelem és idegenforgalom kapcsolatáról” — szóló előterjesztése. E nnek alap ján hozta az Országos Idegenforgalm i Tanács 516/ 1969. számú h atározatát, m ely előm ozdítja a m űem léki és idegenforgalm i szervek együttm űködését, a tervezés összehangolását, tájegységi bizottságok, a Belkereskedelm i M inisztérium , vala­ m in t a megyei tanácsok folyam atos bevonását. F elhívja az u ta ­ zási irodákat, hogy a m űem lékeket nagyobb m értékben kapcsol­ ják be program jaikba, szervezzenek m űem léki tú rá k a t; kim ond­ ja, hogy a népi építészeti együtteseket elsősorban idegenforgal­ mi célokra érdem es felhasználni; sürgeti olcsóbb, népszerű ki­ adványok m egjelentetését, színvonalas képeslapok, színes diapo­ zitívok stb. forgalom bahozatálát, főbb közlekedési u ta k m entén a m űem lékekre utaló táblák elhelyezését, rendkívül értékes m ű­ em lékeknél esetleg m agnetofonos tájékoztatás bevezetését; nyil­ vánvaló gazdasági szempontból helyesli a m űem lékvédelm i szer­ veknek azt a koncepcióját, m iszerint erőiket a idegenforgalm ilag legjelentősebb terü letek m űem lékanyagának helyreállítására és a tranzitvonalak m elletti, idegenforgalm ilag jól hasznosítható m űem lékekre koncentrálják. (A kivonatosan ism ertetett határozat egyes részei elsősorban a kiem elt tájegységekre — B alaton vidéke, D una-kanyar és N yu­ gat-D unántúl — céloznak, de sokban m ás területekre, teh át m e­ gyénkre is vonatkoztathatóak, illetve m érvadóak, m iként a m ű­ em lékvédelem nem zetközi alapokm ánya — az 1964 évi Velencei K a rta —, am ely többek között szintén a m űem léki környezetet, és főleg a történelm i együtteseket helyezi az érdeklődés előte­ rébe.) Ilyen elgondolásból kiindulva állapodott m eg az Országos M űemléki Felügyelőség és m egyénk vezetősége 1968-ban abban, hogy az erőket és eszközöket (közösen) m egyénk három kiem e­ lésre érdem es m űem léki együttesére összpontosítják: a szécsényi várkörzetre, a hollókői népi építészeti rezervátum ra, valam int Pásztó történelm i m agjára. Ez a döntés a későbbiek során is he­ lyesnek bizonyult, és igen jelentős eredm ényekkel járt. M egyénk m űem léki-idegenforgalm i helyzetének elemzése­ kor szem előtt kell tartan i, hogy hazánk elképzelt m űem léki térk ép én m ég a felszabadulás utáni években is m ajdnem fehér foltnak tű n t N ógrád; s hogy az intézm ényes megyei idegenfor­ galom a m egyében m eglehetősen későn és eleinte nagyon sze­ rén y keretek között indult m eg 1962-ben, am ikor is a megyei tanács idegenforgalm i hivatala m egkezdte m űködését. H azánk 1919. évi hivatalos m űem lékjegyzékében (az akkori elvi szempontok szerint) csak olyan építm ény szerepelt, am ely 1711, azaz a R ákóczi-szabadságharc bukása előtti időből való. Ezzel az akkor hatalm on levők, a feudális, m ajd polgári rend a „m agántulajdon sérthetetlenségét” veszélyeztető m űem lékvédel­ mi korlátozásoktól ak a rta m entesíteni az érdem es m ű tö rtén eti építm ényeket, és ez m érhetetlen, önkényes m űem lékrom bolások­ hoz vezetett. Ezáltal N ógrádban sokáig összesen csak egy tu cat m űem lékileg védett objektum volt n y ilv án tartv a, am inek is kb. fele várrom , a m ásik fele pedig középkori eredetű templom. A fent vázolt helyzeten m ég az 1949. évi 13. sz. — a foko­ zott m űem lékvédelem ről szóló — törvényerejű rendelet sem tu ­ dott egyham ar segíteni, am ikor kim ondta, hogy „a m agyar tör­ ténet, tudom ány és m űvészet e m lé k e it.. . m eghatározott módon fo ko zo tt védelem ben kell részesíteni és azokat az egész nép szá­ mára hozzáférhetővé kell tenni.” Az 1950-es évek első felében egy kiváló szakem berekből álló m unkaközösség hozzálátott Nógrád megye m űem lékeinek tudo­ m ányos feldolgozásához, de beism erten főleg azért, m ert m egyén­ ket „szerényebb igényű em lékanyaggal” rendelkezőnek vélték. (Ez a vélem ény tévesnek bizonyult ugyan, mégis ennek a hely­ telen nézetnek köszönhető, hogy Győr és Kom árom m egyék m ellett a „Nógrád m egyei m ű em lékek” című topográfia — m int az országos m űem léki topográfia III. kötete — m ár 1954-ben m egjelent, am i a továbbiakban nagy előnyt jelentett.) Ezt az (egyébként igen alapos, noha azóta több esetben tú l­ haladott) forrásm űvet követte az 1960. évi. m ajd az azt módosító 1967. évi hivatalos m űem lékjegyzék. S időközben a m egyei ide­ genforgalm i hivatal és m ás kiadók ism eretterjesztő brosúrákkal siettek tájékoztatni a érdeklődőket, és így felkelteni a figyelm et m egyénk m űem lékei és m ás nevezetességei irán t. Jelenleg megyei m űem lékeink száma kereken 300. Ebből közel 50 kiem elt, úgynevezett első osztályú m űem lék — a többi m űem lékjellegű város- illetve faluképi anyag. Az összállomány­ nak közel kétharm ada úgynevezett világi, a többi egyházi ob­ jektum , am i az országos átlagnak nagyjában megfelelő. M int­ egy 90 tétel az em lített három kiem elt m űem léki együttesben (vagyis Hollókőben, Szécsényben és Pásztón) található, a többi (kb. 100) m ás helységben, szerte a megyében. Az em lékanyag nagyfokú szétszórtsága kom oly h á trá n y t jelen t idegenforgalm i vonatkozásban is, h ab á r a különálló objektum ok nagyobbik ré­ sze a tájképileg is vonzó C serhát vidékén van. T erületi m éret­ aránvban m űem léki állom ányunk jó országos átlagot képvisel. Érdekessége az is, hogy m egyénkben m inden, h azánkban meg­ honosodott építészeti stílus lényegében az országos arányoknak megfelelően képviselve van. Az Országos M űem léki Felügyelőség és m ás szakm ailag il­ letékes intézm ények tudósainak, kutatóinak és szakem bereinek köszönhető, h ogy noha m űem léki állom ányunk (főleg az elm últ m ásfél évtized alatt) tételszám ban alig változott, érték b en jelen ­ tősen gyarapodott: nagyszám ú helyreállítás, feltárás, restaurálás tanúskodik a m agas színvonalról, valam int a korszerű történ eti -hitelességi elvek alkalm azásáról. M egyénkben tíz m űem lékileg védett várrom van. M iután azok m ajdnem m ind hegycsúcsokon fekszenek, egyúttal szép ki­ látópontok — a hagyom ányos turizm usnak m a is közkedvelt cél­ pontjai, m ár csak azért is, m ivel a nógrádi, hollókői, szandai v árak és a Sám sonháza m elletti F ehérkő-vár az „országos k ék ” gyalogos 3 �tú ris ta ú t vonalában helyezkednek el. A leglátogatottabb várrom persze kétségtelenül a Salgó — S algótarján m ellett. Sajnálatos, hogy állagm egóvása ennyire késik, m ivel m ai állapota a láto­ gatók szám ára sem veszélytelen. K ívánatos lenne, hogy egy ú jabb helyreállítási terv belátható időn belül m egvalósuljon, hi­ szen lelkes term észetjárók társadalm i m unkában m ár am úgyis annyi követ ho rd tak fel a hegyre, am ennyi a szakem ber becslé­ se szerint a m unka kivitelezéséhez elegendő, ha a segédanyag és m unkaerő is — szakavatott irányítás m ellett — rendelkezésre áll. Drégely vára — a jobbágy szárm azású, legendás várkapi­ tány, Szondy György 1552. évi hősi harcának színhelye — is m egérdem elné az állagm egóvás tekintetében a differenciált rangés előresorolást. (A Nógrád megyei várrom ok közül eddig csak a hollókői részesült szám ottevő feltárásban és állagm egóvásban.) M űem léki kastélyok, kú riák és középületek dolgában m e­ gyénk gazdagabb, sem hogy m egfelelő felhasználásukkal, hely­ reállításukkal. illetve k arb an tartásu k k al m aga Nógrád megye tökéletesen és túlnyom ólag saját erejéből meg tudna birkózni. Idegenforgalm i szempontból h átrán y t jelent, hogy a legtöbb ilyen objektum — funkcionális adottságainál, valam int környe­ zetének ápolatlanságánál fogva — nem üti meg azt a szintet, am ely kívánatos volna. Itt a helyi szervek szám ottevően segít­ hetnének abban, hogy ezeknek az épületeknek a környezetét fo­ kozott gondozással (pihenőpadok elhelyezésével, stb.) legalább külsőleg, esztétikai, „vizuális” élm ényt adóvá változtassák. Az illetékesek (élükön Nógrád m egye Tanácsával, valam int az O r­ szágos M űem léki Felügyelőséggel) m inden tőlük telhetőt elkö­ vetnek, hogy ezeket az épületeket m egm entsék. (Nagyszerű pél­ da erre a közelm últban helyreállított, országos viszonylatban is kiem elkedő m űtörténeti értéket képviselő szécsényi kastély.) A m űem léki épületek sorsa többnyire a megfelelő felhasz­ náláson m úlik. Ennek hiányában például m egyénk m ásik leg­ igényesebb kastélya, a Sziráki — a hazai barokk XVII.—XVIII. századi kiváló alkotása — még m indig a rra vár, hogy m egm ent­ sék. (Remélhetőleg rövidesen itt is találnak megfelelő megol­ dást.) Idegenforgalm i szempontból (noha csak külső m egtekintés­ re alkalm as) nagy vonzerővel rendelkezik többek között a m ár restaurált, ápolt kis park b an álló berceli (volt Bene-) kastély a XVII. század végéből; továbbá a részben m ár renovált, és szép nagy p ark b an levő (Salgótarjánhoz oly közeli) kisterenyei kas­ tély. H angulatos környezete, tágas terasza kiválóan alkalm assá tenné zenei, táncos vagy egyéb rendezvények m egtartására, füg­ getlenül attól is, mi lesz a végleges funkciója. Az idegenforga­ lom érdeklődésére ta rth a t szám ot a m ohorai volt várkastély, a XVIII. század e látványos barokk épülete is — szép, árkádos, saroktornyos, m egtévesztő török ízlésű, külső és belső díszítő­ elem ekben gazdag, jellegzetes m egjelenésével. M indezeken kívül lehetne még számos, idegenforgalm ilag jelentős profán építészeti em léket felsorolni. K ülön em lítésre méltó, hogy m egyénk jelenlegi kilenc m ú­ zeumából — a salgótarjánit és a balassagyarm atit kivéve — hét, m űem lékileg védett vagy érdekes épületben v an : Szécsényben a Forgách-kastély kiállítási hely, Pásztón, a volt kolostorban helytörténeti m úzeum ; Csesztvén, a volt M adách-kúriában, H orpá­ cson, a volt M ikszáth-kúriában em lékm úzeum ; K arancsberény­ ben felszabadulási és partizánm úzeum , Hollókőn falum úzeum , B ánkon nem zetiségi em lékház m űködik. A m űem lékileg védett középületek közül figyelem re m éltó nevezetesen a (XVII. századi) szügyi volt várm egyeháza, valam int a balassagyarm ati (XIX. századi) volt várm egyeháza, a m agyar vidék egyik legjelentősebb klasszicista stílusú reprezentatív épü­ lete, am elyet egyébként m ár Petőfi is m egcsodált. A világi m űem lékek külön figyelem re méltó, idegenforgalm i érdekességű csoportja a palóc népi építészeti objektum ok, m e­ lyek csonkakontyos, deszkaorom zatos, tornácos külső m egjele­ nésükkel kötik le a látogató figyelm ét. M int idevágó idegenfor­ galm i érdekesség em lítésre m éltó a hazánkban időben elsőként (1930-as évek kezdetén) létesített Nógrád m egyei boronafalú, fa­ vázas, zsupfedeles épületekből álló „palóc h áz tá j” — a balassa­ gyarm ati m úzeum épülete m ögötti parkban. É pítészettörténetünk gazdag péld atára m egyénk egyházi m ű­ em léki állom ánya. Szerepel benne rom án kori eredetű (részben későbbi) építm ény ném i átalakítással (m int például a csesztvei, egyházasdengelegi, pásztói, tari, m aconkai, hom okterenyei és za­ bari templom), továbbá korai és késői gótikus eredetű, szintén esetenként részben későbben m egtoldott, illetve átép ített egyhá­ zi objektum (m int például az országos jelentőségű, három hajós m átraverebélyi községi tem plom , m ajd a teljesen épségben m a­ ra d t nógrádsápi, továbbá a tereskei, a szécsényi és a Cserhátsurá­ nyi templom). Különösen érdekes a tereskei és az egyházasgergei reneszánsz szentségtartó, m ely a XVI. századbeli m agyar—olasz k ulturális kapcsolatok tanújele. Igen gazdagon képviselve v an a barokk és a copf stílus; a barokk korszakból külön em lítést ér­ demel a nádújfalui rk. templom, a h azánkban m ost m ár nagyon ritka, kitűnő népi festésű, fakazettás m enyezettel, m ely 1746. ok­ tóber 6.-i dátum m al van ellátva, s m elynek fa h aranglába h a­ sonlít a ceredire. A copf stílusú anyagból ki kell em elni a Sziráki ev. templomot. Figyelem re m éltó m ódon m egdőlt az a m űem léki topográfiá­ ban (92. old.) olvasható állítás, m ely szerint ,,a festészet em lékei közül Nógrád m egyében a középkori falfestészet úgyszólván telje­ sen hiányzik.” F alkutatások során az elm últ évtizedben sorozato­ san kerültek elő értékes középkori freskók és freskótöredékek (nevezetesen a nógrádsápi, a tereskei, a m átraszőllősi és a m acon­ kai tem plomban). Az egyházasdengelegi és ta ri tem plom ban most folynak eredm ényes fal-, illetve freskókutatások. T ekintettel a m egyénk egyes egyházi m űem lékeiben rejtőző, kiem elkedő m űtörténeti értékekre, érdem esnek bizonyul azoknak m egfelelő idegenvezetés keretében történő bem utatása, úgy ahogy az a Szovjetunióban, m ás szocialista állam okban, valam int hazánk egyéb vidékein szokás. K iem elt m űem léki együtteseink között Szécsény terjedelm es, 600 m éter hosszúságú szakaszban m ég m ost is meglevő várfallal elhatárolt, jellegzetes, összefüggő várkörzetében több rendkívül értékes történeti, világi és egyházi objektum ötvöződik harm o­ nikusan. A kastély, a sarokvédőm űvek, a rem ek középpilléres (XIV. századi) sekrestye, továbbá m egyénk legrégibb (1742-ben m egnyílt) patikaépülete stb. igényes idegenforgalm i látványossá­ gok. A helyhez fűződő R ákóczi-hagyom ány nagyban fokozza ezek id egenforgalm i vonzóerejét. 4 �Pásztón az egyházi m űem lékek dom inálnak a világiakkal szemben. A rom án kori, gótikus és barokk részekből összetevődő plébániatem plom , a különösen érdekes, (XI. és XII. századi) je­ lentős falm aradványokból kialakított rom kert és m ás m űem léki épületek érdem es idegenforgalm i célpontok. A helységhez kap­ csolódó (Dózsa György népének végzetes kim enetelű harcára vo­ natkozó) hagyom ány idegenforgalm i jelentőséggel is bír. Hollókő falum agja, kb. 60 m űem léki házával, középkori fa­ tornyos tem plom ával palóc népi építészeti rezervátum . Régi, jel­ legzetes külső m egjelenésének m egőrzése m ellett létesül itt egy korszerű faluközpont, élő kultúrpolitikai és idegenforgalm i cél­ kitűzéssel, m egfelelő in frastru k tú ráv al. A falu feletti várrom , am elynek restau rálása belátható időn belül befejeződik, szintén emeli az együttes idegenforgalm i értékét. Sajnálatos, hogy a te­ lepülés ellátási szolgáltatásának m egoldása m ég m indig késik. M egyénkben m űem léki-idegenforgalm i vonatkozásban még sok a tennivaló, s nem csak az em lékanyagot illetően. Az idegenforgalom viszont nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a m últ h a­ gyatékából a jelen és a jövő eleven öröksége legyen — többek között a korszerű, okfejtő szemlélet fejlesztése, valam int a szo­ cialista-hazafias tudatform álás által. Em ellett azonban nem sza­ bad figyelm en kívül hagyni (Dercsényi Dezsőnek, a néhány év­ vel ezelőtt, a M űem lékvédelem Nemzetközi Tanácsa kongresszu­ sán, O xfordban ta rto tt előadásának megszívlelendő gondolatát idézve), hogy: „bárm ennyire fontos az idegenforgalom és a m ű ­ em lékvédelem kapcsolata, látni kell e kapcsolat határait is”, az­ az helytelen és a közvélem ényre nem kívánatos befolyással volna azt állítani és terjeszteni, hogy a m űem lékvédelem kizárólagos feladata az idegenforgalom érdekeinek szolgálata. Dr. Somoskeőy István M űem lékvédelem (az ép ítész szem ével) N apjainkban sok szó esik a m űem lékekről, a m űem lékvé­ delemről. A nagyobb részt olyan felfogások alkotják, m elyek a történelm i em lékeket, m űem lékeinket pozitívan értékelik és m egóvásukat közös ügyünknek tekintik. Találkozunk azonban olyan vélem énnyel is, am ely a m űem lékek védelm ét tehertétel­ nek tekinti, m ondván, hogy napjainkban olyan alapvető prob­ lém ákat kell előbb m egoldanunk, m int a lakáskérdés, a foglal­ koztatottság stb. Eszerint gazdasági-társadalm i fejlettségünk mai szintjén m ég nem engedhetjük meg, hogy — az egyébként is költséges — m űem lék-helyreállításokat előtérbe helyezzük. A m ásik véglet a m űem lékek elfogultabb rajongóinak a vélem é­ nye: ők rendszerint a reálisnál nagyobb jelentőséget tulajd o n íta­ nak a m űem lékvédelem nek. Az így vagy úgy irreális értékelés, a m űem lékek lebecsülése vagy fetisizálása azonban m indenkép­ pen egyoldalú szem léletet jelent. A m űem lékeket, a történelm i együtteseket (pl. a szécsényi k astély m űem léki együttese, a hollókői faluközpont stb.) érték el­ h etjü k például idegenforgalm i szempontból. Ez a felosztás — tartalm ából eredően — sajátos m ódon rendszerezi és propagálja a m űem lékeket: m in t idegenforgalm i látnivalókat (egy-egy úticél, vagy történelm i em lék k u ltú rérté k én kívül lényeges szem­ pont an n ak megközelíthetősége, utasellátási, szállásolási stb. szem pontok is). Az idegenforgalom nagyon döntő tényezője a m űem lékek propagálásának, m egism ertetésének, de term észetesen nem ölelheti fel a m űem lékállom ány összességének értékelését — különösen a m ég elhanyagolt épületekét. És sorolhatnánk még további szem pontokat is, m elyek a m űem lékeket a m aguk sajá­ tos m ódján értékelik, rangsorolják. Elegendő azonban a fentiek­ ben vázolt néhány szemléleti példa annak érzékeltetésére, hogy a m űem lékek jelentőségét általában különböző aspektusokból ér­ tékelik, s a legtöbb értékelés hiányosan fogalmaz, sajátosságaik­ ból eredően egyik is, m ásik is többé-kevésbé egyoldalú inform á­ ciókhoz juttat. T ársadalm unknak (különösen a jövő társadalm ának) viszont jogos igénye, hogy történelm i és k u ltú rérték ein k rő l tárgyilagos és hiteles inform ációkat kapjunk, m elyek m entesek az elfogult­ ságtól vagy egyoldalú szemlélettől. Az építészetnek (és így a m ű­ em lékeknek is) a tárgyilagos értékeléshez egyedül helyes eljárás a történetiségen és a m arxista ideológia elemző m ódszerein ala­ puló megközelítés. Mai építészetünk a megelőző korokról rá n k m a rad t települé­ sek továbbfejlődése — azok bővítése vagy rekonstrukciója — form ájában jön létre. Településfejlesztési terveink készítésénél egyik legdöntőbb szem pont a megelőző korokból „örökölt” tele­ pülésszerkezet alapulvétele. M egyénkben jellem ző példa erre Szécsény, B alassagyarm at és Pásztó — de nyugodtan em líthet­ jü k ak ár S algótarjánt is. (Mert b á r m egyeszékhelyünket akkor szokták példaként em líteni, h a a teljes rekonstrukcióról beszél­ nek, S algótarján rekonstrukciója is a történelm ileg örökölt te­ lepülésszerkezeten m egy végbe.) Az építés és építészet különböző ko raib an az ünnepi és a m indennapi építm ényeknek hatalm as töm ege jö tt létre. Ebből az építm ényrengetegből sokat a term észet, sokat m aga az em ber p usztított el az idők folyam án — jórészt nyom talanul. Szerencsére mégis sok fennm aradt belőlük (romban, egészben) az u tókor szá­ m ára. Történelm i m últunk építm ényeinek, az egész építészeti örökségnek e m áris óriásivá nőtt anyagi és szellemi vagyonához a jelen folyton gyarapodó vagyona csatlakozik. Ez a m agva épí­ tészeti m últunknak és jelenünknek. Építészeti m últunk m egm aradt em lékeiből céltudatosan ki­ válogatódtak azok a jellem zőbb épületek és épületegyüttesek, m elyek (szám unkra és az utókor szám ára) a régebbi társadalm ak gazdaságát és k u ltú rá já t leginkább képesek tükrözni. Ezek azok a m űem lékek, m elyek anyagi értékü k ö n túlm enően pótolhatat­ lan eszmei értéket is képviselnek, m ivel k u ltú rtö rtén etü n k n ek szerve s részei. N ógrád m egyében az Országos M űem léki Felü­ gyelőség 295 objektum ot vett nyilvántartásba, m elyek 1967-ben jegyzékben lettek rögzítve. (Ez a szám időközben változik, m ert újabb építm ényeket vesznek védelem alá, vagy törölnek a jegy­ zékről.) Megyénk m űem lékállom ánya — m ás m egyékhez viszonyítva — országosan kiem elkedő em lékekkel nem rendelkezik ugyan, m ennyiségileg nézve viszont az ország m űem lékekben egyik leg­ gazdagabb megyéi közé tartozunk. Ebből következik, hogy me­ gyénkben a m űem lékvédelem aktuális és élő problém a. Nógrád m űem lékeinek jelentős része funkcionális szerepet is betölt m ai társadalm unkban. P l.: a horpácsi M ikszáth-kúria m ost gyerm ekotthon, a pásztói kolostor m úzeum , a nőtincsi kastély iskola, a balassagyarm ati volt m egyeháza szociális otthon, a nóg­ rádm egyeri Topolcsányi-kúria a tsz gazdasági épülete — és még nagyon hosszú listát sorolhatnánk. A m űem lékeknek ez a felhasználása a szocialista építés kezdeti időszakában spontán mó­ don történt, s többé-kevésbé m eg is felelt valam ely igény rög­ tönzött kielégítésének, hiszen az adott időszakban célszerű és k é­ zenfekvő volt ezeknek az építm ényeknek a felhasználása. Az utóbbi években m inden jelentősebb településünkre ren ­ dezési tervek készültek. Ezek általános vagy összevont rendezési tervek, m elyek alapján készülnek a részletes rendezési tervek. Ezek általában hosszú táv ra határozzák meg az adott település fejlesztési irányát, egyik sarkalatos tényezőjük a meglevő telepü­ lés épületállom ányának értékelése. Az értékállóbb épületek (melyek még hosszabb távon hasz­ nálhatók) m egm aradnak, és egyben tám pontot jelentenek a jö ­ vőbeli fejlesztési tervekhez; az elavultabb épületek szanálásra kerülnek. A m űem léképületek viszont m indenképpen m egkülön­ 5 �böztetett figyelm et kapnak, mivel nemcsak gazdasági, hanem k u ltú rtö rtén eti értékkel is rendelkeznek. Ebből következik, hogy a rendezési terv et készítő építész a m űem lékeket távlati funk­ cióval látja el m ég ab ban az esetben is, ha m űszakilag avult is azok állaga. Nagyon sok m úlik azon, hogy a rendező tervező m i­ lyen célra használja fel a szóban forgó építm ényt, az funkcioná­ lisan hogyan kapcsolódik a település többi részéhez: az a cél, hogy a m űem lék minél szervesebben bekapcsolódjon a település vérkeringésébe, és ne elszigetelt „m úzeum i tárg y ” legyen. A m ű­ em lékek, m űem léki együttesek tehát részét képezik tervezett jö­ vőbeli településeinknek is, és ezáltal m int pótolhatatlan történel­ m i dokum entum ok m egőrződnek a jövő társadalom szám ára is, Sőt, nem csak m egm aradnak, hanem új tarta lm at is kapnak, m int például a balassagyarm ati volt m egyeháza, mely a tervek szerint m űvelődési központként hasznosul. (A m űvelődési köz­ p o nttá történő rekonstrukció minőségileg új helyzetet terem t, m elyet a rendezési tervek irányoztak elő, m ivel ez a m űem léki épület 1) kultú rcentrum céljára — az eddigi funkciókkal szem­ ben — sokkal alkalm asabb; 2 ) a rekonstr ukció olcsóbb, m int hasonló új létesítm ény létrehozása; 3) a m űvelődési funkcióra való felhasználás a m űem lék k u ltú rérték eit is közkinccsé teszi.) A m odern városépítési koncepciók szerint a megőrzés célját nem kell korlátozni a kizárólagosan passzív védelem re. M osta­ náig a történelm i központokat úgy védelm ezték, hogy azok az eredeti állapotnak m egfelelően legyenek helyreállítva. Ez helyes is m indaddig, am íg egy m űem léképület többé-kevésbé teljes ép­ ségben m arad t meg, annak eredeti „részletk épzései” még felis­ m erhetőek. (Így tö rtén t ez például a szécsényi barokk kastély fő­ épületének felújítása során, m ert b ár az épület rossz állagú és elhanyagolt volt, de ism ert lévén m inden részlete, ennek alapján folyt a helyreállítás.) Más a helyzet azoknál az építm ényeknél, m elyeknek csak rom jai m arad tak fenn. (Ilyen például Salgó vá­ ra, m elyről hitelesen senki sem tudja, m ilyen lehetett eredeti ál­ lapotában. Jelenleg itt — a tervek szerint — ism eretterjesztő jellegű csillagvizsgáló kialakítása van folyam atban, am i együtt já r azzal, hogy a meglevő építm énym aradványokat ki kell egé­ szíteni új részekkel.) Egy m űem lék kiegészítésekor nem engedhető meg, hogy a bővítm ényt ugyanabban a form ában, ugyanabban a stílusban tervezzük, m int az eredeti részek. Egy új, kiegészítő építm ényrésznek form ailag és anyagában határozottan különbözni kell az eredetitől, hogy senkiben se m erüljön fel m ég annak gyanúja sem, m intha az egyidőben épült volna az eredeti részekkel. Egy régi történelm i stílusform ának m odem részekkel való közös m egjelenítése m a m ár elvileg elfogadott hazai és nem zet­ közi fórum okon is. Nem ilyen egyszerű azonban ennek konkrét építészeti megoldása. A régi és az új építm ényrészek annak el­ lenére, hogy kontrasztszerűen különbözőek, mégis harm onikus egy­ séget kell , hogy alkossanak. Ez azonban nemcsak egy épület vi­ szonylatában szükséges, hanem a m űem lék és környezete között is, avagy egy történelm i külsejű épület és annak belsőépítészeti kialakítása között is. (A szécsényi barokk stílusú kastély belső tereivel például nagyon szép összhangban vannak a m odern „m egfogalm azású” csillárok.) Mindezek azonban nagyon alapos és lelkism eretes m u n kát kívánnak a tervezőtől és a kivitelezőtől egyaránt. Az előzőekben a városrendezési és -építészeti tervezés — gyűjtőnéven a fizikai tervezés — szem pontjait körvonalaztuk. Jóval nehezebb ennél a gazdasági tervezés helyzete. A különbö­ ző szintű közép- és rövid távú tervek készítésekor nagy gondot jelen t még a lakosság legelemibb igényeinek a kielégítése is (a lakáskérdés, a foglalkoztatottság stb.) M indenki egyetért abban, hogy elsősorban a legalapvetőbb igényeket kell kielégíteni, s ezek m ellett el kell fogadnunk a kultú rp o litik ai téren jelentkező igényeket is. T ársadalm unk mai fejlettségi szintjén m ár m ind kevésbé tehetjük meg, hogy éppen 6 egy m űvelődési jellegű építm ény — n e tá n m űem lék-rekonstruk­ ció — kerüljön hátrányos helyzetbe; m ert b á r egy k u ltu rális lé­ tesítm ény hasznossága („visszatérülése”) gazdasági p aram éterek­ kel nem m utatható ki, társadalm ilag azért ugyanolyan szüksé­ ges, m int a közgazdaságilag indokolható beruházásoké. A m ikor egy m űem léképületet rekonstruálni vagy felújítani kellene, az első legnagyobb problém a és ellentm ondás, hogy „nem áll rendelkezésre az anyagi fedezet” — am i az esetek több­ ségében nem is kis összeg. A kivitelezhető részm egoldásra jó példát ad o tt a K isterenyei nagyközségi Tanács, am ely h a a rra v á rt volna, hogy a kastély felújításához szükséges (több milliós) összeg meglegyen, akkor m a eső áztatn á a m űem léki épület m aradvá­ nyait. Ezzel szem ben az épület csaknem készen áll. Szakaszon­ k ént készült, ahogyan időnként a pénzügyi lehetőségek enged­ ték. A tervek szerint a kastély a tanács irodaháza lesz, am i n a ­ gyon jó funkcionális felhasználásnak bizonyul. Egy m ásik példa a Nőtincsi közös községi T anácsnak az a gondja, hogy m űem léképületben levő iskolájuk nem elégíti ki az igényeket (ami valóban igaz is, hiszen korszerűtlen körülm é­ nyek között levő 5—6 osztályterem nem pótolhat egy korszerű nyolc tanterm es iskolát.) P roblém ájuk úgy vetődik fel, hogy a meglevő épületet kell-e korszerűsíteni (de attól az m ég továbbra is szűkös m arad), vagy új nyolc tan term es iskola épüljön, és a régivel „m ajd lesz valam i”. Az első változat nem oldja m eg gond­ jaikat, a m ásodik változat m egvalósítása pénzügyi gondot je­ lent. Az a vélem ényünk, hogy a m eglevő iskolát m eg kell ta rta ­ ni, s a fejlesztés első ütem ében an n y i tanterem m el kiegészíteni, am ennyi reálisan in d okolt. A m ásodik ütem ben aztán a meglevő épület m űszaki hiányosságait célszerű pótolni, a harm adik ütem ­ ben pedig központi fűtéssel ellátni az egész eg y ü ttest stb. Tehát itt is a szakaszos m egvalósítás, a m űem léképületnek m odern ré­ szekkel való kiegészítése az elfogadható, a pénzügyileg já rh a ­ tóbb út. Ez m egkönnyíti beruházási gondjainkat, és ugyanakkor eleget teszünk a m űem lékvédelm i elveknek is: kellem es és válto­ zatos építészeti környezetet alakítun k k i önm agunk szám ára. M int ez utóbbi példa igazolja: egy-egy fejlesztési cél kitűzé­ se és m egvalósítása nem csak pénzkérdés. T ársadalm unk m ai szintjén jelentkező gazdasági problém áinkat sok esetben m érsé­ kelni, csökkenteni tu d ju k a „szellemi tö b b letráfordítás” eszközé­ vel — am iből rendkívül nagy tartalék o k k al rendelkezünk. M int látjuk, az építészetet nem (és így a m űem lékvédelm et sem) lehet csupán egy bizonyos szempontból értékelni. Építé­ szetünk, m űem lékvédelm ünk társadalm i term ék. Az e téren tör­ ténő előrehaladáshoz társadalm unk gondos együttm űködésére van szükség, hiszen m unkánk eredm ényének haszonélvezője is maga a társadalom . Vadas Andor Dokumentum A m ű em lékek m egm entését és védelm ét Nógrád m egye vezetősége és lakossága is m indig fontos feladatnak tartotta, és azt tanácsi határozatokkal is szervezetten biz­ tosítani kívánták. A lábbi válogatásunk a Nógrád m egyei Tanács és a járási taná­ csok végrehajtó bizottságainak e tém akör­ ben hozott határozataiból, az ülések jeg y­ zőkönyveiből tartalm az részleteket. A Nógrád m egyei Tanács VB. 1950. o k­ tóber 23-i ülésének jeg yző k ö n yve; a 21—5 / 1950. sz. határozata a szécsényi Forgáchkastélynak közm űvelődési célokra történő hasznosításával foglalkozik. „A megyei tanács végrehajtó bizottsága a szécsényi m űem léknek n y ilvánított Lip­ �thay-kastélyból term észetrajzi, régészeti és néprajzi kutatóintézet létesítését elhatá­ rozza, és kéri ehhez a M úzeumok és M ű­ em lékek Országos K özpontjának hozzájá­ rulását. Az intézet létesítéséhez a következő in­ tézkedésekre v an szükség: A m ezőgazdasági osztály földbirtokrendezési csoportja a M úzeumok és M űem lékek Országos Köz­ pontjával egyetértésben intézze el, hogy a L ipthay Béla és neje által felajánlott kas­ tély, őrtorony és a v árk ert a hozzá tartozó ingatlannal a fenti célra állam i tulajdonba kerü ljö n át, és az erre bekebelezett 15.000 fo rin t adóteher, m in t jelképes vételár szá­ m oltassék el. A megyei tanács végrehajtó bizottsága felkéri a M úzeumok és M űem lékek Orszá­ gos K özpontját, hogy a Nógrád megyei M úzeum és k u tatóintézetet a Lipthay-féle kastélyból szervezze meg, és m indennek végrehajtásához a szükséges hitel költség­ vetési biztosításáról gondoskodjék.” A Nógrád m egyei Tanács Végrehajtó B i­ zottsága 1957. augusztus 27-i ülésén össze­ gezte a m ű em lékvédelem m el kapcsolatos legfontosabb feladatokat. (Részlet az ülés jegyzőkönyvéből.) „140/1957. VB. szám.: A Megyei Tanács V égrehajtó Bizottsága a m egye m űem lékvédelm ének tárgyalása során m egállapítot­ ta, hogy a m űem lékek zöme m egyénkben igen elhanyagolt állapotban van, s ebből az állam nak több millió forintos k ára szár­ mazik. A V égrehajtó Bizottság a szakosz­ tályok elé a következő feladatokat tűzi a m űem lékvédelem terén: 1. A három éves terv készítése, m ajd a későbbi tervek készítése során biztosí­ tan i kell, hogy középületek céljára olyan községben, ahol m űem lék, vagy m űem lék jellegű épület van kihaszná­ latlanul, új épület ne kerüljön m eg­ építésre, hanem annak teljes összegét, vagy az összeg egy részét a m űem lék rendbehozására és az építendő létesít­ m ény rendeltetésének megfelelő átala­ k ítására kell fordítani. Ezáltal nem csak anyagot ta k a rítu n k m eg népgazdasá­ gunknak, hanem m űem lékeinket is rendbe hozzuk. 2. Az igazgatási osztály m érje fel, hogy m egyénk terü letén m elyek azok a m ű­ em lékek vagy m űem lék jellegű kas­ télyok, m elyeknek rendbe hozásához kevés összeg szükséges. Ezeknek a kas­ télyoknak a hasznosítása érdekében az igazgatási osztály a m egyén belüli és m egyén kívüli nagyüzem ekkel vegye fel a kapcsolatot gyerm eküdülő, m u n ­ kásotthon stb. létesítése céljából. 3. A V égrehajtó Bizottság u tasítja a m ű ­ velődési osztályt, hogy hívja fel a pe­ dagógusok figyelm ét a m egye m űem ­ lékeinek védelm ére. A m unkaórákon szakítsanak időt arra a pedagógusok, hogy a községben levő m űem lék re n d ­ be hozásával foglalkozzanak. A pedagógusok ism ertessék meg a gyerm ekekkel egy-egy m űem lék tör­ ténetét és jelentőségét. Helyes, ha a gyerekeken kívül felnőttekkel is elő­ adás keretében ism ertetik egy-egy m ű­ em lék tö rtén etét.” 141/1957. VB. szám.: A V égrehajtó Bi­ zottság felhívja a járási tanácsok végre­ hajtó bizottságainak figyelm ét a m űem lékvédelem fontosságára. T ekintettel arra, hogy a m űem lékek zöme gazdátlan, a já ­ rási tanácsok végrehajtó bizottságai hívják fel a községi tanácsok vezetőinek figyel­ m ét a m űem lékek őrzésére. A község te­ rületén levő állam i vagyon m egőrzéséért a m egyei tanács végrehajtó bizottsága a köz­ ségi vezetőket teszi felelőssé. A köz­ ségi tanácsok vezetői a lakosság bevoná­ sával szervezzék m eg a m űem léképületek, kastélyok védelm ét azoktól, akik rongál­ ják. A Rétsági járási Tanács V B 1957. októ­ ber 10-i ülésén beszámoló hangzott el ar­ ról, hogy a járásban m ilyen m ű em lékek találhatók, és azok védelm ét hogyan k í­ vánják megvalósítani. (Részlet az ülés jegyzőkönyvéből). „Járásu n k terü letén m ajdnem m inden községben van m űem lék. Összesen 74 m ű­ em lékünk van. Ebből 26 tem plom, a többi egyéb épület, vagy szobor. Járásu n k b an a m űem lékek védelm e a felszabadulás előtti időkben úgyszólván tel­ jesen el volt hanyagolva. A nagy értékű m űem lékleleteket is elvitték tőlünk: pl. a szátoki Á rpád kora előtti tem plom leleteket Esztergom ba vitték és ott állították fel. Bizottságunk feladata, hogy a meglevő m űem lékek védelm ét biztosítsuk és m eg­ becsülését népszerűsítsük. A m űem léki tem plom okat a vallásos hívek gondozzák és védik. Itt csak a rra kell vigyáznunk, hogy sem külső, sem belső tatarozást szi­ gorú felülvizsgálat nélkül ne végezzenek. Járásu n k b an három olyan országos m ű­ em léktem plom van, am ely több, m int fél­ ezer éves, M átyás korabeli. Ezek a nőtin­ csi, nógrádsápi és tereskei templomok. Ezekre különösen vigyáznunk kell. A más épületek m egőrzése elég nagy feladatot jelent. Különösen elhanyagolt állapotban v an a keszegi, nézsai barokk korabeli kas­ tély. Á ltalában azok a m űem léki épületek, m elyek állam i, vagy társadalm i tulajdon­ ban vannak — pl. iskola, tanácsháza —, nagyobb m egbecsülésben vannak. Viszont elhanyagolt állapotúak azok a m űem léke­ ink, am elyben m agánlakások vannak. A járási tanács erélyes intézkedése m ár sok eredm ényt hozott. Szükséges, hogy m in­ den m űem léképületre elhelyezést nyerjen a m űem léket jelző tábla. M ásodszor, hogy az épületek külsőleg és környezetükkel is visszatükrözzék a m űem léki jelleget. Szük­ séges a m űem léképületeknek a környeze­ té t egyelőre kis m értékben parkosítani, szépíteni, vagy legalább arról gondoskod­ ni, hogy a m űem léki épületek környeze­ te teljesen tiszta legyen. Ez társadalm i feladat. Társadalm i felad atra a társadalm i szerveket fogjuk felkérni, s ezzel is köny­ nyíteni kell a községi tanácsok m u n k áját.” A Nógrád m egyei Tanács VB. 1963. no­ vem ber 25-i ülésén ism ételten foglalkozott a m űem lékvédelem kérdésével és össze­ gezte az e tém akörben szükséges újabb ten n iva ló ka t: (316/1963. sz. határozat) „M egállapítja a végrehajtó bizottság, hogy az idegenfor­ galom és m űem lékvédelem m egyénk te­ rületén fellendülőben van. Az eredm ények ellenére még e terü leten számos hiányos­ ság tapasztalható. Az idegenforgalm i és m űem lékvédelm i m unka nem eléggé te rv ­ szerű és nem eléggé összehangolt. A m un­ kásm ozgalmi szem pontból jelentős terü le­ tek fejlesztése és népszerűsítése nem k i­ elégítő. Mivel több év m ulasztását kell pó­ tolni, ezért lényegesen tervszerűbbé, ösz­ szehangoltabbá és gyorsabb ütem űvé kell tenni a m űem lékvédelm i és idegenforgal­ m i m unkát. 1. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy az idegenforgalm i h iv atal és az OMF bevoná­ sával évenként készítse el a m egye ide­ genforgalm i és m űem lékvédelm i fej­ lesztési tervét. A két terü leten jelen t­ kező fejlesztéseket hangolja össze. 2. U tasítja a végrehajtó bizottság a m e­ gyei tanács VB titk árság át, hogy éljen felterjesztéssel a M inisztertanács ta ­ nácsszervek osztályához, és k érje se­ gítségét a tekintetben, hogy a somos­ kői v á r környékét nyilvánítsák tú ris­ takörzetté, és a m agyar tu risták részé­ re a v ár szabad m egtekintését biztosít­ sák. 3. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy keresse m eg a KPM Egri K özúti Igazgatósá­ gát abból a célból, hogy az eresztvényi, Somoskőújfalui ú t felú jítását 1965. év­ re tervezzék be. 4. A végrehajtó bizottság u tasítja az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a K arancskilátó m egépítésének anyagi lehetősé­ gét vizsgálja m eg és erről tegyen elő­ terjesztést a végrehajtó bizottságnak. 5. A végrehajtó bizottság u tasítja a me­ gyei testnevelési és sportbizottság el­ nökét, készítsen tan u lm ánytervet, hogy a salgói v ár környéki síterep és ugró­ pálya k ialak ítására van-e lehetőség, és m ilyen költséggel valósítható meg, s azt terjessze a végrehajtó bizottság elé. 6. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési - közlekedési és vízügyi osztályt, 7 �hogy az ú ttörővasút kérdését a tan u l­ m ánytervek birtokában terjessze a vég­ reh ajtó bizottság elé. 7. U tasítja a végrehajtó bizottság a vb. elnökhelyettest, hogy a szécsényi köz­ ségi tanács végrehajtó bizottságával kö­ zösen vizsgálják meg a Forgách-kas tély kiürítésének lehetőségeit. Az ille­ tékes főhatóságnál járja n ak el a saját üzem kitelepítése érdekében. 8. U tasítja a végrehajtó bizottság a m ű­ velődésügyi osztály vezetőjét, hogy a pásztói volt C isztercita-kolostor végle­ ges felhasználására — a községi tanács bevonásával — dolgozzon ki javaslatot és jóváhagyásra terjessze a végrehajtó bizottság elé. 9. U tasítja a végrehajtó bizottság a vb. elnökhelyettest, hogy a szécsényi For­ gách-kastély felújítási költségeinek biz­ tosítása céljából folytasson tárgyaláso­ kat az Országos M űem léki Felügyelő­ séggel, valam int a M űvelődésügyi Mi­ nisztérium m al. 10. U tasítja, a végrehajtó bizottság a m ű­ velődésügyi osztály és az egészségügyi osztály vezetőjét, hogy az építési osztály felm érése alap ján vizsgálják m eg a m egye területén levő kastélyo­ kat, hogy azok kulturális, szociális és egészségügyi célokra — helyreállítás u tán — felhasználhatók-e? 11. A végrehajtó bizottság a hollókői fa­ luközpont épületeinek turistaszállás, művésztelep, ajándékbolt és m úzeum részére történő igénybevételével egyet­ ért. U tasítja az ipari osztály és az épí­ tési osztály vezetőjét, vizsgálják meg a K ézm űipari Ktsz. létesítésének lehető­ ségeit és feltételeit. Pályaválasztás, 1975 Gépírni tudó adm inisztrátort, bérelszámolót és gépkönyve­ lőt fe lv e s z ü n k .. . ” A zonnali belépéssel keresünk esztergályost, maróst, ács-állványozót, bolti eladót.” . . . „Fiúk. Figyelem ! Je­ len tkezzetek húsipari tanulónak! A húsipar az emberiség létfenntartásának egyik biztosítója, a jelen és a jövő szakm ája! A 3 éves képzési idő alatt ösztöndíjat, társadalmi ösztöndíjat, ter­ m észetbeni juttatásokat kaphattok!”. . . „Fiatalok! G yertek a vasúthoz, az üvegiparba, vár benneteket az építőipar, a textilipar” . . . stb. Nap m int nap jelennek meg az újságok apróhirdetés rova­ táb an a legkülönbözőbb m unkakörökbe invitáló, kecsegtető ajánlatokkal, kedvezm ényekkel csábító felhívások. Az üzemek, a vállalatok, a különböző intézm ények személyzeti osztályai ese­ ten k én t még (vagy már?) nem m egengedett m ódszerekkel is ke­ resik a szakem bereket, m unkásokat és alkalm azottakat. Közism ert, hogy az ilyesfajta m unkaerő-kutatás (és nem ritk á n — csábítás) annak ellenére létezik, hogy a m unkaerő-gaz­ dálkodás a gazdasági tervezésnek, a gazdaságpolitikai irányítás­ nak szerves (sőt m a egyik alapvető) eleme. Beruházás, fejlesztés és szakem berképzés egymástól elválaszthatatlan, összetartozó fo­ galm ak. A m unkaerő-gazdálkodás azonban m ár meglevő (s csak részben a potenciálisan létező) dolgozókkal, m unkaerővel fog­ lalkozik; s csupán előzménye, m egalapozója a pályairányítás, a pályaválasztás. T ervszerű-e ez a kétszakaszos folyam at, megfelel-e a gazda­ sági szükségleteknek? Az apróhirdetésekből úgy tűnik — csak részben. (A pontos választ hagyjuk a cikk végére, nézzük meg a problém akör néhány fontosabb elemét!) A szocialista társadalom — éppen hum anista jellegéből adó­ dóan — az em bert nem egyszerűen m unkaerőnek, hanem alko­ tó, önm aga személyiségét kiteljesíteni képes, m unkájában örö­ m ét lelő társadalm i lénynek tekinti. Mi a biztosítéka annak, hogy az egyéni törekvések, vágyak és a társadalm i szükségletek harm onikus egységet alkotnak? V an-e garancia arra, hogy a fia­ tal em ber, am ikor egész életét m eghatározó kérdésben, a hivatá­ sa felől dönt, helyesen választ? M iért találkozunk oly sok, m un­ k á já t „m uszájból”, csak a fizetésért végző, energiáit pótcselek­ vésekben kiélő em berrel? 8 12. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a jövő év­ ben felú jításra kerülő kb. 3—4 holló­ kői épület m űszaki értékelését végezze el. 13. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a hollókői népi rezervátum kialakítása érdeké­ ben hozott határozatok vég reh ajtásá­ ról a végrehajtó bizottságnak tegyen jelentést. 14. U tasítja a végrehajtó bizottság az épí­ tési osztály vezetőjét, hogy a Hazafias N épfront m űem lékvédelm i akció-bi­ zottságának és az OM F-nek bevonásá­ val készítse el Nógrád m egye m űem ­ lékvédelm i szabályrendeletét, és azt jóváhagyásra terjessze a megyei ta ­ nácsülés elé.” Leblancné Kelemen Mária K isgyerm ekektől a felnőttek gyakran k érd ezik : mi leszel, ha nagy leszel? Óvodások közism ert (s m ásnapig véglegesnek hitt) válaszai legfeljebb azért tanulságosak, m ert nem annyira szándékaikat, hanem m indennapi élm ényeiket, vágyaikat tü k ­ rözik. Komollyá 13—14 éves korban, az általános iskola elvégzé­ séhez közeledve válik a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Jó, hogy van ilyen kérdés. Jó, m ert azt jelenti, m egszűnt az ,.apáról- fiú ra ” kényszere, az „ahol m u n k át kapok” parancsa. Jó, m ert ez a kérdés leányoknak is szól, azoknak, akiknek m ai szó­ val jelölt hivatása — „háztartásbeli” — nem kötelező életform a, m int néhány évtizeddel korábban volt Ki és hogyan, m inek alapján dönt? Az elhatározás alapve­ tően két tényezőrendszer (nem m indig egyező) h atására születik — 14 éves korban, vagy az érettségi után. Az egyik: a pedagó­ giailag m egalapozott, gazdasági szem pontot is figyelem be vevő, intézm ényesen szervezett, irán y íto tt társadalm i érdek. A spontán törekvések (szülői elképzelések, divatok, anyagi szempontok, ösz­ szeköttetések, beiskolázási lehetőségek stb.) alkotják a m ásik pólust. „Én azért m egyek a gépipari szakközépiskolába, m ert te r­ veim vannak. Szeretnék leérettségizni és u tán a eljutni a győri G épjárm űközlekedési Főiskolára. Elgondolásommal szüleim is egyetértenek. Nem kényszerítettek, m agam tól jelentkeztem ide, m ert szeretem a gépeket és érdekelnek is.” (S. A.) „Én állatorvos szeretnék lenni. Sokat járo k a nagym am á­ m ékhoz falura, és nagyon szeretem az állatokat. L áttam több­ ször a állatorvos bácsit is, és az nagyon szép lehet, am ikor a be­ teg állatokat m eggyógyítják. M ert az em ber, ha fáj valam ije, szól, de az állat nem tu d szólni, s így a betegséget is ki kell ta ­ lálnia az állatorvosnak, nem csak m eggyógyítania.” (J. A.) „Az elektrom osságot szeretem nyolcadikos korom óta. Sza­ bad időm ben szeretek barkácsolni, fizikai m unkát végezni. Ami­ kor a gim názium ba jöttem , az volt a célom, hogy érettségi u tán elektrom űszerész leszek. Ez a jelenlegi elképzelésem is. A szak­ m a m egszerzése u tán előfordulhat, hogy főiskolára is megyek. Ha ez nem sikerül, ezt sem bánom , m ert fizikai m u n k át ugyan­ olyan szívesen végzek, m int szellemit. 12 éve tanulok. Szeretnék pénzt is keresni, hogy m egállja k a saját lábam on, ne kelljen a szüleim nek rám többet dolgozniuk. A szakm unkásképzőben még közelebb kerülök az elektromossághoz, a barkácstudásom ból szakm a lesz, s azzal foglalkozom, am it szeretek.” (N. I.) �„Tanulm ányi eredm ényem , érdeklődésem , tanáraim biztat­ tak arra, hogy továbbtanuljak. A Műszaki Főiskola épületvilla­ mossági szakára készülök. Úgy érzem, ezen a pályán tudnék v a ­ lam it nyújtani. Az építészet talán azért is leköti a figyelmemet, m ert S algótarján épületei nagy hatással vannak rám , a vidékről bejáró kam aszra. Ha tervem sikerülne, akkor a falu arculatán szeretnék változtatni, m ert ezt kissé — úgy érzem — elhanya­ golják.” (R. L.) Érzések, vágyak, elképzelések, tervek. V ajon valóra válnake? Remélik kis- és nagydiákok egyaránt. Remélik szüleik, ta n á ­ raik is, s mindazok, akik a döntésig segítették, ju tta ttá k el őket. A fentebb közölt tanulói vallom ásokból m intha az is k itű n ­ ne, hogy a pályaválasztás előkészítésében, teljes folyam atában m ennyire fontos a szülő és az iskola együttm űködése. Szinte nélkülözhetetlen. Hiszen közös a gond és a felelősség, de közös az öröm is, ha sikerül a tanulót olyan pályára irányítani, ahol a legtöbbet tu d ja n y ú jtan i a társadalom nak, és m aga is m egtalál­ ja öröm ét a m unkájában. Szinte m ögöttük érezzük a szülők sze­ rető gondoskodását és a pedagógus segítségét is. V ajon m inden, pályát választó fiatal m aga m ögött érzi-e szüleinek biztató sza­ vát, segíteni akarását, jó szándékú tanácsadását? G yerm ekük pályaválasztásával kapcsolatban többféle szülői m agatartással találkoztunk. R endkívül káros, ha a szülő azért, m ert fiatal korában nem jól választott, vagy azért, m ert nem volt lehetősége tan u l­ ni, gyerm ekére is átviszi a m unkájával kapcsolatos elégedetlen­ ségét. Sok szülő gyerm ekét az általa m egálm odott, de soha meg nem valósult pályára irányítja, előre eltervezi, hogy orvost, m érnököt vagy m uzsikust „csinál” belőle. Ki ne ism erne olyan családot, ahol a kislányt vagy kisfiút éveken át „zongoráztatják”, m ert an n y ira szeretné az édesanyja, ha m űvész lenne belőle. Lesz-e eredm énye az igyekezetnek? Irányítás, tanácsadás, önállóságra nevelés. Meg tu d ják -e ol­ dani a szülők egym agukban az ezzel kapcsolatos feladatokat? Elég-e ehhez a jó szándék, az ak a rat? Úgy vélem — kevés. Az iskola, a pályaválasztási felelős, elsősorban az osztályfőnök se­ gítsége nélkül nem képesek m egism erni a továbbtanulási lehető­ ségeket, a különböző pályák tarta lm i követelm ényeit, előnyeit, hátrán y ait. Sok szülő képtelen felism erni saját gyerm eke érdek­ lődési körét, képességét, alkalm asságát. Közism ert (és term észe­ tes): kicsit m indig elfogult saját gyerm eke tehetségének, rá te r­ m ettségének m egítélésében. Ez a körülm ény teszi szükségessé a szülők felvilágosítását, pályaválasztási ism ereteinek bővítését. Ezért kell növelnünk a pályaválasztási szülői értekezletek szá­ m át; jobban kihasználni a szülői m unkaközösségekben rejlő ne­ velő hatású, inform ációs, orientációs lehetőségeket; évenként m egrendezni a szülői parlam enteket, a szülők akadém iája ke­ retében szorgalmazni a pályaválasztással kapcsolatos előadáso­ kat. N apjainkban igen gyakran hallani, hogy az ifjúság pályá­ ra nevelése társadalm i ügy. Az iskola, a család és a különböző m unkahelyek együttes, összehangolt tevékenysége szükséges ah­ hoz, hogy a fiatalok pályaválasztásra történő felkészítése való­ ban az oktató-nevelő m unka szerves részévé váljék. Ez így igaz! Úgy érzem azonban, hogy e felsorolásban (is­ kola, család, m unkahely) — am i a p ály airányítást, pályaválasz­ tást, ennek pedagógiai m egalapozottságát illeti — a központi szerep mégis az iskoláé, a pedagógusé. M inden szülő elvárja, igényli azt, hogy a pedagógus a „gyerm eke” szám ára nyújtson segítséget olyan pálya m egtalálásához, am elyen személyi adottsá­ gainak teljes kibontakozása és az általa n y ú jth ató leggazdagabb és legm agasabb szintű teljesítm ény létrejöhet. A fiatalok megfelelő pályaválasztási elindítása, ak tiv itásu k felébresztése, alkotókészségük, tenn iak arásu k kibontakoztatása felm érhetetlen jelentőségű — a társadalom néhány évvel későb­ bi fejlődése szempontjából. 1971-ben korm ányhatározat jelent meg a pályaválasztásról, a pályaválasztási tanácsadás továbbfejlesztéséről, s ebben ez áll: „A pályaválasztásra való felkészítést m ár az általános iskola al­ só tagozataiban meg kell kezdeni, és az ötödik osztálytól terv ­ szerű és folyam atos pedagógiai m unkává kell fejleszteni”. A korm ányhatározat m egjelenése óta eltelt három —négy év. Azóta sor k erü lt a területi pályaválasztási intézetek tovább­ fejlesztésére; m egterem tődtek a szervezeti és személyi feltételek az ifjúság életre, pályára való felkészítésének célirányosabb és eredm ényesebb megvalósításához. A fővárosi és megyei pályaválasztási tanácsadó intézetekben 248 főállású és 51 félállású szakem ber dolgozik; 2710 m unkahelyen tevékenykedik pályavá­ lasztási m egbízott; az intézetek egységes alapfelszerelése és egyéb eszközökkel (műszerek, segédeszközök, ú tm utatók, filmek, m ag­ netofonszalagok, propagandaanyagok, stb.) való ellátása m eg­ tö rtén t; s m indezeken tú l valam ennyi iskolában m űködik pá­ lyaválasztási felelős. Figyelem be véve e nagyarányú fejlesztést, mégsem v á rh a t­ ju k el — bárm ennyire is jó lenne szám unkra —, hogy olyan, a szakm át m ár eleve ismerő, nehézségeivel, szépségeivel tisztában levő tanulók kerüljenek ki az általános és középiskolákból, kik­ ben a gazdasági, társadalm i érdek s az egyéni érdeklődés h a r­ m óniája beteljesedik. Az iskola — üzem kapcsolatából profitál-e valam it a tan u ­ lóifjúság, az üzem látogatások során bem utatott, láto tt, megis­ m ert szakm ákból választanak-e a fiatalok? Ha igen, m ilyet, és m elyek m ellett m ennek el érdektelenül? Tapasztalat, hogy a végzős tanulók még m indig az ip ari szakm ák felé orientálódnak. Ezek közül is a legnépszerűbbek, a legkeresettebbek, a „divatosak” : a szobafestő és mázoló, az autószerelő, a karosszéria-lakatos, a kereskedelm i eladó, a női fodrász, az esztergályos. Ha a választások indokai irá n t érdeklődünk, ilyen és ehhez hasonló válaszokkal találkozunk: „m ert sokat lehet keresni” ; „m ert szeretek dolgozni” ; „az jó szakm a”, stb. Többféle objektív és szubjektív szem pontot felsoroló vála­ szok ezek, m elyek m ögött nem valószínű, hogy a leendő foglal­ kozás alapos ism erete húzódik meg. Sok pénzzel a zsebben „fé­ nyes autóban ü ln i” — valóban nem kellem etlen dolog. De mi m indennek kell m ég történnie addig? Vajon tisztában v annak-e leendő autószerelők e szakm a „árnyoldalaival” is? Tudják-e, hogy a fodrásznő nem csak „átveszi a borrav aló t”, hanem 8—10 órán át komoly fizikai m unkát végez? 9 �A lányok közül a legtöbben m ost is középiskolába m ennek. Elsősorban óvónők, egészségügyi dolgozók szeretnének lenni. Igaz, szükség is lesz rájuk. De nem annyira, ahányan m ost je ­ lentkezési lap ju k at elküldték. Mi lesz m ajd a „fölösleggel” ? M unkába állnak? Máshol próbálkoznak? Bizonyára előveszik és m egnézik az újságok apróhirdetéseit is: „Lányok figyelem ! Szö­ vőipari tanulónak jelentkezhet m inden 14. életévét betöltött, álta­ lános iskolai végzettséggel rendelkező kislány” ... „ Fiatal női m unkavállalókat könnyű fizika i m unkára felve szü n k”. „Azonnali belépésre keresünk kőm űvest, kovácsot, ács-áll­ ványozót, épületasztalost, sütőt, állattenyésztő szakm unkásokat!” — Lám, őket m ár keresik, várják, hívják. De a fiatalok nem ­ igen sietnek. Itt talán nem fizetnek olyan sokat? Vagy nehéz a m unka, rosszak, m ostohák a körülm ények, nem becsülik m eg a kezdő szakm unkásokat? Ez is, az is előfordul még. „M ár szüleim től m egtanultam szeretni az állatokat, nekünk is volt otthon. Kell szeretni a term észetet! Nagyon szép m unka ez, és az em bernek önállónak kell lennie. Nehéz lesz, az biztos, de m egpróbáljuk!” Ilyen gondolatokkal indult el F. L. és R. G. is a mezőgazdasági szakm unkásképzőbe. A iskolát m int szakkép­ zett állattenyésztők hagyták el. M indketten tsz-be kerültek, egy darabig „hordták a trág y á t”, de aztán jobbnak vélték „odább­ állni”, elm entek a gyárba. Igaz, a régiek szerint a mezőgazda­ ságban a kertészek voltak az elsők, azután jöttek a növényter­ m esztők és csaknem utolsó em bernek ta rto ttá k azt, aki sertéstenyésztéssel foglalkozott. A helyzet azóta m ár változott. A pisz­ kos, nehéz m u n k át a jól felszerelt telepek, a m odern technikai berendezések lassan m egszüntetik. T ovábbra sem tagadva az iskola központi helyét és szerepét a pályaválasztási döntés előkészítésének folyam atában, az isko­ la m ellett feltétlenül fontos szerep ju t a gyáraknak, üzemeknek, egyszóval a m unkahelyeknek is. Ma m ár nem elég csak beszélni a pályák szépségéről, hasz­ náról, az em ber és a pálya egym ásra találásáról, hanem szük­ séges a szemléltetés, az élm ény is. A szakm ák bem utatásának fontos helye van a fiatalok pályaelőkészítésében. Az üzem láto­ gatás sokoldalú és sokrétű lehetőséget biztosít a szakm ák él­ m ényszerű bem utatására, de csak akkor, ha sikerül célszerűen megszervezni. Az üzem látogatás nem egyszerű aktus, esemény, ahol a tanuló látja a gépeket,, a term elést, hanem pedagógiai esz­ köz egy nevelési cél elérése érdekében. Ne a term előm unkáról vagy az üzem ről elhangzott tanórák illusztrációja legyen, hanem a pályaválasztási, pedagógiai m unkában úgy szerepeljen, m int a pályaism ertetés egyik lehetséges, életszerű módszere! ,,Tapasztalat, hogy több esetben a tanulók n em ism erik; azt a szakm át, m elyn ek elsajátítására készülnek. Ezért — K iste­ renyén — az üzem látogatások során arra törekednek, hogy ne csak sétát tegyenek, de közelebbről is m egism erkedjenek egy-egy szakma rejtelm eivel. Jártak a Nógrád m egyei Textilipari Válla­ latnál, a BRG -ben, a FŰTŐBER-nél, a szolgáltatónál, a helyi MEZŐGÉP-nél, az építési üzem ben és a M ÁV -fűtőháznál. A kisterenyei és nagybátonyi ü zem ekkel az iskola szocialista eg yüttm űködési szerződést kötött. Kölcsönös látogatások nyo­ m án egyre szorosabbá válnak a kapcsolatok.” (Nógrád, 1975. IV . 16.) Valahogy így! A pedagógusokon, az osztályfőnökön, az ott dolgozó szülő­ kön, a m unkahelyi vezetőkön m úlik tehát, hogy az üzem látoga­ tások ne m arad jan ak az egyszerű kirándulások szintjén, hanem m éltó helyet foglaljanak el a nevelőeszközök között a pályavá­ lasztás előkészítésében. Az iskolák és üzem ek tartalm i kapcsolatának elm élyítésében az üzem látogatásokon túl jelentős szerepük van a szülők és pe­ dagógusok szám ára ta rto tt tájékoztató előadásoknak, osztályfő­ nöki óráknak, a patronálásnak, a pályaválasztási napoknak és kiállításoknak, az üzem legjobb szakem berei által vezetett p á­ lyaorientáló szakköröknek, a tanulók nyári m unkavállalásának is. 10 A nnak ellenére, hogy m egyénk valam ennyi nagyüzem ében (ipari, mezőgazdasági) van m unkahelyi pályaválasztási m egbí­ zott — m integy 100—120, s az iskolákban szintén v an felelőse az ügynek, az üzemek és iskolák kapcsolatában m a m ég sok az esetlegesség, érvényesül a kam pányjelleg. Az egym ásrautalság­ ból fakadó közeledés szükségességét azonban m á r felism erték, m ivel alapvető társadalm i érdekazonosság köti őket össze. Szabó Ferencné Diplom aosztás után H atan ü lü n k a kis dohányzóasztal körül. Beszélgetőpartne­ reim — fiatal pedagógusok — az indulás gondjairól, az első si­ kerekről, s a pályakezdés nehézségeiről, az első n éh á n y év ta­ pasztalatairól m ondják el vélem ényüket. Szabatos m egfogalm a­ zásban „pörögnek” a m ondatok. — Lényegében a pályakezdő pedagógus helyzete sem más, m int az egyetem ről k ik erü lt orvosé, m érnöké, jogászé. V annak szakmai, em beri és anyagi problém ái. Ez fontossági sorrend is, úgy hiszem. A m it az egyetem en, főiskolán kaptunk, az az ideá­ lis, a Mérce. A m it belőle m egvalósíthatunk, az több ugyan, m int am iben annak idején nekünk volt részünk, de kevesebb, mint. am ire készültünk. Szándékaink és lehetőségeink konfliktusából vagy a kényelm es, az igényeket és m értékeket fokozatosan csök­ kentő ru tin b a fu t az út, vagy — h a erős bennünk az önm egva­ lósító, alkotó m unka irán ti igény — elm együnk. Esetleg csak m ás iskolába, esetleg a p ály á ró l... tovább. Vagy m egpróbáljuk a lehetőségek között az optim álisa t meglelni. A legjobbak, a m egszállottak csinálják ezt, am íg bírják. — A szakm ai féltékenység, a környezet nem m indig ösztön­ ző „példája”, a hétköznapok sok ru tin felad ata az első években kiélezi a felkészülés és a gyakorlat ellentm ondását. Először az egyetem i jegyzetekből készülünk az órára, aztán elég a középis­ kolás tankönyv, s talán tíz év m úlva van, aki azt sem veszi k e­ zébe. Ism erem az anyagot, az osztályt, a m ódszeren m úlik m in­ den — halljuk az önigazolást. A tartalm atlan , „alibi” jellegű to­ vábbképzések ezt a hiedelm et csak m egerősítik. S m ajd az u tá­ nunk jövő, kezdő kollégákat bölcsen és higgadtan, tü relem re in ­ tően hallgatjuk, s kicsit értetlenül figyelhetjük szakm ai v itá i­ kat. Négy éve végeztem, ism erem ezt a veszélyt. Félek tőle, tenni próbálok ellene. De hiányzik az a m indig ú jra inspiráló légkör, az orientáló szellemi vezetés, am ely az egyetem en segített és ösztönzött. — Szakm ai gondokról beszélgetünk, így azt a problém át sem kerü lh etjü k meg, hogy a szakdolgozat készítése közben m egízleljük a tudom ányos k utatás öröm eit, izgalm át, de a foly­ tatás többségünknél (hacsak nem m ondunk le sok m indenről) elm arad. Ha nem m aradsz bent rögtön az egyetem után, vagy nem kerülsz nagyváros közelébe — legfeljebb didaktikai, peda­ gógiai elm élkedéseket produkálhatsz. A gyakorló pedagógus fel­ tételek hiányában (és elism erem, gyakran kényelem ből is) foko­ zatosan kénytelen lem ondani tudom ányos ambícióiról. Esetleg, lokális jellegű kérdésekkel foglalkozhat, a tudom ányos m űhe­ lyekkel egyre jobban m egszakad a kapcsolata, a publikációs sor­ banállásban a sor végére kerül. Próbálkozunk egy darabig — aztán feladjuk. Elszürkülésünk fő oka: az akkum ulációs lehető­ ségek hiánya. A beszélgetésben közbevetett félm ondatok során kitágult a szakm ai problém ák köre. K iderül, hogy a pedagógusszakm a korántsem csak a szaktárgyak anyagát foglalja magába, ha­ nem olyan, szintén szakm ai tevékenység eket is, am elyekre a képző intézm ény nem , vagy alig készít fel. Jó néhány fiatal pe­ dagógus első keserves perceit nem a tanítási órán, hanem szak­ körvezetés, m űsorkészítés, kirándulásszervezés, irodalmi színpad �irányítása során, szülő értekezleten, vagy az úttörő-, a K ISZ -fog­ lalkozásokon szenvedte meg. Sőt: a tanítás gyakorlatára vonat­ kozó ism eretek sem elégségesek. A z első években néha nagyon hamar szólal meg a csengő, akadoznak a kérdések, s az órára becsült hónaljnyi kö n yv közül kettő-három ra ha sor kerül. — Engem ma az izgat, három évi tanítás u tán az foglal­ koztat: mi a pedagóguspálya szakm ai perspektívája. A jó tanár, az eredm ényes m unka tartalm a. A jól felkészített tanulók éve­ ken át gyarapodó serege, a szaktárgyi elm élyülés vagy az em ­ berségben folyam atosan gazdagodó, környezetet form áló erő nö­ vekedése-e a cél? Tudom, hogy „is-is” a válasz. Ezt illik, ezt kell válaszolni. De mi a legfontosabb? M ire készüljünk, s ho­ gyan? A pályakezdő pedagógusok m unkahelyi beilleszkedése, sőt a lakóhely társadalm i-politikai, kulturális életében kialakult h elyü k ugyancsak a pálya egészére, vagy legalábbis jelentős ré­ szére kiható tényező. S ha a szakm ai perspektívák kialakítása sem egyszerű, ez talán még bonyolultabb, több tényezős prob­ lémarendszer. A z iskolavezetés, a tantestület, a m unka- és lakó­ helyi társadalm i-politikai szervezetek, s a különböző spontán csoportok éppúgy befolyásolják ezt a folyam atot, m in t a m un­ káját kezdő nevelő szándékai, em beri adottságai, m unkaszerete­ te, felkészültsége, ambíciói. — H át igen, négy évi tanítás u tá n elm entem a pályáról. Üzemi m atem atikus vagyok. Nagyon nehéz volt elviselni azt a sok kicsinyességet, in trik át, am ely körülvett. M egszóltak, ha fa r­ m erben láttak, suttogtak, ha egyik értelm es lánytanítványom m al többet foglalkoztam. M egsértődtek, h a nevelési értekezleten vi­ tatkozni kezdtem. Szóval: fenegyereknek tarto ttak . Közben pedig tanítványaim közül három év a la tt többet vettek fel, m int kol­ légám diákjai közül tíz év alatt. Szerettek a gyerekek, jö ttek hozzám szakkörre, korrepetálásra. Végül a m agántanítványok je ­ lentették a „casus bellit” — inkább elm entem . Most? K ényel­ mesebb, függetlenebb az életem, de kicsit szegényesebb is a gye­ rekek nélkül. Tavaly — nem tudtam legyűrni nosztalgiáim at — m eglátogattam volt m unkahelyem et, illetve a g y e re k e k e t... — Őszintén m egm ondom : azért m entem el, m ert a m agán­ életem ben nem találtam meg a perspektívát. 27 éves vagyok, a 800 lakosú községben nem ak ad t olyan fiatalem ber, akivel el­ képzeltem volna az életem et. Az első két évben m inden időm et az iskola kötötte le, a társaság, a barátok, a p a rtn e r h iányát csak a tanév végén hirtelen rám szakadt m agányban éreztem . Először nyugtattam m agam at: ráérek m ajd jövőre. A ztán m e­ gint nem változott semmi. A nyári szünetet a rra használtam , hogy m unkahelyet keressek. Most városban élek. Igaz, nem ta­ nítok, adm inisztrátor vagyok, de nyitottabb lett az életem. Országosan is magas a pályát elhagyó, vagy a pedagógus­ m u n k á t meg sem kezdő tanári diplom ával rendelkezők száma. S o k a képesítés nélküli nevelő, a nem szükségszerű pályam ódo­ sulás m iatt elvesztegetett évek, a képzésre fordított, de a gyakor­ latban meg nem térülő oktatási költség, a veszteség szám okban is nehezen összegezhető. V annak, a kik eleve más pályán, más m u n kakörben kezd ik a tanári diploma m egszerzése után m u n ká ju ka t. In d ítéka ik so k­ félék, problém ájuk önálló elem zést igényel. A zok, a kik gyakorló pedagógus m u n ka kö rt hagytak ott, a katedrát cserélték fel. többnyire m unkahelyi-em beri és részben anyagi problém ákra hivatkoznak. — Én m a is tanítok, de foglalkoztat a gondolat: jövőre m ás­ hol kellene folytatni. Nyelvszakos vagyok, nem hiszem, hogy el­ helyezkedési gondjaim lennének. Szeretek tan ítan i, de két dolog nyom aszt: az elszigeteltség és a túlterhelés. Az előbbi a kisváros­ ban, falun élők előtt ism ert problém a. A családos, idősebb kollé­ gákkal m unkahelyen kívüli kapcsolatot — eltérő helyzetünk, gondjaink m iatt — nehéz kialakítani. Más a stílusuk, több a kö­ töttségük. Közös tém ánk az iskola. M unkaértekezlet fehérasztal m ellett — bizarr dolog. A m ás értelm iségi pályán dolgozókkal — a első kísérletek kudarca u tá n — lényegében csak form ális a kapcsolat. Más az orvos, m ás a agronóm us anyagi helyzete, igé­ nye, érdeklődése, de az időbeosztás is. A tú lterh elés gondjait m inden pedagógus érzi, a fiatalabbak azonban kétszeresen. Nem­ csak azért, m ert az ó rára többet (esetleg igényesebben) készü­ lünk, hanem azért is, m ert mi vagyunk a soros mozgalmi veze­ tők, népm űvelők, ak tiv isták : „M ajd csinálja a M ari, a Zoli — ők úgyis független em berek, se családjuk, se gyerek ü k !” A z elnőiesedő pedagóguspályán ezek a gondok sokasodnak, kétségtelen ugyanakkor, hogy a vidéken élő értelm iség számá­ nak gyarapodása, a falu társadalm i szokásainak módosulása, a közéleti és kulturális lehetőségek bővítése ja vítja az em beri ka p ­ csolatok terem tésének lehetőségeit. Előnyösebb helyzetben azok vannak, a kik vagy családosan kezdik pályájukat, vagy a családalapítás reális rem ényével jönnek ki az egyetem ről, főiskoláról. Lényegesen kedvezőbb a városban dolgozó fiatal tanárok startja is — hamarabb találnak korban, igényekben, életritm usban ro­ kon társakra, m ár csak a nagy szám ok törvénye, a több alkalom, és a település szokásrendje, légköre alapján is. S ha h elyzetü k n em is problém am entes (pl. önálló lakás, otthon terem tése), le­ hetőségeik, p erspektíváik biztatóbbak, m in t egy évtizeddel ko­ rábban. — A tan ári szobában viszonylag jobb a helyzet. A kezdőt — ezt tapasztalom , s ezt írják volt évfolyam társaim is leveleik­ ben — ritk á n hagyják m agára, több a segítő szándék. V annak 11 �„nehéz” kollégák, akik „elfelejtik” a szertárkulcsot odaadni, am i­ kor kell. V annak féltékeny vagy rideg m unkatársak. De több a tám ogatás, a b aráti útm utatás. Azt hiszem : sok m inden ra jtu n k is múlik. Aki nem úgy érkezik az első iskolájába, hogy az ő tás­ k ájában van a bölcsek köve, h am ar befogadják. — Én m ár nem vagyok kezdő. H etedik tanévem re két aran y ­ szabályt tan u ltam meg. Az egyik: szinte m inden tantestületben van n ak csoportosulások. Nem klikkek, hanem alkalm i m ikrokö­ zösségek. Ezeken kívül kell m aradni. Így — viszonylagos füg­ getlenségben — kevesebb a „szövetséges”, de kevesebbek céltáb­ lája is vagyok. A m ásik: lehet, hogy az én módszerem, az én fel­ fogásom jó, de nem az egyedül üdvözítő. Ezért a szakm ai viták­ ban (ha részt veszek) úgy vitatkozom , hogy m ások igazságát is tisztelem. Egy óralátogatásból, egy helyettesítésből nem általá­ nosítok, megjegyzést m ás m unkájára nem teszek. A ta n testü letek pedagógiai egysége és em beri közössége ál­ talában a dinam ikus mobilitás állapotában van. Egyszerre szilár­ dul és bom lik — napi feladatok, problém ák, szituációk egységbe forrasztanak és vitákra ösztönöznek. A legnagyobb gond — be­ szélgetőpartnereim szerint — a pedagógiai m unka hatékonysá­ gának mérése. Ki m ondja m eg: jól dolgozott-e a nevelő? A gyerekek véle­ m én ye tám pont — de nem meghatározó. A szakfelügyelet, az is­ kolavezetés egy-egy óra meglátogatásából, az adminisztráció m i­ nőségéből, a felszólalásból, egy-egy rendezvényből ítélhet. A kül­ sőségeket, nem a napi apróm unkát m utatja ez, s a bukások, vagy a felvettek, a továbbtanulók száma, aránya is igen viszonylagos m utató. A pedagógus m unkájáról a kép apró m ozaikokból tevő­ dik össze, s néha nagyon sok m ú lik azon, hogy a vélem ényalko­ tó m elyik m ozaikkockára figyel. Ez a beilleszkedés, a m u n k a ­ helyi légkör szem pontjából lényeges tényező a fiatal pedagógusok helyzetét is nagyban befolyásolhatja. (Van a kit zavar is: a kol­ lo kviu m o k n u m erikus értékelése után „bizonytalan” eredm ényt ta­ lál.) N ézzük aztán az értékelés egy m ásik szem pontját, azt hogy például m en n yit keres egy fiatal pedagógus? Mire, m e n n yit kell és m en n yit lehet költenie? — Sok m indentől függ. Van-e túlóra, m agántanítvány, m i­ lyen az albérlet, lehet-e olcsón étkezni — ezek a lakóhelytől, a tan íto tt tárgyak jellegétől, az iskolavezetéstől függően változnak. K özism ert: a fizetés alacsony. Közel a harm inchoz a fizetésem 2200 forint, a jövedelm em két és fél ezer. Ebből fizetem az albér­ letet (500 forint), ebből költök kosztra, ruhára, könyvre. Tavaly érettségizett tanítványom az állam i gazdaságban dolgozik, az át­ lagjövedelm e 3000 forint körül van. Azt hiszem, a pálya elnőiese­ dése a kedvezőtlen jövedelm i viszonyokkal függ össze Hajnali buszok utasai H ajnali három óra. A tem plom m elletti téren négy autóbusz készül ú tn ak : egyen­ letes járással melegszenek a motorok. Em ­ berek gyülekeznek. Még néhány perc, és indulnak az első járato k a városba. Az országban 1 m illió em ber ingázik, ebből 500 ezer fiatal. A faluról bejáró m unkások száma 600 ezer. 38 ezren ingáz­ nak a m egyén belül és 14 ezer em ber Nóg­ rádból „k ijáró ” (zömmel a pásztói, balas­ sagyarm ati és a rétsági járás déli települé­ seiről. Az ú tirán y : Budapest, Vác, Iklad, Hatvan). R. J. ötvenéves, alacsony em ber. testalkatú. 12 Erős — Lehet m egfelelő anyagi feltételeket terem teni, de csak sok túlm unkával. Ennek hátrányairól szólni sem kell. Egyszer v alaki félig tréfásan így jellem ezte a tan testü letü n k et: nálunk van, ak i keres, van aki tanít. A szom orú az, hogy nem is já rt nagyon messze az igazságtól. A problém át szám om ra az jelenti, hogy más értelm iségi pályához viszonyítva rosszabbak a feltételeink. Nehe­ zebb az önálló lakás megszerzése, m in t egy orvosnak vagy agro­ nóm usnak. A m ellékes jövedelm ek forrása, m értéke is eltér — no­ ha m unkánk, s talán felkészültségünk sem kevesebb. A családo­ sok ezen a té re n is könnyebb helyzetben v an n ak — különösen ha a házastársak egyike nem pedagógus. — Könyvre, újságra havonta 250—300 forintot költök, egy ezres a m egélhetés, 500 fo rin t a házinénié. A többi? 400 forint u ra vagyok. Ez a ruházkodási és szórakozási alap. Spórolt pén­ zem m ég nincs, így a lakásvásárlás vagy -építés gondja m ég nem a k tu á lis... A gyerekek? A tanítványok? Dolgozatok, feleletek, em bersé­ get és felkészültséget próbára tevő szituációk, sorsok kerülnek szóba. „Majd én kiverem belőle” típusú apákat, aggódó m am á­ kat, p rém iu m kén t ígért autókat és m otorkerékpárokat, titokban cigarettázó fiú k a t és tanácsot sírva kérő diáklányokat, klubdélu­ tánok nevezetes esem ényeit idézik fel. A gyerm ekkö zp o n tú iskola a m a kezdő nevelői számára — evidencia, ha a m egvalósítást szolgáló eszközök m egválasztásában bizonytalanok is. G ondjaik e téren is sokfélék. V annak m érceproblém áik (a m axim alizm us, a magasra srófolt kö v e te lm é n y : a kezdők közis­ m ert „betegsége”), s vannak fegyelm ezési gondjaik. Még egy-egy csalódás nagyon fájó sebet üt, s gyakran látják jobban az egyes tanulókat, m in t a közösséget. K ikből m ilyen nevelő lesz? M inden pedagógusban (vagy többségükben) él egy kép, am elyet hajdani kedves tanára, vagy több nevelője vonásaiból állított össze. Egy gesztus, egy szó, egy tartás, egy módszer, am elyhez hozzáadja önmagát, vérm érsékletét, felkészültségét, emberségét. Ism eri a társadalm i igényeket, számba veszi a lehetőségeket, a gyakran nagyon eltérő feltételeket. További ú tja it ezek, s hiva­ tástudata, belső igényei, néha véletlen fordulatok alakítják. K ör­ nyezete példája, a m egfogalm azott kö vetelm én yek realitása, m u n ­ kájának m egbecsülése is szerepet já tszik abban: m i tö rtén ik csen­ getés után a tanterem ben. — Én kérem , m ár több, m int tíz éve el­ járok a faluból. Dolgoztam m ár sok h e­ lyen. Voltam béres, favágó, segédmunkás. Nem válogattam a m elóban, teljesen m in­ degy volt számomra, m it kellett tennem ; csak legyen. Ma is így vagyok, meg akkor is úgy voltam , am ikor először elm entem Pestre. A tró g er m elót is elvégeztem, m ert­ hogy legelőször a TÜKER-hez kerültem szenet lapátolni. Az pedig m ár egyenesen előbbrelépés volt, am ikor beosztottak a „fásokhoz”. Az legalább nem volt piszkos, koszos meló, m eg akkorra a vállalatnál fürdő is épült, aztán m á r fürödni is tu d ­ tunk. Abban az időben m enni kellett, volt egy ilyen fajta kényszer. Ez olyan időszak volt, am ikor itt a faluban nem leh etett va­ lam i sokat válogatni. Nem volt meló, csak a téesz volt. Üzem csak Vácott, az húsz kilom éter. Pest m eg ötven — úgy gondol­ tam , ott jobb lesz. Pénz is kellett, ez is K iss A urél közrejátszott (főleg, ha a család valam i nagyobb dolgot h atározott el). K ét gyere­ künk van, m ár nagyobbak, iskolába já r­ nak. S ott él velünk az apósom is, m ost volt hetvenhat éves. A tíz év a la tt h é t­ nyolc helyen dolgoztam, évente is váltot­ tam . De ezt csinálják a többiek is. Volt szó arról, hogy hazajövünk, m ert fárasztó ez a folytonos utazgatás (gondolom, sen­ kinek sincs kedvére reggel három kor kel­ ni, és este öt-hat órakor hazajönni), a töb­ biek is gondolkoztak ezen, aztán am ikor a gyárban m egtudta a bizalm i m eg a m u n ­ kaügyes, hogy mi a szándékunk, nagy agi­ tálás kerekedett. Kisgyűlés, szervezés. Az­ tán m aradtunk. V ettek két nap alatt egy buszt, és m ost háztól házig visznek ben­ nünket. Így m ár kényelm esebb, a pénz is m egvan. Egyelőre m ég m a ra d u n k ... T. J. nvúlánk. kopaszodó ember. Szőke h a já t és bajuszát rövidre nyírta. �— H ány éve vagyok távol a családtól? Várjon, ezt ki kell szám olni: 1962—63-ban m entem el. Nem — m ost ju t eszembe —, 1962 őszén. Nekem volt öt hold földem, az apám tól örököltem , én csak a földhöz ér­ tek, ezt csináltam gyerekkorom ban. K ép­ zelhetik, a beszolgáltatás idején m it kellett küszködnöm . A ztán m ikor a téeszt szer­ vezték, én nem sokat gondolkoztam . T ud­ ja, m it lehet öt hold földdel csinálni? Meg­ mondom én — sem m it! Abból nem lehet m egélni! A ztán meg ott volt a hegy alatt, az erdőnél: a vadak is lelegelték. Nem küszködöm én ezzel, gondoltam , és elhatá­ roztam — belépek. G yalogm unkára osz­ to ttak be, csináltam én m indent. Aztán ahogy az évek teltek, egyre-m ásra vál­ toztak a vezetők, nem volt pénz, sokszor úgy elakadt a fizetés, hogy három -négy hónapig semmi. Ezt nem lehet sokáig bír­ ni: otthon három gyerek, az asszony sem dolgozik. M it lehetett itt tenni? Csak egyet, biztos pénzt terem teni a családnak. A só­ gorom ak k o r m ár Pesten dolgozott, egy olyan ...csőfektető vállalatnál. Beszélget­ tünk... K ubikos meló van, jól fizetnek — m ondta nekem. Igaz, kéth eten te lehet csak hazajönni, de ez nem számít, nem vagyok én m ár húszéves, az asszony m eg nyu­ godtan v an legalább. A ztán az elm últ években annyi árk o t ástam csöveknek — több kilom étert —, hogy a környéket több­ szörösen körbe lehetne keríteni. Dolgoz­ tunk az ország m inden részén, világot lá­ tok, nincs különösebb gondom, a pénz sem rossz. M ukásszálláson lakunk, főzünk, m o­ sunk m agunkra. Néha a család egy kicsit hiányzik, de azt az öt évet kibírom m ár, am i m ég a nyugdíjig h á tra v a n ... Szép fekete h a já t kontyban viseli. T. J.nét a faluban m indenki ism eri. Most m últ negyvenéves. — Sokáig nem dolgoztam. A férjem a téeszben van, fogatos. Én évente besegí­ tettem , főleg nyáron. Így legalább keres­ tem egy kicsit. Meg ősszel elm entem az er­ dészethez csem etét ültetni. Jól jö tt a pénz, kötetlen is volt, m ert a szabad időre m in­ dig szükségem volt: nagy k ert van, sok állat (tavaly például a legtöbb tojást ad ­ tu k be a faluból, volt szerződésünk). Régi házban lak tu n k , az öregekkel. A férjem nagyon ak arta, hogy új házunk legyen. Valam ilyen szép nagy, úgy m ondta, fü r­ dőszobával m eg garázzsal. Nőnek a gyere­ kek, a fiúk, a nagyobbik az nagyon szere­ ti a gépeket. Gépszerelőnek ak a r m ajd ta ­ nulni, m ost végez az általánosban. „Négy egész-egy” volt a bizonyítványa, jó képes­ ségű gyerek, m ondta a tanító ú r is. P er­ sze a lakáshoz pénz kell, méghozzá sok pénz. A ztán három éve elhatároztam , hogy én is elmegyek. Sajnos, a környéken nem volt olyan hely, ahová szívesen m entem volna. A m elléküzem be hívtak, de ott hol van m unka, hol nincs, nem állandó, nem folyam atos. Ha m ár dolgozni megyek, a k ­ kor m inden rendben m enjen! A DCM-ben ez m egvan. Igaz, három m űszak, de ez ne­ kem jó, m ert m indig m arad időm a ház körüli m unkára. Csak az éjszakázás, az nehéz. B ár egy h etet azért ki lehet bírni. A m unka nem rossz, cem entet csomago­ lunk papírzsákokba. Ez olyan félautom ata gépsor. A kkor nehéz, am ikor a teli zsáko­ kat kell lebillenteni. Valaki egyszer kiszá­ molta, egy nap kétezer m ázsa cem entet is becsomagolunk egy géppel. Csak az utazás, az a fáradságos. És sok időt elvesz... Fiatalem ber, nem több huszonöt éves­ nél. — K ét éve, hogy ezt a bejárást csiná­ lom. Itt dolgoztam a ktsz-ben. Lakatos a szakmám , tanuló is itt voltam . Nem m on­ dom, hogy rosszul fizettek, meló az volt bőven, sokszor m ég vasárnap is. Talán ez is volt az ok, hogy elm enjek innen. Meg a többi, hasonló korú srác is hívott (persze, az nagyon rossz volt, am ikor ők vasárnap szórakoztak, én meg dolgoztam). H ívtak, jó a szakm ám , bárhol elhelyezked­ hetek. Én m eg úgy döntöttem , megyek. Vácra járok, tm k-lakatos vagyok, 3000 fe­ lett keresek m inden hónapban. M ondták a ktsz-ben, m iért m egyek el? Mit válaszol­ jon erre az em ber? Nem dolgozhat m in­ denki helyben. Ez lenne persze a legjobb, a kényelem oldaláról nézve. Mégis jobb elm enni, m ást is lát az em ber, sok szakival m egism erkedhet. A bejárás fárasztó, de a srácok élvezik, m ert kártyáznak, viccelnek, lányok is járnak. Szoktam néha olvasni, de hülyének néznek, inkább nem járok h a­ za sokszor a meló után. D élután nézelő­ döm a városban, elmegyek egy m oziba: szeretem a jó film eket. O tthon is m ehetne az ember, de o tt csak a kiabálás, a pisz­ szegés a lényeg. A város az egészen m á s ... — Nem dolgozom, pedig sokszor elha­ tároztam . De akkor itthon ki lesz? A fér­ jem több, m int tíz éve já rja az országot, sokszor m ondtam neki: elm ehetnél m u ­ tatványosnak, m ert azok élik ezt a „cigány életet”. Ács a szakm ája, nagyon jól keres. P esten kezdte először, akkor még sűrűb­ ben hazajárt, én is fiatalabb voltam . Több m int egy évig K iskörén dolgozott, m ost meg valam i ,,atom m űvet” zsaluznak. Sem ­ m it nem tu d elintézni, nekem kell m in­ dent, nekem kell gondoskodni a három gyerekről. Iskolások, a legkisebb óvodás, aztán van ezekkel elég baj. Úgy dolgozom a ház körül, m int egy férfi, m ert a m un­ k á t azt el kell végezni. A ztán mosok, fő­ zök, m ert ez is az enyém. Én m egyek a hivatalos ügyeket intézni. Én vásárolok, képzelje, m ég a férjem ru h á it is én ve­ szem... T. J. valam ikor asztalos kisiparos volt. Nincs olyan em ber a környéken, aki őt ne ism erné. Pedig m ostanában keveset van itthon, akkor is csak este, meg a szabad szombatokon. — Az asztalos szakm a úgy m aszekbe m ár nem jó. M ert m it csináltatnak a fa­ luban m ost? Üvegezést, egy-két kisebb m e­ lót, m ást sem m it. Ebből nem lehet meg­ élni. V alam ikor volt m unka, dolgozhatott az em ber, sokszor nem győztem. Ma a konyhaszekrényt csak készen veszik a fia­ talok, ajtót, ablakot olyat vehet a TÜZÉPnél, am ilyet csak akar. Húsz év u tán el­ m entem a Pest megyei Építőipari V álla­ lathoz: kényelm esebb, nem kell a meló u tán szaladgálni A m it keresek, azzal az asszony is elégedett. Ennél a vállalatnál kezdtem, innen akarok m ajd nyugdíjba m enni, még van három évem. Dolgoztunk Vácott, Szentendrén, meg a m egye egész területén. Főleg lakásokat építünk, m á­ zolunk, parkettázunk. A b ejárást megszok­ tam m á r, ha nem volna, talán hiányozna, m ert a buszon azért beszélget az em ber. Igaz, a feleségem azt akarja, költözzünk a vállalat u tá n a városba. Talán még lak ást is kapnék tám ogatással. De tudja, m eg­ m ondom én m agának őszintén: engem a város nem érdekel különösebben. Itt van házam , m ég apám tól örököltem , ebben szü­ lettem . L áthatja, nem rossz ez még, nekem jó, ha pedig nyugdíjba megyek, nem le­ szek a négy fal közé zárva. A város? Sok em bernek az a m indene. Nem m ondom, van előnye, m ert az ellátás jobb, de h a jö ­ vök haza, hozok én az asszonynak bárm it, csak írja fel n e k e m ... H at em ber, a reggel kelő, este hazatérő több száz, ezer közül. M ennek, m ert az életüket önként, vagy a körülm ények kényszere m iatt így alakították. Kő-Szabó Imre 13 �A kétlakiság természetéről Vizslás Vizslás bányász—paraszt együttélésre berendezkedett falu a sal­ gótarjáni szénmedencében. Dalairól, szokásairól és hagyományőrzé­ séről híres. Népviselete (a kazár—vizslási népviselet) egyedülálló az országban. A község múltja a legendák homályába vész. A források tanú­ sága szerint ezen a környéken a XVIII. században — és még to­ vább, az 1850-es években is — jellegzetesen paraszti kultúrát talál­ hattak az utazók. A korabeli hivatalnokok is beszélnek erről feljegy­ zéseikben. Vizslás Salgótarján központjától 7 km-re fekszik. A városban 1861-ben kezdődött el az iparszerű bányászkodás. Vizsláson ekkortájt kezdtek bányászkodni, illetve ekkor kezdtek a faluból a tarjáni bá­ nyákba járni a férfiak. A megélhetést csupán a mezőgazdaság — az itteni szűkös körülmények m iatt — nem tudta biztosítani: így a „pénz­ utánpótlást” a férfiak termelte munkabér jelentette. A XX. század fordulóján m ár sokan dolgoztak bányában, illetve gyárban. Korán kialakult tehát a „kétlakiság”. Magyarországon a XIX. század második-harmadik harmadára ki­ alakult a tőkés gyáripar, amely a kezdetek után jelentős munkaerőigénnyel lépett fel. A szakmunkásokat az esetek túlnyomó többségé­ ben külföldről — Európa különböző részeiről — hozták. Azonban a termelés növekedése, a nagyobb mérvű gépesítés szükségessé tette a munkaerő egyre nagyobb számú alkalmazását. Mivel az ország ipari központja Budapest volt, és az említett magyar munkaerő a paraszt­ ság legalsóbb, nincstelen rétegeiből származott, megkezdődött a falu­ ról való elvándorlás, illetve kialakult az ingázás. Ez utóbbi jelenség m ár tipikusan XX. századi. A közlekedési eszközök fejlődése és a vasúti személyszállítás elterjedése révén lehetővé vált, hogy a fő­ városban dolgozó munkás évente gyakrabban hazakerüljön szülő­ földjére. Íg y — állandó ipari munkája mellett — nem kellett az állandó városi életre berendezkednie, hanem családját falun teremthette és tarthatta meg. Ebben jelentősen közrejátszottak a fővárosi rossz meg­ élhetési viszonyok is. A XIX. század végén, a XX. század elején az ipar fejlődésével jöttek létre az olyan ipari központok, m int Miskolc, Ózd. Salgótar­ ján és Győr, ezekben a városokban illetve ezek gyár- és bányatele­ pein kezdetben szintén németek, liptákok, szászak végezték a mun­ ka jórészét, azonban a fejlődés itt is megkívánta, hogy egyre na­ gyobb mértékben vonják be a termelésbe a parasztokat. A vidéki kisvárosok gyár- és bányaüzemeiben azonban nem tá ­ volról érkező, családjuktól hosszabb ideig elszakított munkások dol­ goztak, hanem a környékbeli falvak lakói. Az 1920-as évekre az ingázás, és a falusi kétlakiság, mint élet­ mód kialakulása befejeződött. A felszabadulás után a szocialista iparosítással és a mezőgazda­ ság szocialista átszervezésével a kétlakiság általános jelenséggé vált és hatalmas változásokat idézett elő a falu életében. Az, hogy a férfiak nem mezőgazdasággal foglalkoztak, inkább a munkaszervezetet formálta át. Nagyobb súly esett a nők és az otthon maradt gyerekek munkájára, hisz a családfő és a fiatalabb férfi csak az igen nehéz mezőgazdasági munkákban vettek részt, mint például a szántás, az aratás, stb. A többit azután önállóan az asszonyok és a gyerekek végezték. Mégse lehet azonban azt a következtetést levonni, hogy itt esetleg egységesen a nők vették át az élet gazda­ sági. társadalmi megszervezését. Csupán szerepük növekedett meg; a férfi munkáján és keresetén keresztül továbbra is betöltötte irányító szerepét. A családoknak ez a jellege egészen a családszerkezet nyi­ tottá válásáig fennmaradt. Ekkor az együttélő generációk száma csökkent. Egészét nézve azt lehet megállapítani, hogy a bányász—paraszt műveltség belterjesen fejlődött. Azt a néhány extenziv elemet, amely a bányászélet megjelenésekor került az emberek tudatába, az itteni kultúra magába olvasztotta, átfordította a saját nyelvére, saját ízlése szerint. Jellegében és fejlődésében azonban még intenzív maradt. A nagy változás a külső hatások irányából, a gyáripar megerősödésével indult meg. Ezt a változást — bár a háború alatt és a felszabadulás előtt is jelentős ipari centrum volt Salgótarján — a szocialista ipa­ rosítás fejezte be. A gyáripar már nemcsak a férfiakat szólította a városba, hanem az asszonyokat is, és 1945 előtt még gyermekmunkát is igényelt. Szinte minden korosztály részesült abban a — számukra tengernyi — információáradatban, amit a városi, iparosodott és — a faluhoz képest — modern élet nyújtott Vizslásra 1948-ban vezették be a villanyt. Az elektromosság meg­ jelenése a faluban sok szempontból új helyzetet teremtett. Az általam vizsgált családban az elektromos áram megjelenése óta lejátszódott fő folyamatok jórészt tükrözik a faluban végbement 14 változásokat is. A házba 1948-ban vezették be a villanyt — először csak a konyhába. Egy égőt és egy konnektort szereltek fel, s még ebben az évben vásároltak rádiót és egy rezsót, majd nem sokkal ké­ sőbb vasalót is. (Mindez — amint azt a háziasszony elmondotta — azért volt jó, mert a reggeli elkészítéséhez nem kellett tüzet rakni, a vasaláskor nem kellett a „széngázt” szívni, és a vasalót hűteni, ami igen nehézzé tette a munkát.) Ezzel a három cikkel kezdődött meg a háztartás „elektromosítása”. A család következő villamos háztartá­ si gépe a mosógép volt (1957-ben). Az 50-es évek elején nyílt Vizsláson filmszínház. A mozi meg­ jelenése a faluban megmozgatta az embereket, a híradók és a filmek hetenként négyszeri levetítése rövid időn belül kevéssé vált, a nagy érdeklődés miatt sűríteni kellett az előadásokat. A rádió mellé 1963ban került televízió. S érdemes megfigyelni, hogy amint nő a sza­ bad idő, úgy kapnak helyet a különböző, helyhez kötött szórakoztató és kommunikációs eszközök. Míg a rádiót lehet hallgatni munka közben is, a televízió megkívánja, hogy leüljenek eléje: „teljes” sza­ bad időt és figyelemkoncentrációt igényel. (A tv elterjedésével kap­ csolatban meg kell jegyezni, hogy a faluban 1959-ben jelent meg először készülék.) Hűtőszekrényt 1969-ben vásárolt a család. Ez elsősorban a táp­ lálkozást formálta át, mivel egyenletesebb lett a hús- és a tejfo­ gyasztás, s így biztonságosabb lehet élelmiszert tárolni nyáron is. Az elektromosság megnyitotta az utat az új, korszerűbb energiahordozók előtt. Szemléletileg jelentett sokat, hiszen az első csatát a civilizáció számára a villany nyerte meg. Ennek köszönhető, hogy később az emberek nem fordulnak idegenkedve az olaj felé, s egy­ re többen térnek át a széntüzelésről az olajtüzelésre, a konyhákban pedig szinte mindenütt pb-gázzal főznek. Ezek elterjedésének, és a hozzájuk kapcsolódó tudati jelenségeknek vizsgálatakor persze azt is számba kell vennünk, hogy a felszabadulás óta (de még inkább 1957től) a keresők jövedelme majdnem a duplájára növekedett, s így a nagyobb anyagi lehetőségek révén megteremtődött annak a lehetősé­ ge, hogy a falu lakói a már meglevő eszközökkel és az új cikkekkel egy kényelmesebb életformára térjenek át. Jakab Ferenc �Ablak a szlovák költészetre Já n Sm rek Veres J án o s fordításai IHLET LAKIK A BOROTOKBAN C tibor Stitnicky A ndrej Plávka NAPFORDULÓ KÉSEI VERSEK Úgy várok rád, m int föld a m agra, m int m ad árra az erdő hűse, hogy h ú r zengéstől részegülve csöndjét énekké változtassa. Belőlem m ár m inden szétszivárgott? E llankadt a lángörvény heve? S m aradéka csak egy kis zsarátnok m elynek fényét hom ály fedi be? Úgy várok rád, m int ré t virága a m éhre, m ézét készítgetve, várok rád, m in t a n yári estre, ha csillagfátyol hull a tájra. Szikráiba, m int a bűntudatba, az őszi szél ú jra belekap, űz verseim esthívó harangja, gyűjtsem be a földi javakat. Várlak, ahogy a szőlő várja, hogy kéz sim uljon vesszejére, mely m inden fü rtn ek hű testvére. Tőled függ napom fordulása. Hull a rím , m int v ert dió a fűbe, régen m egszabták m ár sorsom at — füstöljön h át dalom, hiszen füstje szülőföldem fáiból fakad. V árlak, m int gally a fagyok kését, m int hó-dunnát az őszi árpa; úgy v árlak puszta télben járva, min t kor atavasz drága fényét. A n d re j P lá v k a a m ai sz lo v ák líra n a g y ö re g ­ je in e k e g y ik e . A S zlo v ák Író s z ö v e tsé g e ln ö k e . É le sen k ö zség b ő l sz á rm a z ik . A sz lo v á k k ö z é p n e m z e d é k k iv á ló k é p v is e lő je . D iffe re n c iá lt ig é n y e lá tá s m ó d , je lle m z i Ős-jogát em ber-vágyaim nak fennen hirdesd, bor — több se kell. F an y ar vagy, mégis m ohón iszlak, s társalkodom egy felleggel. A kósza felhő m eghallgatott. A bús h old ú tjá t elállta. H át a sok csillag m erre ragyog? M ákonyt szórnak a világra. A szaracénok, m uzulm ánok csillagnak, holdnak hódoltak. Rég v o lt.. . A n apfényt szebbnek látod, m int a holdat s a bolygókat. A napom m a a borban kelt fel, és amíg élek, benne él. Testem bágyadt, de víg a lelkem, — Sosem halok meg. — így beszél. Ján S m re k a le g k iv á ló b b élő sz lo v ák k ö ltő k e g y ik e . Á llam i C tib o r S titn ic k y a g ö m ö ri S titn ik (C setnek) m ű v é sz i m e g fo rm á lá s Ihlet lakik a borotokban, bár savanyúbb, m int gondoltam . Lelke van — az fű t egyre jobban, ez az érték a jó borban. Száz arca van e szerelem nek, de ne súgj, nedű, sok regét, nem kell m a sem m it em legetned, csak azt, hogy élünk. Élek m é g .. . k ö rv o n a la z o tt, r e n d k ív ü l k ife je z ő tő e g y é n is é g . A n e m z e ti fe lk e lé s v e tt a fa siz m u s e lle n i h a rc b a n . id e jé n k ö l­ ré s z t d íja s , a N em zeti M ű v ész cim v ise lője . J e le s m ű fo rd ító is, P e tő fi, A d y és J ó ­ zsef A ttila P E N -C lu b v e rs e in e k f o r d ítá s á é r t a ran y érem m el tü n te tte a m agyar ki. a v e rs e it. A S zlo v ák N em z e ti S z ín h á z az ő f o rd ítá s á b a n v itte s z ín re „A z e m b e r tr a g é d iá já t” . Pavel Buncak LERMONTOV OLVASÁSA UTÁN Van korai term és, mely hab csupán, s van, m ely reggelt se lát. Elméd tavasszal ért, s kínon, tűzön tö rt fénye át, de m ások gőgje h am ar lem osta szűz lelked hím porát. M ikor D’ A nthes ólma a te lelked is átütötte, s velődben bosszú terve forrt, a K azbekre szállt szellemed, onnan nézte a törpe kort. A hegyen agg dém onként bolyongott, ki szivét céltáblául kínálta. M ikor átlőve porba hullt, még feljebb szárnyalt szellemed, s vakít, m int gyém ánt-hegyek sziklája. S szíved a hegyről járv á n tájain k at sírva k iá ltja : legyünk holtig ifjak. P a v e l B u n c a k a p o zso n y i K o m e n s k y E g y etem b ö lc s é s z k a rá n a k ta n á r a . Iro d a lm i m u n k á s s á g á ­ é r t m a g a s á lla m i k itü n te té s b e n ré sz e sü lt. 15 �B artha László István-napi búcsú Tavaly m egígértem , hogy m egint elmegyek az István-napi búcsúra. Gépes G yura invitált, am int járk á ltu n k a Tem plom par­ to n felállított sátrak között, a vattacukros, törökm ézes, füleslég­ gömbös forgatagban. Felrém lett a régi búcsúk hangulata, de a ringlispil hangosabb volt a kelleténél, keringést-forgást jelző tangó-keringő ütem ek helyett vad, parlagi beat verte fel a falut. — Csak m ás volt régen, m int most! De ez is szép. Mindig kijövök a búcsúba. Tudod, fiam, a telepiek ilyenkor érzik, hogy a régi falu is az övék! — Tudod, fiam, soha nem voltam italos. Mindig tellett, m in­ denre. U rasági cseléd voltam , igaz, jó birtokon, M ocsáryéknál. Ezek száz év óta rendes em berek. M ocsáry Lajos K ossuthnak is segített. A házépítéshez követ meg fu v art ad tak ingyen. Igaz, a feleségem, Rézi nagyon jól főzött, m inden ünnepen meg vadá­ szatkor ő volt a gazdasszony náluk. A zért is m egszóltak, m ert hétköznap is bem entem a kocsmába. Csak sörre. A bort nem sze­ rettem . Itt Eger m ellett ez furcsa eset vót. M indig m ondták: G yura m á’ m egint a kocsm ába m ent, ahelyett, hogy a tehenet • legeltetné. 84 éves korában h alt meg. Nyáron még Vojti Józsival jött a téeszből, vállukon villa. — M egforgattuk a szénát, m ert fülledt. Ezt m ég elbírjuk. Gépes G yura nem jön többet a p arti búcsúra. Nem kísér szi­ k á r alakja, halk, fontolt gondolatfűzése, a M unkás cigaretta füstje. Kem ény télben, februári fagyot vágva tem ették el a te ­ m ető legszebb részén, egy sudár fenyőfa helyére. A fa gyökerei alig adtak helyet G yura bácsinak: a falu emlékezete, szomszéd fenyők őrzik sírját. Igazi nevét akkor láttam először leírva, a kereszten. Min­ denki csak G yurának em legette, kevesen tudták, hogy G yörgy­ nek hívják. — M á’ fiatal korába’ — csak siheder volt még — m indég m ondta, hogy m ajd m eglátjátok, nem sokára m indent gép csinál. Nem kell cipekedni. Ezért nevezték Gépes G yurának — igy em ­ lékezik Vojti Józsi, akinek szintén nem ez a valóságos neve. 80 éves koráig sem tap ad t rá a sorozáskor bejegyzett családi és utóneve. — Tudod, fiam — ő is úgy kezdi a beszédet, m int G yura b á­ csi — m indég olyankor m ondta, m ikor a m alom ba zsákoltak. H á­ rom em elet m agasra hordták a búzát 80 kilós zsákokkal, de a v irtu s meg a m aradottságuk nem engedte, hogy csigán felhúz­ zák. Ha G yura m ondta, hogy a Tolnaiban olvasta, m ilyen gépek van n ak m ár, csak azt felelték: „Gépes G yura lusta ember. Biz­ tos nem a k a r dolgozni”. Pedig csak az eszét használta. Szorgal­ m as em ber volt, é rte tt az állatokhoz. — Tudod. fiam. hányat tem ettek el idejekorán? M egrokkan­ ta k a m agtárban, m eg a hajnali kaszálásban. M ajd m indet so­ rozatos tüdőgyulladás v itte el. A ratáskor a halál is arato tt, a kicsiknél bélhuruttal, szekerbontáskor, m ikor a kocsikat kéve­ hordásra széteresztették, az erős férfiak közt meg izzadásos be­ tegséggel. Az orvosok meg csak hüm m ögtek. V izesruhát aján ­ lottak... vagy m egm aradt, vagyse Gépes G yurának volt az első biciklije a faluban. D rága jó­ szág, az egri zsidónál vette 6 m ázsa búzáért. Sokan bolondosnak ta rto ttá k érte, de inkább irigyelték. Nagy vétség volt, hogy egy urasági cselédnek legyen először biciklije, m ikor m ég a jó gazdá­ nak sincs. — Tudod, fiam, én még emlékszem arra, m ikor az első re ­ pülő felszállt. Az én időm be találták ki az autót, m ost m ár több. m in t 30 van a faluban. A rádiót Egerben láttam először, televí­ ziót meg a jányom ék vettek, azt nagyon szeretem nézni. Én m ár régen m ondtam , hogy ilyen lesz, de nem hitték. Tókióból Olim­ piát is adtak. Végignéztem. Most üresebb lesz az István-napi búcsú. Hiá ba Keresem hangját, a kocsm ában hörpintett sörhabot a bajusza szélén. Egye­ dül nem érzem a kocsm audvaron leütött kuglibábuk zaját ked­ vesnek. 16 — M ennyi érte a m unkaegység? — érdeklődtem . — M ajd csak m egköszönik. Öreg nyugdíjasoknak van idejük. A többiek kint vannak a kertészetben, meg a szőlőben, az fon­ tosabb. — Régen nem ilyen volt a búcsú — em lékezik Gépes G yu­ ra. — Több sátor állt itt, nem csak az árusoké, de a gazdáké is. A gazdák bem utatták, hogy m it term elnek. A ran y at ér itt a föld, nem véletlen lett itt az egri káptalan papnevelde-földje. De a m ieink is jók. A vejem dinnyét állított ki a sátorba, görögöt, m ajd 30 kilósat, a jányom három m éteres kukoricát főddel együtt v itt oda, leállította szépen. Az unokák is v ittek valam it, hárm an. Mind jány, pedig városiak lettek közbe, de a k isbirkát kivitték. M egm osták szappannal, külön a körm ét, hogy szép fe­ kete legyen. A szőre meg, m int a hó. Egerből jöttek bírók. Ez volt az igazi István-napi búcsú. — Augusztus 20., az alkotm ány ünnepe. E rre nem gondoltak? — kérdeztem éllel, céllal. — Fiam, én tizenhétbe’ vöröskatona voltam . Itthon is. T ud­ ják, de nekem elég a téesz-nyugdíj. M ikor a szövetkezetet csi­ nálták itt a faluban, én m ondtam , hogy jó dolog. K inevettek, ha­ ragudtak rám . A kkor is, am ikor azt m ondtam , így nem m ehet tovább a szövetkezet, m ert ettől még a legszegényebb paraszt is jobban gazdálkodott. A kkor azt m ondták, ellenség vagyok. Az alkotm ány, a törvény nem elég. Élni kell vele, egym ásra figyel­ ve. Gépes G yura tem etésén szépen beszélt a pap. Könyörgött, hogy kegyelm et nyerjen a lelke, m ert nem v ette fel az utolsó kenetet, s legalább tíz éve nem gyónt. A járás és a falu vezetői szerényen, kezükben égő gyertyával álltak a sírjánál, s gyönyörű vörös szegfűs koszorút hoztak. Augusztus 20-a, István-napi búcsú. A falu tele autóval, jöt­ tek a városiak. Némely udvaron három -négy áll. A Templom­ p a rtra sokan nem m ennek ki. A forgó, a vattacukor, az árusok giccses portékája nem vonzza őket. A kocsm ában szól a fu ra ­ beat. Az öregeknek nem tetszik, a fiatalok a városban jobbhoz szoktak. Gépes G yura h allgatja a búcsúsok zaját a P arton. Még ha­ nyattfekve is odalátna, csontjaiban talán még m indig él a kugli­ bábuk fakoppanása, meg az unokák képe a fekete körm ű kisb ir­ kával. �Tam ás István versei BÓDÉK álltak fülledt derekán a n y árnak S a m ézillatú házak savanyú odvából a lompos térre lehetett látni Por kerengett s a folyton ráadás S Kis János fú jta fú jta szakadatlan a dohányzöldre behorpadt rezet És szállt a sergő s a deszká dongott csupasz talpaink alatt Ma bódék állnak intézm ényes sorban A h in tán m otor hangszóró giccs meg m űvirág S ecet szag ődöng a kiskapukon túl meg kapor A dem izsonokban éretlen szőlő duzzog s a gyom orban vacak kocsm alötty S míg a zsebben tark a károm kodás dagad kóbor léptek ugatnak az utcán S nyüszítő sárga sápadt fényeket m osdat az ég M int elszórt forintok gurulnak a házak és hangtalan ragadnak a sárba KAKASOK kiáltásában alma fák virágoznak s az ágaskodó pej p irkadat bodor sörényéről gyü r t p árn ák ra szállnak tetszetős szelid szentjánosbogarak HALÁSZOK szemében aprópénzre váltott pikkelyek gyöngye vaksi fény Doboló eső a levelek ráncos barna hátán vacogó rak p art m agányában s az eltévedt h ajó k ü rt rekedt szarvasbőgése Ez m inden S a hálók feszülő négyszögű rácsain átsunyít s elhagyja őrhelyét a szél SZÉNAGYŰJT ŐK keservét láttam szemében karim ás tükrében a percnek amíg a petrencék boglyává nőttek s tüzes villával hajam ba tú rt a nyár A száraz töltények esése alatt, a száraz esőben is egyre csak halad tu n k a mélybe. De aztán vissza is? Szeptem ber végső m élyeiig a kerítéseken át, a drót hasadékain keresztül, így lopva ennivalót, alm án, szigorított börtönre ítélt kenyéren, rablógyilkos, közönséges torm án, öklendve azon, hogy még m it hoz, védekeztünk. És m egutáltuk kellőképp ekkor esetleges, rousseau -tlan el-kivonulásunk, hogy m ajd lesz, ami lesz. K ellőképp m egutálva kezdtük az életet, nagy vágásokkal szabdalva addig is, de vittük, mi hoztuk m ásokkal. H atár m ezsgyéjén a szép s a rú t valónak álm odni virágokról meg villám okról így tanultam meg G yő ri László KIVONULÁS M ert m egutáltuk kellőképpen, nyakunkba vettük a világot, hegyre költöztünk, erdőszélen hallgattuk a záport. Éjszakák tara ján ők tu d ják csak ki az ki csillagkönnyet ejt s zokogva hajol a nappali szerelem tulipános bölcsője fölé m ikor a m indenség gubancos Augusztus egyre több esős napot ékelt be a napsütött napok közé, közelgett az ősz, a szeptem ber s a köd. h a jf o n a ta i M ert alaposan b ejártu k a Várost, m ert m egkerestünk m inden m eghirdetett cím et Ó buda utcáin, Ú jpesten, fényesen kisim ulnak míg szikrázva halkul el s k ihúny a k ardal m ert kellőképp szegények voltunk, b ejártu k az erdőt. Szeptem ber. Az m iénk: m akk, bogyó, nyár, elm últ, üveg, tö rt salakszem. Já rtu k az erdőt. Az erdő egy ugrásra volt. Ez tetszett legjobban az egész ottani albérlet nyom orába hulltan. 17 �A MÁMOR TEMPLOMÁBAN Szepesi József versei M ÁSFAJTA KÖLTŐ Írn i kéne, írni kéne — sóhajt a költő és . . . .iszik. Vörös a bor, m int a vére, s véres a sóhaj egy kicsit. A vig terem ben oly árva, m agányos, hallgatag, szegény: Zsebében nincs több bor ára, szemében sincs hát semmi fény. „Írni k é n e .. . ” És kiissza utolsó k o rty tüzes borát: agyára köd száll — veszve harcra —, s nem m ondja azt sem, hogy: nohát! KUBIKUS-DAL Ellen nem állhat, megtöröm, bárm ily szilárd kő, gyáván hódol nekem , ha fültövön vágja a kajla csákány. D rága föld — ő a kenyerem A verítékem sem csekély: csillog m inden kis szeleten — és mégis sovány a karéj. Kis átlagem berek között találtam ezt az életet, mely végérvényes és örök szám om ra — így rendeltetett. G yötörjük egym ást b ár sokat: m indkettőnk m ért olyan szegény? mégsem kívánok m ásikat — m egszoktam régen-régen én. Szívem szebb láttán nem remeg, hisz alkut rá sosem kötött. Szám ára nincsen kedvesebb, m int szürke em berek között könnyűnek lenni, m int a zseb olcsó kabáton — szív fölött. FAVÁGÁS Csattog a fejsze: sú jtja erős kéz, gally recsegéssel sírnak a rönkök. Táncol a fejsze. Tűz szeme izzik (nyelve a kígyó csapkod az égre), bíbor a vére, ömlik a gyepre. Á rv aság o m m al k érk ed ek , sovány derűim ú nva, én, a borgőzös éjjelek legléhább vértanúja. S szörnvít, hogy józanul teszem, m erészen és vidám an, épp itt, a bűnös szent helyen: a m ám or tem plom ában, Hol söntésoltárnál piál bús, szende száz, s gyakorta hívő hím eknek prédikál m adonna-arcú szajha, S m egtéri bárán y k én t — víg kam asz — felbég bennük a m afla (lelkü k üdvének híg vigasz a józan szó-halandzsa). Á rvaságom m al kérkedek, m iként ha árvaságom nem szülne részeg éneket, s nem volna szánom-bánom . HÍREKET MOND A RÁDIÓ . . .folyóba fulladt egy gyerek, enyhe a tél, kiélezett a közel-keleti helyzet, a Szajuz négy az ű rb e tart, felrobbant három gázpalack, szélcsend van, söprik az avart, (mivel hó nincsen), vágyakat lopott egy kleptom ániás, drágult a póz. az öntudat, hiánycikk gyakran a morál, új áron ósdi jav ak at kínál az ÁFÉSZ, félkanál — semmi, híg életszínvonal, divat a m űhaj, a szakáll, M ekongtól délre gúnykacaj, Chilében dúvad és sakál, lehullt egy csillag — még tavaly, szürke az égbolt, köd szitál. ÁSÓM AGYARA TŐR Erőm ön ejte tt nagy sebek v eríték-lucskos ingem et szennyesre m osták rajtam . Koszos ruhám hoz sár tapad, s csizmám taposva, az agyag felfortyan csúf latyakban. F etreng velem az árok lékjében fénybe m árto tt ásóm — agyara tőr. 18 �Az a m a tő r szín játszás és a m unkások I. Akik közelről figyelik a m agyar am atőr színjátszást, azok­ nak bizonyára feltűnt, hogy m ilyen éles cezu rák választják el egymástól az utóbbi évtizedek fejlődési szakaszait. A változó cé­ lok és form ák m ás-m ás irányban felfedezni vélt vezérlő csillagai szemléletesen feltérképezhető kan y aru lato k at rajzolnak a moz­ galom történetére. M indegyik szakasznak v an egy jól m eghatá­ rozható modellje. E modell ugyan nem azt jelenti, hogy az adott időszakban m inden együttes annak m egfelelően m űködik, de m indenesetre e modell válik inspirálóvá, a törekvések ideáljává, am ely m eghatározza az együttesek presztízsét — önm aguk, a mozgalom vagy a közönség szemében. A század elejétől a felszabadulásig ez a m odell az un. m ásik színház eszméje volt. Az elüzletiesedett színházi élettel szemben a nagy üzemi együttesek egy másik, baloldali színházat igyekeztek terem teni, az igazit, am ely valós problém ákkal, progresszív kul­ turális értékekkel lép közönsége elé. Érdem es átlapozni a salgó­ tarján i, az ózdi üzemi színjátszók m egfakult plakátjait,, am elye­ ken sokkal többször találkozunk Csehov, G orkij, stb. nevével, m int a hivatásos színházakéin. Hasonló, ,.m ásik-színházi” vonu­ lat m u tath ató ki a legjobb parasztegyütteseknél. Ez ragadja csu­ pa dicsérő szóra Kosztolányi tollát, am ikor a csákváriak H áry Jánosáról ír, vagy fémjelzi M uharay Emil kísérleteit. Még egy­ szer hangsúlyozzuk: tulajdonképpen az együttesek igen kis h á­ nyada felelt meg ennek a m odellnek — a többség sokkal elm a­ radottabb igényszintet reprezentált — mégis kétségtelen: ez a modell állt a fejlődés centrum ában, ennek volt a legerősebb ki­ sugárzó ereje m ind a mozgalom további fejlődésére, m ind a m a­ gyar színházkultúra egészére. 1948 és 1950 között e m odell term észetszerűleg átalakult. Az új ideál a színházpótlás lett. A színházak állam osításával a „m á­ sik-színházas” koncepció célkitűzései egybeestek a hivatásos kul­ túrpolitikáéval, teh át fenntartása értelm etlenné vált. U gyanak­ kor ki kellett elégíteni a töm egek ugrásszerűen m egnövekedett színházi igényeit, az am atőr színjátszás fellegvárai szinte kul­ turális relé-állom ásokként sugároztak be m inden helyet, ahová a színház kellő intenzitással el nem ért, pontosan követve m ű­ sorpolitikájukat, rendezői és játékeszm ényüket egyaránt. Ez a helyzet nagyjából-egészéből változatlan m ara d t egé­ szen 1957-ig, vagyis az am atőr mozgalom felvette az eltorzult kul­ turális politika sem atizálódó m ozdulatát is. Az új m odell az 1960-as évek elején kezdte éreztetni h atá­ sát. A közéleti költészet előretörése és a televízió térhódítása az irodalm i színpadok m egalakulásához vezettek, am ik m ár nem a színház pótlását, hanem az irodalom közvetítését, a m űvelődés áttételezését tek in tették ideáljuknak. Ebben a m odellben a pro­ dukció nem cél, hanem eszköz, illusztráció, az irodalm i ism eretterjesztés — vagy bárm ely m ás tém a — élm ényszerű közvetíté­ sét szolgálja. Az am atőr előadás teh át m ár nem a közösségi h a ­ tá sra törekszik — am i pedig a színház lényege! —, hanem az egyéni m űvelődés h atásfokának emelésére. Ezzel besorolódik a m űveltség terjesztésének egyéb form ái közé — pl. olvasás, isme­ retterjesztő előadások stb. —, és ott (főleg gazdasági m eggon­ dolásokból) nem is kap előnyös m inősítést. A 60-as évek végén ez a modell m ár odáig egyszerűsödik, hogy elsősorban a szín­ játszócsoportoknak saját tag jaik ra gyakorolt m űveltségfejlesztő hatását veszik figyelembe, tehát az ideál ugyanolyan klubszerű kiscsoport lesz, m in t a bélyeggyűjtőké vagy a kaktuszkedvelőké; teh át olyan tudatfejlesztő hobby, am elynek tám ogatása ugyan illendő egy szocialista állam ban, de am elynek társadalm i haszno­ sítására igen kevés a lehetőség. * A N é p m ű v e lé si In té z e t é s a SZOT á lta l m e g h ir d e te tt p á ly á z a to n első d i­ j a t n y e r t p á ly a m u n k a . Az a fellendülés, am it a színjátszóm ozgalom ban az utóbbi 3—4 évben tapasztalunk, egy új m odell létrejöttével függ össze. A m ozgalom az önm űvelő modell szakaszában szinte teljesen if­ júsági jellegűvé vált, a tagság életkora nagyjából 20 év körül stabilizálódott. A fiatalok a színjátszásban m indenekelőtt egy sajátos réteg k u ltú ra létrehozásának lehetőségét keresik, az ideált ehát az ifjúsági saját-színház m odellje lesz. Vagyis m egint egy színházi, és nem m űvelődést áttételező tendencia k erü lt előtérbe, am ely annyiban hasonlít a felszabadulás körüli évek m odelljéhez, hogy ez is „m ásik színház” (hiszen a hivatásos színház roppant szűkösen célozza meg a sajátosan ifjúsági réteg-igényeket), de annyiban különbözik is tőle, hogy nem az álk u ltú ráv al állítja szembe az igazit, sőt nem is a teljes kulturális horizontból h a­ sítja ki a m aga részét, hanem saját k u ltú rá t és igényeket terem t nagyon hasonlóan ahhoz, am it a beat-zene térhódítása esetében tapasztalhattunk. Ez a p artik u laritás eg y arán t vonatkozik az am atőr színház tarta lm ára és form ájára. M űsoraik egyáltalán nem, vagy csak esetlegesen kötődnek a drám airodalom hoz, vagy a szépirodalom és m űfajaihoz — m agyarán a legjellem zőbb előa­ dásaik nem irodalm i fogantatásúak —, és az előadások hangsú­ lyozottan szegény-színházas körülm ényei is a hivatásos színházé­ tól pregnánsan elütő saját ú tra vallanak. II. A m unkások részvétele az első, ún. „m ásik színházas” mo­ dellben term észetes, m agától értetődő. A színjátszó együttes ki­ tűnő területe a politikai m unkának, a különböző körök g y akran n y ú jtan ak cégért a féllegális vagy illegális párttevékenységhez. A részvétel az előadásokon — közönségként és közrem űködő­ k én t egyaránt — m indig dem onstráció-jellegű. A m ásodik — színházpótló — m odellben is hasonló a helyzet. A k u ltú rális m u n ­ ka — és ennek szinte centrum ában a színjátszás — politikai m unka. Egyrészt, m ert az am atőrködés a k ulturális jav ak köz­ tulajdonba vételének kézzel fogható bizonyítéka, m ásrészt meg igen alkalm as agitációs küzdőtér, a nagy nyilvánosság előtt zajló világnézeti harc fórum a. Igaz, a személyi kultusz légköre foko­ zatosan form alizálja a lehetőségeket, a dem onstráció helyébe m indinkább a reprezentáció lép m ind a játszók, m ind a közön­ ség m otivációja tekintetében, de ez a mozgalom társadalm i bázisát 1957-ig alig gyengíti. A továbbiak szem pontjából fontos m egem líteni, hogy e két pe­ riódusban a m unkásszínjátszás szervezeti k eretét a szakszerveze­ tek biztosítják. A m unkás-szakszervezetek irán y ítják , tám ogat­ ják, biztosítják tárgyi és anyagi feltételeit, toborozzák tagságát és közönségét. Jellem ző az is, hogy a m unkásszínjátszás cen tru ­ m a m aga a m unkahely, az üzem. (Ezért is kapja ez a mozgalmi ág az üzemi színjátszás cimkét.) A harm adik modell periódusában a helyzet gyökeresen m eg­ változik. Az okokat itt talán felesleges felsorolni. M indenesetre kétségtelen, hogy a színházpótló feladatok elsorvadása az üzemi színjátszást érin te tte legérzékenyebben. Ezzel egyidőben meg­ szűnt a színjátszás politikai presztízse, és m űvelődési tendenciái kerültek előtérbe. A szakszervezetek ideológiai m u n k áján ak a m űvészeti nevelés m ár csak egyik eleme, és ezen belül a szín­ házi, illetve irodalm i ízlésform álás még kisebbre szeletelt „elem ”. Ebből az aspektusból nézve a színjátszás anyagi és szellemi szub­ vencionálása egyre nagyobb luxusnak tűnt. Hiszen ugyanaz az összeg sokszorosan térül meg az irodalm i ízlésnevelés szolgálatá­ ban, ha a könyvtár fejlesztésére fordítják. Tovább lazítja a szakszervezetek és a mozgalom kapcsolatát, hogy a színjátszás — a m űkedvelő mozgalom egyéb ágazataival együtt — kívül kerül az üzem ek k ap u ján ; sem tagsága, sem közönsége nem szervezhető többé üzemi alapon, de még szakszervezeti hovatartozás alapján sem, a területi m űvelődési otthonok teljes nyitottsága következ­ tében. M indezek hatására a szakszervezetek egyre kevésbé képe­ sek irányítói hivatásuknak megfelelni. M int a csoportok fenn­ tartó i legfeljebb a ún. központi együtteseket tu d ják hasznosítani. A többiek produkció-kínálata krónikusan nagyobb, m int am ilyen keresletet a szakszervezeti kulturális terü let — ünnepségeken, vidám összejöveteleken — biztosítani tud. A m űvelődési házak 19 �nagyterm i, illetve rendezvénycentrikus szem léletm ódjának jogos k ritik ája m ég a próbálkozások alól is kihúzza a talajt. Ekkor fogalm azódik meg az önm űvelési modell, am ely a m űvészeti ne­ velés ható su g arát a résztvevők körére korlátozza, és kifejezet­ ten eltanácsolja a m űkedvelőket a produkcióktól. E m odellben a szakszervezet (m int fenntartó szerv) egyre inkább m ecénásként v iselkedik: a tőle telhető anyagiakkal — pénz, helyiség — tám o­ g atja egy hobby m egszállottait, de elvárásaival m ár nem igen zak latja őket. Hovatovább, m ég a m unkásszínjátszás definíciója is ködössé válik. Mit értsünk ezen? Üzemi csoportokat, teh át olyan együtteseket, am elyek egyetlen vállalat dolgozóiból ver­ buválódnak? Ilyenekre m ár alig van példa, különben is az ilyen csoportokban is a m unkások m ellett szép számm al vannak fiatal tisztviselők és értelm iségiek. Vagy a m unkáskörnyezetben m űködő szakszervezeti m űvelődési házak csoportjait? Tiszta fo r­ m ációkra itt sem fogunk találni. E gyáltalán: helyes-e a besoro­ lást a résztvevők oldaláról elvégezni? Nem pontosabb-e, ha a be­ fogadókat vesszük alapul, és m unkásszínjátszásnak a m unkásnak szóló, a m unkásrétegekre irányuló színjátszást nevezzük, függet­ lenül a társu lat szociális összetételétől? De elfogadhatónak lá t­ szik egy olyan m egfogalmazás is, hogy a m unkásszínjátszás fo­ galom körébe egy-egy sajátos, a m unkáséletet tükröző, a m unkás­ érdekeket reprezentáló mozgalmi irányzat tartozik, te h á t elsősor­ ban m űsorpolitikai kérdés. Még egyszer hangsúlyozni szeretném , hogy ez a bizonytalanság a szakszervezeti ágra jellemző. Ponto­ san tu d ju k , m it értsünk egyetemi, középiskolai vagy katonai színjátszáson: az eredm ény azonos lesz, ak ár a játszók, a befoga­ dók vagy a m űsorpolitika oldaláról fogjuk meg a kérdést. Még az ún. falusi színjátszás hom ogenitása is egyértelm ű. A m unkás­ színjátszás k o n tú rjai azonban annyira elm osódottak, hogy a moz­ galm i ág problem atikája csak 1973-ban, T atabányán (óriási k é­ séssel) k erü lt napirendre. Szinte azt m ondhatnánk: az utolsó pillanatban. Jól érzékelteti az elszigetelődés m értékét egy sta­ 20 tisztika: az 1970—71-ben lezajlott „Szóljatok, szép szavak-’ sereg­ szemle a m ozgalom m inden életerős együttesét m egm ozgatta. És a jelentkező 170 csoport közül csak 3 (!) jegyezte m agát szakszervezetinek. III. Az új, általunk ifjúsági saját-színházi m odellnek aposztro­ fált koncepció tag ad h atatlan fellendülést hozott a mozgalomban. Szem betűnően nőtt az am atőr színjátszás vonzereje m ind a szín­ játszókra, m ind a közönségre, em elkedett a produkciók szakmai színvonala stb. K érdés azonban, hogy m ennyiben aknázható ki ez a fellendülés a m unkások szem pontjából. E gyáltalán: érinti-e a m unkásréteget? A fenti gondolatm enet ism eretében m ost m ár egészítsük ki a kérdést: m ilyen szempontból? Tagságában? K özönség-orientá­ ciójában? Vagy m űsorpolitikájában? Nyilvánvaló, hogy e kérdé­ sekre csak a három tényező együttes vizsgálatával lehet m eg­ felelni. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy szép számm al akad­ nak a közművelődés illetékesei között is, akik elvi fen n tartással élnek az új modellel szemben. Úgy vélik, hogy ez a rétegkul­ tú ra túlságosan intellektuális színezetű — néhányan egyenesen a nyugati analógiák talajtalan utánzásának tek in tik —, am ely így nem fejthet ki jelentős vonzerőt a m unkásokra. Szerintük, intézm ényes tám ogatást csak a korábbi m odellek valam elyike érdem el. M ondanom sem kell, hogy ez a nézet károsan konzer­ válja, és ezzel elszigeteli a csoportok egy részét a gyorsabban fejlődő élgárdától. A helyzet tárgyilagos vizsgálata vonzóbb képet m utat. Az új m odellre éppen az erőteljes társadalm i elkötelezettség, a m a­ gyar társadalom problém áiba való mély beágyazottság jellem ző; igaz, nem általános, hanem m ikroszinten. Ezek a színjátszó együt­ tesek egyben mögöttes közegük vitafórum ai, a közösségüket fog­ lalkoztató világnézeti, m orális, életviteli problém ák-konfliktusok „agorái”. A m ennyiben ez a m ögöttes terü le t értelm iségi — m int például az egyetem i csoportok esetében — term észetesen irá­ nyultságuk, problém a-érzékenységük is értelm iségi lesz. De az új m odellnek kiváló képviselői akadnak m unkásközegben is, (elég talán a tatabányai B ányász Színpadra, vagy az ajk ai Hőerőmű együttesére hivatkozni). A legjobb együttesek szívóhatásával nincs is baj. Bizvást m egállapíthatjuk, hogy e csoportokban a m unkás ifjúság aránya jelentős. A felm érések, szociológiai vizsgálatok egyértelm űen bi­ zonyították, hogy vidéki m unkásgócokban, illetve a főváros pe­ rem kerületeiben m űködő jelentősebb csoportok — például a Cse­ peli M unkásotthoné, az Utcaszínházé, a pesterzsébeti Csilié, a rá ­ kospalotai Perem színpadé stb. — túlnyom órészt m unkásfiatalok­ kal dolgoznak. A m ár em lített ajkai Hőerőm ű rendezője például megem líti egy interjúban, hogy ,,...Tizennyolc tagú eg yü ttesü n k­ ben m indenki m unkás. Lakatosok, kohászok, m űszerészek, üveg­ csiszolók állnak a színpadon, és talán ennek köszönhetjük, hogy a közönséggel közvetlen, baráti kapcsolatot tu d tu n k kialakítani.” (Veszprém i Napló, 1973. július 1.) És nem lehet figyelm en kívül hagyni, hogy a szociológiai keveredésnek is feltétlenül haszna van. Helyesen állapítja m eg például a soproni tanács végrehajtó bizottságának elemzése, hogy „ ...a közös m ű vészeti m u nka olyan egészséges önkifejezési lehetőség, a m elynek hatására elmosódnak az életkori, a végzettség- és beosztásbeli és más különbségek.” A kérdés inkább az: bele kell-e nyugodnunk, hogy e modell csak a m unkásfiatalokat toborozza zászlaja alá, és a 30 évesnél idősebbeket m ár nem. A m ásik: hogy nem lehetne-e töm egeseb­ bé tenni új csoportok alakulását, illetve kezdő együttesek m eg­ erősödését, felfutását, a m unkásközösségekben. Ami az első kérdést illeti: nem nagyon hiszek az életkori határok gyors kitágításának lehetőségében. Amíg az I. és II. mo­ dell kifejezetten felnőtt színjátszásra épült, a m odell jelenleg di­ vatos stílusirányzatai inkább a fiataloknak kedveznek. Hozzájá­ rul ehhez, hogy a színjátszás utóbbi tizenöt évének válságtünetei alaposan m egtépázták az egykori lelkes am atőrök kedvét. A homogén ifjúsági közösségekbe való beépülés az eltérő életkö­ rülm ények következm ényeképpen nem m egy könnyen. E fél­ �szegségek áttörését a felnőtt m unkások csak akkor vállalnák, ha jelentősen növekedne az am atőr színjátszás társadalm i presztízse. Érdekes helyzet áll elő azonban, ha e jelenlegi ifjúsági élgárda felnő és együtt m arad. A m unkásszínjátszásnak ugyanis van egy igen nagy stabilizáló lehetősége a diák színjátszáshoz képest. Amíg azok kollektívái m axim um négy év u tán szükségképpen felbom lanak, e terü leten nincs ilyen objektív m egkötöttség. Az első jelek m ár m utatkoznak is. A m ár em lített tatabányai Bá­ nyász Színpad, vagy a Csili Soós Im re Színpada a tartó s együtt­ m űködés következtében egyre inkább vegyes életkorú közösség­ gé alakult. E perspektíva következm ényei az ifjúsági „saját-szín­ házas” koncepcióra még nem láthatók világosan. Lényegesebbnek tűnik a m ásodik problém a megvizsgálása. Az új modell n y ito ttabb az eddigieknél, azaz — legalábbis elvi­ leg — alkalm asabb arra, hogy az am atőr színjátszást valóban töm egm ozgalom m á tegye. Ennek oka, hogy tulajdonképpen nem a művészi képességet, a színészi vagy előadói tehetséget tekinti a fő ösztönző m otivációnak. V itányi Iván találó kifejezése sze­ rin t nem az am atőrben esetlegesen szunnyadó kreatív képessé­ gekre, hanem a m indenkiben m egtalálható generatív adottságok­ ra épít. A színjátszásnak ez a köznapi, generatív szintje alig je­ lent többet, m int hogy valaki közösségi kom m unikációra alkalmas hatóképességekkel rendelkezik. Hadd idézzem itt egy fiatal szín­ játszó rendkívül pontos m otiváltság-m eghatározását: „Az em ber szeretne egy csomó dologhoz hozzászólni, am it a környezetében észlel, tapasztal, amiről vélem énye, vagy változtatási szándéka van. De ki fig yel oda? Ha m in t csoport lépünk fel — akár elő­ adáson, akár egyéb találkozókon —, meg kell hogy hallgassanak ben n ü n ket!” (!) E vallom ás ráhibázott arra a tényre, hogy az am atőr színjátszás jelenlegi m odellje a vélem énynyilvánítás, és nem pedig a színm űvészkedő hajlam ok generatív szintjét erősíti fel és emeli az alkotótevékenység szférájába. (Szász János ezt igen pontosan így fogalm azta meg: ,.A csoport a társadalmi problém ák iránti érzékenységtől hajtva önálló anyaggyűjtéssel és bizonyos term észetes alkotói készséggel a társadalm i tudat más (nem esztétikai) form ában m egfogalm azott problém áit em e­ li át az esztétiku m síkjára.”) Term észetesen ez a vélem énynyil­ vánítás, a közösségi reflex csak m egfelelő színvonalú artikuláció esetén hatásos, de ez mégiscsak járulékos elem. M agyarán: a je­ lenlegi m odellben nem egy esztétikai eredetű közlésvágy keres kom m unikációs lehetőségeket, hanem fordítva — egy kom m uni­ kációs igény keresi a m aga esztétikai csatornáit. M indezek alapján érthető, hogy a „saját-színházas” modell alap ján szerveződő csoportok alakulásában és m egszilárdulásá­ ban az eddigieknél nagyobb szerepe van a spontaneitásnak. „F e­ lülről-kívülről” alig szervezhető, legfeljebb tám ogatni lehet, vagy m ár szilárd együtteseket a kívánt közegbe átplántálni. Am íg ugyanis a korábbi modellek valam iféle tehetségkutatás ú tján gó­ cosodtak, m ost előbb b aráti közösségek alakulnak ki, az érd ek ­ lődés és a m ondandó spontán integrációja csak fokozatosan megy át kom m unikációs szándékba, a produkció létrehozásának igényé­ be. Ezért sokkal g y akrabban fordul elő, hogy egy csoport keres szállást m agának, m int hogy egy m űvelődési centrum a k a r cso­ portot alapítani. Ez a — nevezzük így — klubosodási hajlam kétségkívül a la ­ csonyabb a m unkásfiatalság körében, m int egyéb ifjúsági ré te ­ gekben. De azért a gócok szórványosan kialakultak néhány szakm unkásképző-intézetben, vagy üzemi könyvtárhoz, ifjúsági klubhoz kapcsolódva. E gócoknak a felnőtt m unkásokra m egint csak nincs vonzereje, objektív és szubjektív okokból egyaránt. Az objektív okokhoz sorolnám , hogy a felnőtt közösségek (pl. term elői kollektívák) a m unkaidő letelte után, az üzem kap u ján kívül felbom lanak, az üzemi m űvelődési házakban is legfeljebb a fiatalok — és a nyugdíjasok! — látják egym ást viszont. A szubjektív okok közül a legfontosabb a színjátszás m ár em lített alacsony presztízse a m unkások körében. A régi m odellek alap­ ján még m indig „m űvészkedésnek”, ha nem éppen bohóckodás­ nak titu lálják ; ennek következtében nem ism erik fel, hogy a m a­ guk környezetének nyilvános fórum ává lehet tenni. E vélekedést m egfordítani csak a modell népszerűsítésével le­ het, teh át úgy tűnik, hogy az aktív színjátszáshoz a közönséggé váláson keresztül vezet az út. IV. De hogyan indítható el ez a folyam at? E kérdésnek nyilván két oldala van. Az egyik m űsorpoliti­ k ai: meg kell vizsgálni, hogy beszélhetünk-e az e m odellben m ű ­ ködő együttesek m unkásorientációjáról a m űsorválasztásban. A m ásik, és nem kevésbé fontos: elem zésre vár, hogy m elyek (és megfelelők-e) a színjátszók és m unkásközönségüknek találko­ zási alkalm ai. E két oldal szinte elválaszthatatlan egymástól. Nyilván csak m egfelelő m űsorpolitika teheti vonzóvá a já té k a l­ kalm akat, és fordítva: az alkalm ak objektív lehetetlenülése egy m egszállottan m unkásorientációjú m űsorpolitikát is vakvágányra visz. Tartozunk az igazságnak annak beism erésével, hogy a jelenle­ gi m űsorpolitikai kép m eglehetősen egyoldalú: az ifjúsági ori­ entáció hovatovább elzárkózást jelent. Éppen a II. tatab án y ai M unkás Színjátszó Fesztivál szolgáltatott e tek in tetb en intő ta ­ nulságokat: igen nehéz v olt összeszedni tucatnyi olyan jó pro­ dukciót, am ely evidensen m unkásközösséghez szól. A legjobb szakszervezeti, illetve m unkáskörnyezetben m űködő csoportok is az ifjúsági k u ltú ra „önkezüktől” leszűkített p ástján küzdenek kö­ zönségükért. Nyilvánvaló, hogy a k á r a Csepeli M unkásotthon Csongor és T ünde produkciója, a k á r a zalaegerszegi Reflex Don Carlosa, vagy a Csili Soós Im re Színpad D isznókja egy kifejezet­ ten ifjúsági közönséget céloz meg, csak előttük szám íthat átü tő sikerre. (Hogy erről az egyoldalúságról legkevésbé az együttesek tehetnek, azt m ajd később részletesen bizonyítani igyekszem.) De az is tagadhatatlan, hogy zöm ükben m egvan a n y itásra a készség. Nem egy csoportvezető tisztán látja, hogy a m unkások felé irányuló expanzív m űsorpolitika létkérdés, m ert a m unkás­ közönség a mozgalom óriási töm egtartaléka. Színházi szem pont­ ból ugyanis m indeddig „ellátatlan réteg ”, akiknek az am atő r elő­ adásokkal való találkozás jelenti — vagy jelentheti — az élő színházzal terem tett gyér kapcsolatukat. (Köztudomású, hogy Ma­ gyarország felnőtt lakosságának 65%-a az 1970-es adatok szerint egyszer sem lát évente hivatásos produkciót.) De ösztönzőleg hat az a meggondolás is, hogy össztársadalm i szempontból az ifjúsági problém ák partikulárisak, és a csoportok társadalm i súlyának növekedéséhez „fel kell vállalni” a m unkáskörnyezet színpadi szószólójának funkcióját is. M elyek jelenleg azok a m űsorpolitikai tendenciák, am elyek­ től elvárhatjuk, hogy a mozgalom kitörését az „ifjúsági gettóból” elősegíthetik? Négy áram lat figyelhető m eg jól elkülöníthetően. Ebből k ettő t integráló, k ettő t pedig differenciáló koncepcióként jellem eznék. Az integráló koncepciók lényege az, hogy e m űsorpolitikai tendencia egy kalap alá veszi az ifjúsági és m unkásközönséget, m egkeresi közös, életkorilag élesen el nem különülő igényeit. Ennek egyik lehetséges m ódja a tömeg szórakoztatás alapján álló m űsorpolitikai koncepció. Az am atőrök ez esetben tulajd o n k ép ­ pen a hivatásos színház előiskolájaként igyekeznek felkelteni az érdeklődést a színházi k u ltú ra irán t a m unkáskörnyezetben. A kisebb ellenállás elve szerint haladva, vagy a kom m ersz vonz­ erejével, vagy (szerencsésebb esetben) a kom m ersz álöltözetébe b ú jta to tt igazi értékekkel operálnak. Világos példát szolgáltat erre a vonalvezetésre a D anuvia Pódium együttes. Csak néhány cim az utóbbi évek vállalkozásaiból: A becassin: Rangoonból ér­ kezett (1968), Radványi: Ez kell n e k ü n k (1970), Labiche: Ilyen a világ (1971), Fedor: A királynő (1972). Ugyanez a koncepció ve­ zeti Csom ák E rvin m unkásságát, pestlőrinci, teh át szintén m un­ káskörnyezetű csoportját. (G örgey: N yugalm as ház, Foissy: K ét szerető szív, K arinthy: Gőz stb.) Hasonló koncepciót követ Lá­ zár László m űsorpolitikája az A jkai M unkásszínpaddal, vagy Ko­ rá n Jenő a soproni E lzett G yár színpadával, de term észetesen a vidéki környezet k u ltu rális bázisára tám aszkodva. (Kocsonya M i­ hály házassága, Pelland: K ékszakáll igazi pere, Labiche: G yilkos­ ság a M axim e utcában, Baranyi: A lónak vé lt m enyasszony, Cse­ hov: H áztűznéző stb.) Fontos, hogy e koncepció a befogadót esetlegesen összeverődöttnek, teh át életkorilag, szociológiailag ve­ 21 �gyesnek tekinti, ak ár a hivatásos színház a m aga közönségét. U gyanezért a m unkásközönség nem érzi m agát m unkásm ivoltában m egcélzottnak, és így aktivitását, játékkészségét a fentebb leírt m ódon nem kelti fel. A m ásik integráló koncepció szintén színházias jellegű, de nem a szórakozási igényt tekinti az összekötő m otivációnak, h a ­ nem a környezet egzisztenciális alapkonfliktusaira épülő problé­ m aérzékenységet. E koncepció tipikus képviselője a tatabányai B ányász Színpad. Éless Béla csoportja szinte m indig „népdrám át” ad o tt elő, ak á r Arisztofanész: M adarakjaihoz, ak á r Fukazava: Zarándokénekéhez, Jarry: Übü királyához vagy D anek: N egyven gazfickó és egy m egszületett bárányához nyúlt. És ugyanez a kör­ nyezeti problém aérzékenység jellem ezte kism űsoraikat, am elyek a népszínházas koncepciót a nonfiction erejével tám ogatták a kisebb befogadói közösségekben (G alam bos: Görög történet, Ba­ ráth: K uszenda lányok, S zvigyeregov: Szülj nekem három fiú t. Éless: K ukabúvárok). Ez a koncepció egyrészt alkalm as arra, hogy egy m unkásvárosban színházi centrum ot képezzen, m ás­ részt, hogy a kism űsorokkal a centrum hatókörét egyre szélesít­ se. A differenciáló koncepció lényegét abban látom , hogy a rra összpontosít, ami a m unkások érdeklődésében, elvárásaiban sajá­ tos, rétegérdekeiknek közvetlen kifejeződése. A koncepció egyik ágának képviselői fiatal értelm iségiek, így törekvéseikben van valam i „népbarát” gesztus. Különösen az az út, am elyet az Orfeo (jelenleg Duna Cipőgyár) követ, viseli m agán a „felülről-lefelé” h atás jellegzetességeit. Ha az előbbi koncepció a problém aérzékenységre épít. az övék problém aérzé­ kenységet kíván terem teni igen jelentős kérdésekben. Ez a vonalvezetés köti össze Sem prun forgatókönyvéből készült Etoillet, a S zü retet, a V urstli első és m ásodik változatát, Brecht Nevelő u rá t vagy a V asm unkások a t. (Vagy követőik közül egy legfris­ sebben láth ató produkciót, a nagytétényiek Bálint G yörgy-m űso­ rát.) De m inthogy a tém ák jellegzetes színházi avantgarde tála­ lásban kerülnek a közönség elé, hatásuk a m unkásokra m inim á­ lis, sokkal inkább a fiatal értelm iséget ösztökélik valam iféle el­ kötelezettségre, arra, hogy a m unkásosztály konfliktusait, prob­ lém áit filozófiai szinten gondolják végig. A m ásik differenciáló koncepció szorosan tapad a közvetlen m unkáskörnyezethez, onnan m eríti tém áját és form anyelvét egy­ arán t. E koncepció pregnáns képviselője a Csepeli Utcaszínház. Amit M ihályi G ábor a L ekvárról ír, ugyanez jelentkezett m ár korábbi kísérletikben is (pl. E z-sem -m i-sem ): „Játékstílusuk a városligeti vurstli bábszínházainak burleszk-hagyom ányait kö­ veti, csak éppen m egjelenített figuráik a mai m unkásélet alap­ típusai, s n yelvezetü ket is a m unkásélet alapközhelyeiböl, alap­ igazságaiból a lakítják ki. M inden beszédfordulat, m inden gesztus, m inden helyzet, m inden figura ism ert a m unkásnézők e lő tt.. . . ” Ugyanez a közvetlenség, az „alulról-felfelé” irányuló m egm utatás jellem ezte a szolnoki olajbányászok Kőtövis színpadának pro­ dukcióit (Üzemi pam flet, K itörés) a zalaszentgrótiak M unkam o­ rál című riportm ontázsát, vagy a Csili Soós Im re Színpadának néhány próbálkozását (pesterzsébeti m unkásköltők bem utatása, László B encsik Sándor: Történelem alulnézetben). Talán m ondanom sem kell, hogy a négy lehetséges út (és köztes változataik) egyike sem idealizálható az egyetlen já rh a tó ­ ként. és valószínűleg éppen együttes hatásuktól várható, hogy a mozgalom töm egbázisát a m unkások felé kiszélesítse. De adódnak-e ehhez megfelelő játékalkalm ak? Vizsgáljuk m eg m ost a kérdést erről az oldaláról. A „saját-színházas” modell egyik jellegzetessége, hogy nem. vagy alig épít a spontán közönségáram lásra. Tehát nem a szín­ házi m ódszerekkel szervezik az előadásokat, m eghirdetve és v ár­ va, hogy az érdeklődők m egtöltsék a term et. (Ez az ú t csak egy-két kiem elkedő együttes előtt áll nyitva.) A leggyakrabban egy m ár eleve összeverbuválódott kisközösség — jobbára ifjúsági klub — program jába aján lják m űsorukat. Más szóval: az ifjú ­ sági am atőr mozgalom term észetesen igazodik ifjúsági közönsé­ gének szabadidő-struktúrájához, szokásaihoz. Egy iskola tanulói közössége az iskola ifjúsági klubjában együtt tölti szabad idejét, 22 és itt szívesen találkozik saját, vagy ugyanolyan jellegű vendég­ csoportokkal. Hasonló a helyzet a m űvelődési házak, üzemek if­ júsági klubjaiban. Bízvást elm ondhatjuk, hogy az am atőr szín­ játszás jelenlegi konjunktúrájáho z az ifjúsági klubm ozgalom te­ rem tette meg az alapot. A csoportok olyan rendszerességgel épül­ nek be a klubprogram okba, hogy ez a mozgalom történetében m indeddig ism eretlenül m agas (20—30—40-es) előadásszériákat biztosít. (Hogy egyenként csak 50—100 fős közönség előtt, az nem érinti a kérdést.) Jellem ző például álljon itt a Csili Soós Im ­ re Színpadának egy 1972-es statisztik ája: az ev 60 előadásából 45-öt ta rto tta k klub-körülm ények között. (A fen nm aradt 1/4 főleg fesztiválszereplésekre jutott.) T ehát jelenleg csak olyan m űsoro­ k at érdem es csinálni, ami az ifjúsági klubokban forgalm azható De nyilvánvaló, hogy ezen az úton a m ozgalom nem képes kitörni az ifjúsági „bűvös körből”. A m unkásközönséggel való találkozás nagy dilem m ája, hogy ez a réteg csak a term elői stru k tú ráb a n — a m unkahelyén — al­ kot közösséget, ott viszont csak elvétve szervezhető közönséggé: szabadidő-struktúrájában viszont, csak egy spontán közönség­ áram lás részese lehet, m inthogy szabad idejét nem tölti közösség­ ben. Úgy vélem, hogy ez áll leginkább a m unkásközösségekre való h atás útjában. Á thidaló m egoldás e pillanatban szinte lehetet­ lennek látszik, de ez nem m ent fel bennünket attól, hogy a kí­ nálkozó utakat-m ódokat ú jra meg ú jra meg ne vizsgáljuk, végig ne gondoljuk. A jelenlegi helyzetben is van néhány olyan kezdeményezés, ami haszonnal szélesíthető. M idenekelőtt vannak olyan m unkás­ rétegek, am elyek együtt töltik szabad idejüket, így például a m unkásszállások lakói. Elvileg nincs akadálya annak, hogy a cso­ portok éppen úgy beépüljenek a szállások m űvelődési program ­ jába. m int az ifjúsági klubokéba. A próbálkozások elég szórvá­ nyosak — úgy vélem, túlnyom órészt szervezési nehézségek m iatt. (1973-ban például a Fővárosi Játékszín m eghívta a m unkásszál­ lások kultúrosait, hogy válogassanak az őket érdeklő program ok között. A m integy 50 m eghívottból három alkalom m al alig 1—2 jö tt el. A kezdem ényezés teh át elaludt.) Az is igaz, hogy éppen a szállások lakói egy m eglehetősen elm aradott ízlésszintet rep­ rezentálnak, és ez, valam int a rendkívül kezdetleges előadási kö­ rülm ények a csoportoknak is kedvét szegik. De egy hosszú távú intézm ényesített rendszer — am ely a rra készteti a kiszem elt együtteseket, hogy kifejezetten az ad o tt közönségre és szcenikai k eretre tervezzenek — m egterem thetné a kellő alapot. Ugyancsak együtt van szabad idejében a m unkásközönség az egyes üdülőkben. Kezdem ényezések e téren is fellángolnak, sőt a SZOT az intézm ényes k eretet is biztosítaná. A nehézségek alap­ jában teljesen g y ak o rla tia k : az üdülőkhöz a csoportokat u taztatn i kell, ellátásuk, elszállásolásuk „nem kifizetődő.” Végül elképzelhető a beépülés a m űvelődési házakban m ű­ ködő, idősebb m unkásokat töm örítő „nyugdíjas-klubokba” is. Ez pillanatnyilag teljesen feltöretlen terület. K étségtelen viszont, hogy itt m ár valóságos fal m ered az ifjúsági m űsorpolitikát foly­ tató együttesek elé: gyökeres ford u latra lenne szükség ahhoz, hogy legyen m it játszani ezekben a klubokban. (Az utóbbi időben egyetlen ilyen — sajnos, igen színvonalatlan — próbálkozást lát­ tam. az Ikarusz színjátszói keresték fel rendszeresen nyugdíja­ saikat Móricz Z sigm ond: A ranyos öregjeivel.) E feladatok ellátására különösen olyan együttesek orientál­ h a tók. am elyeknek még nincs kialakult ifjúsági közönségbázisuk. Ezt személyes tapasztalatból állíthatom . A Soós Im re Színpad m űködésének első éveiben (tehát 1966—68-ban) éppen ezért stabi­ lizálódott, m ert részt vett az Építők Szakszervezetének m un­ kásszállási körm űsorában. (Hogy m iért éppen az Építőkében? V életlenül hozzájuk v olt személyes nexusuk.) Első produkcióik. M üller Péter: Sem m ibe tám asztott létra című egyfelvonásosának és T yendrja k o v : Hármas, hetes, ász című pódium játékának, am elynek a Szálláson cím et adtuk, a cselekm énye is a helyszí­ nen, teh át a m unkásszálláson játszódott, a szálláslakók m orális konfliktusait ta rto tta tükörül a közönség elé. Így lehetőségünk nyílott arra, hogy m ár első m űsorainkat nyolcszor-tízszer el­ �játsszuk. (Ide sorolom még Solym ár József: Párbeszédek a sze­ relemről, és Salinger: Alpári történet cím ű pódium játékát.) Ellenpéldának is felhozhatom együttesünket. 1972-ben a SZOT szerződést kötött velünk a rózsadom bi SZOT-üdülő, vala­ m in t néhány D una-kanyari üdülő m űsorellátására. Csakhogy ad ­ digra m ár annyira kiform álódott a csoport ifjúsági profilja, hogy a feladatnak a legnagyobb jó ak arat m ellett sem tu d tu n k m egfelelni. T ulajdonképpen csak Lope de Vega: Javasasszony, a Nézőpiac Pest— Budán és a Petőfi-versekből összeállított S zívem nek v olt m egfelelő légköre az üdülőkben. Az ifjúsági közönség előtt m in­ dig figyelm et keltő Farmer—Leart, vagy N yerges: D isznókjá t az üdülőkben csendes unalom lengte körül, az abszurddal kacérkodó kom édiáinktól (G osztonyi: A ném a énekesnő, Tardieu: A h á n y ház, annyi szokás) pedig egyenesen m egsértődtek. De nem csak a közönségnek v olt baja a produkcióinkkal — a csoportoknak is a közönséggel. K ét éven keresztül a társu lati üléseken állandóan visszatérő tém a lett, hogy m iért pazaroljuk időnket és energián­ k at egy ennyire értetlen közegre. (Az anyagi vonatkozások a cso­ portot — helyesen — nem érdekelték.) Végül is, 1974 végén, a m űsorokat jobbnak láttam leállítani. E tém a összefoglalásául még egyszer hangsúlyozni szeret­ ném, hogy m indhárom találkozási alkalom tulajdonképpen a m un­ kásság periférikus rétegét érinti. (P ontosabban az üdülőkben egy szociológiailag vegyes közönséget.) A zömre sem m iképpen nem jellem ző ez az eleve-szervezettség, am i az ifjúsági orientá­ ció alapja. Az egyetlen lehetséges centrum nak a m űvelődési h á­ zak látszanak, hogy így m ondjam : hivatalból. De itt a kép meg­ lehetősen vigasztalan. Egy egészen friss statisztikát közül pél­ dául a új Veszprém megyei Müvelődési Központ. A vizsgált hé­ ten a Ház látogatóinak 75%-a verbuválódott a gyerm ek és ifjú ­ sági korosztályból, 8,7%-a nyugdíjas és csak 16%-a felnőttkorú. (Ebből 40 és 50 között 2 ezrelék!) Szociológiai megoszlás szerint pedig a látogatóknak csak 9%-a m unkás, am i szintén elenyésző az ak tív fizikai m unkából élők városi részarányához (53%) ké­ pest. És attól tarto k , hogy ez a kép országosan jellemző. Ba­ logh Ödön, szolnoki újságíró például két m egye m űvelődési ada­ ta it elemezve úgy találja, hogy a m űvelődési házak rendszeres látogatóiból csak 15% a m unkás, és ez az átlag is úgy adódik, hogy a kifejezetten szakszervezeti intézm ényekben ez a szám 39 % -ra dúsul. Valószínű azonban, hogy e téren roham osan javulásnak le­ szünk tanúi, hiszen ezt az ország m űvelődési politikája egyre erőteljesebben preferálja. Érdekes kísérleteket terveztek például Zala m egyében, ahol is a nagy közm űvelődési intézm ények ki­ adnák a házat péntek este és szabad szom batokon egy-egy üzem ­ nek, vagy kisebb kollektívájának, m egfelelő program ot biztosítva szám ukra. Ide könnyűszerrel beépülhetnek az am atőr színjátszók — m int ahogy a zalaegerszegi Reflex Színpad élt is a lehetőség­ gel —, és ezzel növelhetik is a Ház vonzerejét, k ulturális cent­ rum -jellegét a m unkások szemében. De nyilván m ás ötletek is kicsíráztathatók. P éldául: a m űvelődési házakban folyik az isko­ lán kívüli felnőttoktatás, m elynek résztvevői túlnyom órészt m un­ kások. N éhány irodalm i tananyag-illusztráló m űsor kelkelthet­ né érdeklődésüket, és ez m egvethetné az állandó kapcsolat alap­ jait. A m unkások szabadidő-struktúrájába term észetesen a la­ kóhelyükön is be lehet épülni. A mozgalmi derékhad eddig is rendszeresen ta rto tt előadásokat a terü leti pártszervek, illetve tö­ m egszervek helyiségeiben, vagy szabad téren. (Május 1., juniális, stb.) Itt a m űsorpolitikai kívánalm ak azonban m indig speciáli­ sak (politikai vagy társadalm i ünnepek.) Ezért ez csak kiegészítő tevékenység lehet, noha őszintén be kell ism ernünk, hogy ha megfelelő igényességgel közelednénk a feladathoz, itt is m egvet­ hetnénk a rendszeres közönség-kapcsolat alapjait. M egem lítenék m ég egy lehetőséget. L áttuk, hogy „am atőr színházba já ró ” közönség híján a m ozgalom a közösségből csinál közönséget m agának. T ulajdonképpen még egy fokkal h átráb b is léphet, a m ég am orfabb „szubközösségek”, az ilyen vagy olyan okból együtt-tartózkodók irányába. A csepeli Utcaszínház egyes piacokon, tereken rögtönzött előadásai ebbe az irán y b a tapoga­ tódznak. Az ötlet szélesíthető: elképzelhetők vonat-produkciók az in­ gázóknak, vagy váróterm i előadások stb. Nyilvánvaló, hogy ezek az extrém próbálkozások nem jelenthetik a főirányt, de gazdagít­ ják a lehetőségeket. (N yugat-Európában számos ilyen am atő r­ tru p p m űködik.) Végül vizsgáljuk meg, m ilyen lehetőségei vannak a m ozga­ lom nak arra, hogy a term elői közösségekben, az üzem ekben lel­ jék meg közönségüket? Bizonyos szem pontból ez lenne a legszerencsésebb találkozá­ si alkalom , legalábbis addig, am íg a m unkások a produkció ked­ véért a m űvelődési ház fésültebb körülm ényei közé is eljönnek. Az üzemi h á tté r ugyanis felerősíti a m unkás közéleti-társadalm i fogékonyságát, a produkcióra közösségi öntu d attal reagál, hason­ lóan ahogy egy iskolai előadás sajátos diák-légkörben zajlik le: a néző vendéglátó — otthon van. Term észetesen nem arról van szó, hogy a m unkások m u n k a­ idejéből kellene az am atőr-produkciók m egtekintésére fél órákat ellopni. De több ízben próbálkoztak m ár a m u n k ára gyülekezés, vagy a m űszakváltás 20—30 percében ún. „m űhelyprodukciók­ k a l” felkeresni a közönséget. Lehetséges, hogy ez ném elyekben a rossz em lékű csasztuska-brigádok életrekeltésének tűnik, de aki látta a Miskolc környéki, a tatabányai, vagy a kazincbarcikai 23 �próbálkozásoka t leszállóaknák bejáratánál, gép- vagy szerelő­ csarnokokban, az m eggyőződhetett róla, hogy ez a form a m indig meglepő, naiv kíváncsiságot, illetve figyelm et kelt. Csak sajnál­ h atju k , hogy e kísérletek m indig kam pányjellegűek, és csak egy fesztivál ünnepi keretében szervezhetők, a mozgalom hétköznap­ jaib an nem tu d n ak gyökeret verni. (Okára még visszatérek.) Ha­ sonló sorsra ju to tt az „ebéd-színház”, am it a Dunakeszi S zínját­ szó Napok keretében ötlött ki a debreceni K ettenszínház, pedig tudtom m al például Franciaországban ez a form a az üzemi szín­ játszás egyik rendszeres játékalkalm a. Persze ezek is extrém megoldások, és csak egy bizonyos szin­ játéktípushoz n y újtanak megfelelő keretet (harsány agit.-prop.m űsorok vagy üzemi szatírák.) Így ezek is csak ugródeszkák a kapcsolatfelvételhez. A színjátszás visszatelepítése az üzembe csak úgy valósítható meg, ha egy-egy üzemrészleg vagy m űhely kiscsoportjai a m unkaidő leteltével is együtt m aradnak az üzem ­ ben. M aga az am atőr produkció — láttu k — ehhez nem képvisel elég vonzerőt. De az am atőrök csatlakozhatnak m ás szervezett program okhoz (üzemi könyvtárak program jai, TIT-előadások, üzemi ünnepségek és m ulatságok stb.). Sokan ebben a szolgálta­ tói funkcióban látják az üzemi színjátszás tulajdonképpeni élet­ terét. De figyelem be kell venni, hogy az e célra készülő pro­ dukciók egyetlen alkalom hoz kötöttek, tehát ism étlésükre nincs mód. A felkészülési idő nincs arányban a forgalm azhatósággal, a csoport nem fejlődhet. Akik teh át ezt jelölik ki az üzemi színját­ szás fő feladatának, azok ak aratlan u l is egy m eglehetősen ala­ csony szinten rekesztik meg az üzemi csoportokat (Am int hogy tény is, hogy a csak ünnepi m űsorokkal vagy irodalm i ism eretterjesztéssel foglalkozó csoportok előbb-utóbb elsorvadnak.) R em énytkeltő m ozzanatnak látszik viszont a szocialista brigád­ mozgalom izmosodása. A szocialista brigád ugyanis egyszerre ter­ melői és m űvelődési közösség is! G yurkó László helyes észrevéte­ le szerint jelenleg az ifjúság és a szocialista brigádokba töm örü­ lő m unkásság társadalm unk két legdinam ikusabb rétege. Ha si­ kerülne tartós kapcsolatot terem teni a k ét kiscsoport-struktúra között, ak k o r ugyanaz a szimbiózis alakulhatna ki, m int a cso­ portok és az ifjúsági klubok között. Vagyis a „saját-színházas” modell ebben a stru k tú ráb a n új term ékenyítő talajra lelne, és hasonló folyam atot indukálna, m int a klubok közönségében: passzív befogadóból fokozatosan vitapartnerekké, pártoló kö­ zeggé válnának, am i végül is aktív közrem űködési igénnyé fo­ kozódhat. A m egoldás m ár a „levegőben lóg”. A Csili Soós Im ­ re Színpada, és a Perem színpad m egtette az első lépéseket, de a tapasztalatok még nem elemezhetők. Sajnos, itt azt is meg kell jegyeznem, hogy a siker valószí­ nűleg pirhuszi győzelem volna: a frontáttörés lehetetlen helyzet­ be hozná a csoportokat. Az ok látszólag kisszerű, de parancsoló: a színjátszók m aguk is dolgozók, és képtelenek alkalm azkodni a m unkások kora d élutánra koncentrálódó „üzemi szabad idejéhez”. Éppen a szakszervezeti csoportok vannak a legrosszabb helyzet­ ben: tagságuk m unkahelyileg szétszórt, kikérésük „központilag” m egoldhatatlan. (Ugyanez egy iskolánál vagy katonai csoportnál egyetlen intézkedés kérdése.) Az üzemi előadások szaporítása csak törvényesített szabadidő-kedvezm énnyel lenne megoldható. A tatab án y ai találkozón felm erült a javaslat egy kedvezm ény­ rendszer kidolgozására. Az am atőr sportolók osztályba sorolásához hasonlóan intézm ényesen kellene biztosítani a kvalifikált cso­ portok tag jain ak egym űszakúságát, illetve fizetett szabadnapjai­ nak számát. A nnak ellenére, hogy e kedvezm ény nem jutalom , hanem a társadalm i m unka hatékonyságának biztosítása lenne — M aróti elvtárs, a SZOT képviselője még m inim ális rem énnyel sem kecsegtetett. M árpedig m áig a csoportok csak este játszhat­ nak — addig csak az ifjúsági klubok közönségét találják együtt. B efejezésül: tudom, hogy ez az áttekintés nem pótolja a mély, sokoldalú elemzést. De meggyőződésem, hogy egy lehetsé­ ges ú t legelején állunk, a ’60-as években a m unkások és a mozga­ lom kapcsolata olyan brutálisan m egszakadt, hogy az új kapcso­ latfelvételnek csak körvonalai láthatók. A diagnózis így is egy­ értelm ű; jelenleg a laisser faire elve uralkodik, és ez nem kedvez a m unkásorientációnak. Az erősebb csoportokat m aradéktalanul 24 lekötik az ifjúsági igények, tulajdonképpen m axim álisan leter­ heltek. A kvalifikált együttesek havonta 4—6 előadást tartan ak , ehhez adódik a heti 2—3 próbaalkalom — teh át azonnal kiderül, h ogy m iért nem pillantanak jelenlegi közönséghorizontjukon tú l­ ra. Sőt, az is igaz, hogy a laisser faire tren d je egyre inkább az értelm iségi játékhelyek felé csábíthatja a jobb csoportokat. Be­ vallom például, hogy a Soós Im re Színpad Ítélet című produk­ ciójának sikere elsősorban az értelm iségi ifjúsági klubok m eg­ hívásait szaporította. Az átállás tükröződött m űsorpolitikánkban is. 1972-ig jóform án egyetlen egyszer sem játszottunk egyetem i közönség előtt. A Szívem , a Nézőpiac Pest-Budán — miközben m élyen érin tette a Ganz-M ávag, vagy egy-két szakm unkásképző­ intézet fiatalságát — az egyetem i ifjúsági kedélyét cseppet sem borzolta fel. De az íté le t m egnyitotta az utat. Új m űsorainkat, a D isznókat, a Lilulit az egyetem i klubok tu catjai igényelték. E n­ nek a vonzerőnek nehéz ellenállni, és a m ódosult m űsorkép ter­ mészetesen a csoportba belépők szociológiai arcu latát is m egvál­ toztatja, így az együttes jellege szinte ..m agától” átrajzolódik. A m ásik oldalon viszont könnyen felism erhető, hogy ez a spontán mozgás végül is elszigetelheti a csoportot — vagy a m ozgalm at — a társadalom egészétől, belterjessé degradálja, és ezzel lefé­ kezi dinam izm usát. Ezért olyan sürgető, hogy a laisser faire elvét tudatos, átgon­ dolt, a m unkások fogékonyságának felkeltésére irányuló moz­ galom irányítói program váltsa fel. Nem az ifjúsági modell he­ lyett — hanem m ellette. Dévényi Róbert �KÖRKÉP Fiatalok Az „ Ö re g rő l” és az öregekről A névadó szellemének ápolása — s így a tudom ányok irán ti fogékonyság fejlesz­ tése, az önálló k u tató m u n k ára való ösz­ tönzés jegyében fogant néhány évvel eze­ lőtt a Bolyai-napok m egrendezésének gon­ dolata. Az alkalm anként három napos re n ­ dezvénysorozat gyorsan tú ln ő tt eredendő tartalm i és form ai keretein: politikusabbá vált, hatóköre — m ás intézm ények diák­ küldötteinek m eghívásával — m ondhatni városi szintűvé szélesedett. Az idén a társadalom politikai szekció „Az ifjúság és a társadalom ” cím ű fóru­ m a k ívánta közvetlen m ódon is biztosítani az évről évre k arak terisztikusabbá váló nagyobb h atásúvá fejlődő Bolyai-napok ezen jellegzetességeit. A politizáló szándék — m int az alábbiakban bizonyítjuk is — m aradéktalanul m egvalósult. A vendégis­ kolák diákjai azonban — b ár a m eghívás­ nak eleget tettek — alig vettek részt a vitában, am ely így végül is a „bolyaisták” eszm ecseréjére szűkült. (Tanulság: jobban fel kellett volna készíteni őket a hozzá­ szólásra, hogy legyőzhessék az idegen kör­ nyezet valószínű bénító hatását, m ással ugyanis aligha m agyarázható passzivitá­ suk egy olyan tém akörben, am ely őket is érinti, am elyben róluk is szó volt.) A vita közös élm ényanyagát Gáll István „Az Öreg ” című pályadíjnyertes regényé­ ből készült, azonos cím ű film képezte, bár legtöbben a vita ak tív résztvevői közül a könyvet is olvasták. A film ta rta lm á t (s részben m ondandóját) Révész György ren­ dező forgatás közbeni nyilatkozatában em ígyen sum m ázta: „Egyszerű em beri tör­ ténet A z Öreg. Egy öregem ber és egy bal­ eset során m egsérült fiú találkozásának története. A z Öreg és a Fiú két világot képvisel. A z Öreg egy hit és szenvedély jegyében verekedte végig az életet. A Fiú ebből a hitből és szenvedélyből m it sem lát, sem m it sem érez meg. Ő csak a k o n k ­ rét dolgokat képes érzékelni, de ha csele­ kedni kell, a kko r helytáll. Ez a két em ber kerül össze egy isten háta m ögötti m u n k a ­ helyre, egy szivattyúházba. Itt kell élniük, összezárva. K ettő jü k kapcsolatáról szól a film , meg a hitről, a m it ha elvesznek az Öregtől, m eghal — ha fizikailag még to­ vább is él.” A társadalom ban — és ezért a m űvé­ szetben is — ősidők óta jelen van az úgy­ nevezett nemzedéki kérdés form ájában, il­ letve klasszikus tém aként a különböző ge­ nerációk — elsősorban fiatalok és idősek — egym áshoz való, g y akran ellentm ondá­ sos viszonya. A kor nem érdem , hanem állapot — szoktuk m ondani tetszetős el­ lenérvként azokkal az idősekkel szemben, akik a „bezzeg a mi időnkben” fájdalm á­ val tekintenek a fejlődő világra, valam int azokkal az ifjú titánokkal szemben, akik csak legyintenek a jóindulattal, féltő gond­ dal teli tanácsokra is. Ez az ellenérv, m ég­ ha meggyőzőnek tűnik is, nem érzékelteti a problém a bonyolultságát, árnyaltságát. Azt, hogy az öregség például egyszerre pa­ rancsol tekintélyt és ébreszt szánalm at, kö­ zösséget igényel és rendszerint m agánnyal párosul, gazdag tapasztalatokban, am elyek azonban g y ak ran teherként jelentkeznek és azt, hogy a fiatalságot ezzel szemben a tennivágyás heve és a tapasztalatlanság hiánya, a perspektíva és az egyelőre szűk­ nek bizonyuló k eretek közé szorított le­ hetőségek kontrasztja jellemzi. Szükségszerű-e, hogy e két generáció kö­ zött ellentét feszüljön, követhetők-e az idősek példaként, vagy csak a nyom ukban járn a k az utódok, hogyan lehet ugyanazt a közös célt — végső soron az em beri ha­ ladás ügyét — m ásként szolgálni, van-e m a nálunk, (itt és most, a szocialista Ma­ gyarországon) nemzedéki, generációs prob­ léma, s ha igen, erősödik vagy csökken e tendencia; ilyen és ehhez hasonló kérdé­ sek körül zajlott a vita a Bolyai-napok társadalom politikai szekciójában Gáll Ist­ ván és Révész György alkotása apropóján. A vita gerincét alkotó hozzászólások (ha nem is általánosíthatók) m indenesetre tü k ­ rözik a diákfiatalok nézeteit önm aguk és az idősebb nem zedék kapcsolatáról, a ge­ nerációs kérdésekről, ezért találtu k néhányukat közlésre érdem esnek: Bodnár Zoltán: „Sem m iben nem azono­ sulok a fiúval, teljesen távol áll tőlem je l­ leme, gondolkodásm ódja, m agatartása, s az az érzésem, hogy a mai fiatalság jelentős hányada nem ilyen. Az öregben viszont szim patikus a nevelő szándék. Az ilyen szándék azonban lehet bántó is, ha d irek t jellegű, az öreg azonban elsősorban cse­ lekedeteivel nevelte a fiút. Ennek az ered­ ménye, hogy a fiú jellem e változik a film során, e folyam at azonban valószínűleg m egszakad az öreg halálával, ha a fiú visz­ szakerül korábbi környezetébe.” Szabó Gábor: „Ha az öreg halála u tá n a fiú vissza is kerül régi környezetébe, az öreg hatása nem fog elm úlni nyom tala­ nul. A fiú m ásként látja az életet az öreg­ gel való kapcsolata után. Flegm aságát, ci­ nizm usát őszinte em beri érzések v áltják fel, s ez a film befejező jelenetében csú­ csosodik ki, am ikor a haldokló öreg m el­ lől orvosért rohan. Az író optim ista, és azt sugallja, hogy érdem es bízni a fiatalság­ ban, m ert ha van n ak is hibái, ezek bizo­ nyos neveléssel m egszüntethetők. Ez a fiú elindult egy jó úton, m iért legyünk an y ­ nyira pesszim isták, hogy ne bízzunk a leg­ alapvetőbb em beri érzésekben.” U jlaky István: „A fiú szerintem sem ti­ pikus. A m ai fiatalok jellem esebbek, eset­ leg konokabbak, sőt önfejűbbek is. E fiú szám ára elég rosszra csábító b a rá tja vagy egy pletykás vénasszony két-három m on­ data és m áris elhiszi, hogy az öreg gyilkos, és elég az öregnek néhány em beri szava, m áris szim patikus szám ára az öreg.” Józsa Klára: „M indketten szélsőséges tí­ pust képviselnek, nem általánosítható jel­ lem ek, nem hétköznapi em berek. Az öreg nem tu d m ár m a úgy élni, ahogyan mi élünk, még m indig azt a harcot (és úgy) ak a rja folytatni, m int régen. Ez a „masze­ kok” elleni kirohanásából is érződik.” U jlaky István: „A fiú és az öreg közti különbség abban is m egnyilvánul, hogy am ikor a fiú nem v olt őszinte, ak k o r h a ­ zudott: például, am ikor a balesetét m e­ sélte el Fráncinak. A m ikor viszont az öreg nem ak a rt igazat m ondani, ak k o r hallga­ tott. Szerintem a fiú jellem ét kétszer fe­ jezte be az író. Először úgy, hogy a neve­ lés ellenére Fráncihoz csatlakozott, m á­ sodszor pedig a könyv végén, am ikor m eg­ változik az öreghez fűződő viszonya. A kibontakozás ú tjá t az író az olvasó fan ­ táziájára bízta.” Pajer G yörgy: „Az öregnek és a fiúnak m ás élm ényei vannak, teljesen m ásként alakult életsorsuk. Az öreg egy veterán bányász, m íg a fiú m ai fiatal, aki a konk­ rét, kézzel fogható dolgokhoz ragaszkodik. Ez abban is látszik, hogy értelm es m unkát szívesen végez, am it azonban az öreg m e­ sél neki, az szám ára történelem .” T óth Gabriella: „Az öreg m egrökönyö­ dik, am ikor azt hallja, hogy huszonhat évesen lehet valaki igazgató. A fiúnak e r­ ről az a vélem énye, hogy m iért ne. Szerin­ tem ez lényeges problém a a nem zedéki konfliktus szem pontjából.” U jlaky István: „Az anyagiasság nem konfliktusforrás a fiatalok és az idősebbek között. Az a lényeges kérdés, hogy a m ú lt a fiatalok szám ára m ár történelem , az idő­ sebbek szám ára pedig átélt valóság. A sajtónak, a televíziónak és a közvélem ényt 25 �alakító m ás eszközöknek kell a közvetítés szerepét vállalni a középút m egtalálásá­ hoz.” Dóra A n ikó : „Az egyes generációknak át kell venniük a tapasztalatokat a m eg­ előző nem zedékektől, azonban ezeket a ta­ pasztalatokat az ú ja t alkotás eszközéül kell felhasználni. Így halad m indig előre az em beriség.” Józsa Klára: „Én is úgy érzem, hogy nem nagy kérdésekben vitatkozunk, nem éles az ellentét az idősebbek és közöttünk. Ha a hosszú haj m iatti szóváltásokat pél­ dául generációs kérdésnek tekintjük, a k ­ k or m indig is lesznek nem zedéki problé­ m ák.” Bodnár Zoltán: „Úgy érzem, hogy a diá­ kok körében nem olyan súlyos az úgyne­ vezett nem zedéki kérdés, m int esetleg más területeken. Az a vélem ényem , hogy a meglevő problém ák m egszüntetéséhez nem ­ csak a fiataloknak kell rugalm asnak len­ niök, hanem erre kell törekedniök az idő­ sebbeknek is, s így m inden kérdésben kö­ zös nevezőre juthatunk. Körkép, 1975 fajú írásokkal jelentkeztek az elm últ év­ ben, am elyek a kötet terjedelm i k o rlátai közé n em — vagy csak nagyobb erőfeszí­ tések árán férnének be. A hiányérzet, am ely az olvasóban a kötet elolvasása után a nagy nevek, sőt a jó írások ellenére is keletkezik, elsősorban azzal függ össze, hogy az igazán m ély benyom ást keltő írás a K örkép ez évi anyagából kim aradt. A mai m agyar, 1974-es novellaterm ésből (annak is a legjavából) válogatott K örkép tulajdonképpen jellegzetesen szép és szür­ ke kötet. Ez a két egym ásnak nem feltét­ lenül ellentm ondó kategória azzal m agya­ rázható, hogy a középszerűség — mely egész m ai prózánkat jellemzi — nyom ta rá a válogatásra a bélyegét. A k ritik u s fanyalgása (?!) első pillanat­ ra nem indokolt, hiszen olyan nevek van­ nak a reprezentánsok között, m int Csurka István, Hernádi Gyula, Galgóczi Erzsébet, Illés Endre, M esterházi Lajos, K arinthy Ferenc vagy Kolozsvári Grandpierre Emil. Még csak az antológiák esetében szokásos hiány leltárt sem érdem es felállítani, hiszen akik nem szerepelnek ezúttal a kötetben, azok vagy nem írtak igazán jó novellát, vagy olyan u tak at járn ak , am elyet nem tek in tü n k a m ai m agyar próza kívánatos irányának. M egint mások pedig olyan m ű­ 26 Összefoglalás, kom m entár helyett idéz­ zük K ádár János vitazáró beszédének né­ hány részletét, am elyek arról tanúskod­ nak, hogy m ilyen szellemű m egítélésben részesült az MSZMP XI. kongresszusán az idősebb generáció s napjaink ifjúsága: „Ma. is sok szó esett róla, hogy ta nuljunk egy­ mástól. A zt tudnám ajánlani, hogy tanul­ ju k meg a régi forradalm árok nem zedéké­ től ezt az ifjú i lelkesedést és tü zet! . .. A Pedig huszonhárom szerző m űve jelent meg a kötetben, s alig van olyan, am ely u tán az olvasó bosszankodva lapozna to­ v ább — jó írások sorakoznak egym ás után. A m esterségbeni szabályok szerint jó irások: fordulatos, összefogott cselek­ mény, néhány biztos vonással felvázolt jellem, s jól kitap in th ató írói szándék­ m ondanivaló jellem zi a novellák többsé­ gét. Nem sok figura jelentkezik a Csörsz— Lugosy-féle alvilágból (némi m eglepetésre Som ogyi Tóth Sándor rán d u lt ki „az Élet sű rűjébe”); s azt sem veth etjü k a szerzők szemére, hogy a divat csábításának enged­ nem zedékek között a viseletet, az öltözkö­ dést, a frizurá t és egyebeket illetően ter­ m észetesen m indig lesznek vitá k, ellentétek, s lehet, hogy a nyolcvan-valahány éves em ber szem ében a 19 éves fiatal élvhaj­ h á sz... N e kü n k azonban az ifjúságot asze­ rint kell m egítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dol­ gozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, m ilyen a m agatartása.. . A pártnak, a társadalom nak, az iskolának, a m unkahelynek, a családnak állandóan, rendszeresen és m egfelelően kell foglalkoz­ nia a fiatalokkal. A zt hiszem , a saját kör­ nyezetében is m in d en ki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt kom olyan veszik, akkor kom olyan m egfelel a bizalom nak.” Csongrády Béla ve „időjátékos”, esetleg „életérzéses” no­ vellák írására ad ták volna a fejüket, vagy élm ényanyagukat a m agyar m űvész-ér­ telm iség sokszor periférikus problém avilá­ gából m erítették volna. R ealista, (sőt an nyi esett, extrém élet­ sorozatot, figurát bem utató írás után) hu­ m anista írások jelentek meg a kötetben — S ík Csaba jó ízlésű szerkesztését dicsérve. Ezeknek a novelláknak — szinte m ind a huszonhárom nak — egyetlen, s alapvető problém ájuk: az önm agáért való m últbanézés. A m ásodik világháborút, a századfordulót, a fasizm us korát, s általában a letűnt világokat idéző írások ezek, ame­ lyek nem ann y ira drám aiak, hogy revelá­ ciót keltenének, nem annyira em beriek, hogy azonosulásra hívnának, s nem oly intellektuálisak, hogy továbbgondolásra késztetnének. A szerkesztő szándéka alighanem az volt, hogy 1975-ben, a felszabadulás 30. év­ fordulóján azokat az írások a t gyűjtse egy­ �be, am elyek a nagy sorsfordulóra, annak egy-egy p illan atára em lékeznek — m űvé­ szi színvonalon. Ehhez a dicséretes szán­ dékhoz a m agyar novellisták nem adtak elég segítséget. Nem írtak jó (vagy igazán jó) novellákat. A rutinm unka, vagy az al­ kalmi produkció m indent felnagyító, át­ rendező lelkendezése, a visszaemlékezés, esetleg a történelm i közhelyek irodalm i megfogalmazása ad o tt ném i sovány válo­ gatási lehetőséget. Az eddigiekből k id erülhetett a h ián y ér­ zet legfőbb oka: a kötet sem a m ai m a­ gyar novellairodalom sokféle ízét, irán y át nem reprezentálja, sem az elkötelezett szo­ cialista próza m egítéléséhez nem ad tám ­ pontot. H arm inc év történelm i változásai­ ról, a felszabadulás sorsfordulójáról sem az ágyúdörgés, sem a m a heroikusnak fel­ tü n tetett (valójában szerény) ellenállási mozgalmi em lék felidézése nem ad oly hiteles, izgalm as képet, m int a m ai kérdé­ sekkel való becsületes és művészi szembe­ nézés. A bevezető m ondat nem túl hízelgő m eg­ állapítását szeretném végezetül pontosab­ bá tenni. Szürke ugyan ez a kötet, hiszen a benne szereplő írások szerzői napjaink lényegéből vajm i keveset adnak vissza, s am ire vállalkoznak, azt is m eghaladta m ár az irodalm i és társadalm i értelem ben vett idő. De az, am iről (s főként ahogyan) írnak — jó hagyom ányok fo lytatását is jelenti. Sobor A n ta l Páskándi Géza, Illés Endre, Szabó István írásaiban a k á r a jóízű elbe­ szélő kedv, ak ár az írásokban kibom ló ne­ m es em berség alkalm as arra, hogy újabb olvasókat toborozzon, a novellát kedvelők népes táb o rát szaporítsa. Jó korfestése, m ikszáthi hangulatot idéző részletei alap­ ján Kolozsvári Grandpierre Emilben, sem csalódnak hívei, s K a rinthy Ferencet sem hagyta cserben ironizáló hajlam a, mesélő kedve, személyes varázsa. Csalódást igazán saját színvonalán aluli írásaival csak Ör­ kén y István okozott: az „egyperces no­ vellák” m egfakultak, a „norm álisak” v ér­ szegények, m éltatlanok írójukhoz. Középszerű írások gyűjtem énye te h á t a K örkép, m int ahogy m ai irodalm unk egé­ széből is hiányzik az igazán nagy teljesít­ mény. Mitől lesznek jó írások, honnan fa­ kad az élénk irodalm i élet, am ely izgalmas, érdekes alkotásokra serkentheti az a rra al­ kalm asakat? Sokféle tényező eg y ü tth atá­ sáról lehet szó, de annyi bizonyos: sem jó írók nélkül, sem csupán ve lü k a kívánt m inőséget m egterem teni nem lehet. Nem puszta elhatározás kérdése a jó k ritik ai élet kibontakozása. Ehhez légkör és k riti­ kusok kellenek. Tehetséget felkutatni, ne­ velni, annak ú tjá t egyengetni— az alkotó m űhelyek feladata. Az alkotó m űhelyek­ ben pedig hozzáértő, becsületes és elköte­ lezett szakem berek m u nkája szükségelte­ tik. Olyanoké, akik a konstruktív problé­ m aérzékeny alkotót felism erik, akik nem szenzációkat keresnek (az utóbbira az el­ m últ években rossz értelem ben sok példát produkáltak a kiadók, folyóiratok), s olya­ noké, akik tévedéseiket nem „biztosított”, tem perált írások közreadásával kívánják korrigálni. Irodalm i életünk egészének m egítélésére egy kötet recenziója kapcsán vállalkozni nem lehet. A tanulm ánynál is nagyobb terjedelm ű tém akifejtés h ely ett azért vé­ gezetül egy m egjegyzés még ide kívánko­ zik: a m ai m agyar valóság m űvészi szin­ tézise — legyen an n ak form ája regény, kisregény vagy novella — addig v á ra t m a­ gára, am íg az a rra érdem es alkotók n a­ pi benyom ásaiktól nem függetlenednek, s látásm ódjukat, m ondanivalójukat p ra k ti­ kus szándék, a közvetlen hasznosság indí­ téka, nem pedig az adott világ igazságát, varázsos m ódon feltáró igény határozza meg. (M agvető, 1975). Kiss Aurél Szép Szó, 1974 Elöljáróban, em lékeztetőül: a Szép Szó a Népszava szom bati szám ának irodalm i, m űvészeti m elléklete, am ely nevét arról a hasonló nevű (Szép Szó) szépirodalm i és k ritik ai folyóiratról kapta, am elyet an ti­ fasiszta, haladó szellemben még 1936-ban szerkesztett József A ttila, Ignotus P ál tá r­ saságában. Ennek a folyóiratnak, főleg a folyóirat köré töm örülő polgári írók ide­ ológiai ellentm ondásai m iatt, alaposan meg kellett küzdenie a szélsőséges, anarchikus felfogásokkal, m egnyilvánulásokkal — Jó ­ zsef A ttila olykor m agányos farkasként küzdött a Szép Szó pártosságáért, tiszta irányvonaláért. Persze, m indezt azért m ondtam el, hogy a kevésbé tájékozott ol­ vasót se találja v áratlan u l a Szép Szó an ­ tológia folyam atosságára utaló cim: hiszen ez tulajdonképpen a Népszava szom bati m űvelődési m ellékletéből összeállított vá­ logatás, s József A ttila és a m ai szerkesz­ tők harca között aligha tételezhető föl egyenértékű analógia. T udjuk: m ás v olt a közeg akkor, s m ás társadalm i viszonyok között készülnek a m ai folyóiratok és an ­ tológiák. A m iért 1936—1939-ben m ég az írók sorain belül is meg kellett küzdeni, az ma íróktól, szerkesztőktől közm űvelő­ dési követelés Az idei K önyvhétre m egjelent, 1974-es Szép Szó antológiának kritik ai fejezetében Benjám in László em lékezik a tíz esztende­ je elhunyt költőre, Kiss Ferencre, akinek négy olyan versét sikerült fölfedeznie a Népszava 1935 utáni szám aiban, am elyek ez ideig nem jelentek m eg kötetben. Az 1935. m árcius 24-i szám ban jelent m eg a Vágyódás című, két szakaszos versike: Csöndes jósággal, ha m agosra emel az alkony ereje: szépeket írni — m ondogatom — be jó volna, be kellene! Jó könyvet, m elyet körülülnek a fázó, rongyos em berek, — m elegedve, m int őszidőben a nap körül a fe lleg ek ... Ezt az egyszerű ars poeticát olvasva könnyen olyan gondolata tám ad a k riti­ kusnak, m ennyivel nehezebb a sora a m ai írónak, m ai szerkesztőnek, hiszen b ár több­ szörösen kinyilatkoztatott tám ogatással, de sokkal bonyolultabb, összetettebb, noha ki­ egyenlítődésre törekvő társadalom ban kell m egtalálnia a m aga egyenes ú tját. Im m ár ötödik esztendeje leh etü n k tanúi a lap és a Táncsics Kiadó (ez ad ja ki az antoló­ giát!) útkereső erőfeszítéseinek, am it (elő­ re is bocsáthatjuk!) m ind nagyobb igé­ nyesség, tisztánlátás szegélyez. Az idei Szép Szó antológia tartalm asabb m inden eddiginél, ötszáz oldalnál nagyobb terjedelm ű olvasnivalót ígér, am i ezúttal összetételben is sokoldalúbb a korábbinál. A szerkesztők (folytonosság vezérelte) szándéka alapján az idén is novellákat, verseket, írói jegyzeteket, tanulm ányokat, k ritik á k a t tartalm az, m itöbb, az idén új ciklussal is gazdagodott az antológia, m ert a kötet tizenhárom rip o rto t is közöl. Száz­ hét szerző vonul fel a tem atik áb an an nyi­ ra gazdag kötetben, s az írók között az élő klasszikusok és a kezdő huszonévesek egyaránt képviselve vannak. A kötet ezúttal is a novellákkal, elbe­ szélésekkel indul, s igen m agas színvona­ la t ü t m eg Bertha Bulcsú ciklusnyitó no­ vellája, a Tértanulm ány, am elynek szer­ kesztését, felépítését, m egírásának m ód­ já t valam iféle íróiskolában tan ítan i leh et­ ne. Egy sötétkam ra m agányában és sötét­ ségében szerzett reflexiók alap ján m egele­ venedik egy fővárosi bérház felszínes és felszín alatti élete. N éhány oldalban jel­ lemek, em berek, öröm ök és tragédiák so­ ra. De az összetétel egyébként is a jó írások arányáról tanúskodik: Cseres Tibor igazán nagym estere a katonatörténetek, élm ények tolm ácsolásának, m ost is (Á t a jégen) fe­ szülten figyelhetjük a harm incéves, m eg­ rázó esem ényt, a m enekülést a B alaton be­ fagyott jegén. De sokáig em lékezetes m a­ rad m ajd szám unkra — az antológiabeli ú jra olvasás u tán különösen — Gáll István, Illés Endre (oh, m ilyen pihekönnyen sza­ ladnak végig az olykor súlyos terh ek et hordó szavak a papíron!), Szeberényi Le­ hel, sőt a T -betűsök, Tatay, Tersánszky, Thiery, T uli írásai. Sokkal kisebb arán y ­ ban, m int az élő irodalom ban, akadnak ebben az antológiában is gyengébb írások, m int például Fejes Endre M űhelyforgá­ csok-ja és Földeák János Hát te ki vagy, kisanyám -ja . Oly kirívóan gyengék (az el­ ső tartalm atlan, öncélú, beteges, a m ásik jószándékú, de a sem atikus korszak rossz irodalm ára emlékeztető), hogy érdem es lett volna kihagyni őket. Az idős R áday Gede­ on (Kazinczy kortársának) D ugonits Etel­ kájáról íro tt k ritik áján ak egy éles m onda­ ta kísért ezeket olvasván: meg lehetne ugyanis ja v ítani, „ha ahhoz sem m i sem 27 �adattatnék ugyan, de belőle vagy harmada el v é te tn é k ”. N agy és kellem es m eglepetést n y ú jt a Virágok virága című versválogatás: m intha az an n y ira k ívánt irányban m egújult vol­ na a m agyar költészet, s hirtelen egyszerre szeretnének eleget tenni elm ulasztott kö­ telességüknek a versek írói. Persze, ne ám ítsuk m agunkat, m indez optikai csaló­ dás. A költők egy nagy része a valóságban elveti, sőt m egveti a közérthetőség köve­ telm ényét, a töm egekkel való kapcsolat elvárását! Az antológia inkább a Népsza­ vá ban m egm utatkozó következetesebb szer­ kesztési elvek tükörképét adja! ...Dicsértessél, falatnyi gyáram , elveszettnek vélt m unkásosztály. Szülő-anyaként táruló test: dicsértessél, sziget, te áldott, s lom b-koronás öböl-öledből születő hajó-karavánok. Dicsértessék, m inden szolgálód, és dicsértessék m inden géped, dicsértessék szigorúságod: ra jta d nem tántorogva lé p e k ... Így ir Fohászt az óbudai hajógyárhoz Soós Zoltán, az indulás óta szívvel-lélekkel elkötelezett költő. Az elkötelezettség nála nem séma, - nem modor, hanem költői én­ jének igazi valója. Azért olyan őszinte, nyílt, m unkás-paraszt sziveket is nyito­ gató. S jó látni- hogy nincs egyedül. Cso­ dálatos m űrem ek Sim on István költem é­ nye. a Segédm unkás a körúton, ahogyan fölismeri, néhány ecsetvonással leleplezi a faluról nem régiben fölkerült em bert a fő­ város flaszterján. Káldi János lírai hangon vall önm agáról, társadalom ról, kötelessé­ gekről (Zugass csak): Szorgosan teszem a tehetőt: agyam ban szülöm a jóidőt, sürgetem , csillagom, a jövőd. De szívesen idéznék Horváth Lajos Hó­ idézőjéből, Illyés Gyula, Garai Gábor. Er­ délyi József, Boda István. Bényei József, és Baranyi Ferenc költem ényeiből is, ha a hely engedné. Ez a versválogatás m ár köl­ tő és olvasó elérhető, m egvalósítható kö­ zeledéséről tanúskodik. Az írói jegyzetek arról győznek m eg, hogy azok az írók tu d n ak csak problém ákat föl­ vetni, akik nem csak elefántcsonttornyos m agánéletükből ism erik az életet, hanem benne élnek a „sűrűben”. Igaz, ez kihat irodalm i m unkásságukra is. Az életism e­ ret, a dolgozók gondjaival, örömeivel való azonosulás h atja át például ezek alapján Csák G yula és F ekete Gyula (nem csak az antológiában közölt) jegyzeteit is. Egyéb­ k én t a jegyzetek, riportok, k ritikai írások is m agukon viselik azokat az új jegyeket, am elyek a közművelődés politikai m egfris­ sülése, felújítása u tán hirtelen keletkez­ tek. Az antológia füljegyzetében olvasható sorok teljesen igazak: „Természetesen a jeg yzetek és a kritikai írások szem lélet­ 28 módjában is új hang fedezhető fel, kap­ csolódva az elm últ időszak kultúrpolitiká­ jában b ekövetkezett változásokhoz, oly m értékben, ahogy azt a szellemi-ideoló­ giai élet esem ényei m egkívánták.” A kötet válogatói és szerkesztői m inden eddiginél alaposabb, körültekintőbb és fe­ lelősségteljesebb m unkát végeztek. Gerő János, Csanády János, Kiss Dénes, Tamás M enyhért gondosan ápolták a Népszava m unkáscentrikus, esztétikai igényességre törekvő szép hagyom ányait. A könyvkiadó részéről a rendelkezésére bocsátott anyag­ ból Tuli József felelős szerkesztő állított össze könyvet. Kár, hogy az illusztrációk felsorolása kim aradt a tartalom jegyzékből. A K önyvhét egy kellem es kiadványát vehettük teh át az idén is kezünkbe, am i­ kor a Szép Szó antológia gazdag anyagá­ ból szem elgettünk. M ert egy antológiát csak úgy szabad olvasni, m int egy Adykötetet, m int egy bibliát, bele-belelapoz­ va, pillanatnyi hangulatunkhoz igazodot­ ta n , válogatva. (Táncsics, 1975) Lakos György Eső a szilfák levelén (F ia ta l p ró z a iró k a n to l ó g iá j a ) Egy antológia összállításában mindig van valami esetleges, hiszen különböző minőségű, hangulatú, témájú írások kerülnek egy kötet­ be. Megkeresni bennük a közöst, az előremu­ tatót, ami valamilyen jelzést ad az írók és az általuk képviselt próza irányairól-lehetőségei­ ről, reális vagy legalább is azt megközelítő képet adni az olvasónak, nincs minden fele­ lősség nélkül. Jelen esetben prózairodalmunk legfrissebb nemzedéke mutatkozik be. Ők már túlnyomórészt ebben a társadalomban születtek, élmé­ nyeiket itt szerezték. Kézenfekvő a kérdés: ezekből mit és hogyan hasznosítottak. Az egyik kitapintható vonulatot a magá­ nyosság tematikája adja. A Bistey Attila „el­ bocsájtott” veteránjával kezdődő sor. Farkas­ házi alakjain át Ungvári Rudolf magára m a­ radt sci-fi hőséig hosszan kígyózik. A szerzők alapvetően morális alapállásúak. Írásaikban jelentős teret, terjedelmet kap az elmechani­ zálódó életmodellek bemutatása, polemizálás az anyagiak bűvkörében kellő életvitellel. Ez a kérdés kiemelt hangsúllyal vetődik fel Bó­ lya Péter, Mózsi Ferenc. Magyar Katalin és Pelle János írásaiban. Fiatalokról lévén szó természetes, hogy új­ ságra, eredetiségre törekszenek. Ez néha buktatókkal jár. Bólya Péter egyik írása pél­ dául egy módszer paródiájaként is felfogható (Az udvar közepe), Najmányi Lászlót lecsu­ paszított világában groteszk humora, ötletei ellenére sem tudtuk követni. Vitathatatlan, hogy a mezőnyben Fábián László az egyik legkimunkáltabb írói eszközökkel rendelkező alkotó. De versbeszédszerű, barokkos zsúfolt­ ságú prózájában, szinte elveszik a történés. Kár. Ha Najmányit, Fábiánt nehéz követni, úgy Farkasházi túlzottan a közönség elé megy. Figurái Moldova, Fejes Endre hőseivel roko­ níthatók. Igen színesen ír, de ennek a novella alapmotívuma vallja kárát. Elveszik ebben a valószínűtlen világban. Fentebb az eredetiségre-törekvés veszélyeiről szóltunk, de úgy érezzük, megtalálható a kö­ tetben a másik pólus is. A novellák egy része túlzottan az egyszeriség. a valósággal való közvetlen kapcsolat szintjén marad. Bistey Attila etikus indítékkal írt novellát, de nem sikerült elrejtenie, hogy előbb volt a gomb, és ahhoz készített kabátot. Darányi Marianna novellája nem tud túlemelkedni a magánügy szintjén és ezen a nőiesen aprólékos leírások sem segítenek. A valóságanyag és az író közvetettség op­ timálisabb arányait figyelhettük meg Bulla Károly, Spiró György, Pelle János és Mózsi Ferenc írásaiban. Ami Bulla Károlyt illeti: nála m ár önveszélyes a szakmai tudás. Zárt, feszes, drámai novellát ír. Az elhallgatások lehetőséget adnak az olvasónak a továbbgon­ dolásra. Ilyen biztos kézzel bármikor lehet egy jó novellát írni. Hasonló veszélyek fenye­ gethetnék Spiró Györgyöt is, de ő töprengő, meditáló alkat tele kétellyel, így önkontrollal is. Mózsi Ferenc célratörően, jó ökonomiával ír le egy folyamatot, mely az önépítkezés igé­ nyével indul, de szükségszerűen csap át az ellenkező végletbe, az öngyilkosságba. A szer­ ző valóságos tendenciát próbál megragadni példabeszédszerű előadásmóddal. Pelle János egyetemista létére is már-már szociografikus hitelességgel tudja bemutatni egy gyakorló tanárnő világát. Írása jól szemlélteti azt az attitüdöt, amellyel a végzős fiatalok elkerülik a tanári pályát. Magyar Katalin beszámolót ir egy riportról. Keményen, szinte filmszerű kontrasztossággal rajzolja fel az elesettek és a segítségre sietők világát. Konok igazságku­ tató hajlama Galgóczi Erzsébetéhez hasonlít. Jó szociográfiákat tudna írni. Lehet vitatkozni Tóth Bálint szerepelteté­ sén. Mint költő már ismert és elmúlt már negyvenöt éves is. Írásait szívesebben láttuk volna külön kötetben. Annál is inkább, mert ebben a mezőnyben ő a legkiforrottabb, leg­ érettebb író. Élményvilága is gazdagabb a többiekénél. Előnye, jelen esetben, jogtalan előny. A Krisztus köténye című elbeszélésé­ ben a felszabadulás előtti magyar középosz­ tály viselkedésének, orientációjának igen ér­ zékletes rajzát adja. Közvetlen ifjúkori tapasz­ talatai és az azóta eltelt évtized nála igen szerencsésen egészíti ki egymást. Lehet, hogy a későbbi időket is ilyen jól meg tudná írni? Íráskészsége mellett felelősségérzete is ga­ rancia további útjára is. Hadd idézzünk Tóth Bálint (az antológia címét is adó) novellájá­ ból: ,.Rá kéne gyújtani, csak fel ne ébresszem. Így. Milyen tehetséges, öt év múlva már töb­ bet fog tudni, mint én. De egyelőre még én tudok többet. Ha megérzi ereiét, biztosan el­ hagy. Talán öt év sem kell. De most még én vagyok az erősebb. Aludj csak kisfiú, még nem tudod, mi vár rád. Nem egykönnyen foglak odaadni, elereszteni.” ( M a g v e tő , 1975.) Rásó József Lengyel József Az ő szin teség lépcsőin Lengyel József életműve, íróipályja sajá­ tosan alakult. Igéretes, mondhatnánk, „sza­ bályszerű” indulás után sajnálatosan hosszú — mert hisz ez az írónak és a magyar irodalom­ nak is egyformán veszteséget jelent! —, kény­ szerszünet következett. Így ír erről az „Életem — emlékeim” című vallomásában: „Az én sze­ rény életművemre térve egyáltalán nem volt biztos, hogy én ezt meg tudom írni. Az biztos, hogy egy kicsit későn kezdtem el, és sok min­ denre egyszerűen már fizikailag nem vagyok alkalmas, hogy megírjam. Hogy jó-e, ha a kor egy írót pártol, vagy nem pártol, ez nagyon �kétséges. Például jó lett volna, ha huszonöt éves koromban nagy ünneplésben van ré­ szem? Nem egészen biztos. Esetleg elkapatot­ tan semmit sem produkálok. Ilyen esetek vol­ tak. Vannak egykönyves írók. De jó az, hogy olyan későn kezdtek el olvasni? Egész biztos, hogy ez se jó. Mert talán előbbi és nagyobb biztatásokra — itt nem szószerinti biztatások­ ról, hanem a kor biztatásáról van szó —, talán valamivel többet is tudtam volna produkálni. Hát ami van, az van, ami nincs, az nincs.” Igaz, ami nincs, azt fölösleges és hiábavaló lenne a kortól vagy az írótól számonkérni. A kritikus — esetünkben igen hálás — tiszte az, hogy elmondja a véleményét Lengyel József legújabb kötetéről. Hangot adjon annak a tisz­ teletnek, csodálatnak, amellyel ennek az idős mesternek, ám még ma is eleven, izgalmas, mert — jobb szó híján —, „problémaérzékeny” írónak adózunk. Mert igaz ugyan, hogy ő is elfárad, elkedvetlenedik sokszor, s ezt „be is vallja” : „Fáradt vagyok. Folytonosan cikkez­ zek? Próbálják meg mások, akikben még van harci kedv. Az én harci kedvem, ha nem is lohadt le, de nagyon leszűkült.” Ha ez a fá­ radtság, ez a leszűkült harci kedv, akkor mit szóljunk mi: a jó néhány évtizeddel később születettek, akik jócskán unokái lehetnénk Lengyel Józsefnek? Ha van valami, ami le­ nyűgözi, jótékony izgalmi állapotba hozza a kötet olvasóját, akkor az éppen Lengyel Jó­ zsef fiatalos harci kedve és sokoldalúsága. Iro­ dalmi életünkben sajnálatosan kevés írónk vállalkozik arra, hogy neve, súlya, élettapasz­ talata és írnitudása „márkájával” jelen le­ gyen a közéletben is. Illetve, ha nem akarunk igazságtalanok lenni azt kell mondanunk, hogy ebből a „nagy öregjeink” veszik ki pél­ damutatóan a részüket! Gondolunk itt pl. Ve­ res Péterre (míg élt), Illyés Gyulára vagy ép­ pen Lengyel Józsefre. Amit ők mondanak, ar­ ra mindig oda kell figyelni, szóljanak „kis dol­ gokról” — mint például, hogy miért nem le­ het aszpirint is kapni az automatáktól, teher­ mentesítve ezzel a receptgyártásra kárhozta­ tott, agyonterhelt orvosokat ,— az esztétika, művészettörténet vagy éppen a politika kér­ déséiről. Amellett, hogy Lengyel József cikkei min­ dig gondolatgazdagok, olvasmányosak is. S itt most nem is arra gondolunk, hogy „jól van­ nak megírva”, hiszen ez a megállapítás mármár sértő is lenne egy íróról szólván. Nem, Lengyel József írásai kitűnő publicisztikák is. Pontosan vesznek célba egy-egy jelenséget, takarékosan bánnak magával a szóval, világo­ san érvelnek ugyanakkor rokonszenvesen sze­ mélyesek is. Amikor pl. a filmgyártásról, re­ gényei megfilmesítéséről (vagy azok „megtor­ pedózásáról”) beszél, vagy pl. Szabolcsi Mik­ lóssal vitatkozik József Attiláról vagy egy an­ tológiáról stb., akkor a sértés szándéka és ár­ nyéka nélkül mindig egyes szám első sze­ mélyben a véleményét mondja. Miért rokon­ szenves ez a magatartás? Irodalmi, művészeti vitáinkban eluralkodott egy álobjektív, ugyan­ akkor a személyeskedéstől, a sértésektől sem tartózkodó vitamódszer, amely nem egy-egy jelenséget, hibát vagy téves gondolatot vitat, de sokszor magának a szerzőnek a hozzáérté­ sét, illetékességét sőt a tisztességét is. Ugyan­ akkor néhány kesztyűt egyszerűen nem vesz­ nek fel azok, akiknek odadobták. Ilyen — hogy csak egy példát említsünk a kötetből —, az „Ócskán épült újdonságok” című cikk. Nem arról van szó, hogy Lengyel József — vagy bárki más — tévedhetetlen, hogy egy-egy cikk hatására terveket borítsunk fel, fogalmazzunk át. De miért ne lehetne a közvéleményt is még alaposabban tájékoztatni arról, hogy pl. mi épül, hova épül, miért épül? Miért ne lehet­ ne erről vitákat rendezni? Hiszen — végül is — nekünk épül, értünk épül itt minden! A napi sajtó sokszor rosszul értelmezett sze­ mérmességből — vagy ez csupán kényelemszeretet? — „vita előzte meg a határozatok” sztereotípiával tudósít pl. a tanácsülésekről. Az ilyen megfogalmazás amellett, hogy nem tudósít — unottan lapozza tovább az olvasó a cikket — még félre is informál. Azt a tév­ hitet erősíti, hogy „fejbólintójánosok” dönte­ nek fontos dolgokról. Miért nem írjuk azt, hogy X. ezt, Y. azt, Z. meg amazt az alter­ natívát javasolta, de csak e r r e van pénz, ez a legracionálisabb stb. Csak látszólag kalandoztunk el Lengyel Jó­ zsef könyvétől. Ő ugyanis éppen arra mutat példát hogyan kell tisztességes, jó publiciszti­ kát írni. Csupán egy mondatnyit az említett cikkéből: „A rossz és helytelen épület elől azonban nem tudunk kitérni, ha akarjuk se hunyhatjuk le a szemünket, különösen, ha az középület, amelyben dolgunk van, vagy ott in­ téződnek némely dolgaink”. Van persze arra is példa, amikor „felveszik a kesztyűt”. Az Élet és Irodalomban olvashattunk annak a fiatalembernek az esetéről, aki a faliújságra akarta tenni Lengyel József remek kis írását „Egy tradíció felújításáért” — a pártmaxi­ mumról. „Vagyunk néhányan, akik azt hisz­ szük, hogy a pártmaximum hagyományának visszaállítása felért egy tucat, a párt tisztasá­ gáról elhangzó deklarációval. Várjuk a helyes­ lők és az ellenzők nyilatkozatát.” Nos, az Élet és Irodalomból megismert vezetők válasza aligha a leghelyesebb... bár Lengyel József se hitte, hogy egyetlen cikk hatására minden visszás jelenség egy csapásra megszűnik. Túl sokáig is időztünk ezeknél a közéleti jellegű cikkeknél az esztétika rovására. Talán e sorok írójának az ízlése a „ludas” abban, hogy ezeket nagyobb izgalommal olvasta. Ezek a cikkek adták a könyv címét is. Az őszinteség ritka kincs, óvni és támogatni kell akár nagy írónál, akár közönséges halandó­ nál találkozunk vele. Mintaszerűnek érezzük pl. ahogyan Lengyel József az Internacionale strófáival strófáiból magyarázza elhitető erő­ vel optimizmusát: „Mit tanácsolhatnék? Csak ennyit: legyetek megfontoltak, és mégis me­ részek, legyetek merészek és mégis megfon­ toltak. És értsétek: a remény nyílt útja, ma is az, amit az internacionálé oly világosságot teremtő fényszórója megvilágított. Kövessé­ tek jobban, értelmesebben, nyitott szemmel.” („Válasz egy kérdésre”) Külön cikket érdemelnének a kis esszék a „Széljegyzetek a regényírásról”, a „Jegyzetek Tolsztoj Háború és Békéjéhez”, vagy „Tankó Balázs: Életem sora 1915—1932-ig” megrendítő kis remekéről, vagy a „Kötelezni: nem Meg­ szerettetni: igen!” bölcs intelmeiről. De végül is egy recenzió célja nem lehet a teljesség. Ha sikerült elhitetni az olvasóval, hogy Lengyel József, a kommunista, az író, a publicista könyve friss és izgalmas olvasmány, amelyet le kell venni olykor a polcról, hogy erőt me­ rítsünk belőle, el is értük célunkat. (Magvető K. 1974.) Horpácsi Sándor Dr. Balogh S á n d o r Parlamenti és pártharcok M agyarországon 1945-1947 Ez év elején került az olvasók kezébe dr. Balogh Sándor egyetemi tanár p á r th a r c o k M a g yarországon P a r la m e n ti és (1 9 4 5 — 1 9 47.) cí­ mű könyve. A mű a megyéből elszármazott tudós több mint évtizednyi kutatásain alap­ szik, s (számos cikk, tanulmány, részmunka után) felszabadulásunk 30. évfordulójára állt össze, érett meg a történeti irodalomban alapvető jellegűnek számító tudományos munkává A szerző „bizonyítási eljárásai” során szá­ mos ponton kilép a címben meghatározott keretek közül, de mindig azzal a szándékkal, hogy más területeken is vizsgálja a pártok tevékenységét és ennek kapcsán újabb és újabb tényekkel támassza alá mondanivaló­ ját. Vizsgálata kiterjed (a fejlemények logi­ kája is ezt diktálja) a korabeli politikai küz­ delmek sajátos színterére, a parlam entre is. B a l o g h S á n d o r munkájának jelentős érdeme, hogy a népi demokratikus forradalmi fejlő­ dést a nemzetközi viszonyok alakulásával kölcsönhatásban m utatja be, elkerülve az egy­ oldalú megközelítést, amely a szóban forgó folyamatot a „szövegkörnyezetből” kiragadva vizsgálná. A szerző hét önálló fejezetben fejti kí a témával kapcsolatos kutatásainak eredmé­ nyeit. A fejezetek gyakorlatilag a tárgyalt időszak legfontosabb állomásai. Közülük az olvasó számára új ismereteket vagy új megközelítést jelentő néhány részletre hív­ nám fel a figyelmet a teljesség igénye nélkül. Ezek sorából többek között kiemelném a koalíciós pártok nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai törekvéseire irányuló tevé­ kenység bemutatását, az 1945-ös választójog­ gal kapcsolatos álláspontok egyeztetésének és a törvényjavaslat elfogadásának, a Tildykormány programjának és parlamenti fogad­ tatásának, valamint a Nagy Ferenc-féle kor­ mány tevékenységének alapos kifejtését. Az utóbbinak, továbbá a Peyer-féle memoran­ dumnak, az SZDP és a Kisgazdapárt jobb­ oldala egységbontó törekvéseinek, és az e kérdéssel kapcsolatos korabeli állásfoglalá­ saiknak bírálata a mai napig aktuális, nem­ csak tudománytörténeti, de politikai nevelési szempontból is. Ezt felszabadulásunk 30. év­ fordulója alkalmából rendezett emlékülések, tudományos ülésszakok, ismeretterjesztő elő­ adások, kiállítások, tanulmánykötetek pozi­ tív tapasztalatai éppúgy igazolják, mint ha­ tárainkon túl a reakciós politikai emigráció történelmet meghamisítani igyekvő próbálko­ zásai. Figyelmet érdemel a választójogi törvény módosításával (amely során az 1947. nyarára m ár vereséget szenvedett Kisgazdapárt kiáb­ rándult tömegeinek a megnyeréséért is folyt a munkáspártok között a harc) kapcsolatos álláspontok szemmel kísérése. A pártok vá­ lasztási programjának, majd a választási kampánynak (és nem különben a választás eredményeinek) értékelése ugyancsak számos ponton bővíti ismereteinket, ad hasznos ú t­ baigazításokat. A könyv nagy értéke, hogy rendkívül gaz­ dag, eddig nem, vagy kevésbé felhasznált forrásanyagra támaszkodik. Különösen értéke­ sek az időszak politikai vezetőinek visszaemlé­ kezéseiből vett idézetek. az MKP, SZDP, FKGP, NPP, PDP 1945. nyári, vidéki taglétszámát bemutató adatok, a különböző pártok külföl­ di kapcsolatairól szóló információk, a külön­ böző funkciókban bekövetkezett személyi vál­ tozásokról adott tájékoztatók. A koalíciós pártok dokumentumaiból adott kivonatok, az üzemi és nemzeti bizottsági választásokról készített feljegyzések, idézetek, a reakciós po­ litikai vezetők nyilatkozatainak, a választási propaganda költségeinek közlése nem csupán kiegészítő jellegűek, hanem új ismereteket is nyújtanak. Mindezek alapján teljes meggyőződéssel ajánlom a párt és tömegszervezeti tisztségvi­ selőknek, apparátusi dolgozóknak, helytörté­ nészeknek, honismereti aktíváknak, történe­ lemtanároknak, propagandistáknak, hogy ta­ nulmányozzák és m unkájukban hasznosítsák B a lo g h S á n d o r igen értékes, tanulságokkal szolgáló, mai aktualitásokat is tartalmazó könyvét. Hasznosan forgathatják azt a ma­ gyar munkásmozgalmat tanulmányozók, a középiskolai történelmi szakkörök; de úgy érzem, a szélesebb olvasóközönség számára is tanulságos olvasmány. Gondolati tömörsége, stílusa, mondanivalójának sokoldalú, de á r­ nyalt kifejezésmódja, a tanulmány zárt rend­ szerű, jó tagolású megszerkesztése, a szinté­ zisalkotásra való törekvés jól ötvöződik a történeti események hiteles, s ezért hatásos kifejtésével, a gördülékenységgel, az élmény­ szerűséggel. (Kossuth. 1975.) Dr. Molnár Pál 29 �„Az ösvény k iépítése közúttá” Szerencsésen alakul a megye művészeti élete, pezsgő, sokrétűsége most alakul igazán. A salgótarjáni zománcbiennálé, szabadtéri szo­ borkiállítás, tavaszi tá rla t ma m ár m ind jobban országos jellege folytán egyre látványosabban bomlik ki a (ma még elsősorban kép­ ző-) művészet nógrádi karaktere. A festészet, szobrászat, grafika ran ­ gos, országosan is számon tarto tt eredményei láttán sikeresen kapcso­ lódnak Nógrádhoz a fővárosban és az ország más tájegységeiben alkotók. Ám a célok, és dédelgetett álm ok még kisfiúsa n szeplősek. Sok még a véletlenszerűség, az „alkalm i” m unka abban, ami van — ha 1946-ban születtem Törökszentm iklóson. Az Iparm űvészeti Főiskola kerám iaszakán végeztem 1971-ben, tanárom Csekovszky Á rpád volt. 1971-ben részt vettem a Siklósi K erám ia Sympozionon, és 1972. júniusáig „lent” is dolgoztam az alkotótelepen. 1972. júniusától vagyok a Rom hányi Építési K erám iagyárban. 1972-ben közös kiállítá­ sunk volt H orváth S ándorral Miskolcon, egyéni alkotásokkal szerepeltem a Siklósi Sympozion kiállításán (1971), a S algótarjá­ ni Tavaszi T árlaton (1974). a Nógrád me­ gyei m űvészek kiállításán Miskolcon (1975). A diplom am unkám szerepelt (1971-ben) a faenzai kiállításon és Milánóban. — Mt az, am it feltétlenül szükségesnek érez elm ondani a kerámiáról Csemán Ilona keram ikusm űvész? — Évezredekkel ezelőtt is ism erték és használták: végigkíséri az em beriség kul­ túrtörténetét. A különféle technik ai célokra g y árto tt kerám ia-alapanyagok m a m ár nem csak a hagyom ányos használati tárgyak készíté­ sére alkalm asak, hanem önálló kifejező erőt hordoznak. U gyanúgy általános em­ beri gondolatok közlésére alkalm asak, m in t a vászon, a fa, a kő. a festészetben, szobrászatban. Plasztikus, form ázható, ala­ kítható, nyom atokat, gondolatokat vesz fel. term észetes anyagszerűségével, stru k tú rá ­ jával kifejez. A szilikát energiaközlés is. hiszen tűzégetés u tán válik m aradandó­ vá, kiégetve egy új, eddig nem létező anyag jön létre. — M it jelen t a keram ikusm űvésznek, aki tu d va levően az egyedi alkotások ,,szü­ lője”, az üzem i „főállás”? — Nagyon sok kötöttséget. Ez a kérdés felvet egy nagyon bonyolult, szerteágazó problém át. Az üzem, a gyár közösséget je­ lent, együtt m egoldandó problém ákat, fe­ ladatokat. Egy üzem ben nem egy-egy tárg y készül, hanem sok ezer, tízezer. Am i­ kor „tervezünk”, figyelem be kell vennünk az üzem adta technológiát. F eladatunk nem fejeződik be azzal, hogy elkészítünk 30 az összesség m agában hordozza is m aradandó nemesítő programértékelt. A művészet fészekrakását döntően befolyásolja az a közeg, am i­ be beépül; ahol vára lehet (vagy nem lehet) az általános társadalm i tudatform álásnak, ahol igazán természetes otthonra találhat (vagy m enekülnie kell). Vizsgálat tárgyává kell tehát tenni, m it kíván egy bizonyos tá j­ egység; m iként legyen a művészeti élet adekvált tükre a konkrétan adott társadalm i, gazdasági szituációnak. Nálunk, ahol az ipar, a nagyüzem szabja meg a gondolkodás és életmód táguló határait, az iparm űvészet jelenléte szinte nélkülözhe­ tetlen. Az üveggyári tervezőművészek, a rom hányi keram ikusm űvé­ szek, az önállóan alkotó iparm űvészek mind jelentősebb szerepét kell számba vennünk a megye művészeti életének jövőjét illetően. egy prototípust, am it m ár úgy kell kialakí­ tani, hogy m egfeleljen a gyártási követel­ m ényeknek. Ezt a tárgyat végig is kell kí­ sérni a term elési folyam aton, a hibákat ál­ landóan korrigálni, vigyázni arra, hogy a term ék utolsó darabja is olyan legyen, m int az első: esztétikai m inősége kifogás­ talan. A g y ártás szervezete (szükségszerűen) nem enged meg im provizálást, véletlensze­ rű hatásokat. A problém a ott kezdődik, hogy az alkotóm űvész in tu icióval közelíti meg a világot, am i úgy jelentkezik, m int im provizált, véletlenszerű gondolatok, te t­ tek szövevénye. E rre ju t kevés idő: arra, hogy gyűjteni, összegezni-rendezni, elmé­ lyülten, széles látókörrel érlelni tudjunk egy-egy problém át, feladatot. M egduplá­ zott energia szükséges ahhoz, hogy részt, vegyünk kiállításokon, pályázatokon; a lek­ torátusi megbízások elkészítése háttérbe szorul, holott ez is feltétlenül hozzátartozik a gyakorló iparm űvész önképzéséhez. T alán ezzel is m agyarázható, hogy sok gyári m űvészről nagyon keveset tudunk, m u n k áit alig ism erjük. Nagy a veszély, hogy az em ber elszigetelődik, m egragad egy szinten, továbblépni képtelen, a kö­ töttségek m iatt beszűkül. — Az egyedi alkotások a világról alko­ to tt közvetlen élmény, a világ „lereagálá­ saként” jönnek létre. A teljességre törek­ vés m axim um ával, áttétel nélkül, egyéni kivitel útján, am ely adódik az anyag ala­ kíthatóságából, am elybe tehát a gondolat­ tól idegen motiváció, hatás nem kerül be­ le. Az egyedi alkotás, művészi fogalmazás, továbblépés, út rendkívül szüksége egyet­ len előnye — ösvényvágás az ism eretlen felé. A sorozatgyártás — az ösvény kiépítése közúttá. A sorozat áttételeken keresztüli, m eghatározó szempontok szerinti alkalm a­ zása m indannak, am it az egyedi alkotófo­ lyam atban sikerült kim unkálni, rögzíteni, megfogalmazni. — A m egye képzőm űvészeti élete gaz­ dagabb lett azáltal, hogy m ost már az iparm űvészek alkotásai is színezik a m e­ gyei tárlatokat. Lát-e határvonalat mai képzőm űvészeti életünkben a kép zőm űvé­ szet és iparm űvészet között? — H atárvonal, m egkülönböztetés orszá­ gos szinten van, b ár szerintem csak a fela­ datok és az anyag (amiben problém áival m egbirkózik) tesz különbséget képző- és iparm űvész között. Öröm nekünk, hogy N ógrádban ezt nem tapasztaltuk, egyen­ rangúként veszünk részt a megyei m űvé­ szeti életben. — Szokványos kérdés, de bizonnyal ha­ szonnal jár; m ilyen terveken dolgozik je­ lenleg, m ilyen álmai vannak m űvészete további útján? V annak-e akadályozó té­ nyezők, s m ik azok — egy üzem hez tar­ tozó m űvész életében? — A K őbányai K ultúrközpont körgalé­ riáján ak padlóburkolata a legközelebbi m unkám . Érdekes, izgalm as feladat. Lehe­ tőséget ad arra, hogy egy-két különböző­ képpen forgatható, derékszögrendszerű, 15x15-ös lappal egy hatalm as körgyűrű közlekedési irán y ait a funkciónak (kijárat, színházbejárat, társalgórész, büfé) m egfele­ lően m egpróbáljam szervezni, irányítani, befolyásolni. M ár egy év óta gondolkozom — sajnos ennél tovább nem ju to ttam — egy lekto­ rátusi megbízáson, am ely a Rom hányi T a­ nács házasságkötő term ébe készülne. Ide­ je lenne kom olyan foglalkozni vele. K é­ szülünk a salgótarjáni augusztusi közös k iá llítá su n k ra ... és term észetesen itt van­ nak a gyári feladatok. Szeretném , ha a rom hányi padló- és falburkoló lapok ver­ senyképesek lennének a nagy hagyom á­ nyokkal rendelkező olasz lapokkal. Az akadályozó tényezőkről m ost nem mondok semmit. Illetékesek, rem éljük, tudnak ró­ luk és foglalkoznak velük, hiszen ezeken a problém ákon csak központilag lehet se­ gíteni, s m ert az „összes” iparban dolgozó m űvész helyzete m egoldatlan. M árpedig egy tervezőm űvész „forintképző tényező” is: nem csak a m űvész saját, hanem a nép­ gazdaság közérdeke is jobb m unkája. Czinke Ferenc �V álogatás Csemán Ilona munkáiból �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0276369ca00b6c446f5ab777e2091833.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/de1cf3093e5d07d660f7b11f0cbcb756.pdf 8f80096e826a418ee254900cc93455df PDF Text Text 1975 3 A szocialista kultúra m indennapjairól A fe ln ő tto k ta tá s jelen id ő b e n P ró b a fú rá so k -b e sz é lg e té ­ sek a m űvelődésről C igányok Erdős István, Boronyai Tam ás prózai írása, G yőri László, Niklai Á dám v erse A S zőnyi-partizáncsoport tö rté n e té h e z A kom m unista p á rt töm egk a p c so la ta in a k k é rd éséh ez Egy m unkásszínpad jö v ő jéért Az 5. S a lg ó ta rjá n i Tavaszi Tárlatról P e d a g ó g ia i N apok, ’75 PALÓC FÖLD T öbb év tize d e m ár, hogy m indenévi ü n n e p e in k s o r á b a n o tt v an A Könyv a z o n b a n fittyet h án y a z e ffé le p esszim izm u sra, s esem é n y ek é n t. n em h o g y á llja a vihart, d e pozíciói e g y re k ed v ező b b ek . E gyértel­ lé p te k p o ro n d ra , m ű e n b izo n y íth ató ez a k á r a k ö nyvkiadás, a könyvesboltok, könyv­ hogy m e g tö rjék a Könyvnek a k u ltú ra k ö zv e títésé b en k ia lak u lt h a ­ tá ra k növekvő fo rg a lm á t m u ta tó sta tisz tik a i a d a to k k a l is. S le h e t-e ta lm á t, s eg y e se k m ár a z írott szó te m e té sé rő l is su tto g ta k , m o n d ­ v ajo n sz e b b b izo n y ság u n k arró l, hogy a m ai e m b e r szellem i é rle - v án , hogy e m e lk e d ő b e n a z új csilla g , a M arco n i nevével je lze tt is­ lő d é s é b e n e g y re r a n g o s a b b s z e re p e t játszik a Könyv, m int é p p e n a m eretközlő le h e tő s é g e k (rá d ió , televízió stb.) á r a d a t a e lm o ssa G u ­ m in d e n jú n iu s e leji ü n n e p i h é t ! A b iz o n y sá g o t p e d ig n em a z je ­ te n b e rg „ a v u lt” ta lá lm á n y á t. lenti, hogy e h é t n a p ig ta rtó lá tv án y so ro z at m ilyen közvetlenül ki­ a Könyvé is - é le tü n k el nem fe le d h e tő , ran g o s P edig időről id ő re új é s új te ch n ik a i eszközök TÁRSADALO MPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �m u ta th a tó sikerrel zárul, h an e m a z ilyesfajta ü n n e p lé te z é sé n e k m ár p u sz ta tényével is. M ert a z ü n n e p a z á p o ló sz e re te t é s m e g ­ b e c sü lő tiszte let külön a já n d é k a , a z á p o ló sz e re te t é s m e g b ec sü lő tiszte let k in y ilv án ításán ak eg y e d i a lk a lm a , am i m ö g ö tt azonban te rm é sz e te se n húzódik m eg a k ö zn ap i a lk alm ak so ro z a tá n a k „m ö­ g ö tte s ta rto m á n y a .” (A hogyan p é ld á u l a m u n k a ü n n e p e is csak akkor, o tt és azok sz á m á ra ig a z ü n n e p , a h o l, am iko r é s akik ke­ resik, m eglelik é s m a g a s b a m u ta tjá k a m u nka é s a z e m b e r h a r ­ m onikus lényegi együvé ta rto z á s á t a m in d e n n a p o k o n .) A Könyv te h á t á llja a vihart. S fel kell te n n ü n k a k é rd é st: v a­ ló b a n , milyen v ará zso s h a ta lm a folytá n m a ra d első b a rá ta in k eg y i­ 1975 3 TARTALOM v á l t o z ó v a l ó s Ág u n k a z írá s m e g m a ra d . Lehet, hogy ez a z ig a z sá g a d ja m eg a v álaszt?) 3. A szocialista k u ltú ra m in d e n n ap jairó l Beszélgetés Dr. V onsik G yulával, a T IT fő titk á rá v a l (Sulyok László) 4. P á d á r A n d rás: P ró b afú ráso k 7. Dr. S zalánczay G yörgy: A feln ő tto k tatásró l jelenidóben Ig en , ta lá n ez az írott szó n ak le g in k á b b m e g k ü lö n b ö z te tő e n e m b e rt 9. K ő-Szabó Im re : C igánysoron ke a z ö sszem b eri érté k ek á th a g y o m á n y o z á sá ra a lk a lm a s (m o d ern ) eszközök s o k a s o d á s a é s n é p s z e rű s ö d é s e k o rá b a n is. Az ókori m o n d á s időt á lló b ö lc s e s s é g e sz erin t: a szó elszáll — se g ítő tu la jd o n s á g a . H ogy a la p o k o n te s te t ö ltö tt ism eretek m e g ­ őrizhetők, a szem élyiségnek le g m e g fe le lő b b e n tá ro lh a tó k , re n d sz e ­ 11. G. K iss M agdolna: N ehéz ú to n 12. Szokács László: A lak u lt: 1887-ben rezh ető k , s id ézh ető k vissza. F igyelm eztetően fon to s ez, hiszen em ­ b eri e lő re h a la d á s u n k z á lo g a nem a z ism eretek egyszeri (b á rm e k ­ k ora te rje d e lm ű és m élységű) b e f o g a d á s á b a n rejlik, h a n e m azok elm ély ed ő, ö n ism e re te t fejlesztő „ k o ty v a sz tá sá b a n ” . e le m z é sé b e n és alk o tó tu d á s s á A Könyv és a z e m b e r b a r á ts á g á t feltétle n ü l ilyen irá n y b a n kell te h á t e rő síte n ü n k , m ert e g y e t kell é rte n ü n k Tő­ kei F eren c cel a b b a n , hogy „ . .írni-olvasni u g y an m in d en k i tu d , és SZÉPIRODALOM 15. 15. 15. 17. G yőri László: K isvárosi felirato k N iklai Á d ám : B a k te r-rig m u s Erdős Istv án : A házőrző B oronyai T am ás: A készenlét á ra HAGYOMÁNY so k a n o lv a sn ak is, csak h o g y ig en sok e m b e r nem tu d ja m ég , hogy 19. L akos G yörgy: L áto g ató b an mit olvas, nem érti k e llő k é p p e n .. . ez nem feltétle n ü l (ső t az e s e ­ 20. P. A.: A tan ú tek túlnyom ó tö b b s é g é b e n á lta lá b a n nem ) az e g y e s e m b e r h ib á ja , 22. Dr. Szom széd Im re : B alassag y arm at po litik ai viszonyai (1945— 17) h a n e m p é ld á u l a könyv h ib á ja is le h e t.” Akkor válik te h á t ig a z á n 25. Dr. B a n d u r K áro ly : A k o m m u n ista p á rt töm egkapcsolatai N ógrád b an (1957—62) b e n s ő s é g e s s é b a r á ts á g u n k a Könyvvel, h a a z á lla n d ó „k é zfo g ás" jó v o ltáb ó l is elé rü n k „egy olyan tá rs a d a lm i á lla p o to t, am ely b e n n em csa k hogy elvileg n incs senki elzárv a a kultú ra n ag y é rté k e i­ K Ö RK ÉP től - 27. T allózás az Ü nnep ürü g y én (C songrády Béla) ez a helyzet a fe ls z a b a d u lá s ó ta - , h a n e m a h o l v a ló b a n v ég b e m e g y a fo ly am at: a z em b eri kultú ra m e g szilárd u l a z eg y es e m b e re k b e n , v alam e n n y iü n k b e n , sz o k ásu n k k á válik, m o c c a n n i nem tu d u n k n élküle, éln i nem tu d u n k n é lk ü le ; d olgozni, jo b b a n d o lg o z ­ ni nem tu d u n k n élk ü le.” Az o tth o n o k könyvespolcain so k a so d n a k a könyvek m u n k áso k, érte lm iség ie k v a lla n a k erről. K ellete van a diák o k , d é s t lá th a tó form ák, k im u ta th a tó tények szerin t m érjék, ném i b izal­ szem lélik e négy fal közé h ú zó d ó A felszab ad u lt N ógrád m egye 30 év e (S. L.) Pedagógiai N apok, ’75 (G ordos János) 5. S alg ó ta rján i T avaszi T á rla t (H orváth György) A gobelin „szo lg álatáb an ” (Czinke F erenc) X Könyvnek. (A k u ltú ra egyném ely m u n k á sai, akik m egszokták, hogy a m űvelő­ m a tla n s á g g a l is 28 28. 28. 30. A cím oldalon P ász to r G áb o r A blak, a hátsó b o rítón K ő Pál A nyám könyvei cím ű m u n k ája. te v ék e n y ség e t, m o n d v án , mi a b izonyság a r r a , hogy a Könyv tö b b é vált eg y szerű díszítő elem nél.) Az ü n n e p i könyvhét m egyei m egnyitó ünnepségén vettem ré sz t: a z ü n n e p s é g e t egyik kiem elt n ag y ü zem ü n k e b é d lő jé b e n re n d e z té k m eg. B alsejtelm ekkel érkeztem , csekély részv ételre, kény­ s z e re d e tt a rc o k ra , „ id e g e n ez n ek e m ” to p o rg á s ra sz á m ítv a .. . A TÁRSADALO MPO LITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT terem p erc ek a la tt m e g telt, s m ár a k ezdetkor olyan fo rg a lm a volt A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA a helyi könyvárusoknak, hogy s ü rg ő se n k ö n y v u tá n p ó tlá sért k ellett M e g jelen ik k é th a v o n ta futniuk. S ez is egy jelzés arró l, m iben áll m a és m erre ta rt a m ai e m b e r és a Könyv b a r á ts á g a . K assai-V ég h Miklós Felelős szerkesztő: Végh M iklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , A ran y Ján o s ú t 21. T elefon: 14— 13. K ia d ja a N ógrád m egyei L ap k i­ adó V állalat. Felelős k iad ó : V ida Edit. T erjeszti a M agyar Posta. E lőfizethető b árm e ly p o stah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a p o sta h írla p ­ üzleteiben, és a p o sta K özponti H írlap Iro d á n á l (KH I B u d ap est V., József n á d o r té r 1. sz. P o stacím : 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postau talv án y o n , v alam in t á tu ta lá ssa l a K H I 215—96162 p én zfo rg al­ m i jelzőszám ra. Egyes szám á r a 5 Ft, előfizetési d íj fél év re 15, egy é v re 30 Ft. M egjelenik k éth av o n ta. K ézirato k at és ra jz o k a t n em ő r­ zü n k m eg és n em k ü ld ü n k vissza. 75.10728 N. m . Ny. St. In d ex : 25.925 �VÁLTOZÓ V A LÓ SÁ G U N K A szocialista kultúra m indennapjairól — V o n s ik e lv tá r s , Ö n h o ssza b b id e ig t e v é k e n y e n v e t t r é s z t N ó g rá d s z e lle m i é le té n e k ir á n y ítá s á b a n , fo r m á lá s á b a n , s a P a ló c­ fö ld 1960-as első s z á m á n a k b e v e z e tő jé b e n r ö v id á tte k i n té s é t a d ta m e g y é n k k u ltu r á lis é le té n e k , v á z o lta fe jlő d é s ü n k e t. M ib e n m é r i m a N ó g rá d fe jlő d é s é t? — H a 1945 e lő tt le ír tá k — m e r t le ír tá k ! — , h o g y N ó g rá d m e ­ g y e sz e lle m ile g az o rsz á g le g s ö té te b b te r ü le te i k ö zé ta rto z ik , a k ­ k o r — a z t h isz e m — m a é p p e n az e lle n k e z ő jé t k e lle n e m o n d a n i. A sz e lle m i, a k u ltu r á lis e lő re h a la d á s — sz é le se b b é r te le m b e n is — n a g y o n n a g y u t a t t e t t m e g az e lm ú lt 30 é v b e n . A z 1960- as é v e k e le jé n fe lv e tő d ö tt, h o g y a n le h e tn e N ó g rá d m e g y é b e n m e g g y o r­ s íta n i a k u ltu r á lis h a la d á s t. E lé g é le s v itá k f o ly ta k e rrő l. A z e g y ik v é le m é n y s z e r in t p é ld á u l o ly a n fe ls ő o k ta tá s i in té z m é n y t, sz e lle m i c e n tr u m o t k e ll S a lg ó ta r já n b a n lé tre h o z n i, a m e ly k is u g á ro z o n n a n az eg ész m e g y é re . É n v is z o n t a z o k n a k az á llá s p o n tjá t k é p v is e lte m , a k ik s z e r in t a ttó l, h o g y v a n - e f e ls ő o k ta tá s i in té z m é n y ü n k v a g y se m , m e g h a tá ro z ó a n n e m fü g g se m m i. A ttó l m á r a n n á l tö b b , h o g y re n d e lk e z ü n k -e a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m m o z g á sb a le n d ü lé s é h e z sz ü k sé g e s sz ellem i é s m o z g a lm i tő k é v e l. A n n a k a n é z e tn e k a d ­ ta m te h á t k ife je z é s t, h o g y so k é r te lm is é g i k e ll, a k ik e t fe l le h e t h a s z n á ln i a te rm e lé s b e n és a z o n k ív ü l i s ; tá r s a d a lm ila g k e ll ő k e t h a s z n o s íta n i, s ez a z e rő — k ö z p o n ti b ázis, v a g y is in té z m é n y n é lk ü l is — g y o r s a n m e g tu d ja v á lto z ta tn i a N ó g rá d m e g y é rő l te r je s z te tt k ü lö n f é le n é z e te k e t. É n a z t h isz e m , a tö r té n e le m k ic s it e z t a z á l­ lá s p o n to t ig a z o lt a : a z u to ls ó m á s fé l é v tiz e d b e n S a lg ó ta r já n és a m e g y e k u ltu r á lis s z e m p o n tb ó l is f e lh ív ta m a g á r a a fig y e lm e t. M i­ v e l? A zzal, h o g y e g y re k o r s z e rű b b te r m é k e k e t d o b o tt p ia c r a , v ég ­ r e h a jto tt, ille tv e v é g r e h a jt e g y v á r o s r e k o n s tru k c ió t, a m e ly b e n a k a r v a - a k a r a tla n n u l b e n n e v a n e g y f a jta k u ltu r á lis h a la d á s is. N ó g rá d m in t sz e lle m i é r té k e k e t te rm e lő m e g y e is m e g je le n t az o rs z á g b a n és a k ö z tu d a tb a n . E lk é s z íte tte a n é g y k ö te te s m e g y e i m o n o g r á f iá t, sz á m o s k ia d v á n n y a l g a z d a g o d o tt. M in d e z e k té n y e k és b iz to s íté k o k . S a k u ltu r á lis f o rr a d a lo m a te tte k b e n je le n tk e z ik . — A szo c ia lista tá rs a d a lo m é p íté s e id e jé r ő l b e s z é lü n k , s ú jra m e g ú jr a ta lá lk o z u n k a szo c ia lista k u ltu r á lis fo r r a d a lo m fo g a l­ m á v a l. M it ta k a r tu la jd o n k é p p e n e z a fo g a lo m ? — M ie lő tt a k é r d é s é r e v á la s z o ln é k , te g y ü n k e g y k is v iss z a ­ p illa n tá s t, s n é z z ü k m eg , h o g y a n é r te lm e z tü k k o r á b b a n e z t a fo g a lm a t. C s a k n e m k é t é v tiz e d e n k e r e s z tü l a k u ltu r á lis f o r r a d a l­ m a t n e m az e lm é le t, h a n e m a k ö z n a p i, m in d e n n a p i g y a k o r la t ol­ d a lá r ó l v iz s g á ltu k . A fe ls z a b a d u lá s p illa n a tá b a n k a p o tt k u ltu r á ­ lis ö rö k s é g b ő l in d u lt u n k k i, e b b ő l k ö v e tk e z te ttü k k i f e la d a ta in ­ k a t, a m e ly e k m e g v a ló s ítá s a tu la jd o n k é p p e n e g y tö r té n e lm i m u ­ la s z tá s b e p ó tlá s á t je le n te tte . P é ld á u l: a z is k o lá k m in d e n k i szá­ m á r a v a ló h o z z á fé rh e tő v é té te le , a z a n a lf a b é tiz m u s le k ü z d é se , és íg y to v á b b — de m o k r a tik u s k ö v e te lé s e k , a m e ly e k a m i k u l t u r á ­ lis f o r r a d a lm u n k te rm in o ló g iá já b a és g y a k o r la tá b a m in t sz o c ia ­ lis ta k ö v e te lé s e k k e r ü lte k . A k u ltú r a d e m o k ra tiz á ló d á s a , a k u ltu ­ r á lis f o rr a d a lo m fo g a lm a a m i eg ész te v é k e n y s é g ü n k b e n ú g y k e ­ v e r e d e tt össze, m in th a eg y és u g y a n a z o n dolog, eg y é s u g y a n a z o n id ő sz a k f e la d a ta le n n e . D e a z o k b a n az o rs z á g o k b a n — p é ld á u l C s e h s z lo v á k iá b a n — , ahol a p o lg á ri d e m o k rá c ia g y ő ­ z ö tt és h o ssz a b b id e ig lé te z e tt, e g y s o r, az e m líte tte k h e z h a s o n ló f e la d a to t m e g o ld o tta k . N e k ü n k t e h á t e lő szö r a z z a l a k é rd é s s e l k e lle tt s z e m b e s íte n i m a g u n k a t, h o g y m it is é r t ü n k k u ltu r á lis f o r ­ ra d a lo m a la tt, h o n n a n k e z d ő d ik , m ily e n d e m o k r a tik u s f e lté te le k m e g te r e m té s e sz ü k sé g e s h ozzá. A m ik o r e z t m e g te ttü k , d e r ü lt k i, h o g y e g y s o r d o lg o t m o s t k e z d ü n k h e ly e s e n é rte lm e z n i, ú j k o n ­ cep ció a la p já n . M i e n n e k a k o n c e p c ió n a k a lé n y e g e ? F e lis m e r tü k , h o g y a szo­ c ia lis ta k u ltu r á lis f o rr a d a lo m n e m tö b b é s n e m k e v e se b b , m in t az e m b e re k a lk o tó k é p e s s é g é n e k k ife jle s z té s e , az e m b e r i te v é k e n y s é g a lk o tó v á té te le . M á sik k é r d é s : ez a f o ly a m a t m e n n y is é g e k k e l v a g y c s a k m in ő s é g g e l ír h a tó - e le ? M e rt a m íg o ly a n k é r d é s e k r ő l b e s z é l­ g e tü n k , m in t a k u l t ú r a é r té k e in e k h o z z á fé rh e tő v é té te le , a d d ig k ö n n y ű a d o lg u n k . D e a m ik o r m á r a z t k e r e s s ü k , h o g y a n v á lto z o tt m e g az e m b e r é le té b e n a k u ltú r a s z e re p e , a k k o r a z t c s a k s z á m o k ­ k a l m á r n e m je lle m e z h e tjü k . T u la jd o n k é p p e n ez a z eg é sz k u l t u ­ r á lis fo ly a m a tn a k , k u ltu r á lis h a la d á s n a k a le n in i fe lfo g á s a . I t t te ­ h á t a k u ltú r a s z e re p é n e k , tá r s a d a lm i h e ly é n e k , a v e le k a p c s o la to s s z e m lé le tü n k n e k a m e g v á lto z á s á ró l v a n szó, a m e ly c s a k á t té t e le ­ s e n ír h a tó le. A z t m o n d o m p é ld á u l — d e az e m b e r i te v é k e n y s é g b á r m e ly ik é r e (é le tm ó d ra , p o litik a i, k ö z é le ti te v é k e n y s é g r e stb .) v o n a tk o z ta th a to m — , h o g y az e m b e r le g fo n to s a b b é le tte v é k e n y ­ sé g e a m u n k a , s a k k o r a m ű v e lő d é s fe lé k ö z e lítv e a z t k e ll k e r e s ­ n e m , h o g y m i ú j a t je le n t e b b e n a f o ly a m a tb a n a k u ltú r a , m e n n y i­ b e n v á lt a le g fo n to s a b b e m b e r i te v é k e n y s é g a lk o tó v á . M e rt a m e n n y ib e n e rő s ö d ö tt, a m e n n y ib e n az e m b e r s z á m á r a v a ló b a n é le tte v é k e n y s é g g é v á lt az a lk o tó i m o z z a n a t (s íg y l e t t m á s a m u n ­ k a , m in t h a r m in c é v v e l e z e lő tt v o lt), a n n y ib a n é s o tt v a n je le n b e n n e a k u ltú r a . A m u n k á v a l sz e m b e n i k ö v e te lm é n y e k e t h á r o m s ík o n le h e t m e g fo g a lm a z n i: m in d ig tö b b e t, m in d ig jo b b a t é s m in ­ d ig s z e b b e t k e ll te rm e ln i. A m íg c sa k a „m in d ig tö b b e t” h a n g s ú ­ ly o z zu k , a d d ig ez c s a k m e n n y is é g i k ö z e líté s. D e h a a „ j o b b a t” — é s m é g in k á b b a „ s z e b b e t” — is fe lv e te m , a k k o r az m á r ú j m in ő ­ s é g ű k ö v e te lm é n y , a m e ly az e m b e r i k é p e s s é g e k v a la m ifé le p lu s z ­ s z á t k é r i sz á m o n , az e s z té tik u m tö r v é n y e i s z e r in ti a lk o tá s ig é n y é ­ b ő l k ö v e tk e z ő e n . A k u ltú r á n a k e b b e n v a n a n a g y s z e re p e . — A k u ltú r á r ó l m a m é g — s e z elég g é á lta lá n o s — v a la m ifé ­ le m is z tifik á ló e lk é p z e lé s e k v a n n a k fo r g a lo m b a n , a m ik s z e r in t a k u ltú r a fo g a lo m k ö r é b e c s a k a m ű v é s z e tk ö z e li s z e lle m i ja v a k ta r ­ to z n a k . — H a v a la h o l m e g je le n ik e z a sz ó : k u ltú r a , m a n a p s á g m é g v a ló b a n h a jla m o s a k v a g y u n k p u s z tá n az e ffé le s z e lle m i é r té k e k r e g o n d o ln i. A z e m b e r eg ész g o n d o la tr e n d s z e r é b e a u to m a tik u s a n ily e s f a jta fo g a lo m s o r „ u g r ik b e ” , m in t iro d a lo m , k ö n y v , s z ín h á z stb . D e m i v o ln a , h a o ly a sm i is „ b e u g r a n a ”, m in t — te sz e m a z t — a sz e rv e z é s, az ig a z g a tá s , a te rm e lé s , a fo g y a sz tá s , a p o litik a i m u n k a k u ltú r á ja . S m in d e z te rm é s z e te s e n , m in t az e m b e r lé té v e l te r m é s z e ts z e r ű e n k a p c s o la to s d o log. M e rt a g y a k o r la tb a n sin c s a a te v é k e n y s é g e k tő l e lv á la s z tv a . A k u ltú r a a z e m b e rb e n , a t e t ­ te ib e n v a n je le n , é s n e m r u h a k é n t a z e m b e re n . S ez n a g y o n lé n y e ­ ges. É n a z t s z e r e tn é m , h a a k u ltú r a te rm é s z e te s e le m e le n n e fo g a ­ l o m r e n d s z e r ü n k n e k , és n e m v a la m i k ü lö n , szép , f e n n k ö lt d o lo g k é n t é r te lm e z n é n k . E h h e z n y ilv á n v a ló a n o ly a n v á lto z á s k e ll, a m i h o sz ­ s z ú , sz ív ó s m u n k a e re d m é n y e le h e t. A z t s z o k ta m m o n d a n i: a k k o r le sz r e n d b e n m in d e n , h a m a jd m á r n e m tis z te ljü k , h a n e m s z e re t­ jü k a m ű v é s z e te t é s a tu d o m á n y t, h a n e m f e ln é z ü n k r á , h a n e m m a g u n k é v á te s s z ü k ; h a n e m ú g y te k in tü n k fe l r á , m in t a m it m á ­ s o k m ű v e ln e k , h a n e m ú g y , h o g y a z t m a g u n k is c s in á lju k . V a g y is : a m ik o r a k u ltú r a te rm é s z e te s r é s z ü n k k é , é n ü n k k é v á lt. — V o n s ik e lv tá r s e m líte tte a k u ltú r á v a l k a p c so la to s s z e m lé ­ le tü n k m e g v á lto z ta tá s á n a k s z ü k s é g e s s é g é t, a m e ly v é g ü l m a g á t a z e m b e r t v á lto z ta tja m e g , le h e tő v é té v e szá m á ra ö n m a g a m e g v a ló ­ sítá sá t. M ily e n le sz te h á t a jö v ő e m b e re ? — J e le n p illa n a tb a n , a tá rs a d a lo m fe jle tts é g é b ő l a d ó d ó a n , m é g o tt ta r t u n k , h o g y a z e m b e r e k tö b b s é g ü k b e n n e m a k é p e s s é ­ g e ik s z e r in t h e ly e z k e d n e k el a tá r s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s b a n . E z m é g e g y d a r a b ig íg y is lesz. D e a p e r s p e k tív a az, h o g y az e m b e r k é p e ssé g e i — s m in d e n e m b e r b e n v a n k é p s s é g — é s a t á r ­ s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s b a n e lfo g la lt h e ly e k ö z e le b b k e r ü ln e k e g y m á sh o z . V isz o n t a m íg n e m e s n e k e g y b e , a d d ig a z e m b e re k s a já t m a g u k a t e ls ő s o rb a n a m u n k a á lta l, a m u n k a - a lk o tá s é r te l­ m é b e n té te le z ik , fe jle s z tik . F ig y e lje m e g , az e m b e r e k m in d ig s z a k m á ju k o ld a lá ró l k ö z e líte n e k a p ro b lé m á h o z . E zen k ív ü l a z o n b a n m in d e n e m b e r n e k tö b b f é le k é p e ssé g e , a d o tts á g a , v o n ­ zó d á sa , é rd e k lő d é s e le h e t, a m it — h a s z a b a d k é p le te s e n fo g a l­ m a z n o m — k ü ls ő g y ű r ű k é n t é p ít a z e lő b b i k ö ré . I tt tá r s a d a lm i­ la g m á r nagy e g y b e e s é se k le h e tn e k , d e ezzel e g y ü tt sin c s, h o g y ez m in d e n k ir e e g y f o r m á n é r v é n y e s le n n e . C sa k eg y ­ 3 �e g y e m b e r c s o p o r tr a , m e ly e k n é l m á r e l le h e t te k in te n i a m u n k a m e g o s z tá s b a n e lfo g la lt h e ly tő l. M o st a k é r d é s r e v á la sz o lv a . A m ib e n h is z e k : a jö v ő e m b e re i o ly a n s o k o ld a lú a n f e jle tt, m a g a s a n m ű v e lt, k u ltu r á lt e m b e re k le sz n e k , a k ik n e k a k u ltu r á lts á g i s z in tje az o n o s lesz, d e a k u ltu ­ r á lts á g u k ta r t a lm a n em . V a n e n n e k a f o ly a m a tn a k e g y e g y s z e rű d ia le k tik á ja . A tá r s a d a lm ila g fe lfo g o tt tu d á s v a la m e n n y iü n k t u ­ d á s a , a k ik e b b e n a tá r s a d a lo m b a n é lü n k . A z é n tu d á s o m e b b ő l n e m a tu d á s k e z d e te é s v é g e , az é n k é p e s s é g e m é s k é sz sé g e m n em a k é p e ssé g é s k észsé g e le je és v ég e, h a n e m a m á s e m b e re k é v e l e g y ü tt te lje s e g é sz n e k c s a k a lk o tó ré sz e . E b b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y e g y ü tte s e n , tu d á s u n k a t, k é p e s s é g e in k e t és k é s z s é g e in k e t ö ssz e a d ­ v a, k é sz e k v a g y u n k a tá rs a d a lo m e lő tt á lló f e la d a to k m e g v a ló s í­ tá s á r a . I t t n e m a r r ó l v a n szó, h o g y m in d e n k i u g y a n a z t a d ja (h isze n azzal n e m le s z ü n k eg észek ), h a n e m a rró l, h o g y k ü lö n b ö z ő d o lg o k a t a d u n k össze a h h o z , a m ir e s z ü k s é g ü n k v a n . A jö v ő b e n e z é r t k e ll m in d e n k in e k (de n a g y o n !) é r te n ie a h h o z , a m it csin ál, h o g y a z így ö ssz e a d o tt d o lg o k b ó l n a g y tá r s a d a lm i h o z z á é rté s le g y e n . Ez a f a j­ ta ö ssz ea d ás a z o n b a n azo n o s n e m ű , az o n o s v ilá g n é z e t, id e o ló g ia i é r té k r e n d s z e r ta la j á n álló d o lg o k a t té te le z fel. A z id e o ló g ia , a v i­ lá g n é z e t k é r d é s é b e n te h á t azo n o s n e v e z ő re k e ll ju tn u n k . A s o k ­ o ld a lú s á g k é rd é s e p e d ig , a z t h isz e m , a k k o r k e r ü l a h e ly é re , h a azt m o n d ju k , h o g y az e m b e r s a j á t k é p e s s é g e it le sz k é p e s fe jle sz te n i. T e h á t eg y o ly a n tá r s a d a lo m b a f o g u n k e lju tn i, a m e ly le h e tő v é te ­ szi az e m b e r s z á m á r a s o k o ld a lú s á g a — v a g y in k á b b m in d e n o ld a ­ lú s á g a , b e n n e s z u n n y a d ó te h e ts é g e — k ife jle s z té s é t. — H o g y a n k é p z e ljü k el a v á lto z á s t és e r e d m é n y e it? — Ú g y, h o g y az e m b e r g o n d o lk o d á s á t e g y re in k á b b tu d o m á ­ n y o s a la p o k r a h e ly e z z ü k . E n g e ls m o n d ta a F e u e r b a c h - té z is e k b e n , a m ik o r a filo z ó fiá k k ö z ö tti k ü lö n b s é g e k rő l b e s z é lt: m in d e n e d ­ d ig i filo z ó fiá n k a m e g v á lto z ta tá s t tű z i k i célul. A m e g v á lto z ta tá s ­ h o z p e d ig m in d e n k é p p e n is m e r n ü n k k e ll a n n a k te rm é s z e té t, tö r ­ v é n y s z e rű s é g e it, a m it m e g a k a r u n k v á lto z ta tn i. A sz o c ia liz m u s a n a g y tö m e g e k tu d a to s te v é k e n y s é g é n , a tu d a to s s á g o n fe lé p ü lő tá rs a d a lo m . A z e m b e r t p e d ig tu d a to s lé n n y é e lső d le g e se n — a n é l­ k ü l, h o g y a m ű v é s z e te k h u m a n is z tik u s á ta la k ító je le n tő s é g é t k é t­ sé g b e v o n n á m — a tu d o m á n y teszi. E b b ő l k ö v e tk e z ik a fe la d a t, h o g y az e m b e r t a jö v ő b e n m é g jo b b a n k a p c s o la tb a k e ll h o z n i a tu d o m á n n y a l. A z in d ítá s s z e m p o n tjá b ó l e n n e k a la p v e tő e n k é t m ó d ja le h e ts é g e s . A z eg y ik , a m it az isk o la c s in á l: tis z ta f o r m á já ­ b a n t a n í t j u k m e g a tu d o m á n y t. M á sik m ó d ja a m e g le v ő e m b e ri g y a k o r la t o ld a lá ró l tö r té n ik . P é ld á u l a z t m o n d ju k : ez t c s in á lju k , íg y c s in á ltu k , de h o ln a p tó l k e z d v e m á r e m íg y c s in á lju k . E b b e n a f o ly a m a tb a n az e m b e r e g y ü tte s e n is m e ri m e g az e lm é le te t é s a g y a k o r la to t. — K o r u n k k ö z tu d o tta n n e m c s a k a szo c ia liz m u s , h a n e m a tu ­ d o m á n y o s - te c h n ik a i fo r r a d a lo m k o r a is. A tu d o m á n y m e g h a tá r o z ­ za a z e m b e r m in d e n te v é k e n y s é g é t, k ö z v e tle n te r m e lő e r ő v é v á lik . E z a je le n s é g ta p a s z ta lh a tó a fe j l e t t tő k é s o r s z á g o k b a n is. V a jo n b e s z é lh e tü n k -e o tt is a k u ltu r á lis fo r r a d a lo m ró l? P ró b a fú rá so k M ű v e lte b b tá r s a d a lm a t a k a r u n k . T á r s a d a l­ m i, g a z d a s á g i f e jlő d é s ü n k fe lk é s z ü lte b b , s o k o ld a lú a n m ű v e lt e m b e r e k e t k ö v e te l. K u ltu r á lis f o r r a d a lm u n k e d d ig i e r e d m é ­ n y e i e lis m e ré s re m é ltó a k , d e je le n tő s azo k sz á m a , a k ik m ű v e ltsé g e , k u ltu r á lis ig é n y e i e lm a r a d n a k a ttó l, a m it a tá r s a d a lo m M i e n n e k a z e lm é le tn e k a la p v e tő té v e d é s e ? A z b iz to s, h o g y tö r té n e le m á lta l f e lt e tt k é r d é s e k r e m in d k é t tá r s a d a lm i r e n d n e k v á la s z o ln ia k e ll. A te rm e lő e rő k fe jlő d é s e m in d k é t o ld a lo n f e lv e ti a tu d o m á n y o s - te c h n ik a i f o rr a d a lo m k é r d é s e it, a m e ly e k e t m eg k e ll o ld a n i. D e h o g y e z e k e t a k é r d é s e k e t, f e la d a to k a t h o g y a n o ld ­ já k m eg , m ily e n n a g y tö m e g e k b e v o n á s á v a l, m ily e n g y o rs a n , k i­ n e k a k á r á r a é s k in e k a h a s z n á ra , a z m in d ig a te rm e lé s i v isz o ­ n y o k tó l fü g g . E z e k e t a v á la s z a d á s n á l n e m le h e t k ik a p c so ln i. M e rt m á s a k a p ita lis ta k iz s á k m á n y o lá s o n a la p u ló te rm e lé s i v isz o n y és m á s a sz o cia lista. Á lta lu k , d e é r te m — m o n d ja a tő k é s. I t t te h á t n e m le h e t azo n o s k u ltu r á r ó l, k u ltu r á lis f o rr a d a lo m r ó l b eszé ln i. A z id e o ló g ia i v á la s z a d á s t e b b e n a k é r d é s b e n n e m le h e t k ik a p c s o l­ n i, é s p u s z tá n c s a k a te c h n ik a i, g a z d a s á g i s z e m lé le te t é r v é n y e s í­ te n i. Ez a la p v e tő e n h a m is ú t. N e k ü n k a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m r ó l sz ó lv a a b b ó l a z e g y s z e rű le n in i m o n d á s b ó l k e ll k iin d u ln i, a m e ly összes m ű v e in e k k é s z ü lő 5 1 -ik k ö te té b e n lesz o lv a s h a tó : p r o le t á r k u ltú r a e g y e n lő k o m m u ­ n iz m u ssa l. A m i a z t je le n ti — m e r t m i M a g y a ro rs z á g o n m é g a sz o ­ c ia liz m u s é p íté s é n é l t a r t u n k — , h o g y a k u ltu r á lis h a la d á s a sz o ­ c ia liz m u s g y a k o r la ti te tte ib e n v a n je le n , m in d e n b e n . H o g y e b b e n m ily e n e s z k ö z ö k e t h a s z n á lu n k , é s m ily e n ü te m e t d ik tá lu n k , a z a tá r a s a d a lo m f e jle tts é g é tő l, a z o b je k tív és s z u b je k tív fe lté te le k tő l fü g g . M in t m in d e n fo rr a d a lo m , a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m is c sa k a le g sz é le se b b tö m e g e k a k t ív te v é k e n y s é g e ú t j á n v a ló s u l m eg, a m i e ls ő s o rb a n m o z g a lm i je lle g ű m u n k á t, r é s z v é te lt, te v é k e n y s é ­ g e t ig é n y e l. N e m v é le tle n te h á t, h o g y a p á r t — k ü lö n ö s e n a z u tó b b i é v e k b e n — s o r r a v e tte v iz s g á la t a lá a k u ltú r a k ü lö n b ö z ő te r ü le te it, és h a tá r o z ta m e g a te n n iv a ló k a t. M e rt n in c s m á s ú t, c s a k ez a z e g y v e z e th e t f e la d a ta in k k ív á n t, g y o rs m e g o ld á sá h o z . A k u ltú r a ü g y é t — a sz o c ia liz m u s f o rr a d a lm i c é ljá b ó l k iin d u l­ v a — p o litik a i m o z g a lm i f e la d a tt á te s s z ü k és e n n e k r e n d e lü n k a lá m in d e n e g y e b e t. A f e la d a t n a g y s á g á b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y ez n e m k e v é s e m b e r d o lg a , h a n e m k o m p le x , ö s s z tá rs a d a lm i m o zg ás, a m e ly a z e m b e r i te v é k e n y s é g v a la m e n n y i á g á t á tfo g ja , a z e m ­ b e r e k e g é sz é re k ite r je d , so k o ld a lú , a v a ló s á g á lta l b e fo ly á s o lt, a v a ló sá g á lta l tá m a s z to tt ig é n y e k b ő l és e z e k fe lis m e ré s é b ő l fa k a d . S u ly o k L ászló k o ra , s a v á lto z á s o k a t el le h e t sz e n v e d n i, d e az e m b e r e v á lto z á s o k tu d a to s , cse le k v ő ré sz e se is le h e t. E z t az d ö n ti el, h o g y az e m b e r e k m e n n y ir e k é p e s e k b első s z ü k s é g ­ le tü k k é , é le tm ó d ju k é s é le tf e lfo g á s u k sz e r­ v es ré sz é v é te n n i a z ú j sz o c ia lista k u ltú r a e ls a já títá s a ir á n ti ig é n y t. E rr e k é n y s z e rít a m a é s a h o ln a p ; d e v a jo n k é n y s z e r ít- e m in ­ d e n k it. ki tu d n a e lé g íte n i, s m é g jo b b a n e lm a r a d a t ­ tó l, a m it a tá r s a d a lm i fe jlő d é s m e g k ö v e te l. S e g íte n i a k a r ju k a m ű v e lő d é s ü g y é t, h o g y a re n d s z e r e s é s ta r t a lm a s m ű v e lő d é s a tö ­ m e g e k é le tv ite lé n e k s z e r v e s ré sz é v é v á l­ j on. M e rt k o r u n k , a f o rr a d a lm i v á lto z á so k 4 — A tu d o m á n y o s - te c h n ik a i f o r r a d a lo m v a ló b a n n e m c s a k a sz o c ia lista o rs z á g o k b a n , h a n e m a k a p ita lis ta , s ő t a n e m z e ti k a p i­ ta liz m u s ú t j á r a lé p ő fe jlő d ő o rs z á g o k b a n is e g y r e jo b b a n é r v é n y e ­ sü l. Ez eg y v ilá g o t m e g h a tá ro z ó té n y e z ő , a m e ly n e k te rm é s z e te s e n v a n n a k e g y f o r m á n é r v é n y e s je lle m z ő i. D e c s a k a te rm e lő e rő k v o ­ n a tk o z á s á b a n , é s n e m a te rm e lé s i v is z o n y o k é b a n . P é ld á u l a s z á ­ m ító g é p e k v a g y a k e m iz á lá s n a g y o b b s z e re p h e z ju tá s a n ö v e k v ő is m e r e te k e t k ö v e te l az e m b e r tő l, h a t a g o n d o lk o d á s ra m in d a szo ­ c ia lista , m in d a k a p ita lis ta k ö rn y e z e tb e n . T u la jd o n k é p p e n e n n e k a la p já n s z ü le te tt e g y elé g g é e l te r je d t é s v e s z é ly e s e lm é le t, m e ly s z e r in t az e m b e r i k u ltú r a f e jlő d é s é b e n le z á r u lt az a s z a k a sz , a m i­ k o r a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m lé n y e g é t a z id e o ló g ia h a tá r o z ta m eg . K é p v is e lő i a z t á llítjá k , h o g y m a m á r n e m le h e t b e s z é ln i sz o c ia lis­ ta és n e m sz o c ia lista k u ltu r á lis ú tr ó l, m iv e l a z t az ö ssz e m b e ri fo ly a m a to k h a tá r o z z á k m eg . G Á SPÁR M IHÁLY, m űvezető, 30 éves. A S alg ó tarján i K ohászati Ü zem ek h en g erm ű ­ v ének lak ato s részleg ét irá n y ítja . A gyár egyik leg k o rszerű b b term elő ü zem én ek m ech a­ n ik u s k a rb a n ta rtá sá é rt, z a v a rta la n üzem elé­ séért felel. 42 m u n k ás ta rto zik a keze alá. — M ű v e lt e m b e r n e k t a r t j a m a g á t? — Ig e n is, m e g n e m is — v á la sz o l. — H a a h h o z v is z o n y íto m m a g a m , a k i tő le m k e ­ v e s e b b e t tu d , a k k o r ig e n , h a v is z o n t eg y tu d ó s h o z m é re m m a g a m a t, a k k o r m á r n e m ... — Ö n s z e r in t a m ű v e lts é g e t az h a tá r o z ­ za m eg , h o g y v a la k i s e g é d m u n k á s v a g y p ro fe ssz o r? K ic s it tö p re n g , a z u tá n m e g fo g a lm a z z a a v á l a s z t: — A h h o z , h o g y v a la k i p r o fe s s z o r le g y e n , e lő b b m ű v e lts é g e t, h e ly e s e b b e n k e llő t u ­ d á s t k e ll s z e re z n ie , e g y é b k é n t n e m le h e tn e e g y e te m i ta n á r . A z o n b a n a s e g é d m u n k á s is le h e t m ű v e lt e m b e r, h isz e n a m ű v e lts é g �n e m p u s z tá n c sa k a m e g s z e rz e tt is m e r e te k b ir to k lá s a . E g y á lta lá n o s is k o lá t v é g z e tt se­ g é d m u n k á s is le h e t m ű v e lt e m b e r, h a n e m is v é g e z k ö z é p is k o lá t v a g y e g y e te m e t, v i­ sz o n t é rz é k e n y m a r a d a k u ltú r á r a . — E lfo g a d o m , h o g y n a g y o n fo n to s a k u ltú r a ir á n t i é rz é k e n y s é g , a z o n b a n h iá b a é rz é k e n y v a la k i, h a n e m s a já t íto tta el a is m e r e te k e t — m o n d h a tn á m : m ó d s z e re k e t — a g y o r s a n fe jlő d ő k u ltú r a b e fo g a d á s á ra . E rrő l m i az ön v é le m é n y e ? — N e m a v i t á é r t m o n d o m , d e is m e r e k k é tk e z i m u n k á s o k a t, a k ik c s a k az á lta lá n o s is k o lá t v é g e z té k el, m é g is m ű v e lte k . A z ig az, h o g y n e m is m e r ik a g ö rö g ir o d a lm a t v a g y a r ó m a i jo g o t, d e fe g y e lm e z e tte k , tis z te ssé g e se n és s z a k é rte le m m e l v é g z ik a m u n k á ju k a t, v a n v é le m é n y ü k a k ö z é le trő l, és sz ív e s e n á ld o z n a k s z a b a d id ő t a k ö zö s­ s é g é rt. Ez az id ő se b b k o ro s z tá ly , a m e ly r e m á r n e m v o n a tk o z ta th a tó a p á r t p r o g r a m n y ila tk o z a tá n a k e g y ik k ité te le , m is z e rin t: „ Á lta lá n o s s á k e ll te n n i a f e ln ö v e k v ő n e m ­ z e d é k k ö z é p fo k ú is k o lá z o tts á g á t” . Ez a n e m z e d é k a g y a k o r la t k ö z é p is k o lá já t j á r t a k i, s ő t s o k a n a g y a k o r la t, az é le t e g y e te m é t. A z t v is z o n t e lism e re m , h o g y a f ia ta lo k n a k k e ll a k ö z é p isk o la . — Ö n m e d d ig ju to t t? — G é p ip a r i te c h n ik u m o t v é g e z te m , S a lg ó ta r já n b a n . . . itt — Ö n v e z e tő , ú g y é rz i, h o g y a je le n le g i b e o s z tá sá h o z ez a v é g z e tts é g e le g e n d ő ? — A v é g z e tts é g , a z ig e n , d e a tu d á s e lő b b -u tó b b k e v é s le sz — m o n d ja . — E z é rt k e ll re n d s z e r e s e n k a r b a n ta r ta n i, a k á r c s a k a te rm e lő b e re n d e z é s e k e t. G y a k r a n f o r g a ­ to m a s z a k k ö n y v e k e t, s ig y e k sz e m m e g is ­ m e rk e d n i m in d e n ú jja l, a m i a k ö z v e tle n m u n k a te r ü le te m e t é r in ti. — S z e re t o lv a sn i? — Ig e n , s n e m c s a k — v a g y n e m e lső so r­ b a n — s z a k k ö n y v e k e t. M iv e l a fe le sé g e m is s z e re t o lv a sn i, m á r ö s s z e g y ű jtö ttü n k v a g y ö t-h a ts z á z k ö te t k ö n y v e t. A k ö n y v s z e r e te té r e n e v e ljü k a k is f iu n k a t is, a k i m o st v é g z i az első o sz tá ly t. — M ié rt o lv a s? — V a ló s z ín ű , n e m a z t v á la sz o lo m , a m it v á r tő le m . N a g y o n g y a k r a n a s z ó ra k o z á ­ s é r t. T e h á t n e m ú g y ü lö k le o lv a sn i, h o g y m o s t a z é r t o lv a so k , m e r t m e g a k a r o k is­ m e r n i eg y k o r t a re g é n y b ő l, h a n e m m e rt é r d e k e l a r e g é n y tö r té n e te . P e rs z e k ö z b e n m e g is m e re m a k o r t, m e g s o k m in d e n t — d e sz ó ra k o z v a . N a g y o n s z e re te m p é ld á u l az é le tr e g é n y e k e t. — T e le v íz ió ju k v a n ? — Ig e n . R e n d s z e re s e n n é z z ü k is, m e r t h á z o n k ív ü li s z ó ra k o z á s ra n e m v á lla lk o z ­ h a tu n k a g y e r e k m ia tt. E b b e n a r e n d s z e ­ r e s s é g b e n a z o n b a n ig y e k s z ü n k s z ig o rú a n v á lo g a tn i. A f ilm e k e t r e n d s z e r in t m e g n é z ­ zü k , é n p é ld á u l m in d e n g y á r i r ip o r tm ű s o r t. A fe le sé g e m a D e ltá t k e d v e li. N e m v é le t­ len , h isz e n a k ó r h á z b a n d o lg o z ik , d ié tá s ­ n ő v é r. — S h a a k is f iú id ő s e b b lesz? — I s m é t j á r u n k s z ín h á z b a , s s z e r e tn é n k v a ló ra v á lta n i e g y n a g y v á g y u n k a t . . . — M i az a v á g y ? — M e g is m e rn i az o rsz á g o t. K ü lö n ö s e n a n é p i é p íté s z e te t. B e já r n i a v id é k i m u z e á lis é rté k e k e t. . . — Ú g y érz i, ez h iá n y z ik a m ű v e lts é g é ­ b ő l? — N em tu d o m , n e m é rz e m , d e te ts z ik . R é sze a m ű v e lts é g n e k , b iz o n y o s, d e a m u n ­ k á m b a n n in c s r á s z ü k sé g e m . I n k á b b csak a é le te m e t g a z d a g ítja . A m u n k á m h o z so k ­ k a l in k á b b k e ll a p o litik a , a g a z d a s á g p o li­ tik a is m e re te . H o g y é rts e m a n a p i k é r d é ­ se k e t, d e m e g is é rte s s e m a z e m b e r e im ­ m el. É s v ita k é p e s le g y e k v e lü k , h a e r r e k e ­ r ü l sor. E z é rt is v é g e z te m el a M a r x is ta — L e n in is ta E sti K ö z é p isk o lá t. — M e g é rti m a g á t a m u n k á s o k k a l? — Ig e n . J ó k is g á r d a a m ié n k . T ö b b s é ­ gében szak m u n k áso k — n éh án y an k ét s z a k m á t is m e r n e k é s tu d n a k — , s jó n é h á ­ n y a n b e t a n ít o tt m u n k á s o k . S z a k m u n k á ­ s a in k k ö z ü l sz á m o s a n m e g o ld já k a le g b o ­ n y o lu lta b b f e la d a to k a t is, m e r t a h e ly z e ­ te k r á k é n y s z e r ítik ő k e t, d e az e lm é le ti m u n k a m á r n eh ezeb b en m egy. — S z o c ia lista b r ig á d ? — S z o c ia lista b r ig á d b a n d o lg o z u n k , s b e c s ü le tte l te lje s ítjü k v á lla lá s a in k a t a te r ­ m e lé s b e n . D e a ta n u lá s , a z é le tm ó d n e h e ­ z e n a la k u l. N e m j u t r á id ő , m in d e n k i m e g y a m a g a d o lg a u t á n . . . — N e m le h e t k ia la k íta n i b a r á ti k ö r t? — É p p e n a n a g y r o h a n á s m ia tt n in c s k ia la k u lt, ö ssz e sz o k o tt b a r á ti k ö r. D e ta lá n jó is, m e r t az á lla n d ó b a r á ti k ö r b e n a té ­ m a is á lla n d ó . . . NÉM ETH PÉTER, é v v e l e z e lő tt v é g z e tt ö s z tö n d íj a s a k é n t . A g é p észm érn ö k . N égy M is k o lc o n , a v á l l a l a t 27 é v e s s z a k e m b e r a szám ítóközpontban k ezdte a p ály afu tását, je ­ lenleg a m unkaszervezési csoport vezetője. Ő a fiatal m ű szak iak és közgazdászok ta n á c sá ­ n ak titk á ra , s egy alap szerv ezetn ek a K ISZtitk á ra . — Ö n é v e k e t tö ltö tt M isk o lco n , a z o r ­ sz á g m á s o d ik v á r o s á b a n , s o k k a l jo b b k u l ­ tu r á lis , m ű v e lő d é s i le h e tő s é g e k é s k ö r ü l­ m é n y e k k ö z ö tt, m in t itth o n S a lg ó ta r já b a n . H o g y a n íté li m e g az itth o n i h e ly z e te t? — N e h a s o n líts u k ö ssze a k é t v á ro s t, m e r t to rz k é p e t k a p u n k . A n n y i b iz o n y o s, h o g y e g y n a g y v á r o s b a n m e g h a tá ro z ó sz e ­ r e p e t já ts z ik a f e jlő d é s b e n a h e ly i k u ltú r a . E n n e k a lé te v isz o n t r é s z b e n a h a g y o m á ­ n y o k o n m ú lik , ré s z b e n azo n , h o g y v a n n a k - e k is u g á rz ó in té z m é n y e k a v á r o s b a n é s m i­ ly e n az é rte lm is é g . L e h e tő s é g e in k m á r v a n ­ n a k , c s a k n e m h a s z n o s ítju k e z e k e t. V a la ­ h o g y a n n e m tu d m e g h o n o s o d n i az a f a jt a k lu b é le t, a m i a z e g y ik a la p ja a k ö zö sség i k u ltú r á ló d á s n a k . J ó n a k ta r to m a T IT -b e n m ű k ö d ő é r te lm is é g i k lu b o t, a z o n b a n a z o r­ v o so k o n k ív ü l m á s é r te lm is é g ie k r i t k á n lá ­ to g a tjá k . — V é le m é n y e s z e r in t o d a k e lle n e já r n i a jo g á s z o k n a k , a p e d a g ó g u s o k n a k v a g y a k o ­ h á s z o k n a k is? — N e íg y fo g a lm a z z u k m eg , h o g y o d a ! O d a is. L e h e tn e m á s h o v á is, h a le n n é n e k k lu b o k . D e n in c s e n e k . P e d ig jó le h e tő s é g e t k ín á l a T u d o m á n y o s I s m e r e tte r je s z tő T á r ­ s u la t a m o d e r n s z é k h á z á v a l, e s e tle g a J ó ­ zsef A ttila M e g y ei M ű v e lő d é si K ö z p o n t, d e itt v a n a k ö z v e tle n k ö z e lü n k b e n a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z p o n t, v a g y a T e c h n ik a H á ­ za, a m e ly e g y é b k é n t is ily e n c é lt h iv a to tt sz o lg á ln i. A M ű sz a k i és T e r m é s z e ttu d o m á ­ n y i E g y e s ü le te k S z ö v e tsé g e s z é k h á z h iá ­ n y á b a n k e v é s b é tu d ja k if e jte n i a h a tá s á t. A k ü lö n b ö z ő e g y e s ü le te k a s z ig o rú a n v e t t s z a k m a i é r d e k lő d é s n e k m e g fe le lő e n z á r ta k , a te v é k e n y s é g ü k az é r d e k e lt s z a k e m b e r e k s z ű k k ö r é r e k o r lá to z ó d ik . A k lu b é le t n y i­ to tta b b , s le h e tő s é g e t n y ú jt a b a r á tk o z á s ra , s z ó ra k o z á s ra is. 5 �— T e h á t v a n n a k le h e tő s é g e in k és m é g s in c se n e k . E b b e n az e s e tb e n h o g y a n o ld ja m e g e g y f ia ta l é r te lm is é g i a m ű v e lő d é s i p r o b lé m á it? — E lő b b a z t k e lle n e tis z tá z n i, h o g y v a n ­ n a k - e ily e n p r o b lé m á k a f ia t a l é r te lm is é ­ g ie k k ö ré b e n , s m ily e n e k ez e k a p r o b lé ­ m á k . A z is m e re ts é g i, b a r á ti k ö rö m b ő l t u ­ d o k k iin d u ln i. N os, v a n n a k ily e n g o n d ja in k . E ze k a g o n d o k a z o n b a n n e m a le h e tő s é g e k m ia tti g o n d o k , m é g h a sz ű k ö se k is a le h e ­ tő sé g e k . M e rt S a lg ó ta r já n b a n le h e t já r n i s z ín h á z b a , m o z ib a — f ilm e k e t is le h e t l á t ­ n i — , le h e t s p o r to ln i, sz ó ra k o z n i. A le g n a ­ g y o b b a k a d á ly a z idő. A le g tö b b e m b e r n e m tu d g a z d á lk o d n i a z i d e j é v e l . . . — E z t m a g á r a is v o n a tk o z ta tja ? — S a jn o s, ig e n . A m u n k a h e ly i e lfo g la lt­ s á g o m ig e n s o k ir á n y ú , s o k m in d e n b e n k e ll fe le lő ssé g g e l d ö n te n i. Ez b első fe s z ü lts é g e ­ k e t okoz. N y ilv á n a n a g y o b b r u tin k ia la ­ k u lá s á v a l ez m e g sz ű n ik . A n y u g o d ta b b k i­ lá tá s o k e lle n h a t a z o n b a n a k ib o n ta k o z ó tu d o m á n y o s - te c h n ik a i fo rr a d a lo m . A fe jlő ­ d é sse l e g y ü t tjá r a r é s z te r ü le te k b ő v ü lé se , s íg y e g y -e g y p r o b lé m á t s o k o ld a lú a n k e ll v iz sg á ln i. Ez p e d ig e lk é p z e lh e te tle n a sz a ­ k a d a tla n s z a k m a i ö n k é p z é s — v a g y ta n f o ­ ly a m i to v á b b k é p z é s — n é lk ü l. A z e m b e r m a g á n é le té b e b e tö r t a s z a k iro d a lo m s e g y ­ r e n a g y o b b h e ly e t k ö v e t e l .. . — T a p a s z ta la ta im s z e r in t a f ia ta l m ű ­ s z a k ia k n e m c s in á ln a k le lk iis m e r e ti k é r ­ d é s t a s z a k iro d a lo m o lv a sá sá b ó l. — Ig e n , v a ló b a n . N e m tu d o m , m ié rt. E n g e m p é ld á u l id e g e sít, h a n e m tu d o k v a ­ la m it, s n e m n y u g sz o m , a m íg v á la s z t n e m ta lá lo k a p ro b lé m á m r a . — S z é p iro d a lm a t is o lv a s? P o n to s a b b a n , ju t- e id e je a s z é p iro d a lo m m a l is m e r k e d n i? — R itk á n j u t r á id ő m , p e d ig s z e r e te k o lv a sn i. A k ö n y v e k ir á n t i s z e r e te tr e n e v e ­ le m a k ö r n y e z e te m e t is. A z o lv a sá si v á g y fe lk e lté s é b e n s o k a t s e g ít a K IS Z -a la p s z e r­ v ez eti o lv a só m o z g alo m . T ö b b e n e lo lv a s n a k eg y k ö n y v e t, s e g y -e g y b e s z é lg e té s k e r e té ­ b e n m e g v ita tju k . A v ita tk o z á s a z a m ib e n a le g jo b b a n le h e t c é lt é rn i. — E g y á lta lá n ju - e id e je sz ó ra k o z á s ra , v a g y m in d ig a k o m o ly d o lg o k é r d e k lik ? — V a ló s z ín ű j u t n a id ő s z ó ra k o z á s ra is, csak jo b b a n k e lle n e g a z d á lk o d n i az id ő v el. A lig h o g y m e g o ld o k e g y fe la d a to t, m á s ik h á ro m v á r a m e g o ld á s ra . P e rs z e n e m c s a k a k ö z v e tle n b e o s z tá so m b ó l a d ó d ó m u n k á k , ha n e m a tá r s a d a lm i f u n k c ió k k a l e g y ü ttjá r ó f e la d a to k is . . . — E n n y ir e le k ö ti a K IS Z -a la p s z e rv e z e t és a f ia ta l m ű s z a k ia k é s k ö z g a z d á sz o k ta ­ n ác sa ? — K IS Z - titk á r m o st le tte m , s az F M K T ba n se m r é g e n te v é k e n y k e d e m . D e n e m ­ cs a k e n n y i v a n . V e g y ü k p é ld á u l c s a k a S zerv ezési é s V e z e té si T u d o m á n y o s T á r s a ­ ságot, a h o l a N ó g rá d m e g y e i s z e rv e z e t v e ­ zetőségi ta g ja v a g y o k . A B u d a p e s ti M ű sz a ­ ki E g y e te m in s t r u k to r a k é n t p e d ig ta n íto k , Ta lá n ez az u tó b b i n e m is f á r a s z t a n n y ir a — m e r t n a g y o n s z ív e s e n ta n íto k . M o n d h a ­ tom , h o g y ez h o b b y m . N e m c sa k e g y e te m ­ re k é s z íte k elő f ia ta lo k a t s le v e le z ő h a llg a ­ tó k k a l fo g la lk o z o m , h a n e m k ü lö n b ö z ő t a n ­ 6 fo ly a m o k o n is ta n íto k . Ö rö m m e l ta p a s z ta ­ lom , h o g y a z e m b e r e k b e n m e g v a n a z é r ­ d e k lő d é s a z ú j ir á n t, s n e m m in d e g y , h o ­ g y a n o k ta tju k ő k et. H a a z ú j is m e r e te k e t n e m a m e g le v ő is m e r e te k r e é p ítjü k , n e m ­ h o g y em b erek e t nem n y e rü n k m eg a ta ­ n u lá s n a k , h a n e m e g y e n e s e n e lr ia s z tju k ő k et. V aló ság o s m ű v é s z e t k ö ze l ju t n i az e m b e re k h e z , s m ic so d a ö rö m e t o k o z a t u ­ d ás á ta d á s a ... — S z é p e n fo g a lm a z . Ős z in té n b e v a llo m , h o g y a b e s z é lg e té s e le jé n g o n d o la tb a n m e g ­ v á d o lta m , c s a k n e m b e s o ro lta m Ö n t a sz a k ­ b a r b á r o k közé. H a d d k é rd e z z e m m eg te h á t, Ö n s z e r in t m ily e n n e k k e ll le n n ie e g y fia ta l m é rn ö k n e k ? — N e m le h e t o k o m s é r tő d é s r e a f e lté te ­ lezés m ia tt. S a jn o s , v a la m i v a n e b b e n a s z a k b a rb á rs á g b a n . S o k a n b e le le s ü n k e b b e a h ib á b a , g y a k r a n n e m is a m a g u n k h ib á i m ia tt. A m i p e d ig a k é r d é s t ille ti, n o s a f ia ­ ta l m ű s z a k i m in d e n e k e lő tt a s z a k m á já b a n le g y e n n a g y o n p rec íz, n a g y o n ig é n y e s. T ö ­ r e k e d je n a s o k o ld a lú s á g ra . A s z a k m a u tá n p e d ig a k ö z é le tb e n v a ló já r ta s s á g o t ta r to m fo n to s n a k . P o litik a i is m e r e te k , g y a k o r la t n é lk ü l n e m tu d o m „le r e a g á ln i” a tá r s a d a l­ m i in fo rm á c ió k a t, a m á so k g o n d o lk o d á s á t f o rm á ln i p e d ig m é g k e v é sb é . P e d ig m in t f ia ta l é r te lm is é g in e k ez is fe la d a to m . . . — E ln é z é s t a k ö z b e sz ó lá sé rt. N e m a k a ­ r o k k ö te k e d n i, d e az is m e r te tő je g y e k k ö ­ z ü l k im a r a d t a k u ltú r a is m e re te , az á lta lá ­ nos m ű v e lts é g fe jle sz té se . V a g y e z t m é g ­ se m s o r o lja id e ? — T e rm é s z e te s e n az is m e r te tő je g y e k k ö zé so ro lo m a z á lta lá n o s m ű v e lts é g e t, a k u ltú r á n a k a n ö v e lé sé t is. C s u p á n a z t n em tu d o m , m ily e n o rv o s s á g g a l g y ó g y íth a tn á m m e g ö n m a g a m a t, m ily e n m e g o ld á s sa l v o n ­ h a t n á m a k t ív k u ltu r á lis k ö z ö ssé g e k b e a m ű sz a k i e m b e re k e t. K U T I IS T V Á N , s z e rv e z é s i o s z tá ly v e z e tő , 43 é v e s . A f i a t a l o s t a r t á s ú é s g o n d o lk o d á s ú o k ­ l e v e le s k o h ó m é r n ö k é s o k le v e le s k o h ó i p a r i g a z d a s á g i m é r n ö k 1963-tól d o lg o z ik S a l g ó ta r ­ já n b a n . J e le n le g a S a lg ó ta rjá n i K o h á s z a ti Ü z e m e k s z e rv e z é s i o s z tá ly v e z e tő je . T á r s a d a l ­ m i e lf o g la lts á g a i k ö z ö tt j e l e n tő s s z e r e p e t j á t ­ s z ik a s z e rv e z é s s e l t ö r té n ő f o g la lk o z á s — h i ­ sz e n a S z e rv e z é s i é s V e z e té s i T u d o m á n y o s T á r s a s á g N ó g r á d m e g y e i S z e r v e z e té n e k t i t ­ k á ra. — Ö n s z e r in t m i a m ű v e lts é g ? — N e m a k a r o k o k o s a b b le n n i a h iv a ta ­ los m e g h a tá ro z á s n á l, íg y e n n e k a m e g fo ­ g a lm a z á s á r a sz o rítk o z o m . E s z e rin t a m ű ­ v e ltsé g le x ik á lis m e g h a tá ro z á s b a n a k u ltu ­ r á lis é r té k e k e g y é n i e ls a já títá s á n a k a fo k a . A m ű v e lts é g t e h á t az e m b e r n e k n e m s z ü le ­ t e t t a d o tts á g a , h a n e m az é le te fo ly a m á n k ü lö n b ö z ő k ö r n y e z e ti té n y e z ő k p o z itív és n e g a tív m o tiv á ló h a tá s á r a , e g y é n i a d o tts á ­ g a in a k , h a jla m a in a k in d íté k á b ó l a k tív t e ­ v é k e n y s é g e r e d m é n y e k é n t m e g sz e re z h e tő e m b e r i tu la jd o n s á g . . . — S m i a m ű v e lő d é s ? — A m ű v e lts é g m e g s z e rz é s é re a k tív te v é k e n y s é g . . . ir á n y u ló — A z elő b b f e ls o r o lta k h o g y a n é r v é n y e ­ s ü ln e k v a g y e g y á lta lá n é r v é n y e s ü ln e k -e az e m b e r e k n a g y o b b m ű v e lts é g re v a ló tö ­ re k v é s é b e n ? — H a a k ü lö n b ö z ő k ö r n y e z e ti té n y e z ő ­ k e t te k in te m , k e z d jü k a le g fo n to s a b b a l: F re d M a rg u lle s í r j a : „ O ly a n v ilá g b a n é lü n k , a m e ly b e n a tu d o m á n y é s a te c h n ik a h ih e te tle n ü l g y o rs ü te m b e n fe jlő d ik , s v e ­ lü k e g y ü tt a z é le t- é s m u n k a k ö r ü lm é n y e k is. A k i ezzel n e m tu d lé p é s t t a r t a n i — a k á r e g y é n , ü ze m , á lla m v a g y p á r t — , a z t a f e j­ lő d é s k ö n y ö r te le n ü l f é lr e to lja . A z e m b e r i­ sé g tö r té n e té n e k s o k sz á z e z e r e s z te n d e je a l a tt az e m b e r m o z g á s á n a k s e b e s s é g é t e g é ­ sz e n a 20. sz á z a d e le jé ig m in d ö s sz e a g y a lo ­ g o s s e b e s s é g é n e k a tíz s z e re s é re s ik e r ü l t fe l­ e m e ln i. A se b e ssé g to v á b b i m e g tíz sz e re z é se m á r n e m e g é sz e n 50 é v a l a tt m e n t v é g b e , a le g u tó b b i 20 é v b e n p e d ig ú ja b b száz szo ­ r o s á r a e m e lk e d e tt és e lé r te a k o z m ik u s s e ­ b e s sé g e t.” N os. m it m u ta t ez? N e m m á st, m in t a z t, h o g y a fe jlő d é s, a k ö r ü lö ttü n k lev ő v ilá g a la k u lá s a s z o ro n g a tó e rő v e l k é n y s z e ríti az e m b e r t tu d á s á n a k n ö v e lé ­ s é re . . . — E z t e lfo g a d o m , d e n e m g y ő z ö tt m eg a rr ó l, h o g y e z t a s z o ro n g a tó k é n y s z e rt e g y ­ fo rm á n é r z ik az e m b e re k . E rr ő l m i a v é le ­ m é n y e .? — Ig az, n e m é r z ik e g y f o r m á n a fe jlő d é s d ik tá lta k é n y s z e rt, m e r t é p p e n a k ü lö n b ö ­ ző tu d á s ta r ta lm a k , v a g y m ű v e lts é g ta r ta l­ m a k m ia tt n e m is é r e zh e tik e g y fo rm á n . A z e g y ik fo n to s f e la d a t le n n e é p p e n az, h o g y e z e k e t a n a g y o n is k ü lö n b ö z ő m ű v e lts é g ­ ta r t a lm a k a t k ö z e líts ü k eg y m á sh o z . P o n to ­ s a b b a n , f o k o z a to s a n e m e ljü k a z o k n a k a s z á m á t, a k ik k ö z é p isk o la i, fő isk o la i v a g y e g y e te m i v é g z e tts é g e t sz e re z n e k . F o n to s s z e r e p e t tu la jd o n íto k az is k o la i v é g z e tt­ sé g n e k , d e ez e n k ív ü l sz á m o s f o rr á s b ó l tá p ­ lá lk o z h a tn a k a tu d á s r a sz o m ja s e m b e re k . V e g y ü k i t t a h a tá r e s e te k e t. I t t v a n p é ld á u l az a u to d id a k ta e s e te . S z á ­ m o s p é ld á t le h e t e m líte n i L o m b K a tó tó l id ő sb . S z a b ó I s tv á n sz o b rá sz m ű v é sz ig , h o g y m ir e k é p e s e g y -e g y e m b e r, h a el a k a r é r n i v a la m it. E ze k a z e m b e r e k c s u p á n ö n ­ k é p z é sse l — d e n a g y o n k ita r tó ö n k é p z é sse l — , j u t o t t a k el é le tc é lju k ig . P e rsz e , az ö n ­ k é p z é s n e k n e m c s a k ily e n e s e te k b e n v a n sz e re p e , h a n e m a le g m a g a s a b b e g y e te m i k é p z e tts é g m e g sz e rz é se u tá n is. N a g y o n e g y s z e rű , h o g y m ié r t. A z é v s z á z a d e le jé n m e g s z e rz e tt d ip lo m a e g y é le tr e sz ó ló an b iz to s íto tta a z e g y é n tu d á s á t. M a n a p s á g p e d ig m á r ö té v e n k é n t fe le z ő d ik a tu d á s . T e h á t a k i n e m v esz f á r a d s á g o t m a g á n a k az ö n k é p z é s re , az c sa k n e v e z h e ti m a g á t m é r ­ n ö k n e k , d e n e m az . . . — O ly a n b e o s z tá s b a n d o lg o z ik , a h o l k ö z­ v e tle n k a p c s o la ta v a n a tu d o m á n y é s a g y a k o r la ti é l e t le g ú ja b b e re d m é n y e iv e l. A k ö z v e tle n g y a k o r la tá b a n is é r z é k e li a z ö n ­ k é p z é s je le n tő s é g é t? — H a d d é rz é k e lte s s e m e g y p é ld á n . A m i­ k o r é n az e g y e te m re já r t a m , m é g n e m t a ­ n u ltu n k m á tr ix - s z á m ítá s t. A zo k a f ia ta lo k p e d ig , a k ik m o s t k e r ü lte k k i az e g y e te m rő l, m á r tö b b n y e lv e n ” tu d n a k p ro g ra m o z n i. Ők m á r é r t i k a s z á m ítá s te c h n ik á t, a m it n e ­ k e m é s m á s o k n a k is m e g k e ll t a n u l n i . . . — Ö n eg y fo n to s o s z tá ly n a k a v e z e tő je . P re s z tíz s t c s in á l ab b ó l, h a a b e o s z to ttja i, v a g y v a la m e ly ik b e o s z to ttja tö b b e t tu d . s e z é r t „ h a j t ” v a g y m á s é r t? — K e ttő s a k é rd é s . E lő sz ö r, n e m c s in á ­ lo k p r e s z tíz s k é r d é s t ab b ó l, h a v a la m e ly ik �b e o s z to tta m tö b b e t tu d , m e rt m in d e n t e g y e tle n v e z e tő se m tu d h a t. Ig az, s o k a t t a ­ n u lo k , k é p z e m m a g a m , d e n e m a z é r t „ h a j­ to k ” , m e r t m in d e n k i fö lö tt a k a r o k á lln i, h a n e m e g y n a g y o n e g y s z e rű o k m ia tt: e n ­ g e m k ie lé g ít a m u n k a . S h a e b b e n a m u n ­ k á b a n a k a d á lly a l, is m e r e tle n d o lo g g a l t a ­ lá lk o z o m , a z t e l k e ll h á r íta n o m , m e g k e ll ism e rn e m . — T e h á t a z t v a llja , h o g y c s a k a in d íté k b ó l tá p lá lk o z ik a tu d á s v á g y ? b első — A b e lső in d ít é k n a k n a g y o n f o n to s a sz e re p e . É n e z t az a n y a g ia k e lé h e ly e z e m , m e r t b iz o n y o s a n y a g ia k is f o n to s a k a t u ­ d á s m e g sz e rz é sé h e z . D e n e m a z é r t k é p z e m , m a g a m , h o g y ezzel m in d tö b b é s tö b b a n y a g it sz e re z z e k . E g y sz ó v a l n e k e m a t u ­ d á s n e m eszk ö z a n a g y o b b a n y a g ia k h o z , h a n e m f o rd ítv a . S z ív e se n m e g v e sz e k a k á r k ö n y v e t, a k á r h a n g le m e z t, v a g y b á r m i m á s t, a m i az é n m ű v e lts é g e m e t, tu d á s o m a t sz o lg á lja . — A k ö r n y e z e té b e n , az ism e rő se i k ö r é ­ b e n is e z t v a lljá k az e m b e r e k ? — S z á m o sa n v a lljá k ezt, d e ta g a d já k is. A z é le t p é ld á i a z t lá ts z a n a k b iz o n y íta n i, h o g y ra g á ly o s a b b az u tó b b i. S o k k a l tö b b e n h a js z o ljá k az a n y a g ia k a t, m in t g y a r a p ítjá k a tu d á s u k a t. — Ö n r ő l a z t m o n d já k , h o g y k ita r tó a n ö sz tö n z i a b e o s z to ttja it, h o g y ta n u lja n a k . — N e m tu d o m , le h e t- e e z t m o n d a n i ró ­ la m . A z té n y , h o g y c s a k o ly a n b e o s z to tta k ­ k a l le h e t d o lg o z n i, a k ik re n d s z e r e s e n o lv a s­ n a k , lé p é s t ta r t a n a k s z a k te r ü le tü k , az á l ta ­ lá n o s m ű v e lts é g v á lto z á s á v a l. N á la m v a ló ­ b a n tö b b e n ta n u ln a k , d e h isz e n a m u n k á n k k ö v e te li m eg . N e m ré g ib e n e g y ism e rő sö m lá to g a to tt m e g a z o rs z á g m á s v id é k é rő l. S z in té n fő n ö k . S a m ik o r m o n d ta m n e k i, h o g y m e n n y ie n ta n u ln a k a k o lle g á k , e p é ­ s e n je g y e z te m e g : „M ég é n ö sz tö n ö z z e m a b e o s z to ttja im a t, h o g y ta n u lja n a k , h o g y h o ln a p tö b b e t tu d ja n a k , m in t é n ? ” N os, ily e n is v a n . V a n n a k fő n ö k ö k , a k ik a m á ­ sik elő l e lz á r n á n a k m in d e n in f o rm á c ió t, is­ m e re te t, n e h o g y m e g in o g jo n a f ő n ö k i ír ó ­ a s z ta l . . . A feln ő tto k ta tásró l je le n id ő b e n T á r s a d a lm i e s g a z d a s á g i fe jlő d é s ü n k zá lo g a , a m u n k a m a m á r e ls ő s o rb a n n e m s z á n d é k é s le lk e s e d é s , h a n e m tu d á s k é rd é s e . A h ­ hoz, h o g y tö b b e t d o lg o z z u n k , m é g elég v olt a fe lv ilá g o sító , m e g ­ g y ő ző szó é s a te n n ia k a r á s , a k ö zö s ü g y ir á n t i fe le lő ssé g é rz e t. T á r ­ s a d a lo m é p ítő , f e la d a ta in k m e g v a ló s ítá s a s o r á n e r e d m é n y é s le h e ­ tő ség , h o g y tö b b e n d o lg o z z u n k : a tö r té n e lm i v ív m á n y , a m u n k á ­ h oz v a ló a lk o tm á n y o s jo g k o n k r é t m u n k a h e ly e k e n , m u n k a a lk a l­ m a k b a n r e a liz á ló d o tt. A n n a k a z o n b a n , h o g y tö b b e n és tö b b e t d o l­ g o z z u n k , k o n k r é t h a t á r a i v a n n a k , s m a m á r e l ju to tt u n k a szo cia­ lis ta tá rs a d a lo m é p íté s é n e k a b b a a s z a k a s z á b a , a m ik o r a fe jlő d é s e g y e tle n le h e ts é g e s ú t j a a h a té k o n y a b b , e r e d m é n y e s e b b m u n k a . S z á m u n k r a a sz o c ia liz m u s n e m c s a k g a z d a g a b b o rs z á g o t, jo b b m u n k a k ö r ü lm é n y e k e t, n ö v e k v ő é le ts z ín v o n a la t je le n t, h a n e m te l­ je s e b b e m b e r i é le te t, é le tf o r m á t is. E z é rt m o n d h a tju k , h o g y m a a k ö z m ű v e lő d é s a tá r s a d a lm i é le t a z o n te rü le te , a h o l ta lá lk o z ik e g y ­ m á s s a l a tá rs a d a lo m é s az e g y é n é r d e k e , a p o litik a i, a g a z d a s á g i é s a k u ltu r á lis f e la d a t; e lő re h a la d á s u n k f e lté te le a m ű v e lte b b m u n k á s , a k é p z e tte b b , s o k o ld a lú b b s z a k e m b e r — e g y s z ó v a l a z a l­ k o tó e m b e ri m u n k a . E g y re tö b b e n fig y e ln e k fe l a r r a , h o g y m a m in d g y a k r a b b a n b e s z é lü n k , o lv a s u n k , h a llu n k k ö z m ű v e lő d é si k é r d é s e k r ő l, té m a le t t a m ű v e lő d é s , a ta n u lá s . T ö m e g e k is m e r ik f e l: a h h o z , h o g y h e ly t t u d ju n k á lln i a m u n k a p a d n á l, a k ö z é le t f ó ru m a in , h o g y t á ­ jé k o z ó d n i tu d ju n k a sz ű k e b b k ö zösség, v a g y a v ilá g d o lg a ib a n — t a n u ln u n k k ell. E g y re tö b b ta n á c s k o z á s , ú js á g c ik k té m á ja le t t a f e ln ő tto k ta ­ tá s is. H e ly z e té rő l, e r e d m é n y e ir ő l é s g o n d ja ir ó l, p e r s p e k tív á ir ó l so k — n é h a e g y m á s n a k e lle n tm o n d ó — v é le m é n y t h a llh a tu n k , ol­ v a s h a tu n k . T é n y , h o g y a z o k ta tá s , a k ö z m ű v e lő d é s tá r s a d a lm i ü g g y é v á lik n á l u n k : in d o k o lt te h á t, h o g y e lb iz a k o d o tts á g tó l, e l­ k e s e re d é s tő l, in d u la to k tó l és p ro b lé m a é r z é k e tle n s é g tő l m e n te s e n m e g k ís é re ljü k fe jlő d é s é t b e m u ta tn i, je le n h e ly z e té t f e ltá r n i és p e r s ­ p e k tív á it fe lv á z o ln i a N ó g rá d m e g y é b e n fo ly ó f e ln ő tto k ta tá s n a k . Ü z e m e k s o r a k e r e s s z a k m u n k á s o k a t, k ö z is m e rt té n y a m u n ­ k a e r ő h iá n y . G a z d a s á g i v e z e tő k k e r e s ik a s z a k m u n k á s - u tá n p ó tlá s le h e tő s é g e it. M a m á r e g y é rte lm ű , h o g y h iá b a s z id ju k az o k ta tá s ­ ü g y é r t fe le lő s v e z e tő k e t, a s z a k m u n k á s k é p z ő in té z e te k e t — a ttó l n e m le sz tö b b s z a k m u n k á s ta n u ló . D e m o g rá fia i h e ly z e tü n k is m e ­ r e té b e n a r r a k e ll f e lk é s z ü ln ü n k , h o g y a s z a k m u n k á s - u tá n p ó tlá s eg y r é s z é t a g y á r k a p u k o n b e lü l k e ll k e r e s n i: a b e t a n ít o tt m u n k á ­ so k b ó l, s e g é d m u n k á s o k b ó l k e ll s z a k m u n k á s o k a t k é p e z n i, az a n y a g m o z g a tá s t p e d ig g é p e s íte n i k e ll, h o g y a z o t t fe ls z a b a d u ló — S m i lesz a k k o r , h a a b e o s z to tt h o l­ n a p té n y le g tö b b e t tu d , m in t Ö n ? — N em e se m k é tsé g b e . E g y ré s z t m a g a m is ta n u lo k , lé p é s t ta r t o k a fe jlő d é sse l, a m e n n y ir e c s a k le h e t, m á s ré s z t b e o s z to tt­ k é n t is e l tu d o m k é p z e ln i a v ilá g o t. — A k i ta n u l, a z a z t is g o n d o lh a tja , h o g y e g y isk o la v a g y ta n fo ly a m m e g s z e r­ zése e g y e n e s e n v e z e tő i á llá s b a s e g íti. H a Ö n v a ló b a n s o k a t ta n u l, b e o s z to ttk é n t is el tu d ja k é p z e ln i az é le te t, a k k o r é r d e ­ m e s-e s o k a t ta n u ln i? — M ie lő tt e g y é r te lm ű v á la s z t a d o k , h a d d m o n d ja m el, h o g y s o k a n c s a k a b e ­ o sz tá st, a f e k e te a u tó t, a v ík e n d h á z a t, s m i­ e g y e b e t lá tjá k m a g u k e lő tt. A z e s z ü k b e se m j u t ta lá n , h o g y a m u n k á n a k sz é p sé g e és ö rö m e v a n . S n e m a c ím e k é rt, a r a n g o ­ k é r t m e g a s tá tu s z s z im b ó lu m o k b ir to k lá ­ s á é r t k e ll ta n u ln i. N e k e m az a v é le m é n y e m , h o g y a k k o r is é r d e m e s ta n u ln i, h a ezzel se m m ifé le m a g a s a b b b e o s z tá s, v a g y félsz o ­ b á n y i ír ó a s z ta l n e m já r . A z e m b e rtő l u g y a n is m in d e n t e lv e h e tn e k , d e a tu d á s t, a z t n e m . E z é rt é rd e m e s . P á d á r A n d rá s m u n k a e r ő v e l jo b b a n t u d ju n k g a z d á lk o d n i, a te rm e lé s s z o lg á la tá ­ b a á llíta n i. E g y é r te lm ű te h á t, h o g y a s z a k e m b e r p ro b lé m á in k m e g o ld á s á t — h o ssz a b b tá v o n is — a f e ln ő tto k ta tá s k e r e te i k ö z ö tt k e ll k e r e s n ü n k . A tö m e g e s m é r e tű f e ln ő tto k ta tá s le h e tő s é g e i a fe ls z a b a d u lá s u tá n a la k u lta k k i n á lu n k , f e ln ő tto k ta tá s i r e n d s z e r ü n k a sz o c ia lis­ t a k u ltu r á lis f o r r a d a lo m v ív m á n y a . N a p ja in k b a n a f e ln ő tto k ta tá s h a r m a d ik n a g y fe lle n d ü lé s é n e k le h e tü n k ta n ú i. A f e ln ő tto k ta tá s első h u llá m a tíz e z re k n e k a d ta m e g a le h e tő s é g e t — a n e g y v e n e s é v e k v é g é n é s a z ö tv e n e s é v e k e le jé n — , h o g y p ó to ljá k a z o k a t a m ű v e lts é g b e li h á t r á n y o k a t, a m e ly e k a m ú lt r e n d s z e r n e k az u r a l­ k o d ó o sz tá ly o k m ű v e lő d é s i m o n o p ó liu m á t b iz to sító , a d olgozó o s z tá ly o k a t s ú jtó is k o lá z ta tá s i p o litik á ja n y o m á n k e le tk e z te k . T ö ­ m e g e k s z e r e z té k m e g ú j m u n k a k ö r ü k — s o k a n : v e z e tő b e o s z tá s u k — e llá tá s á h o z s z ü k sé g e s is m e r e te k e t. A f e ln ő tto k ta tá s h ő s k o r á n a k je le n tő s e r e d m é n y e it s a jn o s n e m tu d tu k , ú g y m o n d , s z in te n ta r ta ­ n i. G a z d a sá g i é l e tü n k a k k o r i s z in tjé n m é g n e m v o lt p a ra n c s o ló s z ü k s é g s z e rű s é g a m a g a s a b b k é p z e tts é g , s e z é r t a ta n u lá s r a k é sz ­ te tő tá r s a d a lm i ö sz tö n ző re n d s z e r is k ia la k u la tla n v o lt. A z 1960-as é v e k k ö z e p é n a z o n b a n ú ja b b f e lle n d ü lé s k ö v e tk e z e tt b e a fe ln ő tto k ta tá s b a n . A m e z ő g a z d a sá g b ó l az ip a r b a á r a m ló k tö m e g e i fe je z ­ té k b e — m u n k a m e lle tt — á lta lá n o s is k o la i ta n u lm á n y a ik a t, a tá r s a d a lm i m u n k a m e g o s z tá s le g k ü lö n b ö z ő b b te r ü le te in d o lg o z ó k tíz e z re i s z e re z te k e s ti é s le v ele ző ta g o z a to k o n é r e tts é g it, s o k a n fe lső fo k ú o k le v e le t. E f e lle n d ü lé s k a m p á n y s z e r ű s é g e s z in te e lő re tu d h a tó v o lt: a f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e v ő k n a g y tö b b s é g e e k k o r e g y é n i in d íté ­ k o k a la p já n ta n u lt. H iá n y z o tt az ü z e m , a m u n k a h e ly ö sz tö n ző e re je , s ő t e lé g g y a k o r i v o lt, h o g y a ro s s z u l é r te lm e z e tt c s o p o rté r ­ d e k a z ö s s z tá rs a d a lm i é r d e k — a ta n u lá s — e lle n h a t o t t : a m u n k a ­ h e ly e k s a já t, r ö v id tá v ú é r d e k e ik a la p já n ja v a s o ltá k , v a g y ta g a d ­ tá k m e g a to v á b b ta n u lá s i le h e tő s é g e k e t. A m u n k a h e ly i ö sz tö n zé s, tá m o g a tá s e lm a r a d á s a m ia tt m e g is m é tlő d ö tt a k o r á b b i, ig e n je ­ le n tő s m é r e tű v issz a e sé s. C sa k n é h á n y s z á m a N ó g rá d m e g y e i h e ly z e t é r z é k e lte té s é re . A z 1965 66. ta n é v b e n a f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e t t: á lta lá n o s is k o lá b a n 1426 fő ; k ö z é p is k o lá b a n 3529 fő. A z 1970/71. ta n é v b e n : á lta lá n o s is k o lá b a n 294 fő ; k ö z é p is k o lá b a n 1925 fő. A m u n k a h e ly i ö sz tö n z ő k h iá n y á n tú l a z 1960-as é v e k v é g é n e g y r e n y ilv á n v a ló b b á v á lta k a f e ln ő tto k ta tá s i r e n d s z e r e g y é b p r o b lé m á i is. S z e rv e z e ti k e r e te i m e re v e k v o lta k , t a r t a lm a m e c h a ­ n ik u s a n ig a z o d o tt a n a p p a li ta g o z a to k ta n a n y a g á h o z . A lig n y ílo tt le h e tő s é g a r r a (p e d a g ó g ia i tö r e k v é s s e m v o lt), h o g y fig y e le m b e v e g y é k a f e ln ő ttk o r é le tk o r i s a já to s s á g a it, f e lt á r já k , é p íts e n e k a m u n k a s o r á n s z e r z e tt ta p a s z ta la to k r a , is m e r e te k re . 7 �K ö z b e n a z o n b a n e g y re e r ő te lje s e b b e n je le n tk e z te k a z o k a tá r s a d a lm i ig é n y e k , m e ly e k ú j r a é s s ü r g e tő e n v e t e tt é k fe l a f e l­ n ő tto k ta tá s , f e ln ő tt s z a k k é p z é s k é rd é s e it. M u n k a e r ő - ta r ta lé k a in k k im e r ü lte k , az ü z e m i r e k o n s tr u k c ió k u tá n tö b b s z a k k é p z e tt, to ­ v á b b k é p e z h e tő d o lg o z ó ra v a n s z ü k s é g ; a sz o c ia lista d e m o k ra tiz ­ m u s ta r ta lm a s a b b á té te le , a z ü z e m i d e m o k rá c ia e rő sö d é se , a h ely i s z e rv e k , te s tü le te k ö n á lló s á g á n a k n ö v e k e d é s e k é p z e tte b b , tá jé k o ­ z o tta b b e m b e r e k tö m e g é t ig é n y li. A sz o cia liz m u s n e m c s a k t á r ­ s a d a lo m fo rm á ló , h a n e m k o n k r é t e m b e r fo r m á ló e rő is: a sz o c ia liz ­ m u s é le tm ó d o t, te lje s e m b e r i é le te t je le n t — ez p e d ig m a m á r n e m k é p z e lh e tő el fo ly a m a to s m ű v e lő d é s , ö n m ű v e lé s é s tá rs a d a lm i m é r e tű k ö z m ű v e lő d é s n é lk ü l. A z e g y re in k á b b e g y m á s r a é p ü lő , k ö lc s ö n h a tá s b a n le v ő k ö z o k ta tá s é s k ö z m ű v e lő d é s k ö z ö tt h íd a f e ln ő tto k ta tá s : tá r s a d a lm i é rd e k , g a z d á s á g i s z ü k sé g le t, e g y é n i p á ly a k o r re k c ió s a lk a lo m , ú j is m e re te k , á lta lá n o s m ű v e ltsé g , s z a k ­ m a i k é p z e tts é g m e g s z e rz é s é n e k é s to v á b b fe jle s z té s é n e k le h e tő s é ­ ge, é s a tá r s a d a lm i m o b ilitá s e lő s e g ítő je e g y a r á n t. A z 1960-as é v e k e le jé n k e z d te k k ia la k u ln i a f e ln ő tto k ta tá s ú j, k o r s z e rű b b r e n d s z e r é n e k a k ö rv o n a la i. I n te n z ív k u ta tá s o k , k ís é r ­ le te k in d u lta k m e g a f e ln ő tto k ta tá s e lm é le ti é s g y a k o r la ti m ű h e ­ ly e ib e n , k e d v e z ő sz e m lé le tv á lto z á s k e z d e tt k ib o n ta k o z n i a g a z d a ­ sá g i s z f é r á b a n is. Ú j f e ln ő tto k ta tá s i f o rm á k , le h e tő s é g e k a la k u l­ t a k k i, m e g te r e m tő d ö tt a f e lté te le a n n a k , h o g y jo b b a n fig y e le m b e v e g y é k a f e ln ő tte k é le tk o r i s a já ts á g a it, é p íts e n e k a g y a k o r la t s o ­ r á n s z e r z e tt is m e r e te k re , ta p a s z ta la to k r a . A z ü z e m e k , m u n k a h e ­ ly e k n e m c s a k le h e tő v é te sz ik , d e m in d in te n z ív e b b e n ö sz tö n z ik is a d o lg o z ó ik to v á b b ta n u lá s á t. A f e ln ő tto k ta tá s to v á b b fe jle s z té s i le h e tő s é g e in e k k e re s é s e m e g y é n k m ű v e lő d é s p o ltik a i f e la d a ta i k ö z t m in d ig k ö z p o n ti k é r ­ d é s v o lt. s m a is az. A z ú j f o rm á k k e re s é s é b e n , a f e ln ő tto k ta tá s i k ís é r le te k k ö z ö tt o rsz á g o sa n is az é le n j á r t u n k : az a k ís é rle t, a m e ly r e a z 1967/68. ta n é v b e n M iz se rfá n , a b á n y a te le p m u n k á s s z á lló já b a n k e r ü lt sor, m a m á r b e v á lt és o rs z á g s z e rte e l te r je d t f e ln ő tto k ta tá s i fo rm a . (S a jn o s N ó g rá d b a n k ö ze l s e m t e r j e d t el o ly a n g y o r s a n é s o ly a n m é rté k b e n , m in t m á s m e g y é k b e n .) A k í­ s é r le t e r e d m é n y e a m a m á r k ö z is m e rt m a g á n v iz s g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m , a m e ly h e z az á lta lá n o s isk o la V II. e s V III. o s z tá ly a s z á ­ m á r a a k é t ta n fo ly a m te m a t ik á j á t feld o lg o z ó ta n á r i s e g é d k ö n y v e t is k ia d o tt a N é p m ű v e lé si In té z e t. M a m á r a d o lg o z ó k is k o lá ja (esti é s le v ele ző ta g o z a t) h a g y o ­ m á n y o s le h e tő s é g é n tú l v á la s z th a tja a d o lg o z ó a m a g á n v iz s g á ra e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o t, v a g y eg y m á s ik ú j f e ln ő tto k ta tá s i f o rm á t, a r ö v id íte tt ta n u lm á n y i id e jű ta n f o ly a m o t is. E n n e k k e r e té b e n 4 h ó n a p a l a tt v a n le h e tő s é g az á lta lá n o s isk o la V II. v a g y V III. osz­ tá ly á n a k e lv ég z ésé re . A f e ln ő tto k ta tá s b a n r é s z t v e v ő dolgozó m a m á r n e m c sa k az is k o la p a d b a n ta n u lh a t, e g y r e tö b b ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a t m ű k ö d ik , és a m ű v e lő d é s i h á z a k is m e g k e z d té k a m a g á n v iz s g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o k sz e rv e z é sé t. A f e ln ő tto k ta tá s ir á n t i é r d e k lő d é s n a g y m é rté k b e n fo k o z ó d o tt N ó g rá d m e g y é b e n is : 1970/71. ta n é v b e n á lta lá n o s is k o lá b a n 294 fő, k ö z é p is k o lá b a n 1925 fő ; 1973/74. ta n é v b e n á lta lá n o s is k o lá b a n 712 fő, k ö z é p is k o lá b a n 2359 fő ; je le n le g ta n u l á lta lá n o s is k o lá b a n 1411 fő, k ö z é p is k o lá b a n 3047 fő. (E z e k b e n a s z á m o k b a n a m a g á n v iz s ­ g á r a e lő k é sz ítő ta n fo ly a m o k a d a ta i n e m sz e re p e ln e k .) A f e ln ő tto k ta tá s ú j — s z e rv e z e tile g k o r s z e rű b b — f o rm á i v i­ s z o n y la g la s s a n é s n e h e z e n h o n o s o d ta k m e g , ille tv e te r je d te k el. E le in te (a te rm é s z e ts z e r ű k e z d e ti n e h é z s é g e k m ia tt) f e n n ta r tá s s a l f o g a d tá k az ú j f o r m á k a t. A z ó ta az ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a to k e g y é r te lm ű e lism e ré sse l f o g a d ta tn a k , d e a m a g á n v iz s g á r a e lő k é ­ sz e tő ta n fo ly a m o k p ro p a g á lá s a , n é p s z e rű s íté s e m é g m in d ig so k te n n iv a ló t ig é n y el. É rd e m e s k ö z e le b b rő l is m e g is m e rk e d n i a z ü z e m i k ih e ly e z e tt ta g o z a to k m u n k á já v a l. E b b e n a ta n é v b e n a z á lta lá n o s is k o lá b a b e ­ ir a tk o z o tt 1411 f e ln ő tt k ö z ü l 9 6 0 -an az ü z e m e k b e n ta n u ln a k k i­ h e ly e z e tt o sz tá ly o k b a n . E z e k n e k a ta n u ló c s o p o rto k n a k a m u n k á ­ já v a l k a p c s o la tb a n e g y r e k e d v e z ő b b , p o z itív a b b ta p a s z ta la to k a t, v é le m é n y e k e t h a llh a tu n k . A k ih e ly e z e tt o sz tá ly o k ta n u ló i k ö z ö tt c sa k f e le a n n y i a le m o rz so ló d ó k sz á m a , m in t a h a g y o m á n y o s f o r ­ m á n ta n u ló k é n a k ; r e n d s z e r e s e b b e n lá to g a tjá k a fo g la lk o z á s o k a t — az ü z e m m u n k a id ő - k e d v e z m é n y t a d , t e h á t e lle n ő rz i is a ré sz ­ v é te lt — , n a g y o b b a ta n u lm á n y i fe g y e le m . A k ih e ly e z e tt ta g o z a ­ to k sz e rv e z é s é b e n a n a g y ü z e m e k j á r n a k az é le n : a K o h á s z a ti Ü ze­ m e k , a S ík ü v e g g y á r, a Z o m á n c ip a ri M ű v e k , a z É p ítő ip a r i V á lla la t és a z Ö b lö s ü v e g g y á r m u n k á já t e m e lh e tjü k ki. 8 A m u n k a h e ly e n tö r té n ő ta n u lá s s z o rg a lm a z á s á t az is in d o k o lja , h o g y m e g y é n k d o lg o z ó in a k 48% - a in g á zó . A ta p a s z ta la to k s z e r in t a z in g á z ó k b e v o n á s a a f e ln ő tto k ta tá s b a s o k k a l n e h e z e b b , m in t a h e ly b e n la k ó d o lg o z ó k e s e té b e n . (Ez te rm é s z e te s e n é r th e tő is.) A z e s e te k tö b b s é g é b e n a z o n b a n — m u n k a id ő - k e d v e z m é n n y e l — ez ek a d o lg o z ó k k ö n n y e b b e n tu d n a k r é s z t v e n n i az ü z e m i ta g o z a to k m u n k á já b a n , m in t a la k ó h e ly ü k ö n . A k ih e ly e z e tt o sz tá ly o k m e g sz e rv e z é sé re te rm é s z e te s e n n in c s m e g m in d e n ü tt a le h e tő s é g . M a a z o n b a n m á r n e m c s a k a z o k ró l a g a z d a s á g i e g y s é g e k rő l m o n d h a tó el, h o g y tö r ő d n e k a f e ln ő tto k ta ­ tá s s a l, s e g ítik , ö sz tö n z ik d o lg o z ó ik ta n u lá s á t, a h o l az ü z e m b e n s z e rv e z e tt f e ln ő tto k ta tá s fo ly ik . P é ld a m u ta tó a n fo g la lk o z n a k a k é r d é s s e l a p á s z tó i ü z e m e k b e n , a b a la s s a g y a r m a ti H ú s ip a r i V á l­ la la tn á l, a F é m ip a r i V á lla la tn á l, a n ó g r á d k ö v e s d i K ő b á n y á n á l, a s z o ro s p a ta k i b á n y á n á l, s ú ja b b a n a r o m h á n y i É p íté s i K e r á m ia ­ g y á r b a n is. A z e lm ú lt é v e k b e n je le n tő s e n f e jlő d ö tt az ü z e m e k é s az is­ k o lá k k ö z ti k a p c so la t. A d o lg o z ó k to v á b b ta n u lá s á n a k s z e rv e z é s é ­ b e és s e g íté s é b e e g y re e r ő te lje s e b b e n k a p c s o ló d ta k b e a z ü z e m e k p á rts z e r v e z e te i é s g a z d a s á g i v e z e té se , f o k o z a to s a n k ib o n ta k o z ik a s z a k s z e rv e z e te k és a K IS Z e z ir á n y ú m u n k á ja is. A sz e rv e z ő m u n k á n tú l n é h á n y te rm e lő e g y s é g b e n m á r k ia la k u lt é s m in d jo b ­ b a n te r je d a z ö s z tö n z ő re n d s z e r is: a to v á b b ta n u ló d o lg o z ó k m u n ­ k a id ő -k e d v e z m é n y t k a p n a k , a m u n k a h e ly m e g v á s á ro lja r é s z ü k re a ta n e s z k ö z ö k e t, a jo b b ta n u lm á n y i e r e d m é n y e lé r é s é re ju ta lo m ­ s z a b a d s á g g a l s p é n z ju ta lo m m a l b u z d íta n a k , a v é g b iz o n y ítv á n y m e g s z e rz é s e k o r fiz e té s e m e lé s t a d n a k . A ta n u ló d o lg o z ó k se g íté se n e m s z ű k ü l le c sa k a z a n y a g ia k r a : h a l lh a t u n k m á r o ly a n k e z d e ­ m é n y e z é s rő l is. h o g y m ű s z a k i é r te lm is é g b e v o n á s á v a l k o r r e p e tá ­ lá s o k a t, k o n z u ltá c ió k a t s z e rv e z n e k m a te m a tik á b ó l, s e g íte n e k a v iz s g á k r a v a ló fe lk é sz ü lé sb e n . A f e ln ő tto k ta tá s ú ja b b fe lle n d ü lé s e s ü r g e tő e n v e ti f e l a t a r ­ ta lm i k é r d é s e k e t, a ta n a n y a g é s a p e d a g ó g ia i m ó d s z e re k k o r s z e rű ­ s íté s é n e k ig é n y é t. A m ú lt é v n y a r á n az O rs z á g g y ű lé s K u ltu r á lis B iz o ttsá g a is fo g la lk o z o tt a té m á v a l. A b b a n te lje s m á r a z e g y e t­ é rté s, h o g y a f e ln ő tto k ta tá s ta n a n y a g a n e m le h e t a n a p p a li ta g o z a t a n y a g á n a k á tv é te le , v a g y m e c h a n ik u s tö m ö ríté s e , az ú j t a n t e r ­ v e k k e l k a p c so la to s ig é n y e k is k ö z is m e rte k : fig y e le m b e k e ll v e n n i a f e ln ő ttk o r i is m e re ts z e rz é s s a já to s s á g a it, é p íte n i k e ll a g y a k o r ­ la tb a n s z e r z e tt is m e r e te k re . T e rm é sz e te s , h o g y a z ú j ta n te r v e k , ta n k ö n y v e k b e v e z e té s e e lő tt k ís é r le te k r e v a n sz ü k sé g , a z o n b a n a f e ln ő tto k ta tá s ta n u ló lé ts z á m á n a k e m e lk e d é se , s — m in d e n b i­ z o n n y a l h o ssz a b b id ő sz a k o n k e r e s z tü li — m a g a s s z in te n tö r té n ő á lla n d ó s u lá s a in d o k o lja , h o g y m ie lő b b b e v e z e té s re k e r ü lje n e k a ta r t a lm i k o r s z e rű s íté s je g y é b e n k é s z ü lt ú j ta n te r v e k , ta n a n y a g o k . E zzel p á rh u z a m o s a n — s a f e la d a t m á r m e g y e ile g is m e g o ld h a tó — f o k o z o tta b b fig y e lm e t k e ll f o r d íta n i a f e ln ő tto k ta tá s p e d a g ó g u ­ si tö r z s g á r d á já n a k k ia la k ítá s á r a , b ő v íté s é re , to v á b b k é p z é s ü k m e g o ld á s á ra . F ig y e le m b e k e ll v e n n i a z t is, h o g y a f e ln ő tto k ta tá s b a n h e te ­ ro g é n k o rö s s z e té te lű , d e e g y re in k á b b f ia ta la b b k o r á tla g ú ta n u ló k v e s z n e k r é s z t — te h á t f o n to s f e la d a t a n e v e lé s is. A f e ln ő tto k ta tá s n a k o rsz á g o sa n is és a m e g y é b e n is m é g n a g y sz e m é ly i ta r ta lé k a i v a n n a k : m e g y é n k ta n k ö te le s k o ro n tú li la k o s ­ s á g á n a k c s a k fe le r e n d e lk e z ik á lta lá n o s isk o la i v é g z e ttsé g g e l, a 16— 40 é v k ö z ö tti k o ro s z tá ly k b . 25— 2 6 % -á n a k n in c s á lta lá n o s is­ k o la i v é g z e ttsé g e . M á r ö n m a g á b a n ez a sz á m is in d o k o lja , t á r s a ­ d a lm i, g a z d a s á g i f e la d a ta in k p e d ig m e g k ö v e te lik , h o g y a f e ln ő tt­ o k ta tá s b a n n e c s a k k a p m á n y s z e r ű fe lle n d ü lé s , h a n e m m a g a s s z in ­ tű á lla n d ó s u lá s k ö v e tk e z z é k be. M in d e z e k fo ly a m a to s fig y e lm e t, fo k o z ó d ó e r ő f e s z íté s e k e t k ö ­ v e te ln e k a te rm e lő ü z e m e k tő l és a z is k o lá tó l, m ű v e lő d é s i s z e rv e k ­ tő l e g y a r á n t. A m ű v e lő d é s ü g y i ir á n y ítá s n a k a r e n d e lk e z é s r e álló e rő k k e l ú g y k e ll g a z d á lk o d n ia , h o g y a f e ln ő tto k ta tá s ig é n y e i m a ­ r a d é k ta la n u l k ie lé g ith e tő e k le g y e n e k . A te rm e lő ü z e m e k n e k fo ly a ­ m a to s m u n k á ra , te r v s z e r ű b e is k o lá z á s o k ra , a ta n u ló k m u n k á já ­ n a k re n d s z e r e s fig y e le m m e l k ís é ré s é re , ö sz tö n z é sé re é s s e g íté s é r e k e ll tö r e k e d n iü k . F e l k e ll k é s z ü ln iü k a r r a . h o g y s z a k m u n k á s ig é ­ n y ü k e t ré s z b e n a f e ln ő tt s z a k m u n k á s k é p z é s k e r e te i k ö z ö tt b iz to ­ s íts á k . Ö rö m m e l s z ó lh a tu n k a r r ó l, h o g y tá r s a d a lm i ü g g y é v á l t a t a ­ n u lá s , a m ű v e lő d é s . D e ez — m in t m in d e n e r e d m é n y — e g y b e n ú ja b b g o n d o k f o r r á s a is: a m e g n ö v e k e d e tt ig é n y e k k ie lé g íté s e t á r ­ s a d a lm i e rő fe s z íté s e k e t, ö ssz e fo g á st k ö v e te l. dr. S za lá n cza y G y ö rg y �C igánysoron 1. K ö zsé g ek , v á r o s o k h a t á r á b a n s z o ru ln a k e g y cso m ó b a ez ek a tö b b n y ir e fö ld b ő l, v á ­ ly o g b ó l, s z é ts z ó r t té g lá b ó l, d e s z k á b ó l ö ssze­ tá k o lt, z ö ld re , s á r g á r a , f e h é r r e , k é k r e , r ó ­ z s a s z ín re m e s z e lt v a g y é p p e n m e sz e le tle n v isk ó k . A p ró k , eg y h e ly is é g b ő l á lln a k , b e ­ re n d e z é s ü k h iá n y o s. L a k ó ik g y a lu la tla n „ f a á g y a k o n ” a ls z a n a k , é s n y ito t t tű z h e ly e n , ö s s z e ü tö tt „ s p a r h e lte n ” fő zn e k . A z o k a t v itté k elő szö r, a k ik n e k so k g y e r e ­ k ü k v o lt. K e lle tt v a la m i k e v e s e t fiz e tn i é r ­ te, d e n e k e m a v á lla la to m e lő le g e z te , m e rt o tt d o lg o z ta m m á r h á r o m év e . M o st m eg tö r le s z te m h a v o n ta az O T P -ré s z le te k e t. T u d ja , m ily e n k é n y e lm e s ? Íg y m á r m in ­ d e n m ás. C sa k a z a b a j, h o g y s o k a n v a n ­ n a k m é g k ö z ü lü n k , a k ik e g y s z e rű e n csak la k já k a h á z a t: n e m v e t te k s e m m it, n e m te tte k h o zz á e g y sz ö g e t se m . S z é g y e lln i v aló , lu s ta e m b e r e k ezek. 4. Íg y é l, ily e n te le p e k e n — K e m é n y I s tv á n , sz o cio ló g u s s z e r in t —, m e g k ö z e lítő le g 320 000 fő, e b b ő l 80 000 isk o lá s k o rú , 60 000 0— 6 é v e s. A 15— 22 é v k ö z ö ttie k s z á m a n e m is á lla p íth a tó m eg , h isz e n a z a d a to k tö b b n y ir e a m ú g y is b e c sü lte k . P . D ez ső n é h a r m in c é v k ö r ü li c ig á n y ­ a ssz o n y . M o st k a p o tt eg y ú j, C— 3 típ u s ú „ a k c ió s ” la k á s t. A v a k o la t é s a k ő p o ro z á s m é g friss. A h á z k ö r ü li n a g y „ s z é jje ls é g ” , f ö ld k u p a c o k , té g la tö rm e lé k , ú g y a h o g y az é p ítő k h a g y tá k . A te le p e k f e ls z á m o lá s á t a k o r m á n y p r o g ­ r a m tíz é v v e l e z e lő tt tű z te cé lu l, a m e g ­ v a ló s u lá s a z ó ta is la s s ú ü te m ű , a m e g o ld á ­ so k e lté rő e k , e lle n tm o n d á s o s a k . J o g g a l te ­ h e t jü k fe l a k é r d é s t: h o g y a n v á lth a tó m e g ez a k ö zel fé lm illió s tö m e g ? É s h o g y a n a k a r ja m a g a a c ig á n y sá g e z t a m e g v á ltá s t? — A ta n á c s tó l? — k é rd e z i, m ie lő tt én k é re z n é k . A z tá n m a g y a r á z k o d ik is: — N em v o lt m é g id ő m r e n d e t c s in á ln i. A te r ­ m e lő s z ö v e tk e z e tb e n d o lg o zo m , és m o s t d o ­ lo g id ő v a n . A n a g y o b b ik fia m P e s te n la k ik m u n k á s s z á llá s o n , sz o m b a to n jö n c sa k h a ­ za, m a jd r e n d e t c s in á lu n k . 2. N. J ó z s e f a fa lu h a t á r á b a n la k ik , k in t a te le p e n . R a jta k ív ü l m é g h é t c s a lá d é l o tt. Ő ig e n , a fe le sé g e n e m d o lg o zik . — A z t h iszi, e ttő l a n y o lc g y e r e k tő l el tu d o k m e n n i v a la h o v á ? N em , a z t n e m le ­ h e t — m o n d ja k o m o ly a n , A g y e r e k e k r ia d t sz e m m e l á lln a k k ö r ü l é s c s o d á lk o z v a n é z ­ n e k rá m , az id e g e n re . H ir te le n ö ssz e sz a la d az eg ész te le p , g y e r e k b ő l le g a lá b b 20— 25. M a sz a to s a r c u k b ó l b e h íz e lg ő f é n n y e l r a ­ g y o g f e k e te sz e m ü k . A z o tth o n t a lá l t N. J ó ­ z s e fn é t sz ó líto m m e g : — A f é r je ? — D o lg o zik . — H o l? ― Az „ a k k u m u lá to r b a n ” . M á r la ssa n e g y é v e lesz. P e s tr e v isz ik in n e n b u ssz a l. — M e n n y it k e re s ? — E z e rn y o lc a t, k e ttő e z re t. S e g é d m u n ­ k á s. — C s a lá d i p ó tlé k ? — A z t is k a p , ú g y h á r o m e z e r k ö rü l. — I t t la k n a k ? — k é rd e z e m , és a pici v is k ó ra m u ta to k (a te te je c s e ré p és k á t­ r á n y p a p ír v e g y e se n , f e h é re n v ir íta n a k a fa la k ). — Ig e n . K e lle n e m á r n a g y o b b , de n in c s pénzünk. — E lf é r n e k e b b e n m in d n y á ja n ? — É js z a k a ig e n , m e r t a k k o r c sa k fe k sz ik az e m b e r. L á tja , n a p p a lr a m é g az á g y a t is k i k e ll te n n i. 3. Sz. k ö zség . H a r m in c ö t é v k ö r ü li cig án y f é r f i m e s é li: — M a g a n e m lá tta , m i v o lt i t t a z e lő tt. O tt la k tu n k k in t a h e g y a la tt. M a g u n k v á g tu k k i a b a r la n g o t: eg y h e ly is é g b ő l á llt az egész. E g y jó v o lt b e n n e , h o g y n y á r o n h ű v ö s v o lt, té le n m e g m e leg . A z tá n e g y sz e r b e h ív ta k m in d n y á ju n k a t a ta n á c s h o z , v o lt o tt e g y f é r fi, m e g íg é rte , h o g y m in d e n k i k a p h á z a t, n e m k e ll tö b b é k in t la k n u n k . E g y é v se m t e lt el, n é g y e n m á r k a p t a k is. — Más m unkahelyre került? — Először nem dolgozott, aztán elment a MÁ V-hoz, most meg betegállom ányban van. — Nem sikerült építenie? — Nincs pénze. M ondtam neki — mert többször is felkeresett a lakás miatt — : „takarékoskodjál” . Eredménytelen maradt a rábeszélés. — Más megoldás nem volt? — Tanácsi lakásunk nincs, ha volna, más is kérne. M ert jogosult az van több. Úg y próbáltunk segíteni rajta, hogy ingye­ nesen juttattunk neki telket, aztán szanál­ tunk egy régi épületet, odaadtuk belőle a téglát meg a faanyagot. Ő pedig egy szép napon eladta az egészet. Elment a szom széd faluba és elmulatta. — Mi a m egoldás? — Nem tudom. Egyszerűen m egáll az ész! Képzelje, ezek után m ég azt csinálta, hogy lefényképezte a házát és beküldte egy panaszlevél kíséretében a Népszabadság­ hoz. — M ily en a la k á s ? — J ó , k é n y e lm e s . I t t s o k k a l jo b b , m in t a b b a n a ro m h á z b a n v o lt. — A f é r je ? — E lv á lta m . V a n h á r o m g y e re k , m e g az a p á m é l i t t v e lü n k . — M ik o r k ö ltö z te k ? — H á r o m h e te ta lá n . — M ié rt é p p e n a te m e tő m e lle tt k a p o tt te lk e t? — M á sh o l a k a r ta k , d e a m ik o r a m a jd a n i sz o m sz é d o k m e g tu d tá k , h o g y c ig á n y sz o m ­ sz é d o t k a p n a k , h á t b e m e n te k a ta n á c s r a p a n a s z k o d n i. N a g y v ita m e g v e s z e k e d é s le tt b elő le. A zz al é r v e lte k : n e k e m is s o k k a l jo b b lesz itt. Én m e g n e m is b á n ta m . — W C. v a n ? — M ég n in c s. M a jd h o z u n k f á t és é p í­ tü n k . K e r t is lesz. A z ö re g a z t m o n d ta , csi­ n ál. T a lá n e g y h ó n a p m ú lv a j á r t a m o tt ism é t. A té g la és a f ö ld ra k á s u g y a n ú g y á llt. A z u d v a r s a r k á b a n e g y n a g y g ö d rö t á s t a k : — O tt lesz m a jd a W C — m o n d ta az ö reg . 5. L a k a to s M e n y h é r t, B é k é s m e g y e i c ig á n y ­ b ó l le tt szo cio ló g u s, cig a n o ló g u s s z e r in t a c ig á n y o k le te le p íté s é h e z és a tá rs a d a lo m b a v a ló b e ille sz té sé h e z h á r o m d o lo g s z ü k s é ­ g e s : M U N K A , L A K Á S , IS K O L A . Í gy, n a g y b e tű v e l, e b b e n a s o rre n d b e n . 6. N. k ö zség ta n á c s e ln ö k e tö b b , m in t n e g y ­ v e n év es. — H a llo tta m , h o g y c sa k e g y c ig á n y c s a ­ lá d n e m la k ik m é g ú j h á z b a n . — Ig en , c sa k eg y . D e ezzel tö b b b a ju n k v a n , m in t a tö b b i tízzel. V a n e n n e k a z e m ­ b e r n e k r e n d e s s z a k m á ja : so fő r. D o lg o z o tt is, m á r a z t h ittü k , s ik e r ü l m in d e n t r e n d ­ b e s z e d n i, m ik o r e g y s z e r c sa k e lb o c s á jto t­ tá k . K id e r ü lt, h o g y e la d ta k v a la m i s z á llít­ m á n y t. 9 �8. 7. 11 A te r ü le te n , a h o l v iz sg á ló d ta m , n é g y te ­ le p v a n . E g y -e g y te le p e n á lta lá b a n 10— 20 c s a lá d él. A c s a lá d o k 5— 8 fő b ő l á lln a k . A g y e r e k e k tö b b sé g e 0— 10 év e s. Is k o lá b a c sa k a n a g y o b b a k já r n a k , a z o k is a n e g y e ­ d ik -ö tö d ik o sz tá ly b a . B. E le m é r h u s z o n n y o lc év es, i t t s z ü le te tt a te le p e n . M u ta tja a h á z á t. K ö rb e v e z e t. A f a l v izes, o m la d o z ik . B e n t fö ld e s k o n y h a , m e g a sz o b a. — D o lg o z n a k -e re n d s z e r e s e n a f e ln ő t­ te k ? — A f é r f ia k ig en . T ö b b s é g ü k r e n d s z e r e ­ s e n v á lla l m u n k á t, e g y e se k a z o n b a n csak a lk a lm i m u n k á b ó l é ln e k . A n ő k k ö z ü l 5 d o lg o z ik f o ly a m a to s a n (a te le p e n 83 n ő él), a g y e r e k e k r e a d d ig az ö re g e k v ig y á z z n a k . A z asszo n y , a h a t g y e r e k n é m á n á ll az a jtó b a n . A k o n y h á b a n c s a k eg y n a g y tű z ­ h e ly , a s z o b á b a n n é g y n á g y , a sz o b a k ö z e ­ p é n g y a lu la tla n fá b ó l ö ssz eá cso lt, h a ta lm a s a s z ta l. — M e n n y it d o lg o z n a k ? — A f é r f ia k 6 0 % -a v é g ig d o lg o z z a a h ó ­ n a p o t. A tö b b ie k c s a k a n n y it, h o g y a csa­ lá d i p ó tlé k jo g o s u lts á g á t e lé rjé k . — K ita r tó a k - e a m u n k a h e ly e n ? — A 72 f é r f i k ö z ü l — a k it m i h a g y o m á ­ n y o s a n c s a lá d f e n n ta r tó n a k n e v e z ü n k — , 9 d o lg o z o tt eg y m u n k a h e ly e n 3 é v n é l (13% ), 16 f é r fi e g y é v n é l h o ssz a b b id e je (22% ). A tö b b ie k (65% ) k é t- h á r o m h a v o n ta v á lto z ­ t a tjá k a h e ly ü k e t. A z in d o k o k k ö z ö tt a „ tö b b k e r e s e t” (ez c s u p á n 100— 200 F t) és a z „ o tt d o lg o z n a k a tö b b ie k ” sz e re p e l. E g y ­ m á s t c s á b ítjá k , s z e r e tn e k e g y ü tt d o lg o z n i a f a lu b e lije ik k e l v a g y az eg y te le p r ő l v a ló k ­ k a l. L e g tö b b e n az é p ítő ip a r b a n , ú té p íté s ­ n él, M Á V A U T -n á l v a n n a k . — M ily e n s z a k m á ju k ? m unkát végeznek? V a n -e — Isk o la i v é g z e tts é g ü k ala c so n y , tö b b ­ n y ir e segédm unkások. É p ítk e z é s e k n é l a n y a g o t h o r d a n a k , ú té p íté s n é l la p á to ln a k , ta k a r íta n a k . A k a d k ö z tü k e g y -k e ttő , a k i­ n e k v a n s z a k m á ja , d e ez e k s o h a s e m é ln e k a te le p e n , s z ü le ik m á r r é g e b b e n b e n t la k ­ n a k a fa lu b a n . — N ézze m eg , la k n i. ebben m ár nem le h e t — D o lg o zik ? — A T E F U -n á l, P e s te n . R a k o d ó v a g y o k , ő sszel lesz n é g y é v e . S z e r e tn e k o tt, n e m s z o k ta m h iá n y o z n i. — Ú j h á z a t f o g u n k é p íte n i — szól k ö z b e az e g y ik tíz é v k ö r ü li k islá n y . — O ly a t, m in t a z O lá h é k n a k v a n — m o n d ja az asszo n y . — T a lá n a d a v á lla la t a n n y it, a m e n n y it b e k e ll fiz e tn i. V o lta k a ta n á c s tó l is, h a m a r o s a n m e g k ö tik a s z e r ­ ző d é st. 9. H. J ó z s e fn é m é g íg y , ö tv e n é v e s e n is sz ép , f e k e te asszo n y . J ó l f é s ü lt k o n ty b a n h o r d ja a h a já t, v á la s z té k o s a n ö ltö z ik , s o k a t a d m a g á r a . H u s z o n ö t é v v e l e z e lő tt o t t la k ­ ta k a te le p e n . A n a g y o b b ik g y e r e k jó l b á n t a h e g e d ű v e l, k e r e s e tt is sz é p e n . A p é n z t m e g fo g ták , az ö tv e n e s é v e k e le jé n ö n e rő ­ b ő l é p í te t te k : o ly a n h á z u k v a n a fa lu b a n , „ m in t a tö b b i e m b e r n e k ” . F e lh á b o ro d v a ú js á g o lja : — K é p z e lje , c ig á n y o k a t a k a r n a k m e l­ lé n k te le p íte n i. V a n o tt eg y ü r e s te le k , a z t m o st o d a a d tá k az Ilo n n a k . — B iz to sa n é p íte n e k ő k is — m a g y a r á ­ zom . — N em tu d o m , h o l k e ll e lin té z n i, d e b e­ m egyek. — M ié rt? — C s a k n e m g o n d o lja , h o g y o d a e n g e ­ d e m a z t a k o szo s n é p s é g e t. M ég c s a k az h iá n y o z n a ! 10 . L. G á b o r az O T P -fió k la k á s é p íté s i k ö l­ c s ö n e it in té z i. F ia ta l, e n e r g ik u s e m b e r, p á r é v e d o lg o z ik e b b e n a b e o s z tá sb a n . — H a p é n z k e ll, u g y a n ú g y jö n n e k , m in t m á s o k — m o n d ja . — L e g tö b b sz ö r sz e m é ly i k ö lc sö n k e ll n e k ik : r u h á t a k a r n a k v e n n i, s z e r e tn e k sz é p e n já r n i. — A z „ a k c ió la k á s ”-k ö lc sö n ö k ? — É v e n te 15— 20 la k á s r a a d u n k . S a jn o s, az u tó b b i id ő b e n n e h e z e b b , m e rt az e g y é n i h o z z á já r u lá s ö sszeg e ig e n m a g as. — M e n n y i az? — R é g e b b e n 8000 F t v o lt, m o st 28 000. E zt, sa jn o s , n e m b ír já k ö sszeszed n i. A v á l­ la la to k s e g íte n e k , m e g a d u n k m é g k ie m e lt sz e m é ly i k ö lc sö n t, d e s o k s z o r ez is k ev é s. — M ily e n a v is s z a fiz e té s i m o rá l? M o solyog, m a jd íg y v á la sz o l: — S e m m iv e l s e m ro ssz a b b , d e n e m is jo b b , m in t m á so k e s e té b e n . N é h a k e ll le ­ til tá s t eszk ö zö ln i. A re n d e s e b b je a z o n b a n d o lg o zik r e n d s z e re s e n , a z tá n íg y fiz e tn e k . 10 . — A z o k a t m e g n é z h e ti, n y u g o d ta n . K ü ­ lö n b e k a z o k m in d e n k in é l — m o n d ja az ö re g c ig á n y , a k iv e l az u tc á n ta lá lk o z ta m . M e rt k e r e s e m a m e g a d o tt u tc á b a n O lá h L á sz ló é k a t, d e n e m ta lá lo m ; k é n y te le n v a ­ g y o k h á t k é rd e z ő s k ö d n i. — A z a n a g y h á z , o tt — asszo n y . m u ta tja eg y D é lu tá n v a n , a fe le sé g e t m eg az e m b e r t o tth o n ta lá lo m . — M o st jö t t ü n k h a z a a m u n k á b ó l. E g y ­ s z e r re d o lg o z u n k , íg y le g a lá b b e g y ü tt v a n a csalá d . A g y e r e k e k r e fig y e ln i k e ll, s z e r e t­ n e k c s a v a ro g n i. I s k o lá b a já r n a k , a n a g y o b ­ b ik a z id é n v ég ez, la k a to s ip a r ita n u ló n a k je le n tk e z e tt. B e v e z e tn e k . A k o n y h á b a n sz ép re n d , tis z ta s á g . H ím z e tt, sz ö v e g e s f a lv é d ő k a f a ­ lo n . F e s te tt k o n y h a b ú to r. K é ső b b m e g m u ta tjá k a fü rd ő s z o b á t ez a b ü sz k e sé g ü k . is: — A r o k o n o k is f e lj á r n a k id e fü rö d n i. K é t é v e é p íte ttü k , és to ld o ttu n k a h á z h o z m ég eg y sz o b á t. 12 . — N a g y o n s z e r e te k já ts z a n i — m o n d ja T. L ászló p rím á s , é s s u g á r z ik az a rc a . — T u d ja , az ú g y v a n , h o g y az e m b e r m á r m in t csecsem ő , a te jje l s z ív ja m a g á b a . A z­ tá n n e m tu d m e g le n n i n é lk ü le . S z é p e n fe lö ltö z v e ü l v e le m s z e m b e n a v e n d é g lő b e n , a h o l b e s z é lg e tü n k . É sz re ­ v eszi, h o g y n é z e m a r u h á já t. — F e h é r in g , s ö té t ö ltö n y . Ez k e llé k is. H o g y n é z n e k i eg y ro n g y o s m u z s ik u s ? N e v e t, v id á m a n . K o c c in tu n k , sö rre l. — V o lta k n e k e m jó v e n d é g e im . H ú z­ ta m é n m á r . . . — é s s o r o lja h o ssz a n a n e ­ v e k e t. — A z tá n n e m s a jn á l tá k á m a p é n t. E zzel a b a n d á v a l já ts z u n k e g y ü tt v a g y n y o lc év e. K e r e s ü n k re n d e s e n . K e ll a p én z, m o st p a r k e ttá z ta tta m a la k á s t, v e tte m az a s s z o n y n a k m o só g é p e t. M o st m e g eg y L e­ h e lé r t n y a g g a t. M e g íg é rte m n e k i, h ú s v é tr a m e g is le s z ! 13. H . I s tv á n k ö r z e ti o rv o s. F ia ta l e m b e r, a k ö rz e té h e z ta r to z ik eg y o ly a n f a lu is, a h o l „ te le p ” v a n , — S o k b a j v a n v e lü k . N e m t a r t j á k b e a z u ta s ítá s o k a t. A g y e r e k e k e g y o ld a lú a n tá p lá lk o z n a k , f e jle tle n e k . A z t n e m tu d ju k e lé rn i, h o g y é v e n te k é ts z e r h o z z á k e l o r ­ v o si v iz s g á la tr a . A k ö te le z ő o ltá s o k m ia tt a v é d ő n ő l e já r ja a lá b á t. E g é sz sé g ü g y i k ö v e ­ te lm é n y e k ? O tt a te le p e n ? N em is le h e t e r r ő l b e sz é ln i. Z s ú fo lta n é ln e k , k ú t n in c s, r e n d s z e r te le n ü l tis z tá lk o d n a k . A k ik e lk e ­ r ü lte k , az o k m á so k . A tö b b s é g e le g a lá b b is. Ú g y lá ts z ik , a m e g v á lto z ó k ö r n y e z e t k e d ­ v e z ő e n h a t r á ju k . S o k a b e te g á llo m á n y , fő le g h é tfő i n a p o ­ k o n . P e rsz e , s o k fé le o k b ó l p r ó b á lk o z n a k , e g y ig a z o lá ssa l is e lé g e d e tte k : a z o n a n a p o n le g a lá b b n e m k e ll d o lg o z n iu k . A le g s ír a l­ m a s a b b a h e ly z e t e g y c ig á n y b á l u tá n : n e m g y ő zö m b e u ta ln i ő k e t a f e rtő z ő re , m e g a „ n e m i” o sz tá ly ra . �14 . T -n é e g y h á ro m c s o p o rto s ó v o d á b a n óv ó ­ nő. — C ig á n y g y e re k e k ? J á r id e n y o lc . E zek re n d s z e r e s e n jö n n e k . — T e le p ie k ? — N em , i t t a f a lu b a n n in c s te le p . M á r k é t é v e , h o g y fe lsz á m o ltá k . — H o g y v is e lk e d n e k a c s o p o rtb a n a tö b ­ b ie k k e l? — J á ts z a n a k , fe s te n e k , s z a la d g á ln a k , h i­ sz e n g y e r e k e k : n e k ik m in d e n k i p a jtá s . — A sz ü lő k ? — I d e g e n k e d te k elő szö r, v o lt e g y k i­ sú rló d á s . A z tá n r á jö tte k , h o g y n in c s se m m i Nehéz úton „C o n s c rip tio Z in g a ro r u m p ro A nno 1 7 7 5 . . . ” : é p p e n k é tsz á z é v e s ju b ile u m u k ­ h o z é r k e z te k el ez e k a c irk a lm a z o tt la tin b e tű k k e l, tö b b k e v e s e b b b u z g a lo m m a l és a la p o s s á g g a l m e g ír t s ta tis z tik a i ív e k . C i­ g á n y -ö s s z e írá s o k . H e tv e n h á r o m (a m ai N ó g rá d m e g y é h e z ta rto z ó ) k ö zség m in te g y 640 la k ó já n a k s o rs á b ó l ő riz te k m e g v a la ­ m ic sk é t. E fe lje g y z é se k a c ig á n y s á g ró l m a i p r o b ­ lé m á k g y ö k e r e ire is r á v ilá g íta n a k . G o n d o l­ ju n k a r r a , h o g y é v s z á z a d o k o n á t „ e x t r a ” h e ly z e tb e n é lte k — k ív ü l a f a lu n , v á ro so n , a z á lta lá n o s s z o k á s n o rm á k o n . K ív ü l — de e g y ü tt a tö b b i ré te g g e l. M ily e n h e ly e t fo g la l e l a tá rs a d a lo m s tr u k t ú r á j á b a n a c ig á n y sá g , m it je le n t a m a m á r tá rs a d a lo m p o litik a i fo g a lo m m á v á ló c ig á n y k é rd é s . I d é z e t e g y k ö z p o n ti d e m o g rá fia i fe lm é ­ ré s b ő l : „A m a g y a r o rs z á g i c ig á n y la k o ssá g n e m re n d e lk e z ik o ly a n n y e lv i, k u ltu r á lis és e tik a i v o n á s o k k a l, a m e ly e k ő k e t n e m z e ti je lle g g e l r u h á z n á k fel. A c ig á n y sá g n em n e m z e tisé g , h a n e m e g y m e g h a tá r o z o tt jö ­ v e d e lm i s z in te n élő , tr a d ic io n á lis a n k ia la ­ k u lt é le tf o r m a - s a já to s s á g o k k a l re n d e lk e z ő tá r s a d a lm i ré te g . A tá r s a d a lm i m é re te k b e n tö r té n ő in te g r á ló d á s s z o rg a lm a z á sa s o r á n f o k o z o tta n fig y e le m b e k e ll v e n n i a s a já to s é le tk ö r ü lm é n y e k e t az a d a p tá ló d á s é r d e k é ­ b e n .” M in d a z o k , a k ik h iv a ta lb ó l, v a g y é r d e k ­ lő d é sb ő l — s le g tö b b s z ö r ő sz in te se g ítő s z á n d é k k a l, te n n ia k a rá s s a l, — , a c ig á n y k é rd é s s e l fo g la lk o z n a k , s z in te k iv é te l n é l­ k ü l a f e n te b b e m líte tt in te g r á ló d á s i fo ly a ­ m a t h ív e i. D e fe lv e tő d ik a k é r d é s : v a jo n a c ig á n y sá g a k a r ja - e a b e ille s z k e d é s t, v a jo n e z t lá tja - e az e lő re lé p é s m ó d já n a k ? V e k e rd i Jó z se f, a p r o b lé m a k ö r k iv á ló is­ m e rő je íg y f o g a lm a z ta m e g a v á la s z á t a N a p ja in k 1974. é v i 10. s z á m á b a n m e g je le n t c ik k é b e n : „ . . . e l m é l e t i s z e m p o n tb ó l a lig h a in d o k o lh a tó a c ig á n y s á g ö n á lló n e m z e ti­ sé g g é n y ilv á n ítá s a . É p p íg y e lle n e szól az a g y a k o r la ti s z e m p o n t, h o g y a c ig á n y sá g sz éles tö m e g e i n e m a k a r n a k e lk ü lö n ü ln i; e lle n k e z ő le g , f e le jte n i s z e re tn é k , h o g y c ig á ­ n y o k . N e m c s u p á n r a j t u k m ú lik , h o g y ez n e h e z e n s ik e rü l. E lé g g é el n e m íté lh e tő m ó d o n , a n e m c ig á n y tá rs a d a lo m sz é le s tö ­ m e g e i é p p ú g y , m in t e g y e s v e z e tő á llá s b a n le v ő e g y é n e k , a c ig á n y sá g m in d e n r é te g é t e g y ö n te tű e lő íté le tte l k e z e lik , s ezzel m e g ­ n e h e z ítik a f e le m e lk e d n i v á g y ó , d o lg o s ci­ k ü lö n b sé g . R e n d e se k . E b b e n a f a lu b a n m in d e n k i d o lg o z ik , a c ig á n y o k is. P o n to ­ s a n fiz e tn e k , a g y e r e k e k e t u g y a n ú g y j á r a t ­ já k , m in t m á so k , s ő t e g y ik -m á s ik c ig á n y c sa lá d m á r tú lz á s b a v iszi. A zoknak jó l m e g y , a f é r f i sz é p e n k e re s , s z a k m á ja v a n és a u tó ju k . 15. — Ig e n . N e m v itte m v o ln a s e m m ir e m e l­ le tte . Iv o tt, n e m a k a r t d o lg o z n i. Íg y n e m le h e t m e g é ln i. — És m a g a ? — É n d o lg o zo m , a M Á V A U T -n á l, m á r h é t éve. L a k á s t a k a r o k . V a n h é te z e r f o r in t m e g ta k a r íto tt p é n z e m , a v á lla la to m tá m o ­ g a t — m o n d ja , é s a h a n g já tó l k ié rz ő d ik e lsz á n tsá g a . E lla. M in d e n k i íg y ism e ri. H a r m in c év es c ig á n y lá n y . C sin o s, n a g y o n s z é p e n ö ltö zik , d iv a to s a n . A s s z o n y n e v é n m u ta tk o z ik be. — F é r je ? — N incs. — E lv á lt? — A te le p e n la k ik ? — Ig e n , d e n e m a k a r o k o t t m a ra d n i. A la k á s p e d ig m in é l elő b b k e ll. J ó l a k a r o k é ln i, ú g y m in t m á s, e h h e z p e d ig jo g o m v a n ! g á n y e g y e d e k b e é p ü lé s é t tá r s a d a lm u n k b a . A c ig á n y s á g ö n á lló n e m z e tis é g k é n t v aló k e z e lé se e z t a v á la s z fa la t m é g in k á b b e r ő ­ s íte n é . A c ig á n y sá g o n b e lü l c ig á n y n a c io ­ n a liz m u s l é tr e jö tt é t s e g íte n é elő , a m in e k e lő je le i: az ö n á lló sá g h ív e in e k m a g a ta r t á ­ s á b a n je lle g z e te s n a c io n a lis ta v o n á s o k fi­ g y e lh e tő k m e g (b e é p ü lé s h e ly e tt e lk ü lö n ü ­ lés, é g e tő n e v e lé s i é s sz o c iá lis p ro b lé m á k m e g o ld á s a h e ly e tt n y e lv i s tb . k é r d é s e k e rő ­ sz a k o lt fe lv e té s e , a k u ltu r á lis ö n á lló s á g és a h a g y o m á n y o k h a m is id e a liz á lá sa ). A n e m c ig á n y o k r é s z é rő l te rm é s z e te s e n s z in té n fo ­ k o z n á a s a jn á la to s e lz á rk ó z á s t a n e m z e ti­ s é g n e k k ik iá lto tt c ig á n y sá g „ n e m z e ti ö n tu ­ d a t a ” , a m e ly e lő r e lá th a tó la g ig e n s a já to s f o r m á k a t ö lte n e . M ás k é r d é s , h o g y a ci­ g á n y s á g a k k o r is k ü lö n le g e s tá m o g a tá s t é r ­ d e m e l, h a n em m in ő s ítjü k n e m z e tis é g n e k .” * v a n m u n k a v is z o n y a . L e g tö b b e n a s a lg ó ta r ­ já n i ip a r i ü z e m e k b e n v á lla lta k m u n k á t: a Z IM -b e n 500, a S K Ü -b e n é s a z Ö b lö sü v e g ­ g y á r b a n 250— 250, a z É p ítő ip a r i V á lla la t­ n á l 200 fő. N a g y ré sz ü k ré g i d o lg o zó , b r i­ g á d ta g , é s n ő a tö r z s g á r d a ta g o k sz á m a . S a jn o s, s o k o ly a n g a z d a s á g i v e z e tő v e l is ta lá lk o z h a tu n k , a k i n e m lá tja , m e n n y ir e fo n to s tá r s a d a lo m p o litik a i cél a c ig á n y o k m u n k á b a á llítá s a é s m u n k á b a n ta r tá s a . A M a g y a ro rs z á g o n é lő c ig á n y o k s z á m a 1971-ben 320 000 fő v o lt. Ez a s z á m a z ó ta to v á b b n ő tt. V á r o s b a n la k ik 2 2 % (eb b ő l B u d a p e s te n 8% ), f a lu n 78%. A la k á s o k k é t­ h arm a d a te le p e n ta lá lh a tó , 4 4 % -á b a n n in c s v illa n y , 3 2 % -á b a n n in c s W C. A z é p ü ­ le t te lk é n n in c s k ú t 8 4 % -á b a n , c sa k f e r tő ­ z ö tt v iz e t tu d h a s z n á ln i 16% . A z e lm ú lt é v e k b e n ig e n s o k tö r té n t a la ­ k á s v is z o n y o k ja v ítá s a é rd e k é b e n . S o k a n v á s á r o lta k p a r a s z th á z a k a t, v a g y k ö lc sö n ­ n e l é p íte tte k . A p r o b lé m á k te lje s m e g o ld á ­ sá tó l m é g is m e ssz e v a g y u n k . G y a k o ri h ib a , ú j c ig á n y s o ro k s z ü le tn e k , é s s o k e s e tb e n e lő íté le te k k o r lá to z z á k a la k á s - é s te le k v á ­ s á rlá s o k le h e tő s é g e it. A m e g y e i h e ly z e t? 13— 14 e z e r r e te h e tő a c ig á n y la k o s s á g lé ts z á m a M íg a III. ö té v e s te r v 340 „ a k c ió - la k á s r a ” a d o tt k e r e te t, é s e b b ő l 329 v a ló s u lt m eg , 1971-ben a 127 es k e r e tte l s z e m b e n 164 la k á s é p ü lt. A IV . ö té v e s te r v e g é sz é re 800 la k á s t te rv e z te k , ez a te le p e n é lő k (70 te le p ), 5 0 % -á t j u t t a t ­ ja jo b b la k á s k ö r ü lm é n y e k k ö zé, é s e g y b e n m e g k e z d ő d h e t e g y e s te le p e k te lje s fe lsz á ­ m o lá sa . E h h e z a z o n b a n to v á b b k e ll ja v íta n i a c ig á n y la k o s s á g f o g la lk o z ta to tts á g á t. J e le n le g o rsz á g o sa n a c ig á n y f é r f ia k h á ­ r o m n e g y e d ré sz e re n d e lk e z ik á lla n d ó m u n ­ k a v is z o n n y a l. 5 5 % -u k s e g é d m u n k á s , 10— 1 0 % -u k p e d ik s z a k - ille tv e b e t a n ít o tt m u n ­ k ás. A k e re s ő k tö b b m in t h á r o m n e g y e d r é ­ sze m a m á r v é g ig d o lg o z z a a z é v e t. F ő le g a n ő k n é l g y a k o r i a z á p r ilis - o k tó b e r k ö z ö tti id é n y m u n k a , re n d s z e r e s e n c sa k 3 0 % -u k d o lg o zik . A m e g y e i a d a to k h a s o n ló a k : a f é r f ia k 70— 7 5 % -á n a k , a n ő k 30— 3 5 % -á n a k K ő -S za b ó Im re A m u n k a v á lla lá s le h e tő s é g e iv e l, az eg ész é le tm ó d d a l s z o ro s a n ö ssz e fü g g ő k é r d é s a z is k o lá z ta tá s . A z 1970/71-es ta n é v b e n a t a ­ n u ló k 5,3 sz á z a lé k a , 59 595 g y e r e k v o lt ci­ g á n y s z á rm a z á s ú . 1 9 74/75-re s z á m u k és a r á n y u k is n ő tt: 5,8 sz á z a lé k , 60 789 fő. N a ­ g y o n k e d v e z ő tle n a z o s z tá ly o n k é n ti „sz ó ró ­ d á s u k ” : 6 ,9 % alsó s (22,7% I. o sz tá ly o s!), és c sa k 35,1 j á r fe lső b e (V III. o szt. 5 ,3 % !). M e g y é n k a c ig á n y ta n u ló k s z á m a r á n y á t t e ­ k in tv e B o rso d u tá n a m á s o d ik 11,9 s z á z a ­ lé k k a l (3329 fő), m e g elő z i B a r a n y á t é s S za­ b o lcso t. A fo ly ó ta n é v b e n a sz é c sé n y i já r á s is k o lá ib a n a ta n u ló k 2 3 % -a c ig á n y . H iá b a 100 sz á z a lé k o s a b e isk o lá z á s , h a 30— 4 0 % a b u k á s i a r á n y , a 822 ta n u ló b ó l c s a k 359 j á r az é le tk o r á n a k m e g fe le lő o sz tá ly b a . E g y so­ k a t m o n d ó s z á m s o r: az 1971/ 72. ta n é v 169 első séb ő l 107 j u t o t t el a n e g y e d ik b e , 121 ö tö d ik e s k ö z ü l c s u p á n 46 k e z d te e l a n y o l­ c a d ik a t 1974/ 7 5 -b en . A le m o rz so ló d á s o k a it és e lle n s z e re it k u ta tv a a sz é c sé n y i já r á s b a n is e lju to tta k a z ó v o d a, a z isk o la e lő k é sz ítő , a n a p k ö z is c s o p o rto k fo k o z o tt sz e rv e z é sé ­ n e k k ö v e te lm é n y é h e z : a z u tó b b i h á r o m é v ­ b e n c s a k n e m n é g y s z e re s é re n ő tt az ó v o d á ­ so k sz á m a , m e g d u p lá z ó d o tt a z e lő k é sz ítő b e já ró k é , a ta n u ló k 1 3 .5 % -a n a p k ö z is fo g ­ la lk o z á so k o n v esz ré sz t. F o k o z o tta b b f i­ g y e lm e t f o r d íta n a k az if jú s á g v é d e le m re , az if jú k o r i b ű n ö z é s m e g e lő z é sé re . F ig v e lm e z ­ te tő sz á m , h o g y a 116 c ig á n y b ű n ö z ő e g y ­ ro n e g y e d e m e g y é n k b e n is f ia ta lk o r ú , m á sik o ld a lr ó l: az 1 9 7 3 -b an jo g e rő s e n s z a b a d s á g v e s z té s re íté lt f ia ta lk o r ú a k 30 s z á z a lé k a cig á n y s z á r m a z á sú . A z e lk ö v e te tt b ű n cs e ­ le k m é n v e k k ö z ü l k iu g r ik a g a r á z d a s á g (az u tó b b i id ő b e n k ü lö n ö s e n a p á s z tó i já r á s b a n s z a p o r o d ta k el ez e k az e se te k ). S z in té n n a g y a v a g y o n e lle n i c s e le k m é n y e k sz á m a , ez ek e g y ré s z t s z a b á ly s é rté s e k , m á s ré s z t b e ­ s u r r a n ó to lv a jlá so k é s „m e ze i lo p á s o k ” . A ro ssz é le tk ö r ü lm á n y e k v iss z a h ú z ó h a tá s a m e lle tt a tö r v é n y e k , a s z a b á ly o k , á lta lá b a n az á lla m p o lg á r i is m e r e te k h é z a g o s is m e re ­ té b e n k e ll k e r e s n i az o k o k a t. E z é rt n e m le ­ h e t elég g é h a n g s ú ly o z n i, m ily e n f o n to s a m e g elő z és é s a fe lv ilá g o s ítá s ! 11 �K . J ., a Z IM p á r tb iz o tts á g á n a k e g y ik v e ­ z e tő je tiz e n h é t é v ig m ű v e z e tő v o lt, jó l is­ m e ri a c ig á n y d o lg o z ó k p ro b lé m á it. — A z e lő íté le t, a n e g a tív v é le k e d é s k é t f o r m á já t e l k e ll k ü lö n íte n i e g y m á stó l. A k ö z v é le m é n y b e n sz éle s k ö r b e n h a tó a n t i­ p á tia le g tö b b s z ö r h a m is á lta lá n o s ítá s o k o n a la p u l. O ly a n ez k issé, m in t a f ia ta lo k el­ íté lé s e : az o k is b e k e r ü ln e k a s o r b a , a k ik n e m é r d e m lik m eg. I tt, a g y á r b a n m á s a h e ly z e t: a m u n k á b a n és a k ö zö s s z ó ra k o ­ z á s b a n n in c s m e g k ü lö n b ö z te té s , c sa k a t r e ­ h á n y o k a t íté lik el. V a n c ig á n y m ű v e z e ­ tő n k , a k in e k k ö z é p isk o la i é s m a r x is ta — le n in is ta e g y e te m i v é g z e tts é g e v a n , ta lá l­ k o z h a tu n k v e lü k a p á r t - é s tö m e g sz e rv e ­ z e ti tis z tsé g v ise lő k s o r a ib a n , a m ű h e ly b i­ z o tts á g o k b a n , a p á r t - é s K I S Z -ta g o k , m u n ­ k á s ő rö k k ö z ö tt. N e m a z t m o n d o m , h o g y m in d n y á ja n , d e a z i t t d o lg o z ó k n a g y o b b ik ré sz e m e g ta lá lta a h e ly é t, é lt a b e ille sz k e ­ d é s h e z n y ú jto t t se g ítsé g g e l. V o lt o ly a n ösz­ tö n z ő re n d s z e r ü n k , h o g y a k i n e m h iá n y ­ z o tt, a m o z g ó b é rb ő l ju ta lm a t k a p o tt. A ré g ó ta itt d o lg o z ó k a t is e rő se n g á to lja a z o n b a n a e lő re lé p é s b e n a z isk o la i v ég ­ z e tts é g h iá n y a : tö b b m in t h e tv e n fő a n a l­ fa b é ta , s o k a n c s a k p á r o s z tá ly t v é g e z te k . A z á lta lá n o s isk o la i ta n fo ly a m o k r a 35-en je le n tk e z te k , ez is m u ta tja , m ily e n e rő s a s e g é d m u n k á tó l v a ló e ls z a k a d á s v á g y a a b e ille s z k e d e tte k b e n . * B .-n é, h a r m in c év k ö rü li, k im o n d o tta n jó m e g je le n é s ű fia ta la s s z o n y . A z eg y ik n a g y k ö z sé g c ig á n y la k o s a in a k ta n á c s ta g ja . — S o se ta g a d ta m , h o g y c ig á n y s z á r m a ­ z á sú v a g y o k . M in d a z , a m it e lé rte m , t u la j­ d o n k é p p e n íg y é rté k e s , e z é r t e re d m é n y . C i­ g á n y te le p e n s z ü le tte m . T a lá n é n v o lta m o tt az első, a k i e lv é g e z te a n y o lc á lta lá n o s t. 1968-ig c sa k n y a r a n ta d o lg o z ta m , a h a tv a ­ n i k o n z e r v g y á r b a n . 196 1 -b en m e n te m f é r j­ hez, eg y k is lá n y u n k v a n , eg é szség i o k o k b ó l n e m is le h e t tö b b . A k ö zö s é le tü n k ú g y in ­ d u lt, m in t a tö b b i c ig á n y h á z a s p á r é : eg y sz o b a -k o n y h á s la k á s k o n y h á já b a n la k ­ tu n k . H o g y a n j ö t t a f o r d u la t? A kkor m á r á lla n d ó m u n k a v is z o n y o m v o lt, fé r je m k a to n a id e jé t tö ltö tte , a k is lá n y e lső b e já r t . A m it h é t-n y o lc é v a l a t t ö s s z e g y ű jtö ttü n k — b ú to r o k a t, té v é t, h á z ta r tá s i fe ls z e re lé s e ­ k e t — , m in d e n t e g y la p ra té v e e la d ta m , e b ­ b ő l v e tte m a h á z h e ly e t. Össz e se n v o lt tíz ­ e z e r f o r in t k é s z p é n z e m é s az isz o n y ú n a g y e lsz á n á s. T a, é s a s z e re n c se : a K I S Z so ro n k ív ü l, k u lc s á ta d á s r a v á lla lta az é p íté s t, k a p ta m 30 e z e r d o tá c ió t, 52 e z e r k ö lc sö n t. A m ik o r a b r ig á d ta g ja i k ö ltö z te tn i a k a r ­ ta k , a lig tu d ta m e lm o n d a n i, h o g y n in c s m it, c sa k a le g sz ü k sé g e s e b b tá r g y a in k v a n n a k . H á la a jó O T P -n e k , a z ó ta a h a r m a d ik szo­ b a. a fü rd ő s z o b a is kész. B e re n d e z e tt la k á ­ s u n k v a n . É s h a v a la k i e s te b e k o p o g h o z­ z á n k , első lá tá s r a a z t h ih e ti, eg y é r te lm i­ ség i c s a lá d b a c s ö p p e n t, m in d e n ü tt k ö n y ­ v e k . fü z e te k . A f é r je m n e m ré g te tte le az 5— 6. o s z tá ly v iz sg á it, s f o ly ta tja to v á b b . É n a k ö z é p is k o lá t k e z d te m el. L á n y u n k h e ­ te d ik e s , k ö z e p es é s n é g y e s k ö z ö tti e r e d ­ m é n y e k k e l. H a ja v u l e g y k ic sit, n a g y o n s z e re tn é m , h a ta n ító n ő le h e tn e . N e m n a g v ­ r a v á g y á s b ó l, h a n e m a z é rt, m e r t k ö z ü lü n k v a ló tö b b e t te h e t a c ig á n y o k é rt, m in t a k i n e m is m e r m in k e t. 12 S o k a t f o g la lk o z ta to tt, h o g y a n le h e tn e m in é l h a m a r a b b fe lsz á m o ln i a te le p e t. E d ­ d ig a c s a lá d o k e g y h a r m a d a j u t o t t k i — n e m a s o k g y e re k e s e k k ö z ü l v a ló k ! A tö b ­ b ie k n e k e g y e lő re h iá b a v a n re n d s z e re s m u k a v is z o n y a , n e h é z az ú t . . . E l k e ll is­ m e rn i, n a g y a tu d a ti e lm a r a d o tts á g is. S o k -so k fe lv ilá g o sító e lő a d á s ra , r é te g e n ­ k é n ti ő sz in te b e s z é lg e té s e k re , a la p is m e r e ti és á lta lá n o s isk o la i ta n fo ly a m o k s z e rv e z é ­ s é re v a n sz ü k sé g . S o k m ú lik a ta n á c s i v e ­ z e té se n — c s a k az u tó b b i é v e k b e n fig y e l­ n e k jo b b a n o d a a p r o b lé m á in k r a . V essző p a rip á m , h o g y s o k k a l tö b b c ig á n y g y e r e k ­ n e k k e lle n e le n n i az ó v o d á k b a n , a g y e r e ­ k e k é s a sz ü lő k fe lv ilá g o s ítá s á b a n tö b b e t s e g íth e tn é n e k a p e d a g ó g u so k ! „ H a az e m b e r n e m d o lg o z ik r e n d s z e r e ­ se n , n e m é l m e g — e r r e a tíz ille tv e tiz e n ­ eg y g y e re k m e lle tt n e m v o lt n e h é z r á jö n n i.” R .-n é m u ta tja a k e z é t, b o k á já t, a m it n em k ím é lt m e g a r a k o d ó m u n k a . N y u g d íj e lő tt á ll: k é t é v e t v o lt az é p ítő ip a r b a n , 11 é v e itt, a g y á rb a n . E g y m ű h e ly b iz o tts á g i ta g v é le m é n y e : — Id ő s k o r a é s a so k g y e r e k e lle n é re n a g y o n jó a m u n k á h o z v a ló h o z z á á llá sa , ig a z o la t­ la n ja n in cs. S z o k tá k m o n d o g a tn i, h o g y a c ig á n y o k m e n n y ir e s z e r e tik a g y e r e k e k e t — ez r á s z in te tú lz o tta n is je lle m z ő , p e d ig so k g o n d ja - b a ja v o lt a fiú - é s lá n y g y e r e ­ k e iv e l e g y a r á n t, n e m k a p ta v issza a z t a so k á ld o z a to t, a m it h o z o tt é r tü k . T íz s a j á t g y e re k e m e lle tt m é g a lá n y a g y e r e k é t is n e v e l i . . . H a m e g te h e tjü k , s e g é ly e k k e l t á ­ m o g a tju k , m o s t is b e n t v a n e g y k é r v é n y e . R .-n é — I t t a m ű h e ly b e n n e m „c ig á n y o z n a k ” , so k m u n k á b a á lló fia ta la s s z o n y ö r ü l­ ne, h a ily e n r e n d e s e n b e s z é ln é n e k v ele, m in t a h o g y v e le m . Ig az, Z -b e n , a la k á s p ro b lé m á m m a l k a p c s o la tb a n m á r a fe je m ­ h ez v á g t á k : m a g u k b e v á n d o rló k ! P e d ig a c s a lá d u n k b a n s e n k i s e m v o lt ré sz e g e sk e d ő , a k é t fia m d o lg o z ik . C s a k h á t s o k a n v a ­ g y u n k . . . H o g y a lá n y o m g y e r e k é t é n n e ­ v elem , so se b á n ta m m e g — , tá n e g y ik b e n se m v o lt a n n y i ö rö m e m , m in t b e n n e . J ó l ta n u l, r e n d e s — re m é le k , v isz i v a la m ire , h a feln ő . * Z a g y v a I m re a M in is z te rta n á c s m e lle tt m ű k ö d ő C ig á n y K o o rd in á c ió s B iz o ttsá g e g y ik v e z e tő je . S z a b o lc stó l B a ra n y á ig so k h e ly e n t a r t o t t a n k é to k a t, e lő a d á s o k a t: „T is z tá b a n k e ll le n n ü n k azzal, h o g y a k ü ­ lö n c ig á n y o sz tá ly o k , isk o lá k , ó v o d á k , és e g y é b p e d a g ó g ia i in té z m é n y e k , m é g h a a s o k -so k le h e tő s é g e t r e jt ő c sa p i k o llé g iu m ­ ró l v a n i s szó, c s a k á tm e n e ti m e g o ld á s t je ­ le n te n e k . A z e lk ü lö n íté s m in d e n f o rm á ja c s a k eszköz, és c sa k á tg o n d o lta n , a le h e ­ tő sé g e k a la p o s fe lm é ré s é v e l s z a b a d ig é n y b e v e n n i. S o k k a l tö b b e t k e lle n e é p íte n i a t á r ­ s a d a lm i ö ssz e fo g á sra . A z e lő íté le te k ig a z á ­ b ó l c sa k a k iv á ltó n e g a tív je le n s é g e k m e g ­ sz ü n té v e l k e r ü ln e k sü lly e s z tő b e , d e m ég is a z t v a l lo m : n in c s h e ly e a p e s sz im iz m u sn a k , a „ k u ty á b ó l n e m lesz s z a lo n n a ”-e lv n e k . S zem e lő tt k e ll ta r ta n i, h o n n a n jö n v a la k i, d e n e á llíts u n k e lő íté le tb ő l k o r lá to k a t a h o v á ? , a z e lő b b re ju tá s e lé !” G . K iss M a g d o ln a A lakult 1887-ben A S a lg ó ta r já n i K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z­ p o n tb a n n eg y s z e r e te tte l, fé lté s s e l ő riz n e k e g y s e ly e m re n y o m ta to tt p la k á to t. A p la ­ kát d á tu m a s z e r in t: 1896. s z e p te m b e r 1 2 -én a z O lv asó E g y le t te k e p á ly a h e ly is é ­ g e ib e n a d a tik a B e ty á r k e n d ő je . E re d e ti n é p s z ín m ű n é g y fe lv o n á s b a n . Ír t a : A b o ­ n y i L ajo s, R e n d e z ő : H o n ti L a jo s, K a r n a g y : B e e r Jó z se f, S ú g ó : K a je tá n L ajo s. Ez a le g ré g e b b i e m lé k e , m o n d h a tn i e r e k ­ ly é je a s a lg ó ta r já n i m u n k á s s z ín já ts z á s n a k . J e g y z ő k ö n y v b e n m a r a d t — a m a i n y e lv e n sz ín já ts z ó s z a k o s z tá ly — a la p ítá s i é v e : 1887. á p r ilis 2-a. „ I n d ítv á n y té te t ik a z ir á n t, m is z e rin t az O lv asó E g y le t k e b e lé b e n eg y m ű k e d v e lő tá r s u l a t á la k íta s s é k .” M a jd a h a tá r o z a tb a n : „A z in d ítv á n y e g y h a n g ú la g e lf o g a d ta tv á n tu d o m á s u l v é te tik .” A N é p m ű v e lé si I n té z e t k ia d á s á b a n 1962b e n eg y n e g y v e n n é g y o ld a la s m u n k a k e ­ r ü l t k ia d á s r a . V e rtic h Jó z s e f ír ta , a k i é v ­ tiz e d e k e n á t ir á n y ító ja , sz e rv e z ő je , r e n d e ­ ző je v o lt a s z ín já ts z ó c s o p o rtn a k . N a g y a la a la p o ssá g g a l, f á r a d s á g o t n e m k ím é lv e ösz­ s z e g y ű jtö tte a d o k u m e n tu m o k a t é s m e g ­ ír ta az a k k o r 75 év e s S zin já tsz ó c s o p o rt tö r té n e té t. N a g y u t a t te tte k m e g a sa lg ó ­ ta r j á n i m u n k á s s z ín já ts z ó k . A z e g y ü tte s — h a sz a b a d íg y n e v e z n i — fé n y k o r a a fe lsz a ­ b a d u lá s u tá n i id ő k r e e sik és 1949-től 1965ig ta r t . A fe ls z a b a d u lá s é v é b e n v e tte fe l a c s o p o rt P e tő f i S á n d o r n e v é t és m é g u g y a n ­ e b b e n az e s z te n d ő b e n a ré g i f o r m á t és g y a ­ k o r la to t m e g ta r tv a , ú j ta r ta lo m m a l k e z d ő ­ d ö tt a m u n k a . „ V á ro s u n k é s k ö r n y é k e m u n k á s s z ín já t­ s z á s á n a k , ir o d a lm i é le té n e k é s k u l t ú r á j á ­ n a k em elé se, á p o lá s a és te rje s z té s e , e n n e k az é le tn e k i r á n y í tá s a é s k isz o lg á lá sa a c é l.” — m o n d ta k i az a la p s z a b á ly z a t, a m e ly a z ü g y r e n d e t is ta r ta lm a z ta , sz ó lt a s z a k o sz ­ tá ly v e z e té sé rő l, tis z ts é g v is e lő irő l é s le szö ­ g e z te : a P e tő f i S á n d o r S z ín já ts z ó S zak o sz­ tá ly m u n k á já t a p á r t ir á n y ítja . A c e n te n á ­ r iu m e m lé k é re 1 9 4 8 -b an a ta g o k ju ta lm a ­ z á s á ra , v a la m in t a m ű v é sz i é s s z a k k ö r i m u n k a e m e lé s é re k é t d íja t, a P e tő f i- és a M u n k a - d íja t a la p íto tta a sz a k o s z tá ly . A z e lő b b it az a ta g k a p ta m e g é v e n te , a k i a le g jo b b m ű v é s z i te lje s ítm é n y t n y ú jto tta , m íg u tó b b it azo k , a k ik a k ö zö sség i é le tb e n a le g jo b b m u n k á t v é g e z té k é s a s z ín já ts z á s ­ b a n sz é p fe jlő d é s t m u ta tta k . N a g y m e g ­ tis z te lte té s v o lt d íja t k a p n i. M in d e n év m á rc iu s á b a n ü n n e p é ly e s sz a k o sz tá ly i ü lé ­ se n k e r ü lte k a d íja k á ta d á s r a . Ez a k e d v e s, b e n s ő sé g e s a k tu s , ez a h a ­ g y o m á n y e b b e n az e s z te n d ő b e n m e g sz a ­ k a d t. N e m a d tá k k i s e m a P e tő fi-, s e m a M u n k a -d íja t. E g y s z e rű e n n e m v o lt k in e k ! E lm a r a d t a sz a k o s z tá ly -ü lé s , m e r t a n a g y ­ h ír ű , k é ts z e re s k iv á ló e g y ü tte s , a S z o c ia ­ lis ta k u l t ú r á é r t b ü s z k e tu la jd o n o s a t i ­ z e n h á r o m é v v e l a 75 é v e s ju b ile u m u tá n m a m á r c sa k p a p ír o n lé te z ik , v e g e tá l. A z ig a z sá g h o z ta rto z ik , h o g y ö t- h a t le lk e s s z ín já ts z ó m é g m in d ig ö ssz e já r. F e llé p n e k az a lk a lm i re n d e z v é n y e k e n , k ö z ö se n m ű ­ s o r t a d n a k a z ö b lö s ü v e g g y á ri sz ín já ts z ó k ­ k a l, d e ez m á r n e m a n a g y m ú ltú P e tő fi S z ín já ts z ó S z a k o s z tá ly ! M i tö r té n t? M ié rt n e m te tte k m é g c sa k k ís é r le te t se m , h o g y a h a g y o m á n y o s m á r ­ �ciu si ü n n e p é ly e s sz a k o sz tá ly i ü lé s t össze­ h ív já k ? B u k á s ? E lö re g e d é s ? K ile n c v e n év es ju b ile u m o t k ö s z ö n th e tn é n e k k é t é v m ú lv a ! M i a z o k a a m é ly p o n tn a k , a n n a k , h o g y id á ­ ig j u t o t t a z a z e g y ü tte s , a m e ly a m a g y a r o r ­ sz á g i m u n k á s m o z g a lo m k ia la k u lá s á v a l s z in te e g y id ő b e n j ö t t lé tr e ? V a n -e k iú t? F e ltá m a d h a t- e a P e tő f i S z ín já tsz ó S z a k o sz ­ tá ly ? A k é r d é s e k r e k e r e s tü k a v á la s z t. IL L É S P Á L , a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z­ p o n t ig a z g a tó ja : H e te n v o ltu n k te s tv é re k . J ó m a g a m ti ­ z e n n é g y é v e s k o r o m b a n m á r az A c é lg y á r­ b a n d o lg o z ta m , elég n e h é z f iz ik a i m u n k á n k e z d te m a k o v á c so ló g y á r b a n . S z e r e tte m v oln a to v á b b ta n u ln i. D o lg o z ta m és k ö z b e n k é t o s z tá ly t v é g e z te m a m u n k á s g im n á ­ z iu m b a n . N e m tu d o m m ié r t, de engem m in d ig o ly a n b a r á to k v o n z o tta k , a k ik tő l le h e te tt ta n u ln i. S z e r e tte m a v e r s e k e t. I f jú v o lta m m é g é s a r r ó l á b r á n d o z ta m , h o g y sz ín é sz le sze k . A Z a g y v a i r a k o d ó n v o lt egy s z ű k k ö r ű , k is lé ts z á m ú s z ín já ts z ó c so p o rt. E n g e m is b e f o g a d ta k . I t t k e z d te m , s a z tá n tiz e n n y o lc é v e s k o r o m b a n n a g y m e g tis z te l­ te té s t je le n t e tt , h o g y b e lé p h e tte m a P e tő fi S z ín já ts z ó k k ö zé . C s o d á lk o z ta m : e z t is le­ h e t. M e g ta n u ltu k a s z ín p a d o n v a ló já r á s t, m o z g á st. B e szé ln i ta n u ltu n k ! M iv e l e n g e m a v e rs m o n d á s v o n z o tt, m e g ta n u lta m a s z a ­ v a lá s f o rté ly a it. A m ik o r m á r e lé r te m egy s z in te t, a k k o r k a p t a m e g y -e g y k is s z e re p e t. K é ső b b az o p e r e tt le tt a k e d v e lt m ű fa jo m . V o lt h a n g o m , s z e r e tte m é n e k e ln i é s tíz é v e n á t 1960-ig jó b a n -ro s s z b a n , d e in k á b b jó b a n k ita r to tta m a c s o p o rt m e lle tt. E b b e n a z id ő b e n h a t v a n ta g ja is v o lt az e g y ü tte s n e k . H á r o m b r ig á d b a n d o lg o z tu n k . V o lt o ly a n é v , h o g y k é t- h á r o m s z ín d a r a b o t is b e m u ta ttu n k . F e lv á ltv a já ts z o ttu k : e g y ik h é te n az e g y ik e t, a z tá n a m á s ik a t. A P e tő fi o ly a n k ö zö sség v o lt, a h o l é n m e g ta ­ lá lta m a z t, a m it k e r e s te m . A s z ó ra k o z á s t, a v id á m s á g o t é p p ú g y , m in t a ta n u lá s t. M in d ig v o lt ir á n y ító ja a s z a k o s z tá ly n a k . E z s o k a t je le n te tt. M á r c s a k a z é r t is, m e r t m a n a p s á g é p p e n ez e k az ir á n y ító e g y é n is é ­ g ek h iá n y o z n a k az e g y ü tte s b ő l. Ó zd o n , 1972-ben a V asa s s z ín já ts z ó k fesz­ tiv á ljá n m e g é re z tü k , m i az a b u k á s . M i, eg y o ly a n c s o p o rt, a m e ly n e k ta g ja i k o r á b b a n s i k e r t s ik e r r e h a lm o z ta k , v a la h o g y n e m é r e z tü k jó l m a g u n k a t e z e n a fe sz tiv á lo n . H a g y o m á n y o s d a r a b o t v itt ü n k , e g y e g y fe l­ v o n á s o s t, és a tö b b ie k le k ö rö z te k . E g y e d ü l m a r a d tu n k . G y ő z te k a z ú j f o rm á k , a m e ­ ly e k ú j ta r ta lo m m a l p á r o s u lta k . É n b íz o m a b b a n , h o g y ú jjá é le d a sz a k o sz tá ly , d e is ­ m é tle m : h iá n y z ik e g y o ly a n v a la k i a z é l­ rő l, a k i ö ssz e fo g n á a g á r d á t, a k i p r o g ra m o t a d n a az e g y ü tte s n e k . N in cs re n d e z ő n k ! N e m tu d tu k tu d a to s íta n i a ta g o k k a l, h o g y v á lto z ta k a z id ő k , f e jlő d ö tt m in d e n . A z a fo rm a , a m i k o r á b b a n jó v o lt, m a f a b a tk á t se m é r . Ú j h e ly z e t v a n , ú j f o r m á k k a l k e ll e lő jö n n i. S a jn o s r e n d e z ő in k , m a g u k a s z ín ­ já ts z ó k is n e m tu d ta k te lje s e g é sz é b e n az o ­ n o s u ln i az ú j ir á n y z a tta l. B e le f á r a d ta k a m u n k á b a , k o r o s o d ta k é s n a g y o n e rő s e n r a ­ g a s z k o d ta k a ré g ih e z . M ég m a is, h a az id ő s e b b e k k e l b e s z é lg e tü n k , a k ik ré s z tv e t­ te k az é v tiz e d e s m u n k á b a n , m é g m in d ig a b b ó l s z e r e tn é n e k é ln i, a m i v o lt. E m lé k e ­ k e t id é z n e k , é s s ó h a jto z n a k : m ié r t n e m le ­ h e t e z t m a is ú g y c sin á ln i, m in t ré g e n . N e m é r ti k m eg . h o g y az m á r s e n k it se m é rd e k e l, m á so k az ig é n y e k . V a la h o g y e n e r g iá t se m é re z n e k m a g u k b a n a r r a , h o g y b e fo g a d já k az ú ja t. A f ia ta lo k a t m e g k ö té lle l is n e h é z le n n e id e h o z n i. • B R U N C Z E L T IB O R , a K o h á s z a ti Ü ze­ m e k d o lg o z ó ja : A P e tő f ib e 1 9 4 9 -b en k e r ü lte m , m in d j á r t a m ű s z a k ia k k ö z é . M á r o tt d o lg o z o tt P e tik Is tv á n , T u r e k L ászló , k é s ő b b b e k a p c s o ló ­ d o tt a m u n k á b a K u k u r u g y J á n o s b ácsi, G éczi G y u la . B e lé p e tt J á v o r G y ö rg y , F a jd L ász ló — , h o g y c s a k n é h á n y n e v e t e m lít­ sek . A m i s ik e r v o lt, a z n e k ü n k m ű s z a k ia k ­ n a k is az m a r a d t, a m i b u k á s , a b b a n is k ö ­ zö sen o s z to z tu n k . N e m ta g a d o m , v o lta k d a ­ r a b o k , a m e ly e k a s z ív e m h e z n ő tte k . A z Ily e n n a g y sz e re le m , A z a r a n y e m b e r , a K ő ­ sz ív ű e m b e r fia i, a L u x e m b u rg g r ó fja . N e m v a g y o k o p tim is ta — tö r v é n y s z e r ű v o lt, h o g y id á ig j u t o t t a sz a k o sz tá ly . S o k m in d e n k ö z r e já ts z o tt. N e m s o r r e n d b e n m o n d o m a z o k o k a t, h a n e m a h o g y e sz e m b e j u t : te le v íz ió , k ö z ö n s é g h iá n y — s z e re p lő ­ h iá n y , é s n e m u to ls ó s o r b a n a m ű v e lő d é s i h á z n a k a s z ín já ts z ó k n e m a le g k e d v e s e b b g y e re k e i. S z e re p lő k h iá n y a ? A m a f ia ta lja m illió le h e tő s é g , sz ó ra k o z á s k ö z ü l v á la s z t­ h a t. M e g o ld ás le n n e , le g a lá b b is k e lle n e t a ­ lá ln i, d e ez c s a k ö ssz e fo g á ssa l é r h e tő el. A K o h á s z a ti Ü z e m e k le h e tn e a z első , a m e ly f e lk a r o lja az e g y ü tte s t, h isz e n a P e tő fi s z ín já tsz ó k é v tiz e d e k e n á t ö r e g b íte tté k a v á lla la t h ír n e v é t is. A h a g y o m á n y e lső so r­ b a n a v á lla la to t é r in t i! A ta b ló k o n d o lg o ­ zom . H a m a r o s a n ú j h e ly is é g e t k a p u n k , k lu b a v a tá s lesz, s r e m é n y k e d e m , h o g y a t a ­ g o k a t is s ik e r ü l ö ssz e h ív n i. M e g p ró b á ln i v a la m i ú ja t? • C S IC S G Y Ö R G Y , a K o h á s z a ti Ü z e m e k d o lg o z ó ja : A fe ls z a b a d u lá s é v é b e n , 1945 k a rá c s o ­ n y á n m á r eg ész e s té t b e tö ltő d a r a b b a l lé p ­ tü n k a k ö z ö n sé g elé, H á y G y u la : Iste n , c sá ­ szár, p a r a s z tjá v a l. M á r a z első é v b e n h a t a l­ m as le n d ü le tte l k e z d ő d ö tt a m u n k a . E rő t, le n d ü le te t a d o tt a f e ls z a b a d u lá s , és m i f ia ­ ta lo k m o h ó sá g g a l v e te ttü k m a g u n k a t a m ű ­ velő d ésre. M o n d ju k m e g ő s z in té n : az ö n te ­ v é k e n y sé g b e n , a m ű k e d v e lé s b e n n y ila tk o ­ z o tt m e g a z a z a m b íc ió , a m i a k k o r ib a n az if jú s á g b a n m e g v o lt. I g a z a z is, h o g y m á s m ű v e lő d é si le h e tősé g n e m ig e n a k a d t a v á ­ r o s b a n , é s a z o k a z ip a r i m u n k á so k v a g y d iá k o k , a k i k v a la m i n e m e s e t , s z é p e t k e r e s ­ te k , a z o k m e g ta lá ltá k m in d e z t n á lu n k , a P e tő f ib en . N e m v o lt g o n d ö tv e n — h a tv a n f i a t a l t ö ss z e to b o ro z n i. S íg y le n e te tt a z tá n a k is e b b ir o d a lm i m ű v e k m e lle tt k la s s z ik u ­ s o k b e m u ta tá s á r a is v á lla lk o z n i. V e r tic h J ó z s e f s z a k m a i v e z e té sé v e l, a k itű n ő sz e r­ v e z ő k é p e ssé g g e l m e g á ld o tt J a n c s á r S á n d o r ir á n y ítá s á v a l in d u lt a m u n k a , a m e ly o ly a n nagy je le n tő s é g ű m űveket p r o d u k á lt, h o g y a c s o p o rt o rsz á g o s h ír n é v r e t e t t sz e rt. E n g e m V e rtic h J ó z s e f „ s z e rv e z e tt b e ”, és a m a i n a p ig ta lá n le g e m lé k e z e te s e b b a la k í­ tá s o m M o lie re T a r tu f f e - jé b e n O rg o n v o lt. E r r e e m lé k s z e m le g s z ív e s e b b e n ! C s a k m in t sz ín já ts z ó d o lg o z ta m 1954-ig, d e m é g e b b e n az é v b e n m e g re n d e z te m e lső ö n á lló d a r a ­ b o m a t G o ld o n i K é t ú r sz o lg á já t, m a jd ze n é s d a r a b k ö v e tk e z e tt, L e h á r: L u x e m b u rg g r ó fja . N e m ré sz le te z e m , m e r r e já r t u n k , m ily e n d a r a b o k k a l a r a t t u n k s ik e r t , c sa k a n n y it m o n d h a to k , s z e r e tte m e z t a m u n k á t és v a ló já b a n c s a k a r e n d e z é s t h a g y ta m a b ­ b a, a k u ltú r m u n k á tó l n e m v á lta m el, n e m tu d o k e lv á ln i. Ö tv e n é v e s v a g y o k . N em v o lt m á r elég e rő m , h o g y e g y e d ü l v á l­ la lja m a m u n k á t. V e r tic h J ó z s e f é s S o m o s­ k ő i I s tv á n r e n d e z ő k n y u g d íjb a m e n te k . E g y e d ü l m a r a d ta m n y o lc — tíz „ ö r e g ” s z ín ­ já ts z ó v a l é s e g y - k é t te h e ts é g e s f ia ta lla l. A m ű k ö d é s le h e tő s é g é t n e m lá tta m b iz to s í­ to ttn a k , s e z é r t 1974 ta v a s z á n le m o n d ta m a re n d e z ő s é g rő l. M ire g o n d o lo k ? A z ö n te v é k e n y m u n k á b a n , c s a k ú g y m in t a s z ín já ts z ó ib a n , v á lta n i k e lle tt. A m o d e rn k o r m o d e rn sz ín p a d o t, s z ín já ts z á s t k ö v e ­ te lt. Ő s z in té n b e k e ll v a lla n i, e z t a v á ltá s t a c s o p o rt n e m tu d t a le b o n y o líta n i. A z ö re ­ g e k a ré g i n a g y d a r a b o k m u n k á já b a n sz í­ v e s e n r e s z tv e tte k , s m iv e l a f ia ta lítá s s a jn o s n e m s ik e r ü l t o ly a n ü te m b e n , a h o g y s z e r e t­ t ü k v o ln a , ő k e t m á r n e m le h e te tt m e g g y ő z ­ n i a r r ó l, h o g y az a m a tő r s z ín já ts z á s is a la p v e tő e n m e g v á lto z o tt. A m o d e rn f o rm á k lé p te k e lő té rb e , a z iro d a lm i és p ó d iu m m ű ­ s o ro k jo b b a n k if e je z té k a m a i é l e t lü k te té ­ sé t, a z ig é n y e k e t. A z a z e m lé k e z e te s ózdi fe s z tiv á l s o k m in d e n r e v á la s z t a d o tt. M á r az e lő k é sz íté s s e m v o lt jó . F e lm e n tü n k a v a s a s k ö z p o n tb a , e lm o n d tu k , h o g y G a l­ góczi A k n a m e z ő jé v e l in d u lu n k . A z t m o n d ­ tá k : r e n d b e n v a n , k é s z ü ljü n k , jó le sz a d a ­ ra b . Ó zd o n a z tá n k id e r ü lt, h o g y a tö b b ie k — fő leg a b u d a p e s ti és a fő v á r o s k ö r n y é k i c s o p o rto k — m á r e g é sz e n m á s u ta k o n j á r ­ n a k , m i p e d ig m é g m in d ig a h a g y o m á n y o s f o rm á t k ö v e tjü k . M in d e n e s e tr e k e lle m e t­ le n é rz é s v o lt, m e r t e z e k e t a c s o p o rto k a t ú ttö r ő k é n t e m le g e tté k , k ö v e te n d ő p é ld a ­ k é n t á llíto ttá k e lé n k . E lé n k , a k ik h ú s z ­ h u s z o n ö t é v e n á t e g é sz e n m á s k r itik á k h o z v o ltu n k sz o k v a. I t t v ilá g o s a n k id e rü lt, h o g y azo n az ú to n — a h a g y o m á n y o s s z ín ­ já ts z á s ú tjá n — , a m e ly e n e d d ig já r t u n k , to v á b b n e m le h e t m e n n i. A v á ltá s h o z m in ­ d e n k é p p e n b e já ts z o tt a k o r te c h n ik á ja . M in d e n h o l v a n m a m á r te le v íz ió , s z ín h á z és m á s e g y é b o ly a n k u ltu r á lis le h e tő s é g , n e m é r d e k li ő k e t a z a m a tő r p ro d u k c ió , a m ik o r k a r n y ú jt á s n y ir a v a n h iv a ta lo s v o ­ n a lo n a m a g a s s z ín v o n a lú b e m u ta tó k e g ész so ra , a m e ly a d o lg o z ó k re n d e lk e z é s é re áll. A k ö ­ zö n ség e lő re lé p e tt, f e jlő d ö tt é s m a m á r 13 �M ég is lá to k k iu ta t, s ez e g y b e n fo g la lh a tó össze. E g y ú j f ia t a l g á r d á v a l, m e g fe le lő ir á ­ n y ítá s s a l e lin d u ln i. F e lk u ta tn i a z o k a t a f ia ta lo k a t, a k ik b e n n e m c s a k a k a r a t , h a n e m is v a n é s v á lla ljá k e z t az ú j k o r n a k , a m a i é le tn e k m e g fe le lő ú j fo rm á t. H a n e m jö n a k ö zö n ség , k i k e ll h o z z á m e n n i. K a m a r a e lő ­ a d á s o k k a l f e lk e re s n i a s z o c ia lista b r ig á d o ­ k a t, o tt le n n i a k lu b e s te k e n a m u n k á s s z á l­ lá so k o n , és h a k e ll, ö tv e n , d e h a r m in c e m ­ b e r n e k is já ts z a n i, a d n i v a la m it. A s z é p s é ­ g e t, a t a r t a l m a t íg y is m e g le h e t m a jd t a ­ lá ln i. A s i k e r t is. M i é v tiz e d e k e n á t c s in á l­ tu k é s n e m b á n t u k m eg. V a n m ir e e m lé ­ k ezn i, és v a llju k be, so k sz o r e m lé k e k b ő l is é l a z e m b e r. V E R T IC H J Ó Z S E F n y u g d íja s : M i t a r t o t t a ö ssze a tá r s u la to t? O tt ta lá l­ tá k m e g a f ia ta lo k a z t a z e m e lk e d e tte b b sz ó ra k o z á s i le h e tő s é g e t, a m i a k k o r m é g h iá n y z o tt a v á ro sb ó l. N e m v o lt m é g te le v í­ zió. N e m v o lt S a lg ó ta r já n b a n re n d s z e r e s sz ín h á z i e lő a d á s, és a z ö n te v é k e n y sz ó ra k o ­ z á s a s z ó ra k o z ta tá s s a l e g y ü tt m a g a s fo k o n m ű v e lh e tő v o lt a P e tő fib e n . N e m c sa k a m a ­ g a s s z in tű e lő a d á s o k v o lta k é rd e k e s e k , h a ­ n e m az is, a m it c s in á ltu n k , a m it e lő a d tu n k , m in d e n k i sz ív e se n jö tt, a k i é re z te , h o g y v a n b e n n e e g y k is te h e ts é g és ez a k a r a t t a l p á ro s u l. J ö tt e k a m u n k a p a d m e llő l, m in t B a lo g h I s tv á n , B olyós L ászló, S o m o sk ő i I s tv á n , és jö tt e k a v á ro s b ó l a f e ln ő tte k és a d iá k o k e g y a r á n t. M e g k e re s tü k a k ö z é p ­ is k o lá k a t! A z 1960-as é v e k e le jé n k ih e ly e ­ z e tt g á r d á n k m ű k ö d ö tt a M a d á c h g im n á ­ z iu m b a n , d e v o lta k ta g ja in k a k ö z g a z d a sá g i te c h n ik u m b ó l is. J ó l é r e z té k m a g u k a t a fia ta lo k , h a f e ljö tte k a p r ó b á k r a , fo g la l­ k o z á s o k ra , a m e ly e k e t ig y e k e z tü n k é r d e ­ k essé, s z ín e ss é te n n i. K é t íz b e n s z ín já ts z ó is k o lá t is r e n d e z tü n k . E g y id ő b e n h á z i ú j ­ s á g ja is v o lt a s z a k o s z tá ly n a k — h a ts z o r je le n t m e g — , P e tő f i H ír a d ó v o lt a n ev e . H á n y le v é l j ö t t m á r S a lg ó ta r já n b a a P e tő ­ fih e z a z o k tó l, a k i k v a la m ik o r i t t b o n to g a t­ tá k s z á r n y a ik a t, fe ls o ro ln i se m tu d n á m ! E g y e t e m líte k , a m it T u r e k L ászló í r t a k u l­ tú r o tth o n v o lt ig a z g a tó já n a k , K o v á c s J ó ­ z s e fn e k B e rn b ő l, a h o l m in t a M a g y a r Á l­ la m i O p e r a h á z ta g ja v e n d é g s z e re p e l. H á lá ­ v a l é s k e d v e s e n e m lé k s z ik a z o k r a az id ő k ­ re , a m ik o r m é g m in t P e tő fi s z ín já ts z ó sz e ­ r e p e lt. A n n y i id ő u tá n is e m le g e ti, h o g y n á lu n k ta n u lta m e g a s z ín p a d i m o z g á st, a sz é p b e sz é d e t. H á y G y u la sz e m é ly e s e n is le n n j á r t d a ­ r a b ja b e m u ta tó já n , e lis m e ré s s e l sz ó lt a lá ­ to tta k r ó l, m e g je g y e z te u g y a n a k k o r , h o g y a já n lja a k ö n n y e b b d a r a b o k a t, h o z z á té v e ; n e m v a llo ttu n k sz é g y e n t. A z első n a g y lö­ k é s t Z e lk Z o ltá n a d ta , a k i m e g n é z te a z É j­ je li m e n e d é k h e ly b e m u ta t ó já t é s m in d e n t m e g te tt a z é rt, h o g y a c s o p o rt B u d a p e s te n is fe llé p h e s se n . Ez a k k o r , 1 9 4 6 -b an a n y a ­ g ia k m ia tt n e m v a l ó s u lh a to tt m eg. N a g y o n jó k a p c s o la tu n k v o lt M a jo r T a m á ssa l, a k i c s o p o rtjá v a l m é g a f e ls z a b a d u lá s e lő tt itt já r t, és b e m u ta t tá k az Ö zv eg y K a r n y ó n é t. N a g y o n sz ív e se n a d o tt ta n á c s o t, és ő v o lt az, a k i k é s sé g g e l h o z z á já r u lt a h h o z , h o g y a N e m z e ti S z ín h á z a t is m e g elő z v e b e m u ­ ta s s u k az Is te n , c sász ár, p a r a s z to t. L e v e le z ­ tü n k s z ín h á z ig a z g a tó k k a l, m in t p é ld á u l 14 L e n d v a i F e re n c c e l, a k i tő l d a r a b o k a t k a p ­ tu n k . K é ső b b a N é p m ű v e lé s i I n té z e t s z a k ­ e m b e re iv e l is á lla n d ó v o lt a k a p c s o la tta r ­ tá s. S o k sz o r le jö tt h o z z á n k D é v é n y i R ó b e rt, K e le ti Is tv á n , E g y k o h á s z fe s z tiv á lo n itt v o lt F ö ld e á k R ó b e rt, a D é ry n é S z ín h á z a k ­ k o r i re n d e z ő je , d r a m a tu r g ja . A z s ü ri e ln ö ­ k e k é n t te v é k e n y k e d e tt. B o ld o g a n m u ta tta m e g m in d e n k in e k , h o g y ü r e s a je g y z e tfü ­ zete, m e r t a R e g é n y e se k c ím ű b e m u ta tó n ­ k o n n e m tu d o tt s e m m it le je g y e z n i, a n n y ir a e lr a g a d ta az e lő a d á s s o d rá s a , h a tá s a . F o ly ­ ta to m a s o r t T ö rö k T a m á ssa l, a k it a r á d ió ­ tó l m in d e n k i is m e r — e b b e n az e s z te n d ő ­ b e n k a p ta m e g a J ó z s e f A ttila -d íj m á s o d ik fo k o z a tá t. H o ssz ú id e ig le v e le z tü n k , e g y s e ­ r e g ta n á c s o t a d o tt d a r a b já h o z , a D él k e ­ re s z tjé h e z . Ő ír ta , tu d o m id é z n i: „ n e m tu ­ d o m m e g é rte n i, m i le h e t az a z e rő , a m i ezt a c s o p o rto t ö s s z e ta rtja . E g y h iv a tá s o s t á r ­ s u la t is ta n u lh a t n a a P e tő f itő l! ” V is s z a k a ­ n y a r o d n é k Z elk Z o ltá n h o z , a k i a z t ír t a a S z a b a d s á g 1946. m á ju s 16-i s z á m á b a n : „...e lő a d á s u k n a k s o h a sin c s m ű k e d v e lő je lle g e , a z első je le n e te k b e n m e g ü tö ttt a la p h a n g b ó l s o h a se m z ö k k e n n e k k i, s o h a se m rip a c s k o d n a k , v é g ig tö r e tle n , m é r té k ­ ta r t ó és m ű v é sz i sz e m p o n tb ó l is m a g a s s z ín ­ v o n a lú já té k u k .” M a jd k é s ő b b : „ S o k a t ta ­ n u lh a tn a k e g y m á stó l. A b u d a p e s tie k m é r ­ té k ta r tá s t, m a g a s s z ín v o n a lra v a ló tö r e k ­ vést . . . ” E zek , ú g y g o n d o lo m , a m a i n a p ig a le g ­ é r té k e s e b b d o k u m e n tu m o k , b ír á la to k , v é ­ le m é n y e k . A z ú js á g c ik k e k r ő l m o st n e m szó­ lo k k ü lö n — s o k d ic s é r e te t k a p t u n k a n a ­ p ila p o k tó l. A c s o p o rtn á l az a n y a g ia k k a l s o h a b a j n e m v olt, m e r t a p á r t, a s z a k s z e r­ v e z e t, a g y á rv e z e té s m in d ig o tt á llt a cso­ p o r t m e lle tt, tá m o g a tta . A sz a k o s z tá ly z a ­ v a r ta la n u l m ű k ö d h e te tt. E m e lle tt k é t ö l­ töző, z u h a n y o z ó k , k is m ű h e ly , a m e g fe le lő k e llé k e k re n d e lk e z é s é re á llta k , ú g y h o g y a jó m u n k a f e lté te le b iz to s ítv a v o lt. A sze­ m é ly e s k a p c s o la to k is ig e n s o k a t je le n t e t­ te k . E lh a tá r o z tu k p é ld á u l, h o g y s z a b a d té r i s z ín p a d o t é p í tü n k a ré g i k u g liz ó b a n . A z első k a p a v á g á s t a g y á r a k k o r i ig a z g a ­ tó ja , B é rc ze s H enriik te t t e m eg-és ő t k ö v e t­ té k a tö b b i v e z e tő k . A s z ín p a d e lk é sz ü lt. A z a z tá n m á s k é rd é s , h o g y S h a k e s p e a re S z e n tiv á n é ji á lo m ja n e m k e r ü l t b e m u ta ­ tá s ra . A v á lla la tn a k k ö s z ö n h e ttü k a ta n u l­ m á n y u ta k a t a fő v á ro s b a , a h o l d a r a b o k a t n é z tü n k , és a M a d á c h S z ín h á z R ó m e o és J ú li a e lő a d á sa e lő tt a s z ín p a d te lje s b e ­ d ísz le te z é sé t is lá ttu k . E lő a d á so k u tá n m a jd n e m m in d ig f e ljö tt az ö ltö z ő b e a v á l­ la la t ig a z g a tó ja , sz a k s z e rv e z e ti ti t k á r a és m e g k ö sz ö n te a v é g z e tt m u n k á t. P e rsz e , h a n e m is m in d ig v o lt e r r e id e jü k a v e z e tő k ­ n e k , a z é r t m in d ig fig y e le m m e l k ís é r té k a P e tő f ib e n fo ly ó m u n k á t, é rd e k lő d te k , m ir e k é s z ü lü n k , m it te rv e z ü n k . 1940-től ta lá n h á r o m é v e t le s z á m ítv a , 1965-ig d o lg o z ta m m in t r e n d e z ő a sz a k o sz ­ tá ly n á l. A k k o r m á r s o k n a k é r e z te m a m u n ­ k á t, és a k u ltú r o tt h o n v e z e tő sé g e is ú g y t a ­ lá lta , h o g y k é t re n d e z ő elég . E n g e m m ű v é ­ s z e ti ta n á c s a d ó k é n t f o g la lk o z ta tta k é s fe l­ a d a to m v o lt a s z ín já ts z ó k k a l é s az a k k o r s z e rv e z ő d ö tt iro d a lm i s z ín p a d d a l v a ló fo g ­ la lk o z á s. M á r 1 9 6 6 -b an é rz ő d ö tt, h o g y a h a ­ g y o m á n y o s s z ín já ts z á s t, a P e tő f i s z ín h á z ­ p ó tló s z e r e p é t tú lh a la d ta az id ő . A te le v í­ zió h á z h o z h o z o tt m in d e n t, és S a lg ó ta r já n ­ b a n ö rv e n d e te s m ó d o n m a g a s s z in te n r e n d ­ sz e re ssé v á lta k a s z ín h á z i e lő a d á so k . E z e k ­ k e l se m k o n k u r r á ln i, se m m e g fe le lő s z in te n p r o d u k á ln i, n a g y d a r a b b a l k é s z ü ln i n e m le h e te tt. A ta g s á g f o g y o tt, m in d e n k in e k a k a d t v a la m ily e n d o lg a , t a n u lta k is az e m ­ b e re k . A m íg az ö tv e n e s é v e k b e n h e te n te ö t- h a t n a p o t a P e tő f ib e n tö lt ö tte k az e m ­ b e re k , m e r t jó l s z ó ra k o z ta k , m o s t m á r a h e ti h á r o m p r ó b a is ig e n te r h e s k e z d e tt le n n i. K e z d tü k k e r e s n i a f ia ta lo k k ö z ö tt az u tá n p ó tlá s t, és a k a d ta k is te h e ts é g e k az if jú m u n k á s o k , a k ö z é p isk o lá so k k ö z ö tt. M á r a k k o r k e z d te m m o n d o g a tn i: n e m a h á r o m fe lv o n á so s d a r a b o k ú t j á t k e lle n e já r n u n k , h a n e m p ó d iu m s z ín p a d k e lle n e , e s e m é n y já té k , d o k u m e n tu m d a ra b . K is lé t­ sz á m ú g á r d á v a l, g y o r s a n ta n u lh a tó , h a tá s o s d a r a b o k , m in t p é ld á u l M e rle : S is ip h u s és a H a lá l c ím ű d a r a b ja , a m iv e l m é g 1965-ben is n a g y s ik e r t a r a t t u n k S z é k e s f e h é rv á ro n az o rsz á g o s fe sz tiv á lo n . S a jn o s a ta g o k n a g y ré s z é b e n n e m ta lá l t m e g é r té s re ez a g o n d o la to m , és a v e z e té s se m á llt te lje s eg é­ sz é b e n m e llé m . M ég m in d ig é l t az a fe lfo ­ g ás, h o g y az a jó d a r a b , a m ib e n h a r m in c e m b e r sz e re p e l. N em v o lt m e g é rté s , u g y a n ­ a k k o r a ta g o k tö b b e t a k a r ta k s z e re p e ln i, m in t ta n u ln i. H o lo tt a P e tő f in e k m in d ig az v o lt az e re je , h o g y a p r ó b á k m e lle tt a t a ­ g o k k é p z é s é re is je le n tő s id ő t f o r d íto ttu n k . K é ső b b a z e m líte tt k is c s o p o rt is s z é te se tt, és b e k ö v e tk e z e tt e g y o ly a n id ő sz a k , a m ik o r n e m v o lt, c sa k n a g y o n f ia ta l és n a g y o n „ ö re g ” sz ín já ts z ó . N e m tu d tu k m e g ú jíta n i m a g u n k a t! M ég m o s t s e m t a r t o tt a P e tő fi, h o g y n e tu d jo n k ilá b o ln i a k á ty ú b ó l. V a n k iú t! E lő tte m n a g y r a b e c s ü lt p é ld a k é n t á ll B a ­ la s s a g y a r m a t, a h o l m a g a s s z in tr e k e r ü lt az iro d a lm i sz ín p a d . S a lg ó ta r já n b a n in k á b b a s z ín já ts z á s d o m in á l a m a i n a p ig . É n to ­ v á b b r a is a p ó d iu m s z ín p a d o t ta r to m é r d e ­ k e s n e k , és á llíto m , v a n te h e ts é g e s f ia ta l a v á ro s b a n , c s a k fe l k e ll k e r e s n i ő k e t. Iz g a l­ m a s p r o b lé m á k a t, m a i d o lg o k a t le h e tn e a k ö z ö n sé g e lé v in n i. N e m n é g y s z á z -ö tsz á z fő s k ö z ö n s é g re g o n d o lo k , h a n e m eg y s z a k s z e rv e z e ti ü lé sre , eg y H a z a fia s N é p f ro n t é r ­ é r te k e z le té r e , N ő k n a p já r a . K ilé p h e tn e a P e tő f i ú j r a a m e g y é b ő l is, d e e h h e z idő k e lle n e . K ö ze leg a sz áz év es é v f o r d u ló ja a K o h á sz M ű v e lő d é si K ö z p o n tn a k é s az n e m le h e t, h og y a P e tő f i s z ín já ts z ó k ró l csak m in t m ú ltr ó l b e s z é ljü n k . T o b o rz ó , a v e z e ­ té s ré s z é rő l tü r e lm i id ő , á tá lln i a k o rs z e ­ r ű r e ! M á r h o ln a p el k e ll k e z d e n i a m u n ­ k á t. A v é le m é n y e k tu la jd o n k é p p e n m e g o l­ d á s t is a d n a k . A P e tő f i S z ín já ts z ó S z a k o sz ­ tá ly e g y k o ri v e z e tő i k im o n d tá k , h o l s z o rít a cip ő , és jó l lá tjá k a b a jf o r r á s o k o k a it. Ú jíta n i k ell, d e ú g y , h o g y fé lr e te s s z ü k a n o s z ta lg iá t. M e rt a m ú ltb ó l m e g é ln i m a m á r n e m le h e t. A n y itá s c s a k ú j ú to n in ­ d u lh a t, s z é le s re t á r t k a p u k k a l, fo g a d v a m in d e n ir o d a lm a t, s z ín já ts z á s t k e d v e lő f ia ­ ta lt. A h a g y o m á n y o k k ö te le z n e k , h isz en h a m a r o s a n r i t k a e s e m é n y re k e r ü lh e t s o r S a lg ó ta r já n b a n . A m ű k e d v e lő s z ín já ts z ó m o z g a lo m tö r té n e té b e n n in c s m é g eg y e g y ü tte s , a m e ly 90 é v e s é v f o r d u ló r a k é s z ü l­ h e tn e , m in t a P e tő f i S z ín já ts z ó S z a k o s z tá ly . S zo k á cs László �Győri László Kisvárosi föliratok AZ EM LÉKTÁBLÁÉ EGY K Ö RÖ M O LLÓ É A k u k tá h o z íg y szól a s z a k á c s : É n is ta lá lk o z ta m v e l e d : é n a z t h isz em , rá g ó s ez a h áz . b a le ttc ip ő b e n á llta m , u jjh e g y e n , D o b d el a h á z a t, n in c s tu d o m á n y in te g e tte m , é s z re se v e tt, rá , ro ssz h ú s, d e a tá b la ta lá n lá b a m g ö rb e v o lt s v olt k é t n a g y sz em e m S a lg ó ta r já n eg y tü n d e f a lá n E b b e n a h á z b a n sz á llt m e g m é g h o g y h a n in c s is, fő n i k ív á n . h a tv a n e g y é js z a k á r a EGY K Ö RÖ M É G y ő ri L ászló k ö ltő m eg K e r e s z ta p á m eg y m a c sk a v olt, fe le sé g e , S á ra . eg y tig r is v o lt a d é d a p á m . U n o k a h ú g o m k ec csel o jt EM M ÁÉ sz e re lm e t lá n y b a . V é rz ik á m ! Niklai Ádám e g y k o r a f ia ta l A M EGGYFÁÉ Bakter-rigm us k ö ltő , a k i í r t is m e g E g y lá n y k is u j já t o lto tta b e lé m n e m i s : G y . T iv a d a r. C sík o s M a csek , a z ó ta h ív la k én . E b b e n a h á z b a n sz á llt m e g N ézd a k ö rm ö m e t, la k k p ir o s . A g a m o n T íz re j á r . H a lk u l az u tc a . R e k lá m r i k k a n t : k a p a r j, k u r ta ! c iró k a , d e h a e lk a p la k , sírsz n a g y o n . T iz en eg y . — É n (s h o g y ’. . .? ) k a p a r ja k ? S z e m e m le sik m á r a v a r ja k . te lje s h a tv a n e g y n a p ig , A M o st ü ti a tiz e n k e ttő t. K ö rü lö tte m a csö n d m e g n ő tt. a m íg csak b e n e m tá n c o lt K é t p o n t k ö z t a le g rö v id e b b a h a tv a n k e tte d ik . ú t én v a g y o k : e g y e n e s, A HÁZÉ M e g sz á llta m G y ő ri L á sz ló t k é p z e t t á r s ít á s é g ö rb e , sz elíd és m e re d e k , É jfé l u tá n ó ra eg y m á r. A b la k ü v e g : sz ilv a le k v á r. e b - és o ro sz lá n sz e m e s. M esszi to r o n y k e t tő t k o n d u l — k é t k o r tty a l is fo g y a b o rb u l. d e m a m á r n e m v a g y o k se h o l. AZ EM LÉKTALÉ H á ro m . — T á v o l d e re n g m o s t a t e n g e r . ..T a v a ly té r d e m m o sta . E z e rk ile n c s z á z h a tv a n h a tb a n B e le k e rü l az e m lé k tá lb a ta lá lk o z tu n k e g y v o n a to n . a fö ld a r a b o lt e m lé k tá b la . A H A T V A N K E T T E D IK N A P É É n o k tó b e r e ls e je v o lta m , Erdős István A házőrző A b á g y a d t f é n y u d v a r ú v illa n y k ö r té t é s s z e rű tle n m a g a s s á g b a n h e ly e z té k e l a lá m p a o s z lo p o n , m é g is a z o szlop a k a n y a r b a n v o lt, s a f é n y is tö b b v o lt a s e m m in é l. E lé g jó lesz i t t a m e g v ilá g ítá s a h h o z , h o g y m e g lá s s a n a k , h o g y fe lv e g y e n e k , g o n d o lta a k o p a sz o d ó f ia ta l ta n á r , é s k é n y s z e r e d e tte n to p o r g o tt a z ú j tá m a s z p o n tjá n , a fa g y o s fö ld c so m ó n . A h á z a k , s z e m b e n az ú t tú ls ó o ld a lá n s ö té t a b la k s z e m e k k e l h á t r á lta k elő le a fo ly ó felé , e g y e tle n a b la k b ó l d e ­ r e n g e tt h a lv á n y , v ib r á ló fé n y , a te le v íz ió k é k e s m o c c a n á s a it é re z ­ te , m if é le m ű s o r m e h e t m é g tiz e n k e ttő k o r , m o ty o g ta m a g a elé, és a z a b la k h o z lo p a k o d o tt lá b u jjh e g y e n , h o g y ú j r a fe l n e z a v a r ja á lm á b ó l a k ím é le tle n ü l v ic so rg ó s á n ta k u ty á t, a s ű r ű n le fü g g ö n y ­ z ö tt a b la k m ö g ü l v a la m ily e n sz lá v n y e lv e n s z ű r ő d te k k i h a n g ­ fo sz lá n y o k . A s z lo v á k té v é t n é z h e tik , p r ó b á lt b e p illa n ta n i a f ü g ­ g ö n y ré s e in , d e fe la d ta , n a g y le n d ü le tte l u g r o tta á t v iss z a fe lé az á r k o t, s p r i n t e lt v a g y tíz m é te r t, m e le g íts e v a la m i m o z g ás, a lá m p a o s z lo p a l a t t h e ly b e n f u to tt to v á b b , e g y re tö b b h id e g s z o ru lt a b é le lt b a llo n k a b á tja , a lá és a u tó n a k , já r m ű n e k m á s fé l ó r á ja n y o m a se m v o lt. B e lá tta , e g y re k is e b b az esély , h o g y jö n n e e g y já r g á n y , k i a fe n e fo g é jf é lk o r e lin d u ln i, je g e s ú to n , p e ly h e d z ő h ó ­ e sé sb e n ! E g y é js z a k a i m u n k á s já r a t, c é lfu v a ro s te h e r a u tó jö h e tn e m é g le g fö lje b b , d e n em , m á r m u n k á s já r a t se m , e m lé k e z e tt, h o g y a m e n e tr e n d b e n , a la p a ljá n a n n a k a b u s z n a k a z é r k e z é s i id ő p o n t­ ja v o lt a z u to ls ó a d a t, a m e lly e l id e e lju to tt, m a r a d a te h e r a u tó ­ r e m é n y , e s e tle g te je s a u tó jö h e tn e , re n d ő rk o c s i, m e n tő k , tű z o ltó k v a g y b á r k i, c sa k jö n n e , c s a k v in n é k to v á b b e b b ő l a d e rm e s z tő h i­ d eg b ő l. a m e ly e g y re jo b b a n á t j á r j a c s o n tja it, a m e ly e lle n e g y re k e v é s b é é r t v a la m it f u tk o s n i, á r k o t u g r a n i o d a v issz a , v a g y n ő k r e g o n d o ln i, tá n c r a , a tá n c r a , G a b ir a , a k iv e l n é h á n y ó r á ja m é g ú g y s z o r íto ttá k á t e g y m á s t a p a r k e tto n , m in t lá n c sz e m e k k a p a s z k o d ­ n a k e g y m á s b a , e g y -e g y szó, félszó , in k á b b te s tü k m o c c a n á s a it h a llg a ttá k , z u h o g ta k r á j u k a k e m é n y d o b c s a tta n á s o k , a d o b o s N é g y ó ra . — R é g v á r a f e k h e ly . A m o tt is. M a jd n e f e le d j el. v o lt e g y e tle n e lv is e lh e tő m u z s ik u s a z e n e k a rb a n , G a b i is m e r te v a ­ la h o n n a n , e g y s z e r o d a is ü lt m e llé jü k eg y p e r c re , m e g itta G a b i k o n y a k já t, m o n d o tt k é t- h á r o m ré sz e g , b á r g y ú m o n d a to t, á t ü l t e g y m á s ik ré g i h a v e r k o n y a k ja m e llé , a n y á m é k a ls z a n a k ily e n k o r , f e l­ m e g y ü n k h o zz ám , m o n d ta G a b i b á to r ta la n u l, é s p ir o s lo tt a sz e m e a z e n e k a r o sto b a s z ín e s v illo g á sá tó l, o k é, d e m in d e n p e r c ü n k m e g v a n sz á m o lv a , v á la s z o lt fo n to s k o d v a , e z t k é s ő b b b o rz a s z tó a n m e g ­ b á n ta , m e r t v a la h o l itt g y ö k e r e z e tt a z é js z a k a m in d e n o s to b a s á g a , b u ta h is z té riá k , h a z u g s á g o k h ű s é g rő l, p a p o lá s o k tis z ta n a g y b a ­ r á ts á g r ó l, s e g y o ly a n ö ssz ev issza ság , te h e te tle n s é g , m e ly b ő l m á r c s a k e g y k iu g r á s v o lt, G a b ié k h á z a m e lle tt fe ls z á lln i az első j á r ­ m ű re , a m e ly k ö z e le d v é n , c sa k b ú c s ú in té s m a ra d , s e g y p illa n tá s a p lé h le m e z e n fe sz ü lő m e n e tr e n d r e , e g y u to ls ó b u sz , m e lly e l m e g ­ te h e t h ú s z k ilo m é te r t a z o tth o n a fe lé , fe le sé g e , g y e r e k e felé , a b u s z v é g á llo m á s tó l m a r a d h a tv a n k ilo m é te r a u tó s to p p r a , fo g ez m e n n i, b iz o n y g a tta m a g á n a k rö g tö n z é s e é rte lm e s s é g é t, é s a zsú ­ f o lt a u tó b u s z b a n ú g y it t a e g y sz ő k e lá n y m o h ó te k in te té n e k íg é ­ r e te it, m in t a p re s s z ó b a n a k o n y a k o t, s ö rt, n y a k r a - f ő r e , ta lá n ez a z ita l v o lt e d d ig az e g y e tle n se g íts é g a h id e g e lv ise lé sé b e n , d e a b első f o rr ó s á g é jf é l k ö r ü l m á r fe ls z á llt a d r ó to k fö lé , a f e lk a v a r t le b e g ő h ó v al, m a r a d t a d e rm e d ts é g , a c sen d , a h iá b a v a ló v á r a ­ k o zá s. A z ú t k ih a lt v o lt, n é m a . B u m ! B u m ! V e r te k é t ö k ö lle l k e m é n y e n a lá m p a o s z lo p o t, és e lh a tá ro z ta , h o g y a k á r e lle n k e z ő ir á n y b a is e lin d u l, h a a r r a m e n ­ n e v a la m i já r m ű , d e r ö g tö n n e v e te tt is a z e n g e d m é n y e n , e z a z e l­ h a tá r o z á s is k o m o ly ta la n , e g y m a r a d , v iss z a k e ll in d u ln ia a k is v á ­ ro s c e n tr u m á b a , a b u sz m e g á lló h o z , h a n e m a k a r j a , h o g y m e g fa g y ­ jo n . n e g y e d ó r a sin c s a z ú t, s h a k ö z b e n jö n n e e g y já r m ű , az ú t sz é lé n h a la d v a is in te g e th e tn e , s ő t a b u sz m e g á lló b a b e h ú z ó d v a is é s z re v e sz m in d e n m o to r z a jt, k ö ze lg ő r e f le k to r v illa n á s t, és sz él­ v é d e tt h e ly e n ta lá n k i le h e t b ír n i e z t a z á t k o z o tt h id e g e t, e z t az ó lm o s sá g o t a té r d e ib e n , k a r já b a n , n y a k á b a n , o t t le is ü lh e t, a k á r v é g ig d ő lh e t e g y p a d o n , n e m , a lu d n i n e m le h e t, h is z e n a k k o r n e m v eszi ész re , h a g é p k o c si jö n , h a in d u l a fo rg a lo m . A te je s a u tó k ily e n k o r m á r k e ll h o g y s ta r to lja n a k , ig a z v a sárn ap h a jn a lb a n 15 �egész más lehet az éjszakai m enetrendjük, mint 10 éve, átlag hét­ köznap este volt, hogy egyszer erre csavargott egy nyári éjszaka. A buszmegálló várófülkéjében, a mocskosszürke ablakokon át is kivehetően három pad v olt, egy vaskályha, egy csővázas szék ülés nélkül. Am int megnyitotta a nehéz, pontatlanul záródó ajtót, vad morgással két kutya ugrott közvetlen a lába elé, Lord, Vezér, hal­ latszott nyom ban a csitítás kutyanevekben krákogva a kályha mögül, vissza, a padon felült egy fiú, a kutyák nyom ban engedel­ mesen a pad alá som fordáltak, a fiú m egdörzsölte szemét két ök­ lével, visszatekerte nyakára az álmában széthagyott hosszú sálat, és bizalmatlanság nélkül bólintott a jóestétre, mutatott helyet a szomszéd padon, hosszú szőke haja arcába hullt, ahogy előregör­ nyedt, megtapogatni a kányha vasát, ez mint a jég, megint, m o­ rogta, felállt, kezet nyújtott, jóestét kívánok, kutyahideg lett ez a b od ega, pedig m ikor elaludtam, még volt parázs, n o nem hivatalos tűz, már én raktam, ahogy elment az utolsó járat. M indjárt be­ gyújtok újra, nevetett, és elindult, mozdulataiban már nyom a sem volt a bénító álmosságnak, kitárta az ajtót, visszarúgta, am ikor már úgy tűnt, hogy tiszteletlenül és az újonnan jöttre nézve go­ rom ba sértésként tárva nyitva hagyja maga után. A tanár nézte a parkon át igyekvő fiút, nagyot ugrott, csípőig érő bőrzakóján szétnyílt a cipzár, bőszárú nadrágja, sálja lobogott a fölerősödő szélben, s azt látta még, hogy a sarkon a hirdetőtáb­ lához lép, egy, kettő, három, tépi le egy lendülettel a plakátokat, ejti le a gyűrt papírt a lába elé, aztán a sarkon túlról kem ény re­ csegés, robaj hallatszott, s néhány m ásodperc m úlva újra ott volt a fiú nagy paírcsom óval három m éternyi deszkadarabbal hóna alatt. A deszkán az útjavító vállalat piros csíkjai, betűi emlékez­ tettek repeszekben szétcsattanva a kinti világra, a fiú a kályha mellett levő padnak támasztva törte le a deszka 30— 40 centis da­ rabjait, s nagy szakértelemmel igazította azonnal a kályhába sor­ ba a plakátnyújtósra, fal mellé a maradékot, Déryné Sz lehetett olvasni egy lelógó kék-fehér papírcsíkon, aztán, hogy a fiú gyu­ fát gyújtott, épp ezen a csíkon futtatta a lángot a kályhába, lesz itt m indjárt olyan meleg, nevetett rokonszenvesen, és m egpaskol­ va kutyáit, félkönyökre dőlt, visszafeküdt a padjára, jó l ég ez a deszka, hajnalig kibírjuk már mellette, ásított és várta, hogy a jö ­ vevény is m ondjon végre valamit, hogy beszélgetni lehessen, mert az alvás itt sokkal fárasztóbb, kim erítőbb, mint az ébrenlét. A ta­ nár megérezte a a fiú hallgatásán a várakozást, szép állat ez a fe­ kete, mondta, s a hozzá közelebb fekvő kutyára mutatott, sajnos nem az enyém, az enyém ez a tarka korcs, s megvakargatta az ál­ lat fejét, emez csak segít nekünk a házat őrizni hosszú estéken, éjszakákon, rendes dög a Lord, ugyanúgy mindent megtesz ne­ kem, mintha én lennék a gazdája, de az is lehet, még jobban is szeret, mint az orvost, aki m ellől minden este megszökik, hogy reggelig velünk legyen, velem m eg Vezérrel. Életemben egyszer volt kutyám, nevetett a tanár, 10 éves korom ban, Sajónak hívták, kicsi volt, barnásszürke, jó l lehetett vele hancúrozni, hűséges volt, szerettem, de egy napon elment, pont azon a napon, hogy a nővé­ rem lakodalma volt, nagy töm eg nyüzsgött a udvaron, m egijed­ hetett szegény a zajtól, és otthagyta a sok jó falatot, világgá ment, sose láttuk többet, még meg is sirattam, sokáig visszavártam, így van vele az ember, vette át a szót öregem beres bölcsességgel a fiú, megszereti ezeket a dögöket, néha jobban lehet őket szeretni, mint ném elyik barátot, rokont, a tanár fátyolos szemmel nézte az elm osódó ég -föld darabkákból összeálló üvegfalat, szerette volna kimondani, testvéred, barátod ül itt, fiú, szemben a padon, de hir­ telen nagy fénylyukat szakított egy közelgő autó reflektora a szürkeségen, m indketten felugrottak, a tanár kitárta az ajtót, s már futott volna az út szélére, a fiú csendesen utánaszólt, rend­ őrök, itt van szem ben az őrs, idejönnek, és mintha m egkönnyeb­ bült volna, hogy a tanár visszaült, nem kell egyedül maradnia, maga hová menne, ha jönne valami járgány, kérdezte a fiú, és gyöngéd simogatással nyugtatta Lordot, m ivel a kutya hangosan m orgott az ajtóhoz ugró tanárra, akármerre elindulnék már, vá­ laszolt a tanár nem túl nagy m eggyőződéssel, mert a buszmegálló­ ban lassan meleg lett, a tanár a fiú szem ében lobogó élet-ám ulat­ tól m eghatódva m ajdhogynem jól érezte magát, a dzsipp tényleg befordult szem ben a vöröstégla épület kapuján, jó hecc lett volna, ha akkor jön ez a rendőrségi kocsi, am ikor a fiú a plakátokat tépi, va gy az útjavítók korlátját bontja, m osolygott maga elé a tanár, belekeveredtem volna én is biztosan, feltette kinyújtott lá­ bát a padra, hátradőlt, két óra alatt ez az egyetlen járm ű az or­ szágúton, mondta, én meg, naív, azt hiszem, éjfélre otthon leszek egy jó stoppal, teljesen összefagytam lenn a sarkon, hanyattdőlt, olyan volt, mintha lakatlan lett volna ez a város, egyetlen házban 16 hadart egy szlovák tévém űsor bem ondója, se ember se jármű, se­ hol egy moccanás, ez a koszos lyuk most paradicsom i hely . . . Mi meg építkezünk itt, mondta hálásan a fiú, a folyópartra vezető utca végén épül a házunk, s az apám két hónapja minden éjszaka engem hagy itt a házra vigyázni, mert még Holdaskán la­ kunk, túl a folyón , májusban lehet m ajd beköltözni, én vagyok a vigyázó, vigyázok a félig kész házra, őrzöm az ablakkereteket, az anyagot, szerszámokat, magát a házat, bele ne költözzön valami csavargó népség, és ötvennyolc nap után tegnap éjszaka jutott először eszem be otthagyni azt a jégverm et, azt az istenverést, mert abban hidegebb van, mint kinn a betonon, a kokszkályhára hagyott szén é jfé lre elparázslik, aludni nem lehet, de m ajd alszok nappal, ugyanis ráérek, m ondja az apám, mert az építkezésen ne­ kem nem kell dolgozni, sőt nem lehet, súlyos beteg voltam , kis­ híjján elpatkoltam, nem szabad egy téglát sem arrébb tennem, hát így veszik hasznomat, éjszaka, csak én vagyok ott, illetve ne­ kem kellene ott lennem, de én itt tüzelek, itt alszok ezután, va gypedig. ha nem is alszom, legalább tűrhető melegen vagyok, úgy is lehetne mondani, csendesen fellázadtam az apám szava ellen. Ezt hallgassa meg. m ilyen em ber az apám. két méteres megvan, m ajd­ nem aggastyán, előre bocsátom , nem szeretem. A tanár a két ku­ tya dühös morgása közt felállt, a kályhához lépett, lesöpört a vas­ ról egy égő, b űzlő forgácsdarabot, ilyet az m ondjon énelőttem, m i­ lyet, kérdezte vissza a fiú, hát, hogy nem szereti az apját, ezt bo­ csátotta előre. De hát, ha egyszer így van, felelt nyugodtan a fiú, az is valami, hogy nem gyűlölöm , nem köptem le, mint a bará­ taim tették, mégiscsak az apám, akárhogyan is van a szag az atyai gondoskodása körül, persze maga azt nem értheti, nem fiúi nya­ valyák, vagy kivételesen fá jó atyai szigor miatt alakult ez így, az én apám egy falu atyja akart lenni, erővel, szegény haldokló­ öreg-őrült, aki végül is pusztán a kedvezőtlen feltételek miatt bu­ kott a prófétaságba, s lett egyre idegenebb számára a világ, ellán­ golt az élete, nézi a tenyerét, csak gyűlölet-pernye, undor-ham u van benne, ijedtében egyetlen kiáltás tapad a szájaszélére, elvtár­ sak, és mindenki nevet, és mint m ondom , vannak akik le is köpik, nyílt utcán, kocsma előtt, neki folyt a könnye, már inkább asz­ szony könny, mint férfié, nevetséges lett volna bárkit is bejelente­ nie akárhová, akármiért, ahogy mellette a faluban vicsorogtak, köptek az emberek, a felső kapcsolatok úgy m osolyogtak már az öreg szánalmas vergődésén, és akkor az anyám kitalálta itt ezt a házat, amit építeni kell, kőm űves volt az apám eredetileg, és ma­ ga olyat még nem látott, micsoda vad, dühös erővel ásta itt az el­ ső gödröt a mészoltáshoz, aki az utcán méltatlan tivornyáktól m egnyom orítva, görnyedten araszolt előre, itt a telken aggságát elhagyta, mintha látomásai lettek volna, úgy nézett a semmibe, ahol a falak m ajd állni fognak, ahol m ajd a szélkakas fordul a szél ellen próbálkozni, hiába, én m ondom , két életű lett az apám ezzel a házzal, első éves egyetemista voltam, m ikor elkezdték az alapokat rakni, tegnap már kinyílt a kém ény szája, az égre, én egy senki vagyok, két év elszaladt, délibábjaim is üszkös sarkúak, szeretném ledobni vállam ról a terhet, de ahogy az apám gyűlöle­ tében, úgy az én szánásomban is összetartanak az emberek, sze­ gény beteg gyerek . . . Mi az a betegség, kérdezte a tanár, és azt nézte a szennyes üvegen át, hogy az útmenti keskeny árok alján összegyűlik a hó. Már semmi, túl lennék rajta, m ondta a fiú, mégis úgy vagyok, mint a kétségbeesett koldus, aki túl szegény ahhoz, hogy éljen, de egyszál ingében, fél szemmel is túl gazdag az elpusztuláshoz. Én agyhártyagyulladáson estem át, súlyos agyhártyagyulladáson, az orvosok szerint az a ritka kivétel vagyok, akin a szörnyű baj nem hagyott nyom ot, szóval, állítólag normális vagyok, nem bolond, egyetlen durva kiáltás bevérezi a kezem, egyetlen elcsigázott öreg állat nyújtózkodása az istállóban jók ed vre derít, m eglehet külön­ ben, hogy a nyári gyakorlaton tehenek között szedtem össze a bajt, a fertőzést, ezt már nem lehet utólag biztosan kideríteni, de a kezelőorvos szerint elképzelhető ilyen variáns is a m egbetegedé­ sek k ö z ö tt. . . A fiú elhallgatott, deszkadarabokat dobált a tűzre, keskeny arcán gyerm ek mesék szüksége, a halántékán lángok táncolása. Anyák, gyerekkerékpárok, csecsemők, fehér gyapjú takaróban, látta a tanár félig becsukott szemével a házuk előtti teret, a mellén szétnyíló ballonját, sálját már nem kellett összehúznia, a kályha ontotta a meleget. Asszonyom , én évek óta összevissza hazudozom Önnek, kívánta volna m ondani barátságosan a harmadik padra képzelt feleségének ,ezzel a vadidegen fiúval félóra alatt em be­ �r ib b k ö z e lsé g b e k e r ü lte m , m in t Ö n n e l 10 é v a la tt, n e m , m o s t n e s z ó ljo n k ö zb e , a s sz o n y o m , c sa k m e g s ü k e tü ln é n k i t t az Ö n le f o jto tt g y ű lö le té tő l, n e b e s z é lje n m o st, c s u k ja b e a s z e m é t, h a llg a s so n , p r ó b á lja m e g e lk é p z e ln i, h o g y h ív n a k e n g e m , s u h o g n a k é r te m a sz é lle l h a t ty ú n y a k ú lá n y o k , s z á lln a k a v á r o s u n k f ö lö tt, k iá lto z ­ n a k é r te m , n e m is k iá ltá s ez, in k á b b é n e k , c s a k ó r á ju k b íz tá k a z é n e k lé s t a fö ld ö n , és é r te m é n e k e ln e k , h ív ó é n e k ez, e g y ik ü k , a s z ­ sz o n y o m Ö n re m u ta t, lá to m Ö n t, a m in t 4 é v e s lá n y u n k n y a k á t fö ld fe lé n y o m v a k iá lto z ik g ö rcsö s d ü h h e l a sz ő n y e g tó c s á ja fö ­ lö tt, a já té k b a f e le d k e z e tt g y e r m e k n e m é r t i a s z itk o k a t, s a k e ­ g y e tle n d u r v a s á g s z á n d é k á t, b e le v e re m a z o rro d , a g y e r e k csak n é z r á m k é rd ő n , a p a , te d d le k e z e d b ő l a m e g e m e lt k ir á ly n ő t, e n ­ g e m e m e lj f e l a z a rc o d elé, m i ig a z o ln a e n g e m , h a h ív ó a é n e k m á r a h e g y e k e n tú lr ó l h a n g z ik , h o v á in d u lo k é r te lm e tle n ü l n a p o n ta , a z a tá n c v á r , G a b i a r c a az a rc o m o n fo rró , sz o k á s o m m á lesz, v éd , a n é m a s á g v e le , ez a tél a m i k in y ílt k ö n y v ü n k , e ls z ö k ö tt b e lő le m in d e n je l, ta lá n m é g te s tü n k m o c c a n á sa i, f é ls z a v a k g y ű rő d é s e i a r c u n k ö s s z e s im u lá s á n k ö z e líth e tn e k v a la m i b iz o n y o ssá g h o z , sz e ­ re le m , v á g y k e re s é s M i lá n c o l ö ssze, é s m ic so d a lá n c ez? K é t fe ­ h é r e n izzó v a s lá n c sz e m , h id e g a r a n y k a r ik á k k a l k a p c s o ló d ik m á s o ld a lo n . A f iú m e g rá z ta h o ssz ú sz ő k e h a j á t, n ő ie s m o z d u la tta l re n d e z ­ te e l n y a k á n a f ü r tö k e t, é s m i lesz a ta n u lm á n y a iv a l, k é r d e z te a ta n á r , a tá g r a n y ílt sz e m m e l v á r a k o z ó fiú t, é s m o s t h a s o n ló n a k é r e z te K á ro lly a l, G a b i e g y e te m is ta v ő le g é n y é v e l, u g y a n a z a n y ú j­ t o t t k e s k e n y a rc , é le s e n m e ts z e tt s z á j, u g y a n a z a z é le t- á m u la t a s z e m é b e n . M a jd f o ly ta th a to m , v á la s z o lt k e d v e tle n ü l a fiú , csak tü r e lm e s n e k k e ll le n n e m az o rv o so k s z e rin t, eg y e lő re . C sa k s e m m i m e g e rő lte té s ! M in th a a z a r e n g e te g p ia , a m it k ín o m b a n le n y e le k , n e m le n n e sz á z sz o r n a g y o b b m e g e rő lte té s , m in t ta n u ln i, d o lg o zn i, d e v á r n o m k e ll, m é g n e m k a p ta m zö ld u ta t, a k o c s m á b a o tth o n m e g zö ld u t a t k a p o k , a b a r á ta im sz e re tn e k , h ív n a k , m e g b o c s á tjá k n e k e m az a p á m , m e g b o c s á tjá k , h o g y ta n u ln i a k a r o k ú jr a , é s a n a ­ p o k H o ld a s k á n o ly a n e g y fo rm á k , a k o c s m á n a k v a n v a la m i v a r á ­ zsa, e m b e r e k n y ü z s ö g n e k o tt, s z e r e tn e k , já ts z a n a k , b ic s k á t v á g n a k e g y m á s h á tá b a , tö r té n ik v a la m i, L o rd , m a r a d j n y u g o d ta n ! A k u ­ ty a c se n d e s m o rg á s u tá n az a jtó h o z f u to tt, eg y ré sz e g ö re g e m b e r b ó k lá s z ik a z a j t ó m ö g ö tt, b e n é z , s m á ris to v á b b in d u l sz éle s v i­ g y o r r a l az a rc á n . L o rd m é g k e ttő t v a k k a n t u tá n a , a z tá n a f iú lá b a e lé ü l, le e r e s z ti fe jé t, a fö ld re , le h u n y ja a s z e m é t. Ős z in té n sz ó lv a, r é g n e m h isz e m , h o g y f o ly ta tn i fo g o m v a la h a m é g az e g y e te m e t, k e z d te ú j r a a f iú m o n o to n h a n g s ú lly a l, so k ez a k é t év, a m it e l­ lé b e c o lta m , r e tte n e te s e n b u tá n a k , k ö z ö n s é g e sn e k , o tr o m b á n a k é r ­ z e m m a g a m , m in d já r t, a h o g y e g y lá n y k e z é t v a g y d e r e k á t e le n ­ g e d e m , tiz e n e g y ig m o s t is n ő n é l v o lta m , i t t a p re s s z ó n t ú l la k ik , n e m m essze, ez K a ti, d e v a n i t t n e k e m É v a, M á rta , M a r ik a és eg y fia ta la s s z o n y is, az ő n e v é t n e m m o n d o m ki, m e g e s k e te tt rá , h o g y m é g a n e v é t se m o n d o m k i so h a , se h o l, az u r a b ú to r g y á r i m u n k á s , f é lté k e n y te rm é s z e tű , ez a d ó d ik m é g az ita l m e lle tt. A z ú j h á z m e lle tt, a lá n y o k fé n y e s g ö m b ö ly ű s é g e , ez v ig a sz ta l, ez fe le d te t, ez jó. A t a n á r h a n y a tt f e k ü d t a p a d o n , á lo m é s é b r e n lé t h a t á r á n b á m u lta a b ó d é m ű a n y a g m e n n y e z e té t. R o ssz u l e s te k , f á j t a k a fiú v á r a tla n u l k ö zö n ség e s, d ic se k v ő s z a v a i m o z g é k o n y s z e re lm i é le té ­ rő l, h id e g lö tty in té s k é n t h u llt r á m in d e n n ő i n év , m e g p ró b á lta m é rle g e ln i, v a ló s á g o s s z e re lm e k rő l fe c se g -e a fiú , v a g y k a m a sz o s k é p z e lg é se it r a k j a elé m u ta tó s a n ? A z ó r á já r a n é z e tt, h é t ó ra m ú lt. G a b i v ilá g o ssz ő k e h a j á t lá tta lo b o g n i a fá k o n . J a j n e k e m , h a ig a z a m le h e t, g o n d o lta , h a az ő h ű tle n s é g e n e m az é n k e r e s é ­ se m r o k o n a , c s a k a p illa n a t m e n e d é k e . K á r o ly ö rö k k é o tt a k a r á lln i, a h o l a b iz o n y o ssá g v a n . A sz e re le m b e n is. É n ö rö k k é o tt a k a r o k á lln i, a h o l a k o c k á z a t v a n , s k ü lö n ö s e n a s z e re le m b e n , a h o l m e g le h e t, te lje s e n é r te lm e tle n a v ég leg e sség , k e re s é s , tö p r e n ­ g e tt, é s á t ü lt a z a jtó m e lle tti p a d r a , s z e m b e n a k u ty á k k a l, a z o k m á r m e g s z o k tá k a je le n lé té t, n e m m o r o g ta k r á , L o rd c s ö p p e t m e g e m e lte a f e jé t, d e n y o m b a n v is s z a e r e s z te tte k i n y ú jt o tt m első lá b á r a , s fé lig n y ito t t sz e m e s a r k á b ó l le s te az a jtó t. M e leg e v a n , k é r d e z te a f iú ó v a to s a n , m in th a m e g é r z e tt v o ln a v a la m it a ta n á r id e g e ssé g é b ő l, a la p o s a n b e d u r r a n to t tu n k a v é n k a z á n n a k , c sa k az első h a jn a li u ta s o k n a k e s ik m a jd le a z á llu k , h a b e á lln a k id e a h ó , a szél elő l, m ic so d a m e le g v a n , m a g á n a k m ik o r in d u l a b u s z a ; h a j n a lb a n N é g y ó ra - ö tv e n k o r , v á la s z o lt á lm o s a n a ta n á r , és v é ­ g ig d ő lt az ú j p a d já n , k á r h o g y b e s z é lt n e k e m a s z e re lm e irő l, k i ­ á b r á n d ító v o lt h a llg a tn i, a h o g y m o n d ta , n ő n é l v o lta m é s h o g y K a ti, É v a , Á g i . . . A f iú sz e re lt, Á g it é n n e m m o n d ta m és m a g á ­ n a k is a h o m lo k á r a v a n ír v a , h o g y e g y n ő m ia tt c s e lle n g i t t é js z a ­ k a , íg y v a n , n o u g y e , a k k o r m e g m i b a ja a z é n lá n y a im m a l? ! N em v a g y o k lo v a g ? H á t n e m v a g y o k ! I s m e r te m e g y lo v a g o t h a ll­ g a tó k o ro m b a n , te s ti- le lk i jó b a r á to m v o lt, c s u p a é rz é s, c s u p a u d ­ v a ria s s á g , lo v a g ia s sá g , és a lá n y t a k ib e s z e re lm e s v o lta m , m in t az ő r ü lt, az első a lk a lo m m a l m a g a a lá te p e r te , h o g y k ite tte m a lá ­ b o m a v á ro s b ó l, e h h e z m it szól, g y e r e k e t c s in á lt n e k i, h o g y é n az a g y b a jo m m ia tt, ú g y a z a lá n y a n a g y h a s a m ia tt e l tű n t a z e g y e ­ te m r ő l. é s a z t h isz i, h o g y a lo v a g , a h ő ssz e re lm e s é s ra b ló lo v a g e l­ v e tte , fe le lő ssé g e t v á lla lt a tö r té n te k é r t, n e m u r a m , a h o g y é n n e m v e tte m fe le s é g ü l a z t a lá n y t, ú g y ő se m , sz e la v i, m o n d ta e g y s z e r, h o g y ta v a ly te le fo n o n k e r e s te m , é s s z e m é re h á n y t a m a p is z o k s á ­ g á t, ez v a n , ez az é le t, n e m t u d o tt m á s t k in y ö g n i, p e d ig é n n e m a b a r á ts á g u n k a la p já n k é r te m tő le sz á m o n , a m it te tt, a r r a a k a r ­ ta m r á b ír n i, n e h a g y ja c s e rb e a z t a lá n y t, m o n d a n o m s e k e ll, jö ­ v ő r e v é g e z a fiú , fő o k o s, s z in te b iz to s r a v e h e tő , h o g y k é t é v m ú l­ v a K u b á b a k e r ü l, m in t sz e lle m i e x p o rt, ö r e g b íti o tt h a z á n k jó h í r ­ n e v é t. é s a tö b b i. A ta n á r s z é tt á r ta k a r já t, v a n ily e n , m o n d ta , és a k á ly h a tű z v ö rö s v a s á t n é z v e , ö s s z e s z ű k íte tt s z e m m e l m o so ly g o tt, s z e re n c se , h o g y K á r o ly t m in d ig is u tá lta m , a le g n a g y o b b e lle n s é g e m se fo g ­ h a t n á rá m , h o g y b a r á t j a v o lta m v a la h a , g o n d o lta , d e G a b ib a n k é ts é g te le n ü l tö m é n y te le n le lk iis m e r e tf u r d a lá s le h e t, m ic so d a h ü ly e v é le tle n p á r h u z a m , ezzel a h á z ő rz ő v e l, é s e g y s z e rű e n é r t h e ­ te tle n n e k ta lá lta a z t a r o k o n s z e n v e t, b a r á ts á g é r z é s t, a m it eg y ó r á ja m é g é r z e tt a fiú ir á n t, b a n á lis m a jd n e m -s z a v a k v o lta k a sz á já n , b a r á to d , te s tv é r e d ü l i t t a p a d o n , m é g jó , h o g y c s e n d b e n m a r a d t v é g ü l, fu rc s a , k ü lö n ö s fiú , d e m á r ig e n is, ig e n is e lle n s z e n ­ v es, in k á b b , m é g h o g y 4— 5 lá n y is v a n itt, a k i ő t s z e r e ti, e g y sin c s, ta lá n le g fö lje b b e g y le h e t, a tö b b i n a g y z o lá s, k ita lá c ió , k a m a s z ­ álo m . É s a fele ség e , k é r d e z te a fiú . a fe le sé g e m it sz ó l h o zzá, a m ik o r re g g e l b e á llít íg y ö ssz e g y ű rv e . N e m sz ó l s e m m it, v á la s z o lt a ta n á r , s z á m á ra a z a fo n to s, h o g y re g g e l h a z a m e g y e k , n y o lc k o r a z is k o lá ­ b a n le g y ü n k , h o g y e g y ü tt é r h e s s ü n k o d a a v é n k is a s s z o n y k o llé ­ g a n ő k e t m in d e n r e g g e l eg y e a fe n e , h o g y s ö té t jó s la ta ik e lle n é re tíz é v u t á n is e g y ü tt v a g y u n k , e g y ü tt jö v ü n k . M a g a ta n á r , h i t e t ­ le n k e d e tt fe jc s ó v á lv a a fiú , n a, e z t s e h itte m v o ln a , h o g y a k a d o ly a n ta n á r , a k i e g y ü tt ő rz i v e le m a h á z a t. N e m ő rz ö m m a g á v a l a h á z a t, m o n d ta g o ro m b á n a ta n á r , a b u s z ra v á r o k , ez e g y b u s z ­ m e g á lló , n e m ? A f iú n e m é r t e t t e a t a n á r h a r a g já t — k é r d e z n i a k a r t v a la m it, m é g is in k á b b h o s s z a n h a llg a to tt, m a jd fe lá llt, k i­ n é z e tt az a b la k o n . N in c s is h áz , s ó h a jto tt c s e n d e se n a fiú , n in c s h áz , é s s e m m i m e n e d é k e n in c s az a p á m n a k . N in cs, c s a k é n ta lá lo k k i n e k i id ő n k é n t v a la m i b ú v ó h e ly e t, a h o l c s e n d b e n , tito k b a n ö ssz e tá k o l v a la m it. É r ti? A k á r m it! C s a k h o g y tis z te lh e s s e m é r te . . . A z a lk o tá s é r t. A ta n á r é r te tle n ü l b á m u lt a f iú h á tá b a . Á lm o s f á r a d ts á g o t é r ­ z e tt v á llá r a n e h e z e d n i, n e m v o lt e lé g fris s, g o n d o lk o d n i a fiú s z a ­ v a in , a lu d n i a k a r t, a lu d n i e g y k e v e se t, o ld a lt f o r d u lt a p a d o n , a r ­ ca a lá s z o r íto tta te n y e r é t, a k a d - e sz e re tő , a k i m e lle ttü n k m a ra d , s ú g y m a r a d m e lle ttü n k , h o g y n e m k ív á n ju k a p o k o lb a , tö p r e n ­ g e tt, G a b i a r c á t a k a r ta m a g a elé id é z n i, l á tn i ú j r a v ilá g o ssz ő k e h a j á t a f á k r a ú sz n i, d e m in t a k it g y o r s ö k ö lle l h a lá n té k o n v á g n a k , e la lu d t. A f iú lá b u jjh e g y e n m e n t á t a b ó d é n , k i t á r t a c s e n d b e n az a jtó t, k ív ü lr ő l s z is s z e n te tt, L o rd . V e z é r, g y e r ü n k , s a fe le rő s ö d ő sz é lle l s z e m b e n e lin d u lt h a z a f e l é ! Boronyai Tam ás A k észen lét á ra — J ó s k a , k e lj fe l! — h a n g z o tt a k ö v é r b á n y á s z a s s z o n y s z a ­ v a , d e a s z ó líto tt m e g se m m o c ca n t. — J ó s k a , k e lj, f é l k ile n c , s ik tá b a k e ll m e n n i! A z a s sz o n y to p o g ó tü r e lm e tle n s é g e , n o m e g a fo k o z o tt h a n g ­ e rő v a la m i m o ty o g á s r a k é s z te tte u g y a n az a lv ó t, a m i k ö r ü lb e lü l a z t je le n ti, h o g y „ jó -jó , é r te m , k e le k m á r ” , d e c s a k n e m a k a r t s z a b a d u ln i m e le g n e k tű n ő á lm á tó l. — J ó s k a , te ré sz e g e s d iszn ó , h a eg é sz n a p a k o c s m á b a n iszol, le g y e n e rő d fe lk e ln i, a n n a k az ily e n m e g o ly a n a n y á d n a k , m e r t . . . Ez h a to tt. E rő s J ó z s e f b iz o n y ta la n u l f e lü lt a d ik ó n , m o ro g v a h a já b a t ú r t, z s e b é b e n c ig a r e tta u tá n m a ta to tt. M ég ü lté b e n is im­ b o ly g o tt. L á tsz ik , n e m a lu d ta k i d é lu tá n i ré sz e g sé g é t. É rd e k e s b ú ­ to r d a r a b ez a d ik ó , n e m is ág y , n e m is sz é k , o ly a n sz éle s, m in t 17 �e g y v o n a t k é ts z e m é ly e s ü lé se , ta lá n v a la m iv e l h o s s z a b b : i t t a lu d t e l E rő s J ó z s e f v á j á r d é lu tá n , a lig h o g y m e g e tte az e lé lö k ö tt, tö b b ­ s z ö r m e le g íte tt, fé lig k ih ű lt é te lt, s a z tá n a ré sz e g e m b e r e k e r ő t­ le n sé g é v e l e ld ő lt é s á ju lá s s z e rű e n e la lu d t. M o st tö r ő d ö tt fü stö lg ő c ig a r e ttá já v a l a s z á já b a n p r ó b á lta r e n d e z n i g o n d o la ta it, az asz­ sz o n y m e g s z o k o tt s z itk o z ó d á s a itó l k ís é rv e . H o g y is v o lt? Ig e n ! É js z a k á s ib ó l s z á llta k k i jó k e d v ű e n . — H é t fix — m o n d o g a ttá k a k a s b a n , s g y o rs a n k is z á m o ltá k , e z é r t 180 f o r in t k ö r ü li n y e r s b é r j á r , e h h e z jö n n e k a p ó tlé k o k , az a n n y i m in t 230— 240 f o r in t ö ssz ese n . . . N e m rossz. A jó l v é g z e tt m u n k a ö rö m é v e l v ic ce lő d v e, e g y m á s t lö k d ö sv e m e n te k az ö ltö z ő felé . A s z e r s z á m o k a t b e z á r tá k a „ p is z k o s b a ” , i t t t a r t o t t á k a m u n k a r u h á t, h o g y a z tá n m e g fü rö d v e , a „ tis z tá b ó l” á tv e g y é k az u tc a it. — J ó re g g e lt!. . . L e te lt? — h a n g z o tt m ö g ü lü k , s h á tr a f o r d u lv a az ö re g H a n s it p ill a n to t tá k m eg , k e z é b e n e lm a r a d h a ta tla n b u ty ­ k o sá v a l. A z ö re g s v á b p á lin k á t m é r t r e g g e le n te — p e rs z e c sa k „ tö rz s ta g o k n a k ” . N e m v o lt jó az ö re g ita la , in k á b b ro ssz, d e v o lt eg y e lő n y e : n e m k e lle tt c s a k f iz e té s k o r k ie g y e n líte n i, a d d ig fe l­ ír ta . „M iv el az a s sz o n y a le g u tó b b i p é n z o s z tá s k o r ú g y is k iz s e b e lt” fe lk iá ltá s s a l m in d e n re g g e l ig é n y b e v e tté k H a n s i b á c si s z o lg á lta ­ tá s a it : a tö r z s ta g s á g n ő tt, a f o rg a lo m fe lle n d ü lt. A p á lin k a g y o r s a n h a t o t t a z e ln y ű tt s z e r v e z e tr e , s a f ü r d ő ­ b e n m á r fe ld o b ó d v a é n e k e lté k a H á ro m v ö d ö r a p r ó k a v ic s. . . k e z d e tű tr á g á r n ó tá t, a m it h a r s á n y n e v e té s k ís é rt. A b u sz m e g á lló ­ n á l á llta k , a m ik o r B éla, a csillé se m e g sz ó la lt: — L e k é n e sz á lln i a K a p c á n á l, e g y e t l ö k n i ! D ü le d e z ő k o c s m a v o lt a K a p c a , a d o m b tö v é b e n , a h o l az a k n a á llt. M á r tö b b s z ö r a k a r t á k le b o n ta n i, d e a r e n d k ív ü l jó fo rg a lo m m ia tt e z t m in d ig e lh a la s z to ttá k . B e lü lrő l é p p e n o ly a n v o lt, m in t k ív ü lrő l. N é h á n y k o sz o s a sz ta l, sz é k e k , eg y r e x - b iliá r d a s z ta l, a h e ly isé g eg ész sz é le ssé g é b e n p u lt. M ö g ö tte a csap o s r e n d k ív ü li g y o rs a s á g g a l s z ó rta a fé ld e c ik e t é s a k o r s ó k a t, v ig y á z v a h a s z n á r a : a p á l in k á t jó v a l a h ite le s ítő csík a la tt, a s ö r t b ő h a b b a l. I t t s e n k i n e m r e k la m á lta , h o g y ré s z re h a jló , d e fö lö sle g e s is l e t t v o ln a , h is z a v á r a k o z ó k ú g y is to v á b b lö k ik n é h á n y k e r e s e tle n sz ó v a l a h ő ­ b ö r g ő t: „ E rig g y m á n o n n a n , o tt a sö rö d , o sz t f a l j á l ! ” J ó ó ra m ú lv a k iü r ü lt a h e ly isé g , c sa k n é h á n y a n m a r a d ta k , k ö z­ t ü k E rő s é k , m o n d v á n : „ F ia ta l az idő, m é g c s a k n y o lc ó r a v a n , j á t ­ s z u n k eg y p a r t i t ! ” R ö g tö n v o lt e lle n fé l — p e rs z e k o rs ó s ö r b e n ,— é s a r e x - a s z ta l tíz p e r c e n k é n t z á r t. N e m v o lt ez ig a z i já té k , csu ­ p á n ü r ü g y az iv á s ra , h isz e n a z e r e d m é n y s e n k it n e m é r d e k e lt k ü ­ lö n ö se b b e n , c s a k a v e s z te s k o n s ta tá lta e m íg y e n : „ É n k ö v e tk e ­ z e m ” . M á rm in t a s ö r t m e g re n d e ln i. M e n t ez fo ly a m a to s a n d élig , a h a n g e r ő az e lfo g y a s z to tt s ö rm e n n y is é g h a t á s á r a e g y r e n ö v e k e d e tt. E lő sz ö r k ise b b , k é s ő b b h e v e s v itá k k ö v e tk e z te k , s e m m isé g e k e n . M in d e n k i m o n d ta a m a g á é t, a já té k m e g s z a k a d t, s a k é t fé l m o ­ ro g v a tá v o z o tt a k o c sm a z u g a ib a , a le h e tő le g tá v o la b b e g y m á stó l. — Ez a s e n k ih á z i b e sz é l n e k e m , a k i eg y tá m o t n e m tu d f e l­ e m e ln i, n e k e m , a k i a te li c s illé t e g y e d ü l r a k o m fel, h a le e sik a sín rő l. A d é le lő ttö s m ű s z a k is k is z á llt, ú jr a b e n é p e s ü lt a z ivó. S ie tv e f o g y a s z to ttá k ita lu k a t a z e m b e re k , a z tá n s z a la d ta k , h o g y e lé r jé k a b u s z já r a to t. E rő s é k n e k m á r se m m i n e m v o lt s ü rg ő s, to m p a z s ib b a d ts á g b a m e n t á t az e lő b b m é g h a n g o s m é lta tla n k o d á s u k . B é la ú ja b b k o rsó s ö r ö k k e l é r k e z e t t a s z ta lu k h o z : — A z t m o n d já k , n é g y e n b e s z o r u lta k a d é le lő ttö s m ű s z a k b a n . E rő s a r c a m e g fe s z ü lt, b e le b á m u lt a s ö ré b e . Ú g y é r e z te a k o r ­ só b a s z o ru lt az é le te . (T isz tá n l á t t a m a g á t h ú sz é v v e l k o rá b b a n . A N y írsé g b ő l jö tt, o n n a n sz e rv e z té k . 22 éves, n a g y o n erő s. H o zza a v á g y a p é n z u tá n , a jo b b u tá n . A z tá n az első k o b a k (v a k ító a n fe h é r), ú j c sizm a és r u h a . K é ső b b . . . á ll le sz á llá s e lő tt az a k n á n á l, n e m lá tja , csak é rz i a r e tte n e te s m é ly sé g e t, a z e lh a s z n á lt le n ti le v e g ő a h id e g re é r v e „ k ic s a p ó d ik ” : „ fü s tö l az a k n a ” . A m e leg e lle n é re m e g b o rz o n g : n e m é r ti , m ié rt. S o k k a l k é ső b b , ö t é v m ú ltá v a l j ö t t rá . A k n á t sz e re lte k . M á r m e g sz o k ta az á lla n d ó k é s z e n lé te t a lé té r t, az é le té r t, a c s a lá d é rt, a z é r t az első m é ly lé le g z e té rt, a m it k isz á llá s u tá n szív m a g á b a az e m b e r a n a p r a lé p v e , h isz e n a lé t é s a h a lá l e g y h a js z á ln y ir a v a n e g y m á stó l, i t t té v e d n i c sa k h a lv a le h e t. V a g y é lv e a b iz to s h a lá l­ é r t. L e sz ű rn i, o sz tá ly o z n i, m e g k ü lö n b ö z te tn i a m u n k a z a jo k a t az ig a z i v e s z é ly z a jo k tó l, m e r t a b á n y a je le z a n n a k , a k i é r ti , é rz i ő t. A z tá n h a tá r o z n i, m e n e k ü ln i, m e n te n i, h isz e n i t t n e m tö b b e n d o l­ g o z n a k k ü lö n - k ü lö n , i t t Ő k d o lg o z n a k E g y ü tt. E g y m á s é rt, a p u sz ­ t a lé tü k é r t. N em a s a já t, h a n e m a k ö zö s lé tü k é r t. A m íg n in c s b a j, ta lá n ö ssz e v e sz n e k , fe n y e g e tő z n e k , m a r a k o d n a k eg y sz á l d e s z k á ­ é r t is, d e a m in t a b á n y a je le z , m á ris eg y é le te t é ln e k . A le g tis z ­ tá b b , a le g e m b e rib b lé te t : a k ö zö st. S m in d e z t m e g fo g a lm a z a tla n u l, k im o n d h a ta tla n u l, a n a g y o n e rő s é s e ls z á n t e m b e re k n é m a s á ­ g á v a l, k a p k o d á s n a k tű n ő , d e n a g y o n is tu d a to s , tis z ta m o z d u la ­ to k b a s z ű k ü lő je lb e s z é d d e l. S z ó v a l a k k o r m á r az a k n a v á já r o k n á l 18 d o lg o z o tt á lla n d ó é js z a k a i m ű s z a k b a n . J o b b a p é n z , g o n d o lta , m i­ k o r a v e s z é ly t e m le g e tté k o tth o n — „ e g y s z á l d e s z k á n a k a s t e te ­ jé n (in n e n ja v í t j á k az a k n á t) , a l a tt a d m e g e z e r m é te r ! ” ,— s csak m o so ly g o tt. „ S e m m iv e l s e m m á s, m in t le n t. A z a sz á l d e s z k a le g ­ a lá b b 30 c e n ti sz éle s, é s ez m á r lu x u s ” — v á la s z o lta , é s v iss z a e m ­ lé k e z v e az a k k o r ia k r a , o tt v a ló b a n íg y is g o n d o lta . É s a k k o r , az e g y ik é j je l K á n to r , a s e g é d v á já r , a k iv e l e g y p a r ti b a n d o lg o z o tt, „ m e llé lé p e tt” . E rő s é s z re s e m v e tte . M ik o r m u n k á já t b e f e je z te a k a s tú ls ó o ld a lá n , á tsz ó lt. N é m a csen d . V á r t. K iv e r te a v e r íté k , re m e g e tt, tá m a s z t k e r e s e tt. L e h a s a lt a d e s z k á ra , é s e g y s z e rib e n m o st d r ó tv a s ta g s á g ú n a k é r e z te . M in th a ö s s z e ro p p a n t, m e g s z a k a d t v o ln a b e n n e v a la m i. H á ro m n a p r a r á k ih a llg a ttá k . — N em , eg y h a n g n e m h a g y ta el s z á j á t . . . — v á la s z o lta . „A h a lá l az a k n á b a n 25 m é te r e n k é n t e lh e ly e z e tt f e s z ítő v a s a k o k o z ta zú z ó d á so k kö­ v e tk e z té b e n á llt b e. K b . 350— 400 m é te r t z u h a n t. A z a k n a ta lp r a esés u tá n m é g e g y - k é t p e rc ig é l t.” ) F e jé t fe le m e lv e , m e re v e n b á m u lt s z é t a k o c s m á b a n . B é la u n ­ sz o lta h a z a m e n e te lr e ; n e m h a llo tta . B e le h a jo lt a sö ré b e — iv o tt. N e m e s e tt jó l. L e g y ű r te : m u sz á j. O ld ó d ás. — M ég e g y k ö rt, B é la ! — o r d íto tt. A z tilta k o z o tt: — N e m k é n e m á r! — K u s s ! E rig g y , a z t m o n d ta m ! Ű jr a iv o tt. K e ttő t. H á r m a t. A z tá n r á z e n d íte tt a b á n y á s z h im ­ n u s z r a : „ S z e re n c s e fel, sz e re n c s e le ” H a n g ja e lc s u k lo tt, k ö n n y g ö r d ü lt v é g ig a rc á n . F e je le b ille n t. B á g y a d ta n a s z ta lr a d ő lt, el­ a lu d t. B é la r á z ta fel, s h o ssz a s n o s z o g a tá s ra s ik e r ü lt e g y ü tt el­ in d u ln iu k . M o st s z ív ja c ig a r e ttá já t, g y o m ra k a v a ro g , ro s s z u llé t k e r ü lg e ti. A z a s sz o n y s z itk a it m e g s z o k ta m á r, n é h a a z é r t m e g sz ó la l — J ó l v a n n o, h a g y d m á r ! ,— d e ez c s a k o la j a tű z re . A z e lé je t e t t é te lt c s a k k e v e r g e ti, n e k ib á to r o d v a s z á já b a v esz e g y k a n á lla l, d e a z o tt c sa k fo ro g , le m e n n i s e h o g y s e m a k a r . — M in th a a h á t a m r a r a k n á m — m o rm o g ja , d e h a n g o s a n sz ó ln i n e m m e r, tu d ja , a z t ú ja b b s z ó á r a d a t k ö v e ti. Ú js á g p a p ír b a c so m a g o lt z s íro s k e n y e ré t z s e b re te sz i, le g sz ív e ­ s e b b e n e ld o b n á , k ö sz ö n és n é lk ü l in d u l a b u sz h o z. A k ö d ö s, n y ir ­ k o s n o v e m b e r m in d e n k ín já t e lm é ly íti, v a c o g , m a jd m e le g e lesz, s m e g in t a h id e g rá z z a . R á g y ú jt. E z m é g m e g y v a la h o g y . A m e g á lló b a n m a jd n e m m in d e n k i fü s tö l. — A „ lu k b a n ” ú g y ­ s e m le h e t — g o n d o ljá k , s m e re v a rc c a l b á m u ln a k m a g u k elé, c sa k az ú jo n n a n jö v ő k e t k ö s z ö n tik eg y m o rg á s s z e rű „ jó e s té tte l” . A z ö ltö z ő b e n p isz k o s in g jé b e b ú jv a lib a b ő rö s lesz. M o st til­ ta k o z ik a sz e rv e z e te a m á s k o r m e g s z o k o tt e lle n . — M a jd c s a k le ­ te lik v a la h o g y — m o ty o g ja a k a s b a n a le sz á llá s e lő tt. M á r - m á r el is h iszi, m ik o r a g é p az in d u lá s k o r m e g e jti a f ü lk é t, az z u h a n v a g y tíz m é te r t. E z t m á r n e m b ír ja . A k a s rá c s á h o z s z o rítja a fe ­ jé t, h á n y . A tö b b ie k sz id já k , k e t te n - h á r m a n k ö v e tik , d e ő n e m h a llja . V a la m i h a lá lfé le le m v esz e r ő t r a jt a , c s a k k ö n n y e s sz e m é t tö rö lg e ti, m é ly e k e t lé leg e z, n e h o g y m é g e g y sz e r ro s s z u l le g y e n . A f e jt é s t k io s z tjá k , k ic s it ala c so n y h e ly r e k e r ü ln e k B é lá v a l. — M á s se m h iá n y z o tt — m o ro g ja , s té rd e lv e e lk e z d i a la p á to ­ lá s t. É jf é l k ö r ü l ú g y -a h o g y á lln a k . M in d e n l a p á t s z e n e t tíz n e k é re z , é s fo g a d k o z ik , h o g y a z é le tb e n tö b b é b e n e m rú g . A z id ő se ­ h o g y s e m h a la d , a m u n k a m é g k e v é sb é . K e ttő k o r m é g e g y e tle n sü v e g sin c s b e tá m o z v a . A k a p a r ó ü r e s e n j á r m ö g ö tte , s z in te k é n y ­ s z e r ítv e a m u n k á r a . M ű sz a k v é g é r e a la p o s a n m e g iz z a d v a is a lig lesz m e g a n é g y fix . A „ n é p e s b e n ” , íg y h ív já k az e m b e r e k e t s z á llító s z e n e sc sillé k e t, e g y s z á l d e s z k á v a l az a ljá n , m á r v a la h o g y é r z i m a g á t. A k e n y é r f e lé t is m eg eszi. S z a v a is m e g jö n , d e a z elő ző n a p r ó l c sa k a n y ­ n y it: — Ez is e lm e n t, m a jd h o ln a p b e h o z z u k v a la h o g y ! A s z é n ­ p o r a z iz z a d sá g m ia tt v a s ta g r é te g b e n r a k ó d ik te s té re , s k id o lg o ­ z o tt, d e e r ő tle n iz o m z a tá n m e g fu tv a e g y -e g y h a lv á n y a b b c s ík o t a lk o t. Ú g y fe s t, m in t e g y d a r a b m e g re p e d e z e tt, k ié g e tt fö ld . M á s­ k o r a f e k e té b ő l é lé n k e n k iv illa n ó fo g a m o s t n e m f e h é r , a jk a is v é r te le n . S zem ei b e lje b b ü ln e k , f é n y te le n e k , e lv e s z te tté k já t é k u ­ k a t. P u s z tá n a m e re v lá tá s f u n k c ió já t tö ltik b e, f á r a d ta k , n e m é l­ nek. N e m s ie t, m a jd n e m u to ls ó n a k s z á ll k i. L a ss a n , k o m ó to s a n v o n sz o lja lá b a it. A c s á k á n y is n e h é z , f ö ld ö n h ú z z a . S zo m ja s. N y e lv é t s z á jp a d lá s á r a ta p a s z tja , c s e ttin t. I n n a v a la m it. — É gy k u p ic a jó l e s n e — g o n d o lja , d e az é js z a k a i m u n k a „ é lm é n y e ” e ln y o m ja v á g y á t. T a lá n le a d n a ró la . — J ó r e g g e lt! — h a llja . H á tr a f o r d u l. L á tja az ö re g H a n s it, t a r t j a p o h a r á t. Iszik . E g g y el, k e ttő v e l. H a sz n á l. M o so ly o g , jó íz ű e n k r á k o g : m e g m e n e k ü lt. Ú j r a o d a t a r t j a a p o h a r á t. L e ü l a p a d r a . É rz i, az a lk o h o l s z é tá r a d s z e rv e z e té b e n . Á ta d ja m a g á t e n n e k a z s ib o n g á s n a k . B e m e g y a fü rd ő b e , z u h a n y o z ik . V á r ja a h a tá s t. A f ü rd ő b e n n e m é n e k e ln e k . . . �HAGYOMÁNY L áto g ató b an A s a lg ó ta r já n i s z ü le té s ű R. V á r k o n y i Á g n e s tö r té n é s z t b u d a i la k á s á n a k d o lg o z ó sz o b á já b a n k e r e s te m fel. E z t a z é rd e k e s , szép h á z a t D o h n á n y i E rn ő z e n e s z e rz ő é s z o n g o ra m ű v é s z é p í te t te ; i t t é lt, a lk o to tt é s t a n í t o t t m in te g y m á s fé l é v tiz e d ig . K é ső b b , m á r a h á b o r ú u tá n , a n e v e s m ű v é s z e ttö r té n é s z é s m ű v é s z e tfilo z ó fu s , F ü ­ le p L a jo s p ro fe s s z o r o tth o n a é s sz ellem i m ű h e ly e v o lt ez a la k á s. A h á z m a g a te h á t a m a g y a r m ű v e lő d é s tö rté n e t n e v e z e te s d a r a b ja . A d o lg o z ó sz o b á b a n , a m e n n y e z e tig n y ú ló p o lc o k o n fő le g tö r ­ té n e ttu d o m á n y i m u n k á k , f o rr á s k ia d v á n y o k á lln a k ; az a b la k m é ­ ly e d é s t s z in te b e tö ltő n a g y ír ó a s z ta lo n k é z ir a to k , je g y z e te k , k ö z ­ t ü k X V II— X V III. sz á z a d i ir a to k x e r o x - m á s o la ta i. A k ö n y v e s p o l­ co n m e g k e re s e m V á r k o n y i Á g n e s m ű v e it, a m o n o g r á f iá k a t, é le t­ r a jz o k a t s az if jú s á g s z á m á ra í r t is m e r e tte r je s z tő m u n k á it. — H o g y a n le sz v a la k i tö r té n é s z ? — N y ilv á n m in d e n k i m á s k é p p . É n p é ld á u l so k á ig a z t h itte m , h o g y o rv o s le sze k , d e — n e m u to ls ó s o rb a n k itű n ő m a g y a r - és t ö r ­ té n e le m ta n á r a im jó v o ltá b ó l — a h u m á n é r d e k lő d é s e g y r e e rő s e b b le tt b e n n e m s v é g ü l is a b ö lc s é s z k a rra ir a tk o z ta m b e tö r té n e ­ le m — m a g y a r s z a k r a . A k k o r se m k iz á r ó la g a tö r té n e le m é r d e k e lt; s z a k tá rg y a im o n k ív ü l filo z ó fiá t, p sz ic h o ló g iá t, sz o c io ló g iá t, m ű v é ­ s z e ttö r té n e te t is h a llg a tta m , é s e l já r ta m az o rv o si k a r n é h á n y elő ­ a d á s á r a is. H a r m a d é v e s k o r o m b a n f e lv e tte m a le v é ltá r o s s z a k o t és a T ö r té n e le m tu dom á n y i I n té z e t k ü ls ő m u n k a tá r s a le tte m . D ip ­ lo m á m m e g sz e rz é se u tá n i t t k a p ta m á llá s t, s a z ó ta is e g y h u z a m ­ b a n i t t dolg o zo m . J e le n le g az in té z e t e lső m a g y a r o s z tá ly á t v e z e ­ te m . A z o sz tá ly m u n k a te r ü le te a m a g y a r tö r té n e le m tö b b m in t e z e ré v e s id ő s z a k a : a m a g y a r s á g ő s tö r té n e té tő l 1848-ig. M in te g y h ú sz k iv á ló tö r té n é s z d o lg o z ik i t t e g y ü tt, é s tö b b k ü ls ő m u n k a tá r s k a p c s o ló d ik b e le a z o s z tá ly m u n k á já b a . (A le n y ű g ö z ő n a g y s á g ú sz o b a k itű n ő k e r e te t n y ú jt a b e sz é l­ g e té sh e z . E lk é p z e le m , h o g y v a la m ik o r k a m a r a z e n e é s z o n g o r a m ű ­ v e k s z ü le tte k itt, é s a c se n d e s e s té k n e k a R u r a lia H u n g a r ic a sz v it k is z ű rő d ő a k k o r d ja i a d t a k h a n g u la to t. M o st k a c a g á n y o s k u r u c v ité z e k k e s e r g ő je s z o lg á lta th a tn á a ze n ei a lá f e s té s t: V á r k o n y i Á g ­ n e s fő k u ta tá s i te r ü l e te u g y a n is a R á k ó c z i-sz a b a d sá g h a rc .) — F é le k , h o g y a k u r u c v ité z e k e g y k ic s it m é g m in d ig ú g y é ln e k a k ö z tu d a tb a n , a h o g y a X IX . s z á z a d i r o m a n tik u s sz e m lé le t m e g a lk o tta ő k e t. É n a R á k ó c z i-s z a b a d s á g h a rc c a l fo g la lk o z ó m u n ­ k á im b a n e n n é l a s z ín p a d ia s a n r o m a n tik u s k é p n é l a sz á z sz o r iz ­ g a lm a s a b b v a ló s á g o t ig y e k sz e m f e lt á r n i: a n y a lk a k u r u c v ité z e k h e ly e tt a ro n g y o s, h á tib ő r ö s jo b b á g y k a to n á k tö r té n e té t, I I. R á ­ k ó czi F e r e n c n e k a tá r s a d a lm i h a la d á s t sz o lg á ló á lla m é p ítő m u n ­ k á j á t, n a g y s z a b á s ú p o litik a i k o n c e p c ió já t é s a m a g a k o r á b a n h a l­ la tla n u l m o d e rn g a z d a s á g p o litik a i elk é p z e lé se it. — K u ta tá s a i s o r á n ta lá lk o z ik - e n ó g r á d i v o n a tk o z á s ú m e g le ­ p e té s e k k e l? O ly a n le v é ltá r i r é g is é g e k r e g o n d o lo k , a m e ly e k m a a z ú jd o n s á g e r e jé v e l h a tn a k . — R e n d k ív ü l s o k k a l. M in d ig k ü lö n ö rö m s z á m o m ra , h a N ó g rá d m e g y e i a n y a g k e r ü l a k e z e m b e . M e g ta lá lta m p é ld á u l a z t a N ó g ­ r á d m e g y e i ö ssz e írá st, a m e ly e t R á k ó cz i r e n d e le té r e a f e g y v e rt fo ­ g o tt jo b b á g y o k ró l é s n e m e s e k rő l k é s z íte tte k . E s z e r in t a z 1704. m á rc iu s 2 9 -én k e lt ö s s z e írá s s z e r in t N ó g rá d m e g y e h e ly sé g e ib ő l ö sszesen 488 jo b b á g y és 205 k is m e n e s á llt k u r u c zá sz ló k a lá ; tö b ­ b e n s z o lg á lta k K á ro ly i S á n d o r , O c sk a y L ászló é s a h ír e s S zab ó M á té e z re d é b e n , d e v o lta k a k ik k ö z v e tle n ü l R á k ó cz i v a g y B e rc sé ­ n y i m e lle tt h a r c o lta k . F o rro n g ó jo b b á g y s á g é l h e te tt e b b e n a v á r ­ m e g y é b e n . S o m o sk ő n a jo b b á g y o k , P á s z tó n a k u r u c k a to n á k e l­ f o g la ltá k a f ö ld e s ú ri fö ld e k e t. A z eg é sz m a g y a r tö r té n e le m sz e m ­ p o n tjá b ó l is je le n tő s e s e te k ezek , m e r t o rs z á g s z e rte h a s o n ló ró l ig e n k e v e s e t tu d u n k . E lé g g é k ö z is m e rt, h o g y S z é c sé n y b e n , a B o r jú p á s t m e z e jé n z a jlo tt le a s z a b a d s á g h a rc első o rs z á g g y ű lé s e , 1705-ben. A r r a v i­ s z o n t k e v e s e n tu d n á n a k v á la sz o ln i, h o g y m ié r t i t t t a r t o t t á k v é g ü l is e z t az o rs z á g g y ű lé s t, h isz e n e r e d e tile g R á k o s m e z e jé r e te r v e z ­ té k , a z u tá n p e d ig B e rc sé n y i L é v á t ja v a s o lta . R á k ó c z i m in d e n b i­ z o n n y a l a z é r t v á la s z to tta S z é c sé n y t, m e r t u d v a r i ta n á c s á b a n — a h o g y ő n e v e z te , m in is z té r iu m á b a n — tö b b n ó g r á d i n e m e s l á t t a el az á lla m é p íté s n e h é z m u n k á já t, é s a n e m e ssé g k o n z e r v a tív cso­ p o r tja iv a l s z e m b e n ez a n ó g r á d i n e m e ssé g R á k ó c z i tá r s a d a lo m p o litik a i tö re k v é s e ih e z is jó b á z is u l sz o lg á lt. Ig az, h o g y a n ó g r á d i n e m e ssé g is elő szö r v á r a k b a z á r k ó z o tt a k u r u c tá m a d á s h ír é r e , és c s a k 1703 v é g é n k ü ld te el a m e g y e tis z tik a r a R á d a y P á lt a f e je ­ d e le m to k a ji tá b o r á b a , h o g y b e je le n ts e h ű s é g ü k e t. A h u s z o n h a t e s z te n d ő s R á d a y n a g y m ű v e lts é g é v e l, sz é le s lá tó k ö r é v e l a z o n n a l m e g n y e r te a f e je d e le m r o k o n s z e n v é t; h a m a r o s a n titk o s k a n c e l­ lá r i á já n a k v e z e tő je é s f o n to s k ü ld e té s e k b e n e ljá r ó d ip lo m a tá ja le tt. Ő f o g a lm a z ta é s ö n tö tte R á k ó c z i ja v ítá s a i és m e g je g y z é s e i u tá n v ég ső f o rm á b a a „ R e c r u d e s c u n t.. . ” k e z d e tű , a v ilá g n é p e i­ h e z in té z e tt k iá ltv á n y t. E m líté s r e m é ltó , tö b b e k k ö z ö tt, a z is, h o g y a m ik o r a z ó n o d i o rsz á g g y ű lé s u t á n so k m e g y e s é re lm e s n e k ta lá l ta a d ó m e n te s s é g i k iv á lts á g á n a k e lv e sz té s é t, N ó g rá d v á l la l ta a k ö z te h e rv is e lé s s e l já r ó te r h e k e t. S zép f e la d a t v o ln a N ó g rá d m e ­ g y é n e k e je le n tő s h a g y o m á n y o k f e le le v e n íté s e é s á p o lá sa , a m ir e m o s t k ü lö n is k ín á lk o z ik az a lk a lo m , m e r t jö v ő r e le sz R á k ó cz i s z ü le té s é n e k h á ro m s z á z a d ik é v fo rd u ló ja , a m e ly n e k m e g ü n n e p lé ­ s é re o rs z á g s z e rte n a g y a k é s z ü lő d é s, s v a n o ly a n m e g y e , a h o l R á ­ k ó c z i-e m lé k b iz o tts á g a la k u lt, é p p e n a h e ly i h a g y o m á n y o k á p o lá ­ sá ra . — S o k a n a z t v a lljá k , h o g y b á r m it is k é rd e z z e n e k Ö n tő l, m in t az e g y s z e ri d iá k , m in d ig R á k ó c z in á l k ö t ki. — N o, n e m e g é sz e n íg y v a n . Ig az , h o g y a R á k ó c z i-s z a b a d s á g ­ h a r c a le g ré g ib b k u ta tá s i te r ü le te m , a m e ly h e z s o h a s e m le tte m h ű tle n , d e s o k m á s k o r s z a k k a l é s s o k fé le tö r té n e lm i k é r d é s s e l fo g ­ la lk o z o m . P l. a X V II. s z á z a d g a z d a s á g - é s p o litik a tö r té n e té v e l, a n e m z e ti tu d a t a la k u lá s á n a k k é rd é s e iv e l. L e g u tó b b a b é c si le v é l­ t á r a k b a n Z rín y i M ik ló s p o litik á já n a k n e m z e tk ö z i h á t te r é r ő l t á r ­ ta m f e l e d d ig te lje s e n is m e r e tle n f o rr á s a n y a g o t, k ö z te tö b b Z rí­ n y i-le v e le t is. N a g y o n je le n tő s a n y a g ez, m e r t a tö rö k e lle n e s n e m ­ z e tk ö z i k o a líc ió s z ü le té s é n e k e d d ig is m e r e tle n k ö r ü lm é n y e it s ik e ­ r ü l t fe ld e ríte n e m . S o k a t fo g la lk o z o m tu d o m á n y tö r té n e tte l. A M a ­ g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia f e n n á llá s á n a k s z á z ö tv e n e d ik é v f o r ­ d u ló já r a m é g a ta v a s s z a l m e g je le n ik az a k a d é m ia első ö ssz efo g ­ la ló tö r té n e te . E b b e n é n az a k a d é m ia lé te s íté s é é r t fo ly ó k ü z d e l­ m e k m in te g y m á s fé l é v s z á z a d o s id ő s z a k á t, a m e g a la p ítá s k ö r ü l­ m é n y e it é s a z első n a g y k o r s z a k — 1825— 1869 — tö r té n e té t te k in ­ te m á t. N ó g rá d m e g y é t g y a k r a n k e lle tt id é z n e m i t t is. E g y m a m á r te lje s e n f e le d é s b e m e rü lt, d e a m a g a k o r á b a n , a X V III. sz á ­ z a d első fe lé b e n e u ró p a i h ír ű n ó g r á d i o rv o s, P e rlic z y J á n o s D á ­ n ie l e g y ik e a z e lső k n e k , a k ik a m a g y a r tu d o m á n y o s k ö z p o n t m e g te ­ r e m té s é t s z o rg a lm a z tá k . N e m is tu d o m , h á n y , N ó g rá d m e g y e i h e ly s é g b ő l í r t le v é l m e n t á t a k e z e m e n . L e g tö b b S z ir á k o n k e lt. a z a k a d é m ia első e ln ö k é n e k , g ró f T e le k i J ó z s e f n e k az a lá ír á s á v a l. A tö r té n e tír ó T e le k i J ó z s e f c s a lá d i h a g y o m á n y k é n t ö rö k ö lte a tu d o ­ m á n y p á r to lá s t. D e n e m c s a k a z é r t je le n tő s a la k ja a m a g y a r tu d o ­ d o m á n y tö r té n e té n e k , m e r t k iv á ló m ű v e t a lk o to tt, é s s o k a t á ld o ­ z o tt a m a g y a r tu d o m á n y c é lja ira , h a n e m a p o lg á ri tu d o m á n y p o litik a ú ttö r ő je is v o lt. Ez az a r is z to k r a ta tú l t e t t e m a g á t a f e u ­ d á lis r e n d i fo rm á k o n , z s e b r e d u g o tt k é z z e l b e s z é lt a n á d o r r a l, a z t v a llo tta , h o g y a tu d o m á n y o s k é r d é s e k b e n n e m a s z ü le té s i k iv á lt­ ság , n e m a cím é s a ra n g , h a n e m c s a k is a s z a k é r te le m d ö n th e t, és a k a d é m ia i n a g y g y ű lé s i b e s z é d e ib e n tö b b s z ö r k i f e j te tt e : a z o rsz á ­ g o s tu d o m á n y o s k ö z p o n t m u n k á já n a k az eg ész m a g y a r tá r s a d a ­ lo m é r d e k é t k e ll sz o lg á ln ia é s az é r d e m i b ír á ló f ó ru m a k ö z v é le ­ m ény. — V é g ü l: m ik a le g k ö z e le b b i te rv e i? — V a n e g y m o n u m e n tá lis v á lla lk o z á s a a m a g y a r t ö r t é n e t t u ­ d o m á n y n a k : M a g y a ro rs z á g tö r té n e té n e k tíz k ö te tr e te r je d ő ö ssze­ fo g la lá sa . E n n e k a m u n k á n a k in té z e tü n k ig a z g a tó ja . P a c h Z sig ­ m o n d P á l a k a d é m ik u s a fő sz e rk e sz tő je ; a sz e rz ő k jó ré sz e in té z e ­ tü n k m u n k a tá r s a i k ö z ü l v aló . É n m a g a m a III. é s a IV . k ö te tb e ír o k eg y -e g y ré sz t. L akos G y ö rg y 19 �A tan ú (A Szőnyi-csoportról) A m á s o d ik v ilá g h á b o r ú h o v a to v á b b m á r tö r té n e le m : e g y re k e v e s e b b a z o k n a k az é lő k n e k a sz á m a , a k ik f e ln ő tt f e jje l é lté k á t, é r e z té k é s s z e n v e d té k m e g a b o r z a lm a k a t, s r o h a m o s a n f o g y a t­ k o z n a k az o k az é lő ta n ú k , a k ik s z e m b e fo r d u lta k az é r te lm e tle n ö ld ö k lé sse l, v á lla ltá k a n e h é z és v e sz é ly e s f e la d a to t: p a r tiz á n t e ­ v é k e n y s é g re sz e rv e z k e d n i a z e lle n s é g h á tá b a n , a h a z a f e ls z a b a ­ d ítá s á r a é rk e z ő V ö rö s H a d s e re g tá m o g a tá s a é r d e k é b e n . H a rm in c e s z te n d ő te lt el a h á b o r ú ó ta . A m a e m b e re e lő tt m é g se m is m e r e tle n e k a tö r té n te k , h a llo tt a h ír e s p a r tiz á n - c s a p a ­ to k r ó l: az U s z ta -, a S z ő n y i-, a D é k á n -, v a g y a N ó g rá d i-c s o p o rt­ ró l. S zám o s fe ld o lg o z á s ö r ö k íte tte m eg e z e k n e k a c s o p o rto k n a k a tö r té n e té t. e ls ő n e k ? « A z t fe le le m : »A z e lső b e n , a z o n n a l.« E lő tte m m á r sin c s. A z a jtó n á l v a g y o k . F e le tte m a n a g y , fé n y e s h o ld , ú g y k in y ú jto d a k a r o d é s e lé r e d ; e lő tte m az e jtő e r n y ő k f é n y lő k u p o lá ja . K iá lto k , a h o g y c s a k b ír o k : »M e g y e k !« — é s r om . . . ” senki tű n ik , feh é r k iu g ­ „1944. a u g u s z tu s 8 -á n 20 ó r a k o r a s z v ja to s in ó i r e p ü lő té r r ő l s ta r t o l t a g é p a S z ő n y i M á rto n p a r tiz á n c s o p o r tta l. A c s o p o rt a h a jn a li ó r á k b a n s ik e re s e n f ö ld e t é r t D ió sg y ő r k ö r n y é k é n , a B ü k k h e g y s é g b e n . A s ik e re s k e z d e trő l a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t szo v ­ je tu n ió b e li k é p v is e lő je , N ó g rá d i S á n d o r je le n té s t t e t t a z u k r á n p a r tiz á n p a r a n c s n o k s á g v e z e tő jé n e k , S z tro k a c s tá b o r n o k n a k . . . M á s n a p re g g e l a r á d ió je le n te tte , h o g y a S z ő n y i-c s o p o rto t k ö r ü l­ z á r tá k . . . ” (Id é z e t N ik o la j J a n c s e n k o v h a d tö r té n é s z „ H á ro m h a ­ tá r o n á t ” c ím ű k ö n y v é b ő l.) * * M o ln á r I s tv á n m á r v á r t. A z a s z ta lá n k ö n y v e k , d o k u m e n tu ­ m o k , f é n y k é p e k — a b e s z é lg e té sh e z k e r e s te elő m in d e z t. A r r a k é ­ re m , e m lé k e z z e n . Id é z z e fe l a z e g y k o ri e s e m é n y e k e t. G o n d o lk o d ik , v a g y c sa k a s z a v a k k a l v ia s k o d ik . A z a típ u s , a k i n e m s z e r e t s o k a t b esz é ln i. A la c so n y , zö m ök, te lje s e n ősz h a jú f é rfi. A z a s z ta lo n h e v e rő f é n y k é p e k k ö z ü l fe le m e l e g y e t, n é z e ­ g e ti, s m e g e re d a s z a v a . . . 1944 ta v a s z a M o ln á r I s tv á n m in te g y h á ro m s z á z tá r s á v a l az o b a r u v i a n t i­ f a s is z ta é s p a r tiz á n is k o la h a llg a tó ja . A k á r c s a k ő, a b a j tá r s a k d ö n tő tö b b s é g e is h a d ifo g o ly , a k ik v á lla ltá k a fe g y v e re s h a r c o t a fa s is z tá k e lle n . I t t ta lá lk o z ik é s is m e r k e d ik m e g N ó g rá d i S á n d o r ­ r a l, S z ő n y i M á rto n n a l, Us z ta G y u lá v a l, R é k a i M ik ló ssa l, D o m o n ­ k o s F e re n c c e l, s m á so k k a l. A n y á r k ö z e p é re b e f e je z ő d ö tt az a n tif a s is z ta m a g y a r o k f e l­ k é s z íté s e O b a r u v b a n . A s z o v je t h a d s e r e g e k k o r m á r c s a k n e m f e l­ s z a b a d íto tta a S z o v je tu n ió te r ü le té t. Í g y a p a r tiz á n h a r c g y a k o r ­ la t i ta p a s z ta la ta in a k m e g sz e rz é sé re m á r n e m v o lt le h e tő s é g a s z o v je t p a rtiz á n e g y s é g e k b e n . M a g y a ro rs z á g e lé ré s e l e t t a cél. A z U k rá n K o m m u n is ta P á r t K ö z p o n ti B iz o tts á g a 1944. jú n iu s á ­ b a n h a tá r o z a to t h o z o tt a r o m á n , c s e h sz lo v á k , m a g y a r p a r tiz á n ­ m o z g a lm a k n a g y o b b m é rv ű tá m o g a tá s á ró l. E n n e k a z v o lt a lé ­ n y e g e , h o g y az u k r á n k o m m u n is ta p á r t m in d e n tá m o g a tá s t m e g ­ a d a p a r tiz á n h a r c o k h o z . E h a tá r o z a t a la p já n k ö ltö z te k a m a g y a ­ r o k is O b a r u v b ó l K ije v -S z v ja to s in ó b a , a s z o v je t p a rtiz á n m o z g a ­ lo m le g n a g y o b b k ik é p z ő h e ly é re . I t t d ö n tö tte k a rr ó l, h o g y sz o v ­ j e t p é ld á r a e jtő e r n y ő s sz e rv e z ő c s o p o rto k a t lé te s íte n e k , a m e ly e k a lk a lm a s a k p a r tiz á n b á z is lé te s íté s é r e M a g y a ro rsz á g o n . S z tro k a c s tá b o rn o k , a p a r tiz á n b á z is p a r a n c s n o k a f e la já n lo tta , h o g y a s z e r ­ v ező c s o p o rto k m in d e g y ik é h e z k é t- h á r o m n a g y ta p a s z ta la tú sz o v ­ j e t p a r tiz á n t, r o b b a n tó s z a k e m b e r t, r á d ió s t é s k a to n a o r v o s t a d se­ g íts é g k é n t. . . — N ézze e z t a f é n y k é p e t! — m u ta tja a ré g i k é p e t. — K ö z v e t­ le n ü l a b e v e té s ü n k e lő tt k é s z ü lt a K ije v m e lle tti re p ü lő té r e n . E z a f ia ta l lá n y p e d ig L a rissz a , c s o p o rtu n k e g y k o ri rá d ió s a . A k é p r ő l n e m tu d ta m , a m íg a ta v a ly e lő tti ta lá lk o z á s u n k a lk a lm á v a l n e k e m n e m a já n d é k o z ta . . . * 1944. a u g u s z tu s 8 E lé rk e z e tt a n a g y n a p . M in d e n k i iz g a to tta n k é s z ü lő d ö tt. A n a p f o ly a m á n e lr e p ü lt az U s z ta -c so p o rt, s é js z a k a in d u lt a S ző ­ n y i-c s o p o rt. Id e k ív á n k o z ik n é h á n y s o r a b b ó l a n a p ló b ó l, a m it az e g y k o ri p a r tiz á n lá n y , L a ris z a B o risz o v n a P o ln ic k á ja v e z e te tt b e v e té s ü k ­ rő l ( A n a p ló t N ik o lá j J a n c s e n k o v h a d tö r té n é s z k é s z íte tte elő k öz­ lé sre ) : „ . . . 8 ó r á r a k in t v o ltu n k a r e p ü lő té r e n . F e lv e s s z ü k az e j­ tő e r n y ő t és m in d e n sz ü k sé g e se t. É rd e k e s , a fö ld rő l ö n á lló a n f e l­ á lln i n e m tu d o k . M in d e n k i id e g es, p e rsz e é n is. . . . A re p ü lő g é p s z á n tó k f e le tt sz áll. T iz e n h á r m a n v a g y u n k — ö t sz o v je t és n y o lc m a g y a r p a r tiz á n . F á j a h á ta m , ü ln i n e m v a la m i k é n y e lm e s. C sak m á r f ö ld e t é r n é n k . A tö r z s p a r a n c s n o k m e lle tt ü lö k (G rig o rij N o ­ v o tn ij). B e s z é lg e tü n k . V e le m s z e m b e n a p a r a n c s n o k (S ző n y i M á r­ to n ), re n d e s , k e d v e s e m b e r . . . H a m a ro s a n az eg ész k ü lö n ítm é n y s z e d e lő z k ö d n i k ez d , m e g h a llv á n a p a r a n c s o t: »F e lk é s z ü ln i! « — É n a h e te d ik v a g y o k a s o rb a n . A g o ly ó sz ó ró k e z e lő b e le k ia b á l a f ü le m b e : »M ész az első c s o p o rtb a n u to ls ó n a k , v a g y a m á s o d ik b a n 20 M o ln á r n é z e g e ti a k is k ö n y v e c s k é t, a m it J a n c s e n k o v d e d i­ k á lv a k ü ld ö tt n e k i 1969-ben. A k ö n y v b e n k is c é d u lá k o n e g y e s r é s z le te k f o rd ítá s a . A z e g é sz e t m é g n e m s ik e r ü lt le f o r d ítta tn i. N é­ z e m az a j á n lá s t: „ M o ln á r I s tv á n n a k , a „ H á ro m h a t á r o n á t ” cím ű e lb e sz é lé s h ő sé n e k , a sz e rz ő tő l. 1969. n o v e m b e r 1. J a n c s e n k o v N. a S z o v je t F e g y v e re s E rő k a le z re d e s e .” — A z a já n lá s t ú l h íz e lg ő — m o n d ja M o ln á r — , a k ö n y v b e n f o g la lt tö r té n e tn e k n á la m n a g y o b b h ő se i v a n n a k . J a n c s e n k o v k ö n y v e tu la jd o n k é p p e n a fe lle lh e tő d o k u m e n tu m o k é s a v iss z a ­ e m lé k e z é s e k a la p já n a S z ő n y i-c s o p o rt té n y k e d é s é r ő l szól. — A S z ő n y i-c s o p o rtró l n é h á n y fe ld o lg o z á s t, v a g y in k á b b ta lá n c s a k „ p r ó b á lk o z á s t” o lv a s ta m az u tó b b i e g y - k é t é v b e n . E z e k jo b ­ b á r a iro d a lm i m e g k ö z e líté se k . K e v é s a d o k u m e n tu m - e r e jü k . V a ­ jo n m i a z o k a ? — k é r d e m M o ln á rt. — E g y s z e rű e n n e k a z o k a — v á la sz o l. — A z ille g á lis te v é k e n y ­ sé g , a p a r tiz á n h a r c é p p e n a je lle g e m ia tt n e m k e d v e z e tt az ir o ­ g a tá s n a k . A z o k k ö z ö tt a k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt n e m v o lt id ő fe l­ je g y z é s e k e t k é s z íte n i. M a r a d t te h á t a v iss z a e m lé k e z é s. D e c s a k az é lő k e m lé k e z h e tn e k v iss z a a tö r té n te k r e . A fe ls z a b a d u lá s u tá n , a m ik o r h a z a k e rü lte m , a z t h itte m , c s a k k e t te n m a r a d tu n k m e g a c s o p o rtb ó l B a li F e riv e l. N é g y tá r s u n k a t a s o p r o n i f e g y h á z b a n v é ­ g e z té k k i. A tö b b ie k r ő l n e m v o lt b iz o n y s á g u n k . A v iss z a e m lé k e ­ z é s t n e m e r ő lt e tté k a b b a n az id ő b e n . . . — F e lid é z n e n é h á n y r é s z le te t a c s o p o rt te v é k e n y s é g é b ő l? * 1944. a u g u s z tu s 9 — Ú g y e m lé k s z e m , h o g y k é t c s o p o rtb a n u g r o ttu n k , d e v a la m i b a j tá m a d t a m á s o d ik c s o p o rtn á l, s e m ia tt n é h á n y a n m e s s z ire el­ s o d r ó d ta k . B a li F e re n c , C s iz m a d ia G y u la , K iss B e n já m in m á r elő se m k e r ü lt. Ő k u g y a n is n e m j u t o t t a k el a g y ü le k e z é si k ö rz e tb e . A c s o p o rt n a g y o b b ré sz e a z o n b a n ö s s z e k e rü lt a h a j n a li v iz e s e r d ő ­ b e n . A z t c s a k a v ilá g o s b a n lá ttu k , h o g y e r n y ő in k e g y ré s z e m e sz ­ s z ire v ilá g ít a f á k és a b o k r o k te te jé n . N a g y o n s ie ttü n k , h o g y ö ssz e sz e d jü k , d e n e m s ik e r ü l t b e fe je z n i, m e r t a k k o r m á r tu d ta k r ó lu n k , s m e g tá m a d tá k a c s o p o r t o t . . . — P e r c n y i n y u g tu n k n e m v o lt. G y o rs , ó v a to s m e n e te lé s s e l s i­ k e r ü lt e ls z a k a d n i a p a rtiz á n v a d á s z o k tó l, s m á s n a p m á r n y u g o d ­ ta b b a n te lt e l a n a p . V é g re b e k a p c s o lh a ttu k a rá d ió t. L a ris z a je ­ le n té s t a d o tt a k ije v i k ö z p o n tn a k : „A z »A ra n y ló « — ez v o lt cso­ p o r tu n k fe d ő n e v e — m e g k e z d i m u n k á j á t . . . ” — A z ö ssz e k ö tő v e l a z o n b a n n e m s ik e r ü l t ta lá lk o z n i a m e g b e ­ sz é lt h e ly e n é s id ő b e n . A z ő se g íts é g é v e l k e lle tt v o ln a k a p c s o la to t te r e m te n i a o tth o n ia k k a l, h o g y m e g te r e m ts ü k a p a r tiz á n b á ­ zist. V á r n i n e m le h e te tt, m e r t f e lb o ly d u lt a k ö rn y é k . A k ­ k o r n e m tu d tu k , c sa k s e jte ttü k , h o g y n a g y e r ő k e t m o z g ó s íto tta k e lle n ü n k , m e r t n a g y o n s z o r o n g a to tt h e ly z e tb e n v o ltu n k . A z e lle n ­ sé g e g y re jo b b a n k ö r ü lf o g o tt b e n n ü n k e t. S z ő n y i ú g y h a tá r o z o tt, h o g y a ta r t a l é k r á d ió t é s a r o b b a n ó a n y a g o t e lá ssu k , s e g y n y u ­ g o d ta b b h e ly z e tb e n v is s z a jö v ü n k é r te . M e n tü n k é s m e n tü n k . A z is m e r e tle n te r e p e n c sa k az ir á n y t ű é s a té r k é p s e g íte tt v a la m it. K a p c s o la tu n k s e n k iv e l s e m v o lt. Ú g y é re z te m , m in th a v a la m i t á ­ v o l-k e le ti tá jo n já r n á n k , s n e m a h a z á m b a n . . . — A h a r m a d ik v a g y a n e g y e d ik n a p s ik e r ü l t b e s z é lg e tn i n é ­ h á n y ta n y a s iv a l. E g y k e v é s é le lm e t is a d ta k . T ő lü k h a llo ttu k , h o g y az e l tű n t h á r o m b a j tá r s u n k a ta n y a k ö z e lé b e n é r t fö ld e t, �1944. s z e p te m b e r v é g e A s o p r o n i b ö r tö n b e n a h a t m a g y a r e g y c e llá b a n . A h a lá l á r ­ n y é k á b a n á lln a k m in d a n n y ia n . M isk o lco n m á r m in d e g y ik e t h a ­ lá lr a íté lté k H o r th y b írá i. K ín o z tá k ő k e t a G e s ta p ó n , v e r té k a k é m e lh á rító k , d e t ű r te k é s h a llg a tta k . A s z o v je t c s a p a to k r o h a ­ m o s e lő re n y o m u lá s a elő l m e n e k ü lv e h u r c o ltá k ő k e t a n y u g a ti h a tá r s z é lr e , h o g y v é g r e h a jts á k r a j t u k az íté le te t. A z ó r á k , a n a p o k la ssa n te lte k . K i tu d ja , h á n y s z o r m o n d tá k el e g y m á s n a k a tö r té n te k e t, h o g y az a p r ó m o z a ik o k b ó l ö ssz e á l­ líts á k a c s o p o rt tr a g é d iá já t. S z ü n te le n ü l a tö b b ie k r e g o n d o lta k . V a jo n m i le tt a s z o v je t b a j tá r s a k k a l? A z t m e g tu d tá k m é g M is­ k o lc o n , h o g y S z ő n y it e l á r u lta a g a z d a , a k in é l m e n e k ü lé s k ö z b e n m e g b ú jt. Ősz S z a b ó J á n o s m e g h a lt. S v a jo n r á j u k m i m á s v á r ­ h a t, m in t a h a lá l? O k tó b e r k ö z e p é n ú g y tű n t, m in d e n re n d b e jö n . A H o r th y p ro k la m á c ió p illa n a tn y i n a p s ü té s t h o z o tt. U tá n a ó r á k a l a tt b e b o ­ r u l t a z ég . A n é m e te k m e g s z á lltá k az o rsz á g o t, a b ö r tö n b e n is m e g je le n t az SS. d e a c s e n d ő rö k e lfo g tá k ő k et. Ő k fig y e lm e z te tte k , h o g y k ü lö n e g y s é g e k e t v e z é n y e lte k id e a m i f e lk u ta tá s u n k r a . A p a r a n c s n o k d ö n tö tt: n e m m a r a d h a tu n k : to v á b b , d e a z o n n a l . . . — E z u tá n é r t b e n n ü n k e t a n a g y v e s z te sé g . S ző n y i, Ősz S zab ó és N o v o tn ij f e ld e r íté s r e in d u lta k . F é ló r a se m te lt el, a m ik o r n e m m e ssz ire tő lü n k f e ld ö r ö g te k a fe g y v e re k . A z első p illa n a t b é n u lt­ s á g á t a c se le k v é s k ö v e tte . M in d e n k i a f e g y v e re u tá n k a p o tt, s m á r - m á r r o h a n tu n k , h o g y s e g íts ü n k , a m ik o r a k ö z e lb e n h ú z ó d ó ú to n ú ja b b e g y s é g e k é r k e z te k g é p k o c sik o n . A k a to n á k n a g y z a j­ ja l in d u lta k n e k i a h e g y o ld a ln a k . T e lje s e n k ö z é n k é k e lő d te k . M á r n e m t u d tu n k to v á b b r e jt v e m a ra d n i. F e lv e ttü k a h a r c o t az e g y ik sz a k a ssz a l. T ú l n a g y v o lt a z o n b a n a erő , v issz a k e lle tt v o n u l­ n u n k . S ik e r ü lt e ls z a k a d n i a k a to n á k tó l, s n e m s o k k a l k é s ő b b egy b o z ó tb a n m á r e g y ü tt v o ltu n k : h e te n . A p a r a n c s n o k é s tá r s a i e l­ tű n te k . . . — N a p o k ig n e m m e n tü n k to v á b b . A k ö r n y é k e n c ir k á ltu n k , b íz­ v a b e n n e , h o g y S z ő n y ié k e lő k e r ü ln e k D e n e m jö tte k . K ilo m é te ­ r e k e n á t m in d e n t m e g v iz s g á ltu n k , d e se m m i b íz ta tó . E g y e tle n m e n ts v á r u n k m a r a d t, a rá d ió . L a r is z á n a k s ik e r ü l t is m é t k a p c so ­ la to t te r e m te n ie a k ö z p o n tta l, a h o n n a n ü z e n e te t k a p t u n k : „ V é g re k e ll h a j ta n i a r e n d k ív ü li e s e tr e k id o lg o z o tt f e la d a to t. A c s o p o rt ta g ja i v o n u lja n a k á t sz lo v á k te r ü le tr e , v e g y é k fe l a k a p c s o la to t J e g o ro v p a r tiz á n c s o p o r tj á v a l. K é r je n e k e rő s íté s t, s té r je n e k v isz ­ sz a é s k é s z íts é k elő a b á z is t a k ö v e tk e z ő c s o p o rt s z á m á r a .” A r r a m á r n e m k a p t u n k v á la s z t, h o g y k ik é s m ik o r jö n n e k . S e z t m á r n e m is tu d tu k m e g so h a , m e r t h iá b a k ís é rle te z tü n k , K ije v v e l tö b ­ b é n e m s ik e r ü l t k a p c s o la to t t e r e m t e n i . . . — K ö rü lb e lü l a tiz e d ik n a p o n tö r té n h e te tt, h o g y a n n y i­ r a b e k e r íte t te k b e n n ü n k e t, h o g y lé le g e z n i is a lig le h e te tt. N em v o lt m á s v á la s z tá s , h a m e g a k a r u n k m e n e k ü ln i, m in t n e k i a v a d sz ik lá k n a k . Ó rá k ig ta r t o tt, a m íg re m e g ő iz m o k k a l le m á s z tu n k a sz ik lá k o n . U jja in k a t, té r d ü n k e t v é r e s r e m a r ta az éles kő. a r u h á n ­ k a t m e g té p á z ta , d e s ik e r ü lt. A z é l e tü n k é r t m á s z tu n k . A s z ik lá k tö ­ v é b e n ú g y r o g y tu n k a fö ld re , m in t a k it le ta g ló z ta k . A r r a s e m v o lt e rő n k , h o g y v a la m e ly ik ü n k ő rs é g e t á lljo n . T a lá n v a la m it a lu d ­ tu n k is. A z e s ő re e s z m é ltü n k . A z eső v a la m e ly e s t o lto tta lá z a s s z o m ju n k a t, d e g y o m r u n k é h s é g é t n e m c s illa p íth a tta . V a la h o l e n ­ n iv a ló t k e ll sz e re z n i. N em v olt m á s v á la s z tá s , m e g k e lle tt p r ó b á l­ n i a k á rh o g y . A k k o r v a la h o l R im a s z o m b a t k ö r n y é k é n já r t u n k . B rá z L a jo s m e g é n v á lla lk o z tu n k , m e g p ró b á lu n k é le lm e t sz erezn i. N e m m e h e ttü n k n a g y o n m e ssz ire , a m ik o r a z eső m o n o to n z a já t f e g y v e re k ro p o g á s a té p te szét. B e d o b tu k m a g u n k a t eg y b o k o r a lá , s v á r t u k m i lesz. A d ö r re n é s e k tá v o lo d ta k . Ó v a to s a n k ö z e líte ttü n k k iin d u lá s i h e ly ü n k h ö z , d e n e m ta lá l tu n k s e n k it. A tö b b ie k k e r e ­ s é s é t n e m f o ly ta th a ttu k , m e rt c s e n d ő rö k b e ü tk ö z tü n k . A lig t u d ­ tu n k e l m e n e k ü ln i. . . — N e m v o lt m á s v á la s z tá s u n k , m in t o ly a n h e ly r e ju tn i , a h o l b a r á to k k a l te r e m th e tü n k k a p c s o la to t. A c s o p o rt e ltű n t, a k e re sé s k ö z b e n e lté v e d tü n k . B rá z a z t m o n d ta , m e n jü n k h o z z á ju k , R u d a ­ b á n y á r a . O tt a b a lo ld a li é rz e lm ű b á n y á s z o k s e g íte n e k . B rá z L a jo s é s M o ln á r I s tv á n e l ju to tt R u d a b á n y á ra . D e alig lé p té k á t B r á z sz ü le i la k á s á n a k a j t a j á t , le c s a p ta k r á j u k a c s e n d ­ ő rö k . F ig y e lté k a h á z a t. N o v e m b e r e le jé n s z ó líto ttá k ő k e t a b ö r tö n p a r a n c s n o k h o z . A z ir o d á b a n tö b b e n v o lta k . E g y n y ila s k a r s z a la g o t v ise lő sz á z a d o s f o r d u lt h o z z á ju k . — T u d já k , m i v á r m a g u k ra ? — S e jtjü k .. . — N e m is s e jtik . I s m e r te te m az íté le tü k e t. A z első -, m á s o d n e g y e d - é s ö tö d r e n d ű v á d lo tt k ö té l á lta li, a h a r m a d - , é s a h a to d ­ r e n d ű v á d lo tt g o ly ó á lta li h a lá lt h a l. A h a t e m b e r b é n u lta n fig y e l. A n y e g le tis z t lá th a tó a n é lv e z i a h e ly z e te t. V á r, m a jd m e g sz ó la l: — M i a z o n b a n k e g y e lm e t g y a k o r o ltu n k . . . L a ss a n o ld ó d ik a b é n u lts á g . A h a t e m b e r a r c á n m e g je le n ik az é le t. A tis z t c s a k e r r e v á r. — . . . a k e g y e lm i r e n d e lk e z é s s z e r in t az első -, m á so d -, n e ­ g y e d -, és ötö d r e n d ű v á d lo tt g o ly ó á lta li h a l á lt k a p , a h a r m a d és h a to d r e n d ű v á d lo tt é le tf o g y tig la n i b ö r tö n t. Í té le tv é g r e h a jtá s h o ln a p . . . A h a t e m b e r ro g y a d o z v a lé p k i a b ö r tö n p a r a n c s n o k i ir o d á ­ ból. S z ó tla n u l h u lla n a k a s z a lm a v a c k o k r a . A c se n d m e g ü li a cel­ lá t. C sak a g o n d o la to k v ih a rz a n a k . H o ln a p m e g h a ln a k n é g y e n , d e k i tu d ja , a tö b b ie k is m e g m a r a d n a k - e e b b e n az in f e r n ó b a n ? A k iv é g z ő o sz ta g tü z e re g g e l 5 ó ra u tá n d ö r d ü lt el. A k é t é le tb e n m a r a d t p a r tiz á n s z ív é t m a r o k r a s z o r ítja a s o rtű z . N e m a k a r já k e lh in n i, h o g y ő k n é g y e n m á r n in c s e n e k tö b b é . * — Íg y tö r té n t — m o n d ja M o ln á r, s f á r a d ta n az a s z ta lr a t á ­ m a sz k o d ik . A k iv é g z é st k ö v e tő e n ú g y é lte k a b ö r tö n b e n , m in t az é lő h a ­ lo tta k . S o p ro n b ó l a f e ls z a b a d u lá s t k ö v e tő e n e lk e r ü lte k , d e M ol­ n á r c s a k á p r ilis m á s o d ik fe lé b e n é r k e z e tt h a z a S a lg ó ta r já n b a . A g y ő z e le m n a p já t m á r c s a lá d ja k ö ré b e n tö ltö tte . * — T u la jd o n k é p p e n h o g y a n d e r ü lt r á fé n y , h o g y k e tte n é ln e k a S z ő n y i-c so p o rtb ó l? — k é r d e m tő le. nem csak — A S z ő n y i-c s o p o rto t m e g s e m m is íte ttn e k te k in te tté k 1945b e n — v á la sz o lja . — C s a k k é s ő b b v á l t is m e r tté S z ő n y i M á r to n ­ n a k , Ő sz S z a b ó J á n o s k o m is s z á rn a k é s G rig o rij N o v o tn ijn a k a s o rs a , a h a lá lu k k ö rü lm é n y e . A c s o p o rt s z o v je t ta g ja ir ó l — J e v ­ g e n ij Io n o v ró l, V la d im ír Z s ilja je v rő l é s L a ris z a P o ln ic k á já r ó l — eg é sz en 1963-ig n e m tu d ta m s e m m it. A z t h isz e m , 1 9 6 2 -b en eg y v o lt cseh p a r tiz á n , O tto G u b ic s f e lh ív á s t t e t t k ö zzé az „ O g o n y o k ” s z o v je t k é p e s la p b a n , k e r e s v e J e v g e n ij lo n o v tá r s a it. J a n c s e n k o v e f e lh ív á s a la p já n ta lá lt r á I o n o v ra , az o r v o s ra a d a r a s z u n i s z a n a ­ tó r iu m b a n . T ő le a z u tá n m e g tu d ta , h o g y Z s ilja je v is él. K é ső b b m e g ta lá ltá k L a r is z á t is. — T a lá lk o z o tt-e a z ó ta s z o v je t b a jtá r s a iv a l? — Ig e n . E lő sz ö r 1 9 73-ban. P e rs z e a k a p c s o la to t é n m á r a k ­ k o r f e lv e tte m v e lü k , a m ik o r az első h ír e k e t m e g k a p ta m ró lu k . S a z ó ta m á r s z e m é ly e s e n is ta lá lk o z ta m L a ris z a P o ln i c k á j á v a l . . . 21 �1973. m á ju s a M oln á r I s tv á n ir o d á já b a n m e g c s ö rre n a te le fo n . — H a lló . . . M o ln á r I s tv á n ? . . . a b a la to n s z é p la k i n e m z e tk ö z i ú js á g ír ó ü d ü lő b ő l é r k e z e tt tá v ir a ta . . . v a la m i P o ln y ic k a ja k e r e ­ s i . . . je g y e z z e . . . N e m a k a r t h in n i a v a ló s á g n a k . M ég a k k o r is n e h e z e n , a m i­ k o r a la k á s á n m á r a tá v ir a t v á r ta . L a ris z a a B a la to n n á l v a n , k é ri, lá to g a s s a m eg. * A b a la to n s z é p la k i n e m z e tk ö z i ú js á g ír ó ü d ü lő k a p u já b a n h á r ­ m a n is s ie tn e k a s e g íts é g ü n k re a s é tá lg a to k k ö z ü l P o ln ic k á ja n e ­ v é n e k az e m líté s é re . O ro sz u l b e s z é ln e k . S z e re n c s é re v a n to lm á ­ c s u n k . M o ln á r I s tv á n a fe le sé g é b e k a ro l. A z a r c a a h a já h o z sá p a d , s a m é ly e n v é s ő d ö tt b a r á z d á k b a n h á r o m é v tiz e d e s e m lé k e k h u l­ lá m z a n a k . A z ü d ü lő e lő c s a rn o k á b ó l p iro sp o z s g á s a rc ú , e r ő te lje s n ő s ie t M o ln á ré k elé. E g y lé p é s re e g y m á s tó l m e g to r p a n n a k . M e rő e n n é ­ zik e g y m á st. — L a ris z a — s ó h a jtja a s z ó t az ősz e m b e r, s n y ú j t j a az é g ő ­ v ö rö s s z e g fű c so k ro t. E g y m á s v á llá r a b o r u ln a k . Á tv ih a r z ik r a j t u k a m ú lt m in d e n k ín ja , k e s e rv e , s a v is z o n tlá tá s p a r tt a la n b o ld o g sá g a . M in d e n k i n é m a tis z te le tte l v á r j a a k ö n n y ü k k ö d é n e g y m á s t v iz s g á lg a tó k é t e m b e r m é ly rő l s z a k a d t é r z e lm e in e k c s illa p o d á sá t. ⃰ — N á lu n k ez a s z o k á s — f ű z te h o z z á m a g y a r á z a tk é n t. A tó tó l a h a n g o n y i te m e tő b e m e n tü n k a p a r tiz á n o k s írjá h o z . L a risz a a te m e tő k a p u j á b a n g y á s z f á ty o lt b o r íto tt a f e jé re , s ú g y j ö t t a sírh o z . „ I t t n y u g s z ik G rig o rij N o v o tn ij és Ő sz S z a b ó J á n o s . . . ” á ll a s írk ö v ö n , d e L a ris z a e z t n e m lá tja . Ú g y á ll a s ír e lő tt, m in t a s z á r n y a s z e g e tt m a d á r . H a k e tte n is b e lé n e m k a r o ln a k , ö sszeesik . * A b a la to n i lá to g a tá s t k ö v e tő e n L a ris z a P o ln ic k á ja S a lg ó ta r ­ já n b a lá to g a to tt. N a g y ö rö m m e l, é rd e k lő d é s s e l is m e r k e d e tt m e g e g y k o ri h a r c o s tá r s á n a k r o k o n a iv a l, b a r á ta iv a l, a m u n k a h e ly é v e l s a v á ro s s a l. M á s n a p in d u ltu n k a H a n g o n y -tó h o z , az e g y k o ri h a r c o k s z ín ­ h e ly é re . L a ris z a e g y s z e rű f e k e te r u h á t ö ltö tt, s f e lt e tte a r e n d je le it, k itü n te té s e it. M o ln á r I s tv á n a z ü n n e p i m u n k á s ő r e g y e n r u h á b a n jö tt. E lő szö r a tó m e lle tti d o m b o n e m e lt e m lé k m ű v e t k e r e s tü k fel. A S z ő n y i-c so p o rt az első h ő si h a l o tta k a t ez en a tá jo n v e s z íte tte . A p a r ti z á n b a jtá r s a k v ir á g o t h e ly e z te k el az e m lé k m ű re , m a jd a k ö z e lb e n le v ő f á k a lá in v itá lt m in d e n k it P o ln ic k á ja . N é m á n fig y e ltü k , a h o g y a m a g á v a l h o z o tt tá s k á b ó l k e n y e r e t é s v o d k á t v e sz elő. K é r te , h o g y t ö r jü n k m in d a n n y ia n e g y -e g y d a ­ r a b k e n y e r e t, s ig y u n k m e g e g y -e g y n y e le t v o d k á t. Á ld o z z u n k ezzel a h ő sö k e m lé k é n e k . B a la ssa q y a rm a t politikai viszonyai (1945— 47) A h a z á n k f e ls z a b a d u l á s á t k ö v e tő d e m o k r a ti k u s á t a l a k u l á s k e z d e ti id ő s z a k á t, a k o m m u n i s t a p á r t s z e rv e z e ti k i é p í t é s é t v á z o l t a a P a ló c fö ld 1975/1. s z á m á b a n B a lo g h S á n d o r , m a j d a n n a k m e g y e i v o n a tk o z á s a i t S c h n e id e r M ik ló s . M in d k é t s z e rz ő m e g a la p o z o tt, h i te l e s k é p e t n y ú j t o t t a k o m m u n i s t a p á r t g y o rs s z e r v e z e ti m e g e r ő s ö d é s é r ő l é s a p o l it i k a i é l e t r e g y a k o r o lt k o n s t r u k t í v b e f o ly á s á r ó l. A m e g y e i t a p a s z t a l a t o k s z i n te t e l j e s e n m e g e g y e z n e k a z o r s z á g o ­ s a n é r v é n y e s m e g á lla p ít á s o k k a l, b á r a m e g y é b e n m e g k ü lö n b ö z te te tt f ig y e lm e t k í v á n a z i p a r i m u n k á s s á g (e z e n b e lü l is a b á n y a m u n k á s o k ) m a g a s f o k ú s z e rv e z e tts é g e , p o l it i k a i s z i lá r d s á g a é s h a té k o n y s á g a a k o m m u n i s t a p á r t m e g a l a k í tá s á b a n , a p o l it i k a i é le t s t a b il i z á lá s á b a n . (E z e k e n a b á n y a v i d é k e k e n u g y a n is fo k o z o tt je le n tő s é g e v o lt a T a n á c s k ö z tá r s a s á g e m l é k é n e k é s a n e g y e d s z á z a d o s H o r t h y - f a s iz m u s i r á n t i g y ű lö le tn e k .) M a g a m m o s t m é g s e m az ú j r e n d k i a l a k í t á s á é r t f o l y t a t o t t k ü z d e ­ le m p é ld á s t e r ü l e t e i r ő l s z ó ln é k . A t ö r t é n e t i h ű s é g é r d e k é b e n (s a z é le t a k k o r i d i f f e r e n c i á lt s á g á t b e m u t a ta n d ó ) s z ó t k e ll e j t e n ü n k t ö b b e k k ö ­ 22 C s o d á la to s a v ir á g b o n tá s id e jé n a H a n g o n y -tó v id é k e . A b é k e h o n o l a tá jo n . A tó b a h a l a t te le p íte tt a m u n k á lk o d ó e m b e r, h o g y a m a g a h a s z n á r a g y ü m ö lc sö z te ss e a v iz et. A tó p a r t j á n á ll a h a lő r h á z a . Id ő s e m b e r él a tó m e lle tt. N e m id e v a ló s i, v a la h o n n a n a z A l­ fö ld rő l k e r ü lt id e . K é r d e z te m tő le , tu d ja - e , m i t ö r té n t i t t h a r m in c é v v e l e z e lő tt. M e g v o n ta a v á llá t, n e m tu d ja . C s a k a z t lá tja , h o g y s o k a n j á r n a k a z e m lé k m ű h ö z . V a la m i p a r tiz á n o k h a lta k m e g itt... * A z é le t n e m á ll m eg , a n a p o k s z a b á ly o s a n v á lta k o z n a k a z é js z a k á v a l, e m b e r e k s z ü le tn e k s h a ln a k m eg . L a ris z a v is s z a té r t h a z á já b a , a h o l ú js á g ír ó k é n t d o lg o zik . Z s iljá je v a T á v o l-k e le te n d o lg o z ik , lo n o v g y ó g y ítja az e m b e r e k e t. T e rv e z ik , h o g y e g y s z e r ő k is e ljö n n e k , s a c s o p o rt m e g m a r a d t ta g ja i e g y ü tt k e r e s ik fe l c s a tá ik s z ín h e ly é t. M o ln á r I s tv á n is te sz i m in d e n n a p i d o lg á t. C s e n d e s e n é l, s k i­ t a r t ó a n d o lg o z ik , a h o g y a n n a k id e jé n m e g ta n u lta . P. A. z ö tt p é ld á u l a z a k k o r i m e g y e s z é k h e ly , B a la s s a g y a r m a t p o l it i k a i v is z o ­ n y a in a k a la k u lá s á ró l — a h o l a m u n k á s m o z g a lo m n a k e g y á lta lá n n e m v o l t a k h a g y o m á n y a i, s íg y a p o l it i k a i p á r t h a r c o k n e m c s a k a h e ly i, d e a m e g y e i v e z e té s n e k is n e m k is g o n d o t o k o z ta k . A z ú jjá s z e r v e z ő d ő m a g y a r t á r s a d a l o m o s z tá ly v is z o n y a in a k b o n y o ­ l u lt s á g a , a z e g y e s o s z tá ly o k é s r é te g e k p o l it i k a i a r c u l a t á n a k s o k r é t ű ­ sé g e a B a la s s a g y a r m a t o n k i a l a k u l t p á r tv i s z o n y o k b a n is tü k r ö z ő d ö tt. A z e g y e s p á r t o k j e l e n tő s e r ő f e s z í té s e k e t t e t t e k a n n a k é r d e k é b e n , h o g y m in é l n a g y o b b p o l it i k a i b e f o ly á s r a t e g y e n e k s z e rt. A z a m ú g y is n e h é z h e ly z e te t m é g i n k á b b s z ö v e v é n y e s s é t e t t e , h o g y a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n s é g i F r o n t b a t ö m ö r ü l t p á r t o k p o l i t i k á j a a f e ls z a b a d u l á s u t á n j e l e n tő s e n m e g v á lto z o tt. B a la s s a g y a r m a t o n a s z é n m e d e n c é n e k , d e a z o r s z á g m á s v á r o s a i ­ n a k t ú ln y o m ó tö b b s é g é tő l e lt é r ő e n n e m a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t a la k u l t m e g e ls ő k é n t, h a n e m a F ü g g e tle n K is g a z d a P á r t é s a S z o c iá l­ d e m o k ra ta P á r t. E z a le m a ra d á s n e m c su p á n e g y sz e rű e g y h ó n a p o s f á ­ z is k é s é s , h a n e m a n n a k a z o b j e k t í v h e ly z e t n e k a k ö v e tk e z m é n y e , h o g y a k e z d e ti id ő k b e n a z M K P n e m t u d o t t k e llő s z é le s k ö r ű b e f o ly á s s a l l e n n i a z a k k o r i m e g y e s z é k h e ly t á r s a d a l m á r a . E v o n a tk o z á s b a n ó r i á s i v o lt a z e lt é r é s S a l g ó ta r j á n é s B a l a s s a g y a r m a t k ö z ö tt. M e r t b á r B a las­ �s a g y a rm a to n v o lt 5008 k e re ső , d e n e m v o lt n a g y ü z e m i m u n k á s sá g , v i­ szo n t a n n á l tö b b a tisz tv ise lő , h iv a ta ln o k , közel 1500 főt k ite v ő a k is ­ ip a ro so k , k is k e re sk e d ő k , a h ite lé le tb e n és m á s eg y é b te r ü le te n a fog­ la lk o z ta to tta k h a d a . A k o m m u n is ta p á r t ta g lé ts z á m a B a la s s a g y a rm a to n n e m e m e lk e ­ d e tt o ly a n g y o rsa n , m in t p é ld á u l a s a lg ó ta rjá n i já r á s b a n (ah o l a k o m ­ m u n is ta p á r tn a k m á r 1945 m á ju s á r a 23 a la p s z e rv e z e té b e n 8027 ta g ja v olt), a fö ld o sztás id e jé n a z o n b a n a dolgozó p a ra s z ts á g k ö ré b e n is n ő tt a b efo ly á sa . B a la s s a g y a rm a t v á ro s b a n és a já r á s b a n m á ju s v é g é re a F K G P -n a k 700, a S Z D P -n e k 800, az M K P -n e k 590 és a N P P -n e k 250 ta g ja v o lt. (A v á ro s és já r á s ta g lé ts z á m á ró l c sa k e g y ü tte s n y ilv á n ta r ­ tá s volt.) A h o z z á v e tő le g e s s z á m ítá s o k s z e r in t 1945. o k tó b e r é b e n a k o m m u ­ n is ta p á r t m ég c sa k 65 ta g o t sz á m lá lt, s a v á ro s i sz e rv e z e t a m á ju si p á rté rte k e z le t u tá n f o r d íto tt n a g y o b b fig y e lm e t — a h a tá r o z a t sz e lle ­ m é b e n — sz e rv e z e ti e re jé n e k és tö m e g b e fo ly á sá n a k n ö v e lé sé re . E m u n k á t n a g y m é rté k b e n se g íte tte , hogy 1945 jú n iu s á b a n m e g a la k u lt a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t J á r á s i és V á ro si B izo ttsá g a. A F ü g g e tle n sé g i F ro n t p á r t ja i n a k m e g eg y e zése a la p já n ily e n k ö ­ rü lm é n y e k k ö zö tt k e r ü lt so r az o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k 1945. n o ­ v e m b e r 4 -re v a ló k itű z é sé re . A v á la s z tá s k iírá s á v a l a b a lo ld a li e rő k c é lja m in d e n e k e lő tt az á lla m i é le tb e n fe n n á lló id e ig le n e ssé g m e g s z ü n ­ te té s e és a p o litik a i erő v isz o n y o k re n d e z é s e v o lt. A h o sszas tá r g y a lá s o k u tá n (a k o m m u n is tá k ja v a s la ta a la p já n ) a k o a líc ió p á r tja i, az M K P , az F K P , az S Z D P és az N P P közös v á la s z tá s i p ro g ra m a la p já n in d u l­ ta k . A z id e ig le n e s n e m z e tg y ű lé s tö rv é n y c ik k e 1945. sz e p te m b e r 16-án je le n t m eg a n e m z e tg y ű lé s i v á la s z tá s o k ró l. A tö rv é n y te lje s m é r té k b e n in té z k e d e tt a v á la s z tá s eg ész e lő k é sz ítő te v é k e n y sé g é rő l és a n n a k le ­ fo ly ta tá s á ró l. A z M K P v á la s z tá s i p r o g r a m já t a S z a b a d N ép 1945. sz e p ­ te m b e r 23-i s z á m a te tte közzé. A p ro g ra m k ö rv o n a la z ta az o rsz á g ú j j á ­ é p íté s é t célzó 3 év e s te r v e t, a la k o ssá g é le tk ö rü lm é n y e in e k a ja v ítá s á t az á lla m o s ítá s k ö v e te lé sé v e l, a p é n z é rté k é n e k m e g s z ilá rd ítá s á v a l, és h ite t te t t a p ro g r a m az á lla m és az e g y h á z e g y ü ttm ű k ö d é s e , v a la m in t a c sa lá d i é le t é rin th e te tle n s é g e m e lle tt. A M a g y a r K o m m u n is ta P á r t N ó g rá d m eg y ei B iz o ttsá g a m á r a p ro g ra m m e g je le n é s e e lő tt átfo g ó m u n k a te r v e t d o lg o z o tt k i a v á la s z tá s egész id ő s z a k á ra , a m it 1945. a u g u sz tu s 2 6 -án is m e rte tte k a m e g y e ösz­ szes p á rts z e rv e z e té n e k titk á r a iv a l és p ro p a g a n d a v e z e tő iv e l. E z u tá n k e z d ő d te k m eg B a la s s a g y a rm a to n is a v á ro s s z e rv e z e té n e k v á la s z tá s i e lő k é sz ü le te i. A k o m m u n is ta p á r tn a k a v á la s z tá s i k a m p á n y id ő s z a k á b a n m e g ­ h ir d e te tt fő je ls z a v a — „ K e n y e re t — jó p é n z t — re n d e t!” — je le n tő s m é r té k b e n s e g íte tte u g y a n a p ro g ra m m e g é rte té sé t, a v á la s z tá s i m u n ­ k á n a k m ég sem v o lt elég á tü tő e re je . N e h e z íte tte a v á la s z tá s i a g itá c ió t az is, hogy az a m ú g y is e rő s v a llá s i b e fo ly á s a la tt á lló v á ro s t az e g y ­ h áz n y ílta n b iz ta tta : a d ja s z a v a z a tá t a k isg a z d a p á r tr a . (E h h ez a la p o s b á to r ítá s t k a p o tt a p a p s á g M in d sz e n ti Jó z s e f h e rc e g p rím á stó l, a k i ez a lk a lo m m a l k ö rle v e le t a d o tt ki.) S n o h a a v á la s z tá s i m u n k a s e g íté sé re S a lg ó ta rjá n b ó l és B u d a p e s trő l is é rk e z te k a k tív á k , a v á ro s „ k á d e rv e z e ­ tő je ” a r r ó l te tt je le n té s t a m eg y ei b iz o tts á g n a k , h o g y a v á la s z tá s i m u n ­ k á r a k ik ü ld ö tt e lv tá r s a k a k e llő h e ly is m e re t h iá n y á b a n az a g itá c ió s és sz e rv e z é si fe la d a to k a t c sa k so k n e h é z sé g m e lle tt tu d tá k e lv é g e z n i, és m in d e n k is e re d m é n y é rt n a g y o n m eg k e ll d o lg o zn io k . A k ö z p o n t fi­ g y e lm e z te té se a la p já n a m e g y e i p á rtb iz o tts á g sz e p te m b e r 1 3 -án fo g ­ la lk o z o tt azzal, hogy B a la s s a g y a rm a t m in t m e g y e sz é k h e ly , a k ö z ig a z ­ g a tá s k ö z p o n tja , n ag y o n e lh a n y a g o lt a p á r t ré sz é rő l, a b iz o tts á g te v é ­ k en y sé g e u g y a n is e rő se n b á n y á s z -c e n trik u s . Így a v á la s z tá s o n in d u ló p á r to k k ö zü l, m e ly e k n a g y b u z g a lo m m a l v é g e z té k e lő k é s z ü le te ik e t és a g itá c ió s sz e rv e z ő m u n k á ju k a t, v é g ü l k ü ­ lö n ö sen a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t m u ta to tt fe l je le n tő s e re d m é n y t. E n n e k h a tá s a a v á la s z tá s s z á m a d a ta ib a n is m e g m u ta tk o z o tt, h isz e n m in d e z jó le h e tő sé g e t te r e m te tt a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t tá b o r á n a k a n ö v eléséh ez, m iv e l a v á la s z tá s o n a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n sé g i F ro n t P á r t ja i n k ív ü l m á s p á r to k in d u lá s a n e m v o lt le h e tsé g e s. Így „ a jo b b o ld a li e rő k n e k a k isg a z d a p á r t h ív ó s z a v á r a tö rté n ő m e g je le n é s e és a p á r t m ögé v a ló fe lso ra k o z á s a ( ...) n e m c s a k a le h e tő sé g e k fe lis m e ­ ré sé b ő l fa k a d t, h a n e m k é n y sz e rh e ly z e tb ő l is k ö v e tk e z e tt. . . A fe lsz a ­ b a d u lá s u tá n i o b je k tív v isz o n y o k m e lle tt a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e t­ len ség i F ro n t p á r t ja i n a k a p o litik á já b ó l és m a g a ta rtá s á b ó l is k ö v e tk e ­ z e tt, h o g y 1945 d e re k á r a s a já to s h e ly z e t a la k u lt k i a p o litik a i é le tb e n . N e m c sa k a n é p i d e m o k ra tik u s re n d s z e r h ív e i, h a n e m jó ré s z t az e lle n ­ felei ső t az e lle n sé g e i is a M a g y a r N e m z e ti F ü g g e tle n sé g i F ro n t p á r t ­ ja in , a k o a líc ió n b e lü l h e ly e z k e d te k e l.” A fe ls z a b a d u lá s u tá n i első v á la s z tá s B a la s s a g y a rm a to n ily e n p o li­ tik a i h e ly z e tb e n 1945. n o v e m b e r 4 -é n z a jlo tt le, és a k ö v e tk e z ő e re d ­ m é n y t h o zta. A v á ro s b a n ö sszesen 5365-en s z a v a z a to t a d ta k le. E b b ő l a M a g y a r K o m m u n is ta P á r t 237 sz a v a z a to t k a p o tt, a m e ly az összes s z a v a z a tn a k m in d ö ssz e c sa k a 4 ,4 % -á t te tte k i; a S z o c iá ld e m o k ra ta P á r t 425 sz a v a z a tta l, 7 ,9 % -o t é r t el, a N e m z e ti P a ra s z t P á r t 215 s z a v a ­ z a tta l 4,1% -ot k a p o tt. A le g k e v e se b b sz a v a z a to t a P o lg á ri D e m o k ra ta P á r t k a p ta , m in d ö ssz e 21 -et (0,4% ); a v á la s z tá s le g tö b b sz a v a z a tá t, 4465-öt a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t, a m i a s z a v a z a to k 8 3 % -á n a k felel m e g — és ezzel az e re d m é n n y e l g y ő z te s k é n t k e r ü lt k i a v á la s z tá s i k ü z ­ d elem b ő l. A b a la s s a g y a rm a ti e re d m é n y e k b ő l is az a ta p a s z ta la t v o n h a tó le, h o g y a B a la s s a g y a rm a to n m é g n a g y o n je le n tő s b e fo ly á sa v a n a r e a k ­ ciós e rő k n e k , k ü lö n ö se n a h iv a ta ln o k i, a k is p o lg á ri és é rte lm is é g i k ö ­ rö k b e n , a k o m m u n is tá k a s z a v a z a to k a t az ú j tá r s a d a lo m ir á n t é rz e tt le g n a g y o b b fe le lő ssé g g e l re n d e lk e z ő m u n k á s o k tó l, p a ra s z to k tó l és a h a la d ó é rte lm is é g i ré te g b ő l k a p ta . A n n a k e lle n é re te h á t, hogy a p á r t ­ n a k m ég n e m v o lt B a la ss a g y a rm a to n je le n tő s b e fo ly á sa , m ég is a ta g ­ lé ts z á m á n a k n é g y sz e re s s z a v a z a tá t k a p ta . Ez tu la jd o n k é p p e n a z t is b i­ z o n y ítja , h o g y a p á r tn a k n a g y o b b v o lt a té n y le g e s b e fo ly á sa , m in t a m e n n y it a r á a d o tt sz a v a z a to k sz á m a . A k o m m u n is ta p á r t b a la s s a g y a rm a ti sz e rv e z e te e n n e k m e g fe le lő e n je le n tő s e rő fe sz íté se k e t te tt, h o g y a g a z d a sá g i h e ly z e t és a p o litik a i é le t s z ilá rd u ljo n . A n n a k e lle n é re , h o g y az F K P a b sz o lú t tö b b s é g e t sz e rz e tt, a v á la s z tá s o n m in d e n je le n tő s k e zd em én y ezés, a m e ly s e g íte tte a d e m o k r a tik u s ú jjá s z ü le té s t, a k o m m u n is ta p á r ttó l in d u lt ki. A z M K P v o lt az az erő , a m e ly k o n s tru k tív ja v a s la to k k a l á llt a la k o s sá g e lé és m u ta to tt r á a le g é g e tő b b fe la d a to k r a . Az M K P sz e rv e z e te v á ro s p o liti­ k a i te r v e t á llíto tt össze, a m e ly e t a k é p v is e lő te s tü le t és az egész v á ro s a lk o s sá g a e lé tá r t. A te r v k ie m e lte h o g y : „A d o lg o z ó k a t k é p v ise lő M K P m o st m á r szó ln i a k a r, m i tö b b , k ö v e te ln i a k a r, m e r t e h h e z a le ­ tű n t re n d s z e r h o ssz ú e ln y o m á sa m ia tt n e m v o lt joga. A z M K P b a la s s a ­ g y a rm a ti s z e rv e z e te a v á ro s m in d e n p o lg á rá n a k , v a la m in t a v á ro s f e j ­ lő d é sé n e k e rk ö lc si és a n y a g i é rd e k e it szem e lő tt ta r tv a v ég zi te v é ­ k e n y sé g é t.” A k o m m u n is ta p á r t p o litik á já n a k m e g v a ló sítá sa e re d m é n y e k é p p e n m e g g y o rsu lt a tá r s a d a lm i, g a z d a sá g i és k u ltu rá lis é le t fe jlő d é se , k io sz ­ to ttá k a fö ld e t, á lla m i k e z e lé sb e v e tté k a n a g y o b b ü z e m e k e t, m e g s z ü ­ le te tt a jó p é n z stb . A re a k c ió s e rő k a z o n b a n k é ts é g b e v o n tá k a s ta b i­ liz á c ió v é g r e h a jtá s á n a k m e g a la p o z o ttsá g á t, és m e g p r ó b á ltá k a v á ro s ­ b a n le v ő n e h é z sé g e k m ia tt a h a la d ó e rő k e t v á d o ln i. A v á ro s so k h iv a ta ln o k o t fo g la lk o z ta o tt és k ö z ü lü k s o k a t fo s z to t­ ta k m e g á llá s u k tó l a B -listá z á s ré v é n . A b a lo ld a li e rő k a B -lis tá z á s s a l a k ö z ig a z g a tá s, az á lla m a p p a r á tu s a h iv a ta lo k és in té z m é n y e k d e m o k ­ ra tiz á lá s á t, v a la m in t a h a ta lm i p o zíció m e g e rő síté sé t k ív á n tá k sz o l­ g á ln i. A re a k c ió v is z o n t a s z a k é r te le m re h iv a tk o z v a , s z e r e tte v o ln a k i­ s z o ríta n i az a m ú g y is k e v é s m u n k á s és p a r a s z t k á d e r t a h a ta lm i és ig a z g a tá si sz e rv e k b ő l, in té z m é n y e k b ő l. (K ü lö n ö sen a re n d ő rs é g és a k ö z ig a z g a tá s te r ü le té n v o lt e rő s a v ita.) A re a k c ió s e rő k a p o lg á ri tu la jd o n v is z o n y o k v é d e lm é t és m e g e rő ­ s íté s é t is k ö v e te lté k , e líté lte k és tá m a d ta k a g a z d a sá g s z o c ia liz á lá s á ra irá n y u ló m in d e n tö re k v é s t. É rv e ik a fe lv ilá g o s u la tla n la k o s sá g k ö ré ­ b e n te rm é s z e te s e n n e m m a r a d ta k h a tá s ta la n o k . M e g p ró b á ltá k a lá á s n i a s z o v je t-m a g y a r b a r á ts á g á p o lá s á t is, a m e ly b ő l e g y é rte lm ű e n k itű n t, h o g y a re a k c ió s e rő k te lje s e n a n y u g a ti o rie n tá c ió h ív e i v o lta k . A re a k c ió s e rő k te v é k e n y s é g é t s e g íte tte az e g y h á z i b e fo ly á s e rő ­ södése, a m e ly a v a llá so s é rz ü le tű e m b e r e k egy ré s z é t s z e m b e á llíto tta a p á r t p o litik á já v a l. K ü lö n ö se n a k a to lik u s e g y h á z z a l ro m lo tt m eg a v isz o n y . A k ü lö n b ö z ő e g y h á z a k ig y e k e z te k a te m p lo m i é s azo n k ív ü li re n d e z v é n y e ik e t ú g y sz e rv e z n i, h o g y az m in é l jo b b a n g á to lja a b a lo l­ d a li p á r to k és s z e rv e z e te k te v é k e n y sé g é t. K ü lö n ö se n az if jú s á g k ö ré ­ b e n v é g e z te k re a k c ió s m u n k á t m in d a d d ig , a m íg a b e lü g y m in is z te r 1946. jú liu s á b a n fe l n e m o s z la tta a k a to lik u s le g é n y e g y le te t és a C s e r­ kész S zö v etség et. A v á ro s re a k c ió s e le m e in e k é rv e lé s é t s e g íte tte elő R ák o si M á ty á s ­ n a k , a z M K P fő titk á r á n a k az 1946. o k tó b e r 20-án S a lg ó ta r já n b a n ta r t o t t g y ű lé se n te tt b e je le n té s e , m e ly s z e r in t a m eg y e sz é k h e ly é t B a la s s a ­ g y a rm a tr ó l S a lg ó ta rjá n b a h e ly e z ik á t. A b e je le n té s e lle n a v á ro s je ­ le n tő s ré sz e tilta k o z o tt, m iv e l a la k o s sá g o t n e m k é s z íte tté k fe l k e llő ­ k é p p e n a te rv e z e tte k k e l k a p c so la to sa n . A tilta k o z á s h o z a p o litik a i p á r ­ to k is c s a tla k o z ta k és s z e rv e z e te ik b e n s z in te á lla n d ó s u lt a k é rd é s m e g ­ v ita tá s a . E ttő l k e z d v e a k é t v á ro s k ö z ö tt m ég é le s e b b é v á lt a k o rá b b a n sem k ie lé g ítő k a p c so la t. A z éles p o litik a i és g a z d a sá g i k ü z d e le m b e n az o rsz á g m á s h e ly s é ­ g eih e z h a so n ló a n a v á ro s b a n ú j n é p i h a ta lo m jö tt lé tre , m e g s z ű n t a n a g y b ir to k re n d s z e r és je le n tő s sz o c ia lista v ív m á n y o k is sz ü le tte k . Az M K P III. k o n g re s sz u sa 1946 n o v e m b e ré b e n e b b e n a h e ly z e tb e n ta lá lta a v á ro st, a m ik o r ö sszeg ezte a m e g te tt u ta t és m e g s z a b ta a n é p d e m o k ­ r a tik u s fo rra d a lo m to v á b b v ite lé v e l k a p c so la to s le g fo n to sa b b te n n i­ v ló k a t. A k o n g re ssz u s m e g h a tá ro z ta a g a z d a sá g i és p o litik a i sík o n fo ly ó o sz tá ly h a rc ta r ta lm á t és ir á n y á t. E zt j u t t a t t a k ife je z é s re a k o n g ­ re ssz u s je ls z a v a is: „N e m a tő k é s e k n e k , h a n e m a n é p n e k é p ítjü k az o rsz á g o t.” Ez a n a p n á l is v ilá g o sa b b á te tte a k ü z d e le m c é ljá t és a h a rc m e n e té t. A p á r t fig y e lm é t e k k o r e g y re e rő te lje s e b b e n a n é p s z á m á ra le g ­ fo n to sa b b k é rd é s re , a h a ta lo m r a ir á n y íto tta . E z a z é rt v o lt a la p v e tő fe la d a t, m e r t a m u n k á s o k és a p a ra s z to k a h a la d ó é rte lm is é g ie k k e l e g y ü tt m á r ré sz e se i v o lta k a h a ta lo m n a k B a la s s a g y a rm a to n é p p e n úgy, m in t az o rszág o s sz e rv e k b e n . U g y a n a k k o r m eg k e lle tt m u ta tn i a z t is, h o g y m ily e n fo r m á b a n le h e t és k e ll a fo r ra d a lo m v ív m á n y a it to v á b b ­ fe jle sz te n i. Ez te t te k ö te le z ő v é a p á r t tö m e g b e fo ly á s á n a k e rő s íté s é t, a m u n k á s -p a ra s z t sz ö v e tsé g g a z d a g ítá sá t, az é p ítő m u n k a g y o rs ítá s á t. 23 �A v á ro s la k o s sá g a k ö ré b e n a b u rz s o á z ia v is sz a sz o rítá sa és a s ta b i­ lizáció v é g re h a jtá s a p o z itív h a tá s t v á lto tt k i. A b é rb ő l és fiz e té sb ő l é lő k ö rö m m e l v e tté k tu d o m á su l, h o g y h o ssz ú id ő u tá n jó fo r in tta l f i­ z e tik ő ket. Így az ú jjá é p íté s b e n e lé r t e re d m é n y e k m e g te re m te tté k a n ­ n a k le h e tő sé g é t, hogy a k o m m u n is ta p á r t a M A D IS Z , az M N D SZ és a sz a k s z e rv e z e te k v á ro s i m o zg alm i te v é k e n y sé g e e g y re n a g y o b b te r ü le ­ te n é re z te sse p o litik a i h a tá s á t. A h a la d ó e rő k re a k c ió e lle n i h a rc a e re d m é n y e k é n t k e r ü lt so r az első h á ro m é v e s te r v e lő k é s z íté sé re és b e in d ítá s á ra . A h á ro m é v e s te r v 1947. jú liu s 11-én a szen v e d é ly e s p a rla m e n ti h a rc k ö z e p e tte e m e lk e d e tt tö rv é n y e rő re , s e z t k ö v e tő e n egy h ó n a p m ú lv a — 1947. a u g u sz tu s 1-én — k e z d e té t v e tte a te r v v é g re h a jtá s a . B a la s s a g y a rm a t h á ro m é v e s te r v é t n a g y k ö rü lte k in té s s e l k é s z íte t­ té k m eg a h e ly z e te t, h o g y e r r e n in c s szü k ség , h isz a z S Z D P ú g y is m e g ­ la lt fe la d a to k je le n tő s ré sz e m eg is v a ló s u lt, d e tö b b f e la d a t re a liz á ­ lá s á ra e g y á lta lá n n e m v a g y c sa k a k é ső b b i id ő sz a k b a n e se tle g n a p ­ ja in k b a n k e r ü lh e te tt sor. E zzel a v á ro s b a n , ú j k ö rü lm é n y e k , ú j le h e tő ­ sé g e k a la k u lta k ki a sz o c ia lista é p ítő m u n k a to v á b b v ite lé re . A 3 év es te r v b e fe je z é se u tá n k e r ü lt so r 1947. a u g u sz tu s 31-én az o rsz á g g y ű lé si v á la s z tá s o k m e g ta rtá s á ra . A v á la s z tá s i h a d já r a t m in d e n p á r t ré s z é rő l n a g y e rő b e d o b á s sa l in d u lt m eg. Az M K P fe la já n lo tta az S Z D P -n e k , hogy közös v á la s z tá s i lis tá n in d u lja n a k , a m e ly a m u n k á s o sz tá ly e g y ség ét e rő s íte n é a re a k c ió e lle n i h a rc b a n . E z t a ja v a s la to t a z o n b a n az S Z D P (jo b b s z á rn y á n a k n y o m á s á ra ) e lu ta s íto tta . Ü gy íté l­ té k m eg a h e ly z e te t, hogy e r r e n in c s szü k sé g , isz az S Z D P ú g y is h m e g ­ e lő z h e ti az a K P -o t. B a la s s a g y a rm a to n a z o n b a n k o rá b b a n se m v o lt e rő s a z SZ D P , és a v á la s z tá s id ő s z a k á ra p o litik a i b e fo ly á sa m é g in k á b b v issz a e se tt. N agy se g ítsé g e t a d o tt a v á la s z tá s i m u n k á h o z K á d á r Já n o s , az M K P m eg y ei lista v e z e tő k é p v ise lő je lö ltje , a k i v á la s z tá s i n a g y g y ű ­ lé se n közel 4000 ré s z tv e v ő e lő tt b e sz é lt és is m e rte tte az o rsz á g e lő tt álló fe la d a to k a t. A z e lé r t e re d m é n y e k lá ttá n a k ü lö n b ö z ő p á rto k b a tö m ö rü lt re a k c ió s e rő k a v á ro s b a n (ép p ú g y , m in t a h o g y a z o rs z á g sz e rte tö r té n t) ú j p á r to k lé tre h o z á s á v a l ig y e k e z te k e rő ik s z é tfo rg á c s o lá sá t m e g á llíta n i. M e g je le n t B a la s s a g y a rm a to n és v á la s z tá s i n a g y g y ű lé s t t a r ­ to tt a re a k c ió s p á rtv e z é r B a ra n k o v ic s is, a k i d e m a g ó g iá já v a l k á p r á z ­ ta t t a el a tö b b , m i n t 3000 fős tö m e g e t. A v á la s z tá s i e re d m é n y e k v é g ü l is k ö v e tk e z ő k é p p e n a l a k u l t a k : a v á ro s b a n s z a v a z á s ra jo g o s u lta k 95 % -a, ö sszesen 5775 á lla m p o lg á r a d ta le é rv é n y e s sz a v a z a tá t. A le a d o tt sz a ­ v a z a to k m e g o sz lá sá t az a lá b b i tá b lá z a t m u t a tj a (ö sszev etv e az 1945-ös e r e d m é n n y e l) : A p á rt neve M agyar 1945 szavazat % K o m m u n is ta S z o c iá ld e m o k ra ta P á rt P á rt 237 425 F ü g g e tle n K isg a z d a F ö ld m u n k á s és P o lg á ri P á r t 4465 N em zeti P a ra sz t P á rt 4,4 7,9 1947 sz a v a z a t % 674 11,7 468 8,2 83,— 225 3,8 215 4,2 268 4,6 — — 3856 67,— — 233 4,— D e m o k ra ta P á r t (B a ra n k o v ic s) M a g y a r R a d ik á lis P á r t — F ü g g e tle n M a g y a r D e m o k ra ta P á rt — — P o lg á ri D e m o k ra ta P á r t 21 0,5 Ö sszesen : 5363 100,— 41 10 5775 0,6 0,1 100,— B a la s s a g y a rm a to n te h á t az o rsz á g o stó l és a m e g y e itő l e lté rő e re d ­ m é n y sz ü le te tt. A ddig, a m íg o rsz á g o sa n a B a lo ld a li B lo k k p á r t ja i r a a v á la s z tó k n a k tö b b m in t 4 5 % -a a d ta a sz a v a z a tá t, a v á ro s b a n ez m in d ­ össze 28,3% -ot t e t t ki. U g y a n a k k o r a F ü g g e tle n K isg a z d a P á r t az előző v á la s z tá s 83% -os e re d m é n y é v e l sz e m b e n m in d ö ssz e c sa k 3 ,8 % -o t é r t el. B a la ss a g y a rm a to n u g y a n is a re a k c ió s e rő k ú j p á r tb a tö m ö rü lte k . M iv el a K isg a z d a P á r to n b e lü l fe llé p te k a jo b b o ld a la ll sz e m b e n , a t a g ­ ság je le n tő s része a B a ra n k o v ic s -fé le D e m o k ra ta N é p p á rtb a n ta lá lt m e n e d é k e t. T e v é k e n y sé g é t az e g y h á z i re a k c ió és a ré g i re n d s z e r h ív e i, a z síro s p a ra s z to k , a h iv a ta ln o k o k , a k ö z ig a z g a tá s, v a la m in t az in té z - 24 m é n y e k tis z tv is e lő in e k je le n tő s része, az á r d r á g ító k -ü z é rk e d ő k h a d á ­ v a l e g y ü tt tá m o g a tta . Í gy fo r d u lh a to tt elő, hogy az 1947-es v á la s z tá s o n a v á ro s b a n ez a p á r t 67% -os s z a v a z a ta rá n n y a l a b sz o lú t tö b b s é g e t s z e r­ z e tt. A v á la s z tá s b a la s s a g y a rm a ti e re d m é n y e , a m e ly re a k o m m u n is ta p á r t tu la jd o n k é p p e n sz á m íto tt, n e m o k o z o tt tú ls á g o s a n n a g y m e g le p e ­ té st. A sz á m o k a r r a fig y e lm e z te tté k a k o m m u n is tá k a t, hogy a re a k c ió s e rő k te lje s le g y ő zé séh ez k ö v e tk e z e te s és szív ó s h a r c r a k e ll m o z g ó síta n i a v á ro s dolgozó tö m e g e it. A p o litik a i h a rc to v á b b v ite lé h e z ú ja b b e rő t a d o tt a p á rts z e rv e z e te k n e k az, h o g y S a lg ó ta rjá n b a n és a z o rs z á g ip a r i v id é k e in m á sh o l is a m u n k á s o s z tá ly a k a r a tá b ó l az M K P fe jlő d ö tt a le g e rő se b b p á r t tá h a z á n k b a n . A v á la s z tá s i a g itá c ió , a m e ly az e lm ú lt k é t év e re d m é n y e ire és a 3 é v e s te r v r e é p ü lt, o rs z á g -v ilá g e lő tt b e b i­ z o n y íto tta , h o g y a k o m m u n is ta p á r t a „ te tte k p á r t j a ”, o ly a n p á rt, a m e ly tö rő d ik a dolgozó k is e m b e re k é rd e k e iv e l, és fo g la lk o z ik g o n d ­ ja ik m e g o ld á sá v a l. M in d ez a v á la s z tá s i h a rc id e jé n a b b a n ju to tt k if e ­ je z é sre , h o g y a p á r t s ík ra s z á llt a jo b b é le lm is z e r- e llá tá s é r t, fe llé p e tt az á r d r á g ító k e lle n , ja v a s la tá r a le s z á llíto ttá k a gáz, a v illa m o se n e rg ia és a te j á rá t. H a tá ro z o tta n k ö v e te lte a k ö z ig a z g a tá sb a és a g a z d a sá g i v e z e té sb e a m u n k á s o k b e v o n á sá t, v a la m in t a m u n k a n é lk ü lis é g m e g ­ o ld á sá t. T e rm é sz e te s e n m in d e z e k , a dolgozó tö m e g e k é rd e k e it szo l­ g á ló in té z k e d é se k n e m te ts z e tte k a re a k c ió s tö m e g e k n e k . A v á la s z tá s u tá n B a la s s a g y a rm a to n — m iv e l it t a B a ra n k o v ic s -fé le p á r t k e r ü lt ki g y ő ztesen — a p o litik a i h a rc is m é t fe llá n g o lt és sok n e h é z sé g e t o k o ­ zo tt a g a z d a s á g i-p o litik a i és id eo ló g iai m u n k á b a n . A z M K P v á ro s i sz e rv e z e te a v á la s z tá s u tá n ö ssz e ü lt és a sz a v a z a ­ to k tü k r é b e n e le m e z te az e rő v isz o n y o k a t, m a jd m e g je lö lte a v á ro s b a n v ég z e n d ő le g fo n to sa b b fe la d a to k a t. A z M K P K ö z p o n ti V ezető ség én ek S z e rv e z é si O s z tá ly á ra k ü ld ö tt é rté k e lő je le n té s is n a g y te r e t s z e n te lt a v á la s z tá s i m u n k á n a k és a sz a v a z á s e re d m é n y é b ő l le v o n t ta n u ls á g o k ­ n a k . A k o m m u n is ta p á r tn a k k o rá b b a n a K is g a z d a p á rtta l, a z t k ö v e tő e n p e d ig az ú jo n n a n a la k u lt B a ra n k o v ic s -fé le re a k c ió s p á r t ta l v o lt e lle n ­ séges je lle g ű a k a p c so la ta . A je le n té s r á m u ta t, h o g y a F ü g g e tle n K is ­ g a z d a p á rt a v á la s z tá s o k ó ta n e m tu d o tt ta lp r a á lln i. A tö b b i p á r t ta l az M K P v á ro s i sz e rv e z e té n e k a k a p c s o la ta jó n a k m o n d h a tó , és az le h e ­ tő v é te tte az e g y ü ttm ű k ö d é s t a v á ro s é rd e k é b e n . Ez a n n á l is in k á b b fig y e lm e t é rd e m e l, m iv e l a v á ro s k o m m u n is ta p á r t ja s o k k a l n a g y o b b te k in té ly n ö v e k e d é s t é r t el, m in t a m e n n y i a r e á a d o tt sz a v a z a to k s z á ­ m á n a k n ö v e k e d é se . A p á r t ir á n ti é rd e k lő d é s a v á la s z tá s u tá n m e g n ő tt és rö v id h á ro m h ó n a p a la tt ú ja b b 71 sz e m é ly t v e tte k fel, ezzel 1947. n o v e m b e ré re m á r 584 ta g ja v o lt az M K P v á ro s i sz e rv e z e té n e k . J ó h a ­ tá s t g y a k o ro lt a v á ro s p o litik a i é le té re , a n e h é z sé g e k e lle n é re is az a té n y , h o g y az ú j k o rm á n y ö ssz e té te lé b e n , de m á s h a ta lm i és ig a z g a tá si s z e rv e k b e n p o z itív v á lto z á s m e n t v é g b e a h a la d ó e rő k ja v á r a . K e d v e z ő e n é re z te tte h a tá s á t a v á ro s b a n a tö m e g sz e rv e z e te k te v é ­ k e n y ség e. A k o m m u n is ta p á r t k e z d e m é n y e z é sé re m á r k o rá b b a n m e g ­ a la k u lta k a sz a k sz e rv e z e te k , a M A D IS Z , az M N D SZ , a N É K O S Z és az ú ttö rő sz e rv e z e te k . A p á r t b e fo ly á sa a sz e rv e z e te k b e n e ls ő so rb a n ta g ­ ja in k e re s z tü l é rv é n y e s ü lt. M in d ez a k ö rü lm é n y le h e tő v é te t te a jo b b o ld a l e lle n i h a tá r o z o t­ ta b b p o litik a i fe llé p é s t. A z S Z D P v á ro s i sz e rv e z e te is le s z á m o lt jo b b ­ o ld a li ta g ja iv a l és tá m o g a tta a z t a k e z d e m é n y e z é st, h o g y a m u n k á s o sz tá ly n a k egy p o litik a i p á r t ja leg y en . B a la s s a g y a rm a to n az M K P és az S Z D P 1948 első n e g y e d é v é b e n eg y közös s z e m in á riu m o t sz e rv e z e tt 40— 45 h a llg a tó ré s z v é te lé v e l, a h o l a la p v e tő elv i és p o litik a i k é rd é s e ­ k e t v it a tt a k m eg. U g y a n a k k o r a m o z ih e ly isé g b e n e g y ü tt ta r to t tá k m eg a fe b r u á r i p á rtn a p o t, a h o l közel 800 fő v e tt ré sz t. A p o litik a i h e ly z e te t a k o a líc ió s p á r to k e rő s a k tiv itá s a je lle m e z te és a jo b b o ld a l tá m a d ta az e g y e sü lé si p o litik á t. A fu n k c ió k é rd é s é b e n in g a d o z á s v o lt ta p a s z ta l­ h a tó az S Z D P v á ro s i v e z e tő sé g é b e n is, d e g y o rs a n e rő s ö d ö tt a k o m m u ­ n is ta p á rth o z v a ló k ö zele d és. E zt e rő s íte tte a c e n te n á riu m i é v b a la s s a ­ g y a rm a ti m e g n y itó ü n n e p sé g é n M ih á ly fi E rn ő m in is z te r b esz é d e is. E g y m á s ik g y ű lé s e n az S Z D P ti tk á r a k ije le n te tte , hogy „a m u n k á s e g y ­ ség et a le h e tő le g s z o ro sa b b ra k ív á n já k fű zn i és h a a n e m z e t és a m u n ­ k á so s z tá ly é rd e k e i ú g y k ív á n já k , a k é t p á r t e g y e sü ln i fog” . A z e g y e sü ­ léssel k a p c so la to s p o litik a i és sz e rv e z e ti e lő k é s z ü le te k és m u n k á la to k a v á ro s te r ü le té n k ö rü lte k in tő e n tö r té n te k . E re d m é n y e se n s e g íte tte az e g y e sü lé s e lő k é s z íté sé t a k é t p á r t eg y ­ m á s t k ö v e tő p o litik a i re n d e z v é n y s o ro z a ta , a g y ű lések , p á rtn a p o k , ü n ­ n é p sé g e k , cso p o rto s b e sz é lg e té se k , ré te g ta lá lk o z ó k , te a e s te k és m á s eg y é b fo r m á k is. A b a lo ld a l e r e jé t e rő s íte tte a v á ro s i S Z I T és E P O S Z s z e rv e z e t f e b r u á r b a n tö r té n t m e g a la k u lá s a is. A z egész e lő k é s z ü le ti m u n k á n a k a k tív ré sz e se v o lt O czel J á n o s , az M K P m eg y ei ti tk á r a is, a k i az e lv i ir á n y ítá s m e lle tt a h e ly s z ín e n is so k se g ítsé g e t n y ú jto tt. Az S Z D P b a la s s a g y a rm a ti sz e rv e z e te e k k o r 206 jo b b o ld a li b e á llí­ to tts á g ú ta g já t z á r ta k i m e g fe le lő in d o k és e g y én i e lb írá lá s a la p já n . M e g fig y e lh e tő v o lt az a je le n sé g is, hogy e g y re tö b b e n k e re s té k fe l az M K P h e ly i v e z e tő sé g é t b e lé p é si s z á n d é k u k k a l. E b b e n a h e ly z e tb e n k e ­ r ü lt so r B a la s s a g y a rm a to n 1948. á p rilis 2 3 -án tö b b , m in t 1300 fő ré s z v é ­ te lé v e l az M K P és az S Z D P e g y e sü lé si g y ű lé sé re . A z e g y e s íte tt p á r t, a m e ly k ö zel 1500 ta g g a l re n d e lk e z e tt az e g y e sü lési k o n g re ssz u s u tá n — 1948. jú n iu s 13— 14-én — fe lv e tte a M a g y a r D olgozók P á r t j a n e v e t. T u la jd o n k é p p e n a k é t p á r t e g y e sü lé sé n é l lé tr e jö tt a m u n k á s o s z tá ly eg y ség es m a r x is ta —le n in is ta p á r tja , a m e ly a m u n k á s h a ta lo m m e g szi­ lá r d ítá s á n a k a z á lo g á v á v á lt. dr. Szomszéd Imre �A kom m unista p á rt tö m e g k a p c so la ta i N ó g rád b an (1957— 62) A z 1956 o k tó b e ré b e n k ir o b b a n t e lle n fo r ra d a lm i e s e m é n y e k N ó g rá d m e g y é b e n is sú ly o s h e ly z e te t te r e m te tte k . A k ié le z e tt o s z tá ly h a rc v i­ sz o n y ai k ö z ö tt so rsd ö n tő v o lt, h o g y m ily e n g y o rsa n sz e rv e z ő d ik ú jjá a p á rt, s á ll h e ly re ir á n y ító te v é k e n y sé g e . T ö rté n e lm ü n k so h a n e m b iz o n y íto tta jo b b a n , m in t e k k o r, a m u n k á s o s z tá ly é lc s a p a tá n a k , a k o m m u n is ta p á r tn a k a lé tjo g o s u lts á g á t, o ly a n p á r t n a k a sz ü k sé g e ssé ­ gét, a m e ly „az o sz tá ly á tm e n e ti h a n g u la tá v a l sz e m b e n az o sz tá ly m a ­ ra d a n d ó tö r té n e ti é rd e k e it k é p v is e li” . A m u n k á s o s z tá ly ig azi é rd e k e in e k s z e m p o n tjá b ó l d ö n tő sz e re p e v a n a n n a k , hogy m ily e n e rő s és eg y ség es a m u n k á s o s z tá ly k o m m u ­ n is ta p á r tja , m ily e n a k a p c s o la ta a dolgozó tö m e g e k k e l, m e n n y ire é r ­ tik és te s z ik m a g u k é v á a tö m e g e k a p á r t h e ly e s p o litik á já t. A h h o z a z o n b a n , hogy a p á r t v is s z a n y e rje a tö m e g e k b iz a lm á t, v e z e tn i tu d ja a m u n k á s o s z tá ly t, k é p e s le g y e n rá é b r e s z te n i fe le lő s s é g tu d a tá ra és a s a já t é rd e k e iv e l ö s s z h a n g b a n á lló te n n iv a ló k r a — a k o m m u n is tá k e lő tt a f e la d a to k egész s o ra v á r t m e g o ld á sra . E sz m e i-p o litik a i sík o n m eg k e lle tt v é d e n i a m a r x iz m u s —l e n in iz m u s tis z ta s á g á t. E l k e lle tt h a ­ tá r o ln io k m a g u k a t a ré g i p á rtv e z e té s s z e k tá s -d o g m a tik u s h ib á itó l, v a ­ la m in t az 1956 n y a r á n és az e lle n fo r ra d a lo m id e jé n e lu r a lk o d o tt r e v i­ z io n ista n é z e te k tő l. E h h e z a m u n k á h o z fe lb e c s ü lh e te tle n se g ítsé g e t a d o tt a p á r t K ö z p o n ti B iz o tts á g á n a k 1956 d e c e m b e ri h a tá r o z a ta . A m eg y ei p á r t- é s k ö z é le tb e n é lé n k v itá k b o n ta k o z ta k k i, m e ly e k é rth e tő e n a K ö z p o n ti B iz o ttsá g h a tá r o z a tá n a k az e lle n fo rra d a lo m o k a iró l szóló m e g á lla p ítá s a i és a b e lő lü k le v o n t k ö v e tk e z te té s e k k ö rü l é le z ő d te k ki. E széles k ö rb e n z a jló e sz m e c se re s o rá n k e lle tt m e g é r­ te tn i, ho gy az e lle n fo rra d a lo m k ir o b b a n á s á n a k o k a it e le m e z v e a p á r t a z é rt á llíto tta első h e ly re a ré g i v e z e té s s z u b je k tiv is ta , s z e k tá s h ib á i­ n a k b ír á la tá t, m e r t a m a g y a r tá r s a d a lo m e h ib á k és az a z o k h o z v a ló m a k a c s ra g a s z k o d á s k ö v e tk e z té b e n k e r ü lt v á ls á g o s h e ly z e tb e . U g y a n ­ a k k o r a s z o c ia lista é p íté s h e ly e s g y a k o rla tá n a k k ia la k ítá s a se m tö r ­ té n h e tn e m eg, h a az M S Z M P n e m s z a k ít g y ö k e re s e n a k o rá b b i h ib á k ­ k a l, s h a n e m lé p fel a tö b b é v e n k e re s z tü l b e id e g z e tt sz e k tá s g y a k o r­ la t m a r a d v á n y a iv a l sz e m b e n . S ez a tá r s a d a lm i m é re te k b e n fő v e ­ sz é ly t je le n tő re v iz io n iz m u s le k ü z d é s é n e k is fo n to s f e lté te le v o lt, h i­ szen s a j á t ta p a s z ta la ta in k is m eg g y ő ző e n m u ta ttá k , h o g y a s z e k tá sd o g m a tiz m u s ta la já r ó l é p p ú g y n e m le h e t e re d m é n y e s e n k ü z d e n i a jo b b o ld a lisá g e lle n , m in t a h o g y a n fo r d ítv a sem . A h a tá r o z a t m e g te ­ re m te tte a n n a k a fe lté te le it, h o g y a p á r tb a n k ik ü s z ö b ö lő d jé k a p o li­ tik a i ir á n y v o n a l k é to ld a lú to rz ítá s a i e lle n i h a rc le n in i e sz m é jé n e k fo rm á lis k ezelése. (A k é tfro n to s h a rc s ik e re u g y a n is n e m a fo rm á lis k é tir á n y ú e lh a tá ro ló d á s o n m ú lik , h a n e m a n n a k a p o litik a i p la tfo rm ­ n a k a h e ly e ssé g é n és g y a k o rla ti m e g v a ló sítá sá n , a m e ly n e k t a l a j á n az e lh a tá ro ló d á s v égbem egy .) A m eg y ei p á rts z e rv e k fo k o z o tt fig y e le m m e l k ís é rté k a p á r t ú j j á ­ s z e rv e z é sé n e k fo ly a m a tá t. R e n d sz e re s e n é r té k e lté k a m u n k á t, s m e g ­ te tté k a sz ü k ség es in té z k e d é se k e t, h o g y e rő s ö d jé k a p á r t é lc s a p a t je l­ lege. M eg y é n k b e n , a p á r t ú jjá s z e rv e z é s e az o rs z á g o sn á l g y o rsa b b ü te m b e n m e n t v ég b e. A z ü z e m i p á rts z e rv e z e te k m e lle tt n ö v e k v ő s z á m ­ b a n a la k u lta k m eg a te r ü le ti és h iv a ta li s z e rv e z e te k is. A z M S Z M P n e k 1957 m á ju s e le jé n az o rs z á g b a n 350 e z e r ta g ja v o lt, s ez m e g fe le lt az M D P -ta g sá g 40 sz á z a lé k á n a k . N ó g rá d m e g y é b e n az M S Z M P ta g ­ ja in a k s z á m a m e g h a la d ta a 12 és fé l e z re t, s ez az M D P -ta g sá g fe lé t je le n te tte . A z o rs z á g o sn á l n a g y o b b ü te m ű fe jlő d é s e ls ő so rb a n a z z a l m a g y a rá z h a tó , h o g y az e lle n fo r ra d a lo m id e jé n is fe n n m a ra d ta k , fo ­ ly a m a to s a n d o lg o z ta k az ü z e m i és a fa lu s i p á rts z e rv e z e te k . U g y a n c sa k s e g íte tte a p á r t ú jjá s z e rv e z é s é t, h o g y a m e g y é b e n , a n é p e ss é g e n b e lü l az o rs z á g o sn á l m a g a s a b b v o lt a m u n k á s o k a rá n y a , és a z o k n a k a m u n ­ k á s e m b e re k n e k a s z á m a is, a k ik b e n m é ly e n é lte k a fo r ra d a lm i h a g y o ­ m á n y o k , ta p a s z ta la to k . J ó r é s z t e z e k a té n y e z ő k m a g y a rá z tá k , hogy 1957 m á ju s á b a n N ó g rá d m e g y e p á r tta g s á g á n a k tö b b m in t 72 s z á z a lé ­ k a m u n k á s s z á rm a z á s ú v o lt. A p á rts z e rv e z e te k tö m e g k a p c so la ta e rő s íté s é n e k és fe jle sz té sé n e k fo n to s fe lté te le v o lt a p á rtd e m o k r á c ia , a p á r té le t le n in i n o rm á in a k k ö v e tk e z e te s é rv é n y e s íté se . A p á r t d rá g a á r a t f iz e te tt a z é rt a ta p a s z ­ ta la té r t, h o g y a sz e m é ly i k u ltu sz , a z e b b ő l fa k a d ó m u n k a s tílu s , az e s z m e i-p o litik a i n e v e lé s h e ly e tt a lk a lm a z o tt a d m in is z tr a tív eszk ö zö k , a c e n tra liz m u s b ü ro k r a tik u s tú lh a jtá s a , a v á la s z to tt s z e rv e k jo g a in a k m e g sé rté se , a p á r té le t fo rm a liz m u s a m e g b o n to ttá k a p á rte g y sé g e t, la ­ z íto ttá k a p á rtfe g y e lm e t. M in d ez p e d ig m e g in g a tta a p á r t és a tö m e g e k k a p c s o la tá t, g y e n g íte tte a p á r t és a tö m e g e k k a p c s o la tá t, g y e n g íte tte a p á r t v e z e tő s z e re p é t, e ls o rv a s z to tta az á lla m i és tá r s a d a lm i é le t d e ­ m o k ra tiz m u s á t. A m i a k ö v e tk e z m é n y e k e t ille ti, n e m je le n te tt k is e b b v e ­ szély t a re v iz io n iz m u s sem . A zzal, h o g y s z e m b e á llíto tta a p á rtd e m o k ­ r á c iá t a c e n tra liz m u s s a l, és a d e m o k rá c ia lo b o g ó ja a la tt az a n a rc h iz ­ m u s t, a fra k c ió z á s sz e lle m é t te r je s z te tte , la z íto tta a p á rte g y sé g e t, p á r t ­ fe g y e lm e t, m e g b é n íto tta a p á rto t, m e g r e n d íte tte a p r o le tá r d ik ta tú r a a la p ja it. A p á rtv e z e té s e z é rt az ú jjá s z e rv e z é s id e jé n is a r r a tö re k e d e tt, hogy a d e m o k r a tik u s c e n tr a liz m u s m in d k é t o ld a lá t e rő s íts e . B izonyos s z e rv e z e ti re n d s z a b á ly o k a t is fo g a n a to síto tt, h o g y m e g a k a d á ly o z z a a sz e k tá s d o g m a tiz m u s és a re v iz io n is ta n é z e te k te r je d é s é t. M in d e n e k ­ e lő tt a p á r t v e z e tő te s tü le te ib e n é rv é n y e s íte tte a k o lle k tív v e z e té s e l­ v é t, és sz á m o s in té z k e d é s t fo g a n a to s íto tt a p á r td e m o k r á c ia to v á b b f e j­ le s z té sé re . A p á r té le t d e m o k ra tiz m u s a fo k o z a to sa n , a jo b b - és á lb a l­ o ld a li n é z e te k e lle n fo ly ta to tt k ü z d e le m b e n a la k u lt és e rő s ö d ö tt m eg p á rts z e rv e z e te in k b e n . A p á r t és a p á r té le t m e g ú jh o d á s á é r t v é g z e tt m u n k a s o rá n k ü lö ­ n ö se n éles v itá t v á lto tta k ki a p á r t b e lső é le te és a tö m e g m u n k a ösz­ sz efü g g ései. A k a d ta k , a k ik — a té n y e k e t le e g y s z e rű sítv e — ú g y g o n ­ d o ltá k , h o g y a p á r té le t fü g g e tle n a p á r t tö m e g k a p c so la tá tó l. P e d ig a ta r ta lm a s p á rté le t, a p á rts z e rv e z e te k egysége, a p á r tta g o k im p o n á ló fe g y e lm e te sz i ig a z á n v o n z ó v á a p á r to t és p o litik á já t a d o lg o zó k széles tö m e g e i s z á m á ra . A p á rts z e rv e z e te k b e lső re n d je te h á t eg y ik fo n to s té n y e z ő je a tö m e g k a p c so la to k e rő s íté s é n e k . „Minél erősebbek lesznek pártszervezeteink — fig y e lm e z te t L e n in — , m inél kevesebb lesz az in­ gadozás és az álhatatlanság a párton belül, annál szélesebb körű, sok­ oldalúbb, gazdagabb és term ékenyebb lesz a párt befolyása a m unkás­ töm egeknek a pártot körülvevő, a párt által vezetett elemeire. Elvégre mégsem szabad összetéveszteni a pártot, m int a m unkásosztály élcsa­ patát az egész osztállyal.” A d e m o k ra tiz m u s e rő s íté s e e g y ü tt j á r t a p á r tm u n k a m ó d s z e re in e k fe lü lv iz s g á la tá v a l, az ú j m u n k a s tílu s k ia la k ítá s á v a l. Ez m in d e n e k e lő tt a z t k ö v e te lte , hogy a p á rts z e rv e z e te k n e b e c s ü ljé k le a tö m e g m u n k á t, sz ü n te ssé k m eg a p á rto n k ív ü li tö m e g e k ir á n t tá p lá lt b iz a lm a tla n s á g o t. A m eg y ei p á rtv e z e té s fe lh ív ta a tö m e g m u n k á r a a p á rts z e rv e z e te k f i­ g y e lm é t, és g y a k o rla ti te v é k e n y sé g é v e l is ig y e k e z e tt e lő s e g íte n i a tö ­ m e g p o litik a i m u n k a fe lle n d ü lé sé t. A p á rtn a p o k , a p á rtc s o p o rto k és az a k tív a h á ló z a t re n d s z e ré n e k fo k o z a to s k ia la k u lá s a m e lle tt m e g k e z d ő d ­ te k és e lte r je d te k a tö m e g m u n k a o ly a n fo rm á i és m ó d sz e re i, m in t a cso p o rto s b e sz é lg e té se k , a k is g y ű lé se k és az a n k é to k . A m e g y é b e n k i­ b o n ta k o z ó tö m e g p o litik a i m u n k á n a k ú ja b b ö sz tö n z é st a d o tt a m eg y ei p á rta k tív a ü lé s (1957. f e b r u á r e le jé n ), a m e ly e n ré s z t v e tt K á d á r J á n o s , az M S Z M P K B és a M a g y a r F o rr a d a lm i M u n k á s -P a ra s z t K o rm á n y e l ­ n ö k e is. A z a k tív a ü lé s e n e lh a n g z o tta k a t — a m e ly e k je le n tő s m é r té k ­ b e n e lő s e g íte tté k a p á rtta g s á g e s z m e i-p o litik a i tis z tá n lá tá s á t — ü zem i és fa lu g y ű lé s e k e n is m e r te tté k a k o m m u n is tá k , s h a tá s u k r a so k a n k é r ­ té k fe lv é te lü k e t a p á rtb a . A p á r t tö m e g k a p c s o la ta in a k a la k u lá s á b a n fo n to s s z e re p ü k v o lt a k ü lö n fé le tá r s a d a lm i sz e rv e k n e k , tö m e g sz e rv e z e te k n e k . A p á r t e r e d ­ m é n y e s ú jjá sz e rv e z é se , a n n a k eg észség es m e n e te , é lc s a p a t je lle g é n e k m eg e rő sö d é se , a p á r t é le té n e k , te v é k e n y s é g é n e k le n in i m e g ú jh o d á s a k e d v e z ő h a tá s s a l v o lt a tö m e g sz e rv e z e te k , tö m e g m o z g a lm a k sz e rv e z e ti h e ly r e á llítá s á ra , m u n k á ju k k ib o n ta k o z ta tá s á ra . E m e lle tt a s z a k s z e rv e ­ z e te k m eg y ei sz e rv e ib e n és az o k ta g s á g á b a n v é g b e m e n t e sz m e i-p o li­ tik a i tis z tu lá s i fo ly a m a t sz e m p o n tjá b ó l ig e n je le n tő s v o lt, hogy a SZ O T 1956. n o v e m b e r 4. u tá n a z o n n a l á llá s t fo g la l a z M S Z M P és a M a g y a r F o rr a d a lm i M u n k á s -P a r a sz t K o rm á n y p o litik á ja m e lle tt. A m e g y e i sz a k s z e rv e z e ti s z e rv e k — m e g tis z títv a s o r a ik a t — h a rc o t in d íto tta k m in d e n o ly a n n é z e t e lle n , a m e ly e k e t az e lle n f o r r a d a lm á ­ ro k a d o lg o zó k m e g té v e s z té s é re h ird e tte k . N a g y h a tá s ú , a ta g lé ts z á m u g rá s s z e rű e m e lk e d é sé b e n is n a g y sze­ re p e t já ts z ó re n d e z v é n y e k v o lta k a s z a k s z e rv e z e ti női a k tív a ü lé s e k . E zek sz e rv e z é sé b e n a p á rts z e rv e k is a k tív s z e re p e t v á lla lta k , s f e l­ h a s z n á ltá k a h e ly i n ő ta n á c s o k a la k u lá s á n a k e lő k é s z íté sé re . A z ú j j á ­ a la k u ló és m eg e rő sö d ő s z a k s z e rv e z e te k ré s z t v á lla lta k a m u n k a fe g y e ­ le m m e g s z ilá rd ítá s á b a n , s az ú j a la p o k o n k ib o n ta k o z ó m u n k a v e r s e n y sz e rv e z é sé b e n . A sz a k s z e rv e z e te k p á r t p o litik á ja m e lle tti e lk ö te le z e tt k iá llá s a , ta g s á g u n k k ö ré b e n v é g z e tt e g y re e re d m é n y e s e b b m u n k á ja je ­ le n tő s té n y e z ő je v o lt m e g y é n k b e n m in d a sz o c ia lista k o n sz o lid á c ió n a k , m in d a fe lg y o rs u lt sz o c ia lista é p ítő m u n k á n a k . Az e lle n fo r ra d a lm i p r o p a g a n d a sú ly o s z a v a ro k a t o k o zo tt m e g y é n k fia ta lja i k ö ré b e n is. A D ISZ m u n k á ja m e g b é n u lt, s a fia ta lo k k ö zö tt k ü lö n b ö z ő ré te g s z e rv e z e te k te v é k e n y k e d te k , a m e ly e k az e lle n fo r ra d a ­ lo m u tá n sz e rv e z ő d te k . B á r e z e k n a g y o b b ré s z t k o m m u n is ta b e fo ly á s a la tt á llta k , az ifjú s á g eg y ség es k o m m u n is ta n e v e lé s é t m é g se m tu d tá k b iz to síta n i. Az M S Z M P ja v a s la tá r a m e g a la k u lt eg y ség es ifjú s á g i s z e rv e z e t — a K IS Z — m e g y é n k b e n is 1957. m á rc iu s 21-én b o n to tt z á szló t. A z if jú ­ sá g s o r a in a k e lle n fo r ra d a lo m u tá n i p o litik a i, v ilá g n é z e ti, sze rv e z e ti, re n d e z é s e a le g g y o rsa b b a n és le g e re d m é n y e s e b b e n a m u n k á s fia ta lo k k ö ré b e n m e n t v ég b e. A fa lu si ifjú s á g i s z e rv e z e te k p o litik a i m u n k á ja n e h e z e n in d u lt m eg, te v é k e n y s é g ü k k u ltu rá lis , ille tv e e zen b e lü l is a sz ó ra k o z á s b iz to s ítá s á b a n m e r ü lt k i. C sa k la s s a n , a kö zség i te r m e lő ­ sz ö v e tk e z e ti p á rta la p s z e rv e z e te k m e g a la k u lá s á v a l és a m u n k á s fia ta lo k h a th a tó s se g ítsé g é v e l b o n ta k o z o tt k i a K IS Z p a ra s z ti, p o litik a i b á z isa . S z e rv e z e ti b e fo ly á s á n a k fo k o z a to s k isz é le síté sé v e l, az if jú s á g k ö ré b e n k ib o n ta k o z ta to tt m u n k á já v a l v isz o n y la g rö v id id ő a la tt az ifjú s á g i tö ­ m e g e k s z e rv e z e té v é v á lt. A fe lté te le k m e g é rle lő d é sé v e l 1958 ja n u á r — f e b r u á r já b a n N ó g rád m e g y é b e n is m e g a la k u ln a k a H a z a fia s N é p fro n t m egyei, já r á s i, v á ro si, k ö zség i b iz o tts á g a i. A n é p fr o n t sz e rv e in e k ú jjá a la k ítá s a n a g y p o litik a i a k tiv itá s t k e lte tt é le tre . H e ly e n k é n t té v e s n é z e te k is fe lb u k k a n ta k . E zek e lo s z la tá sa n e m m e n t m á ró l h o ln a p ra . L e g sú ly o sa b b g o n d o t, a n é p fro n tm o z g a lo m m a l sz e m b e n i b iz a lm a tla n s á g m e g s z ü n te té se je le n ­ te tt. ( P á r tta g ja in k eg y ré sz e n e m ti tk o lt e lle n sz e n v v e l fo g a d ta a n é p ­ 25 �f ro n t ú jjá s z e rv e z é s é t, a ttó l ta r tv a , h o g y is m é t h a n g o t k a p n a k b e n n e az e llen ség es elem ek .) A m o z g a lo m m a l sz e m b e n je le n tk e z ő f e n n t a r t á ­ sok, s a k ü lö n b ö ző h e ly te le n n é z e te k le k ü z d é sé h e z a la p v e tő se g ítsé g e t n y ú jto tt a P o litik a i B izo ttsá g 1957 n o v e m b e ri h a tá r o z a ta , a m e ly b e n ré s z le te s k if e jté s é t ta lá lju k a n n a k az a la p v e tő e lv e n e k , h o g y a n é p ­ fro n tp o litik a a n n a k az a la p ig a z s á g n a k az é rv é n y e s ü lé si k e re te , m isz e ­ r i n t a szo cializm u s n e m eg y e se k , h a n e m az eg ész n é p s z á m á ra és se ­ g ítsé g é v e l ép ü l. A tá r s a d a lm i sz e rv e z e te k ta r ta lm a s a b b m u n k á ja ; a ta g s á g e sz m e i­ p o litik a i n e v e lé se szo ro sa n ö sszefü g g ő t a tá r s a d a lm i és tö m e g sz e rv e ­ z e te k p á r t ir á n y ítá s á n a k ú j m ó d sz e re iv e l. A z M S Z M P e b b e n az ir á n y ­ b a n is e rő s íte tte e sz m e i-p o litik a i b e fo ly á sá t, s e g y id e jű le g n ö v e lte a tá r s a d a lm i sz e rv e k ö n á lló sá g á t. A b b ó l in d u lt k i, h o g y a p á r t v e z e tő s z e re p é n e k , tö m e g b e fo ly á sá n a k n ö v e k e d é sé t n e m a d e m o k rá c ia sz é le ­ sed ésétő l, h a n e m a d e m o k rá c ia k o rlá to z á s á tó l k e ll ó v n i. U g y a n a k k o r a p á r t tu d a to s a n tö r e k e d e tt a r r a is, h o g y e g y sé g e se b b m u n k a m e g o sz ­ tá s a la k u ljo n ki a p á r t és a tá r s a d a lm i s z e rv e k k ö z ö tt. A z M S Z M P e lv i a la p o n re n d e z te a p á r t és a p á r to n k ív ü liek v is z o n y á t is. K é p v is e lte és a g y a k o rla tb a n is é r v é n y t s z e rz e tt a n n a k az e lv n e k , h o g y a tá r s a d a lo m m in d e n dolgozó á lla m p o lg á ra — p á r tá llá s r a v a ló te k in te t n é lk ü l — e g y e n jo g ú . D e k la rá lta , ho g y h a z á n k b a n , p á rttis z ts é g k iv é te lé v e l, b á r ­ m e ly fu n k c ió t b e tö lth e t p á r to n k ív ü li is, h a h ű a sz o c ia liz m u s ü g y éh ez. A m eg y ei p á rts z e rv e k és sz e rv e z e te k , a k o m m u n is tá k te v é k e n y s é ­ g éb en ö sszesség éb en a le n in i e lv e k é rv é n y e s ü lte k . A tö m e g m u n k á b a n k ia la k u lt ú j, k o m m u n is ta m u n k a s tílu s sz o ro sa n ö ssz e fü g g ö tt a z o k k a l a k ed v ező v á lto z á so k k a l, a m e ly e k a p á r té le t és a p á r tm u n k a b első sz e rv e z e té b e n v é g b e m e n te k . A fe le sle g e s p a p ír m u n k a c sö k k e n té se le ­ h e tő v é te tte és ö sztö n ö zte a v e z e tő k e t, a p o litik a i m u n k á s o k a t a r r a , hogy re n d s z e re s e b b e n és g y a k ra b b a n le g y e n e k az e m b e re k k ö zö tt. A m u n k a m ó d s z e r v á lto z á s á t je lz i, hogy a p á rts z e rv e k n e m c s a k a p á r t ­ ta g o k k a l, h a n e m a p á rto n k ív ü lie k k e l is ta n á c s k o z ta k , s a d ö n té s e k e lő tt m e g h a llg a ttá k a sz a k e m b e re k v é le m é n y é t. A p á rts z e rv e z e te k te ­ v é k e n y sé g é b e n e rő s ö d te k a p o litik a i v o n á so k , s h á tté r b e sz o ru lt az o p e ra tív je lle g ű , szerv ező m u n k a . E zt a p o z itív fe jlő d é s t á lla p ítja m eg tö b b m eg y ei v á la s z to tt te s tü le ti ü lé s, és 1959 ő szén a m e g y e i p á r t é r t e ­ k e z le t is. A z t is h a n g s ú ly o z tá k a z o n b a n a ta n á c sk o z á so n , h o g y a m e ­ g y é b e n m ég so k h e ly e n él a s z e k tá s d o g m a tiz m u s a p á rtta g o k k ö ré b e n . M eg y én k p á rtta g s á g á n a k je le n tő s ré sz e n e m é r te tte m e g a z o n n a l a p á r t m u n k a s tílu s á b a n b e k ö v e tk e z e tt v á lto z á so k je le n tő s é g é t, a p á r t é s a p á rto n k ív ü lie k k a p c s o la tá t. S o k te k in te tb e n tá m a s z k o d ta k m é g a sz e m é ly i k u ltu s z é v e ib e n s z in te je lsz ó g y a n á n t h a s z n á lt „ é rv r e ” , hogy „ m in d e n é r t, a m i e b b e n a z o rszá g b a n tö r té n ik , m i, k o m m u n is tá k v a ­ g y u n k a f e l e l ő s e k ! ”. Ez a m e g fo g a lm a z á s a z t a h ib á s fe lfo g á st tü k ­ rö zte, am ely , a n n a k id e jé n , e lto rz íto tta a p á r t v e z e tő sz e re p é t, le b e ­ c s ü lte a tö m e g e k e t, b iz a lm a tla n s á g o t tá p lá lt a p á rto n k ív ü lie k k e l sz e m ­ b en . E z é rt a m eg y éb e n , az ir á n y ító p á rts z e rv e k tő l ig en n a g y e rő fe sz í­ té s e k e t k ö v e te lt ,hogy m eg g y ő ző e n é rv e lv e e lfo g a d ta s s á k a p á r tta g s á g ­ g al a le n in i fig y e lm e z te té st, m is z e rin t: „ S z ó s e m l e h e t s e m m i f é l e e r e d ­ m é n y e s k o m m u n is ta é p íté s r ő l, h a a le g k ü lö n b ö z ő b b m u n k a t e r ü le te k e n s z ö v e t s é g r e n e m l é p ü n k a n e m k o m m u n i s t á k k a l . . . ”. A p á rtta g s á g k ö ré b e n f o ly ta to tt e s z m e i-p o litik a i n e v e lő m u n k a k i­ ta r tá s t, n a g y tü r e lm e t és ta p in ta to t ig é n y e lt. E z é rt a p á rtv e z e té s to ­ v á b b i lé p é s e k e t te tt, m in d e n e k e lő tt az id e o ló g ia i s z ín v o n a l e m e lé se é rd e k é b e n . S zéles tö m e g e k e t v o n ta k b e a m e g y é b e n a sz e rv e z e tt p á r t ­ o k ta tá s b a . É v e n k é n t a p á rtta g s á g 60— 65 sz á z a lé k a m a r x is ta — le n in is ta k é p z é sb e n v e tt ré s z t. M á r 1959-ben m e g k e z d te m u n k á já t a m a r x is ta — le n in is ta e sti e g y ete m , 105 h a llg a tó v a l. A z id e o ló g ia i m u n k a fe lle n d ü ­ lé s é t a z o n b a n a k a d á ly o z ta , h o g y a v e z e tő k eg y ré sz e n e m sz ív e se n fo g la lk o z o tt e lm é le ti k é rd é s e k k e l. A m eg y ei p á r té r te k e z le t e z é rt k i­ m o n d ta ; „ H a b i z t o s í t a n i a k a r j u k a z e d d i g e l é r t e r e d m é n y e i n k t a r t ó s ­ s á g á t, é s m é g n a g y o b b lé p é s e k m e g té te lé t t ű z z ü k k i c é lu l, a k k o r e m e l ­ n i k e ll a p á r t id e o ló g ia i te v é k e n y s é g é t, e ls ő s o r b a n a p á r tfu n k c io n á r iu ­ s o k id e o ló g ia i m u n k á j á n a k s z ín v o n a lá t. A z id e o ló g ia i m u n k a s o r á n , m a m é g e g y s o r fo n to s k é r d é s v á r m e g o ld á s r a . A le g n a g y o b b e r ő fe s z í­ té s e k e t a s z e k ta r ia n iz m u s v é g le g e s s z é tz ú z á s a i g é n y l i . . . ” M eg y é n k b e n is széles k ö rű fe lv ilá g o sító -n e v e lő m u n k a so rá n t u ­ d a to s o d o tt, hogy a p á r t és a p á rto n k ív ü lie k v isz o n y a n e m fe jlő d h e t r e v iz io n is ta - o p p o rtu n is ta a la p o n , d e n e m k é p z e lh e tő e l a p á r t tö m e g ­ k a p c s o la tá n a k e rő s íté s e sz e k tá s a la p o n se m ,a tö m e g e k k e l sz e m b e n i b iz a lm a tla n s á g , tü re lm e tle n s é g lé g k ö ré b e n . A p á r t sz ív ó sa n k ü z d ö tt a fő v eszély , a re v iz io n iz m u s e lle n . M eg k e lle tt é r te tn i, ho g y a p á r t so h a se m te k in te tte a tö m e g e k e t esz k ö z n e k , h a n e m — a d o lo g lé n y e g é t n é z v e — a p á r t a dolgozó tö m e g e k fe g y v e re . A tö m e g e k s z o lg á la ta s z a b ta m eg a la p v e tő e n a p á r t v is z o n y á t a p á rto n k ív ü lie k h e z , ez a z o n ­ b a n n e m je le n te tt „szolg ai s z e re p e t”, a tö m e g e k k r itik á tla n f e tis iz á lá ­ sá t. H iszen a m íg o sztály o k , ré te g e k lé te z n e k , a d d ig k ü lö n b ö z ő é rd e k e k , h e ly e s és h e ly te le n n é z e te k , tö re k v é s e k is je le n tk e z n e k . A k o m m u n is­ tá k a k k o r is a tö m e g e k é rd e k e it k é p v is e lik , a m ik o r fe llé p n e k a k á ro s tö r e k v é s e k e lle n , a m ik o r a tö m e g e k s z o c ia lista n e v e lé sé é rt, g o n d o lk o ­ d á s m ó d ju k m e g v á lto z ta tá s á é rt k ü z d e n e k . A p á r t sz á m o lt a p á rto n k ív ü lie k v é le m é n y é v e l, k r itik á já v a l, és v á lto z ta to tt k o rá b b i m u n k a s tílu s á n is. S z e rv e z e ti b iz to s íté k o t n y ú jto tt a r r a , hogy az á llá sfo g la lá s o k , h a tá ro z a to k e lő k é sz íté sé b e b e v o n ja a p á rto n k ív ü lie k e t is. Így az a g rá r p o litik a i té z ise k rő l sz éles k ö rű v ita fo ly t a p á rto n k ív ü li s z a k e m b e re k , a p a ra s z to k b e v o n á sá v a l, a m ű v e lő ­ d é s p o litik a i irá n y e lv e k h e z so k é rte lm is é g i dolgozó sz ó lt e lő ze tesen . 26 E zzel a p á r t n a g y se g ítsé g e t a k o rá b b i b iz a lm a tla n s á g is a ta p a s z ta la ta i b iz o n y ítjá k a z t g o n d o k ró l is, h a é rz ik , h o g y k a p o tt m u n k á já h o z , s e g y ú tta l fe lo ld ó d o tt p á rto n k ív ü lie k , a tö m e g e k k ö ré b e n . A p á r t is, h o g y a tö m e g e k k e l szó t le h e t é rte n i a a p á r t sz á m o l v e lü k , b íz ik b e n n ü k . Így v o lt ez m in d e n e k e lő tt a m e g y e m u n k á s tö m e g e iv e l. A p á r t a m u n k á s o k h o z fo rd u lt, h isz e n a p á r t é s a m u n k á s o s z tá ly v is z o n y a k é ­ pezi a p á r t tö m e g k a p c s o la tá n a k a la p já t. A m u n k á s o k k a l k ia la k u lt k a p c so la t v o lt a fe lté te le a n n a k , h o g y sz ám o s h e ly e s in té z k e d é s lá to tt n a p v ilá g o t. M in d ez n ö v e lte a p á r t te k in té ly é t, és e rő s íte tte a m u n k á ­ so k a t a b b a n , h o g y tá r s a d a lm u n k u ra lk o d ó e re je a m u n k á s sá g . A K öz­ p o n ti B iz o ttsá g 1958. o k tó b e ri h a tá r o z a ta , a d ö n té s t k ö v e tő m egyei v iz sg á ló d á s, a h e ly i in té z k e d é s e k to v á b b e rő s íte tté k a p á r t b e fo ly á sá t a m u n k á s o k k ö ré b e n . A m u n k a so rá n m e g y é n k b e n is so k száz a k ti­ v is ta v e tt ré s z t a m u n k á s s á g h e ly z e té n e k so k o ld a lú f e ltá r á s á b a n , a te n n iv a ló k k id o lg o z á sá b a n . A h e ly z e te le m z é s k ü lö n ö s g o n d o t f o r d íto tt az ú j m u n k á s o k ra , in te g rá ló d á s u k fo ly a m a tá ra . A p á r t tö m e g k a p c so ­ la ta in a k e rő s íté s é b e n je le n tő s s z e re p e v o lt a n n a k , hogy a p á r t fig y e ­ le m b e v e tte a m u n k á s s á g v á lto z ó ö s s z e té te lé t és a k ö lö n b ö ző ré te g e k e lté rő s a já to s s á g a it. B e b iz o n y o so d o tt az is, h o g y a m u n k á s o k k é sz e k fe lso ra k o z n i a p á r t m ögé. T á m o g a tjá k p o litik á já t. A K B - h a tá ro z a t is ­ m e rte té s e s o rá n , a m u n k á s g y ű lé s e k e n a p á r t v ezető i n y ílta n b e sz é lte k a g a z d a sá g , az ü z e m é le té rő l, az e re d m é n y e k m e lle tt a g o n d o k ró l, a h i­ b á k ró l is. A v á la s z : ü z e m e in k b e n ú j le n d ü le te t k a p o tt a sz o c ia lista m u n k a v e rs e n y , a m e ly b e n a k o m m u n is tá k m e lle tt a p á rto n k ív ü lie k e z re i is r é s z t v e tte k . A v e rs e n y s ik e r é t je lz i ez a z e z e rn y i f e la já n lá s , és az, h o g y m e g a la k u lta k a sz o c ia lis ta b rig á d o k , a m e ly e k s z á m a 1960-b a n 3 0 0 -ra e m e lk e d e tt. M in d e z e k b iz o n y ítjá k : a m u n k á s o k b a n e rő s ö d ö tt a tu d a t, h o g y ő k a z o rs z á g g a z d á i, fo k o z ó d o tt b e n n ü k a fe le lő ssé g az ü zem , a m eg y e, a z o rs z á g e re d m é n y e s fe jlő d é sé é rt. T e rv s z e rű fe lv ilá g o sító m unka fo ly t a p a ra s z ts á g so ­ ra ib a n . A p á r t v ilá g o sa n lá tta , h o g y a m e z ő g a z d a sá g s z o c ia lista á ts z e r ­ v e z é sé n e k fő p o litik a i fe lté te le a p a ra s z ts á g és a p á r t k ö z ö tti k ö lcsö n ö s b iz a lo m h e ly r e á llítá s a és m e g e rő síté se . U g y a n is n e m c s a k a p a ra s z ts á g ­ b a n é lte k f e n n ta r tá s o k a p á r t p o litik á já v a l szem b en . „ A k ö z s é g i p á r t s z e r v e z e te k je le n tő s r é s z e . . . s z e k tá s e lz á r k ó z á s t ta n ú s íto tt a z e g y é n i­ le g d o lg o z ó p a r a s z to k k a l s z e m b e n , i n k á b b e lr ia s z to tta , m i n t k ö z e líte tte ő k e t a p á r t h o z ” — o lv a s h a tju k a m e g y e i p á rtb iz o tts á g 1959. fe b r u á r 16-i e lő te rje sz té s é b e n . Ezzel is m a g y a rá z h a tó , hogy 1961-ben a m eg y e 53 te rm e lő sz ö v e tk e z e ti p á rts z e rv e z e té b e n e g y e tle n ta g o t sem v e tte k fel a p á rtb a . A k o lle k tiv iz á lá s a p á r tm u n k a k ö z é p p o n tjá b a h e ly e z te a fa lu si p á rts z e rv e z e te k e t. A z ir á n y ító p á rts z e rv e k , a p o litik a i fe le lő sö k s e g ít­ sé g é v e l a fa lu s i p á rts z e rv e z e te k m u n k á ja fo k o z a to sa n ja v u lt. Ez e g y ü ttjá r t a fa lu s i a la p s z e rv e z e te k sz e rv e z e ti m e g e rő síté sé v e l, k ü lö n ö ­ se n a te rm e lő sz ö v e tk e z e ti a la p s z e rv e z e te k ta g é p ítő m u n k á já n a k fo k o ­ z ó d á sá v a l. A p á r tta g o k k ö z ö tt m e g y é n k b e n k e v é s v o lt a dolgozó p a ­ ra s z t. S z á m u k 1962-re 1340-re e m e lk e d e tt, a z o n b a n ez a p á rtta g s á g n a k m é g m in d ig c sa k 8,4 s z á z a lé k á t je le n te tte . K ü lö n ö s je le n tő s é g e v o lt a n n a k , h o g y a m e z ő g a z d a sá g sz o c ia lista á tsz e rv e z é se u tá n a n ő k fo k o z o tta b b a n k a p c s o ló d ta k b e a p á r tm u n k á b a . A s z e k tá s e lz á rk ó z á s fe lo ld á sa , a p á r t a g r á r p o litik á já n a k g y a k o rla ti e re d m é n y e i e rő s íte tté k a k ö lcsö n ö s b iz a lm a t, a m e g b e c sü lé s t, s ez a p á r t p a ra s z ti b á z is á n a k n ö v e k e d é sé t je le n te tte . M e g y é n k b e n a p á r t tö m e g k a p c s o la tá n a k eg y ik le g n e h e z e b b t e r ü ­ le te az é rte lm is é g v o lt. K ü lö n ö se n az e lle n fo r ra d a lo m u tá n e rő sö d ö tt az é rte lm is é g e lle n e s h a n g u la t. I r á n y ító p á rts z e rv e in k szívós, k ita rtó , p o litik a i n e v e lő m u n k á t v é g e z te k a z é rt, hogy e lfo g a d ta s s á k és é rv é ­ n y e s íts é k a p á r t é rte lm is é g i p o litik á já t. F e llé p te k a k ü lö n b ö z ő jo b b ­ o ld a li re v iz io n is ta n é z e te k és a z o ly a n h a m is á lta lá n o s ítá s o k e l­ le n is, a m e ly e k s z e rin t az egész é rte lm is é g re a k c ió s. A m u n k a h o sszú id eig ta r to tt, d e m e g h o z ta az e re d m é n y t. A z é rte lm is é g s z á m a é s a r á ­ n y a g y o rsa n n ö v e k e d e tt, sz o c iá lis ö ssz e té te le k e d v e z ő e n a la k u lt. Ez a fe jlő d é s k é p e z te az a la p j á t a n n a k , hogy 1957 és 1962 k ö z ö tt a k o m m u ­ n is ta é rte lm is é g ie k s z á m a h á ro m s z o ro s á ra e m e lk e d e tt, k ö z é le ti te v é ­ k e n y sé g ü k fo k o z ó d á sa p e d ig s e g íte tte az é rte lm is é g e lle n e s n é z e te k e l­ o s z la tá sá t. J o g g a l á lla p íth a tta m e g az 1962. o k tó b e r v é g é n ö ssz e h ív o tt m eg y ei p á r té r te k e z le t: „ E l m ú l t a z a z id ő , a m i k o r m e g y é n k e t é r t e l m i ­ s é g e lle n e s n e k n e v e z t é k . M a m á r k ö lc s ö n ö s a b iz a lo m , a m e g b e c s ü lé s , a k ö zö s a lk o tó m u n k a s z e lle m é b e n f e j t jü k k i te v é k e n y s é g ü n k e t.” Az 1960-as é v e k e le jé ig s z o c ia lista a la p o k r a h e ly e z tü k a tá r s a d a l­ m i, a g a z d a sá g i v is z o n y o k a t N ó g rá d m e g y é b e n is. E b b e n te r m é s z e te ­ le a z o n b a n a z o k a m ó d sz e re k , fo r m á k és e rő fe sz íté se k sem , a m e ly e k ú t j á n ez a p o litik a é rv é n y e s ü lt. T ö rté n e lm i k ü z d e le m v o lt ez, szívós e sz m e i-p o litik a i h a rc , a m e ly e t a k o m m u n is tá k v ív ta k m eg . A h a rc n e ­ h é z sé g é t c sa k fo k o z ta , h o g y n e m r i tk á n a „ s a já t” h ib á k , „ s a já t” té v e d é se k e lle n is k ü z d e n i k e lle tt. S a h a rc e b b e n az é rte le m b e n is e re d m é n y e s v o lt. A m eg y e p á rtta g s á g á n a k e s z m e i-p o litik a i eg ysége, a la k o s sá g fe ls o ra ­ k o z á sa a p á r t p o litik á ja m ögé, a k o m m u n is tá k és p á r to n k ív ü lie k m in ­ d e n k o rá b b in á l sz o ro sa b b ö sszefo g ása és a lk o tó e g y ü ttm ű k ö d é s e N óg­ r á d m e g y e sz o c ia lista to v á b b fe jlő d é s é n e k b izto s a la p já v á v á lt. dr. Bandur Károly �KÖ RKÉP Tallózás az Ü nnep ürügyén M é ltó k é p p ü n n e p e ln i: e m b e r lé p té k ű „ f e la d a t” . N e m z e ti s o r s f o r d u ló n k p iro s b e ­ tű s n a p j a it m in d e n e s z te n d ő b e n — k iv á lt az ú g y n e v e z e tt k e r e k é v f o r d u ló k o n — t á r ­ s a d a lm i m é r e tű tis z te le ta d á s ö v e z i. K é ts é g ­ k ív ü l s o k a t v á lto z ta k h á r o m é v tiz e d s o r á n le g je le s e b b ü n n e p ü n k k ö s z ö n té s é n e k f o r ­ m á i is: d ís z te le n e b b ü l, k e v e s e b b p á to ssz a l, d e e m b e rk ö z e lib b e n , é r z e le m g a z d a g a b b a n , a s z á m v e té s t jö v ő t fo rm á ló te rv e in k k e l e g y e sítv e , to v á b b i a lk o tá s r a , c s e le k v é sre ö sz tö n ö z v e e m lé k e z ü n k a n n a k a n a p n a k a h ő se ire , a m e ly m é rf ö ld k ő k é n t e m e lk e d ik tö r té n e lm ü n k o r s z á g ú tjá n — n e m k e v e s e b ­ b e t, m in t é v s z á z a d o s sz o lg a s á g u n k v é g é t je le z v e . A fe ls z a b a d ítá s , fe ls z a b a d u lá s sz a ­ v a k é r te lm é t le g g y a k r a b b a n és le g te r m é ­ sz e te s e b b e n ú g y é r t j ü k : a s z a b a d s á g b ir to ­ k á b a n o rs z á g u n k a n é p h a z á ja le tt, a b é k é t a sz o c ia lista v ilá g r e n d s z e r e r e je b iz to s ítja . E g y fé l e m b e rö ltő n y i ta p a s z ta la t a z o n b a n m o s ta n á b a n m á r a z t is k im o n d a tja v e lü n k , h o g y e k ife je z é s e k tö b b é r te lm ű e k s, h o g y h a r m in c é v v e l e z e lő tt m e g te r e m tő d ö tt u g y a n a le g fo n to s a b b : a f e lté te le a n n a k , h o g y e m b e r m ó d r a é ljü n k , a fe ls z a b a d u lá s a z o n b a n n e m e g y e tle n m o z z a n a ta v o lt é le ­ tü n k n e k . M é ltó s á g ra , ö n tu d a tr a , k u l t ú r á r a v a n s z ü k s é g ü n k : ú j f a j t a e m b e r r a jz á s á n á l báb ásk o d u n k . je is M e s te rh á z i L a jo s to llá b ó l. „ M e g v a n a h a té k o n y s á g m é rté k e , é s a z o n tú l m in d e n — a le g ő s z in té b b jó s z á n d é k is — t a r t a l ­ m á t v e sz ti, fo rm á lis lesz. T e h á t f é lte m a m a g a m s z e n tje it, a m ik o r ü n n e p e ln i k e z ­ d ü n k . É s m ié r t s z e m é rm e te s k e d je m : a fe lsz a b a d u lá s az é le te m le g n a g y o b b é lm é n y e , m in d ig v e le m m a ra d ó — h a ú g y te ts z ik — s z e n t e m lé k . A »m in d ig «~et ú g y is é r tv e , h o g y »s z ü n te le n ü l« H a m e g lá to k e g y f a lu ­ si v íz to r n y o t, b e lé m d o b b a n a f e ls z a b a d u ­ lá s ” — ír ja . B iz o n y á ra s o k a k m o n d a n d ó já t fe je z i k i, s jo g g a l t a r t h a t ig é n y t g o n d o la ttá r s ítá s r a , a z o n o s u lá s ra , a m ik o r — b á r fé ­ k e z e tle n in d u la tta l — n e k itá m a d a z e r e d ­ m é n y e in k á r n y é k á b a n m e g h ú z ó d ó ig a z sá g ­ ta la n s á g n a k , s z ív te le n s é g n e k , id e g té p ő in ­ tr ik á n a k . „ . . . fö l k é n e lé te k b e n is s z a b a ­ d u ln i m á r! A te h e ts é g te le n a k a r n o k o k , a k is k ir á ly o k é s m e s te rn y a ln o k a ik , a p le ty ­ k a h ö lg y e k és a »tö r le s z tő k « aló l. .. A s é r­ tő k e t k e ll o ly a n h e ly r e te n n i, a h o l n in c s h a ta lm u k m á s o k f ö l ö t t ! . . . F o ly ta s s u k t e ­ h á t a fe ls z a b a d u lá s m ű v é t! M e rt v a n m ég te n n iv a ló .” * A f o ly ó ira to k , n a p ila p o k ü n n e p i m e g e m ­ lé k e z é se it, v e z é r c ik k e it o lv a sv a tö b b h e ­ ly e n ta lá l tu n k r á a z ily e n c se n g é sű , „ sza­ b á l y ta l a n ” , d e fe le lő ssé g g e l, e lk ö te le z e tt­ sé g g e l le ír t g o n d o la to k r a . A fe ls z a b a d u lá s f o ly a m a t — ír ja F a r a g ó V ilm o s a N é p m ű ­ v e lé s á p r ilis i s z á m á b a n — , „ a m e ly v iss z a z u h a n á s o k k a l é s e lő re le n d ü lé s e k k e l e g y b e l á th a ta tla n tö r té n e lm i s z a k a s z napi h a r c f e la d a ta it k ín á lja , p o n to s a b b a n n e m is k ív á n ja , v a ló s á g g a l r á n k k é n y s z e ríti, m e rt az a d o tt le h e tő s é g e k b ir to k á b a n o k u n k - jo ­ g u n k sin c s m á s tó l s z á m o n k é r n i a s z a b a d ­ s á g o t: f e ls z a b a d u ln u n k n e k ü n k m a g u n k ­ n a k k ell. A n n y i a m ié n k , a m e n n y it k iv e ­ r e k s z ü n k m a g u n k n a k . É s a h e ly z e te t c sa k k ö n n y íti, d e e g y s z e rs m in d b o n y o lu lttá t e ­ szi, h o g y a k ik k e l v e r e k e d n ü n k k ell, a z o k is m i m a g u n k v a g y u n k ” . A z e lle n a fe lfo ­ g ás, s z e m lé le t e lle n e m e l s z ó t a sz erző , a m e ly m e g sz o k á ssá g é p ie siti, s z e r ta r tá s s á , k ö te le z ő p e n z u m m á m e re v íti e s e te n k é n t azt, „ a m i a le g sz e m é ly e se b b m a g á n ü g y ü n k is le h e tn e ” . A k tu á lis fig y e lm e z te té s e , h o g y a s z á m v e té s e k b e n is a z e m b e r t k e ll k e r e s ­ n ü n k , „ a k in e k fe ls z a b a d u lá s a m é r té k é t n e m is le h e t m in d ig s z á m o k b a n k ife je z n i. P e d ig a fe ls z a b a d u lá s é v f o r d u ló ja e lső so r­ b a n e r r e jó : m e g m é rn i, h o g y m e n n y ir e s z a b a d u ltu n k fel. H o g y m e k k o r á t n ő ttü n k . H o g y m e n n y it c s ö k k e n t r a j t u n k a tö r té n e ­ le m g e rin c g ö rn y e s z tő nyom ása. H ogy m e n n y ir e e g y e n e s e d tü n k fel. H o g y m e n y ­ n y ir e k ö z e líte ttü k m e g az eg é sz ség e s g e r in ­ cű, f e ls z a b a d u lt e m b e r m a g a s s á g á t”. „ E g y e m b e r ö ltő t é lte m — d e a s o rso m tö r té n e te m és e z e r é v n y i” — V áci M ih á ly s o r a it m o ttó k é n t í r h a t n á k s z in te v a la ­ m e n n y i ju b ile u m i k ia d v á n y , e m lé k k ö n y v la p ja ir a , d e ta lá n le g jo b b a n a S z é p iro d a l­ m i K ia d ó ü n n e p i a n to ló g iá já n a k , a „ J e le n ­ lé t”- n e k a m a r g ó já r a illen e . E v á lo g a tá s k ö ltő i, író i u g y a n is tö b b s é g ü k b e n V áci M ih á ly k o r - é s n e m z e d é k tá rs a i v o lta k , o ly a n o k , a k ik n e k sz e m é ly e s é lm é n y ü k v o lt m é g a z ö n m a g á t tú lé lt tá rs a d a lo m , a h á b o ­ rú , a fa siz m u s, s sz e m é ly e s é lm é n y ü k v o lt m á r a f e ls z a b a d u lá s , a g y ő ze le m , az ú j j á ­ é p íté s h e r o ik u s k ü z d e lm e , o ly a n o k , a k ik ­ n e k f e ln ő tt é le tü k h á r o m é v tiz e d e „ e le jé ­ tő l v é g é ig s ű r ű tö r té n e te m ” . Ő k m a g u k te tté k is, h o g y az te g y e n , h isz e n „ m in d n y á ­ ja n e z t a h a r m in c é v e t a k ö z é le t e r ő te r é ­ b e n — v o n z á s á b a n - ta s z ítá s á b a n — é lté k m e g e m b e r k é n t, ír ó k é n t” . M ű v e ik b ő l a z é r t te h e te tt „ J e le n lé t” c ím m e l k ö te te t sz e r­ k e s z te n i, m e r t a k ö z é p n e m z e d é k , az ú g y ­ n e v e z e tt d e r é k h a d o ly a n k é p v is e lő i ők, a k ik s o h a „ n e m h ú z ó d ta k fe d e z é k b e ” . „A z e m b e r i te rm é s z e t, az író i a l k a t s z e r in t, m i­ k o r m ily e n h a r c i k e d v v e l, m ik o r m ily e n tá b o r b a n , n e m r i t k á n sz e m tő l-s z e m b e e g y ­ m á ssa l, d e k ö zö s v o n á s u k m a r a d t sz étsz ó ­ ró d v a is m e g a m a g á n y b a n is: a tö r té n e l­ m i je le n lé t.” M in d e z e k a l a p já n jo g o s v o lt a s z e r k e s z tő k n e k — B e n já m in L ászló, D o ­ b o z y I m r e. F e k e te G y u la é s V észi E n d re , a k ik m a g u k is r e p r e z e n tá n s a i e n e m z e d é k ­ n e k — a b b a n re m é n y k e d n i, „h o g y e k ö te t, e g y tö r té n e lm i k o r s z a k o t sz é le se n á tfo g ó é s s o k fe lő l á tv ilá g ító ír á s a iv a l, h o z z á te h e t n é h á n y v o n á s t je le n k o r u n k h ite le s r a jz á ­ h o z . . . . d e ta lá n a z t is je le z h e ti e g y b e n . h o g y az e lm ú lt h á r o m é v tiz e d k ü z d e lm e s író i e re d m é n y e i, k ö z é le ti é lm é n y e i n e m ­ c s a k a m ú lt m e g íté lé s é h e z a d n a k tá v la to ­ k a t, d e tá v la t o k a t n y itn a k a jö v ő fe lé is ” . H a so n ló h é tk ö z n a p i g o n d o la to k je g y é b e n f o g a n t az á p r ilis i K r itik a ü n n e p i k ö sz ö n tő ­ A z elő b b id é z e tt p u b lic is z tik a i ír á s o k k a l s z e m lé le te r o k o n ítja e m ű f a jila g „ r e n d e ­ z e tte n ” k ö te te t. H a r m in c n y o lc író p u r itá n , s z a b á ly ta la n , d e ő sz in te tis z te le ta d á s a s u ­ g á r z ik la p ja ir ó l: ö rö m ö rö m e in k f e le tt, a g ­ g ó d á s. h a r a g — ö n m a g u n k é r t s n e m e lle ­ n ü n k . E m b e ri so rso k r a jz o la ta e g y ű jte ­ m é n y „ c s e n d ó rá b a n ” é s b é k é tle n ü l. Ily e ­ n e k v a g y u n k : „ k o r á n k e lő k ” s v ilá g o t lá t­ n iv á g y ó k , fő n ö k ö k é s b e o s z to tta k , r o k o n o k és r o k o n íto tta k , s z e r e tü n k é s s z e r e tte tü n k , az É G R E v á g y u n k é s v á r j u k a M ik u lá s t, az „ id e g e k k o r á t ” é ljü k , „ v illá m fé n y ű e k in d u la ta in k ” s v a n „ a m ir ő l n e m b esz é ­ l ü n k ” . S h o g y m it k e ll te n n iü k é r tü n k , n e ­ k ik ír ó k n a k , k ö ltő k n e k a „szé p s z ó ” e r e jé ­ v el, a z t S im o n I s tv á n fo g a lm a z ta m e g : „ . . . e z t az ö n m a g á b a te r j e d t / v ilá g o t k e ll, h o g y s e g ítse , az e m b e r t, / k ilé p n i l eg v é g ső b é k ly ó ib ó l.” V ag y S ip o s G y u la : „ E m e ld a s z e k e re t, V a lje a n ! / H o g y to v á b b m e h e s ­ s e n .” * T e rm é sz e te s , h o g y a h é tk ö z n a p o k o n is m in d e g y r e fo k o z ó d ó é r d e k lő d é s a s z o v je t n é p , tá rs a d a lo m , k u ltú r a i r á n t ú ja b b le n ­ d ü le te t k a p o tt a ju b ile u m k a p c s á n . S zéles k ö r ű v á r a k o z á s e lő z te m e g az ü n n e p tis z ­ te le té r e é le tr e h ív o tt ú j f o ly ó ir a t: a „ S z o v ­ je t Iro d a lo m ” m e g je le n é s é t is. A la p m o sz k ­ v a i é s b u d a p e s ti s z e rk e s z tő b iz o tts á g á t — é lü k ö n S z a v v a D a n g u lo v v a l és K ir á ly I s t­ v á n n a l — K á d á r J á n o s ü d v ö z ö lte a z első sz á m „ b e k ö s z ö n tő jé b e n ” : „ K ív á n o m a fo ­ ly ó ir a t s z o v je t és m a g y a r s z e rk e s z tő in e k , h o g y k ö zö s m u n k á ju k , a la p m a g y a r v á lto ­ z a ta s ik e re s e n te lje s íts e n a g y fo n to s s á g ú h iv a tá s á t. A f o ly ó ir a tb a n m e g je le n ő m ű ­ v e k ö sz tö n ö z z é k a m a g y a r ir o d a lm a t is, j á ­ r u lja n a k h o z z á az író i, m ű v é sz i, a lk o tó i, b a r á ti k a p c s o la to k to v á b b i g a z d a g o d á s á ­ hoz. K ö te le z z e a s z e r k e s z tő k e t az, h o g y n é p ü n k ő s z in té n é r d e k lő d ik a te s tv é r i S z o v je tu n ió v a ló s á g á t, a s z o v je t n a p é le té t m a g a s m ű v é sz i s z ín v o n a lo n tü k r ö z ő ir o ­ d a lo m i r á n t . . . S v é g ü l a z t k ív á n o m , h o g y a S z o v je t I ro d a lo m m a g y a r v á lto z a ta n e c sa k o lv a s m á n y t je le n ts e n a m a g y a r k ö ­ z ö n s é g n e k . h a n e m v á ljo n a k u ltu r á lis és tö m e g p o litik a i m u n k a e g y ik s z e rv e z ő jé v é ; já r u ljo n h o zz á a S z o v je tu n ió v a l, a S z o v je t­ u n ió n é p e iv e l v a ló sz o ro s te s tv é r i k a p c s o ­ la ta i n a k to v á b b i g a z d a g ítá s á h o z , e r ő s íté ­ s é h e z ” — ír ta e g y e b e k k ö z ö tt p á r t u n k első tit k á r a . E d d ig se m t u d t u n k k e v e s e t a sz o v je t iro d a lo m ró l. C sa k e g y e tle n p é ld á t e r r e : 19 5 9 -b en , 1 9 6 7 -b en é s le g u tó b b a z e lm ú lt é v v é g é n — „ N a p ja in k s z o v je t ir o d a lm a ” c ím m e l — je le n t m e g ta n u lm á n y k ö te t az „e lig a z ítá s ” s z á n d é k á v a l. E k ö te te k je le n ­ tő s é g é t a b b a n m é r h e tjü k , h o g y k ö n y v k i­ a d á s u n k és fo ly ó ir a t- s z e r k e s z té s ü n k — e l­ s ő s o rb a n a N a g y v ilá g — jó v o ltá b ó l v o l t b ő ­ v e n o lv a s m á n y é lm é n y ü n k , a m e ly h e z „ fo z ó d z ó t” ig é n y e ltü n k . M in d e z e k e lle n é re m in ő s é g ile g ú j sz a k a sz a k e z d ő d ö tt e fo ly ó ­ ir a t m e g je le n é s é v e l a s z o v je t iro d a lo m b a n m a g y a r n y e lv e n v a ló tá jé k o z ó d á s n a k . E l­ s ő s o r b a n a z is m e re ts z e rz é s re n d s z e re s s é g e , fo ly a m a to s s á g a b iz to s íto tt e z á lta l. M á r az első s z á m b ó l is k id e r ü l: a la p n e m r a g a s z - 27 �k o d ik sz o ro s a n a cím éh e z, s m á s m ű v é s z e ti á g a k b e m u ta tá s á r a is m ó d o t k ín á l. A z is v a ló sz ín ű , h o g y — b á r a b e m u ta tk o z ó s z á m m é g c sa k é r z é k e lte ti, s n e m b iz o n y ít­ ja e z t — n e m c s a k a sz o v je t-o ro s z iro d a lm i is m e r e te in k b ő v ü ln e k m a jd e f o ly ó ir a t ol­ v a s tá n , h a n e m jo b b a n m e g is m e rjü k m á s n é p e k , k ö z tá rs a s á g o k k u l t ú r á j á t is. S m i az, a m it a S z o v je t Iro d a lo m első s z á m á b ó l k ü lö n ö s e n fig y e le m re m é ltó n a k ta lá ltu n k . E rő s e n s z u b je k tív m e g k ö z e líté s­ b e n ím e a s o r r e n d : a k ö z e lm ú ltb a n f ia ta lo n e lh u n y t, r e n d k ív ü li te h e ts é g ű V asz ilij S u k ­ s in elb esz élé se i, V asz il B ik o v v a l k é s z íte tt i n te r jú a s z o v je t h á b o r ú s ir o d a lo m k é r d é ­ s e irő l és L e o n y id M a rtin o v v a llo m á s a az o ro sz és a m a g y a r iro d a lo m , k ö lté s z e t t a ­ lá lk o z á s a iró l, k é z fo g á s a iró l. A z h isz e m , a k i m á r — a k á r s a j á t é lv e z e té re is — g y ü r k ö ­ z ö tt v a la h a m ű fo rd ítá s s a l, sz ív e se n o lv a s k é t n y e lv e n e g y u g y a n a z o n ír á s t, ö s s z e v e t­ v e a z o k a t, ta n u lv a a s z a k a v a to tt to lm á ­ cso k tó l. E lső íz b e n V. R a s z p u ty in e lb e sz é ­ lé s é t o lv a s h a tju k ily m ó d o n : e r e d e tib e n és N ik o d é m u sz E lli f o rd ítá s á b a n . A S z o v je t I ro d a lo m e d d ig a n g o lu l, f r a n ­ c iáu l, n é m e tü l, s p a n y o lu l, ja p á n u l, le n g y e ­ lü l, c s e h ü l é s sz lo v á k u l je le n t m eg . K ile n ­ c e d ik n y e lv k é n t — ő sz in te ö r ö m ü n k r e — a m a g y a r is fe ls o ra k o z o tt. C s o n g rá d y B éla A fe lsz a b a d u lt N ógrád m eg y e 30 é v e H a z á n k f e ls z a b a d u lá s á n a k 30. é v f o r d u ló ­ j á t ü n n e p e ljü k . E b b ő l a z a lk a lo m b ó l r e n ­ d e z te k a s a lg ó ta r já n i N ó g rá d m e g y e i M u n ­ k á s m o z g a lm i M ú z e u m b a n id ő sz a k o s p o liti­ k a i, d o k u m e n tá c ió s k iá llítá s t A fe ls z a b a ­ d u lt N ó g rá d m e g y e 30 é v e cím m el. A k iá llítá s re n d e z ő i — d r. M o ln á r P á l és S z v irc se k F e r e n c — v á lto z a to s esz k ö z ö k ­ k e l — fé n y k é p e k , tá b lá z a to k , m a k e tte k , m o d e lle k , v a ló sá g o s tá r g y a k , ip a r i te r m é ­ k e k , e r e d e ti d o k u m e n tu m o k f e lh a s z n á lá s á ­ v a l — m u ta tjá k b e tö r té n e lm ü n k n e k e z t a z e s e m é n y e k b e n é s e re d m é n y e k b e n o ly p á ­ r a tl a n u l g a z d a g k o r s z a k á t. A re n d e z é s jó l a lk a lm a z k o d ik a k o r lá to z o tt t e r ü l e ti le h e ­ tő sé g h e z és a m ú z e u m lá to g a tó k ig é n y e ih e z ; az é r te le m h e z é s a z é r z e le m h e z e g y a r á n t szól. A m ú z e o ló g u s o k a jo b b á tte k in th e tő s é g c é ljá b ó l m e g y é n k h a r m in c é v e s fe jlő d é s é t té m á k r a o s z to ttá k . E z e k k ö z ü l az első és le g fo n to s a b b te r ü l e t a p o litik a i és tá r s a d a l­ m i é le t, a z i t t b e k ö v e tk e z e tt fe jlő d é s és v á lto z á s b e m u ta tá s a . A k iá llítá s a N ó g rá d i S á n d o r v e z e tte p a r tiz á n c s o p o r t te v é k e n y ­ sé g é n e k is m e r te té s é v e l „ in d ít” , m a jd ré s z ­ le te s e n é s lá tv á n y o s a n m u t a t j a b e a m e g y e f e ls z a b a d ítá s á n a k m o z z a n a ta it. 1944. d e c e m b e r 31. — a m e g y e fe ls z a b a ­ d u lá s á n a k , s e g y b e n az ú j, b o ld o g a b b é le t in d u lá s á n a k k e z d e te . A fe ls z a b a d u lá s a z a m e g h a tá ro z ó e se m é n y , a m e ly m in d e n d ö n ­ tő és lé n y e g i v á lto z á s e re d ő je , m in d a z o k ­ n a k a z e r e d m é n y e k n e k és s ik e re k n e k k i­ in d u ló p o n tja , a m e ly e k e t n é p ü n k a z e lm ú lt h á r o m é v tiz e d a l a t t p o litik a i, g a z d a s á g i, tá r s a d a lm i és k u ltu r á lis té r e n e lé rt. A z ú j ­ 28 já é p íté s , a b á n y á k é s g y á r a k , a z isk o lá k , in té z m é n y e k á lla m o s ítá s a , a m u n k á s o s z ­ tá ly p o litik a i h a ta lm á n a k m e g sz e rz é se e g y eg y lé n y e g e s á llo m á sa o r s z á g u n k tö r té n e ­ té n e k . A z 1 9 4 8 -b an m e g k e z d e tt sz o c ia lista é p í­ té s d in a m ik u s fe jlő d é s é t té n y e k , s z á m a d a ­ to k b iz o n y ítjá k . T a b ló k , g r a f ik o n o k sz e m ­ lé lte tik a m e g y e ip a r i b e r u h á z á s á n a k a l a ­ k u lá s á t, a fo g la lk o z ta to tts á g , a tá r s a d a lm i á tré te g z ő d é s , az é le tm ó d és az é le ts z ín v o ­ n a l v á lto z á s a it. S m in th a tü k ö r b e n n é z ­ n é n k , ú g y ra jz o ló d ik k i e lő ttü n k m ú lt- és je le n b e li é le tü n k . A k iá llítá s h ív e n b iz o ­ n y ítj a a z t is, a m it m á r a m a tiz e n é v e s e i is k ö z v e tle n ü l ta p a s z ta lh a tta k , h o g y a m e g y e é le té b e n s o h a k o r á b b a n n e m v o lt o ly a n e r ő te lje s é s sz e m b e tű n ő a fe jlő d é s, m in t az u to lsó 10 e s z te n d ő b e n . S a lg ó ta r já n , a m e ­ g y e s z é k h e ly m o d e rn — é p íté s z e te r é v é n E u r ó p a - h ír ű — ip a r i v á r o s s á l e t t ; m á sik , n a g y m ú ltú v á r o s u n k , B a la s s a g y a rm a t is n a p r ó l n a p r a v á lto z ik , ú j, ip a r o s o d o tt a r ­ co t ö lt. S az é l e t e g y r e sz eb b és t a r t a lm a ­ s a b b lesz a n a g y k ö z s é g e k b e n , a m e g y e k is f a lv a ib a n is. A sz o c ia liz m u s n é h á n y é v t i­ ze d a l a t t b e p ó to lta a z ú r i M a g y a ro rs z á g é v s z á z a d o s m u la s z tá s a it. A k iá llítá s — a m e ly (a te lje s s é g ig é n y e n é lk ü l, te rm é s z e te s e n ) m e g é lt és m a i v a ló ­ s á g u n k k a l is m e r te ti m e g a lá to g a tó t — a z a lk o tó , a te re m tő e m b e r t, a d o lg o s n é p e t d ic sé ri, a k i a p á r t t a l e g y r e sz o ro s a b b eg y ­ sé g b e n , a p á r t v e z e té s é v e l é r t e és é r i e l s i­ k e r e it. A tö r té n e lm i h ű s é g h e z é s ig a z s á g ­ hoz ra g a s z k o d v a , s a b lo n o k n é lk ü l t á r u l fe l m e g y é n k tö r té n e lm e ,s é p p e n ez a to r z ítá s ­ tó l m e n te s , ő sz in te á b rá z o lá s a t á r l a t le g ­ fő b b e rő ssé g e. M eg g y ő ző e r e je e b b e n r e j ­ lik . N e m e g y s z e rű illu s z trá c ió v a g y s t a ­ tis z tik a i je le n té s az, a m it l á tu n k — tö b b a n n á l, m e r t a z ö s s z e fü g g é s e k re is r á v il á g ít. S íg y tu d ja e lé r n i e re d e n d ő c é ljá t: a z é r ­ z e lm i-é rte lm i á b r á z o lá s s e g íts é g é v e l a h a ­ z a fisá g (az eg é sz ség e s lo k á lp a trio tiz m u s ) és a p r o le tá r in te rn a c io n a liz m u s é rz é sé n e k e rő s íté s é t. A k iá llítá s m ű v é s z e ti te rv e z ő i é s k iv it e ­ lezői, P re s its A n ta l és S z u jó Z o ltá n jó l ol­ d o ttá k m e g a n e h é z fe la d a to t. A m ú z e u m k ö z is m e rte n p a r á n y i h e ly isé g e ih e z , s z ű k fo ly o só já h o z illő, a lk a lm a z k o d ó , lá tv á n y o s k iá llítá s t k é s z íte tte k . A f e lü le te k „ s z é th ú ­ z á s á v a l” e lk e r ü lté k a z s ú fo lts á g o t; szellő s, á tte k in th e tő a tá r la t. A ta r ta lo m é s a f o rm a e g y s é g é t p o m p á ­ s a n p é ld á z ó k iá llítá s h a s z n o s is m e r e te k e t n y ú jt, jó l tö lti b e k ö z m ű v e lő d é s i f e la d a tá t, s e g y ú tta l k iv á ló a la p u l sz o lg ál a te rv e z e tt, ú j s a lg ó ta r já n i m ú z e u m a n y a g á h o z . S. L. P e d a g ó g ia i N apok ′75. T iz e n e g y e d ik a lk a lo m m a l r e n d e z té k m e g m e g y é n k p e d a g ó g u s a i é s n é p m ű v e lő i s z á ­ m á r a S a lg ó ta r já n b a n a P e d a g ó g ia i N a p o ­ k a t, a m in e k p r o g r a m ja a tiz e n e g y é v v e l ez­ e lő tti in d u lá s k o r m é g c sa k a m e g y e sz é k ­ h e ly n e v e lő ire te r j e d t k i, m a a z o n b a n m á r az eg é sz m e g y e p e d a g ó g u s a in a k tá jé k o z ta ­ tá s á t s z o lg á lja — a k tu á lis p o litik a i, id e o ló ­ g ia i é s s z a k m a i k é r d é s e k r ő l. A z ez é v i r e n ­ d e z v é n y n e k k ü lö n ö s je le n tő s é g e t k ö lc sö n ­ z ö tt h a z á n k f e ls z a b a d u lá s á n a k 30. é v f o r ­ d u ló ja é s p á r tu n k X I. k o n g r e s s z u s a : az e lő a d á so k , k o n z u ltá c ió k é s v itá k k ö z é p ­ p o n tjá b a n sz o c ia lista tá r s a d a l m u n k h á r o m é v tiz e d e s e re d m é n y e i, az M S Z M P le g fe l­ ső b b f ó r u m á n a k h a tá r o z a ta i é s a P ro g r a m n y ila tk o z a t fő g o n d o la ta i á llta k . N e v e lő m u n k á n k az e lm ú lt é v e k b e n s o k ­ r é tű v é é s b o n y o lu lttá v á lt. A n e v e lé s i in ­ té z m é n y e k n e k ( ó v o d á k n a k v a g y k ö z é p is­ k o lá k n a k e g y a r á n t) e g y re n a g y o b b ré s z t k e ll v á lla ln iu k a sz o c ia lista e m b e re s z m é n y m e g fo rm á lá s á b ó l. N em k ö zö m b ö s sz á ­ m u n k r a , h o g y m ily e n m é r té k b e n tu d ju k az if jú n e m z e d é k e t f e lk é s z íte n i a z é le tr e , m á r ­ p e d ig a z is k o la a sz o c ia lis ta tá r s a d a lm i t u ­ d a t k ia la k ítá s á n a k é s f e jle s z té s é n e k eg y ik le g fo n to s a b b te r ü le te . E z é rt n e m e lé g csak is m e r e te k e t n y ú jta n i f ia ta lja in k n a k . O ly a n e m b e r r é k e ll n e v e ln i ő k e t, a k ik é le tü k cél­ já n a k te k in tik a m u n k á t, az a k tív te v é ­ k e n y s é g e t, a z a lk o tá s t, a sz o c ia lista t á r s a ­ d a lo m ő s z in te h ív e i é s e g y é n i b o ld o g u lá s u ­ k a t a tá r s a d a lo m s z e b b é és jo b b á té te lé v e l a k a r já k m e g v a ló s íta n i. T á r s a d a lm u n k m in d e n lé n y e g e s c é lja v a ­ la m ily e n m ó d o n és f o r m á b a n ö ssz e fü g g az o k ta tó - n e v e lő m u n k á v a l. A n e v e lé s h a tó ­ k ö r e k ite r je d a z eg ész la k o s s á g ra . E z é rt h a a tá rs a d a lo m f e jlő d ik , e n n e k m e g fe le lő e n s z ü k s é g s z e rű to v á b b fe jle s z te n i a n e v e lő i te v é k e n y s é g e t is. H a lé p é s t a k a r u n k t a r t a ­ n i a fe jlő d é sse l, id ő rő l-id ő re sz e m b e s íte n i k e ll p e d a g ó g ia i m u n k á n k a t a v á lto z á s b a n je le n tk e z ő ú j s z ü k s é g le te k k e l és ig é n y e k ­ k el. A sz o c ia lis ta tá r s a d a lo m p e d a g ó g u sa m in d ig k e re s i a z ú ja t, a c é lo k n a k jo b b a n m e g fe le lő t, a m i sz o c ia lis ta p e d a g ó g iá n k b ir to k á b a n n e m a z e lv e k f e la d á s á t v a g y m e g v á lto z ta tá s á t je le n ti, h a n e m a z o k g a z ­ d a g ítá s á t é s e lm é ly íté s é t. É s a p e d a g ó g ia i k ís é r le te k s z é le se d é se a z t m u ta tja , h o g y n e v e lő in k k ö z ü l m in d tö b b e n v é g z ik n a g y g o n d d a l é s fe le lő ssé g g e l e z t a te v é k e n y s é ­ g ü k e t. N e v e lő m u n k á n k e lv á la s z th a ta tla n a z o k ­ tó l a je le n tő s tá rs a d a lo m p o litik a i in té z k e ­ d é stő l, a m e ly e k a z ifjú s á g , a n ő k és a m u n ­ k á s o s z tá ly tá r s a d a lm i s z e re p é t, s ú ly á t h i­ v a t o tta k fo k o zn i. H á r o m é v v e l e z e lő tt je ­ le n t m e g p á r tu n k k ö z o k ta tá s p o litik a i h a ­ tá ro z a ta . E z e n f o n to s d ö n té s e k m e g v a ló s í­ tá s á b a n n e v e lő in k ú g y v e s z n e k ré sz t, h o g y a le h e tő le g o p tim á lis a b b a n v a ló s ítjá k m e g a k ö z o k ta tá s p o litik á r a h á r u ló f e la d a to k a t. F e la d a ta in k n a g y o k , m e g v a ló s ítá s u k szi­ lá r d p o litik a i é s id e o ló g ia i á llá s fo g la lá s t, v a la m in t sz o c ia lis ta v ilá g n é z e te t k ö v e te l n e v e lő in k tő l. E h h e z ig y e k e z e tt a r e n d e z ­ v é n y s o ro z a t m á r a z első n a p o n s e g íts é g e t n y ú jta n i p á r tu n k X I. k o n g r e s s z u s á n a k h a ­ tá r o z a ta i is m e rte té s é v e l. H isz e n n e v e lő in ­ k e t m á r a v á la s z tá s o k id ő s z a k á b a n é lé n k e n f o g la lk o z ta ttá k a p o litik a i ir á n y v o n a l a l a ­ k u lá s á n a k k é rd é s e i, h e ly e s lik az M S Z M P p o litik á já t, a z é r t a n n a k m e g e rő s íté s é t v á r ­ tá k a p á r tk o n g r e s s z u s tó l is. U g y a n a k k o r a m ű v e lő d é s b e n é s a p o litik a i é le t m á s t e r ü ­ le té n ta p a s z ta lt n e g a tív je le n s é g e k a l a p já n k if e je z é s r e j u t t a t t á k a p o litik a i f e la d a to k k ö v e tk e z e te s e b b m e g v a ló s ítá s á n a k ig é n y é t, a sz o c ia lista é r té k e k e t h a t á r o z o tta b b a n é r ­ v é n y e s ítő tö r e k v é s e k tá m o g a tá s á n a k s z ü k ­ sé g e ssé g é t. P e d a g ó g u s a in k tö b b s é g e ig é n y ­ li a re n d s z e r e s p o litik a i tá jé k o z ó d á s t, e z é r t sz ü k sé g v a n a r r a , h o g y a P e d a g ó g ia i N a p o k �re n d e z v é n y e i k e r e té b e n a p o litik a i g y a k o r ­ l a t m é ly e b b , id e o ló g ia i ö ssz e fü g g é se ire h ív ­ ju k fe l a f ig y e lm ü k e t. A s z a k m a i ta n á c s k o z á s o k o n — v a la ­ m e n n y i sz e k c ió b a n — á t te k i n te t té k a z é r i n t e t t t e r ü l e t h a r m in c é v n y i e r e d m é n y e it is, a m e ly e k az é v f o r d u ló r a e m lé k e z é s m e l­ l e tt e g y b e n a la p u l is s z o lg á ln a k a m u n k a to v á b b fe jle s z té s é h e z . dr. G ordos Ján os Az 5. S a lg ó tarján i Tavaszi Tárlat K é t ju b ile u m o t k ö s z ö n tö tt ez az id e i se re g sz e m le a s a lg ó ta r já n i J ó z s e f A ttila M ű v e lő d é si K özpont ü v e g c sa rn o k á b a n : e g y o rs z á g o s a t — fe ls z a b a d u lá s u n k h a r ­ m in c a d ik é v f o r d u ló já t — é s eg y s z e r é ­ n y e b b e t — a m a g a ö te s z te n d ő s fe n n á llá s á t. D e h á t n e m tú lz á s e z t a k e t tő t így, e g y lé le g z e tre e m le g e tn i? E lv é g re az e g y ik eg y eg é sz v ilá g le tű n é s é r e és — a m i m é g fo n ­ to s a b b — e g y m á s ik s z ü le té s é re e m lé k e z ­ t e t ; a m á sik , a t á r l a t cím e e lé í r t ö tö s sz á m a „ k é p z ő m ű v é s z e t b e lü g y e ”. . . N os, n e m ! E lő sz ö r is a z é rt, m e r t a k é p z ő m ű v é s z e tn e k n in c s e n e k b e lü g y e i, n in c s e ­ n e k a v ilá g tó l f ü g g e tle n , ö n m a g u k é r t v a ló g e s z tu s a i: a m ű a k k o r v á lik é r te lm e s eg ésszé, h a k ö z ö n s é g e t k a p , h a k iá llítá s r a k e r ü l. P é ld á u l id e , a J ó z s e f A ttila M ű v e ­ lő d é si K ö z p o n tb a , a s a lg ó ta r já n ia k é v rő l é v r e v á r t, s m o s t ö tö d sz ö r m e g n y ito tt T a ­ v a s z i T á r la tá r a . A m e ly — é s ez a m á s ik ok, a m ié r t n e m h o g y in d o k o la tla n , de e g y e n e s e n e le n g e d h e te tle n e k é t ju b ile u m ö ssz e k a p c so lá sa — a lig h a s z ü le te tt v o ln a m e g m á s k o r é s m á s tá r s a d a lm i k ö r ü lm é ­ n y e k k ö zö tt. M e c é n á s n a k le n n i u g y a n is n e m c s a k szép, de e g y s z e rs m in d n a g y o n n e h é z fe la d a t. A gazdagság, a pénz eg y m ag áb an kevés h ozzá. K ö zö sség is s z ü k s é g e lte tik , a m e ly ­ n e k s z á m á r a és — n e m h e ly e tte , h a n e m v e le e g y ü tt — n e v é b e n a m ű v é s z e te t t á ­ m o g a tó a lk o tá s o k a t k é r é s k a p . É s e z t a k ö z ö ssé g e t n e m a l a k ít h a tt a k i m á s r e n d , c s a k az, a m e ly ik a m a h a r m in c e s z te n d ő v e l e z e lő tti 1945-ös é v b e n m e g s z ü le te tt: a m e ­ ly ik — tö r té n e lm ü n k s o r á n e lő sz ö r — v a ­ ló b a n k ie lé g íte tte a tá rs a d a lo m m in d e n r é ­ te g é n e k é s o s z tá ly á n a k e le m i sz ü k s é g le te it, a m e ly m e n te s íte tte ő k e t a lé tb iz o n y ta la n ­ sá g s z o ro n g á sa itó l, fö lo ld v a e z á lta l sz e lle ­ m ü k e t is a n y o m o r b é k ly ó z o ttsá g á b ó l, h o g y s z a b a d o n é s n y u g a lo m m a l já r h a s s a be, fe d e z h e s se fö l m in d a z o k a t a tá ja k a t, a m e ly e k re a d d ig p illa n ta n i s e v o lt é r k e ­ zése. M essze k a la n d o z ta m , lá tsz ó la g , a T a v a sz i T á r la ttó l. P e d ig — é p p e n m o s t é r k e z te m el h o zzá. A s z e lle m d o lg a in a k fe lfe d e z é sé t u g y a n is a tu d a to s m e g is m e ré s k ö v e ti, ezt p e d ig a tu d a to s v á la s z tá s é s tá m o g a tá s . S z ó v a l az, a m it m e c e n a tú r á n a k s z o k tu n k n e v e z n i, s a m e ly n e k e g y ik f ó ru m a és g y ü ­ m ö lcse é p p e n ez a ta v a s z o n ta ism é tlő d ő , s m in d n a g y o b b v is s z h a n g o t v e r ő se re g ­ szem le. K é p z ő m ű v é s z e tü n k b e n é s k ö z ö n s é g ü n k ­ b e n u g y a n is a le g tö b b e n t ú l j u t o t t a k m á r a T a v a sz i T á r la t e g y s z e rű tu d o m á s u lv é te lé n : a k i c s a k e g y s z e r is i t t já r t , s m e g n é z te a n y a g á t, v a g y le g a lá b b k é z b e v e tte k a ta ló ­ g u s á t, p o n to s a n tu d ja , h og y s ú ly a s z e r in t ez a k iá llítá s v a ló b a n o rsz á g o s je le n tő s é ­ g ű v é e m e lk e d ik . S ú ly a s z e r i n t . . . s ez n a ­ g y o n fo n to s d o lo g ! A b e m u ta tó k m in ő s é ­ g é r ő l u g y a n is n e m r é s z tv e v ő in e k s z á m a s z e r in t d ö n t, h a n e m ú g y , h o g y k i és m i­ ly e n m u n k á k k a l t a r t j a s z ü k s é g e s n e k k i­ r u k k o ln i f ó ru m á n . É s e b b ő l a sz e m p o n tb ó l a z 5. S a lg ó ta r já n i T a v a sz i T á r la t ig a z á n k ite s z m a g á é r t: m é ltó a v á ro sh o z , a m e ly b e f o g a d ta é s a k ö r n y e z e th e z — m o d e rn é p íté s z e tü n k e g y ik le g sz e b b é p ü le te g y ü tte ­ sé h ez , s k ö r é b e n V a rg a I m r e é s S o m o g y i J ó z se f sz o b ra ih o z — , a m e ly o tth o n á t, a J ó ­ zsef A ttila M ű v e lő d é si K ö z p o n to t k ö r ü l­ veszi. D e lé p jü n k b e m o s t m á r a k a p u n , s lá s ­ s u k : m it is k ín á l h á t 1 9 7 5 -b en a T a v a sz i T á rla t! T a r ts u n k h á t s o r r e n d e t — p e rs z e je le z v e , h o g y ez n e m je le n t e g y s z e rs m in d „ é r té k ­ r e n d e t” — é s k e z d jü k e l a m ű v e k sz e m ­ ü g y r e v é te lé t a sz o b ro k k a l. A h o g y a n a r e n d e z é s is k ín á lja : h is z e n K ő P á l k é t m ű ­ ve, a D e lilla é s a K o s s u th a lig h a v é le tle n ü l k e r ü lt a k é t k a r ú lé p cső s z á r a ir a , s z in te a b e m u ta tó fo g a d ó b iz o tts á g a k é n t. E z a k é t szobor — é s m e lle ttü k a h a r m a d ik , a z A n y á m k ö n y v e i — K ő P á l f o n to s lé p é s é ­ r ő l in f o r m á lja a v e le ta lá lk o z ó t, é s m e g ­ m u ta tja , h o g y ú j r a m e g ú j r a k é p e s m a g á ­ n a k m e g te r e m te n i a k ife je z é s h e z s z ü k sé g e s s z a b a d s á g o t, h o g y ö n m a g a „ s z a b á ly a ib ó l” és a k ö z m e g e g y e z é s k o n v e n c ió ib ó l eg y ­ a r á n t k é p e s k itö r n i — á m a n é lk ü l, h o g y a r e n d r ő l, a k é p i b e sz é d lo g ik á já ró l, a p la s z ­ tik a i t é r - és f o r m a te r e m té s tö r v é n y e ir ő l e g y p ill a n a tr a is m e g fe le d k e z n é k . K ő P á l m u n k á i p e rs z e n e m a t á r l a t eg ész s z o b rá s z a ti a n y a g á t je le n tik . . . s fo n to s s á ­ g u k leszö g e zé se s e m m o n d ja az t, h o g y j e ­ le n tő s é g ü k a tö b b i m ű e lle n é re é r v é n y e s ü l. Id ő sb S z a b ó I s tv á n é le te s fa s z o b o r é s sz é ­ p e n m u n k á lt m á r v á n y p o r t r é j a (a G á b o r k a feje ) is o k k a l á l lítj á k m e g a T a v a sz i T á r ­ la to n v e n d é g e s k e d ő k e t. S n e m c s a k a z é rt, m e r t a m á r v á n y s z o b o r ú j r a m e g k é r d e z te ti: n e m s k a tu ly á z z u k m i tú l h a m a r é s t ú l e g y ­ é r te lm ű e n a z e m b e r e k e t? — h a n e m a z é r t is, m e r t k o lle k c ió ju k e g y m á s o ld a lr ó l b i­ z o n y ítja , m ily e n s o k o ld a lú a n y a g a s z o b ­ r á s z a tb a n o ly s o k á és o ly m é lta tla n u l m e l­ lő z ö tt f a — lá m , é le tm ű v e k é p íth e tő k rá . A tö b b i s z o b rá s z : B o rb á s T ib o r, a k itő l m o s t a ta v a ly in á l e g y s z e rű b b m u n k á t — G a rc ia L o rc a a r c m á s á t — lá th a tu n k , H a d ik G y u la — a k in e k e ls ő s o rb a n M a d á c h -fe je é r d e m e l e m líté s t — , V a rg a É v a — k itő l h á r o m r e lie f e t lá t t u n k — , v a la m in t C z in ­ d e r A n ta l é s K o v á c s B é la — a k ik a b e ­ m u ta tó é r e m a n y a g á t a d tá k — e z ú tta l in ­ k á b b k ís é r e te t (igaz, é p p e n n e m m é lta tla n k ís é re te t) a d o t t e k é t fe lis m e r te tő k o lle k ­ cióhoz. A g r a f ik á k r a te r e lv e im m á r a sz ó t, m in ­ d e n e k e lő tt m e g k e ll is m é te ln i a b e v e z e tő ­ b e n m o n d o tta k a t: a T a v a sz i T á r la t g r a f i­ k a i k o lle k c ió ja b e te lje s íti a v e le sz e m b e n tá m a s z to tt jo g o s v á r a k o z á s t. Ig az, a ré s z t v e n n i a k a r ó k e r r e a k iá llítá s r a is a z u tó b b i é v e k , v a g y te r m é k e n y e b b k o r s z a k u k a t é lő k rő l b eszé lv e, h ó n a p o k te rm é s é n e k le g ­ ja v á t k ü ld té k be. B á lv á n y o s H u b a B á n y á ­ szo k cím ű la p ja , C z in k e F e r e n c R a d n ó tiso ro z a ta , C s o h á n y K á lm á n R a jz e g y R a d ­ n ó t'i-v e rsh e z cím ű m u n k á ja , F e le d y G y u la h á r o m K a s s á k em lé k la p - ja , H ib ó T a m á s Á d á m és É v á - ja , P e th ő J á n o s K é t e m b e r-e , P á s z to r G á b o r A b la k - a é s Z a la T ib o r K o m ­ p o z íc ió ja b iz o n n y a l e z e k k ö z é ta rto z ik . K ö ­ r ü k — te c h n ik a i- s tílu s k r itik a i sz e m p o n tb ó l — n e m n y ú j t m e g le p e té s e k e t: k i- k i a m a g a n y e lv é t b eszé li, a s a já t, is m e r t e s z k ö z e iv e l fo g a lm a z z a m e g a z e m b e rs é g rő l, a fe ls z a ­ b a d u lá s r ó l, az ú j é le tr ő l, s a v ilá g m é g m in d ig — é s ú j r a — fe n y e g e tő v e s z e d e l­ m e irő l v a ló n é z e te it. S ez e k a fe le lő se n v á ­ la s z to tt és á té r z e tt- á tg o n d o lt k ö z le n d ő k a z o k , a m e ly e k m é g is fö le m e lik e z t a k iá l­ lít á s t. . . S e r r e jó lesz a la p o s a n o d a fig y e l­ n i: g r a f ik u s m ű v é s z e tü n k u g y a n is — tö b ­ b e n m e g je g y e z té k m á r — a h a tv a n a s é v e k k ö z e p é ig -v é g é ig ta r t ó k iu g r ó ü te m ű fe jlő ­ d é s e u tá n az u tó b b i id ő b e n v a la h o g y k ö r ­ b e já r n i lá tsz ik . M ű v e lő i e lé r té k , v a g y m e g ­ k ö z e líte tté k a te c h n ik a i o p tim u m o t, á m b ir to k á t n e m ú g y h a s z n á ltá k k i, a h o g y a n le h e te tt v o ln a : v a la h o g y ú g y d o lg o z ta k , m in th a e g y ep o szo k te r e m té s é r e h iv a to tt k ö ltő c s a k b u k o lik u s p á s z to r i é n e k e k e t m e rn e é s a k a r n a z e n g e n i . . . Á m itt, a J ó ­ zsef A ttila M ű v e lő d é si K ö z p o n tb a n fe lv o ­ n u ló g r a f ik á k k ö z t m in th a f e lb o r u ln a ez a „ tr a d íc ió ” , e ltű n ik a le fo jto tts á g . A S a lg ó ta r já n i T a v a sz i T á r la t fe s té s z e ti a n y a g á n a k k ü lö n le g e s s é g é rő l: k itű n ő g r a ­ f ik u s a in k é r d e k e s é s é r d e m e s k é p e ir ő l m á r ta v a ly is e j te t tü n k szó t. M o s ta n i k o lle k c ió ­ j u k p e d ig a r r ó l g y ő z m eg , h o g y é p p e n n e m m é lta tla n u l: B a rcz i P á l H a z a i e m lé k -e é s L u k o v sz k i L ászló k é t k é p e jó s z ín v o n a lró l, k ö v e tk e z e te s m u n k á r ó l ta n ú s k o d ik . T e v é ­ kenységükkel ugyanúgy n y er a m agyar p ik tú r a — é s S zű k eb b p á t r i á j u k m ű v é s z e ­ te — , m in t a n n a k a k é t f ia t a l f e s tő n e k : N a g y E lő d n e k é s M é sz á ro s G é z á n a k a m u n k á lk o d á s á v a l, a k ik n e k a v á r o s b a n és a tá r l a to n v a ló s z e re p lé s e e g y f o r m á n n y e ­ re sé g , f o ly ta tn i é s k ib ő v íte n i v a ló tö r e k ­ v és. F ig y e le m r e m é ltó lé p é s t t e t t az e lm ú lt e s z te n d ő b e n L ó rá n t J á n o s is — é s e r e d m é ­ n y e it ö r ö m m e l r e g is z tr á lh a tju k a m o s ta n i k o lle k c ió já n . A n n á l in k á b b , m e r t n e m is o ly r é g e n m é g ú g y t ű n t : sz ín e s e d é s i k ís é r ­ le te , p a l e tt á já n a k g a z d a g o d á s a f e lo ld ja k é ­ p e in e k s z ik á r s z e rk e z e te s s é g é t, m e g fo s z tja m u n k á s s á g á t a ttó l az e r é n y tő l, a m e ly k a ­ r a k te r é n e k g e r in c é t je le n te tte . S z e re n c s é re , a z a g g o d a lo m a la p ta la n n a k b iz o n y u lt! A s z ín e k tő l L ó r á n t J á n o s fe s té s z e te ú j e r ő t k a p o tt, a n é lk ü l, h o g y fe l k e lle tt v o ln a a d ­ n ia ré g i e r é n y e it. V é g ü l: a z ip a rm ű v é s z e k rő l. J e le n lé tü k , b á r e z ú tta l k is e b b k o lle k c ió v a l s z e re p e ln e k a T a v a sz i T á r la to n , m in t a z e lm ú lt e s z te n ­ d ő b e n , v á lto z a tla n u l fo n to s : a v á r o s ip a r á ­ n a k k u l t ú r á j á t je lz i — é s in s p ir á lja , r e ­ m é ljü k — a m it e lé n k tá r n a k . T a k á c s G éz a és H a m z a E rz s é b e t ü v e g e i m u n k á s s á g u k e lm é ly ü lé s é rő l ta n ú s k o d n a k , H o r v á th S á n ­ d o r k e r á m ia r e li e f je p e d ig m é g így, v á z la t­ k é n t is m u ta tja — v é g le g e s v á lto z a ta é r e tt, j ól f u n g á ló m ű . M é sz á ro s E rz s é b e t g o b e ­ lin je in e k k r i t i k á j á t is jó l v é g e z te a zsü ri, a m ik o r Ü n n e p cím ű k o m p o z íc ió já t a fe ls z a b a d u lá s i p á ly á z a t k e r e té b e n d íja z ta — h isz d ö n té se , ezzel m in d e n k i e g y e té rth e t, e re d m é n y e s k ís é r le te k e t ju ta lm a z o tt. H o r v á th G y ö rg y 29 �Ám a c é lo k , é s d é d e lg e te tt á lm o k m é g k is fiú s a n sz e p lő s e k . S o k m é g a v é le tle n s z e rű s é g , a z „ a lk a lm i” m u n k a a b b a n , a m i v a n — ha az ö sszesség m a g á b a n h o rd o z z a is a m a r a d a n d ó v á n e m e s ítő p ro g ra m é rté k e it. A m ű v é s z e t f é s z e k r a k á s á t d ö n tő e n b e fo ly á s o lja a z a k ö zeg , a m i­ b e b e é p ü l; a h o l v á r a A g o b elin „szo lgá la tá b a n ” S zeren csésen s a lg ó ta rjá n i z o m á n c b ie n n á lé , s z a b a d té r i s z o b o rk iá llítá s , ta v a s z i tá r la t m a m á r m in d jo b b a n , o rsz á g o s je lle g e e red m én y ei c s o ló d n a k N ó g rá d h o z a f ő v á ro s b a n és az o rsz á g s ik e re s e n a k o n k ré ta n N á lu n k , a h o l a z ip a r, a n a g y ü z e m tá g u ló h a tá ra it, a z k a p ­ h e te tle n . A z ü v e g g y á ri m á s tá je g y s é g e ib e n m ű v é s z e k , a z ö n á lló a n s z a b ja m e g a g o n d o lk o z á s és ip a rm ű v é s z e t je le n lé te te rv e z ő m ű v é sz e k , a a lk o tó s z in te ro m h án y i ip a r m ű v é s z e k m in d n é lk ü lö z ­ k e ra m ik u s ­ je le n tő s e b b s z e re ­ p é t k e ll s z á m b a v e n n ü n k a m e g y e m ű v é s z e ti é le té n e k jö v ő jé t ille tő e n . a lk o tó k . M é sz á ro s E rz s é b e t ip a rm ű v é s z ez u tó b ­ b ia k k ö z ü l v aló . S a lg ó ta r já n b a n él és d o l­ g o zik , m e g y e i és o rsz á g o s k iá llítá s o k is­ m e r t a lk o tó ja , az ez év i fe ls z a b a d u lá s i p á ­ ly á z a t H e v e s m e g y e i n a g y d íja s a . M ű v é ­ sz e te e g y re n e s z á n s z á t íg é rő m ű f a jh o z k a p c s o ló d ik — a g o b e lin h e z , a z a z f a lk á r ­ p ith o z . A m íg a le é lt k o r o k a z o tth o n t o tth o ­ n o ssá te v ő f a lk á r p ito k a t a s ík m ű v é s z e t h a t á r t e r ü l e t é r e s z o ríto ttá k , a d d ig m a a te x tilm ű v é s z e t tö b b e t a k a r ; le ro m b o ln i a k o n z e r v a tív s z e m lé le te t, ú j f u n k c ió t te ­ r e m te n i a z á lta l, h o g y a m ű és k ö rn y e z e ­ te tá g u ló tö b b d im e n z ió ssá g a z d a g o d ik . A te x tille l s a já to s a n a la k ít o tt té r é lm é n y t e r ­ m é s z e te s e n n e m le h e t sz o b rá sz a t, d e f u n k ­ ció n é lk ü li a la k z a t se m . E n n e k tis z tá z á s a a m ű v é s z f e la d a ta . M é sz á ro s E rz sé b e t ily e n sz e m p o n tb ó l b iz ta tó ú to n j á r : fa lk á r p it ja i m e lle tt a z 1974-es T a v a sz i T á r ­ la to n „ F e h é r O sz lo p ” c ím m e l b e m u ta to tt t é r t e x til je m u ta tja a z t a k ís é rle te z ő k e d ­ v e t és te h e ts é g e t, a m i e d d ig i e re d m é n y e i u tá n a f ia ta l ip a rm ű v é s z e k r a n g o s so rá b a em eli. X — A g o b e lin a n y a g á n á l fo g v a ig e n k ö lts é g e s m ű f a j, e n n e k e lle n é re n a p ja in k ­ b a n ú j v irá g z á s n a k in d u lt; h o g y a n szo l­ g á lja , s z o lg á lh a tja a sz é le se b b tö m e g e k e t? — A z e m b e re k a m in d e n n a p i é le tb e n je le n le v ő tá r g y a k b a n a fu n k c ió m e lle tt a sz é p sé g e t, a fo rm a tis z ta s á g o t is k e re s ik . A z ip a rm ű v é s z e k á lta l a lk o to tt tá r g y a k (sok­ sz o r é le tfo n to s s á g ú h a s z n á la ti tá r g y a k ) a z ip a r i tö m e g g y á r tá s r é v é n n a p i sz ü k sé g le ­ lin je , a z A n g e r s - b e n ta lá lh a tó „ A p o k a lip ­ sz is” , a b ib lia je le n e te it á b r á z o lja , b izo ­ n y o s sz e lle m i s z ü k s é g le te t e lé g íte tt ki m á r, m e r t a sz em lélő le o lv a s h a tta ró la a b ib liá t. E b b ő l a p é ld á b ó l lá tn i, h o g y a g o b e lin k ö z ö s sé g e t is sz o lg á lt a tö r té n e l­ m i k o r o k f o ly a m á n , n e m v o lt m in d e n e s e tb e n k iz á ró la g o s m a g á n tu la jd o n . E sz­ té tik a i é r té k k e l b ír t, a sz éle s tö m e g e k e t g a z d a g íto tta . E g y -e g y k a te d r á lis tu la jd o ­ n á b a n k ö z k in c c s é v á lh a to tt a z a r a n y n á l is d r á g á b b g o b elin . N a p ja in k b a n a g o b e lin -m ű v é s z e t m eg­ ú ju lá s á t é ljü k . A z ú j é p ítő a n y a g o k n a g y sík f a lf e lü le te k lé tr e h o z á s á r a is a lk a lm a ­ s a k e g y ik -m á s ik k ö z é p ü le tn é l h a ta lm a s b e lm a g a ssá g o k , h o m o g é n f a lf e lü le te k jö n ­ n e k lé tr e . S b á r k a p n a k i tt - o t t iz g alm as, r u s z tik u s f a lb o r ítá s t, d e a z é p ü le tb e ls ő o tth o n o s a b b á , m e le g e b b é té te lé r e m é g n a p ­ ja in k é p íté s z e i is a te x tilt ta lá ljá k le g a l­ k a lm a s a b b n a k . E z e n b e lü l a g o b e lin ­ k á r p ito t, a m i te rm é s z e te s e n ugyanúgy tü k r ö z i, m e g je le n íti m a i m o d e rn v ilá g u n ­ k a t, m in t a z ő t m a g á b a fo g la ló é p ü le t. A m a e m b e ré h e z k e ll, h o g y sz ó ljo n , a kor n y e lv é n e k m e g fe le lő e n . T e h á t n e m a tá b ­ la k é p ig é n y é v e l m e g fe s te tt, f o to n a tu r á lis ré sz le te ssé g g e l te le tű z d e lt, k a r to n r ó l k é ­ sz ü lt te x tilm u n k á k eze k , m in t a z előző tö r té n e lm i k o r b a n , h a n e m a te x til a n y a g ­ je lle g é n e k m e g fe le lő , ö n á lló és ö n tö r v é n y ű m ű a lk o tá s o k — a h o l a te x til a d o m in á n s. — H o g y a n ta lá l h a tj a m e g a h e ly é t eg y k is v á r o s b a n e g y g o b e lin m ű v é sz . M i k e ll a h h o z , h o g y i t t jó l é re z z e m a g á t? N in c s-e r a k o tt k é p e k és a k é s z g o b e lin e k . F o n a ­ la k tá r o lá s á r a sin c s m e g fe le lő h ely em , n e m h o g y n y u g o d t a lk o tó m u n k á ra . É v ek ó ta s z e r e tn é k n a g y o b b m é r e tű szövőszé­ k e t, m e ly e t a la k á s k is m é r e te f o ly tá n el­ h e ly e z n i n e m tu d o k. E d d ig le s z ő tt m u n ­ k á im s a já t a n y a g i fe d e z e tte l tö r té n te k , h a v á s á r o lta k tő le m o ly k o r-o ly k o r, az k iá llí­ tá s ró l tö r té n t. B á r m e g b íz á s ra tö b b sz ö r k a p ta m íg é re te t, e g y ik se m re a liz á ló d o tt. Ü js á g h ird e té s b e n o lv a s ta m , h o g y a z eg yik íg é r e t t á r g y a (a n a g y m é r e tű m o d e rn te x ­ til fa lik é p ) m á r n e m a k tu á lis , m ással k é s z ítte tté k el. E z h o ssz ú id ő ó ta a m e g y é ­ b e n le v ő e g y e tle n m u r á lis te x til-m e g b íz á s v o lt. E m b e ri és m ű v é sz i s z e m p o n tb ó l is leg ­ f o n to s a b b n a k a z t ta r to m , h o g y n y ito tt tu d ja k m a r a d n i a v ilá g ra . Íg y le h e t csak v a la m i ú ja t, k o r s z e r ű t lé tre h o z n i, hogy ö n álló , s a já t s tílu s s á a la k u ljo n , a m iv e l a g o b e lin n y e lv é n k ö z ö lh e te m g o n d o la ta i­ m a t. M e g k e ll is m e r n e m (le h e tő le g n e m ­ csak re p r o d u k c ió u tá n ) m in d e n le g jo b ­ b a t, a m it e b b e n a m ű f a jb a n c s in á lta k . E r­ r e a k k o r is s z ü k s é g e m le n n e , h a n e m egy k is v á ro s b a n é ln é k . M a ra d a n d ó é lm é n y v o lt sz á m o m ra p é ld á u l P á riz s , a clu n y -i m ú z e u m , a le g u tó b b i la u s a n n e -i te x til­ b ie n n á lé , d e a sv á jc i L a S a r r a z b a n lá to tt le n g y e l r e p r e z e n ta tív te x tilk iá llítá s is. A z p e d ig c sa k te rm é s z e te s , h o g y a h az ai „ a n y a g o t” ( b e le é rtv e a le g ú ja b b a k a t is) ism e re m . A g o b e lin te rv e k e g y ré sz e te rm é s z e te ­ s e n v a ló b a n c sa k te r v m a ra d . E z e lk e r ü l­ h e te tle n , m e r t se m elég id ő v e l, se m ele­ t e t e lé g íte n e k k i. D e az ip a rm ű v é s z e tn e k az o rsz á g o s v é r k e rin g é s b ő l k ire k e s z tv e ? H o g y a n á ll ö ssze e g y é le tm ű , h a c s a k te r ­ v a n o ly a n á g a is, a m e ly v e k b e n m a r a d ? K e r e s i-e a z o k a t a z ú j, ol­ a h h o z , h o g y m in d e n te r v é t v ég ső f o rm á ­ csó b b a n y a g o k a t, m é ly e k b a n r e a liz á lh a s s a . H isz e k a b b a n , h o g y id ő ­ e ltá v o lo d o tt m in d e n n a p i é le t k ö z v e tle n a lé ts z ü k s é g le ­ te itő l és eg y s z in tr e e m e lk e d e tt a képző- m ű v é s z e tte l. Ily e n tö b b e k k ö z ö tt a g o b e ­ lin . 30 lá ttá n e g y b iz o n y o s t á j ­ a m ű v é s z e ti é le t a d e k v á t tü k r e a d o tt tá r s a d a lm i, g a z d a s á g i s z itu á c ió n a k . ző -) m ű v é s z e t n ó g r á d i k a r a k t e r e . A fe s té s z e t, s z o b rá s z a t, g r a f ik a r a n ­ é le tm ó d is s z á m o n t a r t o t t le h e t) a z á lta lá n o s tá r s a d a l­ V iz s g á la t tá r g y á v á k e ll t e h á t te n n i, m it k ív á n e g y s é g ; m ik é n t le g y e n fo ly tá n e g y re lá tv á n y o s a b b a n b o m lik k i a (m a m é g e ls ő s o rb a n k é p ­ g o s, o rs z á g o s a n nem m e n e k ü ln ie k e ll). a la k u l a m e g y e m ű v é s z e ti é le te , p e z s g ő s o k r é tű s é ­ g e m o s t a la k u l ig a z á n , A le h e t (v a g y m i tu d a tf o r m á lá s n a k , a h o l ig a z á n te r m é s z e te s o tth o n r a ta lá lh a t (v a g y h o z z á f é r h e tő b ­ b é se g ítik a m e g s z ü le tő m ű v e k e t? — A m űvészi m u n k á m b a n n ag y fék e­ ző e rő a m e g fe le lő m ű te r e m h iá n y a . S a j­ A k ö z é p k o r b a n a k a s té ly o k f a la it d ísz í­ n os, h é t é v u t á n is k is m é r e tű , k é ts z o b á s t e t t e és — v é d e tt a h id e g tő l. A v ilá g le g ­ la k á s u n k eg y ré s z e „ m ű te r e m ”, a h o l szö­ ré g e b b i és m é r e te ib e n is le n y ű g ö z ő g o b e ­ v ő sz é k e m m e lle tt o tt á lln a k az e g y m á s ra g e n d ő p é n z z e l n e m re n d e lk e z ik a m ű v ész v el m é g is ö ssz eá ll e g y n a g y o b b a n y a g . Ha n e m h in n é m , h á t v a la m i m á s t c s in á ln é k . K e re s e m a z o k a t a z a n y a g o k a t, o lc só b b a k és a m e ly e k k e l am ely e k g o n d o la ta im a t k i tu d o m fe je z n i. C zinke F eren c �B O R B Á S T IB O R : C Z IN D E R A N T A L : M A M A G A R C IA L O R C A C Z IN D E R A N T A L : V E R O N IK A �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/640702e6b11d86d832a7ca60c50e9132.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9b4fff07f862852826ef3a50f8f7d360.pdf 8fbe8c2681afafc9e5337a2f78436dcc PDF Text Text 1975 2 A felelősség rétegei A művészet megértése és az értető művészet Tartalom és forma — történelmi emlékszobraink Oravec János, Lakos György prózai írása Taar Ferenc hangjátéka (részlet) Amatőr színjátszók, munkásszínjátszók Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse Madách-emlékérmesek „ megvallatása″ Országos elméleti konferencia, Salgótarján Így is közügy — népesedéspolitika PALÓ C FÖLD Lám, harm inc esztendő te lt el máris 1945 áldozatos-igazságosztó-fel­ emelő á p rilisa óta, három évtizednyi idő méri rajtunk — ma többszörös hangsúllyal is téve fe l kérdéseit — m egtett és meg nem te tt dolgainkat. Arra gondolok, hogy milyen nagyszerű lenne (s milyen ijesztő is egyben), ha m inden apró dolgunk elvégzése közben a mostanihoz, az ünnepihez hasonlóan törekednénk számot adni a Történelemnek magunk és mások, egyén, nemzet, társadalom józan igazsággal megmért fő- és melléksze­ repeiről. Pedig e felelősségtől - annak különféle fokozatait használva m agunkat soha nem mentesíthetjük. Anyám szavai szerint jóm agam az első lépések próbálgatásánál ta r­ tottam , a tegnap születettek makacs elszántságával kisérelve meg ú jra és újra a lehetetlennek tűnőt, akkor am ikor a háborús fé lh a lá lb ó l új életre kezdett lábadozni az ország. S íme, máris korosztályok sora nőtt mögénk (az én generációm mögé), akik számára már mi is a Történelem egy be­ teljesedett szakaszát m egélt Tanúságtevők vagyunk, lehetünk. Vagy ha ezt nem kérik számon tőlünk, hát azzá lenni jussunk és kötelességünk. Jussunk és kötelességünk minden, embert, emberséget, nemzetet, társa­ dalm at a fejlődés törvényeinek áthagyományozásával óvó előző dék p é ld á ja szerint - és különös okból is. nemze­ E különös ok, hogy az én nemzedékem (bár aggasztóan tá g és szűk egyszerre e fogalom terjedelm e) az, amely úgy élte á t az ú j társadalm i és nem zettudattal továbblépő Magyarország le gu tó bb i harm inc évét, hogy határesetté válha to tt és vált. Elválasztó közeggé és szorossá ková­ csoló kapoccsá a „ még” -eket és „m á r” -oka t különböző arányban és mó­ TÁRSADALOM POLITIKAI, IR O D ALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �d on birtokló korosztályok között. Hiszen mi vagyunk azok, akik - ha öntud atlan ul is - érzékszerveinkkel még felfo gha ttu k egy Nyugat felé hát­ ráló kor és egy háború ocsmányságait, hogy izmaink és idegeink vissza­ fog hatatla n nyugtalanságával ma is fel-felidéződjék az ilyen békét féltő szó. És mi vagyunk, akik már összegzésre-tapasztalatot szürni-ta n u lsá ­ g o t vonni képesen m érhettük fel, m utathatjuk a Jövő elé egy ország ú j­ jáépítésének, újjárendezésének, m ajd felnőtté érésének hétköznapi örö­ m eit-gondjait. Átérezzük-e vajon eléggé nemzedékünknek ezt a történelem ad ta kü­ lönös felelősségét? Felelősséget azok helyett, akiket m últtá te tt a tö rté ­ nelem néhány emberiséggyalázó éve. Azok helyett, akik ebbe a rendbe születetten a Jelen és Jövő hordozói „csak” . Azok helyett, akik a Jelent és Jövőt csak a M últ, s a M ú lta t csak a Jelen és Jövő színező-torzító szemüvegén á t ítélik meg. M indazok helyett és mindazokért, akik ilyen vagy olyan ok m iatt akár egyet is figyelm en kívül felejtenek a „ho n n a n és hogyan jöttünk?” , „h o l és hogyan vagyunk?", „ho vá és hogyan igyek­ szünk?” kérdései közül. (Vagy: van-e jogunk önhatalm úlag ilyen fokozott felelősséggel ruházni fel ezt a nemzedéket — a magunkét?) Nem ritkán akadozik egyetértő szándékunk megvalósítása hamis ge­ nerációs elfogultságok m iatt, pedig egy épület fa la it em eljük itt va la ­ mennyien. Az építkezés alap elve : szocialista társadalom és nemzeti fü g ­ getlenség. Az Ö röklétnek szánjuk ezt az épületet, természetes hát, hogy — ugyanarra az a lap ra rakva a fa la ka t ma is, ugyanazon pillérek kö­ zé — az elfutó idővel folyton-folyvást a m agunk egyre teljesedő igaza szerint módosítunk ezt-azt a részleteken. 1975 2 TARTALOM V ÁLTO ZÓ V A LÓ S Á G U N K 3. Kassai—Végh Miklós: A felelősség rétegei 4. Czinke Ferenc: A megértetés felelősségéről 5. Pál József: Emlékművek, történelmi emlékszobrok 7. H. F.: Az amatőr színjátszás házatáján 8. Szendi M árta: Így is közügy 10. Hann Ferenc: A bánya — Tiribes, 1975 11. Szatmári Béla: Miben élünk? SZÉPIRODALOM 13. Taar Ferenc: Szivárvány a föld alatt 16. Szepesi József: Elhagyott ház 17. Lakos György: Haláltánc Ebben az épitőm unkában az kell, hogy összefűző és megosztó elv legyen: ki és hogyan tervez, ki és milyen szakmunkát végez, vagy segéd­ kezik csupán. S a munkamegosztásban, a minősítésben még m ásodlago­ san sincs helye valam iféle külön generációs csoportosításnak. Az élet ugyanis nem egyszer m utatja elénk azt a hibalehetőséget, hogy ha mind jó l ismerjük is a felhúzandó építmény rendeltetését, szerkezetét, a m un­ kafolyam atok szükséges kapcsolatát, felelősségünket a m indennapi ten­ nivalókban, azért a napi problém ák m eg-m egm ozditják alattunk a ta ­ la jt: s hamis törvények szerint keveredik meg értelmező, értető közös nyelvünk. (A „ré g i jó ” betonozó a la p o t fenyegető veszélyt lá t a falak korhoz nemesedő új vonalai lá ttá n, s a csak tegnap munkába á llt fia ­ ta l kőműves azt hiszi, hogy ta lá n lehetséges a „k i-k i ízlése szerint" gya­ korlata. M íg végül e konkrét generációnak cimezhető tévedések (téve­ 21. Oravec János: Virágok és gyökerek 22. Gulyás Mihály: Történetek a hőskorból HAGYOM ÁNY 24. Jakus Lajos: Mikszáth Kálmán ismeretlen diákkori verse 25. Sulyok László: Madách-emlékérmesek „m egvallatása" KÖ RKÉP 27. A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról (Dezséry László) 27. Egy zenekarról és a zenei életről (Róna Frigyes) 28. Feledy Gyula kiállításához (Horváth István) 29. Szántó Miklós: Munkaidő-csökkentés és életmód (Kiss Aurél) sen) egy generáció bűneként tűnnek föl.) Ezért, ezért is van rendkívüli szükségünk m inden „ü n n e p i” alkalom ra az együtt m egélt hétköznapok után. M ert az ünnep m egajándékoz a vissza- és előretekintés lehetőségeivel, hogy beláthassuk az egymást kö­ vető korosztályok szerepét, kapcsolatát a jövőépítö örökségápolásban, aztán hitünkben újraerősítve indíthasson útnak önm agunk és mások így igaz megmérése. S m ind tisztábban birtokolhassuk az egyedül igaz kö­ zös nyelvet - a cselekedtető egyetértés érdekében. S mégegyszer mondom, a történelem ben generációként is kim u ta t­ ható az Ember, de hiba lenne m úlhatatlan erényként, vagy bűnként szá­ mon ta rta n i valamely generációhoz tartozást, illetve hiba lenne egy ér­ dem, egy bűn szerint ítélni meg egyes generációkat. De mert minden korosztálynak más és más történelm i szituációk kínálkoznak életkora le g ­ tevékenyebb korszakához, s mert a halm ozódó tapasztalatok tömege vagy az „ú jszü lö tt á rtatla nsá g” egyaránt sűrülhet tőkévé, olykor hamis tud attá , a mi közbülső korosztályunk kötelessége (is) leszögezni, hogy — életkortól mentesen - a mindannyiunk életét nemesítő célok szerint, elvek a la p já n m egtett vagy meg nem tett dolgok kell megmérjenek m indünket. S e közös cél, közös ügy semmiképpen sem viseli m agán salangul a közös, az értő-értető nyelvből elkülönített „generációs dialektusokat." K assai-Végh M ikló s M eleg szeretettel köszöntjük szerkesztőségünk ta g já t, Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas grafikusművészt abból az alkalom ból, hogy elkötelezett művészi alkotóm unkája és közéleti tevékenysége elismeréseként elnyerte a M agyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet. 2 9 . Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja (Paku Imre) X A címoldalon Czinke Ferenc grafikája, a hátsó borítón Csohány Kálmán rajza. PALOCFÖLD TÁRSADALOMPOLÍTIKAI, IRO DALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓ G RÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím:, 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. 75.9817 N. m. Ny. St. Index: 25.925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A felelősség rétegei Az elvek és az elveket va ló ra v á ltó g y a k o rla t között m in d ig k ita p in th a tó a k az eltérés k is e b b -n a g y o b b hajszá lre p e d é se i. Szinte term észetes is ez, hiszen még a le g re á lis a b b helyzetfelm érésen a la p u ló elvek is a Jövőt „veszik c é lb a ", s e n n e k következtében m á r a m egvalósulás (m egvalósítás) első lépéseinek m egtételéhez az o p tim á lish o z közelítő fe lté te le k e t kérnek számon. M ivel pe d ig a fe lté te le k n e k ilyen eszményi e g y ü ttlé té t nem az é le t p ro d u k á lja , hanem m in d e n n a p i h a rc a in k k a l épp e n nekünk kell biztosítanunk, nem v é le tle n ü l is m é tlő d ö tt a XI. p á rtko n g re sz­ szus h a tá ro z a ta lk o tó v itá ja során, s z ilá rd u lt m in d e n n a p ja in k a t m e ghatározó a lapelvvé K á d á r elvtárs v ita zá ró beszédében, a „p o ­ litik á b a n egységes értelm ezést és következetes v é g re h a jtá s t!” igé­ nye, vagyis „a kongresszusi v itáb a n m e g fo g a lm a zo tt igény az, hogy p ártu n k kövesse fő p o litik ai irán y vo n a lá t, és a n n a k a la p já n foly­ tassa és fejlessze to váb b e d d ig i p o litik á já t, kiegészült egy másik, nagyon h atáro zo tt ig é n n ye l: a p o litik a egységes értelm ezésén ek, egységes és következetes v é g re h a jtá s á n a k követelm ényével.” M in d ig a k a d ta k ugyanis (s tú lz o tt optim izm us le n n e azt h in ­ nünk, hogy rövid időn b e lü l m egszűnnek létezni o lyanok), akik vé tlenül vagy tu d a to s a n v á lla lv a a ham is értelm ezés szószólóivá lettek, s olyanok is, a kik a helyes értelm ezés b irto k á b a n sem vá lta k a g y a ko rla tra vá ltó m unka aktív részeseivé. „A szocializm us é p í­ tésének új kérdései, a nem zetközi m u n kásm o zg alom , a kü lp o liti­ kai helyzet egyes p ro b lé m á i nyom án.. . n álu n k is tükröződik egyes személyek, csoportok távlatvesztése.” (Az M SZM P KB XI. kongresz­ szusi b e szá m o ló já b ó l.) A m in d e n n a p i m unka té v ú tja it te h á t csak úgy k e rü lh e tjü k el, ha m ár az első lépések m egtételével e g yid őb e n kollektív fe le lő sség e t v á lla lu n k a „tá vla tve szté s” le h e tő sé g e in e k m inim á lisra csökkentésében, a távlatvesztő nézetek visszanyesege­ tésében. Első lé p é skén t: az egységesen helyes értelm ezésre tö re ­ kedve. A TÁ VLATVESZTÉS SZÉLSŐ SÉG EI A félreértelm ezés egyik fo rm á ja k é n t a m e chanikus szem lélet­ tel tá rs u ló óvatos kétkedést ta rto m számon, am i (m e g le p ő e lle n t­ m o n d á s!) nem egyszer leplezi m a g á t fe lfe d e ző le lke sü ltsé g g e l. Az e csoporthoz ta rto zó k fo lya m a to s e lő re h a la d á s u n k a t önkényesen szakaszolják, a fo lya m a to ssá g o t szándékosan fig ye lm e n kívül fe ­ lejtve p o litik a i d o k u m e n tu m a in k b ó l e g y o ld a lú a n csupán az e se tle ­ ges korrekciókra, újszerű fe la d a tk ije lö lé s e k re összpontosítanak. A m in d e n n a p i következetes a p ró m u n k a h e lye tt fe lfe d e z ő k a m p á ­ nyokban é lik ki m agukat, s mivel a kétkedés és lekicsinylés á llá s ­ p o n tjá ró l ítélkeznek d o lg a in k fe le tt (p é ld á u l frá zisn a k könyvelik el, hogy tá rs a d a lm u n k közem berei m ind jo b b a n kite lje se d ő szemé­ lyiségként „n é zn e k tú l a m u n k a p a d o n ” ), kise b b ítik eredm ényeink m értékét, e lő re h a la d á s u n k fékjévé válnak. A félreértelm ezés m ásik m e g n yilvá n u lá si fo rm á ja az előzővel nagyrészt szem b e á llíth a tó olyan szem léleten a la p u l, am elynek képviselői a c é lja in k elérésekor (a d o ku m e n tu m o kb a n k ö rü lra jz o lt stra té g ia és ta k tik a jó v o ltá b ó l) m egvalósuló á lla p o to k a t és eszmé­ nyeket m ár to tá lis a n létező va ló s á g k é n t értelm ezik. E téveszm éből k iin d u lva aztán id e a liz á ljá k mai k ö z á lla p o ta in k a t, m e g h a m isítják fe jlő d é sü n k való helyzetét. Ezáltal p e d ig b a g a te lliz á ljá k te n n iv a ­ ló in ka t, te h á t nehezítik az e lő re h a la d á s t. A D E M O K R A T IZ M U S G Y A K O R L Á S A S O R Á N „A mi szocialista d em o krác iá n k a d em o k rá c ia szó e re d e ti é r­ telm é b e n a nagy tö bb ség u ra lm a , a n ép u ralm a és a köz é rd e ­ keit szo lg á lja . A szocialista d em o k rá c ia fejles ztésé b e n , a n n a k m in den fő te rü le té n — az á lla m i éle t, a tan ác si, a z üzem i és a szövetkezeti d em o krác ia fejles ztésé b e n — e g y a rá n t érzék elh e tő m értékb en e lő b b re ju to ttu n k. Az á lla m p o lg á ro k , a dolgozók m ind n ag yo b b szám b an és m értékb en szó lhatnak b e le közvetlenül is az országos p o litik a, a lak ó te rü le t, illetve az üzem , a szövetkezet ügyeinek e ld ö n té s é b e .” „A szocialista ép ítés e le n g e d h e te tle n kö­ vetelm énye, az egész dolg ozó n ép érd e ke , hogy a m unkásosztály vezető szerepe az elm ú lt idők ered m é n y eire a la p o zv a a tá rs a d a l­ mi éle t m in den te rü le té n to váb b erő s ö d jék p o litik a i súlya, szere­ pe to váb b n ö v ek ed jé k.” — á lla p ítja meg az M SZM P K özponti Bi­ zottsága XI. kongresszusi b eszám olója. A m in d e n n a p i g y a k o rla t ta n ú s á g a szerint á lta lá b a n n yilvá n ­ való, hogy az é le t m inden te rü le té n növekszik a d olgozók, a m u n ­ kások (képviseleti, részvételi, véle m é n ya lkotó, d ö n té si stb.) aránya, a k o rá b b in á l n a g yo b b szám ban és h a n g sú llya l ve tő d n e k fe l­ színre a m unkással, a n n a k m u n k á já v a l, életével, é le tm ó d já v a l, m űvelődésével, szabad id e jé ve l, közérzetével, közéletiségével k a p ­ csolatos kérdések. S c é lja in k szerinti, nemes szándék m unkál e b ­ ben a g y a k o rla tb a n . Ám a m egvalósítás, je le n le g i szakaszában, még nem kevés m e chanikus e le m e t is ta rta lm a z , s nem kevés h iá n yossá g g a l hív­ ja fel m a g á ra a fig y e lm e t a n a p i m unka. K ita p in th a tó ugyanis, hogy 1. a XI. kongresszus h a tá ro z a tá ­ nak vonatkozó (fe n te b b id é ze tt) passzusát előkészítő p o litik a i d o k u m e n tu m o k a t is nem kevesen kezelték puszta kin yila tko zá s­ ké n t; s m ert nem bíztak a d o lg ozó k, a m unkásság fe lké szü ltsé g é ­ ben, közéleti igényében, ko rlá to k közé szorították a szocialista d e m o krá cia egészséges fo ly a m a ta it; 2. a m echanikus értelm ezés h ib á já b a esve (m ert e g y e n lő s é g je le t te tte k a m unkásosztály, va­ la m in t a kiem elkedő, ille tve á tla g o s n á l g ye n g é b b szem élyiségje­ gyekkel rendelkező egyes m unkás közé) a fo rm a sá g o k útvesztői­ be ke rü lte k . IDEÁLIS-REÁLIS, E G Y E D I-T IP IK U S Nem a la p ta la n fe lte n n i a ké rd é st: m ié rt van, hogy a nem h iva ta los fo rm a sá g o k között, nem a jegyzőkönyv á rn yé ká b a n nyílt b á to rs á g g a l, jó z a n hozzáértéssel, term észetes g ö rd ü lé ke n ysé g g e l vélem ényt fo rm á ló m unkás — a k ib e n (m in t m ásokban is) benne él a term észetes igény, hogy a tá rs a d a lo m , a nem zet m inden g o n d ja -ö rö m e kapcsán dönthessen - a „p ó d iu m o n " oly sokszor h ih e te tle n ü l ta la jt veszt? K é tfa jta m ódon. Leértékeli m a g á t: azaz egyszeriben nem képes, nem h a jla n d ó m e g fo n to lá s a i h o riz o n tjá t üzeme, lakása fa la in tú lra növelni, körülbástyázza m a g á t a lehető le g kise b b ko lle ktívá k (b rig á d , c s a lá d ) p ro b lé m á iva l. (Erre még m a g y a rá z a to t látszik a d n i a közéleti felkészültség és p ó d iu m ru tin h iá n ya.) M e g le p ő b b a m ásik v é g le t: a ta la jve sztő felé rté ke lé s, a m i­ kor is va la m i nehezen m e g m a g ya rá zh a tó á tlé n ye g ü lé s fo lytá n m on­ d a n d ó ja olyan á lta lá n o s s á válik, olyan m értékben nélkü lö zi a h i­ va tkozást ö n m a g á ra és ko n kré t környezetére, hogy helye, szerepe, fe la d a ta szerint szinte té rb e n és id ő b e n e lh e lye zh e te tle n n é válik. (Itt ta lá n v a la m ifé le védekező-ködösítő „fe lk é s z íte tts é g e t" té te le z­ zünk fel?) Nem ó h a jto m itt ú jra m e le g íte n i az e lm ú lt évben S zekulity Péter írása kapcsán a „n y e lv i k is z o lg á lta to tts á g ró l” k iro b b a n t v i­ tá t. Nem, m ert m egítélésem szerint korántsem a „h á trá n y o s nyel­ vi fe lkészültségi á lla p o t" g o n d ja in k e lső d leges oka. Két (nem m ellőzhető) szem pont kívánkozik tu d n iillik ide, hogy helyes és szabad ú t n yíljon az „egységes értelm ezés, egységes és következetes v é g re h a jtá s ” e lő tt. Az egyik az, hogy a szo cia lista dem okratizm us kite lje síté sé ­ nek fo ly a m a tá b a n a d ö n tő szó a „term e lé sb en é le n já ró , a tá rs a ­ 3 �d alm i tevékenységben kiem elkedő és m e g fe le lő e n felkészü lt m un­ kások, fizik ai d o lg o zó k” jussa, azoké, a k ik m ár ma sem kis a rá n y ­ ban je le n va ló k. A m ásik az, hogy — e b b ő l következően — nem h a g y h a tju k figyelm en kívül „a dolgozók ta rta lm a s , közérthető tá ­ jé k o zta tá s á t, p o litik ai, szakm ai és á lta lá n o s m űveltségének á l­ la n d ó em elését.″ (Az MSZMP XI. kongresszusának h a tá ro z a tá b ó l.) M e rt csak így veszthet végérvényesen c s a tá t m ind a kételkedő le­ kicsinylés, m ind az o k ta la n id e a lizá lá s. A m ik egyazon fé lre é rté s következm ényei, mivel egy szu b je ktíven m e g íté lt osztály m ú ltb é li, vagy célul tű zö tt ra n g já t, helyét, á lta lá n o s ism e rte tő je g y e it vo­ n a tk o z ta tjá k egy reá lisa n , most és itt létező osztályra, ille tve az ahhoz ta rto zó egyes szem élyiségre. Így p e d ig m e g k re á ló d ik ” a fiktív O sztály, D olgozó, M unkás — e lfe d ve az é le tb e n i d iffe re n c iá lt­ s á g o t: a zt a tényt, hogy a tö m e g e k és osztályok a m űvelt és m ű­ veletlen, képzett és képzetlen, a ktív és passzív egyedek széles s k á lá já t fo g la ljá k m ag u kb a . A kik nem te h e tő k va la m e n n yie n a zo ­ nos m értékben típussá, hivatkozási vagy d ö n té si a la p p á . TÖBBEK K Ö ZT A SAJTÓ FELELŐSSÉGÉRŐL „T árs ad alm u n k olyan színvonalú és h atású id e o ló g ia i, k u ltu ­ rális és közm űvelődési tevékenységre ta rt igényt, am ely tu d a to ­ sa b b a n fo rm á lja az em berek szocialista g o n d o lko d á sá t, eszm evi­ lá g á t.” „T elje se b b é és eszm eileg m e g a la p o z o tta b b á kell ten n i a tá jé k o z ta tá s t.-." — szögezi le az M SZM P XI. kongresszusának h a ­ tá ro za ta , s így fo ly ta tja : „A sajtó, a rá d ió , a televízió jelen tős h a ta lm i eszközök, fontos id e o ló g ia i, p o litik ai szerepet tö lte n e k be A megértés felelősségéről S ikertelen k ísérlet lenne — hiszen alko­ tónkénti, m űvenkénti elemzéssel, törvé­ nyekhez kötve lenne szükséges — azt ke­ resni. hogyan realizálódik kortárs képző­ m űvészetünkben az elkötelezettség. S egyáltalán nem biztos, hogy általános é r­ vényű, mégis konkrét követelm ényeket, eszközöket, vagy m esterségbeli szintet tud­ n án k ezügyben a m űvekkel szem besíteni, b ár a feléjük irányuló, sugárzó hatás, a társadalm i érdeklődés, az aktuális-igény érzékelhető, sőt m a m ár egyre inkább te r­ mészetes, és holnaptól még m agától é rte ­ tődőbb lesz. M eglehet, hogy sok megoldás, am i képi igényességgel igyekszik elfogadtatni m a­ gát, az — b ár m a idegen kísérletként hat — holnap valam ely ipari form ában reali­ zálódva, hasznos, fogyasztásra alkalm as tárg y kísérője lesz. És igaz az is, hogy ami m a az aktuális napi politika szintjén agi­ tál, kielégíti az éppen soron levő társadal­ mi szükségletet, az később — a szükséglet kielégítése u tá n — elöregszik, elhalványul, m ivel nincsenek meg a m űalkotást jellem ­ ző kritérum ai. S mindezzel szemben gyak­ ran m egtörténik az is, hogy a m indentől tartózkodó mű, m ert be tud illeszkedni egy kozm opolita világáram latba — s a kritika sem m itm ondásába „belegondolja” a h ar­ m onikus belső feszítettség intellektuális ,,érté k eit” —, átm enetileg az élvonalba ke­ rül, m aradandóságot követel m agának. Mit teh etü n k a végletek ellen? F ogadjuk és jegyezzük meg a lényeget: a világnézeti m eghatározók m ellett az el­ kötelezettségnek állandó értékm érője a mi­ nőség — ezért közösségi értékké, a totali­ tást m utatóvá nőhet például a csendélet; de egy tiszta eszme, egy forradalm i tém a 4 a tá rs a d a lo m é le té b e n , eszm éink terjesztéséb en, a valóság fe ltá ­ rá s á b a n , ered m én yein k b e m u ta tá s á b a n . M u n k á ju k szakm ai, e lm é­ leti szín vo n alán ak em elésével, szocialista szellem ű nevelő és ízlés­ fo rm á ló tevékenységük ja v ítá s á v a l s zo lg á ljá k h a té k o n y a b b a n a p á rt p o litik á já n a k érvényesítését.” M a, a m ik o r egy nem e p illa n a tb a n keletkezett te n d e n c ia fe l­ erősödése fo ly tá n m ind n a g y o b b te re t és h a n g sú lyt kap tö m e g ­ közlési eszközeinkben is a h étkö zn ap i közéleti egyéniség hétköz­ n a p i é le té n e k be m u ta tá sa , n é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelé­ se a va ló sá go sa n létező típus és tipikus feltérképezésében, m eg­ ítélésében és nyilvánosság elé m u ta tá sá b a n . N é lkü lö zh e te tle n a felelősség növelése h ib á in k és eredm ényeink, le m a ra d á s a in k és e lő re lé p é s e in k b e m u ta tá s á b a n . S m ert a n yo m ta to tt vagy rá d ió b ó l, te le vízió b ó l sugárzó szónak m isztikus ere je van, csak m in im á lis p ro g ra m u n k le h e t a va ló sá gh ű sé g . (H iszen ennek keretei között még igencsak — rá a d á s u l h a m is! — a p ró p é n zre cse ré lő d h e tn e k a nem esveretű elvek.) Több k e ll: a hozzáértő és felkészült m egköze­ lítéssel nyilvánosság elé tá rt, tá jé ko zta tó -b e fo lyá so ló , nem esítő­ fe jle sztő igazság. M e rt nem egyszer m o n d a tta fel velünk a leckét a történelem , hogy a va ló sá go n m it sem v á lto z ta t a csú fító -szépítő vélekedés — le g fe lje b b a te tő roskad meg fe jü n k fe le tt, ha a te rve t így vagy úgy csonkító elképzelések szerint é p íte ttü k a la tta a ta rtó p illé re ­ ket. m egjelenítése is lehet értéktelen illusztrá­ ció, bagatell m em oriter, ha a m egjelenítés m inősége alacsony. A felszabadulás óta politikai és k u ltu rá ­ lis célkitűzésünk, hogy a k u ltú ra értékeivel a tömegek m aguk jav ára rendezzék be az életet. Igyekeztünk-e feloldani az ellent­ m ondásokat? Vajon m indent m egtettünk-e a „berendezkedés” érdekében? Ezekben a kérdésekben rejtőzik az igazi, a korszerű elkötelezettség dilem m ája. M ert végtére is, mi az elkötelezettség? Ha a m űvész artisz­ tikus és társadalm i é rté k e t becsülő és be­ csülni tanító-értető m űvében kapcsolatot tu d terem teni a közösséggel, és a kapcso­ latb an résztvevők a m ű m ondandója által szinkronba tudnak k erülni a társadalm i célokkal, a re n d ért való felelősséggel, ak­ kor — az esztétikai élm ényben m agasabb szintre em elkedve — m ár valam ennyien elkötelezettek. Nyilvánvaló, a m űvész csak abban különbözik a közönségtől, hogy ké­ pileg tágabb látóhatárral, többet és telje­ sebbet lát m ásoknál. De nem m ást! Az al­ kotó sem élhet társadalm on kívül, és a jó művész közösségi kötődése tudatos: folyto­ nosan a társadalm i gondokra, öröm ökre reagál, m egdöbbentik a tragédiák, népe gondjához kötődik, azok gyökereit fejte­ geti; tovább ép íti a haladó társadalm i és nem zeti hagyom ányokat, a kultúrát. A mai közönség k o rtárs m űvészetünkben — a m últ értékké változtatott em lékezete m ellett — az élőt, a m ában tájék o ztató t és eligazítót keresi. A hozzáértés nehézségén kívül bonyolítja a művész, m ű és befogadó kapcsolatát a k ritik a által kialakított m ű­ zsargon, az esztétikai szóinfláció és -bürok­ rácia. Az elkötelezettség teh át m egnyilvá­ nul a művész alkotásaiban és eligazítón je­ len kell lennie a kritikában. A közm űvelő­ dés is m egkívánja — művésztől, m űtől és leginkább a k ritik átó l — a közönség tan í­ K assai-V ég h M iklós tását. M egtanítottuk-e a befogadókat, hogy sokrétű összetevőik vizsgálatával é r­ tékeljenek egy m űalkotást? Tudják, ér­ tik-e, am it a tartalom és an nak kibom lása — a form a, szín, szerkezet, a részletek és egész összhangja — jelent? És hozzásegí­ tettü k -e a közönséget, hogy az esztétikai érték érzelm i alapon is a személyes véle­ m ényalkotás igazságához segítse? Az alkotóm űvész sosem m ondhat le a m egértetés felelősségéről, m ert a lényeg a közlendőben és a kifejezendőben van, s ez a mai, az új kifejezéseket kereső m űvészet­ ben hitvallás is kell legyen. (E rre az erő­ feszítést nem igénylő n aturalisztikus áb rá­ zolás és a bonyolultabb-elvontabb m egjele­ nítési mód is eg y arán t n y ú jt bőségesen pél­ dát.) K épzőm űvészetünk jelenkori szaka­ szában — talán az élet bonyolultságából adódóan — az elvontabb, jelképesebb érte l­ m ű „szókincsgyarapodás” folyam atát él­ jük. De m egvan a veszély, hogy m ondani­ való híján, vagy a form aalkotó képesség hiányában könnyen „m űvésszé” válnak di­ lettánsok. Nemegyszer tám ogatásra is ta­ lálnak a sznobok, kultúraködösítők körei­ ben — zav art keltve az egészséges, felelő­ sen igaz m űvészetet terem tők és élvezők táborának ítéletalkotásában. A m űalkotás valójában akkor születik meg, am ikor elju t közönségéhez és ott to­ vábbgondolkodásra — mi több: cselekvés­ re — kényszerít. G uttuso, Siqueiros, C alabria — és tovább sorolhatnánk — m űvészetét é rtik hazájuk­ ban a töm egek, m ivel a szocialista jelképrendszerek ism ert elem einek használata egyértelm űen forradalm i elkötelezettséget jelent, s mindez m egegyezik a töm egek for­ radalm i céljaival is. Itthoni tap asztalat vi­ szont, hogy m ég szakm abeliek is akad­ tak, akik G uttuso budapesti kiállításán fa­ �nyalogva fogadták a m ondandó „sarló-ka­ lapácsos zászló, vörös csillag, felvonuló m unkások” képi m egfogalm azásáért, m ondván: konszolidált állapotunkban ez m ár nem sikk! Hangsúlyos figyelm eztetés ez! Figyelm eztetés, hiszen a rra utal, hogy olykor a kelleténél több megbecsülést kap honi m űvészetünkben a politikam entesség, az esztétikai széplelkűség. Ezzel szemben viszont az erőteljes, forradalm ian elkötele­ zett alapállás kom form izm usnak h at egye­ sek szem ében! E zért az „érdekesség” esz­ tétik ai kategóriává válik, a polgári sem m it­ m ondást a „m űvészettörténész” europeer világszínvonalként m u tatja be. Ugyancsak gond, hogy az elvontabb m űvel kontaktust keresők értelm i, érzelm i problém áin így segít a k ritik u s: „funkciója kettős: in tel­ lektuális-felszabadító, ú jra értékelésre késztető-, és szenzuális szépség és harm ó­ nia élm ényt kelt a sajátos vizuális közlés­ rendszer ú t j á n . . . ”, és így tovább! (Ennek az állítólag értékelve m agyarázó szövegnek m egértése, befogadása nagyobb próbatétel, m int az írás tárgyául választott m ű elfoga­ dása.) De félreértés ne essék: am ikor az időszerű osztályszem pontú elkötelezettség jelenlétét igénylem a m űvészetben, távol­ ról sem valam iféle kincstári közgondolko­ dásra serkentek. Csupán arról van szó, hogy am ikor ma a m űvészetnek szószéke lehet m inden kiállítóterem , kultúrotthon vagy üzem, a k k o r az elkötelezettség a m ű­ vek m egalkotása m ellett a kapcsolatot te­ rem tők-m agyarázók-irányítók felelősségét is jelenti. S jelenti a közm űveltség növeke­ désének szükségét. A néphatalom ban közm űvelődésünk egyre nagyobb kaput nyit és lehetőséget terem t a képzőművész, a képzőm űvészet szám ára, de b en y ú jtja a számlát is: m ivel járu ln ak hozzá a tám oga­ tottak a töm egek k u ltú ráján a k gazdagodá­ sához. szellem ének em elkedéséhez? C zinke F eren c Emlékművek, történelmi emlékszobrok A köztéri szobrászat ma vitatém a — s nem elvont, tárg y nélküli. Egy-egy, rend­ szerint új köztéri szobrunk körül parázsla­ nak fel pro és k o n tra az érvek. Nógrád és m egyeszékhelyünk szobrai jobbára pozi­ tív példaként kerülnek em lítésre a tv-ben, sajtóban egyaránt, m indez azonban nem jelenti azt, m intha e viták egyik lényegi kérdése — a közvélem ény viszonya az újabban közterekre k e rü lt alkotásokhoz — itt egyértelm űen m egválaszolható lenne, m int az ország bárm ely más részén. Itt, és m ost a köztéri alkotásaink közül kizárólag a — Lyka K ároly szép kifejezésével élve — „történelm i em lékszobrászat” körébe ta r­ tozó m űvekkel kívánok foglalkozni. A vi­ ták is, a közérdeklődés is ezt kísérte meg­ különböztetett figyelemm el, s felállításra is túlnyom órészt ilyen m űvek kerültek me­ gyénkben is. (Hogy m ennyire szükség len­ ne m ásm ilyenekre is, az m ás kérdés.) A té­ m ával kapcsolatban őrzök k ét élm ényt: egy szem élyeset (gyerm ekkorit), és egy ol­ vasm ányélm ényt. Az utóbbiról essék szó előbb, m ert ennek hatására értettem meg az elsőt. M arx és Engels „gipszben” Páciusz bácsi, D éry Felelet című re­ gényének m unkása meséli az apjáról: „ . . . am ikor meghallotta, hogy m ájus else­ jére felállítják M arxnak és Engelsnek a szobrát, nem lehetett bírni vele. Felkelt a betegágyból, s elvánszorgott az A pponyi térre. (. . . ) M egállt a szobrok előtt, levette kalapját, s csak állt, állt, alig lehetett ha­ zacsalogatni. Á llt az öreg, levett kalappal a gyönyörű, fehér gipszszobrok előtt, s a sze­ m ét törölgette. Hát m égsem éltem hiába, mondta, a proletariátusnak már van hazá­ ja.” M ikor volt ez? „A kom m ünben, tizen­ kilencben, azt ki lehet találni.” — hangzott a regénybeli válasz a harm incas években. Mi azonban a lényeget illetően azt is m ondhattuk volna: 1945-ben. Az idézet jel­ lemző ereje ugyanis szám unkra ebben a válaszban van. M ert fe ltárja bizonyos kor­ szakok történelm i em lékszobor-állítási szem pontjait és a közönség viszonyulás­ rendszerét. (Az esztétikai m egértés szem ­ pontjából term észetesen ki kell várnunk azt az esetet, am ikor valaki az adott tö rté­ nelm i ford u lattal ellenségesen áll szem ­ ben.) M int az 1919-es M arx—Engels szoborral történt, m inden történelm i emlékszobor esetében a szobrot állító kor viszonya fe­ jeződik ki egy bizonyos személyiséghez (személyiségekhez), történelm i eseményhez (eseményekhez) és legfőképpen egy eszmé­ hez. Az esem ények folytatójának, vagy a személyiségek, s m indenekelőtt egy eszme örökösének ta rtja m agát a kor. Ezért m in­ den ilyen em lékszobor egyszersm ind renre­ zentáció is, am elynek felállítását politikai szem pontok vezetik. A politika legfőbb cél­ kitűzése pedig a töm eghatás. Eléréséhez közérthetőnek ta rto tt stílust, hagyom á­ nyosnak vélt plasztikai nyelvet igényel a m űvészektől. Ebből fakadóan a művészi, az esztétikai elem gyakorta h áttérb e szorul. Legjobb esetben n aturális m unkák szület­ nek. innen azonban m ár egy k u rta lépés a sem atizm us (példákat lehetne sorolni az ötvenes évek elejéről). És nem is m indig a m egrendelők önkénye m iatt. M ert a meg­ bízatást m egvalósító szobrász művészi am ­ bícióval, a művésziség tudatával alkotja m űvét. A közönség viszonyulása m indehhez sa­ játos. Az esem ények forrpontján m aga is saját rem ényeinek m egtestesülését, önnön harcának eredm ényességét tiszteli meg az emlékszoborban, m int ahogy D éry öreg m unkása. Nem a m űvésziesség a fontos, nem a m egform álás m ilyensége, hanem a m egform álás ténye, m aga a szobor léte. Nincs kit elm arasztalnunk. Nem kétséges, hogy a Tanácsköztársaság győzelmével az ideiglenes gipszet tartós, nem es anyagból készült, esztétikailag is m agas szintű alkotás v álto tta fel. A gipsz m intha jelezné a napi politikai szükségle­ tet, és egyúttal m intha a rra is utalna, hogy a véglegesnek m ásm ilyennek kell lennie. Csakhogy köztéri szobrászatunk a sem a­ tizm us korszakában m intha éppen ezt fe­ lejtette volna el: am it a Tanácsköztársaság ideiglenesnek szánt, ekkor gipsz helyett m aradandó anyagokból alkották. A hatás­ m echanizm us m ost is ugyanaz, m in t az előbb vázolt. A korszakm eghatározó tö rté­ nelm i esem ényt követően a hivatalos poli­ tika, a m űvészet és a töm egek eggyéforr­ nak valam iféle stíldem okratizm usban. Az időben való távolodás azonban (és különö­ sen az adott k o r napi problém ái) elhalvá­ nyítják a m űalkotást létreh ív ó napi politi­ kai szem pontot (anélkül, hogy a történ elm i cezúra jelentőségét csökkentenék; sőt!). A szocializmus ö n k ritik ája eg y ú ttal felszá­ m olja a m űalkotás a u rá já t a társadalom aurájával helyettesítő k o rt is. Lejátszódik az em lékszobor kiüresedése. Az ak tu alitás m últával, esztétikai kohézió h íján elveszti töm eghatását is. P usztán em lékhellyé v á­ lik. Koszorúzás, társadalm i ünnepek stb. színhelyévé, am elyeknél tartalm atlan ság a m iatt még zavaró is lehet. Éppen a m eg­ változott társadalom m iatt, am ely m ár nem téveszti össze önm agát a m űalkotás­ sal. A folyam at tragikum a különösen élesen dom borodik ki, ha figyelem be vesszük, hogy a valóságos történelem ben éppen az ellenkezője játszódik le. A történelm i cezú­ ra jelentősége — am in t e rre m ár u taltu n k —, időben tőle távolodva egyre nyilván­ valóbbá válik, az általa m egindított folya­ m atok kibontakozásával a valóság egyre inkább gazdagszik. Míg az em lékszobor a napi érdekeltségű m egközelítés m iatt egy­ re inkább elszegényedik. Ezért tűnik m a sok, a szocializmus első évtizedeiben állíto tt köztéri szobrunk a m ai ízlés szám ára elégtelennek. Vagy leg­ alábbis a közönség egy része szám ára nem kielégítőnek. 5 �Fontos m egtennünk ezt a különbségté­ telt. Az ízlés m akacsabb, m int a h ogy gon­ dolnánk: am it m a társadalm i m éretekben bírálunk, sőt ellenzünk, és nem tám ogatjuk a sem atizm us álrealizm usa m iatt, kifejezet­ ten előnyben részesülhet a tömegízlés ré ­ széről. Term észetesen általános vizuális el­ m aradottságról van szó. (Ezen — az okta­ táson és m ég a valóban láto tt m űvek mo­ tivációs jelentőségén is túltéve —, leg­ inkább a töm egkom m unikáció változta­ tott.) A tény leszögezése önm agában nem elég. M inden vizuális kultúrához vizuális élm ény szükséges. Ami a plasztikai, szob­ rászati közízlést illeti: közönségünk a szá­ zadforduló tájékától neobarokkos álpátosz­ hoz, hibátlan zsinórozású, korlátolt realiz­ m ushoz lett szoktatva. Az első világháború u tán pedig falvainkban és városainkban eg y arán t százával állították a b o rjú ját könnyedén v ívő szuronyos-puskás, nagy­ bajúszú katonákat. „A kiknek” ugyan a H orthy-rendszer nacionalista politikáját k ellett volna éb ren tartan i, mégis (sajátos módon) szándéktalan tiltakozássá, m em en­ tókká váltak. K ultikus szerepet töltöttek be, különösen falun. H alottak napján a hozzátartozók égették a talapzaton a túlvi­ lágra világító gyertyáikat. (Ez lenne a gye­ rekkori emlék.) Nem a szobor m int látvány volt fontos, hanem létezésük, ami lehetősé­ get adott a gyertyaégetésre, azok em léke­ zetére is, akik ki tudja, hol kerültek föld alá. Bonyolult összetevőknek köszönhető te­ h á t — am elyek közé az általam jelzettek, m in t lényegesek tarto znak —, hogy a 60-as években m inden érdem esebb köztéri alko­ tást kisebbfajta botrány fogadott. Még a r­ ra is akadt példa, hogy a helyi vezetés a szakm ai közvélem ény országos felhördü­ lése ellenére visszautasította a felállításra javasolt m űvet. Különböző, legfőképpen középiskolás diákokkal fo ly tato tt beszélgetésekből szin­ te úgy tűnik, az ízlés heterogenitása m iatt ma nem is lehet köztéri szobrot állítani. Különösen veszélyes éppen politikai em ­ lékszobrot. Ha ugyanis az eddigiekben azt sugalltuk, hogy az esztétikai mércével m ért, rossz politikai szobor á rt m inden po­ zitív történelm i eszménynek, illetve a napi politikának (amely kapcsolatát reprezen­ tálja a felállítással és a szobor körüli poli­ tikai m egm ozdulásokkal, ünnepségekkel), akkor ennek a m egfordításával m egoldat­ lan feladványhoz jutunk. Ha ugyanis esz­ tétikai m ércével m ért jó szobrot állítunk fel, akkor a széles töm egek ízlésével talál­ ju k m agunkat szemben. A körültekintően m egvalósult politikai szándékot rögtön el­ fedi a közízlésbotrány. Az em lített beszélgetések azonban m in­ dig m egm utatták a megoldás irányát is. Á ltalában első helyre k e rü lt a megszokás (művészetpszichológia által is igazolt) je­ lensége, am elyre nem csupán az idősebb generációknak, hanem a fiataloknak is szükségük van. Sokan hangsúlyozták a m egértés, a m a­ gyarázás szerepét — iskolában, közm űvelő­ dés által stb. (Ezért lenne jó például, ha egy-egy városnéző séta során egy-egy isko­ lai osztály nem csak sznob csodálattal ven­ né körül a salgótarjáni R adnóti-szobrot, hanem az olyan term észetességgel lenne elemzés tárgya, m int ak á r egy R adnótivers.) Ezek a vélem ények nem csak arra hívják fel a figyelm et, hogy a plasztikai m űveltség tanítása és terjesztése elégtelen, hanem a köztéri szobrok elhelyezésének előkészítetlenségére is. Élénken emlékszem az egri Lenin-szobor felállításának előzmé­ nyeire, M akrisz Agam em non és a város la­ kóinak párbeszédére. Ilyen és ehhez ha­ sonló tevékenység eredm énye lehet, h ogy a m áról holnapra köztérre kerülő szobrot az értő elfogadás, vagy am i nem kevésbé fon­ tos, az értő elutasítás légköre veszi körül. Á ltalában: nem kell félni a botrányszagú ízlésvitáktól. Ahol ugyanis az esztétikai szem pontokat h áttérb e szorítják az ízlés m egnyilvánulásai, ott előbb-utóbb fény de­ rü l az adott történelm i esemény, vagy sze­ m élyiség korszerűtlen értelm ezésére is. A jó szobor ellen em elt ízlésbeli, form ai ki­ fogások ugyanis végső soron a szobor lé­ nyege ellen em elt kifogások, s az ízlés mö­ gül történelem szem lélet bukkan elő (Szán­ tó Kovács János szobra, ceglédi Dózsa-szo­ bor stb.). Ily m ódon ezek a viták nagyon is hasznunkra vannak, m ert a tisztulást ered­ m ényezhetik. Példák Az eddigieket érdem es megyei példákon is megvizsgálni. V álasszunk ki két 1919-es és két felszabadulási em lékszobrot. Először vegyük szem ügyre Szöllősi Enikő B alassagyarm aton és Tar István Salgótar­ jánban felállított tanácsköztársasági em ­ lékm űvét. Ami az első pillantásra nyilván­ valóvá válik, az a két közelítés alapvető különbsége. Taré harsogóan győzedelmes, lábszártekercses, puskás katona, Szőllősié elbukásában torokszorongatóan tragikus zászlótartó. B ár ötlete egyiknek sem túl eredeti, a megközelítési m ódban benne rej­ lik művészi rangsorolásuk is. T ar Istvánét érezzük a sem atikusabbnak, túlzott h ar­ sánysága m iatt, Szőllősi szobrának tragi­ kum a viszont m egejti a nézőt személyesebb 6 m egfogalm azásával. Tar István szándéka erősen leegyszerűsítve nyilván az lehetett, hogy 1919. célkitűzései a m ával tö retlen ü l folytatódtak — am i történelm ileg igaz is. De művészileg azt eredm ényezi, hogy az alkotó a m át vetíti vissza 1919-be, s a ma eredm ényei azonosak lesznek a Kom m ün hősiességével. A történelm i esemény és az ügy azonosítását figyelhetjük így meg. Ezért tá n to rí thatatlan T ar k atonája, am ely így viszont m ár nem is katona, hanem m a­ ga a győztes proletárforradalom allegóriá­ ja. A történelm i konkrétság hiányán túl a szoborból a személyesség is hiányzik: az ügy elborít m inden em beri konkrétságot. Szőllősi Enikő viszont nem téveszti össze a m át a történelem m el. Ezt nem egysze­ rűen az elbukó alakokkal teszi érzékletessé, hanem az általános szemléleti form án be­ lül drám ai szerkezetet alakít ki a végtagok és a törzs, valam int a zászlórúd és a zászló form arendjében. A plasztikai élm ényt kü­ lönösen elm élyíti a fig u ráb a beható tér. A m egform álás artisztikum a a m űalkotás és a befogadás „itt és m ost”-ján ak különbsége m iatt nyer valódi életet. A szobor „itt és mos t ”-ja 1919. A befogadásé az eredm é­ nyeivel napról n apra bizonyító szocialista M agyarországé. Ebből a különbségből adó­ dik az em lékszobor és a néző idejének fe­ szültsége, ennek h atására képződik tiszte­ letünk 1919 hősei iránt. Itt is jelen van az ügy, de személyes m egrendülésünkben m ár az ügyért áldozatot vállaló én sorsát éljü k meg. (Mindezzel nem azt ak a rju k m ondani, hogy az elbukottat, de történelm ileg előre­ m u tató t csak bukásában leh et hűségesen ábrázolni. Úgy véljük, nem kerethüségről, hanem belső hitelességről írtu n k az eddi­ giekben.) Som ogyi József Felszabadulási em lék­ m ű ve és Csaba László S zo vjet hősi em lék­ m ű ve a rra példa, hogy a pátosz is lehet tartalm as és alk alm an k én t a m odernség látszatra jobb a sem atizm usnál. S algótarján városszerkezeti szem pontból leghangsúlyozottabb po n tján áll Som ogyi szobra. Az elhelyezés önm agában is m eg­ növeli jelentőségét. A kompozíción érződik, hogy a betöltendő szerep tudatos figyelem bevételével készítette alkotója. Átlagos szem m agasságnál nem m agasabb talapza­ ton em elkedik ki a nagy form átum ú tér­ ből. M értéktartása is hozzájárul ahhoz, hogy a té r dem okratikus jellegét fokozza, ugyanakkor a tér és a betonépületek em ­ beri léptékét is erősíti (vagy talán m egad­ ja?). A különböző nézőpontokból, ahogy a vasbetonra rávetü l a két em beri alak, ön­ kéntelenül is Le C orbusier m odulár-figurá­ já ra gondolunk. Tekergő, döglődő sárk án y ­ kígyóra m erészen felállított női alakok, ki­ tá rt karok és röpülő galam bok jelenítik meg a tém át, s rögtön az anyag lehetősé­ geinek kiaknázásáról beszélnek. A sá r­ kánykígyó figurájával a m agyar szobrá­ szat kezdeteihez, és egyúttal ősi, a m ai kö­ zönség szám ára is egyértelm ű, de plaszti­ kailag nem szokványos jelképhez nyúl vissza Somogyi. (A m ad arak szokvá­ nyosabbak, de kom pozicionális szer­ vességükkel term észetesnek tűnnek.) A kompozíció a mozgásos elem ek ellenére is statik u s benyom ást kelt, az erővonalak szabad kifutásában nyugodtságot érzünk. Ebben az általános kiegyensúlyozottságban „fogalm azódik m eg” az em beri figurák h á­ lája. Jelenvalónak érezzük a pátoszt is. A �történelm i p illan at pátosza azonban az utó­ kor által n y ert m egfogalm azást. Ezért a frissen felszabadultak elemi erejű érzelem ­ nyilvánításánál lényegesebb szerepet kap­ nak a békében eltöltött évek érett érzel­ mei, am elyek a pillanat súlyát m ár egy m egtett korszakon m érik le. Csaba László valam i nem szokványosat akart, véljük, am iből jelentés és tartalom nélküli lett. ö tá g ú csillagot v etít ki térbe. vasbetonból. A csillag ettő l nem válik szob­ rászati tartalm ak hordozójává. Sőt, az sem tűnik fel, hogy csillagról v an szó. Az épít­ m ény betonidom ok m ondanivaló nélküli rendje m arad. Csaba László azonban nem szobrász, hanem építész. R áadásul a terv is, de a kivitelezés is hordozza a m onum enta­ litás igényét. Ez azonban, azt hiszem, jóin­ d u latú m entség m arad. A tény az em lékm ű — az arányok és az elhelyezés esetlegessé­ geivel. Az amatőr színjátszás házatáján Hallomásból tudom (azok mesélik, akiknek élete, s így kulturális élményei is hosszú távon kötődnek Salgótarjánhoz), hogy évtizedeken át dicsekedett ez a város az acélgyár patroná­ lásával működő amatőr színjátszó együttessel. A Petőfiről elnevezett csoport híre túljutott a megye határain, s a hivatalos elismerések so­ rán túl minősítette működésüket az előadásai­ kon mindig nagy számban jelen levő közönség is. A Petőfi-színjátszók egykor Salgótarján színházát jelentették. Mára az együttesnek szinte csak dicső múltja maradt: jelene gondokkal, megoldha­ tatlannak tűnő problémákkal terhes. Egyedi jelenség vagy tendencia vajon az amatőr, a munkásszínjátszás iránti aktív köz­ reműködő érdeklődés és tevékenységük szín­ vonalának megcsappanása ? H. F. — M ilyen jelentőséget — m űvészeti alkotó és alakító, közös­ ségformáló szerepet — tulajdoníthatunk ma az am atőr színját­ szó mozgalom nak? N em jelent-e gondot az együttesek közötti je­ lentős színvonalbeli eltérés? DEBRECZENI TIBOR, a Népművelési Intézet osztályvezetője: — Az am atőr színjátszó mozgalomról beszélni nehéz és köny­ nyű egyszerre. Nehéz, m ert apróbb gondok m indig akadnak, könnyű, m ert a célokat, m ódszereket m egfogalm azták, a szakirodalom ban ezek olvashatók, és az is nyilvánvaló, hogy a moz­ galom ra szüksége van a társadalom nak, hiszen éppen az olyan típusú alkotó em ber kim unkálásában vállal részt, m elyre a szo­ cializmus építésének jelen szakaszában egyre inkább szükség van. K önnyen belátható, hogy m inden ilyenféle em berform áló tevé­ kenységet tám ogatni kell. Tulajdonképpen a közösségi em ber ki­ m unkálásáról v an szó. B izonyított tény, hogy m inden (jó) am a­ tőr együttes közösséggé válik, s ez a közösség a m űvészet köze­ gében jön létre, alkotó, terem tő m unka közben. Az sem elhanyagolható tény, am it a tém ával foglalkozó term é­ szettudósok em eltek ki, hogy tudniillik ez a tevékenység egyfe­ lől g átat vet az elidegenedésnek, m érsékli a technizálódó szakbar­ bárságot, m ásrészt általa a személyiség harm onikusabbá válik. Tulajdonképpen teh át ez jelenti az am atőr m űvészetek első fu n k ­ cióját: a belső nevelés, személyiségfejlesztés. Nem kevésbé fontos funkció, hogy — m ost ne vizsgáljuk a m egvalósítási szintet — érték et hoznak létre. S végül a harm a­ dik lényeges kom ponens a közvetítés: azaz hogy ezek a csopor­ tok m ásokat — közösséget — is bevonhatnak a „m unkába.” Persze ezek az összetevők rétegződve valósulnak meg. Az „él­ boly”-hoz tartozó csoportok m indhárom követelm énynek eleget tesznek, a „derékhad” többnyire az első kettőnek, s végül nem szabad elfeledkezni a h arm adik rétegről, az „örök kezdők”-ről, azokról a csoportokról, m elyek 1—2 évi m űködés u tán feloszla­ nak. Még az ő létüknek is van értelm e, m ert noha a közvetítés szintje gyenge, a belső önnevelő m unka m egtörténik, s bizonyos fokú alkotásról is beszélhetünk esetükben. Éppen ezért nem ér­ dektelen szólni arról a gyakorlatról, hogy a megyei szervek, in­ tézm ények a nem elég m agas szinten produkáló csoportokról ál­ talában leveszik a kezüket, holott a nem élvonalbeli együttesek is m eghozzák az önm űvelő közösségform álódás hasznát. Hogy eltolódik-e az am atőr színjátszás a játék fe lé ? ... Nem hi­ szem. Sok a tanár-rendező, s éppen ezért az oratórikus form a Most lehetne m egem líteni, hogy Varga Im re Város című kompozíciója m ennyivel sikeresebben közelíti meg a m odernség és em lékszobor közös nevezőre hozását. Ez azonban m ár kívül esik k ísérletünk tá r­ gyán. Egyébként is a V árost „csak” elhe­ lyezték, több értetlen k itagadásban része­ sült, m int értő elutasításban. És hányan vannak a sznobokon kívül és ellenére, akik el is m erik fogadni? Ugyancsak értőn. Pál József dom inál még mindig, hiszen ez nem kíván já té k k u ltú rá t; ezen kívül perm anensen jelentkeznek olyan igények (évfordulókra, ünnepekre való készülés), m elyeknek talán leginkább ez az elő­ adásform a felel meg. — Mi a vélem énye az amatőr színjátszó m ozgalm on belül a m unkásszínjátszás helyéről, minőségéről, lehetőségeiről? ÉLESS BÉLA, a Népművelési Intézet m un k atársa: — H át igen. . . valóban korunk egyik legizgalm asabb problé­ m ája a m unkásszínjátszás. Maga a m eghatározás is, a fogalom pontos körülhatárolása is napjaink egyik közm űvelődési v itaté­ m ája. A legkorszerűbb felfogás úgy értelm ezi a m unkásszínját­ szást, m int azoknak az együtteseknek összességét, m elyek a te r­ m előkollektívákkal, a m unkások érdekképviseleti szerveivel szo­ ros kapcsolatban, azok elvi-ideológiai irányításával m űködnek, összetételükben legalább ötven százalékig m unkások, m űsorpoli­ tikájukban m eghatározó a m unkásosztály társadalm i-történelm i szerepének, m indennapi problém áinak bem utatása, a m unkások m űvelődésének segítése. E bonyolult m egfogalm azás azt is érezteti, hogy M agyarorszá­ gon nem egy kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet fog­ lalkozik m unkásszínjátszással, hanem — ahogyan közm űvelődé­ sünk egésze is több szektorú — több társadalm i szerv, elsősorban a SZOT. A szakszervezet által fe n n ta rto tt kb. 400 csoport m ellett az ipari szövetkezetek kb. 60, a tanácsok kb. 200, a szakm unkáskép­ ző intézetek m integy 50 csoportot m űködtetnek. Az adatok szerint tehát hazánkban körülbelül 1700 m unkásszínjátszó közösség dol­ gozik. Hogy m it játszanak ezek az együttesek? A többség m a m ég — lem aradva a mozgalom élvonalától — színm űveket (realista já ­ tékstílusban), jeleneteket, koncertszerű összeállításokat és orató­ rikus lírai és epikus m űsorokat. Legjobb m unkásszínjátszó együtteseink (a B udapesti Csili Sós Im re Színpada, a K aposvári Fonóm unkás Kisszínpad, a T atab á­ nyai Bányász Színpad stb.) példam utatása nyom án új színeket nyer és egyre gazdagodik a pódium játékok bem utatása. A pó­ dium i jelzéses színjátékform a felel m eg leginkább a m unkásszín­ játszás korszerű követelm ényeinek: az üzemi vagy lakóterületi klubokban, m unkásszállásokon, s az épületeken kívül — p ark ­ ban, játszótéren, szórakozóhelyeken — a jelzéses játék különféle form ái alkalm azhatók leginkább. A korszerű játékform ák térhódítása jelenleg zajló, örvendetes folyam at. Örvendetes, m ert lehetővé teszi, hogy az együttesek konkrétan kapcsolódjanak a m unkásközösségek m űvészeti ism e­ reteinek bővítéséhez, s nem utolsósorban igényes m ódon vegye­ nek részt e közösségek szórakoztatásában. — M ilyennek ítéli a m unkásszínjátszás jelenét és jö vő jét egy „fiatal m unkásszínpad” rendező-vezetője? SZÓDA SÁNDOR, a tatabányai KOMÉP Színpad rendezője: — Színpadom, a KOMÉP Színpad fe n n tartó ja a K om árom me­ gyei Á llam i Építőipari Vállalat. A csoport 1974. m ájus 1-én ala­ k u lt: a dátum teljesen véletlen, m i m égis kicsit jelképesnek érez­ zük. M unkásszínjátszást ak aru n k csinálni, a m unkások m űvelő­ dését szolgálni. A csoport tagjai az elm últ években végeztek a 314. sz. Ipari Szakm unkásképző Intézetben. Nem véletlenül hangsúlyozom m indezt, hanem azért, m ert m eg­ győződésem, hogy az iparitanuló-intézetekben, ahol a jövő szak­ m unkásait nevelik, kellene többet törődni az am atő r színjátszás­ 7 �sal és általáb an az am atőr m űvészeti mozgalom m al — ott m eg­ alapozni a m unkásm űvelődést. (Szerencsére egyre több ilyen is­ kolatípusban folyik m ár hasonló tevékenység.) Az am atőr m unka k étirán y ú haszna (produkcióival a közönség m űvelődési igényét elégíti ki, fejleszti, növeli; ugyanakkor a m indennapi m unka so­ rá n a tagok önm űvelése is m agasabb szintre em elkedik) itt egy­ értelm űen a jövő m unkásosztályáé. Lehet, hogy a dolgok vélet­ len egybeeséséről van csak szó, de azt hiszem, ezzel nem m agya­ rázható az a tény, hogy színpadom 13 tagjából (9 fiú, 4 lány) m ind a 9 fiú fizikai m unkás, szakm unkás vagy szakm unkásta­ nuló; „lányaim ” között is van egy szakm unkás, a m ásik 3 é re tt­ ségizett alkalm azott, s a 9 szakm unkás fiúból egy m ár megsze­ rezte az érettségit, 6 pedig m ost já r középiskolába. Mondom, igaz, hogy eleve az ilyesfajta „szellemi tevékenység” irán t érdeklődő fiatalok találják meg az u tat az am atőr mozgalomhoz, de kissé büszkén vallom, talán a csoport is hozzásegítette őket az igények felébresztéséhez, vagy tudatosulásához. P ró b arendünket is az iskolai m unkához igazítottuk, s m ert a többség hétfőn, szerdán, pénteken já r esti középiskolába, hát kedd, csütörtök, szom bat a próbanapunk. C sütörtökön néhány is­ kolás, illetve nyelvet tanuló gyerek m iatt csak este 8 órakor tu ­ dunk kezdeni, a késői próbákon mégis szinte teljes a létszám, hiányzás csak igen indokolt esetben fordul elő; pedig van, aki két m űszakban dolgozik. Egy jellemző példa a színjátszás vonzóerejére. Három olyan gyerek van a csoportom ban m a is, akik az 1970-ben alakult Ipari­ tanuló csoportnak is tagjai voltak. Az egyikük egy évig „színját­ szott”, aztán közben leérettségizett, s az idén, am ikor az Építőipa­ ri V állalat lett a gazdánk — ő ott dolgozik —, ú jra jelentkezett. Most katona, a csoport tagjai leveleznek vele, katonaesküjére is elutaztak néhányan. Az Építőipari Vállalat jó gazda: megfelelő Így is közügy A gyermek születése előtti élet kérdései a boldog, izgatott várakozás találgatásai. Vajon milyen lesz? Kinek a vonásait örökli? Me­ rem-e majd a kezembe fogni? Amolyan köny­ nyű sóhajok ezek. Választ nem várók, gond­ talanok, felhőtlenek. S ha megszületett, léte követelő, ellátást, gondoskodást igénylő. És újabb kérdések jön­ nek. De az új kérdőjeleket már nem az idil­ likus tervezgetés írja. Földönjáró gondok jut­ nak most már a szülők osztályrészéül. Nagyon is reálisak, nagyon is köznapiak, s válasz nél­ kül nagyon is kielégítetlenek. 1. — Írjátok már meg egyszer azt is, hogy a kereskedelem, illetve az ipar (nem tudni, hogy mikor melyik a ludas, mert egymás közti lab­ dázgatásukból ez derül ki legkevésbé), gyak­ ran miért nem tartja kötelességének a népe­ sedéspolitika megvalósításának segítését! — Egyik ismerősöm noszogatott így, s azonnal sorolta is, mi az, ami éppen nem kapható, vagy ami kapható ugyan, de eséllyel indul­ hatna a „Mama Bosszúsága” címért folyó moz­ galomban. A kapható — nem kapható kérdés valóban „megér egy misét”. — Igazi kálváriát jártam a rácsos gyermek­ ágy után — első gyermekét nevelő fiatalasz­ szony mondja a panaszt, immár megkönnyeb­ bülten, de még mindig az emlék ébresztette keserűséggel. — Hónapokon át kerestem az üzletekben, nem akartam elhinni, hogy tény­ leg nincs. Ha megláttak, már messziről inte­ gettek az eladók: ne járjak hiába a nagy ha­ sammal. Amikor már nagyon szorított az idő, írtam anyámnak, próbáljon keríteni valahon­ nan, akár használtan is, csak legyen. Ő húzott ki a pácból. Pusztán a kíváncsiságnak enged­ ve, azóta is érdeklődöm utána, s azóta sem ta­ láltam még gyermekágyat. 8 tám ogatást ad, s ezért „elvárásai” is vannak — am elyek egybe­ esnek a mi elképzeléseinkkel. Most indul egy „m unkásszálló-so­ rozatunk” József A ttiláról. A vállalatnak ugyanis a m egye leg­ különbözőbb részein közel tíz m unkásszállója van, az ottlakók kulturális igényeit kielégítendő-nevelendő sorozatokat tervezünk a m agyar és a világirodalom nagyjairól. Nem szégyen az isme­ retterjesztés, valljuk, m űsoraink közben k o n k rét ism eretterjesz­ tést is tartu n k . Közben pedig készülünk a tavaszra, a „H azánkról szóljatok, szép szavak” vetélkedőre. 1924-ben öt, 1925-ben tíz hétig sztrájk o ltak a tatab án y ai bányá­ szok. Ez utóbbi volt a m agyar szénbányászat legnagyobb sztrájkja. Még élnek néhányan az akkori bányászok közül —, m ost a sztrájk körülm ényeit k u tatju k , s ebből az anyagból csinálunk m űsort. A m unkát egyre inkább szeretném a kollektíva m u n k ájáv á tenni: én az MSZMP Megyei A rchívum ában kutatok, a feld erített élő szem tanúkat — a velem való konzultáció u tán — a gyerekek ke­ resik fel m agnetofonnal, s készítenek riportokat. Ez azt hiszem, önm agában is eredm ény: gyerekeim lapozgatják a k ét világhá­ ború közötti időszak történelm ét, ism erkednek élő tan ú k k al — m indenképpen hasznosnak érzem ezt a m unkát. H át még, ha jó előadás sikeredne belőle!! Hogy m ilyen lesz a sajátos kifejező form ánk, m ilyen lesz a mi színházunk? Csak az irányt látom , am erre m enni szeretnénk. Mi úgy m ondjuk: „indulatos színházat” szeretnénk csinálni. Olyas­ fa jta színjátszást, m elyben m indig a játszók saját indulata épül be a játékba, az pedig — éppen m ert átélt indulatokról, érzel­ m ekről van szó — a m ába rá n tja a tö rtén etet, a m ondandó álta­ lánosabb érvényűvé válik, és ez a dolgok rendjénél fogva a szín­ ház egész kelléktárát m eghatározza. — Felfoghatatlan számomra, hol a dotáció a drága gyermekholmikon — tűnődik az új­ donsült apa. — Mit kérnének vajon a 17 fo­ rintos élőkéért, ha még dotáció sem lenne? — aztán finom gúnnyal hozzáteszi: — Persze, én nem értek a dolgokhoz, én csak amolyan tájé­ kozatlan vevő vagyok. Vevőcske . .. Ha a hangnem nem is mindig egészen indo­ kolt, a tények mindenesetre igazak. S a sok­ szor megjáratott, sokszor hitegetett ember már vajmi keveset ad a hangnemre. Tekintet nél­ kül a finom árnyalatokra, „natúr” mondja a magáét. A mama nyolcéves lányának csak 400 forin­ ton felüli értékű nadrágot talált. A mama a kilencéves lányának csak 300 forintos csizmát kapott. Mindketten drágállották, bár mind­ ketten készségesen feltételezték: bizonyára rosszkor mentek. Csak hát éppen akkor volt szükségük és pénzük a keresett holmira. Kevés a mechanikai játék, úgyszólván nincs is. Hasonlóan az olyannyira keresett diavetí­ tőhöz és görkorcsolyához... És hová tűntek a kantárok a kisnadrágokról? És a kis zsebek az ingekről és nadrágokról ? S miért oly szűkre szabottak a gyermekkabátok váll-és ujjrészei? Talán azért, hogy megoldhatatlan feladat elé állítsák a szülőt, aki történetesen rétegesen szeretné öltöztetni gyermekét? Az utolsó kérdés már magában hordozza válasza terhét is: lehet-e például luxusról be­ szélni akkor, amikor gyermekcipőkről van szó? A gyermekcipők fajtáját ugyanis két al­ fajra osztja iparunk-kereskedelmünk: árstop­ pos cipőkre és luxus jellegű cipőkre. Az ársto­ posak az olcsóbbak, szépséghibájuk azonban, hogy gyakorta elszakadnak, beáznak kívülről, átáznak belülről a láb lecsapódott melegétől, törnek és kitöredeznek, túl vékony vagy túl vastag és merev a talpuk. Hasonlatosak ahhoz a bizonyos állatorvosi tanlóhoz: mindenféle betegséget képes produkálni. Ezzel szemben a luxus jellegű cipők drágábbak, jóval szeb­ bek, s talán valamivel jobbak. Talán. Az ipar nem szégyelli a rossz minőségű ci­ pőket kiadni a kezéből. (Bár mondják, az utóbbi egy esztendőben kis javulás észlelhető már.) A szülők annál szemérmesebbek, restel­ lik a csődöt mondott holmit visszavinni a boltba. Hogy ki az tehát, aki ráfizet, az telje­ sen egyértelmű ... (A „luxus gyermekcipő” meghatározásnak egyébként is visszás felhangjai vannak. Miért kell a gyermek világról szerzett első ismeretei között máris szerepelnie a luxus szónak? Gyermek és luxus — fonák társítás. Még a sok mindenhez hozzáedződött fül is idegen­ kedve bezárkózik előtte.) Iskolai dolgozathoz illő lenne most általános konzekvenciákat levonni. Nem szükséges, hi­ szen mindenki előtt nyilvánvaló: a népesedéspolitikai határozat végrehajtása nem csupán a szülők, nem is pusztán az egészségügy dolga. Tennivalója és felelőssége van benne az ipar­ nak és a kereskedelemnek is, méghozzá nem is csekély. Az „ipar nem gyártja, kereskede­ lem nem rendeli” refrénű kiszámolós versike recitálása helyett inkább e tennivalók s e fe­ lelősség dolgában keljenek versenyre egymás­ sal. 2. Nehéz megágyazni a szerelemnek. Födél, különösképp saját födél alá jutni a párnak, amely egymásnak ajánlotta életét, jövőjét. S ha életük új ágban folytatódik? A gyermek­ nek könnyű-e vagy legalább könnyebb-e már helyet, biztos vigyázást lelni? Okos találmány a gyermekgondozási segély, szabadság. Azért találták fel, mert a legtöké­ letesebb bölcsőde sem ér fel a jó családi miliő­ vel. És ezért, hogy az anya dönthessen: foly­ tatja munkáját, vagy azt átmenetileg gyermeke nevelésével cseréli fel. S hogy — eltekintve a hivatás illetve az anyagi juttatás kétségtelenül érvényesülő kényszerétől — valóban választ­ hasson, második lehetőségként nem csukták be a bölcsődéket sem. (Bár akadtak többen, akik nyomban készek lettek volna rá.) „Gyermekintézmény-hálózatunkban a böl­ csődei igények kielégítése a legelmaradottabb. �(Országosan 1006 bölcsődés korúra 97 férőhely, megyénkben 62 férőhely jut.) Fokozza az igé­ nyek és az elhelyezési lehetőségek közötti fe­ szültséget, hogy a IV. ötéves tervre előirány­ zott bölcsődei férőhely-fejlesztés csak részben valósul meg.” (Részlet az MSZMP Nógrád me­ gyei Bizottságának a népesedéspolitikai hatá­ rozathoz kapcsolódó feladattervéből.) A megyére általánosan jellemző képbén persze a színskála minden árnyalata megtalál­ ható: a bölcsődétlen községektől kezdve egé­ szen a zagyvapálfalvi Gorkij-bölcsődéig, amely a legszebbek, legtágasabbak egyike. Salgótarján hat bölcsődéje 224 helyet kínál a három év alatti gyerekeknek. Ezzel a hat intézménnyel szinte évek óta minden jogos igényt képes a város kielégíteni. Sőt, az idén először a beíratott gyermekek száma nem éri el a férőhelyszámot. Bár ez alighanem vélet­ len periódus csak, ősszel valószínűleg nem áll­ ja már meg helyét a megállapítás. Idén ugyan­ is 25 százalékos a „gyermektöbblet” a sokak által becsült 10 százalékkal szemben. Igaz, ugyan, hogy legkevésbé az anyák szándékát lehet prognosztizálni, mégis azt kell mondani: az idei, csaknem ideális állapotot prolongálni aligha lehet. Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy az átlagosnál jobb körülmények között nyugod­ tak, békések a szülői kedélyek. Aki bölcsődei „főszezonban”, augusztus utolsó hetében beül a városi tanács egészségügyi osztályára, s vé­ gighallgat, végignéz egy-egy hangos szülői nagyjelenetet, riasztó állapotokra következ­ tetne. Holott arról van szó csupán, hogy a legtöbb szülő foggal-körömmel ragaszkodik a lakóhelyéhez legközelebb eső bölcsődéhez. Akkor is, ha az már tele van, sőt, akkor is, ha már túlzsúfolt. — Pedig minden ilyen esetben szépen, tü­ relmesen elmagyarázzuk a szülőnek: higgye el, a túlzsúfoltság a gyerek kárára megy, az ő gyerekének is, nemcsak a másénak — mondja például dr. Muzsay József, Salgótarján város főorvosa. — Hiába minden rábeszélés, meg­ okolás, jobb belátásra szinte senki nem tér. Pedig addig, amíg bölcsődénk fölös számban nem lesz — márpedig egyhamar nem lesz —, a kényelmi szempontokat kissé mégis mérsé­ kelni kell. Budapesten Kőbányáról Újpestre hordják a gyerekeket, nálunk a vásártéri szü­ lő már nem hajlandó a Csizmadia úti Ságváribölcsődébe vinni a kicsijét. Félreértés ne es­ sék, magam sem pártolom a gyerekkel való hosszas utazgatást, buszozgatást, de a lehető­ ségek határok közé szorulnak, s ezt tudomá­ sul kell venni. S mert nem mindenki veszi tudomásul, ki­ alakult az a helyzet, hogy a zagyvapálfalvi Gorkij- és a Csizmadia úti Ságvári-bölcsődé­ ben viszonylag kevés a gyerek, viszont jócskán zsúfolt a Lovász József úti Napsugár és a Bem utcai Petőfi is. Lévén a gondozónőknek valamennyi bölcső­ dében mindössze két kezük, természetes, hogy a több gyermeket csak kisebb „fajlagos időráfordítással” tudják ellátni. A megyeszékhely 48 gondozónői állása be­ töltött, kivéve azt a négyet, amelyet a szabad szombatok bevezetésére visszapótlásként ka­ pott a város. A két, védett korban levőtől el­ tekintve valamennyi gondozónő szakképzett. Legalábbis jelenleg. Figyelembe véve ugyanis az igencsak szolid gondozónői fizetéseket, szá­ mítani kell bizonyos, elfelé irányuló mozgás­ ra. Január 1-től 1440 forintnál kisebb gondozó­ női fizetés nincs már Salgótarjánban. De gon­ doljunk csak bele, van-e még terület — ezen kívül, ahol minden „anyagok” legfinomabbi­ kával, a gyermekkel dolgoznak —, ahol a szakképzett munkát ily csekély fizetéssel is­ mernék el? A „piacról élünk” szemlélettel szemben persze ott a hivatástudat és -szeretet, reálisnak tűnik azonban a feltételezés, hogy az anyagi juttatás alacsony voltát az csak bi­ zonyos határig ellensúlyozza. S a határon túl már a gazdasági kényszer az erősebb, nem az erkölcsi. Az egyenlőtlen területi eloszlás egyébként nemcsak a helykihasználásra igaz. Igaz úgy is, hogy az északi városrésznek egyáltalán nincs bölcsődéje. A Sebaj-telepen és a Kemerovo körúton lakóknak nagy gondja ez. Annál is inkább, mert a két lakótelepen zömmel fiatal házasok élnek, s két gyermek felnevelésére vonatkozó ígéretét sokuk máris beváltotta. Az V. ötéves tervben az északi városrész kap böl­ csődét, valószínűleg Sebaj-telepen helyezik el. 3. P. Cs. nevetve mesélte: — Ha igaz az, hogy holt hírét keltett ember örökké él, akkor az én házasságom is örökké­ való, mert elvált híremet költötték már. Pedig annyi történt csupán, hogy külön jártunk szín­ házba, moziba, felváltva vigyáztunk a gye­ rekre. Az egyedüli lehetőség, hogy az ember ne maradjon le mindenről. Vannak pótolha­ tatlan és behozhatatlan dolgok. Később hiába már minden, ezeket az alkalmakat többé nem lehet visszahozni. Úgy tűnik, P. Cs.-ék módszere szépen tartja magát. A gyermekes házaspárok ma is ebből az egyből választhatnak, ha történetesen nem élvezik a „nagymama-service” áldásos könnyí­ tését. Mert akkor joggal érezhetik magukat páholyban. De ha nem?. .. Csodálatos dolog lenne, ha a fiatal mama vagy papa egyszerűen csak felemelné a tele­ font: „Pótmamaszolgálat? Este 6-ra kérünk egy pótmamát a színházi előadás végéig! Rendben van? Köszönjük!” Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nincs még olyan telefon­ szám, amelyre pótmamák jelentkeznek. Miért nincs? Hiányzik a vállalkozó kedv? Hiányzik az életre hívás feltétele? Vagy a vál­ lalkozás gazdája? Nehéz ma már eldönteni, pontosan minek híján futott zátonyra a pót­ mamaszolgálat ügye. Mert az ügy m a­ napság ott tart, hogy éppenséggel nem tart sehol. Szépen indult pedig a történet. A számviteli főiskolás lányok kopogtattak a salgótarjáni városi tanácson azzal, hogy ők vállalnák a pótmamaságot. Kedvük, anyagi helyzetük egy­ aránt ösztönző. Csakhogy rend a lelke min­ dennek. Egy ilyen szolgáltatást nem lehet csak úgy, ukk-mukk-fukk nyélbeütni. A hivatal azért van, hogy hivatalos formába öntse a vállalkozó kedvet, s egyúttal vállára vegye a „gazdai” feladatokat is. A hivatal ezúttal a következőket mondotta a főiskolás lányok érdeklődésére: — Kell egy egészségügyi minimumvizsga. Primitív szintű egészségügyi ismeretek elsajá­ tításáról (hogy kell tartani, pelenkázni a gye­ reket, stb... hét-nyolc előadás meghallgatásá­ ról van szó, főiskolásoknak ez nem okoz ne­ hézséget. Egészségügyi könyvet kell kiállítani a pótmamáknak, a vizsgálatokat pedig rend­ szeresen megújítani. Természetes, hogy fertő­ ző betegségben szenvedő embert nem küldhe­ tünk gyermek mellé. Ebben tudunk segíteni, meg is tesszük szívesen. Ugyanakkor azonban azt is közölte a hiva­ tal, hogy ezen túlmenően mást nem tehet. Azaz nem vállalja a szolgálat munkájáért a felelősséget, mert azt csak saját szakképzett dolgozóiért teheti. Nem vállalja a munkaköz­ vetítést, sem az adminisztratív ügyek intézé­ sét, munkajogi kérdések kézbentartását stb. Az egészségügyi minimumvizsgával és kis­ könyvvel ellátott lányok tehát a saját felelős­ ségükre és „szakállukra” pótmamáskodhattak volna. Ezt viszont ők nem vállalták. Ezért tart az ügy ott, ahol tart. Azaz sehol. Egy szép vállalkozás megfeneklése mindig elgondolkoztatja és elszomorítja az embert. Tény, hogy a pótmamaszolgálatra nagy szük­ ség lenne. Mert nem egészen igazságos dolog, hogy a gyermeket vállalókra egyben a szóra­ kozásról, művelődésről való kényszerű lemon­ dást is rátestálják. Tény, hogy lennének már, akik szívesen mennének házhoz pótmamának a hívásra. Miért nem találkozhat akkor szán­ dék és igény? Tökéletes holtponton nyugszik most a pót­ mamaszolgálat ügye. Makacsul és kimozdíthatatlanul. Mint valami gúnyos fintor, szem­ telen fricska, konok „csakazértse!” a jó szán­ déknak. Csakhogy nem olyan probléma ez, amely­ nek létébe akár átmenetileg is bele kellene nyugodni. Nem lehet megalkudni a gondolat­ tal, hogy a hivatalos, de szükséges formák hí­ ján megbukjék a vállalkozás. A mostani ked­ vetlenségből, letargiából kirugaszkodva, egy következő nekiveselkedéssel meg kell találni a megvalósítás útját, módját. Mint ahogyan másutt — úgy hírlik — máris megtalálták. 4. Országos híre kelt a salgótarjáni összefo­ gásnak. A példát a közvélemény, a sajtó azóta is emlegeti. Bizonyságul arra, hogy milyen nagyszerű tettekre képes az ember, ha gyer­ mekéről van szó. Az összefogás eredménye: 300-al nőtt az óvodai férőhelyek száma! Ezzel a gondok valamelyest enyhültek. De hol van­ nak még a megoldástól?! Az egyes óvodák terheltsége nagyon válto­ zatos. A zagyvapálfalvi, hallatlanul túlter­ helt, 130—150 százalékos kihasználtsággal dol­ gozik, a zagyvarónaiban viszont van még hely. Az óvodák egy része egykor más célra épült. Ezek ma szükségóvodák. Hiába toldják-fold­ ják, szépítgetik őket, soha nem érnek az „iga­ zi” óvodák nyomába. Az összefogás nyomán a férőhelyek száma gyarapodott, a konyhai kapacitás azonban egy adaggal sem nőtt. Az eddig „csupán” túlter­ helt konyhák most már az agyonterheltség ha­ tárait is átlépték: átlag 200 százalékos kihasz­ náltsággal dolgoznak. A megoldás: az új óvo­ dákat korszerű konyhával kell megépíteni, a régieknek pedig egy majdan megépülő, köz­ ponti konyháról kell szállítani az ételt. — Ezek a realitás tényei — mondja Csik Pál, a városi tanács elnökhelyettese. — Részint szükségszerűek is, hiszen sok az örökségünk, sokfelől köti gúzsba a jobbító kezet. De az már mai felelőtlenség, ha ezek számát még újabbakkal toldjuk meg. Az anyagi eszközök szűkössége sem indok arra. hogy a pénz fogy­ tával az óvodát és a bölcsődét hagyjuk ki a lakótelepi beruházás megvalósításából. Keve­ sebb lesz a feszültség, ha inkább egy lakóház felhúzásáról mondunk le, de nem hagyjuk sor­ sára a lakáshoz juttatott gyermekes családo­ kat. Nem szabad megengedni magunknak azt a luxust, hogy lakótelepeket emeljünk gyer­ mekintézmények nélkül! Nem elég, ha csak a várost látjuk, s a benne lakó embereket csak akkor, amikor már hangosan követelnek. Az urbanizálódással a gyerekkel szembeni felelős­ ség növekedése is velejár, és erről egyetlen városépítőnek sem szabad megfeledkeznie. 5. K. L.-né fiatal pedagógus. Második éve ne­ veli otthon gyermekeit. — A szeptemberek a legnehezebbek. Nem találom a helyem, a bőrömből majd’ kibújok. Sose hittem volna, hogy az évnyitó íze-hangu­ lata ennyire meggyötri az embert, ha nem le­ het része benne. Persze, nem könnyű év köz­ ben sem. Éppen most hiányzom, amikor a pe­ dagóguspályán egymást érik a változások. Időnként elsétálok az iskolába, hónom alá fo­ gom az összes szaklapot, folyóiratot, ami csak kezem ügyébe kerül, s viszem haza átböngész­ ni. Ha többet nem is tudok, legalább ennyit tegyek meg. F. L.-né gépészmérnök. Úgy tervezi, egy évig marad otthon, kisfiával. — Ez is óriási kiesés, véres verítékkel pó­ tolható csak. Anyagiakban is persze, de ebbe még talán könnyebb beletörődni. Hanem a 9 �süket elszigeteltség, az a szörnyű! Hogy hiába olvasok szakkönyvet, szaklapot, mégsem tu­ dom, merre hány méter a szakmámban. Mert a munkahely az nem szaklap. És nem lehet elvárni senkitől, hogy állandóan házhoz hozza a benti híreket. Tudom magamról, amikor még dolgoztam, milyen nehezen jutottam el beteglátogatásra, nem mintha nem akartam volna. Odabenn az élet megy tovább. Csak körülöttem lett olyan csendes, lassú minden. Egyébként félre ne értse, nagyon szeretem a fiamat, nem nyűg számomra vele lenni. De eddig életem felét, ha nem többet, a szakmám­ ra áldoztam. Ez tény, nem lehet meg nem tör­ téntté tenni. Életemnek ez a fele hiányzik most. K. Gy.-né lemezkivágó. Kislányával maradt otthon. Fiával, a nagyobbiakkal csak az öthó­ napos szülési szabadságot vette igénybe. — Építkeztünk, nagyon kellett a pénz. Mu­ száj volt. De saját példámból látom, hogy a picinek milyen sokat tesz a nyugodt, békés otthon, az édesanya. Hajnali sötét utcán böl­ csődébe rohanni az álom és ébrenlét között vergődő gyerekkel... Nem akarom még egy­ szer végigcsinálni. Elég nehéz a gyári mun­ kám, ez is belejátszott a döntésbe. Anyagilag persze megérezzük, de a férjem dolgozgat es­ tenként itt-ott, pótol valamit. Szakmailag? Nem vagyok én tanult ember, három év múl­ va ugyanaz a munka vár. Ez okoz nekem a legkevesebb fejfájást. Hogy esetleg tanulhat­ nék? Minek? Nem való az m ár egy kétgyer­ mekes anyának. A férjem is azt m ondja: te csak maradj nyugodtan, nem kell már neked küszködni a tanulással. Rendben tartani a csa­ ládot, meg pótlásként még egy kis pénzt is keresni, elég az egy asszonytól. Fiatal férj okfejtése: — Ha úgy veszem, hogy a gyermekgondozási segéllyel a gyermeknevelés munkáját fizetik meg, akkor jogos, hogy mindenki azonos ösz­ szeget kap. Ha viszont a fizetés és a segély közötti különbözetet nézem, akkor a kvalifi­ káltabb, tehát magasabb keresetű nők hát­ rányt szenvednek. Ez így nem igazságos. Van valami ráció abban, hogy a fizetés és a gyes között százalékos kapcsolatot kell teremteni. Persze a mostani összegeknek minimumkénti biztosításával, nehogy a kiskeresetűek járja­ nak rosszul. Sz. S. üzemi párttitkár. Neki magának is kisgyermekei vannak. De nem azért, hanem az ügyért szól lelkesedése. — Név nélkül lesz? Csak azért, m ert új em­ ber vagyok én itt, nem szeretném, ha azt mondanák rólam: fitymálok mindent csak mert nem én csináltam. A gyes-en levők­ kel nálunk nem sokat törődtek. „Meghaltak, eltűntek, vidéken lettek eltemetve.” Erről a pontról most már nagyon sürgősen ki kell mozdulni. Hogy mire gondolok? Például: időnkénti látogatásra, s hogy ezeken a benti susmusokon, pletykákon kívül komoly dolgok­ ról is szó essék. Meghívni a kismamákat ün­ nepségekre, rendezvényekre, és nem megsér­ tődni, ha netán valamelyikük nem jön el. Ez nem az a helyzet, amikor Mohamed távol tart­ ja magát a hegytől, s az viszont. Sokkal több­ ről van szó, nagyobb a tét, minthogy dacos­ kodhatnának: „minek menjünk X-néhez, mi­ kor az még egyszer sem volt benn?” Nekünk minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy éreztessük a fiatal mamával: számítunk rá, visszavárjuk. Ma még túl gyakran szakad el a kapcsolat köldökzsinórja. Néhány formalitás, strigula a feladattervben — kevés is, lelketlen is. Nem segít az anyának, de még csak a munkahely érdekeit sem szolgálja. Akkor pedig nem sza­ bad az energiával éppen itt takarékoskodni. Az anyaság öröme tiszta, felhőtlen, semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Ne keserítse hát meg egy cseppnyi üröm sem! S z e n d i M árta 10 A bánya — Tiribes. 1975. V annak szavak, m elyeket m indenki m egtanul apró gyerm ek korában, a szó m egtapad az agyban, bárm ikor előkeres­ hető, felidézhető s az em ber m égsem tudja, igazában m it is jelent, am íg sa já t érzékei­ vel bele nem kóstol, amíg m aga is meg nem tapasztalja a fogalom tartalm át. Tengert, repülőgépet szám talanszor lá t­ hat bárki film en, fényképeken, m indig akad szavahihető tanú, aki részletesen be­ számol élm ényeiről. Mégis. .. m ás látn i a tengert, felszállni a repülővel. A valódi ta ­ pasztalást nem pótolhatják a mesék, fil­ mek, olvasm ányélm ények. A lighanem így vagyunk ezzel a szóval is : bánya. N ógrádban több m in t egy évszáza­ da foglalkoznak bányászattal (még élt Pe­ tőfi, am ikor az első táró k at m egnyitották), s azóta is sokan éltek és élnek a szénből. A „fekete a ra n y ” ipart, v asu tat adott a vi­ déknek, jelentéktelen falvacskákat várossá em elt, az élet szűkebb pátrián k b an így vagy úgy összefügg a föld m élyéből előke­ rülő ásvánnyal. Itt van közöttünk, és mégis keveset tu ­ dunk róla. K eveset tu d u n k azokról, akik két-három száz m éter m élyen a föld alatt kem ény m unkával robbantanak, fejtenek, szállítanak. Az újsághírek, film híradók inform ációs anyaga szegényes és periférikus. A még né­ hány évvel ezelőtt oly nagy esem ényt je­ lentő bányásznapok em léke fakul. És hát az az igazság, hogy az igazi bányász nem a város főterén fekete díszegyenruhában gondtalanul sétálgató férfi. Az igazi b á­ nyász nem a vasárnap em bere. ⃰ N ógrádban napjainkban mindössze négy akna m űködik. V alam ennyi N agybátony környékén, három (Kányás, Szorospatak és Tiribes) egészen közel egymáshoz. V ala­ m ennyi közül Tiribes a legkisebb. 1942-ben kezdték el az aknam élyítést, a fővágatokat 1944 m árciusában kezdték vágni, a kam raés pásztafejtés m egindulásának dátum a 1947. B arnaszenet bányásznak. N apjaink­ ban napi ötvenkét vagon szenet adnak a népgazdaságnak. M indezt 500 bányász ter­ meli. Tiribes 1973-ban nyerte el az Élüzem címet. A jelek azt m utatják, a kiváló telje­ sítm ényt (m ert hiszen ez húzódik meg a cím mögött) 1974-ben is ta rta n i tudták. Az a k n á t 1974 első negyedévében be ak arták zárni, úgy tűnt, a tiribesi szén ki­ term elése nem gazdaságos. Ebben az esz­ tendőben csökkent a term elés, apadt a m unkáslétszám . 1975-ben a tervek szerint 159 810 tonna szenet ad Tiribes. Ügy tűnik, a valam ivel gyengébb k aló riaérték ű kettes telepi szenet is érdem es kiterm elni. Még jó p ár esztendeig lesz itt dolga a b á­ nyásznak. * A kas em berekkel m egrakodva tű n ik el a függőaknában. Közel három száz m éteres ú t végén szállnak ki a bányászok, a két pár sín közötti keskeny sávon indul m indenki a m aga m unkahelyére. A sisaklám pa fénye jégcsapokra világít. F eb ru á r van. Lassan, kom ótosan haladunk a délkeleti siklón. A hosszú em elkedő végén bizony sűrűbben szedi a levegőt, aki csak alkalm i vendég idelenn. A siklótetőn, az első pihenőnél h á­ rom „régi” bányásszal (Pócsa István, Bódi Zoltán, Kom ódi J á n os) beszélgetünk. Vala­ m ennyien szállítók (ahogy itt m ondják, az „uraságiba” járnak), m in d h árm an cerediek. * — A cigaretta? K érem itt nincs mese. M indenkinek tudom ásul kell venni, hogy sújtólégveszélyes a bánya, ide semmiféle, szik rát adó szerszám ot lehozni nem lehet. Soha nem is hallottam , hogy m egpróbálko­ zott volna vele valaki. Még az új em berek sem . . . Nekem különben sincs ilyen prob­ lém ám . Nekem könnyű, én nem dohány­ zom. — Fiatalok? Nincsenek sokan. Talán a Sulyok gyerek. . . ő a legfiatalabb, olyan huszonhét éves form a, de ő is elég régen dolgozik m ár a bányánál. — Én? Ahogy kim arad tam az iskolából, m in d já rt a bányához kerültem . M unkás­ családból szárm azom , apám is az erőm űnél dolgozott. K ét nővérem van meg egy öcsém. K azáron kezdtem , de dolgoztam K isteleken, a Róna-üzem nél, Inászón, F or­ gácson és m ost itt. Még fiatal vagyok, negyvenegyes. Ilyen k o rb an Beckenbauer­ ék m ég futballoznak. Bizony m ár m egjár­ tam egy-két helyet. A m ikor Forgácson m ondták, hogy bezárt a bánya, el lehet he­ lyezkedni az építőiparban, sokan m entek Csehszlovákiába, én azt m ondtam , én a bá­ n y á t nem hagyom. Ha ki kell m enni Moszkva mellé vagy bárm ilyen messzire, megyek, csak bánya legyen. V oltunk egy páran, akik így gondoltuk akkoriban. Szál­ lító vagyok, de szeretnék v á já r lenni. Még lehet, van rá időm. Talán m ostanában lesz is rá lehetőség. — Bizony, úgy m ásfél évvel ezelőtt volt bennünk rossz érzés. Jö ttek a hírek a bá­ nyászat visszafejlesztéséről. Engem is el­ irányítottak, először az ötvözetgyárba, az­ tán meg a fa telep re —, de nem tu d tam megszokni. Egyszer m űszak u tán kaszálni m entem , elestem a biciklivel, eltö rö tt a ke­ zem. Volt időm, hát bem entem F arkas Béla főm érnökhöz, aki igen jól ism ert engem, m ert h á t én kilencszázötven óta a bányánál dolgoztam, aztán ő visszahelyeztetett. Nem is tudom , mi le tt volna velem, h a nem si­ kerül. Lehet, hogy én is olyan vándorm a­ d ár lettem volna, aki sehol sem tud m eg­ m aradni. Most m ár jó. Úgy szám ítunk, hogy h a t­ van vagonra tu d ju k felem elni a napi te r­ m elést... am ikor a mi triónk együtt van, úgy m egy m inden, m int valam ikor az „aranycsapatban”. . . . A nnak örülünk, ha egy-két csillével több m egy ki a ke­ zünkből, m int a napi norm a . . . * A hetes ereszkén járu n k . A III. fro n t felé visz. Az akkum ulátoros bányászlám pás m egvilágítja az acéltám okat, a főtét. Távol­ ról gépek zaja hallatszik. K ísérőnk, Fodor Gyula bányam ester szakszerűen m agyaráz, m ozdulataiból, hanghordozásából érezhető, hogy szenvedélyesen szereti m unkáját. G im názium i érettségi u tán m ent a bányá­ hoz, sa já t erejéből végezte el a techniku­ m ot, öt félévet h allg ato tt a főiskolán. Nem szívesen beszél m agáról. Az egyik brigád­ vezető dicséri: „Bizony, nagyon meg v a­ gyunk elégedve a Fodor elvtárssal, volt ő �m á r aknászunk, főaknászunk, bányam este­ rü n k is m ás aknáknál. M indig jól megvol­ tu n k ”. — No, no! — m ondja, és nevet. — Ilye­ neket legfeljebb ak k o r m ondjon, ha nem vagyok itt. A hátam mögött. Enyhe lejtőn h aladunk. K önnyen m egy a beszélgetés. — T udja, előfordulnak balesetek, sze­ rencsére ritk án . De ha van valam i baj, m in d járt bem ondja a rádió, a televízió, te­ le v an n ak vele az újságok. Az em berek meg — m ár akik nem ism erik a mi szak­ m án k at — , szörnyülködnek, sajnálkoznak. Ha m ás m unkahelyen történik baj, kevés­ bé figyel oda a közvélem ény. (A bánya az oka — gondolom m agam ban —, hiszen az idegen szám ára a bánya vala­ mi m isztikus, m egfoghatatlan dolgot jelent, a föld a la tt vonuló fekete érrendszer, ol­ vasm ányok emlékei, Van Gogh m issziója a Borinage-ban, az E lvtársak című film, M astroianni konstru k tív -forradalm i ta n á r­ figurája, régi rajzok, a bányam úzeum a r­ chív tárg y ai ködlenek fel. Igen, a bánya: . . . ez valam i más.) — Azt beszélik a bányászokról, hogy ke­ m ény em berek — fo ly tatja a bányam ester. — Így is van. A szép, de nem könnyű m un­ ka összekovácsolta az ittenieket. A legen­ dák, am iket m esélnek róluk, itt m inden­ napi igazságok. A hétköznapok tartozékai. * A szabályos vonalvezetésű vágatot zeg­ zugos rész v áltja fel. A tám ok sű rűbbek és rendszertelenebbek. M indenhol szénrögök. A földön gum iszalagon fut a szén a csillék felé. A robbantás utáni savanyk ás szag terjeng, szénpor, füst száll. Fekete arcú fé r­ fiak segítik szalagra a fényes göröngyöket. A légvágatban ülünk le. Pernyész A ndrás m esél élete elm últ húsz esztendejéről, arról az időről, am ikor m űszaki tan ári vizsgát tett, s v ájártan u ló k at o ktatott a szakm a is­ m eretére, szeretetére. A rról beszél, hogy három esztendeig az egyik közeli term előszövetkezet elnökeként dolgozott, s aztán ú jra visszajött, ide a föld alá, ahol „jó szerencsét” kívánnak egym ásnak az em­ berek. A frontm ester, Világosi József rábólint. N éha-néha kibök egy szót, lá tsz ik : nem ke­ nyere a sok beszéd. Szakszavak rö p k ö d n ek : vágatvastagság, különféle m érési adatok, szakm ánylap, norm a. Közben ú jra k itisztul a levegő. Ahogy m ondani szo k ás: itt jó a huzat. A kas sebesen száll fölfelé, Öt óra telt el odalenn, alig több, m int egy fél műszak. Metszően hideg a levegő. Rövid séta után előttünk a lám pakam ra: lekerül a kötele­ zően előírt m entőkészülék, az öltözőben a bányászruha, aztán irány a tus. Az öltöző p adján üldögélve arról beszél­ getünk, hogy a terv e k szerint ú jra m egin­ dul N ógrádban a vájárképzés. Szükség van fiatal szakem berekre. Az országnak is, a szakm ának is. Valaki úgy m ondta odalent: van jövője a szénnek. B erreg a m otor. A közelben teli kasok húznak el a drótkötélpályán a bátonyi osz­ tályozó felé. K ísérőnk kezet n yújt, s a vendég auto­ m atikusan így köszön el: Jó szerencsét! H an n F eren c Miben élünk? Most tíz éve, hogy a nagy tudású, a tá r­ sadalm i kérdésekkel m indig segítő módon foglalkozó, m indannyiunk által nagyra becsült néhai Erdei Ferenc, a Hazafias N épfront keretén belül országos értekezle­ tet hívott össze, ahol vitaindító beszédé­ ben elm ondta m indazt, ami m ár akkor or­ szágosan figyelm et érdem lő és sajnos fájó jelenségként sü rg etett azonnali m egoldást, de legalábbis a helyes m ederbe terelés m egkezdésének igényét. A m agánépítés helyzetében azonban m ind a m ai napig nem következtek be a v árt és rem élt vál­ tozások. R endkívül lehangoló, hogy em berek h al­ latlan energiával, m inden m egtakarított pénzük elhasználásával, adóssággal és m ás terhekkel olyan lakóépületeket építenek, am elyek m a sem felelnek meg a k u ltu rált életvitelnek, és sem m iképpen sem fognak m egfelelni évek m úlva azoknak, akik m ajd öröklik őket — ha tetszik, h a nem. Igaz, ebben nem ők m aguk egyedül hi­ básak, vagyunk elegen mások, akiknek kutya kötelességük volna m inden energi­ ánk latbavetésével harcolni ellenük, „ÉR­ TÜ K ”. De vajon megtesszük-e, vagy csak ám ítjuk m agunkat, és őket, akik tudva, vagy tudatlanul, de mégis csak igénylik segítésünket, útm utatásunkat, hasznos köz­ rem űködésünket. V an-e ehhez erőnk, kellő etikus m agatartásunk. Kétlem . Vajon nem választjuk-e sokszor inkább a passzi­ vitást aktív meggyőzés helyett, és inkább hagyjuk m agunkat meggyőzni (m ert az sokkal könnyebb), m int hosszas és fárad­ ságos rábeszéléssel bebizonyítani a m a­ gunk igazát, elfogadtatni a jobbat. ⃰ „A m érnök ú r szokott rajzokat készíte­ ni (kérdi a jövevény), m ert nekünk m ond­ ták a sógorék, hogy nekik is a m érnök ú r csinálta a rajzot. M ink is azt szeretnénk, ha nekünk is m egcsinálná (szatyrába nyúl). E hun e a terv, az uram rajzolta. (G yűrött, enyhén piszkos kockás p apír­ darabot sim ít ki az asztalra — a gyerek füzetéből való.) Ez a tervünk, ilyet aka­ ru n k építeni, tessék m egcsinálni a rajzot az engedélyezéshez, de ilyen legyen, m ert ez tetszik nekünk, ilyen a sógoréké is, csak az kisebb. N ekünk ekkora kell. (XY „m érnök ú r” m agában rögtön lem ond an­ nak lehetőségéről is, hogy m egbízóját meggyőzze arról, nem jó, am it akarnak. Egyrészt m ert rem énytelen, m ásrészt m ár rég elvesztette erkölcsi alap ját ahhoz, hogy bárm it is m ondjon, hisz’ m egcsinálta m ár a „sógorét”, a m it tudom én, kiét úgy, ahogy a m egrendelői akarták, híjával m indannak, am it joggal elvárnak attól, akinek tan u lt m estersége a házépítés. Így aztán m á r csak az m arad h átra , hogy m eg­ egyezzenek, m ikorára készül el a rajz és m ibe kerül.)” Valóban az az általános helyzet, hogy a legtöbb építeni szándékozó egyszerű em­ ber, bizonyos kényszerítő körülm ényektől űzve felkeresi a „MÉRNÖK ÚR”-at, á t­ adja neki az általa készített „TERVET”, és m egkéri, hogy „CSINÁLJA M EG” az engedélyezéshez szükséges „R A JZ ”-ot. M indebből az derül ki, hogy a m ag án ter­ vezőtől nem fogad el ötleteket, csak a sa­ já t feje u tá n h ajlan d ó m enni, illetve szű­ kös tapasztalataira k íván tám aszkodni. Term észetesen vannak igazi m érnökök is a M agán Tervezői N évjegyzékben (OTN), sőt vannak jó felkészültségű tech­ nikusok is, akik képesek volnának a rá ­ juk bízott feladatoknak eleget tenni. Mé­ gis csak igen elvétve fordul elő a gyakor­ latban, hogy az építtető nem a k ifo rro tt és m egm ásíthatatlan „terv ”-et hozza m agával, hanem csak a vázlat „rajz”-ot, n etán el­ m ondja az elképzeléseit (hogy körülbelül m ilyet, m ekkorát stb.-t szeretne építeni), a többit rábízza a tervezőre. A rra pedig csak nagyon hosszú és fáradságos u tá n já ­ rással lehetne példát találni, hogy valaki, valahol arra k é rt egy építészt, tervezze meg a lakóházát, n y aralóját, egyebét a legjobb tudása szerint, m ert elvégre ehhez jobban ért, m ert ez a szakm ája, n etán h i­ vatása. A „tervező” szó olyan em bert jelent, aki egy bizonyos szakterületen, a m egszerzett m űszaki ism ereteit, teh át szakism eretét felhasználva, kon struál új, addig nem is­ m ert szerkezeteket, épületeket stb., de ha nem ú jat, m indenképpen olyat, am i az előzőktől eltér abban, hogy a tap asztalt h i­ bákat kiküszöböli, azt sem m iképpen nem ism étli meg. Ehhez, term észetesen ism er­ ni kell a m ár m egvalósult konstrukciókat, teh át állandó és alkotó kapcsolatot kell fen n ta rtan i a gyakorlattal, de ism erni kell az újonnan felvetődő elm életi kérdéseket is. A tervező építésznek abban is jára to s­ nak kell lennie, hogy m ilyen anyagok, tí­ pus-, illetve előregyártott szerkezeti ele­ mek kaphatók, ism ernie kell az építőipari árakat, nyom on kell követnie azok csak­ nem állandó változásait. Ezeken túl a leg­ különfélébb hatósági előírások, rendeletek, szabályzatok és szabványok b etartásáv al kell m egkonstruálni épületeit. A leírtak a szakm ai ism eretekhez kapcsolódnak — szorosan, elengedhetetlen m inim um ként. Ami ezen túl az építészt jellem zi, az az, hogy ism eri az életet, a legkülönbözőbb em berek életvitelét, körülm ényeit, igényeit, feladata végrehajtása közben ezeket mesz­ szemenően figyelem be veszi, ugyanakkor m inden erejével törekszik arra, hogy az em ber szám ára olyan, m a is használható terek et alkosson, am i kielégíti a jövő élet­ form ájának v árh ató alakulását is, sőt a n ­ nak m ielőbbi m egvalósulását tevékenysé­ gével sietteti, előre m u tató m ódon befo­ lyásolja. Célja eléréséhez szüksége v an többek között néhány vele született tu la j­ donságra, így többek között a fantáziára, nagyfokú variációs készségre, térb en lá­ tásra, m egjelenítő erő re és rajztu d ásra. Ha ezek alap ján vizsgáljuk meg a M agán Tervezői N évjegyzékben szereplők névso­ rát, m egállapíthatju k : alig találunk a le­ 11 �írtak n ak m egfelelő tervezőket. Ennek sok oka van, m elyek között döntő szerepet k ap a m ár ism ertetett körülm ény, hogy a m agánépítők nem terveztetnek, hanem az engedélyezési rajz készítésére korlátozzák igényeiket, m iközben m egkötik a tervező kezét-lábát. A m agántervező szinte egyetlen felada­ ta a hatósági előírások ism eretében a le­ hetőségekhez m érten korrigálni azokat a „terv ek et”, am elyeket a laikus építtető a saját képére és hasonlatosságára („de na­ gyobbat, m int m ásoké” kitétellel) alkotott. Feltehetően ezért m aradnak távol a m a­ gántervezéstől azok az építészek, akik hi­ vato ttab b ak volnának arra, hogy m egter­ vezzék a jövő otthonait, jól funkcionáló, gazdaságos, esztétikus környezetet terem t­ ve az egyén és a közösség szám ára egy­ arán t. A kérdés m egoldására országos in­ tézkedések születtek, am elyek többek kö­ zött szűkítették azoknak körét, akik m int tervező építészek m űködhetnek, sőt a hírek szerint további szigorítások fognak kö­ vetkezni. M ert társadalm i m éretű problé­ m ák m egoldására csak az arra érettek al­ kalm asak. U gyanakkor nem szabad elfe­ lejteni, hogy nem csak az építtető és a tervező felelőssége a fejlődés, az előreha­ ladás m egvalósulásának gondja, hanem az engedélyező hatóságoké és azoké a társa­ dalm i szerveké is, am elyek felelősséggel tarto zn ak m indnyájunknak, a közösség­ nek. De nem különben a népm űvelőké és k u ltúrpolitikusoké is, akik az építészekkel vállvetve kell küzdjenek, az em berek k u l­ turálódásáért, ízlésform álásáért. ⃰ Polgári felfogás, sőt inkább kispolgári szemlélet eredm énye a „m anzard”-tetős ház. Az ősi m agyar nyeregtetős ház félre­ értelm ezve „paraszt”-ház tévhitének szo­ m orú áldozata. A form ájától való szabadu­ lásban vélhetik sokan a paraszti életfor­ m ától szabadulás egyetlen útját. Ez p er­ sze tévedés. U gyanakkor sokan nem tu d ­ ják, hogy a szecessziós, zaklatott form ájú m anzardtető a szükség, a nyom or szülötte és egyáltalán nem a jólét, a tehetősség ki­ fejezője. F. M ansard francia építész a XVII. században a m eglevő tető terek be­ építésével n y ú jto tt m egoldást az akkor fojtogató lakásínség enyhítésére. A nevé­ ből szárm azó francia szó, „m ansard”, je­ lentése padlásszoba. T ehát a m anzardtető olyan funkció betöltésére jö tt létre, am i­ lyen funkciót eg yáltalán nem, vagy csak igen-igen elvétve tölt be a m agánház te­ tején, m ert a legritkább esetben rejtőzik m ögötte használható lakóhelyiség, így többnyire értelm etlen és felesleges. A te­ tőszerkezet kialakítása ugyanakkor egyér­ telm űen alkalm assá tenné erre, m iközben anyagfelhasználása a sokkal tetszetősebb nyeregtetőnél több (igaz, a szarufák m é­ re té t csökkenti a körbefutó szelemen), mégis gazdaságtalanabb. K ihasználatlan­ sága m iatt nem n y ú jt praktikum ot, ezért öncélú és hivalkodó. Ez a több em eletes, nagy alapterületű épületek töm egform álásában még elfogad­ 12 h ató alakzat teljesen indokolatlan és bán­ tó a m agánház szerény m éretei m iatt, t ulzó az épülethez viszonyítva, így azt va­ lósággal agyonnyom ja. Különösen rossz h atású akkor, ha a ház m agas lábazatra kerül az „állandó tartózkodási té r” igénye m iatt — a szuterén építésére gondolok, am i összefügg a m a divatossá vált „tiszta­ h áz” eszményével, am iért az épület ará­ nya tovább rom lik. k an laknak a szuterénben, a konyhában, a tulajdonképpeni lak ást csak legfeljebb alvásra, de inkább vendégfogadásra hasz­ nálják. Mindez az esztétikum m élypontjára süllyed akkor, ha a tornác helyett épülő és semmi hasznos funkciót be nem töltő, úgy­ nevezett „üvegezett v eran d a” lefedésére hihetetlenül torz „fia-m anzardot” építe­ nek. A rendezetlen form a, a rossz arányok, önm agukban is bántóak, de szinte elvisel­ hetetlenné válnak, am ikor töm egesen je­ lennek m eg a falu utcaképében, sablono­ sa n utánozva egym ást. M onotonitásukban elszom orítóbb hangulatot árasztva, m int a nagyvárosok azonos elem ekből épülő „em­ b e rk a p tá r”-ainak képe. Ami h a bántó is, de elfogadható, m ert egy hallatlanul nagy fontosságú cél m egvalósítását szolgálják: a korm ányunk által m eghirdetett nagy­ arán y ú lakásépítési program teljesítését. A m ennyire azonban tudom ásul vehető az állam i lakásépítés területén, annyira el­ ítélhető ez az egykaptafa m ódszer a m a­ gánházak világában. M ert m agától értető­ dő igény volna az, hogy az egyén „egyé­ ni” épületet építsen m agának, háza legyen egyéniségének kifejezője, életform ájának, kulturáltságának, n etán foglalkozásának hirdetője. A lakóház az életform a kifejezője. Az életvitel igényessége és an n ak változásai új és új funkciókat kívánnak. Az új és korszerű funkció korszerű form át hoz m a­ gával. A korszerű form a m egvalósítása követeli a korszerű szerkezetek alkalm a­ zását. M indez fordítva is igaz. K orszerű szerkezetekből korszerű form a születik stb. Az összefüggések teh át nyilvánvalók. U gyanakkor v itát kizáróan bizonyítják, hogy a lakóépület létrehozása szakértelm et igénylő folyam at. A m agánház tervezési és kivitelezési gyakorlata a m ai napig ezek­ nek a követelm ényeknek nem felel meg. Ennek két döntő oka van. Egyik, hogy a m agánházról csak kis léptékű M = 1:100-as engedélyezési te rv készül, am iről építeni csak p o n tatlan u l lehet. K iviteli (úgynevezett pallér-) terv e k re volna szük­ ség ahhoz, hogy az építéskor ne csak a sablonos szokványm egoldások k erüljenek kivitelezésre. A m ásik ok az, hogy a költ­ ségek csökkentése érdekében az építés többnyire m agánerővel történik, szakér­ telem híjával. A kiviteli terv m élységű tervekre e m iatt még döntőbb szükség volna. Nem várható el a falun élő em bertől, aki ideje nagy részét a m aga környezeté­ ben töltötte, hogy építészeti kultúrával rendelkezzen, . . . de az joggal elvárható, hogy ne ragaszkodjon m indenáron a m a­ ga vélt igazához akkor is, ha a hozzáértő m eg a k a rja győzni a jóról. A m egyei építészek bevonásával m agán­ ház tervpályázat kiírása, a terv ek kiállí­ táson történő bem utatása, a terjesztésük érdekében katalógus készítése voln a cél­ szerű. A népm űvelők és szociográfusok felm érnék a falvakban lakók életkörülm é­ nyeit, m unkavégzését stb., am i alapján ki lehetne dolgozni olyan speciálisan nógrádi típusokat, am elyek m egfelelnek a külön­ böző életform át élők igényeinek. N yilván­ való, hogy m ás alaprajzú épületre van szüksége a kétlak i em bernek, m int a csak m ezőgazdasággal foglalkozónak stb. A felm érések alap ján a falvak, községek részletes rendezési terv é t el kell készíteni, m eghatározni, hova m ilyen igény kielégí­ tésére szolgáló épület kerü ljö n és azután ezt a terv e t szigorúan b etartan i, illetve b etartatn i. (A városokban nem csak állam i lakásépítés folyik, hanem a m agánépítés szám talan form ája valósul meg. Mégis a rendezési tervekben m eghatározott m ére­ tű, alakú, lakásszám ú stb. épületet lehet építeni „m agánerőből”, igaz, állam i tám o­ gatás m ellett. Ehhez hasonló következetes­ séggel kellene k ialak ítan i a községek, fal­ vak képét is.) A TIT k eretén belül a m a­ gánházépítés kérdéseiről előadássorozatot kell szervezni az építeni szándékozók szá­ m ára. Ehhez a rra van szükség, hogy az em be­ rekben legyen igény a szokványoktól va­ ló eltérésre, ízlésük, vizuális látásk u ltú rá­ ju k és m inim ális esztétikai ism ereteik le­ gyenek. M indennek m egszerzéséért m aguk az em berek vajm i keveset tesznek, ugyan­ akkor a pedagógusoknak, népm űvelőknek a felelőssége itt egyre fokozódik. De nem ­ csak erre van szükség, hanem arra is, hogy a m egváltozott viszonyok között m egta­ nítsuk az em bereket helyesen élni, és se­ gítsük őket növekvő szabad idejük hasznos eltöltésében. É letterük, a lakásuk alkalm as legyen a k u ltu rá lt életvitel m egvalósításá­ ra. A lakáskultúra, m ásként a k u ltu rá lt la­ kás a használás igényességéből fakad. A lakásban nem csak enni és aludni kell, h a ­ nem aktívan élni, m űvelődni, alkotó jelle­ gű m unkát végezni, egyáltalán tevéke­ nyen, hasznosan tölteni az időt. Sajnos, a legtöbb m agánház nem veszi figyelem be ezeket az igényeket, passzív létezésre nyújt csak lehetőséget. Egyre inkább nyilvánva­ lóvá válik, hogy a „tisztaház” eszménye nagy h atást gyakorol az em berekre. So­ Igaz, a falusi körülm ények sok piszok­ kal járó házkörüli tevékenysége a rra kész­ teti az ott élőiket, hogy rendkívüli nagy gonddal vigyázzanak a tisztaságra, mégis ez a túlzás értelm etlenné degradálja a sok m unkát, am i létrehozta az épületeket. Szatmári Béla �Taar Ferenc Szivárvány a föld alatt rádiójáték (részletek) Történik az 1929—30-as években, Baglyasalján. A bányászok fúvószenekara régi gyászindulót játszik. Kevés idő múlva a zene a beszéd alá halkul. BESZÉLŐ: . .. E nép történelme örökös harccal és szenvedéssel volt teli. Bányaomlás, tüdőbaj, háború, börtön,, csendőrgolyó tizedelte. E nép mindig gyászolt. Soha nem száradt fel a könnye. Időnként azért kiragyogott felette a szivárvány is: voltak örömei, víg alkal­ mai és nagyon gazdag volt lelki szépségekben. Erről azonban ke­ veset írnak a krónikák. Pedig csak így teljes a kép, amely a múlt­ ból felénk néz. Ezt a szivárványt kerestem én is Baglyason ... (...) KONFERÁLÓ: Szivárvány a Föld alatt. Rádiójáték Furák Terézről. FÉRFIHANG (BALOG): (Egészen közel. Halkan.) Kit temetnek? ASSZONY: (Ugyanúgy) Furák Terézt. FÉRFI: (Döbbenten) Andrásnak a húgát? ASSZONY: Azt, szegényt!:... A bátyja börtönben, a vőlegénye is, a Hován Jóska... nem is tudják szegények, hogy m eghalt. . . (elsírja magát) (...) (A cellában) BALOG: Megismersz, Hován Jóska? HOVÁN: (Kis szünet után) Balog Sándor vagy... Lapujtőről. Hogy kerülsz ide, a börtönbe, te is? BALOG: Elkaptak. Nálatok jártam tegnap. Kerestelek, Bandit is. Röplapért m entem ... aki várt, egy detektív volt... HOVÁN: (Izgalomba jön) Otthon já rtá l... Baglyason? BALOG: Ott hallottam, egy asszonytól, hogy te is, meg Bandi is ... HOVÁN: Miféle asszonytól? BALOG: Nem ism erem ... csak úgy megszólítottam a tem etésen... HOVÁN: Temetésen?... Mit kerestél te o tt?... Kit temettek? BALOG : (Nagy zavarban) Valami... öreg em bert... HOVÁN: (Nagy megkönnyebbüléssel sóhajt) Hál’ istennek!. .. Már úgy megijedtem... (váltással) ...Virágzik már a h árs?... Bizto­ san láttad a nagy gesztenyefát is a ravatalozónál... Istenem! De sokszor bújkáltunk ott is!... (mélyről, s mert örül, hogy van tár­ sa, akihez szólhat) ...Nem leltem már a helyem et... Ott hagy­ tam a kis menyasszonyomat Baglyason. Súlyos beteg... Nem tu­ dok róla semmit, amióta lekaptak... Mi lehet vele? BALOG: (Váratlanul, könnyedén) Beteg. HOVÁN: Honnan tudod? Hallottál valamit talán ...? Beszélj! BALOG: Valaki em lítette... HOVÁN: Óh, Te! Nem is tudod, milyen örömet hoztál nekem!... Az éjjel nem hunytam le a szememet... Éppen most két éve, hogy megismerkedtünk... ez járt a fejem ben... előjött újra m inden... Szerettem volna elm ondani... de nem volt kinek... (A zene kiúszik). (...) HOVÁN: Na, aszongya, Romeo: „Túl súlyos kínnal vert meg könnyű Ámor / És mély sebemből olyan mélyre buktam / Hogy könnyű szárnya sem repít magasba: / Szerelmem súlya végképp földre nyom.” . . . Te jössz! BANDI: (akadozva) M er... hogy kell ezt kiolvasni? HOVÁN: (fonetikusan) Mercutio! BANDI: A fene megeszi! Merkució:... „Nyomd vissza bátran: enged az nyomásnak / Oly gyenge kis portéka, el se bír.” / (Más hangon) Na, ezt én nem értem. Milyen portéka? HOVÁN: Ott van! (olvassa) „És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüs­ ke!” Te jössz megint. BANDI: (Küzdve az olvasással) „Ne hagyd magad, ha vad s alább ne add / Úgy szúrd meg, hogy kerüljön ő alul” (tele szájjal felnevet) HOVÁN: Mit röhögsz? BANDI: Ezt a marhaságot ...Nahát, Ezt én nem csinálom, nem rö­ högtetem ki m agam at... HOVÁN: Gyerünk csak tovább! BANDI: Különben J uliánk sincs, beteg, hogy akarod eljátszani? HOVÁN: Majd lesz valahogy ... BANDI: Halasszuk e l . . . nekem is annyi most a gondom . . . HOVÁN: Végre, nagy nehezen összeszedtük a fiatalokat... lehetetlen! BANDI: A közönség meg sem é r ti... HOVÁN: A Rómeó és Júliát mindenki m egérti... a gyárral is, ka­ punk jelmezeket... a nyomda titokban kinyomja a meghívót, mindenki segít, hogy sikerüljön. Éppen mi fuccsoljunk b e?... Gyerünk tovább! E lh a n g z o tt 1975. m á r c iu s 19-én a K o s su th R á d ió b a n , a S zegedi N em zeti S zín h áz m ű v é s z e in e k e lő a d á s á b a n . R e n d e z te K ő v á ry K a ta lin . (E pillanatban ajtónyitás) BANDI: Ti még nem ismeritek egymást. A húgom, Terike. TERÉZ: (Halkan, elfogódottan) Furák Teréz. HOVÁN: Én meg Hován József ... TERÉZ: Névről már ismerem ... B anditól... HOVÁN: Tegezz csak nyugodtan. Hány éves vagy? TERÉZ: Tizenhét. .. HOVÁN: Én meg huszonnégy. Szinte egyidősök vagyunk! Szervusz! TERÉZ: (Szégyellősen) Szervusz! HOVÁN: Te, Bandi! Nem is mondtad, hogy ilyen szép kis húgod van! BANDI: Kár a gőzért! Ez még gyerek. HOVÁN: (Hirtelen eszébe jut, felkiált) M egvan!... Megvan! (sebesen) Idehallgass Terike ! Akarsz velünk szerepelni? TERÉZ: Én? . .. Sose csináltam . .. HOVÁN: Nézd, hogy elpirult! Hát nem drága!? BANDI: Mondom, hogy ez még gyerek. Ezt még nem csókolta meg fiú. HOVÁN: Tényleg? Akkor én leszek az első! TERÉZ: Hogyisne! HOVÁN: Pertuk lettünk! Hol a puszi? Gyerünk csak!... BANDI: Ne vacakolj már Teri, lökjél oda neki egyet, aztán eredj, mert próbálunk. HOVÁN: Na, látod, ennyi az egész! Most én is! (cuppanósan megcsó­ kolja, már csak játékból is) . .. Drága vagy . . . Nézz csak rám, ki­ c si. .. könnyes a szemed ... megbántottalak? BANDI: Na, elég az udvarlásból! Indíts, Teri! HOVÁN: Hogy beszélsz az én Júliámmal, mi? TERÉZ: Komolyan gondolod? BANDI: Még jó, hogy az apámat, meg az anyámat is fel nem kéred, hogy ott lenne az egész család, kifestve a színpadon, mint a bohó­ cok!. .. A húgomat hagyjuk ki! HOVÁN: Döntsön ő !. . . Hát nézz rá, nincs szem ed?!... Gyöngyös háló a fején... hófehér, földig érő ru h a ... mint egy kis angyal! És a hangja i s . . . hallod? Mintha a lelke szólalna m e g ... a kedvessé­ g e ... (Hirtelen elhatározással) Olvassad csak innen, Kicsi! No, ne félj m á r!. .. Én leszek Rómeó. .. a szerelmesed. . . De, ne a földet nézzed, hanem engem . .. Megint elpirultál!. .. TERÉZ: Rögtön jövök! (kiszalad) BANDI: Te ezt komolyan gondolod? HOVÁN: Gyönyörű g y erek '. .. Kész Júlia! Sugárzik belőle a tisztaság, a jóság, a szépség. .. az ilyenek a halálig hűségesek. . . most hová szaladt? BANDI: Biztos sír, örömében. Nő! Tudod!? ... HOVÁN: Már jön is !. .. (meglepődve) . .. Hát ez . . . micsoda? BANDI; (Felrikkant) A tollas k a la p !... A néném nyerte a vásárban! Ebben akarod játszani, Júliát? Meg kell dögleni! (Fulladozva ka­ cag) HOVÁN: (Megértéssel, melegen) Ez ide nem lesz jó, Kicsi! Majd kerí­ tünk m ásikat... Forró az arcod! Nem haragszol, hogy megsimo­ gattalak? BANDI: (Miután kinevette magát) Mi lesz hát? Udvarolunk, vagy próbálunk? HOVÁN: Eredj már Bandi, nézd meg, nem vagyok odakint? BANDI: Megverlek, hogy leülsz, mint a k islib a !... Mindjárt jö v ö k ... (kimegy. Kis szünet) HOVÁN: Nézz csak rá m !. .. Félsz tőlem? . .. Hány iskolát jártál? TERÉZ: H atot. . . Szín jeles voltam HOVÁN: Olvasni szeretsz? TERÉZ: Nemigen van mit. HOVÁN: Majd én hozok . . . Dolgozol valahol? TERÉZ: Itthon, a ház körül . .. HOVÁN: Nem jönnél be Tarjánba, az üveggyárba? Megpróbálok he­ lyet keríteni ... TERÉZ: Te ott vagy most? HOVÁN: A bányából kirúgtak.... TERÉZ: Miért? HOVÁN: Mert nem szeretem a kelkáposztát!... (melegen) Nagyon szép a hom lokod!... Mért pirulsz el mindig? (váltással) Na, itt a szöveg, olvassad csak. Innen! . . . B átran! . . . (Terike olvasni kezdi, eleinte kissé bizonytalanul, majd egyre fo­ lyékonyabban, aztán már felszabadultan, színesen, motiválva és már észrevétlenül átsiklottunk az előadásra) ( . . . ) (Nagy tapsvihar. Hosszan tartó ünneplés, amely átmegy báli zené­ be. Keringőt játszik a fúvószenekar. Emelkedett a hangulat.) HOVÁN: (A zene fölött) Könnyen táncolsz . . . TERÉZ: Pedig nem is tanultam ... HOVÁN: Megjósoltam ugye, hogy nagy sikered lesz? Tehetség van benned! TERÉZ: Jaj, pedig annyira izgultam, el ne tévesszem a szöveget... HOVÁN: Úgy játszottál, úgy mondtad, mint aki igazán átérzi... TERÉZ: Te is! . .. Elhittem neked a színpadon ... HOVÁN: És m ost. .. ha mondanám . .. m ár nem hinnéd el? TERÉZ: (szégyellősen) Miket kérdezel!?... (A zene sodorja, viszi őket magával, mintha a bennük feszülő érzelem röpítené őket most) HOVÁN: Bandi kivel táncol ? TEZÉZ: (kuncogva) A babájával!... Anyám nem szereti. HOVÁN: Pedig csinos lány. TERÉZ: Azt mondja Bandi, neki csak úgy ke ll . . . 13 �HOVÁN: Előbb te igyál! (Miközben Teréz kortyol) Hát nem vagyunk HOVÁN: (évődve) Mi az, hogy — úgy? mi bolondok? Más kifelé megy innen, mi meg ide jövünk csóko­ TERÉZ: (feltalálja magát) Kérdezd meg tőle! (elkaccantja magát. A lózni!? zene magasra csap, ismét belesodródnak a hullámaiba. Kis idő TERÉZ: Hogyhogy csókolózni? múltán) HOVÁN: Mit gondolsz, itt állunk és nézzük a sötétet? TERÉZ: Most mire gondolsz? . .. Úgy elkomolyodtál. HOVÁN: Menjünk ki egy p ercre. .. mondani akarok valamit. (Kint a TERÉZ: (halkan kuncog) Ráírjuk a dugóra a mai n a p o t... ekkor csó­ koltál meg először ... szabadban. A zene kiszűrődik a bálteremből) (Ez az első „komoly” beszélgetés közöttük. Ennek megfelelően (...) mindketten kissé elfogódottak, tartózkodóak és ugyanakkor nyíl­ tak. Kitárulkozók és szemérmesek. A hely, a hangulat és a belső (Gyors váltással orgonaszó. Erőteljes, széles akkordok. A temp­ láz meghitt, bensőséges emelkedettséget ad a párbeszédnek, ame­ lomban vagyunk.) lyen átizzik a titkolt és mégis nyilvánvaló szerelem.) TERÉZ: (Közel) Itt nem lenne szabad ... HOVÁN: Most itt sik erü lt. .. HOVÁN: (Közel). .. Először is szeretném megköszönni, hogy elvállal­ TERÉZ: Szoríts m agadhoz!... Egy hete nem láttalak. Merre voltál? tad a szerepet. . . és hogy olyan jól csináltad. Úgy féltelek!. .. Mik ezek a kék foltok? TERÉZ: Olyan jó volt készülődni, számolni a napokat és mindig ta­ HOVÁN Sem m i. :.. Csak kihallgattak. lálkozni! (szomorkásan) Kár, hogy már vége! HOVÁN: Csak azt akartam m é g ... (nehezen mondja ki) ...holnaptól TERÉZ: Ütöttek? HOVÁN: Megszoktam. nem mutatkozhatunk együtt. .. legfeljebb ritkán . . . TERÉZ: Istenem !... Megcsókolom a helyét, attól hamarabb begyó­ TERÉZ: (Ijedten) Miért? gyul . .. HOVÁN: Eddig a próbák. .. szóval, volt valami ok . .. de, mit gondol­ HOVÁN: Itthon mi újság? nának ezután? TERÉZ: Szervezem a lányokat, ahogy mondtad ... TERÉZ: Nem érdekel! HOVÁN: Mennem kell, Kicsi. HOVÁN: Várj csak! (magyarázólag) ...H o l van munkám, hol n in cs... TERÉZ: Máris? . .. Mikor lesz már legalább egy napunk? egyszer itt, máskor o tt. .. az ilyenre mondják, hogy csavargó. HOVÁN: Majd . .. hamarosan ... TERÉZ: (Ösztönös gyanakvással) Csak — ezért? TERÉZ: Ölelj meg! (Nagyon szerelmesen) Szeretnék mindig így ma­ HOVÁN: A te érdekedben. (Kis hallgatás) radni ... TERÉZ: (Halkan) Most nem mondasz igazat. (Szünet) Bandit is figye­ lik. Tudom. (Jóska csendre pisszegi) ...U gye, ezért nem akarod? (. . ) HOVÁN: A bátyád életéről van szó, ha fecsegsz! TERÉZ: Meg a tiedről! (Gyors váltással rikoltó vásári zenebona. És mindketten csordultig HOVÁN: Te tudsz arról, hogy B andi...? tele vannak örömmel, vidámsággal, szerelemmel. Csupa napfény TERÉZ: Nekem azt nem szabad tudni. ragyog most kívül is, belül is.) HOVÁN: Akkor azt is tudod, hogy a pincétekben röplapok vannak. HOVÁN: Gyere bátyám! Célba lövünk (A lány hallgat, vagyis: tudja.) Idehallgass, Kicsi! Beszéljünk ma­ TERÉZ: Sose csináltam! gyarul! Ha engem elkapnak, neked is bajod e sh e t... Velem lát­ t a k . .. Nem akarom! Érted már? Az én életem nem olyan, mint a HOVÁN: Azért vásár! (ringlispil zene) többi fiú é . .. sose tudhatom, mi történik velem... Én csak meg­ (Visongva-kiáltva) Nem szédülsz? bélyegeznélek a világ e lő tt. .. férjhez sem tudnál m enni. . . vén­ TERÉZ: HOVÁN: Dehogynem! Megyünk még egy kört? lány akarsz maradni? TERÉZ: Megyünk hát! TERÉZ: Dehogy akarok! (Recsegő hangszóróból korabeli foxtrott) HOVÁN: Mert én . . . nem vehetlek el. TERÉZ: (közel) Hová tetted a lőlapot? TERÉZ: Muszáj ezt neked csinálni?... HOVÁN: Minek az? Bele sem találtál. Emlék a „lőtehetségedről” ? HOVÁN; Ezt te nem é r te d ... (nem akar a témába merülni) Gyere, TERÉZ: Rossz vagy! menjünk vissza! HOVÁN: Mit igyunk? TERÉZ; (Kissé elérzékenyül) És m á r ... nem is találkozunk, ezután? TERÉZ: egy virslit. HOVÁN: N em !:., (meggondolja) ...Ille tv e ... majd üzenek Bandival, HOVÁN:Előbb Előbb két kis üveg rumot amikor le h e t. .. De, ha nem, h á t. . . ne felejtsd el a te Rómeó­ TEREZ: Berúgunk!? ... dat...! , HOVÁN: Na és? TESÉZ: (Érzi, hogy ez amolyan búcsúféle. Tartja magát) ...E zt a fe­ TERÉZ: Igazad van édes „öcsém” ! hér ru h ám at. . . amiben játszottam. .. nem bontom széjjel. Elte­ (a zene felerősödik kevés időre) szem. .. Én is köszönöm. .. mindent köszönök neked, Jóska... TERÉZ; Táncolni akarsz? (Felerősödik a báli zene, mintegy kifejezve az érzelmek forrpont­ HOVÁN: Naná! ját is, majd fokozatosan kiúszik, miközben szöveg jön fölé. Tár­ TERÉZ: Hogy kell ezt? gyilagos, tényszerű közlés, ellenpontja az érzelmi telítettségnek) det nyomd ki feszüljön a szoknya, a hasadat meg behúzod, mint a kanál... látod? Mehet! BESZÉLŐ : 1 929. július. A salgótarjáni csendőrparancsnok jelenti: „Az augusztus elsejével kapcsolatos. .. sztrájkot a baglyasaljai (Nagy nevetgélés közben táncolnak, egy darabig a zenét halljuk és kommunista érzelmű bányászok fogadták el. A mozgalom irányí­ a kacarászást: önfeledt, boldog nap, amely estére emlékké her­ tói: Hován József, Eppich Ede és Pothornik József elbocsátott v a d !... A zene kiúszik. Csend. Tücsökciripelés. Távoli kutya­ ugatás.) bányászok.” TERÉZ: Olyan jó v o lt!... Csak kevés v o lt... Mikor lesz már egy (Gyors áttűnés: óriási robaj, csörömpölés, sziszegés és nyögés a egész napunk, együtt . . .? közelben) HOVÁN: Mit szorongatsz a kezedben? BANDI: (Káromkodik) Azt a huncut kisistenit! TERÉZ: A kis üvegeket... TERÉZ: (Ijedten) Mi volt az? HOVÁN: Fura ember v ag y !... A szíved még gyerek, az eszed már BANDI: Egy rohadt csille. Itt h ag y ták ... Nekimentem a sö tétb en ... felnőttes. .. Egyik kezeddel a lepkét fogdosod, a másikkal már HOVÁN: Jó lesz itt? dolgozol... BANDI: Elhagyott bánya... én is ide szoktam já rn i. . . Majd vigyázok TERÉZ: Nyakamon az egész ház! Anyám beteges... Főzés, mosás, a kijáratnál. Beszélgessetek. tyúkok... TERÉZ: És ha jön valaki? HOVÁN: (utánozva) Pire-pire-pire! BANDI: Szájon kapom! Mit mászkál erre? (Távolodó léptei alatt csi­ TERÉZ: Jaj, olyan vagy, mint egy nagy kölyök!. .. Mint én — fiúban! korog a szén) HOVÁN: A különbség szinte semmi. (Teréz felnevet) Akarsz tőlem HOVÁN: (közel) Látod, már találkoztunk is. Kicsináltam! egy fiút? TERÉZ: V ártalak. .. Na, milyen bátyám van? Ő is kicsinálta! TERÉZ: Akarsz tőlem egy nyaklevest? . .. Ez micsoda? HOVÁN: Édesen mondod: bátyám ! (melegen) Drága bátyám ! HOVÁN: Vásárfia! TERÉZ: (ugyanúgy) Édes öcsém! (elnevetik magukat) Mélyen va­ TERÉZ: Jaj, de drága!. .. Egy kisfiú! gyunk? HOVÁN: Az „öcséd” . . . Hogy mindig veled leg y en ... Mit kapok HOVÁN: Nem nagyon. Lejtakna. Szemfedőnek azért vastag lenne! érte? TERÉZ: Ne viccelj az ilyesmivel. Mi ez a recsegés? TERÉZ: Egy. .. egy puszikát!. .. (Tiltakozva) Mit akarsz? HOVÁN: Nyomja a kőzet a gerendákat. HOVÁN; (forrón, kívánva a lányt) Na, találd ki! TERÉZ: Menjünk innen! TERÉZ: (gyorsan másra tereli a szót) Jaj, majdnem elfelejtem . .. HOVÁN: Micsoda bányászivadék vagy te? Itt nem látnak meg. HOVÁN: Nem érdekel m ost. . . semmi nem érdekel...! TERÉZ: Én sem látlak. TERÉZ: Itt van . .. amit k érté l. .. összeírtam ... HOVÁN: Elég ha érzi egymást az em ber. .. HOVÁN: (Gyorsan lehiggad) Magaddal hurcoltad a vásárban? Nem TERÉZ: (rácsap) Hol a kezed? vagy normális! HOVÁN: Tényleg, hol is v an ?... TERÉZ: Hát, mikor adjam á t ? . .. Apám is segített összeírni, kik a fiatalok, hol dolgoznak . .. itt van . .. TERÉZ: Kapsz egy nyaklevest! HOVÁN: Inkább az üveget add ide, bátyám! (pukkanva húzza ki a HOVÁN: Hol tartod a könyvet, amit adtam? TERÉZ: A nagy falitükör háta m ö g ö tt... Bandi is ott tartja a röp­ dugót) cédulákat . .. TERÉZ: Ne ... ne dobd el a dugót! 14 �HOVÁN: Gyere már közelebb! TERÉZ: (Kibúvót keresve) Hoztam egy kis tésztát... magam sütöt­ tem ... HOVÁN: Most nem érdekel a tésztád! (Csókkal pecsételi le a lány száját. Aztán nagy csend. Csak egy éles vonatfütty kanyarog elő valahonnan és nekivágódik a hegyoldalnak.) (...) (A fúvószenekar a Kék Duna-keringő játssza, a nagy vigalom hangjai: nevetgélés, pohárcsengés, élénk hangok innen, onnan, s a sokféle zaj összekeveredik. Aztán mindez távolabbról. A szabad­ ban vagyunk, az udvaron.) KAKUK: (Közel. Bizalmasan) ...O kosan tetted, hogy nem mutatkoz­ tál vele. . . Most a hasznunkra v álik . .. A pesti futárunkat figye­ lik . .. sürgősen más kell. HOVÁN: Rám gondoltál? KAKUK: Téged ismernek. Különben is hamarosan át kell menned a határon . .. Hány éves az a kislány? HOVÁN: Melyik? (Csak most érti el) N e m ... ahhoz még nagyon fiatal. KAKUK: A legjobb fegyvere: még gyereknek látszik. HOVÁN: Nincs is köztünk. .. azt sem tudja, eszik, vagy isszák... KAKUK: Mi sem az anyánk méhében tanultuk meg ... HOVÁN: Semmi köze a mozgalomhoz ... KAKUK: Az a te szégyened! HOVÁN: Adtam neki könyveket, kisebb megbízásokat, d eh á t. .. sem­ mi tapasztalat ! Ha elkapnák, rögtön kivernének belőle m indent... KAKUK: Nem biztos! A bátyja is kemény gyerek. .. az apja 19-es... Ha szeret, elvállalja és majd lesz ereje ... HOVÁN: D ehát. .. mért kellene egyből bevonni? KAKUK: (kezdi a türelmét veszíteni) Neked m agyarázzam ... a régi párttagnak? HOVÁN: Az ember nemcsak párttag, hanem ember is ...! KAKUK: Mit akarsz ezzel mondani? HOVÁN: (párhuzamosan beszélnek, mintha nem is figyelnének egy­ más szavára) Valakit csak úgy befogni, minden tapasztalat nél­ kül ...? KAKUK: (Tagoltan, nyomatékkal) Nekünk a szimpatizánsokra i s .. . HOVÁN: ... kitenni a lebukásnak, a verésnek ...? KAKUK: . .. építenünk kell, ha a szükség úgy hozza! HOVÁN: ...ez — lelketlenség! (Csend. A lakodalmi zene hallatszik távolabbról) KAKUK: (Más hangon) Ha nem ismernélek, elkergetnélek. HOVÁN: (Enyhősít a hangján) Értsd már meg: ez még gyerek! KAKUK: (Fojtottan, de élesen) Te hogy kezdted? Hány éves voltál? És én? Meg a többiek? . .. Mint most ez a „gyerek” ! HOVÁN: Ne használd ki, hogy szeret... KAKUK: A szerelemnél is van fontosabb ... HOVÁN: Legalább ne én szervezzem be...! KAKUK: És amikor másokat szervezel? Akkor nem jut eszedbe, hogy azok is tartoznak valakihez? . .. Ez a te feladatod! HOVÁN: És ha nem vállalom? KAKUK: Megteheted. Egyszer. HOVÁN: Van tebenned érzés? ... KAKUK: Erre majd máskor felelek! . .. (Vonaton. Csattognak a kerekek. Időnként füttyent a mozdony) HOVÁN: (Közel) A végállomásig megyünk, meg vissza. Addig min­ dent meg kell beszélnünk ... TERÉZ: Itt, a nyitott peronon? HOVÁN: Itt. Nem hallja senki. . . Segítenél nekem? TERÉZ: Még kérdezed? HOVÁN: Nekünk! TERÉZ: Így értettem én is ... HOVÁN: D e ... vége a gondtalan életn e k ... megváltozik m in d en ... TERÉZ: Te is csinálod. HOVÁN: Féltelek! TERÉZ: Szeretlek! (Csattognak a kerekek a váltón) TERÉZ: Legalább többször látjuk egym ást!... HOVÁN: Nagyon veszélyes . .. TERÉZ: Majd vigyázunk egymásra ... HOVÁN: Ha elkapnak, gyertyával égetik a bőrödet, gumibottal ver­ nek, szöget ütnek a körmöd alá ... TERÉZ: (Szinte sikoltva az iszonyattól) N e!. . . Ne folytasd! (Éles, hosszú vonatfütty) TERÉZ: Mi lenne a dolgom? HOVÁN: Levelet viszel Pestre. És hozol is. Néha röplapot. TERÉZ: Milyen levelet? HOVÁN: Közönséges . .. De vegyszerrel titkosírás van rajta . .. TERÉZ: És kinek kell majd átadni? HOVÁN: Mindent megtudsz ... (Kocsmazaj. Zűrzavaros beszéd, pohárcsengés, lárma.) BANDI: (Nagyon ingerült) Kinek van joga az én húgomat, a tudtom és beleegyezésem nélkül...? HOVÁN: Hallgass! Ne kiabálj! Megvesztél? BANDI: . .. álljon elém! Úgy megverem, hogy összecsinálja magát! HOVÁN: Vigyázz! Jönnek! (Hangot vált, szélesen) Isten éltessen paj­ tás! (koccintanak) BANDI: (A foga között szűrve) Dögölj m e g ... Nem te ... Az a hosz­ szú, sovány! Lefogadom, hogy kopó. Megverjem? Most úgyis ked­ vemben vagyok. .. HOVÁN: Nyughass már, az istenedet! BANDI: (Felfortyan) Nyughass!? Mért nyughass? Folyton csak nyug­ hass! Nem dumálni kéne, hanem megfordítani a lapátot, oszt ad­ jad neki, a szeme közé! Az az osztályharc, nem a fecsegés! HOVÁN: Te aztán megoldanád! BANDI: Nekem csak kétféle ember létezik: akit meg kell verni, meg akit nem kell megverni. Több nincs! Mindig csak nyughass!? Mi lett a nagy szervezkedésből is? Mindjárt m egm ondom ... Elegem van az egészből! HOVÁN: Nem tudod, miket beszélsz! BANDI: Örülj, hogy te tudod. Mert te okos vagy. Én meg csak egy nagy marha HOVÁN: Mi a bajod? BANDI: Ütni, vágni szeretnék!... Szétverni ezt az egész rohadt, disz­ nó világot! (Nagyot fúj, kissé lehiggad) Mi a szándékod Terivel? HOVÁN: Szeretjük egymást. BANDI: Nem ez érdekel. . . Be akarod szervezni őt is ? . . . Beteg! HOVÁN: (értetlenül) Mi baja? BANDI: Valahová utaztatok és megfázott a peronon. Lázas. Fáj a há­ ta... Lehet, hogy tüdőgyulladás ... HOVÁN: Azonnal fektesd ágyba! BANDI: Nem akart, de bevágtam a párnák közé. Most aztán s í r . .. hogy elmondta, mit szólsz majd hozzá. .. Mondtam, ne izgassa magát, majd én elintézem v e le d ... Mért akarod beszervezni...? Nem elég egy családból egy...? HOVÁN: Szükségünk van rá. BANDI: Itt vagyok én. Kettő helyett is, ha kell. HOVÁN: Téged már ism ernek... BANDI: Az ig a z ... (Más hangon) ...M e g kéne valahogy röntgenez­ tetni Pesten... Nyugtalanít!... Az isten is csak nézi-nézi az egé­ szet, oszt nem csinál semmit, csak nézi. . . (kiköp) (...) BESZÉLŐ: 1929. Jelentés a belügyminiszternek: „ ...A baglyasaljai szénbánya kerületében ismeretlen tettesek nagyobb számú kom­ munista röpiratot dobáltak szét. Nyomozás folyam atban.. (...) TERÉZ: (Megbántódva) Titkolózol előttem. HOVÁN: Vannak dolgok, amik nem tartoznak rád. 15 �TERÉZ: Ha valami bajod esik. . . az sem tartozik rám? HOVÁN: Figyelmeztettelek, az én életem nem olyan... TERÉZ: Most már az enyém s e m ... Ha egyszer lefognak... az sem tartozik terád? HOVÁN: Próbálj m egérteni... TERÉZ: Te i s ! ... Érzem, más le tte m ... fontos, amit csinálok... És nem akarok csak „postás” lenni!. .. Holnap ott leszek én is a kör­ menetben. HOVÁN: (Megrökönyödve) Honnan veszed ezt? TERÉZ: Eltitkoltad előlem!... Ott lesznek az összekötők minden bá­ nyából . .. megbeszélitek a sztrájkot... HOVÁN: Ki mondta ezt? TERÉZ: Nem fontos! HOVÁN: Fecsegett! Lebukhatunk! TERÉZ: Ne fé lj!... Sulyok bácsi m o n d ta... vigyázzak, ha netán én is ott lennék ... HOVÁN: (Nem akar hinni a fülének) Sulyok b ác si? ... Nemrég sza­ badult, állandóan figyelik... hol beszéltél vele? TERÉZ: A meddőhányón. HOVÁN: Megőrültél? Tisztára elment az eszed! Ott voltál köztük? TERÉZ: Többször is ... Ott vannak a szabadult kom m unisták... poli­ tizálnak . . . keresgélik a szenet. . . tanulok tőlük ... HOVÁN: De ott vannak a spiclik is, a besúgók!. . . Na, most már leg­ alább a te neved is rajta lesz a feketelistán! Mért nem kérdeztél meg? TERÉZ: Nem vagyok már gyerek ...! HOVÁN: De az vagy! Ha elengedem a kezed, rögtön elkószálsz mel­ lő lem ... Többet nem mégy a meddőhányóra! Bajt akarsz ma­ gadnak? ... TERÉZ: Az a nagyobb baj, Jóska, hogy mindig a fáj a h á ta m ... lá­ zam van. .. izzadok . .. minden utazáskor újra megfázom ... HOVÁN: Abba kellene hagynod. TERÉZ: Hogy képzeled? HOVÁN: Azonnal ágyba fekszel! TERÉZ: Holnap én is ott leszek a körmenetben... Legalább ez az egy n a p !... Mindig ígéred, mindig csak tervezzük, sose jön e l . . . HOVÁN: Holnap lebukhatunk. TERÉZ: Akkor — együtt. (...) (Gyors váltással: autótülkölés, villamos zaja, a városi forgalom ezernyi hangja. Majd csend. Szobában vagyunk.) ORVOS: (Tompa, fénytelen hangon) Üljenek le, amíg felöltözik... Gyújtsanak rá! (Apró zajok, gyufa sercen) HOVÁN: (Megköszörüli a torkát) Mi a helyzet, doktor ú r ? . .. ORVOS: (Hosszan kifújja a füstöt) Legjobb, ha őszintén beszélünk.., Volt már tüdőbeteg a családban? BANDI: Egyik néném. Hat éve halt meg. ORVOS: A kislánynak mind a két tüdeje meg van támadva. BANDI: (Elszörnyülködve) Nagyon súlyos? ORVOS: Ha nem lennék ateista, azt mondanám, bízzunk istenben. HOVÁN: Remény sincs? ORVOS: Nézzék, ha nem fázik m e g ... ha jól étk ezik ... ha sokat pi­ hen... ha nem éri váratlan izgalom... évekig elélhet. BANDI: És a szanatórium ?... Összeszedjük a rávalót. A bányászok nem hagyják el egymást. ORVOS: Az otthon a legjobb szanatórium. Írok a helybeli orvosnak. A gyógyszereket váltsák ki. A kezdő adagot én adom. .. Termé­ szetesen a lánykának nem szabad tudni sem m iről. . . egy lelki megrázkódtatás elviheti. .. HOVÁN: Mivel tartozunk, doktor úr? ORVOS: Sem m ivel... Már jön i s . . . De kár érte! Gyönyörű kis te­ remtés! . .. (váltással) . . . Semmi baj, kislány, egy kis mellhártyaizgalom . .. Időnként jöjjön fel kontrollra hozzám ... (Vonatkerekek monoton zaja, sípolás.) TERÉZ: Itt csókoltál meg először . . . HOVÁN: Kár volt kijönni, felizgatod magad ... TERÉZ: Búcsúzom . .. HOVÁN: Bolondokat beszélsz! Gyerünk innen! TERÉZ: Hiába mondjátok, én tu d o m ... Még az tartja bennem a lel­ ket, hogy szükség van rám. .. számolom a napokat, gyűjtöm az erőt, amikor menni k ell. .. Ölelj meg, Jóska! HOVÁN: Részketsz. Látod!? TERÉZ: Sose volt egyetlen napunk... mindig csak vártuk, v ártu k ... most már nem is jön e l . .. HOVÁN: Dehogynem! TERÉZ: (élénken) Tudod, mi lesz holnap? HOVÁN: Betöltöd a tizennyolcat... TERÉZ: Tudtam, hogy nem felejted el! HOVÁN: Mit adjak neked? Semmim sincs. TERÉZ: Nekem az a legtöbb, hogy — vagy! HOVÁN: Azért mégis van egy ajándékom . .. TERÉZ: Micsoda? Mondjad! HOVÁN: Ha meggyógyulsz majd, feleségül veszlek... TERÉZ: (elsírja magát) Istenem! Életem legszebb napja! KAKUK: Lássátok be, nem szabad tovább kockáztatni semmit. BANDI: Ha elveszed tőle, összeroppan, vége! KAKUK: A mozgalom érdeke... 16 HOVÁN: A mozgalmat mi csináljuk! BANDI: Miért kell a kettőt szembeállítani? KAKUK: Igazad van. Állítsuk egymás m e llé... Hagyjuk meg neki a futárm unkát. .. De az igazi levelet holnaptól más viszi. . . Leg­ jobb lenne lebeszélni... HOVÁN: Próbáltam. Nem m egy... Követeli a munkát betegen is!... (Báli zene. Mint a darab elején. Vidámság. Ezt halljuk egy dara­ big, majd) HOVÁN: (Nem akar hinni a szemének) Mit keresel te itt? TERÉZ: (Vidámságot erőltet magára) Táncolni akarok. .. Észre sem veszed? . .. A fehér ruha van rajtam ... HOVÁN: Azonnal viszlek haza!. .. Még csak ez hiányzott!... TERÉZ: Ne . .. ne vigyél még ... HOVÁN: Lázas vagy, tüzel az arcod ... hogy tehettél ilyet? TERÉZ: (Erőt vesz magán) Egész nap olyan jól éreztem m agam at... tudtam, hogy este eljövök. . . itt akartam le n n i. .. veled ... HOVÁN: Rádterítem a zakóm at... dideregsz. TERÉZ: (Végképp elhagyja az ereje) Jóska... Nem bírom ... HOVÁN: Megyünk h a z a !... Az ölembe v eszlek... U ta t!... Adjatok u ta t!. .. (Ahogyan távolodik a lánnyal, halkul a zene) (Újra a cellában.) HOVÁN: Biztos, hogy nem csaptál be?... Nem hazudtál? BALOG: (Tompán) Nem hazudtam ... HOVÁN: Esküszöl? BALOG: Igen... HOVÁN: Szóval... azt m ondták... beteg? HOVÁN: (Reszketőket sóhajt)...Tudod, attól féltem, hogy a megráz­ kod tatás... Bandi is, én is... De, így jól van. Még van remény! Minél előbb ki kell szabadulnom innen...! (Kintről, a folyosóról ütemes lépések közelednek) BALOG: (Felfigyel) Jönnek! HOVÁN: Biztosan énértem. Kezdődik! BALOG: Vigyázz magadra. HOVÁN: Ne fé lj... most megint erősnek érzem m agam at... Jó hírt hoztál... Áldjon meg é rte ... (Kulcszörgés. Kivágódik a cella ajtaja) FEGYŐR: (Kurtán) Hován: (Becsukódik az ajtó. Az ütemes lépések egyre távolodnak). Szepesi József Elhagyott ház Rég járta m itt, m egváltozott azóta m inden, m inden: a m eghitt k erti pad kopott, a pitvar bús, kietlen. S oly nagy a csend, hogy szinte fáj, belétörpü l az em ber. R égvárt fiára ez a tá j talán m ár rá sem ismer. Itt vagyok újra. Sem m i nesz. Az apró házikó nem él. Hideg a kém ény, az eresz rozsdás, lyukas a fedél. M egsárgult csontváz a lugas, hervadt bordáin por, penész, s am erre szem lát, dudva, gaz m indenütt, s m inden m úlni kész. R epedt m ankóval áll a kút, rokkant gerincén mély sebek, körötte ném a v értan ú k : tö rt korsók, fél edényfülek. K orhadt favödrét nem m eri vizébe m ár a gazda; nem kell m ár innia neki — bort sem — egy rossz falatra. Nem kell a rózsafa-pipa, s hiába vendég, jó b ará t: nem nyitja többé m ár soha szólásra ő az a jak á t. M agával v itte a titok oda, hol nincs több áldom ás . . . K ihalt a porta, elhagyott, m agányos koldus ez a ház._________ �Lakos G yörgy Haláltánc K e v e se n tu d já k , h o g y W ro c la w b a n (a k k o r m ég B re sla u ) eg y m a g y a r sz á z a d is fe lk e lte tte a fig y e lm e t a m á s o d ik v ilá g h á b o rú v é g n a p ja ib a n a n tifa s is z ta m a ­ g a ta r tá s á v a l. A sz e rz ő m o st b e fe je z e tt d o k u m e n tu m le g é n y e , a m e ly a század tö r té n e té t d o lg o zza fel. sz e m é ly e s é lm é n y e n a la p u l. A re g é n y c ím e : M ag y ar sz á z a d a ,.F e s tu n g ” -b a n . R é sz le tü n k a re g é n y b e fe je z ő fe je z e te , a m e ly b e n a m a g y a r sz á z a d k a to n á i az e r ő d v á r o s b a n v é g ü l is fe g y v e re s h a r c c a l ig y e k e z te k m e n te n i é le tü k e t. M a g y a ro rsz á g m á r fe lsz a b a d u lt, H itle r m á r ö n g y ilk o ssá g o t k ö v e te tt el. B e rlin a fe ls z a b a d ító k k e z é re k e r ü lt, de F e s tu n g B re sla u S S -v éd ő i m ég e lle n á llta k . . . Derűs, meleg idő volt. A fegyvernyugvás következtében a levegő is tisztult valamelyest, a brandkommandó nem hívta fel magára újabb gyújtogatással a figyelmet. A pályaudvarnak ez a része, rakodóival és raktáraival, a személy- és teherforgalom megszűnése előtt is csendes szakasznak számított, azonban május 5.-én a szanaszét álldogáló teher­ kocsik ellenére is valósággal kongott az ürességtől. Sehol semmi moz­ gás, mintha egy kísértetváros üres zugában adtunk volna egymásnak találkozót. Egyébként akkor, az adott időpontban vajmi keveset tö­ rődtünk az időjárással, városképpel, általános hangulattal, sőt a csen­ det se csendnek fogtuk föl, annál is inkább, mert Laci fáradhatatlanul erre intette népét: — Csak csendben! Csak csendben, bajtársak! Háromnegyed kettőkor hajszálpontosan együtt állt a század a rönk­ máglya mellett, egy fél raj kivételével, amelyik Vavrik Feri vezetésé­ vel valami különmunkára az Oderán túlra vonult. Megpróbáltuk érte­ síteni őket, de a küldöncök dolgavégezetlen tértek vissza. Néhány em­ ber miatt mégse odázhattuk el az alaposan megszervezett akciót! Ez volt a kisebb baj. Nagyobb izgalmat okozott, hogy a harmadik sza­ kaszban még sokaknak hiányzott a fegyvere. Néhányunknak vissza kellett szöknie a Finanzamtba, ahol egy öttagú különítmény ezekben a pillanatokban kezdte el a német keret lefegyverzését és ártalm at­ lanná tételét. Ámde a fegyverkiosztás elsősorban időtrabló voltában rejtett veszélyt, hiszen ha kettőig nem érünk a vasúti híd alá, be­ lekeveredünk a védelmünkre zúdított zárótűzbe. Mindenesetre, amint mondani szokás, csipkedtük magunkat és né­ hány perc múlva Laci már ki is adhatta az indulási parancsot. — Előre, magyarok! De csak csendben! Még csendesebben! Utoljára maradtam, sereghajtónak. Szabó József, a pirospozsgás to­ vábbszolgáló szakaszvezető caplatott mellettem, nem győztem nógatni, hogy katonásan szedje a lábát. Az volt az érzésem, hogy le akar sza­ kadni a többitől, nincs ínyére ez a kivonulás, amelyből kisejlett az eredeti szándék. Még a híd alá se értünk, már mindenki tudta, mire megy a játék. Hogy elérkezett a perc, amire négy hónapja úgyszólván szakadatlanul készültünk! A híd közelében Ugró Laci száj postával megküldte a csendes pa­ rancsot. — Észrevétlenül befutni a híd alá! Meg is indult az emberhad, azonban néhányan gyáván az ellenkező irányba, a szanaszét pihenő tehervagonok felé futottak. Szabó szakasz­ vezető a híd közelében, egy óvóhely tetején állt és tenyerét használva szemellenzőnek a közeli lövészárkokat leste. Erélyesen rákiáltottam. — Azonnal jöjjön le! Elárulja a század rejtekhelyét! De Szabó csak állt, mint balfiú a szirttetőn. Éppen lelövéssel akar­ tam megfenyegetni, amikor kezdetét vette a zárótűz, húsz-harminc méternyire a hídtól, mint rendhagyó felhőszakadás, hullni kezdtek a gránátok és ágyúlövedékek s a nagy csatazajban aknavetővel telibe találták Szabó szakaszvezetőt. Annus Béla elsősegélyládikájával föl­ szaladt hozzá, de nyomban vissza is jött. — Szétlapult, mint a palacsinta — mondta. — Nincs benne egy sze­ mernyi élet sem. Szabó szakaszvezető volt az első, s mint később kiderült, egyetlen halottunk az áttörés alatt, de ő is magamagának kereste a bajt. Nem szólván arról, hogy a meggondolatlanság ijedelmet és riadalmat oko­ zott a többiek körében Ott álltunk tehát a híd alatt, ahonnan nem egészen száz métert kel­ lett már csak megtenni a bérházig, amelynek pincéjében szovjet ba­ rátaink várnak ránk. A hídon két sínpár fekszik. Ezzel párhuzamosan halad az utca, amelyet az általunk épített lövészárokrendszer keresztez. A lövész­ árok felé a süllyesztett aluljáróból a süllyesztett feljáró út védelme alatt mintegy tíz méternyire veszélytelenül el lehetett jutni, csak ezt a tíz métert kellett volna futva megtenni, hogy a bal oldali kis utcá­ ban állomásozó német katonák föl ne figyeljenek ránk. Jobbról nem fenyegetett veszély, mert a síneket az úttól vastag kőfal választotta el. A német lövészárokból újabb harmincméteres futás (a német és a szovjet lövészárkot csak egy üres teleknyi távolság választotta el egy­ mástól) és máris biztonságban találja magát a boldogtalan magyar katona. — Melán induljon el rajával! — adta ki a parancsot Ugró Laci. S nyolc-tíz ember, az élen Melánnal, nekilendült. Hátulról figyel­ tem, amint puskával a kézben, előregörnyedve csatároszlopban oson­ tak a kőfal tövében. Csakhamar elérték az alig tízméteres szakaszt, ahol az út szinte a vasúti töltéssel egy szintre magasodik. Abban a pillanatban géppuskasortűz kelepelt föl a kis utcából. Melán és még ketten az árokba futottak, a többiek viszont hasravágódtak éppen a legjobban belátható helyen. A hasonfekvők fölött pattogtak a golyók a kőfalon. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért: — Fussatok! S ők futottak is, csakhogy hátrafelé, vissza a biztonságosnak vélt híd alá. Zúgás, morgás, zűrzavar támadt sorainkban. Pillanatra Ugró Laci is tanácstalanná vált, pedig minden perc késedelem halállal fenyegetett. — Tíz önként jelentkezőt kérek! — emeltem meg hangomat. Senki se lépett ki. — Úgy látom, mindenki egy emberként készen áll a harcra — mond­ tam. — Így tehát én jelölök ki tíz embert. Soroltam a csongrádi „kubikosok” nevét. Még vigyázzt is vezényel­ tem, hogy nagyobb legyen a cirkusz, és elindultam az előbbi úton, ahol Melán raja megtorpant. Ahogy kiléptünk a híd alól, hátrafordultam. — A mi feladatunk lesz, hogy a többiek biztonságos átérését fedez­ zük — mondtam. — Aki parancs nélkül hátrafut, agyonlövöm. Meg­ értették? Nem hiszem, hogy bárki is komolyan vette a fenyegetést. — Meg — válaszolták mégis. — Akkor előre! A géppuskasorozatból nekünk is kijutott, de amikor beugrottam az árokba, boldogan konstatáltam, hogy a raj minden tagja sértetlen. Igaz, a fele visszafutott a biztonságot nyújtó híd alá. A lövészárokban nem silbakolt német katona, sőt a kőfalon belüli géppuskafészek is üresen tátongott. Pedig innen le lehetett volna tarolni valamennyi át­ futó magyart. Minden jel arra mutatott, hogy a géppuskás és a lövé­ szek Melánékkal együtt átszöktek a biztonságosabb oldalra. — Egy ember visszamegy és szól Ugró hadapród úrnak, hogy sza­ bad az út! Egy ember velem marad. Belül megyünk a kőfalon, nehogy a németek erősítést küldjenek a szakaszparancsnoki bunkerból! A többiek átfuthatnak! Az a pincelejárat már az oroszoké. Az utasítást visszavívő „egy ember” az akkor már nyomunkba ért Schlachtoczky volt. Amikor átbújtam a kőfalon vájt résen, a lövészárok belátható ágá­ ban csak egy 15—16 éves, megrémült Hitler-jugend álldogált, kezében ócska mauser remegett. Rárontottam, de géppisztolyom csütörtököt mondott. A tusával vágtam fejbe, a szuvas fa szétvált. Akkor már a gyerek mauserja a hasamat csiklandozta. Nem tehetek egyebet, ki kell csavarjam a kezéből, mielőtt elsüthetné. Éppen a puska elvételével voltam elfoglalva, sikerült is az öreg szer­ számot félrefordítani, így a puskacső veszélytelen helyzetbe került, mi­ által nagy kő esett le a szívemről. Tisztában voltam vele, ha nem egy reszkető Hitler-jugenddel állok szemben, akkor m ár a dumdum-golyó a hasamban várta volna, hogy fölemésszem, m int a tejfölös töltött ká­ posztát. A gyerek az ijedtségtől egyszerűen képtelen volt elsütni. Most hogy birkóztunk, már keményen ragaszkodott mauserjához, jól­ lehet mert tudta, hogy a fegyverét elhagyó katonát kíméletlenül fő­ be lövik. Hozzápréseltem a kölyköt a futóárok falához és a puskát ke­ resztben a torkához illesztettem és rászorítottam, mintha puskából és emberből óhajtanék feszületet egybeilleszteni. A fiú felnyögött, én pe­ dig még inkább rátámaszkodtam. Testemmel tökéletesen eltakartam, eleven védőpajzsot alkottam fölötte. E testhelyzetnek az elkövetkező események alakulásában jelentős, a magam szempontjából döntő szerepe lett. Történt ugyanis, hogy a közvetlen közelünkben felbukkant egy re­ pülős egyenruhás SS őrmester. Váratlan megjelenése a lövészárok e pontján nem volt szokatlannak ítélhető, mivel ezeket az árkokat tuda­ tosan cikcakk irányban ássák, hogy minél több legyen a kiszögellés a célzáshoz, minél nagyobb legyen a védelem a bombák és nehézfegy­ verek ellen. Az SS, aki előretartott pisztollyal közeledett, látván ifjú baj társa szorongatott helyzetét, a biztonság kedvéért a jobb combom­ ba eresztett három golyót. Följebb nem mert lőni, nehogy a német fiúban tegyen kárt. Most m ár midenáron meg kellett szerezzem a puskát. A Hitler-jugend olyan görcsösen kapaszkodott bele, mint komondor a velőscsontba. Hiába igyekeztem néhány térdlökéssel az érzékenyebb testrészén ke­ resztül jobb belátásra bírni. Helyzetem kilátástalannak, jövőm aggasz­ tónak mutatkozott. Egyedül vagyok kettő ellen és még használható fegyverem sincs! A kritikus pillanatban szökellt át a kőfalon vágott résen Gajdos Károly, a századparancsnokunk. 17 �— No, Karcsi — mondtam fennhangon —, most mutasd meg a lövési, tudományod! Fingasd ki ezt a gyászhuszárt! (Mármint a fekete egyen­ ruhás német őrmestert!) S ő megmutatta, mit tud. Úgy ahogyan begyakorolta, madzagjánál fogva előrántotta forgó­ pisztolyát, amely lövésre kész tenyerébe repült, csak a kakast kellett meghúzni. Igaz, hogy az első két golyó a bal combomat találta el, de a harmadik a magas homlokú, kopasz felű SS őrmester halántékába csapódott. Ez búcsúzóul még egy golyót eresztett a lábamba, majd tel­ jes hosszában hasravágódott. Arca földhöz simult, csak a sebe maradt szabadon. Mint szűk vizű forrósból, kibuggyant néhány vércsepp a sebből, de az is hamar megalvadt. Beszedtem hirtelenjében hat-hét golyót, bár a legkisebb fájdalmat sem éreztem. Ha megdobnak meggymaggal, tán jobban fáj. Minden­ esetre most már minden erőt a puska megszerzésére fordítottam. Ki­ derült, hogy erőlködnöm sem kell, mert a fiút őrmestere halála annyi­ ra meghökkentette, hogy erőtlenül elengedte a fegyvert. Gajdos már nem tartózkodott az árokban, láttam, hogy lóhalálában fut a szovjet állások felé. Nyomában lövésektől porzik az utca. S még sokan futottak át a megjelölt szakaszon. Egyszeriben kiábrándító gyengeség fogott el. A megszerzett puska csaknem kihullott a kezemből. Még mindig széttárt karral, előre nyújt­ va tartottam, mintha tornagyakorlatot végeznék vele. A Hitler-jugend látván tétovázásomat, galléron fogta a halott németet és két kézzel húzta, cibálta a szakaszparancsnoki bunker felé. Velem közben meg­ fordult a világ. Megpördültem képzeletbeli tengelyem körül, mintha ringlispilszerű gyorsasággal forogtam volna egy ideig, s egyszercsak a géppuskafészekben egy töltényes láda vasalt sarkára huppantam. Ak­ kor sajdult belém az első fájdalom. (Mint a későbbi röntgenvizsgálat megállapította, tomporcsontom eltört, hosszában szétvált, mintha a hitvány ragasztó csak addig tartotta volna össze.) Szájam kicserepesedett. Pokoli szomjúság gyötört. Inni! Inni! Köpe­ nyem zsebében lapult ugyan egy butykos, de már képtelen voltam elő­ venni. S akkor a parancsnoki bunker felől elővánszorgott Melán, aki­ ről azt hittem, hogy már régen odaát van. Bőrkabátot viselt, kem é­ nyen, határozottan lépegetett. Rákészültem, hogyha mellém ér, megkérem: — Komám, vonszolj át magaddal! Hang azonban nem jött ki a számon, ő pedig nem látott, csak ment, szemében azzal a szent révülettel, ami ezen a napon századunk szinte minden tagját hatalmába kerítette. Később tudtam meg, hogy percek­ kel előbb, de már az SS őrmester halála után, egy öreg, megátalkodott Volksturmmannt ő is a másvilágra küldött. Még többen futottak át, majdnem mellettem. Csak a kőfal válasz­ tott el az ijedt, lihegő testektől. S akkor két fegyveres német megragadott és maga előtt lökdösött a szakaszparancsnoki bunkerig. Mintha évekig tartott volna az a száz­ méternyi út, amely csak bevezetője volt a későbbi tortúrának. A szakaszparancsnok méla undorral mért végig, mintha egy amőbát nézne rendkívüli nagyítású mikroszkópon át. Szinte beszélt a tekinte­ te: „Mit találtatok ki, ti undorító véglények! Azt képzeltétek, hogy a felsőbbrendű fajnak túl lehet járni az eszén!” Vagy, ahogy Nietsche mondja: „Zúzzátok, törjétek össze a jókat és igazakat!” — Was ist los? (No, mi van?) — bámult a képembe. — Megsebesültem — mondtam. — Részesítsenek elsősegélyben. — Nincs fölösleges kötszerünk. Ami van, az másnak kell. — Emberség is van a világon — mondtam, m ert a parancsnok ágyá­ nak dőlve valamennyire magamhoz tértem. — Emberség? Te beszélsz emberségről, te disznó? — mondta mono­ ton hangon —: Hátulról, orvul támadtok, mint a kóbor ebek. Hány németet lőttetek le hamarjában? Azokat a németeket, akik hónapok óta etetnek benneteket és lám, kígyót melengettek a keblükön. Te szemét! Mindezt úgy sutyorogta el, mintha szerelmet vallana. Nem mondhattam el, hogy ha nem rakják közéjük azt a néhány vakbuzgó SS-t, az egész szakasz békén átmasírozott volna velünk a tovarisokhoz, ő pedig maradhatott volna magának a bunkerban, hogy valamin röhögni is lehessen. A századparancsnokságról telefonáltak, hogy szállítsanak át oda. (Közben Ugró Laciék m ár ásókkal kezdték elvagdosni a telefondróto­ kat a híd alatt.) A szakaszparancsnok köpött egyet. — Vigyétek a kutyát! — És az elsősegély ? — Kapsz te ott olyan elsősegélyt, hogy az egész családod megemle­ geti. A két német, aki az imént belökdösött a szakaszvezető bunkerjába, látván gyengeségemet viszonylag tisztességesen viselkedett. Beleka­ paszkodtak a köpenyem ujjába és annál fogva húztak maguk után a három bérház emlékét őrző téglahegyen át, mint a Bodri a rongyot. Mégse hátulról rugdostak, pedig megtehették volna. Hiába, mindenütt akadnak jó emberek! 18 Mire átrángattak a hegyen, nadrágom szára alaposan megtelt vérrel. Kísérőim odaállítottak a századparancsnoki pince bejáratához, mint egy próbababát, azután elengedtek. Egyetlen emlékem maradt meg: a pincébe az utcai ablaknyílásokon át bevetődött a délutáni napsugár. S a sugárkéve veszettül forogni kezdett, mint egy kiszidolozott arany­ propeller. Mintha órák teltek volna el. Ott feküdtem a padlón arcra borulva, egy nagy víztócsában, a vizet valószínűleg észhez térítésem érdekében pocsékolták el. A markáns századparancsnok pattogós ütemet kopogtatott ki kör­ mével íróasztalán: „Kinn a pusztán nyílik egy szép rózsaszál; A neve: Erika. Minden álmom, minden vágyam arra száll, Merre jár: Erika . . . ” S akkor egy rövid időre abbamaradt a kopogás. — Vigyétek át a zászlóaljparancsnokhoz! — mondta a markáns. — Hadd legyen neki is valami öröme ! Már eszméltem. Szemem sarkából ki-kikukucskáltam, csakhogy na­ gyon jó volt a nedves, hideg földön feküdni, tehát ott maradtam, amíg a hónom alá nem markoltak pribékeim. A századparancsnokság a Berliner Strassén állt, a Finanzamt olda­ lán. Vele szemben, a másik oldalon, srégvizavi székelt, a zászlóaljpa­ rancsnok. Az utcán csodálatomra Metternich várt. Nyomban hónom alá nyúlt és sugdosódva kérdezte: — Gajdos meg? — (Gajdos átment?) — Átment — mondtam. — Két golyót a combomban hagyott, hogy legyen valami emlékem tőle. — A hadnagy csinálta az egészet — kezdte el a sopánkodást. — Átküldte Schlachtoczkyt, hadd borotváljon meg és a ravasz figaró mindenkit leitatott pálinkával. Azután ránkcsaptak, elszedték a fegy­ verünket, s bezártak minket a páncélszekrénybe, meg a fridzsider­ be. .. Kurgyis elvitte a tárogatómat. Zsíroztam, babusgattam, vigyáz­ tam rá, ő meg elvitte . . . — Téged is becsuktak? — Engem magukkal hurcoltak a híd alá. Át akartak vinni az oro­ szoknak, ajándékul. Elgondoltam, milyen szép ajándék lett volna, Ivánék bizonyára sok­ kot kapnak a gyönyörtől. A zászlóalj parancsnok, aki első pillantásra jámbor, jól ápolt, síma ké­ pű értelmiségi benyomását tette, habzó szájjal ordított. De nem rám, rám ügyet sem vetett, hanem Metternichre. Minden második szava az volt, hogy Schweinérei.Y* — Hónapok óta készülnek, fegyvert visznek a körletbe és az ober­ feldwebel'semmit se lát, semmit se hall. Azután ellenállás nélkül át­ adják a fegyvereiket! Az ön fegyverével percekkel ezelőtt újabb há­ rom SS-katonát lőttek le. Remek automata géppisztoly, jól áll a kül­ földiek kezében. Kezdtem gyöngülni ismét. — Kötözzenek be — mondtam. A Bataillonskommandant nagyot rikkantott, mire két fogdmeg a szobában termett és vigyázzba merevedett. — Vigyék ezt a hüllőt! — mondta a parancsnok. — Lökjék a többi közé! Hatkor kivégzik valamennyit! Átellenben, az utca páros oldalán (érdekes módon ez a ház és a Fi­ nanzamt csaknem épségben máig megmaradt) egy ajtó nélküli, utcá­ ról nyíló szenespince előtt két géppuska állt, lövésre készen. A két fogdmeg korántsem tapintatosan letaszított a lépcsőn. A lendülettől és a tehetetlenségtől szárny nélkül is repülni tudtam. Négy erős kar a levegőben kapott el. Felismertem Kárpáthy hangját. — Azt hittem, te voltál az első, aki átm en t... — Megsebesültem — nyögtem. — Segíthetünk? — Nem hiszem. A vér megalvadt, így jó — hasra feküdtem és hom­ lokomat is a hideg pinceföldhöz szorítottam. — Ugró Laciról mit tud­ tok? — Szerintem átment — mondta. — Ide csak a notórius gyávák és a kiválasztott hősök kerültek. Sokáig hallgattunk, senki se óhajtott beszélgetni. — Hat órakor kivégzés — mondtam. — Ti még addig elszökhettek innen. A géppuskáknál egy lélek sincs. Csak meg kell fordítani őket és sakkban lehet tartani vele az egész német zászlóaljat. .. No, az idepréselődött nyolc-tíz embert, akik az áttörés veszélyei el­ len a pályaudvaron veszteglő tehervagonokban kerestek menedéket, részben gyávaságból, részben valamely pacifista felekezet intelmeinek engedve — cseppet sem tüzelte a harci kedv. Oly ferde pillantásokat vetettek a gádor fölött veszteglő két géppuskára, mint beteges hajla­ mú férfi a strandoló fiúcskára. �A pincét középütt strukturálisan betervezett téglaoszlop dúcolta alá. Annyira meghatározó helyen emelkedett, hogy fekve nehéz lett volna elkerülni. Az én fejem is csaknem az oszlopig ért. Nos, Kárpáthy eh­ hez az oszlophoz támaszkodott, guggolva és gunnyasztva, mint a putri­ juk előtt pipázó, öreg cigányasszonyok. — Élni szeretnék — csuklotta ki könnyei közül. — Nem akarok meghalni. A sírás rám is átragadt. Fejemben gőzkalapácsok sújtottak üteme­ sen, majd minden zajt, mozgást hallhatatlanná tett a Niagara fennsé­ ges zúgása. A rövid, alig ötven kilométeres folyó torkolata előtt két hatalmas zuhatagot alkot, az egyik 900, a másik 300 méternél széle­ sebb, a vízesés sodró árja elfedi a torz köveket, csak a víz csipkés, fe­ hér habja fodrozódik és veszi hátára az emlékeket. A robajló ár lá­ nyokat, jó és rossz tündéreket sodort magával. Kibomlott hajjal szá­ guldott felém Magdus, fekete fürtjei tüllfüggönyként láttatták bájait. Segítségért kiáltozott Feci, akire tudatosan már régen nem gondoltam, most mégis féltettem törékeny testét. Hangosan viháncolt Viola, ka­ cagása áttört a víz robaján és kis mellbimbóiról szirmonként vált le a fehér műmell. Lotte a vízből hógolyót gyúrt, azt hajigálta felém. Az­ után lányok garmadája zuhogott alá a Niagarán, megannyi nyers hús, érett, vérszagú, oroszlánbőszítő. S míg mindez lezajlott, időnként fölfölbukkant anyám, amint öblögetésre szánt ágyneműit elébe tartotta a zúgó ár tajtékának. Szólni akartam hozzá, de bármekkorát is kiáltot­ tam, hangomat elnyomta a zuhatag robaja. De egyszer, egyetlenegy­ szer sikerült vele szót váltanom, intésére megmerevedett és elhallga­ tott a Niagara. „ Mi történt, kisfiam?” „Semmi, anyukám, csak kaptam néhány lövést.” „És ez baj?” „Nem baj, csak kellemetlen. A baj ott kezdődik, hogy ki fognak vé­ gezni, mint egy bűnözőt.” „Ó, kisfiam, miért mondod te ezt nekem? Miért fájdítod a szí­ vemet?” „Hogy segíts rajtam. Kicsi koromban is mindig segítettél.” „Ma m ár nem tudok segíteni, kisfiam. Ha az téged megnyugtat, szí­ vesen imádkozom néhány sort. Nem sok időm van, éppen nagymosás­ ban vagyok. . . ” S akkor a vízesés megint nekilódult, hogy felfalja, szétmállassza az útjába kerülő szerves és szervetlen életeket. Két német katona kísérte a parton Tamarát. Szuronyos puskájukat előre tartották, de sóvárgó szemüket le nem vették a meztelen lányról. Az egyiknek a duzzadt, anyás mellek láttán futott össze a nyál a szájában, a másik az ágyék titkát kutatta kigúvadt szemmel. Tamara bemerészkedett a sodró ár­ ba és a tajtékok között m utatta be akrobata mutatványait, amik még csábítóbbá tették idomait. Időnként azonban a háttérből, hol Rensch, hol Metternich, hol Baron hadnagy hangján fölharsant a parancs: „Lőjjétek le! Orosz!” Rohantam volna segíteni, de a hegyes vasékek földhöz szögezték a lábamat. Kárpáthy megemelte a fejemet. Arca maszatos volt a könnytől, a pinceajtón beszűrődő alkonyi fény szivárványszínűre festette. — Rosszul vagy? — kérdezte. Hanyatt fordultam, lábamat fölhúztam és fektemben a térdemre tettem a kezemet. — Semmi bajom — mondtam és valóban frissnek, üdének, egészsé­ gesnek éreztem magamat. Szinte bosszantott, hogy itt lebzselünk, ahe­ lyett hogy a természet szép, tavaszi tájain barangolnánk. Kis idő múlva megkezdte műsorát a szovjet gigantofon, az óriás rádió, amelynek hangja betöltötte a várost. Ment a „Maros vize folyik csendesen” és ment a „Valahol Oroszországban”, a Karádi-lemez, amit bizonyára magyar volta miatt tettek föl, tartalm át aligha ismerték, vagy abban a percben nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Azután szokás szerint abbamaradt a zene és magabiztos, érces hang tette köz­ hírré (Kárpáthy önkívületben fordította), hogy amennyiben a német fogságba került magyaroknak egyetlen hajuk szála is meggürbül, min­ den magyarért negyven német tisztet végeznek ki. S hogy kétségeink ne lehessenek Kárpáthy fordításában, egy másik hang a felhívást ma­ gyarul is megismételte. — Ugró Laci mégis csak átért — mondtam megnyugodva. Ismét hasra fordultam és a hűvös oszlophoz szorítottam homlokomat. Tisztán hallottam Vass Miklós öblös, erős hangját, amint a Lehároperettből. A cárevicsből énekelte a megrázó strófát. Csillogott a hang­ ja, mint a metszett pohár „A Volga vizén jöttem át. Mint fészkét őrző sasmadár; A pusztaságon éj és csend Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan néma táj, Kozák legény szíve fáj, de fáj, Mert a szív megérzi, mit jelent. Ha az ember elhagyott. . . ” Azután minden elnémult. A Niagara se fenyegetett pusztító erejével többet. Számomra egy időre megszűnt a világ. Mialatt mi az ismeretlen szenespincében vártuk sorsunkat, azalatt a Festung-parancsnokság pincéjében, mint vízbe öntött forró ólom, ala­ kulgatott a történelem. Niehoff föld alatti szállásán összedugták fejüket az illetékesek: Ruff generális, a 609. hadosztály parancsnoka, von Friedenburg, repülő ezredes, Mohr alezredes, Lindenschmidt őrnagy, Herzog SA-Ober­ gruppenführer, a Volkssturm parancsnoka. Fischer főhadnagy, a pa­ rancsnok adjutánsa, Fuchs őrnagy, a főszállásmester és Tiesler vezér­ kari ezredes. Ez a névsor azért érdekes, mert hiányzik közülük Hanke mester, mint Himmler utóda, az SS teljhatalmú Reichsführere. Sőt alighanem Niehoff már „für, allre Fälle” elkészítette a kapituláció német vázlatát is, a szovjet fél jóindulatú lovagiassága ismeretében, s ez a tanácskozás csak formalitás volt a hangulat fölmérésére. Niehoff mindenekelőtt Schoerner marsall új parancsát olvasta föl, amely kísértetiesen egyezett a régivel: az utolsó szál emberig, az utolsó golyóig tovább védeni Festung Breslaut. A Festung-parancsnok ettől függetlenül józan meggondolásra, hig­ gadtságra szólította föl a jelenlevőket, akik közül Ruff generális nyomban a védelem folytatása mellett tett hitet, Herzog SA-Ober­ gruppenführer pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy az angol—amerikai féllel létrejön a külön megegyezés, ami a keleti fron­ ton új helyzetet teremt. Közben telexen megérkezett a hadsereg-főparancsnokság parancsa, amelyben hozzájárul Festung Breslau kapitulációjához. Niehoff ezek után átballagott az egyetemi könyvtár pincéjébe, Hanke gauleiter re­ zidenciájába és a Reichsführert kész tények elé állítva, post factum bejelentette a kapitulációt. Hanke nyilvánvalóan a további harcok mellett ágált, erről tanúskodik a frontújság következő napi, május 6-i száma is, amely még buzdító címekkel jelent meg: „Az ellenállás a szovjet ellen tovább t a r t . . . ” „Breslau szívósan k ita rt...” „V ilá g ító példa az egész német nép számára”. Niehoff generális nyilván fölaján­ lott egy könnyű felderítő repülőgépet, egy Gólyát szökésre, amit vi­ szont az bizonyít, hogy Hanke május 6-án hajnalban valóban egy „Fieseler Storch” fedélzetén szökött meg, Wehrmacht-tiszthelyettesi egyenruhában. De minden bizonnyal már május 5-én összeálltak a feltétel nélküli kapituláció rendelkezései, vagyis a nagyvonalú szovjet engedményeket pontokba foglalták. A végleges szöveg, amit aláírásukkal Glunzdovsz­ kij és Panov szovjet tábornokok is megerősítettek, így hangzott: 1. Mindenekelőtt a Niehoff generális parancsnoksága alá tartozó hadsereg beszünteti a hadműveleteket május 6-án, moszkvai időszámí­ tás szerint 14 (helyi időszámítás szerint 13) órakor. 2. Minden egység, fegyverzet és az összes harci eszköz, szállító és technikai berendezés sértetlenül egy helyben marad. 3. A parancsnokoknak, tiszteknek és katonáknak garantálják életü­ ket és élelmüket, m egtarthatják személyi tulajdonaikat és kitüntetései­ ket, s a háború befejeztével hazatérhetnek hazájukba 4. Valamennyi kórházban maradó sebesült és beteg szovjet részről azonnali orvosi segítségben részesül. 5. Valamennyi civil biztonságát és normális életkörülményeit szava­ tolják. 6. A parancsnokok és a többi tábornokok személygépkocsit kapnak sofőrrel együtt, azonkívül a fogság idejére megfelelő személyzetet. Érett tehát a béke. Erről azonban semmit sem tudtunk, sőt ami nagyobb baj, a sor­ sunkról intézkedő németek sem. Este nyolc óra tájban a Finanzamtban ébredtem föl, Vass Miklós és Drága Lajosom szobájában. A világítást két szál gyertya szolgáltatta, s amikor a sejtelmes homályban eszmélkedni kezdtem, az árnyalakok láttán az volt az érzésem, hogy egy gyászszertartás közepébe csöppen­ tem, ahol én voltam a halott. Még percek kellettek, hogy a körülöt­ tem ácsorgó alakok közül fölismerjem a hozzám legközelebb álló Ba­ ront és Kárpáthyt, és megkülönböztessem a siralomházpincéből átkí­ sért bajtársaimat a háttérben éberkedő német katonáktól. Baron, mint egy körültekintő, bölcs fülesbagoly, nyomban megálla­ pította, hogy ébren vagyok és közölte Kárpáthyval, hogy az akasztó­ fárayaló, frech magyart (mármint engem) ki akarja hallgatni. — Mondd meg neki, hogy előbb kötözzenek be! — vettem tudomást Baron úr szándékáról. — Már legalább tíz liter vért kiadtam magam­ ból, pedig csak öt liter vérem volt, az is szűken. — Már megint lázit a gaz rebellis! — horkant föl a Kacskakezű. Kárpáthy igyekezett szelídítgetni, mint a vadlovat. Elmondta, hogy végelgyengülésben szenvedek. Ez azonban cseppet sem hatotta meg a németet. — Mondja meg, hogy mióta szervezik ezt az ocsmány dezertálást? Mialatt Kárpáthy Baron kérdését áttette magyarra, szívembe hasí­ tott a felismerés, hogy a pokróc mögött ott lapul Tamarához írott le­ velem, ami éppen elegendő indok ahhoz, hogy mindőnket kivégezze­ nek. 19 �— Mondd, hogy nem volt itt semmiféle szervezkedés — mondtam a tolmácsoló Kárpáthynak. — Meg mondj, amit akarsz. Nagyobb baj az, hogy a szobámban áruló irat van. — Pedig alighanem átkutatják — mondta Kárpáthy és m ár fordítot­ ta is Baronnak a válaszomat. — És akkor a mai disznóságot ki szervezte? — tette föl az újabb kérdést a Kacskakezű. — Most mit csináljunk? És hol az a levél? — kérdezte Kárpáthy, cseppet sem törődve Baron kérdésével, hiszen Metternich már megad­ ta az okos alaphangot, hogy mindent Gajdosra kell rákenni. — Én egy lehetőséget látok — magyaráztam Kárpáthynak. — Meg­ mondod, hogy ráz a hideg és hogy pokrócot kérek, mert különben megtagadom a további választ. Te pedig megkísérted eltüntetni azt a cédulát... Baron káromkodva bár, beleegyezett, hogy pokrócot hozzanak. Utá­ naszóltam Kárpáthynak. — Az ágyam alatt van egy zsák dohány, az majd jó lesz fejpárná­ nak... Kárpáthyt Baron parancsára két szuronyos német kísérte el. Mint azonban kiderült, a két német a folyosó végén, az ajtóban megállt, s mivel az én szobám előszobából nyílt, Kárpáthy szabadon ügyesked­ hetett. — Minden rendben — nyugtatott meg, miközben a szűzdohányt igazgatta a fejem alá. — Elégettem a cetlit és hogy nagyobb legyen a balhé, égve bedugtam a szalmazsákodba. Azóta már az egész szoba lángban á l l ... Valóban friss füstszag hatolt be a folyosóról, ámde ennek a néme­ tek közül senki sem tulajdonított jelentőséget. Gajdos ugyanis a né­ metek lefegyverzése után szintén félgyújttatta körletét, amit a néme­ tek csak szívós munkával tudtak eloltani. Azóta is bűnjelek után ku­ tattak a korom és hamu között. Még körülbelül egy órám á t tartott a faggatózás, s ez idő alatt az ap­ rótermetű Gajdos hatalmas, antifasiszta hőssé magasztosult, aki egy 170 fős, németbarát közegben egymaga harcolt töretlenül az egyedül üdvözítő bolsevizmusért, tökéletesen elkendőzve haladó szándékait. Végül Baron is megunta az oktalan szócséplést. — Önök most a mi foglyaink — mondta. — Derékszíjat, cipőfűzőt, gatyamadzagot levetni és idedobni az asztalra. Át fogják kísérni önö­ ket Oderán túli fogdájukba . .. — És a sebesülttel mi lesz? — kérdezte Kárpáthy. — Kórházba visszük a disznót, bár nem érdemli meg. A szeme sem jól áll. Fogadni mernék, hogy ez vezette az egész bábszínházat ... Így kerültem május 5-én, későn este a Ring tőszomszédságában levő, piactéri föld alatti kórházba, amely emlékezetem szerint két emelet mélységben nyúlt a tér és a lebombázott, kiégett házak alá. Mégis csak szerencsétlen, árva, harmatgyenge vakondok lett belőlem! Egy negyven év körüli, szemüveges orvos eltávolította a rengeteg al­ vadt vért sebemről. Két-három golyót minden fertőtlenítés nélkül, egy-egy biztos kezű „huszárvágással” kimetélt sekély ágyából, azután a felcserrel átkötöztette sebemet. — Ez se bírja sokáig — mondta kézmosás közben. — Annyi vért vesztett, hogy jó ha holnapig kihúzza. A felcser jelentőségteljesen nézett az orvosra. — Ő vezette a lázadást. Hét németet megöltek, másik hetet meg át­ vitték az oroszokhoz. Az orvos lefittyedt ajakkal bámult maga elé. — Ma ez a dicsőség — mondta —, végül még lovagkeresztet kap érte. Már harminc órája feküdtem félig eszméletlenül. Erőm teljesen el­ hagyott, de időnként észleltem a körülöttem felhangzó zajokat és oly­ kor agyam tisztán és elevenen működött. Ilyenkor Tamarára gondol­ tam, aki telepátikus érzéseim szerint kétségbeesetten és fáradhatatla­ nul keres a rommá lett városban. Déltájban ágyamhoz jött a kórház új, szovjet parancsnoka, a mo­ solygós arcú őrnagy. Mellemre tette nehéz kezét, s mint egy hangszó­ ró, úgy harsogta. — Jól van, magyar. Ügyesen csináltátok. Ha meggyógyultál, elme­ hetsz haza. Minden magyar elmehet haza. De a németek gyűjtőtábor­ ba kerülnek. S kedveskedésül küldött egy csajka teát. Az emeleti ágyon feküdtem, alattam egy német közlegény nyögdé­ cselt, aki már többször megpróbált szóba elegyedni velem. A szovjet őrnagy távoztával egy lécdarabbal megkopogtatta az ágyam alját. — Vigyázz, magyar! — mondta jóindulattal. — Az orvosok ördögi tervet eszeltek ki. A magyarokat elteszik láb alól és a ti papírjaitok­ kal kiengedik a bújtatott parancsnokokat. Vannak itt olyan fejesek, hogy kincset ér a nevük is . .. Bolondságnak tartottam a mesét, merész fantáziának, de a bogár ott motoszkált bennem és nem is hagyott nyugodni. Különösen akkor ijedtem meg, amikor a kis szemüveges orvos kijelentette, hogy kitű­ nően javulok, szépen erősödöm és pár napon belül komolyabb sebé­ szeti műtétnek vetnek alá. 20 Kora délután váratlanul megjelent szobánkban Tamara, Vavrik Feri társaságában. Tamara sírt, Feri pedig elmondta, hogy előzőleg már öt másik kórházat végignéztek, amikor a Strigauer bunkerben egy ápoló­ nő azt javasolta, próbáljanak szerencsét a Ringnél, a föld alatti kór­ házban. S íme, megvagyok! Tamara látván, hogy sebesülésem nem életveszélyes, szenvedélyes gyorsasággal mesélte a vasárnap, a kapituláció eseményeit. — Megadták magukat a németek mind. Az SS-ek, a Wermachtkatonák, a 28 Volkssturm zászlóalj. Negyvenezer német masírozott az átvevőhelyekre, Öt helyen zajlott a megadási szertartás. Külön helyen adták meg magukat a tábornokok és külön helyen a Festung parancs­ nokai. Niehoff házi őrizetbe került. — És mi történt a külföldi lágerben? — Ó, az csodálatos volt — áradozott Tamara. — Az emberek, mint egy hatalmas folyó árja, hömpölyögtek ki az őrizetlenül hagyott kapun át. Az őrtoronyban megjelent 23 nemzet zászlaja. Mert 23 nemzet fiai találkoztak össze ebben az újkori Bábelben . .. Németül beszéltünk, mert én az orosz nyelvvel hadilábon álltam. Alsó ágytársam egy ideig hallgatott, majd közbevijjogott, mint a kuvik. — Eddig megúsztad és most orvul láb alól tesz a ravaszság. És elhadarta Tamarának is balsejtelmeit. Tamara egyenesen a kórházparancsnokhoz ment. A jóindulatú szov­ jet fiú tőle telhetőleg megnyugtatta. — Ne félj semmit, a férjednek egy hajaszála se görbülhet meg — mondta. — Különben is az orvosok a gyógyításra felesküsznek, s ezt nem állíthatják aljas célok szolgálatába. — Hitlerre is fölesküdtek — szúrta oda Tamara búcsúzóul. Engemet meg arra biztatott, hogy mihelyt érzek magamban vala­ mennyi erőt, hagyjam ott a kórházat, majd ő ápolásba vesz. Az Ode­ rán túl vár rám, egy kiégett pincében. Feri megnyugtatott, hogy ételital lesz elég. Ők egy-két napon belül hazaindulnak és meghagyják nekünk mindazt, amit a németek távozása után az élelmiszerraktárból összehalmoztak. Annyi a konzerv, hogy hónapokig elélhetünk belőle. Három nap múlva mankóval a hónom alatt, a dohányos zsákkal és a pokróccal a hátamon elhagytam a kórházat, zsebemben a „dokument­ tel”, amely szerint a feleségem lakásához közelebb eső Elbing-bunker­ be helyeztek át. Elindultam toronyiránt és kínosan hosszú gyaloglás után, csupán ösztöneimre hallgatva, fölfedeztem a pincét, ahol Tama­ rának várnia kellett. Egy ismeretlen, Weber nevű magyar férfit és osztrák feleségét, akivel a nagyszabású lágermisén házasodtak össze, találtam ott. Elmondták, hogy Tamara három házzal arrébb egy épen maradt földszinti lakást vett használatba. Bekopogtattam. Rohanva nyitott ajtót. Megérezte, hogy én érkeztem meg. Megkönnyezte a mankómat. De velem együtt nevetett, amikor fél kézzel az ágy végébe kapaszkodva, megforgattam a mankót és azt mondtam: — Hej, ha az áttörésnél ez a lángszóró velem van, bizonyisten meg­ táncoltattam volna azt az SS-t is! Alaposan kikacagtuk magunkat. Kisvártatva Tamara megkérdezte: — Csakugyan Gajdos lőtt rád? — Gajdos remekül viselkedett — mondtam. — Lefegyverezte a né­ metjeinket, én pedig neki köszönhetem az életemet. — Azt mondták, bosszút akart állni rajtad. — Hősként és becsületesen viselkedett. Nekem igazán elhiheted. Ha belém is talált két golyója, az a véletlen műve volt. De az is lehet, hogy az előírásosnál keskenyebbre ástuk a futóárkot. . . Űjabb két nap múlva hazajöttek a lakás tulajdonosai: az atléta Lotte és édesanyja, aki azóta is hiába kereste a férjét. Csontig sová­ nyodtak, szemükben az éhes és megalázott emberek örökmécsese lo­ bogott. Jóllakattuk őket, s amikor bejelentettük távozási készségünket, őszintén, jószívvel marasztaltak. Tamara megértette, hogy engem nyo­ maszt a korábbi ismeretség, velem együtt ragaszkodott a lakás átadá­ sához. Visszamentünk a pincébe, de a kapcsolatot tovább tartottuk Lottéékkal, és amikor Tamarát a váratlan betegség ágynak döntötte, Lotte kísért el a kötözésre és a szovjet komisszárhoz, aki lengyel és orosz nyelvű igazolványokkal látott el bennünket. Alig kezdte meg működését a lengyel adminisztráció, fölkereste szállásunkat a közigazgatás ...roclawi lengyel vezetője a szovjet ko­ misszár társaságában. Arra próbáltak rávenni, maradjak ott, teleped­ jek le végleg, megtesznek a vagongyár igazgatójának. Elmondtam, hogy lengyelül sem inni, sem enni, sem borotválkozni nem tudok, s minden vágyam régi ambícióm beteljesítése: újságíró akarok lenni. Látván makacsságomat, belenyugodtak hazatérési szándékomba, de indulásunk előtt néhány nappal a szovjet komisszár egy írógéppel és húsz jéger alsónadrággal ajándékozott meg, mondván: — Erre szüksége van egy zsurnalisztának! Az írógépet még csak értettem, de a gatyák! �O ra v e c Ján o s Virágok é s gyökerek Á llunk a hegyoldal lábánál. Nézzük a tavasziasan zöldülő dom bhátat. A keskeny ösvény úgy világít a telet m egsínylő, alig zöldellő fűben, m int a hanyagul odavetett fehér cérnaszál. Az ös­ vény k ét oldalán gyüm ölcsfák virágoznak. Az enyhe szél m egre­ m egteti az ágakat, az ágak elhullatják virágszirm aikat. F ehér és rózsaszín lepkeként szitálnak a virágszirm ok a napfényben. — Aki a v irágban gyönyörködik, vajon gondol-e a gyökérre — szólal m eg csendesen m ellettem az öreg. H átunk m ögött vén, földbe süppedt falusi ház. Kis kertjében o tt árválkodik a kissám li, ahhoz tám asztva a rövid, akácfából fa­ ragott sétabot. A nélkül ballagott ide az öreg. Most csak áll, és a nap felé fo rd ítja az arcát, töm ött őszes bajusza csillog. H alántéká ról fekete erek fu tn ak össze a szeme sarkához. A k ifak u lt m un­ k ásnadrág zsebéből pipát vesz elő, kom ótosan m egtöm i, aztán m eggyújtja. A prókat szippant a füstből. Pipázik. Vár. A ztán így fo ly tatja: — Van olyan növény, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy rügyet, lom bot fakaszt. Ez a som. Sárga virága van, és a virágok­ nak nincsenek levéltársaik. De ennek a növénynek a legszívósabb a fája. A nehézfejű szerszám ok nyelét m indig ebből faragtuk. Va­ lahogy így van ez az em bereknél is. R ánézésre egyform ák. Mégis van közöttük olyan, am elyik ham arabb virágzik, m in t ahogy le­ velet nevel, és olyan szívós, hogy alig-alig lehet m egtörni a szá­ lá t-g e rin c é t. . . * Visszam együnk a kis kertbe. Az öreg leül a kissám lira, k ét sú­ lyos kezét az ölébe helyezi pihentetni. Az u d v arra k irak o tt asz­ talt nézi, am elynek fehér terítőjén szárad a tarhonya. — Sok verse van az én életem nek — m ondja az öreg. — Egy hét is m ondhatnám -énekelhetném -sírhatnám egyfolytában, éjjel-nap­ pal. A nnak idején mi leh etett a nincstelen m agyar, ha Kovács J á ­ nos a neve? Mi más, m int kubikos. Sok u ta t b ejártam a kenyér elébe és a kenyér után. És nagy földet bejártam , am ikor katona­ ru h á t húzott rám a sors. Azok a ruhák, k a to n a ru h á k ! . . . B akan­ csok, kapcák, csizmák, lábtekercsek, nadrágok, zubbonyok, m in­ denféle szíjak, csatok, sapkák és köpenyek. Igen. Egyre nagyon emlékszek. Amíg élek, nem fog kim enni a fejem ből. Hosszú, szür­ ke posztóköpeny volt. O tt kaptam tizenhétben M oszkvában, az egyik külvárosi tűzoltólaktanyában, am ikor három hadifogoly társam m al beléptünk a Vörös G árdába. A parancsnok m unkásem ­ ber volt, azt m ondták, valam i m an u fak tú ráb an dolgozott. Úgyahogy tu d tu n k m ár akkor oroszul, ezért, am íg m egettük a kis, füles, négyszögletes bádogedényből a kását, beszélgettünk. Em ­ lékszem rá, sehogy se tudtam m egm agyarázni neki, hogy mi is a kubikos. Csak akkor é rth e te tt meg valam it a mi nyom orúságunk­ ból, otthoni szegénységünkből, am ikor látta, hogy a fekete kenyér hajáv al törölöm ki az edényt. A ztán am ikor m agam ra m aradtam , hátradőltem a lócán, nekivetettem a h átam a falnak. A jóllakott­ ság m iatt fá rad tn ak éreztem magam. Hűvös volt. A ludni ak a r­ tam , de egyre csak az já rt a fejem ben, hogy jól csináltam -e, hogy idejöttem , hogy idecsaltam a társaim at is. Nem sokat tu d tam én m ég akkor a világról, de azt m ár igen, hogy a háború az igen ke­ gyetlen dolog, m in t ahogy a nincstelenség is. A hadifogoly-ba­ rakkokba járó agitátorok pedig azt m ondták, hogy a bolsevikok békét akarn ak , m eg hogy kiosztják a szegénység, a m uzsikok kö­ zött a nagybirtokosok földjét. Ezért m ondtam a parancsnoknak, am ikor m egkérdezte, hogy mi hozott ide m inket, a meggyőződés vagy az éhség, hogy a fej nincs messze a hastól. Am íg így töp­ rengtem , a frissen k apott katonaköpeny zsebében kotorászva pus­ kalőszert és egy szem tökm agot találtam . Eddig én azt hittem , hogy a köpeny teljesen új, olyannak látszott. H át ezután m ár iga­ zán nem tu d tam elaludni. Mi m inden m egfordult akkor, azon az éjszakán a fejem ben. Először az, hogy kié leh etett ez a köpeny? Ha valaki használta, m ost m iért nem viseli? R ajta kellene hogy legyen, hiszen hideg van, novem ber közepe. Hol lehet m ost az az em ber? Él-e vagy hal? És egyáltalán, m iféle világ az, hogy csak úgy vándorol egy köpeny, az egyik em berről leveszi, a m ásikra ráhúzza a sors! Ki is h á t a köpeny igazi gazdája? . . . * 1917. novem ber 15-én, este 10 óra tájb an M oszkvában, a K rem l ostrom a közben Kovács János vörösgárdista életveszélyesen m eg­ sebesült. Több m int húsz társával egy bérház ledőlt falai a la tt fe­ kü d t eszm életlen állapotban. A fehérek ugyanis aláak n ázták a K rem lhez közeli házakat. A m ikor a vörösgárdisták ro h am ra len­ dültek, egym ás u tán felrobbantották a m agas épületeket. Kovács Jánosnak a csizm ája sark át vették észre a szanitécek. Öt hónapig ápolták egy m oszkvai kórházban. Hősi h alált h alt orosz és m a­ gyar társa it a K rem l fala alatti sáncba tem ették el. A K rem lt no­ vem ber 16-án h a jln a lra elfoglalták a forradalm i csapatok. P éter­ v ár u tán M oszkvában is győzött a szovjethatalom . * — Még tizennyolc őszén hazakerültem — fo ly tatta csendesen az öreg. — Éppen a kukoricát törték. De a következő tavaszon m ár m egint k ato n aru h a volt rajtam . Ezt önként vettem föl, a kom m ün védelm ére. Az úristen se vehette volna el tőlünk, ha nincsenek árulók közöttünk. Pedig voltak, csak nem v ettü k észre őket. U gyanolyan egyenruhát hordtak, m in t mi, ugyanúgy és m a­ gyarul beszéltek, m int mi, de m ást éreztek. És ki lát be az em be­ rek fejébe? Az em berek szívébe? A kkor, a kom m ün végén olyat, olyan rosszat cselekedtem , hogy még m ost is belepirulok, ha eszembe jut, vagy ha beszélni kényszerít rá v a la k i. . . Nagy volt akkor m ár a zűrzavar a Tisza jobb partján . Nem volt se front, se parancs, csak összevisszaság. A törzs körül ténferegtem . am ikor elkapott egy kom isszár, aki m egparancsolta, hogy egy áru ló t k í­ sérjek a városba, a forradalm i törvényszékre. El is indultunk. Szótlanul poroszkáltunk az úton a nagy m elegben. Elöl az a spicli, h átra k ö tö tt kézzel, én meg a nyom ában puskásan. A m ikor egy gém eskúthoz értünk, a fogoly m egállt. M egértettem , hogy szom­ jas. A k ú t kávájához tám asztottam a pu sk át és vizet húztam a h ű ­ vös mélységből. A m ikor azt m ondta, hogy oldjam el a k ö tést a kezén, m ert így nem tu d inni, szótlanul nem et in tettem . A ztán m egbillentettem a zöld m ohás favödröt, úgy, hogy lassan folyt belőle a víz. Sokáig kortyolt így az én foglyom. A víz rácsu rra n t az arcára, k atonaruhájára. Csak néztem , egészen közelről néztem a csapzott haját, izzadt hom lokát és a szeme fölött egy kis vérző sebet. Egy koponyát láttam m agam előtt, am ely nem sokára m ár nem él, m ert a kivégző osztag golyója ly u k at ü t rajta. H iába v á r­ ja az anyja, az asszonya, a gyereke. Pedig m ár vége a háborúnak. Ekkor hirtelen elengedtem a vödröt, am elyet a kútgém a m agas­ ba rántott. Közben m egütötte a fogoly arcát, úgy hogy az o rra el­ kezdett erősen vérezni. Nagyon m egsajnáltam én ak k o r o tt azt az em bert. Elvágtam a kezén a kötelet és a fejem m el in tettem neki, hogy mehetsz. Az meg csak nézett rám és nem m ozdult. E kkor rá ­ em eltem a puskát, m ire az hirtelen sarkon fo rd u lt és elindult. Vissza se n é z e tt. . . — H át azt az em bert nem kellett volna ak k o r elengedni — nyö­ gött fel hirtelen az öreg. — Be kellett volna kísérni. Elítélni. K i­ végezni. Nem m egsajnálni. M ert u tán a ő végeztetett ki em bere­ ket . . . * Kovács János vöröskatonát H alason fogták el. A félegyházi gim názium ba ra k tá k a többiek közé. Itt, a to rn aterem b en lá tta viszont azt az em bert, ak it ő m egsajnált és elengedett. De itt és ekkor m ár az az em ber m ás egyenruh át hordott, és em berek sorsa felett ítélt. A m ikor egym ásra néztek, a tiszt elm osolyodott. Nem m ondott sem m it, csak szó nélkül leköpte az előtte vigyázzállásba m erevedő Kovács János volt v ö rö sk a to n á t. . . A m ikor este a sötét­ ben elsírta m agát Kovács János, nem a félelem , hanem a szégyen és a tehetetlenség csalt könnyeket a szemébe. * — A zt m ondják — fo ly tatta kissé m egnyugodva az öreg — hogy am ikor negyvennégy végén bejöttek hozzánk a továrisok, az az em ber öngyilkos lett. Nékem m égis lelkiism eretfurdalásom van és lesz is, am íg élek. Úgy próbálom jóvá ten n i azt a fiatalkori botlásom at, hogy am íg élek, m indig szám íthat rám a p árt. O tt voltam , am ikor az Alsósoron m egalakítottuk az első szervezetet, ott voltam , am ikor földet kellett osztani, az elsők között léptem be a közösbe és azok között voltam , akik ötv en h at hűvös őszén vigyázták a közös v a g y o n á t. . . Csak m ost, hogy m ár nagyon öreg vagyok, m eg beteges is, járok el kevesebbet a pártházba. És mos­ tanában, am ikor m ár sokat nyom om az ágyat, m eg ide vagyok kényszerítve a kis kertb en a kissámlihoz, szorul el néha a torkom . M ert am ikor sokáig nem n y itja rám látogató az ajtót, úgy érzem, felesleges vagyok, feleslegesen élek. Hogy m ost m ár ránk, öregek­ re nincs szükség . . . M ert hogy mi m ár m eg tettü k a m a g u n k é t. . . Most m ár pedig olyan jól élnek a népek, hogy eszükbe se ju t, m it kínlódtunk m i . . . 21 �— Ezért m ondtam az im ént, hogy aki a virágokban gyönyörkö­ dik, az gondoljon a gyökerekre, akik o tt lenn, a föld m élyében m unkálkodnak, hogy éljen a fa. Hogy erősödjék, hogy terebélye­ sedjék, hogy szép virágokat hozzon. Hogy gazdag term ése le­ gyen . . . * Kovács János nyugdíjas testét m eghajlította a nyom or, a m un­ ka, a harc, az a moszkvai bérház, am elynek a falát rá ju k robban­ to tták . Úgy já r m indig, m intha keresne valam it a földön. Ha m ost valaki elm enne hozzá és kezet akarna fogni vele, meg kellene h a­ jolnia. G ulyás Mihály Történetek a „hőskorból” — Most meghalsz, Kovács Jóska! — Ha m ár úgy kell lenni, m egtudhatnám , m iért? A term etes, elvadult arcú férfi odahagyta a két poroszkáló te­ henet, Kovács elé állt, s ezt m ondta: én bántanám m agát, én, a jótevőm et, aki kenyeret adott a gyerekeim szájába? Csendőr volt, ügye tisztázódott, háborús és népellenes bűncse­ lekm ény nem terheli a lelkét, de az egész testület a háborús bű­ nösök listájára k erült, s törvény volt rá, hogy állam i cégnél nem k ap h atn ak m unkát. J á r t a nyakam ra, vegyem magamhoz, becsü­ lettel m egállja m ajd a helyét, nem tud kenyeret adni a négy gye­ rekének. Én szívből gyűlöltem azt a testületet, m elynek tagja volt, de h át m ost nem testülettel, egy szerencsétlen, nagycsaládos em ­ berrel álltam szemben. U tána néztem tehát, nincs-e valam i a füle m ögött, és m agam hoz vettem . V asúti feletteseim sokat pisz­ káltak m iatta. Húzott, jobban, m int mások, hiszen tisztában volt vele, hogy kegyelem ből van a vasútnál. És ötvenhat októberének végén elállta az utam . Elm ondta, nem akárki, a tanácselnök biztatta fel, ha összeakadunk, nyírjon ki, m ert nálam nál m egrögzöttebb komcsi nincs a világon. Ötvenhárom ban a rra v itt az utam . Késő ősz volt, hideg, latya­ kos este. Rengeteg em ber ácsorog a csapkodó havasesőben. Ami­ kor m egism ernek, egym ás szavába vágva panaszkodnak, hogy m ár déltől itt fagyoskodnak, a kenyér meg sehol. Vasutasok, be­ járó ipari m unkások. A vonat indulásáig volt m ég időm, gondol­ tam, beugrok a tanácsra, h áth a o tt találom az elnököt. H át am it az tőlem kapott, nem te tte a kirak atb a! A m ikor a nevem mondom — Kovács Jóska vagyok — nyájasan elmosolyo­ dik, felugrik a székről, jó, hogy meg nem ölel. Lassan a testtel, nem dicsérni jöttem a tanácselnököt, hanem szidni. H át nem sül le a bőr a képéről a jó meleg szobában ücsörögni, am ikor a nép odakint fagyoskodik, a délre ígért kenyér este nyolcra még nem érkezett meg? H át m iért állította m agát ide a p árt és a nép bizal­ m a?! H át szabad ezt csinálni a néppel? L ejáratják a pártot, a szo­ cializmus ügyét! O rdítottam rá. K ékült-zöldült, se köpni, se nyel­ ni nem tudott. Azt hebegte, bajok vannak a kenyérellátással, s hogy nem ő a pékm ester. R ávágtam az ajtót, és m entem a vonathoz. H át ezért ak a rt el­ tétetn i láb alól. Gondolta, egy volt csendőr m indenre kapható, különösen ha a tanácselnök biztatja. A m ikor — h at heti bujkálás u tán — hazakerültem , első dolgom volt m egalakítani a pártot. Más pártok szinte m aguktól kinőttek a földből, m int a gom ba eső után, az M K P-t azonban szervezni kellett. A többihez volt valam iféle hagyom ány, a m iénk törvé­ nyen kívül volt helyezve, s am i rém h ír term ett, m ind-m ind elle­ nünk tám adt. Csendes éjszakákon még hallani leh etett a távoli ágyúzást. Akik szóba jöhettek, azt m o n d o g atták : várju n k még vele, m ajd ha leverik a ném eteket, m ég vissza is fordulhatnak, ha bevetik a „csodafegyvert”. . . Ellenfeleink azonban m ár szer­ veződtek, ha nem ak adt új rém hír, m aguk gyártották, hogy az urasági cselédeket, vasutasokat, a mi jövendő tag jain k at m egfé­ lem lítsék. Először a tizenkilenceseket járta m végig. N éhányan ke­ rek-perec k ijelen tették, soha többé nem pártoskodnak, egyszer m ár m egégették m iatta a kezüket, Öten, kereken öten azonban engedtek az agitációnak. De h át ezek is m ilyenek voltak? A 45-ös 22 választásokon az M KP — írd és m ondd — három szavazatot k a­ pott, pedig akkor m ár tizenkét tag u n k volt. M ondtam is a tag­ gyűlésen: szégyelljék m agukat! S unyta le m indegyik a fejét, csak egy 19-es, a feleségem m eg én em elhettem fel. A kisgazda- és pa­ rasztp árt v itte el a szavazatok 90 százalékát. E llenünk dolgozott a m últ, de a jelen is. A m int m ár m ondtam , a rém hírek m ind-m ind ellenünk acsarkodtak, s m ivel felvilágo­ sultságról szó sem lehetett, az em bereknek m ákszem nyi dem ok­ ratikus jogszokásuk se volt, m inden rém hírnek bedőltek. De am i­ kor meg kellett alakítani a Nemzeti Bizottságot, egyöntetűen rám , az M K P-alapszervezet titk á rá ra szavaztak. Nézze, furcsa idők voltak azok. A régi törvények m ár nem voltak érvényben, az újak még nem születtek meg, de az élet az nem állt meg, m ent a m aga ú tján — ki-ki a m aga becsülete, poli­ tikai állásfoglalása és tisztessége szerint intézkedett. A Nemzeti Bizottság elnökének hatalom volt a kezében, am ire rá ü tö tte a pe­ csétet, annak általában foganatja volt. D iktáltam is, persze hogy diktáltam . 45 nyarán bíróválasztást kellett tartan u n k .A régi bírót berendeltem a községházára, s kö­ zöltem vele, le kell m ondania, de azt nem tiltom meg, hogy ú jra jelöltesse m agát. A pökhendi nagygazda a szemembe n ev etett: nem m ond le. H át akkor vegye úgy, hogy m ár se az. H át jó, akkor lemond, s fülig szaladt mosollyal, köszönés nélkül távozott, Ösz­ szedugtuk fejünket, m it kellene tennünk, nehogy újjáválasszák? A képviselőtestület választja a bírót, teh át új képviselőtestületet kell választanunk, am elyben megfelelő szám ban lesznek újgaz­ dák, ipari m unkások, akik a mi jelöltü n k re fognak szavazni. És úgy is lett. A volt bíró nagy tra k tá t csapott korteseinek. Jö ttek röhögcsélve, m ost meg fog bukni v a la k i. . . N yilván a mi jelöl­ tü n k re gondoltak. Nagyot néztek, am ikor a képviselőtestület ú j­ jáválasztásával kezdtük, és sorra bekerültek a mi em bereink — s a mi jelöltünk lett a bíró, egy köztiszteletben álló kisgazda, akivel m agam is jó kapcsolatot tu d tam kiépíteni. A m ikor m egjött a híre, a fasiszta N ém etország k ap itu lált, az eddig szunnyadó haragvások is felszínre törtek. Én csak 41-től laktam a faluban, s bejáró dolgozó voltam az állam i gépgyárba, teh át nem igen ism ertem ki m agam az indulatok „hátországában". H azaérkezett például a volt főjegyző szovjet hadifogságból. „Fe­ szítsük m eg!’ „Elvitette a két szép ökröm et, nekem három lovam bánja, az én m agtáram at kipucoltatta. . . ” Vizsgálatot indítottam , s elsősorban a szegénységet kérdezgettem , m ilyen em ber volt? „H át a gazdákhoz húzott, hiszen az ú r hova húzzon? H a nem odahúz, elcsapják”. S m ost főleg a jobb m ódúak áskálódnak elle­ ne. H át persze, a szegénységtől nem volt m it elvinni. Úgy dön­ töttem , nem engedem bántani, egyesek hiába erősködtek, leg­ alább internáltassuk el. Nem volt fasiszta, népellenes bűncselek­ m ényeket nem tu d tak rábizonyítani. M aradt főjegyzőnek, de a lelkére kötöttem , viselkedjék úgy, hogy nekem is tessék. Felosztottuk a nagybirtokot. Alig végeztünk vele, az egyik reg­ gelre eltü ntek a m ezsgyekarók. Ki kell nyomozni a tetteseket. Égy szép napon arra ébredek, hogy töm eg verődött össze a laká­ som előtt, az em berek zúgnak, a haragosabbak lebitangoznak. Mi történt, em berek? A djam elő a földbirtokost, m iért vitettem el? Elhültem . Én? H át m aguk m egbolondultak! M enjenek szépen ha­ za, este falugyűlés a leventeotthonban. R ohantam be a község­ házára. F elhívtam a járási rendőrkap itán y t, este h étre v árju k , igen sürgős ügyben. Tele a nagyterem , az em berek m egism étlik, am it reggel a szemembe vágtak, és hogy adjam elő! Elordítot­ tam m agam , csend legyen, az isten fáját! Csend lett. Ezt m ondtam : az fogja előadni a „nagyságosurat”, aki rács mögé dugatta. Rá­ szóltam a k ap itán y ra: m iért vitetted el? „M ert kihúzgálta a k a­ ró k a t!” H onnan tudod, hogy ő volt? „M ondták”. És ha holnap rám m ondanak valam it, engem is elvitetsz?! És m egeresztettem a hangom : m egtiltom , hogy az én tudtom nélkül b árk it elhurcolja­ tok, ha csak nem tettenérésről vagy felsőbb utasításról van szó, de én ak k o r is tudni akarok róla, különben m áris lem ondtam az elnökségről. Ezek a m ódszerek az átkos H orthy-rendszerre voltak jellemzőek. És a töm eghez fordultam : Em berek, am íg én vagyok itt az M K P -titkár és a Nemzeti Bizottság elnöke, senkit bántódás nem érhet, egyetlen becsületes em bernek a hajszála se görbülhet meg. Felzúgott a töm eg: „Éljen Kovács Jó sk a!” Nem nekem kellett ez az éljen, higgye el, egy porcikám se kí­ vánta. Ez az éljen a M K P -titkárnak szólt, m aguknak a kom m u­ nistáknak. Rossz term észete van a m agyarnak, nagyon szeret ás­ kálódni. Jö ttek a jelentgetők. Azt m ondtam nekik, üljenek le, papírt, ceruzát tettem eléjük, tessék, hogy m aradjon nyom a és írja is alá. Rögtön szedte is a sátorfáját. Nem, nem engedjük sza­ badjára rossz term észetünket. �Később kitudódott, hogy a p arasztpárt elnökének felbújtására, két süldőlányka szedte ki a karókat, s ő jelen tette fel a volt földbirtokost. Elszánt, gyűlölködő em ber volt, az „uraknak az irm ag ját” is ki ak a rta irtani, s hogy nyom uk se m aradjon, a h a­ gyaték u k at is. A kastélyt földig rom bolni, ki m it ér, vigye. Felbiz­ ta tta az em bereket, hogy essenek neki a gyümölcsösnek, a falunak ugyanis n e m , volt erdeje, s tényleg tüzelő nélkül tek in tettü n k a tél elé. R endőrt állíttattam hozzá, aki beteszi ide a lábát, lássa el a baját. Tele a falu éhenkórász szegénygyerekkel, kell nekik a gyümölcs. A p arasztp árt elnöke feljelentett, a földesúrral paktálok, m ert védelm em be vettem . J ö tt a kivizsgálás, s azt m ondták, helyesen cselekedtem , mi nem az életére, a vagyonára törtünk. A cselédei szerették, a szokásosnál több b ért adott nekik, s „igazságosnak” tarto tták . A m ikor m indenéből kiforgattuk, volt cselédei ta rto ttá k el, h ordták neki a kaját. Meg kell m ondanom , pártállásra való tek in tet nélkül. Tél küszöbén négy-öt szekér jó tűzifát fedeztem fel a község­ háza udvarán. K érdem a főjegyzőt, h át ez hogy kerül ide, kié? „Mi k ap tu k az állam i erdőhivataltól”. Nem m aguk kapták, m a­ guk szerezzék be, ahogy tudják, s azoknak fogjuk ju tta tn i, akik sehogy se tu dják, Összerántottam a szociális bizottságot, és ki­ osztottuk m agatehetetlen öregeknek, többgyerm ekes hadiözve­ gyeknek. A főjegyző a pokolba kívánt. Túlkapás? H át m it m ondjak erre? Az is előfordult, de hát az se volt egészen az. 46 őszén dobol a kisbíró: egy vagon káposzta ér­ kezett, egy m ázsa ára 100 forint vagy egy m ázsa búza. Elkérem tőle a dobolási szöveget, ki írta alá. Senki. H onnan szerezted? A kezem be nyom ták. Ki? H á t.. . A káposzta gazdáját berendel­ tem a községházára: nézze, nekünk nincs búzánk, pénzünk is ke­ vés, 70 fo rin tért kiáru síthatja. Azt m ondja erre, hogy akkor nem eladó, visszaviszi. Lefoglalom, és 70 forintjával kim éretem . „Ez nem áll jogában”. Jogot m ost én diktálok. K irohant az állom ás­ ra. vissza feladta, és én hoppon m aradtam . K érdem az állom ás­ főnöktől, mi a törvény? A feladott áru biztonságát a MÁV sza­ vatolja, lefoglalni csak járásbírósági végzéssel le h e t. . . B eparan­ csoltam az őrsvezetőt: két rendőrt jól öltöztessen fel, lássa el pénzzel, élelemmel, kísérni fogják a káposztát, s ahol kikerül a MÁV hatásköréből, foglalják le a törvény nevében. A vagon még o tt állt az állomáson. M egkértem az állom ásfőnököt — hozzánk húzó szocdemes volt — addig ne engedje ráakasztani szerelvényre — találjon ki valam it —, am íg m egjárom a járásbíróságot. Elv­ társaim voltak ott, egyből adták a papírt. M ire visszatértem , m ár rá volt akasztva egy szerelvényre, a főnök húzta-halasztotta, de a tulajdonos állandóan o tt volt a nyakán. M utattam neki a végzést — a törvény nevében. Ha szemmel ölni lehetne, én m ár nem vol­ nék az élők sorában. Piszok feketéző, árdrágító volt. Ha belegon­ dolok, még túl is fizettük. Délben kezdtük el a kim érést, délután négyre egy fej nem volt belőle. Így is több m int ötezer forintot v itt ki abból a szegény faluból. őrsre, két m agaféle szem tanút is vitt. És az őrsparancsnok — kis­ gazdapárt-tag — rögtön küldött feleségem ért egy puskás rendőrt. R ohantam haza. Feleségem sír, m int a záporeső. K érem a re n d ­ őrtől az előállítási parancsot. H át az nincs. Ha ki nem ugrik, szétvágom a fejét a fejszével. A nnyit koplaltunk, m int a k u tya, és tessék, m ég m eg is ak arn ak szégyeníteni, a Nem zeti Bizottság el­ nökének a feleségét rendőr kíséri végig a falun, lopott! Elm entem az őrsre. Mondom a parancsnoknak, küldje ki az em bereit, négyszemközt akarok vele beszélni. Azt m ondja, nem küldi. Szépen kérem , nem lesz jó m agának se, ha beosztottai hallják, am it én fo­ gok m ondani. Végre ráállt. M arkos em ber voltam , és nem ijedtem m eg a m agam árnyékától soha. A farzsebére te tte a kezét. Ne féljen, nem vágom szét a pofáját, de ön egy aljas tróger. Jólesne annak az elvakult, gyűlölködő, reakciós lelkének, h a lejá ra th a t­ ná a Nemzeti Bizottság elnökét, az M K P-alapszervezet p á rttitk á ­ rát. M ajd m egnéztem , az ön felesége miből főz, ú n ják a ty ú k le­ vest, am it az én kölykeim látn i se láth atn ak , és még ezért is ilyen példás b üntetést szabna ki?! Szétöntöttem a krum plit, szedje ösz­ sze, vigye haza, akadjon a torkán. . . Elvesztettem a fejem , ordí­ tottam , ahogy a számon kifért. R ávágtam az ajtót. A legszebb öröm a káröröm , boldog voltam — ennyi nekem is k ijá r —, am ikor 46 őszén közönséges sikkasztásért k irúgták. A járőrbe küldött rendőröknek 20 fo rin t já rt volna — ezt egyedül ő tu d ta az őrsön. A fo rin t akkoriban sokat ért, azok a szegény ör­ dögök örültek a két fo rin tn ak is, hiszen fizetésen felül „jött a ház­ hoz”. Szépen aláira tta velük a nyugtát, s am ikor a beosztott k i­ m ent, ő odak an y arító tta a 0-á t — 18 forin to t zsebrevágott. E nnyi pénzért akkor legalább 20 kiló krum plit adtak. M it m ondjak még? Nem szeretném , ha azt hinné, hogy becs­ vágyó vagyok, harm inc év u tá n akarom b en y ú jtan i a „szám lát”, plecsni meg ilyesmi. M unkásként kezdtem az életem , m un k ásk én t m entem nyugdíjba, am ivel elégedett vagyok. A gyerekeim m ár felnőttek, becsülettel m egállják a helyüket — m indhárom párttag. A feleségem is nyugdíjas. 48-ban visszaköltöztünk a városba. Szó­ val, hova is akarok kilyukadni? T alán nekem is volt valam i sze­ repem abban, hogy a 47-es választásokon az M KP 112 szavazatot kapott. Jól m egjegyezte, m ennyit szereztünk 45-ben? Ha elfelej­ tette volna, m egism étlem : h á r m a t. . . Egyszer kapom az ukázt: be kell szolgáltatni 18 m ázsa m arha­ húst. A gazdák tízvalahány növendékjószágot aján lo ttak fel. Én nem vagyok se ezüst-, se aranykalászos gazda, an n y it azonban tu ­ dok, hogy ez ostobaság. A növendékek — m int üsző — o tt állnak a községháza udvarán. Mondom a főjegyzőnek, meg kell akadá­ lyozni, hogy ennyi szép állatot kivigyenek a faluból. „M it lehet tenni, a törvény az tö rv ény!” K idoboltattam a szegénysoron: aki­ nek m eddő vagy kehes tehene van, kicserélheti egészséges üsző­ re, ingyen és bérm entve. És m entek a hasznavehetetlen jószágok, a szegénység pedig örvendezett. Levágni vitték, húsnak az is jó, és h á t m ég a szarvasm arha-állom ány korántsem heverte ki a h á­ borús apasztást. Haragos? M egakadt. Egyszer szaladnak értem , gyorsan m enjek haza, m ert a rendőrök el ak a rják vinni a feleségem et. Nézze, igen nehezen éltünk 1945-ben. B ejáró vasutas voltam , a reggel kapott m illpengő estére egy fa b atk át se ért. Nekem is adtak egy hold földet. B eültettük krum plival, meg kukoricával. A talajm unka rossz volt — életem ben nem v olt földem —, a term és csapnivaló. Három apró gyerek. A feleségem tehenesgazdához já rt dolgozni a napi két liter tejért, máshoz babért, krum pliért, zsírért. A leg­ m ódosabbja szóba se állt velünk, dögöljenek éhen a s z . . . kom ­ csik, hiszen dú lt a harc, s én, ha kellett, ütöttem . De elég az hozzá, hogy a mi rossz földünkben még csak akkora volt a krum pli, m int a galam btojás. Szegény feleségem. M egbotlott no. K örülnézett ő, de nem eléggé, és a szomszédéból felhúzott néhány fészek krum plit, négy-vagy öt kilónyit. A tulajdonos szaladt az 23 �HAGYOMÁNY Mikszáth Kálmán ismeretlen diákköri verse M ikszáth diákköri versei közül nyolcnak a szövege — m elyet R im aszom batban írt — fennm aradt, a selmeci önképzőkörben be­ m u tato tt ötnek csak a címe. (1) K ét további, Selmecen írt költe­ m ényét jó b arátja, G ajdács P ál szerencsére m egőrizte m ásolatban, s 1901-ben és 1911-ben közzétette. (2) Most újabb, eddig lappangó zsengéje k erü lt elő egy m ásik osztálytársa: Csepcsányi Béla h a­ gyatékából. (3) A vers hum oros tém ájú, egy ősdiákról: Bogyó Mi­ hályról szól. 1863/64. tanévben keletkezett, am ikor M ikszáth és Csepcsányi a VII. osztályba járta k . (4) A vers alatt erre utalás történik. M ikszáth hum oros hangot használ Bogyó M ihály öreg­ diákról szóló, jellem rajznak beillő költem ényében, m elyet baráti körben elszavalt, s u tán a C sepcsányinak tollba m ondott, hogy az m egörökíthesse versesfüzetében. Bogyó M ihály öregdiák valószínűleg a selmeci erdészeti és bá­ nyászati akadém ia hallgatója lehetett. (5) D iáktársaságuk — a burschenschaft — h etenként esti összejöveteleket (kneipe) tarto tt, m elyen a gim názium VII—VIII. osztályos tanulói vendégként (hospes) részt vehettek. Csepcsányiról tudjuk, hogy igen szorgal­ m asan láto g atta ezeket az összejöveteleket, M ikszáth nyilván vele tarto tt. Egym áshoz vonzódásuk az irodalom irán ti érdeklődésből fakadt, ezt bizonyítja Csepcsányi versesfüzete és M ikszáthtól em ­ lékül k apott kis könyvecskéje. (6) Hozzájuk csatlakozik harm adiknak G ajdács Pál, írói hajlam ú ifjú, m ajdan az önképzőkör jegyzője s egyben a „K orm ány” című ifjúsági lap szerkesztője. M ikszáth az 1863/64. iskolai év m ásodik felében „a szigorlatok közben — különben is az egész éven át hanyagon látogatván az előadásokat — eltávozott” Selmecről, s csak a következő évben té r vissza, m egism ételve a VII. osztályt. (7) Csepcsányi m ár ekkor egy osztállyal feljebb jár, de 1864. szept. 20-án „nehéz szívvel” m egválik Selmectől, anyagi gondjai m iatt kénytelen tanítói állást vállalni Újverbászon. (8) K apcsolata M ikszáth-tal m egszakadt, b ár élete végéig híven ápolta barátságuk em lékét. Fia és unokája féltve m egőrizték a versesfüzetet, nekik köszönhetjük ennek az eddig ism eretlen költem énynek fennm aradását, m elyet helyesírás és központozás szem pontjából feltűnően hibás szövege k ijav ítá­ sával közlünk. Bogyó M ihályhoz Furcsa szójárása ő kegyelm ének, Hogyha cseng a pohár és hangzik az ének, M indig azt kiáltja, egyre m ondogatja: H ányan vagytok fiúk, ilyen, olyan adta. A ztán meg rákezdi azt a gyászos nótát, Mitől a terem is erős visszhangot ád, És kicsordul rá ja két szem ünk könnyűje Nem a fájdalom tól, hogy senki ne vélje. És hangzik az é n e k : Nincs m ár benne p ára . . Ő kegyelm ének legkedvesb nótája. M ikor oszt elhúzza, m ikor oszt elm ondja, Vagyon a kancsónak akkor aztán dolga. Egy keserveset húz öblös poharából, A ztán ú jra leül, nem beszél, nem mozdul, Nem is szólna tán az ítélet napig, m int: Itt m ulatunk éjfél u tán hatig. Csak a pipájával vagyon baja folyvás, A kkorát bojt m int egy gólya tojás, A kkor m ondja oszt ha rá g y ú jt ím mel ám m al, Hogy nem cserélne a burkus királlyal. Á ldott M iska bátyó m intha m ost is látnám , Minő diadallal ül az asztal hátán. Kezében egy vastag görbe bunkó nyele, M elyet kortesbotnak nevezget ő kelme. M agával is viszi holmi választáshoz, Hol csak ő kegyelm e szava dönt, határoz, De m ostan ez egyszer m egbukott végképpen, Mi nagyon fájdalm as érzet kebelében. Elhagyta öröme, elhagyta étvágya, M int m ás szegény em ber nem iszik b ú jáb a’ Elhagyta a kancsót, a kedves b arátot, Én tudom hogy m iért, ti is tu d h atjáto k . M ixád K álm ány Selmecz 1862/3 (9) Jakus Lajos JEGYZETEK 1. R ejtő István: M ikszáth K álm án a rim aszom bati diák (1959) 59. V áradi Béla: M ikszáth K álm án (Budapest, 1910) 43. 2. G ajdács P ál közlése: Pesti H írlap 1901. XII. 24. és Az Üjság 1911. XII. 24. 3. Csepcsányi József, nyug. evangélikus lelkész tulajdonában, No­ vi Sad (Újvidék) Jugoszlávia, ki Csepcsányi Béla unokája. Szí­ vesen rendelkezésünkre bocsátotta a vers fotokópiáját, keletke­ zésének körülm ényeiről és nagyatyjáról adott életrajzi felvilá­ gosításokat. 4. Evangélikus Országos Levéltár (továbbiakban EOL) Tudósítás a Selmeczi ágost. hitv. evang, kerületi lyceum tanuló ifjúságáról (anyakönyv) VII. osztály 1863/64. tanév I. II. félév. N évsorban 6. Csepcsányi Béla, 15. M ikszáth K álm án. 5. M ikszáth és Csepcsányi osztálytársa 1863/64-ben Bogyó Lajos G aram szentgyörgyről, az ottani reform átus prédikátor, Bogyó M ihály fia. Selm ecről a szigorlatok közben eltávozott. B átyja leh etett a költem ény főhőse. 6. A róm aiak történelm ei c. kis könyvecske Csepcsányi József tu ­ lajdonában az alábbi bejegyzéssel: „Csepcsányi B élának em lé­ kül M ikszáth K álm .” 24 7. EOL Selmeci evang, lyceum anyakönyve 1864/65. évről. 8. Uo. A VIII. oszt. névsorában 4. Csepcsányi Béla 19 éves, ág. hitv. M agyar, K iskér, Vajdaság. A tyja: István tanító. Osztály­ zat helyett a tanulm ányi rovat keresztülírva: Szeptem ber 20án V erbászra tanítónak m ent. U gyanebben az isk. évben a V II. osztályban M ikszáth K álm án a névsorban 13. 9. Az eredeti kéziraton M ikszáth aláírását Csepcsányi Béla csil­ laggal is m egjelölte, m elléje jegyezte: „saját kezétől”. A latta saját írása: M ixád K álm ánytól oskolatársam VIL oszt. Végül utólagos feljegyzés: Selmecz 1862/63. Ez utóbbi téves évszám ot Csepcsányi később írh a tta oda, s egy évet tév ed ett emlékezete. M ikszáth abban az időben használt jellegzetes állóírása közis­ m ert. Feltűnő, hogy am ikor ez a költem ény keletkezett, még használta az eredeti M ixád alakot is, ahogyan legtöbb őse írta nevét. Az ajándékozott kis könyvecskébe viszont m ár a végle­ gesen k ialakult M ikszáth-változat k erült. E nnek grafológiai összehasonlítása az előbbivel szükséges lenne, azonban nincs kezünk között. �Madá ch-em lékérm esek „m egvallatása” A TIT Nógrád m egyei szervezetének sal­ g ó tarján i székházában ünnepélyes külsősé­ gek között, nagy érdeklődés m ellett adták át az 1975. évi M adách-em lékérm eket, am ellyel a hagyom ányoknak m egfelelően az idén is azokat ju talm azták, akik eddigi tevékenységükkel jelentős m értékben já ­ ru ltak hozzá Nógrád megye szellemi életé­ nek fejlődéséhez, s kiem elkedő eredm énye­ ket értek el haladó kulturális hagyom á­ nyaink őrzésében és ápolásában. A megyei tanács alapítványát ebben az esztendőben. Csongrádi M ária, az Á llam i D éryné Szín­ ház Jászai-díjas rendezője, Csohány Kál­ m án, M unkácsy-díjas grafikusm űvész és a balassagyarm ati M adách Im re Irodalm i Színpad együttese kapta. Csongrádi M ária rendező — foglalkozá­ sát tekintve —, régi családi hagyom ányok folytatója. S leányában, aki a Fővárosi O perettszínház művésznője, él tovább a színház szeretete. B eszélgetésünk messziről indul. — N agyapám a színház szerelm ese v olt. A m últ század végén a kassai és a pozsonyi színházat igazgatta. N agyanyám színésznő­ ként dolgozott m ellette. Színházi em berek voltak a szüleim is. Édesapám rendező, a nyíregyházi színház egyik alapítója. Ezek u tán talán sem m i furcsaság nincs abban, hogy én is a színi pályát választottam . Igaz, kezdetben ezt a szüleim sem m iképpen sem ak arták. Meg kív án tak kím élni a színészet­ tel járó nehézségektől. Ezért óvónői képesí­ tést szereztem. De a színházat nem tudtam elfeledni: elvégeztem a színm űvészeti főis­ kolát. 1946-ban kaptam meg a színésznői diplom ám at. — M ikor szerződött a D éryné Színház­ hoz? — M indjárt a m egalakulása u tán egy esztendővel, 1952-ben. A legkülönbözőbb szerepeket alakítottam . De m ár ekkor n a­ gyon érdekelt a rendezés. Sokat utaztam , tanultam , olvastam . Egy rendezőnek sokat kell látnia, tapasztalnia. V égigjártam a szokásos fokozatokat: először segédrende­ ző lettem , m ajd az esztétikai egyetem el­ végzése után, 1958-tól rendező. Ebben a szerepkörben érzem a legjobban magam. aztán m inden rendezőnek van valam i hob­ byja: az én szenvedélyem a gyerm ekdara­ bok és a gyerm ekirodalom m űveinek szín­ p adra állítása. Egy-egy gyerm ekelőadás m egtekintése csodálatos öröm szám om ra: a nagym am a elkíséri az unokát, an y u k a a kisfiával jön, s ilymódon nem csak a jövő közönségét neveljük, hanem a jelen felnőtt nézőire is h atást gyakorolunk. Színházunk egyebek m ellett ezért is ta rtja egyik fontos feladatának az ifjúsági és gyerm ekdarabok bem utatását. — M int rendezőnek mi az elve? — M indig közérthetően, a töm egeknek, a népnek játszani. Csak azt az irányzatot tartom igaznak, am elyik közérthető. Le­ gyen bárm ilyen a darab — klasszikus vagy m ai (esetleg adaptáció, m int a M ikszátheredetű A becsületes G yuri története, am elynek ősbem utatóját Pásztón tartottuk) —, m indig úgy kell színpadra állítani, hogy gondolatait értsék az em berek. A m ű­ nek csak így lesz hatása, így m arad meg az em lékezetben, így foglalkoznak később is vele az em berek. Ez a rendezői állásfog­ lalásom családi gyökerekből táplálkozik, de állandó erősítést k ap a színháztól is, amely jellegénél, funkciójánál fogva sem lehet m ásm ilyen. A mi színházunk közönsége rendkívül sokrétű. M űsorpolitikánknak ezt figyelem be kell vennie. N ekünk divatokat nem lenne célszerű felkapni, m int ahogyan célszerűtlen lenne a kísérletezgetés — ezek job bára a szakm ának szólnak és egy na­ gyon szűk közönségrétegnek. — Az Ön által rendezett darabok több m int három negyed része elju to tt a megye városainak, falvainak színpadjaira is. A Peti-sorozat őszinte sik ert aratott. Most m ilyen darab rendezésére készül? — A színház a Német D em okratikus K öztársaság negyedszázados jubileum a al­ kalm ából engem bízott meg az NDK-beli darabok rendezésével. Rudi S trahl Éva és Á dám című v íg játék át nagy sik errel m u­ ta ttu k be az ősszel. Most a folytatásán dol­ gozom, am elynek bem u tató ját m áju sra te r­ vezzük. S van egy rendezésen kívül eső tervem : m inél jobban, m inél közelebbről m egism erni Nógrád m egyét, szorosabbra fűzni a m egye és a színház kapcsolatát, és szerény lehetőségeink szerint hozzájárulni a helyi közm űvelődési tervek m egvalósulá­ sához. * Csohány K álm án, M unkácsy-díjas g rafi­ kusm űvész a palócföld szülötte. H uszonkét éves koráig szülőfalujában, Pásztón élt. Életének — m ost m ár sírig tartó — nagy „kalan d ja” 1947-ben kezdődött. Egyszerű, pátosz nélküli ember. — P esten dolgozó b arátaim unszolására utaztam fel a fővárosba és iratkoztam be a Képzőm űvészeti Főiskolára. O tthon fizi­ kai m unkás voltam , sokáig nem is gondol­ tam arra, hogy hivatásos képzőművész le­ gyek. Kicsiny gyerekkorom tól szenvedélye­ sen rajzoltam ; de azt hiszem, ez m indenki­ vel előfordul. Az én esetem ben csak annyi a különbség, hogy én a gyerekkor elm últá­ val sem hagytam abba. — Kik tan íto ttá k a főiskolán? — Hincz Gyula, Konecsni György és Ék Sándor, aki m ost jan u árb an h alt meg. Én búcsúztattam a növendékek nevében. Sa­ nyi bácsi tiszta, nagyon rendes em ber v olt. — Ki vagy k ik h ato ttak a legerőtelje­ sebben látásm ódjára, befolyásolták m űvé­ szi-alkotói m ódszerét? — Nem tehetek olyan különbséget, hogy valaki is a legerősebben h ato tt rám . Azt m ondhatom inkább, hogy nagyon sok ha­ tás ért. M ind enkitől m egpróbáltam valam it ellesni, tanulni. S ezek a különböző h atá­ sok alakították ki aztán az én m űvészete­ met. — Eddigi rendezői pályafutása alatt m integy 80 d arab o t rendezett. M elyekre em lékezik a legszívesebben? — A felnőtt darabok közül Osztrovszkij V iharjának és Pável K ohout Ilyen nagy szerelem című d rám ájának rendezését ta r­ tom em lékezetesnek. A gyerekdarabok kö­ zül sok a szívemhez nőtt. Legfrissebb élm é­ nyek a Peti-sorozathoz kötnek. P eti — S ár­ m ándi P ál és Dénes M argit szülötte —, úgy érzem , kicsit az én gyerm ekem is. — 1964-ben, a Jászai-díj odaítélésekor a hivatalos indoklásban külön kiem elték az Ön által rendezett ifjúsági és gyerm ekda­ rabok előadásának m agas színvonalát. — A gyerm ekdarabok rendezése — ta­ lán m ert óvónőként indult felnőtt életem ? — . m indig vonzott, nagy célom volt. Meg 25 �— M űveit balladai töm örség, sajátosan egyéni — m ondhatni: nógrádi — hang jellem zi. . . — H add m eséljek el erről egy m egtör­ tén t esetet. Tíz évvel ezelőtt kiállítottam a D ürer-terem ben. Sem m iféle szöveg nem u talt arra, hogy valam i közöm is lenne Nógrádhoz. A m egnyitó után. nem sokára felhívott telefonon P ekáry István festőm ű­ vész és m egkérdezte: Hová való vagy te, öcsém? Nem nógrádi? Öröm m el m ondtam igent: P ista bácsi m egérezte rajzaim on a szülőföld ihletését. Nem hiszem, hogy m ű­ vész szám ára van nagyobb kitüntetés, m int az, ha az idegen m egérzi m unkáin egy szű­ kebb közösséghez való tartozását. Egyesek szerint ez a provincializm us; viszont ebben az értelm ében én vállalom is. H a ak ar­ nék, sem tudnék m ásképpen élni, dolgozni, m int hogy ne az em berekkel foglalkozzam. A m űvészetet csak érzelm i kinyilatkozta­ tásnak, érzelm i m agatartásnak tudom el­ képzelni. Őszinteség és em berközpontúság nélkül nincs igazi művészet. M unkáim m al, a m agam eszközével igyekszem szolgálni a népet, a társadalm at. — A salgótarjáni M adách Im re G im ná­ zium ban érettségizett. Hogyan élt a gim na­ zisták körében M adách em léke? — Fellengzősség nélkül m ondhatom , hogy szám unkra Madách nem tananyag volt, egy-egy m egtanulandó lecke, hanem becsületbeli, közös ügy. Így h át később, g rafik u sk én t term észetesen többször meg­ próbálkoztam M adáchcsal, m egpróbáltam visszaadni m űveinek gondolatiságát — de sokszor alulm aradtam . Újra és ú jra neki k ellett rugaszkodnom . . . Nem egyszerűen m egörökíteni akarom , hanem m egközelíte­ ni. Eddig három M adách-kom pozícióm at, m elyeket a Mózesból készítettem , tartom olyannak, am elyek m egközelítik elképzelé­ seim et. Ezek m ost a Nemzeti G aléria tu ­ lajdonában vannak. — M ilyen jelentősebb kiállításokat ta rt számon, am elyeken m űveivel szerepelt? — 1964-ben a velencei biennálén az én grafikáim képviselték M agyarországot, Szerepeltem a luganói, a Sao Paoló-i, tokiói és lju b jan ai biennálékon, Csoportosan m int a M agyar Képzőm űvészeti Szövetség tagja, m ár m inden európai országban kiál­ lítottam . Önálló bem utatkozásom volt töb­ bek között R avennában, Varsóban, Szófiá­ ban, Szabadkán, és term észetesen több vá­ rosban itthon is. Ami a szűkebb h azát ille­ ti, S alg ó tarján b an kétszer, Pásztón három alkalom m al volt önálló tárlatom . — Jelenleg „m in” dolgozik? — Elkezdtem egy grafikai sorozatot, am ely a pásztói népszokásokat örökíti meg. Ezt szeretném teljesen m egcsinálni, úgy, hogy az egyedi dolgok ábrázolásával vala­ mi általános érv én y ű t fogalm azzak meg, am it m inden em ber m egért. * A balassagyarm ati M adách Im re Irodal­ mi Színpad m ásfél é v tízeddel ezelőtt ala­ kult. A m egyében — m inden bizonnyal — a legtöbb sik ert és elism erést m agáénak m ondható am atő r m űvészeti együttes. A csoportot term észetesen érté k kudarcok is, de a tagság — elszánt h ite és ereje révén — m indig leküzdötte a nehézségeket, és a sik er újabb, m agasabb csúcsaira érkezett. 26 A 15 év alatt nagyon sok fiatal volt tag­ feléjük fordította az érdeklődést. S az sem mellékes, hogy a csoportban olyan, közel ja az együttesnek. Ma m ár é re tt korú férfi és nő az egykori alapítók m indegyike: a egykorú és nagyon közeli érdeklődésű em ­ város szellemi életének irányítói, valam i­ berek találkoztak össze, akik feszítő cselek­ vési vágyukat a színpadon kiélhették. lyen form ában tevékeny részesei. Csikász István tan ár az alapítók közül Csikász István még hozzáteszi: — A m a­ való. A leghosszabb ideig — hat évig — ő gunk és a m ások m űvelése v itt előre. Sose volt a csoport rendezője. nyugodtunk bele abba, am i volt; m in­ — 1959 őszén, am ikor Szabó K ároly és dig többet, jobbat ak artu n k . A közönség Versényi G yörgy tanárok vezetésével, a szim pátiája megsokszorozta erőnket. művelődési ház kebelén belül m egszerve­ Moliére-, Babits-, Csehov-, Lorca-est, ződött a színpad, akkor B alassagyarm aton 1919-es em lékm űsor, székely népballada — de azt hiszem, a m egyében is — egy ha­ összeállítás szerepelt a sok között m űsoru­ gyom ányokkal nem rendelkező m űfajt, az kon. S ez a találom ra k irag ad o tt felsorolás irodalm i színpad m ű faját terem tettü k és csupán csak sejteti az értékeket. A m inden­ honosítottuk meg. kori szándék: a k o n k rét em beri problém ák A következő évben m ár országos fóru­ átélhető és világos felrajzolásával m egm u­ mon is hallatott m agáról a balassagyarm a­ tatn i az em ber lényegét. ti színpad. 1960 áprilisában, G yőrött, az el­ A csoport tagjai között — ahogy m onda­ ső országos irodalm i színpadi fesztiválon ni szokták — m inden rendű és rangú em ­ szerepeltek, s a szakem berek példaként ál­ b ert m egtalálhattunk. M int ma is. Közös lították a többiek elé az együttes szerkesz­ a k a ra t feszítette a pedagógust és az ifjú ­ tési és előadási m ódját. Az évek során egy­ m unkást, a gim nazistát és az adm inisztrá­ m ást érték a sikerek. A legkülönbözőbb dí­ tort, az egészségügyi dolgozót. A m űvészet jak at — többek között a M agyar Írók Szö­ szerelm esei voltak; sőt, a „m űvészet szere­ vetsége, a kom arnói Jókai-napok, a balas­ tői”. akik — s ez a lényeges — annyiban sagyarm ati országos irodalm i színpadi n a­ különböznek a „m indennapi szeretőktől”, pok nagydíját — nyerték. V endégszerepei­ hogy m egtanultak értelm esen szeretni, cél­ tek Pozsonyban, a M agyarok Világszövet­ tu d attal és alázattal, állandó, erős belső sége által szervezett debreceni nyári egye­ kontrollal. tem en, a budapesti m ezőgazdasági kiállítá­ A M adách Im re Irodalm i Színpadnak két son. év óta M olnárné Merczel Erzsébet a rende­ 1969-ben m egkapták a „Kiváló E gyüttes” zője. A csoport nevében ő v ette át az em­ lékérm et. G im nazistaként, 13 évvel ezelőtt címet. került az együttesbe: Évente 6— 10 darabot m u tatta k be, s egyegy produkció általában ugyanennyi elő­ — A nnak ellenére, hogy a színpad csak­ adást é rt meg. R engeteget játszottak. Ba­ nem teljességgel kicserélődött, célunk vál­ lassagyarm aton és a környék falvaiban, po­ tozatlan: folytatni az elődök önművelő litikai évfordulók alkalm ából, önálló este­ m unkáját. S zeretnénk még több „hívőt” ken — átütő sikerrel. szerezni az irodalom nak: olyan m űveket bem utatni, am elyek gyarlóságainkra fi­ Mi volt népszerűségük titk a? gyelm eztetnek és m egtisztítanak. E lju tta t­ Több m inden. Az egyik a város jelentős nak a felism eréshez: nem rágódni kell a k ulturális hagyom ányaiban keresendő. A problém ákon, hanem tenni azok m egoldá­ városban élt költők és írók — Madách, M ikszáth, K om játhy Jenő, Szabó Lőrinc — sáért. És vidám ság is kell az em bereknek, em léke olyan sajátos légkört terem tett, hiszen m indenki szeret nevetni, felszaba­ am ely kedvezett a m űködésüknek. Az ak­ dultan örülni. kori hivatalos színjátszás sem atizm usa is Sulyok László �KORKÉP A salgótarjáni országos elméleti konferenciáról* lete használható fel erre a célra, m indenek­ előtt a nógrádi oktatási igazgatóság és a Tudom ányos Ism eretterjesztő T ársulat új megyei központi épülete.) S algótarjánban három napos országos el­ m életi konferencia zajlott le „Felszabadult hazánk 30 éve” címm el: a konferenciát a pártközpont agitációs és propagandaosztá­ lya kezdem ényezte, s résztvett azon vala­ m ennyi m egye és B udapest oktatási igaz­ gatóságainak küldöttsége. A konferencia címe is m u tatja , hogy a közös vizsgálódás tárg y a alapjában tö rténettudom ányi jelle­ gű volt. A p á rt Központi B izottságának ez a tudom ányos rendezvénye egy, tudom á­ nyos életünkben még nagyobb jelentőségű országos konferenciát előzött meg, azt amit a M agyar Tudom ányos A kadém ia a P á rt­ tö rtén eti Intézettel, a Politikai Főiskolával és a T ársadalom tudom ányi Intézettel egy ü tt rendez m ajd. Ez a konferencia, am ely m ost Salgótar­ jánb an volt, az oktatási igazgatóságok tör­ téneti tanszékeinek — és részben szocioló­ giai tudom ányos m u n k atársainak — közre­ m űködésével jö tt létre. A m agyarországi politikai-gazdasági-történelm i fejlődést vizsgálták abból a nézőpontból, hogyan fejlődött a p á rt politikája harm inc év alatt, m ennyiben irány íto tta, m ennyiben követte az országos fejlődést, hogyan m utatkozik a p á rt p olitikájának igazodása a helyi tö rté­ nelemhez, értv e ezen konkrét m agyar tájak — még m egfoghatóbban: m agyar megyék — életét. Tudvalevő, hogy ezek a (megyei p ártb i­ zottságok m ellett működő) O ktatási Igaz­ gatóságok k iterjed t tudom ányos k utató- és oktató m u n k át fejtenek k i és jelentős részük van a m arx ista képzettségű, m agas szintű értelm iségiek kiképzésében és gyakorlati­ elm életi m unkába állításában, Ma m ár va­ lam ennyi m egyénkben h at-h ét éve m űköd­ nek ezek az oktatási igazgatóságok és (há­ rom megye kivételével) megfelelő, korszerű épületekben k ap tak elhelyezést, olyanok­ ban, am elyek bentlakásos képzést tesznek lehetővé. Az oktatási igazgatóságoknak 10—12, tudom ányos fokozattal rendelkező főfoglalkozású tan áru k van, és term észete­ sen valam ennyi m egye igénybe veszi tudo­ m ányos továbbképzései során a m egye tu ­ dom ányos m u n k ára inspirálható értelm isé­ gét, legkiválóbb szakem bereit és oktatóit. Úgy tűnik, hogy ezek a — ma még elég háttérb en m űködő — intézm ények nagy jelentőségű m unkát végeznek a tudom á­ nyosan képzett értelm iség kiképzésében, s ennek éveken belül látszata lesz m inde­ nütt. Hazánk felszabadulásának 30-ik évfor­ dulójára m egkülönböztetett feladatot is k ap o tt ez a m ostani konferencia. A három ­ napos tudom ányos gyűlés, am ely plénum ­ ban és 5 szekcióban m űködött, „Em lék­ ülés”-nek nevezte m agát. Az öt szekció el­ különítve dolgozott, s ez különös intenzi­ tá st kölcsönzött a tudom ányos m unkának. (Salgótarján alkalm as is ilyen m unkam ód­ szer kialakítására, hiszen több kitűnő épü­ Az aktuális és folyam atos pártpolitikai m unka tudom ányos megalapozása egyre sürgetőbb követelm ény és különösen fon­ tos, hogy a p á rt politikáját a helyi fejlődés­ sel összhangban alakítsák. Ezért a helyi tö rtén et — ez kicsit többet foglal m agába, m int helytörténet — nyom on kísérése iz­ galm as tudom ányos feladat. Az oktatási igazgatóságok fél éve vállalták, hogy rész­ leteket dolgoznak ki egy ilyen országos egybevetésre. Ezeket m egyénként v itára bocsátották, és most ugyanezt te tté k orszá­ gos együttlétben. (Az öt szekcióban 20 elő­ adás és 32 k o rreferátu m hangzott el.) A megyei tudom ányos kollektívák által k i­ dolgozott tanulm ányok tarta lm át itt m ost nem ism ertethetjük ugyan, de az ism étlő­ dések elkerülésével néhány jellegzetes k u ­ tatási cél felsorolható: (mindig egy m egyé­ ről szólva) a társadalm i stru k tú ra alaku­ lása, a term előszövetkezeti parasztság tu ­ dati fejlődése, az üzemi dem okrácia, a m unkásság kulturáltsága, az urbanizációs folyam at, a szocialista iparosítás fő voná­ sai, a m unkás-paraszt szövetség tartalm a, a fellazítás elleni harc, az életkörülm é­ nyek alakulása, a m unkássá válás folya­ m ata, a szövetkezeti parasztság közösségi tudata, a nem zetiségi politika érvényesü­ lése, a tudom ányos élet. Csupa eleven, iz­ galm as kérdés. Ennek a tudom ányos m u n k án ak általá­ nos jelentősége, hogy a m egyék k o n k rét tö rtén eti fejlődési fo lyam atait k u ta tja fel. Ami önkéntelenül „m agával hozza”, hogy az egész, konkrét politikai és propagandam unkában nagyobb helyet és szerepet kap a szülőföld, a közvetlen környezet, a haza­ fiság. M ert a megyei fejlődés összefügg a nem zeti történelem m el, de azon belül sa já ­ tos is. Győri Im re, a KB titk á ra em elte ki, hogy a konferencia érték es adalékokat g y ű jtö tt össze a legújabb kori tö rtén eti irodalom hoz, s hogy segítette az összhang erősítését poli­ tika és tudom ány között. Hangsúlyozta, hogy napjainkról csak akkor szólhatunk elemző módon, „ha m egvan a politikus problém aérzékenységünk” , ha „a valóság ellentm ondásainak feltárására képesek v a­ g yunk”, m ert „a valóság feltárása, a tö rté­ neti elemzés, a következtetések levonása a tudom ány és a politika szám ára egyaránt fontosak”. Elhangzott a P etőfi Rádióban 1975. február 6-án. Dezséry László Egy zenekarról é s a zenei életről A salgótarjáni Szim fonikus Zenekar idestova négyesztendős m űködése során egyenletesen em elkedik koncertjeinek szín­ vonala, próbáról próbára rövidül az egy m ű re fordítandó felkészülési idő, ígére­ tesen növekszik a rep erto ár; így egyre n a­ gyobb és több teljesítm ényre képes az együttes. Felfigyelt e rre az Országos Fil­ harm ónia is: Nógrádon kívül is foglalkoz­ tatn i kívánja a zenekart, egyre rangosabb helyeken. A fejlődés jele az is, hogy kiváló szólistákat látu n k vendégül — csak a ta­ valyi és idei szezont em lítve: P erényi Esz­ ter hegedűm űvészt, Kiss G yula zongoram űvészt, Kóté László hegedűm űvészt stb. —, s az 1974-es veszprém i fesztiválon telje­ sítm ényével az együttes a gálaesten való fellépést érdem elte ki. Igazi am atőr zenekar ez, az am atőrök összes erényével. A város úgyszólván m in­ den rétege képviselve van benne: a zenélés szeretete hozta össze és ta rtja eg y ü tt a ze­ neiskolai tan árt, a más területen dolgozó pedagógust az üveggyári m űvezetővel, a röntgenfőorvost az acélgyáriakkal. Az egészséges és nem es előrehaladás egyik alapvető feltétele, hogy nem hiány­ zik a megye és város m egértő hozzájárulá­ sa: biztosították a szám ukra a zenekar fenntartásához és m űködéséhez szükséges anyagi eszközöket és problém áik m egvi­ tatásá ra is m indig szakítanak időt a város és a m egye vezetői. N agyjából és egészében teh át nincs okunk panaszra. Van azonban néhány tém akör, am elyet k ritik u san kell vizsgálnunk. Propaganda és népszerűség Az első a zenekar p ropagandája és — am i ezzel szorosan összefügg, — rendsze­ res foglalkoztatása. M ert példaként em lí­ tem, hogy m iközben például az 1974. no­ vem ber 7-i ünnepségen m egérdem elt szép sikerrel szerepelt az együttes, több m eghí­ vott — így m ondják —, m eglepődve és nagy elism eréssel nyilatkozott a követke­ zőképpen: „nem is tu d tu k , hogy van egy ilyen jó zenekaru n k .” Úgy tű n ik tehát, hogy S algótarjánban sokan nem is tu d n ak a város zenekarának létezéséről. A propa­ ganda hiányából adódó k ár azonban m á­ s u tt is m érhető. Aligha kell hangsúlyoznom az ifjúsági hangversenyek jelentőségét. A fiatalság szépérzékének fejlesztése, jóra, nem esre nevelése legfontosabb feladataink közé ta r­ tozik. Ennek egyik, nem lebecsülendő m ód­ ja a fiatalok m egism ertetése a zeneiroda­ lom rem ekm űveivel, s ebben az élőzenével való találkozást a legjobb hanglem ez sem pótolhatja. A hangversenyterem és a zene fegyelmező ereje a szépség-élm ényen felül k u ltu rált viselkedésre, figyelem re, elm é­ 27 �lyülésre oktat. K orm ányzatunk az Orszá­ gos F ilharm ónián keresztül tetem es össze­ get áldoz e célra, hiszen az ifjúsági hang­ versenyek v árh ató optim ális bevétele g y akran alig is fedezi a vendégszereplő m űvészek ú ti- és szállodaköltségét. Többoldalú felelősséget! Hogyan, élünk ezzel a lehetőséggel Nóg­ rád b an ? Ifjúsági hangversenyeink köre szervezési nehézségek — vagy m ondjam : ügyetlenségek — m iatt egyre szűkül. Pász­ tó, Nagybátony, Rétság — ahová a m últ­ ban rendszeresen já rtu n k — , ma nem ké­ pes kétszer vagy három szor egy évben 250—300 fiatalt összehozni az ifjúsági hangversenyekre. (Jó ellenpélda viszont B alassagyarm at, ahol új hangversenyterem és telt ház v á rt b en nünket idén is, lelkes, fegyelm ezett fiatalokkal. Nem véletlen! A m űvészet, a k u ltú ra, terjesztéséhez ügysze­ re te t kell. E nélkül sem m i m ás sem sikerül­ het.) Nem jobbak persze a tapasztalataink a m unkásm űvelődés terén sem. „Elébe m en­ tü n k ” m inden é rin te tt szervnek: hangver­ sen y t aján lo ttu n k fel a szakm unkástanuló­ otthonnak, az acélgyárnak, készen álltunk, hogy mi m enjünk hozzájuk, hajlandók vol­ tu n k időpontot egyeztetni — hangverseny m égsem lett m indebből! Szükséges teh át a „befogadók” szem léletváltozása is, ha ko­ moly célunk a k u ltú ra — itt: zenekultúra —, töm eges elterjesztése. A személyi fluktuáció a zenekar term é­ szetéből fakad. A tehetséges fiatalok a kö­ Feledy G yula kiállításához* Igen jelentős m inden esemény, m ond­ hatni ünnep, am ikor a közönség találkozik, aktív kapcsolatba k erü l egy-egy m űalko­ tással, és tu d atáb an a gondolatok és érzel­ m ek hosszú sorozata indul el. Meggyőződé­ sem szerint ilyen alkalom ez a m ai nap is. S okunknak ad m aradandó élm ényt, so­ k u n k n ak jelent ünnepet ennek a kiállítás­ nak központi anyaga, a K arancslejtős, 1944. című sorozat, hiszen az itt, Salgótar­ jánban, N ógrádban élők szám ára sokat mondó, történelm i konkrétságában eleven ez a cím. Itt S algótarjánban ennek a kiállí­ tásn ak különös és fokozott jelentőséget ad, hogy közvélem ényünk jól ism eri a tö rté­ nelm i h átteret, tu d az akkori — 1944-es — esem ények eszm ei-politikai tartalm áról is. Mi m ost a mű, az alkotó és egy konkrét esem ény — egy k o rábban m egvívott heroi­ kus küzdelem —, m űalkotásban testet öltő találkozásának lehetünk tanúi. Úgy érzem , hogy a képek tartalm a, dina­ m izm usa, sodrása olyan egyetem es és ma is ható gondolatokat fogalm az m eg, am e­ lyek az em beri cselekvés lényegét és értel­ m ét példázzák, s erőt ad nak a zászlót to­ vábbvívőknek is. És a m ai kiállítás szem­ besít is önm agunkkal és rá n k kérdez: Mit jelen t ma nekünk itt és m ost K arancslej­ tős? Az első válasz is szép és igaz: olyan tör­ ténelm i esem ényt, am elyben újabb m ártí­ rok sírjai jelzik m unkásm ozgalm unk sok Elhangzott a k iállítás megnyitó ünnepségén. 28 zépiskola u tán elm ennek tanulni — néhá­ nyan zenét, sokan m ás szakm át. Jönnek az új fiatalok, őket újból tan ítju k , neveljük, s m ire elsajátítják a kellő ism ereteket, ők is továbbállnak. Az egész megye zenei életé­ nek általános gondjaihoz vezet ez a prob­ léma, s ha m ár itt tartu n k , tekintsük át a teendőket ezzel összefüggésben. Hosszú tá ­ von ki kell dolgoznunk egy fejlesztési ter­ vet: hogyan tu d ju k a zenei pályán végzett fiatalokat S algótarjánban és N ógrádban letelepíteni, nekik szép m unkát és otthont adni? H árm as m egközelítésben látom a megoldást. 1. A zeneiskolák és a zeneisko­ lai hálózat folyam atos fejlesztése, új, hang­ szeres tanárok letelepítése — nyer velük az oktatás és a zenekari élet egyaránt. 2. Az iskolai énektanítás rangjának emelése. N yerjünk meg hangszeres pedagógusokat az új énektanári helyekre, ha ilyenek v an ­ nak. 3. A zenekar félfüggetlenné fejlesz­ tése. Ez több próba- és hangversenylehető­ séget biztosít, azonkívül figyelem re m éltó havi fix többletkeresetet jelent az új és ré­ gi tagoknak egyaránt. E tekintetben Kecs­ kem ét, Szolnok, Veszprém, Eger előttünk járn ak , Szom bathelyről — am elynek zene­ kara ebben az évben önállóvá vált — nem is szólva. M ert meggyőződésem, hogy Nógrád me­ gyében és S algótarjánban is érlelődnek a tényezők, am elyek a zenei élet területén szükséges és időszerű továbblépést belát­ ható időn belül lehetővé teszik. Róna Frigyes vérrel, szenvedéssel kikövezett ú tjá t; olyan politikai em lékhelyet, am elyet évfordulós alkalm akkor illő tisztelettel borítanak a túlélők koszorúi. De azt hiszem, ezen túl­ menően is találunk választ: K arancslejtős azt is jelenti, hogy szocialista elveink m eg­ valósításáért áldozatokat is tudnunk kell vállalni. Áldozatot, de nem valam i k a rita ­ tivitásban testet öltő önsanyargatást, ha­ nem olyan m agatartást, ami a tudatos em beri tevékenységnek egyik alkotóele­ me, am i a m egvalósított eredm ények ta r­ talm ában nyeri el értelm ét és célját. Jelenti ez a példa azt is, hogy az új szo­ cialista társadalom építése csak akkor le­ het eredm ényes, ha a világosan m egfogal­ m azott cél, a pontosan követhető elv jelen van a változást akarók, sürgetők és kezde­ ményezők húsában és vérében, cselekvései­ ben és gondolataiban. Jelenti azt is, hogy az azonosulásnak m agas hőfokon kell meg­ terem tődnie, am elyben a meggyőződés és hit együttesen segít át azokon a k onfliktu­ sokon, am elyek legyőzése után születik meg az em beri cselekvés és lét értelm e: a közösségi kapcsolatokat hordozó új társa­ dalom. S példája an n ak a m agatartásnak is, am ely — m ert tu d ta a jövőt — vállalta a jelent, pedig az a jelen — az 1944-es ka­ rancslejtősi, nógrádi, m agyar — még csak csírájában, kevesek harcában, kevesek lel­ kesedésében hordozta (a még alig körvona­ lazott) jövendőt. P éldája annak a m ártí­ rom ságnak, am ely a jövőre figyelve vállal­ ta „a m egvallattak, hogy vérzett a húsu n k ” szenvedéseit, m ert vállalói érezték — á t­ érezték — és így tu dták, hogy a gonoszok u ralm át a m egújuló em ber világa követi. K arancslejtős az igazi em beri cselekvés­ nek m egfelelően sok réteg ű : sokunk szá­ m ára élm ényt nyújtó, kom m unista meg­ győződésünkben erősítő m ag atartást hor­ doz. Ha Feledy Gyula csak az esemény m egörökítésére vállalkozott volna, akkor is hálásak lennénk érte. Hogy alkotásaival rádöbbentett és közelebb v itt hagyom á­ nyainkhoz: ezt köszönjük neki itt és most. A karancslejtősi sorozat m ellett Feledy Gyula m ás m unkáiból is szerepel hasonló in d íttatású válogatás, m integy bizonyíté­ kául annak, hogy h atározott alkotói a tti­ t üdről, belső kényszer alapján dolgozó m ű­ vészről, és nem a siker rem ényében évfor­ dulókhoz igazodó önállótlanságról, tém a­ szegénységről van szó. Feledy G yula szem élyében olyan m ű­ vészt köszöntünk körünkben, aki alkotói pályájának spirálján m ind m agasabbra és m agasabbra tör. Ism erjük m űveit a tav a­ szi tárlato k ró l; tudunk alkotói pályájának állom ásairól — a Lengyelországban tö ltö tt évekről, a fiatalon elért hazai és nem zet­ közi sikereiről, em lékezetes szerepléséről az 1966-os velencei biennálén. C sodáljuk széles sodrású alkotói törekvéseit, am elybe a könyvillusztrációtól a színpaddíszletig, a lapszerkesztői tevékenységtől a grafikán át a festészetig a képzőm űvészet m ajd m inden ága és az eleven társadalm i elfoglaltság is gét további eredm ények és sikerek kísér­ jék. Horváth István �Szántó Miklós: M unkaidő-csökkentés és életm ód Em pirikus tapasztalato kat leíró, oknyo­ mozó és távlato k at kereső tanulm ányok sora jelzi: a szociológia egyik legfontosabb kutatási terü lete lett a szabad idő alaku­ lása és felhasználása. Ma m ár az e tém ával foglalkozó hazai szakirodalom áttekintése is csak a szabad idő jelentős m értékű fel­ áldozásával képzelhető el. Nem valam iféle divathullám ról van szó (noha vannak div at szülte felm érések, ta­ nulm ányok is szép számm al), sokkal in­ kább a társadalm i-politikai szükségletek inspiráló hatásáról. Szántó Miklós könyvé­ ben azonban sajátos, a szokásosnál érdeke­ sebb és hasznosabb m ódon foglalkozik a szabad idő alakulásával. A városi ipari m unkásság m unkaidőn túli tevékenységeit, ezek feltételeit és in d ítékait vizsgálva az életm ód jellemző vonásait rajzolja meg, elemzése te h á t tú lm u ta t a szorosan vett m űvelődéspolitikai kérdések körén. A M unkaerő és Életszínvonal T ávlati Tervezési Bizottság m egbízásából készült széleskörű vizsgálat az 1968-ban m egindult és egyre szélesebb k ört érintő m unkaidő­ csökkentés h atását elem ezte. A kötet azon­ ban mégis sokkal több a felm érési adatok szakszerű elemzésénél, nem csak azért, m ert néhány adattal, összefüggéssel a nem ­ zetközi k itekintésre is alkalm at ad, s nem is csupán azért, m ert a kötet beveze­ tőjében m egdöbbentő dokum entum okkal illusztrálja a m agyar m unkásosztálynak a 8 órás m unkanapért, az em beribb életért vívott küzdelm ét. Legnagyobb érték e a könyv aktualitásában, a szerző problém aérzékenységében, az anyag feldolgozását szolgáló szem léletben és m ódszerben rejlik. Maga az életm ódkutatás világszerte so­ kakat foglalkoztató tém a, s a tudom ányos körökön túl: visszhangot vált ki a ,,hogyan éljü n k ” kérdése, a gazdasági-társadalm i viszonyokon alapuló perspektívák m inő­ sége, a m inél teljesebb önm egvalósítás le­ hetősége. A „quality of life”, az élet m inő­ sége — különösen a két világrendszer v er­ senyének m ai szakaszában — politikai k ér­ déssé vált, s különösen azzá v ált a mi vi­ szonyaink között a társadalom vezető osz­ tálya, a m unkásosztály esetében. A tém a alapos és sokoldalú feltárása alkalm at ad egy sor társadalom -, szociál- és m űvelődéspolitikai döntés h atásán ak vizsgálatára is. A szerző a tém a fontosságához m ért szemlélettel és m ódszerekkel közelít a ren ­ delkezésre álló anyaghoz. M unkájában tá­ m aszkodik a hazai és részben a nemzetközi k u tatás eredm ényeire, s törekszik a konk­ ré t felm érés ad atait hasznosítani. Igen tanulságos kiindulópontja, misze­ rin t „A m unkaidő-csökkentés nagy vív­ m ány, de nem önm agában álló, egyetlen­ egy és elszigetelt rendelkezés, hanem köl­ csönhatásuk egyik fontos tényezője. V an­ nak előfeltételei és van nak következm é­ nyei, látni kell funkcióit és m indazt az intézm ényi és eszközháttért, am elyek al­ kalm azkodása nélkül a m unkaidőcsökken­ tés zavarokat okozhat, új gondokat terem t­ het a társadalom nak.” Ennek a szem léletnek a hiánya, illetve az ennek megfelelő felkészülés gyengesége m agyarázza m a m ár, hogy a népm űvelők­ nek a m unkaidő-csökkentéshez fűzött nagy várakozása m iért nem , vagy m iért csak részben vált valóra. Szántó adatelem zései és következtetései világos képet adnak arról, hogy a választék bővítése és a v á­ lasztani tudás képessége eg y arán t feltétele a szabad idő helyes felhasználásának, az önm egvalósítást biztosító életform a kiala­ kításának. Az életm ódot m eghatározó tények sorá­ ból — m elyeket a könyv részletesen tárgyal —. kettőt külön is indokolt kiemelni. Az egyik: „az önm egvalósítás egyik alapfelté­ tele az önmegismerés, a valóság ism erete, a felism ert szükségszerűségek tudom ásul vé­ tele.” Azaz: az önm egvalósitás — felkészí­ tés, nevelés kérdése is. Olyan tanulság ez, am elyet mai m unkánkban jobban kell hasznosítani, várakozás és türelm etlen so­ pánkodás helyett alkalm azni. S a m ásik sem kevésbé fontos: „A kétféle életm ód nem a szabad idő m ennyiségében és nem a tevékenységek eltérő összetételében más. Egy város nem lesz szocialista, ha falait a szocialista építés során em elték a pusztá­ ban, vagy a kukoricaföldön. A döntő az értékrendszer, am ely szükségszerűen pol­ gári, vagy szocialista, és am ely nem csak m otivációként hajtóerő a tevékenységek mögött, hanem célként m egvalósul, vagy m eghiúsul. A szocialista vagy polgári tá r­ sadalm i viszonyok úgy jelennek meg, m int érték ek összefüggő re n d sz e re . . . A baj az, hogy koncepcionálisan nem dolgoztuk ki a szocializmus értékrendszerét. H iányzik a preferálás ösztönző vagy gátló rendszere, am ely biztosítani képes a szocialista é rté ­ kek m egvalósulását a következő évtizedek hétköznapi apróm unkájával. Ebben az ér­ tékrendszerben a kulcsfogalm ak — úgy gondolom — az önm egvalósítás, az egyenlő esély, a Közösségi Kohézió, a társadalm i célokkal való azonosulás. Az értékrendszer az, am i szocialista vagy burzsoá, az élet­ mód pedig következm ény és eredm ény.” Az életm ódot m eghatározó és befolyá­ soló (gyakran ellentétes hatású, egym ást keresztező) tényezők — a m ag atartásfo r­ m ák alap ján foglalja rendszerbe a szerző a szabad idő felhasználás főbb m odelljeit. Ezeknek a m odelleknek a gy ak o rlati m un­ kában való hasznosítása nem csak közm ű­ velődési céljaink valóra váltása, hanem egész politikai tevékenységünk szem pont­ jából fontos. Az elemzés végkonkluziója: a k ulturális „élcsoport” létszám a és fejlettségi szintje növekszik, szerkezete gyorsan változik. A középen elhelyezkedő nagy rétegekben az általános és középiskolát végzettek aránya em elkedik ugyan, de — a szükségletekhez és lehetőségekhez képest — lelassult a nö­ vekedés ütem e. A harm adik, aránylag nagy réteg pedig m ind jobban elm arad a „középtől”, s m éginkább a legm űvelteb­ bektől az „élcsoporttól”. A m indennapi gyakorlat szám ára hasz­ nos és hasznosítandó tám pontot, részletei­ ben rendkívül gazdag, elm életi m egállapí­ tásait tekintve is figyelem re m éltó könyvet ajánl te h á t a k ritikus időben, am ikor a m unkásm űvelődés különösen sokakat é r­ deklő és érintő politikai kérdés. (A kadé­ miai, 1974.) Kiss Aurél Ladányi Mihály: Se csillaga, se holdja A legtöbb gyűjteményes verseskötet — ilyen Ladányi eddigi műveit közlő új kötete —, több elvi kérdést vet fel. Elsősorban a kiadás szük­ ségét kell indokolnunk, aztán m indjárt a köl­ tő szemléletének, összegező elvének egyik ál­ lomására jutunk: mely költeményeit tartja reá legjellemzőbbeknek csaknem két évtized­ nyi költői terméséből. Ladányi újra közli csaknem valamennyi ed­ digi kötetének verseit, tehát a válogatás, a szi­ gorítás elvét szabadon alkalmazta, sőt egykori köteteinek egységét sem bontja meg (ahogy azt több kortársa széles jókedvvel megteszi), alig valamit módosítja egyik-másik verse szövegét. Ő maga tehát együttességükben vállalja eddig szerzett verseit. E kettős elv továbbá azt je­ lenti, költőnk szereti a véglegezett, befejezett, zárt műveket. Jogosult aztán az az elvi kér­ dés is: nem korai-e ez a vállalkozás, egy össze­ foglaló kötet kiadása, hiszen 1959—1971 kö­ zött mindössze kilenc, aránylagosan kis terje­ delmű kötettel lépett a nyilvánosság elé, s e mostani, 1974-es kiadású összesítő kötete kö­ zepes terjedelmű a hasonló jellegű kiadvá­ nyokhoz képest. A mennyiségi elvet gyorsan vessük el, s csak a minőséget tekintsük. Ezek szerint jogosultnak tartjuk az ő mostani, múltját idéző, pályáját igazoló összefoglalás megjelentetését. Elsősorban azért, mivel La­ dányi Mihály az 1959-es Tűztánc antológia költői közül a lassúdad és biztató, fokozatos fejlődés — vagy inkább kibontakozás — folya­ matát mindenkor színvonalemeléssel, téma­ változatokkal jelezte — jóllehet azt bírálói nem méltányolták eléggé, vagy félremagya­ rázták tisztes szándékait. Ladányi mindettől függetlenül, szinte szemünk láttára nőtt, emel­ kedett jelentékeny költőnkké, önálló, határo­ zott arcéllel válik ki s nem amolyan „után­ pótlás-költőként”. A Se csillaga, se holdja jelentősége éppen az, hogy ízről-ízre, fokról-fokra, versről-versre meggyőződhetünk róla: költőnk olyan gaz­ dag és változatos eszköztárral rendelkezik, hogy valamennyi megnyilatkozása egyéninek, esedetinek hat. Bizonyos egyivású jellegzetes­ ség, az egy anyaméhből való származás roko­ nítja verseit, még az ismétlődő indítékok, újra tollára szökkent szólamok ellenére sem lehet azt megállapítani róla, mintha adott esetben ismételné önmagát, vagy éppen külső hatások érvényesülnének költészetében. Nagyszerűen tudja új szövegkörnyezetbe elhelyezni önis­ métléseit, szólamait vagy a külső hatás jegyeit eláruló röpke mondatkákat, jelentéstani ele­ meket. Mindezek új környezetük révén átala­ kulnak, átminősülnek, s csaknem új elemként hatnak. Ladányi Mihály önelvű, öneszközű költő, s a vele olykor rokonított Villonhoz (és mások­ hoz) jelentéktelen, csupán átfutó szálak kötik, inkább a sorshelyzet rokon volta, tehát külső­ séges, életrajzi tényezők emlékeztetik őt a franciák csavargó költőjére vagy más hasonló nyughatatlan egyéniségekre. Saját különös sorsát részint maga keresi, keseríti, mostoha napjait felelőtlen szemlélődés túlzásai nehe­ zítették meg, költői lecsapódásuk, versbeli tartalmiságuk azonban bőven kárpótolják őt. Társadalmi különállása arra való, hogy egy független pontról mindig mélyebbre lásson, minél több visszásságot észleljen, lazaságokat tapasztaljon; fenegyerekeskedése nem felszí­ nes magatartás, hanem minden bohémségével szemben keserű tapasztalatszerzés, fájó él­ ménygyűjtés, sajgó felelősségérzet, tehát tu ­ datos költői alapállás. Látszólagos szertelen­ sége, fintorgása végülis egyetlen gyújtópont­ ból, szabadszájú szókimondásból, hetyke fö­ lényből származik. Úgynevezett fegyelmezett költeményei a maguk zárt formájával azt bi­ zonyítják: tud ő kemény, határozott-közlésű költő lenni, sőt szabadverseinek belső, egy- 29 �ségre törekvő alakítása éppen ez utóbb jel­ lemzett m agatartására vezethető vissza. Ladányi tehát sokrétű, változékony művész­ egyéniség, aki nemcsak minden költői feladat megoldására hívatott, az életjelenségek színét és fonákját egyszerre képes látni és láttatni, hanem mondott „művészi szertelensége” mel­ lett — sőt annak fegyelmezése révén — hatá­ rozott elvi magaslatokra küzdötte fel magát. Ehhez mindenesetre segítette őt kétségtelen tehetsége, küszködő eszmélkedése, eleven tár­ sadalomtudata, személyes sorsa, költői művelt­ sége, iskolázott gyakorlata. Költőnk tehát — amint már megállapítottuk — önálló egyé­ niség, föltétien ura tud lenni különben csa­ pongó természetének — még akkor is, amikor időszerű kérdéseket feszeget, visszás jelensé­ geket bírál, ferdeségeket gúnyol, vagy történe­ tesen a nemi vágyak mohó megnyilatkozásait válogatatlan szókészlettel, durván, saját nevü­ kön mondja ki. A finomkodó stílusválaszté­ kosságot nem fogadja el, ugyanakkor az úgy­ nevezett durvább szavak alkalmazásával nem kérkedik, a költői-olvasói érintkezés termé­ szetes eszközének tartja őket, irodalomképes elemekként kezeli valamennyit, ahogy mon­ danivalója során fölbukkannak. Legkevésbé esik a másik végletbe, az üres szónokiasságba, harsogó vezércikkszerűségbe, szájbarágó tár­ sadalombölcselkedésbe. Inkább enged olykor olyan hatásoknak, lazításoknak, melyek azt az érzést keltik az olvasóban, miszerint némely verse elsősorban alkotva, kész elemekből szer­ kesztve van, mint költve, az ihletés indíttatá­ sától vezettetve. Az ő ars poeticájában a tartalmi-formai szabadság olyan lehetőségek sorozatát engedi meg, mely szerint annak minden megnyilat­ kozó elemét saját fegyelmeként vagy ide-oda mozgó ötletként önállóan, inkább szeszélyé­ nek engedve használhatja, alkalmazhatja egy nagyobb, tágas összefüggés érdekében, a vers elvi tartalmának, szocialista-proletár szemlé­ letének igazolása érdekében. A teljesen sza­ badnak értelmezett és akként megvalósított ars poeticája merő ellentéte minden hagyo­ mányosnak anélkül, hogy a századbeli avant­ garde irányokhoz visszamenne „kölcsönzött”, megújított fogásokért, mesterkélt eszközökért vagy indítékokért. Tartalmi-formai hagyo­ mányoknak, a szabad vers megújulásának ko­ rát Ladányi 1959-el nagyjából lezártnak te­ kinti: a versbeli külső kötések lazítását ő a belső kötés erkölcsi, esztétikai, ritmikai újí­ tás, főként társadalmi lélektartalom közlése érdekében megszorítja, másítja, átalakítja. A Tűztánc költői közül mindössze hárman — Váci Mihály, Garai Gábor, Ladányi Mihály — tudlak az alapindításból megújulni, tehát ki-ki megteremtette egyéni ars poeticáját, ez az újításváltozás a szocialista új költő három egyéniségének különálló szemléletközlés­ módját valósította meg, s nem mindeniknél érvényesült a kézenfekvő egykorú külföldi hatás. Hármójuk közül Ladányi kisebb terje­ delmű művekkel jelentkezett ugyan, de ön­ állóbb úton járt. Hogy mindez a változás rá­ juk nézve Korán bekövetkezett, azt egyszerűen le lehet mérni az 1963-as Tiszta szigorúság cí­ mű antológiában levő verseik értelmezésével is, de leginkább önálló köteteik egyeztető elemzésével. Váci Mihály jobban tapadt az előzményekhez, Garait inkább nyugati ha­ sonló törekvések izgatták, míg Ladányi legszí­ vesebben — kockázatok vállalásával — ön­ álló útján, eszmélkedése közben, a hazai szel­ lemi-politikai hatásokat érlelte költészetté, szemléletmódja talán szovjet kortársaira em­ lékeztet, költői magatartásában jelentkező úgynevezett fenegyerekeskedés önállóskodó sorshelyzetének eredménye. Mindennek tar­ talmi-formai következményeire már utaltunk. Az 1959-es Tűztánc huszonegy költője az 1963-as Tiszta szigorúságban mindössze tízre zsugorodott. Ez antológia szereplői közül az­ óta eredeti hatású, jelentékeny költővé csupán Váci, Garai, Ladányi emelkedett, míg a többi hét a tisztes középszeren, a derékhadban ma­ 30 radt meg. Váci Mihály halála hirtelen lezárt egy nagy jelentőségű, emelkedett szellemű szo­ cialista költői pályát, Garai többirányú érdek­ lődésével, széles körű tevékenységével előbbre lépett Ladányihoz képest, de ugyanakkor la­ zult is és nem tágult szocialista-proletár köl­ tői szemlélete; ez idő alatt Ladányi, bár ke­ vesebb méltánylásban részesült Garaihoz ké­ pest, még mélyebben merült el, sajátos ön­ ellentmondásainak visszatetszőségével együtt, az egyéni arcél, az egyedi, különleges versmű­ vészet, a társadalmi-politikai élet átértékelő szemléletében. Ha szabad e kijelentést meg­ kockáztatni: ő József Attila proletárköltésze­ tét tekinti indító hatásnak, bátorító példának, különösen a szabadverselés-mód területén tö­ rekszik háttérben tartott eszményét túlhalad­ ni. Ez azonban olyan gyöngéd kapcsolat, ami­ nek csekély külső jele észlelhető Ladányi for­ maművészetén, inkább tartalmi hatásértékek uralkodnak nála József Attila költői kincstá­ rából. Ahogyan az egykorú modern szovjet költők (Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinoku­ rov) „új hulláma” vonzotta Ladányit, a nyu­ gati újítóknak csak merészkedései, csapongó kedélyük szertelenkedései tetszettek neki. Életeleme, szinte ars poeticai elve a vers­ ötletek változatossága, tetszés szerint való változtatása: egy-egy költeménye ötletek soro­ zatának tekinthető, ezen belül az egyes, ked­ velt ötlet önálló ritmikai egységet alkot, több ilyen egység sorokat teremt, vagyis a tartal­ mi-formai elemek az ő szabadverselő-gyakorlatában is ízületről ízületre — tehát ötletegy­ ségként — tagolják legtöbb művét előbb so­ rokká, szakaszokká, gyakrabban egyetlen nagy, szakasz nélkül írott verssé. Ez az alko­ tásmód, mivel az ötlettagok értelmi-ritmikai egységek, feleslegesítik még a mondatoknak írásjelekkel történő hagyományos elválasztá­ sát, tehát a versfolyam önálló értelemszaka­ szokból tevődik össze. Modern szabad versét ezek szerint tartalmi-formai-ritmikai elemek belső összefüggése jellemzi. Ladányi modern, szabad verse az élet lükteté­ séből — annak lassuló-gyorsuló, váltakozó üteme szerint — születik. Az életfolyamat pil­ lanatnyi szakaszai, jelenetei, képei éltetik va­ lamennyit, mindegyiket egy-egy ritmusforma alakítja kisebb-nagyobb verselemmé, tehát verssorrá vagy más tagolódó versrészletté. A képek váltakozó villódzása a rajzfilmek képváltásának módozataihoz áll közel. Mindegyik versben a költő egész lelke teljes hűséggel, az adott kép vagy képsor hangulatának és a költő akaratának, tudatának megfelelően tükröző­ dik, emelkedik, nemesül versalkotó tényező­ vé. A képizületek csupán vázlatok, tehát kép­ elemek, költőivé a ritmus avatja őket. Hagyo­ mányos — vagyis magyaros és nyugat-európai — formái szintén laza kötésűek. Határozot­ tabb tartalmi-formai egység némely esetben feltűnően jellemzi őket, ezek között találhatók a Ladányi fejlődését mutató versek. A szabad képzettársításnak minden lehető­ ségével él anélkül, hogy a versei közérthető­ ségét különösebben zavarná vagy feltűnően megnehezítené. Megrovásként kell mégis meg­ állapítanunk, hogy túlhalmozza verseit ked­ velt ötleteskedéseivel. A burjánzóan szertelen ötletáradat elmos bizonyos, szükséges fegyel­ mező gátakat, szétbontja a vers szerkezetét, szerencsére e jelenségek aránya csekély. Ladányi Mihálynak irodalmunkban elfog­ lalt helyzetét az 1959 óta jelentkezett költők­ höz viszonyítottuk. Nagy kortársainak, köz­ vetlen elődeinek munkásságát nem érintettük, nem mértük őt hozzájuk, szerintünk annak ideje még nem érkezett el; őt tehát a legújabb lírikusi sereglés egyik vezető alakjaként mél­ tányoltuk. Természetesen a két említett an­ tológia óta egy csapat fiatal költő lépett a nyilvánosság elé. Közülük már többen bizo­ nyítottak, de sokan megrekedtek vagy elhall­ gattak, pedig könyvkiadásunk a gyors, korai megjelenést biztosította számukra. A Váci— Garai—Ladányi teremtette szocialista líra új alakjai nyilván a kapuk előtt állanak, vagy tudatosan KeszülneK újításukra. Hogy kik lesznek kiváló, forradalmian újító egyéniségei a várható sereglésnek, azt ma még sejteni sem lehet, egyelőre egyfajta elbizonytalanodás gá­ tolja kibontakozásuk útját, de szürrealista túl­ zásaikat sem szabad elhallgatnunk. Az idő — politika, közélet, társadalom — önállóan ér­ leli az igazi tehetségeket, a várható középsze­ rűség viszont a másod-, a harmadhelyre szo­ rul, ahogyan az törvényszerű. Ami pedig Ladányi mostani helyzetét — a Se csillaga, se holdja versei alapján — illeti, korszakváltás elé érkezett, ez az összegező kö­ tet jóllehet alapvető teljesítmény, művészi eredmény, végleges, záró műnek mégse tekint­ hetjük, valóban egy állomás, melyről előre kell és lehet tekinteni, fölfelé vezető úton foly­ tatni, haladni egy nagyobb cél — a nagyköltői rang — elérésére. Egyik helyén önmagát a szépség huligánjá­ nak mondotta. Nos, mi Ladányi e kijelentésé­ nek komolyságot nem tulajdoníthatunk, hi­ szen számtalan ellenpéldát idézhetnénk tőle cáfolatul, mivel ellentmond ennek e kötetének komolyabbik, nagyobbik hányada. Ladányi is­ meri saját útját-módját, értékeli lehetőségeit, érzékeli hibáit, visszataszító, torz megnyilat­ kozás volna őt bármire ezúttal figyelmeztetni. Kortársaihoz és utódaihoz viszonyítva, önfe­ gyelmének, mélységének, következetesebb szemléletének szigora látszik számára szüksé­ gesnek — mindössze, tehát egy komoly kite­ kintés és egy széleskörű előrelátás parancsát jövőjére nézve ő sem mellőzheti. Az élet, az egész környezet összetett valóság s nem szét­ eső, bomló, ahogyan ma szívesen látják egyes költőink. A szocializmus éppen az összefogás világnézete. Mindennek tudatában válhatik ő a szocialista közéleti költészet még nagyobb, egységesebb hatású képviselőjévé, nagy költő­ jévé. Fejlődésének, emelkedésének, lirai vál­ tásának csírái benne vannak már e kötetében, csupán termőbb növénnyé kell őket sarjasz­ tania. Végezetül: Ladányi Mihály jól tudja és vi­ lágosan értelmezi: a szocialista társadalom, az alkotó, termelő, dolgozó rétegek szellemi igé­ nye, általános tájékozódása egyre növekszik és mindjobban mélyül, ennek a folyamatnak megfelelően kell újult költészetének irányát, mélységét, közérthetőségét, témavilágát, for­ mai eszköztárát megszabnia, újra alkotnia. (Szépirodalmi, 1974.) ________________ Paku Imre �5. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT 1975. április―május �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3e0179ed1a6b033bb1d4f12d1ceae356.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f60f9e53e945a3ed0050500d958a3350.pdf 9693ac633579ec2a5af64835caa6df1d PDF Text Text 1975 1 A fe ls z a b a d u lá st k ö v ető e ls ő é v e k nógrádi krónikája F ejezet a z MKP tö r té n e té b ő l Mit o lv a sn a k a le e n d ő szakm unkások? A fia ta l m űszaki ér telm iség b e ille sz k e d é sé r ő l Bejáró m unkások m ű v e lő d é se K em ény é s Pál J ó zse f prózai Ján o sy é s B anos Ján os D ezső írásai, István versei Am atőr szín játszók ta lá lk o zó ja — le n g y e l irodalom M agyar m u n k ásszociográfiák Utoljára a Makráról H elytörtén et, 1974. PALOC FÖLD K özösségek és eg y es em b erek é rté k re n d je a la k u l á t m o s ta n á b a n : eg y re tö b b e n n em csa k jo g u k n a k , d e te rm é sz e te s k ö te lesség ü k n e k érzik, hogy felelős m ódon v egyenek részt a z e g é sz o rsz á g o t érin tő tervek k ia la k ítá s á b a n , az e g é sz n é p s o rs á t é rin tő elk ép z elé sek m e g fo rm á lá s á b a n . Új, t á g a b b é rte lm e t k a p n a k az „ e n y ém ” g o n d ­ jai, sz á n d é k a i és te rv ei. A k özösség — b á r sokszor észrev étlen ü l, s n é h a m ég a k elletén é l la s s a b b a n — eg y re e rő s e b b , eg y re n e h e ­ z e b b e n e lté p h e tő sz ála k k al k a p c so lja az e g y e st az e g é sz h e z — a g o n d o lk o d á s b a n is. k et is á llá s fo g la lá s ra k észtették - m o n d h a tjá k a „kívülállók". Két­ s é g te le n is, hogy a rendkívüli alk alo m rendkívüli ak tiv itá st vált ki: a z elm ú lt évek erő feszítéseirő l, e lő re h a la d á s u k ró l készült érté k elé s, g o n d ja in k á tte k in té s e , s egy fél év tize d re szóló ten n iv aló ju k su m ­ m á ja ta rta lm a s v élem én y n y ilv án ításra hívja fel a z e m b e re k e t. A b e ­ leszó lás és te n n ia k a rá s s z á n d é k a a le g sz é le s e b b közvélem ényt is r e a g á lá s r a készteti. Ism ét szin te n a p o n ta ig a z o ló d o tt a ta p a s z ta ­ la t: am ik o r a k ö zö sség fo n to s k é rd é se k b e n , v a ló b a n e ld ö n te n d ő k é rd é se k b e n fo g la lh a t á llá s t - é re tte n é s fe le lő ssé g g e l teszi azt. Az elm últ h etek , h ó n a p o k felgyorsult politikai esem é n y ei, a négy év m u n k á já ró l készült szám vetés, a p á r t XI. k o n g re ssz u sá ra közre­ b o c s á to tt Irányelvek vitája m ég a nem „közéleti a lk a tú " e m b e r e ­ A fele lő s és h aszn o s, a k ö zö sség sz e m p o n tjá b ó l g y ak o rlati e r e d ­ m ényt hozó v élem én y n y ilv án ításn ak közism ertek a fe lté te le i — so k ­ szor és so k felé e s e tt m ár szó erről. A szo cia lista d e mo k rá c ia fej­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lesztések o r — m e g jelö lt és vállalt fe la d a ta in k v aló ra v á ltá s a é r d e ­ k é b e n — m ég n a g y o b b h a n g sú ly t k a p n a k azok a törek v ések , te v é ­ ken y ségek, am elyek a d e m o k rá c ia g y a k o rlá sá h o z sz ü k ség e s kész­ sé g ek é s já rta s s á g o k fe jle sz té sé t szo lg álják . S u gyanígy igénylik és feltételezik közösen k ia lak íto tt terveink a d em o k ra tik u s fó ru m o ­ k at m ű k ö d tető szervezetek, intézm ények felelő s é rd e k lő d é sé t, fi­ gyelm ét. S m egk ív án ják a közvélem ény, a kollektíva e lé v itára b o ­ c s á to tt k érd é sek g o n d o s m é rle g e lé sé t — a valós k érd ések , fontos p ro b lém ák felelő s k iv á la s z tá sá t is. M o s ta n á b a n g y a k ra n ju tn a k e s z e m b e M óra fe le jth e te tle n pa­ rasz tja i, akik a politikát „úri h u n c u ts á g n a k ” ta rto ttá k , melytől a b e c sü le te s , d o lg o z ó e m b e rn e k ó v a k o d n ia kell, m ert k ü lö n b e n úgy já r, m int M ihály, ak i „ fo ly a m atb a té te te tt” . . . Egy em b erö ltő , vagy an n y i sem kellett hozzá, s m illiókban o ld ó d o tt ez a közügyektől való id e g e n k e d é s, a közéleti te v é k e n y sé g e t fékező g ö rcs. A n a p i é le t f o rg a ta g a , a tá rs a d a lm i szü k ség le te k é s a z a z o k a t felism erő, hozzájuk tu d a to s a n a lk alm az k o d ó politikai g y ak o rla t o l­ d o tta fel sokak ta rtó z k o d á s á t és e lő íté le té t, h o zta felszín re közös­ s é g e t g y a ra p ító érté k eik e t. S m a m ár g a z d a s á g és k ö zség fejlesz­ tés, id e o ló g ia és kultú ra, te rm elé k en y sé g és ta k a ré k o s s á g — eg y ­ szóval az é le t kis és n ag y — k é rd é se ib e n m o n d a n a k vélem ényt azok, akik n a p o n ta m u n k a p a d m ellett, a m e z ő g a z d a s á g b a n , a b o l­ tok p u ltjai m ö g ö tt vagy m á su tt m unk áju k k al, tettek k el is ig azo lják szav aikat. A szo cialista fo rrad a lo m b iztató tá v la ta it, terveink, sz á n d é k a in k m e g v a ló s u lá sá n a k g y ak o rlati g a r a n c iá já t je len ti a fele lő ssé g , am ellyel sok e z re n szólnak hozzá az o rsz á g o s fe la d a to k h o z , Ö tle ­ teikkel, ja v a sla ta ik k a l é s kritikus vélem ényükkel jelzik: a d o lg o zó em b erek so k a n , eg y re tö b b e n tu d já k : a szo cialista tá rs a d a lo m é p í­ té s e n em csa k értük, h a n e m velük, velünk történik. D e a z is k é ts é g te le n : a köz ü gyeinek fo rm á lá s á b a n já rta s e m ­ b erek , a kollektíva s o r s á b a beleszólni szán d ék o zó k sz á m a — h a n ő tt is — m ég nem e lé g . Sok gyűlés, fórum , ta n á c s k o z á s fu llad az u n alo m sz ü rk e sé g é b e , so k a n szólnak b á tra n o rsz á g o s d o lg o k ró l, s h a llg a tn a k környezetük g o n d ja iró l akkor is, h a szólniuk kellen e. Felelős és b á to r észrev ételek szorulnak ki a folyosói b e s z é lg e té ­ se k b e, okos ja v a sla to k , jó ö tle te k m a ra d n a k k im o n d a tla n u l. Ké­ nyelem ből, ó v a to ssá g b ó l, rossz ta p a s z ta la to k m iatt. N em vált m ég a közéleti sz e re p lé s m in d e n n a p o s m e g n y ilv á n u lássá, a z em b er egyik le g fő b b a la p v e tő létezési fo rm á já v á. K ülönösen sok a te e n d ő a felnövekvő és a m a ifjú nem zed ék ek , azok é rté k re n d jé n e k a la k í­ tá s á b a n . A szo cia lista d e m o k rá c ia fe jle sz té se nem g e n e rá c ió s kér­ d é s u g y an , d e a jövőnkről kialak u lt tervek új ig én y ek et tá m a s z ta ­ n ak a h o ln a p e m b e re iránt. Egyebek között azt, hogy n e az a lk a ­ lom révén é lje n le h e tő sé g e iv e l, h a n e m m a g a kezd em én y ezze, t e ­ rem tse m eg felelő s h o zz ászó lá sát, környezetform áló sz á n d é k a i m e g v a ló s ítá s á n a k külső- és b első feltételeit. N em csak a z elm últ hetek, h ó n a p o k ta p a s z ta la ta i a la p já n , h an e m a d o lo g te rm é sz e té b ő l f a k a d ó a n fo g a lm a z h a tó m e g : a közéleti sz erep lé s, tev ék e n y ség nem cél, h a n e m eszköz. A sz erep lé s, a vé­ lem én ynyilvánítás alk alo m a közösség d o lg a ib a n való felelő s részt­ v á lla lá sra . Alkalom , am ely b ő l a cselekvés sz á n d é k a fa k a d . A lka­ lom, a m ely b e n a közösség m egszületik, s n a p ró l n a p r a erősödik. Kiss A urél 1975 1 TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3. 6. 8. 10. 11. S ch n eid er M iklós: A z élet m eg ú ju lása N ógrád m egyében. Belkó Józsefné: Mit o lv asn ak a leendő szak m u n k áso k ? Sólyom Istv á n : A fia ta l m űszaki értelm iség. C sik P á l: V áros és környéke. H an n F eren c: Ezt a v id ék et n em földm űvesek lak ják . SZÉPIRODALOM 13. 14. 14. 16. 16. 17. 20. K em ény Dezső: Sebek. Ján o sy Istv án : Bolondok k irálya. P á l József: S zenteste; Tej, köcsögben. Bencze József: C sák Erzsébet. A nyám , N yár. Banos Já n o s: Szerelm esvers. Va len t József: N yugtalan éjszakák. N ap F áb iá n : N octurnes. HAGYOMÁNY 21. Balogh S án d o r: Az M K P szervezeti m egerősödése és p ro g ram ja (1945). MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 23. M áté L ajo s: Lengyel irodalom — m ag y ar színjátszók. 24. L ó rá n t Já n o s k iállításá h o z (P app Lajos). 26. „G yertek, m e sélü n k !'’ (Tóth Ilus). KÖ RKÉP 27. M agyar m unkásszociográfiák (1888—1945), M olnár G éza: K ü lv á­ rosi b aran g o lás (H orpácsi S ándor). 29. H ely tö rtén et, 1974 (Sch. M.). 29. U to ljára a M akráról (Csongrády Béla). A cím oldalon és b o rítókon po litik ai p lakátok. (Fotó: G ugi László) PALÓ CFÖ LD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŰDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA M egjelenik kéthavonta Ezúton közöljük a P alócföld olvasóival, szerzőivel, m indazokkal, akik b a rá ti figyelem m el kísérik la p u n k m un­ k á já t, hogy 1975-től sz erk esz tő sé g ü n k a S a lg ó ta rjá n , A rany Já n o s ú t 21. szám ú la k ó é p ü le tb e n m űködik (föld­ szint). A SZERKESZTŐSÉG Felelős szerkesztő: Végh Miklós. S zerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , A ran y Ján o s ú t 21. T elefon: 14— 13. K iad ja a N ógrád m egyei L ap k i­ adó V állalat. Felelős kiadó: V ida Edit. T erjeszti a M agyar Posta. E lőfizethető b árm ely po stah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a posta h írla p ­ üzleteiben, és a posta K özponti H írlap Iro d án ál (KHI B udapest V., József n á d o r té r 1. sz. P o stacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv án y o n , v alam in t á tu ta lá ssa l a K H I 215—96162 p én zfo rg al­ mi jelzőszám ra. Egyes szám á r a 5 Ft, előfizetési d íj fél év re 15, egy év re 30 Ft. M egjelenik kéth av o n ta. K ézirato k at és rajz o k at nem őr ­ zü n k meg és nem k ü ld ü n k vissza. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az é le t m e g uju lá sa N ógrád m e g y é b e n A szovjet Vörös H adseregnek a fasiszta ném et haderőre m ért csapásai, az ország fokozatos felszabadítása lehetővé tették, hogy az élet — im m ár az új, dem okratikus M agyarország felépítésén fáradozó erők vezetésével és irányításával — m inél ham arabb visszatérjen a rendes kerékvágásba. Nógrád m egye felszabadulásának időpontjáig az ország jelen­ tős területei (a tiszántúli megyék) m ár szám ottevő eredm énye­ ket értek el a dem okratikus fejlődés ú tjá n : így m indenekelőtt em lítést érdem el, hogy a K om m unista P á rt 25 évi illegalitás után ú jra szabadon folytathatta m űködését, m egkezdte tevé­ kenységét a Szociáldem okrata P árt, és létrejö ttek — nem egy helyen a kom m unisták ösztönzésére és segítségével — a Nem­ zeti P arasztp árt és a Független K isgazdapárt helyi szervezetei is. Ezzel rendelkezésre állott az a szilárd bázis, m ely a további fejlődés alapjául szolgálhatott. A feladatokat legvilágosabban is­ m erő és azokat a legkövetkezetesebben végrehajtó MKP 1944. novem ber 30-án hozta nyilvánosságra a nem zeti újjászületés program ját, m elyben többek között sürgette a fasiszta N ém etor­ szággal való szem befordulási, a hazaárulók felelősségre vonását, a dem okratikus szabadságjogokat és legfőképpen a földreform ot, mely a m agyar parasztság évszázados követelését volt hivatva megoldani. Az MKP kezdem ényezésére a korábban m űködő M agyar Front p ártjai M agyar Nemzeti Függetlenségi F ront néven új politikai szövetséget alak íto ttak k i: ezt az 1944. decem ber 3-án Szegeden rendezett nagygyűlésen jelentették be. Ekkor nagy erővel indult meg a M NFF helyi szerveinek, a nem zeti bizottságoknak a lét­ rehozatala. A nem zeti bizottságok szervezése egyébként m ár egyes helyeken közvetlenül a felszabadulás utáni napokban meg­ indult, ebben nem kis része volt azoknak az idősebb p ártm u n ­ kásoknak, akik még az első m agyar p ro letárd ik tatú ra idején te­ vékenykedtek és elevenen élt em lékezetükben a helyi tanácsok, direktórium ok m űködése. Em lítést érdem elnek ezenkívül az üzemi bizottságok is, m elyek szintén 1944. év decem berétől kezd­ tek alakulni, és — csírájában — m agukban foglalták a MKPnak a nagytőke korlátozását célzó pro g ram ját is. Jelentős lépés volt az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeülte Deb­ recenben 1944. év decem berében, m ert ezzel létrejö tt az új ál­ lam hatalom m egtestesítője, a születő dem okratikus M agyaror­ szág szilárd politikai tám asza. Az Ideiglenes N em zetgyűlés leg­ fontosabb lépése az volt, hogy elfogadta és egyhangúlag m a­ gáévá tette a M NFF program ját, m egválasztotta az ország Ideig­ lenes K orm ányát. Ezzel egyidőben a felszabadult területeken m egtették az első lépéseket az élet norm alizálása ú tjá n : a te r­ m előm unka m egindítása, a közélelmezés biztosítása, a közigaz­ gatás legelem ibb szükségleteinek ellátása jelen tette az új népha­ talm i szervek tevékenységének legfőbb m ozzanatait. Az erre vo­ natkozó erőfeszítések eredm énnyel is jártak , és így a tiszántúli m egyékben nagy erővel fogott hozzá a lakosság az elm aradt őszi m ezőgazdasági m unkák elvégzéséhez, a b etak arítatlan term és m egvédéséhez; a nem zeti bizottságok eredm énnyel szorgalmaz­ ták a régi közigazgatási apparátus m unkájának m egindítását — egyelőre jórészt az ittm arad t régi közigazgatási személyzet al­ kalm azásával. A városokban kigyulladt a villany, és az iskolák­ ban m egkezdődött a tanítás. M indezek az erőfeszítések és eredm ények azt jelentették, hogy az ezután felszabaduló területek m ár kész tapasztalatokat vehet­ tek át az élet m egindításával, az új, dem okratikus M agyarország felépítésének reáju k háruló részfeladataival kapcsolatosan. Nógrád m egye teljes felszabadítása (m int azt az előző szá­ m unkban közölt tan ulm ányban láthattuk) közel egy teljes hó­ napot v ett igénybe, és term észetes, hogy m indaddig, m íg a m e­ gye területén a harci esem ények folytak, a helyi erők m egszer­ veződésére alig k erü lh etett sor. Jól m u tatja ezt az, hogy az or­ szág felszabadult vidékein ezekben a hetekben m ár oly’ fontos szerepet játszó nem zeti bizottságok megszervezése meglehetős késéssel indult. Sajnos, a rendelkezésre álló forrásanyag hiányos­ ságai nem teszik lehetővé, hogy teljességében m egrajzolhassuk e fontos népi szervek létrejöttének és m űködésének m inden m ozzanatát. A nnyit azonban a meglevő írásos dokum entum ok alapján is m egállapíthatunk, hogy a nem zeti bizottságok létre­ jöttében, különösen a salgótarjáni járásban, az M K P-nak jelen­ tős szerepe volt. A m egye m ás részein, így többek között az ak ­ kori m egyeszékhelyen, B alassagyarm aton, valam int jó néhány m ezőgazdasági jellegű községben (amilyen pl. Bokor, C serhátha­ láp, C serhátszentiván, Csitár, G algaguta, Őrhalom . Ipolyvece, Nézsa, Palotás stb.) viszont a legeltérőbb világnézetű és a leg­ különbözőbb rétegekből szárm azó elem eket töm örítő Független Kisgazda P á rt rag ad ta m agához a kezdeményezést, és szerezte m eg a többséget, m egsejtve nyilvánvalóan azt, hogy a nem zeti bizottságokban elfoglalt vezető szerepük nem kevés segítséget jelent szám ukra a töm egbefolyásért vívott küzdelem ben. A Kis­ gazda P ártn ak erre a lépésére egyrészt az adott lehetőséget, hogy a m egyében m ár a kész, tiszántúli példa nyom án in d u lh a­ to tt m eg a nem zeti bizottságok szervezése és így azok létrejö t­ téhez nem volt feltétlenül szükség arra, hogy alapítóik k izáró­ lag a dem okratikus átalakulást a legkövetkezetesebben követelő m unkás-paraszt rétegekből kerüljenek ki, m ásrészt pedig a Füg­ getlen Kisgazda P árt, m int a M NFF tagja, azokkal is el tu d ta fogadtatni ekkor még m agát, akik ugyancsak őszintén kívánták a dem okratikus újjászületést, de esetleg a kom m unistákkal szemben bizalm atlanok voltak — nem utolsósorban a negyedszá­ zados ellenforradalm i propaganda eredm ényeképpen. A megye nemzeti bizottságainak m egalakulását ném ileg h á t­ rá lta tta az a körülm ény, hogy a felszabadulás időpontjában a m egye területén az őszi m ezőgazdasági m unkák nagyobbára m ár el voltak végezve. A V iharsarokban ugyanis a népi szervek gyors m egalakulását döntő m értékben a sürgető mezőgazdasági m unkák elvégzéséről való gondoskodás tette szükségessé. Ez az akció term észetesen nem csak mezőgazdasági problém a, hiszen ezzel függött össze a lakosság ellátása, a Vörös H adsereg h a r­ coló egységeinek tám ogatása és ezzel a fasizmus elleni harcba való közvetett bekapcsolódás, és nem utolsósorban az általános néphangulat norm ális m ederbe terelése, m elyre az élet m inden területének rendezése céljából akkor ott m indennél nagyobb szükség volt. A m egyében tehát, m ely egyébként is csak rész­ ben mezőgazdasági jellegű, az em lített körülm ény nem hato tt olyan erővel, m int a Tiszántúlon vagy a V iharsarokban. A m ásik körülm ény pedig, m ely ugyancsak azt eredm ényez­ hette, hogy a nem zeti bizottságok alakulása késve kezdődött és hónapokig elhúzódott, az, hogy 1944. decem berében m ár m egala­ k u lt az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K or­ m ány, és így a spontánul m egalakuló népi szervek m űködése nem jelentkezett olyan parancsoló szükségszerűséggel, m int az októbertől decem berig felszabadult területeken. Így nagyrészt érthető, hogy a m egye nem zeti bizottságai igen eltérő időpontokban alak u ltak meg. Egyes ellenőrizhetetlen adatok szerint néhány községben (Ko­ zárd, Ősagárd), m ár 1944. decem berében létrejött, ugyanakkor viszont S algótarján városban a fennm aradt jegyzőkönyv sze­ rin t ja n u á r 28-án alakult m eg a nem zeti bizottság. F eb ru árb an jö ttek létre B alassagyarm at, M átraszőllős, B aglyasalja, Lucfalva, Zagyvapálfalva, B ocsárlapújtő, K arancskeszi, N agybárkány, Ho­ m okterenye, K isterenye községek nem zeti bizottságai. A közsé­ 3 �gek nagy részében azonban m árcius-április hónapokban került sor a nem zeti bizottságok m egalakulására, sőt, néhány község­ ben (Alsópetény, Diósjenő, E rdőkürt) valószínűleg csak 1946. év­ ben. A nem zeti bizottságok m egalakulásának viszonylag késői idő­ pontja azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a m unkásság nem le tt volna kellőképpen ak tív és nem te tte volna meg a szükséges lépéseket arra, hogy a Vörös H adsereg felszabadító harcai u tá n közvetlenül létrehozza szervezeteit. M ár 1945. ja n u á r 2-án m egérkezett S algótarjánba a D ebrecenben székelő Központi Bizottság kiküldötte, és az illegalitásból ism ert elvtársak bevo­ násával m egkezdte a p á rt szervezését. A salgótarjáni pártszer­ vezet (m elyet a Liget u. 5. sz. házban alak íto ttak meg) volt a m egyében az első, m elyet azonban rövid egym ásutánban követ­ ték a többi pártszervezetek. H iánytalan kép a rendelkezésre álló adatokból nem állítható ugyan össze, de a dokum entum anyag és a községek tájékoztatása alapján az állapítható meg, hogy né­ hány község kivételével (m int pl. Bér, Csitár, Debercsény, Iliny, Ősagárd, P atak stb, te h á t főként m ezőgazdasági jellegű telepü­ lések) az M KP m ár 1945. év első felében valam ennyi községben m egalakította szervezeteit: S algótarján u tá n talán legkorábban Szécsényben, ahonnan egy beérkezett jelentés ja n u á r 12-re teszi az MKP helyi szervezetének m egalakulását. Itt em líthető meg, hogy a m egye terü letén az 1945. év első fe­ lében az M K P-n kívül még a Nemzeti P arasztpárt, a Szociálde­ m okrata P á rt és a Független K isgazdapárt végzett széles körű szervező m unkát, m elynek eredm ényeként az em lített párto k a községek nagy részében kialakították helyi szervezeteiket. (Az N PP -nak nem volt szervezete B árna, Cered, Dorogháza, Etes, K arancsalja, K arancsberény, Bocsárlapujtő stb. községekben, te­ h á t főként a salgótarjáni iparm edencében, nem jö tt létre 3ZDPpártszervezet Alsótoldon, Csitáron, Debercsényben, Ilinyben, P a ­ lotáson, Szandán, Szécsénkén, V arsányban és más, elsősorban m ezőgazdasági jellegű községekben. Az F K P -nak sem sikerült m ind enütt a szervezés, így k im arad t pl. Cered, Csécse, K arancs­ alja, Kazár, Kálló, T ar stb.) Az M KP első pártszervezeteinek személyi összetételére jellem ­ ző, hogy azokban a legális m unkásm ozgalom ban tevékenykedők szerepeltek a legnagyobb számmal. A rendelkezésre álló adatok szerint a m egye 12 jelentősebb helységében alak u lt pártszerve­ zetek vezetőségi tagjainak a száma összesen 75 fő volt, közülük az illegális KM P ta g ja , volt 25, a legális m unkásm ozgalom ban tevékenykedett 34 és a Tanácsköztársaság aktív résztvevője volt 14. A pártszervezetek m egalakulása teh át az első fontos lépést je­ len tette az élet m egindulásának folyam atában. Az ő hatékony tevékenységük nyom án létre jö tt nem zeti bizottságok viszont fo ly tatták a m unkát, és tevékenységükkel nagyban hozzájárul­ tak ahhoz, hogy az élet m inden területén rendeződjenek a vi­ szonyok. Term észetes az, hogy m unkájuk főként gazdasági jel­ legű problém ák m egoldását jelentette. Itt is, m int az Alföldön, nagy gondot kellett fordítani a m ezőgazdasági m unkák m egindí­ tására, igen fontos feladatuk volt továbbá a közellátás m egszer­ vezése és e téren a helyi lehetőségek felkutatása. Jelentős szere­ pet töltöttek be a nem zeti bizottságok a földosztás m egindításá­ nál azzal, hogy segítettek a földigénylő bizottságok m egalakítá­ sában és a parasztság egy részénél a földreform m al szembeni bizalm atlanság eloszlatásában. M indezek m ellett szociális, egész­ ségügyi feladatok ellátásával is törődniök kellett, am i elsősor­ ban a Nemzeti Segély akció tám ogatását jelentette, és gondos­ kodno k kellett bizonyos kulturális problém ák m egoldásáról is. Ezek sorában döntő fontosságú volt az iskolákban a tan ítás meg­ kezdése. S ik erü lt is pl. a salgótarjáni iskolákban m ár 1945. feb­ ru á rján ak m ásodik felében a tan ítást m egindítani. A nem zeti bizottságok tevékenysége m ellett feltétlenül emlí­ tést kell ten n ü n k egy m ásik fontos népi szervnek, az üzem i bi­ zottságoknak a m űködéséről is, m elyeknek különösen az iparvi­ déken m utatkozott m eg nagy fontosságuk. M int köztudott, a felszabadulás időpontjában a hazai és így a Nógrád megyei ipari üzemek is kifosztva állottak, hiszen a né­ m et hadvezetőség és a velük szövetkezett m agyar fasiszta kor­ m ányzat m inden igyekezete a rra irányult uralm uk utolsó hetei­ 4 ben, hogy a gyárak leszerelésével, energiaterm elő és -szolgál­ tató részek megsem m isítésével tegyék egyrészt lehetetlenné azok term előm unkáját, m ásrészt az elhurcolt gépek és anyagok segítségével a végsőkig folytathassák a ném et hadigépezet tá ­ m ogatását. A pusztítás nagyságát érzékeltetik a következő ada­ tok: a S algótarjáni K őszénbánya összes k á ra kb. 60 m illió pen­ gő (1938-as értékben), m elynek ere dm ényeként az 1945-ös te r­ melés az 1942. évinek m indössze csak alig egyharm ada leh etett; az acélgyár vesztesége term előgépeiben, -eszközeiben, -anyagai­ ban közel 60 százalékos, pedig légitám adások és egyéb harci cse­ lekm ények következtében alig sérült meg valam i. A kárösszeg itt kb. 20 millió pengőt tesz ki, de igen szám ottevő a B udapest— S algótarjáni G épgyár és Vasöntő (a Hirsch-gyár), valam int a Zagyvapálfalvi Ü veggyár károsodása is. Nyilvánvaló, hogy eb­ ben a rendkívül nehéz helyzetben, m elyet m ég az is tetézett, hogy az ipari üzemek m unkáslétszám a is nagym értékben m eg­ csappant, a m unkásság rendkívüli lelkesedésére és h atáro zo tt fellépésére volt szükség, hogy a term elés m egindulhasson. A tő ­ kés tulajdonosok, ill. üzemvezetők egy része elm enekült, az itt­ hon m ara d t vezetők és tulajdonosok első ténykedése elsősorban a B udapesten levő anyavállalatok ügyeinek rendbehozatala, a csúcsvezetés stabilizálása volt, és csak később kezdtek foglalkoz­ ni a m egye területén lévő vállalatok problém áival. Így a m un­ kásosztály soraiból a kom m unisták kezdem ényezésére létre jö tt üzemi bizottságok szinte akadálytalanul, egym aguk lá th a ttá k el az üzem ek irányítását. Az üzemi bizottságok létrehozásában a hazai és nemzetközi tapasztalatokon kívül jól hasznosították az üzem ekben az 1919es tapasztalatokat is. Ennek jele többek között, hogy az acél­ gyárban és az üveggyárban először m unkástanács néven kez­ d ett m űködni az üzemi bizottság. A tagság többsége a politikai­ lag legképzettebb m unkások soraiból k erü lt ki, term észetesen helyet k aptak a szellemi dolgozók is. Az üzemi bizottságok leg­ fontosabb feladata a m egrongált bányák, gyárak helyreállítása, üzem képessé tétele, a term elés m egindítása volt. M indenekelőtt m eg kellett indítani a villam osáram -szolgáltatást, m eg kellett szervezni a helyreállítási m unkákat. Előszedték és beépítették az e lre jte tt gépeket, és így fokozatosan m egindulhatott a term elés — volt rá eset, hogy kézi erővel h a jto tt gépek segítségével. A term elés m eginditásán túl fontos feladatot jelen tett a dol­ gozók élelemm el való ellátása. Ennek érdekében az acélgyárból héttagú küldöttség kereste fel D ebrecenben az Ideiglenes Nem ­ zeti K orm ányt. S ikerült is tehergépkocsikat szerezniök, m elyek­ nek segítségével az üzemi bizottságok közvetlen term ékcserét bo­ nyolíthattak le. Az acélgyár vasárut, az üveggyár üvegárut, a tűzhelygyár pedig tűzhelyeket és kály h ák at szállított az Alföld­ re élelm iszer ellenében. M indezeken túl az üzemi bizottságok tevékenységének lénye­ ges részét képezte a tőkés term elés és elosztás ellenőrzése. Ezzel párhuzam osan fontos feladatukn ak tek in tették a szocialista m unkaviszonyok kialakítását, az új m unkaerkölcsre való neve­ lést is. Term észetes az, hogy a tőkés tulajdon feletti ellenőrzést az üzem ek nem egyform án értékelték. N ézeteltérések m utatkoz­ tak az ellenőrzés körének kijelölésében és végrehajtásában, ezért igen nagy jelentősége volt a M inisztertanács 1945. feb ru ár 3-án elfogadott rendeletének, m ely kim ondta, hogy az üzem i bizott­ ságok hatásköre kiterjed a m unkaviszonyt illető összes ügyek­ re, az alkalm azottaknak a m unkaviszonyból folyó jogainak é r­ vényesítésére, közös gazdasági és jóléti érdekeire (családvéde­ lem re, üzem biztonsági, egészségügyi berendezésekre, k u ltu rális és jóléti intézm ényekre stb.). K iterjed a bizottság h atásköre az al­ kalm azottakkal való bánásm ódra, az álkalm azottak fegyelm i ügyeire, a m unkaviszályok békés elintézésére, a m u nkafeltéte­ lekre stb.) M indazokat a teendőket, m elyeket a vonatkozó rendelet az üzemi bizottságok feladataként jelölt meg, az üzemi bizottságok m egalakulásuk óta gyakorolták, s így a rendelet tulajdonkép­ pen a m ár kialakult gyakorlat szentesítése, rendezése volt. A nem zeti és üzemi bizottságok teh át m inden erejükkel az élet m egindításának és normális m ederbe terelésének m u n k áján fáradoztak. Eredm ényességüknek az M KP következetes elvi irá­ nyító tevékenysége m ellett sikeres előmozdítói voltak legtöbb esetben az újonnan m egindult közigazgatási szervek is. �nyák bányafaszükségletének biztosítását, sőt, a szovjet és rom án alakulatok szám ára őrölt lisztből a lakosságnak is ju tta tta k . Mindez a néhány kiragadott példa is érzékletesen m u tatja, hogy a m egye területén m űködő népi szervek, a nem zeti és üzemi bi­ zottságok súlyos és felelősségteljes feladataik végzése során nem álltak m agukra hagyatva. Az új, dem okratikus M agyarország felépitéséért küzdő m un­ kásosztálynak azonban legfőbb segítőtársul, szövetségesül a pa­ rasztságot kellett m egnyernie, m ert csak így v álh ato tt teljessé a m unkás-paraszt dem okratikus dik tatú ra, a népi dem okratikus forradalom kiinduló alapja. A megye ittm arad t vezetői m ár 1945. ja n u á r végén összeültek és az egyik árvaszéki ülnököt megbízt ák az alispáni teendők végzésével. S algótarjánban a helyi nem zeti bizottság feb ru ár 24én szervezte meg a városi képviselőtestületet, a helyi önkor­ m ányzat testületi szervét. A kom m unisták szorgalm azására feb­ ru árb an m egkezdte m űködését a pénzügyigazgatóság, az adóhi­ vatal, áprilisban pedig az Állam építészeti H ivatal, m elynek fő­ ként az u tak k arb an tartásáb an volt fontos szerepe. A régi közigazgatási ap p arátu s teh át m egindult, de keretei között a régi személyi összetétel új elemekkel, a m unkásosztály és parasztság soraiból kik erü lt személyekkel gyarapodott. Feltétlenül em lítést kell tennünk arról a segítségről is, m elyet az élet m egindítása területén a szovjet hadsereg tanúsított a la­ kossággal, illetve a vezető szervekkel szemben. M ár az első n a­ pokban m egjelent a Vörös H adsereg plakátja, am ely leszögez­ te, hogy a Vörös H adsereg nem m int hódító jö tt M agyaror­ szágra, hanem m int olyan hadsereg, am ely a ném et elnyom ók igája alól szabadítja fel a lakosságot. A kim ondott szónál azon­ ban sokkal hatékonyabban bizonyította segíteniakarását kézzel­ fogható tényekkel. Így a helyi szovjet parancsnokságok nem egy helyen szorgalm azták az ottm aradt közigazgatási vezetők m unkába állását, segítséget ny ú jto ttak a közbiztonsági szervek megszervezésénél. Különösen fontos volt gazdasági tám ogatásuk: a súlyos igavonóhiányt a lóállom ány egy részének m entesítésé­ vel és a lókórházból szabaduló lovak kiutalásával enyhítették, am ikor a tavaszi m unkák végzése azt m egkivánta, a m egye te ­ rü letén m egszüntették a kötelező m unkaszolgálatot (az ún. ro­ botot), a Vörös H adsereg részére term elő üzem eket fokozatosan visszaadták polgári használatra, a nagyüzem eket (m int pl. az acélgyárat) m egrendeléseikkel tám ogatták, elősegítették a b á­ A parasztság m egnyerésének alapvető feltétele volt, hogy k i­ elégítést nyerjen az évszázados földéhség. Ezt a kérdést sehogy m ásképpen nem lehetett m egnyugtatóan m egoldani, m int a nagybirtokok m egszüntetése és a föld szétosztása útján. A m un­ kásság vezető rétege, az MKP, valam int a befolyásuk alatt álló nem zeti bizottságok világosan látták ezt, és tu d ták , hogy nem ism étlődhet meg az 1919-ben elkövetett hib a: a nagybirtokból nem szabad rögtön term előszövetkezetet alakítani. Az M NFF 1944. decem beri program ja is kim ondotta a széles körű földre­ form szükségességét; Nógrád m egyében is — még a földreform ­ rendelet m egjelenése előtt — határo zato t hoztak a föld felosztá­ sáról. A S algótarjáni Nemzeti Bizottság m ár feb ru ár 28-án ki­ nyilvánította a nagybirtok felosztásának szükségességét. Nógrád m egye területén, b ár nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű megye, a földosztás rendkívül sürgetőnek m utatkozott, hiszen nagy szám ban voltak itt találhatók jelentős nagybirtokok (az esztergom i érsekség, a váci püspökség, gróf Pappenheim , báró Prónay, Degenfeld—Schom burg, Osztrolucky, T ornyay—Schossberger stb.), m elyek területéből, valam int a hazaárulóktól, nyila­ soktól stb. — a földosztás során, az 1945. m árciusában m inden községben m egalakult földigénylő (más néven földosztó) bizott­ ságok közrem űködésével — közel 200 ezer k atasztrális hold te ­ rü letet koboztak el, illetve v áltottak meg. Sajnos, még ez a m ennyiség is elég kevésnek bizonyult, hiszen a jogosult föld­ igénylők igényeinek a kielégítése is nehézségekbe ütközött. 23 683 igényjogosult földigénylő volt a m egye terü letén (közülük a legnagyobb szám ban m ezőgazdasági m unkások, törpebirtoko­ sok és gazdasági cselédek találhatók), akik közül ju tta tá sb a n ré ­ szesült 22 081, a m egyebeli népesség 9,5 százaléka (az országos átlag 6,6 százalék). Részükre kiosztottak közel 60 ezer kh. föl­ det (a többi terület állam i tartalékföld, legelő, házhelyek stb. céljaira m arad t vissza), am i azt jelenti, hogy egy igénylő átlag­ ban alig kapott 2—3 holdnyi földterületet. Az egyes földigénylőknek ju tta to tt földm ennyiségekben azon­ ban m eglehetősen nagy az eltérés. O lyan községekben, ahol nem volt elegendő a rendelkezésre álló föld. csak egészen kevés ju ­ to tt (pl. M ihálygergén 800— 1000 négyszögöl, Etesen 500 négyszög­ öltől 3 holdig, M átram indszenten 1 hold, Hasznoson 1—2 hold, Szilaspogonyban 1,5 hold, Hollókőn 1,5—3 hold igénylőként), m á­ su tt viszont általában 3—6 holdnyi terület. Egyes községekben pedig m ég ennél többet is ki tu d tak osztani az igénylőknek (pl. B erkenyén 6—10, D orogházán 6—8, G algagután 3—9, N ógrád­ m egyeren 3— 11, Szendehelyen 6—10, Szirákon 5— 15 hold kö­ zött ju to tt átlagban, sőt, C ereden egyes igénylőknek még 20 hold is). A földosztás azonban így is jelentősen m egváltoztatta a nóg­ rádi falvak arculatát, hiszen m egszűntek a parasztságot évszá­ zadok óta kiszipolyozó nagybirtokok, és jóval m egnőtt a kisbir­ tokosok száma. Nyilvánvaló, hogy ez a réteg, az új ju tta to tta k tábora sokkal határozottabban állt ki a dem okratikus M agyarország építésének program ja m ellett és szilárd bázisát képezte a m unkás-paraszt szövetségnek, mely a további szocialista fejlő­ dés egyik alapvető feltétele volt. Az eddig elm ondottak néhány kiem elt kérdés bem utatásával igyekeztek rávilágítani annak a néhány hónapnak a jelentőségé­ re, m ely a m egye felszabadulása, 1944. decem bere és az ország teljes felszabadulása, 1945. április 4. között eltelt és m elynek so­ rá n N ógrád m egye lakossága m egindult a népi dem okratikus forradalom útján. Schneider Miklós 5 �Mit o lv a sn a k a le e n d ő szak m u n kások ? T ársa d alm u n k a közm egbecsülés egész érté k re n d sze ré t a m u n k á ­ ra alapozza. A term előtevékenység: alkotás, am ihez egyre bővülő szellem i ism eret, képesség és tehetség kell. A hogy v an tehetséges o r­ vos, m érnök és tudom ányos k u tató , úgy v an tehetséges m u n k ás: esztergályos, kohász, bányász. A m űszaki tudom ány o s fo rrad alo m fokozatos té rh ó d ításá v al egyenes ará n y b an nő a m ü v elt, nagy szak ­ m ai k u ltú rá jú m u n k ás értéke, tá rsa d a lm i ran g ja . Az ifjú n em zed ék ­ kel szem ben tám aszto tt igények egyben a feln ő tt nem zedéknek az ifjúsággal kapcsolatos fela d ata it is m eghatározzák. N yom atékosan hangsúlyozandó, hogy a d ifferen ciáltság k övetelm ény ein ek m egfelelő­ en vegyük figyelem be a különböző ifjú ság i rétegek eltérő ad o ttsá g a­ it, m űveltségbeli szin tjét, am ik o r péld áu l a k ö n y v tá r első ren d ű fe l­ ad a ta i között ta rto z u n k pótolni az ösztönző k u ltu rá lis k ö rn y ezet h iá ­ nyát a h átrá n y o s ind u lású gyerm ekek és fiatalo k szám ára. M indezekből k iin d u lv a lá ttu n k hozzá 1973-ban a sz a k m u n k á sta­ n u ló k , e fontos olvasóréteg k ö n y v tá ri tagságának, o lv asm án y án ak , érdeklődési körén ek felm éréséhez a m egyei kön y v tárb an . A B alassi B álint M egyei K ö n y v tárn a k 1973-ban 5500 olvasója volt. Ebből szak m u n k ástan u ló 760 fő, ez összolvasóink 14 százaléka. A v árosban m űködő két szakm unkásképző in tézetben az 1973/74-es t anévben összesen 1550 fő ta n u lt. A ta n u ló k szám a a k ap o tt felv ilá­ gosítás sz erin t a k o ráb b i évekhez képest jelentősen (kb. 200 fővel) csökkent. V izsgálódásunk első részében az érd e k elt b en n ü n k e t, hogy a két iskolából h án y a n és m ilyen m egoszlásban já rn a k hozzánk a tanulók. A m egyei k ö n y v tá rb a b eiratk o zo tt 760 fő a ta n u ló k 49 száza­ léka. Ebből a Mü.M. 211. In tézetből az össztanulók 48,1 százaléka (fiú 45.9 százalék, leán y 63,0 százalék), a kereskedelm i és v en d é g lá­ tó p ari intézetből 47,2 százalék (fiú 60,8 százalék, leány 42,5 százalék) olvasónk. (A K ohász M űvelődési K özpont összes olvasói közül 6,5 százalék, az ö b lö sü v eg g y ár 11,6 százalék, a S íküveggyár 6,1 százalék szak m unkástanuló. Ö sszevetve: a négy intézm énynél 930 fő, azaz az össztanulók 60 százaléka b eira tk o zo tt olvasó. F eltételezh ető a tö b b ­ szörös beiratkozás lehetősége is: jelen esetben ezt nem vizsgáltuk.) A kölcsönzési esetek szám át 659 ta n u ló n ál egész évben, h av o n ­ kénti bontásban figyeltük. E sz erin t 3610 alkalom m al v ittek ki köny­ vet, azaz átlag b a n egy ta n u ló több m in t ötször kölcsönzött. A leg fo r­ galm asabb hónap o k : m árciu s (445), novem ber (427), d ecem ber (399), o któber (374), fe b ru á r (363), m á ju s (355 alkalom m al). Jú n iu s b a n 115, jú liu sb an 163, au gusztusban 108 alk alo m m al v itte k k i k ö n y v et: ez term észetesen összefügg a szünidővel, am ikor a vid ék i d iákok r i t ­ k ábban jö n n e k be a városba. Az összes szak m u n k ástan u ló olvasónk közül h uzam osabb ideig, nem , vagy csak egy alk alo m m al kölcsönzött 273 fő. S ajnos, ez a szám magas: csoportos látogatások alk alm áv a l b eiratkozn ak , de a to v á b b i­ akb an nem lá to g a tjá k k ö n y v tá ru n k a t. F e la d a tu n k n a k te k in tjü k ezen fiatalok m egnyerését a n n á l is inkább, m e rt az em líte tt intézm ények közötti kollek tív m u n k áb an — helyzetünkből adódóan (központban van a kön y v tár, v a sú t- és buszállom ástól 100—150 m é terre, o lvasó­ terem m el, h irlapolvasúval és nagy könyvállom ánn y al rendelk ezü n k ) legfőképpen a b ejáró fia ta lo k szabad id e jén ek hasznos eltöltéséről, olvasóvá neveléséről kell gondoskodnunk. O któber—novem ber h ó n ap b an részletes sta tisz tik á t v ezettü n k a szak m u n k ástan u ló k á lta l kölcsönzött m űvekről. A vizsgált időszak­ ban 271 fiú és 103 leány, azaz 374 fia ta l 746 alkalo m m al 2053 k ö n y ­ vet v itt el. Á tlagosan te h á t 2 esetben és egy olvasó 5,4 könyvet kölcsönzött. A 271 fiú összesen 1543 könyvet választo tt, ez az össz­ kölcsönzések 75,1 százaléka, a lányok 510 kötetet, am i a kölcsönzések 24,8 százaléka. A kölcsönzött m űvek összetételében a szépirodalom 70,3 száza­ lékban, az ism eretterjesztő 29,7 százalékban volt k épviselve a szakirodalom m al együtt. A legtöbb könyvet, 867 k ö te te t (42,2 százalék) az I. osztályosok kölcsönözték. A fiú k tö b b et olvasnak. N agyon jó a szakirodalom ol­ v asásának ará n y a, 29,7 százalék. Az irodalom m egoszlása sz erin t a fiú k kölcsönzéseiben az ism eretterjesztő irodalom 37,1 százalékban, a lányok kölcsönzéseiben csak 7,1 százalékban szerepel. A rán y aib an nézve legjobb a II. osztályos fiú k kölcsönzése, szépirodalom 55,7 százalék, ism eretterjesztő irodalom 44,2 százalék. U gyanez m o ndható a II. osztályos lányok kölcsönzésének v izsg álatán ál is, b á r itt csak az összeshez viszonyítva jo b b ak az a rá n y o k : szépirodalom 88,4 szá­ zalék, ism eretterjesztő irodalom 11,5 százalék. Az ism eretterjesztő irodalom kölcsönzésénél öröm m el á lla p íth a ­ tó meg, hogy a legolvasottabb a m űszaki irodalom , m ásodik helyen a társad alo m tu d o m án y . A lányok könyvkölcsönzésénél első helyen a társad alo m tu d o m án y , m a jd az iro dalom tudom ány áll. M int m á r em lí­ t ettü k a lányok érdeklődése a szakirodalom irá n t sokkal kisebb. Itt kell a jövőben tö b b e t te n n ü n k érdeklődésük felkeltésére. A kikölcsönzött 245 m űszaki könyv közül — am i az ism e re tte r­ jesztő irodalom 40,2 százaléka — legtöbbet (96 könyvet) az elek tro ­ technika, 73 könyvet a já rm ű te c h n ik a , és 54 könyvet a h íra d á ste c h ­ n ik a tárgyköréből v itték el. 6 Az ad o tt időszakban a szépirodalom ból a lányok átlag b an 4,6, a fúk 3,5 könyvet kölcsönöztek. A klasszikusok,, v alam in t a m ai m a­ g yar irodalom m agas szám át főleg az a já n lo tt és kötelező irodalom teszi ki. Jó ered m én y n ek te k in th e tjü k a m o d ern k ü lfö ld i irodalom irá n ti ig én y t és azt, hogy a k rim ik fo rg alm a alacsony. Az egész évi kölcsönzések á tla g á t te k in tv e , kétség telen ü l legtöbbször R ejtő ­ könyveket kölcsönöztek. A felsorolásból az is k itű n ik , hogy a legtöbb m ű az iskolai tan an y ag h o z kapcsolódó irodalom . A szórakoztató iro d alm at m a is elsősorban a ro m an tik u s és k alan d o s tö rté n ete k képviselik (Jókai Mór, Rónaszegi M iklós, B erkesi A ndrás, G ergely M árta, Szilvási L ajos, D ékány A n d rás, F eh ér T ibor m űvei). Ö röm ­ m el ta p asz taltu k , hogy a m ai m ag y ar író k közül S án ta F erenc, G al­ góczi E rzsébet írása i k ed v eltek a tan u ló k körében. A legolvasottabb k ü lfö ld i írók V erne, Cooper, H em ingw ay, D u­ m as. Ried, London, M oravia, Lem , C hristie, M oliere, Zola, M erle, Sienkiew icz, A m adó, T rav en , Solohov. Összevetve a k o ráb b i évek ta p asz talata iv al, v alam in t m ás in téz­ m ények hasonló felm éréseivel, a sz ak m u n k ástan u ló k szépirodalm i igényei jelen tő sen nem v álto ztak . A fejlő d ést ab b an lá tju k , hogy ezek az olv aso tt m ű vek többségében m agasabb ízlésszinten h elyez­ k ed n ek el. Az érdeklődési sk á la széles, de a k o n k rét o lv asm án y él­ m ény hiányzik, am it az érzelm i nevelés h iá n y án a k vélünk. Ezek a p ro b lém ák legjobban az egyéni beszélgetések során, azaz a k érd ő ­ ívek k itö ltések o r k e rü lte k felszínre. A kölcsönzések reg isztrálásáv al p árh u zam o san ugyanis k ét h ó n a ­ pon k eresztü l kérdőíves felm érést is végeztünk. Szükségesnek ta rto ttu k a kiegészítést egyrészt az igények feltérk ép ezése m ia tt, m ásrészt — s ez sz ám u n k ra a legizgalm asabb k érdéscsoport volt — a r r a v á rtu n k választ, jól ism e rik -e k ö n y v tá ru n k a t, és a kölcsönzésen kív ü l igénybe veszik -e egyéb szo lg áltatásain k at. H árom fő cso p o rtb a osztott, 25 k érdésből álló kérdőívet á llíto t­ tu n k össze, am ely re írásb a n k ellett válaszolni név n élkül. A k érd ő ­ ívek 70 százalék án ál beszélgetéssel k ö tö ttü k össze a válaszad áso k at. A 90 k érd ő ív et 61 fiú és 29 leán y tö ltö tte ki. A v álaszadók közül 7 fiú érettség izett. A v álaszadók életk o ra 15—16 év, am i az iskola I —II. osztály án ak felel meg. A fiatalo k 74,4 százaléka m u nkásszülők gyerm eke. A lányok 44,8 százaléka, a fiú k 39 százalék a olvas rendszeresen, a legtöbbjük, össze­ sen 27-en 4 évnél régebben. A k érd ő ív en fe lte tt „M ióta olvas re n d ­ szeresen ?” és „M ás k ö n y v tá rn a k ta g ja -e ” k érd é sek re nem k a p tu n k pontos választ, ill. a k ét k érd é st úgy értelm ezték , hogy jelen leg is la ­ kóhelyi (községi, falusi) k ö n y v tári tagok ugyan, de o n n an csak a lk a l­ m a n k én t kölcsönöznek könyvet, s itt a m egyei k ö n y v tá rb a n ren d sze­ res olvasók. A sa já t k ö n y v tá rra vonatkozó tá b lá z a tn á l a k érd ő ív nem — így a válaszok sem — tesz különbséget a fiatalo k sa já t és a család könyvállo m án y a között. A k ö n y v v ásárlást alap v ető en d e te rm in á lja a m ű ­ veltségi szint és a jövedelem . A 90 fiatal közül 74 válaszolt pontosan. M eg állap íth ató , hogy az 1—50 k ö tetes házi k ö n y v tá r a leggyakoribb (39 esetben). A családi k ö n y v tá ra k állo m án y án ak összetételéről részletes ad at nem áll ren d elk ezésü n k re, de a beszélgetésekből k itű n t, hogy jelen tő s részü k elsősorban kézikönyveket, szakkönyveket vásárol, ezek m ellett az olcsó k iad ású zsebkönyveket, sorozatok ta g ja it és k rim ik e t. A „M ilyen céllal olvas?” k érd é sre m in d en válaszadó tö b b in d í­ ték o t is m eg jelö lh etett, így egy k érd e zett két, h áro m k ateg ó riáb a n is �szerepel: a szórakozás, időtöltésre 96 válasz, a m űvelődési igényre 48 válasz érkezett. Az időtöltés, szórakozás m egjelölése, sajnos, 38 eset­ ben szerepelt egyedüli indítóokként, főleg a lányok válaszában. H árom esetben jelö lték egyedüli o kként a m űvelődési igényt. A „ H ogyan v á la sz tja ki o lv a sm á n y ait?” k érd é sü n k re nagyon m a ­ gas szám ban (a k érd ezettek 57,7 százaléka) jelölik az ö tletszerű v á ­ lasztás m ódját, ugyan ak k o r a k ö nyvtáros ta n á c sá t csak 7,7 százalék k érte, ill. fo g ad ta el. Ez az a rá n y a lányoknál sokkal jo b b (13,7). A b ­ ban, hogy a m á r ism ert szerzőtől szívesen olvasnak a fiatalo k (a v á ­ laszadók 53,3 százaléka), m egnyilvánul bizonyos tu d ato s olvasás, b ár ez nem je le n t m inden esetben igényességet is. Je len tő sn ek te k in tjü k a rád ió b a n (28,8 százalék), a tv -b e n (15,5 százalék), az ú jsá g b an (7.7 százalék) szerzett inform áció k a la p já n v álaszto tt olvasm ányok a r á ­ nyát. A beszélgetések során főleg a ro m an tik u s rád ió játé k -so ro z ato ­ kat, ifjú sági regények a la p já n készült folytatásos h an g játé k o k at, a tv -b ő l az izgalm as sorozatok iro d alm át jelö lték olvasásuk in d íték áu l. A m eg k érdezettek 34,4 százaléka szereti a tö rtén elm i regényeket, el­ beszéléseket. S ajnálatos, hogy a tá rsa d a lm i p ro b lém ák k al foglalkozó szépirodalm i m űvek irá n t kicsi az érdeklődés (12,2 százalék), b á r ez a lán y o k n ál valam ivel m agasabb, 13,7 százalék. T alán a k érd és nem volt egyértelm ű, m e rt a kikölcsönzött könyvek között pl. a m ai m a­ g yar irodalom 30 százalékkal, a m odern külföldi irodalom 25,9 száza­ lékkal van képviselve. E nnél a k érdéscsoportnál lá th ató a legtöbb ellentm ondás, m e rt pl. a fan ta sztik u s m űvek irá n ti érdeklődés 45,5 százalékos, u g yanakkor a kölcsönzésben ez az irodalom 15 százalékban jelen tk ezik. M agyarázat az lehet, hogy igazán jó fan ta sztik u s regény az utóbbi időben kevés je le n t meg, a régebbieket pedig m ár olvasták. U gyanez a helyzet a kalandos és krim iiro d alo m m al is. S okkal több, igényesebb ifjúsági m ű re lenne szükség, am i a m ai fiatalo k tá rs a ­ dalm i, egyéni problém áiról szól — fogalm azódott m eg több beszél­ getés alk alm ával. A „legkedveltebb szerzők” k érd é sre válaszolva nem csak p rózaíró ­ kat, h an em költőket is em lítettek , b á r a lista szegényes és félő, hogy a k érd ésfeltevéskor m in t kötelező irodalom „épp ez ju to tt az eszü k ­ be”. A kölcsönzésekben a költészet 5,3 százalékban van képviselve. A két kedvenc olvasm ány m egnevezésére az a láb b ia k b an k iem el­ tü n k illu sztrá lás céljából egy-egy világosabban fogalm azott választ. (A legtöbb fiataln á l azt ta p asz taltu k , hogy sz u b jek tív élm ényekről n e­ hezen nyilatkoznak.) „A p árm a i k o lo sto r.. . tan u lság o s és szórakoztató volt és tö rté ­ nelm ileg g az d ag íto tta ism ereteim et.” (16 éves lány, ü v eg ­ csiszoló.) „Az élet k o m é d iá s a i...: m egrázó és em beri p ro b lém ák k al fo g lal­ kozik a könyv.” (17 éves lány, szakács.) „Az em beri s o r s .. . : b e m u ta tja a h áb o rú u tá n i nyom orúságot, a szegények életét.” (Lány, 15 éves eladó.) „K osztolányi és Ady v erse it szeretem nagyon és én is szoktam írni. . ”(16 éves lány, női szabó.) „H ázasságból e lé g sé g e s...: m e rt szeretem m egism erni a velem egykorúak életét.” (17 éves lány, könyvkötő.) „A f á r a ó ...: történelem m el, m ű vészettel kapcsolatos szép könyv.” (14 éves lány, eladó.) „ S o lá ris.. . : az em beriség v á rh a tó és reális problém áiró l sz ó ln a k .’ (19 éves fiú, m űszerész.) „É letem (G orkij m ű v e ).. . elolvasás u tá n gondolkodtam ra jta , m a ­ gam előtt látom és szinte beleélem m a g a m .. . ” (15 éves fiú, fűtésszerelő). „Az ara n y e m b e r.. .:k alan d , ro m a n tik a m e lle tt m ély érzelm i m egnyilvánulások, tö rtén elm i valóság.” „Az öreg halász és a te n g e r ...: m e rt nagyon izgalm as és beleéli m agát az e m b e r .. . ” (16 éves fiú, asztalos.) M elyek a legkedveltebb tém ak ö rö k az ism eretterjesztő iro d alo m ­ b an ? Az e k érd é sü n k re ad o tt válaszok igazolják a kölcsönzéseket. A k iv itt ism eretterjesztő irodalom 40,2 százaléka a tech n ik a, 16,5 száza­ léka a társad alo m tu d o m án y , 10,6 százaléka a term észettu d o m án y , 10.3 százaléka a sp o rt irodalm a. A te ch n ik a sz akirodalm án belül egy-egy szakm ához kapcsolódó m űvek irá n ti, ilyen a rá n y ú érdek lő d és ö rv en ­ detes. A tá rsa d alo m tu d o m á n y i irodalom kölcsönző la p ja ib a n b ö n ­ gészve azonban, sajnos, m ég m indig azt lá th a tju k , hogy kevés a k i­ m o n d o ttan tö rtén elm i, p o litik ai vonatkozású könyv sz ak m u n k á sta n u ­ lóink kezében. T ov áb b ra is k ed v eltek a bűnügyi könyvek. A 101 k ö l­ csönzött m ű között h árom esetben szerepelt N ógrád m egye tö rté n ete , k ét esetben Z sukov E m lékek, gondolatok, k ét esetben H an n I stenek, nép ek cím ű könyve. A szívesebben olvasott könyvek m a is J a c ta H í­ res an g ol—a m e rik a i bű np erek , P in té r B o trányok a X X . században, Cook Az ism eretlen F B I stb. A term észettu d o m án y o k iro d alm áb a n az a já n lo tt olvasm ányokon k ív ü l is nagy az egyéni érdeklődés. S ik er­ könyvek: B ertino A ten g er m élye, K leibl Á dám nyom ában, A dam son könyvei, az O roszlánhűség. A petty es S zfinx stb. A könyvolvasás m e lle tt izgalm as kérd és volt sz á m u n k ra az, hogy a fiatalo k m ilyen m é rték b en olvassák a sa jtó term ék ek et. A m eg k ér­ dezettek közül 6 kivételével, h a nem is rendszeresen, de m in d en k i ol­ vas n ap ilap o t. A táblázatokból k itű n ik , hogy — és ez az eddigi a d a ­ to k a t te k in tv e m eglepő — a lá n y o k nagyobb százalék b an ren d sz ere­ sen újságolvasók. A leg olvasottabb n apilapok a N ógrád és a N ép­ szabadság. A legkedveltebb fo ly ó irato k : a M agyar Ifjúság, Füles, K é­ pes Ú jság, N ők L apja, Ifjú ság i M agazin, L udas M atyi, K épes Sport T ükör, Szabad Föld, V ilág Ifjú ság a, O rszág-V ilág, É let és T udom ány, E zerm ester, D elta, A utó-M otor, L ab d arú g ás, P a jtá s, F ilm -S zín h ázM uzsika, R ád iótechnika. A felso ro ltak b ó l lá th a tju k , hogy b á r a m eg k érd ezettek érd e k lő d é­ se sokoldalú, a legtöbben a szórakoztató, képes fo ly ó irato k at, h e tila ­ po k at kedvelik. Figyelm eztető, hogy iro d alm i fo lyóirat, h etilap egy sem szerepel a listán. A tv ren d szeresen és legszívesebben n ézett m ű so rai: D elta. K ék fény, T elesport, T v -h írad ó , A H ét, N y ito tt könyv, R ad ar. Tv G aléria, Fórum . A felsorolás ad o tt volt, aláh ú z ásá v al több m ű so rt is m eg jelö l­ h e te tt a válaszadó. Az „egyéb” k é rd é sre a T éka, R ólad van szó cím ű m űsorok, v alam in t d o k u m en tu m film ek , vetélkedők, színházi k ö zv etí­ tések, já té k film e k szerep elnek legtöbbször. A 90 k érd ő ív en ad o tt v álasz a la p já n 55 fő h aszn á lja re n d sz e re se n az olvasóterm et. Ez az összes v álaszad ó k 61 százaléka — a fiú k 65.5 százaléka, a lán y o k 51,7 százaléka. Ig én y b ev ételk én t 32 esetben a kézi­ könyvek, lexikonok, 14 esetb en a képesújságok, fo ly ó irato k h aszn á­ la tá t és 8 esetben a ta n u lá st írtá k . A k ö n y v tárk ö zi kölcsönzés fo g alm át nem ism erték , így m in t könyvkölcsönzést jelö lték . A k ataló g u st és felép ítését nagyon kevesen ism erték . Az igennel v álaszo ltak is csak elvétve h aszn á lják . (A beszélgetések so rán jó leh ető ség ü n k ny ílt a katalógus h asz n á la tá n a k b e m u ta tá sá ra , am it m aguk a fiatalo k is k é r­ tek.) R endezvények irá n ti érd ek lő d ésre ad o tt v álaszaik so rren d b en a k ö vetkezők: p o litik ai előadások, v iták , irodalm i rendezvények, író-olvasó találk o zó k ; tu d o m án y ró l, m ű v észetrő l á lta lá b a n ; „m in d en tém a érd e k li”, szak m áv al kapcsolatos előadások, fiatalo k p ro b lém ái­ val foglalkozó előadások, k ö n y v ism ertetés á ltaláb a n , vetélkedők, v ersh allg atás. A válaszad ó k közül tö b b en fé lre é rte tté k a k érd ést és nem a k ö n y v tá r a d ta lehetőségeket v ették figyelem be. így: színházi előadás, han g v ersen y , k iállítás, k lu b d é lu tá n , tánc, szórakozási ig é n y t is jelö ltek . F igyelm et érd em lő : sokan jelezték, hogy vidékről já rn a k be, így — b á r érd ek eln é őket sok m in d en — nem tu d n ak részt venni ren d ezvényeken. V élem ényünk, hogy a sz ak m u n k ástan u ló k ilyen m agas ará n y ú je ­ len léte az olvasók között (a m egyei k ö n y v tá rb a n 49 százalék, ill a a vizsgált k ö n y v tá ra k k al eg y ü tt 60 százalék) jó eredm én y n ek te k in t­ hető, és e csoport sokkal p ozitívabb m eg ítélésére k észteth et b árk it, m in t eddig, hiszen k ö zism ertek azok a v élem én y n y ilv án ításo k , am e­ lyekkel á lta lá b a n a szak m u n k á sta n u ló k képességeit, tö rek v éseit, m ű ­ velődési a k tiv itá sá t illetik . T erm észetesen a to v á b b iak b a n is a rra tö ­ rekszünk. hogy m ég nagyobb a rá n y b a n íratk o zzan ak be a k ö n y v tá r­ ba, m a jd ren d szeres o lv asó k k á v áljan a k , hiszen a ta n u ló ifjú ság e cso­ p o rtjá n a k jövője, tá rsa d a lm i fe la d a ta i és hely zete nem hagy kétséget m űvelődésük szükségességének, elen g ed h etetlen ség én ek m egítélésében. Az elem zés to v áb b i a d a ta i fe lh ív já k a fig y elm et a k ö n yvtárosok felelősségére. M agas az in a k tív olvasók szám a. Ez a té n y az éves figyelés fo r­ galm i m u ta tó it lényegesen csökkenti. Az ak tív olvasók k ö n y v tá rlá to ­ g atása in ak gyakorisága, v a la m in t a kikölcsönzött k önyvek m ennyisége jó n ak m ondható. A kölcsönzött m ű v ek elem zéséből azonban m á r a r r a is leh et k ö vetkeztetni, hogy ízlésszin tjü k nem té r el az ism ert sa b ­ lontól, a szak- és ism eretterjesztő iro d alo m m egoszlása pedig — k ü ­ lönösen a lán y o k n ál — nem felel m eg eg y értelm ű en az elv árh ató (vagy in k áb b elérhető) szak m ai érdeklődésnek. A k érd ő ív kö n y v táro so k sz á m á ra egyik legizgalm asabb k érd ésére — „H ogyan v á la sz tja k i o lv a sm á n y ait?” — „ A k ö n y v táro s a já n lá s á ra ” és az „O lvasott ró la az ú jsá g b a n ” tip u sv ála sz azonos érté k k el — 7,7 szá­ zalékkal — szerepel. Ez a tén y to v áb b i m u n k á n k fő m eg h atáro zó ja. T o­ v á b b ra is szorgalm azzuk te h á t a sz ak m u n k ástan u ló k k ö réb en az o l­ vasószervezést. A ta n á ro k k a l eg y ü ttm ű k ö d v e egyes csoportok, o sztá­ lyok fo g ad á sára k észü lü n k fel: előzetesen tájék o zó d u n k , hogy m ilyen szak irá n t érd ek lő d n ek legjobban, és az állom ány b em u tatása k o r a z ad o tt té m áb a n so k o ld alú an h ív ju k fel a figyelm et az iro d alo m ra. Szol­ g á lta tá sa in k ism ertetésén k ív ü l a k ö n y v tá r h a sz n á la tá ra (pl. k atalógus h a sz n á la tá ra stb.) ta n ítju k a fiatalo k a t, az olvasó terem b en pedig a lexikonok, b ib lio g ráfiák h a sz n á la tá t ism ertetjü k , ú jság o k at, fo ly ó ira­ to k a t és szak lap o k at m u ta tu n k be. A ren d szeres olvasóvá n ev elés fontos láncszem e le h et az „első találk o zás” a k ö n y v tá rral, a k ö n y v tá ­ rossal. T örek szü n k a szem élyes kap cso lat m eg terem tésére, hogy o lv as­ m á n y aik ra vonatkozó ta n á c sa in k a t m inél többen igényeljék, elfogad­ ják . A hhoz, hogy m in él több fia ta l b iz alm át m eg n y erjü k , tá jé k o z o tt­ n ak kell le n n ü n k a m ai ifjú ság i iro d alo m b an . F okozott felelősséggel kell k u ta tn u n k az iro d alo m b an és felfed n i azokat az érté k ek e t — érzelm i, etik ai ta rta lm a t —, am ely ek et a fiatalo k igényelnek. M indent figyelem be véve te h á t n em csak az irán y elv ek , re n d e l­ kezések, de a valóság is — am ely et felm érésü n k b irto k á b a n k o n k ré t ad a to k is alá tá m a sz ta n a k — in d o k o lják a sz ak m u n k ástan u ló k kö n y v ­ tá ro n belül te rv szerű k u ltu rá lis nevelésén ek szükségességét. Belkó Józsefné 7 �A fia ta l m űszaki értelm iség A cím ben m egjelölt fogalom m ögött egy tá rsa d a lm i réte g je le n ­ tősen le szű k ített része áll. M ielőtt m élyebb elem zéshez fognánk, cél­ szerű á tte k in te n i a leszűkítés ta rta lm á t. A fiatalsá g — állap o t, az élet fo ly a m a tá n a k egy szakasza. Az életk o r a szociológiai tan u lm án y o k , sta tisz tik a i k im u tatá so k egyik független változója. Az általán o s értelm ezés sz erin t a fiatalság k o n k ­ ré t életk o rral — 30 évvel — b e h a tá ro lt. A zt a kiegészítést, hogy a fiatalság o t nem a kor, han em az érzelm ek, cselekedetek h atáro zzák meg, itt ny u g o d tan m ellőzhetjük, a rró l a z időszakról v an szó, am ely a la tt a fia ta l m u n k á b a lépésétől kezdve a m unkam egosztásban elfoglalt helye, tu d á sa és képességei á lta l m eg v aló sítja (vagy m eg v a­ ló síth atja) vágyait, elképzeléseit, m egalapozza egzisztenciáját. E cikk té m á ja szem pontjából elsőrangú jelentősége van az életk o rn ak ab b an , hogy a fia ta l a p á ly á ja kezdetén, vagy ahhoz m ég közel van. V iszonylag egyszerűen b e h a tá ro lh a tó az is, m it je le n t m ű szak in ak lenni. A m u nkam egosztásban elfoglalt hely — am ely et elsősorban a képzettség h atáro z m eg — ezt többé-k ev ésb é m eghatározza. A k ép ­ zettség — vagy iskolai végzettség — m a e n n e k alap v ető m e g h atá ro ­ zója, hiszen m egterem tv e a kellő szám ú és a tá rsa d alm i szükségletek­ nek m egfelelően szakosodott intézm ényeket, lehetőség n y ílo tt a fog­ lalkozási te rü le te k te ch n ik a i szín v o n alán ak rögzítésére és érv én y re ju tta tá s á ra . A technik um ok, szakközépiskolák, m űszaki főiskolák és egyetem ek a fiatalo k a t célirányosan ezekre a m űszak i p ály ák ra k é­ szítik fel. H angsúlyozottan em eltem k i az iskolai végzettséget, m in t m e g h a­ tározó k rité riu m o t, hiszen a v állalato k szem élyzeti osztályai az erre alap o zo tt te rv sz erin t h a tá ro z z á k m eg tá v la ti szakem b erig én y ü k et és a m u n k á b a lépő fia ta lt is e sz erin t irá n y ítjá k a gazdasági m u n k a k o n k ­ ré t te rü lete ire. Az idősebb k o rosztálynál term észetesen ez az össze­ függés lazább, m e rt egyrészt a k o ráb b i o k ta tási ren d szer m a ra d é k ta ­ lan u l nem felelt m eg az igényeknek, m ásrészt jelen leg elfoglalt h e­ ly ü k re a b izonyítvánn yal nem , vagy alig igazolható irán y ítási, szer­ vezési, döntési készség, a ta p a sz ta la t is jelentős befolyással volt. V alam elyest közelebb k e rü ltü n k m á r az értelm iség m e g h atá ro z á­ sához is, leg aláb b is általánosságban. H asznos lesz felidézni, hogy a közfelfogás m inek a la p já n m inősíti az értelm iségit. H árom jellegzetes felfogás él, m elyek sz erin t: — értelm iségi a m ű v e lt em ber, — értelm iségi az isk o lázo tt em ber, — értelm iségi az isk o lázo tt m ű v e lt em ber, és ezek a la p já n túlnyom órészt szellem i m u n k á t végez. M indhárom felfogás ta rta lm a z lényeges elem et, azonban közös hiányosságuk, hogy m eg m arad n a k a felszínes ism érv ek kiem elésénél, állap o to t áb rá zo ln ak . K iin d u ln i term észetesen in n e n le h et és kell, hozzátéve a szelle­ m i m u n k a fu n k ció it: — ú j szellem i é rté k e k alk o tását, — a m eglevő szellem i é rté k e k alkotó m ódon való közvetítését, és alk alm azását, Ezekkel kiegészítve és érté k elv e az előbbi leeg y szerű sített felfo ­ gásokat, világossá válik, hogy értelm iséginek len n i nem állap o to t jelen t, han em fo lyam atot, a szellem i képességek m ozgásform áját. A p á ly á já t kezdő fia ta l — te ch n ik u s vagy m érn ö k — m indezek potenciális lehetőségét m a g áb a n h o rd ja. Hogy ezeken az alap o k o n valóban értelm iségivé v áljék , eleget tegyen a tá rsa d a lm i m u n k a m eg ­ osztásban v álasz tása sz erin t elfoglalt helyéből adódó fela d ato k n a k — am elyek sem m iképpen sem sz ű k íth e tő k le a szakm ai fe la d a to k ra —, ren d elk ezésére áll 8—10 év. A CÉLOK M ilyen elképzelései le h etn e k sa já t céljairól a tin tasz ag ú dip lo ­ m áv al p á ly á já t kezdő fia ta l m é rn ö k n e k ? V ilágot m egváltó te rv e k k e l in d u l, hiszen olyan ism erete k et ho­ zott m agával az egyetem ről, am elyek in k áb b a jövő te c h n ik á já n a k feleln ek meg, m in t a m a te c h n ik á já n a k — am elyről rá a d á su l olyan sokszor k im u ta ttu k m ár, hogy nem k is m érték b en hordozza m ag á­ ban a m ú ltat. O lyan készségre te tt szert, am elynek b irto k á b an eg y a rán t képes a ta n u lta k h o z hasonló és ezekre alapozva újab b , b o n y o lu ltab b fe l­ ad a to k m egoldására. Hogy az előbb m egfogalm azott cél reális-e, vagy csak a tú lz o tt önbizalom tá p lá lja ? F o rra d a lm i cé l-e vagy elérh ete tle n álom ? A zt m e g állap íth atju k , hogy ez életk o ri sajátosság a fiatalo k te r ­ m észetes törekvése, úgy is érzik, hogy ennél kevesebbel nem is le ­ het n ek iin d u ln i. A körülmények is megadják ennek lehetőségét, sőt szükségsze­ környezetünkben körülnézni: a régi 80—100 éves gyárak megfiatalodnak, új, korszerű technológiák hono­ sodnak meg , m intha az idő múlásán lennének úrrá; a szántóföldek helyén új gyárak épülnek, amelyekbe életet kell lehelni, amelyeket mozgásba kell hozni. rű v é is teszik. Elég a szűkebb Mind csodálatosan szép feladat, „csak” észre kell gét. 8 venni szépsé­ Hogy mindez nem egy-egy ambiciózus mérnök, vagy technikus feladata és nem az ő tevékenységének eredménye? Ma egyre kevésbé kapcsolhatók a nagy tettek, egy-egy kiem elke­ dő személyiséghez. Egy tudományos felfedezés, vagy annak alkotó alkalmazása, egy rekonstrukció megtervezése és sikeres végrehajtá­ sa, egy gép megtervezése, egy újítás-kollektívák összehangolt tevé­ kenységének eredm ényei. Ennek részesévé válni — az előbb kissé fe nnkölten megfogalmazott cél realizálását jelenti. Hogy ez sikerül-e, sok m indentől függ, s még ha sikerül is, ak ­ kor sem mindig érzik ezt át. BELÉPVE A GYÁRKAPUN Kicsit ünnepélyes pillanat — megrázkódtatással. Olyan mint am ikor mozgó vonatra szállunk fel. Rögtön magával ragad akkor is, ha csak sejtjük, hogy a rra felé halad, am erre mi is menni szándéko­ zunk. Utasai m ár ism erik egymást, céljukat, többeknek az utazás m ár rutin, néhányan egykedvűen csinálják. Ilyen mozgásban levő rendszerbe kerül a fiatal műszaki is, am i­ kor kissé m egilletődötten a kollégák jártasságától, magabiztosságától, bekapcsolódik a munkába. Mint m ár sző volt róla, céljai nagyok, am it sokszor ironikusan, „világot megváltó” jelzővel illetnek. S am it olyan sokszor kézlegyin­ téssel elintéznek, vagy lépten-nyomon arról igyekeznek a kezdőt meggyőzni, hogy erre képtelen. Elm ondja ezt az idős szakmunkás, akinek kisujjában van szakm ája m inden csínja-bínja; elm ondja a vezető is, megfeledkezve arról, hogy az ő m unkája is benne van abban, hogy 15—20 év alatt m egújult a gyár; elm ondja az is, aki a m unkájáról nem tud egyebet mondani, csak azt, hogy naponta hattól kettőig tart. Pedig, am ikor még bátortalanul megjegyzi, hogy ez, vagy az az üzem korszerűtlen, a berendezés, amelyet tanulm ányaiból ismer, sok­ kal többre is képes — nemcsak bírál, azt a szándékát is kifejezésre juttatja, hogy kész részt vállalni az általa felvetett feladatok megol­ dásából. Az indulás többé-kevésbé egységes m indenki szám ára, leszám ít­ va a kezdő fizetés tanulm ányi eredménytől függően kis m értékű és in­ dokolt eltérését. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy az első évben mindenki a m unkahelyétől kapott konkrét feladat m egoldásával ad számot képességeiről, felkészültségéről, a gyakorlat ideje alatt szer­ zett tapasztalatairól, azok alkotó alkalm azásáról. Ez, m int az első találkozás a gyakorlattal, ha nem is mindent eldöntő, de nagy jelentőségű. Á ltala lemérhető a bizonyítványban m ár nehezebben felfedezhető alkalm azási és problém a-felism erő készség. A diploma, vagy oklevél „személytelen” tulajdonosának ki­ rajzolódik az egyénisége is, a neve nem „egy fiatal m érnök” lesz, hanem X. Y. Ebben a vonatkozásban a gyakorlati idő és az elvég­ zett feladat nem egyszerű felm érés — igen komoly és felelősségtel­ jes személyzeti munka. Az első bemutatkozó beszélgetés ugyanis — különösen, ha csoportos — nem sokkal egészíti ki a kartonon rögzí­ tett nacionálét. Mint ahogy a feladatok elvégzése sem pótolhatja a további sze­ mélyes beszélgetéseket. Ú jra szükséges a két fél véleményének egyez­ tetése, most m ár egymás alaposabb ism erete alapján. A fiatal a vál­ lalat egészére vonatkozó átfogóbb ism eretekre tesz szert, szűkebb szakmai területén mélyebb összefüggésekben is jól tájékozott, a vál­ lalat pedig m egism ert képességei alapján megalapozottan tu d ja a megfelelő em bert megfelelő helyre tenni. Ekkor szükséges tulajdon­ képpen eldönteni, ki hova kerüljön, összhangot terem tve abban, hogy kire hol van szükség, illetve ki hová szeretne kerülni. Bizonyá­ ra kevesebb lesz a gond később, h a a felvételkor elhatározott vá­ lasztást m egváltoztatják mindezek figyelembe vételével, nem m ere­ vítik meg a helyzetet bárm elyikük a k arata ellenére. A pályakezdőkkel való foglalkozás vázolt folyam ata nem ilyen egységes, a különböző vállalatoknál különböző fejlettség fokozatai alakultak ki. Jelentőségét talán fölösleges is hangsúlyozni, elég á t­ lapozni a nemrégiben lezajlott ifjúsági parlam entek jegyzőkönyveit: szembetűnő, hogy a fiatalok m ennyire érzik ennek szükségszerűségét, m ennyire fontosnak ta rtjá k nemcsak saját maguk, hanem a vállalat érdekében is. Hiánya vagy hibái vezethetnek a befelé forduláshoz, apoliti­ kus m agatartáshoz, a közösség gondjai iránt érzéketlenséghez, am iket nagy hiba csak a fiatalok, fiatal értelm iségiek életkori sajátosságai­ nak tekinteni. Körülbelül egy év elteltével tapasztalható m ár erőteljes diffe­ renciálódás, am it nemcsak a m unkahely jellege vagy az egyén m aga­ tartása határoz meg, hanem egymáshoz való viszonyuk is. Ez a vi­ szony az egyik fiatalnál abban nyilvánul meg, hogy csupán megszok­ ja a m unkáját és ennek megfelelően végzi, míg a m ásik megszereti úgy, hogy meg is ak arja változtatni. A KEZDEMÉNYEZÉS LEHETŐSÉGE A gyakorlati idő letelte után m indenki valam ilyen beosztásba kerül, a beosztásnak megfelelő önállóságot kap és megnő a felelőssé­ ge is. Milyen viszonyban van az önállóság és a felelősség egymással? �A fela d ato k önálló m egoldását l eh e tő'vé teszik az e lsa já títo tt m ű ­ szaki ism eretek, az ism erete k alk alm az ásá n ak te ch n ik a i lehetőségei. U g yanakkor a m űszaki előírások, szabványok, m unk av éd elm i sza­ bályok, v á lla la ti rendelkezések, a közvetlen vezető elképzelései és az an y ag i és erkölcsi felelősség az önállóság érvényesülési te rü le té t je ­ lentősen k orlátozza. N em m a ra d t m ozgási terü lete , az önállóság a fe ­ lelősség b ö rtönébe k erü lt. Látszólag. E llen tm ondás ez, am i m a g áb a n hordozza a m egoldást is, h i­ szen az önállóság nem azonos a b e ta n u lt m ozzanatok felügyelet n él­ k ü li m egism étlésével. L egalábbis az alkotó önállóság nem azonos az önálló kezdem ényezéssel. M iért em lítettem ellen tm o n d ást? A fe la d a t hordozza m agában, vagy a fia ta l? A k ettő találkozása. És az ellentm ondás felo ld ásán ak m ó d ja je l­ lem zően m eghatáro zza a m űszaki tevékenység jellegét. M eg le h e t h á trá ln i, m eg le h et elégedni az egyszerűbb m egoldás­ sal, p ap íro n eleget té v e kötelességünknek. Ily en term észetesen a leg­ k iválóbb alkotó tevékenységben is előfordul. M indennap nem lehet nagy dolgot m űvelni. A veszély ab b an van, hogy h am ar m eg leh et szokni — hisz’ v o ltak ép p en kényelm es — ki leh et zárni az összeütközések leh ető sé­ gét. A tevékenység ism étlés lesz v álto za tla n fokon. Az így n y ert nyugalom felszínes és h am ar felbom lik. L eggyakrabban úgy, hogy az egyén ön m agával k erü l összeütközésbe. Szám os példával b izo n y íth atja, k i-k i a m a g a körn y ezetéb en is, hogyan fu to tt zá to n y ra egy p á ly a azért, m e rt m egszokva a k én y e l­ m esen végzett tevékenységet, elvesztette a v á ra tla n helyzetekhez való alk alm azk odás képességét. N agy á r a nyugalom ért. Az önállóság érvényesülési te rü le te v alóban eléggé szűk. Csak az önálló kezdem ényezéssel bővíthető. A lapos felkészültséggel kö­ vetkezetességgel és b átorsággal elin d íto tt kezdem ényezéssel.. M ind­ ezekkel ren d elk ezh et a fiatal, fe lté te le it m ag áb an hordozva, tu d v a azt, hogy az éppen k iem elt m űszaki m egoldás nem örökké való, v a ­ lak i létreh ozta. Az idő esetleg m á r e ljá rt felette, m in t ahogy a m ú lt eredm ényein alapuló m egállapodások — szabályok, technológiai elő­ íráso k — fe le tt is. L egjellem zőbb p é ld á ja enn ek az ú jító tevékenység, am ik o r a ja ­ v aslat szem bekerül a technológiai előírásokkal, rö g zített b eru h ázási p ro g ram m al sz en tesített g y ak o rla tta l, vagy elképzeléssel. Izg alm as te rü leth e z é rtü n k ezzel, az alk o tás területéh ez. Az ú j születéséhez, am in él báb ásk o d n i a m űszaki p á ly á t választó h iv atása. E rre k észü lt évekig, ezzel a céllal in d u lt el p ály áján . M inden születő ú j v alam ily en m é rték b en tú lh a la d az ism erten , a m egszokottan, az általán o s g y akorlaton, ebből következően ta rta lm a z bizo n y talan elem eket, kockázatot. Az elm életi k u ta tó m u n k á t folytató tu d ó sn a k ez term észetes közege, m ozgási lehetősége. K evésbé m o n d ­ ható el ez a m űszaki g y ak o rla t te rü leté rő l, különösen h a a m egvaló­ sítás egyetlen k rité riu m a : m ennyi n yereséget hoz a következő évben. S h á n y ja v a sla t m e rü l feledésbe azért, m e rt eredm énye ugyan je le n ­ tő sn ek íg érkezett, de n éh á n y po n to n bizo n y talan volt. Sokszor a rró l sem győződünk m eg, hogy ez a b izonytalan po n t v aló b an az-e. A kezdem ényezésnek pedig az elm ondottakon k ív ü l fontos feltétele az is, m e g k ap ja -e a tévedés lehetőségét is. N em a felelőtlen k o ck á za tra gondolok, han em a rra , am i m inden ú j elem et ta rta lm a z ó döntésben ben n e van. Ez a lehetőség az ú ja t k eresőnek ritk á n a d a tik meg, k ü ­ lönösen, h a fiatal, ta p asz talatlan . M egcsontosodott szokásokkal, szak ­ m ai féltékenységgel k e rü l szem be. P edig ez a h arc — nevezzük így — olyan, hogy m in d k é t fél n y erte sk én t k e rü lh e t ki belőle. A v állalat, a nagyobb közösség g azd a­ gabb le tt n em csak a m űszaki m egoldás eredm ényével, h an em a m u n k á jáv a l, lehetőségeivel elégedett és ezáltal további k ezdem énye­ zésre ösztönzött m űszaki dolgozóval. E gyéni érv én y esü lésén ek leh ető ség eit — a m ag áv al hozott és a v á lla la t á lta l n y ú jto tt lehetőségeket vizsgáltuk. H a m in d en tö rek v és csak e rre irán y u l, csak a sa já t érd ek ein ek érv én y esítése a cél, h am aro san v álság b a k e rü l a k k o r ö n m agával is, és a közösséggel is. M ert belép ése p illa n a tá tó l kezdve közösségbe k erü l, am ely et fo rm á ln ia kell, s am ely őt is fo rm álja. F e la d a ta n em csak a szűkebben v ett szak m ai tevékenység lesz, h an em ezen tú l és v ele összhangban — szélesebb k ö rű tá rsa d alm i h i­ v a tá sa v an : k u ltu rá lis, k u ltú ra k ö zv etítő te rü le te n , a közéleti és p o li­ tik a i tevékenység te rü le té n . A ko llek tív a, ah o v á k e rü lt, nem csak k ollégák serege, han em k ö ­ zösség, közös felad ato k k al, gondokkal, öröm ökkel. U gyanígy a v á lla ­ la t sem elk ü lö n ü lt csoportok összessége. E zeknek a közösségeknek életéb en alkotó m ódon rész t v en n i a m űszaki értelm iség tá rsa d a lm i h iv atása, en n ek te lje síté sév e l eg y ü tt és á lta la lesz v aló b an értelm iségi. Ez a bevezető részben k ife jte tt fo ly am atn ak , a szellem i képességek e m o zg ásfo rm áján ak elv ála szt­ h a ta tla n része. A m u nkam egosztás — am ellett, hogy elv álaszt, elk ü lö n ít — a szakm ai és em b eri k ap cso lato k széles s k á lá já t teszi szükségessé, am elyekben a szak m ai vélem ény, ítélet, állásfo g lalás is. S ezek a v é­ lem ények szü n telen ü l ö ssz eh aso n líttatn ak a közösség vélem ényével. E redm énye fo k m érő je an n a k , hogy az egyén m e n n y ire tu d o tt azono­ su ln i a közösséggel, hogyan szolgálja a közös érd ek ek et, hogy illesz­ k ed e tt b e a közösségbe. E rre szám os lehetőség v an , m in d e n ek e lő tt a szak m ai te v ék e n y ­ h alad , egy-egy lépéssel m in d ig lem arad u n k . A k ettő között erm észeség m aga. — am ely sz erin t v ázo ltu k az előbbiekben, összetett k ap cso ­ lat fo rm á ja — ezeken k ív ü l pedig a különböző töm egszervezetek m u n ­ k á já b a n való ak tív részvétel. A szűkebben v e tt szakm ai te rü le te n p é l­ d áu l az FM K T m u n k á já b a n , ú jító k o lle k tív á k ta g jak é n t, a k ö zv et­ len m u n k a te rü le té n pedig a szocialista b rig ád o k b an . Ezek által é rh e ­ tő el a közm egbecsülés — am ely n ek csak része a szakm ai tek in tély — s a n n a k b irto k á b a n lesz képes befolyásolni k ö rn y ezetét és k ép v i­ seln i is azt. L épten-nyom on ta lálk o zu n k e n n e k olyan m egítélésével, hogy v a ­ la k i csak az ért nyüzsög, hogy egyengesse egyéni érv ényesülésének ú tjá t. E bben term észetesen v an „v alam i”, de n em úgy, ahogy a p a s z­ szívak felfogják. T ársa d alm i elism erésb en egyre in k á b b az részesül, ak i felism eri, hogy egyéni b o ld o g u lásán ak feltéte le a tá rsad alo m gy a­ rap o d á sa — és (ennek m egfelelően cselekszik. S ezt az elism erést a tá r ­ sadalom nem m egelőlegezi, h an em az össztevékenység érték elése a la p já n m egadja. A zt is észre k ell v en n ü n k , hogy am íg tö p ren g ü n k arró l, m i a so rre n d : előbb legyen az elism erés és u tá n a a te tt (fizessenek meg jó l, m ajd a k k o r m eg m u tato m , k i vagyok, m ire vagyok képes), az idő h alad, egy-egy lépéssel m in d ig le m arad u n k . A k ettő között te r ­ m észetesen k ö lcsö n h atás van, d e az előrelépés feltéte le sem m ik ép ­ pen sem az, hogy v árak o zu n k , m a jd tö rté n ik valam i. K i kell tu d n i h aszn áln i azo k at a lehetőségeket, am ely ek et a v á l­ lalat, tág ab b a n a tá rsa d alo m m a a fiatalo k elé tá r, s am elyek ma való b an nag y o b b ak m in d e n eddiginél. Ez sem csak a v állalato n m úlik. Sólyom István Az egyén, m e g találv a szám ításait, továb b i érvényesülési le h ető ­ ségeit, szükségesnek érzi m agát, szívesen végzi m u n k á já t. Szakm ai von atk o zásban szilárd k ap cso lata jö n lé tre a v á lla la tta l. Ism eretei n em csak g y arapodnak, h an e m m inőségileg is fejlődnek. Ezt elérni m ár nem csak siker — élm ény. E lérve a h arm in cad ik életévét, v isszatek in tv e jóleső érzéssel á lla ­ p íth a tja meg, hogy le te tte a n évjegyét — egy re k o n stru k cós fela d at sik eres v ég re h ajtá sá v al, egy ú j elképzelést m egvalósító b erendezés m egtervezésével, ú j technológia kidolgozásával, az ezekben való k ez­ dem ényező, alkotó tevékenységgel. M egvalósultak azok az elképze­ lései, am ik kel 8—10 évvel azelő tt b izakodva kezdte m eg h iv atását. Az ú jr a való törekvés nem kivétel lesz, h an e m g y ak o rlatéltető elem, cél. S ez n em csak a v állalato n m úlik. S a já t m agán is. KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI Eddig fő k én t a szakm ai tevékenységen k eresztü l k ísé rtü k a fia ta lt p á ly á ja kezdetén. végig 9 �Város é s környéke S algótarján földrajzi-közigazgatási h a ­ tárait a 21-es ú t egy-egy pontja, s a hosz­ szan elnyúló városközpontot övező dom ­ bok vonulata, a közöttük húzódó kis völ­ gyek beszögelései rajzolják meg. Valósá­ gos h atárai azonban ennél tágabb teret fognak át. Ezért a város k u ltu rális életé­ nek irányítói, szervezői szám ára m ár ré­ gen tudatosan v állalt program a négyes célkitűzés: részt venni Észak-M agyaror­ szág k u ltu rális arcu latának alakításában, betölteni a m egyeszékhely kulturális, irá­ nyító és példaadó szerepét, átfogni-szer­ vezni a vonzáskörzet szellemi életét, s ki­ elégíteni-form álni a vár oslakók kulturális igényeit. Ebből a sokrétű, jelentős energiákat kí­ vánó feladatsorból alighanem a legbonyo­ lultabb a vonzáskörzet szellemi életének alakítása, s benne a bejáró m unkások kul­ tu rális szokásainak form álása, igényeik és művelődési feltételeik fejlesztése. Bonyolult, de kötelező feladat, m ert S algótarjánban évek óta term észetes tö­ rekvés a m unkásközpontú k ulturális gya­ korlat m egterem tése és fejlesztése. Ez pe­ dig a bejáró m unkások gondjainak meg­ oldása nélkül aligha valósítható meg. De term észetes kötelességünk azért is, m ert sok em bert érintő kérdésről van szó. Na­ ponta több, m int tízezer em ber ül vonat­ ra, „civil”, vagy m unkásjáratú autóbu­ szokra, hogy a város üzem eiben a m unka­ kezdésre készen álljon. Több m int 30 köz­ ségből jönnek dolgozni m unkások. Van aki 5 kilom éterről, van aki 40-nél is tá­ volabbról utazik, s átlagosan napi két, két és fél órát tölt úton. M unkánk felelőssé­ gét növeli, hogy a városban dolgozók m in­ tá t és érték ren d et is visznek m agukkal ha­ za — gondolkodásuk, m agatartásuk, igé­ nyeik és szokásaik példát jelentenek sok falubeli ismerős, ro k on vagy szomszéd szám ára. Nem hanyagolható el term észe­ tesen a kölcsönhatás m ásik oldala sem : a bejáró m unkások is alak ítják a város lég­ körét, az üzemek, m unkahelyek belső vi­ lágát, ezért életform ájuk, szokásaik ala­ kítása a város fejlődése szem pontjából sem közömbös. A bejáró m unkásság k ulturális viszo­ nyainak fejlesztését célzó program évek óta alakul, s m a m ár a közm űvelődés-poli­ tikai p árth atáro zat u tá n fő vonalaiban ki is rajzolódott. E program nál abból kell ki­ indulni. hogy tartós, sok éves m unkára kell felkészülnünk, nem csak azért, m ert a k u ltu rális nevelés m aga is hosszan tartó folyam at, hanem azért is, m ert a város ipari üzemei m unkaerő-szükségletüket hosszabb távon a városon kívüli lehetősé­ gekre építve elégíthetik csak ki. A fel­ ad at m egoldása sokeszközű és sokszínű m u n k át igényel (iskolai végzettségi h iá ­ nyok pótlása, cigánydolgozók kulturális igényeinek m egalapozása, szakmaszerzés, életm ódform álás). T ennivalóinkat, s p a rt­ nereinket valós, s nagyon is kon k rét ér­ 10 A bejáró m unkások m ű velőd éséről dekeltségi viszonyok befolyásolják — ezek az érdekek a politikai, gazdasági és k ultu­ rális életben gyökereznek. A város, az üzemek és a lakóhely együt­ tes felelősségéről a bejáró m unkások kul­ turális nevelésével kapcsolatban az el­ m últ években sok szó esett. Voltak ta­ nácskozások. am elyek m egerősitették a kö­ zös cselekvés szándékát, s vannak jó kez­ deményezések, am elyek tám ogatásra mél­ tóak (pl. az SKÜ kom m unista szom batja a bejáró m unkások m űvelődési feltételeinek javítására, öntevékeny m űvészeti csopor­ tok tájoltatása, TIT-előadások „exportja” stb). Ezek azonban tapasztalataink sze­ rin t nem elégségesek. Ma a vonzáskörzet községeiben a m űvelődési lehetőségek n a­ gyon eltérőek. Csak a nagyobb községek­ ben van egységes m űvelődési terv, függet­ len ített m űvelődési ház igazgató, alkalm as objektum . Ahol e lehetőségek még m egen­ gednék, ott is további erőfeszítéseket kí­ v án a m űvelődési igények kibontakoztatá­ sa, a kulturális közélet kialakítása és erő­ sítése a korábbi korszerűtlen szemlélettel, konzervatív tradíciókkal, életm óddal, m ű­ velődési szokásokkal szemben. A községi tanácsok nem jelentkeznek igényekkel a város felé, s ez nehezíti a kulturális álla­ pot feltárását, a helyi m űvelődéspolitika kialakítását, a város és a vonzáskörzeti községek kulturális, m űvelődési lehetősé­ geinek, h atásán ak szervezését és koordiná­ lását, a helyi m űvelődéspolitikai igények hatékony kialakítását. A községi tanácsok nem m ondhatnak le a városba bejáró dol­ gozók m űvelésének, közéletbe történő b e­ kapcsolásának rá ju k háruló feladatairól. A m egyeszékhely által potenciálisan k í­ nálkozó m űvelődési intézm ényhálózat k o ­ rántsem jelenti azt, hogy egyben m inden­ ki szám ára konkrét m űvelődési lehetősé­ get is nyújt. Ez a lehetőség csak a m un­ kahelyre bevitt, vagy a lakóhelyre közve­ títe tt tevékenységen, illetve a m űvelődést orientáló propagandán — m ely vonatkoz­ na a városban elérhető, a legtágabb érte­ lem ben felfogott m űvelődési lehetőségekre és a tömegközlési eszközök által n y ú jto tt m űsorokra is — keresztül jöhet szám ítás­ ba Nem h ag y h atju k azonban figyelm en kívül, hogy a város által n yújtható k u ltu ­ rálódás lehetőségét még inkább szűkíti a közlekedés, m int az üzemen belüli tevé­ kenységet. Az üzemen belüli művelődési lehetősé­ gek a legjobban kihasználható, szervezet­ ten is a legm egközelíthetőbb terület. Mi­ vel a dolgozó nap ján ak döntő részét — szervezett közösségben — itt tölti, ezért a m unkahelyén kell olyan közművelődési m otivációs rendszert — a kom plex m űve­ lődési hatások rendszerét — kiépíteni, am ely befolyásolni, változtatni tu d ja gon­ dolkodását, életm ódját, m űvelődési igé­ nyeit és szokásait. E terü leten rendkívül nagy szerepük lehet — elsősorban közvet­ len közösségi hatásukkal — a szocialista brigádoknak. A m unkát elsősorban a felnőttoktatás újjászervezésével célszerű elindítani. E rre m ár számos jó kezdeményezés, egyre több biztató példa van (Síküveggyár, Öblös­ üveggyár). Jelentős m unkásrétegeket érint a szakmai és politikai képzés rendszere. (Itt érvényesül legjobban az üzemek konkrét érdekeltsége.) Ezek azonban kez­ deti lépések. A cél — am int azt a KB közm űvelődés-politikai h atáro zata jelöli meg — nem csupán az ism eretek, a k u ltú ­ ra terjesztése, hanem a szocialista m aga­ tartás, gondolkodásm ód és életform a szé­ les körű elterjesztése. Ezért a három té­ nyező együttes felelősségét, cselekvési le­ hetőségeit kell m egkeresni. A m ostani m unka során m indenekelőtt szervezetté és rendszeressé kell tenni a községi tanácsok és a városi tanács szer­ veinek m unkakapcsolatát. Ebben tovább­ ra is a városi tanácsnak kell kezdem é­ nyeznie, s a városban m űködő intézm é­ nyek és szakem berek ad jan ak segítséget a vonzáskörzeti községeknek az elemző m un­ kához, a program ok kialakításához, s a 3 fő terü let (m unkahely, lakóhely, város) le­ hetőségeinek szám bavétele alap ján koor­ dináltan hozzá kell kezdeni a bejáró m un­ kásság szervezett képzéséhez. Úgy gondolom, hasznos lenne annak tisztázása, hogy egyes területeken mi le­ gyen a m eghatározó jellegű képzési-m űve­ lési igény. A bejáró dolgozók politikai, általános és szakm ai képzése, illetve továbbképzése a �m unkahelyen látszik legm egoldhatóbb­ nak. Egyrészt azért, m ert a m unkahelyen kialakíthatók azok a m otivációs rendsze­ rek, m elyek érdekeltté teszik a dolgozót m űveltsége m egalapozásában, illetve el­ m élyítésében, m ásrészt a szervezési-szer­ vezeti problém ák — helyi konkrét intéz­ kedések alapján — a m unkahelyen könynyebben feloldhatók. Ezeken túlm enően pedig a városi oktatási intézm ényekkel való együttm űködés révén — a személyi feltételek is többnyire biztosíthatók. Az iskolák és üzem ek között létrejö tt szocialista szerződésekben ennek konkrét form áit is meg lehet határozni. S az erősö­ dő üzemi dem okratizm us, a szocialista brigádok dinam ikusan növekvő szerepe és hatása, az egészségesen fejlődő üzemi lég­ k ö r — m elyben kiem elkedő szerepük van az üzemi p á rt- és társadalm i szervek ak ­ tiv itásán ak — jó feltételeket terem t a m űvelődés szám ára. A KB 1974. m árciusi h atáro zata a v ártn ál is nagyobb érdeklő­ dést váltott ki az üzemi pártszervezeteink­ ben. Az üzemben, illetve az üzemmel együtt­ m űködve a szervezett o ktatás több form ája terje d t el a városban, az igények örven­ detesen növekszenek, de ezekben még ma is viszonylag kis számm al vesznek részt bejáró dolgozók. A távolm aradást leg­ gy akrabban közlekedési, életm ód- és élet­ form abeli okokból indokolják. Éppen ezért vizsgálni kell a lakóhelyen kínálkozó lehe­ tőség felhasználását. A form ákat, az idő­ Ezt a v id é k e t nem fö ld m ű v esek lakják Rákóczi-telep tíz percnyire fekszik Kis­ terenyétől. Hegyek közé ékelődnek az u t­ cák, a házak változatosak: a m agyar falu­ ra annyira jellem ző uniform izált sátorte­ tős épületekből itt keveset látni. A telepet körülbelül annyi em ber lakja, m int egy közepes nagyságú nógrádi falut. A kerítések m ögött parányi kertek. Mé­ retükből látszik, ezt a vidéket nem föld­ m űvesek lakják. Rákóczi-telep a huszas évek elején épült, akkoriban nyíltak itt a bányák: a Józsefés G yörgy-akna, Szurdokbánya és a töb­ bi. A lakosok napjainkig szinte kizárólag bányászattal foglalkoztak. X — A bányák lassan kim erültek, egyre kevésbé volt gazdaságos a term elés. A ztán p á r éve m eg is szűntek az itteni tárók — meséli Valent József tanító. Régi em ber a telepen, több m int 20 éve él itt, „falube­ lin ek” számít. — Az em berek m ind a bányából éltek. Aki nem a föld a la tt dolgozott, az is több­ n y ire közvetett kapcsolatban állt a szénnel — folytatja. — Hogy mi lett az em berek­ kel? Á ltalában azt hiszik, hogy az új élet­ pontot, az időtartam ot úgy kell k ialak íta­ ni, hogy m egfeleljen a bejáró m unkások igényeinek és körülm ényeinek. Tapaszta­ lataink azt bizonyítják, hogy azok a for­ m ák a legkedveltebbek — m ert konkrét perspektívát adnak —, am elyek összekap­ csolják az általános képzést a szakképzés­ sel. E kedvező légkör: a m űvelődési tevé­ kenység tekintélye, az üzemi közéletiség erősödése nagy jelentőségű a m unkássá válás folyam atának m eggyorsításában is. Ezzel szinte törvényszerűen együtt já r az életm ódváltás igénye is, am inek segítésé­ ben a legnagyobb szerepe a városnak és a városban m űködő intézm ényeknek le­ het. Az életm ódváltás zökkenőinek csökken­ tése vagy kiküszöbölése tu d ati tényezőkön és konkrét ism ereteken m úlik. Ehhez alapvetően szükséges a helyes ér­ tékrendnek — a közösségi m agatartástól a szocialista szokásokon át a lakáskultúráig, a családon belüli viselkedés és cselekvés­ form áig — m egism ertetése és elfogadtatá­ sa. A város sok olyan lehetőséggel rendel­ kezik, am elyek következetes felhasználását m indezidáig elm ulasztottuk. Az igazság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy az üzem ben is. a város életében is léteznek és hatn ak olyan jelenségek, am e­ lyek negatív példát szolgáltatnak. Ezek felszám olása és hatásu k ellensúlyozása form ára való átállás kom oly gondokat okozott. Az igazság az, hogy sokan m a is bányászok; Szorospatakra vagy K ányásra járnak, egy részük nyugdíjba m ent. Vi­ szonylag kevesen helyezkedtek el m ás te­ rületen. Az idegenek m eglepődve állap ítják meg, hogy nap közben jobbára idős és közép­ korú férfiakkal találkozhatnak az utcán, nőket viszont csak elvétve látni. A zért van így, m ert több olyan üzem nyílt a környéken, m ely elsősorban női m unka­ erőre számít. Az asszonyok eljárn ak K a­ zárra a varrodába, és a nagybátonyi h a­ risnyagyárba. Régen otthon kellett m aradniuk, m ert ha jö tt az em ber a bányából, meleg ételt kellett tennie az asztalra, meg legelőbb is forró fürdővizet készíteni, hiszen vala­ m ikor szénporosan jö ttek m eg a férfiak a föld a ló l... Ez persze m ár a régm últ. M ostanában reggelente több az asszony a buszon, m int f é r f i... Bizony, napközben elég nehezen telik itt az idő. A paraszti m unkához nem szoktak az itteniek, a könyvhöz sem , m aradnak h át a hosszú beszélgetések, sörözgetés, m eg a kártyaklub. Aki m unkához — m ég­ pedig igen kem ény m unkához — szokott, nehezen viseli a tétlenséget. A nyugdíja­ sok szinte valam ennyien eljárn ak idény­ m unkára, s többségük nem a pénz m iatt sokoldalú és hosszan ta rtó m u n k át követel a város életének m inden területén. A hazautazás előtti kényszerű várak o ­ zási időt hasznossá teh etjü k , ha egy-egy k iállítást — legyen az képzőművészeti, lak ­ ber endezési, könyv vagy egyéb — szerve­ zünk az üzemben, s összekapcsoljuk elő­ adással, tárlatvezetéssel vagy konzultá­ cióval. A ko ráb b i próbálkozások bizonyít­ ják, hogy csak akkor hatékonyak ezek a rendezvények, ha a dolgozókat ténylegesen foglalkoztató problém ák m egoldásához adnak segítséget. V onzáskörzeti községeinkre is jellemző a m odern technikai és urbanizációs vív­ m ányok töm eges megszervezése. Ezek felhasználására, alkalm azására úgy kell m egtanítani a falusi közösségeket, hogy valóban az életm ódváltás eszközei legye­ nek. Ma az életszínvonal falun általáb an nincs összhangban az életm óddal, az élet­ m ód elm arad az életszínvonal — a jöve­ delem — által biztosított lehetőségek mö­ gött, még akkor is, ha figyelem be vesszük, hogy a falun élő em ber életkörülm ényei m a is — és még sokáig — objektíve szük­ ségszerűen bizonyos eltérő vonásokat m u­ tatn ak a városiakétól. Ism ételten hangsúlyozom , hogy a tém a megközelítése és m egoldása csak a három terü let szoros együttm űködése, tervszerű, koordinált és rendszeres tevékenysége ú t­ ján lehetséges. Csík Pál (hiszen a nyu g d íjak ra igazán nem lehet pa­ nasz), hanem , hogy értelm esen teljen az idő. V an aki az A lföldre jár, meg Sza­ bolcsba alm át szedni, az egyik szomszéd Nagyorosziba utazgat egy építkezésre. Na, de efféle m unkák rövid ideig ta r ta n a k ... Az egyik öreg szobrokat farag, a m ásik kertitörpéket g y á r t... A „társasági élet" a kárty ak lu b b an zajlik. Alig v árják az öt órát. Évek óta rendszeresen, m inden nap leülnek az asztalhoz. Volt idő, am ik o r Ju ­ hász bácsihoz igazítottuk az órát. Am ikor elhaladt az ablak előtt, tu d tu k : öt perc m úlva öt. X A té r valóban a telep központja. Egyik oldalán az italbolt, a kultúrház, a m ási­ kon egy zöldségkereskedés. A fák alatt néhány pad. A szem erkélő esőben sem üres az ú t: öregek álldogálnak, beszélgetnek. Magas, széles vállú férfi csatlakozik hoz­ zánk, kezében m űanyag vödör. A „honnan-hová?” kérdésre válaszolva m ondja: — A k u ty án ak viszem az ételt. A régi R ákóczi-tárónál dolgozott. Most a Földtani Intézetnek van ott ra k tá ra. Száznál több lépcső m egm ászása u tán b u k ­ kan fel a lejárat. K ét hatalm as b ern áth e­ gyi ugrándozik körülöttünk. — Ez a táró annak idején a v ájártan u ló k tan b án y ája volt — m agyarázza vendéglátónk. — Ki­ tűnő m esterek o k tatták itt a gyerekeket három éven át. M indenféle m unkafolya­ m atot kipróbáltak, gyakoroltak, s közben term eltek is, m égpedig nem is akárm eny­ 11 �nyit. Úgy emlékszem. hatvanhét táján szűnt meg itt a bánya. Más tárók még éveken át m ű k ö d tek ... csa vize, cuppog a sár: falusias a h an ­ gulat. B elépünk a kertkapun. Az udvaron szobrok: Kossuth, Lenin. A szabad ég alatt dom boldalnak tám aszkodó alakok meglepik a vendéget. Úgy tűnik, m intha a földből nőttek volna ki. Valam ilyen p ri­ m itív kedvesség és tag ad h atatlan szobrá­ szi képesség keveredik bennük. A nyaguk nehezen m egm unkálható term éskő. X B udavári Károly, K ossuth-díjas v ájárt az utcán szólítom meg. M arkáns arcú, m egterm ett férfi. M ár nyugdíjas. Kész­ séggel beszél életéről, a telepről, a bányá­ szatról: ezek a fogalm ak szám ára szinte ugyanazt a tartalm at hordozzák. — Ifjú Tóth Józsefnek hívnak — kezdi a házigazda. — Így bizony, hiába ősz a hajam . Nem tanultam én senkitől a szob­ rászkodást, csak úgy m agam nak csinálga­ tom. A kkor kaptam rá igazán, am ikor nyugdíjba m entem . Meg, hogy a felesé­ gem is elhalt, egyszerre nagyon sok lett az időm . . . — N egyvenkét évig dolgoztam a bányá­ ban. Voltam küldönc, vájár, m ajd gépke­ zelő, végül brigádvezető. Az első bányák egyikében kezdtem . József-aknán, 13 éves korom ban. Nehéz idők v o lta k ... A felszabadulás u tá n m agam is rájö t­ tem : kell a szén az élet m egindulásához, az újjáépítéshez. A kkoriban frontm ester voltam , szerveztem az em bereket. K ato­ nák is jöttek, meg olyanok, akik nem so­ k at értettek a szénhez. Úgy csoportosítot­ tam az em bereket, hogy öreg bányászok m ellé osztottam be az újakat, így aztán m indig ki tu d tu k hozni valahogy a nor­ m át. Pedig nem volt azt gyerekjáték tel­ jesíteni. Nekem például volt tízcsillés nor­ mám, am i 70 m ázsa szenet jelent, m ert tíz m ázsa fért egy csillébe; később volt tizenhárom csille is, ez 92 m ázsa szénnek felel m e g ... M egmondom őszintén, nekem a m ai bá­ nyászat m ár szórakozás lenne, ha bírnám , hiszen m ár m inden gépesítve van. Én még sokat dolgoztam kézi erővel, különösen a m últ rendszerben. . . Ö tvenhárom ban je­ lentek meg az első gépek, de ahol én vol­ tam , csak K óta-féle rakodógép volt. Vit­ tü k m agunkkal egyik m unkahelyről a m á­ sikra. M otorral m űködött, lánc h ajtotta, m int a kerékpárt. L ábunk közé vettük, volt ra jta egy három m éteres kaparósza­ lag, a rra koto rtu k két oldalról a szenet. Ez m ár sokat jelentett. Egy em ber harm inc csille szenet is m egkapart. Aztán, ha odébb kellett állni, négyen m egfogtuk a gépet, és v ittü k az új m unkahelyre. . . Most m ár nagyon jó a bányászoknak, m egm ondom őszintén. A vége felé m ár nekünk is könnyebbede tt. Az volt a baj, hogy mi m ár elég gyenge kalóriájú sze­ net bányásztunk — a m últ rendszerben kiterm elték a jó szén j a v á t . . . Jóm agam 1965-ben m entem nyugdíjba, azóta a Föld­ tan i Intézetnél dolgozom, m int portás. A K ossuth-díj? Bizony az nagy esemény volt! Ötvenhárom m árcius tizenötödikén felhívtak B udapestre. Az Országház csar­ nokában, ott ad ta át a d íjat a nehézipari m iniszter. L eültettek szép sorban m ind­ nyáju n k at, meg volt számozva m indenki­ nek a helye, úgy szólítottak bennünket. Este a korm ány tagjai fogadták a küldöt­ teket. Vacsora volt, beszélgetés. Ezeket az ór ák at nem felejti el az em ber soha. Ahogy itt beszélgetünk, könnyűnek tűnik m inden, pedig sok m unka volt a 16 k itü n ­ tetésem meg a K ossuth-díj m ögött is . . . 12 Mi tagadás, eljárt az idő. Szerencsére, azért van m iről beszélgetni a régi m un­ katársakkal. Elhihetik, negyvenkét év nem kis idő, tö rtén t egy s m ás az em berrel... X Bedő Sándor bácsi neve fogalom a tele­ pen. 1924 óta él itt. 79 éves, de kedélye, hum ora — azt m ondják — sem m it sem kopott. M indenből tré fá t csinál, nem so­ káig m aradnak meg közelében a rosszked­ vű em berek. — A színház volt a szenvedélyem — meséli. — Persze, am atőrökkel, m űkedve­ lőkkel dolgoztam. M ár a háború előtt is tanítottam be darabokat, de a legszebb korszak a felszabadulást követő hónapok­ tól egészen 1961-ig tarto tt. Játszottunk mi m indenfélét, főleg népszínm űveket: A be­ ty á r kendőjét, a Cigányt, a Te csak pipálj, L ad á n y i-t... M ikor hozzáfogtunk, sem m ink sem volt. Összejött mégis m inden. A fiúk ho rd ták a vizet, a lányok súroltak, én m eg a kulisz­ szákat festettem , díszítettem a színpadot... Nagyon szerettem azt a gárdát. A cso­ port zöme bányában dolgozott, akadt egy­ két iparos, azok feleségei, lányai. J á r­ tuk a környéket is. V oltunk Mizserfán, N em tibányán, több környékbeli faluban. A kadtak nehéz p illanataink: a székeket úgy k u n yeráltuk össze az előadás kezde­ tén. M anapság könnyebb lenne az ifjú ­ ságnak, ha foglalkoznának ilyesmivel. De h át van m ár jobb szórakozás is: jönnek ide színészek, énekesek, itt a tévé, mozi is van. . . A m ikor befejeztük a m űkedvelő színjátszást, k erü lt ide egy keskenyfilm es vetítő, azt kezeltem egy darabig, aztán „rám fogták”, hogy öreg vagyok . . . — Fiatalos elgondolásai vannak az én u ram nak — szól közbe S ándor bácsi fele­ sége. — A tánczenét szereti. Húz enge­ m et is, hogy gyere, táncoljunk . . . — Látod, m ár m egint kibeszéled az em­ b ert — kacsint S ándor bácsi. — Hiába, az asszonynép csak nem tu d ja ta rta n i a száját. X Az eső rákezdett. M ár zuhog, am ikor sé­ tálu n k fel az emelkedőn. Fröccsen a tó ­ Ez itt Rákóczi lenne. M agam öntöttem ki bronzból, aztán u tán a csiszolgattam. Elég sokat m olesztáltak, csúfolódtak, hogy ilyesm ire adtam a fejem. M ondtam is Szabó Pista b áty ám n ak : Voltam B ükk­ széken, átm entem a p arkon és u tánam súg­ tak : „O tt megy ifjú Tóth József, szob­ rászm űvész”. P ista bátyám m eg azt m ond­ ta, ne törődj vele. H át nem is törődök én, de azért csak bánt a dolog. X Fiatal, energikus em ber Jak a b Gábor, a telep K IS Z -titkára. Az olaj kályhával bíbe­ lődik. Ma este összejönnek a fiatalok, itt a klubban, s k in t bizony érződik m ár az ősz. — Nem m ondhatnám , hogy sokan va­ gyunk, harm inchárom tag ja van az alap­ szervnek. Igaz, hogy sokan a m unkahelyü­ kön, az iskolákban tagjai az o ttan i KISZnek. Sokan eljárnak. A klub hétfő kivételével m indennap nyitva van. A program k ö tetlen. Öt-h at éve nagyon jól m ent a klubélet. Most, saj­ nos, valam ilyen form aság m iatt elakadtak igazolványaink Terenyén, nem kap tu k meg a m űködési engedélyt, ezek nélkül pedig hivatalosan nem létezhet sem m iféle klub. Pedig m eglennének a feltételeink. Nem panaszkodhatunk a felszerelésre sem, és a kedvvel sincs hiba. X A posta falán hatalm as, furcsa form á­ jú telefonkészülék. Fölötte zom ánctábla: Segélykérő telefon. E különös szerkezet valam ikor a föld a la tt m űködött: távoli m unkahelyek, különféle fejtések között létesíthettek általa kapcsolatot. Ma a „pol­ g á ri” lakosságot szolgálja: közvetlen kon­ tak tu st terem t Salgótarjánnal. T alán egy kicsit a Rákóczi-telepiek m eg­ változott életét is jelképezi: egy valam i­ kori életform ából — h a nem is könnyen — sikerrel — válto ttak át egy újba, m ás­ féle —, s nem kevésbé jelentős — hasz­ not hozva a társadalom nak. Hann Ferenc �K em ény D ezső S e b ek A fegyelmi bizottság elnöke a gépírólányra nézett, tovább dik­ tált. — . . . az ütés következtében Rolf Schneider m egtántorodott, fejét beverte a harántgyalugépbe. A m ellékelt üzem orvosi látle­ let szerint arcán zúzódásokat és nyolc napon túl gyógyuló sérülé­ seket szenvedett. A lány kihúzta a gépből a jegyzőkönyv első oldalát, m egnézte az ötödik m ásolatot: h alvány volt, elmosódott, m int egy régi em­ lék, de azért olvasható. — V árjon — m ondta az elnök. — Nem tudom elképzelni, hogy csinálhat ilyet valaki. H allja, V ereb? — a sem m itm ondó külsejű, ünneplő ru h ás férfi hallgatott. — Nézze, m aga nagyon jól tu d ja hogy ebből ügyészségi ügy lesz. — A férfi nem felelt. — Még­ hozzá idegen állam polgár az illető, kiküldetésben, olyan ez, m in th a az üzem volna a vendéglátó. Szép kis vendéglátás! — A férfi ném án állt. — Em ber! M ondjon m ár valam it! — semmi vá­ lasz. Az elnök hom lokát törülte. — M agának lesz rossz, Vereb, ha nem beszél. A rendőrség is ki fogja hallgatni. K izárólag azért nem vették őrizetbe, m ert az üzem olyan vélem ényt adott m a­ gáról... A férfi felnézett. — M ilyen vélem ényt? — Na, végre! Szóval tud beszélni, m i? E lv árh atju k m agától, hogy m indent és őszintén. Ahogy kell. Nő volt a dologban? — Én nő m iatt nem ütök. — H át akkor? — Nehéz rá visszaemlékezni. És nem is jó. — Ne bolondítson, em ber! Tegnap történt, még egy napja sincs! E rre nem képes visszaem lékezni? — Nem erről beszélek. — Mi? Na jó. Olvassa fel neki, am it eddig leírt. A sem m itm ondó arcú férfi akkor ennyit m ondott, egészen hal­ kan: — Nyolc napon túl gyógyul. Cirkusz az egész. — Hallja, V ereb? A lány olvasott. Éneklő hangon, a sorok végén m eg-m egállva. — . . . az ebédszünet végefelé Rolf Schneider és a két m ásik ném et szerelő, valam int az üzemi lakatosok játszottak. Egyikük krétáv al k ö rt rajzolt a földre, és néhány lépés távolságból pénzzel célbadobtak. Vereb Lajos nem vett részt a játékban. Rolf Schnei­ d er első dobása a célba talált. M indenki nevetett, kiabáltak, s ak­ kor V ereb Lajos közelebb lépett és öklével Rolf Schneider arcá­ ba vágott. Az ütés k ö v etk eztéb en ... — A vére lecsurgott a trik ó jára — vágott közbe a bizottság elé idézett, sem m itm ondó arcú férfi. — Zöld volt a trikó, a piros vér fekete lett rajta. X H ajnal óta folyt a m unka a birkalegelő kötéllel k e ríte tt d arab ­ káján, a lakókocsik között a sem m iből em elkedő sátor körül, kö­ telek, húzd meg, csiganyikorgás, tom pa puffanások, cölöpök, a két kopott m edve enni kap, bűz, az úristenit, hova rak táto k a kék festéket. A KÉT TARGET, akartok potyajegyet a délutánira, bá­ csi, mi az, hogy illúzionista, kígyójuk is van, húzd azt a k u rv a kötelet, még, még, m ég öt gyerek jöhet, vizet a lovaknak, h a tudtok valahol kutyakölyköt, azt is hozhattok, jegyért vagy ötven fil­ lérért, pénztárkocsi, A KÉT TARGET, délután féláron, m ert a m edvék pihennek, a m űlovarnőt G ruber M áriának hívják, a cukrászné, hogy sváb vagy zsidó, na és ha zsidó, ez a cukrászné m int a falu farka, ti is eljöttök este? A szájkosaras m edvék kibicikliznek, fénylik a cilinder, te kö­ lyök, nem voltál te itt délután is, két vén bohóc, m ár csupa szap­ panhab a manézs, a nő a ló h átán tizenöt éves, a bejelentőlapon negyvenkettő, csöndet, p a tta n az ostor, dobpergés, egy-kettő-há­ rom szaltó, tus, fénylik a cilinder, w as schon beginnen? Öten jönnek beszélgetve, leülnek az első sorban, a két feketeruhás meg a három szürke, az egyik, az öreg, nézd csak, az osztrák, a cuk­ rászné, az egy rendes em ber, az h a civil volna, halkabban, úgy tu d n a felszolgálni az üzletben, hogy a zserbóban se jobban, azért a sapkájukat levehetnék a fejükről, h alkabban, tu d az m indent a k á rty a trü k k tő l a tótágasig, de ilyen egy rendes em ber, csend le­ gyen ott hátul, kölykök, ugye lehet itt a szünetben szódavizet k apni, m ost aztán ta k a ríth a tjá k a m anézst. Szignál, fénylik a cilinder, A KÉT TARGET. Ezüstpikkelyes dresszben a nő, nyak án csokorra kötött ezüstszalag, a férfin fekete trikónadrág, zöld tri­ kó, m egint a bohócok, a kifutó elé állítják a nagy fekete táb lát és a szövetdarab is fekete, a nő m eglobogtatja, előrefut, a férfi szé­ les bőrtokból tíz szélespengéjű tőrszerű k ést vesz elő, a K ék Du­ na-keringő és fénylik a cilinder, mosolygós h angulat, a pikkelyek ezüstösen dobják vissza a fényt és a nő szőke, m eghajlás fekete nadrágban, zöld trikóban, m ég m indig a D onauw alzer, a férfi odakínálja a késeket az öt ném etnek, ősi ri tus, az egyik fek eteru ­ h á s k iv á la s z t egyet, m egm utatja az osztráknak, az bólint, és a Kék D una harm adszor, a férfi bókol, h átratáncol, villan a kivá­ lasztott kés és a kifeszített szövet reccsenve hasad ketté, tus, a nő ugrik, bókol, m ár a tábla előtt áll szétterpesztett lábbal, szétve­ te tt két karral, aranyszőke m adonna-fej a fekete h á ttéren és mo­ solyog míg a férfi kim éri a tíz lépés távolságot ak k o r h á tra fordul, balkezében kilenc kés, a jobban egy és nincs m ár Kék Duna, csak a dob pereg h alk an és kezdődik a játék a nő bokájánál. Egy jobbra, egy balra a bokák mellé, a dobpergés lassan erősö­ dik, egy jobbra egy b alra a combok m ellé s egy pontosan a két comb közé, egészen fent, de nevetni senki sem m er, ez eddig öt, a férfi teljesen a sötétben áll, csak a késeket látod villanni a sem ­ miből, repülni a sem m iből és heggyel beleállni a fekete táblába a nő bőre m ellett, egy jobbra és egy b alra a csípő mellé, egy jobb­ ra, egy balra a két hónaljba és a dobpergés m ost m ár az agyad­ ban dörömböl, a férfi v ár egy pillanatig az utolsó kés előtt, csend, m it akarsz, figyeld, a tizedik jön, azt m ondták, hogy délután bal­ ról dobta, m ost biztos jobbról, és a tizedik is elővillan és bal olda­ l on, közvetlenül a nyak bőre m ellett átvágva az ezüst szalagot, rezegve áll meg a deszkában, és cin tán y ér és dob és három trom ­ bita recsegi a tust. H ajlongás egym ás kezét fogva, zúg a taps, a ném etek állnak és ordítanak, tenyérverés, a kis osztrák átlép a lábnyi kötélkorláton és rázogatja a zöldtrikós kezét és az egyik fek eteru h ás is átugrik, az nem n y ú jt kezet hanem kézzel-lábbal m agyaráz és a nézőtér kíváncsian lecsendesül. A feketeruhás ném et. A fekete táb lára m utogat, a m ellére ver, száját csucsorítja, pénzt vesz elő. Az ar­ tista h átrál, szeme olajos-rém ülten rebben, éles m etszésű orra m ost hófehérnek tűnik, m egfordul, két keze a levegőben, de nincs fal, am inek nekitapaszthatná, és a ném et kezében m ár száz pengő, és a kis osztrák m ár tö rt m agyarsággal m ondja, hogy a Schar­ fü h rer ú r száz pengőt ad, ha őt is ugyanígy körüldobálja, fe jrá­ zás, rettegő hátrálás, a fekete S ch arfü h rer üvölt, keze a zöldtrikós vállán, a tábla elé löki, also dann du w irst h ie r stehen bleiben du Schw einehund és futó léptek, fénylik a cilinder az igazgató ke­ zében, görnyedt hát, az osztrák szabódik, a fekete m egint ordít, az osztrák vállat von, tanácstalanul körülnéz, a cukrászné, ez m eg tu d ja csinálni és m ég száz pengőt is k ap érte a zöldtrikós, az igazgató m agyaráz és kér, az osztrák eltolja, a S ch arfü h rer odébb taszítja és szétvetett lábbal, csípőretett kézzel áll a m anézs közepén, in t a zenekarnak, a kis osztrák pedig kim éri a tíz lé­ pést, a pikkelyes nő öklét szájára szorítva kuporog a m anézs szé­ lén és pereg a dob. Jobb boka, bal boka, jobb comb bal comb, egy kés a k ét comb közé egészen fent, de nevetni senki sem m er, ez eddig öt, a kis osztrák a sötétben áll, sem m iből villannak a kések, jobb hónalj, bal hónalj, a zöldtrikós m ost k in y itja a szemét, a kis osztrák zsebkendőt vesz elő, a gallérja alá töröl, m egfogja a tizedik kés hegyét, a dobpergés m ost m ár a zöldtrikós agyában dörömböl, a cukrászné, neki nem kötöttek szalagot a n y ak ára és villan a tize­ dik kés és a zöldtrikós hirtelen m ozdulattal jo b b ra billenti a fe­ jét, a nyaka is vele mozdul, nem bízott-e az osztrák kezében és távolabb ak arta-e vinni n yakát a balról v á rt késtől, vagy azért-e m ert öt perccel k orábban nem m erte vállalni a sunyin felajánlott ölési lehetőséget, egy öröklét egy szem pillantás a la tt és a kés be­ leáll a nyakába, de rögtön ki is hullik, a v ér m agasra szökken és feketére festi a zöld trikót. A pikkelyes nő odarohan, a férfi ad­ 13 �digra lecsúszik a földre, hatszáz em ber sóhaja lebbenti a ponyvát, de szó nincs, a férfi szája torzan félrehúzódik, az osztrák csak áll, lassan és félszegen elvigyorodik, a feketeruhások hangosan rö­ högnek, a S ch arfü h rer a com bját csapkodja jókedvében és az utolsó padsorban, közvetlenül a ponyva előtt és közvetlenül a h á­ ború vége előtt egy sovány, tíz év körüli fiú visítva felröhög és röhög, röhög, am íg ki nem vonszolják. X A lány leírta az utolsó szót, v árta a folytatást. A sem m itm ondó arcú férfi azonban hallgatott. Az elnök odébb lökte a h am u tar­ tót, előrehajolt. — Nézze, van aki azt m ondja, hogy sebet csak sebbel lehet or­ vosolni. Lehet, hogy igaz, de én nem hiszek benne. És most m ondja, m it csináljunk mi m agával? Jánosy István B olond ok királya Firinc Képére 1. Világ előtti végen van egy viselős szikla, az előtt sóhajt, zokog az A nya: M indent m egtett, am i kellő, mégis m arad t m éhe m eddő; nem ak ar fia m egszületni! M intha nyílnék M ennyből ajtó, hangot hallott a sóhajtó. Amíg, anyám , itt sóhajtasz, m eddő m éhhel csak óhajtasz, nem szállhatok ki a kőből! Szerrel szerezz arany seprőt, söpörd vele Ég perem ét, a Föld szín ét! H árom szor üss a sziklára! És az A nya valahára három szor ü tö tt a sziklára. És a szikla m eghasada, kikelt onnan édes fia. 2. A hadból hazatérvén, hol em bert nem ölt de a pergőtűzbe m int szanitéc kikúszott, hova m ás senki se m e r t.. . . tétova tám olygott lyukas tüdejével. Senki sem törődött szent betegségével. Kis k ály h áját lopott gallyal fűtötte. V ásott kölykök m elegedtek körötte, meg egy ledér lány, — az m osta gönceit, szeszelte tetveit, s ő m egáldotta, de nem élt vele. Fölkelni is m ár alig volt ereje. Csak k án tálta százszor naponta: „Ne dúlj, ne árts, még állatot se bánts!” 3. M indent m ásképpen tett, m int a többiek; rám o n d ták : „kőbölcsőben született”, és becsukták a bolondok közé, de ő m inden bolonddal tisztelettel beszélt, m in t em berfenséggel. M int em berfenséget szerették őt viszont: a bolondok álorcás karneválján a Bolondok K irályának őt választották. O tt állt az álcás m askarák közt (volt o tt csodafiúszarvas: nappal, holddal agancsán; ordító oroszlán, nyers kakadú, fényes sisakos vallon zsoldos), s ő tűnődve nézett a semmibe, a bolondok borús királya. 14 soha, Pál József Szenteste T ágult szemekkel szorongtak a vaksötétben. A lövöldözés kezdete óta a gyertyát sem m erték égetni. Az ajtó t stangával, használt kocsitengellyel tám asztották ki, s m ost feszült várako­ zással m eredtek abba az irányba, am erre a pinceajtót sejtették. Csillagok gyúltak szemeik előtt az erőltetéstől. Az asszony várakozása m ás v olt, m int a többieké. Am ikor a front hangjai átszivárogtak a hegyeken, m ár egy éve m últ, hogy nem jö tt h ír a férje felől. Ahogy sűrűsödtek a szekerek, gépjárm űvek, m enetoszlopok, asszonyi bizakodással egyre in­ kább úgy érezte, fé rjét is hazahozza ez az em beráradat. Napok óta, éjjel és nappal özönlöttek a visszavonuló kato­ nák, lovak, trénszekerek. F áradtságot és tisztátlanságot árasz­ tó em bertöm eg, fegyverek, sisakok, sapkák, hátizsákok, tép ett bakancsok végeláthatatlan, cél nélküli árad ata hullám zott végig a falun. M int a kora tavaszi szennyes ár, am ely elárasztja a k erte­ ket, és az otthonok küszöbéig nyomul. Ebből az áradatból v ár­ ta, m int gyerm ekkorában az öregek m eséinek m egism étlődését, az öregekét, akik szerint harangot hozott a hólé még az ő ifjú­ ságuk idején. A k itartó lövöldözés zaját egyszerre két, egym ást gyorsan követő detonáció vágta k etté; belenyögött a pince erős faajtaja. H allani lehetett, ahogy a rosszul odatám asztott, használt kocsitengely dübbenve hull a döngölt földre. — A híd — hallotta az asszony apja h an g ját, — A híd — is­ m ételte az öreg. Rögtön nem is értette, m it ak ar m ondani az apja, csak a rém ületére figyelt fel, arra is futólag, m ost gondo­ latai a híd felé torlódtak, am elyhez lánykorának annyi em léke tapadt. A kiáltás nyom án a vasárnapi, ünneplős híd, legények­ kel és lányokkal fészkelte be m agát gondolataiba. A nnyira, hogy felugrott a sötétben, am ikor egyszerre világosodott meg előtte, hogy a híd nincs többé és az apja fél. M ióta a férje távol v an tőlük, a gyerekek az öreggel együtt azt ették, am it ő előte­ rem tett. Az öreggel csak a következő száj volt több, m int tiszte lett volna, abból csak rigolyás jogai jö ttek elő. Elszégyellte m a­ gát az öreg m iatt, m intha m egleste volna valam i elrejtenivaló titkos és bizalm as cselekedet közben, és visszakucorodott a fészkelődő gyerekek mellé. A napok óta benne növekvő bizonyos­ ság azonban, hogy fé rjét hazahozza az áradat, egyre erősödött. A falura m ár rátelepedett a decem beri korai szürkület, am i­ kor az öreg felderítése nyom án kim erészkedtek a pincéből. M iután a gazdának m egköszönték a helyet, a két m egszeppent gyerekkel együtt hazatértek. A falu ism ét tele volt katonákkal, m ost sem értették egyi­ k ü k beszédét sem. a házukba is ú jak települtek. Az ajtó körül nagy volt a töm örülés, mégis szokatlan csendesség fogadta ő k e t; a figyelem érezhetően valam ilyen benti esem énynek szólt. Am ikor közelebb értek, a katonák nyilván m egértették, hogy az érkezettek otthona ez, és ú t nyílt előttük. Bent, az öreg fekvőhelyén fekü d t valaki szétvetett, sáros csizm ájú lábbal. A rcát nem láth atták , kato n aru h ás lány h ajo lt a melle fölé. V érrel á titato tt kötésen m atato tt. A gyerekek is meg­ értették, hogy a csönd és a figyelem a sebesültnek szól. Az öreg beterelte őket a kam rába. Rézsűt falnak tám asztotta a teknőt, a láb ú jtatta m indkettőt. A nagyobbat, a lányt szorosan a fal m el­ lé guggoltatta, a kisebbet, a fiút nővére elé, két oldalt pedig rongyokkal fedte le őket. — Mit csinál apuka?! — n y ito tt rá ju k az asszony. — Nem hallottad a plébános úrtól, m it csinálnak a gyere­ kekkel? — suttogta fojto ttan az öreg. — Ugyan m ár! V énségére kezd el hinni a p apnak? — sza­ badította ki az asszony a gyerekeket. A kam rából azonban nem m erészkedtek ki. Összebújtak ism ét, m in t a pincében. A két gyerek azonban nem felejtette el, m ilyen nap van, a bátorságuk is m egjött, követelőzni kezdtek. Nekik is csak k a­ rácsony lehet, fontolgatta az asszony, h áth a szívesen is veszik, ha készít valam it. Nem igen volt sem m ijük, hacsak a kevéske fa­ gyott krum plit nem szám ítja, m eg a doboz m arm eládét, am it még a ném etektől lopott az öreg. Az jól jön a gyerekeknek, nekik �attól igazi karácsony lesz. K im erészkedett a konyhába, hogy vi­ a gyűjtem ényt. Valahogy a m egégetéshez m égsem volt kedve. zet tegyen fel. Egykedvűen figyelte, am int a konzerves dobozból szétm ásznak, A sebesült besötétült szemgödörrel, félig nyitott cserepes elrugaszkodnak a bogarai, szertehurcolva a züm m ögést az alko­ szájjal feküdt. A tehetetlen várakozásban m ellette gubbasztó n y at ban. k ato n aru h ás nő m egigazította a férfi haját. Lehúzta a csizm áját A lbert k itartó an köpködött, csak úgy m aga elé. képzeletben is. Az asszony szeme a sáros, elárvult csizmákon állapodott meg. jelölte ki a legyőzendő távolságokat. Úgy látszott, nem ú n ja Az ilyen csizmák m indig férfib ajt jeleztek a háznál, férfiakét, m eg soha. N yugodtnak látszott, tudta, hogy legfeljebb a M ise­ akiknél nincs esendőbb testi bajaikban. Á polta m ár nem egyszer hegyről és a K endergátból hallatszik ide a hívás, a K áposztás­ ap ját is, férjét is — ism erte jól azt, am ikor a férfiem ber gyá­ kertből hiábavaló érte kiabálni, b á r az an y ja őt is szólongatni m olításra szorul. Nem is gondolt arra, hogy ennek sebesülése fogja, h áth a a környéken van. van. Meleg kell neki, a csizm ája sem m arad h at így — ez fog­ Zoltán nehezebb helyzetben volt, m ert a saját udvarukon lalkoztatta. Levette a buzogni induló vizet, m ajd kezére húzta a játszottak Tojással, Toncsival és A lberttel. A nyja eln y ú jto tt hí­ csizmát. Szaporán já rt a kefe. vása nem sokáig hagyta kétségek között. A többiek is kászá­ K opogtatás nélkül nyílt az ajtó, az asszony keze m egállt a lódtak, in d u ltak haza. Még segítettek Z oltánnak és an y ján ak a levegőben. Szikkadt paraszt állt az ajtóban. garicsból beterelni a higany-virgonc kism alacokat és a kocát. A — No, lyány, látom , m ár m egbarátkoztál velük — m indig serdülő jószágok egyszerre roham ozták meg a b ejáratot, úgy, így szólította: ,,lyány”-nak, m int napszám os k o rá b a n ; olyan hosz­ hogy eleven torlasz keletkezett az ólajtóban. Az egyik addig-ad­ szan n y ú jtv a a szót, ahogy csak olyanok tudják, akik ad ­ dig izgett-m ozgott, fú rta m agát előre, míg egy m ásiknak a h á­ h atn ak m u n k át m ásoknak. Ettől „lyány”-tól m ost is arcába tá ra került, és félreérthetetlen farm ozgásba kezdett. Toncsi vi­ szökött a vér szégyenében. — H át az ünnepi vacsorát megcsi­ hogott, Tojás tárgyilagos kíváncsisággal szem lélte a jelenetet, n áltad-e m ár n e k i k ? A lbert tu d ta, am it tudott, és lekicsinylően nézett végig a töb­ — Nincsen nekünk sem m ink, jól tu d ja maga. bieken. Zoltán az anyja m iatt nem tud ta, m it tegyen. — A disznó, am it az urad vett tőlem még a m últ télen, am i­ — No, nézd csak a pondróját! Mi nem kéne m ár ennek is! k o r itth o n volt, h á t az semmi? — m ondta az anyja, és a vesszővel a m alachalom közepébe csa­ — Fias. Hogy lehetne azt levágni. A zért v ette az uram , pott. A torlasz m eglódult, be lehetett csukni az ajtót. A gyere­ hogy eladhassuk a kicsiket, az anyából meg élhessünk, míg h a­ kek hazaindultak, Zoltán a tejre várt, am it még m egszűr az zajön. M agunknak is alig van m it ennünk, nem m ég a disznó­ anyja, aztán köcsögbe önt, és am it még habos-m elegen a ta n á r­ nak. Talán meg se ellik szegény. nőnek fog vinni. — Fias vagy nem fias, a többieknek ennyi sincs. M inden­ k it tö n k rete tt a háború. Engem is. Ide kell adnod. Hadd vendé­ — No, itt van. Vigyed — lökte Zoltán kezébe az anyja — geljük m eg e z e k e t . Vigyed a tanárnődnek — m ondta (olyan hanggal, ahogy a m a­ — D ehát m agának, meg az egész rokonságának ott a sok lacokat korholta), m intha a fiú nem tudná, hogy vinnie kell és hízója elrejtv e a hegyek között, a tanyákon, ahová e z e k a hová kell vinnie. Oda hordta m ár évek óta, tan árn ak , tan árn ő ­ katonák se igen ju tn ak el! M indenki tudja, még a gyerekek is. nek, m ikor ki lak ta a szobát. Ha az egyik távozott, az anyja — Gyere, vagy elv itetlek ! E z e k k e l . K ülönben kiabálj felkereste az újonnan érkezettet, és közölte vele, hogy az elődje csak, ha azt hiszed, hogy m egérti közülük valaki is. M ielőtt tőle vette a tejet, és Zoltán esti tejhordás a folytatódott. A jelen­ rán k sötétedik, nálam legyél a disznóval! legi tan árn ő azonban egészen m ás volt, m in t az előzőek. M ióta Nem teh ete tt m ást, kötelet kötött a disznó nyakába és el­ neki hordja, m inden este m egújuló izgalom m al v ette kezébe a h ajto tta. A kötelet akkor is tarta n ia kellett, am ikor egyetlen lö­ köcsögöt. A fiatal férfi tan áro k at nem szerette a zoknibűz és a véstől oldalára fo rd u lt az állat. Még látta, am ikor a felm etszett rendetlenség m iatt. A rra pedig nem em lékezett, hogy az előző hasból szétgörögtek a csapos kis állatok. Gőzük felszállt, szét­ tan árn ő k ilyen rendezetten, tisztán ta rto ttá k volna a szobát. Még foszlott, sem m ivé lett a hidegben, m int m eg nem született éle­ a levegője is m ás volt a tan árn ő óta. Ami azelőtt szintén nem tük. tű n t fel szám ára, azok a vaságy végére vagy a kályha fölötti K áb u ltan tám olygott haza. A szürke égen v arjak úsztak a kötélre tereg etett kicsiny, finom, könnyű, illatos ru h adarabok falu felé éjszakára. Az erőlködő m ad arak at visszavetette a szél. voltak. Az illat ugyan jö h etett a m osdósarokból is, ahol a tü k ö r Néha úgy tű n t, m intha belefagynának a légbe. H avazni készült. előtti üvegpolcon a szappanon kívül sok m inden m ás — doboz­ Az orosz tiszt h alott volt, m ire hazaért. Lábára felhúzták a kák, üvegcsék — sorakozott, de elképzelhetetlen volt, hogy ezek csizmát, am it az asszony bokszolt fényesre. Tehetetlenségében a puszta érintésre is biztosan kellem es ru h ad arab o k ne lennének k itö rt belőle a sírás. illatosak. A tisztet a sötétedés és a m egindult havazás ellenére elte­ A szoba érzékeiben m egrajzolódó képével lép ett ki az utcá­ m ették. B iztosan azért, m ert késő éjszaka ism ét hallották az is­ ra. A többiekre gondolt. Úgy érezte, m intha m eglopná őket. m erős zajt: seregek vonultak az utakon. Újra m agukra m arad­ Titkos szégyene rákvörösen ült ki az arcára, am ikor a besűrű­ tak. A fé rjét nem hozta haza az áradat. södött orgonasövényből sakálüvöltéssel Toncsi u g ro tt elő. Még m indig nem tudta, mi lesz velük. — Tele van a gatya, m i? — kérdezte, m ire vigyorogva a többiek is előbújtak. Zoltán tudta, hogy eg yütt kell velük vin­ n ie a tejet. Toncsit m ár akkor felism erte, am ikor kiv ált a bok­ Tej, k ö c sö g b e n rok közül, és ahogy alakja kibontakozott, úgy lett nyilvánvaló a m ásodperc tö rt része alatt, mi a szándéka. Cseppet sem ijed t H atározottan u nták a lövész- és páncélos alakulatok ütköze­ meg, csak ra jta k ap o ttn a k érezte m agát. M aga sem tudta, min, tét. Tojás a fedélzeti golyószóróval még belekaszált a sűrűsödő m ert valahogy m ás volt ez, m int m ikor az an y ja érte tetten v a ­ félárn yékokba, aztán bejelentette, hogy kiszáll a játékból. A lam in. Mégis, m intha m enthetetlenül ra jta k a p tá k volna, m ent­ csapatok egy része szétszéledt, hazafelé v ette az irá n y t. Ők né­ séget nem talált, m enekülési lehetőség nem kínálkozott, m ert gyen együtt m aradtak, m intha valam inek m ég történnie kellene. nem tudta, m ire keressen m entséget és m iért kellene m enekül­ nie. Az anyák hívó szava, am ely m int az esti harangszó, véget vet a napnak, késett. A szürkületben titkos, meleg légáram latok A m ikor bekopogott a tan árn ő ajtaján , nem n y ito tta ki, úsztak, m eg-m egcsapták arcukat. A tavaszi sim ogatást játéktól m int m áskor, hanem hangosan, hogy a csukott ajtó n áth a lla t­ k ip iru lt arcukon is érezték. A fűzfa m ár elhányta b ark áját, és szon, bekiáltott, hogy „hoztuk a te je t”. A tan árn ő nem válaszolt pihéi szálldostak az estben, m egrajzolva a levegő láth atatlan rögtön. A csönd értelm ezte a m ondatot: „V árjatok egy kicsit. mozgását. Rögtön nyitom ”. Zoltán tudta, hogy az ajtó nyitva van. M iután m eghozta a tejet, távoztában szokta hallani, am int fordul a Toncsi cserebogár gyűjtésbe fogott. Bő aratása volt, a m eg­ kulcs a zárban. Most m indannyian füleltek. Gyors, zavarodott­ éledő föld és a zsenge lom bú fák egyre nagyobb rajokban on­ ság nélküli lépések, k in tfelejtett ru h ad arab o k összekapkodásá­ to ttá k a telt, kem ény bogarakat. Toncsi a kocsikenőcsöt is elő­ nak zaja és szekrénynyikorgás hallatszott. V alam i olyan tö rté n t készítette, am inek frecskelő, pattogó pezsgésében elem észti m ajd 15 �bent, am i sohasem előzte m eg Zoltán belépését, s am inek egye­ dül Zoltán tu d ta az értelm ét. B encze József versei M ajd a lépések közeledtek, és Toncsi erőlködve próbálta összetartani szétszaladó száját. A tan árn ő kinyitotta az ajtót, be­ hívta a társaságot. Zoltán figyelte, ahogy a többiek lopva kö­ rülnéznek. A szobát, igen, a szobát nem ak arta, hogy lássák — öltött benne h atáro zo tt alak o t a viszolygás kísérletétől. Tojás, Toncsi és A lbert tekintete, m intha nem is a barátaié, hanem a nyolcadikos lányoké lenne, és őt tapogatnák végig, m iközben átöltözik a testnevelés órára. F elm érte a szobát, a rejtőzködés lehetőségeit, a kályha fölötti kötélen nem száradt fehérnem ű, az ágy végén a vas ugyancsak csupasz volt, a m osdóállvány sar­ k á t elhúzott negyedkörnyi függöny tak arta, Zoltán azonban így is m egérezte a szappan, a sam pon és a többi piperecikk elegy, női szagát. A szám bavételtől valam ennyire m egnyugodott. Egé­ szen m agára talált, m ire a tan árn ő visszaadta az üres köcsögöt. — L áttátok!? — tö rt ki Tojásból a kérdés az utcán. Bizo­ nyos volt benne, hogy csak ő láthatta. Esküdözött, hogy a sa­ rokban átlósan állított szekrény m ögött valakit látott. — Csókás volt — lökte ki hosszas unszolásra, kellő h atás­ szünet után. Csókás, a jobbösszekötő a kedvencük volt. A járási bajnokságot őt b iztatva szurkolták végig. Nevét a m egyei lap ­ ban is olvasták a bajnokságról készült összefoglalóban. Toncsit rögtön letorkolták, am ikor azt javasolta, vissza kell m enni és m egnézni a függönyön keresztül. Zoltán készült m ondani, hogy a tan árn ő nem olyan, és a szekrény mögé nem is férne be egy em ber, de ak k o rra Tojás m ár kész volt az ötletével. C s á k E rz sé b e t — Mivel, h a ak arnánk, m egzavarhatnánk őket, rá ju k zörget­ hetnénk, bedobhatnánk az ablakot, ezért teljesen tőlünk függ, eg yütt m arad h atn ak -e vagy nem. Ha úgy veszem, m egajándé­ kozzuk Csókást. Em lékezzetek az őszi bajnokságra, am ikor nem tu d tu n k neki m it venni, m ert csak cigaretta, konyak, meg ilye­ nek ju to tta k eszünkbe. Egy sportem ber pedig nem iszik és nem dohányzik. M ost itt az alkalom az ajándékozásra. Nem fogja t udni, hogy aján d ék és h ogy tőlünk kapta, de így szebb az egész. E gyetértünk? Zoltán m egkövülten hallgatott, Toncsi lelkendezett, csak A lbert te tt ellenvetést. E m lékeztetett arra, am ikor a csapat az M NK-ban m agasabb osztálybeli csapattal k erü lt össze, és a ko­ pasz, kövér városi drukker, akinek a szavait ittá k a helybeliek, azt m ondta: „A sörtől meg az éjszakázástól — huncutul hunyo­ ríto tt — becsipásodik az ember. A ztán csodálkozik, ha nem megy a foci.” — Csak sim ogathatja — m ondta Toncsi, akit könnyen le­ h etett befolyásolni. — Esetleg meg is csókolhatja. — Le is vetkőzhetnek és egymás m ellett fekhetnek, m int s film ekben, hogy beszélgessenek. Úgyse szokott senkivel a t a ­ nárnő — javasolta Tojás, aki nehezen a k a rt engedni a saját öt­ letéből. — Az nem jó, m ert akkor rágyújtanak. Emlékezzél csak! A bban a film ben is először lefeküdtek, aztán meg rágyújtottak — lett okos egyszerre Toncsi. — Ti teljesen hülyék vagytok — szögezte le Albert. — Az sem jó. A bátyám m ondta, hogy o ly an k o r... — nyelt egyet. — Csak nem m utatják. T ojást érzékeny pontyán érték A lbert szavai. Méghogy ő A lbert b áty ján ak a felvilágosítására lenne szorulva!? Meg k ü ­ lönben is! Az ötlet jó? Jó. M egérdem li Csókás? Meg. A kkor m i­ nek okoskodni. Egy m arad: oszolni! A m ikor Z oltán belépett a konyhába, ap ja az asztalnál ült. H áttal az ajtónak. Evett. A füle és jobb orcáján az ételdudor le-föl mozgott. Lapockái között kihűlő, három szög alakú izzadt­ ságfolt sötétlett. A háromszög hegye a gerincárok vonalában a h áta közepéig ért. — Hol kódorogtál eddig? — kérdezte az anyja. — El kellett mosni a lábast, hogy kiönthesse. — No, hiszen, ha m ost m osta e l...! L ábát mosni, enni, az­ tán m ars az ág y b a! Zoltán kiöblítette a tejes köcsögöt, aztán tette, am it az any­ ja parancsolt. 16 Csák Erzsébet m esszire m ent, írnék neki, de nem lehet, elküldenék, de nincsen kit, m agam m ennék, de nem illik. Elküldeném én a Holdat, hogy m ondja el bánatom at. A Hold kevély, bizony nagyon, nem érti meg a bánatom . K üldeném a csillagokat, értessék m eg a gyászomat, a csillagok m ég kicsinyek, nem értik meg, hogy szenvedek. A nyám Szerette a rendet sublót tisztaságot, dolgos keze mérges lúgban v ért virágzott. N yár Szaladj m eleg zápor, fárad t a lom bsátor. R epedt a föld, sárga, tik k ad t a Nap lángja, fá ra d t a sok gyökér szenved a gyüm ölcsér’. B anos J á n o s S z e re lm e s v e rs Elek veled lázadásban torkig töm ött hallgatásban nikotin-felhő m agányban nélküled is m indig nálam R ánt m agával a világba idegeim lavinája fulladok arcod tavába s kivet melleid hullám a C söndjeim ha szétdobáltad reszket szétszórt szavam nálad karod gyökeréből fák at növessz — köztük fújdogáljak Legyek szellőd hogyha n y ár vagy viharod ha ü tnek árn y ak csillagokba v etett ágyad álm odd fénybe éjszakám at �Va lent József N yu gtalan éjsza k á k A városba a fodrászhoz huszonkilencedikén m entem . Ez volt anyátok halála előtt kilenc nappal. Ekkor m ár nyolc éve bete­ geskedett, nem tudhattam , hogy éppen utolsó n ap jait éli. Anna nénéteknek m eghagytam , hogy nézzen át hozzá, am íg én odale­ szek; egyszer legalább szabadítsa fel a kötéseket, és főzzön teát is bőségesen. Lomb utca tizenegy: ez volt annak a valakinek a címe. akiről ti is hallottatok. (Zöldre festett kerítés veszi körül a portát, be­ lül szőllőlugas, dísznövények, betonlapokból járdák.) Három szor is csöngettem, ugyanaz a kiszáradt, szemüveges öregasszony n y i­ to tt ajtót, aki m áskor is szokott. Kripogó hangon énekelte, hogy m egint hiába jöttem , és m ár csukta is be az ajtót. K értem , azért csak engedjen be, inkább várok; vagy adjon p ap írt és tollat, o tt­ hagyok néhány sort. E rre ideges lett, m agából kikelve kiabálni kezdett. E kkor egy pillanatra m egm ozdult a függöny, és mögöt­ te alig észrevehetően ott láttam őt. Látszott, ahogy mozog. Elő­ ször azt hittem , talán tévedek, jobban m egnéztem : ő volt. L át­ ta, hogy látom , h irtelen oldalt lépett. Ezzel nagyon m egsértett. K i ő tulajdonképpen? Mivel érdem eltem ezt ki, am ikor én m in­ dent, de m indent m egtettem érte? M elléálltam a nagy bajában, am ikor m ár m indenki eltávolodott tőle. Kedves voltam hozzá. kedves, engedékeny. Ő tudja, csakis ő. Szabad időm et lopva rá ­ áldoztam, vállaltam a kockázatot a világ előtt, de főleg előtte­ tek. A szégyent. Sokszor elviseltem a nehéz pillantásokat, am it Anna nénétek m ért rám . M egérdem eltem . H azudtam anyátok előtt, m ondhatom , hazugságban éltem. Legtöbbször a fodrásznál voltam , o tt volt bizonyíték a hajam . Mindig sok volt a vendég, m indig sok volt. E lindultam csavarogni. (Az lehetetlen, hogy ilyenkor hazajöjjek, én ism erem a saját term észetem . Azt hiába is m ondja A nna nénétek, ő egy nő, én meg férfi vagyok. Én ilyenkor csak kújtorgok. jövök-m egyek. legjobb, ha nem is szólnak hozzám. Megállok a k ira k a t előtt, ott állok egy kicsit, jönnek arra, köszönök, leszegem a fejem , to­ vább megyek. Visszafordulok, akko r eszmélek, hogy m iért for­ dultam vissza; a m enésem nek semmi célja, én m égis megyek. E ljutok a V ásártérig, ott m ár érzem a lábaim at, o tt a pad, el­ nyújtózkodom . Jönnek a rra sokan, elsietnek, én is felállok, és m agam tól is azt kérdezem , m iért?) B etértem a kocsmába. Sajnos, tényleg többet ittam a kelleténél. M uskotályt re n d el­ tem, ott voltak Jan iék is, azok is kértek. Elkezdték volna m on­ dani a régit. K önyököm ön jön ki. Jan i m ár be volt állítva, nyom ta a szöveget. Én oda sem hallgattam , nekem m egvolt a 17 �m agam baja. K értek még egy kört, én visszakértem . Nyom kod­ ták bele a szódát, m ondtam , m uskotályba nem szeretem. Jan i erőszakoskodott, m int m indig, ha többet iszik: hogy én így le­ nézem őt, úgy lenézem. Azt m ondtam neki, kom plexusa van. m ire azt felelte, nem tudja, mi az a kom plexus, de. hogy őt le­ nézem, arról meg van győződve, és neki én ne is beszéljek. Be­ lem elegedtünk az ivásba, én is kértem , ők is visszakérték. Ne­ kem m ár szédült a fejem , azon voltam , hogy m iham arább ott­ hagyjam őket. A kkor m ár elm ent a három huszas. Kellem esen zsongott a fejem. Ilyenkor föltám ad a mocskos term észetem . (Nem tudom , illetlenséget követek-e el, de én meg­ nézem a nőket. Meg bizony. K iállok a sarokra, végignézem, ahogy így elhaladnak előttem . A nnyit m ár csak m egengedhet az em ber m agának. O tt bám ulok ó rák at is. Azt meg kell hagyni, jó nők vannak, csinosabbnál csinosabbak. Jó alakúak, meg m in­ den. V alam ikor? V alam ikor nem kellett nekem így m eg úgy. Az em bernek volt, am ennyit csak akart. V asárnaponként elm en­ tü n k Janiékkal, ki a Dolinkába, ott volt a fiatalság színe, java. Hej, de szép világ volt is az! Én valahogy mégis szégyellem az egészet. Sokszor azon va­ gyok, ugyan jó t teszek-e én m ost? Ugyan nem fog-e engem az utókor kinevetni? Hogy lenne jobb, így vagy úgy? Ki ad ehhez nekem tanácsot? Ki ad?) Még aznap m egism erkedtem M agdolnával. Takaros, szem revaló terem tés, olyan M anci-féle alak, csak nem szeplős. O tt lakik, ahol Kovácsék, Kovácsék a nyolcadikon, ő a hatodikon. Három szobás főbérleti lakás, beépített bútorok. A neve ki van írva az ajtóra, fekete m árvány lapon aranyozott be­ tűk. M agdolna egyedül él, csak arra vár, hogy neki megfelelő tá rsa t találjon. De m indez bizonytalan, én nem voltam bent ná­ la. Kovácsékhoz m entem , abban a hagyatékügyben, am iről m ár ti is hallottatok. Mindig halogattam , de m ost jól jö tt ki, Mag­ dolna m iatt is. Nagyon szívesen szóbaállt velem, mosolygott, kö­ zel jö tt hozzám, és együtt kerestük Kovácsék nevét a névjegy­ zéken. — Ism eri őket? — kérdeztem . — V árjon csak, várjon csak — próbált emlékezni. — M agas férfi. — M agas? — Szőke, göndör. — Szőke, göndör? — Felesége cigányos. — Felesége cigányos? — G yerek is van, erősen rövidlátó. — Ahá, ahá, tudom ki az, ne is folytassa! M agdolna fölvitt engem a liften, azután elváltunk. Találkozás másodszor. K ét n ap ra rá m egkíséreltem a M agdolnával való újbóli talál­ kozást. Végigm entem ugyanazon az útvonalon, m int először, és ugyanabban az időben. Feltevésem szerint M agdolna az első ta ­ lálkozásunkkor a m unkából jö tt haza. M inden úgy volt, ahogy elgondoltam , csak nem m ertem m egszólítani. M ásnap ugyanoda m entem , ugyanakkor, de akkor bevettem előtte egy kis bátori­ tót. Meg is jö tt M agdolna a szokott irányból. M egnyújtottam a lépést, így pontosan egyszerre értü n k a kapu alá. M agdolna ez esetben kiábrándítóan viselkedett. Nyom a sem volt a kedves, bársonyos hangjának, lenézően kezelt, és láth a­ tóan idegesítette a jelenlétem . T ürelm etlenül sietett, nagyon sü r­ gős és fontos dolga lehetett, am i m ellett az én személyem csak jelentéktelen p onttá zsugorodott. Ez így látszott. Nem volt jo­ gom kifaggatni, így m indenről csak találgathattam . Lehet egy ügy halaszthatatlan, és ak k o r a saját édesanyját is m ellőznie kell pillanatnyilag, viszont lehetett ez m ásképp is. Én jóhisze­ m űen bíztam , m int egy kisgyerek. M iért gondoljak m in d járt a rosszabbra? Ez adta az ötletet, hogy döntsön egy harm adik le­ hetőség a sorsunk felől, írok neki levelet: 18 „Kedves, Magdolna! Ne haragudjon, hogy írok, de fontos dologban akarok M agá­ val találkozni. Emlékszik, ott a liftben. Én m entem a nyolca­ dikra, Maga a hatodikra. Lehet, hogy nem is M aga az, akinek írok, de még egyszer kérem , ne haragudjon, meg a rra is k é­ rem, jöjjön el a P itypalattyba szombaton. M ondjuk ötkor, vagy hatkor. Legyen hétkor, m ert akko r m ár sötétedik, és M aga rá ­ ér. M ajd én ott leszek ham arább, középen, a harm ad ik asztal­ nál. Nem engedek addig senkit m agam mellé, affelől nyugodt lehet. A rról lehet m egtudni, hogy én vagyok, hogy egyedül ülök, és csak M agát nézem. Várom, nagyon várom , siessen! Üdvözli Istv án ”. Szom bat volt, június hetedike. Egész éjjel esett az eső, verte az ablakot. Elkezdte még este, el nem állt reggelig, és én m inden csepp koppanását hallottam . Még éjfélkor is égett a villany, olvasást erőltettem , azután m ér­ gem ben kim entem a konyhába. Az étel m eghidegedett; koloncol­ tam a fazekakban, ím m el-ám m al lenyom tam néhány kanállal, aztán vissza az ágyba. Az alvás nem m ent, csak nem m ent, el­ kezdtem szavalni Petőfi A nyám tyú k ját. A kkor k ib ú jt Anna né­ né tek a m ásik szobából, hogy „m i az, mi az, m it k atatok, kivel beszélek”. Visszaküldtem , aludjon nyugodtan, „csak a m acskát abriktoltam kifelé, m ivel véletlenül bennm aradt, és hányni a k a rt”. A nna nénétek m orogva visszam ent, azt hajto g atta, hogy anyátok „félrebeszél, nem lehet tudni, alszik-e, vagy fölvan, m ert a kérdésekre nem válaszol”. Á tm entem én is hozzá: en­ gem m egism ert, nekem válaszolt — m indenben úgy volt, m int m áskor. Ekkor m á r végleg kim ent az álom a szememből, a felgyújtott lám pánál csak a falat néztem . B ántott, hogy nyúzott leszek m ásnap és kialvatlan, ez a nő szóba sem áll velem. K italáltam , hogy sétálok egyet a friss levegőn, az m indig jót szokott tenni. A nna nénétek ezt végleg nem állhatta, elkezdett veszekedni, hogy begolyósodtam, h a m ár kin n caplatok az esőn. „Begolyó­ sodtál, te”, dobtam neki vissza, „a vécére csak kim ehetek” . Ak­ kor elkezdtem szaladni, m int akinek nagyon sürgős. A hátralevő időt az ágyban töltöttem félig alvással, félig te r­ vezgetéssel. Reggelre fárad tan ébredtem . Este fél hét. A P itypalattyba valóban elm entem , o tt ültem a harm adik asz­ talnál. Ha azt a kérdést firtatjáto k , hogy m iért, am i szerintem nem kérdés, azt is firtath a tn á to k , hogy m iért zöldül a fű. Nem akarom én mellébeszéléssel az egészet elhom ályosítani, de tu d ­ notok kell, hogy mi anyátokkal hogy voltunk. Úgy voltunk, ahogy egy betegségtől ágyhoz szögezett asszony és egy egészsé­ ge teljében levő férfi lehet. Mellesleg h atv an h at m ájusáról nem beszéltek, am ikor orvostól-orvosig szaladoztam , külföldi gyógy­ szerekért rim ánkodtam , fölvittem any áto k at a k lin ik ára időt, fá­ radságot nem sajnálva. A rról sincs szó, hogy m ilyen anyagi ál­ dozatokat hoztam ezért, pedig a k an d id átu s m egm ondta m ár m in d járt az elején, hogy gyógykiút ebből nincs, csak idő k érdé­ se, hogy m eddig húzza. De még ak k o r is rem énykedtem , még m indig. Másik, am i nem mellékes. A nyátok m aga is m egértően vélekedett, de én ezt nyíltan nem használtam ki, részben nem volt lehetőségem , de ha lett volna is, tudtam , hogy ha közszáj­ ra kerülünk, ez anyátokat eltak arítan á az élők sorából. Egyik napról a m ásikra. Én azon a bizonyos szom baton ennek a tu d a­ tában léptem be a P itypalattyba. N agyon is a tudatában. Em elt fővel körül sem m ertem nézni, m eghúzódtam csendesen egy üveg bor m ellett. Iddogáltam . Olaszrizlinget kértem . Tudom, ak k o r jól­ esett, isten bocsássa meg, jólesett. És ha valakinek kellett az ital, akkor nekem kellett. Közben g y ak ran az ajtó ra néztem nyugtalan nézéssel, jöttek-m entek m indenfelé em berek. Magdol­ na sehol. Egyszercsak nyílik az ajtó , k it látn ak szemeim. Jan ié­ kat. Egy nagy csapat. H úzták a csíkot befelé. Nagy üdvözlések, tettü n k az asztalhoz pótszéket, elhelyezkedtek. Mit isztok, m it isztok? B elem elegedtünk a beszédbe, ottragadtak. Magdolna később sem jö tt meg. Nem csodálom. Az a levél m inden volt, csak nem levél. Az egy eszelős agy sületlen m ellék­ �term éke, egy félnótás dilihopp szellemi kínja, restellem , hogy ilyen bárgyú fogással ak artam nőt halászni, és ha ez a nő el­ hozza és elém tárja saját soraim at, vagy elém sem tárja , csak fö­ lényes m agabiztonsággal kigúnyol, a győztes pozíciójából rám ­ ölti a nyelvét, egy szavam sem leh etett volna, legfeljebb m egalá­ zottan kioldalgok a m ellékajtón. Részeg voltam , fiaim. Ez az egy, am ibe belekapaszkodhatok. M ást nem tudok és nem is akarok m entségem re felhozni. K eserű ez nékem. M indent sum m ázva, ahogy én közeledtem a nőkhöz, a m egje­ lenésem a beszédem, a hallgatásaim , a megjegyzéseim, kezek érintése, oda-odanyúlás, tapogatás, feszesség, félszegség, incsel­ kedés, csipkelődés, bám ulások, szemek ügyetlen mosolya, mind, m ind naiv kezdőre vallanak. Ezért, ezekért nem lett volna sza­ bad an n ak m egtörténnie, am i m egtörtént, azoknak rosszindula­ tú n belejátszania az ügybe, akik jóform án nem is illetékesek, durván, darabosan belegázolni mások, jelen esetben az én m a­ gánéletem be. Jan iró l sem tételeztem volna föl, am it m egkaptam tőle, érdem telenül, m éltánytalanul, ha ezt előre tudom , le sem ülök vele egy asztalhoz, soha, egy pohár bor erejéig sem. A szomszédok pedig, akik szembe m ézes-mázosak, hízelgők, előzé­ kenyek, adják a m egértőt, velünk együttérzőt, diszkrétek, lojá­ lisak, és így tovább, valóban aljas kárörvendők, m ost tudom , akik csak azért hízelegték testközelbe m agukat, hogy m inél több intim itást, belső problém át m egtudjanak, és azon csámcsogja­ nak. De ti, fiaim, ti hogyan k erü lte te k a m ásik oldalra, am ikor gő­ zötök sem volt a helyzetről? Nem tudom , hol tű n tetek el a sze­ m em elől, m ikor vesztettelek el benneteket? Ti tulajdonképpen hosszú h a ja t és divatos nadrágot viseltek, ugyanakkor elég nek­ tek az innen-onnan érkezett suttogás? A pátokról van szó, és mi férfiak m indig férfiasan m eg értettü k egym ást. V ajon m ost az értesítésem alap ján m ernétek-e úgy vélekedni, hogy apátok k u r­ vahajcsár? V ajon az én jóhiszem ű élnivágyásom ekkora bűn? Rosszul esik ez nekem, igen rosszul, m ost különösen, hogy egye­ dül m aradtam . A P ityp alatty b an poharaztunk. Jan iék koráb b an fölcihelődtek m int én, készültek m ég egy helyre, közben abból nem lett semmi, hazam entek. O tthon va­ lahogy összefutottak A nna nénétekkel, leadták neki a drótot, hogy én így meg úgy viselkedtem , ital, nők, m inden, ott fetren ­ gek a városban részegen és a pénzem et is elrabolták, a rendőr­ ség m ár körözi a tetteseket, de m ég nem találták meg, h a regge­ lig sem k erülnek elő, k u tyákkal is m egindítják a nyomozást, de az még nem biztos. A nna nénéteknek nem kellett m ás, körül­ lárm ázta a szomszédokat, lehordott engem m indennek, ingyen­ élőnek, k u rvahajcsárnak, feleséggyilkosnak. Hazaértem . Látszólag nyugalom volt a portán, csendesség, a villanyok leoltva. H átul a kutya fogadott, m egnéztem a szerszámost, m in­ den a legnagyobb rendben, m agam hoz vettem a baltát. A rra m ár nem emlékszem, hogy m iért vettem m agam hoz, m ert ir­ tózatosan fájt a fejem. Csak azt tudom , hogy kopogtam az aj­ tón, talán az ablakon is, de inkább az ajtón. V alam i m in th a m egriasztotta volna a tyúkokat, még gondoltam is, hogy h átra m egyek, de an n y ira hasogatott a fejem , hogy csak b e m inél h a­ m arább, és bevenni valam it. M ár sokszor zörögtem , m ire elő­ kászmál ódott A nna n énétek, h allottam a m atatását. — — — — — — — — — — — — — M it akarsz? Engedj be! Tőlem te ne akarj sem m it! Anna, ne bolondozz, fáj a fejem ! Menj oda, ahol eddig voltál! Nyisd ki, szépen kérlek! Részeg vagy, hol ittál? Még egyszer m ondom, engedj be! Nekem te nem parancsolsz, parancsolj a ku rv áid n ak ! U toljára m ondom, Anna, gondold meg! Részeg vagy! Nem nyitod ki? Nem. Csak ezután törtem be az ajtót. M indenre h alványan em lék­ szem, de ha jól tudom , a b altát használtam . A kezem azonban véres lett. M ajd hirtelen m egszédültem , kiszaladt alólam a föld, talán nekiestem valam inek. K örülöttem zűrzavar tám ad, honnan, h o n n an nem , ott term ettek m ások is, valaki lódobogás­ sal szaladt h átra , onnan vissza, m it szaladoztak, azt nem tu ­ dom. A tyúkok vad rikácsolásba kezdtek. Az ólaknál Jan i b ú j­ kált. Úgy nézett ki, m intha az egészet m egrendezték volna. Ne­ kem legalább úgy tűnt. A nna nénétek vijjogott, vijjogott, m int egy vad indián és a fogait vicsorgatta. L apátnagy fogai voltak. A ztán csak annyit hallottam , gyilkos, gyilkos, m ajdnem m eg­ gyilkolt. Végre m inden elcsendesedett. A nna nénétek azóta nem lakik nálunk, anyátok pedig m á r ak­ kor éjjel az utolsón volt, és m ásnap m eghalt, m in t tudjátok. Rám nehéz napok vártak, m eg k ellett próbálnom az egyedüllét sótlanságát. B ár a mi családunk anyátok halálával és A nna né­ nétek elköltözésével szétforgácsolódott, a súgás-búgás azóta is fennm aradt. Nyíltan vagy bu rk o ltan szállítják felétek a hírek et az akkori napok körülm ényeivel kapcsolatban, m ondanom sem kell, hogy m ilyen céllal. Engem befeketítenek, benneteket elle­ nem hergelnek. Sajnos. M egvan a talaj is hozzá, az az őszinte, és tiszta érzés, am i benneteket anyátokhoz fűzött. Én ezt meg­ értem . Legjobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. S aját érde­ künkben. Én igyekeztem érzékeltetni veletek azon bizonyos na­ pok zavarosságát, ha m indez nem sikerült, nem ra jta m m úlott. G yertek el, tárgyaljunk szemtől-szembe, én állom a sarat, m ert ha zavarodott is voltam , a szándékom tiszta m aradt, affelől nyu­ godtak lehettek. V árlak, nagyon várlak benneteket. �N ap Fábián N octurnes 1. 6. balkáni csend fehérség leszakad rólad a blúz áju ltan gubbaszt m elleden a nyár hiányod m egtölt hold és nap vacog földig csüng le az ég a hom okban csillagszögek 7. oldozz meg párnád elfelejtett tél van fagyott gyöngyöt perget Azazel 2. fehérben, kékben állsz pásztorsíp torkából k en tau r fu t elő Khloé sajtot, v ajat ejt a fűbe szigetünk zöld és óarany 3. kezedben a tárgyak a fények sokasodnak kötényed alatt felhő hová tettél? 4. az ajtó derm edten áll sós szél pereg lábad nyom ában három tüzes m adár 5. lédám juditom salom ém vagy + m iféle hangokkal barátkozol + m iféle írt hord hom lokod + halántékodon az ér m it cipel + és a m elled a vállad . . . . hasad hogyan kedvelhet + botlásaim közben m ire mozdul a szád + egy iram odásnyi ten g er vagy 20 8. N üktim osz m egfeszítve + a bor ecetes lőre + Párzik az ősz + F ut a csend delelő + Párzik az ősz + F u t a csend delelőre + Ázol nem ér a n ap + Bomlik arany inged + Isten ül zsebem ben + Átfoglak átfogsz m inden N ugátszínű 9. H ER O : a mécs friss olajjal telten lángol a tú lp art m álékony köd m ögött Leandros! érzed-e arcom a szélben LEANDROS: fan y ar álcák a h ín ár útvesztőiben csikóhal táncol H ero ! hom lokig é r az éj �HAGYOMÁNY Az MKP sze rv eze ti m e g e r ő s ö d é s e é s program ja (1945) Az ország felszabadított területein a M agyar K om m unista P árt kezdte m eg elsőnek szervező m unkáját. A p á rt azért tu ­ dott — negyedszázados kényszerű illegalitása ellenére — előny­ re szert ten n i a többi politikai irányzattal szemben, m ert poli­ tikailag sokkal jobban felkészült a háború u tán i feladatokra és az ország jövőjét illetően világos, m egalapozott célkitűzései vol­ tak. M unkáját jelentősen m egkönnyítette az a körülm ény is, hogy állásfoglalásait az esem ények lényegében igazolták. Poli­ tik ai befolyása, különösen a háború végén, többszörösen na­ gyobb volt szervezeti erejénél. A szervezést olyan terü leten in­ d íth atta meg, ahol a forradalm i fejlődés viszonylag m agas fokot ért el. De kedvezett szám ára a nem zetközi helyzet is. Hiszen a kom m unista p árto k befolyása világszerte, s ezen belül a szom­ szédos országokban is erőteljesen növekedett, hazai tevékeny­ ségét pedig a felszabadító szovjet hadsereg bizalm a övezte. A p á rt szervezeti fejlődésének gyors ütem ét m u tatta, hogy 1945. fe b ru árjá b an a taglétszám m egközelítette a 30 000 főt, de még ugyanezen év m ájusában elérte a 150 000 főt.1 A m ájusi konferencia u tá n országosan kibontakozott „tagfelvételi verseny” eredm ényeként azonban 1945. októberében a kom m unista p á rt tag jain ak a száma m á r m eghaladta a félm illiót. S ez azt jelen­ tette, hogy az ország lakosságának 5,7 százaléka az M K P-ban helyezkedett el.2 Egyidejűleg term észetesen a szervezetek száma is növekedett, és jóval m eghaladta az 1945. évi m ájusi 1500-at. De a kom m unista pártszervezetek m ég m indig elég messze vol­ tak attól, hogy az egész országot „behálózzák”. Hiszen 1946. ja­ nu árjában, am ikor 4000 pártszervezetet ta rto tta k nyilván, sem leh etett teljes szervezeti kiépítettségről beszélni. 1945. derekán a D unántúlon a kom m unista p á rt szervezett­ sége messze elm aradt az ország többi részétől. O któberre ez a helyzet valam elyest javult, de az elm aradás továbbra is fenn­ állt. A Pécsi T erületi Bizottság tagságának viszonylag m agasabb szám a nyilvánvalóan a pécsi iparvidéken, elsősorban a bányá­ szok között végzett eredm ényesebb szervező m unkával függött össze. G yőrött és környékén azonban a p á rt m ár közel sem tu ­ dott ilyen sikereket felm utatni. Jellem ző, hogy 1945. júliusában egyedül N ógrád m egyében több tag ja volt a kom m unista p á rt­ nak, m int a Szom bathelyi és a G yőri T erületi Bizottság hatókö­ rében együttvéve. Azt a tényt, hogy a kom m unista p á rtb a első­ sorban a m unkások léptek be, kétségkívül igazolja a B udapesti és a Miskolci T erületi Bizottság, valam int a N ógrád m egyei bi­ zottság taglétszám a. A Debreceni, Kecskem éti és főleg a Sze­ gedi T erületi Bizottsághoz tartozó kom m unisták nagy szám a pedig arról tanúskodik, hogy a p á rt a tagszervezés teré n a Ti­ szántúlon, teh át a döntően m ezőgazdasági jellegű vidékeken, igen kom oly eredm ényt ért el. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az M KP kezdettől fogva nem csak a m unkásság, de a paraszt­ ság körében is figyelem re m éltó befolyással rendelkezett. Igaz, ez a befolyás a parasztság körében közel sem volt egyenletes. Hiszen a D unántúl — ellentétben a Tiszántúllal — éppen a kom ­ m unista paraszti befolyás gyengeségére h ív ta fel a figyelm et. A D una—Tisza közének vidéke pedig valam iféle átm enetet je­ len tett az előbb em lítettek szem pontjából. A kom m unista p á rt szervezettségének a foka azonban a m unkásság körében sem volt teljesen kiegyensúlyozottnak m ondható. A sokkal jelentő­ sebb észak-dunántúli iparvidék ugyanis m ég 1945. októberében is mindössze 7—800 fővel já rt Nógrád m egye előtt. D e ez utób­ bi m ellett a Miskolci és a Pécsi T erületi Bizottság számai is a bányavidékek különleges szerepére utaltak, ti, arra, hogy a kom m unista p árt a bányavidékeken volt a legerősebb. Em el­ lett főleg a budapesti taglétszám alakulása tanúskodott a nagyüzem i m unkásság kom oly pártbeli szerepéről. A m unkások közötti kom m unista befolyás m éreteit és jellegzetességeit is ér­ zékeltette a p ártn a k a különböző szakszervezetekben elfoglalt helye. A kom m unista p ártn a k szinte kizárólagos befolyása volt a bányászszakszervezetben, döntő többsége az építőm unkások és a vegyipari m unkások szakszervezetében, valam int részben a tex tilip ari m unkások körében és több kisebb szakszervezetben. U gyanakkor viszonylag alacsony volt a p á rt befolyása a vasas­ szakszervezetben. A nyom dászok és a városi és várm egyei alkal­ m azottak szakszervezetében pedig szinte elenyésző volt a kom ­ m unisták szerepe. De alig valam ivel volt kedvezőbb a helyzet a közalkalm azottak szakszervezetében és néhány m ás, kevésbé je ­ lentős szakszervezetben.3 Ez utóbbiak viszont m ár átvisznek bennünket m ás társadalm i rétegekhez, m indenekelőtt a közép­ rétegekhez, ahol a kom m unista befolyás 1945. első felében még rendkívül csekély volt.4 Ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy helyenként kisebb-nagyobb szám ban kisiparosok és kiske­ reskedők is csatlakoztak a párthoz.5 A kom m unista p á rt taglétszám a azonban nem csak a p árt szociális bázisa szem pontjából alakult sajátosan, hanem tagjai­ nak politikai tap asztalatait, elm életi felkészültségét és m ú ltját illetően is. Az illegális kom m unista m ozgalom ban résztvevők közül m integy 3000-en kapcsolódtak be a felszabadulás u tá n a p á rt m unkájába.6 E m ellett 1945-ben és u tán a a koráb b an Cseh­ szlovákia, valam int részben R om ánia és Jugoszlávia terü letén élt m agyar kom m unisták közül is nem kevesen lép tek be a pártba. Továbbá a hadifoglyok körében végzett politikai neve­ lőm unka eredm ényeként hazatérésük u tá n szám osan kom m u­ n istaként vettek részt a m unkásm ozgalom ban. Az előbbiekhez csatlakoztak még term észetesen a nyugat-európai országokból h azatért kom m unisták is. Új színt és egyúttal kom oly erőt képviselt a m agyar kom ­ m unista m ozgalom ban a szociáldem okrata p á rt tag jai egy részé­ nek átlépése a felszabadulás u tán .7 De nem volt kisebb jelentő­ ségű a p á rt szem pontjából a volt vöröskatonáknak, d irek tó riu ­ mi tagoknak, s általában Tanácsköztársaság idején szerepet vállaltaknak az újbóli aktivizálódása. Ez utóbbiak, különösen vidéken, országszerte az elsők között jelentkeztek a kom m unis­ ta pártba, vagy egyenesen ők kezdem ényezték a helyi szerveze­ tek m egalakítását. Mindez azt jelentette, hogy a M agyar K om m unista P árt, a negyedszázados illegalitás ellenére, úgyszólván a felszabadulás pillanatától rendelkezett azokkal az erőkkel, köztük igen tapasz­ ta lt és képzett forradalm árokkal, am elyek viszonylag rövid időn belül eredm ényes pártszervező m u n k át voltak képesek végezni, illetve végeztek. A fentiekből k itűnik azonban az is, hogy a p árt tagjainak többsége olyanok közül k erü lt ki, akik koráb b an a kom m unista mozgalom m ezsgyéjéig sem ju to tta k el, legjobb esetben valam ilyen haladó szervezetnek, egyesületnek voltak a tagjai. Sőt, az esetek többségében csak a kom m unista p árt fel­ szabadulás u tán i tevékenysége keltett b ennük pozitív visszhan­ got. A kom m unista p á rt volt az egyetlen, am ely ténylegesen kö­ vetelm ényeket, feltételeket tám asztott a p ártb a való felvételkor. A párto k közötti versengés, a koalíciós időszak körülm ényei azonban nagyon m egnehezítették nem csak a szigorú m érce al­ kalm azását, de esetenként a véletlen elem eknek a határo zo tt el­ u tasítását is. A párttagság jelentős részének politikai tapasztalatlansága a rra figyelm eztette az M KP vezetőségét, hogy a tagság körében is igen nagy szükség van a politikai nevelő m unkára, m ert — a legjobb szervező m unka m ellett is — csak így lehet a p á rt el­ m életi és cselekvési egységét biztosítani. A kom m unista p á rt vi­ lágos célkitűzései, a p árto n belül folytato tt intenzív nevelő m un­ k a és a párttagságnak a m indennapi politikai küzdelm ekbe va­ 21 �ló bevonása lényegében biztosították a M agyar K om m unista P á rt gyors ütem ű fejlődését. Viszonylag rövid időn belül sike­ rü lt elérni, hogy a p á rt a legszervezettebb és a legütőképesebb „osztaga” legyen a felszabadulás u tán i m agyar politikai életnek. A kom m unista p á rt felszabadulás utáni közvetlen politikai és gazdasági célkitűzéseit 1944. novem ber 30-án Szegeden hozta nyilvánosságra a „M agyarország dem okratikus újjáépítésének és felem elkedésének program ja. Az M KP jav aslata” című dokum en­ tum ban, am elyet később a M agyar Nemzeti Függetlenségi F ro n t­ ba töm örült pártok, kisebb m ódosítással, közös program ul fogadtak el.8 Ez a program ta rta lm á t tekintve antifasiszta, antifeudális, antiim perialista dem okratikus program volt. Lényegében ennek a végrehajtásában szerzett tapasztalatok alapján fogalm azta meg a p á rt — 1945. m ájus 20—21-i országos értekezletén — azokat a feladatokat, am elyeket „A M agyar K om m unista P á rt országos értekezletének h atáro zata a politikai helyzetről és a p á rt felada­ tairó l” címen hozott nyilvánosságra, és további tevékenységének az alapjául szolgált.9 A határozat leszögezte, hogy az országos é r­ tekezlet teljes egészében jóváhagyja és a jövőre nézve is érvé­ nyesnek tek in ti a K özponti Vezetőségnek az ország dem okra­ tikus és hazafias erőinek az összefogását, együttm űködését szol­ gáló politikáját, am elynek döntő szerepe volt az Ideiglenes Nem ­ zetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti K orm ány m egszületésében s az általu k hozott döntésekben, vagyis az új, dem okratikus Ma­ gyarország alapjainak a lerakásában. „Az országos pártértekezlet u tasítja teh át a pártvezetőséget — hangzott a határozat — , hogy p olitikájának tengelyévé a jövőben is a dem okratikus erők szo­ ros együttm űködését tegye. M élyítse el és szilárdítsa meg a m unkásegységfrontot, a szociáldem okrata p ártta l való szoros együtm űködést a két m unkáspárt április 27— i nyílt levelének szellemében, és utasítson el m inden kísérletet, m ely ennek az egységnek m egbontására irányul. M űködjön szorosan együtt, a M agyar Nemzeti Függetlenségi F ront többi p ártjaiv al is, a füg­ getlen kisgazdapárttal és a nem zeti p arasztp ártta l”. Az orszá­ gos értekezlet a p á rt és az ország előtt álló központ feladatul az ú jjáép ítést jelölte m eg: „Az újjáépítés a fiatal m agyar dem ok­ rácia tűzpróbája, erre kell összpontosítani a nem zet m inden ere­ jé t”. A konferencia helyeselte azt a konkrét célkitűzést is, am ely az újjáépítés során a vasú t és a postai hálózat helyreállítására fek tette a fő súlyt, s em ellett az építőipart és a m ezőgazdasági gépipart helyezte előtérbe. K övetelte az újjáépítés m eggyorsítása érdekében a nyilasok, fasiszták vagyonának, üzem einek azonnali elkobzását és a szénbányák állam osítását. Egyidejűleg rám u ta to tt azonban a rra is, hogy bátorítani és tám ogatni kell azokat a tő­ késeket, akik részt vesznek, vagy részt ak a rn ak venni az or­ szág gazdasági talpraállításában. Az ú jjáépítés alapvető politikai feltételeként a fasiszta m aradványok következetes felszám olását jelölte meg. A fentiekkel összefüggésben különösen az igazolási eljárások eredm énytelenségére és a népbíróságok tevékenységé­ n ek az elégtelenségére h ív ta fel a figyelm et. Az ország nem zetközi helyzetét és k ilátásait illetően a kon­ ferencia azt fogadta el alaptételként, hogy az ország politikai súlya és nem zetközi tekintélye egyenes arán y b an áll azzal, hogy „m ilyen alapos m unkát végzünk itth o n a fasizm us és a reakció gyökereinek kiirtásában, a m agyar dem okrácia kiépítésében és m egszilárdításában”. K iem elte továbbá a m agyar—szovjet b arát­ ság jelentőségét és állást foglalt a fegyverszüneti szerződésben vállalt jóvátétel pontos és m aradék talan teljesítése m ellett. Üd­ vözölte P. Groza rom án m iniszterelnöknek az erdélyi m agyar­ sággal kapcsolatos jóindulatú m egnyilatkozásait és Tito m arsall Jugoszláviájának a m agyar nép irán t tan ú síto tt b aráti érzelm e­ it. S rem ényét fejezte ki atekintetben, hogy a Csehszlovák Köz­ társaság is hasonló szellemben fogja kezelni az ott élő m agyar nem zetiségű lakosságot és ezzel is elősegíti a jó viszony k ialaku­ lását a két szomszédos állam között. A m ájusi konferencia külön h atáro zatb an rögzítette a kom ­ m unisták feladatait a szakszervezetekben. Döntő jelentőségű vívm ánynak tek in tette a szakszervezetekben m egvalósult m un­ kásegységet, am ely a kom m unisták és a szociáldem okraták szo­ ros együttm űködésében fejeződött ki. Éppen ezért különösen fontosnak tarto tta, hogy a kom m unisták és a szociáldem okraták a jövőben is együttesen h árítsák el a helyenként jelentkező „kü­ lönállási ” kísérleteket. A h atáro zat — a sztrájkjogról való le­ m ondás nélkül — az újjáépítés érdekében elv etette a m unkabe­ szüntetés eszközének az alkalm azását. U gyanakkor síkraszállt azért, hogy a m unkaközvetítés joga kizárólag a szakszervezete­ ket illesse m eg.10 A M agyar K om m unista P á rt első legális konferenciája, ha nem is ad o tt a nem zetközi és a belpolitika m inden kérdésére ki­ m erítő választ, alapjában véve helyesen vázolta fel a p árt poli­ tikáját, feladatait az elkövetkező időszak szem pontjából. Balogh Sándor * Részlet a szerző „Parlamenti és pártharcok 1945—47” című, előkészületben levő könyvéből. 1. Szabó É va: A M agyar K om m unista P árt. L egyőzhetetlen erő. A m ag y ar k om m unista m ozgalom szervezeti fejlődésének 50 éve. K ossuth K önyvkiadó, Bp. 1968. 162—163. old. 4. B alogh S án d o r: A M agyar K o m m u n ista P á rt értelm iség i p o litik áján a k felszabadulás u tá n i tö rtén etéb ő l. Századok. 99. évf. 457— 484. old. 2. A p á rtta g sá g létsz ám á n ak fejlődési ü te ­ m ét és fö ldrajzi elhelyezkedését 1945. m ájus és o któber között az aláb b i tá b láz at szem ­ lélteti: 5. P á rtm u n k a , 1964. áp rilis 15. II. évf. 3. sz. 97. old. taglétszám (fő) jú liu s október 7. K éth ly A nna a felszab ad u lás u tá n i első szegedi ú tjá ró l szóló tá jék o z ta tó jáb a n arró l szólt, hogy o tt a „régi e lv tá rsa k ” közül tö b ­ ben az M K P -b a lép tek be. (P l A rch. 253/1—1.) Bán A n tal az SZDP 1945. m áju s 10-i k ib ő ­ v íte tt p ártvezetőségi ülésen, a k é t m u n k á s­ p á rt szervezeti fejlő d ését és viszonyát ele­ m ezve, szintén azt hangsúlyozta, hogy a h á ­ ború elő tti szociáldem okrata m ozgalom ban részt vevők közül többen a k o m m u n ista p á rtb a lép tek be a felszab ad u lás u tán . (Pl. A rch. 253 1—5.) S ág v ári Á gnes könyvében (Töm egm ozgalm ak és p o litik ai küzdelm ek B u dapesten 1945—1947. K ossuth K önyvkiadó 1964. 103 old.) ugyancsak arró l ír, hogy „N agy-B udapest te rü leté n m á r az első h ó n a ­ pokban 3000-nél tö b b re em elk ed ett a kom ­ m u n ista p á rt m u n k á jáb a n részt v állaló volt szo ciáld em o k raták szám a”. Új elem ekkel gaz­ 40 000 76 673 M iskolci T erü le ti B izottság 17 637 70 736 Szegedi T erü leti B izottság 18 000 55 109 D ebreceni T erü leti Bizottság 75 000 136 890 B udapesti T erü le ti Bizottság 35 625 85 763 ebből N agy-B udapest 32 000 62 695 K ecskem éti T erü leti B izottság 5 500 18 760 S zom bathelyi T erü le ti B izottság 6 000 24 105 G yőri T erü leti B izottság 16 637 40 280 Pécsi T erü le ti B izottság 15 803 23 553 N ógrád m. Összesen: 3. P l. A rch. 253/1—67. 22 226 577 508 801 6. Szabó É v a: lm . 163. old. Magyarországon d a g ítja idevonatkozó ism erete in k e t S tra ssen ­ re ite r E rzséb et is „A Szociáldem okrata P á rt ú jjászerv eződ ése” c. ta n u lm á n y áb a n . ..Sze­ geden, B ékéscsabán, H ódm ezővásárhelyen és O rosházán az átlép és oly' m é re tek e t öltött, hogy n o v em b er—d ecem ber folyam án a helyi szo ciáld em o k rata p á rté le t csak n éh án y em ­ b er kezdem ényezésére in d u lt meg...” ( P á rt­ tö rté n eti K özlem ények, 1971. szeptem ber. X V II. évf. 3. sz. 6. old.) Szabó É va pedig — 1945. jú liu sá ra vonatkozóan — 20—25 000-re becsüli a k o m m u n ista p á rt azon ta g jain ak szám át, ak ik k o ráb b an a szociáldem okrata p á rtb a n , a szakszervezeti m ozgalom ban, vagy a T anácsk ö ztársaság id ején szerep et v á lla l­ tak. (Szabó É va: im . 163. old.) 8. F elszab ad u lás 1944. szep tem b er 26. — 1945. áp rilis 4. D okum entum ok. S zikra Bp. 1955. 170 old. 9. A M agyar K om m unista P á rt és a Szo­ ciáld em o k rata P á rt h a tá ro z a ta i 1944—1948. K ossuth K önyvkiadó Bp. 1967. 81. old. 10. Uo. 89. old. �MŰVÉSZÉT ES KÖZÖNSÉGE L en gyel irodalom — m agyar színjátszók Tíz évvel ezelőtt, m ikor B alassagyarm a­ ton m egrendezték az első irodalm i színpa­ di napokat, az elnevezés pontosan fedte a fogalm akat. 1964 az irodalm i színpadi mozgalom virágzásának kora volt. Ebben az időszakban „irodalm i színpadon” kizá­ rólag szerkesztett, jo b b ára lírai m űsort é r­ tettünk. M integy négy-öt év telt el addig, amíg — a később Debreczeni Tibor által orátórikus színjátéknak elnevezett — lírai szerkezetű m űsorok m ind több drám aiság­ gal, közéleti érdeklődéssel telítődtek. Ez­ zel párhuzam osan sok együttes fordult különböző pódium játékok (novella-, kisre­ gény-, dokum entum anyag-adaptációk) fe­ lé, s a popularitás igényének megfelelően m egjelentek az am atőr színpadok m űsorán a népi vagy vásári kom édiák is. Nem be­ szélhettünk többé „irodalm i színpad” -ról, hanem egységes színjátszásról, színjáték­ ról, m elynek egyes csoportok inkább ora­ tórikus, mások drám ai fa jtá já t m űvelték. Az új színjátéktípusok beérésének ide­ je az első „Szóljatok, szép szavak” rádiós­ pályázat, m ajd az ennek sikereire épülő 1972-es nagy országos fesztivál volt, m e­ lyet K azincbarcikán rendeztek meg, s egy korán elhunyt, tehetséges am atőr rendező­ ről, ifj. H orváth Istvánról neveztek el. Ezzel párhuzam osan folytak különböző rétegfesztiválok (egyetem i és főiskolai, középiskolai diák-, m unkás- és falusi szín­ padok találkozói), folytak tovább a „Szól­ jatok. . . ” pályázatok. Ezért szembe kellett nézni azzal a kérdéssel, hogy e sokféle, és jellege, stílusa szerint egyénített arculatú találkozó között m ilyen feladat v ár a ba­ lassagyarm ati M adách Im re Irodalm i Szín­ padi N apokra: az a veszély fenyegetett ugyanis, hogy a m ásu tt m á r szerepelt anyagoknak m integy repriz-fesztiválja lesz csupán. Az első kísérlet az volt, hogy 1972-ben m eghívásos forgatókönyvi pályázattal előz­ tü k meg a fesztivált. A kiírás tem atikus volt és ez m erőben ellenkezett az elneve­ zés ad ta fogalommal. A kiírás ugyanis pó­ dium játékokra szólt, am i azt jelentette, hogy lírai oratórium m al nem leh etett Ba­ lassagyarm aton színpadra kerülni. S ajn á­ latos m ódon azonban, igen sok gyenge forgatókönyv k erü lt a forgatókönyvi zsü­ ri elé, s az előadásra m eghívott produk­ ciók sem m ind készültek el, vagy nem fe­ leltek meg a követelm ényeknek. Így a kiírás ellenére meg k ellett hívni m ás m ű­ fajú produkciókat is, hogy a fesztivál szín­ vonalát biztosítani tudjuk. Az 1972-es irodalm i színpadi napoknak azonban volt egy nagyon biztató vonása: a m ai am atőr színjátszó élvonal mögé felzárkózni készülő m ásodvonal jelentke­ zését regisztrálhattuk. Itt biztosította K a­ zincbarcikán elnyert ra n g já t a pécsi A m a­ tő r Színpad a m egyei vándorserleg el­ nyerésével, itt tű n t fel a veresegyházi F orrás Színpad és új stílust kutató rende­ zője ifj. Dániel Kornél, itt bizonyított ú jra a tiszaföldvári B ányai K ornél Diákszín­ pad, s itt m u tato tt érdekes színeket a deb­ receni Alföld Színpad. Az 1973-as fesztivált az 1972-eshez h a­ sonló elgondolásokkal szerveztük meg. Most m ár vállalva, hogy a M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok a felfedezés örö­ m ét hozhatja m ind a szervezőknek, m ind a szakem bereknek. A pécsi A m atőr Szín­ pad m egtartotta a vándorserleget, s olyan új együttesek tű n tek fel, m int a zala­ szentgrótiak, a m egújult balassagyarm ati M adách Színpad, feltű n t a megyéből a vanyarci színpad, kísérletező kedvét meg­ őrizte ifj. Dániel Kornél a F orrás Szín­ padon. S ha nem is tu d tak teljes értékűt nyújtani, friss, új tehetségek jelentkeztek, m int Szőke Pál (Csili Stúdió), vagy m int sikeres bem utatkozása u tá n néhány héttel tragikusan elhunyt Csaba Ju d it és Boldi­ zsár P éter közös rendezése (Ke Színpad). Volt teh át mód a felfedezésre, joggal örülhettünk az új tehetségek jelentkezésé­ nek. Ö röm ünk azonban nem lehetett tisz­ ta, aggodalom vegyült bele, féltünk, hogy nem leszünk képesek m indig új és új fel­ fedezéseket tenni. U gyanakkor az ad o tt réteg- és országos fesztiválok m ellett sze­ re ttü k volna egyedülvaló tartalom m al m egtölteni a M adách Im re Irodalm i Szín­ padi Napokat. Így m erü lt fel F ábián Zol­ tánban, az Írószövetség titk áráb an , a ba­ lassagyarm ati fesztivál több éven át volt elnökében és Debreczeni Tiborban, a Nép­ m űvelési Intézet osztályvezetőjében a gondolat, hogy B alassagyarm at legyen a jövőben a baráti, szocialista népek irodal­ m ának tem atikus találkozója. A X. irodal­ mi színpadi napok ideje egybeesett a vá­ ros harm inc éves felszabadulási évfordu­ lójával, s a b aráti lengyel nép felszabadu­ lásának is harm incadik fordulójával, Ön­ ként adódott, hogy a sort a lengyel nép irodalm ával, a hagyom ányos lengyel—m a­ gyar b arátság tém akörével kezdjük. Az ötlet Nógrád m egye és B alassagyar­ m at állam i és pártvezetői, valam int a Lengyel K u ltú ra vezetői részéről egyaránt nagy m egértésre talált, s így 1974 m ár­ ciusában m egszületett a m inden am atőr rendezőhöz szóló pályázati felhívás, mely a M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok tarta lm i és m űvészi m egújulásához veze­ tett. 2. A budapesti Lengyel K u ltú ra — sze­ m ély szerint B arb ara Wiechno, igazgatóhelyettes — az első pillanattól kezdve nagy segítséget n y ú jto tt: a Lengyel K u ltú ra forgatókönyvi d íjak at és a fesztivál első díját, egy lengyelországi utazást aján lo tt fel a fesztivál szám ára. A hath ató s anyagi tám ogatásnál azonban sokkal jelentősebb volt az a szellemi tám ogatás, am it B ar­ bara Wiechno elvtársnő személyes közre­ m űködése biztosított. E lkészített eg y p o n ­ tos és hasznos lengyel irodalm i bibliográ­ fiát, m elyet m inden pályázónak m egküld­ tünk, pontos irodalm i ízlésről, nagy szín­ házk u ltú rájáró l tanúskodva részt v e tt a forgatókönyvi zsü ri és bem utatózsüri m un­ kájáb an is. A pályázatra hetvenegy forga­ tókönyv érkezett be, melyből a forgató­ könyvi zsü ri tizennyolc anyagot bem uta­ tásra is javasolt. A b em utatóra készülő produkciókat főpróba-bem utató állapot­ ban újabb előzsüri tek in tette meg, mely azonban csupán egy produkciót nem ja ­ vasolt bem utatásra, többen viszont m a­ guk léptek vissza, felkészülési idő hiá­ nyában. Ezek közül legsajnálatosabb a pécsi A m atőr Színpad visszalépése, mely így nem elvesztette a vándorserleget, h a­ nem önként m ondott le róla. Végülis 15 színjáték k e rü lt a közönség és a bírálóbizottság elé. A tizenöt bem utató igen széles képet n y ú jto tt a lengyel irodalom ról. Felölelte az élő és klasszikus írók igen nagy körét, s szinte m inden m a létező am atő r színpa­ di form ában igyekezett megszólalni. Ta­ lálkoztunk A ndrzejew ski, Nowak, Gowacz­ ki, Odojewski, Zsukrovszkij m űveivel épp úgy, m int Miczkiewicz vagy Sienkiewicz m űveivel; Rozewicz verssel, prózával és színdarabbal is jelentkezett a m űsorban. L áth attu n k lírai, epikus és drám ai orató­ rium ot, pantom im m el kiegészített pódium ­ játékot, szatirikus parabolát, lengyel tém á­ ra író-szerkesztői anyagból m agyar pó­ dium játékot, s drám ai színjátékot is. T agadhatatlan azonban, hogy a Ma­ dách Im re Irodalm i Színpadi Napok to­ vábbra is a m ásodvonal felzárkózni igyek­ vő fesztiválja m aradt. Most azonban k i­ egyenlítettebb volt a színvonal, s valójá­ ban csupán egyetlen olyan produkció ak ad t (A rany róka — Jászberény), mely nem ü tö tte m eg a fesztivál átlagos m ér­ tékét. 3. A bem utatósorozat legnagyobb értéke, hogy hitelesen rag ad ta meg, h ív en tükröz­ te a m ai lengyel irodalom sokrétűségét. Hiteles és valós lengyel világot m u tato tt be. ak á r a S urányi Ibolya szerkesztette „M uzsikás Ja n k ó ”, ak á r a Zala K ornélia rendezte és szerkesztette „Levelek Ma rc 23 �Chagallhoz” produkcióra gondolunk, m e­ lyek lírai oratórium a form ában egy-egy té­ m a k ö ré (zene a lengyel irodalom ban, il­ letőleg a fasizmus elleni h arc a lengyel m űvészetben) csoportosítottak lírá t és pró­ zát. Sajátos szint m u tato tt fel a szom bathelyiek Borowski m űveire szerkesztett, pantom im m el kiegészített koncentrációs táb o r em lékképe, s ugyanezt fejezte ki m agasabbrendű m űvészi form ában a kecs­ kem étiek Odojew ski „A messzeségbe vész” című produkciója. Mai társadalm i problé­ m ák at tárg y a lt a veszprém iek H erbert „Egyszerű tö rtén e t” című novellájából készített pódium játéka és a budapesti P e­ rem Színpad „A m etszőpont” című eklek­ tikus pódium játéka, m ely Gowacki-novel­ la adaptációjára épült. Ennek a bem utató­ nak külön értéke, hogy a figurákban, a szituációk légkörében hiteles lengyel vilá­ got m u tato tt be. Pontosabban, B arbara Wiechno auten tik u s vélem énye szerint, ebben a produkcióban volt leghitelesebb a lengyelség. — A szatíra, parabola vilá­ gát a balassagyarm ati M adách Színpad „Legenda a dicsőséges feltám adásról”, a veresegyházi „Az objektív vétek” című pódium játéka, v alam int a balassagyarm ati Ex Libris együttes Rozewicz „A félbesza­ k íto tt já té k ” cím ű szatírája m u tatta be. Érdekes tapasztalat, hogy a tizenöt be­ m utatóból négy az em beri lélek m élysé­ geit k u tatta, saját testére szabott pszicho­ logizáló stílu st kísérletezett ki. Legsikere­ sebben a kecskem étiek „A messzeségbe vész” cím ű produkciója, legelvontabban a tatabányai „Tiszta m u n k a”, egységesen, de kissé kezdetlegesen a szom bathelyi be­ m utató, és legvitathatóbban a Szabó Lő­ rinc Színpad. Lehet, hogy a pszichologiz­ Lóránt Já n o s k iállítá sá h o z M it b íz h at itt, a k ép ek között az em ber a szav ak ra? Szíves köszöntést, azoknak szólót, ak ik eljö ttek , s eljönnek m a jd L ó rá n t Jáo n s, a S alg ó ta rján b a n élő festőm űvész (békésszent­ an d rá si születésű, h a rm in c h a t éves, nős, két g yerm ek ap ja, ta n u lm á n y a it Szegeden fe ­ jezte b e a ta n árk ép ző főiskolán stb.) tá r la ­ tá ra a Csók Istv án G alériáb a, s m egtekintik k iá llíto tt 50 m u n k á já t, az utóbbi négy év ja v a term ését... Á m több ez az alkalom k on­ vencionális ta lálk o zásain k egyikénél, „hogy­ vagyszervuszos” összefutásainknál. H iszen nem csak n é z n i — lá tn i in v itá lt m agához. S így tu d ó sítást is. É rzések, gondolatok k ö zv etítését; gyors lélek tő l-lélek ig futó in ­ te ru rb á n kapcsolással. E lm ondását, pontos m ond ato k k á szabályo­ zását, egyszerűsítését m in d an n ak , am i lé te ­ zésében, m ozgásában szabály o zh atatlan és u to lérh etetlen , stru k tú rá já b a n sokrétűbb, hajlék o n yabb, alak változásokban és á rn y a la ­ tokban gazdagabb, sem hogy e m o n d a t-p ász­ torok befogadhatnák, s valam ely ítélet, m eg h atározás korlátozó k a rá m já b a te re l­ hetnék. 24 mus jelentkezése irányzatot ígér, de való­ színűbb, hogy ez csupán a választott m ű­ vek, a lengyel irodalom ra jellem ző lélek­ elemzés adekvát színpadi form ájának ku­ tatásából ered. A kecskem étiek rendezője, Köves Zsu­ zsa először m utatkozott be nagy fesztivá­ lon egy jellegzetes együttessel. Színpadán a cselekm ényt játszó halló- és beszélőké­ pes színjátszók m ellett a pantom im ikus elem eket süketném a színjátszók oldották meg. Túl a m űvészi értékeken, m elyet a valóban tehetséges rendező színvonalasan oldott meg, ez a tény önm agában is je­ lentős szociális és pedagógiai tett. Túlzá­ sai, Jancsótól és a 25. Színháztól átv ett eszközei ellenére nagyon biztató rendező­ ígéret a tatabányai Szóda Sándor. Öröm ­ mel üdvözöltük az évek óta hallgató Csi­ kász István (Ex Libris) újrajelentkezését és m egújult, szatirikus stílusát. Tám ogat­ juk és segítjük ifj. Dániel K ornél egyéni rendezői stílusát; örülhettünk, hogy nagy­ m últú együttesét odahagyva Éless Béla régi rendezői kvalitásai m egújhodásra képesek (Perem Színpad). 4. Ha a B alassagyarm aton tapasztaltakat belehelyezzük a m agyar am atőr színjátszó mozgalom egészébe, a kép akkor is na­ gyon szép és sajátosan egyéni. Úgy talál­ kozhattunk itt m inden m a élő színjáték­ típussal és jellegzetes stílusjeggyel, hogy alkalm azói egyéni látásm ódról, sajátos rendezői terem tő fantáziáról tettek tan ú ­ ságot. Természetes, hogy a m ost bontako­ zó, vagy m ost jelentkező rendezők követ­ nek bizonyos példákat, „hozott anyagból”, panelelem ekből is építkeznek. Nem lehet előzm ények nélkül kirobbanni, já rt u ta­ kon kell tovább haladni. M indegyikük színezte egyéniségével az átv ett elem eket, sőt tovább gondolta, továbbfejlesztette azokat. Egyetlen egy sem volt köztük, aki az átv ett m ódszereket ne egyénítette volna a m aga képére. Tévedéseikkel is a fejlődést szolgálták. Bizonyos, hogy a tem atikai kiírás, je ­ len esetben a lengyel irodalom színpadi m egjelenítése, tenm ékenyítőleg h ato tt az egyes csoportok m u n k ájára, ezen keresz­ tül az egész m agyar am atőr mozgalom ra. A lengyel nép m ásodik világháborús hősi küzdelm ei irán ti tisztelet, az irodalm i anyag gondos válogatása, a pályázat meg­ hirdetéséből áradó politikai felelősség tet­ te, hogy az egész fesztivál eszmeisége pél­ dam utatóan tiszta, zavaros eszmék, félre­ értések nélküli volt. Szereplő együttesek, előkészítők és a zsüri egyaránt nyugodt lelkiism erettel, a jól végzett, felelősségtől á th ato tt m unka m egnyugtató érzésével té rh e te tt haza B alassagyarm atról. A X. M adách Im re Irodalm i Színpadi Napok közm űvelődési h atását fokozta, hogy az egyes produkciókat nem csak a fesztivál-közönség, hanem a város nagyközönsége, sőt üzemek, falvak közönsége előtt is bem utatták. R em éljük, hogy a XI. M adách Im re Iro ­ dalm i Színpadi Napok, — m elynek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójához k ap ­ csolódva a szovjet népek irodalm a lesz a tém ája — ezen a jól kezdett úton, még több eredm ényt felm utatva zárul m ajd. Máté Lajos �A való ságnak, a létezésnek szám talanszor több részegysége, anyagi p o n tja van. s ezek között szám talan szo r több összefüggés, v i­ szony, k ölcsönhatás, m in t am en n y it például a geom etria a m é rta n i helyek felism ert sza­ bályszerűségeiben szám on ta rt, felsorol. Az alkotóm űvészet m indig több a n n á l, am i r a ­ cionálisan, oksági összefüggésekbe ágyazot­ ta n fe ltá ru lh a t a logikai m egism erésben. Több is és — m ás is. F énygyújtás, villanó láng, m ely egyszerre v e tü l r á nem csak az ism ert-láto tt, s em berivé v álto ztato tt világra, h an em a tá v o li fo rm á k ra, rejtelm e k re, a csodák irracio n ális, m isztikus v aló szín ű tlen ­ ségeire, n em ism étlődő, s n em ism ételhető egyediségére; s ezért is n ém ul el a beszéd igazi alk o tások előtt, igazi m űvészet előtt. A ki az A lföldről jö tt, g y erm ek k o rát ott élte, ism eri, érzi a síkság az ég és föld sza­ bad összeölelkezésének, egybeolvadásának és e lvegyülésének ú tjá b a sem m it sem állító, tiszta h o rizontú tágasság varázsát. A hajós élm énye hasonlít tá n ’ ehhez; lá tv a ég és te n ­ ger egym ást tü k rö ző kékségét, s tu d v a, hogy a h atáro n tú l — am eddig az em beri szem el­ lá t — is csak ég v an és te n g er van, m elyek nagyságához képest az érzékelő em beri pont elenyészően kicsíny, térben, időben egyszerű­ en észrev ehetetlen. C sakhogy itt föld van a ta lp u n k a la tt, s nem hullám zó és fe n e k e tle ­ n ü l, á tlá th a ta tla n u l m ély bizonytalanság. S zilárd és biztonságos föld, k ezü n k n ek en­ gedelm eskedő, m űvelhető és term ékeny. Asszony- és anyaterm észetű , ki re n d íth e te t­ len tö rv én ye sz erin t szüli, te rm i m agából növényeit, á lla ta it, em bereit. T űri, hogy r a j­ t a , belőle éljenek, cibálják, tapossák, föléljék energiáit. V égtelen tü relem m el, szeretettel h ag y ja m indezt, és így, egyfo rm án fogadja vissza te re m tm é n y eit m a g áb a végül. L ó rá n t k ép eirő l az alfö ld i tá jn a k a m eg­ értése, átélése su g árzik rá n k . N em a tá j lá t­ v án y á t festi ő, a tá j lényegét k ere si; a lé ­ nyeget, am ely n ek m eg értése rév én véges és végtelen, rész és egész k o n flik tu sá n ak em ­ beri tra g ik u m a is feloldódhat, a re n d e t és h a rm ó n iá t hozó k a ta rz is által. E k atarzis m egkeresését. m egvalósítását á llíto tta célul ő a m űvészetében. S rag aszk o d ik hozzá, h a la d elő re m a k a ­ csul, k ö vetkezetesen a célhoz vezető úton. N em m ossa k i m ag áb ó l felesleges beszéddel, szavak k al ezt a konok a k a rato t. S zűk szav ú ­ sága is k o n cen tráltság , s nem p u sztán a lk a t és k a ra k te r vonása. N em této v ázik , és nem v ib rál szín ek és stílu so k sokféleségével, nem öltözködik változó d iv ato k b a. G ra fik a i la p ­ jai, színes fam etszetei: a m ű h ely t gazdagító stílu sta n u lm á n y e p en zu m ai egyben a d a lé ­ kok: rész tan u lm án y a i a kö v etk ezetes és m in ­ dig ö n m ag ára, ö n erejére, lelk iism eretre és m eggyőződésre h allgató, szu v erén m ódon épülő go n d o latren d szern ek . B elülről táplálkozó, ö n m a g át belső é rté k e i­ ből fejlesztő m űvészet az övé. S alig h an em filozofikus alap v etése teszi oly’ m eggyőzővé, szuggesztívvá, ebben v an ereje, v o n zása és szépsége is. A gon d o lato t to v áb b kell gon d o ln i; a d ol­ goknak a v ég ére k ell já rn i. V égére já rn i a dolgoknak... F alu siak , t a ­ nyasiak , alföldi p a ra szte m b e re k sz a v a já rá ­ sa lám , a rs p o eticáv á leh et, s lesz ebben a m űvészetben. F elem elő és m eg tartó erő v é: m e rt csak a végig n em gondolt gondolat h itv án y o d ik frázissá, szóvirággá. S ugyanígy, nem lesz m űvészet a félig -te tt, félig -csin ált m esterkedésből, a k alam oló ügyeskedésekből sem. Ű jab b kép ein szín ek et p ró b ál k i L ó rán t. T iszta-k ék és rőtes, m e leg -b arn a színeket. F ig u rális kom pozíciókban em b er és tá j k a p ­ cso latán ak áb rázo lásán , s a hozzá legköze­ lebb álló k arcát, a la k já t m osolygós sz e re te t­ tel m egörökítő p o rtrék o n tú l m egpróbálkozik m ásféle em beri, tá rsa d a lm i m o n d an d ó t h o r­ dozó szituációk m eg jelen ítésév el. S ajáto san groteszk em b erala k ja i nem id eg en íten ek el m aguktól, az elrajzo ltság in k áb b vonzóvá teszi ezeket a fig u rá k at, ro konszenvet éb ­ reszt irán tu k . Í gy em beriek, s k ö zü lü n k v a ­ lók, ham is m egszépítések, érzelm es eszm é­ n y ítés és rik ító pátosz n élkül. Színei sem hivalkodó, m a g u k ért való csil­ logások. Ú gy tű n ik , a m e g talált cél és ú t, a küzdelem m el eln y ert belső re n d és erény, egy a k o ráb b in ál ta lá n szelídebb, s h a rm o ­ n ik u sab b szem lélődés — a n y u g ta lan és lo b ­ ban ék o n y tav asz u tá n a te rm é st beérlelő n y á r sugarai. L ó rá n t Já n o s m űv észetén ek e n y a ra gaz­ dag a r a tá s t ígér. Papp Lajos ⃰E lh a n g z o tt a C só k I s tv á n G a lé r iá b a n , 1974. n o ­ v e m b e r 6 -án , a t á r l a t m e g n y itó já n . 25 �G y ertek , „m esélünk"! I. O rszágos Bábjátékos B em utató-színpad é s A nim ációs Filmszemle Különös találkozás volt: k ét m űvészeti ág egy közös cél érdekében vállalkozott három napi együttl étre, hogy a szó legszo­ rosabb értelm ében versenyt fusson, zász­ lajára ezt írv a: „G yertek, m esélünk!” De vajon időszerű-e m a m eséről, báb­ játékról beszélni? — kérdezhetjük. Hiszen különös kor, m elyben élünk: látszólag nem kedvez a m esének. Jobban szereti, kedveli a konkrét dolgokat, hogy az érte­ lem csillogásában kauzálisan kísérhesse végig az esem ényeket. A csodaszerűt ra ­ cionálisan fogja fel, éppen ezért könnyen konfliktusba k erül a mesével — ennek következtében a bábjátékkal, illetve m in­ den anim ációs m egjelenítési form áival. A mese kezdetben olyan költészet, m ely egyúttal kozmogónia. A prim itív gondol­ kodás k u tató ja Lévy-Bruck Lucien világosan elemzi azokat a jelenségeket, jellegzetességeket, m elyek m ind a mesé­ ben, m ind (bizonyos m értékben) az anim á­ ciós m űvészetekben fellelhetők. A prim i­ tív em berek életében jelentős tényezők a term észetfeletti erők: szinte m indent a m isztikus hatalm aktól eredőnek tek in te­ nek. A mai k u ltú rem ber szám ára az egyetlen elviselhető m ítikus form a a mese, és ez is csak azért lehetséges, m ert a m e­ se szépségeszm ényt is meg tud valósítani. A szépség pedig kikezdhetetlen. A m űvé­ szet sok rem eke igazolni tudja, hogy re á­ lisnak, csodálatosnak, tényszerűnek, illu­ ziónak — a k á r kauzális vagy nem az — m egvan a képessége, hogy valam i szépet hozzon létre. Ezek szerint nem kell a m ai em bertől féltenünk a m esét, s ennek an i­ mációs m egvalósításait. A m ai em ber is sokszor él át olyasm it, am inek konkrét fogalmi leírása egyre bonyolultabb — nem beszélve annak m űvészi érzékeltetéséről. A m odern tudom ányos világkép m atem a­ tikai m egfogalm azásai során is, a közért­ hetőség érdekében, nagyon sokszor kell költői hasonlatokhoz nyúlni. Olyan kife­ jezésekkel, absztrakciókkal találkozunk, m elyek h a nem is m eseiek, de nincsenek távol tőle. (A tudós, tú l a m atem atikán, a „negyedik dim enzión”, h a feltételezéseiről képet szeretne terem teni, akaratlanul is m eseinek tűnő fikciókba téved.) A tudo­ m ány egyre jobban bővíti a term észet jobb m egism erését. A tudom ány eredm ényei felborították a m ítikusa t, m egfejtették. Ezért elkövetkezett az az idő, am ikor a me­ sét a vele rokon m űfajokat szükségszerűen m odernizálni kell. Időszerű-e h á t m a a m ese? Igen! Job­ ban, m int valaha, m ert form anyelvéről nem kell lem ondania, de új tartalom m al töltődhet, kifejezési eszközeit bővítheti. Ezért áll az anim ációs m űvészet (BÁB és FILM) oly közel m indennek a m egvalósí­ tásához, m ert absztrakciói, jelzései a m ai em berhez szólnak. 26 A gyerm ek látásm ódja anim isztikus. Úgy „éli m eg” a környező világ tárgyait, lényeit, m int önm agát. M indent anim ál, élővé lelkesít, vagy h a úgy tetszik: v ará­ zsol. Igényli a csodát, ezért szereti a báb­ játékot, m ert a bábu m egelevenedési cso­ da. É rtelm i meggyőzéssel az indulatok nem közelíthetők meg, nem csak a gyer­ m eknél, de még a felnőttnél sem. A hato­ dik életévét m egközelítő em berkében a fogalmi gondolkodás kezd kialakulni. Ho­ gyan lehet az elvont fogalm akat (m int jó­ ság, becsület, szorgalom stb.) szám ára fel­ ism erhetővé, érthetővé tenni, ak k o r am i­ kor tudjuk, hogy messze áll m ég az elvont gondolkodás képességétől. Az animációs alkotások dram atu rg iáján ak követelm é­ nye, hogy cselekvéseket — am ennyire le­ hetséges — szöveg nélkül is m egértesse­ nek. A színészek a m aguk testi jelenlété­ vel akadályozzák a m ese végső megköze­ lítését. Az élő szereplő, bárm ily tehetsé­ ges, m indig belekever a fiktív drám ába valam i attól távol állót, azaz önm agát. A bábszinpad és a film végletesen a mesei­ nek a m egvalósíthatósága. A bábuk — ak á r valóságosak, a k á r rajz, m int a film en — elérhetnek m agasabb reális régiókba. Az erkölcsi nevelés m ellett az anim á­ ciós m űvészet az esztétikai neveléshez n y ú jtja a legtöbb segítséget. Ezt kom plex volta határozza m eg: a társm űvészetek töm örülése, összefonódása (irodalom, kép­ zőművészet, zene,, tánc és nem utolsó sorban a színjátszás) sokoldalú érdeklődés­ re késztet, és ezáltal ízlést fejleszt. Alapot ad a vizuális kultúrához. Első, m ásodik osztályban a gyerm ek m inden feltűnőt észrevesz. Gyakorló pe­ dagógusok ism erik a figyelem csúcsponto­ sításának. vagy elvonásának lehetőségeit, m elyhez egyetlen mozgó figura is elegen­ dő. Az anim ációs lehetőségek végtelenek. A tárg y — nevezetesen bábfigura — ak ­ kor éri el célját, ha cselekszik, mozog, „él”. A szöveg csak kísérője a cselekvés­ nek. A film forgatókönyvében az indulás­ tól kezdve benne van az egész m űalkotás, anélkül, hogy abban az író a szóbeli kife­ jező eszközökkel k ívánna hatni. A képi m egfogalm azásba át tu d ja tenni a saját, egyébként szóban kifejezhető gondolatait. Az elm ondottak után, azt hiszem, m ár felesleges ism ételten is m éltatni a két m ű­ vészeti ág — bábosok és film esek írásunk cím ében jelzett — első, salgótarjáni társu ­ lását. A három nap b em u tato tt produkcióit a vártnál nagyobb siker koronázta: diadal­ m askodott a „mese”. A mai, nem kis g o n d : az elkövetkező m unka színvonalának to­ vábbi emelése. Ezt k ív án ja tölünk a fel­ növekvő nem zedék, am elynek igaz em­ berré válásáért mi, felnőttek vagyunk a felelősek. T anítsuk meg a m ese szárnyain repülni, hogy tere t n y ú jtsu n k fan táziájá­ nak, hogy m inél nem esebbé csiszolódva, m egtanulja a szépet és jót, legyen hasz­ nos tagja az eljövendő társadalm unknak. Ehhez m integy hitvallásul idézzük m eg ide Váci M ihály gondolatait: „Itt járjon, és itt vezessen, ha azt akarja, hogy köves­ sem !” Tóth Ilus �KÖRKÉP M agyar m u n k á sszo cio g rá fiá k (1888 — 1945) Még tö rténelem tanárok is zavarba jön­ nek sokszor, ha egy-egy lelkesebb tan ít­ ványuk a m ag y ar m unkásság történetéről, életéről k ér olvasnivalót. M ert valljuk be, még a szépirodalm i m unkák száma is el­ enyészik, m ondjuk, a parasztság vagy ép­ pen a polgárság életét bem utató m űvek m ellett; az olvasm ányos, a szélesebb köz­ vélem énynek is szánt tudom ányos m unkák szám a azonban m ég kevesebb. Sok oka volt ennek. M indenekelőtt el kell m on­ dani azt a m a m ár közhelyet, hogy a m un­ kásság a legfiatalabb társadalm i osztály történ elm ü n k b en (a m ai értelem ben véve m integy „100 éves”). A dott kitűnő írókat, politikusokat is (csak F ra n k el Leó, K as­ sák Lajos, József A ttila nevét em lítjük itt utalásszerűen), ám a tudom ányos felm éré­ sekbe csak kevesen m ertek belevágni. M ondjuk k i rögtön azt is, hogy sokkal ne­ hezebb a dolga (s ezt is sokan elm ondták m ár) annak, ak i a város, a m unkások szo­ ciográfiáját ak a rja m egírni, m int a p a­ rasztsággal foglalkozónak. B elátható, m iért. A falu m ég m a is zártabb, á ttek in t­ hetőbb közösség, m in t egy város vagy gyár. A vagyoni különbségek tagolták ugyan, de végeredm ényben az egész kö­ zösség létalapja azonos volt: a föld, a föld­ művelés. Sokkal bonyolultabb m unka- és em beri kapcsolatok, viszonyok vannak egy-egy gyáron, városnegyeden belül. Bo­ nyolulttá teszi a szakm ák, foglalkozások, a m unkások eredetének, szárm azásának sokfélesége stb. Ezzel is m agyarázható, hogy a m unkásokkal foglalkozó szociográ­ fus csak ritk á n vállalkozik kom plex, átfo­ gó elemzésre, s az esetek többségében csupán 1—1 jelenséget, problém abokrot vizsgál meg. (A szépirodalom helyzete persze m ás, K assák: Egy em ber élete cí­ m ű önéletrajzi regényéből az olvasó nem csupán a század eleji m unkássorsokat is­ m erheti meg, de képet k ap az egész k o ra­ beli társadalom ról is!) N ehezítette a szo­ ciográfus dolgát m agának az uralkodó osztálynak az ellenszenve, ellenséges be­ állítottsága a m unkásosztállyal szemben. A m unkásság sztrájkharcai, s aztán 1918— 1919 esem ényei félelem mel és gyűlölettel töltötték el a hatalm on levő osztályt. S mégis az első felm éréseket éppen az ő m egrendelésükre, kifejezetten praktikus célokkal készítették (pl. Rézler Gyula, So­ m ogyi Manó stb.). A kialakuló, fejlődő m a­ gyar kapitalizm us — m a m ár hihetetlenül hangzik, hiszen tu d ju k , hogy közben „ki­ tán to rg o tt m ásfél millió em berünk” — m unkaerő-hiánnyal küzdött. M iközben a m agyar parasztok százezrei kihajóztak A m erikába, hogy ott napszám osként, se­ gédm unkásként „szerencsét pró b áljan ak ”, s elvesszenek a m agyarság szám ára, a m a­ gyar gyárakba külföldön toboroznak szakm unkásokat! Így áll elő az a p éld át­ lan helyzet, hogy a hirtelen m egnövekedett B udapest (és m ás városaink) m unkássere­ gének jelentős hányada nem m agyar a század végén! M iért érdekes ez? M ert a külföldről bevándorolt m unkásréteg egy­ részt „hozza m agával” az akkor a m iénk­ nél fejlettebb technikai szintet, tudást, de osztályharcos tapasztalatait is. (Gondol­ ju k meg, hogy nálunk csak — gyakorlati­ lag — 1848 söpri el az elavult céhrend­ szert!) A m unkás teh át — kezdetben — k ét­ szeresen is idegen volt a m agyar társad a­ lom ban, am ely még sokáig (1945-ig) vele­ jéig feudális m aradt. A század végére, az első világháborúig persze lényegesen m eg­ változik a m unkásság etnikai összetétele is. A m unkásm ozgalom hullám zó jellegét nem csupán a m indenkori gazdasági (vi­ lággazdasági) helyzet h atáro zta meg, de az is, hogy m ilyen m értékben „hígult fel” a faluból beáram ló nincstelenekkel, akik sokszor az éhhalál elől m enekülnek a falu­ ból. A kötetben több tanulm ány is elemzi ezt a jelenséget. S arkalatos kérdés volt ez sokáig, m ert a k ét dolgozó osztály — m unkások-parasztok — viszonyát, a m un­ káspártok politikáját (sokszor negatívan is!) m eghatározta. A kim eríthetetlennek tűnő agrárproletárság olyan óriási m un­ kaerőpiacot jelen tett, am elyet az uralkodó osztályok m indenkor fel is használtak cél­ jaik érdekében. Így alak u lh ato tt ki az a sajnálatos helyzet, hogy a m unkásság és a parasztság osztályharcai egym ással p árh u ­ zam osan folytak, s ezt a kettősséget, lá t­ szólagos ellentétet m ég 1919 hibás paraszt­ politikája sem tu d ta feloldani. A kötetben olvasható tanulm ányok jelentős része az „első generációs” m unkásokkal foglalko­ zik. Hogyan, m ilyen fejlődési fokozatokon keresztül lesz a faluból bekerülő a g rá r­ proletárból (elszegényedett kisparasztból) öntudatos m unkás? Olyan kérdés ez, am ely m a is izgalm as tém ája a szociográ­ fiáknak. A szerzők három fokozatot külön­ böztetnek meg, s ez a három fokozat rész­ ben a m unkásság tö rtén eti fejlődését, helyzetét és (öntudati) m inőségét is jelö­ li: A napszám os (m a: segédm unkás), aki­ nek sem m iféle szaktudása nincs, csak a fizikai erejét hozza az iparba. Ennek a szám ban jelentős rétegnek a kötődése erő­ sebb volt a faluhoz. Sokszor csak idény­ jelleggel m egy dolgozni az iparba, tavasz­ szal, a m ezőgazdasági m unkák indulása­ kor, egyszerűen hazam egy. A század végén nem egy g y ár kénytelen em iatt nyáron csökkenteni a term elést is! Ennek a réteg­ nek a kötődése az iparhoz, a gyárhoz, a m unkásosztályhoz igen laza. Ön tu d ati foka is alacsony, a sztrájk - és bérharcokban nem ism eri fel az egész m unkásosztály é r­ dekeit. E m iatt is fogadják sokszor ellen­ ségesen, meg nem értéssel a m unkások. F ejlettebb öntu d attal rendelkeztek a beta­ n íto tt m unkások, akik állandóan az ip ar­ ban dolgoztak, de tan u lt szakm ájuk nem volt. Ez a réteg verbuválódott részben a napszám osokból, de válságok idején a szakm unkásokból is. A szakm unkás ugyan­ is, h a nem k ap o tt a tan u lt szakm ájában m unkát, kénytelen volt m ást is elvállalni. A kapitalizm usban, a roham osan fejlődő technika századában a m ár egyszer elsajá­ títo tt szaktudás h am ar devalválódik, a m unkás, hogy megélhessen, kénytelen ál­ landóan újabb szakm át is tanulni. Ugyan­ akkor ez, tudniillik a szakm unkásréteg a m unkásosztály legöntudatosabb, h a rc ­ rakészebb eleme. A tőkés viszony­ lag őket fizeti meg a legjobban, a korabeli statisztikák szerint mégis ez a réteg a legm ozgékonyabb (és a b etan íto tt m unkások rétege a legstabi­ labb). Az oka nyilvánvaló: csak azt a né­ hány m unkafogást ism eri, am ivel máshol nem boldogul. A válságok, sztrájkok, b ér­ harcok m iatti és általi mozgások azonban állandóan em elték az egész m unkásosztály tudását, egyben ö n tu d a tszin tjét is. M agya­ rá n : a kollektív tudás, tap asztalat egyre halm ozódott, an n ak ellenére, hogy a tőkés (kezdetben különösen) nem sok gondot fo rd íto tt a m unkásság (akárcsak szakmai) tan ítására, m űvelésére. Így lehet az, hogy noha a m unkásosztály etnikai összetétel és osztályszárm azási szem pontból sosem volt egységes (egymás m ellett élnek a 2., 3. m unkásgenerációk és a m indig új m un­ kásseregek), az osztálytudata m indig is erős volt. E rősítették ezt a szakszerveze­ tek, kulturális tevékenységek. A m u n ­ kásság eleve ki volt szorítva az iskolák­ ból, m űvelődési lehetőségekből (lásd: Föl­ des Ferenc: A m unkásság kulturális hely­ zete Magyarországon), ezért ezeket m agá­ nak k ellett m egszerveznie, pótolnia. Így a m ozgalom szerepe kettős volt: szervezte a m unkásság harcát a jobb m egélhetésért, em beribb körülm ényekért, ugyanakkor (előadásokkal, dalárdák, színjátszókörök, szavalókörök, sportegyesületek stb. alakí­ tásával) em elte a m unkásság m űveltségi szintjét is. Nem egy m unkás éppen a k u l­ turális tevékenységén keresztül ju t el m a­ gához a mozgalomhoz is. Nem véletlen, hogy az uralkodó osztály és h atalm i szer­ vei egyform án üldözik, igyekeznek elfoj­ tan i m indkettőt (a m ozgalm at is, a k u ltu ­ rális tevékenységet is). Lehetetlen a k ö tetb en szereplő 33 (a m agvas előszóval 34) tanulm ányt, csaknem 450 oldalas könyvet érdem ben ism ertetni, elemezni. Ha van m ég értelm e ennek a k i­ fejezésnek, akkor feltétlenül hiány-, h é­ zagpótlónak neveznénk, hiszen m ég a be­ vezetőt író szakem ber — L itván György 27 �— is csak három ilyen, illetve rokontém á­ jú válogatást tu d megnevezni. Így aztán értelm etlen és tisztességtelen akadékos­ kodás lenne bárm ilyen bírálat, észrevétel a szerkesztő m unkájáról. Csak öröm ünket fejezhetjük ki azon, hogy a K ossuth Kiadó vállalta (az MTA Történelem tudom ányi Intézete gondozásában) a könyv m egjelen­ tetését. V annak tanulm ányok, am elyek po­ rosak m ár, nehezen olvashatók, a szemlé­ letü k is m eghaladott (nem m arxista szer­ zők), de ezek is értékes dokum entum ok. Az egész k önyv hallatlanul izgalmas, he­ lyenként szívbem arkolóan szomorú és le­ hangoló. De, aki pl. a jelenlegi lakáshely­ zetünk m iatt türelm etlen, vagy a m unká­ sok körében tapasztalható jogos öntudatot ak a rja m egérteni, s egyáltalán az elm últ 100 év m agyar történelm ét akarja érteni, an nak feltétlenül át kell tanulm ányoznia ezt a könyvet. S akinek felkeltette az é r­ deklődését a tém a iránt? Az türelm etlenül v árja az újabb, a m ai m unkásszociográfiá­ kat! (Kossuth, 1974.) M olnár G é z a Külvárosi b a ra n g o lá s M agyarország fe lfe d e z é s e A „K ülvárosi jelad ás” című antológiával együtt egy éven belül im m ár a második kötettel jelentkezik a XX. kerület. A k ri­ tika annak idején (1973) alig vett tudo­ m ást a K árp áti K am il szerkesztette, kiállí­ tásában is kitűnő kötetről. Pedig ez a könyv sokkal több volt, m int am it a ha­ gyom ányos „táj-antológiák” ígérnek. Nem kevesebbet bizonyított, m int azt, hogy a külváros, a m unkásnegyed és a m unkás­ sors, -életform a is m egterem theti, meg is term i a m aga sajátos folklór jellegű, fol­ klórt is terem tő m űvészetét (éppen a szer­ kesztő: K árp áti K am ii verseire jellemző leginkább a „pesterzsébetiség”). Sokszor beszélünk a m unkásm űveltségről, a m un­ kásirodalom ról, u g y anakkor m intha nem figyelnénk eléggé oda, nem tám ogatnánk eléggé okosan, hath atósan a szemérmesen jelentkező h ajtásait. Felpanaszolja ezt K árp áti K am il, de M olnár Géza is a Ma­ gyarország felfedezése sorozat legújabb kö­ tetében. Alá kell itt húznunk a szem érm es jelzőt, m ert ezek a költők, írók, festők a világ legterm észetesebb dolgának tartják , hogy hűségesek m aradnak (Erzsébet, a XX. ker. esetében m ég „topográfiailag” is) a felnevelő osztályhoz, m ikrotájhoz és eh ­ hez nem kérnek sem m iféle anyagi, vagy erkölcsi tám ogatást, a vállveregető elis­ m eréstől meg éppen irtóznak. Tessék csak belelapozni a napilapokba, folyóiratokba, hán y tudósítást olvashatunk pl. a m unká­ sok képzőm űvészeti szakköreiről (Miskol­ con pl. több is van), am elyek am ellett, hogy értelm es hobbyt jelentenek sok száz m unkásnak, nem egy élvonalbeli m űvészt is fölneveltek, szárnyra segítettek?! Igaz, nehezen szólalnak meg ezek az em berek, „érteni kell a nyelvükön”, m ert nem sze­ retik a „nagy szavakat”, a sznob fanyal­ gást, vagy pajtáskodást. De érdem es vég­ 28 re elgondolkodni azon, hogy, ha , a paraszti sorból jelentkezik egy tehetség, az tudja, hogy kikhez fordulhat tám oga­ tásért, m egértésért, míg a m unkássorból kikerülő festegető, írogató tehetségek leg­ többször m egrekednek a hobby szintjén? M olnár Géza — részben — válaszol erre a kérdésre is. M ert beszélgessünk csak el egy m unkással! A legritkább eset, hogy a m unkájáról beszél (pláne értelm iségi kör­ nyezetben!). Nem m intha szégyellné — sőt! —, de m egint nem találunk jobb szót: visszatartja valam iféle szemérem a k itá ­ rulkozástól. A m aguk körében: az üzem­ ben, vagy egy fröccs m ellett, teh át ahol evidens am iről beszélnek, m egtárgyalnak ők m indent, éles szakm ai v iták at is foly­ tatnak, ám a „kívülről” érdeklődő előtt becsukódnak. Csak találgatásként vetjük fe l: nem ez a m agyarázata annak is, hogy aránylag kevesebb regény, szociográfia stb. jelent meg az ő életükről? M ondjuk ki rögtön, hogy lényegesen nehezebb is át­ tekinteni egy gyárat, vagy m unkásnegye­ det (a csupán csak érdeklődőnek), m int — m ondjuk — egy téeszt, vagy falut. László-Bencsik kitűnő, s egyben példa ere­ jű könyve u tán azonban nem lehet meg­ kerülni a kérdést: De hiszen nem kerülte meg annak idején Nagy Lajos és Illyés sem, am ikor a K iskunhalom -ot, a Puszták népét í r ta ! A jelenlét, a tém ával való azo­ nosulás nélkül nem lehet valam irevaló szociográfiát (m ást sem) í r n i . . . Ha m ost M olnár Géza könyvét a nagy elődökkel próbáljuk összevetni, akkor az illyési példát (akiről M olnár is nagy tisz­ telettel, szeretettel ír) látszik követni. Mol­ n ár Géza bennszülött Pesterzsébeten. Ide fűződnek gyerm ekkora, felnőtté-íróvá éré­ sének élményei, ugyanakkor ez a ragasz­ kodás tudatos is. A helyhez is persze, de még inkább a még m indig elm aradott (a belvároshoz képest az) m unkásnegyed la­ kóihoz. A kötet hangvétele (s ebben is hasonlít a László-Bencsikéhez) végig sze­ m élyes: egyes szám első személy, holott választhatta volna (a tárgyism erete meg­ van hozzá) a hűvösen objektív szemléle­ tet, stílust is. Igen, de akkor pontosan az „m aradt volna k i” a kötetből, am i élteti, am i különleges helyet biztosít szám ára a sorozatban: a líra. Líra még olyan prózai tények leírásában is, m int pl. Pesterzsébet urbanizációs, civilizációs elm aradottsága, gondjai. Csupán a han g u latu k ért idézzünk néhány sornyit az erzsébeti antológiából. Ezek a versek egyszerre idézik Pesterzsé­ betet, de a m unkássorsot is. Földeák János: K ülvárosi kiáltás verséből pl. című „Hé! Tudtok-e rólunk? Láttok-e bennünket? A b etyár irgalm át! — még mi is é lü n k ! Nem selyem gatyában tartju k a testünket s kétszer m egnézzük, m ennyi a b érü n k !” stb. A lbert Zsuzsa így fogalm az Pesterzsébet c. versében: „Boráros tértől az Ady E ndre térig m ásik ország ez, m ásféle em berek lak n ak erre, m ásképp beszélnek és m ásképpen öltözködnek.” s csupán néhány sornyit Béri Géza versé­ ből. m ert kitűnően jellem zi Pesterzsébet (és általában a m unkásnegyedek) lakói­ nak az „eredetét”. (Ősök nélkül) „Nekem nincs ősöm A nagyanyám fél évszázada jö tt fel Pestre. M ert terhes volt. És m inden este könnyebbülten oldotta le a kendőt derekáról”, stb. Nem, a versek idézésével nem lehet .elspórolni” a recenziót, de — úgy érez­ zük, hogy — m inden m éltató jelzőnél töb­ bet m ondanak, jobban jellem zik M olnár Géza könyvét is. Közhely, hogy a m un­ kásság a legfiatalabb osztály tö rtén el­ m ünkben, következésképp a m unkásne­ gyedek is. Pesterzsébet — noha ma m ár B udapest része — településszerkezetét, la­ kóinak a városhoz fűződő kapcsolatát te­ kintve még m a is kisvárosi jellegű a szó pozitív, de negatív jelentésében is. A tö r­ ténészek k im u tatták ugyan, hogy m ár a róm aiak idejében is település volt itt; E r­ zsébetfalva, K ossuthfalva, 1919-ben Lenin­ város!, Pesterzsébet fejlődése, léte, jellege mégis csak a m últ század végén m egindult iparosításnak köszönhető. M int Bp. többi külvárosában is, itt is a vidékről feláram ­ ló, m unkát kereső és a környező g y árak ­ ban (Csepel!) alkalm azott h ajdani parasz­ tok, sum m ások, iparosok telepedtek le, építették a m aguk kis egy-szoba konyhás házikóit. Ezzel m agyarázható, hogy P est­ erzsébet (és m ás városok m unkásnegyedei is!) hosszú évtizedeken keresztül földszin­ tes város volt, zsúfolt, szegény és elha­ nyagolt is egyben. Utcái porosak-sárosak (300 km -nyi utcáiból csak 40 százaléknyi aszfaltozott), já rd a és vízvezeték nélkül. M indent m ost kell pótolni, m iközben ki kell elégíteni a félelm etesen m egnőtt la­ kásigényeket is (ezt is a feudalizm ustól örököltük: ezt a lehetetlen, N yugat-E ur ó­ �pában ism eretlen lakásszegénységet), ki kell alakítani egy, a m odern követelm ények­ nek is megfelelő városm agot is (jellemző, hogy pl. a m ásik m u n k ásv áro s: Miskolc is hasonló gondokkal küzd). M olnár Géza azonban — am ellett, hogy alaposan elemzi ezeket a kérdéseket is a tanácselnökkel, p á rttitk á rra l készített in ­ terjú ib an pl. — író lévén elsősorban m a­ gára az em berre kíváncsi. A legkézenfek­ vőbb m ódszert választotta: a saját élmé­ nyei, im pressziói m ellett, m integy azokat kiegészítendő, ellenőrizendő is, in terjú k at készített a szám ára oly’ kedves, vagy éppen jellegzetes, érdekes pesterzsébetiek­ kel. Igy a könyv törzse tulajdonképpen ezekből az életsorsokból, életszeletekből áll össze. M egism erjük Pesterzsébet élő és m ár elhunyt m unkásm ozgalm i harcosait, v eterán jait: Vadász K árolyt, a Subiczokat, A lbert G yuláékat, a k erület közéleti veze­ tőit, de m űvészeit is (akiknek az antoló­ giája a m ár em lített K ülvárosi jeladás). P ontatlan, rossz kifejezéssel élve (m ert m iért ne kellene erről is beszélni?!) „ké­ nyes tém ák a t” is érint, m int pl. a m u n ­ kások közérzete, vagy éppen a cigánykér­ dés. Nem idilli képet rajzol a m unkások­ ról, akik között bizony akadnak „nehéz fiú k ” is, a talponállók, sőt, olykor a bör­ tönök „vendégei” is. (Miért és m eddig isz­ nak ezek az em berek? László Bencsik b ri­ gádvezetője sem tu d o tt erre válaszolni, pedig az alkoholizm us népbetegséggé tere­ bélyesedése ellen sürgősen tenni kell vala­ m it!) Egy állandóan változó — m ennyisé­ gében is, hisz’ a beáram lás a városba ma is szakadatlanul ta rt — közösséget m utat be az író, am elynek éppen a m unkához és a társadalom hoz való viszonya a legjel­ lem zőbb állan d ó : ti. az, hogy aktívan és a két keze m unkájával vesz részt a term e­ lésben. Ön tu d ata és — jogos — elégedet­ lensége is ebből fakad. Nem a hatalom ­ ban való részvételről van itt szó (azon nincs, nem lehet vita), inkább az erkölcsi elism erésről és m egbecsülésről. Kezdve azon, hogy nagyobb publicitást — m ond­ juk, hogy kegyeletet? — k ér a szerző a m unkásm ozgalom m a még ism eretlen, mél­ tatlan u l elfeledett m ártírjainak, vagy ép­ pen szerény nyugdíjból éldegélő, m agukra m ara d t öregjeinek (csaknem 20 000 nyug­ díjas él a kerületben!), kisebb gőgöt, keve­ sebb packázást a bürokrácia íróasztal­ bástyáitól. A lbert G yula özvegye pl. alig 1000 Ft-nyi nyugdíjat „élvez”, az író, de az olvasó sem érti pl., hogy m iért kell be­ zárni a m unkáskerületben („költségfedezet h íjá n ”) egy ifjúsági klubot, am it a fiata­ lok építettek társadalm i m unkában? M iért nem lehet egy m unkáskerületnek (volt!) saját lapja, antológiája, m úzeum a (ellenez­ ték), m ikor nem egy jeles alkotó él ott?! M iért félünk ettől a lokálpatriotizm ustól, am ely egyetem esen is érvényes szellemi (és politikai, erkölcsi) értékeket tu d fel­ m u tatn i? (R átkaynak pl. nem volt m ű ter­ me, Czétényi, Földeák elköltözött, m ert m áshol k apott lakást, K árpáti K am il albérletben nyomorog, a saját kiadásában jelent meg a m ásodik kötete!, am ikor fűz­ fapoéták is bizalm at kapnak kiadóktól), lásd Bulla K., H orváth stb. Politikus, ízig-vérig közéleti és elköte­ lezett írás ez a könyv. Azzal a jótékony izgalommal teszi le az olvasó, am elyet csak a „nostra r es a g itu r” írások váltanak ki. Végigolvasva elfeledjük, hogy bosszan­ kodtunk a helyenkénti henye fogalm azá­ sok, ismétlések, szájbarágós m agyarázatok m iatt. V áltozatlanul várjuk, m ert nagy szükség van rájuk! a hasonló írásokat Miskolcról, Salgótarjánról, K azincbarciká­ ról, tehát a régi és a fiatal m unkásváro­ sainkról, a bejáró m unkások, az első a betelepülő m unkásnem zedékek gondjairól, életkörülm ényeiről, vagy ak á r a sokat v itato tt cigánykérdésről is! A tém a — sü r­ getően — „kínálja m agát”, csak a László Bencsikhez, M olnár Gézához hasonló toll­ forgatók szükségeltetnek hozzá. . . (Szépirodalm i, 1974.) Horpácsi Sándor H elytörtén et,1974. Az elm ú lt év n agy h e ly tö rtén e ti e re d m é­ nye, a m eg y etö rtén et IV. k ö te tén e k m eg je­ lenése cseppet sem sz o ríto tta h á tté rb e in té z ­ m ény ein k ezirán y ú tevékenységét és így ú j ­ ból k ét k ia d v án y m egjelenéséről szám o lh a­ tu n k be. A m egyei m úzeum i szervezet MÚZEUM I KÖZLEM ÉNYEK 1974/20. cím en k ia d o tt k ö ­ te te soha m egyénkben m ég n em lá to tt m ű ­ faj, a m úzeum i évkönyv nagyon szép p é l­ d ája. Az ilyen évkönyvek á lta lá b a n az ad o tt m úzeum vagy m úzeum i szervezet m u n k a ­ tá rsa in a k a m aguk érdeklődési te rü le té n el­ é r t ered m én y eirő l ad n a k h írt. M ivel az el­ sődleges cél éppen a rész k u tatáso k részeredm én y ein ek közzététele, az ily en év ­ könyvek á lta lá b a n nem szo k tak érdekesek lenni a szélesebb olvasóközönség szám ára, in k áb b csak a szűkebb szak m a figyel oda rá ju k . Nos, a N ógrád m egyei m úzeum i év­ könyv szerkesztésénél sik e rü lt olyan anyagot összeválogatni, hogy az az előbb e m líte tt célkitűzésen (a tudom ányos rész k u tatáso k eredm én y ein ek közzétételén) tú l m ég két célk itű zést is k itű n ő en m egvalósít. E gyrészt k eresztm etszetét a d ja a k ö te t a N ógrád m e­ gyei m ú zeum i szervezet legfőbb te v ék e n y ­ ségi te rü lete in ek , m ásrészt p ed ig a hely es anyag v álo g atás rév é n a nem szak em b erek sz ám á ra is élvezettel olvasható közlem én y ei­ vel nagyon fontos h ely ism ereti, h e ly tö rté n e ­ ti tu d n iv a ló k a t tu d közölni és ezzel k ö zv et­ lenül is nagy fontosságú közm űvelődési fel­ a d a to k a t ellátni. A k ö tet első, nagyobb része, m ely a k ü ­ lönböző sz ak te rü lete k n éh á n y k érd ésérő l szám ol be, sok érd ek eset ta rtalm a z. Z ólyom i József a m egye tá rg y i n é p ra jz a tá rg y k ö ré ­ ből, az 1700—1850. évekből szárm azó le v él­ tá ri an y ag felh aszn álásáv al eddig soha n em láto tt, h a llo tt dolgokról beszél. K ap ro s M ár­ ta a k ét v ilág h áb o rú közti időszak h ied elem v ilá g án a k egy m o m en tu m áró l, a g y erm ekkel kapcsolatos m ágikus szokásokról ir. S zv ir­ csek F e re n c a m ag y ar ip a rfejlő d és h a tá sá t vizsg álja a X V III—X IX . századi N ógrád m egye ü v eg ip arán a k fejlő d ésére és ezzel (a la p u n k b an m á r k o ráb b a n közölt hasonló t a ­ n u lm á n y áv a l együtt) m e g n y itja a so rát azok­ n ak a m u n k á k n ak , am elyekben a m úzeum i szervezet az elkövetkező évek fo ly am án a m egye te lje s g azd aság tö rtén etét fel k ív á n ja dolgozni, sz a k ítv a kissé az eddig ta lá n tú l­ zo ttan b án y a ce n trik u s szem lélettel, m elynek fényében az egyéb ip a rá g a k ra a m eg érd e­ m eltn él kevesebb figyelem ju to tt. Szabó B éla — a h e ly tö rtén e t té m ak ö réb ő l — sz in ­ tén ú j k u ta tá s i ered m én y ek re tám aszk o d v a egészíti ki a m eg y etö rtén etb en (és u gyancsak la p o k b an is m eg jelen t hasonló te m a tik á jú ír á sa iban) az 1848/49-es fo rrad alo m és sza­ b ad ság h arc kérdéseivel foglalkozó m e g álla­ pításokat, elsősorban a jo b b ág y felszab ad ítás fogy aték o sság ain ak a m egye jo b b ág y lak o s­ sága k örében ta p a sz ta lt v isszh an g ja v o n a t­ kozásában, m ásrészt pedig a rró l a n agy lel­ kesedésről, m ellyel a m egye n ép e 1849-ben csatlak o zo tt a fo rrad alo m ügyéhez. B elitzky Já n o s a m u n k á séletm ó d -k u ta tás fontos tárg y k ö réb en , szin tén le v éltári fo rráso k felh aszn álásáv al m ond el olyan jellem ző rész­ le tek e t a nógrádi bányászokról, am elyek sok­ ban h o zzásegíthetnek a k ö zelm ú lt viszonyai­ n a k a m egértéséhez. Az évkönyv m ásodik része az intézm ény felad ataiv al, m u n k á já v a l foglalkozik. K iss A urél alap o s elm életi fejteg etéséb en a m ú ­ zeu m n ak az ideológiai, k u ltu rá lis nevelő­ m u n k á b an b etö ltö tt szerepét vizsgálja. Do­ m onkos A lajos a m úzeum i közm űvelődés ered m én y eirő l és n éh án y p ro b lém ájá ró l szól, M olnár P ál pedig az ip a rtö rté n e ti g y ű jtő te­ vékenység h elyzetéről és to v áb b fejlesztésé­ nek fela d ata iró l ír, m a jd ism erteti a m egyei m úzeum i szervezet 1973. évi m u n k á ját. M in d ­ ezek az íráso k a r r a a n agy e n e rg iá t k ö v e­ telő, rokonszenves erő feszítésre v ilág ítan ak rá, am ely az im m ár re á lis közelségbe k erü lt, 1975. év elején m eg ép íten i k ez d ett ú j sa l­ g ó ta rjá n i m úzeum m egfelelő szak m ai előké­ szítését szolgálják. Az év m ásik k ia d v án y á t a N ógrád m egyei L ev é ltá r te tte közzé. FO RRA D A LM I H É T ­ K Ö ZN A PO K cím m el a m egyében 1919-ben tevékenykedő d irek tó riu m o k n ak a leg k ü lö n ­ bözőbb ren d elk ezéseit ta rta lm a z z a a k ia d ­ vány. M ár a cím is u ta l a rra . hogy ezú ttal nem olyan v álo g ato tt d o k u m en tu m o k m eg je­ le n tetése v o lt a cél, m ely ek a n ag y fo rra ­ d alm i változások, m ozgások leg h ív eb b tü k ­ rei, h an e m szin te a teljesség igényével k í­ v á n ja fe ltá rn i m in d azo k at az eddig tö b b n y i­ re m ég lap p an g ó — vagy k iseb b fontosságuk m ia tt a k o ráb b i p u b lik áció k b an m ellőzött — m eg nyilatkozásokat, m elyek így egy ü ttesen m égiscsak igen n ag y bizonyító erővel b ír ­ n ak : m in d e n k i sz ám á ra világosan m u ta tjá k , hogy a p ro letáru ra lo m fo rra d a lm i szervei az élet m in d en te rü le té n re n d e t k ív á n ta k te ­ re m te n i és a m u n k á sh atalm a t úgy m eg ala­ pozni, hogy az v aló b an m in d en jószándékú em b er sz ám á ra elfogadható legyen. M in d ­ ezek az erőfeszítések, a fo rra d a lm i szerv ek h étk ö zn ap i ügyekben te tt intézk ed ései an n ál rokonszenvesebbek, a n n á l hősiesebbek, h a figyelem be vesszük, hogy m ilyen ren d k ív ü l nehéz, szorongató h elyzetben k e rü lt sor azo k n ak m eg h o zatalára. Ú gy v éljü k , hogy ez az összeállítás is m éltó n já ru l hozzá ahhoz, hogy tö rté n elm i m ú ltu n k e kiem elkedő k o r­ szak át m ég jo b b an m eg érth essü k , a ró la a l­ k o to tt k ép et egyre teljeseb b en k ib o n tak o z­ ta th assu k . Sch. M. Utoljára a Makráról A P alócföld 1974/3-as szám áb an k ö zzétett jeg y zetü n k m á r cím ében — „M ég egyszer, d e n em u to ljá ra a M a k rá ró l” — előlegezte, m integy b eh aran g o zta ezt az ú ja b b a t, am ely ­ nek v á rh a tó ap ro p ó ját, — hogy tu d n iillik film is készül belőle — u g y an csak je lez tü k m á r a Szigligeti Színház elő ad á sán a k m é lta ­ tásakor. A film et a m ú lt év vége felé b e m u ta ttá k , s ezzel m ás-m ás m űvészeti ág fo rm a ny e lvén, váltakozó — k ép zelet-szü lte, ille tv e szak em ­ b ere k -c sin álta — k o sztüm ökben és díszletek között m eg jelen ítv e ugyan, de em b eri lén y e­ gét, belső ta rta lm á t te k in tv e u g y an az a M ak ra F eren c h arm a d szo r k é rt beb o csátást a szocialista m ű v észetet értők, k ed v elő k , s 29 �egyszersm ind form álók m indegyre gy arap o ­ dó „okos gyülekezetébe”. A regénybeli b e­ m u tatkozáskor erőteljes, határozott, ere d en ­ dően őszinte han g to m p á b b ra sik ered ett a m ásodik jelen tk ezésk o r a színpadon, s b á ­ to rtalan, alig h allh ató a film béli M akra h angja. A végeredm ény te h á t sajnos, ezúttal is szinte képletszerűen felírh a tó : k itű n ő r e ­ gény, kevésbé jó d rám a , közepes film . E nnek a m á r-m á r „axióm a-szerű” jelenségnek okait elem zi nincs m ód e reflexió keretei között, célunk egyébként is m indössze a M a k ra cí­ mű ú j m agyar film ről az eddigiekben som ­ m ásan m egfogalm azott é rté k íté le tü n k á r ­ n y altab b k ifejtése; ez azonban term észete­ sen nem n élkülözheti a regénnyel m int alap an yaggal való összevetést. K esergünk, hogy m e g to rp an t „d iad alm en e­ té b en ” a m agyar film , m agas m ércéhez sza­ b o ttak elv árásain k . De m á r a „csúcson” v i­ tá ztu n k : a tegnapot is idéző m ai v alóságunk­ ról, a szebb h o ln a p u n k ért k ell film e t is csi­ n áln i, közérdeklődést k iv áltó t, elevenbe v á­ gót, k ö zérthetőt — a szó igazi értelm ében. Ilyen íg éretet hordozott a film esek szám ára M ak ra F erenc v a rg a b e tű t já r t sorsa: egy olyan m unkáshősé, ak i nem tipikus ugyan a szó elk o p tato tt értelm ében, de elh iv a to tt­ sága, gondolkodni tu d á sa és alkotókészsége, alakoskodásra, m e g alk u v ásra képtelen g erin ­ cessége, negyedszázadnyi közvetlen m ú l­ tu n k b a n gyökerező feszültsége révén „hús­ 30 v é r” fig u rak én t, életü n k b ő l táplálkozó, valós konfliktusok alan y a k én t „k ív án k o zo tt” a legszélesebb nyilvánosság elé, a film v ászo n ­ r a is. A film lá ttá n egyszerű azt k o n sta tá l­ ni, hogy egy jó regény — m in t m á r a n n y i­ szor — „e lle n állt” a m egfilm esítés szándé­ kán ak , sőt enn ek o k ait sem tú l nehéz e k o n k rét esetben felfed n i: a sok belső m o ­ nológra, g o n dolatokra és em lék ek re épülő virtuóz reg én y k eretb en egyértelm ű m o n d a n ­ dó a film epizódok h alm azáb an szétesik, h i­ te lét veszti. Iro d a lm u n k b a n ritk a m an ap ság a m u n ­ k ástém ára fogalm azott, pro b lém aérzék en y al­ kotás. K ertész Ákos regénye ilyen volt. E zért k ellett vo ln a — sa já t és egy m u n k á sh ős érdekében — a csáb ítás ellen ére „m egkím él­ n i” M ak rát a film től (sőt ta lá n m á r a szín­ háztól is?). M ost m á r tu d ju k : n em elszalasz­ to tt lehetőség volt a M ak ra film rev itele. h a ­ nem egyszerűen tévedés. K ertész Á kos lá t­ ható an nagyon szereti hősét, in n e n a „ tú l­ ho rd ás”. K evesebb — te h á t csak a regény — ezú ttal is több le tt volna, hiszen nagy k ö n y v élm én y ü n k et is b eá rn y ék o lja egy k i­ csit e kevésbé sik e rü lt film . Ebben többek között olyan „apróságot” is lu d asn ak érzünk, hogy R ényi T am ás (aki p á ­ ly a fu tása so rán a m u n k á sté m ájú film ek re n ­ dezésében nem kis érd em ek et szerzett és ez­ ú tta l is h iteles atm oszfé r á t te re m te tt M akra körül té rb e n és illőben eg y arán t) sz erin tü n k tév ed ett a cím szereplő m egválasztásakor. J u ­ hász Já c in t v élem én y ü n k szerin t alk atilag nem alk alm as a reg én y b eli M a k ra F eren c m egfo rm álására, in te lle k tu á lisa b b a kelleténél. Érdekes, hogy a Szigligeti S zínház előadása kapcsán pedig azt te ttü k szóvá, hogy P iró th G yula a lak ításá b an kevéssé érv én y esü lt M ak ra okos em bersége. Ez is bizonyítja, hogy a reg én y b eli M ak rát k ere stü k a színpadon is, a film b en is — h asztalan . A szolnokiak elő ad ásán ak ism eretéb en zavaró volt. hogy P iró th G yula epizódszereplőként a film ben is feltű n ik . K edvezőbb összeh aso n lításra ad viszont m ódot Csomós M ari já ték a , ak i Szolnokon is és a film b en is V alit — ezt a M ak ra életét felk av aró , különös jellem ű , ú rilán y b ó l le tt m ozgalm istát — k elti életre, ezú ttal v isszafogottabban, de kevésbé él­ m ényt adóan. T ovább kell te h á t v árn u n k , am íg film en — film re ír t té m a k é n t — m eg jelen ik hétk ö z­ n a p ja in k valósága, a m unkáshős igaz figu­ r á ja olyan színvonalon, ahogyan azt a tö rté ­ n elm i tá v lato t igénylő tém ák feldolgozásánál m á r többször tap asz taltu k . A M ak rátó l p e­ dig m ost m á r ab b an a rem én y b en búcsúzunk, hogy n etán tv -já té k nem lesz belőle. Csongrády Béla �POLITIKAI PLAKÁTKIÁLLÍTÁS Balassagyarmat 1974. december — 1975. január �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/85e06162c95f55de45b1ef4f7580eafc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1975 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1975/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1975 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17b627758ec25a28ea24c517222b4166.pdf c40dc5ee8b211e04fdf04cf8315016ba PDF Text Text A művelődés kérdéseiről különféle színhelyeken A népesedéspolitika megvalósulásának hétköznapjairól Pályázati felhívás Oravec János prózai írása és Banos János versei Nógrád megye felszabadításának krónikája Munkásénekkarok múltja és jelene Palócnapok A hazafiasság és forradalmiság aktuális kérdéseihez Feledy Gyula kiállítása elé PALÓC FÖLD A Krónikás egy harminc esztendővel korábbi december 5. és 31. napjai között sorolja elő Nógrád megye felszabadításának ál­ dozatos eseményeit. Még nehéztüzű fegyverek feleselésében ezrek ezreinek hull vére, még nehéz a szabadulás útja ország legnyugatibb csak Magyar­ csücskéig is, és a Reichstagtól öthónapnyi szenvedéses messzeségben őrzi valahol a Katona a fasizmus fe­ lálhatva, ma is magasba emelhessük az elkötelezett előrehaladás bizonyosságát — az emléket őrző hála nem egyedüli jeleként. Harminc év — nézőpont kérdése ez — sok is, meg kevés is. De ki tagadhatná el tőlünk a megye falvainak és városainak, ipari üzemeinek és termelő szántóinak, lakóotthonainak és az otthono­ kat lakóknak hatványozódó gyarapodását? Anyagiakban és szelle­ lett aratott győzelem Vörös Zászlaját — Nógrád megye lakossága miekben egyaránt. S ki tagadhatná el, hogy minden, ami három pedig már a birtokába adott új életet dédelgeti. Békében. évtizedes teremtő munkánk értékeként jegyeztetik fel, lehetőség­ gyökereit harminc évvel korábbra nyújtja vissza? Így számítódik És az életteremtés erőtadó új kútjai nyíltak meg, és új utakon indultak el a kétkezi teremtők. Hogy harminc év gyümölcseit szám­ az emlékező hála jegyének mindennapjaink eredményessége. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mindennapi szónoklatok és zászlólobogtatások helyett. Mert igen, az emberi gyarlóság sajnos, nemritkán és nem keveseket hajlít meg, hogy méltó cselekedetek helyében hamis hitvallások álpáto­ szával kendőzze el a folyamatos semmittevést. Ha kevés volt a sza­ badság három évtizede, örömet adó eredményeink kétszeresét megteremteni, ahhoz minden esetre elég, hogy a kétszer annyit teremtést gátló hibákból nemesítő tapasztalatösszegezésig juthas­ sunk. Így harcolhattuk és harcolhatjuk csak ki világunk és magunk magasabb rendű minőségét. Voltak, vannak és - sajnos, még belátható ideig lesznek is közöttünk, akik csak nyelvükön hordott hitük hangoskodását állít­ - ják szembe az elkötelezett szívvel tevők serénykedésével; akik kollek­ tív bűnné hazudnák a maguk hibáját és saját sikerükké a közösség eredményeit; akik partikuláris érdekeket érvényesítenének minden általánost megelőzve. Ha egyre kevesebb levegő jut is nekik hatalommal élő munkálkodók okos gyülekezetében. a Tegnap, megyénk felszabadulásának évfordulóját ünnepeltük, az 1975. év az ország, a nemzet felszabadulására emlékezésé, s pártunk XI. kongresszusának éve. A sokoldalú összegzések éve. Kinek-kinek megkettőzött felelősséggel illő ten n ie tehát. TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 Gyepesi Béla: Magasabb mércéhez 3 Korill Ferenc: Döntés után — munka közben 4 Kovács Ferenc: Iskola — közművelődés 5 Pályázati felhívás 6 Hann Ferenc: Egy település „lelép a térképről” 8 Szendi Márta: Népesedéspolitika 10 Reichard Jenő: Felvilágosult felelősséggel 11 Szokács László: Battonya, a szabadság kapuja SZÉPIRODALOM 13 Oravec János: Egy karhossznyi cinder 16 Banos János: Adósság, Vörösmartynak, Búcsú A cselekedetre esik itt a hangsúly, az egyes emberre jutó te­ endők tényleges elvégzésére. A társadalmunknak hasznot hajtó HAGYOMÁNY konkrét, minőségi cselekvésre. Essen szó akár fizikai, akár szellemi 17 18 munkáról. Olyan tevékenységre, amit nem fertőz kisszerűség, értetlen akadékoskodás, vagy akár szűk látókörű óvatoskodás, de nem mételyez megsemmisítő nagyvonalúság, parttalan hebehurgyaság sem. Elveink szerint valóan hasznos, józan, megfontolt cselekvésre: a Cselekvésre. Mert csak ez adhatja meg az előrehaladást mérő ünnep igaz örömöt adó izeit, az elfogulatlan megmérekezés nemesítő igazsá­ gát. Kassai-Végh Miklós Szabó Béla: Nógrád megye felszabadulása Maróti Gyula: Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között KÓRKÉP 20 Palócnapok (Hargitai Attila) 21 A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései (Szalánczay György) 23 „Kossuth-könyvek” (Csongrády Béla) 24 Nagy László: Versben bujdosó (Lakos György) 25 A város a hegyekbe megy (Cs. B.) 26 Olvasónapló (Szigethy Gábor) 27 Karancslejtős, 1944 (Czinke Ferenc) A címoldalon Feledy Gyula Torzó, a hátsó borítón Koponya című rajzai (tus). PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Ezúton közöljük a Palócföld olvasóival, szerzőivel, mindazokkal, akik baráti figyelemmel kisérik lapunk mun­ káját, hogy 1975-től szerkesztőségünk a Salgótarján, Arany János út 21. számú lakóépületben működik (föld­ szint). A SZERKESZTŐSÉG A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség tagjai: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74.7417 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Gyepesi Béla Magasabb mércéhez ,,A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szocialista brigádokban már kialakult, illet­ ve alakuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségek­ re kell támaszkodni”. A Központi Bizottság közművelődés-poli­ tikai határozatának előbb idézett gondolata üzemünk (a nagybátonyi gépüzem) munkáskollektívájának politikai és kulturá­ lis életében is meghatározóan aktuális; sokféle tapasztalatot és tennivalót idéz fel — most is, amikor a munkásművelődés fej­ lesztésének programján dolgozunk, s nyilván később is, amikor a kidolgozott feladatok megvalósítását segítő „aprómunkán” lesz a sor. Mostanában — nem méltatlanul — gyakran esik szó a szo­ cialista brigádokról: munkaverseny, termelékenység, kommunis­ ta műszakok, üzemi demokrácia, munkásművelődés... Megannyi politikai, gazdasági feladat, amelyben ezek az új típusú munkás­ kollektívák felnőttek, megerősödtek, amelyek kiteljesítésében mindig számítani lehet rájuk. És éppen ez a sokféle feladat jut eszembe, amikor a mozgalom gondjairól, a brigádok tevékeny­ ségének egyoldalúságáról, kulturális vállalásaik formális voltá­ ról olvasok, hallok. El kell gondolkoznunk a mozgalmat ért bí­ rálatokon, hiszen ha sok igazság is van bennük, szocialista bri­ gádjaink (melyeknek a hagyományos értelemben vett kulturális vállalásai valóban nem látványosak), mégis döntő szerepet ját­ szottak abban, hogy például üzemünk ötször is az „Élüzem” cím birtokosa lett. S akkor szereztük ezt a rangot, amikor jócskán voltak gondjaink: egyszerre kellett megküzdeni a ter­ mékszerkezet-váltás, a technológiafejlesztés, s munkáslétszám, a képzetlen munkások létszámának növekedéséből adódó gon­ dokkal. Elsősorban a szocialista brigádok fegyelmezettsége, ön­ tudatos munkája, szakképzés iránti érdeklődése, összefogása adott olyan politikai erőt és lendületet, amellyel ezeket az egy­ szerre jelentkező, külön-külön is nagy feladatokat meg tudtuk oldani. Brigádjaink kulturális tevékenysége, mert erre ösztönöztek bennünket a közvetlen gazdasági feladatok, eddig elsősorban képzés jellegű volt. Az általános iskola befejezése, a szakma megszerzése, a képzettség megújítása, a második szakma meg­ szerzése voltak a legjobbak (s egyre többek) igényeinek növe­ kedését jelző állomások. S közben nemcsak gazdasági feladata­ ikat oldották meg egyre eredményesebben, hanem környezetük igényeit, szokásait is fokozatosan átalakították. (Ezt jelzi többek között az újítási kedv növekedése, mennyiségi és műszaki-érték­ beli gyarapodása is.) A további munka bonyolultabb és sokrétűbb. Vannak olya­ nok, akiket szakközépiskola végzésére kell ösztönözni, s vannak, akiket az általános iskola befejezésében kell segíteni. Vannak brigádtagok, akik szakmai képzettségük fejlesztésével, mások az analfabéták „patronálásával” tehetnek üzemükért, kollektívá­ jukért (a cigánydolgozók egy részénél még ilyen feladatokkal is számolni kell), másoktól a munkásakadémiák rendszeres látoga­ tása várható el. Elképzeléseink, s feladataink lényege azonban az, hogy a jövőben a szocialista brigádoktól nem csupán a gaz­ dasági érdekeken alapuló szakmai művelődést, hanem a hagyo­ mányos kulturális érdeklődés emelkedését várjuk el. A helyi (Bányász) művelődési házban erre jó lehetőség is van, hiszen egymást követik a kiállítások, író-olvasó találkozók, vetélke­ dők, szakköri és klubrendezvények. S ha nem lenne az üzem vonzáskörzete olyan nagy (50 településből járnak hozzánk dol­ gozni), ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása kézenfekvő len­ ne. Mostani elképzeléseink ezért többirányúak. Az üzemben akarjuk a kulturális rendezvények, művelődési alkalmak számát gyarapítani. A „kulturális import” elsősorban azoknak jelente­ ne élményt, akik otthon egyáltalán nem, vagy csak ritkán jut­ nak el a művelődési otthonba. A gazdasági és politikai vezetés keresi a lakóhelyekkel is a kapcsolatot, hiszen a dolgozókért vállalt felelősségünk nem állhat meg az üzem kapuinál. Anyagi támogatás, szervezés, kezdeményezések révén a brigádok tag­ jaihoz otthon, falujukban is eljuthatunk. Az üzem szocialista munkáskollektívái már régebben meg­ tették az első lépéseket. Hogy az volt-e a nehezebb, vagy a most következő, a magasabb mércéhez igazodó munka — hamarosan elválik. Haszna, értéke az üzem életében, a kollektívák munká­ jában, az egyes emberek sorsában jelentős lesz, biztosra vehet­ jük: a gazdasági, politikai, kulturális támogatással fejlődő szo­ cialista brigádok hatása az üzemi élet legkülönbözőbb területein tapasztalható lesz — a munkahelyi légkörtől a termelésig, a po­ litikai közélettől a legelemibb emberi kapcsolatokig. Korill Ferenc Döntés után — munka közben Beszámoló a közművelődés fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáról és a további feladatokról — olvashattuk a nem­ régiben lezajlott megyei közművelődési aktívaértekezletre szóló meghívón, s már ez is egyértelműen jelzi: a párt nem hagy le­ hetőséget arra, hogy a határozat teremtette kedvező légkörben merengve — csak ettől várva a megoldást — elfeledkezzünk a konkrét cselekvésről. Miért döntő fontosságú ezt leszögeznünk? 1968-ban Eötvös József népoktatási törvénye és a népműve­ lési egyletek megalakításáról szóló rendelete a korszerű polgá­ ri művelődéspolitika szinte valamennyi lehetőségét magában hor­ dozta, s mégis olyan társadalmat örököltünk, amelynek meg­ döbbentően elmaradott műveltségi állapota olyan tehertételt je­ lentett, amit a mai napig sem sikerült teljesen leküzdeni. Ma, 1974-ben rendelkezünk egy olyan párthatározattal, amely magá­ ban hordozza a korszerű szocialista közművelődés-politika meg­ valósításának minden lehetőségét... Az összefüggés — a társa­ dalmi viszonyokban rejlő döntő különbségek ellenére — világos: csak a határozaton vagyunk túl — ami önmagában nem oldja meg a feladatokat —, a munka nehezén még nem. A közművelődés az egész társadalom figyelmének közép­ pontjába került —, s most már a helyes elvek átültetése a min­ dennapi munkába, a megvalósítás van napirenden. A határo­ zatból adódó első feladat minden közművelődési intézmény szá­ mára a „konkrét helyzet konkrét elemzése” — vagyis tevékeny­ ségének összehasonlítása a megfogalmazott követelményekkel. Szükségszerűen adódik ez abból, hogy a párt átfogó dokumen­ tumai az ország, illetve a megye helyzetéből kiindulva és annak megváltoztatását célozva — egységében nézik a közművelődés ügyét, s intézményekre szabott szervezeti, módszer­ tani, formai kérdésekkel — érthető okokból — nem foglalkoz­ nak. A folyamatos munka érdekében az említett elemzést ala­ pul véve ki kell emelni és további gyakorlattá tenni az eddigi tevékenység során már kialakult megfelelő módszereket és for­ 3 �mákat, s ami még fontosabb: a nem megfelelőket korszerűsíte­ ni, illetve újabbakkal helyettesíteni. Ezt az egyébként állandó feladatot megkezdve pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, nem oldható meg a művelődési folyamatok vizsgálatán alapuló mód­ szertani kultúra — a műveltség terjesztése és befogadása mód­ szertanának — fejlesztése nélkül. Nem arról van szó, hogy pél­ dául a művelődési otthonok tudományos kutatóközponttá vál­ janak, de arról igenis szó van, hogy az intézmények nagy több­ ségében léteznek művelődéssel foglalkozó közösségek — ez a művelődési folyamatok vizsgálatának egyik alapfeltétele —, amelyekben lehetséges lenne a művelődési folyamatok leírása, esettanulmányok készítése, a közösségeket irányítók tapasztala­ tainak elemzése stb. — s ez a munka jelenlegi gyakorlatunkban szinte teljesen hiányzik. Ennek következményeire neves szak­ emberek már figyelmeztettek, s most a reánk váró feladatok vég­ rehajtása előtt nem árt felidézni véleményüket: „Teljes joggal hangoztatjuk a művelődés szervezetének racionalizálását, felté­ teleinek megjavítását, hatékonyságának és irányításának kor­ szerűsítését. Ám ha eközben nem tudunk támaszkodni a műve­ lődési folyamatból származó tényanyagra, és magát a folyamatot nem fejlesztjük, akkor nem találunk megfelelő utat a személyi­ séghez, a művelődő emberhez.” (Dr. Karsai Károly: A művelő­ dési folyamat kutatásának kérdései, különös tekintettel a fiatal szakemberek bevonásának lehetőségeire. Népművelési Értesítő 1972/2.) „Ha önművelésre képes embereket akarunk nevelni, megfelelő módszertani kultúrát, az önművelés kultúráját kell kialakítanunk. Míg a kultúra elsajátításának eszközrendszerét nem adjuk megfelelően kézbe, addig a kultúrát nem tudjuk iga­ zán demokratizálni.” (Dr. Durkó Mátyás: Felszólalás-részlet a művelődésiotthon-vezetők III. országos konferenciáján. 1972. március 23—24—25.) S, hogy mindezek éppen legfontosabb fel­ adatunk, a munkásművelődés fejlesztése szempontjából mit je­ lentenek, arra ezek után, úgy gondolom, nem szükséges külön kitérni, miként arra sem, hogy egész munkánk eredményessége döntően a módszerek milyenségétől függ. Két tény is indokolja, hogy a művelődési otthonok feladatai között most a szórakozásról — szórakoztatásról is beszéljünk. Először, mert a közművelődés-politikai határozat végre a „helyé­ re teszi” ezt a kérdést, az első pártdokumentum, amelyben a szórakozás nem pejoratív értelemben szerepel. Másodszor: a sza­ bad idő növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a művelődé­ si otthonok szórakoztató, pihenési, ún. rekreációs szerepe. Már a szabad időben és a szórakozásból is politikát csinál­ nak? — kérdezik sokan, s a válasz csak igen lehet. A művelő­ dés és a szórakozás viszonyának tisztázása után — amire a ha­ tározat lehetőséget ad — ez nem is lehet vitás, hiszen e kettő egymással dialektikus kölcsönhatásban álló társadalmi jelenség. A kérdés az, hogy kit mi szórakoztat, s így természetesen ugyanaz a tevékenység lehet művelő és szórakoztató is. Talál­ kozás egy művészeti alkotással, barkács-szakkörben való részvé­ tel, öntevékeny művészeti csoportban szereplés — ezek mind­ mind szórakoztatnak, ugyanakkor segítik a személyiség kitelje­ sedését, művelődését is. Természetesen a tartalom függvénye annak, hogy ki mennyire van birtokában a művelődési lehető­ ségek, eszközök használata feltételeinek. (Lásd: az önművelés kultúrája!) A mi gyakorlatunk számára most az a tény a legfontosabb, hogy a szórakozásnak, a szórakoztatva-művelő formáknak ko­ moly nevelő, igényteremtő szerepük van. Azok az emberek, akik még nem rendelkeznek megfelelő készségekkel, igényekkel, a szórakoztatva-művelő formákon keresztül kapcsolódnak be a művelődés folyamatába, s így valósulhat meg fejlődésük, sze­ mélyiségük, képességeik kibontakozása. Ezt kell figyelembe ven­ ni, amikor a szabad idő eltöltésének, a szórakoztatásnak lehető­ ségeit tervezzük. „Az evés közben jön meg az étvágy” igazsága itt is érvényesül, s a mi feladatunk, minél szélesebb, változato­ sabb „étlapot” adni. Nem kell félnünk a „rangtalanságtól”, mert nincsen szebb rang, mint magasabb igényeket teremteni, formálni. 4 Kovács Ferenc Iskola — közművelődés „A szocialista közművelődés egyik alapvető feladata az önmű­ velés fontosságának felismertetése..., hogy az emberek képesek le­ gyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között, dönteni ar­ ról, hogy a kultúrából a maguk számára mit, miért tartanak fontos­ nak.” Ezeket a gondolatokat a KB 1974. márciusi határozata fogalmaz­ ta meg. A sorok egyértelműen tartalmazzák új műveltségeszményün­ ket, s ennek megvalósítása érdekében végzendő feladataink termé­ szetszerűen nem szűkíthetők le a közművelődési intézmények tevé­ kenységére: az önmagát permanensen művelő személyiséget kell ered­ ményeznie iskolai nevelésünknek is. Napjaikban megváltozott az iskolával szembeni társadalmi igény. Egyre világosabbá válik, miszerint teljesen illuzórikus az iskolától várni, hogy megadja mindazt az ismeretanyagot, amire később az életben szükségünk lesz; hogy életünket nem lehet két részre osztani: egy felkészülési és egy tevékenykedési szakaszra. A felkészülésnek együtt kell jelentkeznie az iskolában és az életben egyaránt. Az isko­ la eredményesebb munkát végez, ha élettel töltődik meg, ha tevékenykedtetve készíti fel az ifjú nemzedékeket későbbi tényleges te­ vékenységükre. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy tanulóink mecha­ nikus befogadókként csupán tárgyai ismeretnyújtásunknak, hanem arra kell törekednünk, hogy maguk legyenek az ismeretszerzés tevé­ keny alanyai. Ehhez persze a zártkörű ismeretnyújtás helyett magát az ismeretszerzés módját és csatornáit kell megismertetni tanítvá­ nyainkkal. Az iskola zártságát tehát éppen a nyitottsággal kell fel­ oldanunk. Tovább kell csökkentenünk a mindenki számára kötelezően el­ végzendő anyagot. Oldanunk kell egy sor megkötöttségen. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanárnak, hogy egy-egy osztály ér­ deklődésének megfelelően maga szelektáljon a tanítási anyagban. Nagyobb szabadságot kell biztosítanunk a tanulónak, hogy az egyes tantárgyak között maga válasszon egyéni adottságainak megfelelően, hogy azokat a képességeit bontsa ki és fejlessze tovább, amelyek leg­ inkább segítik önmaga megvalósításában, és éppen ezért a társada­ lomnak ezáltal válhat értékesebb előbbrevivőjévé. Ezáltal feloldhatjuk a kényszerjelleget, mert mindannyiunk előtt világos, hogy az önkéntesen, belső motivációból vállalt munka több­ szörösen eredményesebb. Módszereinkben is a kötetlenebb és az egyéni képességeknek megfelelő differenciálódás irányába kell haladnunk. A merev tanár-diák viszonyt ideje már feladnunk, s helyébe az ember-ember, tehát az együttdolgozó partner kapcsolatot tenni. És mindennek érdekében ténylegesen tevékenykednünk kell a demokratizmus kiszélesítése érdekében. Az irányító apparátus az igazgatóknak, az igazgatók a tanároknak, s a tanárok a diákoknak próbáljanak nagyobb kezdeményezési teret biztosítani. Fejlődésünk jelenlegi stádiumában társadalmi érdek fűződik a demokratizmus kiszélesítéséhez. Hogy többek elmondják véleményü­ ket, hogy a döntéseket magukénak érezzék, lássák, hogy őket is meg­ hallgatták. Persze ez sem megy egyik napról a másikra. Sok még a régi beidegződés, idő kell, míg ezek gátlás alá kerülnek, éppen mert erősek gátlásaink! Társadalmunk egészére vonatkozik, de az iskolában különösen jelentkezik, hogy a demokrácia lehetőségei jóval szélesebbek, mint amilyen mederben ténylegesen folyik gyakorlati megvalósítása. Nem teremthetünk persze parttalan demokráciát, hisz’ az maga lenne az anarchia, a káosz. Iskolarendszerünknek vannak szervezeti keretei, ezek között kell dolgoznunk, de a demokratikus folyam part­ jai szélesednek, a meder növekszik, s mi még mindig csak régi nyom­ vonalunkon hajózunk, s nem merünk az új vizekre kievezni. Az iskolai demokrácia további szélesítése nélkül az önművelési igényt nem tudjuk realizálni. Pedig éppen itt találkozik legkifejezettebben közoktatásunk és közművelődésünk. Művelődéspolitikánk egységes. Az önművelés szükségességének és nélkülözhetetlenségének felismertetése és lehetőségeinek bővítése ta­ nuló diákjaink és dolgozó felnőttjeink körében egyaránt megvalósí­ tandó. Az iskolának tehát mégiscsak fel kell készítenie felnövekvő nem­ zedékünket a későbbi tevékeny életre — de nem a régi értelemben. Nem megadni mindazt ismeretanyagban, amire később szükségük lesz, hanem kifejleszteni mindazt a képességet, amelynek birtokában a csörtető életben zökkenők nélkül tudják a lépést tartani, zökkenők nélkül tudjanak újat tanulni, és nagyobb zökkenő nélkül még lépés­ váltásra is képesek legyenek. Hogy tanulóink, kikerülvén az életbe képesek legyenek az állandó önutólérésre, műveltségük folyamatos megújítására, kiegészítésére. Hogy már az iskolapadok között lássák, hogy az iskola végeztével csak a padok kerülnek ki életükből, a tanu­ lás végigkíséri későbbi tevékeny munkájukat is. Mennyiben tudja ma az iskola az önművelődési igényt megva­ lósítani? A nevelőmunka egyik fő letéteményese maga a pedagógus. Hogy mi minden múlik a pedagógus személyiségén, az mindannyiunk előtt ismert. �A pedagógus mint példa önmagában is óriási nevelőerőt jelent. Nyilván a tudását állandóan gyarapító, az újat észrevevő, megtanuló és alkalmazó pedagógus, aki maga is „ég”, lángra gyújtja tanítvá­ nyait is. Szerencsések azok a tanulók, akiknek sikerül ilyen tanárt ki­ fogniuk. Sajnos, kicsi a szerencsés tanulók aránya, mert a pedagó­ gusok többsége nem „ég”, hanem kiég mindennapi munkájában. Közismert a pedagógusok anyagi helyzete. Alapjövedelmük ala­ csonyabb, mint más értelmiségi rétegeké. Többen viszont igénylik a magasabb jövedelmet. Túlórát, levelező tagozatot, esti iskolát, min­ dent elvállalnak, s a végén túlzott lekötöttségük folytán még arra sincs idejük, hogy az így rendelkezésükre jutó anyagi javakat fel tudják használni. Hol marad idejük önmaguk művelésére? Kényte­ lenek rutinból tanítani. Példájuk semmiképpen sem ébreszt önművelési igényt tanítványaikban, de rutinmunkájuk sem tudja ezt a célt szol­ gálni. A pedagógusok másik csooprtja csak a kötelezőt tanítja, alacso­ nyabb jövedelmük közérzetükben jut kifejeződésre, s csak egy részük képes ezen túltenni magát és minden energiával tanítványai kibon­ takozásának útját egyengetni. A mostani kötelező óraszámcsökkentés némiképp enyhített a kérdésen, de nem oldott meg semmit. Egyrészt alig érezhető, másrészt új pedagógusaink csak a nyugdíjasokat pótolták. És még nem is beszéltünk iskoláink elnőiesedéséről. Arról, hogy családvédelmünk és népesedéspolitikánk az egyre szaporodó szülési szabadságok és gyermekgondozási segélyek következtében a másik pedagógusnőt sújtja, mert a munkát valakinek el kell végeznie. De hogyan? Szólhatnánk iskoláink tárgyi feltételeiről is. Hogy a szemléltető eszközöket, feladatlapokat tanáraink még sokszor kénytelenek manu­ fakturális viszonyok között maguk készíteni. Közben az élet rohan, az iskola is változik, s a pedagógus megterhelése növekszik. De nézzük meg magát az iskolát is, mennyiben alkalmas az önművelési igény realizálására? Iskoláink jelenlegi szervezettségét Komensky alkalmazta először. Osztály, tanórarend, tanév nem volt előtte. Közben néhány évszázad eltelt, s a szervezettségi formák maradtak. Mondhatjuk azt is, hogy iskoláink belső szervezettsége kiállta az idők próbáját, s mindez Ko­ mensky zsenijét bizonyítja. Mindez kétségtelen, de az is látnunk kell, hogy újat akaró pedagógiai törekvéseink feszegetik a régi kereteket. Hogy hozzásegítsük tanulóinkat adottságaik realizálásához, képessé­ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS geik kibontakoztatásához, hogy felkeltsük bennük az önművelés igé­ nyét, differenciáltan kell velük foglalkoznunk. Az érdeklődésnek, képességeknek megfelelően differenciált foglalkozás a tanítási órába csak részben fér bele. Kiváló tanulóinkkal szakkörökben, egyetemi előkészítőkön, konzultációkon foglalkozunk. A kisebb létszám, a na­ gyobb érdeklődés, az önkéntes motiváció, a későbbi életpályára való tudatos készülés teszik ezeket a délutáni órákat eredményesebbekké. De leggyöngébb tanulóinknak is korrepetálásokat szervezünk, és ott próbálunk mindent elkövetni, hogy ők is elérjék az elégséges szintet. Tehát a tanórán kívüli iskolai foglalkozások kibővülésének va­ gyunk tanúi. S egy jól dolgozó iskola vezetői és tantestülete igyekszik is bővíteni ezeket a formákat. Ezeket a formákat önkéntesen vállal­ ják gyermekeink, s iskoláinkban jelenleg ezek a formák képezik az önművelődés igazi műhelyeit. Befejezésként a családi viszonyok különbözőségére érdemes fi­ gyelmünket ráirányítani. Hogy az egyes családok között milyen kü­ lönbségek vannak a kultúra értékeinek értékelése és befogadásának szükségessége tekintetében — közismert. A család igen fontos neve­ lési tényező az önművelés kialakításában is. Nem mindegy, hogy a gyermek könyveket lát otthon, és apját, anyját, amint forgatja, hasz­ nálja is ezeket a könyveket, vagy csak azokat a könyveket találja meg, amelyeket már ő maga vásárolt zsebpénzéből (s ezért is azt a rosszaló megjegyzést kapja, hogy „fiacskám, jobban meggondolhat­ nád, mielőtt ilyen hiábavalóságokra szórod ki pénzedet”). A családi körülmények heterogenitása tehát nemcsak szociális te­ kintetben jelentkezik. Más-más az egyes családok műveltségre moti­ váló bázisa. A különbségek jelentkeznek a tanulásban, a viselkedés­ ben, az értékorientációban és a pályaválasztásban egyaránt. Nem elég csak tudomásul venni ezeket a különbségeket. Az isko­ la nemes feladatot teljesít, amikor külön foglalkozik a fizikai dolgo­ zók gyermekeivel, amikor hátrányos helyzetük megszüntetése érde­ kében megpróbálja pótolni azokat a hiányokat, amiket a család nem tud „behozni”. De közművelődésünknek is nemes feladata, amikor azon fáradozik, hogy e különbségek csökkenjenek. Nyilván egyik napról a másikra nem érünk el látványos eredmé­ nyeket. De nem szabad arra várnunk, hogy az életszínvonal emelke­ dése automatikusan kulturális emelkedettséget is eredményez. Közoktatásunknak és közművelődésünknek közös feladata, hogy a műveltségi színvonalban és lehetőségekben jelentkező viszonylagos hátrányokat leküzdje és az önművelés igényét általánossá tegye. A díjakat a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ün­ nepi tanácsülésen, 1975 augusztusában ad­ ják át. A Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztálya a tanácsok megalakulá­ sának 25. évfordulója tiszteletére művésze­ ti pályázatokat hirdet a megyében élő al­ kotók részére. A képzőművészeti (festmény, szobor, grafika), zenei (kórusmű), irodalmi (vers, novella, szociográfia) pályamunkák fejez­ zék ki, tükrözzék azt az áldozatos tevé­ kenységet, melyet a tanácsok az elmúlt ne­ gyedszázad alatt a politikai élet, a gazda­ ság, a kultúra területén végeztek a megye lakossága érdekében. A képzőművészeti pályázatok díjazására 30 000, a zenei, szépirodalmi pályázatok díjazására 15—15 000 forintot fordítunk. A pályázatok jeligések: a pályázatok mellett zárt borítékban kell elhelyezni nevet, lak­ címet. A pályamunkákat 1975. június 1-ig lehet beküldeni a Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályára. 5 �IMRE BÁCSI „A legrégibb inászói bánya az Ó-Máriatáró volt, melyet... Moosbrugger Je­ romos bányavállalkozó és Wéber Ala­ jos bányamérnök nyitottak meg 1848ban.” (Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya RT nógrádi szénbányásza­ tának története 1860—1943-ig, St., 1944.) Hann Ferenc Egy település „lelép a térképről" Nem ponton egy Nógrád megye fekete érintkezik története a föld kincsével: a szénnel. A szén emelt várost és falvakat a nógrádi hegyek között, s vonzott magához, éltetett vagy eresztett fogytával szélnek emberezreket. E most induló, sorozatban három villanásnyi ilyen „szénvezette- sorsú” települések három típusá­ val, az ottlakók életének alaku­ lásával ismerkedhet meg az olva­ só. „Inászóbánya, Zagyvarónához tartozó telep Nógrád vm. füleki j.-ban, a salgótarjáni kőszénbánya-társaság bányatetelep Nógrád vm. füleki j.-ban, a Salgó­ tarján.” (Révai nagy lexikona, Bp. 1913. X. köt.) A vízválasztói tó Salgótarján északi szélén, jól megközelíthető helyen nyúlik el a hegyek lábánál. A közeli ötvözetgyár kékes füstje rá­ telepszik a víztükörre. A fák között faházak, karcsú mólók. Idő­ sebb férfi bíbelődik horgászbotjával az út menti kőkorlátnak dőlve. — Inászó? Nem, nem tudom, merre van. Az a helyzet, hogy én nem vagyok idevalósi. A fiam Tarjánba nősült, így hát leruccanok hoz­ zájuk néha. Két percig sem tart, míg az autó rákanya­ rodik a szűk erdei útra. Barátom a volánnál slalomversenyzőket megszégyenítő ügyesség­ gel manőverez a pocsolyák és a negyedmé­ ter mély keréknyomok között. A fák koroná­ ja majdnem összeér, csak egy helyen szakít­ ja meg a zöld alagút folytonosságát egy, a fe­ jünk fölött átívelő híd. Azt mondják, itt még tíz—tizenöt évvel ezelőtt naponta végigdöcögött a bányavasút. A házak aprók. A falusi épületek egysze­ rű kedvességet és valamilyen homályos városiasságot sugároznak. Dunnák szellőznek a kerítésen, a hozzá nem értő módon összetá­ kolt ólban disznó röfög. Falu ez, vagy város perifériája? — ötlik fel az idegenben. A keskeny út parányi térbe torkollik. Túloldalán újra látszó épület, ha­ talmas „udvar”, frissen festett zöld drótkerí­ tés. Munkásnadrágos, középkorú férfi bukkan elő a leálló motor hangjára. 6 A FÉRFI „1435-ben Inászó város volt. 1478-ban Inaszópta néven Zagyvafő várnának tar­ tozéka.” (Dornyai: Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza, St., 1929.) Hát igen: bontanak. Vagy tíz család van még itt, de szeptember végéig ezeknek is el kell költözni. Igazi inászói bányász már alig lakik kint. Ahogy fogyott a szén, lassan be­ szivárogtak Tarjánba, működő bányák kör­ nyékére költöztek. Itt olcsó a lakbér, néhány cigánycsalád köl­ tözött ide, no meg hát maradt néhány öreg, akik itt élték le az életüket. Ők már nem szí­ vesen mozdulnak. Ez a ház? Itt fácántelep lesz, vadgazdaság. — Én kérem? Huszonhárom óta lakom itt. Nem vagyok született inászói. Héhalomban születtem. Tudja, hol van? Huszonkettőtől vagyok bányász. Vájár. Most taposom hetvennyolcadik évemet. Harmincöt esztendőt dolgoztam a föld alatt, négy gyereket nevel­ tünk fel az asszonnyal. Kettő lett belőlök bá­ nyász. A legidősebb fiam — aki Gyöngyösön lakik — főaknász volt, a másik meg — a tarjáni — vájár, mint az apja... Van már vagy öt éve, hogy végképp meg­ szűnt a bánya. Akkoriban talán ötven család lakott itt, de 1930. tájban tán még hetven is volt. Jó szenet hoztunk fel, barnakőszenet. De aztán mindig kevesebb lett a szén, az em­ berek kezdtek elköltözni, bontották a háza­ kat. Pedig kilencszáztízben még kórház is épült, meg orvosi rendelő... Az első háborúban megsebesültem. Nem is bántottak aztán katonáéktól. Tizenkilencben mégis beálltam saját akaratomból a Vörös Hadseregbe. Lent az Alföldön harcoltunk, Békéscsaba környékén. Aztán meg a szak­ szervezetben dolgoztam. Voltam elnökhelyet­ tes is, — várjon csak — harmincegyben vagy harminckettőben. A szakszervezettel kezdtem a mozgalmat, azzal is fogok meghalni. Ezt már nem adom fel. Nézze a kitüntetéseimet! Sokszor előveszem mostanában, és eszembe­ jutnak a régi idők. Még csendőri felügyelet alatt is voltam. A főszolgabíró — Dr. Török Zoltánnak hívták —, az helyeztetett csendőri felügyelet alá, mozgalmi múltam miatt... A kis harang mellett volt egy síndarab is, azt verték a sikta végén. A harang inkább a halottaknak szólt. De ha baj volt odalenn, ak­ kor azt is meghúzták. Utoljára a Vincze Józsefnét temették Inászón. Kórházban halt meg, úgy hozták haza, hetvennégy áprilisá­ ban. Öreg volt. Most már kötél sincs a ha­ rangon. .. Bizony mi is költözünk. Pálfalvára, a régi kolóniára. Nem mondom, szép lakásunk lesz: szoba, konyha, spejz, és mi már csak ketten vagyunk, öregek. Két hónapja kezünkben van a lakáskulcs, de hát ötven évet húztunk le itt, nehéz megválni a teleptől. A rádió? Telefunken. Az első forintért vet­ tem. Nagyon jól működik. �Később építettek egy kultúrházat, ebben működött az iskola. A viszonylag nagy ter­ met elválasztófallal bontották meg. A gyere­ kek rövid műsorokat tanultak be, az „elő­ adáson’ ’ott ült a telep apraja-nagyja. Heten­ te kétszer volt filmvetítés, szüreti mulatságot is rendeztek minden évben. Az emberek megtalálták maguknak a szórakozást. Fiatal voltam akkor, független. Minden kulturális munkát én végeztem. Beavattak a telep ügyeibe. Nem voltam párttag, de a párt­ gyűlésekre is meghívtak... Az emberek? Kemény munkát végeztek, és az meglátszott rajtuk. Nem fogadták be könnyen az idegent, de ha megismerték és megszerették, a nagy család tagjának szá­ mított. Nemegyszer kerülő úton kellett haza­ mennem, mert a kocsma előtt nyolcan-tízen is belémkaroltak volna: „Jöjjön tanító úr, el­ megy a sör habja!” Egyszóval familiáris lég­ körbe csöppentem. Máig is szívesen emlékszem vissza arra a fiatal bányászra, aki kereszteket írt a fize­ téslista alá, aztán egyszer eljött és megkért, tanítsam meg írni. Akkoriban persze szerve­ zett felnőttoktatás még nem nagyon létezett... Régen jártam Inászón. 1960-ban kerültem el onnan... de gyakran találkozom odavalósiakkal. Az egyik Pálfalván lakik, a másik Tarjánban. Ahogy gyengült a bánya, egyre több telepivel találkoztam a tarjáni főtéren. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Változik a világ. E sorok lejegyzőjét kevés személyes szál fűzi Inászó-bányatelephez. öt éve hallotta először a település nevét, azóta is csak elsár­ gult újságlapokon, levéltári dokumentumok­ ban bukkant rá néha. Először látta a nagy­ múltú, de a század eleje óta egyre sorvadó helységet, amikor már serényen folytak a bontási munkálatok. Olyan emberekkel beszélt, akiket évek vagy évtizedek kötöttek Inászóhoz, melynek nevét hamarosan csak egy vadgazdaság őrzi majd meg. Mégis úgy gondolja, Inászó egy­ kori lakói jobb körülmények, jobb életfelté­ telek közé kerülve, városi emberekké válva, minden nosztalgia nélkül emlékeznek majd életük egy hősi korszakára, mely elválaszt­ hatatlan a térképről immár lekerült Inászó bányatelep nevétől. A NÉNI „Nézzetek az öregek arcába, de ne kér­ dezősködjetek!” (Alain Lemolne) Apró termetű, hajlott hátú néni tesz-vesz a félig lebontott ház tenyérnyi kertjében. Egyetlen helyiség felett van már csak tető. A boltos hozzá adja be vasárnapra a láda sört, aki akar, tőle vásárolhat bolti áron. El­ sárgult, régi fényképeket mutogat. Fotós ba­ rátom kezében kattog a gép. — Milyen szép a néni — mondja. A néni természetesen nem érti. Mi szép lehet az öregségben? A számtalan barázdával átszelt arc felderül, amikor lányáról magyaráz: — Tanárnő Tarjánban. Biztosan ismerik. Néz­ zék csak... itt... ő az, ezen a képen... A NÉNI LÁNYA „Tulajdonképpen a harmincas évek ele­ jén kezdődött meg Inászó-bányatelep visszafejlesztése.” (M. L. szóbeli közlé­ se.) — Mit is mondjak? Hat éves lehettem, amikor elkerültünk Inászóról. Csak gyermek­ kori emlékeim maradtak, azok meg... — hi­ szen tudja —, eléggé megbízhatatlanok. Apám aknász volt. Kis gyerek voltam, ami­ kor Rónabányára költöztünk. Emlékszem, hogy egy darabig kisvasúttal jártam a vízvá­ lasztói iskolába. Anyám a nővérével élt, aztán, hogy magá­ ra maradt, két éve minden nyáron kiköltö­ zik. Szebb ott ilyenkor, meg hát az emlé­ kek. .. tudja, milyenek az öregek... A TANÍTÓ „Minden tanító kötelessége, hogy isme­ reteit átadja a népitömegeknek, hogy napról napra résztvegyen a közösség életében.” (M. L. Kalinin: A kommu­ nista nevelésről, Bp. 1949. Szikra.) — Nem vagyok őshonos nógrádi. A pápai tanítóképzőből kerültem Inászóra, az ötvenes évek derekán. Öt évig tanítottam itt. 1—4. összevont osztályokat. Eleinte kint laktam, ha be akartam jönni a városba, ott volt a bányavillamos, az bevitt a Zagyva-rakodóig. Nem volt sok gyerek, általában húsz alatt volt a létszám (30—40 család lakott itt akko­ riban.) Legtöbbjük elvégezte a nyolc általá­ nost, de előfordult, hogy hatodikból, hetedik­ ből felmentették a szülők a gyereket, és men­ tek a bányába csillésnek. Hadakozni kellett az értelmesebbjéért, hogy engedjék tanulni. Volt tanítványaim közül ma van pedagógus, irodai dolgozó, többségük becsületes munkás­ ember... 7 �Szendi Márta Hépesedéspolitika I. A világ legszebb, leghangulatosabb, leg­ kedvesebb városainak a sorába állítanám Krakkót. Az első nap első óráiban otthon érezheti itt magáit az ember. Ismerősen kö­ szönnek a terek, az utcák, s még szinte ott­ honi a levegő is, amit tüdejébe szív. Valami mégis furcsa volt ebben a város­ ban. Eleinte megfoghatatlan érzés, valami hiányának az érzése zavarta az otthonlevés igazi biztonságát. Nem sokkal az elutazás előtt tudtam csak az ürt behelyettesíteni. Hiányoztak a krakkói utcákról a babako­ csik, a várandós asszonyok, azaz alig-alig találkoztunk az itthon már oly természetes képpel. Valóban oly természetes már a mi sze­ münknek ez a kép? S ily szorosan illeszke­ dik már a város látványához? 1. 1973. február 13-án nagy horderejű hatá­ rozat látott napvilágot: az MSZMP KB Po­ litikai Bizottságának népesedéspolitikai ha­ tározata. Mint minden intézkedésnek és ha­ tározatnak, szűkkörű, cinikus ellenzéke en­ nek is kialakult. Az idő azonban ezúttal sem a körön kívülről megnyilatkozó kibiceket igazolta. Néhány szóban, számban az előzmények­ ről. Nógrád megye demográfiai helyzete fő vonásaiban az országos helyzetképhez igazo­ dott. Summásan ez azt jelenti, hogy me­ gyénkben is kedvezőtlenül alakult az élveszületések aránya, csökkent a háromés többgyermekes, növekedett a gyermektelen és egygyermekes családok száma. 1949—1970 között 25,2 százalékról 32,9 szá­ zalékra nőtt a gyermektelen családok ará­ nya, az egygyermekeseké 31,1 százalékról 36,7 százalékra emelkedett. A testvér nél­ kül felnövekvő gyermekek, az egykék szá­ ma ez idő alatt csaknem 8000-rel növeke­ dett. Éppen a legtermékenyebb szülőképes kor­ ban levő, 20—29 éves asszonyok esetében érzékelhető a legkedvezőtlenebb kép: 16 szá­ zalékuk gyermektelen, további 50 százalékuk csak egy gyermek nevelésére vállalkozik. Legplasztikusabban mutatja e tendenciát Salgótarján és Balassagyarmat, a megye két városa. Hazánkban tízévenként tartanak népszám­ lálást. Az 1970-ben lezajlott számlálás egyik eredménye aggasztó: öregedik a nénesség! Nógrád megye sem kivétel. Az 1960—1970 közötti évtizedben a gyermekek (0—14 év között) száma 7000 fővel csökkent, csaknem 8000 fővel emelkedett viszont a 60 évesek és annál idősebbek száma. Az öregkorúak aránya a produktív korban levőkhöz viszo­ nyítva 16 százalékról 30 százalékra tolódott el. Emelkedő tendenciát mutat a koraszülé­ sek száma. Míg a koraszülési arány 1950ben 5,5 százalék volt, 1970-ben meghaladta a 12 százalékot is. Hogy miért baj ez. és mennyire sínyli meg a gyermek az anya­ méhen belüli megrövidült életet, az nem szorul különösebb' magyarázatra. A fő vét­ kes a művi terhességmegszakítások gyako­ risága, s összesenben is igen magas száma. Hiszen aki odaállt az abortusz bizottság elé, az gyakorlatilag csak igenlő választ kapha­ tott. Vajmi csekély eredményt hoztak a le­ beszélő, szándéktól eltéríteni igyekvő kísér­ letek. Nem is csoda. Aki a fizikailag, er­ kölcsileg lesújtó procedurára rászánta ma­ gát, az már szilárd elhatározással kopogta­ tott a rendelő ajtaján. 8 2. Megérett a helyzet az intézkedésre. S mi­ vel az intézkedés nagyvonalúan mérte a job­ bító szándékot, s az ahhoz valókat is. nyil­ vánvaló volt, hogy az első eredmények sem váratnak sokáig magukra. Legalábbis azok az első vonulatok, amely a vizsgálódó érzé­ kelés által már kitapinthatóak. 3. Az elmúlt év szeptemberében a megyében 1553 terhesgondozottat tartottak nyilván a védőnők. Az egy esztendővel későbbi ősz­ elején ez a szám már meghaladta a 2050-et is. Az emelkedés 32,38 százalékos! A 2056 gondozásba vett terhes közül 827 várja az első gyermeket, 967 a másodikat, 165 a har­ madikat, 50 ,a negyediket és 47 a „többedik” gyermekét. — Ezeknek a statisztikáknak kihűlni sincs idejük, mindig kézben vannak — kommen­ tál dr. Szabó Sándor területi szülészfőorvos. — Most mindenki a népesedésről beszél, ezekről a számokról kérdez. Nem panaszként mondom, persze. De ássunk csak kicsit mé­ lyebbre! Hol születik a több gyermek? Az elsőt váró családok 10,4 százaléka, a másodi­ kat várók 9,6 százaléka, a harmadik gyer­ mek elé néző családok 35 százaléka, a ne­ gyedik gyereket várók 56 százaléka, a ..töb­ bedik” gyereket váróknak pedig 93 százalé­ ka(!) cigány, lumpen, és kifejezetten rossz szociális körülmények között él. Nem. nem azt akarom mondani, hogy ez a népesedés­ politikai határozat eredménye, következmé­ nye. íratlan törvény. Gondoljunk csak végig legújabbkori történelmünkön, de akár régebbi időkön is. Amióta világ a világ, a sok gyermek még sohasem volt státusszimbólum! Inkább a szegénysorban élők nyomora, esetleg a felelőtlen életet élők újabb terhe. De sikk, az nem! Ma sem. ak­ kor sem, amikor az anyagiak nem paran­ csolnak megálljt. — A szülés előtt álló asszonyokat fel kell venni a kórházba. Hely kell, személyzet kell, több, mint korábban. A megyei kórház vi­ szont kész épület, többé-kevésbé készre ala­ kított osztályokkal. Hogyan igazodik az új helyzethez? — A terhesek számának emelkedése szü­ lésekben még csak részben realizálódott. Salgótarjánban például 41 százalékkal emel­ kedett a terhesek száma (érdekes megfigyel­ ni, mennyire érzékenyen reagál a város min­ den újra!), a szülések száma azonban még csak 20 százalékos emelkedést mutat. Nem mintha ez nem terhelné túl a szülészetet, hiszen azelőtt is tele voltunk! Eddig kétféle módon tudtunk helyet „csinálni”: korábban engedtük haza a szülésen .már túlesett anyá­ kat, illetve csökkentettük a veszélyeztetett terhesek szülés előtti befektetésének gyako­ riságát, számát. Egyik sem jó dolog, és meg­ oldást sem ad. Átmenetileg enyhíti a gon­ dot az az intézkedés, amelyről már szó volt a kórházban; a kevésbé kihasznált osztá­ lyok kórtermeiket adnak át szülészeti célra. Könnyen meglehet, hogy harc árán jutunk hozzá minden egyes új ágyhoz: ki mond le szívesen osztályának egy darabjáról? Itt azonban félre kell tenni a szubjektív té­ nyezőket, a kihasználtsági mutatók dönte­ nek. Átmenetileg ez már lehet megoldás, nem kényszerülünk a jelenleg alkalmazott két „módszerhez”. A szülésszám további emelkedése esetén (márpedig ez nem vélet­ len eshetőség, hanem bizonyossággal bekö­ vetkező) további megoldáson kell gondol­ kodnunk. Jóslatra kérem a főorvost. Azzal a meg­ kötéssel, hogy személyes megérzésének ad hangot, nem pedig jósol, ezt az „előrejel­ zést” adja: — Számításom szerint ez az igen jelentős megugrás, amely minden várakozást felül­ múl — jómagam sem számítottam 10 szá­ zaléknál többre — még 4—5 évig tart. Ak­ korra ugyanis a szülőképes korú nők szá­ mának csökkenésével kell kalkulálnunk, az 1956-os abortusztörvény első hatását érez­ zük majd. A most olyannyira népszerűsített 3 gyermekes családideálnak 4—5 év múlva be kell érnie, hogy e csökkentő hatást el­ lensúlyozza. És — lehet, hogy túl drasztiku­ san hangzik, de inkább őszinték legyünk, mint finomak — az emberek legtöbbje ma így mérlegel: megéri vagy sem? A gyermek­ vállalás kérdését is nagyrészt így döntik el. A további kedvezmények az anyagi gondok átvállalását célzó intézkedések több vizet hajtanak az új családideál „malmára”, mint ezer rábeszélés. A szülésznek mint embernek is örömet hoznak a kedvező változások. Végre-valahára megfordult az arány: több immár a szü­ lés, mint a művi abortusz. És a szülészor­ vos életek világrasegítésére szerződött, nem a rombolómunkára. Mert mindenben szebb az építés, mint a rombolás — éppen az élet indítására ne lenne ez igaz? 4. Színtiszta női üzem a Jánosaknai Női Fe­ hérneműgyár. Férfiak itt csak mutatóba akadnak. — 860 nő dolgozik nálunk. Jogilag — teszi hozzá az egyszavas kiigazítást Kecskés Já­ nos telepvezető. — Azért csak jogilag, mert eb­ ből a létszámból 130-an otthon nevelik gyer­ meküket, napi 80 a betegünk, ha csak egynyi, akkor még jól is vagyunk. A betegek nagy része is terhesség miatt kerül táppénz­ be. — Akkor hát itt nem sok örömet okoz a népesedéspolitikai határozat? — Nekem mint embernek igen, mert tu­ dom, látom, hogy nagyszerű folyamatot in­ dukál. De mint telepvezetőt, igencsak kelle­ metlenül érint. Hogy csak egyet mondjak: van egy fél szalagunk, terveztük végig épí­ tését. Alkatrészünk is lett volna, de ugyan honnan vennénk száz embert hozzá?! Jó, ha a gyesre távozókat pótolni tudjuk valahogy... A telepvezető tehát szívja a fogát. És köz­ ben a lehetőségek utolsó csöppjét is kicsa­ varja a kismamák javára. Itt az a szokás, hogy a várandós asszonyoknak alászállított követelményeknek kell csak megfelelniök. A terhesség harmadik hónapjában a norma 90 százalékát várják, a kismamáktól, majd minden további hónapban 10—10 százalék­ kal kevesebbet. A bér természetesen 100 százalékos teljesítménynek felel meg. A ter­ hessége hetedik hónapjában levő kismamá­ tól beérik tehát 50 százalékos teljesítmény­ nyel is. Arra azonban nemigen akad példa, hogy héthónapos terhes dolgozzék még. Ha­ sonló elbírálást alkalmaznak a gyes-ről viszszatérőkkcl szemben is. Időt kapnak az aszszonyok, míg kezük ismét a gép alá szokik, míg egész testük átveszi a munka ritmusát. Hat hónapig kapják a kiegészítő bért, de két hónap után már nincs szükség rá. A ked­ vezménnyel senki nem él vissza. Valószínű­ leg már csak a többiek miatt sem, hogy ne kelljen restellkedni a „teljesértékűek” előtt. — Már a terhesség viselésének könnyíté­ se is ad feladatot, de igazi nehézségek a munkába visszatéréskor jelentkeznek. Ami­ kor a bölcsődei, óvodai helyekért kell ve­ rekedni. Amikor az egyműszakos munka­ rendet kéri az anya, mert csak így tudja elhelyezni a gyerekeket. És egyáltalán: 3—4 évi távoliét után összeszokik-e újra a gépé­ vel? M-né a napokban kereste fel a telepveze­ tőt. Jönne vissza dolgozni, de seregnyi a gondja-baja. Nem bízik már 'magában, tart a géptől, nem akar többé rajta dolgozni. Inkább valami egyszerűbb kézimunkát vál­ lalna, ha lehet. És hatra se tud jönni, csak 8-ra, mert a gyereket nem vették fel a homokterenyei óvodába — az indok: a gyerek szellemi fogyatékos —, csak a mátraszeleiben kapott helyet, s az messzebb van. — Most mit csináljak? Jöhetne takaríta­ �ni, a 8 órás munkakezdés sem lehetetlen, de már előre hallom a sugdosást: M-nével ki­ vételeznek!... A homokterenyei óvoda el­ utasító válaszát egyébként furcsának, sőt visszásnak találom. Egyik brigádunk szabá­ lyos szerződést kötött az illetékes tanáccsal, hogy a kérelmek elbírálásánál előnyt élvez­ zenek a brigád gyerekei — honorálásképpen a brigád nyújtotta segítségért. Az asszonyok minden textilmunkát elvégeznek az óvodá­ nak, kommunista műszakból legutóbb is 60 ezer forintot utaltak át az óvodának. A fő­ művezető gyermeke sem fért be, pedig ő brigád tag. Napi két órában üzemorvos rendel a tele­ pen. A rendelőt, a betegszobát, a pihenőt a telephely maga építette, apródonként besze­ rezte az orvosi műszereket is. Évente szer­ vezett rákszűrésben vesznek részt az asszo­ nyok, szintén itt, helyben. Ilyenkor átszer­ vezik a műszakot. Nevetve mondják: itt a szűrés olyan halálbiztos és -pontos, hogy a vizsgálóasztalt a tarjániak már el sem vi­ szik. Úgy látszik örökbe itt marad. Vajon kötelessége-e a munkahelyi üzemi vezetésnek mindezt megtenni, elintézni? Az intézkedések nagy része nem kötelező. De a telepvezetés felhatalmazást kapott az anyagyártól, ha akar, élhet vele. Szándékon, na meg persze jól látó szemen, jól halló fü­ lön múlik. És hogy a kedvezmények későbbi „hasznával” már most terveznek? Nyilván kalkulálnak azzal, hogy a humánus intézke­ dések érzelmi szálakkal is idekötik az aszszonyokat, hogy idővel hűséges törzsgárdá­ ra számíthatnak majd. De baj az, ha a szá­ mításokban ez, is fontod művelet? Végül is azért vezető egy vezető, hogy messzebbre lásson az orránál, sőt, még a halnapnál is! 5. A sürgősségi listán túl egy szuper-sürgőssé­ gi lista is készült. Az előbbin 46. a „szuperlistán” 20 család szerepelt. Valamennyien nagycsaládosok, három, vagy annál több gyermeket nevelnek. A rövidebb listára azok kerültek fel, akiknek valóban „adj uram, de rögtön” kellett a lakás. A nagyobb, a kom­ fortosabb, vagy egyáltalán A LAKÁS, mert semmilyen sem volt. — Ők húszan, egy kivételével az idén új otthonba költöztek — mondja dr. Hegedüs Károly, a Salgótarján városi Tanács vb-titkára. — De ez már a második szakaszban történt. Az első az volt, hogy még tavaly, azon melegében a népesedéspolitikai hatá­ rozat megjelenése után soron kívüli akciót indítottunk a nagycsaládosok javára. A 15 százalékos előtörlesztési összeg elengedésé­ vel olcsó áron, 170 ezer forintos lakást utal­ tunk ki 11 sokgyermekes családnak. Egy­ szobás, két és félszobás lakásokat. Nem állítom, hogy ennél tágasabb, jobb lakást álmodni sem lehet, de összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé jutott 11 család. Olcsón, ami számukra különösen nem elhanyagolha­ tó szempont. A listák alapján a megyeszékhelyen 1975. fordulójáig még 26 nagycsaládos gond iának enyhítése hárul a városi tanácsra. Hogy kal­ kulál a laikus? Ehhez nem kell más. mint 26 beköltözhető, tágas lakás. Pedig, de meszsze áll ez a hétköznapi realitásoktól!... Az ötgyermekes újaknai családapának né­ pes családján kívül nem volt egyebe a magatákolta ágynál, továbbá két széknél és egy asztalnál. Lakást kért, kapott is. Kétszobá­ sat, ami eddigi életnivójának messze fölötte állt. Bevitte a lakásba „bútorzatát” — és gúnyosan ásítozott a sok üres fal. Túl nagy­ nak bizonyult az új otthon. A fokozatoknak égy egész sor közbeeső lépcsőjét átugrotta ez a család. Hogy sikerül-e a lendület után megtartani egyensúlyát, az majd elválik... A IV. ötéves terv salgótarjáni lakásépít­ kezését körülbelül ez jellemzi: sokat, sokat, hogy legalább valamit enyhüljön a szorítás. Aztán lesz majd idő és erő a jobb és na­ gyobb lakások arányának növelésére, az ún. minőségi lakásépítkezésre. Ma még luxus a 3 szobás lakás. Pedig az a család, amely 3 gyermek nevelésére vállalkozott, nem per­ dülhet éppen táncra benne. És meddig lesz még a jövő zenéje, hogy az építészek végre a többgyermekes családra tervezték, formál­ ják az otthont? Lehetséges, hogy a luxusnak újabb, magasabb fokozata ez az igény? — Számításunk szerint a jövő esztendő végéig még 80 sokgyermekes adja be lakáskérelmét — kalkulál hangosan dr. Hegedüs Károly. — Ők ismét soron kívüliek lesznek. A későbbiekben is évente minimum 20 la­ kást kell tartalékolnunk a nagycsaládosok külön keretére. Nekik mindenkor a sor elején kell helyet adni. Határozat nélkül is nyilvánvaló megoldás ez, a határozat pedig legszigorúbb kötelességeink közé sorolja ezt a fajta megkülönböztetést. 6. B-nébőI ömlik a panasz. A sérelmek egy része a bántó él mellett is hordoz valami komikusát. B-né maga is többször elneveti magát. A beszámolóra a „nem tudom, hogy sírják-e vagy nevessek” hangulat illik. B-né második gyermekével maradt otthon. Férje fizetéséből él a négytagú család. Bnének tehát nagyon beosztóan kell gazdál­ kodnia. — Hát, meg is nézem a forint helyét, el­ hiheti. Már akkor persze, amikor az raj­ tam múlik. Mert időnként rejtélyes csekke­ ket kapunk a lakásépítési szövetkezettől, hogy fizessünk be ezer-kétezer-háromezer forintot bonyolítási, kezelési és tudj’isten még milyen költség fejében. Egy éve már, hogy itt lakunk, ugyan mit kell még most is annyit bonyolítani?! Engem ezek a csek­ kek nagyon érzékenyen érintenek. Egyszer elhatároztam, ha addig élek is, utánajárok: hová mennek, mire kellenek az összegek. Hogy tudjam legalább... Küldöztek egyik bizottságtól a másikig, a másiktól a harma­ dikig, mégsem tudtam meg, amit akartam. Akkor aztán feladtam. Nincs nékem erre időm a két gyerek mellett. Olykor sajátságos tapintattal időzítik ezeket a csekkeket. A múlt évben például karácsony és szilveszter között kaptunk egyet, mellette a felszólítás­ sal: három napon belül háromezer valahányszáz forintot fizessünk be. Kérdezem: kará­ csony és szilveszter között melyik család zsebéből kandikálnak ki a fölös ezresek? B-né sorolja a cifraságokat, mert az ifjú­ sági lakótelepen, amiről szó van, akad belő­ lük elég. A földszinti klubszobában például különös dolgok történtek: a közös művelő­ désre, pihenésre szánt lakásnyi nagyságú helyiséget időnként elönti a fölötte levő la­ kások szennyvize. Ez önmagában még nem furcsa, hiszen a szennyvízvezeték a klub­ szobában végződik, tehát más helyiséget nem is önthet el. A különös az, hogy az építők több mint egy esztenő alatt nem ta­ láltak jobb megoldást. Az ajánlkozó lakók­ nak pedig nem engedik begyömöszölni a cső végét, mondván, az építők dolga, ne avatkozzanak bele. — Itt csupa fiatal házaspár lakik —foly­ tatja B-né a lajstromot. — Csak a mi lép­ csőházunkban 26 gyerek van. Másütt ennyi­ vel már óvodát működtetnek. Nem az óvo­ da, bölcsőde hiánya miatt háborgók, majd lesz talán az is. De az már valóban boszszantó, hogy ha a gyerekeket levegőztetni akarjuk, az országútra kell kimenni. Mert itt köröskörül sártenger vág el minket a kül­ világtól, nyilván észrevette. Sürgettük, csi­ nálják meg a járdát, nem olyan nagy öszszeg az. El is kezdték, a felét nagy lendület­ tel lesímították. aztán hipp-hopp. eltűntek az emberek Ennek egy-másfél hónapja. Most ott vagyunk, ahol a mádi varga, van egy járdaszigetünk a nagy sáros masszában. Mit érünk vele? B-né fiatal, alaptermészete a derű. Így vi­ szonylag kedélyesen viseli a bosszúságokat. Apró-cseprő panaszainak orvoslásáról nem szól törvény. A kérdés mégis ide kívánko­ zik: mindezek nem tartoznak a népesedéspilitikai határozathoz? 7. Egy határozat — a népesedéspolitikai is — majdnem mindenható. Ami egyáltalán mér­ hető és számon kérhető, azt a határozatra hivatkozva mérni és számon kérni lehet. De ki és hogyan kérheti számon a fejekben megbúvó gondolatot? — Jó körzet az enyém, meg nem is — jelentette ki határozottan a kisterenyei vé­ dőnő. — Jó, mert itt a szülők mindenüket a gyerekre adják. És ugyanezért rossz is. Mert nem úgy kell törődni a gyerekkel, hogy drá­ ga karácsonyfát csinálnak belőle, ráaggatva mindenféle díszt, meg csingilingit. Jó lenne már kisöpörni a fejekből ezt a haszontalan mindentakarást, és okos, jó arányokat he­ lyébe állítani. Jó lenne már egy ilyen rend­ csinálás, csak persze non megy ez olyan gyorsan. A puccparádéba öltöztetett gyerek és a hajszolt, mindig fáradt feleség. Az otthoni tennivalókat gondosan és precízen különvá­ logató férj: ez női munka, ez férfi munka. A patyolattól hazahozott ágynemű, ami bi­ zony sokszor szürkére sikerül. Az ételkonzerv okos dolog, jó is, de rendszeres használatát hány többgyermekes család engedheti meg magának? És az éttermi étkezést? A család ellátása, gondozása alatt ma ter­ mészetszerűleg ezt értjük: mosni, főzni, va­ salni, takarítani a cseládra. Azaz a fizikai lét szükségleteit kielégíteni. (Vajon meddig lesz még természetes ez a meglehetősen szűk értelmezés?) A család gondozása ha­ gyományosan az asszony feladata. Könynyítését gépek szolgálják, ám ezek in­ kább az erőt kímélik, mintsem a szükséges időt rövidítik. Ma már azonban csaknem hagyományos asszonyi feladat az is. hogy a férfiéval egyenrangú termelőmunkát végez­ zen. A gyermeknevelés tetemes része ugyan­ csak az ő „reszortja”. Akkor hát a háztar­ tási munka magától értetődőn megosztódik a két fél között! Vagy mégsem? Ismerősöm fiatal férj. Felesége gyermeket vár. mindketten dolgoznak, mindketten ko­ moly keresetet visznek haza. Megkérdeztem: mi a helyzet náluk az otthoni munkameg­ osztással? — Én segítek otthon, mert nem akarom, hogy a feleségem kevesebbét pihenjen, mint én, hogy rosszkedvű, agyondolgozott, beletö­ rődő asszony legyen. Egy ízben azonban ko­ moly vitába bonyolódtunk. Feleségem amel­ lett érvelt, hogy a férjnek manapság köte­ lessége is a háztartási munka, nem szíves­ ség csupán a részéről. Én nem akartam, ma sem akarom elismerni. Pontosabban az eszemmel belátom, hiszen logikája tiszta, mint az egyszeregy, de nem visz rá a lélek, hogy ezt az elvet valljam magam is. Inkább azt mondom: segítek otthon, mert szeretem a feleségem. És tessék csak megfigyelni a férjek nagy részét! A fiatalabbak nagy része nem veti el magát újsággal a kezében a fotelben, miközben az asszony dolgozik. De hogy szól a megokolásuk? „Segítek, mert az asszony a) nem ér rá mindenre b) gyenge c) beteg d) terhes e) így több időnk jut egy­ másra meg a szórakozásra”. De mutasson nekem olyat, aki azt mondja: segítek, mert a háztartás a mai helyzetben a férjnek ép­ pen olyan kötelessége, mint a feleségnek. Legalább 50 év kell ahhoz, hogy ez legyen az általános, ne a többi különféle magyará­ zat-változat. A védőnő azt mondta: „ez persze nem megy olyan gyorsan”. A fiatal férj ezt: „leg­ alább 50 év kell hozzá”. Megfoghatatlan, tá­ voli, bizonytalan határidők. Nem tiszták és határozottak, nem olyanok, amilyenekkel a határozatok operálnak: 1974. január 1-től, jú­ lius 1-től stb. A fejekben lenne nagyon jó fordulást el­ érni! Milyen egyszerű is volna, ha csupán a törvényhozókon múlna!... 9 �dr. Reichard Jenő Felvilágosult felelősséggel Nemegyszer mutatunk hajlandóságot arra, hogy elmerülve szakterületünk mélyrétegeibe, elveszítsük a tágabb tájékozódás igényét — később képességét is. Márpedig bármilyen gazdag is­ merettárral rendelkezzék is ez vagy az a „specialista”, társadal­ mi értékéből veszít, ha nem igazítja továbbhaladásának útját az őt befogadó nagyközösségéhez. Ügy érzem, ilyen módon szükséges — nemcsak orvosi, de társadalmi érdek — nyomon követnünk az 1973-ban megjelent népesedéspolitikai határozat által előidé­ zett változásokat, például akár a szülész-nőgyógyászi praxis lá­ tószögéből; s mentjük fel magunkat jelen esetben a tudományos­ ság kötelmei alól. Tudvalevő, hogy a népesedéspolitikai határozat a népesedé­ si helyzet javítását, a gyermekes családok fokozott támogatását, a nő és a születendő gyermek hatékonyabb óvását, az egészség­ ügyi és családtervezési ismeretek szervezett oktatásának beveze­ tését tűzte ki célul. Az a társadalmi átalakulás, melynek eleme ez a határozat is, természetszerűen megváltoztatja magát a leg­ kisebb társadalmi közösséget: a családot is. Ennek az átalakulás­ nak vagyunk tanúi és részesei napjainkban, s ezért van szükség az új, szocialista családmodell kialakítására. Tudjuk, hogy nem elsődlegesen és kizárólagosan orvosi feladat ez, mégis tagadha­ tatlanul nagy felelősség hárul azokra is, akik nővédelmi tanács­ adással, családtervezési felvilágosítással, (terhességmegszakítással, vagy terhestanácsadással foglalkozva befolyásoló erői a változá­ soknak : a szülész-nőgyógyászokra. A problémával foglalkozó szociológusok, filozófusok, demog­ ráfusok megfelelő előrejelzéseket adták a család változásairól, helyzetéről. Az MSZMP X. kongresszusa is felhívta a figyelmet arra, hogy olyan gazdasági intézkedésekre és művelődésünket átfogó, szervezett közvéleményformáló propagandamunkára van szükség, ami a család nagyobb elismeréséhez, megbecsüléséhez, felelősségteljesebb utódvállaláshoz vezet. Aktuális volt mindez, hiszen jelentősen megváltozott a családok életvitele, bonyolul­ tabb együttélési összefüggések, erkölcsi normák, célkitűzések ke­ rültek felszínre. Az anyagi jólét növekedésével párhuzamosan kialakult összkomfortos életvitel ugyanis nem párosult olyan tudatos tartalmi összetevőkkel, felismerésekkel, amelyek a csa­ lád mai problémáit konfliktusmentesen oldhatták volna meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a már általánosan ismert adat, hogy például 1971-ben az 1000 lakosra jutó élveszülések száma 14,5, a természetes szaporodás pedig 1000 lakosra 2,6 volt, ami az elvárható vagy ideálisnak mondható értékektől ugyan­ csak távol áll. (A népszaporulat alakulását tekintve az európai országok között is kedvezőtlen a helyzetünk.) S mivel a pozitív szándékú intézkedések nyilvánvalóan összeütköznek a merev ha­ gyományokkal, megrögzött szemléletekkel, torz előítéletekkel, nem haszontalan a megvalósulás egy-egy stációjánál a helyzetké­ pet rögzítenünk, elemeznünk, értékelnünk. Annál fontosabb ez, mert könnyen megeshet, hogy kellő ellenőrzés híján — főleg a fiatalok körében — még talajra találhat (vagy a népesedéspoliti­ kai törvény bizonyos lojalitását félreértelmezve éppen elszapo­ rodhat) valamiféle könnyelmű nézet az új nemzedék ügyéről szólván. Mindennek bizonyítására idézek ide néhány, munkám során szerzett, s érzésem szerint nem egyedi érvényű tapasztala­ tot: Sz. É. tizennyolc éves hajadon terhességmegszakítást kér. Arra a kérdésre, hogy mivel indokolja álláspontját, azt válaszol­ ja: a jövő hónapban ugyan túl lesz az esküvőn, de pillanatnyi­ lag az életet szeretné élvezni, nem pedig pelenkát mosni... K. F.-né huszonnégy éves, négy éve férjezett, egy gyereke van. Azért kér terhességmegszakítást, mert autóra gyűjtenek.. Cs. A.-né harminchárom éves, négy gyereket szült. Bevallása sze­ rint azért vállalja az ötödiket is, mert így több családi pótlékot kap. A fogamzásgátló szereket nem ismeri... Sorolhatnám még a példákat, de talán ennyiből is kitűnik, hogy a születendő gyer­ mek nem mindig a kisközösség, a család nemesen tervezett gyü­ mölcse. Vagyis: egészségügyi felvilágosító munkánk (amialapja az egészséges emberi kapcsolatok létrejöttének) még elmarad at­ tól a szinttől, amit optimális funkcionálás esetén el kell érnie. Ma egy 15—18 éves fiatal például mást és mást tanul a szaporító 10 rendszerről attól függően, hogy milyen iskolatípusba jár, holott életkori sajátosságainak megfelelően ugyanazokra az ismeretekre lenne szüksége. Elgondolkodtató a KSH közlése is, miszerint az 1968-ban megvizsgált 15—19 éves reprezentatív lakosságcsoport­ ból mindössze 33 százalék kapott szexuális felvilágosítást. Vessük ezt egybe azzal, hogy Budapesten az utóbbi években a 14 éven aluli korcsoportban meghétszereződött a terhességmegszakítások száma, s hogy 1970-ben 18 000 középiskolás lánynak volt művi abortusza. Nem mehetünk el mindezek mellett közömbösen, hiszen az első nemi kapcsolat felelőtlen létrejötte — kellő felvilágosítást nélkülözve — lelkileg sérült, testileg már megviselt családalapító alanyt produkál. (Sőt, saját gyakorlatomból sem ismeretlen olyan szomorú következmény, hogy az első terhesség művi megszakí­ tás miatt a méh eltávolítására kényszerültünk, s ennek a beavat­ kozásnak az alanya (fiatal lány) már soha meg nem ismerheti a saját anyaság, saját gyerek ízeit, örömeit.) Milyen hatásai érzékelhetőek ma a népesedéspolitikai ha­ tározatnák? Egy év nem nagy idő, különösen ha azt vesszük fi­ gyelembe, hogy a sokrétű, mindenre kiterjedő intézkedésektől hasonló összetettségű eredményeket remélünk. Az intézkedések gazdasági vonatkozásai máris kifejtették hatásukat, a felvilágosultság alakulása viszont statisztikailag nem mérhető. Mit mu­ tatnak a demográfiai jellemzők? Nógrád megye gondozott ter­ heseinek száma az alábbiak szerint alakul: Nógrád megye gondozott terheseinek száma 1973. szeptember 15-én és 1974. szeptember 15-én 1974 960 770 326 2056 Emelkedés + % 262 37,50 204 36,00 37 12,80 503 32,38 Biztatóak a táblázat adataiból levonható következtetések, hiszen a kimutatott emelkedés a határozat kedvező fogadtatásá­ ról tanúskodik. Érdekes (bár mindig tudtuk), hogy a magasabb urbanizációs fokú városban gyorsabb a reagálás üteme. Az ob­ jektív megítélés érdekében adatainkat elemezni kell. Tudvalevő, hogy az ötvenes évek elejének „Ratkó-gyerekei” most értek abba a korba, amikor életkoruknak megfelelő termé­ szetes rend szerint első-második gyermeküket szülik. A Nógrád megyei Szüléskerületi Hivatal adatai szerint Salgótarján város területéről, a kimondottan munkásvárosból 424 terhes közül mindössze 20 vállalta a kívánatos harmadik gyereket. Ez mind­ nyájunkat figyelmeztető adat. Módosítására kedvezően hat, hogy a határozat következtében kialakult lakáselosztási gyakorlat folytán (30 000 forint engedmény gyermekenként) — lakásprob­ lémái megoldását, kedvezményeket remélve — sok gyerektelen vagy egy gyermekes anya vállalja a szülést. Érdekes megállapí­ tásokat tehetünk továbbá, ha a terhesek gyermekszám és foglal­ kozás szerinti megoszlását vizsgáljuk: 1973 Salgótarján és vonzási köre 698 Balassagyarmat vonzási köre 566 Pásztó és vonzási köre 289 Nógrád megye összesen: 1553 Gondozott terhesek megoszlása az eddig élő gyermekszám szerint 1974. szeptember 15-én a terhesanya élő gyermek foglalkozása szerint száma htb. fizikai szellemi szerint 0 1 2 3 több mindössz. 515 600 108 23 20 1266 242 267 14 1 — 524 62 108 44 25 27 266 összesen 827 967 165 50 47 2056 az összesből rosszz szociális helyzetű 86 93 58 28 44 289 (10,4%) ( 9,6%) (35,1%) (56,0%) (93,6%) (14,0%) Két igen elgondolkodtató tényre kell figyelnünk a táblázat elemzésekor. 1. A négy és több gyermeket vállalók — ha nem is nagy számokról van szó — 93,6 százaléka rossz szociális körülmények között élő család. Amíg az egyik oldalon össznépi érdek a har­ madik gyerek elvárása, megnyugtató-e, hogy a szociális helyze­ tüknél fogva nehézségekkel küzdő családok vállalják bizonyos szociális kedvezmények miatt a negyedik, ötödik, esetleg még �több gyermeket? Figyelmeztetően felelősségteljes társadalmi ér­ dek a szelepek és zsilipek ilyen irányban ésszerűen szabályozott működtetése is. S ez bizony ma még hátra van. 2. A második sajátosság, hogy a szellemi dolgozó terhesek közül az egész megyében mindössze 15 vállal három vagy több gyereket. Lényeges kérdés, hogy azért ilyen alacsony ez az arány, mert adottságaik miatt erőteljesen élnek a fogamzásgátlás le­ hetőségével, vagy kényelmi, polgárias szempontoknak engednek. Ennek eldöntése a jövő feladata. A határozat egyik igen pozitív döntése a terhességmegsza­ kítás engedélyezésének új rendje, ami elősorban az anyák vé­ delmében született a társadalmi elvárásoknak megfelelően. A ter­ hességmegszakítások száma alábbiak szerint alakult. A változás szembetűnő, kedvező és megnyugtató. A terhességmegszakítások számának összehasonlítása 1973. jan. 1.—okt. 1-ig és 1974. jan. 1.—okt. 1-ig 1974. I. 1. — X. 1-ig 3282 1973. I. 1. — X. 1-ig Csökkenés 1928 41,3% Nekünk, nőgyógyászoknak jutott az a hálálan feladat, hogy nem kívánt terhességtől megszabadítsuk a leendő anyát. A táb­ lázat adataiból arra is következtethetünk, hogy egyre többen határozzák meg a fogamzásgátló szerek segítségével az utód megszületésének időpontját. Ami egyértelműen a népesedéspoli­ tikai határozat kedvező hatásának is tudható be. Ahhoz viszont, hogy a megindult folyamat tartós és tendenciózusan kedvező le­ gyen, sok még a tennivaló. A legfontosabb — itt is, mint általá­ ban — az orvosi ténykedésben: a megelőzés. Ez átfogó felvilágo­ sítás alapvető tények ismerete nélkül elképzelhetetlen. Márpe­ dig érzésem szerint éppen ezen a fronton tettünk legkeveseb­ bet. A határozat megvalósítása útján: beszélgetések, előadásaim során gyakorta tapasztalom, hogy sem jogaikkal, sem kötelessé­ geikkel nincsenek tisztában a gyerekes anyák és leendő anyák. Nem kielégítő a felvilágosító munka. Sok még a maradiság, a megrögzött, múltból megmaradt álszemérem ezekben a kérdé­ sekben. Nyilvánvaló, hogy csak úgy tudunk előrelépni, ha a korszerű pedagógiai felkészítés akár az ifjúság, akár a felnőttek vonatkozásában a közművelődési feladatok szerves részévé válik. Ezen az úton léphetünk előre a tudatos családtervezési ismeretek bővítésében. Az egész népünk gondját szorgalmazók nagy, koor­ dinált összefogására van itt szükség. E rövid és inkább gondolat­ keltő cikk keretében legfeljebb egy-két részproblémára tértem ki. De mélyebben és bonyolultabban és felelősebben — mi több, hosszú évekre tervezve — kell itt gondolkodnunk, hogy az ered­ mény ne maradjon el. Szokács László Battonya, a szabadság kapuja Ezerkilencszáznegyvennégy december. Nóg­ rád földjén is dörögnek már a felszabadító szovjet seregek ágyúi. Szabad mar Erdőtarcsa, Erdőkürt, Szirák, Kalló, de Salgótarján még nem. A városban felfegyverzett nyila­ sok, csendőrök és német katonák igyekeznek megfélemlíteni a lakosságot. Nem válogat­ nak az eszközökben — a kegyetlenkedéstől, a terrortól sem riadnak vissza. Egymást érik a kivégzések. A csendőrlaktanya udvarához december 6-án kivezénylik a lakosságot: ki­ végzést kell végignézniük a teniszpályán, ahol a karancslejtősi ellenállás négy bátor harcosát vezetik puskacsövek elé. A város környéki erdőkben egyre több a katonaszö­ kevény, hiszen értelmetlen már a harc. A csendőrök december 21-én Ortáspusztán kö­ rülveszik az erdészlakot. Az elfogottakat Sal­ gótarjánba kísérik és az OTI pincéjébe zár­ ják. A hadbíróság gyorsan dolgozik. Az el­ hurcoltak között van Varga András domb­ egyházi katonaszökevény. A bíróság halálra ítéli, és december 22-én a város főterén kivégzik. A nyakában tábla van: „Nem je­ lentkezett, hazaáruló!” Három nap múlva a szovjet harcosok fel­ szabadítják Salgótarjánt. Varga András szü­ lőföldje már három hónapja szabad. Bizto­ san róla is beszélnek otthon, várják a fiút, aki már nem lehet ott szerettei között. Bé­ kés megyébe előbb érkezett a szabadság, mint Nógrádba: a szabadság kapuja 1944. szeptember 23-án Battonya. Ezen a napon az Elek—Dombegyháza—Battonya—Csanádpalota vonalban a szovjet csapatok elérik a magyar—román határt. ♦ Nagy Sándor ma is az Aradi úton lakik. Kemény kötésű ember, barázdált az arca, ma is jól emlékszik arra a hajnalra, szep­ tember 23-ára. — Pár nap szabadságot kaptam, a front­ ról jöttem haza. A Sziondában laktam, a tanyán. Napfelkelte volt, mikor kijöttem a házból, kinéztem a Pécskai útra. Hirtelen mozgást láttam. No, gondoltam magamban; ezek oroszok! Szóltam az asszonynak, — ő meg megijedt. — Te, vigyázz! Mi fog történni? Mi lesz velünk? — ijedezett. — Mi lenne? Ne félj semmit — nyugtat­ tam. Jöttek az úton, a grónici erdő felől, le­ hettek vagy húszan-hannincan. Kúsztak a szántón, a mezőn is — öregek és fiatalok. Az arcát is láttam némelyiknek. A szomszéd tanyában még magyar katonák voltak — emlékezik a 62 éves Nagy Sándor. A katonák, a 18. harckocsizó hadtest fel­ derítői V. P. Brjukov százados vezetésével nem vonultak azonnal a községbe. Vártak, mert tudták, hogy a községben levő erősen megtizedelt gyalogos ezred szárnyai nincse­ nek biztosítva, s előbb-utóbb kénytelenek lesznek visszavonulni. Megeredt az eső és három napon ált vigasztalanul esett. „A községben — eltekintve a részeg ka­ tonatisztek orditozásától — rend és nyuga­ lom honolt, mindenki betartotta a törvénye­ ket, habár azok őrei már árkon-bokron túl voltak. Amikor szeptember 20-a körül elter­ jedt a szovjet csapatok bevonulásának a hí­ re. a hatóságok vezetői a főjegyzőt, a jegy­ zőket, a rendőrbiztost, a végrehajtókat, a járásbírókat, a földbirtokosokat, a katonatiszt­ feleségeket, de igen sok egyszerű Írnokot is páni félelem szállta meg. Ezek az emberek, akik művelt, képzett embereknek tartották magukat, hitelt adtak az akkoriban terjedő képtelenebbnél képtelenebb rémhíreknek. Megindult a menekülés! Az urak és hölgyek egymást tiporták, teherautókon, vonaton vagy parasztszekéren igyekeztek minél messzebb kerülni a „veszélyzónától”. A csendőrök fö­ lényesen, gúnnyal mosolyogtak az urak gyá­ va futásán, de éjszaka ők is meggondolták magukat és a kiürítési parancs bevárása nélkül „angolosan” megléptek. Battonya dolgozó népe sehová nem moz­ dult! Hiába akarta végrehajtani a község totális kiürítését Kováts István magyar ki­ rályi ezredes, a községbe rendelt 12 teher­ autónak üresen kellett távoznia, mert a „bol­ sevista kígyófészek” — ahogy Kováts nevez­ te a községet — lakói otthon maradtak, s nyugodtan várták a szovjet csapatokat. A rendületlenül zuhogó eső mindenkit be­ szorított a házakba, az utcákon alig lehetett embereket látni. Egyszercsak sátorlapba bur­ kolózott magyar katonák jelentek meg az ut­ cákon, bezörgettek a házakba, s ráparan­ csoltak a férfiakra: hozzanak sarlót és kö­ vessék őket. Amikor vagy száz embert öszszegyűjtöttek, a község keleti szélére vezé­ nyelték őket, s ott rájuk parancsoltak, hogy kezdjék meg a magyar állások előtt álló ku­ koricaszár levágását. A parancsnokok persze jól tudták, hogy a szovjet katonák tűz alá vehetik az embereket, hiszen nem láthat­ ják pontosan, mit csinálnak, de mit számí­ tott ezeknek az uraknak száz civil élete. Az emberek remegő térddel kezdtek munkához, minden pillanatban várva a sorozatot. De a szovjetek nem lőttek! Nem lőttek, mert bizonyára észrevették, hogy odakényszerített civilek mocorognak a kukoricásban, s nem akarták kioltani ártatlan emberek életét. Szeptember 25-én a reggeli órákban hir­ telen összeszedelőzködött a magyar ezred, s a község keleti—nyugati irányú utcáin el­ vonult nyugat felé. Az agyoncsigázott ka­ tonák alig-alig vonszolták magukat a sáros, lucskos járdákon, és vágyódó pillantásokat küldtek az ablakokból leselkedő civilek fe­ lé. Nyilván sokuknak megfordult a fejében, hogy lemarad ezredétől, meghúzódik a há­ zakban a szovjet csapatok megérkezéséig. De fényes nappal, észrevétlenül lemaradni, ez a lehetetlenséggel volt határos. Már min­ den magyar katona elhagyta a községet, de a szovjetek nem jöttek aznap délután, de másnap délelőtt sem. Végül dél felé elter­ jedt a hír, hogy üzemet érkezett a szovjet csapatoktól. Hogy ez így volt-e vagy sem, senki nem tudja pontosan. Minden esetre az a paraszti, akit állítólag a tanyáról a köz­ ségbe küldtek, esküdözött, hogy igazat mond. A szovjet csapatok parancsnokának üzene­ tét adta tovább: a község népe legyen nyu­ godt, senkinek nem esik bántódása. délután vonulnak be a községbe. Szeptember 26-án elállt az eső, s délután­ ra már a nap is előbújt. A szovjet csapatok felsorakoztak az aradi úton, s megindultak a község felé. Elöl egy tank gördült lassú ünnepélyességgel, utána két amerikai gyárt­ mányú dzsip húzott katonatisztekkel a há­ tán. Teherautó mozgott előre — egy sza­ kasznyi katona szorongott rajta, az autó 11 �után gyalogos egységek masíroztak. A köz­ ség keleti szélén a köves úton a falu népe nevében háromtagú küldöttség fogadta a szovjet csapatokat A fogadóbizottság mö­ gött a járdáikon összeverődött emberek kí­ váncsian lesték a fejleményeket. Amikor a dzsipek a fogadóbizottság elé értek, a köz­ ség előre kinevezett katonai parancsnoka, egy magas, kopaszodó ezredes leugrott a dzsip­ ről, s a katonatisztek kíséretében a fogadó­ bizottság tagjaihoz lépett. Néhány szót mon­ dott, amit egy alhadnagy fordított magyar­ ra, aztán lekezelt mindhármójukkal, és Elesánszky Kázmér főszolgabírót maga mellé invitálta a dzsipre. A főszolgabíró riadt arc­ cal nézett körül, nyilván azt hitte, hogy többé nem látja a községet, de csalódnia kellett. A szovjet parancsnok egyenesen a községházára vitte, s nyomban kinevezte Battonya község közigazgatásának fejévé. Még másnap körüljárta a községet a kisbí­ ró, és kihirdette a városparancsnokság dön­ tését. Dr. Elesánszky is felhívással fordult a község népéhez, felszólította az embereket: szolgáltassanak be minden fegyvert és min­ denki folytassa ott a munkát, ahol abba­ hagyta.” (Részletek Puja Frigyesnek —Bat­ tonya szülöttének — a község felszabadulá­ sának 20. évfordulójára írt tanulmányából.) Indult az élet, most már szabad földön. Másnap plakátok jelentek meg a battonyai házak falán. Sok volt a képes, a rajzos, né­ metellenes plakát, de a legfontosabb az a felhívás volt, amelyet a Vörös Hadsereg in­ tézett a magyar néphez: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar terü­ letre lép, nem a)z a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja... A szovjet csa­ patok bevonulását magyar területre kizá­ rólag az a katonai szükségszerűség tette el­ kerülhetetlenné, hogy la német csapatok, a Németországgal szövetséges Magyarország hadereje továbbra is ellenállnak... A Vö­ rös Hadsereg nem hódítóként jött Magyar­ országra, hanem mint a magyar nép fel­ szabadítója a német fasiszta iga alól...” A felhívás felszólította a helyi önkor­ mányzatok összes szerveit, hogy dolgozza­ nak tovább. A lakosságot, a munkásokat, parasztokat, a kisiparosokat és kiskereske­ dőket, a vállalkozókat és kistisztviselőket is kérték, hogy folytassák a munkát. A lelké­ szek is akadálytalanul végezhették tevékeny­ ségüket. A battonyaiak naphosszat az utcán vol­ tak, tárgyalták a fejleményeket, megbeszél­ ték a híreket. Nézték a községen átvonuló szovjet katonákat, a teherkocsikat, az óriási ágyúkat és tankokat. Vajon tudták-e. hogy a felszabadítók között magyarok is vannak? Tudták-e, hogy szovjet katonaként harcol Rockó György, a 25 éves battonyai fiatal­ ember, akiben felébredt a lelkiismeret és az első adandó alkalommal átállt a szovjet csa­ patok oldalára. A Vörös Hadsereg egykori katonája most 55 éves és overálban érkezett a beszélgetés­ re, ide az Ifjúsági Házba. Motorkerékpárját a ház előtt hagyta — egyenes a munka­ helyéről jött, a Dózsa Tsz-ből, ahol brigád­ vezető. Tízen vannak az állattenyésztési bri­ gádban, a munkájuk felelősségteljes, hiszen 1600—1700 darabos az állomány. Furcsa, hogy munkáról beszélgetünk, pedig katonaemlékekért kértem beszélgetést Rockó Györgytől, ettől az alacsony, vékony ember­ től, aki egyáltalán nem katonatípus és nincs az arcára írva, hogy végigharcolta a magyarországi frontokat, részt vett jó né­ hány település felszabadításában, együtt szolgált Steinmetz Miklóssal, a hősi halált halt szovjet parlamenterrel. Faggatom az egykori harcost, akinek friss, eleven az em­ lékezete. — Hogyan lett a Vörös Hadsereg kato­ nája? — teszem fél az első kérdést. 12 — Már 15 hónapot töltöttem kinn a fron­ ton, amikor szabadságot kaptam. Ekkor már érlelődött bennem, hogy ha erre lehetősé­ gem lesz, átallok a szovjet csapatokhoz. Fia­ tal voltam és bántott a lelkiismeret, hogy a németek milyen kegyetlenül bánnak az orosz lakossággal. A német atrocitások, közülünk, a magyar katonák közül is sokunkat felhá­ borítottak. Nem örülhettem sokáig a „pihe­ nésnek”, mert 1944. május 15-én már újra a fronton voltam a battonyai 31-es határőr­ századdal. Akkor döntöttem: az első beve­ tésnél átállok. Ez Deltin környékén történt. Tudtam beszélni a szovjetekkel, hiszen szerb az anyanyelvem. Átszóltam: — Ne lőjjetek, át akarok menni! — Gyere! — kiáltotta valaki, de tovább lőttek. — Csak akkor, ha nem lőttök! — mire megszólalt egy síp, és abbamaradt a lövöl­ dözés. Körülvettek, mahorkával kínáltak, én meg magyar cigarettával őket. Azonnal az ezred­ parancsnokhoz vezettek, Kartoskov őrnagy­ hoz, aki kihallgatott. A beszélgetés során kiderült: jól beszélek oroszul, értem a nyel­ vet, s megkérdezte az ezredparancsnok, van-e kedvem a felderítőkhöz menni. Igent mond­ tam, s így azonnal szólt Zotov kapitánynak, a szakaszparancsnoknak. így kerültem a fel­ derítőkhöz. Hadosztályunkat pihenőre. ki­ egészítésre két hónap után visszarendelték. — Mikor és hol érkezett először magyar földre? — A Kárpátokon át, áttörve az Árpád-vo­ nalat jöttünk előre. Sáros ősz volt. Kassa irányába fordult hadosztályunk Ungvár után, s megvártuk, míg Csap környékén felszámol­ ják a védekezőket. Később áthelyeztek a Tiszán túlra, ahol Budapest irányába tört előre a II. Ukrán hadsereg. — Mikor ismerkedett meg Steinmetz kapi­ tánnyal? — Augusztus végén került hozzánk Ste­ inmetz Miklós politikai tiszt, akit egyene­ sen Moszkvából küldtek. Még egy magyar fiú volt velünk, a beregszászi Bodnár Alexander. Steinmetz állandóan tanított és sok mindent elmondott, magyarázott. for­ gatta a térképet. A propagandacsoportnál dolgoztam ekkor, röpcédulákat juttattunk át a frontvonalon, hangosbeszélőn szóltunk a magyarokhoz, hogy értelmetlen a harc. A fasiszták Osztapenko századossal együtt meg­ ölték Steinmetz Miklóst, akinek halála mé­ lyen megrendített — mondja Rockó György, és egy fényképet mutat, amelyen Jampolszki és Steinmetz kapitány mellett ott áll ő is, a Vörös Hadsereg egyenruhájában. — Ismernie kelllett, ha a politikaiaknál szolgált. Illés Bélát, a kiváló magyar írót. — Találkoztam vele, „Béla bácsival”, de nem tudtam, hogy író. — Hogyan fogadták a szovjet harcosokat a magyar lakosok? — Az egyszerű emberek mindenütt szere­ tettel várták a szovjet katonákat, szivélyesen fogadták őket. — Hol érte a háború vége Rockó Györ­ gyöt? — Csehszlovákiában! Nagy volt az öröm. Egész éjszaka gramafonoztunk. örültünk, hogy vége a harcnak. Befejeződött! — Mi volt a rangja, amikor leszerelt? —Hadnagyként szereltem le. és a szov­ jet hadsereg egyenruhájában jöttem haza Battonyára. Itt élt az unokatestvérem, a nagybátyám. Küldtem egy fényképet még a háború alatt, és üzentem, ha vége lesz a harcnak, hazajövök. Örültek a hírnek, mert azt hitték, meghaltam. Úgy hogy nem volt meglepetés, amikor beállítottam, de az öröm annál nagyobb. — emlékezik az egykori harcos, akit ma is megbecsülés övez a falu­ ban, szerénysége, munkaszeretete, embersé­ ge miatt mindenki tiszteli, szereti. Harminc éve szabadult fel Battonya. amely ma nagyközség, és ahol békésen élnek együtt magyarok, románok és szerbek. Sorsuk év­ századok óta közös. A magyar, román és délszláv nemzetiségű szegényparasztok az agrárszocialista mozgalmakban is együtt har­ coltak, s ennek egyik történelmi jelentőségű eseménye is itt zajlott le, Battonyán 1891ben, amikor ezer aratómunkás lépett sztrájk­ ba, követelt nagyobb darab kenyeret. Az elsőként felszabadult magyar község­ ben. 1944. őszén már megalakult a kommu­ nista párt, és irányításával 1945. tavaszán 1041 család kapott földet — 4659 hold ke­ rült felosztásra. Mi jellemzi ma Battonyát? Nehéz a harminc év történetét visszaidézni. Ma három termelőszövetkezete van a nagy­ községnek, 11 ezer hektáron gazdálkodnak és 2381 dolgozó tagnak biztosítanak nyu­ godt megélhetést. Az országban 1947-ben — az elsők között — szervezték meg a népi középiskolai rendszert a faluban. Az álta­ lános iskolákban ma nemcsak magyar, ha­ nem szerb és román nyelven is oktatnak. A Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépis­ kola tanulóinak száma 400, a felnőtt okta­ tásban 200-an tanulnak. Önálló zeneiskolája is van a községnek, ahol különböző hang­ szereken 160 diák tanul. Maradjunk a számoknál: Battonyának 3416 lakása van. A felszabadulás óta 20 kilomé­ ter villanyhálózatot, 40 ezer négyzetméter járdát építettek. Nyolcszázhuszonhárom la­ kásba vezették be a vizet. A községben 112 személygépkocsi 208 motorkerékpár. 6 ezer kerékpár van. A hűtőszekrények száma 1500, a mosógépek száma 2000 és a házaknál 1670 a televíziókészülékek száma. A kulturális élet központja a József At­ tila Művelődési Központ, ahol otthont kap­ tak a nemzetiségi klubok, táncegyüttesek, kórusok. Anyanyelvükön hallgatnak itt elő­ adásokat a község román és szerb lakosai. Igen nagy gondot fordítanak a néphagyo­ mányok és szokások ápolására. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk Battonya sportéletéről. Tekézőik Békés megye szerte híresek. Csapatuk az NB III-ban játszik, ugyanakkor egy másik együttes a megyei I. osztályban, ahol a labdarúgók is szerepel­ nek. A nagyközség sakkélete falusi viszony­ latban országosan kiemelkedő. Szántó Ist­ ván személyében magyar levelezési bajnoka van a községnek, aki hamarosan a levele­ zési Világ Kupa döntőjébe is bekerül. Hí­ resek felszabadulási sakkversenyeik, ame­ lyet mindig szeptemberben rendeznek, s azon a legjobb Békés megyei játékosok mellett az ország minden részéből indulnak sakkozók. ★ Emlékmű áll a község központjában, hir­ deti a szabadságot, Battonya lakóinak há­ láját a felszabadító szovjet hősök iránt. Azt a napot, amikor először léptek magyar földre a szovjet hadsereg katonái, minden évben megünneplik a battonyaiak. Fiatalok érkez­ nek a községbe Békés megye minden falu­ jából. Végigjárják azt az útvonalat, ame­ lyen harminc évvel ezelőtt a szovjet harco­ sok jöttek, Rockó Milán, az Ifjúsági Ház igazgatója mondja: — Az idén a Béke-menet a Felszabadulási Emlékparkból indult, az Aradi út men­ tén vezet a fiatalok útja. Ez a történelmi emlékhely országos társadalmi összefogással épül. Egyelőre öt hektárnyi területet par­ kosítunk. Nyíló virágok, fák, bokrok, dísz­ cserjék tarkítják maid a parkot. Haditech­ nikai múzeumot is létesítünk. MIG 15-ös vadászgép, T—34-es tátik, 75 milliméteres lövegek és egyéb harci eszközök láthatók itt, olyanok, amilyenekkel a második világhábo­ rúban harcoltak a fasiszták ellen a felszaba­ dítóik. Szemben a parkkal épül majd a sportkombinát, itt lesz a fedett uszoda is. Hol­ nap a reggel zenés ébresztővel kezdődik, délelőtt lesz az ünnepség, délután sportver­ seny, kulturműsor, este pedig táncmulatság zárja a napot. Tartson velünk! Battonya, 1974. szeptember 15—22. �Oravec János Egy karhossznyi cinder, avagy a jódolgos Vitkó Dani balladája „Szabályzat a m. kir. vas- és acélgyár tulajdo­ nát képező lakházakban lakó tisztviselők, altisz­ tek, alkalmazottak és munkások, gyárral szerző­ déses viszonyban álló felek, stb. számára. 55. § A telep temetőjében való Keverés tilos. A teme­ tőből bármit elvinni a gyár, a bánya szolgála­ tából való azonnali elbocsátást von maga után" - Nincs olyan élő, én mondom emberek, aki boldogan halna meg. Én mondom, emberek, csak a halottak tudnak boldogan meghalni. De emberek, vannak különlegesen boldogtalan halá­ lok, és ne felejtsétek, emberek, a halál mindig boldogtalan. - Most, hogy elrendeltetett, most, hogy meggyújtottam életem utolsó és legrövidebb ideig égő gyertyáját, a cindert, a gyujtózsinórt, mondanom kell nektek valamit. Amit mondok, nem a féle­ lem diktálja. Nem a haláltól való félelem, hanem a halálba hul­ lott teljes életem követeli ezt. Most, hogy már ég életem legrövi­ debb és utolsó gyertyája, érzem, hogy a csontom elkezd deszkásodni. Fájdalmat okoz a csont halála, és koporsóvá alakul át tes­ temben a csont rendszere. Én vagyok és én leszek az egyetlen ember, akinek a testét nem kívülről öleli a koporsó, hanem a tes­ tében hordja a földi maradványai eltakarításához szükséges nél­ külözhetetlenségeket. Bennem lakik a halál, és én az ő koporsó­ jában. Most, amikor meghalok, azt fogják mondani: kis ember, nagy halál. Én pedig azt mondom, mielőtt meghalnék: kis ember, kis halál. — Te, kedves feleségem, asszonyom, mielőtt meghaltál, nem szól­ tál hozzám. Nem mintha nem lett volna mondanivalód, perlekedni valód, de elhatároztad, fájdalmaddal, fájdalmas némaságoddal, néma fájdalmaddal és haláloddal engem is megölsz. És én, mi­ után lezártam a szemhéjadat, azon nap éjszakáján a többiekkel elsirattalak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ..." Ak­ kor a többiek, azon a te földet és életet raboló hajnalodon meg­ átkoztak téged, az ágyadat, a székedet, a kanaladat és a kése­ det, a lábad nyomát, a gyereked mosolyát, a hajnal rádeső har­ matát, az est csillagzuhatagát, az éjszaka mámorát, ismeretlen atyád ágyékát, anyád kacérságát, bűnben fogantatott fiad bol­ dogságát és egy legény egy kezét, amivel egyszerre át tudott ölel­ ni egyszer. A siratók átka ezt imádkozta: „Aj, jaj, meghaltál. Meg­ halt a csalódod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj . . És halálotok után én is meghaltam. És én azóta is minden reggel és délben és este és éjfélkor meghalok. És mindig más halállal. Mintha mindig más és más ember lennék. Az élet­ től idegen halál ismerősöm, barátom, társam lett. Vele beszélget­ tem, ha szólnom volt kedvem, ő volt falat kenyerem, pohár borom, borotválkozó tükröm, gyűlölt anyám, véresre vert, szeretett kurvám, mérhetetlen uram, öreg szolgám, a bűnben cimborám, gyerme­ kemtől keresztkomám, halálodban, halálomban bíróm. — Soha nem mondtam el senkinek, neked sem, miképpen esz­ méltem a világra, hogyan dolgoztam, hogyan éltem. Köztünk sem esett sok szó arról, hogy miképpen találkoztunk egy fa virágjában, gyümölcsében. Ha akarnám, a gyujtózsinórt most kiszakíthatnám a robbanóanyagból, a testemből, és én még sokáig élhetnék és mesélhetnék. De nem akarom, és nem is tehetem. Életemben egy­ szer nagyon gyáva voltam, s ezért te magzatommal együtt meghal­ tál. Ezért nekem is meg kell halnom. - Figyelj hát, figyeljtek hát, te, asszonyom, halljad, amit mon­ dok és majd sok év múlva, ha ott lent a föld alatt te már meg­ öregszel és a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit én most gyónok neked. Nem sok időm van, hi­ szen ég a cinder, közelg lángja a szívemhez. így hát csak úgy szólok és csak annyit, mint a haldokló utolsó leheletekor. Levegőben-cikázó-fecske-emlékeimet nem tudják követni a földön-bakancsban-járó-ajkaim. De én tudom, hogy te, asszonyom, ott lent, a föld alatt, hallod a levegőben fecskeként cikázó gondolataimat és ezért most nyugodt vagyok. Lassabban ver a szívem és ez le­ lassítja az idő múlását. Nemcsak itt, a mellényzsebemben levő óra ketyegését, hanem minden órák járását az egész világon és így a tűz araszolását is, ahogy a láng harap a cindérből, ahogy kö­ zelg a szívemhez. Figyelj hát! . . . — Szüleimre nem emlékszem. Kisgyerek voltam, amikor apámat elvette a bánya. Itt úgy mondták, neki van a világon a legna­ gyobb koporsója, merthogy még a holttestét sem tudták kimente­ ni. Anyám, ahogy mesélik, mindig is gyenge, beteges volt, rövid­ del apám után halt. így nagyszüleimre maradtam. Tudod, itt a bányatelepen a kincstáré minden. A házak, az utak, a disznó- és a kecskeólak, a kamrák, a közös klozetok, a templom, a kocsma, a magazin, a tűzoltó szertár és az emberek is. A lakások ajtaja szorosan egymás mellett van, éppen olyan távolságra, mint egy szoba szélessége. Mindeniknek akkora kis sáv jut a közös udvar­ ból, amit mindenki szigorúan elkerített. A kerítéslécek mellé olcsó szőlőfajta néhány tőkéjét ültették. Ezek aztán izzadva kínlódtak fel, a napfény felé, és olyan lugassá nőttek, mint a jó ablakfüg­ göny. Kifelé lehetett látni belőlük, befelé nem, vagy csak nehezen. Tavasztól késő őszig ezekben a lugasokban élték le életüket az emberek. Sokan itt is haltak. Itt főzött, mosott az asszony, innen nem mehetett ki a gyerek egy lépést sem, ha rossz fát tett a tüz­ re, itt zsírozta bakancsát a bányász, vagy fújta a forró levest a kecskelábú asztalnál és itt mosdott a nagy mosófazékban, ha ha­ zatért a föld alól. A kerítés anyagából, állapotából, a szőlőindák rendjéből, a szőlőlevelek egészségességéből következtetni lehetett arra, kiféle ember, miféle család lakik ott. Apám anyja, nagyanyámék lugasa elütött a szomszédokétól. Rendben volt a kerítés, a kiskapu sem lógott a zsanérján és nem is nyikorgott. A szőlő­ indák tömötten futottak fel a kifeszített dróthálón és deszkatetőn, egészen a cserepekig. Azon túl aztán már nem lehetett paran­ csolni nekik, csak metszeni. Szertelenül elkanyarodtak jobbra-balra, vagy felemelték fejüket a levegőbe, de volt olyan zsenge ágacska, amelyik — nem tudni miért — visszafordult a föld felé. - Ha valaki a lugasba lépett, téglán járt. Ami ott volt, a csikó­ tűzhely kivételével, az mind fából volt, és azt mind az én szótlan nagyapám faragta meg. Volt ott hosszú lóca, támla nélkül. Ezen ülni, de aludni is lehetett, és erre került nagymosáskor a teknő is. A kecskelábú asztalnak olyan vastag lapja volt, hogy elbírta volna bármelyik király címeres étkészletét is. Mellette állt a pu­ hafából készült egydeszka-keskeny lóca, amelyik aránytalanul ma­ gas és könnyű volt, ezért sokszor feldőlt. De le lehetett ülni még kis sámlira, hokkedlira, meg egy háromlábú székre is, amelynek homorú ülőkéjére sokszor raktam gyermekkorom kincseit: gombo­ kat, színes golyókat, ceruzavéget, kis szegeket, hogy el ne gu­ ruljanak. A fal mellett, a ház eresze alatt állt a sparherd — szin­ tén kincstári tulajdon —, amelyben állandóan égett a tűz. Alatta volt a sok jó, száraz, munkában megfáradt fa, meg a gyujtós és egy ócska faládában a szén. A stelázsi is a falnak támasztotta nemlétező hátát. Nehezen kopó, törő, a használatra türelmes edé­ nyek voltak a polcokon. Nehéz, öntöttvas fazekak, lábasok, ser­ penyők ültek szép sorjában az ollóval kicifrázott újságpapíron. A lugas egyik sarkában, ahol az árnyék a legsötétebb volt, ember­ derékig ágaskodó fakupa állt, mindig tele hűs vízzel, és az olda­ lára akasztva a szintén fából faragott, hosszú nyelű merítőedény­ nyel. Ez volt nagyanyám birodalma: amit aztán te örököltél. — Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem itt. ültem a kissámlin és néztem a lapjára fektetett, föld beágyazott téglákon futkározó hangyákat. Csak akkor kaptam fel a fejem, ha megsuhintott nagyanyám szoknyája. Ilyenkor felnéztem rá és megvártam, amíg ő is megkeres a szemével. Rendszerint visszalépett hozzám, leha­ jolt, megsimogatta a fejem és ezt mondta mosolytalan arccal: „Nem vagy útban, virágom . ..” Ha a nagyapám otthon volt, ő is ugyanúgy félrehúzídott valahová a lugasba, mint én. Ebéd után megtömte a pipáját. Én vékony fenyőfából hasított szilánkot tar­ tottam a tűzbe és amikor ez meggyulladt, odavittem neki. Erről gyújtott rá. Kettőjüket ritkán hallottam beszélgetni. Ha mégis szót váltottak, akkor is röviden, és minden esetben vagy a pálinka, vagy a pipadohány miatt. Nagyapóm rendszerint kevesellte a na­ pi adagot, nagyanyám azt mondta, hogy még ez is sok. Gondo­ lom, minden maradt a régiben, mert nagyanyám igen erélyes aszszony volt. Féltek tőle ember-nagy fiai és mindenki tisztelte őt a telepen. Ő tartotta össze és többször ő tartotta el a terebélyes rokonságot. Minden kérdésben övé volt az utolsó szó. De ennek ellenére, mindenki azt mondta: így van jól. - Iskolát nem sokat jártam. Mifelénk azt tartották, árva gyerek- 13 �nek nem a betű a gyámolítója, hanem a munka. És hogy később nagyapámat is összetörte a bánya, én léptem a helyébe takaroncként, mert akkor elvette volna tőlünk a kincstár a lakást és mi szegény nagyanyámmal földönfutókká váltunk volna. Később kiskocsis lettem a bányánál, aztán nagykocsis. Egyszer hiányzott egy ember az egyik széntermelő csapatból. Engem küldtek a he­ lyébe, le a föld alá. Legközelebb már így kért a vájár:,,Azt a jó dolgos Vitkó Danit vinném, aknász úr.” Hát így lettem aztán én az egész telepnek a „Jó dolgos Vitkó Dani." Éltem, mint a többiek, dolgoztam, mint a többiek, és vasárnaponként, ebéd után gyö­ nyörködtem nagyanyám öregszép arcában. Aztán elérkezett az a vasárnap is, amikor már ő sem volt. Csak a lehelletétől fényes poharak a komódon. Emlékszem, akkor arra gondoltam, úgy lát­ szik, én azért születtem a világra, hogy temessek, hogy mindenkit eltemessek, aki nekem kedves. Nagyon egyedül maradtam. Ami­ kor kitört a háború, még örültem is neki, hogy katona leszek, de minket, bányászokat nem hívtak be. Nekünk az volt a dolgunk, hogy napi tizenkét órában túrjuk a földet, a föld alatt a szénért. - Azon a vasárnapon is nagyon fáradt voltam, amikor megis­ mertelek. Nem is nagyon akaródzott bemenni a városba, dehát búcsú volt. Milyen pontosan emlékszem erre a májusi vasárnap­ ra! Reggel leültem a kissámlira, ahogy nagyapámtól láttam, ma­ gam elé húztam a hokkedlit, leterítettem újságpapírral és sorban ráraktam az apámtól rám maradt borotvát, a szappant, a fenőszí­ jat, a pamacsot és egy kis tálka forróvizet. Középre helyeztem a fakeretes talpas tükröt, és beleigazítottam az arcomat. Aztán kint az udvaron megmosdottam, megfésülködtem, tiszta inget vettem fel, felgyűrtem az ujját és nem gomboltam be a nyakát. A fekete kabátomat akasztottam magamra és állandóan nyitva tartottam, hogy mindenki láthassa az óraláncot, amit az apámtól örököltem a mellénnyel együtt. A búcsúban bundapálinkát ittunk a cimbo­ rákkal és akkor egy közülünk rád mutatott ott, a kocsma közelé­ ben, és azt mondta, hogy te vagy az, aki pénzért árulja magát. Nem akartam elhinni, hiszen olyan voltál, mint egy gyerek. Sző­ ke és vékony. A ruhád meg se városi, se falusi, városi is, falusi is. És én akkor megvettelek téged. Anélkül, hogy rám néztél vol­ na, azt suttogtad, máshová nem mehetünk az emberek szeme elől, csak olyan helyre, ahol olyan emberek vannak, akik nem látnak. Fel a város fölé, a dombra, a temetőbe... - Az a temető, az a májusi temető!... Soha nem feledem. Még a kezedet sem fogtam meg, csak ültem melletted, néztem szétte­ rülő szoknyádat, melynek színes virágai olyanok voltak, mintha él­ nének, mintha ideteremtődtek volna a sarjadzó, zöld fűszálak kö­ zé. A városból felhallatszott a búcsú zaja, a körhintás trombitá­ lása, a mutatványosok ordibálása, puskák durrogása, részegek éneklése. Ott, a temetőben gondolatban számbavettem halottaimat, s amikor az arcodba néztem, éreztem, hogy élek. Emlékszel, Juli? Akkor te felálltál, lesímítottad a szoknyádat és a földre, a fű közé ejtetted a fényes pénzt, amit tőlem kaptál. Nem szóltál sem­ mit, csak elindultál, lefelé. Én nem mentem utánad, csak a sze­ memmel követtelek, mert tudtam, hogy te lent megvársz, hogy te mór az életedben másé, mint az enyém, nem lehetsz. Ültömből leheveredtem, kinyújtóztam a fűvön. Néztem a felhőket és arra gondoltam, hogy itt van mellettem, a földön, a fű között a pénz, amely még a te tenyered melegét őrzi. És akkor árnyék vetődött és kiáltott rám: „Nem tudja, hogy a telep temetőjében való heverés a netalányi hiányok miatt tilos?!” Az őr volt. Megfenyege­ tett, hogy feljelent, de a fűben heverő pénz ellenében elengedett. Sokáig kerestelek a sátrak között, míg rád találtam. Én akkor meg­ fogtam a kezed, és te velem jöttél, haza. El a városból, a bánya­ telepre. Emlékszel? Három hegyen és három völgyön mentünk át, mire csillagfénynél hazaértünk. Én akkor arra gondoltam, hogy eddigi lassú halálodból az életbe viszlek téged. Nem tudhattam, hidd el, nem tudhattam, hogy eddigi lassú életedből a gyors ha­ lál vár rád mellettem. Nemtudhattam. Bocsáss meg érte... - És amikor ott feküdtünk egymás mellett nagyszüleim és szü­ leim ágyában, te azt mondtad, hogy megszámlálod a szoba négy sarkát, hogy teljesüljön a kívánságod. Akkor én is megolvastam a sarkokat és azt kívántam magamban, hogy jobb világ virradjon ránk, olyan, amelyben az emberek a temető füvén is heverhetnek, ha oda húzza őket az ősök fájdalmas emléke. Azt hiszem, akkor gondoltam életemben először a világra ... - Azt csak én tudom, milyen boldogság szállt rám, amikor az asszonyom lettél. Sokáig nem vettem észre, hogy mit suttognak ró­ 14 lad a telepen, aztán meg úgy tettem, mintha nem tudnám. Azt hittem, csak irigyelnek minket. Emlékszel, Juli, amikor megmondtad, hogy gyereket vársz, munkába menet dupla menázsit csomagoltattam veled, pedig a háború miatt nekünk is szűkösen volt. Kenyeret, szalonnát, hagymát vittem, két porciót. Egyet magam­ nak, egyet meg annak a szegény orosz hadifogolynak, akit azért osztottak be mellénk munkára, hogy hajtsa a kéziventillátort, ami a friss levegőt hozta nekünk a föld alá. Éjszakások voltunk akkor, s mégis jó kedvvel dolgoztunk. A cimborák állandóan engem vic­ celtek és én egészen addig nevettem velük, amíg egyszer csak le­ esett az ácsolatba akasztott lámpám. Mindenki észrevette. Rudi szólalt meg, ismerted szegényt, akit később, a sztrájk idején el­ ütött a csendőrgolyó. Azt mondta: „Megcsal a feleséged, Dani. Most feküdt le valakivel .. .” Én akkor odaugrottam hozzá és meg­ ütöttem. Ő csak állt, nézett, csodálkozott, mert heccnek szánta, amit mondott, és nem ütött vissza. Hát ezt sem mondtam el ne­ ked, Juli, Ezért is bocsáss meg. És bocsásson meg nekem halálom előtt Rudi is, a halála után . . . - Aztán a háború miatt egyre keservesebb idők következtek. A konzumból egyre kevesebb lisztet, kenyeret, sőt, cukrot, szalonnát, zsírt kaptunk. De én a tizenkét órás föld alatti munka mellett az erdőket jártam, a Kakarcsó-dombot, Cinakót, a Boroszló-völgyet és a Csevicét borókamagért, suskáért, tölgymakkért, szederért, szamócáért, málnáért, tinórú, keserű, galamb és csíkgombáért, amit aztán te vittél gyalog a városba, a piacra. Te meg minden­ ben segítettél nekem, pedig gyereket vártál. És ha nagy esők, nagy havak jártak, akkor otthon szőttél, fontál. Azt mondtad, olyan végtelen hosszú fonalat kerekítesz, hogy a gombolyag talán a Kakarcsó-dombnál is nagyobb lesz. - Aztán beütött a sztrájk. Én nem akartam, azt mondtam, gye­ reket várunk. Dolgozni kell, hogy megélhessünk. Emlékszel, Juli, �akkor szólalkoztunk össze először. Te azt mondtad, ha a többiek sztrájkolnak, akkor én sem mehetek dolgozni. A városban, a gyár­ ban, ahol te éltél, így volt. Emlékszel, ezt mondtad. És még azt, hogy van olyan eset, amikor nem munkával, hanem munkabeszün­ tetéssel, sztrájkkal lehet jobb kenyérhez, több kenyérhez jutni. Én akkor ezt nem értettem. A harmadik napon az egész telep elin­ dult az igazgatóság felé. Az egész telep. Nemcsak mi, bánya­ munkások, hanem gyerekek, öregek, asszonyok is. Én akkor azt mondottam, hogy maradj otthon. De te azt mondtad, te mondtad, emlékszel Juli, hogy ha az asszonyok mennek, neked is menni kell. Neked még inkább menni kell. Akkor sejdítettem, hogy tudod, mit beszélnek rólad a telepen. És ott, ahol a legszűkebb a völgy, ahol szorosan egymás mellé kényszeríti a két hegyoldal a városba ve­ zető utat, a gyárba vezető kisvasutat és a patakot, csendőrök és katonák lánca állta utunkat. Emlékszel, Juli, ott pöfögött a kismozdony, amely a katonákkal, csendőrökkel teli vonatot hozta a városból. Annak ütközőjén állt a parancsnok és előtte lent a föl­ dön feszes szíjon ott vicsorított egy óriási farkaskutya. Mi megáll­ tunk. Akkor a parancsnok azt kiáltotta: „Ez a kutya, ez az állat azóta nem kap sem enni, sem inni, mióta ti megtagadtátok a mun­ kát. Étien, szomjan van. És nézzétek, mivé lett! És akkor a kezé­ be vett egy fényes konzervdobozt, az egyik katona puskájáról le­ akasztotta a bajonetet és a dobozba vágta. Aztán a fényes kon­ zervdobozt ledobta a földre, a kutya elé. És akkor a szegény állat, aki a bajonetet ütötte résen érezte a hús szagát, szinte megőrült. Nem tudott mit kezdeni a fényes fémbe zárt hússal. Toporzékolt vinnyogott, harapta, marta a fémdobozt, üvöltött, vinnyogott a kín­ tól, lógott a nyelve, fehéren villámlottak fogai, csorgott a nyála. És akkor a parancsnok ismét kiáltott: „Látjátok, emberek, ilyen állatokká lesztek ti is, ha nem dolgoztok, mert ugyanúgy a ke­ zünkben vagytok, mint ez a kutya, és ugyanúgy a kezünkben van minden gazdagság fémdobozba zárva, mint ahogy ez a hús a konzervos dobozba. És a gazdagság kulcsa, az elzárt kenyér kul­ csa a mi birtokunkban van. Ezért hát felszólítalak benneteket, hogy forduljatok vissza, térjetek otthonotokba és vegyétek fel a munkát...” - Emlékszel, Juli, ott álltunk egymás mellett a harmadik vagy negyedik sorban, jól láttunk mindent. Én fogtam a kezed, és érez­ tem, hogy remegsz. És akkor, abban a döbbenetes csendben, a kutya ismét felüvöltött, kiragadta magát őrzője kezéből, elszakí­ totta a kötelet és nekirohant a meglékelt konzerves doboznak. És akkor minden összezavarodott. Üvölteni kezdtek az emberek is, és meglódult az egész tömeg. A tiszt kiabált, de én nem hallot­ tam, hogy mit, csak ordításra tátott száj-mozgását láttam. Élesen fütyült a kisvonat, a katonák, csendőrök hátrább léptek és vállhoz emelték a puskát. Akkor te kirántottad a kezemből a kezed. Ki­ ugrottól az emberek elé, duzzadt hasadra fektetted két tenyered, mintha magzatodat védenéd, és te is kiabálni kezdtél, de a han­ godat nem hallottam. S én tudtam, hogy akkor oda kellene ugranom melléd, visszarántani téged az emberi testek várfala mö­ gé, vagy ottmaradni melletted az emberi testek várfala előtt. De nem tettem. És akkor eldördült a sortűz, a tömeg feljajdult és me­ nekült, egymást földre tiporva futott a barakok felé. És köztük én is. És a barakokon túl, a kerteken menekültem az erdő széléig. Amikor ott az avarba rogytam, tudtam, hogy vége a világnak... — És a csendőrök golyója elütötte Rudit, akit azon az éjszakán megütöttem, és Mihályt, akit keresztkománknak szántunk gyere­ künk születése után. És estére te is meghaltál. Mások hoztak és fektettek nagyszüleim és szüleim ágyába, amelyben első éjszakán­ kat álmodtuk mi is. Akik hoztak, mondták, hogy halálra ütöttek egy puska tusával. Meghaltál anélkül, hogy még egyszer rám emel­ ted volna a szemedet. És veled és benned meghalt a magzatunk is. Asszonyok jöttek, megmosdattak, felöltöztettek, elsirattak, és megátkoztak. „Haj, haj, rossz voltál. Rossz voltál és meghaltál. Haj, aj, rossz voltál, jó lettél és meghaltál. Aj, haj, meghaltál ...” Elsirattak és megátkoztak téged. Azt mondták, te hoztad ránk a bajt a városból. „Aj, jaj, meghaltál. Meghalt a családod. Meghal az urad is, meg a boldogságod. Aj, haj, jaj, jaj ..." - Eltemettünk benneteket, egy napon és tisztességgel. Rudit, Mihályt és tégedet. A temetőben csak az asszonyok és a gyere­ kek sírtak. Mi férfiak nem. Még azon éjszakán elmentem a látó­ asszonyhoz. Azt akartam tudni, fiúnk született volna-e vagy lá­ nyunk. De a látóasszony, az a híres látóasszony, aki mindent meg tudott mondani, erre nem tudott felelni. Csak a fejét ingatta és sírt. Mielőtt eljöttem volna, azt mondta, hogy rövidesen én is utá­ natok megyek... — És látod, most itt vagyok, a temetőben, friss sírotok mellett fekszem. És reménykedem, hogy jön a mindenható és félelmetes Őr, aki a szabályzatra hivatkozva elzavar a temetőből, merthogy ez is a kincstáré, és ezért itt heverni tilos. De a mindenható és félelmetes Őr nem jön. Csend van és éjszaka. Nekem dolgoznom kellene. A többiek lent vannak. Tudod, Juli, fővonalat hajtunk meddőben. Ez a legszebb,, de a legnehezebb bányamunka. Itt árulja el magát az ember, igazi bányász-e. Mert a meddő nehe­ zebb, mint a szén, és ugyanakkor pontosan a kitűzött irányban, szinten kell haladni, úgy, hogy ha kilométerekről is kinézünk a föld alól, látni lehessen a napot. Élni is csak így szabad. Hogy ha az ember visszanéz az életére, az olyan egyenes legyen, mint a napsugár, aki a naphoz vezet. És az én életem nem ilyen volt. Ezért választom az önhalált. Este rendesen bementem dolgozni, aztán félrehúzódtam. Magamhoz vettem három paxitot meg egy gyutacsot. Vágtam egy karhossznyi cindert, betöltöttem, zsebretettem és kijöttem a bányából. Fel, ide a domboldalra, az éjszaka csendes temetőbe, mellétek. És most már ég a gyujtózsinór. Köze­ leg a láng a szívemhez, a robbanóanyaghoz. Érdekes, egyszeregy mérnök azt mondta, hogy a robbanóanyagot is gabonából csinál­ ják, mint a kenyeret... Most, hogy elrendeltetett, most, hogy kö­ zeleg a láng, megszámolom a csillagos ég négy sarkát, hogy tel­ jesüljön utolsó kívánságom. Azt kívánom, hogy az utánunk jövők­ re boldogabb esztendők virradjanak és köszöntsenek, mint ami­ lyen ez az ezerkilencszáztizennyolcas volt... - Bocsáss meg, Juli, asszonyom, és ha majd sok év múlva ott lent, a föld alatt, a fiam emberré nő, majd mondd el neki, mondd el neki mindazt, amit most én gyóntam neked. És ti, cimborák, ti is bocsássatok meg. Ti, akik így fogtok majd emlegetni: És akkorron a Jódolgos Vitkó Danit egy szörnyű pillanat a halálba ragad­ ta ... * Szakértői vélemény: „Egy méter gyujtózsinór (cinder) 110 má­ sodperc alatt közvetíti a szúrólángot a gyutacshoz illetve a robba­ nóanyaghoz ...” 15 �Bános János versei Adósság Arcom szikes földjéből kifordulnak a napok Haszontalan bujaság csíráztatója vagyok Szemem árokpartjába hullanak az éjszakák: temetkeznek — temeti hazugságát a világ Harminc drahmás gyávaság: váltságdíj jóra rosszra Kinek így kinek másképp fordul a sorsa jobbra Csalán és szamártövis törli adósságomat Sebet lépek még ma is rézpénzeim izzanak Búcsú Ma sem ád nyugtot az ágy elárul minden moccanása Az éjszakák — üti ajkamat a szó az éjszakák térdre rogyása Sűrűsödik fölöttem mint a sötétség a kín Virradat harap az éjbe vérzik a világ odakinn s én belül vérz&k hasadok merülök el magamban Hányódom csak hánykolódom se ég fölöttem se föld alattam Szeretsz Tested őrtüze égeti éjszaka a szót Én meg nem tudok semmi kézzelfoghatót Mi lesz veled ha nem leszek ölelésem szétszakad Bámulom érthetetlenül elárult arcodat 16 �HAGYOMÁNY Szabó Béla Nógrád megye felszabadulása 1941. júniusában a magyar uralkodó osztály a magyar népet a hitleri Németország oldalán bevitte a második világháborúba. A há­ ború, amely megpróbáltatást jelentett az egész országnak, Nógrád megye lakosságát is súlyosan érintette. 1941—1945-ig — a Horthy el­ lenforradalmi rendszer, majd a nyilas rémuralom időszakában — az elpusztult hadosztályokat egymás után töltötték fel és részletenként a legkülönbözőbb harcvonalakon vetették be. Részletes adatok ugyan arra vonatkozóan, hogy a megye lakosságát milyen mértékben érin­ tették a második világháború katonai terhei, nem állnak rendelke­ zésünkre, de annyit tudunk, hogy a megye férfilakosságának nagyon jelentős hányada volt kénytelen részt venni a második világháború katonai műveleteiben, és a bevonultak jelentős része, 10—20 százaléka nem tért vissza szülőföldjére, halt meg a háborúban. Még véresebbek voltak azok a veszteségek, melyeket a megye la­ kosságának egy része a második világháború végén, 1944-ben a zsi­ dóság tömeges deportálásának következtében szenvedett el. Az em­ beriességet megcsúfolva, gyerekek, öregek, nők, férfiak ezreit szállí­ tották 1944. májusától kezdve a haláltáborokba, akik közül csak egye­ sek tértek vissza. Ugyancsak internálták, koncentrációs táborba hur­ colták a munkásmozgalom vezetőit. Nagyoroszi építőmunkásai közül például 31 főt hurcoltak el és öltek meg. A háború nemcsak emberáldozatokat, hanem anyagi áldozato­ kat is követelt a megye lakosságától. Az ipari üzemek termelését, a mezőgazdaságot a magyar uralkodó osztály teljes egészében a hitleri Németország háborús gépezetének szolgálatába állította. A visszavo­ nuló fasiszta csapatok azonban elrabolták a megye állatállományának zömét, leszerelték, Németországba hurcolták a megye ipari üzemeit is: a salgótarjáni Acélárugyárból például 4560 métermázsa gépet, gépal­ katrészt vittek el zárt vonatokban. A gyár 635 villamos motorjából 485-öt raboltak el és az üzemben hagyott motorokat is megbénítot­ ták. A bányából 500 villanymotort, a zagyvapálfalvi üveggyárból 6 húzógépet, a tűzhelygyárból 50 vagonnyi anyagot és alkatrészt, az öblösüveggyárból az automata üveggyártó gépet és további 5 vagon­ nyi kisebb gépet és alkatrészt szállítottak el. A gyárak bénítását, ki­ rablását a legnagyobb körültekintéssel hajtották végre. Még arra is gondoltak, hogy a fontos nyersanyagokat is elrabolják. De például az Acélárugyárból még a 16 ezer darabból álló rajzdokumentációt is magukkal vitték. A Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság kára elérte a 30 millió pengőt. A Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt. Acélgyárát mintegy 60 százalékos károsodás érte kizárólag a németek fosztoga­ tása következtében. E bűnös háborúból a magyar uralkodó osztály képtelen volt ki­ vezetni a magyar népet. A magyar nagytőkések és földbirtokosok osztályérdekei erősebbnek bizonyultak, mint a nép, a nemzet egyete­ mes érdekei. Ezért vált képtelenné ez az uralkodó osztály a fasiszta Németországgal való szembefordulásra 1944. márciusában, és szinte ellenállás nélkül szánhatta meg Hitler az egész országot. Midőn a fel­ szabadító szovjet csapatok katonai győzelme teljesen szétzúzta a né­ met katonai erőket és hazánk határaihoz érkeztek, a magyar uralko­ dő osztály még mindig képtelennek bizonyult arra, hogy a józan ész szavára hallgatva, legalább az utolsó pillanatban kilépjen a háború­ ból. 1944. október 15-e így a Szálasi vezette nyilas rémuralom kezde­ tének dátuma lett, amelyet követően folytatták a céltalan háborút, s az országot a visszavonuló német erők, az utóvéd hadszínterévé tet­ ték. A magyar nép legjobbjai, az illegális kommunista párt vezetésé­ vel, az illegalitásba kényszerített polgári pártokkal együtt szervezték a magyar nép belső ellenállását. A nógrádi erdők is megteltek a bevonulást megtagadó munká­ sokkal, katonaszökevényekkel. Az üzemek munkásai életük kockázta­ tásával mentették meg az újjáépítéshez, az üzem megindításához nél­ külözhetetlen gépeket, nyersanyagokat, mint azt a salgótarjáni üveg­ gyár, acélgyár, a vízválasztói erőmű és a bányák esetei bizonyítják. A megye munkásai és a legjobbak azonban nemcsak a gazdasági el­ lenállás útján harcoltak a német megszállók és magyar bérenceik ellen. Megyénk területén, megyénk fiainak részvételével és támoga­ tásával országosan is jelentős partizán ellenállási tevékenység zajlott le. A megyei ellenállás sorából messze kiemelkedik a Nógrádi Sán­ dor vezette partizáncsoport tevékenysége. A szlovákiai felkelésben is részt vett csoport az Alacsony-Tátrából indult el és 1944 novemberé­ ben jutott el Nógrád megye területére, Ipolytarnóc, Karancsberény, Abroncsospuszta körzetébe, és természetes rejtekhelyeit kihasználva a kis csoport jelentős erővé vált Nógrád megyében. Kiemelkedő szere­ pet kapott a munkásmozgalomban a karancslejtősi bányászok ellen­ állása, partizáncsoportok segítették a szovjet hadsereg harcait a me­ gye nyugati területein, a Börzsöny-hegységben (melyek közül a Görgey-féle ellenállási csoport tevékenysége emelhető ki). A magyar el­ lenállási mozgalom, partizántevékenység nemcsak segítséget nyújtott a Szovjetunió felszabadító hadseregének, hanem bizonyította, hogy a magyar nép nem azonos a magyar uralkodó osztállyal, hogy a magyar nép legjobbjai készek függetlenségünkért, haladásunkért harcba in­ dulni. Ez az ellenállási mozgalom számos eredményt mutatott fel, sok hőst és vértanút adott, azonban nem volt képes hazánkat az ország­ ban működő német és nyilas katonai erőktől felszabadítani. Magyarország, ezen belül természetesein Nógrád megye felszabadítását végülis a Szovjetunió Vörös Hadserege hajtotta végre. Nógrád megye felszabadítása 1944. december 5—31-ig tartott. A hadműveleteket a Malinovszkij marsall vezetése alatt álló második ukrán fronthoz tartozó katonai erők hajtották végre, s ez részét ké­ pezte annak a nagy egységnek, melyet a Budapest felszabadításáért folytatott hadművelet néven lehet összefoglalni. A német katonai erők, melyek az úgynevezett déli hadseregcsoporthoz tartoztak és Friesner vezérezredes parancsnoksága alatt álltak, a megyétől közvet­ lenül délre, az Aszód—Hatvan vonaltól északra foglaltak el védőállást. Ezen a vonalon német páncélos hadosztályok, SS páncélgránátos had­ osztályok, továbbá gyalogos hadosztályok ásták be magukat, melyek egyrészt a Fetter-Pico továbbá Wöhler tábornokok vezette csoport­ hoz, illetve hadsereghez tartoztak. A német fasiszta erők a megye déli részén szívós ellenállásra rendezkedtek be és a védelmi vonal lényegében a megye déli területeit is magába foglalta (Szurdokpüs­ pöki. Bercel vonaláig). A szovjet hadsereg 7. gránátlövész hadserege M. Sz. Sumilov ve­ zérezredes parancsnoksága alatt és a 6. gárda harckocsizó hadserege Krafcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt kapta azt a feladatot, hogy a megyétől délre kiépített német állásokat törje át és kezdje meg Nógrád megye felszabadítását. A szovjet harcosok 1944. decem­ ber 5-én a Heves megyei Verseg és Nagykökényes községek között kierőszakolták az erős német védővonal áttörését, és december 5-én este 11 órakor a 6. gárda harckocsi hadsereg előőrsei és elővédjét képező páncélosok felszabadították a megye első községét, Erdőtarcsát. December 6-án az áttörést sikerült a szovjet páncélos erőknek kiszélesíteni és a német védővonalat teljes egészében áttörni. A 6. gárda harckocsi hadsereghez tartozó 9. és 5. gárda harckocsi hadtest csapatai ezen a napon Vanyarcon, Kállón keresztül Bercelig jutottak el, sőt az elővéd csapatok Galgaguta, Nógrádsáp, Nézsa, Alsópetény községeket is felszabadították. A december 5—6-i áttörési harcok eredményeként a megye nyu­ gati felén lényegében felszámolták a szervezett német ellenállást. A szovjet 6. gárda harckocsi hadsereg páncélosai ennek következté­ ben két útvonalon, egyrészt Nógrádsáp, Keszeg, Ősagárd, Nőtincs, Tolmács, Rétság, másrészt Nógrádsáp, Alsópetény, Bánk útvonalakon gyorsan haladva december 8-án Diósjenő, Drégelypalánk, Ipolyvece községekig nyomultak előre. A szovjet páncélos erők egy része, me­ lyek az 5. gárda harckocsi hadtesthez tartoztak, december 7-én Vác irányában folytatták a Budapest bekerítését célzó hadműveletet. A szétvert német erők a megye nyugati részén csak Nógrádtól, Dósjenőtől keletre a Börzsöny-hegység hegyvonulatait megszállva, valamint a megye északnyugati csücskében, Hont—Ipolyság körzetében álltak meg újra. December 12-ig azonban az Ipoly mellett védekező német fasiszta erőket felszámolták, a Börzsöny-hegységben pedig majd egy hónapig tartó állóharcok kezdődtek. A megye nyugati területeinek gyors katonai felszabadítása azt eredményezte, hogy a megye lakossága sem emberéletben, sem pedig anyagi javaiban a háború következtében komolyabb károsodást nem szenvedett. A visszavonuló német erők ugyan az állatállomány jóré­ szét már előzőleg elhajtották, a közlekedési útvonalakat és hidakat igyekeztek szétrombolni, ám a falvak lakossága és az otthonok nagy része nem szenvedett háborús károkat. Elkeseredettebb ellenállást folytattak a fasiszta erők a megye keleti területén, ahol elsősorban a megye ipari üzemei helyezkedtek el. A keleti területek felszabadítása szintén december 5-vel vette kezdetét. December 6-án nyomult be az Erdőtarcsa—Héhalom közötti sávba a Plijev altábornagy vezetése alatt álló lovas-gépesített cso­ port, mely Szirák, Bér, Becske, Magyarnándor, Mohora érintésével december 8-án felszabadította Szügyöt és december 8-án este már kí­ sérletet tett Balassagyarmat, az akkori megyeszékhely felszabadítá­ sára. A visszavonuló német erők Balassagyarmaton félköríves véde­ lemre rendezkedtek be, azonban a szovjet páncélosoknak és lovasság­ nak december 9-én a reggeli órákban sikerült a német páncélosok el­ lenállását letörni és a várost felszabadítani. (Balassagyarmaton csak kisebb utcai harcokra került ennek következtében sor.) A Plijevcsoport egységei Balassagyarmatról már december 10-én megindultak az Ipoly, a balassagyarmati—szécsényi vasútvonal és műút mentén Szécsény irányába, és december 10-én Szécsény előterébe érkeztek. Szécsény elfoglalása és Szécsény körzetében az Ipolyon való át­ kelés azzal fenyegette az ekkor még a megye déli részén, Szurdok­ 17 �püspöki, Jobbágyi, Csecse térségében védekező német fasiszta erőket, hogy a szovjet csapatok bekerítik őket és Losonc, Fülek, Salgótarján északról történő elfoglalásával még a visszavonulási útvonalukat is elvágják. Ezért Wöhler tábornok erős páncélos tüzérségi és páncél­ gránátos egységeket vezényelt Szécsénybe, kik feladatul kapták a község végsőkig való tartását. Így komoly erőkkel szemben a Plijevcsoport támadása — mely arra irányult, hogy Szécsényt menetből el­ foglalja — nem sikerült, és Szécsény előtt december 11-től decem­ ber 28-ig (több mint két hétig tartó) rendkívül súlyos, véres harcok alakultak ki. E harcok során a szovjet páncélos és lovas csoport ka­ tonái, majd az ugyancsak ide érkező gyaloghadosztályok harcosai nemegyszer törtek be a szélső házakba és tettek kísérletet a község felszabadítására. Ezek a véres harcok súlyos áldozatokat követeltek a felszabadító hadsereg katonáitól, de súlyos anyagi és vérveszteséget szenvedett maga a község is. Szécsény lakóházainak 50 százaléka rommá vált, 50 százaléka kisebb sérülést szenvedett. A község mel­ letti patakon átvezető vashidat a németek felrobbantották, több mint 80 fogatot (160 lóval), 150 szarvasmarhát, 300 sertést, 300 juhot, 10 vagon gabonát hurcoltak el. A község lakói közül több mint 110-en vesztették életüket a németek esztelen ellenállása következtében. Szécsény Magyarország egyik legelpusztítottabb községeként szaba­ dult fel. Lényegében december 9-én indult meg a megye keleti területei­ nek felszabadításáért folytatott harc. A megye Balassagyarmat—Erdőtarcsa között húzható vonalától keletre eső területeinek felszaba­ dítását egyrészt az 53. lövész hadseregnek Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló lövészhadosztályai, másrészt a 27. gárda­ hadsereg Trofimenko vezérezredes parancsnoksága alatti gárda lö­ vészhadosztályai, valamint az e hadseregek kötelékében küzdő két román hadosztály — az 1. Tudor Vladimirescu lövészhadosztály és a 2. román hegyi lövészhadosztály — katonái hajtották végre. A német fasiszta erők Buják, Csécse, Bélahalompuszta, továbbá Bokor, Cserhátszentiván térségében rendezkedtek be szivósabb véde­ kezésre, ahonnan ellentámadásokat is vezettek a felszabadító szovjet erőkkel szemben. December 9-én az 53. hadsereg 24. gárda lövész had­ testéhez tartozó 3 szovjet lövészhadosztály a 82., a 72. gárda lövész­ hadosztályok és az 1. gárda légideszant hadosztály a Plijev-csoport által nyitott résein, illetve szabad útvonalon gyorsan haladt észak felé, s a Salgótarján—jobbágyi vonaltól keletre és nyugatra elhelyez­ kedő német tömböt nyugati irányból átkarolta. Ennek az átkarolási hadműveletnek során december 11-én a 82. lövészhadosztály erői már kijutottak az Ipoly vonalára és Szécsénytől nyugatra eső terep­ részre, a 72. gárda lövészhadosztály katonái pedig Cserhátsurány— Herencsény—Nógrádsipeken keresztül Varsány—Rimóc községekig, és bekapcsolódtak a Szécsényért folyó küzdelmekbe. Az 1. gárda lé­ gideszant katonái ugyanakkor Buják, Bokor, Kutasó térségében nyo­ multak, ahol erős küzdelmei kellett folytatni a Cserhátszentiván térsé­ gében védekező német erőkkel szemben. E megkerülő, átkaroló hadműveletekkel párhuzamosan indult meg a küzdelem a Héhalom—Lőrinci és Selyp vonaltól északra eső területek felszabadításáért. Az 53. hadsereg 49. lövész hadtestéhez tar­ tozó 6., 203., 373. és 110. gárda lövész hadosztályainak sikerült áttörni a Bélahalompuszta, Csécse térségében szívós védekezésre berendez­ kedett németek vonalán, és december 18-án Mátraverebély, Kisbárkány, Tar, Hasznos községek felszabadításával Kisterenye előterébe jutottak. A németek Kisterenyétől délre újabb ellenállási vonalat igyekeztek kiépíteni, mely egészen Nagybárkány—Kisbárkány vona­ láig terjedt. Maróti Gyula Munkásénekkarok Magyarországon a két világháború között A magyar munkásénekkarok joggal tekintik elődjüknek a múlt század második felében alakult dalárdákat, mert azokat — néhány kivételtől eltekintve — a zenei és társadalmi haladás szolgálata hívta életre. Az 1867-es kiegyezés táján országos szervezettel rendelkező dalárdamozgalom céljai megegyeztek a reformnemzedék törekvései­ vel: megteremteni és országosan közkinccsé tenni a XIX. század sa­ játos magyar zenei nyelvét, s ezzel hozzájárulni az önálló nemzetté válás folyamatának meggyorsulásához. Az 1849-ben elbukott, s egy időre háttérbe szorult függetlenségi eszme győzelemre segítése ebben az időben ismét reális célkitűzésnek tűnt. A zene sajátos eszközei különösen a dalárdamozgalom útján bi­ zonyultak hatékony eszköznek, hiszen ekkorra a dalosegyesületek há­ lózata az egész országra kiterjedt. A helyes irányt a magyar zenei élet akkori legnagyobb egyéniségei — Erkel, Liszt, Mosonyi, Ábrányi, Reményi Ede és a hozzájuk hasonlók — garantálták: alkotói és szer­ vezői képességeik teljes latbavetésével álltak az országos dalárdamoz­ galom élén. Ez a magyarázata, hogy a 80-as évek vége felé sorra alakuló munkásdalárdák első műsorszámaikat elődjeik legnépszerűbb rebel­ lis dalaiból válogatták. Legtöbbször csupán a szövegét helyettesítet­ ték be a céljaiknak megfelelőbbel; mint pl. a Kossuth-nóta esetében, 18 December 22-ére sikerült a szovjet gyaloghadosztályoknak a Zagyva-völgyén tovább előnyomulni, és Kisterenyén keresztül Vizslás községet felszabadítani. December 23-án az 53. hadsereg egységei mellett megjelentek a megye területén a 27. hadsereghez tartozó 3. gárda légideszant hadosztály, valamint a 2. román hegyi lövész had­ osztály katonái is, akik Mátramindszent. Nemti, Kazár, továbbá Nád­ újfalu, Mátranovák, Homokterenye, Mátraszele, valamint Zabar, Cered, Bárna, Róna útvonalakon, nagyon nehéz hegyi terepeken köze­ ledtek az iparmedece központja, a megye mai székhelye, Salgótarján felé. December 24—25-re a felszabadító szovjet hadsereg katonái el­ érték a Salgótarjánt délről és keletről övező hegy vonulatokat, és az eleseredetten harcoló németek ellenállását erdei harcókban törték meg. Ugyancsak sikerült Nagybárkány, Kisbárkány, Nagylóc térségé­ ben a szívós ellenállásra berendezkedett német erők felszámolása is, és a felszabadító hadsereg katonái december 24-én Nagylóc, Nógrádmegyer felszabadításával átjutottak a Cserhát északi vonulatainak akadályain. December 25-én Zagyvapálfalva, 26-án Salgótarján teljes felsza­ badításával megkezdődött a mindenütt visszavonuló ellenséges erők üldözése. A szovjet csapatok a Salgótarján—szécsényi műúton, attól északra és délre, Kishartyánon, Etesen, Ságújfalun, Karancsságon, Szalmatercsen, Pilinyen, Endrefalván keresztül nyomultak előre, és december 30-án Ludánynál, december 31-én Nógrádszakálnál átlépték az Ipolyt. A teljesen gyűrűbe zárt fasiszta német erők december 28-án, hogy a fogságba esést elkerüljék, feladták Szécsényt és az Ipoly északi oldalára vonultak vissza. A Salgótarjántól északra fekvő területek és a Karancs völgye felszabadítása december 26—31-ig tör­ tént meg, amikor a salgótarjáni—litkei út mentén, valamint a Ka­ rancs hegyvonulatain előnyomuló szovjet erők december 31-én ezen a területen is átkeltek az Ipoly folyón. A december 5—31-ig tartó harcok eredményeként Nógrád megye községei felszabadultak, és 1945. január 1-vel az új esztendőt Nógrád megye dolgozói, parasztjai már szabad földön köszönthették. amelyből május elsejei dalt csináltak: „Indulj munkás tüntetésre, má­ jus hónap elsejére...” Az 1889-ben alakult Péksegédek Dalárdájának a bemutatkozásán azonban már másféle változtatással is találkozha­ tunk: Arany János híres 48-as Nemzetőrdalát nem csak új szöveg­ gel, hanem a szöveghez jobban illő moll-változatban énekelték a munkások. („Szomorúan szól a magyar nóta...”) A szövegében és dallamában egyaránt eredeti magyar munkásdal, még inkább annak kórusra alkalmazott változata csak évtizedek múltán jelenik meg a munkáskórusok műsorán. Az első próbálkozások ugyan elég koraiak, de azok még erősen magukon viselik szerzőik gyakorlatlanságát és a német—osztrák munkásmozgalomban honos induló-stílus jegyeit. Az első jelentősebb ilyen próbálkozás évtizede­ ken át népszerű május elsejei munkásdalt eredményezett. Az erede­ tileg „Munkáshimnusz” címet viselő dal ((„Itt van újra május else­ je. ..”). Stark Henrik, pesti zenetanár szerzeménye, aki dalosainak, a Budapesti Általános Munkásegylet vezetőségének a felkérésére komponálta 1892-ben ezt a dalt, hogy az első hivatalosan engedélye­ zett május elsejei felvonuláson legyen a kórusnak mit magyarul éne­ kelni. Jellemző, hogy a dalt egy év múlva Orosházán és Hódmező­ vásárhelyen is énekelték a felvonulók. íme a bizonyíték, milyen nagy szükség lett volna hasonló dalokra, ha akadt volna kóruskomponista, aki a „kényes” feladatot vállalta volna. A munkásdalárdák alapsza­ bályba foglalták, hogy legfőbb feladatuknak „az agitáció és az összetartozandóság érzetének ápolásával” a munkásmozgalom céljait és fejlődését kívánják szolgálni. Ehhez határozott elkötelezettséget kife­ jező dalokra volt szükségük. Amíg ilyen magyar művekkel nem ren­ delkeztek, addig úgy segítettek magukon, hogy az európai forradal­ mak és nemzeti mozgalmak ismertebb dalait importálták, eredeti nyelven vagy magyarra fordított szöveggel énekelték. Közülük a két legismertebb és legnépszerűbb a Marseillaise és az osztrákból átül­ tetett Das Lied der Arbeit (a Munka dala) volt. �Művészileg is igényes hazai munkáskarirodalom alapjait csak jóval később, a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége meg­ alakulása (1908) után sikerült megvetni. A szövetség egyik fő felada­ tának tekintette a mozgalom céljainak megfelelő új művek születésé­ nek előmozdítását. Anyagi alapja ugyan ehhez meglehetősen szűk keretnek bizonyult, hiszen a szövetség alig pár tucat munkáskórus összefogásából alakult, mégis, néhány év alatt tekintélyes számú új, jól énekelhető kórusművel ajándékozták meg az énekkarokat. A Ta­ nácsköztársaság kikiáltása után már számos — főleg Petőfi- és Adyversre komponált — jó mű szólalhatott meg a kórusok műsorán. olyan művek, amelyek a kor zenei nyelvén, művészi igénnyel fogal­ mazták meg a munkásság törekvéseit. A Tanácsköztársaság leverése után — különösen a fehérterror éveiben — a hatóságok még keményebbre szorították az ellenőrzés gyeplőjét. A munkásdalárdák minden fellépését előzetes cenzúrának vetették alá; az állami kézben lévő üzemek, vállalatok (posta, vasút, bányaüzem, stb.) dalárdáinak pedig kereken megtiltották a munkásdalos-szövetségbe való belépést. Utóbbiakra mecénás rendszert vezettek be, majd megbízható vállalati emberek vezetői megbízatása útján a rendszer iránti teljes behódolásra késztették őket. Akadtak persze a fővárosban is, vidéken is vállalkozások, amelyek az ilyen államosítási kísérletnek egy ideig sikerrel ellenálltak. Ilyen volt a salgótarjáni bányászdalosok kezdeményezése is. Ennek alapja, hogy a Tanácsköztársaság idején Salgótarjánban a forradalmi mozgalmak­ nak már mélyre nyúló hagyományai éltek. A dalosok számára nyil­ vánvaló volt, hogy önálló bányászkórus létesítése a vállalaton belül csakis a „mecénás” irányításának elfogadásával lehetséges. Ezért vállalták inkább a mostohább körülményeket, a helyi vasasokkal va­ ló fúziót, csak hogy némileg szabadabban dönthessenek afelől, hogy mikor, kinek, mit énekeljenek. A most 50 éves Bányász Férfikar krónikása „zivataros idő”-nek nevezi ezt a korszakot, a Salgótarjáni Bánya- és Kohóművek Dalkörének első néhány esztendejét. A nemrég elhúnyt Tóth József és a ma is éneklő Zentai Antal emlékezéseiből megbizonyosodhatunk róla, hogy a tarjáni dalosok számára az 1924—30. közötti esztendők valóban zivatarosak voltak. Nem csak a hatóságoktól kellett tartaniok, hanem a munkásmozga­ lom szervezeteibe befurakodott kétkulacsosok árulásával is számol­ niok kellett. A Csóka—Batta-féle akció elöl az öntudatos dalosok átpártolása a Salgótarjáni Vasas Dalkörbe tipikus esete volt annak a belső forrongásnak, amely a munkásénekkarok sorait gyakran meg­ tépázta. Amely együttes vezetőségében akár csak néhány dalos is akadt, akik a munkásöntudatnak viszonylag szilárd talaján álltak, ott az ilyen belső megrázkódtatások legtöbbször a közösségi szellem megerősödéséhez vezettek. A salgótarjáni kórus életében Vilezsál Antal visszahívása a kórus élére ennek a ki-kit-győz-le folyamatnak a befejező állomása volt. A belső nehézségek leküzdésével szervezetileg és művészileg egyaránt megerősödő együttes egyre szaporodó szerepléseivel természetszerűen ismét magára vonta a rendőri szervek figyelmét. Az 1924-es alapítás­ tól alig négy év telt el az emlékezetes zagyvapálfalvi kirándulásig, amely végül is fejenként 1000 korona pénzbüntetéssel és egyhavi el­ zárással végződött. Az ok: a tavasznak örvendő dalosok virágos jó­ kedvükben piros szekfűvel a gomblyukaikban igyekeztek a zagyva­ pálfalvi fellépésük színhelye felé. Kellett-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték a hatóság számára, hogy itt „kommunista tüntetés”-ről van szó. S ezzel elérkezett az idő a munkásdalosok jókedvének és túlzott magabiztosságának a megnyirbálására. Az alapítók visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy a Vasas Dal­ kör — minden hatósági zaklatás ellenére — a bányászdalosoknak „meleg baráti otthont” biztosított. Az 1929-es súlyos gazdasági válság és az ezt követő nehéz esztendők a munkásdalosok között, éppen az egymásrautaltság érzetének további mélyítésére adtak alkalmat. Sok hazai munkásénekkar történetéből idézhetnék a salgótarjániakéhoz hasonló lelkes hangú visszaemlékezéseket ezekből az évekből: titok­ ban megtartott próbák izgalmairól, zártkörű mozgalmi fellépésekről, amelyeken a munkások szervezett akcióiról tárgyaltak, és ahol a kó­ rus éneke az „elszánt akarat”-ot volt hivatva tettekké, cselekedetek­ ké érlelni; tüntető zászlós felvonulásokról és országos dalünnepségek nagy közös karainak erőt sugárzó demonstratív szerepéről. Győr, Miskolc, Pécs, majd Szombathely volt a színhelye — 1930 és 1938 között — a két évenként megrendezett országos munkásdalos tömegdemonstrációknak, amelyeknek a hatása minden alkalommal messze túlnőtt a dalosmozgalom keretein. A salgótarjáni dalosok ezek közül — sajnos —, csak a miskolci ünnepségre emlékezhetnek, hi­ szen az elérhető földrajzi távolságban volt tőlük. A pécsi és a szom­ bathelyi utazás költségeinek terhét nyilván nem tudták vállalni, ezért csak a Népszava hasábjairól értesülhettek az ott történtekről. Milyen kár. A szombathelyi dalosünnepség ugyanis jelentőségében valamenynyi fölé emelkedik. 1938-ban a szervezkedő fasizmus már az újabb világégés rémével fenyegette Európa népeit. Nem csoda tehát, hogy a Szombathelyen megrendezett kétnapos országos munkásdalos összejö­ vetel háborúellenes jelszavaival, különösen pedig a béke mellett tün­ tető hatalmas szabadtéri közöskari produkciók tömegvisszhangjával dühödt támadásra ingerelte a háborúra spekulálókat. Ijedten verték félre a vészharangokat a szombathelyi veszedelmes „kommunista tün­ tetés” miatt. így jutott el a szombathelyi munkásdalos ünnepség híre a Parlamentbe: Rajniss Ferenc, nyilas képviselő nyújtott be interpel­ lációt a belügyminiszterhez, követelve dr. Ujj Józsefnek, a „vörös nyakkendős karnagy''-nak a letartóztatását, aki szerinte felelős a Szombathelyen történtekért. 1963 óla Szombathelyen — ötévenként ismétlődő munkásénekkari találkozókkal — emlékeznek az 1938-as rendezvényre; ma is meg­ tartva annak eredeti, de most is érvényes eszmei célkitűzését: a béke megőrzésére való mozgósítást. Igaz, hogy a tarjáni dalosok 1938-ban az emlékezetes találkozón nem lehettek jelen, de lélekben, gondolat­ ban bizonyára akkor is ott voltak. A mostani közös emlékezésben való részvételnek azonban már nincsenek anyagi akadályai. A nagy családban nekik is ott a helyük, amikor a hősi korszakra emlékeznek az ország munkásdalosai. Ha eddig erre nem gondoltak, még a kö­ vetkező alkalmakkor pótolhatják azt. A szombathelyi rendezők bi­ zonyára örömmel és szeretettel üdvözölnék őket. Felvetődhet a kérdés: vajon miféle zenei eredmények tették ilyen hatásossá e társadalmi-politikai dalosmegmozdulásokat? Milyen mű­ vészi vértezettel volt képes a munkások énekkari mozgalma zenei szempontból is hitelt érdemlővé tenni a politikai demonstrációkat? A művészi igényesség bizonyos minimális foka nélkül ugyanis ilyen eszmei-érzelmi hatás nehezen elképzelhető. Néhány pillantás a XX. századi magyar zene fejlődésének és főleg küzdelmeinek történetére elegendő ahhoz, hogy e kérdésre kielégítő feleletet kapjunk. Már a ’30-as évek derekán is jóval túl voltunk, amikor a Bartók—Korályúton haladó új magyar zeneművészet elfogadása vagy elvetése az énekkari mozgalom népes táborát is elodázhatatlan válaszút elé ál­ lította. A múlt század — idegenből származó — Liedertafel hagyo­ mányain nevelkedett dalostársadalomban az új zenei nyelv elfogadta­ tása nem volt könnyű feladat, kiváltképpen akkor, ha a kórus mű­ vészeti vezetője sem jutott még túl a döntési időszakán. (Meg kell azon­ ban jegyezni, hogy ezek a nehézségek semmivel sem voltak súlyo­ sabbak, mint a zene más területein!) Hamarosan kitűnt, hogy a munkásénekkarok viszonylag könnyen avathatók e küzdelem élharcosai­ vá. Bartók és Kodály nemcsak mint alkotók, hanem mint tudós-nép­ művelők is sokat tettek az új zenei felfogás elterjesztéséért. Már a ’30-as éves elején mindenkor szívesen vállalták a munkásdalos-szövetség kórusműpályázatainak a műbírálói szerepét, amellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetség kottakínálataiban évről évre több, zeneileg értékes mű kapott helyet. E segítő szándék csúcsa mé­ gis az volt, amikor Kodály — a szövetség felkérésére — 1937-ben az Ady-versre készült és máig népszerű Felszállott a páva című művét egyenesen a munkás férfikarok számára megírta. Az Ady születésé­ nek 60., s a munkásdalosszövetség megalakulásának pedig 30. évfor­ dulóján bemutatott mű Városi Színházi (ma Erkel Színház) összkari előadása valóságos győzelmi ünnepe volt a munkásdalos-mozgalom művészi megújulásának. A bemutató utáni hónapokban egymást ér­ ték az új zene újabb és újabb alkotásainak a bemutatói az egyes munkásénekkarok önálló szereplésein. Természetesen most sem ma­ radtak el a hatósági beavatkozások sem. Elsőként mindjárt Kodály Felszállott a páva című művét tiltották le a munkáskórusok műsorá­ ról. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a „Páva" bemutatója, amely kétségtelenül több volt az új zene győzelmi ünnepénél, miért vonta magára a Horthy-rendőrség figyelmét. Az egyre fokozódó cen­ zori beavatkozások azonban a mozgalmon belüli ellenmondásokat is újra kiélezték. A szövetség berkein belül és kívül egyaránt felélén­ kültek a viták az alkalmazkodás-pártiak és a haladás ügyét minden nehézséggel szemben vállalni kész dalosvezetők között. A fasizmus erősödése és a háborús készülődés fokozódása azután a vitákat foko­ zatosan háttérbe szorította és a munkásénekkarokat ismét döntés elé állította: vállalni a harcot a zene eszközeivel súlyos kockázatok árán is, vagy belenyugodni a „megváltoztathatatlanba” és statisztálni az újabb tragédia kibontakozásához. Nem a szövetség vezetőinek az érdeme, hogy szép számmal akad­ tak ezután is munkásénekkarok, amelyek a harcot, az állhatatosságot vállalták. Kórusa válogatja, melyik milyen hittel, milyen elszántság­ gal és főleg milyen eredménnyel volt képes a nehéz követelmények­ nek megfelelni. Ez nem utolsó sorban a kórus művészeti vezetőjén, annak politikai hovatartozandóságán és azon múlott, hogy mennyire számíthatott az együttes vezetőségi tagjainak a támogatására, amikor a fasizmus elleni harc zenei programjának a megvalósítására került sor. E korszak énekkari mozgalmának történetében külön fejezetet érdemel a Szalmás- és a Vándor-kórus tevékenysége, amelyek — mindkettő a maga lehetőségei között, a maga módján — az utolsó percekig nem tértek le a maguk választotta útról, mindaddig, amíg az erőszak megálljt nem parancsolt számukra. Szalmás Piroskával, illetve Vándor Sándorral az élükön tanítottak, agitáltak, harcra lel­ kesítettek, amíg el nem némították őket. Aki ma végiglapozza a Szalmás-kórus Vonuljatok ki Chansonok című kötetét, némi bepillan­ tást nyerhet a remek kis közösség hősi munkájába. Vándor Sándor nevét és munkásságát most kezdi megismerni az énekkari mozgalom tagsága. A háromévenként ismétlődő és Ván­ dor Sándor nevét viselő szemlék és fesztiválok rendezői célkitűzései és műsorai róla vallanak. Ezek mindenkit meggyőzhetnek róla, hogy a negyven év előtti és a mai körülmények alapvető különbsége elle­ nére közös vonása is van az akkori és a mai munkásénekkari moz­ galom céljainak: Továbbra is nekik kell vállalniok a zenei és társa­ dalmi haladásért, a nyugodt, békés, alkotói légkör biztosításáért fo­ lyó küzdelemben az élharcos szerepét. Ehhez ma is minden adottsá­ guk meg van. Ha az olvasó a Salgótarjáni Bányász Férfikar 50 éves jubileumán közreadott fehér könyvecskét végiglapozza, meggyőződ­ het róla, hogy ez az együttes a felszabadulás után is vállalta ezt a szerepet. Hisszük, hogy a következő évtizedekben is ez jellemzi majd munkájukat és emberi magatartásukat egyaránt. 19 �KORKÉP Palócnapok A magyar népzene óriásai — Bartók és Kodály — hatalmas munkát végeztek, hogy népi kultúránk értékeit az utókor számára megmentsék. Hiszen Bartók úgy találta, hogy „népi dallamaink mindegyi­ ke valóságos mintaképe a legmagasabb művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bachfúgát, vagy Mozart-szonátát.” Kodály pe­ dig azt írja egyhelyütt, hogy amiként a régi Velencében időről-időre búvárok szálltak alá, hogy megvizsgálják, épek-e még, nem korhadtak-e el a várost tartó cölöpök, úgy szálltak le ők is Bartókkal a parasztzene-hagyomány mélységeibe — és úgy találták: az oszlopok épek, erősek, lehet rájuk építkezni. Nógrádban különösen gazdag — öltöz­ ködési, zenei, tánc-, építészeti — hagyo­ mányai vannak a népi kultúrának. Erre alapozva tűzte célul 1970. évi középtávú irányelveiben az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága e hagyományok ápolását, aktív tömegmozgósító életbentartását, népszerűsítését. Szerves része, folytatása volt ez a döntés annak a — már a párt X. kongresszusán megfogalmazódott — elvnek, hogy jelentős tevékenységi teret kell adni az öntevékeny művészeti együt­ teseknek, amelyek népi hagyományaink ápolását, továbbélését szolgálják. Az első, nagyszabású fellendülés a „pá­ va-körök” esetében történt meg. Ez a mi sajátos helyi viszonyaink között azzal a eredménnyel járt, hogy nemcsak népi dal­ kincsünk, hanem a munkásfolklór is so­ kak kedvencévé vált. (A bányászatból nyugdíjazottak felszabadult idejüket nem kevesen áldozták például arra, hogy ku­ tassák, feldolgozzák, dokumentálják és énekeljék azokat a dalokat, amelyek a munkásélettel, a munkásság harcaival kapcsolatosak.) E kezdeti sikerek — mintegy a töme­ gesült és sürgető igény — adták az ötle­ tet, hogy fórumot kell teremteni, ahol a különféle csoportok szereplési lehető­ séghez jutnak, átadhatják egymásnak ta­ pasztalataikat, egy megújuló mozgalom kovászai lehetnek. így született meg az évenként megrendezésre kerülő járási palócnapok ötlete. Első ízben 1971-ben Nemti községben került sor erre a rendezvénysorozatra, melyen tizennégy öntevékeny művészeti együttes szerepelt: a rendező-vendéglátó községen kívül Karancskeszi, Kisterenye, Nagybátony, Maconka, Szuha, Karancslapujtő, Kazár, Mátramindszent csoportjai­ nak bemutatkozását kísérte figyelemmel a közel ötezer főnyi lelkes közönség. A szín­ padi program mellett a szécsényi Háziipa­ ri Szövetkezet rendezett kiállítást a pa­ 20 lóc díszítőművészet értékeinek igazolásá­ ra, a járási könyvtár pedig a Palócföld az irodalomban című kiadványával hívta fel a figyelmet a megye életéről tudósító írókra, irodalmi alkotásokra. Az 1972-ben Kisterenyén rendezett II. járási palócnapon tizenhat csoport mutat­ kozott be. A programot id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészünk kiállítá­ sa és a Jobbágy Károly, József Attila-díjas költővel való találkozó gazdagította. Bulgária magyarországi nagykövete — aki Jordan Kracsmanov, bolgár szobrász­ művész Dimitrov-szobrának avatására ér­ kezett a helyszínre — így nyilatkozott él­ ményeiről: „Mély benyomást tettek rám a nógrádi dalok és díszes népviseletek. Azt hiszem, sok közös vonás van a bolgár és a magyar nép lelkivilága és művésze­ te között.” Harmadízben Karancskeszi község adott otthont az 1973. évi palócnapnak. A ti­ zennyolc színpadra lépő együttes mellett itt mutatkozott be a nagybátonyi szak­ munkásképző intézet fiúkórusa (munkás­ mozgalmi és munkásfolklór anyaggal), Lucfalva nemzetiségi csoportja (szlovák táncokkal és dalokkal) és a mátraverebélyi cigányegyüttes (eredeti cigány gyűj­ téssel). 1974-ben, az immár IV. palócnapra nemcsak a salgótarjáni járás népi együt­ tesei gyűltek egybe; 17 csoporttal képvi­ seltette magát Heves megye is — és meg­ jelent vendégként egy-egy csoporttal Pest és Komárom megye is. Húszezer főnyi közönség volt tanúja ötvenkét öntevékeny művészeti együttes ünnepi felvonulásának és színpompás bemutatójának, id. Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész — faszobraival a paraszti életet és munkát megörökítő — kiállításának, Kovács Pál fafaragó munkáinak, Komár Sándorné saját gyűjtésből berendezett palóc szo­ bájának. „Nincs nosztalgiánk a cifra nyomorúság után, amelyben embertelen élet, megaláz­ tatás, szolgaság jutott a palóc vidék népének, de fontos, felbecsülhetetlen ér­ téknek tartjuk azt a népi kultúrát, amely­ ből Bartók, Kodály, Veres Péter, Szabó Pál művészete gyökerezett és nőtt ma­ gasra” — mondotta ünnepi megnyitó be­ szédében dr. Szomszéd Imre, az MSZMP járási titkára. — Végtelenül örülünk, hogy a tiszta források vizéhez mind több fiatal járul, szeretik és művelik az idő­ sebbektől örökölt művészetet, amely így örök életű és további munkájuk tevékeny serkentője lehet.” Valóban, ez az évenként megújuló ren­ dezvény is tégla a kodályi álom megva­ lósulásához, Kodályéhoz, aki Bartókról szólva mondja: „diadalmas hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. Ennek munkálására kell összefogni minden té­ nyezőnek. Ha majd egyszer azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez, s az megérti, akkor lesz magyar zenekultúra, akkor lesz igazán boldog a nép”. Szocialista társadalmat építő né­ pünk tehát akkor lesz igazán erős, ha a népi kultúra szilárd alapjaira is építkez­ ve álmodja tovább emberközpontú vilá­ gát. Hargitai Attila �A hazafiság és forradalmiság aktuális kérdései Az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalomtudomány egyik központi vitája a hazafiság és nemzetköziség kérdéseiről, nem­ zeti hagyományainknak a ma köztudatában betöltött szerepéről és funkciójáról, s ennek kapcsán napjaink forradalmiságának ismérvei­ ről és problémáiról zajlott. A téma nemcsak a tudományos életet, hanem — különböző meg­ közelítési módokon keresztül — a közvéleményt is foglalkoztatja. Erről tanúskodik a megújuló honismereti mozgalom, az iskolai törté­ nelemtanításról folytatott eszmecsere, egyes történelmi témájú műal­ kotásokban — az irodalomban Nemeskürthy történeti esszéi, a film­ művészetben a Hideg napok, Jancsó- és Kósa-filmek — jelentkező deheroizáló tendencia körüli viták; erre utal a határainkon kívül élő magyarok életével kapcsolatos kérdésfeltevések megszaporodása. A problémakör hosszú távú aktualitását a kötetek, tanulmányok, vita­ cikkek és publicisztikák sokasága, valamint az egri hazafias nevelési tanácskozások iránti érdeklődés is jelzi. (Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Molnár Erik: Válogatott tanulmányok; Mód Aladár: Nemzet és szocialista nemzet; Szücs Jenő: A nemzet histórikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge; Benczédi—Csatári: Szocialista hazafiság — szocialista történetszemlélet; Veres Péter: Történelmi je­ lenlét; Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Külön szeretném felhívni a fi­ gyelmet két irányadó állásfoglalásra e témakörben. Az MSZMP tézi­ sei: A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról [Társa­ dalmi szemle, 1959/7—8.]. Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkakö­ zössége állásfoglalása: A szocialista hazafiság és a proletár internacio­ nalizmus időszerű kérdései [Társadalmi Szemle, 1974/10.1) A polémiához az egyik legújabb és sokoldalú hozzászólás, a té­ mát a legszélesebb értelemben vett mai társadalompolitikai kérdések problematikájába ágyazva vizsgáló értekezés: Király István: A min­ dennapok forradalmisága című írása, mely egy másik nagy tanulmá­ nyával, a Hazafiság és internacionalizmussal és néhány kisebb elem­ zéssel együtt jelent meg a Hazafiság és forradalmiság című tanul­ mánykötetben; a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974. július vé­ gén. A Hazafiság és internacionalizmus (a szocialista hazafiság és a magyar szabadságharcos hagyományok) — előtörténetét ismerve, a tanulmányról folytatott rendkívül tanulságos vitáról tudva, mindkét téma aktualitását, társadalmi tudatunk fejlődését elősegítő hatását érzékelve, úgy gondoltam, nem elégedhetek meg egyszerűen a könyv bemutatásával, néhány figyelemfelkeltő gondolattal; ezért megkísér­ lem Király István tanulmányait és a körülöttük kibontakozott vitát együttesen bemutatni, a problémakör teljes áttekintéséhez segítséget nyújtani. Erre ösztönöz az MSZMP Központi Bizottsága mellett mű­ ködő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is, amely a Tár­ sadalmi Szemle 1974. októberi számában jelent meg A szocialista ha­ zafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései címmel. Király István: Hazafiság és internacionalizmus című tanulmánya eredetileg előadásként hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia 1973. évi közgyűlésének nyilvános ülésén. Az előadás szövege a Kor­ társ 1973/7—8—9. számában jelent meg először. A tanulmány a nem­ zeti kérdés, a korszerű marxista nemzetfogalom, a szocialista hazafi­ ság és az internacionalizmus napjainkban egyre erősödő aktualitással jelenlévő kérdéskomplexumának tisztázásához kíván hozzájárulni. A szerzőt az a kérdés foglalkoztatja elsősorban, hogy miképpen lehet a múlt tapasztalatait hasznosítani, hogy a jövőre is adjon tanulságot. A mai magyar társadalom kulturális és mindennapi tudata vonatko­ zásában felmerült kérdésekre — haza, hazafiság, nacionalizmus, inter­ nacionalizmus, kozmopolitizmus, szupranacionalizmus — tudunk-e kielégítő választ adni, pontosak-e fogalmaink, kellő mélységben sike­ rült-e feltárni e fogalmak minden rétegét, összetevőjét, összetettsé­ gükben és kölcsönhatásukban vizsgáljuk-e azokat, meglátjuk-e, meg tudjuk-e láttatni a mindennapi életben jelenlévő és ható mozzanatai­ kat? A hazafiság — s egyre inkább az internacionalizmus érzése is — az ember legbensőbb érzéseinek, tudati-érzelmi alapélményeinek egyike. A hazafiság fogalmának leegyszerűsítése, sematikus értelme­ zése a hazához — s ezen keresztül a társadalmi célkitűzéseinkhez — való kötődést gyengíti; ezért a hazafiság és internacionalizmus érzel­ mi, fogalmi eredőinek és összetevőinek a lehetőségeken belüli legtel­ jesebb feltárása pozitív orientációt adhat társadalomépítő felada­ taink megvalósításához is. A helyesen, sokoldalúan értelmezett, a napi tevékenységben testet ölteni tudó és cselekvésben realizálódó hazafi­ ság érzése milliók munkájának motivációs bázisát jelentheti. Mindezek tudatában vizsgálja Király István a hazafiság és inter­ nacionalizmus elméletét, eszmetörténeti gyökereit, valamint a mai életmódban megelevenedő momentumait. Szándéka érzéseink, fogal­ maink tudatosítása: az ösztönös, néha szunnyadó, néhol tévelygő ha­ zafias érzés tisztázása, a mélyen gyökerező hazaszeretet jövőért mun­ káló szocialista hazafisággá építése. „A szocialista hazafiság és inter­ nacionalizmus. .. az építő munka egyik fontos erőforrása, nélkülözhe­ tetlen tudati tényezője is.” (Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munka­ közösségének állásfoglalása; Társadalmi Szemle, 1974/10.) A szocialista hazafiságnak — az érzésnek és fogalomnak egyaránt — sok összetevője van: gyökere a szülőföld, az anyanyelv, a nép, a táj, egyszóval a haza szeretete, eleven tényezője a nemzeti hagyo­ mány, a történelem, az irodalom, a művészetek és a népművészet. Ta­ nulmányát Király István a nemzeti hagyomány és történetírásunk, eszmetörténetünk vizsgálatával kezdi. Kiindulópontja a kurucos-szabadságharcos tradíciók kérdése körüli történészvita és annak a mai köztudatra gyakorolt hatása. „Marxista—leninista igényű nemzeti önvizsgálat volt ez. Ideológiai újat keresés.” „Egy realista igényű, a té­ nyeket a maguk valóságában és összetettségében láttatni akaró törté­ netírói hozzáállás szorított háttérbe a polémia során egy leegyszerűsí­ tetten pedagógikus és teleologikus, a pártosságot rosszul értelmező, s így nem egy esetben illúziókat tápláló — hamisan, torzul heroizáló — romantikus történetírói attitüdöt. Nyilvánvaló lett a vita nyomán, hogy a történetírás nem azzal pártos, s nem úgy nevel fel szocialista szellemiségre, ha mellékessé tesz, már-már elhallgat bizonyos — a haladó erők megítélése szempontjából — problematikus, negatív té­ nyeket és előtérbe állítja a csupán kedvezőket, hanem ha komolyan veszi a maga valóságfeltáró szerepét: tudomány-mivoltát, s nem is­ merve fétist, törve mítoszokat, a maga realitásában, összetettségében — emberi arcával — láttatja a múltat. A naív — mert sokban üres — lelkesedéssel szemben így erősítheti csak a nem könnyű, felszí­ nes, de próbált meggyőződést, a kiküzdött hitet.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 133—134. oldal.) A Molnár Erik által kezdeményezett történészvita egyik legjelen­ tősebb eredményének tartja a nacionalizmussal való határozott szem­ befordulást. Rámutat arra, hogy a nacionalizmustól mérgezett egyol­ dalú magyarságtudat olyan útvesztőt jelent, amelyben még a közel­ múlt kritikus perceiben is sokan megtévedtek: nem véletlen, hanem az akkori hazafiság-tudat gyengesége volt, hogy a régi, történelmi függetlenségi küzdelmek szabadságharcos frazeológiáját elorozó ellen­ forradalmi demagógia álhazafias jelszavai 1956-ban oly sokakat meg­ téveszthettek. A nacionalizmus a szocialista hazafiság legveszélyesebb ellensége. Ellene nem elégséges szavakban küzdenünk, nem elég el­ ítélni csak; vitákban, ízekre szedve kell bebizonyítani tételeinek ál­ igazságát, érzésmegnyilvánulásai torzságát, egészének hamistudat jel­ legét. „A nacionalizmus és kozmopolitizmus az imperializmus fegyve­ re a marxizmus—leninizmus, a szocializmus, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elleni ideológiai harcában” — álla­ pítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadal­ mi Szemle, 1974/10. szám 34. oldal.) A nemzeti hagyományok helyes értékelését azonban nemcsak a nacionalizmus veszélyezteti, hanem — a Király István által „a sajá­ tos magyar baloldali ezoterizmusnak” nevezett jelenség is, a „hajla­ mosság az elkülönülésre”. Ez a szemléletmód lemondott a magyar nemzeti hagyomány problematikus részéről, nem szállt vitába, ha­ nem elhatárolta magát a problémáktól. Ezen helytelen szemlélettel szemben Lenin példáját idézi: „Lenin 1915. decemberében a sovinisz­ ta mámortól félrevezetett tömegeket látva nemcsak a nem-et mon­ dást, a nacionalizmus elleni tiltakozást érezte például kötelességének, de az igen-keresést is. A "lepénzelt lantosok*, »tucat-nyárspolgárok«, »szociálsoviniszták«, "képmutató álhazafiságával« szemben idézett egy más előjelű nemzeti büszkeséget: a proletárokét. Hamis tartal­ makkal asszociáltan nem hagyott veszni egy szép, igaz érzést: nem­ csak az elhatárolódásra — az átértékelésre is volt benne képesség. Meg akart küzdeni a tömegek leikéért. A baloldali ezoterizmusból vi­ szont hiányzott ez a fajta igény. Hagyta, hogy jobboldali kisajátítás zsákmányaivá váljanak olyan nagy súlyú, mozgósító szavak, mint pél­ dául nemzet, haza, nép.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 146. old.) Kitűnően látja a problémát a szerző: ha a szocialista hazafiság fogalom- és érzéskörébe nem tudjuk bevonni, a marxizmus—leniniz­ mus tudományos alapján állva értelmezni és magyarázni a más-más történelmi és társadalmi szituációban másként jelentkező nemzet, ha­ za, nép, hazafiság, nemzeti hűség, népszeretet, népérdek, nemzeti ha­ ladás fogalmakat, s ezek konkrét megnyilvánulásait — akkor az ál­ talunk hagyott űrt betölti a nacionalizmus, vagy a kozmopolitizmus, kisajátítja, a saját szája íze szerint értelmezve eltorzítja nemzeti ha­ gyományainkat, s e torz hagyományokat továbbéltetve mételyezi, ködösíti a tudatot. Ezért kell bátran szembenézve vizsgálni nemzeti hagyományunkat, történelmünket a dialektikus és történelmi mate­ rializmus szellemében a maga összetettségében — néhol ellentmon­ dásosságában — feltárni, s ezért helytelen bármiféle elkülönülés. Egy nemzet, egy nép történelme mindig egységes egész, az egészet sérti, értelmét torzítja minden egyoldalú vizsgálat, egyes események össze­ függések önkényes mellőzése, vagy túlhangsúlyozása, bármely mo­ mentumától való elhatárolódás. A másik nagy eredménye tehát a — Király István szerint a még mind ez idáig megnyugtatóan le nem zárult — történészvitának, hogy megszűntette a függetlenségi harcok egyoldalú túlértékelését — és az ennek ellenhatásaként létrejövő teljes megkérdőjelezését, valamint az osztályharcos hagyományok differenciálatlan, indokolatlan és helytelen háttérbe szorítását; egy reális történetszemléletet alakított ki, mely szerint: „a magyar nép története az osztályharcok mellett a függetlenségi és szabadságharcok sorozatából áll.” (Király István: Ha­ zafiság és forradalmiság, 152. oldal.) Ezt a szocialista hazafiságot megalapozó történetszemléletet erősí­ ti a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása is. „A történelmi örökség egymás ellen ható, de ugyanakkor egymást feltételező folya­ matok összessége. Éppen ezért különösen fontos kritikai elsajátítása, marxista—leninista értelmezése, osztályszempontú értékelése, tenden­ ciáinak dialektikus rangsorolása. A forradalmi és a haladó hagyo­ mányok ápolása, a negatív tapasztalatok tanulságainak számon tartá­ sa egyik feltétele a szocialista nemzet önismeretének, táplálója kö­ zösségi tudatának, aktív tényezője szocializmust építő munkánknak.” 21 �(A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései. Társadalmi Szemle, 1974/10. szám 38. oldal.) A szocialista hazafiság azonban nem lehet teljes önmagában. A múlt teljes megértéséhez, a jelen társadalmi életében való eligazodás­ hoz, társadalomépítő célkitűzéseinkkel való azonosuláshoz és a pozi­ tív irányú jövő-orientációhoz elengedhetetlen a szocialista hazafiság kiegészítője, teljessé tevője: a szocialista nemzetköziség. Tanulmá­ nyának további részében az internacionalizmusról, s annak legve­ szélyesebb ellenségéről, a burzsoá szupranacioalizmusról, a lefegyver­ ző, hazug nemzetfölöttiségről és az e mellett jelentkező többi káros tendeciáról: a nemzeti közömbösségről és a nemzeti nihilizmusról ír Király István. Helyesen mutat rá arra, hogy napjainkban a szocialis­ ta hazafiság és a proletár internacionalizmus érzését nemcsak a na­ cionalizmus szításával támadja az imperialista manipuláció, a fellazítási taktika, hanem „a tőkés integrációt eszménynek tekintő nemzetfölöttiség” hirdetésével is. „Nemcsak nacionalista alapon lehet szembefordulni a szocialista nemzetközösséggel — írja Király István —, de egy más törvényű, más osztálytartalmú, kapitalista jellegű in­ tegrációs elképzelés birtokában, a nyugati tőkés világhoz való vonzó­ dás — a szupranacionalizmus — jegyében is.” (Király István: Hazafi­ ság és forradalmiság, 156—157. oldal.) Épp ezért tartja a hétköznapok ellenforradalmiságának, a szocia­ lista társadalomépítés és a szocialista integráció elleni csöndes és nagyon veszélyes aknamunkának a szupranacionalizmust és az an­ nak kiegészítőjét a nemzeti nihilizmust. Bonyolult körülmények között kell helytállnia tehát a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzésének, tudatának napjainkban. E problémát nem lehet megkerülni. „A nemzeti kérdésben elfoglalt ál­ láspont elválaszthatatlan korunk számos alapvető kérdésének meg­ válaszolásától. A nemzeti kérdés megítélése állásfoglalást jelent a békés egymás mellett élés keretei között folyó nemzetközi osztály­ harcnak, a szocialista tábor egységének, a dolgozó nép további fel­ emelkedésének kérdésében is ” — állapítja meg a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása. (Társadalmi Szemle, 1974/10. 35. oldal.) Szocialista társadalomépítő feladatainknak a mindennapi mun­ kában történő realizálása, a szocialista integráció kibontakoztatása és a burzsoázia fellazító törekvései elleni küzdelem egyaránt azt kö­ veteli, hogy feltárjuk nemzeti hagyományunk minden olyan momen­ tumát, melyet megszüntetve megőrizve nemzet-tudatunk részének tekinthetünk, melyre minőségi változást jelentő új volta ellenére is joggal támaszkodhat a szocialista hazafiság és nemzetköziség. Ezért kell dialektikusan vizsgálni a szabadságharcos hazaszeretet hagyomá­ nyát — egyszerre óvakodva jelentőségének egyoldalú eltúlzásától, mitizálásától, de tényleges történelmi szerepének és eszmetörténeti hatásának igaztalan negligálásától is, sokoldalúan feltárni történel­ münk osztályharcos, forradalmi hagyományait; s kiterjeszteni a ku­ tatást a magyar nép tötrénetének alkotó-építő szakaszaira is, tudato­ sítani, történelmi jelentőségének megfelelő hangsúlyt adni a dolgozó nép szívós építőmunkájának, megértetni, hogy „a történelem a dol­ gozó nép története, hogy a nép munkája a múltban is minden nem­ zeti érték, teljesítmény alapja volt.” (Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása.) Ezeken a lépcsőkön át vezet a tanulmány a nemzeti hagyomá­ nyokra épülő szabadságharcos hazafiságtól a forradalmi-osztályharcos örökség patriotizmusán keresztül a mai szocialista hazafiságig, internacionalizmusig, a honépítés tettekben, munkában testet öltő ha­ zaszeretetéig, a mindennapok forradalmiságáig. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 1973. szeptember 26-án zártkörű vitát rendezett Király István Hazafiság és internacio­ nalizmus című tanulmányáról. A vita gyorsírásos jegyzőkönyve alap­ ján készített összefoglalás a Magyar Tudomány 1974/1. számában je­ lent meg. A gazdag és sokoldalú, néhol szenvedélyes, de mindig tárgyszerű interdiszciplináris vita segített tisztázni a hazafiság és in­ ternacionalizmus aktuális kérdéseit. Király István tanulmányának reveláns erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem volt „semleges” hozzászólás. Czine Mihály hívta fel a figyelmet arra, hogy néhány történészünk félreértette Király István: A történészek fejlődéstörténeti gondolatokat, monografikus kifejtést vártak, de Király Istvánt, elsősorban nem a nemzeti múlt érdekelte, hanem an­ nak a mára gyakorolt hatása. A Molnár Erik-vitát nem azért ve­ tette fel, hogy lezárja, összegezze a vita tanulságait; számára ez ürügy volt, hogy a ma kérdéseiről beszéljen, Klaniczay Tibor is azt hangsúlyozta, hogy — véleménye szerint — Király Istvánnak nem az volt a szándéka, hogy történettudományunk újabb fejlődését mérlegre tegye, hanem egy nagyon aktuális mai er­ kölcsi, politikai, nemzeti problémával való szembenézés. Ezután a mai magyar nemzeti tudat néhány zavarának, problémájának, néhol je­ lentkező gyengülésének okait kutatja. Rámutat a legszélesebb érte­ lemben vett nemzeti hagyomány — a történelem, irodalom, műemlé­ kek, intézményi tradíciók és a folklór ápolásának hiányosságaira, s az ebből fakadó gondjainkra. Hozzászólását továbbfejlesztve egy tömör gondolatgazdag problémafeltárást, tanulmányt jelentetett meg a Kor­ társ 1974 5. számában: Gondolatok a nemzeti hagyományokról cím­ mel. Bírálja a nemzeti hagyományok megbecsülésének ellentmondá­ sait: a kampányszerűséget, az évfordulók egyoldalú kultuszát; arra figyelmeztet, hogy a hagyomány legfőbb ereje a folytonosság, ezért helytelen, ha a hagyományok ápolása csak az ünnepségekhez kapcso­ lódik. Elgondolkodtató észrevételei vannak az iskolai hazafias neve­ lésről és a műemlékvédelemről is. Darvas József hozzászólásában arról szólt, hogy a nacionalizmust, szupranacionalizmust és a nemzeti nihilizmust egységben kell vizs­ 22 gálnunk, rá kell mutatni ezek közös gyökereire — csak így tudunk ellenük eredményesen küzdeni. Pándi Pál hozzászólásának bevezetőjében összefoglalta az előző hozzászólások és a Király-tanulmány fogadtatásának tapasztalatait. Azokhoz csatlakozik, akik örültek, hogy alkalom adódott a naciona­ lizmus — szupranacionalizmus kérdéseinek értelmes, színvonalas, köz­ ügyet segítő vitájára. Megkísérli felderíteni a véleménykülönbségek okait is: a tanulmány egyik hiányosságának a baloldali ezoterizmus nem kielégítően differenciált vizsgálatát tartja; abban sem ért egyet Király Istvánnal, hogy az ellenünk irányuló burzsoá propagandában a szupranacionalizmusé a vezető szerep (Király sem állítja ezt!), to­ vábbá a Király-tanulmány — véleménye szerinti — hangsúlyeltoló­ dásairól szól. (Az érzelmi kötődés kérdését túlhangsúlyozottnak tart­ ja.) Németh G. Béla: Király István kérdésfeltevését jogosnak, sőt sürgetően szükségesnek tartja. „Az iparosodó társadalom fejlődése, a szocialista renden belül is és külső hatásokra is, olyan jelenségeket is létrehoz, melyek a közösséghez való tartozás érzetét és felelősség­ tudatát visszaszorítják, fellazítják, meggyöngítik. Ezekre a kérdésekre nem elég védekező, detenzív válaszokat adni, hanem pozitív prog­ ramot kell nyújtani, a szocialista nemzeti tudatot kell korszerűen ki­ munkálni.” Ebben látja ennek a vitának a nagy lehetőségét, s egyben felelősségét is. Néhány történészünk nem a Király-tanulmány egészével, hanem annak egy-egy önkényesen kiragadott részletével szállt vitába. Tény, hogy a tanulmány példatárában, bizonyítási anyagában vannak vi­ tatható momentumok, azonban egyoldalúan ezzel vitatkozni zsákut­ cát jelentene, a lényeges mondanivalóról terelné el a figyelmet. A hozzászólók közül többen (Pach Zsigmond Pál, R. Várkonyi Ágnes, Pándi Pál) felszólalásukat továbbfejlesztett formában publi­ kálták is. Király István válaszában — a tudományetikai kérdések tisztázá­ sán túl — tanulmányának célját hangsúlyozta ismételten: a tettek­ ben, építőmunkában realizálódó szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus terjesztését, erősítését, a közösségcentrikus gondolkodás tér­ hódítását kívánta elősegíteni. Szabolcsi Miklós zárszavában úgy értékelte a vitát, hogy jelentős lépést tettünk a szocialista nemzet fogalmának tisztázása érdekében. Hangsúlyozta a progresszív hagyományok teljességére való támasz­ kodás — és napjaink kérdései megválaszolásának fontosságát. Király István kötetének másik nagy tanulmánya: A mindenna­ pok forradalmisága, eredetileg a Kortárs 1973/11—12. számában je­ lent meg „egy tervezett tanulmánykötet előszava” megjelöléssel. Arra a kérdésre keresi a választ a szerző, hogy mit jelent nap­ jainkban, a több mint negyedszázada folyó szocialista építőmunka körülményei között a forradalmi cselekvés, magatartás, „mi is hát a ma forradalmisága?” Nem szónoki kérdésnek szánja ezt! Azonnal megadja a sokoldalúan indokolt, érvekkel, idézetekkel, tényekkel alá­ támasztott választ is „.. .az építőmunka pátoszáról — a József Attila-i »dolgozni csak pontosan, szépen« forradalmian szép fegyelméről szól. (Király István: Hazafiság és forradalmiság 5. oldal.) A szocialista építőmunka forradalmiságának, a munkának, mint forradalmi tettnek, helytállásnak, küzdelemnek bizonyítását tűzi ki tanulmányának céljául. Arra figyelmeztet: a munka forradalmi cse­ lekvés, magatartás jellegét nem elég deklarálni, nem elég szavakkal bizonyítani; a társadalmi élet és a társadalmi tudat továbbfejleszté­ sével, a problémák, az ellentmondások bátor feltárásával és kijavítá­ sával egész közéletünket olyan szintre kell emelnünk, mely a szocia­ lista építőmunka tartalmi-emberi kiteljesedésének optimális feltétele és elősegítője lehet. Az ehhez szükséges társadalmi önvizsgálatra és programadásra tesz kísérletet. A tanulmány első részében az ifjúság és forradalmiság kérdését vizsgálja. Ahhoz, hogy egyértelműen elfogadjuk, mindnyájunk meg­ győződésévé váljon az a tény, hogy napjaink forradalmisága azt is jelenti: helytállás a munka frontján —. fel kell tárni, s le kell küz­ deni az ez ellen ható nézeteket és mechanizmusokat. A munka rang­ jának, emberformáló erejének felismerését nehezíti az ifjúságban — életkori tulajdonságként — meglevő romantizáló hajlam, amit az is­ kolai nevelő munka még tovább túloz, valamint az egyoldalúan elvont, tapasztalatok nélküli és túlérzékeny igényesség. Felhívja a figyelmet: ha nem küzdünk a helytelen szemléletek ellen, az ifjúság egy részé­ nek tudatában „a hétköznapok rendje, s a forradalmiság messze el­ különül.” A mindennapok forradalmiságának kibontakozását fékező ténye­ zőként jelöli meg a bürokratizmust, melynek két válfaját ismerteti: a dogmatikus bürokratizmust és a technokrata bürokratizmust. A bü­ rokratizmus legkárosabb hatását abban látja, hogy gátolja az újatkeresést, s ezáltal elidegeníti az ifjúságot, aminek az a következmé­ nye, hogy hatni kezdenek tudatára olyan hamis és káros teóriák, mint a szocialista dezilluzionlizmus és a pszeudo-forradalmiság. E veszélyes és káros nézetek leküzdése érdekében szólít fel a bü­ rokratizmus elleni küzdelemre, legjobb fegyverként megjelölve a szo­ cialista demokratizmust, és a magas morális-kulturális szint: az em­ beri minőség kialakítását. „Lenini értelemben vett, kulturális forrada­ lomra van ehhez szükség — írja Király István — a szocialista for­ radalomnak leghosszabbra nyúló, s tán legösszetettebb, nehéz szaka­ sza ez.” (Király István: Hazafiság és forradalmiság 44. oldal.) A kul­ turális forradalom feladataként jelöli meg a tudása, az életforma — és a gondolkodás forradalmát. Mindennapok forradalmisága egyik fő ismérvének tartja Ki­ rály István a közelre nézést. (Nem rövidlátás, szűklátókörűség! ......a forradalmisághoz mindig is hozzátartozik a két fajta látás: a közeire �és a távolra tekintés. Mindig ismérve ennek egyrészt az, hogy a távoli célt, a történelem Engelstől emlegetett vörös fonalát sohasem téveszti szem elöl az egyén, másrészt pedig az, hogy a tömegektől, a realitásoktól sosem szakad messze.” (Király István Hazafiság és forradalmiság 57. oldal.) Ezután igen érdekesen, érvelően Kifejti, mit ért közeire nézés alatt, s miért tartja fontosnak ezt. Majd arról értekszik, hogy nem elégséges a mindennapok forradalmiságának csak az álta­ lános ismérveit, feladatait vizsgálni; helytelen ha csak a célra, a feladatokra tekintünk, s megfeledkezünk, vagy nem vesszük figye­ lembe a feladatokat végrehajtó, a célokat valóraváltó, a jövőt építő embert. Forradalmiságunknak morális, emberi ismérveire, követelmé­ nyeire is felhívja a figyelmet, a megértő emberségre, a szocialista hu­ manizmusra szólít fel. A „követelek tőled, mert tisztellek” mély hu­ manizmusú makarenkói igényességét érezhetjük ki soraiból, az el­ vont — az itt és most körülményeitől elvonatkoztató — könnyen antihumánussá válható elméleti igényességgel szemben. Vezérfonalként húzódik végig a tanulmányon az elmélyült, s arányteremtő igényessége: a fiatalság túlzó romantikussága, új-ro­ mantikus álforradalmisága elleni harc ne csapjon át illúzióromboló szkepticizmusba; a mát, a lehetőségeket figyelmen kívül hagyó abszt­ rakt. túlzó igényesség bírálata nem lehet az igénytelenség ments­ vára: a bürokratizmus elleni küzdelem nem válhat az anarchia igen­ lésévé; a távlati célok szem előtt tartása ne vonja el a figyelmet a na­ pi problémákról; a közösség érdekében vállalt tudatos fegyelem erősí­ tése ne csapjon át a személyiség kibontakozását gátló öncélú aszkézisbe; megértő emberséget, a szocialista humanizmust ne kompromit­ tálhassa a „mindent megbocsátás cinikus közönye.” A három évtizeddel ezelőtt pincékből, romok közül előbújó megviselt, éhező, rongyos, de felszabadult magyar népet a „Tiéd az ország, magadnak építed!” történelmien szép jelszavával szólította munkába a Magyar Kommunista Párt. Három évtized új hazát, új társadalmat építő munkája követeli tőlünk az alkotó nyugtalanságot, a hibákba soha bele nem nyugvást, az újért — a szocialista társada­ lomért, szocialista emberért — vívott küzdelmünkben az örök embe­ ri példaadást: a tudását annak, felelősségérzést azért, hogy minden­ hez, ami ebben az országban épül közünk van. részünk van benne. „A munkás nyögése, verejtéke, elhasznált ereje, álma bronz hajó­ harangba öntve, vagy szuperfoszfátba olvasztva konténerbe kerül... A késztermékben, bármily fényes az, egy-egy darabka élet is útra kel... Aztán a termékben kopik tovább. A Nílus kikötőiben nagyokat kondul a hajóharang, a rendet szolgálja, a magyar tolóhajók hírne­ vét, becsületét. A szuperfoszfát talajba kerül, feloldódik. A gyökerek „Kossuth-könyvek" művelődéspolitikáról, kultúráról, ízlésről 1974 — minden bizonnyal emlékezetes esztendő marad hosszú évek, évtizedek elteltével is a kultúra, a művelődésügy irányítói, szakemberei, szervezői és része­ sei, alkotók és befogadók, azaz a magyar társadalom széles tömegei számára. En­ nek oka, hogy az MSZMP Központi Bi­ zottsága — felismerve, hogy az eddigiek­ nél sürgetőbben, parancsoló szükségszerű­ séggel vetődik fel a szocialista tudat, életmód, életforma továbbfejlesztésének igénye — első ízben vizsgálta meg önálló napirendként — de szoros összefüggésben a társadalmi gyakorlat egyéb területei­ vel — a közművelődés helyzetét, s mint legfelsőbb politikai testület hozott hatá­ rozatot szocialista valóságunk e szférájá­ nak fejlesztésére. E sorok megjelenésekor bizonyára megszokottként hat majd a párt közművelődés-politikai határozata megjelenésének, jelentőségének említése, közismertté válnak — a pártfórumokat követő állami, társadalmi és tömegszer­ vezetek állásfoglalásai, intézkedései nyo­ mán a párton kívüliek körében is — a határozat céljai, alapvonásai, megvalósí­ tásának főbb teendői, és túl leszünk a végrehajtás szakaszának kezdeti lépésein is. Mégsem mellőzhetjük e társadalmi mozgalommá • szélesedő politikai döntésre felszívják az esővízzel. Beépül a szőlő vesszőjébe, hajtásaiba, duzza­ dó fürtjeibe.” — írja Bertha Bulcsu, a Magyarország felfedezése cí­ mű sorozatban írott kötetében. így válik minden dolgozó ember munkája az épülő jövő egy-egy téglájává; így hagyja rajta a munkás a kézjegyét a történelmen. Király István tanulmányának múlhatatlan érdeme, hogy megmu­ tatja — itt és ma — az emberi élet kiteljesedésének csúcsait, s nem csak megmutatja: segít felemelkedni is. A kötetben helyet kapott még két kitűnő irodalmi műelemzés. Ady Endre: Margita élni akar című poémájában egy forradalmi mo­ dell. egy „a történelemben gondolkodó Prométheuszi ember” irodalmi ábrázolását mutatja be. Ady Endre: Sípja régi babonának című ver­ sének interpretálása a verselemzés remekműve: a lineáris és a struk­ turális verselemző mód dialektikus egységben történő alkalmazásá­ val, a vers logikai-szemantikai és képi-zenei síkjának páratlanul gazdag, árnyalt kibontásával tudatosítja a költemény mondanivaló­ ját. A hazafiság és internacionalizmus című tanulmány irodalomtör­ ténészi eszközökkel kifejtett argumentációjának is felfoghatjuk az — önmagában is helytálló — irodalmi tanulmányként is teljes Ady és a kurucos — szabadságharcos örökség című írást. A Nemzeti és nemzetközi a mai kultúrában című írásában (Fel­ szólalás a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tartott nemzetközi tudományos konferencián) már körvonalazódtak azok az alapelvek, amelyek szerint a Hazafiság és internacionaliz­ musban nyernek mai gondjaink teljes és történeti szemléletű kibon­ tást. Szól az MSZMP következetes, kétfrontos ideológiai harcáról mind a nacionalizmus, mind a nemzeti nihilizmus ellen. Rámutatott a na­ cionalizmus és a nemzeti nihilizmus közös gyökerére, a burzsoá ego­ izmusra és szembeállította ezzel a szocialista hazafiság és internacio­ nalizmus morális alapját, a kollektivitás érzését, a szocialista felelős­ ségérzetet. Móricz öröksége és a korszerű elkötelezettség címmel az 1972. ok­ tóberében megrendezett debreceni irodalmi napokon elhangzott elő­ adásának szövegében pedig már a Mindennapok forradalmisága né­ hány motívumát láthatjuk, alapgondolatával találkozunk. Király István tanulmánykötete együttgondolkodásra késztető, al­ kotó, elvszerű vitára ösztönző, előrelépést segítő-sürgető alkotás; fele­ lősségteljes hozzászólás társadalmi és kulturális életünk aktuális kér­ déseihez. Szalánczay György való utalást olyan — e recencióval is ajánlott — olvasmányok esetében, ame­ lyek témájuk, tartalmuk szerint közvetle­ nül kapcsolódnak a közművelődés-politiká­ hoz gyakorlati vagy éppen elméleti meg­ közelítésben, s e jellegükből eredően részt vállalnak a társadalmi tudat, a közgon­ dolkodás, a közízlés vagy az úgynevezett kultúrfilozófiai szemlélet formálásának folyamatából. Az alábbiakban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1974-ben meg­ jelent ilyen könyvek — Aczél György: Szocialista kultúra — közösségi ember; Hermann István: A mai kultúra problé­ mái; Szerdahelyi István: A mindennapi élet esztétikája; Ízlés és kultúra (Tanul­ mánykötet Szerdahelyi István szerkeszté­ sében) — néhány összecsengő sajátossá­ gát kiemelve kívánjuk igazolni a szerzők szándékbeli közelségét, a közművelődés­ politikai határozat szellemének jelenlétét a sorok között, ezért sok, egyébként fon­ tos — a mű karaktere, mondanivalója szempontjából pedig éppenséggel fő kér­ désnek tetsző — gondolat nyomon köve­ tésétől, bemutatásától eltekintünk. Aczél György és Hermann István köny­ vét egyebek között az a felfogás roko­ nítja, hogy mindketten, más-más megkö­ zelítésben — eszmei-politikai, illetve filo­ zófiai — ugyan, de ahhoz a konklúzióhoz jutnak el, hogy a szocializmusnak lénye­ gi tendenciája a tágabban értelemezett kul­ turális fejlődés alapként, feltételként s egyszersmind „korparancsként” való té­ telezése. „Feladataink megoldása megkö­ veteli a magasabb kulturáltságot, és hely­ zetünk nemcsak lehetővé, hanem szüksé­ gessé is teszi, hogy a társadalomban vég­ bemenő átalakulás — nagyobb és kisebb közösségek közvetítésével — mindinkább szocialistává alakítsa a családok, az egyé­ nek életfelfogását, életformáját is... Nem utolsósorban a közművelődésen, az em­ berek tevékeny művelődésén múlik, hogy a fejlettebb termelés, a magasabb élet­ színvonal egyúttal azt is eredményezze, hogy mind szélesebb körben és mind gyorsabban bontakozhat ki az értelmes, szabad, harmonikus emberi élet és a kö­ zösségi életforma... A szocializmus tuda­ tosan valósul meg, és éppen ez az ún. „fogyasztói szemlélet” egyetlen hatékony ellenszere.” E sorokra szinte rímelnek Hermann István gondolatai, amelyekben kifejti, hogy a fogyasztás a szocializmus­ ban is lényeges eleme az életszínvonalnak, „de a fogyasztás nem önmagáért való fo­ gyasztás, hanem sokkal inkább eszköz arra, hogy a szabad idő formális mennyi­ ségét az ember egyre tartalmasabban tölt­ se ki, képességeit kifejlessze, sokoldalúvá tegye önmagát... A kultúra nem a kö­ vetkező láncszem egy taktikai értelemben, hanem a szocializmus számára a követ­ kező terveket meghaladó szocializmus valóságos fejlődését jelentő kérdés”. Ezen kiemelésekben immanens módon fellelhető az a — közművelődés- politikai határozatot is átszövő — gondolat, hogy a szocialista kultúra helyét, funkcióit kere­ sendő, a társadalmi egészből, úgymond totalitásból kell kiindulnunk a kultúra és a politika, a kultúra és a gazdaság dia­ lektikus összhangjának figyelembevételé­ vel. „Ennek a dialektikának a felismeré­ 23 �se legelsősorban és legközvetlenebbül a munkásosztály érdeke” — írja Hermann István, míg Aczél György könyvében — politikánk szerves következményeként — sok helyen szerepel vezérmotívumként a munkásművelődés kérdése. Így többek között utal a szerző a Központi Bizottság márciusi ülésének második határozatára, amelynek dokumentuma kimondta, hogy „a munkásosztály jelenleg társadalmunk­ nak számbelileg is legnagyobb osztálya”, s „mint a társadalom vezető osztálya, fe­ lelősséget érez a társadalom valamennyi rétegének életkörülményeiért... A mun­ kásosztály képzettségének, színvonalának emelkedése egyben új műveltségi igénye­ ket is támaszt. A kulturális élet a mun­ kásosztály fokozódó érdeklődéséről, alko­ tó erejéről tanúskodik.” Hermann István könyvének alcíme (Ka­ pitalista kultúra — szocialista kultúra) is jelzi a szerző szándékát: a két világrend­ szer kulturális viszonyainak összevetését. E gondolatmenet végkövetkeztetése, hogy a szocialista kultúra már most döntő fö­ lényben van a kapitalista kultúrával szemben, és éppen a szocialista kultúra, az egész társadalom dinamikus fejlődése biztosítja a végső győzelmet. Aczél György is több tanulmányában, beszédé­ ben, külföldi lapoknak adott interjújában foglalkozik a szocialista kultúra emberi tartalmainak bizonyításával. Ezúttal mindössze egy motívumra, de talán a leg­ fontosabbra hívjuk fel a figyelmet: a kultúra — az eddigi idézetekben és a könyv címében is szereplő — közösségi jellegének hangsúlyozására, mintegy el­ lenpólusaként annak a polgári tendenciá­ nak, amelynek — mint Hermann István elemzéséből kitűnik — szükségszerű ve­ lejárója az atomizálódás, az elidegenedés komplex jelensége. Egyebek közt a közösségi ember fogal­ ma teremti meg számunkra a kapcsolódás lehetőségét a további két könyv mon­ dandójához: művészeti, esztétikai poblémákhoz, az ízlés és kultúra összefüggé­ seihez, hiszen — mint Hermann István írja, könyve „A művészet fejlődési lehe­ tősége a szocializmusban” című fejezeté­ ben — „a szocialista társadalomban a művészet fejlődését nem lehet különvá­ lasztani a közönség művészi ízlésének fej­ lődésétől, esztétikai érzékének alakulásá­ tól. Ezért, ha ma a szocialista társada­ lomban még nem használjuk ki azokat az objektív lehetőségeket, amelyeket a szo­ cializmus a művészet fejlődése számára nyújt, ez nem utolsósorban azért van, mert a művészet szocialista fejlődésének egyik előfeltétele az esztétikailag érzé­ keny és kulturált közönség demokratikus ítélete, ízlésfejlődése stb.” E problémakör jelen van Aczél György előadói beszédé­ ben is, amelyet a Központi Bizottság márciusi ülésén tartott: .. a szocializ­ mus magas színvonalú és állandóan fej­ lődő művészet és irodalom nélkül nem lé­ tezhet, nem épülhet, mint ahogyan a sokoldalú, fejlett szocialista ember sem képzelhető el irodalom és művészet, szo­ cialista kultúra nélkül... Történelmünk során sohasem volt olyan reális lehetőség 24 mű és közönség, alkotás és befogadók tö­ meges találkozására, mint ma a szocia­ lizmusban. .. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ízlés kérdésében ugyan nem hozunk rendeleteket, de milliók ízlése a szocialista társadalomban közügy!” Az Ízlés és kultúra című kötetben Szer­ dahelyi István az elmúlt évtized során az úgynevezett „ízlés-vitában” fogant 24 leg­ jellemzőbb tanulmányt gyűjtötte egybe több szakterület és tudományág képvise­ lőinek tollából, mintegy a termékeny esz­ mecsere összegzése s nem lezárása céljá­ ból. Az ízlés, mint ahogyan a többféle de­ finícióból is kiderül, nem könnyen körül­ írható kategória, s terjedelme, kritériu­ mai meglehetősen szubjektívnek tűnnek. A közművelődés szempontjából örvende­ tes, hogy a kötet tanulmányainak közép­ pontjában álló esztétikai ízlés kérdéseiben summázhatók bizonyos irányelvek, ame­ lyek lényegét Szerdahelyi István bevezető tanulmányában foglalta össze. Szerinte „a marxizmus alapelveinek az az álláspont felel meg, mely szerint azok a kritériu­ mok, amelyek egy-egy jelenséget esztéti­ kai minőségűvé, esztétikai tárggyá tesz­ nek, függetlenek az egyes ember tudatá­ tól, s ebben az értelemben objektívek; objektivitásuk azonban társadalmi, amennyiben az esztétikum nem más, mint látható-hallható érzéki formában megjele­ nő társadalmi-emberi lényeg. ... Másfelől viszont a marxista szakirodalom egyálta­ lán nem tagadja, hogy az az élmény, amelyben az esztétikai tárgy tükröződik, szubjektív; hogy az élmény tárgyainak ob­ jektív esztétikai minőségeit felismeri, vagy félreismeri (és milyen mértékben te­ szi ezt) a befogadó, ez az ő személyes ké­ pességeinek, sőt nem kis mértékben pil­ lanatnyi lelkiállapotának is függvénye.” E megközelítésben adekvátnak tűnik tár­ sadalmunk ízlésállapota, amelyet több ta­ nulmány is jellemez más-más aspektus­ ból, és levonható az a következtetés, hogy az ízlés fejlesztése csak a társadalmi-em­ beri lényeg egészének gazdagodásával, to­ vábbi alakításával érhető el. Szerdahelyi István saját kötetében A mindennapi élet esztétikájában is egyik fő kérdésként elemzi a szocialista közíz­ lés problémáit a kulturált emberi környe­ zettel, magatartással való összefüggésben, s így kerül — meglehetős szakjellege, esszéisztikus stílusa „ellenére” — közel aktuális művelődéspolitikai feladatainkhoz. Azokat az — alapvetően esztétikai jelle­ gű — törvényeket, normákat, értékeket keresi, amelyek a szocialista társadalom mindennapjaiban érvényesek. Témánk szempontjából lényeges megállapításainak egyikét, — „hogy az autonóm művészet csak akkor tudja az emberi nem érdekei­ nek szemszögéből tükrözni a valóságot, ha az embert emberré tevő, el nem idegene­ dett munka, a társadalmi fejlődés e dön­ tő ereje iránti vonzalmainkat fokozza” — a híres József Attila-töredék gondolattal — „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” — vezeti be, amely a művészeti absztrakció egyik szép példájaként mottója lehet mindannak, amiről az említett könyvek szólnak. Noha a Kossuth Könyvkiadó „hivatás­ szerűen” foglalkozik a politikai, ideoló­ giai irodalom megjelentetésével, terjeszti a marxizmus—leninizmus tudományos el­ méletét, mégis dicséretes az a kiadói gya­ korlat, amely hozzájárul a politika egyes részterületein való alapos tájékozódáshoz, közvetlen vagy közvetett formában segíti az egyes párthatározatok értelmezését, végrehajtását. Meggyőződésünk ugyanis, hogy például a művelődés témakörében megjelentetett művek nemcsak a marxis­ ta elméletet gazdagítják, hanem jó szol­ gálatot tesznek a közművelődés gyakor­ lati feladatainak megvalósításában is. Csongrády Béla Nagy László Versben bujdosó Ő az örök gyermek. Megejtő a gyerme­ ki bája, ártatlan a tekintete, mosolya, mint­ ha nem is 1975-ben érné el élete fél évszázadát. Szűz arca gyermekséget és játékossá­ got takar. Ilyen lehetett évtizedekkel ko­ rábbi, hivatalos gyermekkorában, a felsőiszkázi kiskonyhában báva csutkalovaival, ci­ rokhegedűjével és a hatalmas állat, a remek mén iránti tiszteletével. S ma is csak játszik, telve érintetlen, tiszta érzésekkel. körülbás­ tyázva vakmerő metafórák színes építőkoc­ káival — és szivében félelem. Félelem a fel­ nőttektől, a színlelő, kegyetlen és kiismer­ hetetlen világtól, a vacogtató jégmezőktől és a hamis fényekkel, hívságos sugarakkal csa­ logató délszaktól. S aki kézbe veszi (talán többször is. bibliásan) és falja szivének vérrel és arannyal írt meséit, kicsit örömmel kapja föl fejét: íme, örök a gyermek, s örök a lelkűinkben róla őrzött kép. De mégis, mintha kamaszodott volna. Cirokhegedűjének már ismeri játékvoltát és a lovak iránti csodálatába mar nem keveredik áhítat és fohász. A Versben bujdosó" költeményei és pró­ za-versei már új Nagy Lászlót sejtetnek ve­ lünk. Ő, aki a galamb vagy a rántanivaló csirke vérétől is elfordul, most fölmerészke­ dett egy dombtetőre, mint aki utálattal katonásdit játszik és már a szablyát is előrántotta. A szablyát, mely már nem játékkard, csak az pelyhedző állú még, aki a pengét villogtatja a napban. Még bizonytalan, hogy mit tesz, mivé lesz, de már Balassival együtt vallja: „Kell immár énékem csak jó ló, hamar agár. Ifjak társasága, éles szablya, jó madár.” Ady érezhette hozzá hasonlóan éneklő én­ je válságát, midőn rádöbbent, hogy Góg és Magóg fia ő, s történelmi származása kötelez. S ahogy ott áll, kivont szablyával. gyer­ meki mosollyal, egyszeriben elkezd növeked­ ni, s megijedünk, milyen óriás ő. S meghökkenünk, mily gyermekien, de akaratosan szól a bibliai óriás: „Szóljon a végszó a kufárlelkeknek. az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfele is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.” Vagy a Krúdy emlékének bádban írja: szentelt Szind- �„Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng." Persze, a dalt, szerelmet, a ló-metaforát nem teszi félre, hiszen nem teheti félre, hi­ szen szelíd lényéhez fájdalmasan hozzátartoznak. De a fájdalom már férfias fájda­ lom: ..... a nyár is lezabáltan nyikorog a szélben furcsa aratás van az én fejem a zsákban apánk lobog a dombon pedig eltemettük rongyai dühével apánk lobog a dombon" (MADÁRIJESZTŐ) Nem hurrázik, mint a rumszítta közkato­ na roham előtt, vagy roham alatt, de csend­ ben biztatja, ösztökéli önmagát, mint a HE­ GYI BESZÉD-ben. „Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen” Azt mondja más helyütt. A VÁROS IDÉZÉ­ SE című alkotásában: „S míg ősszel az agyvér­ zéses hegyek felől közelített a bor karaván­ ja a húshoz, földolgozott vérhez, összeállt bennem a mondat: Ez a világ megvénhedett. Szózatot intéztem a kirakat üvegénél a zsebórákhoz: Siessetek! Ujjam ösztökélte a toronyórákat: Siessetek! Hajamon, minit a hajnal, bársony diáksapkám kivirult. Címe­ rében a tölgyfa erővel zúgni kezdett. Régi diákok lelke, gályarabok izma megébredt e szimbólumban. Már hol vannak a velünk ballagó virágok? Elsápadva a lemondástól. négy út közül választottam a miénket, já­ rok azon. S már köpenyem nem is porból, de hamuból, mennydörgő sziták alatt.” Őszinte, igaz, nem mímelt a ZÁSZLÓ já­ tékossága, mégis minden játéka olyan, hogy csak komolyan szabad venni. Minden szó, tett, érzés, látomás a természet felnőtt ko­ hójában edződött, s bizony dörmögően em­ beri a MEDVEZSOLTÁR is, melyben játékos­ ságának komolyságát szinte bevallja: „.. .s csillagkép-testvéreihez, akik űri ringlispilen ülnek mindig, s kezükben örök nyalóka. ment világnagy eperfán trónol, tűnődik, ott szüretel édeni cukrot és vérének ízét nem ismeri még, mert neki intelem s rémlés mind csak üres árnyék, s csak árnyat öltöztet minden fekete prófécia.” nem zokog De a nyílt színvallás, az önmaga szólongatása az adys nagy küzdelemre, az sem rit­ kaság a költő legújabb kötetében. A Petőfi születésnapjára írott költeményben (FÖLTÁ­ MADT PIROS CSIZMA) már úgy nyújtja hí­ vő kezét a Géniuszhoz, ahogyan ez, ő is ke­ resi Sándort: „Hát nem szebb az újjászüle­ tés hó-alatti kárhozatunknál?” „lélekzem a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szívünk havát!” Elgondolkoztató, hogy az életműben mi táplálja az örökké visszatérő „remek mén” metafórákat. Ifjúkori emlékek? A példaadó állat igavonó szerepe és az ezzel járó szo­ morú egyhangúság? Harci mezőkön vágtázó arabs mének dübörgése? A csillagos hom­ lok, a fényes szőrruha? Vagy a költőnél a A város a hegyekbe megy Sokan kerestük az ünnepi könyvhét kiadványai sorában a szov­ jet írók „legújabb” novelláskötetét, hiszen tíz éven át rendszere­ sen ez alkalommal jelent meg a szovjet próza legjavából váloga­ tott gyűjtemény. Bármi legyen is az oka e kerek évtizedet megért hagyomány megszűnésének, az csökkenti hiányérzetünket, hogy az elbeszélések helyett ezúttal riportokat, publicisztikai írásokat tar­ talmazó kötet került a népszerű könyvheti antológiák közé. Nem véletlenül és talán nem is tévesen használtuk e helyen az antológia kifejezést, ami közismerten szépirodalmi jellegű írások gyűjteményét jelöli. Az orosz-magyar szótár szerint az „ocserk” többek között életszerű leírást, karcolatot stb., azaz sajátos irodal­ mi műfajt jelent; olyannyira sajátosat azonban, hogy az orosz iro­ dalomban valamennyire jártasak is tudják, hogy — miután a magyar nyelvben nincs megfelelője e szónak — fordítás helyett célszerűbb az eredeti formulát használni ahhoz, hogye fogalom igazi tartal­ mát, hangulatát kifejezhessük. Ha mégis rokonítani akarjuk a ma­ gyar irodalomban ismert műfajok valamelyikével, akkor talán a do­ kumentumpróza, az irodalmi riport, a szociográfia áll hozzá a leg­ közelebb, tehát az olyan jellegű írások, amelyeket az „Irószemmel..." című, évről-évre megjelenő kötetekben olvashatunk. No­ ha a szociográfiai irodalom hazánkban is reneszánszát éli, — ami egyszersmind azt jelenti, hogy gazdag hagyományban gyökerezik - mégsem jelent — és soha nem is jelentett — olyan karakterisz­ tikus műfajt, mint az „ocserk” az orosz írók, illetve olvasók számá­ ra. Az ilyen típusú írásokból válogatott egy kötetnyit - a maga is szerzőként szereplő — Anatolij Zlobin, aki a Modern könyvtár so­ rozat 256. kötetének — Bronyiszlav Holopov írása után — „A vá­ ros a hegyekbe megy” címet adta. Gorkij - aki nemcsak a regény, az elbeszélés, hanem az „ocserk” klasszikusának is nevezhető — az „ocser”-et olyan alkotásnak tar­ totta, amely a kutatás és az elbeszélés határán áll. Abban a tizen­ négy írásban is, amelyet A. Zlobin a magyar olvasók számára zöm­ mel folyóiratokból összegyűjtött, napjaink szovjet valóságának isme­ ló a nagy szimbólum, egyedül és összességé­ ben a Természetet mintázza? Lehet, hogy minden kérdésre „igen” a válasz? „Lejtőn lefelé robognak a vas-rokonok nagy vasalt kocsik tolják maguk előtt a csa­ csi-méretű lovacskákat.” (ELSŐ ÖZVEGYSÉGEM) „vagyok zengő kincs-fa ostortól virágzom termek zúzva, rúgva” (TESTVÉREK FEHÉRBEN) „Mének és jegenyék vágóhídja, vad jelen, vad jövő hajtószíja. forgószél-kosara porból fonva, szép hajas fejekkel megrakodva. tetézve mennyi lenyesett kézzel — itt a legigazabb gárda vész el —” (HARAG) „.. .torlódhat a két sörényes. de a mellkas, de az ágyék tömör narancsa kibukkan. untalanul új ajándék, alázat, kevélység, fintor ebben a fénykörben nem honos, nem a félélem, nem a kín. itt az öröm az ostoros...” (KÉT SÖRÉNYES) A legújabb kötetben, a kötet verseiben egy gyermekköltő bujdosik, pelyhedző állal és hófehér hajjal, madárka szívvel és kivont szablyával. Harcra készen. Újabb harcokra készen. Amint az eleve elrendeltetett: ,,És megtarthattam volna egy véres ballonkabátot. Harmincegy golyó ütötte át. de csak bő­ rét csípték a fiúnak, bizonyítva: létezik csoda is. Figyelmeztet: nem véletlenül ma­ radsz élve, még sokat akar tőled a sors.” Még sokat akar tőle a sors! (Szépirodalmi, 1973.) Lakos György rete a művészi megjelenítés képességével párosul. A könyv mottója találóan fejezi ki az írások gondolati ét hangulati egységét: „Dol­ gozni csak úgy lehet, ha az ember tudatában van annak, hogy je­ lentős munkát végez. Romantikussá kell tenni a dolgokat, máskülön­ ben minden elsikkad. Mégiscsak az optimisták csinálnak mindent az életben.” A sokszínű szovjet társadalom munka- és ünnepnapjait, a husza­ dik század derekán a kor diktálta tempóban változó jellemeket, szo­ kásokat konkrét tényekhez, eseményekhez kötötten, de nem száraz adatok tükrében, hanem meleg emberi hangon, nem túláradó, de mély érzelmi töltéssel, nem érzelgősen, hanem napjainkhoz „igazí­ tott” őszintén romantikus pátosszal ábrázolják a szerzők. Azok az emberek érdeklik őket, akik Jurij Nagibin szavaival szólva „nem ej­ tették ámulatba kortársaikat sem valami nagy teljesítménnyel, sem a megfeszített akarat szülte csodával, sem héraklészi hőstettel, sem pedig világraszóló bűncselekményt nem követtek el; akik nem éne­ kelnek úgy, akár a csalogány, nem ugranak akkorát, akár a szöcs­ ke; akik a háborúban közlegények voltak, békevilágban pedig ész­ revétlen dolgozók; akik végigálltak minden sort, mert nem élveztek kiváltságot az ínséges időkben; akik marhavagonokban utaztak, közös kórteremben vagy éppenséggel a kórház folyosóján feküdtek, és mindjárt a háború kitörésének napján csomagolni kezdtek a kenyérzsákjukba.” Egy évvel ezelőtt a „jubiláns” elbeszéléskötet bemutatása kapcsán tettük szóvá, hogy az írásokból kevés információt kapunk napjaink szovjet társadalmi valóságáról, a szovjet emberek aktuális problé­ máiról, érzés- és gondolatvilágukról. Ez a kötet az „ocserk" sajátos eszközeivel éppen ezt az adósságot látszik törleszteni. Azt nem tudjuk meg az írásokból, hogy hogyan él ma a szovjet ember, hiszen ez a kérdés látszategyszerűsége ellenére rendkívül elvont, s éppen ezért nem válaszolható meg tízszer ennyi írás, hiteles politikai in­ formációk, de még személyes élmények alapján sem. Azt vizsont megismerjük, hogy milyen ma egy „újszerűen-hagyományos” vologdai lakodalom; hogyan alakult ki Jakov Fjodorovics Uszkov ét­ termi felszolgáló életfilozófiája a falusi gyermekek nélkülözésein, 25 �a vendéglősnél töltött korántsem rózsás inaséveken, világháborún, német fogságon és sok más viszontagságon át; hogyan hívják ma magukhoz Zangezur hegyi falvai a várost, amely örményország­ ban mindenekelőtt Jerevánt jelenti; megtudjuk, mit jelent tizenki­ lenc nap, öt óra és harminchét perc alatt megtenni a kolimai út­ vonalat, amely háromezer kilométernyi hegy és folyó, hajó és rév, fehér tundra és fekete erdő, szélvihar és hórengeteg; megismer­ jük, hogyan élnek, gondolkodnak, szeretnek a Leningrád sugárút ifjú építői, hogyan nő ki egyetlen éjszaka húsz új sátor a földből a meglevők mellé; szó esik számítógépekről, automatizálási mód­ szerekről, a legjobb írás azonban ugyancsak emberhez kötődik: Anatolij Sztyepanovics Konovalovot „a magasépítőt” mutatja be, aki brigádjával többek között a szokolnyiki korcsolyapálya, a Kong­ resszusi Palota és a Rosszija Szálló acélszerkezetét építette. Az írás — amely egyébként egy dokumentumregény részlete — szer­ zőjét, Anatolij Mednyikovot a munkásélet változásai érdeklik, azt keresi mi benne az új, mennyiben hatottak ró a hagyományok. „Néha arra gondolok, — írja - vajon nem kellene-e azoknak a fiúknak, lányoknak, iskolás gyerekeknek - vagy a papájuknak, mamájuknak — akik a Rosszija Szállóhoz tartozó háromezer férő­ helyes filmszínház boltíves előcsarnokába vagy nagytermébe be­ mennek, nem kellene-e legalább valamicskét tudniuk azokról, akik építették, és arról, hogyan készült ez a szép épület? Nem vál­ tunk-e túlságosan közömbössé a munka iránt, természetesnek tart­ va mindent, amit a munka teremt, nemigen törődve magával a folyamattal, a munka dinamizmusával, egyes termelési helyzetek — drámaiságával, ha úgy tetszik?! És miért vetjük oda időnként olyan könnyedén a lekicsinylő „termelési beszámoló” titulust, amikor va­ laki megkockáztatja, hogy a munkafolyamatról írjon — mintha ez nem lenne elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban a munkásember akaraterejével, bátorságával, jellemével? A kötet írásai arról győzik meg az olvasót, hogy a szocialista építés, tiszteletet parancsoló, világraszóló eredményei mögött min­ dennapi emberek sikerei, örömei, gondjai, kudarcai húzódnak meg és a társadalom magasabbrendűségéből adódóan természetesnek tűnő eredmények nagy erőfeszítéseket követelnek. Egyben közösek az írások különböző korú és rangú írói és szereplői: forradalmi optimizmus érzése, az emberi élet, a munka örök győzelmébe ve­ tett hit ereje táplálja gondolkodásukat, magatartásukat. Ezért volt érdemes a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tenni a legújabb - hat-nyolc éves - szovjet orosz „ocserk-irodalom” néhány kiemelkedő alkotását, s éppen ezért megérte volna sorozaton kívüli kötetként megjelentetni, mert így félő, hogy a mo­ dern könyvtár egyébként tetszetős „formaruhájába” öltöztetve nem elég figyelemkeltő a fűzött kötet tipográfiája. (Európa, 1974.} Csongrády Béla Olvasónapló III. perlekedésbe, halottsiratóba menekülnek; a szerelem várába zár­ kóznak, onnan énekelnek. Bűbájos nóták e versek, andalító gúnnyal szólnak, füstös va­ rázslatok hangulatát idézik, népmesék zamatával zenélnek. Csak a leszámolni akarás elszántsága hiányzik még e költészet­ ből. Az ellenfélbe tövig döfött tőr indulata. Kiss Anna, ha bátor, s ha mer, sivatagokból csillagokig repül­ het. Ha felvértezve fűszeres mámorokkal tőrt vesz a kezébe. X (Tengerének) Gonddal, gyönyörűvel nem gondol századunk,/ hát nem tudod, halandó, hogy mink itt meghalunk? Keserűen muzsikál Szécsi Margit vershegedűje, de nem re­ ménytelen éneket vijjog: Csak az élt, aki szeretett./ Csak az lé­ tezett, akit láttak, kit a Szerelem Csillaga/ magára vállalt. A középkori himnuszok zsolozsmás szárnyalása ez, az Ave, ma­ ris Stella, Tengernek csillaga, üdvözlégy feljajduló fohásza, a be nem teljesült élet könnyektől fényesedő tisztasága: Tudod-e már, mi a sors,/ mi töri a kortyot ketté/ mi a SOHA—MINDÖRÖK­ KÉ—/ Tenger, nem látlak többé. De belenyugodhat-e, míg él az ember, hogy nem látja többé a tengert? Megszokhatók a tengerteljességet messzeziláló idők? Káromkodhatunk, rázhatjuk az öklünk, üvölthetünk, sírhatunk is, de kihez kiáltsunk, ha Befagyott a tenger/ acélablak-kéken,! pünkösd napja nézi magát/ a halottas jégben? Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban — így a mai Amerika költő-prófétája: a pusztulás fájdalma ez, az újra­ kezdeni nem tudás világot szembeköpő keserűsége. Pusztulnunk kell? Hát pusztuljunk piszkosan, fürdessük meg a félig tisztákat is a sárban, öklendjünk mocskot a még reménykedők arcába, dü­ hödt sírással rontsunk magunk körül, s ha már teremteni nem tu­ dunk, legyünk nagyok a rombolásban, gyávaságban, meghunyászkodásban — a szeméthegyek feltornyozásában. Szeressük tehetetlenül tehetetlen szívünket: elvesztettük a je­ lent, kihullott kezünkből a jövő. Szécsi Margit nem búcsúzik az eljövendőtől: övé a keserű jelen. Láttam a lélek virradatát, mikor rejtőztem az éjbe. Nem menekül, csak rejtőzik az éjbe bánatot altató koromsö­ tétbe, csillagokkal társalgó reménykedésbe. S tudja miért éleli őt az éjszaka: imádni ifjúi magát mi tudtuk csak ifjan, s hiába a befelé fordított képek emléke a nem-kellő szeretet kötege az kísér bennünket az éjszakába! Mindannyian elindulunk egyszer az éjszakába, de ködből hulló hajnalunknak, naptűzte delünknek, a gyümölcsízű délutánnak, felhőkkel komoruló szürkületnek értelme akkor volt, ha korom­ sötétbe hullásunk előtt újra látjuk a hajnalcsillagot. Szécsi Margit látja: fényesedik körülötte az éjszaka. (Koromvirágok). Felvilágosult időkben, immár kétszáz éve is lassan, Goethe — ki előbb Herder híve volt az Énekek éneke megítélésében, s dalkoszorúnak szerette azt — drámát kezdett sejdíteni az élő latinság utolsó ajándékában, a szerelmi költészet e fűszeres csodájában. Látomásokból, egymásnak feleselő kórusok zengéseiből, királyi szózatból, megejtő csábításokból, vőlegény és menyasszony érzelmeinek és érzékeinek szikrázásából egybeszőtt drámát. Emberi viadalt. Színpadon, megelevenedve, nem elképzelhetőt. Színjátékot: ál­ mainkban elsistergőt. Később elavult Goethe felfogása. S a Faustot sem tartjuk ma drámának. Mert eljátszani nincs megfelelő színpadunk. Kiss Anna talán olvasta az Énekek énekét. Talán nem. Talán ismeri a drámatörténet formatanát. Talán nem. Költeményei drámák. Ha nem is illeszthetők egyetlen kanoni­ zált dramaturgia szabályrendszerébe sem. Ha nincs is színpad, amelyen megelevenedhetnének. S ha tudatosan, ha öntudatlanul, de elődöket a csillagjósok, a buja maszkokat öltők, a varázsos mellébeszélők, az éjszakába do­ bokat pergetők, a medveéneket zengők között keres. A csillagok sivatagában, ahol állunk — itt éled az Énekek éneke verszenéje, még az első kötetben, a Fabábuban. Most a Feketegyűrűben siva­ tagvilágokat és csillagreményeket kapcsol egybe. Itt születik a dráma. Nem csupán a kutyák fejében jönnek-mennek a képek itt, de megindul a világ: elbitangolt vagonok jönnek teli sapkarózsával; madárijesztők, almacsőszök, hegyek énekelnék; feleselnek egy­ mással a lámpavirágok, mesteremberek, beszélni tudó varjak; fabábu vitatkozik a széllel, kerítőnő csivitel és bujtogat: ne csak viseljétek a reménység színeit; táltosbika vallja: aki egyszer csillagra éhül,/ nem akar lejönni az égrül. De A városban: Az éneket visszafújja a szél, valamennyien kormosak vagyunk. Igen, kormosak vagyunk. De az arccal a tengernek feszülők még indulattal énekeltek, csillagsivatagokban csillagvonzásokért jajongtak, s letörölték ar­ cukról a kormot. Kiss Anna lámpavirágai, fabábui, kásahegyet harapó semmiéletűi, küldöncei, kertészei, rétilámpásai, madárijesztői, szekeres emberei, énekszóval zengő hegyei beletörődtek abba: kormos az arcuk. Nem örülnek ennek. Csak nincs erejük arcukat letörleni: meg­ szokták a kormot. S varázslatokba, múltidéző dobszólamokba, máglyás énekekbe, sámándalokba, tárgyakat elevenítő szóviadalokba, boszorkány­ 26 Szigethy Gábor �„Karancslejtős, 1944" Feledy Gyula kiállítása elé... Egy művész életének megindító élmé­ nye lehet mindaz, ami része a világnak, hogy önkifejezésében valóra válthassa, a teremtés izgalmas, idillikus, vagy nem ritkán drámaisággal telített szféráit. Egy repedés a deszkapalánkon, az ereszen le­ csüngő jégcsap, nádrengeteg tükörbe né­ zőn, egy soha nem felejthető arc, egy ba­ busgatott emlék, csendélet, táj, mind­ mind belesimul az alkotó ember életébe — hol hosszabb, hol kevesebb kihordási idővel. De az igazán nagy drámák, a fel­ kiáltójelekké társadalmi igazságok tűzkohójában csiszolt figyelmeztetések, a hit és elkötelezettség igazságélménye csak ott fakadhat fel igazán, ahol az élmény az igaz alkotásra épített toronyból kondítja meg a harangot. Feledy Gyulánál nem kell különösebb kutatómunkát végezni ahhoz, hogy felfe­ dezhessük megtett útjában, a mélyről jövő, lejtaknák, tárnák szénfekete sűrűsé­ géből indulás alkotó igézetét. Ezért vál­ hatott élőn-elevenen átsütő élményévé a karancslejtősi bányászok gigászi küzdelme a teremtő anyag után a tékozló emberte­ lenséggel — fasizmussal — szemben. A szén simogató gyémántcsillogását felvál­ totta a torkolattüzek gyilkoló villámlása, a csillék zenéjét a fegyverzávárzatok fé­ lelmetes pokolhangjai. Ahol az emberség besározódik, ott a történelem tanúkövei évszázadok múlva is megszólalnak, s az emberiség szégyen­ kezik ! Így szólal meg Feledy művészete is; a történelmet faggatva, figyelmeztetőn, fajtája jussán és jogán! Nem holmi mondvacsinált politikai aktualitás, a mű­ vészet szélesebb holdudvarát megugató polgári helyezkedés ürügyén, hanem adekvát módon eddigi szókimondásával, mintegy kötelességből. Egy palóc falu bá­ nyászainak állítva emléket sorozatával. A népi ellenállás kis szigetén, ott van az egész történelem, a maga nagyságában; heorikus küzdelem megelevenedik a la­ pokon. Feledy nagysikerű budapesti bemuta­ tója után most a helyszín, a szűkebb „tetthely” köszöntheti a művészt. Akar­ va sem mondom, hogy a szűkebb haza, mert ez az alkotói tett mindenütt otthon lehet e világban, ahol magának vallja az emberiség a rózsás reggeleket, a félelem­ mel ma már nem csikorgó kapukat; ahol a szabadság a maga természetéből ere­ dően simogatja a rendet, melyben min­ denki teheti a magáét okosan, megfontol­ tan, türelmetlenül, ha kell, az égre írva, ha kell, gránitba vésve. A Feledy-lapok itt közölt reprodukciói csak részben a kiállítás anyagából tanú­ sítják azt az izgalmat, a műalkotást te­ remtést hevületét, elkötelezettségének sú­ lyosságát, amit a „Karancslejtős 1944” kiállítás nyújt a tárlatlátogató számára. Külön öröm és szerencse, hogy előze­ tesként bemutathatjuk — tárlatnyitás előtt — Feledy Gyulát; fájdalommal azok nevében is köszönthetjük, akik itt már nem lehetnek, mert volt „Karancs­ lejtős, 1944”. CZINKE FERENC �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2b2082de21f1c5dc0516d6cbbc7796c4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f8379209f807fbbb639f5ef59c933d6e.pdf ba1bc8818039680c87b2cf0f63152d85 PDF Text Text Kultúra és emeletek Az üzemi demokrácia műhelykérdéseiről Vidéken élő értelmiség Művelődési házak kötéltánca Fábri Péter és Páhi Péter versei Kemény Dezső és Pál József prózai írásai Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarján M unkásváros és népi folklór Részlet egy készülő Rózsavölgyi-monográfiából Nógrád megye története négy kötetben A kollektív fejlődés feltételeként ismerve el ezt az együttélők közö ssége periódikusan időt ad magának tapasztalatadó összegzésre, hogy a mérlegelő visszatekin­ tésből okulva meghatározhassa a továbbhaladás aktuá­ lis taktikáját. És megszületnek a határozatok. A határozatok azért születnek, hogy megvalósuljanak - ponto­ sabban szólva, hogy megvalósítsák (megvalósítsuk) azo­ kat. Nem árt hangsúlyozni ezt a látszat-banalitást, amíg találunk társadalomalakító szándékú és érvényű dön­ téseket, melyek sorsa alig lett több annál, mint hogy semmit érő - mert csupán önigazoló — apróhatározatok bokrai nőtték körül. Éppen az efféle veszély jelenkori távolléte miatt essen most szó a közművelődési párthatározat „életé­ ről” ! Amikor ma itt a közművelődésünket érintő aktuális feladatokról ejtünk szót, úgy gondolom, egyikünket sem kell meggyőzni arról, hogy rendkívüli hatókörű, általános továbbhaladásunknak alapozó probléma optimális meg­ oldásának szükségét tudatosítjuk. S tudjuk azt is - effelől a pártunknak már rövidtávon is tevésre sürgető mun­ katempója győz meg leginkább — , hogy már ma a kul­ turális állapotainkat rendező, megvalósító konkrét cse­ lekvés kell váljon napi feladattá. Valamennyiünk szá­ mára. TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Olyan ügy körül bábáskodunk, amely csak vala­ mennyiünk folyamatosan, szervezett felelősséggel együtt­ működő mozgalma révén teljesedhet ki - s e kiteljesedés nélkül társadalmi-nemzeti haladásunk nehezen képzel­ hető el. Nincsen hát helye (van-e egyáltalán bárhol is?) szószátyárságnak, látszatcselekvésnek, húzódozó reszort­ részvételnek: teendőink mindenkire és az élet minden területére érvényesek. Tennivalóink elvégzése során nyilván sok akadályt kell leküzdenünk: meg kell szabadulnunk (és szabadíta­ ni másokat) sok szemléletbeli fogyatékosságtól, a közgondolkodás hamis útra vezető, rossz beidegződéseitől. Be kell látnunk, hogy soha még ilyen alapos körültekin­ téssel nem vettük számba kulturális életünk minőségét, a szükséges teendőket — s a közművelődésnek ebbéli helyét, szerepét. Be kell látnunk, hogy elveink lényege szerint olyan műveltséget óhajtunk általánossá tenni, amely társadalmi-politikai, gazasági-műszaki-technikai továbbhaladásunknak, gondolkodásmódunk, életmódunk magatartásmódunk fejlődésének hajtóereje. Ebben a (gyakorlatot meghatározó) értelmezésben pedig olyan, látszólag távoleső területek között létesül nyilvánvaló kapcsolat, mint általános műveltség és műszaki-techni­ kai előrehaladás, anyanyelvismeret és demokratikus gya­ korlat, ízlésfejlettség és politikai-ideológiai stabilitás. Mindenoldalúan fejlett, harmonikus közéleti személyiség kialakítása a cél, alkotó, politikus itélőképességű közös­ ségi ember önigényen alapuló kimunkálódása. A cél összetettsége, a feladat sokrétűsége olyan szervezett együttmozgást igényel a megvalósítás során, melyben tehát ki-ki maximális öntevékenységgel kell vé­ gezze a maga konkrét tennivalóit. Leszámolva azokkal a tévhitekkel, amelyek egyenlőségjelet tesznek a kultúra és annak részterületei (irodalom, művészet, kollektív szó­ rakozás) közé. Leszámolva az önállótlansággal, amely még a legalsó szinten is személyreszóló központi határo­ zatot igényel minden részcselekvéshez. Leszámolva a te­ hetetlen fensőbbrendűség pesszimista illuziójával, amely leszólja a tömegek művelődési igényeit; vagy éppen ,,látványmércékkel” méri az eredményességet (csupán vagy elsősorban azon, hogy például hány nívós szépiro­ dalmi művet olvasnak hetente közösen a szocialista bri­ gádok tagjai!). Meggyőződésünk szerint ma — s a jövőben még inkább — abban kell látnunk lapunk alapvető feladatát, hogy a kultúra, a kulturálódás fogalmát a fentebb emlí­ tetten tágan értelmezve, részterületeinek komplexitását megvilágítva segítsük a köz művelődés iránti igényeinek felkeltését, s ezen igények lehetőségeink szerinti minél teljesebb kielégítését. Minél tágabb szerző- és olvasó­ köröket kell ráébresztenünk arra, hogy a társadalom kö­ vetelte művelt ember nem öncél, hanem továbbhaladá­ sunk feltétele. Ennek az ügynek érdekében kell körülha­ tárolnunk még felelősebben a Palócföld mint alkotómű­ hely tennivalóit. Kassai-Végh Miklós TARTALOM VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 6 8 10 12 Kiss Aurél: Kultúra és emeletek Sólyom István: Beleszólni vagy résztvenni? Kő-Szabó Imre: Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen Sulyok László: Művelődési házak kötéltánca Kaári Sándor: Az olvasóvá nevelés gondjai Csongrády Béla: Kultúra és közösség SZÉPIRODALOM 13 13 15 15 Fábri Péter: Igen pontos tavasz, Tükörkép. Jelek Kemény Dezső: Ne nézz hátra! Páhi Péter: Sírodnál, Hajnaltól estig Pál József: A ceruza MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉG 17 Csorba Géza: Szabadtéri szoborkiállítás, 1974. 18 Csik Pál: Egy munkásvárosról és a folklórról HAGYOMÁNY 19 Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 21 Molnár Pál. Sándor Pál KORKÉP 22 23 24 25 26 Nógrád megye története IV. (Schneider Miklós) Kiss Károly: Nincs megállás (M. P.) Jiri Musil: Lakásszociológia (Bacskó Piroska) Lázár István: Kiált Patak vára (Horpácsi Sándor) Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet jelképei (Czinke Ferenc) A címoldalon Makrisz Agamemnon, a hátsó borítón Szabó Gyula mun­ kája. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIK A I, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta, Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nándor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 6195 N. m. Ny. St. 1600 db Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK KISS AURÉL Kultúra és emeletek „A k u ltú ra létezik, fejlődik ott is, ahol nincs szocializmus. De szocializmus k u ltú ra — a töm egek k u ltú rája — nélkül elképzel­ h etetlen.” A lenini kulturális forradalom nak ez az alapgondolata három évtizede sokféle szellemi energiát, anyagi erőt hozott moz­ gásba egész népünk szellemi gazdagodása, értelm esebb, tarta lm a­ sabb és em beribb élete érdekében. Eredm ényét nem csak azok a m ostanában gyakran idézett m utatók dokum entálják, am elyekkel általában egy közösség kulturális viszonyait jelezni szokás. Nem­ csak az iskolázottsági arányok, a m űvelődésre fordított összegek, a m űvelődési feltételek javulása, a kiállítás-, színház- és mozi­ látogatók, a könyvtári tagok szám ának gyarapodása — egész éle­ tü n k : hétköznapjaink, igényeink és szokásaink történelm i m éretű fejlődésével m érhető k ulturális haladásunk. Sokféle adat és tapasztalat m u ta tja : az egyetlen valóban hu­ m anista társadalom , a szocializmus képes arra, hogy a k u ltú rát a legszélesebb értelem ben a m indennapokat alakító erővé fej­ lessze, a k u ltú ra képzeletbeli és valóságos épületeit m agasba emelje. A k u ltu rális forradalom nak ez az egész társadalm at érintő, át­ form áló törekvése az elm últ néhány évben különösen érzékletes­ sé vált. A program ot adó, m ódszereket és célokat, eszközöket tisztázó elm últ fél évtizedben átfogó program született a tudo­ m ányos alkotó m unka, a közoktatás, s legújabban a közművelő­ dés továbbfejlesztésére. Ez utóbbi jelentőségéről — éppen széles körű társadalm i h atása m iatt is — sok szó esett. P olitikai fóru­ mokon, a közélet különböző színterein, m agánbeszélgetésekben és a sajtóban egyöntetű volt a vélem ény: a Központi Bizottság közm űvelődéspolitikai határozatában a k ultúra, a m űvelődés kap­ csán többről, társadalm i fejlődésünk további lehetőségeiről és irá­ nyáról is szó esett. Sokak szám ára világos, hogy a m ostani döntés országos szinten és a politika helyi terepein nem azért született, m ert a szellem földszintes viskói és a lakóházak sok­ em eletes épületei közötti feszültséget kell feloldani. Nem a kis­ polgári türelm etlenség, a m űveltséget huszáros roham m al bevenni akaró voluntarizm us, a kulturális forradalm at „átnevelésként” értelm ező ál-m arxizm us döntéseink alapja, sokkal inkább az az igény, am elyet a h atározat a szocialista em bereszm ény alapján fogalm azott m eg: ,,A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól kép­ zett, a term elési k u ltú ra és a m unkaerkölcs követelm ényeinek megfelelő, m u n k áju k at tudatosan, célszerűen és term elékenyeb­ ben végző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel.” Ez a társadalm i igény — jól érzékelhető ez nem csak a k u ltu rá­ lis életben, hanem egész társadalm unkban kibontakozott folya­ m atokból — nem csupán és nem általában a k ultúra, a m űvelt­ ség terjesztését alapozza meg. Nem közömbös, hogy a kibontako­ zott pozitív társadalm i légkör, a helyi döntések kim unkálása so­ rán m egerősödött cselekvési kedv a k u ltú ra fő- vagy m ellék­ áram ainak enged-e szabad teret. Mai tennivalóink, s különösen holnapi feladataink m egoldása szem pontjából nem lényegtelen: hogyan alakulnak a szocialista k ultúra pozíciói. Az elm últ évek­ ben — ha voltak is kiadói, szerkesztői bizonytalanságok, ha időn­ ként a szükségesnél nagyobb türelm et is tapasztalhattunk egyes alkotói törekvések m egítélésében, ha elő is fordult a k u ltú rát áru ­ ként, nyereséges vállalkozásként kezelő kasszaszem lélet, a szo­ cialista k u ltú ra irán ti érdeklődés növekedett. Egyre nagyobb szá­ m ú közönség ism erte fel: a sokszor m eghökkentő, újszerű eszkö­ zökkel dolgozó, sokkoló, avantgarde vagy nihilista produkciók semmit, vagy csak féligazságokat m ondanak. Egyre nagyobb kö­ zönségigény tám ogatja azokat a művészi elképzeléseket, s általá­ ban k ultu rális törekvéseket, amelyek a szocialista értékrend és eszmények alapján kívánják a m ai em ber kérdéseit megválaszol­ ni. Az alkotók és terjesztők-közvetítők együttes felelősségén m ú­ lik, hogy az ism ét mozgalom m á fejlődő k u ltu rális érdeklődés egyszerűen csak a szabad idő eltöltését szolgálja-e, vagy a szocialis­ ta eszmék további térhódítását is segíti? S ahogyan nem közömbös a k u ltú ra tartalm a, m inősége, ugyan­ így a közm űveltség fejlesztésének központi kérdése az is: ho­ gyan, kiknek az érdekében jönnek mozgásba a m űveltség gya­ rap ítását szolgáló-segítő társadalm i energiák? A k ulturális forradalom hazai történetének eddigi legdinam i­ kusabb szakaszait az jellem ezte, hogy a m űvelődés irán ti nagy társadalm i érdeklődés főként a m unkásság körében m utatkozott. A negyvenes évek végén — ötvenes évek elején éppúgy, m int az ötvenes—hatvanas évek fordulóján főként az üzemekből jövők ültek a felnőttek szám ára m ár kissé kényelm etlen iskolapadokba, a m unkásszínjátszók, énekkarosok kedvéért gyűlt össze a kultúrotthonok nagyterm ében a közönség. A közművelődés újabb fellendülése is elsősorban a m unkásm űvelődés fejlesztésén m úlik. Ha azok a részleteiben okos tervek, am elyek például az olvasó m unkásért, az iskoláit befejező vagy folytató dolgozóért szület­ tek, egységes egésszé állnak, átfogó program m á fejlődnek, a kul­ turális forradalom harm adik nagy korszakát alapozhatjuk meg. Megyénk nagyüzem eiben az elm últ hónapokban sorra dolgoz­ ták ki és v itatták meg a m unkásm űvelődés fejlesztésének prog­ ram ját. A helyi körülm ények — szükségletek és feltételek — az intézkedések részleteit befolyásolták, a kezdem ényezések irán y át m eghatározták. N éhány lényeges vonásban azonban a kidolgozott program ok m egegyeztek. Így például a program ok többsége a m űvelődést a képzés oldaláról közelíti meg. A m unkásm űvelődés egyik alapja a képzés rendszerének ki­ alakítása, a további m unka alapfeltétele az általános, szakm ai és politikai képzettség együttes fejlesztése. Ez a törekvés egyszerre biztosítja az üzem ek politikai és gazdasági érdekeit, szolgálja az egyén egzisztenciális és k ulturális fejlődését, segíti tudatosabb közéleti és term elői m agatartásának m egalapozását, végső soron osztálya érdekeinek felism erését és tudatos szolgálatát. Nem a bizonyítvány túlzott tisztelete rejlik e törekvés m ögött (eseten­ ként talán az is), sokkal inkább az a szándék, hogy az alapozás hiányainak pótlásával a kedvezőtlenebb k u ltu rális viszonyokat, a rendszeres m űvelődés hatókörén eddig kívül levők szám át csök­ kenteni lehet. A kidolgozott program ok m ásik közös vonása a szocialista b ri­ gádok k ulturális szerepének felism erésén alapul. A szocialista term elői kollektívák kulturális ösztönzése, rendszeres orientálása, vállalásaik teljesítéséhez a szükséges tám ogatás biztosítása régen igényelt és hangsúlyozott feladat. A m ost m egfogalm azott konk­ rét intézkedések nyom án a m unkásm űvelődés kollektív form ái­ nak fejlődése, általa pedig nem csak a művelődés, hanem az üze­ mi légkör szám ottevő változása is várható. A m unkásm űvelődés politikai jelentőségének megfelelő fejlő­ dése nagym értékben azon is m úlik: m ennyiben sikerül érvényt szerezni a végrehajtásban a széles körű társadalm i felelősségvál­ lalásnak és m unkam egosztásnak. A nnak a kialak u lt rendszernek a folyam atos és célratörő m űködéséről van szó, am elyben egy­ a rá n t érvényesül a m unkahelyi vezetők és a m unkásokkal együtt dolgozó értelm iség felelőssége. Széles körben fogalm azódott meg a felism erés: a politikai felelősségét helyesen értékelő, a gazdasági feladatait és perspektíváit látó gazdasági vezető szám ára term é­ szetes tennivaló a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése és form álása. Ezek a program ok közösek abban is, hogy a gyár és a k u ltu rá­ lis intézm ények közötti m erev h atáro k at feloldották. H adat üzen­ tek annak a régi szemléletnek, am ely a m unkát, a term elést és a k u ltú rát, a m űvelődést nem csak szétválasztotta, hanem szembe is állította. 3 �„Ha a közművelődés otthont keres, s otthonra lel a gyár kapuin belül is, fejlődése m eggyorsul, társadalm i hatása kiteljesedik” — fogalm azta meg egyik nagyüzem ünk igazgatója. Ehhez azonban a közm űvelődésben dolgozók tevékenységének m egújulása szükséges. A k ulturális intézm ények falai kitágulnak, a népm űvelők társadalm i kapcsolatai bővülnek, s egyúttal a m u n k áju k irán ti követelm ények is növekednek. A várakozó, a m ostoha feltételek m iatt siránkozó, a k u ltú rá t a m űvészettel azonosító népm űvelői szemlélet és m agatartás felett eljárt az idő. Egyre kevesebben is vannak azok a m űvelődési szakem berek, ak ik az érdektelenség m iatt csak panaszkodnak. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik vélt vagy valóságos magasságokból pil­ lan tan ak le a „földszintre”, s az igénytelenséget kárhoztatják — az igények emelése helyett. Egyre többen tudják: a k u ltú ra épü­ letének új em eletei nem önm agukról, s nem is házgyári techniká­ val, hanem szívós m unkával, sok-sok lelkesedéssel, hivatásszere­ tettel építhetők fel. S nő azoknak a száma is, akik részt kérnek ebből a m unkából, legyenek b ár a nép hivatásos nevelői és m űve­ lői, orvosok, m érnökök, vagy környezetüket form álni akaró ve­ zetők, m unkások. SÓLYOM ISTVÁN Beleszólni vagy résztvenni? Mi történik akkor, am ikor valaki első ízben em elkedik szólásra egy tanácskozáson, taggyűlésen, b en y ú jtja első újítási javaslatát? És m indezt esetleg 40—50 éves fejjel, úgy, hogy előtte m ár szám­ talan tanácskozást ült végig szótlanul, sok-sok jó gondolata volt m ár, am it nem m ert eddig p ap írra vetni, vagy szóvá tenni. Ho­ gyan fogadják első m egnyilatkozását, am it m ár nem az ism erő­ sök, barátok szűk körében tett, hanem a közösség előtt, am elynek évek óta tag ja? Mit vált ki benne a javaslatára kapott válasz? Elveszik a kedvét, vagy ráébred arra, hogy ism eretei nem elegen­ dők ahhoz, hogy a jelenségeket összefüggéseiben m egértse, és vé­ lem ényt alkosson? Kíváncsi lesz, és tájékozódni akar, tanulni, vagy visszavonul saját kis gondjai közé? Sok-sok kérdés a közösségi em berré válás folyam atában. Nem egyszerű vélem énycsere m ár ez. A közösség és annak egy tagja kerül sajátos kapcsolatba. Egyenlőségjel kerül-e az egyén és a közösség gondjai közé? Két, egym ásra kölcsönösen ható tényező határozza ezt m eg: a dolgozók tájékozottsága (vagy tágabban: ál­ talános m űveltségi szintje és cselekvőkészsége), valam int a veze­ tés igénye a dolgozók vélem ényére, javaslataira — az üzemi de­ m okrácia érvényesülése. M indezekre a lehetőségek adottak, kialakultak az üzemi de­ m okrácia gyakorlásának szervezeti keretei, fórum ai. Hogyan m ű­ ködnek és hogyan javíthatók? M erre kell továbblépni? Eddig a vélem énykérés dom inált, bár a dolgozók vélem ényét többnyire csak a végrehajtás során vagy utólag kérték, am ikor egy m ár m egtörtént vagy eldöntött tényt lehetett bírálni. Ma a hangsúly az irán yításra kerül, am ikor a dolgozók javaslataira az előkészítés, tervezés időszakában is igényt kell tartani. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOK A term elési tanácskozások időben igen pontosan m eghatározot­ tak, azokat a gazdasági év egy-egy szakaszának lezárása u tán tartják . A tanácskozások egyik feladata, hogy a dolgozók előtt is­ m ertessék a vállalat által elért eredm ényeket, a feladatok végre­ h ajtásáb an felm erült problém ákat és a következő gazdasági idő­ szak feladatait. További fontos feladat ugyanezeket a gazdasági egységekre vonatkoztatva ism ertetni, hangsúlyozva a szűkebb kollektíva szerepét és teendőit. A gazdasági vezetés a tanácsko­ zások m egtartásához segítséget n y ú jt: a vállalat egészét érintő kérdésekben megfelelő tárgyilagossággal és kritikus szellemben u tal az egyes gazdasági egységek össztevékenységére. A term e­ lési tanácskozást, ill. osztályértekezletet tartó k feladata, hogy a vállalatvezetés által adott inform ációkat a helyi sajátosságoknak m egfelelően felhasználják. 4 A tanácskozások aktivitása igen változékony, hosszabb idő át­ lagában nem m ondható kielégítőnek. Ennek több oka van, de leg­ többjük általában érvényes egyéb fórum okra is. Elsőként a beszámolót kell em líteni. Igen gyakori, hogy a be­ számoló egyszerű adathalm az, lélektelen felolvasás. Homályos, elvont a feladatok megjelölése (pedig a hallgatónak — sajnos, a nagy többség hallgató — m ásnap „k o n krétan” meg kell fogni a szerszámot). G yakori a határozatok, dokum entum ok egy-egy m ondatának közhelyszerű alkalm azása. Ha a dolgozók azt hall­ ják, hogy „növelni kell a term elékenységet, fokozni kell a haté­ konyságot, jav ítan i kell az anyag- és energiatakarékosságot”, m ásnap aligha fognak erre törekedni. A feladatok általános meg­ határozása u tán azokat m indenképpen közvetlenebbül kell vonat­ koztatni a konkrét m unkaterületre. A term elési tanácskozások aktivitásáról g yakran készülnek fel­ m érések, és erről a tanácskozások jegyzőkönyvei is rendszeres inform ációkat adnak. Ezekből az adatokból hosszú idő átlagában az alábbiak em elhetők ki: a m egjelenés 70—75 százalékos, a hozzászólás aránya a m egjelentekhez képest 5—7 százalék, a dolgozók összlétszámához képest 3,5—5 százalékos. A felm érések alapján rendre tanulm ányok, jelentések készül­ nek, és a fenti szám okat „kevés — illendőnek ta rto tt — fe n n tar­ tással elfogadható” m inősítéssel ítélik meg. Hogy több aggályunk legyen a term elési tanácskozások jelen­ tőségét, főleg aktivitását illetően, a kérdést meg kell vizsgálni a visszájáról is. Az átlagban 4000 főt foglalkoztató üzem ben nem jelenik meg a tanácskozáson 1000—1200 fő és kb. 3800 dolgozó nem ad hangot vélem ényének, nincs problém ája, javaslata e nyil­ vános fórum on. A tém ában ta rto tt vizsgálatok vezetői és a kér­ dőívek rendre felteszik a kérdést: mi az üzemi dem okrácia gya­ korlásának, a vélem ények cseréjének legfontosabb fórum a? A válaszok elsöprő többségben a term elési tanácskozásokat jelölik meg. Ez a fenti szám okkal — úgy látszik — szöges ellentétben áll. TÁJÉKOZTATNI A beszámolókból nem derül ki, m it csinált jól, hol hibázott a kollektíva, m ik a jövőbeni feladatai. M árpedig a vállalat egészét érintő eredm ényekről csak annyit kell közölni, am ennyit a dolgo­ zók képesek befogadni és am it illik is tudni. Nem szakszerű, h a­ nem közérthető nyelven. A beszám olónak kissé „provokatívnak”, hozzászólásra ingerlőnek kell lennie. Olyan kérdéseket kell fel­ vetnie, am elyekre választ csak az illető kollektíva adhat. A huzal­ m ű dolgozói pl. a létszám gondok enyhítésében nem igen tu d n ak segíteni, abban azonban igen, hogyan kell kihasználni a m unka­ időt, hogyan lehet több gépet kezelni, hogyan leh et a selejtet csökkenteni. A beszám olókban gyakori a bírálat, ritk a a dicséret, a becsületes m unka elismerése, népszerűsítése. A felvetett javas­ latokra adott válaszok (ha vannak) a dolgozó szám ára nem sokat jelentenek. Azt, hogy nincs pénz, m űszakilag nem megoldható, nincs rá kapacitás, indokolni kell. A válasz legyen tájékoztató, fedje fel azokat az összefüggéseket, am elyeket a dolgozó nem ismer, késztetve őt arra, hogy m egism erje. A javaslatot, eredm é­ nyességétől függetlenül is meg kell köszönni, a dolgozót segítő szándék vezette. Teljes m értékben hiányzik a tanácskozásokról a szemléltetés. Azt nem kell bizonyítani, hogy a m ondanivaló vizuális m egje­ lenítéssel együtt lényegesen hatásosabb: könnyebb egy jól szer­ kesztett grafikonon felism erni a változást és annak jellegét, m int egy számsorból kihám ozni azt. Szem léletesebb egy táv lati elkép­ zelés jól érthető rajzzal, v etite tt képpel, m int ak ár tízperces szö­ veggel. Az ezek m egvalósításába fek te tett energia bizonyosan bőségesen visszatérül. Egyik tanácskozás sem telik el anélkül, hogy a társszervekkel való kapcsolat szóba ne kerülne a beszám olókban, vagy a hozzá­ szólásokban. Különösen áll ez a központi szervekkel — főosztá­ lyok, k arb an tartó és szolgáltató részlegek — kapcsolatban. Ami­ kor pl. egy üzem rekonstrukciója elkezdődik, fokozódik az ér- �deklődés, kíváncsiság. Ezt elsősorban azok tu d ják kielégíteni, akiknek feladatuk ezzel foglalkozni. A tanácskozások m egtartá­ sát elrendelő körlevél ugyan a központi szervek részéről kijelöl képviselőket, azonban ebben nem tapasztalható a m egváltozott körülm ényeket követő rugalm asság: egy-egy tanácskozásra rend­ re ugyanazok járn a k el. A tanácskozásokon k im utathatóan javul az aktivitás, h a a na­ pirendnek valam ilyen aktualitása van (bérfejlesztés, nyereségré­ szesedés, az üzem életét lényegesen érintő intézkedés: fejlesztés, leépítés m egszűntetés előtt és alatt, nagy jelentőségű p árt- és korm ányhatározat nyilvánosságra hozatala után). Mivel ezek ál­ talában nem igazodnak a term elési tanácskozások m egszokott ne­ gyedéves ütem ezéséhez, megvizsgálandó, nem lenne-e célszerű az ak tu alitásra törekvéssel időnként feloldani az időrendi m erevsé­ get: akkor összehívni a tanácskozást, am ikor a dolgozók többsége, vagy a vezetés szükségesnek tartja. VITATKOZNI IS Form ai jegyeit tekintve egy ünnepi nagygyűlés és egy term e­ lési tanácskozás nem különbözik egymástól. A tanácskozáson is van elnökség, am elynek egyik tagja felkéri az előadót, tartsa meg a beszámolót, van virágcserép stb. A ta­ nácskozás résztvevői az elnökséggel szemben foglalnak helyet, at­ tól tisztes távolságban. A nem régiben m egtartott ifjúsági parlam entek aktivitás tekin­ tetében m inden várakozást messze felülm últak. Az egyik — ame­ lyiknek résztvevője voltam , közel öt órán át ta rto tt úgy, hogy végül sajnálni kellett, hogy m indent nem tu d tu n k m egvitatni. En­ nek titk a a levezetés rendjében rejlett. A parlam entre m indkét fél jól készült. A beszámoló rövid volt, lényegretörő. Ez u tá n a szokásos rend felborult, kialakult egy, a v itát irányító „központ”, körülötte kisebb csoportokkal. Igen gyorsan kialakult a tém a tá r­ gyalásának rendje, a hozzászólások egy-egy tém a köré csoporto­ sultak. A hozzászólók egym ással is vitatkoztak, közös vélem ény alakulhatott ki. Az ifjúsági parlam ent sajátos jellege nem zárja ki annak lehetőségét, hogy jó tapasztalatait m áshol is hasznosít­ suk. Kiem eltem a vita szót. A lebonyolítás jelenlegi rendje nem teszi lehetővé a vita kialakulását. Az előadó m egvárja, míg m in­ denki megteszi észrevételét, utána lehetőségeihez m érten válaszol a feltett kérdésekre, és ezzel a tanácskozás befejeződik. Meg kell terem teni a vita lehetőségét, még a szenvedélyes vitáét is. A term elési tanácskozások hatáskörébe u talt kérdések eldönté­ se formális. Ha öt fő jutalm azására van lehetőség, öt fő kerül elő­ terjesztésre, ha egy kitüntetésre van lehetőség, egy javaslat hang­ zik el. A tanácskozás ezeket „egyhangúlag” jóváhagyja. Mi lenne, ha öt ju talo m ra nyolc főt javasolnánk, egy kitüntetésre kettőt, vagy h árm at? Vagy éppen a kollektíva tenne javaslatot? KÉT TANÁCSKOZÁS KÖZÖTT A tanácskozásokon a dolgozók az eredm ényeket és gondokat csokorba kötve k ap ják meg. Közben eltelt egy negyedév. M inden nap eredm ényekkel és gondokkal telt el. A term elési tanácskozások oly sokat em legetett aktivitása vég­ eredm ény, am it a közben eltelt időszakokban alapoztunk meg. Mivel? Az üzemi, m unkahelyi légkörrel. A dolgozók a vállalati m unkam egosztással m eghatározott szo­ ros kapcsolatban vannak egym ással is és a vezetőkkel is. Itt most a vezetőkkel való kapcsolatról ejtenék néhány szót. M egosztja-e a vezető a napi gondjait dolgozóival, vagy csak a term elési tanácskozáson jelenti be form ális igényét? G yakran hangzik el az a panasz, hogy a vezetőt a dolgozók alig ism erik, csak bejönni és elm enni látják, vagy éppen a tanácskozáson. Csak a szem élytelen utasítás jelent kapcsolatot. Nem ism erik em­ beri tulajdonságait, szokásait, a javaslatokra való reagálását. Pedig hosszú ideig szóbeszéd tárgya, ha egy vezető nemcsak ad­ dig ju t el, hogy végigsétál az üzemen, hanem m egkérdezi az esztergélyostól, hogyan érzi m agát az üzemben, mi az, am it éppen csinál. Ilyenkor a dolgozó nem kis büszkeséggel beszél a szakm á­ járól, m unkájáról, arról, hogy m ilyen fontosnak ta rtja azt, hogy ezt a tengelyt jól m egcsinálja és gyorsan. Meg a fociról, a család­ ról. Vagy ha úgy k ér meg egy szerkesztőt egy rugó m egtervezésé­ re, hogy érezteti, ez m enni szokott ugyan rendesen, de m ost olyan szerencsétlenül jöttek össze a dolgok, hogy egyedül csak ő tu d ja megcsinálni. Beszélgetnek! Mi lesz az eredm énye, ha vezető nem pusztán a látványosságra törekszik? A m ellett, hogy tekintélye van, népszerű is lesz. Jó lesz az üzemi légkör, a kollektíva közérzete, szokás lesz a vélem é­ nyezés naponta is és a tanácskozásokon is. T ulajdonképpen ez a term elési tanácskozások kiterjesztése térb en és időben. Itt az ak­ tivitás nem m érhető számokkal, statisztikákkal, de a h atása na­ ponta érezhető. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK M int az előbbiekben m ár szó esett róla, a m unkam egosztás a dolgozók m u n k atársi kapcsolatát is pontosan m eghatározza, a kapcsolat azonban pusztán ezen az alapon személytelen, hiszen m inden helyre behelyettesíthető m ásvalaki — a csoport ettől még nem kollektíva. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben 137 szocialista brigád m ű­ ködik. 1974. évben felajánlásaikkal 24 m illió forint gazdasági eredm ény elérését tűzték ki célul, a kongresszusi m unkaverseny felhívására további 4,5 millió forintot. Szám okban ki sem fejez­ hető vállalást tettek a szocialista életm ód kialakítására, a m űvelő­ désre. Hogyan? Önkéntesen, a m agasabb rendű célok ism eretében felm érve a kisebb kollektíva lehetőségeit, igényeit, belső tartalék ait. A válla­ lás nem más, m int a vélem ények, hozzászólások, javaslatok a szűkebb kollektívák előtt álló feladatok megoldásához. A vállalások jelentős részben tartalm aznak a m unkaköri kötelességen túli tevékenységeket és túlm ennek a problém ák felvetésén, a javas­ lattétel m ellett kötelezettséget vállalnak a m egoldásra is. K ötele­ zettséget em lítettem . Ez a fogalom teszi teljessé az üzemi dem ok­ ráciát. Nemcsak jogokat és lehetőségeket jelent, hanem ezek egy­ ségét a kötelességgel. Hogyan ju t el az egyén oda, hogy kötelezettséget vállaljon a javaslat m egtételére és a feladat m egoldására is? A szocialista brigád tagjaként úgy, hogy a m u n k atársak at nem ­ csak a kiszabott m unka köti össze, hanem a közösség ereje, gond­ jai, örömei. A szocialista brigád tagjai jól ism erik egym ást, egy­ m ás képességeit, em beri tulajdonságait. Valami közös volt, ami brigáddá egyesítette őket. Az azonos m u n katerület, vagy az, hogy fiatalok, vagy nők. M it n y ú jt a közösség a brigádtagnak? A közösen végzett m unka öröm ét, annak elism erését, a brigád és a vállalat m unkája irán ti felelősség érzetét. A brigád egy-egy kiem elkedőbb tagjának példája ösztönző a többiekre. Sok tovább­ tanuló a brigádjától kapott ösztönzést a tan u lásra és ezt a brigád nem csak az egyén, hanem a kollektíva eredm ényének is elism eri, m ert elism erheti. Számos példa van arra, hogy a brigádok hogyan segítenek tagjaiknak a m űvelődésben, de gondjaik enyhítésében is (pl. családi ház építés, kapcsolattartás a gyerm ekgondozási sza­ badságon levőkkel). A közös tevékenység révén a brigád és az egyén is gazdagabb lesz. A brigádok felajánlásai, a kollektíva javaslatai, hozzájárulásai a vállalat tevékenységéhez, eredm ényei az egyén, a brigád és a vállalat kollektívájának gazdagodását szolgálják. A brigádértekezlet rendszeres alkalom az önértékelésre, a fel­ adatok szem élyre szóló lebontására, az ak tivitás folyam atos éb­ ren tartására. Légköre a közeli, em beri kapcsolatok m iatt oldot­ tabb, b átrabb a vélem énynyilvánítás, a bírálat. T ulajdonképpen gyakorlótere az üzemi dem okráciának. Persze a brigádm ozga­ lom nak is m egvannak a sajátos gondjai. Legnagyobb a form alitás. A vállalások nem m indenhol m egalapozottak, reálisak, a teljesí­ tésekkor m egelégednek azzal, hogy igazolást kapnak róla. A k ü ­ lönböző gazdasági területek vezetői eltérő követelm ényeket tá­ m asztanak a brigádokkal szemben, és a baj akkor derül ki, am i­ kor a vállalati értékelésre kerül sor. A vállalások m eghatározása­ kor nincs egyensúlyban a hárm as jelszó teljesítése. A mozgalom azonban egészségesen fejlődik, am it m u tat az em lített felajánlá­ sok összessége és teljesítési foka. Legfontosabb feladatát (hogy segítse az egyén beilleszkedését a közösségbe) jól teljesíti. 5 �AZ ÚJÍTÓMOZGALOM Az üzemi dem okrácia tém akörét eddig a kollektívák cselekvé­ sén keresztül közelítettük meg. Az egyén cselekvését legjobban az újítóén keresztül vizsgálhatjuk. Elvileg m indenki lehet újító és ú jításra senki nem kötelezett. Nincs kötelezettség, van belső indíték, am it gyakran nagyon leegyszerűsítve így fogalm aznak meg: újítási díj. Valóban erről van szó? Nem. Az újító em ber tevékenységének fázisai: — a m űszaki, gazdasági jelenségek, folyam atok tanulm ányo­ zása és k ritik ai elemzése, — a hibák feltárása, — konkrét javaslat kidolgozása a hibák kijavítására, — a m egvalósításban való aktív részvétel. Indítékai, az alkotási vágy (többet tenni annál, am it a term e­ lésben elfoglalt helyünk megszab), az egyéni és vállalati (nép­ gazdasági) érdekek összefüggéseinek helyes felismerése. Az egyén am ellett, hogy anyagi és erkölcsi m egbecsülésben ré­ szesül, m élyebb ism eretekre tesz szert, szakkönyveket búj, tanul, szervez, saját m agát teszi képessé arra, hogy nagyobb önálló fel­ adatokat is ellásson, illetve kezdeményezzen. Ezáltal a vállalat gazdálkodása eredm ényesebb lesz, m ert a felvetett javaslat va­ lóságos problém át old meg, vállalati szükségletet elégít ki. M indezek m iatt az újítási javaslatok elbírálása nem tekinthető egyszerű szakm ai feladatnak. Nem egyszerűen m űszaki vagy szer­ vezési tevékenységről van szó: az újítóm ozgalom éppen az el­ m ondottak m iatt szorosan hozzátartozik az üzemi dem okrácia fogalmához. Nagyon sok újítási javaslatot ik tatn ak le ezzel a záradékkal: „A jav aslatot elutasítom !” Hány, kezdő lépését tevő újítónak ve­ szik el örökre a kedvét attól, hogy javaslatait nem hogy leírja, h a­ nem el is m ondja valahol. A FEJLŐDÉS Az üzemi dem okrácia néhány vonatkozását elemeztem. Ezek­ ből néhány általános következtetést is le lehet vonni. M indenekelőtt azt, hogy a fejlődés folyam án az ,,erőviszonyok” m egváltoztak. A term elési tanácskozások inkább beszámoló jelle­ KŐ-SZABÓ IMRE Tősgyökeres, gyökeret vert, gyökértelen H. Rózsika huszonötéves, fekete, m osoly­ gós arcú kislány. Ő a könyvtáros a faluban. — Debreceni születésű vagyok, szüleim ott laknak, ott végeztem a könyvtár szakot 1971-ben — kezdi a beszélgetést. — Hogyan került ide? — Sokan megkérdezték ezt már tőlem. Tudja, m indig is könyvtáros akartam lenni. Szeretek olvasni, még gyerekkoromtól: a ro­ konságban két könyvtáros is van. — Volt kitől tanulni. — Igen. Beiratkoztam az egyetemre, elvé­ geztem, aztán jött a nagy kérdés, hová m en­ jek. — És a választás? — Én is azt hittem , hogy lehet választani, de abban az évben „főállású” könyvtárost valahogy keveset kerestek. A közelben sem ­ mi, a kiíráson több ism eretlen település ne­ ve, m indegy volt, m elyiket választom. — Így került ide? — Igen. Talán segített a döntésben az a pár szó, hogy „munkáslakta település”. 6 gűek, a javaslatok jelentős része nem o tt hangzik el, hanem u tá­ na. Éppen ezért nem jellem ezhető az üzemi dem okrácia a term e­ lési tanácskozások aktivitásával. A brigádok által felajánlott 24 millió forint erőteljes hozzászólás. Az újítók által hozott 8—9 millió forint ugyancsak. És am it nem lehet számokkal kifejezni: a továbbtanulók százai, az önm űvelők ezrei, az, hogy m ind töb­ ben érzik jól m agukat a m unkahelyükön, az Acélgyárban. Az üzemi dem okrácia igazán akkor tölti be feladatát, ha nem időn­ ként, hanem folyam atosan él, funkcionál. E rre igen sok lehetőség van az em lítetteken kívül is (a DH-mozgalom, a különböző szer­ vezetek taggyűlései, a m unkásgyűlések, brigádvezetők, ú jítók ta­ nácskozásai). Tudatosítani kell, hogy ezek a tevékenységek egy egész részét képezik, nem kell m indenkinek külön-külön jól dol­ gozónak és brigádtagnak, újítónak és párt-, KISZ-, szakszervezeti tag n ak lennie. De ahogy ezt a brigádm ozgalom a hárm as jelsza­ vában — szocialista módon dolgozni, élni, m űvelődni — jól összefoglalta: az üzemi dem okrácia nem egyszerűen beleszólást jelent az üzem életébe, hanem részvételt, önkéntes és cselekvő részvételt. TÖRVÉNYT ALKOTNI A fejlődés, eredm ényeink teszik szükségessé, hogy közéletün­ ket továbbfejlesszük. Számos határozat, dokum entum ítélte ezt sürgetőnek. A S algótarjáni Kohászati Üzem ekben készülőben van az üzemi dem okrácia fejlesztését célzó igazgatói utasítás. A gyakorlat ed­ dig az volt, hogy a tervezetet m egkapták a gyárrészlegek, főosz­ tályok vezetői, p á rt- és töm egszervezetek véleményezésre. A vég­ leges kidolgozás ezek figyelem bevételével történt. A vállalat gaz­ dasági és pártvezetése m ost úgy döntött, hogy a tém a term észete m iatt a tervezetet elküldi néhány — fizikai, m űszaki —, brigád­ nak, újítónak, törzsgárdatagoknak, a közéletben is ak tív an tevé­ kenykedő dolgozóinak. Az u tasítás így a dolgozók közvetett és közvetlen úton m egtett javaslatai alapján fog elkészülni. Elké­ szítésében részt vesznek azok is, akiknek lehetőségeit, jogait, kö­ telességeit rögzíti. D em okratikus úton hozzuk létre ezt a vállalati törvényt, am ely az üzemi dem okrácia továbbfejlesztését szolgálja. Ez így logikus. Közben rendezi a visszahozott könyveket. Nézem szótlanul. Gyorsan m egtalálja minden könyv pontos helyét. Látszik munkáján a begyakorlottság. — M ilyen volt a kezdet? — kérdezem tovább. Megáll, elgondolkozik. — Idegenül fogadtak. Egyrészt mert ism e­ retlen voltam, messziről jöttem, meg ráadá­ sul, hogy nő vagyok. Észreveszi csodálkozásomat. — Így igaz. Lassan indult minden. A ta­ nács segített, ők hirdették a pályázatot. So­ kan azt mondták: fényűzés ez, m inek ide még egy ember. A m it az ideérkezést követő­ en rendeztem, érdektelenül fogadták. Sok­ szor keseredtem el, sokat sírtam is. (A könyvtárból nyílik a szolgálati szobá­ ja. Lépésnyire van egymástól a m unkahely és a lakás. Ő már nem tud különbséget ten­ ni közöttük.) — Másnap újból kezdtem mindent. Egyre több embert ismertem meg. Elsősorban a fi­ atalok segítettek — folytatja —. Ők nagyon hálásak. Esténként klubként is működünk, rendszeresen van itt legalább harminc fiatal. — Fiúk, lányok? — Inkább fiúk, a lányok csak szombaton­ ként jönnek. Gondolkozom, szeretnék még kérdezni, de nem akarom megsérteni. — Vőlegény? — Nincs — válaszolja határozottan. — Pedig múlik az idő. K ellene valam it tenni. — Nem is udvaroltak? — faggatom. — Észrevettem, hogy néztek, de nem m er­ tek udvarolni. Én csak a könyvtáros marad­ tam, aztán meg nincs olyan, aki nekem is tetszene. A pedagógusok nősök, meg ugyan­ ilyen lányok. Elmennék én m áshová szóra­ kozni, ismerkedni, csak az a baj, hogy este dolgozom. Most nagyon szomorú az arca. — Tudja, el is mennék, meg maradnék is. Sokat dolgoztam, sajnálom a munkámat. Közben telik az idő, így nem akarok m eg­ öregedni, de nem tudom, mi le s z ... T. Sándor harm inckét éves, magas, szőke fiatalember. Energikus. Foglalkozása: taná­ csi főelőadó. Szakképzettsége: agrármérnök. Szolgálati ideje 8 év. Havi fizetése: 3 200 Ft. — Születésének helye? — Fót. — Hol végzett? — Gödöllőn. — Miért választotta ezt a munkakört? — Mondjam azt, szükséges ezen a terü­ leten ez a végzettség? Ez csak form ális len ­ ne. Tulajdonképpen én nem így képzeltem — mondja gyors beszédjárásával. — Először téeszben kezdtem. A munka nem volt rossz, de a lakás igen. — M unkahelyváltás? — Igen, a lakás miatt. — Nem furcsa elszakadni a város vonzá­ sától? Falun élni? — Az első m unkahelyem is falun volt. He­ ves megyében. — Ez a második? �— Igen. — Nyolc éve dolgozik ebben a m unkakör­ ben. Megszerette? — Csak megszoktam! — m ondja nyomatékkal. — Nem szerettem meg, ez biztos. Nincs látványos munka, csak papír van, meg határidő, de az rengeteg. — A kollégák? — Nagyon vegyes az összetétel. Van itt jo­ gász, gépészmérnök, közgazdászgyakornok. De m ezőgazdasági csak én vagyok. — Ez baj? — Minden kérdésben tőlem várják a dön­ tést, aztán ha nem sik erü l.. . — Család? — Két gyerek, mind a kettő fiú. F elesé­ gem dolgozik. Máskülönben jól érezzük magunkat. — Szórakozás? — Egy éve Zsiguli-tulajdonosok vagyunk, szeretünk kirándulni. — Távlati tervek? — Nem terveztünk sem m it..., talán k i­ alakul minden. Dr. M. I. jogász. Itt született a m egyében, a szülei itt élnek. Az egyetem et az ország másik felében végezte. Minden vágya az volt, hogy visszajön a szülőföldre. — Olyan sokáig kellett erre várnom. Jöt­ tem örömmel és most három év után viszszamegyek az Alföldre. — Miért? — Sok oka van. A feleségem ott született, én itt. Ő oda vágyódik, én itt érzem jól m a­ gam. Ezt a kettősséget nem lehet egy életen át játszani. — Dönteni kell. — Méghozzá véglegesen! — Gyengék voltak az érvei — teszem hoz­ zá. — Lehet, pedig a feltételek jók voltak. Nem panaszkodom. A m unkahelyem en sze­ rettem dolgozni, sajnálom a barátaimat. A pénz miatt sem fájt a fejem , szép lakást kaptunk. És mégis. * K. Z. bajuszos, szem üveges, harmincon fe ­ lüli fiatalem ber. Az állam i gazdaság irodá­ jában beszélgetünk a határszemle után. — M ilyen a vetés? — Szép, csak eső kellene, jó kiadós — mondja, és hellyel kínál. Faggatni kezdem a pályakezdés éveiről. Nehezen válaszol, sokat gondolkozik. Ú gy érzi az ember, hogy szeretné elfelejteni a régi dolgokat.. . — Pesten születtem , nagyon keveset vol­ tam falun. Valam i azért m égis vonzott ide. Hogy mi, ma sem tudom megmagyarázni. — A gyerekkori élm ények? — Lehet. Egyik nagybátyám falusi állat­ orvos. Nyaranta néha elm entem hozzájuk, talán akkor találkoztam a faluval. — Az egyetem ? — Mindjárt a középiskola után. Gödöllőt választottam, üzemgazdasági szakon végez­ tem. — Milyenek voltak az egyetem i évek? — Erről csak felsőfokban lehet beszélni. Én azt hittem , hogy az egyetem után b ele­ vetem magam a munkába, és a vágyaim , ál­ maim teljesülnek. Azért is hittem ebben, mert a második év után egyik term előszövet­ kezettel ösztöndíjas-szerződést kötöttem. Öt évre. Ígértek lakást, éreztem, jól indulok, a reményeim, az egyetem felkészítése csodá­ latos lehetőségeket kínált. — A valóság? Gondolkozva, lehangoltan ingatja a fejét. — Az nem volt ilyen rózsás. Jöttem a fe ­ leségem m el, mert közben megnősültem. Me­ gyek az elnökhöz, itt vagyok! — mondtam neki. Ő m eg csak nézett rám. — Ki hívta magát? — kérdezte. Nem tudtam, m it csinál­ jak hirtelen. Megáll a beszélgetésben, cigarettára gyújt és aztán folytatja: — Elfeledkeztek róla, hogy az ösztöndíja­ suk vagyok. Ez csak az első m eglepetés volt. mert az elnök még „több-ben” is részesített. — A lakás? — Az volt a második. Egy szoba, konyhás, szükséglakás félét adott. A téesz irodája szép házban volt. Később tudtam meg, hogy ere­ detileg nekem építették, még az egyetem i éveim alatt, állam i támogatással. — Volt harmadik m eglepetés is? — Olyan piti beosztást kaptam, hogy az már nem is igaz. Bosszankodtam m iatta. A z­ tán az elnök m egkövetelte, nyújtsak segítsé­ get a szarvasm arhatelepen; ez pedig elvit­ te a szabad időmet. Reggeltől estig távol v ol­ tam. — A munkaidő? — Elm élet — legyint a kezével szomo­ rúan. — Ez nem azonos az egyetem en ta­ nítottal . Nem nyolc óra ám. Ú gy van, m int a régi parasztembernél: az első kakas­ szó a kezdet, aztán a vége, amikor lem egy a nap. Legalább négy évig nem olvastam könyvet. Újságot is néha. Délben, esetleg vasárnap. — A felesége? — Veszekedett velem , csapjak az asztalra, mondta mindig. De az elnökkel szemben nem lehetett csapkodni. Kötött az ösztöndíj. Vártunk, majd csak letelik. — Új m unkahelyet választott? — Rosszul. Elmentünk egy másik faluba. m ásik téeszbe. Jól indult minden, két év után m érleghiányos lett. Pedig ma is érzem, a növényterm esztésben mindent megtettünk a jó eredményekért. Újabb cigarettára gyújt. — Vizsgálódtak. Volt ott egy bizottság, keresték az okokat. Rám is mondtak egy-két dolgot, pedig nem volt igazuk. Szerintem a m elléküzem ben volt a h ib a .. . Nem tudtam elég erőt gyűjteni a védekezéshez, m inden­ től elm ent a kedvem. — Újabb váltás? — Igen. Ez m ost már a harmadik m un­ kahelyem . Négy éve vagyok itt. Jól érzem magam, m egbecsülnek. — Végleges? — Talán m egszokjuk egyszer.. . — fejezi be még ma is bizonytalanul. * A fehér Polski Fiat, am elyre felkéredzkedtem, egyenletesen fut az országúton. A sző­ ke, harminc év körüli, kockás inges fiatal­ ember fém keretes sötét szem üvege mögül néha rámpillant. — Hová? — szólal meg. — Haza, ide a szomszéd faluba — vála­ szolom. — Én is, csak egy kicsit messzebb. — Erre dolgozik? — kérdezem. — Igen, már lassan három éve. — Nem láttam még. — Reggel korán jövök, este később m e­ gyek, elkerültük egymást. Gödön lakom, onnan járok ide. Napi hetven kilométer. — Megéri olyan messziről eljönni? — Persze. A pénz kell, jól fizetnek, önál­ ló a munkaköröm. És ez lényeges. A kocsi szépen veszi a kanyart. — A szakmája? — Építész. — Az j ó .. . — mondom bizonytalanul. — Erről lehetne beszélni. Ez nekem lega­ lább a tizenötödik m unkahelyem . Mindig azt vágták a fejem hez, nyugtalan vagyok. Már az állásváltoztatások m ia tt.. . Pedig nem volt igazuk, én csak a helyem et keres­ tem. — És a mostani? — Úgy érzem, ez jó, a munkatársak is rendesek. Tervezek, ezzel sokkal jobban le­ het keresni. Igaz, meló is van vele, de sze­ retem csinálni. Teherautókat előzünk meg. A Polski Fiat kürtje dallamosan zeng az erdőövezte úton. — Mindig voltak, akik belebeszéltek a dol­ gaimba. Falusi gyerek vagyok, vonzott a város. Végeztem a technikum ban, dolgoztam több építőipari vállalatnál, de nem jöttem ki a többiekkel. Lehet, hogy bennem is van baj, ezt nem vitatom. Megpróbáltam én már mindent, voltam kisiparos is, az sem ment: rengeteget kellett dolgozni, mert ott nem úgy van ám, m int az üzemben. Ott hajtás van. A m eló után kapja az ember a pénzt. A kocsi sebességm érője a százon táncol. — Persze, nem rossz ez így, csak meg kell szokni. A város szélén lakom, faluban dol­ gozom. távolság nincs, a kocsi oda viszi az embert, ahová akarom .. . * K. P. orvos. Szem üveges fiatalem ber, nem több harmincháromnál. A presszóban talál­ kozunk, véletlenül. Ott állunk mind a ketten a pultnál. Ő kávét kér, magyarázza, hogy fáradt. Délután van, úgy három körül. A fekvőbetegeket látogatta a körzetében. Talán estére lesz egy kis szabad ideje. Sze­ retne olvasni. Sört iszunk aztán, és beszélgetünk. — Én vidéken születtem , ott nevelkedtem . Nekem nem jelentett sem m i nehézséget a beilleszkedés. Elvégeztem az egyetem et és jöttem. Sohasem vágytam a városba, nem is akartam ott maradni, m indig idegen volt az a kőből szabott világ. Itt kaptam lakást, szép tágas, négy szoba. A rendelő m indjárt m ellette. A körzetem sem rossz. Talán az a nehézség, hogy két falut látok el. A távol­ ság hat kilom éter, és bizony éjjel is sokszor kirángatnak az ágyból. Van úgy, hogy tíz­ szer is. A zenegép Kovács Kati számát játsza. A falusi presszóban fiatalok, legalább harm in­ can. — Nincs kialakult életrendem — folytatja az orvos. — Nem is lehet. Én m indig szol­ gálatban vagyok. A szabad időt úgy csipke­ dem el. A barátairól, a társaságáról érdeklődöm. — Az egyszerű emberek, azok között ér­ zem jól magam. Igaz, ezért a kollégák már többször tettek m egjegyzést. De nem érde­ kel. Az apám egyszerű ember volt. orvost csinált belőlem , ennyivel már csak neki is tartozom .. . Néha elkeserítenek. Főleg, ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy azt én szeretném. Ilyenkor m indig elhatározom, hogy elmegyek. Aztán másnap újból kezdek m indent. Maradok. * — Tanítóképzőt végeztem . Már tizenkét éve dolgozom. — Férje? — Hajadon vagyok. — Itt lakik? — Igen, kaptam egy szolgálati szobát. — A kollégák? — A „társaság” nagyon vegyes és többsé­ ge elzárkózik. Csak annyit barátkoznak, am ennyit kell. — Szeretne férjhez m enni? — Szeretnék? Persze, hogy szeretnék, de tudja m aga mi van itt? Kihez m enjen az ember? — N incsenek ismerősök? — Ide jöttem, és jó darabig csak a gyere­ keket ismertem. Mindig a nyarat várom. Ilyenkor a szüleimhez m egyek a városba. Azok a szép idők. Kár, hogy olyan gyorsan elszaladnak. — Mit csinál a szüleinél? — Pótolom a tíz hónap elmaradását. Mo­ zi, színház, hangverseny, uszoda. * B. M. harm incötéves, magas fiatalem ber. A korából nyugodtan letagadhatna öt évet, ha szüksége lenne erre. Két éve költöztek 7 �ide, ebbe a nyolcszáz lakosú községbe, a fe leségével és három éves fiával. — Én, kérem, nagyon jó szakmát hagytam ott a városban. — Mivel foglalkozott? — Egy nagyvállalat piackutatója voltam. — Miért hagyta ott? — Nagyon egyszerű a magyarázat. A fele­ ségem óvónő, a városban, Szegeden, albér­ letben laktunk. Azért annyit nem kerestünk, hogy lakásra gondolhattunk volna. Jött a gyerek, dönteni kellett. — Vidéket választották? — Hirdettek pályázatot óvónőnek. Kap­ tunk egy csodálatosan szép szolgálati lakást, központi fűtéssel. A környezet olyan, hogy álm odni sem mertem soha. Park és fák. — Mivel foglalkozik? — Á tm enetileg mást csinálok. Jelentkez­ tem a közgazdasági egyetemre. Bízom abban, hogy felvesznek és sikerül elvégeznem . — Utána mi lesz? Mik a tervei? — Ezt nem tudnám megmondani. Az egye­ tem m el itt is elhelyezkedhetem . Egy biztos, szeretnék egy szép családi házat! SULYOK LÁSZLÓ Művelődési házak kötéltánca Minden m űvelődési ház, m inden m űvelő­ dési intézm ény célja azonos: a kulturális ren­ dezvények sokaságában lehetőleg m inden lá­ togató találja meg a m űveltségének, az íz­ lésének és az érdeklődésének megfelelőt. Persze, ez sok esetben nem sikerül. Az igé­ nyes, a szórakoztató, a kellő, az egyénileg és társadalmilag szükséges számtalan oknál fogva marad „hiánylistán". Pedig a közön­ ség nélkül nincs közművelődés, s látogatók nélkül nem „él meg” a m űvelődési otthon. Milyen legyen hát végül is a feladatát jól végezni kívánó m űvelődési ház programja? Mit adjon közönségének, hogyan elégítse ki a támasztott kettős igényt: a magasabb m ű­ veltséget kívánó kor és kívánalmak után járó közízlés követelm ényeit? Ez a közm ű­ velődés egyik mindenkori, a megújulást ön­ magában hordozó gondja. * A bolt előtt várakozunk. Vagyunk legalább húszan. Még nem hozták a kenyeret, pedig lassan este hat óra lesz. A várakozók kis csoportokba verődnek, beszélgetnek. T. J.-né barna fiatalasszony. — Én itt születtem ebben a faluban, itt jártam iskolába. A szüleim egyszerű em be­ rek, parasztok. Apám hatvanöt, még jár a téeszbe. Gyalogmunkás. Anyám otthon van, a ház körül dolgozgat, néha elm egy nap­ számba. Hatvanéves. — Maga itt tanít az iskolában. Hogy lett pedagógus? — Leérettségiztem, aztán m unkát kerestem. Akkor mondta valaki, képesítés nélküli pe­ dagógust keresnek. Beszéltem az igazgató­ val, aki annak idején még engem is taní­ tott. Felvett. — Azóta? — Elvégeztem levelezőn az egri tanár­ képző főiskolát. Biológia-földrajz szakos ta­ nár lettem. — Tehát értelm iségi! — Ezt én sohasem éreztem. Tanár néninek szólítanak, a kollégák megbecsülnek, de sem kiváltságot, sem lebecsülést sohasem érez­ tem. A kenyeresautó felgyújtott lámpákkal ér­ kezik. Lassan szürkülni kezd. A kosarakat hangos reccsenéssel rakják a bolt előtti placcra. Még várni kell. — Elvégzem a munkám, mint bárme­ lyik pedagógus. Ez szerintem a lényeg! — Férje? — Itt dolgozik a téeszben, anyagbeszerző. — Lakás? — Tavaly építettük, pedagóguskölcsönnel. Jól érzem magam, innen akarok nyugdíjba menni. * A megyében 3895 fő értelm iségi él. (2716 fő férfi és 1179 fő nő). Főbb rétegződés szerint: jogász 258 fő (230 férfi, 28 nő); pedagógus 1610 fő (746 férfi, 864 nő); orvos 425 fő (279 férfi, 146 nő); mezőgazdasági szakember 512 fő (457 férfi, 55 nő); műszaki 626 fő (596 fér­ fi, 30 nő). (KHS-adat; 1972). Az elmúlt évek adataihoz viszonyítva a számok lassú em elkedést mutatnak. (3,8 %) Többen letelepednek, többen elmennek. A többség próbálkozik, keres, kutat, szeretne gyökeret ereszteni. 8 * A februári programfüzetekben lapozgatok. A hónap mindössze huszonnyolc napot szám ­ lál. Rövid idő, szembetűnően sok rendez­ vénnyel. Bármelyik intézm ény dicséretet ér­ dem elhetne érte. De vajon a számok önm a­ gukban kellőképpen tükrözik-e a valóságot, képesek-e úgy tájékoztatni az érdeklődőt, hogy az pontos és megbízható képet kapjon az intézm ény napi tevékenységéről, m unká­ jának hatékonyságáról. A Sz.-i járási m űvelődési központban, il­ letve annak szervezésében a tárgyhónap idején — nem szám ítva a kiscsoportos fog­ lalkozásokat — tizenkét rendezvényt bonyo­ lítottak le; ugyanezen időszak alatt a P.-i járási m űvelődési központ — a „fogadott" rendezvények nélkül — tizenhárom progra­ mot szervezett, míg a S.-i m űvelődési köz­ pont — kiscsoportos foglalkozások, film vetí­ tések, dolgozók általános iskolája kivételével, de a gondosan szervezett és nagyszámú is­ mereterjesztő előadásokkal együtt — negy­ venet. Nézzük az ebből adódó következtetéseket! Az első két intézm ény programjai között alig van számszerű eltérés; e kettőt a har­ madikhoz viszonyítva annál inkább. Az e l­ térések — objektív okokkal is — könnyen magyarázhatók, hiszen egészen más anyagi és szellem i adottságok közepette dolgozik a szécsényi intézm ény, mint az ugyancsak ta­ nácsi fenntartású pásztói, vagy a szakszervezeti felügyeletű salgótarjáni Kohász Mű­ velődési Központ. A szem élyi, tárgyi ellátottság tekintetében a szécsényi a legelmaradottabb, költségveté­ se is a legkevesebb. Ráadásul e költségve­ tés kétoldali megoszlása is — állam i támoga­ tás és saját bevétel — nagyon kedvezőtlen. (Az előbbi mindössze 43 százalék. Ezzel szemben a pásztói m űvelődési központ költ­ ségvetésének körülbelül 60, a Kohász Mű­ velődési Központénak a 70 százalékát je­ lenti az állam i támogatás). Ezek az arányok összehasonlíthatatlanabbul egészségesebbek az előzőnél. De koránt­ sem biztos, hogy m egfelelőek, bárha a tar­ talmasabb, a színvonalasabb — a biztonsá­ gosabb munka lehetőségét jelentik. De csak a lehetőségét, hiszen a végzett munka m inő­ sége és a rendelkezésre álló, befektetett pénzösszeg között nincs szükségszerű ok-oko­ zati összefüggés. M egfelelően képzett, ráter­ mett, áldozatkész és jóízlésű népművelők nélkül a pénz önmagában nem sokat ér. könnyen folyhat el haszontalanul. A költségvetés tükrében summázott v é­ leményünk: a három intézm ény közül m in­ denféle szempontból, anyagi, tárgyi és sze­ m élyi ellátottság tekintetében egyaránt és egyértelműen a szécsényi van a legnehezebb helyzetben. Ennek az intézm énynek kell a legnagyobb saját bevételt produkálnia, kö­ vetkezésképpen ennek az intézm énynek kell a leginkább ügyeskednie és minden olyan rendezvényt, vagy egyéb lehetőséget megra­ gadnia, am ely a „trezor” tartalmát a lehető legbiztosabban gyarapítja. Ha nem ezt teszi, megbukott. * ....... Szocialista társadalmunkban a m űvé­ szeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, általában a kultúra fontos társadalom politi­ kai ügy és nem kereskedelm i kérdés.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. no­ vember 14—15-i ülésének állásfoglalásából.) Aki csinálta, vagy valam ilyen formában egyszer is megpróbálta, tudja csak igazán, hogy milyen nehéz és felelősségteljes a nép­ művelő munkája. Munkaterülete — a köz­ m űvelődés, am elyben dolgozik — a legszé­ lesebb és a legmélyebb gyökerekkel kötő­ dik a társadalomhoz, a m indennapi élethez, rendkívül bonyolult, összetett. A népm űve­ lőnek egyszerre kell lenni jó szervezőnek és jó diplomatának; hogy szót értsen m inden­ kivel a hivatalos „m ecénásokkal” és a kö­ zönség legszélesebb rétegeivel. Különben magára marad, ücsöröghet egyedül tisztára söpört intézm ényének helyiségeiben. * Milyen céllal rendezték meg az em lített intézm ények programjaikat? Az első a tizenkettő közül négyet „kul­ túrpolitikai m egfontolásból”, hatot „a kö­ zönség igénye alapján” és kettőt tisztán anya­ gi meggondolásból valósított meg. Ez szép arány. Az első csoportban ismeretterjesztő előadást, színházi előadásokat és előadóes­ tet, a másodikban házi tánciskolát, szellem i vetélkedőt, disc-jockey műsorokat és film ­ klubelőadásokat, a harmadikban farsangi jel­ mezes bálokat találunk. A másik helyen szintén négy előadást szerveztek „kultúrpolitikai céllal”, ötöt a kö­ zönség igényeinek kielégítésére, és négyet „anyagi m egfontolásból”. Itt az első csoport­ ban ifjúsági zenekari hangversenyt, a mezőgazdasági könyvhónap alkalm ából kiállítást, gyerm ekszínházi előadást és „Röpülj páva”körök közös fellépését, a másodikban növény­ védő betanított-m unkás-tanfolyam ot, gyer­ mek ügyességi és énekversenyt, ism eretter­ jesztő előadást és szakköri éves közgyűlést, a harmadikban két-két bált, illetve zenés, vidám műsort láthatunk. A harmadik intézm ény havi programjá­ ban harm inchét rendezvény megvalósítását „kultúrpolitikai célkitűzések” magyarázzák míg háromét „anyagi m eggondolások”. Itt jegyezzük meg, a másik két intézm ényre is érvényesen, hogy a programok elbírálásakor a „kultúrpolitikai meggondolásból” és a ,,kö­ zönség igénye alapján” megnevezésű kate­ góriák gyakorta egybeestek, s csak a könynyebb tájékozódás végett választottuk ketté, és soroltuk — politikai fontosságra való te­ kintettel — jobbára az első csoportba. En­ nek m egfelelően jártunk el például a leg­ utóbb em lített m űvelődési központ ismeretterjesztő előadásainak besorolásakor: a m ű­ velődési központban és a gyár területén tar­ tott harm incnégy politikai és népgazdasági szempontból egyaránt hasznos előadást a „kultúrpolitikai” kategóriába soroltuk. * A számok látszólag helyes közművelődési koncepcióról tanúskodnak: azt mutatják, hogy az intézm ények vezetői jól használj ák fel a tartalm i tevékenység céljaira rendelke­ zésükre álló összegeket. Mégis: m iért panaszkodnak népm űvelőink, �vétellel nem gazdálkodnánk, csak azzal az összeggel, amit egy-egy rendezvényre a fenn­ tartónk biztosítana tartalmi tevékenységünk számára. Így valóban csak azokat a m űvé­ szeti műsorokat csinálnánk meg. am elyekre kultúrpolitikai és nevelési szempontból a legnagyobb szükség van. (Hagy csak ezt em ­ lítsem : így elhagyhatnánk a kétes értékű, de olcsóbb hakni műsorokat.) K étségtelen v i­ szont — és ennek érvényesülnie kell minden közm űvelődési intézm ény tevékenységében —. hogy a politikai tartalmú előadások nem le­ hetnek üzleti fontolgatások tárgyai. Viszont iga z az is, és itt az ellentm ondás, hogy ad­ dig. amíg állam ilag teljes egészében nem dotálják ezeket a műsorokat, addig a mű­ velődési házak vezetőinek egy kicsit m in­ dig „kereskedőknek” is kell lenniük. Ez szerintem a jelenlegi költségvetési gyakor­ latból adódik. Mert igaz itt is a közmon­ dás: addig lehet nyújtózni, am eddig a ta­ karó ér. Ezért aztán olyan műsorpolitikát kell m egvalósítanunk, am elyben az egyik műsor bevétele behozza a másik ráfizetését. Magvarán: a kultúrpolitikailag fontos. de társadalmunk adott kulturális fejlettségi szintjén még kevésbé népszerű programot m indig valam ilyen nagy bevételű táncos, vagy zenés műsorral keli „m egtámogatnunk”. miért követelnek munkájukhoz egyre több pénzt? Válaszuk a kérdésekre m egegyező: a nagy kockázat miatt. A jelenlegi pénzügyi gazdálkodási rendszer ugyanis valóságos kö­ téltáncra kényszeríti a népművelőket, s ők vagy megtanulnak a kötélen táncolni, vagy nem. s akkor odébbállnak, leköszönve a v e ­ zetésről. Érdemes meghallgatnunk a m űvelődési központjaink igazgatóinak a jelenlegi gaz­ dálkodási gyakorlatról alkotott vélem ényét: — Ha minden kötelező és szükséges k i­ adást összeszámolok, akkor a tartalm i m un­ kára már nagyon kevés pénz marad. Az üzem eltetés (ebben benne van a fűtés, v ilá ­ gítás, javítások és sok m ás egyéb) teszi ki a legnagyobb költségeket. Minden idegszá­ lunkkal az anyagi biztonságra törekszünk, nehogy az év folyamán pénzügyi nehézsége­ ink támadjanak, fizetésképtelenné váljunk. Ezért rendezünk gyakran bálokat, tánceste­ ket, más kasszasikert jelentő előadásokat. Ebbe a kényszerűségbe term észetesen bele­ játszik, hogy az ilyenfajta rendezvények iránt nagy a közönségigény; a tánc esetében főleg a fiataloké. — Hogyan teljesítem a költségvetési ter­ vet? Ú gy, hogy egy-egy nagyobb veszteség­ gel járó rendezvény — mondjuk színházi be­ mutató, vagy előadóest — után, m indig olyan műsorokat szervezek, am elyek helyre­ billentik a költségvetési egyensúlyt, esetleg még nagyobb anyagi haszonnal járnak. Az­ tán minden rendezvény esetében arra tö­ rekszem, hogy a rezsi a lehető legkevesebb legyen. Ifjúsági klub- vagy szakköri tagok segítségével nagyon sokszor megspórolom a jegyszedői díjakat, a szállítási, terem beren­ dezési és egyéb költségeket. Ezen kívül nagy segítséget jelentenek még számunkra bevé­ teli tervünk teljesítésében a helyi üzem ek­ kel, intézm ényekkel és szervekkel kötött szocialista együttm űködési szerződések, m e­ lyek kölcsönös előnyöket biztosítanak: ha­ tékonyabbá teszik intézm ényünk közm űve­ lődési munkáját és szervezetten biztosítják a dolgozók m űvelődését, szórakozását. A szocialista együttm űködési szerződések am elyeket nemcsak Szécsényben ismernek kitűnő eszközei a szocialista közm űvelő­ dés fellendítésének. A tapasztalatok szerint azonban ezeknek a szerződéseknek a több­ sége — kevés kivételtől eltekintve — for­ m ális, névleges, és csupán a gazdasági egységek, szervek vezetői lelkiism eretének megnyugtatására szolgál: „mi igenis szív­ ügyünknek tekintjük a kultúrát. áldozunk rá.” Így a m űvelődési intézm ények társ n él­ kül tervezik munkájukat, az együttműködő partnerek pénzükért nem kívánnak sem m i konkrét szolgáltatást; kapnak, am it kapnak — gondolván, az már a m űvelődési ház gondja, feladata. (Pedig nem a m unkálta­ tó ism erhetné-e jobban dolgozói igényeit, érdeklődését.) Mindezek után a m űvelődési ház jár az eddigi, megszokott, megkopott útján, am ely az újnál kétség kívül biztonsá­ gosabb. Saját ízlése, belátása szerint dönt, aztán egyedül is vállalja, illetve viseli a fe ­ lelősséget, a következm ényeket. — Milyen formában értesülnek, tájékozód­ nak egy-egy rendezvény fogadtatásáról, a közönségre tett hatásáról? — Az információkat a huszonöt tagú tár­ sadalm i vezetőségen és a gyár kulturális ak­ tíváinak nagy hálózatán keresztül kapjuk, szem élyes beszélgetések útján. A nem üzemi, szakszervezeti m űvelődési házak ebből a szem pontból nehezebb h ely­ zetben vannak. Erről beszél a nagyközségi központ igazgatója: — A népm űvelésben, hogy m inél jobban betölthesse társadalmi funkcióját, két do­ logra van szükség: az információk közvetí­ tésére és visszacsatolására. Az elsőt tudjuk biztosítani, az utóbbi viszont akadozik, hé­ zagos. Mindennapi munkánk m ellett ugyanis lehetetlenség minden egyes jelentősebb ren­ dezvény után elm enni az üzemekbe, intéz­ ményekbe, hogy megkérdezzük a közönség vélem ényét. Egyetlen fokmérő marad álta­ lában: a létszám. Ha sokan jöttek el az elő­ adásra, akkor sikeresnek tartjuk a rendez­ vényt. Ez term észetesen — tudjuk — nem reális mérce, de jelenlegi körülményeink kö­ zött a legkézenfekvőbb visszacsatolási mód­ szer — erre van lehetőségünk. Szerintem, bár ezzel sokan talán nem értenek egyet, az a gazdálkodási rendszer lenne nálunk is a legm egfelelőbb, ami a m egyei m űvelődési központok vonatkozásában érvényesül: a be- A m űvelődési házak, városi, járási m űve­ lődési központok folyószám la szerint gazdál­ kodó szervek. Ennek m egfelelően a taná­ csoktól, mint fenntartó szervektől, a m űve­ lődéspolitikai feladatok megoldásához szük­ séges pénzügyi kiadásoknak csak bizonyos hányadát kapják meg állam i támogatásként; a többit saját bevételből kell fedezniük. Ez a már em lített bizonytalanságérzetet kelti a népművelőkben, s a pénzzel való indokolt (és érthető) ügyeskedést eredményez. A kul­ túra ekkor kezd „sántítani”. Kérdés, nem lenn e-e célszerű, hasznosabb a bruttó-gaz­ dálkodásra való áttérés, am ely egy-egy ren­ dezvény teljes kiadását fedezné. Az iskolák, a kollégium ok, a könyvtárak, klubkönyvtá­ rak. a m egyei m űvelődési központok eseté­ ben ez történik. Miért ne lehetne m egvaló­ sítani ezt más besorolású m űvelődési intéz­ m ények — az em lítettek — esetében is? „A szocialista társadalom további építése szakm ailag jól képzett, a term elési kultúra és a munkaerkölcs követelm ényeinek m eg­ felelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és term elékenyebben végző, közösségi gondol­ kodású dolgozókat igényel. A szocialista em ­ ber form álása a társadalom fejlődésének e l­ engedhetetlen követelm én ye.. . ” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésének közm űvelődési határozatából.) * A cím ben két látszólag disszonáns foga­ lom: kultúra és kereskedelem került egymás m ellé, a m indennapi közm űvelődési gyakor­ lat tapasztalatai révén. Ma még népm űvelő­ ink egy részének tudatában — bár többnyire kényszerűségből — általában nem taszítja egym ást e két szó; sőt. nem egy esetben na­ gyon is összeédesednek. Ideje lenne már m egszüntetni ezt a barátságot. Mert ha nem is lehet szándék a közm űvelődés anyagi o l­ dalának abszolutizálása (épp ilyen fontos a szem élyi meghatározottság, népművelőink szakmai, ideológiai, politikai, elm életi és gyakorlati felkészültsége, odaadó, lelkes te­ vékenysége), az em lített gondok valósak. Na­ gyobb igyekezettel, koncentrált, közös fe l­ lépéssel kell a m aiaknál jelentősebb ered­ m ényeket elérnünk a kultúra, a m űveltség területein. 9 �KAÁRI SÁNDOR Az olvasóvá nevelés gondjai Az utóbbi években — elsősorban az V. nevelésügyi kongreszszus téziseiben m egfogalm azott elvek jegyében — egyre több szó esik a perm anens m űvelődés kérdéseiről. Az állandó, folyam atos, m eg-m egújuló önművelés, értelm es önképzés lehetőségeit, esz­ köztárát kell m egtalálnunk ahhoz, hogy a korszerűen m űvelt em ber ne csupán képlet, „vitatém a” legyen, hanem eleven való­ ság. K ulturális forradalm unk jelenlegi szakaszában előtérbe ke­ rü lt a tömegek szocialista kultúrájának, kulturáltságának m egte­ rem tése. E feladat m egvalósításában — számos más, esetenként fonto­ sabb terület, eszköz m ellett — lényeges szerep ju t iskolai i r o d a ­ lomtanításunknak. Közel két évtizedes tan ári gyakorlat alapján fogalm azhatom meg: az anyanyelvi k u ltú ra fejlesztése, s az olvasóvá nevelés m unkánk legkritikusabb pontja. Olyan területek tehát, amelyek irán t most, a közm űvelődés-politikai határozat végrehajtása köze­ pette nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. NEM SZÜLETÜNK OLVASÓNAK B árm elyik könyvtárban vizsgálódunk, beszélgetünk a rendsze­ resen, igényesen olvasó fiatalokkal, a kérdéseinkre adott vála­ szaikból kiderül, hogy a családnak, az otthoni környezetnek meg­ határozó szerepe volt és van olvasóvá nevelésükben. Azokban a családokban, ahol term észetes „ b a rátja” a könyv a család m inden tagjának, az olvasás szenvedéllyé válik; az iskola ezekben az esetekben nem csak okosan irányíthatja, szervezheti az olvasást, de biztos lehet az eredm ényben. Mi történjék azonban azokkal a gyerekekkel, akik olyan családban nőttek fel, am elyben szinte ism eretlen a könyv? Az óvodai nevelés, az iskolaelőkészítés fel­ adatai között örvendetesen gyarapodik annak felismerése, hogy pótolni lehet a családi nevelés hiányait. Ehhez persze gazdag óvo­ dai, iskolai kö n y vtárakra van szükség! Megfelelő, az életkori sa­ játosságokat figyelem be vevő könyvekben nincs hiány. P á r évvel ezelőtt még az volt a legfőbb gondunk, hogy hiányzik a m egfele­ lő ifjúsági irodalom . Ma m ár ennek bővében vagyunk, úgy vé­ lem azonban, hogy elm aradt a m ennyiségi növekedés m ellett (ezt elsősorban a közkönyvtárakra és nem az iskolaiakra értem) az olvasóvá nevelés m ódszertanának, az oktató-nevelő m unkában nélkülözhetetlen didaktikai elveknek megismerése, alkalm azása. A gondok sora végtelen: az általános iskola alsó tagozatából sok olyan gyerm ek kerül tovább, aki nem rendelkezik az olvasás biz­ tos technikájával, nem tud összefüggően, értően olvasni. A ké­ sőbbiek során a legfőbb gondot az jelenti, hogyha továbbra sem sikerül a biztos olvasást elsajátítaniok, m inden olvasással kap­ csolatos szellemi tevékenység az ő szám ukra kínszenvedés lesz, és félő, hogy ritk án fogják élvezni az önálló ism eretszerzés örö­ mét. Tizennégy éves korig azonban látszólag tiszta a kép: gyer­ m ekeink a mesék, vidám történetek, kalandos-rom antikus ifjúsági m űvek, történeti tárgyú írások, tudom ányos-fantasztikus alkotá­ sok révén m egism erkednek a világgal, ism ereteiket életkori sa­ játosságaiknak, igényeiknek megfelelően megszerezték. Az i g é n y e s o l v a s ó f e ln őt té v á l á s azonban éppen a 14—16 éves k o r­ ban kezdődik! Az általam egy ízben m egkérdezett 7—8. osztályos tanulók tíz legkedvesebb, olvasott írója: Dékány András, G árdonyi Géza, M óra Ferenc, Jókai Mór, Hegedüs Géza, Kertész Erzsébet, T hury Zsuzsa, K ántor Zsuzsa, Gergely M árta, Fekete István. Tudom, hogy más lista is elképzelhető, sokban azonban nem té r el a fentitől: az érzelm eikre ható, a hősök sorsában egy kissé önm a­ gukat kereső, látó, az eszm ényeket kereső-kutató ifjak e szerzők m űveit szívesen forgatják. Az általános iskolai irodalom tanítás figyelem be veszi ezt, tiszteletet érdem lő módon irán y ítja a tanu­ lók olvasását. De ezen a szinten veszélyesnek látszik, hogy — ke­ vés kivételtől eltekintve — az irodalom szakos tanárok a k ö t e l e z ő é s a j á n l o t t ifjúsági m ű v e k n é l többet nem igen ism ernek, s nem áll rendelkezésükre megfelelő arányban igényes, a m űvek eszté­ tikai szépségeit feltáró elemzés sem. arról nem is beszélve, hogy 10 irodalm i folyóiratainkban alig jelennek meg ifjúsági m űvekről szóló m éltatások. Vita ugyan folyik az ifjúsági irodalom ról, ez azonban gyakran elszigetelt, nem kap elég visszhangot (itt elsősorban a J e l e n k o r ­ b a n és a P e t ő f i N é p é b e n folyó v itára gondolok). Örvendetes, hogy az ifjúsági irodalom nak külön kiadói, soroza­ tai vannak (Móra Kiadó, Sirály- és Delfin-könyvek, „pöttyös” és „csíkos” sorozat stb.), a kritikai visszhang azonban esetenként kevés, vagy nem ju t el a m agyartanárokhoz. MIT TEHET A KÖZÉPISKOLA? Felelőssége óriási. A gondot abban látom, hogy középiskoláink­ ban két véglet uralkodik jelenleg: az egyik nézet képviselői jó­ részt a tantervi anyag elsajátíttatásával küzdenek úgy, hogy a ta­ nulók egyéni olvasását nem irán y ítják (csak a kötelező olvasm á­ nyok és ajánlott m űvek szintjén), időhiányra hivatkozva. A m á­ sik vélem ény képviselői az I. osztályban azonnal a m agyar, s a világirodalom legjelentősebb „felnőtt” alkotásaival ism ertetik meg a tanulókat, nem biztosítva a m egfelelő átm enetet. Abban az iskolában, osztályban, ahol az első nézet a dom ináns, az olva­ sási listán Berkesi András. Szilvási Lajos és Jókai vezet. A m áso­ dik esetben vegyesebb a kép, m ert a korosztályuknál (körülm é­ nyeiknél fogva) érettebb, igényesen olvasó diákok m ellett vi­ szonylag nagy szám ban találhatók krím ifalók vagy egyáltalán nem olvasók is. Tudom jól, hogy a képet nem lenne szabad ennyire „leegysze­ rű síten i”, hiszen az a vázoltnál sokkal bonyolultabb. A jelenség azonban m indenképpen nyugtalanító. Tévedés ne essék: nem az irodalm at tanítók m űveltségével van baj — sem az általános, sem a középiskolában. Az egyénenként eltérő, összességében azonban feltétlenül megfelelő. A gondot abban látom, hogy jelenleg nem tudjuk eléggé intenzíven, hasznosan, funkcionálisan irányítani tanítványaink egyéni olvasását, f o l y a m a t o s ö n m ű v e l é s é t . N i n c s meg a szükséges, zökkenőm entes á t m e n e t az általános iskola és a középiskola között az olvasóvá nevelésben. E tek in tet­ ben az iskolák önm aguk nem boldogulnak. Feltétlenül szükséges az iskolák és a közművelődési intézm ények, könyvtárak, m űvelő­ dési otthonok intenzív, állandó kapcsolatának, együtt-tervezésének, együttm unkálkodásának m egterem tése! ,,A nevelési ténye­ zők körének bővítése, a perm anens m űvelődés iránti igény m eg­ alapozása és fejlesztése érdekében különösen fontos az i s k o l á k és a k ö z m ű v e l ő d é s i intézm ények szervezett és m indkét pólusról irányított e g y ü t t m ű k ö d é s e . ” (K özoktatásunk megyei feladatai: MSZMP MB 1972. okt. 25-i határo zata 20. old.). E term észetes igény m egfogalmazása egyre inkább a gyakorlati megvalósulás ú tjá ra kerül. Salgótarjántól Rétságig a m egye több községében, városában ism erték fel, hogy „ ...e kapcsolatot igényelniük kell iskoláinknak, s kezdem ényezniük kell a közm űvelődés területén dolgozóknak is.” (uo.) A m egyeszékhely középiskoláinak első osztályosait a tanév elején szervezetten elviszik a m agyartanárok a megyei könyvtár­ ba. (Elsősorban a Bolyai Gim názium ban, a Közgazdasági Szakkö­ zépiskolában és a G épipari Szakközépiskolában ism erték fel en­ nek m ár eddig is óriási jelentőségét). E látogatások alkalm asak arra, hogy tanulóink m egism erkedjenek a k ö n y v tári szervezettel, eligazodjanak a szakszerű útm u tatás nyom án a katalógusok világá­ ban, hogy személyes kapcsolatot terem tsenek tanárok, diákok és könyvtárosok. Az a jó, ha a látogatást beiratkozás és kölcsönzés követi. Az utóbbi időben örvendetesen javul a s z a k m u n k á s t a n u l ó k é r ­ olvasási igényének felmérése, tudatos irányítása is. A Balassi Bálint Megyei K önyvtár m u n katársai nem régiben fe­ jezték be újabb felm érésüket, s ebben rendkívül fig y elem re m éltó adatokat közölnek. (Belkó Józsefné m ódszertani könyvtáros m un­ k ája: 1973. I. 1—XII. 31-ig tartó felm érés a kölcsönzésről és kér­ dőíves tájékozódás.) A m egyeszékhelyen m űködő szakm unkás­ k ép ző intézetekben tanuló diákok száma 1550, közülük 744 könyv­ tári tag. A beiratkozott tanulók szám a közel van az 50 százalék­ hoz, s ez még akkor is örvendetes, ha tudjuk, hogy egy részük inaktív olvasó, más részük pedig még nem olvas igényesen. M indehhez tegyük hozzá még azt is, hogy a városban m űködő deklődésének, �anyaggal rendelkeznek, egyre jobban töltik be funkciójukat, fő­ ként azokban az iskolákban, ahol az iskolavezetés és a m agyar­ tanárok közössége szinkronban van a szándékban és a m egvaló­ sításban. Ez nem csupán pénzkérdés! Nos, ennek ism eretében sem tarto m elégnek a 60 százalékos arányt. A könyvtár m eghitt helye lehet diákok és m agyartanárok találkozójának. S nemcsak az iskolai kö n y v tárra érvényes ez. A k ö z k ö n y v t á r b a n tartott rendezvényeknek sajátos hangulatuk van. Az itt ta rto tt m agyar­ órák em lékezetesek, az itt szervezett író-olvasó találkozók hangu­ lata intim , az itt rendezett vetélkedők-fejtörők sikere biztosabb, m int egyebütt. Nagyszerű rendezvényekről kapunk h írt gyerm ekkönyvtárak­ ból (Salgótarján, B alassagyarm at, Szécsény stb.), s ilyenkor m in­ dig sajnáljuk egy kicsit, hogy m agy artan árain k egy része nem vesz ezekről tu d o m á st... Középiskolás tan árain k n ak alig egyharm ada tagja valam elyik közkönyvtárnak: s ez még akkor is nyug­ talanító lehet, ha tudjuk, hogy többségük házikönyvtára rendkí­ vül gazdag, az egyéni érdeklődést kielégíti. Az ideális megoldás az lenne, ha valam ennyi iskolánk és a te­ rületén m űködő könyvtár (ill. m űvelődési intézm ény) m egkötné az együttm űködési szerződést, s ez gyümölcsöző együttgondolko­ dást, tevékenységet eredm ényezne. A legtöbb sikerrel ez ott ke­ csegtet, ahol a könyvtáros is pedagógus. Rétságon pl. a könyvtár igazgatója m agyar szakos tan ár, s jól ism eri az általános és középiskolai irodalm i tan terv ek et, ponto­ san tudja, hogy m it akar, hol kell és hogyan kell segítenie az is­ kolai irodalom oktatásnak: rendszeresen szervez író-olvasó talál­ kozókat (az iskolák igényeit figyelem be véve), irodalm i évfordu­ lókon kiállítást, vetélkedőt. K önyvtári gyakorlatot vezet gim na­ zistáknak, végzett tanítványai alapfokú könyvtárosi vizsgát tesz­ nek, s érettségi után kisközségek kö n y v táraib an m u n k át vállal­ h atnak, vagy továbbtanulásukhoz kapnak nagy segítséget (nép­ m űvelő-könyvtár szakon, m agyar szakon). Hasonló jó gyakorla­ tot, példát a m egye több középiskolájából lehetne em líteni (Balas­ si Gim názium , Bolyai és M adách Gim názium , s legújabban Pász­ tó). üzemi k önyvtárak (kohász, öblösüveggyári, síküveggyári) beirat­ kozott olvasóinak 6—12 százaléka szakm unkástanuló. Az em lített könyvárakban október—novem ber hóban (átlago­ san 2 esetben), egy olvasó 5,4 könyvet kölcsönzött, 70,3 százalék­ ban szépirodalm i, 29,7 százalékban ism eretterjesztő m űveket. M i t o l v a s n a k ? (A lányok többet, a fiúk kevesebbet.) A legolva­ sottabb m agyar szerzők: R ejtő Jenő, Jókai, Rónaszegi Miklós, Berkesi A ndrás, A rany János, M ikszáth Kálm án, G ergely M árta és Szilvási Lajos. K ülföldi írók: Verne, Cooper, Hemingway, K. May, Dumas, M oravia. A jelenség nem új, van benne nyugtalanító vonás is, a leglé­ nyegesebbnek azt látom , hogy e fiatalok rendszeresen könyvtárba járn ak , egyéniségük alakul, a könyvtáros és a ta n á r figyelemm el kísérheti, finom an a la k íth atja ízlésüket. S ami ennél is fonto­ sabb: jó részük akkor is eljár m ajd a könyvtárba, am ikor m ár nem já r iskolába! A felm érés szól egyébként a családi könyvtárak nagyságáról, az olvasás céljáról, a választás m ikéntjéről, m otívu­ m airól, a kedvenc tém akörökről, szórakozásról, időtöltésről, saj­ tóterm ékek olvasásáról, rendezvények irán ti érdeklődéséről is. Mindez, m int az elm últ évi (középiskolások olvasm ányai), m eg­ érdem elné, hogy publikálják. A megyei k ö n yvtárban — s hasonló az arány a m egye többi helységében is — jelenleg a beiratkozottaknak több, m int egy­ negyede középiskolás! (1974. szeptem ber 10-i adat S algótarján­ ban: 5087 beiratkozott olvasóból 1313 középiskolás.) Nem telje­ sen hiteles adatok szerint középiskolásaink 60 százaléka tagja va­ lam elyik közkönyvtárnak. Elég-e ez? Ügy tűnik, hogy megfelelő arány, b ár szerintem az lenne a jó, h a 100 százalékos lenne. Tud­ juk, hogy több helyen az iskolai könyvtárak egyre gazdagabb A könyvtári gyakorlaton részt vevő tanulók sokat segítenek társaiknak az olvasm ányok m egválasztásában, önállóbbak a könyvtárban társaiknál, ők m ár harm adikos k o ru k ra feltétlenül eljutnak Jókai, M ikszáth u tán a M odern K ö nyvtár köteteinek, szerzőinek ism eretéig. Erről beszélt a tapasztalatok összegyűjtése kapcsán a megyei könyvtár csupaszív könyvtárosa, R étei Ferencné is. MIT TEHET A SZAKTANÁR? Ahogyan az írástudók felelősségéről beszélünk, beszélnünk kell az írásértők felelősségéről is. Az olvasóvá nevelés kulcsszereplői a m agyartanárok. Hiszem és vallom, hogy az i r o d a l o m ó r á k h a n g u l a t a , inspiráló hangulatának m egterem tése szükséges ah­ hoz, hogy egyre fogékonyabbá tegyük tan ítv án y ain k at a szépre, az okosra, a racionális-em ocionális élm ények befogadására, igénylésér e. M inden irodalom órán legyen szépirodalm i szöveg olvasá­ sa! Vagy tan ári bem utatásra, vagy csendes olvasásra gondolok. Az elm élyült, saját tem pót figyelem be vevő tanulói tevékenység­ re utalok, a rra az alkalom ra, am ikor egyénenként, csoportonként szabom meg a feladatot. Lehetőséget kell biztosítani az egyéni olvasm ányok bem utatására, term észetesen előkészítés után. Az előkészítés legyen rövid, újítsa fel az ism ereteket, legyen szem­ léletes, de ne legyen „agyonm agyarázás” ! Ne követeljük meg a kötelező tetszést! Legyen szabad diák jainknak ellenvélem ényüket is elm ondani, s ne h arag u d ju n k azért, hogyha nem m indig fogad­ ják el tanácsainkat! A jó m ag y artan ár törekszik arra, hogy rö­ vid idő alatt m egism erje — m ár az I. osztály első félévében — tanítványait, felm érje érdeklődésüket és pontosan tudja, hogy hová, m ilyen m ódszerekkel akar eljutni. Szakközépiskolai I. osztályban végzett felm érés szerint tan u ­ lóink 70—80 százaléka olvasm ányait a szülők és a b arátnők (ba­ rátok) h atásá ra választja meg. Egy-egy osztályban is m egfigyel­ hetjük, hogy egym ásnak adják a sikerkönyveket tanítványaink. Ezt lehet irányítani is: sok ta n á rt ism erek, aki saját könyveit is kölcsönzi, s azok kézről-kézre já rn a k az osztályban. 11 �„A folyóirat-olvasás könyvolvasóvá tesz, a m ár olvasót tu d a­ tosabb olvasóvá neveli” — m ondja e tém a szakavatott írója Tüs­ kés Tibor. (K ortárs irodalom a középiskolában; Tankönyvkiadó, Bp. 1970.) M ennyire igaza van abban is, hogy a folyóiratokkal való ism erkedést a népszerű képeslapok, újságok ism ertetésével kell kezdeni az I. osztályban! Nem biztos, hogy tanári igényeket is kielégít e term ékek irodalm i rovata, de tudom ásul kell ven­ nünk, hogy tan ítványaink olvassák ezeket. Elsősorban a követke­ zőkre gondolok: Ifjúsági Magazin, M agyar Ifjúság. Világ Ifjúsá­ ga, Ifjú Kom m unista. E setenként kapjanak ezek is teret az iroda­ lom órán, legyen figyelőjük! Ne felejtsük el: ezek ismerete, ta n ít­ ványainkkal együttolvasása vezet az Élet és Irodalomhoz, az Új Íráshoz, a K ortárshoz, s végül a Nagyvilághoz. M inden héten az első irodalom óra (szerencse, ha ez hétfőn van) alkalm as lehet arra, hogy a televízió, a r á d i ó m űsoraira irá­ nyítsuk a figyelmet. Esetenként ez csupán tájékoztatás, a fontos m űsoroknak azonban nagyobb tere t kell szentelni. A Rádió- és Televízióújság Könyvespolcunk rovata kikerülhet az osztály fali­ újságjára is. Sem m it sem ér az ilyenfajta érdeklődés: „hányan láttátok a m űsort?” K érjünk vélem ényt, m ondjunk vélem ényt egyegy felhasználható m űsorról! A helyi irodalmi hagyom ányok is­ m erete. gyűjtése sokat jelenthet az olvasóvá nevelésben, úgy, ahogyan azt példam utató módon a Madách Gim názium és Szakközépiskola testü lete végzi (pályázatok kiírása, versenyek rende­ CSONGRÁDY BÉLA Kultúra és közösség A vegyes em lékű „Népművelési Értesítő” helyett ez évtől „ K u ltú ra és k ö zö s ség ’’ cí­ men jelenteti meg elm életi folyóiratát a N épm űvelési Intézet. A kétségtelen jó szán­ déktól vezérelt „Értesítő” számonkénti egy­ két publikációjának sikerült ugyan élet- és valós „problémaközelben” maradni, figye­ lemre méltónak bizonyult a lap nemzetközi orientációja, azonban a rendszertelen m eg­ jelenés, az öncélú tudományoskodásba m e­ revedő tanulmányok gyakori közlése, a menetközbeni változtatás képességének — vagy szándékának? — hiánya radikális megoldás irányába terelte a kiadványt: új folyóirat lépett a helyébe. A bemutatkozáskor, induláskor különösen oly lényeges cím választás nem kis gondját jól oldotta meg a kiadó és az újjászervező­ dött szerkesztő bizottság: a száraz, keveset mondó, konvencionális címet egyértelm űb­ ben tartalmasabbra, az Intézet és a szer­ kesztők szándékait, célkitűzéseit kifejezőbb­ re sikerült változtatni. Aligha vitatja ugyan­ is bárki — különösen nem napjainkban, a közművelődés növekvő társadalmi szerepé­ nek időszakában —, hogy a címben szerep­ lő fogalmak szocialista társadalmunkb an egymást feltételező, kiegészítő, egymással szorosan összefüggő tartalmakat takarnak. (A közösség által, a közösségben, a közös­ ségért végzett kulturális tevékenység ugyan­ akkor nem választható külön az emberi éle­ tet meghatározó módon átfogó lényegi moz­ zanattól, a munkától sem, minekután végső soron nem beszélhetünk a munkától elsza­ kított k ulturáról, s fordítva. Ha pedig kö­ zösségről szólunk, éltető elemére, a m unká­ ra is gondolnunk kell, mint ahogyan Aczél György, a Központi Bizottság márciusi ü lé­ sén mondotta: „Miből áll a mi új »életreceptünk«? Mondjuk meg jó előre: nincs eb­ ben semmi csodaszer. Legfőbb elem ei jól ismertek: a munka, a közösség, a kultúra — és e háromnak szerves, szocialista egysé­ ge.” Jól példázza ezt az összefüggést a folyó­ irat „vezércikknek”, „programnyilatkozat­ nak” is felfogható bevezető tanulmánya, am ely Miklós Pál tollából „A közművelődés társadalmi szerepéről” címm el jelent meg. „A közm űvelődés egész tartalmának olyan­ 12 zése), s ahogyan a M ikszáth-kultuszt ápolják Pásztón (prózam on­ dóverseny). A m o d e r n i r o d a l o m m egism ertetésén túli m egszerettetése m in­ den m ag y artan ár egyik legszebb feladata. Alkalm assá kell tenni tan ítv án y ain k at arra, hogy a bonyolultabb, de m ind esztétiku­ m ában, m ind em berform áló jellegét tekintve korszerűbb m űvé­ szet hatékony eszköz legyen nevelésünkben. Tévedés ne essék, nem a rom antika ellen szólok, hiszen tudom , hogy diákjaink te­ kintélyes részénél, s a felnőtteknél is Jókai vezet a népszerűségi listán, a klasszikusok közül őt M ikszáth követi. Ez utóbbinak örülhetünk, hiszen „görbeország” írójától tan u lh atn ak diákjaink jellem ábrázolást, a rom antikus-realista elemek m esteri elegyíté­ sét, valóságábrázolást. Az nem baj, hogy felnőtt vagy fiatal ro­ m antikus írásokat olvas, a baj az, ha csak azt olvas, vagy rom an­ tikaigény ürügyén szirupos történetekkel táp lálják (Dallos Sán­ dor M unkácsy-életrajzára, vagy a Pillangóra, s hásonlókra gon­ dolok). Az igényes tan ár meg tudja láttatn i az em beri és társadalm i igazságokat bonyolultabban tükröző m odern m űvészi alkotások esztétikai szépségeit is, s neki nem okoz gondot Ady, József At­ tila költészete segítségével m ai lírán k m egszerettetése sem. Ezt azonban csak „tiszta szívvel”, csak igényes, tudatos tevékenység­ gel lehet. nak kell lennie, hogy a közösségi erkölcsöt és a közösségi felelősséget, röviden a kö­ zösségi tudatot erősítse és m inél magasabb szintre emelje... A közösségi tudatnak az egyik fontos közvetett fejlesztője, egyben az egész szocialista közm űvelődésnek lényeges tartalmi meghatározója a közm űvelődés ak­ tív jelleg e” — írja egyebek közt a szerző a párt közm űvelődés-politikai határozatának szellem ét tükröző, a szem léletform álás je ­ gyében fogant cikkében. Hasonló gondolato­ kat fogalmaz meg Vitányi Iván — az Intézet igazgatója, s egyben e folyóirat főszerkesz­ tője — is „A szocialista m űvelődés elm éle­ téhez” című tanulmányában, mondandója summ ájaként keresvén annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet „jelszószerű töm örséggel” kifejezni a szocialista kultúra lényegét: „a kultúra közkinccsé tétele a nép minden ré­ tegében + a szocialista tartalom döntő sze­ repe + aktív-alkotó-közösségi jelleg = szo cialista m űvelődés.” A „Kultúra és közösség” a továbbiakban m űvészetszociológiával (Józsa Péter: F est­ m ények hatása), Szent-Györgyi Albert sze­ gedi éveinek bem utatásával (M. Kiss Sán­ dor: „ . . . a népeket szellem i egységbe kös­ sük ö ssz e.. . ”). egy pszichológiai vizsgálat tanulságaival (Sági Mária: A kulturális akti­ vitás pszichológiai tényezői), folklórkutatás­ sal (Lévai Júlia: A folklór valósága; Sipos Zsuzsa: Népművészetünkről), módszertani kérdésekkel (Deme Tamás: Esztétikai nevelés az iskolában) foglalkozik, s a hagyományt megőrizvén „Horizont” című rovatában a ludw igshafeni tanácskozás anyagaiból közöl részleteket az ifjúság és a film kapcsolata kérdéskörben. Egy szám alapján még nem körvonalazó­ dik egyértelm űen egy folyóirat arculata, nem tudni, m elyek lesznek az állandó rovatai, fő kutatási témái stb. Az azonban biztosnak látszik, hogy jó úton haladva indult el az új folyóirat, létének jogosságát, célkitűzései­ nek realitását egyrészt igazolja, másrészt megerősíti az a kedvező légkör, az a növek­ vő érdeklődés, am ely a közművelődési párthatározat feldolgozása nyomán országszerte tapasztalható a művelődés, a m űveltség, a kultúra kérdései iránt. E folyóirat jellegéből adódóan elsősorban a. Népm űvelési Intézet tudom ányos mun­ katársainak, kutatóinak nyújt publikációs lehetőséget — mint ahogyan az első szóm esetében is történt —, kívánatos lenne azon­ ban a „belterjes” jelleget elkerülendő tuda­ tosan tágítani a szerzők körét. Még jelen­ tősebb gondnak látszik az országos terjesz­ tés megoldatlansága, ugyanis a folyóirat — lévén a N épm űvelési Propaganda Iroda k i­ adványa — nem vásárolható meg csak úgy egyszerűen a hírlapárusoknál. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy sok olyan olvasót — szakembert és érdeklődőt egyaránt — v e­ szít el a lap, aki nem is tud létéről: s így hatóköre eleve szűkebb a kívánatosnál és a megérdemeltnél. Varga Imre: Hősi emlékmű �Jelek FÁBRI PÉTER VERSEI Tükörkép Ez a szoba m ilyen m egfogható! Lágy göm bként habog az éjszaka. Az ablak nem választ el sem m itől: A szoba tükörképe az éjszakában: A m egkettőzött és önm agába zárt té r: ott vagyok m indenütt. Itt bent ez a szoba m ilyen m egfogható! S itt m ellettem ez a szoba: Én ott az asztalnál az éjszakába ölelve: A falakon kívül: jelenlétem is m ilyen távoli. Igen pontos tavasz Íme tavasz van. Arcom ról a jég m a leolvad. Dalolni illenék — hiszen tavasz van — arról, hogy nyár lesz m aholnap. De úgy tűnik, hogy a term észetes hasonlatok korának vége; itt állok h át e hasonlíthatatlan tavasszal, és nem vetíthetem m agam at az égbe. K örben a kertek bokranak, a koloritot klorofil vigyázza; kék tin tával írom le: zöld látszat csúszott szemem s a föld közé; hanem a tavasz képzete a tavasz érzetét se m agyarázza. KEMÉNY DEZSŐ Ne nézz hátra A gép m ozdulatlanul állt a kifutón, fénylő bőrén szikrázva p attan tak szét a rázáporozó esőcsöppek. Az aprókerekű transzfer­ busz egészen a lépcső aljáig farolt, s k ét esernyős légilány fel­ lefutva k ísérte az ernyőtlen utasokat a hirtelen jö tt zivatarban. A zsúfolt kis járm ű nehézkesen kanyarogva kúszott az épület fe­ lé a párázó betonon; ablakain át tikkadt, verejtékező arcok bá­ m ulták a szürke eget, a közönyösen forgó irányítóan tennát, a lé­ gikikötő hom lokzatán kéklő, csőből h ajlíto tt feliratot. A m ásodik esőfutás csak a ponyva alatt érkező poggyászt verte végig; az utaso k at m ár elnyelte az épület zegzugos terem - és fo­ lyosórendszere. A hivatalos form aságok gépszerű lebonyolódása után Vogt ú r m egállt a váróterem ajtajáb an , hom lokát törülte, rám osolygott leányára, tovább azonban nem ju to tt egy elfojtott harákolásnál, m ert m egszólalt a hangszóró: „A chtung, A chtung! Es w ird die Fam ilie Vogt von S tu ttg a rt a u fg e fo rd e rt.. . ” W ilhelm Vogt h itetlen képpel előresietett az inform ációhoz. Felesége és lánya engedelm esen követte. Az asszony kétségkívül ideges volt, a lány szem m elláthatólag unatkozott. A gyorsforgalm i úon végig hallgattak. Az asszony az Erzsébethídnál ráp illan to tt a b ehúnyt szemmel ülő H elgára, és halkan megszólalt. — Jól érzed m agad, Willi? — K itűnően. — Örülök neki. — Meglepő ez a pontosság. M ercedest kértem és azt is kap­ tunk. És ez a fickó tű rh ető en beszél ném etül. — A végén ne feledkezzél meg a borravalóról. Itt úgy szokás. Az asszony perceken át nem szólt, m egint lán y ára nézett, foly­ tatta. — Még m indig ragaszkodsz ehhez a képtelen kiránduláshoz? — Term észetesen. Tartozom vele. Ez a harm incadik év. — Sosem szeretted az öcsédet. — Az em bernek elsősorban kötelességei vannak, Lieschen. Persze, azért érzelm ei is vannak. Ahol a szerelem is jel m arad lekottázott m enekülés hajad leválik ujjaim ról fényében fölsír szerethetnélek odaadva m indent de hol van m ár a m inden csak dolgok vannak fölösleges tények innen-onnan Hagyj meg h át ebben az örök ellenfényben a levegőtől is elkülönülten B urkát veszíti a dió és szétesik Szerelm em lekottázhatatlan m enekülésem föléd van írva a pokol így legalább m egcsókolhatlak T estünk görcseiben ha tehetné szétvetné-e m agát a világ. — De téged csak a tieid érdekelnek. Valid be. Az nem érdekel, hogy például én húzódozom az ilyen m orbid dolgoktól. — Mi az, hogy m orbid? Hogy érted ezt? — Nem tudom . Csak érzem. Vogt ú r felnevetett. Helga m ocorgott egy kicsit, ú jra elcsen­ desedett. A Körszállónál úgy kellett felrázni, m int egy kisgyere­ ket. Nem m ent le vacsorázni a szüleivel, csak egy sima italt ho­ zatott fel a szobájába, és anélkül, hogy kinézett volna az ablakon, ágyba bújt. — A kötelesség kötelesség, Lieschen — m ondta Vogt ú r a sajt után szivarra gyújtva. — Nem ism ertem az öcsédet, m ert nem ism erhettem . De am iket te meséltél r ó la ... — A zért kértem , hogy az én századom ban szolgáljon. Feltétle­ nül beszélnünk kell m ost erről? Az asszony olyan hangosan felcsattant, hogy a szomszéd asztal­ nál ülők odafordultak. — Egy herélt! — A nneliese!... Egyébként nem heréit volt, hanem homosze­ xuális. — Az m indegy! — Már, hogy volna m indegy? — Egy nő szám ára m indegy. Vogt ú r a szám lát kérte, fizetett és m egérdeklődte a reggeli legkorábban lehetséges időpontját. — Nyugodj meg, Lieschen— m ondta a liftben. — Azt hiszem, az a baj, hogy te túlságosan nagy jelentőséget tu lajdonítasz az ilyesm inek. Az öcsém volt! — Egy hom oszexuális. — Éppen ezért felháborító az, am i vele történ t. Még m a is fel­ háborít. Engem h áborít fel, de nem azért, m ert az öcsém volt. A tény h áborít fel. A parancsnok én voltam , teh át a felelős is én voltam . Képes m egérteni ezt a te lágy szász lelked? Az asszony nem felelt, kilépett a liftből, végigsietett a nesztelen padlójú folyosón. Jobb lábára kissé kiccentve járó férje az ajtó ­ nál érte utól. — Bocsáss meg, Lieschen. É rthető, ha te m ásképp fogod fel. Én azonban nem foghatom fel m ásképp, csak így. Én voltam a parancsnok. O tt és akkor. Én nem voltam rossz parancsnok. — Nem tudom — m ondta az asszony és leült az ágya szélére. 13 �— Én akkor tizenöt éves voltam. Nem értem . — Nem érted? Az asszony előrehajolt, bekapcsolta a rádiót, és leh ajto tt fejjel hallgatta a hangszóróból áradó G luck-m uzsikát. Orfeusz áriáját együtt dúdolta a rádióval és fél órával később, m ár az ágyban fekve, hangosan m egism ételte a zenei frázist. Vogt ú r a telefonnál állt és ébresztőt kért. X P arányi falucska a C serhát közepén. Kegyetlen napfényben iz­ zó út. A vége jo b b ra kunkorodik, eltűnik a domboldal m álna­ bokrai között. K étoldalt, a kerítés m ellett, em berek. K utya vak­ k an t — elhallgattatják. A Mercedes porlepett-feketén rostokol a kocsma előtt. (Most m in d já rt k itátja torkát, rekedt bőgés tör elő a m otorházból és m egelevenedik a tájék : szürkeruhás alakok tyú­ kot kergetnek, m alacvisítás fullad hörgésbe, padlásról hányják le a leveles dohányt, csípős izzadságszagot hord a kelletlenül feltá­ m adó szél.) A gépkocsivezető m erev kézzel rágyújt a felkínált Philip Morisra, s háta m ögött a ném et család torokhangú beszélgetésével be­ lép a kocsmába. — A T yekvicskáékat keressük. M agyar utca. Tót utca. Por, izzás, m akadám , kéreggé sült sár. Ház. ház, ház. M ozdulatlan em berek. Ház, ház, ház. — Jó napot kívánok. A háznépből csak egy öregasszony van otthon. Feketekendős, gyanakvó Sibylla. — Én benne vagyok a téeszbe’ a földdel együtt, m it akar? — M aguk gondozzák a sírt. Tudja, a sírt keresik. Most jöttek Németországból. M aguk m inden évben kapnak egy csomagot tő­ lük. Így van, Tyekvicska néni? — A fiam m egfizeti a vám ot, m it akar? — Csak a sírt keresik. — Maga kicsoda? — A gépkocsivezető. Ezek nem tudnak m agyarul. Legyen szí­ ves eljönni velünk és m egm utatni. — Fáj a lábam . Föl van h antolva a sír, be is ü ltette a menyem, m it akar? — Maga ism erte? — Én akkor a jám áb a voltam , nem láttam senkit, m it akar? — A sírt keresik, nem érti? Meg ak arják látogatni a rokonuk sírját. A sofőr m ár nem a borravalóra gondol, hóna alatt és h átán sö­ té t foltok ütik át inge fehér vásznát. (Az inget a B arina-patakban sulykolták az asszonyok, azon a napon is visszhangzott a völgy, a lepedők és alsószoknyák is m egtisztultak a szennytől, de nótaszó nem hallatszott, csak a csapás-csapás u tán és a megsokszorozó­ dott visszhang, és B arm a alázatos türelem m el hordta el, mos­ ta szét a földi élet mocskát.) — A sírt! — Nem köll azt keresni, m egvan. Az öregasszony Fekete Doboz. H allja a szót és válaszol. Bele­ nézni nem lehet. — Az u ra hol volt akkor? — Hol lett volna? A katonáéknál. H idat őrzött Pesten. — M erre találju k meg a sírt? — A ravatalozó tövébe. De ide be ne hozza őket! — M ért fél tőlük, Tyekvicska néni? Nem b án tják magát. A kakas otthagyja a kapirgáló tyúkokat, peckes léptekkel kö­ zeledik a beszélgetőkhöz. Megáll, fejét gyors m adárm ozdulattal ferd ére billenti, égővörös ta ra ja m egrezzen; szeme m eredt-sárgán bám ulja az öregasszony két, egym ásba kulcsolt fakéreg-kezét; az alvó szél bágyadt lélegzete felborzolja a farok tark a tollbokrétájá t, és a kakas fordul, m egy és ráugrik az első, ú tjáb a kerülő jérce h átára. — Nem b án tják m agát, h allja? A kkor bántották? — Én a jám ába voltam akkor. De a lán y o m .. . — az öregaszszony lassan jobb ra-b alra ingatja a fejét és énekel. — Anička m lynárova m ášli ty húsky doma, m ášli, m ášli? 14 — Figyeljen m ár rám ! Mi tö rtén t a lányával? — A lányom ? Az Anicska jegyben já rt a Klincsok Misával. Né­ m etek laktak a faluba, katonák. G yarm attól Vácig m inden tele­ fonkaróra új drótot raktak. Pirosat. A tisztjük nálunk lakott. Ott, abba a szobába. Az öccse is, de az csira volt. A tiszt rám en t az A nicskára és gyereket csinált neki, h a tudni akarja, itattam én vele főzetet, de nem h a jto tta el neki, a front u tán m eglett a gye­ rek. Légydongás, csend. F ent a Sirokiban a ratn ak ; kaszával a ra t­ nak, a horhosok közti szűk és m eredek dom bhátak nem tű rik a kom bájnt. — A Klincsok Misa akkor kaszát dobott bele, ha tudni akarja. Az öccsibe. Azt hitte, az tette. — Az öccsébe? — Abba. Ott helybe m eghalt. A M isát akkor fölkötötték. A mi lovunk istrángjával. Még akkor volt lovunk. (A m ezítlábak és a korcbagyűrt szoknyaszélek között fehér lábszárak és fehér com­ bok. Nem m ozdulnak. K örben a szürke tábori sapkák alatt me­ rev tekintetek. Az összeterelt asszonyokat nézik. Az asszonyok szeme lesütve. Végignézni vagy elszenvedni m ajdnem egyremegy. Nem m inden élő vállalja.) — A gyerek él? — G yerek? — az öregasszony szemében józan értelem ébred. — Nem gyerek az m ár. Szerelő a cem entgyárba, m it ak ar? — fordulna és m enne vissza a konyha félhom ályába, de a sofőr u tá ­ naszól. Egyetlen kérdező szóval. — És? — és nézi az öregasszony hátát. A konyha négy fala, a tűzhely felett lógó rézüst, a padkán álló vizesvödrök felhango­ kat szőnek a válaszba. — Nem jön az ide vissza, az an y ját is m agával vitte. A tem ető ott van, szembe. A kit felkötnek, tudja, az a tem etőárokba ke­ rül. M ert az nincs beszentelve. Ide ne hozza őket! (A három ném et m egkönnyebbült arccal veri le az ásókra ta­ padt földet az árok fölé v etett pallóhidon. A patak p artjá n m eg­ állnak. Egyikük a vízbe köp. utánanéz. A m ásik kettő a térdelve előrehajló asszonyokat nézi: fel-lejár a nehéz sulykolófa a leve­ gőben, s ahogy lecsap, itt is, ott is sziporkázva freccsen fel a víz A szoknyák felhajtva; kérges-sáros talpak, fehéren világító m ez­ telen combok.) A három ném et m egkönnyebült arccal jön át az árok fölé v etett pallóhídon. A hibátlan helyesírású bazaltkőlapon hetvennégy órán át fog égni az üvegcilindertől védett mécses. A sofőr ném án nyitja az ajtót, ném án csukja; beül, kapcsol. H áta m ögött a három ném et. A sofőr a visszapillantó-tükörben Helga szabályos, finom vonalú arcát nézi, és félfüllel hallja az apa zsör­ tölődő hangját, az anya halk nevetését. Helga nem törődik velük. Visszanéz a sofőrre, azután a tájat bám ulja. Egyetlen gyerek, testvére nincs, a belénevelt jóm odor visszatartja, hogy m egjegy­ zést tegyen arra, am it nem tu d tak belénevelni. A sofőr is hallgat. Félúton egy kérdésre így válaszol :,,Jaw ohl”, s az ú t végén, az aláírt m enetlevél és a borravaló birtokában is csak ennyit m ond: „A ngenehm e Reise den H errschaften.” X A ferihegyi tran z it disztingvált zsongása nélkülözi a vasúti csar­ nokok w agneri pátoszát. U dvarias m ozdulatok, csiszolt m ondatok, pontos intézkedések. Tej a kosárban nyávogó m acskának. Sovány sonkaszelet a karon ülő tö rp erattlern ak . M egkülönböztetett figye­ lem az állatok egészségügyi útiokm ányainak. Kopasz fejek és dús parókák. F arm ernadrágok között egy földigérő, hófehér szári, Öt nyelven elism ételt, behízelgő hangszóró-figyelm eztetések, pu­ ha ülőbútorok, légkondicionált, területen k ív ü li légköbm éterek. W ilhelm Vogt ú r sört iszik. Anneliese Vogt asszony tonicot. Helga Vogt kisasszony egy szép szál lengyel legényt néz. Életében m ost lát először lengyelt. T ekintete nyílt és őszintén kíváncsi. A m üncheni gép hajtóm űvei bem elegítve, ü resjáratb an v árják a start pillanatát. �PÁHI PÉTER Sírodnál Változnék kis bogárrá, lennék tö rt szárnyú varjú, cipelem árvaságom , cipel a karvaly-karm ú. Törött szárnyam alá gubbasztom fejem ; anyám , sírodnál szikla voltam , azóta nem lelem helyem. Hajnaltól estig B atyuba kötött tejfeh ér hajnal, dűlők végén vajú d ik a keleti ég, harm at reggeli v ár a krum plisoroknál, h arap a kapa lapos vasszíve, m agához görbít a guggoló növény. A Nap korongját felemeli arcod, hom lokod ráncából szivárog a könny, fióka-ördögök m ezítelen talpa dobol az éhség sürgető ütem én. Szundít egy kicsit délben a kapa. m orzsákért mond im át m ad ár a lomb között, krum plivirágok köszönni látn ak a d ü lő úti ballagásnak és h átad ívén búcsúzik a fény. Vacsoracsillag k erg etett haza, otthon a lábasnak Hold köszönt, sim ogatás zizzent felém, egy tányérnyi béke küszöbre költözött s szíveden ü tö tt sebet a tű a folt fölött. Czinder Antal: Vasaló nő A ceruza többre viheti. Tágliber m entségére a valódi okot is m eg kell m ondani: m indig és m indenkor szigorúan b etarto tta és b e tartatta a biztonsági rendszabályokat, különösen a fronton, a szénfal m el­ lett. Vállalva a gyávaság v ád ját is! Jól tu d ju k alapos iskolai tanulm ányainkból — term észetesen van aki az életből, m agam inkább az iskolából —, hogy valaki, il­ letve valam i akkor nem közönséges, esetünkben akkor válik ki a ceruzák halm azából, ha két alapkérdésünkre az átlagtól eltérő vá­ laszt ad. Ezek pedig: a Hol? és M ikor? — em lékeznek? (A hogyan? és a m it? egyértelm űen az előbbiektől függ, a ki? pedig szinte mellékes.) Az író asztalfió k b an .. . A délelőttös sichta k e z d etek o r... Telje­ sen érth etetlen és fölöttébb gyanús körülm ények k ö z ö tt... Őrült k a la m a jk á t.. . — sietnek választ adni a kérdésekre. Diákos k ap ­ kodásnak azonban itt nincs helye. Fogjunk a dologhoz nyugodtan, m int Tágliber, az új személyzetis. A nnyira új volt T ágliber ebben a beosztásában, hogy ez a szür­ ke októberi reggel jelen tette szám ára az első nap kezdetét új m unkahelyén. Nem lett volna azonban Tágliber. ha nem hozza m agával ő is, m int a fakaruszon rázódó többiek, a karbidos lám ­ páját és ,,hűséges kopni”-ját, ahogy m aga nevezte. Rossznyelvek szerint azért becézte így. m ert még az izzadtságot se m erte letö­ r ölni kopasz fejebúbjáról. Ahhoz ugyanis le kellett volna venni a kopniját. A köznép azonban m indig irigy arra. aki közülük Ez azonban régi história és ő most, m iközben társai — m it sem törődve az út és fakaruszuk nagyot nyekkenő kibékíthetetlen összecsapásaival — aludni próbáltak, addig ő gondolkodott. Az első m ozdulatán, am ivel a kettős vaspántot a lakatokkal, a vas­ rácsot az ablakon és a biztonsági zárat m egvizsgálja. P ontatlanok vagyunk azonban, ha azt m ondjuk, gondolkodott m indezen. Nem, nem. R utinosan végigfuttatta elm éjét az egész tevékenységi so­ ron, m int egy sportoló a gyakorlata m ozzanatain, akinek m ár idegeiben van m inden elem. Ha nem ism ernénk, joggal m erülne fel bennünk a kérdés: m egtehette-e ezt Tágliber m ár az első na­ pon? K étségtelenül m egtehette. Pontosan úgy cselekedett, ahogy a fakaruszon á tfu tta tta elm é­ jén. Távolról látta, hogy az irodaablakkal nincs b a j. A kettős vaspánt szabályos párhuzam ossága — m intha geom etriai szer­ kesztés lenne —, súlyos lakatokkal az ajtó nyitódó szélén bizser­ gést k eltett csákányhoz szokott töm zsi u jjaiban. A bizsergés sze­ m érm etlenül tovater jed t egész testén, am int a vaspántok pendülve sorra az ajtófélfának csapódtak. A puhán ellenálló, legyőzetést váró biztonsági zár kinyitása és a felnyíló ajtó, bent az irodában az íróasztalra eső ablakrács gyenge, de négyzeteinek sértetlen á r­ nyéka elzsibbasztotta bakancsos lábujjait. Sietve helyet foglalt, PÁL JÓZSEF 15 �két öklét az íróasztal jobb és bal oldali redőnyös fiókjai fölé rak ta, láb át előrenyújtva, h á tá t a karosszéknek vetette. Ha nem lettü n k volna tan ú i a benne lejátszódó érzelm i viharnak, talán hiszünk a rossznyelveknek, akik szerint az önteltség tipikus pöffeszkedő tartásáv al ü lt az asztalnál. Mi tudjuk, hogy lábai m akacs zsibbadása ellen küzdött, am i sikerrel is járt. M unkához fogha­ tott. Kulcscsomójával kin yitotta a középső fiókot, ahonnan karikába n ajto tt, kifényesedett dróton fityegő két m ásik kulcsot em elt ki. Ezekkel k in yitotta az oldalsó fiókok redőnyeit. M indkettőt kinyi­ totta, csak u tán a húzta fel előbb a bal, m ajd a jobb oldali redőnyt. Érződött, ahogy az íróasztal a kelő nappal elhalt rostjaiba föl­ szívja az új személyzetis új szisztém áját. Tágliber rá té rt a fiókok egyenkénti ellenőrzésére. És ekkor tö r­ tén t a baj. Az első, am it Tágliber trösztszerte híres biztonsági fe­ gyelme okozott. M egtehette volna, hogy csak egy fiókot húz ki, m ondjuk a bal felsőt, esetleg a jobb felsőt, és m unkához lát. De a bal alsóval kezdte, ezt szokta meg. B ár m indegy lett volna, hol kezdi, belátható időn belül úgy is sorrakerül az a bizonyos fiók is. M ielőtt azonban m unkához lát, szeretett m eggyőződni m inden fiók háborítatlanságáról, am i teljesen fölösleges volt, hiszen az át­ adás-átvételnél pontosan átv ett m indent. T udta például az indi­ gó szám át, nem beszélve olyan apróságokról, m int a gemkapocs. Itt ugyanis valam ilyen szempontból m indennek jelentősége lehe­ tett, ez bizalm i m unkakör volt. A fiókokban lapuló dossziék leg­ alább ilyen alaposak voltak. Az anyag azonban korántsem volt teljes, m inden igényt kielégítő, kiegészítésük T ágliberre várt. Biztonságra törekvő aprólékossága pontosan ide illett. Ezért ne csodálkozzunk, ha a következő pillanatban látszatra árta tla n do­ log történ t, valójában teljesen érthetetlen. Tágliber a bal alsó — teh át negyedik — u tán a hárm as fiókot vette sorra. Sim a lendü­ lettel húzta. A dossziékhoz azonban képtelen volt nyúlni. Egy félkeresztbe fordult, tak aro san kihegyezett kék-piros ceruzára esett döbbent tekintete. Pontosan em lékezett, hogy itt melyik üzemrész anyagai vannak. A dossziékon kívül itt m ásnak semmi keresnivalója nem volt. Irodaszereknek pedig különösen nem. Azok a középső fiók dobozkáiban kap tak helyet, de kék-piros ceruza még ott sem volt. Ó vatosan felcsippentette az elvben nem létező tárgyat. Hasz­ nálták, de a faragás nem régi, am ellett takaros, szabályos faragás, állapította meg. M egdöbbenése fokozódott, am ikor a ceruzán hosszirányban feliratot fedezett fel „M A-DE-IN” — betűzte. Be­ tűzte volna tovább is, a szöveg azonban, valószínűleg a fogástól, használat közben kikopott. Ennyi is elég volt, hogy az érthetetlen feliratból villám gyorsan m egértse, mi történhetett. Tudta, m it kell tennie. Tíz perc alatt m egérkeztek. A jeep salakesőt csapott az épület falához, ahogy éles szögben a bejárathoz kanyarodott. A kivágódó ajtókon együtem ben, sietve, mégis m inden felesleges m ozdulat nélkül négy civil lépett ki. Öl­ tözetük a különbözőség ellenére egységesnek tűnt. K ettő benyom ult az irodába, kettő a té r fontosabb p ontjára állt. Közönyösen nézni kezdték a sürgő-forgó csilléket. A gyorsa­ ság láttán T ágliberbe belefulladt a szó. — E lv tá rs a k .. . — nyögte. — V árjunk ezzel. Mi tudjuk, kik vagyunk. — Magas, karcsú, kellem es em ber volt. Mégis zárkózottnak tű n t; kalapját, am ely se­ hogyan sem illett a fejére nem vette le, m int ahogy szorosra h ú ­ zott övű, sok gombos átm eneti k ab á tjá t sem. — M aga? — Én, kérem , é n ... — M aga te tte a bejelentést. K éptelen volt bárm it is kinyögni. Olyan érzése tám adt, hogy ezek m indent tudnak. A kalapos a m ásikra nézett, aki egyetér­ tően viszonozta tekintetét. Duzzadt képén hajszálerek ágbogai te­ nyésztek, hatalm as h asát k ab átja öve fogta össze. A szétpattanás­ sal fenyegető test azonban nem kevésbé ak a rt bizalm at árasztani, m int a kalapos, aki term észeténél fogva kellem es em ber volt. A kalapos az asztalhoz állt. Látszott, hogy a telefonbejelentés alap ján pontosan tájékozódik. A ceruzát helyén hagyta, huzigálni kezdte a fiókokat. T ágliber aggodalm asan figyelte. M ár az átvé­ telnél felfedezte az asztal egyetlen hiányosságát. A bal oldali, fe­ 16 lülről m ásodik fiók egy bizonyos h atáro n túlhúzva zakkan egyet és a hárm asra esik. Aki nem ism eri, könnyen k ib o ríth atja az egész fiók tartalm át. Nem is tudja, hogyan úszta meg az átvétel­ nél, hogy vele nem úgy történt. Szólni akart, de m ire rászánta m agát, m ár p u ffan tak az ira tta r­ tók, ahogy csak az ira tta rtó k tu d n ak puffanni. A fiók pedig rakoncátlan zajt csapott. — M enjen ki — szólt rá a kalapos. In d u lat nem látszott az ar­ cán. Felszedni és visszahelyezni készült a fiókot. Táglibert a köp­ cös öves hasával kituszkolta. Jóform án annyi ideje sem volt, hogy a m ásik kettő figyelő te­ kintetét zavarában kikerülje és a nyugodt m éltósággal közlekedő csillék közül m egállapítsa, m elyik megy befelé üresen, m elyiken jön kifelé a szén, m áris beszólították. — Senkinek sem m iről. Ért engem ? — kérdezte a kalapos. — Igenis. — Senkinek semmiről. Részleteket pedig egyáltalán ne. — Igenis. — Nem érti m aga, em ber — m ondta a kalapos nyugodt hangon. — A tárgyi bizonyítékot ne em lítse senkinek. Lefoglaljuk és el­ visszük. M aradjon nyugton. A z e l j á r á s mo s t m á r m eg­ i n d u l t a k e l l ő i d ő b e n m i n d e n t m e g t u d maj d. — In tett, a dagadt borítékot vett elő és óvatosan belehelyezte a ceruzát. — Igenis. A c e ru z á t... senkinek. Értem , kérem — buzgólkodott Tágliber. — M arha. Nem érti. Részleteket senkinek. „Tárgyi bizonyíté­ ko t” — érti? — Értem k é re m ... Csak „tárgyi bizonyítékot”. . . részleteket senkinek. A m ilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan eltűntek. Meg volt róla győződve, hogy nyom on vannak. Izgalm ában felfoghatatlannak tűnt, hogy a kötélpályán a telerak o tt csillék változatlan nyu­ galom m al járta k . Befelé indultak az üresek, szabályos időközön­ ként pedig faszállítm ány. Az elkövetkezendő hetekben gyakran kijöttek. O lykor m ár vártak rá. És később is jöttek, am ikor m ár nem m indenben ta r­ to tta m agát alkalm asnak a feladat ellátására. (Talán em iatt a belső önkritika m iatt teh ette meg. hogy bányásznapokon a töb­ biek m egtűrték, velük együtt részegedjen le. Később pedig m ár nem is em lékezett senki, hogy valam iért is kiközösítették volna valaha is a z o k b a n az időkben.) Neki rendszerint asztalhoz kellett ülnie. A kalapos az ablakhoz állt, figyelte a m űszakváltás m iatt m egélénkült teret. A kövér rendszerint Tágliberen ta rto tta a szemét. Időnként a dossziékat is átfu to tták . Ilyen napok u tán érthető m ódon ingerülten töltötte be család­ fői tisztét régi kolóniabeli otthonában. A m it még soha nem tett, spiccesen se, m ert a szesztől csak szom orúság fogta el, m ost az asszonyon is ra jta hagyta kezenyom át. Szörnyen restelte, rend­ szerint azonban még két tasli volt a folytatás, am it a gyerek szen­ vedett el. A m ikor a gyereknél felfedezte a ceruzát az utóbbi idők meg­ szokásával tenyere kétszer csapódott a gyerek tark ó jára. Egyszerűen nem ak art hinni a szemének. — H onnan van? — k ap ta föl a gyerek elöl. Az ütés m iatt nem nagy eredm ényre szám ított. — V ettem — hebegett a gyerek. — Miből az anyád kínjából? Ne hazudj nekem ! A gyerek látta, hogy ahol az előbbi kettő term ett, o tt bőséggel van még több is. — H á t... loptam , illetve H anák kölcsön adta. — H anák? H onnan lehet H anáknak ilyen? — Neki van! M ert a p a p á ja .. . Tágliber nem figyelt a gyerek gajdolására. M ásnap a fegyelmi veszélyét vállalva elhagyta m unkahelyét. A legközelebbi népbolt­ ban a fiától elvett ceruza felm utatásával hasonlót k ért és kapott. MADE IN CZECHOSLOVÁKIA — olvasta. A felism erés tovább h ajto tta . Irodájában óvatosan kihúzta a bal kettest. A dossziék tetejére ra k ta a ceruzát és visszatolta. M ajd óvatosan ism ét ki­ húzta. A k ritik u s ponton túlhúzva a bal kettes a h árm asra zakkant, a ceruza elindult. Visszahelyezte a bal kettest. K ihúzta a bal hárm ast. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE CSORBA GÉZA Szabadtéri szoborkiállítás, 1974 M ostanában m éltán beszélünk arról, hogy m űvészeti életünk fejlődésében a vidéki városok egyre nagyobb és fonto­ sabb szerepet játszanak. Régi hagyom á­ nyokkal rendelkező m űvészeti centrum ok m egújulnak, s m ellettük újabb központok keletkeznek, ahol a városfejlesztés, az építőm űvészet, a köztéri szobrászat, a fes­ tészet, a grafika, az iparm űvészet — h ad d fejezzem ki röviden így: a m űvészeti al­ kotó m unka rangja és becsülete, a jó ízlés kultusza — odaadó kezdem ényezőkre és tám ogatókra, érdeklődő és igényeket tá­ masztó közönségre talál. Rendkívül örvendetes folyam at ennek az egészségesebb vérkeringésnek a pezsdülése, am ely feltétele annak, hogy a m ű­ vészet ezekből a centrum okból m indenho­ vá kisugározzék. a legkisebb települések­ be is eljusson, s jelen legyen m indenütt, ahol em berek élnek és dolgoznak M a­ gyarországon. S alg ó tarján t új, fiatal m űvészeti köz­ pontként szokták emlegetni, s m ind energikusabb fejlődése, ígéretes perspektívái révén valóban ráillik a „fiatal" jelző. Más­ felől azonban hozzá kell tenni, hogy a m űvészetet ápoló és fejlesztő törekvésnek m ár tekintélyes m últja van ebben a vá­ rosban. a környezetszépítő szándék im­ m ár hagyom ánynak tekinthető, hiszen S algótarján a m odern urbanisztika egyik legragyogóbb eredm énye, úgyszólván is­ kolapéldája hazánkban, de ugyanígy hí­ ressé vált köztéri szobrairól, kiállításai or­ szágszerte ism ertek, és im m ár negyedszer nyílik meg itt, a város főterén a szabad­ téri szoborkiállítás. Ügy érezzük, ennek a városépítő, m ű­ vészetet ápoló hagyom ánynak a talaján születhetett meg e tárlatsorozatnak a gongondolata is — egy újabb szerencsés kez­ deményezés —, am ely igen alkalm as arra. hogy a m űvészetet közel vigye a közön­ séghez és hétköznapjainkat is gazdagító élm ényeink közé iktassa. A szabadtéri kiállításoknak m inden zártterű tárlattó l m erőben eltérő hangu­ latu k és h atásuk van. Ez az itteni kiállí­ tás azonban azért is újszerű, m ert a m ű­ vek itt vannak a város szívében, a leg­ forgalm asabb pontián. egy harm onikus arányú, nagyszerű építészeti környezetben jelennek meg. A tárlato t rendezői bele­ kom ponálták városuk képébe, a nap m in­ den órájában nyitva áll a közönség előtt; és itt m aga a közönség is szokatlan, új Részlet a Szabadtéri Szoborkiállításról (Előtérben Farkas Ádám szobra) fogalom, m ert hiszen kiállításlátogató m in­ denki. aki m egfordul a város központjá­ ban. Szerencsés, de egyúttal szigorú környe­ zet is, am ely m egbírálja a m űveket. A va­ lóban erőteljes, kifejező, teret igénylő szo­ bor itt igazolást nyer, hatása felerősödik. Éppen ebben láth atju k a kiállítás másik nagy érdem ét, m ert hasznos tanulságokat n y ú jth at a m űvek alkotóinak is, s ezzel hozzájárul köztéri szobrászatunk további fejlődéséhez. E tárlat kapcsán hívom fel a figyelm et két olyan m om entum ra, am ely napjaink­ ban különös hangsúlyt ad országos jelle­ gű kiállításainknak. Egyfelől most, am ikor hazánk felszabadulásának harm incadik év­ fordulójához közeledünk, m egkülönböz­ tete tt fontosságot kell tulajdonítanunk m inden olyan m űvészeti seregszemlének, am ely alkalm as arra. hogy egy kissé viszszapillantsunk az elmúlt esztendőkre, ered­ m ényeinket országos m éretekben is fel­ m érjük, és a szocialista m űvészeti k ultú­ ra örvendetes fejlődését m egállapíthassuk. Másfelől m egem lítem azt a korántsem új, de a M agyar Szocialista M unkáspárt közművelődési határozata révén összefogottabb koncepciót és újabb lendületet nyert m unkálkodást, am ely népünk m ű­ velését, szellemi kincsének gyarapítását célozza, s am elyben a képzőm űvészeti kul­ tú ra terjesztésének is országos m éretű közüggyé kell válnia. Meggyőződésem, hogy ez a kiállítás, am ely m onum entális szobrászatunk és kisplasztikánk számos szép alkotását sorakoztatja egym ás mellé, a m űvészetet befogadó töm egek érdekét szolgálja és hasznos tám ogatója a közm ű­ velés nagy ügyének is. Czinder Antal: Ősz 17 �a szabadtéri bem utató és a csoportok fel­ vonulása nagy közönségsikert arato tt. A résztvevők m unkájuk és eredm ényeik elis­ m erésének tek in tették a fesztiválra tö rtén t m eghívást. Örömmel tapasztaltuk, hogy m ind a szereplők, m ind a közönség köré­ ben feltűnően sok fiatal volt. Ez a tény jól tükrözi fiatalságunk érdeklődésének és m űveltségének gazdagodását, és figyelmez­ tet feladatainkra is. CSIK PÁL Egy munkásvárosról és a folklórról 1972 szeptem berében itt még szokatlan — s látszólag talán indokolatlan — prog­ ram m al, nagyszabású rendezvénysorozat­ tal gazdagodott S algótarján város k u ltu rá ­ lis-m űvészeti élete: a M agyar Rádió nép­ zenei fesztiváljának és a salgótarjáni nép­ zenei találkozónak megrendezésével. A kezdeményezéssel közvetlen gyakorlati cél is vezetett b e n n ü n k e t: az 50 é ves vá­ rosjubileum ünneplése, hiszen a jubileum i év kiemelkedő, országos jelentőségű prog­ ram ján ak tek in tettü k e 3 napos népzenei, népm űvészeti rendezvénysorozatot. Ebből a szempontból — úgy véljük — egyértel­ m űen helyes volt ennek — a M agyar Rá­ dió által biztosított — lehetőségnek a felhasználása. A hangversenyek m agas m ű­ vészi színvonala, a szomszéd népek népze­ néjének a bem utatása, a gondosan rende­ zett palóc népm űvészeti kiállítás jelentős élm ényekkel és sok ism erettel gazdagította városunk lakosságát, segítette zenei anya­ nyelvűnk m egértését és elsajátítását, m ás­ részt pedig jó lehetőséget biztosított váro­ sunk életének, fejlődésének, eredm ényei­ nek széles körű m egism ertetésére. M ind­ ezeken túl a rendezvények kapcsán, jelen­ tős tartalm i és a közművelődés gyakorla­ tá t is befolyásoló problém ák m erültek fel, m elyekre a közm űvelődésnek a m űvelő­ déspolitika m egvalósítási folyam atában választ kell adnia. Csak a legfontosabba­ kat em lítve: a hagyom ányokhoz való vi­ szony, a hagyom ányápolás helye a közm ű­ velődésben; lehetőségei, m ódjai, formái, népzene és m odern zene viszonya, a hagyo­ m ányápolás és világnézeti, esztétikai neve­ lés, ism eretterjesztés problém ái stb. S m i­ vel a népzene a népi hagyom ányok és ál­ talában a népm űvészet irán ti érdeklődés az utóbbi években M agyarországon jelen­ tősen fellendült — nagy részben a M agyar Rádió és Televízió által szervezett külön­ böző vetélkedők h atására is —, szükséges­ nek látszott és látszik ezeknek a vetélke­ dőknek, m ozgalm aknak fenntartása, to­ vábbfejlesztése és beépítése a közm űvelő­ dés rendszerébe. Részben ezek a m ozzanatok, részben a kulturális hagyom ányok m egterem tésére irányuló tevékenység, m ásrészt bizonyos elvi m egfontolások indokolták, hogy 1974 júniusában m ásodik alkalom m al is házi­ gazdája legyen a város ennek az országos, bizonyos értelem ben nem zetközi rendez­ vénysorozatnak. Sokakban felm erült és felm erülhetett a kérdés, hogy m iért éppen S algótarján ad helyet a népzenei fesztiválnak és találko­ zónak, hiszen köztudott, hogy a mi váro­ sunk nem népm űvészetéről, hanem forra­ dalm i m unkásm ozgalm i hagyom ányairól, iparáról, m odern városépítészetéről vált ism ertté és híressé. Látszólag van alapja ennek a kérdőjelnek. De csak a látszat alapján. Hiszen a népm űvészet a nem zetek 18 k u ltú ráján ak alapja, forrása. A m i ko­ ru nkban a nép, a nemzet, az emberiség kulturális örökségének hordozója, tovább­ fejlesztője és a szocialista k u ltú ra m egte­ rem tője a m unkásosztály, mely világunkat form áló tevékenysége során, nagy társa­ dalm i változások közepette is m indm áig m egőrizte történelm ünk közösségi k u ltu ­ rális értékeit, jó hagyom ányait, m elyeket tudatosan épít be a m aga k ultúrájába, hogy ez által a népi k ultúra, a népm űvé­ szet igazi szocialista nem zeti értékké vál­ jék. A szocialista viszonyok között nem ta rt­ h ató fenn a külön úgynevezett „népi-pa­ raszti” és külön „m unkás” k u ltú ra elm éle­ te és gyakorlata. A szocialista nem zeti kul­ tú ra egységes, az egész dolgozó nép közös kincse. A II. S algótarjáni Népzenei Fesztivált és Népzenei Találkozót e felfogás szellemében szándékoztunk m egszervezni és gazdagíta­ ni. Szélesítettük a nemzetközi m ezőnyt az­ zal a céllal, hogy m ás népek népzenéjének m egism ertetésével erősítsük a népek kö­ zötti barátság érzését. (Szovjetunió, Bulgá­ ria, Jugoszlávia, Ausztria, Belgium és az NSZK énekesei vettek részt). Bizonyos ér­ telem ben változott a fesztivál jellege, m ert — az előzőhöz képest — nagyobb teret kapott a m unkás-folklór bem utatása — a sum m ás-daloktól a bányász-dalokig. Úgy gondolom, hogy a másodszori m egrendezés helyes volt. Bizonyítja ezt az országos érdeklődés. Olyan sok együttes és egyén jelentette be részvételét, hogy a ta ­ lálkozóra nem is tudtuk m indegyiket fo­ gadni, a Rádió m unkatársai kénytelenek voltak a teljesítm ény alapján szelektálni. Így csak a nyilvános rádiószereplésre al­ kalm as csoportok, énekesek és hangszere­ sek lehettek jelen. A rendezvénysorozat találkozott a vá­ ros dolgozóinak igényével, érdeklődésével, hiszen m inden hangversenyen m egtelt kö­ zönséggel a m űvelődési központ színházterm e. M indhárom nyilvános hangverseny, Elsősorban arra gondolunk, hogy a kü­ lönböző tényezők h atására m egélénkült és egyre több korosztályban jelentkező ér­ deklődést irány íto ttá, szervezettebbé kel­ lene tenni. Ahol lehetőség és igény van rá, be kell építeni a közművelődés program já­ ba kom plex módon, összekapcsolva sokol­ dalú ism erett er j esztéssel (történelem , nép­ rajz, zenei ism eretek, szomszéd népek tör­ ténelm e, k u ltú rája stb.), hogy a hagyo­ m ány ne m erüljön ki egyéni, vagy csopor­ tos éneklésben, zenélésben és ne a szerep­ lés, a fellépés legyen az elsődleges, gyakran kizárólagos cél. A kétévenként ism étlődő népzenei fesz­ tiválokat és népzenei találkozókat orszá­ gosan jobban elő kell készíteni. El kellene érni, hogy az egyes csoportok és egyének tudatosan készüljenek erre a seregszemlére. Éppen ezért — úgy gondoljuk — szükség lenne országos koordinálásra, a párhuza­ mosságok m egszüntetésére. (Nem bizonyos, hogy jó szolgálatot tesz az ügynek, ha a M agyar Televízió és a M agyar Rádió — egym ástól függetlenül, m ás-m ás címszó alatt szerepelteti — kevés eltéréssel — ugyanazokat a csoportokat, szólistákat. Nem szükséges részletezni ennek kedve­ zőtlen hatását és következm ényeit.) Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy ez a mozgalom több múló divatnál, a közm űvelődés egyik hatékony terü lete lehet, s ennek megfelelő fontossággal kell vele foglalkoznia m inden illetékes szervnek, in­ tézm énynek és a közművelődés területén tevékenykedő szakem bernek. A rendezvénysorozat salgótarjáni lebo­ nyolítását is tovább kell javítani. Az 1972-es és 1974-es fesztivál program ja a próbák és szereplések után m ár nem ha­ gyott időt arra, hogy az ország egész terü ­ letéről ide látogatók megism erhessék a városi, üzemi m űvelődési központok és otthonok életét, tevékenységét, nem kerül­ h etett sor a m unkásokkal, m unkásfiatalok­ kal való találkozókra, vélem énycserékre. Az 1976-ra tervezett fesztiválon biztosíta­ nunk kell az üzemi m űvelődési közpon­ tokban való szereplésüket, a m unkás-pa­ raszt találkozókat, tapasztalatcseréket. Szükséges a tapasztalatok további elem­ zése és felhasználása. Úgy gondoljuk, hogy helyesen cselekszünk, ha a jövőben is vál­ laljuk a népzenei fesztivál és népzenei ta­ lálkozó házigazda szerepét, hiszen közvet­ len környékünk is, de az egész Nógrád m egye rendkívül gazdag m áig is élő népm űvészeti hagyom ányokban, m elyek feltá­ rása és feldolgozása sok lehetőséget kínáló sürgős feladat, s ebben a m unkában, en­ nek szervezésében, irányításában, a fóru­ mok biztosításában nagy szerepet kell vállalnia a város intézm ényeinek, szervei­ nek és szakem bereinek. �HAGYOMÁNY RÉTI ZOLTÁN Rózsavölgyi Márk 1335-ben Rózsavölgyit Pozsonyban találjuk, ahol az országgyűlési közönség előtt többször hangversenyezett nagy sikerrel. Ennek a po­ zsonyi utazásnak van egy nevezetes epizódja is, m égpedig az, hogy — valószínűleg több főrangú m agyar úr, közöttük gróf Reviczky Ádám, akkori kancellár biztatására — átrándul Bécsbe, ahol két ízben szere­ pelhetett az udvari dalszínházban. Az udvari dalszínházban való sze­ replés önmagában véve bizonyos zenei rangot jelentett; s az akkori bécsi lapok egyhangúlag magasztalták Rózsavölgyi játékát. Ezt a bé­ csi hangversenyt m egem líti a múlt század híres bécsi zenekritikusa, Eduard Hanslick is, G eschichte des Concertwesen s in Wien című 1369-ben m egjelent könyvében. Az 1830-as évek hazai sajtójának báli tudósításai között találunk olyan jelzéseket is, m elyek arra vallanak, hogy az előkelőbb bálokon és táncmulatságokon kívül másfajta táncélet is van M agyarországon: ,,is fájdalom, m égtsak fél pallérozódású m agyar városban is a m a­ gyar nemzeti Tánczot hijába keressük, de az együgyü falusiak társasá­ gában, és a ’ m agyar kortsmákon tsalhatatlanul feltaláljuk.” Rengeteg idézettel lehetne bizonyítani, hogy a magyar táncot pár­ tolók a harmincas években m ennyit küzdenek azért, hogy a nem zet­ közi tánc és tánczene egyeduralmát m egtörjék. Nagyon nehezen megy. Az előítéletek töm kelege, a társadalmi különbségek m élysége szinte áttörhetetlen falat képez, m elyen a magyarosodási törekvések nem tudnak áthatolni. Ebben a küzdelem ben term észetesen nemcsak a tán­ cosoknak, hanem a muzsikusoknak is döntő szerepük van. Közülük kiem elkedik Rózsavölgyi alakja. De jelentős szerepet visznek a ván­ dorszínészek is, akik a színielőadásokba beleszőve, vagy a felvonások közötti szünetekben helyet adnak a magyar táncnak és a magyar ze­ nének. Ezekután érthető, hogy m ilyen nagy jelentősége van Rózsavölgyi „Lassú csárdás”-ának. m ely 1835-ben jelent meg. A csárdás, mint zenei műfaj, nyom tatott kottalapon ez id ő tájt jelenik meg először. Rózsavöl­ gyi ciklikus tánckompozíciójának részei: Lassú csárdás, Trio, Trio, Gyorsan, Friss, Gyorsan, Trio. (Említsük meg, hogy ezekben az években Bernát Gáspár is írt csárdásokat.) Rózsavölgyi jelentősége most kezd kiteljesedni. A klasszikus ver­ bunkos formáinak a legterm észetesebb módon tud továbbfejlesztője lenni. „ ... elsajátító-, felszívó-, s újjáterem tő készségének teljes bir­ tokában, nevelkedhetik bele Bihari nem zedékének frissen kiforrott form avilágába.'’ Míg a századforduló táján kialakult a „klasszi­ kus verbunkos” form avilága: az 1830—1850 közötti két évtized „meg­ hozza a m agyar tánczene színpadi és szalontípusait, m ellettük a csár­ dást, s végül a verbunkosból kivirágzó tulajdonképpeni műzenei kísér­ letek, a nagyobb koncepciójú műformák útnakindulását.” „A fejlődés központi árama, m ely Bihari halálával egy pillanatra megszakadt, most — egyelőre — két úton fut tovább: egyik a mind szélesebbé tá­ guló verbunkos útja, másik a színpadi muzsikáé. Előbbin Rózsavölgyi Márk testesíti m eg a korszak fő törekvéseit, utóbbin több kisebb je ­ lentőségű zeneszerző, Erkel közvetlen elődei.” Az új tánctípus már a húszas évektől kezdve alakul Rózsavölgyi alkotóm űhelyében: a verbunkos friss részei kibővülnek, majd önálló­ vá válnak. Erre vonatkozóan S za b o lc si B en ce írja: „Rózsavölgyi igazi történeti jelentősége formaösztönében, s for­ máló m űvészetében áll. E művészi készség révén verhet hidat Ró­ zsavölgyi, a tánckom ponista.. . a negyvenes évek tánczenéjétől a hatvanas évek magyar m űzenéjéhez.” Rózsavölgyi járta az országot, szinte hihetetlen, hogy mennyit uta­ zott. Sokszor egyedül, egy szál hegedűvel lépett pódiumra, állt füg­ göny elé az előadások szüneteiben, vagy a kör közepére zajos és fullasztó bálok táncosai közé. Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk 1835-ben Frankenburg A dolf hosszabb cikkben írja le, hogy Egerben miképpen adott hangversenyt a táncterem közepén a pihenőóra alatt Rózsavölgyi „minden rendbéli hallgatóktól körülvéve” : „Rózsavölgyi itt van!” — kezdi a cikkíró, idézve azt a felkiáltást, m ellyel őt házi­ gazdája m ély álmából felriasztotta. „Ő (t.i. Rózsavölgyi) a’ tánczterem ben fogja magát nyilván hallat­ ni.” Háziuram ment, m iután m egkelle neki ígérnem, hogy én is ok­ vetlenül a ’ magányconcertnél m int műértő m egfogok jelenni. Én a’ dicsért hangászt, kit eddig csak kedvelt caracteristicai m agyarjaiból ismerék, valóban akartaim szem élyesen látni és hallani, hogy mind magamnak az itt igen gyéren vetett alkalom ból egy régen óhajtott fül-kéjet, mind pedig a Regélő nagyon tisztelt szerzőjének, annak leírása ’s elküldésével, honm űvészi becses adatait többesítsem. Kü­ lönben is a'miről ítélni vagy írni szándékozom, m ivel másoknak igen hinni soha se szoktam, azt m indig magam akarom látni vagy ta­ pasztalni: nehogy a ’ könnyenhívő olvasó m a g y a r közönséget, ki­ vált a ’ dámákat, kiket csak szépségök vagy esztendejek iránt ha­ gyok néha kellem es csalódásban, barátimmal ujjat húzva kigúnyol­ ni vagy jégre vezetni láttassam, m int azon ism eretes franczia gascognier, ki utazási töredékekben Amerikát sajtóba ereszté, és egy m érföldnyire sem utazott honából. — Hallottam Rózsavölgyi (ere­ detileg: Rosenthal; mint hallám veszprémi fi) a’ pihenő óra alatt mesteri ügyességgel és lelkes kinyom ással öt darabot a’ tánczterem közepén szám os minden rendibéli halgatóktól körülvéve, eljátszani. A’ darabok egy lassu magyar, és egy verbungosból állottak. Zajos taps fogadá és követé mindenikét. Kim ondhatatlan szép a’ lassú 19 �magyar, ha a’ hegedű síró hurjain reszket, és szívünkbe szállva ro­ kon hangjaival érzésinket felrázza, felem eli a’ valón tul magosabb é letre. Én itt nem W inkhler m agyarjait értem kikeresett m esterug­ rásaival, chromaticai hatvannégyeseivel, végtelen trillerével, m elylyek hangversenyi adagióknak inkább, mint magyarnak illenek-be az eredeti magyar lassú nóta e p e d ő legyen, m int a ’ szerelm es dalja holdvilágéjben kedvese ablakjai alatt; f e l l e n g ő s mint az ifjú m agyar Leonidas szive, ki szabadságát védve harczra k é l; l á g y és p a n a s z l ó mint a’ nyögő fuvallat elfelejtett hősek s irjain, és epedő mint az ártatlan leány első szerelm i csókja. — Én Rózsavöl­ gyit igen szivesen hallgattam . Ő ugyan nem remekelt, de tiszta hangjait, előadását és érzem ényes játékát nem lehetett nem m éltánylani. ítéljenek róla mások, m it akarnak; nékem egy szép órát szer­ zett.” A tudósító szerint a m ulatozó társaság zajongása m eglehetősen za­ varta az előadást; „Sajnosan kell em litenem, hogy a’ szomszéd szobákban toborzó vendégek kiáltása, nevetése, ’s a. t. noha az ajtók zárva voltak, és én elég közel állottam e’ magyar Anphionhoz, érthetetlenné tevék jó részben a ’ három utolsó hangm ivet.” A Honművész rendszeresen értesíti a közönséget Rózsavölgyi leg­ újabb m űveinek m egjelenéséről, m elyek kiadására Tomala Ferdinánd m űárus vállalkozott. Egy ilyen hirdetésben olvashatunk arról a műről, m elyet a zeneszerző Nógrád várm egye főispánja hitvesének ajánlott: „Rózsavölgyi Mark urna k legújabb m agyar nótáji (kőre metszve) m últ napokban jelentek-m eg. Czimök: »Magyar nóták, m ellyeket fortepianóra készitett és nagy méltóságú gróf Sándor Mathilda aszs zony ő excellentiájának n. m. Buzini gróf Keglevich Gábor úr koronaőr t. n. Nógrád várm egye főispánja ’s a’ t. ő excja hites tár­ sának, t. n. Nógár vm egye praetorialis háza szentelésének ünnepén m ély tisztelettel ajánl ’s a t.« — Tartalma egy lassú ’s fris magyar. Csinos borítékban ára 30 ezüst kr. — Találtatik Pesten Tomala m űárus urnái.” A z előtte levő számokban Balassagyarmatról olvashatunk, melyben a tudósítás beszámol az 1835. október 19-i örömünnep napjáról, am i­ kor felavatták a várm egye házát. A hivatalos felavatási ünnepségen kívül szórakoztató műsorról is gon­ doskodott a rendezőség. „Ugyan ezen estén vevénk részt a ’ m egye sta ­ tusai által ide, különösen meghivott m iskolczi magyar színész társa­ ság által a’ m egyének ideigleni termiében adatott 5 felvonásos m ulat­ ságos vitézi szindarabban. Ezen inneplésre meg valának híva kedvelt Dérynénk, Bartha és Telepi urak is, a ’ budai színész társaságnak elő ­ kelőbb tagjai, ’s ezen utóbb em litettnek müvészi keze alkalm azá na­ gyobb részint a ’ csinos diszitm ényeket is.” A tudósítás őszintén beszámol arról is, hogy sok v olt az ének: „. . . 5/ Andronicóból kettős d a l: Déryné és Latabár által — m ár meg is untuk. Harmadik szakaszban: hogy fölösleges volt m ár éneklésö k, és hogy a’ sok szép is unalm at szerez, magok is elism erték szinészeink; mer 1/ a ’ Marieból választott kettős dal helyett S z ő l l ő s i L a j o s úr divatos m agyar tánczával lépe-fel, ’s a ’ tapsok közti ism ételtetés volt jutalm a köz tetszést nyert derék tánczosunknak.” A fenti idézetek után érthetetlen, hogy Rózsavölgyi nevével a hoszszú beszámolóban nem találkozunk. Feltehető, hogy Szőllősi Magyar táncának zenéje — m int később oly sok alkalom m al — ezúttal is Ró­ zsavölgyi szerzem énye volt. Bár a tudósítás nem em líti: nagyon való­ színű, hogy a fentebb em lített, s a főispán hitvesének ajánlott m agyar­ nótákat az avatási ünnepségre komponálta Rózsavölgyi. Nem tudjuk: m egköszönte-e Sándor Mathilda asszony a „Magyar nóták” ajánlását. De az válasz nélkül aligha maradhatott, m ert 1836ban új m űvet írt Rózsavölgyi Nógrád várm egye Karainak és Rende i­ nek tiszteletére. A mű cím lapján az alábbi felirat díszeleg: „Emlékhangok M agyar nem zeti nótában Fortepianóra és hegedűre Fortepiano kisérettel szerzé és Tekintetes N em es Nógrád Várm egye T. T. Karainak és Rende inek m ély tisztelettel ajánlá Rózsavölgyi Márk. T. N. Nógrád várm egyének tisztujitási innepe alkalm ával 1836.” Ezen az 1836. évi tisztújító közgyűlésen sok érdekes esem ény történt. A várm egyei közgyűlés tiltakozik az ellen, hogy ifjakat az illetékes törvényhatóságok tudta nélkül katonaság által elfogattatva, Pesten, az ú.n . Új épületben fogva tartanak. Ezen a gyűlésen határozta el a m e­ gye azt is, hogy „a Megye hiteles Pecsétje is Magyar körülirásba fog­ laltassék”. A z Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött eredeti Rózsavölgyi-kériratok ném elyike a zeneszerző és Nógrád m egye további 20 kapcsolatára vet fényt. E vonósegyüttesre írt, választékos ízléssel összhangosított, finom an formált, s a prím szólam előadójával szemben virtuóz igényeket támasztó táncdarabok egyike a „három hegedűre és brugóra” írt Nógrádi Emlék. Címlapján ez olvasható: „Nógrádi Em lék, három hegedű ’s Brugóra szerzé ’s , N agym éltóságú Gróf K eglevich Gábor hitvesének ajánlja Rózsavölgyi.” A lap alján más írással az alábbi m egjegyzés található: „No. 25. Bod D ánielé fizettem érette Rózsavölgyinek július 13-án 843. 2 Pftot.” Van a Széchényi Könyvtárban egy 120 levelet tartalmazó eredeti kéziratos kottagyűjtem ény: Rózsavölgyi táncai egy hegedűre. Ennek 95—96. lapján található Emlék Nógrádra című kompozíciója. Rózsavölgyi és szülőföldjének kapcsolata tehát — m űvei bizonyít­ ják — nem szűnt m eg később sem, akkor sem, amikor a muzsikus már több évtizede m ásutt lakott. 1836. január havában Nagyváradon járt, Finale Ignác fa- és szalm aharm onika-m űvész társaságában. „ N a g y v á r a d m iveltebb közönségét lefolyt januar hónap több estéin pesti hangm űvészek R ó z s a v ö l g y i M a r k hegedűn, és F i n a l e I g n á c z a’ fa - ’s szalm a-harm onikán adott hangverse­ nyekkel kellem esen m ulattatták. Az elsőbbik remek játszásával bájola; az utóbbi ritka ügyességével álm élatra ragadott m inket. Mind­ kettőnek fáradozásait, főleg a magyar csárdásokat (m ellyel a ’ »pesti tárogató« czímű m agyar nóták gyűjtem ényének 2-dik füzetében jelentek-m eg) zajgó tapsok jutalmazák. Mi azonban e ’ jeles művészek iránt hevesb részvétet és számosb hallgatót oh ajtánk.” A tudósítások hasonló befejezésével a későbbiek folyam án is talál­ kozhatunk: a cikkek írói sokszor nem voltak m egelégedve a közönség lelkesedésével és a hallgatók számával. Később arról értesülünk, hogy Rózsavölgyi Debrecenben járt, szintén Final e Ignáccal, ahol február 12-én délután 4 órakor az „arany bika” vendéglő termében „nagy hangászatot” adott. Huzamosabb ideig tartózkodhatott Debrecenben, m ert április 12-én történt szerepléséről is olvashatunk. Ez a hír azért is érdekes, m ert em lítést tesz a m űkedvelő m uzsikusok közreműködé­ séről is: „ D e b r e c z e n b e n április 12-kén, m int már m ultkor is emlí tettük, Baranyi ur részére »A line« adatott. E’ jeles és szép tehetsé­ geiért becsült s z inészünket nem csak a z érdem eket m éltányló közön­ ség jutalm azá : hanem ném ely m űkedvelők is sziveskedtek az éne­ kek k iséretére kivántató hangászatot elválalni, m elly karban az el­ ső hegedűn a ’ hangköltő ism eretes m űvész R ó z s a v ö l g y i Mark m ind játék folyta mind felvonási szünetek alatt a’ közönség gyö­ nyörködtetésére jelesen játszott több rendbeli magyar nótáiért za­ jos tapssal és többszer hangzott éljennel tiszteltetett.” Pár nappal később egy debreceni örömünnepről olvashatunk, s arról, hogy Rózsavölgyi Márk vezényelt; V. Ferdinánd születésnapján, áp­ rilis 19-én: „Öröm-innep Debreczenben. Ő cs. kir. felségének, uralkodó kirá­ lyunknak, születési napját Debreczen városa is érzékenyen inneplé. Reggel a ’ catholica és helvét vallásbeli egyházakban isteni szolgá­ latok tartattak, m elyekben ő cs. kir. felségére mindenki szivéből b ol­ dogító áldásért esedezett. Mindenik egyházban szivem előleg énekel­ tetett a’ »tarsd-m eg Isten királyunkat". A’ cath. egyház hangászkarát R ó z s a v ö l g y i M a r k ism eretes hangm űvész alkatta egybe. M ozsár- és üdvözlő-lövések em elték az inneplés fényét.” 1836-ban m ég „a kolozsvári és nagyszebeni közönséget ragadá el remeklő m űvészetével”. Novem ber 7-én viszont Kassán találjuk: „...Rózsavölgyi Márk hangm űvész hangversenyt adott, m ellyre azon­ ban igen k evés néző jelent-m eg.” Hogy Rózsavölgyit az ifjúság is a m agáénak tekintette, m utatja a következő idézet, m ely eperjesi szerepléséről számol be. Mind a pro­ testáns, m ind a katolikus nevelőintézetek diákjai sorra alakítanak m a­ gyar nyelvm űvelő társaságokat. Ezek tagjai a magyar irodalom termé­ keivel való m egism erkedés érdekében nyelvm űvelő előadásokat tar­ tanak. Az eperjesi evangélikus kollégium diákjai egy ilyen alkalomra Rózsavölgyi Márkot is m eghívták, hiszen zenéje számukra a nemzeti kultúra szerves része volt. „Eperjesi hangverseny. — Az eperjesi ev. collegium keblében lé­ tező magyar nyelvm űvi társaság által évenként tartatni szokott ö r ö m ü n n e p a’ tavai B e r z s e n y i dicsőitésére szentelt gyá­ szos e m l é k ü n n e p , ’s több illyfélék teljes fényben tüntetik-elő azon buzgalmat, mi szerint az ottani ifjúság nemzeti nyelvünket az eperjesi idegen ajkúak között m indinkább terjeszteni igyekszik. — �Legújabban az em lített társaság tagjai közül néhányan, R ó z s a ­ v ö l g y i M a r k k a l egyesülve s z a v a l á s t és h a n g v e r ­ s e n y t adtak a’ társaság könyvtárának gyarapítására. A’ jeles hangm űvész négy eredeti darabját játszá-el, ’s m űvészeti és igen kellem es előadását m indenkor harsány taps követte. Az ifjak Bajza, Fáy András, Hrabowszky Zsigmond, Kisfaludy Károly, Vajda Péter MOLNÁR PÁL Sándor Pál Korunk patriotizmusa a cselekvő hazafiság. Ezért tartjuk példaképünknek a term e­ lőmunkában, tudományban, kultúrában élen­ járó embereket, hiszen napjaink hőseit széttéphetetlen szálak fűzik harcos elődeikhez: a ma élenjáró munkásai, szövetkezeti pa­ rasztjai, szellem i dolgozói a tegnapok és tegnapelőttök gyerm ekei és unokái. A harcos elődök munkája tört utat napjainkhoz. Éle­ tük és munkásságuk ezért éltető elem ül szol­ gál ifjúságunk és felnőtt nemzedékünk m in­ dennapos harcaihoz. Az értünk fáradozó, sokszor életveszélyt is vállaló emberek életltjának m egism ertetését, a forradalmi harcok felidézését nemcsak a tanulságok hasznosí­ tása, hanem az erkölcsi elism erés, a neves és névtelen hősök előtti tisztelség érdekében is fontosnak tartjuk. Nógrád m egye igen gazdag m unkásm ozgal­ mi hagyományokban. Számos önálló kötet, tanulmány, cikk foglalkozott nemegyszer országos jelentőségű harcok, tüntetések, sztrájkok, ellenállási mozgalmak részletes le ­ írásával. Történtek próbálkozások — főleg a nagy történelm i évfordulók időszakában — a harcokban élenjárók életének megírására is. Hogy most újabb próbálkozással találko­ zunk. elsősorban a bevezetőben foglaltak alátámasztása érdekében történik. Egy köztiszteletben álló, idős veterán életútjának általunk ismert fontos állom ásait elevenítjük fel, olyan harcosét, kinek tettei nemcsak sa­ ját maga. hanem osztályos társai dicsőséges, de egyben sok veszélyt és kockázatot is magában foglaló életét idézik fel. A harcok­ ban bátor, a veszélyek vállalásában követke­ zetes volt: Sándor Pál, született 1902-ben Vizsláson. A munkásmozgalommal 18 éves korában, közvetlenül munkába állása után került kap­ csolatba. Szervezett bányásztársai őt is be­ vonták beszélgetéseikbe, ahol a kizsákm á­ nyolás okairól, a munkásság elnyomásáról esett gyakran szó. A beszélgetések folyamán a kiutat a szervezkedésben látta. Ennek ha­ tására 1922- ben be is lépett a bányász­ szakszervezet helyi csoportjába és a szociál­ demokrata pártba. Ezután több m egbízatást kapott. Ú j tagok szervezése m ellett illegális röplapok terjesztésébe és az 1924-es sztrájk előkészítésébe és lebonvolításába is bevon­ ták. Fentiek következtében politikai fejlődé­ se meggyorsult: 1925-ben az MSZMP, 1926ban pedig az illegális KMP tagja lett. Kom ­ munista párttaggá való válásában sokat kö­ szönhet Targos Árpádnak, Lovász Józsefnek, s nemkülönben testvérbátyjának, Sándor Istvánnak. 1926-ban már jelentős pártmeg­ bízatást kapott. A KMP illegális sejtjeinek és a bányászszakszervezet baloldali vezetői­ nek szervezésében lezajlott éhségm enet le ­ bonyolításában kellett részt vennie. Elvtársai­ val együtt a vizslási bányászokat 5—6-os csoportokba osztották be és indították útnak Salgótarjánba, hogy azok csatlakozhassanak a Budapestre induló, kenyeret, m unkát köve­ telő bányászokhoz. A m enetet Csóka Vendel, a szakszervezet áruló vezetője ugyan lesze­ relte és a tömeget különböző ígérgetésekkel szélnek eresztette, az osztályharcos politikát és Vörösmarty után szavaltak. — A’ tarka vegyületü (kötött és kö­ tetlen beszédben iratott) költem ények mind magukban, mind pedig a ’ helyes szavalati előadás által, köztetszést nyerének. Kár, hogy a’ hallgatók szám a — a ’ hirtelen támadott eső és szél miatt nem sza­ porodhatott nagyobbra.” folytató munkások, elősorban a kom m unis­ ták a harcot tovább folytatták. Sándor Pál is ezek közé tartozott. 1927-ben és 1928-ban tevékenyen részt vett olyan illegális m un­ kákban, am elyek során ism eretlen szem é­ lyekkel kellett pontosan kijelölt helyen és időben a megadott jelzéssel találkozni, cso­ magot átvenni, s azokat határidőre a konspi­ ráció szabályainak m egfelelően továbbítani. 1928-ban négy napig — vállalva az ezzel járó következm ényeket — a körözés alatt álló Targos Árpádot saját lakásán bújtatta el. Bátorságára és lelem ényességére vallott, hogy a lakást átkutató csendőröket sikerült m egtévesztenie. Az 1929-es esztendő újabb feladatokat je­ lentett számára is. Részt vállalt a négy hétig tartó bányászsztrájk szervezésében. A sztrájkot követően elfogatási parancsot ad­ tak ki a szervezésben résztvevők ellen. A nagyfokú konspiráció következtében azon ­ ban az 1929, 1931 és 32. évi letartóztatáso­ kat elkerülte. Amikor a rendőrség és csend­ őrség helyi vezetői azt jelentették felettes szerveiknek, hogy a salgótarjáni bányavidék illegális mozgalm át felszám olták, m élysége­ sen tévedtek. A lebukottak helyére újak álltak és a konspiráció révén megmaradt kommunistákkal együtt tovább folytatták a harcot. 1934 után viszonylag kevés útm uta­ tást kaptak a KMP központjától. Ennek el­ lenére — helyesen — elsősorban a legális m unkásszervezetek (szakszervezet, szociál­ demokrata párt) m egvédését tartották fel­ adatuknak, hiszen Gömbös Gyula német mintára a totális fasizmus bevezetésére tö­ rekedett. Az 1939-es országgyűlési választá­ sok előtt a nyilaskeresztes párt erősödő propagandája ellen vették fel a harcot. Eb­ ben igen nagy segítségünkre volt Kovács József, a szakszervezeti központ vidéki fe l­ adatokkal megbízott vezetője. Fontos felada­ tuknak tekintették a leventék felvilágosítá­ sát is. Ebben az időszakban hol Sándor Pál lakásán, hol az erdőben tartotta az illegális sejt fenti feladatokkal kapcsolatos m egbeszé­ léseit. A dolgozók érdekeinek védelm ét sem hanyagolták el. 1937-ben pl. amikor is Forgács-lejtősaknán be akarták vezetni a 10 órás munkaidőt, Sándor P ál közrem űködésé­ vel. a fejtésen dolgozók segítségével sike­ rült az intézkedést megakadályozni. A háborúra való felkészülés súlyos terhe­ ket rótt a dolgozó osztályokra. A nem zetgazdaság militarizálódása, a gazdasági v á l­ ságot követő konjunktúra gyors befejeződé­ se a nyilaskeresztes párt számára biztosí­ tott kedvező működési lehetőséget. 1939-ben szerzett pozíciói bővítése érdekében ezért or­ szágos sztrájkot szerveztek. Vizsláson is m egjelentek a fasiszta párt képviselői és fenyegetésekkel próbálták a munkásságot rá­ bírni a sztrájkra. A KMP illegális sejtjének tagjai — köztük Sándor Pál is — jól látták, hogy a m unkam egszüntetés nem a nagyobb kenyérért, hanem a nyilasok hatalm i pozí­ ciója kiszélesítéséért folyik. Ezért a m unká­ sokat arra intették, hogy ne dőljenek be a nyilasok demagógiájának. Hogy a nyilasok a vizslási bányászok körében céljaikat nem érték el, nagyban közreműködött a helyi pártsejt határozott fellépése. Magyarországnak a szovjetellenes háború­ ba való belépése után a pártsejtek felsőbb szerveiktől azt az utasítást kapták, hogy szabotálják a termelést. Eredményesen azonban csak úgy tudhattak tevékenykedni, ha szimpatizánsokat, megbízható pártonkívülieket is bevontak a munkába, olyanokat, akik ném etellenes magatartásról tettek tanúbizonyságot. Megbízható emberek segítségé­ vel így számos olyan szabotázsakciót hajnek m egrongálása stb. —, ami huzamosabb tottak végre — vontatókötél-elszakítás, motorhiba-előidézés, kaparószalag működéséidőre m egszakította a termelést. Sándor Pált és Jakab Ferdinándot — akik a szobotázsakciók kidolgozásában komoly szerepet v ál­ laltak — még a Szovjetunió ellen indított háború harmadik hónapjában letartóztatták és internálták. Kistarcsán azonban, ahol Ságvári Endre is többször meglátogatta őket, újabb erőt gyűjtöttek harcaikhoz. Az inter­ nálásból hazajövet a mozgalmi munkát m indketten ott folytatták, ahol augusztusban abbahagyták. Sándor Pálnak és társainak hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítá­ sa nem csak a szabadságot jelentette, hanem az örökös rettegéstől, létbizonytalanságtól va­ ló megszabadulást is. (A felszabadulásig rendőri felügyelet alatt álltak.) A harcot azonban nem hagyták abba. Csupán a harc eszköze és módszere változott. Az első és legfontosabb feladat az ország újjáépítése volt. Sándor Pál m unkahelyén Kisterenyén a szovjet hadsereg számára m unkatársaival együtt helyi és környékbeli dolgozók be­ vonásával ideiglenes repülőteret készítettek. Az áram szolgáltatás m egindítása után p e­ dig hozzáláttak a bányában okozott károk helyreállításához, víztelenítéséhez, majd a term elés m egindításához. A term elés m eg­ indítása viszonylag nem okozott nehézséget. Szinte valam ennyi gépet, alkatrészt elrej­ tettek. befalaztak. Lakóhelyén. Vizsláson te­ vékenyen közreműködött a földosztás előké­ szítésében. lebonyolításában. Az újjáép ítés­ ben szerzett érdemei, valam int m unkásm oz­ galmi múltja alapján 1946-ban üzemi bizott­ sági elnökké, majd ezt követően a bánya­ igazgatóság valam ennyi m unkahelyét átfogó központi üzemi bizottság tagjává választot­ ták. Az MKP m egyei bizottsága 1946-ban bányászszervezőnek kérte fel. Sokirányú és eredm ényes társadalmi tevékenységére az MKP központja is felfigyelt. A héthónapos központi pártiskola elvégzése után vezető közigazgatási funkcióba akarták állítani. Ezt ő — e területen m eglevő járatlanságára hivatkozva — nem fogadta el. 1948-ban azonban már nem mondhatott nemet, amikoris Császár Pál bányaigazgató közvetlen helyettesévé nevezték ki. Innen útja a Ma­ gyar Állam i Szénbányák igazgatói beosz­ tásához vezetett, 1952-ben pedig a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, majd 1953. novem be­ rében a Kányási Bányaüzem igazgatója lett Innen vonult nyugállom ányba 1954-ben. A m unkásm ozgalomm al ezután sem szakí­ totta meg a kapcsolatot. Az 1956-os ellenforradalom első napjaiban jelentkezett a néphatalom megvédésére. Idős kora ellenére elsőként lépett be a munkásőrök közé, ahol korát meghazudtoló módon állt helyt. 17 éves szolgálat után helyét fia, Sándor János, a nagybátonyi szolgáltató üzem dolgozója vette át. 21 �KÖRKÉP Nógrád megye története IV. Meglepő válasznak lehettek tanúi a tvnézők egy, az elm últ hónapokban bem u­ ta to tt riportm űsor végén. A rip o rter ti. m iu tán a tan y án lakó családdal számbavette, hogy a cselédsorból kiindulva hová fejlődtek életviszonyaik, és feltette a k ér­ dést, hogy vajon m ire em lékeznek legke­ vésbé szívesen a m ögöttük álló időszakból, azt a választ kapta, hogy az ötvenes évek elejére, a term énybegyűjtés korszakára. Jól m u tatja ez a kis villanásnyi m egnyi­ latkozás, hogy az em ber, a szem tanú, aki a valóságnak m indig csak egy m ikronnyi szektorát tu d ja látószögébe befogni és ez az érzékelése is át meg át van szőve szub­ jek tív elem ekkel, történelm i súlyú ered­ m ények birtokában is hajlam os arra, hogy akárha lényegtelen elem eket em eljen kü­ lönösen fontossá. Kétségtelen, hogy m in­ den történelm i korszak (s így szocialista fejlődésünk első két évtizede is) számos el­ lentm ondást hordoz m agában, olyanokat, m elyek látszólag vagy valóságosan szem­ ben állnak a politikai hatalom célkitűzé­ seivel. Abban, hogy az em ber eligazodjék ezeknek az ellentm ondásoknak útvesztői­ ben, és hogy szinte a kulisszák mögé is be­ tekintve világosan láthassa az összefüggé­ seket, az erőfeszítéseket (s az ezzel elke­ rülhetetlenül együtt járó kudarcokat), m e­ lyek végül is a m indenki által átélt és el­ ism ert eredm ényekhez vezetnek, döntő fontossága van a k ortörténet művelésének. Ami éppen azt tűzi ki célul, hogy rögzítse a közelm últ jelenbe nyúló m ozzanatait, jel­ legzetességeit, esem ényeit és így segítse hozzá az érdeklődőket a lényeges és lé­ nyegtelen elem ek világos különválasztá­ sához, az esem ények és jelenségek szub­ jektivitástól m entes értékeléséhez és ezzel legújabb kori történeti fejlődésünk helyes, a valóságnak megfelelő szemléletéhez. És ez a helyes szemlélet segít rávilágítani a r­ ra az összetartó erőre, am it éppen a közös célért folytatott, bárm i sok áldozattal is járó h arc jelent m indannyiunk számára. M ert helyesen állapítja meg Klaniczay Tibor a nem zeti hagyom ányról (a K ortárs ez évi 5. számában) írt cikkében: nem sza­ bad abban az illúzióban ringatnunk m a­ gunkat, hogy szocialista állam unk polgárai azért élnek és m aradnak meg hazájukban, m ert m indegyikük szám ára itt a legkönynyebb élni, jobb, m int bárhol m ásutt. A hagyom ánynak, a m egtett útnak és a vele járó áldozatoknak az ébrentartása, annak a nem egyszer keserves folyam atnak a fel­ idézése, am ely a jelenben élvezett ered­ m ényekhez vezetett, igenis a legjelentő­ sebb, m inden anyagi jólétnél erősebb té­ nyezője egy adott közösség belső kohézió­ jának. 22 Ezért kell nagy öröm m el üdvözölnünk m inden olyan m unkát, am ely ehhez hoz­ zásegít m inket. N éhány részletkérdéssel foglalkozó, külön­ féle kötetekben m egjelent hosszabb-rövidebb tanulm ányoktól eltekintve azonban olyan k ortörténeti feldolgozás, am ely szo­ cialista fejlődésünk első két évtizedének valam ennyi fontos kérdését az elm ondot­ tak n ak m egfelelően elemezve m u tatn á be egy szűkebb terület, egy megye közelm últ­ ját, m indeddig csak egy készült hazánk­ ban — a Borsod megyei m onográfia. Ez azonban az adott szűk terjedelem h atárai között nem vállalkozhatott még a rra sem, hogy többet adjon egy vázlatos, sommás összefoglalásnál. Nógrád megye sorsáért aggódó, azt fi­ gyelem m el kísérő közvélem ényünk ezért joggal lehet büszke m ost arra, hogy a me­ gyetörténet IV. köteteként olyan feldolgo­ zást kaphat kézhez (Jakab Sándor tollá­ ból), am ely több, m int 300 oldalon ad öszszefoglalót a felszabadulás óta eltelt első két évtized, pontosabban 17 év legfonto­ sabb eseményeiről, problém áiról. A m un­ ka három fő fejezete közül az első 1948-ig, a szocialista forradalom győzelméig ism er­ teti a legfontosabb kérdéseket. Itt viszony­ lag já rt úton m ehetett végig a szerző, hisz’ e korszak főbb tém áit, a háborús károkat, a felszabadulás u tán m űködő népi szervek tevékenységét, a földosztást, a választáso­ kat m ár viszonylag sok tanulm ány taglal­ ta eddig is, nem egy megyei kiadvány is foglalkozott m ár ezekkel a kérdésekkel. A szocializmus építésének kezdeteivel és ellentm ondásaival foglalkozó második rész, m ely 1948— 1956. időszakát veszi vizsgálat alá, m ár úttörő feladatra vállal­ kozik, am ikor e nagy fontosságú évek kendőzetlenül őszinte bem utatásával tá rja fel az ellentm ondásosságukban is im poná­ ló erőfeszítéseket és azok eredm ényeit, m elyek m egvetették alapját a m egye ma is tartó fejlődésének (kiemelve azt és egyben a m egye dolgozó lakosságát a sok évszá­ zadra visszanyúló hátrányos helyzetéből). Az ipar és mezőgazdaság fejlődése, a szi­ lárd m unkáshatalom kialakulása ezekben az években vette kezdetét, de ez a folya­ m at korántsem volt zökkenőmentes. Szin­ te felforrósodik a mű, m ikor ennek az idő­ szaknak azokat az ellentm ondásait m u tat­ ja be, am elyek ha nehezítették is, de vé­ gül mégsem akadályozhatták meg szocia­ lista rendszerünk egészséges kibontakozá­ sát. Így először olvashat az érdeklődő a párt politikájának torzulásairól, melyek végül is oda vezettek, hogy a szerző a MDP „uralkodásáról” beszélhet, am ikor a pártm u n k a szinte teljesen egybefolyt a ta­ nácsi m unkával és arra az — egyébként helyes — elvre alapozódva, hogy nálunk m indenért a kom m unisták a felelősek, a pártszervek tevékenysége operatív, napi feladatok ellátására is k iterjed t; itt talál­ kozunk először azoknak a nehézségeknek az elemzésével, am elyek a m egye iparosí­ tásának nagy folyam atát — az országos helyzethez hasonlóan — szám ottevően m egnehezítették; m int am ilyenek az alap­ anyag (a m egye esetében döntő fontossá­ gú szén minőségi) problém ái, az üzemek gyártási profiljának tisztázatlansága, a m unkásságra súlyos teh erk én t nehezedő „perm anens norm arendezés” és a m unkaverseny-m ozgalom egyéb fonákságai, a m unkásság életkörülm ényeiben bekövet­ kezett stagnálás, a közellátási problém ák, a békekölcsönök jegyeztetése, a lakásvi­ szonyok elm aradottsága és az ip ar kon­ centráltsága, am ely a latens m unkanélkü­ liség veszélyét hordta állandóan m agában. Ez a fejezet m u tatja be a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első lépéseit, melyek szintén nem voltak problém am en­ tesek. K özrejátszott ebben az, hogy a me­ gyében viszonylag m agas volt a kisparasztok aránya, kevés volt a nagygazda, ebből következően a falusi osztályharc fenntartása érdekében a kulákkategória kibővítése vált szükségessé (Nógrádban vezették be a ,,politikai k u lák ” fogalmat), ehhez já ru lt még a nógrádi földek rossz minősége, a kedvezőtlen adottságok, vala­ m int az a tény, hogy a pártbizottságok fő­ ként ipari m unkásokból állottak, akik nem érezték át a problém ákat és ezért a felté­ telektől független, gyors kollektivizálást tűzték ki célul. Ez term észetesen gyakran adm inisztratív eszközök alkalm azásához vezetett, valam int a számszerű eredm é­ nyek erőltetése révén valóságos hadigaz­ dálkodás jelleget adott a mezőgazdaság fejlesztésének. M indezeknek az ellentm ondásoknak a bem utatása adja a kötet egyik legnagyobb értékét, hiszen azáltal, hogy rám u tat, mi­ lyen keserves küzdelm ek és sok áldozat árán született meg az új, h allatlan m ér­ tékben növeli meg nem csak a mű, hanem egész rendszerünk és politikánk hitelét, kifogva a szelet azok vitorlájából, akik még m a is h ajlandók a rra célozni, hogy politikai-társadalm i rendszerünk m egvál­ tozott, eredeti célkitűzéseitől elhajlott, A kötet világosan m u tat ugyanis rá, hogy az akkori és m ai eredm ények mögött ugyanaz az erő, ugyanaz a p árt áll, amely — igaz — em berekből tevődik össze, akik sokat és nagyot is tévedhetnek, de a szer­ vezett belső kontroll előbb-utóbb m inden­ képpen helyrehozza ezeket a hibákat. Jól látható ez abból is, hogy a különböző problém ák m egoldását célzó országos és megyei párthatározatok hogyan közeled­ tek egyre tisztultabban, egyre világosab­ ban a helyes m egoldások létrehozatalához. A kötet harm ad ik nagy fejezete a nép­ hatalom m egszilárdulásának, a szocializ­ mus alapjai lerakásának folyam atáról ad az előbbieknél ném ileg m ár vázlatosabb, összefoglaló jellegű képet. E korszak beve- �zetőjeként ism ét m int újdonságot olvas­ h atju k an n ak az 1956-os ellenforradalom ­ nak megyei esem énytörténetét és jellem ­ zését, am ely — B udapestet leszám ítva — aligha vezetett olyan tragikus végkifej­ lethez, m int éppen a m egye székhelyén, Salgótarjánban. Az ellenforradalm at kö­ vető évek b em u tatásában kiem elt helyet kapott a gazdasági konszolidáció, mely ugyan szintén nem volt m entes m inden ellentm ondástól (gondoljunk csak a bá­ nyák fejlesztési problém áira, vagy a m ű­ szaki fejlesztést gátló objektív és szubjek­ tív tényezőkre, m elyek között még olyan, az ipari forradalom korszakára em lékez­ tető elem ek is m egtalálhatók voltak, m int az, hogy a m unkások a „kenyerüket fél­ te tté k ” az intenzív fejlesztéstől), de végül is oda vezetett, hogy a m egye iparában so­ ha nem tapasztalt (és máig tartó) fejlődés ind u lh atott meg. Ugyanígy világosan áll előttünk a mezőgazdaság szocialista át­ szervezésének újabb nagy lendületet vevő szakasza, m elynek eredm ényeként a me­ gye szántóterületének 1967-ben még csak 6.3 százalékán tevékenykedő term előszö­ vetkezetek 1962-re m ár a terület 96 száza­ lékát vették m űvelés alá. A fejlődés folya­ m át szabályozó és helyes m ederbe terelő határozatok részletes ism ertetése ennél a tém ánál (és m ás kérdéseknél is) világosan m u tatja, hogy a történések hátterében a p á rt elm életi m eggondolásai állanak. Ép­ pen ez az oka annak is, hogy első pillan­ tásra talán arán y talan ul is sok helyet k a­ pott az egész kötetben a p árt belső kérdé­ seinek, politikájának, szervezeti problé­ m áinak vizsgálata. Ez azonban teljes m ér­ tékben indokolt, éppen abból a meggondo­ lásból kiindulva, hogy a m ozgató erőt, az esem ények továbbvitelét, a felm erült ne­ hézségek leküzdőjét m indig is a p árt ve­ zette dolgozó rétegek jelentették. Még akkor is el kell fogadnunk ezt az arányt, ha azt láth atju k , hogy egyes kérdések a kötetben m eglehetősen h áttérb e szorultak: így különösen a társadalom és az egyes em ber kapcsolatát oly kifejezően szemlél­ tető tanácsi igazgatás kérdései, vagy a szocialista társadalom jellegének gazdagí­ tásában oly jelentős k ulturális eredm é­ nyek, m elyek a kötetben csak jelzéssze­ rűen jelentkeznek. Klaniczay Tibor m ár idézett tanulm á­ nyában említi, de egyébként is köztudott, hogy a történelem népszerűsítése és tan í­ tása messze elm arad a szükséges színvo­ naltól és éppen ezért nélkülözi a kívánatos hatóerőt. Ez nem utolsósorban abból kö­ vetkezik, hogy a történelem — a laikusok szám ára — egyre kevésbé válik érdekes­ sé. Nos a Nógrád megye történetének ne­ gyedik kötete cseppet sincs híjával az ér­ dekességnek: hiszen olyan dolgokról ír, a szocializmus építése hőskorának olyan problém áit villantja fel, m elynek elolvasá­ sa — különösen azok szám ára, akik átél­ ték a feldolgozott korszakot — egy izgal­ m as regénnyel való m egism erkedéshez ha­ sonló h atást v álth at ki. Az idézett tanulm ány még annak az ag­ gálynak is kifejezést ad, hogy korunk tör­ ténetírása, hagyom ányápolása hajlam os a figyelem nek a régebbi századokról való elterelésére és ezzel nem zeti hagyom á­ nyunk csonkítására. K ötetünk esetében ez az aggály is eloszlik, hiszen nem egy kiragadott korszak önálló, m indentől füg­ getlen feldolgozásával állunk szemben, h a­ nem egy négykötetes m ű utolsó kötetével, am ely a plasztikusan ábrázolt elm últ év­ századok és évtizedek sok viszontagsága utáni végső nagy elrendeződést, a megye lakossága életében előállott, azelőtt soha nem tapasztalt m érvű változást írja le, m int egy világosan nyom on követhető fo­ lyam at utolsó fázisát. A korábbi kötetek­ hez fűződő kapcsolatot egyébként jól se­ gíti a négy kötethez készült és itt közölt hely-, név- és tárgym utató, valam int a m egye helységeinek néhány fontos ada­ tá t közlő, a fejlődést is bizonyos m érték­ ben érzékeltető a d a ttá r is. Schneider Miklós KISS KÁROLY Nincs megállás Kiss K árolynak, a m agyar m unkásm oz­ galom kiem elkedő harcosának Nincs m eg­ állás című visszaemlékezése tényanyagban rendkívül gazdag, tudom ányos m egalapo­ zottságú. E Nógrád m egyei vonatkozáso­ kat is tartalm azó könyv nem csak több szem pontjából ú jat adó történeti m unka, hanem fordulatokban gazdag, olvasm á­ nyos m ű is. A kiadvány egyik fő értéke abban rejlik, hogy egy, a m agyar m unkásmozgalom szem pontjából is jelentős k o r­ szak jobb m egism eréséhez n y ú jt tám pon­ tot. Ügy m u tatja be egy H orthy-fasiszta korszakbeli kom m unista vezető legális, de legfőképpen illegális m unkáját, hogy az m egfeleljen a történeti hűségnek, k erü lje a ham is csillogást, mégis ábrázolja azt a forradalm i optim izm ust, am ely a KMP harcosaiban élt. Olyan fo rrad alm ár p o rtréján ak felszaba­ dulást megelőző korszakával ism erkedhet meg az olvasó, aki az 1920-as évek elején (mint bőripari m unkás) először a szakszer­ vezetben, m ajd a KM P illegális m u nkájá­ ban tevékenykedett. A forradalm i m un­ kásm ozgalom ban való részvételétől kezdve szakadatlan üldöztetések, zaklatások, sú­ lyos m egpróbáltatások közepette zajlott élete. Számos esetben nézett szembe kilá­ tástalannak tűnő helyzetekkel, am ikor a legszigorúbb konspirációs szabályok elle­ nére szabadsága, sőt élete is kockán for­ gott. O ptim izm usa és ezzel párosuló bátor­ sága, higgadtsága, helyzetfelism erése azonban sohasem hagyta cserben. A rend­ kívül szigorú konspiráció következtében is szinte elkerülhetetlen lebukások alkal­ m ával sem vesztette el hidegvérét. Ugyan­ akkor nem tek in tette m agát hősnek, fé­ lelm et nem ism erő harcosnak, olyannak, aki sohasem gondolt a várható következ­ m ényekre. A könyv számos értékes útbaigazítást ad a KMP konspirációs hibáiról is. A szerző börtönbüntetése alatt szerzett tudom ást az 1930-ban kezdődő lebukásokról. Elsőként Csapó József. Házi F erenc és a KMP II. kongresszusáról hazaérkezett F ü rst Zol­ tán, valam int Réti László k erü lt rendőr­ kézre. C ellatársaival beszélgetve, de a moz­ galom eddigi ú tjá t is vizsgálva a rra a kö­ vetkeztetésre ju to tt, hogy a lebukásokat konspirációs hibák m ellett spiclik okozák. A sorozatos lebukások a KMP kül­ földi bizottságát is nyugtalanították. A hazaküldött káderek egy része még a szo­ kásos negyedévet sem tö lth ették szaba­ don. Hosszú vizsgálat u tá n — m iután szá­ mos kom m unista vezető ju to tt börtönbe, egyesek pedig az akasztófa alá is — sike­ rü lt a p árt felső kapcsolataiba beépült Oancz József árulót leleplezni és gyors úton „kivonni a forgalom ból”, nehogy még többen essenek a fasiszta terro r áldo­ zatául. Ma m ár egyre több hiteles képet kapunk a két világháború közötti időszak szovjet­ unióbeli állapotairól (elsősorban szovjet szerzők, m em oirírók tollából). Kiss Ká­ roly, akit itthoni eredm ényes m unkája alapján küldött ki a KMP M oszkvába egy év időtartam ra, hogy tapasztalatokat sze­ rezzen a Vörös Szakszervezeti Internacionálé m unkájáról, eddigi ism ereteinket szá­ mos ponton gazdagítja. Nemcsak Moszkva, a lüktető eleven nagyváros m indennapos eseményeivel ism ertet meg a szerző, ha­ nem betekintést n y ú jt a külföldi bizott­ ság m unkájába, az o tt élő em igránsok éle­ tébe is. Röviddel hazatérése u tán — am elyre a tervezettnél korábban k erü lt sor —, kel­ lem etlen m eglepetés érte. Egy köztörvé­ nyes bűnözőt köröző ren d ő rjárő r elfogta őt és társát, m ajd m iután k id erült a „té­ vedés”. ism ét a politikai rendőrség kezébe került, ahol jó ism erősként „üdvözölték”. M indenáron terhelő vallom ást ak a rtak tő ­ le kicsikarni. Ez a kegyetlen kínzások el­ lenére sem sikerült. Vascsövet tettek meg­ kötözött keze és térde közé és fejjel le­ felé lógatva kezdték kínozni. „G um ibottal először keresztben, m ajd hosszában verték a talpam at. N éhány ütés u tá n m ár na­ gyon fá jt ez a m ű v e le t... Eltorzult arcom látv án y a zavarhatta őket a verés szaksze­ rű végzésében" — em lékezik vissza a szerző a rendkívüli nehéz órákra. B átorságá­ nak, szívósságának köszönhette, hogy nem tört meg és így nem szerezhettek tudo­ m ást sem korábbi itthoni illegális tevé­ kenységéről, sem pedig m oszkvai útjáról. Élete izgalm akkal, fordulatokkal gazdag időszakának csúcsát jelen tette az 1936-os év, am ikor át kellett vennie a B udapesti P ártbizottság m u n k áját, m ert a p ártb i­ zottsági tagok közül m ár csak Kiss K ároly volt szabadlábon. Nem kisebb feladatot kellett vállalnia, m int a KM P Központi Bizottsága feloszlatását követő időszakkal együttjáró bizonytalanság fokozatos, tü rel­ mes felszám olását. A problém ákat fokoz­ ta, hogy a külföldi bizottság a K om intern titkárságának határozatával ellentétben a szervezetek m űködésének szüneteltetését is utasításba adta. Meg kellett oldania a kádergondokat, a szervezetek vezetőit is meg kellett nyugtatnia. U gyanakkor to­ vább kellett irán y ítan i a kom m unisták m u n k áját a m egváltozott körülm ények között. 23 �Az 1940-es esztendő szám ára kellem et­ len m eglepetést hozott: Schveinitzer poli­ tikai rendőrségének em berei lefogták. Le­ bukása u tá n a kistarcsai internáló táborba került. A szerző igen szemléletesen ism er­ teti könyvében az internáló tábor belső életét, a kapcsolatterem tés lehetőségeit a külvilággal. B em utatja elvtársait, de olyan személy tevékenységének egy-egy mozza­ n atát is felvillantja, aki rém hírterjesztés m iatt k erü lt be néhány hétre, s aki a felszabadulás u tán nem késett jelentkezni a pártközpontban, hogy érdem ei elism eré­ séül — újságokat hozott be a politikai fog­ lyoknak — m agas külkereskedelm i állást kérjen. Mivel ezt nem kapta meg, sürgő­ sen disszidált. Az internáló táb o rt az A ndrássy-laktanya követte, m ajd Nagykanizsa, ahol rön­ köt kellett raknia. Innen 1943. augusztus 23-án szabadult ki. Hét évi bujkálás után ism ét saját nevén élhetett Budapesten. Elvtársai m unkahelyet biztosítottak szá­ m ára. 1944. m árcius 19-én — am ikor a ném etek az országot m egszállták — ism ét letartó ztatták , m ajd N agykanizsára szállí­ to tták el. Szeptem ber 6-án szabadult és csatlakozott a kőbányai partizánokhoz. 1945. ja n u á r 11-én találkozik a felszabadí­ tó szovjet harcosokkal. Útja ezután m ár sokkal könnyebb volt. M egkereste elvtár­ sait és bekapcsolódott B udapest újjáépí­ tésébe. Rövidesen a káderosztály megszer­ vezését bízták rá az MKP központjában, tag ja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is. Önéletírását Kiss Károly egy új, szebb korszak küszöbén szakítja meg azzal a gondolattal, hogy egy későbbi időpontban m ásik írásban számoljon be a felszaba­ dulást követő időszakról. ( K o s s u t h , 1974) M. P. JIRI MUSIL Lakásszociológia Egyre sokasodnak azok a szociológiai ta­ nulm ányok, am elyek társadalm unk égető problém áira keresnek választ, s a tények feltárásával ny ú jtanak segítséget a terve­ zéshez, az előrelátáshoz, a cselekvéshez. A lakásépítés, a városépítés egyike azoknak a gondoknak, am elyek helyes megoldása csak akkor lehetséges, ha ism erjük jelen­ legi lákásellátottságunkat és azokat az el­ várásokat is, am elyeknek a közeli és a tá­ voli jövőben a városoknak meg kell felel­ niük. Ügy tűnhet, hogy a városépítés kizáró­ lag gazdasági m egfontolást kíván. Alapo­ sabb vizsgálat u tán kiderül, hogy a lakás­ építés ütem e, a lakótelepek létrehozása és főleg a lakások elosztása politikai kérdés. Kik kapjanak elsősorban lakást? Kik m a­ rad jan ak a régiekben? K inek juttassanak állam i, vagy szövetkezeti lakást, és kik építsenek m agánerőből családi házat? M indezekre a kérdésekre pontos, és az ér­ 24 dekeltek szám ára lehetőleg m egnyugtató választ kell találni. A helyes döntések ér­ dekében nélkülözhetetlenek a tudom ányos ism eretek, ebben a tém akörben többek kö­ zött a lakásszociológia. Az em lített problém ákat vizsgálja most m egjelent könyvében Jiri Musil csehszlo­ vák szociológus, aki jelentős városszocio­ lógiai kutatásai révén vált ism ertté hazá­ ja h atárain túl is, az utóbbi években pedig sikerrel dolgozik az ENSZ európai gaz­ dasági bizottságának szakértőjeként. Je ­ len m unkájában a rra törekedett, hogy fel­ m utassa azokat az eredm ényeket és ta­ pasztalatokat, m elyeket a különböző orszá­ gok a városépítés és a lakáshasználat te­ rén elértek. pontból fontos gazdasági egység m a ra d ... »üzem bentartása« olyan m ennyiségű m un­ kát kíván, am ely sem m iben sem m arad el az iparban felhasznált m unka mennyisége m ögött.” A tervezők szám ára ebből nagyon sok­ féle következtetés adódik a lakás belső el­ rendezését illetően. Egyet azonban külön is meg kell jegyezni. A konyha m éreteit nem lehet korlátlanul csökkenteni anél­ kül, hogy az ne h atn a vissza károsan a családra. A tervezők és városépítők gond­ já t tovább növeli az a tény, hogy m inden egyes család fejlődésének m eghatározott szakaszait éli meg, kezdve a családalapí­ tástól a gyerm ekek felnevelésén át az idős korig. A könyvből kitűnik, hogy szociológiai kutatások segítségével tárh a tó fel pél­ dául, hogyan reagálnak az em berek saját környezetükre, beválnak-e a gyakorlat­ ban azok az elképzelések, am elyeket az építészek m egálm odnak az új városlakók szám ára. A gondot ugyanis nem csupán az egészségügyi, vagy szociális szempon­ tokból kifogásolható lakások jelentik. A lakás és a család, vagy a lakás és a na­ gyobb közösség kapcsolatának vizsgálata m egm utatja, hogy a látszólag megfelelő lakások is jelenthetnek konfliktusforrást a család egésze, vagy a család egy-egy tag­ ja szám ára, ha nincsenek biztosítva a kö­ zösségi élet és ugyanakkor az elkülönülés, a m agánélet feltételei. Az életciklusok összefüggésében vizs­ gálja a szerző a lakások nagyságát, belső elrendezését, a lakószobák egymáshoz való viszonyát, funkcióját. M egállapítja, hogy az éppen kialakuló családok szám ára ele­ gendő a kism éretű lakás. Később a gyer­ m ekek születésével nagyobb alapterületű és tagoltabb lakás a megfelelő. Mégis, a fiatalok m ár kezdetben olyan m éretű la­ kás megszerzésére törekszenek, amely leendő családjuk m axim ális nagyságának felel m ajd meg. E rre azért kényszerülnek, m eghosszabbodásával az összlakossághoz m ert a lakáscsere ma még hosszadalmas, fárasztó folyam at, és nem is biztos, hogy m egvalósítható a szükséges időre. Idősebb korban ismét a kisebb lakás jelenti a leg­ jobb életfeltételt. A család válságát hirdető szociológusok és filozófusok egyik fő érve a család funk­ cióinak változásához kötődik: azt állítják, hogy a család a fejlődés folyam án elvesz­ tette hagyom ányos funkcióit, m indenek előtt a gazdasági funkcióját, am elyet ed­ dig a kohézió egyik legfontosabb tényező­ jeként tarto tta k számon. Valóban ilyen nagym értékű átalakulá­ son m ent át a család? A kötetben össze­ gyűjtött adatok meggyőznek arról, hogy bizonyos tevékenységi form ák valóban m egszűntek a családon belül (Nem v a rr­ ják otthon ruháikat, nem sütnek kenyeret stb.). U gyanakkor tény az is, hogy a mezőgazdaságban és az élelm iszeriparban elő­ állított term ékek további feldolgozására van szükség ahhoz, hogy fogyaszthatóak legyenek. Vagyis, az üzemi term elés és a személyes fogyasztás között fontos lánc­ szem a család körében végzett m unka, am ely során a m egvásárolt élelm iszereket táplálkozásra alkalm asabbá teszik. M ennyi időt kell erre a tevékenységre fordítani? E rre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kielégítő adatok. A szerző is csupán egy Svédországban végzett fel­ m érésre tu d hivatkozni, am ely nem tü k ­ rözheti hűen sem a csehszlovák, sem a mi viszonyainkat, mégis figyelem re m éltó m egállapításokat taralm az. Az em lített felm érés szerint Svédországban a bevásár­ lás, a főzés és az ehhez kapcsolódó m un­ kák évente 2340 m illió m unkaórát emész­ tenek fel, míg az ipari term elésre ugyan­ ezen idő alatt csak 1290 millió m unkaórát fordítanak. Ebből és m ás forrásokból szár­ mazó adatokra tám aszkodva állapítja meg a szerző, hogy „a család fogyasztási szem­ „Az eszményi m egoldás az volna — írja a szerző —, h a a családok m indig a fejlő­ dés egyes ciklusainak m egfelelő nagyságú és összetételű lakásokba költözhetnének, nek m ajd idős em berek, akik egészségesek viszonyítva egyre nagyobb arányban éla fiatalabb generációtól eltérő igényeket lesznek, tehát önállóan lakhatnak, de akik Ennek term észetesen az alapvető lakás­ szükséglet teljes kielégítettsége, továbbá bizonyos lakástartalékok és ugyanakkor egy olyan gazdag lakásválaszték az elő­ feltétele, am ely könnyen hozzáférhetőbbé és cserélhetőbbé teszi a különböző lakáso­ kat.” K ülön fejezetet szentel az író az idős em berek lakásm ódja vizsgálatának. Ezt azért ta rtja fontosnak, m ert az életkor tám asztanak a lakásokkal szemben. M űvének további fejezeteiben a szerző a különféle lakásrendszerekkel foglalko­ zik, vizsgálja hogyan lehet felm érni a lakásszükségleteket', kísérletet tesz annak m egállapítására, m ennyi lakásra lesz szük­ sége E urópának 1980-ig. Ism erteti és kri­ tikailag elemzi a lakáselm életeket. Követ­ keztetései széles körű anyaggyűjtésen nyugszanak, m egértésüket táblázatok, gra­ fikonok segítik elő. Elvontabb elméleti fejtegetéseit gyakorlati példákkal teszi szemléletesebbé. M egállapításai hasznos segítséget nyú jtan ak a várostervezőkön és -építőkön kívül a kislakások építőinek, sőt azoknak is, akik a m ár meglevő lakásukat szeretnék m egváltozott igényeikhez és szükségleteikhez célszerűen hozzáalakítani. ( K o s s u th , 1974.) Bacskó Pirosba �Kiált Patak vára — Magyarország felfedezése — Kezdjük vallom ásszerűen: jó ilyen könyve­ ket olvasni. Újra és újra elm ondhatjuk ezt. ha olyan írásokkal találkozunk, am elyekben szűkebb és tágabb otthonunk gondjairól felelősen ír valaki. Ha volt, van értelm iségi hivatás és felelősségtudat, akkor az sosem a dolgok könnyebbik végét, szebbik oldalát kereste, de m indig is igyekezett m egism erni é s elem ző módon feltárni a valóságot, am ely bizony „közelről” sosem olyan szép. m int „magasról n ézvést”, m ert t ele van konflik­ tussal, szeplőkkel, m egoldatlan és m egol­ dandó feladatokkal. A ki m a Magyarországon tenni, cselekedni akar, annak kötelessége, de létkérdése is m egism erni a valóságot. Lázár István az a fajta m agyar értelm iségi, aki sokszor vállalva az éles vitákat, konflik­ tusokat, nem is kevesek rosszallását is (jaj! nem szeretjük ám azt, aki „kibeszéli a fa­ lu t!” . .. ) úgy vizsgálja és írja le választott tárgyát, hogy sürgeti, felvillantja, m egm u­ tatja a változás útját-m ódját is. K ölcsey és Széchenyi furor publicusa ez. am ely azért „kegyetlen”, „goromba” szeretett m agyarjai­ v al szem ben, m ert gyarapodni, boldogulni szeretné látni őket. A m arxista értelm iségi nem is tehet mást, ha értelm es és l elkiis­ m eretes, Tanulmányozni, eljutni a jelenségt ől a lényegig, s a tudás birtokában vissza­ hatni a valóságra — ez a lecke, n em kevés, nem k ö n n yű ... Nem kis fába vágta a fejszéjét Lázár István. Borsod—Abaúj—Zemplén ma az egyik legnagyobb és legsokszínűbb megyénk. Or­ szág az országban. Ez értendő úgy is. hogy — s ezt éppen Lázár könyvéből tudtuk m eg — a m egye gondjai, eredm ényei m indig is erősen meghatározták az egész országét, il­ letv e a m egye függvénye is az ország á lla ­ potának, gazdasági-politikai helyzetének. Elég, ha itt csupán Borsod iparára utalunk, am elynek már létrejötte is a szűkebb (bor­ sod—gömöri, zem pléni, abaúji) táj m unka­ erőfölöslegét volt hivatva lekötni, de a je­ lenlegi m egye (B—A—Z) munkaerőáramlá­ sa. feleslege (Zemplénben), m ásrészt hiánya (Ózd, Miskolc) m inden gondja országosan is jellem ző. Mondhatnók úgy is, hogy a m e­ gy e csepp a tengerben (ha az ország a ten ­ ger). de olyan csepp a tengerben, am elyben m inden (jó is rossz is) töm ényebben van meg. m int máshol. Lázár István éppen ezért nem is vállalkozott, vállalkozhatott arra. hogy az egész mai m egyét feltérképezze. ,,Csupán” egy szűkebb tájegységet. ahogy ő írja, gyermekkora világát, tájait m utatja be. ezt azonban olyan m élységben, gazdagság­ ban, hogy valóban kilátót tud adni az egész m egyére, országra. A hajdani Zemplén az ország egyik le g ­ elesettebb, legszegényebb m egyéje volt. Ne tévesszen m eg senkit a táj szépsége, válto­ zatossága. A Bodrog-part a folyótól szen­ vedett (és szenved ma is a tavaszi vizek idején), a Hegyköz és a Tokaji-hegység az elzártságtól és szegénységtől. K ivétel csu­ pán m aga a Hegyalja — ,,szőlővesszejével”, ám ennek a sorsa sem volt soha derűs, fel­ hőtlen. Ma sem az. Lázár sokoldalúan, sok szem pontból vizs­ gálja meg a vidéket. Vegyük talán először a filológust. Az em ber beül a könyvtárba és m indent elolvas, amit a tájról leírtak. Lá­ zárnak szerencséje is van ebben, m int sá­ rospataki diáknak. A város a maga iskolái­ val, tradícióival sugallja is. bele is neveli, de meg is szeretteti fiaival a történelm et. Még a túlzásait, elfogultságait is elnézzük annak a szerzőnek, aki ilyen szenvedélyesen, márm ár szent dühhel szereti városát (amely m ellesleg, sok huza-vona, hányódás után nem is olyan régen lett ism ét város.) Ha valaki a történelem felől közelíti meg a dol­ gokat. többet is m egért azokból (a dolgok­ ból), de van m ás előnye is: a jelenségeket mozgásukban, változásukban tudja szem lél­ ni, ábrázolni. A zt a baedekerek is tudják hogy ezen a tájon régóta él az ember. Ezt tanúsítják a régészeti leletek, de Lázár m eg­ lepetése nem ez. Nem véletlen, hogy a tu­ dományos érdeklődés m egint az eredetünk és a honfoglalás kérdései felé fordul. Lá­ zárnak erről is van mondandója, a bodrog­ közi ember múltjáról, őseiről. Olyan sajátos term észeti viszonyok (folyók, árterek, m o­ csarak) között éltek itt, olyan elzártságban (a folyók szabályozásáig), am elyben az et­ nikum specifikus ősi tulajdonságai m egm a­ radhattak. (Csak egyetlen érdekes példát! itt élő emberek vérképe m egőrizte ősi. ázsiai összetételét, illetve m ég m ost is azonossá­ gokat m utat távoli belsőázsiai népekével. De em líthetnénk a népm űvészetet is. (Ko­ vács Dániel gyűjtötte, gyűjti lelkes sátoral­ jaújhelyi tanítványaival) a m ár csak itt fe l­ lelhető népszokásokat is. am elyek egyszerre jelentenek a néprajzosoknak öröm et m ar­ káns archaizmusukkal, ugyanakkor súlyos gondokat is, hiszen a táj elm aradottságát is jelzik. Máshol — pl. a Hegyközben — meg éppen a bevándorlók (szlovákok? ruszinok?), tehát nem zetiségek m últját és jelenét bogozgatja, miközben szélesebb kitekintést is ad erre a történelm ünk során o ly gyakran súlyos kérdésgubancra. Különösen érdekes, mert „hézagpótló”, am it a zem pléni (és m a­ gyarországi) zsidóság történetéről mond el. Túl sokat fecsegünk (jó és rosszindulattal) ám túl keveset tudunk erről a kérdésről. Lázár nem kerüli m eg a kérdést, alapos történelm i, szociográfiai elem zést ad. Her­ cegkút és Károlyfalva esetében m eg a m a­ gyarországi ném etség (svábok?) beilleszke­ désére, szorgalmukra, benső, átörökített tör­ vényeikre tér ki. Ezekben az elem zésekben m ég a szakm abelieknek is adhat újat, an­ nál is inkább, m ivel az utóbbi időikig elég kevés publikáció foglalkozott ezekkel a „ké­ n yes” kérdésekkel. Ehhez azonban már k evés a könyvtár. A filoszt felváltja az újságíró, aki lankadat­ lanul, kielégíthetetlen tudásszom jjal járja a vidéket, hogy m indent m aga lásson, m in ­ denről maga győződjön m eg, m inél több emberrel találkozhasson. A történelem m el a mára kérdez, a mában a folyamatot, a v á l­ tozást (vagy annak lehetőségét) kutatja. B i­ zony, a válasz nem m indig megnyugtató. Itt m ost nem csupán arról van szó. hogy elsi­ ratja kedves városa. Sárospatak m últját is­ kolái hanyatlását pl. (mert volt abban n e ­ gatív is! ama derék protestáns iskolaszellem pl. sem m i kivetnivalót nem talált a szolgadiákok dolgoztatásában), hanem hogy elénk tárja a borvidék sanyarú és valóban megdöbbentő pusztulását is. Hová lettek a jó iskolák és a jó szőlőn term ett borok??! — kiálthatnánk fel k issé pathetikusan. Á m L á­ zár nem pathetikus és n em demagóg. A pa­ taki schola és a hegyaljai bor is az ötvenes évek voluntarista, át nem gondolt iskola-, illetve gazdaságpolitikájának esett áldoza­ tul. S m ilyen nehéz m indkettőt visszaállíta­ ni! Túlzónak tűnhet a k ét dolog párhuzam­ ba állítása, d e az élet kínálja az analógiát. Hiszen éppen Lázártól tudjuk, hogy a bor és az iskola ügyében is azonos m egoldással kísérleteznek: ha már a m inőség oda. lega­ lább a m ennyiség legyen n agyobb .. . Ért­ hető, hogy a vita m indm áig nem ült el e kérdésről. Különösen a borról n em (Patak lassan m egint iparosodó iskolaváros lesz, a pedagógusképzés egyik bázisa). A szenvedé­ lyek és az érdekek, érdekeltségek olyan csa­ tornáit, modus vivend iit kell itt m ég kiala­ kítani, amelyben a term elési k ed v is m eg­ nő (megművelik az elárvult kopár hegyol­ dalakat). a m inőség is visszatér, a tokaji m egint a „borok királya” lesz. Most nem az. Egy csak a kommersz és hitelét veszített itókák közül. Egészen m ás problém ákkal találkozunk a Hegyköz és a Tokaji-hegység című fejezet­ ben. Ez az erdőkkel borított, apró. elszórt falvakkal telehintett táj veti fe l a már em ­ lített problémát: az iparét. Mert m iből élt. él, éljen m eg a táj embere, ahol is csak er­ dők (a Károlyik é s mások vadászterületei), m eredek szögű, sovány, rosszul termő domb­ oldalak, legelők vannak? Itt mindenkor sze­ gényen éltek, m élyen az országos szint alatt. Innen vándoroltak e l legtöbben távoli ipar­ vidékekre — és Amerikába is. Ez a vidék adta az üveges, foltozó-fazekas stb. vándorkisiparosokat, a diósgyőri, ózdi. stb. gyárak, az építkezések segédmunkásait. Holott ez a táj — hajdan ércekben is — á s ­ ványokban gazdag. Ki is alakult a jelleg­ zetes ipara (üveg. agyag, porcelán), am ely később részben elsorvadt, m ásrészt erősen átalakult. K ő- és ásványbányái, porcelán, agyag, beton és építőanyagipara m a is je ­ lentős. De ezek sem tudják lekötni a helyi munkaerőt, arra kényszerítve ezzel, hogy vagy ingázzon, vagy boldogabb tájra k öl­ tözzön. A m it ezekről a bányákról, k isüze­ m ekről megtudunk a szerzőtől, az részben meghökkentő, máskor elkeserítő, elszom orí­ tó, sőt dühítő! Itt m ost elég legyen csupán a perlit-kálváriát em líteni. Tanulságos (s nem csupán a perlit-ügyre!). hogy a provin­ cializm us hogyan egészül ki. m ilyen jól m eg­ fér a hozzánem értéssel, a rossz, ügyetlen üz­ leti szellem m el, a távoli KÖZPONT nem tö­ rődömségével, önzésével és hatalm askodásá­ val. A z „elnyom ott vidék” és az ,,arisztok­ ratikus hivatal” béka-egér harcának csak vesztesei lehetnek. Az egyik oldalon a tény­ leges elm aradottság (civilizációs, gazdasági, kulturális-tudati is. am ely önerejéből nem tud kikászálódni a kátyúból), a m ásik olda­ lon a (talán, de nem m indi g jóindulatú) kö­ zöny, tunyaság, am ely érzéketlenül szem ­ léli ezeknek az em bereknek, vidékeknek a kínlódását. Ez szüli m eg aztán azt az egész­ ségtelen gyanakvást, am ely eleve kétkedéssel fogadja azt, am i „fentről” jön és viszont sem m it se fogad e l (kezdem ényezést, ö tle­ tet), am i „lenti”. Van persze ellenpélda is (a bodrogkeresztúri KTSZ), ahol a lelem ény, kitűnő üzleti érzék a „sem m iből” (agyag. kő. kaolin) is kom oly értékeket tud élőhozni. Ám. m int em lítettük már. ezek a jelenségek, példák korántsem csak Zemplénre jellem zőek, h i­ szen m ásutt is fellelhetők a m aradiság, a bürokratikus sém ákban való gondolkodás, de ezek pozitív ellentétei is. A táj jövője joggal aggasztja a szerzőt. A régió fejlődése, az itt élő tízezrek gondjai n em oldhatók m eg csu­ pán helyi, m egyei erőforrásokból. Ugyanak­ kor a lem aradás a fejlettebb, gazdagabb tá­ jakkal szem ben (településszerkezet, útháló­ zat, mezőgazdasága, ezen belül a zöldség és gyüm ölcsterm elés, állattenyésztés, de az iskolák ellátottsága tanerővel is) nem k i­ csi, és csak átgondolt, tervszerű és szívós m unkával hozható be. Mert felm erül ez a kérdés is, hogy pl. érdem es-e a Hegyközben továbbra is fenntartani a ráfizetéses m ezőgazdaságot? Ha ipart telepítenek, akkor ki é s m ilyent telepítsen? Mi legyen az elnép ­ telenedett falvakkal, vidékekkel? Turistaparadicsom lesz? Ahhoz viszont utak k elle­ nek, befektetés, befektetés. Befejezésül a szerzőt idézzük: ,,Ami iga­ zán fontos, az m égis az egész vidék, a volt Zemplén sorsa. Ha kiált Patak vára. nem m agáért kiált. Saját sorsa, rangja m it sem ér egymagában, boldogulása annak a függ­ vénye, ahogyan a környéke fejlődik.” Hatalmas m unkát végzett Lázár István, s egyben szép példát is terem tett: hogyan pá­ rosulhat a lokálpatriotizm us sokoldalú ér­ deklődéssel és szakism erettel. Ú gy tűnik, hogy a sorozat is ebbe az irányba fejlődik tovább: a szakmák, rétegek, energiahordo- 25 �zók (szén, olaj, fa stb.) után egyre kom p­ lexebb, egyre tágabb tájegységeket, proble­ m atikát fognak össze. Lázár István könyve úttörő-jellegű ebben is. Zemplénről ilyen alapos, sokoldalú munka nem jelent m eg az elm últ 50 évben. Lázár am ellett, hogy új ism ereteket ad, jótékonyan provokál is, ser­ kentőleg hat a régió lakóinak, sorsa intézői­ nek gondolkodására. K ell-e, Lehet-e m a író­ nak többet tenni? ( S z é p ir o d a lm i, 1974.) Horpácsi Sándor ARADI NÓRA A szocialista képzőművészet jelképei M intha időzítetten jelent volna meg A radi Nóra könyve: abban a felpezsdülő közm űvelődési életben, m elynek m a tevé­ keny részesei vagyunk, szinte nélkülözhe­ tetlen világos beszéddel, tudom ányosan igazolt tapasztalatokkal szolgál. A szocia­ lista képzőművészet új, kialakult jelképrendszerének, jelképeinek m egértéséhez vezeti el az olvasót-nézőt (m ert a könyv olvasva-nézve agitál és tudatosít a pártos, osztályszem pontú m űvészet m ellett és ér­ te). Felfedezi az olvasó szám ára a jelképrendszerek erdejéből azokat a törvénysze­ rűségeket, am elyek orientáló erővel bír­ nak, am elyek a m űalkotásokban a befoga­ dók szám ára is tudatform áló érték hordo­ zói, am elyek hozzásegítik az olvasót a mű befogadásához, m egértéséhez, s biztos fo­ gódzót n y ú jtan ak a tájékozódáshoz. A radi Nóra könyve az első olyan kísér­ leti mű a szocialista képzőművészeti szim­ bólum ok rendszerbe foglalására, m ely az alkotó m űvészettörténész széles körű tudo­ m ányos k u tató m u n k ájára alapozva a tel­ jesség igényével h a t . .. és tem atikailag is teljesen ú ja t hozott. Nem lexikon, m ert itt az egyes részek nem különülnek el egy­ m ástól, ha külön egészet is alkotnak, szellemi kapcsolódásuk közös gyökerű. Szerves kapcsolódásukhoz csak világosabb szerkesztési elv az alfabetikus rend, de ezen belül az egym ásba kapcsolódó tiszta lényeg kihám ozása, a forradalm i m űvészet közös eszmeisége a m eghatározó. Különös érdeme, hogy a képzőm űvészet­ ben já ra tla n olvasó is rögtön otthon talál­ ja m agát abban a sokak szám ára elvont világban, am it a m űvészet jelent. M egta­ n ítja az olvasót arra, hogy am it néz, azt tartalm asab b an kell látnia, hogy pl. a ka­ lapács itt, egy bizonyos képi szerkezetben 26 nem csak egy szerszám, hanem egy a m ű­ ben m egfogalm azott eszmét kifejező m otí­ vum, jelkép. Hogy a bika a XX. századi m űvészetben m int m otívum , szinte elfo­ gadottan, m űvekben bizonyítottan a rom ­ boló erőt, a sötétséget, az elnyom ást, a fasizm ust engedi asszociálni. A sisak, a sar­ ló és kalapács, az utcakő, a szörny, a vörös zászló, a m unkás-paraszt szövetség (a m otívum ok rendszeréből csak e p árat kiem elve is) m utatják, hogy az általános és konkrét jelentések hogyan kapnak he­ lyet a m űalkotások jelentéstartalm át m eg­ határozón az egyes m űvekben. A reprodu­ kált m űvek elemzései rövid, töm ör utalá­ sokkal egészítik ki és igazolják a főcím alatt m egfogalm azott (irodalm i vonatko­ zásában is izgalmas, olvasmányos) érté­ keléseket, utalásokat. Tiszta, osztályszem pontú szelekciót vég­ zett a tudós-m űvészettörténész, m ert el kellett hagynia azokat a jelképeket, m e­ lyek nem tartalm aznak olyan belső m a­ got, am ihez kötni lehetne a kollektív tu ­ d attarta lm ú képi form ációkat, vagy azo­ kat, m elyekben a szimbólum tisztázatlan tu d attartalm ak a t asszociálhat. Így elsősor­ ban (csakis) a szocialista tartalm i jelképek, szimbólumok, elfogadott, szinte term észe­ tes jelentéstartalm ú m űalkotások vizsgála­ tá ra kerül sor. Világosan kitűnik, hogy más a kép, m int a szimbólum, az egyezményes jel. Hozzá­ értő használatához segíti az olvasót azál­ tal, hogy világról alkotott ism ereteink for­ rásait hozzákapcsolja a művész által al­ kotott egyezményes jelhez —, hogy a lá­ to tt és gondolt m egbonthatatlan egység­ ben a valósághoz kapcsolódhassék. Itt a szim bólumok bizonyítóan igazolják, hogy a valóság objektív jelképei m ennyire kap­ csolódnak a szocialista, haladó eszméhez, hogy érzékelhető jelképeken keresztül ho­ gyan válik a fogalom az eszme hordozójá­ vá, hogyan válik nyilvánvalóvá a „ re jte tt” értelem . „A m otívum , szimbólum stb. kife­ jezések használata korántsem egységes, sőt egyazon gondolkodásm ódon, szemléleten belül sem teljesen azonos értelm űek a ze­ ne, a képzőművészet, az irodalom , a film stb. vonatkozásában; egyik-m ásik term i­ nus többféle m eghatározásával és alkal­ m azásával találkozhatunk a m arxista gon­ dolkodáson belül is. Itt és m ost azt kíván­ ju k tisztázni, hogy a képzőm űvészetre al­ kalm azva m ilyen értelem ben és összefüg­ gésben fordul el a m otívum , a szimbólum, az allagória, a jel.” — írja A radi Nóra. M ajd m áshelyütt: „A szim bólumnál, jel­ képnél egyszerűbb, korlátozottabb kifeje­ zési lehetőségeket tartalm az az allegória, mely nem helyzeteket, típusokat jelenít meg, hanem közvetlenebbül idéz társadal­ mi, történeti fogalm akat.” S itt Lukács G yörgyöt idézi, m iszerint „az allegória m egkerüli a különösséget, az egyesben re j­ lő lényegi dolgok felszínre ju tta tá sát, és így végső soron dezantropom orf, em bertől elvonatkoztató, dehum anizáló jellegű. Anélkül, hogy a m űvészet régebbi, m ito­ logikus korszakaira vonatkozóan m érle­ gelnénk e főként irodalom történeti tapasz­ talatokat általánosító m eghatározás alkal­ m azhatóságát, vagy ak á r a benne rejlő goethei nézetet (az allegória: kép, mely nem önm agával, hanem valam ilyen foga­ lommal egy jelentésű), a legújabb kori és jelenkori m űvészet szám szerint csökke­ nő allegóriáinak gyakorlatilag jellemző sajátosságára m u tatu n k inkább rá : az al­ legória m ind gyakrabban érintkezik a m a­ gasabb rendű szimbólummal, sőt átcsaphat a még m agasabb rendű típusba is.” Így já rja körül azokat az elm életi kér­ déseket, m elyek egy-egy a tárg y alt kép ti­ pikus vonatkozásaiban az elm életi kérdés­ hez logikusan kapcsolható. A könyv világosan m egm utatja az egyes jelképek etikai eredetét, s annak fejlődési ú tját, az egyén és közösség vonatkozásá­ ban. Az író egyrészt olyan jelen téstartal­ m akat vizsgál és tisztáz, am elyek az avantgarde törekvésekben felfedezhetők, m ásrészt a köznyelvben összekevert szóhasználatokat „teszi a hely ü k re”. M űalko­ táshoz kapcsoltan u tal a jel, jelkép, a szim­ bólum, a m otívum eredetére, hogy a m ű­ vészettörténetben nem eléggé járta s olva­ só is a kialakult eredettől indulhasson el az új mű, az ebben m egfogalm azott jelen­ téstartalom vizsgálatához, megértéséhez. A m űvészettörténeti stílusproblém ák, a XX. század egyetem es és nem zeti problé­ mái, az alkotó és közönség viszonya m ind­ m ind visszatérően erősíti az olvasóban a felfedezés öröm ét, m egindítja a m űvészet birodalm ának felfedezése útján. A könyv külső m egjelenésében is reprezentatív, m éltóan belső tartalm i gazdagságához. A typográfiai m unka, a világos, áttek in th etőn okos szerkesztés nagy erénye a könyv­ nek. A reprodukciók kiválasztása is nagy és körültekintő m unkára hívja fel a figyel­ met. (Kár, hogy egy-két esetben a tarta l­ mi igazság bizonyítására nem sikerült olyan m űvet reprodukálni, am ely m űvészettöréneti kvalitása hitelével m éltó lenne a könyvben m egjelentek családjához, azok rangjához, nem utolsósorban a könyv ér­ tékéhez.) A radi Nóra könyve újabb rem ekm ű ab­ ban a sorban, am ivel a szerző eddig is — hűen elkötelezettségéhez — gazdagította a m űvészet m egértését, népszerűsítését, nem utolsósorban közm űvelődésünk haté­ konyságát. ( K o s s u th , 1974.) Czinke Ferenc �D ubravecz M arcell: Tüzek a hegyekben Julius Szabó: A partizán siratása I. KÖ ZÉP-SZLO V Á KIA I M ŰVÉSZEK A SZ LO V Á K NEM ZETI FELK ELÉS 30. ÉV FO R D U LÓ JÁ R A RENDEZETT SA LG Ó TA RJÁ N I K IÁ L L ÍT Á S Á R Ó L �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cd6a45a4892746a4b2841732dbe7a3bf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9ae34f25fe2fc12c7725d276c23279c7.pdf 42df8f60b253fff310d23b2f55998704 PDF Text Text Szocialista brigádvezetők a m unkásm űvelődésről A m agánlakás-építés problémái Tudom ány és közm űvelődés a m úzeum okban A m unkáskórusokról A nógrádi Ipartelepítés múltjából M adách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alapján Papp Lajos versei, Bába M ihály és Erdős István írása Antológiákról A szocializmus teljes felépítéséért tevékenykedő társa­ dalmunkban csakis új, szocialista nemzeti kultúra tölt­ heti be maradéktalanul sajátos funkcióját. Nélküle nem alakulhat ki és nem fejlődhet a társadalom marxista-le­ ninista ideológián alapuló tudata, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust egyaránt magába foglaló új nemzeti öntudata. A szocialista nemzeti kultúra szerves részeként élnek és hatnak történelmünk haladó elemei, így a népi Kul­ túra hagyományai is. Politikai, művelődési és közműve­ lődési életünk időszerű kérdései - a szocialista nem­ zeti egység megteremtésének célja, a hazafias nevelés, a nacionalizmus elleni harc, a népművészeti hagyomá­ nyok beépülése a művészeti alkotómunkába, a helyi ha­ gyományok széleskörű és mozgalomszerű feltárása — természetszereűn, sőt szükségszerűen fordítja a figyel­ met a népi kultúra jelenségei felé. A nép kultúrájának vizsgálata és a kisérlet, annak beépítésére a nemzeti öntudatba, művészetbe a 18. szá­ zadban kezdődött. Az érdeklődés egy-egy tudományág tárgyköreként jelentkezett ugyan, de sokrétű összefüg­ gésben a meghatározott korok társadalmi kérdéseivel. Ugyanis a nép kultúrájával, művészetével való foglalko­ zás, feltárása és tudatosítása, felhasználása nem első- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sorban, mint tudományos tevékenység, hanem mint ide­ ológiai, politikai, művészeti törekvések szerves része ha­ tott és hathatott, a társadalomban, a nemzeti tudatban és művészetben, általában a közvéleményben. A történelmi fejlődés során a népi kultúra, a népi hagyomány fogalom- és tárgyköre bővült, változott: egy­ részt a paraszti osztály mellett a századfordulótól a mun­ kásosztály kulturája is az érdeklődés fényébe került, másrészt a szinte kizárólagosan népművészet-központú kutatások kiegészültek a népi életmód, szokások, a né­ pi társadalom elemzésével is. Megyénk jellegzetes — palóc — etnikai terület. Ez magyarázza, hogy a néprajzkutatók és nyelvészek a kez­ dettől fogva máig különös figyelmet fordítottak vizsgála­ tára. Az 1891-ben megalakított Nógrád megyei Múze­ umi Társulat, és a később megszervezett Palóc Múze­ um legalapvetőbb célkitűzése a palócság tárgyi és szel­ lemi népművészetének gyűjtése és feltárása volt. Máig sincs azonban összefoglaló mű Nógrád megye népi ha­ gyományairól, népművészetéről. A Munkásmozgalmi Mú­ zeum csak a legutóbbi években kezdte el az ipari mun­ kásság, de különösen a bányászság sajátos életkörül­ ményei között kialakult életmód, szokások, művelődési formák kutatását, feldolgozását. Közművelődési tevékenységünk fejlesztésének egyál­ talán nem elhanyagolható célkitűzése: gazdag és má­ ig élő, ható népi hagyományaink feltárása, a bennük rejlő politikai, esztétikai értékek széleskörű felhasználá­ sa. Népi hagyományaink ápolása váljék hát közművelő­ dési és oktatási gyakorlatunk szerves részévé, kapjon nagyobb szerepet az ismeretterjesztésben, az öntevé­ keny művészeti mozgalomban, a múzeumi, kiállítási programokban, a helyi és megyei társadalmi akciókban, az iskolákban végzett oktatási és órán kívüli tevékeny­ ségben. A korszerű művelődés elvei alapján, differen­ ciáltan kell meghatároznunk a hagyományos formájuk­ ban felújítható vagy felhasználható elemek körét, és a történeti jellegű, ismertetésre váró hagyományok téma­ köreit. Mire gondolt a ,,nép", amikor dalt költött, amikor szenvedélyes táncait kidobogta, csanakját, guzsaját fa­ ragta, s amikor természet-kérő játékait variálta, amikor „megadta a módját” a mindennapi eseményeknek? Ar­ ra biztosan nem, hogy nemcsak a maga örömére, hasz­ nára teszi mindezt, hanem a jövőnek is. A nép nagyon sokáig nem volt tudatos kultúrateremtő, hagyományai mégis a nemzeti kultúra máig ható részévé váltak. Nézzük, hallgatjuk a táncokat, a népdalokat, a la­ kodalmast, a szüreti játékot; megráznak a balladák tra­ gédiái, elgondolkodunk a nép régi életéről szóló hír­ adásokon, leírásokon. És szinte észre sem vesszük, hogy közben nemcsak élményben gyarapodunk, hanem érzé­ seink, gondolataink is formálódnak, mai emberségünk gazdagodik. Nap mint nap erősödik meggyőződésünk: a népi kultúra hagyományainak társadalomalakító sze­ repe is van. V IlI. évfolyam 4 . szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 4 5 6 7 9 11 12 Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről Sulyok László: Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Sapszon Ferenc: Munkáskórusokról Molnár Pál: Tudomány, közművelődés, nevelés Kő-Szabó Imre: Házépítés Szinyei Béla: A magánlakás-építésről Prokai Gábor: „Nem romantikus idő volt” E.K.S. A faragó ember SZÉPIRODALOM 13 Bába Mihály: A osomag 13 Papp Lajos: Három arckép, Gépeiemről 15 Erdős István: A bikának el kell pusztulnia HAGYOMÁNY 17 Szvircsek Ferenc: A nógrádi ipartelepítés múltjából 18 Belitzky János: A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai 20 Leblan c Zsoltné: Madách-életrajzi adalékok a Harsányi-hagyaték alap­ ján KORKÉP 22 23 24 25 26 26 Olvasónapló 1974 (Szigethy Gábor) Fábián Gyöngyvér kiállításán (Mikó Sándor) Szép szó 1973 (Lakos György) Írószemmel 1973 (Szaláncay György) Körkép 74 (Dobass Gyula) Rivalda 72— 73 (Barna Tibor) * A címoldalon Antoni Fa lat festménye, a hátsó borítón grafikája Mészáros Géza PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐ LÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállala t. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest. V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162, pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 6 Ft. Előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 F t Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 5560 Nm NyV balassagarmati telepe 2000 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK B aranyi János b rig á d v e z e tő , S íküveggyár, szocialista b rig á d Szocialista brigádvezetők a munkásművelődésről M á ju s első hetében a szocialista b rig á d ve ze tő k k lu b já b a n a m unkásm űvelődésről beszélgettek, v ita tko zta k a klu b ta g o k . Az é r­ dekeltek, a tervek, elképzelések m egvalósítói közül tö b b e n v á lla l­ koztak arra, hogy e lm o n d já k , ille tve le írjá k vélem ényüket. Közülük kettőnek a d u n k helyt szám unkban, s to v á b b ia k b a n is rendszeresen kö zö ljük a m ozgalom le g ta p a s z ta lta b b vezetőinek vélem ényét. G ecse Józsefné brig á d ve ze tő , M a ka re n ko szo c ilasta b rig á d S a lg ó ta rjá n Síküveggyár, Az egyre pa rá zsa b b beszélgetést, v itá t m egle p e tte n h a llg a tta m . M eglepetésem oka az volt, hogy a m űvelt e m b e r elem zésekor a hozzászólók túlnyom ó részben az iskolai végzettségnél k ö tö tte k ki. Szinte egyetlen és elsődleges té n yké n t szerepelt, hogy a m űvelt­ ség csak az iskolai végzettségől fü g g . K id e rü lt aztán nehezen, hogy nem á llo k egyedül e lle n vélem énnyel. Szerintem ugyanis a műveltség nem csupán „ m a g a s " iskolai végzettség, hanem a n n á l sokkal tö b b . Nem értek egyet azzal sem, hogy a m űveltségre csak születni le ­ het, azt m e g ta n u ln i nem. Igenis meg le h e t ta n u ln i, ille tve csak m e g ta n u ln i lehet. De nem m indegy, hogyan ta n u lju k meg. Term é­ szetesen egyik a la p ja az iskola, de még nem m inden. P o litika i szakm ai fe jle ttsé g , képzettség, m a rx is ta -le n in is ta vilá g n é z e t nélkül szerintem nincs m űvelt em ber. S okféle té m a kö rb e n kell a k tív n a k és s o k o ld a lú n a k lenni. V égül — de ez a le g fo n to s a b b — tu d n i kell a lk a lm a zko d n i a környezethez, a társakhoz, te h á t tu d n i kell „e m ­ berségesen” viselkedni. S ajnos igen sok péld a van az üzem ben és azon kívül is a rra , hogy v a la k in e k m egvan az isko lá ja , mégsem tu d k e llő k é p p e n b e ­ illeszkedni a közösségbe, m ert csak s a já t p á ly a fu tá s a é rd e kli, csak m a g á t ta rtja o ko sn a k: „v a la k in e k ", és tu d á s á t senkivel nem h a j­ la n d ó m egosztani, nem tu d em berségesen b á n n i e m b e rtá rsa iva l, b e o szto ttja iva l. Az ilyen p e d ig , b á rm ilyen „o k o s " is, nem m űvelt em ber. Egy b rig á d o n be lü l elég sokféle em b e r van. A m űvelődés sokféle a lk a lm a , fo rm á ja , lehetősége á ll rendelkezésre, s nehéz e ld ö n te n i: közösen hová m enjen, m it válasszon a b rig á d , hiszen az é rd e k lő ­ dési körök nem m in d ig egyeznek. Egy-egy színházi e lő a d á s ra szí­ vesen m együnk együtt, a k iá llítá s t, tá rla to t is szívesen m egnézzük. N ehezebb a helyzet a kom oly zenével. Túl sok lehetőség nincs rá, hogy megszeresse, aki még nem szereti. Itt m ár nehezebb a szer­ vezés. Az e lm ú lt években re n d e ze tt vá ro stö rté n e ti ve té lke d ő k igen hasznosak v o lta k : olyan g a zd a g ta rta lm ú e lő a d á so ko n , k iá llítá s o ­ kon vettünk részt, am elyek k u ltu rá lis , p o litik a i szem pontból sokat n yú jto tta k. Lelkesen is já r t a b rig á d , szinte e ggyéforrva g y ű jtö tte a p o n to ka t. És közben ta n u lt, fe jlő d ö tt. Az ilyen hasznos kezdem é­ nyezésekkel serkenteni lehetne a b rig á d o k a t a sokré tű b b , kom o­ lya b b m űvelődés felé. Tovább kellene g y a ra p íta n i ezeknek az a l­ ka lm a kn a k a számát. M e rt a k ib e n m egvan a szándék a ta n u lá s ­ ra, m űvelődésre - szívesen él ezekkel a lehetőségekkel. Kossuth Lajos Érzem, hogy va la m i tö rté n t velem és környezetem m el. M i is tö r­ té n t? ! Az tö rté n t, hogy a m agam és a kö rü lö tte m é lő társaim é le tkö rü lm é n ye i, g o n d o lk o d á s m ó d ja á ta la k u lta k . V á lla la tu n k fe jlő ­ désével a d o lg o zó k irá n t tá m a s z to tt követelm ények is változtak. A te c h n ik a gyors fe jlő d é s e s o k o ld a lú a n fe jle tt em b e re ket kíván, hogy még nagyo b b , m e g a la p o z o tta b b g a zd a sá g i sikereket érhes­ sünk el, hogy m in ő sé g ile g m e g fe le lő b b m unka k e rü ljö n ki a kezünk a ló l, am ivel h o z z á já ru lu n k v á lla la tu n k még n a g yo b b nyereségéhez. D e m o n d h a ju k -e azt, hogy a m unkásosztálynak, mely a vezető szerepet tö lti be tá rs a d a lm u n k b a n , m ár szakm ai k u ltú rá va l és m ű­ veltséggel rendelkező ta g ja i vagyunk? Nem. E cél eléréséért még nagyon sokat kell te n n ü n k. A S íkü ve g g yárban ugyan va n n a k h á ­ zila g re n d e ze tt k u ltu rá lis m egm ozdulások, p o litik a i oktatás, te rm e ­ lési tanácskozások, TIT e lő a d á so k, szakm ai to vábbképző ta n fo ly a ­ mok. M e g szo ko tt d o lo g a d o lg o zó k vezetésbe való bevonása is. De ez még kevés ahhoz, a m it a ma e m b e rétől e lvá r tá rsa d a lm u n k. M ég tö b b e t kell te n n ü n k ezen a téren, hogy a d o lg o z ó k a t úgy fo r­ m áljuk, úgy képezzük, hogy a követelm ényeknek m inden te k in te t­ ben e le g e t tu d ju n k te n n i. A S íküveggyár g a zd a s á g i és töm egszervezeti vezetői nagy e rő ­ feszítéseket tesznek a n n a k é rd e ké b e n , hogy a d o lg o zó k m űvelődé­ sét m a g a sa b b szintre em elhessék. F o lya m atban van a sp o rtte le p építése, tervezik új k u ltú rh á z építését, m ár negyedik éve szervezet­ ten fo ly ik az á lta lá n o s és középiskolai o kta tá s g yá ru n k k u ltú ro tth o n á b a n . Folyik a m a rx is ta -le n in is ta esti középiskolai továbbképzés, á lla n d ó a n b iz to s íto tt a szakm ai továbbképzés. A rá d ió , televízió, s a jtó és a színházi e lő a d á so k, k é p k iá llítá s o k, a n ké to k so ko ld a lú a n b iz to s ítjá k m inden em b e r szám ára a ku ltú ra m inél szélesebb körű m egism erését. G y á ru n k b a n a d o tt a lehetőség a szocialista b rig á d o k n a k arra, hogy éve n ké n t tö b b szö r is k irá n d u lh a s s a n a k. Ezeket a k irá n d u lá ­ sokat a szórakoztatás, kika p cso ló d á s m e lle tt helyes összekötni m ú­ zeumok, ké p tá ra k, g yá ra k lá to g a tá s á v a l, m ert az ilyen irányú ta ­ pasztalatszerzés a szocialista g o n d o lk o d á s t segíti elő. M i e d d ig is, de ezután is ilyen fo rm á b a n szervezzük k irá n d u lá s a in k a t. Vélem ényem szerint a szocialista b rig á d o k csak a kko r tesznek e le g e t ig a zá n hiva tá su kn a k, ha a tervek teljesítése, a g a zd a sá g i fe la d a to k m a ra d é k ta la n m egvalósítása m e lle tt az önm űvelésre is tesznek vá lla lá s t, ille tve v á lla lá s u k a t te lje s ítik is. Ü gy g ondolom , hogy - nem csak g yá ru n k b a n , hanem más v á lla la to k n á l is - még sokan nem rend e lke zn e k az a la p m ű v e lts é g e t a d ó nyolc osztályos á lta lá n o s isko la i végzettséggel. A S íküveggyár erre is nagy g o n d o t fo rd ít, b á r ezzel a n ya g ia k k a l já ró köte le ze ttsé g e t v á lla l m a g á ra : ugyanis a 3 na p ta n u lm á n yi szabadságon fe lü l 6 n a p ju ta lo m s z a b a d s á g o t ad, és am ennyiben a vizsgaeredm ény le g a lá b b „ jó " rendű, e bb e n az esetben p é n zju ­ ta lm a t is kap az a dolgozó, a k i az á lta lá n o s iskola valam elyik osztá lyá t elvégzi. M indössze 80 kötelező óra a la tt el le h e t az 5 .-6 . vagy a 7. ille tve 8. osztályt végezni. Helyes lenne, ha a b rig á d o k olyan s e g ítsé g e t a d n á n a k k o lle k tiv á ju k egy-egy ta g já n a k , hogy le ­ hetővé te n n é k szám ukra az a n ya g i veszteség n é lkü li to v á b b ta n u ­ lást. G yá ru n k b a n 600 fő nem re n d e lke zik a 8 á lta lá n o s iskolával, u g ya n a kko r 800 fő te vékenykedik a szocialista b rig á d m o z g a lo m ­ ban. Éppen ezért a szocialista b rig á d m o z g a lm a t fe l a k a rju k hasz­ n á ln i a rra is, hogy ta g ja i a k u ltu rá lis v á lla lá s k o r a 8 á lta lá n o s is­ kolával nem rendelkezők szám ának csökkentésére is té rje n e k ki. Sajnos, a vid é krő l b e já ró d o lg o zó k körében ta p a s z ta lh a tó , hogy még az a n ya g i e lő re lé p é s t je le n tő szakm ai továbbképzésben sem szívesen vesznek részt. De ritk á n le h e t velük ta lá lk o z n i m űsoros rendezvény és film e lő a d á s o k a lk a lm á v a l is ; az üzem ben, sőt la k ó ­ helyükön sem vesznek részt ilyen je lle g ű önm űvelésben, h o lo tt nagy részük szocialista b rig á d b a n do lg o zik. O lya n ta p a s z ta la t is van, hogy a középszintű vezető nem teszi lehetővé a to v á b b ta n u ló d o l- 3 �m űvészeti és iro d a lm i é le t képviselőivel. E ga zd a g p ro g ra m o k le ­ hető sé g e t n y ú jta n a k p o litik a i, id e o ló g ia i, erkölcsi, g a zd a sá g i és egyéb m egism erésre. M in d e ze k p e d ig a b rigádvezetők lá tó kö ré t növelik. Ezáltal képesek lesznek a rra , hogy b rig á d ja ik b a n so ko ld a ­ lú szószólókká v á lja n a k . S zám unkra a m űvelődés lehetőségei te h á t a d o tta k. M in d a n n y i­ unk érdeke, hogy fe lis m e rjü k : a te lje s em berség nem csak a n y a ­ g ia k o n m úlik. gozónak a fo g la lko zá so ko n v a ló részvéteit, d e u g y a n a k k o r egyes vezetők m aguk sem rendelkeznek a szükséges isko la i végzettség­ gel, a m it jo g o sa n fe l is kell róni n e k ik . . . És a m űvelődés te k in te ­ tében is volna m it te n n iü k . Ü dvözölni lehet a József A ttila M űvelődési K özpontban lé tre h o ­ zott SZO CIALISTA BRIGADVEZETÖK KLUBJA szervezőit, m ert ez­ zel le h e tő sé g e t a d ta k a brig á d ve ze tő kn e k, hogy kicserélhessék ta ­ p a szta la ta ika t, u g ya n a kk o r ta lá lk o z h a tn a k a p o litik a i, g a zd a sá g i, Hűség a dalhoz, hűség a hagyományokhoz Felejthetetlen 5 0 év A karnagy a kis em elvényen ül, szem­ ben az énekesekkel. Előénekel a szólam ok­ nak. Ú j d a lt ta n u l a kó ru s: „S zá n t a b a ­ bám, csireg-csörög, se j-h a j, a já ro m . . . ” A szemek a karnagyra figye ln e k. A terem ben csend feszül. A h a n g o t kell „ e lk a p n i” , em ­ lékezetbe vésni a d a lla m o t. S zólam onként p ró b á lko zn a k az énekléssel. Nem sikerül. Ism étlés következik m in d a d d ig , a m íg m in ­ d e n fé le szem pontból e lfo g a d h a tó nem lesz a pro d u kció . * A 37 ta g ú BÁNYÁSZ FÉRFIKAR id é n m á­ ju s b a n ü n n e p e lte fe n n á llá s á n a k 50-ik év­ fo rd u ló já t. H azai és k ü lfö ld i fe llé p é se k so­ kasága, d a lo s ta lá lk o z ó k fe le jth e te tle n é l­ ményei és közönségsikerei je lz ik az e l­ m ú lt fél évszázadot. De nem m a ra d t el — m ert nem m a ra d h a to tt - a h iva ta lo s e lis­ merés sem. A kórust a m u n k á s d ik ta tú ra h a ­ g y om ányainak m egőrzésében k ife jte tt je ­ lentős tevékenységéért 1956-ban a „S zo ci­ a lista k u ltú rá é rt” kitü n te té sb e n részesítet­ ték. Később két ízben m e g ka p tá k a „K iv á ­ ló Együttes” m egtisztelő cím et, az u tó b b i esztendő m inősítő versenyein p e d ig ug ya n ­ csak két a lka lo m m a l az a kko ri le g m a g a ­ sa bb művészi elism erésnek szám ító a m a tő r művészeti kitüntetést, az „A ranykoszorú d ip lo m á va l” -t szerezték meg. Az e lte lt 50 év ú tja a zo n b a n csak látszó­ lag ilyen tö re tle n ívű, e lle n tm o n d á s o k tó l mentes. A valóság sokkal össze te tte b b ; nem csak az öröm öket, hanem a harco ka t, a keserveket és a szom orúságokat is m a­ g á b a n őrzi. A zo ka t a h a tó s á g o k tó l elszen­ ve d ett zakla tá so ka t, fiz ik a i és lelki m e g p ró ­ b á lta tá so ka t, am elyek fe le tt m in d ig d ia ­ d a lm a sko d o tt az é n e ke t kedvelő, d a lo ló m unkások egységes a ka ra ta . A fe lsza b a d u lá s e lő tt a m u n ká sd a lkö r ta g ja i nem egy esetben csak nagy nehéz­ ségek á rá n , a h a tó sá g o k kijátszásával ta ­ lá lk o zh a tta k. Az e lle n fo rra d a lm i rendszer re n d fe n n ta rtó i árg u s szemmel fig y e lté k m in­ den lé p é sü ke t: tu d tá k , hogy a kórus és hozzá h asonló öntevékeny művészeti cso­ p o rto k nem csak a művészet igaz á p o ló i, a m u n ká sd a lku ltú ra és a m u n ká sh a g yo m á ­ nyok őrzői, hanem a p o litik a i m unka olyan színterei is, am elyek le g á lis a lk a lm a k a t te ­ rem tenek a g o n d o la to k szabad, e lle n ő riz ­ h e tetlen és töm eges cseréjére. Ez pe d ig nem vo lt kedvére a k o ra b e li h a ta lo m n a k . M e rt m iről beszélgethet két (h á t még tö b b ) m unkás — sok egyéb más m e lle tt — , ha 4 nem a rró l, hogy a m egélhetési g o n d o k m i­ lyen súlyosan nehezednek a csa lá d ra , m i­ lyen nyom orúságos é le tkö rü lm é n ye k között élnek, m ennyire kis z o lg á lta to tta k . Z e n ta i A n ta l 1925-től é n e kel a kórusban. Ő a le g ré g ib b ta g ja ; az a la p ító k közül m ár senki sem él. A kor a lig látszik ra jta . Friss még ma is, Litkéről busszal já r be T a rjá n b a é n e ke ln i. A régi id ő kre így em ­ lékszik: - A h a tó sá g o k a mi p ró b á in k a t, fe llé p é ­ seinket nem szívesen engedélyezték. Csak a k a to liku s kö rö ke t meg a jo b b o ld a li C só­ ka -fé le ip a ro s d a lk ö ré t. D e tu d ja , m ilyen az e m b e r; ha tilta n a k va la m it, csak azért is c s in á lja . M in k e t tilto tta k , nem szívleltek, h á t a zé rt is é n e ke ltü n k. A m ik o r a m unkáso tth o n b a n p ró b á ltu n k , sokszor a fe le sé ­ gem á llt őrt, jelezte, ha jö tte k a cse n d ő ­ rök vagy a sp iclik. A kko r b e le ke zd tü n k va­ lam ilyen irre d e n ta n ó tá b a . M ik o r a ztá n k i­ tis z tu lt a levegő, o tt fo ly ta ttu k az éneklést, a h o l a b b a h a g y tu k , m u nkásm ozgalm i d a ­ lokkal. - N éha a zé rt „ le fü le lte k ” ben n ü n ke t. P éldául, a m ik o r P á lfa lvá ra m entünk é n e k e l­ ni. A csendőrségnek fe ltű n t a sok piros szegfűs fé rfi, a v irá g o t leszedették a g o m b ­ lyukakból. Később, 1928-ban p e d ig az egész é n e kka rt bíróság elé á llíto ttá k , és m in d n y á ­ ju n k ra 1 h ó n a p i fe lfü g g e s z te tt b ö rtö n b ü n ­ tetést és ezer korona pé n zb i rsá g o t szabtak ki. A zt m o n d tá k — am i ig a z is v o lt — , azért, m ert a la p s z a b á ly nélkül m űködünk. A „c s ó ­ kások” á ru lta k el ben n ü n ke t. A m u n ká sd a lo so ka t a zo n b a n nem tu d tá k e lria s z ta n i az é n e klé stő l. 1930-tól m ár re n d ­ szeresen szerepeltek a nagy országos m unk á sd a lo s-ta lá lko zó ko n , tö b b e k között G y ő r­ ben, M iskolcon, Pécsett, Békéscsabán. A n yílt p o litik a i k iá llá s t je le n te tté k ezek az o lyko r d e m o n s trá c ió szám ba m enő m űvé­ szeti fesztiválok. Az e rő t és a k ita rtá s t nem egyszerűen csak a d a l szeretete a d ta , le g a lá b b a n n y ira a közös m unkássors, a p o litik a i és a tá rs a ­ d a lm i célok azonossága. A közösség biz­ to n sá g á t, m e g va ló síta n d ó c é lt és b á to rs á ­ g o t a d o tt, m egsokszorozta az egyes em ber ere jé t. V o lta k olyan esztendők, a m ik o r a kórus a h a tó s á g i ellenőrzés és tiltá s e lle ­ nére 90 ta g o t szám lált. * A fe ls z a b a d u lá s új fe je z e te t n y ito tt a Bányász F é rfika r tö rté n e té b e n is. Az ország n yu g a ti fe lé b e n még heves h a rco k d ú lta k , a m ik o r a fe ls z a b a d íto tt S a lg ó ta rjá n b a n egy a m biciózus fia ta le m b e r, M a ró ti G yula, aki 1973 végéig vo lt karnagya az együttesnek, m egbízást k a p o tt a kórus szervezésére. A m u n ká sd a lkö r m egváltozott tö rté n e lm i és tá rs a d a lm i körülm ények között fo ly ta tta m u n k á já t. O tt voltak a m e g in d u ló ú jjá é p í­ téseknél, az üzem ekben, az é le n já ró tszeknél, m in d e n ü tt, ah o l d a la ik k a l lelkesíteni k e lle tt és tu d ta k . A választási ha rco kb a n a M a g y a r K om m unista Párt m e lle tt vettek részt. S ajátos a g itá c ió s eszközük az ének volt. — A k k o rib a n komoly, sorsdöntő p o litik a i, h a ta lm i ha rco k fo ly ta k az országban - me­ sélik tö b b e n is, egym ástól csippentve el a szót. — Bizony vo lt olyan hely, a h o l az egy­ ház és a reakció á lta l fe ltü z e lt suhancok m e g d o b á ltá k a kocsinkat. De ezek az in ­ cidensek cse p p e t sem zavartak bennünket, sőt o la ja t a d ta k a tűzre. Legközelebb még e lszá n ta b b a n , még szenvedélyesebben én e ­ keltük a m u n ká sin d u ló ka t, á lltu n k ki a kom ­ m unista p á rt p ro g ra m ja m ellett. — V é le tle n ü l lettem a kórus ta g ja - em ­ lékezik az érces han g ú P utnok János, a S a lg ó ta rjá n i K ohászati Ü zemek szerszámla ka to sa . - Az a cé lg yá rb a n egy m űhelyben d o lg o zta m G ulyis Sanyi bácsival, m in t ta ­ nuló. Egyszer Sanyi bácsi szerszám ot kért tőlem , közben m egem lítette, nem volna-e kedvem é n e ke ln i. Én még soha nem é n e ­ keltem é n e kka rb a n , de ig e n t m ondtam . Ő szin té n szólva, féltem egy kicsit, úgyhogy csak két hét m úlva m entem el. A ztán o tt is ra g a d ta m . M a is így van ez. A k it m e g é rin t a zen­ gő, szálló ének varázsa, az nem tu d le ­ m o n d a n i az éneklésről, nem tu d s z a b a d u l­ ni tőle. - Közel lakom a kultúrházhoz, sokszor itt bám észkodtam a ház körül és h a llg a tta m a d a lo s o k a t — m on d ja Jä g e r S ándor, 19 éves bányai ács. — M egtetszett, a m it csi­ n á lta k, je le n tke ztem a k a rn a g yn á l és kér­ tem a felvételem et. — Nekem b a rá ta im , m unkatársaim é n e ke l­ nek a kórusban — szól Fancsik G yula, a Z IM fia ta l gáztűzhely-szerelője. — Ő k m o n d ­ ták, jö jje k el. T udták, jó hangom van, meg am úgy is ke lle n ek a fia ta lo k a kórusba. M a vagyok itt először, de nagyon jó l é r­ zem m a g a m a t az em berek között. A zt h i­ szem, m in d ig eljövök. �M i ta rtja össze a kórust? Ki m ié rt á ld o z fe l önként, sőt szívesen szabad id e jé b ő l hetente kétszer két ó rá t, nem szám ítva a fellépéseket, az ezzel já r ó utazást? - A kórusban m agam is szórakozom — v a llja Pavlik Pál, aki 1951 óta énekel a d a l­ körben. - A d a lta n u lá s , az éneklés k ik a p ­ csolja az e m b e rt m in d e n n a p i m u n k á já b ó l, és igazi fe lsza b a d u lá st, ö rö m e t je le n t. Ig a ­ zán jó l a dalosok között érzem m agam at. Erőszakkal sem lehetne o tth o n fo g n i. H e t­ venegyben hosszabb id e ig beteg voltam , aztán a m iko r kicsit ja v u lt az á lla p o to m , le ­ vezettettem m a g a m a t a feleségem m el a dalosokhoz, m ert m ár nem b írta m n élkülük. - Nem sajnálom id ő m e t az énekléstől veszi á t a szót Jä g e r S ándor. - M unka után jó l esik a pihenés, a m it szám om ra az éneklés je le n t. A be a t-te l szemben ez e g é ­ szen m ásfajta szórakozás. A b eat nekem egyszerű id ő tö lté s csupán, a kórusm unka viszont á lla n d ó ta n u lá s, m űvelődés, az é l­ mények h ih e te tle n ü l bő fo rrá sa . - Életem évtizedek óta n ó d o tt egybe — m ondja Nem bántam meg az itt kat a tá ja k a t, ah o l évek kü lfö ld ö n , já rtu n k , ta lá n volna az é n e kka r nélkül. a kóruséval fo ­ Putnok János. — tö ltö tt id ő t. A zo­ során itth o n és sohasem lá tta m G ulyis S ándor, acé lg yá ri n y u g d íja s a kó­ rus le g id ő se b b ta g ja . H e tve n h é t éves, de még ma is szorgalm asan já r a p ró b á kra, szereplésekre: - Nem dohányoztam , nem voltam k á r­ tyás életem ben soha, é n e ke ln i szerettem, g yerekkorom tól fogva. Az ének v o lt a m in­ denem . * A fia ta lítá s csaknem va lam ennyi a m a tő r é n e kka r le g fő b b p ro b lé m á ja , g o n d ja . A Bányász F érfikar á tla g -é le tk o ra is m agas: ötven-ötvenkét év. N incs u tá n p ó tlá s — is­ m étlik, hol száraz tényként, hol kétségbe esve, országszerte a karnagyok, népm űve­ lők. M i le h e t ennek az oka? Idézzünk né­ hány vélem ényt! Putnok János, 1945-ös é n e kka ri ta g : — A fia ta lo k csak a b e a t-n e k é ln e k. Jó, nem bánom , legyen az is, d e nem á rta n a , ha m ellette ism ernék és é rte n é k a kórusm űvé­ szet szépségeit is. B alogh Emil, a m ű kö d te tő szerv, a Bá­ nyász M űvelődési H áz ig a z g a tó ja : — Ré­ gen a gyerekekbe m ár az isko lá b a n b e o l­ to ttá k az éneklési vágyat, iskolai ünnepély el sem m ú lh a to tt é n e kka ri szereplés nélkül. Ke rdi Ferenc, helyettes k a rn a g y : — Sze­ rintem az iskolai o k ta tá s b a n is h iba lehet. A fia ta lo k , nem tudom , m iért, valószínűleg m ár itt ka p n a k csöm ört a közös énekléstől. Később aztán szinte természetes, hogy tu ­ dom ásul sem a k a rjá k venni a kórusm uzsi­ kát. Pavlik Pál, a kórus titk á ra : — A m ai fi­ a ta lo k a m űvészetnek ezt az á g á t nem sze­ retik. Nem á ld o zzá k rá a szabad id e jü ke t. Pedig szép élm ényt je le n t az éneklés. N agy Ild ik ó 18 éves, é re ttsé g ize tt kívü l­ á lló : - Iskolás korom ban énekkaros v o l­ tam . A k k o r szerettem : jó v o lt a tá rsa sá g és sok új d a lt ta n u ltu n k , rendszeresen fe l­ lé p tü n k az iskolai ünnepélyeken. De most m ár nem já rn é k é n e kka rb a , m ert nagy le ­ k ö tö ttsé g e t je le n t. Sok m ásra, p é ld á u l könyvolvasásra, a m it jo b b a n szeretek, nem ju t ­ na időm . V irá g László karnagy, zeneiskolai ig a z ­ g a tó : — R égebben a k u ltu rá lis lehetőségek száma jó v a l szerényebb vo lt a m o sta n in á l. Az em berek a kórusokban m űvelődhettek, szórakozhattak és p o litiz á lh a tta k is. Az ö n ­ tevékeny művészeti cso p o rto k közül az én e k­ kar vo lt m in d e n ki szám ára a legkö n n ye b b e n e lérhető, hiszen sem m iféle — még zenei — e lő ké p ze ttsé g e t sem kívánt, csak jó fü l és han g k e lle tt hozzá. M a szám talan k u ltu rá ­ lis lehetőség között vá la s z th a tn a k a fia ta ­ lok. Természetesnek ta rto m , hogy megosz­ lik az é rd e k lő d é s ü k . N e kü n k azt, hogy a kórusm ű vészet csaknem teljesen kiesik b e ­ lőle, m in t tényt, tu d o m á su l kell vennünk, de u g ya n a kko r nem m o n d h a tu n k le a fia ta lo k m egnyeréséről. C sak a személyes m eggyő­ zés, a beszélgetések eredm ényezhetnek v á l­ tozást. A fia ta lítá s , a frissítés különösen most, az o k tó b e rre tervezett n a g y -b rita n n ia i szereplésünk e lő tt férne ránk. A vélem ények m egerősítettek elké p ze lé ­ s e in kb e n : a fia ta lo k k a l m ár az iskolában, az o tta n i é n e k k a ro kb a n kell m egism ertetni és m egszerettetni a kórusm uzsikát. A kórus­ u tá n p ó tlá s , a folyam atosság csak így biz­ to s íth a tó . Bizonyára nem á rta n a a kórusok m e lle tti n a g y o b b p ro p a g a n d a sem : hadd ism erjék meg m inél tö b b e n m uzsikájukat, s ike re ike t! A n a g ym ú ltú s a lg ó ta rjá n i Bányász F érfi­ kar e lő tt kom oly fe la d a to k á lln a k . Ezek: a m u n ká sd a lh a g yo m ányok őrzése és á p o lá sa , m inél tö b b m a d rig á l és n é p d a lfe ld o lg o z á s m e g ta n u lá sa , a kórus h a n g szín g a zd a g sá ­ g á n a k bővítése, az egyes zenei korszakok szerzőinek és zenéjének m egism erése, a ze­ nei lá tó k ö r szélesítése, s végül a fia ta lítá s m egvalósítása. Bízunk a b b a n , hogy a k itű ­ zö tt fe la d a to k a t te lje s íte n i tu d já k , és két év múlva, az ú ja b b országos m inősítő ver­ senyen a le g m a g a sa b b fokozatot, a feszti­ vál d íja t nyert együttesek között üdvözöl­ h e tjü k a ta rjá n i bányász d alosokat. * A ka rn a g y a kis em elvényen ül, szemben az énekessel. A szemek rá fig ye ln e k. K ar­ já n a k egyetlen m ozd u la tá ra fe lcse n d ü l az é n e k: ,,Én ültettem a c é d r u s f á t . . . ” A két órás p róba vé gefelé já ru n k . Az énekesek fá ra d n i látszanak. Fegyelm ezettségük azon­ ban legyűri a fá ra d ts á g o t. L a n k a d a tla n le l­ kesedéssel p ró b á ln a k tovább. Titkon ta lá n m ár m ost a rra a p illa n a tra g o n d o ln a k , a m ik o r re fle kto ro k fo rró fényeiben fe je t le ­ hajtva e d a l végén m egköszönik a zúgó ta p so ka t. S u ly o k L á s z ló Munkáskórusokról Az 5 0 éves Salgótarjáni Bányász Férfikórus jubileuma alkalmából Ez év májusában került sor Salgótarjánban néhány meghívott énekkar és a megye munkás­ kórusainak VI. Országos Minősítő Hangverse­ nyére. A Szakszervezetek Nógrád megyei Taná­ csa, a József Attila Megyei Művelődési Köz­ pont, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a KÓTA Megyei Szervezete vállalta e jelentős találkozó megrendezését. Ennek keretében ünne­ pelte fennállásának 50 éves évfordulóját a me­ gye egyik legrégibb öntevékeny művészeti cso­ portja, a Salgótarjáni Bányász Férfikórus. A salgótarjáni Vigadóban 1924-ben megala­ kult bányász énekkarnak a felszabadulás előtti években sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egyáltalán fennmaradhasson. A kórusta­ gok - bányászok és ipari munkások - legjobj ai tudták, hogy nem könnyű feladatra vállal­ koztak. Néhány évvel a Tanácsköztársaság bu­ kása után a féktelen terror és elnyomás ellen a dolgozók különféle szervezetekbe tömörültek, és így próbáltak harcolni a fennálló rend em­ bertelenségei, üldözései ellen. Ilyen szervezet volt az akkor megalakult Bányászkórus is, mely az első perctől kezdve vállalta a politikai har­ cot is. Bátor kiállást kívánt ugyanis a különbö­ ző összejöveteleken énekelt forradalmi dalok, a szebb, a boldogabb jövőt hirdető munkásdalok, a cenzura megtévesztésére fedőnevekkel álcá­ zott, gyújtó hatású dalok előadása. S ha a megannyi megpróbáltatás, lemondás, a növek­ vő kizsákmányolás meg is keserítette a kórus éle­ tét, megtörni soha nem tudta. A II. világhábo­ rúban szétzilált kórus hamarosan talpraállt: még szinte dörögtek az ágyuk, amikor újra megkez­ dődött a Férfikar szervezése. A felszabadulás után az énekkar egyre job­ ban megerősödött, és a sorozatos sikerek után az elismerés sem maradt el: 1956-ban megkap­ ta a „Szocialista kulturáért" kitüntetést, majd 1970-ben és 1972-ben a „Kiváló együttes” cí­ met. Az országos minősítések lépcsősítsék is fokról-fokra előre haladt: 1964-ben még „Ezüstkoszorút” kapott, de 1972-ben már az „Arany­ koszorú diplomával” fokozatot érte el. És most, az 50 éves évfordulón kellett megvédenie e ma­ gas fokozatot. Sikerült. Virág László karnagy - ez évben vette át a vezetést Maróti Gyulától, aki közel 30 évig ve­ zette kitünően az énekkart — nagyszerűen felké­ szítette kórusát. Az idősebb és fiatalabb éneke­ sek szerencsés keveredéséből jó hanganyagú szép hangzású férfikart sikerült összekovácsolnia akik odaadóan, nagy lelkesedéssel követték in­ téseit. Műsorukból különösen ki kell emelni Pászti: „Éhségdal” -ának, a szöveg érzelmi hullámzá­ sát jól követő, kifejező előadását. 5 �Ez ünnepélyes alkalomból gratulálunk a ju b i­ láns énekkarnak az elmúlt időszak nagyszerű eredményeihez és kívánjuk, hogy találjanak sok­ sok örömet továbbra is a kóruséneklésben, s le­ gyenek a jövőben is megbízható, lelkes tagjai az öntevékeny kórusok nagy családjának. * A háromnapos munkásdalos ünnep sok más szép produkcióval ajándékozott meg bennünket. Az Ózdi Farkaslyuk Radnóti Miklós Művelődési Ház Vegyeskara (karnagy: Vámos József) műso­ rából a „Salgótarjáni vöröskatonák dala" előa­ dása emelhető ki. Minősítésük: „Ezüstkoszorú” . A Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara (Pécs) Ivániska Mátyás vezetésével az „Orm án­ sági népdalok" zeneileg kimunkált előadásával tűnt ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Olajipari Művelődési Ház Erkel Ferenc Kó­ rusa (Nagykanizsa, karnagy: Russay Olivérné) Kocsár: „Suhanj szerelem - Szerenád” tételé­ nek stílusos megszólaltatásával ért el szép si­ kert. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával". Az Ózdi Népművelési Intézmények Vegyeskara Korényi Lajos vezényletével Karai: „Barikádra" cí­ mű forardalmi kórusművét énekelte a legjobban Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával." A Ba­ lassagyarmati Kisipari Szövetkezetek Vegyeskara (karnagy: Ember Csaba) ízlésesen szólaltatott meg néhány tételt Monteverdi: „Scherzi Musicali" ciklusából. Minősítése „Ezüstkoszorú diplomával.” A Jászberényi Hűtőgépgyár M adrigál Kórusának (karnagy: Rohonczy Andrea) változatos műsorá­ ból a madrigálok stilusos előadását emeljük ki. Minősítése: „Ezüstkoszorú diplomával.” A Főváro­ si Autótaxi V állalat Kórusa (karnagy: Puster Já­ nos) Juhász: Kavarog a forradalom című kó­ rusművének jó előadásával szerzett maradandó élményt. Minősítése: „Aranykoszorú". A Salgó­ tarjáni Pedagógus Kórus (Karnagy: Virág Lász­ ló) igényes műsorral szerepelt. Különösen k itünt Udvardy: „Bájoló” -jának finomsága, és Szokolay: „M iniatűr kantátájá''- nak áradó hangzása: Minősítése: „Aranykoszorú” . A Komlói Művelő­ dési Házak Igazgatósága Vegyeskara (karnagy: Tóth Ferenc) nagyszerűen helytállt. Nehéz, igé­ nyes műsorukat stílusosan, muzikálisan adták elő. Kodály: „Székely keservesének” drámai, be­ lülről fakadó előadása emlékezetes marad. M i­ nősítése: „Fesztivál kórus” . Az eddig felsorolt kórusok minősítésüket az „Általános kategóriában" szerezték. A Munkásőrség Központi Férfikara Révész László és Tóth Béla vezényletével ezúttal is ki­ Tudomány, közművelődés, nevelés Olyan önálló tudományos bázisokkal nem vagy csak szűkösen ren­ delkező megyében, mint a miénk, a meglevő műhelyek szerepe és fele­ lőssége kétszeres. Ö nálló kutatás és országos eredmények közvetítése tehát tudományos munkánk — azonban csak egy részét jelenti sokfunkci­ ójú intézményünknek. Vállalnunk kellett, s a gyakorlat sok példájával iga­ zolható módon vállaltuk i s a részvételt a közművelődés sokirányú tevé­ kenységében. Alapvető feladatunknak azonban azt tartjuk, hogy az élet­ re kelt múlt tárgyi emlékeivel dokumentumaival közösséget összefűző tu­ datot, hazafias érzelmeket és szemléletet formáljunk. Törekvések, események ismertetéséről kell szólni, - egy műhely útkeresé­ sének és megújulásának máris kézzel fogható tényeiről. A sokféle kezdemé­ nyezést, próbálkozást összefűző szándékról: a jelenünket, mostani mun­ káinkat is befolyásoló múlt megismertetéséről, szűkebb világunkhoz fűződő érzelmek kialakításáról, elmélyítéséről. Gyűjtő, feldolgozó, kiállító és publikáló tevékenységünk során, a me­ gyei múzeumi szervezetben művelt tudományágak keretén belül — régé­ szet, új- és legújabbkori történet, képzőművészet, irodalom — és műve­ lődéstörténet, néprajz — évről-évre számottevőbb erdményeket érünk el. A települések régmúltjának, múltjának és közelmúltjának feltárásával, a feltárás eredményeinek kiállításával, publikálásával hasznos szolgálatot teszünk a szűkebb hazánkhoz, megyénkhez, városunkhoz, községeinkhez való értelmi és érzelmi kötődés elmélyítésének. A különféle kisközössé­ gek: iskolák, szocialista brigádok és az egyének bekapcsolása a gyűjtő­ munkába, a gyűjtemények gyarapításába is ilyen irányú, s egyre gyakrab­ ban fordul elő, hogy öntevékenyen keresik fel múzeumainkat és kérik, hogy az általuk fontosnak vélt tárgyakat derítsük fel vagy helyezzük el a gyűj­ teménybe és majd állítsuk ki. Ilyen értékes segítség útján jutott pl. bir­ tokunkba a (nemcsak országos hírességű) középkori könyvgyűjtemény, a munkásmozgalom kezdeti időszakából származó dokumentumok, ipartör­ téneti tárgyiak, modellek, a munkáséletmód számos emléke. A szülőföldhöz való kötődést a legintenzívebb állandó, időszaki, to­ vábbá vándorkiállításaink útján erősíthetjük. A megye paraszti kulturá­ já t a Palóc Múzeumban elhelyezett és elhelyezésre kerülő néprajzi á llan­ dó és időszaki kiállítások mutatják be. A paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos tárgyainak, a palócság színes népviseletének, gazdag népművésze­ tének rekvizitumai, a népi hagyományok (községenként népmesék, népi játékok, szólás-mondások és földrajzi nevek) gyűjteményei mind-mind erős szálat szőnek az egészségesen fejlődő lokálpatriotizmus köré. Rendkí­ vül hasznosak a megye múltjáról vagy egy-egy nagyobb település fejl ődéséről szóló kiállítások: erre talán elegendő bizonyíték a Salgótarján története és bizonyos vonatkozásban a Pásztó története kiállítások sike­ re. Ennek példáján felbuzdulva a közeljövőben szécsényi és balassagyar­ mati múzeumunkban is kívánunk készíteni helytörténeti kiállításokat. Ha­ 6 magaslóan szerepelt. Legjobb öntevékeny férfi­ karunk magasfokú zeneiséggel előadott, igen nehéz műsorából Durkó: „Három tanulmány” ának példamutató megszólaltatását emeljük ki. Minősítése: „Hangverseny kategóriá" - ban: Fesz tiválkórus diplomával” . A Magyar Kábelművek Férfikarának (Budapest, karnagy: Kalmár Már­ ton) műsorából B jelij: „A börtönben” című kó­ rusművének hangulatos előadása tetszett leg­ jobban. Az énekkar ezen a hangversenyen nem kérte minősítését. A munkáskórusok minősítő hangversenyeinek végeztével a résztvevő kórusok megkoszorúzták a Tanácsökztársaság téri Felszabadulási Emlékmű­ vet, majd Fasang: „Békét a világnak" összkari előadása után a Megyei Művelődési Központ színháztermében a Bányász Férfikórus tisztele­ tére jubileumi műsor bemutatására került sor, amely méltó befejezése volt a háromnapos ün­ nepségsorozatnak. Reméljük, hogy e nagyszerű kezdeményezés­ nek a következő években folytatása lesz, és Sal­ gótarján a jövőben is szívesen ad otthont újabb munkástat álkozóknak! SAPSZON FERENC sonló célokat szolgálnak továbbá azok a monográfiák - Salgótarján tör­ ténete, Pásztó története — , amelyek szinte a kiállításokkal párhuzamosan munkálódtak k i; a Nógrád megye története I., II., III. és IV. kötetei (ame­ lyek számos helytörténeti vonatkozást tartalmaznak) - másirányú funkci­ ójuk mellett — sikeresen kapcsolódnak a szülőföld megismertetéséhez, megszerettetéséhez. De hasonlóan jó szolgálatot tehetnének a honismereti körük, és a falukrónikák írói. Éppen ezért kell sajnálattal megállapíta­ ni, hogy az alig néhány éve még eredményes honismereti-helytörténeti tevékenység visszaesett — múzeumi szervezetünk viszont csupán néhány honismereti kör szakmai segítését tudja csak vállalni. A megye lakossága is résztvett a török- és németellenes függetlenségi harcokban: e harcok emlékeinek egy része gyűjteményeinkben, illetve helytörténeti állandó kiállításaink tablóin, vitrinjeiben van elhelyezve. 1973-ban 125. évfordulóján az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharcra emlékezve a balassagyarmati Palóc Múzeumban a Múzeumi- és Műemléki Hónap nyitányaként rendezett időszaki kállításunk, majd az e kiállításunk dokumentumaiból az általános és középiskolák számára didaktikus cél­ lal készült vándorkiállítás látogatói számának nagysága és az elért ha­ tás bizonyítja az ilyen jellegű időszaki és vándorkiállítások létjogosult­ ságát. Eddig kellően ki nem aknázott lehetőségek rejlenek a végvári har­ cok színhelyei, az ott elhelyezett emléktáblák, stb, illetve az azokat be­ mutató fotók, dokumentumok, feldolgozások kötésadó erejének haszno­ sításában. A kérdés jelentőségének bizonyítására a Szirákon — a múze­ umi szervezet kezdeményezésére és tevékeny részvételével — helyreállított Teleki László sírhely- és emléktáblaavatás adott lehetőséget a Karancsberényben elhelyezett állandó kiállításunkról, ahol az ellenállási mozga­ lom megyei eseményeit elevenítjük fel korabeli tárgyak, dokumentumok, fényképek alapján. S ugyanide sorolandó pl. Szomszéd Imrének a Mú­ zeumi Füzetek sorozatban megjelentetett, Nógrádi partizánok című ta­ nulmánya is. A haladó irodalmi hagyományok ápolását is fontosnak tartja a mú­ zeumi szervezet. Külön gonddal foglalkozunk — elsősorban 1960 óta — a Mikszáth és Madách életével, életművével kapcsolatos irodalmi és helytörténeti tárgyaik, dokumentumok gyűjtésével. Részben a megyei gyűjtő­ munka, de legfőképpen a Petőfi Irodalmi Múzeum, és az Országos Levél­ tár közreműködésével 1960-ban Mikszáth-kiállítást rendeztünk be Horpácson, Madách-kiállítást Csesztvén, 1964-ben. Ezzel szinte párhuzamosan a balassagyarmati Palóc Múzeumban Mikszáth Kálmán és Madách Imre emlékszobákat alakítottunk ki. 1972-ben a horpácsi, 1973-ban pedig a csesztvei állandó kiállítások korszerűsítését, bővítését végeztük el. A me­ gye két nagy irodalmi alakja közéleti tevékenységéről, írói munkásságá­ ról több, a megyehatárokon túl is elismerést kiváltó, a múzeumi szervezet gondozásában megjelent önálló tanulmányt és kötetet tettünk közzé 1964ben, 1972-ben, majd 1973-ban, — vásárlásokkal, gyűjtésekkel — megte­ remtettük egy önálló Madách-gyűjtemény kialakításának lehetőségét. A múzeumi szervezet tudományos apparátusa fentiek mellett számotte­ vő feladatot vállalt a Madách- és Mikszáth-évfordulók megszervezésében, lebonyolításában. A kisebb jelentőségű írók, művészek sorából Bérczy Ká­ roly és Szentgyörgyi István életének és műveinek megismertetését tűztük ki célul. Erre kedvező lehetőséget biztosított az a társadalmi segítség, amelyet a honismereti mozgalom aktivistáitól kaptunk. Ez évben dol­ goztuk fel Nógrádi Pap László nevelésügyi szakember életét és munkás­ ságát. Gyüjteményünkbe került a Komjáthy munkájáról szóló feldolgozás is. Továbbra is adósak vagyunk viszont a megye más irodalmi „apró- �szentjeinek” (pl. Ferenczi Teréz) nevelésügyi szakemberei, a megyében született, vagy rövidebb ideig megyénkben élt képzőművészek, a termé­ szettudományok neves művelői és műszaki szakemberek, újítók életművé­ nek közkinccsé tételével, hiszen e téren csupán Tittel Pál életútjának fel­ dolgozására vállalkozhattunk. Nógrád megye — s különösen a salgótarjáni iparvidék — munkásmoz­ galma országosan is elismert. A tárgyi és dokumentációs emlékek tudatos gyűjtése a dicsőséges Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából indult meg. A kezdetben szűk múzeumi bázisra épülő gyűjtőmunka eredménye­ képpen, de a nagy történelmi évfordulók kedvező társadalmi hatásaként is, számos értékes tárgy és dokumentum került a múzeum birtokába. Igen jelentős - különösen az 1965-1970 közötti időszakban — az a tevékeny­ ség, amely során időszakos kiállítások rendezésével — részben központi, részben helyi anyagból — járult hozzá Salgótarján és környéke ifjúságá­ nak és felnőtt lakosságának szocialista neveléséhez. 1965-től 1970-ig a múzeum tudományos dolgozói energiájának számot­ tevő részét az évenként megrendezett jubileumi kiállítások előkészítése, megrendezése kötötte le. Ezek sorából is kiemelkednek a felszabadulásunk 20. és 25. évfordulójára, a polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készített kiállí­ tások. 1969-ben állítottuk ki id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászmű­ vész „bányasorozatát” a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban. A nagy történelmi évfordulók keretében megrendezésre került kiállítások fontos politikai nevelő szerepet töltöttek be, kár, hogy helyiség hiánya miatt csak néhány hétig voltak megtekinthetők. - A viszonylag sok időszaki és egy állandó kiállítás mellett ezidőben lendült fel a múzeum tudományos tevékenysége. A múzeum dolgozói és a köréjük csoprtosuló helytörténeti kutatók tollából számos feldolgozás jelent meg. (Adatok a salgótarjáni munkásság életkörülményeihez; a Ma­ gyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek megalakulásáról és kezdeti tevékenységükről; Nógrádi partizánok; A salgótarjáni szénmeden­ ce munkásmozgalmai, 1919— 1932; Adalékok a nemzeti és üzemi bizottsá­ gok Nógrád megyei tevékenységéhez; stb.) Több önálló tanulmány ta ­ pasztalatai alapján részben a múzeum tudományos apparátusára és a megye helytörténészeire alapozva készült és az 1965-ben kiadásra került NÓGRÁD, az 1972. évi kiadású Salgótarján története, a bányamunkásmozgalom történetét feldolgozó monográfia, valamint a Nógrád megye története I— IV. kötete. — 1969. december 22-én Salgótarján felszabadulása 25. évfordulója ün­ nepségeinek keretében került sor a karancsberényi egykori Légrádi-kastélyban — ahol 1944 végén a Nógrádi partizáncsoport harcálláspontja volt - egy felszabadulási és partizán-emlékkiállítás kialakítására. 1971. szep­ tember 29-én Nógrádi Sándor-emlékkiállítással bővítettük az emlékmúze­ umot. 1973. szeptember 29-én ünepélyes külsőségek között vette fel a Nógrádi Partizáncsoport Emlékmúzeuma nevet. Az emlékmúzeum látoga­ tottsága példásan kiemelkedő. Ellátogatnak ide a Nógrádi Sándor ne­ vét viselő KISZ-szervezetek, úttörőcsapatok, turista egyesületek, honvéd­ ségi alakulatok képviselői. Számos megyén kívüli, sőt külföldi is felke­ resi az ország egyetlen partizán emlékmúzeumát. HÁZÉPÍTÉS 5 m illió 389 ezer em b e r él fa lu n , 3130 községben. A fe lsza b a d u lá s tó l n a p ja in k ­ ig fa lu n csaknem 700 ezer há za t é p í­ te tte k vagy é p íte tte k ujjá . Egyedül 1972-ben 28 ezer lakás é p ü lt fa lu n . A fa lu si lakóházak értéke 80 m illiá rd Ft, 93 százalékuk csa lá d i ház. M in d e n m á­ sodik fia ta l lakást a k a r é p íte n i. AKI TAVASSZAL KEZDI K int a telkén ta lá lko zta m H.P.-vel H.P. 31 éves, itt la kik a fa lu b a n , a szüleinél, Ö t éve nősült, a ze lő tt Pesten d o lg o z o tt m int festő. H a za jö tt, b e á llt a téeszbe, az é p ítő b ri­ gádba. A telken felhalm ozva a kő, a hom ok, meg a té g la . - Tervezget? — teszem fel a kérdést, mert látom , nagyon elm élyedt. — A házat? — kérdez vissza. — Nem, az enyém terve az m ár készen van. M ég az ősszel m e gcsináltattam , az e n g e d é ly is m eg­ van. Jó idő kell, ilyenko r id e ra g a d az em ­ ber. A múzeumlátogatásokat tárlatvezetéssel kötjük össze. Ügy érezzük, hogy az emlékmúzeumot meglátogatók — a látottak és hallottak hatására ala p ­ ján — gazdag élményekel távoznak. A változatlan érdeklődésre vall, hogy a Salgótarjántól mintegy 20 km-re lévő emlékmúzeumot eddig kö­ zel tizenhatezren tekintették meg. A kiállítótevékenység mellett szakmai ta ­ nácsadást is végzünk: segítséget nyújtunk — reprodukciós anyagok köz­ rebocsátása útján — a Nógrádi nevét viselő egyesületeknek alkalmi kiál­ lításaik megrendezéséhez. Testvérmegyénk egyik múzeumát — a KözépSzlovákia kerületéhez tartozó füleki múzeumot — ahol Nógrádi Sándor született — ugyancsak kiállítási anyaggal láttuk el. - A szocialista nevelésben igen fontos szerepet szánunk a munkásosz­ tály kialakulását, osztállyá szerveződését, szakmai és politikai fejlődését, éle tmódjának változásait bemutató tárgyi és dokumentációs emlékek eddiginél szisztematikusabb gyűjtésének, rendszerezésének, majd — ha az uj múzeum felépül — bemutatásának. Ezzel párhuzamosan a m á r felgyűj tött anyagokból időszaki és vándorkiállításokat rendezünk. A Képek Nógrád megye munkásmozgalmából, Az iskolák államosítása, Politikai plakátok 1945— 1948; 1918— 1919; (időszaki és vándor), A munkásosztály az irodalomban című időszaki kiállítások, továbbá a Salgótarján törté­ nete kiállításon elhelyezett, a város munkásmozgalmát ábrázoló tablók jól szolgálták a hazafias nevelést. Felszabadulásunk 30. évfordulójára való felkészülés, a különböző kollektivák (iskolai, honismereti, helytörté­ neti szakkörök, szocialista brigádok) bevonása a gyűjtőmunkába, továb­ bá a gyűjtött anyag keletkezésének, történelmi követelményeinek tisztá­ zása hasonlóan szolgálja fenti célkitűzésünket. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a különböző eddig nyomtatásban meg nem jelent, de az ifjúság és a munkásság egyes csoportjai, továb­ bá helytörténészek számára — önálló, vagy kiegészítő jellegű — forrásértékű kiadványt bocsássunk rendelkezésre. Eddig két forráskiadványt: A Nógrád megyei bányamunkásság küzdelme a Horthy-korszakban, továbbá Dokumentumok, adatok Nógrád megye felszabadulásának történetéből című önálló köteteket adtuk ki. - Ez évben kerül az olvasók elé a Nógrád megye munkásmozgalmá­ nak kezdeti szakaszát (1861— 1918) magában foglaló gyűjtemény. Terve­ ink között szerepel az 1918— 19-es forradalmak, továbbá az 1948-1962 közötti időszak legfontosabb munkásmozgalmi dokumentumainak közre­ adása. Ugyancsak tervbe vettük - erre a munkánknak irányt adó tudományos középtávú terv is ösztönöz — a szakszervezeti mozgalom megyei történe­ tének megírását. Az első kötet, amely az 1898— 1948 közti időszakot ölel fel, várhatóan már 1974-ben — míg az 1948-1970 közötti periódus össze­ foglalását 1976-ben — tervezzük megjelentetni. Adósságaink vannak az ifjúsági mozgalom, a különböző baloldali egye sületek, a szocialista közigazgatás és más fontos témák megyei szintű fel­ dolgozásában. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy szakmai munkánkon ke­ resztül alapjaiban sikeresen kapcsolódunk a párt- és tömegszervezetek, neveléssel foglalkozó állami intézmények munkájához, és a múzeumi tárgy­ gyűjtemények, kiállítások, kiadványok közrebocsátásán túl a szóbeli is­ meretterjesztő munkából is kivesszük részünket. - A ztán m egvan hozzá m inden? — Igen. Régóta a k a rju k , tu d ja , az ö re g e k ­ nél azért mégsem az igazi. A s a já tjá b a n akar az em ber é ln i. M in d e n k in e k ez a vágya. A hogy végignézek az utcasoron, könnyen m e g á lla p íth a to m a frissen p iros cserepekről, hány ház é p ü lt ta va ly. H.P. te lk é tő l kifelé a fa lu b ó l le g a lá b b nyolc helyen m a g a so d ­ nak a té g la ra k á s o k . A kő- és h o m o k k u p a ­ c o k a t m ár nem is tu d o m m egszám lálni. ,. . . . a fa lu s i házak nem m in d e n ő tt a c é ln a k m e g fe le lő e n é p ü ln e k : sok a fe n n h é já zó , sátortetős, a tá jb a nem illő é p ü le t. Rossz a beosztásuk, d rá g a , a n y a g p a z a rló a kivitelezettségük. ( . . . ) Ezek a h iv a lk o d ó a n d rá g a é p ü le te k ro n tjá k a fa lu k é p e t.” N épszabadság. 1973. szept. 5. AKI MÁR FELÉPÍTETTE A gazda szívesen fo g a d . Bevezet a ház­ ba, m ert az a la g s o rb a m együnk be az u d ­ varról. Az egész ház alápincézve, lépcső nem vezet lefelé, egyszerűen egy szintben van az u d va rra l és a m agassága le g a lá b b két m éter. Közel érzem fe je m e t a lakás (vagy pince?) menyezetéhez. A b e to n fa la k még csupasza k, az asszony ép p e n nagym osást csinál, egyenletes mo­ ra jja l já r a m osógép. A gazda átvezet egy Molnár Pál m ásik helyiségbe, a h o l á gyak á lln a k , kö­ zépen nagy fa a sztal. Széket húz közelebb és hellyel k ín á l. A m iko r ő is leül, rá m fo r­ d ítja a rcá t, kíváncsian néz. — Itt la kn a k? - kérdezem . — Igen - m o n d ja . - M ég fe n t nincs kész te lje se n — m u ta t fel. — A d d ig itt lakunk. — Régen é p íte tte? — Tavaly tavasszal kezdtem . — Egyedül? — A fia m segített. — D olgozik? — Lassan két éve, hogy leszerelt a katon áéktól. Lakatos a téeszben. — És m aga? — B ejárok a városba, régen kezdtem, az­ tán o tt ra g a d ta m . O n n a n a ka ro k m ár nyug­ d íjb a m enni. — Soká lesz az még. — Tíz év, elszalad az. — Ilyen ko rb a n n e kivá g o tt ennek a nagy építkezésnek? — M ié rt ne? Tíz év a la tt lem egy egy cso­ mó részlet, m ert OTP kölcsönt is vettünk fel, meg vo lt egy kis örökség. A fia m pe­ d ig d o lg o zo tt. Bent a téeszben. M eg itthon is, a feleségem m el. H árom évig fo g la lk o z ­ ta k b ika h izla lá ssa l, az asszony ta rto tt vagy három száz tyúkot, aztán c s u rra n t is meg c sö p p e n t — m on d ja és mosolyog. Látszik ra jta , hogy e lé g e d e tt. 7 �m egépíthessék. Persze, sok ta p a szta la to m van arró l is, hogy elté rn e k a tervektől, jó ­ val n a g y o b b a t é p íte n e k : ezek a n y a g p a z a r­ lók, csúnyák, otro m bák. — Ha m ár az a n ya g ró l esett szó, a helyi a n y a g o k a t hogyan hasznosítják? — Vegyesek a ta p a s z ta la ta im , van aki fe lh a s z n á lja a követ, van aki nem. Term é­ szetesen az is n agyban közrejátszik, hogy a kő d rá g á b b , m in t a beton. Az u tó b b it egyszerűbb b e d o lgozni. — Ö n m a g á n a k még nem tervezett? A m i­ ben csak a s a já t elképzelése van benne. - Tudom , ezt m iért kérdezte. H ig yje el, sokszor e lg o n d o lko zta m azon, hogy a fa lu ­ si építkezésekben fe lle lh e tő e g yh a n g ú sá g o t célszerű, a tá jb a illő házak építésével kel­ lene m e g vá lto zta tni. C sináltam is ilyen te r­ vet, pá lyá za to n d íja z tá k , aztán nem tu d ­ tam e la d n i senkinek. A MŰSZAKI OSZTÁLY VEZETŐJE M e g k ín á l egy kupica p á lin k á v a l, am elyet egy h a rm a d ik helyiségből hozott ki, aztán in vitá l, nézzem meg fe n t az építkezést. Létrán kell felm ászni, m ert lépcsőre még nem fu to tta . Fent a lig győzöm szám olni a s z o b á ka t; van le g a lá b b négy. A p ró , szépen erezett p a rke ttá va l lerakva. Az előszoba m intás csem pével burkolva. — O lasz — m u ta tja széles m osollyal. A fürdőszoba zöld fényben úszik; a kád, a mosdó, zöld a csempe. zöld H a so n lítá si a d a to k . Egy kétszobás, konyhás, fürdőszobás fa lu s i c sa lá d i ház bekerülési összege 1962-ben: 140— 150 m/Ft. (60 m2 a la p te rü le tte l). U g ya n ­ ez a ház 1973-ban: 190— 200 m /Ft-b a került. H a a kétszobás, konyhás, fü r­ dőszobás fa lu si háza t sorházban, kis­ sé kib ő víte tte n é p ítjü k te l (ezt a f o r­ m át a korm ányzat n é p g a zd a sá g i szem­ p o n tb ó l - te rü le tg a z d á lk o d á s , közm ű­ vesítés - fo ko zo tt kedvezm ényekkel tá ­ m o g a tja ), a bekerülési összeg csak 2 2 0 -2 4 0 m /Ft-ra em elkedik. E lle n p o n t: a környéken tö b b háza t é p íte tte k 3 6 0 380 m /Ft-ért, de vo lt olyan é p ítte tő , aki fe lé p íte tte - a s a já t erejét, ügyes­ ségét leszám ítva — 170 m/Ft-ért. A TERVEZŐ M .J . építésztechnikus. M osolygó arcú, v i­ dám em ber, kiegyensúlyozott. — Régóta tervezek. rendszeresen. Az u tó b b i id ő b e n — A zelőtt? — Elvétve, persze a k o rá b b i időszak az in d u lá sé volt. M a m ár sokkal könnyebb. — H ogyan kezdődik a tervezés? — Egyszerű a kérdés, a válasz nem ne­ héz: aki é p íte n i akar, m egkeres. E lm ondja, m it a k a r vagy m it szeretne, aztán m egvi­ ta tju k . — O ly a n t is a ka rn a k, a m it esetleg e lő írá s tilt? — Természetesen. M eg kell m agyarázni, és 8 ez sokszor nem is egyszerű. Van, aki g ö r­ csösen ra gaszkodik az elképzeléséhez. - M ilyen h á za t tervez legszívesebben? - Nézze, a tervezés nem egyszerűen egy sima m egrendelés. V a n n a k előírások, meg az em ber hozzáteszi az a lk o tó i elképzelést is. Kényelmes, célszerű házat szeretek te r­ vezni, és ö rü lö k, ha a m e g re n de lő az e l­ képzelését m e g ta lá lja benne. - Embere v á lo g a tja ? - Természetes. M á st kell terveznem — még ha fa lu s i házról beszélünk is — a p a ­ rasztem bernek, m ást a m u nkásnak és e g é ­ szen m ást az é rte lm isé g in e k. - M i a „ s lá g e r” ? - Itt fa lu n a sátortetős ház. A többség ezt kéri, tudom , hogy a fa lu k é p szem pont­ já b ó l egyhangú, de a m egre n de lő é a szó. A nyeregtető nem h ó d íto tt még kellően, p e ­ d ig az a le ghasznosabb a té rkih a szn á lá s m iatt, meg szépségre is elsőbb. - És a m andzard tető? - Ezért ra jo n g a n a k . Nem tudom és a tö b b i tervező sem tu d ja m egm agyarázni, hogy nem jó , d rá g á b b és ro n tja a ház ké­ pét. M ég bünte té sre is vá lla lko zn a k, csak N. S. húsz éve d o lg o zik a ta n á csn á l, e b ­ ből az id ő b ő l le g a lá b b k é th a rm a d á b a n az építkezésekkel fo g la lko zo tt. Van is gond meg b a j. N egyvenöt éves, h a lá n té ká n fe ­ hér a haj. - A hol ilyen nagy az építkezési kedv, o tt azért fo ko zo tta n kell ő rkö d n i a szabályok fele tt. - Ez term észetes. Ezen úgy se g íte ttü n k még k o rá b b a n , hogy elkészítettük a fa lu körzeti központok rendezési tervét. Az a cé­ lunk, hogy szép, rendezett fa lva k a la k u lja ­ nak ki. - És a vé g re h a jtás? - Látja, ez m ár nem egyértelm ű. A zokat a terveket szakem berek készítették, tö b b ­ ször á tvita tva a fa lu b a n élőkkel. A ztán jó ­ v á h a g yja a ta n á c s te s tü le te, és ahogy te ­ lik az idő, m in d ig v á lto zta tn i a k a rjá k . Per­ sze, sokan szeretnék az egyéni elképzelé­ seiket érvényesíteni. - H ol ta r t a mai m odern fa lu m egvaló­ sítása? - A rendezési tervek k ije lö lik ezekben a közp o n to kb a n a többszintes lakóházakat. Egyes ta n á cso k követendő példával já rn a k �e lől, sajnos a ka d olyan ta n á csi vezető, aki id e g e n ke d ik, irre á lis n a k ta rtja . Pedig a f i­ a ta lo k m ár nem a k a rn a k azo kb a n a régi nagy kertekben ka p á ln i. — M ilyen az „ é p itkezési m o rá l"? — Vegyesek a ta p a szta la to k . H a nagyon szigorúan vennénk, m inden építkezésnél le ­ h e lne valam i s z a b á lyta la n s á g o t ta lá ln i. — M ib ő l a d ó d ik ez? — A helytelen elképzelésekből. M e g szü le ­ tik az e lhatározás, hogy é p íte n e k, te lk e t vesznek, terveztetnek. Ez e d d ig re n d b e n is lenne, de közben az elképzelést m ár nem tisztázzák. Ássák a kuta t, aztán m ikor e l­ készül a terv, a kút olyan közel van a ház­ hoz, hogy az a b la k b ó l le h e t m erni a vizet. A vé d ő tá vo lsá g o ka t nem ta rtjá k be. Persze a ta n á cs is hibás, m ert nem e llenőrzi, s m e gfelelő fe lvilá g o sító m unkával is tö b b e t le h etne e lé rn i. P éldául az e lő k e rte k e t is egyenesen feleslegesnek ta rtjá k , aztán té ­ len az úttestről söprik a havat, hogy az a u ­ tók ne vá g já k fel a piszkot. Természetesen ez nem á lta lá n o s, ezek csak k ira g a d o tt p éldák. — Lakják e g y á lta lá n ezeket a házakat? — Sajnos, még vá lto za tla n a „tiszta szo ­ b a ” elve: sokfelé lá tn i c s a lá d o k a t szorosko dni nyáriko n yh á kb a n , p e d ig o tt a nagy lakás. A kerítésekből meg „versenyt” csi­ n á ln a k : születnek olyan giccs-költem ények, am elyek húsz-harm incezerbe kerülnek. N égy évet vizsgálva 1969-ben é p ü lt a m egyében 266 lakás á lla m i, 892 m a­ g á n e rő b ő l (összesen: 1158 la ká s); 1970-ben 302, illetve 962 (1264); 1971ben 440, illetve 1078 (1518); 1972-ben A 500, ille tve 1524 (2024.) O rszágos a d a t az 1972-es é vre : á lla m i lakás 29 489, m a g á n e rő b ő l 60 705, összesen 90 194. A m a g á n e rő b ő l é p íte tt lakások hoszszabb id e jű e lő ta k a ré k o s s á g b ó l, ezt k i­ e g é szíte tt O TP -kölcsönök ig é n yb e vé te ­ léből v a ló s u ln a k meg. 1972-ben a rét­ sá g i já rá s b a n O TP -kölcsönnel 180, kölcsön nélkül 29 h á za t é p íte tte k . A m egyében 950 h á za t O TP -kölcsönnel, 122 kölcsön n élkül, országosan OTP kölcsönnel 49 909-et, kölcsön nélkül 10 796-t é p íte tte k fel. AKI MOST TERVEZTET Negyven éves lehet, g y ű rö tt bársony za­ k ó já b a n zavartan á ll a tervező e lő tt. Be­ szél, m agyaráz. M u n ká h o z szokott kemény u jja i között nem á ll meg a hegyesre fa ­ ra g o tt ceruza. Kusza v o n a la k a t húz a fe ­ hér p a p írra . Szeretné m a g á t m e g é rte tn i: — Ide kellene a szoba, o tt p e d ig a veranda legyen, de üvegezett. H a lehet, a kko r fü r­ dőszoba meg jó nagy konyha. A n y á ri­ konyhát se fe le jts e k i! T u d ja , a d iszn ó vá ­ g á so k! M eg az asszony o tt főz, mos. A ztán legyen benne még . . . — és to v á b b m agya­ ráz m in d a rró l, a m it m e g á lm o d o tt és h o l­ nap m egvalósít. A KIVITELEZŐ K. J. kőműves kisiparos, fia ta l, vidám em ­ ber. — Az építkezésnél kezembe a d ja a g a z­ da a te rve t és azzal ke zd i: - Képzelje, ide te tte a tervező az a jtó t, hogy néz az o tt ki? Áttesszük ide, az a b la k o t p e d ig a m á­ sik o ld a lra , úgy sokkal jo b b a n m utat. Itt p e d ig ezt a n y ito tt teraszt lefalazzuk és k é s z .. . - Nem tu d o k m it m on d a n i. Leg­ töb b szö r hozzáteszik: c s in á lja vagy m ást hívjak? Ö rvendetes az előrelépés az é p ü lt la ­ kások szo b á it tekintve. 1962-ben a ré t­ sági já rá s b a n é p ü lt 142 la ká sb ó l 118 kétszobás és csupán 1 vo lt három szo­ bás. A m egyében 1969-ben az é p ü lt lakások közül 389, 1972-ben m ár 1252 vo lt kétszobás, a három szobás lakások száma az 1969-es 207-ről 694-re ug­ rott. O rszá g osan az é p ü lt lakások kö­ zül a 2 és többszobások aránya 77,3% A LEGNAGYOBB HÁZ TULAJDONOSA U. község Petőfi u tc á já b a n á ll egy „c s o ­ d á la to s ” nagy ház. V a ló b a n nagy, olyan sokszögletű, a kék v a ko la t meg az é rd e ­ kes m egoldású m andzard te tő m ár meszsziről m a g á ra vo n ja a figyelm et. A tö b b i ház v o n a lá tó l le g a lá b b egy m éterrel k ij­ je b b á ll. A c ifra vaskerítés, m in t kirá ly p a ­ lá s tjá n a ro jt, úgy fu tja körbe a házat. A fa lu b a n azt m ondják, a gazda na­ gyon b o ld o g és büszke a házára. Az in d u ­ lásnál a le g k ü lö n b e t a k a rta . M e g c s in á lta t­ ta a tervet, lá tta m is, Két szoba; egyszerű, célszerű fa lu s i ház. A ztán *ő egy kicsit m ó­ d o s íto tt ra jta . C sak úgy. O lya n nagyra si­ k e rü lt a végén, hogy m aga sem tu d e lig a ­ zodni benne. Az á rá t kérdeztem , de kité rt a válasz e lől. M o st mérges m in d e n kire , a „ v ilá g ra ” , m ert m e g b i rsá g o lták. A házából nyu g o d ­ ta n „ k ite ln e ” két ta ka ro s fa lu s i ház. Kő-Szabó Imre m a g á n la k á s - é p ít é s r ő l Napjainkban soha nem látott dinamizmussal jelentkezik és népszerűsödik a magánépítési igény és tevékenység. A magánlakás, üdülő, garázs, a kiskertmozgalomhoz tartozó telkeken létesített hétvégi ház vagy éppen szerszámoskamra tömeges elterjedése életszínvonalunk örvendetes emelkedéséből származik. Ám a kap­ csolódó igények kielégítése olyan súlyos problémákat vet fel, hogy a megoldás érdekében fokozott figyelmet kell e kérdésnek szen­ telnünk. Kiindulásul annyit, hogy Nógrád megyében a magánlakás-épí­ tés körülbelül 70 % - a családiház formában valósul meg — első­ sorban a városokon kívül. A sorházas, társasházas építési forma is elterjedt ugyan, de elsősorban a két városban. Kétségtelen, hogy az utóbbi sok szempontból kedvezőbb az előbbinél: gazda­ ságosabb a közművesítés, szervezettebb és anyagi meggondo­ lásból praktikusabb maga az építés, bár igaz az is, hogy a bér­ lakásokhoz hasonlóan nem elégít ki olyan funkcionális igényeket, amelyek a külön használatú telekhez kapcsolódnak: garázsépítés, hobbykert, tárolóhelyiség, barkácsműhely, kisállattartás stb. Maradjunk a magánlakás-építésnél! A magánlakás-építés ,,lakástermelésünk" hallatlanul fontos ré­ sze, ennek híján a Kormány által kitűzött 15 éves program — 1975ig egy millió lakás felépítése — nem teljesülhetne. Mai eredmé­ nyeink ismeretében nem lehet ez kétséges, hiszen a felszabadulás után épült lakások kétharmad része magánlakás, és ha csökkent is a IV. ötéves tervben ez az arány, még mindig meghaladja az 50 százalékot. Már esett említés arról, hogy a magánlakásoknak (megyénkre és országosan is jellemző ez) csupán kisebb hányada — mintegy 9 �25—30 % - a épül magasan szervezett, közművesített, telepszerű többszintes, vagy más nagyobb laksűrűséget adó formában, ezért itt és most inkább a nagyobb arányú falusi családiház-építés problémáiról ejtenék szót. Hiszen jelentősége rendkívüli: meghatá­ rozó szerepe van a falusi életforma, az ízlés fejlettsége (lakáskul­ túrán át) vagy a településfejlesztés vonatkozásában — utóbbiról szólva azt is állíthatjuk, hogy községeink többségében egyedüli fejlesztési tényező. Nem közömbös tehát, hogy milyen formában jönnek létre, hogyan befolyásolják-alakítják a település arculatát ezek a lakások, családi házak, milyen lesz alaprajzi elrendezésük közműellátásuk, modern életre való felhasználhatóságuk. Megyénkben évente 800—1000 családiház épül (1971-ben 994, 1972-ben 1072) — ez az összlakásépítésnek mintegy 53 % - a . Vi­ déken — megyénk községeiben — ez az arány 85—90 % körül ala­ kul. Vízzel és csatornázással ellátott az utóbbiak 25—30 % - a , szem­ ben a megyei összes 50—60 % -o s arányával. Villamosenergia ugyan kivétel nélkül mindegyikben van, de kiépített úttal, kiszol­ gáló bolthálózattal már igen gyakran nem rendelkeznek. Ezekhez a hátrányokhoz járul, hogy más lakásépítési formákkal szemben lényegesen nagyobb anyagi erőt, saját munkát, szervezést, után­ járást igényel felépítésük. Az OTP nyújtotta hitellehetőséget ugyan az építtetők többsége kihasználja (kb. 30 % épít OTP-kölcsön nél­ kül), mivel azonban a megyei hitelpolitika szerint a kölcsön tény­ leges összege a kiemelt településeken (városok, nagyközségek) a 80 000 Ft-ot, egyéb településeken a 70 000 Ft-ot, gyakorlatilag az átlagos 55 000 Ft-ot nem haladhatja meg — az átlagos kivitele­ zési költség viszont egy átlagos nagyságú, részben alápincézett családi ház esetében 200-250 000 Ft —, kiszámítható, hogy az épít­ tetőnek mintegy 100—150 000 Ft „előtakarékossággal” keli rendel­ keznie. És akkor még csak az anyagiak kerültek szóba, hiszen köztudo­ mású, hogy mekkora saját és rokoni munkát fektet be, mennyi gon­ dot, utánjárást vállal magára tervek beszerzésével, hatósági en­ gedélyeztetéssel, építőanyag beszerzésével a magánlakást építő. S neki nem jár a gyermekek és eltartottak utáni szociálpolitikai kedvezmény, a többi lakásépítési formához viszonyítva korlátozot­ tabb a munkáltatói támogatás mértéke is. Summa summárum: a családiházat építő-építtető tehervállalása minden más lakásépítési formát, lakásszerzési módot keresőénél súlyosabb. A kérdés másik oldala, hogy míg a saját eszköz és energia felhasználása révén a magánlakás-építkezés jelentősen csökkenti az állam lakásépítési terheit, ugyanakkor az állami beavatkozás, akár a gazdasági, akár a szervezési, hatósági irányítás, elmarad a kí­ vánalmaktól. Ami viszont olyan gondhoz vezet, hogy például kor­ szerűtlen a lakásalaprajz, korszerűtlen a szerkezet, kedvezőtlen az esztétikai megjelenés, gazdaságtalan az építés, sok a komfort nél­ küli lakás és az anyagilag megalapozatlan építési igény miatt be­ fejezetlen maradt vagy mértéktelenül elhúzódó építkezés. Miért olyan magas még napjainkban is a családi házat építők aránya, mi okozza a népszerűsödést a kedvezőtlen gazdasági fel­ tételek ellenére is? A kérdés megválaszolása kimerítő vizsgálódást kívánna, annyi azonban megállapítható (már amennyire ezt az ilyen kérdésekben az enyémhez hasonló járatlanság alapjáról bár­ ki is teheti), hogy egyik meghatározó a család mint hagyományos termelőegység: azt értve ezen, hogy a falusi család „feje" több­ nyire iparban foglalkoztatott, fix keresettel rendelkező eljáró, míg a család többi tagja a téeszben, háztájiban tevékenykedik. A ter­ melési funkción kívül persze nagyon sok olyan módot is biztosít az önálló telkes családi ház, amit más, zártabb építési forma nem tesz lehetővé: ilyen a már említett garázs, tárolóhelyiségek, pihe­ nőkert stb. E funkciók aránya változik aztán annak megfelelően, hogy a családi ház városi vagy falusi-e, egészen addig, hogy la­ kóudvarrá zsugorodik vagy lényegileg csupán a lakás természeti kiegészítése. A falusi házaknál ez utóbbit alig veszik figyelembe: ott a lakás teljesen elszakad a természeti környezetet adó kerttől, zárttá válik, magas lábazatra helyezik — így kialakul a Lakás, ame­ lyet csodása n berendeznek, de nem laknak. Lakják viszont a már eleve mindennapi életük lebonyolítására tervezett-kialakított alag­ sori lakókonyhákat, melléképületszerű nyárikonyhát. Lépjünk közelebb ehhez a problémához! Egy családi ház átlagos értéke 200—250 000 forint, sokszor még több: egy szorgalmas élet, egy család megfeszített munkájának eredménye. Egyéni haszon. De nemcsak az. Társadalmi haszon is: 10 ha felépül, a nemzeti vagyon részévé válik. Akkor is, ha rossz mi­ nőségű s így rosszul használható. Nyilvánvaló hát, hogy hatéko­ nyabban kell őrködnünk: legyen a használati érték az értéknek megfelelő! S ne lehessen érv annak az érve, aki „az én pénzem­ ből lesz, olyan legyen, amilyet akarok — én élek benne’'-elvével replikázik. S ne lehessen általános gyakorlat ismerősök, rokonok, tekintélyek sokszor ízléstelen, pöffeszkedő, rosszul használható há­ zának utánzása. Mert a rosszul tervezett leendő otthon, ha nem is szükségszerűen az, de lehet rossz életformát kialakító s ezáltal tudattorzító erő. Mi lehetne az „egy lépés előre?” A jó lakás alapja a jó terv: kívánatos lenne a jó típustervek minél nagyobb arányú felhasználása. Mert a tervek zömét ma még magántervezők készítik — nagy az ő felelősségük is az épít­ tetői ízlésformálás terén. Felkészültségük jelenleg nem teszi őket erre alkalmassá: megyénkben pl. körülbelül 130 magántervezőnek van tervezői „jogosítványa", közülük 60—70 dolgozik e körben rend­ szeresen: 15 építészmérnök, 40 építőipari technikus és kisszámú kőműves mester. (A tervek zömét technikus-tervezők készítik, s meg kell mondani, hogy a kevés kivételtől eltekintve a korszerűtlen szabványmegoldásokat részesítik előnyben, nem képesek vagy haj­ lamosak a korszerű lakás iránti igény felkeltésére.) Meg keli teremteni — mert a magánlakásépítés (lehetőségeink­ hez képest) alacsony színvonalának oka — a „magánerős" építke­ zés szervezettségét, megszüntetendő a hatóságok ma még eléggé elnéző fellépése és a felhasznált tervek alacsony színvonala. Mert végezetül arról szólván, hogy pedig milyen fogyatékossá­ gai vannak egy mai családi háznak s terveinek, arra tágabb át­ tekintés helyett, hagy válasszam ide Callmeyer Ferenc írásának (A sajátház-építés és az üdülőépítés tervellátása, Hazai Építésügyi Tájékoztató Közlemények 1974/2) néhány gondolatát. „Az alap­ rajz korszerűségének vizsgálata labilis alapokon áll. Az életforma, melyre az alaprajz szerveződik, kialakulatlan mind vidéki, mind vá­ rosi vonatkozásban. . . A század harmincas éveinek kispolgári alaprajzi szervezete uralkodik a magyar alaprajzokon. Ennek lé­ nyege az előszobára szervezettség, a szobák használati értékének bizonytalansága, a külső és belső tér kapcsolatának elhanyagolá­ s a . . . : az utcai szobák előbb-utóbb használhatatlanná válnak és a lakás teljes napi funkciója a lakókonyhába szorul. (ÉGSZI-felmérés: az új lakások 34 % -á b a n a televíziót a konyhában hasz­ nálják.) . . . Visszatérve a tervezés és tervellátás problémájára, megemlíthető, hogy a megoldás nem az egyedi tervezés minőségi javításában, hanem a típustervek választékának bővítésében és nem utolsósorban nívós, államilag támogatott propagandájában rejlik . . . A tanácsadó szolgálat regionális megszervezésével, a tí­ pustervek, prospektusok általánosabb terjesztésével (könyvárusi, ujságárusi forgalmazás) és intenzívebb lakásépítés-kultúra szolgátatással (kommunikációs eszközök — ingyen propaganda füzetek) a lakásépítésnek ez az állam által elhanyagolt területe felkarolható lenne." Szinyei Béla �Nem romantikus idő volt, hanem harc, munka A beszélgetés Lipták József elvtárssal, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkárával, egykori ifjúsági vezetővel készült, emlékezé­ sül a mozgalom 1945-48 közötti időszakára. - T izenkilenc éves fia ta le m b e rk é n t é rte a felszabadulás. A zonnal kérte a fe lv é te lé t a kom m unista p á rtb a és szinte ezzel egyidőben - p á rtm e g b íza tá sb ó l is — be ka p cso ­ ló d o tt az ifjú s á g i m ozgalom ba. M e d d ig d o lg o zo tt ifjú s á g i vezetőként? - A M A D IS Z -nak voltam ta g ja és 1 9 4548-ig titk á ra is K a ra n cs la p ú jtő községben, 1948-ban B udapestre kerültem is k o lá ra : a m iko r elvégeztem , Pesten d o lg o zta m a K özpontban. 1950-ben, a DISZ m e g a la k u ­ lá sakor jö tte m vissza N ó g rá d m egyébe: először három h ó n a p ig városi titk á rn a k S a l­ g ó ta rjá n b a . Az e lle n fo rra d a lo m ig a DISZ megyei titk á ra k é n t vezettem a megye ifjú ­ sági m ozgalm át, az e lle n fo rra d a lm a t kö­ vetően m unká lko d ta m a KISZ létrehozásán 1957 á p rilis á n a k első fe lé b e n — a KISZ m e galakulása után — kértem áthelyezése­ met a „ fe ln ő tt m o zg a lo m b a ". — A M A D IS Z -tól és a különböző rétegszervezetek tevékenységétől a KISZ m eg­ a la k u lá s á ig hosszú az út. Közben sok vá l­ tozáson m ent á t az ifjú s á g i m ozgalom . A m ai fia ta lo k m ár nem nagyon ism erik a „ré te g id ő k e t". M ik voltak a h á b o rú t köve­ tő időszak je lle m ző i, hogyan a la k u lta k meg a rétegszervezetek? - Ennek az időszaknak a fő je lle m ző je ? Egy v ilá g h á b o rú után voltunk. A m ik o r az ifjú sá g k ijö tt a p in cé b ő l, a sötétségből, olyan időszakot követett a fe lsza b a d u lá si kor, am elyben ko rá b b a n az ifjú s á g eg y­ mással ta lá lko zn i, szót v á lta n i, szórakozni nem tu d o tt. T ehát egyik fő igénye az volt, hogy találkozhasson, m ásrészt p e d ig keres­ te az ú tjá t, helyét a tá rs a d a lo m b a n . Eb­ ben az idő b e n sok b á lt és más rendez­ vényt szerveztünk. M in d e n t p ó to ln i a k a r­ tunk, a m it a h á ború e lvett tő lü n k. Ekkor még v a ló b a n rétegszervezetek v o l­ tak. A M A D IS Z (M a g y a r D e m o kra tiku s If­ jú s á g i Szövetség, a kom m unista p á rt ifjú ­ sági szervezete a la k u lt meg először, m ajd sorban a tö b b i p á rto k is megszervezték if­ jú s á g i bázisaikat. Egy községen, városon, az országon belül kom m unista, szo ciá ld e ­ m okrata, kisgazda, p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zet m űköd ött. Szét vo lt tépve az ifjú sá g . Szervezeteik a fe ln ő tt pártszervek p ro g ra m ­ ja a la p já n ö n á lló p o ltik a i a rc u la to t m u ta t­ tak, de je lle m ző v o lt m indre, hogy ta g s á ­ guk szórakozott, ta lá lk o z n i a ka rt. Járási, megyei irá n yítá s nélkül, sp o n tá n helyi, üze­ mi kezdem ényezésekre a la k u lta k , és egyik fő tevékenységük a hasonló g o n d o lk o d á s ú , szem léletű, környezetű, azonos fo g la lk o z á ­ sú szülők fia ta lja in a k összefogása volt. Ez elsősorban úgy ju to tt kifejezésre, hogy akik az ip a rb a n d olgoztak, azok a M A D IS Z-ba vagy a S ZIM -be (S zociáld e m o kra ta Ifjú s á g i M ozgalom ), a kik a m ezőg a zd a sá g b a n d o l­ goztak, a kisgazda vagy a p a ra s z tifjú s á g i szervezetbe kü ld té k a fia ta lo k a t. A v a llá ­ sos szülők — fü g g e tle n ü l fo g la lk o z á s u k tó l - a KALO T-ba (K a to liku s A g rá rifjú s á g i Le­ gényegyletek O rszágos T estülete) irá n y íto t­ tá k a fia ik a t. A M A D IS Z a fo rra d a lm i, te h á t a szoci­ alizm ust, m u n k á s h a ta lm a t a k a ró ; a kom ­ m unista p á rt ú tjá t, p ro g ra m já t követő, azt m agáévá tevő m un kásifjú s á g o t szervezte. A szervezet vezetői gyűléseiken, rendezvénye­ iken a kom m unista p á rt p o litik á já t, ta n ítá ­ sa it közvetítették a fia ta lo k h o z . De ez je l­ lem ezte a tö b b i rétegszervezetet is: a fe l­ n ő t t pá rtp ro g ra m o k , a n a p i fe la d a to k a la p ­ já n szervezett p o litik a i m unka. A k ü lö n b ö ­ ző rendezvényekre, a p á rto k á lta l szerve­ zett p ro g ra m o k ra is m inden ifjú s á g i szer­ vezet a m aga tö m e g e it m ozgósította. - N ó g rá d m egyében hogyan oszlott meg az ifjú s á g a különböző rétegszervezetek kö­ zött? -L e g n a g y o b b bázisa a M A D IS Z -n a k volt, különösen S a lg ó ta rjá n város és já rá s te ­ rületén, meg a m ed e n cé t övező községek­ ben. A kisgazda és p a ra s z tifjú s á g i szerve­ zeteknek a külső já rá s o k b a n — m in d e n e k­ e lő tt B ala ssa g ya rm a t és Pásztó környékén — vo lt e rő se b b befolyásuk. A SZIM Z agyv a p á lfa lv a , N a g y b á to n y térségében és egyes üzem ekben szerveződött p e rifé riku s hatással. Az a rá n y o k a t te kin tve a megye ifjú s á g á n a k k é th a rm a d á t a M A D IS Z tö m ö ­ ríte tte , m ellette a kisgazdasági ifjú s á g i szer­ vezet re n d e lke ze tt szám ottevő e rő v e l, a KALO T-nak elszórt helyi szervezetei m űködtek. — Az egyes ifjú s á g i szervezetek között p é ld á u l egy fa lu b a n v o lta k-e vitá k és mi je lle m e zte ezeket? A vélem énykülönbségek e lté rte k a fe ln ő tt p á rto k é itó l, vagy azok tü krö ző d te k a fia ta lo k között is? Emlékszike ko n kré t esetekre, am elyekkel a vélem énykülö n b sé g e k jelle m e zh e tő k? - A kisgazda ifjú s á g i szervezetek vezetői á lta lá b a n a 20 vagy a n n á l tö b b h o ld d a l rendelkező szülők gyerm ekei voltak. Ők m agukra é rte tté k a fö ld felo sztá sá t (a 20 h o ld ju k ra is), így elle n e a g itá lta k , sőt még g o n d o la tk é n t is ellenezték szóba kerülését. Ebből és h asonló p ro b lé m á kb ó l összeütkö­ zésük tá m a d t az ifjú s á g i szervezeteknek. N em egyszer m e gtörtént, hogy le vá g tu k a v illa n y d ró to t - mi az övékét, ők a m iénket. Vagy az e sté n ké n ti tevékenységet néha m eg­ a ka d á lyo zta , hogy a vezetés összecsapott: m ár úgy értem , hogy egym ást az utcán e lka p tu k. T ehát sokszor te ttle g e ssé g ig fa ­ ju lt a vita. V agy p é ld á u l a különböző re n ­ dezvényeken, m in d e n e k e lő tt m árcius 15-e a lk a lm á b ó l, versengés folyt, ki v o n u lta t föl tö b b fia ta lt. M i a fo rra d a lm i jelszavak mel- 1 1 �le tt elsősorban József A ttilá t szavaltunk, ők in k á b b 1848-ra, a m agyarságra, a nemzeti jelszavakra „h iv a tk o z ta k ". Ezek a harcok, összetűzések '45 és ’46-ban nem csak a köz­ ségekben és alapszervezeti szinten, hanem városi, já rá s i rendezvényeken is je le n tk e z ­ tek. — Az 1945 és 1948 között fe lve tő d ő nagy p o litik a i kérdések, a h a ta lo m kérdése h o ­ gya n je le n te k meg az ifjú s á g körében? — A ha ta lo m b irto klá sa személyi ké rd é ­ sekben is je le n tk e z e tt. A községekben úgy. hogy a régi főjegyző, a régi h iva ta ln o k m a rad-e vagy az ú ja k b ó l: a m unkásokból szerveződik községi, városi vezetés. A M A DISZ, a kom m unista p á rtta l a le g jo b b f i­ a it kü ld te a vezetésbe. Egy p é ld á n m egvi­ lá g ítv a : k ia d tu k a jelszót, hogy „El a re­ akciós írn o kka l a k ö z s é g h á z á ró I" (A fő ­ jegyző e lv o n u lt a fro n tta l, de az a p p a rá tu ­ sa o ttm a ra d t.) Ekkor a M A D IS Z a község­ háza elé vonult, o tt m egnevezte, hogy ki az, aki nem kívánatos, ezért „a z o n n a l ha g y­ ja el a he lyisé g e t." U g ya n a kko r a s a já t e m b e rü ket m ár be is ü lte tté k a helyére. N y ilvá nva ló a n a m ásik p á rt, a m ásik ifjú ­ sági szervezet is fu n k c ió t a k a rt szerezni a h a ta lo m b ó l. V o lt időszak, a m ik o r mi kere­ ke d tünk fö lü l, de e lő fo rd u lt, hogy egység jö tt létre és azok képviselőit is b e ju tta ttu k a vezetésbe — 3:1, 2:1 a rá n y b a n . És ha ez hőskor v o l t . . . Nos, ez a mi szám unkra nem ám fo rra d a lm i, rom antikus idő, hanem h a rc volt, m unka, p o litik a i ve­ rekedés. Sokszor a tetle g e ssé g ig . . . le g ­ fe lje b b ennyiben rom antikus. D e nekünk a b b a n az idő b e n nem vo lt az. T ehát a személyes harcos kiállás, a cselekvő p o li­ tik a i m a g a ta rtá s követelm ény volt. — Ö n hosszú id ő n á t d o lg o z o tt az ifjú ­ sági m ozgalom ban vezetőként. Az ifjú s á g p o litik a i m unka ta p a s z ta la ta ib ó l m ilyen útra v a ló t hozott m agával? - V iszonylag hosszú ide ig és m ozgalm as időszakban voltam ifjú s á g i vezető. Az ifjú ­ sági m ozgalom ban lettem vezető is, em ber is, p o litik u s is. Az nevelte szem léletem et, m odorom at, egész je lle m e m e t. . . De nem ­ csak nekem, hanem ezreknek és százez­ reknek a m egyében és az o rszá g b a n . Sze­ rettem és szeretem, é rdeke l ma is az ifjú ­ ság. — H ogyan lá tja a hetvenes évek ifjú s á g i m o zgalm át M agyarországo n , és mi a vé­ lem énye a m ai fia ta lo k ró l? — A ká r m űveltségét, ism ereteit, fe lké szü lt­ ségét, m o rá ljá t, h u m ánum á t, p o litik a i m a­ g a ta rtá s á t veszem a m ai ifjú s á g n a k , szin­ te össze sem h a so n líth a tó , m ennyivel k u l­ tu rá lta b b , m űveltebb, p o litik u m á b a n m a g a ­ sa b b szinten á ll, m in t a mi nem zedékünk volt. De b o n y o lu lta b b a k, összetettebbek a mai fe la d a to k is: nem olyan látványos, a b a rik á d o k nem h a tá ro ló d n a k el a n n y ira é le ­ sen, m int az én ifjú s á g i vezetésem idősza­ ká b an. Egyébként, ism ét m egem lítem , az sem vo lt a kko r rom antiku s szám unkra, h a ­ nem nagyon kom oly harc, küzdelem , a m in ­ d e n n a p i é letünk, na p i m u n ká n k szerves ré­ szévé vált. Semmi re n d kívü lit, fo rra d a lm it nem lá ttu n k ebben, m in t ahogy, vélem é- 12 nyem szerint a mai fia ta lo k sem lá tn a k még ma. De az lesz a ma ifjú s á g á n a k te vékenysége is. H a tizenöt-húsz év múlva visszatekintünk, nagyon ro m a n tiku s lesz és fo rra d a lm i. Ism ételten, ha m ajd visszatekintü n k . . . Az ifjú s á g ö rö k tu la jd o n s á g a , hogy robba n é ko n y, hogy egészséges tü re lm e tle n séggel rendelkezik. H a ezt szinkronba hoz- A fa r a g ó Azelőtt minden környéken akadt egy-kettő. Főképpen pásztoremberek mert a fafaragás­ hoz sok idő és nyugalom kell. A falvak, a pusz­ ták lakóit, a szegényeket, a nincsteleneket maga a szükség is arra kényszerítette, hogy egyes használati eszközeiket maguk készítsék. A népi faragó művészet mégis sokkal többre volt ké­ pes és hivatott, mint a természetes és alapvető emberi szükségletek puszta kielégítésére. So­ ha nem érte be a tárgyak használhatóságával, an­ nál jóval többre tört: a tartalom és a forma, a használhatóság és a szépség összhangjára. A bárkányi „faragó ember"-t Bozó István nak hívták. Bár nyolcvankét évig élt, viszony­ lag keveset faragott. Télen azért, mert a pász­ torkodásnak már legénykorában búcsút mon­ dott. Jött a háború, az első, s nagyobb baja ugyan szerencsére nem esett, csak éppen a megvadult harci mén leharapta a jobb keze kö­ zépső ujját. Később, idősebb korában az ujjhijjas kézfejet nyomorékká zúzta a kocsirúd. A t­ tól kezdve a faragó kést nem tudta többé a kezébe venni - Egyszerre haltak meg az édesanyámmal — mondja Klári néni, a fiatalabbik lánya. - Édes­ apám meghalt úgy hat óra felé, az édesanyánk rá fél órára. Mire az egyiküket felöltöztettük, addigra meghalt a másikuk. Nagyon betegek voltak. Az utolsó két hétben már nem is tud­ tak egymásról. Az eltűnt idő romló, néma tanúi. A jelleg­ zetes homlokzatú, szabadkéményes parasztiház, amely az ezerkilencszázas évek elején épült. Bizonyára kevés hasonló van már a környéken. Az udvaron a tépett kerekeskút, mellett a ki­ szolgált kemence, fölötte alacsony sátortető, amiről leszédülni készülnek a cserepek. Aki megveszi, nemsokára szétlöki a vályogfalakat, s helyükre nagyablakos, tágas családiházat épít. A málló -fogyadozó használati eszközök, lim-lomok szemétbe kerülnek. De a fafaragványok egészen biztosan még számos nemzedéket fognak gyönyörködtetni. Nehéz élete volt a faragó embernek. Hábo­ rúk, forradalom, szegénység, három gyerek, sok munka. Harmincnyolcban kiállítást rendeztek Kisterenyén népi fafaragványokból. Akkor második díjat nyert. Így mondják a leszármazottak. De valahogyan még az az öt pengőnyi jutalom is elkallódott a hivatalok útvesztőiben. Talán azért is faragott olyan keveset, mert se ideje, se ereje nem maradt hozzá. - A föld, az volt minden — emlékezik viszsza arra az időre Bozó Gyuláné. — Ő k is azt akarták, hogy földjük legyen. Készpénze nem volt a szegény embernek, m it tehettek, kölcsönt kértek a takaréktól, abból fizették a fődet. A kamat meg nagy volt, mindig csak erre fu­ totta, a derekát soha nem birták törleszteni. Milyen gazdag és hajlékony is a magyar zuk az idősebbek h ig g a d tsá g á va l, m egfonto ltsá g á va l, ta p a s z ta la tá v a l, az nagyon szép és nagy ere d m é nyeket hoz. Jó szellemű, életerős, a reá váró fe la d a to k ra felkészülő fia ta ls á g u n k van és ebben m e g ta lá lh a tó a KISZ-nek, az ifjú s á g m a g já n a k élesztő, szer­ vező e re je is. Prokay Gábor em ber nyelv! Hol az a zsurnaliszta, aki a szorító pénz­ telenséget nagyobb nyelvi erővel és érzéklete­ sebben tudná kifejezni: a derekát soha nem bírták törleszteni. S még mennyi jóízű, találó szóhasználattal találkozhatunk faluhelyen! Ta­ lán még sem keli a nyelv elszürkülésétől tar­ tani. Csak néhány az ízes mondatok közül, amik a vendégszerető Bozó-famíliában hallha­ tók. — Ha meg nem kosaraznak — kínálja a kisüstivel a vendégeket a házigazda, s amikor a szókimondásra fordul a beszéd sora, kicsit kesernyésen megjegyzi: - Aki az igazat meg­ mondja, annak nincsen becsi a vezetőség előtt. „Becsi" van az apai örökségnek, a fafaragványoknak Klári és Ilonka néniéknél meg Gyu­ la bácsiékná l. Ezeket mindhárom Bozó család­ ban nagy becsben tartják. A legérdekesebb talán az a fafaragvány, amit az esztendő fájának neveznek. Világos színű fakoszorú, amely apró, mintázatlan fa ­ lapocskákból áll. Ahány nap van az esztendő­ ben, annyi falapocskából. Hasonló fakoszorút, bár eltérő lapszámmal, többet is készített a bárkányi faragó ember. Az összeillesztési pon­ tot, ahol az egyenesvonalúan készített koszorú­ alakzat két vége egymáshoz kapcsolódik, á llí­ tólag szinte lehetetlen fölfedezni. (A fakoszorúk feltehetően kizárólag díszítő elemként szolgál­ tak egy-egy régi parasztházban.) Időrendben a legrégibb a sötét tónusú, fa­ ragott képkeret, amelyben első világháborús katonafotó látható. A harmincas években ké­ szültek a kelyhek, amelyek bizonyára az örök­ ség legértékesebb darabjai. Rajtuk faágak, le­ velek, vi rágok, a pásztorélet jelenetei, állatok. Rendkívül ötletes a kelyhek fogófülének kiala­ kítása, az egyik oldalon gyíkfigura, a másik ol­ dalon kölyökkutya, alul apró kosárkák. S még valami, ami „öröklődött” a család­ ban: a fafaragás szeretete. Az öreg fafaragó fiának, Bozó Gyulának a munkái közül való a dohányszelence és a díszes guzsa ly. Az utóbbi használati eszköz nélkülözhetetlen da­ rab volt a nógrádi falvakban, ahogyan Bozó Gyuláné is elmondja: — Az vót a vagyona az asszonynépnek. Olya­ nok voltak a guzsalyok, olyan díszesek, mint a szentkúti botok. Az rang volt, hogy kinek milyen szép guzsalya van. A legény ezzel ked­ veskedett a lánynak, amikor komolyan járni kezdett hozzá. Magam is dolgoztam guzsallyal, jártunk a fonóházhoz, ment a munka, közben énekelgettünk, néha még táncoltunk is. Így szó­ rakozott a fiatalság. Aztán jö tt az új életfor­ ma és minden abbamaradt. Attól kezdve se kedv, se kenderfőd . . . Bozó Gyula bácsi még arról beszél: ha nyugdíjba megy, majd akkor fog sokat farag­ ni, de a fia már nem vesz faragókést a kezé­ be. É. K. S. �Bába Mihály A csom ag A m ikor a nap az istá lló g e rin c é re ült, m ár o tt szöszm ötölt az udvaron. A szérűt fe lseperte, aztán le ü lt a fa v á g ó tőkére, a zsebéből e lő k o to rt m a d za g g a l összekötötte a seprűben m e g la zu lt szálakat, m e g h a jto g a t­ ta, m e g p ró b á lta a fogásá t, ig a z íto tt v a la ­ m it a nye le n, és az ó lto rn á c sa rká b a á llí­ to tta. K ö rü ljá rta a kertet, a g a lly a k a t öszszeszedte, egy m e g la zu lt lé cé t visszaerősí­ te tt a helyére, aztán m e g in t az udvaron piszm ogott. K ihozta a p itv a rb ó l a b a ltá t, összevágta a g a lly a t meg két g y ö k é rd a ra ­ bot, és a kis halom te te jé re rakta, szépen egym ás m ellé, hogyha esni ta lá l, le csu ro g ­ jo n róla a víz. Felesége kiszólt, hogy m enjen be re g g e ­ lizni. S zótlanul le ü lt a ka n a p é ra , k a la p já t az ágyra tette. Egy ideig nézte a konyha körül csoszogó asszonyát, és a m ik o r elé te t­ te a pirosra sü lt szalonnát, m ár csak a tá n yé rt bám ulta. Az asszony le ü lt az asztal végénél, d a ­ rabka fo rró zsírba m á rto tt kenyeret rá g ­ csált. - H a llo d , azért én csak levágom azt a két tyúkot. Tyúklevest főzök, csig á va l. C si­ ga még van. És lesütöm . H á th a jö n n e k. D é lu tá n is jö h e tn e k. V a la m it d ü n n yö g ö tt, m e g tö rö lte száját, szétpödörte bajszát, és kim e n t az u dvarra. A kocát k ie n g e d te az u dvarra, és a kko r eszébe ju to tt, hogy keccet eszkábál össze, és beveti fűvel az udvart. Tehene nincs, egy süldő meg néhány tyúk az összes jó ­ szága, még jó is lesz, ha nem lesz olyan puszta az udvar. Ha m egnő ra jta a fű, k i­ e n g e d h e ti rá le g e ln i a disznót, le g a lá b b nem kell neki a ke rtb ő l c ip e ln i a d u d vá t. Nem tö p re n g e tt sokáig, hozzá is kezdett, léceket fa ra g o tt, karókat, aztán kihozta a szeges-katulyát, s a gö rb e , rozsdás szege­ ket kiegyenesítette. Az ól e lő tt n y ú jto tt lé p ­ tekkel kim érte a ketrec hosszát, szélességét k ije lö lte a c u lá p o k meg az a jtó helyét, és előhozta az ásót. Egy c u lá p g ö d ö r kiásása u tán m e g á llt, p ih e g e tt, e lő k o to rta p ip á já t, pöfékelve rá g y ú jto tt. A v o n a t éles fü ttyé t hallva fe lje b b em elte a fejé t. T alán most jö n n e k - g o n d o lta . Jönniük kell, m ár csak az a n y ju k m ia tt is. H á t jó, jó, m in d e n k in e k m egvan a m aga b a ja , de a k k o r is. M e g írtá k nekik, hogy m e g ta rtjá k . Ez az ö tve n ö tö d ik. M ost m ár nem lesz sok. A nyolcvanon tú l. A rra g o n d o lt, hogy az ötve n e d ikre , az a ra n y la k o d a lo m ra szépen összejöttek, de m ost h iá b a v á rjá k a hírt, a levelet, semmi sem jö n . Két te li b utyko s o tt á ll a tiszta szo b á b a n , a n a g yházban, ko l­ bász, szalonna van, a kalács is két n a p ja . A b e to n já rd á n lépések k o p o g ta k. Figyelt, m ajd a ko rlá th o z m ent és kinézett. V é g ig ­ lá to tt az úton. Csak Veres D a n i fia b a k a n ­ csának vasa verte fel a csendet. Nem, ezzel m ár nem jö tte k — megy viszsza a ketrechez, és ássa to v á b b a cu lá p o k helyét. Lassan, kom ótosan emel ki m inden ásó fö ld e t. N éha a ház fe lé les, a fe le sé ­ ge az eresz a la tt kopasztja a két tyúkot. A kém ényből vékony kékes fü s t száll fel. Á ll te h á t a sütés-főzés, m ár le sem ta g a d ­ h a tn á k a vendégvárást. A felesége bevitte a m egkopasztott tyúkot, de m ár ő is tu d ­ ja , hogy ezzel a v o n a tta l nem jö h e tn e k. Kiásta a c u lá p o k helyét. A tőkéhez b o ­ to rká l, leül, érzi. hogy e lfá ra d t. H a m a r k i­ fu lla d , ka p k o d n i kell a levegőt. D e csak így m a ra d jo n . Csak ne ke llje n le fe kü d n i, tö p re n g , m ert az á g y a t nem szereti. Az úgy le g ye n g íti, hogy u tá n a já rn i se tu d . A kkor aztán egym aga m a ra d n a az asszony, még az se lenne, aki egy kis a p ró fá t vá g jo n ne­ ki. Igaz, ők a k a rtá k így, m ert Juliska, a le g ­ kisebb fe lk ö ltö z ö tt Pestre, a veje hívta, hogy m enjenek fe l ők is. - Nem te h e tjü k, fia m — m ondta vejének re b b e n ő szemmel — , nem nekünk va ló az. N ekem meg a n yá to k n a k m ég a n a g ya p ja is itt született. A ztán meg mi le n n e a ház­ zal? V a la k in e k csak őrizni kell, hogy nek­ tek legyen. H iá b a v ita tko zta k vele, hogy nekik nem kell, a d já k el, d e erre csak sértődötten h a llg a to tt. Így aztán egyedül m a ra d ta k te l­ jesen. A n d rá s, a le g id ő se b b fia , még a h á b o rú u tán D e b re ce n b e költözött. Teri M isko lcra , m ert az ura a n n a k is g yá ri lett. Péter Pesten kalauz, S ándor meg m inisz­ té riu m b a n van, Juliska meg az egyetem en do lg o zik. N yáron még jó , m ert vakáció a la tt jö n n e k az unokák, m ajd fe lve rik a házat, olyan hangosak, de m égis jo b b , m in t ez az örökös h a llg a tá s . A n yu g d íj nem sok, igaz se g ít ra jtu k a h á ztá ji meg a kert. De jö vő re m ár h á ztá ji se kell neki, nincs, aki bedolgozza. Ü l a tőkén, pöfékel, szívja a p ip á t. A fe ­ lesége jö n a kis kosárral a p ró fá é rt. T eli­ ra kja , m egáll az ura m ellett. - M it á stá l ott? — m u ta t a c u lá p o k he­ lyére. - Ketrecet c sin á lo k a kocának. - M in e k a? Bevetem fűvel az udvart, azért. Az asszony m e g ig a zítja ke n d ő jé t. K en­ derszín h a já t a fekete kendő a lá b ú jta tja . - Hiszen szebb lesz a kko r az udvar, igaz, jo b b lesz az u n o ká kn a k is benne hancúrozni. - Ü hüm. H a llg a tn a k . M in d a ketten a rra g o n d o l­ nak, hogy m egfeledkeztek róluk, de g o n d o ­ la tu k a t nem m o n d já k ki. Az asszony hóna a lá fo g ja a kis kosár tüzelőt. - Nem zavarom nagyon, há th a a h á r­ mas vo n a tta l . . . Nem fejezi be a m o n d a to t. T u d ja , hogy így is érti az ura. Az meg csak b ó lin t rá és szívja to v á b b a p ip á t. Az asszony csoszogva m egy a házba, ő meg fe lá ll és a c u lá p o k a t b e á llítja . Jobbró l-b a lró l is m egnézegeti, hogy egyenesen \ P A P P LA JO S VER SEI Három arckép D. E. B. N. L. K. B. O lc só m érget fo g o tt m agá ra M in t a vo n a to k p o n to s s á g a : Ikon-fény, pá rá s levegőben. sok-sok d rá g a hazugság után. a h a lá l m ásfél p e rc e t késett. A világ k ip e rg e tt szeméből. sum m a: Nem elég jö n n i! ro h a n n i kell m inden v á rh a tó ö leléshez: Ö rd ö g ö t-a n g y a lt h iá b a várva A rem egő sínekre lépett. A ra n y p o r-m o s o ly ; h u ll id ő tle n e lú n ta m a g á t a kko r d é lu tá n . Sovány volt, bölcs és nagyon árva. a h o m o k-h in tő messzeségből. S m ert a méreg is lassan ha to tt, K ig o n d o lta m ár ezt a v é g e t. Szeme kiszakadt a v ilá g b ó l. h u rko t illesztett szép nyakára. Írt tü krö t. M a g á t nézte benne. Im b o ly g o tt bom ló fé lh o m á ly b a n . H a lá la helyén m ajd egy tá b la Követ ír t: s a tü k ö rre vetve De lá tja istene tró n u s á tó l, Emlékét szállongva fö d i el h ird e ti: itt élt, itt la ko tt. p o rrá zúzta a gyöngeséget. b o rá t kik isszák m o sta n á b a n . eszmék é g e tt Ikarusz-tolla. s nyúlni m áris átokhoz, késhez, e lvá g n i az el nem szakadtat. Aki m egáll, meg nem m a ra d h at. K ifo rd u l a v ilá g a ló la . Lezuhan; a rcá n bűzös pólya. 13 �á llja n a k , aztán beszórja a kis g ö d rö k e t és le d ö n g ö li. M e g in t oda tib lá b o l a tőkéhez, p ih e n n i. O n n a n nézi az ól e lő tt á lló c u lá p okat. Elégedett. S zétpödri bajszát, a m iko r kiszuszogta m a g á t és m e g in t a ketrec kö­ rül m atat. Az id ő m intha v á lto za tla n lenne, a nap m intha nem a k a rn a m ozdulni a kékesen fölé b o ru ló é g b o lto n . N éha egy-egy fe lh ő ­ foszlány e lta k a rja , ilyenko r felles, m intha m ár a lebukó n a p o t p illa n ta n á meg. C sa­ ló d o tta n p ö d ö r e gyet bajszán. A d é li h a ­ rangszót egykedvűen h a llg a tja . Az utcán a lig egy-két e mber. M a jd csak estefelé e le ­ venedik meg kissé, a m ik o r a „B o c s k a ib ó l" jö n n e k hazafelé az em berek. A kko r m in d ig o tt á ll a k a p u b a n . Ennek, a n n a k is köszön, e gy-két szót v á lta n a k, m egkérdezi, m it csi­ n á lta k, hol, m elyik d ű lő n d o lg o zta k, aztán egész este ezen dörm ög, v ita tko zik a fe le ­ ségével. M ost még ez is messze van, még csak dél van és ha jö n n e k a vo n a tta l, a k ­ kor . . . F eláll, o tt szöszmötöl m e g in t a ketrec kö­ rül, hogy ne g o n d o ljo n m e g in t a gyerekek­ re. A léceket szegelgeti, a ka ró k a t drótozza össze, lá tja , hogy a felesé g e ki meg b e já r a p itva rb a , hogy a kém ényből a lig -a lig száll füst, te h á t levette a lá b a st, hogy el ne fő jö n a tyúkleves. M á sko r m ár e b é d e l­ nek ilyenkor, de m ost tu d ja , hogy a m íg el nem fü tyü l a három órási, a d d ig nem lesz ebéd. M ég a kko r is vá rn i k e ll; g o n d o la tb a n k i­ sérni ő ke t az á llo m á stó l egészen hazáig. M ég a kko r várni, m ert há th a m e g á llta k va­ lakivel beszélgetni. Nem, m ár nem jö n n e k. M in d e n várakozási id ő lete lt. Felesége o tt á ll a to rn á c elő tt. - G yere, együnk. M in d e n o tt á ll, készen. Az a sztalra csa k két tá n yé r kerül. C silla g o s a csigaleves, de nem érzi az ízét, a hús puh a , om lós, ezt szereti, de egy csepp ö rö m e t sem érez. A kifli sem száraz. - Iszol egy p o h á rra l, hozzak? - kérdezi Gépeimről HŰTŐGÉPEM H űtőszekrényeinkben ú ja b b jégkorszak készül; egykilós csom agokban m a m m utokat tá ro lu n k tízezer esztendőn át. R om latlan m egm aradnak, b á rm iko r fogyaszthatok, lassan kiengesztelve. Szép ez a konzerváltság. Jaj, csak a biztosíték el ne ro m o ljon egyszer! S e derűs jé g k o r után a frissé d e rm e d t vilá g e lm e rü ln e az ú ja b b , a m m ó n iá tó l bűzlő olvadás-vízözönben. 14 az asszony. Vörös a szeme, biztosan sokat d örzsölgette, m ert sírni m ár nem tu d , de olyan h a m a r könnybe lá b a d a szeme. — Iszunk, h á t persze, hogy iszunk — m on d ja és int, hogy két p o h a ra t tegyen az a sztalra. - Nem bánom , de nekem csak egy csep­ pet . . . — C seppet, persze, hogy egy cseppet, h i­ szen csupa csepp ez — ö n ti az a ra n y s á r­ ga n e d üt. — Isten éltessen m in d k e ttő n k e t meg a gye rm e ke in ke t is, sokáig — em eli fe l p o h a ­ rá t az asszony. — Éltessen — b ó lin t rá az e m b e r és fe l­ h a jtja a borocskát. Ritkán iszik, de ez olyan jó le s e tt neki, hogy még egy p o h á rra l önt. V a k k a n t a vén kutya. M in d k e tte n izg a ­ to tta n fe lá lln a k . Jönnek — g o n d o ljá k , de nem m erik k im o n d a n i a szót. A küszöbön m e g to rp a n n a k. A postás áll e lő ttü k. Két nagy c so m a g o t cipel. — Jó n a p o t. Teri néném , jó na p o t, A n d ­ rás bácsi. — M e g jö tt a csom ag — o tth o n o sa n te ­ szi le a székre. — Az egyik Pestről, a m á­ sik meg M isko lcró l. M eg két tá v ira t és egy expressz levél. Csak nem va la m i é vfo r­ du ló ? — Az az — m o n d ja az asszony. - az ö t­ ven ö tö d ik. C e ru zá t n yú jt A n d rá s bácsinak, hogy ír­ ja a lá a vényeket. Remeg a keze, a m íg ne­ vét körm öli. — Egy p o h á rra l? A n d rá s bácsi. — em eli fel a b utyko st - Egy se jö tt haza? — néz körül a pos­ tás. - Nem. - H ej, ilyenek ezek a m ai gyerekek — s ó h a jt fel. - N ekem is odavan kettő, még levelet is ritk á n írnak. Az em ber m e göreg­ szik és m egfeledkeznek róla. Szomorú ez. M ég tán a tem etisre se jö n n e k el. A n d rá s bácsi szétpödri c sa va rin t is egyet ra jta . bajszát, még - Na, na — em eli fel u jjá t. — A zért nem egészen úgy van az. M e rt h á t itt vannak az enyémek. Egy se jö tt el. De m iért? O ka van a n n a k. Hiszen m aga is, öcsém, tu d ja , hogy m in d e n kin e k megvan a m aga g ondja -b a ja . Az egyik nem tu d o tt jö n n i a g yá r­ ból, a másik, am ék a m inisztérium ba van, a n n a k se le h e t csak úgy uk-m ukk szaladni haza. Juliskának meg lehet, hogy m egint beteg a g y e re k e . . . De azért nem fe le d ­ keztek meg . . . A csom ag, a levél . . . na, szóval, nem jö tte k, de h á t Istenem, vótak velünk ele g e t, meg jö n n e k, ha t u d n a k . . . D ohog. A postás érzi, hogy b a jt csinált. - Nem sérté skipp m ondtam én, A n d rá s bátyám , hiszen tu dom én, jó l tudom , ne­ hogy h a ra g legyik m ár e b b ő l, na — koc­ c in tja oda p o h a rá t az öreg em beréhez. - ’Sten - ’Sten — m o n d já k egym ás u tá n h ö rp e n tik b o ra ik a t. és ki- A postás köszön, elm egy. O tt m a ra d n ak m e g in t együtt. - Jól te tte d , hogy m e gm ondtad neki m o n d ja az asszony. — , jó l te tte d , ne higygyék, hogy a m ieink is olyanok, meg oka van a n n a k, hogy nem jö tte k . — M á r hogyne in n é k egy ilyen szép év­ fo rd u ló ra . Ö tve n ö t év együtt, jó b a n -ro sszban, hej, szép, nagyon szép ez - fo g ja meg a p o h a ra t és a m agasba em eli, — Isten éltesse A n d rá s b átyám ékat, erőben, egészségben és csak azt kívánom , hogy még vagy húsz évig én köszöntsem fel m a­ g u ka t. — Köszönjük. A g g y a isten. Az em b e r csak b ó lin t rá, aztán fo g ja a konyhakést és nyiszálja el a csom agokon a sp á rg á t. A rra g o n d o l ő is meg a fe le ­ sége is, hogy ezen az évfo rd u ló n egyik gyerm ekük sem n yitja rá ju k az a jtó t. De g o n d o la tb a n még rem énykednek. T alán az esti vo n a tta l jö n valam elyik. ÓRÁM TELEFONOM tik -tik -tik -tik Percegve c irp e l; így in t m in d ig , s percekre nyír fel ó rá t, n apot. R eggel nem a lh a to k , résen van, riaszt. Felébredek, s h a n g ja lebeg e lő tte m -m ö g ö tte m , fö lö tte m -k ö rü lö tte m estig és pim asz ritm usa pontos, meg nem z ö k k e n ; se n kitő l-se m m itő l meg nem hökken tik -tik -tik -tik a cél virtusa. V a jo n ő t e lő b b é ri-e u tó l a h a js z á lru g ó szívinfarktusa? H a lló i ki beszél? Én vagyok. H a lló ! ki beszél? (sötét van Csak a csilla g o k) H a lló ! ki beszél? (csend van Csak én) H a lló ! ki beszól? (ü lö k egy fe lh ő perem én) Itt vagyok. (H a lló , h a lló !) M it a d h a to k ? Z a jo s öröm em e lfo gyott. Kinek kell szorongásom ? Eladtam m ár m agam , h á t h a llg a to k . (H a lló i ki beszél?) Én nem beszélek. Nem rezdül se szél, sem a fá k ; sem a lélek. �Erdős VIstván A bikának el kell pusztulnia Úgy tudom , M a gyarorszá g o n sohasem rendeztek b ik a v ia d a lt. Egyszer, sok évtizede egy vá n d o r-a ré n a hírverést c s in á lt volna e je llegzetes spanyol sportn a k, de hogy a főváros h a tó sá g a i k ik ö tö t­ ték fe lté te lü k e t a b iká k é le tb e n m a ra d á sáró l, a m a ta d o ro k B u d a ­ pesten nem le n g e tté k in g e rlő vörös kö pönyegeiket. Semmi értelm e úgy b ik a v ia d a lt já tsza n i, m o n d tá k a spanyolok, ha a b ik á n a k é le t­ ben kell m ara d n ia , hisz é p p az a küzdelem cé lja , te tő p o n tja , lényege, hogy a to rre ro m egöli a b ik á t. . . D é lu tá n ö t ó ra k o r olyan izg a lo m m a l á lltu n k a h a ta lm a s keleties é p ítm ény tövében, m intha az évszázad m érkőzéseként a m agyar la b d a rú g ó v á lo g a to tt v ilá g b a jn o k i d ö n tő jé re lenne b elépőnk, vagy a kikn e k szorongását nem le h e t fu tb a ll-iz g a lo m fo k o k b a n k im u ta t­ ni, úgy, m intha éle tü n k fo n to s fo rd u ló p o n tjá n , dö n té sre várva kérnénk bebocsátást, hogy tízezrek közt m egm érettessünk az iz­ g alm ak, iszonyúságok elviselésében. Az a ré n a á rn y é k á b a n tú ris ­ ták 3 0 -4 0 fős cso p o rtja i vá ra ko zta k körös-körül az idegenvezetők vezényszavára, a n n á l tü re lm e tle n e b b ü l, a h o g y a kétm illió s B a rce ­ lona egyre g a z d a g a b b a n o n to tta a m aga s p a n y o lja it, kevésbé szer­ vezett tu ris tá it a té r m inden o ld a lá ró l az a ré n a felé. Jöttek n a g y­ c sa lá d o k taxin — ném elyik kocsiból nyolca n is k ik á sz á ló d ta k ; jö tt egy mankós, kövér asszony, tolószékes ö re g e m b e r; jö tte k g yalog, ro b o g ó n , m ikrobuszon. Ö z ö n lö tt a töm eg a b e já ra to kh o z. Jöttek lo vasrendőrök a z a va rta la n fo rg a lo m b izto sítá sá ra , jö tt egy te h e r­ a u tó n yi katona-néző, és jö tte k nagy lá n ycsa p a to k összekarolkozva. N egyed h a tko r jö t t egy díszes fe ke te viseletbe ö ltö z ö tt idős fé rfi, aki u tcá t n yito tt m aga körül a sűrűsödő tö m e g b e n : úgy köszöngetett, in te g e te tt jo b b ra -b a lra ism erősnek, id e g e n n e k, rendőrnek, presszósnőnek, buszsofőrnek, m in t aki kirá ly n a k já ró h ó d o la tta l számol. V a la m i köze lesz o d a b e n n a cerem óniához. H a rsá n ya n k i­ a b á lt. In v itá lt befelé. Jöjje n e k, jö jje n e k , később csak egyre n a ­ g yo bb lesz a töm eg. T oporogva s z o ro n g a ttu k lep e d ő n yi b e lé p ő in ­ ket, szidtuk a cse lle n g ő későnjövőket, a k ik re vá rn i kell. Fél hat e lő tt két perccel idegenvezetőnk egy fe h é r ke n d ő t lo b o g ta tv a vég­ re é lre á llt, s mi — ötvenen m a g ya ro k — b e p ré s e lő d tü n k a b e já ra t körül nyüzsgő ó riá si töm egbe. Az aré n a belseje ká p rá za to sa n színes. Az é p ítm é n y len d ü le te s b oltívei, m ozgalm as díszítései, a nyüzsgő töm eg s z ín o rg iá ja , a z a ré ­ na hom okhűvös barn a nyugalm a, a kü zd ő te re t övező m agas p a ­ lá n k különös pirossága m ind izgalm as, v a d o n a tú j látvány. Feszeng­ ve ültünk, keskeny betoncsíkon, h á tu n k b a n éreztük a m ög ö ttü n k ülők té rd e it. A küzdőtér fő b e já ra ta m ö g ö tt p ü sp ö klila köpenyek lob o g ta tá sá va l, h a jto g a tá s s a l készülődtek a küzdelem re a b ik a in g e r­ lők, a m a ta d o ro k segédei. Messze lenn, sok em eletnyi m élységben a la ttu n k , já tsza n i kezd a zenekar. Különös, h a lk m u zsiká ju kb a n tü ­ zes feszültségek vib rá ln a k , m ajd in d u ló ritm u s b a le n d ülve fokozódik a hangerő, és e lkezdődik a látványos bevonulás. Lovon, gyalog, ilyen-olyan d íszru h á b a n fe lvo n u l a p ro g ra m va la m e n n yi szereplője — díszhelyen a három m a ta d o r. Tisztelegnek a közönségnek, a zsü rin e k ". A v ia d a l díszelnöke ponto sa n h á rom negyed h a tk o r je lt a d a küzdelem elkezdésére. Z a v a rt csend a le lá tó k o n , feszes vá ­ rakozás a poro n d hom okjá n . Ü gy á lln a k o tt há rm a n -n é g ye n lila köpenyeikkel, m int a kikn e k szerénynek kell lenniük, hisz nem ők a főszereplők itt ma. M e g n y itjá k a kerítés b ik a b o c s á tó ka p u já t. M agasra ta rto tt orral bekocog a fe ke te e lle n fé l, a b ika . A n n y it tu d u n k róla csak, hogy huszonnégy ó rá ja nem evett, huszonnégy ó rá ja vaksötétben ta rto ttá k . A zt senki sem tu d h a tta meg, vad vagy közönyös, erős, harcos-e vagy szelíd. A fény, a m in t a p o ro n d n a ­ pos fe lé re kocog, e lv a k ítja . T alán ösztönösen, ta lá n vé le tle n ü l az árnyékos rész fe lé fu t, s a k k o r észreveszi a d o b o g ó in g e rlő ke t. V a ­ d u l száguld az egyik után , nyom ába ér, de az ügyesen a p a lá n k d u p la fedezékébe b ú jik s a bika leszegett szarva csa tta n a desz­ kán. Így já r m ásodszor-harm adszor is, d e bőszen vá g tá zik m in d ­ annyiszor a lila kendősök utá n . Jó b ika lesz, h a lla ts z o tt egy m eg­ jegyzés, — lám m ár m agyar szakértő is ül közöttünk, — kis ta p s ­ p a ta k o k csörgedeztek in n e n -o n n a n a bika harcossága lá ttá n . S e kkor egy a lila köpenyesek közül a p o ro n d o n m a ra d t: ő a m a­ ta d o r segítője, a b ika tá m a d á s á t v á rja . Jó messze helyezkedik, hogy a bika nagy ro ham m al fusson m ajd bele a le b e g te te tt d ra ­ p é riá b a . Ü gy tö rté n ik , fe lc s a tta n a taps, s a p ro d u kció néhány­ szor m e gism étlődik, s m ár é p p já té k b a m e le g e d e tt volna a közön­ ség, m ikor ú ja b b kapu n yílik meg, s h a lk zeneszóra két lovas pika d o r kocog a p o ro n d ra . A lovak csü d ig p á n cé lb a n , a lovasok biztos vé delm et n yú jtó vasakban. Az első p illa n a ttó l kezdve e lle n ­ szenvesek. Elhelyezkednek a részükre k ije lö lt p o rond-sávban, és szú­ rásra készen fo rd ítjá k p ik á ju k a t. A m ajd két méteres lándzsa-sze­ rű fegyver végén 8— 10 centis, éles hegyes csillogás. Pika. Pikával szúrta agyon egy kozák Petőfi S ándort. Az in g e rlő k m in d e n á ro n a lovasokhoz a k a rjá k csa lo g a tn i a b i­ kát. M ost é p p e n h o g y rövid ro h a m o t szabnak neki, de a m egva­ d u lt á lla t még így is m egem eli, szinte a rrá b b teszi a lovat, lovasá­ val, s b e le b o n y o ló d ik a ló p á n c é lz a tá n a k em elgetésébe, dö fkö d é sébe. A p ik a d o r, ahogy visszanyeri egyensúlyát a ló h á tá n , p iká já t a bika nyakszirtjébe v á g ja . De a b ika a szúrásra sem enged. P a lánknak gyöm öszöli a lovat, a ztá n fe ld ö n ti. H alk, kétségbeesett asszony-sikolyok. M e g ö li a lo v a t! Jaj. A közönség fütyül, az in g e r­ lők nagy nehezen e lc s a lo g a tjá k a b iká t. A lovat ta lp ra tá m o g a t­ já k. Semmi b a ja . Tetőtől ta lp ig p á n c é lb a n van. Ú jra h á tá n a p i­ kador. Az in g e rlő k fu tá sa m ár nem kell nagyon gyors legyen, a bika fá ra d n i látszik. N ya ká b ól ö m lik a vér. V issza csa lo g a tjá k újra a p ik a d o r elé, s még kisebb te re t hagyva a tá m a d á sra , a lónak fu tta tjá k . A bika m e g in t d ü h ö d te n birkózik, a p ik a d o r éles fegyve­ rével szántja, trancsírozza a nyakát. A közönség fütyül, kiáltozik. A bika nem enged, a p ik a d o r egyre m élyebbre szúr, ah o g y a 8 centis pe n g e e n g e d i. Füttykoncert. D ü h ö dte n fü ty ü lö k én is. A b i­ ka nyakán, k é to ld a lt p a ta k b a n ö m lik a vér, de nem h a g yja a lovat. G yöm öszöli. A p ik a d o r nem b írja e lto ln i, tá v o lta rta n i a le g ­ ke g ye tle n e b b a lá m e rítő szúrásokkal sem. Ú jra levegőben ló és lo ­ vas. A p ik a d o r kétségbeesetten v á jká l a bika n yakában. N egyven­ ezer e m b e r dohog, to m b o l, tü n te t. F ü lsiketítő a fütyülés. Az in g e r­ lők szinte a fa rk á n á l fogva húzzák el a b ik á t a lótól. A zenekar já tsza n i kezd m egint. D ühösen kifú jo m m agam . D isznóság. Kivo­ n u ln a k a pika d o ro k. A bika m ereven á ll a p o rond közepén. A b a n d e rille ró k já té k a következik. Ő k azok, a kik fu ttá b a n felugorva, fé lre u g o rva két-két, félm éteres fé m b o to t szúrnak a bika nyakába. A fé m b o to k végén horog van, ha jó l szúrnak, a b a n d e rille ró k, a k ­ kor a fegyver a bika n ya ká b a n m arad, s még in k á b b d ü h íti a m egsebzett á lla to t folyto n o s lengésével, m ozgásával. A b a n d e ril­ lerók, ügyes, b á to r em berek. Talán ők v á lla ljá k a le g tö b b kocká­ zatot. Feléjük ro han a bika, fé lre u g o rva nyakába szúrják fe lü lrő l a fegyvereket. V égül a szúrások vegyesen sikerülnek, a h a t díszes ko lo nc helyett m indössze kettő m arad a bika n yakában. És ekkor ú ja b b zeneszóra, szertartásos e le g a n c iá v a l bevonul a m atador. Az ő ru h á ja a legfényesebb, legdíszesebb. K a la p já t o d a a d ja v a la k i­ nek az első sorban. Az ő köpenye tűzvörös, és kardra téve kezdő­ d ik m ajd a küzdelem végső szakasza. A m a ta d o r büszkén néz szembe a b ikával. K a rd já t ig a z ítja , a m e llé t kidülleszti. A közön­ ség feszülten fig ye l. A b ika véresen, d ö g fá ra d ta n liheg a porond közepén. M ik o r n e k iro h a n t a m a ta d o rn a k, igazi le n d ü le te m ár h iá n y­ zik, a fo rd u lá s n á l a té rd e is m e groggyan. A m a ta d o r könnyedén h a jlik el előle. V ih a ro s taps. S egy ú ja b b ügyes e lh a jlá s n á l a kö­ zönség nagy része m ár o lé t kiá lt, hogy kezdődne egy izgalm as közös já té k, ritm ikus k iá lto z á s ; m e g v a d u lt bika, közönség á lta l fe l­ tüzelt, egyre tö b b e t kockáztató m a ta d o r. De a bika m egáll. F újtat, leszegi fe jé t. A m a ta d o r egyre kö ze le b b to p o g hozzá. In g e rli. A bika rövid, kedvetlen roham ra vá lla lko zik, a közönség ú jra to m b o l az e lra g a d ta tá s tó l. Nem úgy a m agyar tu ris tá k csp o rtja . V a la ki a feszült csendben e lk iá ltja m agát. Ezt a b ik á t m ár egy m o so g a tó ­ lány is megöl né, egy konyhakéssel. Itt nevetés, lenn körben piszszegés. Én a rra g o n d o lo k , hogy így k iá lth a t az e lke se re d e tt fiz e tő ­ néző m o n d ju k egy C s e p e l-M T K meccs 85. percében 0:0-ás á llá s ­ nál, álm os, lézengő já té k n á l b u n d á t, csalást, kígyót-békát. V a ló b a n , a bika egyre e rő tle n e b b . Sok vért veszít. Jó, ha 3 - 4 m étert fu t egy kö p e n yfo rg a tá sra . V ih a ros düh e kelletlenségbe m egy át, s a h o g y m egáll 2 — 3 m éterre szembe a m a ta d o rra l, m in t­ ha kegyelm et kérne, vagy kegyelem döfést. Térdei egyre többször m e g ro g gya n n a k. A m a ta d o r a lig tu d ja b e m u ta tn i 3 - 4 c ifra m o tí­ vum át az ingerlésnek, e lh a jlá s n a k , je lt kap rá, hogy m eg ö lh e ti a bikát. S ez a p illa n a t a m a ta d o r m űvészetének a csúcsa. M o n d ­ já k, úgy d ö fi le fe lü lrő l, szemből a b iká t, hogy az á lla t villá m sú j- 15 �to tta n e lte rü l, nem m ozdul tö b b e t. Feszültségfokozó zene. A m a­ ta d o r fe le m e li a fényesen c s illo g ó pengét, a bika in d u l, a szúrás hatalm as. A bika m eg to rp a n , rázza a fe jé t. N incs villám csapás. O rrlik a in habos vér buzog. R oham ra in d u l. A fegyvertelen m a ta d o r e lu g rik . Ú j k a rd é rt a pa lá n kh o z szalad. A bika, ha tá n to ro g v a is, tá m a d . A m a ta d o r az ú j kard fo ká va l kihúzza a ré g it, s egy a l­ kalm as p illa n a tb a n ú jra d ö f. A bika meg sem rebben. A közönség fü ty ü ln i kezd. A b ika végre tá n to ro g , fé lté rd re ereszkedik. Rázza a fe jé t. A közönség fü tyü l, tü n te t. A b ika h a lá ltu s á ja iszonyú k ín ja i a m a ta d o r e llen h a n g o ljá k a soktízezer em bert. Ilyenkor vezénylik elő a m a ta d o r le g n a g y o b b szégyenére a mészárost, aki egy rövid éles pengével leszúrja az á lla to t. S üketítő fü tty k o n c e rt fo g a d ja a kövér em bert, s rá a d á su l az ő szúrása sem sikerül. A b ika fe lá ll. In n e n -o n n a n nevetés, s még á d á z a b b fütyülés. V égül a m a ta d o r h a rm a d ik szúrása b e le d ö n ti h a ta lm a s v é rtó c s á já b a a b iká t. A ze­ ne kar já ts z a n i kezd, de a fü tty k o n c e rt eln yo m ja a zenét, s míg ké­ sőbb nagy ta p s kiséretében k iv o n ta tjá k a jó l küzdő b iká t, a d d ig a hom okot is e lig a z ítjá k , b e ta k a rjá k a vért. S m ásodperceken be­ lül b e fu t a p o ro n d ra a m ásodik bika. Kicsi, arányos fe lé p íté sű , m ozgékony. Nem figyel az in g e rlő lila lo b o g á sra . T ü re lm e tle n ü l szaglászik, fo rg a tja a fe jé t, aztán a h a n g za va rtó l m e g riadva e lin ­ d u l körbe fu tn i a p a lá n k m entén. Keresi a k ijá ra to t. H iá b a á ll ú tjá b a a ká rki, kike rü li, m ag a sb a e m e lt fe jje l k u ta tja a k a p u t a ke­ rítésen. A közönség tü re lm e tle n . Itt-o tt ú jra fü tyü ln e k. V égre a b i­ ka m egkerget egy lila köpenyest, de rö g tö n ú jra h á ta tfo rd ít a ce­ re m óniának. M ost az a ré n a legközepén a hom o ko t szaglássza. M in th a le g e ln i a k a rn a ! H iá b a rázzák e lő tte a köpönyeget, h iá b a d o b o g n a k e lő tte , fö l sem em eli fe jé t. A közönség fü tyü l, új b ik á t követel. Ez az á lla t a lk a lm a tla n n a k tű n ik a küzdelem re. H iá b a a fütty, a tüntetés, a bika m a ra d . Rokonszenves á lla t. A passzivitás az egyetlen m ódja, hogy é le tb e n m a ra d jo n . H iá b a in g e rlik, né­ hány méteres fu tá s utá n ú jra és ú jra h á ta t fo rd ít e lle n fe lé n e k. Egy dühös spanyol fé rfi á td o b ja m a g á t a m agas kerítésen, s b e rohan a p o ro n d ra , le k a p ja z a kó já t, a b ika fe lé in d u l. M e g rá z ­ za, m in t m a ta d o ro k a vörös köpenyüket, hogy m ajd ő m e g m u ta t­ ja . . . Izgalm as kergetőzés kezdődik a b ika körül. A civil nem h a g y­ ja m agát, de végül b e le te k e rik egy lila köpenybe, s á ta d já k a re n ­ dő röknek. Nevetés. V égre tö rté n ik valam i. A bika, am elynek é le ­ té é rt most m ár h a tá ro z o tta n szurkolunk, v á lto z a tla n u l a hom okot szaglássza. A lig m occan in g e rlő i után. A ztán zene szól, ú jra jö n ­ nek a lovas p ika d o ro k. Ekkor bizonyossá lesz, hogy en n e k a b ik á ­ nak is m in d e n ké p p e n el kell p u sztu ln ia . N incs leléptetés, a lk a l­ m a tlanság. A d o lg o k m a n ip u lá lt re n d je szerint ezt a b ik á t is ne­ k ic s a lo g a tjá k a p ik a d o ro k p á n c é lz a tá n a k , szúrófegyverének, hogy ö m ö ljö n a vére, hogy d ö g fá ra d t legyen, hogy kétségbeesett le ­ gyen, hogy tá n to ro g v a vá rja a hős m a ta d o rt m ajd végső küzde­ lem re. M egkínozzák, fé lig m egölik, hogy a m a ta d o r já té k a a lib i h arc legyen, hogy a hős to rre ró veszélyek n é lkü l küzdhessen, hogy könnyű győztes lehessen, hogy a mestersége ru tin fo g á s a in a k b irto ­ ká b a n a közönség szemefénye, b álványa legyen, a lehető le g o l­ csóbban . . . A p ika d o ro k a m a ta d o r szennyes eszközei. Ő k g o n d o sko d n a k a rró l, hogy a fő n ö k ne fe ld ü h íte tt, s m egsebzett b ik á t ka p jo n a vé g já té kb a n , hanem egy sok vért vesztett, a g yo n g yö tö rt, kegye­ le m döfésért könyörgő á lla to t. Így, ilyen szisztém ában irg a lm a tla n u l sportszerűtlen ez a küzdelem . M e rt a b ik a in g e rlő k , m a ta d o r segé­ dek siserahada törvényszerűen, ú jra - és ú jra csak a pá n cé lo s lo ­ vasnak c sa lja a b iká t. S a p ik a d o r, m in th a a m aga védelm ében, a lova védelm ében te n n é , á tk o z o ttu l kegyetlen mészáros. V éd e ke ­ zik, van a lib ije , de így is g ya kra n k if ü ty ü lik . .. A p ik a d o ro k kiö re ­ g e d e tt to rre ró k, m a ta d o ro k . Így veszik h a szn u ka t az a ré n á b a n . . . S a szelíd b ika, a J ó ösztönű, m elynek é le té é rt szurkolhatunk, b e ­ lem egy u g yanazokba a c s a p d á k b a ; k o rá b b i nyug a lm á h o z m é lta t­ la n u l birkó zik a fe lp á n c é lz o tt lóval, m iközben nyakát, szügyét b í­ b o rp iro sra festi a vér, roh a n a b a n d e rille ró k után, hogy le n g ő he­ gyes h o rg a ik a t nyakába v á g já k, h a ta lm a s roham m al fu t a fig y e l­ mét e lte re lő b ik a in g e rlő k után. M e g v a d u lt, de nincs m ár e lég e re ­ je, le n d ü le te ahhoz, hogy ig a z i v ia d a lra késztesse a to rre ró t. M égis, ez a m a ta d o r, a m ásodik b ika m a ta d o ra tö b b m utatós fi­ g u rá t b e m u ta th a t, lá tvá n y o s a b b a n já ts z h a t vele, m int az első bik a -ö lő tehette. A taps, az elism erés nem m a rad el, de furcsam ód, mi m agyarok így is rette n e te se n u n a tko ztu n k, s csak a n n a k ö rü ­ lünk, hogy le g a lá b b ez a szim patikus á lla t tényleg egyetlen szú­ 16 rással bevégezheti húszperces kín ló d á s á t. V illa n a kard, tizedm ásodperc a la tt te rü l el a hom okon é le tte le n ü l. Ennyi elég, s a m a­ ta d o r a közönség ü n n e p e lt hőse. Kezét m ellére téve h a jlo n g , m ajd körbesétál a p o ro n d o n , fo g a d ja a viharos elism eréseket. M in d e n ­ fé le tá rg y a k a t b e d o b á ln a k elé, hogy szentséges kezeivel érintve visszadobná. S apkák, kulacsok, m ellények röpülnek, de a m atador nem h a jo l le értü k, a se gédje d o b á l vissza m indent, m ögötte h a ­ ladva. A közönség e lé g e d e tt, s tü re lm e tle n ü l vá rja a h a rm a d ik b i­ kát. A v ia d a lo n h a t b ika szerepel. H a t b iká n a k kell e lp u sztu ln ia . A m ieink közül sokan m e g e lé g e lik ezt a küzdelm et, a k ijá ra t felé in d u ln a k . S m in t a végén kid e rü l, nekik van igazuk. A harm adik, negyedik, ö tö d ik, h a to d ik b ika lem észárlása is érdektelen, vissza­ taszító. A m a ta d o ro k fé lig élő, b o tla d o zó b iká kka l viaskodnak, s ezekkel sem tu d n a k egy szúrásra végezni. A legelső bika nehéz pusztulása kétszer is m egism étlődik. Egyre tö b b a fütty, a tilta k o ­ zó dobo g á s. S h á rom negyed nyolckor, a h a to d ik bika szánalm a­ san nehézkes e lp u s z títá s á n a k percében - tila lo m ide, tila lo m oda, - a h a ta lm a s fü tty k o n c e rt m ellé látványos ü lő p á rn a d o b á lá s kez­ d ő d ik. A m a ta d o r h a jlo n g , és rö p ü ln e k fe lé a m ű b ő rp árn á k. Tíz, száz, tízezer. Két perc sem te lik el, az a ré n a sűrű p á rn a e ső tő l szí­ nes. Két p á rn á t m agam is le rö p íte k a p o ro n d ra : gyönge kis e lé g té ­ tel kétórás m a n ip u lá lt v ia d a lé rt, a h a ta lm as b e lé p ő d íja k é r t... M á sn a p a fü rd ő v á ro s k á n k s z á llo d á já b a n az ebéd h a rm a d ik fo ­ gása igen puha, f in o m hús volt, sü ltb u rg o n yá va l. D icsértük, ahogy tu d tu k. A p in c é rlá n y nevetett. Torro — m ondta. Bika. M íg mi B ar­ c e lo n á b a n já rtu n k , va sá rn a p d é lu tá n Lo ret de M a rb a n is v o lt b i­ ka via d a l. Jóval szerényebb képességű m a ta d o ro kka l, kisebb fe l­ ha jtá ssa l, kisebb közönséggel. H a t bika itt is gyászos véget ért. A küzdelem re nevelt fia ta l á lla to k húsa a le g jo b b csem ege. D rá ­ ga. Á lta lá b a n azok a jo b b szá llo d á k tu d já k m egvásárolni, a m e ­ lyekben sok a k ü lfö ld i vendég. V égül is a b ik á n a k m in d e g y!? M in d e g y m á r . . . A b ik á n a k m in d e n ké p p e n el k e ll p u s z tu ln ia ! �HAGYOMÁNY A nógrádi ipartelepítés múltjából (A 18. és 19. századi üveggyártás gazdaságtörténeti vonatkozásai Nógrád megyében) Az üveggyártás története sok példát nyújt nemcsak a gazdaságföldrajzot, hanem az ipartörténetet is érdeklő telephelyválasztás problémáira. A nógrádi üveggyártás történetén jól lehet tanulmá­ nyozni a természeti földrajzi környezet és a társadalom egymásrahatásának változását, azt, hogy a társadalmi termelés és a társa­ dalmi viszonyok különböző fejlettségi fokán mennyire másként hat­ nak ugyanazok a tényezők; a technikában, a termelés méreteiben és ennek nyomán fellépő nyersanyag- és energiaigényben, vala­ mint a közlekedési viszonyokban beállott változások mennyire vál­ toztatják meg a telephely korábbi előnyös tulajdonságait ott, ahol rövid időre, ha csak néhány évtizedre is, a megye iparágai közül vezető szerepre tett szert az üveggyártás, hogy azután átadja he­ lyét a bányászatnak és a vasiparnak. Amikor az üveghutákat telepítették, döntő tényező volt a közeli erdő: a tüzelőfa és a hamuzsír-nyerés céljából. Új telepítés ese­ tén már egyik üzem telephelyét sem determinálta a fa és az olvasz­ táshoz szükséges nyersanyag közelsége, hanem sokkal inkább fon­ tos lett a piac és nyersanyagforrás miatt a jó vasúti közlekedés melletti telephelyválasztás. Az üvegipar sajátosságai közé tartozik az is, hogy a többi ipar­ ágtól eltérően nem a céhes keretek felduzzadása útján, a kisipaból nőtt ki a modern gyáripar, hanem fordítva: a gyáripar megteremtődése hívta életre a kisipart azáltal, hogy — a kész terméket, mint feldolgozásra váró alapanyagot megtermelte számára. Ezek a kisüzemek végezték azután az üvegcsiszolást, üvegfestést, és a mo­ zaikkészítést. Az üvegiparnak azért nincsenek céhes hagyományai, mert az üveghuták többsége a XVIII. században a feudális nemes­ ség birtokain jött létre, mint földesúri tulajdon, s az üvegkészítő is a földesúr alkalmazottja. Nem volt céhtag, szemben a feldolgozó üvegesekkel. Másrészt az ipartelepek is túlságosan szétszórtan, egy­ mástól nagy távolságra működtek és a kézműipari kereteket meg­ haladó befektetéseket igényeltek volna. Az üvegkészítés tehát ma­ nufakturális keretek között jelenik meg és ez a munkamegosztáson alapuló kooperáció, a tőkés termelési mód jellegzetes formája, a XVIII. század utolsó harmadáig tartott, de az üveggyártás terén még a XIX. század végén is a manufaktúrák jellegzetességeit is­ merjük fel. Termelési jellege ezeknek a manufaktúráknak alig kü­ lönbözik másban a céhes kézművességtől kezdetben, mint az „egy­ azon töke által egyazon időben, egyazon helyiségben foglalkozta­ tott munkások nagyobb számában”. Ez az egyszerű tőkés kooperáció is eleve szabad bérmunkást té­ telez fel, aki munkaerejét a tőkének adja. A feudális birtokon azon­ ban, mivel nem volt az országban megfelelő minőségű munkaerő, azaz szakember, ezekhez a hutákhoz átengedett jobbágyok és kéz­ művesek munkaerejének igénybevétele a jellemző. A manufaktúra kiteljesedett formája tovább élt az üvegiparban, a folyamatos egy­ másutániságot megvalósító részmunkások foglalkoztatásában. Eb­ ben az időszakban történt meg a gépek kifejlesztése — bizonyos folyamatok esetében, amelyeket nagy erőkifejtéssel kellett eddig el­ végezni (pl. a kvarckövek zúzását, vizierővel hajtott zuzómalmok segítségével). A nagyiparban teljesedik ki végül a munkásnak a manufaktúrában történt hiearchizálása, vagyis a munkás részmun­ kássá való minősítése. Ezek után az üveggyártást, az üveget előállító manufaktúrák, üveghuták keletkezését vizsgáljuk meg. A megyei huták létesítésé­ nek dátumait, akár az egész ország területén, a feljegyzések pon­ tatlansága miatt lehetetlen megállapítani, így legtöbbjük keletke­ zési ideje ismeretlen. Az első huták nagy része ugyanis nem az üveg gyártását tekintette elsődleges feladatának, hanem a fák ki­ termelését és értékesítését. Az erdőfelhasználás, illetve hasznosítás szántóterületek nyerése, a hamuzsírfőzés, fafaragás és végül üveg­ készítés céljából történt. Ezért járhatatlan, forgalomtól mentes utak mellé, patak- illetve folyóvölgyekbe és erdők sűrűjébe települtek. A munka befejeztével — a körülöttük lévő erdő felélése után — nagy­ részt elpusztultak, illetve évszázadok múlva nyomtalanul eltűntek. Így tehát a földrajzi környezetnek kialakulásukban, de a meg­ szünésükben is, elsősorban a nyersanyag és az energiaforrrások biztosítása, valamint a termékek értékesítése szempontjából volt fontos szerepe. A helyi energiák kedvezőek voltak, elősegítették lé­ tesítési és működési körülményeiket, mivel az itt előállított üvegek — kalciumkálium és kalciumnátrium üvegek — tömegesen felhasz­ nált nyersanyaga a mész, a hamuzsír (később a szóda) illetve a kvarckő vagy homok voltak, és ezek közül meszet és a homokot, illetve kvarckövet a táj geológiai felépítése, a hamuzsír és a fűtő­ anyagot a vidék sajátos domborzati, éghajlati és talajadottságai­ nak következtében hatalmas erdőség biztosította. Bár a homok minősége nem volt a legjobb az üveggyártás céljaira, ezért ezek­ ben az időkben ezek a huták csupán közönséges öblösedények, illetve zöld ablakkarikák és üvegtányérok készítését végezték, és a felvevőpiacuk is csak a szűk környező terület volt. A huták működéséhez szükséges vizet, mint nyersanyagot a hamuzsírfőzéshez és kis hányadában energiaforrást szintén a dom­ borzati és klímaviszonyokból adódó, viszonylag sűrű vízhálózat pa­ takjai biztosították Nógrád megyében is. Helyzeti energiáikat, gazdasági és forgalmi helyzetüket figyelembevéve, az elérhetőség és közlekedés szempontjából nem lehet előnyösnek nevezni. Éppen ezek voltak a későbbi időszakban meg­ szünésüknek legfőbb okozói. A huták létesítésének körülményeit vizsgálva, először a nagybirtokokon létesült ipari vállalkozásokat kell sorra venni. Ugyanis — Mérei Gyula szerint — 1790 után az egyes uradalmakban maguk a földbirtokosok létesítettek üzemet, melyet részben házi kezelésben tartottak. Az ilyen esetekben a földjáradék változott át ipari tőkévé. Az uradalmakban létesült üze­ mek jelentős része ekkor elsősorban az uradalom másképpen nem értékesíthető nyersanyagának, főleg a fának hasznosítása céljá­ ból történt. Ha pedig bérlőnek adták kezelésbe a létesített üze­ met, akkor is csak a járadék és nem a profitszerzés vezette a bir­ tokosokat, ami az ipari vállalkozások „tipikusan feudális jellegű értékelésére mutat." Nógrád megyében is a földesurak által támogatott ipari tevé­ kenység körébe tartozott a zsellérmunkásokkal üzemeltetett üveg­ huta. Hanyatlásukat a már említett okokon túl a kellő munkameg­ osztás és a jól képzett szakmunkásoknak a hiánya is elősegítette. Ilyen feudális birtokon létesült üveghuta volt Nógrád megyében a feltehetően már a XVII. században is működött divényi huta (of­ ficina vitraria), a XVIII. század végén települt bzovai huta (vitraria fabrica), valamint a későbbi Balassa-Huta. Üvegiparunk azonban a XVIII. század második felétől kezdve hanyatlásnak indult a bé­ csi udvar gazdaságpolitikája miatt. A XIX. század elején a statisz­ tikai kiadványok mégis 54 hutát sorolnak fel, melyek műszakilag el­ maradottak voltak és mennyiségben többé-kevésbé, minőségileg azonban kevésbé tudták a hazai szükségletet kielégíteni. Az 1840. évi 17 tc. mondta ki a szabad gyáralapítás jogát, amit az 1843-44. évi országgyűlésen elfogadott rendelet, a nem neme­ sek „birtokbirhatási" joga tett teljessé. Az üvegiparunkban a XIX. század második felében, a vámsorompók megszüntének, a vasúti hálózat kiépítésének és az üvegipar területén külföldön történt na­ gyobb haladásnak nálunk is érezhető hatása volt, habár ez csak a XIX. század végén volt eredményekben lemérhető. Egymás után keletkeztek az új gyártelepek, így a Felső-lpoly völgyében kapita­ lista jellegű üveggyártás bontakozott ki. 1820-ban Málnapatak nagyközséghez tartozó Szamotercsen és Látkán üveggyár kezdte 17 �meg működését. 1836-ban Záhn J. György a Cseh-Brezó község­ hez tartozó Zlatnó-pusztán üveggyártelepet hozott létre. Szinten 1836-ban, a Szinóbánya községhez tartozó Katalinhután létesített Kossuch János, majd 1842-ben a Kuchinka testvérek alapítottak üveggyárat Málnapatakon. A már említett nehézségek ellenére a Nógrád megyei üveggyá­ rak egyre több elismerésben részesültek. Utalunk itt az iparműkiállításokon kapott érmekre, pl. a londoni ipari kiállítás diplomájára 1853-ban, melyet a Katalinhutai gyár kapott, valamint az 1873-as bécsi kiállítási éremre. Erre az időszakra esik gyáraink budapesti lerakatainak megalapítása. A technikai fejlődést az üveggyártásban a közvetlen tüzelésről a gáztüzelésre, pontosabban a Siemens-féle gázgenerátor olvasztókemencékre való áttérés, a fa helyett a kőszén használatának be­ vezetése jelentette. Ezzel szűnt meg ténylegesen az üvegipar eddig oly sokszor emlegetett helyhezkötöttsége, ami a közvetlen fatüzelés eredménye volt. Uj technológia is megjelenik, a fuvás és az öntés mellett a sajtolás, és a tégelykemencék mellett a kádkemencék használata. Az üvegkészítés ekkor alakult át üveggyártássá. A tőke érdeklődését igazolja az a tény is, hogy 1869-től rész­ vénytársaságok alapítása is megindult az üvegiparban. 1891-ben Nógrád megyében hét üveggyár volt, ezek közül fúvott és csiszolt üveget: Hámor, Málnapatak, Zlatnó, Katalinhuta, táblaüveget pe­ d ig: Farkasvölgy és Látka üveggyárai készítettek. 1893-ban létesült az Egyesült Magyar Honi Üveggyárak Rt. Salgó-Tarjáni Palackgyá­ ra, valamint Schwarz A. és Fiai Pálfalván alapított táblaüveggyára. Ezzel a megyei gyárak száma 9 lett. A XIX. század első felében kevesebb üveghutával bíró Nógrád megye felküzdötte magát az első helyre, és a fővároshoz való közelsége, valamint a korszakban kitermelés alatt álló, gazdag barnaszénbányáinál fogva az ország első és legfontosabb üvegiparos megyéje lett. Nógrád, Gömör, KisHont és Zólyom megyék találkozásánál kialakult területen egymás­ hoz közel 15 üveggyár volt, ezek közül 13 gáztüzeléses és csak ket­ tő a hagyományos közvetlen tüzelésű. Visszatekintve az elmúlt évszázadokra, megállapíthatjuk azt, hogy a hazai üveggyárakban nem volt meg a kivánatos specializálódás, hiszen a tőkés társadalmi viszonyok között sokféle tényező hatásá­ ra végbement fejlődés nem eredményezhetett a mai technológiai és közlekedési viszonyok mellett ésszerűnek tartható területi munkamegosztást, így a korabeli hutáink nem specializálhatták magu­ kat nehány üvegtermék előállítására, hanem erejük szétforgácsolasával egyszerre sokféle üveg gyártását végezték. A XIX. század végén és a XX. század elején észlelhető változás azt bizonyítja, hogy a telephelyek megválasztása egyre jobban az összes telepítési tényezők együttes mérlegelése alapjá n történt és a technológia, valamint a szállítás fejlődése következtében nem volt már olyan mérvű a helyhezkötöttség, mint a közvetlen tüzelés­ sel bíró huták idejében. Egyes vállalatok specializálódása ered­ ményezte, hogy a vállalatok a termelő berendezéseiket fejlesztet­ ték, átcsoportosították. Ez a fejlesztés viszonylag lassan ment vég­ be. A fatüzelésre, vizierőre és a helyi nyersanyagokra (kvarc, mész, hamuzsir), valamint a jobbágymunkára és csak a későbbiekben bérmunkára alapozott elmaradt technikájú huták üzemeltetése, figyelembevéve a távoli, főleg városi piacokat, egyre kevésbé volt kifizetődő. Külföldön a jóminőségű energiahordozó, a szén felhasználása, a tőkés gazdaság fejlettsége magasabb szintű tech­ nikát hozott létre. Ezeknek a külföldi üzemeknek a versenye arra késztette az egyes felvidéki huták tulajdonosait és a részvénytár­ saságokat, hogy termelő berendezéseiket tökéletesítsék, ami azt jelentette, hogy széntüzelésre, a regeneratív kemencék és gőzgé­ pek alkalmazására tértek át. A régi huták közelében nem volt szen­ bánya, a rossz útviszonyok, a vasút hiánya, illetve a telephelytől való nagy távolsága a szén szállítását, mellette a többi nyersanya­ gét is gazdaságtalanná tette. Ezért az üveggyárak telepítésénél a szén közelsége, és a jó közlekedési lehetőség volt a későbbiekben a döntő tényező. A kezdeti előny — az erdők mélyére való költö­ zés — most fejlődésük gátjaként megszünésükhez vezetett. De a meglévő vasúton való szállításkor a nyersanyag és készárú, vala­ mint a tüzelőanyag tarifális problémái az egyébként is tőkesze­ gény iparnak újabb érvágást okoztak. Az üvegáruk vámtételének csökkenése, a külföldi üvegkészítmények elleni védekezés lehető­ ségétől fosztotta meg a hazai ipart. Szakképzett munkások és meg­ felelő szakoktatás hiánya is mind az üveggyártás válságát jelen­ tették az évszázados multú Nógrád megyei üveggyártásban is. Szvircsek Ferenc A szabadgondolkodás nógrádi és borsodi előfutárai (Balassagyarmati és miskolci szabadkőművesek a XVIII. század végén) A XVII. századi felvilágosodás sajátos letéte­ ményese és közvetítője volt a sza badkőművesség, ami hazánkban angol, francia és porosz példák nyomán Mária Terézia uralkodása alatt terjedt el és mindvégig szoros kapcsolatban á llt az osztrák örökös tartományok szabadkő­ műves csoportjaival, az un. „páholyok"-kal. Az eredetileg csak humanisztikus és filantropikus mű­ ködést kifejezni akaró mozgalom hozzánk már abban az állapotában juto tt el, amikor már minden pozitív vallásosság ellentétét jelentette és egyik legfőbb hirdetője volt annak az elkép­ zelésnek, hogy minden nemzeti, állami, faji és vallási különbség ellenére az embereket egy­ aránt testvéreknek kell tartani. Mi sem termé­ szetesebb, hogy mindazok, akik valamely val­ lás hívői voltak, a szabadkőművességben a leg­ nagyobb, jól szervezett ellenfelüket látták. És nem is ok nélkül, mert — amint azt Székfű Gyu­ la megállapította - „valószínű, hogy a vallásellenes, tiszta deisztikus felvilágosodás német és magyar földön soha ily mértékben nem terjedt v o l n ael, ha a szabadkőművesség, mint szerve­ zet, karjára nem veszi. Az élet teljes elvilágiasodása, a dogmáknak és az egyház parancsa­ inak a mindennapi kérdések közül kiszorítása 18 kétségtelenül a szabadkőművesség munkája. Ez tanította meg a művelt néposztályokat arra, hogy napjaikat Isten nélkül is eltölthetik, tisztán vi­ lági erkölcstannak engedelmeskedve". — Ügy véljük, hogy egyéb magyarázatra nincs is szük­ ségünk, hogy a szabadkőművességgel való tu­ dományos kutatások jelentőségére rámutassunk, azok helytörténeti jelentőségét hangsúlyozzuk és a haladó gondolkodás képviselőit lássuk a páholyok tagjaiban. Első tekintetre a középkori babonák, az alki­ mia, az értelmetlen misztikus szertartások és a XVIII. századi felvilágosodás emberbaráti törek­ véseinek csodálatosan zagyva keveréke volt ná­ lunk a rózsakeresztes mozgalom és az abból ki­ nőtt, de az azzal továbbra is szoros kapcsolat­ ban lévő szabadkőművesség, miként arra már a Nógrád megye története című mű első köte­ tében rámutattam. Kitűnik ez azokból a szabad kőműves iratokból is, amelyek Nagy Iván hát­ rahagyott iratmásolatai közt Nógrád megye le­ véltárában találhatók. Eszerint „mihelyt a candidatus a Rose Croixba bevétetik és a jelenlé­ vő testvérek által megöleltetik, azonnal neki a szabadkőművesség első tableauja igazi értelme megmagyarázta tik, ugymint: a négyszeg képe­ zi a loget, vagyis a gyülekezeti helyet, nem ugyan az isten templomát, hanem a 12 nemzet­ ség alapját, mint az Aaron melltábláján 12 ne­ meskő által jelölve voltak, és pedig a négy elem, a főszelnek és világrészek szerint. Ebből támadtak a népek számlálási módjai is és a titkos levelezések is ezen négyszegek és a kö­ vetkező alphabet szerint intézendők:" és le is rajzolja nem is egy, hanem két titkos írás be­ tűit. Az ,,alapszabályok" a továbbiakban is ilyen furcsa misztikával telítettek. Az évek számozá­ sát i. e. 5000-rel kezdik és így 1785 a szabadkőművesek naptárában az 5785 .esztendő. A külsőségek tekintetében tehát a páholyok tag­ jai a „homo ludens" — a „játszadozó ember" - egyik figyelemre méltó válfaja, és csak a dol­ gok mélyére látók ismerték föl a sok furcsa­ sággal tarkított ceremóniát űzők csoportosulá­ sában a fedőszervet, azt a keretet, amely a ha­ ladó gondolatok élharcosait lett volna hivatva elrejteni az illetéktelen beavatkozók elől. A me­ gyetörténetben, de a Kármán Józsefről írt cik­ keimben is igyekeztem erre a tényre rámutatni, mert annak külön jelentősége volt a magyar ja ­ kobinusok tevékenysége során. Nyomatékosan kell azonban hangsúlyoznom, hogy nem minden magyar jakobinus volt szabadkőműves és nem minden magyarországi szabadkőműves volt egy­ úttal forradalmár is. Ezt a tényt figyelembe vé­ ve kell tehát kezelnünk mindazokat a személyi adatokat, amelyek a Nagy Iván által lemásolt �iratanyagban megtalálhatók, mert az ország kü­ lönböző szabadkőműves páholyainak— így a ba­ lassagyarmati „Szent János, a Kelet erényes za­ ra ndoka" és a miskolci ,,Szent János, a Kelet erényes világpolgára” címet viselő páholyoknak is - a tagjai közéleti szereplésük során nem egy olyan nézetnek adtak kifejezést, ami öszszefüggött a „fedőszerven” belüli nézetek ala­ kulásával. Mi sem bizonyítja jobbon a szabadkőműves­ ség politikai jelentőségét, mint az, hogy II. József — akinek apja, Lotharin giai Ferenc német­ római császár maga is szabadkőműves volt és mar csak emiatt is nagyon sokat tudott a moz­ galomról - 1785 november 20-án rendőri fel­ ügyelet alá helyezte a páholyokat, de — böl­ csen és okosan - nem tiltotta be azokat, mert tudatában volt annak, hogy tagjaik közül szá­ mosan az ő általa is megvalósítani akart elkép­ zelések harcosai. Nem rendelkeztek azonban ily bölcs megfontolással az 1795 június 23-án kelt helytartótanácsi rendelet megfogalmazói és an­ nak sugalmazója, Sándor Lipót nádor, akik min­ den haladó gondolat ellenségei voltak és fé­ lelmükben a szabadkőműves páholyok vagy bár­ milyen más néven szereplő hasonló szervezet működését betiltották. Az 1785-től 1795-ig terjedő tíz esztendő nagyjelentőségű külföldi és hazai események évti­ zede. Ezek sorában a „franciaországi változások” voltak a legnagyobb horderejűek és nagy ha­ tással voltak a II. József halálát követő ma­ gyarországi politikai és társadalmi életre is. A további megyetörténeti kutatások szempontjá­ ból nézve sem közömbös tehát, ha közelebbről megismerkedünk a balassagyarmati páholy tag­ jaival és ennek során - már csak az össze­ hasonlítás kedvéért is - miskolci elvbarátaink­ kal. A balassagyarmati páholynak 1785-ben 30 tag­ ja volt és ezek száma 1794 végéig 40-re emel­ kedett. A miskolci páholy tagjainak száma 1785-ben 42, tehát 12-vel több, mint a gyar­ matié, későbbi adatokat azonban nem tartal­ maz forrásunk és így összehasonlításunk a lap­ jául az 1785. évi névsorokat vesszük. A balassagyarmati tagok névsora, külön feltün­ tetve az 1785-ig és az ezután, 1794 végéig be­ lépetteket, a következő: Balogh Péter, Baloghy Antal, Beniczky Pál, Cseh-Szombathy József, Csonka József, Gyürky István, Hamaliar Márton, Kántor Gábor, Knauer Károly, Madács Péter, Mayer József, Mihalitska János, Mocsáry Antal, Muslay Antal, Muslay Antal, Muslay István, Müller Mór, Pákozdy János, Pongrácz Boldizsár, Porpáczy Ádá m, Puky Ferenc, báró Ritterstein Jó­ zsef, Sréter János, Szerém Gábor, Szilassy Jó­ zsef, Szontagh Mihály, Szubszky István, Szudy György, Tihanyi Tamás, Trajtler Gábor, Vicenti János, és az 1785 után belépettek: Abhortis Já­ nos, Bilnicza Pál, Foglár János, Halász László, Majthényi László, Márto nfy István, Palásthy Ist­ ván, Péchy Imre, Podhorszky János, Prónay Mihály, — A miskolci tagok névsora 1785-ben: gróf Aspremont János, gróf Barkóczy Ferenec, gróf Barkóczy János, Beck Pál, Bernáth László, Berzeviczy György, báró Coletti Benedek, gróf Csáky Antal, Egger József, Fáy Ábrahám, Fáy Barnabás, Fráter István, Fucker Frigyes Jakab, Garzuli Antal, báró Henninger János, Kazinczy Ferenc, Keltz Antal, Komáromy György, Komáromy Lajos, Major Zsigmond, Máriássy István, Máriássy Márk, Melczer László, gróf Nugent Ferenc, Óváry László, Péczeli István, Pogány Ádám, Pogány Lajos, Puky András, Puky László, Radvánszky Ferenc, Ragály István, Ragály József, Röhlen Ferenc, Szathmári Király József, Szathmári Király Miklós, Szent-lmrey Gábor, Szerencsy József, gróf Török József, gráf Török Lajos, Vay József, Zombory Zsigmond. A tagok belépési idejére nézve csak a ba­ lassagyarmati névsorok tartalmaznak adatokat. A páholyt 1781 nyarán alapította a hét „öreg mester", akik - Hamaliar, Balogh, Szontagh, Tihanyi, Szubszky, Mihaletska és Pongrácz - rózsakereszt esek voltak, és ez a magyarázata an­ nak, hogy a páholy 53 műből álló könyvtára zömmel kémiai tárgyú köteteket tartalmazott. Az alapítók 1781-ben két, 1782-ben öt, 1783-ban és 1784-ben négy-négy, 1785-ben pedig nyolc új tagot gyűjtöttek maguk köré. Az 1794. évi névsor szerint ezután hat esztendeig nem volt tagszaporulat, 1792-ben és 1794-ben azonban öt-öt új tagot vettek fel. A tagokat belépésük időpontja szerinti sorszámmal jelölt névjegyzé­ ke k azonban csak a készítésük idejében Balas­ sagyarmaton tevékenykedőket sorolják fel és nem tüntetik fel az időközben belépett és más­ hová átlépett tagok neveit. Ez az eset áll fenn M adách Sándorral, a magyar jakobinusok ügy­ védjével kapcsolatban is, akit a töredékesen fennmaradt jegyzőkönyvi kivonat szerint 1789 november 22-én „mesteri fokra” vettek fel, ami azt jelenti, hogy „inas” és „legény” fokozatait valamelyik más páholyban már korábban el­ nyerte, de 1794-ben már megint nem a gyar­ mati páholy tagja. Nagyon érdekes képet nyerünk, ha összeha­ sonlítjuk a balassagyarmati és a miskolci pá­ holy tagjainak társadalmi rang és foglalkozás szerinti megoszlását. Eszerint 1785-ben Balas­ sagyarmaton 1 báró, Miskolcon 7 gróf és 1 bá­ ró szerepel a tagak névsorában, vagyis az arisz­ tokraták százalékos aránya a többi taghoz viszo­ nyítva Balassagyarmaton 3,3 % , Miskolcon 21,6 % ami a gyarmati páholy ,,demokratikusabb” jellegére mutat, viszont a miskolci páholy ese­ tében az arisztokraták „elpolgáriasodására” enged következtetni. Ez nagymértékben tükröző­ dik a foglalkozási ágak szerinti megoszlás szá­ zalékos arányainak elemzésekor is. Ez a követ­ kező volt: BaIassagya rmaton Csak földesúr - Megyei tisztviselő 10 Megye i bírósági tisztviselő Megyei mérnök Miskolcon 6 14.2 % 33,3 % 15 35,7 % 3 10,- % 8 19.- % 1 3,3 % 1 2,3 % - Országos bírósági tisztviselő 3 10,- % 1 2,3 % Állami tisztviselő 1 3,3 % 2 4,6 % Katonatiszt 3 10,- % 7 Ügyvéd 1 3,3 % 1 2,3 % Orvos 3 10,- % 1 2,3 % Pap 3 10,- % - - Uradalmi tisztviselő 2 6,6 % - - 30 100,- % Ö sszesen Érdekes képet kapunk a két páholy vonzás­ területére, vagyis a tagok Nógrád, illetve Bor­ sod megyén kívüli lakóhelyére nézve is. A hely­ névadatok a miskolci névsor esetében nem tel­ jes mértékben kielégítőek, mert például a Zemp­ lénben birtokos, de Kassán hivatalnokoskodó Kazinczy Ferenc neve mellett sincs lakóhelyi adat feltüntetve. Ilyen hiányosság 14 név ese­ tében fordul elő, beleértve a katonatiszteket és a Göttingenben tartózkodó, nyilván Szepes me­ gyei Berzeviczyt is. A 28 lakóhelyi adattal ren­ delkező közül 9 Borsod megyei, 10 Abauj, 3 Gömör, 2 Zemplén, 1 Bihar és 1 Mármaros me­ gyei, valamint 1 Kassa és 1 Debrecen városi lakóhellyel bíró volt. Ez azt jelenti, hogy még így is 19 a nem borsodiak vagy miskolciak száma, ami a tagok számának 45,2 % -a. Eh­ hez hozzáadhatjuk a hiányos adattal rendelke­ zők sorából a 3 országos hivatalt viselőt és így kerek 50 % -a a páholy tagjainak biztos, hogy más megyékben és városokban is tevékenykedett a szabadkőműves célkitűzések jegyében. Ezzel szemben Balassagyarmaton csak 5 olyan tagot találunk, akik más város- vagy megyebeliek. 42 16,6 % 100,- % Közülük 2 Pest megyében, 1 Gömör megyében, 1 Selmecbányáin és 1 Korpo nán tevékenykedett. Nagyon valószínű, hogy a 3 katonatiszt állandó állományhelyének sem tekinthető Nógrád megye valamelyik települése. Így a 3 országos bíróság­ nál működő és a z 1 állami tisztviselőt is ide­ számítva, 12 a másutt is tevékenykedők száma, ami a páholy létszámának 40 % -a, vagyis a balassagyarmati páholy területileg „nógrádibb” volt, m ini a nem ilyen mértékben „borsodi"-nak tekinthető miskolci. Némileg ez a nógrádi jelleg tűnik ki a tagok felekezeti megoszlásából is, amire nézve Miskolcról nincs adatunk. A gyar­ mati páholy tagjai közül 13 katolikus, 11 evan­ gélikus és 6 református, ami nagyjából megfelel a megye köznemessége és értelmisége felekezeti arányának. A balassagyarmati páholy működésére nézve is van néhány jegyzőkönyvi töredékekből leszűrhető adatunk. Ezek sorában figyelemre méltó a tagok felvételével kapcsolatos eljárás. Azt, aki sza­ badkőműves szeretett volna lenni, egy vagy két tag által figyeltették. Például az 1785 augusz­ tus 8-i jegyzőkönyv szerint „Plaveczky György 19 �zádorfalvi plébános a 12-ik (Szilassy József) á l­ tal ajá nItatván, szemmeltartásával a 21-i k (Porpáczy Ádám) megbízatik", vagy ,,Luce János evangélikus lelkész szemmeltartása elrendelte­ tik” . Ugyanezt olvassuk egy Beer nevűről is. A megfigyelők jelentéseket készítettek és nyújtottak be a páholy tagságának. Például „Kántor Gá­ bor felől a titkos relátió beadatik a 9-ik (Mocsáry Antal) által. Beadatott von Richterről is a relátió” . - Azokat, akik megfeleltek, „tanítvány­ nak" vették fel, mégpedig fehér és fekete golyók­ kal történő szavazás útján. Az 1785 augusztus 21 -i jegyzőkönyvben ez á ll: „Szontagh candidatusról jó vélemény adatván, scrutinium (kikér­ dezés) alá vonatván, mind fehér golyót kapván, meglett", vagyis felvették a páholy tagjai so­ rába. - „Luce, Beer, Plaveczky további szemmeltartás alá rendeltetnek” . A páholy különböző tisztségviselői sorában a „titkár” intézte a levelezéseket. Tisztét Balas­ sagyarmaton Szilassy József, Miskolcon Kazin­ czy Ferenc viselte. Ő k állították össze a tagnév­ sorokat és közölték azokat a velük kapcsolatban álló páholyokkal. A Nagy Iván féle iratmásola­ tok között is találunk levelet. Például 1785 ja ­ nuár 26-án válaszoltak a gyarmatiak a prágai Union páholy kérdéseire. A levelet Szubszky Ist­ ván mester, Balogh Péter és Muslay Antal „fe l­ vigyázók" írták alá , mintegy hitelesítve Szilassy közlését. 1785-ben még a linzi „Siebe Weisen" A M a d á ch -kultu sz kib o n ta ko zá sá n a k e l­ ső je le n tő s a lka lm a az 1923. év volt, a k ö l­ tő születésének 100. é vfo rd u ló ja . Az 1923. év és az ezt követő évek eseménysorozatába (M a d á c h Em lékbizottság lé tre ­ hozása, e m lé k tá b la -á llítá s , M ad á ch -szob o r, ünnepségek, stb.) szervesen ille tt iro d a lo m történészeinknek az a törekvése is, hogy m o n o g rá fiá kb a n , kisebb ta n u lm á n yo kb a n , n a gyobb lélegzetű, de ro m a n tiku s h a n g vé ­ te lű írá so kb a n fo g la ljá k össze M a d á ch Im ­ re életét, m unkásságát. M ű ve in e k össze­ g y ű jtö tt kia d á sá ra , k ritik a i elem zésére is sor került. A le g h ite le se b b a d a lé ko k o n a la p u ló é le t­ rajz életm ű-elem zés B alogh K árolynak, M a ­ dách Im re unokaöccsének két m űve: M a ­ dá ch Im re o tth o n a és M a d á c h az em ber és a költő. B alogh K ároly művével m ajdnem egy id ő b e n je le n t meg (B udapesten, 1932-ben) a költő é le tú tjá n a k m erőben más h a n g vé ­ telű fe ld o lg o zá sa H arsányi Z so lt to llá b ó l: Ember küzdj . . . cím m el, három kötetben. 1964-ben a N ó g rá d megyei Levéltár e lő d ­ je, a Pest m egyei Levéltár tö b b e k között megszerezte a H a rsá n yi-fé le ha g ya té k egy részét is. Így kerültek a N ó g rá d megyei Le­ vé ltá r tu la jd o n a k é n t S a lg ó ta rjá n b a azok a levelek, röpke tudósítások, m elyeket H a rs á ­ nyi Z so ltn a k írta k a M ad á ch -é le tre g é n yh e z a d a to k a t kérő — a Pesti H írla p 1932. á p ­ rilis 17-i szám ának m ellé kle té b e n közzétett - fe lh ívá sá ra . * Szinte ö zönlöttek a levelek H arsányi Zsolthoz 1932-ben. Az újsá g o lva só k zöme m ind tu d n i vélt va la m it M a d á c h Im réről, a 20 (Hét Bölcs) és a pozsonyi „Sicherheit” (Bizton­ ság) páhollyal is leveleztek a balassagyarmati­ ak. Az érkezett és az elküldendő leveleket a pá­ holy ülésein felolvasták. 1785 augusztus 17-én kelt a miskolci páholy balassagyarmatiakhoz írt levele, amit Vay József mester, Szathmári Ká­ roly József „kincstartó" és Kazinczy Ferenc titkár írtak alá és amelyhez mellékelték (tagjaik név­ sorát és hasonló megküldésére kérték a gyar­ mati páholyt. A páholyok ülésein — külön tartották a „ ta ­ nítványok” és külön a „legények” számára a szabadkőműves misztika keretei közé foglalt társadalmi és tudományos kérdésekkel is fog­ lalkoztak. Így a gyarmati tanítványok számára tartott 1785 augusztus 21-i ülésén „az imakönyv supperevidiáltatik” ami alatt egy talán saját szerkesztésű „káté” , vagyis a szabadkőművesség célkitűzéseit tartalmazó kézirat szerkesztői mun­ kálatainak a felülvizsgálását és megmagyarázá­ sát kell értenünk. Ugyanekkor a mesterek és le­ gények számára tartott ülésen a 2. számú tag, azaz Balogh Péter, „a feltámadásról és rombo­ lásról" tartott felolvasást. A cím után ítélve, a páholy rangban első felvigyázójának — aki ud­ vari tanácsos és a hétszemélyes tábla tagja és nemcsak megyénk, hanem az ország politikai életében is jelentős személyiség— a felolvasásra hihetőleg szintén a szabadkőműves „virágnyelv” titkos homályába burkolt közérdekű vonatkozá­ sokat is tartalmazott, miként az nem egy sza­ badkőműves által írt sajtótermékben - vélemé­ nyünk szerint Kármán József „Fanni hagyomá­ nyai” -ban - kimutatható. Jótékonykodással és tagjaik anyagi megsegíté­ sével is foglalkoztak a páholyok. Az erre igény­ bevett összegeket a különböző nagyságú tag­ díjakból és az önkéntes adományokból fedez­ ték. Erre a célra szolgáltak az üléseken való meg nem jelenésért kivetett büntetésdíjak is. Két pénztáruk volt, amit a „kincstartó" - Ba­ lassagyarmaton Puky Ferenc — kezelt. A szegé­ nyeknek juttatott kisebb-nagyobb összegekről, de minden egyéb pénzügyi műveletről is, beszá­ moltak a gyűléseken. Pénzügyeik - legalább is az, amiről jegyzőkönyveik tanúskodnak — kissze­ rű akciók voltak. Az igazi nagy ügyletekről azon­ ban nem készültek ilyen beszámolók. A szabad­ kőművesség, és főleg a szabadkőműves bankárok és államférfiak kapitalista fejlődésünkkel kap­ csolatos tevékenysége eddig jóformán feltáratlan történelmi probléma. Pedig ilyen volt, és hátte­ rében azok a névsorok állanak, amiket a külön­ böző páholyok egymásnak küldözgettek. Ez a gazdasági tevékenység legalább olyan fontos, mint a felvilágosodás eszméinek szabadkőmű­ ves misztikával kevert terjesztése. Dr. Beliczky János Madách-életrajzi d á c h ró l szóló m űveiben. Henriczi Ágoston fia, Henriczi Béla, ki Poltá ron (Losonc m el­ adalékok le tt) vo lt lelkész, a következőkben válaszolt H arsányi Z so lt fe lh ív á s á ra : „ . . . a M a d á ch é le tra jz m e gírásához . . . szívesen a já n lo m fel közrem űködésem et. Szüleim a jk á ró l so­ ka t m egjegyeztem a M a d á ch h á z r ó l. . . a Harsányi-hagyaték alapja n csa lá d ró l, ism erőseikről, b a rá ta ik ró l. A le g ­ tö b b le vé líró M a d á c h Im re jellem éhez, em ­ beri, kö ltő i énjéhez, c sa lá d i, rokoni, b a rá ti k a p c s o la ta in a k a la ku lá sá h o z, az ism erősök, rokonok bem u ta tá sá h o z kívá n t segítséget n yú jta n i. Így pl. özv. Szemere G yörgyné, b u d a p e s ­ ti lakos írta : „S a jn o s, nem sokat tu d o k M ad á c h ró l, de azt a keveset biztos fo rrá s b ó l, ugyanis M a d á c h személyes jó b a rá tjá tó l, C sem niczky E dw ardtól, aki fé rje m n a g y a p ­ ja volt. Tőle h a llo tta m azt, a m it t u d a t o k . . . M a d á c h Im re in k á b b zárkózott e m b e r volt, de jó és régi b a rá to k közt nagyon kedélyes tu d o tt le n n i; a C sem niczky c s a lá d n a k kü­ lönösen régi jó b a rá tja volt, hiszen S a ro l­ ta leányuk (az én anyósom ) esküvőjén ő vo lt a ta n ú . C s a lá d i é lete nagyon b o ld o g ­ ta la n vo lt és g yakran é p p akkor, illetve azért m ent á t Sztráczinba Csemniczkyékhez, m ert lelke mélyén nagy sebet é rze tt.” A tyám 1 8 5 2 -1908-ig, te h á t 56 éven á t volt alsósztregovai lelkész, . . . egyike M a d á ch Imre b iz a lm a sa in a k is . . . M a d á c h nagy művének ké zira tá t legelsősorban atyám nak olvasta fel, s vele v ita tta meg a n n a k v a l­ lási részleteit.” Levelében e m líté st te tt Palágyi M e n yh é rtrő l és Latkóczy M ih á lyról, a kik szintén írta k a M a d á c h -c s a lá d ró l. U tó b b iró l kiem elte, hogy „b p e s ti ta n á r, . . . a V Il I. ke r. fő g im n á ziu m 1901. évi é rte sítő ­ jé b e n m e g je le n t cikkében értekezik M a ­ dá ch Im re őseiről. R ám utat a lite ra to r M a ­ dách ősökre s Im rében az in c a rn a tió ra .” H enriczi a P rágai M a g y a r H írla p 1923. évi, * M a d á c h c e n te n á riu m i szám ában írt egy hosszabb ta n u lm á n y t „S zendrey Júlia és F ráter Erzsébet cím m e l.” Ebben a rró l szól, hogy , , . . . B o ld o g u lt atyám is rendkívüli a la k . M in t a kivégzett H ajnóczy személyi titk á rá n a k u n o k á ja kerül m aga is bujdosó h o n vé d ké n t 1852-ben Sztregovára, M a d á ch ék közelébe. Im re ekkor az Ú j é p ü le tb e n raboskodik. Közvetlen ta n ú ja a szalm aöz­ vegy sza b a d a b b m ozgásának. M a g a is e l­ kíséri egy-két m u la tsá g ra , stb.” Közismert, hogy M a d á c h Im re b a rá ti kö­ réhez ta rto z o tt a fa lu két p a p ja , a k a to li­ kus D iva ld G usztáv és az e va n g é liku s H enriczi Á go sto n . Róluk, v itá ik ró l, Az em ber tra g é d iá ja születésében já ts z o tt szerepük­ ről bőven o lva sh a tu n k B alogh Károly M a ­ l fj. Mikszáth Kálmánnak, a nagy író fiá n a k levele azért je le n tő s, m ert M a d á ch b a rá ta ­ iról s z o lg á lta t néhány — más részben is­ m ert — a d a lé k o t; sajátos n é ző p o n tb ó l: „S zo n tá g h Pál nem vo lt nős em ber. Szülei e lő k e lő n ó g rá d i fö ld b irto k o s o k voltak. Szon­ tá g h m á r a 48-as fo rra d a lo m e lő tt szerepet �já tszott, m in t Libetbánya követe, a pozso­ nyi d ié tá n ; később fo g a lm a z ó le tt az első m agyar kü lü g ym in iszté riu m b a n . N agyon szerette m in d ig az íróka t, sokkal jo b b a n , m in t a p o litiku so ka t. M a d á ch , szerencsét­ len házassága után h ó n a p o k a t tö ltö tt H orpácson S zontágh Pálnak. Az e m b e r tra g é ­ d iá já n a k egy részét is o tt írta meg. Szon­ tá g h p u ritá n , egyszerű e m b e r volt, b á r igen nagy vagyonnal re n d e lk e z e tt. . . ” * Veres Pál a lis p á n ró l, s n e jé rő l, Beniczky H e rm in rő l, M a d á ch és a Veres család közötti m eleg, b a rá ti ka p cso la tró l, a Vanyarcon tö ltö tt kellem es n a p o kró l, Veres Pálné leányának, R udnai Józsefnénak „Em ­ lé ke im ” cím ű könyvéről - m elyben bőven fo g la lko zik a M a d á ch és a Veres család b a rá tsá g á va l — is sok levélíró m egem lékszik; tö b b e k között a m ár e m líte tt özv. Sze­ mere G yörgyné. És tö b b e n fo g la lk o z ta k b u r­ koltan, vagy nyíltan ifj. M a d á ch n é , Fráter Erzsébet személyével, a F ráter c s a lá d d a l, a két M a d á ch n é közötti viszony a la k u lá s á v a l. Nézzünk meg e levelek közül is n éhányat. Henriczi Béla lelkész a m ár e m líte tt ta n u l­ m ányában (Szendrey Júlia és F ráter Erzsé­ bet) így ír ifj. M a d á c h n é ró l; „ . . . ném ileg m enteni aka rta m M a d á c h Im rének h a zu l­ ról kiü ld ö zö tt és kétségbeesésbe ke rg e te tt hitvesét, gyerm ekkori benyom ásaim a la p ­ já n , m int aki még személyesen ism ertem az anyóst, a m éltóságos asszonyt. Az iro d a ­ lom kegyelettel ille g e ti össze P etőfiné m eg­ té p e tt, m e g d o b á lt fá ty o lá t; ném i ily e ljá ­ rást m egérdem elne a szegény F ráter Er­ zsébet is . . . N éhai ap á m te lje se n be volt avatva a c sa lá d i katasztrófa titkos, b iz a l­ mas részleteibe. Tőle tu d o m F ráter Erzsi többszöri közeledését urához, c s a lá d já h o z. A törekvések a zonban m ind m e g h iusu lta k a mama a k a ra tá n .” „ . . . A tyám h o ltá ig á llí­ to tta , hogy F ráter Erzsébet korántsem vo lt am a elvetem ült, fé rje szerelm ére m é lta tla n nő, a m in ő n e k az u tó ko r ité li. Egy kis e lk e ­ seredés, egy kis F ráter bohém hév, s az anyós ta szíto ttá k le a le jtő n ." * Fráter Pál dr. d e b re ce n i ügyvéd is tö b b ­ ször v á lto tt levelet H arsá n yiva l F ráter Er­ zsébet személyével ka p c s o la tb a n . V égülis konkrét a d a to k a t nem tu d o tt a d n i, de ő te re m te tte meg az író és dr. Perédy György, az Erdélyi Lapok főszerkesztője (N a g yvá ra d O ro d e a ) között a ka pcso la to t. „P erédy írja F ráter Pál — évekkel ez e lő tt közzétett valam elyik vá ra d i la p b a n M a d á c h n é ra vo­ natkozó cikkso ro za tá b a n igen értékes és érdekes a d a to k a t. Ezeket az a d a to k a t á llí­ tólag öreg asszonyoktól, aztán B ihar vá r­ megye K özkórházában ta lá lt kó rle íráso kb ó l, könyvelési a d a to k b ó l, v a la m in t B ihar v á r­ megye tenkei já rá s á b a n fekvő Tóti község­ ben lakó Sebess c s a lá d tó l szerezte; a tr a ­ g ikus végű asszonynak arcképével együtt. A Sebess család egy ta g ja , dr. Sebess La­ jos orvos ma is él N ag yvá ra d o n . A család B ihar várm egye sok úri c s a lá d já v a l volt ro ­ koni összeköttetésben; tö b b e k között a Frá­ te r cs a lá d d a l is." * Perédy György levelében így írt H a rs á ­ n yin a k: „ . . . V á ra d ra kerülve tö b b e k között iro d a lo m tö rté n e ti rip o rto k k a l kezdtem fo g ­ la lkozni. Így fe ltű n t M a d á c h é le tra jz á n á l, hogy milyen ku rtá n -fu rc s á n b á n ta k el az asszonyokkal 2 - 3 sorban. . . . keresni kezd­ tü k a fo rrá s o k a t B ih a rb a n . M e g ta lá ltu k a kórházi törzskönyvben nevét. . . . a ro k o n a ­ itól sok érdekes d o lg o t tu d ta m meg, azo­ kat rip o rto k b a n fe ld o lg o z ta m . . . . m e g ta ­ lá lta m a nagy o la j ké p é t is, a m it Fráter Erzsébet e lh o zo tt m agával, m ikor e lv á lt az u rá tó l. A képet M a d á c h c s in á lta tta ; d rá ­ ga ékszerek v a n n a k ra jta festve, M a d á ch ékszerek. A kép nálam . Több fényképem is van róla . . . " * K ondor Vilm os, a b a la ssa g ya rm a ti N agy Iván M úzeum ig a z g a tó ja a rró l é rte síte tte az írót, hogy a P ró n a y-csa lá d n a k m úzeum i le té tb e helyezett okm ányai között, annak rendezése során olyan ira to k ra a k a d ta k, am elyek közvetve M a d á c h ra , ille tve fe le sé ­ gére u ta ln a k. „F rá te r József. Erzsi é d e sa ty­ ja — törvényes g yá m já n a k, ille tve a Fráter árvák c u to rá n a k : G á s p á r Istvá n n a k b e a d ­ ványa szerint — igen könnyelm ű, henye és költekező é le tm ó d o t fo ly ta to tt. . . . fe lte h e ­ tő te h á t, hogy F ráter Erzsébet é d e s a ty já ­ nak vérm érsékletét, tu la jd o n s á g a it, szoká­ sa it ö rö kö lte . Ezen az a la p o n te h á t a psych o lógus m ár könnyebben tu d e lig a z o d n i a kü lö n b e n m e g m a g y a rá z h a ta tla n lelki m o­ tív u m o k a t ille tő e n , melyek nyilván cseleke­ d e te it is b e fo ly á s o lh a ttá k ." * M a d á ch Im re fivérének, K á rolynak u n o ­ kája, a m egyében is jó l ism ert A liz néni, G rosschm id Károlyhoz m ent fe le sé g ü l. Ő (a fé rj) e m líte tte H arsányihoz íro tt levelé­ ben a csesztvei környezetben ism ert ese­ m ényt: „ . . . m ikor M a d á c h Im re fo g s á g ­ ban ült, m e g je le n t Csesztvén M a d á c h Ká­ roly, hogy s ó g o rn é já t m eglá to g a ssa és a g a z d a s á g n a k u tá n a nézzen. Ideérve lá tta , hogy nagy tá rsa sá g c ig á n y m e lle tt h a n g o ­ san m ulat. Lelke mélyén fe lh á b o ro d v a le sem szállt a kocsiról, hanem m e g fo rd u lt és e lm e n t . . . T örténik ez ugya n a kko r, m ikor azt írja az asszony az urának, hogy anynyira nincs pénze, hogy a házi cselédeket sem b írja fize tn i — és hogy fá j neki az ura tá vo llé te és fo g s á g a .” * M a d á c h Im re fo g s á g á n a k o kát, a k ö rü l­ m ényeket m ár szinte te lje se n fe ltá rta a kö­ ze lm ú lt M a d á c h -k u ta tá s a . Perének anyaga a zo n b a n mai n a p ig sem k e rü lt e lő a Bachkorszak h a ta lm a s ira tte rm é sé b ő l. A „ b ű n ­ tá rs a k ró l", fo g s á g b a ju tá s u k ró l viszont eze­ ket közölték H a rsá n yiva l :Hellebranth Pál, ny. Heves megyei főjegyző írta : „H in k ó Já­ nos Losonc város tekintélyes p o lg á ra , h a ­ zafias vezérem bere, 1849-ben a város p o l­ gárm e ste re volt. 1849. m árcius 15-én h a ­ zafias ü n n e p é lyt re n d e ze tt Losoncon, mely m ia tt a császári c s a p a to k m e gszállták a várost. Ekkor érintkezésbe lé p e tt a Losonc felé közelgő Beniczky Lajos ő rn a g y hon­ védseregével, s a híres m árcius 24-i ra jta ­ ütéskor Beniczky o ld a lá n h a rc o lt az osztrá ­ kok e lle n . A sza b a d sá g h a rc u tán e lfo g tá k , u tó b b kegyelm et kapva szigorú re n d ő ri fe l­ ügyelet a lá helyezték. A H a d tö rté n e ti Levéltárban őrzik a sza­ b a d s á g h a rc u tá n i re n d ő rség i ira to k a t; ezek közül az 1853-i N ó g rá d megyei in te rn á lta k n y ilv á n ta rtá s á b a n szerepel H in kó János is. U gyancsak B udapesten ke lt aláírás n é l­ k ü li levél ú ja b b regényes a d a lé k o k k a l gaz­ d a g íto tta a H in k ó ró l a lk o to tt képet. Szerin­ te : „ H in k ó János 1819-ben V asberényben született. . . . M a jd fe lk e rü lt Pestre egy o ttlévő rokonához. Két évig vo lt o tt. Egy a l­ kalom m al m e g ism erkedett M a d á ch csa l, a k i­ nek e lp a n a s z o lta éle te tö rté n e té t, hogy sa­ já t h a zá b a n bu jdosóvá kell le n n ie . Tö bbször ta lá lk o z ta k , s nem egyszer M adách vendége volt. . . . h a llo ttá k , hogy Kossuth titk á rá t ki a k a rjá k végezni. H in kó fe lke re s­ te az e líté lte t és á lru h á b a n m egszöktette. M a d á ch vitte el őket. O tt é lte k m ind a h á r­ m an. M a jd M a d á ch egyik a lk a lm a z o ttja jó pénzért e lá ru lta őket. M in d a h á rm a t elfo g tá k. M a d á c h egy id ő m úlva kisza b a d u lt. . . . H in k ó t p e d ig az osztrákok lefejezték. . ' * S ta rk M ih á ly H ellebranth Pál szerint az 1848/49-es sza b a d sá g h a rcb a n h o n vé d h a d ­ nagy volt, E rdélyben s z o lg á lt; m ajd 1849. j ú lius hób a n e zredét Szegedre re n d e lté k ; augusztus e le jé n a Szegedre érkező Dem­ binszky hadseregéhez került, részt vett a tem esvári csa tá b a n , s szo lg á lt a d é li se­ reg fe lo szlá sá ig . „ A sza b a d sá g h a rc u tá n i szerepléséről tudom ásom és a d a ta im n in ­ csenek.” Rákóczy Jánossal ka p cso la tb a n ta lá n a le g ille té k e s e b b kereste meg levelével H a rsányi Z s o lto t: Rákóczy Aladár nyug. m inisz­ té riu m i fő ig a z g a tó . „N a g y a p á m , Rákóczy János szü le te tt H o n t vm -ben, Rákóczon 1814-ben, m e g h a lt u g ya n o tt 1878-ban . . . Ig a z o lt honvédhuszár — őrnagy, kor­ m ánybiztos, végül a H onvédelm i Bizottm ány ta g ja és titk á ra , s m in t ilyen egészen V i­ lá g o sig Kossuth m e lle tt te tt személyes szol­ g á la to t. 1850-ben h a lá lra ité lte te tt, összes vagyona e lk o b o z ta to tt. . . . 1860-ban h a za ­ tért, 1874-ben m egvakult és Rákóczon é lt az ősi h ázban 1878-ig. . . . N a g ya p á m n a k M a d á c h c s a l való ism eretsége a végzetes szomorú eset, mely m ia tt M a d á c h o t fo g s á g ­ ba vetették. Ifjú k o ri jó b a rá ts á g , sőt D u b raviczky, Pongrácz, Libercsey révén tá vo li rokoni kötelék fűzte ő ke t össze. . . . M iko r nag ya p á m V ilá g o stó l m e n e k ü lt... Rákóczra p o n t az é d e sa p ja tem etésére érkezett, k it szívszélhüdés ért, m égp e d ig azért, m ert egy k o rp o n a i ism erős azzal á llíto tt be Rákóczra, hogy n a g y a p á m a t V ilá g o sn á l ag yo n ­ lőtték. A tem etésről feleségéhez a k a rt m en­ ni, . . . Pesten ta lá lk o z o tt M a d á ch csa l, aki m egrém ülve a n agyapám vakm erőségén, m agával vitte S ztregovára. Itt — szakállát, b a ju szá t le b e re tv á lta — ráhúzzák a vadász ru h á t és az e rd ő ő ri házban elhelyezték. Pár h ó n a p ig m a ra d h a to tt, m ert egy . . . m a­ gyar g a z d a tis z t: H o jtsi M iksa fe lje le n te tte , hogy a Rakovecz álvadász tu la jd o n k é p p e n egy veszedelm es fo rra d a lm á r.” * A levelek ta rta lm á t, m elyből itt v á lo g a ­ tá s t a d tu n k, H arsányi az é le tra jz i regény­ ben csak ötletszerűen használta fel, ezért érdem es fe lid é z n i m indezeket a nem lé ­ nyeges, de az összkép szem pontjából szá­ m ottevő a d a to k a t. Leblanc Zsoltné 21 �KÖRKÉP Olvasónapló M á r m e g ta n u ltu k, hogy József Attila 1905ben született, pro le tá rszü lö k gyerm eke vo lt s a p ja m á sfé lm illió nincste le n m a gyarral e g yü tt k itá n to rg o tt A m e rik á b a ; m ár m e g ta ­ nultuk, hogy József A ttila gye rm e kko rá b a n né lkülözött, éhezett, Ö csöd ö n nevelőszülők szeretettelen keze között k a lló d o tt, aztán v i­ zet á ru lt a V ilá g m oziban s összeszedte a p á lya u d va ro kró l kid ö cö g ő szekerekről e lh u lla jto tt szenet - télre, tü ze lő n e k ; tu d ju k , hogy egyszer lib a s ü lte t szeretett vo ln a e n n i s ö t fo rin té rt ku g le rt venni, m in t a g a z d a g o k ; m ár m e g ta n u ltu k, hogy egyetem re já r t Sze­ geden, Bécsben, ta n u lt, olvasott, de egy ostoba professzor e lta n á cso lta ő t; m ár m eg­ ta n u ltu k , hogy József A ttila a p ro le tá ro k kö ltő je lett, a szegényeké, az elnyom ottaké, a kizsákm ányoltaké, s ta lá n ezért is vo lt tra g ik u sa n szükségszerű, hogy B a latonszár­ szón a sínek közé zuhant. És ta lá n nem is zuhant, hisz lá th a ta tla n kezek is lökh e tn e k egy e m b e rt a kerekek a lá . De meg kell ta n u ln u n k , hogy József A ttila m inden kor szegényeinek k ö ltő je volt, m inden kor kizsákm ányoltja ié , m indenkié, a k in e k az e m berinél kevesebb ju to tt ke­ nyérből, vízből, g o n d o la tb ó l; m in d e n kié , aki le vegőért k iá lt; m indenkié, aki v á rja , hogy mikor lesz látható reszketésű bennünk az első csillag; m indenkié, aki kétségbeesve tilta ko zik, ha a k tá b a írjá k, m iről á lm o d o tt, s s z á m o n ta rtjá k m ikor, m ié rt s kinek te le fo n o ­ z o tt; m indenkié, aki harcos te tte k é rt emel szót s m indenkié, aki cselekszik, a b őrét kockáztatva, m ert azt szeretné, ha jo b b le n ­ ne a vilá g s ha jo b b lenne a v ilá g o n m in­ de n kinek, a szegényeknek, a kizsákm ányolta kn a k, a kikn e k az em be rin é l kevesebb ju t kenyérből, vízből, g o n d o la tb ó l és sza b a d ­ s á g b ó l; meg kell ta n u ln u n k még, hogy Jó­ zsef A ttila a mi költőnk, h a rc o ln i akaróké, tilta k o z n i és cselekedni tu d ó ké , a kik, ha k e ll; lo b o g ó t bontva — de re n d é rt s h a r­ m ó n iá é rt k iá lta n a k , em bersé ge t kérnek az em bernek, m a gyarságot a m agyarnak. * Legkevésbé ko rtá rs a in k a t ism erjük. Ele­ ven közelségük ö n m a g á b a n is g ya ko rta le ­ h e te tle n n é teszi az igazi m egism erést, és m iközben az egész á tp illa n tá s á ra vágyunk, m iközben az összefüggéseket és h a tó s u g a ­ ru k a t ku ta tju k, szem ünk m e g b o tlik a rész­ lete kb en, lá tó h a tá ru n k a t le ke re kítik a h é t­ köznapok szűkreszabott lehetőségei. A kö­ zelségtől m egilletődve s elvakítva csak rész­ le te ke t é rtü n k meg, ism erünk fe l. A közvet­ le nül m egism erhető részleteket. M e rt az iro ­ d a lm i k ö ztu d a to t azok a művek fo rm á ljá k , am elyeket sokan és sokféleképpen o lvas­ h a tn a k. A p illa n a tn y i iro d a lm i é rté kre n d e t 22 1974 is az olva sh a tó s v ita th a tó művek te re m tik meg. S m egszületnek vélem ények és íté le ­ tek író kró l, m üvekről, am ely íté le te k a p il­ la n a tn y ila g á tlá to tt va ló sá g g a l összhangban n a g y o b b n a k vagy kisebbnek, c s o d á la to s a b b ­ nak vagy sekélyebbnek é rté k e lik a művet é rté k é n é l; s aztán ez az első p illa n a tb a n fo rm á lt vélem ényünk tu d a to s u l, m eggyőző­ déssé válik, g o n d o lko zá su n kb a n p o lg á rjo g o t nyerő igazság lesz. A tö rté n e le m a zo n b a n nem fecsérli id e jé t, a te g n a p te g n a p e lő tt lesz, a részletek össze­ ka pcsolódnak, á tp illa n tá s u n k a te g n a p ró l m indegyre kerekebb, tisztá b b , vilá g o sa b b . És e lle n tm o n d á s b a ke rü lü n k te g n a p i íté le ­ te in kke l. Az ilyen p illa n a to k b a n ú jra kell olvasni a te g n a p iro d a lm á t, m ert te g n a p i íté le te in k te g n a p i és mai tévedéseink is. Konsztantyin Pausztovszkijt két d o lo g nö­ velte ko rtá rsa i szem ében nagy íróvá. Az e g yik: m indaz am i h iá n yzo tt az író m űvei­ ből. M e rt Pausztovszkijt klasszikusokon isko­ lá zo tt ízlése, em berközelségű mesélőkedve, ta rtó zko d á sa a to rz ító s harsány színektől, óvatossága és érzelm es va ló s á g lá tá s a m eg­ kím élte s m egóvta a kor látványos és fe lszí­ nes külsőségeinek álm űvészi m egéneklésétő l: elbeszéléseiből h iá n yo zn a k a tú lb u z g ó m unkaversenyek zajos esem ényei, hiányoz­ nak a szoborszerű hősök, a lo b o g ó zászlók a la tt m osolyogva h a ld o kló k, a bölcs mosolyú fu n k cio n á riu s o k , hiányzik m űveiből az az — oly sokak á lta l a k k o rib a n kötelezőnek é rze tt - stílus, a m e lyb ő l m a g á tó l é rte tő d ő e n következett, hogy a term elési je le n té se k h a n g n e m é b e n fecsegtek a csókolódzás köz­ ben is a jö vő re fü g g e s z te tt szemű fia ta lo k . Pausztovszkij fin o m a n érzelmes tö rté n e te i te h á t m eghatóak, szépek, m egkönnyeztetőek, le ke re kíte tte k, és é p p az e lő b b ie k kö­ vetkeztében — ez le h e t népszerűségük m á­ sik fo rrá sa — je lle m z ő jü k egy rö g h ö zta p a d ó szim bolizm us: a m in d e n fé le tá rs a d a lm i ko n k­ rétság te lje s hiánya ezekben a szépen é r­ zelmes h is tó riá k b a n a kortárs olvasó szám á­ ra m e g te re m te tte a sokszínű és sokirányú, de csak a kko r és csak o tt igaz és izgalm as to v á b b g o n d o lá s lehetőségét. A m űalkotás író ila g szándékos vagy ö n ­ ké n te le n ü l v á lla lt h iá n ya i növelték elsősor­ ban nagyra e m űvészet tá rs a d a lm i h a tó ­ körét, nem művészi erényei. S m ert n api fo n to s s á g o k a t re jtjelezve tükröző je lk é p e in tú llé p e tt a tö rté n e le m , ma m ár csupán m eg­ h a tó a n érzelm es és szép H istóriák ezek az elbeszélések, ám fe liz g a tó s m egrázó é l­ m ényt le lk ü nkben nem faka szta n a k. Pausztovszkij e gyik leg re m e ke b b d a ra b ja p é ld á u l az A távirat cím ű elbeszélés, melyet á lta lá b a n is az író ta lá n legszebb írá sa ké n t szokás e m le g e tn i. Egy m agányos vidéki házban é ld e g é lő öregasszonyról szól a tö r­ ténet. Leánya M oszkvában él, e lfo g la lt és zsúfolt életű titk á ra a Képzőművészek Szö­ vetségének. A n y já n a k rendszeresen küld pénzt s a feladóvevényen néhány od a ve ­ te tt sort, de levélírásra m ind ritk á b b a n fu t­ ja id e jé b ő l s m ár három éve is van, hogy nem vo lt o d a h a za . Egy rem énytelenül őszbef o rd u ló é jje le n aztán az öregasszony le­ velet ír, hazavárja lányát, lá tn i szeretné még egyszer őt. De a lány nem válaszol. Id e jé t és e re jé t egy fia ta l művész k iá llítá ­ sának megszervezése pusztítja. S a m eg­ nyitó n a p já n kézhez a tá v ira to t: anyja h a l­ d o klik. E lindul, de m ár későn érkezik. Any­ ja szom orúan és egyedül h a lt meg, a lány p e d ig szemlesütve, kö n n yb e b o ru lt a rcca l s éjszaka hagyja el a fa lu t. Szép és m egható tö rté n e t. S zánalm at és sajn á lko zá st ke lt az olvasóban. De szánako­ zó rosszérzésünktől az író nem sza b a d ít meg, m ert ebb e n a tö rté n e tb e n m eghal egy m a­ gányos öregem ber, h a lá la le h a n g o ló és szo­ morú és é rte lm e tle n , de m indezért nem o k o lh a tó senki. Igaz, a lány nehezen szán­ ta rá m a g á t az utazásra, de hiszen egy tehetséges fia ta l művészt ke lle tt istá p o ln ia . S a tö b b ie k is m ind, a két szorgoskodó fa ­ lu b e li öreg, a postás, a szomszédasszony, a k iá llítá s t m egnyitó e ln ö k : valam ennyien kedves és de ré k em berek. Csak a vonatokra nehéz je g y e t ka p n i — ezért érkezik késve a lány. Az öregasszony m agányos és é rte l­ m etlen h a lá lá n a k így le g fő b b oka egy vé­ le tle n . Pausztovszkij azo n b a n nem á b rá z o l­ ja ennek a v é le tle n nek a tá rs a d a lm i szük­ ségszerűségét, nem á b rá z o lja a lány é le tú t­ já t, am elyben a n yjá val és ön m a g á va l szem­ beni felelősségérzete lassan felm orzsolódik. Nem á b rá z o lja a tá rs a d a lm a t, am elyben nehéz a vo n a to kra je g y e t kapni. Így a véletlen egyszeri, egyszerű és szo­ morú véletlen m arad. S egy vé le tle n ü l é r­ te lm e tle n h a lá le se trő l szám ol be az e lb e ­ szélés egy olyan korban, a m iko r nem csak vé le tle n ü l h a lta k meg é rte lm e tle n ü l em be­ rek. Pausztovszkij áttetsző a kva re lle ke t fe ste tt koráról, vízfestm ényeket puha tá ja k ró l, szo­ m orú sorsú m agányos em berekről. S a kor­ társ olvasók m e g h a to tta n szem lélték e f i­ nom tónusú képeket, m ert ism eretlenek vo l­ tak meg B ulgakov látom ásból és em beri életek tö rm e lé k e ib ő l á lm o d o tt realista vízi­ ói, ism eretlenek Ba bel tra g ik u s m in ia tu rá i, m ert a „kényszerű e lfe le d te té s " re jte tte az olvasók szeme e lő l M a n d e lsta m , H le b n yikov, B elij műveit. Pausztovszkij elbeszélései híra d á so k a te g n a p iro d a lm á ró l. M e rt B ulgakov, Belij, Ba bel ujó la g m egism ert ha ta lm a sa n izzó­ fényű festm ényei m e llett ma m ár halványnak és k ifa k u ltn a k érezzük Pausztovszkij vízfest­ ményeit, ám ezek a finom képek em bersé­ ges tá ja k ró l h írth o zóak voltak a je lszó kö l­ tészet és vezércikk-életm űvek születése ide- �jén. Pausztovszkij é rtő és kritiku s ú jra o lv a sása is azért fontos, hogy tis z tá b b a n lássuk a te g n a p iro d a lm á t. S így m élyebben é rtsük a m ait. * N agy kort m egérő a lk o tó k fa n y a r bölcses­ ségük vagy derűs m in d e n tu d á su k fényével k a la u zo ln a k ro p p a n t ta p a s z ta lá s a ik útvesz­ tő ib e n : ha tö rté n e te k e t m esélnek is, szelle­ m üket fig y e ljü k . A rendte re m tő elm ét, az a p ró és je le n té k te le n esem ényekből e m b e r­ s é g -p a lo tá t é p ítő in d u la to t, a m ár sem m itől vissza nem rettenő szókim ondást. Déry Tibor m agányos hőse, a kedves bó p eer csendesen kocog a végső n yu g a ­ lom felé. C sodavárások, csilla g só vá rsá g o k nélkül szem lélődik, fig y e li a k ö rü lö tte fo d ­ rozódó békét. B arátkozik a h a lá lla l. Ám e h a lá lla l tá rs a lk o d ó nagyon öreg író csak a rra figyel m indegyre jo b b a n e llo b ­ ban ó szellem ével: m ilyen is k ö rü lö tte az élet. H ogy m it csin á ln a k a n ála évtizedekkel kevesebbet m egéltek, hogyan terem tenek m a guknak szabad é le te t; te re m te n e k-e s a ka rn a k-e m aguknak szabad éle te t. M in t ahogy ő a k a rt és te re m te tt h a rco k és m eg­ alkuvások közt bujócskázó é lete során. C sendesen szem lélődik, a ka ra to s in d u la to k nélkül, fé llá b b a l m ár az e lm ú lá sb a n . De még m egcsillan szemében a szeretet-kívánás in d u la ta , még szikrát lo b b a n t benne az é le tb e -in d u ló k á h ita ta , még u tá n a n y ú l a már elvesztett édennek. Fanyar bö lcs; nem csak irig y li a még b o l­ d o g n a k, s z a b a d n a k le n n i a k a ró k a t, d e b o l­ dog és szabad é le te t is rem él nekik. M eg erőt, a m egharcoláshoz. M e rt ki tu d ja , ha e lm ú ln a k a fia ta ls á g lázai, a te re m tő in d u la t, a s za b a d sá g o t ra ­ jo n g ó á lm o k nem fa k u ln a k -e zsíros m e g a l­ kuvássá, piszkot leplező szürke á ln o k s á g ­ gá? Az öreg író búcsúzik. M á r nagyon öreg. A fia ta lo k a t is egyre kevésbé kedveli, s ha fá j is távozásuk, m a g á n yb a n , íróasztalához ülve, írn itu d á s t rem élve még tere m tő lá za ­ kat képes ö n m a g á b ó l fa ka szta n i. T alán nem é rtjü k keserűségét, nyers szókim ondását, kedvtelenségét. De c s o d á lju k h a lá lla l b a ­ rátkozó életkedvét. Azt, hogy nem a d ja fö l a harcot. * M ilyen könnyen fe le jtü n k el rem ekm űve­ ke t! Kassák Lajos Egy e m b e r é lete cím ű re­ g é nyfolyam a m ost ú jra m e g je le n t, ha nem is a te lje s ö n é le tírá s, de nagyrésze ú jra o l­ vasható. F elfedezhetünk m a g u n kn a k v ilá g o ­ k a t: Kint az udvaron egy cséplőgép rostá­ ján dolgoztunk. Forrón sütött a nap, a gép­ ből, mint valami döglött állatból, kiolvadt a zsír és az olaj, s mi valósággal lubickoltunk a piszokban. Éreztük, hogy élünk. De a ka ru n k -e fe lfe d e zn i, m egism erni, ve­ szélyt v á lla ló a n m élységekbe nézni? Kas­ sák szikár-kem ény v ilá g b a kalauzol, fe le j­ te tt m ú lta k iz g a lm á b a . De a k a rju k -e követ­ ni őt? S m ásokat, m últidézőket, kem ényen v a lló igazat-beszélőket? M in th a jo b b a n szeretnénk a m e g n yu g ta ­ tó a n szépen szólókat, csendről, békéről fűzfa s íp o ló k a t, a m in d e n n a p o k a t szorgos h a n ­ gya m u n ká va l e lp e rg e tő k d icsé re té t m uzsi­ ká ló ka t, a b elenyugvásokról, a szép m eg ju hászodásokról p ré d ik á ló k a t. A békülékeny a p o sto lo ka t. Kassák nem a belenyugvásról p ré d ik á lt; é lete e g é t a je le n n e l kibékülés kedves bá­ rá n yfe lh ő i nem é kítették. Nem já r t e b édre kastélyokba. P aprikás k ru m p lin élt. És ig a ­ zat írt. Így é lte tú l a kor ham is p ró fé tá in a k szép zsengéit az Egy e m ber éle te igazsága. Figyelm eztető m ai la n to sa in kn a k. Szigethy Gábor Fábián Gyöngyvér kiállításán* vá a szülőföld, a család, az iskola, sok kedves em léke és élm énye m in d ig is kö­ tö tté k. Így szól e rrő l a mélyen gyökerező, g a zd a g o n gyüm ölcsöző őszinte k a p c s o la t­ ról m aga a művész e k iá llítá s k a ta ló g u s á ­ hoz íro tt ö n v a llo m á s á b a n : „G y e re k fe jje l a n ó g rá d i hegyekre eszm éltem , am elyek kö­ rülveszik a várost. És a bányászokra, a kik nehéz, kemény em berek, a k ik m in d e n kin é l jo b b a n tu d já k m e g becsülni a napsütést. És a tűzben fo rm á ló d ó üveg c s illo g á s á ra .. . Az e m b e r ve re jté ke és az üveg csillo g á sa fo g o tt meg, s a m ik o r később, az a lko tó művészet első p ró b á lk o z á s a ira szántam m agam , ezek a benyom ások vezettek. Azt hiszem, hogy a n ó g rá d i levegő, a szemem lá ttá ra ujjá s z ü le tő , fo rm á ló d ó város a t­ m oszférája m in d ig elkísér, b á rh o l é lje k. És m in d ig vissza-visszatérek hozzá.” V isszajött h á t e zú tta l is, e ljö tt e lm o n ­ d a n i a festőm űvész nyelvén: ez vagyok én, ez az én hitem , m unkám és vilá g o m , ez az én m o n d a n iva ló m az e m bereknek — az em ­ b erekről. Egy k iá llítá s m in d ig je le n tő s esemény, ünnep, bem utatkozás a k iá llító művész szá­ m á ra : a lka lo m a m egtett ú t felm érésére, az a d d ig i eredm ények összegzésére. De ü n ­ nep ez a n n a k is, aki erre leh e tő sé g e t te ­ rem tett, a n n a k a közönségnek is, am elyik a tá rla to t fo g a d ja , a n n á l is in ká b b , mivel Fábián G yöngyvér festőm űvész h a z a jö tt szülővárosába, hogy a n n a k a szűkebb kö­ zösségnek a d jo n szám ot m u nkásságáról, m o n d a n iva ló já ró l, a h o n n a n e lin d u lt és a h o ­ Ügy érzem, hogy itt ta lá lk o z ik az a h it és az a m unka, am i ezt a két fo g a lm a t összekapcsolja és még ü n n epélyesebbé te ­ szi. A rra a h itre és m u n ká ra g o n d o lo k , am i e rő t a d o tt e n n e k a n a g y o b b közösségnek — a városnak — is, hogy b á to r kezdem é­ nyezéssel ilyen rövid idő a la tt egy teljesen új várost terem tsen azzal az igénnyel, hogy ennek a szocialista ku ltú ra is a lk o tó elem e és fo n to s ta rto zé ka legyen. Jóleső érzéssel ta p a s z ta lh a tju k , hogy a város p o litik a i és k u ltu rá lis é le té n e k vezetői m ilyen fig y e le m ­ re m éltó g o n d o sko d á st ta n ú s íta n a k , hogy ezt a kom oly á ld o z a to k á rá n m e g va ló síto tt n a gyvonalú keretet — hozzá h a sonló — b e l­ ső ta rta lo m m a l tö ltsék meg, hogy m inél szebbé és g a z d a g a b b á tegyék az itt élők h é tk ö z n a p ja it és ü n n e p e it, m u n k á já t és pihenését. A város szobrai, k iá llítá s a i, a ta ­ vaszi tá rla to k , az országos zom áncm űvésze­ ti b ie n n á lé k - k u ltu rá lis é le tü n k fo n to s é r­ tékeivé v á lta k és S a lg ó ta rjá n t is m ár o tt e m le g e tjü k a vidéki ku ltú rce n tru m o k között m in t p é ld á u l Pécset, M iskolcot, Székesfe­ hérvárt, H ódm ezővásárhelyt, Szegedet. El­ nézést kérek, hogy m indezt ezen a k iá llí­ tás kapcsán m ondom el, de úgy érzem, hogy szoros ta rta lm i összefüggésben va n ­ na k egym ással. F ábián G yöngyvér sugárzó e re jű és tisz­ ta sá g ú festészetet te re m te tt a fő isko la e l­ végzését követő a lig fé l évtized a la tt. T áb­ la ké p e in e k fo rm á ib a n szigorú törvény, rend, színeiben li ra je le n ik meg te le h u m á n u m ­ mal, o p tim izm ussal. F ábián G yöngyvér „e m b e rk ö z p o n tú " művész: alakok, je lle m e k á b rá zo lá sa a d ja festészetének karakterisz­ tiku s vonását. M in t a je le n k iá llítá s is ta ­ n ú sítja , az o la jk é p a lk o tja m unkásságának je le n tő s h á n ya d á t, de neve m áris ism erő­ sen cseng a reneszánszát élő zom áncm ű­ vészetet kedvelők népes tá b o rá b a n , hiszen Fábián G yöngyvér tűzzom áncai e „szak­ m a " é lv o n a lá b a e m e lik a lk o tó ju k a t. Ezt ig a ­ zolja, hogy az e d d ig m egrendezett m indkét országos zom áncm űvészeti b ie n n á lé n d íja t ka p o tt. Z o m á n cb a fo rm á lt b a lla d á i, m ese­ fig u rá i a festészeti form anyelv új te c h n ik á ­ ra a lk a lm a z o tt k itü nő p é ld á i. Fábián G yöngyvér első gyűjtem ényes tá rla tá t e g o n d o la to k je g yé b e n a já n lo m a szűkebb haza közönségének szíves fig y e l­ m ébe. Mikó Sándor Elhangzott a kiállítás megnyitásán 23 �Szép s z ó 197 3 Szerencsére oly ga zd a g a m agyar szókincs, hogy b á rki vá la szt­ h a t m a g á n a k szép szavaink közül, ha kedve ta rtja . V a la m ik o r n a ­ gyon szívem szerint va ló n a k ta rto tta m a „ lé g g ö m b " ízes, jó h a n g ­ zását, töm ör, kifejező, szinte a llite rá ló zenéjét, am ihez közel sem jö h e t e re d e tije , a lu ftb a llo n . A lé g g ö m b b e n benne van a göm bölydedség, a szín, a szépség, de az is, hogy az egészet gáz vagy levegő feszíti, de még az is, hogy bizonyos id ő m úlva, a d o tt m eg­ terhelés esetén szétpukkan, nem m arad más belőle, csak fél m a­ roknyi gum irongy. M indez o n n a n ju to tt az eszembe, hogy egyném elyik mai szépirodalm i a lk o tá s kisértetiesen h a s o n lít a lé g g ö m b ­ höz. M utatós, ke lle ti m agá t, de b e lü l üres. H a kieresztjük b e lő le a levegőt, annyi sem m arad belőle, m in t a va ló d i lé g g ö m b b ő l. M in d ez pe d ig a Népszava Szép Szó a n to ló g iá já n a k olvasásakor v illa n t á t bennem , hiszen le h e te tle n észre nem venni szerkesztők­ nek és le kto rn a k (Szalontay Mihály, Tuli József, v a la m in t G e rő Já­ nos) azt az erőszakos törekvését, hogy a belső ta rta lm a t tö b b re ta rts á k a c ifra külsőnél. S m inden bizonnyal nem ra jtu k m úlik, ha egy-egy novella vagy vers m égis n a g yo t pukka n , m in t a tú ls á g o ­ san fö lfú jt léggöm b. Ezek u tá n ta lá n az olvasó is se jti már, hogy a Szép Szó a lm a ­ nach szépirodalm i része re n d kívü l hu llá m zó színvonalú, m in th a v i­ h a r vesszőzné, s m indez első so rb a n nem eszté tiku m á t te kin tve k i­ rívó, hanem m in d e n e ke lő tt ta rta lm ila g . A csokorba g y ű jtö tt e lb e ­ szélések elé Cseres Tibor Csoportkép cím ű írá s á n a k cím é t te tté k a szerkesztők. Jobbik eset, hogy ez a kevésbé sikerült, p e rifé riku s novella a lig h a je lö l vá lo g a tá s i te n d e n c iá t, in k á b b az író más m ű­ vekkel szerzett te kin té lyé t fé m je lzi. A C so p o rtké p C serest a lig h a te t­ te volna híressé. De h á t a te n d e n c ia más, ezt Baráth Lajos életszagú, m egrázó, mélyen em beri, m unkás környezetben játszó in ­ d ító no ve llá ja m aga is se jtte ti. Persze, tö b b írás is aka d , amely a N épszava nemes h a gyom á n ya ira utal, (B artha, Thiery, Tu li, M o l­ n á r G éza, László A n n a , V athy Zsuzsa stb.) olyan írókra, a kik a néppel élnek, gondo lko zn a k, m unkások, parasztok g o n d já t, p ro b ­ lé m á it jó l ism erik, hiszen a Népszava g ya kra n nagy író i egyénisé­ gek e lin d ító ja , és m in d ig a nép ügyétől, é le tm ó d já tó l e lvá la szth a ­ ta tla n iro d a lo m szócsöve volt. H ogyisne a k a rn a az m a ra d n i, az­ zá le nni a p ro le tá rd ik ta tú ra é p ítő é ve ib e n ! Ehhez a valósághoz, az egyszerű e m berek életéhez és g o n d o l­ kodásához kö ze lá lló b b iro d a lm i közeghez ta rto z ik Bertha Bulcsu m egrázó no ve llá ja , am elyben a p ih e n n i vágyó K o llá r és c s a lá d ­ ja a horgásztanyán összeakad azzal a személyzetis nővel, az ig a z ­ g a tó egykori szeretőjével, aki K o llá r egyetem i fe lv é te lé t m e g a ka ­ d ályozta. H ázastársi, é le ttá rs i, c s a lá d i útvesztőkbe ka la u zo l b e n ­ n ü n ke t F. Rácz Kálmán. Egy sé rü lt lélek és sé rte tt je lle m in d ító ­ okai m a ra d n ak tito k b a n Illés Endre: Perben cím ű rem ek írá sá b a n . Nem tipikus, de azért van cím en nevettet ki egy v á lla la ti k o rlá ­ to lts á g o t Kolozsvári Grandpierre Emil. C so d á la to s kis rem ekmű László Anna elbeszélése, a Megette a cápa, egy m agányos, kis­ gyerm ekes asszony érzelm i vívódása — szó szerint — egy fia ta la b b fé rfi k a rja ib a n . Az ötvenhatos események, ka to n a tiszte k m e g p ró ­ b á lta tá sa , kisértése, válaszú tja á ll Molnár Géza Földcsuszamlás cím ű n o ve llá já n a k kö zé p p o n tjá b a n . Jelképes, szép írás Rákosy Gergely A kis álmodozója. M e g rá zó ó rá k a t é lü n k á t Szögi Balázsék szegényes p o rtá já n Siklós János n o v e llá já b a n . Ironikus, é rd e ­ kes írás Szeberényi Lehel e re d e tm o n d á ja , am elyben a szerző A poara nép eredete és vándorlása cím en a la k u lg a tó fantasztikus regényébe enged b e p illa n tá s t. Susu, a fa lu si ta n ító n ő és Gerzson, a ló id o m á r fe u d á lis k a p c s o la tá ró l le b b e n fö l a fü g g ö n y Thiery Árpád m eghökentő n o ve llá já b a n . A számok mindent elmondanak — ez a cím e Tuli József élére á llíto tt, m o n d h a tn á n k szatirikus no­ v e llá já n a k, am elyben a ravasz maszek kisiparos eszén tú ljá r a még tö b b h á jja l m egkent, fia ta l revizor. F ia ta lo k p á rtta g fe lv é te li taggyűlése a tá rg ya a Mi ketten, felnőtt férfiaknak, am elyben Új­ helyi János fo rm á lja iro d a lo m m á ezt a fe le jth e te tle n aktust. Urbán Ernő írásában s za tíra író i teh e tsé g é t v illo g ta tja , Vathy Zsuzsa pe d ig egy üzemi la p ifjú ú js á g író já n a k h á n ya tta tá s a iv a l te re li a gyári életre, h a n g u la tra a figyelm e t. Ö nm aga á tla g a a la tt m a ra d t viszont Galambos Lajos a kö te t­ ben é rd e m te le n ü l p u b lik á lt szokványos „sze re lm i” tö rté n e te , s tö b b ­ szörösen elcsépelt fo rm á t vá la szto tt Gergely Mihály a Monológok­ 24 ban. Két asszony beszélget, e gyik sem fig ye l a m ásikra, m indegyik m o n d ja a m agáét, s végül azzal kelnek fel, hogy m ilyen jó l k ib e ­ szélgették m ag u ka t. M ég jó , hogy G e rg e ly tu d o tt ú ja t m ondatni hőseivel. A kötetben szere p lő negyvenöt költő közül á lljo n itt azoknak a neve, a k ik igényességben, m o n d a n iv a ló b a n e zú tta l kim agasla n a k: Boda István, Héra Zoltán, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Ladányi Mi­ hály, Nagy László, Pákolitz István, Sipos Gyula, Soós Zoltán, Takáts Gyula. És e m lítsük meg itt Tamás Menyhért rímes ráolvasása­ it, m in t c ím a d ó t. A költem ények közcím e u g ya n is: Ráolvasások. Bi­ zony egyném elyik p o é tá n k ra is rá fé rn e a ráolvasás, hogy m eg­ sza b a d u ljo n a m odorosság, felszínesség, ta rta lm a tla n s á g ö rd ö g é ­ től. A k o rá b b i évekhez h a so n ló a n most is tö b b é rté ke t ta rta lm a zn a k a cikkek, ta n u lm á n yo k, hiszen itt m ár nehezebb elszakadni a va ­ lóság ta la já tó l. Ezúttal a v a ló sá g -ro va to k köre is b ő v ü lt: az író ­ jegyzetek, ta n u lm á n y o k m ellé o d a k e rü lte k a k ü lö n fé le iro d a lm i év­ fo rd u ló s írások és ö t képzőm űvészeti k ritik a is, u tó b b ia k sokat sej­ te tő tu sra jzo kka l illu sztrá lva . Lám, — az irójegyzetek ig a z o ljá k — író in k m ennyivel élénkebbek, elevenebbek, e g yé n ie b b e k és m a g a b izto sa b b a k, ha van m it m on­ d a n iu k ! Fekete Gyula: Küszöb: a valóság cím ű írá sá b a n m in d já rt ars p o e tic á t is a d : „Tisztességes viszony a valósághoz - o ly a n fo n ­ tos törvény ez, a m elyet m inél tö b b e n ta rta n a k be, a n n á l közelebb kerülnek egym áshoz az em berek. Nem csupán egyetértésükkel v itá ik k a l is." Elvont és ö rö k ig a zsá g o ka t hord m ag á b a n Thiery Á rp á d p u b lic is z tik á ja is (Elkötelezettség: felelősség), így p é ld á u l: „Szem élyekben csa ló d h a tu n k . Ez id ő n k é n t e lő fo rd u l, de ez nem kér­ d ő je le z h e ti meg az eszme ig a z s á g á t és a m ellette v á lla lt e lk ö te ­ lezettséget, a tá rs a d a lm i hovatartozást, am ely u g ya n a kko r a biztos töm egek és benne term észetesen személyek eszmei és fe g yve rb a ­ rá tsá g á h o z is k a p c s o ló d ik ." V agy p e d ig : „ A fe jb ó lin tá s ö n m a g á b a n semmi jó t sem eredm ényez, b á rm e n nyire komoly is a bólintás, ha csak egy rosszul é rte lm e ze tt békesség kedvéért tö rté n ik ." És még egy a ra n y ig a z s á g : „ A jó l végzett m unka és a tisztességes em beri m a g a ta rtá s ö n m a g á b a n is elkötelezettség, s a m agam részéről sokkal tis z tá b b n a k és érté ke se b b n e k ta rto m , m int a lá tsza t-e lkö te ­ leze ttsé g e ke t." Az írójegyzetek közül, Veres Péter kitű n ő írá sá t (A természet könyve) is beleértve, Mocsár Gábor m űhelytitka (Játék a témával) ra g a d ja meg le g ta rtó s a b b a n az olvasót. Ritka élvezet a m in t a látszat, a valóság és az élm ények g y u rm á já b ó l az író e lő ttü n k fo rm á lja meg a tém át, végén a valóság v á ra tla n c s a tta ­ n ó já va l. (M in t k id e rü lt, a m e g sa jn á lt, e lh a g yo ttn a k vélt fé rfi az ú jsá g o kb ó l ism ert feleséggyilkos v o lt! A köny g e rin c é t (Szocializmus, életforma közcím en) a ta n u lm á ­ nyok, hosszabb elvi cikkek, fe lszó la lá so k vagy a felszólalások kivo­ n a ta i a lk o tjá k . Elsőként Virizlay Gyula cikkéből (Több támogatást a munkásművelődésnek) kívánkozik ism ét p a p írra néhány idézet, m integy a lá tá m a sztvá n in d o k o k k a l a zo ka t a nehézségeket, am e­ lyekkel tö b b e k közt iro d a lm u n k is küzd. Igy p é ld á u l: „A kapcso­ la to k ta rta lm a s a b b á té te le a zé rt is sürgető, m ert az u tó b b i évek­ ben elég g ya kra n és jo g o s a n h a n g z o tt el, hogy ritka a kétkezi d o l­ gozók á b rá zo lá sa az iro d a lo m b a n , film b e n , színházban, képzőm ű­ vészetben. A d m in is z tra tív eszközökkel persze, nem szabad, és nem is le h e t e rő lte tn i az ilyen té m á jú művek lé tre jö tté t, de kötelessé­ g ü n k ig é n ye ln i ezt és kedvezőbb leh e tő sé g et te re m te n i az ilyen a l­ kotások m egszületéséhez." És ím a m a g ya rá zat: „A z a tény, hogy ma nem a m un ká sé le te t vá la sztjá k a lk o tó á b rá zo lá sra , nem a té ­ ma irá n ti e llenérzésből fa ka d , hanem sokkal in k á b b — és sajnos v á lto z a tla n u l — a m unkásélet nem ism eréséből.” Ezek a tények többé-kevésbé m eghatározzák az alkotóm űvészek és a d olgozó tö ­ m egek viszonyát: „N e m é rth e tü n k egyet azokkal az a lko tó kka l, akik a közönség » tu d a tla n s á g a « és ö n m a g u k vélt zsenialitása közötti szakadékban vélik fe lfe d e zn i meg nem értésük okát. De azzal sem é rth e tü n k egyet, a m ik o r a közönség egy részénél d iva ttá válik egyes nagy művészek a lk o tá s á n a k le b ecsülése." H a so n ló nyílt, szinte vészjelző h a n g o t ü tö tt meg Darvas József a H a za fia s N é p fro n t nyíregyházi tanácskozásán, az olvasó m ozga­ lom m al k a p c s o la to s a n : ,, . . . a fe ls z a b a d u lá s elő ttih e z képest kö­ rü lb e lü l d u p lá ja n á lu n k az olva só kn a k a száma. De még ez az ó riá si arányú fe jlő d é s is csak azt je le n ti, hogy k ö rü lb e lü l 25 szá­ zaléka a fe ln ő tt lako ssá g n a k a rendszeres olvasó, másik 25 száza­ léka a lk a lm i olvasó és bizony a lako ssá g n a k a fele e g y á lta lá n nem vagy csak a lig -a lig o lva s." K ülönösen gyenge a parasztság, ezt kö- �vetően pe d ig a m unkások részvétele az o lva s á s b a n : a parasztság könyvvásárlása 1972-re is mindössze fe je n k é n t 14 fo rin tra e m e lke ­ dett, a m unkásságé viszont sokkal jo b b ra , fe je n k é n t 39 fo rin tra , de m indez messzi e lm a ra d a 100 fo rin to s országos á tla g tó l. A szer­ ző a ba j o ka i között je lö lte meg a könyvtári beszerzési összegek csökkenését, az isko la i o kta tá s hián yo ssá g a it, a hum án ta n tá rg y a k e lh a n ya g o lá sá t. Ez u tó b b iv a l ka p cso la to sa n m o n d o tta : „T u d ju k p é ld á u l, hogy O laszo rszá g b a n a F iat G y á rb a n — a g yár s a já t szakm unkásképző intézm ényeiben — a hum án m űveltségre fo rd íto tt óraszám az összes óraszám ok 40 százalékát a d ja . Ezzel szemben n á lu n k csak a kile n c százalékát. H o lo tt egy k a p ita lis ta cég n y il­ ván nem a hum án ku ltú ra irá n ti nagyszívűségből c s in á lja azt, a m it csinál, hanem m ert tu d ja : á lta lá n o s műveltség n é lkü l még jó szak­ m unkás sem le h e t v a la k i.” S még egy fig ye lm e zte tő s zá m a d a t: „S z o cio ló g ia i vizsg á la to k k im u ta ttá k : b á r az e lm ú lt tíz évben nőtt az olvasók száma, az olvasásra fo rd íto tt idő á tla g o s a n k ö rü lb e lü l 40 százalékkal csö kke n t." A közm űvelődés e gyik le g fo n to s a b b esz­ köze te h á t nem tö lth e ti be fo n to s kü ld e té s é t: „És b á r a könyv nem egyetlen eszköze a m űvelődésnek — soha nem is fo g tu k fe l így az O lvasó N é p é rt M o zg a lm a t — , de a könyv, hisszük és v a llju k , m égiscsak a le g fő b b eszköze.” Maróti László a közm űvelődés széles te rü le té t, fe la d a ta in k na g y­ s á g á t m u ta tta be cikkében, így összegezve fe la d a ta in k a t: „K e ll, hogy közülünk mind tö b b e n fe le lje n e k meg az ehhez szükséges négy le g fo n to s a b b a la pkö ve te lm é n yn e k. Ezek a szilárd m arxistale n in ista világnézet, a szakértelem , a fe la d a tv á lla lá s tu d a to ssá g a , és a tá rs a d a lm i célkitűzések m e g va ló sítá sá é rt érze tt fe le lő ssé g .” Jánossy Lajos o kta tá su n k néhány p ro b lé m á já n a k ta g la lá s a közben á lla p ítja m e g : „ A tú lte rh e lé s m egszüntetését a zo n b a n nem a ta n ­ könyvek o ld a lszá m á n a k ilyen vagy olyan m ódon való csökkentése b iztosítja. Az eredm ényt az fo g ja b izto síta n i, ha a p e d a g ó g u s o k Írószemmel 1973 képesek lesznek a ta n a n y a g lé n ye g é t é rth e tő e n kiem elni, és ezt a lén ye g e t m eg fe le lő , jó l kivá la szto tt p é ld á kka l szem léltetni.” A czél G yö rg yn e k a Szakszervezetek O rszágos Tanácsa 1973 jú ­ nius 29-i ülésén e lh a n g z o tt fe lszó la lá sa m integy összegezi az e m ­ líte tt p ro b lé m á k b ó l is a d ó d ó fe la d a ta in k a t: „ M a és b e lá th a tó jö ­ vőben is fe la d a tu n k m arad a k u ltu rá lis nevelő m unka tá rs a d a lm i­ vá té te le .” És még h a n g s ú ly o s a b b a n : „ A ku ltu rá lis fe jlő d é s, az é le tfo rm a szocialista fejlesztésének fe la d a ta i még soha nem m e­ rü lte k fe l olyan súllyal és olyan á tfo g ó a n , m in t ma, a m ik o r a szo­ cializm us te lje s fe lé p íté s é n e k m u n k á já t végezzük.” S még egyszer n a p ja in k ég e tő k ö te le ze ttsé g é rő l: „É rth e tő a vágy a n yugalom ra, békére és a b izto n sá g ra . Az em berek, persze, nem az á lló víz nyu­ g a lm á t, hanem a s ta b ilitá s és az egészséges változás és fe jlő d é s h a rm ó n iá já t ig é n ylik. Ennek a ke ttő n e k az egységét; a m in d e n n a ­ pok d in a m iz m u s á t és s ta b ilitá s á t m e g te re m teni — a ma fo rra d a lm i fe la d a ta .” Az évfordulós írá so kb ó l kiem elném Simon István Az: én Petőfi-képem cím ű írá s á t. Ü gyesek, b e m u ta tó je lle g ű e k a Szép Szó G a lé ­ ria írásai. M in d e n t egybevetve: az idei könyvhétre m e g je le n t Szép Szó a lm a n a c h b a n szem betűnő és h e lye n ké n t lenyűgöző az a törekvés, hogy a kétkezi em b e r élete, g o n d ja , öröm e, az ő t é rin tő elvi kér­ dések k e rü lje n e k az a lko tá so k kö z p o n tjá b a . M in d a törekvéssel, m ind a m egvalósítással messzi m egelőzi a könyv a tö b b i könyvheti a n to ló g iá t, am elyekben h a n g sú lyo zo tta n nagy helyet ka p n a k a p e ­ riférikus, k is p o lg á ri m iliő t és g o n d o lk o d á s t lehelő írások. S a ta r­ ta lm i igényesség kedvéért szívesen m e g b o csá tju k a színvonalbeli eltéréseket is. Am elyek ta lá n nem is oly nagyok, n a gyarányúak, m in t a m e nnyire szem betűnőek. (Táncsics, 1974.) nek korszakairól és a fe jlő d é s i szakaszok­ nak m e g fe le lő e ln ö k -típ u s o k ró l (Kunszabó Ferenc: Elnökök a termelőszövetkezetben), 1945-ben az vo lt a kérdés: é lü n k. Később az, hogy m iből é lünk. S n a p ja in k b a n egyre in k á b b a „h o g ya n é lü n k " kérdése kerül e lő ­ térbe. A szocialista term elési viszonyokat m ár k ia la k íto ttu k , az em b e ri é le tv ite l szo­ c ia lis ta á ta la k ítá s á n , a szocialista életm ód á lta lá n o ssá té te lé n most m u n ká lko d u n k. S zocialista m ódon éln i, do lg o zn i, g o n d o lk o d ­ n i! — ezt az ünnepélyesen hangzó, de n a ­ gyon valós törekvésünket illu s z trá lja , hozza em berközelbe az Í rószemmel 1973 cím ű a n ­ to ló g ia . 27 riport, in te rjú , ta n u lm á n y , s más — m ű fa jila g szinte b e so ro lh a ta tla n — írás ka­ p o tt helyet a Nemes György v á lo g a tta kö­ te tb e n . V a lam ennyi n a p ja in k v a ló s á g á t m u­ ta tja be, e le m zi: ném elyik szociografikus részletességgel, m ásik a p illa n a tk é p tö m ö r egyszerűségével. A k tu a litá s és elkötelezettség - ez a két fő je lle m ző je az írásoknak. F elelősségteljes kötődés a hazához, a szülőföldhöz, az itt élő, dolgozó em berek je le n é h e z és jö v ő jé hez; (Szekulity Péter: Európa közel van, Var­ ga Domonkos: Álom az Alföldről, Fekete G yu la: Kishaza). K ritikus v a ló s á g fe ltá rá s a a term elés, a tá rs a d a lm i é le t em beri vo n a tk o ­ zásainak, a m a g á n - és a c s a lá d i é le t né­ hány tip ik u s p ro b lé m á já n a k , é le tvite lü n k, é le tm ó d k u ltú rá n k égetően a k tu á lis ké rd é se i­ nek. A té m a kö rö k is sokszínűek: rip o rt a le n in városi o le fin m ű építésérő l, tö rté n e lm i viszszatekintésként és a je le n le g i helyzetkép szem pontjából is érdekes, szociografikus ta n u lm á n y a term előszövetkezetek fe jlő d é s é ­ te le p ü lé s s z o c io ló g ia i ta n u lm á n y a ta n yá k je le n é rő l és jö v ő jé rő l (Mocsár Gábor: Kéte­ zerhez közeledve). Több m u n ká sté m á jú írá st is o lva sh a tu n k a k ö te tb e n : p o rtré egy s a lg ó ta rjá n i m un­ kásról (Siklós László: Portré nagyító nélkül), szem léletes le írá s a buszsofőrök m u n k á já ­ ról, elm élkedés a m unkásvédelem , m unkaegészségügy p ro b lé m á iró l, érdekes, to v á b b ­ g o n d o lk o d á s ra kényszerítő beszélgetés a m unkásm űvelődésről. Széles skálán je le n tk e z ik az írá so kb a n a m in d e n n a p i é le t ezerszínű p ro b lé m a k ö re : c sa lá d i é le t és nevelés, la k ó te le p i é le t és fa lu si la ko d a lo m , szórakozás és tá p lá lk o z á s ­ ku ltú ra , „ ú j n é p b e te g sé g e k” . N é h á ny író szeme m élyebbre is te k in t: régi, rossz b e id e g ­ ződések a n a kro n isztiku s to vá b b é lé sé rő l, torz m a g a ta rtá s fo rm á k ú jra te rm e lő d é s é rő l tu d ó ­ síta n a k (Baráth Lajos: Beidegződés, vagy urhatnámság?, Molnár G éza: Az íróasztal varázsa). A kötet összeállítása a rra en g e d követ­ keztetni, hogy a szerkesztő valam ennyi tá r ­ sadalm i réteg helyzetéről a k a r ké p e t a d n i, so ko ld a lú a n á b rá z o ln i igyekszik n a p ja in k v a ­ lóságát. Az a n to ló g ia nem statikus helyzet­ kép, hanem az élő je le n tü k re : am elyre még e rő te lje se n h a t a m últ, d e é rzé ke lh e tő ­ en be n n e fo rm á ló d ik m ár a jö vő is. Eré­ nye a valóság széles h o riz o n tjá n a k be m u ­ ta tá sa , h ib á ja — néhány mű kivételével — a kellő mélység, elem zés h iánya. Szervesen következik e b b ő l a k ró n ik a -je lle g : csak a p ro b lé m a fe ltá rá s ig ju t el a le g tö b b szerző, a to vá b b lé p é s ú tjá t kevesen je lö lik . LAKOS GYÖRGY A kö te t le g k ie m e lke d ő b b a lk o tá sa i a p o rt­ rék, s a fe n te b b e m líte tt K unszabó-tanulm ány a tsz e ln ö krő l, v a la m in t Levelendel László ta n u lm á n y a (Orvosokról itt és most) egy „kényes ké rd é stő l” : a h á la p é n zrő l. A szerző nem harsány szenzáció-kereséssel, nem népszerűsködő „le le p le z ő szá n d é kka l” , hanem fele lő ssé g teljes, e lm é lyü lt elem zés­ sel közelíti meg ezt a fontos tá rs a d a lm i kér­ dést. Nem szűkíti le a vizsgálódást v a la m i­ fé le h á lá s b o rra v a ló -té m á ra , hanem a ne­ hezebb u ta t választva d ia le k tik u s képet a l­ kot egészségügyünk helyzetéről. A p ro b lé ­ mák g yö ke re it k u ta tja , nem b ű n b a k o t ke­ res, hanem m eg oldást. H allama Erzsébet írása Tigyi József a ka d é m iku sró l (Tudós, szürkében) rem ekbe sik e rü lt kép egy m o­ dern tu d ó s és közéleti e m berről — s egyben tö b b is a n n á l: az é le t m inőségének b e m u ta ­ tása, a te lje s e m beri é le t p ro to típ u sa . H a ­ sonló rem ekm ű Thiery Árpád p o rtré ja Pap Jánosról, a Veszprém m egyei P ártbizottság első titk á rá ró l (Rendjelek az ember jelle­ mén). Az a n to ló g ia szerkesztője, Nemes György kitű n ő p ro b lém aérzékenységgel v á lo g a to tt az e lm ú lt év p u b lic is z tik á já b ó l: a tém ák a k tu ­ álisak, az írások jó színvonalúak, az író i m egközelítés fele lősségteljes. Az egyetlen, am i h iá n yzik: a jö v ő o rie n tá c ió . Nem elég csak fe ltá rn i a va lóságot, rá m u ta tn i, fig y e l­ met irá n y íta n i a p ro b lé m á kra — a m e g o l­ dás, az e lő re lé p é s ú tjá t is keresni, m u ta tn i kell. Az é le t m inőségének továbbfejlesztése az iro d a lo m n a k , s m in d n y á ju n k n a k közös é r­ deke — és fe la d a ta . (Kossuth, 1974.) Szalánczay György 25 �K ö rk é p 7 4 Az egyre nagyobb példányszámban megje­ lenő Körkép a legtöbb üzletben még az első napokban elkel. Évről-évre — úgy látszik — a legkapósabb könyvheti kiadvány. Olvassák di­ ákok, tisztviselők, munkások — szóval, akit csak érdekel mai kispróza-irodalmunk. A különféle igényeknek nehezen konkretizál­ ható közös nevezője: mindenki jó olvasmányra vár. Ez tematikában, stílusban, hangvételben, esztétikai színvonalban egyénenként is mástés mást jelent. Tehát egy ilyen kötet sokszínűsé­ ge nemcsak az antológia-jellegből adódó kényszerűség, de erény is. Másrészt a müveknek öszszeségükben reprezentálniuk is kell az eltelt egy, másfél esztendőt. S ahogy annak idején a sorozatirányító beköszöntőben olvashattuk, feladata az is, hogy az érdeklődő „átfogó ké­ pet alkothasson a műfaj mindenkori állapotá­ ról". A kötet anyaga 1972-ben és 1973 első felé­ ben jelent meg először, a Kortársban és az Új Írásban. Az újabb termést nem kérhetjük számon, ismerjük a nyomdai kapacitás korláta ­ it. De talán jó lett volna a vidéki folyóiratok házatá ján is körülnézni. Vagy akkor is így ala­ kult volna a névsor? Nem lenne nehéz egy másik listát benyújta­ ni, de ez nincs szándékomban. Ilyen jellegű vállalkozásnál nem könnyű csak a legfontosabb szerkesztési szempontoknak is eleget tenni. Sík Csaba ismét nagy körültekintéssel és meggyőző eredménnyel végezte a válogatást. Azért így is van hiányérzetem. A jelenlegi helyzet az, hogy nemigen ütkö­ zünk meg azon, ha elbeszéléseik között vallomást, esszét vagy regényrészletet találunk. A szer­ kesztő is ehhez tartotta magát. Ezért merem kérdeni, hol maradt Szentkuthy Miklós? Az el­ te lt esztendő nagyjelentőségű irodalmi esemé­ nye volt Orpheusának megjelenése, ismételt föl­ fedezése. Most jó alkalom lett volna valamit közölni a szerzőtől. Akár újrapublikálással, akár készülő művéből. Mészöly Miklós távolmaradása sem indokol­ ható már azzal, hogy a szűkszavú alkotó nem publikál. Izgalmas írásai jelentek meg a Kortársban. És Hernádi Gyula? Sajátos világlátá­ sa, hangja: nélkül nem teljes a kép. Vagy a fiatalabbak közül Vámos Miklós! Elbeszélései külön vonzerőt kölcsönöztek egy-egy folyóirat számnak, s a Körkép olvasóját nem vígasztal­ ja, hogy a Kozmosz-antológiában szerepelt, s az sem, hogy nemzedéke képviseltetve van a kötet­ ben. Sorolhatnám még; Lázár Ervin, G áll István, Thiery Árpád, Fenákel Judit, Végh Antal - csak akik hirtelen eszembejutnak. De marad­ junk a realitásnál, minden és mindenki nem fér bele egy könyvbe. Déry Tibor remekműve, a Kedves B o p e e r...! a kötetből „egy fejjel" kimagaslik. A regény méltatása már megtörtént könyvalakban törté­ nő megjelenésekor. Déry kisregénye mellett Császár, Mándy, Munkácsi, Örkény, Somogyi, Tatay, Tóth műveit olvastam újra legnagyobb örömmel. Császár elbeszélésében egy kollégiumi neve­ lőtanár és igazgatója közti nézeteltérésről van szó. Az utóbbi egy-két évben sok effélét olvas­ hattunk, publicisztikusan is agyongyúrt história. Ám Császár a jelentéktelen esetet olyan hite­ lesen, annyira ökonomikusa n dolgozza fel, hogy a bőrünkön, torkunkban érezzük a tanár megalázottságát, maguk is dühöngünk az igazgató a rcpirító — egyébként a jószándékúság pózá­ ban tetszelgő — , ostoba gesztusain. Ilyen egy­ szerűen és súlyosan a demokratizmus-vitához rég szólt hozzá szépirodalmi mű. Mándytól a Zsámboky mozija ciklus egy da­ rabja került a kötetbe, Mándy a végletekig ki­ használja a tudott tényt, hogy az irodalmi hős - fikció. Az ő alakjai nem ismerik a térés idő kötöttségeit. Zsámboky álmodozó, de mindent tudó, minden sztárral pertu pajtás mozirajongó. Egyéniségének fénytörő prizmáján keresztül is­ merkedtünk meg az elfeledt vagy ma is világ­ hírű filmcsillagok viselt dolgaival. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Marion Daves vagy 26 Chaplin az elbeszélés főszereplője. Nem róluk van szó elsősorban, hanem Zsámboky nosztal­ giáiról. És ez a Zsámboky mindannyiunkra ha­ sonlít egy kicsit. Munkácsi módszere merőben más. Betörők­ ről szóló története izgalmas, mint egy krimi. A szerző itt visszahelyezte jogaiba a cselekményt. Biztos kézzel bonyolítja, sehol sem túlzón, hatásvadászón. Az érzelgősség szellője viszont meglegyinti az írást. Távolságot tartó, mélyebb jellemrajzzal ez is elkerülhető lett volna. Örkény mindig üdítő, mesteri egyperceseivel, Tatay Sándor műve balladás nyelvezetével, tra­ gikus felhangjaival, nemes pátoszával hódítja meg az olvasó szívét. Somogyi Tóth Sándornak kitünő elbeszélései, a hagyományos értelemben vett novellái is jelen­ tek meg az elmúlt évben. Az itt szereplő Közeli csillagon nincs modell egy interjú formában elő­ adott esszé az irodalomról, saját műhelyprob­ lémáiról. Esszéregény részletemként el tudnám képzelni. Elbeszélésnek művészi kvalitásai elle­ nére sem nevezném. Viszont olyan lebilincselően érdekes, tanulságos — talán nem túlzás azt mondani: műfajteremtő írás — hogy ismét egyet kell értenünk a szerkesztői rugalmassággal. Napjaink magyar valóságának torzult ten­ denciáira figyelmeztetnek Galgóczi, Vészi ke­ mény, drámai elbeszélései; Boldizsár, Cseres té­ mája a felszabadulás előtti történelmünk. Fi­ lozófikus parabola Mesterházi regényrészle­ te. A hétköznapok kisebb-nagyobb eseményei­ ről írnak általános érvénnyel, fantáziadúsan, vagy éppen szándékolt szikársággal, de min­ denkor a tőlük megszokott igényességgel Bor Ambrus, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Grandpierre, Rákosy, Simonffy. Látható: a kötet szerkesztője nem tévesztette szem elől sem a művészi minőség, sem a tá r­ sadalmi érték kritériumát. Tehette, irodalmunk egészét is ez a törekvés élteti. (Magvető 1974.) Doboss Gyula Rivalda 72-73 Ö t tö rté n e lm i d rám a és három egyéb ka­ te g ó riá b a so ra ko zta th a tó szín p a d i mű, am it a R ivalda '72— '73 az id e i könyvhéten a ke­ zünkbe a d o tt. E h é za g p ó tló sorozat, ha nem is te lje s ­ ségében ö le li fe l egy-egy évad új m agyar szín p a d i a lk o tá s a it, m indenesetre jellem ző keresztm etszetet n yú jt a törekvések irá ­ nyát és m in ő sé g é t ille tő e n . A '72— '73-as Rivalda p é ld á u l a rra a h a tá ro z o tt követ­ keztetésre vezéreli el olva só já t, hogy a szer­ zők zöme még m in d ig szívesebben és biz­ to n sá g o s a b b a n mozog a tö rté n e lm i tá v la ­ to k ü le p e d e tte b b te repén, h a tá ro z o tta b b a n és h o riz o n to t b e te k in tő b b e n é p ít h id a t o n n a n m o n d a n d ó i szám ára hozzánk, m int je le n ü n k m ozgásban, vá lto zá so kb a n bővel­ kedő tá rs a d a lm i ta la já ró l. Egy mű érté ké n e k term észetesen nem m e g h a tá ro zó ja a kor, am elybe az író m on­ d a n d ó já t helyezi, a tö rté n e le m p é ld á i n a ­ gyon is időszerűek lehetnek, de a je le n sajátos p ro b lé m a tik á já n a k , történéseinek, p o litik a i, g a zd a sá g i, szellem i törekvéseinek művészi e re jű és h ite lű á b rá zo lá sa u g ya n ­ csak nem n é lkü lö zh e tő s z ín p a d a in k o n . S le g a lá b b olyan izgalm as író i fe la d a t. Ez u tó b b i, a kötetben a lényegesen ke­ vesebb közül a le g fig y e le m re m é ltó b b két­ ségkívül Kertész Ákos: Névnap cím ű ko­ m é d iá ja , m elyben az író e rkölcsi, m orális m a g a ta rtá s fo rm á k a t ütköztet meg — g ro ­ teszk helyzetekben is rendkívül cé lra tö rő e n , egy c sa lá d i keretből tá rs a d a lm i m éretűre bon ta ko zta tva . Nem épp e n szerencsés választás vo lt vi­ szont Fekete Sándor: Akar-e ön író lenni? avagy a Herkules Akadémia cím ű p a m fle tt­ jé n e k besorolása a kötetbe. Fekete valam i egészen sajátos sum m ázást ad é le tü n k szá­ mos m egnevezett vagy s e jte tt személyéről, m űvekről és irá n yzatokról az érvényesülés benderoszkáros le h etőségeiről. A lig hihető, hogy honi iro d a lm i berkeink olyan süppedékes m o csaraktól bűzlenének, ahogyan azt Fekete S á n d o r „h ő se ” köröm szakadtig b izo n yg a tja nekünk, s azt sem, hogy egy viszonylagosan szűk tá rs a d a lm i csoport esetleges, fe lté te le z h e tő p o zicio n á lis c sa tá ­ rozásai, csip-csup in trik á i olyan közérdek­ lődésre ta rth a tn á n a k számot, hogy a Ri­ va ld a te re t e n g e d je n részére. Ezt látszik e rősíteni az a tény is, hogy a d ra m a tiz á lt eszm efuttatás s zín p a d o t csak studiókeretek között k a p o tt a T h á lia S zínházban. A tö rté n e lm i ta b ló k és p o rtré k so rá t a kötetben Darvas József: Hunyadija vezeti be. A mű leg sze m b etűnőbb gyengéje, hogy h íjá n van a n n a k a ro p p a n t em beri és tá r­ sadalm i ko n fliktu sn a k, am ely H u n ya d i ú t­ já t és cse le ke d e te it tö rté n e lm ile g m egszab­ ta. A k o n flik tu s o k a t az író m indvégig kisszabású civó d á so kkal helyettesíti, hőse nem m ennyet-f ö ld e t d ö n g e tő , csak ka rd o t zörre n tő ; fiz ik a i és pszichikai cselekm ény he­ lyett e p ika u ra lja a színpadot. M o d e rn e b b vonalvezetésű, d rá m a is á g b a n sem szűkölködő tö rté n e lm i p o rtré t n y ú jt a kötetben Eörsi István: Széchenyi és az ár­ nyak cím ű színm űve. A d ia ló g u s o k kö ltő isége és g o n d o la ti á rn ya ltsá g a , g a zd a g sá ­ ga jó le n d ítő e re je az esem ényeknek, s a v é g k ife jle t h ib á tla n d ra m a tu rg ia i konstruk­ ció e re d m é nye ké n t következik be. Illyés Gyula D ó zsa-drám ája, a Testvérek vélem ényem szerint m ögötte m arad a le g ­ ja va lllyé s-d rá m á kn ak. Úgy érzem, a la p o ­ sabbá, feszesebbé te h e tn é a művet, c é lra ­ tö rő b b é a je lle m e k e t, m ert n ém elyütt g o n ­ d o la ti ö nism étlésbe keverednek, s ez egyes je le n e te k e t hosszadalm assá tesz. Egy a zo n ­ ban k é tsé g te le n : a d rá m á b ó l költő szól hozzánk, a mű nyelvi szépsége lenyűgöző, színpadra fig ye lé st követelő. Szívesen olvastam ú jra Maróti Lajos: Az utolsó éjszaka cím ű, G io rd a n o Bru nóról és ko rá ró l szóló, ugynevezett abszolút tö rté ­ n e lm ie tle n já té k á t — m elyre sokan em lé ­ kezhetünk a N em zeti Színház e lő a d á s á ­ ban, s A va r István já té k á b a n — , Németh László Gandhiját, m elyet a T hália Színház já tszo tt, és érdekes válla lko zá s a G yurkó L á szló -a d a p tá ció k sorában A búsképű lo­ vag Don Quijote de la Mancha szörnyű­ séges kalandjai és gyönyörűszép halála A R ivalda 7 2 -7 3 drá m a g yűjte m é n ye m in­ den ta p a s z ta la tá v a l értékes fo lyta tá s ab­ ban a sorban könyvespolcunkon, a h o l a so­ rozat egyszerűségében is tetszetős kötete­ inek a d u n k helyet. (Magvető, 1974.) Barna Tibor �M ŰVÉSZTELEP SALGÓTARJÁN 1974 A Salgótarjánban ez évben első ízben megrendezett művésztelepen részt vett képzőművészek alkotásaiból �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/baf4600ed166ef013b40793b83728bce.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/288d5e245cdc9342dc3fe8fa8269b581.pdf 80422850acef9ebf53bb4e6c0300fdfb PDF Text Text V IlI. évfolyam 3. szám Interjú a munkásművelődésről Tudomány és rutinmunka Meditáció — iskoláról, nevelésről Történelmi nevelés és hazafiság A nógrádi munkásság kialakulása Jobbágy Károly, Fábri Péter, Tamás István versei A szocialista brigádok és a film IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Olvasónapló Minden születő új körül — a lényegéből gyökerező és a lététől függetlenül munkáló erőtereknek engedelmeskedve — óhatatlanul kialakul-elrendeződik az elfogult támogatók, az epés gonoszkodók és a pártatlan megítélők, a szószátyár semmittevők és a nemesítő cselekvők köre. A könnyebbik feladat: „leválasztani” az újszülött mellől a rosszindulat szószólóit. Már ennél sokkal nehe­ zebb hasznos törvényt tenni a jóakarattal bábáskodók között. Mert hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha éppen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár eljuttathat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnap­ jaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Szembeötlően érzékelhető, ahogyan manapság már a centrális előkészítés, az irányszabás és programadás tartalmai és módszerei is minőségileg új alapot teremte­ nek társadalmi továbbhaladásunk számára. Közelmúlt­ beli párt- és állami határozatok sora igazolja, hogy tár­ sadalmi-politikai törekvéseink főirányának változatlan volta nem zárja ki — sőt éppen feltételezi — a hangsú­ lyok áthelyezését, a belső ritmusváltást. Olyan igények felerősítését, mint például (sok közül egyként) a pers- TÁR SA D ALO M PO LIT K I AI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �pektívikus és napi, az általános és konkrét komplex ér­ telmezésének, alkalmazásának kívánalma. Ez a magasabb minőségi szint persze létfeltételként kí­ vánja — követeli meg az értelmezők — alkalmazók fele­ lősségének növekedését: a politikát megvalósító tömege­ két. Mert hatékonyabb, szélesebb körű, színvonalasabb mindennapi munka — ami irányadó dokumentumainkat kell hogy megvalósítsa — csak úgy bontakozhat ki tár­ sadalmi méretekben, ha ki-ki a maga helyén helyesen érti, a szocialista közösséget szolgáló szemlélettel vértezetten napi gyakorlatra váltja elveinket. Mellékszálon, de lapunkat érintő példára hivatkozom a megnemértésről, amikor itt és most a megújult Pa­ lócföld mai törekvéseivel kapcsolatos vélemények egy ré­ tegét kommentálom. A folyóirat karakterének megválto­ zása óta ugyanis nem kevesen adtak hangot félelmük­ nek, hogy talán kárát látja a kultúra, a művészet, az irodalom annak, ha aktuális társadalmi kérdések felve­ tésére helyezzük a hangsúlyt, s hogy túlzott elkötelezett­ séget vállal (?), amikor munkahelyi és lakóterületi köz­ állapotaink, a demokratizmus, a közéletiség mai, helyi problémáinak vizsgálatára szentel túlnyomó terjedelmi arányokat. A megnemértők és a félreértők álláspontja, félelme ez. Azoké, akik nem érzik, nem értik, hogy a misztifikált, „folyóiratméltóság” ellenében tett enged­ mények alapjára tudatosan építkezve végezzük elhivatott munkánkat. Közérdekű és köznapi befolyásoltságunkkal, osztályszempontjainkkal azt hirdetve, hogy az emberi, az emberi társadalmi tevékenység semmelyik formája nem függetlenedhetik a kultúrával, a művelődéssel és művelt­ séggel való kapcsolattól. S hogy ez a kapcsolat akkor igazán életképes (a prakticizmus dicsőítése nélkül értve ezt), ha kinek-kinek a társadalmi munkamegosztás sze­ rinti posztján szolgál inspiratív erőül. Így érezzük hát szükségességét és természetes voltát annak, hogy egy gondolatmenetben essék szó demokratizmust és anya­ nyelvet, szocialista brigádmozgalmat és művészetet, iparfejlesztést és iskolázottságot érintő kérdésekről. Mert hi­ tünk szerint ez az értelmezés, amely megfelel a komplexi­ tás mai társadalmi igényének, s felel meg hasznosan mai napi feladatainknak. A vidéken-lét örömeivel és gondjaival tetézettek min­ dennapjaink az országnak egy olyan szögében, ahol a tradíciók és a jelen valósága sokszorozott élességű fény­ be állítják a tömegműveltség kérdését (ha mai társadal­ mi történéseink közepette egyáltalán elképzelhető a mi­ enkétől „lefelé” eltérő intenzitás is.) A kultúrateremtés, a műveltségfejlesztés érdekében mind több és hatható­ sabb eszköz igényeltetik, hogy valóban töretlen marad­ hassék fejlődésünk íve. Ehhez a töretlen ívhez milliók el­ veinket megvalósító gondoskodása segíthet. De hiábavaló és fullaszthat a gondoskodás is, ha ép­ pen megnemértésben, félreértésben ágyazódik: bár el­ juthat az építkező tevésig, az ápoló jobbításba beleveti a rontó torzítás magjait is. Szocialista holnapjaink percről-percre több Értőért kiáltanak. Kassai-Végh M iklós V III. évfolyam 3. szám Tartalom VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK 3 A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsá­ gának első titkárával 5 Dokumentumok 6 Pádár András: Próbafúrások 9 Keres Emil: „Indulatos gondjaink elillannak.” 10 dr. Fancsik János: Tudomány és rutinmunka 11 Kovács Ferenc: Meditáció — iskoláról, nevelésről 13 Fabulya Lászlóné: Történelmi nevelés és hazafiság SZÉPIRODALOM 15 15 15 16 21 22 22 Jobbágy Károly: Anyánk Szabó Ernő: Radnóti szobra előtt, Nyolc sor Fábri Péter: Tótágas Pál József: A regényolvasó Solymos Ida: Változtass önmagaddá Tamás István: Palócföld, Ködellik Hargittay A ttila: Ezen a földön HAGYOMÁNY 23 Tamás Pál: A nógrádi munkásság kialakulása 26 Váci Mihályról MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE 27 Korill Ferenc: A szocialista brigádok és a film 28 Zengő Árpád: Csupán egy villanás KÖRKÉP 30 30 31 32 33 34 IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Csongrády Béla) A IV. Tavaszi Tárlatról (Horváth György) Olvasónapló (Szigethy Gábor) Tallózás — Vita, de nem a vitáért (L. Gy.) Még egyszer - de nem utoljára - a Makráról (Cs. B.) A Pókháló filmen (Lakos György) A címoldalon Marosits István: Derkovits, a hátsó borítón Czinke grafikája Ferenc PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Megjelenik kéthavonta Felelős szerkesztő: Végh Miklós A szerkesztőség ta g ja i: Csongrády Béla, Czinke Ferenc, Kerekes László, Kiss Aurél, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesí­ tőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József Nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215— 96162 pénzforgalmi jelzőszámára. A szerkesztőség címe: 3100 Salgótarján, Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Egyes szám ára: 5 Ft. Előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 74 4488 Nm NyV balassagyarmati telepe 1600 db. Index: 25 925 �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A művelődés központi kérdése: a munkásműveltség Interjú Géczi János elvtárssal, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkárával. - Társadalm unk minden területén cselekvésre mozgósító érdek­ lődést, egyetértést váltottak ki az MSZMP Központi Bizottságának márciusi ülésén született határozatok. M it emelne ki Géczi elvtárs e kétségkívül határozott távlatokat megszabó és egyben gazdag cselekvési program ot adó döntések jellegéről, különös jelentőségé­ ről szólván? — A Központi Bizottság ez év márciusi ülésén kétségtelenül szo­ cialista fejlődésünket alapvetően befolyásoló döntések születtek. Nem ok nélküli tehát az az élénk visszhang, amit itthon és külföl­ dön egyaránt kiváltottak. De éppen némely kommentár túlzása, „félreértése” szükségessé is teszi, hogy az újszerű vonásokat sem hagyva említés nélkül, különösen hangsúlyozzuk ezeknek a határo­ zatoknak mindenkori általános politikai céljainkkal egybehangzó, három évtizedes politikai gyakorlatunkat kiteljesítő jellegét. Mindenekelőtt azt keli kiemelnünk, hogy mindaz, ami a Központi Bizottság márciusi ülésén határozattá fogalmazódott, valójában ki­ fejeződött és kifejeződik pártunk minden eddigi döntésében, min­ dennapi munkánk egészében. A párt mindig kötelességszerű fi­ gyelemmel kísérte a munkásosztály helyzetét, életkörülményeit. Olyan politikát folytatott, amely folytonosan kifejezte a munkásság távlati és napi érdekeit. Ebből következik az is, hogy időközönként elemzi a változásokat, levonja a következtetéseket, kijelöli a tenni­ valókat. És határozatokban fogalmazza meg azokat: párt- és állami intézkedésekben. Az említett határozatok helyes értékeléséhez el­ kerülhetetlen tehát, hogy figyelembe vegyük a folyamatosságot, az előzményeket: ez esetben például a X. pártkongresszus és az azt követő részdöntések egész sorának szerepét. Hiszen pártunk X. kongresszusának határozatában egyértelműen kifejeződik, hogy a munkásosztály vezető szerepe és politikai képviselete között közvet­ len összefüggés van, hogy ennek a megvalósított napi politikában kell kifejezésre jutni. S hogy ez megköveteli a munkásság politikai képzettségének, műveltségének, közéleti jártasságának, különféle testületekben való képviseleti arányának növekedését. Politikai törekvéseink változatlanságát hangsúlyozzuk tehát akkor, amikor a munkásosztály vezető szerepének, s ezzel összhang­ ban a munkássággal és a társadalommal szembeni igények kielé­ gítésének fontosságát kiemeljük. De éppen a kérdés súlya, a fejlődés hozta változások, menet köz­ ben szerzett tapasztalataink szükségessé tették azt is, hogy a hatá­ rozatokban rögzített program új minőségi vonásokkal bővüljön. Itt van helye az újszerűség emlegetésének, amikor arról beszélünk, hogy az eddigieknél komplexebb értelmezés jutott szóhoz a helyzetelemzés és a feladatkijelölés során, és az eddigieknél nagyobb in­ tenzitást várunk el a társadalom minden területén a programot megvalósító mindennapi munkában. Azt kell felismernünk, hogy a társadalom vezető erejét fejlesztő program nem korlátozható csak bér és csak gazdasági, csak képviseleti és csak ideológiai vagy kul­ turális feladatokra. A munkásosztály életét, tevékenységét, társadal­ mi szerepét egészében érintő feladatrendszer megoldásáról van szó. Erre a szintézisre figyelve kell tehát értékelnünk és valóra váltanunk az egyes részdöntéseket. Fokozott munkatempóval és felelősséggel — a társadalom minden területén végzett folyamatos napi politikai gyakorlat során. — Nyilván a megyét sem érte készületlenül a Központi Bizottság határozata. Milyen tapasztalatok birtokában fogalm azódnak meg a Nógrád megyére vonatkozó közvetlen és távlati tennivalók? — Már a X. pártkongresszust megelőző, 1970. évi megyei párt­ értekezlet hangsúlyozottan igényelte a nógrádi munkásság közéleti aktivitásának növelését, műveltségének, művelődési feltételeinek fej­ lesztését. Nyilvánvaló, hogy ez a feladat nem lehetett a „sok közül egy”, sem reszortkérdés, hanem társadalompolitikai programunk központi feladatává kellett válnia. Az általános elvi-politikai okok mellett ezt követelte a sajátos megyei helyzet is. A gazdasági struk­ túra megváltozása a szénbányászat termelésének csökkenésével, új üzemek létesítésével, s a régiek rekonstrukciójával járt együtt. Ez, és a fokozódó mértékű urbanizáció igen nagy társadalmi mobilitást idézett elő. Néhány adat arra vonatkozóan, hogy milyen jelentőssé vált az utóbbi időszakban például a munkásság létszámának növe­ kedése és átrétegződése: 1960 és 1970 között több mint tízezer fővel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Tíz év alatt két és félsze­ resére nőtt a munkát vállaló nők aránya, s mintegy háromezer fő­ vel emelkedett a harminc éven aluli munkások száma. Számítsuk hozzá mindehhez az ipar sokoldalú minőségi változásait, fejlődését, s láthatóvá válik tennivalóink összetettsége, sürgető volta. Céljaink megvalósításához több irányban, sokféle eszköz felhasz­ nálásával láttunk hozzá, s jelentős erőfeszítéseink az elmúlt négy évben is konkrét eredményeket szültek. A legkülönfélébb fórumokat vettük igénybe a közművelődésben dolgozók, az üzemi párt-, tö­ megszervezeti és gazdasági vezetők szemléletének alakításakor. Az volt a célunk, hogy a munka általános kiinduló tételévé tegyük: a munkásművelődés fejlesztése politikai kérdés, a munkásság ve­ zető szerepével összefüggő kérdés. Az említetteknek s maguknak a munkásoknak a körében is olyan közfelfogást, értékrendet kell ki­ alakítanunk, amelynek alapjáról helyesen ítélik meg a művelődés társadalmi szerepét, kapcsolatát a munkások vezetőkészségével és más társadalmi rétegekre gyakorlandó hatását. Felhasználtuk e célra a politikai munka különféle lehetőségeit, támaszkodtunk a kulturális élet, a sajtó eszközeire, vizsgáltuk a munkásság egyes rétegeinek izlés- és igényszintjét: olyan átfogó elemzést bonyolítottunk le, mint például a másfélezer salgótarjáni üzemi munkást érintő művelődésszociológiai vizsgálat. Munkánk során úgy láttuk, hogy a munkásosztály társadalmi szerepének erősítését, helyzetének további javítását a megyében politikánk alapvető kérdéseként s ugyanakkor — s éppen ezért — mindennapi feladatként értelmezik. A központi intézkedések ked­ vező hatásának is köszönhetően felélénkült, rendszeresebbé vált az ezirányú munka minden területen. Persze, beszélnünk kell bizonyos —viszonylagos— elmaradásról is. Arról, hogy a helyes értelmezés, a feladatok végrehajtása több he­ lyütt éppen a napi munkában nem érvényesül még igazán, a gya­ korlati megvalósítás végeredményben elmarad a társadalmi fejlő­ dés szükségleteitől. Van, ahol a munkásosztállyal kapcsolatos öszszetett feladatrendszert csak bérkérdések megoldására, vagy a kép­ viseleti arányokra korlátozzék. Rossz ez az értelmezés, mert a mun­ ka így csak szűk fronton bontakozik ki és számos cselekvési lehe­ tőség marad kihasználatlanul. A nagyüzemi pártbizottságok pél­ dául a munkások művelődéséről gyakran túl általános irányelveket fogalmaznak meg, az alapszervezetek nem használják ki éppen a helyi nevelési-ösztönzési lehetőségeket. A gazdasági vezetés meg­ elégszik a szakképzés anyagi feltételeinek biztosításával és a szer­ vezéssel, de már az átképzésre, a többféle szakképesítés biztosítá­ sára sem vállalkozik szívesen — mert fél a fluktuációtól. A közmű­ velődési intézmények jelentős energiát vesztenek azzal, hogy riva- 3 �lizálnak a „tanácsi"-,,szakszervezeti" határán. A szakszervezetek passzivitásának tudható be, hogy a rendkívüli lehetőségeket is bi­ zonyító szocialista brigádmozgalom kulturális szempontból még ma sem eléggé felel meg a társadalmi igényeknek. — M iért kap most ilyen különös hangsúlyt a munkások művelő­ désének feladata? — Ismételten hangsúlyozom, hogy a munkásművelődés kérdése szervesen összefügg a munkásosztály szerepének erősítésével. Olyan kifejezetten politikai kérdés, amit nem lehet és nem szabad egyes intézmények, szervek vagy egyének reszortfeladatának tekinteni. Ha ezt nem ismerjük fel, vagy ha csak a munka egyes részelemeit emel­ jük ki, akkor hátráltatjuk, visszafogjuk a fejlődést más területeken is. Tehát társadalmi munkamegosztás kell: állami szervek, munka­ helyi vezetők, szakszervezetek és munkáskollektívák összefogása a pártszervezetek irányításával. Ahhoz, hogy a munkásosztály politikai súlya, szerepe tovább nö­ vekedjen, feltétlenül növelnie szükséges műveltségét. Mert erről az alapról fejleszthető a munkás közéleti aktivitása, szerepe és tevé­ kenysége a különféle testületekben, a párt politikájának végrehaj­ tásában. Vagyis: a politikai érdek, a társadalom érdeke, a mun­ kásosztály érdeke teljes mértékben azonos az egyes munkás elemi egyéni érdekével. Ennek tudata kell, hogy késztesse a munkást po­ litikai, általános és szakmai műveltségének gyarapítására. Ehhez pedig azért van szükség a társadalom és a munkás művelődésről alkotott felfogásának, a közgondolkodásnak befolyásolására, meri a művelődés területén kiharcolt előnyök nem mérhetők olyan köz­ vetlenül, mint például a lakás- vagy bérkérdések esetében. Azaz: ma még mindig maguk az érdekeltek sem ismerik fel, hogy a mű­ veltség gyarapodása milyen fontos feltétele helyzetük általános ja ­ vulásának. — A Központi Bizottság döntését követően Nógrád megyében is megkezdődött a munkásművelődés fejlesztésével kapcsolatos fe la ­ datok kimunkálása, a hatékonyabb, céltudatosabb munka feltéte­ leinek kialakítása. — Az előbb elmondottak értelmében is, a munkásság politikai­ ideológiai, szakmai és általános műveltségének együttes fejleszté­ sét hangsúlyozzuk. Figyelmünket több területre is koncentráljuk. A közoktatásban rendkívül fontos a fizikai dolgozók gyermekeinek oktatási-nevelési-művelődési feltételeit javítani, továbbfejleszteni a szakmunkásképzést. A felnőttek művelődésében kulcsszerepe van a munkahelynek: itt az újfajta vezetői felfogás általánosítása, a me­ gyében nemes munkásmozgalmi-művelődési hagyományok élesztése, a tömegszervezetek és mozgalmak aktivizálása a feladat. Koordi­ nációra van szükség továbbá a munkahely és a lakóterület e mun­ kában érdekelt társadalmi-politikai tényezői között. Mivel a megyé­ ben igen magas az új, az átképzett, a bejáró munkások aránya, ezért céljainkat csak igen differenciált tevékenységgel érhetjük el, Nézzük részterületenként! A napi munkaerőszükséglet kielégítéséhez egyre halaszthatatlanabbul szükséges a szakképzés ügyének rendbetétele. A foglalkoz­ tatottsági struktura változásaihoz egyre kedvezőbben igazodik az ifjúság szakképzési rendszere. Folyamatosan javítanunk kell a fel­ tételeket: az erőket a megfelelő színvonalú-tartalmú képzés bizto­ sítására kell összpontosítanunk. Jelentős változást hoz majd ezen a téren többek között a salgótarjáni szakmunkásképző intézet műkö­ dési körülményeinek megújulása . . . A felnőttek körében megélén­ kült érdeklődést látva, úgy vélem, fel kell készülnünk rá, hogy már a közeljövőben egyre több betanított munkás kívánja megszerezni szakmunkás és a középfokú (például szakközépiskolai) végzettsé­ get. Ezt felismerve, rugalmasabban kell eljárnunk az általános és középiskolai kihelyezett osztályok szervezésének engedélyezésekor. A továbbképzéssel kapcsolatos gondjaink lényege, hogy bár szük­ ségét felismerik, s meg is kezdődött a központi intézkedések vég­ rehajtása, számos üzemünkben mennyiségi szemlélet uralkodik. szétforgácsolódnak az erők, nem eléggé a munkások érdekeltségé­ vel, érdeklődésével találkozó, nem eléggé színvonalas a tananyag. Ellenpéldaként hadd hivatkozzak a salgótarjáni síküveggyárnak a felnőttoktatásban elért sikereire. Ott ugyanis az üzemvezetés nem egyszerűen felismerte a tanulás szükségét, hanem a lehetőségek megteremtésén túl — munkaidőkedvezménnyel, jutalomszabadság­ 4r gal, előlépési előny biztosításával — egyénileg érdekeltté is tette a dolgozókat. Az eredmény: két év alatt százharminckilencen tettek eredményes általános iskolai vizsgát (nagyrészt negyven évnél idő­ sebb betanított és segédmunkás) és százhatvanketten tanulnak je­ lenleg (kétharmadrészben munkások) gimnáziumban. Nos, ez a tervszerű bátorság látszik a járható útnak másutt is. Nem kisebb jelentőségű az előbbieknél a politikai-ideológiai mű­ veltség emelése. Erősítenünk kell a munkás-szemlélet hatását más társadalmi rétegekre, a munkásság közéleti jártasságának és akti­ vitásának, a vezetésben való részvételének és véleménynyilvánításá­ nak súlyát. Ezért maguknak a munkásoknak a szemléletét is állan­ dóan gazdagítanunk kell a párt politikájának, a marxizmus-leninizmus ideológiájának szellemében. Megkülönböztetett figyelemmel ke!l tehát kísérnünk, hogy elég differenciáltan és színvonalasan történik-e a pártoktatásban igen nagy számban résztvevő munkás kép­ zése. Gondolkodnunk kell arról, hogy miképpen növelhető arányuk a pá rtoktatás magasabb szintjein. Meg kell vizsgálnunk, hogy a politikai, ideológiai és társadalomtudományi műveltséget fejlesztő munkában hogyan javítható tovább a különféle szervezetek, intéz­ mények munkamegosztása és együttműködése. A művelődés, a munkásművelődés ügye nem lehet kampány és reszortfeladat. Vissza kell adnunk a kulturális nevelőmunkának azt a rangot, amely a munkásmozgalom hagyományaként régen meg­ illette. Mert ne feledjük el, hogy a mozgalom nevelte harcosait, mű­ velődésük fóruma is volt. Erre éppen Nógrád megyében, Salgótar­ jánban kell emlékeznünk. Itt, ahol a munkásság mozgalma a tudás, az olvasás, a művészetek iránti fogékonyságra nevelt, aktív művelő­ désre szoktatott, gazdag munkásművészeti tradíciókat teremtett. Most sem kisebb a feladat — de nem kisebb a munkáskollektívák­ ban, főként a szocialista brigádokban rejlő lehetőség sem. Mind­ erre nem eléggé figyelni nemcsak hiba lenne, hanem bűn. — A művelődés konkrét Nógrád megyei területeit számbavéve mi­ lyennek ítéli meg Géczi elvtárs a munkásság műveltségét fejlesztő munka feltételeit? — Amikor határozottan szélesíteni akarjuk a rendszeresen műve­ lődő, környezetüket meghatározó módon befolyásolni képes munká­ sok körét, természetes körülmény, hogy reálisan mérjük fel a fel­ tételeket. Pontosan azt: miért, hol és hogyan művelődik ma a mun­ kás. Számolnunk kell például azzal, hogy napjainkban a művelődés számottevő része folyik az otthon keretei között. Mivel pedig az életszínvonal emelkedése csak növelni fogja a saját tévé, rádió, magnetofon, lemezjátszó, könyv számát és népszerűségét — ez a sajátosság a jövőben is megmarad. Akkor viszont messzemenően figyelembe kell venni a feltételek javításakor. Részint úgy, hogy pél­ dául javítjuk a TV második programjának, a Petőfi-rádiónak a me­ gyében még minimális vételi lehetőségeit; részint úgy, hogy köz­ pontilag ösztönözzük ezeket a nagyhatású tömegkommunikációs eszközöket gondosabb, a munkások műveltségi helyzetét, érdeklődé­ sét és érdekét jobban figyelembe vevő műsorpolitika kialakítására. A másik számottevő terület — a művelődési intézmények hálóza­ ta — más természetű gondokkal küszködik. A közönségnek a műve­ lődés minősége iránti, emelkedő igényeit a jelenlegi objektumok többsége nem tudja kielégíteni. Egy részük — köztük a régi mun­ kásotthonok — korszerűsítése nem történt meg, pedig hatásfokuk csak az anyagi-tárgyi feltételek javulásával növekedhet; más ré­ szük szinte már lebontásra vár. Az újonnan települt üzemek több­ sége ma még nem képes például művelődési intézmény létesítésére pénzt áldozni. De az új lakótelepeken sem épültek fel az előírt közművelődési intézmények, tehát ezek közvetlen ellátottsága is meg­ lehetősen hiányos. Az elképzelések szerint a tanács és a közép­ üzemek közös összefogásával építhetők fel egy-egy lakótelep kultu­ rális közintézményei. S mivel anyagi erőink végesek, erőinket ott kell koncentrálnunk, ahol legközvetlenebbül a munkástömegek igé­ nyeit elégítjük ki. Nem igaz, amivel szkeptikus vagy meghasonlott szószólók érvel­ nek: hogy nem kell más az embernek, mint a kártya, a biliárd és az ital. Jó program kell, minőségi választék, s lesznek hozzá aktív közreműködők is Ezt régi munkáskulturális tradíciónk és mai pél­ dák egyaránt bizonyítják. Új és új eszközöket kell bevetni a kultu­ rális értékek és a munkásság közötti kapcsolat további elmélyítése érdekében. Milyen jó szolgálatot tett például a képzőművészek és �az üzemek között létrejött szocialista szerződés: anyagi biztonságot adott a művészeknek, mindennapos kapcsolat alkalmát a munkások­ kal, lehetőséget problémáik, véleményük megismerésére. A mun­ kásoknak pedig módot a korszerű művészi megoldások értőbb el­ fogadására, izlésük fejlesztésére. Ezért hasznosak a munkásközön­ ség gondolkodásmódját, Ízlését formáló képzőművészeti kiállítások és a szabadtéri szoborkiállítás is. S nagyobb, megnövekedett tár­ sadalmi haszna miatt tetszik az újjáalakult Palócföld is: a folyóirat munkásarculata, kritikus, de a pozitív példa erejével befolyásoló jellege, mai közvetlen társadalompolitikai kérdéseket elemző írásai színvonalasan egybehangzók itt vázolt törekvéseinkkel. Nem nyújtva tovább a példák sorát: mind több csatornán kelleljuttatnunk a kul­ túra értékeit a munkásokhoz. A konkrét tennivalók többágúak és több szintűek. A cél: a mű­ velt, közéleti munkásnak kell a közgondolkodás értékskáláján élre kerülnie, és általános típussá válnia. Ehhez szükséges valamennyi­ ünk céltudatos, folyamatos, konkrét munkája. Így valósulhat meg egyre teljesebben és gazdagabban művelődéspolitikánk központi célja: a munkásműveltség. Lejegyezte: 1974. június 6-án Kassai-Végh Miklós Dokumentum ,,A szocializmus teljes győzelmének három alapvető belső társadalmi feltétele közül az el­ ső, a munkásosztály politikai hatalma hazánk­ ban megvan. kérdések iránt, s jelentősen nő a hatékony ku­ tatásszervezés szerepe. Gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő hasznosu­ lása. A második a kapitalista kizsákmányolás meg­ szüntetése, alapjaiban megtörtént, a szocialis­ ta, osztálynélküli társadalom építése folyik. A harmadik feltétel megteremtése, az emberek gon­ dolkodásának szocialista átformálása megkez­ dődött. Törvényszerű, hogy a legszélesebb tö­ megek, valamennyi dolgozó gondolkodásának megszabadítása a kapitalista, kispolgári marad­ ványoktól, az emberek tudatának szocialista á t­ formálása tömegméretekben nem előzi meg, ha­ nem csak követi a politikai hatalom meghódí­ tását, a tőkés társadalmi rendszer felszámolá­ sát. Törvényszerű az is, hogy az emberek gon­ dolkodásának átformálása a leghosszabb, a le g ­ tovább tartó folyamat valamennyi alapvető ta r­ sadalmi folyamat közü l . . . Az emberek gondol­ kodásának szocialista átformálását fejleszteni és gyorsítani a szocializmus ügyének teljes győzel­ méhez elengedhetetlenül alapvető társadalmi feladat. A tömegek gondolkodásának fejleszté­ sében a közoktatás, a tudomány, az irodalom és a művészetek jelentősége d ö n tő ... A tudomány szerepének növekedése világje­ lenség, de nem független az adott társadalmi viszonyoktól. A tőkés társadalombon is növek­ szik a tudomány jelentősége. A tudományos eredményeket ott is tömegesen felhasználják a termelésben. A tudományos-technikai forradalom — a termelési viszonyok korláta i miatt — egy­ ben el is mélyíti a tőkés társadalom kibékíthetetlen ellentmondásait. A tudomány számos vívmánya - létrehozóinak szubjektiv szándékától függetlenül is - a háborús fenyegetés és az erőszak eszközévé válik. A szocializmus építésének általános — és nem­ csak kulturális - feladatai mind több és több jól képzett, alapos általános és szakműveltség­ gel rendelkező dolgozót követelnek meg az élet valamennyi területen. A szocialista fejlődés tör­ vényszerű velejárója, hogy törvényszerűen emel­ kedik a dolgozók kulturális és technikai színvo­ nala, és nő az értelmiségiek száma. Csakis ezen az úton biztosítható a szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött, s csakis így lehet mind ma­ gasabb szinten kielégíteni a néptömegek szün­ telenül növekvő anyagi és kulturális igényeit. E folyamat végső eredménye a szellemi és fi­ zikai munka közötti lényeges különbség meg­ szüntetése lesz." (Az MSZMP Művelődési poli­ tikájának irányelvei; Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956— 1962. Kossuth Bp. 1973 243-257.) Korunkat a társadalmi forradalmaik és a ter­ melőerők nagyarányú növekedése mellett a tu­ dományok rendkívül gyors fejlődése és társa­ dalmi szerepűk megnövekedése jellemzi. A ki­ bontakozó tudományos-technikai forradalom ha­ tására elmélyülnek ismereteink a természetről és a társadalomról, átalakul a termelőerők szerke­ zete és színvonala. A tudomány sokféle módon hat a társadalom tudatára, az oktatásra, a mű­ velődésre, az egészségügyre, az élet- és mun­ kakörülmények alakulására, eredményei fontos tényezőként jönnek számításba a politika, a nemzetközi kapcsolatok formálásában. A fejlődés nyomán átalakulóban van maga a tudományos tevékenység is. A tudományos ku­ tatás volumene egyre inkább iparági méretek­ kel jellemezhető, s a társadalmi tevékenység egyik szervezett — egyes területeken az iparsze­ rű termelés jegyeit felmutató — ágazatává vá­ lik. Gyarapodik a különféle típusú kutatóhelyek hálózata, a kutatómunka anyagi, technikai, sze­ mél y i bázisa és fokozódik a figyelem a kutató­ munka szervezetével, működésének mechanizmu­ sával, a kutatás eredményességével összefüggő A tudományos-technikai haladás a szocializ­ musban objektív társadalmi korlátoktól mente­ sen bontakozhat ki. A szocializmus és a kom­ munizmus lényegéből fakadóan igényli a tudo­ mány segítségét, az a társadalom építésének egyik legn a gyobb hajtóerejévé válik. A bővített újratermelési folyamatban növekszik a szellemi munka, a tudományos tevékenység részaránya, a kutatás legtöbb eredménye a nemzeti jöve­ delmet növelő tényezőként vehető számításba, s az egész társadalmat szolgálja. (Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei; Kossuth 1969. 37— 38 old.) Az oktatásüggyel kapcsolatos társadalmi kö­ vetelmények megnövekedtek. A szocializmus ma­ gasabb szinten történő építéséhez, a tudomá­ nyos-technikai forradalom hazai kibontakoztatá­ sához műveltebb, marxista világnézetű, szocialis­ ta erkölcsű szakemberekre, egyre sokoldalúbb, közösségi személyiségekre van szükség . . . Köznevelésünket iskolarendszerünk jelenlegi szervezeti kereteinek megtartásával kell tovább­ fejlesztenünk: az iskola belső életét, az okta­ tás-nevelés tartalm át és módszereit kell korsze­ rűsítenünk. Erőfeszítéseinket elsősorban azokra a feladatokra koncentráljuk, amelyek a további fejlődést is alapvetően meghatározzák, így — az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük le­ vő színvonalbeli különbség csökkentésére; — a szakmunkásképzés fejlesztésére: — a középiskoláik képzési célkitűzései, valamint a népgazdaság munkaerő- és szakember-szük­ ségleti terve közötti összhang megteremtésére; — az irányítás szervezettségének, hatékonyságá­ nak növelésére, a bürokratizmus csökkentésé­ re; — a fejlesztéshez szükséges személyi és anyagi fettételek megteremtésére, és hatékony fe l­ ha sznáIásár a . . . Az iskolai életben szélesíteni kell a tanulók, a hallgatók jogait, és növelni kell felelősségérzetüket. Az oktató-nevelő intézmények életét szabályozó dokumentumokban rögzíteni kell a diákönkormányzatok hatáskörét, biztosítva az út­ törőcsapat, a KlSZ-szervezetek önálló tevékeny­ ségét. Ki kell alakítani a nevelők és tanulók együtt munkálkodó közösségét. A KISZ váljék a tanulói közösségek szervezőjévé, a közszellem alakítójává, de őrizze meg önálló politikai-moz­ galmi jellegét." (Az állami oktatás helyzete, to­ vábbfejlesztésének feladatai, Az MSZMP KB 1972 június 15-16-i határozata.) ,,A szocializmus építése megköveteli az állan­ dóan fejlődő termelést, a magasabb életszín­ vonalat és a közösségi életformát is. A szoci­ alista társadalom további építése szakmailag jól képzett, a termelési kultúra és a munkaer­ kölcs követelményeinek megfelelő, munkájukat tudatosan, célszerűen és termékenyebben vég­ ző, közösségi gondolkodású dolgozókat igényel. A szocialista ember formálása a társadalom fej lődésének elengedhetetlen követelménye, és mind nagyobb tömegek igénye. A közművelődésnek hozzá kell járulnia a köz­ életi tevékenység fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítéséhez szükséges szellemi előfeltételek megteremtését. A közművelődés nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, közvetítésére; fontos feladata a szocialista életmód, életforma és ma­ gatartás kialakításának segítése, a szocialista eszmékkel való érte Imi-érzelmi azonosulás, a kö­ zösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti ak­ tivitás fejlesztése. A szocialista közművelődésnek elő kell segí­ tenie olyan társadalmi légkör kialakítását, amely­ ben az értelmes élet igényeinek kielégítése, a közösségi célokért végzett munka jelenti a tár­ sadalmi értéket, és ez kapja meg a legtöbb megbecsülést, ahol a fogyasztási javak meg­ szerzése és használata ésszerűen történik, a tényleges szükségleteket követi. Közművelődéspolitikánk fontos feladata, hogy hozzájáruljon a művelődési, kulturális egyenlőt­ lenségek — s ezen túl a társadalmi különbségek - csökkentéséhez, és meggyorsítsa az egyéni­ ség mind teljesebb kibontakoztatását. A közművelődési munka fontos feladata elő­ segíteni azt, hogy a felnőtt lakosság a szoci­ alizmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé váljék. Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érde­ kek egyaránt sürgetik a munkásművelődés kö­ vetkezetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásműve­ lődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben, a szo­ cialista brigádokban már kialakult, illetve ala­ kuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező kö­ zösségekre kell támaszkodni. Erőteljes segítésük fontos a heterogén összetétel (szakmunkás, be­ tanított munkás, segédmunkás), az eltérő mű­ veltség és érdeklődési kör miatt is, hatásuk pe­ dig túlnő a közvetlen (üzemi) környezeten. A folyamatos és állandó művelődés szüksé­ gességének felismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. A szakminisztériumok szerezzenek érvényt an nak az elvnek és gyakor­ latnak, hogy a munkahelyen a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozzék a dolgozók mű­ velődésének segítése. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az 50 kiemelt fontosságú üzem dolgozóinak művelő­ désére. A munkások műveltségének növelése ér­ dekében terjeszteni és fejleszteni kell az eddig kialakult módszereket (könyvtárlátogatá s, ked­ vezményes mozi-, színházbérlet akció), bővíteni a kulturális lehetőségeket. A szellemi és anya­ gi erők koncentrálásának meg kell javítani a (A közművelődés helyzete és fejlesztésének fel­ adatai. Kossuth 1974. 59— 60-61. oldal). 5 �Előbbre akarjuk vinni a művelődés ügyét. Érezzük, hogy va­ lami nincs rendben a művelődés területén; a kulturális élet számadatai csillapítják a kételyeinket. De nem megtévesztőek-e ezek a számok? Vajon meggyőzően bizonyítják-e a közérdekű kultúrának, a belső igényből folytonossá vált mű­ velődésnek a társadalom életében betöltött rangos szerepét? Társadalmi-gazdasági fejlődésünk arra kényszerít bennünket, hogy a kulturális gyakorlatot, a mindenki életében realizálódó kultúrát felzárkóztassuk ehhez a fejlődéshez. De vajon kényszerít-e mindenkit, s elmondhatjuk-e, hogy egyre inkább tuda­ tosodik a kultúra általános szükséglete? * GYŐ RIK FERENC szocialista brigádvezető, 45 éves. A Sal­ gótarjáni Kohászati Üzemek egyik legnehezebb munkahelyén, az acélöntödei tisztítóműhelyben dolgozik a kollektívájával. Művezető, de osztályos társaihoz hasonlóan szakértelemmel bánik a vágóval, a köszörűvel, a lángvágóval, s a többi hasz­ nálatos szerszámmal. * — Milyen szakértelem kell az ilyen munkához? — Nos, ehhez is kell, nemcsak a mérnöki feladathoz mondja hamiskás mosollyal. — Igaz, felöntést levágni, öntvényhomokot letisztítani kevesen akarnak. „Fogdmeg munka" ez, akárhogy is vesszük. Az alapfogásokat tanfolyamon sajátítja el az ember, a többihez meg már erő és egy kis ügyesség kell. De megteszi a rutin is . . . — Tehát szükségtelennek tartja az iskolázást? — Lényegében nem. A nyolc osztály kell. Ez alapvető. De eh­ hez a munkához nem kell technikum. Szakmunkásképző sem, mert nem szakma. — Ö nnek milyen iskolája van? — Világéletemben kétkezi ember voltam. Megvan a nyolc osztályom, van háromhónapos pártiskolám, elvégeztem a marxista-leninista esti középet, majd az esti egyetemet. . . —Azt mondta, ehhez a munkáihoz nem kell magasabb isko­ la, s lám politikai egyetemet végzett. Szakmailag miért nem jutott tovább? — Szerintem nem ellentmondásos, amit mondtam. S hadd erősítsem a véleményemet azzal, hogy jelenleg politikai gaz­ daságtan szakosítóra járok. S mindezt nem régen csinálom, mondhatni: idős fejjel. Látja, szakmailag már nehezebben ment a dolog. S nem azért, mert nem szeretek tanulni — vagy nem szerettem volna! —, hanem azért, mert fiatalabb korom­ ban dolgozni kellett. Meg a tanulási lehetőségek sem voltak olyan kedvezőék, mint jelenleg. — Tekintsünk távolabbra. Emlékszik-e az úgynevezett kultu­ rális forradalom első szakaszára? Hol töltötte azokat az éve­ ket? — A felszabadulás Kemence községben ért. Ott éltek a szü­ leim. Ott voltam az EPOSZ létrehozásánál, de nem sokkal ké­ sőbb, az első választásoknál már a Kommunista Pártnak tel­ jesítettem küldönci feladatokat. Jöttek a falujárók, elkezdőd­ tek az államosítások. A község papja a szószékről uszított a rendszer ellen. Akkor még fekete volt a hercegprímási birtok árnyéka. Agrárproletárok között nőttem fel, s akkor nem ér­ tettük pontosan a történteket, csak azt éreztük, hogy jó lesz, ami jön. Akkoriban voltam én színjátszó. Afféle műkedvelő. A faluban korábban is rendeztek előadásokat, annak a néhány módosabb gazdának, meg a falusi elitnek a gyerekei, akik csak együtt játszottak. Nagyon szerettünk volna mink is pro­ dukálni, így hát alakítottunk egy kis együttest. Köztünk és köz­ tük azonban csak nehezen engedett fel a bizalmatlanság. Most meg tudom fogalmazni politikusan a választ, de akkor nem lenne igaz; abban az időben nem vizsgálgattuk, honnan törnek fel a kulturális igények. Valamit akartunk. Szórakozni, örülni, alkotni, alakítani a magunk kedvére . . . — Ez a felszabadult vagy inkább elszabadult alkotó, alakító kedv nem hajtotta tovább? — Hosszú lenne a története azoknak az éveknek! Nem is emlékszem, hogy a kezdeti lángolás hogyan változott pislo­ 6 gássá. Talán a körülmények a hibásak? Vagy talán ón vagyok a bűnös? Ügy érzem, hasznára voltam és vagyok a társadalom­ nak — még akkor is, ha nem lettem magasan képzett ember. De a fiam már egyetemet végez! A családalapítás, az önálló otthon teremtésének gondjai lekötötték az erőmet. Meg a moz­ galom. Sok olyan közkatonája van a mozgalomnak, a pártnak, mint én vagyok; akiknek az aprómunkája nélkül kevesebb ta­ nult ember lenne most ebben a társadalomban. — Sohasem akart tanulni, valamilyen szakképzettséget sze­ rezni? — Szárnyaszegett próbálkozások maradtak a tervek. — Bánja? — Akár bánom, akár nem, ezen már nem változtathatok . . . — Térjünk vissza a politikai képzéshez. Valószínű, hogy a társadalomtudományokhoz való nagyobb vonzódás kényszerí­ tette mégis az iskolapadba. — Az is. De sokkal nagyobb volt a belső kényszer, hogy helytállhassak a mozgalmi területen. Mondtam már, a mun­ kánkhoz inkább erő és ügyesség kell, s nem diploma. De aki másokat akar oktatni, az előbb készüljön rá. — Egyáltalán van-e ideje a saját kielégülésére művelődni? — Ezt úgy érti, hogy szórakozni? — Egy kicsit úgy is. — Nem idő kérdése. Ha fáradt vagyok — s ez egyre gyako­ ribb - , csalogathatnak a legjobb színdarabra. S egyébként is. A színházat rangos helyre sorolják a művelődési statisztikában, mégis kevesen járnak, mert ahhoz át kell öltözni. A vidékinek újra be kell jönni a városba. Ha egyáltalán közel lakik a vá­ roshoz. Mit választ inkább? A televíziót. Sajnos, de így igaz. Hat darab jegyünk van a brigád részére a József Attila Megyei Művelődési Központba, de ritkán akad gazdája . . . — Nem érdekes a műsor vagy nem értik? — Nézze, én eléggé érdeklődő természetű ember vagyok, mégis ritkán megyünk. Mi az oka? Valahogyan megelégszünk a magunk valóságával. A magamfajta ember mindennek keresi az anyagi hasznát. Ne értse félre, nem vagyunk anya­ giasak, csak valahogyan ezeknek a kultúrdolgoknak nem érzé­ keljük az értékét. A fiatalok jobban érzik az ízét a kultúrának. . — Elégedett tehát a fiatalabb korosztályok műveltségével? — Nem. Meglepő ugye? No, a felnövő korosztályok általá­ ban lépést tartanak a technikai fejlődéssel. De mintha baj len­ ne az általános műveltségen belül a humán műveltséggel. Nem tudom, miből fakad. Azt látom, hogy okos elveink ellené­ re is gyakrabban kezeljük az embereket, mint munkaerőt, s nem mint embereket. Érzelmileg nagyon elszegényedtünk. Hol van már az ötvenes évek kollektivitása? Nem az akikori viszo­ nyokat kívánom én vissza, de most sokkal inkább elmondhat­ juk, hogy mindenki inkább igyekszik befelé fordulni, mint ak­ kor. Pedig most sokkal nagyobbak és gazdagabbak a lehető­ ségek a művelődéshez, tanuláshoz, mint a mi időnkben volt. Sokan tanulna k is, meg művelődnek, de hiába minden, ha csak kevés jut el annak a felméréséhez, hogy neki sajátmagá- �nak mi a szerepe ebben a társadalomban. Szép beszámolók hangzanak el a jogokról, közte a művelődéshez való jogokról is, de vajon mikor csinálunk már tiszta lapot az ilyen köteles­ ségek elszámoltatásáról is? Ebben látom a bajok o k á t... * JUHÁSZ LÁSZLÓ, villanyszerelő. A karbantartó és szolgál­ tató gyárrészleg egyik alapszervezetének párttitkára. Hosszú évekig aktív munkán dolgozott, azonban sérülése miatt anyag­ kezelői beosztásban dolgozik. * — Mi a párttitkár véleménye a művelődéssel kapcsolatos pártdokumentumokban megfogalmazott feladatok végrehaj­ tásáról? — Célzatos kérdést kaptam, így válaszolok. Hadd kezdjem a legalapvetőbbel, a párttag kötelességeivel. A szervezeti sza­ bályzat egyebek között kimondja: ,,A párttag kötelessége, hogy sajátítsa el a marxizmus-leninizmust, fejlessze politikai tudá­ sát, gazdagítsa műveltségét." Egyértelmű, igaz? Persze, most joggal fölteheti a kérdést, hogy hol tart ennek a kötelességnek a végrehajtásával a párttitkár. Mivel beszélgetésünknek nem a politikai műveltség problémaköre a tárgya, erre csak annyit: a választott tisztségemhez mérten rendszeresen képzem ma­ gam. — Tehát akkor beszéljünk a közművelődés, az általános mű­ veltség kérdéseiről! — A párt X. kongresszusa állást foglalt, hogy társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általá­ nos műveltségének emelése és szakképzettségének növelése. Mi a helyzet nálunk? A kohászati üzemek mindig híres volt a jó szakembergárdájáról. Most Is jó ez a gárda. S különösen jó itt a karbantartóknál, még közelebbről a villamosoknál. Sok jó mérnökünk, technikusunk, szakmunkásunk van. Az isko­ lák jó alapot adnak a szakembereknek az induláshoz, a gyár­ ba kerülésükkor azonban ez a helyzet egyeseknél javul, má­ soknál rom lik. . . — Mi az oka ennek? — Többféle oka van. A legdöntőbb talán az, hogy az embe­ rek nagy része nem érzi a személyes érdekeltségét a művelődés­ ben. De azt hiszem, az az ember nem is érezheti a személyes érdekeltségét szakmai műveltségének továbbfejlesztésében, aki nem talál kielégülést a munkájában; akinek nem veszik észre a jó „húzásait” , vagy nem részesítik megfelelő anyagi el­ bírálásban. Sok változata van ennek a témának . . . — Azt akarja mondani, hogy a művelődési indítékok, illetve a gátak igen differenciáltak? — Természetes. De ugyanígy szólni kell még egy nagyon lé­ nyeges dologról, az anyagi kérdésről. Valamikor anyagi gond­ jaink voltak, meg olyan tanulási lehetőségek sem álltak a ren­ delkezésre, mint napjainkban. Most viszonylag jól keresnek az emberek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jó üzemi lég­ kör. A pártpolitikai és vállalati bérintézkedések szép összeggel növelték az emberek jövedelmét. De ha megvizsgálnánk, hogy ezt a megnövekedett jövedelmet milyen arányban fordítják az emberek művelődésre, elszomorító képet kapnánk . . . — Rendelkezésére áII valamilyen összehasonlító adat? — Nincs ilyen adat a birtokomban, de talán jobb is: ha csak a számokat néznénk meg, valószínű, hogy néhány vonat­ kozásban javulást is észlelnénk. Gondolok itt arra, hogy ma­ napság több könyvet, újságot, folyóiratot vesznek az emberek. De vajon elolvassák-e? A hatékonyság mérése a gazdálkodás­ ban is eléggé bonyolult, hát még milyen bonyolult és áttételes a kulturális életben. De valahogyan mégis mérni kellene, még­ pedig rendszeresen, mert a csak számszerű adatok félreve­ zetnék; — Azt akarja mondani, hogy „hazudik a statisztika” ? — Nem ezt, hanem azt, hogy nem mutatja meg a valósá­ got. Hiába van nékem ezer kötet könyvem, ha az csak dísz. — Kissé eltértünk a szigorúan vett tárgyunktól. Itt a kar­ bantartói munkakörben igen lényeges feladat a műveltség fo­ kozása, de legalább a „felújító karbantartása". Történik-e en­ nek érdekében valami a gyárban? — Igen. Számos tanfolyam működik évről-évre a gyárban, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a dolgozók lépést tarthas­ sanak az új technikával. Ezzel nincs baj. Ebben a gárdában a dolgozók döntő többsége érzékeli a magasabb technikai szín­ vonallal járó követelményeket és igyekszik is lépést tartani. No, hiszen ezen a területen rohamosabb is a fejlődés, mint pél­ dául ott, ahol csak egy gépet kell kiszolgálni. Ezt úgy értem, hogy változik azon a területen is a technika, de ott lényegében betanított munkáról van szó, míg nálunk, ha nem is alkotásról, de egy elromlott alkotás kijavításáról, ami nem kevésbé nehéz fél adat. - Lényegében rendben mennek a dolgok, ezt mutatják a válaszok. Eszerint az átlagnál magasabb kultúráltságú emberek dolgoznak ezen a területen. Vajon a szakképzettség növekedé­ sével és rendszeres „karbantartásával” együtt jár-e az embe­ rek egymás közötti viszonyainak a fejlődése is? - Valahogyan az emberi viszonylatokban nem érződik ez a — szerintem viszonylag — jobb kulturális színvonal. Egyoldalú ez a művéltség. Szakműveltség, ami nélkülözhetetlen a min­ dennapi feladatok végrehajtásához. Enélkül nincs pénz, nincs több pénz. Sokszor kifogásolták már a dolgozók, hogy „kevés” az üzemi demokrácia. De amikor szólni kellene a különböző fórumokon — s nem is annyira a „kellene” a döntő, mint azt, hogy örömmel várnák —, akkor mély csend honol. Nincs mon­ danivaló? Nem hiszem. Sokkal inkább hajlok afelé, hogy nem tudják kifejezni magukat sokan — pedig a kulturáltságnak ép­ pen úgy fokmérője a helyes beszéd, mint a jó írás. Ezen a gát­ láson pedig túl kell jutni, mert ez rossz az egyénnek, de rossz a közösségnek is. Az embereknek meg kell osztaniuk egymás­ sal ismereteiket, érdeklődésüket és kultúrájukat. Így lehetne aktivizálni mindenkit, hogy felkészültségének megfelelően ve­ gye ki a részét a gyár dolgaiból, a közélet problémáinak a megoldásából, de kényszerítve is érezze magát műveltségének ápolására . . . * PA LLA LÁSZLÓ, fiatal technológus a hengermű-gyárrészlegben. Néhány éve végezte el a miskolci műszaki egyetemet. Fia­ tal házas. Ambiciózus fiatalember. * - Ö n nem salgótarjáni, más megyéből került ide, ugyan­ akkor csaknem öt évig egy nagyvárosban élt és tanult. Szülő­ földje és egyetemi tanulmányainak színhelye ismeretében ho­ gyan vélekedik Salgótarján és közvetlen környezete kulturális helyzetéről? - Széleskörű a kérdés, egyszerűen nehéz erre válaszolni. De válasszuk szét. Valóban, én a Jászságban születtem, onnan származtam ide. Az a vidék mezőgazdasági vidék volt, ennek a „tájjellegnek” felelt meg a kulturális fejlődése is. Nehéz összemérni vele jelenlegi lakóhelyemet. Ami pedig Miskolcot illeti, ez esetben már sok párhuzamot találni; természetesen Miskolchoz viszonyítva itt markánsabb a műveltség . . . - Mit ért azon, hogy markánsabb? - Azt, hogy nagyobb hangsúlyt adnak a politikai, mint az általános műveltségnek. . . - S ez baj? - Dehogy baj! De ha a művelődés egyoldalú, az akárhogy is vesszük, káros. Egyetértek a marxizmus-leninizmus ideológiá­ jával, ezt tanultam, magamévá tettem. Nagyon jól lenne, ha minden munkás legalább középfokon elsajátítaná ezt az ideo­ lógiát, de úgy, hogy eleven erővé is tudja változtatni. Nos, ehhez pedig elengedhetetlen az általános és a szakmai mű­ veltség gyarapítása. De azt hiszem, nem ez a beszélgetés lé­ nyege, így térjünk vissza oda, hogy inkább a hozzám hasonló korosztályúakról szólok. Megítélésem szerint ezek a fiatalok legyen bármilyen végzettségük - bátrabbak, nagyobb az önbi­ zalmuk. Nem akarok kitérni ennek a pszichológiai és gazda­ sági okaira, de az okok között kétségtélenül szerepet játsza­ nak a magasabb általános műveltséggel összefüggő okok is. A fiatalok mernek véleményt mondani. S ezek a vélemények többé-kevésbé jók. Koruknál és életkori sajátosságaiknál fogva a fiatalok lelkesebbek, s nem mentesen a forrófejű ségtől sem. De szerintem ez nem baj, pontosabban szólva ez lenne a ki­ sebb gond. - Mi a nagyobb baj? 7 �— A nagyobb baj az, hogy sok a rossz példa a fiatalok előtt. Ha egy tenniakarástól „megfertőzött” fiatalember bekerüli egy csapatba, ahol lendületüket vesztett, irigy és anyagias idő­ sebbeket lát maga körüli; látja és érzi törtetésüket, intrikáikat, vajon mi történik vele? Két választása lehet: betörik vagy meg­ szökik. — A fiataloktól sem le het eltűrni a fölényességet, a lekeze­ lést és a tiszteletlenséget. Világmegváltó terveik nélkülözik azt a tapasztalatot, amivel az idősebbek már rendelkeznek. Vajon azért tűrjék el a szeszélyeiket vagy műveletlen modorukat, mert iskolázottak? — Szó nincs róla! Én a magam részéről helytelenítem, hogy sok fiatal egyenrangúnak tartja magát az idősebb, tapasztal­ tabb emberekkel. Ha ezt egy-két fiatal nem látja be, akkor azt mondom, bennük van a hiba. De amikor ez a jelenség tö­ megesen fordul elő, az már nevelési probléma, s ez mere­ deken összefügg a műveltség, a kultúráltság színvonalával. Ebben az esetben azután vizsgálat tárgyává lehet tenni a szü­ lői ház, a munkaihelyi közösség, a baráti kör, stb. műveltségi színvonalát, mert áttételesen ezek jelentkeznek a fiatal maga­ tartásában. — Maradjunk a munkaihelyi közösségnél. Miilyen az Önök munkahelyi közössége? — Erre kétféleképpen válaszolhatok, de vagy innen, vagy onnan megkérdőjeleznék. Olyan a közösségünk, mint a ha­ sonlók nagy átlaga. Döntően egyetemet végzett műszaki em­ berekből áll. Fiatalokból. Akiktől várnak valamit. A gyár veze­ tői, a dolgozók . . . — Ne térjünk műszaki utakra. Mit gondol, Ö ntől — és kol­ légáitól - , az értelmiségitől mit várnak a munkások, a társa­ dalom? — Nem tudom, mire céloz. Vallószínű, hogy emberséges irá­ nyítást, példamutató munkát és életet. Esetleg többet? — Ha úgy teszem fel a kérdést, hogy elegendő, ha csak Ö n tud valamit? — Értem. Nos, én nagyon szívesen adok tanácsot, segítek azon, aki hozzám fordul. Lehet, hogy többet, sokkal többet kel­ lene tenni, de nem tudom, hogyan. Gyakrabban beszélgetek dolgozókkal. Egyszerű kétkezi munkásokkal. Megdöbbentően nagy azoknak a száma, akiknek hiányzik az általános iskolai végzettsége. Igénytelenek, közömbösek . . . — Nem érzi, hogy valahol itt kellene segíteniük? — Lehet. Erre még senki sem kért. A kollégákkal sokat be­ szélgetünk a jelen és a jövő problémáiról, s mind gyakrab­ ban kerüli szóba a Tudományos Technikai Forradalom. Ügy érzem készületlenül állunk előtte. Pedig nem áll hatjuk meg a helyünket, ha nem sikerül a megérkezéséig az általános mű­ veltségi színvonal emelését e lé rn i. . . * BO LYÓS LÁSZLÓ a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg program csoportvezetője. A „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett „Petőfi" színjátszó szakosztály titkára. Jelenleg is színjátszó. * — Ügy érzem, egy kicsit „házon belüli" a kérdés. Ön jövőre ünnepli öntevékeny színjátszó hivatása gyakorlásának har­ mincéves évfordulóját. Hogyan látja az emberek kultúráltságát, műveltségét? — Ne bolygassuk a múltat. Ha pedig a mai ember művelt­ ségéről akarok szólni, azt mondom: attól függ, honnan szem­ lélem. Ha az iskolázottságot tekintem, akkor szép a kép. Per­ sze sók baj van még az általános iskolai végzettség körül. Vagy ha a televízió nézőit veszem számba, az is nagy emel­ kedést mutat. Kétségtelen, hogy mindkettőnek jelentős a kul­ turális szerepe — sőt az iskolának meghatározó. De csak így szemlélve a helyzetet, nem kapunk átfogó, pontos képet. — Kérem, fejtse ki a véleményét! — Ez a gond nem mai keletű. S előbb hagy mondjak gya­ korlati példákat. Valamikor vált a vállalatnál énekkar, rendez­ tünk fúvóshangversenyeket, nem is beszélve a színjátszók gaz­ dag műsorairól. S ma ml van a Kohász Művelődési Központ­ ban? Szégyellem m ondani. . . 8 - Vajon nem az egykori nagy látványos, kosztümös színda­ rabok iránti nosztalgia váltja ki a keserűséget? — Nem. Azt már valamelyest elfogadtuk, hogy a látványos darabok korszaka lejárt. Kerestük az új utakat. Nagyon nehéz megtalálni, mert manapság már más a helyzet, mint egykor: fejlődött a kulturális ellátottság, belépett a tömegkommuniká­ ció és közömbösek lettek az emberek. Keli-e ezeknél nagyobb konkurrencia? Azt hiszem, nem. Nyilván mély a probléma, és a művelődés, a kultúra minden területére kiterjed. Itt van pél­ dául a mozi. Lehet, hogy rossz példa, de példa. Tíz éve va­ gyok a művelődési központban működő mozi üzemvezetője, s jól emlékszem a hatvanas évek elejére, amikor évente százezer néző fordult meg nálunk. Ma pedig ennek a negyede: huszon­ öt ezer. S amikor még Salgótarjánban nem működött színház, évente négy-öt színdarabot, operettet is bemutattunk. Színház­ pótló szerepünket betöltöttük, ennek is vége. Pedig még lehet­ ne játszani, csak többet kellene törődni a dolgokkal . . . — Pontosabban szólva, mivel kellene többet törődni? — Az emberek differenciáltabb művelődési igényéinek a ki­ elégítésével. Nyilvánvaló, hogy ez meghatározza a műsorpo­ litikát is, ugyanakkor erősen feltételezi — sőt nélkülözhetetlen­ né teszi — a törődést a műsorok látogatásával: magyarán szól­ va, a szervezést. - Gondolja, hogy szervezéssel be lehet vinni az embereket a kulturális rendezvényekre? — Nem gondolom, hanem meggyőződésem. De nem azzal a fajta szervezéssel, amit korábban folytattunk. És nem is poros műsorpolit ikával. Egy példát ezzel kapcsolatban. Százak já r­ tak a Kohász Művelődési Központba a közép- és az idősebb korosztályból. Szívesen jöttek el bálokra is, mert kedvelték a zenét. Az intézmény azonban csak egy zenékart tud fenntar­ tani, s a fiatalok kedvéért beat-zenekart foglalkoztat. Rendez­ tünk hagyományos zenekísérettel is bált, de kongtak a termek az ürességtől - nem jötték a megszokott vendégek, mert el­ szoktak tőlünk. Nos, mondhatnák, miért nem foglalkoztatunk két zenekart, vagy olyat, amelyik hagyományos és beat-stílusban is zenél? A két zenekarhoz nincs pénz, kétféle stílusban játszó együttest meg lehetetlen szerezni . . . - Ismereteim szeriint, különösebb panaszra nem lehet okuk, mert igen szépek az intézmény eredményei. — Nem mint az intézmény dolgozója ültünk le beszélgetni, kizárólag magánvéleményt mondok. Az eredmények nem roszszak, de mégsem az igaziak. A művelődésen belül eltolódás következett be az ismeretterjesztés, a szaktanfolyamok, az is­ kolarendszerű oktatás irányába. Ezek fontosak, de csak egy­ oldalú műveltséget adnak, s nem rendelkeznek azzal a közös­ ségteremtő erővel, ami a különböző művészeti csoportok fon­ tos tulajdonsága. Az a legnagyobb baj, hogy nincs az embe­ rekben érdeklődés. Ennek a közönynek alapos oka lehet az is, hogy az emberek nem tudják kiválasztani, amire szükségük len­ ne. A felgyorsult fejlődés olyan érzést vált ki az emberből, mintha semmire sem volna ideje. Lélektani probléma, s ráa­ dásul ellene szól az egyre növekvő szabad idő. Lám, micsoda ellentmondás! De vajon el tudjuk-e tölteni okosan és hasz­ nosan a szabad időnket? És ne csak az anyagi haszonra gon­ doljunk most! Illetve ne csak a közvetlenül jelentkező anyagi haszonra, hanem az erkölcsire is, ami közvetve anyagit is je­ lent . . . - Mit ért Ö n erkölcsi hasznon? - Nos, azt a kulturális értéket, a mely segíti kialakítani a közösségi gondolkodást és felelősséget; s a szociali sta esz­ ményekhez méltó magatartásra és életmódra buzdítja az embe­ reket. A kultúrában való elmélyülés személyiségformálást, gaz­ dagodást jelent. Egy kulturált ember biztosabban helyt áll a munkában is, mint egy kulturálatlan. S valahogy jó lenne job­ ban érezni azt is, hogy a közösség számít az egyes emberek munkájára. Nevezetesen a művészeti csoportok tagjainak a tevékenységére, akik valósággal ajánl gatják magukat szerep­ lésre . . . — Tehát ez a haszon később aktivizál? - Igen. A kultúra, a közművelődés, a művészet sokat segít­ het az emberek aktivizálásában, az emberi kíváncsiság, az új megoldások iránti kutatás, fogékonyság és tenn iakarás kiala­ kításában . . . Pádár András �„Indulatos gondjaink elillannak” Indulatos gondjaink elillannak. Ö rülünk. Derülátó, békülékeny pillanatokat érnek itt meg problémáink. Mégpedig azok: lehet-e továbblépni a kultúra, az irodalom megszerettetése terén, ott, azokon a frontvonalakon, ahol minden eredmény — ami van — valódi, de ugyanakkor minden előbbrelépés — tud­ juk — kemény munka, harc, verekedés? Megvallatnak bennünket — munkásfiatalok országos vers­ mondó versenyének bírálóit, értékelőit, gondozóit — ezek a szép pillanatok. Sokszor nézünk egymásra: a szemekből és a zsüri tagjainak magatartásából, feszült figyelméből — sok mon­ danivalójával együtt is — tulajdonképpen egy nagy erejű, szép meggyőződés sugárzik: érdemes fáradozni, dolgozni, mert ime - itt ez a szép eredmény. Amit az hozott létre, csak az emel­ hetett maga fölé, amit nem láthattunk, csak sejtünk, elképze­ lünk: egy országos készülődés. Nekem - nyilván azért, mert az utóbbi időben a közműve­ lődés gondjaival, problémáival többet foglalkoztam — az jár a fejemben, hogy milyen kitűnő példa és bizonyíték ez a ta­ lálkozó és a mögötte tudott országos tevékenység a legutóbbi párthatározatnak arra a végkövetkeztetésére, hogy minden munkánk legfontosabb célja a fizikai dolgozók körében vég­ zett kulturális munka. Meg az jár a fejemben: miért dugták így el ezt a seregszem­ lét ország-világ elől, akik létrehozták, és miért nem figyeltek oda azok, akiknek kötelességük lett volna a sajtóban, a rá­ dióban, a televízióban ezt a találkozót, és ami mögötte él, su­ gárzik, az ország közvéleményével megismertetni. Nem látvá­ nyos propagandára gondolok és nem is arra, hogy önmagáról szóljon az ismertetés, a népszerűsítés, hanem arra, hogy a közművelődési párthatározat következtetéseinek egyik nagysze­ rű, gyakorlati igazolása lehetett volna ennek az alkalomnak szélesebb körű propagálása. Azért, hogy kedvet kapjanak má­ sutt, más helyeken ugyanebben az ügyben tépelődők, gondol­ kodók és tenni akarók kollektívái. És azért is, hogy a munkások körében végzett kulturális nevelő munka ügye előtt unatkozók, tétlenkedők nem kis számát megmozgassa. A döntő után és az eredményhirdetés előtt rögtönzött be­ szélgetésben kíváncsi kérdéseink vallatták döntőbe jutott fia ­ taljainkat. Kiderült: nemcsak „szereplésüknek” , felkészültsé­ gük színvonalának, hanem önálló megszólalásaiknak is örül­ hetünk. Ha akár a rádió, akár a televízió riportot csinált volna a megjelent fiatalok bármelyikével — értékes és sajátságos megfogalmazását kaphatta volna annak: hogyan látják önma­ gukat, milyen szép helyre sorolják programjaikban művelődé­ süket, s hogy akarnak segíteni további tevékenységükkel kö­ zös ügyünkben. A zsúfolt program eldugta előlünk a némán ott ülő, velünk együtt élő, lélegző nevelőket, kísérőket, akikkel a rövid szünet­ ben egy-egy szót válthattunk csak. De jelenlétük és figyelmük azt mesélte el, amit a találkozó szelleme: nem pálmákért jöttek ide fiaikkal, leányaikkal együtt (mert itt mindenki örült a másik sikerének), hanem azért, hogy újabb benyomásokat gyűjtsenek ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a kultúra a társadalom legszebb, legértékesebb juttatá­ sa. A Palócföld szerkesztősége kért, hogy írjak egy pár sort a munkásfiatalok salgótarjáni találkozójáról. Nyomom a gázpe­ dalt, sietek haza Budapestre, gondolkodom: és csak az jut eszembe, hogy nagyon jól éreztem magam. Ha kiszabadulok Budapestről — útban valamely helység felé —, érzem meg min­ dig igazából az uralkodó évszakot. Most tavasz van. Most ér­ zem igazán. Közérzetem is tavaszi: friss vagyok, üdének érzem magam és fiatalnak. Pedig igazából fáradt vagyok és nem is tartozom, már éveim száma miatt sem, a fiatalok közé. De az a hatás, amit ez a találkozó gyakorolt rám, ezt a közérzetet adta ajándékba. Ott áll e mögött a seregszemle mögött sok névtelen, egy­ szerű munkása a kultúrának, akiknek fáradtsága és szorgal­ ma az itt megjelent fiataloknak és a szemlélőknek igen sok örömet szerzett. Ismerve őket (és nem ismerve is): szótlan, ke­ mény kézszorítással megköszönöm fáradozásukat - ezért a közérzetért. Keres Emil 9 �Tudomány és rutinmunka Az MSzMP megyei Bizottsága - sajátos megyei viszonyainkat, lehetőségeinket figyelembevéve - 1969-ben szabta meg a Tudománypolitikai Irányelvekből adódó, s így az egészségügy területére is természetszerűleg vonatkozó feladatokat. Ez év februárjában a megyei párt vb tárgyalta az azóta eltelt időszak tapasztalatait és megállapította, hogy a tevékenység „A tudományos technikai forradalom korszakát éljük” , „a tudomány egyre in­ kább termelőerővé vállik” : közismertek, tényeken alapulnak ezek és az ehhez hasonló megállapítások. Hajlamosak va­ gyunk azonban — és sajnos, magamat sem érzem kivételnek — úgy értelmezni a dolog lényegét, hogy a tudományos technikai forradalom, vagy éppen a tu­ dományok művelése nem a mi asztalunk, azt „valakik” (tudósok?) csinálják helyet­ tünk — esetleg Pesten. S hogy nekünk más a feladatunk: nekünk az élet min­ dennapos gondjaival-bajaival törődés a munkánk (ezt is alig győzzük elvégez­ ni). Van valami misztikus varázsa a „tudo­ mány” szónak. Különleges képességű emberek művelték az ókorban Görögor­ szágban és Rómában, titokzatos műhe­ lyekben a középkor táján: sötét, formaiin szagú boncka mrák mélyén ismerték meg az emberi test rejtelmes anatómiáját, primitív eszközökkel fedeztek fel korszakalkotó élettani igazságokat. Vasalius, Laennec, Claud e Bernard és társaik olyan korszakokban éltek, amikor még sok mindent fel lehetett fedezni: azok­ ban az időikben még lehetett valaki tu­ dós - gondoljuk. Mert talán gyerekko­ runk örökségeként n a ívan ma is így képzeljük el a tudóst, illetve a tudomá­ nyos munkát. Ellentmondásosnak tűnik, hogy ma­ napság effajta tudósok nincsenek, és mégis most a leggyorsabb a tudomá­ nyok fejlődése. Na persze: ma hatalmas kutatóközpontok vannak a legtökéletesebb műszerekkel felszerelve. Részecskeszámlálók, komputer, hang- és sugár­ szigetelt mondern lombikok a tudósok tevékenységének színterei. Ez az elkép­ zelés a másik véglet. Tudomásul kell vennünk, hogy nem csupán e két szélsőséges helyzetben képzelhető el és nem is így zajlik a tu­ dományos munka. A tudomány szinte ha­ tártalan — ágazatait és mélységét te­ kintve is. Egészen mások a természettudományok és mások a társadalomtu­ dományok, módszerei, eredményességi mutatói. De azonos tudományágazaton belül is nehéz az egyes megállapítások vagy félfedezések súlyát adott időpont­ ban lemérni. Egy részeredmény, sze­ rény ténymegállapítás vagy éppen tu­ dományos melléktermék a későbbiék so­ rán hatalmas horderejűvé válhat. Kijelenthetjük hát, hogy a tudomány —szorítkozzunk a továbbiakban az or­ vostudományra! — művelése mások fel­ adata? Hogy azt csak modern kutatóközpontokban lehet végezni, vagy leg­ alábbis klinikákon? Kizárhatjuk-e ma­ gunkat, vagy kizárhatnak-e bennünket mások azok köréből, akik adalékokkal 10 iránya jó, üteme megfelelő; az alapvető célkitűzések jóváhagyása mellett a tudományos tevékenység fellendítése és további szélesítése érdekében néhány fogyatékosságra hívta fel a figyelmet és megjelölte a további konkrét tennivalókat. szolgálhatnak a tudományos eredmé­ nyekhez? Semmi esetre sem! Egy-egy kiemelkedő eredmény egy hatalmas piramis csúcsa. Amihez azon­ ban szükséges a piramis bázisa is. És ezek a piramis-bázisok ma egyre széle­ sebbek, sőt egymással átfedéseket ké­ peznek, egymással többszörös összefüg­ gésben vannak — miként az elért tudo­ mányos felfedezések is. A piramisok épí­ tőkövei között valahai jelien kell len­ niük a hétköznapi — de rendszerezett — megfigyeléseknek, a ritkább betegségek diagnózisában, therápiájában szerzett tapasztalatoknak, sőt az orvosi körzetek­ ben is végezhető - és jelenleg is vég­ zett — tudományos tevékenységnek. De még akkor is részesei vagyunk a tudo­ mányos munkának, amikor megfigyelé­ seink eredményéként olyan kérdéseket teszünk fel, melyek saját körünkben, sa­ ját lehetőségeink melllett nem válaszol­ hatok meg, és gondolatokat ébreszte­ nek elméleti kutatókban, befolyásolhat­ ják az egyes kutatási témakörök kiala­ kulását. A tudomány próbája a gyakorlat. Ha ez így van, ókkor a mi gyakorlatunk nélkül nem is létezhet tudomány, illetve annak nem lenne különösebb értelme, öncélúvá és kontrolláIhatatlanná válna. Felvetődhet ezek után a kérdés: ha valaki bárhol egyáltalán dolgozik, tevé­ kenykedik, az egyben tudományt is mű­ vel? Első pillanatra egyértelmű „nem” mel lehet válaszoln i. Nos, akkor hol van a tudományos szint alsó határa? Erre, azt hiszen, „általában” nem lehet felel­ ni. De még egyetlen tudományág ese­ tében is nehezen húzható meg a válasz­ tóvonal a rutinmunka és a tudomány kö­ zött. Ö sszemosni azonban a kettőt nem lehet, hiszen így önámító módon igény­ telenné válnánk saját magunkkal szem­ ben, s a tudomány fogalmának degradálása a fenti abszurd következtetéshez vezetne. Ebből pedig a társadalom szá­ mára semmi haszon nem származna. Megrekedne az érdeklődés saját szak­ területünk megoldatlan kérdéseinek ta­ nulmányozása, megfejtése iránt, de más területek élért eredményeinek adaptá­ lására is képtelenné válnánk. Más ol­ dalról azonban hiba lenne az is, ha el­ érhetetlen magasságú piedestálra he­ lyeznénk a tudományt: hiszen az eleve elérhetetlen célok ugyanúgy az érdekte­ lenség szürkeségébe fojtanának ben­ nünket. Ügy gondolom, az igényes, a rend­ szerezett rutinmunka, az ennek kapcsán hosszabb távon szerzett tapasztalatok összegezése, azok szóbeli vagy írásbeli közlése, mások eredményeivel való öszszehasonlítása már elkönyvelhető tudo­ mányos munkaként. Aki eddig a szintig eljut, akarva-akaratlan ul mélyebben megismeri az adott téma szakirodalmát, sőt érdeklődési körébe kerülnek a ha­ tárterületek is. És itt már aligha van megállás! Kibontakozik a kisérletező kedv, eljutottunk az egyértelműen tudo­ mányos szintűnek nevezhető, illetve ak­ ként elfogadott tevékenység iránti konk­ rét igényhez, majd annak műveléséhez. Van-e megyénkben lehetőség tudo­ mányos tevékenységre az egészségügy területén ? Van. Ezt bizonyítja az évek óta folyó gyakorlat. Még akkor is ezt kell állíta­ nunk, ha időnként a lehetőségék kere­ teit túl szűkösnek Ítéljük. (Tárgyi lehe­ tőségekről van szó). Szeretnénk minél sokoldalúbban dokumentálni megfigye­ léseink eredményeit, ehhez pedig a je­ lenleginél többet nyújtani tudó, sok esetben pedig teljességgel hiányzó mű­ szerek, felszerelések lennének szüksége­ sek. Sok technikai akadály le is küzd­ hető leleményességgel, helyes témavá­ lasztással. Adott lehetőségek mellett produkáltak már megyénk orvosai országosan — sőt az ország határain túl is — megismert és elismert gyakorlati hasznú tudomá­ nyos eredményeket, melyekre a szakiro­ dalom rendszeresen hivatkozik. A szülé­ szeti gyakorlatban korábban használt és sok bajt okozó „fogó-műtéteket” ma már szinte teljesen kiszorította az öszszehasonlít hatatlanul célszerűbb „vácum extractio” . Ennek első kb. 20 évvel ez­ előtti eszközei — megmosolyogni valóan egyszerű, szinte házi barkácsolású ins­ trumentumok — megyénkben születtek és mégis irányt szabtak a korszerű szü­ lésvezetésben! De volt emberi agy, mely a lehetőséget felismerte és volt kitartás a kezdeti nehézségek, átmeneti sikertelen­ ség vagy buktatók ellenére az eszközök és az alkalmazást technika tökéletesíté­ sére. Csak így születhettek meg a mai eredmények. És beszélhetnénk még a nálunk kikisérletezett bőrgyógyászati „mikroplaszti­ kai” eljárásról, a műtéti varratókat he­ lyettesítő szövetragasztásos módszer el­ terjesztésében elért eredményekről és így tovább. Kis kitérővel medikus koromban, de azóta is többször tapasztalt, számomra elgondolkoztató megfigyelésemet emlí­ teném meg: Jól felszerelt, kiváló kutatóiról, elis­ mert tudományos szaktekintélyeiről hí­ res intézetek miilyen nagyszerű kisérle­ teket végeztek és végeznék, primitív, a tanársegéd és az intézeti szakmunkások által összeeszkábált eszközökkel! Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog és követendő. De felveti azt az intelmet is, hogy tudományágunk nem szigetel- �heti el magát a műszaki tudományoktól, intenzívebben igénybe kell vennünk a mérnökök, műszaki szakemberek segít­ ségét. Ez a feliismerés az utóbbi időben általában már gyakorlattá vált, az or­ vostudomány gyorsabban átveszi a mű­ szaki technika eredményeit (telemetria, Laser-sugár, üvegszál-optika, stb. stb.), de megyei viszonylatban vannak még le­ hetőségek! Egymás jobb (megismerése, esetleg klubkereteken belüli kötetlen be­ szélgetések, eszmecserék ezek felismeré­ sét segítenék, s éppen ezért nem lennének haszontalanok egyik fél számára sem. Az egészségügyben évek óta folyó tu­ dományos munka még eredményesebbé vállhat, ha - az előzőekben érintettek figyelembevételén túl — sikerülne az ér­ deklődést az orvosok még szélesebb kö­ rében felkelteni. Ha sikerülne létrehoz­ ni olyan munkacsoportokat (divatos szó­ val team-éket) melyék a betegellátás elevenébe vágó és egyben eredmények­ kel kecsegtető, csekély eszköz-, illetve műszerigényű témák megoldására kon­ centrálnának. Ilyen komplex témák le­ hetnének a foglalkozási ártalmaik, azok megelőzési módjának kutatása, a nem fertőző betegségek epidemiologiai prob­ lémái, a csecsemőhalálozás további csökentésénék kérdései, stb. Ezek egy­ úttal más szakterületek érintésével, bevonásával (szociológiai, pedagógiai,mű­ szaki tudományok) általában is moz­ gásba hozhatnák, pezsdíthetnék a me­ gye tudományos életét. Saját tevékenységünket, eredményein­ két ismerjük, ismertetjük, de általában csak szakmai berkekben. Van „Megyei Tudományos Tanács” -unk, mely a mun­ kát szervezi, irányítja. Van megyei tudo­ mányos szaklapunk, a „Nógrádi O rvo­ sok Lapja” , mely országosan is elisme­ rést vívott ki magának. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy me­ gyénkben ismertek ezek a tények lega­ lább azok körében, is, akik saját szak­ területükön tudományos munkával fog­ lalkoznak. Azért tételezem ezt fel, mert mi orvosok sem ismerjük — ha van ilyen — más területek hasonló törekvéseit vagy eredményeit. Nem önös célok, de közös hasznunk és elsősorban tudományos közéletünk kibontakoztatása érdekében talán cél­ szerű lenne a szakmai vertikalitás mellett - annak szükségességét elismerve és fenntartva — a megyén belüli horizontalitások kiépítése is. Dr. Francsik János Meditáció iskoláról, nevelésről... 1961-ben iskolareform alakította át oktatási rendszerünket. Tizenkét esztendő telt el azóta, s most újabb reform küszö­ bén állunk. Az 1961 évi III. számú törvény akkori reformunk alapgon­ dolatát három célkitűzésben fogalmazta meg. 1. A világné­ zeti erkölcsi-politikai nevelés fejlesztése, 2. az élettel való kapcsolat erősítése, 3. az iskolában nyújtott műveltség kor­ szerűsítése. Iskolareform-törvényünket épp e három alapelv teszi ne­ veléstörténeti jelentőségű határkővé. Az akkori célkitűzések helyesnek bizonyultak, a mindennapok gyakorlata ezt egy­ értelműen eldöntötte. (A problémakört kifejezetten a középis­ kolai tanulóifjúság helyzetének elemzésén keresztül próbálom áttekinteni. Természetesen a kérdések jelentkezése nem szű­ kíthető le ifjúságunknak csak erre a rétegére. Mivel középis­ kolai tanulóink ifjúságunknak egy heterogénitása ellenére is homogénebb nevelői hatásoknak kitett, körülhatárolt rétegét alkotják, indokolt, hogy a témát az ő esetükben vizsgáljam.) A reform mindegyik célkitűzését, azok megvalósulását jelen­ tős fórumok elemezték: V. Nevelésügyi Kongreszus, ifjúságpolitikai, közoktatáspolitikai párthatározatok. A világnézeti ne­ velés kérdéseihez azonban újra és újra vissza kell térnünk jelentősége miatt is szükséges ez. No meg, végülis: konkrét tapasztalataim is ebből a körből vannak. Természetesen a megállapítások között szép számmal sze­ repel olyan következtetés, amely egész tanulóifjúságunkra, sőt ifjuságunk egészének nevelési helyzetére jellemző. A problémakör vizsgálata a leszűkítés után is rendkívül szer­ teágazó és bonyolult, s a bonyolultságból adódóan gyakran egymásnak ellentmondó. Világosan kirajzolódik, hogy az alapelv megfogalmazása megtermékenyítve pedagógiánkat, nevelésünk hatékonyságát növelte. Komoly eredményeket értünk el a világnézeti nevelés­ ben. Ifjuságunk magatartását, gondolkodását a pozitív voná­ sok határozzák meg. Ugyanakkor naponta érzékeljük a hiá­ nyosságokat, találkozunk bizony elgondolkodtató jelensé­ gekkel is. Természetesen e cikk keretében csak néhány kritikusabb terület kiragadására lehet vállalkozni, semmiképpen sem a lezártság, csupán a problémafelvetés igényével. HIDEG RÁCIÓ ÉSHŰVÖS EMÓCIÓK Tanulóifjúságunkra a legnagyobb nevelői hatást az egyes tantárgyakon keresztül gyakorolja iskolarendszerünk. De az egyes tantárgyak érzelmi hatása kicsi. A tankönyvi érvek elsősorban racionálisak, csupán az intellektuális igé­ nyeknek felelnek meg. Mindenképpen hiányzik vagy a kelle­ ténél kevesebb teret kap az érzelmi motiváció. A szaktanárok tudatosan is kerülik az élményt adó érzelmi aláfestéseket. Az élményt elnyomja a ráció. Régmult történelmünk hőseit sikerült módszeresen deheroizálni, ugyanakkor a legújabb kor személyiségeit nem sikerült hősökké tenni, talán épp az előbbi deheroizáció miatt. Gyer­ mekeink szemében kommunista mártírjaink „papíros figurák” maradnak. Nem sikerült érzelmileg, emberileg közel vinni hoz­ zájuk alakjukat, tetteiket. Elsősorban történelem-és irodalomkönyveink számlájára írhatjuk a fenti hibákat, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy tankönyveink csak kifejezik, hordozzák kulturális szféránk közhangulatát. Divatba jött manapság a deheroizálás, az il­ luziók szétrombolása. Filmgyártásunkat, könyvkiadásunkat len­ ne érdemes megvizsgálni e tekintetben. Nem hiszem, hogy ne­ velésügyünknek használunk azzal, ha ifjúságunkat megfoszt­ juk példaképeitől. Nem biztos, hogy ifjuságunk jelenlegi pél­ daképei — beat-zenészek, élsportolók — egyértelműen pozitív figurák. Senki sem akarja visszaállítani a túlérzélgős nevelést, de meg kell találnunk az értelmi és érzelmi motivumok helyes 1 1 �arányát, s első lépésként épp a helyes arány érdekében nö­ velnünk kell tanításunk érzelmi átfűtöttségét. Érdemes megszívlelni nemrég elhunyt Kossut-díjas f i­ zikusunk, Novobáczky Károly gondolatát: „A természettudo­ mányok sem alkalmasak arra, hogy érzelmi beállítódástól füg­ getlenül meggyőzzenek a materializmus igazáról.” S hogy a társadalomtudományok területén méginkább ha­ sonló a helyzet, ez elég könnyen belátható. M ONDVACSINÁLT TANANYAGCSÖKKENTÉS Az ismeretanyag túlméretezettsége napjainkban már olyan feszítőerővel jelentkezett, hogy a készülő új tantervek és tan­ könyvek megjelenését sem lehetett megvárni, és tananyagcsökkentést kellett végrehajtani. 1961-ben induló oktatási reformunknak is határozott törek­ vése volt a lexikális anyag csökkentése, s hogy ezt mennyire nem sikerült megnyugtatóan megoldania, ezt mutatja a jelen­ legi tananyagcsökkentés. Sajnos a problémákon csak enyhíteni sikerült némiképpen. Effektív tananyagcsökkentés nem érte az iskolát, mert kesz­ tyűs kézzel nyúltunk a régi tananyaghoz. Gyakorlatilag megmaradt a zsúfolt ismeretanyag. Ugyanak­ kor mindannyiunk előtt világos, hogy a sok ismeret bizonyos határokon túl legfőbb célunkat, a nevelést, ezen belül is a vi­ lágnézeti szempontból lényeges áttekintést, elmélyítést teszi eleve lehetetlenné. Tanár és tanuló az anyag elvégzésének rabszolgájává válik. Versenyfutás az idővel. S a nagy rohanás­ ban a világnézeti nevelési lehetőségeket hagyjuk gyakorta fi­ gyelmen kívül. Sokat beszélünk manapság a tanulói terhek csökkentéséről, de gyermekeink a tényleges csökkentést nem érzékelik, de nem is érzékelhetik, mert az egyes tárgyak ismeretanyagának nagy százaléka továbbra is megmaradt. Érzékelik viszont a túlterhelés csökkentését a pedagógusok terheik növekedésében. A korszerűbb, tanulókat tevékenykedtető módszertani eljárá­ sok megnövelik a felkészülés idejét. S ez fokozottabb elfára­ dáshoz, ingerlékenységhez, kimerüléshez vezet. Kimerült pe­ dagógusokkal pedig napjaink osztályharcának legfontosabb területét, a tudatformálást csak mérsékelt eredménnyel lehet végezni. Talán a pedagógusok kötelező óraszámának csökken­ tésével kellett volna kezdeni újabb reformokat, hogy idő, ener­ gia és kedv kisérje az átalakulás megvalósulását. A POLITIKUSSÁG FRÁZISAI Az egyes szaktantárgyak tantervei jelentős világnézeti kö­ vetelményrendszert tartalmaznak, de a tankönyvek ezeket a követelményeket nem tudták kellően realizálni. A tankönyvek elsősorban a tantervek tanítási anyagával szá­ molnak, erre épülnek s a nevelési követelmények a tanköny­ vekben viszonylag elsikkadnak, s a nevelési hatás elmarad. A tankönyvekben a világnézeti vonatkozások elhalványodott for­ mában jelennek meg, vagy teljesen el is maradnak. Egyes tan­ könyvírók a világnézeti következtetések levonását a frázisoktól való félelem miatt hagyják el. Természetesen nem azt várjuk tankönyvíróinktól, hogy olyan nevelési funkciót realizáljanak egy adott tárgyban, amely tőle idegen, de az álobjektivitás, az apolitikusság szemlélete sem kevésbé káros. Tehát túl kell lépni a „szégyenlős materializmus” álláspont­ ján, de nem szabad a másik végletbe sem esni. Tankönyveinkben gyakran találkozunk sematikus megfogal­ mazásokkal, színtelen frázisokkal, jelszószerű politikai következ­ tetésekkel leegyszerűsített, kinyilatkoztatás ízű tételekkel. Ugyanakkor naponta tapasztaljuk, hogy tanulóink — ifjú ko­ rukban különösen — mennyire irtóztak a nagy szavaktól, hogy viszolyognak a patétikusan hangzó, de üresen kongó „ta n ­ meséktől.” Az előbb elmondottak tankönyvi problémák. A gyakorlati pedagógiában hatványozódnak vagy tompulnak. 12 A SZEMÉREM FÁTYLA Az ifjúság nemi nevelésének kérdése elsősorban az erkölcsi neveles szterájába tartozik, de mint minden erkölcsi kérdésnek, a nemi nevelesnek is komoly világnézeti összetevői vannak. Alapvető problémánk, hogy ez a nevelési terület úgyszólván hiányzik nevelési rendszerünkből. A szexuális kérdésekkel meg­ lehetősen periférikusan foglalkoznak. A családok zömének ilyen irányú nevelése ugyancsak kevés. Ugyanakkor demográfiai adataink: válások, a korai házasságok, a korai nemi élet, az abortuszok magas száma, a galeriban elkövetett fiatalkorúak nemi erőszakoskodásai mind arra figyelmeztetnek, hogy a kérdéssel inkább foglalkozni kell, mint a szemérem fátylába burkolózni. Ifjúságunkat már a teenager-kor derekán fel kell készíte­ nünk a nemi élet élettani és etikai kérdéseiben. Konkrétan is megismertetni őket a születésszabályozás, fogamzásgátlás korszerű módszereivel. Általában a demográfiai kérdések vizsgálata hiányzik tan­ terveinkből. Pedig a népszaporulat kérdése napjainkban kü­ lönös élességű gazdasági problémaként vetődik fel. A fejlődő országok túlnépesedéssel küzdenek, a civilizált országokban a természetes szaporodás rendkívül alacsony. Ha az utóbbi egyedüli fokmérője lenne egy ország civilizáltságának, hazánk meglehetősen előkelő helyre kerülne a nem­ zetek rangsorában. Ismeretesek államunk nagyobb fokú szaporodást ösztönző erőfeszítései. Feltétlenül szükséges lenne, hogy iskolarendszerünk is tá ­ mogassa a maga sajátos nevelési eszközeivel az egészséges szaporodási arány előmozdítását. A családtervezés talán önálló tantárgyat is kaphatna, s ennek keretében foglalkoz­ hatnánk az emberi fajfenntartás biológiai és társadalmi öszszetevőivel. De amíg erre sor kerül, addig is tevékenykednünk kell. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy fiataljaink nagyobb ré­ sze nemi információit nem az iskolában, nem a családban, hanem a barátok, a „haverok” társaságában szerzi. Szerencsére könyvkiadásunk révén több olvasnivalót tudunk gyermekeink kezébe adni. De legalább hívjuk fel ezekre fi­ gyelmüket, s ne óvakodjunk terjesztésüktől s még megbeszélé­ sükre is vállalkozzunk! A TANTÁRGYAK - KÜLÖNÁLLÓ SZIGETEK „Vezércikket már írtunk róla, hogy egységes világképet kell nyújtania az isko lá n a k... A tantárgyak egymást követik az órarendben, de logikájuk és szókészletük idegen egymástól.” E gondolatokat Marx György írta a Népszabadság ka­ rácsonyi számában. Az ellentmondás nyilvánvaló, s gyakorlati pedagógiánkban kell feloldani. A tanulók fejében különösen éles válaszfalak vannak az egyes tantárgyak között. Gyakran képtelenek az egyik tárgyban megismert jelenséget vagy következtetést a másik tárgy eseté­ ben hasznosítani. A pedagógusok nagyobb része is saját szaktárgyában gon­ dolkodik. Az egyes tantárgyak tehát különálló szigetek. Világ­ nézeti jellegű ismeretanyaga, következtetése kisebb vagy na­ gyobb mélységben minden tantárgynak van. A szaktárgyi ismeretanyagnak a tanulói személyiségben meg­ felelő szintézisben kell integrálódnia. A középiskola legújabb tantárgyát elsősorban ez a direkt igény szülte. A világnéze­ tünk alapjai a középiskola negyedik osztályában összegezni hivatott a szaktárgyak világnézeti ismereteit. Ezt az összegző funkciót azonban csak több-kevesebb sikerrel realizálja. Egyet­ len tantárgy amelyet csak egy évig tanítunk, természetesen a teljes megoldást nem eredményezheti. Különben is száktaná­ raink egy része hajlamos azt hinni, hogy az új tárgy a szak­ tárgyak világnézeti nevelő funkcióit is átvette. Erről szó sincs, inkább a szaktárgyak ilyen irányú tevékenységére irányította rá pedagógusaink figyelmét. �Nem akarok az új tárgy szerepével, jelentőségével részlete­ sebben foglalkozni, ez egy külön cikket igényelne. Egyetlen érdemét mégis szükséges kiemelnünk: nevezetesen, hogy a szaktárgyak „közös dolgaira" irányította figyelmünket és arra, hogy rendezni kell végre közös dolgainkat. Annak az igénye is felvetődött, hogy érdemes lenne megkí­ sérelni a rokon tárgyak egy komlexebb tárgyba való összevo­ nását. Persze ehhez az átlagosnál felkészültebb pedagógusok­ ra van szükség. Nem véletlen, hogy évtizedekkel ezelőtt Németh László volt úttörője e gondolat megvalósításának. De hogy a tantárgyak közötti válaszfalak lebontásán, a tantárgyak közeledésén kell fáradoznunk, ez egyértelmű fel­ adatunk, egységes világképet e nélkül nem tudunk kialakíta­ ni tanulóinkban. A TÖ M E G K O M M U N IK Á C IÓ ÉS A KÖRNYEZET HATÁSAI Azok a határok, amelyek gyermekeinket az egyes tantárgya­ kon keresztül érik, ha nincsenek is teljesen összehangolva, de legalább nagy vonalakban egy egységes koncepció szülöttei és ugyancsak nagy vonaliakban azonosak és elvileg pozitivek. Nem így állunk az iskolán kívüli határokkal. A család, a ba­ rátok, az utca, a tömegkommunikáció szerepére gondolunk. Hogy ezek is mély nyomokat hagynak tanulóifjúságunk világ­ nézeti arculatán, ezt sejtjük vagy tudjuk. Ugyanakkor látjuk, hogy oktatási reformunk ezen a területen még nagyon kevés valóságos lépést tett előre. Komoly, megoldandó feladataink vannak máig és még csak azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk a problémák megoldásához. Még szocialista államunk által irányított könyvkiadásunk, filmforgalmazásunk, tévé-műsoraink és egyéb tömegkommu­ nikációs csatornáink sem mindig azt a hatást gyakorolják ta­ nulóinkra, amely szinkronban lenne nevelési célkitűzéseinkkel. Ezek mellett találkozunk tudatosan fellazító törekvésekkel is. Ifjúságunk beat-zene igénye például olyan fokú, hogy az ugyancsak bőséges hazai csatornák nem tudják szomjukat olta­ ni, esetleg csak csillapítani. Ismert, hogy tanulóink közül so­ kan hallgatják a Szabad Európa Rádió Cseke László-műsorait. Általában minden politikai célzat távol áll tőlük, csupán beatmuzsikát akarnak hallgatni. Természetesen a Szabad Európa Rádióban értik a módját, hogy közben elhintsenek néhány olyan megjegyzést, amely tanulóink szemében teljesen politi­ kamentesnek tűnik. Valójában a tudatos fellazítást szolgálja. A családi határok között a vallási jellegűek a legerősebbek. Egészen intenzíven jelentkeznek ezek túlnyomóan mezőgazdasági lakosságú területeinken. Az iskola és a család nevelése között esetenként nemcsak, hogy nincs összehangoltság, hanem a két hatás teljesen ellentétes. Jobbik esetben az osz­ tályfőnök ismeri a családi hatások jellegét, tudatosan szá­ mol velük és megpróbálja ellesúlyozásukat megszervezni, moz­ gósítván az osztályban tanító többi szaktanárt is. Sajnos, az osztályfőnök a gyakorlatban erre sokszor képte­ len, hiszen az osztályban tanító többi szaktanártól csak anynyiban különbözik, hogy ő az adminisztrátora az illető osztály­ nak, s ő is csak egyike az osztályban tanító szaktanároknak. A tanítási órán ő is a szaktantárgyi anyag elvégzésével küsz­ ködik. Számolni kellene a baráti kör vagy rosszabbik esetben a ga­ leri hatásával is. Tanulóinkat nem lehet izoláltan nevelni, de már az iskolában meg kell őket tanítani arra, hogy a különböző környezeti hatá­ sokra hogyan reagáljanak, mit építsenek be világképükbe és mi ellen kell felvérteződniök. Kovács Ferenc Történelmi nevelés és hazafiság A TÖRTÉNELEMTANÁR IS FELTESZI A KÉRDÉST „EMLÉKEZNÜNK KELL MAGUNK MIATT S UTÓDAINKÉRT” A TV-ben látott Csuhraj-filmben, a sztálingrá­ di csatára való Emlékezés-ben azt mondja a narrátor: „Emlékeznünk kell magunk miatt s utódainkért” . Ez az aforizma tömörségével fo ­ galmazott mondat tudatosította a nézőben mind­ azt, amit látott: a nagy történelmi eseményekre való visszaemlékezés legyen ihlető forrása nap­ jaink és holnapjaink erkölcsi-politikai érzésének, a hazafiságnak, Ennek lehetőségét mindig is kínálta a történelem; és a haladó igényű tör­ ténelemtanítás mindig vállalja, ma is vállalja azt a feladatot, hogy úgy ismertesse meg a múl­ tat, úgy idézze fel a régi korokat, hogy eleven példákat mutasson fel a múltból a saját kora, a jelen számára. Napjainkban sincs kisebb jelentősége sem a hazafiságnak, sem pedig a hazafiságra való ne­ velés kérdéseinek. A felszabadulás utáni — de­ mokratikus, majd pedig szocialista - fejlődé­ sünk adott szakaszaiban különös fontossággal vetődtek fel ezek a kérdések: hazafiság és forradalmiság, hazafiság és internacionalizmus. És a közelmúltbeli és régebbi multunk történelmi ta ­ pasztalatai jócskán meggyőzhettek mindnyájun­ kat arról, hogy a történelmi haladás és megma­ radás feltételei közül nem hiányzott az igaz ha­ zafiság, és hogy a korszerűség, internacionaliz­ mus és hazafiság édestestvérek. Mindezt elfelej­ teni vagy elhanyagolni épp olyan bűn, mint el­ mulasztani ezeknek a fogalmaknak az újraér­ telmezését s a hozzátapadó káros nézetektől va­ ló megtisztítását a változó kor igényeinek meg­ felelően. Ennek jogán fordul a felnőtt társada­ lom - szülők, közéleti politikusok, mozgalmi ve­ zetők, pedagógusok és mindenki, aki felelőssé­ get érez az ifjúság iránt - fokozott figyelemmel ezek felé a kérdések felé; vizsgáló szemmel őszinte kritikával szembesíti a valósággal mun­ kájának elért eredményeit és fogyatékosságait. A pedagógus is ezt teszi, természetesen. (Bár ezen a területen az eredmények mérése szinte lehetetlennek tűnik.) Mert a nevelés mindig kol­ lektív tevékenység, mindig megoszlik térben és időben. Ami azt jelenti, hogy egy-egy gyermek nevelésében sokféle hatás érvényesül (család, fiatalok informális és formális csoportjai, társa­ dalmi közösségek, környezet), másrészt a neve­ lés időben elhúzódó folyamatában nagyon sok pedagógus és nem-pedagógus vesz részt. En­ nek a nevelésnek a valóságos, számokkal nem mérhető eredménye csak a társadalmi tevé­ kenységbe való bekapcsolódás után realizálódik. Mindez nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy időn­ ként elemezzük e folyamatnak egyes szakaszait és problémáit. A történelemtanár is felteszi a kérdést: „Hol tartunk ma a történelmi nevelésben, milyen sze­ repet játszik ifjúságunk tudatában, erkölcsi-po­ litikai érzelmeiben a szocialista hazafiság? Ho­ gyan nyilvánul meg mindez mostani cselekvésé­ ben, és mennyire képes majd befolyásolni társa­ dalmi magatartását és tetteit?” E probléma vizs­ gálatában, elemzésében sokféle kérdéssel ta lá l­ kozik az ember. Pozitivumok, eredmények lelke­ sítenek bennünket, és kudarcok csüggesztenek el. A legszembetűnőbbnek s egyben legfonto­ sabbnak azt találom, hogy teljes egyértelműség­ gel kapcsolják össze a hazafiság és forradalmiság fogalmát, és egyre többen azonosulnak „a hétköznapi tettek hazafiságával". Noha némi nosztalgikus hangsúllyal ismételgetik, hogy a látványos, nagy tettek ideje már lejárt, és a barrikád helyett már csak az iskolapad vagy munkapad melletti helytállásra nyílik lehetősége egy mai fiatalnak, de végső soron megértik az idők változását, és vállalják a mai feladatok végrehajtásának egyszerűbb formáit - ilyen ér­ telemben vallják magukat hazafinak. Az elmon­ dottakban benne rejlik az az eredmény is, hogy képesek dialektikusa n gondolkodni, a történelmi fejlődés folyamatába mint történelmi kategóriát illesztik be a hazafiság fogalmát, és meg tudják magyarázni a hazafiság tartalmi jegyeinek bizo­ nyos változását, új jegyekkel való gazdagodását, hazafiság és internacionalizmus összefonódását. Egy másik, viszonylag rövid idő alatt végbe­ ment nagy változást mutató probléma: az if­ júság viszonya a szülőföldhöz. A szűkebb pátria és a magyar haza viszonyának, léptékének vál­ tozását tükrözi ifjúságunk tudata és maga­ tartása. 13 �MEGVALÓSULT PETŐFI ÁBRÁNDJA Az elmúlt évtizedekben oly sokat fejlődő ha­ zai turizmus hatására, annak eredményeképpen ifjúságunk a gyakorlatban valósítja meg Petőfi ábrándját: nemcsak a gazda szemével néz szét a hazai tájon, hanem annak otthonosságával j ár-kel szerte e hazában. (Földrajzi ismeretei és utazási tapasztalatai már az ország határain túlra is kiterjednek.) Szépen gondozott-óvott mű­ emlékeink pedig a történelembe viszik el, meg­ ragadják fantáziáját és hozzásegítik népünk tör­ ténelmének, harcos multjának a megismeréséhez. Valóban az „Ismerd meg hazádatl" program megvalósulásának vagyunk tanúi napjainkban. Ezzel összefüggésben elmondhatjuk azt is, hogy épülő városaink, falvaink, a tegnapi pusztán ki­ nőtt olajkutak, erőművek, és gyárak, a régi szi­ ken virágzó öntözött földek, zöldellő erdősávok látványát gyakran természetesnek találják a fia ­ talok, és egy kicsit az elkényeztetett ember egy­ kedvűségével veszik tudomásul az elért eredmé­ nyeket. Sokmindent látnak, elfogadnak, tudnak, de csak ritkábban éreznek büszkeséget szocia­ lista hazánk iránt; az elismerésben fukarabbak a vártnál és a kelleténél; a fejlődést és életkö­ rülményeket illetően pedig türelmetlenebbek. Középiskolás fiatalok esetében ez annyiban ért­ hető, hogy nekik maguknak a KISZ-építőtáborok kivételével nem nyílik alkalmuk a szocialista épí­ tőmunkában való aktív részvételre, és ezért a tényleges tapasztalatok és átélt élmények híján érzelmeik nem elég mélyek és nem elég gaz­ dagok. F O K O Z Ó D Ó TÁRSADALMI AKTIVITÁS - ALKALMI D Ö C C E N Ő KKEL Ennél sokkal jobb a helyzet a politikai gyakor­ lattal kapcsolatban. Ifjúságunk közéleti tapasz­ talatai szépen gazdagodtak az elmúlt évek in­ tenzív társadalmi gyakorlata alapján: fokozódott az ifjúsági mozgalom, a vertikális rendszerű KISZ-szervezetekben a közösség tevékenysége, társadalmi aktivitása. Ebben öntevékenységének, politizálási igényének realizálását láthatjuk meg­ nyilvánulni, s éppen ezért kell beszélnünk arról is, hogy ugyanakkor igen sok politikai kérdés megítélésében (sok máshoz hasonlóan) hiányzik a kellő árnyaltság. Gyakran csak fehéren-feketén látják a problémákat, végletes véleményük­ höz még végletesebb érzelmi reakciók társulnak; vagy csak lelkesednek valamiért, vagy csak el­ utasítanak valamit hirtelen, kellő mérlegelés nél­ kül. Ezek a zömmel életkori sajátosságokkal öszszefüggő kérdések magyarázzák azokat a naiv véleményeket is, amelyek szerint a jó hazafiság­ hoz elegendő, ha valaki „belép a KISZ-be és ott dolgozik” , vagy betartja az iskolai háziren­ det. Az ilyen leegyszerűsítésekben vagy a hazafiságnak csak a munkára és tanulásra való redukálásában kétségkívül nagyon sok egyolda­ lúság van, amelynek a mélyén felületesség, gon­ dolkodásbeli restség, naívság húzódik, de nincs benne szándékolt félremagyarázás és rosszindu­ lat. Szép számmal találkozik az ember a fogal­ mak tisztázatlanságával, tévesztésével, vagy más­ sal való behelyettesítésével is. (Például forradalom, hazafiság és honvédelem problémáinak összefüggéseiben igen ellentétes nézetek je ­ lentkeznek a fiatalok véleményében. Vagy csak a múltra vonatkoztatva tartják érvényesnek a honvédelmi kötelezettség kérdését, vagy pedig nem érzik eléggé valósnak a problémát a jelen­ re vonatkoztatva.) Mindezeket tapasztalva méltán érzünk bosszú­ ságot, keserűséget: kevésnek tűnik a sok-sok erőfeszítés (a honvédelmi nevelés, az iskolában, az ifjúsági mozgalomban folyó politikai nevelés) eredménye. Sokkal inkább adhatnak azokban okot az aggodalomra a neonacionalizmus időn­ kénti megnyilvánulásai: a mi fiataljaink is ta ­ lálkoznak — közvetve ugyan — az effajta néze­ tekkel, eljutnak hozzájuk bizonyos megnyilvánulá­ sok hírei. És a külsőségek mindig vonzók egy fiatal számára; a mozgalmasságot, az aktivitást, a mindenféle ellenzéki szerepet gyakran véli kor­ szerűnek, modernnek, a konzervativizmussal való bátor szembeszegülésnek. Hiszen egy fiatalnak, kellő történelmi távlatok híján, megfelelő tapasz­ talatok hiányában sokkal nehezebb észrevenni a nemzeti jelképek piros-fehér-zöld színeibe burkolódzó demagógiát vagy a szépen hangzó nem­ zeti eszmék jelszavai mögött a magyarkodás szirénhangjait, az ideológiai fellazítás ravasz buktatóit. Sokkal nehezebb elválasztani az ig a ­ zit a talmitól, megítélni azt, hogy valóban mi a korszerű, mi a haladó. IGÉNY A MEGÉRTÉSRE - HAJLAM AZ ELUTASÍTÁSRA S ebben rendkívüli a felnőttek lehetősége, fe ­ lelőssége és feladata: vitával és meggyőzéssel, türelemmel és a felnőttek erkölcsi-politikai pél­ damutatásával tisztázni. Mert a kamaszkor egyik legfőbb életkori sajátossága, hogy nagyfokú igény él minden fiatalban az őt körülvevő termé­ szeti és társadalmi valóság megismerésére, meg­ értésére. Még akkor is, ha igen erős kritikai vi­ szony kapcsolja a felnőtt világhoz, hajlamos a bonyolultat a hazug fogalmával helyettesíteni, gyakran a kételkedés, szembenállás, elutasítás az első reflexe. Paradoxnak tűnhet azt állítani, hogy épp erre a hajlamra appellálva lehet és kell az ifjúság szelektív képességét, kritikai ma­ gatartását fejleszteni, az ellenséges ideológiai befolyásokkal szembeni immunitását edzeni. Mindez feltételezi másfelől azoknak a készségek­ nek a fejlesztését is, amelyek a tények sokolda­ lú, pontos magyarázatán át vezetnek a valóság pontos megismeréséhez és az abban való kiiga­ zodás helyes reflexeinek a kialakításához. A fia ­ taloknak rendkívüli igényük az, hogy mikro- és makroviláguk problémáit megvitassák nemcsak a barátaikkal, hanem partnerként a felnőttekkel is. Vita közben érveket keresve csiszolódik a logi­ kájuk, megtanulnak dialektikusa n gondolkodni, s megfogalmazni állásfoglalásukat, kimondani és vállalni meggyőződésüket. Ennek az igénynek a kielégítését nem szabad elmulasztani. A benne rejlő óriási nevelési lehetőségek kiaknázása nem lehet csupán egyes felnőttek kedvtelése, magán­ ügye, hanem társadalmi érdek is. Egységes szem­ lélettel, koordinált eljárásokkal sokat tehetünk nemcsak a szocialista hazafiságra való nevelés­ ben, hanem sokkal jobb, hatékonyabb lehet egész pedagógiai nevelőmunkánk is. Végsősoron jobban megközelíthetjük célunkat: a szocia­ lista ember nevelését. Fabulya Lászlóné Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösz­ tönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagí­ tása érdekében Madách Imre-alkotói díj elnyerésére pá­ lyázatot hirdet, Írók, képzőművészek, újságírók, peda­ gógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotómunkára, eddig el­ szórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók közül akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrá­ lódnak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuális művelődési feladatainak megoldásához, me­ gyénk szocialista hagyományaihoz. 14 A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentál­ ni kell, hogy két hónapos intenzív alkotó tevékenység­ gel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotba, a megvalósuláshoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7 000 forint, odaitélésé­ ről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadására (minden év) január 20-án, Madách Imre szü­ letésének évfordulóján kerül sor. A végrehajtó bizottság az alkotói díjat elnyert pályázók rendelkezésére bocsát­ ja a csesztvei Madách Múzeum vendégszobáját is, ahol zavartalan körülményeket teremthetnek munkájukhoz. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB Művelő­ désügyi Osztályára, 1974. október 1-ig lehet benyújtani. �Szabó Ernő Radnóti szobra előtt — Varga Imrének — Értük, kik ólmozott napjukat ezüst kincs után kutatva lázban töltik el, kük téged tudni sem tudnák, s nem érzik az érced, kik közül a versed senkivel nem tud még beszélni — miattuk bolyongsz a göröngyökön tovább, miattuk állsz a megfáradt fának támaszkodva, most érettük zihálja csönded, mit kívánsz. Szerencse-nép rohan — te állsz a földön, és a szaggatott szövetfoszlányokon újból új meleget játszó szólnék adsz. S várod, hogy értse mind — csöndes mosoly - , ki élfáradt már, s kiben torzó maradt a hit, mit érced melegében is hozol. Nyolc sor Nyolc sor csupán: egy perc az életedből, amíg leírod jól fogalmazott nyolc sorban minden vágyadat, és minden bajt, mi elháríttatott. Mi lesz, ha nem? - döbben beléd, hegyes nyilakkal szurkál önön kételyed: egy madár szállt itt, nevét nem tudod . . . Leírod őt, a szántóföld felett? Jobbágy Károly Fábri Péter ANYÁNK Hat fájdalma, bús anya, fején bánat-korona, f elfeszített Jézusért pénteken hullatva vért, * hat ágával hatfele, csupa jelképpel tele: szombat-váró szánalom az utolsó hajnalon . . . hat ház (szinte egy falu) szegény gunyhó, vertfalu, Feltámadás van-e itt? Nincs! Mert nincs csúcs hetedik. hat asszony és hat legény, téli fagyok idején. Hatágú a korona, szögesdrót a glória, Hat fa ága úgy lobog, mint az égre tárt karok. sors-tövisből borona, bánat királyasszonya. Egy a hétfő-sirató, indulót búcsúztató, Hatfájdalmú bús anya, nem szabad zokognia, második a keddi könny, magány-verte börtönön, csak kezébe temetett arccal nyelni könnyeket. a harmadik: szerda-kín, riogató álmain, Mindnyájunknak anyja ő, ez a jajba merülő, csütörtöki negyedik, mert szólni sem engedik, sötét felhőt terelő, kötény, f ölénk terülő. T ó t á gas Tótágast állt egy herceg, egy madár tolla serceg, egy bagoly bölcset mondott, becsuktak egy bolondot, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bukfencet vet egy miszter, ministrált egy miniszter, semmi sem volt hiába, nem estünk ily hibába, ölelő karként, éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, bátor lett minden gyáva, csúf állat lett a páva, télen ébredt a medve, mert erre volt épp kedve, ölelő karként, énéklő kar ként egy ablak kitárult és mindent elárult, a szegényék örülték, a gazok megkövültek, égig nőtt minden város, felhőkkel lett határos, ölelő kar ként éneklő karként egy ablak kitárult és mindent elárult, s ha mindez így maradna, az volna jó, szavamra, de álmaim merészék, pedig nem vagyok részeg, s öle lő karként, éneklő kaiként egy ablak kitárult és m i n d e n t elárult. 15 �Pá l Jó z s e f A REGÉNYOLVASÓ ,,Soha életemben nem tudtam kitalálni valamit. De a valósággal szemben olyan vagyok, mint a festő a modellje előtt, amikor azt mondja; tartsd így és így a karod, vedd fel ezt vagy azt az arckifejezést, amelyre szükségem van.” (André Gide) Elszoktam az üres lapoktól, az írástól pedig különösen. Min­ den betűben, minden szóban bizonytalankodva indítom útjára a tollat — a tollat, s nem a tollam, hiszen nem a magamé, hanem a felbontatlan, csomagnyi írólappal tette be szobám asztalára a szükszavú fehér köpenyes —; bizonytalankodva, mert kevésbé bízom az eredményben mint őrzőim, akiknek nem titkolt szándékuk, hogy magam vessek betűket a fehérlő olda­ lakra. Úgy látszik a puszta felkéréssel nem elégedtek meg, mert az érintetlenül hagyott írólap-csomagot látva, kezdték tü­ relmüket veszíteni, s mivel járatos vagyok az ilyen ügyekben, nyilvánvalóvá vált, hogy a kiéheztetés eszközéhez folyamod­ nak: napok óta nemhogy regény, de egyetlen nyomtatott betű sem juthatott a szobámba. Tisztában voltam helyzetemmel, tudtam, hogy le vagyok győzve, kezdtem elveszíteni a fejem, s mint a tetszhalott, aki lent a föld mélyén magához térve ráéb­ red helyzetére és hirtelen támadt mohó éhségében lerágja kar­ jának húsát, úgy vettem kézbe tollat és papírt. De mintha görcs állt volna a kezembe, képtelen voltam egyetlen betűt is leírni. Föl-alá rohangáltam, már amennyire szűk szobám meg­ engedte, vagy levetettem magam kényelmesnek nem mondha­ tó fekhelyemre és a menyezetet bámultam, négyzetcentiméterről-négyzetcentiméterre haladva, balról jobbra, míg rá nem úntam a plafonra. Folytathattam a négy fallal, melyek épp oly sivárok voltak, mint a magasban lévő társuk. Később az üres lapokat vettem kézbe. A kötegnyi írólap ta­ pintása kiszabadított cellámból, visszavitt gyermekkorom ta­ pasztalatlan vidékeire. Ujjbegyeim tapintása a kígyóhajlékonyságú papírkötegen, a szabályosra vágott éleken, a köteg mármár érzéki örömöket ébresztő teltsége gyermekkori vonzódá­ somat hozták be cellámba, vagy vittek ki innen - értelmezés kérdése, oktalan költőiség - , gyermekkori vonzódásomat min­ den iránt, amit papírból formáltak remekbe: legyen az a leg­ egyszerűbb füzet. Tunya bátyáim érzéktelensége révén, akik mit sem törődtek iskolatáskájuk tartalmával, korán kiélhettem vonzódásomat. Vonzalmam annyira sajátságos és öncélú volt, hogy elsős ko­ romban meggátolt abban, hogy tiszta füzeteimbe minden te­ ketória nélkül, tanítóm ösztönzésére belefirkáljam az ABC előtanulmányait, a pálcikákat, hullámvonalakat, fecskéket, ki tudja, hány cifraságot még, amivel közel lopják az éretlen el­ mékhez a tényleges betűket. Ezt a rendkívülinek mondható gyermekkori esetet őrzőim nem ismerhették, mert különben va­ lamilyen módon megóvnak a sokkhelyzettől, amely ugyan az írás szokatlanságában gyökerezett, de amelyet a váratlanul föltámadott gyermekkori emlék mélyített el. Úgy látszik azonban, türelmük mégis kiheverte előre nem látható tévedésüket, illetve információhiányukat, mert hajtha­ tatlanok maradtak. S lám, egy idő után valóban elkezdtem az írást. Minden öntetszelgés nélkül mondhatom, megértem makacs­ ságukat. Hiszen a helyükben én is ezt tenném: nem is hogy ritka, hanem egyenesen egyedüli esetről van szó. Érdeklődé­ süket vezesse bár a tudomány szolgálata vagy bármi más, csakis azt tehetik, amit jelenleg tesznek velem. Titkon azt re­ mélem — lehet-e titkom ebben a helyzetben, különöse n így, hogy az írásom még beszolgáltatási kényszer alatt is áll —, hogy kielégítve kíváncsiságukat, elnyerem jutalmam, s ismét könyveket kapok. Annál is inkább, miivel a tudósi érdeklődés nem a jelenség megszüntetését célozza véleményem szerint, hanem élni hagyja, miután a megismerés által kinyilvánítja el­ ismerését - a kulturtársadalmak szokása szerint - a születtem-eIvegyüItem-kiváItam klasszikus triádjának. Oly egyedüli esetekben, mint az enyém, reményem méginkább megalapo­ zottnak tűnik. Hiszen ősömnek senki sem mondható, s elődei­ met is magam választottam. Az elődszerepe azonban mindig jóval távolabb áll attól, aminek elődjéül rendelte a dolgok végtelen logikája. 16 Elődjeimhez, akikhez — miután hírüket vettem: ez pedig nem sokkal az ABC birtokba vétele után történhetett — ellenállha­ tatlan vonzalom fűzött, ami rövid időn belül tiszteletté növekedett. Mit, tiszteletté! Rajongássá! Ama jámbor életű szerze­ tesekről van szó, akik a történelem legendája szerint gyakran egyetlen könyvnek szentelték életüket. Nehéz lenne közülük bárkit is megneveznem, névszerint természetesen egyiküket sem, hanem úgy, hogy az itt és itt látható szerzetes, ebben és ebben a kódexben. Nem, nem. Egyszerűen csak „a " másoló szerzetesről van szó. Mert mind egyformák ők, akármelyik kódex iniciáléjában tűnnek is fel, gyakran „író szent” -nek ál­ cázva magukat. Szerzetesi ruhájuk zárt rendbe szerveződik az írandó kötet fölé görnyedő testen. Rendszerint az iskolapa­ dokra emlékeztető alakú — engem ugyan az iskolapadok em­ lékeztetnek erre — asztalnál ülnek, amelynek ülődeszkája és szemnek kedvező dőlésszögű írólapja egybe van építve. A könyv, az írópad és a szerzetes olyan szerves egységet alkot, mint a gályapad, az evező és a rab. (Azt hiszem, még szól­ nom kell ezekről a különös írópadokról.) Mégis, minden hasonlóság ellenére, mennyire különbözőek szent szerzeteseim. Rajongásom tetőfokán valóságos gyűjte­ ményem volt belőlük. Utánjárást és költséget nem kímélve, minden elérhető vagy általam fellelt másolónak megszereztem a facsimiléjét. Attól sem riadtam vissza, hogy olvasótermek rejtettebb zugaiba húzódva a hasonmás kiadásokat középiskolai boncoláshoz használt szikével megcsonkítsam, magammal víve szerzetesemet. Látható, meddig terjedt elragadtatásom e görnyedt-hátú névtelenek iránt, ha lételememet, a könyvet is megsebeztem értük. Gyűjteményem oly tekintélyessé duzzadt, hogy később saját otthonomban nemcsak a fekhelyem melletti fal fejem felé eső, hanem a hosszanti felületét is betapétázhattam. Amikor később találomra egyet meghagytam belőlük, a többit pedig eltüzeltem, mivel polcaim növekvő folyóméterei igényelték a szóbanforgó falfelületeket is, akkor derült ki, mennyit összegyűjtöttem belőlük: hosszú percekig bámultam a többnyire jóminőségű papírok fényes lángjait, míg végre el- | hamvadtak. Ifjúságom égett el velük, amit nem tagadtam meg hebehurgyán, hanem nagyon is szervesen átmentettem érett­ nek tekinthető korszakomba, amiről az egy megőrzött másolón kívül az is tanúskodik, hogy most elődeimként őket nevezem meg. Ez pedig szervesebb hagyományőrzés minden külsőség­ nél. Nem tagadom, hogy újraolvasva első, lélegzetnyi írásomat, a kapkodás jelei figyelhetők meg előadásomon. Annyi kötet re­ gényolvasói gyakorlata nyomán azonban biztosra veszem, mire végleg leteszem a tollat, kezdet és vég visszaint egymásnak; ami társtalan rész volt, otthonra lel az egészben, az előreutalás kiragad a „most” -bál; mire az előreutalás részleteződik, a „m ult''-tá lett „most” zárkózik fel a jelenleg érvényes „most” -hoz, hogy mindebből valami felfoghatatlan libikóka legyen; de minden esetre más, mint az élet, amely erre a játékra so­ hasem képes, s amelyben semmi sem valósul meg teljesen. Míg az írás, ha egyszer elkezdjük és végigvittük, mondható bármilyennek, mégis kerek lesz, lezárt, önmagában érvényes. Ezt remélem a magamétól is, bár nem lépek fel a regény igé­ nyével. Ezen a ponton a soraimat olvasók közül bárkiben felmerül­ het a kérdés, hogy ismerve a titkomat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv és egyedüliségem - a kérdést eleve kizáró — jellegének teljes meg nem értéséből fakad. A regényíró mindig korlátozottabb a regény­ olvasóval szemben. Ifjúságomhoz való hűségem másik jele kétségtelenül az atyai házba való visszaköltözés volt és a ház átalakítása a magam igényei szerint. Visszaköltözésem több volt, mint önmagamhoz való hűség. Semmiden családom útját irányítottam magasabb régiók felé. Tettem jelentőségére talán fényt vet, ha elmondom a család legendáriumából anyám vizsgáját, aki ha megmondja, mi volt �azon a szentírásbeli fán, sikeresén befejezettnek tudhatja ta­ nulmányait. Valószínűleg a nagy tét és a templomablakon be­ áradó május végi napfény, a hosszú álldogálás, mögöttük (hi­ szen nem egyedül vizsgázott) a padokban és fent a karzaton a fal u apraja-nagyja, okozhatta, hogy tömören kivágta a vá­ laszt: „Béka” . Ami, ugye, nem egészen ugyanaz, amiről a Bib­ lia ír. Bár azt honnan tudhatta volna, hogy ténylegesen mi áll a Bibliában, hiszen becsületes magyar szöveget is nehezen olvasott el, nem még a nehézkes Írást. A Biblia Pauperumkorabeli néptanítói szellem, az ábrázolatok világos beszéde ki­ veszett ugyan, de a tanítók segítőkészsége megmaradt. ,,Nono, kis butája (kinek?), gondolkozz csak!” És a rövid kitérő után megszületett a válasz. Érthető, ha büszkeség tölt el, hogy magam hová jutottam, jobbára a magam erejéből. Mégis egy ködbevesző emberlánc szerves részének érzem magam. Bizonyítja ezt az is, hogy vé­ gül apám házában telepedtem le, új karaktert adva az épü­ letnek. Addig azonban végig kellett járnom egész romanti­ kusnak nevezett korszakomat. A ház valójában nem is mindig volt az apámé. Uradalmi cselédként laktak benne, más családokkal együtt. Míg más családok kirajzottak belőle, ők hűségesek maradtak hozzá. Apám elvégezte a szükséges javításokat, a kisebbeket saját maga, ha kellett kőművest, ácsot hívott. Nyugdíjaztatása előtt állt, amikor felajánlotta a téesz — akinek a tulajdonába ment át az épület - , hogy potom áron megvásárolhatja, va­ lamilyen különleges lehetőség alapján, amely arra is kitért, hogy kezdettől fogva az ő családja lakja, ők gondozták az épületet, ezért a vételár szinte csak a nevükre íratás. Olyan kicsiny, szinte névleges összeget kértek érte, hogy apám az 5—6 ezer forintnál nem több megtakarított pénzéből egyöszszegben, készpénzben fizethetett. Ebben a környezetben hogyan kaptam rá az olvasásra, ma is kérdés előttem. Valószínűtlennek tűnik, de nehezen tanul­ tam meg olvasni. Tény viszont, hogy az első osztály végére el­ ismerten a legjobb olvasók közé tartoztam. Ekkor még egy­ szerű volt a helyzet. Semmi másról nem kellett tanúbizonysá­ got adnom, mint hogy el tudom-e olvasni a feladott leckét Felsőtagozatos koromban már gondom volt az olvasott irodalmi szövegekkel. Akkor viszont még könnyen megtettem, hogy a könyvek magyarázatait mondtam fel. Később, gimna­ zista koromban erre már nem voltam képes. Elsősortban Me­ rényi, az irdalom és magyar nyelv tanára miatt. S míg álta­ lános iskolásként utolsó éveimben a tankönyvi szövegek pon­ tos felmondásával vívtam ki tanáraim elismerését, mint szor­ galmas tanuló (amit növelt az a hírem is, hogy sokat olvasok ha nem én olvasom a legtöbbet), addig gimnáziumi éveim­ ben legfeljebb az utóbbi maradt meg hajdani dicsőségemből. Nem is igen emlékszem másra gyermekkoromból, általános iskolai éveimből, mint a hosszú olvasásokra, különösen a nyá­ riakra. Nyáron a tanítási idő nem szabdalta fel a napomat. Rendszerint eltűntem otthonról, szüleim tudtával és beleegye­ zésével. Nem adtak munkát, hitték, hogy hasznomra lesz az ol­ vasás, iskolai eredményeim is éltették bennük a reményt. A tyúkok, kacsák, legyek üldöztek el otthonról. A tyúkokat amúgy is ki nem állhattam még abból az időből, amikor a könyvek­ ben csak a forma szabályosságát szerettem. Egyszer kombájn zötykölődött el a házunk előtt kalászokat hul lajtva. Ö ssze­ gyűjtöttem a ropogós, zizegő szálakat és marokra fogva, mint­ ha csokor virágot vinnék, behúzódtam egy sarokba, magam köré csalogatva a tyúkokat. A kíváncsi és mohó kakas olyan közel jött, hogy kakastaraja és tollazatának színe sem azelőtt, sem később nem volt olyan friss, eleven, mint akkor. Ügy ter­ veztem, hogy ,,egy kalász nektek, egy kalász nekem"—ala- 17 �pon megesszük a teljes csokrot. Meg is tárgyaltam velük; a visszavonhatatlanná vált, és a szolgálat nemes érzésével te­ Kakas nagy buzgalommal verte szét az első kalászt, a szemek lítődött, amikor később az olvasóterem egy bizonyos fakkjászétperegtek tyúkjainak. Nekem azonban már az első búza­ ban rendszeresen felfedeztem Merényit. Arról álmodoztam, én szem toklásza a torkomon akadt. Fuldokló köhögésemre kár- vinném neki a sűrűn teleírt kérőlapjai alapján a kívánt köny­ örvendő kotkodácsolással rebbent szét a tyúkhad. Zajuk anyá­ veket. mat is előcsalta, aki aztán mihelyt kiszedte belőlem, mi ba­ Említettem már, hogy úgy tűnhet, mintha középiskolás preszjom, üggyel-bajjal puha kenyerbéllel megszabadított a maka­ tizsromlásomat Merényi OKozta volna. Élesen tagadom. Idő­ ben egyre távolabb azoktól évektől, úgy tűnik számomra, a csul torkomban ragadt toklásztól. Minden baromfit gyűlöltem az udvarban. Nem győztem raj­ hozzam méltó egyetlen ember ő volt. Megbénított, lenyűgö­ ta csodálkozni, hogyan lehet nekik ugyanolyan szabad járká- zött az elemzéseivel. Szavai az ihletettség pillanataiban is lásuk, mint nekem. Bejöhettek a konyhára is, apám külön is tisztán, logikusan követték egymást, csak sodrásuk erősbödött szerette, ha evés közben a térdére ült valamelyik. Évente akadt Mindig világos volt az elemzés és Merényi különböző volta, egy-egy jérce, amelyik felismerte ezt a lehetőséget és apám árnyalatokban sem tévesztve össze saját valóját a müveivel. kegyeibe férkőzött, megszerezve magának az utolsó halál jogát Osztálytársaim színvonaltalan fecsegéseinek példája, ame­ abból a költésből, amelyikbe tartozott. lyekben savószürke élményeiket szerették volna színesíteni az Az életnek ez a rendezetlensége korán kifejlesztette a rend irodalommal, s az egészne k volt valamiféle szemérmetlen je l­ iránti érzékenységemet, általában az érzékenységet. Szerettem lege is, egyáltalán nem vonzottak. A vitákba ritkán kapcso­ volna, ha a dolgok megkapnák jelentőségüket, kiválnának, el­ lódtam bele. Feleleteimben viszont olyan zavarba kerültem, különülnének, önérvényességük teljességében mutatkoznának. hogy nem éreztem a mértéket, meddig követem Merényit, hon­ Családunk életében viszont minden alaktalanul összefolyt, s nan kezdődik mindaz, ami egyedül és kizárólag rám tartozik. ennek megtestesítője az udvar képe, háziállatainak viszonya a Ilyenkor félszegen megálltam és végighordoztam tekintetem családhoz volt. Néha már nem tudtam, mi vagyunk-e ő értük, Merényi hibátlan küllemén. Egy-egy öltönyt általában hoszvagy ők vannak azért, hogy vasárnap az asztalunkra kerülje­ szabb ideig hordott, mégis mindennap úgy állt rajta, mint­ nek. ha aznap vette volna fel: sőt úgy tűnt, hogy gyakran válto­ Szüleim méltányolták érzékenységemet, ami pedig nem kis gatja, holott megfigyeltem, nyakkendőit cserélte sűrűn, s nyil­ veszélyt jelentett háziállatainkra, mert megtörtént, hogy a tojó­ ván az ingét. Szép tején egyszerűen hátrafésült, keményszálú tyúkok eszeveszett kárálásai, amikor felkeltek napi adagjuk hajat hordott, mely a homloka fölött éppen a keménysége teljesítése után, úgy felbőszítettek, hogy kővel dobáltam meg miatt hullámot vetett. Amúgy is magas homloka így megdup­ valamennyit. E dobálások eredménye is — váratlan húsos ebé­ lázódott. Homlokráncai nem a szimpla párhuzamosságot kö­ vették, hanem beszéd közben a párhuzamos mélyedésék el­ dek hétköznapokon — hozzájárult a szülői türelemhez. Mint mondottam, dicsőségem hanyatlása a gimnáziumi töredeztek, kis csatornákon, vágatokon érintkeztek egymással. években következett be. Én magam nem tekintem veszteség­ Ezért megállapíthatatlan volt, hány ránc szeldeli homlokát. nek. Merényi megismerése — nem tudom Merényi tanár úr­ Arccsontjai alól függőleges hasadék szaladt a járomcsontig nak nevezni - még hasznomra is volt, mert világossá tette - gyerekkorában nevetésre horpadó gödröcske lehetett. Néz­ törekvéseimet, és hozzájárult egyedülvalóságom kialakulásá­ tem Merényit, s már nem a feleletemben búvó vallomást pró­ hoz, ha úgy is tünik a felületes szemlélőnek, hogy romlásom báltam takargatni, hanem testi valómat, pörsenéseimet, ki­ okát benne keresse. nőtt ruhámat, parasztosan nyitott ingnyakamat. Osztálytársa­ Készültem a gimnáziummal való találkozásra. Várakozásom im vagy más tanárok által csak egyféleképpen értékelhető többé-kevésbé a XIX. századi magyar regényen formálódott, elakadásaim ellenére általában nem kaptam túl rossz érdem­ de hatottak rá a XX. századi polgári regényirodalom némely jegyet. Ma már úgy látom, megérthette tekintetem egyedül művei is. Az épület vodonatúj cementszaga, a vasbeton már őt méltányló gesztusát. Talán Merényi hatására is, méginkább osztálytársaiméra, az első pillanatban kevés jót igért. Bizalmam azonban mindig az újé, mert az újak nélkül még mindig a szerzeteseimnél úgy véltem, szükségem van élményekre. Bár az átélteket első­ tartanánk, és én jól tudtam, mennyivel vagyunk előbbre ked­ sorban olvasmányaimban szándékoztam hasznosítani, mégis velt monomániásaimnál. Mégis hihetetlennek tűnt, amikor a romantikusnak nevezett korszakom tetőfokára értem ekkor. könyvtárnak titulált teremben csak az ablakkal szemközti és Így pazaroltam el nem kevés időt - többek közt a lányra. az egyik oldalsó fal volt beépítve könyvszekrénnyel, a másik Csak így nevezem, Merényi neve mellett általános alannyal szabadon hagyott oldalsó falat pedig folyóirattartók, tévé, célozva rá. rádió foglalta el. Gondolható, mennyire semmibe vettem a Sokáig kellett várnom, míg a liftben találtam vele. Magam, gimnáziumot minden építészeti újszerűségével. Másik könyvtár útban föl a lakásukra. Az elsötétített ablakok mögött a lasután néztem a városban. tex-nadrág gumija engedett kutatva buvó kezemnek. Még A városi könyvtár csupa-üveg oldalfalai miatt kivülről in­ egyetlen akadály és ismeretlen vidéken barangoltak ujjaim, kább hasonlított az akváriumhoz, mint római lakóházhoz, liánokba keveredve, majd nedvedző forráshoz értek. Ruháink­ ahogy később neveztem. Az utcai forgalomtól csak a padlótól tól megszabadulva, mint ismeretlen tudás tört föl belőlem az menyezetig érő ablaktáblák választották el a könyveket. Az ősi ritmus. „Ennyi, ennyi, ennyi, ennyi,"—ismételgette bennem egy leáIutcáról úgy tűnt, mintha az olvasóhalak rejtekhelyeket ke­ resnének a polcüregek között. líthatatlan megafon lefelé a liftben, míg a liftszekrény zötyBelépve rögtön nyilvánvalóvá vált a római lakóházra emlé­ tyent, és kiszálltam. Hívásai ismétlődtek, többet azonban nem keztető tagolás. Az előcsarnoktól jobbra a kölcsönzőtért he­ ragadott el a lift. Egy idő után, a szünetekben, ha találkoz­ lyezték el, balra az olvasótermet. Középen az atriumra vagy. tunk, csak állt az ablaknál és kifelé bámult, nem próbált meg inkább a peristyliumra emlékeztető udvar virágokkal, diszkrét hívni. —Mire gondolsz? — kérdeztem az utolsó ilyen alkalommal. szükőkúttal, szoborral (olvasó nő). —Gondolkodom - válaszolta. Pedig révülten állt ott. A belső udvaron túl, a téglalap lezárásaként - későbbi mun­ kahelyem - a raktár. A kölcsönzőteret nem képzeltem nagy­ Ismertem ezt a tekintetet. Ilyenkor nem gondol semmire az nak, belépve azonban olyan volt, mint a könyv, amelynek vi­ ember. Mint, ahogy élete nagyobb részében sem gondol sem­ lágot eltakaró méretei a fellapozáskor ugranak elő, akár az mire, egyszerűen csak van és nem jár semmi az eszében. Lát, ördög a varázsdobozból. Valósággal elszédültem: a könyv­ hall, szagol, ízlel, tapint, tudomása van a dolgokról, beleért­ mennyiség sokszorosa volt annak, amit valaha is együtt el ve saját magát is, fogalmilag azonban nem emel ki semmit tudtam képzelni. Képtelenségnek tűnt néhány könyvet kivá­ a homályból, ha egyáltalán homályról lehet beszélni. Mert lasztani és kölcsönzés után hazavinni. Járkáltam fel-alá, mu­ a dolgok a maguk mozdulatlanságában nagyon is egyértel­ tatóujjamat huzigáltam a könyvsorokon, ahogyan gyerekko­ műen vannak jelen. Petyhüdt vitorlaként lógó elménk tudja ezt és érzékszerveinkre bíz bennünket. Ilyenkor úgy tűnhet, romban kerepeltem a kerítésen karikám botjával. Akkor határoztam el, hogy ott fogok dolgozni, abban az egyáltalán nem létezünk, mert érzékszerveink azonosak a egyértelmű tagólásban, határozott formavilágban. Döntésem hangokkal, képekkel, szagokkal, ízekkel. És ez még csak nem 18 �is unalom. Az egykedvűség minden emberben meglévő végső ta. Távollétem jobban kedvezett szűkölő öregségüknek, mint formája: gondolattalanság. El ettől az állapottól! El! Minél otthonlétem gyámolításai. A megszokás befonta volna jelen­ messzebb! A regényekből ezek a percek hiányoznak, az üres­ létemet, de távollétem munkát adott meszesedő fantáziájuk­ ség percei, nem ritkán órái. Fantasztikus összevonásokról van nak: mindennapos téma lehettem, a várakozás örök készen­ szó, az idő merész figyelmen kívül hagyásával. A napok, évek, létében éltek, nem temette el őket a fásult lemondás. Én amelyek oly nehezen múlnak, kihült salakot sem hagyva ma­ pedig kedvemre olvashattam. Esténként gyakran bezárattam guk után, mindez a tökéletlenség kiiktatódik a regényből. Jól magam a könyvtárba éjszakára, elbújtam a raktárban, míg emlékezetembe akartam vésni a lány tekintetét. Mégegyszer az utolsó ember is elment, mert a hatalmas könyvláncok kö­ a szemébe néztem, hátat fordítottam és elmentem. Emlékeze­ zött jobban esett az olvasás, mint albérletemben, ahol a ma­ temben magammal víve az üres tekintetet, amely erősítő pánt gam vásárolta kötetek a padlón hevertek. volt szándékaimon. Később ezt a jelenetet minden visszaem­ Olvastam és kiszolgáltam Merényit. lékezéskor tökéletesebbre csiszoltam, annyira, hogy végül tel­ Azt hittem, így tart örökké, míg egyszer Merényi hosszabb jesen elégedett voltam vele, és ettől kezdve minden részleté­ ideig elmaradt. Ritkán volt beteg, olyankor sem sokáig. Tá­ ben azonos módon idéztem fel. volléte aggasztó volt. Tudakozódtam és nem akartam hinni A gimnázium befejezése után könnyen bekerültem a könyv­ a fülemnek. tárba. Vágyam tehát teljesült: könyvek között teltek napjaim. Nem jön többet! Raktárosként dolgoztam. Be kellett sorolnom a visszahozott Ifjúságom akkor lezárult. Pestre költözött, tagja lett egy könyveket, megkeresni a kérőlapok alapján, ha a kölcsönzőrangos irodalmi lap szerkesztőségének. Ettől kezdve munká­ térben vagy az olvasóterem polcain nem találták a könyvtárosok. A nagyobb halom kéréseket gyakran magam vittem ki, segít­ mat sorra érték a bírálatok. Egyik éjszakai bentmaradásomségképpen a többnyire női könyvtárosoknak. Ezért nem tűnt nál felfedeztek, amiért fegyelmit kaptam. Abban az időben összesítettem, hány folyómétert olvashat­ fel, hogy a Merényiét mindig személyesen helyeztem az asz­ talára. Lázas izgalom fogott el, mihelyt a kérőlapon elolvas­ tam addig. Elenyészően kevésnek tűnt, s olyan kielégíthetet­ tam a nevét, sokszor már az ismerős írásképtől izgatott lettem len könyvéhség fogott el, mint amikor először léptem be a A legrövidebb időn bélül teljesülő kívánságai neki voltak. Azt könyvtárba. Az általam biztosítandó ellátás akadozott, egyre hittem, örökké tart ez az állapot. Munkám nem vette teljesen több volt rám a panasz. Apám halála megrendített, tetézte igénybe munkaidőmet, a napi csúcspontok után bőven jutott bajomat. Hazaköltöztem anyámhoz, de dolgozni még bejár­ idő olvasásra. A fizetésem, mivel igényeim nem túl nagyok, tam, bár tudtam, hogy nem sokáig. Hazaköltözésem szeren­ tisztes megélhetést biztosított. Lakbéremen felül szabadon köl­ csémre szolgált, mert anyám hamarosan követte apámat, ha­ tekezhettem. Ugyanis nem maradtam otthon szüleimmel, al­ lálos ágyán a pap és a szomszédok jelenlétében rámhagyta bérletet kerestem magamnak. Az otthoni baromfiudvar, szüle­ a házat telkestől. Anyámat apám mellé temettem, zsebkendő­ im rendszeres látogatásai révén, biztosította napi ellátáso­ be csavart megtalált pénzükből keresztet állítottam nekik és mat. Mindkettőjüket végigvezettem a római lakóházon, ahogy kerítéssel vettem körül. A keresztállítás után, a temetőből jövet mértem fel először a munkahelyemet becéztem. Apám könnyekig hatódott az üvegtől, műanyagpadlótól, szőnyegtől, virágoktól. ,,Bár csak hagyatékomat. Rögtön kész voltam az elhatározásommal. Más­ azoknak a lüke bátyáidnak is fogott volna az eszük" - mond­ nap már nem utaztam be a városba dolgozni, elküldtem fel- 19 �mondó levelemet. Mielőtt tervem szerint bármit is kezdtem volna hagyatékommal, bátyáim bepereltek, öntudatlanul ked­ vezve tervemnek. A falu terjeszkedett, nőtt, dagadt. Új telepek, új utcák ke­ letkeztek, régiek nyújtóztak hosszabbra, eredeti részei öltöt­ tek új külsőt. Valóságos versenylázban változott meg a falu képe. A szomszédos épületeken világosan felismerhető volt, melyik épült hamarabb, mert a később épített, ha parányival is, de többnek akart látszani, nem pedig természetes módon egyszerűen különbözni, ahogy egyik épület különbözik a má­ siktól, még ha a terv azonos is. Emeletes, manzárddal tető­ zött homlokzatuk olyan üresen kongónak tűnt, mint némely monumentális férfi-fej, amelynek árnyképrajzolata valósággal goethei, a megszólalása azonban mindennél leleplezőbb. Tulajdonképpen erre az elrugaszkodott változásra számítot­ tam az örökösödési tárgyalás után, amit tanúim révén simán megnyertem. Nékem ítélték, tanúim vallomásai alapján, mind a házat, mind a hatalmas kertet, amelyre várhatóan előbbutóbb szemet vet valaki. Hiszen életmódomból nyilvánvaló volt, hogy semmi szándékom sincs a kerttel. Ha a házat nem is adom el, a kertből még művelésre is jókora marad lakóházépítés esetén is: mérlegelhettek, akiket vonzott a telek. Arra azért nem számítottam, hogy a legélesebb vetélkedés bátyáim között bontakozik ki. A tárgyalás utáni haragtartás ideje nem nyúlt túl hosszúra. Előbb kisebbik bátyám keresett fel titkon. Nem sokkal később az idősebbik is. Minden ajánlatukkal estéről-estére maga­ sabbra srófolták az összeget, amit majd valamelyikük ki fog fizetni, s amely összegből puritán igényeimmel hosszú ideig elélhetek, zavartalan olvasást biztosítva magamnak. Mert már a teljes ingatlan megszerzésével ez volt a célom. Biztosítani a háborítatlan olvasás feltételeit. Ragaszkodásuk az apai föld­ höz meglepett, kissé meg is ingatott a családtörténetünkben betöltött szerepem felől. Végül a fiatalabbik bátyám kifogyott ajánlati lehetőségeiből és az idősebbtől magam sem várt összegű árat kaptam. Nem kevés időm pazarlódott el a velük való alkudozásban, az összeg azonban, amely leendő zavartalan olvasóim zálo­ ga volt, mámorító érzéssel töltött el. Ifjúkori zavarodottságom a városi könyvtár szabadpolc-er­ dejében akkor billent helyre, amikor leszámolták elém a pénzt. A kötegek felmarkolásakor a szabályos alakú papírok tapintása gyermekkorom papírrajongását hozta vissza. Az éle­ tem sűrűsödött abban a pillanatban. Olyan ritka élmények közé tartozik az emlékezetemben, amilyent rendszeresen csak könyvek adhatnak, az élet nagy néha. Berendezhettem otthonomat, beboríthattam a falakat pol­ cokkal - akkor égettem el szerzeteseimet - , és megcsináltat­ hattam olvasópadomat. Másnál is találkoztam ezekkel a speciális olvasópadokkal, mégis Düreréi fogtak meg igazán, mert életének legjobb ilyen tárgyú ábrázolatai egyazon személyhez kötődnek. Hu­ szonegy éves volt, amikor elkészítette első fametszetét szere­ tett Jeromosáról. A szent szobájában nem is egy, hanem há­ rom ilyen olvasópad található; héber, görög és latin betűs nyitott kötetekkel. A könyvek hatalmasak, s az olvasópadok még őrzik román kori eredetük darabosságát, valósággal pa­ raszti nagyoltságúak. A nagy, a tökéletes Jeremosig többször is megmintázta a szent öreget. Egy alkalommal ijesztő tákol­ mányon, két szikladarabra fektetett deszkán olvasva, hogy az­ tán 1514-ben készített, cellájában olvasó szentje mindent fe­ lülmúljon. Eltűnik a behemót olvasószekrény vagy írópad, he­ lyette kecses lábú asztalt látunk, rajta puhafából készült, egy­ szerű könyvtartót. Mégis a korai olvasópad formáját vá­ lasztottam. A paraszti célszerűség érdekelt. Ügy tűnhet, a kelleténél többet körülményeskedem az asz­ tallal. Nem így van. Az olvasás szertartás, amely asztalt kí­ ván, s az asztallap síkja nem más, mint az oltár síkja. Hason vagy hanyattfekve olvasni nagyobb vétség, mint moziban cukorkás staniclival zajt csapni. Az asztal lényege, hogy a mel­ lette ülés révén a fej megfelelő helyzetbe kerül, amely hely­ zetet az ülőhelyzeten kívül bármiféle, kényelmi szempontok alapján kialakított olvasási mód devalvál, aminek logikus ve­ 20 lejárója a sorok álomba fulladása, nem pedig az olvasás tu­ datosan elhatározott megszakítása. Olvasópadomat nem sokáig használtam, Merényi távozá­ sával tudatosult időzavarom az otthoni környezetben, zavar­ talan lehetőségeim közepette elmélyült. Rá kellett jönnöm az olvasópadhoz kötődő olvasási mód hátrányaira. Mindenek előtt az alvás — legfőbb ellenségem, mióta olvasási mohósá­ gom fokozódik — elkerülhetetlenségére. Arccal rábukni a la­ pokra és aludni, aludni, aludni, másnak szépnek tűnhet; szá­ momra a halál ilyenmód való eljövetele lenne valóban az —, de fölébredni a két levél nyomával a homlokomon, középen a lapbefűzés által keletkező űr csikjával - szégyen. Szégyen. Jól emlékeztem ministráns koromból a húsvéti ünnepekre, amikor hűtlenek lettünk az oltárhoz és a kicsiny, puhafából készült, a misekönyv nélkül szinte súlytalan, hordozható könyv­ tartó - az 1514-es Jeromos által használt mása - is hasz­ nálaton kívül került, akkor vettük elő az oltár mögül, amely egyben afféle szertár szerepét is betöltötte, a kereszt-átlós talpú, nagy, álló könyvtartót, ami szemmagasságba emelte az álló tisztelendőhöz a misekönyvet. Ilyet kellett csináltatnom. Ál ló könyvtartóm előtt állva időkihasználásom lényegesen ja ­ vult. Főképpen pedig elkerültem a könyvön való alvás szégye­ nét. Hosszú félórákra sikerült megnyújtanom az olvasási időt. Nehezülő szemhéjam, kihagyó idegeim összecsukló térdeim­ től felfrissültek. Hosszú gyakorlatokkal sikerült elérnem, hogy a kezdeti 2-3 szori összecsuklás után később 8-10 összecsuklásig tudtam fel­ fejlődni. Az utolsó 100-150 oldal esetében egészen a befeje­ zésig erőt tudtam magamon venni, s mindannyiszor felkel­ tem a könyvtartó lábai elé helyezett szőnyegről, amely fel­ fogta esésemet, a padló figyelmeztető ütését azonban áten­ gedte. Az utolsó oldalak már a győzelem mámorával teltek el, sorok indultak meg bennem, előre tudtam, álmom tiszta lesz, képek nélküli, mormolva szemem előtt haladó sorokat, s mi­ re elérkezett az utolsó mondat, végeztem utolsó szavával, tér­ dem engedelmesen beroggyant, szemem átlépett a regényt lezáró utolsó írásjelen és a bennem megindult sorok felvetül­ tek szemhéjam lecsukódó belső falára. Testem kielégülten el­ terült a könyvállvány lábai előtt, nem vágyott más fekhelyre, s reggel felnyíló szemem, felkúszva az állvány karcsú derekán, a kedvező szögben ferdén állított olvasólapon megtalálta a ,,kiolvasott" regényt. Aztán eljött az idő, hogy nem elégedtem meg az ilyen be­ fejezésekkel sem. Mihelyt végére értem az egyiknek, márts olvasatlanra cseréltem fél. Több napi olvasás után — mennyi lehetett, nem tudom — itt tértem magamhoz, ebben a szobá­ ban, arcom felett a fehér köpenyes kutató tekintetével. Szám­ ban papírízt éreztem, mintha könyvet rágtam volna. Gyom­ rom felkavarodott az éhségtől, olyan üresnek éreztem, mint egy hordót, amit kimostak. O lthatatlan olvasásvágy tört rám. Czinke Ferenc grafikái T öm egsír (litografia) 17. old. Felszálló fo rm á k (rajz) 19. old. Boksák (rajz) 19. old. Érintés (litografia) 21. old. Vágtató nyár (szines fametszet) 22. old. Tékozló tél (szines fam etszet) 22. old. �S o lym os Ida azt meg mitől, hogy peronok pokla is kinyit egy eget s tőled tündökletes? Változtass önmagaddá Szépítésre sem érdemes, hogy felnőtt arcom és szavam nem lesz neked, mert nem lehet; mélységét nem ismerheted. E tárgykörben ha szólanék, annak, ki voltál, vagy leszel: dicséretét arcod ilyet már-már soha? bár tudnám! — elfogad-e még? Meghalnék szívesen, de csak élnem lehet mindétig félig-nélküled. A józan ész is föllebbez: napi 1440 percet élek neked. Jobb lenne mégis nélküled; ez csak félig-veled és fél-önkívület, ha testemnek is nem lehet veled. Arcom egy cselédke belehelt ablaka: kedvedre - ha úgy jön - , kedvetlenül megnézheted benne magad. Nincs rá szavad. Ha mégis megkockáztatod, orcomra karcol rejtjelet; ha fényeket dob, reszketek, moccanni is alig merek. Folyosók füttyödtől zengenek, nézlek s ünnepelek, mint az őrült gyerek vattacukrot és lampiont. De ezt nem értheted . . . E pont-világ egész egét beboltozod. Porcelán-sápadt homlokod csak égitest; tenyerembe nem adhatod. Mert nem tudod, hogy ki vagyok, kapsz csak csodálatot. Ne fájdítson a szenvedés, a magány sem, ami vagyok, többed van belőle mint elég — hogy élni légy, s csak nélkülem osztatlan egész. 21 �Tamás István Hargittay Attila 22 Palócföid Ködellik riadt vergődésed töretlen s megnyílt utakra vitt S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom Kit innen küldnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák s a napraforgók biztos iránytűje nyomán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntöm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám a Mátra a fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S a múlt jámbor birkanyája nesztelen kérődzik S hol a lét végződik kigyulladnak a kék bolygás temetők S lúdbőrző háztetők tolla alá dugja Ii la csőrét a gond míg elalszik fönn a Hold a Koncsurok tejszín hamujában Ezen a földön (Oláh Gyulának) Az éjszaka szívveréseivel élünk, folyton-dohogó gyár-lüktetésben, vízesés-hangzuhatagban, vörösszárnyú érc- por-angyalok vígasztalásá ban, kémény-pipafüst, tisztítótűzű kemencék imádságában, csuhás felhők bűnbocsánatában, acéllá tisztult tenyerek mozdulatában, testek sószagú ölelésében, vasvirágok mezején, füst-lomberdők sűrűjében: ezen a földön, bal hajnalzsebkendőjébe törli a világ megizzadt homlokát, miikor rendben, békében összefolyik a csend. �HAGYOMÁNY A nógrádi munkásság kialakulása Korunk társada Iomtudományainak egyik alapvető kutatási témája, vizsgála­ ti feladata a munkásosztály kialakulásá­ nak, belső rétegződésének folyamata, ál­ talános, szakmai és politikai műveltsé­ gének, általában a munkásosztállyal kapcsolatos kérdéseknek tudományos vizsgálata. Megyénk vonatkozásában er­ ről a kérdésről bővebben olvashat az ér­ deklődő a közelmúltban megjelent me­ gyetörténet, valamiint a Salgótarján tör­ ténete című kötetekben, e tanulmány célja az, hogy részben az említett mü­ vek, részben népszámlálási, statisztikai kiadványok alapjan adjon összefoglalót a munkásság szamanak ala kulasaról és a mennyiségi elemzés mellett azokról a jellegzetességekről, is, melyek Nograd megye munkásságának sajátos vonásait adjak. A z a b szolutizmus korában a magyar ipar pénzgazdálkodására, hiteléletére az osztrák banktoke uralma a jellemző. A kiegyezést követő ipari fejlődés lehető­ sege is meghatározott. A közös vámterü­ letből is következő diszkrimináció csak néhány, az élelmiszeripar körébe sorol­ ható iparág viszonylagos fejlődését tette lehetővé. Készben az említett iparágak energiaigénye, a vasúti közlekedés szén­ igénye, az olcsó munkaerő, a viszony­ lag kedvező termelési feltételek terem­ tettek alapot, később konjunktúrát a nógrádi szénbányászat, illetve a kiter­ melt szénre, mint energiabázisra telepü­ lő vasipar, később az üveggyártás fej­ lődéséhez. E tényezőkben kereshetjük a magyar ipar fejlődésének másik sajátos­ ságát: azt, hogy a feudális elemekkel terhes nagybirtokrendszerben gyökerező ipari elmaradottság egyes területeken — közöttük a Salgótarjáni-medencében — Viszonylagos fejlettséggel párosult. Nógrád megye gazdaságföldrajzi vi­ szonyaiból következően kevésbé jó felté­ teleket sem biztosított a mezőgazdaság kapitalista fejlődéséhez. A nógrádi pa­ raszt a parasztok között is a legszegé­ nyebb, az erdőgazdálkodás, a makkoltatás, erdőirtás és a faszénégetés nyújt csak számára némi jövedelemkiegészí­ tést. Az 1784—1787 évek között II. József rendeletére végrehajtott népösszeírás adatai szerint a felnőtt férfi népesség közel fele földnélküli zsellér, további ne­ gyede tenyérnyi földterületen gazdálko­ dó szegényparaszt, csak 3 százaléka ne­ mes, a polgárok aránya nem érte el az egy százalékot sem. A nógrádi ipar fejlődésének — egy­ ben a munkásosztály kialakulásának, belső rétegződésének — hosszú története „A munkásosztály az ország társadalmi és politikai életben és egyben a ter­ melésben betöltött szerepénél fogva vált és marad társadalmunk vezető e re je ... (Az MSZMP X. kongresszusának határozatából) van. E fejlődéstörténet kezdeti, majd ké­ sőbbi fontosabb állomásai is egyértel­ műen bizonyítják, hogy az ipar bölcső­ je, fejlődésének gerince a szénbányá­ szat volt. E helyütt csak a legfontosab­ bakról: a Pressburger Zeitung 1767 ok­ tóber 31-1 száma közli, hogy Salgó he­ gyén szén található. A következő évtize­ dekben több feljegyzés, tanulmány hívja fel a figyelmet a salgótarjáni bányász­ kodás kedvező természeti feltételeire. Az üzemszerű szénbányászat kezdetének el­ ső jele, hogy Zagyván — a M ária-táróból — 1848-ban már 18 500 bécsi mázsa szenet, tíz évvel később a városkörnyéki kibuvásoknál már 25 000 mázsa szenet szállítottak a tiszai gőzhajózás számára. Az ütemesebb fejlődés legfőbb akadálya a szállítás nehézségeiben keresendő. Ennek ellenére a Salgótarján környékén bányászott szén mennyisége 1863-ban mar 20 ezer tonna körül alakult, a ter­ melés további növelésére — ami egyben a gyorsan fejlődő pesti tőkés ipar szénigényének kielégítését is jelenti — csak az 1867-ben megvalósult vasúti össze­ köttetés adott lehetőséget. 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság, sorra nyitotta meg a városban és környékén munkahelyeit. Négy évvel a századforduló előtt szénte­ rületét négyszeresére emelte — az ország más területein is érdekeltségeket sze­ rezve —, így az ország egyik legerősebb részvénytársaságává vált. E tényezők­ ben is fellelhető a megyei iparfejlődés együk sajátos jegye; a klasszikus kapita­ lista ipari fejlődés fokozatainak részle­ ges hiánya, hiszen az ipar szervezete már a kezdet időszakában a monopolkapita­ lista forma — a vasút állami tulajdona következtében ennek állam-monopolkapitali sta formája volt a jellemző A főváros és a salgótarjáni szénme­ dence közvetlen vasúti összeköttetése — mely jellegét tekintve egyedüli volt az országban — a szénbányászat hallatlan méretű fejlesztését teszi lehetővé. A va­ súti közlekedés kezdetének évében a részvénytársaság évi termelése már közel 400 ezer mázsa, a következő öt évben ennek már több mint tízszeresét termel ik. A szénbányák munkáslétszáma az üzemszerű termelés megindításának évé­ ben alig haladja meg a 200 főt, öt év­ vel később; 1872-ben már 2200 fő­ inél több munkás dolgozik a salgótarjá­ n i bányákban. A viszonylag magas kalóriaértékű és mennyiségű szén a gömöri nyersvastermelőkben felveti a vasfinomító mű léte­ sítésének gondolatát, melyet az egyre erősödő tőkés csoportok is magukévá tettek. A gyár építése 1869-ben kezdő­ dik, az építéssel együtt folyik a salgói szénmezők feltárása is. A gyár 1871-ben 250 alkalmazottal, az évtized utolsó évében már közel 900 munkással dolgozik. 1880-ban a gyár és a bányák együttes munkáslétszáma mintegy 3200 fő - az összes alkalmazottaké pedig 3400 fő körül alakult. A munkáslétszám ily rövid idő alatti gyors felfutására ipari fejlődésünk történetében alig van példa. E folyamat egyben azt is jelentette, hogy a korábban „kenyeretlen Tarján” néven emlegetett település az ország legjelen­ tősebb vidéki ipari centrumává fejlődött. Az 1880—1890 évek közötti időszakot to­ vábbi ipari fejlődés fémjelzi. A bányatársulat tovább növeli szénterületét, eze­ ken a területeken új munkahelyeket is nyit. A korábban Salgótarján-Baglyasalja tengely mentén található munkahe­ lyek nagyobb területen szóródnak, Zagyvapálfalván, Etesen, Homokterenyén és Mátraszelén is beindul az üzemszerű szénbányászat. Kialakul az akkor még kisközségnek számító település ipari je l­ lege, a települések egész sorában kez­ detét veszi a foglalkozási struktúra vál­ tozása. Az évtized végén a szénbányá­ szat már 3800, a vasipar pedig mintegy 1000 munkást foglalkoztat. Az ipari fej­ lődés újabb jelentős szakasza a 90-es években kezdődik. 1893-ban kistőkések megalakítják a megye első gépgyárát, melyben már az alapítás évében közel 250 munkást foglalkoztatnak. Ugyan­ ebben az évben alakul az Egyesült Ma­ gyarhoni Üveggyár RT. Salgótarjáni Gyára 270 munkással. A századforduló évében a 18 ezer lakosú Salgótarján már nagyipari centrum, lakossága 20 év alatt két és félszeresére emelkedett. A társadalmi rétegződés irányának, üte­ mének változását is Salgótarján repre­ zentálja.1880-ban a lakosság még közel egyötöde őstermeléssel foglalkozik, az ipari-bányászati ágazat népessége 38 százalékra tehető. A századforduló évé­ ben ez utóbbiak aránya már 70 százalék felett van, a hasonló vagy ennél maga­ sabb népességszámú települések eseté­ ben az ipari népesség aránya Salgótar­ jánban a legmagasabb. A község bányái­ ban mintegy 5300 bányász, üzemeiben pedig 1550 vasipari, közel 300 üvegipari - együttesen mintegy 7200 munkás dol­ gozott. (Az összes alkalmazotti létszám mintegy 5 -7 százalékkal volt ennél ma­ gasabb.) Ez a mintegy 7200 főnyi mun- 23 �kástömeg tekinthető a nógrádi munkás­ ségét is. A nyolcvanas években több mumát 10 órában állapítják meg. Az osztály magjának, melynek története ezernyi — nagyrészt nem magyar anya­ egy bányászra jutó évi széntermelés az azonosítható kezdeti szakaszában a jobb nyelvű — bányászt telepítettek Salgótar­ 1870-es évek körül 180 tonna, harminc megélhetés körülményeiért, később a jánba és környékére. A fejlődés kezde­ évvel később már csaknem ennek kétsze­ politikai jogáért vívott harc történetével tén álló gyáripar működési teltétele volt rese, a növekmény forrása elsősorban a a magas szakmunkáshányad, e teltétel munka intenzitásának kiméletlen fokozá­ is. A nagyüzemi munkásság számának csak osztrák, cseh, német és olasz nem­ sa, kihasználása volt. Az élet- és mun­ változásán túl célszerű áttekinteni a szá­ zetiségű szakmunkások bevándoroltatá- kakörülményekből fakadó, a bérezés zadforduló Nógrád megyéjének foglal­ sa útján volt kielégíthető. (Viszonylag rendszeréből következő terheket a tőkés kozási szerkezetét, illetve a foglalkozási későbbi időpontban - 1910-ben - is 15 társaságok hatalma tovább fokozta, erő­ struktúra területi jellegzetességeit is. A százalék felett volt a nem magyar anya­ szakos, tudatosan és célszerűen tervezett szénbányászat a megyeben az összes ke­ nyelvű munkások, aránya a salgótarjáni beavatkozása tovább súlyosbította. Az resők mintegy 8 százalékát foglalkoztat­ medencében.) Való igaz, hogy a külföl­ egykori Salgótarjánt például több közja. Ez az arany a nógrádi medencében di munkások gyorsan beolvadtak a he­ igazgatási területre — bányatelepre, 25, Salgótarjánban 30 százalék felett lyi lakosok közé, a szakmunkásmozgalom gyártelepre és a községre — osztották, van. A megye 1900-ban alapjában véve kezdeti időszakában azonban a nyelvi mellyel a bányai és az ipari munka jel­ agrár jellegű, a népesség mintegy két­ nehézségek, az eltérő életmód, szokások legéből egyébként is adódó ellentéteket harmada, a salgótarjáni medencén kí­ •mindenféleképpen problémát jelentet­ mesterségesen fokozták, hosszú ideig vül 70 százaléka mezőgazdasághoz tar­ tek, az eltérő juttatások, bérezés, a meg­ eleve lehetetlenné téve e két munkás­ tozik. Salgótarjánban a lakosság közel különböztetett bánásmód, mely az ide- réteg egységének kialakulását. 90 százalékának a szénbányászat és az genajkúak számára volt a kedvezőbb, a Elsősorban a bányászokat sujtó em­ ipar biztosítja a megélhetési lehetősé­ munkásegység gyors kialakulása szem­ bertelen életkörülmények szükségképpen get. Száz keresőnek az iparban átlago­ pontjából egyenest negatív tényező volt. a bányamunkásság és a tőke közötti san 253, a bányászatban 259 családtag A gyors növekedés tőkés viszonyok kö­ összecsapásokhoz vezettek. A Nógrád eltartásáról kellett gondoskodnia. A ko­ zött az életkörülmények rohamos romlá­ megyei bányamunkásság első, kezdeti rabeli ipar — a szénbányászat területi, sához vezetett. A XIX. század egyik név­ mozgalma 1884-ben kezdődött. 1884. illetve munkaszervezetében megfigyelhe­ telen krónikása méltán nevezte Salgótar­ március 24-én Baglyasalján 800 bányász tő koncentrációjához viszonyítva — lé­ jánt „magyar Birmingham"-nek. E kor­ lépett sztrájkba, főkövetelésként a mun­ nyegesen lazább szerkezetű volt. A rend­ szak néhány még ma is látható öröksé­ kabérek emelését fogalmazták meg. A szeres ipari tevékenységből származó jö­ ge a deszkából összetákolt barakk-lakó­ sztrájk elfojtásánál a losonci gyalogez­ vedelemmel rendelkezők aránya a me­ telepek, a bányakolóniák együttese, me­ red egyik egységén kívül a csendőrség gyében átlagosan csak 14 százalék lyekre az embertelen zsúfoltság, az ele­ is jelen van, több munkást letartóztattak 8864 fő volt. Ezen belül a nagyüzemi, mi életfeltételek hiánya volt a jellemző. a sortűznek bányász halottja is volt. gyáripari munkások aránya a megyé­ A gyors fejlődés következtében kialaku­ 1898-ban 3000-nél több bányász sztráj­ ben átlagosan 26 százalék, Salgótarján­ ló munkaerőkereslet, később az ennél kol, 8 órás munkaidőt, magasabb bére­ ban kiugróan magas, 80 százalék volt. jóval magasabb kínálat a bérek lefelé- ket követelnek. A hadsereg isimét bea­ Az iparban tehát ötezernyi kereső foglal­ szorítására adott lehetőséget, a munka­ vatkozik, az élet- és munkakörülmények kozású a magánkisiparban — fele-fele nélküliség egyre gyakoribb jelenséggé alig változnak. A korabéli sajtó 1906arányban önálló iparosként, illetve ezek vált. A körzet iparában — beleértve a ban 4000-nél több salgótarjáni bányász munkás-alkalmazottjaiként — dolgozott. szénbányászatot is — általános a 12 munkabeszüntetéséről számol be, amely Húsz főnél nagyobb „ipari vállalkozás" órás munkaidő, az olcsóbb gyermek- közel három hétig tart, letörésére ezer­ csak Salgótarjánban, illetve a salgótar­ munka fokozott igénybevétele. A kora­ nél több katonát vetnek be. Egy évvel jáni medence néhány községében volt. beli rendelkezések antihuman itására korábban jelentős az acélgyári henge­ Már a századforduló időszakára kiala­ jellemző, hogy nem tiltják a 12 éven alu­ rész-sztrájk, két évvel később a Hirschkult — közel 60 évig nem is nagyon vál­ li gyermekek alkalmazását, míg a 14—16 gyáriak 4 napig tartó, gazdasági célok tozott — a megye gazdasági szerkezete; éves korúak napi munkaidejének maxi­ eléréséért folytatott munkabeszüntetése a tulajdonképpeni iparban dolgozók 50 százaléka a salgótarjáni medence mun­ kahelyein, további 42 százaléka egyenle­ tes eloszlásban a megye községeiben dolgozott. Az 1900-as — mai közigazgatási hatá­ roknak megfelelő — Nógrád megyében a népesség közel kétharmada a mezőgazdasághoz tartozott. A mintegy 40 ezer főnyi őstermelő fele önálló föld­ művesként — zömében a megélhetést alig biztosító földterületen — gazdálko­ dott. Az állandó mezőgazdasági munká­ sok, gazdasági cselédek száma 7500, az időszaki munkások, napszámosok száma pedig mintegy 12 000 fő körül alakult. Ez utóbbi, tízezernyi agrárproletár a pestkörnyéki és a salgótarjáni iparfejlő­ dés potenciális munkaerőtartalékát je­ lentette. A nagyüzemekben foglalkoztatott munkáslétszám — rövid idő alatti — nö­ vekedését az őshonos népesség, illetve annak természetes szaporodása termé­ szetesen nem biztosította. A gyors ipari fejlődés munkaerőszükséglete az egy­ kori község közvetlen környékén túl moz­ gásba hozta a felvidéki megyék népes­ 24 �A XX. század első évtizede további az előző évtizedekhez viszonyítva azon­ ban lasúbb ütemű — ipari fejlődés idő­ szaka volt. A salgótarjáni medence 15 községében - újak a Karancs-völgyében és környékén — működnek szénbányák, együttes alkalmazotti létszámuk mintegy 8300 fő, a munkások létszáma közel ezer fővel magasabb, mint tíz évvel koráb­ ban. A húsz főnél több munkást foglal­ koztató üzemek száma az 1900 évi 5-ről 15-re, munkáslétszámuk 3400 főre emel­ kedett, tehát több mint ezer fővel volt magasabb, mint tíz évvel korábban. A salgótarjáni medence községeinek 30 nagyüzemében 11 ezernél több bányászt és munkást foglalkoztattak. A század el­ ső évtizedének végén a bányászatban, gyáriparban foglalkoztatott munkások száma már 12 ezer fő felett van, az egyéb szektorokban, nagyrészt a ma­ gánkisiparban foglalkoztatott munkások száma további 3000 főre tehető. A nagy­ ipari munkásság ily magas — az orszá­ gos átlagnál jóval magasabb - területi koncentrációja egyedülálló. A munkások életkörülményei az évti­ zed folyamán alig változtak, a szénbá­ nyászat esetében tovább romlottak. A pénz vásárlóereje csökkent, ennék kö­ vetkeztében változatlan jövedelmi viszo­ nyok mellett egyre több munkáscsaládra volt jellemző a létbizonytalanság. A nóg­ rádi munkások átlagos havi keresete 1910-ben 15 korona körül alakult, a munkásnőké nem érte el a 7 koronát sem. Az összes munkások mintegy tize­ dének heti bére tíz korona alatt maradt, a munkások további fele az átlagos he­ ti bérnél kevesebbet keresett. A 16 éven aluli munkások bérhelyzete még roszszabb, nem ért el átlagosan 6 koronát sem. A bérek természetesen levonások nélkül értendők, melyek mértéke idősza­ konként meghaladta az összes kifizetett bérék 10—15 százalékát is. A munkanél­ küliek száma 500-800 fő körül mozgott, a munkanélküliek zöme abba a kategó­ riába tartozott, amelyet az egykori sta­ tisztika a „bizonytalan idejű munkanélkül i ' '-nek nevezett (ez a „bizony­ talan" jelző három hónapot is meghaladó időszakot jelentett). Az 1910 utáni évek gazdasági életére mar a háborús készülődés volt a jellem­ ző. Az acélgyár a háború kezdetéig kor­ szerűsíti üzemeit, munkáslétszáma 1600 fölé emelkedik. Tovább nő a munkáslétszám a szénbányákban is. A háborús evekben ugyan egyre több bányász ke­ rül a harcterekre, de a termelés szük­ ségszerű fokozása miatt gyorsan haza­ kerülnek, a bányákban teljesítenek ka­ tonai szolgálatot. A Salgótarján környé­ ki szénbányák termelése 1916-ban mű­ ködése folyamán eddigi legmagasabb: 1,2 millió tonna. A háborús években ro­ hamosan burjánzó uzsorakereskedelem, a feketepiac elsősorban az alacsony jö­ vedelmű bányászokat, és a kisebb jöve­ delemmel rendelkező nagyüzemi mun­ kásokat sújtotta. A munkás heti béréért csak 3 kilogramm húst, vagy 10 liter te­ jet tudott venni. A világháború után tovább nő a sal­ gótarjáni medence jelentősége, a bá­ nyamunkásság 20 százaléka, a szénter­ melés 30 százaléka a medence terüle­ tére koncentrálódott. A salgótarjáni üze­ mek munkástömege — hozzátehetjük: egyre tudatosabban szerveződő, töme­ ge — azonban ennél többet jelent A magyar munkásosztály olyan tömegében is jelentős osztaga, melynek harcában a korábbi gazdasági célokat, sürgető szük­ ségszerűséggel, politikai célkitűzések el­ érése váltja fel. Az I. világháborút követő évben kiú­ jul a salgótarjáni bányamunkások sztrájkmozgalma. 1818 május 1-ét a bá­ nyászok harcos politikai tömegtüntetés­ sel ünneplik, egy évvel később hasonló időpontban köszöntik a Magyar Tanácsköztársaságot, melynek története a nóg­ rádi munkások számára a harc és a megfeszített munka történetét jelentette. E kettős feladat: megvédeni Salgótar­ jánt az imperialista intervenció támadá­ sától, biztosítani a proletárállam ener­ giaszükségletét, a Vörös Hadsereg ha­ dianyagellátását. 1919 májusában a sal­ gótarjáni munkások zöme fegyvert ra­ gad, megvédi városát, nagy szerepe van Vörös Hadsereg északi hadjáratának előkészítésében. A proletárállam szoci­ ális intézkedései, munkáspolitikája, ké­ sőbb a tanácshatalom megdöntésének körülményei, következményei széles kör­ ben ismertek, bemutatásuk nem a ta­ nulmány feladata. Az 1920-as években a bányabirtoko­ sok legfontosabb cálja a széntermelés további növelése. A szénbányászat mun­ kahelyei az évtized elején már 23 köz­ ségre terjednek ki, a foglalkoztatott bá­ nyamunkások száma meghaladja a 7000 főt. Az acélgyár termelését kétszeresére emeli, munkáslétszáma 2000 fő felett van. Az évtized végén kibontakozó gaz­ dasági válság előbb a bányát érinti, de ezek az üzemek érik el előbb a fellen­ dülés szakaszát is. Az 1927-1930-as években nagy konkurrencia, az olcsóbb külföldi szén miatt a munkanélküli bá­ nyászok számát ezer főkben tartják szá­ mon. 1930-ban a szénbányászat 7100— a város két ipari üzeme 2200 —az üveg­ gyáriak 1000 főt foglalkoztattak. Ebben az időszakban éli fénykorát a megye egyik sajátos nagyüzeme, a somoskői (eresztvényi) kőbánya, mely 1910-ben 210 főt, húsz évvel később már 600-nál több munkást foglalkoztatott. A salgó­ tarjáni medence nagyüzemi munkáslét­ száma a fentiek szerint ebben az idő­ pontban közel 12 000 fő. (Ezek az ada­ tok egyben a salgótarjáni medence csaknem kizárólagos gazdasági súlyát jelentik a megyében, a „vidéki" ipart a Jobbágyiban működő kőbánya, illetve a Romhányi Cserépkályhagyártó RT. jelen­ ti, együttes munkáslétszámuk azonban 150 fő alatt van.) A második világháborús készülődés a nógrádi szénbányáknak és az acélgyár­ nak újabb konjunkturát jelent. A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. széntermelé­ sét 1938—1942 között másfélszeresére emeli, a munkáslétszám meghaladja a tízezer főt. A következő években, ahogyan az egész ország egyre jo bban be­ lesodródik a világháborúba, csökken az üzemek munkásgardája. A felszabadulás után Nógrád megye munkásosztálya számos bizonyitékát ad­ ja politikai szervezettségének, hazasze­ retetének. Ma már történelmi tényeket sorolhatunk fel; a széncsata megszerve­ zését (az 1946. évi széntermelés mar na­ pi 3700 tonna több mint fele az 1942. évi termelésnek.) Az 1945 november 4-i képviselőválasztás egyben politikai demonstráció is, Salgótarjánban a Ma­ gyar Kommunista Párt a szavazatok kö­ zel 70 százalékát kapja, hasonló ered­ ménnyel záródnak az 1947-ben megtar­ tott választások is. A felszabadulás óta eltelt közel 30 év története a munkások számának alaku­ lása, belső rétegződése tekintetében újabb önálló tanulmányt igényel. A vál­ tozás mértékét és arányait csak a leg­ fontosabb összefüggésében szükséges itt áttekinteni. A Nógrád megye iparában foglalkoztatott munkások száma nap­ jainkban eléri a 40 000 főt, további mint­ egy 11 000 főre tehető az építőipari, 85 ezer főre az összes fizikai munkások szá ­ ma. A salgótarjáni medence korábbi sú­ lya — a megye nyugati fele javára — csökkent, de jelentős változások figyelhe­ tők meg a medence ipari szerkezetében is. E tanulmányban többször is szereplő üzemek többsége munkáslétszámát két­ szeresére, vagy ennél nagyobb mérték­ ben emelte. A nagyüzemi — nagyrészt két vagy többgenerációs-munkások szám­ szerű aránya ugyan csökkent, de a szak­ ma szeretete, a politikai szervezettség, a társadalmi és politikai aktivitás terén ma is példaként szolgálhatnak a mun­ kássá válás útját járó fizikai dolgozók számára. Tamás Pál 25 �VÁCI MIHÁLYRÓL beszélget Réti Zoltánnal Kulcsár Katalin* KK.: A Kortárs 1973. júliusi számában ezt olvashatjuk Juhász Mária tollá­ ból: „Réti Zoltán, akinek képeiről alább beszélünk, fiatal korában Váci M i­ hály szoros baráti köréhez tartozott. Véletlenül találkoztak s mégis sors­ szerűe n, és nagyon megszerették egymást. Réti egy évvel idősebb volt Vá­ ci Mihálynál és tapasztaltabb is. 1943 őszén felvették a Képzőművészeti Főiskolára, de a háborús idők miatt nem tudta tanulmányait folytatni, s így már a Pestet já rt intellektuel tekintélyével került az egyik Nyíregyháza környéki bokortanyára tanítóna k. Itt hozta össze őket a sors, s Réti Zol­ tánnak akkor nem kisebb és nem nagyobb szerep ju to tt osztályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztő: ő kezdte erősítgetni a fiatal vi­ déki tanító művészhajlamait, ő beszélt neki először a fővárosi irodalmi és képzőművészeti életről. Réti akkor nem tudta, hogy Váci Mihály verseket is ír, hiszen maga a költő sem döntötte még el, hogy melyik pályát vá­ lasztja, akkoriban mindenekelőtt a képzőművészet érdekelte és festőmű­ vész szeretett volna lenni. Rétit mindenesetre megragadta Váci Mihály ki­ fogyhatatlan érdeklődése minden iránt, ami a világban, a művészeti élet­ ben történik, és szenvedélyesen és sokat beszélgettek." Az önök közös sorsa azután barátságot érlelt. De kezdjük most ezt a beszélgetést egészen onnét, hogy miképpen is ismerkedtek meg egymás­ sal. R. Z.: 1944. tavaszán megtudtuk, hogy korosztályomnak az ősszel be kell vonulnia katonának, tanulmányaimat nem folytathatom. Elvállaltam egy tanítói állást Nyíregyháza mellett, Halmosbokoron. 1944. augusztus 15-én érkeztem Nyíregyházára, letettük az esküt. Voltunk vagy hatan, heten fia ­ tal tanítók. Eskü után odajött hozzám Miska. H allott felőlem, hogy jártam Pesten iskolába. M indjárt meghívott hozzájuk ebédre, bemutatott a szü­ leinek. Nekem nagyon jólesett, hogy egy benszülött védőszárnyai alá vesz. Kedves emberek voltak a szülei, otthon volt az öccse is. Ebéd után sétál­ tunk, beszélgettünk. M indjárt észrevettem, hogy Váci Mihály nagyon jóeszű fiatalember, csendes, szerény. A környezetéből azonnal kivált, nem viselkedésével, a feltűnőséget nem szerette. Igen választékosa n és fino­ man öltözködött, ami akkoriban egy tanyasi tanítónál szokatlan volt. Volt egy remek biciklije és egy Roxan nevű hatalmas farkaskutyája. Így já rt a hosszú utakon, utcákon, ha a homok megengedte. Ezek persze külsőségek, de ezt a jó megjelenést nem erőltette magára, hanem áradt belőle, és amikor jobban megismertük egymást, láttam ; hogy belső összeszedettségének, igényességének tükre ez. Az írása is igényes volt. Nagyon saj­ nálom, hogy elkallódott sok levele közül nem maradtak meg azok, melye­ ket kézzel megrajzolt-nyomtatott betűkkel írt. Hihetetlenül gyorsain tudott így írni. Ezt az írásmódot akkor hagyta abba, amikor megtanult gépelni. Juhász Máriának erről írtam, levelemből a Kortárs fenti számában idéz is: „«Mi volt az, ami kettőnket ilyen rövid idő alatt olyan közel sodort egymás­ hoz? Nyilván mindkettőnknek jólesett a másik társasága. Miska részéről nagyon egyszerű a magyarázat Elvégezte a tanítóképzőt, ami akkoriban egy zsákutca volt. Ebből a tanyasi-tanítói körből nagyon nehéz, szinte le­ hetetlen volt kiszabadulni. Márpedig ő repülni akart. Bennem olyan példát látott, aki kitört a tanítóskodásból, többet látott s talán tudott is sok olyan ról, amiről ő csak szeretett volna tudni és hallani. A régi tanítóképzők nagyon jól iskolák voltak, de azokban a képzés nagyon is gyakorlatias, hasznossági szemléletű volt. Akinek szellemileg többre volt szüksége, az bizony önképzésre szorult. Mislkában, mint a vulkán, elemi erővel tört fel a tudásvágy. Mindenről hallani akart, amiről addig nem hallott. S ebben én épp kapóra jöttem. Tele vo ltam ambícióval, bizonyos sikerélményeim is voltak - ha nem több, hát az, hogy felvettek a Képzőművészeti Főisko­ lára — , magam is nagyon szerettem olvasni. De ami főként összehozott kettőnket: én is szenvedélyesen szerettem beszélgetni olyannal, akinek önálló véleménye van. S ilyen alig akadt. Nekem tetszett az, hogy Miska állandóan kérdezett. Én meg állandóan meséltem neki Pestről az akkori irodalomról, zenéről, de leginkább a festészet érdekelte. Olyan aktívan tudott hallgatni, hogy én magam is élveztem azt, amit mondok, mert egyegy tömör, találó kérdése ismét okot adott arra, hogy tovább beszéljek. Különösen a múlt század hetvenes évei után következő irányzatok érdekel­ ték. Nagyon élvezte, hogy pl. az impresszionizmus hogyan keletkezett, na­ gyon szerette hallani az 1910-es évek forrongásait, s azt, hogy ezek ho­ gyan és mikor jelentkeztek az irodalomban, zenében, képzőművészetben. ‘ Könyvek, tá ja k , em berek című m űsorban a Petőfi rádióba n elha ngzott beszélgetés form ában. 26 kissé k ib ő v íte tt Mivel ő is tanult összhangzattant, jó l meg tudtom neki magyarázni azt, am it összeolvastam és összespekuláltam magamnak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Az azonban hamarosan kiderült, hogy olvasottság szempont­ jából összehasonlítva kettőnket, ő messze túlszárnyalt engem. Megdöbben­ tem azon, hogy ez a fiatalember, érdeklődéstől vezéreltetve, mennyit össze­ olvasott. A XX. századtól szinte semmit sem halott még akkor, pl. Karinthy Így írtok ti című kötetét én mutattam meg neki, de Dante, Shakespeare, Miilére, Rostaad, Tolsztoj és Dosztojevszkij szinte minden hozzáférhető mű­ vét elolvasta.« Réti bevonult katonának, Váci Mihályt pedig, öccsével együtt egy munkaszolgálatos csapat tagjaként Nyugat felé hajtották. Ekkor szerezte meg Réti Zoltán nyíregyházi barátja számára, ahogy ő írja, a ,,katonahelyette­ sítésével ideiglenesen megbízott evangélikus kántortanító"-i állást Csesztvén. Ez a csesztvei epizód Váci Mihály életének legszívderítőbb emlékei közé tartozott. Mindössze néhány hétig maradtak a Madách kastélyáról híres kis faluban, ment továbbvitték őket a határig, aho l is Váci Mihály megszökött és visszagyalogolt Nyi regyházára, de jószerivel mindenre em­ lékezett, ami itt történt. Jóízű humorral és öniróniával idézte föl mindig élményeit abból az időből, amikor a csesztvei evangélikus templomban nemcsak harmóniumozni, hanem prédikálni is rákényszerült, s mi, a hall­ gatói, szinte magunk előtt láttuk az aprócska templomocskát, amelynek szószékén, egy „kalodaszerűen" kiképzett deszkatábla mögül kellett ki­ dugnia a fejét, ha a gyülekezethez kívánt szólni. Az árva menekülő kato­ nákról beszélt rendszerint, s megrigatta a csesztveieket, akik saját ide­ genbe szakadt hozzátartozóikra gondolván, minden földi jóval ellátták az alig húszesztendős, félig katonaszökevény tanítót és társaságát" K. K.: Van egy írásos bizonyíték is arról, hogy Váci Mihálynak milyen fon­ tosnak voltak ezek a beszélgetések, hiszen húsz év multán a mindenütt otthon című kötet dedikációjába n ezt írta: „Réti Zoltánnak húsz éve tartó barátságunkért, Baudelaire-ért, a mániákus beszélgetésekért képzőművé­ szetről — a régi baráti szeretettel, Váci Mihály." R. Z.: Igen. Ez is olyan érdekes dolog, nem is gondoltam arra, hogy neki ilyen sokat jelentett ez. Ha számba veszem például, hogy milyen köteteket vittem magammal, az alábbiak jutnak eszembe: Szőnyi István A kép, Kosztolányi Dezső A B C, Veres Péter M it ér az ember, ha magyar?, Szabó Dezső Az egész látóhatárból egy kötet, Sinka István Egy fekete bojtár vallomásai, Karinthy Frigyes Így írtok ti és Baudelaire Fleurs du mal . Ezeket a köteteket nézegettük, meg is beszéltük, de valahogy a Baudelaire kötetről megfeledkeztem, az nála maradt, és valószínűnek tar­ tom, hogy Debrecenben, amikor a klinikán feküdt, á t is olvasta. A pusz­ tától a fórumig c. írásában így í r erről: „A szenvedés kultúráját” , a kí­ nok rafinált művészetét Baudela ire-től tanultam, amikor a debreceni klin i­ ka különszobájában, morfium injekciótól szelídítetten, kívülről motyogtam sorait — és írtam az ő modorában rímekbe és jambusokba bódított kínjaim kórtörténeteit.” Baudelaire-től tényleg sokat tanult. Abban az időben érthető, hogy miért tetszett neki nagyon Baudelaire. Egyrészt tetszett a nyelvezete, tehát az, hogy Baudelaire festette azt, amit leírt, az ember szinte látja szemei előtt azokat a színeket, hallja a hangokat, az ízeket érzi a szájában. De azt hiszem, hogy inkább az, amit őt Baudelaire-höz sodorta — Petőfi után, mert Petőfi volt az első szerelme - az, hogy már akkor beteges természetű ember volt, a veséje mindig rendetlenkedett, akokr is, tehát már 1944-ben. Baudelaire-hez azért sodródott, mert rokon léleknek találta. Erről gyakran beszélt nékem, hogy a gyönyörűséget, a szépséget azt nemcsak a jóban meg kellemesebben lehet felelni, megtalálni, hanem a szenvedésben is. Megmondom őszintén, akkor nem nagyon értettem, hogy ő mért beszél nekem erről ilyen sokat, mert nem szívesen beszélt erről akkoriban, hogy ő nem egészséges, Maga magát vigasztalta talán azzal, hogy ebben is tehet gyönyörűséget lelni. Még akkor nem döntötte e l tulajdonképpen, hogy mi akar lenni, akkor talán inkább festő szeretett volna lenni. K. K: Versekkel próbálkozott már ebben az időben? R. Z.: Hát írt verset. Én is írtam. Játszottunk, mutogattunk egymásnak, az övé jobb volt, mint az enyém, de nem készült költőnek. Ez tény. Inkább a képzőművészet izgatta őt. K. K.: Az életútjuk kettévált. A folglalkozást is nézve, a mindennapokat is nézve, de azért a barátság továbbra is megmaradt, ha másképp nem, hát levelekkel. Tudom a levelek nyomán, hogy többször készülődött ide ö n ö k ­ höz Balassagyarmatra, de valahogy valami miatt a találkozások elm arad­ tak. R. Z.: 1964 óta talán évente egy-két alkalmat megbeszéltünk, de mindigmindig közbejött valami. Most legutóbb is úgy volt, hogy 1970. április 2-re meghívta őt az itteni Balássi Bálint Gimnázium előadást tartani. Irta ne­ kem, hogy akármi történik is, el fog jönni. Akkor történt, hogy Vietnámba utazott, és hallottuk a hírt, hogy meghalt. �MŰVÉSZET ÉS KÖZÖNSÉGE A szocialista brigádok és a film A filmművészet nagy tömeghatása, különleges személyiségformáló szere­ pe, komplexitása révén nemcsak az esztétikai nevelés fontos eszköze, ha­ nem kiemelkedő jelentőségű gondolkodásformáló tényező is. Nagy nép­ szerűsége a televízió elterjedésével még növekedett (ha ezt a mozilátogatók száma nem is tükrözi). Művelődéspolitikai, de általános társadalompoliti­ kai szempontokból sem mellékes tehát, hogy e lehetőséggel: a művelődést-szórakozást, közösségi élményt egyszerre nyújtó alkalommal hogyan él többek között például a munkásművelődés legfőbb bázisa, a szocialista brigádmozgalom. E gondolatból indultam ki, amikor a mozinak, s a legnagyobb népsze­ rűséggel rendelkező művészetnek, a filmművészetnek meglévő lehetőségeit és azok kihasználását vizsgáltam négy Nógrád megyei ipari üzem szocia­ lista brigádjainak körében. Nem valamiféle divatos megfontolás késztetett erre a feladatra. Kétségtelen: a már kialakult művelődési szokásokkal és igényekkel rendelkező közösségekre is csak akkor támaszkodhatunk, ha pon­ tosan ismerjük azokat. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a való­ ság és a célok szembesítése, a „konkrét helyzet konkrét elemzése" - te­ hát e közösségek vizsgálata. Pontos adatokat kell szerezni arról, hogy mi­ lyen gyakran járnak moziba a szocialista brigádok tagjai, milyen filmek­ hez, minek alapján választják ki azokat, stb. - mert csak ezek birtokában lehet tudatos és tervszerű munkát végezni annak érdekében, hogy „száza­ dunk népművészete” valóban betöltse társadalmi funkcióját, a szocialista tudat, erkölcs és etika fejlesztését. A vizsgálat adatfelvétele 1973. április-májusban történt kérdőíves mód­ szerrel. Most a számszerűséget mellőzve csak a főbb adatokat, tapasz­ ta lokat és következtetéseket foglalom össze 332 érdemlegesen válaszoló szocialista brigádtag feleletei alapján, akiknek jellemző adatai a követke­ zők: - 54 % harminc éven aluli fiatal, - 46 % nő, - 65,3 % fizikai dolgozó, - 57,5 % rendelkezik nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettség­ gel, - 33,5 % bejáró dolgozó. A film aktív tudatformáló tényezővé való válásának alapjában két mennyiségi és minőségi - feltétele van. A mennyiségi feltételt a folyama­ tos filmhatás jelenti, s ennek megléte nyilvánvalóan kiderül a mozilátoga­ tás és a televíziós filmnézés gyakoriságára vonatkozó kérdésekre adott válaszokból. Ezek szerint a válaszolók közel kétharmada egyénileg gyakori, illetve rendszeres mozibejáró, és 80,4 százalékuk vallja, hogy mindig, ille ­ tőleg gyakran megnézi a televízióban bemutatott játékfilmeket. Ezenkívül 77,2 százalékuk szeretne még gyakrabban moziba járni (akik nem, azok nagyrészt a gyakori mozilátogatók közé tartoznak), de ebben az időhiány akadályozza őket. Természetesen, hibás feltételezés lenne, ha önmagában a látott filmek ilyen számától vagy további mennyiségi halmozódásától a hatásnak kitett közegben a (közösségekben) minőségi változást remélnénk. A második feltétel az eizensteini klasszikus megfogalmazásban rejlik: „a filmnek nem az a dolga, hogy „elszórakoztassa” a közönséget. Nem a mulattatás, hanem a megragadás a célja. Az hogy töltést adjon a közön­ ségnek, ne pedig szétszórja még azokat az erőket is, amelyeket magával hozott a moziba. A „szórakozás” nem az az ártatlan fogalom, aminek az első pillanatban tűnik: a felszín mögött határozott aktív folyamat rejtőzik.” E folyamat lényege: a valóságtól elszakadt, öncélúan szórakoztató film — ahelyett, hogy aktivizálná a nézőket a meghatározott társadalmi célok elérésére - feszültséglevezetőül szolgál, álmodozásra, teljes passzivitásra készteti a közönséget. A veszély pedig, amire már Eizenstein is utalt: a szocialista társadalmat nem lehet a legszélesebb tömegek aktív részvétele nélkül megvalósítani, ezért céljaink ellen hat az elandalító, „levezető", a figyelmet a valóságról elterelő filmművészet. A szocialista tudat filmmű­ vészeti eszközökkel való alakításához ezek szerint az említett két feltétel egyidejű megléte szükséges, vagyis: a folyamatos filmhatást magas mű­ vészi színvonalon megjelenítő, elkötelezett alkotások kell, hogy jelentsék. Sajnos, a válaszolók film ízlés-szintje - amit a legkedveltebb filmek és film típusok felsoroltatásával igyekeztem meghatározni, válaszként figyelem­ be véve a „kedvencek” együttesét s azt, hogy a gyakorlatban a kedveltség és az ízlés megközelítően azonos - azt mutatja, hogy nagy többségük az olcsó szórakozás mellett dönt, amikor maga választja ki a megnézendő filmet. A legjobbnak tartott filmek (itt csak a listavezetők): Magyar Külföldi TV-film ill. - sorozat Hypolit a lakáj A tüzes íjász Hosszú forró nyár Körhinta Fekete tulipán Minden lében két kanál Liliomfi A púpos A fekete város A legkedveltebb filmtípusok: I. kaland II. bűnügyi III. vidám Mai komoly társadalmi és politikai problémákat ábrázoló filmeket csak elvétve lehet találni, és a film típusok rangsorában is csak a tizedik a tá r­ sadalmi témájú film, mindössze 25 szavazattal, a vezető kalandfilm 204 szavazatával szemben. A film kiválasztását befolyásoló tényezők között a film műfaja vezet (43 %), ezt követi a színészek vonzása (21,6 % ). Mind­ ezek azt mutatják, hogy a válaszolók tekintélyes hányada rossz tanács­ adókra, az előítéletekre hallgat, s ezt a káros tendenciát az ismerős ér­ veléssel támasztja a lá : „Van az életben, a munkahelyen elég gond, a moziban csak szórakozni akarok." E válaszok pedig igazolni látszanak a következőket: „Úgy is bekövetkezhet tehát a gazdasági fejlődés, hogy az általa közvetlenül támasztott kulturális igényeket az a fajta »fogyasztói kultúra« elégíti ki, amely egy szakmában ad specializált tudást, de azon kívül az igazi kultúra helyét szórakoztató álkultúrával tölti ki - a slágertől a krimiig tudományként pedig annak sci-fi, krimi t ípusú változatáig. S hogy ez a lehetőség nem puszta rémkép, azt bizonyítják a fejlett tőkés államok, mindenekelőtt Amerika, ahol a gazdasági fejlődés újabb szakasza mindenütt a fogyasztásra orientált formát valósította meg. Hasonló ten­ denciák már nálunk is mutatkoznak, s így okunk van hinni, hogy auto­ matikusan ez a séma lép életbe, a szocialista alternatíva megvalósításá­ hoz viszont tudatos erőfeszítések szükségesek.” (Vitányi Iván: A munkás­ ság művelődée. Élet és Irodalom 1973. április 14.) Ilyen tudatos erőfeszítéseket jelentene az akott esetben ha a ténylege­ sen meglévő »magas« film iránti igényeket és a szocialista brigádoknak a tagok kulturális igényeire, ízlésére gyakorolt kedvező hatását - ami ténykérdés - összhangba hozva, szerepelne a film a brigádok kulturális vállalásaiban. A jelen esetben azonban 50,4 százalékban nem szerepel a vállalásokban közös mozilátogatás, vagy az illető nem tud róla. Így azu­ tán az sem meglepő, hogy 40,5 százalékuk nem vett részt közös mozilá­ togatáson az elmúlt évben. Pedig ha az együtt látott filmek listájára né­ zünk, akkor szembetűnő különbség jelentkezik az egyénileg legjobbnak tartott és ezért nyilván favorizált filmekhez viszonyítva: magasan vezet a munkástémájú, az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkozó JELENIDŐ - és a felsorolt filmek műsorpolitikai képe összességében is jobb. A további le­ hetőséget pedig az adja, hogy még a közösségen belül sem megfelelő a kiválasztás irányítottsága; mint ahogy az az alábbiakból is kiderül: 27 �Minek alapján választották ki a filmet? — — — — — — valamelyik brigádtag látta és ajánlotta a brigádvezető ajánlotta véletlenül az SZB kulturális felelőse javasolta a közönségszervező ajánlatára egyéb ösztönzésre 25,7 18,1 42,1 8,5 5,5 0,7 % % % % % % Az orientálás jelentőségét és egyben felelősségét növeli, hogy a brigád­ tagok 68,1 százaléka vallja: közösen megvitatják a látott filmeket. Mon­ dani sem kell, nem mindegy, hogy a JELENIDŐről, vagy a HOSSZÚ FORRÓ NYÁRról vitáznak, s az Angyal-típusú figurák, vagy a nehézsége­ ket vállaló és azokat legyőzni képes, szocialista ember válik közösségi eszménnyé. A vizsgálat több oldalról is megerősítette: a szocialista brigádmozgalom szervezeti kereteiben elérhető, hogy a film és munkásközönsége elvi en­ gedmények nélkül közeledjék egymáshoz — erre égetően szükség is lenne - , de ezt a lehetőséget nem használjuk fel kellőképpen. Ezeket a ténye­ ket figyelembe véve kell meghatározni a konkrét feladatokat — s ez egy­ ben a vizsgálat gyakorlati célja: cselekvésre ösztönözni és a részletes tennivalók meghatározásához adatokat, kiindulópontot adni. Persze ez az írás nem lehet részletes program, de arra módot ad a helyzetelemzésen csupán egy villanás MÁR EZ IS JÓ - Falun nevelkedtem. Sokáig azt hit­ tem — még egyetemista koromban is —, hogy a színház csak Pesten színház. Ügy érzem, valami nem stimmel nálunk ezzel a fővároscentrikus gondolkodással. Hidd el, most már szégyenlem, hogy annak idején csak legyintettem és is, ha pél­ dául az úgynevezett vidéki színházakról beszéltek. - Salgótarjánban változott meg a vé­ leményed? - No nem. Hiszen Tarjánnak nincs önálló színháza és így ez a város a „v i­ déknek" is vidék. Amikor a televízió „rá ­ szokott" arra, hogy nemcsak pesti szín­ házakból közvetít, akkor döbbentem rá, néhány darab után, hogy mennyi, de mennyi jó színész dolgozik, játszik vidé­ ken. De van még itt valami, amire Sal­ gótarjánban jöttem rá. Meglehetősen sokat járok színházba, s mert itt a Szol­ noki Szigligeti Színház játszik, náluk fe­ deztem fel, hogy sok a jó színész ennél a társulatnál, viszont feltűnő, hogy akik nem tartoznak ezek közé, azok nagyon rosszak — ez a különbség valahogy nem ütközik ki ennyire a fővárosi színházak­ nál. - Válogatás nélkül megnézel minden bemutatót? - Nézd, az az igazság, hogy Tarjánban nincs nagy választási lehetőség. No, ezt nem panaszként mondom, mert nem hiszem - bár nem értek hozzá —, hogy önálló színház nélkül egy ilyen (tulaj­ donképpen kis) városban lehet máskép­ pen alakítani a „színházi életet". Az én 28 túl, hogy a továbblépéshez szükséges tennivalók közül néhányat elmond­ ja k: - a film iránti tömegméretű igényeket figyelembevéve a mozilátogatást mint a társas művelődés egyik formáját szerepeltetni kell a kulturális vál­ lalásokban; - a filmforgalmazásban dolgozó népművelők folyamatosan kell segítsék a filmkiválasztást és - a „vitaigényt” kihasználva - az értékes művek befogadását; - a munkahelyi vezetésnek, a párt- és szakszervezeti szerveknek fokozott követelménytámasztással, az értékelési rendszer szigorításával kell megteremteniük az értékes alkotások presztizsét. Természetesen a szocialista brigádok kulturális tevékenységében amelynek átfogó művelődési programra kell épülnie — csak egy részterü­ let a film. De ha a „számunkra a legfontosabb művészet" néha túl sokat idézett lenini megállapítása önmagában semmiféle kiváltságot sem juttat a filmnek más művészeti ágakkal szemben, ám jelenti azt, hogy a széles tömegigény következtében, amit a film kielégít, a legfontosabbá válhat, a valóság megválasztásának hatékony eszköze lehet, ha a tömegekben a valóság konfliktusait tudatosítja. Ennek érdekében viszont - mint e vizs­ gálat is mutatja - nagyon sok tennivalónk van. Korill Ferenc Az tudja igazán, mit jelent, mit je aki — ahogy mondani szokás — az isten háta mögül kerül olyan helyre, ahol v a l ó d i s z í n h á z van, v a l ó d i s z í n é s z e k k e l , nem csupán a televízió részint élményadó, részint hatásromboló színháza. Ez utóbbit akkor veszi észre igazán az ember, ha beül a nézőtérre, maga előtt látja színeiben, díszleteiben, poros deszkáival a SZÍNHÁZAT, átremegteti magán az együttes műélvezet pótolhatatlan izgalmait. problémám másban rejtőzik. Sok a le­ maradásom. Nagyon sokáig csak a ma­ tematikával, fizikával és a kémiával fog­ lalkoztam. Ez lekötötte minden időmet, pontosabban csak én hittem, hogy lekö­ ti. Így aztán igyekszem minden darabot megnézni, moziba is el-elmegyek és so­ kat olvasok. ADATOK SZERINT Az elmúlt színházi évadban Salgótar­ jánban 38 előadást tartottak négy szín­ házi bérleti akció keretében. A felnőt­ tek számára szervezett előadásokra a „M adách"-bérlet keretében 555 db, a „Mikszáth"-bérletben 502 db bérlet kelt el. Az ifjúság számára hirdetett előadássorozatban 316 „Petőfi” - és 496 „G árdonyi” -bérlet talált gazdára. A József Attila Megyei Művelődési Központ szín­ háztermében 645 néző számára van hely. A LEVÉL „Amikor Kertész Ákos Makra című szín­ művének bemutatója után találkoztunk, arra kért, hogy egyszer üljünk le és be­ szélgessünk a színházról. Akkor én azt meg is i gértem, de utóbb meggondoltam a dolgot: így papíron talán könnyebben ki tudom magam fejezni, így van időm megrágni a gondolataimat. Nehezen tudok én beszélni a színházról. Keveset is járok és nem is ismerem annyira, hogy olyan véleményt tudjak mondani, ami magát is érdekli. Annyit el tudok monda­ ni, hogy az operát nem szeretem, mert nem értem. A múltkor a rádióban azt mondták, hogy az operában nem a szö­ veg, hanem a zene a lényeg. Ezt vélet­ lenül hallottam meg, és egy kicsit el is gondolkodtam rajta. Egész nap a mo­ torok, szegverőgépek zúgását hallom, es­ te, munka után inkább a csöndet kívá­ nom. Az ilyen nehéz zene már idegesít, nem is tudnék odafigyelni. A rádiójáté­ kokat szívesebben meghallgatom, de há­ zimunka mellett sokszor arra sincs időm. Színházba legtöbbször a feleségem miatt megyek. Persze általában nem is bánom meg. Volt olyan előadás, amit szívesen néztem volna tovább, ha tartott volna. Olvastam már több helyen, meg hal­ lottam is, hogy a mozi, a színház, a könyv azért van, hogy nevelje, tanítsa az embert. Én mindig kerestem, vártam azo­ kat a dolgokat, amiket nekem is meg kell tanulni, és azt, ahogyan viselkedni és élni kell. De a munkapadnál, otthon és máshol is mindig másképpen történik, mint ahogy azt leírták. Tudom, hogy az nem törvény, ami a könyvekben és a színpadon van, mégis hová jutok, ha én szeretnék néha úgy tenni, ahogy azt ol­ vasom, l átom?" KERESZTMETSZET A színházi évadban tizenkét színpadi művet láthatott a közönség. Az operákat a Debreceni Csokonai Színház, a pró­ zai műveket és a zenés játékokat a Szol­ noki Szigligeti Színház mutatta be. Ime néhány a bemutatott darabok közül: Verdi: Trubadur (és az Attila) és Taar Ferenc Salgótarjánról szóló műve: a Láng és tövis; Gorkij: Éjjeli menedékhely és Goldoni: Két úr szolgája; Kertész Ákos: Makra és Ben Jonson: Volpone. �KÖZÉPISKOLÁS FOKON — Segít-e a színiház a tanulásban? — Azt hiszem, igen. Az iskolában szin­ te kizárólag a klasszikus szerzőket ta­ nuljuk, viszont a színház nem mindig „őket” játsza. Én személy szerint jobban szeretem a mai darabokat; az úgyneve­ zett klasszikusokból nehezen tudom ki­ bogozni a mának szóló mondanivalót. Egyedül a görög drámákat szeretem igazán, azokat is inkább a nyelvezetü­ kért. — A salgótarjáni színházi élettel hogy vagy megelégedve? — Hiányolom azokat a színdarabokat, zenés játékokat, melyek például most futnak Pesten. Innen nehéz feljutni, s fő­ leg: egy diák zsebéhez mérve drága szó­ rakozás. A Szolnoki Szigligeti Színház előadásaira bérletem van, szívesen né­ zem őket. — Maradjunk még a színháznál. Az amatőr színjátszóknak évek óta újra nagy sikerük van. Lehetséges-e szerinted, hogy ez a mozgalom valamennyire pótolni vagy kiegészíteni tudja a hivatásosak színházát olyan helyen, ahol nincs ál­ landó társulat? — Erre már csak azért sem tudok vá­ laszolni, mert itt a városban, úgy tudom, csak irodalmi színpad van. — És egy amatőr színpad nem lenne elég? — Lehet, hogy elég lenne, de én még ezt sem ismerem. Tudom, hogy van a Megyei Művelődési Központban, de nem láttam még őket játszani. Ez egy kicsit bosszant, mert nagyon szeretem a ver­ seket, szeretem az irodalmi összeállítá­ sokat, különösen úgy, ahogy ezeket mos­ tanában az irodalmi színpadok csinálják. — Tudsz-e arról, hogy az üveggyár­ nak, az építőknek is van színjátszó gár­ dájuk, s hogy a legfontosabbat ki ne felejtsem, a Kohász Művelődési Központ­ ban működik a — nagy hírű — Petőfi színjátszókor? — Nem. Nem is hallottam róluk. Se­ hol nem találkoztam olyan tájékoztató­ val, értesítéssel, ahonnan megtudhattam volna. KÖZÖSEN — A brigádverseny vállalásai között szerepel az is, hogy időnként elmegyünk színházba, moziba. —Csak a vállalás miatt teszik ezt? — Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy van köze hozzá. Végeredményben ez az akció indította el hogy már rend­ szer lett abból, hogy különböző kultu­ rális rendezvényekre közösen, vagy külön-külön elmegyünk, minden unszolás nélkül. — Az előbb valaki megjegyezte, hogy szeretik kiválogatni a vidámabb dolgo­ kat. — No igen. Mi is különbözőek va­ gyunk. Más az ízlésünk és ezért sokszor nehéz összeegyeztetni a programokat. Mindenki mást akar. MEDITÁCIÓ — Végül is kinek a szava dönt? A felnőtt színházi bérletek nagy több­ — Legtöbbször az, hogy a brigádver­ ségét üzemek, szocialista brigádok vá­ sárolták meg. Feltételezhető tehát, hogy senyben milyen színdarabok és filmek, ezek felhasználásával főként a munká­ vagy más dolgok szerepelnek. Aztán az, sok járnak színházba. Ez a megállapítás hogy menyire tudunk megegyezni. — A programok között a színház más azonban nem valósághű, mivel a gya­ korlat azt mutatja — ha sajnos, számok­ rendezvényekkel, előadásokkal szemben kal még nem is mutatható ki - , hogy a előnyben vagy hátrányban van? — Nem szoktuk így beosztani, rangso­ bérletek egy része „megreked" az iro­ dákban, s csak (arányaiban) kisebb rolni. De ha végiggondolom, a színház mindig többet jelent nekünk, mint bár­ hányada jut el a munkásokhoz. Az előadások — egy-két kivétellel — mi más. Kicsit ünnep nekünk. Akármi­ teljes teltház előtt játszódtak le. Csupán lyen furcsa is, de egy régi, már nyugdí­ az ifjúsági bérlet tűnik kevésnek: a vá­ jas brigádtagunk tette azzá. Vermes Pis­ rosnak egy főiskolája, négy középfokú ta bácsi régi munkásszínjátszó volt, s oktatási intézménye s szakmunkásképző úgy beszélt a színházról, mintha az iskolája van, melyek tanuló ifjúságának templom lenne. Mindig haragudott, ha száma indokolná a bérletek magasabb valaki mozgott, köhögött vagy megszó­ lalt a nézőtéren. Azt mondta: „Nektek számát. jól esne, ha valaki belezavarna a mun­ kátokba?” — Ez azt is jelentheti, hogy az amatőr színjátszókat is meg szokták nézni? — Ilyenre még nem volt lehetőség. Bár egyszer vagy kétszer már itt az üzem­ ben is voltak diákok, akik nagyon szép műsort adtak, itt a munkapadok mellett. — A régiekre emlékeznek-e? — Régiekre? Hát az ötvenes években nagyon sok volt az ilyen, munkásokból szervezett csoport. Aztán ezek lassan megszűntek. Maradt egy-kettő, amelyik jobb volt, de jöttek a nagy színészek, és — lehet, hogy ezért — azok is lassan megszűntek. Egy csoportot tudok, ame­ lyik még működik, a Kohász Művelődési Központban a Petőfi-színjátszókör, ha jól tudom a nevüket. BENNE A VILÁG Párbeszédek a színházról. Lehetett vol­ na író, kritikus, színész vagy rendező, színházi szakember a partner. Lehetett volna súlyos, a színház világát, a színház és közönség viszonyát elemző az írás. Lehetett volna konkrétabb, vagy sokkal általánosabb, nevekkel tűzdelt s rang­ hoz, beosztásokhoz kötött, rétegenkénti” , szilárdabb, jellemzőbb. Csupán egy vil­ lanás lett, hogyan kötődik a hétköznap emberéhez Thália temploma, hogyan tudja szigorú rendbe szedett hétköznapi teendői mellé illeszteni a szó, a gondo­ lat, a játék ünnepét. Zengő Árpád 29 �KÖRKÉP IV. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat* A haladó politikai tradíciókat tisztelő, a moz­ galmi keretek között kibontakozott kulturális ha­ gyományokat vállaló, megőrzésükön akarattal, hittel munkálkodó városunk ,,legúja bbkori" törek­ vései között, a ma szellemi arculatát meghatá­ rozó új — társadalom és művelődéspolitikai céljainkkal egybecsengő, megyeszékhely rangjá­ hoz méltó, karakteréhez simuló — kezdeménye­ zések ösztönzése, felkarolása, támogatása mar­ kánsan kirajzolódó vonulatot jelent. Nemcsak az alkalom mondatja velem, hanem az elfogultság­ tól mentesen megítélt tények bizonyítják: a ,,hagyományteremtés” legjobban a képzőművészet terén sikerült. E két, két és fél évtizedes folyamatnak — amely „előtörténete" a Nógrád megyei képzőművészek mai eredményeinek és méginkább a jövő pers­ pektíváinak - jelentős állomása, feljegyzett ce­ zúrája volt 1965 április 4-e, a felszabadulásunk huszadik évfordulója. Akokr első ízben — és ez­ úttal éppen tizedszer — került megrendezésre az észak-magyarországi képzőművészek immár igen­ csak hagyományos seregszemléje. Hogy a kilenc évvel ezelőtti, toranydaruktól, építőálllványoktól övezett, félig kész épületben, díszetlen betonfalak között (a mai megyei könyv­ tár helyén) életre hívott tárlatból az országos kiállítási program egyik — ha még nem is a legjelentősebbek, az úgynevezett „elsővo nalbeliek" sorában - számontartott, figyelemmel kí­ sért eseménye lett, abban minden bizonnyal nem kis szerepe volt a jól megválasztott idő­ pontnak. E kiállítás ugyanis szervesen ágyazódik be évenkénti felszabadulási ünnepségsoroza­ tainkba, része lett a történelmi sorsfordulóként tisztelt eseményről nemzeti ünnep rangján való megemlékezéseinknek. Szimbólummá vált: a mű­ vészi alkotás örömeit, szépségét e napon meg­ osztani a befogadásra készek egyre szélesedő táborával, az új típusú mecénások körével, se­ gíteni eljuttatni az emberi méltóság magasla­ taira azokat, akik mind történelmi távlatban, mind a békés építőmunka jelen periódusában a lehetőségeit, a feltételeit teremtették meg a szo­ cialista művészet kibontakozásának. Így kapcso­ lódik ezen ünnepi rendezvény is azokhoz a kö­ zelmúltban született döntésekhez, dokumentu­ mokhoz, amelyek dolgozó népünk szolgálatában az eddiginél magasabb szinten végzendő fela­ datainkat fogalmazták meg. A hatszor egymás után „Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás" címen meg­ rendezett bemutató 1971 óta viseli a „Salgótar­ jáni Tavaszi Tárlat” nevet. E változás inkább csak formai, mintsem tartalmi jegyeket érintett: a tavaszi tárlat egyenes jogutódja elődjének, így e tizedik, jubileumnak is tekinthető kiállítás némi számvetésre is jogot ad, módot kínál. Szem­ tanúként visszatekintve e kiállítások során — nem az egymástól elválasztó különbségeket keresve — a folyamatosságot biztosító eszmei-politikai el­ kötelezettség, a szocialista humanizmus jegyé­ ben fogant életszemlélet jelenlétét, a „munkaművészet” jelleg kidomborodását, a minden­ napok jelenségeihez, embereihez való kötő­ dését, a társadalmi problémákra — sikerekre, gondokra — való érzékeny reagálást és mindez­ zel szoros összefüggésben e kiállítást mindig övező érdeklődést, mondhatni népszerűséget tart­ hatjuk fő jellemvonásainak. Ugyancsak állandó 30 kísérőjelensége e tárlat fejlődési vonulatának a — nemcsak a tájegységen belülről, hanem a fővárosból és szerte az országból érkező — részt­ vevők körének fokozatos bővülése a politikai és ideológiai tisztaságra, az elszürkülés, a provincional izmus veszélyeinek egyre nagyobb ívben valló elkerülésére ösztönző, a megújulásra min­ dig kész rendezői elvek és gyakorlat konstruktív szerepe, amelynek végeredményeként az idei ki­ állítás — mintha a művészek tudatosan készül­ tek volna, az egyébként bennünk aligha tuda­ tosult jubileumra — az egyik legjobbnak minő­ sül a megelőző kilenccel való összevetésben. Az 1974-es Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot min­ den bizonnyal emlékezetessé tevő jellemzők kö­ zül a műrfa jok közti színvonal kiegyenlítődését, a műfajok bővülését említhetjük elsősorban. El­ mélyültebb, kiegyensúlyozottabb a festészeti anyag, megszokottan magas szintű a grafika, gazdagodott, színesebbé vált a szobrászat, és — örvendetes módon — kapcsolódott a tá rla thoz az iparművészet: a kerámia, a textil vonalán, s nem utolsósorban a városban élő és alkotó „üveg­ művészek” jóvoltából. A tárlaton most jelenlévő fiatalabb nemzedék nem a jóindulatú engedé­ kenység jóvoltából, hanem igéretes tehetsége révén került be a kiállítók soraiba, sőt többen alkotásai képezik, de örömünkre szolgál, hogy a közülük a díjazottak közé is. A kiállítás törzs­ anyagát természetszerűleg a nógrádi művészek tá rla t minden eddiginél „nyitottabb” , a megszo­ kottnál erőteljesebb hangon jelentkeztek a má­ sutt élő művészek, ami a kiállítás rangjának emelkedését tételezi fel s egyszersmind záloga a továbbfejlődésnek. (A tájegységi együvétartozás érzését mélyíti el az a gesztus is, hogy a köz­ reműködők sorában a Miskolci Bartók Béta Ze­ neművészeti Szakközépiskola ütőhangszer-együt­ tesét köszönthetjük.) Már nem meglepő, de to­ vábbra is magasan értékelendő jelenségként ta rtjuk számon, hogy a rendszeres díjalapítók mellé ismét egy új is feliratkozott: ezúttal a BRG helyi gyáregysége ajánlott fel díjat, hogy — más üzemekhez hasonlóan — ilyen formában vállaljon részt a szocialista képzőművészet ne­ mes ügyének támogatásából. Néhány napja, hogy megjelentek a városban a tavaszi tárlat plakátjai: korszerű épülettömbök kontúrjaiba helyezett festőállvány a művészetek harmóniájár a, a képzőművészet mindennapi tu­ datunkban helyet kért szerepére utal. A virág­ motívum - amely nemcsak a plakáton és a ka­ talógus címlapján, hanem az ez alkalo m m al először kiosztásra kerülő új plaketten is megje­ lenik — e fontos kulturális rendezvény érzelmi te­ lítettségét, a tavaszhoz, az élet mindenkori re­ neszánszához fűződő reményeinket szimbolizál­ ja. Az idei kiállítás pozitív tapasztalatai feljo­ gosítanak arra a várakozásra, hogy képzőművé­ szeink mához egy évre, felszabadulásunk har­ mincadik évfordulójára a jubileumhoz méltóan készülnek fel, jól sáfárkodnak tehetségükkel, al­ kotó energiájukkal, eredményesen használják ki a városban, a megyéiben biztosított egyre elő­ nyösebb élet- és munkakörülményeket. Hason­ ló a kérésünk a területi szervezet valamennyi tagjához, meghívott vendégművészeinkhez is: képességeik szerint járuljanak hozzá e fórum további kiteljesedéséhez. E megnyitó beszéd nem vállalkozhatott arra, nem léphetett fel azzal az igénnyel, hogy mű­ vészeti, esztétikai szempontok alapján értékelje a látottakat, szmába vegye egy-egy művész fe j­ lődését, netán visszaesését, konstatálja-e elemezze a kiemelkedő alkotá sokat, hisz erre elsősorban a kritikusok, műtörténészek, művésztársak, úgy­ mond : a szakemberek a hivatottak, ehelyett a fenti gondolatok jegyében kívánta e kiállítást a tárlatlátogató közönség szives figyelmébe ajánla n i. Csongrády Béla * Elhangzott a József Attila Művelődési Központ­ ban, a felszabadulás ünnepén rendezett kiá llí­ tás megnyitó beszédeként. Tavaszi tárlat Mikor van készen egy mű: egy kép, egy szo­ bor, egy grafikai lap, egy iparművészeti (illetve egyre inkább ipari - művészeti - használati) tárgy? Amikor fölkerül a festményre az utolsó ecsetvo­ nás? Amikor nemes anyagban áll már a plasz­ tika? Amikor megszáradt, s mappába került a művet hordozó papiros? Amikor az iparművész (vagy a gyár) befejezte a munkát? Egyszóval: amikor lezárult a teremtés? Nos, igen — és nem. Mert a befejezett kép, szobor, grafika, tárgy — talán nem teljesen pontos, de kifejező hasonlattal élve - olyan, mint egy akkumulátor: magába szívta megformálójának gondolatait, energiáit. Ám nem azért, hogy fösvény módjára kuporgassa, rejtegesse, hanem hogy kisugároz­ za, közvetítse a dolgok rendje szerint. Hogy ka­ pocs legyen a művész és a közönség évezre­ dek óta tartó párbeszédén. Nem szójáték hát és nem pusztán szép mon­ dás, ha azt állítjuk, hogy egy mű — kép, szo­ bor, grafika, tárgy — akkor készül el igazán, amikor a közönség elé kerül: amikor kiállítják �(vagy megveszik, s használni kezdik; de ez már más terület, hagyjuk ezúttal). Ehhez a találko­ záshoz — ha tetszik: a művek teljes ,,elkészü­ léséhez'' — természetesen fórumok keltenek. S hogy minél többre van szükség, azt már, gon­ dolom, szinte fölösleges is külön hangsúlyozni. Ha más nem, már ez, a találkozás lehetősége is fontossá — az itteni és az országos figyel­ met egyaránt megérdemlővé — tenné az immár negyedszer megnyitott salgótarjáni Tavaszi Tár­ latot. De — természetesen — Tarján és benne a József Attila Megyei Művelődési Központ nem csak ezt, nem a puszta lehetőséget adja. Ö n­ magát is, azaz a párbeszéd képességét és kész­ ségét, a művek és az emberek rövidre zárt áramkörének folyamatos világosságát. A Tava­ szi Tárlatra látogató iskolásak és felnőttek ak­ ti v figyelmét (amelyet oly jól esett látnia a ki­ állítás fásultabb, értetlenebb nézőkhöz szokott vendégének). Ez a feszült figyelem, ez az őszinte érdeklő­ dés azonban — tegyük ezt most mindjárt hoz­ zá - nem a kiállítás puszta tényének szól t. A Tava szi Tárlat vendégeit a bemutató tartalma - a művek sora - vonzotta, vagy tartotta fog­ va belépésük pillanatától kezdve a Művelő­ dési Központ üvegcsarnokába n. Ami már nem csak a rendezőiket, s a nézőket dicséri - a kiáll í tókat is: a tudása-képessége szerinti maxi­ mumot nyújtotta mindenikük. Sőt, annál is többet. A 4. salgótarjáni Tava­ szi Tárlat ugyanis nem kevés meglepetéssel és j ónéhány igazi csemegével szolgált még a gya­ kori tárlatlátogatóknak is. Akik itt és ezúttal értesülhettek róla, hogy Barczi Pál és Lukovszky László - akiknek eddig csak grafikáit vártuk új meg új izgalommal a tárlatok során — képeket is fest. S éppen nem rosszakat! Kompozícióikon (Barczi Pál Találkozás és Lukovszky Csendélet címmel bemutatott képén) hiába is keresnn ék a a „grafikus” nyomait: jól elgondolt és biztosan megvalósított festői mű mind a kettő. Barczi munkája erősen formált foltjaiból épített feszült­ ségekkel teli teret; Lukovszky műve elsősorban a plasztikus formálásra fordít gondot, a tárgyak testének felépítése, egymáshoz való térbeli vi­ szonyuk pontos kialakítása a legfőbb célja. Kiemelésük azonban semmiképpen sem je ­ lenti azt, hogy „ csa k ez a két mű" szerepel a salgótarjáni Tavaszi Tárlaton, hogy a festők kompozíciói elhalványo dnak mellettük. Elvégre Ló­ ránt János három képe, Farkas András illetve Birkás István két műve, Jánossy Ferenc két o la j­ festménye, Mazsaroff Miklós és Mustó János két-két munkája, s még j ónéhány társük telje­ sítménye hasonló figyelmet követel magának. S éppen azzal, hogy — nem keltenek meglepetést: biztosan építet utak állásáról ad mindenki fi­ gyelemreméltó tudósítást. Lóránt képei, az Iparitanuló, a Bazaltok és a Kőrös ismét bebizonyíják, milyen végtelenül gazdag szín a szürke: mindlen belefér, mindent elbír, akár egy teljes festői és emberi világ terhét képes elhordani — ha mesterére akad. Lóránt „szürke” színörvé­ nyei ezeken a képeken — mint társaikon is — emberré, tájjá, tárggyá és érzelemmé-gondolattá rendeződnek, kemény szerkezetük biztosan hordja a mű hiába, melléfogás, disszonáns fel­ hang nélkül felépítet testét. Farkas András mun­ kái - bizonyos mértékig — hasonló úton halad­ nak. Igaz, ő jobban kapaszkodik a választott motívumok valós színeihez, belőlük épít asszo­ ciációs hidakat a téma és a mű közé. Birkás hasonlóképpen já r el (Az ősz maradéka címmel bemutatott kompozíciójának tanúsága szerint), de ő ismét merészebb, s — úgy tűnik — szíve szerint a Lóránt János által képviselt képépít­ kezést választja ideáljának. Jánossy Ferenc Akt vörösben és Ifjú vörös ingben című képe en­ nek a színekre építő festésmódnak a történeti gyökereit mutatja meg: festészetünk régebbi ha­ gyományrétegeiből merít. Azokból, amelyekben a motívum felidézésében és képelemmé alakítá­ sában az aggályosabban kezelt rajzos forma a színhez hasonló mértékben játszott szerepet. Mazsaroff Miklós és Mustó János művei már más áramlatot képviselnek: azt az expresszivitást kereső festményideált próbálják a maguk nyel­ vén megvalósítani, amelyre pikturán k a hatvanas években igyekezett támaszkodni az elbeszélő festészet tájainak elhagyásakor. — És folytathat­ nánk még tovább a sort, a tanulságok felidézézését, hisz szinte valamennyi kép — Fábián Gyöngyvér, Földi Péter, Iványi Ödön, Kengyel Zoltán, Kishonthy Jenő, Nagy Ernő, Papp László, Pataki József, Réti Zoltán, Seres János, Somoskői Ödön és Tóth Imre munkái — jelent valamit az egyén, s a közösség számára, még ha jónéhányuknak mutál is a hangja. A festmények után a grafikákra kerítve most a szót, előljáróban hadd szögezzem le: a Tavaszi Tárlaton itt, ebben a műfajban vonul fel a leg­ erősebb, a legegyenletesebb mezőny. De nem is csoda! Hiszen a tárlat egyik rendezője a Magyar Képzőművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Területi Szervezete, amely — túlzás a udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk — tagjai, s bará ta i-vendégei révén, a Salgótarjánban és a Miskolcon élők, s az oda dolgozni járok révén a hazai grafikai élmezőnyének tekintélyes részét soraiba tartozónak tudhatja. A József Attila Me­ gyei Művelődési Központ üvegcsarnokában ta l­ lózva az idei Tavaszi Tárlat anyagából — első­ ként az egyenlőik közül - , hadd említsem az élen Feledy Gyula Halál délután című sorozatá­ nak három (IV., V. és VI.) lapját. Igaz, róluk már kifejtette véleményét a kritika a miskolci Grafikai Biennálé alkalmából, hiszen o tt láthat­ tuk őket először; mégis, hadd mondjam most el újra, hogy Feledy ezekben a művekben munkás­ ságának egyik - máris kétségbevonhatatlan je ­ lentőségű — csúcsához érkezett. Aminthogy Csohány Kálmán rajzolóművészetének is fontos pont­ ja az a Csokonai verseihez fűződő sorozat, amelynek ezúttal hat lapjával ismerkedhettünk meg: rajtuk szinte tehetőségeinek netovábbjá­ hoz érkezik el az a szűkszavú, néhány vonallal egész világot teremtő rajzoló- és rézkarcoló módszer, amelyet Cshoány anyanyelvének isme­ rünk. Czinke Ferenc Rekviem a. vizekért című so­ rozata viszont újra megnyíló lehetőségeket mu­ ta t: jelzi, hogy — az erősebb „festőiség” vizei­ ről visszaevezve — Czinke grafikáinak gondolatrendszerét (és tartalmas motívumszerkezetét, a valóság átírásának, művé fogalmazásának esz­ köztárát) erősíti. Figyelmet érdemel Lukovszky László két papírmetszete - Az első nap és Em­ berek — is. Érdekes őket szembesíteni tőlük nem messze függő képével — az összevetés bebizo­ nyította, hogy Lukovszky nem csak önállóan „b e ­ széli” a két műfaj nyelvét, de egyiket is, másikat is teljes szuverenitással. Zala Tibor négy litog­ rá fiája — a két Itá liai emlék, az Ö reg fa és a Gyökerek — mesterének megújított grafikai nyel­ véből nyújtott ízelítőt a Tavaszi Tárla t vendé­ geinek. Máger Ágnes olaj pasztelljei - fáradtsá­ guk ellenére — jó rajzkészségről és egy lehetsé­ ges kibontakozásról győzhették meg szemlélői­ ket. Hibó Tamás lapjai sokat igérnek — ha még nem is tudják maradéktalanul beváltani vala­ mennyi igéretüket. Dala József, Farkas András, Molnár Béla, Sorki Dala Andor, Szabó Andor, Szujó Zoltán, Teliinger István és Tóth Imre mun­ kái pedig — egyenlőre — jó hátteret jelentettek a tárlat közös mondandójának érvényesítésében, mert bár mozdulataikban ugyan még sok bizony­ talanság munkál, s némelyikük előbb alakította ki a modorát, mint ahogyan a gondolatait tisz­ tázta, ám a folyamat még egyiküknél sem zárult le, kibontakozásuk nem csak szükséges — lehet­ séges is. A szobor-anyag meglepetését Borbás Tibor szolgáltatta. Nagy fába vágta a fejszéjét — Ady illusztrációt formáit. Az már kevésbé meglepő, hogy sikerrel oldotta meg feladatát: bonyolult kompozíciója, az „Egy ócska konflisban" nem hiánytalan képet ad, hanem hibátlant; kon­ centráltan beszél, a lényeges vonások kiemelé­ sével pontosan irányítja szemünket és figyel­ münket a mű fontos részleteire, mondandójára. Mellé Kovács Ferenc érmei kívánkoznak a sor­ ban. Velük Kovács hirtelen, de nem megalapo­ zatlan fejlődésnek indul plakettművészetünk fi­ gyelmet érdemlő egyéniségei közé lendült. A többi mű - Gyurcsek Ferenc, Janzer Frigyes, Ki­ rály Róbert, id. Szabó István, Szanyi Péter és Vasas Károly kompozíciói — javarészt ismerősök, vagy ismerős megoldásokat mutatnak: ki-ki a maga színvonalán szerepelt. Végül néhány szót a Tavaszi Tárlat iparművé­ szeti kollekciójáról. Mindenekelőtt: bemutatása kétszeres nyereség. Mert nem csak a képzőmű­ vészeti anyagot színesítik Csermán Ilona és Hor­ váth Sándor kerámiai (Csermán plasztikái még kicsit görcsösek, kevesebb szabadságot enged nekik, mint anyaga és mestersége megengedne; Horváth Sándor az agyag természetét ismerve alakítja ki R elíef-jeit); Dienes Anna, Hamza Erzsébet, Szatmári Béla és Takács Géza üvegkompozíciói (közülük Takács a legkiforrottabb egyéniség, de jó irányba tapogatóznak Dienes és Hamza munkái is, bár némelykor az az ér­ zésünk, mintha csak szép tárgyakat szeretnének form álni: kísérleteik mögött nem mindig érzeni a célkitörést Szatmári üveg-zománc kompozí­ ciói — sajnos — kevés önállóságot mutatnak); és Mészáros Erzsébet plasztikus textilje, s gobelin­ terve. Jelenlétük egy másik igazságot is megmu­ tat: hogy a képző- és az iparművészet egymás mellett — s pláne, egymás ellen — nem boldo­ gulhat. Csak így, együtt. Hiszen egy világ, a vi­ zuális kultúra része mindkettő. Szigethy G á b o r: percért mindent feláldozni képesek csiszolt tu­ lajdonsága. Nem olvasták a Háború és Békét, mert időt a napi tülekedésben soha nem vol­ tak képesek szakítani rá, de kívánatos ismerte­ tésekből tudják, hagy fontos remekmű, illik is­ merni, hivatkozni rá, ha Napóleonról vagy Kutuzovról, Moszkva égéséről vagy az austerlitzi csatáról esik szó. Ő k Lukács György műveiből a tartalomjegyzéket ismerik, Marxból a napisaj­ tóban megjelent idézeteket, Shakespeare élet­ műve számukra a Lamb-tesvérek gyermekded átköltött meséi, a Don Quijote ifjúságuk mese­ kivonata, a János vitéz iskolai kötelező olvas­ mány, Gulliver bábszínházélmény, Thomas Ma nn „polgári realista” , Gorkij „szocialista realista” , Mikszáth kritikai realista” , Móricz a magyar parasztság sorsának nagy ábrázolója, József A ttila a munkásosztály költője, Ady hi rnök új időknek új dalaival, Radnóti a fasizmus tragi­ kus sorsú áldozata, Juhász Ferenc Kossuth-díjas, Illyés Gyula élő klasszikus . . . Mindenkiről tudnak valami művelt apróságot. Mert amit olvastak, azt is rosszul olvasták. Csak a könnyen megjegeyzhetőre figyeltek, a felszínes mesére, a bármikor bárhol elmesélhe­ tő történetre, egy szereplő báli ruhájának szallag ja ira, vagy a forradalmár hős harcos szónok­ lataira, vagy egy virágoskert bájos leírására, idézhető félmondatokra, címekre, nevekre — a műveltség látszatkellékeire. Mert egyre többet olvasunk. És egyre felszí­ nesebben. Sokat olvasni — ma ez eszmény. Pedig elmélyülten kellene olvasni, töprengve, egy-egy mon­ datnál meg-megáIIva, visszalapozva, az olva­ sottakat tapaszta lá sainkkal összehasonlítva, egy­ bevetve, olvasás közben korábbi élményeinket is felidézve. A gyors-olvasás, a sokat-olvasás jelszavai he­ lyett a gondolkodva-olvasás gyakorlatát kellene megvalósítanunk. Hogy mint emberek többek le­ gyünk amikor összecsukjuk a könyvet, mint mi- Olvasónapló Sokféleképpen lehet hazudni. Műveltséget ha­ zudni például hallgatással szokás. Mert hatal­ mas az irodalo m, s napi gondjaink között ke­ vés idő ju t olvasásra, s mert az emberi élet kevés végigolvasni az elmúlt évezredek minden remekművét, hát gyakorta úgy teszünk, mintha olvastunk volna minden fontosnak itélt alkotást. Művelten hallgatni, egyetértő fejbólintással o l­ vasottságunkat bizonygatni — a félműveltek, a sznobok, az áltudósok, a rangjukkal tetszelgők, az ostobák, hiúak, az életnek mindig csak a felszínen kujtorgók, a napi sikereket remélők, a Horváth György 31 �előlit kézbevettük azt. Hogy ne csak megízlel­ jük, de megértsük a könyv lapjain rejtőzködő csodálatos világokat, hogy bár felejtsük az idő múltával a szereplő személyek nevét, ruháza­ tát, szavait, de egyéniségűnkben tovább élje­ nek tetteik, elszánásaik, akarásaik, vállalásaik; hogy egy-egy verssor akkor is ott muzsikáljon fülünkben, amikor nem műveltség-fitogtatóan idézni, de mindennap életünkben épp e ben­ nünket élő verssor szellemében cselekedni kell. Olvasni — ez önmagunk s a világ jobb meg­ ismerése. Ö nmagunk s a világ érdekében. * ,,Ha neked emberi a mértéktartás, az igény­ telenség, nekem emberi a magasra csavart láng Emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen. De jobb, ha az asszonyok hajsarló ja vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély, mintsem lepecsételt szájjal járjak. Mert lezárva megromlik bennem a szerelem, kő lesz a szeretet, értéktelen a bánat. Ebben az átme­ neti korban. Mondja Szindbád." Egy próza-vers törmeléke; még csak nem is a teljes költemény, Nagy László Szindbádjá nak e töredék so rai muzsikálnak bennem hónapok óta. Ment lezárva megromlik bennem a szere­ lem — mondja Szindbád, kő lesz a szeretet, ér­ téktelen a bánat. Szerelemből, szeretetből, bá­ natból szőtt emberség világít e sorokban, a mértéktartást, igénytelenséget életüknek vállalókkal szemben. Csodát kereső, hittel-teljes ember-kép ez, megalkuvások nélküli, veszélyekkel szembe­ nézni képes, az életet nagynak, szépnek remé­ lő, a halált is vállaló, mert emberek vagyunk, s meghalunk mindenképpen, de — s itt követke­ zik az a furcsa, földies, karcolóan földszagú kép, amely visszaránt, szívenüt, nem engedi, hogy könnyes sirámmá színtelenedjen a vers, hogy hétköznapi bánatainkra legyen könnyed ír; jobb, ha az asszonyok hajsarlója vágja el a torkom. Jobb, ha alvadó kokárdát üt számra a veszély. . . A hajsarló egyszerre idézi a búzafektető penge villanását, a valamikori hajfo­ natat, a kedves arcát koszorúzó ékességet, a megszerzett és elveszített szépség tündöklését, a lehetőséget, a reményt, a mindennapi munkát, a szerelmet. A kokárda a forradalmat sejdíti, az al vadó kokárda a levert forradalmat, de a „jobb, ha alvadó kokárdát üt szá mra a veszély” a levert forradalmat is vállaló forradalmiságot; a nem csupán a csillogást, a győztes diadalt, tetszetős-felszínes igazságot, de a megsar­ colt tisztaságot, a bukásban felfénylő igazságot is. * Eötvöst olvosok. Eötvös József Magyarország 1514-ben című ritkán olvasott regényét. Most új­ ra megjelennek a múlt századi nagy író alko­ tásai. A falu jegyzője. A XIX. század uralkodó eszméi, a tanulmányok, a politikai írások, ver­ sek, drámák. Aki akarja, akinek bátorsága van; felfedezheti magának az egyik legnagyobb pró­ zaírót. Mert nem könnyű olvasmány a Magyarország 1514-ben. Értékeit nem csillogóan kínálja, bir­ kózni kell a gondolatokkal s nem elandalogni a csevegő cselekmény szárnyalásán. A regény menetét meg-megakasztó eszmefuttatások böl­ cseletét nem elegendő átpillla ntani, de fontos, hagy mérlegeljünk, összehasonlítsunk, gondolat­ ban korunk Dózsái, Szále resi Abrusai, Lőrinc ba­ rátai után kutassunk, hogy a reformkorban a reformkoriak számára Dózsáról irt regény máhozszólá sát is megértsük. Engelsnek A német parasztháború című írá­ sából tudjuk; reménytelen volt a középkorban a feudális nemesség ellen kaszával - kapával tá­ madó paraszti lázadás, mert csak lázadás volt, ellenszegülés, elpusztítása minden rossznak, el­ nyomásnak — de lehetőséget új világok megte­ remtésére nem teremtett, s így szükségszerűen el kelle t t buknia. Münzer Tamásnak éppen úgy, mint Dózsa Györgynek. A politikában centralista Eötvös József aggodal omtól eltelten figyeli a radikal izólódó ma­ gyar szellemi életet, s regényéből Is kiolvasha­ tó: fél a forra d a lo m tó l; fél attól: az elnyomot­ tak, a hatalomtól kisemmizettek, az értelmes élettől elt i Ito ttak, az emberi lehetőségektől meg­ fosztottak roppant lázadása kiszámíthatatlan kö­ 32 vetkezményekkel járhat. De az ideológus Eöt­ vösnél, a gondolkodó Eötvösnél mélyebben, öszszetettebben látja az emberiséget, törvényeit a prózaíró Eötvös: ezért, hogy képes teljességé­ ben ábrázolni egy furcsán ellentmondásos tár­ sadalom minden furcsaságát, ezért, hogy az egyéni életek elbizonytalanodó körvonalait mu­ tatja fel, a megromlott korban a megromlott életűek résziigazságait, s a regény lapjain fel­ sejlik a humánus igazság: nem a forradalom­ tól, de a lázadástól félti az országot Eötvös József, mert érzi, hogy roppant indulatok fe­ szülnek szerte a hazában, érzi, hogy szellemi mozgalmak erjednek, de látja azt is: mindezek nem vezetnek, nem vezethetnek forradalomhoz, tényleges megújuláshoz, csak lázadáshoz, amely elbukik s elbuknak vele a legjobbak is. Csak­ hogy Eötvös nagy író s nem próbálja meg el­ kendőzni, könnyed fátylakkal leplezni az igaz­ ságot: tu d ja : eljöhet a pillanat, amikor a láza­ dás is naggyá tehet népet, mert ha megújulni nem képes is, de legalább igényét a megúju­ lásra felmutatja. S aztán bukását majd hősi­ esen viseli, mint Dózsa a tüzes trónt. * Miért is hát, hogy olvasunk? Könyveket tor­ nyozunk asztalunkra, ágyunk mellé, táskáinkba, kabátzsebünkbe gyűrünk finom irodalmat, vagy a felszín baját éneklő könnyed regényéket, ka­ cagtató bohóságot, izgalmas krimit, Háború és Tallózás Vita, de nem a vitáért Emlékszem, régen is voltak viták, de igazan vérre menőre a Déry Felelete fö­ lött folyón kívül nem nagyon. A viták al­ talában oly dolgok fölött folytak, ame­ lyek tulajdonképpen nem tartalmaztak ellentéteket, legfeljebb konstruáltak ilyet, hogy az agyonszajkózott téziseket ismét feleleveníthessék. S amikor már szaba­ don vitázhatott bárki és a témát is az élet adhatta, olykor még mindig odaér­ ződtek a kiagyaltság bélyegei és a föl­ kért hozzászólók. Hol volt még az a spon­ taneitás és hév, amely a Fekete Gyula könyve nyomán föltámadt népesedéspo­ litikai vitát jellemezte! Sipos Gyula a Népszabadságban már szinte pázmánypéteri hitvitázó hangot ütött meg. Nem állítom, hogy a viták szükséges velejá­ rója a túlfűtött hevesség, de (fokozata­ itól függetlenül) a szenvedély híján nem igazi vita a vita. S beszéljünk a máról! Úgy hiszem, nem mondok újat, még kevésbé valótlant az­ zal, hogy; napjainkban a vita nem a lát­ szatért, nem magáért a vitáért folyik, hiszen csaknem valamennyi témát (né­ pesedéspolitikai, tanyakérdés, költészet közérthetősége, stb.) az élet maga vetet­ te föl, s az illetékesek, benfentesek vi­ táját sokszor a társadalom minden ré­ tegének érdeklődése és nagyarányú részvétele kiséri. Hiszen vannak hetila­ pok, folyóiratok, amelyek nem győzik le­ küzdeni olvasóik véleménynyilvánító és közlési vágyát. (Mint többek között a Köznevelésben, ahol egyre több szót kér a kritikus és nem kritikus olvasó!) békét, Léda asszony zsoltárait, a könnyes tekin­ tetű Csokonai Vitéz Mihály mélabús költemé­ nyeit? Miiért is vesszük kézbe újra meg újra a már olvasott köteteket, miért ismételgetjük ma­ gunkban a már ismert verssorokat, miért va­ gyunk kiváncsiak a könyvek titkaira? És miért, hogy izgatottan csüggünk egy-egy új verssoron, megfejteni akarva a benne rejlő sokszólamú üzenetet? ....... tűzbe borul / a kocsma, hová belépek, aranycsizmás varjúkirály / ordít a kerítésen, ré­ szeg vagyok anyám, hazamenni/ n em tudok, csillagok térdei alatt vergődik az éjszaka...' Bari Károly új kötetéből valók e sorok. A ver­ gődő éjszakából kilábolni akaró ember indu­ lata suhint itt a kerítésen tetszelgő varjúkirály felé, nem az aranycsizmát irigyelve tőle, hanem másoknak fájdalm at okozó tetszelgését utálva. Fájdalomból tornyozva indulatot, menekülés­ től részegen kiáltva, hazakívánkozóan, meg­ nyugvást keresően zenélő sorok ezek, poétikai tankönyvbe illően azok, de Bari Károly rímtelen éneke a megkeseredéstő l visszarettenők éneke is, a varjúkirály felé indulattal suhintok éneke is, a házukról a rontást elkergetni akarók éne­ ke is . Hogy megpendüljön beletörődni kész lelkünk­ ben a ha rcias húr — ezért jó zengetni magunk­ ban e verssorokat. Hátha mi is elkergetjük egyszer saját életünk varjúkirályait! Nem állítom, hogy amiről vita, polémia folyik, az ma .mar mindenütt és minden­ kor elsőrendű közügy, de még, teszem azt, az Elet és Irodalom „Véleményünk szerint" rovatának is előrevivő szerepe van, pedig sokszor magával a visszás­ sággal polemizál, s nem egyszer a pe­ riféria perifériáján. A legélénkebb vitázó kedvet a Kritika mutatja, s ez bizonyos olvasóréteg kö­ rében rendkívül megnövelte iránta az ér­ deklődést. Egy szerkesztőségi vitacikk be­ vezetőjében olvashattuk: „Különöskép­ pen a szocialista kulturális élet igényli az alkotó vitát. Olyan világban élünk, amelyben még együtt élnek a burzsoá ideológia elemei a mi marxi-lenini el­ méletünkkel és gyakorlatunkkal. Olyan világban élünk amely naponta vet fel új és új problémákat, melyeknek marx­ ista megoldása el sem képzelhető ter­ mékeny vita nélkül, hiszen az igazi meg­ oldás lehet az idézgetés, a megfelleb­ bezhetetlen itéletmondás.” Hát a Kriti­ ka él is a kritika fegyverével, ha külö­ nösen a személyek közötti polémiát ked­ veli is, ami magában rejti a veszélyt, hogy a vita tematikája eltávolodik az ál­ talánostól a különleges, a kuriozitás fe­ lé. Szerencsére az eddigi viták ezt a ve­ szélyt jó hajókormányos módjára min­ dig megkerülték, bár Szkülla és Kharübdisz a közelben komorlott. Igazán „életszagú” kerekasztallá illetve vitafó­ rummá alakult Tamás István sorozata, amelyben munkások nyilatkoznak, vitáz­ nak a művelődésről. Néhány idézet hadd álljon itt a Szerszámgépipari Művek kő­ bányai, kilencszáz személyt foglalkozta­ tó gyárában lezajlott beszélgetésből: „Sokan tanulnak is, megbírkóznak a mű­ szakbeosztás nehézségeivel. Mert az nem kedvez a tanulásnak: a vállalat érthető­ en, elsősorban a konkrét produkciókra törekszik. S valami — talán egyfajta uj­ onnan elterjedt szemléletből való — �gyanú is körülveszi a továbbtanulókat: valóban csak az ismereteiket akarják gyarapítani, s nem magasabb beosztás­ ra törekszenek-e a megszerzendő oklevél­ lel? Nehezen hiszik el, hogy sok mun­ kás nem a beosztás miatt akar tanulni, hanem azért, hogy jobban el tudja lát­ ni a munkáját.” (Kőszegi Sándor eszter­ gályos). Egy másik szemelvény: „M egle­ het, hogy az oktatási hatóságokat ingerli a »harmadik tornaóra« problémá­ jának firtatása. Én is ideges volnék, ha elrendelnének a műhelyben olyasmit, aminek a végrehajtásához pillanatnyilag nincsenek meg a feltételek, s utána szemrehányások érnének.” (V. Nagy Ist­ ván horizontálesztergályos.) S egy meg­ hökkentő mondat Zsebényi Béla szere­ lő szájából: „M it bonyolítsam: úgy ve­ szem észre, hogy sokak szemében ma már nem »rang« munkásnak lenni.” A sokrétű viták őserdejében jól segít eligazodni a Látóhatár, körültekintő vá­ logatásaival. A lapok, folyóiratok olva­ sása, a Látóhatár szemelvényei egyaránt tisztán mutatják, mennyire az általános egy rendhagyó összeállítás a közművelőközművelődés kérdése, amelynek alaku­ lásával és jövő perspektivájával elmélyülten foglalkozott a Központi Bizottság idei, márciusi ülése is. Ugyancsak a Lá­ tóhatár márciusi számában jelent meg egy rendhagyó összeállítás a közműve­ lődés körül folyó vitáról. A bevezetőben olvashatjuk: „A viták, mint olvasmányok is izgalmasak, emellett állásfoglalásra és esetleges cselekvésre késztetnek." Végezetül kicsit vitázó hangulatban említsünk meg két, a Kritika márciusi számában megjelent írást. Az egyik G aál Gábor 1928-ból kiásott cikkéhez kapcsolódóan Rózsa Gyula képzőművé­ szeti, a másik Hajdú Ráfis G ábor iro­ dalmi telítettséggel foglalkozó írása. Mindkettőnek lényege, hogy „sok az esz­ kimó, kevés a fóka.” Magyarországon jelenleg mintegy ezer festőművészt tar­ tanak számon - írja Rózsa Gyula - és „az ezer festőből a fölöslegeseket úgy tartjuk el, hogy a valóban kiemelkedő tehetségektől vesszük el a pénzt, meg­ bízást, s osztjuk szét »demokratikusan« Epigonéknak.” Hajdú Ráfis hasonló helyzetre utal a szépirodalomban. Mind­ ketten hangsúlyozzák a kialakult hely­ zetben a kritikusok felelősségét. Sőt Hajdú Ráfis ezen is túlmegy. Ezt írja többek között: „Nemzedékem tagjai a hozzám korban, sokan hitben is közel álló fiatalok között egy sor, tehetségét, elhivatottságát már művekkel bizonyított akad. Emeljük ki őket az első könyvek, antológiák, legkülönbözőbb publikációs orgánumok közölte masszából. Érdemben méltató, érdekükben igazmondó, nyíltan bíráló tanulmányokkal. Folyamatos, rend­ szeres közlési lehetőséggel, anyagi tá­ mogatással, erkölcsi elismeréssel. De csak őket.!” Mindkét írásban érthető és elismerésre méltó az aggodalom, az esz­ tétikai jószándék, mégis elgondolkoztató, vajon mit szólna az efféle másokat ki­ záró protokoll-listákhoz — mondjuk — Osvát Ernő, vagy más, új tehetségek so­ rát fölfedező szerkesztő. Volt időszak, amikor Jakab Ödön állt az irodalmi protokoll-lista legelején. Vajon kinek isme­ rős már ez a név, kik ismerik alkotása­ it? Ificsapatok nélkül hogyan képzelhe­ tő el ütőképes, világszínvonalú nagy vá­ logatott? Úgy hisszük — főként irodal­ mi téren - jó játéklehetőséget biztosihatnak a kezdő tehetségeknek, orosz­ lánkörmüket nyújtogatóknak (ki tudja, lesz-e belőlük Petőfi vagy Móricz Zsigmond?) a napilapok, a megyeiek is, valamint a vidéki folyóiratok, amelyek talán túlontúl is a „nagy nevek” bűvö­ letében élnek. Pedig a csúcsra lanká­ kon és dombokon át vezet az út. Jól — ha úgy tetszik, korszerűen — meg­ írt regény Kertész Ákosé: s a kedvező fogadtatásnál ez sem volt mellékes szempont. A sok belső monológra épülő szerkezet egységének megteremtése pe­ dig egyenesen virtuóz teljesítmény. A témával és a mondanivalóval együtt a művészi kifejező eszközök is életközei­ ben maradtak. Sikerült megtalálnia a mű hangulatának megfelelő nyelvi— stiltiszti— kai megoldásokat. Mint ahogyan Makra Ferenc nem maga a munkásosztály, Ker­ tész Ákos sem a munkásosztályról írt re­ gényt, hanem egy értelmes, dolgozni és gondolkodni tudó és akaró emberről, aki — mellesleg: művészi színvonalon — mestere szakmájának. Ezt az embert avatta felszabadulás utáni irodalmunk egyik karakterisztikus, felejthetetlen hő­ L. Gy. sévé, s ezzel a munkástéma rangját emelve bizonyította — akinek kellett —, hogy nincsenek periférikus témák — leg­ feljebb ilyen írók. Még egyszer Ennyiben summázható a „M akra" kö­ rül kialakult általános értékítélet, ame­ -de nem utoljáralyet e sorok írója — ne ítéltessék ezért szerénytelennek — saját olvasmányélmé­ a Makráról nye alapján is igazoltnak vélt. Másodszor e mű dramatizált változa­ Kertész Ákos „M akra” című regénye ta keltett — közel sem ilyen egyértelmű első kiadásban 1971-ben jelent meg a - visszhangot. A József Attila Színház Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásá­ ösztönzésére és bemutatásában Makra ban. Az irodalomban „átlagszinten” jár­ Ferenc életútja a színpadon is megele­ tasak már a hatvanas évek eleji novel­ venedett, de — mint általában a regény­ lák, és elsősorban a „Sikátor” alapján ből lett drámák esetében szokásos: a jó joggal reméltek Kertész Ákostól — fő­ előadás ellenére vesztett szuggesztív ha­ ként, mint a munkássors krónikásától — tásból, művészi erejéből — idézhetjük további sikereket, a „M akra” azonban (személyes élmények híján) a lapvéle­ minden jogos várakozást is felülmúlt, s ményeket. Figyelmünk — ezúttal a Szolnoki Szig­ — noha e mű megítélésében sem teljes az egyetértés — végülis az irodalmi köz­ ligeti Színház salgótarjáni vendégjátéka vélemény — beleértve ebbe természete­ kapcsán - harmadízben fordult a „M ak­ sen a „nem szakember” olvasóknak az ra” felé. Egy jó regény kevésbé sikerült újbóli kiadások nyomán egyre szélesedő színpadi változatának a híre, s a mind­ táborát is — az 1957 utáni magyar pró­ két minősítésből táplálkozó várakozás za csúcsteljesítményei sorában tartja előzte tehát meg a szolnokiak szereplé­ számon a „M akrá” -t, a „Rozsdatemető” , sét, amely ezúttal — a mindig szíves ven­ a „Húsz óra” , a „Próféta voltál szívem” , déglátáson túl — ünnepi eseménnyé is „A látogató” és még néhány kötet tár­ bővült: a X. Nógrád megyei Pedagógiai saságában. Napok megnyitóján részt vett nevelők tiszteletére is bemutatta a társulat Ker­ Az igazságkeresés őszinte szenvedé­ lye: ez a legnagyobb érdeme Kertész tész Ákos drámáját. Előlegezzük a Szigli­ Ákos regényének. Mire (az eredendően geti Színház produkciójának értékelését, tucatmód élni akaró) Makra Ferenc var­ amikor úgy vélékedünk: helyes döntés gabetűket járt sorsa az idealizált élet­ volt a jubileumi program keretében e forma révébe jutott, rá kellett döbben­ drámát bemutatni, hiszen a megye pe­ nie: a legtöbb ellentmondás, konvenció, dagógus társadalmának képviseletében megalkuvás e rózsaszínű világot feszíti. megjelentek olyan művet s olyan előa­ A főhős vágyaiban megcélzott elképze­ dásban láttak, amelynek megszeretteté­ lések igazát sorsának alakulása igen­ se legalább annyira fontos művészetpo­ csak megkérdőjelezte és mert környeze­ litikai szempontból, mint a klasszikus te egyaránt vonzotta a langyos kénye­ drámák ismertetése. lem, a hazug harmónia és az értelmet A fővárosi bemutatót kísérő vélemé­ igenlő, a kockázatot vállaló - de egy­ nyek után kellemes meglepetés volt a szersmind meggondolatlan cselekedetek­ „M akrá"-t a József Attila Művelődési be torkolló — magatartás irányába, szün- Központ színpadán látni, és értékeit e telen vívódás, lankadatlan küzdelem lett műfajban is felfedezni. Ennek az a ma­ élete. Elbukott, de senkivel nem alku­ gyarázata, hogy a két előadás — túl dott meg. Balsorsában is hatalmas, azon, hogy az ősbemutatóval nem azo­ gyöngeségében is erős mardt, hiszen a nos társulatról van szó - alapanyagát te­ végső következményékkel őszintén szem­ kintve is különbözik egymástól. Kertész benézni csak a becsületes jelleműék, a Ákos ugyanis az ősbemutató tanulságai­ „tiszták” képesek. ból okulván némileg átdolgozta a szöveg- 33 �könyvet. Igy ír erről az előadás műsor­ füzetében: ,,Megpróbáltuk bátrabban vállalni azt, hogy ennék a darabnak az alapja regény. Azaz olyan hosszú folya­ mat, ami nem szűkíthető össze térben és időben a hagyományos dráma törvényei szerint, amelynek csak jellemző drámai csomópontjait lehet a színpadon élet­ re kelteni és felmutatni, és nem is min­ dig az eseményék valóságos sorrendjé­ ben, hanem olykor belső, logikai össze­ függéseik szerint. És megpróbáltuk vál­ lalni azt is, hogy a színház v é g ü lis -já ­ ték. Nem a valóság, hanem a jelzése, fikció. Vajon a pesti előadás nem a fen­ tiek szerint íródott? — kérdezhetné az ol­ vasó. Dehogynem. Pontosan a fenti alapelvek szerint. Csak egy kicsit bátor­ talanabbul ! ...' Ami viszont az előadást illeti: ismét érzékelhettük, hogy miért foglal el elő­ kelő helyet a vidéki színházak képzeletbeli sorrendjében a Szigligeti Színház. Babarczy László modernkedéstől mentes korszerű rendezése, a szerepről-szerepre kiteljesedő, az igéreteket talán leghamarébb beváltó Csomós Mari játéka, Iványi József megszokottan magas szín­ vonalú alakítása, a már csak vendég Baranyai Ibolya szerepéhez illő tempe­ ramentuma, szépsége, Székely László a mondanivalóhoz simuló s azt felerősítő színpadképe egyaránt részesei a siker­ nek. (Talán „csak" a címszereplő Piróth Gyula játékfelfogása vitatható valame­ lyest, ugyanis belső feszültségekkel teli, visszafogott, fegyelmezett alakításában Makra intellektusa, okos embersége ke­ véssé érvényesül.) Szívesen találkoztunk újra a „M akrá” val, s felfokozott kíváncsisággal várjuk a filmvásznon való megjelenését. Cs. B. A Pókháló filmen Szívesen foglalkoztunk folyóiratunk hasábjain is az utóbbi két esztendei könyvtermés egyik jogos szenzációjával, Galgóczi Erzsébet Pókháló című regényével, amely napjaink nagyon eleven problémáit, a korrupciót, a nepotizmust és az ezekkel rokon ujdondi szokásformákat, az elvtelen ajándékozgatást, a gátlástalan protekcionizmust tűzte tollhegyre. Ezek a csökevények időnként úgy fonják be az érintetlen, tiszta em­ bert, mint légyáldozatát a pókháló, hogy látszólag nincs menekvés, csakis a korlátlan kapituláció árán. Ilyen kritikus helyzetbe került a regényben Niklai Géza tsz-elnök is, aki nem volt hajlandó a megyei és járási elvtársakat az első le­ halászás „terméséből” megajándékozgatni, csak azért, hogy ezáltal más tsz-eket megelőző előjogokat élvezzenek, sőt tu­ domásul vette a vezetőség határozatát, amely Selyem Zsiga agronómust, aki a „tsz érdekében” kisérelt meg korrumpál­ ni, leváltotta tisztségéről és menesztette. Niklai Géza már teljesen belegabalyodott a hálóba: ellen­ őrök garmadáját zúdítják a tsz-re, az őt mentő bizonylatok eltűnnek, ellene hangolják a megtévesztett falut, és a gör­ csös szorításból csak úgy menekülhet (miután felesége is ott­ hagyja végül), hogy „a szekrény legfelső fiókjából kiveszi pisz­ tolyát, megnézi, megvan-e töltve, s a bőrlemberdzsek belső zsebébe rejti.” S íme a regény utolsó sorai: „Niklai megindul saját présháza felé. Zsugorodó, keskenyedő alakját végül magába nyeli a horgas. Nemsokára lőfegyver dörrenése hallatszik abból az irány­ ból. A dombtetőn őrködő suhancok azt hiszik, hogy a csősz adott jelt a lövöldözéshez — elsütik puskáikat, és szines ra­ kéták százai lobbannak a szüretelők fölött." A jószándékú, emberi lehetőségek szerint tiszta Niklai két­ szeresen elvész. Elvész először, amikor megalkuszik és vissza­ veszi Selyem Zsigát, vét az igazság és lelkiismerete ellen, s elvész másodszor is, mert nem tudja elviselni a hajsza és fő­ ként önmaga megalkuvása következményeit. A regényben tragikus a bukás, mint egy színpadi tragédiában, vagy egy klasszikus operában. A film ezzel szemben számos változtatást visz véghez, anél­ kül, hogy az alapproblémát megsértené. Niklai itt is jó, még jobb, mint a regényben, hiszen nem nős és így joggal udva­ rolhat a pedagógus Zsuzsának. Morális téren álhatatos és el van szánva arra, hogy a tsz-vezetőség törvényes határozatá­ ért az atyaúristennel szemben is kiáll. Amikor megkéri Decki Zsigát (a regényben Selyem Zsiga), hogy járjon el e terme­ lés rovására menő zaklatások ügyében Csegei elvtársnál, a járási vezetőnél, azt kizárólag a közösség érdekében teszi és nem igér rekompenzációt érte. Ámde a végkifejlet: Niklai és 34 igazsága nem győz, mert a korrupt agronómust a területi szövetség visszahelyezi állásába, sőt Decki a korábban tolvajlásért mellőzött Pigniczkiből is újból brigádvezetőt csinál; de el sem vész Niklai, mert a megyei pártbizottság végül is melléáll és Csegeit megrója, valamint az ügy rendezésére utasítja. Az igazság nem diadalmaskodott, az igazság nem bukott el. Ami a regényben egyértelmű volt — bár rendhagyó, mert a rosszban sántikálók, betyárbecsületből összefogók, asszony és érdekszálon összefonódók, a gonoszok diiadalmaskodtak az igazság felett és Niklai menthetetlenül elveszett —, az a filmben többértelműbbé, nem bonyolulttá, hanem zavarossá vált. S furcsa módon nem a regény tragikus befejezése a re­ ménytelenebb, hanem a filmé. A regény ugyanis Zsuppán, a helyettes lázongása által nyitvahagy még egy alternatívát: a kérlelhetetlen, megalkuvás nélküli harcot az igazságért. Az előzmények után, az elvtelen összefonódás láttán a harc na­ gyon reménytelennek látszik, de mégis más dolog harcban elbukni a „m affia” támadásával szemben, mint kompromiszszumot kötni a „m affiával” . A filmben elmarad a kompromisszum, de elmarad a győ­ zelem is. S ha az igazság nem győz, akkor a másik véglet di­ adalt ül. Ezen pedig semminemű deus ex machina vagy jelképrendszer nem változtat. A film ugyanis a befejezést egy allegorikus — ujonnan és kívülről bevitt — jelenetre bízza. Decki Zsiga ismét elindul egy teherautónyi halszállítmánnyal a város irányába, de a tsz dimbes-dombos határában Zsup­ pán, az elnökhelyettes elébe áll az autónak, az újabb gaz­ ságoknak. A teherautó a dombos úton fölborul, Decki is, Zsupán is úgy ül a kopott mezőn, mint a hordóból szárazra zuhant halak. És akkor jön a városból a „megistenült” Nik­ lai. Nem messzire a katasztrófa színhelyétől megállítja jár­ művét és csak néz, csak néz,, csak néz . . . Talán az elveszett igazságot keresi a messzi távolban. Mindezekből kitűnik, hogy a film szemmel láthatólag túl­ zott óvatossága, eltérései a regénytől a produkciónak hátrá­ nyára voltak, bár így is nagy dolog, hogy végre igazi prob­ lémákkal, hús-vér emberekkel találkoztunk a filmvásznon. A filmben több emlékezetes alakítással találkozunk, Madaras József, Koncz Gábor, Moór Mariann és különösképpen Hor­ váth Sándor nevét nem lehet említés nélkül hagyni, ámde maradandó remeket ezúttal Avar István alkot, aki mintegy ko­ ronát tesz eddigi filmszinészi alkotásaira. Érett, higgadt, mér­ téktartó és igaz ember. „Muszáj" érte aggódni, vele együtt érezni. Lakos G yörgy �Marosits István: Város Farkas Ádám: Bronzszobor négy elemből FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STÚDIÓJA S Z Á Z A D U N K című pályázatának bemutatója a József Attila Művelődési Központban 1974. VI. 24— VII. 7-ig Farsang Sándor: Tér �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8f14c83a6f0b4f11d815f6092e4b92fe.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1974 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1974/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1974 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika