25 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ebe48517a787bc5dfa84ab4b374650c7.pdf 4c9f21ae5b50867611bdfc4eca0c5b74 PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7d7d03cbba4c2b2d65a36dd6546a9f0d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/dc471e61c68f7d9879c89f925619acb1.pdf 0d4d89e13181c1ddfd5a631b177a3c5c PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7c40fdfd9077ad03c5ec30e99238405a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/69623ca54217a7ff9871cf64f97fb434.pdf 0b8fcb670e113bbdfe361b4670512843 PDF Text Text 1977 2 Tankötelezettség és társadalmi felelősség Család, szülő, gyermek Egy helyszín keresztmetszete A mai magyar dráma szolgálatában Madách-emlékérmesek „megvallatása” Jánosy István, Karácsondi Imre és Papp Lajos versei, Lakos György színműve (részlet) A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A rajzról és Czinke Ferencről PALÓC FÖLD Az ember értékét végzett munkája alapján méri társadalmunk: nem árt ezt időről időre hangsúlyozni, s konzekvenciáit végiggondol­ ni. Igaz, több mint három évtizede elmúlt a cím- és rangkórságos vi­ lág, az örökölt társadalmi becsület sok furcsaságot, komikus és meg­ alázó szituációkat produkáló világa, a tehetséget, a becsületes mun­ kát a származás és a vagyon mögé soroló előítéleteket hivatalosan is támogató szemlélet korszaka. A nemesi előnevek, az „ipszilonos”. pré­ dikátumos cifraságok, a velük járó „urambátyámos” dzsentri maga­ tartás felett évszázada megkondult a lélekharang, s a vagyonból, a kizsákmányolás szülte gazdagságból adódó előjogokat is elsöpörte a történelem szele. A mai húsz-harminc évesek — hacsak történelmi­ művészeti ismereteik nem segítik őket — jószerivel meg sem értik, milyen ablaknyitás, az áporodott feudál-kapitalista levegőt tisztító szél kélt harmincegynehány éve: a változás nem egyszerűen demok­ ratikus átalakulás volt, hanem felszabadulás a szó igaz, politikai és emberi értelmében egyaránt. Sokan az új világ teremtői közül akkor, az egyenlőség, az egyen­ lő lehetőségek kialakításakor úgy hitték: mindenféle különbségekkora •lejárt — s végérvényesen lejárt. Jószándékú, de a demokrácia, s kü­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lönösen a szocialista demokrácia és humanizmus lényegét alaposan félreértő törekvéseik máig is visszhangoznak. Ma is gyakran hallani 1977 2 hol az ígért, a többet, rangosabban dolgozók előrehaladását látván: a várt egyenlőség. Ma sem ritka a munka, a tanulás, a felelősségvál­ lalás, a. kiállás minőségi különbségeit mellőző, egalitariánus szemlélet megnyilatkozása. Igaz: a türelmetlen gesztusok, a felcsattanó in dadulat­ szavak sem alaptalanok, ha némely újmódi „státusz-szimbólum” fur­ csa rangteremtő erejére gondolunk. Mert vannak nálunk, körünkben is társadalmi gesztusok, amelyben a kocsi márkája, a telek földrajzi fekvése, a külföldi nyaralások úticélja, a házat körül fogó kerítés cif­ TARTALOM 3 Szalánczay György: Tankötelezettség és társadalmi felelősség 4 Kiss Mária: Család, szülő, gyermek impo­ 6 Szabó Gyula: „Volt egyszer egy paraszt...” náló numerusait?) emelnek valakit, valakiket a többiek fölé. Örökség 8 Pál József: Lángosevők rasága. a lakodalmi költségek végösszege ad rangot. S van. ahol a virtus, az elfogyasztott alkohol mennyisége, az értelmetlen kivagyi­ ság szülte erőszak romboló ereje, sőt a szerelmi „fogyasztás” is ez — s talán felkészületlenségünk jellemző tünete. Most tanuljuk 9 Tóth Elemér: Madách-emlékérmesek „megvallatása” 19 Székelv György: A mai magyar dráma szolgálatában 13 Jánosy István: A gyöngeségben van erőd, A Színész halála tékmérés iskolában nem tanított tantárgyából. Naponta kell bizonyí­ 13 Karácsondi Imre: Tánc, Testünk története tanunk: az embereket nem nyilatkozataik, hanem tetteik, elsősorban 14 Papp Lajos: Riportok L, XIII., XX. munkájuk alapján értékeljük. Tanuljuk: a hivatástudatnak, a tisztes­ 15 Boronyai Tamás: Szél ellen ségesen elvégzett munkának kell rangot adni, a minőséget kell meg­ 16 Vilém Závada: Falusi asszony (Jánosy István ford.) becsülnünk. Valamikor büszkén vallották magukénak termékeiket a 16 Lakos György: Hagyományos parasztlakodalom — részlet mesterek. A mai nagyipar a manufakturális módszereket kiiktatta. A 20 Stefán Atila Brezány: 20 Jan Ponican: Emlék (Jánosy István ford.) 20 Vladimir Holan: Erverés (Veres 21 Somogyi Borbála: A rajzról és Czinke Ferencről 22 Dr. Henkey Gyula: A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei lektív felelőtlenség tünetei együtt, egymás mellett jelentkeznek min­ 25 Nyugati filmdivatok (Veress József) dennapi életünkben. 26 Könyvek a művelődésről (Csongrády Béla) 27 Varga Domokos: Vizek könyve (Horpácsi Sándor) ké­ 28 A hetvenes évek (Salgói D. Mihály) fér be terveinkbe, 29 Lakos György: A szerencse fia (K. V. M.) túl igényesek 30 XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (E. I.) ugyanis az értelmes, gyakorlatát. a tartalmas: a szocialista életmód mindennapi Tanuljuk és azonnal vizsgázunk is. Vizsgázunk az emberi ér­ Videoton dolgozói egyénenként ma már nem jelölhetik a biztosítékok, képcsövek készítésekor saját márkájukkal a végzett munkáért vállalt felelősséget. A gyár egésze felel, ad garanciát az elkészült készülé­ kért, s vele minden dolgozójáért. S aki úgy hiszi: ez kevesebb, mint — téved. a céhes vagy a maszek-világban vállalt kötelezettség Az egyén és közösség kölcsönös felelőssége nem jelszó, nem deklarált elméleti tétel. A kollektív felelősség normái, s vele szemben a kol­ A szocialista társadalom — a minőség társadalma. De nem magá­ tól, s nem általában az. A „mások is”, vagy a „majd nyelmes kispolgári szemlélete, magatartása nem közösen kialakított szándékainkba. Időnként mások” hallani: Salgótarjáni emlék (Jánosy István ford.) János ford.) vagyunk. Jó is ezt hallani; igényesek vagyunk mint fogyasztók, s így igényesnek kell lennünk mint termelőknek is. Igényesek vagyunk jo­ gaink védelmében, s magánéletünk érdekében — ezzel is A borítón és belső oldalakon Szemethy Imre munkái. növeljük kötelességeinket, ezzel is fokozzuk közéleti felelősségeinket. Nem min­ denki, s nem is mindig érzi ebben az igényességben a benne rejlő kettős kötöttséget. Ezért a kritika, az őszinte szó, a munka szerint járó elismerés rangját, jelentőségét is tovább kell tanulnunk, tovább kell növelnünk. Valamikor sokfelé olvasható jelszó kopott: „nálunk a munka becsület és dicsőség volt, frázissá is PALÓC FOLD dolga”. Ma azonban már azt is tudjuk: ez nemcsak plakát és deklaráció kérdése. A mun­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT ka emellett lehet fárasztó is, mechanikus is, nehéz is, veszélyes, energiát koptató, sőt kényszerű is. De ami a jövőnk szempontjából nagyon fontos: a becsületesen végzett munka lehet dicsőség, vagy in­ kább — mértéktartóan szólva — tisztességet, rangot: önbecsülést adó tevékenység. Kiss Aurél A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ iünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 52.952 77.10101 N. m. Ny. St. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Tankötelezettség és társadalmi felelősség A művelődésről szóló cikkek, tanulmányok és viták számá­ nak növekedése, tematikájának bővülése azt jelzi, hogy a kul­ túra, a tömegek kulturális aktivitásának és a permanens műve­ lődésnek a kérdésköre már nemcsak a művelődésüggyel hivatás­ szerűen foglalkozók és a politika belügye: a jelszó, mely szerint a művelődés — közügy, kezd valósággá válni. A szocialista kul­ turális forradalom új szakasza van kibontakozóban. Nógrád megye kulturális életének hosszú távra érvényes célkitűzése a múltból örökölt művelődési hátrányok felszámolá­ sa. Ez sokoldalú, széles körű és összetett feladatokat jelent: a kulturális elmaradás megszüntetése, a kor színvonalának és a jövő igényeinek megfelelő művelődési szokások kialakítása egya­ ránt szükségessé teszi a művelődési lehetőségek, a közoktatás és közművelődés személyi és tárgyi feltételeinek további javítását, az alapműveltség megfelelő — önképzésre, továbbképzésre al­ kalmasságot biztosító — szintjének elérését, valamint a társada­ lomban és konkrétan a kisebb közösségekben a művelődést, a kulturáltságot értékelő, ösztönző légkör további erősítését, s ez­ zel párhuzamosan az ifjúság tudatának, művelődési igényeinek és szokásainak fejlesztését. Három évtizede dolgozunk ezért, s ma­ radtak még a jövőre is a tennivalókból. Ha a művelődési hátrá­ nyok kérdését a művelődés objektív feltételei alapján vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy Nógrád megye a legtöbb területen meg­ közelítette az országos átlagokat; a kulturálódás lehetőségei na­ gyon sokat fejlődtek, s ma már nem maradnak el számottevően az ország más vidékén élőkétől. Az elmúlt három évtizedben például lényegesen korszerűsödött a megye iskolahálózata; a tervszerű és folyamatos körzetesítések eredményeként csökkent az összevont tanulócsoportokkal működő kisiskolák száma, ja­ vult az iskolák felszereltsége; kialakult és eredménye­ sen működik a közművelődési intézményhálózat: ezreknek nyí­ lott lehetőségük arra, hogy a felnőttoktatásba bekapcsolódjanak, továbbtanuljanak. ... Az elmúlt három évtized tapasztalatai azonban azt is bizonyítják, hogy a művelődés objektív feltételei­ ben mutatkozó elmaradásokat könnyebben és gyorsabban lehet behozni, mint megszüntetni az emberek művelődési igényeinek és szokásainak elmaradottságát. Mert tény, hogy a művelődési feltételek és lehetőségek javulása, bővülése nem eredményezi automatikusan az igények növekedését, a tudati és kulturális szint gyors emelkedését. A közművelődés területén felgyorsult mozgás, fokozódó tár­ sadalmi aktivitás kétségtelenül jelentős, de csak kezdeti ered­ mény. Sok helyen már visszaszorult s mindenütt visszaszorulóban van a műveltséget, a kultúrát lebecsülő szemlélet. A művelődés, a tanulás, önképzés, továbbképzés jelentősége nem kérdőjelező­ dik már meg. Ám még az elvben egyetértők mindegyikéről sem mondható el, hogy valamennyiük az önmaga által is helyesnek tartott utat járja; s hol van még a passzívak, a visszahúzódók, s a ténylegesen akadályoztatottak (pl. az ingázók egy része, az építkezők stb.) jelentős tömege. A tudás, a műveltség érzékelhetően növekvő társadalmi rangja még nem jelent mindenki számára követendő példát. A közművelődés, az oktatás, nevelés kérdései­ vel kapcsolatos polémia kiszélesedése és folyamatossá válása jól egészítette ki a művelődéspolitikai törekvéseket azáltal, hogy tö­ megek körében tudatosította a politikai döntésekben megfogal­ mazott társadalmi igényt: az ország, a dolgozó kollektívák fejlő­ désének és minden egyes ember egyéni boldogulásának alapja a tudatosabb, kulturáltabb, hatékonyabb munka. A felismeréstől, a célok és feladatok megfogalmazásától és elfogadásától a mű­ velődés társadalmi gyakorlattá válásáig azonban hosszú út vezet. Márpedig ahogy Lenin írja a műveltség kérdéséről szólva: „...ezekben a dolgokban csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami gyökeret eresztett a kultúrában, a mindennapi életben, ami szokássá vált.” A tömegek fokozódó és folyamatossá váló művelődési akti­ vitása nélkül nem képzelhető el a hátrányos kulturális örökség megszüntetése. A kulturális lemaradás behozása érdekében vég­ zett munka során csupán tüneti kezelést jelent, s így legfeljebb fél sikert eredményezhet, ha a tevékenység a már kialakult hát­ rányok felszámolására, egy bizonyos kulturális hiány pótlására korlátozódik. A napi munka elvégzéséhez szükséges szakmai is­ meretek megszerzése vagy továbbfejlesztése rövid távon elégsé­ gesnek tűnhet, perspektivikusan azonban csak alapnak tekinthe­ tő. A kulturális vállalások, a népszerű vetélkedők haszna, érté­ ke nemcsak (és nem elsősorban) az elsajátított ismeretekben rej­ lik, hanem abban, hogy mekkora mértékű és milyen tartós a mű­ velődésre szoktató, ösztönző erejük, mennyire képesek belső szükségletté tenni a művelődést. Hazánkban három évtizede mindenki előtt nyitva áll, ingye­ nes és kötelező az általános iskola. Ma már csak elvétve találha­ tó olyan család, ahol anyagi okok akadályozzák a gyermekek ta­ nulását, s az ilyen esetekben mindig ott a társadalmi segítség (tanulmányi segély, ösztöndíj stb. formájában). Mégis: 14 éves korig bezárólag (tehát normál idő alatt) az elmúlt 5 év átlagában a megyében a tanulók alig 75 %-a végzi el az általános iskola 8 osztályát — 5 %-kal kevesebb, mint az országos átlag; 16 éves korig, a tanköteles kor végéig pedig 82 % (szemben az országos 89 %-kal). Ez azt jelenti, hogy a megyében évente 400—500 gyermek nem fejezi be általános iskolai tanulmányait. Márpedig ma, amikor a szakmatanulásnak, a továbbtanulásnak, a perma­ nens művelődésnek és a kulturált életmódnak egyaránt alapja és feltétele az általános iskolai végzettségnek megfelelő műveltségi szint, rendkívül súlyos probléma, hogy egy-egy évfolyam népes­ ségének közel 20 %-a nem szerez általános iskolai végzettséget. S ezt a problémát az iskola egymaga nem is képes megoldani. Társadalmi érdek, hogy mielőbb megkeressük, feltárjuk a nagy­ arányú lemorzsolódás okait, mert csak az okok, a befolyásoló té­ nyezők pontos és sokoldalú ismeretében lehet hatékony intézke­ déseket hozni, eredményes munkát végezni. Az oktatásügy területén már eddig is történtek intézkedések a lemorzsolódás csökkentése érdekében. Fokozottabb figyelem irányul az iskolaelőkészítésre, ennek keretében lényegesen nö­ vekedett az óvodai nevelésben részesülő gyermekek száma és ará­ nya. (Míg 1970-ben az óvodás korú gyermekek 56 %-a részesült óvodai nevelésben, 1976-ra ez az arány 76 %-ra emelkedett.) Az óvodába nem járó gyermekek részére iskolaelőkészitő foglalko­ zásokat szerveznek. Növekedett a differenciált beiskolázás lehe­ tősége. A nagyobb településeken már megoldható, hogy a fejlő­ désben időlegesen elmaradott, retardált gyermekek ún. korrekci­ ós osztályokba kerüljenek, ahol kisebb létszámú csoportokban, jól felkészült pedagógusok irányításával tanulnak. Itt kedvezőb­ bek a lehetőségek a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, a fel­ zárkózás elősegítésére és a továbbhaladási esélyek fokozására. A rendszeres iskolába járás alól felmentettek száma csökkent, valóban csak az indokolt esetekben kerül sor felmentésre, s a fel­ mentettek segítséget kaphatnak az osztályozó vizsgára való fel­ készülésükhöz. Iskoláinkban bevezették a pótló foglalkozásokat. Azok a tanulók, akik a tanév végén egy-két tárgyból bukásra állnak, intenzív pedagógiai segítséget kapnak a hiányok pótlá­ sára. Ennek, valamint a rendszeres korrepetálásoknak eredmé­ nyeként csökkent (az 1970. évi 4,8 %-ról 2,6 %-ra) az osztályis­ métlésre bukott tanulók aránya. Az elmúlt évek tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy bár fontos részterületeken történt előrelépés, egy sor iskolai kezde­ ményezés eredményes volt, a tanköteles koron belül általános iskolai tanulmányaikat sikeresen befejező tanulók aránya nem emelkedett számottevően. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: mi le­ het az oka annak, hogy a végeredmény nem igazolja vissza a részeredményeket ? 3 �Az okokat keresve egyaránt vizsgálnunk kell az iskolai ok­ tató-nevelő munka objektív feltételeivel, a tartalmi, pedagógiai munkával kapcsolatos kérdéseket és iskolán kívüli kérdéseket is. A vizsgálódásnak az iskolán és a családon túl ki kell terjedni egészségügyi, fejlődéslélektani és társadalompolitikai problémák­ ra is. A magas koraszülési arány és egyéb tényezők miatt növek­ vő tendenciát mutat a szellemileg sérült vagy fejlődésben re­ tardált gyermekek aránya. (Ez ma kb. 3—4 %.) Minden telepü­ lésen, iskolai körzetben található továbbá néhány olyan család, amelyben a családi viszonyok rendezetlensége, vagy a szülői fe­ lelősség hiánya miatt nincsenek biztosítva a gyermek zavarta­ lan fejlődéséhez szükséges körülmények. A válások növekvő szá­ ma, az alkoholizmus terjedése (és egy sor más egyéb körülmény is) a gyermeknél pszichés zavarok kialakulásához vezethet: nem beszélve arról, hogy az ilyen családi miliőben nem kaphatja meg a gyermek a tanulásra ösztönző, a tanulást segítő szülői figyel­ met, támogatást. A neveléslélektani kutatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szellemi képességek kialakulásában, az iskolai tanulmá­ nyok eredményességében meghatározó szerepe van az alsó tago­ zat, különösen az első két év munkájának. Azok a tanulók, akik­ nek az olvasási és a kifejezőkészségük nem ér el megfelelő szin­ tet ebben az időszakban, későbbi tanulmányaik során már csak nagyon nehezen tudják behozni az akkor kialakult hátrányokat. Jelentős részben az értelmező olvasás és a kifejezőkészség hiá­ nyosságaira vezethető vissza sok felső tagozatos tantárgy tanulá­ sának eredménytelensége. A differenciált beiskolázás, az iskolába lépéskor tapasztal­ ható elmaradás pótlása éppen ott oldható meg a legkevésbé (kis­ települések iskoláiban, kisebb körzeti székhelyeken), ahol több­ nyire zsúfolt körzeti iskolákban vagy alsó tagozati összevont osz­ tályokban folyik a tanítás. Emiatt sok esetben konzerválódnak, nem egyszer halmozódnak is kezdeti hátrányok. A bukott és a tanulmányaikat befejezni nem tudó tanulók többsége cigány származású. A tankötelezettség kérdése ugyan nem csak cigánykérdés, de az is tény, hogy a cigány tanulók hiányos vagy primitív magyar nyelvtudással kerülnek az első osztályba, a cigánycsaládok jelentős részének szociális és kultu­ rális légköre nem biztosít megfelelő feltételeket a gyermek fej­ lődéséhez. A kistelepüléseken az átlagosnál magasabb a pedagógusok fluktuációja és a képesítés nélküli nevelők aránya. A pedagógu­ sok túlterhelése fokozódott, a gyengébb tanulók segítésére irá­ nyuló lelkiismeretes — a nem látványos, gyors sikereket produ­ káló — pedagógiai munka nem kapja meg a szükséges erkölcsi és anyagi megbecsülést. Bár növekedett a napköziotthonos ellátásban és az egész na­ pos oktatásban részesülő tanulók aránya, még nem értük el az országos szintet. Fokozza ezt a problémát, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják fel iskoláink arra, hogy első­ sorban a leggyengébbek, a továbbhaladásra leginkább rászoru­ lók kerüljenek jobb tanulmányi feltételek közé. Nem egy iskola (az elmúlt évek során) fordított nagyobb figyelmet a tehetség­ Család, szülő, gyermek Már Feuer András és Gulyás Mihály el­ múlt évben a Palócföldben közölt írásait is érdeklődéssel olvastam, s különösen fel­ keltette figyelmemet a folyóirat előző szá­ mában e cikkek kapcsán kibontakozott vita. Hivatásommal, foglalkozásommal közvetlenül összefüggő kérdésekről esett ott szó, személyes megfigyelések sorára hivatkozhatok. Semmiképpen sem tartom véletlennek, hogy az utóbbi időben a sajtóban megnöve­ kedett a család helyzetét, társadalmunk­ ban elfoglalt szerepét, a szülő-gyermek vi­ szonyt elemző írások száma: hiszen az el­ 4 gondozásra (ami szintén szükséges), mint a gyengébb tanulók segítésére. Nem kevés azoknak a családoknak a száma, amelyek nem a képességeknek megfelelő tanulásra, művelődésre ösztönöznek el­ sősorban, hanem arra, hogy a gyermek mielőbb jól jövedelmező munkahelyre kerüljön. A művelődés, a tudás értékét megkérdő­ jelző vagy negligáló családi szemlélet szintén káros hatással van a gyermek tanulására. A munkahelyi közösségek, szocialista brigádok, társadalmi szervek alig vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet arra, hogy tagjaik hogyan teljesítik szülői kötelességeiket; a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésekor a családi életet, a gyermeknevelést nem veszik figyelembe. Mindezeken túl szólhatnánk még arról is, hogy a helyi taná­ csok nem mindig bírálják el kellő szigorral az igazolatlan mu­ lasztásokat, hogy korszerűtlen és pontatlan a tankötelesek nyil­ vántartásának rendszere, hogy az általános iskolai tanulmányai­ kat befejezni nem tudó tanulókat munkába állásuk után a mun­ kahely nem ösztönzi arra, hogy a dolgozók iskolájában fejezzék be tanulmányaikat stb. A művelődésügy állami irányítása és az iskolák pedagógiai vezetése terveket dolgozott ki, intézkedéseket hozott annak ér­ dekében, hogy az iskolai oktató-nevelő munka hatékonyabb se­ gítséget adjon az általános iskolai tanulmányok eredményes be­ fejezéséhez. Az iskolai kezdeményezések, erőfeszítések csak ak­ kor hozhatnak számottevő eredményt, ha párosulnak a családi nevelés és a társadalmi szemlélet fejlődésével. Egyre több anya veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, a Népfront, a Vörös­ kereszt, a TIT sokat tehet a fiatal szülők neveléséért: tudatosí­ tani kell, hogy a gyermek értelmi képességei már az 1—3 éves korban kezdenek kibontakozni, már ebben a korban nemcsak gondozni, de nevelni is kell a gyermeket. Igaz, hogy örvendete­ sen bővül a gyermekintézmények hálózata, azonban az intézmé­ nyes nevelés nem menti fel a szülőket: az intézményes nevelés és a családi nevelés ki kell, hogy egészítse egymást. Nem érthe­ tünk egyet azzal a szemlélettel, hogy a szülők dolgoznak, nem érnek rá nevelni, az óvodában, iskolában viszont szakképzett ne­ velők dolgoznak — neveljék ők a gyerekeket. A család a kiala­ kuló személyiség első és hosszú ideig elsődleges információs fó­ ruma, az alakuló értékrend orientációs bázisa. Az iskolai tanul­ mányait sok olyan gyermek nem fejezi be eredményesen, akik­ nek a képességei ezt lehetővé tennék, csak épp a szülői ösztön­ zés, segítés és ellenőrzés hiányzik. A társadalmi szemlélet formálásáról, jelentőségéről sok szó esik. Minden dolgozó szülő tagja egy adott munkahelyi kollektí­ vának, többségük valamilyen társadalmi szervezethez is tartozik: szakszervezeti tag vagy népfrontaktivista, párttag, szocialista brigádtag. Ezeknek a kisközösségeknek kell nagyobb felelősséget érezniük tagjaik iránt, figyelemmel kísérni őket, pozitív befolyást gyakorolni rájuk. Minden ötödik gyermek sorsáról van szó — sem a társadalom­ nak, sem az egyénnek nem lehet közömbös, hogy ez a kérdés hogyan oldódik meg. Szalánczay György múlt harminc, de főleg az utolsó húsz évben a család szerkezetében olyan lényeges vál­ tozások történtek, melyeknek pozitív hatá­ sai mellett, sajnos, negatív, nem kívánt, bár kivédhető következményei is észlel­ hetők. A szülő-gyermek viszony megvál­ tozását a tudományos-technikai fejlődés társadalmi vetülete, az általa előidézett „időzavar”, a részleges időhiány okozza. Az elmúlt évtizedekben és napjainkban — gazdasági szükségletek hatására — a nők egyre nagyobb számban vállalnak mun­ kát és egyre kevesebb időt tudnak for­ dítani a családra. S természetesen szük­ ségszerű személyes igényeiket is szeretnék kielégíteni. Ugyanakkor a rendelkezésük­ re álló szabad időt nem tudják beosztani. A mai családban erőteljesen előtérbe kerül a szükségletek kielégítését szolgáló javak mielőbbi megszerzése is; és a fiatal háza­ sok növekvő mértékben igyekeznek a gyer­ meknevelés terheit az erre hivatott köz­ intézményekre áthárítani. Kellő súllyal és nagyon pozitívnak kell tehát értékelnünk a népesedéspolitikai in­ tézkedéseket, melyek megteremtették a hároméves anyasági segély, a „gyes” le­ hetőségét. Sok szakember, elsők között Dobszay professzor, már az 50-es években szót emelt ennek a célnak a megvalósítása érdekében: kiemelték az anya és a gyer­ mek együttlétének a szükségességét. An­ nak ugyanis, hogy ép testű, ép értelmű, kiegyensúlyozott, harmonikus személyisé­ �gű felnőtteket adhassunk a társadalomnak — ami kötelességünk —, lényeges felté­ tele az első három évben az anyai gondo­ zás, a pozitív érzelmi kapcsolatok kiala­ kítása, megerősítése — amit csak az anya fejleszthet ki a gyermekben. Az egyenjogúság tényéről és jelenlegi helyzetéről nincs mit vitáznunk. Nem ér­ tek viszont egyet Vágh Máriával abban, hogy a „gyes” meggátolná az egyenjogú­ sítás pozitív tendenciáinak érvényesülését. A gyermeknek egész családra van szük­ sége, melyben meghatározott szerepe van az apának is és az anyának is, egymást azonban teljes mértékben nem helyettesít­ hetik. Téves az olyan elképzelés, hogy az apa bármilyen helyzetben pótolhatja az anyát. Elég, ha azokra a feladatokra gon­ dolunk, amelyeket az anya végzett a törzs­ fejlődés során, amelyek a faj fennmara­ dását lehetővé tették, s amelyekről ma is bizonyítható, hogy azokat az apa nem vállalhatja át. Az anyához, az „egysze­ mélyhez kötött kapcsolat” behelyettesíthe­ tősége más személlyel lelki sérülés okozá­ sával jár. A nevelés, a szocializáció célja az, hogy alkotni tudó, kreatív személyiségeket ad­ junk társadalmunknak. A gyermek életé­ ben az első három év, tágabb értelemben az első tíz év érzelmi behatásai meghatá­ rozó jelentőségűek. Az „egyszemélyhez kötött kapcsolat”, az anyához való kapcso­ lat a teljes család keretein belül — ez a gyermek igénye. (A csecsemőotthonok há­ rom műszakban dolgozó gondozónőihez mély és tartós érzelmi kötődés a gondo­ zottakban sohasem alakul ki, a gyermek mindenkit szeret és mindenki szeretetét akarja birtokolni, közben kénytelen csa­ lódni, mert műszak végén hiába kéri, azok nem tudnak vele maradni, „csaló­ dik”. bizalmatlan lesz, s ez végigkíséri fel­ nőttkorán is: emberi kapcsolatai szegé­ nyesek, torzultak lesznek.) A gyermek személyiségformálásának nélkülözhetetlen eleme a családi, szülői gondoskodás. Az egészséges személyiség­ fejlesztés szempontjából igen lényeges már az a kezdeti időszak is, amikor a gyermek megfogamzik. A családtervezési program megértése és a házasságban élők által megfelelően történő értelmi feldolgozása bizonyosan változtatni fog azon a tényen, hogy sok esetben nem várják a gyermeket, hanem „ha már van, elfogadják”. Statisz­ tikai adatok bizonyítják, hogy az adott időben bekövetkezett terhességek 70 %-át nem óhajtották a házasságban élők, holott nem mindegy, hogy a gyermek eljövetelé­ re a család milyen mértékben készül fel. Igen sok, a házastársak között szunnyadó, később manifesztálódó konfliktus forrása, a házasság felbontásához vezető meg-nem­ értés oka az, hogy a gyermekáldás nem közös megegyezés alapján, közös várás után következett be. Napjainkban ép intel­ ligenciájú fiatalok kötnek házasságot, akik közül azonban sokan éretlenek a szülői szerep vállalására, a nevelésre — lelkileg, érzelmileg egyaránt. (Ehhez járul még, ha az apa a terhes nő pszichés változásait té­ vesen ítéli meg.) A gyermek jelenléte ter­ mészetesen átszervezi a család korábbi élet­ formáját, életritmusát: legtöbbször előbb érkezik, mielőtt még a házastársak egy­ mást és a házasság tényeit elfogadhat­ nák, megszokhatnák. Vannak olyan férjek, kik a gyermek érkezése után csak annyit vesznek észre, hogy „feleségük elfordult tőlük”, nem nyújtja emocionálisan és szexuálisan azt, amit addig kaptak tőle, és ezért zsörtölődnek, esetleg alkoholizálni kezdenek, vagy „házon kívül” keresnek vigasztalást. Gyakran hangzik el, hogy a családi munkamegosztás eddig látszólag egészsé­ ges folyamatát a „gyes” létrejötte lefékez­ te, a „gyes” rabszolgaságra kényszeríti az anyákat. Megoldásként vetik fel ezekben a vitákban, hogy a „gyes” vállalásában egyenrangú lehessen az apa és az anya, a férj hasonló jogokat élvezhessen és gyako­ rolhasson a gyermeknevelés első három éve folyamán. Utópisztikus, egészségtelen megoldásnak tartom: a kérdések hátterét ugyanis az előzőekben látom. Általában az első terhességek folyamán és utána éle­ ződnek ki a családi konfliktusok: az idő előtt érkező gyermek labilissá teszi a még meg nem erősödő házastársi kapcsolatot. Részben a férj családjában még el nem fogadott feleségek, „menyek” azok, akik természetesen érzelmileg sértve érzik ma­ gukat, s nem szívesen maradnak otthon három évet. Szocialista társadalmunk elsőként való­ sította meg a „gyes”-t, melynek szükséges­ ségét nagyon sok összetevő határozta meg. Állami vezetők, szociológusok, közgazdá­ szok, orvosok, pszichológusok mérték fel a tényeket, és ez után a „gyes”-ben látták a megoldás lehetőségét. Ennek a kormány­ határozatnak további tökéletesítése meg fogja oldani azokat a problémákat, me­ lyek azt okozzák, hogy a hivatásukat fél­ tő nők, vagy anyagi nehézségekkel küsz­ ködő anyák nem tudnak három évig a gyermekük mellett maradni. A tudatosan, határozott elképzeléssel gyermeket váró anyák nem sajnálják a gyermek nevelésé­ re fordított időt, és annak körülményeit is elfogadják. Nagyon sok esetben viszont, amikor az otthonmaradás lehetősége biz­ tosított ugyan, a szülés után rövid idővel mégis munkába állnak, pedig a gyermek­ nek hosszú ideig az anya az elsődleges kapcsolata a külvilággal, és ez szolgál min­ tául későbbi kapcsolatteremtéseihez; ez befolyásolja, határozza meg a család töb­ bi tagjaihoz, később már közösségekhez fűződő viszonyulási rendszerét Az anya­ ságra való képesség olyan biológiai adott­ ság, mely át nem ruházható — a kezdeti években az anya szerepe elsődlegesen meghatározó. A gyermek érzelmi fejlődése érdekében igyekszünk megtartani a lelkileg egészsé­ ges, teljes családot, a teljes családon belül biztosítani a munkamegosztást. Ez a mun­ kamegosztás azonban nem mentesítheti az anyát attól a kizárólagos felelősségtől, amit az egy-három éves csecsemő, kisgyermek egészséges testi és szellemi fejlődése min­ denkor megkívánt és megkíván. Vannak olyan, a gyermek körüli foglalatosságok, melyek átháríthatók (amelyeket az egyen­ jogúság helyes értelmezése szerint át le­ het és kell hárítani a férjekre), de vannak olyan közvetlen kapcsolatok, melyek sem­ miféle tévesen értelmezett modern elvek alapján nem pótolhatók apaszereppel. Dr. Ozsváth Károlyt szeretném idézni zárszóként: „A normális családban az anya biztosítja az érzelmi tónust, az apa az instrumentális vezető. Ahol ez az egyen­ súly nincs meg, ott a gyermek kóros fej­ lődése várható. Nem lehet véletlen, hogy túlzottan aggodalmaskodó, oltalmazó, de szeretetével zsaroló anya később schizoph­ ren gyermekének agressziójával találko­ zik. Ahol nem tisztázott a családban, hogy »ki kivel mit akar«, ott a gyermek fejlő­ dése az áldozat, hiszen éretlen környezet nem alkalmas érett gondolkodásra való felkészítésre. A kóros kommunikációs sé­ mák meggátolják az egészséges identitás kialakulását. A családban különösen az anya-gyermek kapcsolata alapvető jelen­ tőségű a szocializáció végbemenetele szem­ pontjából, hiszen ezen múlik, hogy az egyén a későbbiekben hogyan képes helyét megtalálni azokban a közösségekben, aho­ va élete során kerülni fog.” Kiss Mária 5 �„Volt egyszer egy paraszt...“ A kocsmában mezítelen villanykörte szórja sápadt fényét a mésztől felhólyag­ zott falhoz tett asztalok fölé. A jólmenő termelőszövetkezet fiatal elnökével tértünk be, szándékosan nem a zenegéptől hangos közeli, kulturáltabb eszpresszót választva. — Ha az egyéni gazdálkodásról akarsz hallani, tarts velem! — biztatott az ide­ genből jött elnök (aki az elmúlt három év alatt kitapasztalta már a falu szokásait. Az is eljutott fülébe, hogy hétköznapon­ ként hatkor gyülekezik néhány ráérő nyugdíjas a kantinban, s habzó hosszúlé­ pések mellett sokáig diskurálnak). — Hogy mi volt akkor? — kérdez visz­ sza B. Ignác, kigombolt vattakabátját ösz­ szébb húzva. — Hét holdon gürcöltünk az asszonnyal, akkor még nem hektárba ment a számolás. Pitymallatkor én költöttem a kakasokat, mert először az állatokat kel­ lett ellátni a ház körül. Utána mentünk a hegy alá. Kukorica, árpa, krumpli, paradi­ csom. . . megtermett abban minden. Ha meg összegyűlt a munka, jöttek a sógorok pereputtyostól. Este a jószágok sivalkodá­ sa fogadott, magasan járt a hold, amikor ágyba kerültünk. így ment ez, míg le nem esett a hó. Akkor pihenhettünk egy-két hónapot. — Náci! Ittuk mi a papramorgót azért a páskomon is — szól közbe Sz. János, s a társaság jót derül. — Megérte a nyűglődést? — Akadt mindenből egy csepp. Ha nem dolgozunk, miből éltünk volna? Tartalé­ koltunk szűkebb esztendőkre is... Cudar idők voltak azok, a fiatalságnak fogalma sincs róla. — Gyakran mondom a fiamnak: Gye­ rek! nem kívánom, hogy megismerd azt az életet — kapcsolódik a társalgásba az idősebb O. Sándor. Ő is nyugdíjas, vala­ mikor tsz-elnök volt. A nagy gazdaságban ágazatvezetőségig vitte. Tavaly nyáron hív­ ták, segítsen a cukorrépa-termesztés irá­ nyításában. Néhány hónapig újra bejárt. — Ott a földem, szemközt a majorral. Pontosabban, már a közösé. A világért se kéne. Magért szaladgáltunk, fogatosokkal alkudoztunk, saslódtunk. A hajlongásra gondolva, ma is belenyilal derekamba a fájás. Most meg a fiam felül a traktorra, műszak után lefürdik, szép pénzt kap, se gondja, se baja — magyarázza bölcselked­ ve — Úgy pátyolgatja őket a vezetőség, mint a kisdedeket... — A régi történetekhez mit szólnak a fiatalok? — Figyelmesen hallgatják, ha kedvük szottyan rá. Van, aki legyint egyet és azt mondja: Sanyi bá’, rég volt, ma más a mó­ di, fejlődünk, fejlődünk! A falusi huszonévesek együtt nőttek a szocialista mezőgazdasággal, bölcsőjük mel­ lett írták alá apáik a belépési nyilatkoza­ tot. Vajon mit tudhatnak a termelőszövet­ 6 kezeti csoportok alakulása előtti időkről, a kisparcellákon lezajlott küzdelmekről, az egyéni gazdálkodásról, s vajon milyen for­ rásokból származnak ezek az ismeretek? V. Gábor gyermekkori emlékei között tallózik: — A húsz hold juttatott és bérelt földre négyen voltunk, apám, anyám, az öcsém és én. Tízéves lehettem, amikor rendszeres munkára fogtak. Az öregem még az isko­ lából is kivett, ha sürgős dolga akadt, fül­ lentett valamit a tanítónak. Az egyik nyá­ ron dinnyével próbálkoztunk. Az erdész állandóan tőlünk vásárolt, gavallérságát sohse felejtem el. Az öcskössel a pénzből a bakkövek alá dugdostunk, s még sok­ sok év múltával is került elő elrohadt gyu­ fásdoboz, tönkrement egy-két forintosok­ kal. Amikor lopni jöttek, én a tábla má­ sik végére szaladtam, s onnét kiabáltam: Apuuu! Lehet, hogy ő meg éppen Szé­ csényben volt, de a tolvajok honnan tud­ hatták volna. Kapáláskor, betakarítás ide­ jén napszámosokat fogadtunk. Nem pén­ zért, annyi sohasem gyűlt. Az előző őszről maradt búzával, kukoricával fizettünk. Apámnak két lova volt: Kati és Bandi. Állandóan fuvarozott, munkát vállalt a faluban. így lett házunk is. Osztották a telkeket, s mindenki építkezésbe kezdett. Összejött hatezer forintunk, nekiláttunk hát az alapozásnak. A követ a hegy gyom­ rából szedtük ki, sárba rakták a kőműve­ sek, ugyan miből jutott volna cementre? Az öreg egész nap másnak hordta az anya­ got, terményt, éjszaka meg a saját portá­ hoz valót szállította. Amit hétközben ke­ resett, abból fizette szombaton a mestere­ ket. Sajnálta is a lovakat beadni a közös­ be. Azt mondta: a fenének kell a föld, vi­ gyék az ekét, kocsit. Csak a két négy­ lábúért fájt a szíve. Engedetlen állatok voltak azok, a negyedik faluban vásárol­ ta, mert a szilajságuk híre hozzá is elju­ tott. Több se kellett, ment megvenni, hogy azután az aranyásókra jellemző türelem­ mel tanítsa őket iga alá.. . A fiatalemberből tanító lett. Minden hétvégén hazajár falujába, segít a szülők­ nek, akik most is két tehenet, három-négy kocát tartanak. Az ÁFÉSZ nemrégiben alakított szakcsoportot a környék zöldség­ ellátásának javításáért. Ők is kértek fóli­ át, s nyolc mázsa primőr paradicsomra szerződtek. Vérükben van a gazdálkodás. Azt tartják: ha már a tsz-ből kiöregedtek, a ház körül legyen valami foglalatosság, ami egy picit a régi időkre is emlékeztet. szarvasmarhateleppel, fejőgépre, a takar­ mány mikroszkópikus vizsgálatára se igen gondoltunk. Csak arra, hogy minél több legyen a tej. Az állatokat bezárják a be­ tonfalak közé, azt se tudja szegény, hogy milyen a legelő, friss levegőt a nyitott ajtón át kap. Aztán ámulunk, ha teljesítet­ len marad a terv” — mondta az egyik idős fejős, mert igen csak alacsony az egy tehénre jutó tejhozamunk. A féltést, ag­ gódást éreztem szavaiból. S feltűnt, hogy a fejőgép után még kicsal egy-két deci­ nyit az állatból... A mezőgazdasági szakiskola tanára me­ sélte, hogy diákjainak szinte lelkére köti: vetés előtt a talajt úgy kell előkészíteni, mint a nászágyat. Öreg földművelőtől hal­ lotta a hasonlatot, s évente harminc-negy­ ven fiatalnak adja tovább. * A négy fiatal mezőgazdaságban dolgozó közül hárman tagjai a termelőszövetkezet ­ nek. Első gondolatra meglepő, hiszen a korábbi tapasztalatok mutatják, kedveltebb az alkalmazotti munkaköri viszony. — Engem az elnök győzködött, rögtön a találkozáskor — jegyzi meg J. István er­ désztechnikus, melléküzemág-vezető. — Jobban járok, mondta: kapok háztáji föl­ det, s mint tulajdonosnak, nagyobb bele­ szólásom lehet a döntésekbe. — Mennyi háztáji jár? — Ezerszáz négyszögöl. Az a gyakorlat, hogy pénzben is megváltható. Évente négy­ ezer forinthoz jutok ezen a címen, a költ­ ségeket vonják le. — Anyám is tag... — hangzik L. Fe­ renc egyszerű magyarázata. — Nálam is a háztáji volt a döntő érv. Első évben felét árpában, felét kukoricá­ ban kértem. Tartunk otthon hízót, amiatt. Tavaly már készpénzben adták — magya­ rázza B. István a k.-i termelőszövetkezet szerelője. Egyedül G. Attila alkalmazott közülük: — Az ágazatvezetőnek megjegyeztem: szeretnék belépni. Javasolta, hogy várjunk még vele, ismerkedjek a gazdasággal. Úgy éreztem, inkább ők szeretnének körülöt­ tem puhatolózni. Rá egy évre elvittek ka­ tonának, ősszel szereltem le. Azóta nem került szóba. — Mit tudtok az egyéni gazdálkodásról? Egymásra néznek a kérdés után, mint­ ha nem akarnák elhirtelenkedni a választ, vagy mert szokatlannak tűnik az efféle érdeklődés. — Tudom, hol volt a földünk. Bővizű ♦ patak mellett feküdt, rocskából öntöztük Sz. Péter agrármérnök. Gödöllőn vég­ a dohányt, heteken keresztül szárítottuk, simogattuk. A szőlőnket kiszántották, s zett, s otthagyva a budapesti lakhelyét, Nógrád megye egyik kedvezőtlen termőhe­ még úgy maradt parlagon évekig. Mon­ dogatták is a faluban, hogy mennyi hektó lyi adottságú szövetkezetét választotta. — A felszabadulás utáni földosztás és a bor termett volna, ha nem hamarkodják mezőgazdaság szocialista átszervezése kö­ el — próbálkozik a felelettel L. Ferenc. A zötti időszakról gyérek az ismereteim. többiek mélyen hallgatnak- Ők már más­ Történelemkönyvekből tudakolóztam egy­ hoz szoktak: százlóerős gépekhez, a kapá­ két dolog iránt, a gazdaságban aztán a „ve­ lást helyettesítő vegyszerekhez, szigorúan terán-tagok” egy-egy elejtett megjegyzé­ szabályozott termelési rendszerekhez. Nem a megélhetést biztosító föld köti őket a séből következtethettem. termelőszövetkezethez; se jószággal, se — Miféle megjegyzésekből? — „Agronómus elvtárs! Míg nem volt eszközökkel nem gyarapították a közös va­ tsz, nem dicsekedhettünk ilyen csodálatos gyont. �— Saját tulajdonuknak érzik-e a tsz-t a fiatal tagok? — Nem szokás ezen gondolkozni. Lehet valaki tag, s fütyül az egészre, ideje azzal megy el, hogy keresi a lógás lehetőségeit, fizetésnapon meg tartja a markát. Az el­ lenpélda: ismerek alkalmazottat, aki nem tulajdonos, s a döntésekbe sincs beleszó­ lási joga, de képes rá, hogy szabad szom­ batjáról lemondjon, csak megjavíthassa a lerobbant gépet. Ki a jobb tulajdonos? — fejti ki véleményét B. István. A melléküzemág-vezető somolyogva fűzi a szavakat: — Ezelőtt tíz évvel a tagok jobban kö­ tődtek a gazdasághoz, hát még közvetlenül a tsz-ek megalakulása után! Szinte re­ megtek a termésért, földjüket úgy ismer­ ték, mint a tenyerüket: ők adtak össze mindent. Most a fiatal mezőgazdasági dol­ gozót korszerű nagyüzemek fogadják, ipar­ szerű a termelés, a könyvelés gépesített. Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, minket mi fűz a termelőszövetkezethez? A munka­ könyvünk! A fiatal szakemberek példák sorozatával gyorsan megcáfolják előbbi véleményüket. Mert a k.-i tsz ifjú szakmunkásai addig törték a fejüket, kutattak szakmai kiadvá­ nyokban, míg ráleltek a fáradtolaj hasz­ nosításának módjára a lucernaszárító üzemben. Az erdésztechnikus mesélte: amikor át­ vette az üzemág irányítását, veszteséges volt, jelenleg másfél millió a nyereség. Hív­ ták őt nyugodtabb körülmények közé. Ne­ met mondott: nem azért töltött álmatlan éjszakákat, hogy félbehagyja a munkáját. Már kiötölte, hogy porelszívót építenek a gatterhoz, s újabb millióval emelkedik a jövedelem. Ősszel a cukorrépa-betakarításkor az irodisták hagyták a papírt; s térdig érő sárban huzigálták a termést. Az egyik ál­ lattenyésztő éjfélkor rohant az istállóba, hogy a komplikált ellésnél jelen legyen, az anyagbeszerző lejárja lábát, nehogy mi­ atta rostokoljanak a gépek. Igazi tulajdo­ nosi cselekedetek ezek. A bökkenő az in­ kább, hogy a „tulajdonos” kifejezés nem tisztázott előttük. — Hallomásból tudom, hogy az egyéni gazda milyen lelkiismeretesen gyomlálta a búzából az aszatot, metszette szőlejét, fi­ gyelt a vetésforgóra, babusgatta a jószá­ gokat. Minőségi munkát végzett, mert ma­ ga látta hasznát. így kellene tenni nekünk is — ejt el egy megjegyzést L. Ferenc. * Nem mindenki választotta a termelő­ szövetkezetet. Akad még D.-n is „utolsó mohikán”, aki ha nem is a földosztáskor juttatott parcellán (mert közben a nagy­ üzem tábláinak kialakítása következtében máshol kapott helyette) egyéni úton ke­ resi a boldogulást. Ilyen ember K. And­ rás is. A faluban legendák keringenek nyakasságáról. Hívogatták, csalogatták, el­ húzták előtte a mézesmadzagot, győzköd­ ték a jobbról, ő azonban hajthatatlan ma­ radt. — Jó nekem így — mondja, hetvenedik évéhez közeledve. — Már adtam is el be­ lőle, maradt a két hold, odajárunk az asz­ szonnyal, eljönnek néha a gyerekek is. Bár a legnagyobb hatvanöt óta haragszik rám. Pityókásan megígértem neki, hogy üsse kő, belépek a téeszcsébe. Hozott pa­ pírt is. Hogy írtam volna alá! Portája mélyéről állathangokat karol fel a hideg, metsző szél. Az olvadt hó alatt sárba mélyedt nyomok, mintha ős­ kövületben megmaradt leleteket konzer­ vált volna a tél. A deszkakerítésre meg­ kezdett szénakazal támaszkodik, arrébb né­ hány órája kicipelhetett trágya pipál. — Nem sokáig bírjuk már. A múlt hé­ ten doktorhoz kellett mennem a lábammal. Ha az állatok nem lennének, tán hagynám az egészet — morfondírozik magában. — Pedig jó zsíros föld, éve, hogy ganéjoz­ tam. Hiába no, öreg vagyok már. Vásár­ ba is az asszonyt küldöm, legjobb nekem a kiskonyhában. A helyi termelőszövetkezet központjá­ ban érdekes történeteket tudtam meg K. Andrásról. Az alakulást követő esztendők­ ben versengett a közössel. A szekér tete­ jére a legszebb cső kukoricákat pakolta, kétszer is töltötte a krumplibokrokat, ké­ vekötés után még egybegyűjtötte az árpa­ kalászokat. Volt idő, hogy saját módsze­ rét vélhette egyedüli üdvözítőnek. Mikor az első „körmös” megjelent a faluban, ak­ kortájt látták szemeit utoljára különös fényben csillogni. Körbejárta a masinát, ott sunnyogott, bizalmatlanul bámulta a vas-lovat, s csak „cöcözött” az optimisták mondataira. Ámult viszont a gép munká­ ja láttán, s azóta nem vetélkedik a nagy­ üzemmel, nem dicsekszik a terméssel se. L. Ferenc is mesél egy idős parasztról, aki nem tudott lemondani a földjéről. Pontosabban, nemrégiben felkínálta a ter­ melőszövetkezetnek, mert az adó, a költ­ ségek terhét nem bírja elviselni, több tíz­ ezer forint tartozása gyűlt össze. A veze­ tőség nem kapott az alkalmon, mondván: több baj lenne vele, mint amennyi haszon rajta. * — Jó most a tsz-tagnak. Dolgozgat a közösben, száz százalékot fizetnek minden hónapban, zárszámadáskor mehet a pénz­ tárba felvenni a busás prémiumot. Ha meg a ház körül sáfárkodik, élvezheti az állam, a szövetkezet támogatását. Az egyik da­ rálós meg is jegyezte: ismét az egyéni gaz­ dálkodás időszaka következik? Visszafelé fejlődtünk? — mondja V. Antal főágazat­ vezető. — Mit szólt rá? — Replikáztam, hogy mennyire fontos a háztáji a népgazdaságnak. Milliárdos be­ ruházásokat pótolnak a kertben felhúzott istállók, baromfiólak, nyúlketrecek. Csak a megyében 47 ezer a kisgazdaságok szá­ ma, s 850 millió forint értékű árut állíta­ nak elő. Világos, hogy támogatni kell, mert a tarjáni piacon nyáron a zöldséget olyan drágán adták a kofák, mintha manna lett volna, a melós meg a téeszt szidta, hogy miért nem termelünk eleget... — sorolja nekihevülve, aztán még halkan hozzáteszi: — Volt benne némi igazság, mi is emeljük az uborka területét, s segítünk a kisgaz­ daságoknak is. * A salgóbányai KISZ-vezetőképző iskolán hathetes tanfolyamra érkezett néhány me­ zőgazdaságban dolgozó fiatal. Fárasztó nap után ülünk az előadóteremben, s játszunk a gondolatokkal. A képzelet képtelen hely­ zetet feltételez: mi lenne, ha egy jóságos tündér képében megjelenne a tsz elnöke, s közölné a közgyűlés legutóbbi határozatát, mely alapján minden fiatal tagnak öt hold földet adtak önálló művelésre? — Visszaadnám! — Lehet, hogy értékesíteném. — Én is... — Én elfogadnám — hangzik egy kü­ lönc válasz. Minden szem az ifjú állatte­ nyésztőre szegeződik. — Mit csinálnál vele? — A felét rögtön elkeríteném, meghagy­ nám legelőnek, a másik két és fél holdon pedig lucernát, vörösherét termesztenék. Annyira szívemhez nőttek a jószágok, hogy nélkülük nem tudok meglenni. Micsoda pénz kerekedne belőle! Tavaly például ser­ tést tartottam otthon. Egy fialáskor tizen­ két malac született, egyet hízónak nevel­ tünk, s még a süldőkért kaptunk 12 ezer forintot. — S ki gondozná a disznót, marhát? — kérdeznek a beszélgetők. — Mindenhol akad egy-két nyugdíjas, aki jutalék ellenében ellátná őket... A fiatalok mosolyognak a farmerszem­ léleten. Nem vágyakoznak a föld után, elegendőnek tartják a ház melletti kisker­ tet, a kétszáz négyszögöl satnya szőlőt, el­ öregedett gyümölcsöst. Gonosz tündérnek hívnák azt, amelyik nyakukba varrna öt holdat. * A falvakban csendes téli estéken fel-fel­ elevenítenek hajdani történeteket, anek­ dotaszámba menő eseteket, melyek álta­ lában így kezdődnek: volt egyszer egy pa­ raszt... S mennyi minden történt vele! Nehezen igazodott el a nagyváros forga­ tagában, agyafúrtan bánt el íróasztalhoz ragadt hivatalnokokkal, filléreket is alku­ dozott a vásárfiáért, vagy az elherdált pénzről elmés magyarázatot adott a gazd­ asszonynak. Kevesebb szó esik az „egyszeri” paraszt­ ember nem is oly régi küzdelmeiről, amit egy újjászületett ország élelmiszer-ellátá­ sért folytatott, az önkéntes krónikások csak a csattanós sztorikat terjesztik szájhagyo­ mány útján, a hancsikok közötti harcok részletei, mint a tejüveg mögötti tárgyak, homályosak, minél távolabbról nézi az ember, annál elmosódottabbak. A KISZ Nógrád megyei bizottsága idei akcióprogramjában pályázatot hirdetett a termelőszövetkezetek történetének feldol­ gozására, visszaemlékezések rögzítésére, do­ kumentumok gyűjtésére. Ez a kezdemé­ nyezés bizonyára hasznos lesz úgy is, hogy a mai huszonévesek belevetve magukat a múlt örvényeibe, megismerik a szocialista mezőgazdaság kialakulásához vezető út ál­ lomásait. .. Szabó Gyula 7 �Lángosevők, avagy egy helyszín keresztmetszete Ha már elmúlt a reggeli ideje, s közel az ebédidő, de az éhségemmel nehezen bí­ rok, akkor, mint annyian mások is, egy füst alatt ütöm el a két étkezés gondját, amire két friss, aranysárga, szélein lakta­ tós tésztájú, közepén ropogósra sült, jól megsózott, olajtól forrón párolgó lángos a legalkalmasabb. A város központjában egyetlen helyen sütik: a piac autóbusz-állomás felé eső vé­ gén, közvetlenül a vasúti aluljáró torká­ ban. Magam mögött hagyom a tankönyvi példává ért teret, minden építészeti mo­ dernségével. Szemem automatizmusa még tökéletlenül működik, tömeget, nyüzsgést, alaktalan masszát észlel. Az emberboly­ ban, mint a hangyajáratok, sorok kanya­ rognak. Három ablak: LÁNGOS, PÉNZ­ TÁR, BÜFÉ — három sor. Az idő tizenegy fele jár, ez már csúcs­ időnek számít, minden ablak előtt sokan várnak. Beállok a magam sorába, tízentizenöten is vannak előttem. Négyszer-öt­ ször is behúzzák, majd újra eltolják az árusító tolóablakot egy-egy sütet elfogyá­ sa, a frissek meghozatala után, míg az ab­ lakig jutok. Ujjaim eljátszanak a két egyforintossal. A piacról, térről, autóbusz-pályaudvarról jövő áthaladók folytonos rezsgésben tart­ ják az álldogálók, hangoskodók, evők, ivók, csoportjait. A szűk helyre szorult tömeg heveny mozgású, elasztikus egysejtűként ki-kinyúlik hol a piac, hol a tér, hol az autóbusz-állomás felé, majd petyhüdten önmagába hullik és összesűrüsödik a bü­ fé, mint mag körül. Sör loccsan, szitok röppen az ivók, evők moraja fölé. A fejleményeket már nem lá­ tom, mert az ablakhoz érek, de még hal­ lom a teliszájú felháborodás hangját. A két egyforintost szó nélkül bepréselem a persely vaginájába. A kiszolgálólány, ugyancsak szó nélkül, miután egy elle­ nőrző pillantást vetett a forintjaimra, két­ ágú villájával (nyugtalan tekintetének meghosszabbításai) kapkodva, elhibázva, majd megismételt döféssel felszúr két pá­ rolgó lángost, rádobja egy gyermekzseb­ kendönyi selyempapírra, amin a második másodpercben átüt az olaj. Még egy papír kellene legalább; ránézek a lányra: ő is tudja, de a vállam fölött már újabb kéz nyújtja sürgetően forintjait. Még van né­ hány másodpercem, míg tétován és vára­ kozóan felmarkolom lángosaimat: a lány haja fésületlen és csapzott, mintha az ujja­ it a hajába törülné; arcára nem szánhatok semmit kiméretett időmből; szinte csak véletlenül látom még, hogy eredetileg fe­ hér köpenye avas vajszínű, erős felsőtes­ tén s a melle tájékán, ameddig a lángos tálcáját felemeli, zsír- vagy olajfoltok. Nem akarom, hogy elhúzza a száját, átveszem a lángosaimat egy papírral és megköszönöm. Mint mindig, elfeledkezem a tészta for­ róságáról, elnyomok egy feltörő, ártatlan szitkot, majd a bal kezemből a jobba ve­ szem át ebéddé minősített reggelimet, hogy 8 a kezemnek elviselhetőbb legyen. Párszor cserélgetem, míg valamelyest lehűl. Mind­ két kezem olajos, ügyeskedhetek majd a zsebkendő előkotorászásával. Jön a sózás. Várni kell, mert a szabadba kitett só a februári levegőn átnedvesedik, és minduntalan eldugulnak a sószóró lyu­ kai, annyira, hogy itt is felgyűlik a nép. A rutintalanok rázzák, forgatják, van aki a szórófejet kaparássza, kevéske eredmény­ nyel. A beavatottak szelíd fölényével el­ veszem egy fiatalasszonytól, aki amúgy is kínban van a karján ülő gyerek miatt, majd a sótartó fenekét kétszer-háromszor erőteljesen az ablakdeszkához koppintom. A szórófej likai szabadon virítanak. A há­ rom várakozóét beszórom: ömlik a só, mint a záporeső. A magaméhoz megint koppintanom kell. A fém sótartó akadé­ koskodása mellett azért is figyelmet ér­ demel, mert általában undorral lehet kéz­ be venni: ragacsos, nyirkos, mint egy mos­ datlan kéz, olyan, mint csúcsforgalom ide­ jén a helyijáratok kezektől átmelegedett fém és ebonit fogódzói, vagy az önkiszol­ gáló éttermek sietősen elmosott tálcái. Mögöttem kipattan a veszekedés a papír miatt. Félreállok, hogy nyugodtan ehessek. Szemem az első falatok után már módsze­ resebb. A tömeg a büfé körül nagyjából állandó. A (,,tök”)részegeket hamar kiszű­ röm. A fröccs, a felesek (kísérőként sör), megteszik a hatásukat: a télikabátok ki­ gombolva, nyeglén lógó sálak. Asszonyok is isznak, édeset vagy rumot. Sok a falusi; nem étteremben vagy presszóban csilla­ pítják éhségüket, oltják szomjukat, hanem itt. Ez egyszerű, nincs benne semmi komp­ likált, nem igényel külön tájékozódást, ga­ rantáltan nem fordulhat elő megoldhatat­ lan helyzet. A forgalom ugyan zavaró, a részegek kellemetlenek, mégis itt valami­ képp otthonosabb: félig-meddig falusi vásárra emlékeztet a hely, a lacikonyhák környékére. Hónuk alá szorított, nyűtt ele­ mózsiás táskával bejáró munkásokat is lát­ ni. A piacról kofák jönnek, nekik soron kívüli kiszolgálás jár: várja őket a stand. Cigányok esznek nagy csoportban: nincs annyi sörük, amennyien vannak, ezért a söröskorsók körbe járnak, a gyerekek is megmarkolják, ha hozzájuk ér — az ivás után habbajusz jelzi felemás érettségüket. Egy férfi kiválik a csoportból, félreeső he­ lyet keres, ahol megszabadulhat a nyálá­ tól. A közelemben végzi el, akkorát locs­ csan a betonon, mint a ludak bélsara a befagyott patak jegén. A környező hivatalokból, üzletekből nők jönnek lángosért. Vállukra vetett télika­ bátjuk alól kilátszik a munkaköpeny. Ele­ ve nylonzacskókkal jönnek, nyolcat, tízet, tizenötöt is elvisznek, nyilván munkatár­ saik megrendelését is kielégítik. Egyúttal elkerülik a selyempapírral járó kellemet­ lenséget, és a sótartóét is. Mert sótartót minden jobb kollektíva tart, még a hiva­ talok iratokkal tömött asztalaiban, dosszi­ és polcain is fellelhető egy-egy. A lángosra várakozók egy része és a szinte iszkolva áthaladók igyekeznek kí­ vülállónak látszani. A taszigálástól vagy a várakozástól, esetleg a kiszolgálólány ko­ szos köpenyétől azonban aligha menekül­ hetnek. Vonat áll be a vasúti töltésre; a moz­ dony éppen a fejünk felett szuszog. A vezető ráérősen szemléli a tömegkvantu­ mot. Valamin mosolyog, amit én innen lentről nem láthatok. Tekintetem a cél­ pont keresésére indul. Ebben a pillanat­ ban éleset, váratlanat füttyent a mozdony. Az ivók, várakozók, áthaladók egyaránt felijednek. Söröspoharak habja csordul, pálinka értékes cseppjei pocsékolódnak, szitkozódás és nevetés elegyedik, a köszö­ rűs kezében fogvásolóan cirkan a kés a kö­ vön. Az ereszcsepergés gyorsuló sietséggel ritmizálja az egységesítő felbolydulást. Az­ tán a zajok kiegyenlítődnek, mihelyt a te­ kintetek megállapodnak a ravaszkás elé­ gedettséggel kezét törlő mozdonyvezetőn. Az ég felé emelt arcok hamar vissza­ fordulnak köznapibb elfoglaltságaik foly­ tatásához. A galacsinná gyúrt olajos papírt a sze­ méttartó irányába dobom, nem éri el, le­ pottyan a tépett dobozok, szotyolahéj és más azonosíthatatlan szemét közé. Kezemet törölve az aluljáróban haladok. A szembejövők, mint a folyó a szoros előtt, összetorlódnak. Mielőtt a térre jut­ nék, az aluljáró egyik tartópillérén rek­ lámhölgy sokat ígérő válla biztat: FABULON BIOAKTÍV ARCKRÉMEK Nappa1i hidratá1ó és éjszakai arckrémek száraz, normál és zsíros bőrre. Mögöttem összezárul a tömeg, s (akár a vízi erőműbe fogott közönyös folyam, amikor megmutatja természetét) a büfé, a lángoseladó és a pénztár ablaka előtt le­ írhatóvá sűrűsödik. Mint mondjuk, a munkahelyeken vagy a családi otthonokban, s annyi más hely­ zetben. Pál József �Madách-emlékérmesek „megvallatása“ A Nógrád megyei Tanács VB által adomá­ nyozott Madách-plakettet 1976-ban a szolno­ ki Szigligeti Színház, dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója és Végh Miklós, a Palócföld felelős szerkesztője kap­ ta. ⁎ A szolnoki Szigligeti Színház közel tíz esz­ tendeje tájol Salgótarjánban, növekvő elő­ adásszámmal és örvendetesen bővülő közön­ ség előtt. Az ünnepi alkalomból feltett kér­ déseinkre Székely Gábor, a színház igazgató­ ja adott választ. — Kérem, vázolja röviden a Szigligeti Színház helyét a magyar színházak hálózatá­ ban? Milyen azonosságok, illetőleg milyen megkülönböztető jegyek azok, amelyek ezt a színházat jellemzik? — A szolnoki Szigligeti Színházat a vi­ déki színházi élet három progresszív szín­ házai egyikének „szokás” nevezni. Azt hi­ szem, nem is rossz a kiemelés, hiszen a kaposvári, a kecskeméti és a szolnoki szín­ ház törekvései, szerkezeti átalakítási kon­ cepciója, műsortervi elképzelései sok ro­ konságot mutatnak egymással. Mindhá­ rom színházat szokás fiatalos hangvételű, ensemble játékra törekvő színháznak ne­ vezni, amelyekben a kísérletező kedv talán nagyobb hangsúllyal jelentkezik, mint a fővárosi színházak nagy többségében, vagy a többi vidéki színháznál. Ezek a kísérle­ tek általában nem öncélúak, hanem még ki nem mondott igazságok, gondolatok új­ fajta megfogalmazására törekednek. — Hallhatnánk valamit a színház művé­ szeti törekvéseiről az elmúlt években és nap­ jainkban? — Ez a kérdés nagyon fontos, ezért na­ gyon nehéz is rá válaszolni. Egy színház művészi törekvéseit elsősorban a kor igé­ nyei, konkrét közönsége és nem utolsó­ sorban a létrejött társulata határozza meg. Értem ezalatt a rendezői gárdát, a színé­ szeket. Adott esetben az a tény, hogy egyegy jelentős művész a színházhoz szerző­ dik — bár koncepcionálisan nem módosít­ ja, de — műsortervileg alapvetően meg­ határozhatja a színházat. Egy színház mű­ vészi törekvéseit néhány mondatban össze­ foglalni szinte lehetetlen. Úgy gondolom, egy évad bemutatott műsorainak összes­ ségéből ítélve, sőt leginkább több éves visszatekintés után helyes csak erről szól­ ni. színházak eddigi feladata is egyértelműen közművelődési feladat volt. A közművelő­ dési törvény megszületése óta a színházak jelentős támogatást és kiemelt szerepet kaptak, hogy eddig is meglevő közművelő feladatukat jobb körülmények között, ki­ emelt fontossággal végezhessék. — Mi a színház szerepe a tájolásban, ho­ gyan ítéli meg a tájolás lehetőségeit? Melyek a színház tapasztalatai salgótarjáni közönsé­ géről? Mi az oka annak, hogy az évad során meglehetősen sok a változás? Lehet ezen az arányon némileg javítani? — A vidéki színházak az államosítás óta székhelyi és tájelőadások megtartására kö­ telezettek. A korábbi koncepcióval szakít­ va, a minisztérium állásfoglalása után úgynevezett körzetesítési programot fej­ lesztettek ki, amelynek lényege, hogy a megyeszékhelyen működő vidéki színházak tájelőadásaikat elsősorban nagyobb táj­ központokban tartsák meg, kiküszöbölve ezzel azt, hogy színházi előadás megtartá­ sára alkalmatlan kis kultúrházakban kell­ jen nagyszámú előadást tartani. A mi szín­ házunk életében a Salgótarjánnal tíz év­ vel ezelőtt létrejött fúzió jelentős változást idézett elő a tájelőadások rend­ szerében. Az évi kötelező — körülbelül száz — tájelőadásból 40—45 előadást tar­ tunk Salgótarjánban; tehát közel felét a kötelezőnek. Ezek a tájelőadások Salgótar­ jánban az anyaszínháznál is jobb körül­ mények között, esztétikusabb színházte­ remben, korszerűen felszerelt színpadon valósulhatnak meg. A társulat mindig nagy örömmel készül a salgótarjáni előadásokra a kényelmet­ len, hosszú utazások ellenére is. Színé­ szeink egységes véleménye szerint a Tar­ jánban tartott előadásaink sokkal érzéke­ nyebb és egyértelműbb megértésre talál­ nak. mint egy-egy szolnoki előadásunk. Az idén bevezetett rendszer, hogy min­ den darabunkból öt-öt előadást tartunk, ideálisnak mondható, de sajnos a legutób­ bi tapasztalatok szerint a közönség száma nem mindig indokolja az öt előadás szük­ ségességét. Kapcsolataink továbbfejleszté­ sének lehetőségét éppen abban keresném, hogy jobb közönségszervezéssel, propagan­ dával ennek az öt előadásnak látogatott­ sági szintjét miként tudjuk emelni. Az évenként előforduló program- vagy időpontváltozás egyértelműen a színház élő voltából következik. Egy mozivetítés elhalasztása vagy elmaradása csak egy gép meghibásodása és egy gépész betegsége esetén következik be. Egy ilyen kis létszá­ mú társulat életében, mint a miénk, egyegy meghatározó tehetségű művész megbe­ tegedése, kiesése az egész évben visszaté­ rő problémák sorát jelentheti. — Az évad programjának összeállításakor mennyiben kapcsolódik a szolnoki színház napjaink közművelödési törekvéseihez? — Várhatunk-e a jövőben Salgótarjánban több gyermekdarabot a színháztól? — Szokás külön rákérdezni, hogy a színház műsora mennyiben kapcsolódik a legújabb közművelődési törekvésekhez. Azért kezdtem ezzel a mondattal és azért emelem ki a „szokás” szót, mert hiszen a — A jövő évadban a színház kevesebb felnőtt előadás bemutatását és egyszerre két gyerekdarab műsoron tartását tervezi, így természetesen Salgótarjánban is több gyerekdarabot tudunk játszani. Schneider Miklós 1968 — megalakulása — óta igazgatja a Nógrád megyei Levéltárat. Munkásságának nem kis szerepe van abban, hogy a Levéltár a helytörténeti kutatómunka műhelyévé vált. Eredményes közreműködése révén jelentősen fellendült a megye honis­ mereti mozgalma. — Hogyan ítéli meg a helytörténeti kuta­ tást Nógrád megyében? — A megye párt- és tanácsi vezetői he­ lyesen látták, hogy Salgótarján fejlődése, a megyében betöltött szerepe megkívánja azt is, hogy a város e terület kulturális centruma is legyen. Ezért fejleszteni kel­ lett az oktatáson túl a kultúra számos más területét, színházi, zenei, irodalmi, kép­ zőművészeti stb életet. Volt a kultúrának olyan területe is, ahol a megye nem ren­ delkezett hagyományos alapokkal. Ilyen volt a társadalomtudományi kutatások egyik fontos területe: a helytörténeti ku­ tatás. A helytörténeti kutatás megindításá­ nak több feltétele van: a megfelelő alap­ intézmények létrehozása, a kutatógárda kialakítása, a vizsgálati anyag összponto­ sítása (a forrásanyagnak a megyében va­ ló elhelyezése). Ezeknek a feltételeknek a megteremtése meg is indult az 1950-es évek végén, a salgótarjáni múzeum létre­ hozásával. Majd néhány évvel később me­ gyei vb-határozat született a megyetörté­ net megírásáról, ez viszont szükségessé tet­ te a megyetörténet levéltári forrásanyagá­ nak visszahozását a megyébe, a megyei levéltár létrehozását. 1968. január 1-től ez is megtörtént. Azóta a levéltár helyben végzi a megye történetére vonatkozó írá­ sos forrásanyag összegyűjtését, a haszná­ latra való alkalmassá tételét (feldolgozá­ sát). a forrásanyagban való eligazítás le­ hetőségeinek kimunkálását, az anyagnak a kutatók rendelkezésére bocsátását s a közvetlen kutatási tevékenységet is. A me­ gyei múzeumi szervezettel együttműködve megindult a kutatómunka, ennek eredmé­ nye a négykötetes megyetörténet, a Salgó­ tarján története, Pásztó története, a vár­ hatóan 1977-ben megjelenő Balassagyar­ mat története stb. Sikerült megvetni az alapját a levéltár saját kiadványsorozatá ­ nak is, amelynek keretében eddig hat kö­ tet jelent meg. A levéltár figyelmet for­ dít arra is, hogy a hozzáforduló kutatók munkáját megkönnyítse, eszközeivel a mindinkább eredményes helytörténeti ku­ tatást támogassa. Az is természetes, hogy a megyei intézmények, amelyek hasonló célt valósítanak meg (elsősorban a múze­ um és a levéltár), messzemenően töreksze­ nek erőik összpontosítására. Ugyanez mondható a levéltárak országos együtt­ működéséről is. Éppen most alakulnak ki egy országosan egységesen szerkesztett le­ véltári tájékoztató körvonalai, amely azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődők az ed­ diginél színvonalasabb eligazítást kapja­ nak az őrzött forrásanyagról. Természete­ sen ebben a munkában is igyekszünk ak­ tívan részt venni. Összegezve, úgy vélem, joggal mondhatjuk, hogy a levéltár mint­ egy egyévtizedes tevékenysége hozzájá­ rult Salgótarján kulturális centrummá va­ ló fejlesztéséhez. 9 �— Milyen feladatok előtt áll megyénkben a honismereti mozgalom? — Mint közismert, a honismereti moz­ galom célja, hogy a közvetlen lakóhelyre vonatkozó ismeretek aktív elsajátítása ré­ vén a szocialista hazafiságra neveljen. Nyilvánvaló, hogy azok az intézmények, amelyek szakmai tevékenységükkel szin­ tén ezeknek a céloknak eléréséért is fára­ doznak, kiemelt szerepet kapnak e moz­ galomban. Így jutottam ahhoz a megtisz­ telő megbízáshoz, hogy a Hazafias Nép­ front megyei honismereti bizottságának vezetőjeként segítsem elő e munka ered­ ményességének növelését. Az összehangoló bizottsági munkának még az elején tar­ tunk, de bízunk abban, hogy az összes ér­ dekelt intézmények, szervek együttes mun­ kája révén sikerül majd mind szélesebb körben — elsősorban az ifjúság körében — megalapozni a szülőföld szeretetét, megbecsülését, és ezzel fokozni bennük a hajlandóságot az országért végzett erőfe­ szítéseik növelésére, tudatosabbá tételére. Az 1973. év jelentős dátum a Palócföld életében: ekkortól jelenik meg társadalompo­ litikai-irodlalmi-művészeti folyóiratként, két­ havonta a lap. Végh Miklós személyében a Madách-emlékérem a Palócföld mind széle­ sebb bázisra alapozódó, eredményes közmű­ velődési tevékenységét, hatását méltányolta. — Milyen új vonásokkal gazdagodott az elmúlt évek folyamán a másfél évtizedes múltra visszatekintő folyóirat? — A Palócföld újabbkori törekvéseit egyértelműen jeleztük a társadalompoliti­ kai kérdések irányába történő hangsúly­ eltolással: külsőleg a lap minősítésével — „társadalompolitikai-irodalmi-művészeti folyóirat” a korábbi „irodalmi-művészeti” folyóirattal szemben. Programunkat az 1973. évi első szám szerkesztőségi jegy­ zetében felvázoltuk: az ott rögzített elve­ ket igyekezünk mindennapi munkánk so­ rán következetesen érvényesíteni. A folyó­ irat munkájában mutatkozó új vonások lényege az, hogy minél közvetlenebb ak­ tivitással reagáljunk a közéletünket — társadalmi, gazdasági, kulturális kérdés­ ként, pozitív vagy negatív értelemben — izgató problémákra, tevékenyebb részesek legyünk az ország (természetesen, elsősor­ ban a megye) szellemi életének nemesítő alakításában. Feladataink teljesítéséhez 1973-tól egyre növekvő mértékben hívunk társnak korábban nem alkalmazott műfa­ jokat, témákat — s nem utolsósorban szerzőket. — Úgy gondolom, amikor a méltatás a fo­ lyóirat megnövekedett, eredményes közmű­ velődési hatását hangsúlyozza, talán többről is szó van, mint a megjelenő lapszámok köz­ vetett hatásáról. A mai magyar dráma szolgálatában Az Állami Déryné Színház, a Magyar Írók Szövetsége észak-ma­ gyarországi csoportja és a Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osz­ tálya rendezésében 1977. február 15—16-án Salgótarjánban került sor arra az eredményes (tervek szerint évenként ismétlődő) tanácskozásra, mely a Déryné Színház műhelyteremtő munkáját, az állandó színház­ zal nem rendelkező megyék kulturális életében játszott szerepét, iro­ dalom és színház kapcsolatát hivatott tisztázni. A vitában hozzászó­ lók között voltak Szalay Vilmos, a Déryné Színház igazgatója. Tren­ csényi Imre, a Déryné Színház dramaturgja, Maróti Lajos az írószö­ vetség drámai szakosztályának képviseletében, Bőgel József, a Kul­ turális Minisztérium munkatársa, Fábián Zoltán, az Írószövetség tit­ kára, Gerencsér Miklós, Mezey Katalin, örsi Ferenc, Bárány Tamás, írók. Az alábbiakban közöljük Székely Györgynek, a Magyar Színházi Intézet igazgatóhelyettesének vitaindító előadását. Aligha lehetne alkalmasabb mottót találni egy ilyen orszá­ gos vállalkozás megindításához — és a Déryné Színház jellegé­ nél fogva ezúttal már a legkisebb eredmény is országos mére­ tekben jelentkezik —, mint azt, hogy az a mai magyar dráma szolgálatában történik. A vitaindító referátum pedig talán akkor tölti be a leghasznosabban feladatát, ha megkísérli, hogy pillanat­ nyi helyzetképet rajzoljon és bizonyos sajátos lehetőségekre hív­ ja fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy a drámaírás ügye egyre erőteljesebben kulturális életünk előterébe került. A különböző megnyilatkozá­ sok indulatoktól, szenvedélyektől sem mentesek, de éppen ez a magas feszültség is azt bizonyítja, hogy mindenki új megoldáso­ kat igényel, lépni szeretne, s a maga módján lép is. Hogy csak néhány ilyen érdemleges mozzanatra emlékeztessek: a Színház­ művészeti Szövetség és az írószövetség dramaturg, illetve dráma­ író tagozatai közös vitát rendeztek múlt ősszel; a nemzetközi ITI immár három éven belül másodszor Magyarországon rendez­ te meg az író és színház kapcsolatát vizsgáló ankétját; a New Hungárián Quarterly 1976. téli száma aktuálisnak vélte, hogy Nagy Péter akadémikus tollából tájékoztatót adjon a felszaba­ 10 — Hogy helyes volt a lap karakterének módosítása, közéleti aspektusának erősíté­ se, azt az olvasói, előfizetői érdeklődés je­ lentős növekedése igazolja. S igazolja másfelől az is, hogy részint a szerkesztő­ ség kezdeményezése alapján, részint a hozzánk spontán érkező igényekre alapoz­ va, egyre több közösséggel sikerül kiépí­ teni tartós kapcsolatot, amelynek keretei között — a személyes kontaktus megte­ remtésén túl — a csaknem mindig pezsgő eszmecsere kölcsönös gazdagodásra ad mó­ dot. Engedtessék itt meg, hogy egyéni pél­ dára is hivatkozzak: A Salgótarjáni Ko­ hászati Üzemek József Attila Szocialista Brigádjával hároméves sokágú barátság köt minket össze, hogy találkozásaink hasznát méltánylandó, a brigádkollektí­ va Palócföld-előfizetési akciót indított a nagyüzem szocialista brigádjai körében. A szerkesztőség ugyanakkor e találkozók jó­ voltából közvetlenebb utat talál az olva­ sói, mindennapi emberi problémákhoz, ér­ dekekhez, igényekhez. Tevékenységünk célja tehát — az egyes lapszámokban közölt írások általi közve­ tett, s a szerkesztőség sokoldalú kapcso­ latainak köszönhető közvetlen hatások révén — alakító, irányadó hatással lenni minél többek közösségi érdekeltségének felébresztésére — akár a zsurnalisztika, akár a szépirodalom, akár a művészetek eszközével. Tóth Elemér dulás utáni magyar dráma helyzetéről; a debreceni irodalmi na­ pok decemberben a magyar dráma ügyét tűzte napirendjére, s a vita anyaga az Alföld 1977. januári számában meg is jelent; bel­ ső konfliktusai alapvető fontosságú kérdésekre mutattak rá, mint ahogy azt a Színház ez idei februári számában leközölt Debrece­ ni disputa című, szintén rendkívül tanulságos párbeszéd is iga­ zolta; és pár napja jelent meg Almási Miklós cikke a Népsza­ badságban témájául mai drámaírásunk néhány irányzatát vá­ lasztva. Aligha lehet kitérni az elől, hogy azokat a gondokat és gondolatokat figyelembe vegye az ember, amelyekről ezek a ren­ dezvények és cikkek szóltak. A pozitívumokat és a negatívumokat is többször megfogal­ mazták. Az előbbire példa a minisztérium elemzése abban az anyagban, amely az új magyar drámák létrejöttének új ösztön­ zési rendszerét foglalta össze. Ez summásan így hangzik: „A hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig a magyar dráma a hagyományos »fejletlenebb műfajcsoport« besorolásából előrébb lépett. A legszembetűnőbb bizonyíték: Örkény, Szako­ nyi, Karinthy, Hubay és még néhányan mások különböző mű­ veikkel átlépték az ország, Közép-Európa határait, leküzdve a nyelvi nehézségeket, a régebbi kommersz, az újabb protokollá­ ris magyar drámaexport olykor szűk kereteit, tradícióit... A széles ívben kitárulkozó érdeklődés oka tartalmi és formai. E drámák hírt, információkat adtak, eszméket, gondolatokat köz­ vetítettek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális ered­ ményei következtében a világ közfigyelme egyik fontos tárgyá­ vá váló szocialista Magyarországról”. Túl szép a kép? Lehet. Hi­ szen a negatívumok sem hiányoznak. Hallgassuk meg, hogyan „kánonizálja” ezeket Száraz György a Színház című lapban: „...kitűnő darabok kallódnak íróasztalok mélyén,... a bemuta­ tásra került vagy nem került művek csak elvétve jutnak nyom­ dafestékhez,.... a színházak nem méltányolnak ilyen-olyan írói törekvéseket, s a magyar dráma — a tetszetős műhely-elmélet ellenére — mostohagyereke Tháliának, s az őt képviselő szín­ házi vezetőknek...” Persze ez így meg talán túlságosan is sötét, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egyéb más műsorpolitikai feladatuk mellett színházaink évente mintegy 25—30 új magyar �drámát mutatnak be; köztük nem is egyszer egy-egy író több művét. Így például az elmúlt két évben. 1974. szeptemberétől 1976. december végéig Sárospataky István. László-Bencsik Sán­ dor, Gyurkovics Tibor, Vámos Miklós és Kaló Flórián két-két darabját, Illyés Gyula három új drámáját, Páskándi Géza és Hernádi Lajos négy-négy darabját mutatták be színpadainkon. A tézisek és antitézisek között, vagy talán éppen azok ered­ ményeképpen, a szintézis mindenképpen pozitív előjelű: a szín­ ház keresi az írót, igényli az irodalmat. S ezt nem csak a min­ dennapi rutinmunkában cselekszi, hanem — a különböző pályá­ zatok tanúsága szerint, mint amilyen (hogy csak a legfrissebbek közül említsünk egyet) a kecskeméti Katona József drámapályá­ zat fiatal írók számára — és amilyen természetesen ez a mosta­ ni Nógrád megyei kezdeményezés is — külön kiemelt feladat­ ként kezeli. Gondolom, mindenki meglehetősen nehéz helyzetbe kerül, aki egy-két év, évad alapján igyekeznék helyzetképet rajzolni egy művészeti ág teljesítményeiről. A tájékozódás kedvéért és talán némi tanulság okából bizonyos vonásokra mégis érdemes rámutatni, annál is inkább, mert ezt a már említett ankétokon is megtették. Az mindenképpen szembetűnő, hogy formailag milyen széles skálán jelentek meg a különböző művek. Aligha lehetne egyetlen formai skatulyába zárni Illyés Dupla vagy sem­ mijét. Raffai Vasderes ét, Örkény Kulcskeresőkjét, László Uránbányászokját, Páskándi Kettéfűrészelt zongora című groteszkjét, vagy Fejes Cserepes Margit házassága című játékát. De az is tel­ jesen nyilvánvaló, hogy egyiktől sem lehetne megvonni az érvé­ nyes maiság alapvető tulajdonságát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy drámaírásunk messze eltávolodott a naturalista sablontól, ha egyes művek — és sokszor éppen a direktebben társadalmi töltetűek — még fel is mutatnak ilyen visszautaló vonásokat. A továbblépés érdekében megfontolandónak látszik az a gondolatmenet, amelyet Hermann István fejtett ki, éles vitára ösztökélve a jelenlevőket, Debrecenben. Három drámai ábrázo­ lásmódról szólt. Az egyiket a régi „hitviták” hagyományához kö­ tötte és változatlan, kész figurák álláspontjának szembeszegezé­ sét látta benne; a másikat az első ellenpárjának minősítette, amelyben — ugyanilyen zárt rendszerben, de — ironikusan áb­ rázolva vonulnak föl a frontok. A harmadik lenne véleménye szerint a „Bánk bán-i” út: a konkrét történelmi szituációban megrajzolt és jellemének fejlődésében ábrázolt drámai alakkal a középpontban. Véleménye szerint az első két csoportba tar­ tozó alkotói módszer társadalmi-történelmi háttere elmosódóban van, tehát drámaírásunknak is túl kell lépnie ezeken a fokokon. A kibontakozás értelemszerűen a harmadik lehetőség irányába nyílik meg. Ezek a szemléleti-alkotói elvek természetszerűleg nem illenek minden drámára, s főleg tiszta képletszerűségükben nem. De mint tendenciákra, meghaladásra váró és kibontakozást ígérő tendenciákra, mindenképpen fel kell figyelnünk. Bizonyos következtetéseket le lehet azután vonni az elmúlt két év termését vizsgálva, a tapasztalatok, a kritikai és a kö­ zönségvisszhang alapján. Az egyik ilyen tapasztalat az, hogy a parabola-jellegű és célzatú történelmi drámák lassan alkalmat­ lan eszközzé válnak a hiteles mai mondanivaló művészi tolmá­ csolására. Ennek az a legfőbb oka, hogy a párhuzamot csak egy bizonyos ideig lehet többé-kevésbé szellemesen fenntartani; óhatatlanul eljön az a pont, ahol szinte erőszakosan tör föl a múlt és jelen alapvető történelmi ellentmondása. Ekkor az író előtt két út áll: vagy a múltat változtatja meg, vagy a jelent. Mindkét próbálkozás a művészi minőség, a hatékonyság rovásá­ ra megy. Az a megoldási kísérlet is kétes értékű, amely az ál­ talánosítás olyan fokán tartja a művet, hogy az szinte közhellyé vagy félremagyarázhatóvá, tetszés szerint betölthetővé válik. A dilemma meghaladásának eddigi egyetlen sikeres példája véle­ ményem szerint Szabó Magda Az a szép fényes nap című „szem­ telen” történelmi színműve, amely friss gondolatokra húz mint­ egy farsangi maskarát. Azt a feladatot pedig, amit Debrecenben Taar Ferenc szánt volna a történelmi drámának, hogy t. i. kor­ rigálja a hamis nemzeti tudatot, mindenekelőtt maguknak a szaktörténészeknek kell elvégezni; az irodalmi-költői szintű le­ számolás ritkán elérhető csúcspont. Jó néhány olyan dráma — köztük nem is egy vígjáték, ha­ gyományos vagy groteszk formában — került színpadainkra, amelyek a hétköznapok kritikáját gyakorolták az Almási Mik­ lós cikkében kifejtett módon. Igazat kell azonban adni neki ab­ ban, hogy a „pitiség” ábrázolása valamiképpen maga után vonta a dráma gondolati szintveszteségét is, „mintha kikapcsolták volna az áramkört a hősökből”. A „mini-környezet” hiteles áb­ rázolásához talán túlságosan is mélyre kell hajolni, annyira, ahonnan már nem lehet visszatekinteni a teljesebb összefüggé­ sek felé. S ha a közönség rá is ismer a figurákban — a szom­ szédaira; az azonosság felismerése köztudomásúan meglehetősen alacsony szintű esztétikai kategória. Ha a hatvanas évek fordulóján általános és indokolt volt is a magyar értelmiség önvizsgálata, történelmének reális szem­ mel való felmérése; ma már nem sok újat hoznak a még oly tisztességes direkt ábrázolások, s nehezen kerülik el a didakszis veszélyét. Félő, hogy előbb-utóbb erre a sorsra jut majd társa­ dalmunk „elveszett nemzedékének” ábrázolása is. Ami az Osz­ lopos Simeonban megdöbbentő tragikumként jelentkezett, s ami­ re még a Tüzet viszek művészhősének sorsa is joggal figyel­ meztetett — az önpusztítás okaira és következményeire —, az a Sziklafalban már csak távoli motívumként bukkan fel, a Har­ mincéves vagyokban pedig könnyed gúnyolódás tárgya. Megerősödött azonban egy konfliktus gyakorisága, amelyet véleményem szerint felületesen „nemzedéki” problémának szok­ tunk nevezni. A skála nagyon széles, hiszen olyan művek írha­ tók föl rá, mint a Hetvenes évek, a Csóka-család, a Vasderes, a Tíz közül kilenc, az Anyaföld, az Asztalosinduló vagy éppen a Kedves Bópeer...! De fel kellene ismernünk, hogy a „nemzedék”-fogalom itt csak egy nagyobb és mélyebb helyzetváltozás­ nak a metafórája. A fiatalok ugyanis azok a húsz-harmincéve­ sek, akik — az előző generációhoz képest — egy alapvetően megváltozott történelmi-társadalmi környezetbe születtek, olyan világba, ahol a kapitalizmus meghaladott forma, legfeljebb tu­ dati és magatartásbeli csökevényekben él tovább, illetve külső­ külföldi példaként vonz-taszít. És amíg a művek többsége — majdnem azt mondhatnánk: törvényszerűen — a múlt felől né­ zi a jelent, hangot kezd kapni az a szemlélet (gondoljunk csak a Harmincéves vagyok paradigmatikus hangvételére), amikor már a jelen felől tekintenek a múltra. Elképzelhető, hogy lesz­ nek még olyan művek, amelyek éppen a dráma műfaji sajátos­ ságainál fogva kiélezik a múlt és jelen ellentéteit, egyoldalúan a jelen javára döntenek, és nem veszik figyelembe ennek az el­ lentmondásnak a dialektikáját. Ne csodálkozzunk hát, ha a fia­ tal drámaírók, identitásuk keresése közben másképpen látnak, 11 �mint az előttük járók, s máshol látják társadalmunk problémá­ it, tüneteit, vágyait, mint a régebbiek. De ,,hol marad a korszakos, az összefoglaló erejű dráma”? — kérdezi Almási Miklós. Ha könnyen lehetne válaszolni erre a kérdésre, minden bizonnyal már művekkel válaszoltak volna. És elfogultság nélkül lehet állítani, hogy egyedül a színházakat aligha lehet felelőssé tenni, mert ez még elmaradt. A Debrece­ ni disputa vitájából többfajta nehézségre is lehet következtetni. Ilyen nehézség lehet, hogy — mint Hermann István mondotta — az idő túlhaladta az eddigi drámai formákat, drámaírói szemlé­ letet. Konkrét javaslatot is tett, bár talán kissé elvont formá­ ban. A javaslat lényege, hogy a művekben „tér és idő konkrét egysége” érvényesüljön, tehát csökkenjék az áttételes, parabolisztikus ábrázolásmód: kifejtette: el kell érkeznünk oda, hogy merszünk legyen vállalni a szocialista valóság belső ellentmon­ dásait; végül statikus jellemábrázolás helyett mozgásában, vál­ tozásában mutassák fel alakjaikat a drámaírók. Érdemes volna elgondolkozni azon is, nem dezorientálja-e a drá­ maírókat a „hős-antihős”, illúzió-dezillúzió túlságosan is sarkított ellenpárja. A hős fogalma köré ugyanis óhatatlanul valami dics­ fény sugarát vonják, szavából emelkedettebb hangvételt halla­ nak ki. Mai társadalomszemléletünknek azonban sem a dicsfény, sem a patetikus hang nem sajátja, s ezért sokan úgy vélik, hogy „hősök nélkül” vivőerejét vesztette a műfaj. A deheroizálásnak is éppen ez volt az egyik legfőbb vivőereje. De az antihős ép­ pen olyan sablonossá válhat, mint a hagyományos, piedesztálra helyezett figura. A félreértést valószínűleg úgy lehet tisztázni, a zsákutcából valószínűleg úgy lehet kikerülni, ha a „hős” fogal­ mát mintegy munkahipotézisképpen — legalább belső szemlé­ letben — kicserélik a példaszerű emberi sors ábrázolásának az igényére. Ha komolyan vesszük azt a félig elfelejtett meghatá­ rozást. hogy tipikus jellemeket kell tipikus körülmények között ábrázolni. Hiszen a ..példa” hitelét éppen ez adhatja meg. Azt hiszem, hogy Örkény színpadi műveinek — amelyek pedig elő­ adásmódjukban a szokásosnál is megformáltabbnak ítélhetők — éppen a tipizálás erőssége és pontossága adja a siker lendületét. Örkény ugyanis alaphelyzeteket fedez fel, absztrahál és szervez színpadi képletté, legyen az akár a Tóték, a Macskajáték, a Vér­ rokonok vagy a Kulcskeresök. Ez a nagyon is igaz képlet van ilyen-amolyan, néhol groteszk maskarába felöltöztetve, de azok az öltözékek lényegében egyetlen anyagból vannak tervez­ ve-varrva. Bizonyos felületes, majdhogynem zsurnalisztikus kategori­ zálással szokták a szovjet drámairodalom néhány igen érdekes új alkotását „termelési” darabnak minősíteni. Aligha lehetne riasztóbb címkét találni az ilyen alkotások számára, s még ri­ asztóbb lenne, ha a mi drámaíróinkon és színházainkon is „ter­ melési tematikájú” műveket akarnának számon kérni. Az termé­ szetesen igaz, hogy a munka az emberi társadalom és az em­ berélet döntő része, alapvető meghatározója. De Gelman Egy ülés jegyzőkönyve című darabjában nem a munka a téma, ha­ nem — és sikerének éppen ez a fő oka — a munkához, mint az emberélet egy döntő részéhez való viszony, konfliktusa pedig a látszólag hasznos öncsalás és a látszólag haszontalan becsüle­ tesség között van; még mélyebben pedig az öncsalás okáról szól — a nagymértékben és a felső vezetésben is elburjánzott rossz presztízsvédelemről. Olyan állapotról, ahol az igazság létérdeket veszélyeztető tényezőként jelentkezik. Tanulságos konfliktus ez, messze távol a szakmai értelmezésű „termelési” problémától. Igen rokon ez a konfliktus a felelősség vállalásának és el nem vállalásának nagyon is drámai feszültségével. Érdemes el­ olvasni Almási Miklós cikkét a Valóság ban az egyéni felelősség alakulásáról társadalmi gyakorlatunkban, és drámai lehetőség­ ként is szemügyre venni a sokszor látványosan, akár az öngyil­ kosságig következetesen a felelősséget mások helyett is maguk­ ra vevő „túl-vállalók” konfliktushelyzeteit. Nem hiszem, hogy ismeretlen volna számunkra a karriervágy mai Macbeth-je, aki, ha talán csak jelképesen, de partnerei, barátai, családja holttes­ tén át harcolja ki pozícióját, vagyonát, hatalmát. És nem volt vagy nincsen példa arra, hogyan alakulnak ki cinkoscsoportok, élősködve mindaddig, amíg végül azután az egyik holló mégis­ csak kivájja a másik szemét? Már említettem a mai nemzedék identitás-problémáját; azt, 12 hogy szinte még megoldatlan a számukra önmaguk életfelada­ tának világos megfogalmazása. A múlt negációja önmagában ugyanis rövid program. A vezetés átvételének igénye merőben formális lehet, ha nincsen tartalma. Hogyan harcolhatja meg drá­ mai harcát valaki egy életcél érdekében? Mit kell önmagában és környezetében legyőznie, hogy kiteljesíthesse önmagát? A hit megszerzésének és győzelemre vitelének drámája lehet az, netán tragédiája. És azt is vissza lehet kérdezni, amit a debreceni konferen­ cián Maróti Lajos fogalmazott meg, hogy t. i. „ez a társadalom, amiben élünk, igényli-e azt, hogy ...tükröt mutassunk neki a színpadról a saját konfliktusaira, a saját belső ellentmondásai­ ra...?” Talán mondanom sem kell, milyen drámai lehetőséget kínál ennek az ellenmondásnak az ábrázolása: a saját veszély­ helyzetei előtt szemet csukó ember vagy emberek alakjának fel­ mutatása. Mindezek a gondolatok természetesen csak felkínált javas­ latok, ajtók nyitogatása. kedvébresztés. Olyan gondolatok, amelyek esetleg nyílt vagy belső vitákat indíthatnak. Aktuali­ tásukat drámairodalmunk és színházművészetünk helyzete su­ gallja, Nógrád megye és a Déryné Színház kezdeményezése iga­ zolja. Engedjék még meg, hogy végül felhívjam a figyelmet egy érdekes lehetőségre, véletlen egybeesésre. Azok, akik tájéko­ zódni szoktak a világszínház eseményei, változásának, fejlődésé­ nek jelenlegi állapota felől, nyilvánvaló módon feltűnt két ér­ dekes törekvés, tendencia. Az egyik ezek közül a „közvetlen” színház gondolata. A legkülönbözőbb erőfeszítések történnek ugyanis azért, hogy a színházművészet, amely tulajdonképpen a dráma művészetének látható arca, újra eleven kapcsolatba ke­ rüljön közönségével, feloldódjanak azok a merev határok, ame­ lyeket a zenekari árok, a rivalda fénye húzott az elmúlt néhány száz év során néző és játékos közé. A maradandó élményt esze­ rint jobban biztosítja a hatás közvetlensége, szinte testi közel­ sége. Köztudomású, hogy Peter Brook is a „közvetlen” színház­ ban jelölte meg művészi eszményképét, kísérletei jórészt ennek a játékmódnak az eléréséért folynak. A másik felismerhető ten­ dencia a kisformátumú színházi produkciók elszaporodása. Le­ mondás a rafinált színpadtechnikáról, az ezerszemélyes néző­ terekről. Vágyódás az intimitás, a kis közösségek felé. A szemé­ lyesség szuggesztív varázsának keresése. A szemtől szembe va­ ló közlés hatékonysága. Anélkül persze, hogy a tartalom igé­ nyességéről, a művészi tolmácsolás tisztességéről le kellene vagy le lenne szabad mondani. És ez is tulajdonképpen a közvetlen színház formai feltétele. A Déryné Színház, nyilvánvaló módon a maga megújulását is keresve, abban a kivételes helyzetben van, hogy adottság­ ként számolhat azokkal a feltételekkel, amit a világszínház lá­ zas kísérletezéssel keresgél, próbál megvalósítani. És ha hosszú időn át az volt a panasza, hátrányérzete, hogy redukálnia kell mindazt, amit a nagy színházak művészete nyújt, akkor most érdemes felfigyelnie arra, hogy hátránya előnnyé változott, il­ letve változtatható. Eleve a kis formák színháza, és talán egyet­ len más együttesnek sincs olyan lehetősége a közvetlen hang megütésére, a közvetlen színház korszerű megvalósítására, mint éppen neki. S ha ezt a lehetőségét komolyan fontolóra veszi, az ország legszélesebb hatású kísérleti színházává válhat. Nagysze­ rű művészi lehetőség adódhatik, amely éppen hátrányosnak vélt helyzetéből következik. Ez a mostani kezdeményezés is lépést jelenthet ebben az irányban. A példát talán éppen Salgótarján mutathatja, ahol egy fejlődésben elmaradt hely alakította ki a legmodernebb magyar kisvárosi városközpontot: a hátrányt tudta sikeresen előnyére fordítani. Itt pedig ehhez a színházi vállalkozáshoz, amelynek értékét alig lehet elég magasra becsülni, amely a magyar dráma szolgálatában indul, fiatal drámaírók segítségét kéri, szervezi. Olyan alkotókét, akiket talán kevésbé kötnek a már túlságosan is kialakult megoldások, akik új szemléletet szólaltathatnak meg, s akik sokoldalú bátorítást kapnak, hogy a maguk való­ ságának konfliktusait — példaszerű emberi sorsokon keresztül, legyen bár tragikus vagy komédiába hajló, zenével átszőtt vagy mindennapos próza — közvetlenül és erőteljesen szólaltassák meg. Székely György �Jánosy István A Színész halála A gyengeségben van erőd Bolond Othello — másnak ez egy Szerep. Utána vígan megy vacsorázni, vagy Most mert csigolyád eltörött, ad hoc szerelme ágyba várja, s hordod teknőchéj gipszedet, s gyermeki álom ivor karokban. s öltöztetni kell mint játékbabát, Nekem, midőn a függöny alázuhant, — így még sosem szerettelek. kezdődik újból a cudarabb szerep: A gyöngeségben van erőd. most nem színészekkel tusázom, Pihétlen fiókát madáranyák — démonaimmal ezüst lidércben. úgy gondozlak. Szárnyas időm veled Jágó, Othello: mind vagyok önmagam, úszik. S föllobbannak emlékeink, Desdemonám is bennem imádkozik; ahogy az őszi levelek... Nézd, sárgába, lilába lángolnak a fák. S ahogy a sárga lomb pereg, pereg időnk. S ez őszi nyár szívfájdítón szép lángba gyújt minden virágot — ezért csapodár. végső magamban ő vagyok tán: gyermeki, téveteg együgyűség. Habkönnyű sárkány: tánccal az égbehúz; vulkáni láva: súllyal a földbe von. Néző, ne nézz, úgysem segíthetsz! Vesd meg a lanyha rutint helyettem! ... Nézd, virággá szépültek az emberek! Karácsondi Imre Tánc csak a test csak a tánc zene suhogás dübörgés dobás lobogás csak az ütem csak a tánc surranás moccanás tipegés rángás topogás Testünk története koppan siklik dobban fekszik lépted tested toppan izzik csörren hódol pörren bókol tested szájam röppen csókol dündete dündete dündete dün lebben +++ reppen sötét szoknyád sötét dündete dündete dündete dün libben ringat semmi semmi semmi csak a tánc csak a tánc lüktetés hentergés lebegés dob dob már csak a dob a lét 13 �hogy is vehetnem komolyan a költőt, ágálását unalom szájgörcse kísérte, közöny üvegszemei csörögtek, Riportok kocódtak minden mondatára, halomba gyűltek lába előtt, görgedező kavicsok, fűzhet-rakhat belőlük üvegszemvárat, annyi van már; I. én meg autómat mosogatom-fényesítem, dorombol kezes állatom, mégis kicserélem nagyobbra, mindent A gyantaszagú ítélet nagyobbra cserélek, rokont-barátot, gerendáira hivatalt-beosztást-rangot, fejjel lefelé feleséget-titkárnőt-szeretőt, fölszögezék gesztusaimat tanulják, utánozzák, hajlongó tekintetek kísérnek, Kínok nyálzó görcsei közt szemöldökeim kineveznek és leváltanak, vérbeborult szemeivel orrcimpám fintora korízlést teremt, közvetlen-közeiről pitiző rímek, farkcsóváló ritmusok látott egy bogarat dörgölődnek-nyaldosnak, minden arc mészfehér. biztos siker ez már, Míg élt sosem volt ily közel a földhöz mondom, mást tanulok; számolni kezdek, holnaptól számokat Mosolygott számolok, betűim számokká halálában változnak át, összeadom őket, több betű nagyobb szám, a szó szerény jövedelem, kis gazdagság egy egyszerű mondat, s egy XIII. cicerói igazi vagyon már, mindennek ára van, veszek és eladok: a vers pedig kacat, értéktelen, MÁST TANULOK; kabátújjamba szezonvégi kiárusítások szemete, zsineget rejtettem, meghúzom, mütyür-ráadás, balek-jutalom, égnek áll hajam, három nyulat, tessék, a költő kint ácsorog, két galambot bújtattam el kirakatomba les, bejönni nem mer, buggyos-bő nadrágom szárába, be sem engedném, igaz, még adott pillanatban jobb fülemből valamit elemelne, menjen vízsugár szökken elő, ez isten hírével közeli halála elé biztos siker, felbuktatnak, vagy az elérhetetlen halhatatlanság hasra vágódom nyomban, betört után, én maradok, szél nem orrom vérzik, fenékbe rugdosnak, háborgat, nap nem tűz fejemre, nyakon öntenek hideggel-meleggel , nyugalmam mozdíthatatlan, ülök kicsiny játékhegedűm pozdorjává pénzemen, le nem lökhetnek róla, törik, ezen jókat kacag számolom, egykettőháromnégy, a publikum, a verset félretettem, pörgetem, nem tévedek, ez a minek írjak, megvetem magamban biztos iker, titka kezemben van, a költőt, jó okom van rá, feldobom-elkapom, hopplá! mindig éhes volt, sovány; mondják, ez ám a játék, érte van minden, jó húsban vagyok, ő meg él-lüktet érte, s a rangos kezet, élhetetlen volt mindig, mire zsebemben is kotorászhat, tűröm vihette volna egytányérnyi hajlongva, keressen-találjon, szárazbab-becsületével, neki tettem oda, ez az ő ára, maholnap telket is veszek, megfizet érte kamatostól a ő csak nézett, nézett magányosan, lármázó demagógon mosolygok, tudatlanok tanították olvasni-írni, kitátott szájába aranyat vetek tűrte, összevihogtak mögötte, a leghangosabb pillanatban, számolgatták soraiban a bö- meg elhallgat, aztán meg dicsőíteni kezd, a cö-betűket, az volt a mérték, ismerem, összefut nyála a pénztől; köröskörül zümmögött a cöbö, én a költőt vetem meg mégis, meg a böcö és a böböbö, meg a élete haszontalan, pazarlás, cöcöcö, legyek, bögölyök szavait-énekét szétszórja, cirregtek, zurrogtak, sokallották nem az én emberem, nem kellene cöcögve-böbögve, vérére telepedtek, kifutónak sem, mondom, mást tanulok, elgyengülten bukdácsolt, levonások, valaha láttam egy istent, megvonások, összevissza-vonások nagyorrút-nagyszakállút, tűz macskakövein, én mást tanulok; szikrázott összeütött ökleiből, tanult gesztusaimat tovább adom, egy kézmozdulatból, tenyérnyi körömből nyilat lőtt, vadat ejtett, emelte botját, esőt fakasztott mi vonható le, meghatározásához a ködből, arca bozótjából nem kis idő szükséges, van-e hivatal, . dünnyögte, menjek ninivékbe: kijelölni bukfenceim percentjét, próféta leszek, piszkos és büdös, hahotám esedékes százalékait, lenyel a cet kiokád, undorodnak egy szemhunyorítás-homlokráncolás tőlem az oroszlánok, fű hervad luxusadóját, arcom fehérre meszelem, fröcskölő nyálamtól, köpöm ez már biztos siker, a verset a szitok-szót, repedezik a pofám, félrelöktem, minek toll-papír-tinta, Papp Lajos 14 a népek körülállnak, hasukat fogják, úgy röhögnek, ágaskodom egy rönkről, kóbor ebek lábukat emelik pimaszul, csavargók lekuporodnak, ott Végzik szükségüket; a költő nézett-hallgatott, megvetettem érte, gondoltam, leselkedik, lopni remélt a jámbor, ráhagytam, jó reklám lehet, ez a biztos siker feltétele, rám hivatkozik majd ő is, ha fejem fölé tornyos tetőt emelnek, rongyaimat kifestik-aranyozzák, göbös izmaim, görcsös csontjaim márványba örökülnek, fohász koszorúz, hát akkor dalba foglal ez a bamba rímkovács is, ezért aztán szavaltam ihletetten reggeltől estig sok napon át, ő meg egyszer megfordult, hazament, meghalt, ezért mást tanulok; szememre vetették úgyis tudatlanságomat, dolgoztam mindig, nem locsogtam, erő könyvekre nem maradt a napból, lezuhantam este, másnap nem szálltam föl az égre, föld van talpam alatt, bőröm érzi a rögöket, torzsok szúrását sziszegi, fű simogatásától megkönnyebbül, meghagyták, kezemben van a munka, tenyerem hozzá kérgesedik, ujjaim régóta szótlanok-nehezek, kitartanak mégis a fáradságban, vetnek, aratnak, éhségem jóllakatják, szomjam itallal oltják, ruhát adnak könnyebbségül testemnek, szerszámokat formálnak-faragnak, fából, kőből építenek ágyat-asztalt, jövőnek otthont, zizeg a szél, sustorgását fák visszhangozzák, rét küldi virágát szavára lehajlok, fölemelem, félénk eszmék szirmai, szólít, hallom már, hallom a zenét, látok képeket-szobrokat, erőm felébred, átváltozom; ez az a perc, a biztos siker, a költő meg én egyként megyünk tovább, öszetartozásunk tiszta sóhaj, hóhulláshan a lábnyomokat reggelre betakarja a hó, titok marad, hová vezetnek: a bohóc égnek meredő hajáról, nyulairól meg galambjairól, a füléből kiszökkenő vízsugarakról, vonszolódó-megalázott éjszakai útjairól ezért is hallgatok inkább. XX. én vagyok Mit mondott? ki az? sötét van csak a csillagok Ki beszél? csak én Hangosabban! szorongásom egy felhő peremén eladtam vagyok nem beszélek nem rezdül Tréfál? a lélek �Boronyai Tamás Szél ellen... Donki a hétvégi ház ajtajában áll, borotvaszappan ragyog a ké­ pén, ecsetjével újabb adagot kever a kezében tartott tálkában. Nagy a készülődés, igazi bakhangulat, ami még az egyébként halvérűeket is magával ragadná. Ilyen meg közöttük nem akad: nem élne meg. A pályán iszonyúan csibésznek kell lenned az egyik pillanatban, hogy aztán a következőben a legsportszerűbb módon állítsd talpra azt, akit előzőleg szemét módon leütöttél. És amikor a bíró felé fordulsz, te­ kinteted egy ártatlan hároméves gyermekével vetekszik, ha kell, könnyezel és sírsz, csak hogy a pályán maradhass: a kiállításért pénzbüntetés jár — itt mindent ezzel mérnek. Óriási sebességre kapcsol a színjáték. Mindenki gyorsuló ütem­ ben keni-feni magát, nyakkendőt, inget, zakót, egyéb ruhadarabot csereberél, készül az előadásra. A hét fáradalmait — napi két edzés, tűző napon — elfújja az emelkedő hangulat: a társaság kimenőt ka­ pott öttől kilencig. Az edző ott téblábol a házak mögött, hülye szellemeskedés köze­ pette adva a játékosok tudtára, hogy ő a nagylelkű, ő engedélyez­ te a kimenőt. Tartásáról, arcáról egyaránt leolvasható: „Na, milyen gyerek vagyok, kiengedtelek benneteket a városba, méghozzá teljesen egyedül, párosával sem kell mennetek.” Donkiék házához érve hű marad önmagához — „Nem szeretném, ha késnétek! Tudjátok, mi­ vel jár!”/—, aztán megszaporázza lépteit és elhúzza a szennyest. — Figyeld meg, Pufi, ezt még egyszer fejbe vágom, hanem hagy békén — morogja Don. Pufi éppen nyakkendőjét köti a szoba túlsó sarkában, csak a végszóra figyel föl: — Hülye vagy, nézz keresztül rajta! — Nem mindegy? Nem ártottam se neki, se másnak, de mióta felszólaltunk a játékosértekezleten, hogy az edzésmunka nem ér egy kalap szart sem, azóta egyszerűen nem tud lenyelni. Könnyebb a lei­ kének, ha még ezt a rühes négyórás kimenőt is megkeserítheti. — Hagyd a fenébe, öcsi! Kimegyünk, az első krimóban beka­ punk valamit, aztán „hajts”! Hol van még a kilenc óra! Akik elkészültek, máris szállingóznak kifelé, be-bekukkantva a szomszédos házakba, hogy szimpátiájuknak vagy antipátiájuknak megfelelően odavakkantsanak valamit. A mester éppen egy csoportot szórakoztat a háza előtt. A slepp kicsavarja magából a szükséges tetszésnyilvánítást, távozáskor biz­ tosítva az edzőt, hogy a sportszerű életmód az elkövetkező négy óra során semmiféle csorbát nem szenved. A versenysport maga sem szimpla dolog, de az edzőtábor hangu­ lata igazán sajátos. Kívülállók számára, akik csak a mesterségesen felsrófolt, bivalyerős férfiemberek kulimunkáját, meg állandóan vicc­ rehajló jókedvét látják, érthetetlenek is az olykori sirámok. Pe­ dig, hogy mi s mi van a kulisszák mögött! Ugyanezek a fiúk rend­ szeresen, következetes kegyetlenséggel irtják egymást, hogy a pályá­ ra lépéskor lehetetlenné tegyék a másikat. Egy-egy rossz forma, vagy akár eladott labda után „jön a szöveg”: és „fenekedre varrják a cserepadot.” De a szöveg a pályán a legkegyetlenebb: „úttörő”, „ki­ meszeljem magam, hogy megtalálj?” „veszek neked egy szöges kesz­ tyűt” (a jobb labdabiztonság érdekében). Vagy: „nyeles labda nem kéne?” S mindehhez még az is, hogy a legjobb formádban sem le­ hetsz biztos, mert a csapat összeállításakor nem a teljesítmény szá­ mít. Rendre kimaradhatsz a keretből olyanok miatt, akik az edző kegyeit elnyerték. S egy idő után óhatatlanul kiborulsz. Donki még félig habos, lassan húzgálja arcán a pengét, szeme sarkából méregetve a ház előtt elhaladókat. Közben be nem áll a szája: „Mi van, zugivók?” „Elég selymes volt a nyelvetek? A fa­ tökű főnökötök most igazán jól érezheti magát.” „Ennyi ganét egy csomóban ritkán látni.” — Tartsd a pofád, Don, mert még megjárod! — Jaj, rögtön tönkremegyek a félelemtől, gennyes! Csak azért nem váglak fejbe, mert nincs hypóm, hogy fertőtlenítsem a man­ csom a képed után. Az utolsók között lépnek ki a tábor kapuján. Alig beszélnek, a legelső kocsmát kutatják emlékezetükben, azt amelyiket a sok kisvárosi futás jóvoltából igencsak ismernek kívülről. Arcukon szin­ te egyszerre derül fel a felismerés: megvan, az akácsor végén, az udvarban! Az ivóban alig van forgalom, néhány vendég lézeng mindössze. Az álmos csapos mélázó tekintete a plafonhoz tapad, az embfernek az az érzése, hogy közben egyfolytában a rácsra tölti a sört. De értheti a munkáját, mert a sör jön, s nem mellé — pontosan a kriglibe. Idomított csap lehet! S közben még a féldeciket is kitölti, hogy észre sem venni. Annyira zavarja őket a csapos égre néző kék szeme, hogy csak akkor térnek magukhoz, mikor az előtartott mar­ kában eléjük rázza az aprót: tíz fillért reklamál, annyival rövi­ debb. Gyorsan odanyomják a járót. Az ital villámgyorsan tűnik el. homokként issza fel a kihajtott, fáradt szervezet. — Most pedig felhajtunk valakit — kerekedik végre szó Pufi száján. — Mért gyászolsz, Öcsikém. három óránk még mindig van. Aranyélet, tengerpart: ébredj már föl! — Te. Pufi, megéri? — Mi éri meg, te ökör? — Hát ez az egész... únom. Malomban vagyok, gép vagyok. Esküszöm, csak ezért etetnek, hogy futni tudjak, s ha megállok, nem kapok kaját. Aztán ez a társaság. Vesszek meg, én kiszállok! — Hülye vagy! Itt ez a néhány óra, beszophatunk, csajozhatunk, erre te lelkizel. Én segítek, ha lehet, de te is tudod, hogy minden­ hol vannak tetű emberek — itt is. — Én nem róluk beszélek, hanem magamról — makacskodik Don. — Ezt a gerinctelen nyali-palizást nem csinálom tovább. Tu­ • dom, a szarnak nem lehet szemére vetni, hogy büdös. De itt rólunk van szó, nem róluk. — Na, nekem ebből elég, öcsikém — tápászkodik fel helyéről sa­ vanyú arccal Pufi. — Mással szeretnék most társalogni, ebben a ke­ vés időben. Hegyesebbel, barátságosabban, mint te. Fizetnek és elindulnak. A kellemes este old valamit feszültségü­ kön. Egy vendéglőből zenefoszlányok szűrődenek ki — neonbetűk hirdetik: RÓZSAKERT KISVENDÉGLŐ. — Donikám, most te erre, én meg arra! — köszön el Pufi. Donki marad. Pufi meg elindul ráhajtani. Nem valami nagy si­ kerrel. Sok helyre benéz, de ma valahogy nem megy a dolog. /Ilyen az én formám — gondolja, aztán végül is elindul a Rózsakertbe, ahol a találkozást Donkival megbeszélték. Leül, iszik. Néhányszor megpillantja a táncoló párok között egy nagy mellű szőkével egybe­ nőve, Dont is. Aztán fut az idő. Fél kilenc után egyre idegesebben babrál a gyufájával: Don eltűnt s vészesen közeledik kilenc óra. Az pedig szentírás. Először az óráját figyeli, aztán határoz: lemegy a partra. Meg kell őket találni! Szalad, végig a parton. Odafelé csön­ des, fürkésző szuszogással, visszafelé már kiabálva: Don, Donki, Öcsikém! Legázol a vízmenti bokrokhoz, a töksötét partra és csak­ nem rájuk lép. — Donki, gyere azonnal! — A lányhoz fordulva, elnézést kér. — — Ne haragudjon, nagyon fontos, hogy időre odaérjünk! — Ennek aztán ugathatsz — röhög föl Don. —, ez egy büdös szót sem tud magyarul. — Don, az istenért, gyerünk! ígérhetsz neki mindent, csak gye­ rünk már! —; Nem megyek, szarok az egészre! — villan fel eszelősen Don­ ki félrészegen villogó szeme. — Nem megyek! De Pufi ezt már távolról hallja, mert teljes erővel fut a tábor felé. Csak később visszapillantva látja meg barátját, amint vagy hat­ száz méterrel mögötte lohol: No, csakhogy megjött az eszed, sóhajt megkönnyebbülten. Az edzőtábor kapujához közeledik, Donki jóval mögötte. A ka­ nyarból kifordulva az edzőt pillantja meg: a kapuban áll, kezében stopper, idegesen szívja a cigarettáját. Donki tudja, hogy az ideges­ ség látszat csupán. Illetve nem az erénynek szól, hanem a bűnért, a renitensek vétkéért: ellenük jár a stopper. Torkában egyre erő­ sebben érzi a lehajtott italok ízét, tüdeje akadékoskodik, de egy utolsó erőfeszítéssel ráver saját lehetőségeire és elsprintel az „idő­ mérő” mellett. Háromszáz méterrel mögötte Donki. Hallja az óra kattanását, s az edző gúnytól kövér hangját: „Pa­ taki, maga még beért.” Aztán, kis idő múlva ismét: „Maga meg le­ késett. Erdős. Reggel jöjjön be hozzám! Vagy, tudja mit? Be se jöj­ jön! Oda megy, ahová akar, a ma esti szállását már maga fizeti!” Másnap Donki nélkül folytatódik az edzés. Említést sem tesz róla senki, legfeljebb a kizárt játékos helyére került új fiú hülye vigyora, gerincet nélkülöző szolgálatkészsége figyelmeztet és emlékeztet, hogy a keretet átírták. A stopperóra feltette az i-re a pontot. Az öltöző­ be menet egyébként elolvashatják Erdős József (Don) áthúzott ne­ ve mellett a másikét, s a végzést a táblán: „A fegyelmi tárgyalás végzése értelmében a közösség tudatos bomlasztásáért, az edzés szabotálásáért Erdős Józsefet a keretből a mai napon kizárjuk.. A leizzadva, tikkadtan érkező Pufi szájában hirtelen összefut a nyál és köp egyet — a tábla közepére... Tudatos bomlasztás, sza­ bótálás! Úgy ismeri Donkit, mint a tenyerét, csaknem egyidőben kerültek a csapatba, együtt hajtottak le jó néhány szezont. Szabotá­ lás? Hülyeség! Mikor elkezdték, eszükbe sem jutott, hogy itt harc is lesz, csak játszottak — felszabadultan és jól. Aztán megjött a ke­ rettagság. Akkor indult minden: mert a keret ugyan tizennyolc fő­ ből áll, de a csapat összeállításakor, utazáskor csak tizenketten jö­ hetnek szóba. Pénzt viszont csak a játékosok és az utazók kapnak. Meg egyáltalán: a játék lehetőségét is. Vannak tehát, akik szükség­ szerűen kiesnek. És furcsa módon sosem abból a galeriből, ame­ lyik simulékonysága révén megnyerte az edző kegyeit. Ők persze észrevették ezt s úgy vigyáztak minden lépésükre, mint egy ter­ vezőmérnök, mert látniváló volt, hogy nem elég a kifutáshoz az emberség meg a játéktudás. De mit tegyenek, ha nem születtek nyali-palinak. Élni és játszani akartak, becsülettel, azokhoz húztak, akik jól húztak, vállalkoztak a pluszra, túlóráztak, rátettek arra, amit az edzésen megköveteltek. S ezért joggal vártak előnyöket a válogatáskor, meg okot arra, hogy ne menjenek bele a meggyőző­ désükkel ellentétes dolgokba. Amiért a szájukat is nem egyszer ki­ nyitották. No, Donkinak már megágyaztak emiatt... Elégedett arccal nézi a köpés nyomát meg a többiek elhűlő pillantását, aztán elindul a mérleg felé. A dühtől kétszeresen érzi a kánikulai hőséget. A játékosok közönyös nyugalommal ácsorognak, az edző árgus szemekkel figyeli a mérleget és gondosan vezeti be statisztikájába a tételeket. Pufi tudja, hogy van rajta felesleg, leg­ szívesebben előre kikérné a szertáros Manyikától a „szokásost.” Mi­ kor fellép, megbillen alatta a mérleg, ördögi játékba kezd a skála, aztán megáll a kilencvennégy kilónál. Az edző szemöldökrántása minden jóindulatot kizár: — Mondja, Pataki, mennyi sört iszik maga naponta? 15 �Pufi szeme felszikrázik, éppen jó időben érkezett neki ez a meg­ jegyzés. Legszívesebben azonnal ütne, aztán mégis csak szóban kezd párbajozni: — Miből gondolja, hogy iszom, mester? Mit szaglászik mindig utánam, mikor még sose volt velem gondja! Elviszem a hátamon a csapatot, derüljön ki a pályán, hogy hány kiló vagyok! A maga cingár versenylovainak gőzölt bükkből van a kezük, mégsem talál­ ják el a kaput két lépésről se. — Fejezze be, jó? Ami az ellenőrzést illeti, előbb-utóbb elkap­ juk. Most viszont: két melegítő, gumikötél, ötkilós medicinlabda, nájlon kezeslábas, kesztyű, sísapka. Aztán futás az atlétikai pályához! Négyezer méter! — Mester — ugrik fel a vízszint Pufi fejében —, holnap meccs van, ezek után ott össze fogok esni. — Nem érdekel a szövege, ez az én dolgom! Vagy az atlétikai pálya, vagy az öltöző. Válasszon ! Pufira hirtelen istentelen nagy nyugalom száll. Eszébe jutnak Don előző napi szavai, s széles mosollyal bólintva az edző felé, he­ gyes köpéssel megcélozza annak jobb lábát. Talál. Aztán elindul az öltöző felé. Vilém Závada Falusi asszony Csak kopogjon büszkén facipőd, falusi lelked mindig boldogan csúszik bele, mikor föl kell kelned éjfélkor, s az udvaron át az istállóba menned, mikor a sötétben hosszan fölbődül a tehén, láncát a vályun zörgeti, vagy szarvát veri a falba, mintha valamitől megriadt volna. Csak belépsz az istállóba, nevén hívod a barmot, eres kezeddel megsímogatod fejét anyailag, s a békés, bölcs szemű tehén a nehéz állatok örök komolyságával az emberhangtól megjuházva, köszönetül megnyalja kezedet érdes nyelvével, és arcodba leheli forró, lucernavirág-illatú leheletét. Jó a szaglása a kóbor macskának is. Panaszosan nyávog, mint a kizárt gyerek, és amikor szemében zöld fény foszforeszkál, mint a sűrűsből ólálkodó tigrisnek, nem mer hozzád dörgölőzni, csak szoknyádat hízelgi meg és üdvözlőleg forog, mintha csak érezné, hogy nem hajtod el őt és úgy bánsz vele, mintha ember volna. Mit vetsz tavasszal a földbe, hogy még a legkényesebb növények sem sínylődnek nálad, s nem pusztulnak ki földedről? Eddig seholsem állítottak emléket neked, nem írtak rólad az újságokban, de nálad a faluban, a földön minden körülötted forog. Jánosy István fordítása 16 Lakos György Hagyományos parasztlakodalom (Részlet) Történik: Újfalván, napjainkban, nyár végén. A meghívottak és vendéglátók egyaránt a húszas-harmincas évekből való palóc népviseletben vannak, csak Pali, Bagyinszki, Plé­ bános, Gyuri bá, Riporter és Gyetvai elvtárs kivétel. I. rész Szabóék hálószobája, Újfalván. Modern polgári lakásnak tetszik, rekamiéval, szekrénysorral, toalett-tükörrel, fotelekkel, háromszögle­ tű asztalkával. Amikor a függöny fölmegy, Irma néni Babikát, a menyasszonyt öltözteti. Irma nénit a sok szoknya láthatólag zavar­ ja, gyakran igazgatja magán. Babika esküvői ruhája csak stilizáltam népi: testhez simuló, világoszöld bársonyruháját palóc hímzés díszíti. Esküvő előtti ebédhez készülődnek. 1. IRMA NÉNI (már nem először markolja föl a nehéz szoknyaegy­ veleget): Babika, te azután jól kitaláltad. Húsz éve nem volt rajtam ilyen viselet. Apósod meg a tyúkszemét fájlalja az ünnepi csizmájá­ ban, pedig egy hét óta disznóhájjal kenegeti. BABIKA: Irma néni, maga cuki pofa ebben a ruhában! IRMA NÉNI: Magadnak bezzeg... BABIKA: Fölvettem, volna a száz alsószoknyát is. Pali megtil­ totta. Én a hagyományos falusi lagzihoz ragaszkodtam, ő meg ehhez a ruhához. A Budapesti Nemzetközi Vásáron látta meg... IRMA NÉNI: Könnyebb leszedni, mint a sok szoknyát.... De neked hogyan juthatott ilyesmi az eszedbe? BABIKA: Nagymamám falusi asszony. Olyan ízesen tud beszél­ ni a lagzijáról! IRMA NÉNI: Ilyet! Előszedted a régi, kényelmetlen maskarát! Persze, a násznagyok és vőfélyek vannak igazán bajban. Hetek óta kutatják és tanulják a régi rigmusokat. Lesz itt olyan országos egy­ veleg! BABIKA: Ez a divat. Bartók és Kodály elkezdte a zenében, azóta végigfutott a művészet minden ágában. A lakásnak is legszebb dísze a rézmozsár, a petróleumlámpa meg a rokka. IRMA NÉNI: Meg a cseréptányér. Az én ócska tányérjaimat is mind elhurcolták a tarháló pestiek. Mégse értem, miért ment bele Pali ebbe a komédiába. BABIKA: Megmondtam, ha elvárja, hogy otthagyjam Pestet ér­ te, akkor hagyományos lagzit rendezzen. Vőféllyel, menyasszony­ tánccal, hajnalégetéssel... IRMA NÉNI (nevet): A kissógorod erővel elment vendéget hívo­ gatni. Lujza néniéknél azután elvétette a rigmust: Sok bő gatya szálljon a násznép fejére, Mint amennyi harmat a fű tetejére... . Sok bő gatyát mondott a sok bő áldás helyett. (Kacag) BABIKA: Akarattal csinálta. Erről ráismerek. IRMA NÉNI: Még nem is urad Pali, máris bolonddá tetted! Le­ het, hogy Pesten ez a szokás. Nálunk a lány csak a holtomiglan-hol­ todiglan kimondása után kezdi el a táncoltatást. Bezzeg akkor visz­ szamenőleg. JANCSI (beront a szobába): Betoppant Lujza nénénk egy fogyó­ kúrára fogott, koszos kakassal a hóna alatt. IRMA NÉNI: De te hogyan merészeltél betörni ide, ahova a nők is csak kopogtatással léphetnek be?! JANCSI: Úgy szorongatja a végelgyengülésben szenvedő dögöt, mintha Philips-magnó lenne, öt kazettával. IRMA NÉNI: Bezzeg őt fiatal korában az egészséges, vérbő ka­ kasokért ette a penész. (Jancsihoz) De most már eleget lábatlankod­ tál! JANCSI: Jó-jó, megyek. Lajkó már úgyis meghozta a hasaalját. (Utánozza a hentesbolt eladóit): Negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér. (El) IRMA NÉNI: Fordulj meg, kedves! Haladjunk! Még meg is kell fésüljelek. BABIKA: Ki ez a negyvenkilenc forint hatvannyolc fillér? IRMA NÉNI: Ő volt a legrosszabb számtanista az iskolában. Még nyolcadikban se tudta az egyszeregyet. Kegyelemből engedték át, mert az anyja tanácstitkár. Most meg a boltvezető vele méreti ki a húst. BABIKA: Úgy megtanult számolni? IRMA NÉNI: Kutyafülét! Begyakorolta, hogy nyolcvan dekánál több húst nem szabad mérni és kiló árát kell bediktálni. Tíz-húsz fillért le is farag a kiló árából, ne látsszon ki annyira a lóláb. BABIKA: És nem szól senki a vezetőnek? . IRMA NÉNI: Minek? Az se számol különben. BABIKA: Szakasztott, mint Budapesten. így szűnik meg a falu és főváros közötti különbség! PALI (Be): Babika! Úgy készülsz, mint a menyasszony. IRMA NÉNI: Még szép! PALI: A vendégek már a csontvelőt eszik, pirítóssal. BABIKA: Akkor meg mit akarnak? PALI: A menyasszonyra kíváncsiak, meg a sok rigmusra. �BABIKA: Ezek szerint a hagyományos lagzi nem csak engemet érdekel. PALI: Apámat hallanád. Akkorákat jajgat, hogy szétszakad tőle a sátor. Sajog a tyúkszeme. IRMA NÉNI: Ismerem apádat. Produkálja magát a vendégeknek. Mind itt vannak, akit meghívtatok? PALI: Ebédre csak a közvetlen rokonságot és a legmeghittebb barátokat. Néhányan még késnek. BABIKA: Misi és az az idősebb barátja már itt van? PALI: Ők nem hivatalosak. BABIKA: A 1/egjobb barátod? Akivel együtt gyűrtétek a főis­ kolát? Akivel egymás javára igyekeztetek lemondani rólam? Végül én téged választottalak. PALI: Nem hívtam meg. BABIKA: Tudom. Megfeledkeztél. De én találkoztam velük és pótoltam a mulasztást. IRMA NÉNI: Az apja is ilyen feledékeny. Felejtés nagy vesztés. PALI: Meghívtad őket a tudtom nélkül? BABIKA: Most már tudod. PALI: És erről csak most szólsz? IRMA NÉNI: Mit berzengsz? Igazán rendes gyerekek. Csodálko­ zom is Babika ízlésén, hogy téged választott, nem a Misit. PALI: Ne vicceljen, keresztanyám. Én Misiéket szándékosan nem hívtam meg. Sem ebédre, sem az esküvőre, de még a vacsorára sem. BABIKA: Ez érthetetlen. Mi történt köztetek? PALI: Megsértettek. IRMA NÉNI: Az a csendes, csupaszív gyerek? PALI: Az. Már nem is olyan csendes. Cinikus és fennhéjázó. BABIKA: Mi a csodával tudott megsérteni. Nem akart gyolcs­ inget és rézgombos mellényt venni.... PALI: Olyat mondott, amit önérzetes embernek nem lehet le­ nyelni. Ha nem ő mondja, leszúrom, mint a karácsonyi süldőt. BABIKA: Mit mondott? IRMA NÉNI: Nyilatkozz a feleségednek! Bár a titoktartás né­ ha többet ér a szólásnál.... PALI: Azt mondta... IRMA NÉNI: Nyögd már ki! Nincs az a titkos dolog, akit az idő ki nem forog. No, mit mondott? PALI: Hogy seggnyaló vagyok. BABIKA: A disznó! Ilyet mert mondani? Mi bátorította föl erre? IRMA NÉNI: (Palihoz) Egy szót se szólhatott volna, ha kikö­ peted vele a bölcsességfogát. Ki a régi bosszúságot elszenvedi, magát újra készíti. (Babikához): Te, kedves, meggondolhattad volna a meg­ hívást. Meg kell az ilyet beszélni. Ti most már ketten alkottok egyet. BABIKA: Szeretném tudni, hogy’ mert Misi ilyet a szemedbe vágni? S te mért nem kértél elégtételt? Nem arra gondolok, hogy kivered a szemfogát. IRMA NÉNI: Süldőleány koromban még ököllel vagy boxerrel intézték el az efféle dolgot a fölhevült legények. A vénasszonyok meg azt hirdették: „Ha haragszik, harapja meg a hasát, s ha nem éri, nyújtsa ki jól a nyakát”. PALI: Megsajnáltam. Úgyis elég baja van. Ráadásul akkor tud­ ta meg, hogy egybekelünk, itthon házasodunk és rendhagyó lagzit tartunk. IRMA NÉNI: Tehát szerelemféltésből mondta? Ki mit szeret, azt félti. A féltékény ember beteg ember, nehéz számon kérni a tet­ teit. Szegény uram, isten nyugosztalja, legalább húsz évet veszített az életéből emiatt. BABIKA: (Palihoz) Féltékenységből senkinek se mondják azt, hogy „te......”. IRMA NÉNI: No, Misiről senki se állíthatja, hogy seggnyaló. Konok, egyenes, gerinces fajta és szókimondó. De most elvetette a sulykot. Ilyenből tetszik ki, hogy igazi-e a barát. PALI: Ő annak tartja magát. S arcátlan. Volt képe elfogadni Babika meghívását. BABIKA: Valami előzménye mégis lehetett, ha idáig jutottatok. PALI: Nem alkalmas az idő. A násznép csak miránk vár. In­ kább azon törd a fejedet, hogyan köszörüljük ki a csorbát. Ha Bagyihszki elvtárs itt találja őket, kitör a botrány. BABIKA: Ki az a Bagyinszki? IRMA NÉNI: A téesz húsüzemét vezeti. Egy ravasz kappan. BABIKA: Kappan? IRMA NÉNI: Tűbe lehet fűzni a hangját. Hét határban nem találsz nála nagyobb lókötőt. Lehúzná a tetűnek a bőrét, ha lenne, aki megvenné. De van valakije a megyénél. S akinek van valakije a megyénél, annak szabad az út. BABIKA: És Misi ezzel a Bagyinszkival is haragban van? PALI: Békétlen természet. Alkalmazkodás nélkül a szocializmus­ ban sem lehet érvényesülni. BABIKA: És az önfejű Misi lemondott az érvényesülésről. Miért haragudott meg rá Bagyinszki? IRMA NÉNI: Annak is azt mondhatta, mint Palinak. Arra azu­ tán ráfér. Akkora a nyelve, hogy minden főember nadrágjáig elér. PALI: Bagyinszkinak is azt mondta, de mást is. BABIKA: Miért kell harapófogóval kiszedni belőled? PALI: Hogy Bagyinszki egy szakmai analfabéta, aki milliós ká­ rokat okoz a téesznek és az államnak. Szerencséje, hogy a szocia­ lizmus olyan megdönthetetlen rendszer, ami az ilyen léhűtőknek a tékozlásait is kibírja. De ő harcolni fog, hogy Bagyinszki találja meg a maga kaptafáját, ne kelljen húsmérgezéstől tartania annak, aki a szövetkezet töltelékáruit eszi. Tanácsolta, ne szóljon bele szakmai dolgokba, azzal meghosszabbíthatja idejét a méltatlanul viselt pozí­ cióban. BABIKA: Te pedig Bagyinszki elvtárs pártjára álltál. PALI: Senkiére nem álltam. BABIKA: Tehát cserben hagytad Misit. IRMA NÉNI: Nem hagyta ebadóban, csak nem állt melléje. PALI: Honnan tudja? IRMA NÉNI: Kitetszik a farka a rókának, akármint dugdossa. BABIKA: (Palihoz): Mondd meg igaz lelkedre: Misinek vagy Bagyinszkinak volt-e igaza? 17 �PALI: Bagyinszki elvtárs csakugyan nem egy lángész, viszont ő a főnök, Misi egyszerű üzemmérnök. Beosztott. IRMA NÉNI: Mondják, Bagyinszki hús helyett mindig szalon­ nát rakat a szalámiba, mert az olcsóbb. Egyszer az ellenőrök rá­ jöttek a trükkre, és milliós bírságot róttak ki a téeszre. Az öcsém­ től tudom, Misi előre figyelmeztette, hogy az ilyen csalásnak csakis lebukás lehet a vége. PALI: Bagyinszki elvtárs máig azt hiszi, hogy Misi súgta be a hatóságnak. Mert ezzel még nem lett vége. Kiszállt a Népi Ellen­ őrzési Bizottság, és különböző anyagi természetű visszaéléseket fe­ dezett fel. Jogtalan reprezentációra és kenőpénzekre jöttek rá. Va­ lami nyolcezer forintot kellett saját zsebből befizetnie a téesznek. BABIKA: Olcsón megúszta. IRMA NÉNI: A velőscsont és a belsőség rendszeresen kijár a járási és megyei uraknak. Ők nem a szalonnával töltött kolbászt eszik. BABIKA: És te cserbenhagytad a barátodat egy csirkefogóért! PALI: Csirkefogó? Túlzás. Az elődje is ezt csinálta, az utódja is ezt fogja csinálni. Ilyen az élet. IRMA NÉNI: Ha kenik a kereket, akkor szalad a szekér. BABIKA: (Gúnyol): Szép! Nagyon szép! PALI: Egyoldalúan szemléled az ellentmondásokat. BABIKA: Frázis! PALI: De ez nem frázis, hogy én csak alig egy hónapja kerül­ tem le a téeszbe Pestről, Misi meg több mint másfél éve. A viszá­ lyukat csak szóbeszédből ismerem. Úgy csöppentem a dolgok kel­ lős közelébe, mint Pilátus a krédóba. Én lakást akarok a téesztől, amit nem kockáztathatok semmiféle pártállással, melldöngetéssel. IRMA NÉNI: Úgy tudom, a szolgálati lakást a szerződésben előre kikötöttétek a téesznél. PALI: De nem mindegy, melyik lakást kapjuk. Három szolgálati lakás épül. Kettő felújításból, félkomfortos, és egy új összkomfortos. És nekem az újra vásik a fogam. BABIKA: Nem is volt nagy az ára... PALI: Nem foglalhattam állást se pró, se kontra, amikor csak hallomásból ismerem az ügyet. BABIKA: Az ügyet lehet, de Misit nem. Őt ismerheted, min tenyeredet. at IRMA NÉNI: Össze ne vesszetek, gyerekek, a lagzitokon! Leg­ jobb Békés vármegyében élni. ..Ha nem békül, majd’ megkékül”. BABIKA: Megfájdult a fejem. IRMA NÉNI: „Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asz­ szony.” PALI: Próbálj megérteni, Babika. Misi nekem sem apám, sem testvérem. De te nekem több vagy, mint a fejedelmi gyémánt. Úgy ragyogsz előttem, hogy belevakulok, mint éjszakai bogár a fénybe. Neked akarok én palotát, nem magamnak. Hiszen én magamban dinnyecsősz-nagyapám módjára a roskatag kunyhóban is eléldegél­ nék. Mindjárt más, ha a lakásban van az angol vécé, a fürdőszo­ bában állandóan hideg és meleg víz folyik, a konyhában beépített szekrény, mosogató könnyíti a munkád. Ezt adjam én oda a Misi kedvéért? Szálljak szembe azzal, aki befolyásos szószólóm lehet? BABIKA: Mit ér a szép lakás, ha ott lépten-nyomon egy ge­ rincetört, rokkant embert látok? PALI: Gondold meg: ha Bagyinszki észreveszi Misit és Gyuri bátyámat, az könnyen a lakásunkba kerülhet. IRMA NÉNI: Erre már én is azt mondom. Bagyinszki András nem atyaúristen, még ha atyaúristen is a keresztapja. PALI: Ebben a szituációban Misi és Gyuri bátyám meghívása a legnagyobb provokáció. BABIKA: Te pedig félsz kihívni a főnök haragját. Misiért? A tsz-elnök és a vezetőség az ő főnöke is. Te nem Bagyinszkival egyez­ kedtél, hanem a téesszel. Ő is csak egy alkalmazott. IRMA NÉNI: Többször győz az okos, mint a bátor. Ebben, nem azért, mert keresztfiam, Palira szavazok. PALI: Arra adjon jó tanácsot, keresztanyám, hogyan parírozzuk ki a végzetes csapást? Mi történjen Misivel és Gyuri bátyámmal? BABIKA: Mi történne? Meghívtam őket. Te meg nyilvánvalóan díszes meghívót küldtél Bagyinszki elvtársadnak. Majd elválik, me­ lyikőjük tud illendő vendég gyanánt viselkedni. PALI: Mi lesz ebből!? IRMA NÉNI: „Majd meglátjuk.” Azt mondta a vak is. Volt már olyan, hogy két dudás is megfért egy csárdában... Palikám, írd föl egy papírra, hogy „tilos a bemenet” és tűzd ki az ajtóra! S felejts el visszajönni! 4. SZABÓ (váratlanul belép, nagy hangon): Ti a borsót gömböly­ lyítitek itt, a vendégek meg éhen pusztulnak. Én is alig várom az első táncot, hátha elmulasztja a tyúkszememet. IRMA NÉNI: Már csak meg kell fésülnöm. Csinos-e a meny­ asszony? SZABÓ: Olyan vagy, Babika, mint a pénteki menyasszony. Meg­ ölöm a fiamat, ha ő törölte le arcodról a mosolyt. (Palihoz): Mit. lábatlankodsz itt, csak feltartod az asszonyokat! Eleget lesztek még együtt. PALI: Babika meghívta Misit és Gyuri bácsit ebédre. SZABÓ: Jól tette. Misi a legjobb gyerekkori pajtásod. PALI: Apám jól tudja... SZABÓ: És aztán? Nagyon rendes emberek. Itt a helyük. Ahová hetven ember hivatalos, ott tíz hívatlan még elfér. 18 PALI: Ebből akkora balhé lesz. SZABÓ: Hagyományos lagzihoz hozzátartozik a balhé. BABIKA: Ennyire hagyományos lakodalomra még én se vágyom. IRMA NÉNI: „Rosszul hegedülnek, ebül táncolunk ma.. .” A ke­ resztfiam máris elandalodott, mint a Kelemen Mári galuskája. 5. NAGYAPA (be, kicsit pityókás, nagyon jókedvű): Adjék a jó­ isten, vinném a menyasszonyt. BABIKA: Inkább vinné a sok kerékkötőt, nagyapa! NAGYAPA: Nem addig az! Tanuld asszony, az uradat megbecsülnyi, És ővele mindenekben egyesülnyi: Ha kocsmába megy, hallgass, Ha megnyúz is, ne jajgass, Ha urad ver! Hej, huj, ha urad Ver! NAGYAPA: Ülj tűzhelyre, guzsalyodra, forgass orsót, Mikor urad fog forgatni pintes korsót; Szomjúhozzál, ha iszik, Éhen haljál, ha eszik, Vagy lakozik! Hej, huj, vagy lakozik! NAGYAPA: A sült tököt, kukoricát tartsd magadnak, Tyiszta lisztből fánkot süssél az uradnak, Cukrocskával cukrozd meg, Apró szőlővel hintsd meg Te uradnak! Hej, huj, te uradnak! NAGYAPA: Hogyha, jó férj, nyelves lészen feleséged, Hogy ő legyen mindenekben ellenséged, Üssed, verjed oldalát, Verd ki néki a fogát, Ne morogjon. MIND (Babika kivételével): Hej, huj, ne morogjon! (Általános kacagás, vidámság.) BABIKA: Én azután szép jövő elé nézek, SZABÓ: Te kívántál hagyományos falusi lakodalmat, lányom! IRMA NÉNI: Hagyományos lagziban a menyasszonynak is ha­ gyományos elbánás jár. Márpedig az a módi: „Szidják a leányt, hogy a meny is tanuljon.” BABIKA: Vidámabb nótát nem talált, nagyapa? NAGYAPA: Mért is ne találnék! IRMA NÉNI: Ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit NAGYAPA: Ha bemegyek a bableves csárdába, Ott mulat a krumplileves bújába. Túrós csusza összeveri bokáját, Mákos csusza megöleli babáját. . Krumpliscsúzpajz lipity-loty, Kelkáposzta kapaszkodj. Csirkepörkölt a legjobb a világon. BABIKA: No, ez remek volt. Ezért puszi jár, nagyapa! (Meg­ csókolja az öreg két arcát.) „Csirkepörkölt a legjobb a világon.” NAGYAPA: Egri borból meg a Durbincs sógor. ZABÓ: Most már csakugyan hagyjátok magára a menyasszonyt! Ti pedig igyekezzetek, lányok! IRMA NÉNI: Az volt régen, amikor én még lány voltam. SZABÓ: Gyerünk-gyerünk, kifelé! (De az újabb vendég útjukat állja.) 6. BAGYINSZKI: Alkalmatlankodom. talán? (Bejön a szobába.) „Hogyha hívnak, fogadd el! Ha kergetnek, szaladj el!” SZABÓ: Látom, fölkészültél a hagyományos népi lakodalomra! BAGYINSZKI: No, nem alkalmatlankodom sokáig. Csak hát na­ pamasszony árulta el, hogy itt találom a ház minden férfiát. IRMA NÉNI: Kevés ebből az igazán férfi. NAGYAPA: Ne csúfolkodj, mert mindjárt a gerincedre váglak. SZABÓ: Ilyet ne ígérgessen, nagyapa, mert Irma menten abba­ hagyja a fésülést. (Babikához.) Édes lányom, bemutatom neked Ba­ gyinszki urat.. . BAGYINSZKI: Elvtársat. SZABÓ: ...a Pali fiam közvetlen főnökét. BABIKA: Örvendek. BAGYINSZKI: Az elnök elvtárs engem bízott meg a lakáskulcs átadásával. Épp azt jöttem megbeszélni, mikor a legalkalmasabb. Hogyan szerepel a forgatókönyvben? BABIKA: Nem film ez, hanem lakodalom. SZABÓ: Nagyapó a főrendező. Ő még emlékszik a régi lakodal­ mas szokásokra. BAGYINSZKI (Nagyapóhoz): Mikor adjam át a lakáskulcsot? Hová lehetne ezt az aktust a leghatásosabban beilleszteni? NAGYAPÓ: Sehová! Legjobb, ha mindjárt átadod. Nálunk most minden úgy megy, mint a régi lagzikban. A régi lagzikban meg mikor kaptak új lakást a fiatalok? Örültek, ha egy ócska nyikorgós ágy jutott nekik a szülők kamrájában. BAGYINSZKI: Mégis meg kell adni annak a módját. Én most a téeszt képviselem. SZABÓ: Ha mindenáron szerepelni akarsz, megtaláljuk „annak a módját”. Vacsorakor vagy menyasszonytánc előtt. �IRMA NÉNI: Nem kis dolog, hogy ilyen, fiatalon új lakásba köl­ töznek. BAGYINSZKI: No, nem egészen új... De van itt még más is. (Palihoz.) Nagy megtiszteltetés ért, Palikám. Meginvitáltam Gyetvai elvtársat a nevedben, és ő elfogadta a meghívást. Vacsorára itt lesz személyesen. Bár lehet, hogy már esküvőre is... NAGYAPÓ: Gyetvai elvtárs, a megyétől? IRMA NÉNI: Bizony ez nagy megtiszteltetés. BAGYINSZKI: Az egész megye az ifjú párról fog beszélni. Mert­ hogy Gyetvai elvtárs is megjelent a vacsorán. Már megbocsássatok: birkát vágtatok-e? PALI: Borjút öltünk. Az állatorvos kicsinálta, hogy a téeszben váratlanul lába tört egynek. SZABÓ: A részletek nem ide tartoznak. BAGYINSZKI: Márpedig keríteni kell egy birkát. Gyetvai elv­ társnak mindene a birkapaprikás, főtt krumplival. Vacsoráig még megfől. SZABÓ: Gyetvai elvtársnak is seggig ér a keze, mint a többi­ nek. Azt eszik, amit föltálalnak. BAGYINSZKI: Az nem úgy van. Ha Gyetvai elvtárs jól érzi ma­ gát, az többet ér, mint az új ház. Ennyi áldozatot megér, ha Pali jó embere talál lenni. NAGYAPÓ: Beszélik, igénytelen, egyszerű ember. Nem iszik, nem dohányzik, kákabélű. BAGYINSZKI: Mindenkinek van valami kedvence. Neki a bir­ kapaprikás. SZABÓ: (Palihoz): Kísérd, fiam, a sátorba a főnöködet. Ültesd a fő helyre! IRMA NÉNI: Bizony szűk itt a hely. Kettőnek ki kell menni, hogy egy beférjen. BAGYINSZKI (Szabóhoz): Azt hiszem, egy koszos birkát megér a fiad jövője. SZABÓ: Neki a mérnöki diploma a jövője! PALI: Tessék jönni, Bagyinszki elvtárs, kihűl az ebéd! BAGYINSZKI és PALI el. 7. SZABÓ: Meghívja a mi kontónkra Gyetvait, hogy magának ér­ demeket szerezzen. NAGYAPÓ: Jó ember az, úgy hírlik. SZABÓ: Búvalbélelt, gyomorbajos. Elrontja a hangulatot. BABIKA: Ki az a Gyetvai elvtárs? IRMA NÉNI: Főember a megyénél. SZABÓ: Együtt kezdte ezzel a Bagyinszkival a járásnál. IRMA NÉNI: A Katolikus Legénylegyletben is jól megértették egymást. Bagyinszki meg visszaél az ismeretséggel. SZABÓ: Bandi a birkapörköltet is csak magának akarja. A té­ esz pénzén mindén nemzetközi vásárra följár Budapestre, csak hogy birkapaprikást és pacalpörköltet ehessen a karcagi csárdában. „Hi­ vatalos út”. BABIKA: Van egy halvány sejtésem, hogy az új lakást se mi kapjuk meg. IRMA NÉNI: Ha csakugyan így van, meg fog a Palika szíve ha­ sadni. BABIKA: Most az egyszer rászolgált. (Elsírja magát, Irma néni keblére hajtja a fejét.) Megérdemli. Megérdemeljük. NAGYAPÓ: Ne ríjj lányom! Aki könnyén sír, könnyen felejt. Lagziban vagyunk, nem temetésen. (Táncba kezd.) Heej! „Ez az élet minket illet, nem a régi öregeket!” (Táncol és énekel.) Azért adtam három pengőt, Hogy a farod járjon rezgőt, Csuhajja! Ha a farod nem jár rezgőt, Add vissza a három pengőt, Csuhajja! SZABÓ (Nagyapóhoz): Menjen vissza a vendégekhez. Tartsa szó­ őket... Dirigálja a cigányokat! NAGYAPÓ (Erőltetett jókedvvel): „Húzzad, cigány, disznót adok! Ha megeszed, másat adok.” (Táncol.) IRMA NÉNI: Menjen, nagyapó! Valakinek a vendéggel is törőd­ ni kell. NAGYAPÓ: „Balra kelet, jobbra nyugat, Isten áldja mindnyáju­ kat!” (Kitáncol.) SZABÓ: Vigyázz, lányom, meg ne lássák a szemeden, hogy sír­ tál. Ha kimutatjuk a csalódást, „úgy járunk, mint Szemere, nem me­ gyünk semmire”. Neked kell erősítened Palit is, nehogy fitogtassa a fájdalmát. IRMA NÉNI: Ti ketten már egyek vagytok! BABIKA: Gyenge nő létemre, én bátorítsam az uramat? IRMA NÉNI: A férj feje olyan, mint a luftballon, a legkisebb szél is elfújja. A nőnek kell résén lenni és a madzagnál fogva visz­ szafogni őket. SZABÓ: Persze, még minden megeshet. Lehet, hogy tiétek lesz az új ház. De ha nem, akkor se omlik össze a világ. Nagyobb baj, hogy Pali bedőlt ennek a jellemtelen fráternek. BABIKA: Nem lett volna szabad. SZABÓ: Igérd meg, hogy nem teszel neki szemrehányást! BABIKA: Megígérem. SZABÓ: S. ahogy tudod, vigasztalod. BABIKA: Megpróbálom. IRMA NÉNI: Még pártában vagy, s máris láthatod, milyen ön­ feláldozás asszonynak lenni. SZABÓ: Most már, csakugyan ne húzzátok az időt! (El.) IRMA NÉNI: Mire a csirkepörköltöt hordják, ott leszünk. val 8. BABIKA: Elment a kedvem a játéktól. IRMA NÉNI: A férfiak mindig beleköpnek a levesbe. Egyet sem szabad sajnálni vagy kímélni közülük. Mind oly alkalmatos, mint a vak a tetűfogásra. Gyere, menjünk egy ajtóval arrébb. (A másik szoba felé indul.) Odakint lelfogyasztják a lakodalmas ebédet, a menyasszony meg még mindig magát ciceréli. BABIKA: Ki jönne még ide? Nagyapa, Pali, apósom: mind a vendéget fogadja. IRMA NÉNI: Attól még jöhet ide valaki. Gyerünk. Nyugodal­ masabb a hátulsó szobában. BABIKA: Ugyan, ki jönne még? IRMA NÉNI: Akire te is gondolsz. Jobb, ha nem talál itt. BABIKA: Nem gondolok én senkire. IRMA NÉNI: Misire sem? BABIKA: Vele csakugyan nem ártana még esküvő előtt szót váltani. IRMA NÉNI: Csak nem hagynád ott Palit az utolsó pillanatban a tróger Bagyinszki fondorlatai miatt. BABIKA: Ha szívem nem Palihoz húz, akkor ma Misivel me­ gyek az anyakönyvvezető elé. Én nem cserélgettem a vőlegényeket, mint Szaros Pista a tiszta alsóneműt. IRMA NÉNI: Végre egy szép mondás tőled! Hadd csókollak meg érte. (Csókot cuppant Babika arcára.) Olyan falusi lány lesz belő­ led maholnap, mint a sicc. BABIKA: Lenne egy kis tisztáznivalóm Misivel. IRMA NÉNI: Úgy ne járj, mint Gecse Margit. Az is a lakodalmát ülte, amikor egy szomszéd falubeli legény kihívta egy szóra. Csakis egy szóra.. Azóta hat gyereket szült annak a legénynek a Dunántú­ lon. Az ura még mindig hazavárja. Csak hát Margitnak sem írni, sem válni és újból házasodni nincs ideje a sok apró pulyától. (Mind­ ketten felszabadultan nevetnek.) 19 �Ján Ponicán Stefán Atila Brezány Emlék Salgótarjáni emlék Előttem lépked ő, sodrát rá víz veti. Meredt fehér sugár: minden hullám-zuhany. Amint ott lépked, a dühödt ár elnyeli: Mint élő telehold, hullám rá úgy zuhan. Lábra a fiút fölemelik égbolt rózsaszín keblei. Zománcot hajnalcsillagig hoztak, látni mutatták az est tükröző szivárványait. Nem sejtettem: a sok kémény szétfodrozta a költői rezdülés köreit. Ott áll a tó fölött. Terül a szirteken teknőcként szét az árny, ezüst rönkön tova. Mint fehér szárnyat, ő nyujtózva kart emel feje teste fölé, fölnyúlva, mint a fa. Így láttam: szemben a hullámmal lépkedett. Állt, várt, játszadozott, mint villő, testesült Istennő, földiek érzésivel tele. Szerelmi kihívásra a vízből fölmerült. Jánosy István fordítása Szikrás éjek tárták ki az ifjúságot. Meghomályosult kohász-szemek igéket plántáltak új látványok dagálya közepett: kútfőknél új élő vizet keresni, mik szív-csöngést dalba váltnak. Az iskolatáblák árnyékát fekete por veri föl. Bánya, huta izzása bennem főtt. Vörös éjek szeretetével ébreszt képzelőerőt József Attila csillaga, emlékeket visz kezében. Jánosy István fordítása Vladimir Holan Érverés Hogy a zöld lomb eltűnt s nincs tovább, nem a véget-érő sétány vétke. Visszatérhettünk volna! Ámde semmiképp sem tehettük, hiszen nem a szövetkezés, hanem az egybefonódás választ itt széjjel mindent. Íme, kiértünk a sivatagba... Veres János fordítása Szepesi József Meseutazás Útrakészen a kocsi, Meseországba megyünk, Meseföldön, mesevár meseurai leszünk. Vár ránk ott sok meseszép mesepompa, kényelem. (Lámpánk lesz a Napsugár, udvarunk a végtelen.) Mesetrónon trónolunk, meseföldi mesevár mesepompás rejtekén mi leszünk a mesepár. Útrakész vagy? Indulunk, Meseországba megyünk, Meseföldön mesevár meseurai leszünk. Ha begyullad a motor... 20 �Gondolatok a rajzról és Czinke Ferencről Az ember örök igénye és törekvése, hogy megörökítse, eljövendő generációk számá­ ra megőrizze a végtelen, múló, örökkön változó időnek azt a tünékeny pillanatát, amely saját jelene, kora — amelyhez örö­ mei, bánatai, félelmei fűződnek. Jelet hagyni mindarról, ami körülvette, tetteit meghatározta, szemléletét, meggyőződését alakította, erőt adó forrást vagy gyötrő, félelmet fakasztó súlyt jelentett. Az em­ beri lét és természet állandó, a több év­ ezredes fejlődés során is változatlan tör­ vényei: születés—halál, szeretet—gyűlöl­ ködés, a megélhetésért folytatott küzde­ lem lehetővé teszik, hogy akár néhány vé­ letlenül megőrzött tárgy, az ember keze nyomát viselő hétköznapi eszköz megszó­ laljon, meséljen koráról, alkotója életkö­ rülményeiről, felfogásmódjáról. Különösen nagy és jelentős a műalko­ tások szerepe — létrehozóik érzékeny, szé­ les látókörű, korukat a legösszetettebben érzékelő és ezért a legsokoldalúbban tük­ röző egyéniségek. így felelősségük is a leg­ nagyobb, rajtuk áll, mit emelnek memen­ tóvá, mennyire válik plasztikussá a koruk­ ról kialakuló kép. A művészi kifejezőformák végtelenül gazdag tárházából itt a ránk maradtak kö­ zül talán a legidősebbet: a rajzot szeret­ ném kiemelni. Az öntudatosuló, a világot fokról fokra befogadó, megismerő gyermek látásmód­ ját, a dolgok lényegének meglátását raj­ zon keresztül fogalmazza meg először, rajz segítségével építi fel. A gyermekkorban készített sok-sok egyszerű és gyakran pri­ mitív ábrázolásokra emlékeztető rajz jelzi az első lépéseket a világban való tájékozó­ dásban, mintegy először rátalálva a gon­ dolat, érzés első képi képleteire. A rajz segítségével minden ember végigjárja an­ nak az útnak kisebb-nagyobb szakaszát, ami az első, kialudt tűzből származó fa­ széndarabbal húzott vonaltól Picassóig a rajz fejlődésének folyamatos történetét adja. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ábrá­ zolás, a közlés vágya a természettől félő, azt engesztelni és magát védeni vágyó primitív elődeink és a világot nem értő, azt megismerni vágyó gyermekeink szá­ mára a rajzolás a legfontosabb olyan ki­ fejezési forma, amit nem köt a gondolat szavakba formálásának kényszere; hanem azt is, hogy ezt figyelembe kell venni mindazoknak, akiknek befolyása van má­ sok rajzi kifejezésmódjának alakítására. Az irányító felnőtt számára természetesen nagyon nehéz feladat, hogy a még ügyet­ len kéznek és lassan bontakozó tudatnak hogyan segítsen a fentebb említett évez­ redes fejlődés néhány évbe sűrítésében. A rajz a művészetek alapja és a rajz művészetének fejlődése egy a művészetek egyetemes történetével. Rajzok — barlan­ gok falára karcolt ábrázolások — adnak hírt évezredekkel ezelőtt élt emberek hie­ delemvilágáról, erejéről és kitartásáról, amellyel a számukra félelmetes természeti erőkkel szembenéztek. Ezek a tapogatózó, sokszor még bizonytalan vonalak értékes lenyomatai, őrzői a rég letűnt időknek. Művészi alkotások, amelyeket szemlélve a művészetek kezdetének lehetünk tanúi. A rajz jelentősége azóta sem változott, min­ den művészi munkának kezdete maradt. Nagy mesterek számtalan vázlata, ta­ nulmánya igazolja, hogy a rajznak milyen fontos szerepe van az érett alkotó tevé­ kenységében, a műalkotás létrejöttének folyamatában is. Egy-egy ilyen vázlatsort vizsgálva tanúi lehetünk a mű születésé­ nek. az érési folyamatnak, nyomon követ­ hetjük, hogyan válik a megtermékenyítő ötlet bonyolult, sokoldalúan összetett, gazdag, gondolatiságú műalkotássá. „Gya­ korta világosabban észleljük a rajzokból, mint a kész festményekből, a művészek szellemét és eszméiket, továbbá a módot, hogyan alakítják azokat és a készséget, mellyel értelmüket kezük követni képes volt.”— Winckelmann csaknem kétszáz esztendeje foglalta össze máig érvényes erővel és tömörséggel e soraiban a rajz jelentőségét. E kissé hosszúra nyúlt, de számomra lé­ nyegesnek tartott, napjainkban nem elég­ gé figyelemmel kísért problémákat érintő bevezető után, e gondolatsor részeként, az életének jelentős jubileumához közeledő grafikusművészről, Czinke Ferencről sze­ retnék szólni. Lehetőséget kínált az érett, művészi szándékában és kifejező eszközeiben hatá­ rozott alkotóegyéniség bemutatásához a Palócföld korábbi száma is azzal, hogy nem a kész művek, a gazdag, telt színek­ kel, dinamikus formákkal megkomponált linómetszetek, rézkarcok sorából emelt ki néhányat, hanem rajzaiból: lehetővé téve, hogy szemtanúi legyünk a művészi alko­ tófolyamatnak. a kibontakozóban levő, végleges formáját még kereső gondolat ér­ lelődésének; egyben a műhely légkörének, intimitásának hangulatát is körénk vará­ zsolva. A rajzi tudás biztonsága, munkái­ nak erőteljes, a figyelmet a lényegre össz­ pontosító ritmusa biztosítja a néző szá­ mára. hogy bekapcsolódjék a folyamatba, átélve a keresés izgalmát, sokszor gyötrő feszültségét. Mindezt világos fogalmazás­ sal, jól áttekinthető, szinte „eszköztelen” szerkesztéssel éri el. Azzal, hogy csak a lényeges, a mondanivaló magvát hordozó, a gondolatot továbbvivő részleteket teszi hangsúlyossá, emeli ki gazdagabb vonal­ rendszerrel, mélyebb, plasztikusabb ár­ nyalással — míg a többi részlet jelzés­ szerű marad. Czinke Ferencnek, a Palócföld elmúlt számában (1977/1.) közölt rajzait szemlélve az eddigi gondolatmenet folytatásaként természetesen adódó kérdés: mi az, ami a művészt elsősorban izgatja, szellemét és eszméit hordozza, mit kíván emlékül hagy­ ni e korból az eljövendőknek? Talán legfontosabb, átütő erejű vonás­ ként jelentkező törekvése a közelmúlt tör­ ténelmi eseményeinek, újat szülni szándé­ kozó küzdelmeinek lírai átértelmezésű idé­ zése. Az „Őszirózsás időkből” öreg obsito­ sa egy tulipános láda aljáról dohosan elő­ került régi fénykép ihletése nyomán ké­ szült. A régvolt, a művész számára is csak történelemként élő esemény drámai erejét a szituáció megválasztásával nyeri. A fényképész lencséje előtt álló katona meg­ jelenítése, zárkózott, markáns arcvonásai, fáradt, tagbaszakadt figurája szimbolikus erővel idézi a tragikus eseményeket. Ezt a drámai hatást fokozza a kemény fény­ árnyék játék, amely a fejet plasztikussá, erőteljessé teszi ellentétben a test finom vonaljátékra épülő rajzával. Azzal, hogy mindenfajta akciót kirekeszt a jelenetből, fokozottan felhívja a figyelmet az ábrázolt figura egyéniségére, mély emberi tragé­ diát sejtető múltjára. Másik kedves témaköre — sok grafikai lapján csupán tárgyi elemekkel jelzett megoldásban — a vidéki élet letűnőben levő szokásainak, mesterségeinek nosztal­ gikus, gazdag variációjú megörökítése. A felgyorsuló tempójú élet, az iparosodás kö­ vetkeztében lassan kivesző, már a mai fia­ talok számára is sokszor csak egzotiku­ mot jelentő eseményeket, munka folyama­ tokat örökít meg néhány rajzán. Ilyen a disznót bontó böllér szakavatott mozdulatokat érzékeltető megjelenítése. Hatalmas keze, zömök teste, párnás arca ismét karakterisztikus erővel jelenítik meg a figurát, egy életen át űzött mesterség jellemző vonásait. Szénégetőket ábrázoló lapján is egy lassan kiveszőben levő mun­ kafolyamatot ábrázol. Az üresen hagyott felületek jól érzékeltetik a hófedte, hegy­ vidéki táj hangulatát, a munkájukat szak­ szerűen, nyugodt tempóban végző embe­ rek magányát. Legtöbb bánat a hátukon madaras ka­ litkát vivő, a vidéket járó „kintornások” ábrázolásába vegyül. Magányos, otthonta­ lan emberek, feladatuk a mulattatás, sor­ suk a soha-meg-nem-nyugvás, az örök vándorlás. Háttal- állnak, arcvonásaikat nem látjuk, de testtartásuk, fáradt, gör­ nyedt, vonásaik tragikus sorsokat sejtet­ nek. Maga a póz megválasztása is a „bú­ csú ízével izgat.” Az ötvenedik születésnapjához közeledő Czinke Ferenc rajzai a művészi elhiva­ tottság, a mesterség iránti tisztelet szép igazolásai. Biztos kézzel felvázolt gondola­ tok, amelyek későbbi művek csírái, de ön­ magukban is zárt, a teljesség erejével ható megnyilatkozások. Külön figyelmet érdemel az a grafikai biztonság, rajzi tudás, amellyel a gondolat teljességét szuverén belső törvényeivel ké­ pes kiteljesíteni. Ezért meggyőzőek művei, ezért érezzük, hogy másként szólnak, és mást mondanak, mint a verbális üzenetek. Mindig atmosz­ ferikus erejük van, akár elvontabb kép­ leteket, akár figuratívabb megoldásokat választ gondolatai hordozóiul. A rajzolni tudás puritán meggyőző ereje minden mű­ vében ott lüktet. Ezért tud magával vonni és engedelmeskedünk párbeszédre hívásá­ nak. Somogyi Borbála 21 �HAGYOMÁNY A palócföldi embertani vizsgálatok eredményei A palóckutatással kapcsolatos adatgyűjtés az egri múzeum irá­ nyítása mellett már évek óta folyik és várhatóan 1979. végéig fejező­ dik be. 1980. június 1-ig nemcsak a feldolgozásnak, hanem a palóc monográfia keretében megjelenő tanulmányoknak is el kell készül­ niük. A palóckutatás nagyrészt a néprajz kérdéseire terjed ki. célja elsősorban a palóc népi kultúra és életmód stílusának megrajzolása, valamint a palóc néprajzi vonások meghatározása; de a kutatásban helyet kaptak a társtudományok, a történelem, a földrajz, a nyelvé­ szet, a szociográfia, sőt az antropológia is. A gyűjtőmunka az egri múzeum által kijelölt kutatópontokon — Heves, Nógrád megye te­ rületén, valamint Pest megye északkeleti és Borsod megye észak­ nyugati részén van folyamatban. Az embertani vizsgálatokat az egri múzeum felkérésére 1972. nyarán kezdtem és eddig a kutatópontok kétharmad részében végeztem el a munkát. A vizsgálatokhoz nem­ csak a községi tanácsoktól és a községi általános iskoláktól kapok hathatós segítséget, hanem az általam vizsgált falvak szinte egész népessége érdeklődik a kutatások iránt. Tervezett tanulmányom — „A Palócföld embertani képe” — „A Palócföld és népe” fejezet ke­ retében jelenik majd meg, előreláthatólag 1981-ben. E fejezet központi problémája a palócok eredetének tisztázása. x A palóc-kutatás keretében az etnikai embertani vizsgálatok Heves és Nógrád megyében nagyrészt befejeződtek. Az eddig vizsgált 20 község: Mátraderecske, Bodony, Egerbocs, Mikófalva, Szilvásvárad, Gyöngyöspata, Nagyréde, Bükkszék, Domoszló, Mátramindszent, Nádújfalu, Karancsság, Őrhalom, Hugyag, Ka­ zár, Matraszőlős, Buják, Rimóc, Bárna és Lucfalva. A kutató­ pontok öt csoportra oszthatók: 1. Az Egertől és Hasznostól észak­ ra élő tiszta palóc népességek. 2. A református palóc népességek (Szilvásvárad). 3. Az egyéb palóc népességek. (Ide egyrészt azo­ kat a községeket soroltam, amelyekben az 1828. évi összeírás adatai szerint és a vizsgálatok között 10 %-nál több szlovák ere­ detű családnév fordul elő — Buják, Rimóc, Bárna, Bükkszék —, másrészt Mátraszőlős is ide került, mert bár szlovák eredetű családnevek csak 3 %-ban fordulnak elő, de nem szerepel a tisz­ ta palóc községek között. 4. Kontroll magyar népességek (Gyön­ gyöspata, Nagyréde). 5. Szlovák eredetűnek tartott népessségek. (Vizsgálatra a legnagyobb evangélikus települést, Lucfalvát és a legnagyobb katolikus települést, Domoszlót választottam ki. Te­ kintettel arra, hogy a palóc községek egy részében szlovákokkal való keveredés mutatható ki, szükségesnek tartottam a tiszta szlovákoknak tartott népességek vizsgálatát is.) A 20 községben végzett vizsgálat és a vonatkozó feldolgo­ zások befejezése után az eredményeket az alábbiakban vázolom. TESTMAGASSÁG A tiszta palócok termete kissé magasabb az országos átlag­ nál, a férfiaknál magas-nagyközepes, a nőknél nagyközepes-ma­ gas. A férfiaknál legmagasabbak a mátraderecskeiek (171,08 cm) és a bodonyiak (170,89 cm), legalacsonyabbak a hugyagiak (168,34 cm) és az egerbocsiak (168,71 cm), a nőknél legmagasab­ bak a mátramindszentiek (159,74 cm) és a mikófalviak (159,73 cm), a legalacsonyabbak a kazáriak (156,94 cm) és az egerbocsi­ ak (157,25 cm). Az egyéb palócok alacsonyabbak a tiszta palócoknál, legma­ gasabbak közülük mindkét nemnél a bárnaiak (férfiaknál 168,82 cm, nőknél 157,50 cm), a legalacsonyabbak férfiaknál a bükkszé­ kiek (167,54 cm), nőknél a mátraszőlősiek (155,22 cm). A szilvásváradi református palócok kissé magasabbak a tisz­ ta palócok átlagánál is, az átlag férfiaknál 170,13 cm, nőknél 158,22 cm. A szlovák eredetű községek lakosai közül a lucfalvaiak kis­ sé magasabbak a tiszta palócok átlagánál is (férfiaknál 170,14 cm, nőknél 158,33 cm), a domoszlóiak pedig kissé alacsonyabbak (férfiaknál 169,32 cm, nőknél 156,68 cm). 22 A FEJ ÉS ARC MÉRETEI. FEJJELZŐ, ARCJELZŐ A fej és arc méreteinek átlaga az egész vizsgált területen meglepően egységes. A tiszta palócokra, a református palócok­ ra, az egyéb palócokra, a kontroll magyar népességekre és a szlovák származásúakra egyaránt az enyhén hosszú, széles fej, a széles, középmagas arc a jellemző, a fejjelző „túlrövid”-„rövid”, az arcjelző „alacsony” és a „középmagas” határán van, túlnyomó többségben az „alacsony” kategóriába esik, csak néhány esetben „középmagas”. A fejjelző a legnagyobb mértékben rövid a bodonyiaknál (férfiaknál 86,95: nőknél 87,70), a legkisebb mérték­ ben rövid a szilvásváradi férfiaknál (84,61) és a mátramindszenti nőknél (86,08). Az arcjelző legalacsonyabb a hugyagi férfiaknál (82,27) és a bodonyi nőknél (79,45), legmagasabb a bükkszéki fér­ fiaknál (84,38) és a rimóci nőknél (81,78). Meg kell még jegyeznem, hogy a tiszta palócokra kissé nagyobb mértékben jellemző a „túl­rövidfejűség” és az „alacsonyarcúság”, mint a többi népessé­ gekre. A fej és az arc méretei közül az arcszélességet kell em­ lítenem, amely a tiszta palócoknál még fokozottabb mértékben széles, mint a többi népességeknél — míg az orrmagasság az egyéb palócoknál a legkisebb. A Nógrád megye viszonylatában elvégzett Student-féle t-próba eredményei szerint a tiszta paló­ cok és az összes palócok között méretek és jelzők szempontjából alig van eltérés; a lucfalvai szlovák származásúak pedig e tekin­ tetben még kevésbé térnek el a tiszta palócoktól, mint a tiszta palócok és az összes palócok egymástól. A FEJ ÉS AZ ARC MORFOLÓGIAI (LEÍRÓ) JELLEGEI E tekintetben a vizsgált népességek már nem olyan nagy mértékben egységesek, mint a méretek és a jelzők szempontjá­ ból. E cikk keretében csak öt jelleg megoszlására térek ki. A já­ romcsont testének helyzete tekintetében minden vizsgált népes­ ségnél többségben van az előreálló járomcsont, mely legnagyobb százalékban férfiaknál a mátraderecskeieknél (78,9 %), nőknél a karancsságiaknál (77,0 %), a legkisebb mértékben pedig a nagy­ rédei férfiaknál (54,7 %) és a rimóci nőknél (56,5 %) fordul elő. A homlok profilja az egész eddig vizsgált palócföldi népességnél eléggé egységes, a meredek homlok mindkét nemnél mindenhol több, mint az esetek % részét teszi ki. Az orrhát profiljának megoszlása egyike az aránylag eltérő jellegeknek. Bár a népraj­ zi csoportok átlagait tekintve az eltérések kevésbé számottevőek (az egyenes orr férfiaknál a tiszta palócoknál 57,1 %-ban, az egyéb palócoknál 53,9 %-ban fordul elő, nőknél a tiszta palócok­ nál az előfordulás 53,3 %, az egyéb palócoknál 52,1 %), de a köz­ ségenkénti megoszlás már eléggé eltérő. Nőknél ugyan min­ den népességnél az egyenes orr a leggyakoribb, de férfiaknál Mátramindszenten a konvex orr áll az első helyen (54,9 %), Mát­ raderecskén pedig az egyenes és a konvex orr előfordulása egyenlő (43,7 %). Már az eddigi adatok alapján is nyilvánvaló azonban, hogy a tiszta palócoknál mindkét nemnél gyakoribb a konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 %) és ritkább a konkáv (férfiaknál 9,6 %, nőknél 28,6 %) orr, mint az egyéb palócoknál konvex (férfiaknál 33,3 %, nőknél 18,2 % és ritkább a konkáv fiaknál 18.5 °/o, a nőknél 32,4 %). A szilvásváradi református pa­ lócok és a kontroll magyar népességek e téren közel állnak a tiszta palócokhoz, a domoszlói katolikus szlovák származásúak a tiszta palócok és az egyéb palócok között állnak, a lucfalvai evangélikus szlovák származásúak közül a férfiak közel állnak az egyéb palócokhoz, viszont a lucfalvai nőknél a konkáv orr előfordulása kisebb, a konvex orré pedig nagyobb a tiszta palóc átlaghoz képest is. Az orrhát kiemelkedése szempontjából a meg­ oszlás eléggé egységes, a közepesen kiemelkedő orrhát minden né­ pességnél a vizsgáltak több mint 70 %-át teszi ki. A tarkó pro­ filja a kevésbé egységes jellegűek közé tartozik, az enyhén dom­ ború tarkó, ugyan minden népességnél több mint 60 %-ban for­ dul elő, de a szilvásváradi és a domoszlói férfiak, valamint a hu­ gyagi és a lucfalvai nők abban térnek el a többi népességektől, �hogy az erősen domború tarkó előfordulása közöttük lényegesen gyakoribb. SZEMSZÍN A tiszta palócoknál mindkét nem esetében leggyakoribb a barna szemszín, utána a kevert (zöldes) árnyalatok következnek, a legkisebb mértékben pedig a világos szemszín észlelhető. A legtöbb barna szemű mindkét nemnél a mátraderecskeiek között (férfiaknál 53,5 %, nőknél 53,2 %), a legkevesebb a mikófalvai férfiaknál (30,8 %) és az egerbocsi nőknél (32,5 %) észlelhető. Heves megyében kelet felé a barna szemszín csökkenése és a vi­ lágos (kék, szürke) szemszín emelkedése észlelhető. A világos szemszín gyakorisága a kazári férfiaknál (31,7 %) és a mikófal­ vi nőknél (32,7 %) a legnagyobb. A szilvásváradi református palócoknál a világos (férfiaknál 34,2 %, nőknél 27,5 %), a barna (férfiaknál 42,3 %, nőknél 40,4 %) egyaránt gyakoribb a táj­ egységi átlagnál, a kevert szemszín viszont ritkábban fordul elő. Az egyéb palóc és a lucfalvai férfiak szemszín tekintetében kö­ zel állnak egymáshoz, a világos szemszín közöttük a leggyako­ ribb (egyéb palócoknál 35,4 %, lucfalviaknál 35,7 %) és a bar­ na szemszín a legritkább (egyéb palócoknál 31,9 %, lucfalviak­ nál 33,3 %). Az egyéb palóc nők szemszínének megoszlása csak­ nem teljesen megegyező, mint a tiszta palócoknál, a barna szem­ szín a legyakoribb (39 %), a világos pedig a legritkább (22,5 %); míg a lucfalvai nőknél kevert (50,0 %), világos (26,1 %), bar­ na (21,8) a sorrend. A kontroll magyar népességek szemszínének megoszlása közel áll a tiszta palócokhoz, a domoszlói férfiaknál kevert, világos, barna, a nőknél barna, kevert, világos a sorrend. HAJSZÍN A hajszín megoszlása nagy mértékben egységes, a barna-fe­ kete hajszín minden népességnél és mindkét nemnél 90 %-on fe­ lül van. A legnagyobb mértékű mégis a barna-fekete hajszín előfordulása a tiszta palócoknál és a szilvásváradiaknál: mindkét nemnél 98 % körüli az előfordulás. A kontroll magyar községek­ ben, az egyéb palócoknál és a domoszlóiaknál is 95 %-on felüli a barna-fekete hajszín előfordulása, míg Lucfalván a legkeve­ sebb (férfiaknál 90,5 %, nőknél 91,3 %). SZIGMA RÁCIÓ A Howelss-féle szigma ráció vonatkozásában a Nógrád me­ gyeiekkel kapcsolatban készültek el a számítások. E téren az ösz­ szes palócok és a lucfalviak is eléggé egységesek. Az átlagos szigma ráció értékei a mátramindszentieknél a legalacsonyab­ bak, tehát méretek és jelzők szempontjából a leghomogénebbek, nemcsak Nógrád megyében, hanem a hazánkban eddig feldolgo­ zott népességek vonatkozásában is. TIPOLÓGIAI MEGOSZLÁS A tipológiai megoszlás szempontjából a tiszta palócok elég­ gé egységesek, a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hoz­ ható típusok — a turanid, a pamíri és az előázsiai — együttes előfordulása megközelíti a honfoglaló magyaroknál Lipták által kimutatott százalékot, sőt Egerbocson (58,3 %) és Mátraderecs­ kén (50,3) azt meg is haladja. Az egyéb palócoknál kisebb mér­ tékben, a lucfalviaknál nagyobb mértékben csökken a turanid és a pamíri típus és ezzel párhuzamosan emelkedik a keletbalti típus és az erősen kevert meghatározatlanok előfordulása. Nem­ csak a szilvásváradi református palócoknál és a kontroll magyar népességeknél, hanem a domoszlói szlovák származásúaknál is több a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható típu­ sok együttes előfordulása, mint az egyéb palócok között. A szil­ vásváradiak és a domoszlóiak elsősorban abban különböznek ti­ pológiailag a tiszta palócoktól, hogy lényegesen több köztük az erősen kevert meghatározatlanok száma. Ha típusonként külön vizsgáljuk az előfordulást, úgy Nád­ újfalu kivételével a tiszta palócoknál, a kontroll magyar községek­ ben, a szilvásváradiaknál, a domoszlóiaknál — és Bükkszék ki­ vételével az egyéb palócoknál — a turanid típus áll az első és a pamíri a második helyen, Nádújfalun pamíri, turanid, dinári, ke­ letbalti, Bükkszéken és Lucfalván pamíri, keletbalti, turanid, dinári a sorrend. A turanid típus átlagos előfordulása a tiszta palócok között 26 %, a pamírié 16 %, e két típus a szilvásvára­ diaknál, a kontroll községekben és a domoszlóiaknál is csak kis mértékben csökken. Az egyéb palócok között a turanid típus gyakorisága 18 %, a pamírié 12 %. A tiszta palócok között a har­ madik helyen a keletbalti (6%), a negyediken pedig a dinári áll (5,5 %). A keletbalti típus előfordulása az egyéb palócok kö­ zött lényegesen több, általában 12 és 13 % között van, de a bu­ jákiak között csak 4 %. A keletbalti típus előfordulása a luc­ falviak között 12,5 %, a domoszlóiak között 8,9 %, a szilvásvá­ radiak között 2,7 %. Tekintettel arra, hogy a keletbalti típus az ősi finnugor és az ősi szláv népeknek is egyik fő alkotó eleme, megkíséreltem e típust változatokra bontani. A Palócföldön leg­ gyakoribb e típusnak erősen lapponoid jellegű változata, utána az erősen cromagnoid jellegű változat, majd a mongoloiddal ke­ vert forma következik, legritkább az északival kevert forma, melyet a vizsgált községek túlnyomó többségében nem is észlel­ tem. A tiszta palócok között negyedik helyen álló dinári típus Mátraderecskén éri el a legnagyobb gyakoriságot (9,1 %), álta­ lában Heves megyében gyakoribb, mint Nógrádban. A dinári tí­ pus előfordulása az egyéb palócok, a szilvásvárad! református palócok és a domoszlói szlovák származásúak között lényegesen 23 �kevesebb, mint a tiszta palócok között, viszont a kontroll ma­ gyar községekben és a lucfalvi szlovák származásúaknál meg­ közelíti a mátraderecskei maximális előfordulást (Lucfalván 8 %). Az ötödik helyen az alpi típus áll kb. 3,5 %-kal: az egyéb pa­ lócok és a lucfalviak között gyakoribb, mint a többi népességek­ nél. A ritkábban előforduló típusok közül a lapponoid gyakorisá­ ga Mátraszőlősön, s keleti mediterráné és a mediterráné Szil­ vásváradon, az előázsiaié Egerbocson említésre méltó. A mongo­ loid típusról Bartucz azt írta, hogy előfordulása egyes palóc köz­ ségekben a 20—25 %-ot is eléri, ezzel szemben a mongoloid tí­ pus előfordulása a Palócföldön az én vizsgálataim szerint 0 és 3.6 % között van, a leggyakoribb Őrhalomban (3.6 %). Az ősi germán és szláv népekre jellemző északi típus előfordulása je­ lentéktelen. a lucfalviaknál és a domoszlóiaknál is csak 2,3 %, illetve 1,0 %. Az ősi germán és szláv népeknél gyakori, de az ősi finnugor népeknél is számottevő a cromagnoid típus előfordulá­ sa szintén jelentéktelen, a lucfalviaknál és domoszlóiaknál is csak 1,1 %, illetve 0,5 %. Legritkábban a vogulokra és az osztjákokra jel­ lemző urali típus észlelhető, a palócföldi községek túlnyomó többségében elő sem fordul. Az erősen kevert meghatározatla­ nok legkisebb számban a tiszta palócok között találhatók, a kontroll magyar községekben a számuk kisebb mértékben, az egyéb palócok és domoszlóiak között nagyobb mértékben emel­ kedik, a legtöbb meghatározatlan pedig a lucfalviak és a szil­ vásváradiak között található. Az egyéb palóc községek közül Bárna különleges helyet foglal el, itt a meghatározatlanok szá­ ma lényegesen kevesebb, a szlovákokkal való keveredést csak a keletbalti típus nagyobb előfordulása jelzi. Lényegében a Palócföld népe eddigi vizsgálataim szerint embertani szempontból eléggé egységes, a legegységesebbek a tiszta palócok és hozzájuk legközelebb a kontroll magyar közsé­ gek állnak. Ebből arra következtethetünk, hogy Heves és Nógrád megye déli részét is a palócokkal azonos eredetű népesség lakja. A tiszta palócok embertani szempontokból a Balassagyarmat és Eger közötti terület községeiben a legegységesebbek. Ezt a terü­ letet elsősorban a magas-nagyközepes termetű, robosztus, de súlyfelesleg nélküli alkatú, barna-sötétbarna hajú, barna vagy zöldes szemű, mérsékelten hosszú, széles-igen széles fejű, közép­ magas, igen széles-széles arcú, enyhén vagy közepesen előreálló arccsontú, egyenes vagy enyhén konvex orrú embertípus jellem­ zi, mely a turanid típus alföldi és magas termetű, andronovói jel­ legű változatával, valamint a turanid és a pamíri típus átmeneti 24 formáival azonosítható. Egertől északkeletre a tipikus palócjel­ legek már valamivel kisebb mértékben jellemzők. A XVIII. század első felében Nógrád és Heves megyébe (főleg Rimaszombattól és Losonctól északra fekvő községekből és Zólyom környékéről) szlovákok is telepedtek le, egy részük palócokkal házasodott ösz­ sze és elmagyarosodott. Ez a szlovákokkal való keveredés eddi­ gi vizsgálataim szerint nem befolyásolta lényegesen a táj közsé­ geinek embertani képét, sőt a tiszta szlovák eredetűnek tartott községek népessége is részben beilleszkedik ebbe az aránylag egységes embertani képbe. Az elvégzett összehasonlító számítá­ sok szerint nincs jelentős különbség a tiszta palócok és a luc­ falvai szlovák származásúak között, a domoszlói szlovák szárma­ zásúak pedig embertani szempontból még közelebb állnak a tisz­ ta palócokhoz, mint a lucfalviak. Györffy György történeti adatok alapján az avarok zömének elszlávosodását feltételezi és ez a feltevés egyik magyarázata lehet a tiszta palócok és az ál­ talam eddig vizsgált szlovák származásúak embertani jellegeinek közeli voltara, én azonban Győrffy György feltevését inkább úgy fogalmaznám, hogy az erősen heterogén avarkori népesség — köztük a közép-ázsiai eredetű szarmaták, onogur-bolgárok és avarok — zöme szlávosodhatott el. Meg kell még említenem, hogy az általam vizsgált, szlovák eredetűnek tartott népesség nemcsak a Palócföldön, hanem a Duna—Tisza közén is minden­ hol vagy magyar őslakosságra települt rá, vagy pedig a szlová­ kok és magyarok egyidőben települtek le. Ugyanis a tiszta szlo­ vák eredetűnek tartott községekben nemcsak ma, hanem a leg­ régibb névjegyzékekben és anyakönyvekben is jelentős számban találunk magyar családneveket. Lucfalván a nevek 18 %-a ma­ gyar, Domoszlón pedig több a magyar, mint a szlovák eredetű családnév (névmagyarosítás esetén az eredeti nevet vettem fi­ gyelembe) és az 1828. évi összeírásban is csak 5 %-kal több szlovák eredetű nevet találunk. Ezzel összhangban van, hogy a helyi szájhagyomány szerint a domoszlóiak nemcsak összeháza­ sodtak a környékbeli palócokkal, hanem őseik között is voltak palóc származásúak. A református palócok hovatartozása és a palócok keleti el­ terjedésének határa kérdésében egyelőre az embertan nem tud megfelelő támpontot nyújtani. E kérdések megítéléséhez az 1977-ben Borsod megye északnyugati részében kezdődő vizsgá­ lataim eredményei is felhasználhatók lesznek. Henkey Gyula �KÖRKÉP Nyugati filmdivatok A magyar filmforgalmazás általában megbízhatóan — ha nem is gyorsan — követi a nyugati kínálatot. Aki a mozimű­ sort rendszeresen figyelemmel kíséri, többé-kevésbé képet alkothat magának a legjellegzetesebb törekvésekről, a kurrens műfajokról, a felkapott témákról, a film­ nyelv változásairól. Csak néhány példát említünk. Számos nagy mester: Antonioni, Fellini, Bergman, Kurosawa új alkotásai szinte frissiben eljutnak hozzánk; hagyo­ mánnyá vált, hogy a számottevő értéket képviselő fesztiválnyertes művek bemu­ tatásra kerülnek hazánkban. Ezentúl pe­ dig egy-két jellemző — bár korántsem je­ lentős — filmet is megismerhettünk (pél­ dául a Kleopátrát). Minden persze nálunk sem hozzáférhe­ tő. A sorompó mindig zárva van az esz­ meileg kártékony, rendszerünket támadó filmek előtt — ideológiai vonatkozásban nem tehetünk engedményeket. Másik alapelv: a pornográfiának nem szabad át­ jutnia a filmátvételi szűrőn. Vannak az­ tán prózai okok: akad néhány alkotás, melyet szívesen megvásárolnánk, de túl­ ságosan nagy összeget kérnek értük (anya­ gi lehetőségeink végesek). Így aztán egy-két divatból kimaradunk. Alább következő jegyzetünkben — a teljesség szándéka nélkül — felvillantunk néhány mozaikot az utóbbi idők nyugati filmdivatjainak történetéből. Kiinduló­ pontnak ezúttal Jurenyev, az ismert szov­ jet filmtudós tételét választjuk. Eszerint: ami divatos, egyben sikeres. A filmre vo­ natkoztatva: ami divatos és sikeres, egy­ úttal keresett, népszerű, kommersz. S ami a lényeg: a „kommersz” nem feltétlenül az „olcsó” szinonimája. Vannak természe­ tesen kártékony divatok, vannak jelen­ téktelenek, s olyanok is, melyek társadal­ mi jelenségekről, fontos ízlésváltozásokról árulkodnak. Az alább következő megjegy­ zések egy-egy nagy port kavart divathul­ lámról szólnak. AZ ERŐSZAK DIVATJA. A Bonnie és Clyde című filmben, melyet Arthur Penn lefegyverző szakmai biztonsággal készí­ tett, látszólag az olcsó gengszterromanti ­ ka az éltető forrás. A rendező 1967-ben rekonstruálta a híres bűnügyet. A vász­ non valósággal folyik a vér, és úgy hul­ lanak az emberek, mint a legyek. Bonnie és Clyde is elesik. Penn egyik nyilatkoza­ tában a következőket mondotta: „Ha ez a kegyetlenség egyike azoknak a dolgok­ nak. amelyet saját magamban is mélyen érzek, csak azért van, mert valóban ame­ rikai probléma ez... Azt akarom, hogy az emberek ugyanazt az utálatot és iszonyt érezzék, amit én érzek a gyilkosság, a vér iránt!” A koncepció rokonszenves — a Bonnie és Clyde-ot valóban helytelen lenne „egy­ szólamú alkotásnak”, a bűnt misztifikáló sorsdrámának tekinteni. Ez a film, mely­ ről mostanában az hírlik, hogy esetleg mi is bemutatjuk, tipikus amerikai lenyomat, hiteles látlelet az erőszak kultuszáról. Ne­ mes Károlynak igaza van: „A Bonnie és Clyde-ban... nem a rablás, a gyilkosság a lényeges, hanem a »lenni valakivé« csá­ bítása.” És Mágori Erzsébet is a lényegre tapint, amikor erre a következtetésre jut: „...Arthur Penn kritikája jóval túlmegy a korszak pittoreszk rajzán. Az a benyo­ másunk, meglehetősen világos párhuzamot von filmjével két rendszer krízise közt: a tegnapi gazdasági és a mai morális vál­ ság Amerikája között.” Francis Ford Coppola A keresztapá­ ban (1972) a maffiáról beszél, de ítéletét az egész társadalomra vonatkoztatja. Itt mindent keresztül-kasul átsző a kölcsö­ nös függőség, a morális kényszer, s ami ezzel együtt jár: a totális erőszak törvé­ nye. Coppola „saját köreit” sem kíméli. A film egyik legborzalmasabb képsora a kö­ vetkező: a producer nem hajlandó szere­ pet adni a keresztapa teljesen ismeretlen protezsáltjának. Az úriember, a verseny­ lovak szerelmese, másnap, amint balda­ chinos ágyában ébredezik, maga mellett találja csillagászati összegeket érő paripá­ jának a fejét. Ebben a filmben is sűrűn arat a halál, és folyton veszélyek leselked­ nek az emberekre. Kicsikre és nagyokra. S mindezt sajátosan ellenpontozza a lágy melódia, mely időnként felhangzik. A Szelíd motorosok (Dennis Hopper 1969-ben forgatott műve nálunk is bemu­ tatásra került) azt a felismerést kalapálta a nézőbe, hogy ebben a világban a pasz­ szív. félrehúzódás nem kifizetődő. Aki nem üt: kiütik. Aki nem lő: lelövik. Furcsa és illogikus az erőszak dialek­ tikája. A PORNOGRÁFIA DIVATJA. A film­ művészetben a hatvanas évek eleje-köze­ pe óta, talán leginkább Ingmar Bergman alkotásait (például A csendet) követően megváltozott a testi szerelem, az érzéki­ ség normarendszere. Korábban diszkrét volt a kamera, ma kíváncsi, ha intim kap­ csolatokról van szó. Mivel a szexualitás minden normális ember alapvető élményei közé tartozik, a szókimondást, az ábrázo­ lás határainak kiterjesztését önmagában nem kárhoztathatjuk. Azt viszont igen, hogy a pornográfia művészi szándékú, tartalmi-formai vonatkozásban egyaránt kvalitásos alkotásokban is polgárjogot nyert. Néhányan túlléptek a jó ízlés de­ markációs határain. Filmjük éppen ezért nem „merész”, inkább malackodó. Köz­ hely, de igaz: a művészet és a pornográ­ fia összeegyeztethetetlen. Csak egyetlen példát hadd említsünk. Ferreri, A méhkirálynő és a Diliinger ha­ lott rendezője, A nagy zabálásban (1973) önként pusztulásba rohanó hőseit olyan „szerelmi játékokra” kényszeríti, melyek minden természetességet nélkülöznek. Az egyik kritikus azt írta, hogy a nagy za­ bálók „a hús, a puha asszonyiság túlada­ golt melegének” áldásaiból részesülnek. Azt hiszem, itt már nincs puha asszonyi­ ság és nincs melegség sem. Ezek túlságo­ san előkelő kifejezések. Ferreri a halál­ táncot vetíti elénk, s megfosztja humánus tartalmától férfi és nő együttlétét. A má­ sik adalék. Zsugán István említi locarnói fesztivállevelében, hogy Nagisha Oshima Az érzékek hatalma című alkotását „ab­ szolút szakmai tudás és a filmnyelv pon­ tos ismerete” jellemzi — ám a mű más­ fél órája nemi aktusokból áll, majd egy fojtogatásos kéjgyilkosság tetőzi be a »mutatványt«”. Kommentár felesleges. Csupán egy mondat: Ferreri és Oshima nem szórakoz­ tató iparosok, hanem művészek. Filmjü­ ket nem mellékutcák pornomozijaiban játsszák, hanem nagy hírű fesztiválokon. AZ ÉRZELMESSÉG DIVATJA. A por­ nográfia hullámai most is csapkodnak, de az ellenhullám taraján már hosszú évek óta érkeznek a „vissza a köznapi érzések­ hez” ideológiája jegyében fogant filmek. A nézők jó része megcsömörlött a sokkoló látványtól, a nyíltan vagy burkoltan por­ nográf filmek tucatjától. Másra vágyott. Egy kis természetességre; egy kis érzel­ mességre, egy kis elandalodásra. Hollywood minden igényt kielégít: ezt a tömegóhajt is villámgyorsan „beprogra­ mozta” üzleti mechanizmusába. Megszületett a Love Story, Arthur Hit­ ler sikerfilmje, amelynek alapjául Segal bestsellere szolgált (1970). Régimódi len­ ne ez a könnyzacskókat megmozgató, ba­ nális történet, melyet a kivédhetetlen tra­ gédia árnyékai felhőznek be? Szó sincs róla. A hősök mosdatlan szájjal beszél­ nek, a modern élet kifejezéseit használ­ ják, lépést tartanak a korral és a közgon­ dolkodással. A hangszerelés más. Csöpö­ gés. Szentimentális. Giccses. Sajátságos válasz ez a pornográfia. A Love Story persze sokkal ártalmatlanabb film, mint — mondjuk — a tragikus körülmények között elhunyt Pier Paolo Pasolini szomo­ rú hattyúdala, a Salo avagy Sodorna száz­ húsz napja. Utóbbi, ahogy Nemes Károly írja könyvében, „elsősorban a szadizmus illusztrációit adja, precízen felsorakoztat­ va a kínzásokat, a homoszexualizmust stb. egészen a nemi kielégülés és az emberi ürülék fogyasztása kapcsolatának részle­ tezéséig”. A Love Story — ha leszámít­ juk a mai frazeológiát — akár a mostani Cilikék kedvence is lehetne. Jólfésült, konformista és a konvenciókat tisztelő mű. 25 �Ennek a rendezői alapállásnak két se­ bezhető pontja van. Hiller abszolutizálja az emóciókat. Valami olyasmit állít, hogy a „szenvedés megtisztítja az embert”, és ezzel akarva-akaratlan kalapot emel Lev Tolsztoj filozófiája előtt (a filmnek persze semmi köze nincs a nagy orosz klasszi­ kushoz). És a rendező azt is állítja, hogy — a Love Story stílusában fogalmazva — „porszemek vagyunk a viharban”, a sors­ csapásokat lehetetlen kivédeni. A film te­ hát fatalista. Ez az ideológia elfogadhatatlan. Íme, ilyen tartalma — ha úgy tetszik: „üzene­ te” — van egy érzelmes — vagy nevezzük nevén a gyereket: érzelgős — szerelmi történetnek. A NOSZTALGIA DIVATJA. ..A nosz­ talgia filmjeinek” nevezik azokat az alko­ tásokat, melyekben a múltat a megszépí­ tő messzeség szivárványszíneibe öltöztetik a rendezők. Csupa sóhaj és csupa vágya­ kozás szövi át a műveket. A tárgyi világ rekvizítumai hamisítatlanok. Van ebben a múltkultuszban némi ellenzékiség is, hiszen a szerzők a jelen ellentmondásait tagadják meg, és tartalmasabb eszmé­ nyekért, magvasabb ideálokért fordulnak az elsüllyedt évtizedekhez. A különös csak az, hogy hamut is gyé­ mántnak látják. Tükrükben torzképek vil­ lannak elénk. Objektivitásukhoz — eny­ hén szólva — kétség férhet. Külföldön láttam Fitzgerald remekének, A Nagy Gatsby című kisregénynek jel­ legzetesen hollywoodi ízű képi változatát. (Rendező: Jack Clayton, a Hely a tetőn alkotója. Címszereplő: Robert Redford, a mai népszerűségi listák vezetője. A gyár­ tás éve: 1973.) Clayton a józan realizmus­ sal átitatott történetet belemártja a nyú­ lós-ragacsos nosztalgia iszapjába. Sükösd Mihály szerint Fitzgerald két nagy élmé­ nyét juttatta kifejezésre A nagy Gatsbyben: „az »amerikai álom« kábulatát és a keserű ébredést, az illúziók szárnyalását és végleges csődjét”. Nos, a vásznon csak a kábulat kerül premier plánba. A luxus­ miliő káprázata. És megint és újra az ér­ zések vihara. Clayton olyan szerelmi jele­ netet kreál, hogy hangszerelését talán még Courths-Mahler is megirigyelhetné. Szin­ te felfalják egymást szegény boldogtalan szerelmesek, amikor érzéki táncba kezde­ nek. Minden eszköz a nosztalgikus hangu­ latokat erősíti fel: a szentimentális zene, a sejtelmes szobabelső fényképezése, a ba­ nális szöveg stb. Az illúziók csődje kima­ radt a filmből. Fitzgeraldot megidézték, de ő nem jelent meg. Bogdanovich összehasonlíthatatlanul messzebbre jutott az új — mellesleg: nép­ szerű — filmmodell kikísérletezésében. Papirholdja (1973) — nálunk a Filmmúze­ um mutatta be — tudatos idézetek soro­ zata, egy hajdani filmstílus ironikus, sőt némi öngúnnyal fűszerezett feltámasztása. A környezet nem nagyúri, ellenkezőleg: ügyes svihák üzletel a filmben a kegye­ lettel (az alapszituáció: Moses Pray bibliá­ kat ad el frissen elhunyt emberek hozzá­ tartozóinak azzal a mesével, hogy a szent könyvet még a megboldogult rendelte 26 meg.) Sajnos, Bogdanovich sem követke­ zetes. Itt a nosztalgia a szórakoztatás szol­ gálatában áll és alig-alig lép túl rajta. A cselekvések háttere csak kontúrjaiban tá­ rul fel. Igaza van Zalán Vincének: „A film gondolkodásmódja talán még régeb­ bi, mint »filmtörténeti« stílusa.” Az utol­ só mozielőadás (1971), nálunk is vetített másik Bogdanovich-film keserűbb és ke­ gyetlenebb. Mondhatjuk így is: keserű és kegyetlen. Ebben az alkotásban nem kici­ comázza. hanem megtépázza a művész a legendákat. Bogdanovich azt bizonyítja, hogy a hajdani életvitel fölött eljárt az idő. Hogy a csendes Amerika tiszta mo­ rálja és nyugodt élettempója nem más, mint merő anakronizmus. Az utolsó mozielőadás ilyenformán in­ kább „ellen-nosztalgiákat” kelt a nézőben, mintsem szép emlékeket. Akárcsak Pol­ lack, A lovakat lelövik, ugye? című, mél­ tán világhírű drámája (1970). melyben hullafoltjaival együtt jelenik meg a múlt, s ahol a gazdasági válság atmoszférája szinte „egy az egyben” a mai jóléti társa­ dalom közérzetére utal. Nem külsőségei­ ben, hanem lényegét tekintve. Ma nem kell haláltáncot lejteni a dollárért, de az alapszabály lényegében nem változott. Így hangzik: Annyit érsz, amennyi pénzed van. Semmilyen rafinált pompa nem képes elhomályosítani vagy megváltoztatni ezt az igazságot. A futószalagról legördülő nosztalgiafilmek sem. A KATASZTRÓFA DIVATJA. A film­ művészet úgyszólván még a kezdet kez­ detén felfedezte és kisajátította magának ezt a témát. Alig süllyedt el a Titanic, máris sztorit szerkesztettek belőle. A San Francisco híres földrengésjelenete a tech­ nikai bravúrok tökéletesedését bizonyít­ ja. Az Árvíz Indiában hasonlóképpen. Utóbbiak ugyan bestsellerek, de talán éppen ezért jelzik megbízható szeizmog­ ráfként a negatív tendenciákat. Miről van szó? Már Kracauer megállapította híres könyvében: a tömegeket vonzza a lelki kínlódás színjátéka. Hozzátehetjük: a ka­ tasztrófák iránti érdeklődés is általános. Annyira az, hogy Hitchcock, a rémfilmek királya ideológiát kovácsolt ebből a felis­ merésből. Logikája szerint a borzalom már első eszmélésünket követően útitársunk. A mama fölénk hajol és azt mondja: „Hamm, bekaplak,,. A gyerek élvezi a já­ tékok veszélyeit: sikongat a hintán, de azért jól érzi magát. Hány felnőtt meg­ szállottja a maximális sebességnek, megfe­ ledkezve arról, hogy ilyenkor egyik lába a sírban van, a másik meg a börtönben... Innen már csak egy ugrás szükséges ah­ hoz, hogy irtózattal vegyes érdeklődéssel kísérjük a vásznon megelevenedő tömeg­ méretű tragédiákat. Földrengést, árvizet, avagy egy monstrumszerű szörny felbuk­ kanását. s a nyomában arató halált. Mindemellett nyilvánvaló, hogy A fehér cápa (1957), mely — Magyarország kivé­ telével — lassan-lassan az egész világot ijesztgeti, nem pusztán önmagával egyen­ lő. (Rendezője Spielberg.) A mese úgyszól­ ván sovány. Egy fürdőtelep békés lakóit rémíti és fogyasztja az irtózatos szörny, mígnem leszámolnak vele. Ennyi az egész. Akkor miért van frenetikus sikere? Egy­ részt a profi elbeszélőtechnika miatt: a feszültségkeltés patronjai mindig kellő időben robbannak. Másrészt azért is, mert A fehér cápa levezet bizonyos indulatokat és megajándékozza a szemlélőt azzal az illúzióval, hogy egyszer vége szakad a szörnyűségeknek a világon. Ha a fehér cápát megsemmisítik, miért ne lehetne le­ vágni akár a sárkány fejét is? Az emberi reflexiók a filmművész szá­ mára meghatározó fontosságúak. A témát nem lehet ad acta tenni, hiszen a kataszt­ rófák ellen senki sincs biztosítva. Ha a jellem, a viselkedés változatai elevened­ nek meg az efféle filmekben, nem emel­ hetünk vétót. Az a rossz divat, amikor a katasztrófa show-műsor funkcióját tölti be és a nézőt rossz értelemben vett látvá­ nyossággal „ajándékozza meg”. A nyuga­ ti filmvilágban reneszánszát élő műfaj legtöbb terméke ilyen: nagyobb a füstje, mint a lángja. Veress József Könyvek a művelődésről Az alakuló ember. Gondolat, 1976.; Ember és műveltség — Beszélgetések a közművelődésről. Gondolat, 1976; A szabad idő szociológiája. Gondolat, 1976; Munkásművelődés — Szocialista kultú­ ra. Kossuth, 1976; Siklós László: Picas­ so a gyárban — Riportok a munkás­ művelődésről, Kozmosz, 1976. Könyvek a művelődésről? Mintha lenne akár egyetlen kötet is, amely nem az is­ meretközlés, a tudásgyarapítás, az élmény­ teremtés, a művelni akarás szándékával született volna! A „tartalom és forma” te­ szi, hogy a szándékból mikor, hol, kinek a kezében, mennyi valósul meg. Már-már céllá nemesült eszköz a könyv az ember­ ré teljesedés folyamatában: mellőle (vele) olykor „csak” egy lépés a szükségletté for­ málódó harmonikus emberi létforma. Mindez sajátos vetületet kap, ha a köny­ vek tárgyát éppen ez a manapság fel­ gyorsult folyamat képezi — ha a könyv, mint műveltségközvetítő eszköz, arról szól, aminek szolgálatába maga is szegődött. .. Műfajban eltérő — jórészt tanulmány, riport, interjú témában rokon a fent jel­ zett öt kötet: valamennyi „a közoktatással” és „a közművelődéssel” címszavakba, kate­ góriákba foglalható jelenségek, folyamatok, időszerűnek tetsző elvi és gyakorlati kér­ déseivel — elsősorban ellentmondásaival, gondjaival — foglalkozik. (E sorból talán a szociológiai tanulmánykötet lóg valame­ lyest ki, amennyiben annak csak az egyik — bár hangsúlyozott — problémaköre a szabad idő és a művelődés összefüggése.) S ha a katalogizálás rendje szerint nem ke­ rülnének is egymás mellé a könyvespol­ cokon, eszmeileg egy tőről metszett köte­ tek ezek. Annak a társadalmi létünkben gyökerező felismerésnek, szemléletnek a szülöttei (s egyszersmind propagátorai), �amely a kultúra, a művelődés ügyét poli­ tikai kérdésként kezeli, fejlesztését a szo­ cialista építőmunka feltételeként fogja fel, a gazdaságszervező feladatokkal együ­ vé rangsorolja. Ez a tartalmi vonulat a reá­ lis alapja annak a — végső soron szubjektív — szándéknak, hogy egy csokorba köt­ hessen formailag különböző köteteket s ki­ emelhessen azokból összecsengő gondola­ tokat. Oktatás, nevelés, képzés, művelődés: e fogalmak formaváltozatait, tartalmi ösz­ szefüggéseit járják valójában körül a szer­ zők, akik közé az interjúalanyokat, a „szondázottakat” (tudósokat, művészeket, tanárokat, népművelőket, újságírókat, köz­ életi személyiségeket, csak nevük kezdőbe­ tűivel jelzett, vagy teljesen inkognitóban maradt munkásokat, diákokat) is besorol­ ni véljük. A szabatos, egyéni eszmerend­ szerre épülő nyilatkozatokból, az átgondolt, igényes tanulmányokból és a nehézkesen kicsiholt szűkszavú véleményekből, a tu­ datos vagy spontán megfogalmazásokból ugyanis egyaránt kitetszik a dolog lénye­ ge: a művelődés nem csupán kulturális, hanem elsősorban társadalmi kérdés, s mint ilyen, mindenekelőtt a munkával, az egyén-közösség viszonnyal van szoros kap­ csolatban. gyobb termelőerő megint visszahat a mun­ ka termelőerejére.” Természetesen ma még — mint az elemzett kötetekből is kiderül — a szabad idő biztosítása és megfelelő felhasználása képezi a vizsgálatok, elem­ zések tárgyát és távolinak tűnik a munkaés szabadidőbeli tevékenységének összemo­ sódásának lehetősége, amely biztosítja, hogy a munka — kényszerű elemeitől meg­ szabadulván — életöröm, alkotás forrása legyen csak. A műveltség nem cél, hanem eszköz az ember lényegi erőinek kifejlesztése, az ön­ megvalósítás, a személyiségformálás, az „igazi gazdagság” megteremtése folyama­ tában. Kimondatlan vezérelve ez az össze­ függés is a kötetnek. Amiből viszont újabb közös sajátság következik: választ keres­ nek arra a kérdésre, hogy hogyan kerül­ hetők ki a mi társadalmunkban az indi­ vidualizmus buktatói, hogyan válhat egyé­ ni létünk elemévé a közösségi gondolko­ dás és magatartásforma. Marx és Engels gondolatai jelenthetnek fogódzót e látszatellentmondás megoldásá­ ban is: „Csak a többiekkel való közösség­ ben kapja meg az egyén az eszközöket ahhoz, hogy képességeit minden irányban kifejlessze, tehát csak a közösségekben Messzire jutottunk már az antagoniszti­ válhat lehetővé a személyes szabadság” — írják A német ideológiában. A közösségi kus osztálytársadalmakra jellemző kérlel­ hetetlen ellentmondástól, ami — a dol­ elv megvalósulásának döntő fordulata a gozni kényszerültek sajátjaként — a ..mű­ termelőerők társadalmi tulajdonba vétele veletlen munka” és a művelődni ráérők volt, a továbbfejlődés az egyén autonómiá­ kiváltságaként a „munkátlan műveltség” ján alapuló közösségi létforma egyetemle­ között feszül. És megteremtettük a „mű­ gességét igényli. E folyamatban meghatá­ velt munka” fogalmának realitását egész rozó tényezők a termelési, munkahelyi kö­ népünk számára. Nem csak tudjuk —ek­ zösségek, amelyek képesek felülemelkedni ként is cselekszünk, amikor fejlesztjük —, saját társadalmi feltételeiken s ellenőrzé­ hogy a műveltség az embernek mint ter­ sük alá vonni azokat. Ez az elméleti alap­ melőerőnek szerves alkotóeleme s így a ja a szocialista brigádok kitüntetett szere­ termelési viszonyokra is hatást gyakorol. pének — ahogyan azt a szerzők közül töb­ Elméletileg egyszerűnek látszik a teendő: ben is értelmezik — a munkásművelődé­ gyarapítani, mélyíteni az ismereteket min­ sen belül. De minthogy ez a tétel is ten­ denáron. Nos, a riportok, tanulmányok egy denciaszerűen valósul meg és ellentmon­ része gyakorlati tapasztalatok alapján, dásokon át, perspektivikusan igazolódik, a akarva-akaratlanul éppen a szellemi „job­ mozgalom eddigi alapvetően jó tapasztala­ bítás” illúzióját oszlatja szét. Azt kutatják, tai nem fedhetik el, hogy a brigádok ép­ elemzik — ha indirekten is —, hogy a pen mint művelődő közösségek fejleszten­ munka társadalmisága milyen szintű és dők elsősorban tovább. Ennek útját-mód­ tartalmú általános, szak- és politikai mű­ ját, s egyáltalán a művelődésnek —mint veltséget, ismeretet, jártasságot, készséget a munkásosztály vezető szerepéből adódó igényel ma, holnap és a távolabbi jövő­ politikai követelménynek — sajátosságait, ben, hogyan élünk és éltünk vissza meg­ lehetőségeit keresi jó néhány írás (több kö­ levő lehetőségeinkkel, jó szándékú gon­ zülük — lásd: a Munkásművelődés —szo­ dolataink hol lépik át — elszakadva a tár­ cialista kultúra és a Picasso a gyárban cí­ sadalmi, gazdasági szükségletektől, anyagi mű köteteket — salgótarjáni példák kap­ előfeltételektől — az irrealitás határát s csán). válnak üres szólamokká. A művelődésnek E végül is szabálytalanra sikeredett re­ a munka elemeként és ezáltal életmódala­ kító tényezőként való felfogásából persze cenzió talán —, mert tudatosan elméleti az is következik, hogy nem a munkán kí­ indíttatású — nem tesz eleget a figyelem­ vüli idő tekinthető a művelődés alapvető felkeltés követelményének, ezért szükséges keretének, noha az úgynevezett szabad­ még egy közös sajátosságát kiemelni az idős-tevékenységeknek nem elhanyagol­ idézett könyveknek: mind (még a tanul­ ható a munka és művelődés viszonyára mánykötetek is) olvasmányosak, gyakor­ gyakorolt hatásuk. Ugyanis (mint Marx latra orientáltak; a riportok és interjúk írja A politikai gazdaságtan bírálatának pedig különösképpen izgalmasak, elevenre alapvonalaiban): „A munkaidő megtakarí­ tapintók, gondolatgazdagok, vitára ser­ tása egyenlő a szabad időnek, azaz, az kentők: érdemesek hát közérdeklődésre. egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek a gyarapitásával, amely maga mint a legna­ Csongrády Béla Varga Domokos: Vizek könyve MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Nemesen egyszerű, patinás a cím: Vizek könyve. Nem kell túl merész fantázia, hogy asszociálja az „élet könyvét ’ — márcsak a tartalma miatt is, hiszen való­ ban az élet egyik alapfeltételéről szól. Víz és levegő (oxigén) nélkül nincs élet. Századunk egyik nagy paradoxonja, hogy miközben eddig nem ismert lehetőségeket tárt fel a termelésben és a tudományban, eközben éppen ezt a két lényeges elemet meríti ki, illetve piszkítja, fertőzi meg oly mértékben, hogy szinte megkérdőjelezi az eddigi fejlődést, rettenetes veszélyeket, katasztrófákat idéz fel, kérdésessé teheti magát a LÉTET a Földön! Nem, ez a könyv nem erről szól, de ez is „benne van”. Varga Domokos (ha sza­ bad ezt a szót használnunk) poétikus haj­ lamú szociográfus, ahogy ezt megállapít­ hattuk az Erdőkerülővel kapcsolatban is. Mit jelent ez? A szociográfia jellegét te­ kintve végül is tényirodalom. A hangsú­ lyos itt — a szépirodalommal szemben — nem a hogyan? (tehát a stílus, a művészi kifejező erő stb.), hanem a mi? Az, hogy a szerző mennyire tudja megismerni és tárgyszerűen bemutatni választott témá­ ját. Nem azt jelenti ez, hogy a szociográ­ fiát „szabad rosszul is megírni” (akkor el se olvassák!), de azt igen, hogy a téma, a tárgy érdekessége, a feldolgozás szak­ szerűsége a perdöntő. Ugyanakkor talán éppen ebben a műfajban van a legna­ gyobb szabadsága is az írónak. Lehet szá­ raz, hűvösen objektív, de szabad utat en­ gedhet az indulatainak is, ha az a témá­ val kapcsolatos (a mérték persze itt is fontos, de ez már az író alkatától, ízlésé­ től függ). Nos, amikor azt állítottuk, hogy Varga Domokos poétikus hajlamú, ak­ kor ezt nem minőségjelzőként értettük a szerzőre (sokan sértésnek is veszik!), ha­ nem a munkamódszerét kívántuk jelezni. S ez nem más, mint a személyes jelenlét. Varga Domokos mindig egyes szám első személyben — tehát a saját élményeiről beszél 400 oldalon keresztül, még akkor is, ha másoktól (pl. felmérésekből, statisz­ tikákból, sajtóból stb.) idéz. Kétségtelen, hogy megvan ennek a módszernek is a hátránya, hiszen a személyes tapasztalás egyszersmind igen fárasztó, idő- és mun­ kaigényes is. Arról se hallgathatunk, hogy a mégoly szorgalmas és lelkes szo­ ciográfus sem juthat el mindenhová, ugyanakkor a megszenvedett, személyisé­ ge részévé vált élmény sokszor be is csap­ hatja a szerzőt: nagyobb jelentőséget tu­ lajdonít neki, mint amennnyit az (oldal­ számban) megérdemelne. Érzi talán ezt ő is, mert engedelmet kér az olvasótól az utószóban a kimaradt fontos problémá­ kért (pl. az öntözés ügye). Persze, nagyon nehéz ellenőrizni az élményeink objekti­ vitását, mert hiszen a „bőréből”, szemé­ lyiségéből „senki se bújhat ki”. Mindezen fenntartások tehát természetesen Varga 27 �Domokos dicséretét is jelentik, mert amit elveszítünk a réven (néhány részletkér­ dés, problémabokor mellőzése, szűksza­ vúbb elemzése), azt visszanyerjük a vá­ mon — a végig élvezetes stílusban, a va­ lóban regényszerű fordulatokban, a lírai­ an szép leírásokban. S nem sikkad el azért a tárgyszerűség sem, mert Varga Domokos ügyes fordulat jóvoltából mások élményeivel veti össze, szembesíti a saját­ ját, s ezzel a korrekcióval sajátos fénytö­ résben láttatja tárgyát: a vizet. S az tény­ leg hallatlanul érdekes, színes, mozgalmas, olykor „túlzottan is” drámaian izgalmas! A szerző természetesen a mai vizekről ír, a jelen gondjairól — de egy kis tör­ ténelmi nekifutással. Okkal, joggal; hi­ szen vizeink története mindig is szerves része, alkotó eleme volt történelmünknek. A szerző fel tudta vázolni a történelmi tendenciát, a tájat tagoló, formáló vizek és az ember sorsának változásait. Mert valóban nem gondolunk ma már arra, hogy a Tisza árterei, mocsarai hosszú év­ századokon át szinte egyetlen menedéket jelentettek az alföldi magyarnak, megél­ hetést és életformát adtak, határoztak meg egészen a nagy folyamszabályo­ zásokig. Nem véletlen és indokolatlan te­ hát a nosztalgia sem a pákászó, csikászó vízi élet, a halban gazdag folyók iránt, kü­ lönösen ha ezt a szabályozás után száraz­ ra került szikesek nyomorúságával vetjük össze. Ámde mit sem ér ma már a nosz­ talgia, a „szép múlt” siratása. Nemcsak azért nem, mert visszahozhatatlan, de mert igazságtalan is lenne: a folyamok, vizek szabályozása a ráció, a tervező, jó­ zan ész elhatározásából született, s a gaz­ dasági kényszer siettette. Széchenyi Ist­ ván és Vásárhelyi Pál nélkül nincs polgá­ rosodás, modern mezőgazdaság, folyami hajózás sem! Mégis van valami igazuk, ha nem is a múltat visszasíró kunszent­ miklósi vízi embereknek, de a kételkedők­ nek. akik nem minden változást tartanak szükségszerűnek és a lehető legjobbnak. Bármiféle beavatkozás a természet rend­ jébe nem csupán megbontja azt, de eddig nem ismert új veszedelmeket zúdít az em­ berre. A folyamszabályozás például ket­ tőt: 1. félelmetes, eladdig elképzelhetetlen­ nek tűnt méretű áradások rémét — lásd: a dunai katasztrófákat, a Szamos, a Ti­ sza, a Maros, a Körösök, a Bodrog, a Mar­ cal stb. áradásait csak az elmúlt évtize­ dekben is! 2. ugyanakkor a víztől elzárt vidékek szomjúságát, elszikesedését, a pusztító szárazságok ínségét. A magas partok, gátak közé szorított folyók ener­ giája olyan mértékben megnőtt, hogy ma­ guknak a gátaknak a vigyázására, kar­ bantartására valóságos hadsereget, jól szervezett apparátust kell állandóan fenn­ tartani. Az „őrült”, akiről Petőfi írt, nem lett szelídebb, csupán az történt, hogy most már rajta tartjuk a szemünket. Ma­ gyarán az első racionális mozdulatot (fo­ lyamszabályozás) ma már tudatos tevé­ kenységek egész sorának kell követnie, mert megsokasodtak a gondjaink, teen­ dőink. 28 Varga Domokos könyvében mindez per­ sze epikus hömpölygéssel fogalmazódik meg, rajzolódik ki. Végletekben gondol­ kodva az ember idézte elő a sok (árvíz) és a kévés víz (szárazság) bajait is, neki kell megoldania is. Most kezdjük megta­ nulni, hogy ez az évszázadokig természe­ tesnek tűnő elem (mert hiszen volt, és tenni se sokat tudunk ellene) mekkora ér­ ték forintban is, hiszen (s erről is meg­ fontolandó gondolatai vannak a szerző­ nek!) ma már minden csepp vízért, ami kifolyik-csepeg a csapunkon, igen sokat és keservesen meg kell dolgoznunk! Ez az ára az urbanizációnak, a civilizációnak: a vizet is termelni kell, gazdálkodni vele, s ha ilyen rohamosan nő a felhasználás, ak­ kor az elosztását is társadalmasítani kell; meg kell szervezni. Nemcsak az ivó-, a fürdő-, az öltöző-, az ipari stb. vízről van itt szó, hanem a vizek partjairól, például a horgászok, a fürdőzők, napozók levegőre, természetre vágyók jogos igényeiről is. Sok, és egyre több lesz itt a neuralgi­ kus pont, amelyek jellegüknél fogva már nem is annyira vízügyi, mint inkább tár­ sadalmi kérdést jelentenek. Hiszen, ha az urbanizáció, a sablon-bérházakba áram­ lás üteme feltartóztathatatlan, akkor szá­ molni kell ennek az inverzével is: az em­ berek kiáramlásával a szabadba, a vizek­ hez. Igen, de ha tavaink, folyóink part­ jait a magántulajdon kalyibái, kacsalábon forgó palotái foglalják el, akkor mi lesz a kispénzű tömegekkel, akik nem is akar­ nak, de ha akarnának, se tudnának (nem jut!) parcellát szakítani maguknak?! Bi­ zony ez sem kisebb gond, mint a vizek védelme, terelése, elosztása, s véglege­ sen. megnyugtatóan csak egy valóban de­ mokratikus, szociális szemlélet, a nagykö­ zösség érdekeinek érvényesítése fogja megoldani. Ha a víz nem magántulajdon — mert nem az! —, akkor a partján is rendet kell teremteni! Annál is inkább, mert fürdőkultúránk (beleértve gyógyvi­ zeinket is) messze elmarad a jórészt még fel sem tárt lehetőségeink mögött. Varga Domokos elemzése alapján lehangolónak kell mondanunk a képet. Egyik oldalon a felelőtlen pocsékolás (termál- és gyógy­ vizeinkkel), a másik oldalon az ügyetlen­ ség, a lehetőségek kihasználatlansága. Mert nem az a tragikus, hogy Hargitayék nem nyertek az olimpián, inkább az, hogy felnövekvő nemzedékek nem tanultak meg úszni, mert jószerivel nincs hol. (Miskolcnak pl. mindössze három strandja van, nyáron egyszerűen nem lehet befér­ ni a medencékbe, annyi az ember. Ez bi­ zony nem felüdülés, inkább tortúra an­ nak, aki vállalja. . .) De volt ezekről szó már Bertha Bulcsu könyvében is (1973), lényeges változtatás mégsem történt azó­ ta. Baj van persze a hallal, a hajózással is, de ezeknél maga a gazdasági kényszer, az érdek fogja hozni a megoldást. Itt megint utalni kell Varga Domokos módszerére, mert ami a recenzióban csupán egyetlen hevenyészett mondat, az nála interjúk, élményszerző utak sokasága (lecsurgott pl. a Tiszán, hajózott a Dunán, Balatonon gyalogolt kilométereket a folyópartokon stb.). Érezhetően „kedvencei” a vízi em­ berek: a halászok, hajósok, de még a ku­ bikusok is, akik a vizek helyét csinálják. Egyre kevesebb van belőlük, mert nincs utánpótlás. Nem is igen lesz, mert a mai fiatalok nem vállalják ezt a rideg életmó­ dot. Csak bámul az olvasó, hogy hol meg nem fordult, kikkel nem beszélt a szerző — a szentesi kubikusoktól a vállalatigaz­ gatóig, a téeszparasztoktól a balatoni vil­ latulajdonosig. Ha a sorozat más kötetei­ nél szóvá kellett tenni a leszűkítettséget, ennél elmondhatjuk, hogy valóban az egész országot bejárta, ismeri, feltérképez­ te a szerző. Az az érzésünk, hogy a könyv csupán a jéghegy látható csúcsa, a hatal­ mas ismeret — élményanyag — csak át­ türemlik a megírt szociográfián, de nem tartalmazza azt teljességében. Mégis azzal az érzéssel teszi le az ol­ vasó, hogy noha csak egyetlen „elem” út­ ját követve, de megismerte hazáját, jele­ nünk, társadalmunk nem egy égető gond­ ját, reményt fakasztó lehetőségét is. S a remény az emberből fakadhat, ha megta­ nul bölcsen élni szűkösségében (vízben és másban is) és gazdagságában: ismert és feltárandó lehetőségeiben. (Szépirodalmi, 1976.) Horpácsi Sándor A hetvenes évek Válogatás a szovjet kritikai irodalomból Miért éppen a hetvenes éveké? — kérde­ zi az olvasó, miközben a közelmúltban meg­ jelent, a szovjet kritikai és irodalmi élet ese­ ményeit bemutató könyvet kézbe veszi. A válasz egyértelműen fogalmazódik meg a kötet megismerése után. Az indokok, ha csak felsorolásszerűen is: az SZKP Közpon­ ti Bizottsága 1972-ben határozatot hozott az irodalmi és művészeti munkáról; néhány klasszikus (Majakovszkij, Ovecskin, Csu­ kovszkij stb.) életműve az új ismeretek tük­ rében még fényesebben áll előttünk; jelen­ tős költői, írói, alkotói pályák ezekben az években ragyogtak a legcsillogóbban (Jevtu­ senko, Voznyeszenszkij, Trifonov); a modern szovjet irodalom olyan nagy jelentőségű mű­ vei jelentek meg, mint Suksin elbeszélései, Bondarev, Bogomolov, Okudzsava regényei: nemzetiségi írók jelentkeztek kitűnő alkotások­ kal (elég csak végiglapozni a Szovjet Irodalom korábbi évfolyamait.). S hogy a felsorolás még pontosabb legyen, szólnunk kell a het­ venes évek jelentős irodalmi vitáiról is, ame­ lyek egy-egy — tartalmában-mondanivalójá­ ban újat hozó, — alkotás vagy irodalmi irányzat körül ’ támadtak. (Ilyen volt a há­ borús irodalomról és a háború ábrázolásának mélységéről folytatott vita, vagy a szocialis­ ta építőmunka erkölcsi problémáit élesen felvető irodalmi alkotások körül gyűrűző eszmecsere.) A tanulmánygyűjtemény szinte valamennyi felsorolt jelenséget érinti — természetesen nem egyforma mélységgel, mindenesetre csaknem teljes körképet adva a közelmúlt — fogalmazzunk inkább így: napjaink — szov­ jet irodalmáról. A kötetben a bevezetőként elméleti, a marxista irodalomkritika alapve­ tő problémáit érintő írások szerepelnek, majd az izgalmas vitákból kapunk ízelítőt; ezt kö­ vetően egy pillantást vethetünk mai írókköltők műhelyébe, és végül a szovjet iro­ dalom immár klasszikussá vált alkotóit mu­ tatják be sok érdekes, új adattal a kötetet záró tanulmányok. �Nézzünk hát mélyebbre, természetesen a teljesség igényié nélkül! Jurij Kuzmenko írásának sarkalatos kér­ dése: vajon századunk utolsó harmadának szovjet irodalma létre tud-e hozni időt álló müveket, „előrelépés lesz-e ez a korszak a szocialista kultúrában, következésképpen az egész világ művészeti kultúrájában?”. Vála­ szában áttekinti az orosz irodalom elmúlt száz évét, megmutatva hol, mennyiben kap­ csolódik ehhez a szovjet irodalom, rövid ki­ tekintést nyújt a nyugati irodalom fő prob­ lémájára, a realizmus és a dekadencia vi­ szonyára. (Különösen érdekesek Becket Go­ dotra várva című drámájáról írott elemző sorai.) Tanulmányának lényeges megállapí­ tása, hogy a szovjet irodalom új korszakot teremtő alkotásainak megszületése attól is függ, hogy milyen sikerrel oldja meg „tár­ sadalmunk a kommunizmus építésének na­ gyon bonyolult és lényegüket tekintve az egész emberiség számára közös problémáit”. Jurij Szurovcev a kritika és az irodalmi folyamat kérdését tanulmányozta annak tük­ rében, hogyan jelentkezik és jut kifejezésre a kritika mint önálló alkotó tevékenység. Közben kitér olyan jelentős problémákra is, mint az irodalomtudomány és az irodalom­ kritika közötti határ, a kritika mint művé­ szet, a kritika és az irodalomelmélet viszo­ nya, a kritika és közönsége. Vlagyimir Ognyev tanulmányával mintegy kiegészíti, folytatja Szurovcev írását. Ő Sklovszkij munkásságának elemzésén ke­ resztül a kritikust mint alkotóművészt mu­ tatja be, sűrűn idézve a XX. század orosz irodalma e nagy hatású művészének írásai­ ból. (Végső konklúziója: „... a kritika a mű­ vészet része..., a tudomány is költészetté válhat”.) Mihail Hrapcsenko egy új tudományággal, a rendszerelemzéssel foglalkozik. A struktú­ ra, a rendszerösszefüggések vizsgálata nem­ csak a természet- és társadalomtudományok területén fontos, hanem az irodalomtudo­ mányban is. Ezek azonban itt bizonyos spe­ cifikus sajátosságokon keresztül jelentkeznek. Ezeknek a specifikumoknak a vizsgálata ké­ pezi a kötet egyik legjelentősebb tanulmá­ nyának a tárgyát. (Válogatott írásait nemré­ giben adta ki a Gondolat Kiadó.) Félix Kuznyecov írása már a viták soro­ zatát nyitja meg. Ebben a kommunista em­ ber, a mai kommunista ábrázolásának kérdé­ seit veti fel. Hiányolja, hogy nem születtek meg a hetvenes évek Pavel Korcsaginjai, Csapájevjei. Több alkotás elemzése során be­ mutatja, hogy a kommunisták milyen jellem­ vonásait, tulajdonságait ábrázolják műveik­ ben a mai szovjet írók, s mi az, ami a „ko­ runk új emberének” teljes alakjából még hiányzik ezekben az alkotásokban. Vlagyimir Ognyev nagy lélegzetű tanulmá­ nyában a realizmus és a szellemiség kettős­ ségét vizsgálja. Röviden áttekinti a szellemi­ ség és a hasznosság (társadalmiság) kérdé­ seivel foglalkozó írásokat, majd három alko­ tó: Vinokurov, a litván Maldonis és Szluckij költészetének részletes elemzésével a szov­ jet költészet fejlődését, az alapvető szellemi értékek átadásának folyamatát kíséri nyo­ mon és igazolja műveikben a szellemi és anyagi világ elválaszthatatlánságát. Szvobogyin az utóbbi évek egyik legna­ gyobb színházi és filmsikeréről ír: ez a Ma­ gyarországon filmen és színházban is látha­ tó színmű Gelman alkotása, az Egy pébé­ ülés jegyzőkönyve. Sajnálatos módon éppen ez a tanulmány a kötet egyik legkevésbé si­ került írása, ami abból is adódik, hogy nem kritikának, nem is elemzésnek hanem in­ kább bevezető, érdeklődéskeltő írásnak sike­ redett. A következő fejezetben Novicsenko Solo­ hovot elemzi, elsősorban a szovjet irodalom­ ra tett hatásáról ír. Kuznyecov Trifonov prózáját vette bonckés alá. A sokrétű, szí­ nes egyéniségeket felvonultató írásművek kö­ zös jellemzője — írja Kuznyecov — a kom­ munista személyiség erkölcsi és lelki egy­ ségének megléte. Borisz Pankin kritikájában Fjodor Abra­ élet, Erdészélet Kemenesalján című iro­ movról ír. Abramov a szovjet falu króniká­ dalmiriport-köteteket meg a téesz-szocisa, s „egy új történelmi alak megalkotója: a ográfiákat —, mert azoknak a minden­ szovjet-orosz paraszté.” Hősei hitelesek, iga­ napi ember életét és világát feltérképező zak, írásai különleges helyet biztosítanak számára a szovjet irodalomban. igényességében már ott munkál a maj­ Vinokurov rövid írásában költőtársáról: dani regény lehetősége s szándéka. Mint­ Jevtusenkóról szól. Társadalmi költőnek ne­ egy korai előtanulmánynak tűnnek a szin­ vezi, akire jellemző „a lét mindennapjá­ tézishez. a most megjelent, s a Szépiro­ nak emelkedett, fokozott átérzése.” Valentyin Katajev a szovjet líra másik kiemelkedő dalmi Kiadó nagyregénypályázatán di­ képviselőjéről, Voznyeszenszkijről ad szem­ cséretben részesült A szerencse fiához. léletes képet. Költészetének jellemző tulaj­ Nem kis csalódást okozhatott hát ez a donságai között megemlíti a felszabadultsá­ got, a gazdag gondolatiságot, jártasságát azoroszkönyv a cím és borító szerint ítélkező ol­ nyelv csodás titkaiban. vasó-vásárlóknak : a cím és a vásárokon Azt az írót, akiről Igor Gyedkov ír, vala­ fakult mézeskalács színébe-mintájába öl­ mennyien ismerjük: Vaszilij Suksinnak hív­ töztetett borító (Berki Viola terve) ugyan­ ták. Az utóbbi évek egyik csodás jelensége volt, akit máris a fiatalon eltávozott zsenik is romantikus ifjúsági regényt sejtet sze­ örök mítosza vesz körül. (Mint a művészet rencsét próbáló és győzedelmeskedő me­ más területén pl. Gerard Philippet, James sebeli harmadik fiúval. (Bárha Kuti Jó­ Deant, Czibulskyt, vagy éppen Soós Imrét.) zsef sorsában van is némi hasonnemű Ám, akik látták filmjeit, a Vörös Kányafát, a Hazáért harcoltakat, s olvasták elbeszélé­ motívum.) seit, tudják, hogy soha nem lesz nosztalgi­ Kuti József (Dódi. Jóska. Jósti), a regény kus visszaemlékezések hőse, sem félművelt központi alakja azonban korántsem hős, sznobok merengésre is felhasználható „né­ pies írója”. Vitathatatlanul ő volt — s mű­ gáncs nélküli lovag, aki nagy öntudattal vei által maradt is — a hetvenes évek egyik tűzön-vízen át keresztülviszi akaratát. legnagyobb hatású egyénisége. Esendő ember ő, aki mint kiskanász, ka­ A tanulmánykötet zárófejezetében a klasz­ nász, csordás, parádés kocsis, utász, kisszikusokról olvashatunk. Alekszandr Dimsic tanyás, tanyásbéres, kubikus, napszámos, színes tablót fest Majakovszkij világirodal­ mi hatásáról. Bemutatja hogyan, miként él zsákoló, rőfösüzlet-tulajdonos, rendfenn­ ma Majakovszkij az egyes népek kultúrájá­ tartó és munkacsapat-vezető hányódik, ban, kik azok, akik a költő teljes nagyságá­ evickél több-kevesebb sikerrel az alföldi nak megismertetését szolgálják. (Dicsérő parasztélet hat évtized időmélységű vize szavakkal szól a kétkötetes magyar kiadás­ ról is, amely idestova tíz esztendeje jelent in. Alá-alábukva, fel-felmerülve. De min­ meg, s bizony nagyon időszerűnek látszik új­ dig konokon mérve magát az emberség bóli kiadása.) mércéjéhez. Nem hősnyi méretű jellem­ Konsztantyin Szimonov A Mester és Mar­ ként, hanem maradva a dél-alföldi pa­ garéta alkotójával, Bulgakovval foglalkozik. Három művét elemzi részletesen: az előbb raszti világban általánost képviselő és említetten kívül még A Fehér Gárdát és a megjelenítő egyéniségnek, akiben ösztö­ Színházi regényt. Bulgakov a hatvanas évek nösség és tudatos világlátásra törekvés, közepén legalább olyan jelenségként tűnt akarnok álmok és józan számítás harcol­ fel, mint Suksin néhány évvel később. S bár újrafelfedezésekor már több, mint negyed­ nak indítékul a cselekedetekhez. Viszony­ százada halott volt, művei jóvoltából a mai lagos megméréséül talán legpraktikusabb szovjet irodalom nagyhatású, írói pályákat kiemelnünk egyet az írói méltatások so­ formáló alkotójaként tartják számon. rából: „Kuti József nem tartozik a rend­ V. Laksin azt a Tvardovszkijt idézi fel esszéjében, akit Magyarországon elsősorban szerező elmék sorába, viszont Szabó Gás­ mint költőt, Vaszilij Tyorkin halhatatlan pár méltatlanul becsülte le képességeit. alakjának megalkotóját ismerik. Pedig pró­ Voltak nagyon eredeti és bölcs észrevé­ zája is jelentős, noha élete főművét nem is telei. Szorgalma által elért sikerei érzé­ sikerült megírnia. Ez önéletrajza lett volna, amelyről és a költő életének más eseményei­ seit és tetteit nem szakították el egykori ről ír a kortárs, tanítvány és barát, Laksin. sorstársaitól. Általában azt mondta ki, A kötetet Kantorovics és Kaverin írásai amit mások is éreztek, csak nem tudtak zárják. Ezek Ovecskinről és Csukovszkijról vagy nem mertek megfogalmazni. Elfog­ szólnak. Ovecskint az irodalmi riport egyik legnagyobb mestereként tartják számon, s laltságához mérten sokat olvasott, az új­ mint a Falusi hétköznapok szerzője, a kom­ ságokból a Szabad Föld-et és a megye­ munista pártosság, az ifjúság rendíthetetlen lapot, s szinte kivétel nélkül Esztike gim­ hirdetője őrződött meg az olvasók emlékeze­ náziumi tankönyveit, csak a magasabb tében. Kornyej Csukovszkij már-már legen­ dás alakja volt a szovjet irodalomnak. Gaz­ fokú matematikát és a fizikakönyvet rak­ dag életműve, hosszú élete hűen illusztrálja ta félre, mert az neki arabusul hangzott. a szovjet irodalom félévszázados fejlődését. Olvasottsága is hozzájárult, hogy örök (Kossuth, 1976.) Salgói D. Mihály Lakos György: A szerencse fia Lakos György neve szépíróként bizo­ nyára nem cseng ismerősen az olvasó fü­ lében, pedig e név jobbára csak „kiivó­ dott a köztudatból”. S nem érdektelen felemlegetnünk húsz évvel korábban megjelent munkáit — az Emberek a Bükk-fennsíkon című útleírást, a Halász­ rohanásában nemcsak nézett, hanem lá­ tott is.” Efféle „szerencsefia” sorsát mu­ tatja tehát elénk az író Kuti József szü­ letésétől kezdve életének talán utolsó nagy sorsfordulójáig. A tizenkét fejezetre tagolt regény két pilléren nyugszik. Az első és utolsó feje­ zetek téesz-elnökké választásának pilla­ natában ragadják meg a 65 éves férfi életesorsát. s e két pillér közé rétegezett idősíkokban vetül elénk a közbülső tör­ ténés — egy önéletrajzírás ürügyén, és szempontjai szerint. Az önéletrajzírás iz­ galmával sodródik végig Kuti József az életen, az élet kétharmad évszázadnyi 29 �történelmi sorsfordulóin. Valahol az or­ szág déli tájain, a Vásárhely környéki ta­ nyavilágban. Lakos György kitünően ismeri és értiérzi a Kuti Józsefek életét, a békési pa­ rasztsors elmúlt évtizedeiben ezeknek a sorsoknak ágyazó világot: nem ok nélkül hivatkozik Erdei Ferencre, Darvas Jó­ zsefre, Kiss Lajosra meg arra, hogy: „ez a táj nőtt legszorosabban a szívemhez. Ismerem és szeretem az itt élő embere­ ket, érzem a táj lelkét. Megelőzi ezt az a sokoldalú vizsgálódás, amit az alföldi ta­ nyavilágban végeztem, gyakorlati tapasz­ talataimat kiegészítve módszeres tanul­ mányokkal.” Elkötelezett szociográfiai­ szociológiai józan tudatossága és jobbító szándékú indulatai, valamint rangos et­ nográfiai ismeretei említett elődei sorá­ ba emelhetik. Valóságfeltáró igényének széles horizontján azonban olyan mellék­ alakok tűnnek fel e regényben, akik szin­ te meghaladva saját lehetőségeiket, az író által láthatóan mozgatott bábok (Las­ kóczy főorvos tanyakutató szociológusi szenvedélye révén, Törő Ignác, a „látó” kovácsmester politikai tájékozottsága túl­ futtatásával) — a sokat markolás hátrá­ nyait szenvedik ők. Miként a mindent megmutatni szándéka kuszálja meg nem egyszer a központi figura, Kuti életét is. Avagy ebben a sorban említhető a nép­ nyelv mélyrétegeibe ereszkedő, s ott bú­ várkodó stílus, mely ha gyönyörűséget okoz is az olvasónak, olykor-olykor ki­ mutatja a szerzői szándékot, miszerint Lakos György (ő minősíti így Laskóczy nevű figuráját) „szinte keresi az olyan szókat, hogy »darudübörgő« vagy »ban­ gasztérol«. Mindezek a kifogások persze másodla­ gosak, mivel A szerencse fia című regé­ nyében Lakos György tanulságosan mély terep- és emberismeretet igazol, helyzet­ ábrázolása élményadóan csiszolt, jellemei azonosítására ingerlően élők, könyve (hagy’ használjuk itt ezt a minősítést a szónak jó értelmében) olvasmányos. Mél­ tán keltett fel széles körű olvasói érdek­ lődést. (Szépirodalmi, 1976.) K. V. M. XII. Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat Balassagyarmaton 1976-ban is nagy si­ kerrel bonyolították le a hagyományos iro­ dalmi színpadi fesztivált: újra bebizonyo­ sodott tehát, hogy a színjátszók szeretik Balassagyarmatot. Nem mellékes ez a (színvonalra még korántsem utaló) körül­ mény, hiszen a színjátszó mozgalom el­ múlt harminc évében nem lehetne túlzot­ tan sok olyan fesztivált felsorolni, amelyet tizenkét alkalommal egymás után meg­ rendezhettek. Fesztiválötletek szület­ nek, virulnak, elhalnak: a mozgalom vagy fogyó hold módra soványodik a megte­ remtett keretekben, vagy varázsütésre megrázva magát, mássá lesz, annyira újjá, hogy új bemutató formákat kényszerül­ nek szervezni a fesztivált rendezők. Valami különös titka lenne Balassa­ gyarmatnak? A mozgalomban, amelyben minden bemutatóformát törvényszerűen újra meg újra ki kell találni, mi éltette tizenkét éven át ennek a kisvárosnak a fesztiválját? Alighanem két dolog: makacsul élnek s újraélednek a városban azok az irodalmi színpadok, melyek a mozgalom születésé­ től jelenvalók, másrészt a tizenkettő kö­ zül majd minden fesztiválon sikerült a rendezőknek olyan útravalóval elbocsá­ taniuk vendégeiket, hogy azok aztán a hívó szóra újra és újra visszatértek. Hogy mi ez az útravaló: pusztán a ki­ vételes vendégszeretet emléke lenne, olyan szakmai erények, tanulságok, amelyek­ kel csak itt, Balassagyarmaton találkoz­ hatni, reprezentatív és ösztönző díjak, el­ ismerések vagy a kitűnően szervezett zsü­ ri? Bizonyosan ezek a tények együttesen! 1976. december 9-12. között tizenhat együttes szerepelt a fesztiválon. (Verse­ nyen kívül tartott bemutatót a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad, s a minősí­ tésre jelentkezett rétsági, somoskői iro­ 30 dalmi színpad.) A fesztivál tematikája a bolgár irodalomhoz kapcsolódott: balla­ dákra, népköltészeti anyagokra épülő szerkesztett műsorokat, novella-, kisre­ gény-adaptációkat láthattunk a fesztivá­ lon, illetve néhány olyan programot, amely a két módszer ötvözetéből építke­ zett. A fesztiválprogramok szakmai erényeit, hibáit Balassagyarmaton a szigorú zsüri mellett (tagjai: Fábián Zoltán, Debreceni Tibor, Párkány László, Asperján György, Hárs György, Sz. Vasziljev, A. Gjurov) három mozgalmas tanácskozás elemezte. A szerkesztett műsorok közül kitűnő volt a balatonboglári diákszínpad Buda­ vár aljában három a tánc, három című műsora, a balassagyarmati Ex libris pó­ dium Az nagy török császár című össze­ állítása. a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad Rodopei rekviem című előadása. Kevéssé sikerült a székesfehérvári amatőr színház Margarétás záporok című össze­ állítása, a telekgerendási színjátszók Fe­ hér szél támad műsora. A kisregény- és novella-adaptációk közül sikeres volt a hajdúböszörményiek Szibin herceg legen­ dája című vállalkozása, A gyarló Szofro­ nij élete és szenvedése című program a fesztiválgyőztes KISZ Központi Művész­ együttes Színpadának előadásában. El­ lentmondásos eredményeket hozott a szombathelyi diákszínpad Dromedár és indigó című produkciója, a balassagyar­ mati Madách-szinpad Mese a lépcsőről, a salgótarjáni munkásszínpad A nő című bemutatója. Különös, nagyszerűen felépí­ tett előadás született a budapesti Perem Színpad előadásában Nikolaj Hajtov Dé­ zsa című írásának színpadi változatából. Ez utóbbit azért érdemes külön említeni, mert a rendezői koncepció ebben a prog­ ramban célzott meg legszimpatikusabb irányt: mulattatni a közönséget, s észre­ vétlen szívünkbe lopni az üzenetet a mes­ terség dicséretéről. Az ország színjátszó mozgalmában nagyszerűen jelenlevő balassagyarmati fesztivál azonban, úgy tűnik, 1976-ban változatlanul nem tudott Nógrád megyé­ ben jelentős hatással mozgósítani. Igaz ugyan, hogy öt Nógrád megyei együttes mutatkozott be a fesztiválon — s a minő­ sülni szándékozó négy ezüst, illetve bronz fokozattal minősült —, mégis joggal le­ hetne többet remélni a fesztivál jelenlé­ tétől, szakmai kisugárzásától. Egy bizonyos: minden rendező szerv másra vár ezen a téren, s évek óta nem használják ki megfelelően a bemutatók szakmai lehetőségeit megyénk irodalmi színpadi mozgalmának fejlesztése érdeké­ ben. Pedig igencsak szükség volna rá, mint ahogy az alábbiakban a megyéből a fesztiválon résztvevő együttesek prog­ ramjának elemzése is ezt bizonyítja. Saj­ nos, úgy tűnik, mintha együtteseink ren­ dezőinek (még a nagy hagyományokkal rendelkező két balassagyarmati együttes­ re is érvényes ez) nem lennének elégsé­ ges tapasztalataik, csak saját élménnyel megszerezhető kontroll-lehetőségeik, a jó csapatmunka irányításához szükséges in­ tuícióik. Csaknem. Igen: a megyei együttesek (éppúgy mint a vendégek) leginkább a „csaknem” dolgában adósak. Kevés szín­ házszerű élményt kaptak ugyanis a fesz­ tivál nézői: teljes egészében hiányzott a fesztivál anyagából a dráma, a dráma­ részlet, a színpadra szánt egyfelvonásos. S ez a hiány egy kicsit a mozgalom tükre is. Olyannyira a rendezők maguk akarnak élményt teremteni, olyannyira csak a pó­ diumjátékra, oratórikus formára figyel­ nek, szerkesztenek, szerveznek, hogy ki­ kerüli kezüket az igazi drámai anyag — a legalkalmasabb közeg, amelyben ama­ tőr együttes egyáltalán dolgozhat. Az írói értelemben kész, színpadra szánt mű. A többi között a tizenkettedik alkalommal megrendezett balassagyarmati fesztivál ezt a tanulságot is felmutatta a színjátszó mozgalomnak. Az 1977-es évben az Irodalmi Színpadi Napok programját a Csehszlovákiában élő népek irodalma adja. S mivel mind a cseh, mind a szlovák, mind pedig a ma­ gyar nyelvű irodalom nagy lehetőségeket kínál a mozgalom rendezőinek, szerkesz­ tőinek, — akár ha a klasszikus értékek körében válogatnak, akár ha a legmo­ dernebb törekvések javát kívánják szín­ padra állítani —, kívánjuk a rendezők­ nek, a szervezőknek, a résztvevő együtte­ seknek, hogy az 1977. évi fesztiválprogram során még több, igazi színházi élményre emlékeztető bemutató befogadó részesei lehessünk. E. 1. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/26d2b83989e08654fa472072955db2a6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2f28e53fcbf9e792f1f53c046bbc0cce.pdf 9ca72cc3e8c6b388c3b8c9375f66cd1a PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/64de56f9edb35113fee772f6c7df2960.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b12ae37255a0288b3c839a2989730826.pdf a59cb3d6fa60a440e2c95ac3471dff46 PDF Text Text 1976 6 Életmód és közösség A mai munkásról Elveszett évek Egy tsz-elnök fiatalsága Iluh István, Pass Lajos és Papp Lajos versei, Dózsa Ildikó és Szombathy Viktor prózai írásai Varga Imre Radnótija Látogatóban Kő Pálnál Emlékeztető Révész Gáborra A szovjet filmművészet új arcai Egy sikerkönyv ürügyén Lóránt János és Iványi Ödön kiállításához PALÓCFÖLD M it je le n t és meddig ta rt a forradalom ? — e kérdések legtöbb­ ször a tanterm ekben fogalm azódnak meg ily’ szabatosan, s az ugyan­ csak precíz felelethez a lexikonok — term előerők, term elési viszo­ nyok, osztályharc, hatalom , fegyveres harc stb. — cím szavai je le n ­ tik a fogódzót. Az elm életi tétel ism erete azonban csak az a lk a l­ mazni tudásban értékelhető te ljes biztonsággal. Am ihez ez esetben a társadalm i gyakorlat szolgál kontrollként. Nem kell más, csak módosítani a kérdő form ulát — például így: befejeződ ik-e a fo rra­ dalom a fegyverropogás, a „ki k it győz le” stádium elm ú ltával? —, s m áris gondot okoz a válasz (lásd: „m indennapok forradalm isága”). Nem könnyű persze belátni, hogy a békés építés is harc kérdése, s hogy reflexein k éppen azért mozdulnak nehezebben, m ert a „ba­ rikádon innen” kell m egújulniok. Lenin tudta, s v a llo tta : a burzsoázia, az arisztokrácia gyárait, fö ld jeit ki lehet sa já títa n i a proletárd iktatúra jogán, de a polgári, kispolgári m entalitást nem lehet egyetlen roham m al legyőzni, né­ hány intézkedéssel m egszüntetni, hisz’ annak egyes jegyei m élyen szívódtak a társadalom pórusaiba, s hagyom ányozódtak nem zedéke­ ken át. A forradalm i folyam atban csak azt tekin th etjü k b efe jeze tt­ nek, am i gyökeret eresztett a m i kultúránkban, am i szokássá a la ­ kult. T anításának ez az elem e is m érceként használható: hol ta r­ tunk az átm enetben, m ennyiben v ált term észetes szükségletünkké, lételem m é a könyv, a tudás, a „szépség hatalm a”? M ára odáig ju tottu n k — és nem kis erőfeszítések árán —, hogy ism erjü k és elism erjü k a tétel igazságát: a kultú ra fejlesztése a szo­ cializm us építésének nem csak egyik alapvető felad ata, hanem fel- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �tétele is a politika, a gazdaság eredm ényességének. M ondjuk (gyak­ ran m em oriterszerűen is) a szavakat — gondolataink, tettein k azon­ ban még a beidegzett, a megszokott paran csát követik. Hosszú küz­ delem szülte például az úgynevezett „bárom nyolcas” jo g át, s most azt ak arju k , hogy a m unka is „m űvelt” legyen, az úgymond szóra­ kozásra. pihenésre kiharcolt hányad se legyen magánügy, értelem ­ m el. erőfeszítésekkel telítőd jék. Társad alm ivá szélesedett, politikai rangra em elkedett a közművelődés ügye, része lett a mozgalmi m un­ kának, bebocsátást kér a gyárkapukon, „ tak aró ját az óvodákban, iskolákban v a rrjá k ”. De feszüljön csak meg egy k icsit is a gazdaság terve, za v arja csak meg egy színházi, zenei program az oktatási in ­ tézmény nyugalm át, s olykor m áris visszacseng a korábbi (alapvető­ en helyes, de m erev) felfog ás: az üzemben term elni, az iskolában tanítan i kell. a kikapcsolódás a „kultúrház” dolga. M int szám talan példa ig azolja: a m unkásm űvelődés — politikai célkitűzéseinknek m egfelelően — „kivívta” m éltó jogait társad al­ m unkban. M unkások százai, ezrei tanulnak a nagyobb tudásért. a több, alaposabb szakm ai, politikai ism eretért. Jó néhányan pedig a bizonyítványért — a kiem elkedés rem ényében. S hányan szeretné­ nek tisztes szánd ékkal: de éppen gyerm ekeiket nevelik az állam biztosította jogon. C sábító leegyszerűsítés: a m unkásm űvelődés — felnőttoktatás. De éppen a szocialista brigádmozgalom b izon yítja: nem így van. A kultu rális nevelő m unka sokrétűen — de nem zökkenők nél­ kül — épül be a szocialista szem élyiség- és közösségform álás foly a­ m atába. Tanácskozásaink egyik fő té m á ja a kultu rális vállalás, de a term elésközpontúság továbbra is szigorúan háttérbe szorítja a „szocialista módon tanulni és éln i” követelm ényeit. K ibontakozó­ ban az egyéni vállalások rendszere, de egyelőre tanácstalanok v a­ gyunk: egyik „bevált” sablon sem használható az önm űvelés m ér­ céjekén t. A brigádokkal és értü k kultu rális heteket. vetélkedőket, fórum okat rendezünk, zsürizünk, pontozunk, s alig tudjuk kikerü l­ ni a látványtörekvés, a form alitás buktatóit és megőrizni (legalább) a versenyek tisztaságát. A munkásm űvelődés bázisait a nagyüzemek képezik, azokban is a legöntudatosabb (kom m unista, törzsgárda­ tag), legképzettebb (többszakm ás, érettségizett) m unkások. És a h á t­ térben művelődési ház, könyvtár s néhány — de szakem ber! — népművelő. De sok törekvés fu tott m ár zátonyra a b ejá ró k ügyében, s éppen ott m egoldatlanok a tárgyi és szem élyi feltételek , ahol a m unkássá válás folyam ata csak most van kibontakozóban! Példás eredm ényeket tudhat m agáénak az „egy üzem — egy is­ kola” (de m ondjuk inkább így: „üzemek a gyerm ekekért”) mozga­ lom. Nem volt eddig szokás e kapcsolatba a családot is beleérteni. Pedig az igényes vagy igénytelen művelődés forrása éppen a szü­ lői ház, a feln őttek gondolkodása, m agatartása, a könyvekhez való viszonyuk, a „kulturális beruházások” aránya a családi költségve­ tésben, a lakás berendezése, az öltözködés m ilyensége — és sorol­ hatnók tovább a gyerm ekre (direkt módon vagy közvetetten) ható tényezőket. A fogyasztói szem lélet sem velünk született sajátság — ha hajlam u nk van is rá. A szülőktől lát először példát a gyerm ek az önző kaparkodásra, vagyonterem tésre — no és persze a józan takarékosságra is. A családi nevelés éppen úgy nem privát ügy, m int ahogyan az iskolai oktató-nevelő m unka sem belügye a ta n ­ testületnek. Az üzem — bárm ily szokatlan is — az ott dolgozó szü­ lők révén közvetíthet az iskola és a család között, sőt számon kérhe­ ti, rendszabályozhatja is a nevelésben felelőtlen szülőket. Csak töredéke mindez azoknak a gondolatoknak, am elyek a köz­ m űvelődés-politikai párthatározat v égrehajtásán ak eddigi tapaszta­ latait elem ezvén m egfogalm azódhatnak. Az értékelésben a szem léletform álás kedvező tendenciái akkor is biztató kezdetnek m inősültek, ha egyelőre — m integy fejlőd ésü nk v e lejá ró ja k én t — ellentm ondá­ sokkal terhesek, ha a kezdeményező szándék, a jó a k a ra t még m egm egbicsaklik gondolkodásunk korlátain. Az eredm ények viszont egyúttal azt is je len tik , hogy ú ja b b nagy lépéssel távolodtunk el a t­ tól a korszaktól, m elyben fehér fo lt jelez te vidékünket a kultúra térképén, s előbbre léptünk a szocialista város kibontakozásának, a m egyeszékhelyi kultu rális centrum funkció k iteljesed ésének folya­ m atában. Magunk terem tette alapokra építkezhetünk s form álhatju k jövőnket, m elyben nem kisebb — csak m ás eszközökkel, m inden­ képp fejle tte b b , „intenzív” tu dattal megoldható — felad atok sorjáz­ nak a gazdaságban és a szellem i szférában egyaránt. Csongrády Béla 1976 6 TARTALOM 3 K iss A u rél: A jó lé t „szellem ei” és a szellem jó léte 4 P ádár A ndrás: M ilyen a m ai m unkás? 5 Szabó G yu la: Elveszett évek 8, Lakos G yörgy: A tsz-elnök fiatalsága 12 T ó th E lem ér: Úton 13 Dózsa Ild ik ó : M imóza, a mézesmadzag 16 Dózsa Ild ik ó: K őris utcai monszun 17 P ass L a jo s: Em lékkönyvbe, Preludium 18 V ladim ir H olan: Liget 18 Szom bathy V ik to r: Székek, lábak, koponyák 20 Papp L a jo s: Riportok X I X . 20 Ilu h Istv á n : Ősz van, Jeg en y ék 21 Látogatóban Kő P áln ál (Hann Ferenc) 22 V arga Im re R ad n ó tija (L óska L ajo s) 23 E m lékeztető Révész G áb orra (G ulya Pál) 24 A (öld azé, ak i m egm űveli (M olnár Pál) 26 Lóránt Ján o s kiállításához (R átk i András) 26 Iványi Ödön kiállításához (Csohány K álm án) 27 A szovjet film m űvészet ú j arcai (V eress József) 28 Egy sikerkönyv ürügyén (Salgói D. M ihály) 29 Galgóczitól Galgócziig (L. Gy.) 30 H elyism ereti kiadványaink (Sch. M.) Az 1., 3. borítón és a belső oldalakon válogatás Lóránt Ján o s fest­ m ényeiből és rajzaib ól, a hátsó borítón K ő P ál m ohácsi em lékm ű­ megbízásához készített jegyzetlapvázlata. PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hirlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 52.952 76.8095 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓS ÁGUNK A jólét „szellemei” és a szellem jóléte A hatvanas évek néhány vitája (főként a R ozsdatem ető ál­ tal felkavart vihar), majd az 1968—1972 közötti időszak kispol­ gáriság-kritikája jelzés volt. Maga a társadalom jelezte — nem tudatosan, de nem is nagyon érzékletes módon —, hogy új em­ beri igények, másféle normák vannak kialakulóban. A „jól él­ ni”, mint társadalmi program és egyéni törekvés (a gyakorlat­ ban vonzó, sokakat mozgósító lehetőség) többféle felfogást ho­ zott felszínre. Az anyagi értelemben vett jobb élet némileg „váratlanul” érte a társadalmat. A közgondolkodást formáló publicisztiká­ nak, s magának az irodalomnak is az első ösztönös reagálása a fogyasztói társadalom veszélyeinek felidézése volt. Ebben az elutasító reagálásban is kifejeződött már a jólét tágabb értel­ mezésének igénye. De egyelőre a tagadás hangja volt az erő­ sebb. Így lett a Coca Cola „réme” után tíz évvel a fridzsider a polgári hajlandóság szimbóluma, s még inkább a szocializmustól idegen életforma bélyege. Amiben szerepet játszott az a tény is, hogy a korábbi szocializmusfelfogásban (főként a propaganda­ munkában kifejeződő szocializmusképben) számos aszketikus elem is volt, a magasabb életszinvonal ugyan állandó, de lénye­ gében absztrakt módon megfogalmazott célként szerepelt. Az anyagi javak egyre nagyobb választéka, megszerzésük nagyobb lehetősége azonban az egyes társadalmi rétegek szá­ mára — több okból is — eltérő mértékben jelentett tényleges lehetőséget. Az új helyzet (a differenciálódás, az érdekkategó­ riák felvetése) a nivelláláshoz, a mechanikus felfogású egyenlő­ ség gondolatához, a társadalmi érdek abszolút voltához szokott közvéleményben tovább fokozta a tudat és életmód közötti ösz­ szefüggések iránti érdeklődést, a magatartás és közgondolkodás kölcsönhatásának elemzésére inspiráló igényeket. Ezt az igényt erősítette, hogy a hazánkba áramló turizmus és az itthonról (nagyrészt Nyugatra) irányuló idegenforgalom első nagy fellen­ dülését éltük át a jelzett időszakban. A sportolók után útrakelt az értelmiség, a munkásság jobban kereső csoportja: utazó or­ szág lettünk. S az útilázban (a templomok, múzeumok, bazár­ üzletek forgatagában) gyakran elveszett a lényeg. A kulturális élmények, a társadalmi tapasztalatok bővülése mellett az utak értékelésében másodlagos szempontok kapnak nagyobb hang­ súlyt. Ebben a helyzetben az új gazdaságirányítási rendszer —, illetve annak az egyénekre, a csoportokra gyakorolt hatása —, váltott ki újabb, szenvedélyes vitákat. Az anyagi ösztönzés el­ vének alkalmazása (esetenként módszereit, formáit illetően nem szerencsés gyakorlata), a munka általában vett elismerése mel­ lett a munka minőségének preferálása (a gondosan szervezett előkészítő propaganda mellett is) új és szokatlan volt, hatása a közgondolkodásra, annak egyes elemeire (pl. az értékrendre) és így közvetve az életmódra korántsem volt homogén. A társadalomirányítás centralizált formája és a munka alkotó jellege, a kezdeményezés lehetőségeinek összehangolása számos fontos kérdést vetett fel. Ezek közül is a közösséghez való viszony értelmezése kötötte le a legnagyobb figyelmet. A társadalom az osztály, mint közösség, egyfelől általános foga­ lomként jelent meg sok ember tudatában; a gyár, a műhely, a termelőkollektíva, mint konkrét, (s konkrét érdekekkel rendel­ kező) közösség nagyonis gyakorlati problémák hordozójaként jelent meg másfelől. A életmódban, magatartásban, közgondolkodásban végbe­ ment változások — azoknak összes ellentmondásaival együtt — folyamatosan tudatosultak. Ez a folyamatosság tükröződött ab­ ban, ahogyan a társadalom a változások irányát, mértékét és ütemét elemezte, várható hatásait kutatta. Kezdetben a kis­ polgáriság elleni fellépésben is inkább a negáció, az elutasítás dominált; csak fokozatosan érett gyakorlattá a felismerés: a kispolgáriság elleni fellépés sikerének legfontosabb feltétele a szocialista életmód konkrét, az egyes embernek is szóló, vonzó megvalósítható programja. Így vált a kispolgáriság-fogalom is folyamatosan gazdagabbá, így vált általánosabbá a helyesebb felfogás: nem csupán az önzés, a harácsolás, az anyagiasság so­ rolható e társadalmilag veszélyes és káros magatartásforma kri­ tériumai közé; súlyosabb és jelentősebb problémák forrása le­ het a politikai szélsőségekre való fogékonyság, a köz ügyei irán­ ti érdektelenség, értékeink, eredményeink lebecsülése. A szocialista életmód kialakításának (az egy évtized alatti viták egyik tanulsága ez) vannak a közgondolkodás fejlődésé­ ben kifejeződő feltételei is. Ma már azonban nyilvánvaló az is, hogy a felvilágosodás íróinak, gondolkodóinak jó szándékán alig jutnánk túl, ha — kidolgozva a szocialista életmód valamiféle absztrakt, sematizáló normáit — ennek puszta hirdetésétől re­ mélnénk alapvető változásokat. Közismert például, hogy az életmódszervezés minden kor­ szakot és társadalmi csoportot jellemző eleme az időgazdálko­ dás, a szabad idő mennyisége, szóródása és felhasználási módja. Ma — a 44 órás munkahét általános bevezetése után — is de­ formálják az objektív és szubjektív tényezők egyik feltételét jelentő, értékteremtő időgazdálkodási modellt. Sokat elemzett problémakör az időgazdálkodás és az inf­ rastruktúra fejlettsége közti összefüggés, az időgazdálkodás és a közlekedési körülmények közötti kapcsolat. Az a társadalmi réteg pl., amelynek munkájában évente 30— 32 héten át a szer­ vezett ipari tevékenység mellett a mezőgazdasági is állandóan (egyes időszakokban igen intenzíven is) jelen van — megfele­ lő anyagi feltételeket teremt magának, egyúttal azonban idő­ gazdálkodási okok miatt az anyagi javak felhasználási mód­ já t korlátozza. Az agglomerációban felépült kis paloták és dí­ szes kerítéseik nemcsak azért szaporodtak gombamód, mert a módos gazdák, a városi kispolgárság életvitele anakronisztikus példaként él tovább a felszín alatt, hanem azért is, mert az itt élők (időhiány miatt is) munkájuk hasznát, értelmét is csak ilyen látványos módon fejezhetik ki. Vagy hasonló módon tor­ zul az időgazdálkodási modell a fiatal házasok, az otthont te­ remtők, a pályakezdők körében, akiknek az önálló lakás meg­ teremtése — a társadalmi támogatás mellett is — több éves, megfeszített munka eredménye. Az már valóban tudati ténye­ zőkkel összefüggő jelenség, hogy egyes csoportok valós anyagi lehetőségein kívül eső életformaszintet céloznak meg, ezt sza­ bad idejük, szellemi és fizikai energiáik teljes (helyenként a rablógazdálkodás határait súroló) mozgósításával tudják csak fenntartani. Az életmódszervezés egyik sajátos problémája a nemzedé­ kek együttéléséből, a hagyományok, a jelen viszonyok és a táv­ latok kölcsönhatásából fakad. A párválasztás, az emberi kap­ csolatok alakulása az elmúlt harminc évben viharos gyorsaság­ gal változott meg, lassúbb ennél például az ünnepnapok, a családi és társadalmi ünnepek rendszerének, módjának és tar­ talmának változása. Az életmódelemek között is legszembetűnőbb a nemzedé­ kek közötti kölcsönhatás szerepe az embereknek a munkához való új viszony kialakulásában. A munka mint a személyiség fejlődését elsősorban, alapvetően biztosító tényező — az élet­ mód minőséget meghatározó eleme. Azaz: ma már általánosan ismert és elismert tény, hogy a szocialista módon végzett mun­ ka és a szocialista életmód egymástól elválaszthatatlan. A szo­ cialista életmód kialakításának tehát döntő láncszeme a mun­ kához való viszony átalakítása. Ugyanakkor azonban az is két­ 3 �ségtelen, hogy ez az életmódterület a legösszetettebb. Magába foglalja a munka indítékát és célját, minőségét, alkotó vonása­ it, az egyes emberre, a közösségre gyakorolt hatását stb. Te­ hát: érinti a pályaválasztást, a hivatástudatot, a munkafegyel­ met és kezdeményező jelleget, a tudatosságot, a munka kultú­ ráját stb. A társadalmi hagyományok, a munkaszervezettség, a munkahelyi demokrácia, az erkölcsi és anyagi megbecsülés, a termelőeszközök fejlődési struktúrája, a kollektívákban kiala­ kult belső viszonyok számos olyan elemet mutatnak ma még, amelyek előző generációk munkafelfogásából maradtak fenn, él­ nek tovább. Másrészt tény, hogy a munkához való szocialista viszony számos eleme nemcsak kialakult, hanem erős, egyre szélesebb körben él (kommunista műszakok, munkaverseny-mozgalom, DH, önmeó, védnökségek, szocialista brigádmozgalom stb.). A munkához való szocialista viszony fejlődésében azonban nemcsak globálisan jelenik meg korunk, társadalmunk átmene­ ti jellege; egy-egy nagyobb korszakon belül a fejlődés ellent­ mondásai, különböző intézkedések, törekvések is módosíthatják annak fejlődési ütemét. A teljes foglalkoztatásra törekvés ab­ szolutizálása és a gazdaságos termelés sürgető parancsa közötti összefüggés ma — a gazdasági szervezés, a termelési kultúra adott fejlettségi fokán — az üzemek, a munkahelyek egy ré­ szében valóságos konfliktusként jelenik meg. A termelőerők fejlettségi foka, a munka szervezettsége ma szükségszerűen idé­ zi fel azt az elementáris munkaerő-szükségletet, amellyel az üzemek ma küzdenek, amelyet az üzem irányítói objektív kény­ szerítő erőként tartanak számon. Ez a (jórészt szemléleti, felfogásbeli okokból származó) túl­ zott munkaerő-szükséglet, amely együtt jelentkezik a kapun be­ lüli munkanélküliséggel, a minőségileg kifogásolható munkából fakadó munkaerő-pazarlással — a gyakorlatban a munkához va­ ló szocialista viszony erősítését szolgáló nevelő munkát, annak hatását gyengíti. A szocialista módon végzett munka a gazdaság különböző szektoraiban nem azonos ütemben fejlődik. Ebben az egyenlőt­ len fejlődési ütemben fejeződik ki az adott gazdasági ágazat műszaki-technikai színvonala, az ágazat iránt támasztott társa­ dalmi követelmények, az ágazatban kialakult munkakultúra­ szint. A felsorolt elemek természetesen nem azonos ütemben fejlődnek. Például az építőiparban kialakult sajátos helyzet az Milyen a mai munkás? Milyen a mai munkás és milyen legyen? Az első hallásra könnyűnek tűnő kérdésre valamennyien nehezen fogalmazzák meg a választ. Arckifejezésük töprengővé válik, ke­ resik a szavakat: személyes tapasztalataik szólamokkal, ideákkal, olvasmányélmények­ kel keverednek. A s.-i ngyvállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjához kopogok be. Nem véletlenül: évente 3—400-an lépnek ki és csaknem ugyan­ annyian jönnek ide munkát vállalni. A kö­ zépkorú munkaerő-gazdálkodó rezignáltan válaszol a kérdésre: milyenek: — Ahány ember, annyiféle... — Nem lehet általánosítani ? — Nehéz — vágja rá, aztán hozzáragaszt­ ja — A legtöbb „teleírt'’ munkakönyvvel jön ide, márpedig egy mai munkás nem éppen ilyen ... — Így hát aki új munkakönyvvel érkezik, az m á r.. . —...az kezdő. Nem az iskola neveli mun­ kássá a fiatalt. Legfeljebb itt válik azzá. — És valóban válik is? — A környezet önmagában még senkiből sem formált munkást. Ez csupán csak lehe­ tőség arra, hogy azzá legyen valaki. 4 ágazat iránt támasztott társadalmi igények és a munkakultúra szintje közötti konfliktuson alapul; bár az is kétségtelen, hogy ez a konfliktus sokáig nem tartható fenn, a társadalom érdekei­ nek garantálására — meg fogja a szükséges változásokat kivál­ tó intézkedéseket tenni.) A munkához való szocialista viszony kialakulásában fonto­ sabb kérdés: a társadalom a termelés minőségét vagy mennyi­ ségét preferálja-e elsősorban, az egyéni vagy a kollektív telje­ sítményeket becsüli-e jobban. A szocialista brigádmozgalom politikai jelentősége — noha a hármas célkitűzés egyik eleme sem abszolutizálható — első­ sorban abban jelölhető meg, hogy a szocialista módon végzett munkát, a művelődést és az életmódot együttesen vallja prog­ ramjának, úgy, hogy a kollektíva egész tevékenységét tartjuk eredményei alapjának. A mozgalom fejlődési perspektívái is eb­ ben a legmesszebbre mutatóak. A vállalások egy része (pl. a művelődési jellegű vállalás) a jövőben egyre inkább konkrét, egyéni lesz, azonban ezekben is vagy ezekben még inkább a közösségért vállalt felelősségnek kell kifejeződnie. A brigádmoz­ galom most kibontakozó több értékes vonása közül alighanem leginkább figyelemre méltó a közösségi újabb értelmezése, új formáinak megjelenése. A mozgalom hőskorában a kollektivitás elsősorban a közösen végzett tevékenységet jelentette. Együtt a munkában, együtt a szórakozásban, a művelődésben — a kol­ lektív magatartás igénye így, közvetlen formában jelent meg. Ez a forma — a közelmúltban egyre jobban érzékelhető mó­ don — nehezen tartható fenn, fejleszthető tovább. Differenciá­ lódnak a brigádtagok anyagi viszonyai, egyre nagyobb szerepet töltenek be a családi kötelékek (így például a dolgozó nők szá­ mának növekedése a brigádok közös hétvégi kirándulásait rit­ kábbá tette). A műveltség gyarapodásával szélesedik a szabad idő felhasználására vonatkozó igények skálája. Mindezek a ko­ rábban kialakult közösségi magatartás új kifejezési formákkal való kiegészítését igénylik: a közösségi élet újabb elemeit erő­ sítik meg. Így egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a közösséget szolgáló munkaformák, a közösség érdekeit kifejező tevékeny­ ségek. A közösségi szemlélet és a közösségi tevékenység együt­ tes fejlődése így fontos tényezője a közgondolkodás változásá­ nak, elsősorban a tulajdonosi szemlélet erősödésének, az érde­ kek helyes értelmezésének és az egymásért, a közösségért vál­ lalt felelősség növekedésének. Kiss Aurél — Milyen munkássá? — csökönyösködök. — Visszatértünk eredeti kérdésünkhöz, de nem baj. Szerintem törzsgárdistává. A mai munkás jellem zője kellene legyen, hogy hű­ séges a munkahelyéhez, megbecsüli magát, ha őt is megbecsülik. Azt hiszem, ez az alap­ ja mindennek... Ötven év körüli szocialista brigádvezető. Egy nagyvállalat törzsgárdistája. 20 éve dol­ gozik ugyanazon a helyen: — Szerintem, korosztályonként kell vizs­ gálni, hogy milyen. Mert más a nyugdíjhoz közelebb álló munkás, mint aki tegnap vagy egy éve jö tt a vállalathoz. A fiatalok sokol­ dalú elméleti képzést kaptak — de hiányzik a gyakorlatuk, tapasztalatuk. Az idősebbek meg éppen a gyakorlatban precízek. Szerin­ tem a mai ötvenesek adják a munkások legstabilabb rétegét. A munkanélküliség gon­ dolatot és magatartást gúzsbakötő erejét már ők sem ismerik, de őket még megtanították dolgozni.. . — Miért, a mostani fiatalokat nem tanítják meg? — Most mindenre kevesebb idő jut. Az ok­ tatásra is. A nevelésről és a példamutatás­ ról nem is beszélve. — Úgy érti, hogy a példamutatáshoz is idő kell? — A nevelés lényegében példamutatás, vagyis összefügg azzal. A fiatal megmoso­ lyogja az öreg szakit, amikor az a munka után letisztítja a gépét és a szerszámait. Pe­ dig a közmondás is azt ta rtja : „rend a lelke mindennek”. Enélkül nincs fegyelem. A rend és a fegyelem pedig fontos értékm érője a munkának és a munkásnak. — M it lehet tenni? — Én a szocialista brigádokat tartom a munkássá nevelés iskoláinak. A brigád egy kis világ, egyik kristályt képző cseppje for­ málódó társadalmunknak. S talán közhely, de ide kívánkozik, hogy a cseppben tükrö­ ződik a ten ger... — Önmagukról elmondhatja ezt? — Nem szeretek dicsekedni, de talán el­ mondhatom, hogy igen. 26 éves fiatalember, egyik üveggyártó üze­ münkben csoportvezető: húsz-huszonöt mun­ kás munkáját kell irányítania, megszervez­ nie, ellenőriznie. Szorgalma és a tanulása ré­ vén kapta ezt a megbízatást, azonkívül párt­ bizottsági tag is a gyárban, ami nemcsak rangot, hanem tágabb látókört is nyújt szá­ mára. Munkástársai szeretik, mert nem „fel­ legekben járó ” vezető. — Itt dolgoztam én is köztük — mutat a több négyzetméteres üvegtáblákkal bajlódó emberekre. — Azt jelenti ez, hogy most már kívülről szemléli őket ? — Úgy érzem, hogy nem. Közülük való vagyok, s most is közéjük tartozom. �— Milyennek látja őket? — A nagy többségük művelt. Pedig a leg­ többen faluról jöttek ide, velem együtt hoz­ ta őket a kényszer. Ebből a kényszerből az­ tán az egész országot gazdagító erény lett: a paraszt levedletté a régi gúnyáját, fölvette a városi divatot meg a szokásokat Munkássá lett? Azzá, de nem olyanná, mint akinek már az apja és a nagyapja is itt koptatta az üvegvágót. De az évek nem múltak el nyom­ talanul: sokan itt fejezték be az általános iskolát, ki ilyen, ki olyan szakmai vagy po­ litikai tanfolyamot. — A tanulás változtatta meg őket? — Igen is, meg nem is ... — ? — A munkában jártasabbak lettek, jobban értik a szakmai fogásokat, némelyik már kri­ tizálja a csoportvezető irányítását is, ha va­ lamivel nem ért egyet, s neki van igaza. A másik meg — ha tartózkodva is — már vé­ leményt mond a termelési tanácskozáson. De a többség még hallgat, csak figyel. M int­ ha csak azt latolgatná: „Okos legyek vagy szép? Eh, inkább szép, akkor jobban csurog a prémium”. Az effajta ember szereti a bé­ kességet, közben nyomorgatja az életet, hogy több jusson a cifra k erítésre... — Eszerint csak a pénz kötőféke húzza őket? — A legtöbbet még igen. Most. Talán már nem sokáig. A fiatalokat már kevésbé, Ők más horizontot látnak maguk előtt. De aki családot akar alapítani, annak hajtani kell. A családhoz lakás, ehhez pénz. nagy pénz szükséges. Milyen a mai munkás? Olyanok, amilye­ nek Asperján György „hősei” a „Vészkijáratbejárat”-ban? Kerestem a hozzájuk hasonló figurát. Azt az embert, akinek a munka ro­ bot vagy önámítás; aki valahol az igazi élet perifériáján él, s eszébe sincs beljebb me­ részkedni. A nagyüzemi munkásszálláson kötök ki, találomra nyitva be az egyik ajtón. Az ízlé­ sesen berendezett négyágyas szobában egye­ dül öli az időt egy férfi. A negyvenet már betölthette, alakja telt, az arca löttyedt. J e l­ legzetes sörhasa van. — M it érdekli, hogy milyen a mai mun­ kás? A barátságtalan fogadtatás akkor sem ol­ dódik, amikor elmondom az érveimet. Ciga­ rettára gyújt s titokzatosan mosolyog: — Olyan a mai munkás, amilyenné te­ szik.. . A haverok... Kihúzza magát: „nagy titkot árult el”. Ha­ tásszünetet tart, akárcsak a nagy színészek: — Én itt élek a szállón. Azt hiszi, jó itt? Tiszta ágy van, szekrény is. ahová bedugha­ tom a rongyaimat. Az üzemi konyhán lehet zabálni. Szabad idő is van, de minek? Me­ hetek a csárdába a többivel, ha van pén­ zem. De sokszor az sincs. Akárcsak a nő! Az is hiányzik... Figyeli, milyen választ kap. Önmagának tetszeleg, érezhetően nem őszinte. Csak het­ venkedik, mint az olyan ember, aki tartal­ matlan életét önmaga előtt is azzal akarja leplezni, hogy nagyot mond — s végül ma­ ga is elhiszi. Egy mozdulattal m egállítja a nagy pontos­ ságú szerszámgépet. Bólint, hogy érti, miről van szó, s int, hogy menjünk ki az üzem za­ jából. Az ajtó előtt rágyújt. Megerősíti, hogy tanultabbak, felkészültebbek a mai munká­ sok, de: — Szerintem az életkortól függ, hogy mi­ lyenek. M indjárt meg is magyarázom. Az ötven-hatvan évesek nem látják tisztán a szocializmus építésének távolabbi állomásait de a munkájukat kifogástalanul, fegyelme­ zetten elvégzik. A húsz-negyven évesek értik a társadalom fejlődését, érzik, hogy „jó lo­ von ülnek”, de a munkafegyelemmel már baj van. Pedig, aki nem szeret dolgozni, a z másként nem boldogulhat, csak hamis úton. — Nem mondanám, hogy ez a korosztály nem szeret dolgozni. Túlzásnak érzem. — Akkor másképpen fogalmazok: ez a kor­ osztály nem tanult meg úgy dolgozni, aho­ gyan mink megtanultunk. — M iért? — Sok boga van ennek. Talán mert meg­ változtak az életkörülm ények... — De hiszen ezt a szorgalmas munka ered­ ményezte! — Igaz, csak nem annak a korosztálynak a munkája, amelyikről beszélünk. A jobb körülmények következtében pedig puhábbak lettek az emberek, s ez már magával hozta a meg nem szolgált előnyöket is. — Milyen előnyökre gondol? — Mindenekelőtt a családi előnyökre: a gyereket körülvevő majomszeretetre, a sem­ mit nem nyújtó gyerekkort átélt szülő min­ dent nyújtó akaratnélküliségére: „Neked jobb legyen, mint nekem”. Ismerős szöveg, nem? Vagy beszéljek a vállalati előnyökről? Ugyan miért kereshet egy munkás többet egy másik üzemben, mint hasonló munkával az előbbi helyen? Micsoda lélek- és köte­ lességdeformáló lehetőség! És mi nyújtjuk! — K ik? — Mindannyian. Az aki ezt megadja, de hallgatólagosan az is, aki behúnyja a szemét, hogy ne lássa. Közben szentségei, mert ő ke­ vesebbet kap, mint az új ember. A vándormacska. — A munkások többsége nem az. — Igaz, de ha így haladunk, azzá lesz. Vegyék már végre észre, és tegyenek vala­ mit a munkaerkölcs lezüllése elle n ... A munkás nem terem, nem születik, nem is nevezik k i: „te pedig ezentúl munkás vagy.” Végül is hát hogyan „lesz” a munkás? S, hogyan „lesz” milyen lesz a mai munkás? A választ egyik patinás hírű ipari szakmun­ kásképző intézetünk igazgatójánál kerestem. Egy biztos: nem attól lesz a fiatalból munkás, hogy idejön az intézetbe tanulni — szögezi le határozottan. — Munkássá válni csakis gyárban, műhelyben, munkásközösség­ ben lehet. — Egyszóval: valaki belép a gyárba se­ gédmunkásnak, s máris munkás? — Nem. Hosszabb ez a folyamat. — Milyen hosszú? Meddig tart? — Ez a körülményektől is, a személyektől is függ... Mint mondtam, nem itt az intézet­ ben lesz valakiből munkás. Legfeljebb azo­ kat a legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteket kapja meg, amivel elindulhat a munkássá válás útján. — Mi kell tehát ahhoz, hogy ennek az út­ nak végére érjen? — Mindenekelőtt gyakorlat a munkában. Talán sokéves tapasztalatszerzés, egy kisebb vagy nagyobb munkáskollektívában való ed­ ződés. S ne felejtsünk ki még valamit. B ár­ milyen furcsának is tűnik, de nagyon fontos ebben a folyamatban a honvédség szerepe.. .– ? — Azért, mert itt a fiatalok nagyon jelen ­ tős szemléletbeli változáson mennek keresz­ tül. Megismerik az életnek egy másik — a munkásélethez hasonló: kemény — oldalát, ahol nem az érzelmek, hanem a realitások uralkodnak. — Ami nem jelenti az érzelmek száműzé­ sét. — Természetesen, de témánk megközelíté­ sében ez a vonal most a barkohba sze­ rint mondva — nem jellemző. De ne men­ jünk tovább a munkássá válás vonalán, hi­ szen az alapvető kérdés, hogy milyen a mai munkás. — Nos, milyen? — Régi tapasztalat, hogy a magyar mun­ kás nem szereti a sok beszédet, inkább dol­ gozik. Kevés szóból is ért. Manapság azon­ ban mintha többet beszélnénk, mint dolgoz­ nánk. Ez idegesíti a munkást. Különösen a munkásoknak az elit rétegét... — Nehogy már munkásarisztokrácia le­ gyen! — Nem így értettem. Eliten azt értem, aki a legkülönb. Aki mindent odaad, feláldozza a szabad idejét, vállalja a legnépszerűtlenebb és legnehezebb társadalmi ténykedést is. Szóval: a legderekabb. Még sokan vannak. — Hogy-hogy sokan vannak még? S kik vannak még? — A két kérdés összefügg. Van ugyanis egy befelé forduló réteg. Akik ide tartoz­ nak, azok nem azzal törődnek, hogy minden­ kinek jó legyen, hanem csak a „saját kis kommunizmusukat” építik. Mert a szocializ­ musuk már felépült. Nyilván látják ezt a közösségért hajtók is. Azt is látják, hogy amíg emezek tollasodnak, jutnak valamire, ők megmaradnak „vállald ezt”, „tedd azt”, „mutass példát” embereknek. Először jön a keserűség, azután a közöny, s mondjam to­ vább? — Eszerint kétfajta munkás van? — Hadd mondjak még egy fa jtá t! Ez az a korosztály, ahova rendszerünk nagy öregjei tartoznak. — Furcsa meghatározás. — Való igaz, de k ijár nekik ez a jelző. — Akárcsak a tudomány nagy öregjeinek. De miért? — Mert ezek a munkásemberek terem tet­ ték meg a mát. Ők szenvedték és harcolták végig a tegnapot, hogy ma vitatkozhassunk, mi legyen holnap és hogyan alakul az éle­ tünk holnapután. Nagyobb megbecsülést ér­ demelnének. . . . — Az ország anyagi helyzete... — Nem a pénzt értem elsősorban. Persze azt is. Sokkal lényegesebb lenne a jövőbeli munkásgenerációk hivatástudatának kialakí­ tása érdekében, hogy figyelmesebben bán­ junk ezekkel az öregekkel. Mindenki, kivétel nélkül! Padár András 5 �Elveszett évek — Csak tudnám, ki a fene buzdította a lányom, hogy a marhák közé menjen. Még egy hetet sem bírt ki szegény a bü­ dösben. Futkosott, mint a gyík, ki-be, kapkodott a levegő után. Küldtem a klub­ ba, el is ment egyszer a jámbor, de a le­ gények tánc közben fennhordták orru­ kat, nem szoktak a szecskaillathoz: — Szaglol — mondták a szerencsétlennek. Az meg bőgve loholt haza, hogy ő ezt nem bírja tovább, s inkább elmegy a vá­ rosba feleannyiért. Négy napig dolgozott a téeszben. Én meg ezért taníttattam há­ rom esztendeig: oda volt Gyarmaton. Nem akartam beleavatkozni a dolgába, ne mondják rám, maradi vagyok. De bár­ csak tettem volna. Ha látná Zsuzsiká­ mat, még most is gubbaszt, mint macska a kemencepadkán, sehogy se bírom a ma­ gakorúak közé küldeni — panaszkodik P. István. Homlokán mintha futótűz cikáz­ na, s elfüstölögni érezné atyai tekinté­ lyét, mert hagyta második lányát állatgondozónak tanulni. K. Józsefnek is kedvezőtlenek a tapasz­ talatai. A megye egyik szarvasmarha-te­ nyésztő gazdaságában töltött el néhány hónapot: — Bambán néztek rám az öre­ gek, ahogy megjelentem az istállóban. Se ágazatvezető, se agronómus nem kísért engem. Előtte mondták az irodán: holnap munkába állhatok. Oké, dünnyögtem, mert egyébként se szeretem a felhajtást. Mutatták a standomat, én meg álmos sze­ mekkel a tehenek adatai után matattam. Akkorát zuhantam a sz.. ,-on, hogy elre­ pedt a bal kezem. Gyorsan forrt be, já r­ tam is azután dolgozni negyedévig este­ reggel. Nem mondom, szép pénzt emeltem le, de ott kérem irgalmatlan bűzök fele­ seltek egymással, néha fuldokoltam, mint a kísérleti egér az üvegbúra alatt. De hoz­ zászoktam, meg az ezresek is kellettek. Akkor szóltak a haverok, megyek-e Veszp­ rémbe kubikolni. Az se könnyebb, de hét végén tuti a szabad szombat, itt meg azzal ijesztgettek a régiek, hogy kará­ csonykor, újévkor meg húsvétkor is tárt karokkal várnak. Mutattam nekik az ök­ lömet, aztán meg búcsút intettem a falu­ nak is. Legalább világot látok, nem pos­ hadok abban a dög mocsolyában... 2 . Könyörtelenek a számok, mentesek min­ den szubjektivizmustól. Magyarországon az 1970—71-es tanévben 1030 elsőosztá­ lyos szarvasmarhagondozó szakmunkástanuló kezdte tanulmányait. Egy év múl­ va kétszázzal kevesebb, tavaly már csak 745. Az idén tovább zuhant a számuk. Közben kormányhatározat, rendeletek születtek a hústermelés fokozására, prog­ ramokat hirdettek. Építették rendre a tég­ laistállókat, amerikai tehénfajtákat röpí­ tettek Ferihegyre, szakmérnökök Írtak ta­ 6 nulmányokat a korszerű takarmányozás­ ról. S a szarvasmarha-tenyésztésért indult fergeteges rohamban mintha elfeledkez­ tek volna a másik oldalról: a személyi fel­ tételekről... Nógrád kimondottan kedvező adottsá­ gokkal rendelkezik az állattenyésztés fel­ lendítéséhez: a csíraszagú langyos szél üde legelőket birizgál, a hegyhátnak indult meredekek nem tűrik hátukon a trakto­ rokat, vadak egyelik és vízfolyások irdal­ ják az erdőszéli gabonát. A juh, a tehén megkeresi magának a betevőt, s ha hoz­ záértően bánnak vele, szépen fizeti tejjel, hússal, utóddal. Csak hát ember kellene hozzá istápolóul! Fiatal, erős, iskolázott. A b.-i Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát már csak ezért tartják fenn. Ha a szigorúan vett takarékosságra figyelnénk, tulajdonképpen már zárni kellett volna örökre a kapuját. Szeptember elején még­ is megnyitotta. Pompa nélkül, csendesen, mert augusztus közepén még csak nyolc jelentkezési lap érkezett az intézménybe. Futkosnak a vezetők szanaszét a megyé­ ben, magánnyomozói szimattal kutatták elő azokat, akik máshová nem feleltek meg, s icike kedvük maradt a továbbta­ nuláshoz. Azok azt hitték, rajtuk segít az iskola, amikor szélesre tárta előttük kapu­ it; eltekintve felvételi vizsgától, jelentke­ zési előírástól. Fordítva helytállóbb: ők mérsékelték az intézmény refrénszerűen ismétlődő gondjait. — Hat éve még 213 tanulónk volt, az idén a negyede tanul a három évfolya­ mon — kesereg a szakmunkásképző isko­ la fiatal igazgatója. — A kollégiumban százhúsz diákot tudnánk kényelmesen el­ helyezni. Üres minden harmadik ág y... Írtunk Pest és Heves megyébe is udvari­ as, terjedelmes levelet. Bolondok lenné­ nek ideirányítani az általános iskolásokat: a végén még itt ragadnának, s ebben a munkaerőínséges helyzetben még a béna is számít. — És miért ilyen alacsony a környékről jelentkezők száma? — Ki jönne? A városi gyerek ipari szakmát tanul az apja után, vagy gimná­ ziumba küldik. A falusi gyerek meg? Még akinek kedve lenne az állattenyésztéshez, azt is lebeszélik. Kisezer az érv, ami a szakma ellen szól. A nyolcadikos apja egész életét a szántóföldön meg a szaka­ dozott falusi istállóban töltötte, diplomá­ sat akar a csemetéből, de azt semmikép­ pen nem, hogy a termelőszövetkezetbe ke­ rüljön. Óvja attól, mint a pestistől — kü­ lönösen az istállótól. A gépesítésbe még el-elkeverednek, mert ha egy idő után megunják, még mindig akad százféle üzem, ahol tárt karokkal várják szerelő­ nek, lakatosnak, hegesztőnek. De hol ne­ veljen borjút az itt végzett szakmunkás, ha meggyűlik a baja a vezetőséggel, vagy csak elege van a szövetkezetből? Legfel­ jebb segédmunkásnak állh at.. . — ömlik a szó az igazgatóból. Hosszú évek óta szívügye a mezőgazda­ ság utánpótlása. Még a megyei tanács elő­ adói székében ült, amikor készített egy fel­ mérést: négy évfolyamon százötven-egy­ néhány gondozó, szakmunkástanuló ka­ pott bizonyítványt, de amikor szedték vol­ na össze őket speciális tanfolyamra, mind­ össze hármójukat találták eredeti foglal­ kozásukban. Hogy a többiek hová tűn­ tek? Egyik cukrász lett, másik a tejüzem­ ben próbált szerencsét, harmadik sikere­ sen férjhez ment, s az ember nem en­ gedte a tehenekhez, bárhogy is rirnánkodott. Mintha szél csapott volna a porha­ lomra, szétrebbentek... — Az idén tizenöten végeztek, közülük kilencen maradtak a megyében, de a nya­ kam rá, hogy azóta a fele is odébbállott már. — A gazdaságok nem irányítják ide a nyolcadikosokat? — A falusi fiatal előbb ju t el az Ika­ rusba, a műszergyárba, mint a kilométer­ rel idébb eső tehenészeti telepre. Az ipa­ ri üzemek autóbuszt küldenek értük, üzemlátogatást szerveznek még a szülők­ nek is. A termelőszövetkezetekben meg jó, ha valaki foglalkozik a szakmunkásjelöl­ tekkel. Az egyik nagy gazdaságban még arra sem jutott az energiából, hogy a te­ rületükhöz tartozó öt általános iskolába elsétáljanak, s ejtsenek néhány szót a mezőgazdasági munkáról. Ide is úgy kell csalogatni a tsz-vezetőket; vizsgaelnöknek kérjük fel egyiküket-másikukat; legalább így szeretnénk rádöbbenteni őket a való­ ságos helyzetre... — Megoldás? — fordulok az ablakon át egy töfögő-pöfögő teherautót bámuló igazgatóhoz. Gondterhelt arca valamicskét simul, mert egyelőre még nem olyan nagy a veszedelem, mint amilyen feneket le­ hetne keríteni neki: — A felnőttképzés marad. Néhány esz­ tendeig. De, hogy mi lesz tíz év múlva...? 3. — Nem avatkozhatunk a család életé­ be. Tanácsokat adhatunk, eligazítást; ren­ dezvényeket szervezünk, kiállításokat, ve­ títéseket — fogad Szabó Ferenc, a Nóg­ rád megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­ tézet vezetője s a szomszéd szobából vas­ tag iratköteget hoz elő. — A pszicholó­ giai csoport tavaly nyomonkövetési fel­ mérést végzett, s egyéb kérdésekre is vá­ laszt kerestünk... Kövessük a mezőgazdasági szakmunká­ sokat pályájukon, hátha elvezet az út az utánpótlásgond gyökeréig. Félszáz fiatalt kérdeztek meg: csak kétharmaduk helyez­ kedett el az iskola befejezése után szakképzettségének megfelelően. A munkába állók hatvan százaléka már másutt van, a többiek is megjegyezték, hogy nem te­ kintik életcéljuknak az állatgondozást. Az okok között a „rossz munkakörülmények”rovat dominál. Mert a pénzre nemigen pa­ naszkodhatnak: a harmadéves tanuló pél­ �dául féléves gyakorlaton 4—4300 forintot is megkeres. Az egyik állami gondozott fiú, akinek szinte még nadrágja sem volt, vizsgára kétszázötven köbcentis motorke­ rékpárral érkezett vissza. (Igaz, ahogy a gazdaság vezetői elmesélték, az idő alatt a tejhozam kétszáz litert emelkedett, mert a „gyerekek” a tanultak szerint takar­ mányoztak.) A kezdő szakmunkások bére három-négyszerese az egyetemi végzett­ séggel rendelkezőkének, s mégsem szim­ patikus a szarvasmarhagondozó-szakma. — Az üzem nyújtsa ki a kezét és tart­ sa meg a fiatalt, ne engedje szélnek, mint kotlós a csibéket. Mi háromezer gyereket irányítunk a népgazdaság igénye szerint, a téeszek meg mindent elintéznek azzal, hogy fényes papírra írt levelet külde­ nek, azon közlik, mennyi tanuló kellene — ráncolja össze homlokát az intézet ve­ zetője. — Az sem mindegy azután, kire bízzák a „toborzást”, mert csupán mun­ kaköri kötelességtől hajtva nem lehet a jövőre vigyázni. Különösen amikor ilyen cudar harcok folynak az ipari üzemek között is a tanulókért, s a mezőgazdaság — különösképp a szarvasmarha-tenyész­ tés — labdába sem rúghat. Szemléltető példákat sorolnak, mennyi szívós akadálya van igyekezetüknek. Hiá­ ba győzködnek gyermekek jövendőjét rajzolgató szülőket, a család teljes befo­ lyása alatt levő csemetéket, ha két évvel ezelőtt a szomszéd lány úgy menekült az istállóból, mintha a föld rengett volna. Emlegetik az ilyen eseteket. Az egyik gazdaságban átszervezés miatt a legfiata­ labb szakmunkásoknak kötöttek útilaput a talpuk alá. Végül is „humánusan jártak el” : nem a kétgyermekes apáknak, anyák­ nak kelleti máshol keresni a boldo­ gulást. A falu azonban érzékeny, a falusiak nem felejtenek. Finom barométerként rea­ gál a község közvéleménye, s még azok is messze elkerülik a major tájékát, akik titkon tsz-ösztöndíjra pályáztak. 4. A szakosított telep krétaszínű istállói szabályosan váltakoznak a repedezett be­ tonúttal, amely egymáshoz fűzi a hul­ lámtetős, apró ablakos épületeket. A bejá­ ratnál faragott sorompó, alatta enyhén ereszkedő teknő, hogy a gumiabroncsok recéi között is fertőtlenítsen a közelről émelyítő szagú lé. A kiskapu előtt hok­ kedlira helyezett bádoglavór, a sebtében összetákolt fabódéban a bakter. — Idegeneknek tilos a bemenet! — ká­ rálja, s a kusza, vörös ákombákommal teli táblára mutat. — Bátya, hívja ki nekem L. Lászlót! Azt, aki most végezte be az iskolát... — No, azt lehet — mormolja sárgult fogai között az öreg, s eltotyog a harma­ dik istállóhoz, prédának hagyva a gazda­ ság e fontos objektumát. A fiatal szakmunkás fehér gumicsiz­ mában, fakószín köpenyben kerülgeti a tócsákat. Bemutatkozunk egymásnak a drótfonatos kerítésen kívül. — Azt hallottam, el akar menni a téesz­ ből. Igaz a hír? — Igen, elpályázom. — Nem erre számított talán? Az igazat megvallva, előre láttam, mi lesz. De most már nem érdekel en­ gem se az ösztöndíj, se a sok prófétabe­ széd. Minek a sok pénz nekem, ha se szombatom, se vasárnapom? Hajnalban, mikor a kakasok is legszebb álmukat alusszák még, én már cihelődök. Délelőtt rohanás haza, pihenek néhány órát, késő délután újra ki a telepre. Váltás nincs, mert az egyik öreget megrúgta a tehén, otthon nyomja az ágyat. Még szerencse, hogy nem tört csontja. — Ha elmegy, kárbavész három év, amíg tanulta a szakmát. — Kárba. — mondja. — Nem én le­ szek az első. — Mi lesz az állatokkal? — Majd csak találnak valakit a he­ lyemre. Beletanul ebbe egykönnyen. Még segítek is neki, csak mehessek már . . . 5. A c.-i termelőszövetkezet a megye leg­ nagyobb szarvasmarhatartó gazdasága. Csodaszámba megy az eddigi tapasztala­ tok szerint, hogy szinte minden évben két-három fiata l t küldenek a szakmun­ kásiskolába. S őt, szeptemberben a szécsé­ nyi mezőgazdasági szakközépiskola kihe­ lyezett osztályának harmincöt felnőtt ta­ nulója is megkezdte itt a második év­ folyamot. — Hogy csinálják? — Törődni kell a fiatalokkal, babusgat­ ni őket. Figyeljük a lépésüket, a feltéte­ leket is megteremtjük. Gondoskodtunk a munkában váltótársakról is, hogy a sza­ badnapjukat pihenéssel tölthessék. Van, akinek ez nem tetszik: azt mondja, keve­ sebb a teljesítmény, vékonyabb a boríték. A másik meg azért tapsikolt, hogy köny­ nyebb lett a helyzete. Ki érti ezt? — so­ rolja a tsz-elnök. A c-iek szeretik az állatokat. Nem né­ zik ki a faluból, aki „csak gondozó”, sőt... Rangot szereztek maguknak a fiatal szak­ munkások, versenyezve tanulnak tovább, nem elégszenek meg a szakmunkás-bizo­ nyítvánnyal. A legélesebb eszűeket, a szorgalmasabbikját középvezetőnek neve­ lik. Az előmenetel lehetősége nem mézes­ madzag, amit az agitáláskor elhúznak az ifjú orra előtt. A megye másik csücskében, a p.-i kö­ zös gazdaságban sem gond egyelőre az állatok gondozása. A fiatal elnök mégsem nyugodt, mert nyolc-tíz esztendővel előre gondolkodik. Elkövetnek mindent, hogy fiatalokat csábítsanak a téeszbe, még csa­ lafinta eszközök sem hiányoznak a reper­ toárból. Ennek díszletei az udvar szegle­ tében pihennek. Tarka pircs-zöld akadá­ lyok, méter magas kapuk: az általános is­ kolások lovasszakkörének versenykellé­ kei. „Ha az istállók környékére jutnak a srácok, majd megszeretik az állatokat is” — ta rtjá k .. . Lassú tűz ez is ... — Amíg nem gombnyomásra működik a villa, nem lesz leányálom szarvasmarha­ tenyésztő szakmunkásnak lenni. Itt van­ nak a korszerű épületeink: olyanok, mint a rohadt almák. Kívülről gyönyörűek, fényképezőgép lencséje elé kívánkozók. Benn meg? Elvitte pénzünket a téglafal, a cseréptető. A technológiai berendezésekre, szociális létesítményekre nem maradt. Alig tudtunk összekaparni valamit, hogy mégis embernek való munkakörülménye­ ket biztosítsunk — magyarázza az elnök. Az é.-i termelőszövetkezet a megye leg­ nagyobbika. — Beszélhetünk hatékonyságról, terme­ lékenységről, a hozamok lendítéséről, de csak ha képzettek a gondozók, szeretik szakmájukat, parancsnak fogadják az elő­ írásokat — mondja az elnökhelyettes. — Mi sem dúskálunk fiatalokban. Érzi is a szarvasmarha-állomány. Mit tegyünk? Né­ hány évig még az űrt toldozzuk-foldozzuk a felnőtt szakmunkások képzésével. Úgy tűnik, hátrafelé tolatunk, vissza a gyors­ talpaló módszerekhez. Akik elvégezték az iskolát, jó helyre kerülnek. Itt a Zsiga gyerek is. Nem sokáig téblábolt a jószág mellett. Tehetséges, tanul: kiemeltük ve­ zetőnek. De mindenki az sem leh et... 6. S. Kálmán világéletében földművelő volt. Já rt a juttatottba, kapálta-kaszálta az apai örökséget, a hozomány három holdat. Tizenhat éve léptek be a közösbe az asszonnyal együtt. Három gyereket nevelt fel: a legkisebb kőműves lett, a 7 �másik fiú gyári munkás, esztergályos. A lányt adminisztrátornak adták. Takaros: portájának metlachilappal művészien ki­ rakott teraszán diskurálunk. — Sanyi csinálta — mutat büszkén a málna-csokoládé-citrom színű novaburko­ latra, mintha enélkül élete értelmetlen lenne. Az udvaron túró göndör szőrű, lógó fülű mangalicát kíséri tekintete. — Az állatokat ki látja él? — Mi ketten, az asszonnyal. — Hogyhogy a gyerekek nem mentek a tsz-be? — Elegen vagyunk a családból mi. Azt akartam, többre vigyék az anyjuknál, ap­ juknál, ne görnyedezzenek a forróságban a mezőn. — A gyárban többet kell dolgozni. — Ott nyolc óra után sikta. Lefüröd­ nek, utána irány haza. Mi meg alig va­ gyunk ki a koszból, ruhát kell cserélni, mert büdös lesz tőlük az egész ház. — Ha mindenki így gondolkozna, las­ san nem lenne kéz a közösben. — Mennek azért oda is. Akiket nem vesznek fel máshová. Valamiből azért él­ ni kell. Nem igaz? — néz rám savószínű szemeivel. — Azt mondják, azzal rémítgetik a gyerekeket, ha nem tanul rendesen, me­ het a téeszbe kocsisnak. Mosolyog, nyelve hegyén már ott volt a válasz, de valami visszatartja a mon­ datot. Egyre gondolunk mind a ketten: hovatovább majdhogv szégyenszámba megy, ha valamelyik szülő gyereke „csak” mezőgazdasági szakiskolára jut el. 7. „Előbb-utóbb égető gond lesz a mező­ gazdasági szakmunkások utánpótlása. A gépekhez, növényvédői munkakörbe csakcsak elhelyezkednek a fiatalok, de az is­ tálló tabu. Lehetne nagyobb a propagan­ da, változhatna a szemlélet. A feltétele mindkettőnek, hogy az állatgondozók, el­ sősorban a szarvasmarha-tenyésztők mun­ ka- és életkörülményei kedvezőbbé vál­ janak: őket is megilleti a szabad szom­ bat, a pihenőnap, a nyolcórás műszak. Ma már nem elegendő a fiatalnak, hogy keres 6—8000 forintot, azt is nézi, milyen áron. Az idősebbek még igénytelenebbek s talán ez is közrejátszik abban, hogy a termelőszövetkezetek nem kényszerültek rá az állattartás feltételeinek gyors csi­ szolására. Mert akkor lehet vonzó is, mint például a sz.-i baromfitelep, a p.-i álla­ mi gazdaság sertéskombinátja, ahol való­ ban gombnyomásra etetnek, itatnak, trá­ gyáznak. De ma még kevés gazdaságban látnak előre, pedig a jövőtervezést nem álmodó szavakkal mérik, hanem cseleke­ detekkel.” (megyei pártbizottsági munka­ társ.) „A jelenlegi munkaerő-gazdálkodásban még nem érezteti hatását, hogy az állat­ tenyésztő szakmunkástanulók száma egy­ re csökken: belső, üzemi átcsoportosítá­ sokkal a tsz-ek segítenek bajukon, s még A tsz-elnök fiatalsága Az ecsegi Béke Tsz nem szűkölködött sorsfordulókban, ilyennek tartották például 1956-ban a szilárd helytállást, s az azt követő egyesüléseket is. A tagok szerint sorsdöntő jelentő­ ségű esemény volt az is, amikor Kazinczi Jánost, a Pásztói Gép­ javító Állomás igazgatóját megválasztották a szövetkezet elnö­ kének. A Kazinczi család mátraszelei, csak János, a második fiú jött a világra Tatabányán. Ő is csak megszületni ment oda. Különcségét a mérhetetlen szegénységnek, a munkanélküliség­ nek, a szelei bányák bezárásának „köszönhette”. Akkortájt, ha dolgozott is valamelyik akna, a felvétel már szünetelt. Csibajbánya, Jánosakna, Vízvölgy és a Boronyi-bánya nem kínált munkát, a kisbányát pedig, ahol addig Kazinczi László, a csa­ ládfő is csákányozta a szenet, végleg bezárták. Bányász pedig nem szívesen megy a „felvilágon” földet túrni az Észak-ma­ gyarországi Kőszénbánya Társaság birtokán, ha egyáltalán ott juthat is egy talpalatnyi hely a sok éhes mellett. A napszám csak az éhenhaláshoz elég. Végül mégse lehetett más választás. Tekercsik a tarisznyába, és nekivágni a szomorú ismeretlen­ nek! Hírlett amúgyis, hogy Tatabányán más világ járja, ott hibádzik a vájár, a fejtő. Az asszony meg csak kijön addig a hátrahagyott krajcárokból meg az ismeretségből, ami a köl­ csönt és az alamizsnát serkenti. A szívós Kazinczi László hatodmagával nyakába vette az országutat. Nem ültek vonatra, csak amúgy mezítlábasán rót­ ták a kilométereket. Mátraszelétől Tatabányáig; ami a sínek mentén is több mint 250 kilométer, országúton meg ennél is több. 8 mindig tartalék a felnőttek képzése. A fiatalok megnyerésére egyébként nem ösztönzi senki és semmi a gazdaságokat. A megye termelőszövetkezetei megküld­ ték szakmunkástanulói igényüket az ötö­ dik ötéves terv időszakára: szám szerint háromszázharmincöt állattenyésztő isko­ lázását kérik. Ennek egyharmada sem biztosítható. Mi is vizsgálódtunk: a tanul­ mányi szerződések rendszere főként a felső- és középfokú tanintézményekbe járó fiatalokat érinti, de ha ösztöndíjat ajánlana a szakmunkásjelöltnek, akkor sem biztos a siker. A gyógyszer: gépesí­ tés, gépesítés, gépesítés. . (”tanácsi mun­ kaügyi osztály vezetője.) 8. Óriási a hangzavar a falusi iskola fo­ lyosóján. Még csak év elején járnak a nyolcadikosok, de a pályaválasztásra va­ ló felkészülést nem lehet elég korán kez­ deni. Körben állnak a fal mellett. — Hová jelentkeztek továbbtanulni? — Villanyszerelőnek — mondja a kis tömzsi. — Én parkettás leszek, az jól keres. . . — Autószerelő szeretnék lenni. — A termelőszövetkezetbe készül va­ laki? — próblákozom a kérdéssel, mert tudom, a tsz és a körzeti iskola között együttműködési szerződés született. A kérdésre mély hallgatás a válasz. Szabó Gyula Szerencsével jártak, Tatabányán kapva-kaptak a gyakorlott munkáskézen, sőt a barakkokban lakást is foghattak maguk­ nak. Lehetett költözni a várandós asszonnyal. Tragikomikus költözés: a magukon hordottakon kívül minden megfért egy ládában. No, azután meg is látszott rajta, hogy nem falun, a kemen­ cepadkán szülte meg az édesanyja, hanem városi barakk szobá­ ban, ahol nem a mestergerendán idétlenkedett a beretva, a naptár és az álmoskönyv, hanem urasan az asztalfiában a többi ekszcajggal együtt: ami Lacinak, a Mátraszelén született test­ vérbátyjának eszébe sem tolult volna, János már tizenkét eszten­ dős korában arról álmodozott, hogy az elemi után beiratkozik a polgári iskolába. Igaz, úgy fogott a feje, mint a beretva, vizs­ gák idején alig győzte a kitűnőket hazacipelni. Csak hát sze­ gény családban vakmerő álomnak számított az iskolázás. A bátyja már az erdőn dolgozott, most rá került a sor, hogy eny­ hítsen a család nélkülözésein, hiszen akkor már Vilma nővére és Gábor öccse is ott alkalmatlankodott minduntalan a kuckó­ ban. Meg a házat is törleszteni kellett: hitelből vették a telket és kalákában verték a vályogot, húzták fel a falakat, csak a tetőszerkezet elkészítéséhez szükségeltetett ácsmester. „Majd tanulsz te az erdőn” — mondta édesapja. — „Az a nincstelenek polgári iskolája.” Ültetgették a nehéz erdei földbe a kurta cse­ metefákat, szedték a gallyat a tenyésztésre hozott muflonoknak. Amint betöltötte a tizenötödik eszendejét, elővette az édes­ apja: „No, fiam felnőttél, ideje, hogy kezdjél valamihez!” Kért egy biciklit kölcsön, fölültette a „fölnőtt fiút” a vázra és rátaposott a pedálra. Valamelyik szomszéd rá is kiáltott: „Hová viszed azt a sűrű csomagot, Laci?” A családfő meg büsz­ kén fölszegte a fejét: „Viszem eladni. Hátha megveszi valaki.” Először Kisterenyén próbálkoztak a lakatosnál, de az nem tar­ �tott számot inasra. Tarjánban sem találtak lakatost, akinek inas kellett volna. Gemza, az autószerelő széttárta a karját: „Sajná­ lom, elegen vagyunk.” Tinorovszki, a villanyszerelő gunyorosan a szemükbe nevetett. Végre Kis-Tarjánban, Drevenka András kovácsmesternél szerencsével jártak. „Nekem ugyan lesz már egy inasom” — mondta a kovács. — „De azért fölveszem Jan ­ csit is, mert nagyon értelmes gyereknek látszik.” A várható nagy jólétet mindjárt föl is vázolta a mester: „Kap ágyat, ehet­ ihat, ami belefér, kitanulja a kovácsságot, még fizetni se kell a tandíjat, mint a polgáriban. Kazinczi uram meg minden kará­ csony előtt hoz egy hízott libát, hogy mégse tartsam a gyereket ingyen. Tán még nem is értékelnék az igyekezetemet.” Az a nagy jólét és gondoskodás mindjárt az első napon a visszáját mutogatta. Kaptak ugyan egy-egy vaságyat az ablak nélküli, vízhányásos kamrában, ahol magukkal hozott háziszőt­ tes pokróccal takarództak, s a vékony takaró alatt hideg ve­ rejték verte ki a testüket. Még nagy szerencse, hogy annyi svábbogár nyüzsgött a hálókamrában, hogy lapátolni lehetett őket. A lapátolás azután vitt némi melegítő pezsgést a vérük­ be. Enni is kaptak rendesen. Bögre kávé, szelet kenyér volt a reggeli. Csakhogy hatkor kezdték a munkát, reggelit meg csak az kaphatott, aki előbb 12 patkót kinyújtott gömbvasból. Reg­ gel-délben-este, étkezés előtt tele kellett hordani a vödröket vízzel, a tüzelős kannákat meg szénnel. Vacsora előtt elpucol­ ták a disznók alól a trágyát, az udvart, ólat fölseperték. Ün­ nepek közeledtén külön feladatot is kaptak: ők végezték a ka­ rácsonyi és húsvéti nagytakarítást. Vacsora után az egyik inas fölmosta a konyhát, a másik kisuviszkolta a mester bakancsát. Közben hattól-hatig — reggeli- és ebédszünettel — megállás nélkül izzott a vas a fújtató alatt, s csattogott a nehéz kalapács az üllőn. Szombaton hazalátogattak, hétfőn hajnalban újból kezdtek. Természetesen gyalog tették meg oda is. vissza is az utat. A kovács nem lakott messze, csak 10—12 kilométerre, a mátraszelei vályogháztól. Drevenka Andrást, a mestert 1944 tavaszán behívták kato­ nának. Mielőtt bevonult volna, maga elé rendelte inasait, de csak annyit mondott: „Amíg én katona leszek, ti tartjátok el a családomat!” Kazinczi János, aki már a segédlevelet várta, elhatározta, hogy mihelyt felszabadul, átmegy az acélgyárba dolgozni, ahol valamivel emberibbek a munkakörülmények, s legalább fizet­ nek is a munkáért. Július elsején jelentkezett az ipartestületben a segédleveléért. Az ipartestületi jegyző azonban nem adta át a hivatalos írást, csak felmutatta, azután szertartásosan bezárta asztala fiókjába. — Amíg a mestered a hazát védi — mondta —. te vagy köteles eltartani a családját. Letörten tért vissza a kovácsműhelybe, hogy verje a tüzes vasat, mint már évek óta tette. Szeptemberben mégis kézhez kapta segédlevelét. Első útja az acélgyárba vezetett. Jólöltözött titkárnő foglalkozott a mun­ kára jelentkezőkkel. Először mindenkitől, tőle is, azt kérdezte meg: „Meg tudná mondani, hogy kik az ajánlói?” Mert az Acél­ gyárban nem dolgozhatott akárki, hadiüzem volt az már akkor Előkelőbbnek tartották a többi üzemnél. Itt rendesebben fizet­ tek, mint máshol, a családosok lakást is kaptak a gyár maga­ építette telepén. Kazinczi János nem válaszolhatott egyebet: „Engemet a két karom ajánl.” A nő elmosolyodott: „Jól van akkor a kőműveseknek fog segíteni. Később majd meglátjuk ” Mindössze három napig volt sittnyik a kőművesek mellett utána áthelyezték a kovácsolóműhelybe. Első béréből nyom­ ban kerékpárt vásárolt. Büszkén biciklizett be mindennap a gyárba, ahol ugyan meg lehetett szakadni a munkától, de leg­ alább értelme volt. December 18-án váratlanul vége szakadt a jó világnak. Ka­ zinczit kora reggel váratlan látvány fogadta: a munkások nem a műhelybe iparkodtak, hanem sűrű gombócokban az iroda kö­ rül csoportosultak. Kereste a maga munkatársait, nagysokára talált egy ismerőst, Kovács Miklós Hlavajt. — Mi történt? — kérdezte ijedt csodálkozással Kazinczi. — Láthatod. Leállt a gyár. Csakhamar egy tisztviselő jelent meg a színen. Papírokat szorongatott a kezében. — A gyárat, mint fontos hadiüzemet, a biztonságosabb Du­ nántúlra költöztetjük a munkásokkal együtt — mondta. — Fel­ olvasok két névsort, az elsőben szereplők csak a bevagoníro­ zásban vesznek részt, a második névsorban levők viszont hol­ nap, vasárnap állnak munkába és az utolsó csavarig leszerelik a gyárat. Hétfőn reggel hatra mind a három műszakbeli dolgo­ zó köteles megjelenni és rakodásban segíteni. Kazinczi nevét a második névsorban olvasták, tehát a va­ sárnapi leszerelőmunkások közé osztották be. De már szomba­ ton, amikor letették a munkát, elhatározta, hogy ő bizony nem hagyja el többé Nógrád megyét, azt is megbánta, hogy meg­ születni Tatabányára ment, amit édesanyja is csak „sose lás­ sam”-módon emlegetett. Hétfőn a vagonírozás időpontjában bevetette magát három hasonló korú, tizenkilenc éves társával a közeli Nagyerdőbe. Kazinczinak kispuskája is volt, amit ügyes kovács módjára ma­ ga eszkábált össze. Éjszakára még hazaszöktek. Kazinczi várat­ lanul otthon találta Laci bátyját és a nővére férjét is. A sógor ijesztő híreket hozott. A szovjetek elől menekülő németek a civilek között is kegyetlenül osztották a halált, különösen a ka­ tonaköteles fiatal emberekre pocsékolták a golyót, ha nem mu­ tattak hajlandóságot az evakuálásra. Idős Kazinczi a vacsora alatt az udvaron őrködött, éberen leste az utcáról érkező ne­ szeket, de a vacsorázok kihallatszó beszédét is. Vacsora végez­ tével odahagyta őrhelyét és visszatért a házba. — Jobb lesz nektek az erdőn hálni — mondta némi sejtel­ mességgel. — Irat nélkül nem mentek semmire. A tintát úgyis az ördög találta ki, a törvényt meg a fiskálisok úgy kifiguráz­ zák, hogy az olajos istennyila jobban eltéved rajta, mint a vi­ tézkötésen. A német azonfelül csak köp a törvényre... Karácsony előtt két nappal édesapjuk vitte meg a hírt, hogy a németek lóhalálban elkotródtak, a szovjetek még nem érték el a falut. Mátraszele a senki földje lett. Haza lehetett térni vacsorázni. Vacsora után már nem mentek vissza az er­ dei rejtekbe, hanem a zöldségvermet szórták be szalmával és ott húzódtak meg mindaddig, amíg a „tovarisok” baráti szó­ val elő nem hívták őket. Laci, a legidősebb fiú meg is ölelgette az orosz katonákat, nagy karély zsíroskenyeret kent és mindegyikbe külön-külön belekóstolt, hadd lássák, nem mérgezett az étel. S a kedves ven­ dégek farkaséhesen falták be a piros paprikával megszórt cse­ megét. Szent karácsony estéjén a község valamennyi épkézláb em­ bere halottakat temetett, s hogy a sírásónak való műveletet ne akadályozza „anyaghiány”, s hogy az ünnepen se unatkozzék a lakosság, a németek hat napon át megállás nélkül aknázták, ágyúzták, bombázták a falut. Karácsony után beköszöntött Kazincziékhoz Tótok Sándor bácsi, az illegális kommunista párt agilis, meggyőződéses tagja. Letett az asztalra három belépési nyilatkozatot: — Nektek mindhármatoknak a kommunisták közt a helye­ tek! A családfőre és a két idősebb gyerekre gondolt. Kazinczi János így 1945 január elseje óta hivatalosan párt­ tag. Az egysíkú publicisztikákban és a lakkozott riportokban ilyenkor következik be a száznyolcvan fokos fordulat, mintha a felszabadulással a tél, fagy és vihar is elmúlott volna a sokat szenvedett proletár életéből, kiváltképpen, ha ott lapult a „pi­ ros könyv” a belső zsebben. Hát Kazinczi János élete nem ezt igazolja. Keserves esz­ tendőket kellett még legyűrnie, hogy végre talpra álljon, s eb­ ben nem csak a csaknem másfél éven át tragikomikus mérete­ ket öltött inflációnak jutott főszerep. 9 �Még tartott a háború, amikor jelentkeztek a Kisterenye— Salgótarján-i útépítéshez, hogy ezzel is meggyorsítsák a fel­ szabadító hadigépezet előrenyomulását. Szalmán háltak és napi 16 órát dolgoztak. A háború befejeztével, az „arccal a bánya felé” jelszónak engedelmeskedve, a család valamennyi férfitagja a bányában helyezkedett el. Persze, ezt tették volna jelszó nél­ kül is, hiszen édesapjuk 15 éves kora óta lehelte magából oda­ haza a bánya bűvöletét. Laci bányász lett. Jani bányába vá­ gyott, a sógor a bányában dolgozott, s a legfiatalabb, Gabi sem tudott szebb és csodálatosabb szakmát elképzelni magának, mint a bányászat. János kivételével a család minden férfitagja a föld mélyében fejtette a szenet, ő viszont a felszínen dolgo­ zott vagy döntögette a csillét a meddőhányón. Nagysokára si­ került bekerülnie Kisteleken, majd a Zagyva-rakodón a kovács­ műhelybe. Közben, csak úgy mellékesen, két esztendő alatt el­ végezte magánúton a négy polgárit — mégpedig jó eredmény­ nyel. Akkoriban, 1947. nyarán ismertették az átiratot, mely szerint a fiatalabbak felvételüket kérhetik a Salgótarjánban megnyílt „dolgozók általános műszaki középiskolájába”. Ka­ zinczi János ide is beiratkozott. Negyedmagával beköltözött egy rozoga barakklakásba, Salgótarjánba. Reggel hattól déli egyig a bánya kovácsműhelyében emelgette a pörölyt, háromtól nyolcig iskolába járt, éjfélig-hajnalig a barakkban tanult. Ok­ tóberben megházasodott, elvett Szelén egy helybeli parasztlányt. Hetenként egyszer hazakerékpározott Mátraszelére. Az esküvőt is szombaton tartották, és az ifjú férj hétfőn reggel már vissza is tért Salgótarjánba. Bizony ez aligha nevezhető ideális házaséletnek! Az ifjú Kazinczi házaspár is mindent megtett azért, hogy közelebb ke­ rüljön egymáshoz. Kazinczi János otthagyta a barakkot és ki­ váltott egy poloskás albérletet, az Űj-Tátra utcában, havi 120 forintért. (A jövedelme 520 forint volt!) Amikor beköltöztek a cipészcsalád albérleti szobájába, a felesége már nagy hassal járt. Itt a poloskáktól percnyi nyugtot nem találtak, kénytelen­ kelletlen albérletet cseréltek, kivettek egy szobát a Régi-Tátra utcában, egy Juli néni nevű öreg néninél, ahol ugyancsak hem­ zsegtek a poloskák, de a lakbér kevesebbre rúgott: mindössze 80 forint volt. Viszont a lakás nyirkosságát a kivert salétrom és a páradús szobalevegő mutatta. Ezen az egészségtelen helyen született meg 1949-ben Valéria, az első gyermekük, aki tüdő­ asztmájában máig magában hordja a nedves lakás emlékét. Kazinczi János ötkor kelt, hajnali fél háromkor feküdt. Min­ dennap. De az albérlet kegyetlen körülményei között is úgy tanult, hogy 1951. júliusában 4,2-es átlagra érettségizett a gép­ ipari szakiskolában. Ebben az évben Nagy Lajos, a bányászból lett polgármester a bordélyház mellett kiutalt egy lakást szá­ mukra. Nem nevezhető palotának az az épület, de legalább fő­ bérlet volt, ahol a svábbogár- és poloskamentességről, a száraz falakról a háziasszony és a férj maga gondoskodhat. Zagyva-rakodón megszüntették a kovácsműhelyt, Kazinczi átszerződött a bányagépgyárba kovácsnak, ahol furcsa karriert futott be. Rövid idő alatt a következő beosztásokban dolgozott: volt normás, bérszámfejtő, statisztikus és műszaki rajzoló. Három hónapot a harckocsizóknál is letöltött, sorkatonaként adta be a felvételi kérelmét a műszaki egyetemre. Az egyetemi felvételi vizsga ragyogóan sikerült, szeptember 4-én tartották az első előadást. A sorkatonai szolgálat viszont szeptember 29-án fejeződött be. „Sebaj! Egy kicsit megnyomjuk a gombot és behozzuk az elmaradást!” — így gondolta Ka­ zinczi, csak később ütötte szíven a család gondja. Odahaza ugyanis feleségét és a gyermekét békebeli nyomorban találta. Az állandó kiadások mellett még ételre se jutott elegendő. Bár­ mennyire vágyott a tanulásra, bármennyire űzte az ambíció, feleségét és kisgyermekét mégsem hagyhatta magára a létmini­ mum alatt. Pedig már a felesége is munkát vállalt a Centrum Áruház építkezésénél: ételhordónak osztották be. Kazinczi elhatározta, hogy mégsem adja föl a reményt, egyelőre halasztást kér az egyetemen. Várta kérelmére a választ, de az nem érkezett meg. Havon­ ta új kérelemmel ostromolta a minisztérium személyzeti osztá­ lyát, miközben szerkesztőtechnikusként igyekezett, helytállni a bányagépgyárban. 10 Kazinczi keze alatt a vas is arannyá vált, szorgalmasabb, kitartóbb, fáradhatatlanabb és energikusabb alkalmazottat nem ismertek a bányagépgyárban. A nélkülözések után váratlan karrier könnyített családja helyzetén. Két esztendő alatt meg­ hatszorozódott a jövedelme. Megtették újítási megbízottnak, a dolgozók körében nagy pezsdüléssel lángolt föl az újítási kedv: Kazinczi fizetését 700 forintra emelték. Kinevezték gyártáselő­ készítési csoportvezetőnek 850 forintos fizetéssel, három hónap múlva már művezetőhelyettes: fizetése 1292 forint. Űjabb há­ rom hónap múlva már művezető 1492 forintos fizetéssel. Az alapfizetéshez különböző prémiumszerű juttatások járultak. A művezetőség mellett hat üzemben ő töltötte be az üzemvezető­ helyettesi tisztet. Összes jövedelme havi átlagban meghaladta a háromezer forintot. Harminckét használható újítást adott be sze­ mélyesen, az újítási díj szinte rendszeres juttatássá vált az éle­ tében. Tanította az MTH-iskolában a kovácsolószakmát, meg­ felelő díjazásért. Közben, 1952 óta tanulmányait is folytatta, minthogy megjelent a rendelet a levelező oktatás bevezetéséről. Hogy felfrissítse korábbi tanulmányait, az egyéves előkészítőre is beiratkozott, ahol kitűnő osztályzattal letette a szakérettségit, miáltal két érettségi bizonyítványt őriz az asztalában. Megkapta az első kitüntetést is: 1953-ban a gépipar kiváló dolgozója lett. Ugyanebben az évben bányász bátyjának a Kossuth-díjat ítélték oda. A Kazinczi fiúkat életrevaló, törekvő férfiakként tisztelték. János nem cserélt volna a kiskirállyal sem. Hiszonnyolcévesen „övé volt a világ”. Kazinczi János akkoriban ismerte meg a boldogságot való­ jában. Mindene megvolt, amiről egy fiatal ember álmodhat. La­ kásuk, szép gyermekük, tetszetős és kiadós állás, amit az utób­ bi hét hónapban elért 3277 forintos átlagjövedelem is igazol Most már ki lehet mondani: „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”. Akkor hívták be a megyei pártbizottságra, autóba ültették és kikocsikáztatták Erdőkürtre meg Pásztóra, ahol hat eszten­ deje már állami gépállomás is működött. Éppen a gépállomáso­ kat tekintették meg: Kazinczi ámuldozva véste eszébe a szegé­ nyesen alpári állapotokat. A kirándulás után a megyei káderes közölte, hogy gépállo­ mási igazgatónak jelölték ki, választhat a két község közül. Ka­ zinczi legszívesebben egyiket se választotta volna, amikor meg­ tudta, hogy a címmel és megtiszteltetéssel egyidejűleg több mint ezer forinttal csökken a jövedelme. Akkor kommunista mivoltá­ ra hivatkoztak, mire ő Pásztóra szavazott, mert az közelebb fe­ küdt Salgótarjánhoz, ahol a család lakott. Feltételeket is sza­ bott az elmenetelhez: így többek között a könnyebb mozgás ér­ dekében kért egy használt amerikai dzsipet, a családi kötelék helyreállítása érdekében elfogadható lakást. A nehézségek le­ küzdése végett a párt teljes támogatására számított. A gépállomási igazgatói kinevezését a Földművelésügyi Mi­ nisztériumban Szőke Mátyás miniszterhelyettes adta át, barát­ ságos szavak kíséretében. — Hallom, munkás létére elkötelezte magát a szocialista mezőgazdasággal. Nos, 1954 augusztus elsejével elkezdheti a munkát. Július 31-én búcsúzott a gyártól, munkatársaitól. Aznap még úgy dolgozott, mintha örökké ottmaradna. Délutáni duda­ szó után összegyülekeztek a kovácsműhely dolgozói. — Kedves elvtársak, kedves barátaim — kezdte volna a bú­ csúzást Kazinczi, de elcsuklott a hangja. Szó nem jött ki az a j­ kán, csak a könnyei peregtek. Másnap felvette a szürke ruháját, vonatra ült és elutazott Pásztóra. A futballpálya mögött, ingoványos, mély talajon, el­ kerítetl en helyen állott a gépállomás. A környező gazdák és a pásztói kis szövetkezetek takarmánnyal és terménnyel megra­ kott szekerei nagy kátyúkat vágva jártak keresztül a gazdátlan udvaron. Az Almási-féle grófi kastély közelében néhány Hof­ fher-traktor, népszerű nevén: „körmös” árválkodott kimustrált, időrágta Fordok és Cormickok társaságában. Hat traktor, ekék, pótkocsik és munkagépek alkották a teljes állományt. S ezek �Legnagyobb megtiszteltetésnek mégis azt vette, hogy csak­ nem egy évtizeden át volt a párt pásztói járási végrehajtó bi­ zottságának tagja, s szinte folyamatosan, kihagyás nélküli tag­ ja a pásztói járási pártbizottságnak. Gépállomáson eltöltött másfél évtizedes gyümölcsöző mun­ kásságának részletes taglalásától most eltérek, ékesen beszélnek erről a hatalmas műhelycsarnokok, a komfortos lakások sora, a kitüntetések, vándorzászlók, emlékérmek. Csak még egy epizód Kazinczi János akkori életéből, ami közvetve összefüggésben áll jelenlegi, tsz-elnöki funkciójával! Ez pedig a tsz-szervezés be­ fejezésének idejére esik. Mint a járási párt-végrehajtóbizott­ ság tagjára, 1959-1960 telén Kazinczira bízták a tsz-szervezés irányítását. Ecsegen tizennyolc bányászt kapott maga mellé, és előírásszerűen, türelmesen, de kitartóan elkezdték a házi agitá­ ciót. Csakhogy egy ideig nem volt kit megagitálni. A férfiak, családfők, akik aláírhatták volna a belépési nyilatkozatot, is­ meretlen helyre távoztak. Eltűntek, mint a kámfor. Nagynehe­ zen annyit tudtak kihúzni az otthonmaradottakból, hogy a fa­ lu férfiait két módosabb középparaszt tartja terror alatt, ezek csalták el a pincesorra baráti borozásra a családfőket. Vittek magukkal ételt is, szalonnát, kenyeret, kolbászt, és ott ta­ nyáztak a boroshordók között. Kazinczi egy társat véve magá­ hoz éjféltájt a pincesoron kereste fel őket, ahol nagyban állt a mulatozás. Éppen tilalmi listán levő irredenta dalokat énekel­ tek. A szervező társ csak annyit mondott: „Ezért a törvény előtt a házigazdák felelnek!” Kijózanodva tértek haza a mulatozó férfiak. Másnap reg­ gel pedig a két főkolompos megszeppenve kereste föl a szerve­ zők irodáját a tanácson, hogy ők szívesen belépnek a tsz-be, Hogy milyen eredményes csatát vívott a tunyasággal, szak­ csak ne legyen bántódásuk a tiltott dalok énekléséért. Nyo­ értelemhiánnyal, szervezetlenséggel, arról szemléltető tanúbi­ mukban egy hét alatt csaknem valamennyi ecsegi parasztcsalád zonyságot nyújt a gépállomás előmenetele. Az új, agilis igazgató aláírta a belépési nyilatkozatot. Többeknek fá jt azonban, hogy megfeszített munkával, állandó készenléttel, a traktorosok ok­ tettenérték őket a pinceszeren. Valaki oda is vágta Kazinczi­ tatásával, a család és a tanulás elhanyagolásával elérte, hogy a nak: Pászt ói Állami Gépállomás 1955-ben elnyerte a SZOT és a Mi­ — Aztán jó lesz, ha be nem teszi a lábát többé ebbe a fa­ nisztertanács elismerő oklevelét, valamint a Nógrád megyei luba. Javallom, a maga érdekében! pártbizottság vándorzászlaját. „Így lesznek az utolsókból elsők Ahogy nőtt, erősödött a tsz, feledésbe merültek a nézetel­ — mondta fáradtan és nevetve. Az egyetemen most már fenn­ térések, s a korábban nehezen mozduló, nehezen értő tsz-tagok tartás és lelkiismereti aggályok nélkül halasztást kért, ami tíz az erősödő gépállomáson gyakran felkeresték Kazinczi Jánost, esztendőn át érvényben maradt. hogy a traktorok az ő szövetkezetükben kezdjék meg először a Ettől kezdve az ő személyét is megannyi elismerés érte. szántást, s nekik adjanak az aratáshoz soron kívül kombájnt. 1956-ban egyéves pártiskolára küldték, ott tanult Budapesten, a A nagyüzemi gazdálkodással egyidejűleg fokozatosan csökkent Tárogató úton, onnan tért haza a felbolydult Pásztóra, s nyom­ az igáslovak jelentősége és nőttön-nőtt a gépek becsülete. ban a gépállomásra ment, hogy rendet teremtsen a fejekben. Ő Ráadásul 1969-ben az ecsegi és kozárdi tsz-tagság a nyug­ volt az a kommunista igazgató a megyében, akit nem üldöztek díjba vonuló Miklós Sándor helyére az ecsegi Béke Termelő­ el, maguk a beosztottai védték meg. A konszolidáció idején ki­ szövetkezet elnökévé egyhangúlag Kazinczi Jánost választotta, nevezték Nógrád megye közlekedési miniszteri biztosának, az­ aki kérésükre otthagyta 15 évi sikeres munka után a gépállo­ zal a céllal, hogy rendet teremtsen az ellenforradalomban komp­ mást, amely akkor már 100 erőgéppel és 430 munkagéppel ren­ romittált Volán-dolgozók körében, s mielőbb indítsa meg az delkezett. autóbuszforgalmat. Harminckilenc makacs ellenforradalmárt el­ bocsáttatott, s néhány napon belül menetrendszerű pontosság­ gal megindult a nógrádi országutakon a közlekedés. Az ellenPásztón, a járási székhelyen autóbuszra szállunk: a króni­ forradalom leverésében játszott pozitív szerepével kiérdemelte kás és a többségükben kosarakkal felszerelkezett asszonyok, a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. 1958-ban „a gépállo­ akik Salgótarjánba járnak piacozni. A közelemben három ecsegi más Kiváló Dolgozója” miniszteri kitüntetésben részesült. A to­ asszony ül. vábbiakban úgy hulltak a kitüntetések és elismerések az ölébe, — Milyen az elnök? — kérdezem, és kutatom a tekintetü­ mint az égi manna. A gépállomás fejlesztéséért a Munkaérdem­ ket, vajon őszinte-e a válasz, hiszen idegen vagyok, s ismeret­ rend bronz fokozatát kapta. Kétszer is kitüntették Lenin-em­ lennek nehezen tárulkozik ki a palóc. lékplakettel a parasztság körében végzett jó propaganda— Milyen-milyen — mondja a legtestesebb. — Fiatal em­ munkájáért. Kapott kitüntetést a munkásőrségben tanúsított ber. példamutató magatartásáért. Amikor a gépállomáson 120 szemé­ A „fiatalság” gyűjtőszó bizony viszonylagos jószág. Az el­ lyes tanműhelyt hozott létre, megkapta „a Munkaügy Kiváló nök például 51 esztendősen fiatal ember a falubeliek szerint. Dolgozója” miniszteri kitüntetést. Eddig tíz kitüntetést gyűjtött És ez csak a kisebbik részben származik a tagság magas élet­ össze. korából. Kazinczi János akkor is fiatal embernek számítana, Egyidejűleg elvégezte a marxista—leninista esti egyetem ha csupán KISZ-korosztálybeliek alkotnák a tsz-tagságot. Mert három évfolyamát, majd folytatta megkezdett egyetemi tanul­ deli a termete. Nem oly’ szikár már, mint húszesztendős korá­ mányait. Alighogy politikai tanulmányait befejezte, különbözeti ban, de nem is olyan zömök, mint általában a palócok. Arca után az agráregyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, a sima, tartása feszes, a mosoly ritkán hagyja el az arcát, s vala­ második évfolyamra. A szigorlaton azonban megbukott matema­ mi örök nyugtalanság hajszolja a munkára. Kedveli az újat, tikából. Átjelentkezett a mezőtúri felsőfokú technikumba és korszerűt, maga is mindig kitalál valamit, amivel előre viheti 1969-ben 3,41-es átlaggal lerakta az államvizsgát. Pedig a munka, a gazdaság ügyét. Aki alkot — mintázza —, az mindétig fiatal a feladat évről évre nőtt, a család is népesedett, 1957 januárjá­ marad. Lakos György ban megszületett második gyermeke, Zsuzsa is. mellett huszonhárom traktoros tanulta a gépek vezetésének, kezelésének és gondozásának tudományát, és várta az újabb traktorokat, meg az újabb igazgatókat, hiszen hat esztendő alatt tizenegy igazgató adta át egymásnak az iroda kulcsát. No, az iroda se volt egy mesebeli kastély. Kilenc agronómusnak és hivatalnoknak jutott egy szobácska, ahol az egyik asztal a mindenkori igazgatót illette meg. Állt a szobácskában egy vas­ ágy is, amelyen a lakás nélküli szakemberek osztoztak. Afféle gyengén gépesített, unatkozó ENSZ-megfigyelőtábornak tet­ szett ez a sivatag szélén. Az agronómusok is ott tétlenkedtek az irodai székeken, padokon, mint a szolgálaton kívüli öreg kato­ nák. Sokáig rá se hederítettek Kazinczira, hamar megtanulták azonban, hogy az a nagy csinadrattával motorozó, overállos fia­ talember az új igazgatója a gépállomásnak. „Kár érte — mondták —, csinos legény, elsemmizi magát vaktában”. Mert még akkortájt hiányzott az általános tekintélye a gépnek, s a gépállomásiakról a parasztok és a járási vezetők körében egy­ aránt rossz vélemény alakult ki. Kazinczit ősz táján meghívták a Zsámbéki mezőgazdasági iskolába, az ország gépállomási igaz­ gatóinak tanácskozására. Egy napon Rákosi Mátyás is megláto­ gatta a tanácskozást és többek között kérte, hogy álljon fel az ország legrosszabb gépállomásának igazgatója. Kazinczi riadtan és kelletlenül felemelkedett, s amint ott állott igazgató társai pillantásának össztüzében, csakugyan úgy érezte, hogy „le­ gyün a képirő a furnir”. 11 �Úton Már elöljáróban be kell vallanom, hogy valójában nem Európáról, nem Münchenről, Londonról, Brüsszelről, Párizsról és Ják ró l ; nem másról, nem rólam, továbbá nem is az utazásról szól ez a jegyzet. Illetve minder­ ről(?). „V ajon?”, mondanám Déry Tiborral: hiszen megtörtént ott és az velem, amit szó­ ba hozok. Mégis, Simone de Beauvoirral val­ lom: „Nem remélhettem többet. A tájak nem adnak semmit, ha mi nem adunk nekik ma­ gunkból valamit.” Csakhogy mit adhatunk? Úgynevezett má­ sodlagos élményeinket, másokat netán ter­ helő műveltséganyagunkat, csoportosított is­ mereteinket. Azaz: ami nem velünk, hanem bennünk történt. Hemingway elefántra vadászott, repülőgép­ pel zuhant le, tengeralattjáróval indult a nácik ellen. Ez igen! De a történelemnek vannak nyugalmas, szélcsendesebb szakaszai; béke van, az elefánt kevés, a mai repülőgé­ pekből nem könnyű kiesni (legfeljebb elterí­ tik azokat). Igaz, mielőtt ott jártam, Belgi­ umban is kisiklott egy vonat, de én egy má­ sikon ültem, s éppen a baleset miatt annak is száz kilométerre csökkentették a sebessé­ gét. Mit is élhet hát át igazán az ember, ha jósorsa megkíméli a történelem viharosabb, közvetlen részvételt igénylő idejétől? Teszem a magam dolgát, de halmozódik bennem a másodlagos élmény (bárha már a regényekben is mintha kevesedne a szó szo­ rosabb értelmében vett cselekmény). Így él­ tem át cselekedetként az utazást, egybevetve a látottakat a tudottal, a történőt a megtör­ ténttel. Részese voltam jelennek és múltnak. B ár ezentúl tulajdonképpen nem „követtem el” semmit. „Vajon?” — kételkedhetnék újra Déry T i­ bor szavával szólva. Itt vagyok Münchenben. Most is túndöklik a ráboruló nyári ég alatt, mint Thomas Mann festette 1902-ben, sugallatos novellájá­ ban, a „Gladius dei”-ben. De itt született 1923-ban az első Hitler-puccs terve is, és harmincegy év múltán München egét könyv­ máglya fénye világította be, amelyen az ő (Thomas Mann) könyveit is égették. Az ége­ tés tébolya nemcsak a könyvekre terjedt ki aztán Európában, kárhozatos példájaként annak, hogy mivé válhat az ember. Sétálok az Alte Pinakothek vadgesztenye­ fái alatt a fényes délelőttben. Messze még a fenséges őszi napok, amikor a vadgesztenyék bőre fénylik, am int lehullva felrobbannak a gyepen, a járd a kövén, a gépkocsik tetején. Még nem hallatszik a robbanásuk. Egy pilla­ natig, mintha időtlen volna ez a parki béke. Az Isar kristályosan zöld tükre fölött talán most száll suhanva egy madár. Fiatal leány fekszik elnyúlva az aszott füvön, hátát mutatva a napnak, melltartó­ ja csatja is kioldva. Csak nem Leukipposz kései leányai közé tartozik,, akiknek elrab­ lását a nagy flamand mester, Rubens festet­ te meg a barokk dús pompájában? (A fest­ ményt pár lépéssel arrébb őrzi a második vi­ lágháborúban bomba verte képtár.) nem látni senkit a közelben, aki elrabolhatná a napozó bajor leányzót a sárgán világító fűről. Megpillantottam egy Németországot — jo b­ bára a Wien-Oostende-express ablakán át — Passautól Aachenig, Nürnbergen, a h aj­ nali Würtzburgon, a M ajna menti Frankfur­ ton, a kertes Bonnon, a dómos Kölnön ke­ resztül. Láttam reggeli fényben Mainz tor­ nyait, Amnon otthonát, a német romantika, a tündérregék földjét, a R ajna tartom ányt Mert nemcsak intenzitásra, extenzitásra is szüksége van néha a léleknek. Új Németor­ 12 szágot láttam futólag amelynek gazdasága pontosan szervezett, m árkája erős, építkezik és tágas utakat húz. És az ország lelke, gon­ dolkodása? Mindegyre hallunk erről, de ezt nem látni a vonatablakból. Mindenesetre, ez régen nem a Goethe-kor híres regényírójának világa. Jean Paul a ré­ gi Németországot írta meg, nyárspolgárok, filozófusok, zenészek világát. Ez a világ aprócska fejedelemségekből állt, postakocsik robogtak át ra jta hangos tülköléssel, nagy idomokkal és nagy hűséggel megáldott ha­ jadonok álmodoztak benne, a zegzugos kis utcákban egymásba hajoltak a házak, a fo­ lyók táncos hullámfodrokat gyűrögettek. Ez a világ már a múlt században eltűnt. Jean Paul még azt írhatta: „a franciáké a föld, az angoloké a tenger, a németeké a levegő”. Igen, a levegő. Jó volna többet tudni arról, milyen most ez a levegő az újra felépült né­ met utcasorok vadonatúj házai között, az ősi dómok árnyékában, a kamionokkal terhelt tükörsima autóutakon. Vannak jelek, ame­ lyek figyelmeztetnek, nem árt, ha odanézünk. Mr. John Angus Norwood, új-zélandi sógo­ rom (szóval: Gus) elszántan rágja a szendvi­ cset a Szent Pál katedrális mellett egy kőpa­ don. Elhessentjük a galambokat a tányértól és a söröskorsóktól. Még beleinnának. Bár nem tudom, kedvelik-e a sört a galambok. A szendvicset bizonyosan: pillanatok alatt felcsippentik morzsáit a lábunk elől. Tana­ kodunk, felkapaszkodjunk-e a székesegyház tetejére, ahonnan jó a kilátás. A szendvics száraz, mint a madáreledel. A Banks gyerekekre és a madaras asszonyra gondolok, akik P. L. Travers bájos regényé­ ben valahol itt találkoztak, útban a Citybe, apussal uzsonnázni. Ott lépkedett velük a csodálatos Mary Poppins, a dadatündér. Most nem látjuk a madaras asszonyt a ma­ dár nevű ember, Sir Christopher Wren temploma mellett. A pubot, ahol ételünket, italunkat vettük, szintén róla nevezték el. Figyeljük a röpködő madarakat. Tényleg, hova lesznek ezek este, ha nincs itt az az asszony, hogy mint a kotlós csibéit, maga alá gyűjtse őket. — Felm enjünk? — kérdezi Gus. — H m .. . ha mi lennénk Mary Poppins... Hány lépcső is vezet fel? — Oh, Mary Poppins.. . — nevet a sógor. — Azt hiszem, nagyon sok lépcső vezet fel. Nem megyünk fel. Mary Poppins elment a nyugati széllel, csak Mary Shepard illusztrá­ cióin maradt közöttünk. Ha ugyan valaha is itt volt. Hol lehet most? — Apa, hol vannak a csillagok? — kérdez­ te egyszer tőlem Sándor fiam, bámulva a csillagos égbe. — A világűrben — mondtam. — Messze. — De hiszen látom őket — makacskodott. — Belelátunk a világűrbe? — Igen, mindenki „fellát” a világűrbe, csak később ezt sokan elfelejtik. — M iért? — hangzott az újabb kérdés. Nem tudtam válaszolni. Most arra gondo­ lok itt Londonban, miközben bandukolunk haza a barátságos Stanley House Hotelbe (s megvesszük a helyi lapot, a Westminster and Pimlico Newst), hogy ez a gyermekkor vége, Amikor ezt elfelejtjük. Otthon az lesz az első, hogy ezt megmon­ dom neki. Mielőtt még én is elfelejteném. — Gyerünk a saint-gillisi piacra Ju liká­ val — mondja reggel K. E., öreg brüsszeli barátom. Itt lakik m indjárt a piac mellett, az Auvenue Jean Voldersen, műtárgyakkal, könyvekkel gazdagon berendezett lakásban. A képek között felfedezem Mednyánszky László egy kisebb méretű festményét; naple­ mentét ábrázol. Tompa vörösben a nap, az egbolt már sötétül, a láthatáron meggyult az árnyék. A brüsszeli utca forgalma nemigen hallatszik, fellogják a függönyök. Egy másik talon kedves Murillo-reprodukció. A piac magában foglal egy kis teret és több l ejtös utcát. Járkálunk a sátrak között, Julika vásárol, beszélgetünk. K. E. nemze­ déktarsaival együtt küzdelmes életet élt. E lejt egy-két ironikus mondatot a belgák nagyzolásáról. Igaz, nem a kis Manneken P is előtt, amely óránként ötven litert „pisil” (a kánikulára való tekintettel most csak hu­ szonötöt). Kevés a víz. Otthon mi is Evian­ palackböl isszuk, hűtve. Vidám ez a piac. És bőséges az árukínálat. Gyűlik az ebédrevaló. Amott egyik standon olajb ogyóhalom zöldell. — Vegyél csak egyet — unszolnak. Beleharapok. Fanyar, keserű. K. E. jóízűen nevet. Az olajbogyó nem ember, akit szeretni kell. Könnyű volna, teszem azt, macskának len­ ni Párizsban. Csak kilépnék a Hotel de la Bretonnerie harmadik emeleti szobájának ablakán, és máris hamisítatlan, girbe-gurba háztetőkön járnék. Ki is lépnék így is a tetőre; egyik ruhadarabomat vitte el ablakomból a szél. Azért ez nem ilyen egyszerű. A tetőn is az marad az ember, aki lent a földön. Elóny-e, hátrány-e ez, nem tudom. Kati és Gus fel­ kiabál a másodikról: — Vetkőzöl? Vetkőzöm. A szemközti tűzfalon velem mo­ zog árnyékom a falon. A teljes lelki meztelenkedést, az indulatok, érzelmek zabolázatlan pőreségét nem kedve­ lem, jelentkezzen bármilyen formában. E l­ ismerem, minden művészben megbúvik vala­ miféle szellemi értelemben vett exhibicioniz­ mus, önmaga megmutatásának hajlama. Enélkül nem lenne művészet. A magamuto­ gatás gátlástalansága azonban engem taszít. Paraszti szemérmesség maradványa volt ez bennem? Nem hiszem. Inkább az intellektus, az értelem önfegyelmező erejében hiszek, amely az alkotás adott pillanatában gátak közé szorítja az ösztönök, az érzelmek, az indulatok feltörő áradását. Véleményem sze­ rint az önmagára és másokra is adó, igazán komoly költészet egyiket sem nélkülözheti. Költészetről szólva, csak a „jó” vagy „rossz” megkülönböztetést fogadom el, az érzelmi vagy intellektuális megkülönböztető jelzőnek szerintem a költészetben nincsen értelme. Persze, amint erről Keresztury Dezső is szólt egy korábbi beszélgetésünkkor, a magyar költészetet úgy szokták jellemezni — minde­ nekelőtt a perzekutor esztétika, annak ide­ jén éppen a Nyugat ellen —, hogy a magyar józan nép, nem filozofál, és így tovább. Ez enyhén szólva, nem igaz, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály úgynevezett gondolati költő, Ady Endre a világirodalom egyik leg­ nagyobb költőfilozófusa, hogy csak néhány példát említsek. Az úgynevezett bölcselő, mo­ rális költészetnek erős hagyománya van nálunk. Az indulatoskodás, a lobogás, persze, tet­ szetősebb, hangosabb és első látásra nyilván­ valóbb hatású. Sok veszélye lehet azonban annak, ha az ember pusztán indulataira, ér­ zelmeire támaszkodik, főként ha másokat is erre biztat, unalmasnak, netán komótosnak bélyegezve azt, aki nem érzelmeiben tobzó­ dik, hanem a gondolatok tüze mellé kíván te­ lepedni. A zabolázatlan indulat önmagában csak rosszat hozott az emberre és a társada­ lomra, bizonyítja a történelem. Tovább vetkőzöm, de már elhúzom a füg­ gönyt: e tű n ik árnyam a fa ró l. Tóth Elemér �Dózsa Ildikó Mimóza, a mézesmadzag Szomorú kis szélhámos üldögél a tyúkól tetején. Rendes ember is lehetett volna belőled, Tóth K álm ánka. . . ! Olyan, aki addig nyúj­ tózkodik, míg a takarója ér, és nem tekereg idegesen az egyszer hopp, máskor kopp hézagai között. Töltöttgalamb-asszony vasárnap húslevest tálalna eléd (a csontból te szürcsölnéd ki a sós velőt), és délután sétálni vinnéd a megnyugtatóan rossz haramiaporontyaidat. Havonta lenne tiszta ágyneműd, és a főnököd néha megdicsérne. A lottószámokat ugyan sose találnád el, de egy majdani becsületben megőszült halánték, az semmi? Kálmánka, kis pitiáner bánatosan bám ulja a teleholdat. Sosemvolt-szent-Dávid mélán hegedül, de ezt csak a macska hallja a ké­ mény mellett. Hullámzik is tőle a macskaszőr, akár a szélborzolt sarjú. Szellő sem rezdül, a fák állnak, mint régi kép lapjára der­ medt sziluettek, és az állat belép az árnyékba. Kálmánka pislog Ho­ vá tűnt a macska? — Nagyanyja boszorkányszombat-beszámolóin ne­ velődött fantáziája csodát követelően feszíti a Kálmánka szerint unalmas valóság határait. Nyári tündéréjszakán, amikor a szivárvány színei holdfehér álruhában tündökölnek, a kis szélhámos szorgalma­ san várja a csodát. Például jön egy mandragóra. (Mert Kálmánka nem megy a rétre szerecsengyökér után. Sejti, hogy ezen a környé­ ken nincs, meg fél is a mezőn járni éjjel, egyedül.) Árva kuvik se száll erre, csendben alszik a falu. Hátha visszatér a macska — re­ ménykedik Kálmánka —, és, mondjuk, repülni fog. — Mereven nézi a kéményt. Eredmény nincs. A kiábrándítóan prózai macska a szom­ széd szénakazlában vadászik pocokra, mivel a saját területe K á l­ mánka által foglalt. Repülni pedig reggel fog (amikor álmos és idősb Tóth Kálmán belerúg), és néhány méter szárnyalás után sértődött nyekkenéssel landol az egresbokorba, de erről még sem a cica, sem id. Tóth nem tudnak. A közeli országúton átrobog egy autó. Fiat — hegyezi füleit Kálm ánka. Nem találja el. de erről legalább eszébe ju t a munka, a felkelés, általában minden, amit utál, és elkeseredé­ sében bemegy aludni. Nedves falak salétromszaga zavarja ki orrá­ ból a frissen kaszált fű illatát. Káromkodva lesöpri takarójáról a pizsamát, ruhástól fekszik az ágyra. — Már megint lármázik a vén­ ember — sóhajtja elkeseredetten. (Apja csak ötvenéves múlt, de, ha a hátán fekszik, tényleg hortyog.) Kálmán dühében olyan han­ gosan műhorkol, hogy az már ordításnak tűnik. Id. Tóth meglepe­ tésében az ablak felé fordul és elhallgat. Kálmánka álomba merül. Közel a pirkadat, a derengésben hanyagul ácsorognak a búto­ rok; komód könyököl kártyaasztalra, ruhásszekrény falhoz támasz­ kodik, szkáj-puff az olajkályha mellé kuporodva bóbiskol. A régi pesti lakásban csak csúnyák voltak ezek a szedett-vedett darabok — egyik thonet, másik modern, harmadik kovácsolt vas az Ecseriről —, a falusi szobában riasztóan idegenek. Id. Tóthnak égett a pesti talaj a lába alatt, összkomfortos fő­ bérletét „saját vidéki házra cserélve (szoba és konyha; a tyúkól, meg budi a tenyérnyi udvaron) elmenekült. Jó l számított: senki nem ment utána. Bosszúért lihegni általában kétezer forint felett szok­ tak az emberek. A cserénél motorkerékpár volt a ráadás. M egjaví­ totta, aztán névtáblát erősített a kapura: Tóth Kálmán okl . gépészmérnök. — Hát ez melyikünk? — heherészett Kálmánka, amikor először látta. — Általában mindegyikünk, ha pedig zűr van, akkor az, ame­ lyikünket nem macerálják. — És. ha akad itt kolléga, akkor mi lesz? — akadékoskodott Kálmánka. — Értünk a motorhoz, vagy nem? Nahát akkor! — Aztán beza­ varta a városba atya a fiát dolgozni. — Nyár van, szabadságra men­ nek. keress magadnak maszekot, aki munkaerőhiányban szenved, szegény. Lassan már tejre sem lesz pénzünk, és, ha a szomszéd rá­ jön, hogy a kutyának tőle lopom a tojásokat, jó l nézünk ki — aggó­ dott ékes magyarsággal. Kálmánka keresett és talált maszekot. Óvatosan, apjától örökölt körültekintéssel csereberélte az alkatrészeket — rossz helyébe még rosszabbakat tett, a teljesen jókat pedig hazavitte. Néha fellázadt. Nem kedvelte az utazást, ha csak félórás is, mert az állomás meszsze van. — Únom! — nyafogta. — Jobb, ha én egyelőre nem mutatkozom Pesten — így a fa­ terPoroszkált hát tovább a kis csirkefogó, át a fátyolos hajnalo­ kon . . . Emberek arcán az álom zsíros visszfénye. Félretaposott sarkak, cipők repedéseiben szürke por. Ásítások öblítetlen szájakon. Egy nő lábszárán elmaszatolt tegnapi sárfröccs. A várótermek sivársága — a fal mellett ülők merev vonásai (hamvazószerda sárga pergamen­ maszkja). Aki középre kényszerül, védekezésül az asztalra borul — négy szék, összecsukódott négyszirmú rózsa. Ha valaki belép, élén­ külnek a tekintetek. Míg kuckót keresve járkál, kísérik, mint égető sugár; vesszőfutás — húsába vág a nadrág gyűrődése, kétszeresen érzi saját vasalatlanságát. A vonaton se jobb. Kézimunkázok: kispálca, öt ráhaj tás, két láncszem. K ártya: ulti, máriás, kontra, rekontra. Külön autóskaszt: utógyújtásom van, tegnap m utattam . . . valami a lengéscsillapító­ val . . . én a gyertyát ötezrenként.. . Kálm ánka menekült. Fuj, motor, autó, szerelés, nem kell! Nők­ kel próbálkozott. Az egyik megvetően elfordult, a másik hetykén odavágta: nem ismerkedem! A harmadik vagy negyedik többnyire ráállt az unaloműzésre. Kálmánka ilyenkor rengeteget hazudott. Csak úgy, edzésből, és ez nagyon jólesett neki. Almazöld nadrágban fe­ szengő nőn például kipróbálta, elhisz-e neki ötszáz könyvet? Elhit­ te. Hazafelé copfos tinédzsernél ezer kötettel folytatta, mire a leány­ zó ásítozni kezdett, és otthagyta. Kezdetben gyanakodva figyelték az „új mérnökéket” a falusiak, de Kálm ánka rendszeres bejárásától megnyugodtak, s ehhez faterka is hozzájárult: a rokkantsági nyugdíjam, a b alesetem ... szegény,jó, áldott hitvesem (makkegészséges, és hetedhét határon túl körülbe­ lül ötödik élettársánál tart), napok telnek, hogy szerencsétlen gyer­ mekemhez szólok egy szót, ő is olyan nervózus, és így tovább. Az isten lábát Kálmánka fogta meg, amikor kutyasétáltatás köz­ ben találkozott az országúton egy izgatott férfival. A pasas vontató után érdeklődött, szervizbe kellett volna vinni a kocsiját. — Megnézzem? — ajánlkozott Kálmánka. Azonnal látta, nem komoly a baj, de gondterhelten hümmögött. A férfi szidta a szervizt, az autót, a magasságost, s akkor Kálmánka pontos időzítéssel tálalta a megjavított gépkocsit. — J a j, de jó ! — nyögött a tulaj, és örömében a kutyát simo­ gatta meg. Mimóza, az aranyspániel a vizslafajták túláradó szeretetével azonnal a nyakába borult. Kálmánka állt szerényen, a pasas meg Mimóza ölelgették egymást. — Csodálom. Mimóza egyébként olyan tartózkodó — mondta. — Ó, én értek a kutyákhoz — hízott a tulaj. — Mennyivel ta r­ tozom? — Semmiség. Amit gondol, uram. Kétszer annyit kapott, mint amennyit ő gondolt— Maga nagyon ügyes — szólt vissza a férfi a volán mögül. — Hol dolgozik? Kálm ánka összerezzent: „Lakáscímet, munkahelyet soha nem mondunk!” — visszhangzott benne az atyai intelem. — Szabadságon vagyok. Betegszabadság. Egy kis tüdőcsúcshu­ rut. Itt pihenek, jó a levegő. — K ár . . . Arra gondoltam, hogy megnézhetné máskor is . . . — Boldogan, uram, megtisztel. Írja fel a címét, gyakran megyek haza vizsgálatra, ilyenkor felkeresem a régi kuncsaftjaimat. R a­ gaszkodnak hozzám, meg nekem is jó egy kis mellékes a táppénz mellé, ugye . . . Kálmánka előtt hihetetlen távlatok nyíltak. — Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe! — mérgelődött id. Tóth. — Mi leszünk a maszek sárga angyal. Mimózám, kislányom, ebben a buliban neked is ju t szerep. És lőn . . . Öreg vekker csörömpöl, üvege nincs. Id. Tóth kilöki a zsalugátert. A bútorok haptákba vágják magukat. Kálm ánka álmosan nyö­ szörög : — Mindig ez a korai felkelés. — Gyerünk, gyerünk, szép az idő, már tele az országút. Sicc, te dög! Most végzi a cica az em lített műrepülést. (A macskahasználati jog együtt szállt Tóthra a házzal és a motorkerékpárral együtt.) Mimóza örvendezve nézi a mutatványt, mert a macska, ha nagyon éhes, tőle lop hol egy kis húst, hol egy kis tejet, s a spániel ellen­ állása esetén kioszt néhány karmos pofont. — Rosseb ezt a hideg vizet! — szűköl Kálmánka a kútnál, és nem készakarva, de alaposan leönti a sebeit nyalogató macskát. Iszkol a szegény, és legalább két napra eltűnik, pedig bujdosnia sem érdemes. Ha előkerül, így üdvözlik: — Na, te is itt vagy? Már örültem, hogy elvesztél. Kálmánka tornázik. Ez se segít az alakján. Aránytalanul hosszú felsőtest, rövid lábak, homorú sípcsontok. Felül se akad vigasztaló: szomorú lófej, dülledt szemek, kese haj. És csorba fogak. — Menj már orvoshoz, hozasd rendbe azt a randa pofád — küld­ te kedvesen faterka. — F ájn i fog. — Na és! Túlélted a katonaságot, ezt már kibírod. — Munkaadóit is kérnek. — Igaz, — szontyolodott el faterka, és nem foglalkozott többé fia kozmetikájával. Szabad szombat, hatkor indulnak. A bécsi útra igyekeznek, kel­ lemesebb a nap, ha zsíros külföldi az első a balekfüzéren. Id. Tóth vezet, Kálm ánka mögötte, Mimóza az oldalkocsiban. A faluban egy­ szer és mindenkorra elintézték a rendszeres kiruccanásokat: a te­ metőbe. . . szegény, jó feleségem . . . igen, a fiam i s . . . áldott egy anya volt. A szülővárosában . . . izé, Zalakovácsnokban. 13 �Az országúti műsor mindig ugyanaz: — Segíthetünk valamit? Aztán, ha a pasas nagyon hülyének látszik, az orra előtt cserél­ nek ki hibátlan alkatrészeket rosszra. Végeredményben az a lényeg, hogy az autók a kezelés után legalább annyit mennek, mintha iga­ zi szerelő nyúlkált volna bennük. Akadnak hozzáértők öntudatos szöveggel: — A Hardy-tárcsám szakadt el. Elég lazák voltak a szálai, t u d ­ t a m , hogy ez lesz a vége. Persze, csinálhatnék újat, de nincs feles­ leges gumiabroncsom. — És, ha a kardáncsukló törött el? — incselkedik Kálmánka. — Elvben lehetséges. A hiba tünetei ugyebár. . . — Megegyeznek? J a j, csak azt ne! Id. Tóth elővarázsol Mimóza feneke alól egy vadonatúj Hardytárcsát. — Önre bízom, uram, az üzletben ennyi, meg en n y i.. . Ha a pali nem siet. és boldog, hogy ez a két szimpatikus férfi megmentette (mi lehet faterka arcán, hegyes orrára akasztott két kis gombszemén, ami bizalmat ébreszt az emberekben?), Mimózával kezd törődni. Vagy utálja a kutyát, vagy imádja, semlegessel a két Tóth még nem találkozott. — Milyen állat ez? — kérdezi a tájékozatlan, és ha így kezdi, már nem kutyapárti. — A szomszéd megkért, vigyük le ezt a dögöt az anyósának. Nem is értem, mit képzelnek egyesek, szegény kisfiam ráadásul a l­ lergiás a szőrre. — Bűbájos kis spániel — gügyög a kutyaőrült, és nem tudja, hogy ő már elveszett. Atya, s fia gátlástalanul randalíroznak a mo­ torházban, s felváltva tömjénezik a pasast: — Van valami az úrban, amit megérez ez a buta kis jószág. Máskor megharapja az idegent. — Harap? Egy spániel? — hüledezik a balek. — Ezt most hal­ lom először. Megrágalmazott Mimóza önfeledten csókolgatja balek kezét, aki­ nek eszébe jut, hogy volt egy cockerspánielje. Kakukkfüves rétek­ re emlékszik, ahol kutyája a vadcsapás illatától részegen henter­ gett, kényeskedve harapdálta a kamillákat, és ha üldözőbe vett egy lepkét, hosszú fülei lebegtek a meleg szélben, diadalmas lobogók: — A szomszédaim nem szerették... — Ugye? — kap az alkalmon Kálmánka. — Mimózánk például rajong a tejszínhabért, de csak titokban adhatunk neki, mert ha m eg látják ... a j- ja j! —, és legyint. Balektól várja a folytatást. — Így van. Morognak, hogy bezzeg én a gyermekemnek se adha­ tok tejszínhabot naponta. Igyon kevesebb sört, meg pálinkát, nincs igazam? Majdnem összeölelkeznek a nagy egyetértésben, id. Tóth Mimó­ zát gyömöszöli: — Puszi, puszi, apukának, okos kislány. Balek ellágyultan megadja cím ét: — Ha arra járnak, nézzenek be. Mindig akad javítanivaló ezen a vacakon. Mimózát okvetlen hozzák magukkal! Kezd félni a két maszek angyal. Eddig minden sikerült. Túl szép ez ahhoz, hogy sokáig tartson. Kálmánka követelőzni kezd, ru­ hát akar, faliszőnyeget. — Megőrültél! — robban fater. — Ide! Faliszőnyeget! — Nem bírom már nézni a penészt, ha reggel kinyitom a sze­ mem . . . és este ez az utolsó. Öltönyt is ígértél. — Minek az, nézz meg engem! — Hónapok óta nem voltam sehol, ha egy jobb tyúkot akarok, kell a cucc. — Vetess a nővel. M inél idősebb, annál bőkezűbb. Kálmánka fintorog. Fater egyszerűen komor. Ősszel még a ben­ zingőznek is más szaga van. Télen kevesebb a külföldi, és az álla­ mi kocsik sofőrjeit nem lehet bepalizni— Már úgyis untam. Rengeteg meló volt. Ilyen erővel kiválthat­ nánk az iparengedélyt, akkor, nem kéne hajnalban kelni — álmodo­ zik Kálm ánka. — Nincs az a marha, aki nekem kiadja; meg a sok utánjárás, kilincselés. . . És várni, hogy jön az i p s z e , akkor dolgozni, amikor ő akarja, nem akkor, ha kedved v a n . . . — Mikor van nekem kedvem? — borzong Kálmánka. — Na, látod. Nem való az ilyesmi kényelmes fajtánknak. Előveszik a k i s o k o s t — pontos könyvelés számításba jöhető hülyékről. — Próbáld meg te — biztatgatja id. Tóth a fiacskáját- — Ne­ ked jó dumád van, én már unom a seggnyalást. Megnyálazza az u jját, számolgatja a vagyont. Tasakban hurcol­ ja, félti nedvességtől, egértől, s nem utolsósorban Kálmánkától. — Ennyi még nem volt! — Kálmánka szeme csillog. — Nesze, itt egy százas, viheted a motort meg Mimózát. Kálmánka útnak ered, fölötte lebeg az atyai áldás. Főbaleknál kezdi a sort, idegesen csenget, meddig lehet fokozni a linkséget? — Itt a Mimóza! — örül balek. — Milyen kedves, hogy eszébe ju tottam. — Erre jártam . Nem is reméltem, hogy délelőtt lévén, önt itt­ hon találom, uram. 14 Kálmánka finom, mint egy budai úrilány. Beül a kocsiba, tú­ ráztatja a motort. Balek lelkendezik: — Tudja, amikor maga megmentett, tisztára mennyből az an­ gyal — volt. — Szelepcsiszolás. Igen, ez feltétlenül szükséges, harminc fo­ rint — mondja Kálmánka ellentmondást nem tűrően. — És tessék csak figyelni! Ha benyomom a kuplungot, mit hallani? Balek fülel: — Semmit — mondja tétován. — Zúg, nem? — Igen, m i n t h a zúgna. — Kuplungállítás. Önnek, uram, egy ötvenesért. Leviszem a mű­ helybe az aknára, két óra múlva hozom is vissza. (Balek tétovázik.) Jó kis kocsi, kár lenne érte. Ha elhanyagolja, rövidesen kétezerbe kerül. Nékem mindegy, az ön érdeke, uram. Már nem is vállalok mást, csak f auvét. Megbízható. Ha jegyzőkönyvezni megyek, ilyen­ nel találkozom a legkevesebbet. — Miért, hol van maga? — Műszaki szakértőként dolgozom. Helyszínelés- Többet nem mondhatok. . . Sietek is, vár az őrnagy, de azért ezt beszorítanám. Faterom önkéntes rendőr, ad a pontosságra az öreg. Balek nem érti az összefüggéseket, de bizonyos szavak — rend­ őr, őrnagy és többet nem mondhatok — megnyugtatják. — Addig itt hagyom a k u tyát. . . Balek, karjában Mimózával, a kapuból néz autója után. (Mimó­ za, mint zálog, nem a legnagyobb biztosíték. Id. Tóth őszintén sírna „kislánya” után, de Kálm ánka elcserélné majdnem új kocsira.) A sarkon túl várja a motorkerékpár, kivesz az oldalkocsiból né­ hány alkatrészt, és elszelel az autóval. A város másik oldalán meg­ nézi. mi cserélhető benne. Magasabbra állítja az alapjáratot, fesze­ sebbre az ékszíjakat, aztán parádézik kicsit: vesz egy forintos fagy­ laltot, a kocsinak támaszkodva nyalogatja. Csillog a króm, az ab­ laküveg, egészen tűrhető az élet. Most kellene egy jó nő, s meg sem állni vele, mondjuk, Párizsig. . . Indul vissza a balekhoz. Megint a régi, szomorú pitiáner — volt kocsi, nincs kocsi. — Hamarabb jö tt, mint mondta — fogadja balek. — Sürgetett az őrnagy. — És nem vitte a forgalmit. — Lényegtelen. Nekem van egy igazolványom, ha azt felmuta­ tom, másra nem is kíváncsiak — mondja a kis feledékeny. Balek irigykedik. Aztán kifizeti a munkadíjat, bele se néz a ko­ csiba. Sértődötten közli, hogy Mimóza nem fogadta el tőle a csokit. — Ilyen spánielt még nem is láttam. (Mimóza se látott még csokoládét.) — Válogatós — mentegeti Kálmánka. — Kizárólag tejszínhabot eszik. — Tényleg, mondták is már, hát köszönöm, és ha erre j á r . . . Pápá, M im óza. . . Kálm ánka csámpázik a tragacsához, cibálja Mimózát, aki es­ dekelve vinnyog izgalmasabb lámpaoszlopoknál. Kálmánkának nincs kedve hazamenni, lassan berreg át a kereszteződéseken és töpreng, hogyan szerezzen közel háromszáz forintjából öltönyt. Esetleg nadrá­ got. De legalább egy pulóvert. Leáll, bám ulja a kirakatokat, végül inget vásárol. Borvörös, fényes, egyszóval visszataszító. Neki tetszik. Cselleng tovább, lóbálja a kis csomagot. Egyszerre eláll a lélegzete, �mert a keskeny utca két partja között mellénye szárnycsapásaival átvitorlázik a Nő. Keblei két számmal kisebb melltartóban bugyognak, vastag szálú h aja irdatlan csípőjét verdesi, s oly’ könnyedén le­ beg, mint súlytalan hájgömb. Tápláló anya, almaarcú willendorfi ősVénusz. Vénasszonyok nyarának bágyadt verőíénye; a mozdulatlan levegő őrzi a nő verejtékszagának kondenzcsíkját. A hájgöm b. Mi­ mózával barátkozik. Kálmánka halkan sóhajtja a széles hát mö­ gött: — Kezeit csókolom. Szeretné eldarálni a szokott szöveget, hogy hiába, a kutyák megérzik stb. De ez most valahogy nem sikerül. K ínjában bemutat­ kozik. — Örvendek. Schmidt Elza vagyok — mondja a nő magas, kel­ lemes hangon. — Okleveles ápolónő — teszi hozzá. Kálmánka erre bem utatja kutyáját is: — Mimóza. Aranyspániel, ötéves, hajadon. A nőnek eszébe jut, hogy ő már harmincöt éves, és papíron — sajna — ő is hajadon. Bosszankodva ráncolja a homlokát. Kálm án­ ka fél, hogy elrontotta a dolgokat, mentve a menthetőt, óvatosan ráalél Mimózára. Teletalálat. A Vénusz, eleddig visszafojtott és tel­ jesen feleslegesnek tűnő gyöngédségével feltámogatja, és vezeti a lakása fe lé : — Éhes? Beteg? Lélegezzék nagyokat. Ne féljen, majd én vi­ szem . . . Kálmánka engedelmesen támolyog, a hömpölygő Vénusz válláig ér, pilincke fogpiszkáló viruló gyümölcsön. Társbérlet. Rózsika néni. — Mi az, kedvesem? Elütött valakit? Riadtan les Elza hóna alá, ahonnan Kálmánka hasonló ijedt­ séggel pislog ki. — Azt hittem, a kedves mama — hever Kálmánka a fotelben,, lenyelt valami gyógyszert, amitől azonnal igazi hányingere lett, Mi­ móza kíváncsian szimatol ide-oda. — Árva vagyok — borul könnybe Elza szeme. Áll a szoba kö­ zepén, mint elvesztett óriásbébi a libalegelőn. — Mennyire megértem. É n tudom, mi az, árvának le n n i. . . Ne­ kem sincs senkim — végzi ki Kálmánka pillanatok alatt elnyűhe­ tetlen anyját, és kórószívósságú apját. — Csak hányódom. . . Men­ hely, akarom mondani, nevelőintézet. . . És ágyrajárás. Minek is élek én? — J a j, nem szabad így beszélni — és Elzácska sír, mint bóbitás, szelíd felhő, amely alig v árja már, hogy öntözendő virágra talál­ jon. — Ne tessék szomorkodni, olyan szép és fiatal tetszik lenni — mondja Kálmánka csukladozva a gyógyszertől és az izgalomtól. — Maga most csúfolódik. Elzácska lepedőnyi férfizsebkendővel legyezgetve mély kivágá­ sát, hergeli Kálmánkát, és a forma kedvéért sír tovább. Mimóza siet­ ne vigasztalni, de Kálm ánka illetékesebbnek érzi magát, és alaposan meg is vigasztalja. A káderezésre hajnali négykor kerül sor, amikor Kálmánka már olyan fáradt, hogy csak pékséget tud kitalálni ma­ gának, ahol punkt azonos műszakban dolgozik Elzával. Kiderül, hogy a nőnek van egy Misi mókus nevezetű nyeremény-Trabantja. Erről ju t eszébe a kis csirkefogónak, hogy valamikor autószerelő is volt, aztán Elza elhömpölyög a kórházba, Kálm ánka pedig igyekszik haza. Fater karikás szemmel fogadja Mimózát, a motorkerékpárt, és egyszem gyermekét. — Hol a francba’ tekeregtél? Már azt hittem, vihetem a Mar­ kóba a zsíros kenyeret. Kálmánka mesél, fater izgul, kezét dörzsöli: — Ez igen! Mikor mutatsz be neki? — Nem lehet, azt hazudtam, hogy külföldön vagy —, füllenti az okos kisfiú. — Elvégre ide nem hozhatom, majd törd a fejed, most hozzáköltözöm. — Mondd, hol lakik? Te, nem púpos az a nő, vagy sánta? Kü­ lönben hogyan ragadt volna rád ilyen gyorsan? — gyanakszik fa­ ter. Kálmánka összekaparja a betyárbútort, útravalónak kap három címet a kisokosból, hamuban sült pogácsa. — Mimózát nem adom! Fater fél, hogy kutya nélkül nem boldogul, ha mégis rászánja magát az útonállásra. — Igen, de ha meglát kutya nélkül, mit gondol? — Ellopták, kész! Kálm ánka vonaton megy Vissza. Elza a kórházkapuban várja „drága, pici ágyrajáróját”, és azonnal zokogni kezd, amikor meg­ tudja, hogy Mimózát ellopták. Hirdetni akar, de Kálm ánka tiltako­ zik. Fater ugyan nem szokott újságot olvasni, de sose lehet tudni. Képes megjelenni Mimózával, és szemrebbenés nélkül felnyalni a jutalmat. — Vőlegényem — mondja Elza mereven Rózsika néninek, aki majdnem a küszöbre fekszik, nehogy véletlenül kikerüljék. Később pancsol a konyhában. Valami nagyon finomat akar főzni Kálmánkának, de a hús leég, a habroló összeesik, a leves csomós, E l­ za bőg. Kárpótlásul kap vitaminokat, undorító labdacsokban. Késő estig szerelgeti a Trabantot, nagy gonddal és szeretettel —, ez már majdnem saját kocsi. Éjszaka szánakozva gondol faterra, aki egye­ dül hortyog a dohos szobában. Elza mosópor- és napszagú, puha ágya, dús, meleg haja, Elza-mandragóra, drága Elza, elzadrága. . . Kálmánka álomba merül. A ferdén lógó, rossz redőny résein be­ szűrődik az utcai fény, a „világítós rekamié” tetején, csillagterítőcs­ kék közepén negédes őzike, üvegelefánt, foszforeszkáló minifeszület; porcelánba dermedt táncosnő örökkétartó piruettre perdül, A kár­ pitozott fotelok fejtám láján csipke, ülőkéjén csipke, néhai papi és mami fényképei alatt szintén csipke. Általában mindenütt édes, pici terítőcskék, a futószőnyegen elhasznált lepedő, hogy az kop­ jék, ne a szőnyeg. És ekkor a békés éjszakába beletrombitál Elza csöppet sem finom horkolása. Kálmánka felriad. Hiába, nem lehet minden együtt. Kálmánka a hozományba kapott címekkel tűrhető klientúrát épít ki magának néhány hét alatt. Fő vonzereje, hogy házhoz megy. Alá­ zatos és illemtudó, mint azelőtt, de csalásra újabban csak akkor fa­ nyalodik, ha nagyon muszáj, és hazudni is csak akkor hazudik, ha elkerülhetetlen. Életében először félrerakja az apránként csordogáló pénzeket (nem kell faternak adni és fillérenként visszakunyerálni), s mint havi fizetést nyú jtja át Elzának: te jobban tudod, mi kell, beosztóbb vagy, mint é n . . . A meghatott Vénusz először is fehérne­ műt vásárol Kálmánkának. Esténként arról beszélgetnek, milyen le­ gyen az új öltöny. Éjszaka Elza csökönyösen horkol, Kálmánka megbocsájtó mosollyal virraszt. Elza úgy véli, hogy a házasság csupán idő kérdése, míg Kálm án­ ka végre legyőzi vele született félénkségét és nyilatkozik. Kálm án­ ka az ünnepélyes aktus útjában ugyanazt az akadályt látja, amely fogai megcsináltatását se tette lehetővé: munkahely kellene. K ál­ mánka tehát állást keres. Ha az van, minden van; otthon, kocsi, fe­ leség, és nászajándékba esetleg egy kismimóza. De fater emészthe­ tetlen mócsing. Rágja, rágja, nem tudja se lenyelni, se kiköpni. F á ­ radtan tér haza egyik este. Fázik, kínt, dara esik, fáj a torka is. E l­ za kisírt szemmel fogadja. — Itt já rt egy ember. Az apádtól hozott üzenetet Kanadából. Miért hazudtál nekem? Kálm ánka elveszti a fejét. Nem számított rá, hogy fater idejön feltámadni, ráadásul K anadából... Gőzölgő hazugságok között vá­ logat, egyiket se érzi jónak. Mindent el kell mondani, bízni Vénusz irgalmában. Kicsit meg is könnyebbül. Az igazság a legkényelme­ sebb. Új élethez tiszta lap. Elzához sompolyog, sokat sejtetően térdre roskad előtte. Elza szecessziós szíve turbékolva v árja a kinyilatkozta­ tást: íme. a Grál lovagja. (Prémvadászat, nászút Torontóba, apósom Kanadából etc.) Kálmánka meakulpázik, mindent elmond, még azt is, ami teljesen felesleges (töredelmes bűnbánók örök önkínzása), és nagyot fújva várja, hogy most megdicsérjék. Elza lehuppan a ma­ gaségből. Arcán, foltok égnek, szája szögletében vibrál a grüberli. Borzasztó, hogy ez a bébipopsi színű húsbálvány mereven ül, zokogás sehol. — Elzácska! — Hallgass! — Mi lesz most? — Majd gondolkodom. Feküdj le! Kálmánka reménykedve vetkőzik, bebújik a paplan alá: — Nem jössz ide? — Hallgass! Kálm ánka nem tud aludni, a villany ég, Elza trónol a csipkés fotelben, megalázott, kifosztott pünkösdi királynő. Nem sír, nem só­ hajt. Reggel nyugodt, lassú mozdulatokkal készülődik, akkurátusan kikészíti az arcát. (Papi és mami — drótkefehaj, Hitler-bajusz és emíliai kuglófmosoly — helyeslően nézik a falról. Most már tényleg békében nyugodhatnak.) — Hová mész? — nyöszörög Kálmánka. — Természetesen a kórházba. Délelőttös vagyok. — És én? — Te maradsz. Rá se néz, köszönés nélkül elmegy. Dolgozik, mint máskor, lel­ kiismeretesen, mert első a kötelesség. Munka után jelentkezik a rend­ őrségen, és szóról szóra elmondja azt, amit Kálmánka meggyónt ne­ ki. Szép, kerek mondatokat fogalmaz, lágy hangon beszél, nyugodt és magabiztos: — Ez természetes, kérem, kötelességem volt. Az ügyeletes tiszt nagyon szánja. Milyen hiszékenyek és védte­ lenek a magányos nők — gondolja. . — Sajnálom — mondja fater. — Nem ezt akartam, de te felém se néztél, és már kezdtem érted aggódni. Aztán majd vigyázz, miket mondasz, legalább én ússzam meg. Szervusz. — Fater! — Na? — Csókoltatom Mimózát. . . 15 �Dózsa Ild ikó K őris utcai monszun Özvegy Schwarzwalderné nagyotthalló, ezért a hetek óta tartó esőzést olyan velőtrázóan sivítva tárgyalja meg reggelenként Mar­ gitkával, a házmesterrel, hogy Putnokiné (nagyságos asszony) egy emelettel feljebb jónak lá tja félbeszakítani a kávézást. A tojáshéjvé­ kony porceláncsésze csodával határos módon vészelt át két világ­ háborút, egy kitelepítést, és négy költözést, de ha özvegy Schwarz­ walderné felordít, hogy „rossz vége lesz ennek, elrohad a termés a határban”, komoly veszélybe kerül. Putnokiné (nagyságos asszony) tehát óvatosan leteszi a csészét és vár. Özvegy Schwarzwalderné nemsokára úgyis indul a piacra, bár ma még visszakiabál a kapu­ ból: „Margitka, ne hozzak magának valam it?” Putnokiné (nagysá­ gos asszony) az utolsókat rúgja, mert „akinek ilyen érzékeny idegrendszere van, mint nekem, az összerezzen a legkisebb neszre is, tudod, Katusom”, mondogatja a háztartási alkalmazottnak. Özvegy Schwarzwalderné becsapja a kaput, Putnokiné (nagyságos asszony) megrázkódik, az eső csendesen kopog a párkányon. Katus új kávét főz, Margitka kitesz egy cédulát a konyhaajtóra — „HKI-ba men­ tem ” —, és felszalad Kaposinéhoz. — Jó reggelt, Emőke, nem zavarom? Kaposiné fogcsikorgatva mosolyog: — A legjobbkor, Margitkám, a legjobbkor, jö jjö n csak! Mosunk vagy süssem! — Nem ártana egy dajer, de ha zavarok, m ár itt se vagyok. — Ugyan, ne csacsiskodjék! — kapaszkodik Kaposiné Margit­ kába. — Mit szól az esőhöz? Nekem m ár oly mindegy, aki nyugdí­ jas, hét közepén is örülne a napnak, de a dolgozók... — Hát igen — bólogat Margitka. Kaposiné felhúzza a gumikesztyűt, Margitka szuszogva hajol a lavór fölé: — J a j, de fá j a derekam! Ennek is az eső az oka. És ez a kor­ pa.. . Ettől hogy tudnék szabadulni? — Mikor mosta utoljára? — csutakol Kaposiné. — Másfél hete — hazudik szemrebbenés nélkül Margitka. „Úgy éljen a te fejed”, turkál Kaposiné a szürke habban. „Ra­ gadsz, mint a lépcsőházunk.” — Emőke, a maga keze aranyból van, olyan ügyes, mintha b e l­ városi szalont vezetett volna, pedig, ugye, csak fejmosó volt. Legyen kedves, a fülemet i s .. . Hiába, a tehetség kitör és eget kér. Miért nem lett maga maszek? M it főz ebédre? — Tegnapról maradt egy kis leves, ahhoz valam it.. . még nem tudom. — Én felhoztam a babomat. Amíg száradok, megpucolom. Nincs véletlenül egy üres kisvájdlingja? Délután visszaadom. Mi­ lyenek az új albérlők? A fejem tetején nagyon meghúzta az egyik csavart. — Ezt? — kérdezi Kaposiné, és még jobban meghúzza. _ J uj — fészkelődik Margitka —, ju j, nem lehetne kicsit la­ zábbra? Kaposiné cupfolja a dauervizes vattával a csavarokat, aztán bedunsztolja a nylonsapkába Margitka fejét. — Szóval, milyenek az albérlők? Üljön mór le, Emőkém, me­ séljen! Én addig pucolok, ha ad ja a kisvájdlingot. — Nem akar egy kávét? — Igazán kedves.. . maga is iszik? Csak ak k o r... — Én is — mondja Kaposiné, és felteszi a gázra a tegnapi ká­ vét. — Finom, friss — kortyol Margitka. — Ebben nemcsak a szíve van. Érezni. Ómnia? „Nyomorult”, mosolyog kedvesen Kaposiné, „nyomorult, tudod, hogy Ali baba, tejszínhab nem kéne hozzá?” — Két hét után még nem lehet az a lbérlőket kiismerni — mondja hangosan —, de rendesnek látszanak, és az a fő, hogy tisz­ ták. A tisztaság minden pénzt megér. — Hát az megér — helyesel Margitka. — A vidéki lányok általában becsületesek. Tisztelettudóak. Az­ tán kinyílik a csipájuk, de ezek talán nem romlanak el. És én is jó hatással vagyok rájuk. Éppen tegnap mondta az egyik, hogy „Emőke néni, nekem a mamám hasában se volt olyan jó dolgom, mint itt, magánál”. Én engedem, hogy főzzenek, mossanak, fürödje­ nek, még tévézni is behívom őket. Csak férfilátogatót nem fogad­ hatnak. Ez érthető. — Persze. Akkor szombat reggel mégis magát kereste az a jó ­ képű fiatalember. Én csak néztem, hogy ezek a nők még meg se melegedtek, máris kezdik... — Milyen fiatalem ber? — Mondom, szombat reggel. Azt hittem, maga misén van. Mint­ ha láttam volna lemenni a nyolcórásra. Vagy nem? — Ja , igen, tudom m ár — mondja zavartan Kaposiné —, az a bátyjuk volt. Az egyiknek a bátyja. Küldtek vele hazait, azt hoz­ ta. Engem is megkínáltak izével.. . töpörtyűvel. 16 — Szóval h azait... — Miért, mi van abban? A testv é re... Most magára hagyom, ha nem haragszik. A kam rát takarítottam, amikor jö t t ... — Tudja, hogy a Putnokiné megint készül Amerikába? — A lányához? — ül vissza Kaposiné. — Aztán ha hazajön, a Katus lyukat beszél az oldalamba, hogy ide-oda vitték a Putnokinét, a Niagarához meg a nemzeti parkok­ ba, és tudja, mi az igazság? A Szatmáriné mesélte, hogy az ő lánya is ott lakik, ilyen kicsi a világ, hol éljen egy magyar, ha nem a B e­ vel i ben vagy hogyishívjákban, és a Putnokiné egész idő alatt a kölyköket dajkálja. A lányáék ilyenkor mennek szabadságra. Csodál­ koztam is, ha annyira jó neki ott, m iért nem marad kin t? Hát azért, mert itthon nagyságos asszony, ugráltatja azt a szerencsétlen Katust, viszont Amerikában ő a cseléd. Most m ondja meg, Emőke, hogyan intézhette el a Putnokiné a kiem elt nyugdíját? Én még em­ lékszem, amikor harmincnyolcban díszmagyarban vonult ki az eucharisztikus kongresszusra. Rejtély. — Itt annyi rejtély van — kezdi Kaposiné. — Múltkor átlapoztam a bejelentőket.. . K i dolgozik voltakép­ pen ebben a házban, kérdeztem magamtól. Tedd a kezed a szíved­ re, Margit, és ismerd be, hogy lassan már senki. A Kovácséknál mindenki nyugdíjas, a Kelemenné, Szaporáné „gyes”-en van, Aligait leszázalékolták, Havasiné háztartásbeli. Schwarzwalderné is nyugdí­ jas. Szerencsétlen, le já rja a lábát a hallókészülék miatt. Elő kell jegyeztetni a nagyesztékában. Maga tudta ezt? Igaz, Szabó bácsi a nyugdíja mellett dolgozik. Na persze nem a szocializmust építi, ha­ nem feketén maszek villákat. „Csak te dolgozod magad halálra, mi, te koszfészek”, hallgat Kaposiné. — Három rendes ember volt, de az egyik öngyilkos lett, a má­ sikra rázuhant egy betongerenda Emlékszik? Munka közben. Mit kín­ lódik a felesége! A vállalat nem ak arja beismerni, hogy az ő hibá­ jukból történt, mert nem fordítottak semmi gondot a baleset-meg­ előzésre. És hát a kedves férje volt a harmadik. Az egy pontos em­ ber, megbízható. Nincs róla híre? — Nincs. — Szaporáné mondta, hogy amikor farm ert keresett a nagyob­ bik gyerekének, találkozott vele a Telekin, és hogy az új menyecs­ kének tényleg van kocsija. — Nem nagyon érdekel, hogy őszinte legyek — védekezik Kapo­ siné. — Nem? — csodálkozik Margitka. — Még szerencse, hogy a la­ kásra nem tartott igényt a Kaposi úr. — És a Katus? Ő tényleg dolgozik — mondja Kaposiné fárad­ tan. — Ugyan, az az ugrálás a Putnokiné mellett igazán nem nevez­ hető építő jellegű munkának. — Mit tehetek én? — Nem kell m indjárt megsértődni, Emőke, én becsületesen el­ végzem a feladatom, maga is ugye, de az ember gondoljon néha az allamháztartásra. Az áremelésekre, például. „Aha, tehát ez rázott meg”, gondolja Kaposiné. A sokeső is felviszi az árakat. Rohad a termés a határban, Schwarzwaldemé mondta reggel, hallottam. Magával beszélt, Mar­ gitka, ugye? — Kaphatnék egy vájdlingot? — Először lemosom a tartósítót. — Jó m ár? — Jó — mondja Kaposiné undorral, és ú jra cupfol. Aztán be­ rakja Margitka haját és előhúzza a búrát. — Mennyire örült neki, mikor az államosítás alatt hazahozta — tapogatja Margitka a szárítót. — De nem használta ki. Maga is él­ hetetlen, akárcsak én. Szívességből fodrászolt mindenkit ahelyett hogy egy kis tőkét gyűjtött volna. Most tarthat albérlőt. ’ — Ó , ig e n m i k e tte n annyira élhetetlenek vagyunk — sziszegi Kaposiné, es betuszkolja M argitkát a búra alá, amely zötyögve, nyekeregve melegíteni kezd. — Mielőtt legközelebb jövök, felküldöm a fiamat, tekercselje át a motort. Már nem lehet szabályozni, nagyon süt — mocorog M ar­ Kaposiné szó nélkül kimegy a kamrába, de nincs kedve folytat­ ni a takarítást, levakarni a polcra ragadt lekvárt, vagy a kőről fel­ mosni a paprikavörös zsírfoltokat, am it a spárgán izzadó kolbászok csurgattak el. A konyha nagyjából tiszta, a szobában kezd rakodni. Margitka kapkodja lábait a porszívó csöve elől, közben fürgén vág­ ja a zöldbabot. Néha hevesen legyezi magát egy tavalyi Nők Lap­ jával, mert úgy érzi, hogy a fülbevaló belesül a cimpájába. — Nem száradtam még meg? — Nem! — m ondja Kaposiné kérlelhetetlenül, és visszatolja Margitka fejét a búrába. — Ilyen párás melegben rémes a hajszárítás. — A nedves levegőtől kinyúlik a rakás. Csontszáraznak kell lennie ahhoz, hogy tartson, érti? — Nem hallok semmit, zúgnak a gépek! — kiabál M argitka.— Mit mond? — Dögölj meg — mondja Kaposiné mosolyogva. — Mindenki dögöljön meg. �Pass Lajos Emlékkönyvbe Csillagrongyos ég; éjszaka: felhőhányás — matracon sárga folt — sarlózott gaz babonája, szentsége paraszti szépnek — nyakracsókolt hullafolt; naftalinkabát; telinyár. Vattafelhőn átütő napcsepp, leszagolt virág, kisingen tejfolt, levendulaszoknya, vásárfia-vászon, keresztszemes rét. Telinyár. Sörhabos akác még néhol, leginkább szőnyeggé szelídülő. Levedlett naptárlapok, ligetedő erdők, ó lázmérőt nem dugdosok már, hiába dugdosok hónom alá, csak a pofonok tűzijátéka ha gyógyít, a csillaglátó jajongás, a kőbebotlás dühére bevert ablak fröccsenése, vagy a pipacstól vörhenyes töltés, a lecsurgó tücsökzaj, meg a borbánat, meg a sírvavigad. Preludium Nem tavaszi szél. Mérget sziszegnek a hegyek. Állnak szégyenkezve hógatyás bokrok, csatornák szemérme tátong. Múlhatatlan slágerek szíjazzák a szeretők szívét. Nincs szó, mely az ajkakat megédesítené. Rossz csillag áll a város felett. Vladimir Holan Liget Milyen némaság, miféle bánat, milyen zokogás, milyen elcsitulás okozza, hogy évek múltán újra itt bolyongsz e ligetben, hol egykor tébolyult lány kiabált, átkozódott, tépte a ruhát magáról, s vérzett, ahogy a szüzesség az éhségtől, az asszonyiság a jóllakástól vérzik, — de sírni nem tudott... Ma tétován és szinte félve s nagyon gyöngéden nyitja a szél a lombot, s nézi a gyümölcsöt, amely még titkolózva óhajt élni, de nem kisemmizetten.. . Veres János fordítása 17 �Szombathy Viktor Székek, lábak, koponyák A lárm a oly sűrű, oly félelmetes volt, hogy lehallatszott a várból tán a faluig is. Külö­ nösen Béky B alázs harsogott, az apró terme­ tű putnoki nemes, hozzá még rosszul is le­ hetett érteni a szavát, mert a múltkor leve­ tette a lova, s két metszőfogát ott hagyta a Sajó partján. Torokkal pótolta, am it ajakkal illett volna. — Nem szavazok Biharyra, eleget ült már az esküdti székben! Váltódjék fel fiatalab­ bal, józanabbal! — üvöltötte. Kassai Péter, az abaúji vendég az ablak sar­ kának támaszkodott, s mosolyogva szemlélte a vitatkozókat. Nem volt joga beleszólni a kardcsörtető vitába-lármába, s csak úgy fél­ szájjal kérdezte az ifjú Tornallyaytól, az Andrássyak jó hívétől: — Váltig ily harciasak a gömöri urak? — A mi tisztújításunk örökké nagy zajjal já r — mosolygott Tornallyay. —, mert lel­ kesít ugyan a harc, ami labanccal, törökkeltatárral vagyon, mégis legtüzesítőbb, ha egymással viaskodhatunk. Andrássy báró, a főispán az asztalfőn pre­ zideált, s eleddig csendesen játszogatott egy téntafoltos lúdtollal. Most türelmetlenül ko­ pogtatta meg az asztalt: — Nyughassanak már uraimék, halkab­ ban is értjük egymást! S hogy a házigazda, Krasznahorka ura szó­ lott, megbékélt Béky meg a minden kákán csomót kereső, epés Bucsi Áron, s velük együtt a kappanhangú Selmeczi Mihály is. De nem sokáig. Torkuk száradóban, gyom­ ruk éhe ú jra felingerelte őket. — Remélhetem-e, hogy délebédnél nem egymást falják föl tekegyelmetek? — döfte meg tollheggyel a levegőt a főispán. Szavaira válaszul a földszinti óriás kony­ ha felől zsírjában sült malachúsnak, már­ tásos tehénbúsok illatának igézetét libben­ tette bajuszuk alá a Cseremosnya-völgy üde szellője. A békétlen Béky tekintete rátévedt az abaúji vendég derűs ábrázatára, s dü­ hösen rúgta ki maga alól a széket: — Ingyen derül rajtunk, spectábilis, még a vicispanválasztás hátravan. Hátrább az agaraival, domine Kassai! A vendég fiatalem ber feledte a maga éhét, lódult volna a sértegető felé, de szomszédja visszatartotta. A főispán összerántotta sze­ möldökét, nem esett kedvére az üresen lob­ banó puskaporos tűz. Szólni készült éppen, amikor a nyurga, eleddig hallgatag Vályi Miklós odadobta a kesztyűt az apró termetű hörcsögnek: — Magasabb trónusra üljön, fejünk fölött ellásson Béky uram. ha már ily szaporán nyitogatja a száját. Netán hanggal illik a term etet pótolni Krasznahorkán? Béky Balázsnak nyitva maradt sípja bil­ lentyűje, csak kapkodott lélegzet után. Vál­ tig restellette apró mivoltát, ennyi úri nép előtt meg kiváltképp zokon vette a m éltat­ lan sértést. — Nem a termet a fontos, hanem az ész, a meggyőződés, az igazság! Sose restelltem, hogy kicsinynek teremtődtem. Hosszú em­ berben lassan mozog mind az ész, mind a vér! Lábtól fejig nagy az út! Ha Vályi Miklós szavait a magas növésűek helyeselték. Békv Balázs pattogásának az alacsonyabbak örvendtek. A pelsőci főjegy­ 18 ző kardja hüvelyével verdeste a padlót mély megelégedésében. Vélhető vala: rögtön nem lesz nemes Gömör vármegye restaurációjá­ ból semmi, s a párbajt nem az alispán párt­ ja s ellenpártja vívja meg, hanem a langa­ léták s a kurtalábúak serege. Béky Balázs körülvillantotta szúrós tekintetét a tanácste­ remben, s az egyik sarokban azonmód fel is fedezte azt a vastag bőrpárnát, a lószőrrel tömöttet, amire e pillanatban a legnagyobb szüksége volt; egy néhai Andrássyné úr­ asszony lábpihentető vánkosát. Odarohant a bojtos párnához, felkapta, székére dobta, s úgy telepedett a megemelt trónusra, mint valami kiskirály. Kellően belefészkelve ma­ gát az asztalra könyökölt s odavillogott Vá­ lyi M iklósra: — Most már egyformázódtunk, illustrissi­ me, termetben is. Andrássy báróból úgy robbant ki a kaca­ gás, hogy könnyeit kellett törülgetnie dóká­ ja u jjával, s mintha a többiek is csak e je l­ adásra vártak volna, hátradobták magukat a magas tám lájú szenátori székekben, egyszeri­ be megjöve széles vigalmuk. Félős volt, hogy a hasasabbja szétrepeszti maga alatt a szé­ ket. A pocakos Balassa kis híja, hogy le nem fordult ültéből. Úgy taszították vissza. — De ezt már én is megpróbálom! — ug­ rott le a székről a pelsőci főjegyző, s mivel érdemesebbet nem talált, a borjúbőrbe kö­ tött vastag Tripartitumot kereste maga alá. — Egyenlőek vagyunk, amici! — ült dia­ dalommal Werbőczi igéire. — Vályi nem szólhat! — Dehogy szólok — rázta a nevetés a nyurga Vályit is. — És ha szólnék is, amon­ dó volnék, hogy a mai napon újrafestődött a mondás: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! M ert most már érvényes ez is: alacsonyult hátsód emeld meg párnával! A feltört békesség napfénye ragyogott szét, és mi hajlandóságuk sem akadt többé az uraknak arra, hogy a mérgesült vitát folytassák, tovább borsozzák. De Vályi Mik­ lós ennek ellenére sem állhatta meg, hogy oda ne csippentsen a daliásan trónoló Béky Balázsnak: — Csak aztán otthon is tartsa meg a tró­ nust, domine! — Ne fájjon attól a tekintetességed feje — szúrt vissza Béky —, én otthon is hordani szoktam a koronát! Mindenek mosolyogtak, és Vályi már visz­ sza is szívta fullánkja mérgét hirtelen, mert tudván tudódott, hogy a hosszú Vályit ugyan­ csak kordában tartja otthon a menyecske. Nem is kellett tovább rendbontástól tar­ tania Andrássy bárónak, mert mire az asz­ talnok m egjelentette a délebédet — jóllehet, igen későn, volt már tizenkét óra is —, a választás első felén szorgosan túl is jutot­ tak az urak, a másik felét ebédi asztalbontás után, könnyed borközi állapotban gyorsan elintézték. Soha ilyen simán nem választot­ tak vala tisztikart Gömörben! Aztán, amikor az esthajnal kései pírjával elporzott az utolsó kocsi, elporoszkált az utolsó lovas is a rozsnyai hajlatban, a bá­ ró magához parancsolta a várnagyot, Seny­ nyei Sám uelt: — Így kellene ennek mindig lennie! Ha egyik sem magasodik a másik fölé, megjámborodnak az urak. Mai asztalunknál egyenlőek levének a vármegye háborgó ne­ mesei ! — mondta. — Tennünk lehet erről máskor is, nagy­ ságod! — helyeselt a várnagy. — De nem rakhatok minden megyegyűlé­ sen vánkost, meg Werbőczit az urak ülőké­ je alá, kutyavásár is egyszer volt Budán — fortyant föl Andrássy — Csak éppen attól tartok, hogy legközelebb, amikor őnagysága, a fejedelem jelzi jövetelét, Rozsnyón tábo­ rozandó, az ő személye előtt találnak ismét összecsapni a rendek. Amit fölötte restelle­ nék! Elég marakodást lát amúgyis a hadi­ tanácsban. A várnagy nem felelt. Másnap azonban maga elé szólította a vár írnokát, bizonyos Baxatoris Dánielt, magához kérette a min­ den udvarházban ismerős, vőlegényjelöltként igen kapós Tornallyai fiút, és újból listába vétette a hívott s hívandó nemes urakat, még azt a három papot is, akik a báró kü­ lönös gráciájából hivatalosak lehettek ilye­ tén mozgalmakra, a comitatus consiliumaira, A következő hetekben leveleket kezdett iratni minden neves kúriába, kastélyba, ud­ varházba. Emide tréfásat, amoda komolyat, ki hogyan érti a szót. Ismerősöknek, jó bará­ toknak, bizalmasoknak szólt az epistola sűrű titok kérelme alatt. Váltig csodálkozék aztán a radnóti Pósa, a jolsvai Szontágh, a csetne­ ki Sárkány, egy-egy Szent-Ivány, Köhler meg Bodon: mérnék föl szemmel, ítélő tekintettél, avagy emlékezetből idézvén a rőföt, hüvely­ ket, a Béky Balázs, Vályi Miklós vagy a kö­ vér Balassa termetét. Mindenki a hozzá szív­ ben közelálló jő barátjáét, szomszédjáét. Pósa István írás helyett madzagot küldött: annak két göbje közt fért el a nyughatatlan Bodon, a rozsnyai Hensch Athanáz meg ostornyél hosszával mérte föl Kövecsesi Lukácsot, mert éppen lóversenyt tartottak a dereski út mélyén. S mivel az urak valamiféle jóízű áprilisi tréfát orrontottak, a titok rendületlenül titok is maradt, ami pedig fölöttébb csudálatos­ nak mondható, ismerve a gömöri circum­ stanciákat. Lévén a férfinépnek téli unal­ mukban ugyanoly mértékű pletykás a nyel­ vük, akárcsak az udvarházak asszonyainak, kisasszonyainak. Az Okolicsányi Mártoné meg a Törék Kelemené talán nagyobb is. Andrássy báró ez idő tá jt nem tartózkodott Krasznahorkán, a gácsi Forgáchokhoz vala hivatalos, utána Bercsényi generálist volt fel­ keresendő nyitrai táborában. Legfőképpen pedig a fejedelem őnagysága rozsnyói ú tjá­ nak preparációjával volt foglalatos. Amint a készületek mutatják, őnagysága huzamostabb fogja megülni Rozsnyót, gyűlést tart, még a kollégium diákjainak teátrumát is megnézni méltóztatik. Így aztán csak akkor érkezett haza And­ rássy báró, amikor már újfent meghirdet­ ték a megyei rendek consiliumát, s várhat­ ták a fejedelem látogatását a várban. Várnagya, Sennyei Sámuel, a regula sze­ rint a szobros kapu előtt, az öregágyúk mel­ lett, süveglevéve fogadta. Rabok foglalatos­ kodtak a virágoskertben, mecenzéfi mes­ terlegények javítgatták a zsindelytetőket. Békésen kéklett az ég a Sajó tükre és a Pozsálló-hegy teteje fölött, mintha Bécstől Isztambulig mindenütt rendbe lett volna szedve a világ. — V ajh ’ kerge birka módján viselkednek-e megint az urak? — ráncolta homlokát a bá­ ró. — Őnagysága már Rozsnyóra érkezett, s lehetséges, hogy néhány vadászával b eje­ lentetlenül lovagol át hozzánk, őzre menvén az erdőkben. Felette pudeálnám, ha éppen akkor toppanna be, amikor a nemes urak egymás torkát harapják, vagy a Hármas­ könyvet rángatják ki egymás nadrágja alól! A várnagy mosolygott csak, s továbbra is a kapuban maradt, hogy a vén Hevessynek segítsen szekeréből kiszállni, mert egy nap­ pal hamarább már megérkezett az öregúr. Hetvenét jóval túllépte a szkhárosi uraság, de egyetlen gyűlést sem mulasztott volna el. Ez éltette vidorságban, dohogó jókedvben. Máris akkorákat köhentett-krákogott, hogy visszhangzott belé az udvar alja. ...Egybegyűlének tehát ismét az urak, a tekintetes és nagyságos megyei rendek, még az örökké késedelmeskedő Istók Lázár is be­ futott sikeresen. A tanácsterem lépcseje előtt �toporogtak, ráztak egymással kezet, vagy fordították ég felé a fejüket, ha haragosak voltak. A várnagy kettétárta a tanácsterem a jta ­ já t, s harsányan szólott: — K i-ki pedig arra a székre telepedjék, amelyen a maga nevét olvashatja. Aki pedig nem tud olvasni, mástól kérdje meg! Zajos zörgés, tipegés-dobogás, dünnyögés és betűzgetés követte Sennyei Sámuel sza­ vait. Nem értették a dolgot, hiszen annak­ előtte mindenki odaült, ahová kedve volt, vagy ahová rokon, jó barát rángatta. — Valamiféle új udvari divat ez, talán a fejedelem parancsolta — dohogott az öreg Hevesy, s két széket is kipróbált, míg he­ lyére nem billent. A várnagy türelmesen vá­ rakozott, majd amikor már mindenki meg­ találta a helyét, s több zörgés nem volt, a várnagy a kis fogadószobába sietett, ura elé — Instálom, együtt a consilium! A házigazda belépett. Az örökké szolgálatkész, mindig híven aulikus Koritsánszky kezdte a vivátot. Az urak ismét felállottak, megvivátozva ők is a főispánt, majd a főis­ pán intésére újfent csak nagy székhúzoga­ tás. kardcsörgés, sarkantyúpengés, krákogás között letelepedének. A báró hátradőlt a karszékében, s végigte­ kintett az asztalon, majd a tekintetes vár­ megye fejein, jobban mondva a hosszú Vá­ lyi, a kurta Béky, a kornyadozó Hevessy, az izgő-mozgó Bodon, a peckes Pósa s a többi urak koponyáin. A szőkéken, barnákon, fe­ ketéken, fehér hajúakon s a tarfejűeken. Egyre inkább csodálkozék. — Megnőtt ez a Béky Balázs? — tűnődött hangtalan. — Ez a Vályi meg valahogy ösz­ szement. Ámde az urak is ámulva meredtek egy­ másra. Megmagyarázhatatlan, zavaros érzés lebegett a szenátus levegőjében. Mert lám, a pelsőci nótárius kopasza pontosan ugyan­ olyan magasságban világlott, akárcsak a termetes Koritsánszky homloka, az epés Bu­ csi is úgy festett Selmeczi mellett, mintha nem lenne testben rövidebb egy percentte tőle. Amiképp Andrássy kutató szeme ideodarebbent a zöldposztós táblán, úgy érezte, valamiféle varázsolló futott végig a terem­ ben, és minden illetőt egyforma magasra vagy éppen alacsonyra metszett. — Hogy csinálta ezt, Sennyei? — fordult a várnagy felé. A várnagy a székek tövére mutatott. And­ rássy lehajolt, pillantása kutatva futott vé­ gig a padlator., a fenyődeszkák hosszán. És mert ezzel megadta a jelt, a forgolódhatás jelét, valamennyi szék gazdája szomjas kí­ váncsisággal pillogott a széklábak tövébe. Egyszerre tört ki nevetésben az egész Gö­ mör vármegye. Mert m inden székláb pontosan a legkel­ lőbb magasságban volt elfűrészelve. Kié m a­ gosabban, kié alacsonyabban, kiét meg se nyíratták. A fejek egyazon zónában bólogat­ tak, egyképp földig értek a lábak. Nem akadt sem kisebb, sem nagyobb méltóság a vár­ megye tiszteletreméltó szenátusában. A ke­ szeg Ragályinak keskenyebb ülőke jutott, a hasas Feledi Gáspár alá vaskos trónust tolt az ajtónálló hajdú. A várnagy még a szé­ lességre is gondolt. Az sajnálkozott legjob­ ban, akinek semmi javítanivaló nem akadt a székén, velük még csak egy asztalosinasnak sem kellett foglalkoznia. — Ez a Sennyei, ez a Sennyei — ingatta fejét a báró —, de egymáshoz szabta a vár­ megyét! Hej, urak, urak! — sóhajtott fel aztán — Ha ily unisono dönthetnénk ország dolgában is ! Az urak maguk alá rántották a széket, csizmájuk hegyéhez igazították kardjukat, s csak a várnagy, a nagyeszű Sennyei Sámuel vizsgálta még hosszan s elégedetten amaz egyenes léniát, amelyet a megannyi bölcs koponya fölé vont képzeletében. S mert a főispán felemelte az asztalról ki­ csiny ezüstbuzogányát, hogy jelt adjon a consilium megkezdésére, a várnagy ki is osont a teremből. Dolgát jó l végezte. Alig néhány percenet múlva azonban sietvést fu­ tott vissza, kitárta az a jtó t: — Futár Rozsnyóról! — jelentette. Fiatal rózsás arcú lovas futár, őnagysága palotásainak egy apródja lépett be. Futva tette meg az utat a várkapu és a tanácste­ rem közt is, lovát egy hajdúra bízván. A küszöbön maradt, erős hangon jelentette. — Őnagysága elindulni méltóztatott Rozs­ nyóról. három fertály óra múlva itt lesz. Örömmel fogja üdvözölni a vármegye egy­ begyűlt rendeit! — Vivát! — kezdte megint lelkesen Korit­ sánszky. Andrássy báró az égre, azaz a megbarnult, füstös menyezetre pillantott. De csak a fe je ­ delem kedves dobosának képét látta a szem­ közti falon; ama lovon ülő dobosét, aki a nyeregre akasztott két roppant dobon jobb felől is, bal felől is az idők végeztéig a tábori riadót veri. — Laudetur! — felelte megkönnyebbülten a házigazda, és széttekintett a vármegye egy léniára szabott, tisztelettől áhítatos kopo­ nyáin, a megbékélteken: — Most már jöhet őnagysága, mély reverenciával fogadtatik. ...Ma is ott állnak a székek a krasznahor­ kai szenátorteremben. Csak éppen azt nem árulják már el, melyikük kinek a terhét vál­ lalta. 19 �Papp Lajos Riportok XIX. AKI ITT ÜL; mellette lámpa, fehér rezdületlen fény, körül a szoba árnyékai, most csend van, a pontos idő 23 óra 35 perc, ez a számvetés órája, igen, nincs hová, nincs kihez, nincs miért, csak asztal van, lámpa, szótlan papír az írógépben, karosszék, mögötte megszokott-kemény heverő, homlokát tenyerébe fekteti, csak az óra ketyegése kívül, csak a szív hangja benn, csend van és egyedüllét, a pontos idő 23 óra 40 perc, pontosan múlik, nem gyorsul, nem lassul, szabályos-könyörtelen, sejtenként elfogyó élet, nem fordul vissza, vissza se néz: aki itt ül, homloka kinyílik tenyere melegétől, az elzárkózás ránc-redőnyei felhúzva már, ablak tárul, kihajol rajta, integet az emlékezés, valaha-volt pajtások, gyermek-játszótársak integetnek-füttyententenek vissza a térről, a népkertből a Tóalján, iskolatársak a kollégiumból, a népdalkórusból, szavalókarból, hogy is volt csak: „ne menj a városba, híres Bíró Máté rablók kapitánya, ne menj a városba, maradj a Rikába, Rika erdejébe” a városból integetnek, elmentünk Pitvarosról, Csomorkányról, Földeák-pusztáról, a szegvári tanyákról, mint a király szép lányáért, aj, nem nekünk valóért, elmentünk, otthon hiába volt anyánk-apánk szava, rokonok beszéde, jöttünk, itt maradtunk, harcoltunk, nem fegyverrel, foggal-tízkörömmel, önégető lázzal, szorgalommal, fanyűvők-sziklamorzsolók, mesebeli bőséget, hatalmat-tudást szerezni jöttünk-maradtunk; ők integetnek, vele együtt jöttek, éhes-soványan, réti csikaszok, mind hozta-tudta szűrtarisznyában hamuba-sült titkot, varázsigét a szolgálat végére, számadásra, a jutalom feltárul óarany-kapujába, ó, hány szezámról-kapuról álmodtunk, vitatkoztunk-hittünk akkoriban, első szabónál csináltatott zakónkban, elnyerve már a birodalom felét, maholnap negyvenesek, első öröm, hit, lelkesedés népe, emlékeztek, integetők; a pontos idő 23 óra 50 perc, aki itt ül, magányos az idő eg y h a n g ú lüktetésében, metronóm-kopogásban, eső-kopogásban, hózizegésben nem tudja, ki él, ki halott már, nézi behúnyt szemmel az emlékezés virágait tenyerében, fájna u jjait ökölbe zárni, 20 szezám-kapuja kinyílt, azután ránk csukódott, álmaink tenyerére ránk csukódott, álmaink tenyerére az ujjak józansága, ököl-józanság, rendezett egyenes vonalak-sorok józansága, rend és fegyelem parancsa, kötelességtudás; s titkát ki-ki megépítette, csináltunk családot, mértékletesen zsebünkhöz igazodót, van otthonunk, benne gyerek és víz, gáz-villany-feleség, ölelés távfűtéssel, napközben áldott-kényelmes csend, aludni járunk csak haza, a szombat szabad, összeveszünk, kibékülünk vasárnap, erre kell a két szabad nap, egymást okolni valamiért, nincs úgy, nem úgy történt, nem sikerült, másnak jutott, mi érdemeltük, nem lesz a miénk, átlátva mindent végül ketten-egy-ágyban összebújunk, dideregve várjuk az öregséget: aki itt ül, homlokát felemeli, tenyerét ökölbe szorítja, a pontos idő 23 óra 55 perc, próbált menekülni, mire jutott vele, verseket morzsolgat esténként, gyermekkorából kukoricát, gyerekkorából kukoricát, szavakat borzol, lábához macska törleszkedik, hízelgés dorombol, álmából felriad, levegő után kapkod, ebéd után elszunyókál magában, a visszaszámlálás megkezdődött; harminc: súlyfölösleg, huszonkilenc: rossz emésztés, huszonnyolc: délutáni álmosság, huszonhét: éjszaka álmatlanság, huszonhat: látásromlás, huszonöt: fogak pótlása, huszonnégy-huszonhárom-huszonkettő a húsz után, a tíz után, a legutolsó szó után mi jöhet, miféle erdők-kísértések, ajándéka szerény, egy élet, nem több, hová veti a szorongás, lesz-e fény a sötétségben, mellette lámpa, rezdületlen, elfér a csönd egy tenyérben, körül a szoba árnyékai, a pontos idő 24 óra. Éjfél. Új óra, új nap, új év kezdődik. S mi új kezdődik? Ilu h István Ősz van Jegenyék Neked is menni kell szép Nyár Rozsdálló tájak felett Őszi köd sétál Késnek a reggelek Melengetik tört gerincüket Összébb bújnak a dombok Zizegve jelzik röptüket Megsárgult lombok Földig érnek a fellegek Ónos-esővel rakottan A nap aprókat lépeget Varjú kiáltoz kárvallottan Nyártól lombozottan Esővel veretten Naptól fényezetten Égtől ékezetten Évvel gyűrűzötten Villámtól égetten Vihartól tépetten Téltől havazottan Fagytól ónozottan Százával ezrével Jönnek a jegenyék Az idő csendjével �Látogatóban Kő Pál Munkácsy-díjas szobrászművésznél A műteremlakás ajtaján még mindig ott a név, az előző tulajdonosé, aki főurak és valamikori dzsentrik kedveltjeként Európából haza-hazajárva megtért a Mun­ kácsy utcai műterembe. Kő Pál Lőrincről költözött ide, egy K ISZ-lakótelepi garzonból, ahol harminc négyzetméterbe szorítottan élt feleségével (Péterfy Gizella festőművésszel) s két gye­ rekével. A Stúdió Rottenbiller utcai mű­ termében dolgozott akkoriban, egy szobá­ ban Gyurcsekkel (Gyurcsek Ferenc szob­ rászművésszel). Emlékszem a sarokban álló gipsz Boronásra, egy még „somogyis” biciklis legényre, ökölbezárható festett fa M unkására, a Táltosra (hogy törpült me­ sebeli maketté patái alatt a falu!), a F e­ hér Annára. Akkoriban néhány méterrel tőle Melocco Miklós törte-gyűrte-„építet­ te” az új korszakot jelző Adyt, egy görög gyerek ki-kiszaladt borért az Y presszóba, frissen leszabott pallón üldögéltünk, nagy lehetőségek, álmok tértek be ingujjban, fényesen. Majd egy kiállítás Gyarmaton, Tarján­ ban, a művelődési központ előterébe ke­ rülő József Attila-relief, a futballmecs Somoskőújfalun (az öntést végző tűzhely­ gyári szocialista brigád ott pingált társa­ dalmi munkában zöldre egy kerítést; Lu­ jos — barátai így ismerik — két láda sörrel s velem érkezett a határmenti fa­ luba. Ki emlékszik az eredményre? A bográcsgulyás ízét is elfeledtetik későbbi bográcsgulyások. De fontos és emlékeze­ tes este volt!). A telefon hosszan cseng. A Múzeum körút sarkán tartom a drót egyik végét. Zuhog az eső. - Remélem, eltalálsz még hozzánk — mondja. Hangja fáradt és kicsit ironikus. „Csúcs” v a n ... A buszon lökdösődés. Bajban vannak a galambszürke öltönyö­ sök: felfröccsen a sár. Tényleg régen jártam a Munkácsy ut­ cában. Kenese jut eszembe, egy levél a készülő Chagall és én-ről, és újra Salgó­ tarjá n : Lóránt Jan i akadozó, félszeg meg­ nyitó szavai (megfigyelték már, hogy az igazán jó festők, szobrászok, grafikusok ritkán mesterei a szónak — még kevésbé a teliszáj-handabandázásnak —, mert hát ott a vászon, a lemez, a fa, a kő, miért ne ő beszéljen?). ...É s Mohács... Egy zöld, naplószerű füzet: „1975. dec. 4-én 18-án Tölgyfarönkök Tölgyfapallók szállítás szállítás 60x60 cm 5 db 100x60x8 cm 2 db 140x60x8 cm 3 db” „1976. április: üveggolyók Tarjánból. Öntetés 4 db kengyel.. . ” „1976. május 31-től június 5-ig pihenőt tarto k ... K icsit bele is fáradtam a munkába. Lemegyünk Hevesre. 5-én viszont sok dol­ gom lesz: óvodát befizetni, öntőt megnézni, este 6-kor jön Szvetlov beszélgetni. Így az esti busszal megyünk Gizivel Pestre.” „Aug. 2. Az utolsó munkát készítem, II. Lajos király szobrocskáját. Talán a legszí­ vesebbek közé rukkol.. . Ma volt kint Va­ dász Gyuri megnézni (szép elismerő szavakat mondott). Aug. 3. Ma jönnek a m ohácsiak.. . ” A Százados úton faragta azt a harminc szobrot, mely ma már áll Mohácson, a történelmi emlékhelyen (ifj. Szabó Ist­ ván, Kiss Sándor, Király József faragott fasírjelei társaságában). Itt bérelt műter­ met. Balázs Pista bátyó a lenagyolt, bon­ takozó félig farönk — félig szobor teste­ ken üldögélve derék erdélyi legendákat, harctéri történeteket mesélt. Az udvaron tél végi dér. Nyikorgó kere­ kű kiskocsin érkeztek a műteremig a pal­ lók. A falnak döntve néhány nyers, dül­ ledt szemű, megcsavarodott nyakú ló, már sejtve, hogy testük Ott majd elveszik a földben, a Múltban; mágikus sakkfigu­ rákká válnak, méltóan az őket társul fo­ gadó emberhez. A Bajza utca tócsáit kerülgetve az igazi Mohácsra gondolok, a hét nap előtti­ re, hiszen újkeletű remélem-barátommal csupán hét napja jártam ott: egy kopja; az Anyám könyvei asztal­ kájáról röppent rá a drapéria; szomorú-szigorú Tomori, pózna-tuli­ pánon; kaján török, a turbánjáról lelógó fémlemezkéket ugyanaz a szél csen­ díti meg, amelyik akkor zúghatott, huszonhatban; az alig felserdült Lajos; ott áll a nemrég felfedezett hantok előtt a moyen age párás ködében, leomlott háta, oldala felől a fülke, áll a fel­ hajló talapzaton, mártír és gyermek­ szent, templomba és kegyhelyre való: élt 20 év et... Frissen ültetett fű zöldül. Brodarics árnya bólint. Kő Pál valóban fáradt. Sok szobrász életműve nem több, mint tíz-tizenöt igazi szobor; itt önmagában van annyi. ...A janicsárok harcmodoráról beszél, József Attila, Ady, Vörösmarty ideillő so­ rairól, a feltárt tömegsírok iszonyú, a má­ ra is átvetülő látványáról... Szóba kerül egy százéves macska (az emlékhely avatásakor került elő egy le­ bontás alatt álló öreg ház falából. Kőmí­ ves Kelemen-i szokás: egy befalazott élet időtállóvá teszi az ember menedékét. A mumifikálódott állat — régi társa az em­ bernek — egy Péterfy-kép vezérmotivu­ mává válik, megrázóan és mélyen gyöke­ rezve — s a Véletlent léptetve elő fontos komponenssé — az utóbbi fél év szemé­ lyes valóságában.) A falakon képek, a sarokban szobrok. Egy igazi Lenin; nem atléta, hanem fi­ zikai kicsinysége ellenére is (miért lenne itt ellentmondás?) a század egyik legna­ gyobb alakja; portrék, egy majdan meg­ rendezendő „Kortársak — Nagy embe­ rek” kiállítás első darabjai. ...É s félig faragott, apró számszeríjak. — Nem tudok megbarátkozni a gondo­ lattal, hogy közel egy esztendő munkájá­ nak eredménye olyan távolra került — magyarázza. — Hiányzik. Hiányzanak. Furcsa megfordítása a logikus folyamat­ nak, de most kezdtem el csinálni néhány mohácsi szobrom „vázlatát”, kisplasztikai átiratát. Szeretném itthon látni őket, ki­ önteni bronzba. Persze ezek a darabok továbbgondolásai is mohácsi társaiknak, másféle térbe érkeznek, másféle anyagba fogalmazódnak. Ha érzelmes akarnék lenni, ezt írnám: „Miközben a Keleti pályaudvar felé in­ dultam, felnéztem a műteremablakra. A kiszüremlő fény láttán egy éjjel is foly­ tatódó, időt (köznapi időt) nem ismerő munkára, e munka tiszteletére gondol­ tam.” De az az igazság, hogy reggel Kő Bol­ dizsár harcias (iskolába készült) rikkan­ tására ébredtem. Az asztalon három bo­ rospohár, néhány tucatnyi kép Mohács­ ról, s apró számszeríjak, sírjelek: egy or­ szágos léptékű munka emberibb méretek­ re íródott át. Hann Ferenc 21 �Varga Imre Radnótija Varga Im rének Prom étheusz című szobrára figyelt fel először igazán a kri­ tika. Azóta, 1965 óta, majdnem minden évben bemutat valami meglepő, újszerű alkotást. A huszadik század modern művészetét kétféle alkotótipus határozza meg: az el­ sőnek talán legjellemzőbb képviselője Chagall, akinek forma- és szimbólumrendszere századunk elejétől napjainkig szinte állandó maradt. A másik típus rep­ rezentánsaként Picassót említhetnénk, aki modern Próteuszként szinte évről évre változtatta stílusát, átalakította formai eszköztárát, irányzatokat teremtve, majd faképnél hagyva azokat, hogy paradox módon e változások állandósága révén váljék korunk legjellemzőbb művészévé. A két művésztípust más dimenziók kö­ zött nálunk is megtaláljuk. Az utóbbihoz, a művészetét állandóan változtatóhoz és megújítóhoz tartozik Varga Imre. Fogéko­ nyan reagál az új képzőművészeti irány­ zatokra, alkotásaiba gyorsan beolvasztja ezeket. Művészete lényegének meghatáro­ zó mozzanata abban rejlik, hogy a formai újításokat sikerült saját egyéni kifejezésmóddá lényegítenie. Varga Imre az ötvenes években került a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Tanulóévei alatt a klasszicizáló szobrászat hagyományos fogásait sajátította el. E kor­ ban a tiszta formai egyensúly kérdései az időszak esztétikai kánonjai szerint csupán a témának alárendelve jelentkezhettek. A „természeti látvánnyal” való egyértelmű azonosulás volt a cél és a követelmény. Különböző anyagokkal — kővel, fával — próbálkozott, de a fémplasztika von­ zotta leginkább. Korai klasszicizáló művei után egyre inkább kibontakoztak festői hatású fémplasztikája jellemzői. A témá­ hoz és a látványhoz illő hagyományos anyagokkal való munka közben a koráb­ ban nálunk ilyen formában alig használt, furcsa, ellentmondó anyagokba öltöztetett, erős metaforisztikus jelentéssel bíró mű­ vek születtek (Apokalipszis, Erőltetett m e­ net). A H om m age à Chagal (1963) és a Hom­ m age à Manet (1968) a francia kultúra nyilvánvaló hatásáról tanúskodnak. Var­ ga Imre párizsi útjainak élményanyaga, az irodalmi és művészeti alkotások jelentős befolyást gyakoroltak művészetének hat­ vanas évek elején induló szakaszára. A magyar kisplasztikában a hatvanas évek közepén már szürreális, konstruktív informel sőt valamivel később pop-art ha­ tások keveredtek. Művészeink felfedezték a harmincas-negyvenes évek elvontabb szobrászatát. Természetesen visszahatás­ ként jelentkezett és máig tart a képzőmű­ vészetben, valamint más művészeti ágak­ ban is a deheroizáló szemlélet. Varga szobrászatának fanyar lírája is az antihő­ 22 sök felé fordul. Idézzük csak fel a fel­ szabadult testű Prom étheuszt, a Hősi em ­ lékm ű fej nélküli, falábú katonáját, vagy azt a tényt, hogy legsikerültebb köztéri művének egyikét, a Professzor figuráját ülő helyzetben mintázta meg. Varga Imre újra felfedezte és új összefüggésekben virtuozitással alkalmazta a rodini szobrá­ szat fény-árnyék hatásokra építő alkotás­ módját. Az impresszionisztikus fényhatá­ sok a lágyan gyűrődő bronzon, a lekere­ kített formák a művész technikai virtuo­ zitásának nyilvánvaló bizonyítékai. Varga a nagyközönségnek és a szűkebb műértő publikumnak egyaránt kedvelt szobrásza. A méltató kritika ugyan meg­ oszlik: sokak modorosnak, eklektikusnak tartják, az ellentábor viszont napjaink egyik legnagyobb magyar szobrászaként tartja számon. Tény, hogy művészetét, ki­ állításait sohasem fogadja langyos, udva­ rias közöny. Könnyed, játékos alkotás­ módja magával ragadó, művészetének fa­ nyar, groteszkbe hajló jellegével pedig sa­ játos kifejezésmódot teremtett szobrásza­ tunkban. Alkotásaiban az újszecessziótól a pop-artig a formajegyek sokaságát öt­ vözi egybe. Művészetének jellemzőit Sza­ bó Jú lia fogalmazta meg igen pontosan kis tanulmányában: „Az effajta művészi attitüd nem sóvárogja, nem építgeti a jö­ vő művészetét, nem lendül romantikus ér­ zelmekkel a végtelenbe, hanem csupán friss, figyelő és rendszerező értelemmel felméri a jelenkor művészetről alkotott fogalmának terjedelmét és határait.” A R adnóti-szobor műfaját tekintve em­ lékmű, mégis más mint emlékműszobrá­ szatunk számos darabja. Ezen alkotások­ ból a kegyelet ellenére — nagyon kevés vá­ lik művészettörténeti értékké. Varga Im­ re kompozíciójának sikerült emlékműszob­ rászatunk sokhelyütt elkoptatott szimbó­ lumrendszerét megújítania. A mű közvet­ lenségével és természetességével kiemelke­ dik a hasonló alkotások sorából. Salgótarján főterén sétálva, környezeté­ be komponálva vehetjük szemügyre az életnagyságú szobrot. Az 1969-ben készült mű a „Főtér” szélén, a Karancs Szálló fe­ lőli oldalon került felállításra. A kivitele­ zőket dicséri, hogy szervesen beilleszkedik a gondosan megtervezett „Főtér” összké­ pébe. Nem ötlik első pillantásra a sze­ münkbe, de a szobor természete nem is kívánja a központi elhelyezést. A tér meg­ hitt sarkot alakít ki a korlátnak támasz­ kodó bronzfigura körül. A néző és a mű­ alkotás közvetlen kapcsolatának lehetősé­ ge így, a tudatos tervezés következtében szinte zavartalan. A mű keresetlenségét még tovább fokozza alacsony talapzata. A szobor közelébe kerülve szinte teré­ be hatolunk, egy perc töredéke alatt ha­ tása alá kerülünk. A gyors kontaktus az alkotás egysíkúságát is bizonyíthatná, de éppen az a nagy erénye, hogy tartalmi gazdagsága és mondanivalójának sokrétű­ sége ellenére is ilyen könnyen befogadha­ tó. Vizsgáljuk meg figyelmesen a kompozí­ ciót: a korlátnak támaszkodó bronzfigura kockaköveken áll. E kockakövek és a fa­ korlát mindennapi használati tárgy jelle­ géről később részletesen is szólunk. A bronzalak impresszionisztikus formái hatásosak. Ha a látvány felől indulunk el. úgy az alkotás a rövid időre megpihenő, elgondolkodó munkaszolgálatost jeleníti meg. Az arcon felismerhetjük az ifjúkori fényképek alapján bennünk élő vonásokat. A fejét lehajtó, kezét bő katonaköpenye zsebébe mélyesztő figura tömege szinte csak egy könnyed, hajlékony forma, mely­ nek két végpontja a fej és az otromba ba­ kancsok. Csak a szép, megközelíthetetlen­ ségig önmagába zárkózott arc jelenik meg részletesebben megmintázva, a szobor töb­ bi része inkább jelzésszerű. A mű formai jellemzőit tovább szemlél­ ve, első pillantásunkat leköti az a tény, hogy a figura „valódi” kockaköveken áll. Ilyen összefüggésben a talpazat kőkoc­ káinak gyakorlati, használati funkciója, valamint a tárgy mindennapiságának ba­ nalitása a kompozíción belül új jelentést nyer, még jobban kiemelve a szobor mon­ danivalóját. A mindennapi tárgyak képzőművészetbe való direkt beemelését a pop-art teljesí­ tette ki. Varga Imre ügyesen, saját mon­ danivalójának aláhúzására használta a pop-art elemeket. A kompozíció említett összetevőit, a kő­ talapzatot és a fakorlátot vizsgálva ezek szinte kiterjesztik és nyitva is hagyják az alkotás terét, mintegy észrevétlen átme­ netet biztosítva a mű mikrotere és a kö­ zött a valóságos tér között, amelyben a né­ ző mozog. Ha csak a figurát vizsgáljuk, a bronz megmunkálásának virtuozitása, a festői szobrászat bámulatos anyagkezelése ragad magával. A figurának egyik lényeges jel­ lemzője, hogy hagyományos, évszázadok folyamán kialakított szobrászi fogásra, a bronz fény-árnyék hatásának maradékta­ lan kiaknázására épül. Az anyag felületén meg-megvillanó fény sajátos karaktert biz­ tosít a szobornak. A lehajtott fejre hulló fény kihangsúlyozza a magas homlokot, megcsillan a szemöldökcsonton, az orron, kiemeli a szemgödrök és a beesett arc ho­ morú formáinak sötétjét, majd tovasiklik a vállon és ráhull a kabátzsebbe süllyesz­ tett kezek dudoraira, megcsillan a bakan­ cson. A felületek finom gyűrődései, az elmo­ sott, lekerekített formák, és ezzel szemben a fagerendák, valamint a kövek rusztikus­ sága izgató ellentétet hoz létre. Többé-ke­ vésbé az egész kompozíció ilyen ellenpon­ tozásra épül. A formai jegyek együttese önmagában hordozza a mű mondanivalóját: Radnóti Miklós költőségének és mártíromságának eszméjét, a háborús évek emberének ki­ szolgáltatottságát, az eszmét és az embert, kifejezi mindazt, ami ott lüktet a poéta legmegrázóbb verseiben. Lóska Lajos �HAGYOMÁNY Emlékeztető Révész Gáborra Révész Gábor a Nógrád megyével szomszédos Hont vár­ megye Gyürki nevű községében — Balassagyarmattól mintegy 15—20 km-re — született 1880-ban egy cselédlány „törvénytelen gyermekeként” ; apja gazdag ügyvéd volt, neki az inasélet és a segédek sorsa jutott. Szabóként megfordult az ország jó néhány nagyobb városában — sőt Bécsben is; 1910-ben pedig üzletet nyitott Balassagyarmaton. Szegény ember volt, a kisemberek szabója: még a harmin­ cas években is csak néha alkalmazott egy-egy inast (az akkori Zichy utcai) műhelyében. Élete végéig sem nősült meg, szolid magánéletet élt, társakra, barátokra és elvtársakra a munkásmozgalomban talált. A szocializmus eszméivel korán eljegyezte magát. A Balas­ sagyarmaton 1905-től kibontakozott szervezett munkásmozga­ lomból a valószínűleg 1906 elején megalakult helyi szociálde­ mokrata párt vezetőjeként vette ki részét. 1907-ben a szervezet egyik elnöke volt, aztán titkárként irányította azt a világhábo­ rú előtti években. Vezetésével a megyében elsők között létre­ jött (és a losonci után legnagyobb) pártszervezet nagy aktivi­ tást fejtett ki: sok impozáns és harcos népgyűlést, május else­ jei felvonulást, ünnepélyt szervezett, harcolt (a kor színvona­ lán) — a vármegye székhelyén, a mindenható vármegye árnyé­ kában — a választójogért, a 8 órás munkanapért, a nők és gyermekek jobb sorsáért, a demokratikus szabadságjogokért, a vasutasok és a kisipari munkások öntudatosodásáért. A gyarma­ ti szociáldemokraták — élükön Révész Gáborral és egyre több fokozatosan kiemelkedő vezetőtársával — már a század első év­ tizedében bátran vallották magukat szocialistának, internacio­ nalistának és atheistának. Harcaik közben sokszor kerültek ösz­ szeütközésbe a hatóságokkal, a kormánypárttal és a munkás­ ság egységének megbontására szervezkedő keresztényszocialis­ tákkal. Révész Gábor kiemelkedő vezető volt 1918 és 1919 forra­ dalmainak idején is: kezdeményező szerepe volt abban, hogy 1918. november 8-án újjászerveződött a világháború éveiben dezorganizálódott szociáldemokrata párt, és meghatározó poli­ tikai erővé vált az őszirózsás forradalomban — gerincét alkot­ va a vármegyei szinten funkcionáló nemzeti tanácsnak, a munkástanácsnak és a különböző munkás fegyveres alakulatok­ nak. Erélyes harcot folytatott a népköztársaság megteremtésé­ ért, a reakciós főispán-kormánybiztos eltávolításáért és a szer­ vezkedő ellenforradalmárok ellen. A Tanácsköztársaság megszü­ letésekor a három főből álló ideiglenes megyei direktórium tagja lett, április elején a városi és járási tanács tagjává válasz­ tották, a Magyarországi Szocialista Párt vezetőségében a pénz­ tárosi funkciót töltötte be: a pénz- és bankügyek irányítója volt, de más területen, különböző bizottságokban és szerveze­ tekben — így pl. a Munkások Gyermekbarát Egyesületének vezetőségében — is fejtett ki tevékenységet. A Tanácsköztársaság leverése után Balassagyarmat mun­ kásmozgalmát szinte teljesen felmorzsolta az ellenforradalmi terror. Révész Gábort az elsők között — még 1919. szeptember elején — ítélték börtönbüntetésre az úgynevezett kommunista perek során. Utána rendőrségi megfigyelés alatt tartották, és minden május elseje előtt őrizetbe vették néhány társával együtt, hogy ne ünnepelhesse meg szabadon a munkásság nagy nemzetközi ünnepét, és még véletlenül se zavarhassa meg az úri körök nyugalmát és biztonságát. Néhány elvbarátjával — Benkő Oszkár kereskedősegéddel, Guttman István szabóval, Schiffer Ernő kereskedősegéddel, Do­ rotkin Pál cipésszel, dr. Somló József ügyvéddel, Klein József szobafestővel (aki Szamarkandban egyik vezetője volt a szocia­ lista forradalomnak) — gyakran találkozott titokban. A máso­ dik világháború egyre vészterhesebb napjaiban Vörös László szabó lakásán tartották összejöveteleiket, itt olvastak Népszavát, és hallgatták a moszkvai Kossuth-adó műsorát. A hadijelenté­ seket rendszerint Révész Gábor kommentálta, nagyon várva és remélve a felszabadulást. A Vörös Hadsereg megérkezését azonban nem várhatta meg: már a hazánk német megszállását követő napon letartóz­ tatták dr. Somlóval és Dorotkin Pállal együtt, s később halál­ táborba szállították. Holttestét Kassán tették ki a deportáltakat szállító vonatból. Balassagyarmat kegyelettel őrzi a munkásmozgalom e nagy mártírjának emlékét: rá emlékeztet az 1948-as centenáriumi ün­ nepségek alkalmával a Magyar Kommunista Párt városi vég­ rehajtó bizottsága határozata alapján róla elnevezett utca, ahol élt és dolgozott. S emlékét idézi a Balassagyarmati városi Ta­ nács dísztermének falán elhelyezett portré, Lóránt János festő­ művész alkotása. Gulya Pál 23 �A föld azé, aki megműveli A földosztás szinte valamennyi északi megyében igen éles osztály­ harc közepette zajlott le, számos összeütközés, konfliktus jellemez­ te.Különösen éles formákat öltött a harc Nógrád-Hont megyében, ahol az 1000 kat. holdnál alig valamivel nagyobb birtokokat külön­ böző címeken (eróziós terület, vízmosás stb.) a valóságosnál ki­ sebbnek igyekeztek a földbirtokosok és azok jogi képviselői feltün­ tetni, hogy ezzel az igénybevételt megakadályozzák; gyakran a gyermekekre való földátiratással próbálták megmenteni a birtokot. Voltak községek, ahol „feketelisták” összeállításával, rémhírek ter­ jesztésével zavarták a bizottságok munkáját, sőt arra is rávetemed­ tek, hogy fegyvert fogjanak a földosztókra. Érsekvadkerten Mátéfi Viktor apátplébános azzal fogadta a bizottságot, hogy „megveri az isten azokat, akik a hercegprímás úr földjét elveszik és kiosztják”, a becskei plébános pedig fegyelmit indított az egyházi iskola tanító­ nője ellen, mert az „a tulajdon és szentesített törvények ellen izgat, törvény ellenére magán- vagy köztulaidonok felosztásával ámít,” Az ismert rágalmakat terjesztették a „csajka”-rendszerről, a „közös” feleségről, a templomok bezárásáról, és a „kommunisták barbárságáról”. Magyarnándorban báró Buttler Elemér feketelistá­ kat vezetett azokról, akik az ő földjét felosztották; ugyancsak itt Morvai Tolvéth földbirtokos rémhírekkel zavarta a földosztó bizott­ ság munkáj át — Lucfalván pedig rálőttek a földosztást végzőkre. Az ellenséges propaganda rafinált cselszövésekkel párosult. A balassagyarmati kommunisták, a járás területén kialakult helyzetet jellemezve, az M KP Központi Vezetőségének küldött jelentésükben ezt írták : „A méltóságos úr azt mondja ne iratkozzunk be egy párt­ ba se, majd ő csinál egy pártot, amely megvéd bennünket, hogy a kommunisták ne rekvirálhassák el a terményt, amit vetünk.” Kosdon (amely ekkor még Nógrád megyéhez tartozott) „a szegény parasztság fél, ellenséges befolyás alatt áll, fellépni nem mernek, nem akarnak”. Innen nem messze, Nézsán, Budinszkynak. a nvilas igazságügyi miniszternek volt birtoka, akinek emberei nyíltan ágál­ tak: „Dolgozni kell, nem politizálni” — hangoztatták. (Természete­ sen az M KP-val rokonszenvező politizálást ellenezvén.) Hasonló esetek fordultak elő Heves megyében is. ahol a külön­ böző jobboldali beállítottságú- elsősorban kisgazdapárti vezetők azt akarták elhitetni a földigénylőkkel, hogy a föld csak addig lesz az övék. amíg a volt birtokosok vissza nem térnek. Ha pedig megvál­ tozik a rendszer — mondták —, mindazokat bebörtönzik, akik földet igényeltek. Zemplén megyében, Sátoraljaújhelyen 1945. március 27én a megyei és városi közigazgatás vezetőinek jelenlétében megtar­ tott megbeszélésen olyan vélemények hangzottak el a jobboldali be­ állítottságú kisgazdapárti vezetők részéről, hogy a földbirtokreform végrehajtása csak az idei termés után lehet esedékes. Emellett fel­ hívásokat szövegeztek, amit minden községbe elküldtek. A körleve­ lekben arra hívták fel a cselédeket, hogy maradjanak meg a régi helyükön, azaz tartózkodjanak a földosztástól. Ábod-Kiráiykút köz­ ségben Gál Ferencet, a Magyar Parasztszövetség helyi szervezetének elnökét, volt gazdasági cselédet azzal fenyegette meg a községi földosztó bizottság jobboldali beállítottságú elnöke, hogy „úgy sem tudják megfizetni a juttatott földet, mert amit most fizetnek az nem törlesztés, hanem csak bérlet... visszajön Latorca (a helyi föld­ birtokos — M. P.) és egyet sem fog megtartani még cselédnek sem.” Bódfalván — a reakció aknam unkája következményeképpen — a bányászok azért tüntettek, hogy a mezőgazdasággal élethivatás­ szerűen foglalkozókkal egyenlő mértékű elbírálást követeljenek a földosztásnál. A jobboldali mesterkedés nem csupán a földreform­ törvény elleni fellépést segítette elő, hanem a munkás-paraszt szö­ vetség rovására is ment. 24 A jászberényi földosztó bizottság ötös tanácsának titkára azzal a jogos panasszal fordult az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy vizsgálja felül a megyei földhivatal határozatát, amelyben megváltoztatták a községi földigénylő bizottság álláspontját. A jászberényiek azt sérelmezik, hogy a megyei földhivatalban „jobban tudják”, kik a háborús, népellenes bűnösök, kiknek a földjét kell el­ kobozni. A sorok közül a helyi népi szervnek a megyei földhivatal­ lal szembeni bizalmatlanságát olvashatjuk ki, merthogy az a reak­ ciós, népellenes földbirtokosok érdekeit képviseli a föld jogos vá­ rományosaival, a parasztokkal szemben. Hasonló panasz merült fel Borsod megyében, ahol a községi földigénylő bizottságok (a föld­ igénylők megbízottai) a földreformrendelet végrehajtásának tudatos késleltetése miatt a megyei földbirtokrendező tanács elnökének és a földhivatal ügyvezetőjének eltávolítását követelték. Beadványukban előadták: „. . . türelmünk elfogyott, elég volt a várakozásból. Egy év óta (1945. július 25-től 1946. március 26-ig M.P.) járju k a hivatalo­ kat, írjuk a kérvényeket, várjuk a határozatokat, elég volt a kilin­ cselésből. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a földreform végrehajtásának kinyújtása mind úri huncutkodásból ravasz úri számításból ered, és mindenképpen a reakció aknam unkája...” Az ilyen és hasonló mesterkedésekre általában rendkívül ke­ ményen reagáltak a parasztok. Hűen fejezi ki ezt az ónodi föld­ igénylő bizottságnak a földbirtokrendező tanács előtt képviselt ál­ láspontja, amely szerint . „... minden földet igénybe v ettek ...” és vissza nem adnak senkinek egy talpalatnyi földet sem, és ha valaki odamegy, azt ők elintézik”. Észak-Magyarországon 17 117 kat. hold földet vettek el a haza­ árulóktól, nyilasoktól. Ez a szám jóval kisebb más tájegységek át­ lagánál, viszont a háborús szerzeményekből Észak-Magyarországon igénybe vett földterület nagysága (16 800 kat. hold) nagyobb, mint az ország más területein kisajátított hasonló földeké: s ugyanakkor a földosztásnál előnyben részesítették azokat, akik a fasizmus elleni harcban részt vettek. Az észak-magyarországi földosztás jellemző vonása, hogy a kis- és középparasztok mellett igen nagy számban kaptak földet a gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások. Né­ hány községben azonban a birtokos parasztok megrövidíthették a volt agrárproletárokat, és ez békétlenséget, sőt széthúzást eredmé­ nyezett a volt cselédek, mezőgazdasági munkások, valamint a tör­ pebirtokosok, kisparasztok között. A Nógrád megyei Tereskén példá­ ul a volt gazdasági cselédek két-három kat. holdat kaptak, a gazdák viszont ennek három-négyszeresét. Rimócról panaszt is tettek a föld­ osztó bizottság ellen, mert „a gazdák tovább erősödtek — egymásnak adtak földet —, a nincstelenek nem kaptak, vagy a legrosszabb mi­ nőségű földet kapták.” Hasonló ellentétek támadtak Mátraverebé­ lyen, Sóshartyánban, Salgótarjánban is, különösen a házhelyigénylés miatt. A földosztó bizottságra nehezedő rendkívüli nagy nyomás miatt a földigénylő bizottságok egy része elhatározta a száz holdon aluli birtokok felosztását is. Emiatt persze nemcsak a földbirtoko­ sok tiltakoztak, hanem a földbirtokrendező szervek is. A vármegyei földbirtokrendező tanács — az Országos Földbirtokrendező Tanács­ hoz írott jelentésében — előadja, hogy „sérelmes egyes községekben az a vita, amely során fennáll a 100 holdon aluli birtokosok birto­ kainak elkobzása, amelyet különböző községi földigénylő bizottsá­ gok felosztásra ítéltek, illetve fel is osztottak. De a beterjesztett ívek alapján a vármegye mást határozott és semmisnek nyilvánítot­ ta a községi határozatot.” Voltak községek, ahol felsőbb utasításra sem adták vissza a régi tulajdonosoknak a földet, hanem a szó szoros értelmében kapával, kaszával védték meg azt. (A földosztás kapcsán számos „érdekes” eset is történt. Ezek közül kuriózumként érdemes megemlíteni a nemzeti bizottság állásfoglalását Sóshartyánban, ahol a helyi plébános 35 kat. hold földjét is fel akarták osztani. Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy meg­ hagyják földjét, ezzel szemben mindenféle „magántevékenységtő’” — esketés, temetés — eltiltják.) Az országos helyzethez képest sajátosan és kezdettől fogva szá­ mottevő arányban jelentkeztek földigénnyel bányászok és gyári munkások Észak-Magyarországon. Az igénylők egy része a városokban élt, kolonizált munkás volt, többségük azonban bejáró dolgozó A Borsod megyei felsőtelkesi földigénylő bizottság különbséget is tett e kérdésben, ezért a bányamunkásoknak 600 négyszögöl kerti földet kívánt juttatni azzal az indokkal, hogy arra rá vannak utal­ v a Salgótarjánban a rendkívüli nagy lakáshiányra való tekintettel 200 kat. holdat 159 cseléd, illetve munkás között osztottak ki, Bag­ lyasalján a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában lévő szántót es legelőt sajátították ki házhelyek részére. Somoskőújfalun átlagban 400 négyszögöl szántóföldet és 300 négyszögöl házhelyet kapott egyegy ipari munkás, vagy volt gazdasági cseléd. Zagyvarónán ugyan­ csak a bánya tulajdonában levő Almáskertet osztották ki az arra rászoruló telekigénylőknek. Em ellett a Jankovich- és a Szilárdyféle birtokból is házhelyeket osztottak ki, bár a községben jelentke­ ző 220 igénylő kérését ennek ellenére sem tudták teljesíteni. A földreform végrehajtása Észak-Magyarországon is megváltoz­ tatta a falusi osztályviszonyokat. Az elkobzott 21 798, továbbá a ju t­ tatott 847 708 kat. hold alapjaiban módosította a birtokstruktúrát, megszüntette a nagybirtokrendszert. Hatására megerősödtek a kisés középparaszti gazdaságok, csökkent a nincstelenek, az agrárprole­ tárok száma. A nagymértékű, gazdasági és politikai szempontból is jelentős földreform, illetőleg annak sikeres végrehajtása ellenére Észak­ �Magyarország több településén, különösen Borsod-Gömör megyében több ezer mezőgazdasági munkás maradt föld nélkül. A Miskolci Hírlap 1945. m ájus 20-i számában ezt írja : „kevés a föld, sok az ember. Kitűnt a földreform végrehajtása során. El kell hát hagyni a fa lu t.. . ” A Felvidéki Népszava a földhiánnyal kapcsolatban ugyancsak azt fejtegeti, hogy feltűnően nagy a földnélküliek száma: 15 342 család. Borsod megye alispánja 1945. április 3-án kelt felter­ jesztésében azt írja, hogy 3000 Mezőkövesd környéki summás átte­ lepítésére lenne szükség gazdagabb dunántúli vidékekre. A telepí­ tési akció persze csak részleges sikereket hozott. Az emberekben ál­ talában erősen élt a szülőföldhöz való ragaszkodás, másfelől pedig a többi megyében levő földterület nagysága szintén véges volt; így a földreform juttatásából a kimaradók részére majd csak az ú jjá ­ építés, s még inkább a szocialista iparosítás megkezdése biztosítha­ tott kenyeret, teremthetett egzisztenciát. A volt nincstelenek, szegényparasztok problémája sem oldódott meg azonban egy csapásra a földhöz juttatással, hiszen csupán e l­ enyésző részük rendelkezett a föld megműveléséhez nélkülözhetet­ lenül szükséges igaerővel, gazdasági felszereléssel. Így a termelés megindítása legtöbbször szinte em berfeletti munkát követelt tőlük. A tavaszi munkához úgy kellett hozzáfogni sok községben, hogy a földhöz juttatott agrárproletárok és szegényparasztok nagy részének mindössze kéziszerszámai voltak. A Heves megyei siroki jegyző je ­ lentése szerint a községben a földhözjutottak közül csupán 35-nek volt saját fogata, 297 család pedig csak kéziszerszámmal rendelke­ zett. A Heves megyei Földhivatal 1945. első félévi működéséről szó­ ló jelentésben Nagy József ügyvezető azt is szóvá tette, hogy külö­ nösen a községektől távolabb fekvő s gyengébb minőségű szántó­ földek egy része maradt műveletlenül, fogat és vetőmag hiánya mi­ att. Így például a tiszafüredi járásban 30 százalékra tehető a megműveletlenül maradt szántóföldek területe, míg az északabbra fek­ vő — egri, gyöngyösi és főleg a pétervásári járásokban — a lakosság arányához képest már jobb volt a helyzet: a pétervásári járásban pl. alig 1—2 községben maradt pár hold szántóföld megmunkálatla­ nul, s igen jó példával jártak elöl a volt gazdasági cselédek, akik­ nek életviszonyaiban kedvező változást idézett elő, hogy a juttatott föld mellé számos községben a megváltás alá került házhelyet, sőt gazdasági épületeket, gépeket, valamint egyéb, a háztartáshoz szük­ séges felszereléseket is kaptak. (A Nógrád megyei Lucfalva község­ hez tartozó Kiskeresztúr puszta volt gazdasági cselédei megkapták az uradalom kő és tégla alapú cselédlakásait, a m ajorban levő ke­ nyérsütő kemencéket, kerekes kutakat, kukoricagórét, marhaés lóistállót, juhakolt, gémeskutat, baromfiólakat. Emellett 8 db egyes ekét, 3 db váltóekét, 1 db 4 vasú Grubber-ekét, valamint 4 levelű vasboronát, magtakarót, fahengert, műtrágyázót, fűkaszálót, gabona­ rostát, szortírozótriőrt, répavágót, kukoricamorzsolót kaptak a meghatározott gabonamennyiség ellenértéke fejében.) Igen sok településen — a kezdeti nehézségek áthidalása érdeké­ ben — a nemzeti bizottságok maguk vették a kezükbe a kiosztott földek megművelésének, s főleg a tavaszi vetések elvégzésének irá­ nyítását, illetőleg szervezését. A Heves megyei kiskörei, tiszanánai, egerszalóki nemzeti bizottság arra kötelezte a fogattal rendelkező gazdákat, hogy meghatározott földterületet szántsanak fel a földhöz­ jutottak földjéből, ellenkező esetben közmunkára rendelik ki őket. A helyi nemzeti bizottságok egy része vetőmagról is gondoskodott. A Nógrád megyei Lucfalván a földbirtokos raktárában levő gabonakészletet vette igénybe a nemzeti bizottság az új gazdák részére, Nőtincsen pedig arra adott utasítást a nemzeti bizottság, hogy az egy pár igán felüli állatokat össze kell írni és az arra rászoruló földhözjuttatottaknak át kell adni. Intézkedtek arról is, hogy igás­ állatokat más faluba eladni nem lehet. A munkák elvégzése érdeké­ ben egymás megsegítésére ösztönözték a parasztokat, és felszólítot­ ták a nagygazdákat, hogy a birtokukban levő traktorokat bocsássák az új birtokosok rendelkezésére. Ugyanakkor azt is kilátásba helyez­ ték, hogy ha ennek a felszólításnak a tulajdonosok nem tesznek eleget, abban az esetben a traktoraikat elkobozzák. Karancslapujtőn a nemzeti bizottság gyűjtést szervezett az új gazdák részére. Emellett az élelmezési gondok enyhítésére és a ve­ tőmagszükségletek kielégítése céljából megbízottai felkeresték a ga­ bonával jobban ellátott környékbeli falvakat. Nagy segítséget jelen­ tett, hogy ebben a nehéz helyzetben sok helyen a Vörös Hadsereg alakulatai is a földhöz juttatott parasztok segítségére siettek. 1945 tavaszán, a mezőgazdasági munkák beköszöntével igásállatokat bo­ csátottak a jószággal nem rendelkező új birtokosok rendelkezésé­ re. Heves megyében permetező- és növényvédő szereket is juttattak az új gazdáknak, hogy a gyümölcstermesztés ne szenvedjen kárt. Nógrád megyében azokban a községekben, ahol üzemképes malmok működtek, s amelyekben a szovjet és román alakulatok számára őröltek gabonát, az őrölt lisztből a lakosság kevésbé ellátott rétegé­ nek, főleg az új gazdáknak is juttattak. Az országban zajló demokratikus földreform Észak-Magyaror­ szágon is a birtoklevelek kiosztásával fejeződött be. Ez azt doku­ mentálta, hogy a tulajdonos jogilag is birtokosa lett juttatott föld­ jének. A Felvidéki Népszava 1945. december 25-i száma már arról tudósítja olvasóit, hogy a telekkönyvezés jó ütemben folyik. A bir­ toklevelek kiosztása és a telekkönyvezés lényeges momentuma volt annak a nagy társadalmi átalakulásnak, amely a feudalizmus végle­ ges felszámolását volt hivatva elősegíteni, mégsem zárult le azon­ nal a földért folytatott harc. 1945. nyarától ugyanis erősödött a ré­ gi rendszer híveinek visszaszivórgása, és ezzel együtt a földreform reviziójáért folytatott harc. A reakció hangja különösen az 1945-ös országgyűlési választások után erősödött fel, amikor is a kisgazdapártba tömörült földbirtokosok egyre nyíltabban léptek fel volt tu­ lajdonuk visszaszerzéséért. A föld visszapereléséért folytatott harc ugyanakkor egybeesett a támadásba lendült jobboldalnak a politi­ kai erőviszonyok megváltoztatását célzó kísérleteivel. A volt földbir­ tokosok nagy segítséget kaptak a falusi osztályellenségtől, legfőkép­ pen a zsírosparasztoktól, a jobboldali beállítottságú tisztviselőktől, akik bizonytalanságot, zavart igyekeztek kelteni a parasztok között. (Nógrád megyében pl. azt terjesztették, hogy az 500 holdon aluli földet csak a kommunisták osztották ki, a többi párt ezzel nem ér­ tett egyet.) A földreformellenes hangulatot Heves megye területén is szítot­ ta a reakció. A jobboldali mesterkedés meggátolását célozta Heves megye alispánjának a koalíciós pártokhoz, a szakszervezetekhez, rendőri szervekhez intézett körlevele is: „A suttogó antidemokra­ tikus propaganda, látván a jobboldali kemények letörését és hiába­ valóságát, most egy utolsó lélekmérgező munkával próbálkozik. A földreform végrehajtása körül próbálkozik nehézségeket és bonyo­ dalmakat támasztani azáltal, hogy a tájékozotlan néppel el akarja hitetni azt, hogy a jelenlegi földbirtokreform és a földkiosztás csak átmeneti, rövid időre szóló, múlandó jellegű valami, és a közeljö­ vőben a juttatottak kénytelenek lesznek a nekik juttatott földet vagy a régi, vagy más új tulajdonosnak visszajuttatni, visszaadni. . . . Felhívom ezért az összes közigazgatási szerveket és felkérem a helyi pártszervezeteket, hogy a suttogó propaganda ellensú'yozására világosítsák fel az érdekelteket, és megfelelő módon tegyék közhír­ ré, hogy a földbirtokreform során juttatásban részesültek örökös tu­ lajdonosnak tekintendők... az ellenkező hírverés terjesztőit az ér­ dekeltek jelentsék fel hatóságom nál.. . ” A reakció képviselői jó néhány községben és egyes megyeszékhe­ lyeken — kapcsolataik révén — nem elégedtek meg a rémhírter­ jesztéssel, a földhöz juttatott parasztság ijesztgetésével. Nógrád me­ gyében a megyei földbirtokrendező tanács pl. visszaadta a háború alatt a salgótarjáni üveggyár hadiüzemi parancsnokaként tevékeny­ kedő Thomka Lehelnek nógrádmegyeri birtokát. Romhányban báró Prónai József, elkobozott birtokáról, 4000 köbméter fa kitermelésére kapott engedélyt. A földbirtokosok és szekértolóik ellentámadására — mivel ez egyúttal a népi demokrácia ellen is -irányult, igen élénken és hatá­ rozottan reagáltak a munkások, a baloldali pártok, és legfőképpen a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetei és megyei bizottságai. Az MKP Borsod megyei bizottsága 1946. február 10-i értekezletén, amikor időszerű kérdéseket tárgyalt, a legnagyobb hangsúlyt a föld­ reform eredményeinek megvédésére helyezte. Az értekezleten elfo­ gadott határozat kim ondja: „ . . . a legerélyesebben visszautasítunk minden kísérletet, amely a földreform vívmányainak megsemmisíté­ sére irányul. Határozottan kimondja a nemzetgyűlés, hogy az egy­ szer m ár felosztott földet semmiféle jogcímen nem lehet visszaigé­ nyelni.. . ” Az 1946. március 26-án Miskolcon a megye különböző községei­ ből összegyűlt földigénylők ugyancsak követelték a 600-as rendelet egységes kezelését, és mindazok elleni erélyes fellépést, akik előse­ gítik a földbirtokosok földvisszaszerzési törekvéseit. A gyűlés kérte a földművelésügyi minisztert, hogy rendeletileg mondja ki, hogy aki még nyugatról nem tért vissza, ne tarthasson igényt tovább földjére. A 7 pontból álló követeléseik sorát a „Földet vissza nem adunk” országos jelmondattal fejezték be. A földreform visszavonhatatlan történelmi valósággá vált. A föld azé lett, aki azt megművelte. Minden kísérlet, amely arra irá­ nyult, hogy a parasztságot megfosszák évezredes jussától kudarcba fulladt. Ebben a küzdelemben a munkásosztály, a kommunista párt mögé sorakozott fel a dolgozó parasztság. 1946. februárjától bonta­ kozott ki a baloldali erők tömörülése, az államosítások, a reakció visszavonulása, a koalíción belül a szocializmust akarók túlsúlyba kerülése, a két munkáspárt egyesülése, és megannyi áldozatos mun­ ka az ország újjáépítéséért, felemeléséért. Ez vezetett el 1948-hoz, amikor is a harc véglegesen eldőlt, a szocialista forradalom győzel­ me lezárta a reakció mesterkedésének további lehetőségét. E nagy történelmi átalakulás sem feledtetheti, hogy a parasztság legszegényebb rétegei, a nincstelenekből lett földtulajdonosok vol­ takba szövetkezeti mozgalom letéteményesei. A földhözjuttatottak egy része, elsősorban a volt cselédség m ár a földosztás idején felvetette a szövetkezés gondolatát. Még ma sincsenek arra vonatkozóan pon­ tos adatok, hogy Észak-Magyarországon tulajdonképpen hány köz­ ségben merült fel a termelőszövetkezet létrehozásának gondolata. A nemzeti bizottsági jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy főleg az iparvidékek közelében és városokban szerveztek a volt gazdasági cselédek valamiféle szövetkezetet. Egerben pl. még 1945-ben létrehozták az „Egri földhözjuttatottak szövetkezetét”, Salgótarjánban pedig egy, a lakosság ellátását szolgáló termelői és értékesítési szövetke­ zet megalakítására került sor. Több községben az uradalmi felsze­ relés használatára, géphasználatra alakult szövetkezet, más helyeken az egykori uradalmak ipari üzemeit vették szövetkezeti kezelésbe (megindították pl. az uradalmi szeszfőzdéket.) Ezen a vidéken tehát a szövetkezés elsősorban a volt gazdasági cselédek körében merült fel, jelentkezett. Csupán Heves megyében, 1946. márciusáig, 49 szö­ vetkezet alakult. Molnár Pál 25 �KORKÉP Lóránt János kiállításához A képzőművészeti világhét hazai ese­ ményeinek egyik állomása Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész e gyűjtemé­ nyes kiállítása: így ez a most megnyíló ki­ állítás tartalmával, rendezésével, színteré­ vel egyaránt demonstrálni kívánja, hogy részese annak a nemzetközi törekvésnek, amely a képzőművészet művészetpoliti­ kai és közművelődési szerepére irányítja figyelmünket. A nemzetközi életben bekövetkezett változások, ezen belül saját társadalmi fejlődésünk eredményének is tekinthető, hogy míg korábban a nemzetközi össze­ fogást szolgáló akcióink a proletár inter­ nacionalizmus, a békeharc, a gyarmati népek elnyomása elleni küzdelem jegyé­ ben zajlottak csupán, tehát a legégetőbb politikai feladataink megoldására korlá­ tozódtak, napjainkban már van erőnk, lehetőségünk zenei világnapot, képzőművészeti világhetet rendezni, ünnepel­ ni. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a 15. alkalommal most kezdődő múzeumi és műemléki hónap jelentős társadalmi eseménnyé vált hazánkban, akkor e vál­ lalkozások szépsége és fontossága mellett a muzeológusok, kiállításrendezők és nép­ művelők növekvő felelősségét is látnunk kell. Ha a társadalom — megnövekedett ereje tudatában — egyre több energiát fordít — egyebek mellett — művelődésre, nevelésre, szemléletformálásra, akkor a közművelődési tevékenység hatékonysága is fokozott jelentőséget kap. A múzeumok és kiállítótermek közművelődési tevékenysége elsősorban ma­ gukban a kiállításokban ölt testet. Ezek­ kel minden látogató találkozik: és az a ná­ lunk látható több mint kétezer kiállítást figyelembe véve évi 12—15 millió látoga­ tót jelent. Minden kiállítás a látvány erejével hat, tehát akarva-akaratlanul esztétikai él­ ményt is kínál konkrétabb szakmai cél­ jai, például a történeti szemlélet formá­ lása vagy a természettudományos világ­ kép alakítása mellett. A kiállítás műve­ lődési célt, nevelő feladatot csak akkor szolgál, ha a rendezők szándékát, a ren­ dezés elveit és eszméit el tudja fogadtat­ ni a közönséggel, a nézőkkel is. A tárlatvezetés, a kiegészítő magyarázat, a peda­ gógusok esetleges közreműködése segít­ het e cél eléréséhez, de alapvetően a lát­ ványnak, a részletek egymásutániságá­ 26 nak, az összképnek kell a nézőben — szándékaink szerint — visszhangot kelte­ nie. A képzőművészeti világhét mint al­ kalom is azt jelenti számunkra, hogy ál­ talános közművelődési elveink érvényesí­ tésére törekszünk a képzőművészet be­ mutatása során is. Nem hagyatkozhatunk pusztán arra a hatásra, amit az egyes alkotások önmagukban a nézőre gyako­ rolnak. Úgy kell a műalkotásokat bemu­ tatnunk, hogy azok együtt valóban tük­ rözzék a kiállításon szereplő művész vagy művészek szemléletét, a világról alkotott képét és főleg azt az akaratot, amely bennük formálódott — de nekünk né­ zőknek szól — a társadalom jobbítása ér­ dekében. Tehát a művészeti kiállítás el­ sődlegesen esztétikai élményt kínáló jel­ lege sem maradhat pusztán a látványos­ ság szintjén; ereje, hatása a látvány kel­ tette gondolatokban és tettekben van. Lóránt János életműve és az itt be­ mutatott alkotásai — realizmusa, ember és környezete viszonyát faggató gondola­ tisága — megfelelő lehetőséget teremtet­ tek a kiállítás rendezőinek, hogy a világ­ hét eszméinek jegyében mutassák be Ló­ ránt érett művészetét, emberségét, elkö­ telezettségét. R á tk i A n d rá s Elhangzott a kiállítás m egnyitóünnepségén, Salgótarján ban . Iványi Ödön kiállításához A nagy palóc, Mikszáth Kálmán sorait idézem a kiállítás megnyitóján: „Ne ve­ gyék kérem rossz néven, hogy megint ha­ zamegyek a mi görbe-országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz’ mindenki csak ideiglenesen jöhet el, az is, aki sohasem kerül vissza többé. Mert ha van álom a halálban, én jól tu­ dom, a gyermekévek folytatásának szö­ vődik az ott; a többi kimarad; levetjük mint a rossz ruhát, ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik majd erdeink ismerős zúgása, hegyi patakjaink altató morajával.” E kiállítással — Iványi Ödön festőmű­ vész kiállításával — mi is hazalátogatunk Nógrádba, a mi kedves görbe-országunk­ ba. E képek között otthon vagyunk, a képek visszahozzák az eltűnt tündérker­ tet, az első rácsodálkozások soha felül nem múlható örömét. Visszaidézik fel­ fedezéseinket, első erdőjá rásainkat, első bóklászásainkat rétjeinken, mezőinken, visszahozzák madarainkat s a kakukkfű első bódító illatát. De visszahozzák a múlt megtöretett népét is, a nógrádi dom­ bok földtúró parasztjait, az aknák, tárók bányászait, a gátak kubikosait is. Az is­ merős, görcsös kezek melegét, a barázdált arcok, homlokok felhőit, fehér vásznak hűvös illatát, szél zúgását, tavaszi erdő csendes suhogását. D e ak i nem ism eri a mi szűkebb ha­ zánkat, az itt élő em bereket, az is első p illan atra m egfogalm azza v élem é n y é t: ez m agyar p iktúra, ezek a képek a m agyar nép életén ek képi m egjelen ítései. N ekünk palóc ízeket és színeket ajánd ékoz, de éppen ezzel van je le n az egyetem es m a­ gyar képzőm űvészetben. Iványi Ödön érzelmileg és gondolatilag azt a világot teremti újjá, alkotja a ma­ ga képére, amit nagy elődei, a magyar festészetet alakító, meghatározó egyénisé­ gek teremtettek e hazában. Rokona, test­ vére, folytatója ő Mednyánszkynak, Nagy Istvánnak, Derkovitsnak és Kosztá­ nak, és nem utolsósorban mesterének, Rudnay Gyulának. Ez a rokonság termé­ szetesen szellemi-érzelmi tartalmat jelent. Iványi Ödön megtanulta mindazt, amit a szakmában meg lehet tanulni. És hozzá­ tette még azt, amit magával hozott, amit semmilyen akadémia, főiskola meg nem taníthat, és ami nélkül nincs művészet. Nagy Balogh János, a munkások és ku­ bikosok nagy festője szép és tiszta fogal­ mazásában ez úgy hangzik, hogy nem a kezével, hanem a lelkével rajzol az em­ ber. Itthon, a vásárhelyi Tornyai János­ nál — az ő szavait idézve — a „nagy sömmi” van, a bús magyar sors megfes­ tése, Koszta Józsefnél a szentesi tanyák vannak, a Három királyok megalkotása — s mindez úgy lehet dél-alföldi piktú­ ra, hogy egyúttal e haza és e nép min­ den íze, minden része felfedezhető, meg­ található benne. Így áramlik Iványi Ödön művészete is együtt az egész magyar képzőművészet­ tel, így fejezi ki egész népe érzés- és gon­ dolatvilágát. Ahogy itthon az egész ma­ gyar piktúrára (a gondolatiság mellett) ma­ gas fokú érzelmi, indulati töltés jellemző, úgy jellemző Iványi Ödön műveire is a líra, a dal. És jellemző még magasrendű erkölcsi magatartás, népéhez szóló elköte­ lezettség, sorsvállalás, szolgálat. És alázat népe és művészete iránt, ami nélkül mű­ vészet számunkra elképzelhetetlen. Ivá­ nyi Ödön művészete, szolgálata eggyéfor­ rott a nép életével; színei, vonalai ezt a világot jelenítik meg. �Jó ide hazatérni, jó ide megtérni. Azt a meghatározó gyerekkort, amiről Mik­ száth Kálmán tűnődött, azt az életre szó­ ló ajándékot, amit mi itt kaptunk a dom­ bok és lankák között, valóban nem lehet levetni: rossz ruhaként. Iványi Ödön ezt a gyerekkort megtartotta. Természetesen, magától értetődően. De a gyermeki fel­ hőtlenség már elrepült, álomvilágba me­ rült. Az ő élete is, mint általában az al­ kotóké, tűnődések, tépelődések és gyöt­ relmek kifogyhatatlan láncolata. A sok­ szori legyőzetés keserűsége, az álmatlan éjszakák látogatása, a vászonról visszané­ ző kételkedés nehéz sorsvállalás. De a rit­ ka felújongások, egy-egy rövid időre szó­ ló könnyű lélegzetvétel, a szív felgyorsu­ ló ritmusa, hogy valami sikerült, hogy va­ lamit felmutattam, megteremtettem ma­ gamból — megérik ezt a sorsot. Tudom, hogy Iványi Ödön, ha újra lehetne vala­ mit kezdeni — ha fiatal kamaszfővel, de ezzel a tapasztalattal választhatna újra —, ezt választaná. Ez a kiállítás a válasz rá: ez a kedves, halk, ünneplőbe öltözött ünnep. Otthon vagyunk. Barangolunk a kanyargós mélyutakon, kavicsokat sze­ dünk a patakból és madárfészekre le­ sünk. Mogyorófavesszőt rágunk, és bekia­ bálunk a sötét, titokzatos erdőkbe. S ha eljön az este, az éjszaka — a mi ismerős csillagjaink vigyáznak ránk. Köszönöm Iványi Ödönnek ezt a kiállí­ tást. Csohány Kálmán A szovjet filmművészet hető „ad acta”, bár kívánatos, hogy a művészek ne már kimondott igazságo­ kat ismételjenek, hanem saját felfedezé­ seiket vigyék vászonra. Szergej Koloszov E m lékezz a n evedre! című drámája (szov­ jet—lengyel koprodukció) olyan kérdés­ ről beszél, melyet viszonylag kevés film érintett eddig: a jelenben élő múltról, bizonyos sebek begyógyíthatatlanságáról. A több idősíkban megelevenedő történet megrázó hatású epizódokban bővelkedik, a terjengősség és a didaktikus jelleg mégis visszafogja az élményt. Jellegében az E m lékezz a n evedre! —, s még inkább a hétköznapokról szóló mű­ vek tucatja — is bizonyítja, hogy a bel­ ső világ ábrázolása került az érdeklődés, az analízis középpontjába. Ilyen vonat­ kozásban a szovjet filmesek világszerte terjedő elveket követnek: a sztori — mármint a szabályos fordulatokra épülő és kerek egészt képező mese — helyett szituációkat, hangulatokat mutatnak be, s a hősök pszichológiai fejlődését kísérik figyelemmel. Amit elvesztünk a réven, megnyerjük a yámon: a cselekményért bőségesen kárpótolja a szemlélőt a ka­ rakterek hiteles rajza, a cselekvések pon­ tos motivációja. Aszanova rendezte a Nem fá j a fe je a harkály n ak című filmet (a MOKÉP jövő­ re mutatja be); úgy érzem, ebben az ér­ zelemgazdag alkotásban tükröződik leg­ inkább az említett törekvés. Legéretteb­ ben. Legegységesebben. (Ami az emóciók szerepét illeti, később visszaté­ rek rá.) Miről is szól a Nem fá j a fe je a harkálynak? Tinédzserek szerelméről. Is­ koláról, családról. Gyerekekről, felnőttek­ ről. Tanárokról, szülőkről. A fiatalok édelegnek és civakodnak, a szerelem örök szertartása szerint, aztán elválnak egy­ mástól: a lány apját a Távol-Keletre he­ lyezik. Ennyi a történet. Kevés? Sok. Aszanova ragyogó hangulatképeket fűz csokorba, finom iróniával hinti meg az epizódokat, és az egyszerűségben rejlő költészet színeit is felragyogtatja. Egy példa. A fiú faggatja a lányt: — Mit fogsz új arcai A világ filmművészete alaphangjainak egyikét a kezdetektől fogva a Szovjet­ unió adta meg. A mozi bölcsője ugyan nem Moszkvában ringott, az úttörők és kísérletezők között azonban szép szám­ mal találunk oroszokat: a húszas évtized egyebek között azért válhatott klasszikus időszakká, mert Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko új nyelvet teremtett és kima­ gasló fontosságú alkotásokkal bizonyítot­ ta az akkor még ifjú Múzsa kifejezé­ si arzenáljának gazdagságát. Későbbi filmtörténeti korokban akadtak gyengébb, erőtlenebb periódusok, a szovjet veze­ tő szerep azonban szinte mindig megma­ radt. Az okok: a C sapajevvel, a R ettegett Ivánnal, a Szállnak a d arv akkal új minő­ ségű — szocialista — filmművészet te­ remtődött; a szovjet gárda folyamatosan részt kért és vállalt a filmnyelv tökélete­ sítésének feladatából; nagy filmiskolák­ ra és -irányzatokra hatott megterméke­ nyítően. A honvédő háborúról szóló kitűnő so­ rozat elapadtával a szovjetunióbeli nemzetiségek ragadták magukhoz a „fil­ mes” kezdeményezést; az ukrán, grúz, litván stb. filmekre a hatvanas évek kö­ zepén-végén figyelt fel a világ. Most — napjainkban — viszonylag szerényebb a leltár, de mintha kirajzolódóban lenné­ nek a fellendülés bizonyos erővonalai. Alábbi jegyzetünk olyan alkotásokról, té­ mákról, eszközökről, tendenciákról szól, melyek a szovjet filmnek nemcsak a je­ lenével, hanem — feltehetően — jövőjé­ vel is kapcsolatosak. Ha lenne filmfuturo­ lógia, azt mondhatnánk: bennük van az előrelépés ígérete és talán egy újabb vi­ rágkor lehetősége is. A fasizmus elleni élethalálharc ma is megihleti a rendezőket. A téma nem te- Elhangzott a kiállítás megnyitóján. csinálni, ha elvégzed az iskolát? — Fő­ iskolára fogok járni. — És aztán? — Dol­ gozni fogok. — És aztán? — Férjhez megyek. — Kihez? — Honnan tudjam? — És aztán? — Gyerekeim lesznek. — És aztán? — Nagymama leszek. — És az­ tán? — A ztán.. . aztán meghalok. A vi­ lág legbanálisabb párbeszéde ez, de kép­ zeljük csak hozzá a csillogó szemeket, lángoló arcokat, őszinte tekinteteket. S még nincs is vége a beszélgetésnek. A bájos kislány utolsó mondatára válasz­ képpen a fiatalember ijedten felkiált: „— Hogyhogy meghalsz? És mi lesz ve­ lem?” Néhány villanás csak ez a képsor a filmben, de benne sűrűsödik az egész ábrázolt világ lényege, a jellemek igaz­ sága, a lélekrajz mesterkéletlensége. A realitások felismerésének igénye — talán ez lehetne a másik címszó, mely több új szovjet film felismerhetően közös sajátossága. Voltaképpen M ikaeljan P ré­ m ium jában is erről van szó. (A m ű tele­ víziós adaptációjáról lásd a Palócföld 1976/3. sz. 28. o. A szerk.) A munkások megtagadják a különjuttatás felvételét, mert tudják, hogy nincs valóságos érték a kifizetendő összeg mögött. A brigádta­ gok realisták, mert józan fejjel és nyitott szemmel járnak a világban (pedig adott esetben, a látványos gesztussal, saját ma­ gukat rövidítik meg). Bizonyára lesznek, akik meghökkennek a filmbeli alaphely­ zet láttán és megkérdezik m ajd: Van ilyen egyáltalán az életben? Felelősség­ gel állíthatjuk, hogy van. Mert a szov­ jet munkások gondolkodásában — ez a dolog lényege, s ebben rejlik a legdicsé­ retesebb realitásérzék — nem válik el egymástól az „én” és a „mi”, az „enyém” és a „miénk”. Aki csak magával törődik, lelkiismeret-furdalás nélkül felvesz akár ezer rubelt is. A közösségi embert a pénz fedezete (eredete, hitele) is érdekli. A tényekkel a magánéletben is illúziók nélkül kell számolni: futó érzések, egyol­ dalú rajongások légváraira sem barátsá­ got, sem szerelmet nem lehet építeni. Vá­ ratlan meglepetések is érhetik az embert. Aki felhőkben jár, előbb-utóbb megbot­ lik a járdában. A mai szovjet filmek egész sora ábrázol olyasfajta ellen-happy endet, melyre mégis az „így van rend­ jén ” következtetése illik tanulságként. A S zerelm esek rom ánca ban (K oncsalovszkíj alkotása kicsit megkésve jutott el a ma­ gyar mozikba) a véletlen öli meg a nagy szerelmet és a romantikus pátoszt. A szenvedés és a csalódás nem tart örökké. Öreg közhely, de igaz közhely: az idő minden sebet begyógyít. Az én jó em b e­ rem című B atirov-filmben (rövidesen láthatjuk) egy jóravaló fiatalember pró­ bálja élesztgetni a diákkori vonzalom tü­ zét. Hasztalanul. Imádottjától levelet kap, melyben a keserű igazságot olvashatja. Más a gyerekkor és más a felnőtt világ. A nosztalgiák megmelegíthetnek bennün­ ket, tűzbe is hozhatnak, ám ha teljesen 27 �átadjuk magunkat nekik, teljesen kicsú­ szik lábunk alól a talaj. Az én jó em be­ rem a nálunk is érdeklődés mellett vetí­ tett Várunk, fiú ! stílusában készült: min­ dennek, amit látunk, életszaga van, a hu­ mor természetes, Batirov kritikával, s ugyanakkor megértéssel mutatja be a vá­ rosi miliőt. Még emlékszünk a „konfliktusnélküli­ ség” időszakára: azokra a filmművészet számára is sovány évekre, mikor az alko­ tásokból átlátszó didaktizmussal tüntették el a valóság kisebb-nagyobb ellentmondá­ sait, hogy a néző kozmetikázott — tehát hamis — tükörbe pillanthasson. A prob­ lémaérzékenység, a jelenségek mindenol­ dalú körbejárásának igénye — ami magá­ ban foglalja a negatívumok kendőzetlen feltárását is — határozottan erőssége a mai szovjet filmművészetnek. (Az már más kérdés, hogy a jószemű művész ér­ ti-e a dialektikát, s milyen mélységgel képes a lényeget kifejezni.) A ndrej Tar­ kovszkij Fellini-szerű vallomása, mely bi­ zonyára nem véletlenül viseli a Tükör címet, gyónás és önéletrajz, analízis és korkép. Az A ndrej R ubljov szerzője kí­ méletlen őszinteséggel — és intellektuális alapossággal — szól „vonzásokról és vá­ lasztásokról”, történelmi és személyes zsákutcákról. Kritikaképpen csak annyit jegyzünk meg: mintha kissé elkülönülne egymástól az „ez mind én voltam egykor” mozaiksora és a társadalmi tabló. Egész sereg gondról tudósít az Egy is­ kolaigazgató naplója (rendezője: Frumin). Arról, hogy a tantestületi egységet rop­ pant nehéz megteremteni, hogy a legra­ dikálisabb pedagógiai elv is semmivé foszlik, ha a gyakorlat nem hitelesíti. Hogy a magán- és közembernek azonos morál előírásait kell követnie, s hogy a néha-néha elcsattanó „makarenkói pofon” mellett —, vagy inkább helyett — biza­ lommal és türelemmel célszerű nevelni. Ami a film színvonalát illeti: remek meg­ figyelések váltakoznak benne sablonos mozzanatokkal, a kompozíció kissé fésü­ letlen. De együtt lehet élni a történettel — és ez nem kis dolog. Az érzelmek fontosságát, az „egymás­ hoz tartozni” felelősségét nemcsak a már említett Nem fá j a fe je a harkálynak, vagy Az én jó em berem hangsúlyozza, hanem több más alkotás is (Földiek, Ma­ d arak a város felett, Földi szerelem stb.) Korszerűtlen vagy ódivatú lenne ez a gondolat? Szó sincs róla. Az említett mű­ vekben — nem azonos hőfokon — a hu­ mánum tisztelete, a becsületes emberi ideálok megőrzésének vágya munkál. Ro­ hanó korban élünk, de az emóciókat vál­ lalhatjuk; ettől még nem válunk nevet­ ségessé. Nem minden érték fölött jár el az idő. Hozzátehetjük: a szovjet filmmű­ vészetet nem érintette meg a Love Story szentimentalista divatja (legfeljebb Mitta félresikerült Szerelm em , M oszkva című munkáját említhetjük, mint olyan művet, mely a nem éppen szerencsés hatásról 28 árulkodik). Mások a mozgatórúgók. Olyan hagyományt ápolnak a rendezők, melyet Eizensteinék teremtettek meg, és szinte minden nemzedék vállalt. Mi lenne a Csa­ p ajev ből, ha csupán a száraz logika, vagy a hűvös ráció irányítaná a hősök cseleke­ deteit? Elképzelhető-e a Szivárvány csu­ pán a tények nyelvén? Nem az érzelmek játsszák a főszerepet a Szállnak a d arv ak­ ban, az Em beri sorsban, az Iván gyer­ m ek k o rá ban, a F ek ete tollú fe h é r m adár­ ban? Napjainkban a műfajok normái megla­ zultak. A játékfilmekben gyakori a dokumentumbetét, drámákban is előfordul bohózati helyzet, oldott és súlyos pillana­ tok sűrűn váltakoznak egymással kü­ lönböző fajsúlyú művekben. A Szigorúan ellenőrzött von atok című M enzel-tragiko­ médiának nincs szovjet párja, a műfajok házasítását azonban néhány szovjet ren­ dező megkísérelte. Például Szergej Ju t­ kevics, a nagy öregek egyike, a ma is aktív és megújulásra folyton kész, élő klasszikus. Az Othello rendezője ezút­ tal — nem először — Vlagyimir Maja­ kovszkijhoz fordult ihletésért. A kavalkád összetevő elemei: csevegésszerű kommen­ tár (a konferanszié: K apler, az ismert filmíró), játékfilmbetétek, rajzkockák, bábjelenetek. Még néhány vegyes kombi­ nációt is látunk (mint Gene Kellynél). A költő-szatirikus megidézése sikerült, an­ nak ellenére, hogy a M ajakovszkij nevet kicsit zsúfolt film és akadnak benne üresjáratok. Főképpen a nyelvi ötletek, a szellemes szófacsarások tetszettek — no és Ju rij Csernov önfeledt komédiázása. Teljes stílusegységet Ju tkev icsnek nem sikerült teremtenie: ehhez túlságosan sok az építőanyag a filmben. Nemrég Siófokon konferenciát rendez­ tek a gyengélkedő magyar filmvígjáték ügyében. A lekszandrov és G ajdaj hazájá­ ban nem olyan kedvezőtlen a mérleg, bár mostanában nélkülözzük a Hurrá, nyara­ lu n k!-szerű szatírákat (vagy a Halló, itt Iván cár! nyersebb humorát is). A szó­ rakoztató produktumok másik fajtája is újfajta tartalmakkal telítődött. A tévedés joga nélkül című Fajncim m er bűnügyi drámában sokkal hangsúlyosabb a társa­ dalmi háttér, mint az ilyesfajta krimi­ keresztrejtvényekben. A rendezőt a több­ arcú igazság érdekli, és ezért hőseit a legkülönbözőbb nézőpontokkal szembesíti. A szovjet filmművészet egészét áttekin­ teni — messziről, avagy alkalmi vendég­ ként, egy bizonyos időszak termését vizs­ gálva — lehetetlen. Ám a cseppben is benne van a tenger. Jegyzetünk olyan jelenségekről tett említést, melyek — ér­ zésünk szerint — meghatározó fontossá­ gúak. Bizonyára érdemes lesz megismer­ kedni a szóban forgó alkotásokkal, me­ lyek a szovjet film kiapadhatatlan tar­ talékai és újabb lendületét jelzik. Veress J ózsef Egy sikerkönyv ürügyén Vlagyim ir Bogom olov új regénye, a Negyvennégy augusztusában a mai szovjet irodalom egyik legjelentősebb alkotása. E kategorikus megállapítás igazát mindazok bizonyíthatják, akik elolvasták Bogomolov művét. Mindamellett, hogy a szerző új műve egy töretlenül ívelő írói pálya egyik kiemelkedő állomása, arra is alkalmat ad, hogy röviden áttekintsük a mai szovjet irodalmat, annak is a háborút ábrázoló prózai alkotásait. A kérdés: miért ír Bo­ gomolov még mindig a háborúról; mi az oka annak, hogy a szovjet széppróza új alkotásainak nagy része ma — több mint három évtizeddel a véres világégés után — is az emberiség e nagy megpróbáltatá­ sát veszi bonckés alá; és vajon mi a titka Bogomolov új könyve világraszóló sikerének? Az ötven év körüli írógeneráció tagjai a háború alatt értek férfivá. Szinte gyer­ mekfejjel, 17—18 évesen mentek a front­ ra, s a háború naponkénti gyötrelmeiben váltak felnőtté, jellemük ott szilárdult véglegessé. Tegyük még hozzá azt is, hogy ez a négy esztendő a szovjet nép számára egy egész korszakkal ért fel, amelyben életük minden területén, tevékenységük minden formájában próbára voltak téve. Nos hát ennek a helytállásnak a minden­ napi krónikáit olvashatjuk most az új szovjet háborús regényekben. Vaszil Bikov így ír erről: „Minél job b an eltávolodik tőlünk időben a nem zeti m egrázkódtatás e legnagyobbika, annál job b an érezhető az irodalom ban az állhatatos törekvés, hogy m egértsen, m egm agyarázzon és az em beri em lékezetben m egőrizzen belőle valam it. A háború nyilvánvalóan nagyon sok min­ denre m egtanított, és a háború m egértése m inden évvel, m inden új könyvvel egyre m élyül és bővül.” Gyakorlatilag: az eltelt esztendők fokozták a tisztánlátást, eltávo­ lították a háborúból mindazt az álpátoszt, felületességet, hamisságot, amit a semati­ kus ábrázolás rakott rá, a hatvanas évek derekán változás állt be a „háborús” iro­ dalomban: a nagyméretű, a hadseregek összecsapását ábrázoló művek helyett il­ letve mellett megjelentek a bensőségesebb, árnyaltabb feldolgozások, amelyek már nem törekedtek nyomon kísérni a háború 1341 napját, annak csak egyes részeit, lát­ szólag jelentéktelen epizódjait, vagy eddig nem ábrázolt, „tabunak” tartott esemé­ nyeit választották az írók témául. Ennek az ábrázolásnak persze voltak előzményei a szovjet irodalomban (elég ha itt csak ezekre a híres regényekre gondo­ lunk: S olohov : A hazáért harcoltak. Szi­ m on ov: N appalok és éjszakák, K azakev ics: Csillag és N yekraszov: Fordul a kerék), de a háború utáni közvetlen esztendőkre nem ezek a művek voltak a jellemzőek. �Inkább azok, amelyekről Konsztantyin Szi­ m onov így írt, már 1953-ban: „A Nagy H onvédő H áború nem lehet öncélú h ábo­ rús élm ényleírás tárgya és nem jelen thet szabad teret m inden féle dolgozatírásnak, ahol egyik vagy m ásik író a tén yekn ek m indam a halm azát, am it a háborúban m egfigyelt, szem élyesen látott és átélt, vá­ logatás nélkül rázúdítja m üvein ek lap­ jaira...” És mégis milyen lassú volt a változás. Az út mérföldköveiként Solohov Em beri sorsa, és Szim onov É lők és h oltakja állt, de mellettük ott volt B ulat O kudzsava 1961-ben íródott, sok vihart kavart nagy sikerű műve is, a S ok szerencsét, pajtás, amely ugyancsak a háború hétköznapjait próbálta ábrázolni egy önmagát kereső ka­ masz-katona élményeinek felvillantásával. A hatvanas években kezdett a háborús művek tematikája bővülni, szélesedni. Ol­ vashattunk már a visszavonulás hónapjai­ nak retteneteiről, a fogságba esettek tra­ gédiáiról, az árulás és a hazaszeretet ösz­ szecsapásairól, a hátországi helytállás min­ dennapjairól. (Ez utóbbira a két legutolsó példa: Ajtm atov kisregénye, a K orai d ar­ v ak és Szimonov műve, a Húsz nap h ábo­ rú nélkül. Mindkettőt a Szovjet Irodalom mutatta be). Ezekben a regényekben tes­ tesült meg mindaz, amit Tvardovszkij va­ lamikor így fogalmazott meg: „A katona nem csupán hőstetteire büszke, hanem az okra a n élkü lözésekre is, am elyeket m e­ n etelés közben elszenvedett.” 1965 volt az az esztendő, amikor a há­ borús ábrázolásnak ez az új stílusa teljes fegyverzettel és hatással jelentkezett a szovjet irodalomban. Egyidőben nyitotta meg, két regény a sort: B aklan ov 1941. jú ­ liusa és B ikov A h alottakn ak nem fá j cí­ mű műve. Érdemes ezekről az írókról rövidén szót ejteni. Nemcsak az a furcsa azonosság te­ szi őket együvé tartozóvá, hogy nevüket a véletlen egy betüesaládba sorolja — B a k ­ lanov, B ikov, Bogom olov, Bondarev —, hanem az is, hogy sorsuk, írói pályájuk közös; majdnemhogy azonos. Születési évük 1923—1924: egyidősek tehát — a há­ ború kezdetekor legidősebbjük is csak 18 éves volt, közvetlenül az iskolából indul­ tak a frontra. B aklan ov végigharcolta a háborút, ha­ zánk felszabadításában is részt vett. Már első művében is (A főcsapástól délre) je­ lentkezett az — egyik kritikusa fogalma­ zott így — „erős, tiszta m oralitás, pszicho­ lógiai árnyaltság és tragikus látásmód, dísztelen realizm u s..., hőse legtöbbször a kritikus szituációban önm aga fö lé em elk e­ dő egyszerű katon a.” Legjelentősebb mű­ ve a már említett 1941. júliusa, amelyben már a Nagy Honvédő Háború újszerű áb­ rázolását, illúzióktól mentes leírását ol­ vashatjuk. B ikov a belorusz irodalom legnagyobb alakja, művei vitákat kavarnak, nagy ha­ tásúak. Ő is 17 évesen ment katonának és sok esztendeig várt, amíg háborús élmé­ nyei irodalmi anyaggá szűrődtek le benne. Műveiben — A harm adik rakéta, A hahalottn ak nem fá j, Az út végén, Hajnalig élni — következetesen él sajátos írói esz­ közeivel, amelyek megkülönböztetett he­ lyet biztosítanak neki a mai szovjet iro­ dalomban. Hősének rendszerint alacsony rangú katonát választ, nagyon kevés sze­ replőt alkalmaz, rendszerint egy szakasz vagy raj története pereg előttünk, gyak­ ran él a szereplők múltjának álomszerű felidézésével, és rendkívül rövi idő alatt zajlanak le az események. Legújabb mű­ vét ugyancsak a Szovjet Irodalom ban ol­ vashattuk. a múlt évi első számokban kö­ zölték F arkascsorda címmel. Bondarev egy tüzérosztag parancsnoka volt, nem véletlen hát, hogy műveiben sokszor szerepelnek főhősként a tüzérek. (Gondoljunk csak az Utolsó ágyúlövések, vagy a filmen is nagy sikert aratott Égő hó című regényeire.) Egy beszélgetés so­ rán nyilatkozott így: „Miért írunk a há­ borúról? Én szem ély szerint n em csak azért írok róla, m ert a háború az em beriség legsúlyosabb m egpróbáltatása, hanem azért is, m ert nagyon fon tosn ak tartom , hogy hőseim et a legbonyolultabb, a leg­ drám aibb h elyzetekben m utassam be. A végletesen feszült helyzetek teszik ugyan­ is próbára az erkölcsi érték ek et.” Ez az írói módszer maradéktalanul érvényesül legújabb regényében, amely a háború utolsó napjaiban játszódik Németország­ ban: A part (egyelőre még csak oroszul olvasható a Nas Szovrem ennyik 1975. 3—5. számaiban) valószínűleg legalább akko­ ra sikerre számíthat, mint B ogom olov re­ génye. Bogom olovról keveset tudunk, ami nem véletlen, 1924-ben született, önként jelent­ kezett a frontra, ahol súlyosan megsebe­ sült, ma is a hadirokkantak házában él, Moszkvában. Már korán leadta írói névje­ gyét, valamennyien szívünkbe zártuk fe­ lejthetetlen gyermekhősét, Ivánt, akinek történetéből T arkovszkij készített ma már klasszikusnak számító filmet. Bogomolov e rövidke kisregény után elbeszélésekét írt (Első szerelem , A lengyel lány stb.) ezek szereplői fiatal katonák, akik az is­ kolából a frontra kerülve, embertelen ne­ hézségek közepette próbálják megmente­ ni ifjú álmaikat, vágyaikat, életüket. És ezután Bogomolov közreadja több mint 500 oldalas regényét, a N egyvennégy au­ gu sztu sában , amely az idei ünnepi könyvhét elkapkodott slágere lett. Egy­ szerre krimi és kalandregény, izgalmas kémhistória és drámai ábrázolása a hábo­ rúnak. Az író a harcoló katona szemszö­ géből vizsgálja a háborút. Három elhárító küzd a Baltikumban tevékenykedő ellen­ séggel: német kémekkel, lengyel diver­ zánsokkal, ukrán, belorusz, litván nacio­ nalistákkal. A leszámolást sürgeti az is, hogy egy készülő offenzíva sikere áll vagy bukik a kémek mielőbbi likvidálá­ sán. Bogomolov meggyőzően mutatja be a kémelhárítók mindennapi munkáját, szem­ léletesen írja le hivatásuk fizikai, pszi­ chológiai sajátosságait. A három főszerep­ lő: Aljechin, Tamancev, Blinov a háború­ ban csöppent a kémelhárítás munkájába, és bizony nemegy esetben saját bőrén ta­ pasztalta ki az elhárítás ezernyi fortélyát. S, hogy mennyire nem szokványos kém­ históriáról van szó ebben a regényben, azt az is bizonyítja, hogy Bogomolov a felső hadvezetést is bemutatja — maga Sztálin is megjelenik néhány oldal erejéig. A dokumentumok alkalmazása Bogomo­ lov regényének egyik írói telitalálata. Ezek a szolgálati feljegyzések, rejtjeles táviratok, jelentések kellő mennyiségben és megfelelő helyen alkalmazva a legtöké­ letesebb eszközei az izgalom fokozásának. Bogomolov regénye szervesen illeszke­ dik az új szovjet háborús ábrázolások so­ rába. Ő is, mint valamennyi — itt nem is említett — írótársa, az igazság kérlelhe­ tetlenül őszinte ábrázolását tűzte ki maga elé. Azét az igazságét, amelyről Tvar­ dovszkij így írt: Galgóczitól Galgócziig is, hogy a Győr megyei parasztcsaládnak he­ tedik gyermeke, szülei jómódú középparasz­ tok voltak, s amikor együtt dolgoztunk, neki folyvást attól kellett tartania, hogy édesap­ já t kuláklistára veszik. Az újságíróskodást, amikor az irodalmat már egzisztenciálisan is hivatásának érezte, 1959-ben teljesen abbahagyta, és megkísé­ relte ez a ménfőcsanaki kislány, am it keve­ sen merészeltek előtte: az irodalomból meg­ élni. Mindez két évvel azután történt, hogy elvégezte a dramaturgiai tanszakot a Szín­ ház- és Filmművészeti Főiskolán. Életét most — mélyebbről, mint akkor — írásaiból igyek­ szem rekonstruálni, megismerni. Ebben nagy segítségemre van Pókháló című remekművé­ nek ismerete, azonkívül az idén megjelent két könyve, A közös bűn, valamint A vesz­ tes nem te vagy című elbeszélés- és kisre­ G a l g ó c z i E r z s é b e t t e l együtt dolgoztunk a hőskorban a DISZ lapjánál, a S z a b a d I f j ú ­ s á g n á l — akkoriban nyerte meg az első díjat a DISZ felszabadulási novellapályázatán. Tiszteltem, mint írót. bár nem nagy jövőt jó ­ soltam neki, mert nő. De meg lehet-e ismer­ ni valakit, akivel egy munkaközösségben dol­ gozunk? Meg lehet ismerni egyáltalán az írót, aki küldetése teljesítése közben nem­ csak műveit, de talán életét is m egmártja a kaméleon természetű ábrázolás mindent át­ színező festékanyagában? Hiszen csak most m egjelent jubileumi kötetének életrajzi je ­ lentőségű kötetéből tudtam meg például azt „S van valami, ami jobban, Jobban kell, mint bármi más ― Az igazság! Arra dobban Szívünk, bárha fájdalomban: Az igazság fájva lobban Néha, s mar, mint a p arázs... Salgói D. Mihály 29 �gény-válogatás, a M a g v e t ő és a S z é p i r o d a l m i „Harminc év” című sorozatából. Elbeszéléseiből elsőnek tűnik szembe az igazi írónak is, embernek is első ismérve: Galgóczi igazságra való törekvése. Igazság­ akarása és az igazság kimondása különösen akkor hat férfiasan bátornak, amikor közös­ ségek, egyszerű emberek sérelmét kell gyó­ gyítani, magukrahagyatásukat kell személyes védelmébe vennie. De nemcsak keresi az igazságot, hanem bí­ zik is annak erejében. Ezt a bizalmát akkor sem veszíti el, ha lépten-nyomon elvtelen összefonódásokkal, korrupt hatalmi visszaélé­ sekkel találkozik, amelyek szinte szokásjoggá emelik az „erősebb kutya” elvét, a hatalma­ sok harácsolását, a törvényt és a helyes po­ litikai elveket szigorúan vevők háttérbe szo­ rítását. Mindig akad műveiben egy ember vagy közösség, amely szembe mer szegülni a (gyakran a párt képviseletében tetszelgő) tör­ vénysértőkkel, harácsolókkal, kiskirályokkal. Sokszor még azon az áron is, ha el kell buk­ niuk, vagy idegeiket — esetleg életüket is — kell áldozniuk az egyenlőtlen harcban. Mert ki meri tagadni, hogy igazságra törekvő tár­ sadalmunkban az emberi gyarlóságok foly­ tán az igazság is veszít az ármánnyal szem­ ben? Az igazságra törekvés Galgóczinál érte­ lemszerűen együtt já r a valóságábrázolás tökéletességével. Hiszen az igazság az iroda­ lomban a valóság magasabb foka. A való­ ságábrázolásnak egyik hatásos eszköze a ter­ mészettel, a közvetlen környezettel való kap­ csolat megismertetése. Aki behatóbban isme­ ri Galgóczi írásait, annak a Dunántúl egy kisebb része vált ismerősévé: Győr megye,a Csallóköz, a Fertő-tó vidéke és a nyugati ha­ tárvidék lelkülete. S megismerhetjük egy nagyközség — a csaknem ötezer lelkes Ménfőcsanak — felszabadulás utáni életét. Táj, természet és ember oly harmóniában találkozik írásaiban, hogy az olvasónak a z az érzése, elbeszéléseinek történetei így és ilyen jellemképű emberekkel csakis az országnak e nyugati szegletében eshetnek meg. Külö­ nösen vonatkozik ez A k ö z ö s b ű n című „bűn­ ügyi regényére”. Nincsenek ebben rafinált szálak és fordulatok, csupán hús-vér, esendő emberek, akik élnek a tájban és társadalom­ ban, ahol környezetük és jellem ük öntörvé­ nyei szerint cselekszenek. Galgóczi művészete azonban mindezek el­ lenére nem provinciális, nem kínosan hely­ hez kötött. Hiszen életismerete arra predesz­ tinálja, hogy a sajátos talajon az általános érvényű igazságokat keresse. A P ó k h á ló ban az ártatlan, jóhiszemű és becsületes tsz-el­ nök meghurcoltatása éppen azért ért el oly viharos sikert, mert bárhol az országban megtörténhetett volna, sőt esetleg megtör­ tént. (Sajnos, manapság is megtörténik, ha talán ritkábban is, mint az efféle leleplező alapművek előtt). A k ö z ö s b ű n cselekményét nehéz elképzelni másutt, mint a nyugati ha­ társzél közelében, de Sokorai Imrében bár­ hol ráismerhetünk a csökevények béklyójá­ ból szabadulni vágyó falusi fiatalra, vagy az öreg Sokoraiban az ötvenes évek elején meg­ csalatott paraszt túltáplált bizalmatlanságá­ ra. Galgóczi Erzsébet írásai nemhogy nem provinciálisak, de sokkal inkább az eklek­ tikus irodalom csináltságát (olykor silánysá­ gát!) állítják szembe a tájat, embert közelről ismerő, benső egységet biztosító valóságiroda­ lommal. M ert igazán európai vagy világiro­ dalmi csak helyhez kötött mű lehet, amint ezért az S o l o h o v C s e n d e s D o n ja , vagy J e a n G i o n o , a provence-i Theokritosz bukolikus, szülőföldje, a dél-francia föld szeretetétől iz­ zó elbeszélései. Idén megjelent két könyve jól őrzi G al­ góczi stílusjegyeit; s ezúttal nemcsak az íráskészségre, hanem a kifejezésmódon túlra, K ö n y v k ia d ó 30 a tartalmi értékekre is utalok. Sőt elsősor­ ban arra. A k ö z ö s b ű n b e n is megtaláljuk azokat az embereket, akik a népi demokrácia adta szabadságjogokkal visszaélnek, s azokat is, akik becsületességükben a szocializmust meglovaglók áldozataivá válnak, nem ér­ zik a szabadság jó ízét, ahogyan naponta többször is leírjuk: nem tudnak élni demok­ ratikus jogaikkal. S persze, e két véglet kö­ zött az embereknek megannyi válfaját ismer­ hetjük meg. Galgóczi egyik írásában magát is „besorolja” : „A senki földjén élek, amióta emlékezni tudok. Nem a kapun belül és nem a kapun kívül. A kettő között: a küszöbön...” Persze, ez a senkihez sem tartozás egy pil­ lanatra sem akadályozza meg abban, hogy a belül levők bátorságával ostorozza a szocia­ lizmus templomában sátrat verő kufárokat. A k ö z ö s b ű n jól megformált, egységes hang­ vételű (a P ó k h á l ó puritán tömörségét ugyan nélkülöző) szép írás, amit egyáltalán nem ne­ vezhetünk bő lére eresztettnek. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert az élet­ művét bemutató kötet, A v e s z t e s n e m t e v a g y már sokkal egyenletesebb írásokat tartalmaz, egyes írások férceltnek, toldozgatottnak hat­ nak, s egy íráson belül egymástól elütő stí­ lusjegyek váltogatják egymást. Akad olyan írás is, mely túlontúl hosszadalmas, kiütközik a máshol tökéletesen titkolt vonás: a bőbe­ szédűség. Galgóczit azonban nemcsak könyveiből áll módunkban közelről megismerni, hanem té­ véjátékaiból, hangjátékaiból, film jeiből is. Ezekből is mindből a leleplezésnek, a jav ító szándéknak az az olthatatlan tüze árad, ami kulcsfontosságú írásainak sajátja. Dramatur­ giailag többnyire jól megszerkesztett, igaz­ ságkereső művek ezek, mint elbeszélései, re­ gényei. Most megjelent két könyve olvasá­ sa közben is föl kell figyelni arra, hogy el­ beszélései többségében úgy hegyezi ki a cselekményt, mintha nem is elbeszélést, ha­ nem mindig drámavázlatot, filmvázlatot ír­ na. Ez olykor együtt já r a jellem ek vázla­ tosságával is: mint a gyors kezű grafikus, néhány vonással elénk állítja az ábrázolni szándékolt figurát. Ilyenkor támad legin­ kább az az érzésünk, hogy Galgóczi az új magyar irodalom nemes alakja, akinek bőségesen tolakodnak tollára a mondani­ valók, de a kifejezés „galgóczii” sajátos­ ságát és írói biztonságát még egyértel­ műen nem találta meg. Mert ezzel a bizton­ sággal valóban a példaként emlegetett nagy­ ságok színvonaláig léphet. L. Gy. Helyismereti ható munkákról: V o n s i k I l o n a a megyebeli munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, K a k u k Jó z s e fn e k állít emléket, mintegy kibővített életrajzi lexikoncikként. K e r é n y i F e r e n c pedig irodalmunk harmadik vonalá­ ba tartozó különc figurájának, L isz n y a y K á l m á n költőnek a tömör jellemzésére vál­ lalkozott. Az évkönyvből természetesen ezúttal sem hiányoznak a múzeológia egyéb ágainak eredményeit bemutató írások, (ha kisebb számban is, mint az előző évkönyvekben), de ezek inkább a szakember részére nyúj­ tanak szellemi izgalmat, az átlagolvasó ta­ lán nem is tudja értékelni az azokban fog­ laltak jelentőségét. (Különösen áll ez a meg­ állapítás H e n k e y G y u la — K a lm á r S á n d o r tanulmányára, amely Nógrád megye népes­ ségének etnikai-em bertani vizsgálatáról szá­ mol be). A levéltár ez évi kötete ( N ó g r á d i é v s z á z a ­ d o k . O l v a s ó k ö n y v a m e g y e t ö r t é n e t é h e z ) ré­ gi kezdeményezést valósít meg: a magyar levéltárak már másfél évtizede kezdték el olyan olvasókönyvek kiadását, melyben az olvasó (elsősorban a történelmet oktató ta­ nárok és a tanulóifjúság) a megye történe­ tére vonatkozó legfontosabb és így azok megértését mindennél jobban elősegitő, ere­ deti levéltári forrásanyagot talál. Sok me­ gyében úgy kellett ezeket az olvasókönyve­ ket összeállítani, hogy abból a megye egész története, annak minden lényeges mozzanata kirajzolódjék: hiszen legtöbb helyen nem készült szakszerű történeti összefoglaló a megyéről. A Nógrád megyei Levéltár dol­ gát viszont megkönnyítette a négy kötetes megyetörténet m egjelenése: olvasókönyvé­ ben ugyanis így több olyan szemelvényt ad­ hatott közre, amely nem annyira a nagy történeti sorsfordulók egy-egy lényeges moz­ zanatának a dokumentuma, hanem az egyes korok hétköznapjait, a megye lakosságának életét tárhatja az olvasó elé. A kötet ösz­ szeállíiásakor az a szempont vezérelte a szerzőt, hogy az elsősorban nem a szakem­ berek számára készül, (hiszen azok a közölt dokumentumok nagy részét amúgy is ismer­ hetik már), hanem a megye egész érdeklődő lakosságának, mindazoknak, akiket egy ki­ csit is érdekel elődeik élete, a régebbi ko­ rok sok jellegzetessége, valamint, hogy a me­ gye hogyan kapcsolódott be az országos ese­ mények, történések folyamatába. A doku­ mentumokhoz rövid magyarázó jegyzet ké­ szült, amely utal a dokumentum keletkezé­ sének körülményeire, segít annak „helyre­ tételében.”’ Sch. M. kiadványaink A Nógrád megyében ez évben megjelent kiadványok sorából sem maradt el a már megszokott múzeumi évkönyv és levéltári „olvasókönyv”.. Érdemes néhány szót szól­ nunk ezekről a kötetekről, annál is inkább, mert mindkét intézménynél számottevő erő­ feszítéseknek lehetünk tanúi, hogy munká­ juk eredményeit minél intenzívebben kap­ csolhassák be a közművelődés véráramába, s mert a múzeum idei, 22. számú könyve is­ mételten példázza, hogy a tudományos és közművelődési érdekek és célkitűzések össz­ hangját megvalósítani nem könnyű feladat. Az ez évi kötetben két nagy jelentőségű történeti korszak bemutatása kapott kiemelt helyet. Az egyik a Rákóczi-szabadságharc. A fejedelem születésének 300. évfordulója kap­ csán megmozdult a hazai történésztársadalom, hogy újabb kutatási eredmé­ nyeinek felhasználósával az eddiginél gaz­ dagabb képet adjon a nevezetes korszakról: a Magyar Tudományos Akadémia többek között Szécsényben is rendezett vitaülést Ennek teljes anyagát olvashatjuk az év­ könyvben, amit a korszak egyik legjelesebb szakértőjének, R. V á r k o n y i Á g n e s n e k a ta­ nulmánya egészít ki R á k ó c z i á l l a m a é s N ó g ­ r á d m e g y e címmel. Ebben többek között ar­ ról is szól, vajon miért éppen Szécsényben került sor az 1705. évi országgyűlésre. A témához helyi szerző munkája is hozzájá­ rul újabb ismeretanyaggal: L e b l a n c n é K e l e ­ m e n M á r ia a Rákóczi-hadsereg ellátására, az adózásra (ezen belül a nemesség meg­ adóztatására) vonatkozó, eddig még nem is­ mert megyei adatokat sorakoztat fel. A történeti anyag másik pólusát a felszabadulás időszakát G á s p á r J á n o s tanul­ mánya idézi fel, amely a témával foglalkozó eddig megjelent irodalom eredményeit szán­ dékozza egybeötvözni a teljességre törekvés igényével. (Talán éppen csak a P a l ó c f ö l d b e n e tárgyról megjelent írásokat nem vette fi­ gyelembe). Míg az előző történeti tanulmá­ nyok inkább a szaktudomány eddigi megál­ lapításainak bizonyos módosítását, gazdagítá­ sát eredményezhetik, addig a megye felsza­ badulásáról készített összefoglaló elsősor­ ban a széles olvasóréteg kezébe ad jól hasz­ nálható eligazítást. Ugyanez mondható el az évköny A r c k é p c s a r n o k rovatában talál­ �Lóránt János kiállítása Salgótarján, 1976 október �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1a806626a36b62d380ef91571711445d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/268957f819b96eeaca979f9333a7c48c.pdf b5260a2c50b8b768aa2c857a03922709 PDF Text Text 1976 5 A szocialista brigád­ mozgalom és a művelődés A táppénz értékéről és mértékéről Papp Lajos, Jánosy István, Szepesi József, Ihos István versei, Erdős István, Hann Ferenc prózai írásai A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdéséről A Nógrád megyei szlovákság népviselete Mit ér a film, ha magyar? Hírek, könyvek, írók PALÓ C FÖLD Elünk a világban, s bármennyire gyors is, századokat tekintve mérhetetlen léptékű emberfajunk fejlődése, feszítve mellkasunkat a büszkeség, ha megtett dolgaink aranyértékét mérjük —, mert máig sem szabadíthattuk meg magunkat a félelmek fertőzéseitől. Két ke­ zünk, mely egykor gazdagító teremtésre szabadíttatott fel, manap­ sem „teljes értékű”: egyik karunk mozgásrendszerében unos-unta­ lan (és sajnos: szükségszerűen) pajzsot emelő reflexek is munkál­ nak. Mert nem kevesen vannak még, akik a rontás eszközeit a józan ész szabályainak ellentmondva az Ember ellen fordítják (for­ díthatják). Talán már nem sokáig. A homo sapiens, a gondolkodó ember egyre bizonyosabban kezd felnőttkorába érni. Szándékot, akaratot, cselekvést az emberiség közhasznára egymáshoz nemesítő ülések, tanácskozások, konferenciák, mozgalmak sora ígéri ezt a jövőt — még akkor is, ha a mindennapi cselekedetek eredője nem minden­ kor esik egybe a kinyilakoztatásokéval. A finn főváros nevével is jelzett egységesülési szellem terjeszkedik és erősödik, s nincs már erő, amely bármiféle bénító hámmal útját gátolhatná, palackba kénysze­ ríthetné. Az 1917. októberi nyitánnyal indult, emberi értelmet di­ csérő szimfónia hat évtizedes első tételeinek zengő példázata nyo­ mán mind tisztábban cseng az áhított harmónia, melyben lehetet­ lenségre kárhoztatnak a hamis felhangok. A nemzetközi élet vál­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1976 5 tozásai, társadalmunk fejlődésének eredményei, a proletár nem­ zetköziség erejével vívott békeharc egy jobb és szebb élet bizo­ nyosságát hirdetik. A fegyverekkel és eszmékkel vívott küzdelmek mellett (felett) a jó ügy híveinek hite szerint és erejének tudatában már megte­ remhetett a zene Világnapjának, a képzőművészet Világhetének nagyszerű alkalma, egy „lefegyverzett” kor népbetegségeit gyógyí­ tandó tervezgetjük éhező, láztól gyötört embermilliók Földközösségi összefogást igénylő felemelésének módozatait. Egykor gazdagító teremtésre felszabadult két karunkban ma még ott munkálnak a védekező óvatosság reflexei is. a rontás még fényes eszközei nem engedik szemétre vetni a védekezés ne­ héz pajzsait. De az Ember már napról napra szabadabban játszik egy értelmesebb, jobb és szebb világ építőkockáival. Igaza és ereje tudatában. S válik a szó legnemesebb értelmében a Világ kétkezi polgárává — a béke és a szocialista rend csillagai alatt. Kassai-Végh Miklós TARTALOM 3. Kiss Aurél: Régi gondok és Új remények 4 Pádár András: „Keressük a megoldást...” 7 Homoki László: A táppénz értékéről és mértékéről 10 Sulyok László: „Kérem a következőt...!” 11 Látogatóban Bálványos Huba grafikusművésznél (P. J.) 13 Papp Lajos: Riportok. VIII. 13 Bódi Tóth Elemér: Hogy a világot értsed. 11 Erdős István: Időhúzás 16 Jánosy István: A dal hatalma 17 Hann Ferenc: A Szent Márk tér délben 18 Szepesi József: Kontrasztok 18 Tamás István: Hántolt 18 Ihos István: Hazatérés 19 Ardamica Ferenc: Új munkaerő 20 Banos János: Fél év után 21 Krupa András: A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdése 23 Zólyomi József: A Nógrád megyei szlovákok népviselete 25 Mit ér a film, ha magyar? (Veress József) 26 Könyvheti tallózás (Csongrády Béla) A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotó munka ösz­ tönzése, a megye szellemi életének céltudatos gazdagítása érdekében a Madách Imre-alkotói díj elnyerésére pályáza­ tot hirdet. Írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak lehetőséget színvonalasabb alkotó munkára, eddig elszórtan publikáló szerzők, alkotók, kutatók tervezhetik elmélyültebb mun­ kát igénylő művek létrehozását. Az alkotói díjat azok kaphatják meg a pályázók kö­ zül, akiknek a pályázatban benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató alkotások létrehozására, a munkások, fiatalok megváltozott életének tükrözésére koncentrálód­ nak, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye aktuá­ lis művelődési feladatainak megoldásához, megyénk szo­ cialista hagyományaihoz. A pályázatban számot kell adni az anyaggyűjtés, az alkotás tervezetének előrehaladottságáról, dokumentálni kell, hogy kéthónapos intenzív alkotó tevékenységgel a mű elkészül, vagy minőségileg új állapotba, a megvaló­ suláshoz közelebb kerül. Az alkotói díj személyenként 7000 forint, odaítélésé­ ről a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt, s a díj átadására (minden év) január 20-án, Madách Imre szü­ letésének évfordulóján kerül sor. A pályázatokat a Nógrád megyei Tanács VB művelő­ désügyi osztályára, 1976. december 1-ig lehet benyújtani. 27 Hírek, könyvek, írók (Pál József) 28 Berkovits György: Világváros határában (Horpácsi Sándor) 29 László Lajos: Esték a klubban (H. S.) A borítókon és belső oldalakon válogatás a salgótarjáni III. Nem­ zetközi Művésztelepen részt vett művészek alkotásaiból. PALÓ C FÖ LD TÁRSADML OMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ÚVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14— 13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V„ József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.7059 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK elgondolkodtatóbb) tapasztalat például az volt, hogy a brigádok kulturális vállalásai különváltak az üzem, üzemrész, brigád gaz­ dasági és politikai feladataitól (a dolgozókollektívák többségétől a mozgalom irányítói általában az általános iskolai tanulmá­ Közéletünk mindennapi gyakorlata, közérdekű vitáink szá­ nyok befejezését, a szakmai képzésben, továbbképzésben való mos példája, az egyszerű sajtótallózás egyaránt igazolhatja, politikai oktatáson való jelenlétet hogy a szocialista brigádmozgalomnak immár történelme van: a részvételt, a szervezett igénylik). A kulturális vállalás, a művelődés ügye így — mert két évtizeddel ezelőtti kezdeményezés — a szocialista munka, nem kapcsolódik az egyének, a kollektívák konkrét napi érde­ közösség és művelődés programját tudatosan vállaló első mun­ keihez — jobb esetben „szép, de haszontalan”, mellékes tevé­ káskollektívák példája — országos mozgalommá lett, fontos kenységgé degradálódik, vagy rosszabb esetben — „muszáj politikai tényezővé vált. Szükségszerűnek tekintjük ezért, hogy íze miatt — éppen negatív motivációs szerepet tölt be. A mű­ az útkereső évek és az újabb erőfeszítésekre ösztönző eredmé­ velődés és munka különválasztása, mechanikus, merev elkülö­ nyek tanulságait politikai dokumentumok összegezték, s nem nítése ma még csak a szakmai képzés területén oldódott fel. véletlen, hogy hovatovább kisebb könyvtárra szóló irodalom A munka nélküli kultúra és a kultúra nélküli munka ab­ kutatja, elemzi a mozgalom fejlődési tendenciáit, vizsgálja: mi­ szurd konfliktusa fejeződik ki a kulturális ösztönzők egyolda­ től és hogyan válik a szocialista normák kifejezőjévé egy-egy lúságában is: ma is gyakori a tanszervásárlással, órabéreme­ termelő közösség, hogyan vált a mozgalom alaptörekvése — léssel, egyszeri pénzjutalommal, szabadsággal tanulásra ösztön­ a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozat alapján — ző gyakorlat — a tanulás egyéni és társadalmi érdekeit szinte­ egész népünkre érvényes célkitűzéssé. tizáló erkölcsi ösztönzők helyett. Ez számos felesleges munka­ A mozgalom — részben saját belső fejlődés törvényei, rész­ helyi konfliktus mellett újabb szemléleti torzulást is okoz, hi­ ben a társadalmi környezet változásai következtében — több szen az a dolgozó, aki mert tanul, külön juttatásban részesül, fejlődési periódust haladt már meg. A közelmúlt egyik leglé­ tudásának gyarapodását és gyarapítását csakis az üzem érde­ nyegesebb változása, hogy a szocialista brigádok kétségkívül a kének és feladatának tekinti... A művelődés ilyen elszakadása műveltség, a szocialista életmód-normák terjesztésének nélkü­ a konkrét helyi feladatoktól és érdekektől persze ellenpólusa a lözhetetlen és egyre hatékonyabb eszközévé váltak, s hogy ez a másik, nem kevésbé veszélyes szélsőségnek: az egyszeri, alkal­ változás nem volt független a brigádok életében végbement mi vagy csak kezdeti tudásgyarapodástól gyakran azonnali, fejlődéstől, a brigádok erősödő közösségi kapcsolatai, a brigád­ praktikusan is érzékelhető, forintban is kifejezhető hasznot re­ tagok nagyobb műveltsége alapján kibontakozó belső igények­ mélnek. Ebből a művelődésfelfogásból aztán nem egyszer pasz­ től. A legjobb, a legerősebb kollektívák ugyanis napjainkra fel­ szivitás, vagy a műveltség tartalmának szűkítése következik. ismerték: a brigádvállalások „hármas egységét” nem csupán (Ezért is tapasztalható, hogy az elmúlt évek erőfeszítései fő­ „illik” biztosítani; nem az „elvárások” teljesítése (esetleg a ként a felnőttoktatásban, a statisztikailag könnyebben re­ szigorúbb ellenőrzés, vagy egy-két „póruljárt” brigád példája) gisztrálható területeken, s kevésbé a hagyományos művelődési kell ösztönözzön a művelődés brigádéletet alakító szerepének formákban (pl. a munkásművészeti mozgalomban) mutatkoz­ felismerésére. A kiforrott munkásközösségekben gyakorlattá nak. A nagy hagyományú munkás-énekkarok, zenekarok, szín­ érett a felismerés, hogy a vállalt termelési feladatok teljesítése játszó együttesek utánpótlási gondjai ezt éppúgy mutatják, mint szorosan összefügg a brigád felkészültségével, szakmai és álta­ az újabb törekvések, művelődési formák stagnálása.) lános műveltségével; a brigádrendezvények nem „önmagukért” Nem kisebb szemléleti problémát jelent ma a szocialista valók, nem elsősorban a cím elnyerését segítik, hanem tartal­ brigádok életében a vállalások uniformizálása, túlszervezése. muk, hatásuk a közösség élete szempontjából is fontos. Ennek — a tapasztalat szerint — több oka is van; a legfonto­ A szocialista brigádmozgalom ilyen változása természetesen sabb azonban kétségkívül az irányítás mechanikus „versenykapcsolatban van az objektív társadalmi igényekkel, a mun­ szelleméből” fakad. A kollektívák nagyobb része nem saját va­ kásművelődés fejlesztésében koncentrálódó politikai érdekekkel lós szükségletei, belső igényei, reális lehetőségei alapján vállal­ is. A párt X. kongresszusa óta (de főként a közművelődés fej­ lesztésére hozott párthatározatot követően) tudatosan alakított kozik, hanem pontozásos mutatóval „megfejelt” versenynormák szerint vállal — „újságelőfizetést”, „két könyvelolvasást”, „10 is­ kultúrpolitikai program a munkásművelődés tartalmának kor­ szerűsítését, hatókörének bővítését célozza meg, s ebben a meretterjesztő előadást”, „közös színház- vagy mozilátogatást”. programban a szocialista brigádok kulcsszerepet játszanak. A A közös tevékenység mechanikus erőltetése egyébként is sok szervezési gondot okoz (pl. a bejárók, a kisgyermekes anyák tapasztalatok azt igazolják, hogy az elmúlt évek során született körében), tartalmi veszélyei azonban még nagyobbak (az ízlés sokféle jó kezdeményezés, eredményes próbálkozás előbbre vit­ és érdeklődés szabványosítása, az „átlag’ -szemlélet kialakítása, te a munkásművelődés ügyét Nógrád megyében is. Elsősorban amely a bontakozó figyelmet béklyózza le, s teremt rosszízű a felnőttoktatás és az olvasási kultúra fejlődése tapintható ki „kulturális skatulyákat”). — háromszorosára nőtt a dolgozók általános iskoláiban tanulók A vállalások homogenitása azonban összefügg a brigádok, száma, duplájára emelkedett a középiskolában tanuló felnőt­ s tágabban az üzemi művelődés más, egyre jobban érzékelhető teké; a szakmai képzés és továbbképzés a nagyüzemek nélkü­ hiányosságaival is. A művelődés társadalmi szerepének hangsú­ lözhetetlen „beruházási” elemévé vált —, de (ha a szükséges­ lyozása, a párt- és tömegszervezetek ösztönző-nevelő munkája nél kisebb mértékben is) növekedett a hagyományos, a „pri­ sokakban megérlelte a felismerést: a munkásosztály műveltsé­ mér” közművelődési formák iránti vonzódás is: főként az is­ gének növelése politikai kérdés, hatalmi kérdés — hatása, je­ meretterjesztés és a képzőművészeti kultúra terjesztésének le­ lentősége a társadalmi-gazdasági élet valamennyi területén érez­ hetőségei javultak. Ezeknek az eredményeknek természetes ré­ hető — nemzedékeken keresztül. E felismerés és cselekvési szesei a megye több mint kétezer szocialista brigádjának (üze­ szándék, az általános egyetértés azonban sok helyütt hozzáértő menként, brigádonként eltérő mértékű) újabb törekvései is. támogatás, nélkülözhetetlen tanács és bátorítás, a realitásokat A szocialista brigádok kulturális nevelő és szervező mun­ kifejező kezdeményezés nélkül maradt. A brigádok kulturális kája azonban — az üzemek belső életének alaposabb ismereté­ életében funkcionál a leggyengébben a patronálási rendszer ben — több olyan problémát, belső ellentmondást is mutat, (bár egyébként is időszerű lenne végiggondolni: hány brigád­ amelyek jelentősége, hatása az elért eredmények ismeretében nak van valóságosan is patronáló-segítő társa), s itt hiányzik sem becsülhető le. Melyek ezek? Az MSZMP Nógrád megyei legjobban az üzemi értelmiség nagyobb aktivitása. A termelésBizottságának a közelmúltban lebonyolított vizsgálata során irányítás különböző pontjain dolgozó üzemi szakemberek aktív szerzett egyik legfontosabb (s a jövő szempontjából egyik leg­ Régi gondok és új remények 3 �közreműködése a- brigádok kulturális igényeinek alakításában, az üzemi művelődésben szinte kizárólag a szakmai képzésre, továbbképzésre összpontosul: s bár ma már három nagyüze­ münkben működik önálló TIT-csoport, s munkájuk széles te­ matikai skálát érint — a kezdeti tapasztalatok még józan mér­ téktartásra intenek. (Viszonylag jobb helyzetben csak azok az üzemek vannak, ahol önálló üzemi kulturális intézmény mű­ ködik —, bár az egy-két függetlenített népművelő 3—4000 em­ ber művelődéséhez közvetlenül érdemi segítséget aligha adhat.) Az üzemek nagy része a lakóhelyi kulturális intézményektől vár segítséget; az üzem és a lakóhely eleven kapcsolata egyébként nem csupán kulturális kérdés, számos jó példa iga­ zolja, hogy az élet legkülönbözőbb területein „él” ez a kapcso­ lat, s évről évre erősebb. (Néhány nagyüzemünk — kohászati üzemek, ZIM, öblösüveggyár — a közművelődés-politikai ha­ tározat feldolgozásakor biztató, hasznos — sajnos, folytatás nélküli — kezdeményezéssel kísérelte meg az üzem és a lakó­ hely kapcsolatát a kulturális területeken is kialakítani. Azóta megszüntek a környező falvakba szervezett kulturális „tájolá­ sok”, az anyagi feltételeket javító felajánlások.) Az eddigiekben jelzett szemléleti problémák sorában nem hagyható figyelmen kívül az a veszély, amely különösen az el­ múlt másfél-két évben a kulturális intézmények és az üzemek jelentős részében megmutatkozott: a folyamatosság hiánya, a kampányszerűség, amely minden esetben csökkenti a koncent­ rált erőfeszítések hatásfokát, de különösen káros ott, ahol bi­ zonyos fokozatok kihagyása, a türelmes nevelő munka elmulasz­ tása, az ízlés- és értékrendek folyamatos formálása nélkülözhe­ tetlen. Az utóbbi években egyre gyakoribb lett az olyan külön­ böző akciók, rendezvények, vetélkedők száma, amelyek tudato­ sabban, programszerűen épülnek a szocialista brigádok kínálta kulturális lehetőségekre. A munkásművelődés általában konk­ rétabbá, gyakorlatiasabbá vált. De nem maradhat szó nélkül az akciók szervezésében megmutatkozó fogyatékosság: a valós mű­ veltségi viszonyok alapos ismerete, a fejlődési fokozatok reális számbavétele nélkül, öncélúan bonyolított programok száma sem kevés. A helyzet, az igények, a kulturális aktivitást befo­ lyásoló motívumok pontos számbavétele miatt ezek az akciók „rövid távra szólnak”, hiányzik belőlük az egymásra építő cél­ szerűség, ezért hatásuk is csak időleges. A vizsgálat számos más fontos tanulsága (a brigádok ösz­ szetétele, a brigádvezető felkészültsége, a művelődés tárgyi fel­ tételei mint aktivitást befolyásoló tényezők, az üzemek közötti kapcsolatok fejlettsége mint lehetőség stb.) sem hanyagolható „Keressük a megoldást. . . , ‘ „A szocialista brigádmozgalom az el­ múlt másfél évtizedben a munkásosztály szocialista fejlődését segítő legfontosabb tömegmozgalom lett, amelynek céljait 1959-ben 121 540, 1972-ben pedig már 1 278 457 dolgozó tette magáévá. A nagy­ üzemi munkásságnak 65 százaléka, az egész munkásosztálynak mintegy a fele a szocialista brigádokban dolgozik. Tagsá­ guk a munkásosztály valamennyi rétegét átfog ja... A szocialista brigádok művelő­ dési helyzetét több tényező határozza meg, ami nagymértékben befolyásolja a körükben folytatható kulturális munkát is... A szocialista brigádok munkájának általános rendjébe illeszkedő kulturális vállalások azt szolgálják, hogy a brigád­ tagok magasabb műveltségre törekedje­ nek, minél előbb és minél teljesebben bir­ tokba vegyék az általános és a szakmű­ veltséget, a szocialista kultúrát. A brigá­ dok ezt a célt alapjában helyesen értel­ mezik.. (Az MSZMP KB agitációs és propagandabizottságának állásfoglalásá­ ból.) 4 el. A jövő útja szempontjából azonban a mind több brigád jó példájából adódó következtetés a legfontosabb: a munkáskol­ lektíva mint közösség — fontos, döntő hatású a művelődés szempontjából is. Azokban a brigádokban, ahol az emberi tö­ rekvések, az értékrend, a meggyőződés egysége fogja össze a dolgozókat, nem csupán a munkahely közössége; a kollektíva tagjai iránt érzett felelősség, a kollektíva egészéért vállalt kö­ zösség a legfontosabb ösztönző. A kultúra, a művelődés közös­ ségteremtő hatása régebben ismert társadalmi törvényszerűség. A mozgalom fejlődése, a szocialista brigádok kulturális munkájának új útjai ma már egyre jobban kirajzolódtak. A személyre szabott, a fokozatokat és a lehetőségeket reálisan számba vevő vállalások kialakítása érdekében megtörténtek az első intézkedések: a hamarosan megalakuló vállalati munkabi­ zottságok révén az üzemi művelődés is minden bizonnyal meg­ felelő gazdára talál. Várható a tömegszervezetek, mozgalmak kulturális munkájának megújulása is — erre a szakszervezeti és a KISZ-kongresszus határozatai egyaránt garanciát jelente­ nek. Az üzem, a munkahely egészét átfogó aktívahálózatuk hasznosítása a szocialista brigádok kulturális mozgalmában a munkásművelődés újabb fellendülését eredményezheti. Természetesen a szocialista brigádok kulturális nevelő­ szervező munkája, közösségteremtő hatása nem fejlődhet a bri­ gádok belső szándékának, igényeinek változása nélkül. A tanu­ lást gyanakvóan szemlélő, a munkától való menekülés lehető­ ségeként értékelő felfogás jelei ma is megmutatkoznak a bri­ gádokban. Esetenként a nagyobb hagyományokkal rendelkező kollektívákban is a megtorpanás jelei mutatkoznak („Most a gazdaságon van a sor, a művelődés nem aktuális feladat” — vélik; emiatt tűnik például a háztáji gazdaságban a szabad idő alatt végzett munka és a tanulás, művelődés konfliktusa fel­ oldhatatlannak: ezért látja a gazdasági vezetők egy része is a munkafegyelem-javítás fontos eszközének a tanulási munkaidő­ kedvezmény megvonását...). Ezeken a gondokon a dolgozó kollektívák csak önerejük­ ből nem képesek úrrá lenni; tanácsok, útbaigazítás, kezdemé­ nyezés, a feltételek javítása nélkül ma már lényeges változá­ sokra nem számíthatunk. Újabb programot az élet, a brigádok adnak: meggyőző, cselekvést sürgető munkánkban a művelő­ dés tartalmát, rendszerességét, életmódot, munkát, magatartást alakító jellegét, s a brigádok törekvéseit, igényeit serkentő köz­ figyelmet kell támogatnunk. Az elmélet próbája a gyakorlat. A va­ lóság vallatásának az a célja, hogy elve­ inket, elképzeléseinket szembesítsük a je­ lenségekkel, megvizsgáljuk, hogy a tár­ sadalom fejlődésére vonatkozó elképzelé­ seink mennyiben felelnek meg az embe­ rek egyéni elképzeléseinek; hogyan fejlő­ dött a szocialista közgondolkodás, a szo­ cialista erkölcs és életmód: melyek azok a tényezők, amelyek segítik, s ame­ lyek akadályozzák a szocialista em­ bertípus kialakulását. Ezt a célt, a valóság vallatását szolgál­ ta a megyei pártbizottság propaganda-és művelődési osztálya által irányított vizs­ gálat is, aminek során megvizsgálták több szocialista brigád kulturális nevelő és szervező munkájának fejlődését, a brigá­ dok kulturális tevékenységét jellemző tendenciákat. A huta körül úgy mozognak az embe­ rek, mintha táncot lejtenének: mozdula­ taikat a technológia logikája szerint kore­ ografálták, bár a szemlélő olykor úgy ér­ zi, mintha zűrzavar uralkodna a pódiu­ Kiss Aurél mon. Az olvasztókemence zajában a kia­ bálást sem hallani, a gyakorlottabbak egymás szájáról olvassák le a mondaniva­ lót. Ha körülményesen is, de megértjük egymást a brigádvezető helyettesével. Bó­ lint, hogy munkaidő végeztével találkoz­ hatunk. Itt, nem messze a munkahelytől, a művezetői irodában... — Mióta dolgozik együtt a brigád? — Több mint három éve — válaszol a megtermett brigádvezető-helyettes. — Hogyan készítették el, állították össze a versenyvállalást. Mit vállaltak művelődésük érdekében? — Figyelembe vettem a régebbi nap­ lót, beszéltünk róla brigádgyűlésen — vá­ laszol bizonytalanul a brigádvezető-helyet­ tes. — Három párttagunk pártoktatásra jár. Ki milyen szervezetnek a tagja, olyan szemináriumot látogat. A nyolc osztálya egy kivétellel mindenkinek megvan. A Jóska tizenkilenc éves, két osz­ tályt járt, most már öregnek vallja ma­ gát. Meg úgy érzi, hogy a jelenlegi munkájához nem kell az általános iskola, így is megkeresi a kétezer forintot: „az iskola pedig nem hoz pénzt”. .. — Aki húszéves koráig nem tanult, �jobb, ha bele sem kezd — jegyzi meg a brigád legidősebb tagja. A brigád olyan munkahelyen dolgozik, ahol korábban nem firtatták, hogy kinek van szakmunkásvizsgája. Ezentúl viszont már az élet szorítja rá az embereket a tanulásra. Azazhogy azt, akit lehet. A brigád kulcsembereinek — négyen van­ nak — van vizsgájuk. — A verseny elbírálásakor nem hátrá­ nyos, ha a brigád tagjai nem tanulnak? — Nem vettük észre. — És ha csak akkor kaphatnának szo­ cialista címet, ha mindenkinek meglenne a nyolc általánosa? — Ez fogas kérdés — jegyzi meg a brigádvezető-helyettes. — Na persze, ha a tanulásért kapná az ember a forintot, akkor biztos, hogy mindenki iparkodna iskolázni. De nem így van. S nekünk el­ sősorban az a lényeg, amiből élünk. Nem igaz? Egyik-másik bólogat. A többiek csak maguk elé néznek. — Olvasni szeretnek? — Én egy könyvet se tudnák elolvas­ ni, annyira ideges vagyok. De a pénzt nagyon szeretem olvasni — jegyzi meg az egyik brigádtag. Másikuk jelzi, hogy időnként olvas — „indiános” könyveket. Televíziót felületesen néznek, moziba né­ ha eljutnak, de egyetlen új filmet sem tudnak megnevezni. — Szabad idejükben mit csinálnak? — Néha a műszak után összejövünk, egy kis söröcske jólesik. Bemegy min­ denki az „olcsó helyre”, lekortyolja az italt, a vidékiek meg máris szaladnak az autóhoz... — Gyakran fordul elő ilyesmi? — Előfordul — szól közbe a legidő­ sebb. — Mit gondolnak, lehet ezt a mun­ kát bírni ital nélkül? — S amikor külön töltik a szabad időt? A legzömökebb, akiről jól látni, hogy falusi: — Hazavisz az autó, elvégzem a ház körüli munkát, azután a gyerekekkel va­ gyok. Van egy tizenegy és egy nyolcéves. Tollaslabdázunk, sétálunk. Vasárnap né­ ha kirándulunk... — Segíteni szokott nekik a tanulásban? — Igen, a kisebbiknek. Nekem ugyan­ is csak nyolc osztályom van. A nagyobb­ nak így a feleségem segít... — És ha a nagyobb kérdez valamit? — Neki azt mondom, hogy „várjuk meg anyukádat”. Ő később járt iskolába, neki jobban a fejében van. Azt nem mondhatom meg, hogy nem tudom... A másik brigád a múlt évben ezüst fo­ kozatot ért el. A termelési eredményt rendszeresen a 100 százalék felett teljesí­ ti; a napló ezt helyenként rögzíti is. Jobbára azonban csak a vállalás szerepel a lapokon. A közösségi élet eseményei­ nek nyomaival alig találkozni: „voltunk koszorúzni”, „kivonultunk” — ilyen és hasonló beírásokat találni. A brigádvezető fiatal, izmos, ener­ gikus ember, egy pillanatra sem teszi le a kezéből a munkát. Felnéz, s csak eny­ nyit kiabál a fülünkbe: „Mit gondolnak, nem érek én rá beszélgetni. Abból nem lesz fo rin t.. . ” A meghökkentően gyakor­ latias fogadtatás után mégiscsak létrejön a találkozó. — Ez a szocialista brigád „minősített” brigád? — Hát, ha a három bronz- és az egy ezüstjelvényt annak lehet nevezni. Igen szép teljesítményt produkáltunk tavaly is, de vannak bizonyos hátráltató körül­ mények... Én például hetenként építő­ ipari szakközépiskolába járok Pestre, és nélkülem nehéz a brigádnak. Ezért is igyekszem máskor jól ráverni, nehogy csökkenjen az eredmény. — Miért tanul? — Elsősorban a szakmai fejlődés érde­ kében. Másodszor pedig azért, mert lehe­ tőség van rá, s egy kis ész is van a fe­ jemben... — Előbbre szeretne jutni ezáltal? — Dehogy is! Én rosszabbul járnék, ha az iskolám alapján kiemelnének mint művezetőt. Akkor kaphatnék esetleg há­ romezer fix e t... — Akkor mégis, miért vállalta? — Tulajdonképpen a feleségem beszélt rá. Mondta, hogy most jó erőben va­ gyok, de mi a biztosíték, hogy ez öt év múlva is így lesz. — S a többiek? — A brigádból mindenkinek megvan a nyolc osztálya, s kettő kivételével a szak­ munkás-bizonyítványra is ... — Mit vállalt a brigád a műveltsége fejlesztése érdekében? — Én azt, hogy elvégzem a harmadik osztályt. Mindannyian részt veszünk a szakszervezeti oktatásban, illetve én a KISZ-oktatásban. — Színházba, kiállításra jár-e a bri­ gád? — Igen, eljutunk oda is. Én például időnként elmegyek a megyei művelődési házba. A múltkor az Antigonét láttam. De milyen jól jött! Mert tanultunk is róla... — S a többiek? — Én válaszolok — folytatja a bri­ gádvezető. — A többiek vidékiek. Néha vidéken is van előadás. Hétfőn a Jóská­ éknál a Hofi lépett föl. Nemrégiben pe­ dig a Bergendiék jártak egy másik falu­ ban... — Hogyan jutnak jegyhez? — Itt a gyárban nem kapni jegyet, csak a pénztárnál. Akkor van baj, ha népszerű zenészek érkeznek. Akkor az összeköttetés se segít. — Honnan tudják, hogy „mi a mű­ sor”? — A NÓGRÁD-ban benne van a mű­ sor — mondják. — Mindenki olvas újságot? Az összevillanó tekintetek a szavaknál is jobban beszélnek. — Hogyan készítették el a művelődé­ si vállalást? — Olyat nem vállalunk, amit nem tu­ dunk teljesíteni — magyarázza a brigád­ vezető. — A sok vidéki miatt kár lenne közös színház-, mozilátogatást vagy ilyes­ mit vállalni. De lehet például a segéd­ munkásokból betanított munkást nevelni. A szakmai továbbképzés áldozattal jár, de ez csak átmeneti. Ha naponta negyed-, fél órát fordítunk a betanításra, csökkena brigád teljesítménye, de ez valahol majd megtérül. Aki előre tekint, s van sütnivalója is, az így gondolkodik... — Segített valaki a vállalás összeállí­ tásában? — Nem fogták a kezünket... — Szól valaki, hogy megjelent egy jó könyv, amit érdemes elolvasni? Vagy rendezvény, amit érdemes megnézni? — Hacsak egymásnak nem szólunk... — A művelődési otthon vagy a pártszervezet, a szakszervezet megkeresi-e a brigádokat a munkahelyen, hogy ne csak számon kérjen, hanem segítsen is? — A termelési tanácskozáson találko­ zunk az illetékesekkel. — Miről beszélnek? — A termelésről. Vagy a nagyfőnök behív bennünket az irodába, s lebarnít, ha nem megy a termelés. Különösen az export. — Mégis, honnan tud a brigád a mű­ velődés gazdagításának lehetőségeiről? — Adtak az év elején „ajánlást” a vállalattól... — Mi volt az ajánlásban? — Hát általános dolgok; hogy tanul­ junk, művelődjünk stb. — Akkor honnan tudják, hogy konkré­ tan hol, hogyan elégíthetik ki az igényei­ ket leghasznosabban? — Van például itt a gyárban egy kis könyvespavilon. Ott járunk el naponta. Ki sem lehet kerülni. Időnként megné­ zem, van-e valamilyen újdonság. A pa­ vilon vezetője ismerős, még ajánlani is szokott, mert tudja, mi az, ami érdekel. Nemrégiben vettem néhány könyvet. De idő kellene az olvasáshoz, hogy az ember ne csak szórakozásból olvasson, hanem azért is, hogy „fej” legyen. A barátom hiába akarna olvasni, neki ott a kert, a ház körüli dolgok... — Világos dolog, könyvvel nem lehet felásni a kertet. A munkát és az olvasást ne keverjük össze. De miért ne lehetne olvasni a munka mellett? — Kellene, de én sem olvashatok szépirodalmat, ha nekem meg az elektro­ technikát kell olvasni... — Kétségtelen, a feladat szab sorren­ det. De vajon a brigád miért vállal olva­ sást, moziba, színházba járást? Muszáj vállalnia, hogy valamilyen kitüntetést kapjon, vagy mert érzi, hogy szükség van rá? — Nem értem ... Nem hiszem ugyanis, hogy létezik olyan ember, aki azzal tet­ szeleg, hogy buta. És azt sem hiszem, hogy a buta embert kedvelik a társai. Mindenki jobbra vágyik, és ebben per­ sze segít, hogy a szocialista brigádmozga­ lomnak is vannak „követelményei”. — Előírják-e, hogy mit vállaljon a bri­ gád, vagy a brigádtagok „belülről” érzik, kellene valamit tenni a művelődésük gazdagítása érdekében? Vagy azt érzik, hogy lefújták a siktát, átmegyünk az „ol­ 5 �csóba”, lehajtunk néhány pohárral, haza­ megyünk. lefekszünk. Esetleg magnót hallgatunk. Rádió, könyv, televízió nem kell. Jó így, ahogy van? A brigádvezető hallgat, mint aki még egyszer végiggondolja a szavakat. Lassan töri meg a csendet: — Úgy érzem, hogy valamilyen felvilá­ gosító munkát kellene végezni. Tulajdon­ képpen hibásnak kell tartani magamat is. Én lennék hivatott arra, hogy a brigádon belül megpróbáljam ebben is irányítani a fiúkat: „itt van egy jó könyv, olvassátok el, majd megbeszéljük; vagy, este lesz a televízióban egy tudományos kisfilm, néz­ zük m eg.. . ” De nemcsak mi vagyunk hibásak. Úgy-ahogy ellátjuk a szakmai feladatunkat. Sok esetben rutinból. De nagyon kellene a segítség, hogy a kultú­ rában miből válogassunk... — A salgótarjáni műsorfüzetet például ismerik? — A sógornőm hordja, mert ő bejár a „József Attilába”. .. — Ide a gyárba nem hozzák be? — Itt még nem láttam. — A gyári művelődési otthon segít ajánlásokkal? — Újabban kaptam papírost, hogy a kultúrotthonnak milyen műsora lesz. Fal­ ragaszon, faliújságon is jelzik az egyes műsorokat. De, hogy valami miért lenne érdekes vagy hasznos, arról ezek a jelzé­ sek nem árulkodnak. — Azt mondhatjuk akkor, hogy a bri­ gádok nem tájékozottak eléggé, s már a választásnál bajban vannak? — Bátran mondom, hogy igen. „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzettsé­ gének növelése” — foglalt állást a X. pártkongresszus. A párt XI. kongresszu­ sa pedig így fogalmazott: „Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kul­ turális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, esz­ mevilágát.” Azt már tudjuk — a gyakorlat bizo­ nyította —, hogy a szocialista kulturális forradalom stratégiai céljainak megvaló­ sítására törekvő művelődéspolitika nem koncentrálhatja figyelmét pusztán a mű­ velődés lehetőségeinek bővítésére. Az ed­ diginél gondosabban kell törekedni az emberek művelődési törekvéseit közvetle­ nül befolyásoló körülmények tudatos ala­ kítására, az egyes ember művelődési ak­ tivitásának ösztönzésére, a kultúrában va­ ló személyes érdekeltségének kibontakoz­ tatására és fejlesztésére. A gyár létszáma nem éri el a három­ ezer főt. Ebből háromszáz körül mozog az alkalmazottak száma, a többi munkás. A munkások közül 35—40 százalék a szak­ munkások aránya. A szocialista brigádok száma meghaladja a százhatvanat. A bri­ gádokban több mint ezerötszázan dolgoz­ nak. A dolgozók között nagy a bejárók aránya. A gyárban folyó munka megköveteli a nagyobb szakmai és általános műveltsé­ get, mivel a gyári technika és technoló­ gia fejlődése rohamos. Fokozódik a mun­ katerületek gépesítése, mindjobban kezd kiszorulni a nehéz fizikai munka. Keve­ sebb lesz a legképzetlenebbek, a segéd­ munkások rétege, növekszik a betanított munkások aránya, de a legfontosabb len­ ne a szakmunkások számának a növelése. Ugyanakkor a gyár ezer dolgozójának nincs meg az általános iskolai végzettsé­ ge. Igaz, az üveges szakmában alig fél év­ tizede követelmény a nyolc osztály. Je ­ lentős részarányúak azok a munkák, ahol nincs iskolai végzettségre előírás. S „örülnek, ha embert kapnak.. . ” — tájé­ koztat a nagyüzem szakszervezeti bizott­ ságának titkára és versenyfelelőse. — A szocialista brigádmozgalom mi­ lyen lehetőséget kínál a műveltség gyara­ pítására? — Az idén már arra ösztönöztük a dol­ gozókat, hogy a kulturális vállalásokat személyre szabva tegyék meg. Mert ez az igazi. — S így történt? — Nem merném mondani, hogy igen. De úgy érzem, hogy mindenki azt vállal­ ja, amivel el van maradva. — S vajon honnan tudja, hogy mivel van elmaradva? Például egy segédmun­ kás. Megmondja neki valaki? Mit mutat­ nak a vállalások felülvizsgálatának a ta­ pasztalatai? — A brigádok háromnegyed része haj­ landó a bizottság által előírt vállalásokat megtenni, a negyedrésze nem. Olyan is van, hogy megteszik a vállalást, de nem vezetik a naplót. . . A vállalat pártbizottságának titkárát a tapasztalatok összegezésének, a követ­ keztetések levonásának igényével keres­ tük fel. — Úgy érzem, sok mindent feltétele­ zünk a szocialista brigádmozgalomról, kü­ lönösen a művelődés vonatkozásában, ami azonban csak bizonyos pontokon egyezik a valósággal. Mi az oka? — Az utóbbi években sokat léptünk előre. Pénzjutalmat adunk azoknak, akik eredményesen elvégzik az iskolát. De ez nem old meg mindent. Én elsősorban szemléleti problémákat látok: minden a termelés. Hiszen ebből élünk. S emellett nincs a helyén a hármas jelszónak az a része, amely így szól: szocialista módon tanulni. Három-négy évvel ezelőtt mi a magunk részéről megtettük a magunkét. Megtette a szakszervezet és a KISZ is. Kimondtuk, hogy azok a tisztségviselők, akiknek hiányos az iskolázottságuk, mu­ tassanak példát az előrelépésben. Számo­ san akkor végezték el a hetedik, nyolca­ dik osztályt. — Mindezek ellenére, úgy érzem, fenn­ áll az a veszély, hogy kizárólag csak a termelési kérdésekkel törődünk, s nem fordítunk kellő gondot a művelődésre és a szocialista életmódra. — Így van. De hagy’ tegyem hozzá, hogy a szocialista brigádokban is elsőd­ legesen az érdekli a kollektívát, hogy a tervet teljesítette-e, az export maradék­ talanul elkészült-e, hol kell pótolni va­ lamit. A tanulás és a szocialista életmód csak ezután következik, Nem a magunk védelmére mondom, de a szocialista bri­ gádvezetők első országos értekezletén sem „hegyezték k i” eléggé ezt a kérdést. — De a X. és a XI. pártkongresszuson már hangsúlyozott figyelmet kapott ez a kérdés. Éppen a szocialista ember „kimű­ velése” kapcsán. Ez sem hozott változást? — Változás van. Az is változás, hogy nemcsak a Stécé-meccs közös meglátoga­ tását, vagy a szépasszonyvölgyi kirándu­ lást vállalják, hanem a közös mozi- és színházlátogatást, kirándulást st b. .. — A gyár fejlődése mennyire ösztönöz­ te a brigádokat a művelődésre? — Nagy gondunk a szakmunkáshiány. Ez a szakma manapság már nem száll apáról-fiúra, mint egykor. Arra ösztönöz­ zük a brigádokat, hogy tanítsák meg egymást a szakma fogásaira, hogy ne csak egy-két gyártmányt tudjanak ké­ szíteni, hanem minél többet. Az ösztön­ zésnek azonban ellentmondanak a lehető­ ségek. Ugyanis termelés közben nem le­ het tanulni. A brigádok nem vállalják a kieső időt. Munkaszüneti napon meg gazdaságtalan egy nagy berendezést bein­ dítani azért, hogy néhány brigádtag ta­ nuljon... — Akkor mit lehet mégis csinálni? — Keressük a megoldást... S várjuk a közvetlenebb támogatást a kultúra üze­ men kívüli „hivatalaitól”. .. P á d á r A n d rá s �A táppénz értékéről és mértékéről Az elmúlt évre esett a SZOT-társadalombiztosítás bevezeté­ sének 25. évfordulója, és 1975. július 1-én kimondhattuk: „ H a ­ z á n k b a n az e g é sz ség ü g y i e llá tá s á lla m p o lg á r i jo g r a e m e lk e d e t t ”. Többet és hatékonyabban termelni csak az egészséges em­ ber tud. Az élet- és munkakörülmények azonban a vele született adottságok mellett előidézhetnek olyan egészségi változásokat, amelyek hosszabb vagy rövidebb átmeneti keresőképtelenséggel járnak. Egy országra, egy megyére vonatkoztatva a dolgozók megbetegedési arányszámát a táppénzes (morbiditási) statiszti­ ka mutatja meg; s ez a mutató megyénkre vonatkozóan nem kedvező, mert állandóan az országos táppénzes arányszám felett mozog. Ha a 15 éves táppénzes arányszámaink adatait megfigyel­ jük, akkor megállapíthatjuk, hogy 1960-tól 1965-ig az emelke­ dés lassú, de tendenciózus, 1965-tól viszont kifejezetten meredek emelkedést mutat: ez az emelkedés legmagasabb csúccsal 1970ben tetőzött. A g y o r s e m e l k e d é s mind az állami egészségügyet, mind a társadalombiztosítást, de az üzemek műszaki, gazdasági és szakszervezeti vezetését is arra ösztönözte, hogy az egészségügyi el­ látásban. a keresőképtelenség elbírálásában, a betegellenőrzés­ ben, de főleg a táppénzes állományban levő betegek ellenőrző vizsgálatában olyan mennyiségi és minőségi változást foganato­ sítsunk, am ely lehetőség szerint megállítja (vagy jobb esetben csökkenti) a táppénzes görbe hirtelen emelkedését. Természete­ sen úgy. hogy ezek az intézkedések a tényleges betegek gyógyu­ lási érdekeit nem sérthetik! A h o z o t t i n t é z k e d é s e k s o k o l d a l ú s á ­ g a folytán 1973 végéig sikerült is a mutatók meredek esését el­ érni úgy, hogy az 1970-es megyei 7,5 százalék 6,3 százalékra csök­ kent, a salgótarjáni igazgatóság területén pedig 8,2 százalékról 6.4 százalékra zuhant le. (A balassagyarmati kirendeltség táp­ pénzes arányszáma viszont 1969-től — amikor is 5.7 százalékra emelkedett a megelőző évi 4,5 százalékról — változatlanul meg­ tartotta a tendenciózus emelkedést: részben azért, mert a ba­ lassagyarmati mezőgazdasági terület iparosodásának üteme kife­ jezettebb lett, másrészt pedig, mert akkor még a balassagyar­ mati kirendeltség területén nem valósították meg az új rendsze­ rű, hatékonyabb és rendszeresebb táppénzesbeteg-felülvizsgála­ tot.) A SZÁMOK BIZONYÍTÓ ER E JÉVEL 1975 első fél évét összehasonlítva 1974 első fél évével, kitű­ nik, hogy az országos táppénzes arányszám 6,3 százalék, me­ gyénk féléves arányszáma 7,4 százalék, az igazgatóságé 7,6 szá­ zalék és a kirendeltségé 6,6 százalék. Az újabb emelkedés okaként el kell ismernünk, hogy a gyermekápolási táppénz bevezetése és igénybevétele, a veszé­ lyeztetett terhesség címén való állományba vétel sokszor a ter­ hesség első megállapításától a szülésig növeli a táppénzes állo­ mányt. A korábbi évek szituációiból megyénk bányaiparának rész­ beni szanálásával kapcsolatban az emberekben megmaradt a látszólag könnyebb rokkantsági nyugdíjba való kerülés lehető­ sége, ami más iparágakban dolgozók szemében is céllá vált, mert a rehabilitáció helyett a betegek a biztosabb és több sza­ bad időt nyújtó rokkantsági nyugdíjba törekednek. Természetesen, ha ezeken túl megnézzük nagyüzemeink élen­ járó betegségcsoportjait, akkor a magas táppénzes arányszám­ ban a betegségcsoportok sorrendjében első, második vagy har­ madik helyen szerepelnek a mozgásszervi megbetegedések, az üzemi és nem üzemi balesetek összesen, a felső légúti megbete­ gedések, a szív- és a vérkeringési szervek megbetegedései. Elszaporodtak az 1—7 napos táppénzes állomány esetei is. A t á p p é n z e s a r á n y s z á m e l e m z é s e é s k r i t i k á j a f e l t á r j a , hogy az 1— 7 napos táppénzes állományban gyakran előfordulnak alap­ talan és indokolatlan állományba vételek. Ezek az esetek a rá­ fordított kifizetett táppénzértékkel és termelésből kiesett mű­ szakokkal j o g t a l a n u l t e r h e l i k n é p g a z d a s á g u n k a t . Célom az volt, hogy feltárjam ezeket az eseteket és rámutassak arra, hogyan lehet megtisztítani táppénzes arányszámunkat népgazdasági é r ­ dekből úgy, hogy érvényt szerezzünk orvos-közgazdász vonatko­ zásban is a jól megalapozott, kivizsgált 1—7 napos esetek elis­ merésének. Elemzésem az 1—7 napos táppénzesekkel kapcsola­ tosan a megye egész területére vonatkozik. A Társadalombizto­ sítási Igazgatóság és Kirendeltség területéről 81 üzemi kifizetőhelyétől kértem írásos információkat azokról az 1—7 napos gyakori táppénzesekről, akik öt alkalomnál többször voltak táp­ pénzes állományban. Elemzésemet a kiemelt, népgazdaságilag fontos tíz vállalat (üzem) 1—7 napos táppénzes eseteinek vizsgálatával kezdtem. A kiemelt 10 üzemben ez az arány az alábbi: Salgótarjáni Kohá­ szati Üzemek (7,7 százalék), Zománcipari Művek salgótarjáni gyára (9,3 százalék), öblösüveggyár, Salgótarján (8,9 százalék), Állami Építőipari Vállalat, Salgótarján (6,3 százalék), síküveg­ gyár, Salgótarján—Zagyvapálfalva (7,0 százalék), Építési Kerá­ miagyár, Romhány (6,1 százalék), Nógrád megyei Textilipari Vállalat, Salgótarján (8,7 százalék), 2. sz. Volán Vállalat, Salgó­ tarján (6,0 százalék), Pestvidéki Kőbánya Vállalat nógrádköves­ di üzeme (5,2 százalék). A 10. üzemről (a Nógrádi Szénbányák) megjegyezni kívá­ nom. hogy 12 üzemegységből tevődik össze, de az analízisem­ hez hét üzemegység kifizetőhelyétől kértem az 1—7 napos táp­ pénzesekre vonatkozóan írásos dokumentációt. A hét üzem sor­ rendben a következő: kányási aknaüzem (táppénz: 13 százalék), ménkesi aknaüzem (10,5 százalék), tiribesi aknaüzem (11,3 szá­ zalék). szorospataki aknaüzem (11,3 százalék), nagybátonyi gép­ üzem (7,6 százalék). Nógrádi Szénbányák építési üzeme (8,5 szá­ zalék). Nógrádi Szénbányák Igazgatósága (5.2 százalék). A hét üzem (dolgozóinak átlagos létszáma 1974-ben 5884 fő) 429 1—7 napos táppénzes esetet jelentett: ezek az esetek 1727 1—7 na­ pos táppénzes napot tettek ki összesen. Egy főnek egy napra eső táppénzes értéke 131,15 F t; az 1727 1—7 napos táppénzes napokra kifizetett táppénzérték 233 391 Ft. az ugyanezeken a napokon kiesett termelési érték összege pedig 589 201 Ft. A hét bányaüzemnél a diagnózisok alapján a k ö v e t k e z ő b e ­ t e g s é g c s o p o r t o k voltak megállapíthatók az alábbi esetszámok­ kal: légúti 193, emésztőszervi 45, szív- és vérkeringési 6 , moz­ gásszervi 6 8 , balesetek 52, egyéb betegségek 65; mind összesen 429 eset. Az egyes betegségcsoportok esetei üzemenként az aláb­ bi napokkal fordultak elő: Kányás 281, Ménkes 495, Tiribes 102, Szorospatak 324, Gépüzem 200, Építési Üzem 202, Igazgatóság 123; mind összesen 1727 nap. A b eteg ség c so p o rto k je lle g é t m e g h a t á r o z z a a föld alatti munkahelyi bányaklíma és a szállítással kapcsolatos külszíni klí­ ma különbsége (ami a légúti megbetegedésekre hajlamosít); az emésztőszervek betegségénél a bányaiparági dolgozók rendsze­ res meleg étrendi, táplálkozási problémái, a mozgásszervi be­ tegségeknél a klímaviszonyok mellett a munkahelyi, szénfal mel­ letti termelési viszonyok dominálnak; az üzemi balesetek a mun­ kahelyi adottságok, valamint a műszakbeli és a hazaszállítási körülmények függvényei, de figyelembe veendők az élet- és munkakörülmények általában. A kiemelt tíz üzem többi egységének k ü l ö n b ö z ő p r o f i l j a i a maguk sajátosságaival hatnak a dolgozók egészségére és testi épségére. E 10 üzem részéről az 1—7 napos táppénzes forga­ lomban 167 dolgozó vett részt, és ezek közül 96 fő — az össz­ létszám 58 százaléka — a szociálisan és kulturálisan elmaradt réteghez tartozik. A 167 dolgozó átlagos életkora 33,6 év. Mun­ kaköri megoszlásuk szerint a bányaiparban a külszíni munká­ sok, az ipari üzemeknél a segédmunkások aránya túlnyomó; szakmával rendelkező munkások a legtöbb üzemnél nem szere­ pelnek, és ahol vannak, csak igen szórványosan. Lakhely sze­ rinti megoszlásuk: a legnagyobb részben a salgótarjáni járásból: Homokterenye, Nádujfalu, Kisterenye, Nagybátony, Cered és Bárna, a pásztói járásból: Pásztó, Mátraszőllős, Mátraverebély. Ecseg stb., a szécsényi járásból főleg Nagylóc és Rimóc. Az ipari üzemek betegségcsoportjai azonosak a bányaipar­ ágéval. A betegségcsoportok bizonyos mértékig rávilágítanak az adott üzemek üzemegészségügyi, munkaegészségügyi és mun­ kavédelmi problémáira. 7 �A betegségcsoportok külön-külön a kiemelt tíz üzem vonat­ kozásában az alábbi esetekkel szerepelnek: légúti 434, mozgásszervi 155, emésztőszervi 111, baleset 115, 4259 nappal. Ebből: Nógrádi Szénbányák 429 eset, 1727 nap; Kohászati Üzemek 73 eset, 317 nap; ZIM salgótarjáni gyára 69 eset, 299 nap; öblösüveggyár 76 eset, 442 nap; Állami Építőipari Vállalat 53 eset, 259 nap; Romhányi Kerámiagyár 39 eset, 204 nap; síküveggyár 103 eset, 401 nap; Textilipari Vállalat 44 eset, 218 nap; 2. sz. Volán 45 eset, 239 nap; Nógrádkövesdi Kőbánya 25 eset, 153 nap. A tíz üzemben a kifizetett táppénzes érték 421 370 Ft, a ki­ esett termelési érték 3 173 613 Ft volt. Természetesen ezek az ér­ tékek csak azzal a feltételezéssel jelentették volna a népgazda­ ság károsodását, ha minden 1—7 napos állományba vételt alap­ talannak vagy indokolatlannak tartanánk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az 1—7 napos táppénzes állományba vételek kö­ zött is vannak szükséges és indokolt esetek. Az elemzés és a gya­ korlati élet tapasztalatai alapján azt a következtetést kell le­ vonnom, hogy az összes 1—7 napos táppénzes állományba véte­ lek 70 százaléka jelent irreális állományba vételt, és 30 százalé­ kuk a megalapozottan elfogadható. Az 1—7 napos állományba vételek az össztáppénzes arányszámban olyan nagy részvételt je ­ lentenek, hogy ha csak az 50 százalékát tartanám megalapozat­ lannak, szakszerűtlennek, akkor is megyénkre vonatkozóan mil­ liókat, országosan pedig milliárdokat jelentene a népgazdaság hasznára ezek felszámolása. A MEDOSZ-hoz tartozó üzemek hasonló elemzése szerint a kifizetett táppénzérték és a kiesett termelési érték az alábbiak szerint alakul: 11 üzem 1—7 napos eseteinek a száma 214. az ehhez tartozó táppénzes napok száma 1024. Az előbbi napokra kifizetett táppénz értéke 76 064,63 Ft, az összes termelésiér­ ték-kiesés: 1 018 169 Ft. A diagnózisok alapján itt — mint a ko­ rábban elemzett üzemeknél is — a légúti, a mozgásszervi, emész­ tőszervi és a baleseti betegségcsoportok voltak kimutathatók. BETEGSÉG ÉS KERESŐKÉPTELENSÉG Az eddigi elemzések során az egyes népgazdaságilag fontos vállalatok és üzemek 1—7 napos táppénzes eseteit, és az esetek­ re felhasznált napok összességére vonatkozó sajátosságokat ál­ lapítottam meg és elemeztem. Szükséges azonban, hogy az egyes diagnózisok és a hozzájuk tartozó napok közötti összefüggéseket és az egyes keretdiagnózisokat is kritika tárgyává tegyük. A táppénzes állományba vétel nem tartalmazhat alaptalan, szakszerűtlen, irreális vagy liberális, még kevésbé tudományta­ lan elveket, mert azok mögött a népgazdaságot megkárosító ajándékozást, felületességet, a szakmai objektivitás mellőzését, vagy a táppénzes állományba vétel tudománytalan gyakorlatát vagyunk kénytelenek feltételezni. Természetesen — ismételten hangsúlyozni kívánom! — magunk is elismerjük az 1—7 na­ pos táppénzes esetek különleges helyzetét az adott betegségek és körülmények között, és tárgyilagosan elismerjük előfordulá­ saik jogát, de a „pathia”-, „algia”-, „infectio”- és „neurosis”-féle, vagy más átfogó keretdiagnózisokat törölnünk kell a kere­ sőképtelenséget dokumentáló diagnózisok sorából. Megyénk táppénzügyi helyzetét minden fölösleges, agresz­ szív, célirányos, ajándékozó vagy liberális szemlélettől és gya­ korlattól meg kell tisztítani. Nem lehet és nem szabad a keret­ diagnózisok tömkelegét alkalmazni, han em objektív vizsgálattal, laboratóriumi és szakorvosi segítséggel konkretizálni kell a szub­ jektív panaszokra épülő és szokványosán 1—7 napos állomány­ ba való törekvést és vételt is. Ez azonban csak az egyik útja vagy tényezője lehet a csök­ kentés különböző módozatainak és lehetőségeinek. Ki kell szűrni a számító és a krónikusan táppénzbe törekvő egyéneket: tud­ juk, nem könnyű feladat ez, de a szakmailag helyes és objektív állományba vétel megszilárdítása az állományba vétel jogával rendelkező orvosok tekintélyét növelni fogja — elsősorban az igazi, a valóban beteg dolgozók szemében. Egyes dolgozók rafi­ náltsága, szimulációja és agresszivitása mintha túlnőtt volna az állományba vevő egyes orvosok szakmai gyakorlottságán és jó­ indulatán! Márpedig az orvos legyen jó emberismerő, és bírál­ 8 ja el szakszerűséggel az eseteket; nem utolsósorban azért is, mert társadalmunk a gyógyítás feladata mellett rájuk bízta a keresőképesség és a keresőképtelenség megállapítását is. Az ob­ jektivitás és a szakszerűség alkalmazásával. Jelen orvoslásunknak egyik legkényesebb része a keresőképesség vagy a keresőképtelenség kimondása, mert igen sok esetben — de mondhatni: csak a célzatos álbetegekkel kapcso­ latban — igen sok konfliktus adódhat. A valóban beteg ember őszinte orvosához, az álbeteg ravasz és rafinált. A két embertí­ pus különböző, közöttük az orvosi szaktudás és értelem feltétle­ nül különbséget tud tenni. Célunk az, hogy megyénk reális táppénzes arányszámát el­ érjük vagy megközelítsük úgy, hogy az 1—7 napos táppénzes állományba vételt a szakszerűség és az ökonómia szabályainak betartása révén a konkrét és objektív keresőképesség vagy ke­ resőképtelenség realitásai közé szorítjuk. Ezek elérése érdeké­ ben kell hangsúlyozni alapellátásunk álláspontját, melynek ér­ telmében: a betegség fogalma nem azonos a keresőképtelenség fogalmával. Betegségről általában akkor beszélünk, ha az emberi szer­ vezet állandó biológiai funkciójának harmóniáját valamilyen té­ nyező megbontja, amire az egész szervezet reagál, de alkalmaz­ kodási funkciói nem elégségesek. Szubjektív megítélés alapján egyes emberek betegnek gondolják magukat. Ez a hipochond­ ria és a szimuláció. Bizonyos előnyök megszerzése érdekében célirányosan érdekükben áll ezek alkalmazásának a gyakorlása, és ilyenkor (objektíven kimutatható ok nélkül) különböző szer­ vek hibás működésére, kóros szervi érzésekre vonatkozó pana­ szokkal állnak elő. A betegség tényét — így a keresőképtelenséget is — csak objektív tünetek és panaszok kritikai mérlegelése alapján mond­ hatjuk ki. Leleplezésük tapasztalt orvos számára vizsgálatok út­ ján nem nehéz feladat. Az 1—7 napos táppénzes esetek elemzése olyan eredménye­ ket mutat, hogy aligha lenne szakember, aki végigolvasva a diagnózisokat, és mérlegelve a gyógyításra fordított napok szá­ mát is, egyértelműen kijelentené: kétely nem férhet az 1—7 na­ pos táppénzesek reális állományba vételéhez. Gyakran előfordulnak olyan állományba vételi diagnózisok, és az azokkal kapcsolatos táppénzes napok, amelyekről úgy kell vélekedni, hogy kimerítik az orvosi szakszerűtlenséget, de talán a felületességet is; és megalapozatlanságuk folytán erősen két­ ségbe vonható bizonyos állományba vételek és tartások jogos­ sága. De feltételezhető az is, hogy teljes mellőzést szenved tár­ sadalmilag az az elvárás, mely szerint az 1—7 napos állomány­ ba vétel és tartás esetén különösen nem mellőzhetők a népgaz­ dasági szempontok. A betegek állományba vételét és tartását társadalmunk az orvosi hivatás és feladatok közé sorolta, azzal a meghagyással, hogy a valódi betegek ellátása történjen a legmodernebb szin­ ten, de az „álbetegek”, a célzatosan állományba kerülők részé­ re a népgazdaság rovására alaptalanul semmit sem ajándékoz­ hat. A tüneti diagnózisokat nem tarthatjuk kielégítőnek a kere­ sőképtelenség dokumentálására. A keresőképtelenséget jelentő általános keretdiagnózisok azt sejtetik, hogy az azokat használó, állományba vevő orvos a pontos diagnózist nem ismeri; és így ezekkel kapcsolatosan felmerül az a kérdés, hogy a helyes ál­ lományba vétel és tartás gyakorlata érdekében miért nem for­ dul az állományba vevő orvos előbb laboratóriumi vagy szak­ orvosi segítségért. Konkrétumok nélkül — véleményem szerint — ezek semmis diagnózisoknak tekinthetők. Az elemzés során megismert és a használatban gyakran előforduló diagnózisokkal kapcsolatban az időfelhasználás szinte határtalannak mondható. Jóformán minden diagnózis 1—7 napos időtartalommal igen gyakran előfordul, de a 7 napon túli időtartam is, bármelyik diagnózis alkalmazása esetén is szerepel. AZ ORVOS ÉS A BETEG OLDALÁRÓL NÉZVE A táppénzes állományba való kerülés végső fokon két té­ nyezőtől függ: és ezek közül első helyen a dolgozó ember sze­ �replését kell említenem, s csak második helyen az állományba vevő orvost. A táppénzes arányszám alakulása szempontjából mégis fontosabbnak kell tartanunk az állományba vevő orvos funkcióját, aki szakmai tudását latbavetve objektíve kell, hogy gyakorolja a keresőképesség vagy keresőképtelenség elbírálá­ sát. Tekintve azonban, hogy az állományba való kerülés mégis a dolgozótól indul ki (hiszen ő megy az orvosához valódi beteg­ ségével, vagy állományba vételi célzattal), itt most elsősorban a dolgozókkal kapcsolatos észrevételeimet kívánom felemlíteni. Gyakori tapasztalataim szerint a valódi beteg orvosához őszinte, betegségi tüneteit reálisan feltárja, bízik orvosának megállapításában, mert mint szakembertől, várja tőle egészsé­ gének helyreállítását és keresőképességének visszanyerését. A célzatosan állományba törekvő dolgozó — mondhatjuk: szimu­ láns vagy álbeteg — hamis tüneteket szubjektivizál és szín­ padias fájdalmat színlelő megnyilvánulással kívánja az orvost félrevezetni, és részvétét az állományba vételhez megnyerni. A célra törekvő dolgozó a táppénzes állományba vétel lazaságát hamar észreveszi, és ez a táppénzes fegyelem fellazulásához ve­ zet. A táppénzes fegyelem fellazulása pedig előmozdítja a cél­ zatos törekvésen alapuló táppénzes állományba való áramlást. A dolgozók jó része a műszak utáni szabad idő felhasználá­ sát nem a testi és szellemi regenerációra fordítja, hanem az ott­ honi barkácsolás, maszekolás, a ház, garázs vagy hétvégi üdülő építésének a céljaira. Így szervezete nem tud felüdülni, felfris­ sülni, és hétfőn fáradtan kerül a társadalmi termelésbe. Legyen, bár a dolgozó segédmunkás vagy szakmunkás, amennyiben a hét végi pihenőnapok felhasználása a magánmunka vállalásához nem elégséges, úgy az üzemtől fizetett vagy fizetés nélküli sza­ badságot igyekszik kérni, és ha ez nem sikerül, akkor törekszik célzatosan táppénzbe. Ezeknél a dolgozóknál az öncélúság hát­ térbe szorítja a társadalmi termelést. Egy-egy családból, több dolgozó esetén felváltva, valaki majdnem mindig „táppénzeskedik”. Vannak dolgozók, akiknél a törzsi szellem akadálya a társadalmunkba való teljes asszimilálódásnak és emiatt náluk állapítható meg legkirí­ vóbban a munkaerő-vándorlás, az igazolatlan hiányzások, a szel­ lemi és fizikai gyengeség következtében alacsony termelési ered­ mények — holott általában népes családdal rendelkeznek, akik­ ről ily módon nem megfelelően gondoskodnak. Társadalmunk ezt a rétegét a családi pótlékkal hathatósan segíti, de sok eset­ ben tapasztalható, hogy ennek ellenére is a legszegényebb ré­ teget képezik. A helytelenül felhasznált családi pótlék eredeti célját nem éri el, mert az az összeg nem a gyermekek egészségügyi és kulturális céljaira, hanem a felelőtlen szülők szertelen életmódjára fordítódik. Megyénk területén a táppénzes állományba vétel túlsúly­ ban a 92 orvosi körzetre hárul, és ezért értekezleteken és ta­ nácskozásokon megyénk magas táppénzes arányszámáért — helytelenül! — a körzeti orvosokat marasztalják el. A táppénzes arányszám alakulása komplex kérdés. Ilyen alapon nem lehet kizárólag csak az orvosi körzetek egyedüli felelősségét abszolu­ tizálni. Minden fórum, amely a táppénzes állományba vétellel foglalkozik, kell hogy kollektív felelősséget érezzen megyénk arányszámának alakulásáért. Megyénk orvosairól általában elmondhatjuk, hogy a szak­ mai képzettség megfelelő fokán állanak — többségében még azon felül is —, kivétel nélkül alkalmasak — a szakmai reali­ tás és objektivitás mellett, kellő ökonómiai szemlélettel felvér­ tezve — megyénk magas táppénzes arányszámát sallangmentes, tiszta alapokra hely ezni. Ám az a tény, hogy a körzeti orvos területének a lakosai­ val, biztosítottjaival egy területen él, sok pozitívuma mellett az­ zal a hátránnyal jár — különösen az 1—7 napos esetek elbírá­ lása alkalmával —, hogy a konfliktusok és az esetleges támadá­ sok elkerülése végett sok esetben liberálisan já r el. A szocialista társadalom a betegek gyógyulása érdekében a legmagasabb szintű betegellátást biztosítja, ugyanakkor az or­ vos gyakran tapasztalja egyes dolgozók részéről, hogy nem tart­ ják be az orvos által előírt megszorításokat: a veszélyeztetett terhesek nagy része erősen dohányzik, az emésztőszervi feké­ lyesek alkoholizálnak, dohányoznak, a neurózisos betegek eze­ ket még szélsőségesebben gyakorolják stb. Az orvos számára elkeserítő, hogy velük szemben szinte tehetetlen, kénytelen el­ tűrni az ilyen ellentmondásokat. A MEGOLDÁS FELÉ Az 57 üzemtől kapott információs adatok alapján a kifize­ tett táppénz- és a kiesett termelési érték összesen: 8 976 320,24 Ft. Ez az összeg népgazdasági kárként akkor állott volna elő, ha minden 1—7 napos állományba vételt alaptalannak tételez­ tem volna fel. A diagnózisok és a felhasznált napok elemzése és kritikája során arra a megállapításra jutottam, hogy a fenti összeg 70 százaléka (esetleg méltányosabb megítélés folytán az 50 százaléka) alaptalanul terheli a népgazdaságot, kerekített ér­ tékben hat és egynegyed millió, illetve négy és fél millió forint. Ezek az adatok arra ösztönöznek, hogy feltegyük a kérdést: mi a teendő a reális, tárgyilagos és a szakszerűség alapján gyako­ rolt állományba vétellel kapcsolatosan? Nógrád egészségügyi helyzetének tárgyi és személyi felté­ telei ma már semmivel sem elmaradottabbak más megyék helyze­ ténél, a társadalombiztosítási szolgáltatások feltételei pedig azo­ nosak. Ezzel szemben azonban úgy vélem (s erről az elemzés meggyőzött), hogy minden állományba vételi joggal rendelkező fórumnak mielőbbi hatállyal fel kell számolnia tevékenységében a lazaságot, a szakszerűtlenséget, a táppénzes napokat ajándéko­ zó hajlamot, vagy az esetleges liberalizmust. A táppénzes állo­ mányba vétel elbírálásának alapja csak a szakszerűség és az ob­ jektivitás lehet! A felülvizsgálat kísérje figyelemmel az 1—7 napos állo­ mányba vételt és tartást is, és törekedjen konzultációjával azo­ kat reális, objektív esetekre leszűkíteni. A megyei felvilágosító központ is foglalkozzon az 1—7 napos táppénzes esetekkel: olyan formában, hogy a dolgozók is megértsék: nem minden be­ tegség vagy betegségi állapot jelent keresőképtelenséget! A táp­ pénzes fegyelem megszilárdítását a táppénzes esetek reális el­ bírálása már önmagában elő fogja mozdítani, szükséges azon­ ban, hogy az üzemek külön is foglalkozzanak a gyakran táp­ pénzeskedő dolgozókkal olyan értelemben, hogy hangsúlyozzák a társadalmi termelés fontosságát, mint ami népgazdasági szin­ ten alapját képezi életszínvonalunk további emelkedésének. Meg vagyok győződve arról, hogy körzeti orvosaink szak­ mai tudása az átlagosnál magasabb, éppen ezért gyakorlatuk során be kell bizonyítaniuk az objektív táppénzes elbírálás gya­ korlatával, hogy nem a beteg irányítja az orvost, hanem az or­ vos szakszerűsége az egyedüli alap a táppénzes állományba való kerüléshez. Így a dolgozók szemlélete meg fog változni, a meg­ szokott „táppénzbe megyek!”, „kiíratom magam” elvét az orvo­ sok objektivitása meg fogja dönteni. Homoki László 9 �„Kérem a következőt...!“ — Majd megmutatom én, kinek van igaza! — vágódik ki nagy dérrel-durral az SZTK-rendelőintézet főorvosi szobájának a j­ táján egy felpaprikázott hangulatú, középkorú férfi. — Járk áltatják a beteg embert jobbrabalra, ahelyett, hogy segítenének. Dermedt figyelem kíséri szavait a váró­ teremben, majd az ajtó m ellett várakozók sorából ismeretlenül és kéretlenül is p ártjá­ ra áll egy hasonló korú, cigányképű férfi: — Jó l mondja. Azt se tudja már ez a sok fehérköpenyes, hogy mit csináljon a fe­ ne jó dolgában. Jó l megcsinálták, mondha­ tom, az új szabályt is: most már ott tart az SZTK, hogy csak élő meg holt embert ismer. A főorvosasszony és asszisztense hig­ gadt nyugalommal fogad, pedig még alig csitult el az előbbi „légiveszély”. — Gyakran fordul elő hasonló eset? — Hetente néhány alkalommal. Egye­ sek valóságos személyes sérelemnek ve­ szik, ha nem találjuk betegnek őket. Mert a betegségük felőli szent meggyőződésből jönnek ide... Tiszteletet parancsoló, ősz hajú, vékony­ csontú nő a főorvosasszony. Nagymama. — Mivel, kivel szokták megfenyegetni indulatukban? — Rendszerint a felettes szerveinkkel, az egészségügyi osztállyal, meg a miniszté­ riummal. Újabban a pártbizottsággal is. A megyei egészségügyi osztály vezető­ jével beszélgetünk hivatali szobájában az utóbbi idők furcsa panaszos eseteiről. — Legtöbb panaszosunk a körzeti or­ vos vagy az SZTK-ellenőrző főorvos tevé­ kenységét bírálja. Osztályunk ezeket az ész­ revételeket — minthogy az ember egészsé­ géről, közös érdekről van szó — a leghumánusabban igyekszik kivizsgálni, meggyő­ ződni azok jogosságáról, helyességéről. — Általában kinek van igaza: a pana­ szosnak vagy a bepanaszolt orvosnak? — Rendszerint az orvosnak. Egy falusi kőművessel történt például, hogy 1973-tól több ízben volt táppénzes állományban, s mindenáron rokkantsági nyugdíjba szere­ tett volna menni. A múlt év júniusában az egyik budapesti idegklinikára szállíttatta magát, ahonnan hat nap elteltével mint munkaképest elbocsátották. Januárban men­ tőautóval újra bevitette magát, ezúttal egyik megyei kórházunk belgyógyászatára. Innen három nap múlva bocsátották el, szintén munkaképesként. Körzeti orvosánál — fur­ csa! — tavaly nyár óta ekkor jelentkezett először. Amikor az otthonában meglátogat­ ta, több mozzanatból arra következtetett, hogy állapotát eltúlozza, és nem találta in­ dokoltnak a táppénzbe vételt. A beteg emi­ att, és hogy személyes ellenszenvvel visel­ tetik vele szemben a körzeti orvos, tett pa­ naszt a párt Központi Bizottságának titkár­ ságánál. Azt szerette volna elérni, hogy visszamenőleg tavaly júniusáig igazolják a táppénzes állományt. — Igazolták? — Nem. Szabálytalan, igaztalan és jog­ talan lett volna. Fénylő, sötét bőrű, 30 év körüli férfi. Az ipari szövetkezet udvarán egyedül bíbe­ lődik a hegesztőpisztollyal. Munkatársai úgy tartják, hogy bár sokféle tanfolyamról van papírja, de igazán egyik munkához se m ért. Sokat betegeskedik. — Mikor volt beteg utoljára? — A hét elején jöttem újból dolgozni... 10 A mellem fájt. Nehezen veszem a levegőt. — Mélyeket szippant, meghullámoztatja a mellkasát. Munkatársa a következőképpen véleke­ dik róla: — Nem szoktam megkérdezni, mi baja van, nem rám tartozik. Én csak azt tu­ dom, hogy két-három napig itt van köztünk, aztán két hétig nem látjuk. Ha meg dolgo­ zik, úgy áll hozzá a munkához, hogy más is hozzáférjen. Tavaly vett telket, azóta már biztosan a házát építi. Az üzemből a beteglátogató még soha­ sem volt nála. Otthoni körülményeiről sen­ ki sem tud semmi pontosat, legfeljebb azt, hogy vannak gyerekei, van felesége. lehetne az előbbi fiatalembernek. Eredetileg üvegcsiszoló a szakmája, volt sztahanovista, háromszor kapta meg a Kiváló Dolgozó ki­ tüntetést. Új munkahelyén azonban sehogy­ sem boldogul. Március ele je óta nem látták a gyárban: rosszul „dolgozta meg” a rábí­ zott munkadarabokat, s ez annyira elkese­ rítette, hogy betegállományba vonult. — Ebben az évben alig dolgozott — mondja a csoportvezető. — Meg tudom mu­ tatni. Tessék, itt a műszaknapló... Jan u ár­ ban kilenc, februárban hét, márciusban két műszak van beírva. Értelmes, precíz ember egyébként, de ha dolgozik, valakinek min­ dig ott kell állni mellette, mint a dedós mellett. Ez pedig inkább hátráltatja, mint­ sem segíti a munkát... Huszonkét éves, megilletődött, fekete „gyerek”. Öt osztályt végzett, vidékről já r be a városba, nemrég született meg a kis­ fia. Az édesanyjánál laknak. A fűtőtesteket készítő gyárban lemezvágó gépen dolgozik. „Visszaeső beteg”. — Gyakran érez fájdalm akat? — Nem tudom, m it akarnak tőlem min­ dig ezzel — kapja fel sértett csikó-indulat­ tal a fejét. — A derekam szokott fájni. Most is majdnem egy hónapig voltam ve­ le maród. — És meggyógyult már? — Most nem fáj — fogalmaz óvatosan. — De ha nehezeket emelek, mindig előjön. — Ebben az évben „hányszor emelt ne­ hezet”, pontosabban: hányszor volt táppén­ zen? — Az említetten kívül még egyszer. Amikor a géppel megütöttem a kezemet. A művezető naplója, az SZTK-ügyin­ téző papírjai ennél sokkal többszöri meg­ betegedésről árulkodnak. Néhány naposakról — a hónap közepén és végén, vagyis a fi­ zetések körüli időben. — Nekünk ilyenkor mindig azt mondja — emlékezik vissza a művezető —, hogy a felesége és a gyereke is beteges, és mivel nincs más otthon, az orvos őt írja ki mellé­ jük. Fehér hajú, megtört férfi. Mozgása puha és óvatos, határozatlan. Mintha idegenül érezné magát ebben a korszerű nagycsar­ nokban. Betanított lemezvágó munkás. A lemezvágó műhelyben található a má­ sik „nehéz” ember is. Korát tekintve apja 1969-ben vált el a feleségétől, aki vitte magával a gyereket. Sokat dolgozott értük, végül mégis egyedül maradt. Az önmarcan­ golás, az évek aláásták egészségét. Azóta nem tud talpra állni, nem találja régi ön­ magát. Az első, apróbb nehézség után el­ megy az orvoshoz, k iíratja magát. És az k i­ írja : a legyengült szívére, a megromlott idegrendszerére való tekintettel. Az elmúlt évben hozott központi intéz­ kedést, amely megszigorította az orvosi ki­ írásokat és a táppénzes fegyelmet, általában megelégedéssel fogadta a közvélemény. É rt­ hető: senki sem dolgozik szívesen — köztu­ dottan — lógósok, szimulánsok helyett. A nagyközségben működő könnyűipari üzem szakszervezeti bizottságának titkárnő­ je mondja: — Régebben, ha valamelyik fiatal munkásasszony teherbe esett, rögtön szaladt, hogy kiírja az orvos. Nem mondom, most is van még ilyen szaladgálós, de már jóval kevesebb. Ebben közrejátszik az is, hogy a maiak már könnyebb munkát kap­ nak, mert a mi érdekünk is, hogy tovább dolgozzanak. Tasakolnak, bélyegeznek, vagy azt csinálják, amit éppen a termelés meg­ kíván. A legmesszebbmenőkig igyekszünk biztosítani számukra a törvényes jogokat, az �állapotuknak megfelelő, nyugodt munkakö­ rülményeket. — Akkor lássak orvost, amikor a há­ tam közepit — mondja az apró termetű la­ katos. Ügyes kezű, jó szakembernek tartják. — Tizennégy éve dolgozom, de még csak egyszer voltam táppénzen. Nem szere­ tek mindennel a dokihoz szaladgálni, órákig a rendelő előtt várakozni... Nézze, az egyik ujjam ról most jön le a köröm. F á j, fáj, de nem megyek el vele. Ettől még tudok dol­ gozni. Meg kell a pénz is; kocsim van, nő­ sülés előtt állok. Brigádtársa, a Kiváló dolgozó jelvény­ nyel büszkélkedhető esztergályos sem ment táppénzbe, amikor egy vigyázatlan pillanat­ ban eltört a kisujja. Kockázatos elhatározás volt, de a csont szerencsére összeforrt, a tö­ résnek nem maradt semmi következménye. — Nem akartam hátrányos helyzetbe hozni a brigádot a baleset miatt — m a­ gyarázta tettét. — Egymás között el tudtuk intézni, hogy olyan munkát kapjak, amit könnyűszerrel végezhettem el. Új gyár, alig három éve vették birto­ kukba a vállalat dolgozói. Egyetlen tágas, hatalmas csarnok az egész, néhány térelvá­ lasztó oszlopsorral. Épületek fűtőberendezé­ seit készítik itt. Olyan mérhetetlenül erős a zaj, hogy csak kiabálva értünk szót egy­ mással. — Menjünk ki a friss levegőre — taná­ csolja az egyik csoport vezetője. M enetköz­ ben huncutul rámkacsint. Kint tűző napsütés. Egy berakodásra váró vagon árnyékában húzódunk meg. Előt­ tünk megrakott targoncák futkároznak, al­ katrészekkel, készárukkal. — Hányan hiányoznak a munkából? — Ketten. — Betegek? — Több hét óta. — Mi bajuk van? — A jóisten tudja. Azoknál mindig akad valami. És mindig akkor, amikor bennünket szorít a munka. Amikor viszont kevés a megrendelés, ak­ kor kutya bajuk Hát nem érdekes? Itt téb­ lábolnak a rendesek között, mi meg törhet­ jü k a fejünket, hogy milyen munkát ad­ junk nekik. — A brigád, a csoport hogyan tudja fe­ gyelmezni az erre rászolgálókat, például az em lítetteket? — Tulajdonképpen sehogy. Kell a mun­ kaerő, jól tudja maga is, nem zárhatunk ki senkit sem. Az ilyen embereknek meg hiá­ ba szólunk, nincs annak hatása. Kevés még az öntudat. A múltkor is azt mondta az egyik, amikor a táppénzről visszajött: — Mit csináljak, ha berúgtam és utána nem tudok dolgozni. — Addig, amíg orvosi igazolást hoznak, gyakorlatilag semmit sem tud tenni a kol­ lektíva — jelenti ki kerek-perec a brigád­ vezető. — Az orvost nincs jogunk — a szakszervezetnek sem — felülbírálni. — A táppénzes visszaélőkkel szemben valamilyen megkülönböztetést azért mégis­ csak tesznek? — Persze, hogy teszünk: a fizetéseme­ léseknél, a jutalmazásoknál, a kedvezmé­ nyeknél. De megmondom őszintén, úgy ahogy van, ezeknek sincs komolyabb hatá­ suk. A lógósokat nem izgatja túlságosan, hogy emelik-e 50 fillérrel az órabérüket, vagy sem. — A szakszervezet is tehetetlen? — kérdezem a művezetőt, aki egyben titkárhe­ lyettes is. — Majdnem. Azt, hogy indokolatlanul senki se zaklassa az orvost, ne akarja min­ den lehetséges eszközzel, módszerrel kiírat­ ni magát, mi sem tudjuk megakadályozni. De ha k iírják és nem tartja be az utasítá­ sokat, akkor már hatásosan tudunk fellép­ ni. A társadalmi tanács ilyenkor kezdemé­ nyezheti a vétkesek megbüntetését, a táp­ pénzelvonást. Az utóbbi fél évben erre már több példa is volt. Látogatóban Bálványos Hubánál Az SZMT Társadalombiztosítási Igazga­ tóságának betegellenőrei — a vállalatok füg­ getlenített vagy társadalmi megbízatású el­ lenőreivel együtt — egy év óta rendszeresen látogatják, ellenőrzik a táppénzeseket. Az igazgatóság ellenőrzési osztályának dolgozói 1976 második negyedévében a megye terü­ letén 253 beteget látogattak meg, s 34 eset­ ben tettek észrevételt. Hatan nem tudták igazolni otthonról való eltávozásuk jogossá­ gát, ezért összesen 12 napi táppénzelvonás­ ban részesültek. — Milyen hatása van az ilyen intézke­ désnek ? — Az érintettek általában elfogadják a döntést, és tanulnak belőle. De talán mások is — feleli az ellenőrzési osztály vezető­ je. — A szakszervezeti társadalmi tanács ugyanis nagyon megrágja a dolgot: először figyelmeztet, és csak másodszorra javasolja a táppénzelvonást. A legsúlyosabb büntetést az az autószerelő kapta, aki a felesége állí­ tása szerint beteg kislányukhoz hívta ki az orvost, a valóságban viszont néhány utcával arrább személygépkocsit javított. Hat nap táppénzt vontak le ezért a „kis” füllentés­ ért. — Tapasztalata szerint hogyan fogadják a betegellenőrt a meglátogatottak? — Embere válogatja. Sok múlik az in­ telligencián. Akik hosszabb ideje fekvő be­ tegek, azok rendszerint örülnek, mert leg­ alább elbeszélgethetnek az ellenőrrel, el­ mondhatják kívánságaikat. — Megértőbbek lettek tehát az emberek az ellenőrzéssel, az ellenőrökkel szembep? — Mindenféleképpen. Sokkal kulturál­ tabban, fegyelmezettebben viselkednek. Ré­ gen még előfordulhatott, hogy a beteg be­ zárta az ellenőr előtt az ajtót, és felszólí­ totta, hogy addig, amíg szét nem tépi az el­ lenőrző lapot, nem engedi kí. Ma már nem fordul elő ilyen eset. — A közelmúltban három hónapot töltött Salgótarjánban. A kohászati üzemeket láto­ gatta: rajzolta a dolgozó munkásokat, be­ szélgetett velük, találkozókon vett részt. Mi­ ért éppen Salgótarjánra és egy üzemre esett a választása? A körzeti orvosi rendelő hűvös fehérsége, a székemtől egy karnyújtásnyira levő, vit­ rinbe zárt, különböző nagyságú injekciós­ tűk enyhe szorongással töltenek el. Gyer­ mekkorom öröksége, egy nehezen sikerült vérvétel következménye e félelem. — Talán sértő a kérdés, mégis felte­ szem: volt-e már, aki néhány napi táppén­ zes kiírásért pénzt ígért? — Volt. Tíz napot kellett vólna vissza­ menőleg igazolnom egy segédmunkásnak. Pénz ígért. Állandóan figyelt, követett, mindenáron ide akarta adni. Még a laká­ somra is eljött. Egyszer megvárt a rendelő előtt, és a kocsi ablakán keresztül akarta betenni a pénzt. Ilyen rámenős megkísérté­ sekkel egyébként minden orvosnak számol­ nia kell. — Feletteseitől hallottam, hogy Ön ered­ ményesen tevékenykedik a táppénzes állo­ mány csökkentésében. Hogyan csinálja? — Szerintem ez alapállás kérdése. Nem szabad eleve feltenni, hogy „ez az ember nem beteg, és mégis addig já r a nyakamra, amíg fel nem. veszem”. Tehát lekiism eretes­ ség, rutin, tapasztalat kell. Nagyon fontos továbbá a körzet, a betegek ismerete. Ha valaki rendszeresen csak helyettesít, nem tud eredményesen dolgozni; egyrészt köny­ nyebben „átejthetik”, másrészt maga i s köny­ nyebben, fogja fel a dolgot. Nekem még be­ vált módszerem az injekciókúra is, ami­ nek az a lényege, hogy el kell ide jönni a betegnek, tehát érzi, hogy törődnek vele, „fogva van”. Dél körül já r az óramutató. Néhány perc múlva véget ér a körzeti orvosi ren­ delés. Ma huszonhat ember jelent meg. Táppénzre tizenöt beteget írt ki az orvos, igazoló papírt nyolcnak adott. Sulyok László — Ötödéves főiskolás koromban már jártam itt, 1961-ben. Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak a tanáraim akkor, ők vezették itt a főiskolások művészte­ lepét. Sok emlékem van abból az időből. Öntvénytisztítókat is akkor rajzoltam először. A főiskola után sok helyen meg­ fordultam. A Csepeli Vas- és Fémmű­ vekben volt az első kiállításom, egy ebédlőben, 1966-ban. Akkor vett pártfo­ gásába a Gábor Áron-brigád, amelynek 6 éven át tiszteletbeli tagja voltam. A Képcsarnok gyakran megbízott gyári té­ mákkal. Egy ilyen alkalomból megint jártam itt. A dróthúzót és a kovácsoló­ üzemet rajzoltam. — Miért érzi szükségét az olyan közvet­ len élményszerzésnek, mint amilyenre a salgótarjáni tartózkodása is példa? Hiszen közismerten nem él elszigetelten: ország­ szerte tart előadásokat, ankétokra já r... — A legegyszerűbb magyarázatát a munkamódszerem felől közelítve adha­ tom meg. Nálam a huzamosabb ideig végzett zárt, belső műhelymunka előbbutóbb egyformaságot hoz létre. Ilyenkor még a fejek is egyformák lesznek a raj­ zaimon. Ekkor van szükségem az akku­ mulációra, a feltöltődésre. — Egyik első méltatója „politikus művész”nek nevezte.. . — Ezt az elismerő (hadd minősítsem annak, némi szerénytelenséggel) megál­ lapítást a dolgaim vannak hivatva iga­ zolni, s nem a szavaim. Hogy az előbbi mondatomat folytassam... Szóval ahhoz, amit én csinálok, ahhoz még az erőt és a hitet is újra kell akkumulálni, nem csupán a rajzi-grafikai élményforrást. Úgy is mondhatnám, hogy minden egyes ember, vagy minden egyes közösség, amelyben meglátom a helytállást, engem erősít meg a hitemben, vállalt felada­ tomban. Ehhez gyakran elég, ha a gyár­ ban emberekkel beszélgetek. Általuk és velük megérint a valóság összetettsége. Az alkotót, a művészt (hogy nagy sza­ vakat használjak), távol az élet sűrűjé­ től, kétfajta, de egylényegű véglet kap­ hatja el. Fél a kívülmaradástól és fél az illúzióktól. Mindettől akkor mente­ sülhet), ha keresi a valóság tényleges ellentmondásosságát. Ilyenkor egyfelől szétfoszlanak az illúziók, másrészről megerősödik hitében. Legalábbis magam­ ra nézve ezt így érzem. Ilyen módon gyakran csak ürügy, hogy én valamelyik üzemben rajzolok. Aztán a rajzok egésze mégis azt bizonyítja, hogy megint felfedeztem valamit, ami művészileg is hasznosítható, nem csak a közérzetem gyógyítottam ki. Ez vonat­ 11 �kozik a Salgótarjánban készített rajzaim­ ra is. A nézőnek keveset jeleznek abból, amit számomra jelentenek. — Az eszmei jelentőségükön túl, mik a tervei a rajzokkal? — Egy biztos: nem akarok nagy mun­ kajeleneteket rajzolni. Nem azért, mert ma már ez nem divatos. Sokkal inkább azért, mert a munkásábrázolás önmagá­ ban véve még nem „megváltó isteni szikra”. Még az sem biztos, hogy az iga­ zán összegző művem valamelyike azért lesz minőség, mert munkást ábrázol. Fontosabbak számomra az élmények vi­ lágnézeti következményei. Arról van szó, hogy bennem azoknak a nézőpontoknak kell erősödniük, amelyeket az üzemi „rajzolásaim” alkalmával elsajátítok: on­ nét, a munkások közül kifelé tekintve, hogyan néz ki a világ. — Ezzel összefüggésben beszéljünk az Ön munkásábrázolási módszeréről. A legtöbb esetben munkásai végtelenül elesettek, tes­ ti-lelki nyomorodottságban élnek. Azt is le­ hetne mondani, hogy nem „korszerűek” az alakjai, hiszen az üzemi munkásság többsé­ gének tárgyi környezete, (beleértve a mun­ kafeltételeket is), meglehetősen modernizált. — Nem először hallom ezt. Volt al­ kalmam elgondolkodni az okokon. Kettős okot találtam. Először: nemcsak a ma­ gam idealizáló szemléletével kell küzde­ nem, ha a munkásokról van szó, hanem a másokéval is. Azzal a szemlélettel, amely a munkást csak problémamente­ sen engedi láttatni, és minden jót rá­ akaszt, ami csak elképzelhető. Grafiká­ im ezzel a leküzdendő állítással szemben sarkítani. No, de nem valami irrealitás ez egy másik irrealitással szemben: tényleg van elesettség, van reménytelen­ ség, van beszűkülés. Az emberek nagy részének az élet napról napra egyforma ismétlődés. És ezzel összefüggésben ne­ kem az a dolgom, hogy először azzal nézzek szembe, ami van, s csak azután azzal, amit mondanak róla. A salgótar­ jáni kiállításomon az egyik látogatócso­ port — pedig munkások voltak mind­ annyian — egyértelműen megállapította grafikáimról, hogy a régi világot ábrá­ zolják. Tehát még ők is a megszépítő il­ lúziójukkal „vannak jelen” ! Én pedig azzal, hogy az illúziókból lefaragjak va­ lamennyit. A másik ok jelzése is egy olyan szak­ mai-művészi problémának, amit eddig nem tudtam megoldani. Amikor látom a beszűkülés jeleit, én csak a külsőt tudom megrajzolni, mert a grafikának mint vi­ zuális ábrázolásmódnak erre van lehető­ sége. Ilyenkor óhatatlanul tragikusabb, görcsösebb, kapaszkodóbb lesz a figurám, koszosabb, olajosabb lesz rajta a ruha. Tehát külső nyomorúság képévé válik, ami szándékom szerint a belső nyomorú­ ságé kívánna lenni. Próbálkoztam azzal is, hogy elfogadható külsőt rajzoltam, s ebben a külsőben láthatóan feszengő embert. De ilyenkor vagy periférikus, vagy hamisan általánosító lett a kép. 12 Most azért kerültem kutyaszorítóba, mert (különösen a tusrajzoknál) kizáró­ lag emberre koncentrálok, szinte semmi tárgyi környezetet nem szerepeltetek. Ebből már sejthető is, melyek a legköz­ vetlenebbül megoldásra váró műhely­ gondjaim. — Bizonyos alkotásait felidézve, úgy gon­ dolom, művészetének mértéke a szép is le­ hetne. — Igen. De nekem az igazság a fon­ tosabb. Ha az szép, ám lássuk a szépsé­ get! De én betegesen irtózom attól a té­ vedési lehetőségtől, hogy a szépség eset­ leg külső álca. — Pályájának fontos állomása a Düreremléklap. Szerencsés egyensúlya ez az erő­ teljesen ideologikus beállítottságának és az önmagában megálló képi ábrázolásnak. — Én is szerencsés állomásnak tartom. Azért volt számomra tanulságos, mert nem terveztem. Eleinte direkt megköze­ lítés élt bennem, „direkt tudatosság” — amit tudtam, ahhoz kerestem a motívu­ mokat. Hiányzott belőlem a valóság ha­ tásainak ösztönös feldolgozása. Az 1972 óta készített tusrajzok a „kioldódást” je­ lentették. Az ösztönösség jóértelmű fel­ szabadítását. Eleinte véteknek tartottam, hogy leülök a papír mellé, és nem tu­ dom, mit akarok. Ma már nem. Az ösz­ tönösséget sem akarom misztifikálni. Az ösztönösség csak akkor jó, ha kontrollá­ lódik. Az így értelmezett ösztönösség nél­ külözhetetlen. Mert ha belőlem jön föl a világ, tehát ha én is benne vagyok, ak­ kor én magam is és a néző is közvetle­ nebbül állunk vele szemben, ha megje­ lenik a képen. Megszenvedtem ugyanis a másik utat. Kimaradtam a korábbi képe­ imből. Csak „az eszem” volt bennük. — Őszintén meglepnek összetett műhely­ gondjai. Mondjam így — kiterjedt közműve­ lődési tevékenységét ismerve már-már úgy tűnt, nem is a grafikai lapok a fontosak az Ön számára, hanem a közlendői. — Ezzel visszakanyarodunk az első kérdéshez. Ahhoz, hogy miért jöttem Salgótarjánba. Amikor idejöttem, felso­ rolható szakmai problémáim voltak. Ezek megoldásait is kerestem itt, mint már meg­ előzően másutt is, és természetesen ez a keresés még nem zárult le. Arról van szó, hogy a formálásmódra eddig a kel­ leténél jóval kevesebb gondot fordítot­ tam. Ez visszahatása egy korábbi kor­ szakomnak. Amikor elvégeztem a főisko­ lát, stíluskísérleteim voltak. Ami pedig a „közművelődési tevé­ kenységemet” ille ti... Nekem egyik leg­ személyesebb problémám: küszködni a türelmetlenségemmel. Ki tudja megvár­ ni, míg a művei hatásaival találkozik az utcán? Ez egyébként is lehetetlen. Min­ dent megteszek viszont, hogy a képzőművészethez legalább barátságosan köze­ ledő emberek száma gyarapodjék. Ezért azután az ankétokon, beszélgetések al­ kalmával legtöbbször eltérünk a kép­ zőművészettől, s az emberek gondjairól, bajairól beszélünk — a képek hatására. — A kohászati üzemekben készített raj­ zaiból és korábbi alkotásaiból kiállítása volt a Kohász Művelődési Központban és a munkásszálláson. Elégedett-e a kiállítás visszhangjával ? — A kiállítás rendezésekor maximális jó szándékkal találkoztam. A közművelő­ désben is kevés azonban a jó szándék, an­ nak valóra is kellene válnia. A szándék itt aztán igazán az eredményen mérhe­ tő... Miután a három tervezett ankétből egy tekinthető félig-meddig eredményes­ nek, mert a többi elmaradt, s ha azt is figyelembe veszem, hogy a „magnós” tár­ latvezetés ellenére sok brigád látogatása teljesen formális volt (pusztán az aláírás kedvéért történt), akkor sikertelennek is mondhatnám. Itt-tartózkodásom ideje alatt azonban a munkazajban rengeteg mini-ankétot tartottunk, s találkoztam brigádokkal fehér asztalnál is. Korábbi grafikáimat „diáról” mutattam be. Nyu­ godtan elmondhatom, hogy nem a „mű­ vészet” megértésével foglalkoztunk, ha­ nem nagyon hamar egyetértésre jutottunk. Különösen, ha rajzaim bizonyos fokig az ő nézőpontjukból foglalkoztak különböző tár­ sadalmi jelenségekkel. A kiállítást követő egyetlen sikerült ankétra is azok jöttek el, akikkel már korábbról személyes kap­ csolatom volt. Számukra a vázlataimban minden felismerhető volt — az ózdi mar­ tinkanáltól a levágatlan felöntésekig. — Köszönöm a beszélgetést. P. J. �Papp L ajos Riportok VIII. OTT VOLTAM, sor kígyózott, percenként egy-egy lépés volt az út, kenyér, zsír, cukor (áttetsző-soványan jártak, lebegtek a tetők között, arcuk sárga-zöld, tüdővészük kecsketejre áhult, tétova hegedűhang, elvékonyuló koldus-szó, eloszló füst fenn) menni kellett, előre, támasz után kapkodtunk, nevettek a bámészkodók, tűzzel-vérrel összemázolt romokból szél süvöltött, útonálló sziszegett-szitkoződott a padló lécei közül, remegett a térdünk tegnapi félelemtől, támadó éhségtől-élettől, arrább férgek másztak, rovarok futkostak, eltűntek-fölbukkantak a halott tárgyak réseiben, bomló dolgokban, hőköltünk volna, fény villant, csalóka-csalogató káprázat vetett sanda gáncsot, átbuktunk, talpra álltunk, túlélők-reménykedők, megmaradt illúzióink tükrös csarnokában, vakfoltos üvegek, rozsdás foncsorúak, hunyorgó jótékonyáguk körülfogott feledtetően; a felfordult világ bennük talpára billent, roncsok-halottak eltűntek, napfény, lámpafény-szemféhy, mosolyvillanás vibrált, illegtünk ég tükrében, tócsák tükrében, pléhvödör vize, csorba lavórok tükrében alakunk gömbölyödött, arcunk kipirult, gönceink újultak, előkerültek szavaink-énekeink, a játék kivirágzott, összefogóztunk, előszedtük az elrejtett szerelmeket, dobozba zárt kincseinket, táncoltunk megittasodva, imbolygott, forgott minden, lócák libikókáztak, székek kerengtek, hízelgés-udvarlás duruzsolt, fel-felsikkant a hiúság élvetegen, minden-mindenki egyszerre több lett; a tükrök akkor sorra kihúnytak, vitt az út tovább, belódultunk a megbolydult folyosóba, megzavarodott érzékkel az ünnep után, s megingott minden mérték, a függőleges falak megdőltek, feldült a mennyezet, billegett a padlózat alattunk, tengeribetegekként émelyegtünk, féltünk újra a leselkedő hegyes- és tompaszögektől, csúcsos-éles árnyékoktól, botorkáltunk, eljutottunk lassan a túlsó küszöbig, örvények közt a túlsó partig, fellélegeztünk: újabb teremben szökőkút szökött fel színesen, mese-panorámák tűntek elénk, vetítettképek vilióztak a falakon, rettegés-sávos zubbonyunk gombjai pattogtak kitágultunk a vágytól, a tolakodás előbb kis remegés volt, afféle fuvallat-fodrozódás, görcsös nyelések, ideges gyomornedv-kiválasztás, szigetek támadtak, csoportok örvénylettek, tipródás lármázott meseautók vitrinjénél, mese-villák tarka tárlójánál, mese-utazások mesefilmjei előtt, a tolongás dulakodássá erősbödött, a gyengéket kíméletlenül hátranyomták, az ügyeskedők a gyámoltalanok hátára, vállára kapaszkodtak, bizalmas kapcsolataikról bömböltek mindenfelé a nagyhangúak, a harácsolok bele-belekaptak tolvaj marokkal a vetítés sugarába, törpe-királyok kordont fontoskodtak maguknak, adták-vették a holdat a léha szavak vad zsibpiacán; a lépcső a terem végéből nyílt, keskeny-meredek, arrafelé sodort a lárma, tülekedés-ordítás, röpködtek oda-vissza trágár szidalmak, méreg fröcskölt a szájakból, égette a szemet, az arcot, ez volt az uborkafa-lépcső, a káprázatos szamárlétra, a gyors karrier holdfényből-éjszakából font rablókötele, felkapaszkodás vészes, lóduló-visszazuhanó, rángó hágcsója, szakadék felett korrupt inda-híd, vihar lóbálja, roppan-szakadozik, s halad a lépcső, ki mozgatja ezt az örökmozgót, ki emeli a felemelkedőket, hájasan lihegtek-fújtattak, nem kellett lépniük sem, futott a lépcső, nem törődve a földi nehézkedéssel; aztán kivetődtünk a fényre-levegőre, ez már a hordó, utolsó próba, elosonhat mellette a sunyi képmutatás, sompolygó önzés, mi bemegyünk, nincs vesztenivalónk, előttünk harsány- gúnyos hahota fogadott egy áltekintélyt, a hordó fejreállította, borult-sodródott kalimpálva, rongybábuként a garasoskodó, nagyot perdült a testes sorskerékben, hullt belőle a pénz, szakadt zsákból a zab, szóródott-szállongott, játszani szél lebbent oda a környező fákról, szedték kárörvendő nevetések, hasztalanul kiáltozott, a hordó kivetette, mögötte szoknyás sznobság, nyafogás kapkodott sikoltozva, ruhái válla körül csapdostak, a tenyérnyi nadrágocskán átvillant rózsás feneke, rajta exkluzív szeretők emlékül hagyott kézjegyei csupaszon dideregtek; a hordót azután kisúrolták, mi épségben átjutottunk, pózainkon nem mulattak, a vidámpark most is működik, fiam, él-forog, kattog, lármázik estig. Itt a jegy, nézz körül egyszer. Bódi Tóth Elemér Hogy a világot értsed Lásd a szelet a tónál, viharkosarat lóbál. M 7-esen dalt várod, legyen Tanaki Drive-od. Láss pár kivit is Délen. paktálj szürke verébbel. Vándorköveken fenyves habbal a zöld víz repdes. Tenger is érjen téged, Hogy a világot értsed. Látod, a dal már árad, megpödörinti vágyad. Bernáth Aurél téli táját varj ú beméri. 13 �Erdős István Időhúzás Jó napot, van itthon valaki, persze hogy nincs — mondta Buda Bálint az ajtófélfának, és bevágta maga mögött az ajtót. Ahogy kettőt lépett a keskeny előszobában, máris megköhög­ tette a kesernyés, fojtó, rossz levegő, kitárta a nagyszoba er­ kélyajtaját. kilépett az erkélyre, lenézett az úttesten hömpöly­ gő autóáradatra, nevetett; hogy jön át ennyi autó k ö z ö tt... Háta mögött a modern háromszobás lakás elhanyagolt volt, az ablakok kormos-porosak, a parkett gondozatlan. A dohány­ zóasztal alatt két ottfelejtett kólásüveg, egy fullasztóan büdös hamutartó. Buda Bálint undorral beleszagolt az egyik üvegbe, a hamutartót a fűtőtestre tette, arrább rúgott egy műbőr puffot; ez az — mondta —, akkor hát rendet tettünk; a telefon után nyúlt. Tárcsázni kezdett, de két szám után mást gondolt, visz­ szatette a készüléket a telefonasztalra. Lekattantotta a szek­ rénysor egyik rejtett-zárú ajtaját, kéttenyérnyi magnót vett elő, a franciaágyra dobta, mellé hasalt, néhány másodpercig elját­ szott a mikrofonnal, majd mosolyogva bekapcsolta a készüléket. A halk zümmögésre figyelt hosszan, majd monoton, fáradt han­ gon, mégis fontoskodó nyugtalansággal beszélni kezdett a gyű­ szűnyi mikrofonba. „Kedves Buda Bálintné, tisztelt feleségem, Éva! Köszöntelek. Rád gondolok, most tizenkét óra harminc perckor, mikor dik­ tálni kezdek a japán magnetofonodba. Diktálok annak tudatá­ ban, hogy egy-másfél óra múlva visszahallod szavaimat, fontos mondanivalómat. Figyelj, kisöreg! Kimondom: ez, ami most velünk van, nem tartható tovább. Nem méltó kettőnkhöz ez az állapot, nem méltó egykori ragyogó szerelmünkhöz, fényes bol­ dogságunkhoz. Két éve benne van a levegőben, de egyikünk se meri kimondani; „de elvtársam, de elvtársnőm, ez így nem me­ het tovább”. Pedig muszáj szembenézni helyzetünkkel, életünk elbírhatatlan langyosságával. Én most elvállaltam a dolgok fel­ tárását, kiélezését. Amikor te itt belépsz, és egy gombnyomá­ somra elkezd ez a szalag forogni: furcsa dolgokat leszel kényte­ len látni is: pucéran én, a férjed, és pucéran itt az ágyadon a szeretőm. S mindez nem véletlen műve, nem időzavar, rossz szervezés: ez egy kiszámított tettenérés. Amit (ne haragudj, sze­ relmem, Zsuzsa, drágám!), Évám, látnod kell! Látnod, hogy én tudom, hogy te látod, hiábavaló a szemeket behunyni; tények­ kel állunk szemben, nem lehet mellettük szó nélkül elmenni. Én sakkot mondtam ezzel a mai randevúval, neked fel kell boríta­ nod a sakktáblát, mert itt a te úgynevezett puritán erkölcsössé­ gednek is pirulnia kell. Erre a magnetonfonra pedig azért van szükség, mert azt gondolom, hogy élőszóban mindezeket én so­ hasem merném, sajnos, a szemedbe mondani. Sőt. Ha itt fekszik is mellettem a pucér nő, és te mélykék, nagy szemeddel rám nézel, én tizenkét éve megígért hűségem árnyékában azt mon­ dom, szeretlek, Éva, semmi baj, csak a tiéd vagyok, örökre. Pe­ dig erről szó sincs. Elegem van belőled. Ámen!” Buda Bálint meglóbálta elzsibbadt bal karját, felült, vissza­ pörgette a magnószalagot, hátát a falnak döntötte. Visszahall­ gatta, amit mikrofonba mondott, majd újra előre pörgette a sza­ lagot. Elégedett volt szigorúságával. Keze ügyében hagyta a magnót, a rádióban zenét keresett, majd a telefon után nyúlt. Tizennyolc-huszonkilenc — tárcsázott. — Halló, tessék — mondta egy kellemetlenül hivatalos, központhang. — Főköny­ velés? — kérdezte Buda Bálint, noha, jól ismerte ezt a vénkis­ asszony-hangot. — Jó napot, Bertók Zsuzsát kérem. — Zsuzsa gyorsan jelentkezett. — Halló? — Szia, Bertók elvtársnő! — nevetett Buda Bálint. — Te vagy az, Bálint? — Nem, Zsuzsa, nem én vagyok; a harangszó keres, aki a delet kongatta. Most már ráér; ebédelne veled, nem vagy éhes, Zsuzsa? — Micsoda? — Azt kérdezem, nem vagy-e éhes, Bertók elvtársnő? — Értem, Buda elvtárs; hát most, sajnos, lelépni nem tu­ dok . . . 14 — Ha nem ettél, éhes vagy, enni kell — mondta megemelt, kioktató hangon Buda Bálint. — Enni kell! — Nem ettem még, igaz — bizonytalanodott el Zsuzsa hang­ ja —, de ma nehéz lenne, igazán, B á lin t. . . — Persze — mondta Buda Bálint, aki már tudta, hogy csa­ tát nyert, — majd gyorsan eszünk . . . — És Éva? A gyakorlati munkássága hatodik évében maga­ san kitüntetett feleséged? Főz nekünk valamit? — Nem! Hideget eszünk. Éva nincs itthon. — Igen?! Nahát! — Szakköre van egész délután. A kötelesség odaköti az is­ kolához . . . Egész n ap. . . — Biztos? Halálbiztos? Buda Bálint már türelmetlen volt. Legszívesebben lecsapta volna a kagylót, „ne játszd meg az agyad, te kis süket”, mondta volna, de nyugalmat erőltetett magára, könnyedén válaszolt: — Nyugodt lehetsz. Békákat boncol a kölykeivel egész dél­ után, de lovakat is boncolhatnak, ha azt akarod, hogy estig tart­ son, ha úgy nyugodtabb vagy. . . — Megfelel a béka, Buda elvtárs — mondta kicsit hűvösen Zsuzsa. — Öt perc múlva fenn vagyok. — Gyere! — mondta Buda Bálint, és a kagylót a készülék­ re ejtve azonnal zuhanyozni indult. A rádióból szűrődő tánczene ütemére hajlongott, míg ledo­ bálta magáról ruháit. Jókedvét az sem rontotta el, hogy nem jött meleg víz, jéghideg vízben kezdett zuhanyozni, jajgatva, sziszeg­ ve. Gyorsan elkészült, vörösre dörzsölte mellén, combján a bőrt, haját is hosszan törölte hatalmas kék frottír lepedőjével. Für­ dőköpenyt vett magára, s nézte a fésűk közé dobott óráján a másodpercmutató előrevándorlását. „Pillanatokon belül megszó­ lal a csengő”, vicsorgott a tükörbe, s csodálta egészséges, szép formájú fogsorát. Éva sem tizenkét éves házasságuk, sem ötéves jegyességük idején nem becsülte eléggé Buda Bálint férfias szép­ ségét, sőt, gyakran adta jelét finoman vagy elutasító goromba­ sággal annak, hogy dühíti férje önteltsége, hogy ő a maga részé­ ről a világon semmi jelentőségét nem látja annak, hogy a férje haja fénye, válla szélessége, ép fogsora, karcsúsága másokra milyen hatással van vagy lehet. Ez Buda Bálintot eleinte csak aggasztotta — nem szeret eléggé ez a lány, gondolta —, de ké­ sőbb rettenetesen felbosszantotta felesége gúnyos mosolya, ha sokáig állt a tükör előtt fésülködve, vagy nyakkendővel bajlód­ va. Gyűlöli, hogy nem terebélyesedek együtt vele — vigasztalta ilyenkor magát, mert bizony Éva csípőjére, vállára súlyos hús­ kötegeket, zsírpárnákat hordtak az évek már házasságuk első időszakában is. Hamm! — mondta félhangosan Buda Bálint, becsukta szá­ ját, s indult az előszobába, hogy abban a másodpercben nyissa az ajtót, ahogy Zsuzsa mögött becsapódik a liftajtó, s megszólal a csengő. Zsuzsa friss volt, szép, de kicsit ideges, ingerült. — Istentelenül kevés az időm, Bálint — mondta fehér bal­ lonját a fogasra akasztva. — Rohanni kell, m e r t . . . — Ne kezdd ezzel — mondta Buda Bálint, lágyan magához húzta Zsuzsa fiús fejét, szájon csókolta futó melegséggel, s be­ tessékelte a szobába. — A főnököm harap rám — mondta Zsuzsa, miközben le­ rúgta kényelmetlen cipőit —, hónapok óta leskelődik utánam, hova megyek, mit csinálok. . . — Nyugi, ha mondom! Buda Bálint a heverő mellé tolta a szervizasztalkát; — Mit kérsz? Van sonka, májkrém, paradicsom, cseresznyepálinka, kóla. — Kenyér nincs? — szellemeskedett Zsuzsa nagy hangon Bálint után, aki a konyhába indult. — Van kenyér is — morogta vissza, s már szelte is gyors mozdulattal a szendvicsnek való szeleteket. — Na, mondd már, mi legyen . . . — Hideg a kóla? — kiabált Zsuzsa rendületlenül. — Hideg — mondta Bálint, és kivágta a hűtőszekrény ajta­ ját. Vajat vett elő, sonkát, paradicsomot. — Vajat? — morogta a kérdést. — Vajat nem kérek, tudod — mondta Zsuzsa halkan, már borzongó türelmetlenséggel, pucéran a pléd alól. — Csak son­ kát a kenyérre. És hozd azt a kólát. . . És paradicsomot. . . �Buda Bálint elkészítette a sonkás szendvicset, szalvétát tett a kenyér alá egy tálcára, majd poharat, kólát mellé, és en­ gedte, hogy a fürdőköpenye teljesen szétzilálódjék rajta, ahogy Zsuzsa mellé ér. — Egyél! — mondta, mintha gyerekre szólna. — Pazar — hajolt a szendvics fölé Zsuzsa, s egyetlen hara­ pással eltüntette az ebédnek szánt szendvics nagyobbik felét. Buda Bálint felerősítette a rádióban a zenét. Zsuzsa odafor­ dult: — Bitliszék? — kérdezte. — Az — mondta Bálint, és félkönyökre dőlve Zsuzsa mellé szorult a pléd alá. — Ne kapkodj, egyél nyugodtan! Idő: ren­ geteg ! Zsuzsa tele szájjal hümmögött, aztán, hogy szólni bírt, meg­ simogatta Bálint vállát, nyakát. — Neked könnyű! Úgy falaznak a kollégáid, ahogy csak akarod. Sőt, még jobban is! No, meg a ti munkátok, egyálta­ lán . . . Buda Bálint a faliórát nézte: tizenkettő negyven. Öt perc múlva kicsengetés Éva gimnáziumában, fél óra múlva legkésőbb kulcscsörgés az ajtózárban. — Micsoda? — tiltakozott erőtlenül. — A mi munkánk? Tu­ dod te, mit beszélsz? — Nem hoztál sörbontót — nevetett Zsuzsa, s derékig kiha­ jolt a szervizasztal mellé. — Hozok — ugrott ki a pléd alól Bálint, és akármennyire is vonzónak találta Zsuzsa kislányos, szép mellét, csípőjét, már határozott is, hogy legalább öt percig keresi azt a sörbontót a kanalak, villák, kések között. Hadd teljen az idő! — Sót is hozzál a paradicsomra! — kiáltott utána Zsuzsa. — Hozok — válaszolt azonnal, és mutatós hangzavarral csörgette a kanalakat a konyhaszekrényben. Gyerekkora kedvenc ponyvaregényeiben a Billek, Bobok, Fredek mindig kötélidegzetűek voltak: ilyen akart volna lenni ő is, felnőtt, értelmiségi férfiként is. Olyan, akinek szeme se rebben kemény dolgok, nagy küzdelmek során. De most például határozottan nyomást érzett a gyomorszája körül az idegesség­ től, s rögtön megvillant előtte a kínos lehetőség: nincsenek kö­ télből az idegei. Sőt. — Mit csinálsz ennyi ideig — türelmetlenkedett Zsuzsa. — Lejárt az ebédidőm . . . — Nyugi! — vitte Bálint a sörbontót. — Nyugi, ha mondom. Só, sajnos, nem k erü lt. . . — Nem baj — nyúlt Zsuzsa a kettészelt paradicsomért — így is jó. Lenyelte a paradicsomot, felhajtott egy pohár habzó kólát, s elnyúlt Bálint mellett. — Kösz az ebédet, uram. Bálint a lány haját simogatta, majd két tenyerébe vette az arcát. — Szép vagy — mondta meggyőződés nélkül. Zsuzsa megfogta a kezét: — Figyelj csak, Bálint. Ezt hall­ gasd meg. — Szavalni kezdett. — „Külön indában tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál. / Köszönöm, hogy nagy boly­ gásodban mégis-mégis hozzám h ajo ltál.. — Mi ez? — hajolt Bálint a lány fölé! — Egy vers. B aj? — Nem baj — válaszolt Bálint suttogva. — Ismered? — kérdezett Zsuzsa rekedt, halk hangon. — Kéne ismernem? — kérdezett vissza Bálint. — Sárközi György verse. Gyönyörű. .. — Aha! — mondta Bálint, és arcát a lány nyakába fúrta. — Mai fiatal? — Nem! — mondta Zsuzsa, és anyáskodón simogatta meg Bálint halántékát, fülét. — Jó költő? Zsuzsa felnevetett. Kiszabadította vállát, nyakát Bálint fe­ je alól, oldalt dőlt: Meghalt vagy harminc éve: nagy költő v o lt... Forradal­ már . . . Kéne ismerned . . . Mint politikai munkásnak . . . — Aha — suttogott Bálint, és visszáhúzta maga mellé a lányt. — Háromnegyed — nézett a faliórára, és engedett a szorítá­ son, kitöltötte a fél üveg kólát Zsuzsa poharába. Zsuzsa a meny­ nyezetet bámulta. Nem nyúlt az ital után, halkan folytatta a verset: — „Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi nyugtalan virágok. / Kergetőzve és összeborulva, mint tengeren játszó si­ rályok . . . ” — Gyönyörűszép — lelkendezett Bálint, s a másodpercmu­ tató előredöccenéseit siettette volna szeme erejével. — Igazán? — Kisdobos becsszóra! Mondd tovább, Zsuzsa! Pont olyan ez a vers, mintha . . . Zsuzsa gúnyosan felnevetett, aztán ellökte Bálint kezét a csípőjéről: — Tudtam. Tudtam, hogy azt fogod mondani: „pont olyan, mintha rólunk szólna, ugye”? — Igen — mondta Bálint —, azt akartam mondani. És szé­ pen mondod, érzéssel. . . — Hülye vagy — gorombáskodott Zsuzsa. — A mi kapcso­ latunk teljesen felszínes, Bálint, ez a vers meg . . . — Nem, éppen nem — tiltakozott Bálint. — Épp féltékeny vagyok: az dühít, hogy Kutyaütő Kilenc Józsefnek ugyanígy sza­ valod este hazafelé ballagva a hársfák alatt. A kolónián, ahol a ti házatok körül már elfogynak a lámpák, és szorongatja a kezed a a kölyök, és tán’ a blúzod is kigombolja . . . — Kutyaütő Kilenc József? Buda elvtárs, így beszélünk egy munkásfiatalról, aki annyi éves pont, mint én vagyok: egy hu­ szonhárom éves tehetséges villanyszerelő ifjúm unkásról. . . Egyébként kigombolja . . . — Hagyd abba! — csókolt bele Bálint a lány arcába. — Ne beszéljünk róla, sajnálom. — Az utcán, a moziban, a presszókban vele vagyok. Vele járok, vele emlegetnek együtt, nem veled. — Neki szánnak a jóapádék . . . — Neki. Komolyan, Bálint. És igazuk is van, illetve igazuk volna. . . csak én . . . csak te és én, Bálint, két é v e . . . ! Ha hoz­ zámennék feleségül, veled akkor is csak kvittek lennénk még. Neked Éva, nekem Jóska. Akár össze is járhatna a két család. Úgy elvtársiasan! Egy buli nálatok, egy minálunk. Jóskát előbbutóbb kiemelnéd magad mellé valami felelős-felelősnek: hadd keressen egy kicsit többet! Mi meg jó barátnők lennénk Évával. Te Jóskával meccsre mennél meg sörözni, mi Évával trécsel­ nénk. Később aztán Éva csendben elcsábítaná Jóskát. Lefeküd­ nének. Ugye? És kész! Élnénk így négyesben, am íg... — Elég legyen! Először is ott kellene hagynod ezt a bohóc­ kodást, színészesdit! Komolytalan kóklerkedés! Hókusz-pókusz, öncsalás! — Nocsak. Azt eddig nem mondtad, hogy ez a véleményed rólunk .. — Rólatok? Őróluk. Téged szeretlek. És szeress te is en­ gem, ne ő k e t ... Drága, drága! Zsuzsa örömtelenül, kedvetlenül engedte át magát Bálint szerelmének, s maga sem tudta igazán, mi a baj. Hosszú hall­ gatás után Bálinthoz fordult: — Igazán szeretsz? Szép vagyok? — Szép vagy! Gyönyörű — mondta Bálint őszintén. — Ja j, tudom én, tudom. Szép a testem, az arcom, a ha­ jam. Tíz éve fényesedik bennem ez a tudás: szép vagyok. Ka­ maszkorom óta. És százszor eldöntöttem már magamban, hogy ha a munkám nem visz előre, hát ez a szépség lesz az ára, hogy boldoguljak! Hogy egyszer egy ilyen nagy, modern lakás legyen az otthonom. Forró vízben zuhanyozhassak, amikor akarok, és legyen egy gyerekem, akinek minden megvan. Nekem el kell jönnöm arról a kolóniáról, ki kell húznom a cipőmet a telep sarából. . . — Hát, ez szép! — dörmögött Bálint. — Amit mondasz, az a prostitúció közeli rokona. S ha egy volna, ha eladnád magad, miért Jóskával rohangálsz, aki csak annyiban különbözik a töb­ bi loboncos fejű suttyótól, hogy futballista-karrier helyett szí­ nészpályáról álmodik. . . — Milyen igaz, Bálint! — sóhajtott Zsuzsa, és a blúza után nyúlt. Bálint reflexszerűen az órára nézett: „ötvenöt”, moccant a szája, és megszorította a lány karját: 15 �— Mit akarsz? — Indulni! — válaszolt Zsuzsa párás szemmel. — Igazad van! Miért állok szóba vele? Miért csókolózok vele? Őriznem kéne magam valakinek, a k i. . . Egy orvosnak, mérnöknek, egy újságírónak, aki feleségnek a nagyszerű életbe vinne. Vagy ne­ ked például, Bálint, a k i. . . Hát tudod. . . Jó l szeretsz te engem, Bálint? Bálint cigarettáért nyúlt, rágyújtott. Kínálta volna a lányt is, de az nemet intett, öltözni kezdett. — Rohannom kell, Bálint, egy óra! Be kellett volna érnem egyre. B á lin t. . . Bálint visszahúzta maga mellé a lányt, forrón megcsókolta: — Most nem mehetsz el így, Zsuzsa. Most nagyon érezzük egymást, egymás hullámhosszát. Most kell beszélnünk! — Máskor, Bálint, megnyúznak odabent. . . Megyek . . . — Nem mégy, Zsuzsa! Drága kis Zsuzsa! Rendet akarok rakni az életemben. Hallod. Harminckét éves vagyok. Ideje ki­ dobálni a szemetet! Zsuzsa idegesen gombolta a blúzát: — A szemetet, Bálint? Hogy érted ezt? Bálint teátrális pózzal fordult a lányhoz, maga felé for­ dította az arcát: — Elválok, Zsuzsa. A házasságom, jól tudod, milyen. — Elvtársi, nagyon is elvtársi — nevetett Zsuzsa idegesen. — Az a baj, hogy nincs gyereketek, öreg . . . — És minden, és minden más — mondta Bálint, és a lép­ csőházból hallatszó zajokra figyelt. Megjött volna végre? Más­ hol csapódott az ajtó. — Nem mehetsz még, Zsuzsa, várj! Fi­ gyelj ! Téged szeretlek . . . — Nem hiszem, Bálint! — mondta a lány, és zavartan to­ vább öltözött. — Hinned kell! — fogta meg Bálint a lány két kezét. — Te kellesz nekem . . . — Máskor, Bálint, majd beszélünk, most rohannom kell — hadarta Zsuzsa, nagy nehezen lábára erőszakolta a cipőit. Bálint elé állt, erőszakkal visszaültette a franciaágyra. — Tíz percet túlélsz — mondta, s arra gondolt, hogy ne­ gyed kettőre négykézláb is haza kell érnie a feleségének . . . — Elválok Évától, érted? Elegem van! — Nem hiszem, Bálint — mondta Zsuzsa türelmetlenül. — Az ilyenfajta emberek, mint te, negyven körül cserélik le ne­ kigömbölyödött, hájas feleségüket. . . Neked nyolc éved van még, ö r e g ... No, engedj, megyek! — Ha most elmész, nehéz lesz erről máskor beszélni — ölelte át álmelegséggel Bálint a lányt. — Hallgass végig! — Mennem kell, tudod — mondta Zsuzsa, és kihátrált az előszobába. — Itt tartalak erőszakkal tíz percig; hogy megérts! — Én vagyok az erősebb, Bálint, egyszer kipróbáltuk — nevetett Zsuzsa, s kidugta a fejét a lépcsőházba. — Szevasz! — sziszegett vissza, s csókfélét is dobott Bálintnak ujjahegyén. Bálint mintha lerészegedett volna, úgy támolygott át a szo­ bán. Dühödt rántással kihúzta a sötétítőfüggönyöket, majd a zsúrkocsiról mindent a mosogatóba rámolt. Még a bűzlő ha­ mutartót is bevágta a tányérok közé, s az üres kólásüveget is. Kezet mosott, ráhasalt a franciaágyra, telefonált: — Gimnázium? Buda Bálintnét kérem. Éva hangja, mintha énekelne, irreálisan magas volt, nevet­ tetően mesterkélt: — Halló?! Igen!? Én v ag y o k ... — Én is én vagyok — mondta ingerülten Bálint. — És? Mi van? Mi történt? — kérdezett Éva idegesen. — Semmi különös! Csák, hogy beszéljünk. Két szót, hogy mi újság? — Semmi. Itt is semmi! És még valami? — De mégis! Mondj valamit! — mondta Bálint hízelgőn, s felült a franciaágyon, ölébe vette a készüléket. — Mit mondjak? — Éva hangja már elutasító volt. — Be­ süt a nap az ablakon. — Na, látod — szellemeskedett Bálint. — Az nagyszerű, hozzám is besüt, a hivatalba. . . — Onnan beszélsz, Bálint? — kérdezett Éva, és mintha cse­ kélyke érdeklődés villant volna meg hangjában. 16 — Igen — hazudott Bálint. — És tényleg azért hívtalak, hogy megkérdjem, haza tudtál jutni délben takarítani? — Ne hülyéskedj! Akkor nem volnék itt benn, Bálint. Nem tudtam hazajutni. — Kár — recsegett Bálint hangja. — Micsoda? — Semmi, semmi! Csak reggel megbeszéltük, hogy te dél­ ben hazaugrasz, tudod . . . — Tudom. Másképp alakult. Dolgozom. És ez az első . . . — Így igaz — mondta Bálint közömbösen, és lábujjával ar­ rább lökte a kis japán magnót a szőnyegen. — Különben nem érdekes. — Édeskésre vált a hangja. — Holnap már hét vége, majd együtt csapunk egy nagytakarítást. .. Oké? — Lehet! — válaszolt Éva elutasítón. — Akkor szervusz. Bálint. — Szervusz, édes! — mondta Bálint, és olyan leheletfino­ man helyezte el a telefonkagylót a készüléken, mintha attól tartana, hogy minden hirtelen mozdulat nagy bajt okozhat. Tenyerére vette a magnót, letörölte a szalagról a szigorú kiáltványt: — Jobb ez így — dörmögte maga elé —, nem kell felfújni a dolgokat! A faliórára nézett: fél kettő volt. Azon tűnődött, egyáltalán érdemes-e még visszamenni a munkahelyére. . . Jánosy István A dal hatalma (Berzsenyi; Poétai harmonisztikájának olvasásakor) M in d en h a n g sz e rn é l sím u ló b b fo ly á sú fá ty la s e m b e rh a n g , az ö rö k T e re m tő m a g v a it h in ts e d a T a v a s z b ű v ö lté n sz ilv a sz iro m k é n t tö rt sz ív ü n k re , h o g y v a la m in t a b im b ó k b u rk a s z é tp a tta n t, a v a ló b ilin c s e h u lljo n sz ét tü n d é r b ű v ö le tb e n , és a m esszi jö v e n d ő k é p e tá r u ljo n sz em ein k e lé , hogy b ő red ő s i f ja k , s z ita k ö tő -k a rc s ú , fá ty o lo s lá n y o k sz a la d o z n a k é ji, h o ld tü z ű tá n c b a n , s m in t a h a jn a l k é l v io lá s sz ín e k b e n , h ó k a sz á rn y a k tó l lib a -tő fe h é r li k, zö ld -m o h o s d o m b o n te h e n e k b o ly o n g n ak , üld özik ő k e t v illo g ó -rö p tű p u lik úg y c s a h o lv a ; és a m in t a k e c s k e b o k á jú v íg agg k é tc sö v ű s íp já t v ig y o rá sz v a f ú jja b o d z a b o k o rb a n : b ú jv a b u csk ó z n a k lib a -le n g e lá n y o k , sz o k n y a le b b e n té t le se lő g ú n á ro k , s fá ty la s u lt a rc u k c secse m ő -sz o p á sá n á tü t az álom . Ú ssz a to k fe lh ő n , lile h a n g o k , e g y re ! S z ő jje t e k széppé su ta sa n d a sá g o t, h o rg a d ó g y ilk o t, h a ta lo m -h u r itá s t, sz e rte le n , á ln o k p é n z só v á rsá g o t! S A r ió n d a lá v a l m á k o n y o z z á to k sz elíd ü lt b a ro m m á a v icso r f a r k a s t! M a d a ra k csap ongó tis z ta sz ív év el é n e k e ljé te k c s a k a sz en t k ö zép szert, m e r t k in e k to rk á b a szelíd m a d á rk a k ö ltö z ik , s o tt z e n g : az ily e n szív éb en m e g h a l a T ig r is ! �Hann Ferenc ezért olyan tökéletes a francia kiejtése, többször megtévesztett vele született franciákat. Néhány képet csináltam Zsuzsáról. Például: mély kupolabolto­ zatból bukkan elő. A gyámkőn évszám: 1710. A Szent Márk tér délben 1974. szeptem ber 20., cléli 12 óra Őfalu. Az ablakból ápolt kertre látni. Távolban hegyek, lábukig nyúlik a kukoricaföld. Fiatal férfi a ház mögött, most érkezik, kezében ka­ pa, csizmája sáros. Mozdulataiban jóleső fáradtság. Csirkék kapirgálnak az ütött-kopott autó körül. Kedves hódkölyökarcú asszony inte­ get az ablakból (a keret világoskék, szokatlanul jól illik az ég kék­ jéhez), mögötte halomra dobált, repedezett vásznak, vakrúmák, ki­ száradt íestékestégelyek. A férfi felpillant, mosolyog. U gyanebben az id ő b en : utca 78/b. VI. em elet 7. Budapest, Szentkirályi Oroszlánlábú asztal. A horgolt térítőn porcelán kakas, hátán lu­ dasmatyisapkás, virgonc zsoké. Fehér puplininges úr áll a tükör előtt, lazít nyakkendőjén. Ajtó csapódik, apródfrizurás fekete nő lép be. Leül a fotelbe, szoknyája felcsúszik combján. A harisnyatartó pántja fölött látszik a megduz­ zadt hús. A sarokban dohányzóasztal, rajta gondosan egymásra helyezett kártyalapok. Ebéd után vendégek érkeznek. Ugyanebben a z id ő ben : V elence, Szent M árk tér. Miután ebédidő van, szinte kong a tér az ürességtől. Idős úr sétáltatja ebét. A megnevezhetetlen — kockás trikóba bújtatott — korcs, fajának szégyene, kitépi magát a vénember kezéből. R iadtnak látszik. Hosszan fityeg utána a szabadon maradt póráz. Gombsze­ méből tört fény hull a kőre. Rövid lábait kapkodva átugrik egy We­ ber Cloid feliratú műanyag reklámtáskán, s mint aki aranyra lelt, boldog vigyorral kunkorítja fel farkát, pamacsvégű hátsó lába az ég felé kanyarodik, s merész ívben oldalba vizeli a roppant szobrot tartó, karcsú oszlopot. U gyanebben az időben a k eleti szélesség és az északi hosszúság 19°51’ által 18°11’ behatárolt agyaggolyónyi térben egy m éretre szabott beton­ k alitk ában , Csőd. m iközben zsókert húz ügyfelem , a Ülök egy méretre szabott betonkalitkában, a keleti szélesség 48°11’ és az északi hosszúság 19°51’ által behatárolt fohásznyi tér­ ben, és feddően nézek kártyapartneremre. Feleségem korholóan harsogja — Hogy kerül a törlőrongy a konyhaasztalra? Csupa haj, meg sár. Hát mit képzelsz? Reggeltől estig dolgozom, annyit érdem­ iek én? stb... Óvatosan behúzom a ketrec ajtaját. Ott áll a sarokban okos kis M ailer-M üller-féle visszaszámláló időgépem. Püspöklila süvegét megsimítom. Nem is kel l a keresőgombhoz nyúlnom: tudja, mire vá­ gyom. 1969. szeptem ber 20. A kárhol. Talán a rum tette, vagy a testvériesen megosztott bográcsgu­ lyás, mindenesetre ezen az ősz eleji délelőttön mind a négyen érez­ tük, hogyan árad szét testünkben a meleg. Keskeny körfolyosón ül­ dögélünk a Lolában, a zárt udvaron ultramarinkék macska nyújtóz­ kodik a hűlő nap sugaraiban. (A vendéglős fia nagyméretű csata­ képeket fest, s az állandóan fehéren maradt eget — meg a kölyköt —, megszánva a tanítónő vasárnap délután egy üveg hígított kék festéket hozott a Lolába; ám a golyó szeszélyesen az üveg felé gu­ rult, a macska a golyó után, így aztán most foltoskéken szívja magá­ ba a napot a kandúr a Lola udvarán.) A levelek fonnyadt-barnák, a lehullás előtti állapotban, rozsdálló eresz (görbületeiben eldugott kamaszüzenetek), egyszóval karját szét­ dobva dől hanyatt az ősz. Nézem Zsuzsát. Dacosan bámul ki az ablakon. Fekete, apród­ frizurás feje félrelibben, szája sarka legörbed, mint mindig, ha na­ gyon figyel valamit. Kinyúlt pulóverében elveszik válla, melle, fur­ csa mozdulattal támaszkodik az asztalra, feszült és ernyedt egyszer­ re. — Megpróbálkoztam a karccal — mondja Pencz. — A szín, úgy érzem, hosszabb felkészülést igényel. Stúdiumokat. Komoly stúdiu­ mokat. Talán a vörös különféle árnyalatait fogom keverni. A vörös! Az az igazi! Tébolyult királynő, öreg és féltékeny, Öreg királynő rongyokban, imalavórral, kacsákkal, katéterekkel a háta mögött, egyszerű, kis utcában, olaszos sikátorban, hibbant korcs üget a há t­ térben, mely az első kiáltásra visszaoldalog gazdájához, nyalja a lá­ bát, vakkantva fohászkodik; az öreg királynő, glóriás vécés néni az előbb említett tárgyakkal a háta mögött szembenéz veled, dinnye-és gyümölcsléillat árad, s invitáló mozdulattal, édes-derűsen, bölcs megbocsátással mutat a félig tárt ajtóra, melyen ott világít két bű­ vös betű: a lábait égre tartó parázna W és a becsületes, kövér és nyílt C. És mindez vörösben: szemafor-vörösben, dinnyebél-vörösben, alvadt-csirkevér-vörösben. . . Zsuzsa báván hallgat. Aztán Kandinszkijről motyog valamit. Pattogva hullongnak fogai közül a pontatlanul képzett „r”-ek, talán (Abból az időből való, amikor még örültek munkájuknak az em­ berek, nem adtak ki akárm it a kezükből. A suszter kétszer-három­ szor átrágta magát a bőrön a szurkos fonállal, az ő munkáját ne hozza vissza a paraszt, hogy leszakadt a talp.) A lány arcán tétova, laza láz. Néhány sikló, tengeri folyondár dugja fel fejét a kanális öbléből. Aranylagunák és zöldeskék homokdűnék, szelíd folyógátak, egy oposszum sejthetők a hámló vakolat rajzából. A képen ácsor­ gó Zsuzsa arra gondol: vajon kí ez a bozontos fickó, milyen idétle­ nül billeg a sófehér s z é lb e n ... Megvan! Most óvatosan! Festékes az ingujja, alighanem festő (piktor) a nyomorult. Erre a bulira azért igazán felkaphatott volna valami rendesebb rongyot. Más nincs is a képen. Bennem valahogy szétszakad és összeáll a világ. Széttörede­ zik, mint a szúvasodó köröm, szétreped. Hámlékony, csillámló le­ mezkék peregnek, aztán egy másféle rendszerben összeáll újra minden. Valami ösztöke ösztökél. — Te, Pencz mondom —, én igazán nem érzem ezt. Azt hi­ szem, túlságosan sokat olvasol. A szakirodalmat majd a te munkáid alapján írjá k meg remek állú és remek nyakkendőjű úrifiúk. Neked nem kell már felkészülni a festésre. Mire készülődsz te mindig? Fogd meg azt az ecsetet, vagy a törlőrongyot, és csináld! Tildi papírlapokat húz elő. Keskeny kölyökhód-arcán falánk kis mosoly. Ferdén ta rtja az íveket: — Istenem! Ezek a legújabb melók! G rafikák! Temetés. Minden feketében. Pencz most fekete-fehérben gondolkodik. (Kiselejtezett fe­ kete karingben a pap, k arja szárcsaszárny, ábrázatán a hiú időtöltés bizonyossága; mellette az egyházközségi írnok, avas, zsírszagú ka­ lapban, mindenki ércingben, Shakespeare-től ellesett drámai pózba fagyva, két évezredes hagyomány erényövei csörögnek-morognak, a lakatkulccsal messzejár a kóbor hírnök.) Látom, Tildi milyen sóvárogva nézi Penczet. Eszembe jut, amit a pincében mondott: „én mindent megteszek, mindent feláldozok ér­ te, mert a Pencz egy tehetség, én hajlandó vagyok alávetni magam az ő életének, elnyomom vágyaimat, nem veszek többé rajzszenet a kezembe, nekem csak az fontos, ami Pencznek fontos, azt akarom, hogy, ha fáradtan eljön az állványtól, az én ölembe hajtsa a fejét, én majd olvasok neki Ginsberget, Joyce-ot, tudom, hogy soha nem fogunk polgári házasság fülledt odvába süllyedni, elvégre mi másfé­ le emberek vagyunk stb. Nézem a kis kölyökhód-fejét. Aranysárga hajában aranysárgán aranylik az aranyeső. Szemében felsejlik a kobaldkék macska (még mindig nyújtózkodik, a fukar napba bámul), orrcim pája remeg. Ahogy elnézem, egyre biztosabb vagyok benne: ez a lány tényleg mégteszi, amit mondott — két énekhang egy galagonyabokorban —, úgy él majd, mint egy csengő a mén nyakán, és boldogan csilingeli végig egyszólamú, de derűs életét. Valahol mélyen irigyelni kezdem Penczet ezért a lányért, hiszen jól tudom, hogy Zsuzsa enyhén legörbülő szájszéllel élporzik majd, úgy, ahogy jött, és soha nem fogok aztán igazán jó ánizsos bort inni, olyan alabástrom-Ararát-aranyköldökkoronás hasat sem látok soha többé, mert Zsuzsa egyszer spirális ívben elröpül, elnyűtt pulóverét átveri a csillagpor, égi szemét, szimbolikus, ezoterikus, kozmikus végtelenség. \ — Ez a legnagyobb szám. Ez a te hallgatásod — csipogja Zsuzsa. Galléromnál fogva rángat vissza a valóságba. (Néha bravúrosan vá­ logatja össze az „r” nélküli szavakat.) — Bölcsen ül és hallgat a mester. Nagy szemét szemüvege gondosan takarja. Magas ívű szemöl­ döke varázsos vakondnyom. Áthaj lok az asztal fölött, két u jjam közé csippentem orrát: Na most beszélj, gonoszkodó gonoszmókus! — Gyöngyfogai kivillannak, nevet, mint szűzlány fésülködő-asztalkájának tükre előtt. Lefejti ujjaim at (arcának lankáit, dombságait futották végig), átül ölembe, benyúl ingem alá, babrálja szakállamat. Hát azt hiszi, hogy fából vagyok én? Érzem: harisnyatartója pántjánál kicsit megduz­ zadt a hús. Pergő lepkék és mézbe ragadt madarak állnak össze glóriává fejünk körül. A lélek oktondi sötét éjszakája felderül. Arany verőfény odakint. A már említett kék macska, rozsda­ mart csatornák, hanyatló fűcsomók, feszes villanydrótokon néhány tétova sármány. Az időjósok szerint negyvennapos, kemény esőzés várható. Már látom is magunkat Pencz föld alatti műtermében: én az egyik ágyon Zsuzsával, Tildiék a másikon, közöttünk Antek képe: U ta z á s a L O T tal; egész nap bámul ránk a lárvaarcú hermafrodita, kalapja mö­ gött világgá húz egy repülőgép, a selány-sefiú pernahajder meg csak bámul, kezében a golyóval, le n t/hangyák meg bogarak, negy­ ven napig ki sem kelünk az ágyból. Fenséges gondolataimba bele­ vihognak a lányok. Pencz komoly arccal csendet kér. Feláll, álma­ tag tekintetét körbehordozza kis körünkön: — Fogadjuk meg, hogy mához öt évre — órájára néz —, tehát 1974. szeptember huszadikán déli 12 órakor, bárhogy is, forduljon sorsunk, találkozunk Velencében, a Szent Márk téren. ― A szobornál — teszi hozzá Zsuzsa. Arcát kedves, őszinte pír borítja el. Mosolyog. Torkon ragadom a csúfolódás pimasz, kenderszakállas, kis szel­ lemét. 17 �Szepesi József Kontrasztok I. D éli n a p fé n y s m a ra g d já n v ib r á l zöld szem én ek , nem k a c s in t a sz e m a fo r p iro sa t a fé k n e k . F u t a já r g á n y , ro b o g u n k h a tv a n m ázsa sód er te rh e lé s s e l, k é t k o m o r, fé lig sp icces sóh er. II. R é p á t cip el a sz ek ér, p ú p já n m e g csilla n a d ér, csíp ős szellő ostoroz, d id ereg a fu v a ro s. M ark o d , p a jtá s , m e g le h e ld : zú zm arás a ré p a re n d , a n ap tá n m a fe l sem k é l, h ű v ö s lesz a v illa n y é l. III. E s ik . H a lk a n , k ita rtó a n . A z ég h ű v ö s, sz ü rk e szem , m e ly n e k k ö n n y e m eg h a tó a n csillo g a bú s fla s z te re n . Ü res a té r. C sa k eg y önző k u k a , és egy fé lm a r é k c s ik k e l á ld o tt u tca sep rő , á z ta tja a ty ú k sz e m é t. Tamás István Hántolt búza s z ín e -h a g y o tt ru h á tla n a fö ld K á ro g a k ó ró k á rh o z a t s v a k m e rő v a r ja k v á jn a k v a k s i h a tá rb a n lé k e t a lő t t va d lá b a elé Ü szk ö s a n y o m c s ú f üszög tró n o l fo g v ic so rító h o lt csöv ein a te n g e ris z á rn a k N eh éz s ó h a jo k to rz csíp ős cs e p p je a la tt d id ereg v e d erm ed a p illa P illé t sem csa lo g a t m á r a b o g án cs S fo ro g v a zöld m é rg é b e n rá n k ö lti k i n y e lv é t v a r k o c s á t rázv a sá p a d t ta r é jo s a n a b o ro sty á n Ihos István Hazatérés M a g á tó l k in y ílik m á r a m é la a jtó . S z e g é n y e b b v a g y o k egy n ap p al fo g a s t ra jz o lo k a k a b á to m n a k h o g y k e d v é t le lje m . J ó íg y eg y ed ü l egy ro ssz té v é m e lle tt n y u g o d ta n o lv a sh a to k . G y ű jtö g e te m a g y e rm e k -h a n g e sté im e t v á r n a k a m a g u k ra h a g y o tt tá rg y a k a m o sa tla n o k ö n te v é k e n y e k a v irá g o k k ijá r n a k a k ú th o z m o sa k o d n i. T u d já k h o g y a g g leg é n y v ag y o k s az a b la k b ó l szólo n g a tjá k a nőket a k e fe -fr iz u r á s k a k tu sz o k . 18 �Ardamica Ferenc hezebb ládát meg nem emel... Épp oly’ le­ hetetlenség itt rendet teremteni, mint a sze­ métdombon! — és szórja az átkokat. Az üzemvezető hallgat. Várja, hogy a raktárnok valamelyest lecsillapodjék. — Talán inkább máshová..., ha itt nem Az üzemvezető kísérte fel a lépcsőn... fé lelek meg — szólal meg a fiatalasszony Éppen hozzákészülünk a munkához. A szerényen, de-, látom rajta, legszívesebben raktárnok utasításokat osztogat, mutatja, elsüllyedne szégyenében. melyik sarokban van még a készlevesek ré­ — Szó sem lehet róla! Maradjon csak gebbi szállítmányából, amit valamiképpen nyugodtan. A nehezebb ládákat majd ket­ elnéztünk. ten viszik. Öltözzön át, és lásson hozzá!.. — Egy hónap múlva lejár a szavatos­ Azután a raktárnokhoz fordul, úgy foly­ sági idő — forgatja kezében a száraz húsle­ tatja... vest tartalmazó zacskót. — Ti meg a leg­ — Elsején még. két munkást kapsz. Ezt újabb küldeményt kezdtétek meg. Az em­ a szamárordítást meg, légy szíves, hagyd ber nem győz eléggé vigyázni rátok. Micso­ abba. Úgy nem segítesz vele magadon — da gazdálkodás ez? Azt a . . . istállóját! — majd közelebb lépve, kétértelmű mosollyal káromkodik mérgesen, durván. odasúgja: — Elvált asszony! Mind az öten a hosszú fapulthoz oldal­ Óvatosan belekapaszkodik a rozoga fa­ gunk, amin a rendeléseket csomagoljuk. K a­ korlátba, cinkosan visszakacsint, és eltűnik. tinka, az élelmiszer-elosztó üzemben dolgozó Cipői alatt vészesen csikorog a lépcső. férfiak kedvence, a körmeit vizsgálja beha­ Három teherfelvonó működik az emele­ tóan. ten, melyet mi, segédmunkások padlásnak A mindig nagyszájú Hadraba elbújik hívunk. Alattunk a földszinten az áruraktár merev, lárvaszerű arckifejezése mögé. A sö­ terül el. Liszt, cukor-, só, olaj, rizs meg tét raktárban eltöltött évek sápadtsárgára ilyesféle van benne. változtatták bőrét. Megjegyzem, ő kezdte Nálunk a fűszerek és konzervek min­ meg a legújabb levesszállítmányt. den fa jtá ja megtalálható, még gyufát és Jánosi zavartan pislog vastag szemüve­ kandírozott déligyümölcsöt is raktározunk. ge mögül. Ügy látszik, bűnösnek érzi ma­ A levegőben orrcsiklandozó, prüszkölésre in­ gát. Nagyon rövidlátó, olvasás közben szin­ gerlő bors- és fűszerillat terjeng. A XX. te súrolja orrával a dobozok címkéit. Kíno­ század gépesítése messze elkerülte a rak­ san feszeng, bántja a dolog, saját rövid­ tárt. Az árut részben ócska kis kocsin to­ látását okolja. Ügy következtet, egyedül ő logatjuk, részben vállon, esetleg kézben lát rosszul, tehát csakis ő kezdhette meg a hordjuk a liftből. dobozt. A raktározási nehézségek miatt sok, Pedig téved. Világosan emlékszem, hogy szűkebbnel szűkebb utcácska keletkezik. Né­ tegnap Hadraba szakította fel a tetejét. ha valóban el lehet tévedni köztük. Leg­ Persze, most kussol, meg sem szólal, vár ja, alább fél év kell hozzá, míg valaki megta­ míg elül a vihar, és a raktárnok mindnyá­ nulja, mi hol van. Közben újabb vagonok junknak „kipucolja a gyomrát”. érkeznek, más csomagolás, új árak, növek­ Anna, a csomagolóasszony úgy visel­ szik a választék. Nem dicsekvésből mon­ kedik, mintha reá egyáltalán nem vonatkoz­ dom, de ember legyen a talpán, aki rövid na a szidalmak sorozata.' Kissé befelé for­ időn belül eligazodik, tájékozódik az áruhe­ duló lábaival apró köröket rajzol a szálkás gyek között. padlóra, szemét a földre irányítja, mint egy Mindnyájan tisztában vagyunk vele, az tizenhat éves csitri, aki az első szerelmi val­ új munkásnő csak abban az esetben fog lomást hallgatja. igazi segítséget jelenteni, ha már betanult. — Meddig akartok még tétlenkedni? Egyelőre ügyetlen hátramozdító lesz, akit Mikor lesznek elkészítve a rendelések? — kísérgetni, vezetgetni, oktatni kell. Feltart­ rivall ránk a főnök ingerülten. Ijedten, cél ja majd az egész kollektívát. nélkül rebbenünk szét. A raktárnok sarkon Hadraba előveszi, szétteríti a „lepedőt”. fordul... Így csúfoljuk a lepedő nagyságú papírlapot, Ekkor ér fel az emeletre az üzemveze­ melyen az élelmiszerboltok rendelései van­ tő, maga előtt tessékelve az új asszonyt, nak aprólékosan feltüntetve. Azután kelle­ Öten vagyunk, a raktárnokkal hatan, és metlen orrhangján megszólal, kiadja az el­ mióta a szomszédos járással egyesültünk, ső parancsokat... nem győzzük a munkát. Tudtuk, hogy új — A nulla-nulla-hármas önkiszolgáló munkaerőt kapunk, de férfiúra számítot­ részére: két kiló csomagolt őrölt bors, két tunk. doboz orosz tea — tíz dekás csomagolás, Az utolsó lépcső sokkal magasabb, mint valaki mérjen le öt kilogramm köményma­ a többi. A fiatalasszony megbotlik. Elesne, got, sajnos, csomagolt nincs. De ügyesen de az üzemvezető gyorsan elkapja. Alig mozogjatok, különben ma is túlórázhatunk, akarja elereszteni. Úgy veszem észre, nagy mint tegnap. Tovább mondom: húsz üveg gyönyörűséget okoz néki a női test várat'an félkilós lecsót kolbásszal, tíz üveg egykilós közelsége. A többiek is odafigyelnek. A fia­ másodosztályú cseresznyekompótot... talasszony pipacsvörös lesz, és kiszabadítja Ötfelé szaladunk. Mire visszatérünk, a magát az ölelésből. fiatalasszony felölti kék munkaköpenyét, és — Köszönöm! — mondja halkan az odaáll a pulthoz. üzemvezetőnek, aki öntelten mosolyog, — Hozzon egy kilogramm kávét, tízde­ majd szégyenkezve visszanéz a helyre, ahol kás csomagolásban, és öt kilogramm extrát csaknem pórul járt. — szól Hadraba a fiatalasszonyhoz, aki ta­ A raktárnok most gurul csak igazán nácstalanul megindul, közben segélykérően méregbe. Apró szeme összeszűkül. Az felém néz. üzemvezető félrevonja, valamit bátortalanul — Második polc, balra — kiáltom utá­ magyarázgat... na. Nyolc polc áll a pult mögött, csupa — Úgy...? Egy nővel akartok kihúzni a olyan áruval, amely majdnem mindegyik csávából ? Hogy az a csúf, szakállas úristen rendeléshez okvetlenül szükséges. csapna végre közétek! Kaptunk egy járást. Az asszony nagysokára visszajön. A De raktárhelyiséget nem! Ezen a vacak rendelés ellenőrzésekor kiderül, hogy a ká­ padláson kell szoroskodnunk. Az áru meg vé csak ötven grammos, az extrán meg naponta „dől”. Nincs hová tenni. Lassan egészen új dátum van, sokkal régebbi gyárt­ azt sem tudjuk, mi hol van. Így nem lehet mány fekszik még a raktárban. dolgozni! Nem vállalom a további felelős­ — Tessék máskor odafigyelni — morog séget! A legközelebbi leltárt már alá sem Hadraba. írom! Majd én megmutatom! Ha a tisztelt A fiatalasszony igyekszik, de egyik bak­ vezetőség ránk sem tojik... Még szép, hogy lövést a másik után követi el. Kínai tea he­ új munkaerőt kaptunk. De miért nőt? T a­ lyett indiait hoz, eltör egy tízkoronás őszi­ lán nincs róla tudomásod, hogy nálam negy­ barackkompótot, összekeveri a rendeléseket. ven kilót is kötelesek emelni a munkások? Sajnálom, mert senki sem segít neki, nem Ez a nádszál asszony huszonöt kilónál ne­ Új munkaerő szívesen igazítják útba. Szegény, kérdezős­ ködni sem mer. — Izé..., fiatalasszony mérjen le négy kiló szemes borsot, ebből a zsákból, ni — mutatja Hadraba, és élvezettel figyeli a nő kétségbeesését. — De ne aludjon, mire való az éjszaka?! Elhatároztam, megakadályozom a „kibabrálásokat”. Kezébe adom az ötkilós zacskót. — Öt dekát a zacskóra! — tanácsolom, és elmegyek egy láda szardíniáért. Mire visszajövök, megvan a baj. Olyan ügyetle­ nül, egyoldalasan helyezi mérlegre a zacs­ kót, hogy feldől, és a négy kiló feketebors szétszóródik. Segítek összeszedni a nagyját, de a maradékka', m ár bajosabb, összesöpör­ ni nem lehet. Szemenként kell felszedni. Az asszony hálás tekintettel megköszö­ ni a gyámolítást. Erőszakkal visszafojtja feltörni készülő sírását, és hősiesen várja Hadraba parancsait. Egész testében remeg, mint a nyárfalevél. — Ugyan, fel a fe jje l! Csak bátran, ne csüggedjen. Ő -sem emberevő! — mutatok Hadraba felé. — Majd beleszokik. Mikor idekerültem, én sem voltam sokkal ügye­ sebb, mint most maga — vígasztalom. Megfeszített iramban dolgozunk délig. Ebédszünet alatt mellém húzódik. Jó étvá­ gyat kívánunk egymásnak. Meleg van, ne­ hezen csúszik a zsíros kenyér. Figyelem min­ den mozdulatát. Szavai keresetlenek, őszin­ ték, szeme alatt mély karikák. H aja csap­ zott, keveset vagy egyáltalán nem já r fod­ rászhoz. Tapintatosan kérdezősködöm, hol dolgozott azelőtt, honnan jött, férjnél van-e m ár? Szája széle fájdalmasan megrándul. Csekély húsz perc alatt mindent megtudok róla. Huszonegy éves (de huszonhatnak né­ zem), két évvel ezelőtt ment férjhez, van egy kislánya, akit imád. Férjétől elvált, mindössze annyit tud róla, jelenleg börtön­ ben ül. Árva lány volt, tizenöt éves korától dolgozik. Meg is látszik ra jta ! Egész lényé­ ben van valami' nyúzottság. Csak akkor szé­ pül meg, amikor mosolyogva beszél a kislá­ nyáról. Fényképeket mutogat. — Ki vigyáz a kicsire, míg maga dol­ gozik? — kérdem. ― A napközibe hordom minden reggel — feleli. — Nagyon jó dolga van ott. Ő a kedvenc. Vége az ebédidőnek, újból munkához látunk. Már bátorságra kap, lehetőleg mel­ lettem tartózkodik, így könnyebb a dolga. Megnyugodott, nem követ el annyi hibát. Fél kettőkor elfogy az üres ládánk. Még ötven darabra lesz szükségünk a csomago­ lásnál. — Fiatalasszony, az épület sarkában az udvaron megtalálja a ládarakást. Válogas­ son ki ötven darabot, de szárazak legyenek ám és egyformák — utasítja Hadraba. Szemében ördögi fény gyúl. Utánakiált, mert amaz a lépcső felé indul... — A lift mire való? Csak nem a lép­ csőn akar felhurcolni ötven ládát? Estig sem hordaná fe l! — Majd én elkísérem! Hiszen nem ért a felvonó kezeléséhez! — próbálom megvé­ deni az újabb intrikától. A teherfelvonóban nincs védőrács, Öreg, kiszolgált alkotmány. Még valami baja történik, lelkiismeretlen­ ség egyedül leküldeni, mikor azt sem tudja, hogyan kell megállítani. — Hová jutnánk, örökké nem kísérget­ hetjük. Nem csecsemő! M enjen csak egye­ dül. Vagy megszokik, vagy megszökik. Kutyafuttában megmagyarázom a szük­ séges fortélyokat, majd rázárom az ajtót. Hadrabát egy életre megutáltam. Szerencsére, és nagy megkönnyebbülé­ semre baleset nélkül tér vissza. A ládák is megfelelnek. Három óra felé kijön az irodá­ ból a főnök ellenőrizni, teljesítettük-e a napi feladatot. — Legalább fél órát rá kell húznunk, különben nem fejezzük be a rimakovai irányt — állapítjuk meg együttesen. A rak­ tárnok zsandármódra ott sétál mögöttünk. 19 �— Inkább segítene — gondolom ma­ gamban. Megáll a fiatalasszony mögött, aki éppen hatvan zacskó pudingport számlál a komissióba. Mihelyt kész, visszaviszi a do­ bozt előbbi helyére. A főnök meg hozzálát, és újból átszámlálja az egészet. Megállapít­ ja , hogy az asszonyka tévedett, egy zacs­ kóval többet adott. — Maga nem já rt iskolába? — De jártam ! — Akkor k érje vissza a tandíjat. Még hatvanig sem tud számolni, süsse meg a tudományát. Azt hiszi, börtönbe akarunk kerülni?. Mankót akar csinálni, maga sze­ rencsétlen? — lobogtatja az ötvenfilléres port, és tovább kiabál. Feleslegesen, mert mi is szoktunk néha tévedni. Mikor kész a rendelés, még egyszer mindent ellenőrzünk. Kizárjuk a tévedésnek még a lehetőségét is. — A fene egye meg az ilyen munká­ sokat! Egy szál gatyában maradunk mind­ nyájan, az lesz a vége! — mérgelődik, és magunkra hagy. Kisvártatva visszatér, és bejelenti, telefonüzenet érkezett. Négy óra­ kor fűszereket hoznak, túlórázunk. Nyomott hangulatban dolgozunk tovább. Négy óra már régen, elmúlt, de az autó ké­ sik. Fél ötkor a fiatalasszony öltözni kezd... — Szívesen maradnék még, de csak öt­ ig foglalkoznak a gyerekkel a napköziben. Azután eltávozik a személyzet — mentege­ tődzik. A raktárnak dúl-fúl, Hadr ába izgága megjegyzéseket tesz. — Felesleges az ilyen munkaerő, akire nem lehet számítani, nem lehet rábízni sem­ mit. Kétbalkezes! Csak a létszámot szapo­ rítja, mi pedig megszakadhatunk. — Úgy tudom, nyolcórás munkaidő van — felesel vissza a szelíd fiatalasszony. A gyermekéről van szó, s ilyenkor min­ den anya fúriává változik. — Ha maga így gondolkodik, holnap akár be se jöjjön.! Senkire sem fogunk rádolgozni! Bólint nekem, és szótlanul távozik. F el­ háborodok. Micsoda népekkel dolgozom együtt évek óta? Durvák, kegyetlenek, igaz­ ságtalanok! Nosza, „kipakolok” én is, jól megmondom a véleményemet. A fiatalasszony másnap nem jelentke­ zik. N é h án y nap múlva megtudom, hogy más raktárba helyezték. Furdal a kíváncsi­ ság, vajon hogy megy a sora? Elhatároz­ tam, meg fogom látogatni. Kihasználom az ebédidőt, a hőség miatt nem esik jól az en­ nivaló. Egy pohár hideg víz ilyenkor többet ér egy tál ételnél. Végigmegyek az udvaron. Hosszú sor teherautó, benzinszag, motorzú­ gás, kiabálás. Itt bizony nem sokat törőd­ nek az ebédidővel. Végre ráakadok. Egy pulton ül a kész­ tészta-raktárban, a segédmunkások között. A megszokott zsíros kenyérrel birkózik, teli szájjal nevet: egyikük tréfásat talált mon­ dani. Örömmel üdvözöl, elmeséli a kollégái­ nak, milyen rendes embernek tart. Érdeklődöm, hogy megy a sora, nehe­ zebb-e a munka, mint odafent az emeleten? — Itt sem könnyű. Mindenütt dolgozni kell. A különbség csak az emberekben van. Mert az emberek... — kis szünetet tart —, az emberek itt egészen mások! Banos János Fél év után H a llg a tta m id áig csö n d em m é v e s z te g e tt ez a to r F é l é v e c sa k a g er lé k h a n g ja s z a k íto tt fe le d é sb e m e g a b o r D ü h ö n g és sz á n a lm a s b a k á i: k iü r ü lt ü v e g ek m a s íro z ta k tü z ü k k e l ő rü lt ü v ö ltéssel m e g ro h a m o z n i a H old at C sö rö m p ö ltek az é js z a k á k ta g a d á s lá n co s k u ty á i m a rta k b elém s a v ers v a s á t n em le h e te tt o d av ág n i K lim p íro z ta m h á t m a g a m n á k k éz n é lk ü li z o n g o rista A le h a n g o ló d o tt h ú ro k a t azóta is c sa k szél v o n ítja A zó ta is ? A h a n g h e g y e it a szél já r m á b a h o g y b e fo g tá k ? M icso d a k e se rv e s zoko gás le n n e m ég szám on ez az o rsz á g ? L e h e tn e is h a n em d ele ln e k ik ö tv e a p u sztaság b a H a lo tta ib ó l v oln a m ég csak k o p ja fá k k a l z sú fo lt á r v a ! E lo ld o m a v ö lg y e t tő le s z a v a m a t se visszh an gozza H o m lo k á ra ü tö tt h eg g y el lép e g e sse n lom b osod v a 20 �HAGYOMÁNY A szlovák nemzetiségi hagyományápolás néhány kérdése A nemzetiségi lakosok körében folytatott néphagyomány-gyűjtés néhány elvi és módszertani problémáját — elsősorban a szokás- és hiedelemrendszer vonatkozásában — felvillantó jelen írás a Békés megyei szlováksággal kapcsolatos tapasztalatok összegzése. Mivel pedig Nógrád megye lakosságának is számottevő részét képezi a szlovák nemzetiség, érvényességük nyilván kiterjed az itteni viszo­ nyokra is. A szervezett tudományos, illetve honismereti jellegű hagyo­ mányápolás és -feltárás rendkívül fontos — társadalompolitikai, hazafias és internacionalista — feladat: egyik megnyilvánulá­ sa az állampolgári egyenjogúság gyakorlati megvalósításának, hiszen a néprajzi gyűjtés az anyanyelvi kultúra ápolá­ sának jelentős eszköze és biztosítéka. Ez pedig alapvető záloga a szocialista haza iránti szeretet, a magyarsággal való együttélés, a helyes érzelmi és értelmi, gyakorlati kapcsolat továbbfejlesz­ tésének, a szomszédos népek közötti barátság erősítésének. Napjainkban a néphagyomány-kutatás lényegében kettős feladatot old meg: Részben mentő-megőrző tevékenységet vé­ gez: annak tudatában, hogy valójában alig állnak rendelke­ zésre korábban gyűjtött megbízható adatok, elvégzi azok tudo­ mányos igényű rekonstrukcióját, egyúttal felülvizsgálja a ren­ delkezésre álló „szórványok” hitelességét. Másrészt a népi kul­ túra mai, recens és továbbélő tradícióinak megbízható körké­ pét nyújtja. (Két apróbb részletpéldát idézek a meglevő források kri­ tikával való kezelésének fontosságára. H a a n L a jo s Nagylak, G a j­ d ács P á l pedig Tótkomlós települések történetét vizsgálva állít­ ja a múlt században, hogy a szlovákok körében a boszorkány­ hitnek alig lehet nyomát lelni. A napjainkban végzett gyűjté­ sek viszont azt bizonyítják, hogy szinte egyetlen adatközlő sem akad, aki valamilyen boszorkánytörténetet ne tudna, vagy ne hivatkozna arra, hogy ismer ma is élő boszorkányokat. Ugyancsak G ajd ács P á l írja, hogy a millenneum időszakában Tótkomlóson már csak parfőmmel locsolnak húsvétkor. Az igazság viszont az, hogy a szerzőt körülvevő nagygazda-réteg, az elpolgáriasodott családok gyakorolták ugyan ezt a szokás­ elemet, ám a helység lakosságának túlnyomó része még a má­ sodik világháború idején is a szobában is kútvízzel locsolt, sőt, igen gyakran kúthoz kényszerítették az „ellenszegülő” lányokat. E példák is mutatják, hogy a feltáró tevékenységnek megbízható összehasonlító alapot kell adnia a nemzetiség élő szokásainak, hiedelmeinek megértéséhez, minősítéséhez.) A kutatás során elsősorban ma élő tanúkra, hiteles adat­ közlőkre támaszkodhatunk. Mivel azonban az ő tapasztalatuk legfeljebb a századelőig terjed, a népi szokásélet és hiedelemrendszer fejlődését, változását megbízhatóan csak eddig az idő­ szakig követhetjük. (Időben távolabbra is nyúlhatnánk, ha e korábbi időkből származó pontos írásbeli anyaggal rendelkez­ nénk.) A szlovák nemzetiség szellemi kultúrájának feltárási prob­ lémái, az ország különböző részein folytatott nemzetiségi nép­ rajzi kutatás gondjai hasonlóak. Nem hagyhatók például figyel­ men kívül Békés és Nógrád megye korai szlovák vonatkozású kapcsolatai. Nógrád megye mintegy „rendező pályaudvara” volt a délre igyekvő szlovákoknak (S ch n eid er M iklós a B ék ési É le t­ ben — 1973/3. szám — tényszerű adatokat közöl a Békés me­ gyébe vándorolt Nógrád megyeiekről). Ma is élnek Békés me­ gyében venyercsanok (vanyarciak), legéndiek, petényiek, teré­ nyiek. Nevük azt mutatja, hogy — ha nem is innen valók — a Békés megyébe érkezésük előtt az utolsó állomást ezek a köz­ ségek alkották. Békéscsabán például az egyik kelet-nógrádi szlovák nyelvjárást használják, s H a an L a jo s — Békéscsaba történetírója, aki Nógrád megyében, Sámsonházán született — szerint pedig a X IX . század közepi Békéscsabán nemcsak a nógrádi dialektus, de az idevaló szokások is megfigyelhetők voltak. A hagyományosan értelmezett népi tradíció a múltban kikristályosodott alapot megőrizve, új tartalmakkal bővülve, magában jelentős változásokat hordozva található meg napja­ inkban. Ez a népi tárgyi és szellemi „maradványokat” egyaránt jellemzi. Állításunk alátámasztására csupán e századi hiteles adatokat idézhetünk: a szlovákok lakta Békés megyei települé­ sek a többi környező településhez hasonlóan valójában a múlt század közepétől kezdenek nagy gabona- és kukoricatermesztő helységekké válni, de e rövid időszak alatt is jelentős változá­ son ment keresztül e termesztéshez kapcsolódó munkafolyama­ tok népi munkaszervezése, illetve szokásrétege. Már senki sem emlékszik a nyomtatásra, csupán egy igealak utal rá, amelyet kizárólag cséplésre alkalmaznak (tlacit: szó szerinti jelentése: nyomni, nyomtatni mai jelentéstartalma: csépelni). Az adatköz­ lők emlékezetében megőrzött és a századelőig követhető szo­ káshagyomány is már csupán a cséplőgéphez, a cséplőbandák­ hoz kapcsolódik. A cséplőbandák közössége pedig például a fi­ atalok szerelmének kibontakozásában, a jövendő házaspárok kialakításában olyan szerepet töltött be, mint korábban a fonó közössége, mely ugyancsak bizonyos kollektív munkaalkalom helye volt, s amely éppen századunkban hal el a gyári vászonés ruhaanyagok rohamos elterjedése folytán. E példák alapján is érzékelhetjük, hogy a szlovák nemze­ tiség szokáshagyományai részben a fokozatos, részben a minő­ ségi ugrással bekövetkező változás hatására alakultak, melynek fő mozgató rugója a társadalmi-gazdasági fejlődés és a techni­ kai haladás, ezt követi törvényszerűen az életmódbeli, a szem­ léletbeli, a magatartásbeli változás, és ez visszahat a közösség, az egyén szokásformáira, hiedelmi gyakorlatára. Napjaink nagy változások színhelyei a szlovákok által is lakott Békés megyei helységek. Náluk korábban a népit csak a parasztság alkotta, mert a foglalkozás, az életmód meghatározó erejét a hagyományos mezőgazdasági termelésre épülő, törté­ netileg kialakult tradicionális gazdálkodás, közösségi élet és életvitel alkotta. Ma a magyarsággal együttélő — a lakosságcsere folytán szórványokban lakó — szlovák nemzetiség a fe j­ lett mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is végez kiegészítő ipari tevékenységet, jó része képzett szakember, szakmunkás közülük sokan nagyipari üzemekben, kőolajbányászoknál dol­ goznak, bizonyos rétegek a termelőszövetkezet értékeinek el­ adásával. kereskedelemmel foglalkoznak. Még összetettebb ké­ pet alkotnak a városokban (Békéscsaba, Szarvas) és a nagyköz­ ségekben (Tótkomlós) élő szlovákok, hiszen a társadalmi, gaz­ dasági élet egész sor területén végeznek termelő-, szervező, irányító, alkotó munkát. Mindez ugyancsak jelentősen motivál­ ja a szlovák nemzetiség körében végzett hagyománygyűjtést. Ha a ma gyűjthető szokások, hiedelmek csoportosítását a funkciójuk szerint kíséreljük meg végrehajtani, két nagy kate­ góriát kapunk. Az első csoportot azok alkotják, amelyek már elhaltak, csupán az emlékezet útján eleveníthető k fel. Lényegében törté­ neti kategóriát alkotnak. Feladatunk aktív létük viszonylagos történeti körülhatárolása, és végső hatóformájuknak utólagos, meglehetősen pontos feldolgozása. Egy részüket felfelpróbálják éleszteni, de ez legtöbbször már formai vonásuk­ ban sem valósul meg (pl. lakodalmi tréfaként jelennek meg termékenyítést szolgáló egykori ritusok stb.). Sok ilyen elhalt elemet bedolgoznak a közművelődés által szervezett öntevé­ keny népi csoportok, pávakörök (Vyletel vták). Sokan ezeket a feldolgozott és interpretált szokásokat azonosítják a népszoká­ sokkal, holott ezekben az esetekben már nem eleven vagy funkcionáló szokásokról van szó, hanem történeti ismeretet, 21 �esztétikai élményt, szórakoztatást nyújtó alkotásról vagy isme­ írásokat, a középkorúak ingadozóak, a legtöbb fiatal kigúnyol­ retterjesztő célzatú közművelődési alkalomról. Még ha nem is ja a hiedelmeket s a korábbi merev rituális szokásokat. Ezt élő, nem is hiteles népszokást rögzitenek ily módon, ezeket a tanúsítja a közismert mondás: Kto babonán veri, je somár celí közművelődési megnyilvánulásokat mégis támogatnunk, fejlesz­ (Aki a babonákban hisz, teljesen szamár az.). Nem szerint tenünk kell, mert részben ez is az etnikai jelleg továbbélését vizsgálva megállapítható, hogy a férfiak kevésbé hiszékenyek, szolgálja, részben fontos megmentő, megőrző szerepet tölt be. szokástartók, de az asszonyok kívánságára eléggé hagyományMinden formáját meg kell ragadnunk a hagyománymentő akci­ őrzők. A rendszeres végrehajtók között ifjú nőket találunk, óknak, s különösen a nemzetiségek körében, mert ha nem tesz­ fiatal férfiakat szinte alig. A vallásos nők zöme erőteljesen hisz szük, holnap az öregek elhalása folytán az emlékezetbeli isme­ a hiedelmekben is. ret is elpusztul, s a természetes nyelvi asszimiláció következté­ A továbbélés okai között felsorolhatjuk a megszokottságot, ben elfelejtődnek a szokások, ritusok nyelvi fogalmai, kötött a beidegződöttséget is. S gyakran nagy szerepet játszik a vélet­ formájú szövegei (Katalin-, Luca-napi, karácsonyi, János-napi, lenek egybejátszása is. Már nagyon ritka, hogy a család idő­ újévi stb. köszöntők, pranosztikák, verses találós kérdések, rá­ sebb tagjai a népi hagyományozódás törvényszerűségének ke­ olvasások, gyerekjátékok stb.). mény, kérlelhetetlen elve alapján rákényszerítsék az ősök, az A szokások másik csoportját ma is funkcionáló, jelenlevő elődök által szigorúan megtartott előírásokat az ifjabb nemze­ szokások alkotják. Egy részük a napjainkban bekövetkező vál­ dékre, de akaratilag gyengébb elemei önkéntelenül is továbbtozás folyamatában is megőrzi a hagyományos tartalmat és vivőivé válnak a tradíciónak. Főként betegségek, időjárási je ­ formát (pl. a virrasztás szokása), másik részükben a szokás lenségek véletlenszerű mementói hatnak a hiedelmek mai hor­ egyes elemei változtak meg vagy iktatódtak ki, illetve „kor­ dozóira, akik aktivitásukkal, „tudatos” propagandájukkal szé­ szerűsödtek” (pl. a karácsony esti vacsora, a halotti tor stb.), to­ lesebb körben is el-elhinthetik az adott babonát, hiedelmet. vábbi csoportjuk új tartalmat és új formát is kapott (pl. név­ Az időjárás szeszélyei, anomáliái ma is élesztőivé válhat­ adás), mely azonban lényegében megegyezik a szokás „új” ha­ nak sokszor teljesen elfelejtett rítusoknak, jóslatoknak. Így zai jellegzetességeivel, illetve a döntő módon megváltozott tarta­ kapott az utóbbi években szinte évről évre nagyobb teret a lu­ lom és forma magába szívott néhány korábbi formai elemet is canaptár. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy továbbélésében (pl. lakodalom). Néhány szokás „intézményesített” formában nagy szerepet játszik a szlovák nemzetiségnek a magyarsággal él (pl. a farsangi bálok stb.). és a környező többi nemzetiséggel való szoros interetnikus, kölcsönös kapcsolata. A legtöbb élő szokás tele van átmeneti jellegzetességekkel, labilis, szinte egyénenként változó módon jelenik meg, illetve A szokások funkciója megváltozásában jelentős sze­ évről évre más-más sajátossággal, ízzel. Pl. Békéscsabán a hús­ repet kapott maga a társadalom, s a társdalmi köz­ véti locsolás mai formája szinte semmiben sem tér el az or­ élet. Korábban nemcsak a termelésben volt önellátó a paraszti szágos gyakorlattól: csupán a szórakozás kedvéért locsolnak, életet élő nemzetiség, illetve ezen belül egyes csoportjai, egye­ melynek fő tartalma a vidámság, a baráti látogatás. Számos dei, hanem a közösségi normák kialakításában, a közösség él­ szlovák családnál mégis ott van az asztalon a hagyományos főtt tető összetartásában, mai szemmel nézve például a szórakozta­ füstölt sonka és vastagkolbász, amelyet a locsolónak illik meg­ tásban is autarch volt. E megkövesült és időnként módosuló, kóstolni. alakuló szokások totális igénnyel léptek fel a közösségen belül. A szokás- és hiedelemismeretből elsősorban azok az ele­ Napjainkban már nincs szükség arra, hogy az egyes szokások mek maradtak fenn, amelyek nem kívánnak közösségi végre­ a szokásrendszeren belül tökéletes teljességet sugározzanak, hi­ hajtást. Az öreg nagyszülőkkel együtt élő fiatalok eléggé pon­ szen számos szervező, ellátó, gondoskodó, figyelmet fenntartó tosan ismerik a ma még gyűjthető szokásokat, hiedelmeket. szerepet maga a társadalom vett át. A szokások hajdani zárt­ Főként a kertes házba jelképesen bezárt, otthonülő asszo­ sága csupán ott, illetve azokon a területeken érvényesül, ame­ nyoknál, beteges embereknél, illetve különböző magán- vagy lyeken a társadalom szabályozó, végrehajtó funkciója nem va­ családi szerencsétlenség-sorozatot elszenvedőknél található meg lósítható meg (így például a halott szűk körű családi búcsúz­ a legtöbb hiedelem jelenlétének a nyoma. A szokásismeret, a hie­ tatása, a virrasztás esetén). De —, hogy a példáknál marad­ delmek hordozóit már csupán egyénekben, kis csoportoknál (pl. junk a lakodalmat már lebonyolíthatja a vendéglátóipari egyes családok) kereshetjük. vállalat vagy a társadalmi ünnepeket rendező iroda ― ez ese­ A végrehajtók, az ismerettel rendelkezők napjainkban kor tekben a szokás hagyományosan szervező, alapanyagot gyűjtő, szerint is elkülönülnek. Általában azt mondhatjuk, hogy a gya­ kollektív tevékenységet kívánó feladatai feleslegessé válnak. korlók közül az idősebbek rendszeresebben megtartják az elő­ Ezek a funkcióelemek napjainkban falun még érvényesülhet­ nek, mert itt legtöbbször nem tudja őket hivatalos intézmény pótolni. (Ezért fordul elő, hogy egy-egy nagy falusi lakodalom alkalmával a szlovákoknál ma is összehordanak két-háromszáz tyúkot: mint jóval korábban, a lakodalom valamennyi szokás­ elemének funkcionálása idején.) A néphit, a szokásrendszer mindig természetes, szerves ré­ sze volt az emberek életének. Élő anyagára ez napjainkban is jellemző. Éppen emiatt figyelhetjük meg többek között azt is, hogy az életmód mai változásával természetes módon változik a rítus, a szokás maga, illetve csupán néhány eleme; s a civili­ záció térhódítása nyomán a szlovákok egyes tradicionális meg­ nyilvánulásaiban éppen olyan értékű szerepet kapnak az új technikai eszközök, mint régen az elődeik. Így lépett a tűz­ helyből kivett csipetnyi faparázs helyébe a gyufaszál, hogy a ráolvasásnak rituális eszköze és alapanyaga legyen, így tör­ ténhet meg az is, hogy ha halott van a háznál, napjainkban nemcsak a tükröt fedik be és hallgattatják el az órát, hanem letakarják a televíziót is, s nem „szólatják” a rádiót és a tele­ víziókészüléket sem. Korábban a szokások gyakorlása, a ritusok megtartása gya­ koriságát, minőségi arányát, jellegét a társadalmi rétegződés alapján pontosan le lehetett mérni. Nemcsak azt, hogy az adott falusi közösség vagyoni állapota szerint bonyolították le a szo­ kásokat (pl. „szegény” fonók, „gazdag” fonók), hanem az egyes hiedelmek, ritusok típusainak ismeretkörét és végrehajtását is e rétegződés alapján lehetett mindenekelőtt körülhatárolni. 22 �Napjainkban a továbbélő szokások, hiedelmek ismerőit vagy gyakorlóit már nem az egykori társadalmi réteghez tartozás fi­ gyelembevétele alapján sorolhatjuk be. A helyébe a korábban is ható s el nem hanyagolható, de most a gyakorló alanyok csoportosítását elsősorban meghatározó alkotó tényezők (pszi­ chikai alkat, a kulturáltság foka, a vallásosság minősége, a kon­ zervativizmus stb.) léptek. Mivel a szlovák nemzetiség elenyé­ sző részét képezik a tárgyalt hagyományokat gyakorlók, egy tüzetes statisztikai jellegű néprajzi-szociológiai számbavétel bi­ zonyára még plasztikusabb és hitelesebb körvonalú képet raj­ zolna meg a mai állapotról. A szlovákok körében az Alföldre település óta kettős irá­ n y ú egységesülési, integrációs tendencia érvényesült: az egyik a nemzetiségen belül az összetelepült különböző etnikai csopor­ tok, szórványok, a másik a szlovák nemzetiség és a vele együtt­ élő magyarság között. Roppant figyelmet érdemel az a jelen­ ség, hogy a nemzetiségen belül bizonyos szokások, hiedelmek gyakorlásában az eredeti elemek egyes részei a mai napig meg­ őrződtek, s nem integrálódtak. A magyarsággal való együttélés sokoldalú, bonyolult kap­ csolata és kölcsönhatása még nincs teljesen és részleteiben fel­ tárva, holott „az alföldi szlovákok egzisztenciális szempontjából elkerülhetetlen és hasznos” voltára már a szlovák szakirodalom is felhívta a figyelmet. Napjainkban mind a szlovák nemzetiség, mind a magyarság népi műveltségbeli elemei a szocialista tár­ sadalom magasabb szintű integrációja, a szocialista kultúra szerves részeiként élnek tovább. A hazai szocialista kultúra fejlődése pedig megteremti a szlovák nemzetiség népi kultúrá­ ja művelésének és virágzásának mindenoldalú lehetőségét. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szlovák nemzetiség szokásés hiedelemrendszer-anyagának gyűjtése nemcsak a néprajztu­ dománynak nyújt szolgálatot, hanem elsődlegesen maguknak az érdekelteknek, a szlovák nemzetiségű állampolgárainknak: né­ pi műveltségük e rétege igazi szépségének, értékének újrafel­ fedezése által gyarapodik tudásuk, erősödik, fejlődik népinemzeti tudatuk és szeretetük az anyanyelvük, a népi kultúrá­ juk iránt. K ru p a A n d rá s A Nógrád megyei szlovákok népviselete A megye viseletét tanulmányozva már a külső szemlélőnek is feltűnik, hogy a magyarok és a szlovákok viselete — elsősorban a nőknél — jelentősen eltér. Ezeket az elkülönülési jegyeket azonban — részletes leírások, adatok hiányában — a múlt szá­ zad végétől messzebbre nem tudjuk követni. Az utóbbi évek­ ben számos levéltári adatot gyűjtöttünk ugyan össze a megye magyar és szlovák falvainak viseletére vonatkozóan, de ezek, sajnos, nem alkalmasak az összehasonlításra. A kárlisták, ha­ gyatéki leltárak csak az egyes ruhadarabok nevét közlik, néha anyagára, díszítésére is utalnak ugyan, a méretet, formát stb. azonban nem árulják el. Az innen nyert adataink viszont még­ is hasznosak, mivel a XVIII. század elejétől bepillantást nyer­ hetünk a parasztság változó ruhatárába; bár arra már nem al­ kalmasak, hogy egyes falvak — magyarok és szlovákok — vi­ seletének különbözőségeire utaljunk. Forrásainkból kitűnik, hogy az újratelepítéstől — valószínű már az ezt megelőző időszakban is —, a X IX . század közepéig, a textilipar általános kibontakozásáig Nógrád megye parasztsá­ gának ruhaanyagát többségében az északi, szlováklakta me­ gyék céhes és háziipara biztosította. Körmöcbánya környékén már a XVII. században csipkeverő népipar virágzott, a Zólyom megyei Brezno és Medzibrod községek lakói csipke készítésével foglalkoztak, a gácsi posztógyár termékén kívül keresett volt a losonci, privigyei, hradistyei, zólyomi, rozsnyói posztó. A fino­ mabb vásznakat Nyitra, Liptó megyékből és Szepességből sze­ rezték be megyénk lakói, a gyolcs jelentős részét a kb. 300 fel­ vidéki gyolcsos falu háziipara állította elő. A csizmának való pi­ ros, sárga és fekete színű kordoványt Besztercebányán készítet­ ték. A csipke, a posztó, a vászon, a gyolcs és a kordovány ke­ reskedők révén jutott megyénk falvaiba, vásári központjaiba. A XVIII. század végén több mint kétszáz kereskedőt írtak össze a megyében, akik az előbb említett ruhakelmék eladásával fog­ lalkoztak. A kisipari termékek vándorkereskedők révén törté­ nő közvetítése még a X IX . század közepén is jelentős. Zólyom, Árva, Nyitra megye „gyolcsos” tótjai, zólyomi csipkések, besz­ tercebányai „kékvásznasok”, gömöri, nyitrai színesbőr-kereske­ dők látták el a megye helyhez kötött parasztságát. A turóci, nyitrai „sáfrányosok” perkál- és selyemkendőket, -szalagokat, szöveteket árusítottak. Adatainkból egyértelműen kitűnik, hogy a XVIII. században és a X IX . század első felében a megye pa­ raszti viseletének, az ebben megnyilvánuló ízlésnek irányításá­ ban jelentős szerep jutott a ruhaanyagot szállító északi megyék szlovák falvainak. A ruhaanyag azonos forrásból történő beszerzéséből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a X IX . század közepéig a paraszti viseleten belül nem lehet eltéréseket, elkülönülési je ­ gyeket kimutatni. Tudnunk kell azonban, hogy a kereskedők ritkán árultak kész ruhákat, inkább ruhaanyagok értékesítésé­ vel foglalkoztak. A ruha elkészítése, megvarrása a család asz­ szonyainak, a közöttük élő kismestereknek a feladata volt. Így az öltözködésben szabadon érvényesülhetett az egyéni és helyi ízlés. Ez volt az egyik oka annak, hogy megyénkben oly’ sok változat, elkülönülési jegy alakult ki a viseleten belül. 23 �A vallási, rokoni kapcsolatok révén kialakult falucsoportok viselete már a XVIII. században is jelentősen eltért egymástól. A szűkebb táji ízlés kivitelezésében — így a viselet elkülönülé­ sében — fontos szerep jutott azoknak a csizmadia-, szabó-, szűcsmestereknek, süvegeseknek, takácsoknak, vargáknak, akik a XVIII. század elejétől sorra megtelepültek a megye falvaiban. Felsőpeténybe, Herencsénybe 1724-ben, Ribára (Ipolyszög) 1740ben, Nógrádmegyerbe 1779-ben költözött csizmadiamester. 1773ban szűcsmester dolgozott Szécsényben, Dolányban (Benczúr­ falva). 1773-ban Szandán, 1783-ban Ilinyben telepedett le egyegy szabómester. Ebben az időben az egyes viseleti csoportok jóval több községet fogtak össze, mint napjaink utolsó évtize­ deiben. A múlt század 80-as éveiben megjelenő hímzés, a fal­ vak öltözködését irányító varróasszonyok élesebbé tették a vi­ seleti eltéréseket a magyar és a szlovák falvakban egyaránt. A megye szlovák falvainak viseletében — szabás, forma és díszítés alapján — három nagy csoportot különböztethetünk meg: 1. S z ü g y i c s o p o r t (Balassagyarmat. Patvarc. Csesztve, Terény): Ehhez a viseletcsoporthoz tartozik több Csehszlovákiában levő Ipoly menti falu is. Ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya. Szűk ujjú ingvál­ laikon magas nyakú p r u s z l i k o t , ezen pedig széles rojtozású, se­ lyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a v i l l u s k a , a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterek­ kel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyban hordják: a két ágba font haj végét pertlivel összekötik, és a fej körül ko­ szorúba tekerik. 2. B á n k i c s o p o r t (Alsó- és Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Ős­ agárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony): A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhez simúló, szűk ujjú ingvállaikon többnyire deréktájon ki­ szélesedő v i z i t k é t hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizit­ két, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles kontyfésűikkel jellegzetes magas és szögletes formát adnak a fej tetején. 3. S á m s o n h á z i c s o p o r t (Lucfalva, Szupatak): Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószok­ nya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyánál. A keskeny gal­ lérú, széles csipkés aljú kötény a deréknál enyhén ráncolt, jó­ val rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú, testhez simúló ing itt is ismert, erre fekete színű pruszlikot vesznek fel. A me­ nyecskék „T” alakban fésülik hajukat, majd a két ágba font ha­ jat két oldalt a fül mellett vezetik hátra. Kendőjük a fejtetőn erősen elkeskenyedik. A s z ü g y i c s o p o r t o n belül kisebb csoportok nem alakultak ki. E viseletcsoporton belül csupán annyi eltérést tudtunk felku­ tatni, hogy Balassagyarmaton keményített, vasalt alsószoknyát nem hordtak, azok mindig l a p o s a n jártak. Szügy, Patvarc, Csesztve, Ipolyszög és Terény szlovák lakói még az 1940-es években is 7—8 vasalt alsószoknyát vettek fel nagyobb ünnepe­ ken. E szerény eltérés valószínű Balassagyarmat városiasabb fej­ lődésének eredménye. A b á n k i c s o p o r t h o z tartozó falvak viselete nem alakulhatott ennyire egységesen, hiszen itt a falvak földrajzilag nagyobb te­ rületen helyezkednek el. E csoporton belül csak azokban a köz­ ségekben vált azonossá a viselet, ahol a közös templomba járá­ son kívül családi, rokoni kapcsolatok is kialakultak. Mivel az egymás közötti ilyen jellegű kapcsolat csupán 2—4 falura szű­ kült le, azért e viseletcsoporton belül öt kisebb egységet kü­ lönböztetünk meg: a) Bánk—Felsőpetény—Nógrád—Kétbodony—Ősagárd b) Alsópetény—Nőtincs c) Nézsa—Nógrádsáp—Legénd d) Galgaguta—Vanyarc—Erdőkürt e) Szirák—Bér—Egyházasdengeleg. Itt még a kisebb viseleti egységeken belül sem teljesen azo­ nos a viselet. A főkötő felerősítésének módjában, formájában találjuk a legtöbb eltérést. Például az egy viseletcsoporthoz 24 tartozó Legénden, Nógrádsápon és Nézsán annyiban tér el egy­ mástól a főkötő, hogy míg Legénden a keményített főkötő nagy része kilátszik a piros kikötött kendő alól, Nógrádsápon már csak egy kis részt, Nézsán pedig már semmit sem látha­ tunk a fehér gyolcsból készült főkötőből. A három községnél az eltérés nem a kendő kötésének módjából, hanem a főkötő méretéből adódik. A sámsonházi csoportnál a három szlovák falu távol esik az összefüggő szlováklakta vidékektől. Még egymással sem szomszédosak, magyar falvak ékelődnek közéjük. Rokoni, ba­ ráti kapcsolatok ugyan kialakultak közöttük, de viseletük nem annyira egymáshoz, mint inkább az őket körülvevő magyar­ ságéhoz hasonlít. Ruházatuk Kis- és Nagybárkány öltözetéhez áll a legközelebb, csak a magyarok viselete jóval színesebb. Sajátosan alakult azoknak a községeknek a viselete, ahol magyarok és szlovákok élnek együtt. Azokban a falvakban, ahol egyre kevesebben éltek evangélikus szlovákok, ott a helyi katolikusokhoz igazították viseletüket. (Cserhátsurány, Magyar­ nándor, Szente stb.) Ennek ellenkezőjével is találkozhatunk Patvarc, Szügy, Csesztve stb. községek esetében. Azokban a községekben viszont, ahol megközelítőleg egyenlő számban él­ tek magyarok és szlovákok, mindketten megőrizték eltérő vi­ seletüket. Egyetlen ilyen községünk Terény, ahol a katolikus magyarok viselete a cserhátsurányival, az evangélikus vallású szlovákok ruházata a szügyivel egyezik. Különbséget tapasztalhatunk a katolikus és az evangélikus szlovákok viselete között is. Nógrádsápon, Nézsán katolikus, Legénden vegyes vallású szlovákok laknak. Ez utóbbi község­ ben a katolikusok főkötője a nézsaival megegyezik. Az evan­ gélikusok főkötője —, mint fentebb már említettük — széle­ sebb. A három falu katolikusainál a pruszlik derekán a fodor felfelé áll, és jóval keskenyebb, mint az evangélikusok prusz­ likján levő lefelé hajló fodor. A bánki csoportnál a felekezeti hovatartozást a főkötő há­ tuljának szélességéből is meg lehet tudni. Az evangélikusok széles és szögletes, a katolikusok keskeny, lekerekített konty­ vasat tűztek hajukba. A fejre helyezett főkötő hátulja a kontyvasnak megfelelően széles, vagy keskeny lesz. Nógrád községben az evangélikus vallásúak főkötőjének a fodorja a vállig ér, a katolikusoknál ez jóval rövidebb. A szlovákok hímzőművészete — a megye magyar falvai­ hoz hasonlóan — nem tekint nagy múltra vissza. A múlt szá­ zad hetvenes éveiben kezd kialakulni. A női ingek kézelőin megmaradt legrégibb keresztszemes hímzések piros és fekete, majd piros és kék színű fonállal készültek. Mintázatuk mindig mértanias. A finomabb gyolcsanyag elterjedésével a laposölté­ ses hímzés vált általánossá, amely kezdetben piros, később pi­ ros-kék színű volt. A színeket ritmikusan helyezik el. A szlo­ vák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magyarokéitól, hogy itt a kék és zöld színek erőteljesek. A hímzések motívu­ mai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozá­ sára törekszenek. A pruszlik hímzéséből megtudhatjuk, hogy viselője milyen vallású. A férfiak viseletében táji, nemzetiségi elkülönülések szin­ te alig mutathatók ki, hiszen öltözetük legtöbb darabjához — már a XVIII. században is — kereskedők révén, készen jutot­ tak hozzá. Otthon, az asszonyok kezemunkája nyomán készült a vászon-, vagy hímzett gyolcsing, a többnyire nyáron hordott szűk- és bőszárű gatya. Házilag készült a bocskor, a múlt szá­ zad közepéig hordott fehér szűrposztó halinanadrág. A mente, a szűr, a fekete és kék posztóruha, a kalap és más felsőru­ hák kisipari, majd később gyáripari termékek voltak. A mes­ teremberek munkáinál a megrendelő ízlése ugyan még falvan­ ként is kimutatható, de ezek már nem hoztak létre olyan éles határokat, amelyek lehetőséget adnának a magyar és szlovák férfiviselet eltérésének tanulmányozására. Az 1960-as évek elejétől, az új gazdasági-társadalmi viszo­ nyok hatására, mind a magyar, mind a szlovák községekben egyre gyorsuló ütemben elfordítják viseletűket. Népviseletben már csak a harminc éven felüliek járnak. Zólyomi József Az itt közölt tanulm ány részlet a szerző „Nógrád m egyei szlovákok” cím ű dolgozatából. A történeti adatok legnagyobb része gyűjtés a Nógrád m egyei Levéltárból, m ás adatok helyszíni gyűjtésből szárm aznak. �KÖRKÉP Mit ér a film , ha magyar? Mostanában ú j r a az érdeklődés hom­ lokterébe került a magyar filmművé­ szet. Azért írom, hogy ú j r a . mert a hat­ vanas évek közepén-végén tetőző „új hullám” elapadtával kevés fény hullt az alkotásokra. Voltak, akik a vészharangot kezdték kongatni, a kategorikusan fogal­ mozók ítélete pedig így szólt: a S z e g é n y ­ le g é n y e k n e k , a H id e g n a p o k n a k , a H ú sz órának nincs folytatása, következéskép­ pen a magyar film belesüppedt a jelen­ téktelenségbe. A sötét szemüveget viselők bizonyítéknak tekintették továbbá a mai magyar néző és a mai magyar film kö­ zött tátongó szakadékot is. 1976 első hónapjai némi változást hoz­ tak. Pécsett, a szokásos seregszemlén szen­ vedélyes viták zajlottak a magyar film­ művészet helyzetéről; újságcikkek és fo­ lyóirat-tanulmányok erdeje bogozgatta a „hogyan tovább?” kérdését. A humoristák lankadatlan buzgalommal lődözik nyilai­ kat a magyar filmre, az előitéletek köde azonban oszlani látszik. A k e n g u r u t , majd az Á r v á c s k á t (nem azonos esztétikai mi­ nőségek!) úgynevezett „táblás házak” nézték végig, s a nyiltan politikus Vörös r e k n e m n e k is több nézője volt a várt­ nál. Az alábbiakban megkísérlünk választ adni arra, miképpen ítélhetjük meg filmművészetünk jelenét, és körvonalazzuk a tendenciákat is. Mielőtt azonban lényegi mondanivalónkra térnénk, úgy érezzük, feltétlenül szükséges tisztáznunk az értő eszmefuttatásokban és laikus polémiák­ ban egyaránt felbukkanó problémát: ho­ gyan függ össze alkotás és fogadtatása? Mérheti-e egy film értékét a látogatók száma? Milyen körülmények motiválják a sikert és a bukást? M a c s e r a t szovjet filmtudós nálunk is megjelent. F ilm é s v a l ó s á g című kötetéből idézünk: „ N e m l e l k e s e d h e t ü n k t ú l z o t t a n a z é r t a m ó d s z e r é r t , a m e ly c s u p á n a s i­ k e r t e l e n s é g o k a i t n e m d e r ít i k i. M ég k e v é s b é k ie lé g ít ő a z o ly a n k r i­ tik a i é r v e lé s , a m e ly n em tesz eg y eb et, m in t id é z i L e n i n n e k azt a g o n d o la t á t, h og y a m ű v észet a n ép é, s ez ért k ö z ért­ h e tő n e k és k ö z k e d v e ltn e k k e ll l e n n i e ... . . . L e n in a m ű v é s z e t e t, m in t fo l y a ­ m a to t fo g ja fe l, é s k o n c e p c ió ja s e m m i­ k é p p s e m jo g o s ít f e l a rr a , h o g y e g y ö n ­ m a g á b a n k ir a g a d o tt g o n d o la t é s e g y ö n ­ m a g á b a n tá r g y a lt a lk o t á s k ö z ö tt k ö z v et­ le n k a p c s o la t o t lé te s íts ü n k . E n n e k e l le ­ n é r e n a g y o n g y a k r a n é p p e n íg y j á r n a k e l , é s a k r itik u s i é r v e lé s a k ö v e t k e z ő m ó­ d o n fe s t : a jó film n e k k ö z é r th e tő n e k k e ll le n n ie . E z t é s e z t a fi lm e t a n é p n e m ti. T eh át ez a film ér­ ro ssz ”. Azért választottuk fogódzónak Ma­ cserat okfejtését, mert az általa említett vulgarizálással mi is sűrűn találkozunk. Akik ilyen módon szűkítik le vizsgálódá­ si szempontjaikat, elfeledkeznek arról, hogy a filmek be- és elfogadását több té­ nyező befolyásolja. A téma. Az ábrázolt jelenségek időszerűsége. A műfaj. Az esz­ közök. A nyelv. Az alkotók személye. A filmművészet helyzete az adott időszak­ ban. A propaganda hatékonysága. Elő­ fordul, hogy egy-két mozzanat perdöntő, más esetekben tucatnyi oka is lehet a kedvező, vagy kedvezőtlen fogadtatás­ nak. Summa summárum: a nézőszám és az esztétikai minőség nem függ össze. Ha összefüggne, a legjobb minősítést a ka­ landfilmek, a krimik kapnák. Mint aho­ gyan az irodalomban a lekűr, a zenében a napi fogyasztásra szánt sláger vezetne. Persze, vigyázzunk: az üres nézőtér nem jelenti azt, hogy a rendező remekmű­ vet alkotott! Menthetetlenül elveszett, aki eleve lemond arról, hogy a tömegekhez szóljon. Egyébként ideje lenne egyszer érdemben és mélységében megvizsgálni a filmnéző-aszinkronitást. különös tekin­ tettel arra, hogy jobb sorsra érdemes, fon­ tos közéleti kérdéseket feszegető művek is érdektelenségbe fulladtak az utóbbi időben, pedig egy évtizede a S z e g é n y l e g é ­ n y e k n e k és a H i d e g napoknak milliós publikuma v o lt. . . Nem mi mondjuk, külföldi ítészek állapították meg, hogy a felnőtté vált magyar filmművészet legnagyobb értéke: erőteljes politikai indíttatása. Kötelező normává vált nálunk a társadalmi való­ ság konfliktusaival való őszinte szembe­ nézés, a nemzeti-nemzedéki-egyéni vizs­ gálódás. a történelmi folyamatok rekonst­ ruálásának igénye. Van-e folytonosság? Akadnak-e tarta­ lékok? Viszik-e tovább a maiak — vagy az időközben bölcsebbé vált régiek — a stafétabotot? 1976 premierjeiről szólva, úgy érez­ zük, felfelé ívelő görbéről számolhatunk be. Nagy formátumú filmünk nem szüle­ tett ugyan, akad azonban néhány olyan kísérlet, mely járható út irányába vezet. Mindenekelőtt L u g o s s y L á s z l ó A z o n o s í t á s című drámája érdemel elismerést. A pá­ lyakezdő rendezőnek egy meglehetősen sza­ bálytalan emberi sors mozaikjaiban sikerült megragadnia a f e l s z a b a d u l á s pillanatát (a kifejezést ezúttal tágabb értelemben hasz­ nálva, a személyiség kibontakozásának folyamatára gondolva). K o v á c s A n d r á s a L a b i r i n t u s s a l folytatta polemikus alkotá­ sainak sorát, ezúttal a „művészet és ha­ tékonysága” témakörében vizsgálódva. Ez a mű a személyes gondokat sem hallgatja el, afféle gyónásfilm, sok-sok kérdéssel (melyek egy része megválaszolatlan). Meg­ lepő, hogy K o v á c s érett öniróniával és pompás karikírozó készséggel felvértezve láttatja a stúdiók világát — másfelől meg sajnálatos, hogy nem enged abból a ver­ balitásfolyondárból, mely esszéfilmjeire rátelepszik. G r ü n w a ls k y F e r e n c V örös r e k v i e m j é t „tényfilmnek” nevezhetnénk. A fiatal rendező a „száraz barokk” mo­ zaikjából építkezik; sallangtalan, póztalan beállításokban fogalmaz. Más ez a példá­ zat, mint amit a hasonló jellegű filmek tartalmaztak: keményebb, tárgyilago­ sabb puritánabb. A hősi múltat, a mun­ kásmozgalom dicső lapjait sokféleképpen meg lehet eleveníteni. Emelkedett stílus­ ban éppúgy, mint az objektivitás erejé­ vel. G r ü n w a l s k y a z utóbbi eljárás híve. A V ö r ö s r e k v i e m n e k vannak vitatható mozzanatai (az időkezelés nem követke­ zetes, egy-két epizód — a múltból — nem eléggé hangsúlyos, a Tanácsköztársaság hangulatainak megidézése nem eredeti), a film azonban így is jelentős eseménye a szezonnak. Új szín, új hang. L u g o s s y é s G r ü n w a l s k y jelentkezése ismét bebizonyí­ totta, hogy a friss vérkeringés folyama­ tosságát a különféle generációk együtte­ sen biztosíthatják. Meg azt is, hogy Ja n ­ csóék mögött tehetséges művészek sora­ koznak. Minél több bizonyítási lehetőséget kellene nyújtani számukra! Az irodalom mindig hű szövetségese és kimeríthetetlen inspirátora volt a ma­ gyar filmművészetnek. A T a l p a l a t n y i fö ld , a K ö r h in t a , a B a k a r u h á b a n , a H id e g n a p o k , a S z e r e le m , a S z in d b á d , s még egy sereg más jelentős alkotás dokumen­ tálja a szoros kapcsolatot, mely ugyan­ csak törvény a mi gyakorlatunkban. Né­ hány rendező ( F á b r i Z o l t á n , R é v é s z G y ö r g y , R a n ó d y L á s z ló ) különösképpen gyakran fordul ihletésért a prózához vagy drámához. Az irodalom-film-konfrontáció­ nak 1976-ban a megragadóan szép Á r ­ v ácskát köszönhetjük, az esztendő min­ den bizonnyal eddig legjelentősebb alko­ tását. R a n ó d y koncepciója szerint visz­ sza kell helyezni régi jogaiba az emóció­ kat: ő maga arra vállalkozott, hogy — Móricz meséje segítségével — az egymás iránt érzett felelősség, az érzelmek, a hu­ mánum fontosságát hangsúlyozza. A na­ gyon sokáig hallgató (pontosabban: ren­ dezői feladathoz nem jutó) művész kor­ festő-tehetsége ezúttal is kidomborodik, a falusi atmoszféra hamisítatlan, a jellemábrázolás sokszínű. És ahogyan Árvácska játszik! Czinkóczi Zsuzsa tökéletesen egy­ gyéforrott a szereppel: éli, méghozzá az átlényegülés legmagasabb fokán, a sors­ üldözött gyerekörömökben szegény életét. Az Á r v á c s k a arra is kitűnő példa, ho­ gyan lehet alkotó módon felhasználni a 25 �klasszikus „nyersanyagot” : Ranódy tö­ mörítései, változtatásai egyaránt indo­ koltak. Kivételesen attraktív (a szó leg­ jobb értelmében) a film képi világa : S á r a S á n d o r felvételein nemcsak az ember, a táj, a falu is lélegzik. Az Á r v á c s k á n a k , sajnos, nincs ha­ sonló kvalitásokkal bíró „irodalmi film”párja. R é v é s z G y ö r g y K é t p o n t k ö z ö t t a l e g r ö v i d e b b g ö r b e című Szántó Tiboradaptációja unalmas és érdektelen (amit a gyermekmiliő sem képes megmenteni). F e j é r T a m á s, a B a lla g ó id ő képsorain (Fekete István művei alapján készült) ru­ tinnal, de kellő számú ötlet nélkül kom­ ponálta meg. Úgy hisszük, nem a válasz­ tott művek hibáztathatok — annál is in­ kább, mert fordulatokban gazdag, színes eseményeket feltáró könyvekről van szó. R é v é s z és F e j é r ezúttal nem nőtt fel a feladathoz. Másoltak, pedig egyéni mon­ danivalót is megfogalmazhattak volna — ahogy R a n ó d y tette. A magyar filmművészet legjelentő­ sebb produktumai súlyos veretű, ko­ mor hangvételű, drámai szituációkban gazdag alkotások. Klasszisfilmjeink kö­ zött nagyítóval keresve sem nagyon talá­ lunk derűs vígjátékot (talán a T i z e d e s t le­ számítva). Mindig készültek nálunk szó­ rakoztató művek, ezekre azonban a jó­ indulatú meó is csak a másod- vagy harmadvonal minőségi pecsétjét üthette rá. 1976 nagy slágere A k e n g u r u (Z s o m ­ b o l y a i J á n o s eddig operatőrként tevé­ kenykedett, ezzel a filmmel mutatkozott be mint rendező). A sztori átlátszó didak­ tizmusa és egyes jelenetek elnagyoltsága ellenére A k e n g u r u jó mulatság, hiszen helyzetei életszerűek, humora friss, po­ puláris kifejezőeszközei (fényképezés, ze­ ne stb.) is elismerésre méltóak. Különben A k e n g u r u is irodalmi köldökzsinórhoz kötődik: Bertha Bulcsu regénye nyomán született. B a c s ó P é t e r egy mai anekdota léggömbjét fújta fel másfél órás filmmé, a Z o n g o r a a l e v e g ő b e n összeállításakor. A cselekmény annyira sovány, hogy nem­ csak a zongora lóg a levegőben, hanem maga a filmépítmény is. Bacsónak re­ mek humorérzéke van, de ötleteit, té­ máit nem érleli meg eléggé. Túlságosan sok sablont alkalmaz a komikus karak­ terek jellemzésekor; ő sem megy a szom­ Könyvheti tallózás ként tartsuk számon a műfaji értékrend változásait. Ez utóbbit véljük megfele­ lőbbnek. A könyvheti lista élére az idén az irodalmi igényű visszaemlékezések, nap­ lók ( J á s z D e z s ő , L á z á r V i l m o s , T am ás A l a d á r s t b .) , valamint az esszék és a ta­ nulmányok ( B e r n á t h A u r é l , B á l i n t G y ö r g y , mult időben Évről évre nagyobb számjegyekkel jellemezhető „gyorsmérlegek” tanúsága szerint a kereskedelem azúttal is a „tel­ jesült” rovatba könyvelhette el a könyv­ hét forgalmi adatait. Ennél is fontosabb, hogy az akció művelődéspolitikai szándé­ kai is rendre sikerrel valósulnak meg. Megoldódni látszik a dilemma, hogy mi­ kor tiszteljük — az emberformálás folya­ matában felülmúlhatatlan —, érdeme sze­ rint a könyvet: ha évente egyszer né­ hány napot ünnepévé nyilvánítunk, s a közvélemény figyelmét direkt módon az irodalomra, az alkotókra irányítjuk; vagy ha ünneplés helyett elsősorban olvassuk a könyveket, és mindennapjainkat fénye­ sítjük ünnepi hangulatúvá olvasmányél­ ményeink nyomán. A könyvheti rendez­ vények jogát immáron újabb kedvező ta­ pasztalatok igazolják, eredményességük azonban csak hosszú távon érzékelhető. Társadalmunkban a könyv ünnepe nem — mint, ahogyan maga a könyv sem — önmagáért valóan létezik: ér­ tünk van mindenekelőtt. Nem közömbös tehát, hogy az évi több száz kötetből, melyeket emelnek a kiadók az ünnepi kiadványok rangjára; a könyvhét sikeré­ nek alapfeltételét ugyanis mindenkor a céljainkkal egybecsengő jó művek jelen­ tik. Ténykérdésnek tűnik, hogy ezeket ezúttal nem a szépirodalmi alkotások so­ rában találtuk elsősorban. Az viszont vi­ tatéma lehet, hogy problémaként szól­ j unk-e erről, vagy természetes jelenség­ 26 F ü l e p L a j o s , F ü s t M ilá n , I l l é s E n d r e , I l y ­ ly é s G y u la , L u k á c s G y ö r g y , P á n d i P á l, S ő t é r I s t v á n stb.) kínálkoztak. Miután a példaként felsorolt szerzők egyenként is minőségi garanciát jelentenek e műfajok­ ban, érthető, hogy műveik így egymás mellett a könyvhéten megjelent kötetek legmarkánsabb vonulatát képezik. Ezt a tendenciát csak erősíti, hogy a könyv ün­ nepére látott napvilágot a M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e címmel tervezett sorozat első darabja, újabb dolgozatok jelentek meg a G y o r s u l ó i d ő ben, átformálva indult új­ ra útra a Corvina Kiadó M ű v é s z e t é s e l ­ m é l e t - sorozata, és szintén nem szépiro­ dalmi mű a könyvhét két szakmai közön­ ségsikere: B e r k o v i t s G y ö r g y V i l á g v á r o s h a t á r á b a n című szociográfiája, valamint F. B resty á n sz k y Ilo n a K ovács M a r g it- monográfiája. Igaz az összefüggés: nemcsak a szer­ zőknek megtiszteltetés a könyvhéten „megjelenni” (műveikkel és személyesen is értendő ez), hanem a könyvünnep rangját, társadalmi presztízsét is fémjelzi egyebek közt, hogy két Lukács-művet (A f i a t a l H e g e l és A t á r s a d a l m i é l e t o n t o l ó ­ g i á j á r ó l I — I I I .) is időzítettek erre az idő­ szakra a kiadók (a K o s s u t h é s az A k a d é ­ m i a i közösen, valamint a M a g v e t ő ) . „Lu­ kács György — mint Hermann István jellemzi, egyhelyütt — egész életének szédba didaktikus tanulságokért. Néhány ellenállhatatlanul szellemes betét feled­ teti a nézővel, hogy a film alatta maradt saját lehetőségeinek. A magyar film átlagos színvonalát itt és most, 1976 első hónapjaira gondolva, jó közepesnek ítélhetjük. De ez nem rossz pozíció, még 1966—67-hez viszonyítva sem. A nemzetközi mezőnyfölényben változat­ lanul előkelő helyet foglalunk el. Csak néhány adalék. A H a m e g j ö n J ó z s e f cí­ mű filmről (rendezője K é z d i K o v á c s Z s o lt ) , melyet nálunk közönség és kritika egyaránt fanyalogva fogadott, külföldön elismerő méltatások láttak napvilágot, és az alkotást meghívták a San Remó-i és a San Franciscó-i fesztiválra. Törőcsik Mari Cannes-ból hozott haza jelentős dí­ jat, az A z o n o s í t á s t Nyugat-Berlinben ko­ szorúzta elismerés. Az évnek még nincs vége. F á b r i Z o l ­ tá n , G á b o r P á l, B á n R ó b e r t , S z ö r é n y R e ­ z s ő és mások filmjei remélhetően javít­ ják az idei mérleget. Bizakodjunk az újabb fellendülésben: a feltételek nagy­ részt adottak. V eress Jó zsef egyik fő tanulsága és fő vonala útépítés volt önmaga számára Marxhoz, a marxiz­ mushoz és leninizmushoz. . . A szerteága­ zó, a buktatókkal teli életmű motívuma­ ként sokan megjelölték már Lukács egyegy gondolatát, azonban véleményem sze­ rint ezt az életművet a lehetőségek kere­ sése tartja össze. Innen fakad néha szer­ teágazó — gazdasági, esztétikai, etikai és filozófiatörténeti kérdésekbe, sőt, még irodalomtörténeti problémákba is bele­ nyúló — volta, s innen fakad az is, hogy ennek az életműnek gondolati és mód­ szertani öröksége feltétlenül tanulságos a század utolsó harmadában is.” L u k á c s G y ö r g y két nagy igényű mun­ kája mintegy illusztrálja monográfusá­ nak szavait. Mert vajon nem a marxiz­ mus klasszikusaihoz fűződő alkotó vi­ szony tükröződik-e Lukács György abbé­ li szándékában, hogy konkretizálja a klasszikus német filozófia „forrásjellegét”, és ennek hátteréül a hegeli filozófia fej­ lődéstörténetét elemezze. Erre utal annak a felismerése is, hogy Marx azért kap­ csolódhatott közvetlenül Hegelhez, mert a hegeli rendszer kialakulásának folya­ matában a dialektika és az ökonómia kö­ zött sajátos kapcsolat állt fenn. „Gazda­ ságtan és filozófia, gazdaságtan és dia­ lektika belső összefüggésére gondolunk — írja Lukács György. — A filozófiatör­ ténet az idők folyamán mindinkább belátta annak szükségességét, hogy a mé­ lyebb összefüggések feltárásában és áb­ rázolásában túllépjen a szűkebb értelem­ ben vett filozófiai problémakomplexuso­ kon, s figyelmét arra irányítsa, hogy mi­ ként fejlődik a történelemben az emberi gondolkodás a konkrét valóság tudomá­ �nyos megragadásának széles totalitásá­ ban.” Nem kis eredmény szellemi életünk­ ben, hogy az 1938-ban írt, a 40-es évek végén németül megjelent „immanens He­ gel-kritika” immáron magyarul is hozzá­ férhető. Azt sem túlzás talán feltételeznünk, hogy a Marx utáni marxista filozófia több lett a háromkötetes o n t o l ó g i a meg­ jelenésével, mint volt annak előtte. Bár Lukács György eredeti szándékát megrö­ vidítette a szűkre mért idő — hiszen nyolcvanévesen fogott e hatalmas fel­ adathoz —, s amit megírt, nem lett on­ tológiai rendszer, „csak” — ahogyan ő nevezte — előmunkálat „egy majdan megírandó marxista ontológiához”. S mindez közel kétezer oldalon. Annak ellenére, hogy nem szabad következtetnünk szépirodalmunk hogy­ létére csupán abból, hogy a könyvhéten újként „mindössze” megbízható színvo­ nalú művek — például S z é c s i M a r g it, B e r t h a B u l c s ú , vagy R á k o s y G e r g e l y kö­ tete — jelentek meg, nem hagyhatjuk szó nélkül a hagyományos és népszerű antológiák elfáradásának tüneteit. Bár jó dolog, hogy a K ö r k é p , a S z é p v e r s e k , a R i v a l d a — és az í r ó s z e m m e l — előre kalkulálhatók, nem kevés problémát is okoz a szerkesztői elvek szükségszerű zártsága, a válogatás periodikusan visz­ szatérő gondja. Nem az antológiák elle­ nében tesszük ezt szóvá, hanem a meg­ újulási szándék ösztönzéseként. Mint aho­ gyan a kezdeményezést dicsérjük első­ sorban az A d d t o v á b b ! című antológia esetében is, amely az Írószövetség fiatal­ jainak J ó z s e f A t t i l a K ö r e és a M ó r a K ö n y v k i a d ó első közös vállalkozásának eredménye. Ellentmondásnak tűnhet, hogy örülünk ugyan a fiatalok újabb — rend­ szeresre tervezett — fórumának, mégis a kiadói szándékkal van gondunk. Nem azért, mert — mint, ahogyan az előszó magyarázni látszik — „ötvenöt író és költő nem alkothat azonos szinten”, ha­ nem. mert nem érzékeljük azt a mondan­ dót. amelynek továbbadására a kedvesen játékos, de egyszersmind határozott cím felszólítja az olvasót. Ez esetben is egy­ értelműbb válaszra várnak a „mit?, ki­ nek? és hogyan?” kérdései. Csatlakozunk — a szerkesztők állal megszólaltatott — K. A. vegyészmérnök véleményéhez: „Tudom, hogy a költők a mindenséggel mérik magukat, és el tudok képzelni olyan verset is — van ebben az antoló­ giában jó pár —, aminek csak dallama van, szinte énekel, és ezeket is szeretem olvasni; de az igazi kísérlet az, hogy ha mindenfelé járnak, és meghallják, meg­ látják, mi foglalkoztatja az embereket.... és ha ilyet találnak valamilyen írásban, azt elolvassák, de ha nem, akkor nem ol­ vassák, és mi haszna van az írásnak, ha ilyeneknek, mint például én, nem tet­ szik? Már bocsánat, hogy így kisarkí­ tom!” C so n g rád y B éla H irek, könyvek, írók „De hol az emigráns földje?” (Vaszilisz Vaszilikosz) Hírekkel kelünk, hírekkel fekszünk. Éb­ redésünk stimulátorai a hírek, lefekvésünk zsongítói a változatlan hevességgel ömlő hírügynökségi jelentések. A világ ott lüktet egyforma mindennapjainkban. Ma sokszoro­ san több történéssel (és a benne résztvevő személyekkel) érzünk közösséget vagy uta­ sítjuk el azokat, mint amennyivel valóságos kapcso'atunk van vagy lehetséges. A föld kicsiny lett, belefér hétköznapjaink vándor­ tarisznyájába: a világ napi híranyaggá szű­ kült. Még fásultabb pillanatainkban is, ha meg merjük magunktól kérdezni,: „mi kö­ zöm nekem mindehhez?”, — nem biztos, hogy elutasító választ adunk. Hiszen az egysége­ sült Egész tudatát már nehéz lenne kiik­ tatni a fejünkből. Még akkor is, ha jó l tud­ juk, a személyesség merő képtelenség. Vi­ szont a személyesség lehetet’enségének tu­ domásulvételével nem vesszük nyakunkba a tájékozatlanság belső bizonytalanságának terhét is. Olykor világ-aggodalmunk görcsös ko­ molykodásnak tűnik, különösen azokkal szemben, akik a hírek világegészre k iterje­ dő — krimiregény-szerű — immorális esz­ tétikai élvezetében lubickolnak. (Táboruk nagyobb, mint hinnénk.) A lehetséges (és meglevő) viszonyulási módok közül talán a m egkövethetőbb: az alkonyt „hírektől mocs­ kos”-nak látni, mint Radnóti tette. Persze, a világ nem minden híre „mocskos”, de az alapállás világos. Az esti magánbékénkre tö­ rő hírek nem egy rádiójáték élvezetet nyúj­ tó hangképei. Az ilyen szórakozásként való híranyagha'.lgatás, -nézés, -olvasás üres sze­ mélyességet jelent, mint a háttérzenélés. Ez­ zel szemben a Radnóti-féle alapállás aktív viszonyra ösztönöz. Mögélátni a rövidség, tö­ mörség jegyében (telexek, telefonhálózatok, televíziós láncok kényszertörvénye szerint) megfogalmazott hírügynökségi jelentések­ nek, hogy a történések részmozzanatai által (amire a kommentátorok is építenek), em­ berszabásúvá váljék a jelen történelemmé személytelenített valósága! Mindezt minek a segítségével? Nyilván­ valóan politikai és történelmi ismereteink gyarapítása a legkézenfekvőbb válasz. De létezik másik út is, anélkül, hogy kizárná az előbbit. Az, amit ugyancsak Radnóti kí­ nál: „Hispánia, Hispánia” es „Frederico Garcia Lorca” című verseivel. Az első, mint az internacionalizmus és szolidaritás tettek­ ben való megnyilvánulásának lenyomata — szolidaritási tüntetés után írta a költő. A második, mint művészeti élmény, hús-vér kötődés valakihez — itt történetesen Lorcá­ hoz —, kinek révén minden spanyolországi esemény szívközelbe jut. Tehát az irodalom, a művészet lenne a recept? Verset, regényt, filmet, drámát stb., minden hír mellé? Akárha azt is! Mert virtuális személyessé­ get jelent a látszattájékozottság magafitog­ tatásával, vagy a struccigénytelenség kö­ zömbösségével szemben. Jogos persze a kér­ dés, mi szóljon Ázsia, Dé'l-Amerika, még in­ kább Afrika oly sok népéről — még akkor is, ha olvasói vagy fordítói lemaradásról van szó. Globalitásigényünkön belül a változat­ lan otthonosságot mégis kontinensünk, a „Vén Európa” jelenti. Emlékezetünk, érzé­ kelésünk itt otthonos. Annyi a kapaszko­ dónk, hogy a hírügynökségi jelentések sem tudják távoli kontinenssé varázsolni Euró­ pánkat. Itt vannak m indjárt a Görög- és Spanyolországból érkező hírek. Mindazt ami e két országban történik, megtestesíthetnék mások is és többek is Én most mégis két íróra gondolok elsősor­ ban, és gyakran fölteszem magamban a kér­ dést: „Vajon mit csinál most Vaszilisz Va­ szilikosz? És mit Jorge Semprun? Nézem a televízió politikai adásait, forgatom a napi­ lapokat, a magazin-jellegű képeslapokat, s önkéntelenül is azt keresem, am ire ők fi­ gyelnének, amit ők látnának a hazájukról szóló jelentésekben, képeken. Még inkább iz­ gatnak azok a részletek, amelyekhez nekik nem is lenne szükség koncentrált figyelemre, mert érzékelésük mechanizmusa azokhoz a valóságszeletekhez tapad, amilyet én is láthatok, amelyről én is hallhatok, s ami fölött esetleg e'siklanék, ha nem az ő sze­ mükkel igyekeznék nézni. Mit jelentene például egy televíziós mű­ sorból Vaszilisz Vaszilikosz nélkül a görög parlament épülete, felfegyverzett, éles lő­ szerrel ellátott katonákka l? Nyilván nem többet egy jó l szerkesztett külpolitikai ri­ port poentírozott nyitóképénél, aminél lé­ nyegesen. jobban érdekelne a képeket kísé­ rő, de nem a képekre vonatkozó kommen­ tár. De Vaszilisz Vaszilikosz által a görö­ göknek azt a reményét, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus újból feléled haló poraiból, mint ahogy az ezredesek államcsí­ nye előtt már egyszer valószínűnek tűnt. Ezt a kollektív reményt és a vele járó küz­ delmet művek organikus világa őrzi ben­ nem. És elég a képernyő elektronikus fé­ nye, hogy a rég olvasott művek csukott szir­ mú élményrózsája kinyíljon bennem. És a képeket máris nem kizárólag a riporter szö­ vegének közvetettségével nézem, hanem a magam személyességével. Olykor mindhiá­ ba a kommentátor magyarázata, mert a kép, amit csak aláfestésként használ, előtér­ be tolakszik, és a kommentár figyelmen kí­ vül hagyásával teremtődik meg saját sze­ mélyességem, amit a riporter a maga él­ ményközvetlenségének szóbeli felkínálásával kívánt teremteni. Mert a parlament a körülötte álló ka­ tonákkal, nemcsak az általános politikai tanulságot jelzi számomra, hanem egy hús­ vér embert is, aki annak az „elmaradott országnak” az írója, „ahol az ember tudja, hogy ha írásra adja a fejét, valószínűleg fél életét börtönben fogja tölteni” — amiként Vaszilisz Vaszilikosz (saját vállalkozására is értve) megállapítja. Aztán a parlament utáni képek: az athéni utca, a siető emberek, a gépkocsik, egy bank homlokzata, egy utcai telefon, s a többi felvillanó részlet — ezek mind-mind bennem élnek, mert ott olvashatók a „Z naplója” oldalain. Athén — amelyről „elég sok rosszat” mond Vaszilisz Vaszilikosz; a gépkocsik — felesége egy rossz álom után a lelkére köti: „Vigyázz az autókkal! Meg­ ígéred?” ; a telefonok — az utcai telefonfül­ kék, amelyeket véletlenül mutat a kamera, tehát nem is tárgyai a helyzetképnek, de a „Z naplója” telis-tele van végtelen telefoná­ lásokkal, s így jelentéssel telítődik szá­ momra a vélet'enszerű tárgyi elem is. Aztán az ácsorgó szobafestők, akik az őszi szezont várják, mellettük a „pemzli, meszelő”, a vödrük meg az ecset... V árják, hogy valamelyik mester kényre-kedvre al­ kalmazza őket — éppúgy, mint a „Z, Szalo­ niki, Szaloniki” regénylapjain. Ez az a tér, amit a becsületes és önfeláldozó kőműves, az apró termetű Hatzisz, Lambrakisz (a le­ gendás Z) híve annyira kedvelt: „Főleg a posta felé szeretett kószálni, azon a téren, ahol a szobafestők meg a kőművesek vár­ tak munkára, vállukon ecset, lábuknál vö­ dör”. Már hálás vagyok a film készítőinek. Igen, azt az országot mutatják, amelyiket én is ismerek, ahol Vaszilisz Vaszilikosz regé­ nyei játszódnak, s ahol a „Z naplójá”-t ta­ lán máig sem adták ki, s ahová esetleg Va­ szilisz Vaszilikosz sem térhetett még haza emigrációjából. És Jorge Semprun, a szívünkhöz nőtt Spanyolhon fia, azé az országé, amely máig s nemzetközi szolidaritás csak Vietnamhoz mérhető példája? Nyilván azt a halált várta, amit a ha­ ladó világ cseppet sem kívánt, hogy később 27 �következzék be. Azt a halált, amelyet Pablo Casalsé és Picassóé előzött meg. Azt hiszem, mégsem átkozta a halál igazságtalan sor­ rendjét. Ködevő pszichoanalízistől mentes lélektani dialektikájával tisztán láthatta, hogy Francónak nem telhetett sok öröme a túlélésben. Mert a túlélés rettegést szül. A „most én következem” elkerülhetetlenségé­ nek rettegését. Casals és Picasso, a Franco haláláig emigrációs fogadalmat tett két bölcs, tudta ezt. Haláluk fenyegető memen­ to m ori lett Franco számára. De mit érez­ hetett Semprun Franco világnyilvánosság előtt folyó agóniáját figyelve, majd a halál­ hír hallatán? Megszabadult a tarkójára ne­ hezedő nyomástól, szétválasztotta magában a lelki megkönnyebbülést és a kialakult po­ litikai helyzet értékelését? Biztosan; és nyil­ vánvalóan hazavágyott. Nem a honvágy majd’ negyven éve tartó vonzalmával, ha­ nem a megváltozott helyzet ösztökélésére. Hiszen az események felgyorsultak. A saját illegális tapasztalatai szólalnak meg Diegó­ ban, „A háborúnak vége” hősében: „...napo­ kon át azzal kísérleteztek, hogy rekonstruál­ játok hazátokat, hogy hasonlóvá tegyétek emlékeitekhez, hogy belevigyétek álmaitokat makacs, kitartó munkával, Spanyolország távoli valóságába”. De lehet-e most valamit is érvényesen rekonstruálni, amikor minden nap más eseményt hoz? Szaporodnak a szél­ sőbal akciók,, tovább duzzad a sztrájkhul­ lám, még a rendőrök és a tűzoltók is tün­ tetnek; az általános amnesztia követelésé­ ben a legszélesebb társadalmi rétegek érte­ nek egyet; a kisebbségek nemezti autonó­ m iájáért vívott harc állandósult krízispontja az új helyzetnek; még a hadsereg soraiban is lassú erjedés indulhatott meg, amint a katonatisztek pere is jelzi. Arra is régen volt példa, hogy egy spanyol börtönből tö­ megesen szökjenek meg a politikai foglyok, m int most a segoviaiból. Egy rendszer ki­ múlásának sokasodó jelei. Az elhamarko­ dott diagnózis azonban még most is végze­ tes lehet, hiszen a reakció erejére és kímé­ letlenségére legalább annyi híranyagot lehet felsorolni, mint a tömegek aktivizálódásá­ ra. Elég ha arra gondolunk, micsoda appa­ rátussal vetették magukat a segoviai szöke­ vények nyomába. Azokban a napokban Semprun-Diego képzeletben menekülő elv­ társai elé siethetett a Pireneusok hágóihoz, rejtett hegyi ösvényeihez, amelyeken maga is sokszor átment, hogy az illegális megbí­ zatásokat teljesítse. Diego most élesebben vitatkozhat, mint valaha: „Tagadod azt is, hogy az emigrációban el lehet határozni, hogy egy bizonyos akciót, amelynek Spa­ nyolországban kell lezajlania, mikor és ho­ gyan kell végrehajtani. Nem képzelhetjük magunkat a bilbaói, barcelonai, madridi munkások helyébe, hogy helyettük határoz­ zunk”. Semprun-Diego persze tudja, hogy az emigráció és az otthoniak, az illegális appa­ rátus és a tömegek szembeállítása elvtelen. De hogyan érvelhetnének másként ezek a „száraz, fáradhatatlan, elhasznált férfiak, akik határozottak a részletekben, elvesztek egy nagy álomban, készek meghalni” ? Hi­ szen emigránsként, illegalitásban élni, csele­ kedni, egy erős, legális, offenzívában levő kommunista párt (a francia) kebelén, mi­ csoda alkalom ez az aktivitás kisiklásaira, az eszmék hasadásos osztódására, a türelem­ vesztésre, a fagyottkemén.y önfegyelmezés összeforraszthatatlan rianásaira! Aztán itt vannak az újabb hírek! Szin­ te egymás mellett a kettő: Panagulisz görög parlamenti képviselő rejtélyes halála és a spanyolországi Vitoria csendőreinek sortüze; s a halottak és sebesültek. Csak a kórosan gyenge emlékezetű re­ akció képtelen felidézni, hogy Panagulisz halála kísértetiesen emlékeztet a Lambra­ kisz elleni merényletre. Vaszilisz Vaszili­ kosz írta készülő regényéről: „Hogy sike­ rül-e a könyv, az voltaképpen attól függött, hogy mennyire találkozik a történelem és az egyéni sors azon bizonyos eszményi ke­ resztúton, ami minden író álma”. Akkor még a Lambrakisz-ügyet feltáró, világhíres- 28 sé vált regény írója maga sem gondolta volna, milyen kísértetiesen fog igazolódni a valóságban is a helyzetmegérzése az ezrede­ sek puccsával. Az pedig legrosszabb álmaiban sem jö ­ hetett elő, hogy az eset a kopírozottságig hasonlóan fog ismétlődni. Felesége álma — félelme a gépkocsiktól — Panaguliszon, a mai görög helyzet Z-jén csapódott le. Nyilván erre gondolhat Semprun is, aki a regényből készült, a regénynél is ismertebb film dialógusait írta. Semprun figyelme azonban elsősorban Spanyolországé lehet. Hiszen volt idő, ami­ kor a világ alig méltatta többre hazáját, mint apró híranyagra, néhány soros jelen­ tésekre, s az utazási irodák többet foglal­ koztak szülőföldjével, mint a hírügynöksé­ gek. És most vele együtt mindannyian — regényélvező olvasók, s a tömegkommuniká­ ciós eszközök csecsszopói — elmondhatjuk, miként Fábry Zoltán fogalmazza: „Minden körötted kavarog. Szobád csatatér és néma temető”. Pál József Berkovits György: Világváros határában Ejtsünk előbb néhány szót magáról a sorozatról. Mél­ tatói mellett nem kevés bírálója is akad, s joggal. Felróják az esetlegességet, az át­ fogó koncepció hiányát, azaz éppen a cím­ ben ígérteket kérik számon. Mások a mélységet, igényességet követelik, na­ gyob, átfogóbb szeletet a magyar valóság­ ból. E sorok írója is szóvá tett egy-egy fogyatékosságot az egyes kötetek kap­ csán. A legnagyobb hiányérzetünk abból fakad — bármilyen kitűnőek is legyenek az egyes kötetek részleteikben vagy egé­ szükben is —, hogy még nem akadt vál­ lalkozó, aki a legnagyobb társadalmi osz­ tály: a munkásság — s egyáltalán egy osztály, réteg (pl. az értelmiség) — ta­ nulmányozásába és ábrázolásába belevá­ gott volna. Ezek a könyvek így olyan mozaikoknak tekinthetők, amelyek nem (még nem) állnak össze egésszé. Gyara­ pítják, módosítják ugyan ismereteinket, de nem elégítenek ki. Hogyan lehetne ennyi és ilyen igénnyel „elvárásoknak” megfelelni? Csaknem sehogy. Talán, ha e g y e t l e n szerző vállalkozna az e g é s z or­ szág feltérképezésére, s ez a szerző érte­ ne mindazokhoz a szaktudományokhoz, amelyekről a kötetekben szó esett, ha egy­ általán egyetlen szerző munkája, élete elegendő lenne mindezen ismerethalmaz megszerzésére és feldolgozására. Az alko­ tócsoport gondolatát a sorozat jellege miatt kell elvetnünk, hiszen éppen az egyéni látásmód, maga a témaválasztás teszi érdekessé. Az, hogy ilyen, vagy olyan minőségben, de mindig vérbeli í r ó i teljesítménnyel van dolgunk. S ez sok mindenben kárpótol is a fentebbi hiány­ érzetünkért. M ag y arország fe lfe d e z é s e Ha B e r k o v i t s G y ö r g y könyvét pró­ báljuk „betájolni” a sorozatban, akkor rögtön pozitív jelzőket kell keresnünk. Ha nem adtuk volna már oda másnak is ezt a jelzőt (pl. László-Bencsik Sándor­ nak), akkor a legfontosabb kötetnek ne­ veznénk, de mindenképpen a legfonto­ sabbak egyikének. Ha László-Bencsik azt írta meg, hogy milyen egy jelentős mun­ kásréteg: a segéd- és betanított munká­ soké, akkor Berkovitstól megtudjuk, hogy h o n n a n jö t t, h o l la k ik é s h o g y a n é l e z a réteg. Réteget mondunk, és n e m . osz­ tályt, amely tágabb és gazdagabb foga­ lom. S talán éppen ezért nehezebben meg­ fogalmazható, leírható. Bárhogy is le­ gyen, Berkovits könyve mindenképpen párja László-Bencsikének, amennyiben ugyanannak a jelenségnek egy másik ve­ tületét rajzolja meg. Fontos és izgalmas feladatra vállalkoztak: a munkássá válás folyamatának a leírására. Tulajdonkép­ pen azt a munkát folytatják, amit a szá­ zadelő radikális polgári értelmisége, illet­ ve a munkásságból kiemelkedő értelmi­ ség elkezdett a tízes években. Ez a folya­ mat — a történelmi is, a tudományos, az írói is — sajnálatosan félbeszakadt, illet­ ve lelassult a Horthy-korszakban, s csak az ötvenes években gyorsult fel ismét. Miről is van szó? Az iparosításról. A ma­ gyar gyáripar, s következésképp a mun­ kásság kialakulása kb. száz éve indult, s tartott erős iramban az első világháború végéig. A két folyamat: a századelői és az ötvenes-hatvanas évek iparosodása, jól­ lehet, teljesen más történelmi szituáció­ ban zajlott, mégis sok rokonvonást is hordoz. Néhány példát: mindkettő a fa­ luról városba húzódó s z a k k é p z e t l e n pa­ rasztságot tekintette munkaerőbázisnak. A fejlődés jellege mindkét esetben exten­ zív volt: nagy tömegű és szakképzetlen munkaerőt igényelt. A másik vonás, amely az előzővel párhuzamos, hogy a munkaalkalom megteremtése nem páro­ sult az urbanizáció, a lakóhely kialakítá­ sával is. Gorombán fogalmazva: a város igényt tartott és tart a munkások tízez­ reinek a m u n k á j á r a , de nem tart igényt, sőt, terhesnek érzi őket mint városlakó­ kat! Hogy ez milyen feszültségekhez, mi­ lyen súlyos társadalmi gondokhoz veze­ tett, nos, e r r ő l szól Berkovits könyve. Az agglomeráció, az ipari nagyváros körül kialakuló sajátos településforma, a mun­ kásfalvak gyűrűje az ipari társadalom egyik tünete. Magyarországon történelmi örökség. Sajátos színezetet a közép-euró­ pai fejlődés ad. Az, hogy Budapest sze­ repe, amely még a monarchia idején alakult ki, betegesen eltorzult: ide­ tömörült az ipar. következésképpen a munkásság zöme is. Ez az áramlás a vidékről a munkahelyre: Budapestre, még ma is feltartóztathatatlan, noha, már tör­ téntek intézkedések a folyamat lassításá­ ra, megfordítására. Súlyos és még sokáig megoldhatatlan társadalmi gond ez. Ket­ tős vetülete van. A mezőgazdaság f e j l ő ­ désén ek egyik természetes velejárója, hogy a munkaerő egy része feleslegessé �válik. Az ötvenes évek szektás politikája indokolatlanul fel is gyorsította ezt a fo­ lyamatot. (Indokolatlanul, mert a mezőgazdaság modernizálását, igazi nagyüzem­ mé, tehát iparszerü gazdasággá alakítását akkor nem oldotta meg.) A másik vetület, hogy a város n e m tudja biztosítani a munkaerő-szükségletet, a beáramlás á l ­ l a n d ó . Mindenütt a világon. Ugyanakkor Magyarországon soha nem oldották meg kielégítően a munkások lakásgondjait, il­ letve arra kényszerítették a beáramló, te­ hát szakképzetlen, legrosszabbul kereső, legnehezebben élő réteget, hogy maga old­ ja meg ezt a kérdést. De hogyan? Úgy, hogy maga é p í t s e n ! Bent, a városban? Nem, mert ott magasabbak a telekárak (ha egyáltalán van telek), az építkezés költségei. Így az albérletből, ágybérletből szabadulni akaró munkás, ha lakni akart, a környező falvakban keresett le­ hetőséget, ahol olcsón kapott k ö z m ű v e s í ­ t e t l e n telket. Itt építette, építi fel olcsó anyagból szoba-konyhás kis családi há­ zait. Berkovits interjúiból, meggyőző elemzéseiből drámai kép rajzolódik ki. Az a hátrány, ami a szakképzetlenségből, az ágy- és albérlet kényszerűségéből fakad, csak részben kompenzálódik, amikor vé­ gül mégis felépül a családi' ház Gyálon vagy Vecsésen. Mert nagy árat fizet ezért a munkás. 8—10—15 évig keményen kell dolgoznia, kuporgatnia, lemondva közben a szórakozás és a művelődés lehetőségei­ ről is. Miután felépült a ház egy meg­ tervezetten, k ö z m ű v e s í t e t l e n faluban, vég­ eredményben önellátásra kell berendez­ kednie, magának kell megtermelnie a családnak szükséges zöldséget, gyümöl­ csöt, húst, mert a lakóhelyének szol­ gáltatásai falusiasak. Márpedig ez az életforma, amely egyszerre munkás és falusi, k o n z e r v á l j a önmagát. Ebben az életformában ugyanis sem erő. sem idő nem ju t a tanulásra, művelődésre, tehát a fel- és kiemelkedés útjára. Berkovits statisztikákkal és interjúkkal bizonyít. Az ezekben a munkásfalvakban felnövő gye­ rekekből alig tanulnak tovább. A felemel­ kedést — zömében — valamilyen szak­ ma megszerzése jelenti, a gyerekek jö­ vőjét determinálja a szülők társadalmi helyzete, értékrendje és értelmi szintje. Súlyos tények ezek. Berkovits nem mo­ ralizál. Stílusa még a legdrámaibb té­ nyeknél is mértéktartóan fegyelmezett, tényszerű és pontos. Analizál és nem kommentál. Ezzel nem azt állítottuk, hogy nem foglal állást. Maga a könyv, a té­ maválasztás is az: állásfoglalás! Ám a lét és tudat viszonyának elemzésekor — nagyon helyesen! — elsődlegesnek tartja magának a létnek az elemzését. Ennek a 44 falunak, félmillió embernek a tudata csak akkor változhat meg, ha megváltoz­ nak az é l e t k ö r ü l m é n y e k . Méltányos is, hogy változzon, hiszen komoly áldozato­ kat is hoznak. Amellett, hogy dolgoznak a főváros üzemeiben, szolgáltatóiparában (egyre többen ott), a nemzeti vagyont is gyarapítják, amikor hajlékot építenek ma­ guknak, megművelik a kertjeiket. Hogy ez az életforma áldozatos, azt érzik, de természetesnek tartják, elfogadják. Ér­ tékrendjükben három dolgot emelnek ki, s ez a család, a munka és takarékosság. A munka a domináns elem. Legtöbbjük még gyerekkorában kezdte valamelyik távoli faluban vagy tanyán, s nem hagy­ ja abba idős korában sem. Elpocsékolt időnek érzi, amit nem munkával tölt, s ilyenkor lelkiismeretfurdalása van. A te­ vékenység, amely előbb csak eszköz a boldoguláshoz, később már deformál: igé­ nyük sincs másra. Az óriásira duzzadt munkásfalvak közművelődési fórumai ki sem tudnák elégíteni a tömeges igényt, ha lenne. A helyi tanácsoknak egyszerűen nincs keretük rá, mert járda kell, víz, villany, hogy legalább kullogjanak a hir­ telen megduzzadt települések elemi igé­ nyei után. Így alakulhatott ki az az abszurd helyzet, hogy nem egy könyvtárban nem ju t egy könyv egy lakosra! Elavult, le­ romlott a mozihálózat, a kultúrházak, a népművelők riadtan menekülnek a re­ ménytelenül nehéz feladat elől. Gyatra a szolgáltatás, nincs elég bölcsőde, óvoda, napközi, holott ezekben a falvakban az országosnál nagyobb a gyermekáldás, hi­ szen a település lakosainak átlaga fiatal, termékeny korú. Berkovits olyan töményen és olyan sok tényt tár fel, hogy az olvasónak lép­ ten-nyomon meg kell állnia az olvasás­ ban. A szerző maga is bevallja: küzdel­ met vívott ezzel a hatalmas és szerteága­ zó tényanyaggal. Végül is nem kerülhette meg, de nem is tér ki a történelmi elem­ zés elől sem. Noha, a könyv a szociográ­ fiai irodalom hagyományos példáiból ta­ nult, történeti munka is. Nemcsak jelzi egy munkásréteg és egy településforma, a munkásfalu mai állapotát, de megrajzol­ ja a magyar társadalom mozgásának, ten­ denciáinak fő irányát is. Elindul valaki egy faluból munkát keresni. Albérletben sínylődik évekig. Találkozik párjával, gyereke születik. Lakásra nem számíthat (nem budapesti lakos), mert n in c s . Telket vesz (mondjuk, Halásztelken, Lakihe­ gyen), rokoni, baráti összefogással kis há­ zikót épít, és dolgozik, míg él. A gyere­ kei azonban már itt nőnek fel, s második nemzedékbeli munkások lesznek, akiknek már könnyebb — hiszen szakmát tanul­ hatnak, nem kell mindent elölről kezde­ niük. Ez a sablon, ám emögött a sablon mögött emberek, egyéni sorsok sorakoz­ nak, konkrét életek. S Berkovits nem rest utánajárni, hogy megmutathassa, a mag­ nófelvételek sokaságát hasznosítva, az egyéni sorsokat, típusokat is. A mun­ kást, ak i falu n él. ( S z é p i r o d a l m i , 1 9 7 6 .) Horpácsi Sándor László Lajos: Esték a klubban Nem „illő” dolog egy könyvrecenziót a szerző frissen kapott díjára hivatkozás­ sal kezdeni, de hallgatni (róla) sem böl­ csebb. L á s z l ó L a j o s , aki SZOT-díjat ka­ pott 1978-ban, egy vidéki — pécsi — rá­ dióstúdió munkatársa. Ám ezt a szép el­ ismerést aligha csak a rádiós tevékenysé­ géért kapta; már az U r á n b á n y á s z o k cí­ mű riportkönyvét kedvezően fogadta a kritika, s az olvasók is. Azt, hogy a nagy átlagtól eltérő újságírói teljesítménnyel van dolgunk, a pécsi színház is „felfedez­ te” : a minap volt az U r á n b á n y á s z o k szín­ padi változatának a bemutatója. A közvélemény — s nem egyszer jog­ gal — nem sorolja az irodalmi műfajok közé a riportot: elkedvetleníti a napila­ pok (s különösen a vidéki lapok) sablo­ nos, ízetlen betűmasszája, a sok rutinból, hevenyészetten „felszedett” információ­ ból összeütött riport. Ezekből a riportok­ ból egyszerre hiányzik a jó írás sava-bor­ sa: az érdekes téma, a szellemi izgalom, feszültség, a szellemes, fordulatos stílus és nem utolsósorban maga az ember. László Lajost is kísérti olykor a rutin (vannak vissza-visszatérő kérdései, fordulatai), ám a kötetét végigolvasva rájön az olvasó, hogy nagyfokú tudatossággal van dolga. Nem kevesebbre vállalkozott a szerző, mint h i c e t n u n c az életformaváltozás, a tudatátalakulás nem mindig látványos jeleinek a megfigyelésére. Igaz, „csupán” a jelenséget mutatja, soha nem kommen­ tálja agyon a tényeket, de e jelenségvilág­ ban tudatosan mozog és jól szerkeszt. Vé­ gül is a „vágó”, a szerkesztő munkája eredményezi, hogy egységes képet kapunk a mozaikokból összeálló jelenséghalmaz­ ból. A cím is jelzi, hogy László Lajos e kö­ tetében a szabad idő eltöltésének, vagy éppen elpocsékolásának a módjait kutat­ ja. A 44 órás munkahét bevezetése, a gazdasági gyarapodás új módon vetette 29 �fel a szabad idő értelmezését. Ma már ugyanis az az alapvető kérdés, hogy mire s z a b a d , mire használjuk fel? S hogy ez mennyire nem csupán akadémikus kér­ dés, arra utal a sok száz publikáció, a tár­ sadalomtudományok fokozott érdeklődé­ se (lásd pl. Szalai Sándor, Köpeczi Béla stb. írásait!), a népművelés növekvő gond­ jai. Kimondhatjuk tehát, hogy aki a sza­ bad idő felhasználását kutatja, az az é l e t ­ m ó d o t , életszemléletet is vizsgálja, s ebbe valamilyen módon beletartozik maga a termelés, a munka szférája is. Főleg a fiatalok érdeklik, az ő szabad idejüket te­ szi nagyító alá. A kép izgalmas,e lkedvet­ lenítő, olykor szívszorító. Mert László La­ jost nem a megoldott problémák érdek­ lik, nem jelentést ír arról, hogy minden rendben van, hanem azt feszegeti, hogy mi van a jelenségek m ö g ö t t , az embe­ rekben? Munkahipotézise, már-már fixa ideája is az, hogy a legértelmesebb idő­ töltés a klub. Így tűnik első látszatra (mert mindent a klubtól, a klubhoz mér), ez a „kályha”, ahonnan elindul, ahová visszatér. Ehhez viszonyítja a különböző értelmes és az önpusztító, ostoba tevé­ kenységeket is. László Lajosnak igaza is van, amikor a klubmozgalomban, a je ­ lenség mögött az e m b e r i k ö z ö s s é g e k e t ku­ tatja. Hiszen, ha van gondolat, amely a szocialista társadalom fundamentális esz­ méje, akkor az éppen a közösség, a kö­ zösségi ember. Így érzik ezt a megkérde­ zett fiatalok is (még akkor is, ha nem tudják ilyen pontosan megfogalmazni). De miért gond ez? — kérdezhetné valaki. Hiszen mindenki a társadalomban, vala­ milyen közösségben él. A társadalomban igen, de nem mindenki közösségben: jó, megtartó, inspiráló, segítő, alkotó közös­ ségben, melyben ki-ki otthon lehet, meg­ találhatja a helyét, anélkül, hogy fel kel­ lene adnia önmagát. Ilyen értelemben nem jó közösségek a munkahelyiek sem — ál­ talában, noha, igen sok a jó kivétel is —, mert heterogének, esetlegesek és állan­ dóan változóak. Különösen a fiatalokra érvényes ez, mert körükben a legnagyobb a fluktuáció. A riportokból kiderül az is, hogy az iskola és a népművelés mintha felkészü­ 30 letlen lenne a feladatok megoldására. A pozitív példák sohasem „profik”, hanem lelkes, valóban áldozatkész emberek, akik „hobbyból” teszik, amit tesznek, míg a „hivatásosak” többnyire csak siránkozá­ nak. Ilyen Erzsébet, de ilyen az a laka­ tos ( R e i c h t b r ü d e r l i c h d i e H a n d ! ) , aki anyanyelvi szakkört szervez az egyik sváb faluban, a pécsi tanárnő, aki angolra ta­ nítja a bányászokat, eszperantó szakkört szervez, az egyik KISZ-titkár, aki társa­ dalmi munkára, kirándulásra szervezi a csellengő fiatalokat (A M e c s e k é r t ) . Ezek az emberek — míg bírják energiával, míg meg nem házasodnak, vagy lehetetlenné nem teszik őket ( H a l d o k l ó k l u b ) , valóban magukkal tudják vinni a környezetük fiataljait. Igen. de nekik is többféle el­ lenállást kell leküzdeniük. Elkedvetleníti őket a fiatalok egy részének durva közönye és önzése, a felnőttek maradisága és ciniz­ musa. Az, hogy sok értelmes szülő jobb sorsot szeretne a gyerekének, de hogy mi az a jobb, erről már lehet vita. Sokan csak az anyagi boldogulást értik ezen. s ezért erejükön felül is vállalnak min­ dent. ( O l v a s t a W a t s o n k ö n y v é t ? ) Ám a v a n , a birtoklás éhsége sokakban nem is­ mer határt. A munka így nem az éssze­ rű gyarapodás, a harmonikus élet forrá­ sa, de az örömtelen gürcölés, sőt — nem egyszer —, maga a tragédia. László La­ jos szót próbál érteni ezekkel a fiatalok­ kal, felnőttekkel is, de az esetek többsé­ gében „vereséggel” kell elhagynia a tere­ pet. Ezek az ősi, megrögzött nézetek, nor­ mák olyan erősen vésődtek be egyes em­ berekbe, hogy azok — úgy tűnik — csak velük múlnak el, életükben ők maguk már nem változnak. Előfordul továbbá — sajnos — az is, hogy azok válnak kerék­ kötővé butaságukkal, önzésükkel, akar­ nokságukkal, akiknek éppen segíteniük kellene: a gazdasági vezetők. Szinte hi­ hetetlen, hogy ma még kijelentheti Ma­ gyarországon vezető, hogy „elég a pa­ rasztnak a nyolc általános, ha a szakmá­ já t tudja” ( S i n u s , c o s i n u s é s a t ö b b i e k . . . ) . Nem gondolkodtatja el ezeket a vezető­ ket a rossz gazdasági eredmény, a nagy fluktuáció, a munkások, fiatalok közö­ nye, duhajkodó életmódja sem. A megol­ dás nem lehet más. mint a riportban: le kell váltani őket. De felvet ez a problé­ ma egy másik kérdést is. ami hovatovább, egyre sürgetőbb, égetőbb lesz: megelé­ gedhetünk-e a vezetőink kiválasztásakor az ilyen-olyan szintű szaktudással, ha az nem párosul a kultúra értésével, igény­ lésével, igenlésével is? A fiatalok ugyan­ is o d a f i g y e l n e k erre is: a példára. Jóra is, rosszra is. László Lajos klubokat látogatott: vá­ rosiakat, falusiakat, rosszakat és jól mű­ ködőket. Sorsokat elemzett, sok-sok em­ berrel elbeszélgetett. Izgalmas könyv ke­ rekedett belőle, amely „olvastatja ma­ gát”, felráz és elgondolkodtat. Figyel­ meztetés is ez a könyv: figyeljünk oda a fiatalokra, mert egy (nem elhanyagolható) hányaduk „gazdátlanul” lődörög a világ­ ban. Az alkohol, a futókalandok, a kom­ mersz beat csak ideig-óráig köti le őket, tudást, célt nem ad. Nem kevés köztük a deviáns, akik sodródásuk közben a tör­ vénnyel is szembeütköznek: nem bűnö­ zők, de azzá is válhatnak, ha nem talál­ nak értelmes tevékenységet, célt, m eg ta r ­ t ó közösséget. Társadalmunk a lépésváltás korát éli. Tudjuk, hogy mi a célunk, de a formákat még keressük. László Lajos riportjai azt sugallják, hogy az ember csak a közös­ ségben lehet otthon igazán, s ott is akkor, ha a kultúra szervesen beépül az életé­ be. Ám, hogy ez így legyen, az egész tár­ sadalomnak, az egész társadalomban na­ gyobb megbecsülést kell szerezni a kultú­ ra értékeinek, a kultúra munkásainak, napszámosainak: pedagógusainak, nép­ művelőinek, tegyék a dolgukat hobbyból, vagy szerény bérezésért. . . ( K o z m o s z , 1 9 7 5 .) H. S. K É P JE G Y Z É K: címoldal: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Vasárnap 6.: Szentgyörgyi József: Madárijesztő I. 9.: Szentgyörgyi József: Létrák 10.: Hibó Tamás: Vázlat I. 13.: J. Przybyl (Lengyelország): Koleda 18.: Fábián Gyöngyvér: Sziklák 18.: Hibó Tamás: Vázlat II. 20.: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Nyár 22.: Szentgyörgyi József: Madárijesztő II. 23.: Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Rajz 29.: Seres János: Fények 30.: Szentgyörgyi József: Rajz borító 3.: J. Przybyl (Lengyelország): Salgótarján zenéje Fábián Gyöngyvér: Anyaság Szabó Erzsébet (Csehszlovákia): Nő B. Vulekovič (Jugoszlávia): Nógrádi táj borító 4.: Szentgyörgyi József: Hazatérés �III. Nemzetközi Művésztelep Salgótarján, 1976. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/69f55d3213ff341c5bb91b18c3a3e1e5.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/214820a3ccab748e54501f62afbb616b.pdf 7f959343f71c1783052922d468b65092 PDF Text Text 1976 4 Szocializmus és kultúra Képzőművészeti életünk új minőségéről Madác. -emlékérmesek ,,megvallatása” Hajnóczy Péter és Pál József prózai írása, Veres János, Banos János és Hann Ferenc versei Nógrádi dokumentum ok a Rákóczi-szabadságharc korából Munkásfiatalok országos versmondó versenye PALÓ C FÖLD Ú j igények, nagyobb követelm én yek a la k ítjá k a m űvészeti élet jelenét, form álják fejlődési irányait. Nem a rem ekm űveket d irek ­ tívák alapján m egrendelő „h iv a ta li” szándékokról van szó, hanem „egy tudást és kultúrát kereső nép v á rja íróink, m űvészeink eliga­ zító, szép szavát, eszm éltető alkotásait. O lyan alkotásokra vágyik, am elyek önm aga m egism erésére, az em ber otthonosan és igazságo­ san berendezett életének eszm ényeire ta n ítjá k ”. Ezek az alkotások csak akkor születhetnek meg — feltételezve persze a valóság m űvészi értéket terem tő m egform álásának képes­ ségét — , am ikor az alkotók nem divatok, „irán yzatok ” nyomán, ha­ nem a valóság alapos ism eretéből építkeznek; am ikor m ondaniva­ lóju k a közösségnek és a közösségért fogalm azódik m eg; am ikor nem egym ás m éricskélése, rangokkal, kapcsolatokkal és an yagiak ­ kal kifejezett presztízse a m érvadó; am ikor nem a n yilatk ozatok m egfogalm azását, hanem a m űvek, eszm ényeket és értékeket adó alkotások révén k íván n ak önm aguk, gondolataik irán t figyelm et kelteni. Szűklátókörű provincializm us lenne nógrádi léptékkel m érni az a l­ kotóm unka fejlődési ütem ét. A zo k az eszm ecserék, am elyek a k ö ­ zelm últban alkalm at adtak a m egye m űvészeti életét jellem ző voná­ sok felm érésére, az ú jabb tendenciák elem zésére — országos viszo­ nyításokon alapultak. A m egyében élők, a m űvészet iránt va lam e­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �lyest érdeklődők előtt is közism ert, hogy az elm últ m ásfél évtized ­ ben elsősorban a képzőm űvészet fejlődése, az alkotóm unka feltéte­ lein ek javítása, a kiállítási program ok gazdagodása, a m ecenatúra egészséges erősödése kapta a legtöbb figyelm et. A koncentrált erő­ feszítések eredm ényei ism ertek: N ógrád (s főképpen Salgótarján) az ország m űvészeti térképének számon tartott, jelentős pontja. Már m a látszik azonban, hogy a fejlődésn ek ez csak az egyik nélkülözhetetlen, de csak kezdeti fázisa lehetett, hiszen az alkotók szám ának gyarapodása, a kiállítási és vásárlási a lk alm ak bővülése nem öncél — a közösségben tovább élő m űveken van a hangsúly. A közönségen, m ely érdeklődik, érti és befogadja az alkotásokat, s a m űveken, m elyek a m i világun król, korszerűen és elkötelezetten szólnak. Ez a bonyolultabb, az alkotókat orientáló, a közösséget fe l­ készítő nevelő m unka m a m ár nélkülözhetetlen feltétele a továbbha­ ladásnak. K épzőm űvészeti életünk m a tapasztalható gondjai — a stagnálás tünetei — összefüggnek azonban e terület kiem elt helyzetével is. A nagyobb és szerves fejlődésből fakadó hagyom ányokkal rendelkező szellem i-m űvészeti központok p éld ája m u tatja: ha egyik va g y m á­ sik alkotói-m űvészeti ág nem egy szélesebb ívű, eleven, alkotásra serkentő m űvészeti életnek része — belterjessé válik, éppen m ono­ polhelyzete lesz fejlődésének legfőbb akadálya. (Ahol például a képzőm űvészeti életet nem segíti az irodalm i élet, nem kapcsolód­ hat a zenei, színházi stb. élethez, befeléfordulása, bázisának szű­ külése előbb-utóbb törvényszerűen m egm utatkozik.) A z alkotásra ösztönző légkör azonban nem csupán m űvészetszer­ vező m unka eredm énye. Ha m aguk az alkotók nem élnek a m eg­ ú ju lást adó társadalm i kapcsolatokkal, élm ényekkel, ha „a tiszta forrás” absztrakcióvá vá lik , akkor a stagnálás, a zsáku tcák g y a ra ­ podása erősödik, az eszmei biztonság törvényszerűen gyengül. A m űvészeti közéletet form áló' konstruktív erők nagyobb a k tiv i­ tása és a k ritik a felelőssége, elvszerűsége az ú jabb kibontakozás fontos feltétele. M a a vid éki alkotók — a h elyi erők szabta lehető­ ségek m iatt is, az országos figyelem bizonytalansága következtében is — hátrányos helyzetben vannak. (A z országos fórum ok ritkán — s nem elég következetesen — érték elik a vid éki folyóiratok m un­ káját, a zen ekritika fővárosközpontúsága is közism ert, a nagyobb vid éki k iállítások m éltatásában pedig időnként a szem élyes kapcso­ latok, a p rivát szempontok nagyobb figyelm et kapnak, m int a m ü­ vészetpolitikai, esztétikai érdekek.) A gondok szám bavétele egyúttal a továbblépés irán yait is segít tisztázni. Ezért is lesz, lehet a következő időszak m űvészetpolitikai m unkájában nagyobb szerepe az alkotókat orientáló társadalm i k ap ­ csolatoknak, élm ényeknek, ezért k ell — a közm űvelődés fejlődése kínálta lehetőségekre építve — a m űvészeti élet „h átterét” bővíte­ ni, ezért k ell elevenebb szellem i élet kialakításán m unkálkodni — a zene, az irodalom , a színházi ku ltú ra pozícióit ja v ítv a . E zért nem lehet m ellékes az am atőr m űvészeti m ozgalom jövője, a nagyren ­ dezvén yek koncepciója sem. M a alkotásra ösztönző légkörben élünk. Százezrek életét form áló folyam atok, nem zedékek ú tjá t alakító tervek, hagyom ányokat te­ rem tő kezdem ényezések, izgalm as, állásfoglalásra késztető ellen t­ m ondások tanúi és részesei vagyu n k. O lyan korban, am elyben a langyos jelen lét senkitől sem (a m űvésztől m ég kevésbé) fogadható el, olyan időszakban, am ely az em bert gazdagító, az em berért szó­ ló szocialista m űvészetet ösztönzi. S ez nem határozatokkal oldha­ tó meg, de az alkotói felelősséggel együttjáró feladatokat jelent, m űvekben kifejeződő cselekvést igényel . K iss A u rél TARTALOM 3 E. A. B a ller: Szocializm us és ku ltú ra 5 B ereczky Loránd: Sikerek, gondok, rem ények 7 Sulyok László: M adách-em lékérm esek „m egvallatása” 9 K ő-Szabó Im re: Új élet felé. Rom hány 11 V eres János: V idít az ég, C sillagok fia 11 Banos János: H avak havában 11 Hann Ferenc: Stílu sgyakorlatok a hetvenes évek avitt d ivatja szerint 12 H ajnóczy P éter: H ány óra? 14 H ajnóczy P éter: A fűtő 18 P ál József: Leanderlevél 22 Tam ás István: K ötéltánc, K esely, B al 23 Lakos G yörgy: R ákóczi és m egyénk korabeli irodalm a 25 L eblancn é K elem en M ária: D okum entum ok a Rákócziszabadságharc N ógrád m egyei esem ényeihez 27 M unkásfiatalok országos 27 Palóc Múzeum, 1976 (G aram völgyi József) 28 K öpeczi B éla — R. V árkonyi Á gnes: II. Rákóczi Ferenc (Rásó József) 29 Ratkó József: T örvénytelen halottaim , 30 Iluh István: versm ondó versenye (C sík P á l) Jó reggelt, fén y (Horpácsi Sándor) A cím oldalon és borítókon B álván yos Huba m unkái TÁRSADALOMPOLIT IKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN D EX : 25.925 76.5815 N. m. Ny. St. 1600 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Szocializmus és kultúra Az SZKP KB-nak a párt XXV. kongresszusa elé terjesztett beszámolójában L. I. Brezsnyev kiemelte: „A kommunizmusra való áttérés elérése érdekében nem csupán az egész társadalom gazdasági, hanem kulturális fejlődésének is magas színvonalat kell elérnie”. A kommunista építés gyakorlata tehát a Szovjet­ unióban különös figyelmet szentel a kultúra problémáinak: ami­ nek bizonyságául ki kell emelni, hogy a tudomány, a művészet és az oktatás, de a szocialista kultúra mint egész fejlődésének kérdéseit olyan, egyik legfontosabb pártdokumentumban is ki­ dolgozták, mint „A népgazdaság fejlődésének fő irányai a Szov­ jetunióban 1976— 80 között”. Ugyanakkor a szocialista társadalomban a kulturális hala­ dás elméleti és politikai aktualitásának problémája a jelenlegi nemzetközi helyzet és az ideológiai harc sajátosságaiból is ered, ami a következőket teszi szükségessé: a) a kulturális-történelmi haladás, és ezzel kapcsolatos különböző antikommunista elméle­ tek polgári koncepcióinak a kritikája, és b) a jobb- és baloldali revizionizmus különböző jelenségeinek leleplezése. A KULTURÁLIS FORRADALOM LENINI ELMÉLETÉNEK LÉNYEGE A marxizmus tanítását továbbfejlesztve a szocialista forra­ dalom következtében a társadalom szellemi szférájában végbe­ menő forradalmi változások törvényszerűségeiről és a régi kul­ túrának egy új típusúval való felváltása szükségességéről, a kulturális forradalomról alkotott következetes és logikus elmé­ letet Lenin dolgozta ki. Mi a lenini kulturális forradalom elméletének lényege, és mi a jelentősége a mai korunkban? Ez a kérdés különös érdek­ lődésre tart számot. Amennyiben ugyanis különböző országok más-más utakon jutnak el a szocialista forradalomhoz, különféle körülmények között valósítják azt meg (figyelembe véve a konkrét, történel­ mi, nemzeti és egyéb sajátosságokat), akkor vajon a kulturális forradalom — ahogy a revizionisták állítják — nemcsak a ke­ vésbé fejlett országok számára kötelező-e? Nem lehetséges-e, hogy szükség volt erre Oroszországban, ahol a lakosság 73 szá­ zaléka írástudatlan volt és több tucat még az írásbeliséggel sem rendelkezett, de nincs rá szükség a fejlett tőkésországokban? A marxizmus erre a kérdésre válaszolva hangsúlyozza: a kulturális forradalom, mint a kommunista forradalmi kialaku­ lásnak egyik legáltalánosabb törvényszerűsége, valamennyi or­ szág számára kötelező, még a legfejlettebbek számára is. Miért? Ismeretes, hogy a kapitalizmusban az emberi kultúra fej­ lődésében óriási ugrás megy végbe. Ez a kor az ész legnagyobb győzelmét jelenti. A korhoz a művészet és az irodalom legna­ gyobb mestereinek neve fűződik: nagy tudósokat és feltalálókat adott a világ számára. A kapitalizmus korszakában jelennek meg az olyan tömegkommunikációs eszközök, mint az újság, rá­ dió. mozi, televízió stb. Ugyanakkor a kapitalizmusban a szellemi fejlődés az em­ beriség nagy tömegeinek kárára megy végbe: a kultúra valódi alkotója kívül reked a kultúrán. Ezt az ellentmondást jellemezve, Marx a következőket mondja: „...M in él kulturáltabb az a do­ log. amit a bérmunkás létrehoz, annál barbárabb ő maga; ...mi­ nél átgondoltabb az a munka, amit végez, szellemileg annál ki­ fosztottabb és a természet igájának még kiszolgáltatottabb.” Ezt a kapitalizmus ideológusai is elismerik, beleértve az „elit-elmé­ letek” híveit. Ebből a tényből azonban a marxizmussal ellenté­ tes következtetést vonnak le, mivel úgy teszik fel a kérdést: tud a szellemileg kifosztott munkás a kultúra igazi alkotója lenni? Azaz: a dolgozók szerepe, szerintük, a kultúra fejlődésében az, hogy megteremtsék az alkotás feltételeit a kiválasztott „szellemi elit” számára. Közben azonban „elfelejtik” , hogy mind az eszté­ tikai érzék, mind a mesterségbeli tudás, mind a művész tehet­ sége nem más, mint az embermilliók alkotó tevékenységének eredménye — a kőszerszámok megmunkálásától kezdve, a bar­ langművészet naiv rajzaiig. „Elfelejtik” , hogy a Newton előtti nemzedékek százai mindennapi életük során az általa megfogal­ mazott törvények szerint cselekedtek, ezzel készítve elő magát a newtoni felfedezést: vagyis tehát, hogy a nagy alkotások min­ dig az egyszerű emberek millióinak tettein alapulnak, az ő alko­ tó tevékenységükben kelnek életre, öltenek testet, fejlődnek. „A zenét a nép alkotja, mi zeneszerzők csak elrendezzük” — mondta Glinka. A kulturális értékek nem mások, mint az alko­ tó tevékenység materializálódott formái. S csupán abban az esetben lépnek elő kulturális értékké, miután már elsajátították őket, új életet kapnak a további alkotó teremtésben: az elmélet fejlődésében vagy a valóság gyakorlati, tárgyi átalakításában. A tőke világában az uralkodó osztályok nem csupán mások munkájának eredményeit sajátítják ki maguknak, hanem azok alkotó tevékenységét is. Hogyan megy ez végbe? A tőkés munkamegosztás az embert a gép tartozékává vál­ toztatja. A burzsoázia természetesen kénytelen bizonyos fokig „gondoskodni” a munkások kulturális szintjéről, ez a „gondos­ kodás” azonban nem megy tovább a termelés követelményeinél, és elvileg egyenlő a gép tökéletesítéséről való gondoskodással. (A japán Sony cég például rendszeres kémiai, fizikai és elektro­ nikai foglalkozást tart a munkások számára. Ezek az órák azon­ ban kimondottan utilitárius jellegűek. Miközben a dolgozók munkáját a tőkés munkamegosztás a gépnek rendeli alá. hiány­ zik a munkások önálló tevékenysége, nem alkotó, mechanikus funkciókká korlátozza azt.) Ilyen körülmények között a munkás olyan kultúrát hoz létre, amely teljesen feloldódik a tömegben és elveszti individualitását. Mivel a kulturális-történelmi folya­ mat alanyaként, szubjektumaként a nép csak mint összesség je­ lenik meg, a dolgozók egész alkotó tevékenysége is úgy jelenik meg számukra, mint valami ismeretlen, nem hozzájuk tartozó — idegen tulajdon. Sőt mi több: mint velük (ti.: a tőkésekkel) szemben ellenséges erő. És ez még nem minden. Mivel azonban a kultúra, mint tu­ lajdon nyilvánul meg, és az emberek többségének szellemi vi­ lágát vásárlóerejük korlátozza, így ez közvetve vagy közvetle­ nül korlátozza a kultúrával való egyesülésüket is. (A fentebb már említett Sony cég munkásainak havi bére például 15 %-kal kevesebb, mint az átlagos országok keresetei: következésképoen a cég a termeléshez szükséges kereten kívül korlátozza a kultu­ rális felemelkedés lehetőségeit is.) Még a tömegeknek a kultúrá­ val való ilyen mérvű egyesülése is megijeszti azonban a burzsoá­ ziát. A nép szellemi erejének növekedésében — nagyon helye­ sen — saját létét látja veszélyeztetni, ezért (érdekei szerint) a kultúra elleni harcot sugallja. (A középkori máglyák elhalvá­ nyulnak a Hitler-jugendok barbárságaihoz képest, akik pedig a sors iróniájaként a világ egyik legkulturáltabb nációját „kép­ viselték.” De még ott is, ahol a dolog nem fajult el ennyire, lát­ ható a modern kapitalizmus ellenséges viszonya a kultúrához.) Megnyilvánul ez a szellemi közszükségleti cikkekben, amit „tö­ megkultúrának” neveznek, csakúgy abban a tartalmatlanságban, ami a modern „elit kultúrát” jellemzi. Nem véletlen, hogy a kommunistabarátsággal egyáltalán nem vádolható amerikai publicista, Griffith, „A hájasok kultú­ rája” című könyvében felteszi a kérdést: „Nem vagyunk-e hal­ dokló kultúra, miközben az anyagi érdekeket ki tudjuk elégíte­ ni?” Ennek a félelemnek megvan az anyagi alapja: a szellemi és fizikai munka közötti antagonizmus a szélsőkig fokozódott, ez viszont kibékíthetetlen ellentétben van a kapitalizmus egyik alapelvével, az utilitarizmussal. Az alkotó individuum mérhetet­ 3 �lenül többet tud adni a mai termelésben, mint a „részmunkás” ; a dolgozók szellemi fejlődését akadályozva viszont a kapitaliz­ mus a társadalmi gazdaságból óriási összegeket fecsérel el, és közben egyre inkább a teljes csőd felé halad. Tehát azért van szükség a kultúra továbbfejlesztése érdekében arra, hogy gyö­ keresen átépítsék az anyagi és szellemi termelés egész rendsze­ rét; olyan forradalomra, amely megteremti a körülményeket ar­ ra, hogy minden ember alkotó képességei sokoldalúan kifejlőd­ jenek. Az új típusú szocialista kultúra megteremtése érdekében vi­ szont kötelező érvénnyel van szükség a kulturális forradalomra — ami minden országban másképpen megy végbe. Azaz: a kul­ turális forradalom egyrészt minden népre jellemző általános vo­ násokat is és az egyes népek számára különös jegyeket, speciális momentumokat is tartalmaz. Ami már az oroszországi kulturális forradalomban is nyilvánvalóvá vált. Ennek a forradalomnak egyrészt meg kellett szüntetnie a kultúrának a néptől és a népnek a kultúrától való elidegenedé­ sét, a népet az emberiség által teremtett kultúra egész gazdagsá­ gának a tulajdonosává kellett változtatnia; biztosítani kellett a maximális lehetőséget minden ember számára az alkotó tevé­ kenységben való részvételre; olyan körülményeket kellett létre­ hozni, amelyek nélkülözhetetlenek a személyiség alkotó erejének sokoldalú kibontakoztatásához és kifejlődéséhez, valamint arra, hogy sokoldalúan tudjuk azokat felhasználni a társadalmi mé­ retű alkotásban. Lenin a valamennyi nép számára közös tartalmú feladatok kiemelése során, amelyeket az oroszországi szocialista forradalom (természetesen, nemcsak a kultúra területén) oldott meg, azt ír­ ta, hogy az oroszországi forradalom fő vonásai „nem csupán he­ lyi, nemzeti, nemcsak orosz, hanem nemzetközi jelentőségűek.” Másrészt azonban az oroszországi szocialista forradalom termé­ szetesen rendelkezett egy sor olyan specifikus sajátossággal, ame­ lyek rányomták bélyegüket az egész szocialista átalakulás mene­ tére, beleértve a kultúrát is. Az oroszországi szocialista forrada­ lom specifikumai voltak, hogy: 1.) a forradalom egy olyan or­ szágban győzött, amely jelentős mértékben elmaradt mind gaz­ daságilag, mind a kultúra szempontjából a többi országtól, 2.) a forradalom egy országban győzött, kapitalista környezetben, ami igen kiélezte az osztályharcot. A z orosz forradalomnak ezeket a sajátosságait számításba véve Lenin a kulturális átalakulás tervének kidolgozása során típusát tekintve két különböző feladatot tűzött az ország elé. Az egyik feladat Oroszország szélsőséges műszaki-gazdasági és kulturális elmaradottsága. Ezt úgy lehet meghatározni, hogy polgári-demokratikus jellegű feladatcsoport, amihez a követke­ zők tartoznak: az írástudatlanság felszámolása, az egyháznak az államtól, illetve az iskolától való elválasztása; a korabeli terme­ lés szintjének megfelelően a tömegek sajátítsák el a szükséges ismereteket; a tömegkommunikációs eszközök fejlesztése stb. Nem nehéz észrevenni, hogy a feladatoknak ez a csoportja nem általánosan kötelező érvényű : a fejlett tőkésországokban megol­ dották, illetve szocialista forradalom nélkül oldják meg, Orosz­ országban viszont a sajátos viszonyokból fakadnak. A kulturális forradalom feladatai közé emelni őket így (általános érvénnyel) nem lett volna helyes. A másik feladatcsoport, hogy az előbbieket csak a szocialis­ ta jellegű gazdasági és politikai átalakulások bázisán lehet vég­ rehajtani, ami viszont minőségileg új kultúrát eredményez. A teendőket itt két részre lehet felosztani. Az egyik feladat azt a követelményt jelenti, hogy „össze kell kapcsolni a győztes szo­ cialista forradalmat a burzsoá kultúrával, a burzsoá tudomány­ nyal és technikával, amely eddig csak keveseké volt” . Azaz: biz­ tosítani kell a tömegeknek az összes kulturális értékhez való hozzájutás lehetőségét, a népnek kell átadni a kultúra anyagi alapjait, a burzsoá szakemberek tevékenységét ellenőrizni kell, a népoktatást szocialista módon kell átszervezni, új alapokon szocialista értelmiséget kell létrehozni stb. Más szóval arról van itt szó, hogy meg kell szüntetni a tulajdonos osztályok kizáróla­ gos monopóliumát a kulturális javakra, a kultúrát össznépi tu­ lajdonná kell változtatni. 4 A kulturális forradalom e feladatainak óriási jelentőségét — azaz a kultúra kisajátítását — aláhúzva Lenin egyáltalán nem korlátozta a kulturális forradalmat csupán ezekre a kérdésekre —, hanem a súlypontot áthelyezte a kultúrának a tömegek ál­ tal történő elsajátítására. Vagyis a kommunista formáció kiala­ kulása során (a kultúrában) végbemenő minőségi átalakulások lényegét nem annyira abban látta, hogy a tömegek hozzá tud­ nak férni az alkotói tevékenység eredményeihez, a műalkotá­ sokhoz, hanem abban, hogy a munkások számára biztosítani kell az alkotó tevékenység lehetőségét (azaz az aktív, társadalmi je­ lentőségű alkotás folyamatát). „A kulturális forradalom számára a legfontosabb az — mint mondotta Lenin — , hogy fel kell éb­ reszteni a tömegek kultúra iránti vágyát. Új emberek nőnek fel, akiket az új társadalmi rendszer szült, és akik ezt a rendszert egyszersmind létrehozzák.” Ilyen módon a kulturális forradalom lényege a szellemi ter­ melés egész rendszerének gyökeres átalakítása, minden ember­ nek a kulturális-történelmi folyamat tudatos szubjektumává va­ ló átalakítása: a végső célja pedig az, hogy a személyiség sokol­ dalúan, harmonikusan fejlődjön. Az elmondottakból az is következik, hogy az ún. „nagy kul­ turális forradalomnak” semmi köze nincs a kulturális forrada­ lom lenini elméletéhez. Kínában a „kulturális forradalom” évei­ ben Mao Ce-tungnak és híveinek ideológiai platformja és gya­ korlati tevékenysége kimondottan politikai célokat tűzött maga elé: leszámolni a kalandor, szovjetellenes, soviniszta-maoista vo­ nallal szembeszálló pártkáderekkel, és alkotó értelmiséggel. A hunvejbinek „aktivitása” a kultúra területén hirdetett nihilizmu­ sukkal akadályozta a széles dolgozó tömegek kezdeményezései­ nek növekedését és szellemi fejlődését, fanatizmust szült. Való­ jában a dolgozóknak a kultúrától való eltávolítása Kínában ah­ hoz vezetett, hogy még nagyobb szakadék keletkezett a szellemi és fizikai munka között. Mao Ce-tung istenítése pedig kioltotta a nép aktivitását. A személyi kultusz a tömegek alkotó erejével szembeni hitetlenség, és ezért a hunvejbinek „forradalmisága” , a kultúra gazdagságának Mao-idézetek kívülről való fújásával va­ ló felcserélése a kultúra frontján végül is ellenforradalomhoz ve­ zet. A SZOVJET KULTURÁLIS ÉPÍTŐM UNKA T A P A S Z T A LA ­ T A IN A K NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE A kulturális forradalom a társadalom kapitalizmusról a kommunizmusra való átmeneteiének egyik legfontosabb tör­ vényszerűsége. Mint ilyen, a kommunista társadalom más tör­ vényszerűségeihez hasonlóan nemcsak általános tartalmi je­ gyekkel, hanem megjelenési formáinak sajátosságaival is rendel­ kezik. Ez bonyolult, soklépcsős folyamat, amely a szocialista for­ radalom győzelme után kezdődik. A konkrét történelmi, nemzeti sajátosságoktól függően az egyes országokban speciális vonások­ ra tesz szert, és ez rányomja bélyegét a kulturális építés fel­ adatainak megoldási módjára, fejlődésének ütemére stb. Az a körülmény, hogy a kulturális forradalom mindig kü­ lönböző történelmi és nemzeti fejlődésű országokban zajlik, va­ lamint az a tény, hogy mindez eltérő nemzetközi helyzetben megy végbe, természetesen nem marad nyom nélkül a kulturális fejlődésben, és következésképpen valamilyen módon hat a kul­ turális forradalom menetére. A különböző belső és külső körülmények hatnak a kulturá­ lis forradalom megvalósításának konkrét menetére. Egyesek meg­ gyorsítják és megkönnyítik, másik akadályozzák, lassítják a for­ radalmat. Mindezek a tényezők a különböző nemzetközi helyze­ tekben, a történelmi fejlődés különböző szakaszaiban másképp fejlődnek és hatnak, ezért a kulturális forradalom minden or­ szágban különböző: a) a társadalom szocialista kulturális átala­ kításának módszerében, b) a nép kulturális életének szocialista átalakítását végző kulturális intézmények konkrét szervezeti for­ máiban, c) a szocialista kulturális építés megvalósítási ütemé­ ben. A szocialista közösség országaiban végbemenő kulturális forradalmak specifikumát elemezve mindezeket a momentumo­ kat figyelembe kell venni. �Így például az NDK és Magyarország kulturális forradalmá­ nak fejlődésére nagymértékben kihatott az a körülmény, hogy itt éveken keresztül fasiszta rend uralkodott. Ezért ezekben az országokban, mint sehol másutt a szocialista közösség országai­ ban, az ideológiai munkában fontos helyet foglalt el a fasizmus örökségével, a nacionalizmussal vívott harc. Ezzel együtt ter­ mészetesen ezekben az országokban a kultúra fejlődésében sajá­ tos, lényeges eltérések is voltak, hiszen az NDK gazdaságilag sokszorosan felülmúlta Magyarországot. A szocialista közösség más országaiban is megvoltak a kul­ turális forradalom sajátosságai. Bulgáriában például a kulturá­ lis forradalomra nagy hatással volt az a haladó és forradalmi hagyomány, amelyet az évszázadok során halmozott fel a bol­ gár értelmiség, amely már a török uralom éveitől kezdve a la­ kosság demokratikus részéből alakult ki. Ami Csehszlovákiát illeti: a háború előtt magasan fejlett tő­ késország volt, ahol nagy súlya volt a munkásosztálynak. Szer­ vezettsége és tudatossága számos osztályharc során edződött meg. Itt már, a többi kulturális forradalomtól eltérően, a kul­ turális forradalom előtt nem volt írástudatlanság és a kulturá­ lis-művelődési intézmények egész hálózata alakult ki. Ugyan­ akkor — éppen a magas gazdasági fejlettség következtében — az értelmiség jelentős része származását és tevékenységi körét tekintve a burzsoáziához kapcsolódott, erős antimarxista be­ ütéssel, a polgári-demokratikus illúziók terhét viselve a vállán, ami természetesen lassította az ideológiai és kulturális szférában a forradalmat. (Ez többek között megmutatkozott 1968-ban is.) Ismétlem hát: minden más szocialista országban sajátos és igen lényeges specifikummal bírnak a kulturális forradalmak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy milyen nehéz körülmények között kezdődött meg a kulturális építés Vietnamban, Kubá­ ban. Így beláthatjuk, hogy a kulturális forradalom mint a kom­ munista formáció kialakulásának általános törvényszerűsége, minden országban sajátosságokkal rendelkezik. Ezek, mint mon­ dottam, a különböző népek konkrét történelmi-nemzeti fejlődé­ Sikerek, gondok, remények Nem sok ideje annak, hogy e lap hasábjain a képzőművé­ szethez fűződő kapcsolatomról, elfogultságomról vallottam. Könnyen és szívesen tettem ezt, mert igaz, s mert annyi szépet és jót sorolhattam fel eredményként, hogy elfogultságomat a tények sora már önmagában is magyarázta. Ám az is természe­ tes, hogy vajmi keveset érne az olyasféle szeretet, amely a nap­ fényes örömök idején határtalan, ha azonban az esőt gérő első felhő megjelenik, annak már puszta látványára jég­ verést kiált, s tagadja minden korábbi vonzalmát. Nos, amikor most néhány gondról szeretnék szólni, ugyanannak a képzőmű­ vészetet becsülő kötődésemnek alapján teszem, ahogyan koráb­ ban a sikerekről igyekeztem számot adni. Kiegészítésül pedig még annyit: nem ijesztő, kiúttalanságot, vagy vétkes tévedést jelző, hanem csupán az élet alakulásából e t rmészetesen adódó gondokról ejtek itt szót (s nem is bizonyos, hogy mindenben igazam van). Ahhoz, hogy mondandóm indítékai világosak legyenek, el­ engedhetetlenül sorba kell szednem — szélesebb horizontú meg­ közelítéssel — képzőművészetünknek az utóbbi években elért eredményeit, és a minőséget, a művészeti közéletet érintő prob­ lémákat. Szinte közhelyszerűen ismert tény, hogy képzőművészetünk az elmúlt másfél évtized során szinte soha nem tapasztalt mó­ don kiteljesedett. Kulturális politikánk koncepciója, a művé­ szetirányítás — s nem utolsósorban a szocializmus építésének eredményei — olyan nyugodt alkotói légkört és munkafeltéte­ séből származnak. Minden különbség mellett a fő azonban a ki­ alakuló kultúra közös tartalma. Innen ered, hogy a kulturális forradalom, az új kultúra megteremtésének lenini eszméi reali­ zálásáért és alkotó fejlesztéséért az SZKP által vívott harcban szerzett tapasztalatok óriási nemzetközi jelentőségűek. Október jelentőségét méltatva Lenin a mi forradalmi tapasztalatunkról azt mondotta, hogy „minden országnak mutat valamit, és egész lényegeset, ami elkerülhetetlen és már a közeljövőben megvaló­ sul”. Ezek prófétai szavak voltak. A szocializmus egész menete és folyamata, a szovjet kultúra alakulása jelenleg is nagy ta­ pasztalat és iskola a szocializmus kommunista és munkáspártjai számára: akik alkotó módon alkalmazták és alkalmazzák is a társadalom szocialista átalakításának szovjet tapasztalatait a ma­ guk országainak körülményeire. S a Szovjetunió, a mi pártunk is átveszi mindazt az értékes tapasztalatot, amit ezeknek az or­ szágoknak a kulturális, műszaki-tudományos fejlődése eredmé­ nyezett. Ez különösen erősen megmutatkozik a szocialista rend­ szer országainak sokoldalú, sokféle kulturális együttműködésé­ ben, a tudomány, technika, művészet, felsőoktatás, rádió, tele­ vízió, sport, valamint a városok, szovhozok, kolhozok, tudomá­ nyos akadémiák, tudományos intézetek, színházak, írószövetsé­ gek együttműködésében stb. Ez a valódi testvéri együttműkö­ dés, az új élet építéséből adódó tapasztalatok baráti kicserélése, amiben világosan kifejezésre jutnak a proletár internacionaliz­ mus elvei, a szocialista országok népei és pártjai alapvető érde­ keinek és nemes eszméinek megbonthatatlan egysége. A szovjet szocialista kultúra és más szocialista országok kul­ túrája tovább erősödik, tökéletesedik, gazdagodik és fejlődik Le­ nin örök, nagy tanításainak alapján. A szocialista országok a kulturális forradalom megvalósítása során a kommunizmus kö­ zös kultúrája felé haladnak, amely magába foglalja mindazt, amit a múltban hoztak létre, és ami az emberiség kulturális fej­ lődésének egy új, magasabb foka lesz. E. A. Baller Részlet E. A. Baller azonos című tanulmányából. leket biztosítottak, hogy képzőművészetünk Sokszínűen és szín­ vonalasan volt jelen társadalmunk mindennapjaiban. Különbö­ ző, a felszabadulás után formálódott művészeti ág (mint pél­ dául az önálló képgrafika, az egyre szélesebb körű feladatokkal találkozó alkalmazott grafika, vagy a közösségi feladatok új szemléletét és megoldást kívánó hatására életerőre kapott mu­ rális „műfaj”) végérvényesen nagykorúsodott. Eltérő eszközök­ kel, de hagyományt tisztelve, s a világ képzőművészetének ered­ ményeire is figyelve dolgoznak az alkotók, s nem túlzás azt ál­ lítanunk, hogy minden nagyjából körülhatárolható törekvésnek megvoltak az igazán figyelmet érdemlő egyéniségei is. A hagyo­ mány és korszerűség összefüggéseit kutató szakmai kísérletek az eszközök gazdagodását segítették elő; az elsősorban magatartás­ ban érzékelhető extravagancia pedig lényegében inkább a mű­ vészeti közélet perifériáján okozott figyelmet igénylő gondokat. Természetesen a törvényszerűen kiteljesedő képző- és ipar­ művészet társadalmasodását igen komolyan segítette, ösztönözte a megélénkülő, s egyre színvonalasabbá váló mecénáló munka. S most e tevékenységen nem elsősorban az egzisztenciális és szakmai-erkölcsi elismerés természetes folyamatát értjük, hanem azt a felelősségteljes munkát, amely az anyagi ösz­ tönzés közvetlen ígérete nélkül is a közönség, a befogadók oldalá­ ról közelítve biztosította a művek társadalmi szintű nyilvánossá­ gát. Zömmel hagyományos formák — pl. kiállítások, tárlatve­ zetések stb. — megújításában valósult meg a közvetett, művésze­ ket és művészetet befolyásoló tevékenység, de újabb formák is születtek (pl. brigádkapcsolatok, szocialista szerződések stb.), s ezek igen hatásosan egészítették ki a központi szakmai fórumok körét. Bízvást állíthatjuk, hogy a mára már országos jelentősé­ gűvé és hatásúvá vált vidéki kulturális, helyesebben képző- és iparművészeti centrumok e speciális művészetpártolás eredmé­ nyeként fejlődtek azzá, amiért a kulturális közéletben számon 5 �tartják őket. (E f olyamatról éppen Salgótarján ilyen jellegű sze­ repéről szólva hangzott el a bevezetőben említett vallomásom.) Ez az egészséges, s a társadalom egyre igényesebben növek­ vő érdeklődése által is igazolt munka azonban az utóbbi időben mintha lassúbb tempój'ú, s eredménytelenebb volna; olykor a megszokás kényelme, vagy éppen a tanácstalanság bizonytalan­ sága érződik a hanyatló színvonalon. Vajon mi lehet az oka? El­ fáradtak volna a képző- és iparművészet eddig fáradtságot nem ismerő, önzetlen propagátorai? Lehet, de valószínű, hogy a si­ kerélmény elmaradása okozza a fáradtságot, s nem az értelmes munka terhe. Vagy talán a képzőművészet küszködik olyan ne­ hézségekkel, hogy produktumaiban érződik a küszködés kínja, s a művek a katarzist okozó minőségükből veszítettek volna? Valószínű, hogy ebben is van igazság. De közelebb kerülünk a helyzet megértéséhez, ha a két összetevőt — amelyek lényegében egymást feltételezik a kölcsönös ösztönzés összefüggésében — egyszerre vizsgáljuk. Úgy vélem, arról van szó, hogy a művé­ szetpártolás gondjai komolyan befolyásolják a művek számának, minőségének kérdéseit; s a pártolók munkáját már nem min­ dig ösztönzik (vagy éppen visszafogják) a kortárs képzőművé­ szetben olykor tapasztalható értékmegítélési bizonytalanságok, a hullámzó színvonal, s azok a művészeti közéletben zajló viták, amelyek érdekellentéteken alapulva, szakmai köntösben szólnak hagyományokról, korszerűségről, elkötelezettségről. Ezekben a polémiákban olykor még a „hivatásos” kritikai gyakorlat is in­ kább a zavart segíti, semmint az eligazodást. Nem arra szeretnénk vállalkozni, hogy e helyen képzőmű­ vészetünk fejlődésének problémáit elemezzük. Az alapkérdések ismertek, s erről nagyon világosan és egyértelműen szólt a XI kongresszus is, amikor a művészetek és a valóság viszonyát ele­ mezve a társadalom valóságos kérdéseire való reagálásra, az el­ kötelezett közéletiségre, s a „népről a népnek érthetően” prog­ ram követésére hívta fel az alkotók figyelmét. Tagadhatatlan hogy a gondolatok érvényessége jókor és szükségszerűen ró fel­ adatokat képző- és iparművészetünkre. Tapasztalhatjuk ugyan­ is, hogy a korábbi évek kísérletező kedve nem ritkán már vég­ ső célként jelenik meg egy-egy alkotó vagy alkotói csoport prog­ ramjában; hogy a szakmai, esztétikai kérdések jogos hangsúlyo­ zása olyan előjellel történik, mintha a művészet társadalmi kö­ tődése másodlagos lenne. Ehhez járul a különleges jogok vindi­ kálása, azaz egy esztetizáló szakmai színvonalra hivatkozással a kizárólagosságra való törekvés, amelynek végső célja az egzisz­ tenciális és erkölcsi elismerés forrásainak birtoklása. A dolog természetes rendjéből adódik, hogy ellenhatásként erőteljesebb hangon szólnak azok, akik a közéletiséget színvo­ nalengedménnyel óhajtják megvalósítani; nem választják szét a műben és a közéletben megnyilvánuló világnézeti tartalma­ kat; s egyenlőséget tesznek ideológia, politika, műalkotás és alkotói magatartás közé. A két pólus között feszülő ellentmon­ dásba olykor még az is zavart okozóan játszik bele, hogy áttéte­ lesen vagy közvetlenül polémia folyik a hagyományokhoz való viszony és a világ eredményeire is figyelő kortársi érdeklődés szakmai, politikai, kulturális tartalmának megítélése körül. Úgy mintha ebben is csak a végletek léteznének. Mindez a művészei színvonalának, a további kibontakozásnak visszafogása mellett kulturális politikánk megértésében, célkitűzéseink megvalósítá­ sában is gondokat okoz. Szakmai vitákban, közéleti eszmecserékben, a művészet je­ lenét, holnapját taglaló elmélkedésekben olykor a kelleténél hangosabban, s nemegyszer elemző indoklás nélkül, csak úgy általában említve hangzik az elvek és gyakorlat közötti ellentél zavarára való hivatkozás. Természetes dolog, hogy bizonyos el­ téréseknek — már ami a konkrét helyzet konkrét körülményeit illeti — lenniük kell, de ezek abszolutizálása különösen csak a deklarálás szintjén, végső soron a helyes elvekben való kételke­ déshez is elvezethet. S csak azt eredményezheti, hogy ahol tény­ leg probléma van, elmarad a konkrét, korrigáló vagy számon­ kérő fellépés. Kissé talán ennek eredménye is, hogy a fentebb említett problémák — a „végletek csatája” figyelmet és külön erőfeszítést kívánó jelenséggé nőhettek művészeti közéletünk­ ben. Ez pedig befolyásolja a mecénások munkáját is. 6 Arról van szó ugyanis, hogy a korábbi nagy lendületű fej­ lődéshez igazodó művészetpártolási formák ma már nem min­ dig képesek hibátlanul betölteni feladatukat. A képző- és ipar­ művészet a maga gondjaival küszködve keresi a továbblépés le­ hetőségeit. Ugyanakkor az is tény, hogy a kibontakozási folya­ mattal együtt nagymértékben nőtt a társadalom érdeklő­ dése a vizuális, s ezen belül a képző- és iparművészet iránt. A különböző művészeti ágak között — s ezt nem értékítéletként mondom — bizonyos mérvű átrendeződés zajlott és zajlik le a társadalom életéhez való kapcsolódás tekintetében. A lakásépí­ tési program például keresetté tette az iparművészetet. A köz­ téri munkák mindennapjaink természetes részévé formálták a képzőművészet bizonyos ágait; a könyvillusztráció természetes­ sé a grafikát; a kereskedelmi kultúra szükségessé az alkalma­ zott grafikát stb. Az alapvető kapcsolódási formákban nincs is probléma, azokban a szükségszerűség, s a tudatosan formálódott igény törvényei biztosítják a rendet és a folyamatot. Az elmúlt évben például 10,5 millió látogatója volt a múzeumoknak. Ez, úgy hiszem, önmagában elég bizonyítéknak. Van azonban olyan terület is — ez is jelentős, ha nem a legjelentősebb része a művészetpártolásnak — , ahol áttételesebb a mű és közönség közötti kapcsolat, ahol nem a direkten jelent­ kező konkrét feladat inspirálja az alkotót. Úgy lehetne talán megfogalmazni, hogy itt az alkotói folyamat egészéről van szó, s arról a mű-közönség kapcsolatról, ahol a nézők már a „kész tények”-kel találkoznak. Ezt segítette a már eddig annyiszor említett művészetpártolás, s többek között e munka problémái jelzik a sikerek mellett hol jelzésszerűen, hol elég hangosan jelentkező gondokat. S most nem a korábbi dicséret visszavonását szeretném dek­ larálni, hiszen azok a hozzávetőleg másfél évvel ezelőtt írott dicsérő szavak igazak voltak — s lényegében még ma is orszá­ gos szinten példaadó Nógrád megye és Salgótarján művészet­ pártolása. A sikerek és a mecénások hozzáértő szeretete jogosít fel arra, hogy — a véleményem szerint — e téren jelentkező problé­ mákat épp ebben a körben kíséreljem meg vázolni. Itt azért, hogy tovább is az eddigi jó úton folyjon a munka, máshol pe­ dig, hogy a példán okulva kezdjék el, vagy tereljék helyesebb irányba a mecénási tevékenységet. Salgótarjánban például a város új vizuális közegét biztosító építészeti programmal együtt alakult a kiállítási program. A tavaszi tárlatok sora; a zománcbiennálé. a Derkovits-galéria, s más, időszaki bemutatók a színvonal mellett az érdeklődés, a megnyilvánuló közönségkapcsolat tekintetében is város- és me­ gyehatárokon túli példával szolgáltak. S a közönség még hűsé­ ges. De szabad legyen ünneprontóként jeleznem, hogy a leg­ utolsó tavaszi tárlat már „nem volt az igazi” , s azt sem szé­ gyen bevallani, hogy a legutolsó zománcbiennálé egy kicsit fias­ kónak tekinthető. Ebben az elöljáróban említett gondok mellett, szerény véleményem szerint, ludasak a mecénálók is. Ma már ke­ vés a kiállítási lehetőséget biztosítani; a megnyitón ünnepélyes, szép szavakkal a művészet értelméről szólni. Sokkal többre van szükség, mert a feladat s „tét” nélkül ismétlődő tárlatokat kikezd­ heti a megszokás unalmának szürkesége, s az ismétlés egyhan­ gúsága. Feladatokat és feltételeket kell szabni, mert a ma már joggal sokfelé járónak mondható közönség, a másik helyen már látott munkákat nem biztos, hogy szívesen nézi. Sőt, a helyi, valóságosan is „közvetlen mecénásnak” tekinthető közönség még meg is sértődhet, ha csak ennyire becsülik. A szép eredménye­ ket maga mögött tudó művészetpártolási munka most érkezett el legnehezebb feladatához: programot kell adnia. Programot kulturális politikánk célkitűzései, a művészi minőség törvényei, s a közönségért való felelősség parancsai szerint. Nem elég csak bábáskodni, a folyamatba be is kell avatkozni — s akkor, sze­ rény véleményem szerint, nem lesz a természetesnél hullám­ zóbb a színvonal; s nem lesz a megszokás szerint leírható ese­ mény a képző- és iparművészet nyilvánosság elé lépése. Tudom, hogy igaztalan lenne, ha e véleményem épp itt, az or­ szágnak ezen részén jelentene szigorú kritikát, hiszen máshol ta­ lán sokkal inkább igazak ezek az állítások. De a felsorolt gondok esetleg vihart okozó forgatagának előszele már érezhető, s éppen az eddigi jó munka biztos alapja teheti elviselhetővé az ag g ó­ �dást magában hordó kételyeket. Azt is tudom, hogy nehéz munka a művészetpártolás — itt a fáradozásért nincs azonnal térülő ellenszolgáltatás. Csak a folyamatos és hosszú munka örömét, keservét vállalva számíthatunk az azt honoráló ered­ ményekre: a vizuálisan művelt és érzékeny, a képző- és iparművészetet szerető közönség elismerésére és megbecsülésére. Ar­ ra, hogy e művészeti ág értékeit értő, az azt felhasználni; azzal Madách-emlékérmesek „megvallatása” A Nógrád megyei Tanács végrehajtó bi­ zottsága 12 évvel ezelőtt alapította a Ma­ dách-emlékérmet, amellyel — a madáchi életmű örökségének szellemében — megyénk művészeti életének felvirágzását, szélesebb körű kibontakozását kívánta elősegíteni. Az emlékplakettet kezdetben (minthogy művé­ szeti díjként létesült) a megyében és azon kívül élő alkotóművészek kapták. Néhány év óta azonban a közművelődés munkásai, művelődő kisközösségek, közéleti személyi­ ségek is részesülhetnek e kitüntetésben, ha munkájukkal számottevő mértékben járultak hozzá a megye szellemi, kulturális életének gyarapodásához, fejlődéséhez, következetes, áldozatos munkájukkal nap mint nap példáz­ zák a madáchi örökséget. Az idei kitüntetettek is az utóbbiak kö­ zűl valók: közéleti emberek. Dr. Vonsik Gyu­ la, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára, a megyében végzett politikai, mű­ velődésirányító munkában és a megyei is­ meretterjesztő munka feltételeinek fejleszté­ sében szerzett érdemeket. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség tudomá­ nyos igazgatóhelyettese és dr. Román And­ rás, a felügyelőség műszaki tanácsadója Hol­ lókő falurekonstrukcióját tervezte meg, illet­ ve kivitelezi. Dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára a tu­ dományos és kulturális élet irányításában végzett közel két évtizedes munkájáért ré­ szesült a kitüntetésben. Dr. Vonsik Gyula életének Nógrád megyé­ hez fűződő kapcsolatai felidézésével kezdi vallomását: — Salgótarjánban születtem. Édes­ apám a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R t. kovácsa volt. A salgótarjáni acélgyár­ ban szabadultam fel géplakatosként 1948ban, de nemsokára propagandista-tanfo­ lyamra küldtek, majd 1949 szeptemberé­ ben végérvényesen elszakadtam az acél­ gyártól. Tulajdonképpen azóta dolgozom függetlenített politikai munkásként. Pécs kivételével az ország valamennyi nagyobb városában dolgoztam. Az ellenforradalom után az MSZMP Központi Bizottságának utasítására tértem vissza Nógrád megyé­ be, s a megyei pártbizottság apparátusá­ ban ideológiai és kulturális feladatokkal foglalkoztam. 1962-ben a Szovjetunióba kerültem aspiránsnak, s filozófiai témá­ ban kandidáltam. 1970 óta vagyok a TIT élni tudó közönség minden tagja gazdagabb egyéniségként vég­ zi mindennapi munkáját a szocializmus építésében. Mi mindent kell még ezért az eredményért elvégezni! De úgy hiszem, érde­ mes. Mert csak így: értelmes munkával, orientáló erővel mecé­ nálhatjuk művészeinket, és szolgálhatjuk becsületesen a társa­ dalom és művészet kapcsolatának ügyét. Bereczky Loránd főtitkára... Ennyi a tömör életrajz amelyben a Nógrádban töltött évek talán a legfontosabbak. Ott kaptam az indítta­ tást, ott tanultam meg a munkában az igényességet, a határozottságot, az egye­ nességet és következetességet, azt hogy a munkát csak úgy lehet becsülni, ha az ember érzelmileg is kötődik hozzá — Elbeszéléséből is érezhetjük, hogy j ó ismerője a megye régibb és mai életének: hogyan vonna mérleget közöttük? — Valamikor a felszabadulás tájékán Nógrád megyét tudatilag a legsötétebb területek közé sorolták. A megyében ke­ vés magas képzettségű ember élt, s tudo­ mánytermelőként Nógrád nem jelentke­ zett, az embereknek a tudománnyal való találkozása is szinte lehetetlen volt. A pa­ lóc népben élő kitörni akarás, rátartiság, erős lokálpatriotizmus aztán a felszabadu­ lás után megnyilvánulási lehetőséget ka­ pott. Amikor például az országban na­ gyon kevés szavazatot kaptak a kommu­ nisták, akkor Nógrád megyében jóval többet, gondoljunk a ’45-ös, ’47-es válasz­ tásokra. Ebben természetesen benne volt a politikai meggyőződés, de az is, hogy meggyőződését a nép végre ki is fejezhet­ te. Megmutatkozott ez a termelési ered­ ményekben, a széncsatákban, egyebekben. S tulajdonképpen ez a kitörni akarás je­ lentkezett aztán a szellemi élet területén is. 1956 előtt, sajnos, ez a törekvés nem nagyon tudott kifejeződni, vagy legalább­ is nem kapott elég támogatást a megyei politika, az irányítás alakításában. Ezért látható jelei 1956 után jelentkeztek. Eh­ hez azonban egyénenként is fel kellett készülni, mert ha a vezetés oldaláról igényességet látnak az emberek, akkor a többi már — ahogy mondani szokták — gyerekjáték. — A vidék szellemi életét bizonyos kö­ rökben gyakran szokták a fővárosival össze­ vetni, s általában egyértelműen alacsonyabb rendbe sorolják. Helyesen következtetnek-e? — A provincializmus, amit én mindig idézőjelbe tennék, szerintem, ha még nem is minden összefüggésben, de elvesz­ tette értelmét. A valóságban ma már nincs vidék és Budapest. Csak: van, ami­ ben Budapest, van, amiben a vidék a jobb, amiben többet tett. Mert ki tudná bebizonyítani, hogy a városfejlesztés nem Salgótarjánban történt átgondoltabban, esztétikusabban, mint akár Budapest bár­ melyik részében. A köztéri szobrokat te­ kintve pedig Nógrád megye koncepcióban messze meghaladja — tapasztalatból tu­ dom — bármelyik fővárosi kerület tevé­ kenységét. A főváros most készíti el mo­ nográfiáját, Nógrád megye már elkészí­ tette. Már nemcsak budapesti művészek neve ismert külföldön, hanem Czinke Fe­ renc, Lóránt János nevét is ismerik. A megye politikai kisugárzó ereje sem állít­ ható szembe úgy és nem degradálható úgy, hogy az a fővárosé után következik. De a fő problémát én nem is ebben lá­ tom. inkább abban, hogy az értékeket nem tudatosítjuk eléggé az ott élőkben. — Ebben az ismeretterjesztés jelentős szerepet vállalhat: hogyan vélekedik a me­ gye ismeretterjesztő tevékenységéről? — Szívügyem a munkások közötti is­ meretterjesztés és az értelmiség összefo­ gása. Ebben tervszerű, jó munkát végez­ nek a megyében. A természettudományos műveltség emeléséért viszont többet kel­ lene tenni — 1975 jelentős esztendő a megyei is­ meretterjesztés életében: Salgótarjánban el­ ső ízben rendezték meg a nyári egyetemet, s átadták rendeltetésének a T IT továbbképzé­ si központját. Véleménye szerint milyen perspektívák állnak ezek előtt? — A salgótarjáni ifjúságpolitikai nyári egyetemet nem egy tudományágra építve hozták létre, mint a többit, hanem egy társadalmi feladatra. Egy társadalmi ré­ tegnek, az ifjúságnak a helyzetét, tevé­ kenységét, irányítási és nevelési kérdése­ it kívántuk középpontba állítani. Úgy gondoltuk, hogy a megye ehhez rendel­ kezik elég politikai erővel, tapasztalattal. Sikerült tapasztalatokat gyűjteni, s ha így halad, akkor ezt a nyári egyetemet a külföld előtt is nyugodtan megnyithat­ juk. Ami a továbbképzési központot illeti, szintén nagy perspektíva előtt áll. A TIT hivatásos apparátusának továbbképzése itt történik. Ez két szempontból is jó: több Nógrád megyei vehet részt a munkában, hiszen helyben vannak, másrészt itt cse­ rélik ki a tapasztalatokat és innen is visz­ nek el. De létrehozásakor egy kicsit arra is gondoltunk, hogy később nemzetközivé szélesítjük, hiszen az intézmény felsze­ reltségénél fogva bármiféle nemzetközi fó­ rum megrendezésére alkalmas. Mendele Ferenc és dr. Román András építészek megosztva kapták az emlékplaket­ tet. Különböző egyéniségű emberek, akik más-más úton jutottak el közös munkájuk­ hoz. Hollókő rekonstrukciójához is. Mende­ le Ferenc Ybl-díjas építész már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a népi építészet­ tel, dr. Román András mérnök-kandidátus viszont csak az egyetem befejezése után, közel másfél évtizeddel később került, a bűv­ körébe. 7 �— Mint építészjelölt, úgy találtam — emlékszik a kezdetekre Mendele Ferenc —, hogy a jó építészek mindenütt népi építészettel is foglalkoznak. Éppúgy, mint Bartók a zenében, a tiszta forráshoz nyúltak, és tulajdonképpen így lettek jó építészek; még akkor is, ha alkotásaik­ ban ezek a hatások, jegyek nem direkt módon jelentkeznek. De a népi építészet­ ben nem is az únos-untalan fotografált külső jegyek az érdekesek, hanem a ben­ ne megtestesülő magatartás és racionális gondolkodás, melyet az építészetnek el kell sajátítania. Az ötvenes évek közepén a fiatal építészek egy része ezt megérez­ te, és később (mint például Finta József) nagyon híres tervező-építész lett. Egyrészt tehát felismerték, hogy a népi építészet forrása és alapja az építészet megújhodá­ sának, másrészt hittek az újabb kori tör­ téneti értékek megőrzésének fontosságá­ ban. — Nagyon rossz rajzkészségem van — jelenti ki tárgyilagosan dr. Román András. — Ezért tervezéssel, noha az épí­ tész számára ez a legalkotóbb, leggyönyö­ rűségesebb munka, sohasem foglalkoztam. Olyan munkaterületet kerestem, ahol el­ méleti munkával és kivitelezéssel foglal­ kozhatom. Dunaújvárost akkor kezdték építeni, amikor végeztem, odamentem ki­ vitelezőnek. Aztán tíz év múlva az Épí­ tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium területfejlesztési főosztályára kerültem, és tulajdonképpen itt oltották belém a mű­ emlékvédelemnek és a városrendezésnek -a közös szemléletét. Gyakorlati munkám­ nál és tudományos érdeklődésemnél fog­ va igyekszem műemléki együttesekkel foglalkozni — legyenek azok falusiak vagy városiak. A hollókői munkálatok irányítása, összefogása is az én felada­ tom. — Mit adhat a népi építészet — és ál­ talában a műemlékvédelem — a ma egyre modernebb, városiasabb körülmények között lakó embernek? — Pogány Frigyes úgy fogalmazta meg — válaszol Mendele Ferenc — , hogy a műemléki érték gyakorlatilag történeti, eszté tikai és etnikai érték. Ez a hármasság érvényes a műemlékvédelemben. A népi építészettel kapcsolatban azonban még ma is él egyféle romantikus elképzelés, amely az esztétikai értékét becsüli több­ re: a szép tornácot vagy a muskátlis ab­ lakot például. Holott történeti és etnikai értéke izgalmasabb. A népi építészet ugyanis alkotásaiban mindenkor (de leg­ alábbis a X IV —XV. századtól kezdve) függvénye volt az uralkodó osztály építé­ szetének, a történeti stílusoknak. Azok átértékelésével alakította ki a maga esz­ tétikai rendjét és ennek megfelelően épí­ tett. Ha tehát csak ezt az oldalt kutatjuk, tévúton járunk, mert akkor tulajdonkép­ pen azt a forrást kellene néznünk, ame­ lyikből merített. A magatartás, a racio­ nális gondolkodás a lényeg, s ezt kell megértenie belőle a ma emberének is. — Hollókő műemlékvédelmével mikor kezdett foglalkozni a Felügyelőség? — A z ö tv e n e s é v e k k ö z e p é n k é s z ü lt el a megye topográfiája, s Varga László 8 „dolgozta fel” Hollókőt. Az ámbitusos ut­ casor, amely körülbelül nyolc házból áll. bekerült aztán az 1960-ban készített or­ szágos műemléki jegyzékbe, s az első rá­ fordítás egy évvel később már meg is történt. A topográfia készítésekor az or­ szágban minden tizedik település olyan volt, mint Hollókő. A kormány és a fel­ ügyelőség érthető módon arra az állás­ pontra helyezkedett, hogy a műemlékvé­ delem számára az anyagi eszközöket az idegenforgalmi centrumokban (például a Balaton környékén, a Duna-kanyarban) kell biztosítani. A Balaton környékén még 1966-ban is 11 olyan település volt. amelyet múlt századi vagy korábbi álla­ potában meg lehetett volna menteni. Hol­ lókő műemlékvédelmét tehát „házon be­ lül” is nehéz volt elfogadtatni. Már csak azért is, mert a falu 1909-ben teljesen leégett, s az új házak a leégett alapon, a népi építészeti hagyományok átértéke­ lésével, 1909— 1911 között épültek; s a hat­ vanas évek közepén még tartotta magát az a szemlélet, hogy igazán történeti ér­ téknek csak a múlt század 60—80-as évei­ ben keletkezett épület tekinthető. Terve­ inkben Hollókő egészen a végén szerepelt: Kőszeget, a Balaton környékét is előbbre helyeztük. Ha a megye akkori és későbbi vezetői nem tanúsítanak megértést, nem állnak mellénk, nem támogatnak, akkor talán Hollókő is úgy jár, mint több más Veszprém megyei község, amelyek mű­ emlékileg értékesebbek voltak, de hagy­ ták tönkremenni őket. — Mikor készítették el Hollókő falure­ konstrukciós tervét? — A megyei tanáccsal végigkonzultálva, Komjáti Attila munkatárssal, 1968ban tettük le az asztalra — feleli Men­ dele Ferenc. — Nagyon érdekes munka volt, mert rekonstruálni akartuk az ere­ deti térbeli mozgást is, az épületek rend­ szere és struktúrája alapján. A tervdoku­ mentáció háromnegyed része tulajdon­ képpen szociológiai felmérés. Nemcsak az épületeket írtuk le, hanem azt is, kik laknak benne, hogyan élnek, ragaszkod­ nak-e hozzá. Mindezek alapján szűrtük ki, hol építsük fel a közösségi épületeket, melyeket hagyjuk meg saját kezelésben. A vizsgálódások alapján az éttermet a ré­ gi kocsma közelében helyeztük el, a ta­ nácsházát is visszahoztuk a központba. Meg kívántuk menteni az eredeti telepü­ lésszerkezetet, amelynek igénye és lehető­ sége a falvak rekonstrukciója esetében korábban fel sem merült. Ez a településszerkezet speciálisan északkelet-magyar­ országi, nincs ilyen a Kárpát-medence többi részén, sem máshol. További célunk volt a településhez tartozó táj, környezet megmentése. Amikor Gadrola, az UNESCO nemzetközi műemléki szerveze­ tének olasz elnöke néhány évvel ezelőtt itt járt, és hallotta, hogy a falu északi oldalát és a vár körüli legelőket nem tagosítják be, rendkívül megörült. A kör­ nyező országokban általában múzeum­ falukat csinálnak, mi viszont élő, a népi értékeket őrző szocialista falut akarunk. Plovdivban egy konferencián épp ez a terv váltotta ki a legnagyobb érdeklő­ dést és vitát. — Vannak dolgok, amelyekről az ember el sem hinné, hogy az egész világ beszél róluk — jegyzi meg dr. Román András. — Hollókő ilyen. A szakemberek ismerik az egész világon. 1972-ben Mexi­ kóban, a városrekonstrukciós szümpozio­ non Hollókőről is beszéltem, s az elkép­ zeléseket nagyon sokra értékelték. Miért? Mert ilyen átgondolt és tudatos építése egy falu sorsának, jövőjének kevés van a világon. Nem szabad Pompejit vagy Gyűrűfűt csinálni. Akkor van igazi érté­ ke a műemléknek, ha a település város­ ként vagy faluként marad fenn. Hollókő­ nek is csak így van értéke: és addig lesz, amíg élő faluként létezik. Dr. Boros Sándor, az M SZM P Nógrád megyei Bizottságának titkára a megye kultu­ rális, szellemi életének eredményeiről, fejlő­ déséről, a megoldásra váró, sürgető felada­ tokról nyilatkozott. — Mi jellemezte Nógrád megye közmű­ velődését az elmúlt másfél évtizedben? — A megye számára az egyik fő kér­ dés az volt, hogy a múltból örökölt mű­ veltségi elmaradottságot felszámoljuk, s ezzel egyidőben a szocialista építés tá­ masztotta műveltségi igényekhez gyors ütemben felzárkózzunk. Elmondhatjuk, hogy jelentős lépést tettünk előre ezen a téren; a korábbi nagymértékű elmaradás csökkent — bár még nem szűnt meg. Ezt egyrészt tényleges eredményként érté­ keljük, másrészt viszont feladatainkat is megszabja. Milyen területen léptünk különösen nagyot előre? Elsőként az iskolázottság színvonalának, főként a munkások isko­ lázottságának, szakképzettségének, álta­ lános műveltségének emelkedését említe­ ném. A felszabadulást követően az álta­ lános és középiskolát végzett lakosok szá­ ma egyaránt nyolcszorosára emelkedett, az egyetemet, főiskolát végzetteké több mint négyszeresére. A fejlődés legszem­ betűnőbb tényezője azonban természete­ sen az ifjúság műveltségének emelkedése: a megyében tízből kilenc fiatal elvégzi az általános iskolát, és közülük a túlnyomó többség — 80 százalék — középfokon ta­ nul tovább. Ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a régi elmaradásunk hason­ ló mértékben nem termelődik újjá. Azt hiszem, a „művelődés intenzitását legkifejezőbben az eredmények ténysze­ rű mutatói jellemzik. Tíz évvel ezelőtt például még a megyeszékhelyen is évente három-négyszer került sor színházi elő­ adásra. Ma a szolnoki és a debreceni színházzal együttműködve rendszeres színházi program valósul meg, s 1975ben a megyei művelődési központban a színházi bemutatókat átlagosan kétezren tekintették meg. 85—90 százalékban bér­ lettulajdonosok. Hasonló eredményt „szá­ molhatunk el” a képzőművészeti művelt­ ség, a könyvvásárlások, a könyvtári ol­ vasók számának fejlődése területén. �— A megye közművelődésének másfél évtizedes eredményeit ismerve világosan ér­ zékelhető az a művelődés iránt megnöveke­ dett társadalmi igény, mely az egyének mű­ velődési szokásaiban realizálódik. Ezt a ked­ vező fejlődési folyamatot milyen erők segí­ tették elő? — A szocialista építés általános köve­ telményei mellett feltétlenül szólnunk kell a pártszervezetek tervszerű kulturá­ lis irányító munkájáról. Intézmények lé­ tesültek. javultak a személyi feltételek. Művelődési eredményeink elérését nagy­ ban segítette továbbá, hogy jelentősen nőtt a megyében dolgozó értelmiségiek száma, a megyei tanács, a városi pártés tanácsi szervek megkülönböztetett fi­ gyelemmel foglalkoztak a feladatokkal és mozgósították erre mindazokat, akiknek szerepük lehetett a fejlődés megvalósítá­ sában. — Tapasztalata szerint milyen közvetlen hatása volt a közművelődés-politikai határo­ zatnak? — A párt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata új lendületet adott a közművelődés fejlesztésének. A megyében is élénk munka bontakozott ki, s néhány hónap múlva — júniusban — a megyei pártbizottság megfogalmazta azo­ kat a sajátos megyei feladatokat, ame­ Új élet felé ROM HANY A tanács a „népképviseleti alapon felépülő államhatalom igazgatási szerve­ zetének egy egysége” . Az országban 19 megyei és 79 városi tanács, valamint 97 járási hivatal működik. Az önálló közsé­ gi tanácsok száma 1182, a közös községi tanácsoké 1946. Romhány önálló tanácsú község, lako­ sainak száma 2300. Nógrád megye ne­ gyedik legjelentősebb iparral rendelkező falva: üzemeiben 1150 munkás dolgozik Szép színekkel lepte meg a falut az idei ősz is. A z Építési Kerámiagyár fö­ lött játékosan szökik magasba a gőz, fut a tiszta égbolt felé. Emberek, autók az utcán. Az állomáson, ahová érkeztem, to­ latómozdony pöfékel: agyagot rakodnak a gyári „csonkán” . A tanácsházára készülök, új épületek sorai között haladok: gyógyszertár, posta, áruház, kocsmából átalakított étterem, szolgáltatóház, presszó . És évről évre szé­ pülő lakóházak. Hárman ülünk, beszélgetünk a tanács­ házán, az elnök szobájában. A z elnök, Tuskó Mihály, harmincöt éves, szakmáját tekintve villamosmérnök, lyekkel a közművelődés fejlesztését elő lehet segíteni... Elmondhatjuk, hogy az eltelt két év a közművelődés lendületes fejlődésének időszaka volt. A művelődés ügye szélesebb társadalmi jelentőséget kapott. A párt- és tanácsi szervek, gazda­ sági, szakszervezeti és KISZ-vezetők töb­ bet foglalkoztak a közművelődés kérdé­ seivel, és szélesebb körökben segítettek megértetni, hogy ez ma a szocialista épí­ tésnek olyan feladata, amely nélkül a töb­ bi, más feladatunk sem tudjuk megol­ dani. Természetesen a feladatok megva­ lósítása nem történhetett meg maradék­ talanul ennyi idő alatt. 1974-ben egy több évre szóló program készült el a me­ gyében is, amelynek további végrehajtá­ sa a következő évek feladata lesz. — Melyek azok az előttünk álló legfon­ tosabb feladatok, amelyek megvalósítása a jelen és a közeljövő követelménye? — Első helyen említeném a még meglévő szemléleti problémák leküzdését. A közművelődéssel összefüggő feladato­ kat ugyanis több helyen — különösen gazdasági egységeink, társadalmi szer­ vezeteink — kissé szűken értelmezik. Örülünk, hogy nagy lendületet kapott a felnőttoktatás, de a közművelődés nem­ csak ez. Nagyon nagy szükség van pél­ dául arra, hogy a megyében dolgozó em­ most jár marxista—leninista esti egye­ temre. Kiegyensúlyozott embernek isme­ rik, szemében vidámság bújkál. a beszél­ getés során többször megigazítja bajuszát. A titkár, Vigyinszki János, ötven év körüli, halk szavú ember. Pár éve lakik ebben a faluban, az ország másik feléből jött — Baranyából, Úgy érzi „megtelepe­ dett” itt, nem akar tovább vándorolni. — A tanács munkája érdekelne — mon­ dom. — Minden! Így egyszerűen. Nevetnek, aztán az elnök elkezdi: — Három éve jöttem ide dolgozni, az akkori cserépkályhagyárat hagytam ott. Nehéz volt a váltás, féltem is tőle. most már férfiasan bevallhatom. Egy dolog vezérelt titkon: mindig szerettem az em­ berek dolgával törődni, segíteni. Ezt akar­ tam folytatni. Nehéz persze, mert a ké­ rések nem mindig egyértelműek, nemet is kell mondani. Bár azt hiszem, ez te­ szi széppé és egyben izgalmassá is a ta­ nácsi munkát. — Igen, valóban így van — veszi át a szót a titkár. — Egy év alatt közel 2500 ügyben kellett eljárni. Most könnyen azt gondolhatná, a lakosság apraja-nagyja megfordul itt évente. Ez majdnem így van, mert mi adunk ki igazolást, külön­ böző kivonatokat, engedélyeket és még sorolhatnám tovább, mi mindent. Lehetne úgy is fogalmazni, olyanok vagyunk, mint a gondos szülő, aki ellátja gyerekeit ta­ nácsokkal, segíti útját, neveli, dicséri és néha korholja is, ha erre rászorul. Sántít ez a hasonlat, igaz, mégis van benne igazság. berek szorosabb kapcsolatba kerüljenek a könyvvel, művészettel, fejlesszék techni­ kai, műszaki ismereteiket, hogy érdeklő­ désüket sokoldalúan elégítsék ki, hogy minél többen maguk is megpróbáljanak alkotni, ki-ki olyan körben, ahová érdek­ lődése vonzza, ahol kipróbálhatja erejét. Másik követelmény a művelődésnek a munkahelyi kollektívák mindennapos életével való szorosabbra fűzése. A szo­ cialista brigádok művelődési tevékenysé­ gében hatalmas lehetőség rejlik. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordíta­ nunk arra, hogy ezek a lehetőségek ter­ mékenyen kamatozzanak. Fel kell szá­ molni a meglevő formalizmust, sematiz­ must, el kell érnünk, hogy minden kol­ lektíva, minden egyes ember tegyen vala­ mit ahhoz, amit eddig elért életmódjának fejlesztésében. Szorosan összefügg ezzel a közművelődés mozgalmi jellegének to­ vábbi fejlesztése: a közművelődés ne csak a „hivatásosak” , hanem az egész társadalom ügye legyen. A közművelődés formáinak szélesítése révén meg kell találni az uta­ kat a tartalmas szórakozáshoz, a sporthoz, a turizmushoz. Olyan komplex tevékeny­ ségi formákra van szükség, amelyek ki­ töltik a növekvő szabad időt, és helyes irányt adnak a növekvő anyagi lehetősé­ gek felhasználásának is. Sulyok László — Hogyan működik a tanács mint testület? — A végrehajtó bizottság havonta ülésezik, a tanács negyedévenként. Sok mindenről szó esik itt. A község öröméről, bajáról, bánatáról. A viták pedig mindig a jót, a szebbet keresik — még akkor is. ha néha elkalandozunk a beszélgetésben. — Aktivitás? Megjelenés? — Elfogadható. A tanácstagok eleget akarnak tenni választóik bizalmának. Ko­ molyan csinálják. 1972-ben a tanácstagok 76,6 százaléka jelent meg, 1974-ben már jobb ez a szám, mert 78,8 százaléka volt rendszeresen jelen. — A falugyűlés? — Ez teljesen újszerű — veszi visz­ sza a szót az elnök. — A legjobb: fórum, mint régen a rómaiaknál. Megbeszélni a faluval, a falu sorsát, jövőjét: itt lehet igazán politizálni! A megjelenéssel még nem lehetünk elégedettek, mert 1974-ben 120, 1975-ben 200 fő jelent meg. Én ak­ kor lennék elégedett, ha 500 ember je­ lenlétében beszélgetnénk közös dolgaink­ ról. — A régi cserépkályhagyáré ötven évvel ezelőtt alakult — folytatom a beszélge­ tést. — Igen, és ez az ötven év teljesen összenőtt a községgel — mondja az el­ nök, Tuskó Mihály. — Igaz, hogy mégis be akarták zár­ ni? 9 �— Erről szó sem volt. Átállni más termékre, ez volt mindjárt a megoldás. Persze voltak hitetlenek is, szép számmal. Aztán az eredmények láttán megváltozott a hangulat. Padló- és falburkoló csempé­ ket kezdtek gyártani, a munkások ma­ radtak, azok is visszaszivárogtak, akik el­ mentek. — Más üzem is települt a községbe? — kérdezek tovább. — Igen. A FIM itt fejlesztett erőtel­ jesen, több lépcsőben. A fejlesztési össze­ gek százmilliókra rúgnak. — Nem volt furcsa, hogy éppen ezen a településen? — A kívülállónak talán. Itt a legjob­ bak a feltételek, van alapanyag, van munkaerő. — Az utóbbival mi a helyzet jelen­ leg? — Úgy érzem, elegendő. Elbírta a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárá­ nak telepítésével fellépő munkaerőigényt. A vonzási körzetben mégis kihasználat­ lan munkaerő van, csak jobban kellene szervezni. — Ismert tény, hogy ez a tanács majd a későbbiekben négy-öt község közös ta­ nácsa lesz. Akkor mint munkáslakta kör­ zetközpontnak nagyon sok feladata lesz. — A falu főutcáján a FIM gyártele­ péről kiépített közkifolyós vízvezeték hú­ zódik. A kutak száma 4, a tanács fenn­ tartásába tartozik még 8 db jó ivóvízű ásott kút. A többszintes, telepszerű épít­ kezés elsődleges feltétele a vízvezeték­ hálózat kiépítése. Erre reális lehetőség csak 1980 körül lesz. — Ez így igaz, és már most gond. Elkészült a község rendezési terve, sze­ retnénk elkezdeni a többszintes lakásépít­ kezéseket. Az üzemek ebben egy kicsit szorítanak. Köztudott azonban, hogy az ilyen építkezésekhez megfelelő előkészítés kell. — Miben jelentkezik ez? — Csatornázni kellene, vezetékes vi­ zet „varázsolni” , törpe vízmüvet teremte­ ni. Ezek a tervek, amelyeket valóra kell váltani. Ha már készen lenne az egyik, akkor is késésben lennénk a másikkal. Mit tegyen az ember? — mondja a ta­ nácselnök, és kérdő csodálkozással szét­ tárja a karját. — Dönteni kell! — mondom. — Igen, csak az a baj, ha elhatá­ rozzuk, hogy ezt csináljuk, akkor csak azt az egyet tudjuk megoldani. A kivi­ teli összegek olyanok, hogy öt évre min­ den mást félre kell tenni. Gondoljon csak az óvodára, az iskolára, a lakásokra, s a többi másra. A lakosság ezt nehezen érti meg. Nagy a felelősség. — A időszakos rendezett kiépítésre 10 község belterületén levő élő és vízfolyásokat szabályozták. A patakmeder hossza 350 méter, vár 120 méter. A nyílt árkok közül burkolt 2615 méter, nem burkolt 8810 méter. — A pénzünk kevés — mondja a tit­ kár. — Négymillió forint. Ez úgy jön össze, hogy a vállalatok befizetéséből származik 900 ezer, működési bevételek­ ből félmillió, lakossági adókból 600 ezer. És 2 millió felsőbb tanácsi támogatást kapunk. — Azt mondta: kevés. Mégis, mire jut belőle? — Sok mindent meg kell oldani eb­ ből. A gazdálkodási előadónk olyan, mint egy „varázsló” . A z eredményeink eb­ ből is születnek, de mellétesszük az öt­ letet, a szervezést, a lelkesedést. Csak a főbb számokat sorolom és a mostani évet. 600 ezer az óvoda fenntartása, üzemelte­ tése, közel 900 ezer az iskola, 300 ezer az iskolai napközi, 80 ezer a könyvtár, 8 ezer a sporttámogatás, 270 ezer a szociá­ lis feladatok, a segélyezés, az öregek nap­ közi otthonának fenntartása, ami huszon­ két öregnek nyújt ellátást, pihenést nap­ közben. — Ha jól számolom, még nem költöt­ tük el mind a négymilliót — mondom a titkárnak. — A tanácsi kezelésű utak hossza a községben 8408 m; ebből bitu­ mennel kezelt 2168 m, makadám út 2770 m, földút 3470 m. — Úgy van. Van még kiadásunk. 130 ezer forint orvosi ellátásra kell. Rendbe hozattuk a község útjait, ez több mint egymillióba került. És sokáig lehetne még sorolni a kisebb feladatokat, ami­ kért fizetni kell. — A lakosság gondol-e erre? — Így igaz. K i hinné el, hogy a ta­ nácsnak kell fizetni a közvilágítást, a közlekedési táblák elhelyezését, a vizet, a patakrendezést, vízkárelhárítást, és még sok-sok olyan szolgáltatást, aminek hasz­ nát a lakosság élvezi. — A villamosítás a községben teljes­ nek mondható. A kiépített vezeték hos­ sza 8536 m, az utcák közvilágítását szol­ gálja 89 db hagyományos és 79 db hi­ ganygőz-lámpás világítótest. — Gond az mindig van. Bolt kellene a szátoki részre. Területet adnánk, de az ÁFÉSZ egyelőre nem tud fejleszteni — mondja az elnök. — Pedig jogos az igény! — erősítem meg. — Jelölőgyűléseken, falugyűlésen többször felvetették. Persze eredmények is vannak, mert nem lehet kihagyni a számításból a most épült ÁBC-áruházat meg a kisvendéglőt. Az ellátás megfelelő. Ritkán fordult elő, hogy valamit nem le­ hetett volna kapni. Ha mégis, akkor az már országos hiánycikk. — Ellenőrzik a boltokat? — Természetesen. Ebbe a munkába társadalmi ellenőröket is bevonunk. Meg­ nézzük az ellátást, a mérést, a kiszolgá­ lást, a tisztaságot. Az egy főre eső szolgáltatási igény 510 Ft, megyei átlag 622 Ft, országos vi­ déki átlag 693 Ft, országos összetett át­ lag 956 Ft. — Milyen Romhányban a szolgálta­ tás színvonala? — Lehetne jobb is — jegyzi meg szerényen a titkár. — S mit tesz a tanács a „jobb” -ért? — Mindent! — mondja az elnök. — Szervezünk, segítünk. Volt itt egy ktsz — romhányi székhellyel. Csak szolgáltatás­ sal foglalkoztak, aztán egy napon bezár­ tak minden üzletet. Beolvadtak egy nagy szövetkezetbe: nem bírták az iramot. A részlegek megmaradtak, azok most jól működnek. A hiányt kisiparosok pótolják, főleg munkaidő utáni szolgáltatásokkal. — Segítenek-e az üzemek Romhány sorsát előbbre vinni? — Segítenek! Azt hiszem, az összefo­ gás egyedülálló — mondja az elnök, és a titkár is helyeslőleg bólint. — A közös gond közös. A jó munkaerő mindennap kell, pontosan: ez pedig csak úgy megy ha az emberek közérzete jó, nincs gond­ juk. Bölcsőde kell: ezt tudta a két gyár aztán segítettek. Az orvosunk új lakás épített, a régit 350 ezerért átalakítottál bölcsődének, társadalmi munkával, anyag­ gal, pénzzel. ,Az óvodában férőhelyet bő­ vitettünk. A z iskolánál is segítettek. — A tornaterem megépítésével? — kérdezem, mert hallottam erről beszólni a faluban. — Igen, ennek nagyon örülünk, a tanács saját erejéből talán még tíz év múlva sem tudta volna megoldani. A Szilikátipari Kutató Intézet tervezőgár­ dája a gyár segítségével társadalmi mun­ kában elkészítette a terveket, az Építési Kerámiagyár pedig 700 ezer forint érték­ ben csarnokelemeket ad, és társadalmi munkával is hozzájárul. — És a község? — Már megkezdtük a szervezést, a lakosság társadalmi munkával segít eb­ ben. — Nehezen megy a szervezés? — Egy kicsit. Az okokat én is keres­ tem, mert most nem olyan egyértelmű a támogatás, mint az régen volt. Azt hi­ szem, egy kicsit lejáratták a társadalmi munka fogalmát. (A korábbi években társadalmi összefogással és tanácsi kivite­ lezésben épült 7700 folyóméter betonjár­ da. 5650 folyóméter kiépítésre vár.) — A megyében ezen a téren: a tár­ sadalmi munkaszervezésben verseny is van — mondom az elnöknek és a titkár­ nak. Az elnök megjegyzi: — Mi még nem büszkélkedhetünk: 1974-ben hetedik helyen végeztünk a já­ rásban az egy főre jutó 93 Ft-tal. — Tudjuk, hogy a négymillióból így lehet többet csinálni — mondja a titkár. — Csak a módszereket kell még megta­ nulni. 2300 ember boldogulásáért. Kő-Szabó Imre �Veres János Banos János Hann Ferenc Vidít az ég Havak havában Hírt hoz felőled felhők vattaszárnya, falunév-tábla csábít, csal feléd; vidít az ég, hogy ne zuhanjak gyászba, de — énrám sötét út vár s vereség! Harangszó hívja a tengert Stílusgyakorlatok a hetvenes évek avitt divatja szerint A forgószelet szivárvány hasítja, tükrös tűzhelytől ível szívedig, törvényeinket táncos tenger írta, morajától a holt is felszökik. Barátomnak kicsi öccs a bátyjaurát: „Hallod-e a záporos időt? mellkason dobognak regruták Búcsúzó szerel m esvers S az őszirózsát látod-e az elfehérült szeretőt? A mellek duzzadt szirmai mint Leszegett fe jje l éljek? Számkivetve? Zuhatag zúg át rajtam, jéghideg. A mindenség özönlik szép szemedbe, kísértéseid játszó delfinek. Sokára-jött napos vasárnapom vagy, a látnokság hát újra ránk maradt; tudatontúli titkos parazsunkat ápoljuk elszántan a por alatt! hervasztják a csecsemőt?” Szóval hullámmal fölfelele tenger a harangszónak: „Hallom a záporos időt üt engem koporsónak S a rettenetes szirmokat látom az őszirózsát Hangod már merő lefojtott hevesség, a vén eperfa értőn bólogat. Ne tűrd, hogy kedved c s ú f gyomok kikezdjék, foggal, körömmel védd meg jussodat. Nyomnák a számat telt méregpohárhoz, te győzz, ó, hívás édes jajszava; az se baj, ha a virradat megátkoz, fűzz össze minket, bársony éjszaka. Könnyekké hervad mindenik csontos könnyeik szórják” Havak havában kóborolva a magány széles folyosóin Emlékszel még Pistám szerelmeink kihűlt kenyerére? Didergett bennünk a város láz-arcos árvasága Csillagok fia Sistergő, aranyport füstölgő csillagokkal kelek-fekszem, csillagokkal, kiktől fenséges szikrázást tanulok mióta megszülettem, nem ér fel hozzájuk se iszap, se hamu, se vér, se átok, égi fényeiktől tanulom a rendet, a tisztaságot: gyémánt-göröngyök, arany-pitykék, ti sose csaltatok meg engem, csak nézzétek, nézzétek orcátokat, akár a tükörben, a szememben. Legédesebb terheim ti vagytok, a földi ékszerek elvesznek, kicsorbulnak, kihunynak, de ti sohasem lohadtok, halhatatlan ragyogással remegtek az égen, mint a szabadság, igazság fellázadt rabszolgák vágyában, képzeletében: szárnyas pejcsikómon köztetek járok, ha leszáll az est, kinyílnak a mécsvirágok, ó, m ily jól esik éreznem, hogy mint fedő alatt a gőz, itt gomolyogtok bennem! veszendő v elencém szom jam : olthatatlan sári-fű -virágom súlyos sárba f agytan istrángom : feszülő gúzsok gúzsa: bilincs meszesült jöven d ő: va ra n gy hasán a kincs old j m eg v íz forrás esendő egem et gyalázó em lő m aga farkába harapó végtelen fek ete erdő m ert ágyadban fertelm es vonalkák m iniszterpapíros-algák szabnak-szabdalnak húsomat m arják m ellékdal: legyen hát kedved égi csendes ha kell átkos ha kell engedelm es álm odban átm egy az utcán a kedves A szesz tornyait ostromolni masíroztunk az éjszakába S megint az éjszaka Ismét a fény áruló pribékje Emlékszel még Pistám a láncos lantra s a FEHÉRRE? Minket mert nem az ének a csönd tanított meg a dalra Zülljön szét körülöttünk a bárdok birodalma V olt egyszer egy ősz Karéjos szél, felhő, sásszilánk. Láng: tarjagos, fáradékony. A z elszórt szóra ma ki vigyáz? Visong a koldus alkony. A keréknyom csenddel, levéllel van teli. Riadtan peng a drót fenn. A som vesszeit tördeli. Őrtűz mögött kókad az isten Elégsz kiselejtezett pöreimben. a gond gyaláz meg estére elfáradsz láz koptat elnyúz az idő készül a varjak foldozta pimaszul silány szemfedő egy reggel a kút vizén jég arcodon ámulat fészkel péntek lesz korcaira szakad a nap köldökén feketült éggel a várandós éj meghasad 11 �Hajnóczy P éter Hány óra? A tanár és M. ott ültek egy kopottas, barna, támlás padon a kerületi kapitányság egyik irodája előtt, a kihallgatásukat vár­ ták. A folyosóra nyíló lengőajtót hátrafont kézzel őrizte egy rendőr. M. az ablakra nézett, mint aki a beszűrődő fény élessé­ gének észrevétlen változásaiból próbálja megállapítani, hány óra lehet. A tanárnak volt órája, de M. nem akarta megszólí­ tani: hacsak nem feltétlenül szükséges, egyáltalán nem akart szólni hozzá. Nem azért, mert megtiltották a beszélgetést; M. úgy érezte, ha simán meg akarja úszni az ügyet, valamilyen, a helyzethez illő magatartásformát kell teremtenie magának, és következetesen aszerint viselkednie. Ha beszélget, susmog a ba­ rátjával, azt hihetik, egyeztetik a vallomásukat, valószínűnek vélt kérdésekre adandó válaszukat fogalmazgatják. M. a zsebé­ be nyúlt cigarettáért, a dobozt odakínálta a tanárnak, csaknem felállt, hogy a rendőrt is megkínálja, de ezt a „civil” mozdula­ tot azonnal visszafogta, mint aki már alkalmazkodott az új hely­ zethez, mint aki titokzatos forrásból pontosan értesült, hogyan kell viselkednie egy előállított állampolgárnak a kihallgatása előtt. „És, ha a rendőr kínálná meg őket cigarettával?” Nyilván elfogadhatná vagy elháríthatná; még az is elkép­ zelhető — ha nincs cigarettájuk — , egyszerűen kérnek a rend­ őrtől, aki ad, vagy nem. M. rádöbbent, hogy ők itt csak kér­ hetnek, esetleg elfogadhatnak, másfelől a rendőr csak adhat, vagy megtagadhat, az érzelmek kifejezéséhez szükséges feltéte­ lek felfüggesztettek, nyilván, mert az igazság kiderítéséhez nin­ csen szükség, érzelmekre. Óvatosan mocorogni kezdett a padon, távolabb húzódott a tanártól, aztán lopva a rendőr arcába nézett. Egyáltalán észre­ vette-e az előbbi „civil” mozdulatot, és főként azt: hogyan fé­ kezte meg, fojtotta el már csírájában, s mintegy bűnhődni vá­ gyón, hogyan ült távolabb a barátjától, nem kérdezve meg, hány óra, bármennyire is szeretné tudni. . . De a rendőr láthatólag nem vett tudomást erről; M. mosta tanárra nézett, mindenképpen szükségét érezte, hogy valakit együttérzéséről biztosítson; hogy egyedül és kizárólag ő az oka, hogy ebbe a mindannyiuk számára kínos és feszélyező hely­ zetbe sodródtak. A tanár nem nézett rá; M. konok, elszánt ki­ fejezést — hogy harcolni fog és nem adja meg magát egyköny­ nyen — , és valami neki szóló utasítást fedezett fel az arcán, pa­ rancsot, hogy ő is harcoljon. M. elkapta tekintetét a barátja ar­ cáról, megszívta a cigarettáját, és mintegy szórakozottan néze­ lődve ismét a rendőr arcát fürkészte, mintha onnan is a viselke­ désére vonatkozó útbaigazítást igyekezne leolvasni. „Először, első alkalommal vagyok ilyen helyzetben és ilyen helyen. Nagyon természetes, hogy zavart és tanácstalan va­ gyok.” Jólesőn átvillant rajta, hogy nem érez félelmet, tettét gye­ rekes csínynek minősíti — talán kissé többet ivott a kelleténél — , ez hamarosan és megnyugtató módon tisztázódik a kihallga­ tás során; nem kell köntörfalaznia, nem kell társával suttogva egyeztetett történeteket előadnia; egyszerűen elmond mindent, úgy, ahogy az valóban történt, és mivel igazat mond, az ügy le­ zárul. Úgy érezte — sőt, így tartotta igazságosnak — , tettéért éppen a kihallgatásra való szorongó várakozás a büntetés; a rendőr érzelmeket elutásító és a tanár merev, kioktató arckife­ jezése. „Iszunk egy konyakot, aztán hazamegyünk, és alszunk egy jót.” Álmos volt, és rettentően vágyott rá, hogy felhajtson egy konyakot, sürgető szükségét érezte az alkohol nyújtotta támo­ gatásnak. amely valamelyest oldhatná a szorongásait. De belát­ ta: a megérdemelt büntetéshez tartozik, hogy enyhítés nélkül viselje el a helyzetet, amelybe tette révén került: tűrnie kell te­ hát, képtelen kívánságok és minden nyafogó szánakozás nél­ kül önmaga iránt. 12 De a tanár és a rendőr arcáról leolvasott utasítások? A ta­ nár harcra, körömszakadtáig tartó ellenállásra készülődött, és őt is erre biztatta; a rendőr szertartásos és nyilván hivatásszerűen gyakorolt közönye őszinte beismerésre ösztökélt. M. gondosan elnyomta a cigarettáját a hamutartóban, és türelmetlen, sürgető vágy fogta el, hogy azonnal megtegye ezt az őszinte, beismerő vallomást; hirtelen különös, váratlan és csodálatos összefüggé­ seket fedezett fel — mintha a szeretet, az együttérzés legalább külsődleges megnyilvánulását, a szorongását enyhítő konyakot, sőt a vetett ágyat is éppen egyedül az ő érdekében tagadták volna meg tőle, azért, hogy a csupán átmeneti, ideiglenes jelle­ gű megkönnyebbülés helyett a teljes értékű gyógyszert nyújt­ sák: a beismerő vallomásban és a készséges együttműködésben való feloldódás hosszú távra szóló örömét. „A z Ezüstszívről hallgass!” A tanár köhögni kezdett, és szája elé tartott tenyere mögül hallatszott a parancsoló, ingerült suttogás, aztán még egyszer: „A z Ezüstszívről hallgass!” . A tanár kivörösödött arccal köhö­ gött tovább, eltartva magától a füstölgő cigarettát. — Kuss. A rendőr lábujjhegyre emelkedett, aztán lassan visszaeresz­ kedett a sarkára. M. összerezzent, érezte, hogy elvörösödik, mintha az ő cí­ mére érkezett volna a rendreutasítás. Meghökkent, mintegy ár­ tatlanságát hirdető mozdulattal fordult a tanár felé, aki vörös képpel és vörös fülekkel ült a helyén, nem nézett. M.-re meg­ szívta a cigarettáját, aztán a kőre dobta a csikket, a hamutartó mellé és a sarkával rátaposott. — Nem bírja el a segge a testit? Ez neki szólt — M.-nek nem támadhattak kétségei. A rend­ őr nem mondta túl hangosan, amit mondott — , az irodában nem hallhatták meg — . M. a jövőbeni viselkedésére vonatkozó oktatást vélt kiolvasni a szavakból. A rendőr látja, hogy nem megrög­ zött, hétpróbás bűnözőkkel, vagy csavargókkal, hanem megté­ vedt, becsületes emberekkel van dolga, akik eszpresszóban ül­ dögéltek, zenét hallgattak, megittak egy-két pohárka konya­ kot . .. És nekiszegeződött a kérdés: — Magának ez kielégítő magyarázat, fiatalember? Gondol­ kodjék csak! Mesélje csak el nekünk, mit is műveltek maguk az Ezüstszív eszpresszóban?! M. megrázta a fejét, mint aki haladékot kér, hogy kissé át­ gondolhassa a történteket, hogy minden apró részletet pontosan felidézhessen, mielőtt válaszol. .. Jeges érzés futott végig rajta: hátha a tanár semmit nem súgott neki, csak ő hallotta a „figyelmeztetést” ? És meddig vá­ rakoztatják még őket? Mit kérdeznek majd, és mi az, amit tud­ nak? Egyáltalán: mi az, amit nem szabad, tudniuk? Mire vonat­ kozik ” az Ezüstszívről hallgass!” , ha mégis jól értette a tanárt? Miért olyan mindenre elszánt az arca, és miért hajította a csik­ ket a hamutartó mellé a rendőr szeme láttára? És a rendőr miért őt gorombította le a tanár helyett? Miért vannak ők itt? Külön hallgatták ki őket, maga a rendőrkapitány és egy hadnagy. A kapitány zömök, rövidre nyírt, őszes-szürke hajú, ötvenes, a hadnagy magas, testes, lomha mozgású, hajlott hátú férfi volt; a kapitány, mint aki képtelen elfojtani az M.-ék cse­ lekménye miatt érzett felháborodását, többnyire ordítva tette fel kérdéseit és káromkodott; a hadnagy halkan, választékosan fo­ galmazva, nyájas, csevegő hangon kérdezett. — Tisztában vannak azzal, hogy mit műveltek? — üvöltött M.-re a kapitány. — Legalább kijózanodtak annyira, hogy fel bírják fogni? — Igen — válaszolta M., furcsa megkönnyebbüléssel és rez­ zenéstelen tekintettel egyenesen a kapitány szemébe nézve, a maga részéről mélységesen megbánta a történteket és készen áll, hogy tettéért vállalja a következményeket... A hadnagy még nem kapcsolódott be a kihallgatásba, egy távolabbi íróasztalnál ült, iratokat olvasott, s közben jegyzetelt, fel sem pillantott a munkájából. M. lassan, valami megmagya­ rázhatatlan okból félni kezdett a látszólag iratokba temetkezett hadnagytól, és — maga sem tudta, miért — csöppet sem félt az üvöltöző rendőrkapitánytól. Furcsa és rejtett értelmet vélt kiol­ �vasni a kapitány szavaiból, s főként a tekintetéből. Mintha egy­ idejűleg két párbeszéd folyt volna köztük: a felszínes, a kívül­ álló, az íróasztalnál feszülten figyelő hadnagy számára, és az igazi, amely csak rájuk kettőjükre tartozik, Így, mikor például azt ordította a kapitány: „Tisztában vannak azzal, hogy mit mű­ veltek?!” , valójában ezt mondta M. arcára függesztett tekinte­ te: „Hát elment az eszed, fiú?, gondold meg, mit beszélsz, ez nem tréfadolog! Találj ki valamit, hogy kihúzhassalak a pácból, valami elfogadhatót, hogy lezárhassam ezt az átkozott históriát, eh, nem magunk között vagyunk, az ördögbe is!” — Mennyi szeszes italt fogyasztottak, és hol? — vakkantot­ ta a kapitány a hadnagynak szóló hangján. „Volt-e melltartó a művésznőn, vagy csak úgy, melltartó nélkül zongorázott?” A kapitány kérdését pimaszul, illetlen tolakodással lökte félre emez. M. többé-kevésbé világosan emlékezett rá. hogy ran­ devút beszélt meg az Ezüstszív zongoristanőjével, sőt, az esz­ presszó vendégei közül vitába keveredett valakivel (talán épp a művésznő miatt), kis híján pofon is csattant, végül elmentek a tanárral az Ezüstszívből, hogy záróra felé visszamennek majd; a tanár hölgyismerőse is velük volt egy darabig, de aztán sírva fakadt, hangosan kacagott, aztán ismét sírva fakadt, végül hány­ ni kezdett, haza kellett kísérni. De: viselt-e melltartót a mű­ vésznő, vagy nem? M.-et kényszerképzethez hasonló érzés kerí­ tette hatalmába, hogy tisztázza ezt a kérdést; amennyiben ez nem sikerül, sem az ordítva, sem az atyailag kérlelő tekintetek­ kel feltett kérdésekre nem lesz képes kielégítő választ adni. Meg­ próbálta hát maga elé képzelni a művésznőt ott az Ezüstszív ci­ garettafüstös zsivajában, a kávéfoltos csipketerítővel letakart zongoránál, a zongorán ezüstszínű fémtálca a tálcán félig ivott likőröspohár, a meglibbenő fehér-szőke haj, a művésznő hörpint egy kortyocskát a likőrből, és rekedtes hangon énekel egy las­ sú ritmusú, mélabús dalt; fehér, párnás ujjacskái éppen csak érintik a billentyűket, aztán odatántorodik a zongorához egy piros műanyag nyakkendőt viselő férfi, megtámasztja kezével a zongorát, a rózsaszín fülecskébe suttog valamit, a művésznő hát­ raveti a fejét, csilingelő hangon felkacag, és két gömbölyű, verí­ téktől fénylő keble telten, ingerlően táncol a vörösbor színű csipkével áttört blúz alatt... M., székén kihúzva magát, falta szemével a művésznőt, per­ zselő vágy ösztökélte, hogy megvédelmezze attól a részeg alaktól, aki isten tudja miért suttog a fülecskéjébe; felháborodot­ tan kiitta a konyakját, újabb konyakot és egy „pincehideg" sört rendelt magának — a tanár pohara csaknem érintetlen volt. ma­ ga a tanár a vécén tartózkodott — , megindult lélekkel nézve a művésznőt, és csöppet sem lepődve meg, hirtelen felfedezte, hogy egész életében mindig és mindenütt egyedül őt kereste, már az is milyen csodálatos egybeesése a dolgoknak, hogy ez itt és most villant az eszébe; végre egymásra leltek: nincs más hát­ ra, mint haladék nélkül gyöngéd és finom beszélgetést kezde­ ményezni, ujjai közé fogni a fehér kezecskét, közölni, hogy szándékai komolyak, hogy soha többé el nem hagyják egymást, és ezt az éjszakát feltétlenül együtt kell eltölteniük. .. De: vi­ selt-e melltartót, vagy nem? — Ej, ej... nyugodjék meg, kérem. Biztosan ég a pokol. . . Igyék egy pohár vizet! Lépjen a mosdóhoz, frissítse fel magát, és mindenekelőtt bátran használja a zsebkendőjét! M., megrezzenve a hadnagyra nézett, aki barátságosan mo­ solygott rá, aztán gyorsan körülpillantott a helyiségen, de sem­ miféle tisztálkodóalkalmatosságot nem látott, a zsebébe nyúlt, de nem találta a zsebkendőjét sem, újra körülnézett a szobában, de csak egy szájával lefelé fordított, repedt üvegpoharat látott a hadnagy íróasztalán egy vaskos íratcsomó mellett. — Csak nyugodtan, kérem! Biztosan a másik zsebében van! M. nadrágja másik zsebébe nyúlt, ahol csakugyan megtalál­ ta zsebkendőjét. Hosszan, erősen fújni kezdte az orrát, s közben lopva ismét körülnézett, de sehol nem látott mosdót. Talán úgy értette a hadnagy, hogy menjen ki az ajtón, és keresse meg? De vajon csakugyan így értette-e, vagy csupán tréfa az egész? A hadnagy mutatóujját az asztalával szemben a falnak szö­ gezte. — Mossa meg a kezét, arcát. Talál poharat is. Szappan is, törölköző is van ... M. a jelzett irányba nézett, de nem látott sem szappant, sem törölközőt, sem poharat. A kapitányra nézett, mint aki a kettőjük közt lévő titkos be­ szélgetés alapján segítséget és útbaigazítást kér: mit tegyen most? A kapitány ott ült, az íróasztalnál és lassan lapozgatva egy iratcsomóban, egy roppant, hatszögletű golyóstollal jegyzeteket írt a gépelt papírlapok margójára, a golyóstoll kénkősárgán vil­ logó hat lapján megbilincselt legyek vonaglottak... A kapitány fel se pillantott munkájából, akár az imént a hadnagy; derese­ dő, kurtára nyírt hajából azonban egy emberi ujj alakú tincs határozottan a helyiség egy pontjára szegeződött; M. hirtelen az adott irányba nézett, és megpillantotta a halványkék porce­ lánból készült mosdókagylót. Tükör is volt fölötte, a tükör alatt takaros üvegpolc, tisztára törölt poharakkal, oldalt, a törölközőtartón kék, zöld és vörös frottírtörölközők. .. M. görcsösen be­ hunyta, aztán kinyitotta a szemét, de a kék porcelánmosdó he­ lyén csak salétromfoltos falat látott, és a kapitány szörnyű go­ lyóstolla is közönséges írószerszámmá változott. Nyirkos, hideg veríték ütött ki a homlokán, tompa, fojtogató szorítást érzett a szíve táján, a keze reszketett. A hadnagyra nézett; az bátorító mosollyal nézett vissza rá, mint a számtantanár, aki igyekvő, szorgalmas, de nehézfejű diákot feleltet a táblánál, és minden­ képpen azon van, hogy legalább az elégségest kihúzza belőle... „De hát mit akarnak hallani?” Erre nem lehetett más válasz: az igazságot, és M. igyeke­ zett megkapaszkodni ebben a szóban, hiszen semmi rossz nem érheti, amíg tiszta lelkiismerettel állíthatja önmaga előtt, hogy az igazat csakis az igazat mondja... Konyakot itt-ott. — Iste­ nem, ha ihatna egy, esetleg két pohárka konyakot! — , aztán az Ezüstszív, a művésznő, a talán kissé hangosabb szóváltás a zon­ gora körül ténfergő, műanyag nyakkendős alakkal... „Volt rajta melltartó, vagy nem?” A látszólag egyáltalán nem a tárgyhoz tartozó kérdés hir­ telen mintha rejtett és titkos értelmet nyert volna. Ha még ezt is képtelen megválaszolni, hogyan nyilatkozhat súlyosabb ügyek­ ben az igazságról? Hogyan állíthatja: csakugyan így történt minden, és nem másként, nem a büntetéstől való félelem torzí­ totta el, s rendezte újra számára kedvező módon az eseménye­ ket? Aztán: a tanár tényleg odasúgta neki. hogy hallgasson az Ezüstszívről, vagy csak képzelte, de, ha képzelődött, miért éppen ezt a figyelmeztetést? A kapitány miért biztatja a szemével ar­ ra. hogy „találjon ki valami elfogadhatót, hogy kihúzhassa a pácból” , amikor céklavörös képpel ordít vele, és bilincsbe vert legyek mászkálnak a golyóstollán? A hadnagy miért mutat a csupasz falra, hogy ott a mosdókagyló? Vagy álmodja az egé­ szet. vagy látomásai támadtak a konyaktól — de, ha így van: miért nem hallucinál egy csipetnyi megnyugtató igazságot, ha még oly’ apró dologban is, mint az, hogy volt-e melltartó a mű­ vésznőn? 13 �Tettük, mint „botrányos részegség” , szabálysértésnek minő­ síttetett, az ítélet ezer-ezer forint pénzbüntetés volt, amit a kapi­ tány szabott ki. Külön bocsátották el őket, előbb a tanárt, az­ tán jó fél óra múlva M.-et, aki egy kocsmában gyorsan felhaj­ tott két konyakot, aztán lassan elszopogatott egy megfelelően behűtött sört, megevett egy pár virslit mustárral, rágyújtott, és indult a vasárnapi utcán hazafelé. „Unatkoztak biztos, azért tartott ennyi ideig.” Minden elítélő szándék nélkül gondolt az elképzelhető ma­ gyarázatra — elvégre nem lehet túl érdekes, vagy üdítő időtöl­ tés félrészegen előállított emberek kihallgatása, akik — miért ne? — betörés, rablás, vagy akár gyilkosság elkövetői is lehet­ nek. .. Nagyon érthető, hogy a rendőrtisztviselők elsősorban e valószínű szemponttól vezéreltetve, valamint, hogy a sivár és kisszerű esetek okozta mélységes közönyt és undort legyűrjék valahogy, azt játsszák, hogy nincs sivár és kisszerű eset, hanem csak nagy esetek vannak. M „ ha ebből az újonnan feltételezett szempontból vizsgálta a történteket, végre kielégítő magyaráza­ tot kapott. Megvárakoztatják az elkövetőt és kihallgatás előtt, a kérdéseket általánosságban teszik fel. és legfőképp bizonyta­ lanságban hagyják, hadd gondolkozzon a dolgokon, egészen az utolsó percig... „Hány óra lehet?” Hirtelen támadt vágy fogta el, hogy megtudja, most nem kell azon tépelődnie, megkérdezheti-e a barátját, vagy bárkit, akit csak akar. Szétnézett az utcán, de villanyórát nem látott; nézegetni kezdte az ünneplőbe öltözött; sétálgató embereket, hogy kit szólítson meg. És megint elfogta a bizonytalan jellegű, tárgytalan szorongás, mint mikor azt latolgatta, hogy megszólít­ sa-e a tanárt. Furcsa, érthetetlen szégyenérzet öntötte el; halo­ A fűtő Heinrich von Kleistnek A FŐGÉPÉSZ Kolhász Mihály, harmincegy éves kazánfűtő, aki hét éve volt az ... -i gyár dolgozója, 197... szeptember 9-én, délelőtt tíz óra előtt öt perccel, miután jól hallhatóan kopogott a főgé­ pész ajtaján, az irodába lépett, hogy átvegye a fél liter tejet, a „védőitalt” . A főgépész kissé zavart és sajnálkozást kifejező arccal kö­ zölte a fűtővel, hogy a „védőital további kiadását felsőbb uta­ sításra megszüntették” ; a kazánházat megtekintette az Országos Közegészségügyi Intézet főorvosa, aki a vizsgálat során megálla­ pította, hogy az ... -i gyár kazánháza nem tartozik az „egész­ ségre ártalmas, vagy különösen ártalmas munkahelyek közé, s így a kazánfűtők számára a védőital kiadását a jövőben nem ja­ vasolhatja” . A vizsgálatról készült jegyzőkönyvet aláírta az üzem­ vezető főmérnök és a szakszervezeti bizalmi, tehát az ügy min­ denképpen lezártnak tekinthető! Különösnek tartja, vonta fel a fűtő a szemöldökét, hogy mi­ lyen jogon születhetett „egy mindenképpen lezártnak tekinthe­ tő döntés” egy olyan ügyben, amelyet a közvetlenül érdekeltek, a fűtők meghallgatása nélkül, a hátuk mögött hoztak; valamint azt a körülményt, hogy a vizsgálat időpontjáig eltelt évek során miért kapta meg minden fűtő a napi fél liter tej védőitalt, és miért nem minősült az .'. ,-i gyár kazánháza „az egészségre ár­ talmas, vagy különösen ártalmas munkahelynek” . Ami a munkakörülményeket illeti — hét éve dolgozik a ka­ zánházban, gázban, porban és mocsokban, mint az első napon; tehát vagy jogtalanul kapta hét éven át a védőitalt, vagy a most lefolytatott vizsgálat alapján hozott döntés törvénysértő és jog­ talan. Mivel e két lehetőséget megfelelő súlyú bizonyítékok hí­ ján képtelennek kell tartania, egyetlen, az értelem számára el­ fogadható magyarázat kínálkozik: mégpedig az, hogy tévedés történt. Véleménye szerint, erre a körülményre a főgépésznek. 14 gatta a pillanatot, hogy feltegye ezt a cseppet sem szokatlan, ártatlan kérdést, amely tartalmát és jellegét tekintve egyszeri­ ben riasztóan mássá vedlett: a cél nem az volt, hogy megtudja, hány óra. hanem, hogy kitől tudja meg. Elhatározta, hogy le­ hetőleg magához hasonló életkorú és egyedül sétálgató fiatal­ embert szólít meg. mint aki bizonyos cinkos egyetértésre és he­ lyeslésre vágyik elvégre ruházata gyűrött, szeme véres és kari­ kás lehelete konyakszagú. .. Aztán megpillantott egy fiatalem­ bert, aki egyedül sétálgatott, neki fohászkodva odalépett hozzá, és megkérdezte, hány óra; megmondták; M. kissé túlzott lel­ kendezéssel megköszönte a felvilágosítást, eldobta a csaknem körmére égett cigarettát, ismét rágyújtott, de a szorongó, nyug­ talanító érzés nem múlt, nem csökkent... „Miért nincs nekem órám?” „Mert nem éreztem hiányát; egyébként ébresztőórám van: nincs kidobnivaló pénzem ilyesmire; igazán nincs szükségem rá; ha tudni akarom, hány óra: ott vannak az utcai órák, vagy megkérdezem.” M. agyát hirtelen megjárta az eszelős gondolat, hogy a rend­ őrkapitány valójában azért sújtotta ezer forint pénzbírsággal, mert nem visel karórát. De az iménti érveit, minden látszólagos gyakorlati jellegük ellenére, nem érezte igazán meggyőzőnek. Végtére is, mindenkinek van karórája, utcán focizó kölköknek és hullaszállítóknak egyaránt, talán a szállított hulláknak is. A márkás aranyórákat leszámítva, az óra birtoklása semmiképpen nem tartozik a rangot és anyagi jólétet hirdető jelvények közé — akkor miért van karórája mégis mindenkinek? És neki miért nincs? Előbb-utóbb, nyilván, ő is vesz. Ez valahogy elkerülhetet­ lennek látszott, mint a halál: M. úgy döntött, hogy mielőtt le­ fekszik otthon, megebédel valami kertvendéglőben, és iszik egykét hideg sört. aki a fűtők közvetlen főnöke, kötelessége lett volna felhívni a bizottság figyelmét; ha ez megtörténik, a bizottság nyilvánva­ lóan figyelembe veszi és mérlegeli a jóhiszemű és mindenképpen szükséges felvilágosítást. A főgépész kissé emelt hangon vágott közbe: erélyesen visz­ szautasítja, hogy kioktassák a kötelességei felől, főként, ha min­ den alap nélkül vádolják kötelességmulasztással. Az sem köte­ lessége, nyomta meg a szót, hogy „egy apró-cseprő ügy minden részletéről beszámoljon a beosztottjainak” , de ennek ellenere tudtára adja Kolhász Mihálynak, hogy „nem tett lakatot a szá­ jára a bizottság előtt” , és elmondta mindazt, „ami nem egye­ dül Kolhász Mihály számára furcsa és különös ebben a védő­ italügyben” . A fűtő a főgépész elnézését kérte, de mivel nem akarja is­ mét elkövetni a hibát, hogy elhamarkodottan ítél, fönntartja vé­ leményét, hogy az „ügyet korántsem véglegesen” lezáró ok csak­ is a tévedés lehet, és míg minden kétséget kizáróan be nem bi­ zonyosodik az ellenkezője, eltökélt szándéka, hogy szilárdan ki­ tart álláspontja mellett. A FŐMÉRNÖK A főmérnök összeráncolt homlokkal igyekezett emlékezetébe idézni a „védőitalügyet” , amelyet Kolhász Mihály röviden és vi­ lágosan előadott, kérve a főmérnököt, hogy „mint az ügyben döntést hozó személyek egyike", segítsen tisztázni „ezt a nyil­ vánvaló és jóhiszemű tévedést” . A főmérnök barátságos hangon a fűtő türelmét kérte, s ku­ tatni kezdett az íróasztalon heverő iratcsomók között, majd sor­ ban kihúzta az íróasztal fiókjait, és folytatta a keresgélést. A z­ tán „hát itt bújkált a kis gazfickó!” kiáltással két ujja közé csí­ pett, és kihúzott az egyik fiókból egy papírköteget. Darabig fi­ gyelmesen, mozdulatlanul arccal az irat tanulmányozásába mélyedt, majd visszacsúsztatva az iratot a fiókba, Kolhász Mihály arcára függesztette szemét. Az eljárás és az ügyben hozott döntés mindenben megfelel az érvényben levő törvényes utasításoknak és rendelkezéseknek, ellenkező esetben, mint a vizsgáló bizottság egyik tagja, nem írhatta volna alá a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvet. De. hogy �eloszlassa Kolhász Mihálynak az „üggyel” kapcsolatos, „bizo­ nyos szempontból nagyon is érthető” aggályait, közölnie kell — elismeri, mulasztást követett el, hogy ezt a körülményt nem is­ mertették a dolgozókkal —, a „védőitalügyben foganatosított intézkedés egy nagyszabású és hosszú távra érvényes, a leg­ apróbb részletre is kiterjedő takarékossági program része” , s ha a terv pillanatnyilag „népszerűtlen” is, nem vitatható, hogy „mindannyiunk érdekeit messzemenően szolgálja” . Tudomása szerint, „mielőtt a szükséges és ésszerű takarékosságra ösztönző törvényerejű rendelet a végrehajtási utasítással életbe nem lé­ pett” , gyakorlatilag minden kazánfűtő védőitalt kapott, tekintet nélkül arra, hogy ezt a juttatást az „egészséget károsító mun­ kafeltételek indokolták vagy sem” . Nem állítja, hogy bizonyos munkafolyamatok — például a salakozásnál keletkező gázok — ártalmatlanok az emberi szervezetre, de ami az ...-i kazánhá­ zat illeti, a szellőzés „kielégíthetőnek mondható” , míg más gyá­ rakban és üzemekben a „mienknél sokkalta keservesebb a hely­ zet” . Valamelyest előrehajolt székében, és cinkosan Kolhász Mi­ hályra villantotta a szemét. „Tudjuk mi azt, hogy azt a védő­ italt, amit a sarki kocsmában mérnek, a mi kazánfűtőink, bár­ hogyan is döntött a bizottság, ezentúl sem fogják maguktól meg­ tagadni!” Kolhász Mihály megköszörülte a torkát, majd kijelentette, hogy ami „őt magát illeti, nem tart igényt a sarki kocsmában kapható védőitalokra” , s ha mégis így lenne, „senki sem tarto­ zik számot adni arról, hogy munkája végeztével hol, kivel és mi­ re költi a pénzét” ; az ok pedig, amely arra kényszerítette. hogy „utánanézzen a bizottság eljárásának” , úgy érzi, nagyobb hord­ erejű és súlyosabb, mintsem tréfával lehetne elütni. A főmérnök — amennyiben az elhangzottakat pontosan ér­ telmezte — a bizottság eljárását és az ügyben hozott döntést „elkerülhetetlennek” ítéli, a „szükséges és ésszerű takarékosság­ ra ösztönző törvényerejű rendelet alapján” , a rendelet végrehaj­ tását pedig törvényesnek tartja, törvényesnek azért, mert „a vizsgálatot megejtő bizottság tagjaként aláírta a vizsgálatot le­ záró jegyzőkönyvet” . Mindez Kolhász Mihály véleménye szerint egyáltalán nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy „az ügyet a törvényerejű rendelet betűjének és szellemének értelmében zár­ ták le” , ugyanakkor nincs semmi oka, hogy a „bizottságot, vagy a bizottság bármelyik tagját” rosszhiszeműséggel vádolja — te­ hát megismétli: csakis tévedés történhetett. Belátja és készség­ gel elismeri „az ésszerű takarékosság szükségességét” , de miért lenne ésszerűbb magát a „nyilvánvaló és jóhiszemű tévedést” védelmezni, mint elutasítani a tévedés jogát? És a „kielégíthetőnek” mondható szellőzés a kazánházban! Az a két lyuk, amelyet „szellőzőablaknak” merészelnek nevezni! Amikor az izzó salakot vízzel locsolják, a gáztól és az „emberi szervezetre nem ártalmatlan gázoktól” fuldokolva kapkodnak le­ vegő után; talán ez lenne a „kielégítőnek mondható szellőzés” ? Feltételezi, amennyiben az ... -i gyár a „megfelelő anyagi eszközök birtokában volna” , haladéktalanul fölszereltetne a ka­ zánházban egy valóban kielégítően működő elszívóberendezést; könyörögve kéri a főmérnököt, „ne nevezze kielégítőnek a tűr­ hetetlent” ! Egyelőre kér és könyörög! Hiszen a „védőital” , a mindennap kiosztott fél liter tej ép­ pen a „tűrhetetlen helyzetben való helytállás- jelképes elismeré­ se volt” — mi ellen védhetett a „védőital” , ha nem az emberte­ len munka okozta izzó gyűlölet ellen? Látni szeretné azt az or­ vost, aki felelősséggel kijelenti, hogy fél liter tej elfogyasztása a „salakozásnál keletkező különféle mérges gázok roncsoló hatá­ sától óvja az emberi szervezetet” ! A főmérnök mosolyogva Kolhász Mihályra nézett, és meg­ kérdezte, mit ért azon, hogy „egyelőre kér és könyörög” ? Kolhász Mihály csillogó szemmel válaszolta, hogy az egyelő­ re kifejezés mindaddig érvényben marad, míg a „védőitalügy­ ben lefolytatott eljárást jóhiszeműnek ítéli” . És, ha Kolhász Mihály úgy véli. megfelelő súlyú bizonyíték van a kezében, hogy az „ügyben más álláspontra helyezkedjék” ? Erre a lépésre — minden erejével reméli — nem kell elszán­ nia magát, de, ha rákényszerítik, az „érintettek a megfelelő mó­ don és időben értesülni fognak a döntésről” . CSALÁDOD V A N ! Kolhász Mihály, mint mindig, részletesen beszámolt felesé­ gének az aznapi „eseményekről’. Az asszony merev és mozdu­ latlan arccal várta ki az elbeszélés végét, aztán fojtott hangon, nehogy felébressze a szoba sarkában álló kiságyban alvó kisfiút, megjegyezte, hogy férje, ahelyett, hogy azzal vesződik, törvé­ nyes, vagy torvénytelen-e „annak a bizottságnak a döntése”, azon igyekeznék, hogy „visszaszerezze a család számára azt a napi fél liter tejet” , amelyet — akárhogyan is próbálják ma­ gyarázni az intézkedést — egyszerűen „elraboltak tőlük” . Ha pedig a döntés visszavonását semmilyen módon nem lehet elér­ ni, fizetésemelést kell kérni, hogy „megtérüljön a kár” , s ha megtagadnák, Kolhász Mihály keressen olyan munkahelyet, ahol megbecsülik, hogy pénz álljon a házhoz. A fűtő válasza az volt, hogy még nem beszélt a szakszer­ vezeti bizalmival, „nem tisztázta kellőképpen az ügyet” , nem akar „elébe vágni az eseményeknek” ; ami pedig a felesége ja­ vaslatát illeti, nem fog koldusmódra könyörögni azért, ami jog és törvény szerint megilleti, vagy füttyszóra faképnél hagyni a munkahelyét, ahol hét éve dolgozik egyhuzamban. Ha nem azt akarja, hogy megtérüljön a kár, villant föl az asszony szeme, akkor végül is mit akar? Ha néhány fillér is a veszteség, nem egyedül őt magát, az egész családot sújtja! Ha férje az apró veszteséget félvállról veszi, ahelyett, hogy a csa­ ládja és a maga védelmében a sarkára állna, miképp várható, hogy egy valóban súlyos csapáskor megállja a sarat? Kolhász Mihály arca hirtelen megfeszült és kivörösödött, szájába harapott, kissé felemelkedett a székén, és : „tru-uuu! tru-uuu!” , kétszer, hosszú recsegéssel szellentett. A z asszony a váratlan hangra önkéntelenül hátrakapta a fe­ jét; „milyen meleg van” , hallotta a férjét, tűz lobbant a szobá­ ban, az asszony nézte a tüzet, de tudta, hogy sem a kisbaba, sem ő nincs a szobában, a tűzben fehér papírlapok lebegtek, mint mikor hó esik a tenger alatt, lángnyelvek ringatták a hó­ fehér papírlapokat, a férje eltökélt hangját hallotta, lassan, nyu­ godtan ejtette a szavakat, mint aki elszánta magát, aztán a sa­ ját sírós, hüppögő hangja; a sírás visításba, aztán ordításba csa­ pott, majd eltörött a hang; lassan kigombolja az ingét, a mellét nyújtja a kisbabának, hiszen el kell menniük ebből az égő szo­ bából, aztán visszajönnek — majd. de ezt most nem tudja még __. meleg kendővel csavarja át a pólyát, hideg van kinn, muszáj el­ menni innen, ott áll az ajtónál, keze a kilincsen, melléhez szo­ rítja a bebugyolált kisbabát, a lángnyelveken ott táncolnak a fehér papírlapok, lenyomja a kilincset, lassan lépkedni kezd az utcán, a férfi ott megy előtte, sietősen, gyorsan kopognak a lép­ tei, „meleg van” , hallja a hangot, a férfi ingujjban lépked előtte a januári utcán, Keze a zsebében, hallani, ahogy ütemesen ösz­ szekoccannak a fogai, nyakát a vállai közé húzza, meggyorsítja a lépteit, nem néz hátra, de miért?, visszajön a szobába; ahogy ő is visszatér — , de most muszáj elmennie, ott lépked előtte a férfi; lassít, hirtelen megáll a járdaszegélyen, az úttest fölé ha­ jol, az úttestre fújja az orrát, aztán zsebkendőt húz elő, megtörli az orrát és az ujjait, behúzott nyakkal, szuszogva lépked tovább, kissé hátrabillenti a fejét, az asszony tudja, hogy mosolyog, a pólyát a melléhez szorítja, halkan felsikolt, mint aki látta ezt a mosolyt, ez nem az ő férje, akitől elment, és akihez vissza kell mennie majd — de ezt most semmiképp nem tudhatja — , így hát nem lehet a kisfiú apja sem az asszony elmosolyodik, las­ sú léptekkel követi a néptelen járdán haladó férfit, megkönnyeb­ bülten nézi a vállak közé húzott nyakat, minden erejéből remé­ li, hogy a férfi nem fog mosolyogni, mint ahogy az imént mo­ solygott; nem billenti oldalt a fejét, reméli, hogy soha többé nem mosolyog úgy, hiszen tudja, hogy visszajön, ha el is kell mennie most, és azt is, hogy ezt a tudást most még hét pecsét alatt kell őriznie; lépked tovább, nézi az előtte lépkedő inguj­ jas, vacogó férfit. „milyen meleg van” , a hang csöndes és hatá­ rozott, „ha ilyen szépen melegszik, ebben az évben talán koráb­ ban köszönt ránk a tavasz” ; az asszony visszafojtott lélegzettel fülel, arca megfeszül, most ismét elmosolyodott a férfi; tudja, hogy mosolygott, és nem hagyja abba a mosolygást; félrebillenti a fejét, aztán meggyorsítja a lépteit, „az nem lehet, hogy így mosolyogjon” , motyogja az asszony, magához szorítja a bebu­ 15 �gyolált kisfiút, „tekintettel kellene lennie miránk, a féleségére és a gyerekére, elvégre mi vagyunk a családja” ; a férfi most lassan, szinte kényelmesen lépked, „az nem lehet, hogy valaki csak úgy faképnél hagyja a családját” , rázza fejét az asszony, szemét a képzeletbeli mosolygó arcra szögezi, „talán bizony azon nevet, hogy én hagyom ott őt” !, most ő is elmosolyodik, mint aki végre magyarázatot talált, gyöngédség fogja el, sze­ retne adni valamit, megsimogatni a férfit, valahogy tudomásá­ ra hozni, hogy milyen gyönge és szánandó; szeretné valahogy éreztetni a férfival a hatalmát, az erejét; a férfi ismét gyorsab­ ban lépked, az asszony önkéntelenül, gépies léptekkel követi, mintha azon igyekezne, hogy ne növekedjék, de ne is csökken­ jen. a kettőjük közti távolság egyetlen lépéssel sem; szorosan a mellére öleli a bebugyolált kisfiút, „milyen meleg van” — hall­ ja a vacogó férfit, „akár február végén kipattanhatnak az orgo­ narügyek” ; mintha lefejezték volna, az asszony csak a reszkető vállak közé húzott meztelen nyakát látja, „az nem lehet, hogy valaki csak úgy faképnél hagyja a feleségét és kisfiát” (gondo­ latban gyorsan kuncogni kezd, mert a föltámadó kétely vala­ hogy tanúságot tesz a titka mellett); motyogva, ütemesen lép­ ked a férfi mögött, „milyen törvény van arról, hogy valaki ja­ nuárban csak úgy ingujjban mászkáljon az utcán, korán reggel, magában beszéljen és a taknyát kifújja a kőre, mikor felesége és ártatlan kisgyermeke van” , az asszony arca kemény és elszánt; majd a törvény gondoskodik az ártatlanok védekezéséről, a bíró­ ság majd ráítéli a gondoskodó szeretetet a családja iránt! és kiváló munkaerőt nem enged csak úgy elröppenni az ...-i gyár” , s hogy „az iméntihez hasonló célzások általánosan hasz­ nált és elfogadott eszközök, amikor jogos, vagy annak vélt kö­ veteléseket kívánunk nyomatékosabbá tenni” , de engedje meg, hogy „ne dőljön be a cselfogásnak” , és Kolhász kijelentését „cél­ jának megfelelően értelmezze” . „Tegyük fel” , köszörülte meg a torkát, „tegyük fel” , hogy kérelmét kedvezően bírálják el, s kö­ vetelését, amelyet „napi fél liter tej erejéig támasztott” , teljesí­ tik. „mégpedig ezt a jogos igényt alaposan és önkéntesen meg­ tetézve teljesítik” , mint ügyének támogatója, talán elvárhat annyit a fűtőtől, hogy „ezt a kis beszélgetést, valamint a fő­ mérnöknél tett látogatását nem kürtöli szét” . „Ha az egyiknek adsz, adnod kell a másiknak is” ; Kolhász Mihály nyilván jól is­ meri az efféle követelőzőket', „akik nem mondhatják el maguk­ ról, hogy hét éve hűséges és becsületes dolgozói az ... -i gyár­ nak” . Ezt csak „mintegy közbeszúrva” jegyzi meg. és valószínű­ leg feleslegesen, mert Kolhásznak „nincs szüksége arra, hogy az érdekei felől kioktassák” . A fűtő zsebre gyűrte a zsebkendőjét, és megismételte, hogy „kilép a gyárból” , és elhatározása szilárd, mert megbizonyoso­ dott, hogy a „bizottság döntése mindenképpen igazságtalan, bár­ milyen törvényre hivatkoznak is” , és addig nem nyugszik, míg az ügyet „kielégítő módon le nem zárják, és az igazságtalan döntést hozó személyeket felelősségre nem vonják tettükért” . Hátat fordított a szakszervezeti bizalminak, és kilépett a szobá­ ból. A A SZAKSZERVEZETI BIZALM I A szakszervezeti bizalmi mosolyogva hallgatta, amit Kolhász Mihály a védőitalügyről előadott, s ami csaknem szóról szóra megegyezett a főmérnök elé terjesztett panasszal; a bizalmi oly­ kor összedörzsölte a kezeit mosolygás közben, és előrecsücsörí­ tette az ajkát, mint aki füttyenteni akar; mikor Kolhász Mihály elhallgatott, anélkül, hogy a mosoly eltűnt volna az arcáról, „minden köntörfalazás nélkül a dolog közepébe vágott” . Ami a bizottság, döntését illeti, hogy ez a döntés igazságos, vagy igazságtalan, „azt ne feszegessük, az ügyben lefolytatott eljárás viszont kétségtelenül törvényes-és jogi szempontból sem­ milyen támadási lehetőséget nem ad” . Ajkát előrecsücsörítva hatásszünetet tartott. A döntés, amely a takarékosságra ösztönző törvényerejű ren­ delet szellemében született, természetesen végleges és vissza­ vonhatatlan. Aztán láthatóan megjátszott, eltúlzott aggodalommal össze­ ráncolta szemöldökét, felállt, s hátrafont karral sétálni kezdett az íróasztal mögött. Természetesen nem mint szakszervezeti bizalmi, de mint „magánszemély” semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy va­ laki harcol az érdekeiért, Ő maga is családos ember, három ap­ ró porontya van, akik „ordítva követelik az ennivalót, és csöp­ pet sem érdekli őket, ha az édesapjuk akár rablás, vagy ember­ ölés révén szerezné meg a mindennapit” . Így hát, mosolygott Kolhász Mihályra, biztos benne, Kolhász Mihály örülni fog, ha kiváló munkája, valamint az ...-i gyárhoz való, „immár hét­ esztendős hűsége” jutalmaképpen a szakszervezet javasolni fog­ ja bérének nem is jelentéktelen összeggel való emelését. (Kolhász Mihály arcára pillantott, amelyen mintha megder­ medt és megfagyott volna valami; ismét füttyre csücsörítette az ajkát, s mosolyogva hangot váltott: „hiszen csak az a madár a mienk, amelyet a markunkban tartunk” , egyszóval, a fűtőnek semmi oka kétségbe vonni, hogy a béremelési javaslatot a szakszervezet a legmelegebb ajánlással támogatni fogja, és a mun­ kaügyi osztály a javaslatot elfogadva, „jóváhagyja ezt a nagyon is helyénvaló és szükséges intézkedést” .) Kolhász Mihály lassan a zsebébe nyúlt, zsebkendőt húzott elő, és hosszan, harsogva fújni kezdte az orrát. Anélkül, hogy rápillantott volna a szakszervezeti bizalmira, kissé kásás, de jól érthető hangon azt mondta: „Kilépek a gyárból” . Aztán ismét az arcához emelte a zsebkendőt. A szakszervezeti bizalmi mosolyogva bólogatott, és kijelen­ tette, hogy „ő mindig tudta, hogy Kolhász Mihálynak megvan a magához való esze” ; nyilván jól tudja, hogy „egy megbízható 16 BÁDOGOS Kolhász Mihály szinte vidáman csengő hangon közölte fe­ leségével, hogy otthagyta munkahelyét, ettől fogva „maga ve­ szi kezébe az ügyet” , és a figyelmeztetés, a főmérnöknek mon­ dott „egyelőre”, ezennel érvényét veszítette. Ugyanígy érvényte­ �lennek tekinti a „társadalommal szemben vállalt egyéb köteles­ ségét is” ; egyetlen súlyos kötelezettségnek kell megfelelnie, „te­ hát kénytelen fölmentenie magát családapai kötelességei alól is” . Az asszony a gyerekágy elé állt, s széttárta a karjait, mint aki támadás ellen védelmezi a kicsinyét, és kijelentette, hogy férje kétségtelenül „orvosi kezelésre szorul” ; „a kisfiú, vala­ mint a maga biztonsága érdekében” haladék nélkül megteszi a „szükséges intézkedéseket” . Kolhász nyugodt, derűs hangú kér­ désére, hogy az asszony véleménye szerint milyen betegség min­ den kétséget kizáró bizonyítéka lehet, ha valaki fölmond a munkahelyén, és megszakítja kapcsolatát a családjával, a válasz az volt, hogy „ilyet csak egy beteg ember tehet fél liter tej m iatt”, egyébként férje egészségi állapotát majd megfelelően tisztázza az orvosi vizsgálat. Nem a fél liter tej miatt, mondta Kolhász elmosolyodva, hanem a „nyilvánvaló és égbekiáltó igaz­ ságtalanság” miatt, „mert, ha azok nem törekednek az igazság­ ra, akiknek szolgálniok kellene, neki magának kötelessége, hogy az igazság nevében törvényt üljön felettük” . Akkor miért tűrte el Kolhász, igen, kiáltotta az asszony, miért tűrte el az első igazságtalanságot, aztán sorra a többit? Miért éppen akkor hozakodik elő az igazsággal, amikor családot alapított; tálán azt igazságosnak tartja, hogy „egy ártatlan kis­ gyerek, a saját kisfia szájából kiveszi a betevő falatot” ? „ A türelmes szeretet” , mondta Kolhász; arra a megjegyzé­ sére, hogy felesége miféle hasznot húzhat abból, ha őt intézetbe zárnák, az asszony sírva fakadt. Halkan, hüppögve motyogott, kezével eltakarta az arcát. Egy bádogost emlegetett, aki „az el­ ső udvarlója volt, és aki talán még ma sem közömbös iránta” , aki ugyan „nem veti meg az italt, és veri a feleségét” , „de ren­ des ember, mint a többi” és: „ő nem éli túl a szégyent, amit Kolhász hozott rá” . Ujjal fognak mutogatni rájuk, őrá, meg a kicsinyére, akit majd „az őrült porontyának” neveznek, és az anyjának nincs hatalma, hogy „betapassza a szájukat és kitör­ delje a mutogató ujjakat” . Hozzá kellett volna mennie a bádo­ goshoz, aki először megkérte; kitől követelje az igazságát, a Kol­ hászra pazarolt éveket; kitől „perelje vissza a fiatalságát” ? Hir­ telen abbahagyta a sírást, és száraz hangon, ahogy a régen el­ határozott teendőket közlik, bejelentette azt az elhatározását, hogy haladéktalanul elutazik a gyerekkel N .. . községbe, az anyjához, ahol „mint elkergetett asszonyt megvetik majd” , de legalább a kisfiút nem fogják gúnyolni „az apja betegsége miatt” . Kurta szünet után hozzátette még, hogy férje „a maga okozta bajt nyilván nem akarja azzal megtetézni, hogy egyetlen fillér nélkül kergeti az utcára a kisfiát” . Ezt a kérést nagyon is természetesnek tartja, mondta Kol­ hász, tehát lemond arról az összegről felesége és kisfia javára, amelyet „hét évi együttélés alatt megtakarítottak” ; ezennel le­ mond a pénzről, „nem a törvény, hanem az önmagában élő igaz­ ságérzet nevében” , s kész ezt a „lemondást bármikor, tanúk előtt írásba foglalni” . Nincs szüksége semmiféle írásra, rázta a fejét az asszony, a takarékkönyvet magával viszi, és majd szükség szerint vesz fel pénzt a bankból, amíg N ... faluban valami munkát nem talál. „Most már semmi köze a dologhoz” — tette hozzá — , „de akár betegség, akár valami egyéb ok” késztette a férjét arra, amit tett, megkövetelhet hét év házasság után annyit, hogy férje ,,ki­ elégítő magyarázattal indokolja ezt a máról holnapra hozott döntést” . Arca megfeszült, a fűtőre szögezte a szemét. „Szép és fia­ tal? Mondd: szép és fiatal?” Kolhász Mihály szárazat nyelt, és mozdulatlan arccal nézte feleségét. Hát nem kap választ, emelte fel a hangját az asszony, „vagy alán Kolhásznak nincs bátorsága ahhoz, hogy válaszoljon” ? A fűtő nem válaszolt. „Z ÜGYVÉD Az ügyvéd közbeszólás nélkül hallgatta végig Kolhász elbe­ zélését az „égbekiáltó igazságtalanságról, amelyet a törvény ne­ ében követtek el azok, akiknek az igazság érvényesítése a kö­ v t ele sségük” ; hogy „az ellene elkövetett gaztettet az emberi faj eleni merényletnek tekinti” ; tudni akarja, mik azok a jog és törvény által rendelkezésre álló eszközök, „hogy a bűnösöket bíráik elé állítsak, és gaztettükhöz méltó büntetéssel sújtsák őket stb.” . Ha az, amit Kolhász előadott, válaszolta az ügyvéd, megfe­ lel a tényeknek, semmiféle mód nincs a védőitalügyet lezáró döntés ellen jogorvoslattal élni, mert ez a döntés a törvényerejű rendelet nevében született; ami az eljárás formai részét illeti, az elmondottak alapján nem következtethet semmilyen jogsértő mozzanatra. Kolhász Mihály „megsértett igazságérzete” nem ele­ gendő ok jogi eljárás megindítására, így Kolhász „ügyének” jo­ gi képviseletét nem vállalhatja. Amennyiben a fűtőt ért, vélt, vagy valódi sérelem ügynek tekinthető, kizárólag Kolhász Mi­ hály számára lehet az. Nem kételkedhet abban, válaszolta a fűtő, hogy ügyében nincs mód „jogorvoslattal élni , de tudni szeretné, hogy milyen törvény írja elő, hogy nem tiltakozhat az ügyében hozott igaz­ ságtalan ítélet ellen. Nincs mód jogorvoslatra; fejet hajt; nincs mód, hogy a törvény nevében hozott törvénytelen ítéletet meg­ semmisítsék és a bűnösöket felelősségre vonják, fejet hajt: de azt, hogy kimondja az igazságot, „és a személyében arcul kö­ pött emberi faj nevében érdemben eljárjon” , nem akadályoz­ hatják meg, és, ha nincs „az igazsághoz méltó bíró és törvény, önmaga lesz ügyének törvénye és bírája” . Kolhásznak kétségtelenül joga van ahhoz, mondta az ügy­ véd, „elidegeníthetetlen joga van” , mint bárkinek, hogy igazság­ érzete alapján véleményt nyilvánítson, de ami a véleménynyil­ vánítás módját illeti! — ezt ..mint magánember” mondja ,― , ez nem jogi kérdés; ha valaki fél liter tej kapcsán, amelyből még egy tisztességes tyúkpert sem lehet összetákolni” , az „emberi faj elleni merényletet és gaztettet emleget, az a személy nem ügyé­ szek és bírák, hanem egy zárt intézet elmeorvosai elé kerül. Nem azért hajítják a tébolydába, mert az igazát védve véleményt nyilvánított, hanem a véleménynyilvánítás módja miatt. Sem­ milyen törvény nem írja elő, mosolyodott el az ügyvéd, hogy az állampolgárok kötelesek cipőt viselni, de, ha valaki kapná ma­ gát, és mezítláb járkálna az utcán, hogy a mezítláb járáshoz való jogát gyakorolja, „annak az embernek az ép eszébe joggal ké­ telkedhetünk” . Lehetséges, válaszolta Kolhász, hogy „amit az ügyvéd a vé­ leménynyilvánítás módjának nevez” , bizonyos személyek előtt különösnek és szokatlannak tűnhet, de véleménye szerint nem a véleménynyilvánítás módja, hanem a „nyilvánvaló igazság fenn­ hangon való kimondása miatt tartják őrültnek” . Mivel „józan ésszel nem hiheti, hogy kétfajta igazság létezik, kicsi és nagy”, a „védőitalügyben hozott igazságtalan ítéletet igenis az emberi faj elleni merényletnek és gaztettnek minősíti, és mint az ügy bírája, az emberi faj felelős megbízottjaként fog eljárni” . Őszintén kívánja, mondta az ügyvéd, hogy Kolhász Mihály, „az emberi faj megelégedésére", az egy és oszthatatlan igazság nevében járjon el és zárja le az ügyet. A K IÁ L T V Á N Y Kolhász egy trafikban levélpapírt és borítékot vásárolt, majd hazament, leült a konyhában az asztalhoz, és „mint az emberi faj felelős megbízottja” , megírta a Kiáltvány-t, öt példányban, aztán megcímezett öt borítékot: Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, New York; Leonyid Brezsnyev miniszterelnök, Moszkva; Ri­ chard Nixon elnök, Washington; VI. Pál pápa, Vatikán; I. Ist­ ván király, Magyarország. A Kiáltvány-ban Kolhász részletesen ismerteti a védőital­ ügyet. leszögezi, hogy az ügyben hozott ítélet minden kétséget kizáróan „rosszhiszemű és igazságtalan” , így ő, Kolhász Mihály, az ítéletet ezennel megsemmisíti, és a bűnösöket, a főgépészt, a főmérnököt, a szakszervezeti bizalmit — „az emberi faj nevében felelősségre vonja és elítéli” . A z ítélet végrehajtásának módját „az emberi faj szabad lelkiismerete” nevében, maguk az elítél­ tek szabják meg, azzal a megszorítással, hogy „élettel nem fi­ zethetnek; sem a maguk, sem családtagjuk, sem rokonaik, sem barátaik, sem ellenségeik életével” . Kolhász, mint „felelős bíró” , kijelenti: „küldetésének egyet­ len célja, hogy érvényt szerezzen az egy és oszthatatlan igaz­ ságnak. és az ügy felülvizsgálata során félelem és bosszúvágy 17 �nem vezette” . Kötelességének érzi, hogy az ügyben hozott igaz­ ságtalan döntés megsemmisítését és a bűnösöket elmarasztaló igazságos ítéletet a címzettek tudomására hozza, és egyben fel­ szólítsa őket, hogy „az igazság győzelmét a világ népeivel hala­ déktalanul, minden rendelkezésre álló eszközzel hirdessék” . A Kiáltvány-t az ügy súlyához és jelentőségéhez méltó módon kí­ vánja a címzettekhez eljuttatni, nevezetesen „a tiszta és pártat­ lan közvetítőelem, a tűz révén” . Ezután Kolhász gondosan összehajtogatta és borítékba csúsztatta a Kiáltvány-t, leragasztotta a borítékot, a kályha vas­ rostélyára helyezte és meggyújtotta őket. Kolhász másnap reggel megfürdött, körömollóval kivagdos­ ta az orrából kiálló szőrszálakat, és frissen vasalt, szürke öl­ tönyben lépett az utcára. Egy darabig sétált, aztán egy önkiszol­ gáló étteremben virslit evett, ivott rá egy üveg sört, majd egy festéküzletben vásárolt tíz liter benzint és egy tízliteres, narancsszínű műanyag kannát. Villamosra szállt, aztán hosszan gyalo­ golt, míg megtalálta az elképzelt helyet. Megállt, a kannát letet­ te a sárba, körülnézett. Nem látott sem lakóépületet, sem fákat, sem embert, sem macskákat. Kolhász levette a kabátját. Fújt a szél; Kolhász a karjára hajtotta a kabátot, összerázkódott a hi­ degtől. Ismét körülnézett a sáros térségben, mint aki széket, vagy fogast keres. Tekintete a sárga műanyag kannára tévedt, megtapogatta zsebében a gyufásdobozt, darabig nézte a kannát, és hirtelen a kannára öltötte a nyelvét. Azután arckifejezést váltott: most komoly és töprengő volt az arca; hátat fordított a narancsszínű kannának, kigombolta, levetette és a karjára hajto­ gatta az ingét. Végül az atlétatrikóját is levetette: meztelen fel­ ső testtel, szétvetett lábakkal állt a sárban, arccal a szélnek, tág­ ra nyílt szemekkel. JÁZMINOK Az ... -i gyárban semmiféle csodálkozást nem váltott ki az a tény, hogy Kolhász Mihály kazánfűtő, aki „önkényesen hagyta el munkahelyét” , egy szép napon megjelent a gyárban, és „hely­ telen viselkedéséért” bocsánatot kért a főmérnöktől, a szakszer­ vezeti bizalmitól és a főgépésztől. Kiderült, hogy senki sem ne­ heztel a fűtőre, ellenkezőleg: „ügyét” bizonyos elnéző jóindulat­ tal kezelték. A szakszervezeti bizalmi kijelentette, hogy „kész fátylat borítani a múltra” , hiszen „hétévenként a legjobban hú­ zó ló is megbokrosodhat” , végül megerősítette Kolhásznak tett ígéretét a béremelési javaslatot illetően. Az asszony, akit Kolhász levélben értesített, hogy „felvette a munkát” , N ... községből kisfiával azonnal Pestre utazott. Csillogó szemmel húzta elő táskájából a takarékkönyvet, a fér­ je kezébe nyomta, „hogy nézze, nézze, nézze csak meg, felvett-e a bankban a megtakarított pénzből egyetlen fillért is” ! Kolhász, amíg tartott a hideg, mindennap jóval hajnal előtt kelt, és kiskabátban, vacogva, zsebre dugott kezekkel jó két órát járkált a néptelen utcákon. Halkan motyogott sétája közben, mint aki meg akar győzni az igazáról valakit. „A testemmel melegítem föl a levegőt, ezt a meleget észreveszik a fecskék, a bokrok, meg a fák, és korábban köszönt ránk a tavasz” . Kolhász Mihály egy darabig, az első napokban, hallotta az utcán az asszony ütemes, mögötte kopogó lépteit, aztán meg­ szűnt „az ellenőrzés” , és a fűtő olykor elmosolyodva oldalt lé­ pett, hogy ne csapjanak az arcába a kerítéseken áthajló, har­ mattól nehéz jázminágak. A s z e r z ő A f ű tő 18 cím ű k ötetéből Pál József Leanderlevél Evek múltán is pontosan fel tudott idézni jelentéktelennek tűnő részleteket. Talán éppen a későbbi események miatt — amelyek tu­ lajdonképpen alig tekinthetők eseményeknek — vésődtek emlékezetébe az odautazás apró körülményei. Ha hisz az előjelekben, inkább v isz­ szafordul, és mint akit kiűztek a faluból, kószál a környező hegyek­ ben, egyes-egyedül, könyvvel a kezében. De remélte, hogy most is talál valami fogódzót a kisvárosban a nővérénél. M ár az utazás kezdete kellemetlenül alakult. A távolsági buszban a vezető mögött szeretett ülni: nem érezte magát biztonságban, ha nem láthatta a jármű alá futó kilo­ métereket. A rossz közérzettől ilyenkor felkavarodott a gyomra, meg­ fájdult a feje. Csak menetiránynak háttal kapott helyet. A vele szem­ ben ülő két idős nő akaratlanul is bosszantotta. Egyikük pusztán azzal, hogy fogatlan száját ráncok fércelték össze. A másiknak, aki közvetlenül szemben ült vele, kicsiny termetű lévén, nem ért le a lába az ülésről, és öreges ráhagyással tehetetlenül kalimpált, hozzá­ hozzáért a fiú nadrágjához. Am ikor a busz zakkant egyet, az öreg­ asszony mélyebbre süllyedt a puha ülésbe, és rátalpalt a cipőjére. A két öregnél is jobban ingerelték a vele szembeforduló arcok, a ki­ tartó, közönyös tekintetek, mintha a feléje fordított arcsíkok, mint valami különleges radarernyő, mindent felfognának, ami benne le­ játszódik, és gépies adatkiértékelésük semmi mentegetőzést nem fo ­ gadna el. Elfordította a tekintetét. A tájra próbált figyelni, az apró változásokra, amelyek előlegezik, hogy a látóhatárt szűkítő hegyek közül végre kiérnek. A nővéréhez való utazás kedvelt mozzanata volt számára, amikor egy kanyar után a mind hosszabban és kényel­ mesebben elnyúló dombok kiengedik maguk közül az országutat, és dél felé, az alföld irányába kitágul a látóhatár. Hasonlított ez ahhoz, ahogyan az álom lágy hullámokban elönt bennünket, ritmikusan ránk-ránk törve egyre nagyobb felületeit hódítja meg az ébrenlét­ nek, mígnem az egyik pillanatban még érzékeljük, hogy ébren va­ gyunk, de tudjuk, a következő pillanatban már aludni fogunk, s en­ nek bekövetkezését örömmel és jó érzéssel várjuk. Hasonlóképpen az utazásban a látóhatár fokozatos tágulása a sebesség miatt valamiféle diadalérzéssel töltötte el a fiút más alkalmakkor. Háttal a menetiránynak mindezt most nem érzékelhette. A gyom­ ra háborgott, az elégedetlenségtől a feje fájt. Ha legalább jegyzetla­ pokat vehet elő, talán megnyugszik kissé. A z autóbuszban azonban le ­ hetetlennek tűnik az írás. Kénytelen volt kielégítetlenül elszenvedni a jegyzetlapokkal kapcsolatos apró szeszélyét. A jegyzetlapok tenyér­ nyi nagyságú kartonok voltak, elég puhák ahhoz, hogy írni lehessen rájuk, s mindig több tucat hányódott belőlük a zsebeiben. Gyakran ellenállhatatlan íráskényszer fogta el, és ilyenkor kapott elő egyetegyet a lapokból; hevesen fölírt néhány mondatot, gyakran csak egy szót, aztán belegyömöszölte a zsebébe, sokszor a könyveiben fele j­ tette, vagy szanaszét a lakásban; mintha szenilis, szivarozó öreg len­ ne, aki a hamut mindenfelé szétszórja, amerre jár. A z elhagyott, széthullajtott, elfelejtett lapok veszélyesek lehettek volna rá, mert az odavetett feljegyzések forrása közvetlen környezete volt; s nem egy­ szer előfordult, hogy például az apja kezébe került, aki megforgatta nem hivatalos irat-e véletlenül, aztán a borotvakésről a habot bele­ törölte. De olyan olvashatatlanul ír t, hogy sokszor maga sem tudta elolvasni. M ire volt jó, ha rendszerint sosem vette elő, nem is igye­ kezett megőrizni a lapokat, de még, ha ezt teszi, akkor sem tudja a nagy részét elolvasni? Megpróbált a tenyerében tartott lapon írni. A z utazási unalomtól rest, rászegezödő tekintetek azonban a dolog különc és képtelen vo l­ tára ébresztették rá. Mégis később olyan pontosan emlékezett, mit írt volna, mintha valóban leírt szöveget tanult volna meg, és monda­ na fel, valaki pedig ellenőrizné az írás alapján. Bár a terjedelem miatt is biztos volt, hogy mindezt, akkor, a buszon nem írja le: „A kkor úgy gondolta, a nyárral már nem lehet mit kezdeni, kevés az idő a megújulás­ ra: augusztus: nyárvég, őszelő. Elvesztette a lányt végleg. Vélekedése a nyárról évei szá­ mából fakadt, a fiatalság nyárhoz fűződő mítosza fogalmazódott meg benne, amely ké­ sőbb mosolygásra késztette, mégis tiszteletet ébresztett akkori érzelmei iránt. Úgy élte át azt a nyarat, mintha kihullt volna az időből. Tudta, mi fog vele történni az elkövetkező években, legalábbis az akkor minden tudásnak tűnt: a jövőt érdektelenné tevő mindentudásnak. Elengedheti magát és akkor is minden ugyanígy fog bekövetkezni. Ez a tudat megszabadította a jelen feszült­ ségeitől, ugyanakkor nem adta meg a gond­ talanság örömét, mert cselekedeteinek legpa­ �rányibb értelmét is elvette, mert minden cselekedet fölöslegesnek, lényegtelennek tűnt. Túl volt az érettségin, értesítették, hogy elő­ felvételt nyert az egyetemre, s várta a be­ hívóját. Ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet semmit. Eddig az időnek nem voltak keretei. A z idő élmény volt percről percre, elszámolat­ lanul szembeáramlott vele, kimeríthetetlen gazdagságban. Nem a keresés és várakozás, hanem az élmény folyamatos újdonságában élt. A megtorpanást mégsem a külső esemé­ nyekkel magyarázta később, hanem a lány­ nyal. Azt mondta magának, a nyárral már nem lehet m it kezdeni, kevés az idő a megúju­ lásra. Elutazott. Mintha állóvízre lenne dü­ hös, és követ ragadna, úgy indult útnak.” A fiú első éjszakája nővérénél nyugodt volt, könnyen ébredt. A z első pillanatban nem is igen tudta, ébren van-e már, vagy az ébredés előtti álom zsongítja. Olyan volt, mintha álombeli szobára esne tekin­ tete.A reggeli világosság átszűrődótt a halványsárga elsötétítőfüg­ gönyön, s a megfestett fény azonos színnel vonta be tisztuló tekintete előtt a szobát. Fejét még mindig a párnán hagyta, úgy fordította az ablak fele tekintetét. Lehet, hogy még elaludt, de attól a pillanattól kezdve, amikor a napfény elérte az ablakot, látása kitisztult, és tel­ jesen fölébredt. Ahogy a behúzott elsötétítőfüggönyön áttört a fény, mint különleges vízjel, értékes verseskötet lapjain, finoman kirajzoló­ dott a csipkefüggöny mintája. Kivágta magát a paplan alól, hogy felszámolja ezt a dekorativitást. Szétrántotta a függönyt. A szemé­ be csapó fénytől néhány pillanatra megvakult. Oldalra fordult, pis­ logva segített a szemének, hogy visszanyerje látását. A m it elsőként észlelt, az egy fénykép volt a falon. Közelebb lépett, de már tudta, hogy kit lát a képen: saját magát. Hatéves lehetett; emlékezett rá’ az iskolába menetele előtt fényképezkedett együtt a család, ez is ak­ kor készülhetett. A fényképész, falusi igények szerint, kiszínezte a szemet, a hajat is alaposan megszőkítette, a két orcát kipirosította, a száj is rózsaszínűbb lett a valóságosnál. A fiú halkan felnevetett a festés láttán. A gyerekesen aránytalan koponya, a félszeg fejíartás, a megakadt mosolytól is lányosan behorpadó arc, végül is egészen meghatotta: hosszan nézte a képet. A szobában egyedül volt, nem zavarhatta senki. A színezés ellenére a kép az alapos szemlélődésnek feltárta az eredeti, a valóságközelibb gyermekarcot is. A fiú végül arra kényszerült, hogy a képhez próbálta igazítani a váll- és fejtar­ tását, grimaszokat vágott, hogy felvegye a fényképi száj állását, te­ kintetét is igyekezett a fényképhez igazítani. A z arcizmok mozgásá­ ból és a szemmozgató izmok feszültségéből tükör nélkül is érezte, hogy egészen torz kifejezés ülhet az arcán. Tréfásan belegrimaszolt a fényképarcba, mintha barackot adna egy előtte álló kis srácnak. Elfordult, kinyitotta az ablakot. Azt szerette volna, ha van mire bőséggel visszaemlékeznie. Tör­ ténetet szeretett volna, a maga történetét, reflexiók, szétszórt jegy­ zetlapok helyett. Arra vágyott, múlt legyen mögötte. Vénnek, min­ dentudónak érezte magát, de olyan vénnek, aki végigaludta az éle­ tét, aztán megokosodva ébredt és most nem tudja, mi a története okosságának, s általában van-e neki egyáltalán története. Egy másik reggel jutott az eszébe, hasonló a mostanihoz — úgy ítélte — ; a fény­ kép idejéből, vagy talán korábbról való. Szokatlanul korán ébredt. Valószínű, a sürgés-forgás ébresztette fel. A házban nagymosáshoz készültek, az előző napokban nővére vászonholmiját lúgozták, aznap pedig vitték le a patakra, közelgett az esküvő napja, sietni kellett. Fölkapkodta a ruháját és a pataknál még jókor érte el az asszonyo­ kat. A pallót már átfektették a vízen, az első vászondarab is ott ku­ corgott a deszkán. Anyja a térde közé fogta a szoknyájá szélét, az­ tán kezébe vette a sulykolót és vizet locsolt a vászonra. Még igazí­ tott a szoknyáján, hogy bele ne érjen a vízbe, majd ütemesen csap­ kodni kezdte a vásznat. A csapások nyomán a lúg megindult, lefolyt a deszkáról, szétterjedt a vízen; most lehetett csak látni, milyen tisz­ ta volt eddig a patak. Figyelte a hamuszürke folt terjedését; egy ideig úgy tűnt, mintha tetszése szerint, magától folyna szét minden irányban a szennyes lé; majd a palló folyás iránti oldalán, ott, ahol a pallótól akadályozott víz visszanyerte folyása erejét, a folt hirtelen megúszott. A váratlan, játékosnak tűnő mozgástól felkacagott örö­ mében. „Gyere, csak gyere! Majd téged is kimosunk!” — nevetett vissza az anyja meg a nővére, és a sulykolóval tiszta vizet locsoltak feléje. — Mondd csak. hol tartottad eddig ezt a képet? Még nem lát­ tam soha — kérdezte a nővérét reggelinél. A nő nyelt egy kortyot az üres teájából — fogyókúrát tartott már három napja, amint az esti étkezésnél a fiú értesült róla — , majd a speciális fogyókúráskek­ szért nyúlt; a fiúnak úgy tűnt, mintha a nőnek készülődnie kellene a válaszra. — Csak ez az egy volt belőle. Már itt laktunk, amikor elloptam otthonról, de te még alig lehettél akkor legfeljebb iskolás korú, ezért nem emlékszel rá. Édesanya nem akarta ideadni, sokáig nem tettem ki, gondoltam, még visszaviszi, amennyire ragaszkodott hozzá. Kü­ lönben, miért érdekel annyira? Kép, kép; ki szokták rakni a roko­ nokat, nem? — Igen, de ezen én vagyok, és mégsem láttam soha. A fiú a tárgyhoz mérte indokolatlan in gerültséget érzett a nővére hangjá­ ban. Jobbnak látta, ha nem firtatja a dolgot, pedig a kép kapcsán sok mindent meg akart tudni önmagára vonatkozóan. — A zt mondják, nem is a szüleinkre, hanem rám hasonlítasz... És... és olyan igazi gyerek vagy a horpadt képeddel. A fiút váratlanul érte ez a folytatás, kakaója fölül a nővérére pillantott. A nő láthatóan a kelleténél több figyelm e szentelt a leg­ megfelelőbb szelet diétás teasütemény kiválasztásának. Am int a szá­ jához közeledő teáscsészéje fogadására az ajkait csücsörítette, hogy szürcsöljön pár kortyot a teasüteményre, a fiú az orr alatt szőrszá­ lakat fedezett fel, amelyek az ajkak állása miatt jól láthatóan mere­ deztek. „Abban a korban volt — írta a képzeletbeli jegyzetlapra — , amikor a pihék mikronnyi megvastagodás következtében bársonyos pihéből közönséges szőrzetté válnak.” Megdöbbent a mondat tárgyi­ lagos kegyetlenségétől. Villájára sovány, vékony, főtt tarját szúrt, igyekezett valami más témát találni. A z előbbi mondat azonban iz­ gatta, és az eredeti szándéka jutott csak eszébe, a „milyen-voltam-akkor” -kérdések sorozata, ez azonban már nem érdekelte. Mást kérde­ zett volna, nem közömbös semmiségeket. Mást, amit az utóbbi nya­ rakon mindig is szeretett volna. De tudta, hogy nem lesz elég bá­ torsága a kérdéshez; mintha a ki nem mondott, tárgyilagos megálla­ pítás keltette bűntudat megakadályozná a kérdezésben. Pedig az a csönd most is kiszűrhető volt a falakból, bútorokból, az értékes sző­ nyegekből. A nyári szünetek végén, amikor az előszobában bőrönd­ del a lábánál búcsúzkodásra készült, ott érezte előrenyomulni min­ den sarokból, a szobanövények háborítatlan sűrűjéből, az üres vázák öbleiből, a tárgyak árnyékából. Csak arra vártak, hogy ő kitegye a lábát. Lopva szétnézett a lakásban. Minden a helyén volt, tisztaság, rend uralkodott a legapróbb részleten is. A berendezést nem nagy ízléssel válogatták össze — a sárga bojtok a bútorok fogantyúin, a j­ tókulcsokon különösen sértették a szemét — , de minden értékesnek és újnak tűnt. Mégis, az egészet megülte valami megmagyarázhatat­ lan álmosság, mintha tapinthatatlan, puha por lepne be mindent. A reggelinél történtek lehetetlenné tették, hogy a lányról beszél­ jen a nővérével. Könyveivel együtt kitelepült a rózsalugas alá a fonott székbe, a fonott kerti asztalhoz. A sógora délelőttös volt, nő­ vére hozzálátott az ebédkészítéshez, nyugodtan olvashatott volna te­ hát. Hiába nyitotta fel a könyvet, a betűk szétszaladtak eltévedő sze­ me elől. Próbált megfeledkezni a lányról, nővére azonban, különösen a reggeli beszélgetés után, folyton a lányra emlékeztette. Figyelmet­ lenségére az okot mégis a kinti zajban találta meg. A telep néhány éve még a város szélének számított; abban az időben csendes, szinte kihalt volt. A telepet az üzem építtette, amelyben a sógora is dolgozott, s amely az ötvenes évek elején in­ dult. A z új munkalehetőség az ország minden részéből vonzotta ma­ gához az embereket, a sógora is akkor költözött ide a nővérével, köz­ vetlenül az esküvő után. A munkásoknak lakások kellettek — sokan jöttek családostul — , ezért az üzem felépítette ezt a lakótelepet, egyenes, szabályos utcákkal, nem túl nagy telkeken családi házak­ kal. Évek múltán a telkek köré gazdag kerítések épültek, a keríté­ seken belül gyümölcsfák nőttek, sokak még szőlőt is telepítettek. Aztán a város tovább nőtt. Előbb a telep városszélnek számító ol­ dalán egy építőipari vállalat létesített lerakati helyet, majd külön­ leges teherautókon folyamatosan házgyári elemek érkeztek; hamaro­ san magas házak szegélyezték erről az oldalról is a családi házakból álló telepet. A kertvárosi nyugalom megszűnt, a telep átmenő fo r­ galma ugrásszerűen emelkedett. Jó, hogy akkorra már álltak a szi­ lárd alapzatú kerítések, amelyek megóvták a virágágyásokat, gyü­ mölcsfákat, a szőlőt. A zajtól azonban csak késő éjszaka szabadul­ hattak, amint az városon rendesen lenni szokott. Ebben a zajban ta­ lálta, meg a fiú önmaga számára a felmentést figyelmetlenségéért és réveteg tekintetéért. Tollat, papírt te tt maga elé. „ Írni kellene n e k i. Vagy egyszerűen csak ró la ” — gondolta. „Abból, ahogyan az ablakhoz állt, látta, ennek a helyváltoztatásnak nincs semmi ren­ deltetése: ugyanúgy le is ülhetett volna. Hallgatása nyilvánvalóvá tette, amiért ellé­ pett mellőle. A fiú, bármennyire is szerette volna hinni, hogy nem így lesz, a feléje for­ duló tekintetből megbizonyosodott. Nézte a lány különös homlokát, ami mindig elbűvöl­ te: hogy magas volt-e, azt nem lehetett tel­ jes bizonyossággal megállapítani a haj nö­ vése miatt. Középen elválasztott, sűrű, szőke haja az elválasztás mindkét oldalán háromhárom kagylónyi öblöt formálva övezte hom­ lokát; az öblöcskéket már nem is hajból, ha­ nem sűrű pihéből formálva. Ezért a haj nem vált el határozott vonallal a homlokmezőtől, hanem barokkos, csigavonalú dekorativitást 19 �adott az arcnak. Homloka szélén, a halánté­ ka felé, szemöldöke és azok a bizonyos pi­ hék szinte összeértek. Tudta, hogy a lány mit fog mondani. Persze, nem szó szerint, de valami effélét sejtett: ennek az egésznek nem sok értelme van. — Ennek az egésznek nem sok értelme van — mondta a lány.” M it is mondhatna, mit is kérdezhetne a nővérétől? — tette le a golyóstollat. Hiszen mindent tud. Egy időben annyi mindent elmesé­tek egymásnak. A m it pedig nem, könnyen ki lehet találni. Hirtelen elege lett a fonott székből, a könyvekből is, és az egész kertből. Elvi­ selhetetlen volt, hogy a kertben minden tenyérnyi helyet kihasznál­ tak, még a szőlősorok között is két-két sor paprika futott; ami az udvar és a közlekedő utak kitaposott földje lett volna, azt betonnal öntötték le. A föld valósággal nyögött a megterheléstől; a beton szin­ te a levegővételtől fosztotta meg. Most rögtön valamit csinálnia kel­ lett: „M enjek oda azzal, hogy nem élet ez így; a magány és az egye­ düllét kikezdi az embert, úgy átjárják hajszálgyökereikkel, mint kertjük televény földjét a növények sokasága? Jól állítottam-e ösz­ sze a történetét? M it tudok végül is róla? A több az, amit tudni vé­ lek?” Ekkor döntötte el, hogy másnap elutazik, stoppal, valamerre. „Megpróbált írni a lánynak. Nem arról, hogy szereti, illetve arról is. Mégsem azért írt, hogy ezt írja meg. Valami mást akart, mert magáról tudta, hogy, bár még szeret, de már szabad. A lányt azonban féltette, mert már nem szeretett. Ez pedig nagyobb baj volt, mint hogy őt nem szereti.” Később áthúzta az egészet, de úgy látszik, nem lehetett megelé­ gedve azzal sem, és összetépte a papírlapot. Másikat vett elő. „Honnan van bennem ennyi szentimenta­ lizmus? Vastag és puha, szinte kenhető. Ne­ vetséges.” A délután és az est nehezen telt. Későn ebédeltek — amikor a sógora megérkezett a munkából — , de ahhoz még elég idejében, hogy a szabadban étkezhessenek. Később vendégek érkeztek, egy házaspár; a ház barátai még abból az időből, amikor az üzem in ­ dult, szintén faluról költöztek ide. A fonott asztal körül minden hely megtelt; bor került eléjük. — Saját — mondta a sógora. Ehhez nem kellett több, elég nagy melldomborítással mondta ahhoz, hogy kellő nyomatéka legyen. A szőlőszagú bor egyébként is megtette a magáét. — Aki nem próbálta, nem tudhatja, mit jelent egy-egy szemről letörölni a hamvát, megnézni, hogyan érik, milyen bor várható. Nem sok ez az egész, de a magamé, magam csinálom. Nem pancs, cuk­ rozott, mint az üzleti. Ittak megint, beszélgettek. A leszálló esttel gyérült az utcai zaj, a hűvösödő levegő a borhoz is kedvet hozott. A kertek sokféle v i­ rágillata felszállt, a bor szőlőszagával bódító eleggyé keveredett. A fiú a fejében érezte a néhány pohár italt. Igyekeznie kellett, hogy a beszélgetést követni tudja, és oldott figyelm e ne kalandozzon tet­ szése szerint. Ahogy elnézte az asztal körül a négy embert, meghök­ k e n t hasonlóságot látott rajtuk. A férfi a sógorára, a nő a nővéré­ re hasonlított. Bár az is nyilvánvaló volt, hogy a nő a férfira, és a nővére a sógorára. Í gy mindnyájan egymásra is. Holott legfeljebb annak a régi megfigyelésnek lett volna szabad igaznak lenni, amely szerint férj és feleség hosszú házasélet után nemcsak egymás szoká­ saiból, hanem arcvonásaiból is felvesz egyet-mást. Annál is inkább, mivel mind a négyen alapjában véve vadidegeneknek tekinthetők, nincsenek közöttük vérségi szálak. A fiú azt hitte, az italtól látja mindezt. Az azonos szabású, keményre vasalt fehér ing a két férfin mégis az előbbi benyomását erősítette meg. Akkor is, ha a rövid ideig tartó látomást most már tudatosan sem sikerült felidéznie. Jól em­ lékezett a nővére elbeszéléseiből, hogy legénykorában mennyire sze­ retett volna fehér ingben, nyakkendősen járni a sógora. De abban az időben még nem is igen volt rá mód, és öregedő anyja se tudta már kedve szerint tisztafehér, ropogósra vasalt ingben járatni. A mo­ sáshoz már nem hajlott a dereka, a vasaló faszenétől főfájást ka­ pott. Más fiatal házas férjek a kedvenc ételeiket sorolják fel az asz­ szonynak, a sógora egyedül a fehér ing iránti igényét jelentette be. M íg a két férfi ingén tűnődött, az asszonyok külön szálon futó be­ szélgetésén a vendég férfi válasza szűrődött át sógora valamilyen kér­ désére: — Bármilyen lenne is, de a pénz több, az a fontos. Majdnem úgy jártam, hogy a fiam többet hoz haza, mint én. Pedig szinte még tak­ nyos gyerek. Még jó, hogy találtam magamnak új helyet. A zt mon­ dom én, mindegy már nekünk, vihetek haza ötezret is, nem tudunk mi már élni a pénzzel. A zt mondja a múltkoriban a fiam : aki csak dolgozni tud. az csak félember. Megöregedtünk a negyvenegy-néhány esztendőnkkel. — Eleget ittál, apjuk. Ne akard, hogy más is veled búslakodjék. Mi okunk lenne rá? — kérdezte a felesége, majd fordított a beszél­ getésen: ― Szép a leanderetek. Mindig akartam kérni, de az ilyes­ 20 mivel sosem értem rá bíbelődni. Nem féltitek éjszakára kint hagyni? — most már hidegek jönnek. — A z első fagyokig kint maradhat. Megszokta már... Most v i­ szont nem kerülöd el, hogy levelet vigyél hajtatni. Vízzel elárasztott homokban, vagy egyszerűen vízben kigyökereztetheted. Meglátod, nincs vele sok gond. — A fiú megértette, hogy a nővére bontja az asztalt, és abban a reményben invitálja a leanderbokrokhoz barátnő­ jét, hogy ez kezdete lehet a búcsúzkodásnak. A fiú velük tartott, se­ gített egészséges, friss leveleket válogatni. Később nem emlékezett a történtek miatt, vagy már akkor sem szerette a leandert. Évek múl­ va a bokor száraz arisztokratizmusa volt idegen tőle. Földközi-tenger melléki eredetéből a bőrszerű levelén, félig telt virágán, szeszélyes vonalú szirmainak kényességén és vízéhségén kívül nem őrzött meg mást. A leveleivel valósággal szúrni lehetett, harciasan is meredez­ tek a gallyacskákról. Bármily sokra is tartották magukat, valódi lom­ bozatot mégsem alkottak. Élettelen keménységük ellentétje volt a fehér szirmok nőies, nyelves tátogásának is. — A mi falunkban csak néhány módosabb parasztnak az udva­ rán állt ilyen, még lány koromban, meg egy öregasszonynak az erdő alatt, akiről az a hír jártá, hogy vajákos. A zt mesélték róla, ezekkel a hegyes levelekkel végzi az elhajtásokat, mert ettől utána csilla­ podik a vérzés, begyógyul a seb — mondta az asszony. M ire a leveleket befőttesüvegbe rakták, vizet engedtek rá, a fé r­ fiak is felkászálódtak. A bor ellenére sokára aludt el. Inkább élénk és zaklatott volt, nem, mint ahogy a bortól várta volna: homályos tekintetű és álmos. Megvárta, míg a falun túl, a szomszéd szobában minden elcsendese­ dik, aztán felkelt. A közvetlen szomszédság izgatta. Lehetetlennek találta, hogy akivel éveken át megosztotta titkait, azzal aznap nem váltott két kitárulkozó szót sem; pedig most is csak egy fal választ­ ja el őket egymástól: közel egymáshoz, mégis elérhetetlenül. Na­ gyobb, tiszta papírlapot vett elő. Hosszában maga elé fektette, kö­ zéptájon húzott két párhuzamos vonalat, közel egymáshoz, majd ír­ ni kezdett. „ A fiú nővérére, a lányra és a holnapi útjára gondolt. Már délelőtt is emlékezeté­ ben motoszkált az a történet, amit még évekkel ezelőtt, egy ilyen estén mesélt a nővére:” „Akkoriban mindenki akart valami lenni. Ő fizikusnak ké­ szült, én kémikusnak — ez így ma túl iskolásan és nai­ van hangzik, de abban az idő­ ben mindenki így tervezte. Ő elérte célját, fizikus lett, talán csak azért, hogy ezzel is be­ bizonyítsa, mennyire szeret. Én akkor még — egészen biz­ tosan állíthatom — nem sze­ rettem. Együtt terveztük a pá­ lyánkat, az életünket, de a barátságon kívül mást nem­ igen éreztem iránta. Tán még barátságot sem, legfeljebb a ragaszkodása miatt megszok­ tam, és a többi osztálytársam­ mal nem is igen beszélgethet­ tem arról, amiről vele. A Szovjetunióba került, majd Dubnában dolgozott. Levelet gyakran írt, de túlságosan hosszú ideig éltünk távol egy­ mástól, hogy levelei érzelmi szempontból bármit is jelent­ senek. tekintettel az előzmé­ nyekre is. Nem beszélve arról, hogy én már a középiskolában elmaradtam mellőle apám miatt. Más lehetőségem nem volt, férjhez mentem. Férjem­ mel jól éltünk. Még az eskü­ vő után is kaptam leveleket. Meg akart tartani barátjának — mint írta. Egyik levelét a férjem elolvasta; a hang túlságosan egyértelmű volt: meg kellett írnom neki, ne küldjön több levelet, ha való­ ban a barátjának tart. Évek múltán mégis érkezett tőle még egy, szintén a Szovjet­ unióból. Még mindig szeret, látni akar, elbúcsúzik tőlem, aztán nem zaklat többé. „A nővére a ki nem mon­ dott kérdésre, a kérdések so­ rára gondolt, amit ott érzett az öccse nyelvén. Összesűrű­ södve, egybefolyóan vonult el előtte az élete. Voltak pilla­ natok, amikor kislányokra le­ kerekedett, zárt egészként le­ vált későbbi éveiről, és ilyen­ kor nem ismert magára, nem találta a kapcsolatot későbbi önmagával, miközben érezte, hogy a szálak felderíthetőek lennének.” „Akkoriban mindenki akart valami lenni. Fújtuk a csasz­ tuskát: »Van, akinek nem tetszik a mi tanulásunk, nem akarja, hogy iskolába jár­ junk« . A lig értettük, kik is azok, akik nem akarják, és miért nem akarják. Apánk abban az időben kezdett el­ szótlanodni. Kiállt a küszöb­ re és a sötétségbe bámult moccanatlanul. Ettől jobban féltem, mint azoktól az is­ meretlenektől, akik nem akar­ ták, hogy mi iskolába jár­ junk. Később, ha lezárult le­ hetőségeimre gondoltam, min­ dig apám ajtótorlaszoló ma­ kacssága jutott eszembe; fel­ nőtt koromban is néha azt hittem, azért nem tanulhat­ tam, mert ő minden este ott állt az elcsöndesedő ház aj­ tajában és a sötétségbe bá­ mult. A makacssága miatt megbélyegzett ember lett. A makacssága miatt, semmi má­ �sért, mert mi volt nekünk a szegénységen kívül. A jutta­ tott föld úgy kötötte, mintha az ősei ki tudja hányad ízig­ len csak azon gazdálkodtak volna. Mindegy már. Minek kérdezni? » Megbékélni, meg­ békélni, a kerttel, virágok­ kal.« Emlékei áradatában ösz­ szeálltak, elválaszthatatlanul követték egymást az évek. Mindez zsondítóan hatott, s észrevétlenül elaludt, mint már annyi korábbi estén.” kíváncsiság hajtott-e, vagy a házasság megszokottságában vágytam valami újra, nehéz lenne megmondani. M egír­ tam, hogy várom. M ivel nem dolgozom, meg tudtam olda­ ni, hogy férjem munkaideje alatt alkalmas órában a la­ kásunkra hívjam, ide ebbe a házba. Megérkezett, szörnyű állapotban volt. Bevallotta, hogy sugárzást kapott. Nem is értettem, h ogyan engedhet­ ték el a hosszú útra. Még lát­ ni akart, mielőtt meghalt. Am ikor elutazott, éreztem, hogy szeretem. Nem láttam többé. Nem telt bele fél év, és értesítést kaptam, hogy a Krím-félszigeten, egy szana­ tóriumban meghalt. A z érte­ sítést érthető okokból eltép­ tem és elégettem. Tartottam tőle, hogy férjem véletlenül is ráakadhat, ha elrejtem vala­ hová. Ezért nem tudom ne­ ked megmutatni. Azóta már bánom, hogy eltéptem. Nem maradt róla fényképem sem, és egyetlen tárgyi emlékem sincs tőle... Hát ez az én tör­ ténetem” — fejezte be a nő­ vére. A fiú most sem tudta pontosan, hogy mit kezdjen ezzel a történettel.” Miután letette a tollat, még egyszer elolvasta a két párhuzamos és egyidejű szövegcsíkot. Úgy találta, hogy megfelelő, és, hogy ez­ zel még valamit kezdenie kell. Lehet, hogy egyszer talán, még no­ vellát kanyaríthat belőle, ha eljön az ideje. A papírlapot az elvá­ lasztás mentén gondosan felébe hajtotta, és amit még sohasem tett, szándékosan, megőrzési céllal egyik könyve lapjai közé helyezte. Másnap korán kiállt az út szélére. A nővérének azt mondta, várnak rá az osztálytársai; búcsúcsavargást rendeznek, mielőtt szep­ temberben végképp szétszéled a társaság. Teherautóknak és személygépkocsiknak egyaránt intett, ha ép­ pen hosszabb ideig kocsi nélkül maradt, gyalogolt. Jó volt az is, ha otthagyták; nem függött senkitől és semmitől — legkevésbé attól a tíztől, aki lassítás nélkül elhúzott mellette — , mert nem sietett se­ hová, csak sie te tt, s a tizenegyedik úgyis felvette. A személygépko­ csikban jó volt a gyorsaság, a teherautók platóján a szabad ég, úgy tűnt számára, mintha a napot spárgával maga után húzná: a nap úgy szaladt fel az égre, mintha lángoló papírsárkány lenne. Sokáig csak a mozgást élvezte, a sebességet, mindegy volt, merre mennek, akik felvették. Sokáig nem tudta, hová igyekszik. A z egyik teherau­ tó sofőrje aztán az épülő vízlépcső nevét mondta, amikor fékezett mellette.” Amint elhelyezkedett a vezetőfülke mögött, szélárnyékban, a vízlépcső nevének hallatán kezdte azt hinni, valóban készült vala­ hová, éppen az építkezésekhez, s olyan érzése támadt, mintha ott valóban várnák. A kocsiról a falu közepén, a kocsma előtt szállt le. Ebédidő volt, a kocsma árnyékos udvara megtelt ivókkal. A sör elfogyott, a csiz­ más, fakókékra mosott overálos férfiak apró üvegekből itták a „be­ pecsételt” pálinkát. A csizmák körül szép számmal hevertek a kupa­ kok. A fiú az egyik munkástól megkérdezte, merre találja az építke­ zést. A férfi ránézett — borostája több napos lehetett — , hüvelykuj­ jával ügyesen lepattintotta a decis üveg kupakját, aztán az egyik utca irányába mutatott. A fiú, kiérve a faluból, sokáig kukoricatáb­ lák között botorkált, míg a kukoricás széle felé felvonulási épülete­ ket fedezett fel. A rrafelé tartott, ám mielőtt a kukoricatáblának vé­ ge szakadt volna, kerítés állta útját; a kukoricás a kerítésen túl is folytatódott. A kerítésen éppenséggel átmászhatott volna, mégis jobbnak lát­ ta, ha mellette haladva bejáratot keres. Nem sokkal később sínpár­ hoz ért. Itt a kerítés megszakadt, és csak a sínek másik oldalán foly­ tatódott. A kerítés ettől teljesen haszontalannak tűnt, mert a talp­ fákon bárki besétálhatott az építkezés területére. Közel és távol egyet­ len lélek sem látszott, gyanakodva, hogy rossz helyen jár, haladt elő­ re. A töltés magasságából hamarosan felfedezte jobbról a folyót. L e ­ tért a sínekről, a folyó felé tartott, hogy közvetlenül a parton ha­ ladva ráakadjon a gát építésére. A folyó mellett, éppen előtte, nem túl messze, betonépítmények, csupasz vastraverzek, deszkazsaluk áll­ tak ki a földből. Amint egyre közelebb ért, felfedezte, hogy amit lát, az nem az alapja valaminek, hanem talán már a teteje. Fantasztikus méretű munkagödör tárult fel előtte minden lépéssel, fokról fokra. Körös-körül csend volt, semmi sem mozdult, az építkezésen egyetlen ember sem dolgozott az ebédszünet miatt. A gödör szélén állt, és tel­ jesen elbizonytalanodott a méretektől. A kész és félig kész építmé­ nyek mintha szétlökték volna maguk körül a földet és kiemelkedni készülnének. A vastraverzek, mint kibúvó hajtások törekedtek föl­ felé, az állványok megpattanni, lehullani készültek. A fiú szinte k í­ vánta, hogy valami mozduljon. A gödör mélyén játékszernek tűnő daruk, meg néhány teherautó, azonban mozdulatlanok voltak. Letelepedett, kedvtelve és sokáig nézelődött. Már szállingóztak visszafelé a munkások, amikor a jegyzetfüzetét elővette: „Tudta, hogy a lány mit fog mondani. Persze, nem szó szerint, de valami effélét sejtett: ennek az egésznek nem sok értelme van. Mielőtt azonban a lány megszólalt vol­ na, a lány szeme fehérjén az íriszen áthatoló fényt fedezett fel. A lány szemhéja megrez­ zent, a látomás eltűnt. Kissé oldalt állt az ablakhoz, attól lehetett a különös fényjelen­ ség. Majd ismét teljesen váratlanul, ahogy a felhő mögül kibúvó hold sugara szalad vé­ gig fehérmárvány padlózatú termeken, tört át a fény az elülső szemcsarnokban, s az irisz külső, sötétebb kék gyűrűjéről nyaláb­ ban szétszívódott a lány szeme fehérjének árnyékában lévő, fiú felé eső részén. A je ­ lenség játékos és misztikus, ijesztő és lelep­ lező volt egyszerre. A z élő test pillanatnyi hibája — annak is vélhette — és a kiele­ mezhetetlen és eltűnő fény virgonc szerte­ lensége megütközést és csodálkozást, önma­ gát feledtető kíváncsiságot é s . értelmezési kényszert váltott ki a fiúból. Most a lány nem mozdult, figyelhette egész hosszan. A kék szem és a szőkeség átlátszó üvegmo­ dellként állt előtte. A várt és szinte szó sze­ rint elhangzó mondat már nem érdekelte.” Ha föl nem fedezik, bizonyos, hogy még nem teszi el jegyzet­ füzetét. Egy férfi jött feléje, szintén csizmásan, overálosan, mint ahogyan a kocsma előtt látott munkások. Anélkül, hogy megkérdez­ te volna, kicsoda és mit akar, egyszerűen elzavarta a fiút. Ismét az országúton állt, s azokra a srácokra gondolt, akikről a rádióban hallott napokkal ezelőtt. A z újjáépítés hírére tömegével in­ dultak a Felső-Tisza árvíz sújtotta területeire a vele egykorúak. Han­ gosan megkérdezte magától: „N ekik vagy nekem volt szerencsém?” Válasz helyett leírandó sorokat mormolt magában: „A fiú ott ült a vízparton, háta mögött a vízlépcsővel. Szemét elvakította a folyó ap­ ró fodrozódásán szilánkokra törő napfény. Kezével eltakarta szemét. Arra gondolt, mindent tud, csak még várnia kell. A z lesz a jel, ami­ kor első ízben sikerül megírni a lány szemén a fényt” . A stoppot únta, abba akarta hagyni az egészet. Évekkel később, férfikora idején az utazás fordulópontot jelentő pillanatát pontosab­ ban meg tudta ítélni. Világosan látta — mert ebből a jellemvonásá­ ból sok mindent megőrzött később is — , hogy érzékei vonzódtak azokhoz a miniatűrökhöz, amelyeket gyerekkora és rövidke ifjúsága éveiből előbányászott, mert ezek az emlékek minden feltámadás al­ kalmával újabb részletekkel gazdagodtak, finomabb szövésűek let­ tek. Mégis, a mozgásigénye, amiről azt hitte, hogy az esze, azt su­ galmazta, hogy inkább történetet akarjon, a maga történetét, egyér­ telmű tetteket, követhető cselekménysort; a miniatűrök helyett az az ikon szélén körbefutó élettörténetet, középen egy világos fo ­ galmazású portrét, minden vonás határozottságával. A raffaeli ár­ nyalatokban titkon kedvét lelte, mégis az adott pillanatban szeretett magáról harmadik személyben és múlt időben beszélni, hogy az idő mozgatásával kierőszakolja a cselekményt. Ilyenkor „a fiú” -nak szó­ lította magát. Ebben kedvét lelte, és nem vette észre, hogy az ikon­ kor helyett a Raffaelo-kort éli ezzel is, mint az emlékezéssel, miköz­ ben az előbbire vágyik. Később jól tudta, hogy ifjúkori lehetőségei­ nek ez az észrevétlenség volt a titka, mert kitágította az időt és sza­ badon járt-kelt benne, anélkül, hogy ez feltűnt volna önmagának. Már sötétedett és biztos volt benne, hogy egyetlen kocsi sem ve­ szi fel. A távolban város fényei égtek. M íg gyalogolt a város felé, prédikatív rilkei szövegemlék nyomán, kérdéseket fogalmazott ma­ gában: 21 �„Sem árvíz, sem országút, sem erőműépítés, hanem valami más. Lehetséges lenne, hogy köznapian egyszerű dolgok inkább? Sze­ relmesed szemében a fény, öregasszonyok arcán a ránc. kádban lean­ der, benned az emlék, ami átkanyarog egyszerű cselekedeteiddel telő napjaid között? Lehetséges lenne, hogy újra kellene olvasnod mindent? Lehetséges lenne, hogy az idő hámjába befogva magad, elhagyva a könnyű lebegést, megélnél mindent, amire vágysz, s annál többet is? Lehetséges lenne, hogy ezek után lennél kész országúira, árvíz ellen, erőműépítésre? Lehetséges lenne, hogy csak mindezek után születhetne néhány jó írásod?” Ekkor biciklizajt hallott a háta mögött. Sietve befejezte, mintha pontot tenne a képzeletbeli írás végére: „Mindez bizony lehetséges” . Megállt, bevárta a biciklist. A sötétben nem vehették jól szemügyre egymást, mégis, ahogy pár szóból kölcsönösen megértettek mindent, nem zavarta őket a sötétség. A biciklis elmondta, hogy itt a közel­ ben áradt egy eddig ártatlannak hitt folyócska, és összedöntött né­ hány vízparti házat, köztük a barátjáét, azt építik; talán már vasár­ napra be is fejezik. A fiú kevesebbet tudott mondani: a városba igyekszik a vonathoz, talán eléri az utolsót, s reggelre otthon lehet. A biciklis felültette a vázra, bekarikázott vele a városba, egészen az állomásig. Amint letette a lábát, megtántorodott, kis híján elesett. Tamás István: Kötéltánc ráng ring ernyed és feszül arcodba röhög s futva menekül rémülten rí vacogva kívül s tajtékban belül hitedre hág s velődbe merül pontba zsugorodik s a világra terül előtted áll s hátad mögé kerül kerül mibe kerül M íg belecsorbul rokkan a szeletelő elme A bicikliváz nyomásától teljesen elzsibbadt a jobb lába. Fájó, bizser­ gő csonkot érzett a talpa helyén. Fél órába is beletelt, míg életre masszírozta a combját, lábszárát. Vonat csak hajnalban indult, s mikor végre elindult, a fiú rög­ tön elaludt. „ A z ajtó egészen könnyen kinyílt. Így csak álomban nyílnak az ajtók” — gondolta még. — „Hangot ez sem adott, ellen­ állás nélkül, szinte a kilincs érintése előtt feltárult előtte. Itt kell lenniük, máshová nem mehettek, másokkal nem járnak össze. A nap­ paliban és a hálószobában nem talált senkit. Benyitott a konyhába. Ennek az ajtaja éppoly könnyen nyílt, mint a lakásé. A z asszony, akinek a leanderleveleket adták, szétvetett lábakkal feküdt a heve­ rőn. Próbálta visszatartani magában a hasonlatot: mint a szétfeszí­ tett lábakkal boncoláshoz kigombostűzött béka. A kövön, lavórban vízzel elegyedve nyálkás, vérfekete valami úszott. Nővére, kezében a felmosóronggyal a követ törölte. — Így találtam, ahogy benyitot­ tam hozzá — nézett fel, még mindig a felfedezés döbbenetével. A kalauz riasztotta fel. Szétnézett a kupéban, a hozzá hasonlóan dide­ regve cihelődő embereken. M íg álmosan a jegyét kereste, majd át­ nyújtotta a kalauznak és a lyukasztó fém je kattant a jegykartonon, emlékezetén, mint a vonatablak mellett elfutó távírópóznák, egy rég olvasott verstöredék suhant át: Kesely lábú hamar-dalok hátán madár-könnyek felhőszakadása áztatott át s tarkómba harapott a nyilas dél mikor a vágták szilaj csodáit indultam menteni „A z egész nem igaz; — Fekszem és kitalálom, csakhogy valami fájjon.” alom. Bal oldaladra feküdj ha éber álmot akarsz Fenekednek a fenevadak leselkednek dúvadak a nyájra Veszejtő dudva divatokban terpeszkedik a mormota-közöny A történések vitás jelenéseire leszegett fejű fordulók feszültek s hátukon hasított szíjak nyomával szalonnás földek rakták le elém maradéktalanul kegyelm eiket S a megbokrosodott jegenyék árbocán ágaskodva magába meredt a táltos-nyerítés Zsákok kibújó héhelyszögeit m egirigyelt sünök gömbölyödnek s vackolnak be a tévedések kétes padnalába takarózva tobzódó trombiták takarodóival Pányván a herélt inametszettek lásd csak szívedre dőlve hallhatod ereid ébresztő dobpergését �HAGYOMÁNY Rákóczi és megyénk korabeli irodalma Rákóczi, miközben politikai okokból vagy a szabadságharc alakulása folytán többször megfordult Nógrád megyében, nem­ csak ihlette a megyebeli irodalmat, hanem személyesen is kap­ csolatba került a megyében élő írókkal. Hiszen a Habsburgokat képviselő, hagyományosan aulikus beállítottságú, szécsényi szár­ mazású Széchenyi Pál kalocsai érsek, aki 1704-ben éppen Szé­ csényben folytatott előzetes tárgyalásokat a megegyezés lehető­ ségeiről II. Rákóczi Ferenccel, maga is tollforgató ember volt, akárcsak az érseki székben is elődje, a matuzsálemi kort megért (103 éves korában meghalt) Széchenyi György, akit az erdélyi fejedelmi ház ellen írott híres gúnyírat, a Nova Transsylvanica szerzőjeként tartanak számon. Maga Rákóczi Ferenc is a kései barokk nagy íróalakja volt: monumentális prózája mellett verseket is írt. Még közelebb állt az aktív irodalomhoz a losonci születésű Ráday Pál, aki Rákó­ czi személyi titkára és a titkos kancellária vezetője lett, s akit a Rákóczi-szabadságharc jelentős politikai írójaként tartanak számon. Ráday Pál a bizalmi beosztást és Rákóczi barátságát alighanem édesapjának, Ráday Gáspárnak köszönhette, aki Len­ gyelországban Rákóczi mellett hunyt el. Azonkívül, amikor a megye nemessége 1703. november 8-i közgyűlésén csatlakozott Rákóczi felkeléséhez, a hűségnyilatkozatot Ráday Pál akkor Lo­ soncon élő főjegyző apósa, Kajály Pál vitte meg a fejedelemnek Tokajba. Rákóczi Rádayt nyomban besztercebányai főharmin­ cadossá nevezte ki, s alája tartozott a zólyomi, korponai, szécsé­ nyi és balassagyarmati fiókhivatal is. Később, titkár és kancel­ lár korában Rákóczi megbízásából ő indította meg az első ma­ gyar nyelven megjelenő újságot, a Mercurius Hungaricust, a ké­ sőbbi Mercurius Veridicus ex Hungáriát. Ráday Pál írta a kül­ föld tájékoztatására szánt, a szabadságharc jogosságát bizonyí­ tó, megrázó erejű, „Recrudescunt” kezdetű, híres Manifestumot. Ő fogalmazta meg a kurucok törvénykönyvét és megannyi röp­ iratát. Vezető műfaja a költészet, különösen a kegyességi iro­ dalomban alkotott maradandót, de nevéhez fűződik a híres Rá­ day-könyvtár alapítása és gazdagítása is. Nemcsak művelője, hanem mecénása is volt az irodalomnak. Igazi barokk alak, aki nem tud távolmaradni a közélettől, amellett intenzíven műveli az irodalmat. Jó barátai közé tartozott. Bél Mátyás és Mányoki Ádám is. Kuruc korszakának emlékét őrzi a „Rákóczi Ferenc tiszteletére mondott versezet” : Oh, veszedelemben forgóknak istene, Az ki Nagyságodat híven vezérlette, Keserves ínségből íme kimentette: Áldassék szent neve örökké érette. Hogy ellenségedet így megszégyeníté. Reménységed kívül lábad alá veté, Az többit is isten törülje el szinte. Ne tegyen akadályt Nagyságodnak mérge. Jó kegyelmes uram. hogy isten Nagysádat Erdély országának erős oszlopának Béhozta s alatta kegyelmes urának, Az árvák istene marasszon meg annak. A Rákóczi-kor másik nevezetes krónikása Tolvaj Ferenc, aki megénekelte a Rákóczi-szabadságharc első három esztende­ jét. Sokoldalú munkásságából (matematika, irodalom, költészet) a közéleti szereplés sem hiányzott: előbb a losonci református iskola rektora, később Nógrád megye szolgálatában a megye gyalogseregeinek kapitánya. Egy ideig Murány várának porko­ lábjaként működött. Lefordította Comenius Praecepta morurnát. Arithmetica című munkája számos kiadást ért meg. A Rákócziszabadságharcról szóló művében saját hőstetteit is megénekelte, minthogy Zólyom megvételében és a vágvecsei győztes csatá­ ban személyesen is részt vett. A Zólyom vára megvételéről című művét Murány várából juttatta el Radványszky Jánosnak Rozsnyóbányára, aki ott mint az ország kincstárnoka és udvari tanácsos, a Rákóczival éppen együtt ülő kormánytanácson volt jelen. Ez volt az az időszak, amikor Tolvaj Ferenc vénségére visszavonulva már második esz­ tendeje mint porkoláb élt Murány várában. (Rákóczi 1705. már­ cius 22-én intézett parancsot Fáy István murányi főkapitányhoz Tolvaj porkolábságra való beiktatásáról.) A Zólyom vára meg­ vételéről szóló versezetet Tolvaj a következő ajánlás kíséreté­ ben küldte meg Radvánszkynak: „ . . . Ha későn is, de vala­ mely részecskéjét elküldtem az én nagy Uramnak ígért concep­ tuskábúl, melly is: Prologus, Historilogus, Zelilogus, Epilogus. In quarto lévén leírva — de nincs purálva — , áll 9 1/2 árcuson. Az igaz, nem méltó, hogy az Űr magát fárasztaná olvasásában; ha­ nem valamely ifjúval ha maga előtt olvastatja. De mindazáltal, ha publicummá lészen vala, — kész lévén már ezelőtt esztendő­ vel —, nem volt vólna káros nemzetünknek... Az egészből mindössze két írott ív, nem teljesen negyedrész maradt meg. Thaly Kálmán reménykedve meg is jegyezte egyik írásában: „Vagy talán föltalálható lenne a többi is Nógrád, vagy Gömör valamelyik Tolvaj-jal rokon nemes családjának levéltá­ rában?” Sajnos, mindmáig lappang valahol, ha végleg meg nem semmisült. A fennmaradt első és második rész elé Tolvaj Ferenc akko­ ri szokás szerint magyarázó alcímet is írt. A z első rész alcímé­ ből: M int folyt Magyarország dolga in Annis proxime élapsis 1703, 1704 et 1705, azokrúl írt rövid rythmica história szakaszai. Sajátos, addig nem használt műfaji meghatározás a „rythmica historia” . Egyébként Tolvaj műve elején azt is hangsúlyozza, hogy csak annyit írt meg, amennyit biztonságosan tudott a tör­ ténelmi eseményekről. Idézet a műből: . .. Zólyomban a német, derék erősségben, Várhoz a mi szükség, van jó készültségben: A váras jóllehet a magyar kezében, De mesterség várban kapni üstökében! Azért főcommandó Radvánczki Jánosnak Ezt megparancsolja, mint hazafiának: Mellette lévőkkel együtt e dolognak Légyen folytatója, szolgálván Hazának. Ahhoz képest Nemes Vármegye zászlója, S Nógrádbúl hajdúság jó négy zászló-alja, Zólyom vármegyének két hajdú zászlója — Illy kis militia volt német bajnokja. A „főcommandó” alatt Bercsényi értendő, a Nemes Várme­ gye alatt Zólyom; s zászlója nem más, mint a hadra kelt lovas nemesség. Hiába, ez már barokk költészet! Hosszasan megverseli a magatartás szabályait, hogyan kell viselkednie a közkatonának, a strázsának, a tiszteknek. Majd utalás a korábbi, november 15-i ütközetre, amikor Vak Bottyán még a német oldalon harcolt, s maga Tolvaj térítette át a ku­ rucok oldalára: 23 �(Itt Bottyán János is benn rekedett vala), Mert régi nagy vitéz némettel lovagla; De Tolvay Ferencnek tőlle lőn parola, Hogy ez magyar ügyhöz ő szíve meghajla. Tolvaj a későbbiek során sem felejti ki magát a történelem­ ből. Így ír a nógrádi hajdúk sérelméről és a maga igazságos szerepéről: Míg a kótyavetye áll, már a parancsolat Érkezik, hogy Nógrád oda hol rácz mulat Tisza-Duna között arra végyen utat. Ellenséget hol hall s hová szükség mutat. Ezen gyalogságnak azért commendója Tokajtúl megtérvén, készül két zászlója, Egyetemben indul vélle két tarackja, De Zólyomban marad hadi portiója. Öt forintnál többet ott egy kardra adtak, Nógrád eldobolván, csak fél tallért hadtak Egy kardra számára, — így károsíttattak, Jóllehet vigyáztak, frissen is puskáztak. De van parancsolva Radvánczki jó úrnak, Hogy contentáltassa hajdúit Nógrádnak; Lesz is még ideje executiónak, Commendó úr tészen eleget instánsnak. Hát ez az intáns maga Tolvaj volt, aki több folyamodvány­ ban is kérte Rákóczit és Bercsényit, hogy a nógrádiak hátrányos elbírálását megszüntessék, és ők is arányos osztalékot kapjanak. A kérelmekre azután Radványszky meg is kapta a fejedelemtől vagy Bercsényitől az igazságtalanságot korrigáló parancsot. A Rákóczi-szabadságharc bukása után elburjánzott a naplóés memoárirodalom, nagyobbára oly célból, hogy nemesek és fő­ urak igazolják, kivédjék, kényszernek állítsák be a maguk „ku­ ruc” tetteit a császári hatóságok előtt. Persze, jócskán akadt olyan napló és visszaemlékezés is, amelyből teljesen őszinte hang üti meg az olvasót. Így például tiszta irodalomként hat Balla Ger­ gely Nagykőrösi krónikájából az egyszerű nép helyzetét szem­ léletesen bemutató mondat: „Hol magyar jött bé a városra, hol német, hol kuruc, hol labanc; ha kuruc katonaság jött bé, an­ nak mindenének kellett lenni, valamit kívánt, ha pediglen la­ banc, annak hasonlóképpen kívánságát bétólteni kellett”. Nem köntörfalazott német nyelvű naplójában Zweig János Kristóf Selmecbányai bányamester sem. Naplóját a véletlen és Kacskovics Lajos, egy belevaló Nógrád megyei ügyvédbojtár mentette meg az utókor számára. Az történt, hogy Jekelfalussi táblabíró Selmecbányán egy kalácssütő kemence elé kitett be­ gyújtós papírok között megtalálta az értékes naplót, amelynek értékét valójában a mohorai Kacskovics Lajos fedezte fel, aki ifjú korában Jekelfalussit, mint a bányavárosokra küldött biz­ tost akkortájt kísérte. Jekelfalussinak csupán annyi az érdeme, hogy megőrizte a német nyelvű „irományt” , Kacskovics viszont közkinccsé tette. Magyarra fordította és közzétette a Tudomány­ tár 1835. évfolyamában. A német nyelvű, eredeti napló azóta is lappang valahol. A Zweig-napló nógrádi vonatkozásai közül legérdekesebb a szécsényi országgyűlésről Selmecbányára érkező hírek rögzítése. Érdemes végigkísérni, hogyan látta a kényszerből kuruc, szívvel a császáriakhoz húzó Zweig a szécsényi országgyűlést, amelynek eseményeiről amúgy is csak levélből, elmondásból, kósza hírek­ ből értesülünk. Kár, hogy e helyütt nincsen hely részletes köz­ lésére. ízelítőül mégis idézek néhány mondatot az 1705. augusz­ tus 30—31-i bejegyzésekből: „Innen útnak indultak a nemesek az országgyűlésre, azonban nem Rárósra; mert a felsőmagyar­ országiak Szécsénybe, az ide valók Lévára hívattak. Szinte ez nap érkezett Schrötter levele egy városi őrrel, aki egyszersmind jegyzékét hozta neveinek, kik előbb a néptől félvén a magyar viseletbe öltöztek, s most ismét németbe járnak. Magyar öltö­ zetüket tehát ezennel a fejedelem emberei számára voltak kö­ telesek átadni”. A kuruc mozgalmakhoz egy idő után az eleinte megtévesz­ tett észak-nógrádi szlovákság is csatlakozott, hiába lázította őket Balassa Ádám, a labanc kékkői földesúr. Bercsényi ugyanis ide­ jében szlovák nyelvű kiáltványban oszlatta el a szlovákság ké­ telyeit. A németellenesség a magyar és a szlovák lakosságban egyformán mély gyökerekből táplálkozott, erről tanúskodik az itt magyar fordításban közölt szlovák „istóriás” ének idézett néhány sora is. Amilyen a fatórzs, olyan a gyümölcse, azt lesi a német, bendőjét hogy töltse. Az ország védelmét semmibe se veszi, de a zsákmányolást, bezzeg azt szereti. Hever a táborban, kockázik, kártyázik, falvakhosszat tyúkkal, libával csatázik Rendkívül gazdag a palóc falvakban a kuruc népköltészet is. Minden kis hegyi falu, tiszta forrás. Kodály is számos kuruc, főleg bújdosónótát jegyzett föl Nógrádban. A következő szomo­ rú bújdosóéneket Pásztón gyűjtötte be: Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem, Összetettem két kezemet, úgy kértem jó istenemet: Én istenem adjál szállást, Mert meguntam a járkálást, A járkálást, a bújdosást, Az idegen földön lakást. Lakos György �Dokumentumok a Rákóczi-szabadságharc Nógrád megyei eseményeihez A közelmúltban látott napvilágot a Balassi Bálint megyei Könyvtár és a Nógrád megyei Levéltár közös kiadványa, A Rá­ kóczi-szabadságharc és Nógrád megye címmel, melyben egyrészt könyvtári ajánló bibliográfia, másrészt a Nógrád megyei Levél­ tár anyagából származó dokumentumválogatás szerepel; s sok­ színű áttekintést kíván adni a szabadságharc megyei eseményei­ ről, illetve Rákóczinak és fővezéreinek Nógrád vármegyéhez in­ tézett leveleiből, a korszak gondjairól, nehézségeiről, a minden­ napi élet eseményeiről. Ugyancsak a Nógrád megyei Levéltár­ ban található dokumentumok felhasználásával készült az a ta­ nulmány, amely a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet évköny­ vében jelenik meg 1976-ban, s adalékokat tesz közzé a Rákócziszabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, -adózási kérdé­ seivel kapcsolatban. Az említett munkákban fel nem használt dokumentumokból válogattunk ezúttal. Összeállításunk időrendben, bizonyos tema­ tikus csoportosításban tartalmazza a válogatott dokumentumo­ kat (eredeti szöveggel, és mai helyesírással, a hiányzó részek kipontozva), melyek a Nógrád megyei Levéltár őrizetében levő, a Nagy Iván történész által 1853-ban lemásolt, de csak részben fennmaradt „Rákóczi-levelek”-ből valók. (Az idegen kifejezések magyar megfelelőjét zárójelben közöljük.) Rákóczi hadseregében megtalálhatók voltak az irreguláris és reguláris hadak, az önként jelentkező, a toborzott és a sorozott katonák (nemesi felkelők, illetve azok megváltására a nemesi birtok után kiállított zsoldos lovaskatonák, és a vármegye portái után kiállított gyaloghajdúk). Az önként jelentkező, toborzott jobbágykatonák a hajdúszabadság reményében, a kis-, közép- és főnemesség viszont elsősorban a nemzeti függetlenség reményé­ ben állt Rákóczi zászlai alá: „A nemesember katonáskodásának törvény által rendelt módja a nemesi felkelés, a personalis insurrectio. ... Aki az insurrectiónól igazolás nélkül maradt el, azt az 1622. évi X X . tc. értelmében va­ gyoni állapota szerint büntették.” (Esze Tamás: Kuruc vitézek folya­ modványai 37. o.) E tény ismeretében kell olvasnunk Rákóczinak Nógrád me­ gye nemességéhez 1704. szeptember 3-án küldött alábbi levelét: „...Minthogy a nemes ország közönséges szolgálatának promotió­ ja (előmozdítása) úgy kívánja, a nemes vármegyének serio intimáljuk (komolyan meghagyjuk), hogy in gremio (saját kebelében) mingyá­ rast generális insurrectiot (személy szerinti felkelést) publicáltasson, és magát a nemes vármegye úgy appromittálja (igazítsa), hogy egy hét alatt mind lovas, mind gyalog hadakkal, mentül felesebb szám­ mal lehet, jöhessen a nemes vármegye táborunkba Szécsényhez, hol­ ott is a nemes ország szolgálatának folytatása iránt fogja venni dis­ positiónkat (rendelkezésünket). Ezen intimátiónkat (utasításunkat) pedig a nemes vármegye minden késedelem és fogyatkozás nélkül effectuálni (megvalósítani) igyekezze, hozzánk és a nemes ország­ hoz tartozó kötelessége szerint...” Mint olvasható, a nemesség saját nemesi felkelését zsoldo­ sokkal megválthatta. Mivel Nógrád megye nemessége részéről e téren nagy volt a lemaradás, gróf Bercsényi Miklós 1705. június 27-én levélben fordult Nógrád megye nemességéhez: „...Friss emlékezetében lehet a tekintetes, nemes vármegyének, minemű intimátióim (utasításaim) mentesek légyen nemes vármegyék­ re közönségesen az personális insurrectio (személy szerinti felkelés) helyett zsoldosoknak előállítása iránt, melynek effectuatiójában (vég­ rehajtásában) minthogy a nemes vármegye úgy látom nagy késedel­ mességet mutat, akarám azért újabban... előbbeni intimatiómhoz ké­ pest hazafiúi kötelességére praesentikus (jelen soraimmal) a nemes vármegyét adhortálnom (buzdítanom), ezen nemes vármegyétől ob­ veniáló (kijáró) zsoldosoknak statutióját (előállítását) admaturálni (siettetni), és minden időhalasztás nélkül méltóságos fejedelem ő nagysága oldala mellé expediálni (kibocsátani) el ne múlassa.. . . ” vel, 1705. október 10-i levelében közli a fejedelem a vármegyé­ hogy: „....M ely sok fogyatkozások estenek légyen ekkoráig mind az úri, és nemesi rendek által felállítandó zsoldos lovasoknak, mind pedig a nemes vármegyéktől in communi (közösen) esendő portális gyalogoknak állapotában a confederált (szövetkezett) nemes státu­ soknak (rendeknek) a mostani generális conventus (közgyűlés) al­ kalmatosságával is representálván (kimutatván), maga is jól tudja a nemes vármegye...” Nemcsak a katonának állás, hanem a hadseregellátás gond­ jait is elsősorban a parasztság viselte. A szabadságharc kezdetén Rákóczi saját birtokának jövedelméből, a kincstári jövedelmek­ ből (fiskális birtokok, harmincadok, sókereskedelem, bányák stb.), továbbá a XIV. Lajos francia királytól kapott segítségből, majd ezek mellett a dézsma, a pénzadó, élelmiszeradó bevezeté­ séből fedezte a háború költségeit. Rákóczinak 1704. március 23-án Nógrád megyéhez küldött leveléből megtudjuk, hogy: „...nemzetes és vitézlő Bohus Ferenc hívünket küldöttük és bo­ csátottuk azon nemes vármegyében lévő minden fiscalis (kincstári) jószágoknak, kiadott instructiója (utasítása) szerint való consriptió­ jára (összeírására). Mely, hogy annyival is jobb renddel mehessen véghez, a nemes vármegyének serio intimáljuk (szigorúan meghagy­ juk), maga érdemes tagjai, s assessori (ülnökei) közül kettőt em lí­ tett conscriptor (összeíró) hívünkhöz adjungáljon (csatoljon), és ex­ mittáljon (megbízzon), kik is mind a jószágok, s azoknak jövedel­ mi iránt experientiájok (tapasztalásuk), mind pedig az haza javának szolgálatjá nak előmozdításában szíves szeretetek, és készségek le­ gyen...” 1704. április 20-án rendelkezett Rákóczi a rézpénz vereté­ séről: „...akarunk egy millió rézpénzt veretni, és annak a nemes vár­ megyékben, királyi szabad városokban folyását publikáltatnunk, ily istenes igyekezettel, hogy istenünk rövid időn az rendes jövedelm e­ ket a bányákbul, kereskedésekbül, s több fiscalitásokbul az maga kívánatos rendire helyre állítván, akármely nemes vármegyétűl, és királyi szabad várostúl azon rézpénz Selmecen eddig az országban folyni szokott jó pénzen bizonyosan felváltassék...” Rákóczi a rézpénzt zsoldfizetésre, bányászok, munkások fi­ zetésére, piacok, vásárok fizetési eszközének, adósságok törlesz­ tésére szánta. Kezdetben Rákóczi csak a reguláris hadaknak fi­ zetett zsoldot, később az állandóan szolgáló mezei hadaknak is. Bár a rézpénz 1704— 1705-ben nagy segítséget jelentett a kuruc államnak, a kereskedők kezdettől az ércet, a nemesfémet, s nem a rézpénz névértékét tekintették értékmérőnek. Rákóczi min­ den törekvése ellenére a rézpénz értéke egyre csökkent; 1707ben már senki sem fogadta el (még a katonák sem zsoldként), noha a meglévő mennyiséget devalválták; lepecsételték. A hadsereg élelmezésének, fizetésének, felszerelésének inté­ zésére még 1703 őszén létrehozott központi szerv, a Hadi Com­ missariatus (főbizottság) többször foglalkozott a rézpénznek mint fizetési eszköznek, s egyáltalán a hadseregellátásnak sok­ sok kérdésével. 1707. szeptember 25-én a rézpénz felhasználása és adó ügyé­ ben fordult a Hadi Commissariatus többek között Nógrád me­ gyéhez: 25 �Fontos szerepe volt a kuruc állam vérkeringésében a pos­ tának. Annak megszervezésével, a vármegyének a szervezéssel kapcsolatos kötelezettségeivel foglalkozott Rákóczi az 1704. áp­ rilis 15-én Nógrád megyéhez küldött levelében: „...tettünk olyan dispositiot (rendelkezést), hogy a veredariusok (postások) közül kinek-kinek, ha szimplex posta lészen, legyen an­ gariatim (évnegyedenként) fizetése 10 tallér, ha pedig a posta más­ fél vagy dupla lészen, és három, vagy négy féle is fog szolgálni, aszerint proportionáltassék (alakítassék ki) fizetések, és mivel min­ den verediariusnak a szolgálat mivoltához képest kell postalovakat és postalegényeket is tartani, ... minden hóra egy-egy lóra két kö­ böl abrak, egy szekér széna, a postalegényeknek pedig kinek-kinek egy-egy tallér, fél köböl élet, esztendő szerint pedig fél köböl len­ cse, borsó, kása vagy tatárka, és esztendős süldő adattassék. Inti­ máljuk (meghagyjuk) azért a nemes vármegyének ezen általunk rendeltetett fizetés iránt úgy alkalmaztassa magát, hogy ezen közön­ séges szolgáknak fizetések iránt fogyatkozások ne legyen...” Rákóczi gazdasági, katonai, államszervező, hadseregének kiképzésével foglalkozó, diplomáciai, a vallási békét megterem­ tő és sok más irányú tevékenysége mellett, keresztényi buzgó­ ságának is szép példáját adta. Hasonló magatartást kívánt ka­ tonáitól, a lakosságtól. Erről vall többek között gróf Károlyi Sándornak 1709. május 5-én Nógrád megyéhez küldött levele: Nem tudjuk mire vélni, hogy a nemes vármegye felséges urunk parancsolatjával, ónodi kongresszus alkalmatosságával, orszá­ gunk végzésével úgy hazánk boldogulására célzó nemzetséges ügyünkkel igen keveset gondolván, a veres pénznek böcsit kiadott artikulusok szerint nemhogy manuteneálná (fenntartaná), de jobb részint egyenes folyását sem hozta be, sőt inkább visszáját tapasz­ taljuk, midőn sokan úri, fő és nemes rendek közül magok venáléját (eladnivalóját) csak fejér pénzen merészelik áruitatni veresnek con­ temptusával (mellőzésével) nem gondolván meg az hadi rendeknek minémű pénzt praestálnak (nyújtanak) fizetésekre; mégis olyat, akit nem adunk, kívánnak tőlünk, mivel pedig Isten kegyelme után ha­ dakozásunk által reméljük feltett célunknak s szabadságunknak e l­ nyerését, kérjük azért nagy böcsülettel a nemes vármegyét, ne ne­ heztelje mindezen dolgokat szívére bocsátani, és már egyszer maga megmaradására effectusban (megvalósításban) is vétetni, mert kényteleníttetvén hadainknak manutentiójára (fenntartására), és tovább jobb móddal való subsistentiájára (ellátására) olyan assignálnunk (utalványoznunk), amelyik nemes vármegyében minémű pénz keve­ sebb lészen, valamint már megírtuk volt, abból származható na­ gyobb terhet maga okozván, nekünk ne tulajdonítsa, egyszersmind szükségesnek látjuk, parancsolja meg a nemes vármegye maga tisz­ teinek kemény büntetés alatt, ha ezután is találhatnának némelyek, kik a veres pénzért semmit eladni nem akarnának, lévén minden rendűeknek dicájok, az olyannoktól obvenienseket (tartozásokat) fe­ jér pénzül szedjék minden kedvezés nélkül...” A Hadi Commissariatus területi, körzeti szervein keresztül tudta elsősorban munkáját végezni. Nógrád megye commissariu­ sa 1704-ben Usz Ferenc. Az ő munkájáról, a területi commis­ sariatus feladatáról tájékoztatta Rákóczi 1704. november 13-án Nógrád megyét: „...a nemes ország megmaradására... mely jó rendek, regulának ereje s éltetője lévén, a commissariatus (biztosság) is, azt bizonyos districtusokra (körzetekre) fölosztván, praeficiáltunk (kineveztük) nemzetes, vitézlő Usz Ferenc commissarius (biztos) hívünket nemes Borsod, Gömör, Heves, Külső-Szolnok, Csongrád, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Kishont és Zólyom vármegyékben bizonyos, a nemes ország mostani állapotára célzó instructióval (utasítással), és hogy a natu­ ralék (természetbeniek) repartitiojában (felosztásában), administra­ tiójában (kiszolgáltatásában) következett rendezetlenség orvosoltassék, a nemes vármegye is tudhassa, mennyi élésről kell provisiot (gondos­ kodást) tenni, a generális repartitio szerint obveniált (kijutó) a ne­ mes vármegyére hónaponként búza 756 kassai köböl, hús 126 mázsa, vagy minden mázsa húsért 4 magyar forint, zab 1386 kassai kö­ böl...” 26 „... a tekintetes statusoknak az haza generális (általános) végzé­ seit megérthette a tekintetes, nemes vármegye, s azok között a pénteki böjtöt is, melyet felséges vezérlő fejedelmünk keresztényi buzgóságától felindíttatván hazánk fegyverének örvendetes kimene­ teléig az ellenünk felgerjedett isteni fenség haragjának csendesíté­ sére és enyhítésére felvenni méltóztatott, s mindnyájan megegyezett akarattal bevettünk, s megtartására magunkat obligáltuk (kötelez­ tük), mindazáltal ezen földön való megfordulásom alkalmatosságá­ val nem kevés felháborodott szívbéli indulattal kelletik ellenkezőjét tapasztalnom..” Leblancné Kelemen Mária �KORKÉP Munkásfiatalok III. országos versmondó versenye Salgótarján Salgótarján várossá válásának 50. év­ fordulóján került sor arra — a magyar irodalmi élet történetében talán először —, hogy versmondóversenyre szólítsák egybe az ország munkásfiataljait. Nemes művelődéspolitikai célt magáénak mond­ ható, tudatos kezdeményezés volt ez, s a versenyfelhívás fogadtatása igazolta a szándékot: a munkásfiatalság igényli az ilyesfajta seregszemlék megszervezését. Az 1976-ban immár harmadízben megrendezett versenyt a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ központi bi­ zottsága, az Építő- Fa- és Építőanyagipa­ ri Dolgozók Szakszervezete központi ve­ zetősége és Nógrád megyei bizottsága, a Népművelési Intézet, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, Salgótarján vá­ ros Tanácsa és a „Kossuth” Művelődési Ház vezetősége hirdették meg. A kiírás egy SZOT-díjas költő versének és egy szabadon választott költeménynek elő­ adása tette kötelezővé; olyan művek be­ mutatását javasolta, amelyek ifjúságunk gondolkodásmódjának, életének tipikus vonásait tükrözik. A versenyen harminc év alatti fizikai dolgozók indulhattak: az országos döntőt üzemi, városi, megyei versenyek előzték meg, melyeken több mint tízezer szavaló vett részt. Milyen tanulságokkal szolgált a száz­ tíz szereplőnek pódiumlehetőséget adó országos döntő? A z első szó a meglepő­ désé. A szavalók többsége ugyanis a szinte eposzi méretű, gondolati-filozofikus jellegű, az emberiség sorsát, jövőjét — s nem is mindig a színvonalas költészet szintjén — boncolgató verseket választot­ ta. Feltűnő volt a klasszikusok mellőzé­ se (szinte hihetetlen, hogy egyetlen Pető­ fi-vers hangzott el, hogy Adyt — aki hirdette, hogy „Ifjú szívekben élek, s mindig tovább, tovább” — csupán egy versenyző idézte; hogy Arany János há­ rom verssel szerepelt, s századunk leg­ nagyobb magyar proletárköltőjének, Jó­ zsef Attilának is mindössze tíz versét hallottuk), még akkor is, ha a kiírás egyetlen megkötése — , hogy tudniillik SZOT-díjas költő verse kötelezően vá­ lasztandó —, korlátozta a sokszínűséget. Más kérdés, hogy a SZOT-díjas költők egy része köztudottan nem tartozik élő líránk élvonalába, így hát a valóban szá­ montartandók közismert versei szinte már a csömörig ismétlődtek — Váci Mi­ hály 36, Simon István 20, Benjámin Lász­ ló 16 alkalommal. Feltételezhető természetesen, hogy a témaválasztás egyoldalúsága részint a versmondók, részint a felkészítők kon­ zervatív szemléletéből is fakad. Úgy tű­ nik, sokak véleménye szerint csak terje­ delmes verssel lehet pódiumon sikert el­ érni, hogy a vers értékét a terjedelem fejezi ki, s hogy a gondolatgazdagság ki­ zárólag az elvont fogalmi költészetben fejeződik ki. E hibás szemlélet általános­ sá válása akadályozza költészetünk lé­ nyegének, jellemző sajátosságainak he­ lyes megértését, a versbarátok és vers­ mondók ízlésének, előadói stílusának fej­ lődését. Ugyanígy veszéllyel jár a klasz­ szikusok „életbentartásának” elhanyago­ lása. hiszen nélkülük lehetetlen megérte­ ni, feldolgozni s átfogóan értékelni nap­ jaink költészetét. Örömmel állapíthatjuk meg ugyanak­ kor, hogy a versenyzők többsége pódi­ umra érett, jó terjesztője és népszerűsí­ tője volt a költészetnek; többségük jól és pontosan értelmezte a bonyolult mon­ danivalójú alkotásokat, ismerte és tuda­ tosan használta az előadói eszközöket, he­ lyesen koncentrált a mondanivaló meg­ győző értelmi és érzelmi kifejezésére. Mellőzték a hivalkodó eszközöket, a dek­ lamálást, a fölösleges gesztusokat. A szép magyar beszéd birtokában mutatták be anyanyelvünk szépségét, gazdag sokszí­ nűségét. A munkásfiatalok III. országos vers­ mondóversenyének növekvő színvonala és sikere azt igazolja, hogy a versmondás, az irodalmi ismeretterjesztés immár or­ szágos mozgalommá vált a munkásfiata­ lok körében, egyre tudatosabban és szer­ vezettebben épül be közművelődési intéz­ ményeink programjába. Így kerülnek újabb és újabb tömegek a költészet ható­ körébe, ezáltal növekszik a költészet em­ ber- és közösségformáló ereje. A rendez­ vény egyre színvonalasabb hagyománnyá nemesítése tehát valamennyiünk érdekét szolgáló felelős kötelesség. Csik Pál Palóc Múzeum, 1976 A nógrádi szép vidéket járva a táj és az ember, a múlt és a jelen kapcsola­ tának sajátos hangulata kíséri a szemlé­ lőt: a honfoglaló törzsek nevét őrzik a vá­ rosok és falvak, régi harcok néma tanúi a porladó várak, szellemi nagyjainkat idé­ zik a csesztvei és horpácsi kúriák, élő emlékek a munkások és bányászok har­ cai, 1919. vöröskatonáinak és 1944. parti­ zánjainak fényes tettei. E gazdag múltra épülnek Nógrád dolgos népének nagy­ szerű mai eredményei. A bennünket körülvevő alkotások is­ merete, a múltbeli emlékek megóvása fontos eleme a szülőföld szeretetének, annak az érzelmi kötődésnek, amely az emberiség nagyobb közösségéhez is fűz. A haladó történelmi, kulturális hagyomá­ nyok ápolása, gondozása, megismertetése művelődéspolitikánkból következik. Né­ pünk műveltségének szerves részévé kell tennünk mindez értéket, eszmei és tör­ ténelmi tapasztalatot, amit az elmúlt szá­ zadok haladó mozgalmai, szorgos kétkezi munkásai hagytak ránk. Keresnünk kell a maradandót, és meg kell találnunk mindazt, ami apáink, nagyapáink, föl­ dünket megművelő, kincseit felszínre ho­ zó és védelmező elődeink üzenetét hor­ dozza: az alkotás, a munka, a múlt élet­ küzdelmeinek mélységesen emberi tartal­ mát. Éppen ezért dicséretes az a törekvés, ahogy a megye dolgozói — állami és tár­ sadalmi vezetőivel együtt — gyűjtik, vé­ dik a múlt emlékeit, ahogy lelkes kuta­ tóik feltárják és közkinccsé teszik a me­ gye történelmi, kulturális örökségét. Kiadványok hosszú sora, a megye történetének monográfiája, a színes tar­ talmú folyóiratban, a Palócföldben rend­ re megjelenő érdekes közlemények, és a múzeumok gazdagodó gyűjteményei, új kiállításai is mutatják ezt a szerető, értő gondoskodást. S Rákóczira emlékezve nemrég nyílt meg a múzeum Szécsény­ ben, a helyreállított kastélyban, Salgó­ tarjánban megkezdték az új munkásmoz­ galmi múzeum építését, amely majd a megye munkásmozgalmi harcainak és a munkáséletnek emlékeit mutatja be mél­ tó környezetben — itt kap majd helyet az egyre gazdagodó képzőművészeti gyűjte­ mény is. Ma pedig a nagy múltú és megújult balassagyarmati Palóc Múzeum nyitja meg ismét kapuit érdekes, új kiállításai­ val. Hazánknak ez a vidéke, az itt élő pa­ lócság azok közé tartozik, akik legjobban megőrizték a népi kultúra jellegzetessé­ geit. Különleges értéke van ezért a most elkészült állandó kiállításnak, amely en­ nek a sajátos paraszti, falusi életmódnak emlékeit tárja elénk tudományos igény­ nyel és közérthetően. Több ez, mint a szokásos néprajzi bemutató, mert törté­ netileg, összefüggéseiben mutatja be a régi életmódot, a hagyomány erejét. Hasz­ nosan egészíti ki a látnivalókat az a né­ hány tárló, amelyekben a város, Balassa­ gyarmat gazdag múltjára emlékeztető do­ kumentumokat helyezték el. Olvasmányélményeink válnak telje­ sebbé, hitelesebbé az irodalmi emlékszo­ bákban, ahol a „jó palócok” , „tót atya­ fiak” , és az úri világ hű krónikásának, Mik­ 27 �száth Kálmánnak, majd a filozofikus mélységekben író és gondolkodó Madách Imrének emlékét idézik a tárgyak. A szaporodó színvonalas kulturális létesítmények, intézmények is a megye gyarapodását, fejlődését jelzik mindany­ nyiunk örömére, megelégedésére. Ezek a kiállítások is hozzájárulnak, hogy a vá­ ros és a megye dolgozói, főleg fiataljai, és az ide látogató idegenek is jobban megismerjék a múltat, megbecsüljék és tiszteljék értékeit, és jobban értékeljék a jelent. Nem lesz tehát hiábavaló a sok fáradságos munka, az áldozatvállalás. A múzeum leendő látogatóinak nevében is megköszönöm a megye és a város veze­ tőinek segítőkészségét, a múzeológusok és a kiállításrendezők igényes munkáját. K észlet G ram völgyi József kulturális m iniszter­ helyettesnek a balassagyarm ati Palóc Múzeum kiállításának m egnyitása alkalm ából elhangzott beszédéből. K öp eczi Béla — R. Várkonyi Á gn es : II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján könyvkiadásunk nem tett ki magáért. Elszalasztott egy lehetőséget, pe­ dig a jubileumi ünnepségek fényében, az azok által nyomatékosítva megjelenő munkák nemcsak nemzeti történelmünk e dicső korszakával kapcsolatos ismere­ teinket tehették volna árnyaltabbá, de hozzájárulhattak volna a szocialista haza­ fiság további elmélyítéséhez is. Az évfor­ duló napján csak egyetlen reprezentatív kiadvány tisztelgett. Újdonságát csök­ kenti, hogy egy 1955-ben már megjelent könyv második (noha átdolgozott) kiadá­ sáról van szó. Az újnak így csak félig ne­ vezhető munkát két neves kultúrhistó­ rikusunk, Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes készítette el. Nézzük, mit tudunk meg az említett kiadványból! II. Rákóczi Ferencnek már a meg­ születése elé is nagy várakozással tekin­ tett a hazai közvélemény. Ez nem meg­ lepő, hisz’ a kor két leghatalmasabb, az eseményeket legnagyobb mértékben be­ folyásoló családjának frigyéből született; Már kisgyerek korában is, mint a Rákó­ czi-ház „egyetlen, maradék ágáról” be­ széltek róla, apja titkára levelében „ if­ jabbik fejedelem őnagyságá”-nak titulál­ ta. Édesapja korai, váratlan halála után, amit nyomon követett a törökök kiűzésé­ nek sok vérrel, jajjal, pusztítással és éhín­ séggel terhes korszaka, ez a várakozás még inkább fokozódott. A kurucok utolsó erődítményének, Munkács várának eleste után úgy lát­ szott, hogy ez a reménység is szertefosz­ lott. A katolikus hitben nevelkedés, a je­ 28 zsuita iskolák és a bécsi udvari élet után hazatérő, nagykorúsított Rákóczira alig ismertek rá. Német ruhában járt, német szokásokat vett fel, alig beszélt magyarul, s nem utolsósorban: német feleséget ho­ zott magával. Az idegenben eltöltött évek­ nek is megvolt a maguk eredménye. Rá­ kóczi olyan ismereteket sajátított el, olyan racionális gondolkodásmódot alakított ki magának, amelyek nélkül a későbbiekben nem tudott volna eleget tenni vállalt hi­ vatásának, s amelyeket itthon nem lett volna módja megszerezni. Nagysárosi fő­ ispánsága idején már érlelődik benne az új Rákóczi. Vallomásaiban így emlékezett vissza erre az időszakra: „ Újra leteleped­ tem hazámban, amelynek sok különleges sérelme és még inkább közös sérelme jobban megéreztette velem, milyen elnyo­ más alatt nyögött a haza”. A hegyaljai felkelés elől még Bécsbe futott, hogy magát tisztázza, de nem sok­ kal ezután elküldte levelét XIV. Lajos­ nak. Innen már egyenes az út a brezáni várig. A Brezáni Pátens a szabadságharc alatt kiadott kiáltványok, határozatok és rendeletek közt is a legalapvetőbb. Mint a szerzők is megállapították: „ . . . a ma­ gyar történelemben először országos mé­ retekben a legszélesebb társadalmi ala­ pokra helyezte Magyarország megőrzésé­ nek ügyét, és a népi mozgalmat az euró­ pai hatalmak erőviszonyainak rendszeré­ be kapcsolta. Sem a rendi-nemesi mozga­ lom, sem a népi kurucság szervezkedése nem lett volna elegendő, hogy ilyen táv­ latokkal indítson harcot” . II. Rákóczi Fe­ renccel itt már mint egy széles látókörrel rendelkező, a haza ügyében felelősen gondolkodó államférfival állunk szem­ ben. A csak egy évszázaddal később meg­ fogalmazódó érdekegyesítés és közteher­ viselés alapelemei már nála is megtalál­ hatók. Bár a szerzők többször a szemére vetik, hogy a j obbágykérdésben nem volt radikális, Rákóczi tudta, hogy a vár­ megyei nemesség nélkül szabadságharca hamar összeomlik. Kedvenc alapelve volt: „Az időt az időhöz kell mérni”. A neme­ si követeléseket viszont úgy igyekezett visszaszorítani, hogy az országgyűlések munkájába bevonta a vitézlő rend, azaz a harcoló katonák küldötteit is. Kormány­ zati módszereit a szerzők abszolutistának minősítik. Bár ez már benne volt a kor­ szellemben, mégis úgy hisszük, hogy a fe­ jedelmet a szükség terelte erre. Mint maga is megállapította, az ország vezető erejét képező nemességnek a „nevelteté­ se elhanyagolt” volt. Ezért egy szűk körű, de annál hatékonyabban dolgozó szakem­ bergárdával vette magát körül. Ugyan­ akkor célja volt egy, a hazához hű, a kor követelményeinek megfelelő, művelt ve­ zetőréteg kinevelése. A Nemesi Társaság létrehozását, iskola- és művészetpártoló politikáját ebből a szempontból kell érté­ kelnünk. Látható, hogy Rákóczi országépítő munkássága még egy békés korszakban működő államférfinek is a becsületére vált volna, de nem elégedhetett meg ez­ zel, hisz’ hadseregszervezőként és katonai stratégaként is helyt kellett állnia. A könyvet olvasva elkeserítőnek tűnik az a küzdelem, amit a császáriakon túl még saját kétbalkezes, botcsinálta, ugyanakkor hiú és egymásra is féltékeny tábornokai­ val is meg kellett vívnia. Rákóczi hamar belátta (különösen a franciák höchstä dti csatavesztése után), hogy Magyarország csak saját erejére tá­ maszkodva, nem tud az osztrákoknak tar­ tósan ellenállni. Ezért nagy súlyt helye­ zett a diplomáciára. Követei keresztülkasul bejárták egész Európát. Sajnos, erő­ feszítései szinte végig eredménytelenek maradtak. I. Péterrel is csak akkor tudta a szövetséget megkötni, mikorra az már akcióképtelennek bizonyult. Nehéz dönte­ ni, ki várt többet a másiktól. Törekvéseit legfőképpen az angolok és hollandok már akkor meglévő kontinentális érdekei gán­ csolták el, nevezetesen, hogy a francia túlsúllyal szemben egy erős közép-európai hatalmi pólust alakítsanak ki. Ez azután az angolok számára különösen kifizetődő­ vé vált. A szabadságharc menete, hanyatlása és a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alaku­ lása logikusan vezetett el a majtényi sík­ hoz és a szatmári békekötéshez. A leg­ újabb történeti értékelések szerint ez olyan kompromisszum volt, amely egy­ aránt megfelelt mind a Habsburg-ház, mind a magyar uralkodó osztály érdekei­ nek. Az osztrákok agresszív, térhódító tö­ rekvéseit megállította, vagy legalábbis le­ lassította, és egy békésebb, a magyar szempontokat is figyelembe vevő kor­ mányzási módra szorította. De ez nem történt volna meg a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kilencéves küzdel­ mei nélkül. A szerzőpár — Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes — a hatalmas történeti anyagban imponáló fölénnyel kalauzolja az olvasót. Rákóczi alakját gazdagon ár­ nyalják, bemutatva azokat az eseménye­ ket és okokat, amelyek a függetlenségi mozgalom vezetéséig eljuttatták. Méltat­ ják államvezetői erényeit, de nem takar­ gatják hibáit sem. Tartják magukat Rá­ kóczi óhajához: „Bárki légy, ne dicsérj, ha megírod életem történetét”. Ez a sok vizsgálati szempontot tar­ talmazó történeti munka ugyanakkor hiányérzetet is hagyott bennünk. Bár a szöveg közben sok utalás történik a ko­ rabeli nemzetközi eseményekre, és a füg­ gelékben helyet kapott kronológiai táb­ lázat is segít eligazodni, úgy hisszük, még­ is szükség lett v olna egy olyan fejezetre, amely, ha nagy vonalakban is, de bemu­ tatja a korabeli nemzetközi erőviszonyo­ kat, érdekellentéteket és hatalmi csopor­ tosulásokat; és úgy világítja meg a sza­ badságharc helyét és súlyát az európai színtéren. Ugyancsak elnagyolt képet kap­ tunk a Habsburg-birodalom akkori álla­ �potáról és tényleges erejéről. (A könyvet olvasva például feltámad bennünk a kér­ dés: miért nem omlottak össze a kurucok már a trencsényi csata után? Honnan a csá­ száriak beteges akcióképtelensége?) Máskor meg XX. századi normákat kérnek szá­ mon Rákóczitól a szerzők (bár ez utóbbi észrevétel a szerzőpáron túl egész jelen­ kori történetírásunk egyik legfőbb fogya­ tékosságára is vonatkozik). Mindent összevetve, a könyvet igen fontos munkának tartjuk, olyannak, amely elősegíti egy korszerű történeti szemlélet kialakulását, ünnepi kiállítása, gazdag és tárgyszerű képanyaga révén is méltó tisztelgés II. Rákóczi Ferenc törté­ nelmi öröksége előtt. (Gondolat, 1976.) Rásó József Ratkó József Törvénytelen halottaim A halál visszavonhatatlan, megfelleb­ bezhetetlen. Az ember azonban (s talán, mert tudja, hogy az) mégsem tud bele­ nyugodni: ezért szakrális ünnep minden nép kultúrájában a gyász, a halottsiratás. A gyász és a tor az élőknek van, az élő­ kért. A túlélőknek le kell győzniük a ha­ lál rettenetét, az abszurd döbbenetét, hogy élni tudjanak. Aki nem tud meg­ döbbenni, aki nem tudja elsiratni a ha­ lottait, az nem tud igazán élni sem, mert nem a gyász a legfeketébb fekete, ha­ nem a közöny, a süket, cinikus csönd. A könny nemcsak sót old, de bánatot is. Ratkó József kötetét lapozva egyszer­ re ragadja meg az olvasót a gyász ko­ mor fensége és az azon átsütő heves élet­ vágy, életszomj, az értelmes és cselekvő élet igenlése. Az általános hiedelemmel el­ lentétben az igazi optimizmus nem a ró­ zsaszín derű, a konfliktustalan ábrándo­ zás a felhőtlen jövőről, hanem a felnőtt ember józan számvetése a valós tények­ kel. Nagyvenen felül már nem rőzseláng­ gal ég a férfi hite, de számot vet az el­ üszkösödött, behegedt sebekkel is, ame­ lyeket megtett életútján kapott. A fel­ nőtt férfi tudja, hogy mindennek ára van. hogy sokszor nagyobb árat is fize­ tünk, mint amekkorát feltétlenül szük­ séges. Nem csupán közhely a népi böl­ csesség, miszerint egyre többen marad­ nak mögöttünk örökre, ahogyan előre ha­ ladunk életutunkon. Igen. de a sírba szál­ lók kitörölhetetlenül bennünk élnek to­ vább, s nekünk — halálunkig — vinnünk kell őket is magunkkal. Az élők emlékezete az élő történe­ lem. Aki letagadja, mert fél a múlttól, vagy, mert szégyenli, az nemcsak, hogy jelenét is félig éli meg. de a jövőjét sem tudja megtervezni. A magyar történelemben nagyon is evidens gondolatok ezek. A költő: a nem­ zet józan, de érzékeny lelkiismerete. Rat­ kó Józsefben meg különösen erős a szo­ ciális elkötelezettség is, érzékenység is. Fájdalmai, dühei az időnek előtte sírba szállók, a méltatlanul elfeledettek miatt pörölnek. Nemcsak árvábbak vagyunk nélkülük (Nagy Imre — költő, Veres Pé­ ter, Darvas József, Kamondy László stb. és a sok-sok névtelen nélkül, akik becsü­ lettel tették a dolgukat), de szegényeb­ bek is. Más írásaiból tudjuk továbbá, hogy Ratkó József árván nőtt fel: érthe­ tő, hogy szülei korai halálának döbbene­ tét a felnőtt férfi se tudja feledni (Anyám, Félkenyér csillag, Homloka elé, Apám, Két ballada). Ugyanígy érthető, hogy ez az érzékenység nem „áll meg” a magán­ ügynél, a személyes bánatnál. Sorra szám­ ba veszi mindazokat, akik beépültek „Dé­ va vára falaiba” (Déva vára, Déva, Ha­ lottak faluja, Mese, Halott halottaim, Az utolsó versekből, Törvénytelen halottaim, Az öregek, Bartók, Majd hazajönnek, Jó hazát, Nélkülük). Megkapó ez a kép: Dé­ va váráé. Nem Ratkó leleménye, nincs is egyedül, hiszen több vers, sőt, színpadi mű is felidézi a kőművesek áldozatát (lásd pl. a 25. Színház feldolgozását, Sarkadi Imre művének veszprémi bemutatóját). Az eredeti balladában az arany- a kőmű­ vesek mohó kapzsisága okozza a tragé­ diát; a XX. századi átiratokban a hang­ súly a felelősségre tolódik át: szükség­ szerű-e az áldozat, jogunk van-e az em­ beráldozathoz? A kérdés nem csupán költői: „Halnak a kőmívesek is s az anyák-ölni se kell. Magzatok gyönge hamvával telik Meszesgödör, veder.” Ha e tömör költői képet „lefordítjuk” a próza nyelvére, elég csak a statiszti­ kákra, a demográfiai mutatókra utalni: a szívinfarktus éppen Ratkóék korosztá­ lyában arat; évente egy-egy Győr nagy­ ságrendű város esik az abortusz áldoza­ tául. A költő nyugtalansága jogos: így, ilyen árat adunk anyagi gyarapodásun­ kért. 1980-tól csökkenni fog a lakosság lélekszáma, s tovább is, ha nem fordítjuk meg ezt a folyamatot! K i marad az így épült Déva várában, kinek épül akkor Déva vára? A költő válasza keserű. „Ha Déva várának így is híja lenne nekünk kell, nekünk tűzben hamuhodni mészbe keveredni falba falazódni.” kell Ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen magát az építés célját kérdőjelezné meg. A költő dolga azonban — több évszáza­ dos öröksége ez! — a kérdezés és a fi­ gyelmeztetés. Nem véletlen, hogy a kö­ tetnyitó mottó egy Károli Gáspár-idézet. A felelős írástudó, a magyar költő vállal­ ja is ezt az örökséget: a kényelmetlen, kellemetlen, ha kell, a szomorú dolgokat is kimondja. Ez: Károliék és a magyar költők felelősségtudata tartotta mindig ébren a nemzet tudatát, ők ostoroztak ha kellett, lelkesítettek, amikor eljött a cse­ lekvés ideje. Ratkó sem tesz, tehet mást, hiszen itt van az értelmes, a felelős cse­ lekvés ideje: „Hó és zúzmarás vér határán hajnal s halál igézetében 29 �jó hazát csak így, láztalanul nem hebehurgyán, mégis hittel” — vallja a Jó hazát című versében. Bizonyos ponton mégis vitáznunk kell a költővel. Nem a receptet, a „meg­ oldó képletet” várjuk Ratkótól, de azt igen, hogy mélyebbre ásson, és tágabb körben pillantson szét. A magyar törté­ nelem legnagyobb „csodája” az, hogy egyáltalán még vagyunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy nincsenek csodák, legfeljebb arról van szó, hogy nem ismerünk min­ dent azokból a tényezőkből, amelyek megtartották a népet, a hazát. A prédi­ kátorok átkai sem mind teljesedtek be, nem is volt mindig igazuk. Ratkó mon­ danivalója sem új. Hallottuk ezt már a prédikátoroktól; Zrínyitől, Kölcseytől, Ber­ zsenyitől, Adytól. Nem mindig figyeltünk oda rájuk — igaz, mindig meg is fizet­ tünk érte. Béke van, az építés ideje. A költő intelmét azonban ne feledjük: nem­ csak a vár a fontos, de a kőműves is. Ők a fontosabbak, értük legyen minden. (Magvető, 1975.) I l uh István; Jó reggelt, fény Mostanában sok, heves (és olykor fe­ lesleges) vita dúl a folklórról, s van eb­ ben valamiféle nosztalgia, netán bűntudat is, hogy tudniillik: értékeket hagytunk felelőtlenül veszendőbe menni. Iluh István (első) kötetéről szólván nem ebbe az állóvízzé szélesedő, csende­ sedő folyamba kívánok újabb kavicsot dobni; ám ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy van a folklórnak egy kevésbé is­ mert, „városi” ága, amely — íme, Iluh kötete! — ma is valós értékeket teremt. Iluh István versei csak költői megfo­ galmazásukban teljesítmények; indulata, szenvedélyének eredete, irányultsága, a regényszerűen kirajzolódó életanyag, a hangvétel maga erősen közösségi töltésű. A költő nem a néptribun tógájában lép közénk, de vállalja, hogy egy a sokaság­ ból, a városszéli szoba-konyhák, az üze­ mek világából. Iluh versszövegei úgy vi­ rágzanak ki egy pontosan meghatározha­ tó társadalmi (és nyelvi!) közegből, any­ nyira áttétel nélkül tükröznek egy men­ talitást, észjárást, hogy legjobb, telitalá­ latszerű megoldásaiban egyenesen nép­ dalként hatnak. Nem mindig a népdalok tiszta, kikristályosodott artisztikumával, hanem azok kendőzetlen őszinteségével, nem is titkolt, olykor nyers valóságköze­ liségével. Ez ugyan lehet súlyos elmarasztalás is egy költőről szólván! — hiszen éppen az eredetiséget kérdőjelezi meg: Iluhnál azonban másról van szó. Ezek a 4—6— 10 soros versek mindig a spontenaitásukkal hatnak. A döccenőt ép­ pen ott érezzük, ahol irodalmias, vagy enged a zsargonnak, a közhely könnyebb ellenállásának. Legjobb versei esetében az az olvasó érzése, hogy a szeme előtt szü­ letik a vers; azt a pillanatot érheti tet­ ten, amikor a köznyelvi forma felröppen és szárnyalni kezd. Mindezt, persze, példákkal illik bi­ zonyítani. Lehet-e tömörebben elmondani egy család tragédiáját, egy nemzedék, egy társadalmi osztály sorsát, mint pl. az Éle­ tünk 4 sorában?: „A sorsuk silány volt/ Életük satnya / A Mamát a nyomor ölte meg / Apámat akna.” Az első két sor kopogó, földhözra­ gadt próza, a harmadik közhely. Verssé az egészet átvilágító, szinte görcsbe rán­ tó negyedik sor teszi; éppen a tömörítés­ sel, a kötőszó elhagyása által. A háború­ ban elpusztult apa, az apa (értelmetlen) halála kivédhetetlenül determinálja a ma­ gára maradt asszony és a gyerekek sorsát is! Visszafogott, fegyelmezett indulat lük­ tet ezekben a sorokban: „Hadi segéllyel kiengesztelték / Az anyánkat / UNRA-cso­ magot / Kaptak az árvák / Hogy miért kellett meghalni / Az apánknak / A mi­ niszterek megmagyarázták.” (Megmagya­ rázták.) Továbblapozva valóban nyomon követhetjük a költő életének alakulását. 10 éves kora óta dolgozik és mindig a „dolog boldogabb végét fogta meg” : ne­ héz fizikai munkát végzett. Ne áltassuk magunkat! Éppen ezt az élményt a leg­ nehezebb megfogalmazni, s éppen ezek­ nek az embereknek a hangja hiányzik még ma is az irodalomból. Noha Illyés Gyula (és mások) már-már az irodalom elbagatellizálásától óvnak, — a munkásság, a munka alig van jelen az irodalomban. A munkásembernek külön szókincse van a munka fázisainak a megnevezésére, az élet dolgaira; szépirodalom, költészet még­ is csak ritkán születik ebből. Nem az in­ dulat, az élmény hiányzik hozzá, hanem az alkalom, a helyzet. Hasonlatot hívunk segítségül. A Duna közepén az ember nem énekel a folyó szépségéről. Ott érzé­ keli az úszó a víz hőmérsékletét, sodrá­ sát, vagy éppen szennyezettségét, de lát­ ni igazán csak a partról lehet a folyót. Iluh István verseskönyve a csoda: a ki­ vétel, hiszen a bennlétet, bennlevőséget, a konkrétat, az érzékit és az általánosít­ hatni is ki tudja fejezni. Még nem nagy költészet ez, de már költészet: Iluh Ist­ ván átlépte a küszöböt, amely a köznyel­ vit a költőitől, az esetleges, egyedit az ál­ talánostól, egyetemestől elválasztja. Azt, hogy költő, néhány sora után egyértel­ műen felismerjük, ahhoz azonban, hogy költőként is teljesen birtokba vegye ezt a világot, tovább kell lépnie. Méltatlan lenne, ha most néhány suta sorát gombos­ tűhegyre tűznénk. Tágítania, gazdagítania kell világképét, eszköztárát is: magya­ rán, tanulnia kell! (Csak egy műfajt is­ mer: a dalt, formában pedig a gondolat­ ritmussal tagolt szabad verset. Erőteljes, szép sorai vannak a gyermekkorról, a munkáséletről, a gondokról, dühökről, de alig van szava pl. a természetről, szere­ lemről.) Iluh mondanivalója igen fontos ne­ künk, oda kell rá figyelnünk! Érvénye­ sen ad hangot a munkásságnak. Esz­ közei ma még szegényesebbek, talán nem is eléggé tudatos, de tehetsége, nyitottsá­ ga megnyugtató garancia: egy izgalmas költői pályaindulásnak vagyunk (lehetünk) tanúi. A munkásságot szeretjük homo­ gén, minden tagjában öntudatos osztály­ nak látni, holott „a” munkás nem léte­ zik — kinek-kinek magának kell végig­ járnia a tudatosodás, osztályöntudatra éb­ redés útját. Iluh István verskötetében nyomon követhető ez a folyamat is. Mint ember, munkás rést vágott és tágított a bozótban, mint költő mutatja, ki is jelöli társainak a járható és járandó utat. (Magvető, 1975.) Horpácsi Sándor 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d5a9f4af3c8ff18de710113975023ce4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e26bfd083ccdca19c608c5a4c2a3558b.pdf 9c1607574b1cf69c3fc1f1f503218111 PDF Text Text 1976 3 Vallomásféle az emberről és épített világáról A városépítés gondjai A városközösség kialakulásáról és felelősségéről Hitvallások az anyai hivatásról Jobbágy Károly, Veress Miklós, Tamás István, Bódi Tóth Elemér versei, Veres János versfordításai Kuruc hagyományok Csata a Lókos-patak mellett Cigánydomb PALÓ CFÖ LD M o n d já k, hogy a szülőhelyhez, a gye rm e kko ri eszmélés egyko­ r i színtereihez m egtérőt m e g tisztítjá k, fris s erővel tö ltik , m e g ú jít­ já k a viszontlátás a lk a lm a i — szellem i és fiz ik a i m ivo ltá b a n egyaránt. O lyasféle ez, m in t az ünnep: az ember k ilé p egy p illa ­ n atra a hétköznapok sodrából, m egpihen, visszap illa n t, s tenyerébe g yű jtve ízle lg e ti m u n k á já n a k keserű-édes gyüm ölcseit. Í gy ad b iz ­ tonságot, bizonyosságot az e gykori á lm o k k a l, tá rsa kka l, tá rg ya kka l találkozás m in d e n k o ri lehetősége is : biztonságot, m e rt ta rto zu n k valahová, va la kikh e z (s v a la k ik n e k ); bizonyosságot, m e rt meg k e ll m érnünk, m it te lje s íte ttü n k abból, a m i legjobb h itü n k és erőnk szerint lehetséges le tt v olna. S nem kis felelősség ez, hiszen csak­ nem lehetetlen, hogy az eredményességnek legalább m in im á lis m eg­ elégedést adó jeléhez ne juthasson a visszatekintő. T a rto zn i v a la ­ hová, va la kikh e z — anyaöl ez, gyökér, a m i n é lk ü l nem létezhet az élő, s am i m egtartó hűségre, építő felelősségre kötelez. B eszéljünk a kár a rró l, azokról, a m ib ő l, a k ik közül k in ő ttü n k , a ká r azokról, a k ik k e l elvekben és célokban, a lko tó tevésben (de akárha csak a la kó h ely azonossága fo ly tá n is) egyek vagyunk. T em pora m u ta n tu r et nos m utam us in illis : változnak az idők. vá lto zn a k az emberek. É p ítjü k v ilá g u n k a t, m in d e n n a p ja in kb ó l nap­ TÁRSADALOM POLITIKAI, IR O D ALM I M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �19763 r ó l napra h a ra p ja k i ré g v o ltu n k tá rg y i em lé kn yo m a it a m ulasztva­ te remtés, a rom bol va-építés roham a. A hűségünket, m inőségünket ő rizve-épitő ilyesféle azonosítási pontokat, kötődési fe lü le te k e t egy­ re in ká b b a közvetlen tegnapokban, a mában és tervezett h o ln ap ­ ja in k b a n k e ll keresnünk és m e g ta lá ln u n k. Hogy ennek az á lta lu n k és nekünk épített ú j vilá g n a k ne csupán henye használói, de é r­ telmes, értő, gondozó, gazdagító gazdái is legyünk. Hogyan a la k u ln a k k i (s k ia la k u lta k -e ) a le ro m b o lt régi helyébe települő ú j fa la k között az ú j élet fo rm á i, norm ái, szokásai; hogyan szerveződenek (s szerveződtek-e m ár) az átalakulás során szétsza­ lasztott közösségek helyében ú ja k ; m iképpen ta lá l (s ta lá lt-e m ár) egyre in ká b b em berarcú környezetünkben szocialista e lv e in k és tá rsadalm i lehetőségeink s ze rin ti em berarcúbb életre az egyén, a TARTALOM 3 F in ta József: V allom ásféle é p íte tt v ilá g u n k ró l 4 „U n o k á in k is lá tn i fo g já k ” 5 Szinyei B éla: A továbbépítés p ro blém ái család, a társaság, a kü lö n fé le nagyságrendű közösségek; a „haszná­ 6 T ó th E lem ér: Város, városközösség ló i” ir á n ti felelősséggel a la k íto tt környezetben 8 Tamás E rv in : C igánydom b hogyan terem meg (s m egterm ett-e m áris elégséges m értékben) a „használóknak” környezettel szembeni gazda-felelőssége? K öz- és a ünne p n a p ja in k 10 Pál József: Egy in te rjú fo ly ta tó d ik 14 H ann Ferenc: Látogatóban Jakoby G yula festőművésznél hangsúlyos kérdései ezek. A „hogyan élünk?” manapság o ly gya ko ri kérdése m ögött a legtágabban értelm ezett em beri élet, a szocialista élet minőségét jo bbá alakitó-gazdagító vá g yu n k feszül. S a hiányérzet is, hogy k é t­ ségtelenül folytonosan szebbé, m in k e t szolgálóvá a la ku ló tá rg y i v i­ 15 Jobbágy K á ro ly : E „v a k csilla g ” -on 16 Dénes Géza: F érfihűség 17 Tamás Is tv á n : Rákóczi lá g u nk körülm ényei, e ltag a d h a ta tla n u l egyre bővülő anyagi lehető­ 17 Veress M ik ló s : Zenék IX . ségeink között m áig ta lá n még nem v á lt elégséges m é rtékűvé 17 B ó d i T ó th E le m é r: P énteki tip p egészséges köztulajdonosi szemlélet. A z a kö ztulajdonosi az szemlélet, am elynek ösztönzésére a dolgozó a m unkahely, a fa lu la k ó a fa lu , a városlakó a város, az á lla m p o lg á r az ország m in d több 18 V itezslav N e zva l: A saját síro m ró l, V ilé m Závada: V irágzó fö ld , Iv a n S kala: S z e re tn é k... (Veres János fordítása) közügye kapcsán igényel beleszólási jogot, vesz részt alakításában tevéke­ 19 Gulyás M ih á ly : „N ézd meg az a n y ját . . . ” nyen, segíti, védelm ezi felelősen azok megoldását. 20 Feuer A n d rá s: A z anyai h iva tá sró l T ársadalm i és nem zeti előbbrehaladásunk, term észeti környeze­ tü n k és épített v ilá g u n k, örökségünk és jö v ő n k m in d a n n y iu n k tó l e l­ 22 R. V á rk o n y i Ágnes: K u ru c hagyom ányok v á rja , m egköveteli, hogy m in d e n n a p ja in k eg yik legfontosabb moz­ 25 Szabó K á ro ly : Csata a L ó ko s-p a ta k m e lle tt gósító elvévé v á ljo n : „a a gazda szeme h iz la lja a jószágot” . V á lju n k hát valam ennyien felelős, igaz gazdáivá k is és nagy v ilá g a in k n a k ! K assai-Végh M ik ló s 28 Jegyzőkönyvön k ív ü l (Csongrády Béla) 28 R éti Z o ltá n : R ózsavölgyi M á rk (V irá g h László) 29 Jókai A n n a : A re im si angyal (Lakos G yörgy) 30 Gondos E rn ő : O lvasói ízléstípusok (Rásó József) A cím oldalon Csohány K á lm á n , a belső bo rító n K o n d o r Béla, a hátsó b o rító n Farkas A ndrás m unkák PALÓ C FÖ LD TÁRSADALO MPOLTTKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida E dit Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.4935 N. m. Ny. St. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Vallomásféle épített világunkról A m ikor a komplex környezet, környezet és építészet, kör­ nyezet és esztétika, környezet és ember problémáiról van szó, manapság nem tudom magamból kizárni, kirekeszteni azt az élményanyagot, amelyet pár hónappal ezelőtt tett rövid fin n ­ országi utamon szereztem. Néhány napos út volt, és olyan tél eleje féle. Nagyon megterhelve mindenfajta hivatalos prog­ rammal, szállodákat és vendéglátó egységeket néztünk meg, és tárgyaltunk üzemeltetőikkel — de a novemberen és a hivatalos programon is átsütött a csodálatos őszi nap. Az ég anakronisz­ tikus észak-mediterrán kék volt, és a természet sárga, vörhenyes, rozsdás színekben lángolt. Néhány órás sétáink — első­ sorban Helsinki környékén, Tapiolában és Ottaniemiben — a hivatalos programokból ellopott, vagy azokat követő órák vol­ tak. Percek alatt gyülemlett fel bennem az az élményanyag, amely a környezetesztétika tudományát, a környezet és építé­ szet kapcsolatát, annak szinte elérhetetlennek tűnő optimumát megfoghatóvá, érzékelhetővé tette előttem. Vagy már túl koros, vagy tú l alkalmatlan vagyok arra, hogy a kézzelfogható valóságból hirtelenjében elméleteket és tudo­ mányokat faragjak (s tudom, hogy ez manapság nagyon nagy hiba), sokkal szívesebben csinálok környezetet, befolyásolom azt jó vagy rossz értelemben, semhogy beszéljek róla. Számomra ez a tudomány ezután is mindig a finn táj őszi színeiben fog megtestesülni, a nagy, novemberben is zöld me­ zőkben, a kék-szürke tavakban, a zsírosfényű gránitszikl ákban, a sárga és vörös fákban, s a fák mögött a házakban, Tapiola földhöz és éghez tapadó épületeiben, Alvar-A alto otaniemi egyetemének napnyugtától izzó, vöröstéglás házkaréjában, D i­ poli diákklubjának szemérmes zsenialitással megszerkesztett, rafinált környezetbe olvadásában: abban a csodában, ahogyan ott a természetes és mesterséges környezet tökéletes egységbe ol­ vad, ahol a mesterséges is természetessé válik. S ilyenkor eszembe ju t mindaz, amit m i itthon „fabriká­ lu n k” : annak minden társadalmi, politikai nagyszerűsége és környezetesztétikai gyarlósága. Eszembe jutnak a budapesti pa­ neles gyűrű tartalmában mélyen humánus, megjelenésében azonban korántsem igazi emberi formái és színei; Óbuda há­ zainak érdes-kemény párkányvonalai, amelyek nyersen, brutáli­ san derékba, fejbe vágják a mögöttes dombok lágy gerincvona­ la it: eszembe ju t a gyökeréig k iirto tt és k iik ta to tt természet; eszembe jutnak az építészet és a benne és körülötte élő tárgyi v i lág ellentmondásai, a települések kisplasztikáinak csenevész színvonalatlanságai, és az egész labilis, zavaros épített környe­ zet, amelyben élünk. S az a felelősség, ami fejünkre olvasható majd e tárgyú cselekedeteinkért. De hát hol lehet a hiba? Hol keressük a nagy jóakaratban a vétket? Azt a „nemtörődöm-csírát” , amely életkörnyezetün­ ket olyan sokszor szürkévé teszi, és ellentmondásait felkavarja. Meggyőződésem, hogy a baj eredendően az igény megfogalma­ zásában gyökerezik. Nem hiszem, hogy bárminemű okfejtésbe kellene bocsátkoznom a tekintetben, miszerint az építészet egé­ szének, s településekre, háznegyedekre bontott részeinek primér rendeltetési tartalma mellett valamiféle nehezebben megfogal­ mazható gondolati-eszmei (mondjuk ki, ne szégyelljük!) művé­ szi tartalma is van: s hogy ez a tartalom — bár kétségkívül jobbára szubjektíve s jóval nehezebben mérhető, m int a ren­ deltetés betöltésének mikéntje — fontosságában mégsem szorul a másik mögé. Az emberi alkotások mindegyike úgy jön létre, hogy a megvalósításra irányuló — össztársadalmi és egyedi — igény és a megvalósítás lehetőségei, adottságai dialektikus harcban élnek egymással. Ebben az állandó küzdelemben természetesen az igény a meghatározó, s viszi a primer szerepet: ám éppen e harc sajátosságaiból adódóan nem kevés az olyan esetek és időszakok száma, amelyekben az adottság (vagy nevezzük meg­ foghatóbban: a technika) gyorsabban vagy egyenletesebben fe j­ lődve visszahat az igényre, sőt félrevezető látszatdiadalában az igény meghatározójának is tűnhet. Úgy érzem, hogy az egész tárgyi világ, s ezen belül az épí­ tészet kissé megkésett, de felzárkózóban levő ú j technikai for­ radalma effajta furcsa szituációt hozott ma létre. Óriási és majdnem tragikus ellentmondás, hogy miközben a történelem leghumánusabb társadalmát próbáljuk létrehozni — nem kevés sikerrel —, addig épített világunk, épített környezetünk egésze (minden rendeltetési humánuma mellett is) semmiképpen sem sugározza azt az emberi gondolati tartalmat, amely létrehozója és nemzője lehet. Ne haragudjanak a vulgáris példákért, de mondandómat mégis ilyenekkel illusztrálnám! Egy-két évtizede például (mind építész-, mind laikus kö­ rökben), ha egy épületet jellemezni akartak, úgy beszéltek róla. m int lakóházról, iskoláról, kórházról, szállodáról. Ma ez a jel­ lemzés teljesen divatjam últ lett. Mostanság alagútzsaluzatos. nagypaneles, könnyűszerkezetes, hagyományos épületekről illik beszélni — az alapfunkciók említése nélkül. A megvalósítás esz­ közei furcsa rémuralom alatt ta rtjá k az építményt megvalósító felet. A város légtérarányait a daruzhatóság, a házak magas­ ságait az építhetőség vélt gazdasági optimuma, a lakások be­ rendezéseit a bútorgyárak rosszul megállapított nyereségszázalé­ k a és kereskedőízlése határozza meg. Lobognak a zászlók és a jelszavak: a technológia, a nyereség és a közgazdaságtudomány szerféle szókreatúrája általánosabb és közhasználatúbb k ifejezés let t manapság, m int a kenyér, a levegő vagy a szerelem. Har­ c olu nk a környezetszennyezés ellen, s nem vesszük észre, hogy épÍtett környezetünk önmagában szenny ezett. Remekül daruz­ ható városainkból, amelyek egyébként tartalmukban hallatlan eredményei a népgazdaságnak, eltűnik a legősibb esztétikai mérce: az emberi lépték s a legősibb közösségformáló erő: a tér. És elsikkadt a legfontosabb, a legegyértelműbb igény: a természet jelenléte, vagy helyesebben: a természetes és a mes­ terséges környezet kapcsolata. Elnézést kérek, amiért ezeket a kesernyés mellékízű szavakat Salgótarjánnal, egy oly an város­ sal kapcsolatban mondom el, ahol igen sok (országunkban biz­ tosan a legtöbb) lépés történt annak érdekében, hogy az it t épí­ tett új világ ne csupán mérhető rendeltetésszerűségében. de eszmei, gondolati tartalmában is mélyen humánus legyen, ám talán éppen ezért beszélhetek így it t nyíltan, a megbántás leg­ kisebb indulata nélkül. A hibák persze ezért e helyt is jelentkeznek — ha lépté­ kükben nem is olyan nagyságrendűek s távolról sem olyan mértékben helyrehozhatatlanok, m int másutt. A város még nem találta meg igazi és közvetlen természetkapcsolatát, pedig adottságai e tekintetben ideálisak. Az ember és az épületek közé eső közvetítő, léptéksort adó tárgyi zóna e városban is jó­ val alacsonyabb színvonalú, m int maguk a házak. A város hasz­ nálati gyakorlata — elsősorban a városlakó-hagyományok hiá­ nya m iatt — nagyon sok hibával terhes. Ezeken a bajokon, de különösen a tarjáni léptéket messze meghaladó, általánosabb problémákon kis plasztikai műtétekkel segíteni nem lehet. Mert például, ha már környezetről vagy körny ezetesztétikáról besze­ lünk, azt is rögzítenünk kell, hogy épített világunknak momen­ tán nem az a legnagyobb baja, hogy az építészek és a képző­ művészet között hiányzik a régvolt stílusokban élt és joggal visszavágyott ideális munkakapcsolat. Az épített világ alkotói között nemcsak ebben az értelemben lazult fel, bomlott meg az ősi együttdolgozás, összetartozás rendje. A hiba egyértelműen és súlyosan az igénymegfogalmazásban keresendő, mert ez a megfogalmazás csúszott félre, s bújtatta az igényfunkciókat az adottságok technizált uniformisába. Ehhez az új megfogalma­ záshoz kell aktivizálni társadalmunkat, építészt és képzőmű­ vészt, városvezetőt és munkást. 3 �M ert építészetünk, iparművészetünk, egész tárgyi világunk színvonala csupán egy olyan új igény felvetésével segíthet ma­ gán, amelynek funkcionális követelményrendszeréből nem ma­ rad k i az eszmei-gondolati (azaz művészi) tartalom vágya és kívánsága sem. Egy ilyen igényfogalmazás majd az épített v i­ lág alkotó közreműködőinek kapcsolati, munkaköri kérdéseit is megoldja, és a képzőművészet, iparművészet működési zónáit a kívánt mértékre tágítja. X K érem az olvasót, hogy az i t t le írta k a t ne tekintse többnek, m in t a m it a cím je lö l: rö v id , ta rta lm á t te k in tv e sem teljességre t ö­ rő (eredetileg egy v ita első hozzászólásának szánt) vallom ásnak. Finta József „Unokáink is látni fogják“ KOPECZKY L.: Városaink — és ezzel együtt természetesen vá­ rosközpontjaink is —, sok évszázad alatt épültek, formálódtak, mindegyik kor hozzátette a maga kis mozaikkockáját, és ebből ala­ kultak k i aztán a történelmi multú, és nekünk ma is nagyon tetsző városközpontok. Az akkori életritmusnak ez a mód tökéletesen meg­ felelt. Az utóbbi évtizedek életritmusa azonban rendkívüli mérték­ ben felgyorsult. Természetes, hogy amit örököltünk, és ami nekünk nagyon tetszik, ma már szűknek bizonyul sok esetben. Ezért hozzá kellett nyúlni meglevő városaink központjához, a városmaghoz. S, hogy mennyire kellett hozzányúlni, áttervezni és újraépíteni — er­ ről szeretnénk ma beszélgetni, hiszen ez nagyon fontos építészeti probléma. Az építészek felelőssége roppant nagy. mert nem néhány ember életét, hanem egy város életét határozzák meg sokszor pár bevonással. Mielőtt elkezdenénk vitatkozni — Farkasdy Zoltán Ybl-díjas építésszel, Lőrincz József Ybl -díjas építésszel és Rózsa Gyula műkritikussal —, hallgassuk meg azoknak az embereknek a véleményét, akik olyan városban laknak, ahol már hozzányúltak a városközponthoz, mai szóval úgy mondjuk, a város központját re­ konstruálták. Három várost látogattunk meg — Veszprémet, Szekszárdot, majd utunk utolsó állomása Salgótarján volt. (részletek a film bejátszás u tá n i stúdióbeszélgetésből) FARKASDY Z.: Salgótarján esetében egészen más előzmények adódtak, m int Veszprém vagy Szekszárd esetében. Salgótarjánnak nem volt történelmi magja: egyetlen utcára — egy zárt völgyben felfűződő együttes volt. Itt szükség volt egy teresedésre, ahol az ut­ cán tolongó emberek valami életteret vágytak — egészen biztos, hogy a tér, a szanálások révén létrehozott tér volt a megoldás Más a helyzet a többi városnál, ahol hasonló terek már adódtak, és ahol a történeti adottságok már valamilyen módon befolyásolták az építészek m unkáját RÓZSA GY.: Igen. Mások voltak minden városban az adottságok Ha az ember elmegy egy kicsit Veszprémbe, akkor ott. a helyszí­ nen az derül ki, hogy az új városközpont építésénél maidnem ugyanazt csinálták, m int Salgótarjánban. Azzal a különbséggel, hogy Salgótarján egy százéves, ócska vályogtelep volt. amit teljes joggal kellett eltörölni — és helyette egy új várost építeni —, Veszprém pedig egy több száz éves város v o lt... KOPECZKY L .: Nagyon fontos, hogy egy-egy városnak legyenek mecénásai, akik odafigyelnek, szívükön viselik városuk építését, sze­ retik a várost. Most azt javaslom, hallgassuk meg Jakab Sándor elvtárs véleményét —. aki Salgótarján újjáépítésének kezdetén a Nógrád megyei pártbizottság első titkára volt. film b e já ts z á s : Jakab Sándor, az MSZMP K B osztályvezetője és M agyar Gé­ za Á lla m i-d íja s építész) JAKAB S.: Régen ezt a várost „kenyeretlen Tarjánnak” . „sáros Tarjánnak” hívták, és ez jellemző volt az itteni életre és a város­ ra is. A második ötéves tervben több mint ezer lakás megépítésé­ ről volt szó. középületekről, közintézményekről — olyanokról, mint szál l ó művelődési ház üzletházak, iskolák, óvodák, bölcsődék — és mindezt nagyon tervszerűen és nagyon céltudatosan kellett meg­ építeni. Én idevalósi vagyok, gyakran visszajövök, mindig azt val ­ lottam. hogy szembe akarok, azt hiszem, szembe is tudok nézni is­ ko l á kkal, munkatársakkal —. mert most már megvalósulni lá­ tom mindazt, amit Magyar Gézáékkal, illetve a Lakótervvel együtt kialakítottunk, megálmodtunk. 4 Mikszáth, a palócok jó ismerője Palócországot úgy jellemzi, hogy itt mintha a hegyekről csúsztak volna le, és úgy helyezkednek el a völgyben a községek, a települések, a házak. Ezt mindenkép­ pen figyelembe kellett nekünk venni. Azután: figyelembe kellett venni társadalmi (mondhatnám azt is: tradicionális) tényezőket, mert ahol most vagyunk, ez régen az úgynevezett Főtér volt. Itt zajlott a politikai élet, itt zajlott az üzleti élet, itt volt —, ha úgy tetszik —, a korzó, itt volt a mérkőzések után „a nagy kiértékelés” , itt voltak a nagy politikai gyűlések — szóval, ezeket az épületeket nem lehetett máshová tenni, m int éppen ide. Nyilvánvaló, hogy gazdasági tényezők is nagymértékben közrejátszottak, mert hiszen adott volt a lehetőség: a szűk völgy, s, hogy a város nem húzható tovább, mert az újabb utakat, újabb közművesítést, újabb villanyhálózatot, újabb közlekedési vonalakat stb. jelent. És ezért, együtt­ működve a tervezőkkel, azt a leckét adtuk fel (legyen szabad ezt most utólag is mondanom): vizsgáljuk meg annak lehetőségét — talán az alapozási költségek növelésével is, érjük el —, hogy ne 3—4 szintes épületeket, hanem úgynevezett középmagas, 8—10 szintes épü­ leteket építsünk. Ezzel szinte megkétszereződik a lakások és az itt élők száma is. Nem volt könnyű ezt elfogadtatni, de ment, illetve segítettük. KOPECZKY L .: Ehhez kell aztán a város szeretete... Az épí­ tészek hogyan voltak „megelégedve” a város és a megye vezetői­ vel? Mert azt hiszem, csak akkor születhet maradandó építészeti al­ kotás, ha az összhang, ami jelen esetben roppant felelősségteljes — hiszen emberek százainak, ezreinek életéről van szó —, tökéletes. MAGYAR G.: Bíztak bennünk; és ez szerintem a lényege an­ nak, hogy az építészek nagy lelkesedéssel és szabadon alkothattak és dolgozhattak ebben a városban. És talán volt egy olyan ki nem. mondott vagy kimondott igény a részünkről, hogy nem egy-egy há­ zat, hanem egy várost tervezünk. Tehát amikor a szállodát ter­ vezték, akkor várost terveztek, amikor üzletház készült, akkor vá­ ros készült. Így azt hiszem, hogy amikor azok az esztétikai érté­ kek. amelyek egy-egy épületben jelentkeznek, így együtt, egymásba karolva, egymást segítve jelennek meg, akkor nem összeadódnak, hanem talán hatványozottan jelennek meg. KOPECZKY L .: M iért adtak a megye, a város „szabad kezet” , amikor ez egyébként nem jellemző. vezetői ilyen JAKAB S.: Amikor azt az általános városrendezési tervet fe­ lülvizsgálták — Magyar Géza vezetésével — az ismert építészek, akkor meg lehetett állapítani, hogy itt egy korszerű, modern várost akarnak. Mert valóban, mi nem akartunk mást tudni: mit, hová. mennyiért? És ehhez nyújtottunk segítséget hol a tervezőiroda ve­ zetőjénél, hol a minisztérium illetékeseinél, hol a megyei tanács ú t­ ján, vagy mindazoknál a szerveknél, akik ide — úgymond — bedol­ goztak. Egy példát említenék. Akkor is az volt a határozat, hogy típus­ épületet építsünk. El is fogadtuk, jónak is tartottuk ezt a gondola­ tot. Viszont az a terv, amit nekünk típusban ajánlottak — elnézést — egy kicsit szegényes volt. Ugyanis mi azt is vallottuk. hogy vá­ rost nem tíz, hanem 50. vagy száz évre kell, szabad építeni. A jö­ vőnek, az unokáknak. És — megtartva a típusjelleget — annyiféle előre gyártott elemmel, blokkrendszerrel készültek a házak, hogy végül ezt is — úgymond — tipizálták, elismerték. És nagyon szé­ pen beillenek a városközpontba. KOPECZKY L.: Lehet azt mondani, hogy az egész város, tehát a vezetők és az itt élő emberek összefogása vezethetett csak ilyen eredményre? JAKAB S.: Feltétlenül. Párt, tanácsi, üzemi, intézményi, meg különféle más helyeken dolgozó — joggal mondhatnám — patrióták (salgótarjániak és nem salgótarjániak) segítettek ebben. Csak így valósulhatott meg mindez. (stúdóbeszélgetésből) KOPECZKY L .: Tehát Salgótarjánt egy kicsit részletesebben mu­ tattuk most be kedves nézőinknek és önmagunknak is. Vajon le­ het-e követendő példaként odaállítani bármelyik város vezetői és építészei elé, hogy: tessék, így kell ezt csinálni? LŐRINCZ J.: Mindenképpen követendő példaképnek merem ajánlani. Egy felkiáltójelet teszek. A film kapcsán két gondolat éb­ redt bennem. Az első: elismerem építészkollégáim produktumát, mindazt ami Salgótarjánban történt. Magyar Géza barátom büszke lehet rá, sikerélménye. Az épületei bizonyítják, és a többi építészé is. Ami nagyon megragadott, az Jakab Sándor elvtárs nyilatkozata volt, amiből az derült ki, hogy gazdája volt a városnak, és ez rend­ kívül nagy szó. Tudjuk azt, hogy a városépítészet bonyolult, össze­ tett feladat: nagyon sok információn alapszik, nagyon sok tényezőt kell megnézni ahhoz, hogy több tízezer embernek bizonyos funkcio­ nális igényeit a lehető legjobb módon kielégítsék, az emberek jól érezzék magukat, mindent megtaláljanak, boldogok legyenek. Ez rendkívül nagy feladat. Salgótarján esetében az én tanulságom, amit le tudok vonni, az, hogy kitűnően ismerték a célt, annak min­ denféle problémáját, minden szálát kielemezték. Ez érződik a Jakab Sándor elvtárs által elmondottakból is. Mindenre számítottak, any­ �nyira, hogy meg tudták választani azokat az eszközöket is, amelyek­ kel ezt a célt maradék nélkül elérik. Ez a produktum csak ilyen „felállásban” születhetett meg. Én kívánom minden városnak, m in­ den vidéki városnak, hogy ezt a szintézist — a gazdát is, az épí­ tészt is, az eszközt is —, ami alapján ez a munka létrejött, teremt­ sék meg, mert minden város fejlődésének, városépítészetének — be­ szélhetünk egy lakóházról, főtérről — ez az alapja. RÓZSA GY.: Tulajdonképpen még az is benne volt ebben a példában — rettentően örültem neki, hogy a volt megyei első tit­ kár elmondta —, hogy még Salgótarjánban is —, ahol nem voltak igazán hagyományok —, ott is vigyáztak arra; ugyanoda járhassa­ nak az emberek a futballmeccs utáni beszélgetésre, ahová korábban jártak. Nekem ez azért fontos, mert ezekhez a bizonyos eszközök­ höz (építészeti, pénzügyi, gazdasági és egyéb feltételekhez), azt hi­ szem, nagyon fontos tételként járul hozzá (az, am it nagyon szemér­ mesen hallottunk), hogy nem tudja elérzékenyülés nélkül nézni az új várost. Ezt elhiszem, mert látom Salgótarjánban, hogy szívvel csinálták — szívvel és ésszel. És a szív itt nagyon fontos. KOPECZKY L .: Az új városközpontok kialakításakor az anyagi, a társadalmi és a személyi feltételeket úgy kell összehangolni, hogy lehetőség szerint mindig a legjobb megoldás jöjjön létre — hiszen ezeket az új városközpontokat mi azért is építjük, hogy unokáink ne csak lássák, de jól is érezzék majd magukat bennük. Részletek a M agyar T elevízió U n o ká in k is lá tn i fo g já k cím ű műso­ rából A továbbépítés problémái Egy városközpont rekonstrukciója sohasem lehet önálló mű­ velet; mindig az adott város egészének, a környék, a településhálózat fejlesztésének következményeként jöhet csak létre. Így van ez természetesen Salgótarján esetében is. A város fejlesztésében az 1960-as évek elején jö tt létre az az állapot, amely lehetővé tette a központ átépítésének meg­ kezdését; a mai napig ennek az átépítésnek a legjelentősebb szakasza (legalábbis városépítészeti szempontból) lezárult — így meghatározottá vált a városközpont. A megvalósult átépítés — Pogány Frigyes szavaival élve —, egységes, méltóan ju tta tja érvényre az újjászülető város jelen­ tőségét, megújuló életformáját, kultúráját, s „érvényesül Salgó­ tarjánban az a városépítészeti elv, amely szerint a végleges k i­ alakítás közbülső ütemeiben is harmonikus összhatású, befeje­ zett. együtteseket kell létesíteni, nyitva hagyva annak lehetősé­ gét, hogy ezek az együttesek majdan bővülhessenek, újabb egységekkel kiegészülve nagyobb, szintén harmonikus együttes­ sé váljanak” . A városközpont átépítésének további folytatására a Pipis-hegy alatti területen, a Karancs utca mentén, és az attól délre fekvő területen ma még nagyrészt csak terveink vannak. De ha az átépí­ tés további nagy feladatainak előkészítését ugyan alapvetően jól is szolgálják e tervek, fel kell vetni néhány olyan problé­ mát, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az átépítés eddigi színvonalát, gyengíthetik a nagyobb távlatban kialakuló teljes városközpont egységét. A problémák egyrészt időközbeni változ­ tatásokkal, kényszerű módosításokkal kapcsolatosak, másrészt eredetileg is meglevők. Az átépítés határozott és egységes koncepció (rendezési ter­ vek) alapján megy végbe, melynek alapelveit a Salgótarján vá­ rosközpontjának kialakítására 1965-ben k iírt országos szintű tervpályázat Magyar Géza es Finta József által készített I. dí­ jas terve határozta meg. A városszerkezetet meghatározó alap­ elvek helyesnek bizonyultak, és nagyrészt meg is valósultak. A vasúti pálya emelése részben megtörtént, a gyalogos-aluljárók megépültek. A tervezett útvonal-módosítások, az új csomópont, a kétszintes vasúti kereszteződés kialakítása megtörtént; a ter­ vezési területek rendeltetésüknek megfelelően kerültek felhasz­ nálásra; lakóépületek, középületek épültek. A megvalósulás azonban nem pontosan követte a terveket (a rendezési terv ugyanis — közkeletű hasonlattal élve — sok­ ismeretlenes egyenlet, melynek megvalósulása az ismeretlenek sokasága m iatt nem határozható meg pontosan előre, kisebbnagyobb változtatások szinte törvényszerűek). Nem mindegy viszont, hogy ezek milyen hatásúak, érin­ tik-e a városszerkezeti elhatározásokat, összhangba hozhatók-e azokkal, vagy hatásuk jelentéktelen, és az összhang megterem­ tésével nem kell törődni. Ha ugyanis a változtatások komoly hatásúak, akkor kedvezőtlenül befolyásolhatják a városszerke­ zet tervben elhatározott rekonstrukcióját. Ennek a későbbiek­ ben vagy az lesz a következménye, hogy nem megfelelő városszerkezet alakul ki, vagy hogy az egészséges városszerkezet kialakítása érdekében túlságosan nagy és felesleges áldozatokat kell hozni. Az általános rendezési terv, amely 1970-ben készült el és 1971-ben hagyták jóvá, a város területét tíz egységre osztotta, amelyeknek fejlesztését (elsősorban az építendő lakásszámban és az elhelyezendő lakosság számában kifejezve) az egész vá­ rosra távlatilag előre becsült fejlődésből számítva egyenként határozza meg. Az összvárosi fejlődést a településhálózat-fej­ lesztési tervből, a város várható ipari fejlődéséből, központi sze­ repének növekedéséből határozták meg. Í gy az ezredfordulóra a város lakónépessége mintegy 55-58 ezer fő, a nappali népesség pedig kb. 70 ezer fő. M i a mai helyzet ezzel ellentétben? A Sebaj-telepen csaknem kétszer annyi lakás és lakos ke­ rü lt elhelyezésre, m int amennyit az általános rendezési terv e területegységre meghatározott, a Pécskő-domb beépítési tanul­ mánya ugyancsak jóval meghaladja az eredetileg számított la­ kásfejlesztési mértéket. Nyilvánvaló, hogy az általános rendezési tervtől való el­ térés belső aránytalanságokat szül, melyek más területeken ne­ gatívan érzékeltetik hatásukat; esetleg a városközpont folyta­ tását, a nyugati városrész átépítését is hátráltatják. A város 2000-re tervezett — adott nagyságrendje melletti — fejlesztési lehetőségei behatároltak: irreális célokat, a terve­ zett nagyságrendet jóval meghaladó város építését pedig nem tűzhetjük magunk elé. A Pécskő-domb beépítése emellett, te­ kintettel az ismert kedvezőtlen természeti-földrajzi viszonyokra, rendkívül gazdaságtalannak látszik a tervek alapján (a terület beépíthetősége érdekében költséges földmunkát kell végezni, hatalmas támfalrendszereket építeni, csapadékvíz-elvezetést kell tervezni; a közművezetékek kiépítése is többletköltségekkel jár). Ugyanakkor beépítésével zöldterületi lehetőségeinket ront­ ju k : az it t meglevő erdő, kellő feltárás után, az Arany János ú ti és Pécskő ú ti lakótelepeknek, valamint a városközpontiak­ nak is kedvező pihenő-sétáló-játsző területe lehetne. Jelenleg —, ha nem is szakemberek részéről (akiket viszont m int a város lakóit, használóit elsőszámú hozzáértőknek kellene tekintenünk, s véleményükre többet adnunk) — k ritik a éri a várost a zöldterület alakulásával, általában a rekreációval kap­ csolatban, mivel a lakosság nem találja meg napi felüdülési le­ hetőségeit. Hiszen például a Karancs Szálló előtti dísztér elsőd­ legesen nem gyereksétáltatásra, játékra való (ugyanakkor nincs biztosítva a szálloda gépkocsival való megközelíthetősége, noha a bejárat előtti előtető nem pusztán formai elem), s a nyugati városrész zöldterülete, a Pipis-hegy a városközpont zöldterületi ellátatlanságából fakadóan ugyancsak kialakításra vár. Pedig rendkívül fontos a zöldterület és a városközpont kapcsolata: a megközelítés — lehetőleg emelkedők és lépcsők nélkül — ne vegyen tíz percnél hosszabb időt igénybe, hiszen akkor már nem tekinthetjük naponkénti használatra mindenki számára al­ kalmasnak. A Pipis-domb nagyon szép természeti adottsága a városnak, de köztudottan nagy része meredek, és csak az alsó, ma még avult beépítésű részein vannak használható sík terüle­ tek. Fontos, hogy ezeket a területeket ne tervezzük felhasználni olyan intézmények telepítésére, amelyek nem feltétlenül fonto­ sak vagy máshol is elhelyezhetők (mint pl. a szabadtéri szín­ pad és irodaház, vagy autóparkolók), hanem a különböző kor­ osztályok számára, a megnövekedő szabad idő és igények f i­ gyelembevételével korszerű játszó-, pihenő-, úgynevezett rekreá­ ciós területeket alakítsunk k i belőlük. A zöldterületi problémát egyébként az említett, s egyéb­ ként sikeres tervpályázat sem oldotta meg; a rendelkezésre álló 5 �területek szűkös volta m iatt nem is lehet elképzelni, hogy több hektáros zöldterületet alakítsunk k i a közismerten szűk völgy­ ben, a városközpont területén. A természeti környezettel való jobb kapcsolatok megteremtésével azonban a környező (adott­ ságként meglevő) erdők eredményesen bevonhatók. Hiszen első­ sorban a fák tisztítják, ja vítjá k a gyakorta füstös, poros leve­ gőt, árnyékot nyújtanak, megnyugtatják a szemet. Eddig is tör­ tént már ugyan fásítás, de még szükséges (igaz, hogy ez a nö­ vényzet számára nem ideális, beépített környezetben várhatóan többletköltséggel jár, tűrőképes fafajták kiválasztása mellett is korszerű műszaki megoldásokat, a gyökérzet esetleges mester­ séges nedvesség- és tápanyagellátását igényli). De a fásításnak vizuális, téralakító, térelhatároló szerepe lehet. M ert például a korábbi elképzelésektől eltérően a nyugati városrészben került elhelyezésre a helyi autóbusz-pályaudvar, amely a készülő tá­ volsági autóbusz-pályaudvarral és az új 21-es út csomópontjá­ val olyan térséget alkot majd, ami építészetileg lehatárolatlan és terjengős, s aminek tagolását, vizuális lehatárolását megfele­ lően tervezett fásítással lehet csak pótolni. S végül még egy példát. A problémák felvetése és a javas­ latok azt szolgálják, hogy a város lakói ne csak a négy fal kö­ zött kapják meg a teljes komfortot, hanem a lakásból kilépve Város, városközösség Finta József „épített világunk” humánuma körüli gondjaink­ ról szólott, elismerően említi Salgótarján emberi léptékét. Az utóbbi időben hasonló eredményekkel dicsekedhet a városépítés­ ben Nógrád másik városa, Balassagyarmat is. De vajon hogyan formálódik e városok közösségi szelleme, találkozunk-e olyan urbánus magatartással, amely ígérete lehet a további fejlődés­ nek. Együttjár-e az emberek fejlődése az építészeti környezet alakulásával, fejlődésével? Vagy lassúbb annál? Beszélgetőpart­ nereink véleménye szerint — általában igen. Az ugyancsak ál­ taluk említett jelenségek némelyike viszont mintha azt bizonyí­ taná — nem egészen. — A m ikor városi életről beszélünk, akkor rendszerint a kö­ zépkori magyar városok modellje áll előttünk, azoknak a tör­ vényeire, hagyományaira, szokásaira gondolunk, amelyeket tu­ lajdonképpen a kisiparos-, a kézműves-, a kereskedőréteg hatá­ rozott meg — mondja Csik Pál, a Salgótarjáni városi Tanács el­ nökhelyettese. — Ugyanis ez a réteg volt a városformáló mag, tehát ennek anyagi és közösségi érdekei határozták meg a város törvényeit. Hihetetlenül izgalmas törvények születtek a közép­ kori magyar városokban. Drasztikusak, sokszor megalázóak vol­ tak ezek a törvények, mert a közösség védelmében nem ismer­ tek tréfát. T udniillik, létük függött attól, hogy mennyire tudják a várost városi szokásaiban, rangjában megőrizni. Továbbá, vé­ delmi szempontok is közrejátszottak — gondoljunk a török idők­ re, a vallásháborúk korára. — A X IX . század második felében azonban nagy változás tör­ tént. Ekkor születtek, többek között, azok a városok, amelyeknek vá­ rosformáló magja nem a kisiparosság, a kereskedőréteg volt. hanem a nagyipari munkásság. Illetve, a burzsoázia. — Hogy esztétikai megjelenésükben ezek a városok — pél­ dául Ózd, Salgótarján stb. — olyanok lettek, amilyenekként ko­ rábban ismertük őket (tehát kolóniák összessége, szerkezet nél­ küli, az ideiglenesség jellegét őrző helységek), abban a kapitaliz­ musnak van szerepe. Ezek a városok nem járták végig a városfejlődés klasszikus útját. Hirtelen születtek. És itt a városlakók életét nem a városi közösség szabályozta, hanem a tőkésérdek. A városlakók többségének, a munkásságnak nem „külső” erők­ kel szemben kellett védekezni, hanem a tőkéssel szemben. S tu­ lajdonképpen az osztályharc szervezte magát a közösséget is. S mert elsősorban osztályharcos közösség volt, másodlagos szere­ pet játszottak benne a városformáló mozzanatok. Ezeknek a vá­ rosoknak a belső tartalma tehát alapvetően különbözött más magyar városoktól, karakterüket — olyant, amilyenre lehetőség volt — a munkásság adta, annak ellenére, hogy elsősorban osz­ tályharcát vívta, s nem várost épített. — Erre 1945 után nyílt lehetősége. Hogyan élt vele? 6 is jól érezzék magukat, az egész varosban a l ehetőségekhez mért teljes értékű környezetet kapjanak. Ebből a szempontból például rendkívül fontos a gyalogosforgalom minősége. A gya­ logoshálózat az eredeti — a tervpályázat I. díjas tervjavaslatra épülő — rendezési tervekben jó l megoldott: alapvető szempont volt a városközpont vasúttal, patakkal elválasztott két részének minél szorosabb gyalogosforgalmi kapcsolata. A megemelt vas­ ú ti pálya alatt a gyalogaluljárók meg is valósultak: az új vásárcsarnok azonban (amely végre a piacnak megfelelő helyet fog biztosítani) az eredeti tervtől eltérően a nyugati városrész déli részére ke rü lt: a nagy gyalogosforgalmat keltő intézmény elhelyezése így a városközpont szempontjából periférikussá vált, annak nagy részétől az új, 21-es főútvonal és a litk e i út elvágja. Ezért rendkívül fontos lesz a gyalogosforgalmi hálózat megfelelő módosítása, esetleg szintben elválasztott kapcsolatok bevezetése a biztonságos gyalogosközlekedés megoldása szem­ pontjából. Példáim elsősorban a város használatával kapcsolatosak, s remélem, kitű n ik belőlük, hogy az emberi környezetnek, a vá­ rosi lét feltételeinek megteremtésében milyen fontos a folyto­ nos és állandóan jelenlevő városrendezési tevékenység. Szinyei Béla — Salgótarjánban is megalakult az MKP, ennek első ülésén egy olyan program született, amelyben kirajzolódott egy jó l ér­ zékelhető, modern városépítő koncepció. Tehát, a munkásosztály már a kezdet kezdetén jó l érzékelte ezt a társadalmi feladatát is. Tudta: a politikai hatalmat azért is kell megragadni, hogy a dolgozó tömegeknek megfelelő életkörülményeket teremtsen. Ezek pedig urbanizált körülményeket jelentenek. Ne kísérjük most figyelemmel történetiségében a városépítés alakulását, ne beszéljünk a városépítés szervezéséről, az urbanizációról: ezt a szakemberek elmondták, elmondják. Inkább egy ezzel mintegy párhuzamos folyamatról szólnék, amely hihetetlen módon nehe­ zíti a mi életünket. S egyrészt a nagy bevándorlással függ ösz­ sze. A különösen az 1960-as évektől megindult dinamikus fejlő­ dés — mind az iparszerkezet alakulásában, mind az urbanizáció­ ban — vonza az embereket. Az értelmiségről ma már elmond­ hatjuk, hogy városformáló erejét tekintve is stabilizálódott. Úgy érzékelem, hogy ellentmondásos folyamat megy végbe a város­ ban. Állandóan szélesedik azoknak a száma, akikben él a város­ hoz való tartozás nosztalgiája, de nagyon sokan a korábban em­ líte tt középkori városmodellt képzelik el, s ez illúziók forrása le­ het. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy mielőbb kim unkáljuk azokat az eljárásokat, módszereket, eszközrendszereket, amelyek a városhoz tartozást erősítik. Szerintem, az intézményrendsze­ rünk ebben fontosságát tekintve másodlagos. Az emberek cse­ lekedtetése a lényeges. Hogy m it tesznek a városért. S milyen fórumokat teremt a város, hogy tenni tudjanak. Hogy munkája által kötődjön az ember a városhoz. Hogy érezze: minden egyes ember rajta hagyja a városon a keze nyomát. Ma már sok ezren áldozatosan dolgoznak a városért, s ebben a munkában elöl já r a munkásság. Továbbá: komolyan kell venni a város formálódó közösségét, mert még nem igazi közösség ez. Komolyan kell ven­ ni ezt az alakuló várost és embereit. Az embereket nem mani­ pulálni kell, hanem meggyőzni. Az embereket nem látszólag kell meghallgatni, hanem ügyelni kell a véleményükre. Az emberek­ kel találkozni kell, őszintén vitatkozni velük, és reális célért mozgósítani őket. Ezek az alapvető dolgok. Él egy szerintem hibás szemlélet, amely szerint a városnak számon tartható egyfelől az a dinamikus fejlődése, amely az épületekben, ebben-abban realizálódik, de ugyanakkor nem ilyen dinamikus az emberek fejlődése. Szerintem ez utóbbi is erőteljes, csak éppen nem lehet úgy lemérni, m int a fejlődés más mozzanatait. Sajnos, túlságosan is tágra n y ílt viszont az ol­ ló a kétféle embertípus között: tehát azok között, akik szeretik a várost, tesznek is érte, s a lumpen réteg között, amely nem veszi figyelembe a közösség érdekeit. Nézd meg az új filmszín­ házat: p rim itív emberek felszabdalták a székeket, rányomták égő cigarettacsikkjeiket a szőnyegpadlóra. Nézd meg a Kővár ét­ termet: az embernek nincsen gusztusa oda bemenni, holott át­ adásakor csodálatosan szép volt. Pedig a városhoz tartozás egyik �megnyilvánulása (s ilyen ügyekben is jelen kellene, hogy legyen) az is, hogy az emberek nevelni tudják egymást. Hozzátenném: nevelni, egy bizonyos pontig, munkával, példamutatással, a he­ lyes viselkedési formák, a közösségi magatartás propagálásával. Azon tú l pedig rendszabályokkal, szankciókkal. Van egy bizo­ nyos pont, ami után már nem lehet helye a szép szónak. Tudo­ másul kell venni: a mi humanizmusunkhoz az is hozzátartozik, hogy a város tisztességes, dolgos közösségét, amely most már tényleg városi közösséggé is kezd formálódni, megvédem a ga­ rázdákkal szemben. Hiányolom, hogy ez a védelem nem egészen hatékony. S ehhez az is hozzátartozik, hogy a város közössége szintén összefogjon a garázdákkal szemben, s ne legyen közö­ nyös. — A következő évek nagy feladata lesz a városi életmód álta lá ­ nossá tétele Salgótarjánban. Hogyan? , — Azt hiszem, a városi életmód kibontakoztatásához szük­ séges tárgyi feltételek mind magasabb szinten adottak. Nézd meg a lakásokat: kényelmesek, szépek, egészségesek. Az intézményhálózat, a közművelődési intézményhálózat is egyre teljesebb. Az iskolahálózat lassan teljessé válik. Nagyon sok a diák a város­ ban — sajnos, a jelenlétük kevésbé érződik, m int városformáló, vagy a város életére kiható tényező. A városi életmód tehát mégsem általános Salgótarjánban. Szerintem, egész közművelő­ dés-politikánkban, politikai agitációnkban azt kellene középpont­ ba állítani, hogy tanuljunk meg korszerűen városi módon élni. Ennek alapfeltételei közé tartozik egyfajta politikai, ideológiai tisztánlátás is. S annak tudatosítása önmagunkban, hogy ne­ künk it t Salgótarjánban kell beilleszkedni társadalmunk viszo­ nyai közé. Meg kell teremtenünk azokat a lehetőségeket, ame­ lyek között a maga urbanizált ambícióit kiélheti az ember. Szer­ vezni kell ezeket a lehetőségeket. Nyilvánvaló, az emberek mű­ velődésével nagyon sokat kell foglalkozni, különösképpen az úgynevezett alulképzettekkel, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Nagyon sokan vannak ilyenek a városban. Különösen a bejáró munkások között. Természetesen, az urbani­ zált életmódra való nevelésben nemcsak a kulturális intézmé­ nyeknek — iskoláknak, művelődési otthonoknak stb. — van sze­ repük, hanem a kereskedelemnek, a kirakatoknak, a vendéglá­ tásnak. a közlekedésnek, mindannak, ami körülvesz minket. Hadd mondjak egy példát! Emlékszel, amikor kezdtük Salgótar­ jánban a szabadtéri szoborkiállítást. Azt mondtuk: jó, ez is van. Jöttek-mentek az emberek körülötte, kész. Ez olyan hatással volt a városra, hogy most már nem lehetne nem megrendezni, az emberek várják nyár végén a szobrokat. I t t van, azt hiszem, an­ nak is az értelme, hogy a várost teleraktuk szobrokkal, köztéri alkotásokkal, muráiis művekkel. S az is, hogy a városnak v i­ szonylag fejlett a képzőművészeti élete. S ami számomra az egyik legnagyobb öröm, hogy most már nem egy-két ember, ha­ nem telt házak előtt zajlanak a hangversenyek. S a szimfonikus zenekar kulturális küldetést teljesít, nagy hatást fe jt ki. Mind több az új arc a hangversenyeken, a képzőművészeti kiállításo­ kon. A város lakosságának többsége, a munkásság — elsősorban a politikailag, szakmailag fejlettebb rétege, a szakmunkásság — már rátalált a városi életmód formáira. Megtalálja a helyét, el tud igazodni a város „kínálatai” között, kialakultak az igényei, a magatartásnormái. Ugyanakkor még mindig túlságosan nagy a másik, a közömbös, a passzív, vagy éppen a romboló réteg; s e réteg integrálása a város közösségébe csupán a közművelődés, az oktatás eszközeivel nem oldható meg. Olyan pozitív, erős vá­ rosi közvélemény kialakítására lenne szükség, amely elítél, kire­ keszt magából, s a leghatározottabban elutasít minden ilyen közösségellenes magatartást. Ezt a fajta urbanizált közvéleményt kellene kialakítani. Szándékosan nem kulturális közvéleményt mondtam. Mert én például nem értek egyet azzal a szemlélettel, amely az emberek kulturáltságát a rendezvényeken való megje­ lenéssel azonosítja. Sok lehetőség van arra a kulturális rendez­ vényeken tú l is, hogy az ember urbanizált módon, városi módon éljen, illetve jó l használja fel a város nyújtotta lehetőségeket. Társadalmunk, illetve a modern technika korszaka hihetetlen sok eszközt bocsát az ember rendelkezésére a korszerű városi élet­ mód általánossá tételéhez. De gyakran szem elől tévesztjük, hogy az embereket meg kell tanítani ezen eszközök helyes felhaszná­ lására. — K i tanítsa meg? — Hát ki? Egyrészt, a politika, a kulturális politika, annak vezetői, szervezői. Másrészt, egymást tanítsák meg az emberek. Nézd meg a kocsikat. Rengeteg van a városban, ez egyfajta életszínvonalat jelent, jó életszínvonalat, jó törekvést. De hogyan használják fel ezeket a kocsikat? Hogyan? Bizony, nagyon ke­ vés embernek van autóhoz szervezett programja. Pedig az len­ ne a jó, hogy a kocsival ne csak öt kilométerre ugorjon k i az ember szalonnát sütni (oda k i lehet menni busszal is), hanem menjen el Sárospatakra, menjen el Dunaújvárosba, és így to­ vább. — M i lehet ebben az értelmiség szerepe? — Az a véleményem, vannak olyan fórumok és törekvések, amelyek által az értelmiség közvetlen kapcsolatot teremt a dol­ gozó osztályokkal. De ez még mindig nem elég. Az értelmiség bizonyos rétegei eléggé befelé fordulnak, önmaguk között alakí­ tanak k i programokat, elképzeléseket. Önmaguk között folytat­ nak késhegyig menő vitákat. Kevesebbet foglalkoznak azonban a vezetésükre bízott közösségekkel, a dolgozó közösségek neve­ lésével. — S a „látható életmóddal” is kevésbé nevelnek? — Igen. Ez súlyos probléma. Persze, sok mindennel magya­ rázható ez is. De hallani jó törekvéseket, például a kohászati üzemekben, ahol a mérnökök rendszeresen találkoznak a dolgo­ zókkal, s beszélik meg velük közös problémáikat, beszélnek ar­ ról, hogyan kell élni. Ezek jó törekvések, és, ha ők személyük­ ben is példát mutatnak erre, az hihetetlen nagy hatással van másokra. Kmetty Kálmán, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyette­ se: — Ennél a beszélgetésnél én abból indulnék ki, hogy a vá­ ros lakosságának összetétele még ma is sokat vita to tt probléma. Szokták mondani: mezőgazdasági város. Nem igaz, soha nem volt az. M utatja ezt például az, hogy nem is voltak Balassagyar­ matnak földbirtokosai. A talaj alkalmatlan mezőgazdaságra. Nyilván, ha a nagybirtok it t nem tudott megtelepedni, a kisbir­ tokos, a kisparaszt élete is keserves volt. Viszont Balassagyar­ mat egy nagy mezőgazdasági terület centruma volt, s ez adott a városnak egyfajta profilt. Szokták emlegetni így is: hivatalnok­ város. Ez már közelebb áll a valósághoz. Hogy megyeszékhely volt, maga az a tény megyei szervek letelepedését vonta maga után. Ez sem a legjellemzőbb azonban, hiszen ezt minden m últ­ beli megyeszékhelyről el lehet mondani. A korabeli megyei ve­ zetők többsége nem is balassagyarmati volt, hanem környékbeli földbirtokosok, dzsentrik, akik csak a megyegyűlésekre jöttek Ba­ lassagyarmatra. Itt csak a hivatalnoki réteg élt. Balassagyarmat elsősorban kereskedelmi forgalmat lebonyolító központ vo lt: a környék mezőgazdasági termékeit it t értékesítették, hatalmas vásárok voltak, nagy heti és napi piacok zajlottak. A városi élet­ módra, életformára is ez a kereskedelmi jelleg nyomta rá bélye­ gét, s a kereskedők életformája. Második helyre én Balassa­ gyarmaton az egészségügyet tenném, hiszen jelentős egészség­ ügyi intézményhálózat alakult it t ki. Szokták emlegetni Balassa­ gyarmat iskolaváros-jellegét is. Én ezt nem említem, ennek fel­ tételei ugyanis nálunk soha nem voltak meg. Tehát, szerintem, a város mindig is eléggé heterogén jellegű volt. — Mégis, szokták emlegetni, hogy a balassagyarmati ember vá­ rosszerető, lokálpatrióta, erős szálakkal kötődik városához, erős vá­ rosközösség alakult ki itt már a múltban. Milyen lehetett ez? — Feltétlenül beszélhetünk városközösségről már a m últ­ ban is. Mégpedig erős közösségről. Egyrészt, az it t született, vagy korábban it t letelepedett emberek közösségéről. Számos klub, egylet stb. á llt rendelkezésükre, ahol kifejthették tevé­ kenységüket, kulturális értékekkel ismerkedhettek meg, produ­ kálhattak, tehettek a városért. A városhoz való ragaszkodás ér­ zését erősítette az is, hogy a történelem során számos alkalom­ mal fenyegette a lecsúszás veszélye Balassagyarmatot, s lakói­ nak tevékenysége, városi igénye, törekvése segített átvészelni ezen időket. Azonban meg kell mondani, hogy ez a városk özös­ 7 �ség nem volt egészen egységes. Rétegenként alakultak k i a kö­ zösségek. Abban megegyeztek, hogy a városért való tenniakarás jellemezte valamennyit. Részben ezzel összefüggésben hadd em­ lítsek egy példát Balassagyarmat m últbeli megítéléséről. Azt hi­ hetnék, mert megyeszékhely volt, egyértelműen alakult várossá fejlődése. Ez nem így van. A m últbeli megyevezetésnek — na­ gyon hangsúlyozom, ez nem tévesztendő össze a városvezetéssel! — nem fűződtek érdekei Balassagyarmathoz, ezért a város fej­ lesztése érdekében jóformán semmit sem tettek. Csak a századforduló alispánját, Scitovszky Jánost említem, aki nőtincsi földbirtokos v o lt; de sorolhatnám a többieket is. A Borovszky-féle mo­ nográfiából ellenőrizhető, hány alispán, hány főispán volt, akik­ nek egyike sem balassagyarmati, de még csak környékbeli sem — tehát őket nem fűzte érdek a városhoz, ezért nem is segítet­ ték várossá fejlődését. A megyeháza építéséhez hozzájárultak, hiszen az egyúttal szálláshelyül is szolgált számukra és család­ ju k számára a megyegyűlések, a megyebál idején. Balassagyar­ mat tudatos fejlesztése a megyevezetők egy részének csak a szá­ zadforduló tájékán ju to tt eszébe, amikor már érdekeik fűződtek ahhoz, hogy ne Losonc legyen a megyeszékhely, mert „oda eset­ leg tovább kell kocsikázni” . A világháború, s a két háború közti korszak azonban ismét megakasztotta a fejlődést. A felszabadu­ lás utáni időben Balassagyarmat közössége nem találta helyét. Elsősorban azért, mert a nagyméretű kereskedelmi élet meg­ szűnt. A kereskedők nagy részét a háborúban elhurcolták és megölték, az országhatár szintén erősen befolyásolta a gazdasá­ gi életet. Az első időkben létbizonytalanság lett úrrá az embe­ reken. Később ez megszűnt. Azonban a megyeszékhely megszű­ nésével szintén gondok jelentkeztek, emberek jöttek-mentek a városban, a régi városközösség bomladozott, lazult. A város fej­ Cigánydomb hány „Száznegyven cigánycsaládból hat­ vannak van rádiója, televíziója és lemez­ játszója Salgótarjánban.” ( M a g y a r T á v i r a ­ t i I r o d a ; 1 9 6 4 . o k t ó b e r 5 .) „Szervezetten megkezdődött a Pécskődombi cigánytelep fokozatos felszámolása, a cigánylakosság széttelepítése. Az elmúlt öt évben mintegy százötven viskót bon­ tottunk le a hegyen.” ( R é s z le t a v á r o s i t a ­ 1 9 7 3 -a s je le n t é s é b ő l) . „— Idén eltüntetjük a dombot. Hu­ szonegy éve vagyok itt, mindig gondunk volt a cigánydombbal. Nem azért kell föl­ számolni. mert a város közepén van, ha­ nem. mert van.” ( C s í k P á l. a v á r o s i ta n á c s e ln ö k h e ly e t t e s e ) . „Nem vagyok naiv festő, csak homo­ rú tükröt kaptam örökül. Ez vagyok. Azért vagyok ilyen, mert mélyről nézem az em­ bereket és a világot, miután mindenki fel­ felé igyekszik. S ahogy egyre jobban el­ távolodnak tőlem, úgy torzul el kar­ juk, lábuk, mozdulatuk” ( B a lá z s J á n o s , s a lg ó ta r já n i c ig á n y fe s t ő ) . I . HELYSZÍN A v á g tá k P é c s k ő u tc a v é g e . M in th a p e n g é v e l v o ln a el a t ö b b i h á z t ó l, le g u g g o ln a k a z é p ü le t e k . D e g u g g o ln a k . L e v e tik to t, le v e tik h ir te le n nem csak le ­ r u h á j u k a t , a v a k o la ­ m in d a z t , a m i ő k e t, p ő ré n , s u ta házzá te h e tn é s z é g y e n k e z é s s e l g u g g o l­ n a k a n a p s ü té s b e n . S e b e ik e t e l t a k a r j á k a 8 T ó th E le m é r s z á ra d ó r u h á k , a m a g a s ra n ő tt ga z. t e le v í z ió a n t e n n a , a k a rn á nács lődésében a nagy fordulat az 1960-as években kezdődött. A vá­ ros fejlődése azon alapult, hogy ipartelepítés kezdődött. — Milyen hatással volt ez a városközösség alakulására? — Az előbbi példákat is azért említettem a város történeté­ ből, hogy lássuk, a városközösség kialakulása Balassagyarmaton is bonyolult folyamatok során történik. S maga a városközös­ ség is több réteget, közösséget foglal magába. A régi közössé­ gek, részben az említett okok miatt, a felszabadulás után fel­ bomlottak. Az ipartelepítés az első időszakban nem okozott „h ígulást” Balassagyarmat lakosságában, hiszen a korábbiakban olyan kevés munkaalkalmuk volt az ittenieknek, hogy az új munkahelyeket örömmel elfoglalták, illetve töltötték be. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az ipartelepítéssel egyidőben ismét megszaporodtak a lakosság azon tevékenységei, amelyek a vá­ roshoz való ragaszkodást jelzik: erősödött a lokálpatriotizmus. Egyúttal egy új közösség, a balassagyarmati munkásság kiala­ kulása kezdődött meg ekkor, s ez a közösség öntudatosan sokat vállalt — elsősorban társadalmi munkában — azért, hogy a le­ települő gyárak, üzemek, telepek, illetve a város továbbfejlőd­ jenek. Természetesen, gondok is jelentkeznek, mindenekelőtt a bejáró munkásság életkörülményeinek, kulturálódási fel­ tételeinek javításában. Napjainkban Balassagyarmaton a város társadalmában strukturális változás tanúi vagyunk. Ez az ipari munkásság, a munkásosztály kialakulását jelenti. Természetesen, heterogén összetételű munkásságról van szó, „hagyomány nélküli” munkásságról, amely most kovácsoló­ dik osztállyá, s m utatja meg erejét városfejlesztő tényezőként is. Tagjainak egy része korábban semminemű közösségnek nem volt tagja, nem éltek, nem dolgoztak közösségben. Illetve a má­ ra már jórészt felbomló faluközösségből kerültek, s kerülnek a városba, a gyárba. Örömeink és gondjaink is ebből adódnak. m in th a a h e ly z e t e t , a z é g b e N é­ m e n te n i k a p a s z k o d ik . E ls ő ö r e g : „A k i a tanácsban képviseli a hegyet, már elköltözött. Új lakást ka­ pott. A m ikor m i idegyüttünk, egy Náci bácsi nevű volt a cigánybíró, tőlünk bal­ ra lakott, vagy négy évig viselte a tiszt­ ségét, aztán meghalt. Utána, azt hiszem, a Feri bácsi lett, az brácsás volt, abban a házban lakott, a palásban ott, de az ak­ kor még nem palás volt, hanem zsinde­ lyes. Ő lemondott avégett, mert nem hall­ gattak a szavára. Mindig veszekedett, egy­ szer aztán megharagudott és lemondott. Utána egy cimbalmos lett a bíró, aki nem törődött semmivel. Majd jö tt egy energiá­ sabb ember, erélyes. Sánta volt. Az lent lakott egészen. Tizenhat évig volt bíró, de én mondom, aki szembeszállt vele, vagy nem úgy csinálta, ahogyan ő akarta, meg is verte a botjával. Addig ütött, amíg egy­ szer őt is megverték, kórházba került. A k­ kor a Sípos le tt a bíró, tőlünk balra la­ kott, annak elhalt a felesége, újra nősült, elköltözött. gy emlékszem, Csapónak csú­ folták az embert, akire a bíróságot hagy­ ta, ő volt az első nem zenész cigánybíró, a másik neve Tóni volt neki. Na, ő nagy hirtelen meghalt. Jött egy Kontrás, de már akkor rendezett tanácsú város lett a nagyközség, úgy hogy több dolga is akadt a bíróságnak, mert rendezték az egész Pécskő utcát. Itt szabad patak folyt véges­ telen-végig, akkor azt betoncsövel ték, já r­ tak a bíróhoz mérnökök, hivatalnokok, megunta a Kontrás, lemondott, hiszen f i­ zetése nemigen volt neki, talán csak any­ nyi kedvezménye, hogy nem kellett adót fizetni, meg részesítették valami ruhafé­ lébe is. Utoljára Bányász Pista volt a bí­ ró, az sem zenész. Meghalt. Eltöröl­ ték a bíróságot, tanácstagot választot­ tunk.” E ls ő ö r e g a s s z o n y : „Hát, itt öregedtem meg, mán ötvenkét éve annak, hogy itt lakunk. Jó élet volt itt, nekem gyönyörű szoba-konyha volt, ezek meg nyári­ konyhák voltak. Nagyon rossz, hogy el kell menni, mert nagyon ide voltunk a fér­ jemmel szokva. A lányomékhoz költözünk, az isten áldja meg őket; nagy ház az övék, hátul megférünk az urammal, míg k i nem megyünk a világból. Pénzt negy­ venhatezer-háromszázon fölül kaptunk, azért, hogy kiköltözünk. Harmincnégyezerhetvenkét forintot kaptunk kézhez, a töb­ bit majd akkor, ha leromboljuk a házat. A pénzt szétosztottuk a gyerekek között, mind a hét kapott két-kétezer forintot, adtam a két unokámnak is, hiszen én ne­ veltem őket, az apjuk odaveszett a hábo­ rúba, az anyjuk e lk u rv u lt. . . Már most az unokák is megnősültek, családjuk van, az egyik az acélgyári házakban lakik, a má­ sik a Kavicsosban, it t fölöttünk. Van ne­ kem negyvennégy unokám, s negyvenkét dédunokám, mind dolgas gyerek! Az uram a bányánál dolgozott negyvenhat éven át. A gyerekek nagyon rendesek, egyem meg a szívüket. Tegnap is, meg­ látja az egyik az uramat, mondja neki, „nagyapa gyere, idd meg ezt a húsz fo­ rin to t” . Nem akarta az öregem elfogadni, �de a fiú csak ráerőltette. Egy gyermekemre sem panaszkodhatom, mind nagyon jók hozzám. A lányomnak egy fiatalasszony­ ka azt mondta a bankban, várjon csak, ez lesz a legszebb utca Tarjánban, ez fog len­ ni a legszebb utcájuk. Elmennek innen a kunyhók mind. Emeletes házak jönnek helyettük. Í gy beszélik.” I . HELYSZÍN, MÁSNAP A s a lg ó t a r já n i c ig á n y s á g m á s f é le z e r — r ü lb e lü l m a is t e le p e n l a k i k : h e tv e n szám a kö­ s z á z a lé k u k le g tö b b e n a P é c s k ő u tc á b a n , d e s o k a n Ú j a k n á n , s jo b b h á z a k ­ ban Id e g é r e n , B a g ly a s a ljá n , a K a v ic s o s ­ b a n és a M ű v é s z te le p e n . T í z é v v e l e z e lő tt e z a P é c s k ő u t c a i te le p 2 5 0 la k á s b ó l á llt . s m i n t e g y n y o lc s z á z a n h ú z ó d t a k m e g b e n ­ nük. Egy v iz s g á la t m e g á ll a p ít o t t a , e ze n a te r ü e lte n m é ly e n is a ta la j m ég egy hogy m é te r fe rtő z ö tt. E ls ő ö re g a s s z o n y : „B ontjuk már, bont­ juk, tetszik lá tn i... M ikor mehet be az uram a tanácshoz pénzért? Tetszik látni, m i építettük ezt a viskót, s az unokáink tö rik szét... Pedig nagyon jó l eltelt itt az idő, az uram, ugye, dolgozott, én meg vé­ geztem a házimunkát. Nem is tudom, hogy szokom meg a lányoméknál. Tegnap is kin t voltunk náluk, s estefelé, ahogy csak erre jöhettem, már könnyebb lett a szí­ vem. Talán annyiból jobb lesz náluk, hogy a lányom főz, megcsinál majd mindent — a lábaim már nagyon fájnak, s pihenhe­ tek végre. »No, Emma néni«, azt mondták nekem, »ilyen szomszédunk sem lesz töb­ bé, m int maga vol t . Í gy búcsúztak itt tő­ lem.” M á s o d ik ü r e g : „Cigánynak születni nem szabad. Nem is nősültem. Még hogy nö­ veljem ennek a keserves fajnak a számát! Én erre rádöbbentem már tizenöt éves koromban! És m it tesznek a cigányok? T i­ zenöt-tizenhat éves korukban nyakukba kötnek egy asszonyt, ez az érdemük! Sze­ rencsére, a telep máig a felére zsugoro­ dott. Annak idején itt rengetegen össze­ nyomultak, csak annyi hely volt, hogy egy ember el tudott menni a viskók között. Egymáshoz voltak ragasztva a putrik, sok­ szor, még ha be is csurgott a víz, a tetőt a szorosságtól meg sem lehetett javítani. Mert ha az ember fölmászott, akkor vagy beszakadt az egész, vagy másutt k itö rt egy ablak. Az anyám nyolcvankét éves volt, amikor meghalt, ennek húsz éve, ma száz­ két éves lenne, na, ő azt mondta, ami­ kor a házunk előtt összejöttek az embe­ rek, hogy »rossz már a ház, öreg a ház«, így bizony nagyon öreg ez a viskó, mert ő ebben született, s úgy tudja, a nagyap­ ja építette. Ám régebben itt zenészek laktak, az utóbbi időben viszont az or­ szág minden zsiványa, munkakerülője, aki otthon nem tudott boldogulni, idejött. I t ­ ten vertek kalyibákat, félig a szemétbe meg a földbe ásva, engedély nélkül. An­ nak idején a birtokos, a Szilárdy Ödön, aki Jankovicstól örökölte ezt a földet, el akarta tenni innen a cigányokat, mert ká­ rára voltak mindennek. Lehetett ez a m últ század hetvenes éveiben... M ikor város le tt a nagyközség, akkor is meg akarták szüntetni ezt a zsombékot. A polgármes­ teri hivatal, a mérnöki karral, az utcákat rendező szakértőkkel és a városatyákkal eldöntötte, hogy a cigányokat el kell külö­ níteni, áthelyezni őket máshová, minden­ esetre a várostól távolabb. Ebben min­ denki meg is egyezett, s a Dugdel-puszta mellett a mérnökség k i is mérte a terüle­ tet. De m ikor a cigányokat erről értesí­ tették, fitty e t sem hánytak rá, ordították, hogy »mit rendezkednek ezek a máséba!« Kártyáztak, lebzseltek tovább, vitatták a helyzetet, s amikor a zenészeket behívat­ ták a polgármesterhez, azzal érveltek, hogy ők éjjel a muzsikálásból nem tudnak olyan későn hazajutni. Nézzék, nekem semmi olyan kívánságom nincs, ami embernek szokott lenni. Nem voltam én soha senki, csak egy koloncoló, koldus, tróger, akinek annyi ju tott, hogy egyik napról a másikra volt egy kis ennivalója, meg gúnya a tes­ tén, fedél a feje fölött. Én mondom, hogy egy nap, nyáridőben, ha más nincs, van egy fél kiló kenyerem, négy paprikám, ugyanennyi paradicsom, hagyma, uborka, egy kis gyümölcs, s a nap k i van elégítve. Gyerekkorom óta a világnak hátat fordí­ tottam, mégis — hiába szűk a putrim, hiába különültem el mindenkitől, tág tér az enyém. Arrafelé, ahol a házak voltak, hát olyan füvek nőnek, hogy egy méter­ nél is magasabbak. Nem látni csak vadon nőtt füvet. A cigányság sajnos víg kedé­ lyű, léha életet élő, a jövőre nem gondoló népség volt mindig, a komédia, a tánc, az ének, az ivás az életelemük, részegen ha­ zajönni, verekedni, törni a családot, más­ nap aztán egymás szájából enni — ezek a cigányok. Csoda hát, hogy kiközösítette őket minden társadalom? Különleges öröm nekem az, hogy elpusztulni látom ezt a telepet...” K ö z é p k o r ú a s s z o n y : „Szép volt az élet itt. Összejött a nagy tömeg, és akkor éne­ keltek, zenéltek, búcsúkor még a cimbal­ mot is kihozták. Ha szél fú jt, ha eső esett, énekeltünk,táncoltunk. Összetartó embe­ rek laktak errefelé. Most már nem annyi­ ra. Kihaltak, elköltöztek a régi zenészek, elmentek örökre, s nem lesz már soha többé az, ami volt. K ár érte. Az emberek ma a gyárakban dolgoznak, más a munka, mások a cigányok, más a világ. Az it t la­ kók közömbösebbek lettek, széthúzóbbak. Senki sem tud a másik gondjáról-bajáról. És nincs öröm sem. Elköltözik mindenki. M i is megyünk. Másfél szobás házunk lesz, konyhás, fürdőszobás, közel az isko­ lához.” A z e g y ik u n o k a ( a k i a z ö r e g e k h á z á t „M i fenn lakunk a Kavicsosban. Álmomban se jö jjö n elő ez a ház. Nem bírnék itt é ln i.. . ” b o n tja ): I I. HELYSZÍN A kosság P é c s k ö -d o m b o n é le tk o r s z e r in ti la k ó 3 7 0 f ő n y i la ­ m e g o s z lá s a is é r­ d e k e s . A 0 — 14 é v e s k o r ú a k s z á m a 1 3 4 f ő , t e lje s e n e g y e d ü l é l 18 id ő s k ö z ü l 15 a v á r o s i ta n á c s c iá lis s e g é ly b ő l t a r t j a e m b e r, b iz t o s í t o t t a fe n n m a g á t. a k ik szo­ A 218 m u n k a k é p e s — d o lg o z ó k o rú csupán s z e re s e n k e n y e r e t . sem 137-e n A m in d a k tív k e re s n e k re n d ­ v á ro s nagyüzem ei és v á l l a l a t a i 1 3 2 8 c i g á n y t f o g l a l k o z t a t n a k , f e le v i d é k r ő l j á r b e d o lg o z n i. A f o g l a l k o z ­ ta to tta k h a r m in c s z á z a lék a jó l d o lg o z ik , n e g y v e n - n e g y v e n ö t s z á z a lé k k a l s o k a p r o b ­ lé m a . A z á lla n d ó h á ro m n e g y e d e lö s ü v e g g y á r b a n d o lg o z n a k — m u n k a h e l y v á lt o z t a t ó k c ig á n y . A s a lg ó ta r já n i ö b ­ m a jd n e m tö b b s é g ü k m u n k á t v é g e z ; le h o r d ó , h á ro m s z á z a n nehéz fiz ik a i b e h o rd ó . L e g in ­ k á b b a h u tá k n á l t a lá lju k ő k e t, f ö n n a k e ­ m ence e lő tti p o ro n d o n , á lln a k a re k k e n ő vázává fú jjá k az egym ás hőségben, és m e lle t t p o h á rrá , ü v e g e t. E ls ő v e z e t ő : „Sok az analfabéta, a nyolc osztályt el nem végzett. Szakmun­ kásként alig-alig dolgozik valaki. Renge­ teg az igazolatlan távolmaradás. De van nálunk olyan cigány is, aki városi ta­ nácstag, brigádvezető, alapszervezeti párttitkár. És meg tudom magának mutatni azt a kislányt, aki magyarosította a nevét, albérletbe költözött, és a köszönését sem fogadta a rokonainak.” M á s o d ik v e z e t ő : „A háromnapos h i­ ányzást m i úgy h ívju k: cigánybetegség. De egyre többen dolgozzák le rendesen a munkaidőt, főként azok, akik emberibb lakáskörülmények közé kerültek. Sajnos, hogy elkülönülnek még azok i s . . . Ebéd­ időben m i leülünk ide a kisasztalhoz, hív­ ju k őket, csak nem jönnek, ott kucorog­ nak a kemence mellett, és szeletelik a szalonnát.” E ls ő m u n k á s : „Igen. én vagyok a párttitkár. Munkásőr is. Ne haragudj on. hogy halkan beszélek, de az elmúlt héten vették k i a mandulámat... Bejöttem. Kell a pénz. Több m int huszonkét éve dolgo­ zom az üveggyárban, négyezer forintot keresek, öröklakást veszünk, takarékosko­ dunk. És kell a pénz a két gyerekre i s . . . ” M á s o d ik m u n k á s : „Én vettem el azok­ nak a lányát, akik ma bontják a házukat. A fiam is segít nekik, majd én is odame­ gyek. Hozzánk költöznek az öregek... Nézze, az üveggyári munka nem gyerek­ játék, kiveszi az erőt. Ezért akad olyan, aki nyáron elmegy, télen visszajön, mert akkor legalább jó a meleg itt. Ha fölme­ gyünk az üzemorvoshoz? K iír három nap­ ra! M it vitázzon? A cigány mondja a ma­ gáét, »elrontottam a gyomromat, doktor úr, hasogat a fejem, jaj, segítsen doktor úr«, az orvos k iírja ; elhallgat, tisztelettudóan köszön, és megy a dolgára... De akinek kell a pénz, annak nem fáj semmije! A k i bútort akar venni, annak nincs elrontva a gyomra! Az ráhajt a munkára, hogy v i­ gye valam ire!” H a r m a d ik m u n k á s : „Nem szeretnek túlzottan minket. De szükségük van ránk. Persze, jobb azért a helyzet, m int régen volt, azt a hangot már senki sem engedhe­ ti meg magának velünk szemben, amit ak­ kor megengedhetett. Nem ülünk az aszta­ lukhoz? Ők szalámit esznek, m i szalon­ nát... Nekünk kétszeresen kell spórol­ nunk, hogy valamire vigyük, mert ők már 9 �régebben kézhez kaptak mindent. Van, aki bejön velünk egy pohár borra vagy sörre a kocsmába, lehajtja, aztán fizet egyet ő is, s megy a dolgára. Hozzánk, a lakásunkba még senki el nem jö tt a b ri­ gádból. Pedig tudom, hogy látogatják egy­ mást rendszeresen, mesélik az együtt töl­ tött névnapokat. Ha buszkirándulásra me­ gyünk, s hozzuk a feleségünket, már ott a fal közöttünk. Külön ülünk, csoportba verődve bóklászunk utánuk.” III. HELYSZÍN A P é c s k ő - d o m b r ó l k ik ö lt ö z n e k , és o t t ­ h o n t a l a p í t a n a k a r é g i m u n k á s k o ló n iá k o n . A h o l é p í t k e z n e k , o t t a le g g y o r s a b b ille s z k e d é s . A h o l kész la k á s o k b a a be­ k ö lt ö z ­ n e k , m i n t Z a g y v a p á lf a lv á n , a H ő s ö k ú t j á n , o t t ö v é k a z u t c a . N e m s z a b a d z á r t te le p e t l é t r e h o z n i, d e e l k e r ü lh e t e t l e n , n y o lc c s a lá d ne k ö lt ö z z é k S a lg ó t a r já n k a r é já b a n , m ég é ln e k tö b b e n m á s s a l, t a l á n s á r p u tr ib a n . hogy egym ás h a t- m e llé . Z a g y v a p á lf a lv á n szom szédságban egy­ u g y a n a z z a l, a k i v e l r é g e n Az u tc a e g y ik fe lé n a fe d e t­ le n s z e n n y v í z le f o ly ó , a k ö r z e t o r v o s i r e n ­ d e lő je e l ő t t p o r , p is z o k . A h a jd a n i m u n ­ k á s k o ló n ia f a k u l t p i r o s h á z a in a k h á ta m ö ­ g ö t t a h e g y o ld a l, d ú s e r d ő , a n n a k t ö v é b e n b a ra k k s o r-á rn y é k s z é k e k . A z ö re g n y u g d í­ ja s o k r a g a d t a k a m a g y a r o k k ö z ü l jo b b á r a i t t , a k ik n e k n e m v o lt p é n z ü k a fe lje b b Egy interjú folytatódik A m it Hibó Tamás, Szujó Zoltán gra­ fikusművész és Földi Péter festőművész a folyóirat 1976. 2. számában elmondott saját alkotó tevékenységéről, mindaz Nógrád me­ gye képzőművészeti életére is tartozik. Sőt igényli gondjaik szélesebb körű megvitatá­ sát. A fiatal képzőművészek (hogy ne pá­ lyakezdőt mondjunk) nyilatkozatát három, pályája derekán álló művésszel olvastattam el. és kértem k i véleményüket. A Választás azért esett Iványi Ödön festőművészre, Czinke Ferenc grafikusművészre (Munkácsydíjas és Érdemes művész) és Lóránt János festőművészre (Munkácsy-díjas), mert hosz­ szabb-rövidebb ideig hivatalos funkciót is betöltötték, illetve betöltenek a Képzőművé­ szeti Szövetség észak-magyarországi területi szervezetében; kellő ismerettel és tapaszta­ lattal rendelkeznek az alkotó munka társa­ dalmi feltételeit illetően; biztosabban mond­ hatnak véleményt pályájuk elején álló mű­ vésztársaik gondjairól, terveiről. IV Á N Y I ÖDÖN A síküveggyárból jönnek hozzá vendé­ gek, nem tud fogadni, mondja a telefonba, amikor először keresem. Másnap egy párt­ taggyűlés és egy másik szocialista brigád látogatása között lesz alkalmunk a beszélge­ tésre: állapodunk meg. Hamarább érke­ zem, m int ahogy megbeszéltük, nincs még otthon. Míg megérkezik, a felesége tart szó­ val. A jó beosztású, kellemesen berendezett lakásban mi sem könnyebb, m int beszélget­ ni és várakozni. 10 le v ő m o d e r n la k á s o k á t v é t e lé r e . A X I. k ö rz e t p á r t b iz a lm ija i p a n a s z k o d n a k . E ls ő n y u g d í j a s : „Én 1950-től tíz éven át TIT-előadóként vettem részt az analfa­ bétizmus felszámolásában. Háromhóna­ pos tanfolyamokat tartottunk, megértet­ tem, hogy fontos probléma a cigányok felemelkedése. De most egy nyugodt te­ lepre ráeresztették a vészt, ötven család jö tt, a vendéglőből bicskadobáló lett, fé­ lünk kimenni az utcára.” M á s o d ik n y u g d í j a s : „Megzavarták a m i öreg éveinket. Hiába dolgoztam annyi éven át a rendszerért, élnem sem érde­ mes, az idegeim felőrlődtek, vénségemre ezt kellett megélnem! Szólni nekik? Hát leütnek! M it kapnak érte, három hóna­ pot? K i kellene őket vin n i egy elhagyott tanyára, ott kutyálkodhatnának... Ez nem Zöldfa, ez nem Hársfa, ez nem Hősök út­ ja, hanem Pécskő utca!” „Szinte nem is igaz, min­ den más, m int fenn Pécskőn. Kis kunyhó­ ban éltünk, most a lakás tágas, vehetek bele bútort. Nekem csak két dolog van a világon, a család, meg a munka. Mondom magának, szégyellem olykor a fajtámat, hogy egyesek még itt sem akarnak a régi m ivoltukból kimozdulni. Legszívesebben elköltöznék vissza Tarjánba, persze ilyen E ls ő c i g á n y : Amikor megjön, már az előszobából el­ nézést kér, pedig a helyemről nem is lát­ hatom. A szemüvege nincs kéznél, így fel­ olvasom a fiatalokkal készített interjút: hümmög, nevet, ciccent, egyetért. Amikor felteszem az első kérdést, elkomolyodik, já­ tékos humora ugyan nem hagyja el, de időnként hosszan elgondolkodik, mielőtt vá­ laszolna. — Egy baja van a Madách-ösztön­ díjnak: hogy nem ösztöndíj, hanem zseb­ pénz. Megmagyarázom... Szerintem egy ösztöndíj akkor jó, ha minden más olyan tevékenységtől függetleníti a jutalmazot­ tat, amely akadályozta az alkotó tevé­ kenységben. Biztosítja számára a megél­ hetést, hosszabb ideig, mondjuk egy évig mentesíti az egzisztenciális kötött­ ségektől. De hétezer fo rin t...? És két hónapig...? Ez zsebpénz. Mert ettől a díjazottnak még nem lesz lényegesen több ideje. Tehát éppen, ami a szándé­ ka — az alkotás —, az nem valósul meg. De ha, mondjuk, Szujó Zoltán és Földi Péter egy évig megkapná a fizetését, és nem kellene bejárni a munkahelyére, ha­ nem közben szabadon alkothatna — ez ösztöndíj lenne. Tudom magamról, m it jelent reggel­ től dolgozni, aztán délután vagy este fes­ teni. Az már csak pacsmagolás. Idő kell a belelendülésre, s akkor még nem is biztos, hogy elmélyedtünk a munkában: az elmélyült művészi alkotó munkához hosszabb, egybefüggő és zavartalan sza­ bad idő kell. Ez az idő pedig nem dél­ utánokban és néhány napban mérendő. Sokszor még néhány hónapban sem. Egy szép lakásba. . . Én nem szólok, még meg­ vernének ! Ha szólok, az kétértelmű, ha nem szólok, békesség. Nevelni kellene őket. Csak hát, kinek van erre ereje, ide­ je?” M á s o d ik c ig á n y (a kocsm a e lő tt) : „Nem csinálunk mi semmit, ha nem vaca­ kolnak. Ha meg vacakolnak, úgy kell ne­ k ik ! Hallgatni nem fogjuk a megjegy­ zéseiket, nézni, ahogyan összesúgnak, hogy m i tetvesek vagyunk, meg m it tudom én . . . Elhordjuk az erdőt? Övék az er­ dő? Énekelünk az utcán? Az övék az ut­ ca? A gyerekek verekednek? Én is vere­ kedtem apró koromban. Most is, ha fel­ idegesítenek. Beszéljenek velünk ember­ módra, akkor választ is kapnak ember­ módra!” A ugyan búcsú nem a k a l a p já t , n e m e lk ö s z ö n . A zi fe lh ő tle n . Az m unka c s a k t ő l ü n k , p u t r i j á t ó l is t a n á c s o n a z t m o n d j á k , a z ig a ­ akkor k e z d ő d ik , c ig á n y d o m b . M e r t é le tfo r m a az csak s z é t h u llá s á t , m é g v á r n i k e l l. A az ha a az e re d m é n y e k re t ü r e lm e , s e g íts é g e s z o k á s o k á t v é t e lé b e n , d e t o v á b b a z e lk ü lö n ü lé s e ltű n ik e lin d í tja fo ly a m a to n s o k a t g y o r ­ s íth a t a k ö rn y e z e t ja ö re g e k r á n k m o s o ly o g n a k , a z e m b e r e m e li a la s s í t h a t ­ és a m e g k ü lö n b ö z t e t é s . Tamás Ervin év már jelent valamit — a pályakezdők­ nek különösen. — M i a véleményed az „utánpótlás­ ró l” . Van-e elegendő számú fiatal, aki felfrissíti és folytatja megyénk jó kezde­ ményezéseit? — Szerintem nincs. A három Ma­ dách-ösztöndíjasból is csak egy van a helyén, egyedül őt ille ti meg a „hivatásos művész” cím. Tagja az Alapnak, a terü­ leti szervezetnek — Hibó Tamásról van szó —, róla elmondhatjuk, hogy rajta van a sínen. (Más kérdés, hogy milyenek a körülményei.) Megértem Hibó Tamás tiltakozását az ellen, hogy más úgynevezett pályakez­ dőkkel rokonítják. Rangtalannal a rangos nem szívesen állít k i . A rang it t azt je­ lenti, hogy Hibó már megdolgozott a hi­ vatalos elismerésért, az alaptagságért, amit a másik csak szeretne elérni. Ebből is látszik, hogy az ösztöndíj odaítélésé­ nek mechanizmusát lehetne finom ítani: kérjék kí a területi szervezet megyei cso­ portjának véleményét is. Jogos az a felvetés is, hogy a to­ vábbiakban lesz-e olyan fiatal képzőmű­ vész, akinek ösztöndíjat lehet adni. Sze­ rintem pillanatnyilag nincs a megyében, aki megérdemelné. Nincs olyan pályakez­ dő, aki mögött értékelhető művészi pro­ duktum lenne. Lett volna. . . például a fiatal Molnár Béla. De elment. Pécs mel­ le, mert it t nem látta az előrelépés lehe­ tőségét. Ott igen. A területi szervezettel való együttműködés azért is hasznos szoros lenne, �mert az ösztöndíj odaítélésénél nem állna le a fiatalok sínre tételének ügye: azonnal szorgalmazni lehetne, hogy mű­ veik kerüljenek a területi szervezet elé, majd támogató javaslattal az Alaphoz. Mégis tegyük fel, hogy minden fázist sikerrel végigjárnak, és hivatalosan is művésznek minősülnek — de mi van to­ vább? Szujó marad tovább a padlásszo­ bában, Hibónak képtelenek műterem cél­ jára kiutalni egy kihasználatlan pincehe­ lyiséget... m int ahogy a másfél évtized­ del ezelőtt felépített, rosszul konstruált, elszabott műteremlakások átadása óta nem történt semmi?! — Van olyan vélemény, hogy sok a művész és kicsi a megye — tehát szá­ mukat sem kell szaporítani. — Biztos, hogy egy megye képtelen eltartani ennyi művészt, s ebben a hely­ zetben nem a számszerűség, hanem a minőség felőli közelítés a fontos. Köve­ telmény, hogy országos nívót érjenek el az it t élők, hiszen ott igazolódik a tehet­ ség. Én azt hiszem, a józanul gondolkodó művészek nem is igénylik, hogy a me­ gye tartsa el őket, bár a maga módján a megye amúgy is támogatja a művésze­ ket: tanári állásokkal, szocialista szerző­ désekkel stb. A megye és a két város ott állhatna a sarkára, hogy a muráiis megbízásokból többet kapjanak a helyi művészek, hiszen a megbízó, beruházó mindig válogathat. — Ezek szerint szükségesnek tartod az utánpótlás nevelését és a művészek további betelepítését? — M it mondjak? 18 éve vezetek képzőművészeti szakkört, kike rü lt a ke­ zem alól két Képzőművészeti Főiskolát végzett: Fábián Gyöngyvér Pesten ma­ radt, Hibó Tamás hazajött. Az Iparmű­ vészeti Főiskolán egy tanítványom vég­ zett ipari formatervezőként (Félegyházi Károly) — Pesten maradt. Az Iparmű­ vészeti Főiskolán most hat tanítványom van, zömében ők is Pesten maradnak... Tehetségben utánpótlás mindig volt és lesz is; az a kérdés, meg tudja-e tartani őket magának a megye. — Váltsunk témát: m i a véleményed az „alkotói közösség” kérdéséről? — Nem vagyok híve az „alkotói kö­ zösségnek” . Vagy jó barátságban vagyok valakivel, vagy nem. Előnye is van an­ nak, hogy a megyében élő művészek kö­ zött nem annyira szoros a kapcsolat, amennyire a kívülállók szeretnék. Egyé­ nibbek maradnak így az emberek, m in­ denkinek megőrződik az egyéni felfogá­ sa, nem csinálnak „iskolát” . Különben sem értem egészen, hogyan értik az „a l­ kotói közösséget” . Egyet tudok: én m in­ denkit szívesen látok, többekkel meg szoktam beszélni a dolgokat. De aztán mindenki dolgozzon, s a maga felfogása szerint. Az alkotói közösség spontán fo r­ málódik, a barátságon múlik. — Szerinted a fiatalok nyilatkozatá­ ból kirajzolódó közérzetnek van köze a megye képzőművészeti életének egészé­ hez? — Nekem jó a közérzetem. Tudniil­ lik van annyi saját megoldásra váró problémám, ami nem engedi, hogy egye­ dül érezzem magam. Más kérdés, hogy időnként jó l jönne, ha kibeszélgethetném magam — amihez nem feltétlenül mű­ vész szükséges: az értelmes laikus az igazán jó beszélgető partner. — Ezt volt alkalmam tapasztalni több, közösen tartott közönség-művész találkozó alkalmával is. Éppen ezért kér­ dezem — m árm int a közönség m iatt — : az utóbbi években csökkenni vagy in ­ kább stagnálni látszik például a tava­ szi tárlat színvonala. Szerinted össze­ függ-e ez is a képzőművészeti élet álta­ lad is érintett ellentmondásaival? CZINKE FERENC Még tart az óra, amikor megérkezem a Bolyai Gimnáziumba, ahol Czinke Ferenc ta­ nít. A vitrinekbe rendezett néprajzi kollek­ ciót szemlélem, am it Czinke Ferenc ösztön­ zésére gyűjtöttek össze a tanulók — az el­ ső darabokat talán még a mi évfolyamunk, úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt. A következő órán már én is bent ülök, s élvezettel hall­ gatom a húszperces feladatmegjelölést, amelynek felébe metszett bürök a tárgya. A rövid előadás a biológiát és a látszatlant, az organikus lét és a szellemi szféra mítoszát öleli fel — m int diákkoromban. Míg a ta­ nulók dolgoznak, mi félrehúzódva, halkan beszélgetünk. — A tavaszi tárlat az Észak-ma­ gyarországi Területi Szervezetre épülne, — Az első, ami szembetűnt, a Ma­ s ebből adódik az első gond. Miskolc dách-ösztöndíj adományozásának meg­ amolyan fióktárlatnak tekinti, az ott élő ítélése. Az a fajta aggodalom, miszerint művészek nem vonulnak fel megfelelő lesz-e minden évben, aki megérdemli? Ez anyaggal. Ez pedig döntő módon megha­ úgy vetődött fel, mintha máris hibáztak tározza a tárlat színvonalát. Lehetséges, volna az adományozásnál. Bár minden hogy a kiállítóterem hiánya is közre­ évben akadt olyan, akinek méltányosan játszik ebben. Egy ismerős kolléga — pe­ oda lehetett ítélni. Szerintem, akik az dig díjat is kapott it t — azt mondta: ösztöndíjjal gazdálkodnak, tudták és nem küld többet ide semmit, mert most tudják, kinek adják. S úgy gondolom, harmadik alkalommal kerül a folyosó­ hogy amikor nem akad majd arra érde­ ra a képe. A másik gond: alkotásokat két mes személy, nem osztják k i az ösztön­ okból küldenek a művészek a kiállítások­ díjat. ra: 1. rangot jelent ott részt venni (Tar­ A m i ennél is jobban megütötte a ján nem tud ilyen rangot biztosítani): 2. fülemet, hogy mindenki mennyire „tisz­ abban reménykednek, hogy vagy díjat tában van” az itte n i művészeti közélet kapnak, vagy megvásárolják az alkotá­ minőségével. Holott merőben üres elkép­ sukat (tehát az anyagi érdek miatt). A r­ zelés, ha egyesek úgy képzelik el a mű­ ról sem vagyok meggyőződve, hogy a vészeti közéletet, hogy havonta gyűljünk legjobb munkáikat kü ld ik be egyesek a össze, m in t a régi ipartestületben. Ter­ tavaszi tárlatra, akár a megyéből is ... mészetes, a rendszeres összejövetelek is Vagy. O tt van a zománcbiennálé. hasznosak lennének, de a napi elfoglalt­ Egyre inkább összeszűkül. Ok? A díjak­ ság és az alkotó munka ezt nem teszi le­ kal nem úgy bánnak, ahogy k e ll... hetővé: lényegesen felgyorsultabb az Konstruktívan, pártatlanul kell szer­ élettempónk, semmint, hogy lehetséges vezni a kiállításokat. A meghívólevél m i­ lenne a gyakori találkozás. Egyébként is: nőségétől a személyes kapcsolatokon át a a közösség művekre épül. Ahogy a költő legkülönbözőbb, lényegtelennek tűnő ap­ mondja: nem a pacsirta fontos, hanem a róságokig, sok mindenen m úlik egy k i­ dal. A kiállítási gyakorlatban — mely­ állítás sikere. A besztercebányai grafikai ben egyéni és kollektív kiállítások is biennáléhoz egy évvel előtte függetlení­ vannak — szembesülnek a művek és mű­ tenek egy embert. Ha valaminek színvo­ vek, alkotók és alkotók. nalat akarunk adni, nem lehet balkézről — A fiatalok éppen ezt keveslik. Sze­ csinálni... Van még egy gond: a rangso­ retnék, ha nem pusztán a kiállítások rolás. A szakmai rangsorolás híve va­ nyújtanának alkalm i találkozási lehető­ gyok, nem valami — külsődleges szem­ ségeket. pontok szerinti — hivatalos rangsorolásé. — Az igaz, hogy minden induló fia ­ Más megyében ilyen nincsen. I t t elásnak tal meghitt közösségre vágyik, ahol vá­ embereket évekre, aztán megint alányúl­ laszt kaphat kérdéseire, vagy egyszerűen nak. Ez káros. A tehetség kifutása csak megfogalmazhatja, kimondhatja bel­ ugyanis nem néhány napra szól: a mai változó világban a művészi változások és ső kételyeit. Erre ma nincs meg a lehe­ tőség. A járható út, amin én is végig­ válságok is gyakoriak, a váltások ered­ ményei nem máról holnapra érnek be. a mentem fiatal koromban: a becsült mes­ terhez el kell vinni a munkákat, hadd hullámvölgyből kilábalni nem egyik p il­ ítélje meg. S kérjenek tőle tanácsot. Ez lanatról a másikra sikerül. elől senki sem zárkózik el. Közben megérkeztek a szocialista brigád tagjai, elhelyezkedtek, figyelik a beszélgeté­ sünket. Maradnék még, szívesen részt ven­ nék ezen a közönség-művész találkozón is, m int azon az emlékezetes Somlyó-bánya­ telepin. De itt nincs szükség rám, a házigazda tudja a kötelességét — A területi szervezetnek nem len­ ne ebben feladata? — A területi szervezet a Képzőmű­ vészeti Szövetség része, s a szövetség nem műhely. Minden művész bizonyos értelemben „maszek” : őket kell tömörí­ teni a területi szervezet révén. A terüle­ ti szervezet orientáljon, organizáljon egyegy kiállításra, hívja fel a figyelmet ak­ 11 �tuális gondokra és lehetőségekre, képvi­ selje a művészek érdekeit. Szervezet te­ hát, és nem műhely — és főleg: nem festheti meg senki helyett a képet. Ha pedig valakinek nincs művészba­ rátja, az egyéni kérdés. A barátot maga választja meg az ember, s a szakmán kí­ vü li is lehet kitűnő barát. Különben: ha nem lenne művészeti közélet, akkor nem lenne Hibó Tamásinak a ZIM-ben fixfize ­ téses állása — ami biztosabb egzisztenci­ át és jobb lehetőségeket n yú jt az alko­ tásra. m int az úgynevezett „szabadúszó” életmód — : ugyanígy Földi Péternek és Szujó Zoltánnak nem lenne folyamatban az alaptaggá való felvétele. — Ez igaz. de mintha a rossz közér­ zet oka nem egyedül a pályakezdéssel függne össze. A fiatalok is a megye kép­ zőművészeti életének egészére vonatkoz­ tatták fenntartásaikat. — Az ember maga csinálja a saját közérzetét. A közérzet alakítható, a lépte­ inket kell ennek megfelelően igazíta­ nunk. Ebben a kérdésben pedig első a munka: a közérzet meghatározója a vég­ zett munkából támadó elégedettség, vagy elégedetlenség. Persze van egy olyan típusa is a közérzetteremtőnek, aki eleve negatívnak állítja be magát, spekulatív módon kiöt­ li rossz közérzetét, hogy aztán mindenki őt legyen kénytelen istápolni. — Van azért egy nem elhanyagolha­ tó szempont: a körülmények kérdése. Ez már nem kizárólag a szubjektív szándé­ kon múlik. — Divattá vált (nem is olyan régen, és nem csak nálunk) szidni a hivatalt, a vezetést. Ahhoz, hogy törődjenek va­ lakivel, olyan szintű munkát kell produ­ kálni, ami eleve méltán kihívia a törő­ dést, az anyagi gondoskodást. Nem aka­ rom ezzel a vezetést védeni. Továbbá: én például az interjúból tudom meg, milyenek Szujó Zoltán kö­ rülményei, s ezen jó lenne mielőbb ja­ vítani: nem túlzás, ha azt mondom, hogy képeinek negatív világa éppen a körül­ 12 ményeiből fakad. (Persze ne kizárólag azért javítsunk valakinek a körülménye­ in, hogy hangulatosabb alkotásai legye­ nek. hanem az emberért, a művészért magáért.) Tehát van igazság is a nyilat­ kozatokban. De ezeket meg kell szűr­ nünk... Egy műtermes lakás ma anyagi­ akban többet jelent, m int egy Kossuthdíj. És ha én k i tudtam és tudom várni a tervek megvalósulását (pedig már nem éppen a pályám elején állok), akkor ez a fiatalokról is feltételezhető lehetne. (T u dniillik: én is egy egyszobás lakásban lakom, még ha az műtermes is.) A fiata­ loknak két szempontot érdemes alapo­ sabban megfontolniuk: először is a köz­ eletiséget. A ku ltúrpolitika joggal várja el minden művésztől a közélethez kapcsoló­ dó tevékenységet is. Szujó Zoltán k iá llí­ tása az endrődi tanyasi kollégiumban, és más kiállításai, Földi Péter ankétokon való részvétele, előadásai a rajztanításról pedagógus kollégáinak — már a fiatalok ilyen irányú törekvéseit is jelzik. Továb­ bá: egy interjú ne panaszfal legyen, ha­ nem önvizsgálódás. De természetesen ne legyen langyos, vagy esetleg sértésig me­ nő... — Azt hiszem, minden lényeges kér­ dést érintettünk. — Nem. Szeretnék még valamit mondani: az autodidaktizmusról van szó. Az interjúd cáfolni igyekezett, mégis in­ kább megerősítette az autodidaktizmus­ sal kapcsolatos téves nézeteket. Ugyanis amikor valaki magát ma autodidaktának nevezi, az csaknem hencegés. (Nem ezt teszi egyébként sem Szujó, sem Földi.) Először is: egy rajztanár nem autodidak­ ta. Másodszor: aki egy dekorációs iskolát kiválóan elvégzett, szintén nem autodi­ dakta, ne is nevezze magát autodidaktá­ nak. És más se nevezze annak azt, aki megkapott minden szakmai alapot. H i­ szen például Földi Péter p rim itív népmű­ vész lenne, vagy csak hosszú vajúdás után ju to tt volna el ide — az ecsetnek és a színeknek ilyen fokú kezeléséig —, ha valóban autodidakta lenne. Már kicsengettek, vége a tanításnak. A folyosó és az aula tele a tantermekből kitó­ duló gyerekekkel. LÓRÁNT JÁNOS A műterem padlóján szanaszét vázlatok, a falnak támasztva gondosan kifeszített, le­ alapozott vásznak. Emitt jugoszláviai kiállí­ tásának anyaga. Alig teszi le a vitatott interjú szöve­ gét, máris kijelenti: „több elvi problémáról írtam volna a helyedben.” — M i a véleményed — kérdezem vissza — a kimondva vagy kimondatla­ nul is megfogalmazódó „légkörről” ? M in t a területi szervezet jelenlegi titk á ­ rá t is kérdezlek. — Légkör? Csak hasonlítással lehet megállapítani. Hogy van-e például más — úgynevezett: „légkör” — Miskolcon; Debrecenben, Pécsett vagy Szentend­ rén? A város és a megye egyetlen mű­ vészt sem tudna eltartani, ha egy em­ berre fordítaná a rendelkezésére álló tel­ jes összeget: összesen évi 60—70 ezer fo rin tró l van szó mindössze. Nagyjából ez a helyzet más megyékben is, s ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. Példá­ ul Balassagyarmatra úgy jö tt volna „le ” egy szobrász, ha évi 60 ezer fo rin t jöve­ delmet biztosítanak neki a vásárlások és egyebek révén. Nagyon sokan nem látják reáli­ san a helyzetet. Azt várják, hogy jelentő­ sebb anyagiakkal támogassa őket a me­ gye. A realitások ismeretében ez lehetet­ len. A megye így senkit sem ta rt el je­ lenleg. De nem is ez a dolga. — Miben látod a megoldást? — A megyének valóban nem az a dolga, hogy eltartsa a művészeket. V i­ szont a jelenleginél nagyobb gondoskodás érzetét is lehetne kelteni. Az olyan alko­ tókörülmények jobbátétele, m int a Szu­ jóé és Hibóé, a minimumhoz tartozik. Az lenne a jó, ha a területi szervezet bármelyik tagja elmegy az illetékes mű­ velődésügyi osztályra, ott rögtön szót ér­ tene bármilyen problémával kapcsolat­ ban, és nem kellene kerülő utakon — mondjuk a pártbizottságon keresztül — elintézni az ügyét. Ne venné egyik hiva­ tal sem terhesnek, hogy it t művészek élnek. Sőt, olykor büszkék is lehetnének, ha a megye művészei másutt jó l szere­ pelnek. Mert például az a tapasztalatom, hogy a hivatalok a vendégművészekkel nyájasabbak, több mindent elintéznek nekik, ezért azok ide máskor is szívesen visszatérnek. Ez jó, de az egyenlőség se rossz. Persze, hiba lenne megfeledkezni az eredményekről. Olyan nagyszerű lépések­ re gondolok, m int a szocialista szerződések megkötése az üzemekkel, amit a salgótarjá­ ni pártbizottság kezdeményezett; vagy olyan aprónak tűnő, de a művész mun­ káját pozitívan befolyásoló tényekről, hogy a városi tanács segített a művé­ �szek gyerekeinek óvodai elhelyezésében. A művelődésügyi osztályokkal együtt már azt is elértük, hogy a kisebb munkák (oklevelek, rézkarcok, plakettek, nyom­ tatványok) tervezésében a megyében élő művészekre támaszkodnak. A nagyobb megbízásokat viszont változatlanul a me­ gyén kívüliek kapják. — Miért? — A Képzőművészeti Lektorátus ugyanis nem bízik a megyében élő mű­ vészek kvalitásában. Ezt kifejezetten meg is m ondták... — A kvalitás kérdése összefügg-e a megyében rendelkezésre álló anyagi ja­ vak „elosztásával” ? — A megyében valóban különböző kvalitású művészek élnek. A megye és a város kialakult mérce szerint vásárol. Szerepet kap ebben a kvalitás, a társa­ dalmi-közéleti munka, s van tartalm i-te­ m atikai igény is. Ez szerintem helyes. De ebből persze az is következik, hogy nem mindenkitől vesznek minden évben, és nem egyformán díjazzák valamennyi itt élő művészt. Aminek viszont következ­ ménye, hogy ha az egyik azt lá tja : a másiknak több van, máris azt kiá ltja : „rossz a légkör” . Holott jó, ha a művé­ szek évi jövedelmének 10 százalékát adja a megyei és városi támogatás. A helyi alkotók túlnyomó többségének megfelelő állása van; aki tagja az Alap­ nak, rendszeresen küldhet a heti zsürire (ez 52 alkalom, amiből ha 20 alkalommal vásárolnak is tőle, jó l megél az illető); rengeteg pályázat, kiállítás van, amelyek­ ről rendszeresen tájékoztatjuk a tagsá­ got. Ez mind-mind anyagi és munkalehe­ tőség. — Élnek is ezekkel a lehetőségekkel a művészek? Az utóbbi évek tavaszi tár­ latai és a legutóbbi tanácsi pályázat nem ezt látszanak bizonyítani. — A tárlatok és pályázatok kérdése két dolog. Ha egy pályázatra beküldök a „dolgaimból” , rendszerint díjat akarok kapni, erkölcsi és anyagi sikerre számí­ tok. Ha ezért veszek részt, akkor úgy is csinálom meg a képet. Néha viszont úgy érzem, a területi és megyei pályázatokon mintha nem is akarnának egyesek díjat ka p n i... — Azt jelenti ez, hogy nincsenek „megcsinálva” a képek? — Nincsenek. Pedig egy ember felkészültségét abban is lehet lemérni, hogy például m it tud a kötött tematikán be­ lül produkálni. — Objektívek-e a díjazások? — Átka ez a kiállításoknak, különö­ sen a vidéki országos kiállításoknak. Ta­ lán a balatoni nyári tárlat és az egri akvarell biennálé a kivétel. Ahol nem lehet tudni a díjak alapján, hogy melyik megyében van a kiállítás. Országos gond ez. Gondoljuk meg, hogy Budapesten a fiatalok Stúdió-kiállításán kívül nincs tárlat, ahol díjat lehet ka pn i... — Látsz-e valamilyen megoldást a helyi kiállítási gyakorlatra vonatkozóan? — A csoportos kiállítások elhalóban vannak. Nem szükséges, hogy a teljes alkotó gárda lépjen egyszerre színre. Erősítené a megye képzőművészetét is, ha hasonló törekvésű 3-4 ember állítana ki együtt. Még azt is el tudom képzelni, hogy a megyében élő jó l „akvarellezők” állítsanak kí együtt. Persze: a lényeg a tartalm i rokonság és nem a m űfaji. Azt hiszem, ez sok elvi kérdést is tisztázna... A legutóbbi tavaszi tárlat kapcsán erő­ södött meg bennem ennek a kiállítási koncepciónak a helyessége. Hogyan lehet ugyanis egy jubileum i tárlaton megfele­ lően szerepelni egy-két művel? Viszont, ha valaki többet állíthat ki, jobban meg lehet ismerni; nem beszélve arról, hogy nagyobb felelősséggel is készül, m ert tud­ ja, kikkel szerepel együtt, s a munkája nem vész el a seregnyi kiállító között. — Ezek szerint: aligha beszélhetünk a megyében alkotói kollektíváról? — Hol lehetne azt lemérni, hogy van-e it t kollektív munka? Például ami­ kor a Hazafias Népfront képaukciót ren­ dezett Vietnam érdekében, úgy tűn t: van kollektíva, mert mindenki hozta a munkáját. I t t volt aztán a tanácsi pályá­ zat: sokan távolmaradtak. Tehát nincs kollektíva? De it t volt a képzőművésze­ ti világhét. Viszonylag jó l sikerült. Te­ hát mégis van kollektíva? Banálisnak ható dolgot mondok. Baj az, hogy nincs egy hely, ahol a megye művészei összegyűlhetnének. Reméljük, a megépülő múzeumban ilyen hely is akad. Az emberi kapcsolatok olyanok, hogy az évi két megyei értekezletünkön nem le­ het megismerni senkit. Van a kit mogor­ vának, szótlannak látunk, de ha megis­ mernénk, esetleg kiderülne, hogy meleg­ szívű ember — elvi kérdések tisztázód­ hatnának a beszélgetések során. De festeni mindenki egyedül fest. A gyakoribb találkozás mégis fontos lenne. Mert véleményt tisztáz, és érdekközösséget alakít. Teljesen privát vélemény: olyan ro­ hanó korban élünk — bármilyen közhely is —, hogy alig érünk rá törődeni a má­ sikkal. És nem mindenki érez felelőssé­ get az embertársai iránt. Ez szimpátia és egyebek kérdése is. Persze, akinek mun­ kájánál fogva kötelessége a törődés, az nem mondhatja ugyanezt. A megye mű­ velődésében olyan súlya van a képzőmű­ vészetnek, hogy nagyobb törődést érde­ melne. — Hogyan látod az „utánpótlás” kérdését? — Az eddigi Madách-ösztöndíiasok- ban, és több kezdő rajztanárban (akiket talán most még ne említsünk név sze­ rint) én nagyobb lehetőséget látok, m int sok, pályán levő művészben. A Madáchösztöndíjasok most már rendszeresen év­ ről évre biztos pontjai a kollektív tár­ latoknak. Van tehát utánpótlás, méghoz­ zá megyei forrásból. A pályakezdők támogatásának jó formája a Madách-ösztöndíj. Abban v i­ szont Hibó Tamásnak teljesen igaza van, hogy nem kell minden évben kiosztani. De akik eddig kapták, mind megérde­ melték. A másik kérdésben is igaza van Hibó Tamásnak. A befejezést, magát a „beszámoló” kiállítást ünnepélyesebbé le­ hetne tenni: megfelelő nyilvánosságú k i­ állítást tehát, katalógussal, megnyitóval együtt, ahogy azt illik . Jó lenne aztán az is, ha a kijelöléskor a területi szer­ vezet véleményét is kikérnék: ha pártat­ lant akarnak, hívjanak Miskolcról vagy Egerből véleményezőt, neves alkotót. A rra is szükség lenne persze a m in­ dennapok során, hogy a kezdők kikér­ jék az idősebb kollégák véleményét, (ezt nem is annyira a magam nevében mon­ dom, hanem a többiekében), s ne egy ember véleményére legyen kíváncsi az induló fiatal ember, hiszen mindenkinek van átadható tapasztalata és véleménye. A fiatalok nyilatkozata azt a már korábbi véleményemet is megerősítette, hogy it t rövid időn belül tisztázódni kell alapkérdéseknek: 1. K i m iért fest? 2. Kí m it ér a szakmában? Nincs ugyanis k i­ alakult szilárd értékrendszer sem hivata­ los részről, sem egymás munkáját illető­ en. Miután elköszönök, és becsukódik mö­ göttem az ajtó, egyedül maradok a lépcső­ házban, arra gondolok, benne hagyjam-e majd az interjúban a megegyező nem ke­ vés nyilatkozatrészletet, és az előző nyilat­ kozathoz képest új véleményeket szerepel­ tessem? Semmi nem indokolja, hogy az utóbbi mellett döntsek. Hiszen ez nem an­ két volt, ahol mindenki figyelembe vehette volna az előtte szóló véleményét. Elindulok tehát. Pál József Pál Józsefnek la p u n k 2. számában in d íto tt beszél­ getéssorozata m in d in k á b b képzőművészeti, m űvé­ szeti é le tü nk egészét átfogóan é rin tő kérdéseket ve te tt fel, s ennek fo ly tá n szerkesztőségünk (nem kis m értékben néhány e lfo g u lt vagy egymással ütköző m egállapítás m ia tt is) feladatának é rzi a tisztázó összegzést a P alócföld következő számá­ ban. 13 �Látogatóban Jakoby Gyulánál 1975 nyarán, messziről érkezve, Sal­ gótarján főterén beszélgető, tanakodó csoportba botlottam: néhány barátom, is­ merősöm találgatta, hol töltsék az estet — hiszen végül is korán van még, m in­ denki szóra vágyik. Iparművész barátunk lakásán derült k i aztán; a nemzetközi művésztelep vendégeit fogja körbe igaz vendéglátói hévvel a társaság. Oroszul, kerékbe tö rt szláv keveréknyelven, s (ki­ ábrándító francia nyelvismeretem jóvol­ tából) franciául fo ly t a beszélgetés. Ahogy ilyenkor lenni szokott: tágult a szív, a tüdő, füstté ködlöttek a népeket, nemzeteket elválasztó (szerencsére eltű­ nőben levő) határok. A kkor nem figyeltem fel Jakoby Gyulára. A telep summázásaként létrejött ka­ marakiállításon viszont megállítottak ké­ pei. A barát kíváncsiságával néztem Pe­ tő János — ismerőit is meglepő — mun­ káit, a futó ismerősök feltételezett tehet­ séget bizonyító műveit. Jakoby univer­ zumot hordozó, szinte senkire nem ha­ sonlító festményei megbillentették a ter­ met. (Mondják: nem csupán én éreztem így.) Kassa. Szembeszökő a dóm. Olvas­ mányélmények, újsághírek, át nem élt, hallott történelem. Telefonkönyv: Julius Jakoby, utca, házszám. Az utca megvan, de néhány számmal a könyvben adott előtt véget ér. Múzeumszerű épület előtt állok. A rácsos oldalajtónál borostás arcú férfi. Egy por­ tásfülkéhez utasít. Kedves leányarc az üveg mögött. Tárcsáz, nyújtja a kagylót. Rövid magyarázkodás A lakás falain képek. Három szoba n y ílik egymásból. A családiasság kevere­ dik a múzeum ízeivel. Az első szobában üldögélünk, Gyula bácsi saját készítésű diópálinkájából kínál. Szó esik a tarjáni ismerősökről, a művésztelepről. Üdvözle­ teket gyűjtögetek. A szoba falán a harmincas évek ké­ pei, alkotójuk sejthetően kedvelte Degast, és elutasította Renoirt. Aktok, franciás, könnyed biztonsággal, itt-o tt sajátos Ja­ koby-fintor, jellegzetes gesztus Valamelyik polcról egy Krúdy-kötet kerül elő (a Hét bagoly és a Boldogult úrfikoromban együtt kiadott példánya), rajta csomagolópapír borító. — Szeretem K rú d yt — magyarázza Jakoby, s nem is fűz hozzá többet. Rajzát nézegetjük a durva papíron: csak úgy „magának” ké­ szítette, bár a jellegzetesen Krúdys han­ gulat eligazító erejű: magyarázat azok­ nak is. akik nem szeretik vagy nem ér­ tik az író t... Mindenféléről beszélgetünk. Óhatat­ lanul eszembe jutnak az elöregedett ge­ 14 nerációk, öcséim barátai, akikkel ma már nem tudok szót érteni, saját szintjük alá merültek, a modern ember burka alól minduntalan kipislog az aggastyán — míg it t és most egyenletes síkká telí­ tődik a közöttünk sunyító negyven esz­ tendőnyi árok. Érzem: nem szívesen beszél magáról, munkáiról. Mesteremberek leszármazott­ ja, sokra becsüli az anyagot, kevésre a fejtegetéseket. Olyan ember, aki, ha ar­ ra való bőrdarabra bukkan, mesteri bal­ tatokat alakít belőle: szerszámos kamrája kevesek előtt ismert, a küszöbön várako­ zó szeneskosár az emberi gondosságtól válik az emberhez méltó tárggyá; a munkásruha, amit otthon vendéget nem váró pillanatban visel, nem külsőség. Töltünk a keskeny nyakú üvegből. Gizi néni antwerpeni, brüsszeli kataló­ gusokat mutat, reprodukciókat nézege­ tünk. A félig lehúzott redőny mögül be­ szivárog a délutáni napfény . A képek új viszonylatokat fednek fel, hirtelen össze­ szűkül a tér. lóban egyedi, csak rá jellemző, s adek­ vát kifejezési rendszer művészi alkatá­ hoz és dinamikus, ellentmondásos ko­ runkhoz egyaránt. A gondolat erőteljes, a fellazult formák kauzális keresésre ösz­ tönzik a szemlélőt. Malraux véleménye ö tlik eszembe: „eredetileg minden alko­ tás egy erőt sugárzó forma küzdelme egy utánzott forma ellen.” A Jakoby által transzponált világban ez a küzdelem el­ dőlt. Homályba vesznek az elődök, s a való világ tárgyai vizsgálati anyaggá je­ lentéktelenednek.) A diópálinka kitűnő. Nyelvoldó ital. Azt vitatjuk, m i az oka a soha késznek nem érzett képnek, jó-e az állandó át­ festés, vagy sem. A kérdés nyitva marad, bár eszembe ju t Claudine Nouan elmés (és kétségkívül igaz) közhelye: „a befeje­ zettség gyanús” . Úgy búcsúzunk, m int akik tudják, hamarosan találkoznak. Lehet, hogy Ja­ koby Gyula tervezett budapesti tárlatán, de hát végül is Kassa nem esik tú l mesz­ sze Salgótarjántól sem. Felállok, átsétálok a másik szobába. I t t már azokat a képeket látom, amelyek az utóbbi időszakban születtek. Eszembe ju t Ensor Soutine, sorra veszem az egész expresszionizmust. Nem sokra ju ­ tok. Talánok-on, esetlegek-en át vezet az ú t Jakoby Gyula sajátos és egyéni festé­ szetéhez — elmegy a kedvem a terminus technicusoktól (utolsó foszlányuk ez volt: expresszivitása a vonal és a ko lo rit kü­ lönös konstellációjában keresendő), ma­ rad a kép: a vérző bika, a roggyant ló, egy különös Krisztus, portrék és csopor­ tok, Jakoby gondolatai, közlései Heming­ way-ről, az életről, korunkról. Bár vándortermészetű ember va­ gyok, a visszafelé tartó vonatokat soha nem kedveltem. Most különösen nem. Ol­ daltáskámban ott kucorog vidám alap­ természetű, tréfás alteregóm. Rábeszélé­ sére nem szidom az arcomba csapó, szél­ hordta esőt. (Különös, hogy Jakoby Gyula — aki a századelőtől a hatvanas évek közepéig végigfestette az ajánlott vagy kötelező divatokat — hatvanöt éves kora körül találta meg azt a stílust, amely így va­ A lapok alján jó l olvasható egy fon­ tos és megjegyzendő név; Jakoby. Ketten ülünk a fülkében. Reproduk­ ciókat teregetek térdemre: Karácsonyi kacsaevő, A kié rt a harang szól, Zené­ szek, Nehéz út, s egy cím, amit nem ér­ tek: Nad inzerátom. H a n n Ferenc �mégis, a h ő s ö k k e l.. . v e lü k .. . — z ö ld e llt m á r r a jtu k s íri h a n t — e g y ü tt fe k ü d te k m in d e n ü tt lélekben k ih ü l t en, alant. Jobbágy K á ro ly E „vak csil lag“ -on „V ö rö s m a rty k é t kö lte m é n y t k ü ld ö tt, egyik... keveset ér, a másik... az öregnek egész elke­ H o lta n . B á r já rta k -k e lte k ők, d a jk á lv a d üh öt, ú j rem én yt, — v o lt m á rc iu s i zendülők, m árcius á ld o z a tja ké n t — seredett kedélyét fö lle p le z i, nagyon szép, de fá jd a lo m o ly ’ alakban, m in t írv a van a ligha m egjelenhet, s kérdés, az öreg fog-e v á lto z ­ ta tn i ra jta ? Szegény öreg, csak azt tu d ja írn i, am i a szívén fekszik, ő sem ta rto z ik a nem v o lta k többé m á r soha, m in t ifjú k o rb a n , tiszta, ép. M in d v á llá n h o rd ta tö rte n a sa já t szörnyű íté letét. le g újabb k o r k ö ltő i közé.” (G yu la i Pál leve­ le A ra n y Jánoshoz, a V én cig á n yró l. 1854. szept. 6.) I. Ö tve nn ég y éves. S o kakn a k „ö re g ” . S zakállában — m in t penész — a fehérség te rje d , bozontja kócosan m ered. V e d le tt ru h á b a n á ll az u dva ro n, v iz e t cipel egy ú j, fris s rózsatőnek. K e serű n m o rm o l. K ö rb e n v é r a lom b. A z ősz á g yú i fü s tö t, kö d ö t lőnek. L e tt vo ln a m ód elesni, a m ik o r dicsőség v o lt még, a tö b b iv e l e g yü tt. T üz-m en ny h e ly e tt m ost jég hid eg pokol, m ennyben a szív ko rh a d , de soha nem süt, L á tta a vész v é rfa g y la ló kezét. R ángatta ra jta a foszló ka bátot. S zo rítva to rk á t, azt fig y e lte : még m eddig b írja szusszal? M ég van-e átok? De v o lt! K ib u g g y a n t k ö n n ye i m ög ött szivárványszín c s illa n t a keserűség. S most v a k sorsa k i t m in d előbbre lö k s írja felé, é rz i a közöny hűsét. Irtó z ta tó nyom on, cso nthalm okon tá n to rg o tt csak e fo rg ó, nyomorú fö ld h á tá n és nem v o lt egyetlen roko n, k i rá b o ru lv a te tszh alálb ól f elk ö l t. És egyedül v o lt, o lya n végtelen, m á r a b etű is d ü h ö t k e lte tt benne, nem jö t t kedve írn i, o lva sni sem; a n y é k i h a n to n k a p á lt reggelente. J á rta a ke rte t. Késő ősz fa gya m eg b a rn íto tta m á r a d á liá ka t. H a llo tta . Tücsök k u ty á ja ugat, csoszogtak tá v o l nagy, idegen lábak. H og y lesz m ég ünnep? N em h it t abba sem. H a lesz is, — tu d ta — soha m eg nem é r i. . . és dohogott, kesergett szüntelen. M ost m in d e n sora századon tú l fé n y lik . II. „ A s írt h o l nem zet sü llye d e l. ..” k ik e lk e rü lté k (a k ik e t nem fe d e tt fö ld , va gy gyolcs lepel) m eg m e ntették a te stü ket, mégis, a hősökkel. . . v e lü k ... Pest, H a v á lla lta a pusztulást, a tú lé lő h iá ba él. M ik o r tá rsá na k g ö d rö t ás, maga is m e llé je alé l . „E g y e zredévnyi szenvedés k é r é lte t, va gy h a lá lt.. . ” A sorson nincs a k k o ra rés, hogy bújhass ra jta át. M e rt e néhány nap a k k o ra fé n y t á ra sztott k ö rü l, ú g y érezték, hogy r a jtu k a s írb o lt sötétje ü l. S jö h e t a k á rm i enyhülés, szelíd k ir á ly i kegy, e ld ő lt m á r : sim ítás — ü té s .. . „a z o k tó l” — egyrem egy. S te ts z h a lo tt le tt egy nemzedék, ép-testű ro k k a n ta k hada. Ezeknek ír n i van-e m ég erő, e ro p p a n t éjszaka? III És í r t egy nép nyelvén, m e ly e t m á r b elep ett a „hím es lepe” m eg a „m y rtu s -á g ” , Üstökös láng, szilaj, m eg n y ű tt vonó. s azon fe lü l a „ v ir á n y ” , „c s á b -g y ö n y ö r” , F elka pta rá egy nem zet a fe jé t — osztrák s z iru p tó l ém elygő, szegény, „g e m ü tlic h ” -ségtől m e g u n d o ro d o tt — H á t ily e n is va n ? : az ég b o lto z a tja , Létezhet, s írh a t m a lo m a pokolban? és h u lló angyal, tö r t szív, ő rü lt lé le k .. . Ez a parasztn a k „o b s it” - ta l k e v e rt, u ra k n a k „ g r a tiá ” -v a l é kesített a n ya nye lv, m in t mélyhangú hegedű, m éltósággal, szépen zengeni kezdett a szürkén szo kott é rte lem határán. Jéghideg fris s szél, lusta, la n g y id ő b e n ! C ibá ld m eg ú jra , m a is a h a ju n k a t! 15 �Dénes Géza Férfihűség Szobája sarkába terebélyes láda volt tolva. Szenet tartott benne. Ezen ü lt naphosszat, s törött lába fájó csontjait melegí­ tette a jancsikályhánál. A kályhán kormos lábasban r otyogott valami. Hol paprikás krum pli, hol feketekávé gőze emelgette a fedőt. Ez volt az egyetlen zaj a szobácskában, amit szívesen is hallgatott, m ert egyedüllétében a családi életre, a háztartással járó tevés-vevésre, a társasélet gondoskodására emlékeztette. Melléből sóhaj tört fel. Bajusza zsíros szálai ki-belengtek szá­ ja szélén a sóhaj nyomán. Felesége pár hónapja halt meg. Évek óta súlyos beteg volt, s hogy nincs belőle felgyógyulás, egyszerűen nem akarta tudomásul venni, bár lelke mélyén érezte, hogy a halál közel áll félereszes házuk küszöbéhez. Nyomasztó élete volt felesége betegsége alatt. Néha meg­ beszélte magában szomorú helyzetét az üres istállóban, ahová mindennap kiment, csak úgy megszokásból, bár régen kidög­ lö tt már belőle Manci, a nála is nyomorultabb csont-bőr igás­ ló. „Ne búsulj, K ároly! — mondogatta magának. — Hisz’ él még Julis. Még meggyógyulhat” . A m ikor erre az időre gon­ dol, érzi a sült szalonnával ízesített túróscsusza zamatos illatát. Mennyivel más is volt az, m in t most ez a paprikás krum pli. Aztán jö tt az a rettenetes nap: Julis meredten feküdt ágyá­ ban, Csuli, a korcs kuvasz szűkölve vonyított a küszöbön. Már akkor babonás rettegéssel töltötte el a kutya baljóslatú vonyí­ tása, a halál közelsége. Julis megmozdult, fuldo klott, hörgött. Szinte ma is hallja életért küzdő mondatfoszlányait. Mintha azt is mondta volna: „ Öreg, nem hagylak egyedül, magammal viszlek. Féltelek!” Igen, határozottan emlékszik rá, ezt mondta. Szabadkozni akart, de nem bírt szólni a torkát fojtogató döb­ benettől, csak gondolta, hogy ő még nem akar menni, bár­ mennyire is jó lehet ott, az ismeretlenben, J ulissal. De lehet-e ott jó? I t t a földön Julis vo lt az őrangyala, Mennyországja, mindene. De ott? Vajon várja még? Félti még? Küldi-e érte egyszer a halált, hogy magával ragadja és odavigye hozzá, mellé, együtt éljenek tovább olyan szeretetben, m int it t a földön? Pár nappal a temetés után elcsúszott az udvarra kiön­ tött szappanos lé jegén. Felállni nem bírt, eltört a lába. Első gondolata az volt, hogy Julis jö tt érte. Lába rettentő fájdalmát nem érezte a rémülettől. Talán most váltja be ígéretét. Hátradőlt a ládán. Nem sikerült ám neki, mert a gipsz is lekerül lassan a lábáról. A jancsikályha melege még a gipszet is átjárja. Egészen jó l érzi magát. M iért is kell annyira gon­ dolkodni az embernek az asszony után? Miért? Semmi értel­ me. Nem fog Julis őérte soha, de soha eljönni. Julis nem él, Julis nincs többé. A gondolatok hozták a megnyugvást, vigasztalást. Gondo­ lataiban odáig ment, hogy a gyászévet pár hónapra lealkudta, mert ugye a szobát rendben kell tartani, főzni is kell, mosni is kell. Szóval: asszonyt kellene hozni a házhoz. Van is két utca­ beli, akik közül bármelyik eljönne hozzá, mert 1240 fo rin t a havi nyugdíj, fuvarozgatni is szokott, majd vesz lovat, van rá már nyolcezer a takarékban. Az özvegyasszonyoknak meg ugye nem csak az a fontos, hogy derék, eleven legyen a szépremé­ nyű, hanem az is, hogy jó megélhetést biztosítson. Asszonynak való hát volna. Csak úgy, közös megegyezéssel, vagy hogy is szokták mondani. Egyiknek a menyivel, másiknak a v e jiv e l van baja, de tűrnek, mert nincs hova menniük. Majd szeretik egy­ mást, m in t Julissal. Előbb azonban a konyhaszekrényt befedi, a kiszáradt festékkel felfrissíti a kalitkát, és kanárit szerez be­ le. Szép lesz az élet, nagyon szép, m int ahogy szépek ezek a gondolatok is. Színezte, alakította, rakosgatta élete sorát saját szája íze szerint, de a két utcabeli özvegy sem maradt k i belőle. Csonkára vágott csibukját megtömte. Felpiszkálta a kályha parazsát. Az összehajtogatott pokrócot megigazította maga 16 alatt. Ahogy nekidűlt a falnak, szinte fekvő helyzetbe került. Kényelmesnek találta így az ülést. Nem kívánkozott még az ágyba. Olyan jó érzés, ahogy a forró gipsz melegíti törött lá­ bát. Lecsukta a szemét és tovább gondolkodott. A kiszínezett jövő mozgott öregedő agyában, de csak rövid ideig, mert az­ tán jö tt Julis, és vele aludt el. Simogatta arcát, hízelkedett ve­ le, m int régen, m ikor még fiatalok voltak. A jancsikályha parazsának utolsó szikrája is kialudt. A paprikás krum pli megdermedt, tetején megfagyott a piros zsír. Zúzmarától lett fehér az ajtó vaskilincse. Az ablak üvegén jég­ virágokból gyönyörű csokor alakult ki, s mozdulatlanság ülte meg a szobát. Hanyatt dőlve aludt, szája is elernyedt. Pipája két foga közül kicsúszott, és koppanva ért földet. A nagy ölelkezésből ütemes zaj ébresztette fel. Az ablakot verték. Szeméből az álmot dörzsölgetve csoszogott az ablakhoz. Fejében volt még a Julissal tö ltö tt néhány órai boldogság. Megkaparta az ablakon a jégpáncélt, közben arra gondolt, hogy tán csak nem Julis jö tt érte. Széles nyílást sikerült kaparnia. Kinézett rajta. Bizony nem Julis á llt ott, hanem — szép náj­ lon fej kendőben, bundában, karján re tikü lle l — az egyik utca­ beli özvegyasszony, szája-szeme harciasra kifestve. Mindent megértett. A nyíláson át nézte az asszonyt, az meg k in trő l az ablak üvegjén megjelent két szemgolyót. K in t az asszony mo­ solyra húzta a száját, és megszólalt: — Jöttem volna egy k ic s it... beszélgetni. Szép volt az asszony, nagyon szép, ahogy ezt így mondta. Szája szögletében is gödröcske jelent meg, akár Julisnak szo­ kott. Julis valahogy mégis szebb volt festék nélkül, bunda nél­ kül, nájlon nélkül is, hogy az ember szíve még most is belére­ meg, ha rágondol. A szemét se kormozta k i a lelke, mégis úgy tüzelt az, m int a gyémánt. Hanem meg kell adni, az özvegy­ asszony is csuda szép. Az ember alig bírja m egállni... „Julis, Juliskám, most segíts” . Megfeszítette az ablakot, ami a befa­ gyott jégtől hirtelen felpattant. Á llt az ablakban, a hajnali fagy az arcába csapott. Nézte az asszonyt, nagyokat nyelve. Az özvegy felemelte a fejét, arca szinte világított. „Juliskám, ne hagyj el” . Összébb húzta az ablakot, kis résnyire. Lehajtotta a fejét, aztán lassan, szakadozva megszólalt: — Ne haragudjon, de... már meggondoltam. Ne többet, Zsófia! jöjjön A lig bírta kimondani, érezte, hogy nagyon elfáradt bele. M ikor az ablakot visszazárta, még kikém lelt a nyíláson. Az asszony még ott állt, csodálkozó szemekkel, az ablak előtt. Az ajtóhoz bicegett: — C suli! Gyere be! A kis görbe lábú korcs kuvasz szűkölve szaladt a szobába, szétvetette négy lábát, s a szoba közepén lerázta magáról a vastag hótakarót. Aztán gazdájához szaladt. Az leerőltette ma­ gát a sámlira, magához húzta, átfogta a nyakát, végigsimította vizes szőrét a fülétől a farkáig: — Csuli! Csulikám! Ezentúl it t alszol velem a szobában. Még megfagynál odakint. — Szeméből meleg, sós víz csurgott végig az arcán. Úgy magához szorította a kiskutyát, hogy az szinte nyögött belé. Hiába, az ember csodálatos teremtmény, nem tud meglenni szeretet nélkül, mindenképpen szeretnie kell. Ha más nincs a háznál, hát a saját hűséges kutyáját, mert a kutya a leghűségesebb. És kell-e neki, az idős, özvegyen ma­ radt embernek ezentúl hűségesebb „élettárs” , m int egy korcs kuvasz? Bizony nem kell. Egy özvegyasszony sem. M ert az el­ sőt, az igazit nem pótolja soha senki. A jancsikályhában újragyújtotta a tüzet. A szobát lan­ gyosság s a másnapos paprikás krum pli szaga töltötte meg. Tá­ nyért, evőeszközt rakott az asztalra. A tükrösfiókban fényes kanálka került a kezébe. Julis kanala volt. Megsímogatta, visz­ szatette a helyére, az emlékei közé. Aztán enni kezdett, előbb azonban a Csuli kisfazékját szedte tele a jó zsíros k rumpliból. �Tamás István Rákóczi h a jh h o lló h a jú é jek látom ása tö r rá n k s fohászba fo g la lt neveddel é lü n k e llo b b a n t b íb o r lobogóid a la tt s egy szózatot m o rm o lu n k F ö lö ttü n k i t t a k im o n d a tla n csillagkép b e te lt M in d e n ü tt való v irá g o k jegyében já r u lu n k nagyságod elé m ú lt s jöve nd ő tö re tle n hitéb en százszor e lb u k o tt és százszor ú jra k e z d e tt harcok ka to n á i Egy hazát h o rd u n k a lk o tta tv á n k ö n n ye kb ő l és vé rb ő l M e rt té ph etetle n egy i t t örökség s üzenet: „P ro p a tria et lib e rta te ” Veress M iklós Zenék IX. 1. A z ú tte sten k ifo r d u lt zongoraláb szétfröccsent hangok a p iros köveken dó-m i-dó-m i-szó-szó d ó -m i-d ó . . . 2. Levélcsupáló nem rö p ít szél e z: k ü lv á ro s le lk e : szárnyalástalan és h irte le n p a p írla p v illa n : négyszárnyas olcsón eladó a blak 3. Se se se se ág se fa l se arc se szín n y á r se ősz se té l dom b se k e rt se Csak csak csak csak ág csak fa l csak arc csak szín ág csak fa l csak arc ág csak fa l ág Bódi Tóth Elem ér Pénteki tipp K a tin a k , a k i A u ckla n d b a n az A ir N ew Zealand a lk a lm a z o ttja Ez i t t a W a ite m a ta H a rb o u r, az a m o tt a G len In n e s -i busz, E lle rs lie -b e n fu tn a k a lo va k, a F rid a y Flash n é lk ü l hova jutsz. A képen Frances H od gkin gs csűrje, m élyén s k a rlá t ty ú k o k ko tyog na k, i l l ó H o ld d ob álja a m élybe ezüst la p ja it a h a la k n a k A h ills b o ro u g h -i k e rtb e n m in th a G a u g u in já r t vo ln a, a m in t elm ent, még m egrázták a c itro m fá k a t. A c itro m fo n tja huszonöt cent. W e llin g to n t száz szél k a la p á lja , csengenek, de á lljá k a sziklák. E gy csésze te á t K a th e rin e M a n s fie ld k itö ltö tt. A zóta is isszák. 17 �Vitezslav Nezval s m ég te rm é st íg ér s á rn y a t ád. A z é je k k e l b á tra n v itá z ik , s ném án le b írja fá jd a lm á t. H ogy hasznos lehessen h oltá ig . A saját síromról Ha m a jd a testem ködbe vesz, s a h alál, k i kényére késhet, n yako n ragad s c ib á ln i kezd, a k á r a sü nt — V illo n , te érted — , ha m a tto t ad, m it k i nem védek, s ha n y ila ra jta m átsajog, é rje n fogócskánk ham ar véget. E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. Ha m a jd tavaszt b o n t k e rti nesz, s árvácskák kö zt n yu g o d n i té re k, ha a tö rv é n y h a tá ly t szerez, m ely e lő tt lényem csöppnyi féreg, ne te rh e lje n m á r semm i vétek, hadd szívja k h á rsm é z-illa to t, s ne érezzem búcsúm nehéznek__ E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. D ém on vagy, aggály — tű n j, eressz! Szívem et nem béklyózzák fékek. B á r csikorgása vészt jelez, fő, hogy sem m irő l le ne késsek. E fö ld , m e lyre a Snezka réved s a vállas, zöm ök R ip ragyog, víg lá n y k é n t k ín á l m e n e d é ke t.. . E m bernek korcs, típ u sná l tö bb vagyok. A já n lá s : G y ö trő szereppel v e rt a végzet. T i v ité zeb bü l v ív ta to k ? K o ru n k süt rám fé n y -á rn y pecsétet.., E m bernek korcs, típ u sná l több vagyok. Ivan Skála Szeretnék... Szeretnék olyasm i len ni, a m it nem nélkülözhetsz, a m it soha és sehol nem nélkülözhetsz, szeretnék sóvá vá lto zn i, szeretnék életed fűszerévé v á ln i. Szeretnék sóvá v á lto z n i, m e ly fin o m p ik k e ly e k b e n ra k ó d ik bőrödre. ha augusztusi hőségben ru h á d mosod, ha ebédem főzöd, vágy m ik o r fu tá s tó l pihegve h irte le n leülsz a f a alá, az első útbaeső kőre. Szeretnék k ö n n y le n n i p illá d o n , arcodon. S ha nem leh ettem első gyerek-sírásod, m e ly első e m b e r-fá jd a lm a d lem osta szem edről, szeretnék o lya n k ö n n y le n n i, m e ly boldog remegések p illa n a tá b a n g y ű lik meg szemed sarkában. Szeretnélek u ta id o n e lkísérni, só képében, m e ly a titk o s irá n y b a ig y e k v ő h u llá m fe ltörése i után, az akaratos, nedves szél m in d e n roham a u tá n e lle pi a tengerész v ih a rk a b á tjá t. Szeretnék sósízű szél le n n i, m e ly e lé d te re li a te ng ert, a tá v o lo ka t, az á lm o k a t és országokat, m in denünnen, ahol nem já rtu n k , ahová sohasem ju th a tu n k el, de ahol ism erős m o z d u la tta l szelik a k e n ye re t a kérges kezek, ke zün k testvérei. V ilé m Zavada Virágzó föld Szeretnék nagy s ó skristá lyo kká v á lto z n i m in d e n n a p i kenyered án izsos belén, szeretnék sóvá v á lto z n i, hogy utolsó moccanásodig veled lehessek, szeretnék életed fűszerévé v á ln i. (Veres János fo rd ítá sa) V irá g b a n ál l az alm afa, dagad a lá tv á n y tó l a m ellem , M in t u d va rh áz nagyasszonya, o ly te k in té ly t ébreszt a ke rtb en . Odább n övekvő csemeték ille g n e k, széllel kacérkodva, b im b ó ik a t — m ily büszkeség! — a m á ju s végre k ib o n to tta . A görbe va d kö rte fa , ím — bár szikka d t, k o rh a d t s ta lp ig v e d le tt — v e lü k ö rü l, m e rt ta g ja in csonkán is zöld g ú n yá t viselhet. S a p a lá n kn á l egy ve te rá n : lásd, szívét forgáccsá fa ra g tá k, de csupa-sebhely derekán bölcsen tű r i a zu zm ó -va ttá t, 18 �„Nézd meg az anyját...“ A tudományos kutatás egyre-másra fedez fel olyan összefüggéseket, amelye­ ket igazában már nem is kellene felfe­ dezni, hiszen azok a tartósan együttélt közösségek közmondásaiban, szállóigéi­ ben megtalálhatók. A jómúltkorában a modern pedagó­ gia egyik sarkalatos tételéről olvastam kommentárt. Számtalan megfigyelés, kí­ sérletsorozat eredményeként vonták le ezt a következtetést: a gyermek in te lli­ genciájának kereken a fele alakul k i há­ roméves korig, a következő 30 százalék nyolc-kilencéves korra tehető, s a mara­ dék 20 százalékon „dolgozik” az álta­ lános és középiskola a teljes érettség ko­ ráig (18 év). Mindezt elnevezték a „csök­ kenő nevelhetőség elvének” . A cikkíró ironikusan állapítja meg: a magyar pa­ raszt régóta tudja mindezt, hiszen köz­ mondása is van rá: „A m it Pityunak nem mondtál meg, Pistának már hiába mon­ dod” . A gyors változások korában a közvéle­ mény szkeptikus fenntartással viseltetik a parasztság „parlagi bölcsességével” szemben, korszerűtlennek, a gyakorlat­ ban használhatatlannak tartja. Nos, az igazság az, hogy a közmondásokat első­ sorban nem csiszolt formájuk, hanem gyakorlati érvényük éltette, az tehát, hogy az emberi természet állandó, mond­ hatnánk: „örök emberi” megnyilvánulá­ saira alkalmazhatók voltak. A közmondásbeli és valóságos Pityu­ nak igyekeztek mindent a fejébe verni még hajlítható „vesszőkorában” , hogy Pistaként szót érthessenek vele. A párválasztás dolgában fokozott elő­ vigyázatosságra in te ttek a közmondások, mert — ahogy mondani szokás — nem babra megy a játék, aki „beválasztott” , „rossz vásárt csinált” , következményeit egy életen át nyöghette, hiszen a feudá­ lis faluban a válásra nem volt lehetőség. Éppen ezért a házasulandó legény intel­ mekkel állig felfegyverkezve in dult „ház­ tűznézőbe” . A család az eladó sorban le­ vő lányra bízta a tűz őrzését, akinek már benőtt a feje lágya, tisztában volt vele: ha gondatlansága m iatt kialszik, hét baj származik belőle — a kölcsönkért para­ zsat nem tudja elrejteni a falu árgus szeme elől. A talán véletlenül meglátott, „kiszemelt” lányról a közösség szinte mindent tudott, 18—19 éves korára rejtett jellemhibái is felszínre kerültek — „ k i­ b újt a szög a zsákból” —, cselekedeteivel megvallotta önnön természetét. Az ér­ deklődő-puhatolózó legény biztos értesü­ léseket szerezhetett a kollektív kommu­ nikáció révén. Ha a tüzet rendben talál­ ta, az még nem „m inden” . Figyelmét semmi sem kerülhette el. Ha nem is volt szomjas, vizet kért, hogy a csuport szem­ ügyre vehesse. „Véletlenül” ellökte a seprőt, s ha a lány csak egyszer is ke­ resztül lépte ahelyett, hogy lehajolt vol­ na érte, a legény szedte a sátorfáját. (Feltéve, ha a szemrevaló teremtés nem zavarta meg a fejét.) De ha a lánnyal minden a legnagyobb rendben is volt — a legény óvatossága nem hagyott alább, hiszen tudván tudta: ha egy lány nagyon szeretne már férjhez menni, egy földre szállt angyalt lepipál erényeinek „meg­ játszásával” . És a szülőket kezdte figyelni, elsősor­ ban az anyát, m ert: „Nézd meg az any­ ját, vedd el a lányát! ” És ismét a tudományok területére merészkedhetünk. A gyermek utánzó, modellező természetére esik kilátásunk, a fiú az apát, a leány az anyát tekinti fel­ nőttsége majdani modelljének, példaké­ pének, sajnos, még akkor is, hogy ha ez a példakép — nem példakép. Az esetek többségében a gyerek felnőttként se ké­ pes meghaladni apja-anyja családi és társadalmi magatartását. A gyermekéhez türelmetlen, „kiabálós” anyának a lánya se „esik messze a fájától” . Nem tudok szakadulni a képtől. A négyéves lányka önfeledten játszadozik, ugrabugrál jó kedvében. Hirtelen követ­ kezik be a tragédia: megcsúszik és bele­ hasal a pocsolyába. Én vagyok hozzá a legközelebb. Elém áll, néz rám könyör­ gő nefelejcsszemével: „Bácsi, hova búj­ jak, ja j, hova bújjak?! Kikapok anyu­ citól, ja j. ..” A vadidegen bácsi megdöb­ benése határtalan: hogy szabad ennyire megfélemlíteni egy ekkora gyereket?! Megfogja a kislány kezét, hazakíséri, majd „k ita lá l valam it” . .. A nagymama n yit ajtót. Neki mondja: „A gyerek nem tehet semmiről, egy mihaszna kölyök fel­ lökte” . A nagymama, kikelve magából: „M ajd ad neked anyád, csak jö jjö n ha­ za... az istent a pofádba!” Sose lá ttu k egymást, többé nem is fogjuk, igazán megmondhatom neki a véleményem: „Szégyellje magát, asszo­ nyom, maga egy.. . ” Bevágja orrom előtt az ajtót. Az ember viselkedése főképp társa­ dalmi termék. A gyermekkornak, az élet­ be indító élménynek, a családfők egy­ máshoz és a gyermekhez való viszonyá­ nak meghatározó a szerepe. Ám nyoma­ tékosan hangsúlyoznom kell: a gyermek elsősorban édesanyja „alkotása” biológi­ ailag és nevelésileg egyaránt. A két há­ ború után hadiárvák tíz- és százezrei nőttek fel apa nélkül — zömük becsüle­ tes állampolgára le tt a hazának. Ez a tragikus, szinte össztársadalmi „kísérlet” az anya mindenhatósága mellett szól. Miképp a „csökkenő nevelhetőség el­ ve” is. A kísérletek ugyanis egyértelmű­ en bizonyították: a gyermek legfogéko­ nyabb első három évének nevelési teen­ dőit optimálisan csak az édesanya tudja ellátni. Azt is kim utatták: a csecsemő­ nek nincs „apatudata” , az „anyatudata” viszont rendkívül fejlett. Az apját meg­ ismeri, édesanyját eleve ismeri. Már ré­ ges-rég felfigyeltek erre. Ha jó l tudom, egyedül az emberutódra, a csecsemőre jellemző az ún. közérzetzavar. A makkegészséges, kitűnően ellátott csecsemő is felsír olykor. Apja ölébe kapja, csitítgat­ ja. Nem hallgat el. A nagymama, testvér próbálkozása se já r sikerrel. Ám hirtelen betoppan az anya, arcát ajkával érinti. A gyermek elcsendesedik és alszik to­ vább. Japán tudósok magnetofonszerű készüléket szerkesztettek, melyre felve­ szik az édesanya szívhangját, érmelegítő­ ként a kicsi pulzusára kapcsolják — és alszik, m int a tej. A jó l tartott, rendbe tett csecsemőt nem bántja közérzetzavar, az anya mehet bevásárolni, esetleg a fod­ rászhoz is beülhet, amíg eljön az étkezés ideje. Nagyobb gyermeknél is tapasztal­ ható a „kapaszkodás” -készség. A kkor szenderül leghamarabb álomba, ha any­ jával alhat, kezét-lábát anyjára teszi — a velünk született félelemérzés veszteg marad. Ma az egyedülaltatás a divat — „hadd szokjon hozzá a magányhoz, vár­ ható állapotához.. . ” Pedig a kisebb a nagyobb testvérrel nyugodtabban alszik; összefogódznak. Én mindig két évvel idő­ sebb bátyámmal aludtam — egyikünk se. akart az ágy szélén, a falnál az „igazi” . Az éjszaka titokzatos erői így elvesztették hatalmukat fölöttem. A tudományos-technikai forradalom a felnőttek társadalmában okoz jó-rossz változásokat — a csecsemő a legkonzer­ vatívabb „elem” ; nem „hajlandó” le­ mondani hagyományos szükségleteiről, legfőképpen vele született „anyatudatá­ ró l” . Sírása hívó hang, anyját szólítja, hogy a szintén vele született félelemérzés feszültségét lesimogassa róla. A sírást provokáló közérzetzavarra egyre több a csecsemő oka. Szakemberek á llítjá k: a csecsemő bizonyos hangskála­ ismerettel rendelkezik, a zörej hangok félelmet ébresztenek benne, s az ő vála­ sza erre nem lehet más: felriad és sír. Városaink egyre zajosabbak, lakásaink dugig zajforrással: tv, rádió, magnó, por­ szívó, kávédaráló stb. Évekig laktam lég­ fűtés bérházban. A szomszédomban cse­ csemő volt. Ősztől tavaszig be nem á llt a szája. Elképzeltem magamban, milyen lehet: nyilván gyógypedagógiai alany, kis szerencsétlen. Tavasszal megláttam az anyja karján — festeni se lehet külön­ bet. A szakemberek megállapították: a légfűtő jóval a megengedett zajszint fö­ lö tt működött. A felnőttek világa vajon tekintettel van-e, lehet-e a társadalom legkonzerva­ tívabb „eleme” , a csecsemő nagyon is hagyományos igényeire? Igen, megint csak a „csökkenő nevel­ hetőség elve” : hároméves koráig a gyer­ mek nem nélkülözheti édesanyja állandó közelségét. A parasztanyák vitték ma­ gukkal a mezőre, ha nem volt olyan gye­ rek a háznál, akire rábízhatták, elsősor­ ban kislányra — vele babázott, hancúro­ zott naphosszat. A legkisebb „nebáncsvirág” volt, körülötte forgott a világ, apaanya kényeztette. A hatodiknál se untak bele. Ha aludt, a nagyobbak lábújjh e ­ gyen jártak, szótlanul, mutogatva játsza­ doztak. Szinte tudták, ez valamikor ne­ k ik is kijá rt. Bölcsességsűrítmény: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Nem minden anya lánya való — anyának. A példámban említett nagymama képtelen a megértés erényének gyakor­ lására. Ahelyett, hogy mentené unokáját, ruháját rendbetéve, megidézi a zord mu­ must — nem férhet hozzá kétség: be­ árulja a csöppséget. Ugye, „nevelni” kell a kölyköt, tudjon vigyázni jó ruhájára. De hát m iért engedte k i „ünneplősen” 19 �j átszani? Hogy a cicomás ruha kényszer­ zubbonyában moccanni se merjen? A munkában, a társas érintkezésben elszenvedett sérelmek m iatt sokszor a gyermek la kol. Túl sok és egyre több a mesterséges, az ipari termék a gyermekek „étrendjé­ ben” . Rossz belegondolni, m i történne, ha a tápszergyártás beadná a kulcsot. Ma­ holnap nem ü tjü k fel a fejünk, ha vala­ k i arról kezd beszélni, hogy az anyatej­ nél jobb a tápszer. A társadalmi kísérle­ tek hosszú távúak — egyelőre senki se tudja megjósolni, hogy a tápszeres nem­ zedékek miféle, tömeges hiánybetegség­ ben fognak szenvedni. De hová is akarok kilyukadni? Nemrégiben bölcsődében jártam. Ti­ zenöt—húsz ketreces ágyat láttam. A po­ rontyok éppen közérzetzavarban szen­ vedtek. Egyik elkezdte, a többi folytatta a sírást — hívták édesanyjukat. A dada. a szegény dada nem tudta, melyiknél kezdje a vigasztalást. Kétségbeesetten csapkodott karjával — ha szárnyai lettek volna, a tehetetlen düh elrepíti. Egy kismama, aki kilenchónapos f i­ át bölcsődébe dugta, kényeskedve mond­ ta nekem: „Nem bírtam meglenni a négy fa l között, a magány az agyamra ment volna..” Az eszébe se jutott, hogy nem volt egyedül, csakhogy első gyermeke tár­ sasága neki — nem társaság. Ha minden úgy megy, ahogy cselekvésének logikája sejteti — fia majdan őt dugja be valaho­ va... A rra gondoltam: ha férje jobban megnézi felesége anyját, talán nem kerül sor erre a frigyre. Növekszik az „anyalelkű apák” szá­ ma, egy nyomasztó tendencia visszahatá­ saként — lélekben, a szeretet kedves erényének gyakorlásában azzá lehetnek, de az anyák szíve sose doboghat ben­ nük. Azt kell hinnem, nincs minden rend­ ben az anyáknál — k i fogja feldajkálni a boldogabb jövőt? Gulyás Mihály Az anyai hivatásról 1975-ben 194 000 gyermek született hazánkban. Ezzel Magyarország hosszú idő után ismét a magas élveszületési arányszámú országok közé ju to tt Euró­ pában — az ötödik helyet foglalja el. Örülhetünk a m űvi terhességmegszakítá­ sok, a koraszületések, a csecsemőhalan­ dóság csökkenésének; a népesedéspoliti­ kai intézkedéssorozat, úgy látszik, jó fel­ tételeket teremtett az utódvállaláshoz, és lehetőséget a kulturált, megfontolt csa­ ládtervezéshez. Mindez hallatlanul bizta­ tó — de csak akkor, ha bízva és nem elbízakodottan küzdünk a még meglevő hiányok megszüntetéséért. Hiszen az in­ tézkedéssorozat csak egy része (igaz, na­ gyon fontos része) a tennivalóknak. s szinte felsorolhatatlanul sok még a gon­ dolkodásban, köztudatban, életmódban a változtatásra érett elem. 20 Nógrád megyében 1974-ben hozzávető­ leg 6000 nő „m aradt otthon” , hogy szak­ májának, hivatásának gyakorlását né­ hány évre az anyai hivatás gyakorlásá­ val cserélje fel. Tavaly tovább — kö­ rülbelül 7000-re — nőtt az otthonmara­ dók száma. Hétezer anya, akik közül k i tudja, hányan örülnek e ténynek, hányóuk keseredik meg a három év sok mun­ kájától, „magányától” , mennyien érzik, hogy a legnemesebb „alkotó m unkát” végzik? Él-e bennük hivatástudat, és el­ ismeri, erősíti-e ezt a társadalom? Vajon a gyerekneveléssel együtt meg tudják-e valósítani önmagukat is? Változik-e ilyen esetben a családbeli szerepük, ki segít a tennivalókban...? Adalékként e kérdések megválaszolá­ sához íme hét beszélgetés. Műanyag talpú cipőmben csúszkálva nehezen haladok a sáros járdán. Ha a cí­ met nem tudom, sem tévesztem el Mile Gáspár házát. Az udvar szilvafáit szára­ dó ruha borítja: zoknik, melegítők, fehér­ nemű. A gyommal felvert kertben négy­ öt mezítlábas gyerek játszik egy halom sütőtökkel. A háziasszony, aki negyven­ négy éves korára tizenkétszer szült, ép­ pen vásárolni ment. Megvárom. Szabód­ va ültet le a kályha nélküli szobában. Döcögve indul a beszélgetés. — Hát, m it mondjak magának. Idáig még jó megélhetésünk vót, fiatalok vó­ tunk, egymást szerettük. Ezt a házat a tanács adta, a villanyt mán m ink szerel­ tettük be, a gangot m ink csináltattuk, most meg a tetőt kéne... Szóval: sok munkánk van itt, megéhezzük. Azt sze­ retném mégis, hogy gyarapodnánk, mert tetszik látni, régi bútoraink vannak, meg osztán... szeretnénk, szóval, ha len­ ne mindenünk. — Miből élnek? — Az ember keres ezernégyet-ezer­ hatot, meg a családi pótlék öt gyerek­ re. M ert mán csak annyi van tizenhat éven a lu li... Higgye meg, ebbül a kis keresetből nagyon nehéz. Most jövök a bótbó, száz forintbó jóformán csak paprikás kru m p lit eszünk. — . . . és m iért szült ennyi gyereket? — Mert nem vótunk okosak. Még máig sem vagyok okos az ilyesmihez. — Megbánta? — Nem én. Egy cseppet se. Én bol­ dog vagyok a családommal meg a fér­ jemmel. Nem veszekszünk. Szegényesen megélünk, oszt jó l van. Én örülök, hogy ennyi családom van, azért, hogy éngem is nagyon szeretnek... Feltörő sírás vet véget a tésnek. — Korábban nem akartunk. Anyu­ ékkal együtt lakunk, nem is gondoltuk, hogy legyen. Ez m eg... úgy „ jö tt” . Most anyuval van. Én húsz hét után vissza­ jöttem dolgozni. Ha minden jó l megy, tavasszal felveszik bölcsődébe. — Mennyit van a gyerekkel? — Délben hazamegyek, az olyankor alszik. Este meg úgy öt órától, amíg megint nem alszik el. Inkább anyu ne­ veli. de meg van vele elégedve. Azt mondja, nagyon rendes kisfiú. — Ne haragudjék a kérdésért: él önben valamilyen hivatástudat? — H á t... igen. M ert például most mérlegkészítés van, és nagyon rá kell hajtani, hogy huszadikára készen le­ gyen. Újonnan épült családi ház, kis ud­ varral, kevés virággal. A kapun (szokat­ lan módon) csöngő, levélszekrény, név­ tábla — Másfél éve szültem a harmadik gyereket. Azóta nem tanítok. — Ha jó l tudom Molnár Tibornéról, magyar-történelem szakos. Nem hiszem, hogy a szakmai fejlődését túlzottan se­ gítette ez a hosszú szabadság. — Nagyon sokat ártott, mert a gye­ rekek mellett nem ju t idő, hogy tovább­ képezzem magam. Azt hittem, éppen fo r­ dítva lesz. De az ezerfelé szakadó szabad idő és a gyereksírás nem bizonyult meg­ felelőnek ehhez. Í gy aztán szép lassan le­ maradok a kolléganőimtől. — A gyereknevelés m iatt tehát hát­ rányos helyzetbe került? — M int pedagógus, igen. M in t em­ ber, nem. — És a kettő nem ellensúlyozza egy­ mást? — Dehogynem. Ha nem így lenne, nem vállaltam volna. Bár a szakmai k i­ hagyás legkevesebb négy-öt évre vissza­ vet a munkában, gyerek nélkül anyagi­ lag is jobban állnánk. Talán kevesebbet kellene dolgoznunk, több lenne a szabad időnk, többet szórakozhatnánk. — Mondja, tisztelik önt azért, mert a gyereknevelést választotta? — Hát ezért nem. Nézze, általában elfogadottabb az, ha valaki a társada­ lomban. a munkahelyén végez munkát. Jobban elismerik, látványosabb, dicsősé­ get és pénzt hozhat. Az itthoni munka nem. Éppen ezért, ha valamelyik nőnek fontos az, hogy bebizonyítsa: egyenran­ gú a férfiakkal, ezt úgy tudja megtenni, hogy háttérbe szorítja anyai hivatását. De nem csak azért, mert ez a legköny­ nyebb, hanem talán, mert ez az egyetlen mód. beszélge­ Ha Kovács Ilonával nem az ÁFÉSZ könyvelésében, hanem az általános iskola padjában találkozom, nem lepődök meg. Vékony, szőke fiatalasszony, négy éve van férjnél. — Ugye, csak három év után szüle­ tett gyereke? Áruház a főtéren. Első emelet, ru ­ házati osztály. Ebédidő, szinte senki sincs az üzletben. Balogh Béláné a szö­ veteket rendezgeti. Huszonhét éves, 1970ben ment férjhez. Gyerek még nincs. — Építkezünk. Be van ütemezve a gyerek is. Jövőre szeretnénk. — Az építés m iatt nincs még gye­ rek? �— Elég szép a ház. Szuterénes, öt ­ szobás. Sokba került. Minden pénzünkre és időnkre szükség volt. — Gyerek tehát: csak ha rendben van a ház. — Természetesen. — Még sohasem vágyott arra, hogy gyereket szüljön? — Nem gondolkodtam rajta. — És jövőre m iért szánja rá ma­ gát? — A feleségnek szülnie kell. Ez így van rendjén Dr. Hajdú Tivadarné építész. Két gyermek édesanyja. Színházra, mozira, vendégeskedésre is ju t az idejéből. — Ha találnék még egy „Juliska né­ n it” , szülnék még egy gyereket. Nélküle már nem. — Hát ezt meg hogyan értsem? — Ahogy mondom. A gyereknevelés segítség nélkül nem megy. Juliska néni 84 éves nyugdíjas volt, aki (igaz, 900 Ft-ért, de) nagyon tisztességesen ellátta a gyerekeimet napközben, és ha szüksé­ günk volt rá, este vagy akár éjszaka is vigyázott rájuk. Nagyon pedáns volt, in­ telligens, és ami a legfontosabb: nagyon szerette a gyerekeket. Soha semmiféle nézeteltérésünk nem volt. Nem avatko­ zott bele a családi ügyeinkbe, nem kel­ le tt előtte titkolóznunk. Még a gyerekne­ velésben sem voltak köztünk ellentétek. Sajnos; megbetegedett, és már nem vál­ lalhatta tovább őket. Azóta már az ötö­ dik nénivel kísérletezünk, de még nem találtuk meg a párját. — Hogyan szokott ráakadni ezekre a „vigyázó” nénikre? — Ó, hát nincsenek olyan sokan, akik ilyesmire vállalkoznak. Ismerősök szokták ajánlani őket, játszótéren, óvo­ dában, bölcsődében, sőt volt, akit a fod­ rásznál. Az biztos, hogy jobb lenne, ha nemcsak a nyugdíjas korosztályból, és főleg ha nemcsak a keresetért ajánlkoz­ nának. De hát számomra e pillanatban csak ilyen „pótmama-szolgálat” áll ren­ delkezésre. Szükségem van rájuk, ha maradéktalanul akarok örülni a gyere­ keimnek, hogy ne érezzem magam — m iattuk! — számomra fontos dolgoktól megfosztottnak kíváncsi vagyok rá, hogyan is volt azzal a pálinkázással? — Maga m it csinálna a helyemben! Csak üljek it t és bolonduljak meg! Igen, szoktunk olyankor in n i is. A ttó l legalább jó kedvünk lesz. De a dolgunkat elvé­ gezzük... Erzsi is meg én is. Tudja a fér­ jem is, nem bánja. Ő esetleg el tud men­ n i szórakozni, de nekem... nekem nem ... M it akar még!? — Néha úgy, de úgy elkeseredek. De h á t... — Örü l a gyerekének? — Igen. F. B.-né takarítónő. Nyolc évig járta az orvosokat, de nem tudtak segí­ teni rajta. Nem szülhet. — Nagyon szerettük volna, de hát nem lett. Í gy aztán úgy határoztunk, hogy hozunk egy állami gondozott gyere­ ket. Éva már két éve van nálunk. Élnek a szülei is, de beleegyeztek, hogy a ne­ vünkre vegyük. Sehogyse tudom megér­ teni őket. — Igaz, hogy korábban adminisztrá­ tor volt, és csak azért vállalt most ta­ karítónői munkát, mert az it t van a szomszédban, és így több ideje marad a gyerekre? ― Igaz. Úgy van most már az egész életem beállítva, hogy minél gyakrabban lehessünk együtt. Nekem most már az a dolgom, hogy felneveljem. — Egy kissé zavarban vagyok, mert a történtek után nem tudom, hogy k it ille t az „édesanya” megszólítás. — Azt hiszem... úgy érzem..., az az édesanya, aki felneveli, nem aki v i­ lágra hozza és utána eldobja a gyere­ ket. V agy el kell venni tőle, mert nem gondozza, nem ápolja. Az Éva szülei it ­ tak, nem törődtek vele, ütötték, nem ka­ pott enni, nem volt ru h á ja ... Szóval, nem a gyerek volt az életcéljuk, hanem valami egészen más. Nem tudták volna felnevelni. Nem úgy gondolkodtak. — És az ön életcélja? — Boldog vagyok, mert tudom, hogy Éva is az lesz. Feuer András A gimnázium harmadik osztályát hagy­ ta félbe F. Piroska, mert férjhez ment. és gyereket várt. Úgy gondolta, a hároméves szabadság alatt majd befeje­ zi az iskolát, esetleg jelentkezik tovább­ tanulni is. — Mindent elfelejtettem. Majdnem­ hogy beszélni is. Állandóan fáradt va­ gyok. A férjem későn végez a munká­ val. olyankor már ő is fáradt. Ismerő­ sökhöz nem járunk, a régiek meg elma­ radoztak, mert meg vagyunk kötve a gyerek miatt. Nem járok én a piacon, meg a bolton kívül sehova. Néha a szomszédasszony átnéz... ha ráér, vagy ha már ő is nagyon únja, hogy egyedül van. — Nem azért kérdezem, mert meg akarom bántani, de őszintén mondom, 21 �HAGYOMÁNY Kuruc hagyományok „Rákóczit” én először az acélgyári kultúrház színpadán lát­ tam Salgótarjánban, talán a harmincas évek közepe táján. Zsi­ nóros mente, vállakra omló haj, prémes süveg lángszínű bár­ sonnyal a tetején, gyönyörűn, m int Mányoki Ádám híres festmé­ nyén, ismerősen, de a nézőtér mélyéről mégis mérhetetlen mesz­ szeségben fénylett. Később égető élményeim lettek a személyiség és társada­ lom, a jelen és múlt, a történelmi valóság és hagyományok kö­ zött feszülő messzeségek és vonzódások. Mert csak korunk táv­ latából tűnik elénk, hogy k i is volt valójában a fejedelem. getlenség és társadalmi haladás egységében őrizte meg és adta tovább a szabadságharc történetét. Értékét már a felvilágosodás korában megsejtették. S gyűjtögetni kezdték a bujdosó éneke­ ket, kuruc dalokat, népi emlékeket. De csak a reformkorban kezdik felismerni, hogy az olyasféle bújdosóének, m int például a „Megyek messze, Rákóczival” , hogyan és miként közvetítője ré­ gi és új generációk között a társadalmi harc eszméinek. Az an­ tifeudális kuruc hagyományt írók, költők, fiatal történészek igye­ keztek elevenen ható erővé lenni, a polgári átalakulásért és sza­ badságért harcoló magyar társadalom történelmi tudatvilágába átemelni. Csak arra futotta idejük, hogy néhány gondolati ívet húzzanak, miként Petőfi, 1848 és Rákóczi harca között. HARC RÁKÓCZI „MEGYEK MESSZE, RÁKÓCZIVAL” M indjárt azután, hogy 1711-ben a nagymajtényi síkra hadi­ szemle ürügyén összehívott kuruc hadsereggel letétették a fegy­ vert, megindult a harc Rákóczi örökségéért. A Habsburg-udvar még az emlékét is k i akarta söpörni az országból. A nemesség elfogadta a szatmári megegyezést, igaz, hogy sokan gyűjtöget­ ték, másolgatták Rákóczi leveleit, kiáltványait, de titokban, kú­ riáik, dolgozószobáik védelmében. A jobbágyok azonban sokáig visszavárták. Hol a Szamos vidékén fegyverkeztek szolgalegé­ nyek, szökött jobbágyok, hol Szentandráson, Vásárhelyen ké­ szülődtek a kuruc világra a császár és az urak ellen. Pedig bo­ tozás, börtön, kerékbe törés, akasztófa figyelmeztetett: Rákóczi nevét még kiejteni sem ajánlatos. Az utakon fuvarosok, szőlő­ munkások, koldusok, hajdani vitézek, vagabundusok hírekkel jártak, terveket szőttek, az idők fordulását készítgették. Egy sze­ gény román asszonyt 1717-ben azért vetettek tömlöcbe, mert azt beszélte, hogy Rákóczi és Bercsényi leveleit hozta, s amikor elfogták, lenyelte azokat, nehogy illetéktelenek kezébe kerülje­ nek. A vármegyei törvényszék kötél általi halálra ítélte azt a kuruc világbeli egykori hadakozót, aki így biztatott egy álmosdi embert: „ É n R á k ó c z i k a p i t á n y a v a g y o k , á l l j h o z z á m k a t o n á n a k és te k o rn y é tá s le s z e s z ” . 1737-ben vizsgálatok sorát indították, és papírhegynyi per­ iratot körmöltek össze, mert Csohaly Gyurka szolgalegény jó­ kedvűen elkiáltotta magát: „ E n g e m t ö b b e t n e m l á t t o k , m e g y e k k u r u c n a k ” — büntetésből besorozták a császári regimentbe. Fal­ vakban, börtönökben, majorokban, pásztorszállásokon, favágó-, szénégető tanyákon széttöredezve, mesékbe foszlódva éltek tovább Rákóczi nagy vállalkozásának eszmei értékei. Egy lévai születé­ sű legény megszökött a császári hadseregből, nem akarván ide­ gen országban, a dinasztiáért harcolni, m ikor Szigeten elfogták, így biztatta társait: „ L á t j a , a h a lá l a f e j é n v a g y o n , d e é d e s m a ­ g y a r n e m z e t é é r t ú g y m e g y e n a h a l á lr a , m i n t h a m é z n y a ln i v in ­ Már három éve halott a fejedelem, amikor a munkácsi uradalom kárpátukrán népe a császárért imádkozásra szólító papjainak ezt felelte: „ M i é r t a c s á s z á r é r t im á d k o z z u n k , a k i a d ó ­ nék” . k a t, k ö v e t e lé s e k e t és m á s te r h e k e t ra k rá n k , t i l t j a , a k i v i t t és b e h o z o t t d o l g o k é r t ig e n vám ot — k ö v e t e l. I n k á b b nagy a s ó k e re s k e d é s t h a r m in c a d o t im á d k o z u n k a m i r é g i u r u n k é r t , — R á­ Feltehetően a fizetőmester vehette el valamelyik munkástól azt a szép szlovák éneket a trencséni csatáról, amit egy üveghuta bérjegyzékköny­ vében találtak nemrégiben a kutatók. Egy 1765-ben Jobbágyi­ ban felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint Pásztón Horvát István kapitány foglalt és osztott földet, és a pásztóiak a sza­ badságharc alatt (és utána sem jó ideig) nem ismertek földes­ urat maguk fölött. Dunántúli jobbágyok a X V III. század végén azért készültek kuruc világra, mert akkor majd a földeket fel­ osztják maguk között. Izgalmasabb ez a föld alatt élő kuruc hagyomány, m int a kalandregények. Jelentősége nem kevesebb, m int hogy a füg­ k ó c z ié r t , h o g y 22 ÖRÖKSÉGÉÉRT s z e re n c s é s e n v i s s z a jö j jö n hozzánk” . Nógrád vármegye kiváló történetírója, Nagy Iván. az egyi­ ke volt azoknak a historikusoknak, akik társadalmi jelentőségé­ ben akarták feltárni Rákóczi harcait. Neki is nagy része volt ab­ ban, hogy tud ju k: kisemmizettek, szegénylegények, végvári v i­ t ézek, bújdosók, sószállító tu tajosok, szőlőmunkások, adókkal, robottal kizsigerelt jobbágyok bontották ki Rákóczi zászlóit. Me­ zítláb vagy bocskorban mentek a fejedelem elé, parasztpuskák­ kal, botokkal, szekercékkel felfegyverkezve, csak posztósüvegük bevágott széle bizonyította, hogy kezet adtak a tiszaháti felke­ lést szervező Esze Tamásnak. Feudális viszonyok között főurak, nemesek nélkül nincs or­ szágos szabadságharc, lehetetlen felépíteni egy ú j . magyar álla­ mot. Rákóczi a művelt és vállalkozó szellemű nemeseket gyűj­ tötte maga köré, az ország ügyét önzetlenül szolgálókkal igye­ kezett kormányozni, de sokan voltak, akik csak nemesi k iv á lt­ ságaikat védték, birtokaikat növelték, jobbágyaikat sokszor erő­ szakkal is visszakövetelték a zászlók alól, s azután árulók let­ tek. Az 1860—1870-es években azonban egyre inkább a roman­ tikus-nemesi szemléletben íróknak állt a világ. Sok történetíró kezéből kiütötték a tollat, mert aki mégis a jobbágyok, végvá­ riak világából akarta megmutatni a kuruc kort az új magyar társadalomnak, az jó, ha csak úgy járt, m int Nagy Iván, aki ugyancsak vitába keveredett Thaly Kálmánnal, a kuruc nemesi romantika megszállott historikusával, s keserűségében végül is odahagyta Pestet, hazament Horpácsra, bírónak. Akkoriban szerte Magyarországon nyalka, büszke kurucokat idézgettek a fejedelem nevében, uraikért bátran halni induló v i­ tézeket, jó l vasalt kacagányokban — igaz, hogy elvesztek mind­ azok a csaták, de m i más lenne a magyar dicsőség! —, és sű­ rűn koccintgattak vidám áldomásokra. Mert a kuruc virtus kel­ léktárába éppen úgy beletartozott a piros borral teli kancsó, m int a sallang, kacagány, aranysújtásos mente, fokos, görbe kard, erős pálinka és sírva vigadás. Zengett a tárogató, Thaly álkuruc dalait drága történelmi kincsnek hitték, és aki a jobbá­ gyok társadalmi harcát emlegette, arról azt mondták, „nem jó hazafi” . RÁKÓCZI TEMETÉSE 1906-ban hazahozták a fejedelem és bujdosó társainak ham­ vait. Kevesen tudják, hogy a temetés látványos ünnepsége m i­ lyen kegyetlen, véres harcot takart. A kuruc hagyományért fo lyt a harc. Kisajátítók és örökösök között. Egyik oldalon a kormánypártba hajlott függetlenségi párt, az egész ú ri Magyarország kuruc főtisztek kosztümeiben ban­ dériumok, sárga csizmák, s gazdagon prémezett menték, mert már késő ősz van, éppen három napja, hogy október 26-án a villamosvasutasok sztrájkba léptek. Előkelő közönség a tribünö­ kön. Ájuldoznak az osztrák gyármányú, átfestett gyászhintók és felkantározott konflislovak „h istoria i” látványától a Kerepesi �úton végig, akik meg tudták fizetni ablakonként a 150 forintot az élelmes háziuraknak. A színházakban öm lik a könny az áruló Ocskay miatt. Csak a miniszteri szónokok izzadnak, vigyázniok kell, nehogy kicsússzon a szájukon a szó: „Fejedelem”, mert a repatriáló törvény szerint csak „Rákóczi és társai” tér­ hettek vissza, s a beszéd végét a Habsburg kirá ly dicsőítéséhez kell kikanyarítaniok. A másik oldalon az aratómozgalmak, sztrájkok sötét és sá­ padt tömege, orvosok, mérnökök, tanítók, kisemberek s néhány írástudó. A kormány Rákóczit ünneplő hazafias demagógiával akarja leszerelni a vasutassztrájkot. Erre a sztrájkbizottság a kö­ vetkező levelet adja k i: „ A z t m o n d j á k . . . , h o g y r o s s z m a g y a r o k vagyunk. Hogy a nagy h a n g u la t á t r o n t j u k . R á k ó c z i f e je d e le m M u ta s s u k g y u n k , m in t a z o k , a k ik hogy h a z a té r té n e k jo bb ünnepi m a g y a ro k va­ n e m z e t is z í n ű z á s z ló k b a c s a v a r já k önzé­ s ü k e t . E lm e g y ü n k m i n d n y á j a n m eg, a n a g y f e je d e le m te m e té s é re ” . A katonákat bezárták a kaszárnyákba. Kordonok mögé szo­ rították a tömeget. Ragasztott szemöldökkel, álbajusszal, paró­ kaüstökökkel kuruc vitézeknek álcázták a rendőröket. A B azili­ ka körül a gyászmise alatt razziázott a rengeteg álkuruc. Volt, ahol puskatussal és kardlapokkal verték el az embereket Rákó­ czi koporsója mellől. „ M é g h ő s e in k e t is k i s a j á t í t o t t á k — írta Ady —, R á k ó c z i k o p o r s ó já t ő k , a k i k R á k ó c z it b e c s a p tá k és e l­ á r u ltá k , ú g y k ö r ü l á llo t tá k , h o g y m i n e m fé rk ő z h e ttü n k hozzá. sztrájk­ tanyákon a vaskosarak parazsa több meleget adott, m int végig a vasútvonal mentén a hivatalos parancsra rakott „kuruc öröm­ tüzek” , mert vármegyei hajdúk tartották tisztes távolságban az odazarándoklókat, és a nép szorongva nézhette a vak messze­ ségbe száguldó vonatot. Á lh a z a f is á g u k k a l a g y o n t e r r o r i z á ln a k ezek m in k e t” . A Pedig néhány történész éppen akkor tárt fel fontos doku­ mentumokat. Jobbágyleveleket, folyamodványokat, Rákóczi szá­ mos írását, és két szegénylegényéneket. A jobbágykatonák ar­ ról írnak, hogy a fejedelem megígérte, hogy felszabadítja a föl­ desúri kötelékből is a fegyvert fogókat. Tudták, hogy egyéni sorsuk a haza ügyével van egybeköt­ ve, és sok jobbágykatona folyamodványában olvashatjuk ugyan­ azt, amit a Nógrád vármegyei Héhalomról származott Kecske­ méti György karabélyos írt Rákóczinak: „ O r s z á g u n k s z a b a d s á ­ g á é r t u t o ls ó c s ö p p v é r e m e t n e m s z á n o m k i o n t a n i ” . O tt volt a tudósok asztalán a sárospataki országgyűlés végzése is, bizo­ nyítva, hogy a fejedelem nemcsak megfogadta, hanem törvény­ nyel pecsételte meg: a jobbágykatonák fiaikkal, unokáikkal együtt felszabadulnak, és szabad földet vagy falut kapnak lete­ lepedésre. Iratok sokasága bizonyította, hogy Rákóczi védte a jobbágyokat a földesurak, vármegyék, nemesi tisztek, garázda katonák hatalmaskodásaival szemben, segítette a szegényeket, támogatta a mesterembereket, fejlesztette az ipart és a keres­ kedelmet. Fennrnaradt rajza tanúsítja: annyira érdekelte a bá­ nyászat, hogy maga is töprengett vízemelő szerkezeten. Szorgal­ mazta, hogy iskolákat építsen minden vallási, nyelvi közösség, s politikája Magyarország minden népe előtt messze távlatokat nyitott; A „Szegénylegények éneke” és a „K é t szegénylegénynek egymással való beszélgetése” pedig művészi erővel fejezi k i a népi kürucság osztályharcos hazaszeretetét: „ C s a k s z e g é n y e k , nem ú r f ia k v é re k e t o n tá k ” . Mindezekből a falvak és városok népe egyaránt testközel­ ben érezhette volna magához Rákóczit. Ehelyett azonban kuruc operettet mutattak neki. Az áruló kuruc generálisok leszárma­ zottja dalt szerzett, és zengett tőle egész Magyarország: „ K r a s z ­ n a h o r k a b ü s z k e v á r a ” . Vagy másként titko ltá k el Rákóczi örök­ ségét. a fejedelmet temető ú ri kuruc világról. Nem ismerte, ami után következett. ez­ UBI EST PRINCEPS? Hosszú ideje nyomozgattam már Horvát István kuruc ka­ pitány után, m ikor megtaláltam nevét a romhányi csata emlék­ oszlopán. Tűnődnivaló akad it t elegendő. A romhányi csatát 1710. január 22-én vívták, az emlékosz­ lopot 1932. október 9-én avatták fel. Akárhogy számítjuk, nem kerek évforduló. K i nyert, k i vesztett? Máig vita tják a történet­ írók. „ N é m e t e t a z e l m ú l t s z e r d á n m e g v e r t ü k d ic s ő s é g e s e n , d e a h a r c h e l y r ő l g y a lá z a t o s a n e l s z a la d t u n k ” — jellemzi a csatát O tt­ ly k György főudvarmester. A kurucok nyolcszoros túlerőben voltak, a magyar, lengyel és svéd csapatok már beszorították Sickingen tábornagyot a Lókos-patak mocsaraiba, de időnek előtte zsákmányolni kezdtek, és a császáriak visszavágtak. A ku­ ruc haderő nagyobbik fele a Lókos-patak túloldalán, K árolyi Sándorral az élen, tartalékban áll, Rákóczi parancsokot küld, hogy támadjanak, aztán, hogy üldözzék, vágják el, kerítsék be a visszahúzódó ellenséget. K árolyi azonban nem mozdult, s t i­ zenkilenc tiszt, háromszázhat magyar, nyolcvan lengyel és svéd harcos ott maradt a Véres-hegy lábainál. Győzelmi emlékül alig­ ha állíthatták a nyolcméteres obeliszket. A kkor hát miért? Rá­ kóczi domborműve mellett ott van rajta K árolyi Sándoré is. M in t ilyen, egyetlen az országban. Nevezetessége az is, hogy bá­ mulatosan gyorsan, néhány hónap alatt készült, tetején kétmé­ teres bronz turul, körülötte kovácsoltvas lánc, nem takarékos­ kodtak a költséggel. Pedig az országban nagy volt a szükség. „ A z í n s é g a k c ió le ­ b o n y o lí t á s á r a v á r o s u n k r e n d e l k e z ik — s e m m if é le k ö lt s é g v e t é s i f e d e z e t t e l s a m u n k a n é l k ü li s é g sé g v á r o s u n k b a n is o l y nagy, hogy nem k ö v e tk e z té b e n f e n n á l ló ín ­ a m e g á l la p í t o t t összeg e l­ — magyarázta ugyanakkor Balassagyarmat polgármestere a város szűk befektetési költségvetését Gyermekágyi láz, diftéria, tuber­ kulózis, főleg pedig a tífusz- és vérhasjárvány m iatt a közegész­ ségügyi viszonyok a vármegyei főorvos szeptemberi és októberi jelentései szerint kedvezőtlenek, valójában botrányosak. Több helyen becsukták az iskolákat. M i az oka, hogy ilyen alkalmat­ lan időben mégis kuruc ünnepet ültek itt? Leventék, cserkészek, tanulók sokasága, sok ezer ember a környékbeli s távolabbi falvakból, s ott voltak Budapest közéleti, nevezetes személyiségei. A lapok országos megmozdulásról írtak. Felépítették a fejedelem díszsátrát, az emlékmű előtt kuruc ru­ hás gyerekek, huszárok, díszhajdúk álltak, az autók és ú ri fo­ gatok ontották az előkelő közönséget, nem egy előkelőség dísz­ magyarja vagyont érő, a Nógrádi Napló tudósítója áradozva írt „a daliás kuruc időket elővarázsló” prémes, ékköves, meggyszín, lila, fekete menték színpompájáról. És ötszáz népviseletbe öltö­ zött menyecske és lány vonult el katonásan. Ez az első kuruc ünnepség, amelyet mozgóképre vettek, és mozivásznon láthatott az ország. Valójában az új miniszterelnök, Gömbös első vidéki útjá­ nak görögtüzes álkuruc ünnepsége volt. Nem akarok politikát hirdetni — kezdte beszédjét, és azonnal politikát hird ete tt: „a nemzeti öncélúság jegyében” . S a többi szónoklat is: Rákóczi nevével kezdték, K árolyi Sándor dicsőítésével folytatták és a szatmári megegyezést éltették. Sűrűn szóltak a jobbágyságról, és elhangzott már Esze Tamás neve is. De hogyan? „ N e m a z t la ­ t o l g a t t á k , h o g y m e n n y i t a d n e k i k a h a z a — olvastuk az egyik szónoklatot —, h a n e m ő s i v i r t u s o k r a h a l lg a t t a k , a m e ly n e m e n ­ k ö lt é s é t a l e g k o m o ly a b b g e d te , h o g y b á r k i is s z o c iá lis é r d e k e k t e s z ik s z ü k s é g e s s é ” m e g e lő z z e , m e g h a la d ja őket a haza ir á n ti Maradtak a kosztümök, díszletek, csinnadratták, álkuruc nóták és kongó frázisok, s a sovén nacio­ nalizmus avartüzei. „ H a m e g k ö v e z n e k is é r t e , k im o n d o m , h o g y Horvát István neve (Pász­ thóy előnévvel) a csatatéren elesett másik két tiszttel együtt fel­ került az emlékműre, de hogy jobbágykatonáinak földet foglalt, és k i is volt valójában ez a kapitány, arról senki nem beszélt. A kuruc szabadságharc hagyományát igazságából kiforgatva és összezavarva, demagóg frázisokra váltva, az országvesztő ak­ tuálpolitikai program vitorlájába próbálták fogni. A történeti valóság elemei hamisítványokkal keveredtek össze: „ R e g ö s ö k é n e k e lt e k T i n ó d i és k u r u c d a lo k a t , m a j d a h e ­ nem zedék m ég gyeknek Még az igényes történettudomány is utat vesztett. Szekfű Gyula az élő hagyományt rekesztette volna el, ha igaz, amit ír: „R ákóczi egy évszázados eszm ének le g e s le g u to ls ó k é p v is e lő je v o l t , s u t o ls ó é v e ib e n v i ll á m c s a p o t t f a t o r z ó k é n t , l o m b t a l a n k o r o ­ n á v a l, s z á r a z g y o rs n ö v é s ű á g a k k a l á llo t t c s e r jé k nem e lő tt le b o r u ljo n ” o tt a f ia t a ls á g s z í n e ib e n pom pázó, k ö z ö tt” . v o l t m é l t a t la n a b b , h o g y R á k ó c z i k o p o r s ó ja — irta Apáthy István a Pesti Napló hasábjain ö n f e lá ld o z ó k ö te le s s é g t e lje s í t é s é b e n ” . is m e r ő s t á r o g a t ó s z ó ló h a l lg a t ó k a t . ” r in g a tta a d a liá s k u ru c k o rb a a Hogy a Kodály szavaival „csokoládé színű, hangú”- 23 �nak titu lá lt tárogató a Schuhanda hangszergyár üzleti vállalko­ zását dicséri? Hogy a „kuruc” műdalok rontják a közízlést és ér­ telmetlenek? K i törődött azzal. Rákóczi a romhányi csata előtt magyar, latin és francia nyelven szólt vitézeihez: a meghátráló tiszteket a katonák lőj­ jék le. Viszonylag egyetlen csata sem követelt annyi áldozatot, m int a romhányi ütközet. De k i emlékezik meg minderről? A sebesültekről, özvegyekről, árvákról? K i emlegeti 1932-ben a jobbágyvitézek áldozatait? A Rákóczi felszabadító ígéretét is bőséggel idéző katonafolyamodványok már megjárták a tudósok asztalait, és nem kaptak hitelt. Feljegyezték, hogy a romhányi csata forgatagában lengyel katonák „ubi est Princeps?” kiáltásokkal keresték a fejedelmet. Hol van Rákóczi? — kérdezhették sokan az 1930-as évek előre­ haladtával. Mert a valóságos kuruc hagyományra akkor lett vol­ na igazán szükség, m ikor már a tűzvész égette a haza küszöbét. Önvizsgálatra, józan számvetésre, közösségi összefogásra sarkal­ ló. Rákóczi a társadalom kivetettjei élén indított szabadsághar­ cot az ország békéjéért, jobbágykatonák osztályharcos követelé­ sére börtönbe csukatta a nemesi előjogokat védő grófot, a népet szipolyozó tisztet, a hatalmaskodókat; védelmébe vette a zsidó­ kat; nem tűrte asztalánál az ételmaradékot, különösképpen el­ lensége volt a részegeskedésnek; vashámorok, malmok, üveg­ officinák munkáját figyelte; a maguk hasznát nézőket, az or­ szág vagyonával hűtlenül sáfárkodókat keményen büntette; el­ rendelte, hogy „ m i n d g a z d a g n a k , m i n d s z e g é n y n e k e g y e n lő lé ­ vén m o s t a n i h a d a k o z á s u n k c é lja , a n n a k t e r h é t és s ú l y á t m i n d ­ A németek ellen harcba szólító első szavára csak innen, Nógrád községből tízen, Fülekről har­ mincöten, Kazárról négyen, Gyarmatról huszonkilencen, Losonc­ ról huszonöten fogtak fegyvert; szövetséget akart a szomszéd­ országokkal, tudta, egyetlen ország sem vívhatja ki egyedül sza­ badságát; I. Péter szövetségese volt, és ha el nem árulják, cser­ ben nem hagyják ügyét, elnyerhette volna az ország békéjét. n y á j a n e g y e n lő k é p p e n 24 v i s e lj é k ” . Nemcsak sejteni, nemcsak érezni, tudni kellett volna mindenki­ nek, aki nevét ismerte ebben az országban, hogy egyetemes eu­ rópai mértékkel harcolt, amint ő mondta: „édes magyar nem­ zetéért” ; teljes erejével küzdött az előítéletek súlya, a kiváltsá­ gok kegyetlensége, az önzők ostobasága ellen, a szétziláló meg­ aláztatások ellen, hogy a tűzvész tanúi ne lehessenek áldozatok. Hogy az elárultatás nem törte össze, kegyelmet nem foga­ dott el, jobb — írta —, „ m i n t a h ó v a l f e d e t t v e s s z ő s z á l v á r ­ nunk á ju lá s u n k a t AZ ta v a s z u n k o n ” . ÉLŐ RÁKÓCZI Ma már jobbágykatona-folyamodványok, történeti énekek, naplók, feljegyzések sokaságából ismerjük Rákóczit. Feltárult az eddig ismeretlen kuruc világ: jobbágyok, bújdosók titkos szer­ vezkedése, országfordító nagy vállalkozása. M ikor a Tiszaháton Esze Tamásék szervezkedtek, it t Nógrád vármegyében is titkos gyűléseket tartottak a parasztok, és tiltakoztak a vármegye ha­ talma, s a Habsburg császár mérhetetlen sokaságú adója meg fuvarterhe ellen. Rákóczi kiáltványaira it t Nógrádban tizenkettő híján összesen fél ezer jobbágy és kétszázöt nemes és armalista fogott fegyvert. Itt is (m int másutt az országban) a jobbágyok megtagadták a földesúri szolgálatot, és az ország szabadságával együtt saját szabadságukért is harcoltak. Sokan szolgáltak Rá­ kóczi palotás ezredében, Ocskay seregében, meg a híres Szabó Máté és Bercsényi Miklós zászlói alatt. Rimaszombati G yürky Pál szépen megfogalmazta, hogy: a fejedelem nagy vállalkozását csakis a jobbágykatonákkal együtt valósíthatja meg. „Is te n N a g y s á g o d a t — —, írta Rákóczinak 1706. augusztus 1-én k e s e r v e s s z á m k iv e t é s é n e k b ú jd o s á s á b ó l s z e g é n y h a z á n k r é g e n e l n y o m a t t a t o t t s z a b a d s á g á n a k f e l á l lí t á s á r a hogy nem azon szabadságnak m e h e t, hanem h e ly r e N agyságod á llí t á s a ki egy s z e re n c s é s , h o zvá n , de könnyen e rő s , m in t véghez g y ő z e d e lm e s f e g y v e r e á l t a l és s o k N a g y s á g o d ig a z á n h a z á ja m e l l e t t s e r é n y e n �tá b o ro z o v é ré t k io n t a n i n e m megsebesült, hazám szánó haza fia i Súlyosan á lta l.” „ b é k é v e l s e n y v e d e m , é d e s n e k t e t s z v é n s e b e im m ia tt r a jta m „e g y e b e t fia im n a k esvén” , de segítséget v é r e s s e b e im kér, mert e m lé k e z é s in é l n e m szegény, h a g y h a to k ” . Rákóczi nemcsak segítette a hozzáforduló, sebesült vitéze­ ket, hanem országosan gondoskodott a jobbágykatonaságról. Szé­ csényben (1705 szeptemberében) az országgyűlésen döntést ho­ zatott a jobbágykatonaság felszabadításáról, a nemesi ellenzék azonban még megakadályozta, hogy törvényre emeljék ezt a végzést. Nemcsak a csatatereken folyt a harc. A földesurak visz­ szakövetelték jobbágyaikat a zászlók alól, és sokféleképpen ter­ helték a fegyvert viselők hozzátartozóit. Bial Péter héhalmi job­ bágykatona azt panaszolja a fejedelemnek, hogy pozsonyi rab­ ságából nemrég szabadult, földesura, Balassa Ádám mégis „fe ­ lette kegyetlenkedik” rajta, s négy évre visszamenőleg követeli a dézsmát. A kérvényen ott a fejedelmi végzés: utasítja a föl­ desurat, hogy hagyjon fel követelésével. Rákóczi országépítő munkájának legjobb segítője néhány művelt köznemes volt. Közülük többen nógrádiak: Ráday Pál, Nógrád vármegye főjegyzője, Rákóczi bizalmas titkára és diplo­ matája, Bulyovszky Dániel, egyike azoknak, akik a nemesség megadóztatását javasolták. Közteherviselés, ezt a szavunkat Rákóczitól kaptuk, 1707ben az ónodi országgyűlés kimondta, hogy a nemesség is fizes­ sen adót. Vajon hány nógrádi jobbágykatona állott fegyverben 1708 végén, amikor a sárospataki országgyűlés törvényt hozott: a fegyverviselők unokái is szabad emberek lesznek és szabad föl­ det kapnak letelepedésre. A romhányi emlékmű számunkra azok emlékét hirdeti, akik harcoltak a hazáért és a szabadságért. Csak néhányuk nevét is­ merjük. „ M in e k u tá n n a o rs z á g u n k n a k s z a b a d s á g á é rt f e l fe g y v e rk e ­ z e t t v i t é z e k n e k z á s z la ja a lá í r a t t a m , t e h e t s é g e m s z e r in t h ű s é g g e l s z o lg á lt a m . . . együtt... g y u lá s a „A z séged a t é le n a n n y ir a R o m h á r d n á l lé v ő h a rc o n m e g s e b e s í te t te m , h o g y . . . f e l ő l s e m m it s e m én u ra m r e m é lh e t e k . . . e n n e k az m o s ta n i ü g y n e k hűségében az h a d b a n s z o lg á lt . M ost tö b b v ité z e k k e l kezem nek m eggyó­ T ó th G y ö rg y h a jd ú .” e le it ü l fo g v á s t F e l­ k ö z e le b b a v a d k e rti ( r o m h á n y i) h a r c o n s z e g é n y e le s e tt. N é g y á r v á i m m a l m a r a d t a m . . . Lengyel Is tv á n ö z v e g y e .” Ma Rákóczi háromszáz esztendős rézbölcsője körül már olyan fiatalok állnak, akik jobbágyrendeleteit, a Brezáni pátens országos egységet követelő mondatait idézgetik. A valóságos ku­ ruc világot ismerhetik meg: az áldozatkészség, a derekasság, hazaszeretet példaképeit. Ráday Pál a Nemes Ifja k Társaságába lépők felavató ün­ nepségén azt mondta, hogy a fejedelemben, m int egy tükörben, a kirá ly i tulajdonságokat szemlélhetik a szolgálatába felvett if ­ jú testőrök. K irá ly i tulajdonságok? Lapozzunk Rákóczi levelei, írásai között: „ B á r k i lé g y n e d ic s é r j, h a m e g í r o d é le t e m t ö r t é ­ n e té t” , „ M u n k á ra s z ü le t t e m , m u n k á b a n te lik m in d e n a k ik nem g y ö n y ö rű ­ ségem ” . „M e g v e te m a fe c s e g ő k n e k i t é le t é t , lé p n e k be a s z o b á m b a , a m i k o r d o lg o z o m , és n e m t u d j á k , h o g y a k k o r in t é z e m ü g y e im e t , a m i k o r a z a l v ó k a lu s z n a k , a r é s z e g e k is z n a k . ” „A z o rs z á g ifjú s á g á t n e v e ln i a k a ro m , m ű v e lt e r k ö lc s ö k r e s z o k t a t n i. ” „H a z á m b a n le le m e g y e t le n g y ö n y ö rű s é g e m . . . ” „ H a s z á m k iv e t é s b e m e g y e k , m e g m a r a d a r e m é n y , m e r t u t o l ­ só le h e lle t e m ig m e g ő r z ő m a n é p s z e r e t e t é t , m e l y a n é p s z ív é b e n m in d ig é ln i fo g Csata a Lókos-patak mellett édes ir á n ta m . . . ” Csak most kezdenek feltárulni előttünk a kuruc hagyomány igazi értékei. A romhányi emlékoszlop legyen emléke Rákóczi Nógrád megyei híveinek, jobbágyoknak és végvári vitézeknek, mind­ azoknak, akik megalkuvás nélkül küzdöttek az ország önállósá­ gáért és a társadalmi haladásért R. V árkon yi Ágnes A század elején C h o b o t F e r e n c , Romhány község tudós es­ peres-plébánosa megírta egyházközsége s benne a romhányi csa­ ta történetét. Számunkra azért is értékes ez a munka, mert meg­ különböztetett gonddal g yű jti egybe a néphagyománynak a csa­ tával kapcsolatos adatait. Ha olvasásakor mégis hiányérzetünk támad, az leginkább azért van, mert a szerző nem lépte át plé­ bániája határait. Nem „ment át” például a szomszédos Érsek­ vadkertre, ahol ugyancsak máig tartó nyomokat hagyott a Fe­ jedelem utolsó jelentős csatája. Érsekvadkert határában a Lókos-patak partján fekvő dűlőt névvel ille ti a nép. A névhez egy egész monda fűződik. Szövege a ma is eleve­ nen élő változatokból a következőképpen rekonstruálható: „A Sírpatak területe a X V III. században mocsaras, patakocskák szabdalta terület volt. A kuruc—labanc háborúk idején nagy ve­ reséget szenvedett it t a fejedelem. A kuruc sereg Romhány fe­ lől tartott Érsekvadkert felé. Rákóczinak a kisbodonyi hegytetőn volt a parancsnoki épülete, amely még most is megvan rom jai­ ban. Innen irányította a harcokat. A labancok Gyarmat és Pa­ tak irányából jöttek, majd a Vadkert és Patak között levő nagy és kis katlan árnyékában húzódtak meg. Az elsőben a vezérek, a másodikban a legénység sátrai helyezkedtek el. Mindez 1710-ben történt. A labancok benyomultak Vadkert­ re is, mindenféle állatokat, baromfiakat koboztak a lakosságtól. Ekkor jelent meg a kuruc sereg Rákóczi Ferenc vezetésével, és a Lókos-patak mellett ütközött meg az ellenséggel. Nagy volt a mészárlás, öldöklés. A labancok túlerőben voltak, és legyőzték a kurucokat. Rákócziék kénytelenek voltak letenni a fegyvert. Ennek a csatának az idején nem víz, hanem vér folyt a Lókos­ ban, s a beléje futó erekben. Ezért mondta Rákóczi a fegyverletételkor: Sírjatok, patakok! Erről a szólásról kapta nevét ez a mocsaras vidék. A kurucok visszavonultak, a labancok viszont megünnepelték győzelmüket a vadkertiek nagy bosszúságára.” a S írp a ta k Népi mondáról lévén szó, a teljes történeti hitelességre még csak gondolnunk sem szabad. A hiedelem lé n y e g e azonban m in­ denféleképpen figyelmet érdemel. A részletek módosulhattak, emelhette őket a mese síkjára az idő, a környékbeli nép meg­ győződése azonban változatlan maradt: a Lókos-patak a Rákó­ czi-féle felkelés Sírpatakjává vált. Í gy szól bele a nép abba a v i­ tába, amely szinte mindmáig zajlik a romhányi csatáról: — Győ­ zött vagy veszített Rákóczi a romhányi Kurucmezőn? „VADKERTET MEG FOGOM PRÓB A LT A T N I” A romhányi csata helyét és szerepét a Rákóczi-féle szabad­ ságharc menetében csak akkor ítélhetjük meg helyesen, ha tisz­ tában vagyunk annak előzményeivel és a következményeivel. M i volt a célja, s mi volt az eredménye a Lókos melletti ütközet­ nek? 1709 utolsó hónapjaiban már meglehetősen rosszul állt a szabadságharc ügye. Nincs többé h u r i v a r i , nincs többé bizodal­ ma a kurucnak. A szerencsétlen nagyszombati és trencséni ü t­ közet következtében Rákóczi kiengedte kezéből a Felvidéket, Ra­ butin megszállta Erdélyt, Esterházy Antal pedig kikényszerült a Dunántúlról. Mintha az ország belefáradt volna a hosszú évek óta tartó harcba. A sereg egyre apadt. Sokan elfordulnak a fejedelemtől. Szerte a hazában arat a Törökországból ideszármazott pestis, az iszonyatos „gugahalál” . A szabadságharc kilátásai külpolitikailag is kedvezőtlenre fordultak. A malplaqueti csata után a franciákat nem érdekli már a magyar szabadságharc ügye. Nagy Péter ekkor még nem segíthetett. Az egyetlen támogatást azok a lengyel és svéd ka­ tonák jelentették, akik a poltavai csata után Magyarországra jö­ vő Rákóczinak tettek hűségesküt. Ezek az „auxiliáris hadak azonban nem képviseltek nagyobb haderőt. Ebben a helyzetben Rákóczi egy utolsó nagy támadó hadjá­ ratra szánja el magát. A célja az, hogy áttöri a Felvidéket lezá­ 25 �ró császári vonalakat. A hadművelet sikere még fordulatot ad­ hat a szabadságharc ügyének. A győzelmek nyomást gyakorol­ nának a halogató politikát folytató bécsi udvarra; s elősegítenék a döntést vagy a béketárgyalások, vagy a végső katonai megol­ dás irányában. A Duna-kanyarodástól Vadkert, Szécsény, Lo­ sonc, Rozsnyó felé haladó császári vonal áttörése annyit jelente­ ne, hogy a kuruc seregek kiszabadulnának a számukra szinte börtönnek tetsző Duna—Tisza közéről, s ez ismét önbizalommal töltené el őket. Mindehhez hozzájárul még, hogy a sikeres áttö­ rés felmentené a Felvidék legerősebb várát, a még kuruc kézen lévő Érsekújvárt, s ennek bekapcsolódása a hadműveletekbe to­ vábbi impulzust adna a felszabadító hadjáratnak. Tulajdonképpen ez az utóbbi momentum szabta meg a tá­ madó hadjárat irányát. Am ikor a fejedelem 1709 végén értesült arról, hogy Esterházy Antal 3000 emberével kiszorult a Dunán­ túlról, s átkelve a Dunán, Érsekújvár körletébe érkezett, úgy döntött, hogy ezen a vidéken kísérli meg a császári postierun­ gok áttörését. Egészen pontosan: Vadkertnél. A fejedelem hadvezérhez illő alapossággal gondolta át a teendőket. Tudatában volt annak, hogy a császári vonal legerő­ sebb két pontja éppen Vadkert és Szécsény. Azt is tudta viszont, hogy helyőrségeik zöme az Érsekújvár felé tartó Esterházy után nyomakodott, az alkalom tehát igen kedvező a támadásra. Ter­ véről január 14-én értesítette Esterházy A ntalt: „Noha, Ke­ gyelmedet. . . igyekezetemről tudósítottam: mind azon által ezen órában legbizonyosabbat értvén Vajda Andrástúl, hogy a loson­ czi, szécsényi és vadkerti lovas ellenség, az kiket ü Gyarmatnál előtalált, Kegyelmed után indult — azért én is minden várako­ zás nélkül hónapi napon Vadkert felé megyek, és onnan egye­ nesen az ellenség nyomán; mely, ha azóta onnan vissza talált v olna nyomakodni: Kegyelmed az egész haddal gyűjjön nyomá­ ban.. A terv tehát világos. A helyőrség nagy részét nélkülöző Vadkert viszonylag könnyen bevehető. Ha közben visszatérnének az üldözők, egyszerre két tűz közé kerülnének. Ennek az elgon­ dolásnak a jegyében indult meg január közepén a fejedelem, hogy Eger környékén egyesített seregeivel a Mátra-hegylánc fe­ dezékében végrehajtsa a „vadkerti próbát” . „UTOLSÓ KARDOT VONTA N A K K I” Január 21-én, Kállón a fejedelem megtartotta utolsó had­ díszszemléjét. Titkára, Behiczky Gáspár szerint biztosította kato­ náit, hogy „m ind szerencsében, mind szerencsétlenségben velek leszen, s vélek élni. halni kíván, gondolkozzanak; utolsó kardot vontanak k i . . . tovább nem szaladhatnak. . . ” Másnap, korán reggel megindultak a hadak Vadkert felé. Szemtanúk és magyarázók egybehangzó véleménye, hogy a Romhánynál lezajlott csata váratlan találkozás következménye volt. Táborhelyet kereső francia tisztek jelentették Rákóczinak, hogy Vadkert irányából császári csapat közeledik. De Sickingen altábornagy, a szécsényi, illetve a vadkerti helyőrség parancsno­ ka sem gondolhatta, hogy Rákóczi egész seregével találja magát szembe. 1500 emberével legfeljebb K árolyi Sándor 1000 fős előcsapatára számíthatott. A találkozás véletlensége magyarázza az erőviszonyok egyen­ lőtlenségét is. A Lókos partján n y o lc s z o r o s t ú le r ő b e n volt a ku­ ruc sereg. Az más kérdés, hogy a csapatok zöme nem vett részt a harcban, mert Rákóczinak az ellenség felvonulása m iatt már nem volt módja a patakon átirányítani őket. A csapatok a ktivi­ zálása tehát szintén a találkozás váratlanságától függött. M int ahogy a csata egész kimenetelét is az határozta meg elsősorban, hogy a fejedelem nem b írt úrrá lenni a véletlenek sorozatán. Í me, máris it t v agyunk a romhányi csata legnagyobb talá­ nyánál. M iért nem vetette harcba Rákóczi az egész hadseregét? Azt még csak el tudjuk képzelni, hogy a szembekerülés megle­ petésszerűsége m iatt nem állíthatta csatarendbe minden katoná­ ját. Tudomásul vesszük azt is, hogy az ellenség csekély létszá­ ma nem igényli a tizenkétezer fős sereg minden harcosát. De amikor a hadiszerencse megfordult: m iért nem adott parancsot a fejedelem? A sereg döntő többsége Bodonynál állt mozdulat­ 26 lanul. Átvonulhatott volna a községen — a déli hídon keresztül, s az északi kijáratnál beavatkozhatott volna a küzdelembe. A harcba szólító parancs azonban elmaradt. Hogy miért? Erről nem szól sem a fejedelem, sem az az egy-két szemtanú, aki hírt adott az eseményekről. A források szerint Rákóczi az ütközet kezdetén rendkívül határozott volt. Az első győzelmes hadmozdulat után azonban — amikor a fejetlenség és a zűrzavar általánossá vált — többé egyetlen parancs sem hangzott el ajkáról. Illetve: a hátrálót még ő maga verette. Magyarázható-e egyáltalán a fejedelem erélytelensége a rom­ hányi csata irányításában? Emlékiratai tanúsága szerint jó l ér­ zékelte a harcmező szeszélyesen változó eseményeit. Világosan látta a történteket. Feltételezhetően az intézkedésekre vonatko­ zóan is megszülethetett benne valami. Mégsem adott parancso­ kat. Visszaemlékezéseiben megkísérli a magyarázatot, de az — különösen, ha elvonatkoztatunk a látvány okozta lelkiállapottól — nem nyugtat meg bennünket. Elmondja, hogy nem fejezték be az ellenség megverését, hanem mindenütt magára hagyták. „Ha­ csak egy kicsit is tapasztalt tisztekkel le tt volna dolgom, ugyan­ ezen a helyen ütöttem volna tábort, előttem a patakkal. De ez nem olyan terv volt, amelyet az én tisztjeimmel végre lehetett volna hajtani.” Tagadhatatlan, hogy a szabadságharc folyamán sokszor k i­ tűnt Rákóczi tisztjei nek a hadvezetésben való járatlansága. Az is tény, hogy katonái zsákmányoló-fosztogató kedve együtt nőtt a harcokban való sikertelenséggel. De mindezt nagyon jó l tudta a fejedelem. A „vadkerti próbát” mégis vállalta — ezzel a had­ sereggel is. Nyilvánvalóan azért, mert az előbb említett gyarló­ ságok hátrányait a jó l kidolgozott haditerv enyhítette volna. A Lókos m elletti csata menetén talán azért nem akart fordítani, mert belátta, hogy a váratlan találkozás az ellenséggel a vélet­ lenek olyan sorozatát indította el, amelyen tudatlan tisztjeivel, elvadult, zsákmányra éhes katonáival nem tud már úrrá lenni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Rákóczi nem Romhánynál akart támadni — délután kettőkor, hajnal óta tartó menetelésből köz­ vetlenül, hanem Vadkertnél, másnap reggel, kipihent hadsereg­ gel. S amíg a „vadkerti próba” előkészítését éppen az átgon­ doltság és céltudatosság jellemezte, addig a Lókos m elletti várat­ lan „kardkivonás” végig nélkülözte a központi irányítást. „GUTTÁHOZ AZON ESTVE SZÁLLO TTAK” A fejedelem seregei 1710. január 22-én egy óra körül érték el Romhányt. Az ütközet maga két óra után indulhatott meg. Rákóczi két lineában állította fel a patakon átjutott egységeket. A jobbszárnyra, közel a víz mellé, a tiszántúli csapatok és a re­ gurális hajdúk kerültek. Középen a svéd segédcsapatok, s a bal­ szárnyon a lengyelek várták az ellenség támadását. A császári lovasság rohama a víz m elletti jobbszárny gyalogsága ellen irá­ nyult. Ezt látva a lengyelek félhold alakú mozdulattal bekerítet­ ték, s a patak mocsaraiba nyomták a császáriakat. És amikor megindultak a középen álló svédek is, az ellenség veszett mene­ külésbe kezdett. Ez volt az a pillanat, m ikor a csata képe a ku­ rucok győzelmét mutatta. Most következtek azonban a bajok. A lengyel átkarolás any­ nyira jó l sikerült, hogy a jobbszárnyon lévő kuruc gyalogság is szinte a mocsárba szorult. Í gy aztán nem tudott előrenyomul­ ni, s lemaradva, messziről tüzelt az ellenségre. (A jobbszárnyat egyébként Bagossy ezredes vezényelte, aki a fejedelem szerint nemigen tanulta meg a hadimesterséget) Nagyobb baj volt ennél, hogy a harctéri siker megroppan­ totta a kuruc sereg fegyelmét. A történtekről Rákóczi még a csata napján levélben számolt be Bercsényinek: „ . . . A kkor — az magyar böcsületes szokás szerint — hátulja az hadunknak az prédának esvén: reá rohant véletlen az tűz körül valami csuport német, azokat puskázással confosióban és szaladásban hozta: szét ment az prédával. Azt a reguláris idegen had nem tudván, micsoda? — megfordult; a szétdúlt magyar elment!” Rákóczi még maliciózusan megjegyzi: „Nyeresége untig elég �volt minden nemzetségnek; az credenciáját (pohárszékét) is az generálisoknak eladták már a tatárok” . Az, hogy a magyar sereg hátulja és jobbszárnya már csak a fosztogatással törődik, nem kerülte el a császári lovasság bal­ szárnyán parancsnokló Saint-Croix tábornok figyelmét. Maga köré gyűjtötte a mocsárból kivánszorgó, s a környező dombokra me­ nekült katonáit, s vakmerően bevágtatott a lengyel—svéd előre­ nyomulás és a jobbszárnyon történt lemaradás m iatt támadt résbe. A hirtelen támadás teljesen szétzilálta a kuruc hadálláso­ kat, s a harcot már korábban abbahagyó hajdúk rendetlenül, özönlöttek vissza a bodonyi út irányába. Hamarosan a svédek is követték őket. A dolgokat azonban még mindig meg lehetett volna fordí­ tani. Igaz ugyan, hogy Saint-Croix sikeres rohama után a csá­ szári lovasság ismét gyülekezni kezdett, de most újabb, eddig érintetlen kuruc huszárezredek közeledtek Bodonytól a híd felé. Erre a lengyelek is eszméltek, abbahagyták a fosztogatást, ille t­ ve a visszavonulást, és a fejedelem utasítását várták. Az össze­ csapás azonban elmaradt. A huszárok — ahelyett, hogy ráron­ tottak volna a tömörülő ellenségre —, érthetetlen módon meg­ álltak. A fejedelem, mindezt látva, lesietett a dombról a hídhoz, de K árolyi Sándor lebeszélte a közbelépésről. Í gy hát végül is hátrálót veretett. Emlékirataiban Rákóczi a visszavonulást a következőképpen jellemzi: „ . . . nem fejeztük be az ellenség megverését, mert amint a patak hídján és gázlóin átmentünk, mindenki megállt, és a megrémült és megzavarodott ellenség meg sem mozdult” . A támadásra kész kuruc huszárezredek tehát megálltak a pataknál, az összegyülekezett ellenség pedig megzavarodva meg sem mozdult. A jelenet több m int érdekes. M i lehet a magyará­ zata a szembenálló felek eme furcsa viselkedésének? Lehet, hogy a Migli-eset az oka mindennek. M iről van szó? Egyes források szerint egy tucatnyi császári katona, a Viard-ez­ red Bánkon elhelyezett helyőrségéből — lehet, hogy részegen — a déli órákban M igli kapitány vezetésével Romhány felé indult. A m ikor meghallották a Lókos árterületén folyó csata zaját, elő­ vigyázatosan elrejtőztek az erdőben. Majd látva Sickingen sere­ gének a felülkerekedését, iszonyatos lárma és trombitálás köze­ pette ők is rohamra indultak. A kurucok — immár a patak tú l­ só partján — azt hihették, hogy egy újabb császári sereg előőr­ sei jelentek meg, s a meglepetéstől leálltak. Végül is talán ez volt a fő oka, hogy a tartalék sereg bevetése ismét elmaradt. Le­ het, hogy Sickingen katonái ugyancsak M ig li kapitány csapatá­ tól ijedtek meg. A már leszálló tél-alkonyi ködben nem ismer­ hették fel, hogy barát vagy ellenség zúdul le a domboldalon. De az is lehet, hogy egyszerűen a parton álló tízezer főnyi sereg lát­ ványa ijesztette meg őket. A Bercsényinek íro tt levél megenged egy másik lehetőséget is. A fejedelem szerint: „Am ely része az ellenségnek szaladás­ sal salválta (mentette) magát: Szécsény és Vadkert között levő vigyázó porta szemközben akadván véle — azokból is alkalma­ sint lecsapdoztak. Mennyi számú veszett? Még nem tudhatni; —, m indjárt a harc után pro recognitione (a halottak felderítése cél­ jából) já rta k tisztek az harchelyre: 200-ig való magyarnál nem találtak —, a német rakáson omolva feküdt” . (Egyébként ez az utóvédharc zajlódhatott le a Sírpatak-dűlőnél.) Ezekből a sorokból kiindulva arra is gondolhatunk, hogy a fejedelem azért nem erőltette a további harcot, mert — hite sze­ rin t — a Szécsény és Vadkert között vigyázó kuruc egységek — K árolyi ezredei — majd befejezik a visszavonuló (s egyébként sem nagy létszámú) ellenség megverését. Lehet, hogy ezért néz­ ték olyan nyugodtan Rákócziék az immár hátukat mutatókat, s m int akik jó l végezték dolgukat, „Guttához azon estve szállot­ tak” . TE DEUM — M INDKÉT RÉSZRŐL A győzelmet mindkét fél magának vindikálta. Sickingen a csatát követő napon hálaadó istentiszteletet celebráltatott az ér­ sekvadkerti templomban. Rákóczi pedig így írt Esterházy An­ talnak: „ . . . m ink is szintén úgy elénekelhetnénk az Te Deum Laudamust, m int az francia az elmúlt nyári harcáért. . . mert mind magunk nemzetbeli hadainknak, mind az idegen nemzet­ beli hadainknak nemhogy fogyott volna, de nevekedett szí­ vek.. A fejedelem később is inkább győzelemnek, m int vereség­ nek fogta fel a romhányi csatát. Néhány héttel később Pápai Já­ noshoz íro tt levelében olyan g y ő z e d e le m r ő l beszélt, amely „te l­ jességre nem mehetett” , s seregei „az ellenséggel újabb és csak­ hamar következő ütközetre készek. . . ” Még az emlékiratokban is — az előbb már idézett részben — az ellenség be nem feje­ zett megveréséről szól. Úgy tűnik, hogy Rákóczi hívei között mindenfelé a győzelem híre terjedt el. Vízaknai Briccius György, kolozsvári főorvos például Erdélyben értesült a dolgokról: „Ez alatt a fejedelem K árolyi Sándorral együtt megütközik a német erővel Vadkertnél, s megveri a németet, két generálisok, Czi­ kinger és Crea elesik a harcon, a kurucokban is sok elvész” . Thaly Kálmán, a kuruc kor neves szakértője szintén győze­ lemnek tekinti a romhányi csatát. Hivatkozik az egykorú törté­ netíróra, Kolinovicsra, aki „Rákóczi kitűnő győzelmeként” je l­ lemzi a Lókos partján történteket. Thaly Kálmán szerint Rákó­ czi tévedett, amikor nem fogta fel a t e lje s győzelmet. Döntő ér­ ve: a csatában elesettek száma a németeknél négyszer nagyobb, m int a kurucoknál. Egyébként is, az ütközet elérte a célját: az Érsekújvárral való kapcsolatot Rákóczinak sikerült megteremte­ nie. Ma inkább hajlunk affelé, hogy Rákóczi csatát veszített Rom­ hánynál. Érdemes idéznünk az 1973-ban kiadott R á k ó c z i- t ü k ö r egyik lábjegyzetét: „A romhányi ütközet 1710. január 22-én, amelyben mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet. Va­ lójában a kuruc sereg maradt alul, mert Érsekújvárral nem tudta a tartós összeköttetést helyreállítani, s így a bányavárosok visszafoglalásáról is le kellett tennie” . A R á k ó c z i- t ü k ö r felfogásánál azonban tovább kell lépnünk. Ha a győzelem vagy vereség kérdését megnyugtató módon akar­ ju k eldönteni, akkor m i n d e n v o n a t k o z á s b a n meg kell vizsgál­ nunk, hogy megfelelt-e a csata a hozzáfűzött reményeknek, vagy pedig nem. Az Érsekújvárral való kapcsolat csak e g y volt ezek között a remények között. A „vadkerti próba” — amely végül is Romhánynál teljese­ dett be — egy nagy támadó hadjárat első lépéseként szerepelt Rákóczi terveiben. Hadászati feladata az volt, hogy rést vágjon a Felvidéket uraló császáriak keleti vonalán, s ezzel megterem­ tődjék a visszafoglalás lehetősége. Bárhogy tekintjü k is: ezek a remények a Lókos m elletti ütközet során meghiúsultak. Erkölcsi, politikai elképzelések is ösztönözték a fejedelmet erre a támadó hadjáratra. A szövetkezett rendeket k i akarta ju t­ tatni a Duna—Tisza-közéről, hogy visszatérjen a régi önbiza­ lom, s vonzóvá váljék újra a szabadságharc ügye. A sikeres elő­ renyomulással döntésre akarta vinni a dolgot az udvarral; vé­ get akart vetni az elfásulásra építő császári hadviselésnek. A romhányi csata ezeknek az elképzeléseknek a kudarcát is je­ lentette. A Vadkert felé irányuló támadó hadjárat, Rákóczi utolsó nagy erőfeszítése a szabadságharc hanyatlásának megfordításá­ ra, nem sikerült. A romhányi harcmezőn — látva csapatai fe­ gyelmezetlenségét, tisztjei tudatlaságát — végérvényesen meg­ bizonyosodott arról, „hogy a német ellen reguláris had nélkül nem boldogulhatunk” . Persze, nem azonnal, hanem lassanként, fokozatosan; ahogy egyre nyilvánvalóbbakká váltak a harcme­ zőről való elvonulás következményei. Hiszen szeptemberben, Ér­ sekújvár kapitulálásával a „vadkerti próba” egyetlen eredmé­ nye — a várral való összeköttetés — is megsemmisült. Hovato­ vább, nem maradt más reménye, m int a szász k irá ly ígért segít­ sége, s Nagy Péter jószándéka. De a szabadságharc ügyét már nem lehetett megmenteni. A kuruc sereg küzdőszelleme Rom­ hány után végzetesen megtört. Ezért is van igaza a vadkerti mondának: a Lókos a Rákóczi-felkelésnek valóban S í r p a t a k ja volt. Szabó K ároly 27 �KÖRKÉP Jegyzőkönyvön kívül A le k s z a n d r G e lm a n : je g y z ő k ö n y v e ; e l ő já t é k k a l . D rá m a F o rd íto tta : ( S z o v je t I r o d a lo m — T é v é já t é k . p é b é - ü lé s f e lv o n á s b a n , E lb e r t 19 7 6 . 2. sz. A le k s z a n d r G e lm a n : je g y z ő k ö n y v e ; Egy két Egy János 86— 121. o .) é r t e k e z le t F o rd íto tta : Ta­ k á c s A n n a , re n d e z te : Z s u rz s É v a ; ( M a g y a r T e le v í z ió , 1. m ű s o r , 1 9 7 6 . f e b r u á r 1 0 ., 2 0 .0 5 ó ra ). A folyóirat- és a televíziószerkesztők együttgondolkodásának szép példáját fém­ jelzik a fenti adatok: azonos időben ke­ rü lt az újságárus pavilonokba és a képer­ nyőre A. Gelman színműve, illetve annak televíziós változata. Ez az összhang akkor is figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük a két fórum közvéleményformáló hatásá­ nak összehasonlíthatatlanul nagy különb­ ségeit. Az a lehetőség ugyanis, hogy az alapmű bármikor el- és újraolvasható, kü­ lönösen jelentős egy ilyen pergő ritmusú, szikrázó hevességű vitadráma esetében, amely hosszú időn át jelentett — s talán még sokáig jelent — beszédtémát a tévé­ nézők százezrei körében. (Nem kevésbé volt sikeres a mű színpadi változatának fogadtatása sem: több m int egy esztendeje táblás házak előtt játsszák Leningrádban). M i e népszerűség titka, mivel magya­ rázható Gelman művének — „a jó bornak nem kell cégér” analógiájára még az ily száraz, mondhatni „közönségriasztó” cí­ me ellenére is — egyértelmű tömeghatá­ sa. A válasznak — s egyben a sikernek — természetesen ezúttal is több összetevő­ je van. A részletes elemzés helyett —, amit az időben reagálni képes fórumok egyébként is elvégeztek, az ugyancsak ritkán tapasztalható egyértelmű dicséret hangján — a mű néhány tanulságára sze­ retnénk visszatérni — Gelman stílusában: mintegy a zárszó után. Alekszandr Gelman drámája példabe­ széd. de nem allegorikus formájú, hiszen a szocializmus ellentmondásoktól sem mentes gyakorlatából vette a mintát. Ezért az elevenbe vág, időzítetten ak­ tuális. Pedig a történet alapkonfliktusát igencsak egyedinek tűnő, szokatlan jelen­ ség képezi. Egy építőbrigád megtagadja a prémium felvételét, mert érdemtelennek, igazságtalannak tartja azt. Nem mintha nem dolgoztak volna becsülettel, hanem mert a rosszul szervezett munka hiányos­ ságaiból arra következtetnek — sőt számí­ tásokkal be is bizonyítják —, hogy a vál­ lalat csak azért tudta túlteljesíteni a ter­ vet, mert az eredetiből visszamenőleg „le­ faragtak” , s így a „jutalom ” nem a jobb, 28 szervezettebb munkára ösztönzött, hanem kimondatlanul is a meglevő állapotokat konzerválta. Ezzel végső soron „az a hí­ res-nevezetes prémium” nem juttatást je­ lent, hanem — m int ahogyan a kollektíva döntését a pártbizottsági ülésen követke­ zetesen képviselő brigádvezető fogalmaz­ ta — „kilop egy csomó pénzt a munkás­ ember zsebéből” . A munkásöntudat szép megnyilvánulásaként a brigád azt tartja a legnagyobb hibának, hogy esetenként tulajdon kezükkel kell szétzúzni, amit már megépítettek: „A m it a kapitalista harácsol össze, azt a munkásosztály előbb vagy utóbb elveszi tőle. De ez a beton­ alap, amit mi most légkalapáccsal ve­ rünk szét, ez már senkit sem gazdagít... M inálunk a napokban kitö rt a tudomá­ nyos-technikai forradalom ... minden fo r­ radalom abban ju t kifejezésre, hogy el­ utasítanak valamit. Amúgy csak rum li volna...” — tolmácsolja a brigád vélemé­ nyét a vezetője. netből. Gelman a gondolkodó, kezdemé­ nyező, újító, a kellemetlenségeket, a har­ cot is felelősséggel vállaló munkások ka­ rakterét teremtette meg, s így munkásáb­ rázolása szocialista emberábrázolássá ne­ mesedett. Műve azok közül való, amelye­ ket az SZKP XXV. kongresszusa az aláb­ biak szerint jellemzett: „A z elmúlt idő­ szakban számos olyan, a szocialista realiz­ mus szellemében fogant alkotás született, amely azt tükrözi, miként válnak az or­ szágos kérdések a szovjet emberek egyé­ ni sorsának részévé. A munka ábrázolása, az úgynevezett »termelési téma« napja­ inkban meglelte a valódi művészi formát, s az ilyen tárgyú művek széles körű tár­ sadalmi visszhangot keltenek.” Javaslatuk állásfoglalásra készteti a pártbizottságot, amelynek végső döntését az egyetlen nő, a darukezelő hozzászólá­ sa nem kis mértékben befolyásolja: „Na­ gyon értelmes javaslat — mondja — Majd, ha az embereknek elő kell gube­ rálni a pénzt, mind elgondolkodik a dol­ gokon! Senki sem kérdezi, hogy m iért ad­ ják a prémiumot, de hogy m iért kérjük vissza, azt meg fogják kérdezni. És ez na­ gyon jó lesz így.” R éti Z o ltá n : Nem csupán és nem elsősorban gaz­ dasági probléma oldódik ezzel meg, ha­ nem — ha kissé nehézkesen is — a szo­ cialista erkölcs követelményrendszere győ­ zedelmeskedik. M iért feszül ellentét az egyéni és közérdek között, hogyan viszo­ nyuljon a munkához a dolgozó, ha egyút­ tal tulajdonos is, milyen a fizikai és szel­ lemi munka összehangoltsága, szervezett­ sége, vezetők és beosztottak viszonya, ú j­ ra való fogékonysága, politikai felelőssé­ ge, azaz milyen a szocialista demokrácia szintje, megvalósulásának mikéntje? Ezek Gelman művének alapkérdései, s mert ná­ lunk is mindennapi gondjainkká érle­ lődtek e problémák, eredményeink kísérőjelenségeivé váltak a közgondolkodás visz­ szásságai, feszült izgalommal követtük az érvek csatáját, amely talán csak azt hagy­ ta megválaszolatlan, hogy m iért akkor boldog s megelégedett ember (az egyik), ha pénzt kap, s m iért éppen az ellenkező­ je — a jutalom elutasítása — teszi boldog­ gá a másikat, ha mindketten ugyanannak a szocialista vállalatnak a munkásai, b ri­ gádtagjai. E kérdés persze jóval bonyolul­ tabb, mintsem egyetlen műtől várhatnánk rá a megoldást. Gelman drámája ipari közegben, mun­ káskörnyezetben játszódik. Főhősei is jó­ részt munkások ugyan, de ettől még ér­ téktelen mű is születhetett volna a törté­ Csongrády Béla Rózsavölgyi Márk Míg Nógrád megye kulturális öröksé­ gében irodalmi hagyományaink (Madách, Mikszáth) a legjel entősebbek, képzőmű­ vészeti m últunkat Bencúr Gyula neve fémjelzi, addig a megyéhez fűződő zenei emlékekről szinte egyáltalán nem beszél­ hetünk. Nem volt megyénkben fejlett ze­ nei élet. it t nem éltek híres muzsikusok, ide nem já rta k hangversenyezni világjáró előadóművészek, akiket ma zenei életünk megalapozóiként tisztelhetnénk. Erőltetet­ ten hatna Lavotta János kisterenyei, vagy Lehár Ferenc losonci kapcsolataira hivat­ kozni, mivel ők még szűkebb hazánk ze­ nei életében sem voltak nagy hatásúak. S m int kiderült, a meglevő értékeink­ kel sem sáfárkodtak jó l elődeink. Ezért jelentős R é t i Z o lt á n n a k , a ba­ lassagyarmati Á llam i Zeneiskola igazgató­ jának nemrég megjelent könyve, melyben a Balassagyarmaton született Rózsavölgyi Márknak életét, a saját kora zenei életé­ ben és a magyar zene fejlődéstörténeté­ ben elfoglalt szerepét, és más művészeti ágakra is hatással levő jelentőségét elem­ zi Réti Zoltán könyve több m int másfél évtized kutatómunkájának eredménye. A szerző tudta, hogy Rózsavölgyi M árk Ba­ lassagyarmaton született — erről több ze­ netörténeti tanulmány is megemlékezik a róla szóló szűkszavú leírásokban: a 19. század zenetörténetének elemzése kapcsán —, és ezen a nyomon indult el. Kezdet­ ben talán maga sem gondolta, hogy az adatok szorgalmas gyűjtéséből könyv ke­ rekedik. Sorra jelentek meg azonban rö­ videbb-hosszabb lélegzetű tanulmányai �Rózsavölgyiről a N ó g r á d b a n , a P a ló c f ö ld ­ b e n , de országos lapok is szívesen helyt adtak cikkeinek ( M u z s ik a , N é p s z a b a d s á g ) . Az író az évek során bizonyosodott meg arról, hogy k i is volt valójában Ró­ zsavölgyi Márk. Az egyre terebélyesedő adatok halmaza és a ma még csak kevesek számára hozzáférhető művek elemzése ar­ ra inspirálta, hogy közkinccsé tegye Ró­ zsavölgyi értékét, hatását. A könyv szinte naplószerű életrajz, de minden adata, eseménye tudományos h i­ teleséggel is bír. Réti Zoltán csak olyan tényeket írt le, melyeknek bizonyosságá­ hoz nem fér kétség. Hogy erről meggyő­ ződjünk, elég, ha átlapozzuk azt a több m int 50 oldalas jegyzetanyagot, melyben részletesen ismerteti az életrajzban meg­ említett művek, relikviák, levelek, ren­ dezvények hiteles forrásának eredetét, he­ lyét, leírását. Nagy munkát feltételez ezek­ nek a felkutatása és rendszerbe foglalása, hisz’ bizonyára gyakorta csak hosszas után­ járással juthatott olyan adatok birtokába, melyek több m int egy évszázada voltak eltemetve egy-egy könyvtárban, adattár­ ban, vagy éppen magángyűjteményben. A szerző minden fellelhető emléket felkuta­ tott, amiről úgy érezte, hogy Rózsavölgyi M árk életművét, életét jobban megismer­ heti, megismertetheti. A tudományos alapossággal megírt Rózsavölgyi-könyv azonban egyáltalán nem jelenti a zeneszerző életének száraz adathalmazát. Réti Zoltán olvasmányosan tárja elénk, hogy m it jelentett a m últ szá­ zad elején magyar muzsikusnak, forra­ dalmár muzsikusnak lenni. A virtuóz ké­ pességű Rózsavölgyi ugyanis fényesen él­ hetett volna, m int világjáró muzsikus; ehelyett azonban egy szinte reménytelen úton indult el, melynek végcélja a magyar nemzeti zene megteremtése volt. A nemzetek önállósodási vágyainak, szabadságmozgalmainak mindig velejáró­ ja volt a művészeti, a zenei megújhodás is. Ezen dolgoztak az orosz „ötök” , ezt tükrözik a lengyel Chopin táncai, polo­ nézei. Ezen fáradozott a verbunkos zene anyagából kiindulva Bihari, Erkel, Liszt és az eddig méltatlanul háttérbe került Rózsavölgyi M árk is. Pedig — m int ez ép­ pen Réti Zoltán könyvéből derül k i — sa­ já t korukban talán a most jelentősebb muzsikusoknak, ismerteknek sem volt tö­ megekre olyan hatásuk, m int neki: or­ szágjáró hangversenykörú tja in ugyanis törekedett közvetlen kapcsolatba kerülni azokkal, akiknek szánta a muzsikáját, akikre hatni akart, és akik rá, a zeneszer­ zőre és előadóművészre is hatottak a kor haladó eszméinek sajátos, zenei megfor­ málásában. A könyv érzékelteti azt a szeretetet és tiszteletet, mellyel Réti Zoltán a zene­ szerzőről ír. Különösen k itű n ik ez azokon az oldalakon, ahol Rózsavölgyi Nógrád megyei, balassagyarmati kapcsolatairól van szó. Ennek egy hányada bizonyára abból az egészséges lokálpatriotizmusból ered, mellyel egyáltalán hozzáfogott Réti Zol­ tán a széles körű kutatáshoz. De hozzájá­ ru lt feltétlenül az a menetközben történt nagyszerű felismerés is, hogy milyen ér­ ték nekünk nógrádiaknak és általában a magyar kultúrának Rózsavölgyi Márk. Jókai Anna munkásságát, elbeszélő művé­ szetét nem ismerő olvasót, képtelen volt megörökíteni azokat a finom és érzékeny nüanszokat, amelyek az írónő stílusának sajátjai. Réti Zoltán könyvének megírásával megtette az első lépést Rózsavölgyi Márk jelentőségének megismertetéséhez. Sokat kell azonban még tennünk, hogy Rózsa­ völgyi megkapja az utókortól azt az elis­ merést, melyet a magyar nemzeti zene megújhodásáért végzett kompozíciós és közvetítői tevékenységéért kiérdemelt. A k i ennek ellenére kezébe vette A r e im s i a n g y a l című elbeszéléskötetet, amely tíz év elbeszélés-terméséből nyúj­ to tt válogatást, kellemesen csalódott. Mert m int általában a rangos irodalom, Jókai Anna elbeszélő művészete is megnöveli a távlatot, és nem vindikál magának köz­ életi vezérszerepet, m int a harsány alap­ művek szerzői, Ő éppen azért tű n ik ki írói munkásságával, hogy nem feleslege­ sen nagyot akaró leleplezésekkel irányít­ ja magára a figyelmet, hanem azzal a tö ­ kéletes empirista megfigyelésre és megis­ merésre törekvő hajlammal, ami keve­ seknek sajátja. ( Z e n e m ű k ia d ó , 1 9 7 5 ). Virág László Jókai Anna: A reimsi angyal J ó k a i A n n a az az írónő, aki volt mű­ vészeti előadó, főkönyvelő, elvégezte a bölcsészeti egyetemet, tanított általános iskolában és gimnáziumban, akinek külö­ nösen drámái vonták magukra a közönség figyelmét, s József A ttila - és SZOT-díjjal tüntették ki, s aki A r e i m s i a n g y a l című novellás és elbeszéléskötetének fülszöve­ ge szerint „viszonylag későn kezdett írn i” . Fölvetődik ezután — főleg gyors és fer­ geteges karrierje tudtával —, hogy lehet-e egyáltalán az irodalmat későn kezdeni. Mert hiszen a kutató is elmélyed előbb kutatása tárgyában, s amikor az anyagot immár a birtokában érzi, kezdi meg tu la j­ donképpen alkotó munkáját. S nem ezt teszi-e, vagy nem teheti-e ugyanezt az író, aki anyagát, az embert és a társadalmat előbb elmélyülten tanulmányozza, és csak azok után veti papírra megfigyeléseit és megfigyeléseiből adódó gondolatait? H i­ szen néhány kezdő író alkotóművészeté­ ből éppen az a biztonság hiányzik, amely­ l yel a jó szakmunkás a nyersvasat vagy az acélt kezeli. Nos, Jókai Anna éretten és megfon­ toltan, az emberek lelkét átvilágító biz­ tonsággal látott munkához: regényei, drá­ mái és elbeszélései legalábbis olyan félel­ metes emberismeretről tanúskodnak, hogy az olvasó érzi, a hálószobájába lestek be, sokszor a legintimebb pillanatban. Elbeszéléseire legutóbb a leghatáso­ sabb tömegkommunikációs eszköz, a tele­ vízió igyekezett felhívni a figyelmet N y i ­ t o t t k ö n y v című adásában. Néha azonban a szándékolt jó szolgálat ellenkező hatást ér el: ez történt Jókai Anna esetében. Az adaptáció — ahelyett, hogy érdeklődést keltett volna — rideg laposságával és erő­ szakos szentenciáival inkább elriasztotta a Tulajdonképpen a mindennapok rez­ düléseit örökíti meg. Azokat a közhelye­ ket, amik mellett mások vakon és süketen mennek el, de ami benne úgy rögződik meg, m int a mindennapi igazságok fölfe­ dezése. Iskolában, hálószobában, társas­ utazáson mindig a m i vágyaink és gyen­ geségeink bukkannak elő, mintha csak­ ugyan ismerné közhelyeinket és gyarló­ ságainkat. Eljárása a csehovi életképekkel rokon műveket hoz létre, csak terjedel­ mesebben. Í rásainak szembetűnő formai sajátos­ sága, hogy mesteri módon kezeli a dialó­ gusokat, mintha nem is elbeszélést, ha­ nem mindig és mindenkor drámát írna. Elbeszélései szinte összekötőszöveg nél­ k ü li párbeszédek halmazából épülnek föl, de a mesterien kezelt megnyilatkozások mindannyiszor azonos jellemek sajátjai. Nem lehet eltéveszteni, hiába hallgatja el, hogy m it k i mond, mert mindig egyénisé­ gek szólalnak meg. Talán ez az egyetlen mentsége a modorosság bűnével szem­ ben. Egy idő után ugyanis ez az olvasó­ nak tett engedmény: a könnyedsége lazí­ tás fárasztóvá válik — még akkor is, ami­ kor meghökkenünk, hogy mennyire isme­ r i főleg a felnövekvő, ifjú nemzedék lé­ lektanát. Lenyűgöző viszont, hogy milyen mes­ terien állít egymás mellé és különít el je l­ lemeket. Különösen feltűnik ez a váloga­ táskötet talán legsikerültebb darabjában, a K ö z ö s ú t-ban. De már ez a kis remek­ mű is megmutatja, hogy hőseit szereti a le lki sérültek sorából kiválasztani, ha nem is ruház rá ju k „lelkiző” hajlamokat. A kötet legdrámaibb elbeszélésének tetszik viszont a K is l á n y , k u t y á v a l című alkotás: periférikus környezet mégis általánosítha­ tó konfliktusokkal. A tehetetlen rákbeteg ember, aki szerencsejátékkal akarja meg­ alapozni kiszolgáltatott családja biztonsá­ gos jövőjét, és ennek érdekében meglopja feleségét és leányát. S ebben az erk ölcsi 29 �hullában is megmutatkozik annyi esendő­ ség, ami már szeretetre méltó. Egyéni stíluson nehéz változtatni és kínos paradoxon azt kívánni egy írótól, hogy éppen sajátos stílusán újítson. De mert Jókai Annában benne él az újítási hajlam, remélhető, hogy későbbi írásaiban leküzdi formai sematizmusát. Újabb elbe­ széléseinek ez mindenképpen javára vá l­ hat. ( S z é p ir o d a lm i, 1 9 7 5 ). Lakos György zi meg az olvasás örömét. Igazat lehet ad­ ni a szerzőnek, amikor megállapítja, hogy Jókai még a szocialista kultúrforrada­ lomnak is nagy segítséget nyújtott. Kun­ fi Zsigmond a század elején (mára is meggyőzően) jelölte k i Jókai helyét a ma­ gyar irodalomban: „ . . . b á r m i l y s z o m o r ú is , de két té n y , o ly a n hogy v is s z a f e jlő d é s t , vagy nem je le n t. . . h a la d á s t b e n e lm a r a d tu n k Olvasói ízléstípusok Az ízlés a társadalmi tudattartalmak egyik fontos területe: legközelebb az esz­ tétikai szférához áll, de érintkezik a po­ litik a i, erkölcsi szemlélettel is — nem so­ kat tévedünk, ha azt állítjuk, hogy leg­ inkább a kulturáltsággal függ össze. Az­ zal, hogy az egyén nézeteiben, igényei­ ben, elvárásaiban milyen mértékben tük­ röződik közvetlenül, vagy közvetetten a történelem során felhalmozott kulturális örökség. Nem elhanyagolható sajátossága az ízlésnek, hogy a tudattartalmak közül leginkább ez a terület esik leginkább a „magánszféra” ellenőrzése alá. M int G o n ­ d o s E r n ő tanulmányában elemzi: az íz­ lést alakító hatások az egyén pszichiku­ mán keresztül (azáltal megszűrve) érvé­ nyesülnek, ilyenformán az egyén ízlésvi­ lága a társadalom számára látens ma­ rad. Ennek megvannak az előnyei is. Ha ugyanis megfelelő módon közeledünk hozzá, akkor valóságosabb képet kapunk egy közösség szellemi-lelki arculatáról, m int ha más tudattartalmak felől közelí­ tenénk meg ugyanezt a kérdést. Mert míg az egyén erkölcsi-politikai megnyil­ vánulásaiban általában a társadalom uralkodó elvárásainak tesz eleget (okkal vagy oktalanul), az esetleges szankciók­ tól tartva, addig itt — az ízlés területén jobban „kiadja magát” , mert az ízlés „magánügy” . Korunkban, m ikor egy ma­ gasabb rendű társadalom építése a fel­ adat, nem mellékes számba venni, hogyan is „á ll a szénánk” ezen a területen. Gondos Ernő ízlésvilágunk feltérképe­ zését az olvasásszociológiai területen kí­ sérelte meg. (Valóban ez látszik a legal­ kalmasabb terepnek. Itt egy széles, jól szervezett-adminisztrált közművelődési háttér adott ugyanis, amely eleve sok olyan adatot nyújt, ami más területen csak hosszas, fáradságos kutatómunka ré­ vén lenne elérhető.) A könyv elején — egy rövid és meglehetősen vázlatos feje­ zetben — a szerző az olvasói ízlés e szá­ zadi útját mutatja be. Az alaptendenciák így rajzolódnak k i : a magyar olvasókö­ zönség túlnyomó részének legfontosabb tápláléka volt és maradt — a századfor­ dulótól napjainkig ívelően — a nemzeti romantikának címkézhető irány, ezen be­ lül is abszolút első helyen Jókai Mór. Az egyre szélesedett iskolai oktatásba be­ kapcsolódó tömegek számára Jókai szer­ 30 úgy m ég n á lu n k o s z t á ly , n é z v e J ó k a i r e g é n y e in e k E u r ó p á t ó l, Gondos E rn ő : van t á r s a d a lm i egy- a m e ly r e v ilá g n é z e t e n e m m e g á lla p o d á s t , Ahogy h a tv a n - h e tv e n e lm a r a d tu n k ha­ m in d e n ­ évvel m űvésze­ t ü n k b e n is ” . Ugyanakkor nem tagadható, hogy Jókai és a nemzeti romantika ab­ szolút uralma — ez ma már megrendülő­ iéiben van, amiben nagy szerepe lehetett a szocialista kultúrforradalom nak is — tápot ad a szellemi elkényelmesedésnek, sőt, egyfajta konzervatív, nacionalista szemléletnek. Ezt tükrözi a különböző ol­ vasói ízléstípusok kapcsolódása is. A nem­ zeti romantikusnak nevezett típus erősen kötődik az erősen cselekményesnek ne­ vezett típussal (Conan Doyle, Rejtő Je­ nő), a mai bestseller mindkét ágával (Berkesi, Szilvási), de a hajdani siker­ könyvekkel is. Tormay Cecil, Erdős Re­ née, Cronin). Az érzékenyebb olvasók v i­ szont Jókain és a nemzeti romantikus irodalom értékesebb rétegén keresztül el­ juthatnak a fajsúlyosabb irodalomhoz is. I t t a kaput a szerző által az anali­ tikus prózához sorolt típus jelenti. Ennek csomópontját a Németh László regényeit kedvelők alkotják. Természetesen nem zárhatók k i az ízlésfejlődés más ú tjai sem. Az analitikus próza egyaránt kap­ csolódik, bár nem egyenlő intenzitással az igényesebb irodalmat kedvelők ízléstípusaihoz. A színvonalasabb irodalmat a következő, a szerző által sem mindig meggyőző kategóriák közt osztja meg: franciás ízlés, realista, szocialista, angol­ szász—orosz, XX. századi klasszikus, mo­ dern magyar próza. A színvonalasabb irodalmat az olvasók 30 százaléka része­ síti előnyben, ezzel szemben a kimondot­ tan időagyonütő könyveket 60 százalék kedveli. Nem kedvezőtlen ez a kép, bár vannak olyan nem elhanyagolható réte­ gek, akik a szórakoztató irodalomhoz sem jutottak el. Am i a Bálint György inspi­ rációjára végzett hatásvizsgálatokat ille ­ ti, a tanulmánykötet ezen részeit talál­ tuk legsikerültebbnek; egyébként kevés­ bé lehetünk megelégedettek. A szerző és kollektívája egy ironikus hangulatú Bálint György-karcolatnak né­ hány gimnáziumi osztály tanulóira gya­ korolt hatását vizsgálta meg. Meglepő, hogy ezekben a gyerekekben milyen csö­ kevényes az esztétikai és a szociális ér­ zék. Ebben nagy szerepe van annak, hogy sem a társadalom, sem az általa prefe­ rá lt értékeket közvetítő iskola nem tudja ezeket a készségeket meggyőzően k i­ munkálni. A vizsgálati eredmények rávi­ lágítanak arra az összefüggésre is, ami a fiatalok készségei és szűkebb szociális kö­ zegük szűrő, orientáló szerepe közt van. A kulturáltabb, kiegyensúlyozottabb csa­ ládi környezetben tanulók jobban megér­ tették Bálint György üzenetét, m int ne­ hezebb körülmények közt élő társaik. (Nagyjából hasonló eredményekre ju to tt a szerző más művek hatásvizsgálatánál is.) Nem nevezhető kielégítőnek a m a i m a g y a r p r ó z a (vagy r e a lis t a s z o c ia lis t a el­ nevezésü ízléscsoportok) terjedelme sem. Együttesen sem érik el a felmért olvasóközönség 8 százalékát. I t t több ok is fel­ sorolható. A kikapcsolódni vágyó olvasó nem szívesen vesz a kezébe mai gondok­ kal küszködő művet. Szerepet játszik egyfajta sznobizmus, idegenkedés is; de kár lenne kiküszöbölni az okok közül a sematizmus korának visszahatását. (Ez utóbbinak tudható be, hogy a realista szocialista típus m utatja a legkevesebb kapcsolódást más ízléstípusokkal.) Úgy tűnhet, hogy a szerző tú l sötét ké­ pet rajzol tárgyáról, ám nálunk a köz­ ízlés sosem tartozott a társadalmi átala­ kulás legdinamikusabb területei közé. Ha lehet, it t még inkább jelentkeztek a törté­ nelmi elkésettség egymásra gyűrűző ha­ tásai. Abban a korban élünk, amelyre — a kultúrforradalom eredményeként — még a mennyiségi felhalmozódás a je l­ lemző, ami viszont egy idő után nyilván­ valóan maga után vonja a minőségi vál­ tozásokat is. Ez utóbbira már utalnak je­ lek. Bizonyos konzervatív ízlésirányok (hajdani sikerkönyvek, a nemzeti roman­ tika konzervatív-nacionalista rétegei) ré­ szint kiadói politika, részint olvasói ér­ dektelenség m iatt háttérbe szorulnak. Bármilyen sok fogyatékossága van is az iskolai oktatásnak, hatására a felnövek­ vő fiatalok nyitottabbak az új iránt és kevésbé kötődnek a régi ideálokhoz; saj­ nos, ezt a nyitottságot még nem sikerült megfelelően kihasználnunk. Összefoglalóul: Gondos Ernő köny­ vét némi hiányérzettel tettük le. Ez ab­ ból a kettősségből származik, amellyel a szerző és kollektívája a tárgyhoz közelí­ tett: egyrészt igyekeztek társadalmunk íz­ lésviszonyait feltérképezni, másrészt cél­ ja ik közé tartozott „a tárgy természeté­ hez alkalmazkodó kutatási módszer es technika kialakítása és kipróbálása” . Különösen a tanulmánykötetnek azok a részei tűntek tapogatódzónak (és doku­ mentálásuk elsietettnek), ahol az ízléstí­ pusokat a szerző a személyiségtipológia felől közelítette meg. A legcélraveze­ tőbbnek az tű n ik hát, ha Gondos Ernő könyvét mintegy kutatói munkanapló­ ként vesszük kezünkbe. ( K o s s u t h , 1 9 7 5 .) Rásó József ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6aa31bdee5aa14f60887f7afe1afa60d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3c4d50d06b65b870d58922295a0629a6.pdf 2a388c20cf1bfa040442e1f5fc74b12c PDF Text Text 1976 2 A világnézeti nevelésről és az ifjúság társadalmi szerepéről Községben, tanyán Beszélgetés Madách-ösztöndíjasokkal Kurucz Gyula és Béri Géza prózai írásai, Banos János, Tamás István és Veress Miklós versei Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? VIII. Országos Grafikai és III. Zománcművészeti Biennálé PALÓ C FÖLD Szocializmust hozó szabadságunk születésnapja — nemzeti ün­ nep. Része a megújulást, haladást és igazat akarók köszöntésének, a márciusi ifjakra, a tizenkilencesekre is emlékező ünnepségsorozat­ nak, a három tavasz ünnepének. Sajátos ízük, hangulatuk van a felszabadulás évfordulóját kö­ szöntő rendezvényeknek, hiszen millióknak személyes élmény a tör­ ténelmi sorsforduló minden nagy (és az idők távolából jelentékte­ len, de akkor igenis fontos) mozzanata. Van, akinek 1945. április 4. azt jelentette, hogy megszűnt „bélyeges” ember lenni, szabadon vallhatta hitét, meggyőződését; s vannak, akiknek először békét, őszintébb, emberibb, küzdelmes és értelmesebb hétköznapokat, de mindenképpen átélt, munkával, harccal, jelenléttel hitelesített tör­ ténelmi pillanatokat idéznek a megemlékezések. De vannak sokan (a dolgok rendje szerint egyre többen), akiknek 1945. április 4: történelem — úgy, ahogyan a ma negyven-ötvenéveseinek volt 1919. Azok, akik egyidősek a felszabadulással — felnőtt emberek, olya­ nok, akik pályát és párt választottak, akik nemcsak készülnek új világot teremtő feladataikra, hanem napi munkájukkal formálják, te­ remtik világukat. Felnőttek — ahogyan felnőtt szocialista társadal­ munk. Felnőttek, akiknek tankönyvi ismeret, vagy idősebbek visz­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sza emlékezéseiből, történeteiből félig értett, izgalmas múlt ebből a harmincegy évből jó néhány. Ma már érettségi előtt áll, most ta­ nulja közelmúltunkat az a nemzedék is, amely 1956 után született. Számukra gyakran nehezen érthető, miért kavarnak szenvedélyes vitákat a „fényes szelek” , miért tapsolnak hosszan azok is, akik­ nek nem volt hozzá kedvük. Inkább sejtik, mint értik azoknak a felnőtteknek torok-köszörülős zavarát, akik kisgyermekükkel az Űt­ törővasútra ülnek, a KISZ-táborban „sóderoló” fiataloknak ma már a „zakatolás” — legenda... Az egymásra sorjázó nemzedékek történelemszemlélete — éppen élményviláguk különbségei folytán — különbözik árnyalatokban. Még azoknak a nemzedékeknek az esetében is igaz ez. akik egy nagy korszak gyermekei, akiket csak néhány év választ el egymástól — mert az elmúlt harminc évben minden esztendő kínált egyedi, izgalmas, távlatokban is történelmi jelentőségű élményeket. Mindezt a felszabadulás ünnepére készülve a most felnövekvő nemzedékek történelemszemlélete, múlt-ismerete szempontjából ér­ demes újra végiggondolni. Diákok, vagy dolgozó fiatalok beszélgeté­ sei igazolják: többségükben pontosabb a kép a kiegyezésről, mint a fordulat évének politikai körülményeiről, sokuknak többet mond az érdekegyesítés, a Védegylet fogalma, mint az első hároméves terv, a koalíció, vagy a „vas és acél országa” . De érdemes ezt végiggondolni a probléma megoldása miatt is. „A mi időnkben” kezdetű magyarázó-oktató monológok ezen ugyanis éppúgy nem segítenek, mint a személyes élményekre apel­ láló, romantikus-nosztalgikus visszaemlékezések. Az egyiket nem hallgatják meg, a másikat nem értik meg, vagy félreértik a ma felnövő nemzedékek. Társadalmi érvényű tények és a kor lényegét kifejező emberi mozzanatok képesek megértetni: mai világunk, minden gondunk és sikerünk nemzedékek közös munkájának eredménye, örökségünk és távlataink fogják egységes egészbe az elmúlt három évtizedet. Ez a közelmúltra vonatkozó történelemszemléleti probléma nem ideológiai jelentőségű kérdés csupán, s aligha szűkíthető le a történelemtaní­ tás szakmai-metodikai problémáira. Nevelési kérdés — de társadal­ mi méretekben megoldandó nevelési feladat. A z együttélő generációk napi konfliktusai, jelenünkről, a megtett útról kialakított vélemények különbségei, az igényekben, értékeink megbecsülésében mutatkozó eltérések egyik forrása is itt keresendő. A mindig többre, másra törekvő ifjú nemzedékek törekvéseit a közelmúlt, a szocialista örökség alaposabb ismerete hitelesítheti igazán. De fontos ezen a téren mutatkozó hiányok pótlása azért is, mert a mai első szocialista nemzedékek egyik jellemző vonása az igény szűkebb világunk, társadalmi helyzetünk alapos ismeretére, a beleszólásra, az alkotásra és alakításra. Ezt az igényt felelősséggel, a kor követelményeinek megfelelően csak folyamatok, tendenciák alapos ismeretével, múltunk, erőfeszítéseink, kudarcaink és sikere­ ink tanulságaival együtt lehet kielégíteni. A ma ifjú nemzedékei, a holnap építői számára a tudatos cse­ lekvés feltétele: értékeink becsülete, gondjaink reális számbavétele. Ennek alapján oldhatják csak meg a feladataikat. Ehhez, elsősor­ ban ehhez kell az elmúlt három évtized gazdagabb, reálisabb isme­ rete. De ahhoz is elengedhetetlenül fontos, hogy ezeknek a nem­ zedékeknek hazaszeretet-élményében a szülőföld, a táj, a kultúra mellett a dolgozó, a szocialista Magyarországért dolgozó ember még nagyobb, még fontosabb helyet kapjon. Kiss Aurél 19762 TARTALOM 3 Szalánczay György: A ma iskolája és a jövő társadalma 4 Tamás Pál: A z ifjúság társadalmi szerepéről 6 Karácsony György: Szabad idő, tanyán 8 Pál József: Színe és visszája (Beszélgetés három Madách-ösztöndíjassal) 11 Kurucz Gyula: Négy negyed 13 Hann Ferenc: Kísérlet a „Becsületes eklektika” című értekezés gondolati alapvetésére 14 Kurucz Gyula: A fennsík 17 Banos János: Őszirózsák ideje ódalog 18 Tamás István: Kovácsműhelyek, Csősz, Istenvert 18 Szepesi József: Valahol várnak engem 19 Béri Géza: Gordonka. üstdob és cintányér 20 Veress Miklós: Macskaszemben 21 Bódi Tóth Elemér: En földemen, Vainä möinen 21 Lakos György: Márti, a magánakvaló 23 Szabó Károly: Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? 25 V I I I . Országos Grafikai Biennálé. Miskolc (Bán András) 26 Salgótarjáni III. Zománcművészeti Biennálé (P. Szücs Julianna) 27 XI. Irodalmi Színpadi Napok (Sulyok László) 29 Gerelyes Endre: Tigris (Csongrády Béla) 30 Bárdosi Németh János: A lélek lángjai (Paku Imre) A borítókon és belső oldalakon Kondor Béla emlékkiállítási anyagá­ ból válogatás; 8. old. Hibó Tamás, 9. old. Szujó Zoltán, 10. old. Föl­ di Péter 25. old. Valkó László, 26. old. Maurer Dóra munkája. (Fotó: Gugi László) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I ,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.925 76.3782 N. m. Ny. St. 1700 db. �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK A ma iskolája és a jövő társadalma A ma iskolája és a jövő társadalma közötti párhuzam fel­ vázolása mindig hatásos publicisztikai fogás, de a probléma felvetésén túljutni ritkán sikerül. A jövő igényeinek egyoldalú deklarálása, a jelenre vonatkozó siránkozások vagy bíráló köz­ helyek hangoztatása csak a csodaváró tehetetlenséget erősíti, s feledésben hagyja vagy negligálja a fejlődés legfőbb lehetőségét, a lelkiismeretes, a mindennapi tevékenységet kritikusan és ön­ kritikusan elemző, folyamatos és tudatos munkát. A jövő tár­ sadalma szerves folytatása lesz a jelennek; s ezt az alapigaz­ ságot nem azért hangoztatom, hogy az iskola, az intézményes nevelés szerepét alábecsüljem, hanem éppen az iskolával szem­ beni reális elvárások kialakítása és saját felelősségünk,, a szé­ les körű társadalmi felelősség tudatosítása érdekében. Társadalmi, politikai életünkben növekvő szerepe van, s így egyre erőteljesebben foglalkozunk világnézeti, ideológiai, művelődéspolitikai kérdésekkel. Mindinkább erősödik a felisme­ rés, hogy a személyiségformálás, a tudatformálás nemcsak egy életkor, egy korszak feladata, hanem permanens feladat; meg­ jelelő világnézeti műveltségi háttér nélkül sem társadalomépítő, sem gazdaságépítő feladatainkat nem tudjuk maradéktalanul megoldani. A fejlett szocialista társadalom építésének aktuális (a XI. kongresszuson meghatározott) és perspektivikus (a Programnyi­ latkozatban megfogalmazott) feladatai a társadalmi, gazdasági fejlődés intenzív szakaszának kibontakozása és általánossá vá­ lása keretei között valósulnak meg. Növekvő gazdaságépítő fela­ datainkat stagnáló, néhol átmenetileg csökkenő munkaerő-bázis­ sal és néhány vonatkozásban kedvezőtlenebb külgazdasági fel­ tételek között kell megvalósítanunk. Tehát anyaggal, energiával és szellemi tőkénkkel hatékonyabban kell gazdálkodnunk. A szocialista demokratizmus tartalmasabbá tétele, az üzemi, mun­ kahelyi demokratizmus tartalmi hatékonyságának kibontakoz­ tatása új lehetőségeket tár fel, új energiát biztosít társadalmi, gazdasági feladataink megoldásához, jelenlegi nehézségeink le­ küzdéséhez. Mindehhez azonban megfelelő felkészültségű, szi­ lárd világnézetű, művelt, az információkat folyamatosan fel­ dolgozó és értékelő dolgozókra van szükség. A szocializmus számunkra nemcsak több gyárat, termelőeszközt, korszerűbb mezőgazdaságot, javuló életszínvonalat, fejlettebb infrastruktúrát, (tehát több lakást, jobb ellátást, szol­ gáltatást, közlekedést, színvonalasabb kulturális és egészségügyi intézményeket) jelent, hanem szocialista emberi kapcsolatokat, közösséget, fokozódó társadalmi aktivitást és a közügyekért ér­ zett felelősség erősödését is. Ezért kerül előtérbe társadalmunk minden szférájában a nevelő tevékenység, ezért célunk, hogy a művelődés társadalmi mozgalommá váljék. Mindezek egyszerre a jelen feladatai és a további fejlődés feltételei. Megvalósításukra olyan időszakban kerül sor, amelyet átmeneti történelmi kornak szoktunk nevezni. Ebben a kor­ szakban „a szocializmus gazdasági és politikai építésében elért eredmények mély nyomot hagytak az emberek gondolkodásá­ ban” (Benke Valéria kongresszusi hozzászólásából), de élnek, hatnak még kispolgári szemléletek, magatartásformák, vallásos nézetek, szokások és a nacionalizmus tudati, érzelmi gyökerei; s számolnunk kell a kapitalista környezet ideológiai hatásával, fellazító törekvéseivel is. Az embert minden irányból érő, személyiségformáló hatások közül a legerőteljesebben a szűkebb környezet (család, munka­ kollektíva, ifjúkorban az iskola) befolyásoló, nevelő szerepe ér­ vényesül. A világnézet, a műveltség megalapozására a legterv­ szerűbb, a legszervezettebb kereteket az iskolai nevelőmunka biztosítja. Az előzőekben azt hangsúlyoztam, hogy a személyi­ ségformálás, a társadalmi nevelő tevékenység nem lehet egy életkori ciklusra — a fiatal korra — korlátozott feladat. Ez a megállapítás azonban nem mond ellent annak a pszichológiai törvényszerűségnek, mely szerint a legtöbb ismeret elsajátítá­ sának, szokás kialakításának, jellemvonás alapozásának, erősíté­ sének megvan egy optimális életkori intervalluma, melynek el­ mulasztása esetén keletkező hiányosság később csak nehezen és alacsonyabb hatásfokkal pótolható. Az eddig felsorolt tények, megállapítások szükségszerűvé teszik, hogy vizsgáljuk a tanulóifjúság erkölcsi, politikai arcu­ latának fejlődését, elemezzük világnézeti nevelőmunkánkat. „Az iskola egész munkásságával szolgálja jobban az aktív, közösségi életet élő, a szocialista világnézet és erkölcs befoga­ dására fogékony személyiségek nevelését. Minden szinten ja­ vítani kell a világnézeti oktatás és nevelés tartalmát és formá­ ját.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozata). A szocialista iskolarendszer kialakulása óta központi fe­ ladatának tekintette a világnézeti nevelőmunkát, a materialista világnézet megalapozását és fejlesztését. Ez az időszak rendkí­ vül jelentős nevelési eredményeket produkált: kialakította a materialista világnézet alapvető feltételét, a szilárd természettudományos ismeretrendszert; a természet és a társadalom fej­ lődésének dialektikus tanulmányozására, szemléletére nevelt; megismertette a tanulóifjúsággal — az életkori sajátosságok fi­ gyelembevételével— a marxizmus—leninizmus alapfogalmait; törekedett a szocialista erkölcsi értékrend kialakítására, a szo­ cialista életmód megalapozására, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a közéletiség fejlesztésére. Azonban sem a fejlődés, sem a jelenlegi helyzet nem problémamentes. Hogy most első­ sorban a gondokról esik szó, az abból fakad, hogy problémáink nagy részét nem hibának, nem mulasztásnak, hanem a fejlődés során törvényszerűen keletkező ellentmondásnak tekintem, amelyek megoldása útján közelítjük meg célkitűzéseinket, a szocialista személyiségjegyek uralkodóvá tételét. Nemcsak a pedagógiai gyakorlatban, hanem a szülők gon­ dolkodásában és sok helyütt még a társadalmi elvárásokban is tapasztalható a nevelés megosztottsága és szétparcellázása. Itt nemcsak arra a még ma is fellelhető és eléggé el nem ítélhető elképzelésre gondolok, mely szerint a szülők dolgoznak, felada­ tuk kimerül abban, hogy gondoskodnak gyermekeikről, de „nem érnek rá nevelni”, „a nevelés az iskola feladata”, hanem — és főként — arra, hogy a nevelés, a személyiségformálás az a komplex folyamat, ami nem parcellázható szét részterületek­ re, a világnézeti nevelés nem a nevelés egyik fontos feladata, hanem a nevelés egésze rendszerének és folyamatának világné­ zetformáló neveléssé fejlesztése az igazi feladat. Ma már a pedagógiai gyakorlat nemcsak felismerte, hanem tervszerűen épít a természettudományos alapismeretekre, mint a materialista világnézet tudományos alapjaira. Gondjainkat konzerválja azonban az az „aufklärisztikus” szemlélet, amely ismeretnyújtássál önmagában is megoldhatónak véli a világné­ zeti nevelést. Sőt még a sokat hangoztatott „érzelemgazdag is­ meretrendszer” sem elegendő, hiszen „a közvetlenül átélt való­ ságélmény az, ami a világnézetet elemi erővel alakítja A vi­ lágnézeti nevelés próbája korántsem a társadalmi gyakorlattól elszakított teoretikus tudás, hanem a társadalmi praxis, a te­ vékenység: a szocializálódó egyén társadalmi helytállása” ( Ha­ nák Katalin: Iskolatelevízió és világnézet. Világosság 1975/5). A személyiség fejlődése nemcsak a direkt vagy indirekt nevelőha­ tások eredményeként, hanem a társadalmi környezet különbö­ 3 �ző hatásainak beépülése (vagy az azokkal szemben kialakuló aktív, illetve passzív ellenállás) során valósul meg. Azért veszélyes az olyan illuzórikus elvárás, hogy küszö­ böljük ki az ifjúságot érő negatív hatásokat, óvjuk meg őket a rossz példáktól, mert nem a való világra készít fel: ahelyett hogy vállalná és buzdítana a jelen jobbá tételére, egy sosem volt problémamentesség ideálját vázolja fel. Világnézetformáló nevelőmunkánknak nem lehet az a feladata, hogy tagadó ál­ láspontra helyezkedjék, elzárkózzék a valós problémáktól, hogy sajnálkozzon azért, amiért nemcsak pozitív hatások érik az if­ júságot. Arra kell törekednünk, hogy tanulóink ne legyenek fegyvertelenek a marxizmustól idegen nézetekkel, a környezet negatív hatásaival szemben! A nevelőmunkában jobban kell épí­ tenünk a szocialista társadalmi környezetből fakadó pozitív ten­ denciákra. nevelőhatásokra. Hazánkban a társadalmi elismerés, az egyéni boldogulás alapvető feltétele a munka, nincs kiszolgál­ tatottság, létbizonytalanság, a társadalom funkcionális közössé­ geinek — pl. az ifjúsági szervezetek alapszervezetei, a szocialis­ ta brigádok — példája, befolyása erősödik; a művészet, a tö­ megkommunikáció társadalmi hatása alapjaiban pozitív (reális képet, információt ad a valóságról, a progresszív életszemléletet propagálja). A fiatalságban erőteljesen él a tettvágy, az érdeklődés ha­ zánk és a világ dolgai iránt, keresi információéhsége és cse­ lekvésigénye kielégítési lehetőségeit. A meggyőzés, a világné­ zet cselekvés során formálódik. Tanintézeteinkben az ifjúsági mozgalom a társadalmi valóság helyi megfelelője: ha optimáli­ sabb arányt sikerülne kialakítanunk a központilag tervezett, szervezett akciók és a fiatalok aktuális és konkrét igényeinek megfelelő helyi tevékenységi formák között, akkor egyben jobb feltételeket teremtenénk ahhoz is, hogy tanulóink közvetlenebb, személyesebb kapcsolatba kerüljenek a társadalmi valósággal, s azzal tevékeny kölcsönhatásban formálódjék személyiségük. A közös dolgainkért érzett felelősségnek a gyakorlat a próbája. A tanulók a társadalmi gyakorlatot — a viselkedési normákat és a döntési képességet, a vitakészséget és a szintézisteremtő ké­ pességet — azokban a kisebb közösségekben szerzik meg, ame­ lyeknek tagjai. Ezek a kisközösségek a szocialista személyiségjegyek kialakításának műhelyei — tehát több figyelmet, meg­ becsülést, gondoskodást érdemelnének. Az iskolák társadalmi kapcsolatainak bővülése és fejlődése ugyancsak új lehetőségeket, megközelítési módokat ad a világ­ nézeti nevelőmunkához: az üzemek és iskolák (konkrétabban: a szocialista brigádok és az egyes osztályok, az üzemi és az is­ kolai KISZ-alapszervezetek) közötti tartalmas kapcsolatok meg­ erősödése ugyanis nemcsak a tanulók pályaválasztását segítheti elő, nemcsak a személyes emberismeret gazdagítása által tesz sokoldalúbbá, hanem a társadalmi valóság új szférájával is megismertet. Alkalmat ad a tanultak, az elmélet és a gyakorlat szembesítésére, a tanulóifjúság tudatában alakuló valóságkép sokoldalúbbá és reálisabbá tételére. A közoktatási és közműve­ lődési intézmények közti tartalmi kapcsolatok fejlődése is szé­ lesíti az iskola és a „való világ” érintkezési felületét. A kap­ csolatok rendszere pedagógiai együttműködéssé kell, hogy vál­ jék (ami a színház és filmek megtekintését vitával párosítja, az öntevékeny művészeti csoportokban való részvételt a csoportok belső nevelőmunkájának fejlesztésével egészíti ki; az író-olva­ só találkozók mellett a szóba kerülő művek világképét értő, ér­ tékelő olvasóvá nevelést érzi feladatának.) A nevelőmunka ma még gyakran fellelhető prakticizmusa saját cselekvési lehetőségeinket szűkíti le. Ennek egyik meg­ nyilvánulási formája az a defenzív pedagógiai szemlélet, mely az úgynevezett rossz tulajdonságok korrigálását, megszüntetését tartja elsődleges feladatnak. Ez a szemlélet az események után kullogás állapotát konzerválja, holott a hatékony nevelőmun­ kához offenzív pedagógiai, ideológiai magatartásra van szüksége pedagógusnak, ifjúsági vezetőnek egyaránt. A pedagógus személyes példája, elkötelezettsége, elvhűsé­ ge, társadalmi kérdések iránti fogékonysága, vitakészsége, prog­ resszív felfogása és magatartása pótolhatatlan nevelöerő! 4 1975. novemberében a pedagógusok az ország valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményében nevelési értekezle­ teken tárgyalták meg az iskolájukban folyó világnézeti nevelő­ munka helyzetét és feladatait. Részletesen és sokoldalúan ele­ mezték a különböző tantárgyakban rejlő nevelési lehetőségek kiaknázását, az ifjúsági mozgalom nevelőmunkáját, a nevelés tanórán és iskolán kívüli lehetőségeit, ennek tervszerűbbé és hatékonyabbá tételét, vizsgálták a tanulóifjúság erkölcsi, poli­ tikai arculatát. Összegezték a világnézeti nevelőmunka helyi ta­ pasztalatait és megfogalmazták a tantestület közvetlen felada­ tait. Megállapították, hogy a világnézeti nevelőmunka hatéko­ nyabbá tétele érdekében egy célirányos és koncentrált vizs­ gálatra is szükség van, amelynek eredményei és tanulságai alapján konkretizálhatjuk a társadalmi igényeket és elváraso­ kat, kidolgozhatjuk nevelőmunkánk hosszabb távú feladatait. Nem célom (hely és lehetőség sincs arra), hogy a világ­ nézeti nevelés valamennyi hatótényezőjéről szót ejtsek. Az ál­ talam legfontosabbaknak tartottak közül is csak azokat elemeztem, amelyekről ritkábban szoktunk szólni, amelyek most kezdenek meghonosodni a pedagógiai gyakorlatban. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk és nevelőmunkánk kor­ szerűsítése érdekében egyaránt elengedhetetlen követelmény­ nek tartom az új iránti átgondolt és felelősségteljes fogékony­ ságot. A munkánk folyamata során kikristályosodott gyakorla­ tot, az elért és megszilárdult eredményeket a továbbhaladás felté­ teleiként tartom számon. A szocialista személyiségnevelés szi­ lárd alapja az a korszerű természettudományi ismeretrendszer, amelyet iskoláink kialakítanak, a sokoldalú társadalmi, törté­ nelmi ismeretek jól érzékeltetik a fejlődés tendenciáit és ered­ ményeit. Mind a magunk, mind pedig a ma még iskolapadok­ ban ülő nemzedék jövőbeni helytállásához az is szükséges, hogy alkotó választ adjunk napjaink társadalmi kérdéseire, és vilá­ gosan körvonalazzuk szocialista fejlődésünk távlatait, s szere­ pünket a célok, távlatok megvalósításában. Világnézetformáló nevelőmunkánk elemzése és feladatainak körvonalazása során olyan — a társadalmi élethez szorosan kapcsolódó — kérdé­ sekre is keresnünk kell a választ, mint a középiskolai tanulók politikai nézetei, aktuális társadalompolitikai ismeretei, szocia­ lista hazafiságról, proletár internacionalizmusról, napjaink for­ radalmiságáról alkotott véleményük: munkaszeretetük, erkölcsi követelményeink tükröződése magatartásukban, tudati, cse­ lekvési befolyásoltságuk, illetve ellenállóképességük a marxiz­ mustól idegen nézetekkel és magatartásformákkal kapcsolat­ ban, tudati tevékenységi viszonyuk a szűkebb és tágabb társa­ dalmi környezet relációiban (a szocialista életmód alapjai stb). Az ezekre és még sok más fontos kérdésre kapott válaszok­ ból leszűrhető tanulságok, valamint a tanulóifjúság társadalmi életéből, életmódjából, annak tudatos és folyamatos figyelem­ mel kíséréséből származó tapasztalatok segítenek majd körvo­ nalazni további konkrét feladatainkat, és segítik megtalálni a személyiségformálásnak azokat a szinte megfogalmazhatatlan, indirekt momentumait is, amelyek szintén elengedhetetlenül fontosak a világformáló nevelésben. Orientálási lehetőségeit és módjait annak a tevékenységnek, társadalmi gyakorlatnak, melynek keretei között alakul a jellem, erősödnek a szocialista személyiségjegyek. Szalánczay György Az ifjúság társadalmi szerepéről „A z ifjúság szükségszerűen másképpen kény­ telen a szocializmushoz közelíteni, nem azonos úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok közölt, mint apái” (Lenin) Az ifjúság — mint sajátos társadalmi réteg — helyzetének, gondolkodásmódjának és magatartásának megítélése mindig és mindenütt a társadalom figyelmének előterében állt. Politikai �súlya, a gazdasági szférában — a termelőmunkában — és a közéletben betöltött, egyre inkább növekvő szerepe indokolja, hogy ma már az állami és nem állami politikai szervezetek tes­ tületi döntései, a hírközlő szervek tevékenysége következtében a közvélemény is a szükséges gyakorisággal foglalkozik az ifjú­ ság helyzetének megítélésével. Már kétezer évvel ezelőtt folyt a meditáció az ifjúság jelle­ méről: széles körben ismert a rómaiak idejéből származó szólás­ mondás: „juventus ventus”, azaz „az ifjúság — szél” (aminek keletkezése kétségkívül kapcsolatban volt az ifjúság türelmet­ lenségével, mozgékonyságával). Az ifjúságnak kezdeményező és kulcsszerepe volt a francia forradalomban, ott vannak a ma­ gyar jakobinusok között, az 1848-1849-es polgári demokratikus forradalomban, a szabadságharcban, lelkesednek a Tanácsköztár­ saságért, küzdenek célkitűzéseinek megvalósításáért. Számos tör­ téneti dokumentum bizonyítja, irodalmi alkotás örökíti meg a II. világháború időszakában kibontakozó ellenállási mozgalom­ ban aktív közreműködésüket. Az ifjúság társadalmi helyzete a mi viszonyaink között alapvetően megváltozott. Az ifjúsági mozgalmaknak nem céljuk a társadalmi osztályok antagonisztikus ellentmondásainak meg­ oldása. hiszen ilyenek társadalmi rendszerünkben nincsenek. Jellemző a megállapítás „A hetvenes évek magyar ifjúsága szá­ mára az szocialista társadalom: objektív valóság, természetes létforma. A mai fiatalok a szocialista állam iskoláiban tanul­ nak, vállalataiban vagy szövetkezeteiben dolgoznak, nem isme­ rik a kizsákmányolást, a létbizonytalanságot. Számukra a kibé­ kíthetetlen osztályellentétek között folyó, nagy politikai harcok időszaka már történelem, iskolai tantárgy, csak a mai kérdések érdeklik, és ezeket vetik össze saját igényeikkel és a környező világgal”. (Pullai Árpád: A Magyar Szocialista Munkáspárt if­ júságpolitikájának néhány kérdése. Az MSZMP Politikai Aka­ démiája. Kossuth, 1971. 3. old.) Pullai elvtárs idézett szavait úgy is felfoghatjuk, mint Lenin — a bevezetőben már idézett, az if­ júság és a szocializmus, a szocialista társadalom viszonyát illető — zseniális elméletének gyakorlati igazolását. Fentieket alapul véve várható megfogalmazásra az a kér­ dés, hogy a társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában ho­ gyan viszonyul az ifjúság a szocialista viszonyokhoz, hogyan veszi ki részét a szocialista társadalom alapjainak lerakásából, a szocialista társadalom építéséből. Mielőtt e kérdést körvonalaz­ ni kívánnánk, célszerű meghatároznunk, mi az ifjúság — mint sajátos jegyekkel rendelkező társadalmi csoport — lényege. Az ifjúság fogalmát — mint gyűjtőfogalmat — a szakirodalom is eltérő értelmezéssel dolgozza fel, s a közvélemény is kü­ lönbözőképpen érzékeli. Egyrészt olyan emberek csoportjaként fogják fel, akiket a nemi érés és a szellemi önállósulás korának határai közé lehet sorolni. Egy másik irányzat, illetve véleménycsoport szerint viszont — biológiai közelítésben — ifjúságon az ember életének egy szakaszát kell érteni, ez a szakasz egyszerű­ en a fiatalkorral egyenlő. Mindkét — első hallásra logikus ér­ velésnek tűnő — irányzat közös problémája, hogy az ifjúkort a már említett pszichológiai és biológiai szempontok mellett (sta­ tisztikai módon) korévekben mérhető jelenségnek tartja, illetve erre egyszerűsíti. A marxista szociológia alapkérdése a társadalom összetéte­ lének. rétegződésének vizsgálata. Dr. Balogh József, az MSZMP IX. kongresszusa határozatainak a társadalom tagozódásával és érdekviszonyaival kapcsolatos kérdéseit vizsgálva a következő megállapítást teszi: „...a társadalom alapvető rétegeiről van szó, a munkásságról, a parasztságról, az értelmiségről, mint adott társadalom termelési és szociális rend alaptényezőiről. A társadalmi rétegződésnek azonban további szintjei is vannak. Több alaprétegeken belüli csoport egy, vagy több meghatározott társadalmi tényezőt figyelembe véve, azonos helyet foglal el. Például a szellemi és fizikai dolgozók, városiak és falusiak, a nők, az öregek és nem utolsósorban az ifjúság. E speciális ré­ tegek az alapvető társadalmi érdeket tekintve heterogének, de mégis rendelkeznek olyan összekötő kapoccsal, helyzetükből adó­ dó közös vonással, mely sajátos társadalmi közösséget, csoportot hoz létre”. Ilyen speciális réteg tehát az ifjúság; rétegjellemzői­ nek meghatározására elsősorban nem a már említett pszicholó­ giai, illetve biológiai sajátosságok adnak lehetőséget. Annál in­ kább a helyzetükből fakadó közös vonás, mely szerint olyan sajátos társadalmi csoportról van szó, amelyre a szocializációs folyamat egy szakasza — a társadalmi lénnyé válás folyamata — a jellemző.” Az ifjúság — a lakosság egészéhez viszonyított arányszá­ mát tekintve — társadalmunk legjelentősebb rétege; megyénk lakosságáinak közel egyharmada tartozik ehhez a társadalmi cso­ porthoz. A réteghez tartozók feladata, a társadalmi lénnyé válás folyamatának megfelelő tevékenységének jelentős része: a szak­ mai ismeretek, a kultúra és a társadalmi tapasztalatok terén is adaptálódni a társadalomhoz. Természetesen nem egyszerű adaptációról van szó. Ahhoz, hogy a mai fiatal teljes értékű társadalmi ember legyen, ma­ gasabb szintű ismeretek elsajátítására van szüksége. Olyan is­ meretekre, melyek meghaladják a mai felnőttek ismeretszintjét, előremutatóbban a kor szükségleteihez igazodnak. Az ifjúság tehát olyan életfolyamat, a társadalmivá válás folyamata, mely­ nek eredménye az eddiginél magasabb szintű gazdasági, szociá­ lis, szellemi és politikai tevékenység. Az ifjúság — a társadalmi termelés folyamatába való be­ illeszkedés szakaszainak, követelményeinek, sokféle módjának és területének megfelelően — korántsem önálló, homogén réteg. Az ifjúságkutatás is két nagyobb csoportját vizsgálja: a tanulóifjúságot (e réteghez tartozók elsődleges feladata a nagyrészt el­ méleti jellegű, többnyire magas szintű elméleti ismeretek elsa­ játítása); illetve a már társadalmi munkaszervezetben tevékeny­ kedők rétegét (a dolgozó ifjúságot). Mindkét csoport további csoportrészekre bontható az elsajátított és a még elsajátítandó ismeretek, másrészt a munka kvalifikáltsága és jellege szerint. Az általános és humán jellegű ismereteket elsajátító középiskolás fiatalok száma megyénkben mintegy 2000 főre tehető: ők szellemi pályák felé orientálódnak, többségük tudományegye­ temi diploma megszerzése után kíván a társadalmi munkaszer­ vezetbe bekapcsolódni. A szakközépiskolai tanulók száma hasonlóképpen 2000 fő körül mozog. Érdeklődési körük az oktatott szakma szerint nagyrészt meghatározott. Kisebb részük műszaki vagy mezőgazdasági jellegű felsőfokú tanintézetben kívánja szakmai kép­ zettségét emelni. Nagyobb részük műszaki középkáderként vagy magas műveltségű szakmunkásként vesz majd részt a termelőmunkában. A középfokon tanulók további, jelentős csoportja (közel 4500 fős létszámmal) a szakmunkástanulóké. A csoporthoz tar­ tozók viszonylag rövid idő alatt sajátítják el a szükséges szak­ mai ismereteket. A munkássá válás folyamata az e csoporthoz tartozók esetében a legrövidebb, a technikai ismeretekkel kap­ csolatos gyakorlati tevékenységük az üzemben folyik. Általában jellemző, hogy elméleti előképzettségük az átlagos életkorú szakmunkásokénál magasabb, jó üzemi légkörben a szükséges szakmai rutint is gyorsan megszerzik. Ez a magasabb szakmai ismeretszint ott, ahol a fiatal szakmunkások beilleszkedését nem készítették megfelelően elő és nem kísérik figyelemmel, ahol az idősebb munkások szakmai féltékenységével, a kevésbé kor­ szerű és termelékeny, régi, jól bevált szakmai fogások előny­ ben részesítésével, ennek hangoztatásával párosul, a beilleszke­ dés folyamatában zökkenőket okoz, kihat a fiatal szakmunkás, fejlődésére is. A tanulóifjúságon belül is sajátos csoport az egyetemi, főis­ kolai hallgatók csoportja. Sajátos, hogy a megyéhez való kötő­ désük — az oktatóhelyek földrajzi sokfélesége miatt — az előb­ bi csoportoknál lényegesen lazább. Számuk a most folyó tanév­ ben 1100 fő, közülük 100 fő a megye első felsőoktatási intézmé­ nyében, a pénzügyi és számviteli főiskola kihelyezett tagozatán tanul. Hogy a más megyék főiskoláin tanulók közül mennyien hasznosítják a szerzett ismereteket megyéjükben, az a tanul­ mányi ösztöndíjak és az esetenként meghirdetett pályázatok kedvező ajánlatain is múlik. Erre a „visszatérési arányszám”-ra vonatkozóan még csak tapasztalati számok sem állnak rendelke­ zésre. A felsőfokú végzettségű alkalmazottak jelenlétéi is kívá­ 5 �nó, fejlődő megyei ipar, az idényről idényre magasabb szinten, fejlettebb technikát és technológiát alkalmazó nagyüzemi me­ zőgazdaság a „visszatérési tendencia” izmosodását látszik erősí­ teni. Ifjúságunk nagy csoportja a társadalmi termelés meghatá­ rozott rendjében már helyet foglaló, ott aktív munkát végző, dolgozó ifjúság. Népgazdasági ágak és a munka jellege szerint ez a csoport is differenciált. A gazdasági életben betöltött szere­ pét és létszámát illetően is legfontosabb az ifjúmunkások réte­ ge. Számuk jelenleg mintegy 30 ezer fő, az elmúlt 13 év alatt több. mint tízezer fővel emelkedett. Az összes aktív keresők mintegy egyharmada tartozik ehhez a csoporthoz. Jellemzőjük a fokozódó politikai érdeklődés, a nagyfokú munkahelyi alkotókészség. Viszonylag magas a községi lakóhelyről városi, ipari körzetekben levő munkahelyekre eljárók száma, ami az ifjúság lényegéből fakadó ambíciók és a falusi életforma adottságai kö­ zött kisebb-nagyobb problémákat okoz. Mintegy 1200—1300 főre tehető a fiatal értelmiségiek szá­ ma: ez az ifjúság legműveltebb, munkahelyének szakmai vonat­ kozásait, az előmenetel lehetőségeit illetően is legigényesebb ré­ tege. Az ifjúság élettevékenységének lényeges része tehát a munkavégzésre való felkészülés, illetve az aktív munkavégzés. Növekvő társadalmi szerepének lényeges eleme, hogy a munka­ erő-utánpótlás legszámottevőbb forrása az ifjúság. Ma már szé­ les körben ismertek népesedési folyamatunk alapjelenségei. A két világháború, illetve az elmúlt másfél évtized születéskiesései következtében emelkedett az öregkorúak — közöttük az idő­ sebb korcsoportokhoz tartozó még aktív keresők — száma és aránya. (Elég itt csupán arra utalni, hogy a nyugdíjasok száma 1960—1973 között 11 ezer főről közel négyszeresére: 42 ezer fő­ re emelkedett.) Hasonlóképpen közismert a társadalmi rétegző­ dés folyamata is, melynek alapvető jellegzetessége a mezőgaz­ daság évszázados termelési rendjének felbomlása, a mezőgazdasági népesség számának csökkenése, elvándorlása a népgazdaság egyéb ágazatai felé. Az átrétegződési folyamat egyik következ­ ménye a férfi népesség foglalkoztatásának teljessé válása, illetve a női népesség gazdasági aktivitásának fokozódása. Természetszerű, hogy az ifjúsági munkaerőforrás felhasználásának kérdé­ se — az ifjúság belépése a társadalmi munkamegosztásba — az érdeklődés középpontjába került. Az MSZMP KB Társadalom­ tudományi Intézete, a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszer­ vezetek Országos Tanácsa kutatóhelyei a Központi Statisztikai Szabad idő, tanyán — Mit csinál hétvégeken, szabad szom­ baton? Szokott olvasni? Sok időt tölt el haszontalanul? Miért nem... ? Mi az oka... ? Elég ez... ? Kemény füst terjeng a levegőben, tö­ mör, vágnivaló. Mi pedig szorongatjuk, majd mindannyian, a cigaretták köröm­ re égő csikkjeit, szabadon maradt ke­ zünk meg öntudatlanul babrál a sörös­ üveg nyakán, és közben hallgatunk egy sort. Jó hosszút, gondolkodásra elegendőt. Még nem szólnak. Az arcokat figyelem: a széltől cser­ zett, barnára sült, darabos arcokat, ame­ lyekből puszta ránézésre is elválaszthatók a tanyasi, falusi emberek a színtelen vá­ rosiaktól. És a szemeket, a lesütötteket, a bakancs-, csizmaorra szegeződőket, az egymást kutatókat. Mintha a négy fal periodikusan, másodpercnyi kihagyások nélkül verné vissza a kérdést: elég ez? 6 Hivatal — eddig nagyrészt a társadalmi-politikai aktivitásra, ismeret- és tudatszintre vonatkozó — kutatási programja jelen­ tősen bővült. Közülük egy, a Központi Statisztikai Hivatalnak az első ízben munkát vállaló fiatalok munkahelyi beilleszkedé­ sére, a munkahellyel, a munkával kapcsolatos anyagi és erköl­ csi elvárásaira, elégedettségére vonatkozó megállapításait célsze­ rű e téma kapcsán említeni. A pályakezdő fiatalok nagyobb ré­ sze a választott szakmával, illetve munkahelyével teljes mérték­ ben elégedett, 10 százalék alatt volt azok aránya, akik e kérdés értékelésénél a „kifejezetten elégedetlenek” kategóriájába kerül­ tek. (Figyelemre méltó, hogy szakmajelleg-csoportonként az elé­ gedetlenek aránya legmagasabb a segédmunkások és az admi­ nisztratív dolgozók esetében.) Nyilvánvaló, hogy az elégedetlen­ ség okát egyrészt a munkahelyi körülményekben, a többé-ke­ vésbé irreális elvárásokban, másrészt a pályaválasztás még mindig megnyilvánuló, kedvezőtlen jelenségeiben kell keresni. (A reprezentatív vizsgálat során az értelmiségi fiatalok 65 szá­ zaléka, a középszintű szakemberek közel fele, az egyéb admi­ nisztratív dolgozók csak mintegy 20 százaléka nyilatkozott úgy. hogy jelenlegi foglalkozását adott esetben újraválasztaná. A szakmunkások esetében az arányszám értéke 50 százalék, de a segédmunkások esetében nem éri el a 20 százalékot sem.) A munkahellyel, munkahelyi célkitűzésekkel, magával a munkával való, az előbbiekben már említett elégedettséget bi­ zonyítja a foglalkozáshoz való viszony egy másik vetülete is. A megkérdezett fiatalok válaszaiból kitűnik, hogy a munkával kapcsolatos elvárásokban a munka érdekes, változatos jellegét, az önálló munkát, illetve az alkotó jellegű munkát előnyben ré­ szesítik, vagy közel azonos mértékben fontosnak tartják, mint a magas keresetet, a kényelmes, könnyű munkát, a munka irá­ nyító jellegét, vagy a hírt, közismertséget biztosító munkát. A munkahelyi követelményeknél domináns tényként jelölték a jó munkahelyi légkört, a jó kollektíva szükségességét, a hozzáértő szakmai vezetést. E tényezők együttes figyelembevétele azt bizonyítja, hogy munkásifjúságunk a munkát — mint társadal­ mi feladatát — komolyan veszi, a munkahelyi célkitűzésekkel könnyen azonosul. Általában érvényes, hogy a fiatal pályakez­ dő és a munkahely kapcsolata zömben megfelelő, a munkával kapcsolatos elképzelések és lehetőségek nagyrészt egybeesnek, a munkahelyi beilleszkedés nem jelent különösebb problémát, bár a még e téren tapasztalható negatív jelenségek okainak meg­ szüntetése sem hanyagolható el. Tamás Pál Ültében is látni: középtermetű, a töré­ kenyebbik fajtából való, aki megtöri a csendet. — Hát persze, hogy nem elég! Hát persze, hogy más is kellene, ami kizök­ kent innen, a füstös falak közül, különö­ sen így, esténként. Mert tényleg: csak ülünk, diskurálunk, és ha már azt is megúntuk, magunk elé meredve bámu­ lunk bele a törött szélű poharak zavaros löttyeibe. Vagy sakkozunk, már akivel lehet, mert kevesen értői itt ennek a já­ téknak, talán hatan. Úgyhogy partner sem mindig akad... Mi marad hát? Csak egy újabb kör, amit nem is igen kíván már az ember, de issza, hogy ki ne néz­ zék a helyiségből. És a meddő viták, amik — lehet, megsértődik valaki ezen — a tudatlanság, az önfejűség, s a „csak én tudom igazán jól, senki más” szemlé­ let miatt szinte késhegyre mennek... Hogy miről esik szó? Mindenről: az űr­ hajózástól kezdve az árak emelkedéséig, a csillagászattól a vaddisznólövés legjobb módszeréig annyi a téma, hogy felsorol­ ni is nehéz lenne. — Szóval, esténként vitatkoznak? — Csak akkor, ha összejön egy bizo­ nyos kör, a viszonylag értelmesebbek cso­ portja, akiknek a rádióból, eddigi tanul­ mányaikból, a televízióból, az újságokból és a könyvekből megrögződött már annyi az agyukban, hogy érvelni, esetleg cáfol­ ni tudjanak. — Magát is közéjük sorolja? — Igen. — Es kik ezek az emberek? — Foglalkozásuk szerint? — Úgy is... — Az egyik traktoros, a másik ma­ rós, a harmadik-negyedik-ötödik hegesztő, aztán van egy erdész meg egy tanító is, az itteni egyetlen közöttünk. — Szóval, a fiatalok. — Nem egészen. Nyolcunk közül, akik így összeülünk, négyen-öten már jó­ val túlhaladtuk a harmincat, sőt, inkább �közelebb vagyunk a negyvenhez, mint a harmadik ikszhez. — Mondja, a kocsmázáson kívül még mit csinál hétvégeken? — Ez az évszakok függvénye. Mert mi, akik itt kinn, a tanyán lakunk, majd­ nem nyolc kilométerre is az egyik falu­ tól, az időjárás rabszolgái vagyunk. — Hogy érti? — Ha a körülményeket ismeri — márpedig egy kissé ismernie kell, hisz’ itt van közöttünk —, nem nehéz elkép­ zelni... Mert ugye, kövesút (vagy ahogy mi mondjuk: csinált út) az nincs. A lép­ teinkkel végigdöngölt gyalogutakon me­ gyünk a faluba; egyikbe, vagy a másik­ ba; ez a kettő van a közelünkben tíz ki­ lométeres körzeten belül. És gondolom, nem kell különösképpen magyarázni, hogy ha beállnak a nagy őszi esők, vagy jön egy ilyen lucskos tél, mint ez a mostani is, egyáltalán nincs kedve az embernek még csak a lakásából sem kimozdulni. Higgye el, még onnan sem. Mert ez a kocsma, igaz, csak húsz méterre van a házamtól, de ha elszánom magam, hogy eljöjjek beszélgetni, vagy megkívánok egy sört, egy féldecit, bizony, ugyanúgy merülök a sárba csizmaszárig, mint ha öt kilométert gyalogoltam volna... Hát, ilye­ nek vagyunk mi, tanyasiak, és hiába a közművelődés-politikai határozat: nem nagyon tudunk többet tenni magunkért. — És mások — önökért? — Kit érdekel a mi bajunk? Legfel­ jebb az üzemben nógatnak, hogy végez­ zük el ezt vagy azt a tanfolyamot. — És a KISZ? — Kinőttünk már belőle. — És a pártszervezet? — Abba még nem nőttünk bele. — Ismeri, vagy csak hallott a fen­ tebb említett határozatról? — Mit gondol? Azért, mert sokak sze­ rint a világ végén lakunk — nekünk, — vagy személy szerint nekem —, nem le­ het róla bővebb tudomásunk? — Hadd kérdezzem meg még egy­ szer, mit csinál hét végén, vagy egyálta­ lán akkor, amikor szabad ideje van? — ... Szóval, szakmunkás vagyok, csoportvezető, úgy gondolom, nem is a legrosszabbik a gyárban. Több mint húsz emberem van, nem vagyok hát szűkén a fejtörésnek, idegeskedésnek, bosszúság­ nak. Ezek után mit is csinálhatnék? Pi­ henek, olvasgatok, dolgozom a ház körül — kikapcsolódok. — Mit olvas? — Mindegy. Ami a kezembe kerül; az Érdekes Kalendáriumtól kezdve a napilapokon át Déry Tiborig mindent, csak betű legyen. Néha még tanulgatok is. Tudja, kint voltam három évig az NDK-ban, muszáj bele-belelapozgatni a szótárba vagy a nyelvkönyvekbe, hogy el ne felejtsek mindent. — Szóval, a hétvége: tanulás, olva­ sás, otthoni munka... és vitatkozás a kocsmában? — Nagyjából. Bár néha azért ki-ki­ ruccanok innen. — Hová? — Be a faluba. — Ott milyen „szellemi pluszt” sze­ rez? — Szellemi plusz? Naiv kérdés! Nem tudja, mi az a tanya, meg nem ismeri ezt a falut sem... Ugyanolyan koszfészek, mint a tanyánk, csak járdája meg egy kultúrháza van, amiben a néma csenden kívül semmi nincs. — És a család? — Az nincs. De ha lenne, biztos, még ennyire sem futná az erőmből. Újabb sört meg féldecit is hoz asz­ talomra az öreg kocsmáros. Mondom ne­ ki, nem kértem, nem kívánom, idegenek­ től meg „így” el nem fogadom. Minden­ ki figyelt a közjátékra, így nem csoda: a kályha melletti székről felállt egy bar­ na óriás, hórihorgas, széles vállú; — Ezt én rendeltem. Már csak azért, hogy ne mondd: udvariatlanok vagyunk, mi, pusztaiak. Bennünk is van művelt­ ség, a maga módján. Igaz, nem annyi, mint tanult városiakban, de ha jól meg­ nézzük. ti is mit csináltok? Esetleg több­ ször eljártok moziba, vagy néha színház­ ba. Mivel több nálatok a hétvége? Meny­ nyivel hasznosabb? Nem ti is úgy vagy­ tok vele, hogy örültök a semmittevésnek? A heverőn elnyúlásnak, a gondtalanság­ nak? — Magának ennyiből áll a hétvége? — Tegezz csak nyugodtan, nem sok év lehet közöttünk! De hogy válaszoljak, nekem ennyi: dolgozgatok egy keveset otthon a ház körül: idősek a szüleim, nem nézhetem tétlenül szerencsétlenkedé­ süket. Ezenkívül sokat pihenek, nézem a tévét. — Ez minden? — Mi más lenne még adva egy pusz­ tai lakosnak? Igaz, nyáron könnyebben kimozdulok: van egy öreg motorom, ha kedvem támad bemenni a faluba, hát csak rúgni kell egyet rajta. — És ott mit csinál? — Amihez kedvem van. — És mihez van? — Néha egy mozi, de csak ha jó, aztán beülök a presszóba, valamelyikbe, mert több is van: tudod, nő is kell az embernek néhanapján. — Nőtlen. — Az hát. De mi köze ennek az én hétvégéimhez? — Gondolom, másképp alakulnának. — Tévedsz! Még ennyi sem lenne! Csak a gyerek csicsígatása, az asszony simogatása, meg a televízió. — Biztos vagy ebben? — Az hétszentség! kón és döglök, amíg hétfőn fel nem kell kelnem. Hozzá nem nyúlok semmihez; se könyvhöz, se újsághoz, se semmihez. Eset­ leg az asszonyhoz... 2. — Én meg vadászni járok. — Más nem érdekli? — Mondja! Érezte már a magalőtte vaddisznóból sült hús ízét? — Nem. Sohasem. — Akkor nem is értheti. Mert ez szenvedély. — A has szenvedélye? — Dehogy: kikapcsolódás. Nemcsak az evésre, a jó zamatokra koncentrál az ember, hanem élvezi a gyaloglást a hegyekben, csodálja a nem mindennap lá­ tott tájakat, elgyönyörködik a fákban, he­ gyipatakokban. — Ezt csak te teheted meg! — szól­ nak közbe. — Miért? — Leszázalékolt nyugdíjas. És még fiatalember. — Mennyi idős? — Negyvenkettő. — Mit dolgozott? — Bányász voltam sokáig. 3. — Nézze, nekem fájnak a lábaim Örülök, hogy hét végén egy tapodtat sem kell menni sehová. — ... Csak ide. — Ez nem távolság. Jó kétszáz méter az egész. De egyébként is unalmas ott­ hon egyedül a négy fal között. Olyan az ember, mint a kuka. Beszélgetni mu­ száj. — Szóval, pihenget, eldiskurálgat. — Igen. — Mi a foglalkozása? — Lakatos. De most fűrészgépen dolgozom. 4. — Nézze! Én kőműves vagyok Nem szégyellem bevallani, ritkán van új­ ság vagy könyv a kezemben. Nem jut rá idő, de semmire sem ezen kívül. Én, ami­ kor lehet, egész évben, szombaton, vasár­ nap is dolgozom. Kell a pénz, el akarunk kerülni innen, valahol bent a faluban építkezünk, ha igaz. Tudja, mennyiben van mostanában egy valamirevaló ház? Hát nem sok választja el a milliótól... Korán esteledik még. Az öreg kocsmáros felkattintja a vil­ lanyt és ráhajtja az ablakra a nehéz faspalettákat. Furcsák így, a hatvanas égő sápadt fényében, az arcok: olyan az egész, mint egy alulexponált kép, amit hosszú idő alatt sem lehet élesre hívni. A kon­ túrok kiugranak ugyan a háttérből, de a mélységélesség és az apró részletek hiányoznak. Szinte meglágyul az arcok darabossága. Mintha az idő a másodperc tört része alatt finom ívvé hajlította vol­ na pofacsontjuk és ajkuk szegletességét. — Így van ez! — tér vissza pultja Lehetetlenség már a tekintetekből ol­ vasni. De nem is szükséges, hiszen min­ mögé az öreg főnök, ahonnan eddig csak denki úgy mondja a magáét, mintha gé­ szemmel kísérte szóváltásunkat. — Eny­ nyire futja itt hétvégeken az emberek pelt papírról olvasná. ereje. Megfáradnak a munkában, jól­ 1. — Írja meg, hogy én hétvégeken csak döglök. Végignyúlok a konyhai di­ esik a pihenés. Persze, az sem mindig, 7 �mert ha tavasszal megkezdődik a kinti vesződség — az ásás, ültetés, aztán a ka­ pálás, kaszálás a jószágnak —, többet dolgoznak itthon, mint az üzemben. Az­ tán meg mit tudnának itt csinálni? Ahogy mondták, csak a faluba járnak el, de ott is csak a mozival, és esetleg kéthárom havonta a Déryné Színházzal van több (bár ez utóbbit nagyon rég hallot­ tam, hogy voltak), aztán semmi. Olvas­ nak. beszélgetnek, tévéznek. Színe és visszája BESZÉLGETÉS HÁROM MADÁCH-ÖSZTÖNDÍJASSAL Mi indokolja, hogy együtt szerepelje­ nek? A Madách-ösztöndíj, amit Hibó Tamás 1974-ben, Szujó Zoltán 1975-ben, Földi Pé­ ter 1976-ban kapott meg? Azt gondoltam, ez az ösztöndíj mindhármuknak elég ürügyül szolgál a közös „szerepléshez”. S aztán mindegyikük ezt kérdezte: — Miért együtt? Mondtam volna, hogy mert mindhárman fiatalok, új színt jelentenek a megye képzőművészeti életében, így akár közösséget is vállalhatnának —, ha nem is deklaráltat, de legalább az emberi-művészi kapcsolatok szintjén. Azt is mondtam volna to­ vábbá, hogy a Madách-ösztöndíjasok közül talán ők hárman bizonyították legmeggyő­ zőbben, hogy kiérdemelték a támogatást. Mi­ vel azonban egyik válaszom sem lett volna eléggé hihető számukra, elkezdtük a beszél­ getést „ha kell, hát legyen” alapon. („Kinek kell? az olvasóknak biztos nem! akkor hát a szerkesztőségnek?”) HIBÓ TAMÁS Mindig zavarba hoz a lépcsőházi világí­ tás kezelése: rögeszmésen arra gyanakszom hátha valamelyik lakásba csöngetek be, ami­ kor megnyomom a piros gombot, aztán csak állok majd bárgyún és szégyenkezve, ami­ kor felháborodottan kinéznek az ajtón. A házhoz érkeztemkor már égtek a lám­ pák. Azt latolgattam, hajlandó lesz-e nyilat­ kozni, hiszen meg nem beszéltük a mai ta­ lálkozót, pusztán a valamikori lehetőségében állapodtunk meg. Ekkor váratlanul kialudt a villany a lépcsőházban. Míg felfelé botor­ káltam — meg sem várva szemem átállását a félhomályra —, az jutott eszembe, hogy Hibó Tamás grafikusművészt mindig tömeg­ ben láttam: zsebretett kézzel állt mozipénz­ tárak, élelmiszerboltok és kiskocsmák pénz­ tárgépe, kórházi kapuk előtt. Állt nyugod­ tan, nem kihegyezett, de éber tekintettel. Állt, mint aki biztos abban, hogy Pasolini őt emelné ki a tömegből, hogy eljátszassa vele a Máté evangéliuma főszerepét. Mert egyébként a körülötte levők valóságosan nemigen igényelnék az evangéliumi szereposztást, hát legalább a művészetben... Áll tehát a tömegben — önmaga felől meggyő­ ződve.. . 8 Várhatunk, igényelhetünk-e többet — minőségben többet — ezektől az em berektől? Elvárhatjuk-e, hogy színházba, moziba, könyvtárba — egyáltalán: bárho­ vá — járjanak, amikor az év felében a szomszédos házba lépkedvén is bokáig merülnek a sárba? Elvárhatjuk-e — mi­ közben a felgyorsult élet-, technikai és ideológiai ritmusnak a kisközösségekre gyakorolt hatását emlegetjük általában —, hogy bár szokásaik java megváltozott, nagyjából idomul a korhoz, gyökeresen legyenek másabbak a réginél? Kocsmai beszélgetésünk természete­ sen egyáltalán nem keresztmetszete — nem is lehetne — a hét végék (fogalmaz­ hatnánk így is: külön) világának. Egy­ fajta impresszió csak, erősen elnagyolt vonalakkal felvázolva. De hány meg hány ilyen vagy hasonló választ kaptunk volna nem tanyán: faluban, nagyközségben, má­ sutt is...?! Karácsony György lyi művelődéspolitikai hibára utal, vagy téves koncepciót sejtet. Az sem lényegtelen aztán, hogy kik kapták meg utánam a díjat. Nem ellensé­ gem egyikük sem, mégis: én másként va­ gyok „fiatal”, „pályája elején álló mű­ vész”, mint bármelyikük. A díj viszont, meg a helyi sajtó — többek között a te kis beszámolód is (vagy minek nevezzem) — egyenlőségjelet tesz közém s közéjük. Tudom, hogy ez nem természettudomá­ nyos kutatómunkáért adományozott Nó­ bel-díj, nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kik érdemelték ki. De mi lesz öt év múlva, ha minden év­ ben mindenáron odaítélik valakinek? — Hol jelölöd ki helyed a megye képzőművészeti életében, s megfelelő-e számodra a légkör? — Az, hogy én itt élek, Salgótarján­ Az asztali lámpa fényköréből szabadí­ ban — véletlen. Elsősorban ember és tom ki. Felkapcsolja a teljes világítást. Alap­ művész vagyok. Csak ezután Salgótarján­ kérdéseket tisztázunk: 1. miért kíváncsi rá a ban élő művész. Lehet engem önzőnek Palócföld (nem vagyok túlzottan meggyőző), nevezni, de eszmei-alkotói közösségem 2. csak akkor hajlandó válaszolni, ha nem nincs. Mert ilyen alkotói közösség egyéb­ „kenem el” az interjút (ezt nyugodtan ígér­ ként sincs a megyében. Barátaim nem a hetem), 3. a kész szöveget csak az ő hozzá­ művészek közül kerülnek ki. járulásával adhatom le a lapnak (ez termé­ Több tényezője van ennek. Máshol szetes). Ezután előveszi a szilvapálinkát, ami sem örülnek a kollégák sikereinek, de leg­ már a szaga után ítélve is a gyógyszer és a alább a formális elismerést megkapja az méreg közötti keskeny pallón egyensúlyoz. ember. Ezzel függ össze, hogy az idősebb Nem iszunk sokat, inkább élvezzük. Kérde­ művészek nem adnak kellő biztatást a zem, mégis inkább hosszú monológról van fiataloknak. Mit „fiataloknak” ! Tulajdon­ szó, mintsem interjúról. képpen én vagyok az egyedüli, aki már — Feltétlenül lelkesítőnek és megtisz­ bizonyítani is tudna. Van egy másik oka is az egyedüllé­ telőnek éreztem, amikor megkaptam az ösztöndíjat. Azt hittem, hogy az irántam temnek. Ha valakinek nem meggyőző a való különleges figyelem jele. Annak vél­ szakmai tudása, ne legyen nagyképű — tem. A későbbiek folyamán ez a hiedel­ sem magatartásában, sem témaválasztás­ mem megváltozott, és cseppent egy kis ban. Én csak akkor merek valamiről raj­ üröm is az örömömbe... Idők múltával zolni, ha már teljes mélységében megis­ felkért a megyei művelődésügyi osztály, mertem. — Neked vannak technikai, szakmai hogy számoljak be az ösztöndíj időszaka alatt végzett munkámról. Természetesen, problémáid? kiállítással. Arra gondoltam — naivan! — A technika számomra sohasem —, hogy végre csinálhatok egy kiállítást probléma. Nekem a képpel belső egyetér­ a megyei művelődési központban. Zártkö­ tésibe kell kerülnöm. Ezért alkotok látszó­ rű kis kamaratárlat lett belőle, amiről a lag keveset. Mert a műhelyforgácsokat én hivatalos szerveken kívül senki sem tu­ nem hagyom meg, nem tekintem művek­ dott. Bántott a dolog, mert ki-mindenki­ nek. Nem élek a mennyiség bűvöletében, nek nem rendeztek már tárlatot az üveg- mint annyian manapság. Én gyakran ürí­ csarnokban. Nálam méltatlanabbaknak is. tem a papírkosaram... — Milyenek a munkakörülményeid? Nem a díj lebecsülése is ez...? A Madách — Azoknak, akik négyszer-négyes nevével fémjelzett alkotói díj nagyobb pénzt, rangosabb kiállítást érdemelt vol­ szobában élnek összezsúfolva, semmit na. A méltó keretek hiánya szerintem he­ nem mond az én „rossz körülményem”. �Nem tudom, van-e jogom jobb körülmé­ nyeket követelni, amikor kétszobás lakás­ ban élek. Nem azok javára kellene-e kö­ vetelnem, akiknek még ilyen sincs? Egyébként a konyhában van a műhe­ lyem... mérgekkel, savakkal dolgozom. A hálószoba és a dolgozószobám ugyanaz a helyiség. Hamarosan két gyerekkel élek majd igy, a tüdőmet, gyomromat máris kikezdték a vegyszerek, s hogyan óvjam meg a gyerekeimet! Megkérvényeztem a városi tanácstól egy, az épületben levő szárítóhelyiséget, amit pillanatnyilag üvegraktárnak hasz­ nálnak. Különféle paragrafusokra való hi­ vatkozással nem kaptam meg. Most már úgy vagyok, hogy nem is kérek. — Többen mondják, hogy újabban egzisztencialista ízei vannak a munkáid­ nak... — Az én ízeim most is azonosak a régiekkel. Hogy én tömegeket ábrázolok, sokszor szinte alaktalan masszaként, indi­ viduum nélkül, az szándékos. De azért még nem kell engem polgári ideológiák gyanújával lefejezni. Nem pusztán helyi művész vagyok. Nekem mások a léptéke­ im: a dolgokat az összes hírforrás alapján szeretném megítélni. Tudok róla, sőt ér­ zem az eltömegesedést, ijeszt a csőcselék, gyűlölöm a butaságot. Nézd, Dürer soha­ sem látott orrszarvút, mégis milyen orr­ szarvút csinált! Pedig hol voltak még akkor a mostani hírközlő eszközök. — Példaképeid? — Nincsenek. _ ? — Nincsenek, valóban nincsenek. Nem voltam mindig így, régebben művé­ szettörténeti jelentőségű névsort tudtam volna mondani. Ma azonban már nincs, aki iránt igazi vonzalmat éreznék. Meste­ reim persze voltak. A képzőművészeti gimnáziumban Viski Balázs László volt a tanárom. Tőle tanultam meg az etikus művészmagatartást. Ő azt sem bocsátotta volna meg nekem, hogy a Képcsarnoknak dolgozom. Az első mesterem különben Iványi Ödön volt: felfedezőmnek, támo­ gatómnak, oktatómnak tekintem máig is. Megmutatta, hogy alázatosan kell nyúl­ ni a természethez, az emberhez, a gondo­ lathoz. Iványi egyébként több ember éle­ tét megnyújtotta, nem csak az enyémet. Megküzdöttem a magam világát, s hiszem azt, hogy szabadon ítélhetem meg a valóságunkat és a gondolatainkat. Azután még hosszan beszélgetünk. Arról, hogy milyen sorozatokat tervez pillanatnyi­ lag (Herman Ottóról, közmondásokról), ar­ ról, hogy sikeres amatőr régész (a leleteivel bizonyít), főzési szenvedélyéről (számtalan fűszert mutat a konyhában), irodalomról (lelkendezve egyetértünk, hogy Meynheer Peeperkorn talán a legzseniálisabb teremt­ ménye Thomas Mann-nak). Nedves hó hull az arcomba, amikor ki­ lépek az éjszakába. Olyasforma, amilyen Dosztojevszkij „odúlakóját” vallomásra kész­ tette. SZUJÓ ZOLTÁN Még nem jártam nála, nem tudom, mi­ lyen körülmények között lakik. Egy kiszol­ gált mosókonyháról beszélnek, toilette és központi fűtés nélkül. Naponta találkozunk közös munkahelyünkön. A büfénél határozzuk el váratlanul, hogy „ak­ kor most leülünk beszélgetni, essünk túl raj­ ta”. Mielőtt helyet keresnénk magunknak, lejmol tőlem egy forintot, hogy az „egy de­ ci szódavizet, két deci borral” (így kéri) ki tudja fizetni. Mivel hasonlóan nem ritka, hogy ő hív meg másokat, engem is, abban maradunk, hogy nincs aprója. Megpróbálok laza lenni. Gyanakodva néz: nem szereti az „okos Mikulásokat”. — Mit jelentett neked az ösztöndíj? — Hallatlanul sokat... Erkölcsiekben. Látom, hogy figyelnek a munkámra, és ez serkent. Tudom, hogy igény van arra, amit csinálok. — Milyenek a munkakörülményeid? — Hát, ha az igazságra vagy kíván­ csi, elég rosszak. Az úgynevezett „laká­ somról” hallottál. Arra is kicsi, hogy a gépemet ott állítsam fel. A munkahelye­ men helyeztem el (ezért a lehetőségért köszönettel is tartozom a művelődési köz­ pontnak). Most gondold el a munkában való elmélyülés lehetőségeit, akkor ami­ kor otthon készítem el a dolgaimat. a nyomatokat viszont másutt csinálom. Az utóbbi időben a litográfia foglalkoztatott — a köveket Pestre kellett felvinnem, a barátaimhoz, mert az én gépem nem al­ kalmas a nyomtatásra. De talán fölösle­ ges is minderről beszélni: a kívülállóknak aligha mond panasznál többet. — Kevés a művészi munkára fordít­ ható időd, az ösztöndíjjal járó két hónap szabadságot mégsem használtad fel. — Anyagilag érzékenyen érintett vol­ na, hiszen két hónap fizetetlen szabad­ ságról van szó, ami idő alatt az ösztöndí­ jam teljesen elillant volna. Egyébként a magam számára kialakított programot a rendes munkám mellett is teljesíteni tudtam, elvégeztem az ösztöndíjjal vállalt feladatot is. — Egy időben tele voltak lapjaid le­ csúszott egzisztenciákkal, pszichopatolo­ gikus esetekkel. Miért érdekel ez a világ? — Tulajdonképpen szerencsétlen, gyenge emberekről van szó. Számomra ér­ dekesek. — Részvét? — Nem részvét, nem. Nehéz erről be­ szélni; egyébként is vége van már ennek. Nem foglalkoztat, vagy talán másképpen foglalkoztat már ez a téma. A részvét ki­ fejezés sok mindent egybemoshat, pedig egészen más részvét az, amit egy háborús rokkant, s amit egy kocsmatöltelék iránt érzek. Lényegében az „ez van” lapjai vol­ tak az említettek. Ismerjük az öngyilkos­ ságra, alkoholizmusra vonatkozó statiszti­ kai adatokat — azokat a rajzaimat Kör­ nyezetvédelem címmel is közreadhattam volna. — Már bemutattad az ösztöndíj idő­ szakában készült lapjaidat. Sajátos néző­ pontot választottál a salgótarjáni munkás­ ság múltjának bemutatására. — Nagyon sokan, sokféleképpen áb­ rázolták már a munkást. Én a szürke kis körülmények közötti szürke kisembert szerettem volna bemutatni. A hősiesség nagy dolog, engem viszont kevéssé érde­ kel a hagyományos hősiesség. Hiszen hő­ siesség az „átélni és megmaradni” is. Az­ tán: bűnhődtek emberek egyszerű, sok­ szor véletlen kijelentésekért, apró, nem szándékos tettekért is. Ez is lehet hősies­ ség. Pici, alig észrevehető láncszemei ezek a történelemnek. De tudjuk, hová vezet­ tek. Befolyásoltak a családi élmények is. Én ugyan falusi származású vagyok, de a mezítelen szegények, a zsellérek, kubiku­ sok közül való. Nem szeretnék itt arról beszélni, hogy milyen szerepet töltött be apám a földmunkás-mozgalomban, mert dicsekvésnek tűnne, meg mert sokan él­ tek már vissza azzal, hogy nyolcan voltak testvérek, s egymás cipőiben jártak (mint mi). Nos, gondolom, a városi szegénység soraiban sem volt más a helyzet... Egyébként a lapjaim hitelét a személyes élmények mellett levéltári kutatással is igyekeztem biztosítani, amiben Schneider Miklós, a levéltár igazgatója nagy se­ gítségemre volt. — Autodidakta vagy. Hogyan talá­ lod meg a helyed a képzőművészeti élet­ ben? — Az úgynevezett hivatalos képzőművészeti életben én sehogy, mert erre nem érzek jogi alapot sem. Most van fo­ lyamatban a Képzőművészeti Alapba való felvételem. Addig egyelőre maradok „va­ sárnapi festőnek”. A képzőművészeti élet légköre a megyében tudvalevően eléggé rossz. Ve­ gyünk egy példát: mondjuk a Tavaszi Tárlat megnyitóját. Bemennek a nyak­ kendős, fehér inges emberek a megnyitó­ ra — aztán egy óra múlva (vagy még annyi se kell) a kiállításon már egy lélek sincs. Pedig ott, ott is meg lehetne be­ szélni a problémákat, mint ahogy minde­ nütt teszik, ahol problémák vannak. Ép­ pen ezért szomorú viszont, hogy vannak 9 �aztán, akik vénasszony módjára foglal­ koznak mások ügyeivel, ahelyett, hogy dolgoznának. Különben: én bárkihez is fordultam szakmai segítségért, mindenkitől kaptam. Czinke Ferencet és Lóránt Jánost említe­ ném elsősorban. — Terveid? — Főként irodalmi kapcsolódások foglalkoztatnak, bár az én világom nem kimondottan irodalmi. Azokat a dolgokat szeretném a művészi általánosítás maga­ sabb szintjére emelni, amelyeket te a „lecsúszott egzisztenciák” címszóval jelöl­ tél. Irodalmi témakutatásom ilyen irányú, kapcsolódásaim ilyen jellegűek. Nagy ked­ vet kaptam továbbá mostanában a gyer­ mekkönyvekhez: szülőfalum, Endrőd új tanyasi kollégiumába készítettem Huck­ lebery Finn-illusztrációkat. Azt hiszem, ez is új lehetőséget nyitott meg számomra. Itt megszakítjuk a beszélgetést, mert mindkettőnknek elfoglaltsága akad. Majd folytatjuk; mondván, hogy úgyis naponta találkozunk. Azt is megbeszéljük, hogy ellá­ togatok a .lakásába”. Aztán mennek a na­ pok, találkozunk a büfénél, amikor szoká­ sos egy deci szódáját kéri kísérővel (két de­ ci bor), lebontunk együtt egy kiállítást, megcsinálunk egy másikat, képeket akaszt, feliratokat rajzol (a másokét: ez a dolga). És sehogysem jön össze egy újabb beszélge­ tés. FÖLDI PÉTER A hegyek között ballagok át hozzá. Me­ hetnék kerülővel is: be a városba helyijá­ rattal, s onnan egy másik busszal ki, So­ moskőre. Ehelyett a Boszorkánykő és a sal­ gói vár alatt gyalogolok át. Sovány porhó borítja a tájat, épp’ annyi, amennyi már hangsúlyozza és felfedi a táj szerkezetét. A hegyhátakról, messze lenn a völgyben látni Salgótarjánt: mi sem látszik az erőszakos környezetátalakításból. Amikor megérkezem, felesége éppen a háromhónapos gyermeket csitítgatja. Földi Péter gyermekrajzokat tesz elém. majd át­ megyünk egy másik szobába, bort iszunk, mert teljesen átfagytam idejövet. — Mit jelent neked tanítani? — Nem csupán rajzot tanítok, ha­ nem matematikát is. Az engem rendbe szed. Persze, azért az igazi szenzáció a rajztanítás. Hihetetlenül sokat lehet ta­ nulni a gyerekektől. Nem szégyenlem azt mondani, hogy ők mutatták meg szá­ momra az utat. Kezdetben ugyanis túl sokat akartam egyszerre elmondani, és ehhez még hiányzott a forrna — ezt a problémámat a tanítás segített megolda­ ni. Mert hogyan is rajzol a gyerek? Ce­ ruzát vesz a kezébe, és minimális ismere­ tek birtokában, szinte teljesen eszközte­ lenül, kifejezi önmagát. Aztán gazdagod­ nak ismeretei, gazdagodik az eszköztára, és a felhalmozott új ismeretek — a meg­ ismert világ — birtokában az önkifejezés is egyre gazdagabb, árnyaltabb lesz. Az­ tán már nem is önmagát, hanem világát fejezi ki. S ha ezt a gyerek meg tudja 10 oldani, akkor talán én is. Talán majd én is csinálok egyszer valami nagy szinté­ zist, ahogy a gyerekek is külön megold­ ják a részleteket — a színt, a formát, az­ tán egyszerre csak teljes értékű kompo­ zíciót alakítanak ki. A legfontosabb, amit a gyerekektől tanultam, hogy csak a megismert világ­ gal fejezhetem ki magam, de amit a vi­ lágról már tudok, azt teljes bizonyosság­ gal és biztonsággal kell állítanom. Ezért aztán szinte elölről kellett kezdenem min­ dent. Ahhoz nyúltam, amit a legjobban ismertem: a terményekhez, a hagymá­ hoz, a krumplihoz, a kukoricához, a vö­ röskáposztához — ezeket mind láthattad is a „műterem” padlóján, „őket” ismer­ tem, mert ástam földet, szórtam magot, láttam növekedésüket, ott voltam, ami­ kor kifordultak a rög alól, lefejtődtek szárukról. Ez az ismeret biztonságot adott, engedelmesebb lett a forma, tisz­ tábbá vált a tartalom. — Erőteljes plebejus szemléletet ér­ zek az elmondottakban... Festőileg pedig a magyar festészet bizonyos törekvéseinek formai átértékelését. — Nem akarok népies vagy népies­ kedő lenni. Egyszerűen arról festek, ami­ ben éltem, élek. Ástam kertet, húztam hagymát, törtem kukoricát. Tudok a dol­ gok növekedéséről. Három hagyma ilyen módon számomra sokat, mást is ki tud fe­ jezni. Ha ez plebejus szemlélet, akkor vállalom. — Ebből a szempontból nézve, mit adott a Madách-ösztöndíj? — Munkát. És olyan lépcsőfokra kényszerít rálépni, amelyre eddig nem merészeltem, s amit talán ki is kerültem volna. Az ösztöndíj teremtette meg a külső kényszert. — Mi ez a lépcsőfok? — Az emberi fej ábrázolása, a port­ ré. Az élet nyomai az emberi arcon. Nézd, bennem mindenképpen van társa­ dalmi felelősségérzet — a legelvontabb képeimben is. S ez fontos, mert akár­ mennyire is változik a világ, mindenkép­ pen emberközpontú marad. — Nem érzed elavult feladatnak a mai festészetben a portrét vállalni? — Nem. A fénykép nagyon objek­ tív dolog, szinte személytelenít. Az egyes jelenik meg a fotón, és nem a kor embe­ re, aki pedig szubjektum is. Itt vannak nagy lehetőségei máig is a festészetnek. Az eddigi dolgaim után már nem lesz nagyobb probléma portrét festeni, mint például káposztát. Ez nem az ember de­ valválása, hanem az elmélyülő megisme­ rés eredménye... Az emberi fejet sok nyár alakítja, a káposztafejet egy. Az em­ ber nem biztos, hogy embernek születik — legfeljebb élőlénynek, mint egy nö­ vény. Ami ezen az élőlényen nyomot hagy, azt a társadalom végzi el. Erről szeretnék festeni. Egyébként, nézd meg Lóránt János Madách-portréját, s azután kérdezd meg, hogy nem elavult-e a portré! Aztán, lát­ tam Kassák önarcképét — fantasztikus! — Mit tervezel a rendelkezésedre ál­ ló négy hónap szabad idővel (kettő a nyá­ ri szünet, kettő a Madách-ösztöndíjjal járó)? — Eddig nem volt még napi időbe­ osztásom, most csinálok: naponta nyolc óra festői munkát tervezek. És szeretnék újra — mint első megvásárolt képeim árából tettem — utazni, hogy Van Gogh­ okat, Rembrandtokat és természetesen másokat, moderneket lássak. Persze, most érzem a munkát, és ha ez hosszabb ideig megmarad, akkor az idén volószínűleg el­ marad az utazás. — Milyennek érzed, ítéled a helyi alkotói légkört? — Kell erről beszélnem...? Te is tu­ dod milyen, de nem akarom kikerülni a kérdést... Én nógrádi vagyok, két ar­ cát ismerem Nógrádnak: az egyik ke­ mény, rideg világ — a bányák, a gyárak, a másik pedig a természet, ami lágy. És én, nehéz ezt kimondanom, félek bemenni a városba. Nem az emberek miatt. Alkati fogyatékosság ez talán? Sokat tanultam itt az emberektől — Lóránt Jánostól különösen. A szavaiból, de anélkül is. Segített a légkör. Somos­ kői Ödön volt a mesterem, vele máig is napi kontaktusban vagyok, ő ítél meg szakmailag a legmélyebben. Azt hiszem, a lehető legjobb alkotói kapcsolat van köz­ tünk. S ahogy én látom, sokaknak éppen az ilyen kapcsolatok hiányoznak. A borból még maradt. Bedugaszolja az üveget és egy darabon elkísér. Aztán egye­ dül folytatom az utat. Tudom, hogy hazafe­ lé a telehold és a januári csillagképletek vezérelnek. Tudom, megállok majd hallgat­ ni a megugró nyúl dobogását, a felriadó fá­ cán verdesését. A porhó, mint milliárdnyi kvarckristály csillámlik a szántóföldeken. Pál József A fiatal Madách-ösztöndíjasok alkotó „munkálkodását” bemutató beszélgetések vé­ gül is megyénk képzőművészeti életének fo­ nákságait boncoló indulatokkal telítődtek. A tisztázás szándéka érvényesül, amikor a fiatal művészek mondandóit (noha néhány megállapításukkal nem értünk egyet) válto­ zatlan formában közöljük. ígérve újabb né­ zőpontok bemutatását következő számunk­ ban. (A szerk.) �Kurucz Gyula Négy negyed 1. Kiakasztotta a fém csapóajtót, feltolta — arcába vágott a szi­ porkázó napfény. Visszaengedte a lemezt, csak az üvegcserepeken szűrődött be világosság, ráesett a nyersszínű tetőlécekre, az új bá­ dogszegélyekre és a padlást térdmagasságig borító törmelékre. Öm­ lött róla a verejték, pedig még csak a kéményhez támasztotta a lapátot, a gereblyét és a seprűt. Két hete áll a szemétréteg — egy­ negyede az övé. össze kellene rakni a cserepeket, a léceket, a bá­ dogot — egynegyedét? Aztán kitakarítani és lehordani a sok mázsa törmeléket — egynegyedét? A gereblye nyelével négy egyenlő téglalapra osztotta a padlást. A legtávolabbi sarokban, a tűzfal mellett kezdett takarítani. Porfel­ hő burkolta be, verejtékes, meztelen felsőtestére tapadt a homok. Megállt: a szája elé kellene kötnie valamit. Lentről. Otthonról; Emmitől. Már Parádfürdőn lennének, azért vette ki a pénteket, hogy elutazzanak. Szerdán összevesztek, ő elhamarkodottan odavág­ ta: ilyen hangulatban itthon is ölhetik egymást — és Emmi a sza­ ván fogta. A férfibosszú meg mindig ugyanaz: mocsokba mászni, le­ izzadni — piszkos munkával vagy a sarki kocsmában. Ő ezt vá­ lasztotta. Ha meg szájvédőt — zablát — kér, az asszony elhúzná a száját: de sajnálod magad. Megmarkolta a lapátot, tovább túrta a vastag hulladékréteget, újra vastag porfelhőbe burkolózott, krákogott és golyókat köpött: le­ pördültek a malterdarabokon. Két négyzetméternyi hely felszabadult a tűzfal mellett — oda hordaná az ép cserepekét. A betűző napsu­ garak kirajzolták a porgomolyagokat, kiléphetett belőlük, levegőt szívhatott réseikben. Megállt, szétnézett; mégis újra feltolta a csa­ póajtót — a beáramló, ritkább hőség megkeverte a port. Végigné­ zett a csatatéren: hová rakja a léceket, a félig rozsdás bádogleme­ zeket, a törött cserepet, a használt kúpcserepeket? És hogyan hord­ ja a törmelék között? Sötét, porral elegy csíkot húzott a verejték nadrágja korcán. Eltelt egy óra és még jóformán semmit sem vég­ zett. Felderengett benne a következő három nap verejtéke: eltűnné­ nek derekáról a zsírgyűrűk. Kiszáradt a szája, mindenhová tapadt a nyelve. Sör hűl a hűtőszekrényben. Már kopogott is lefelé a me­ redek lépcsőn, de nem a sörre gondolt. Csendesen lépett be a lakásba, a konyhába igyekezett, bár minden érzéke a szobák felé vonzotta. Hirtelen kinyílt a fürdőszo­ ba ajtaja. Megrezzent — Emmi nézett ki feltupírozott hajjal, kifest­ ve, félig kihúzott szemöldökkel. — Te vagy? — Hova készülsz? — Csemegébe, zöldségeshez, háztartásiba, meg szétnézek és sé­ tálok egy kicsit. — Két óra? — Negyven! Megrántotta a vállát, pedig nem vállrángathatnékja volt, min­ dene féltően égett odabenn. Behúzta maga után a konyhaajtót. Na­ gyot csattant, pedig nem akarta. Pálinkát kéne inni — nézte a sö­ rösüveget, felrémlett benne a jótékony, derűs köd — pálinkát, aztán szétverni a lakást, vagy megszorítani Emmit, hogy ordítson, hogy magához térjen — átölelné, elfelejtenék a sok hülye veszekedést és olyan békésen élnének, mint ahogy szeretik egymást. Kivette a sörösüveget, felnyitotta, meghúzta és kifelé indult. — Leszopod magad? Azt hiszed, büntetsz vele? Felforrt a vére, megszédült. Nem, nem szabad, elég közel van a gyomorfekélyhez, legalább a negyvenet kivárná vele. Véreres szemmel odaszólt: — Ez ma az első korty. Most három hete ivott néhányszor, de csak mert a tömény megkönnyíti, hogy ne válaszoljon. Háttal állt az ajtónak, várt, egy jó szót, várt, de csak a sminkszerek zörögtek. Óvatosan betette az ajtót, és felment a pad­ lásra a sörrel. Emmi is keserű, visszautasították az útlevélkérelmü­ ket, nem vághatnak neki Európának. Igaz, ez közelebb viszi őket a kocsihoz, nemsokára meglesz a tragacs, kedvük szerint bejárhatják az országot. Jól meghúzta az üveget, feloldódott a nyelve. Nekilátott utakat vágni a törmeléktengerbe. Eleinte még kétoldalra takarította, aztán már csak egyfelé, hiszen valahol össze kell gyűjteni, és miért nehe­ zítse meg a többiek dolgát. Legjobb lesz az utcai front fölött felhal­ mozni a hulladékot, ott a tartófal, amúgy is sérülékeny ez a két­ szintes, kétszer kétfelé osztott néhai villa. Érezte, hogy hónaljá­ ból ömlik a verejték: a sok veszekedés, keserűség okozta feszültség rossz szagú leve. Elkészültek az utak, megállt, levegőért kapkodott. Kiitta a ma­ radék langyos sört, megint föloldódott a nyelve, köhögött és neki­ látott összegyűjteni a cserepeket. Húsznál inogni kezdtek a halmok, egyre többet alapozott meg. Nem jutott hely a használt kúpcsere­ peknek. Úgyis mindent a tűzfal mellé kell pakolni: végigtakarította a szélső sávot, és tovább gyűjtötte a cserepeket. Sötét foltok üt­ köztek ki öreg nadrágja combján, térdén, érezte, ahogy cipőjében átnedvesedik a zoknija. Már nem nézte az órát: gereblyével rángat­ ta egyre magasabb kupacba a szemetet, a jobboldali sarokba gyűj­ tötte a bádoghulladékot. Érezte, hogy éledeznek elhanyagolt izmai az irodai háj mentőöve alatt. Négy órája dolgozott, verejtéke elvesztette rossz szagát. Minden felhasználható anyag szép rendben sorakozott a tűzfal mentén, négyöt ösvény kanyargott a padláson. Elvégezte a munka egynegyedét. De ki ismeri el? Cseh Béla, a lumpenideológus ordibálni kezdene, hogy az egész padlás tele van szeméttel, azt a pár cserepet ő is ki­ kapkodta volna. Moray csak csapatban hajlandó dolgozni. Gábor az egyetlen, akinek nem büdös a munka, az meg összeveszne a másik kettővel, és elmenne sörözni. Kibámult a narancsvörösbe hajló, alkonyi ragyogásba. Vajon mit csinál Emmi? Olvas, tévét néz, lemezeket hallgat? Fogta a sörösüveget és lement. Várt egy kicsit az előszobában, hátha rányit valamerről. Belépett a konyhába, mohón kiszívta egy üveg sör felét. Istenem, milyen szép volt eddig a házasságuk. Ve­ szekedtek ugyan, de az természetes. Három hete mintha elromlott volna valami. Hol lehet Emmi? Köhögött, orrot fújt, de semmi jel nem érkezett, erre benyitott a lakásba. Rémülten végigkutatta a he­ lyiségeket — Emmi nem jött haza. Újra a konyhába ment, meg­ húzta a cseresznyés üveget, kiitta a sört, és fejbecsapva felmászott a padlásra. Savanyú képpel szemlélte a zűrzavart: semminek tűnt a mun­ kája. Hol lehet a felesége? Elment az örök-igazságtevőkhöz, Iriké­ hez, Marikához, Elvikéhez panaszkodni? Hogy újra idézhesse őket ellene? Vagy az öreg házibarát, Kálmán oszt tanácsokat imádott Emmikéjének, akiért hiába epedezik? Egymás ellen hergelik őket. Őket? Emmit, hisz’ az ő barátait már rég elmarta mellőle. Nem is baj, hiszen azok mind mellette foglalnának állást, és talán fel­ heccelnék a felesége ellen. Biztos, hogy szereti Emmi, ahogy ő, bizonyítja két gyönyörű évük — ha meg külső támaszra van szük­ sége ellene, hát legyen, csak mellette legyen. Nyögve lapátolt, tolta a maltert és a cseréphegyeket. Maradék­ talanul megérkezett agyába a pálinka és a sör, még egy kis jókedve is támadt, míg derekánál derekasan vetélkedett a szárító hőség és a lecsurgó verejték. Elmosolyodott: milyen buták a nők; képesek ki­ sminkelni magukat egy barátnői látogatás kedvéért. Mintha be­ csaphatnák az ugyanúgy sminkelőket. Ez csak a férfiaknál jön be. Lassan sötétedett. Ugyanolyan lassan, sok verejték árán tisz­ tult a padlás egynegyede. A seprűért nyúlt, mikor eszébe jutott egy régi óvás: Ne hordd le az apraját, az szigetel és melegít. Nem emlékezett, ki mondta, de igaza lehet: nagyon hideg télen a laká­ suk, hátha. Így aztán csak gereblyével egyengette el a téglalapot. Elégedetten körülnézett, piszkos ujjával lecsapta homlokáról a verejtéket. Úristen, fél hét. Ledobta a gereblyét és eleugrált a lép­ csőn. Majdnem elütötte a feleségét az ajtó előtt. — Hol voltál? — Dolgomon. Hogy nézel ki?! — Dolgoztam. — Vedd le a cipődet! Furcsán nézett rá Emmi. Bement a fürdőszobába, a tükörbe né­ zett és elnevette magát. Mikor égő tenyérrel, kemény ízületekkel, tisztán mejelent, az asszony egy ismeretlen dallamot dúdolt a konyhában, és egész va­ csora alatt nem szólt hozzá. 11 �2. Ahogy körülnézett, hiábavalónak érezte a tegnapi munkáját: vastagon borította a törmelék a padlás háromnegyed részét, s tisz­ tába tett egynegyed és az ösvények még jobban kiemelték a rendet­ lenséget. Alig vigasztalta a magasan felrakott cserép. A bádogot sohasem rendezheti el: különbözőképpen hajlított, félig fényes, félig rozsdás, kusza halom. Fél hét. Aludt az egész ház, csak neki nem megy. Aludt Emmi is nyitott szájjal: finom, tejfehér, sápadt a bő­ re, keskeny, kissé fitos orra alatt kinyílt duzzadó ajka, szuszogva szedte a levegőt, fehéresszőke haja csapzottan szétterült a párnán. Lopva nézte, nehogy felébredjen a tekintetétől. Bekészítette neki a kávét, megitta a magáét, és felhozott egy üveg sört. Vajon meny­ nyire hallatszik le a lapátolás? Emminek mindegy, kitűnő alvó. Egy cédulát állított az éjjeliszekrényre, rajta nagy betűkkel: A PAD­ LÁSON VAGYOK, ALUDJ TOVÁBB. KICSIKÉM. Előbb-utóbb át­ nyúl hozzá álmában, felriad tapogató kezének jelzésére, meglátja az üzenetet — most talán elhúzza a száját — és tovább szuszog. Feltolta a csapóajtót, arcába vágott, megfájdította a szemét az éles napfény. Most kintről jött a meleg, még nem főtt fel a pad­ lás. Össze kell szedni a korhadt tetőléceket, de ahhoz ki kell pucol­ nia az utcafront másik felét is. Ugyan, miért ne? Ha olvas, ideges, „rossz” verejték csorog róla, Emmi megérzi, és folytatják a meg­ romlott heteket. Így legalább a jól végzett munka, az eltávozott fe­ szültség örömével megy le. Gyerünk. A kert felőli negyedbe halmozta fel a maltert, törött téglát és cserepet — ugyan hova teszik, hiszen tíz kuka megtelne vele. Ha Cseh, a demagóg hajlandó bepiszkítani a Trabant csomagtartóját, kihordhatnák egy szemétlerakó helyre. Tíz forduló — vállalja-e? Beborította a nehéz, karcoló porréteg. Orráról ütemesen csöpö­ gött a verejték, még a kénes szagú, végigfolyt a felsőtestén, kelle­ mesen hűtötte. elefántbőrszerű piszokréteget ragasztott rá. Időnként dühösen a tűzfalhoz vitt egy-egy kiásott, ép cserepet, a megtisztí­ tott részre cipelt egy féligtelt homokos vagy meszes zsákot. Még alig sajogtak merev tagjai, nagyobb tempót diktált, hogy ne lepje meg az izomláz: ma végeznie kell az egésszel. Egésszel? Igen. Egészségesen kifárad, valamiképpen nyugalmat szerez, talán megsza­ kíthatja a lenti fülledt hangulatot. Karja megszokta a tolást, eme­ lést, lökést, lassan elzsibbadt, elveszett körülötte az idő, csak a munka ritmusa maradt meg a sűrű, harapnivaló porban. Egyre forróbb a padlás, mint a hűvös olaj, hűti a „jó” verej­ ték; lassan tisztul a második negyed. Mégis vigyáz, hogy az osztó­ vonalak mentén dolgozzon; vigasztalja, hogy egy téglalap gyorsabban tisztul, mint az egész padlás. Elkészült, lecsapta homlokáról, orráról a csiklandozó izzadtsá­ got, órájára nézett: kilenc múlt. Nyújtózott, ropogtatta a tagjait. A sarokba állított sörösüvegért nyúlt, szájába engedte a szénsavat vesz­ tett löttyöt, öblögetett, köpködött, aztán mégis lehúzta a maradékot. Leült, farzsebéből előkotort egy szétlapult cigarettát és rágyújtott. Rádióbőgésre kapta fel a fejét, lentről jött. Emmi? Lehetetlen, ő még alszik, ameddig bír. Csak fel ne ébressze ez a barom. Belesaj­ dult alvó felesége képe: égő tenyerén érezte hamvas, fehér bőrét, formás, nehéz melleit, karcsú derekát, kerek csípejét, orrába szállt bársonyos bőre illata lehúnyta a szemét: egy hete nem érintette az esztelen veszekedés miatt. Ez nem múlthat el, benne nem múlt el semmi — akkor miért dacol? —, annak ellenére sem, hogy most már tudja: nem olyan nőt vett el, amilyenről álmodott, hogy sok­ szor megkísérli bezárni fülét a barátnők végeérhetetlen, korlátolt, unalmas fecsegésekor, a telefonálások közben, hogy halálra dühíti, ha felesége lépten-nyomon kiforgatja a szavát, ellene bizonykodik, örökigaz példákat alkalmaz ellene a legtávolibb esetekben a leg­ képtelenebb logikai bakugrásokkal, és minden módon tudtára adja, hogy sokkal különbnek tartja magát — és őt mindenki — őnála. Néha kirobban, fejéhez vágja a véleményét, s akkor végtelen bosz­ szúhadjáratok következnek, szégyelli magát — de hiszen elvette bolond-szerelmesen, máig is szerelmesen, és ugyan mit várt, mit vár, ha ma is szereti, mit várhat többet máig is égő, féltő szerelem­ nél? Kinyitotta a szemét: rendetlen, féligkész padlás, száraz cigaret­ tafüst a torkán. Vajon miért van az, hogy a férj lesunyja a fejét, szégyenkezve hallgat, ha felbukkan egy korábbi nője, a nők meg állandóan dicsekednek, mesélik a saját ügyeiket? Bizonygatják, hogy 12 nekik ezer is akad? Így akarják tovább tiporni a férj módszere­ sen megingatott önbizalmát? Rátaposott a csikkre, megint szép fele­ ségére gondolt, végignézett közepesre sikerült testén, nadrágjába bú­ vó huszárlábain, a verejtékező úszóövön a dereka körül, megmar­ kolta a lapátot a harmadik negyednél, hogy legalább a kappan­ háját veszítse el, azzal javítson vesztes helyzetén. Tizenkettőkor már bőgött a gyomra, jólesően zsibbant a teste: legereblyézve, tiszta a padlás háromnegyede. Délutánra marad a törmelékhegy, sorba rakná a léceket és deszkákat, megtölti a pa­ pírzsákokat és dobozokat a hulladékkal, és még egyszer átgereblyézi a padlást. A tiszta padlást. Néhány megbarnult lécbe belenyomta a körmét; nem mind korhadt. Ha leszállítja és felfűrészeli, megvan két egész téli gyújtós, a jobbakat meg felhasználhatja barkácsolás­ hoz. Joga lett hozzá. Újra felbőgött a gyomra: vajon mit főzött Em­ mi? Lekocogott a lépcsőn, be a lakásba. Behajolt a kád fölé, lan­ gyos zuhannyal lemosta a felsőtestét, nézte, ahogy a lefolyóban el­ tűnik a sűrű, fekete lé. Bement a szobába. — Émmi a heverőn olvasott. Felnézett, aztán vissza a könyvbe. Nyelt egyet, odalépett hozzá, megsimogatta a ha­ ját, az asszony félrerándult: — Mostál kezet? Szótlanul tartotta tiszta tenyerét. — Azért. — Főztél valamit? — Mondtad? — Nem mondtam. — Van kinn tej, disznósajt meg májkrém, én is azt ettem. Kiment a konyhába, evett, elnézte a fehér falat, a szürke, bar­ na szegélyes konyhabútort, nem nézett, ki az ablakon, az csak a délutáni hőségre emlékeztetné. Levágott egy szelet sajtot, bort töl­ tött magának. Benyitott az asszony: — Holnap megint itthon rohadunk? — Szeretném befejezni. — Te vagy a ház balekja. A munka nyugalma segített, megvonta a vállát. — Szóval, holnap főznöm kell( Ebben az őrült hőségben, itthon Mert nincs kedved kirándulni, ahogy megígérted! — Csak énmiattam? — Ki más miatt?! Kiitta a bort. — Elmegyek a sarki fodrászatba, és veszek valami kaját is. Nem válaszolt. Az asszony kipenderült az ajtón, míg ő a ciga­ rettáját szívta a második pohár mellett, a fürdőszobában sminkelt, és megint azt az ismeretlen dalt dúdolta. Hatkor elkészült a padlással, lehordta a léceket az udvarra. Emmi még nem volt otthon. Jólesően fáradt volt, s csak pillanatra markolt a szívébe, hogy ugyan hol lehet a felesége. Lezuhanyozott, kiült a konyhába és várt. Fél hétkor kipirultan betoppant Emmi, meglepődött, hogy ott találja: — Mit bámulsz?! Nem gondolod, hogy itthon rohadok, mert te mocsokban akarsz hemperegni? Miért dohányzol, mikor megtiltotta az orvos? A hűtőszekrénybe dugott két mirelit-dobozt, a fürdőszobába ment, levetkőzött, zuhanyozott, frissen, nedvesen, hamvasan bement a szobába, és halkan énekelni kezdte ugyanazt a dalt: — Ó La paloma blanca, i am just a bírd in the sky. Ó la paloma blanca... Lassan utánament, megállt a fotel mögött, felesége vállára tet­ te a kezét: — Hol tanultad ezt, kicsi? Az asszony felpattant, dühösen nézett rá: — Miért? Nem tetszik? Nem. Erre nem mondhat semmit, ez elvágja a beszélgetést. Bárhogy megnyugtatta a munka, így mégsem bírja folytatni. Le­ vett egy kötetet a könyvfalról, és átment a másik szobába. Ledőlt a heverőre, kinyitotta a könyvet, de csak bámulta a megbamult par­ kettát. �3. Mereven mozgott minden tagja, de örült, mert feléledt izmai merevítették, feszítették. Hasizmai fölött lazán rázkódott vékonyodó kappanhája. Egy hét és nyomtalanul eltűnik. Rendet csinál a zsú­ folt, műhelynek berendezett garázsban, kitakarítja, átrendezi a pincerészét, újrafesti a vécét és a spájzot. Tíz évet leírhat a testé­ ről. Semmi sincs még veszve. Emmivel sem — ugyan, hogy is le­ hetne. Ma reggel már csak azért zsörtölődött, hogy gyalázatosan dolgoznak a sarki fodrászatban — valóban úgy nézett ki a haja, mintha egy hete rakták volna be. Szombat délután fodrász? Miért ne? Meghúzta a félig üres üveget, és tovább fűrészelt a közös ba­ kon — évtizedekkel ezelőtt hagyta itt a kapitalista háztulajdonos. Körülbelül négyszáz „folyóméter” — miért „folyó” ? — lécet hordott le és jó ölnyi alig sérült bádogot. Már kibújt a nap a ház gerince mögül, fél tíz lehet. Már egész­ séges, „jó” verejtéket fogott fel a nadrágja korca. Süt a nap, fű­ részel, minden rendbe jön. Megpróbált két lécet egymásra fektetni a bakon, aztán kikísérletezte, hogy jobb, ha egymás mellé fekteti, úgy nem rántja le minduntalan a fölsőt a fűrész. Kegyetlenül égett a keze: egy vérhólyag és három vízhólyag éktelenkedett a jobb te­ nyerén. •7 Hallgatott a ház, ha valamelyik lakótárs kikukkantott az ab­ lakon, gyorsan visszakapta a fejét, nem vett tudomást a takarítás­ ról, fűrészelésről. Vajon keresik-e rajta a léceket? Elzsibbadt a há­ ta, nyújtózott, ropogtak a csontjai: kivette a csenevész bokor alól a borosüveget, meghúzta, még hűvös volt. Telepakolta a nagy, fonott kosarat, oldalt léceket szúrt bele, megpúpozta és letipegett vele a pincébe. Háromszor fordult, végül bevitt négy alig bamult, hasz­ nálható szálat a garázsba — kipróbálta, egy-két millimétert lecsi­ szolt, és előtűnt a világos, egészséges fenyőszín. Újra ráhajolt a bakra, fűrészelt. Megpróbálta hármasával, de tá­ masz híján mindig elcsúszott a harmadik — maradt a kettős rend­ nél. Gyorsan felszívódott benne a bor. Jó kedve támadt, akár éne­ kelne is, ha nem nyílna két leselkedő ablaksor az elhanyagolt, kö­ zös kertre. Vajon mit csinál Emmi? Ebédet főz? Milyen a hangu­ lata? Hátha felderíti a munka. Sokszor a fejéhez vágta már, hogy a főzés semmi, robot, nincs látszatja, semmi nem kerekedik belőle. A lécekből sem kerekedik. Meleg lesz télen a lakásuk, boldogan ma­ rad itthon a hosszú estéken, elücsörög a rajzasztalnál, ha pénzes munkája akad; fel-felnéz Emmire, az odalép hozzá, nagyon rövid kis frottírköpenyében, megpuszilja, nyafog egy kicsit, hogy mikor törődik végre vele, ő gyorsabbra fogja a tempót, siet, hogy köze­ lebb kerüljön a munka végéhez, Emmihez. Azonos mozdulatokkal fűrészelt, két-két darab lehullott, tovább tolta a léceket, nagyot lélegzett, megrántotta a fűrészt, míg rést fogott, míg elfogyott a két léc, újakat emelt fel és nőtt lenn a ha­ lom. Néha belenyomta körmét a fába, s ha nem engedett, félrerak­ ta a használhatók közé. Jólesett a tiszta padlásra gondolni, bárhogy is cserbenhagyták a lakótársak. Nagyon jókor jött a munka; és jobb, mint a tervezett kirándulás — csupa derű odabenn, nincs az a sértettség, ami eltántoríthatja Emmitől. Lehet, hogy ő hibázott, hiszen ismeri az asszony sérülékenységét; daccal válaszol minden kétes hangsúlyra. Őt meg elgyötörte a csúcsszezon az intézetben, a sok túlóra, különmunka, sokkal több megértéssel kezelhette volna Emmi uralmát, s bárhogy nem kap most szabadságot, nem kellett volna ingerülten elhárítani Emmi mozi-, strand- és sétajavaslatait. Nem baj, ez a hétvége már elveszett, de akár ma este — igen, már ma este elviszi, hiszen mire is a pénz, ha nem a kettőjük boldog­ ságára. Újabb kosarakra való tüzelő gyűlt össze a lábánál, pakolt és cipelt. Amint megtisztult a bak környéke, méret szerint elren­ dezte a léceket, a jobbakat a garázsba vitte. Meghúzta az üveget, már langyos volt a Mézesfehér — kinevetik érte, de hát nem bor­ ivó —, és alig maradt valami az alján. Odafenn sincs több. Kelle­ ne. Érezte, hogy egész délután fröccsöt kíván majd; hígakat, csak éppen megsavanyítani az unalmas szódavizet. Nyitva van a sarki talponálló. Nagyobb sebességre váltott, de, hogy figyelte a tempót, las­ súbbnak tűnt. Végre mégis térdéig ért a fáradt fenyőszagú halom, kosárba rakta és lecipelte a pincébe. Most kellene borért menni. A vége előtt? Nem. Nekilátott; újra elsüllyedt az idő, jólesően égő ta­ gokkal fűrészelt. A nap égette a hátát, csak a mellén, árnyékban csorgott róla a fűrészpor szagú verejték. Kezébe tajadt a fűrész, újabb vízhólyag pukkadt fel a tenyerén. Csak pár percig érezte a csípést, aztán megint elringatta a mozgás. Elért az utolsó lécekhez, nagyot sóhajtott, lehordta a teli kosarakat. Mellmagasságig, szép rendben álltak a fal mellett a l écek, mellettük a tavalyi akác­ tönkök és pár mázsa brikett. Kész. Mosolyogva felment a lépcsőn, helyére húzta a bakot, összeseperte a fűrészport, bezárta a garázs­ ba a söprűt és a fűrészt. Senki nem fogadta az előszobában. Hogyan? Persze, hiszen mirelitet vett Emmi. Lezuhanyozott, a szappan belemart a felsza­ kadt hólyagokba, nehezen hajlott a dereka, de fütyörészett a tuss alatt. Kikefélte a haját — este fejmosás —, jószagúan belépett a szobába. Felesége a tévé előtt ült, nem nézett fel. Odament hozzá, lehajolt, megsimogatta, a hajába csókolt. — Kész vagyok. — Szerencse. Lehervadt róla a mosoly. Persze, únja magát. — Elszaladok a sarokra egy üveg borért. Tedd fel a kaját, ki­ csi, aztán oda megyünk, azt csináljuk, amit akarsz. — A harmadik nap estéjén. Aranyos vagy. — Ne veszekedjünk, Emmi. Megfőzöd az ebédet? — Majd ha vége a filmnek. Újra lehajolt, megpuszilta az arcát, kiment, szandált húzott, el­ indult a sarokra, az üzletsorhoz. Vett egy üveg rizlinget és egy Mecsekit — azt szereti Emmi. Bal kezébe fogta az üvegek nyakát, jókedvűen lóbálta. Elhaladt a fodrászat előtt. Itt fuserálták el szegényke haját, gondolta. A be­ járatnál nagy tábla függött, sorban egymás alatt napok és számok: legalul: szombat: 7—12-ig. Nem figyelt a táblára, a napba hunyor­ gott és remélte, hogy Emmi örül majd a Mecsekinek, vége a rossz heteiknek és megint sokat nevetnek, mint eddig. H A N N FER ENC Kísérlet a „Becsületes eklektika“ című értekezés gondolati alapvetésére ezt a randevút beszéljük m eg: találkozunk Gordiuszban módszeresen tört ion dór oszlopok rogyott állványzatai alatt (az író m ű vészettörténeti ism eretei szándékoltan hiányosak) s eg y gyerm ek va rjú ju ra-kori tetem e fö lö tt (az író szándékoltan rosszul korszakol) elm ondju k az „E lá rv u lt telefo n fü lk ék panasza” cím ű misszálé ránk illő részleteit laza bánatban bazaltöm lés-szerű fohászt koccantva silány korunk* n efrit kötsögéhez = k órunk 13 �— De hisz’ maguk mind, végérvényesen... — Én egyedül harcolok! Én mindenütt, mindig az igazságot akartam! Az igazságért egyedül kell maradni! — Más nem jött vissza? — Senki, csak én! Meg maga. Maga mért jött? — Látogatóba. Egyetlenegy se jött vissza a fiatalok közül?! Az ember megrázta a fejét. Arpa maga elé bámult: Egy sportkocsi kaparta bőgve a meredélyt. Kerekei oldalra, hát­ — Nem értem. ra szórták a kőtörmeléket, néha előrelendült, de mindig újra vissza­ — De én értem. Mire jutottak odalenn?! Hogy megy ott az csúszott. Végül betárolt egy sziklafal alá, ahová nem tűzött a napfény. élet? — Hogy menne? Fejlődünk. Frissen vasalt hegymászóruhába öltözött férfi szállt ki, elővett egy — Merre?! jókora hátizsákot, pakolászni kezdett. — Hogyhogy merre? Előre. A fennsík lábánál megtorlódnak a lankák és a dombok, a li­ — De elfelejtették az öregeket! Mindent elfelejtettek! getek leszorultak a sziklákról, egy-egy csenevész sarj kapaszkodott — Nem... Azaz talán. Nem tudom. Én nem felejtettem el a hasadékokban. Parcellázott földek, gyártelepek kéményei szürkéll­ atyáékat, de a többiek meg a gyerekek talán azt se tudják, kicso­ tek messze a síkságon, a fémfelületekről idecsillant a napfény. A dák. férfi befejezte a pakolást, lezárta a csomagtartót, vállára akasztott — Na, ez az! Ez az! És nem foglalkoznak a gyökereikkel! egy rövid csövű puskát, és elindult. Ahol korábban csődöt mondott — Valóban... valóban nem. Egészen mással foglalkozunk. Erre a kocsija, megállt, a puskát a másik vállára vette. Megfordult, visz­ szament az autóhoz, az ülésre dobta a fegyvert, előkotort egy re­ nem is gondoltam eddig... Alighanem sok mindenre kellett volna volvert, a hátizsák zsebébe dugta, aztán beállította a riasztóberen­ gondolni... — De maguk nem! Csakhogy nekem, nekem terveim vannak! dezést, és eltűnt a sziklavágatban. Egy vízmosásból bukkant elő, homlokáról dőlt a verejték; pók­ Én nem adom fel! — Nem adja fel... háló, gallyak tapadtak a ruhájára, hajába. Hátratekintett a ka­ — Figyeljen ide, jól figyeljen! nyargó, nyirkos árokba, ahol lába alatt minduntalan megcsúszott a — Hallgatom. rohadó avarhordalék, föléhajoltak az éger-, gledicsia- és mogyoró­ Govor alacsony volt, széles vállú, lapos mellű. Hátracsapta vesszők, ráhullatták szemetüket. Lassan alábbhagyott zihálása, pár métert mászott még, aztán leült egy kőlepény peremére. Szembe hosszú, szürkülő, zsíros haját, két oldalt hullámot vetettek a tin­ tűzött a nap — olyan párás ragyogással, ahogy csak ősszel tud ra­ csek, néhány a fülére hullött. Széles arcával, állkapcsával négyszög­ gyogni; csillogott a fű, a sárgásbarna hegyoldal, a kövek, de leg­ letűvé vált a feje. Számtalan barázdába gyűrődött arcán a hús, a inkább a levegő. Órájára tekintett, kigombolta lemberdzsekét, aztán szemöldöke bozontos volt, húsos az orra, az ajkai; álla — gödröcs­ kével hasítva — előreduzzadt. Sötét bőrét szürke borosta fedte. Ko­ rágyújtott egy hosszú filteres cigarettára. Szanaszét szórt sziklatömbök, száradó fű között vezetett az út­ pott, szürke zakójában előre-hátra rángott a feje, mohón dülledtek ja, oldalazva haladt — így többet látott a körkörösen elnyúló hegy­ a szemei, miközben beszélt. — ... egy szó mint száz: bedolgozók lesznek. oldalból. — Kicsodák?,— rezzent fel Arpa. Remegett a lába, mikor az utolsó meredélyhez ért. Szemével, — Nem figyelt! Ugye, nem figyelt! Ezért küzdök itt egyedül a kezével kutatva mászott fölfelé, gyakran meg kellett állnia, hogy megsemmisüléssel, ezért vállalom éveken át az önkéntes száműzetést, kifújja magát. Az utolsó perem fölé emelte a fejét, felhúzódzkodott. Hason és akkor maga nem figyel! — Bocsásson meg. Elismételné? fekve szagolta a füvet. Rézsútosan vágott már a fény, még fehé­ — Az a lényeg, hogy le kell vinni az öregeket, vagy ipart tele­ rebb, még vakítóbb lett a ragyogás. píteni ide! Képtelenség így, kettészakadva élni! Kettészakad az igaz­ Szinte végtelenbe nyúlt a fennsík: kisebb dombok, sziklacso­ ság is! Ott is, itt is javulhatnának, javulnának egymás által! portok törték meg, messzebb emelkedett egy terasznyit; nagyon tá­ — El sem tudom képzelni. Ők annyira mások. vol, mint egy felhőlánc, bércek szegélyezték. — Kik?! Visszatekintett a meredek karéjról — odalenn már alkonyodott. — Atyáék. Újra elővett egy cigarettát, letelepedett, bal kezével borzolgatta a — Ha itt maradnak, még „másabbak” lesznek. Mindenkitől el­ növényeket. Bakancsai között két hangya fuldoklott egy szurokszeg­ szakítva megdöglenek, mint a beteg állatok! fűszár lila ragacsgyűrűiben; reménytelenül hullámzott, görcsölt a — Lehet... Éppen ezért arra kérném... testük — menthetetlenül odaragadtak. Törpesásbokor meredt föl a — Ha levisszük őket, egészséges körülmények között élnek, fűből, tövében jókora póktetem. Keze undorodva elkerülte. Hátra­ jobban, kényelmesebben! Mindenki érdeke! nyúlt; helyén volt a fegyver. Kivette, és a zsebébe dugta. A csik­ — Arra kérném: egy szót se ejtsen arról, amit itt mondtam. ket belenyomta a pók maradványaiba, lábával morzsolta szét. Fel­ — Le kell vinni őket! Segítsen, ketten többre jutunk! állt, széttekintett, aztán nekivágott a fennsíknak. Óvatosan szem­ — Egy szót se szóltam arról: mi megy odalenn! Érti?! mel tartotta ugyan a füvet a kígyók miatt, de tekintete mindunta­ — Kettőnknek már elhinnék! Engem kitaszítottak, azt mondták: lan elkalandozott a facsoportok, sziklák felé. Megfakult színek ural­ félrevezetem őket, azt mondták: maguk rendbe hoztak mindent. ták a vidéket: halványsárgák, halványzöldek, sárgult fehérek. Rá­ Maga elmeséli a valóságot! Maga helyreállítja a becsületemet! Nem lelt egy régi ösvényre, alig látszott, lassan benőtte a gyér fű, a hisznek nekem! Mi ketten győzelemre visszük az igazságot! füvet meg az ősz tizedelte. — Egy szót sem szóltam, érti?! Baj lesz, ha nem tartja a szá­ Egy sziklacsoport mögül kibukkanva megállt: beesett arcú fér­ ját! — Nem fog elhallgattatni! fi ült a földön, düledező vályoghajlék előtt. Elgondolkozva nézte, amint Govor tajtékozva dobbantott rövid Önkéntelenül a zsebéhez nyúlt. lábával. Ócska cipőjéből por szállt fel, ahányszor lecsapta a föld­ A férfi oldalazva az ajtóhoz hátrált: re. — Jó estét. — Jó estét. — Rendben van. Hallgasson egy napig. Holnap este visszajö­ vök, mindent megbeszélünk. Addig hallgatnia kell. Méregették egymást. Végül a beesett arcú szólalt meg: — Holnap estig. De egy perccel se tovább! Egy másodperccel — Kicsoda maga? sem! Kényszeríteni fogom, hogy elmondja az igazat! Hat éve tűrök! — Maga kicsoda?! Hat éve várok itt, hogy jöjjön valaki! Ezt ember nem veszi el tő­ — Govor vagyok. A férfi lejjebb csúsztatta kezét, de biztonságos távolságba a lem! Menjen! Eljön az én holnapom, és akkor!... zsebéhez. Arpa felállt, jól megnézte a férfit, aztán elindult a falu felé. — Én meg Arpa vagyok, Almo atyához jövök. Mikor visszatekintett, Govor görnyedt alakja ráfeszült a ragyo­ Sóvár mosoly jelent meg Govor arcán: gó égre. — Végre valaki lentről! Három éve ülök az ösvény mellett! Ül­ Lassan hanyatlott a nap, nem vörösödött meg, mint lenn a jön le, üljön le! Fáradjon be hozzám; itt ugyan csak rozzant dikóra síkföldön; alig váltotta színét, míg érintette a fennsík karimáját; ülhet, nincs fotel, bizony, hiányzik néha a kényelem, az alapvető utoljára sugárzott, aztán tiszta kék alkony terült a vidékre. Elgon­ dolkozva poroszkált. A közelben felugatott egy kutya — összerez­ igények... Jöjjön, jöjjön! zent. — Köszönöm, inkább kinn maradnék. Pár száz méterrel előtte álltak a falu első házai. Levette hátizsákját, nyújtózott. Egy fának vetette a vállát, hallgatott sokáig. — Gyalog jött? — A hegylábig kocsival. Ezeket a vízmosásokat csak holdjármű Mikor ellódult a fától, már sötétedett. Észrevette, hogy emberek állnak a szélső házak kerítésénél — alighanem már korábban fi­ bírná. Lenn hagytam a kocsit. Mondja, ugye, itt nem lopnak? gyelmesek lettek rá. — Ki? — Azt kérdem éppen. Beért az utca elejére. — Nincs, aki lopna. Hat éve maga az első, aki feljött az emel­ Jobbról is, balról is egy-egy ősz üstökű ember, száll egyenesen a kedőn. Mióta várom! kerítés mögött, oldalukon fekete kendős asszonyok. — Jó estét. Jó estét kívánok — köszönt kétfelé. — Hat éve ki jött? — Én. Az öregek megbillentették a fejüket, az asszonyok mormoltak — Egyedül? valamit. K u ru cz Gyula A fennsík* 14 �Tétovázva lépkedett. Az öregeket mozdulatlanul figyelték. Tekin­ tete a következő kiskapura esett: két ősz fő hallgatott ott is. Újra köszönt, újra a bólintások. A jobb oldal felé indult, aztán mégis középen maradt. Néma, fehér üstökök, fekete kendők minden kapu­ ban. Bizonytalanodó lépteivel lassúdva sorjáztak előtte, melléje, mögé. A homály elfödte tekintetüket és az arcuk kifejezését. Moz­ dulatlanok voltak, mint a kövületek, totemoszlopok egy temetőből — magasabbak; alacsonyabbak; világított a hajuk válluk magasságában, a fekete fejkendők mögött arcok? Közrefogták. Talpával tapogatta a következő lépést — végül megállt. Kapkodta a fejét. Keze a zsebét kereste. — Mi van?! — kiáltotta végül. — Mi van!! Köszöntem, nem?! — Ki maga, idegen? — szólott egy ősz szinte suttogva. — Mi járatban van? — Én haza jöttem! — Lehetetlen! — susogta az öreg. — Itt volt honos? — Almo atyához jöttem. Arpa vagyok! Nem ismernek meg?! Az öregek rámeredtek, hitetlenül. — Arpa vagyok, istenemre! Be tudom bizonyítani! Az öreg kinyitotta a kertkaput, lassú léptekkel odament hoz­ zá, két tenyerébe fogta a vállát: — Isten hozott nálunk, fiam. Megfordult, lehajtotta a fejét, és bement a házba. Egymás után kicsapódtak a kiskapuk, puhára kopott szoknyák borzolták az út porát. Körülkapták egy pillanat alatt. — Arpa! Arpa! Csakhogy itt vagy, fiam! Hogy fog örülni Almo atya, ha meglát! Mennyit emlegetett anyó régente, míg vissza­ várt! Arpa, hogy megnőttél, micsoda legény vált belőled! — mon­ dogatták, megtapogatták a ruháját, keze után nyúltak. Néhány férfi is kijött az útra, a csoporttól távolabb megálltak. Az asszonyok utat nyitottak — eléjük járult. Kérges, kemény te­ nyerekbe fogták a kezét, vállon ölelték, megtapogatták. — Menj utadra — szólott végül egyikük. — Atya vár, ő szol­ gálta meg leginkább visszatérted örömét. Zavart, ütemtelen léptekkel haladt tovább, jobbra kanyarodott, átbaktatott az árok töltésén; száraz léckerítés, megszürkült az idő­ től, magas tornác öles fala, repedt gerendák, barnára festett ajtó, habtiszta, pókhálóvá kopott függöny, lámpa fénye mögötte. Belépett. Két megrökönyödött tekintet és egy apró jajkiáltás: — Arpa! — röptében félrepördült a néne; s míg a ház ura mellére ölelte a férfit, ő felkarjához szorította az arcát, úgy rázta a boldog zokogás. — No, jól van, no! — fejtette le róla anyót az öreg. — Hadd szabaduljon a terhétől. Elég lehetett idáig cipekedni. Készíts inkább vacsorát. — Hát mégis megjöttél, fiam! — mondta, mikor szemben ültek egymással. — Hosszú penitencia volt, mégsem haszontalan. Lám mégis megjöttél. — Hidd el, atyám, jöttem volna én hamarabb, de odalenn any­ nyi a tennivaló, sohasem tudjuk, mi történik a következő percben, merre kell futnunk, mit intéznünk. Én tudtam, hogy egyszer visz­ szajövök. — Valaha számomra se volt kétséges. . . talán máig sem. Meg­ fárad ám az ember, nem kínozza magát fölösen reménnyel. No, ide itt vagy. Megnőttél, megemberesedtél, Arpa. Büszkeségére válnál apádnak. — Nem tudom, hol van. — Hírt se kaptál felőle? — Nem. Hogyan viselted el lent? — Jól. — Nem faggatlak most, elcsigázott az út. Anyó szalvétát terített elé, óserpenyőben illatos étket rá, kö­ zépre boroskupát két pohárral. Almo atya töltött, ráemelte poha­ rát: — Isten hozott nálunk. Egészségedre. — Mesélj, míg eszem: mi újság errefelé, hogyan éltek. — Nem élünk; halunk lassan, fiam. Feltartóztathatatlanul. Nap­ világnál nem láttad a falut: ürülnek a házak, gyarapszik a vetetlen föld és az ápolt sírhant. Tegnap Csomor anyót kísértük útjára, ma Bál apó hunyt el, holnap talán én következem. Békével fogadjuk mindnyájan. Újságot kértél... felénk már ez számít annak. Az öreget nem roggyantotta meg a kor, egyenes maradt a tör­ zse, vállai nem buktak előre. Hófehér, ,dús haj boltozta homlokát, patyolattiszta arcát; csak tömött, fehér bajsza árulkodott, hogy szőr­ zet is lenne simára borotvált bőrén. Alig esett meg a hús kemény csontjain, éles kék szeme még jobban fiatalította. Fakószürke mel­ lény simult fehér ingére, az asztalra könyökölt, egymásba fonta hosszú ujjait. — ... Ma már csak a kor visz el. Öt-hat éve lemondtunk ar­ ról, hogy miattatok emésszük el magunkat. Kerültek így is hant alá, belerévültek páran a várakozásba. — Govor hogy jött ide? — Nem vall róla. Izgága fickó, úgy vélem: távoznia kellett. Itt lakott velünk egy ideig. Nem nyugodott: keserítette a népet, hogy ti mind belevesztetek a lenti világba, mindőtöket felfalt apátok nemzedéke; hogy — ily módon — fölösen vesződtünk nevelésetekkel, hiábavaló az életünk. Kértük — lehet, hogy így van —, mégse gyö­ törjön. Akkor rá akart venni, hogy hagyjuk el a fennsíkot, men­ jünk a síkföldre vele. Elektromos taligázni, szemét munkára. Kér­ leltük egy ideig, de elhagyott minket is a béketűrés: elküldtük ma­ gunktól. — Holnap, ha újra erődnél leszel, szót ejtünk e lenti vi­ lágról. Ha tudtunk várni tizennégy esztendeig, elfut ez az éjszaka is. Látod, így játszadozik a sors. Govor is sorsunkra jutott: ő is a várakozásból él. A sors végül mindenkit egybe, aklába terel. Egész­ ségedre, fiam. Le-lebuktatta Arpa szemhéját a tiszta erős bor és az út fára­ dalma. — Kész az ágy, Arpa, nyugovóra térhetsz — jelentette anyó. Különös, hideg, halott szag terjengett a szobában, nagysokára aludt el. Körültekintett, lassan érte utol a történteket. Fél ötöt mutatott az óra. A szemközti portára látott az ablakból — kucsmás öregem­ ber tett-vett az udvaron. Visszabújt a dunna alá, egyenesre igazítot­ ta eltörődött tagjait. Hétkor ébredt fel másodszor. Már rég talpon lehettek az öregek. Állott víz várta a platton, minden előkészítve a reggelihez. Megmosdott, de mivel nem volt hová kapcsolni a villanyborotvát, Almo atya késével szabdalta ösz­ sze a képét. Reggeli után az öreg megkérdezte: nincs-é kedve vele tartani a gyümölcsösbe. Az utcán mosolygó öregek köszöntötték, tudakolták: nem za­ varnak-e, ha tiszteletüket teszik délután. Kiértek a faluból. Szürkére kopott ösvényen vitt az útjuk. A férfi megjártatta tekintetét a mindegyre ismerősebb vidéken. — Szép, kedves táj ez, bizony — válaszolt gondolataira az öreg. — Emlékszel-e még a gyermekkorodra? — Kevésre, túl kevésre, atyám. Gondolom, lassan eszembe jut majd. — Késői, váratlanul szép feladat volt az nekünk. — Tulajdonképpen miért kerültünk hozzátok? Almo atya hümmögött, megállt, aztán leült egy kőre. Arpa mel­ lételepedett. — Úgy volt az, fiam, hogy komisz híreket hallottunk a síkföld­ ről: miként folyik ott az élet. Sokat tanakodtunk: mitévők legyünk. Végül fiaink, ötezernyi életerős férfi a fennsíkról, elhatározták: le­ mennek rendbe szedni a dolgokat. Akkortájt úgyis szűk lett a hely errefelé. Nos, amint mondtam, lementek a fiaink. Nem sokkal an­ nak utána titeket, aprók voltatok még, visszaküldtek: a rendtevés­ nek igen nagy az ára, nem való gyermekszemnek a látvány. Ránk hagytak. Tudták, kire bíznak. Az öreg elhallgatott egy percre, botjára helyezte két tenyerét, arra az állát. — Mellettünk cseperedtek fel, mi neveltük emberségre. Helye­ sebben, szándékoztunk emberségre nevelni. Tízéves se voltál, ami­ kor először kértek apádék. De mert akkor is szálltak a hírek, kö­ veteltük: tizenhatodik évetekig szívjátok itt, ezt a levegőt... Két év­ vel hamarabb visszavittek, erővel. Még így is hittük, hogy későn cselekedtek... Tizennégy esztendeje annak. Azóta várunk. Hír nem jön, madár nem repül. Te jöttél legelőször, bevallom, hízeleg ne­ kem, ha mértékkel is ürítem örömét... Mégsem ez a fontos. Nem sok van hátra nekünk. Iszonyú súlya van a szavadnak. — Tudom, atyám. Az öreg felállt, háta meghajlott, vállai előreestek. Szótlanul mentek egymás mellett. — Ti miért nem jöttetek le soha? Az öreg megtorpant, felnézett Arpára: — Nehéz nép a mienk, különösképp mi, öregek. Itt nőttünk fel, itt éltünk, nem hagyjuk szívesen az anyaföldet. Azután meg: senki se hívott. Nézz végig rajtunk: mind úr a saját portáján, a maga ura; méltósággal élnek, parancsot sohase tűrtek. Végül meg: ti vol­ tatok a mi késői nagy munkánk, annak utána vének voltunk, akár­ hogyan nézzük. Ajtónyira szűkült az út két szikla között. Arpa előreengedte az öreget. Kökény, csipkerózsa és farkasalmabokrok borították a domb­ oldalt, a verőfényben drágakövekként virítottak a kék, piros bogyók. — Különösképpen szép, hosszú ez éven az ősz. — Igen, odalenn is... — Miféle járművel jöttél a hegyig? — Úgy szerettem volna megmutatni nektek! Van egy csadaszép szuper dzsiti sportkocsim! — Mit jelent az odalenn? — Vezető beosztásban dolgozom. — Sokra vitted? — Igazán sokra. — Az a kérdés: mit fizettél érte. A rpa rágyújtott, mélyen leszívta a füstöt, kifújta, szóra, nyitot­ ta a száját. Karcsú, szürke test csapott fel a lábuk alatt. Villám­ gyorsan csattant a nyakára az öreg botja. A fiatalabb óvatosan kö­ zelebb lépett, megrúgta a vipera tetemét, s hogy nem mozdult, ta­ posni kezdte. Almo megrökönyödve figyelte. — Mit művelsz, Arpa?! A férfi összerezzent, leszállt a dögről. — Ennyire féltek odalenn? Arpa elvörösödött. — Mintha a többit is megölnéd, ha egyet péppé taposol. — Menjünk! Arpa vigyázva lépdelt, szemmel tartotta a mezőt. Fölvette az első útjába eső husángot, ütésre készen tartotta". Mikor másodszor 15 �hőkölt vissza száraz gally előtt, az öreg megjegyezte: — Fiam, a kígyó nem támad, csak védekezik. Az nem fél any­ nyira. — Talán a cipőmet is levessem a kedvükért?! Az öreg lehajtotta a fejét. Kiértek a gyümölcsösbe. Jókora kosár alma állt a vert falú kunyhó előtt a padon. Megálltak.s l. Szembe kellett fordulni egymás­ a — Bocsásson meg, atyám. Nincsenek rendben az idegeim. — Jól van. Kóstold meg az almát. Megpihenek kissé; én már lassabban járok. Aztán indulhatunk. — Csak úgy, mintha itt se lennék. Ökörnyál úszott a levegőben, csillámló szálai kifeszültek a fák csupasz ágain. Arpa undorodva lemarta arcáról a nyálkát: — Hát igen, csodálatos ez a vidék. — És a többiek? — kérdezte az öreg. — Mi van velük? — Szétszóródtunk. Mindenkinek akad gondja, baja. — Azért még köszöntitek egymást. — Persze.. Az itteni településeken hogyan folyik az élet? Épp úgy, mint nálunk a faluban. Az egyetlen irányba. Nem tu­ dom, emlékszel-e Tompo község nevére. Nos, ott esett meg hétnyolc éve, hogy elhíresztelte valamelyikük: jönnek a fiúk. Azazhogy ti jöttök. Este borhoz ültek az öregek, volt nagy öröm. Másnap, hogy fény derült a tévedésre, néhányan önkezükkel vetettek véget az életüknek. Sokan követték őket, buzdulva a példán. A maradék meg elhagyta a házát... volt hely bőven minden faluban... De mi­ nek mesélem én ezt? — Ugyan, csak tessék nyugodtan. Arpa a bottal kapargatta a földet. Hirtelen fölkapta a fejét: — Azért sokra vittük ám odalenn! Egyszer leviszlek föltétlenül, atya! Látnod kell, mire képes az ember! — Az ember sok mindenre képes. — Olyan dolgaink vannak: a technika, a kísérletek diadalai! Nem győznél ámulni. Annyit mindenesetre tanultam ebből az útból, hogy terepjáró kell ide... Feljövök — talán már tavasszal — és leviszlek. Anyóval együtt. Felférnek a kocsira még a csirkék is, ha hiányozna neki. Az öreg elmosolyodott: — Kedves vagy, Arpa. Mintha gyerekként látnálak újra. — Komolyan mondom! — Mindig szívesen láttunk. Induljunk lassan, már tűzhelyen az ebéd. Arpa földnek szegte a fejét; nagyokat rúgott az útjába eső ka­ vicsokon — élük apró rovátkákat hagyott cipője bőrén. Szótlanul mentek előre. Anyó a konyhában sürgölődött. Köszöntötte őket, kérdezte: ho­ gyan készítse a húst. Arpa bement a szobájába. Egyenként kirakosgatta az ajándékba hozott holmikat: kendőt, ruhaneműt, késeket, hámozó, szeletelő ma­ sinákat és sok limlomot. Kivette a zsebrádiót, maga elé tette, néz­ te elgondolkozva, míg körmére égett a cigaretta. Akkor a ruhájába rejtette a készüléket. Szólt: lemegy a kertbe, annyi időt töltött ott valaha. Átbújt a kertet szegélyező akácok között — ott volt a „Kő­ hegy” napos szikláinál, nyirkos hasadékai előtt, ahol végigjátszotta a gyermekkorát. Kibiztosította a revolvert, ha netalán viperába botlana — bár emlékei szerint itt sohasem tanyáztak kígyók. Átgázolt a zsurlókon és páfrányokon, meglelte a hasadékot. Sötéten, titokzatosan hallga­ tott a rés. Elővette a rádiót, belehajította, utánadobta az elemeket. Felmászott a „legmagasabb csúcsra” — negyven méter, ha lehetett. Különösen éles, tiszta volt a levegő. Füstcsíkok emelkedtek az égnek a bércek irányából. Kíméletlen csend ülte meg a vidéket. Hallgatott a falu is, csak errülső oldalán füstöltek ebédre a kémények — ide költöztek a megmaradottak a hegyi szél elől. Kifejezéstelen arcú gyík bökte föl a fejét egy kő mögül, a fér­ fire bámult, aztán elsurrant valamerre. Fölegyenesedett: szigorú rendben, párosával sorakozott alatta a falu; középen meg duplázódott a teste, mint a vemhes állaté, az­ tán újra egy sorban futott tovább. Udvarukon megjelent anyó, tenyerét a szeme fölé emelve kém­ lelt a kert felé. Elindult vissza. Kezet mostak, puha damasztszalvétát tett a nyakába, jó étvá­ gyat kívántak egymásnak. Anyó a tűzhely mellett, állva evett. Arpa időnként feléjük kapta a tekintetét, aztán félre, a falat borító szőt­ tesnek, dús faragások felé. — Szépek ezek a holmik — mondta a leves és a hús közötti csendben. Az öreg bólintott. — Ennyi van mindenkinél? — Majdnem ennyi. Minden darabot összegyűjtöttünk, mielőtt szétszóródtak volna. — Elvihetnék egyet? — Amelyiket akarod — vidult fel az öreg. Ebéd után bor került az asztalra. Arpa megköszönte az ebé­ det, aztán áthívta az öregeket a másik szobába. Anyó elsírta magát az ajándékok láttán, az öreg köszönetet mormolt. 16 — Pakold el a holmit, anyó, nemsokára jönnek a vendégek. Egymás után öt öreg kopogott az ajtófélfán, fogasra akasztotta a báránybőr kucsmáját, aztán félszegen leült az asztalhoz. Elfogó­ dottan egymásba fonták újjaikat, izgatottan rá-ránéztek Arpára. — Jön-e még valaki? — kérdezte a házigazda. — Úgy állapodtunk meg a földiekkel, nem zavarkodnánk nyá­ jastul. Hírül adjuk nekik, amit hallunk. Almo atya bort töltött a poharakba. Arpa elrévülten nézte a galambősz vagy tar koponyákat — Csomor apó, Bak apó, Kende apó, Som apó és Csanda apó — hó­ fehér ingek a meggombolt kabát, a bárány- vagy farkasprémes be­ kecsek alatt, arcbőrük áttetszően finom, szinte a húsukba látott: pi­ rosan kacskaringóztak az erek. Mindnyájan ráfüggesztették tekintetüket. — Nem tudom... nem tudnám, hol kezdeni a tájékoztatást. Ta­ lán kérdezzenek inkább. Az öregek egymásra néztek, újra rá, végül megszólalt Csomor apó: — A népünk megmaradt-e odalenn? — Megmaradtunk, hogyne maradtunk volna meg. — Együtt vagytok-é legalább? — Nem, tulajdonképpen nem vagyunk együtt, nem lehetne az ottani viszonyok között, de jobb így. Mindenki a maga területén, tehát sokfelé őrzi a mi.... hagyományainkat. — Dúdoljátok-e dalainkat? — Hogyne, szoktuk, ha — Almo atyára pillantott —, ha estén­ ként összejövünk. Almo lehajtotta a fejét. Az öregek megnyílt szájjal Arpára me­ redtek. — Nemcsak otthon. Sok kis csoport alakult a... gyermekeinkből, ők táncolják táncainkat, éneklik dalainkat. Előadásokon is. A kitágult fehér szemmezőkben lobogtak a kék szembogarak. — Egyébként senki se vonja kétségbe a hagyományainkat, az erkölcseinket, sőt, mondhatnám, hogy azok uralkodnak. Hiszen mi­ kor apáink lementek, ők vették kézbe az irányítást, ők alakították ki a lenti társadalom mai építményét. — Hogy viselik magukat? — Tudják, az a helyzet megkövetelt bizonyos... De mi nem nyugszunk bele, és elszántan harcolunk, hogy minden úgy menjen, ahogy a... az itt kifejlődött és innen örökölt... kultúra kívánja. — Van reményetek rá? — Igen, igen. Rövidesen kialakul. Az öregek félig nyílt száján mosoly ült, egészen előredőltek, szemük kitágult, felgyorsult a lélegzetük. — Sőt — folytatta Arpa. — Sőt. Most épül egy kultúrpalota, annak a homlokzatát ilyen — a falra bökött, kikeresett egy farag­ ványt — na, épp ilyen minták díszítik. — Apáitok segítenek-é? — Nem, tulajdonképpen nem, de gátolni se gátolnak. — Nem tisztelitek őket? — Általában nem nagyon. Csanda apó megjegyezte: — Milyen világ, ahol nem tisztelik a kort? — Hohó! — szólt közbe Bak apó. — Így szól a tétel: a kor kö­ telez tiszteletre méltóságra! Most egyszerre beszélni, vitatkozni kezdtek a felhevült öregek. Erős küzdelem dúlt Almo atya arcán, megnyílt az ő ajka is, vonásaira ráült a révület. Arpa úgy fordult, hogy ne lássa. Csomor apó fölemelte a kezét: — Feledtük, hogy hírt hallani jöttünk. Újra Arpa felé fordultak a szemek. — Engedelmeddel, fiam, azt kérdezném még: miért nem jöttek vissza a csemetéink? — Nem rosszindulatból, ez biztos. Nem feledtük mi a fennsí­ kot, de olyan zaklatott lenn az élet; mi még a pálya elején va­ gyunk, figyelni kell örökké, szemmel tartani mindenkit, rengeteg a munka... Jöttem volna én is hamarabb, de egyszerűen nem telt az időből. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mind egy szálig el­ jönnek látogatóba. — Mit tudsz a csemetémről?! — pattant föl Csanda apó. — Ne haragudjon, úgy tele van nevekkel és számokkal a fe­ jem. Majd legközelebb részletesen mesélek mindenkiről. Egyébként mind jól vannak, sikerül az életük, és gondolnak magukra. — A gyermekeiteket nem külditek-e fel? — Nem tudom, erre nem is gondoltam. Nagyon nagyok lenn a követelmények, már szinte óvodában kezdenek tanulni... De hogy nyárra felküldjük őket, annak azt hiszem, semmi akadálya. — Mégsem éltünk hiába — mormolta maga elé Bak apó. — Ezt nyugodtan elmondhatják. Mi lenn igenis folytatjuk azt, amiért maguk éltek. Nyugodt lélekkel várhatják... az évek múlá­ sát, mi egyre erősítjük a hagyományt. Rózsaszínbe váltottak a hófehér szemmezők. Az egyik öreg felemelkedett, hozzálépett, és vállon ölelte: — Köszönjük neked, Arpa. Száll jo n áldás a munkátokra. Sorra léptek hozzá, aztán lehajtott fővel elballagtak libasorban. Mikor kiürült a szoba, Arpa végigvetette magát az ágyon, moz­ dulatlanul nézte a mennyezetet. Idő múltával felült, magához húz­ ta a hátizsákot. Belerakta a fogkefét, pizsamát, törülközőt, puló­ vert és pár kacatot. Fölállt, szembefordult az ajtóval, néhány kí­ �sérlet után elindult a konyha felé. — Elmegyek, atyám — hajtotta meg a fejét. — Hová, Arpa, hisz’ alig jöttél meg! — Hagyd, anyó, dolga van, örüljünk, hogy ennyit is láttuk. — Rögtön visszajövök, ha lesz időm, ígérem. — Igen — mondta az öreg. Megölelte: — Az ég segítsen utadon. Anyó szeméből újra kiperdültek a könnyek, köszönte az aján­ dékot, a kelmét. Kiléptek a tornácra. — Inkább a kerten mennék. Az emlékek is... — Isten veled, fiam, isten veled. Az akácostól még látta töpörödő alakjukat. Majdnem futva kerülte meg a falut. Oldalról vágott szemébe a nap; ragyogása elvakította, mindún­ talan ökörnyál szálai ragadtak hajába, arcára; csapkodott, kaparta magáról. Negyedannyi idő alatt tette meg az utat Govor kunyhójá­ ig, mint ide tartva. A férfi szaporán fel-le gyalogolt kalyibája előtt, mikor meglát­ ta, eléje sietett: — No, kezdjük, mehetünk?! — Micsodát! — Bebizonyítjuk, hogy nekem volt igazam! — Nincs sok időm. figyeljen! Két lehetősége van! Hallgat, és elfelejti, amit mondtam, vagy leviszem magammal. — Nem! — csapta föl eszelősen a fejét. — Nem! Én oda csak ezeknek az élén megyek! Hat évig érleltem a tervet! És másodszor is nem! Mindennél többet ér az igazam! — Az „igaza” ! Ki hisz magának? Ha én nem támogatom. Boldog vigyor jelent meg Govor képén: — Kényszeríteni tudom, hogy bevallja: mi folyik odalenn. Egész idő alatt a kőhegyről figyeltem: mit művel. És ma délelőtt nem dobott elég mélyre valamit. Itt van! — A rádió! — suttogta elképedten Arpa. — Az! A kezemben van! Vallani fog! És én visszaszerzem a becsületemet! Itt is, meg lenn is! — Adja ide! — Neem, barátom, ezt soha! — Ideadja! — Soha! Lassan hátrált a kunyhó felé, fogai kibukkantak feszülő ajka mögül, haja arcába hullott az ideges íejrángásától. Arpa követte: — Megegyezhetnénk! — Csak ha én diktálok! Arpa rásújtott a pisztoly agyával. Govor félrefordult, így csak a járomcsontját szakította fel a fegyver. Hátraesett, egyik kezével a rádiót szorította magához, a másikat belevájta a földbe, homok­ kal elegy füvet vágott Arpa felé. Élesen pukkant a fegyver, Govor teste elernyedt. A rpa elkapta a rádiót, darabokra törte a lócán. Iszonyodva a kunyhóba vonszolta a hullát, és rácsukta az ajtót. Rohanni kezdett a fennsík pereme felé. Köpködte az ökörnyá­ lat, hátrakapkodta a fejét. Elérte a sziklák vonalát, levette a hátizsákot, és a mélybe ve­ tette. Sebesen ereszkedett lefelé. Az őszi verőfény rácsillant lenn a kocsijára, és szürkén őrizte a porfelhőt a fák és a kövek között. *Kurucz Gyula: A mákszem hölgy című kötetéből. (1974.) Banos János Őszirózsák ideje ódalog L iliom ok hajnalában am int az éjszaka m egőszült? Im m á r avarrá szakadt szájjal m ondom : ágyadnál ne vakítson többé a fájdalom — ez legyen a végleges s egyszeri fölgyógyu lás Galam bdúc-m eleg m osolyod m intha F öllob ogózott tagadással haladok elöl a körm enetben A szembenézés elodázhatatlan dadogó tőm ondataival Tem etőárokká lépni a Földet? Fölravatalozn i a sírást? A z ének m ajd m egtépi ruháinkat! Ő szirózsák id eje ódalog k ö veti árnyam at konokul Loboghatnak a n ovem beri gy erty á k arcom ra lihegő rem én yek M á tra h áza ! M á tra h áza ! Ha legördül a szél a csattogtathatja szanatórium ból a kifeszítétt vásznat a mosdatás után száradót V acoghatnak a liliom ok bonthatja kontyát csillogó m ezőnek asztalom ra a sírás: közelebb m erészkedik a tél is közelebb a feh ér árulás 17 �Tamás István versei Csősz Istenvert kezéből állok a puszta közepén felh őt fe jn i nyúlt nyakkal m int a lúd m ert m ondotta vo lt a bába akár eg y nyúzott nyúl m aradt volna bár az erdejében s lógatott csikasz lábam nál fo gva k ive rt som fabotra Kovácsműhelyek hűlt sen kiföldjén a szakállas hol h elyét s savanyú kidülledt m ellkasom és hörög n yelvü k kénköves villá m tekerőznek sziszegő úgy keréknyom ok lábszáramon S régen-nyű tt kötelet kender vet a s boszorkánytáncot bozót a jó N y e rg e lv e berek vén felö k lelt tőkék horpadt bakhátait harasztot m orzsol s bagót porcióz a téesz-járadékos üthetné unokái forgószél dohogva kondul alkonyat kehes s ködkutyák eliram ló n yalják átka ki a fo g rajtam vasverők nyugtalan akartam pántolt gom bolni ingem a csapra nagy szikráit alá tornyán a Patkolatlan napok bottal nyom át Tem plom ok já r re jt h ej! ki nyakam ra vicsorgó rókát vadászni kétágú vadkant bogyókra bújtat itt nyárutó ordas fú jtatom fu llad görn yedő e s dohos itt csaholva vérét vert narancs Napnak beleszelídülnek kerülők elaggott em lékezetébe H ét hónapra tizennyolc évesen íg y szült szegény anyám ki tehenet m eg vézna b o rjat őrzött s kárm entő futtában elesett H ordott hét hónapig heted-hét tusára S leg yű rve százarcú n yavalyákn ak ravasz m esterkedéseit a m indenség kiszabott h ízelgő pályáján ím előállt hittel hinni hihetetlent kém leln i esőt s köszönni a nincs-mit e foggal-k öröm m el bősz tamáskodó Tamás István Szepesi József Valahol várnak engem V alahol várn ak szomorú valakik, és kell m eg m ajd valakit, valakit. V árn ak valahol ágrólszakadt és egy el kell V alahol és eg y fe l és eg y vá r várn ak eg y árnyat. régen álmok, kell m ajd eg y valahol m eg álmot. engem, m ajd eg y hűvös lázas idéznem szívek, kell szívet, k igyú ln i tem etnem eg y kallódó V alahol engem m ajd álmot, V árn ak ja j, ölelnem árnyak, árnyat, elsiratott 18 engem sebeznem szívet. csendben alkalom : bús napon, szem ekben egy napon. �Béri Géza Gordonka, üstdob és cintányér — Egyszerűen nem bírom tovább, nem bírom! Hogy, visel­ jem el azt, amikor a hegedűk, azok a nyeszlett jószágok, gond nélkül vihorásznak a csiklandós vonók alatt, én csak hallgas­ sak, egy hangom sem lehet, várjak, örökké várjak, amíg jön a keserűség, a bánatok, csak akkor intenek nekem, hogy tessék, és mindenki rámnéz, akkor bőghetek, de azt is szelíden, mert mégsem vagyok bőgő. Még az sem — keseregte el egy lélegzetre a gordonka, oly’ gyorsan, mint egy hegedűfutam, és olyan mély átérzéssel, hogy szinte rázkódott rajta a posztóval kibélelt, csó­ nak alakú tok. — Ostobaságokat beszélsz — krákogott reszelősen az üst­ dob —, más örülne, ha rábíznák az ilyen érzelmeket. Az a baj, hogy túl kényes vagy. Látod, téged óvnak a legjobban, mert egy kis hideg, egy kis nedvesség, s tüstént megereszkedsz. el­ csuklik a hangod. Olyankor az a szépen zengő keserűséged, vagy mi a bánat, egyáltalán nem meggyőző. Csuklasz, mint a részeg! Igen rosszul esett ez a gordonkának. Nem is válaszolt. Ösz­ szehúzódott zöld posztótakarója alatt, mert valóban érezte, elég hűvös van. Különben is, mit ért a zenéhez egy űstdob! Soká­ ig csönd volt, csak a vonat kerekei csattogtak egy újabb város felé, ahol valami fényes teremben megint az ő szomorú hang­ jára várnak. Hiába, ez már így van. Nyilván közeledik a város, mert egyre több váltón zökken meg a kocsi, a dob fölött him­ bálódzó cintányér mind gyakrabban csörömpöl. Jellemző. Senki sem kérdezi, de azért csörömpöl. — Miért hallgattatok el? — csörgött a sárga tányér. — Azt hittem, tanulhatok tőletek valami érdekeset. Hiszen tudjá­ tok, én úgy szeretem a zenét! — Zenét! Mi közöd van neked a zenéhez? — dünnyögte bosszúsan az üstdob, mert éppen úgy volt, hogy talán sikerül elaludnia. — Te és a zene? Nevetséges. Megtűrt zörej vagy kö­ zöttünk. — Éppen te mondod ezt nekem?! — csikordult élesen a cintányér. — Te, te puffogó lármaeszköz.. .! — Hagyjátok — szólt rájuk kedvetlenül a gordonka —, milyen gyerekes torzsalkodás ez? Mindegyikőtök azt nyújtja, amire képes. Az én tragédiám mennyivel nagyobb! Én attól szenvedek, hogy lehetőségeim, isteni adottságaim közül csak a keserűséget engedik kibontakoztatnom. Hol van ettől a ti dol­ gotok? Hiszen én magam vagyok minden érzés. Az érzés, a ze­ ne lényege. — Az érzés? Az, amit te tudsz? — acsarkodott feldühödöt­ ten az üstdob. — Dallamok, cikornyák! Az ütem, az elhatároló és rendező elv, a ritmus, az a zene lényege! A ritmus pedig én vagyok! — elszántan feszült meg a szamárbőr a dob kerek pe­ remén. — Én soha sem engedtem meg magamnak az elfolyósó­ 19 �dó érzelgősséget, a felelőtlen trillákat. A zenének súlya van, s ezt én viselem! — Nem. barátom, a zene elsősorban érzelem. És te csak döngeni -tudsz — jelentette ki a gordonka igen-igen elkomo­ lyodva, s mintegy bizonyságul meg is pendült a sötétben. — Méghogy az érzelem? Kíváncsi lennék, milyen érzelme­ ket zokognál el, ha egyszer ezekkel az öklörhnyi dobverőkkel csalogatnának hangot belőled! Akkor lenne okod a siránkozás­ ra. — Nahát! — csattantott egyet a cintányér, bár lehet, hogy csak az elhanyagolt pályatesten döccent a kocsi. — Ó, minek is vitázzam veletek? — zendült meg a gor­ donka legmélyebb húrja. — Minden bizonyságom itt él, itt resz­ ket bennem, s tudom, hogy egyszer mindent kimondok, sose­ hallott, szárnyaló dalolással. Több, amit lelkemben hordozok, mint az összes hegedű sikoltása, a bőgő sem tudhatja, mert alig érinti húrjait vonó. Egyetlen keserű zengésre ítéltek engem, a bánatokat kell megszólaltatnom, a végtelen szomorúságot. De nem igaz, higyjétek el, nem igaz, hogy én csak ennyi lennék, s ne tudnék mást! A megszokás, a könyörtelen sors vaksága tesz ilyenné, hiszen oly’ boldog tudnék lenni én is, csak egyszer szabadulnék meg e rámkényszerített melankóliától! Ha történ­ nék végre valami az életemben, ha egy nagy-nagy érzés érne el hozzám, valami mámoros szerelem! Hogy tudnék újjongani büszke férfihangon, tudom, belesápadná-nak a hegedűk, a zsu­ gori zongora sárgán vicsorogna, fuldoklanának a kürtök, csak egyszer jönne el a megálmodott csoda! — Nem hiszek az efféle eufóriákban, az nem zene. Szigo­ rúan az ütemhez tartom magam, ha keményen vernek, még szigorúbban dübörgők. Csakis ez a nagy-nagy igazság. És tör­ ténjék akármi, én teszem a dolgom — mondotta az üstdob ha­ tározott döngéssel. — És te, te cintányér, te sem értesz meg? Hogy az érzelem, egyetlen nagy élmény varázsa meg tudna váltani? Ó, te elhi­ szed, ugye elhiszed? — kérdezte felcsukló hangon a gordonka. — Hát persze. Elhiszem. El — kocogta a cintányér, de csak annyira, ahogy a vonat döcögése rázta a lemezeit. — Elhiszem. Miért ne hinném? Hát nem mindegy? Elcsendesedtek, csak a rézlemezek zörögtek. A gordonka le­ hangolódott. A cintányér zöreje figyelmetlensége jobban elke­ serítette, mint a pöffeszkedő üstdob. X Ősz volt, a hangversenyek szezonja, tehát esett az eső. amikor megérkeztek az állomásra. Tülekedés, hurcolkodás, ezt egyikük sem szerette. Az üstdob mérgelődött, érezte, hogy a nedvességtől megereszkedik a bőre. — A gutába, hogy fogok így, petyhüdten dübörögni? Pedig én azt akarok. Eh, úgyis megszáradok estig. Dörögni pajtás, mint az ég! az az igazi! Mit nekem a nyavalygások! — A cintányér kíváncsian billegett, új­ ságpapírral tuszkolták körül, hogy csendben maradjon. Eső? Az nem befolyásolja a képességeit. Persze, a kényesebb zeneszerszámokat külön ponyvákba te­ kerték, esernyőt nyitottak felettük, úgy vitték a nagy, csukott autóhoz. Sietni kellett, mert az eső mégiscsak eső. Így, véletlen összevisszaságban keveredtek el a kocsi mélyén, szokatlan szom­ szédságok jöttek létre. Akkor történt a rendkívüli, a megrázó, a csoda. A gordonka közös ponyva alatt hevert (ó, később beszéltek mindenfélét, például a fagottról is, meg, hogy az egyik tiszta hangú kürt), de az igazság az, hogy a hárfával borult össze a kanyargós, rázós úton. Sokhúrú és érzelmekben gazdag hárfa volt, és így, mire a zenepalotához érkeztek, a gordonka lelke sejtelmes, csodálatos dallamokkal telt meg. Hallatlan izgalomban feszültek meg húrjai, mikor a ref­ lektorok tüzében izzani érezte az új érzést, tudta. hogy ma nagy nap lesz: könnyű, halk futamokkal készülődött. A többi­ ek pletykálkodtak a hangolás idején, a fagott meg is sértődött, mert hírbe hozták, de főleg a hegedűk nevetgéltek feltűnően. A gordonka kimondhatatlanul boldog volt, nem is törődött a cincogó, brummogó, pendülő hangzavarral. 20 Aztán csend lett, majd megszólaltak a fuvolák, a hegedűk édesen-szelíden simultak, az üstdob határozott egységekre ta­ golta a teret, az időt — és ekkor, amint a hárfahangok végigle­ begtek a termen, ekkor megszólalt a gordonka. Mélyen, zengőn és zokogva. Felszálló bánatát a többiek körülölelték, s ott tar­ tották fenn. nagyon sokáig a szikrázó csillárok alatt. A záróté­ tel volt a legfájdalmasabb, mindenki zengett, az üstdob fennsé­ gesen hirdette konok igazát. A gordonka hangja már-már el­ csuklott. Igaz, most nagyon szép volt. És a cintányér? Vele nem történt semmi meglepő, sárgán és ütődötten lengett a dob fölött, mint bármikor, tehát csak várt, és ha rákerült a sor. élesen csörömpölt, csörömpölt, csö­ römpölt. Veress M iklós Macskaszemben 1. Í rógépcsönd — fö lötte eg y macska a szeme sárga ten ger — arcom ott A z őszi est pohárban — az estben anyátlan m acskaárva: n yivákolgat kúszik át úszik át őszi bor K acor 2. Íg y hát K a cor a gépen — a gép eg y sárga gép m eginog szélén u grik: pohárnyi estbe lép fröccsen az idő n yalja s macskává részegül szemében tem plom téri cirkusz forog belül 3. Lép a tem plom hoz A id a : orm ányában kereszt elefántsága tűntén egy áriába kezd rezdül a m indenség ága kopognak gesztenyék születésem előttig harm inc év lesz-e m ég? 4. Eddig csak harm inchárom s m íg fé r fi lettem — én m egölte V eron ikát eg y szörnyen lusta gén január tizenhárom : siratta barcsi ház h elyette fé rfig y e rm e k lettem néhai srác 5. V eron ik á t m egöltem aztán öltem magam harm inc és három év ig nem éltem boldogan M arcsi— G izi siratna: könnyük nem iható lévén csupán D ögeszvár az egyetlen való 6. n égykézláb mászna lépcsőt három szegénylegény azaz hogy fél e három : félh árom ez a tény azért három kézlábon kúszik legényszegény deszkafolyosón zászlók: pelenka és kötény 7. Tűszúrás: lepk ereggel krisztusüm ögre vér lepke a tűre szúrva röpked és inni kér lepkegubó dobozban Fon yód L elle Szemes élő szemek dobozban: a m enn yezetfehér 8. M ert előbb hernyók aztán szelek és em berek zabálják fö l a tá jat: e lfo g y idő s m eleg Sálam fek ete macska: H am u fia K a cor h elyettem dorom bol h elyette énekelek �Bódi T óth E lem ér Én földemen, Väinämöinen Í g y hallottam iga z szájból K eresztén yről, G ógánfáról, Dasztiban k a ré jos rétről, E gyh áziból hét legén y jön, m ondták, de h ogy ki az egyik, nem tudták, csak h ogy fiadzik csorda felh ő t m inden napra, m intha hasas asszony volna. H ogyh a voln ék V ä inä möinen, m ár rájöttem volna régen, m i a titka a legénynek, csorda-felhő-születésnek. Á m de, m íg m eg nem születek titkot k i nem fecseghetek, n övögetek bölcsességben a századok id ejével. V ilág-m éh e terhe vagyok , szi rthez terem tem a Napot, m adár csippent a Tejű ton, a G öncölt m egcsikorgatom , á lla tö vi ellen fén yb en játszom tucat csillagképpel. D e m ég m eddig leszek m agzat, kőeszközeim ragyognak, V elem -S zen tvid barna bronzát fogdossák az illir-kelták, fen yő fá b ó l kövesedett borostyánkő lá g y délre m egy, köves úton csikordulnak szekerei vad hadaknak, nem m arad a kő a kövön, em berfia em berre tör, iszonytató m áglya lobban em berfia-hasábokkal, fen yő tű je záporban hull, m eg se pisszen a szürke nyúl, rabló úton já r a sakál, üres odú gazdátlan áll, m o ra jlik a szél N yu gatról, barom szarva fé n y lik Naptól, a regősök ablak alatt varázsolnak hetet-havat, bújnék m ár a világ-m éh ből ki a napra, m inek gyötröm vízan yám kén t én anyámat, erős karom m ég elfárad, ha gyorsan m eg nem születek, csak dadogok, m int a kövek. H a szom jam at nem oltom el, m egbánja a habos tenger, éhes szájam buborékos, bánja m ég a ren geteg kos, roppant testem m eredezik, érzi az em ber szűzeit, hatalm asat talpam dobban, É n földem en V ä in ä m öinen elbánok a farkasokkal, m enekül a sárkány csorda, tűz száll a szíves bokorra, dédelgetem a halakat, üstököm a holdba akad, elm últ sok nyár, elm últ sok tél, v a g y talán m ég több is ennél, voln a már, h ogy m egszülettem , én föld em en V ä in ä möinen, voln ék m ár csak agg csecsemő, habba, fén yb e bújnék elő. — Mért csinálsz gondot magadnak. Ba­ rátnők vagyunk. — De hát válaszolt a pasi. Márti, a magánakvaló — Ó, de izgalmas! Melyik? — A havi hatezres, budai villás, bala­ — Megint viszket a talpad. Nem tudnál toni nyaralós... már egyszer itthon maradni a családdal? — No, még ilyet! A „Vidékiek előny­ —- Átugrom Jolihoz. Szerzett abból a ben” jelige. rózsaszín jugó fonalból. — Ide figyelj!... „Kedves Jolika! Nagy — Megmondtam néhányszor... műveltségről tanúskodó levelét megkap­ — ... hogy a Joli a bögyödben van. Tu­ tam. Tömör és szemléletes írásából külö­ dom könyv nélkül. Volt nekem már olyan nösen az keltette föl a figyelmemet, hogy barátnőm, aki neked is tetszett? Ön egy apró növésű, mondhatnánk parányi, — Mert mindig a söprűjét keresed. törékeny asszony. Márpedig én (a Sors Mért kell neked mindig elvált asszonyok­ kegyetlen iróniája!) tagbaszakadt, mázsá­ kal, feslett lányokkal szövetkezned? Van nál nehezebb, magas férfi vagyok.. elég rendes asszony, aki a családjának él. — Szép szál férfi lehet. És milyen gaz­ — Csupa unalmas háztartásbeli... Sie­ dag! tek haza. — Figyelj!... „Lelki erényeink és el­ — Márti, ne menj el! Szerzek én ne­ várásaink azonban oly tökéletesen egyez­ ked ugyanolyan fonalat. nek, hogy nekünk feltétlenül találkoznunk — Megígértem... Nem tudom, mi a ba­ kell, hiszen a szellemet többre kell érté­ jod Jolival! kelnünk a halandó testnél. A három nap — Csak annyi, hogy minden nadrágba egyikén, amikor az Ön férje azon a bizo­ belekapaszkodik. nyos tanfolyamon tartózkodik, saját autó­ — Azt ugyan nem érdeklik a férfiak. mon fölkeresem.. Örül, hogy megszabadult a részeges Vi­ — Saját autóján! Ennek biztos nem lijétől. Különben is azt csinál, amit akar. Trabantja van. Elvált asszony. — „Bár nem értem, miért tart elvált — De te nem vagy az. férjétől, ha átmenetileg ugyanabban a la­ — Még lehetek, ha kimolesztálod a lel­ kásban élnek is...” Satöbbi! Satöbbi! ket is belőlem. Mit szólsz hozzá? — Mikor látlak? Tudtommal azért még — Szenzációs! S igaza van. Mit törődsz én vagyok a férjed. te már a Vilivel. Elváltatok, azt csinálsz, X amit akarsz. — Mondtam, hogy sietek. — Fiam, ez egy vagyonos pasi. Vilit — Szia! Azt hittem, már el se jössz. megenné a penész a sárga irigységtől. — Lajos cirkuszolt megint. — No, te aztán megfogtad az isten lá­ — Miattam? bát! —Ahogy vesszük. Inkább miattam. — Nem kell.. — A világért sem szeretnék bajt kavar­ — Megijedtél a gazdagságtól? ni. — Attól ne félts te engem. A mázsás Ugyan! Ha te nem vagy, akad más. súlyától. Még csak az kéne, hogy egyszer Lajos könnyen talál címet a veszekedésre. rámmásszon. Erre a törékeny karosszé­ — Már bánom, hogy telefonáltam. riára. Lakos G yörgy 21 �— Ha Vilit kibírtad! — A Vili kis senki. Inteni kell neki, mint a kutyának, és máris a farkát csó­ válja. — Haláli bemondásaid vannak!... És mi lesz, ha beállít a pasi? — Van egy jó elképzelésem, Mártikám. — Nem engeded be. — Azt nem tehetem, hiszen én írtam neki. — Hát akkor? — Eljössz hozzám te is. Elvégre nem maradhatok kettesben egy Guliverrel. — És ha Lajos végképp nem enged? — Elintézed te azt. Te nem sokat tö­ rődsz a Lajosod véleményével. Te a ma­ gánakvaló asszonyok közé tartozol. Ugye eljössz? — Te jóisten! Akkor rohanok. Ki ne törjön otthon a botrány. Jolikám, de adj kölcsön gyorsan abból a rózsaszín fonal­ ból, mert Lajos úgy tudja, hogy azért jöttem. X — No, Joli, a pasid alaposan felültetett bennünket. Szerintem a behemótod már nem jön. — Jobb is így, Mártikám. — Pedig nagyon szerettem volna látni. Még sose láttam szocialista milliomost. Az én Lajosom olyan szánalmas alak, hogy sose viszi semmire. — Legjobb férjhez nem menni. Nekem elhiheted. — Ha én elválnék, én is fütyülnék a férfiakra. Van egy testi-lelki barátnőm, a többi nem érdekel. — Mert te ugyanolyan magánakvaló vagy, mint én. — Ennek is válás lesz a vége. Egy­ szerűen unom a Lajos képét. Benned job­ ban bízom, mint benne. — Aranyos vagy. Mégis jobb lenne, ha most hazamennél. A jövő héten lehet, hogy megint szükségem lesz rád. Hátha bejelentkezik a párosan utazgatni vágyó gépészmérnök. — Írtál a mérnöknek is? — Pusztán hülyéskedésből. Te piszkál­ tál föl, hogy van benne fantázia. Vili a jövő héten az NDK-ba utazik, szabad lesz a terep. — Most hazamenjek ahhoz a Savanyú Vendelhez? — Még mindig jobb egy fülesnél. — Lajosnak még a vicce is ecetes ubor­ ka. Legutóbb például azt mondta: „Nincs a világon szilárdabb pénz a magyar fo­ rintnál, amit az is bizonyít, hogy húsz esz­ tendeje egyformán 31 forint a napidij.” Neki ez egy vicc. — De hiszen ez nagyon jó! Hohoho! Hahaha! Ez remek! — Te ilyen marhaságon röhögni tudsz? -— Mondok én olyat, amin te is röhögni fogsz. Vili megkérte a kezemet. — A volt férjed? Röhej. — Hazajött mátósan és erőszakkal hoz­ zám akart bújni. Amikor ellenálltam, há­ zasságot ígért. 22 —És te? Igent mondtál? — Nem ettem meszet. Így jó. Most a kedvemben jár, duruzsol. Úgy udvarol, mint vőlegény korában. — Jolikám édes, válok. — Ebbe én nem szólhatok bele. — Elvégre furcsa, hogy melletted olyan jól érzem magamat. Otthon meg kiráz a hideg. — Az olyan tartalmas lélek, amilyen te is vagy, nem érzi a magányt. Én már egy kicsit más vagyok. Mellettem mindig nyü­ zsögnie kell valakinek. Azért is jó, ha el­ látogatsz. — No, most már Lajos se szólhat bele. — Nem fog hiányozni? — Az a Savanyú Vendel? Ha egyedül találom érezni magamat, akkor föladok egy hirdetést. Választok egy jó pénzes pasit. — Hohoho! Hahaha! Egy jó öreget, aki hamar bekrepál. — De rosszmájú vagy! X — Mért rosszmájú? Élelmes. — Miért sír, édesanyám? — Legalább tanácsot kértél volna, mi­ előtt... De te ott laktál örökké, annál a szukánál. — Látom, Lajos édesanyámat is beoltot­ ta. — Háromszor is kerestelek. Sose voltál itthon. Kerekesné mondta, hogy biztosan Jolinál vagy. Még meg is kérdezte, hogy nem éltek ti együtt. — A Kerekesné egy piszok nagy... — Te csak ne szólj meg senkit. Ott­ hagytad azt a rendes embert, aki csak a családjának élt. Akit a munkahelyén is megbecsülnek.. — Olyan, mint a Lajos, akad minden ujjamra tíz. A melósok közt ő a legszür­ kébb. — Bolond vagy te, Márti. A Lajos már nem melós. Igazgató abban az új gyárban, amelyik a nagy hídnál épült. — Csak nem akarja elhinni? — Olyan szép, fekete autón jár, minta miniszter. Engemet is hazakocsizott a múltkor. — Édesanyámat aztán jól átejtette! — A sofőr is úgy titulázta, hogy „igaz­ gató elvtárs.” Nem hiába bújta a könyve­ ket annyit. — Én nem szedem be a maszlagot. — Mért is nem szóltál, hogy mi a szán­ dékod! — A házassághoz se kértem ki a taná­ csát. Így nem tehetek szemrehányást sen­ kinek. — Megbánod te még, mint a koca, ame­ lyik tízet fialt. — Többet jelent nekem Joli, mint az a nagyravágyó szürke egér. Az egérből sose lesz macska... Ne bőgjön már annyit, édesanyám! — Halló, Jolikám, te vagy az? — Szia Márti! Mondjad gyorsan, mi újság, mert rengeteg a dolgom. — Halló! Nem hallani jól. Recseg a te­ lefon. — Rengeteg a dolgom!!! — Átmennék hozzád. — Nem érek rá. — Öt perc az egész. — De csakugyan csak öt percre. Siess, amíg Vili haza nem ér. — Olyan furcsa a hangod. — Tedd le a telefont és gyere! — Mért mondtad, hogy csak öt percre? — Mert jön Vili mindjárt. — És aztán? Nem férjed ő, hogy ... — Képzeld: a férjem. Tegnap újból ösz­ szeesküdtünk. Jobb a rosszal, mint anél­ kül. — Erről nem szóltál. — Váratlanul jött. Gyerekem lesz.hát... — Attól mi még... — Vili megtiltotta, hogy barátkozzam veled. Ha jó barátnőm vagy, megérted. Vili véleménye is változhat még. No, mondd gyorsan, mi az a fontos! — Semmi, Joli. Semmi. — Meg ne orrolj, te árva béka. Azt hit­ tem, hogy egy magánakvaló, önálló hölgy vagy... Beszélj hát! — Nem fontos. — Bökd csak ki, mert szalad az idő! — Anyám járt nálam. Szerinte Lajost kinevezték igazgatónak az új vállalathoz. Micsoda marhaság! — Mért volna marhaság. Az egyetemet végzi. Szolid, mint az ökör. — Te ezt elhiszed? X — Halló! Műszeripari? — Igen. Kit tetszik keresni? — Tóth Lajost a meóból. — Már nem dolgozik nálunk. — Halló! Halloooó! ... Az anyád iste­ nit! — Halló! Műszeripari? — Igen. Műszeripari. — Mért tette le az előbb a kagylót? — Azt hittem, befejezte. — Hol találom Tóth Lajost? — Az új vállalatnál. Istenbizony azt sem tudom, hogy mi a vállalat neve. De a telefonszámot meg tudom adni. Tessék hívni a 26-13-at! — Köszönöm. — Kérem. — Halló! Tóth Lajost kérem. — Milyen ügyben? — Bizalmas. — Az igazgató elvtárs szabadságon van. — Megadná a lakáscímét? — Én csak a titkárnője vagyok. Nincs felhatalmazásom. Az igazgató elvtárs egyébként sem tartózkodik otthon. Nász­ úton van valamelyik tengerparton. — Aki a Műszeripariban a meóban dol­ gozott? — Úgy tudom, onnan nevezték ki hoz­ zánk... Mit mondjak, hogyha hazajön? Ki kereste? — Nem fontos, — Más nem intézhetné el? ... Halló! Mért teszi le? �HAGYOMÁNY Hogyan él a palóc nyelvjárás ma? A táj nyelv egy ma elavulóban, elhalóban levő nyelvi ala­ kulat ugyan, az igényes és művelt nyelvhasználatnak azonban még sokáig számolnia kell vele. Léteznek még a nyelvjárások egy-egy táj sajátos nyelvhasználataként, s léteznek hatásaikban — a köznyelviség kiala­ kítását nehezítő jelenségként s ugyanakkor a beszéd és írás tu­ datosságát segítő lehetőségként. A nyelvművelésnek — történjen bármely szinten — a fő célja az, hogy a szóbeli és írásbeli kifejezés köznyelvi normáit alakítsa ki. Ez a cél azonban semmiképpen sem jelentheti a nyelvjárási beszédmód lekezelését, gúnyolását, hiszen a nyelvjá­ rások nem valamiféle romlott változatai egy korábban egységes nemzeti nyelvnek, hanem természetes alakulatok, s a maguk helyén teljes érvényű beszédmódok. Sőt, azt sem árt hangsú­ lyoznunk, hogy ezek a természetes képződmények — más irá­ nyú s külső behatásoktól mentes fejlődésük következtében — nyelvi régiségek megőrzői, s történeti nyelvállapotok tanúság­ tevői. De eszményt sem láthatunk a nyelvjárásokban. Nem állít­ hatjuk — mint ahogyan sokan tették a két háború között —, hogy a nyelvjárás az igazi magyar beszéd. Nem tehetjük (már csak azért sem), mert eltéréseik mégiscsak nehezítik a megér­ tést, s a modern élet egységesítő kényszere úgyis visszaszorítja azokat. Ha a tájnyelveket tárgyilagosan szemléljük — tehát le sem becsüljük, s nem is eszményítjük őket —, nyilvánvalóvá válik, hogy a nyelvjárások ma pozitív és negatív hatásaikkal együtt vannak jelen az ország beszédkultúrájában. Tagadhatatlan, hogy a nyelvjárásban beszélők számára összehasonlíthatatlanul több lehetőség nyílik arra, hogy hangtani okokból adódó helyesírási hibákat kövessenek el, tehát az általános érvényű hangzás he­ lyett mintegy a saját nyelvjárásuk hangtanát tegyék normává, s így voltaképpen a nyelvjárásukat írják le. De megnyilvánul­ hat ez az előnytelen hatás a szóalakok rögzítésében, sőt, a mon­ datszerkesztésben is. Vitathatatlan azonban az is, hogy egy-egy nyelvjárás isme­ rete (helyi alkalmazása) megnövelheti a tudatos nyelvhaszná­ lat esélyeit. Aki tájnyelvi közegben nőtt fel, vagy él, állandó összehasonlítási alappal rendelkezik. Mivel pedig a nyelvi jelen­ ségek fölötti meditálást rendszerint a szokatlanságok, az elté­ rések váltják ki, így a kétféle nyelvhasználatból adódó különös­ ségek az átlagosnál nagyobb nyelvi fogékonyság kialakítói le­ hetnek. A PALÓC KIEJTÉS ÉS A HELYESÍRÁS A palóc vidékre tévedőnek leghamarabb az a, illetve az á hang sajátos ejtése tűnik fel. Az előbbi az á-hoz, az utóbbi szinte az ó-hoz közelít az itteni hangzásban. Mintha csak nem rögződött volna eléggé a két hang képzésének módja. S a köl­ csönös egymáshoz közelítés következtében a beszélő talán nem is érzékeli eléggé a közöttük levő különbséget. Ez a differen­ ciálatlanság — a hangzás uralma folytán — jelentkezik az írás­ ban is —, mint hangtévesztés és ékezetelhanyagolás: kovócs, hiányzik az ékezet az é-ről, mint az országban másutt: feketel­ lett, kéveket, kezetől, tehen stb. Vagy indokolható-e egyszerűen a felületességgel, hogy eb­ ben a tájnyelvi közegben annyiszor találkozunk az l hang hi­ bás használatával? Gondoljunk csak az ilyenekre: felszollal, ül­ lés. ellem, elmullás, hallad, allig. Nem jelent-e külön kísértést a vétség elkövetésére az, hogy itt olyan nagy úr ez a mással­ hangzó, hogy gyakran hasonltja az előtte álló hangot is — sal­ ló, talló, palló, özöllött —, s az, hogy az előbb felsorolt szava­ kat úgy is ejtik, ahogy leírják? PALÓC SZÓALAKOK — S HATÁSUK A HELYESÍRÁS­ RA, NYELVHELYESSÉGRE A palóc nyelvjárás mondattani, mondatszerkesztési különgozza, mint a köznyelv. A helyesírási hibák környékünkön szin­ te fele részben ezekre a toldalékolási eltérésekre vezethetők vissza. A hangképzés ernyedtségéből, lustaságából fakad a ragok elharapása a kiejtésben: akkó, mikó, fáé, pénzé, házho, hátú. Ez a beszédbeli hanyagság kihat aztán az írásra is. Az első fel­ adat tehát a táj nyelvi beidegződés megszüntetése a kiejtésben, a második az írás állandó figyelemmel kísérése ilyen szempont­ ból, s annak tudatosítása, hogy a helyesírási hiba egyenes kö­ vetkezménye a beszédbeli lazaságnak. Mélyebb s az előbbinél talán belsőbb sajátossága a palóc nyelvjárásnak az úgynevezett középső nyelvállású magánhang­ zók előnybe helyezése a toldalékokban. Itt a felső és alsó nyelv­ állású magánhangzók többnyire kiiktatódnak a ragokból. Amíg csupán a kiejtésről van szó, addig hibáról nem, legfeljebb la­ zaságról beszélhetünk. Leírva azonban az ilyeneket (lábo, kocsmábo, tanol, alszonak, tanítonak, vonatokot, őköt stb.) minden­ képpen helytelenítenünk kell. Érdemes megemlíteni még két sajátosságot az alaktani elté­ rések sorából. (Már csak azért is, mert gyakran vezet mindket­ tő helyesírási és nyelvhelyességi hibákhoz.) Vidékünkön nap mint nap találkozunk a t végű igék rö­ vid múlt idejű alakjával: megütte, kikötte, kifeszítte, meg­ sütte, ett, itt. De talán még ennél a jelentésnél is sűrűbben fordul elő a hasonlító határozó -tól, -től ragos változata: tőlem nagyobb, attól kisebb, szebb tőle, Feritől ügyesebb. Az említett esetek nyelvjárási sajátosságok. A maguk he­ lyén talán van létjogosultságuk, leszokni róluk azonban feltét­ lenül tanácsos; hiszen a köznyelvi normák szempontjából be­ szédben és írásban egyaránt hibának minősülnek. A MONDATSZERKESZTÉS SAJÁTOSSÁGAI A palóc nyevjárás mondattani, mondatszerkesztési külön­ legességei sokkal ritkábban tudatosulnak, mint a hangzás és a ragozás eltérései. Az avatatlan talán csak egyszerű pongyola­ ságra gondol, pedig — a köznyelv szempontjából javításra váró — szabályos nyelvjárási jelenségekről van szó. A palóc például gyakran nem egyezteti az alanyt és állít­ mányt, a jelzőt és jelzett szót. Beszédben és írásban tömegével fordulnak elő az ilyen mondatok: A haladást hátráltatta a múlt Vóc, ajtajón, haz, hózban, házáját, tárisznyójóban. maradványai. Volt neki háborús tapasztalatai. A francia felvi­ lágosodás eszméi Magyarországon is hamar elterjedt. Ady ver­ sei nagy vihart támasztott. A felsorolt mondatokban a felületesség önmagában nem Az ékezést bizonytalanítja el a palóc nyelvjárás egy má­ sik sajátossága is. Mindenki érzékelheti ma is, hogy a Karancs vidékén és az Ipoly mentén bizonyos szavak — az úgynevezett váltótövűek közül — nem é-vel, hanem hosszú e-vel hangza­ nak a végükön: tehen, szeker, keves stb. Valószínűleg ez a kü­ lönlegesség a magyarázata, hogy nálunk sokkal gyakrabban lehet az egyeztetéshiány előidézője. Azonnal feltűnik ugyanis a jelenség két törvényszerű vonása. Először az, hogy mindig az állítmány van egyes számban a többes számú alany mellett, másodszor: az egyeztetés elhanyagolása rendszerint akkor lép fel, amikor az alany valamilyen jelzős szerkezet tagja. Ezek a szabályszerűségek azt bizonyítják, hogy valóban tájnyelvi sajá­ 23 �tosságról van szó — s közömbösítéséért mindent meg kell ten­ nünk. Ugyancsak mindig javítanunk kell a kijelölő jelző és a jel­ zett szó számbeli egyeztetésének elmaradását is: Add ide ezt a k ö n y v ek et. E zen a h a jó k o n g ö rö g ö k v o lta k . G y ön yörű az a k é k h e g y e k . A n n ak az e m b e r e k n e k a tettei. Vagy hányszor hallunk ilyenféle mondatokat: Ott állt a ab la k n á l. A fo r r a d a lo m h atott a iro d a lo m ra is. M egjelen t a ú j­ ság. Itt sem valami gyerekkori rossz szokásról kell beszélnünk. Ősrégi tájnyelvi sajátosság ez: a palóc nem kedveli az az ha­ tározott névelőt. A köznyelv viszont nem méltányolhatja az ilyenfajta részrehajlást. A TÁJNYELV MINT A BESZÉDKULTÚRA TÁMOGATÓJA A tájnyelv azonban nemcsak gátló, hanem segítő is nyelvi kultúránk fejlesztésében. Számos olyan vonása van. ami a nyel­ vi jelenségek iránti érzékenység forrása lehet. Ha tudjuk például, hogy nyelvjárásunkból következően ele­ ve hajlamosak vagyunk az egyeztetések elhanyagolására, sok­ kal inkább ügyelünk eme köznyelvi követelmény maradéktalan teljesítésére. Ha meggyőződtünk róla, hogy a toldalékok írásá­ ban és kimondásában a tájnyelvi közeg tévútra vihet bennün­ ket, tudatosan védekezünk. A kétféleség tudatosítását különö­ sen jól hasznosíthatja az iskola, de érdemes törekedni rá az ál­ talános nyelvművelésben is. Tudott dolog, hogy az embereket általában nagyon érdekli a nyelvtörténet, az anyanyelv történeti fejlődése. Ezért is érde­ 24 mes rámutatnunk a szülőföld nyelvjárásának érték m eg ta rtó sze­ repére. Ha például palóc vidékeken az ustor, b u kor, szem ök, b ucsó, tanol alakokban annak a küzdelemnek a nyomát keres­ sük. amelyből végül is a zárt vagy a nyílt magánhangzós vál­ tozat került ki a korábbi kettőshangzó állapotból, máris köze­ lebb kerülünk a nyelvhez. Ha a magánhangzók vonatkozásá­ ban tudjuk, hogy a palóc hosszú, nyílt e középkori maradvány, szinte már csak ez a nyelvjárás őrzi, talán nem törekedünk annyira az e hang uniformizálására. Ha a hasonulásokon tűnődve felfedezzük, hogy a palóc táj­ nyelv ezt a tendenciát hol buzgóbban, hol lustábban érvénye­ síti a köznyelvnél, a mevvan , messzeret , naffülű , m effog , illet­ ve a késvel, buszval, kanálval alakok az egész kérdést előtérbe helyezik gondolkodásunkban. Ha egyszer is felfigyeltünk már arra, hogy vidékünkön a gyió , gyisznó, ty ü kör, húzógyik alakokkal szemben olyanok ál­ lanak, mint a h odn e, h ad ja, hidje , fodassza csak , s bennük az ellentétes irányok hadakozását látjuk, nyilván a helyesírásukra is jobban ügyelünk. Manapság — a régi népélet és népművészet általános pusz­ tulása idején — hallatlanul megnőtt a letűnt korok, s azok népi művészete iránti érdeklődés. Tagadható-e, hogy a régiségek je­ lenlegi divatja növeli a művészet iriánti fogékonyságot általá­ ban? Meggyőződésem, hogy a tájnyelvek lassú elhalásának idő­ szakában az általuk őrzött értékek ápoló megbecsülése éppen így hathat ösztönzőleg a szép és helyes nyelvhasználatra. Szabó Károly �KÖRKÉP VIII. Országos Grafikai Biennálé. Miskolc Elegendő, ha az 1975-ös év fontosabb hangja hallik ki, bár nála sem látható a. országos tárlatain végigtekintünk: mind­ példaképtől való elválás krízisének ki­ egyiken a grafikai anyag jelentette a vál­ menetele. tozatosságot, az unalomtól, a középszer­ Az említettekhez hasonlóan — és ez től való kategorikus eltérést. Gondolha­ szinte már természetes — a „klasszikus” tunk akár a Ju b ileu m i tárlatra, akár a grafikai technikák kifogástalan ismerete fiatalok Stúdiójának különféle csoportos jellemzi szinte az összes kiállítóművészt: bemutatkozásaira (Ifjúság a szocializmus­ A gotha M argitot, Ga cs G áb ori, G ácsi ban, Stúdió 75. stb.). vagy épp a X X II. M ihályt, M olnár G ab riellát, Engel Te­ H ódm ezővásárhelyi Őszi T árlatra. Ért­ van Istvánt, B o gn ár Á rpádot, D iskay hető tehát a várakozás, ami a műfaj leg­ Lenkét, Hibó T am ást,' B adacson yi S á n ­ jelentősebb hazai önálló tárlatát, a M is­ dort . . . A témák tekintetében viszont kü­ lönös helyzet állt elő: mintha elfogytak kolci G ra fik a i B ien n álét megelőzte. S zab ad o s Á rpád kitűnő plakátja (első volna. Azaz nem egy mester saját koráb­ „köztéri” műve e műfajban!) hívta be de­ bi mondatait ismételgeti — nem feltétle­ cemberben és januárban a látogatókat a nül rosszabbul, és nem feltétlenül maní­ Miskolci Galériába. Bent pedig jelenkori rosan; mások pedig egyre-másra a szépgrafikánk széles panorámája tárult föl, irodalomhoz nyúlnak (regények, versek nem kevés izgalmat kínálva a szellemi mögött húzzák meg magukat, azok gon­ dolatait kísérelve meg látvánnyá transz­ „kalandokra” vágyóknak. A közönség és a kritika köreiben ko­ ponálni). Kétségtelen, hogy az illusztrációs te­ moly sikere volt például Feled y G yula vékenység volt a hatvanas évek elején visszafogott erejű, a lírát és a szerkeze­ grafikánk nagykorúvá válásának egyik tességet egyaránt valló ikonvariációinak. C sohány K álm án jellegzetes kéznyoma legfontosabb eszköze: bizonyos független­ sem nélkülözte az elismerést: emlékláto­ séget jelentett a bejáratott műértékesítési mehanizmusoktól. Az illusztrációs igények másait nem lankadó invencióval adja elő, minden vonala feszültséggel teli. Sorol­ jó ideig együtt jártak a könyvkiadás el­ hatjuk tovább: Lórán t Já n o s csendes, képzeléseivel. Néhány éve azonban vál­ tozás állt be. az illusztrációk jórészt el­ monumentális formáit, Czinke Ferenc tűntek a könyvekből, az irodalmi folyó­ elegánsan szervezett kompozícióit, Ta ssy iratokból. Ami a kiadókat illeti: a lélek­ B éla gazdagon megmunkált felületeit... telen epigonmunkától eltérői alighanem Az idei nagydíjas, R ék assy C saba újabb rézkarcai is bizonyára sokak szívé­ csak a szerkesztő Szán tó Tibor produkál. be lopták be magukat. R ék assy újra és újra visszatér a repülés témájához, így örökítve meg vágyát, hogy felülemelked­ jék a hétköznapokon, valami más, szebb világba jusson. Most — képletesen szól­ va — célhoz ért, legalábbis valahová meg­ érkezett: Cyrano-illusztrációján az ember eléri a Holdat, s kiderül számára, hogy ott ugyanúgy élnek, teszik a dolgukat. A különbség az ott és itt között csupán any­ nyi, hogy mi fejjel lefelé látjuk őket. onnan viszont mi látszunk fejjel lefelé. R ék assy személyében, úgy gondolom, a grafikusi megszállottságot, a bravúros technikai tudást díjazta a zsüri. Egy másik díjjal pedig B álin t Endre felé tisztelgett, aki kultúrált, invenciózus formakezelésű (bár nem kifejezetten sok­ szorosított) grafikai lapjaival rendszere­ sen jelentkezik a biennálékon. Talán kevés látogatónak tűnt föl, de mindenképpen figyelemre méltó — mert, bár kiforratlan, mégis újat hozó — Val­ kó László fanyarsága, R átk ai G yörgy ér­ zékenysége. A kondori leckét visszamon­ dok kórusából pedig P üspöki István Szán tó ügyel a színvonalra, új ötletekre serkent: neki köszönhetjük K ov ács T a­ m ás, Szem ethy Im re, B erk i Viola, T uli­ pán László és még néhány fiatal grafikus könyvművészeti remekléseit. Közülük most Szem ethy szerepel a biennálén, ki­ állított művei — nem véletlen — nem illusztrációk. Így a Miskolcon látott literátor grafi­ kákat nem konkrét feladatok inspirálták, hanem eleve kiállítási daraboknak ké­ szültek. Funkciótlanok, de mondom, kifo­ gástalan technikájúak, jó grafikai felké­ szültségről tanúskodók. Kivétel persze itt is van: B o gn ár Zol­ tán a szöveget a kultúrkincs részének te­ kinti, úgy hivatkozik rá, mint egy közna­ pi fordulatra. Számára egy népballada annyi, mint az Újszövetség egy epizódja egy festőnek a trecentóban. Így képes új adalékokkal szolgálni egy lényeges té­ máról, a teremtés kínjairól, szófukar, kontrasztos lapjain. Egység ellentmondásokkal, egyazon je­ lenség jó és rossz oldalai. .. A kritikus­ tól azonban színvallást kívánnak: jó volt, sikeres volt tehát a biennálé? És aminek tükre: grafikánk még mindig „jó passz­ ban van” ? Vagy vesztett mozgékonysá­ gából, frisseségéből, színvonalából? A helyzet fonák, ugyanis a kiállítás szereplői (sőt, jószerivel a művek is) azo­ nosak a felemlegetett tárlatok dicsért résztvevőivel. (Egyetlen megszorítás, hogy — tudjuk — itt csak sokszorosított grafi­ ka szerepelhet.) Úgy gondolom, mégsem mondható el, hogy a biennálé — függet­ lenül attól, hogy sikeresnek vagy kevés­ bé sikerültnek ítéljük — hiteles tükre a műfaj jelenének. Ennek pedig jó néhány oka van. Például? Például gondoljunk arra, hogy min­ den átfogó seregszemle jellegét a zsüri és a rendezés kultúrpolitikája, válogatási el­ ve, sőt, ízlése határozza meg — bizonyos fokig nem is indokolatlanul. Aztán: egykét mű legfeljebb a művész formavilágá­ ról tudósít, míg elgondolásairól, céljairól ennyiből aligha tudhatunk meg sokat. Ritka az az eset — mint R ékassy C sabáé —, hogy egy cseppben a tenger látszik. Így hát a biennálé előismereteket köve­ tel nézőjétől, vagy pedig (könnyen) felü­ letes ítéletre csábítja. Különösen vonat­ kozik ez olyan grafikusokra, akik na­ gyobb léptékben gondolkodnak (mint Szem ethy Im re vagy S zab ad o s Á rpád), vagy akiknél életműszakaszok körvona­ laznak egy elgondolást (példa erre M au­ re r D óra művészetének összetettsége). De említhetjük még a beküldés, kiválasztás esetlegességét, mely könnyen hamissá te­ 25 �heti a megmutatott „szeletet” is (ennek esett áldozatul Kocsis Imre). Közismert dolgok ezek, nem árt azonban néha mind összeszedni, hogy tisztán lássuk, mit képvi­ sel a miskolci biennálé. Úgy vélem, vi­ lágosan kitűnt, hogy a válogatásnak bi­ zonnyal egyetlen elve lehetett: a mes­ terségbeli tudás. Azaz, a rendezők arra koncentráltak, hogy a kiállításon rossz mű ne szerepeljen... De ez elvnek talán mégsem elég. Külö­ nösen akkor nem, ha mindennek ellenére előfordult egy-két kisiklás. Ilyen tévedés­ nek kell minősítenünk a festészet felől közvetlenül is átszivárgó képcsarnoki kon­ formizmust (Topor András, Végh András) Másfelől viszont nyilvánvalóan kilógnak a sorból a merészen kísérletező munkák is, hiszen azok magukban hordják a bu­ kás — a rossz mű — esélyét. (Persze, csaknem túlzás a többesszám használata, hiszen Maurer Dóra lemezhajlítása mel­ lett legfeljebb Somogyi Győző sorolható ide). Maurer Dóra részvételét, úgy hi­ szem, a szakmában kivívott olyan tekin­ tély biztosíthatta, amit a sokszorosított grafika színvonalának emeléséért folyta­ tott hosszú csatározásával szerzett. So­ mogyi Győző pedig — szitanyomatai egy átjáróba rejtve — mintha jelen sem lett volna. Pedig Somogyi munkáira érdemes fölfigyelnünk. Hirtelen bukkant föl, ta­ lán, ha két éve indult, különösebb szak­ mai előképzettség nélkül, s éppen dara­ bos előadásmódjával, bárdolatlan igaz­ mondásával hat a pöttyözgetők, vonalaz­ gatók, szőrözgetők, az eszközök megszál­ lottjai közt. És, persze, kritikusan opti­ mista szemlélete is ritka, végképp pedig az, hogy ennek müveiben hangot is ad. Ami a grafikai technikákat illeti, itt a zsüri pontosan működött, kisiklást nem regisztrálhatunk: a kiállított művek több mint nyolcvan százaléka az elfogadott — a „klasszikus” — technikákkal készült: rézkarc, fametszet, linómetszet, litográ­ fia. Az új grafikai eljárások nyomát sem lelhetjük. Kizsürizték az ilyen lapo­ kat? Vagy már nem is küldtek ilyet a művészek? Egyre megy. Ezeknek az eljárásoknak egy része per­ sze egyáltalán nem „új” (pl. a szitanyo­ más), csak épp használatuk különböző okok miatt újra időszerűvél vált a gra­ fikusok számára. Nem a divat indokolja, hogy számon kérem hiányukat, hanem a sokrétűségükből, lehetőségeikből fakadó kifejezésbeli gazdagságra van igen nagy szükségünk. Persze, szó sincs arról, hogy kimerülő­ ben lennének a rézkarc és társai. Erre kétfelől is tudok ellenpéldát említeni: Maurer Dóráét, illetve Sáros András M ik­ lósét, Szemethy Imréét és Szabados Árpá­ dét. Lássuk az elsőt. Maurer hosszú évek kutatásait sűríti újabb grafikai sorozatai­ ba, melyek egyikének egyetlen lapja sze­ repelt Miskolcon. A sorozat és ez a lap is végső formájában látszólag rendkívül 26 és stílusoknak, hogy bátran teszi nevet­ ségessé azok öncélú használatát: a Me­ mentón például a pontozgatást, a Regge­ lin a lemezgyűrést. Trükkje egyszerű: funkciót talál az eszköznek. A ritmizálás, a különböző minőségek egymás mellé ren­ delése teremt feszültséget lapjain, melyek kicsengésükben keserűek. Iróniája: a nagy tudás állandó idézőjelei (sőt, idéző­ jelek idézőjelbe tevése). Szigorú mások­ kal, épp ahogy önmagával, mert neki mint jelenünkben hívőnek még van mit veszítenie: akárcsak Szabadosnak, Sze­ methynek. Szabados Árpád és Szemethy Imre művészetében ugyan semmi tételes azo­ nosság nincs, gondolkodásmódjuk azon­ ban némileg rokon. Munkáik jellegét ne­ héz körülírni: részletezően meditatívnak, fanyar filozofikusnak, detail-szürrealis­ tának egyformán nevezhetők. Ami azon­ ban bizonyos: iskolateremtők. Szemethy lapjaitól idegen az irodalmi­ ság. A töredékek, roncsok, maradványok, egyszerű. Meglepően egyszerű. Jelenlegi két kategória foglalkoztatja Maurcrt a darabok, részletek, ezek az önmagukban grafikában: a mozgás és maga a grafika. is megélő wittgensteini aforizmák való­ A mozgás, a változás grammatikáját kü­ di értelmüket részlétükben nyerik el, az­ lönféle műfajokban (vagy inkább műfa­ az a grafikai lap egészében, a struktúrá­ jok között) vizsgálta már és vizsgálja ma ban elfoglalt, a nekik kijelölt hely adja is. Ennyiben kapcsolódik a kortárs nem­ teljes értéküket. Ennyiben Szemethy zetközi törekvésekhez. A lemezhajlító-so­ grafikája Kondorét folytatja — a szó leg­ rozatba ezen vizsgálatok egyfajta ered­ tisztább, legtiszteletre méltóbb értelmé­ ben: a részekben lakozó, de végső értel­ ményét sűrítette: az anyagi mozgás dia­ mében azt bagatellizáló rend újabb, vi­ lektikáját. Ugyanis az elmozdulás hordo­ zionárius józan-részeg kalandja ez. A zójául, megjelenítőjéül a nyomódúcot vá­ biennálén bemutatott egyik lapján — mi­ lasztotta Maurer Dóra. Így, miközben a csoda találkozás Szentkuthy Miklós szó­ változás a maga plasztikus valóságában képei és Szemethy képszavai közt! — vi­ jelenik meg, addig a hordozó végérvé­ lágosság és rejtély ironikus egyidejű ott­ nyesen deformálódik és a folyamat nyo­ léte és egymásnak hátat fordítása. mát már csak a nyomatok őrzik, több Szabados Árpád Miskolcon szereplő példányban ugyan, de lényegét tekintve egyedi módon, egyszerűen. Ezzel a gra­ alumíniumkarca (Párosok) a „viszony” fikák egyidőben teremtik és megszünte­ kategória intuitív-logikai tárgyalása. Az tik önmagukat. Intellektusának lenyo­ egyes párok viszonya szinte szabad asz­ matai, a grafikai lapok pedig, mintegy szociációsan sorolódik, mégis e szabadsá­ mellékesen, szemérmesen, de meghökken­ got — mint minden szabadságot — szi­ tő, elementáris szépségű kompozíciókká gorú rend hálózza át. Organikus és ad­ rendeződnek. Vegyük még észre azt az minisztratív fölé- és alárendelés, közöm­ oldalvágást is ebben a magatartásban, bösség, hidegség, utálat, gyűlölet, meg­ szerelem, szeretet, vágy, amit Maurer a lemezt gyötrő grafikusok­ semmisítés, összezártság, elidegenedés, kozmikus űr nak, az egyetlen dúcról mérhetetlen sok ... Az „ikonosztáz” közepén egyetlen nyomatot lehúzó, üzletnek élő, felszínes krisztusi tartású figura mered rám: ne­ grafikusoknak szánt. ki én vagyok a párja. Ő egyben az olva­ És a másik oldal? sat kulcsa, a megváltás lehetősége: ke­ Sáros András Miklós éles szemű em­ ber. Grafikáiban a jövő, a sci-fi után a reszttel megjelölt fix pont — az önma­ jelenre kezd rátalálni — s egyúttal a szí­ gunkkal való szembenézés metaforája. Bán András nekre is. Olyan biztos ura technikáknak Salgótarjáni III. Zománcművészeti Biennálé Böttger Meissenben gyártott első porcelánedényei ónkancsókat utánoztak, az eklektikus épületek öntöttvas oszlopain úgy kanyarogtak az akantuszlevelek, mintha kőből faragták volna őket, az el­ ső műanyag tányérok pontosan igazodtak a cseh kristályüveg metszéséhez. Erre a három példára azért kellett utalni, mert mentséget keresek egy negyedik anyag, a zománc számára. Művészettörténeti tény, hogy az új technika nehezen talál­ ja meg saját formavilágát, előbb végig­ járja más anyagok kipróbált útjait, és jó időnek kell eltelnie ahhoz, hogy por­ �celánszerű, vasszerkezetszerű, műanyag­ szerű alkotások szülessenek porcelánból, vasból, műanyagból. Miért éppen a zo­ mánc lenne kivétel a szabály alól? A fémre olvasztott üvegpasztának hiába előkelő a múltja, hiába készült ha­ sonló technológiával a korai középkor­ ban kegytárgy és korona, könyvtábla és ékszer: ma már senki sem tekinti igazi kincsnek ezt a magas fényű anyagot. A baj akkor kezdődik, ha a zománc mégis úgy tesz, mintha nem múlt volna el ezer év; ott folytatja, ahol a cluny múzeum­ ban és a Bargellóban kiállított tárgyak abbahagyták, és valami nagyon ódon, na­ gyon értékes anyag szerepében tetszeleg. Közben ugyanis a zománc sok mindenné alakult, csak éppen ódon értékké nem. Bele kell nyugodnunk, hogy a velencei Pala D’Oro és a Mátyás Kálvária szépsé­ geit akkor sem tudjuk feltámasztani, ha újraformázzuk a fegyelmezett szenteket és ősi jelképeket. A feketeborsot rakhat­ juk a legdrágább szelencébe — emlékez­ ve arra a korra, amikor súlya még az arannyal volt egyenlő —, ma már háztar­ tási tömegfűszer, és ára alig több, mint a közönséges köménymagé. Az érték- és funkcióváltásról mégis kevesen vettek tudomást (amire számos példa mutat), a III. Salgótarjáni Zománc­ művészeti Biennálén is. És erre már ne­ hezebb mentséget találni, mint a techni­ kai lehetőségek lassú felismerésére, egy új művészeti ág szükségszerű bizonyta­ lanságaira és melléfogásaira. A valódi veszélyt így nem Szatmári Béla szokat­ lanul nagyméretű, üveglapra pontatlanul illesztett geometrikus síkidomai jelzik, mert ezek a síkidomok legalább a hu­ szadik század vizuális közegének és vi­ zuális igényeinek megértéséből fakadtak. Igaz, hogy a neokonstruktivizmusból öröklött ars accurata-stílus alkalmazásá­ ból ezúttal éppen az akkurátusság hiány­ zott, de hát a kristályos pontosságot a tűzben kialakuló formák nehezen tudják megvalósítani. A festményből, grafikából, plakátról ismert eszköztár csődöt mon­ dott, mert forma és technika végérvé­ nyesen díszharmóniába került. A kísér­ letből fogant tévedés viszont nem akar másnak látszani, mint ami: dekorativi­ tásra tör a szándék, és többé-kevésbé de­ koratív a megvalósulás is. Bohus Zoltán Csuklópontja sem azért kelt hiányérzetet, mert csak két, sávos díszítésű hasábból áll, hanem mert ezeknek a végsőkig egy­ szerűsített mértani testeknek az adott volna művészi hitelt, a lefokozott esz­ közöknek pedig tekintélyt, ha az élek hajszálpontosan találkoznak és a színek egyenletes intenzitásúak. Ehelyett azon­ ban csak olyan tárgy keletkezett így — az artisztikus térforma jelmezében —, amely épp olyan személytelen, mint a fu­ tószalag sorozatban gyártott termékei, ám az ipari igényeket kifejező precíz for­ maképzés nélkül. Hajlok arra, hogy Szat­ mári is, Bohus is — és mellettük még a biennálén kiállító Király Sándor és Lu­ gossy Mária — majdnem lehetetlenre vállalkoztak: rá akarták erőltetni a zo­ máncra azt a fegyelmet és hűvös tiszta­ ságot, amelyet könnyűszerrel lehet meg­ valósítani műanyagfestékkel, szitanyomat­ tal és krómacéllal, de amelyet ezzel a technikával értelmetlen, mert az anyag más formába kívánkozik. A zománc mély tüze ugyanis szereti a szabálytalan körvonalakkal határolt fol­ tokat és a kötetlen festőiséget. Ismerte ezt a műfaji törvényt a Salgótarjánban bemutatkozók többsége; azok is, akik nem gondolkodtak a technológia és stílus ösz­ szetartozása felett, és azok is, akik gon­ dolkodtak, de a gondolatokból történel­ mietlen következtetéseket vontak le. Iko­ nok és tükrösök, aranypávák és szerel­ mespárok arch iaizmusokba feledkező szé­ riája jellemezte ezt a biennálét, mintha mestereik így keresnék a menekülés út­ ját azokból a szürke üzemrészlegekből és szervezett ipari környezetből, amelyek nélkül műveik meg sem valósultak volna. Szó sincs arról, hogy tematikai mérce szerint marasztalnánk el az álszentképe­ ket, a pszeudo-népművészeti relikviákat, vagy az antikizáló szimbólumokat. Csak éppen elgondolkoztató, hogy milyen ke­ vesen vállalják az emberalkotta ipari ci­ vilizációt, amelyhez bizony sokkal több közük van, mint a bizánci, vagy limoges-i rekesz-zománchoz. Nem a gyárábrázoláso­ kat és gépmotívumokat hiányolom: azok direkt, naturalista megjelenítése éppoly funkciótévesztés lenne, mint a pravosz­ láv szentélyrekesztők sorozatban meg­ idézett misztikuma. A második természet XI. Irodalmi Színpadi Napok den tájáról idesereglett amatőr színját­ szó együttesek XI. fesztiválját, a Ma­ dách Imre Irodalmi Színpadi Napok ren­ dezvénysorozatát. Az új helyszín össze­ hasonlíthatatlanul jobb játéklehetőséget biztosít a réginél: a színházteremnek kel­ A balassagyarmati házigazdák a múlt évben már a művelődési központ új épü­ letében rendezhették meg az ország min­ ihletöerejét vállalni lehet a fém, üveg és szín fizikai tulajdonságainak tökéletes ki­ bontásával, a fölényes technikai ismere­ tek leleményes megmutatásával is. Vala­ hogy úgy, ahogy Mayer Berta képzelte Muráiis tervrészleteivel és kék alapú for­ máival, vagy ahogy Jávor Piroska tette a Crepusculummal és a fali kompozíciók kal. A biennálén talán akadtak látványo­ sabb, hatásosabb művek; olyanok is, ame­ lyek merészebb technikai megoldásokat találtak témáikhoz. De Mayer és Jávor darabjain kívül nem akadt egyetlen egy sem, amely a zománcban — és csakis a zománcban — rejlő dekorativitást emelte volna műve lényegévé, amelyik megelé­ gedett volna az üveges fényű rózsaszín és arany ütköztetésével a nyersen hagyott vörösréz alapon, vagy amelyik kikísérle­ tezte volna a szürke és barna összecsen­ dítését — anélkül, hogy a komor hangu­ lat kioltaná a csillogást. Aki tehát azért érkezett Salgótarján­ ba, hogy megnézze egy feledésbe merült — a modern magyar művészetben jófor­ mán előzmények nélküli — műfaj tech­ nikai színvonalát, elégedett lehetett. A mai zománc már régen túljutott a Bött­ ger-porcelán, a korai vasszerkezet és az első műanyag tányér műfajtalanságain. A művek zománcszerűek. És mégis, könnyen megtörténhet, hogy a gyors kibontako­ zást még gyorsabb hanyatlás követi majd. A „csendes halódás arabeszkjeitől” fél a katalógus írója is. És, ha ez ilyen meg­ fogalmazásban még nem következik is az összképből, gyanítani lehet, hogy azok az ódon ábrázolást mímelő művek (amelyek semmivel sem többek vagy mélyebbek a pusztán dekoratív szándékú zománcok­ nál) arabeszkekké ürülnek; lejáratva így a szenteket, hímes pávákat, busótáncoso­ kat, de lejáratva a remek, még lehetősé­ geket rejtő technikát is. Dönteni kéne végre, hogy mire vál­ lalkozhat ez a műfaj, és még inkább tud­ ni kellene, hogy mit hagyjon a táblakép­ re és az autonóm plasztikára. Nem érde­ mes például olyan figurális kompozíciót csinálni, mint amilyeneket Lőrincz Vitus és Somogyi Gábor mutatott be. Felesle­ ges galambos lányokat és Dózsákat for­ mázni abba az anyagba, amely a katar­ zis kiváltására jóformán alkalmatlan, mert a zománckép a szemnek mindig kel­ lemes, így felkavaró indulatokat, megrázó élményeket, ha akarna sem tudna a né­ zőnek átnyújtani. Irodalomtörténészek mondták a szo­ nettről, erről a legkötöttebb versformá­ ról, hogy olyan, mint a macska, mindig talpára esik: a páros és ölelkező rímek, a szabott számú sorok verslátszatot kel­ tenek igazi költészet nélkül is. A zománc is ilyen. A galambos lány és a Dózsa — csil­ logás nélkül — kommersz, vagy annál is gyengébb táblakép. De nem lehet fel­ adata ennek a látványos és elsődlegesen dí­ szítésre termett technikának, hogy meg­ mentsen kvalitásaiban hiányos, elvetélt festményeket és grafikákat. Különben könnyen bekövetkezhet az, ami egyszer már halálát okozta: valamikor a rene­ szánsz idején addig utánozta a zománca templomok oltárképeit és a magánházak­ ba készült portrékat, míg végleg kiszorult a fontos műfajok sorából. P. Szűcs Julianna lemes az akusztikája, a színpad és a né­ zőtér tágas, tetszés szerint bevilágítható. A tárgyi feltételek tehát — ha nem is egészében kifogástalanok — rendkívül sokat fejlődtek, már az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva is. Balassagyarmat 27 �városa így a fesztivál zavartalan megren­ dezéséért erejéhez és lehetőségeihez mér­ ten a tőle telhetőt megtette. Ha tehát a külsőségeket (a megren­ dezés előbb említett körülményeit, az elszállásolást, ellátást, gondoskodást) te­ kintjük, akár elégedettek is lehetünk. Más a helyzet viszont, ha lehántjuk a felszínt — ekkor már korántsem lehet ilyen egyértelműen rózsás a közérzetünk. Az amatőr színjátszók körében — igaz, elsősorban a másod, vagy har­ madvonal részéről — mindig nagy volt az érdeklődés Balassagyarmat iránt. Ta­ lán a legutóbbi minden eddigit túlszár­ nyalt. Több mint kétszáz együttes pályá­ zott a versenyben, s közülük választotta ki a zsüri azt a tizenhetet, köztük több nagy múltú, fesztiváldíjakat nyert cso­ portot), amelyik Balassagyarmaton ver­ senyzett. A fesztivál első napján két középsze­ rű programot láttunk, és reménykedtünk a jobb folytatásban. A második napon — leszámítva az egyetlen nagyon szép elő­ adást, a kaposvári Fonómunkás Színpad Csingiz Ajtmatov-kisregényadaptációját — még mindig csak reménykedtünk, de a bemutató utolsó napján, a harmadikon kénytelen-kelletlen lemondtunk mindar­ ról, amiben kezdettől fogva bíztunk. Meg­ állapíthattuk, hogy ez a seregszemle épp­ úgy nem nyújtott semmi igazán megkapó, elgondolkodtató, felkavaró szellemi-emo­ cionális élményt, mint az előző. Amatőr mozgalmunk pillanatnyilag csak ennyire képes; kivételes esetekben a különösebb gondolati izgalomtól mentes, kifogástalan szakmai érzékkel megrendezett produk­ ciókra? A néző, amikor elemző szemmel mér­ legeli az előadást, az elsők között teszi fel magában a kérdést: mi az a minden­ napokon fölüli, művészi többlet, amit az előadás adott neki s milyen érdekesség­ gel, vagy használható tanulsággal szol­ gált? S kezdi méricskélni, vizsgálgatni az előadás többi öszetevőjét, a stílust, a for­ mát, egy szóval a színpadi kifejező esz­ közök összességét, hogy e kettő szinté­ ziséből kialakítsa aztán a maga elismerő vagy elmarasztaló ítéletét. Ami a dolog tartalmi oldalát illeti, nincs elégedettségre okunk. Az előadások többsége kevésbé lényeges, a ma szem­ pontjából gyakran lényegtelen emberi­ közösségi kérdésekről szólt. Ha pedig ese­ tenként elevenbe vágó, aktuális mondan­ dóról esett szó, akkor azt nem úgy kí­ vántuk volna látni, ahogyan a rende­ zők velünk láttatták. Hadd említ­ sem itt a női egyenjogúságról szóló Turgenyev-összeállítást, amely semmi újat nem tudott mondani ebben a témában. Ugyanígy Leszkov A kisvárosi Lady Machbet című kisregényének dramatizá­ lását sem indokolja semmi, hacsak a ren­ dező kivételes színpadi érzéke és ötletes­ sége nem. Persze, csöppet sem biztos, hogy a mondanivalók erőtlenségéért a szerzők volnának hibáztathatók. Ami in­ 28 kább valószínű: az átdolgozás gyengítet­ te az eredetit, tette azt súlytalanabbá. Az idézett példák felvetik a váloga­ tás-valasztás fontos kérdését. Helyesen választottak-e az együttesek, az orosz­ szovjet irodalom páratlanul gazdag tár­ házából, s célra törően, jól szerkesztet­ ték-e meg műsorukat? Vajon megfelelő körültekintéssel, gondos, alapos búvárko­ dással, a hozzáférhetően legnemesebb anyagból válogattak-e? Meggyőződésem, hogy a közelmúlt és a ma szovjet irodal­ ma stílusban, mondanivalóban, társadal­ mi elkötelezettségben és érzékenységben egyaránt gazdagabb, színesebb és sokré­ tűbb. mint azt a fesztivál előadásainak tükrében láthattuk. Tudom, a válogatás­ választás szubjektív jog, de mindig kö­ zösségi célzatú kell, hogy legyen. Különö­ sen akkor, ha versenybemutatóra pályá­ zik. A néző — a lelke mélyén — valósá­ gos, mindennapi emberi helyzetekre akar ráismerni, ezekkel kívánja magát szem­ besíteni, hogy tanulságokat vonhasson le a látottakból. Hogy ezzel a nézői alapál­ lással miért nem számolt a legtöbb ren­ dező, máig kideríthetetlen. Éppúgy, mint az, hogy a fesztivál színpadáról az utób­ bi két évben hová tűntek az egyértel­ műen és felelősséggel, s merészen politi­ záló előadások, hová a határozott társa­ dalmi érdeklődés és nyílt elkötelezettség. Vagy talán nem ez volna az amatőr szín­ játszó mozgalom alfája és omegája? Formai szempontból csak némileg ke­ csegtetőbb a helyzet: ami elsősorban a különböző színpadi effektusok harmo­ nikus, kifejező ötvözésében fejeződik ki. Műfaji szempontból, úgy érzem, az ama­ tőr színjátszás a „nagy csatározások” idő­ szakát éli. A „hogyan tovább” kérdése az oratórikus forma és a jelzéses játék kö­ zött még nem dőlt el az utóbbi javára, no­ ha számban több volt az ilyen produkció. De minthogy a jelzéses játéknak jó szí­ nészre is szüksége van, amivel az amatőr együttesek általában kevéssé rendelkez­ nek, nem valószínű, hogy a közeli jövő­ ben, vagy akár később, e műfaj kizáró­ lagosságra tenne szert. E műfaji kettősségnek tulajdonítható a játékstílusban jelentkező keveredés, bizonytalanság és bátortalanság. Az ora­ tórikus művek rendezői kitaposott úton járnak, s a kelleténél erősebben, mere­ ven ragaszkodnak a konvenciókhoz, s ez­ zel (a hagyományok tiszteletének félre­ értésével), mintha önszántukból monda­ nának le az újszerűségről, az újabb ki­ fejezési lehetőségek kereséséről. Ezzel szemben a jelzéses játék képviselői a má­ sik végletet járják: bátor újítók, ötlet­ gazdagságuk sziporkázó. A nézőnek néha már az az érzése támad, hogy túlságosan is bátrak, több az ötlet, mint amennyit a játék pontos megértése megkívánna. S ez a már-már cirkuszi bohóckodás épp annyira gyengíti a produkciót, csökkenti a valóságábrázolás mélységét, hitelessé­ gét, a mondanivaló világos kifejtésének lehetőségét, mint a konvencionális meg­ merevedés. A látottak alapján, érzésem szerint, az amatőr színjátszó mozgalom — elem­ zést kívánna, hogy milyen szervezeti, vagy egyéb összefüggései lehetnek ennek — hullámvölgyben van; keresi ugyan a kivezető utat, de egyelőre még nem ta­ lálja. Nos, a balassagyarmati irodalmi szín­ padi fesztivál utolsó két éve ennek a hul­ lámvölgynek az időszakára esik, s kielé­ gítetlenségünkben tulajdonképpen ez a tény nyer kifejezést. Az amatőr mozga­ lomnak, úgy gondolom, minél előbb kell lépnie, felnőni a nemesebb történelmi tra­ díciókhoz — amiben éppen a fesztiválok segíthetnek sokat a többségében jó szán­ dékú, lelkes amatőröknek. Segíthet a ba­ lassagyarmati is. De vajon — anélkül, hogy a fesztivál ebbéli jelentőségét ki­ sebbíteném — kellő segítséget és támo­ gatást kapnak-e mindehhez itt a fiata­ lok? Vajon úgy mehetnek-e haza a cso­ portok — törekvéseikben határozottan megerősítve, vagy azokat egyértelműen megkérdőjelezve —, hogy érdemes volt eljönni Balassagyarmatra, mert a látottakhallottakból sokat okultak, tapasztaltak? S elégségesek-e hozzá az egymás közötti tapasztalatok kicserélésére, a zsűrivel való érdemi konzultációkra rendelkezésre ál­ ló jelenlegi keretek? Nem volna-e cél­ szerű a szakmai viták körét bővíteni, esetleg műelemzéssel egybekötött bemu­ tatókat tartani? Ezeken a fórumokon részt vehetnének a megye amatőr szín­ játszó csoportjainak rendezői is, akiket az utóbbi években, bizony, nemigen láttunk a fesztiválon. Nem tudom, mi ennek az oka: de mindenképpen feltűnő. S itt ju­ tottunk el a mondandónkban leghangsú­ lyosabb kérdőjelekig: azokig, amelyek a XI. Madách Imre Irodalmi Színpadi Na­ pok jelenének és jövőjének általános megítélésére vonatkoznak. Mert hogyan magyarázzuk meg ma­ gunknak azt, hogy a balassagyarmati fesz­ tivál egy évtized alatt sem jutott el odáig, ahová fiatalabb testvérei — például a kazincbarcikai — eljutottak; miért nem tudta magát igazi, tekintélyes, országos rendezvényként elfogadtatni? Hiszen ne­ vében országos ugyan a rendezvény, de ebben az esetben az országos jelző, azt hiszem, nem a színvonalnak dukál, in­ kább csak azt a tényt rögzíti, hogy az ország bármelyik csoportja részt vehet a versengésben (nem mintha elfeledkeznék arról, hogy jó néhány egészen kitűnő együttesnek és magas színvonalú előadás­ nak is tapsolhattunk az elmúlt évek­ ben). A fesztivál egészét tekintve, megma­ radt periférikusnak. Az egyik tünet: Balassagyarmaton a zsüriben részt vevő szaktekintélyeken és újságirókon, a cso­ portjaikat elkísérő rendezőkön kívül nem találkozhattunk más szakemberrel, olya­ nokkal, akiknek neve elméleti vagy gya­ korlati munkásságuk révén összeforrt a �mozgalommal. Másik: amíg Balassagyar­ matról csak a helyi sajtó ad nagyobb ter­ jedelemben méltatást, az országos lapok — azoknak is csak egyike-másika — ele­ gendőnek tartják a pár soros címes hír megjelentetését, addig más hasonló ren­ dezvényekről (a már említett kazincbar­ cikairól, vagy tatabányairól) elemző cik­ kekben számolnak be. Vajon az ilyenfaj­ ta viszonyulás nem jelent-e olyan érték­ ítéletet, amely kedvezőtlen a Nógrád me­ gyei, a balassagyarmati fesztiválra néz­ ve? Még akkor is — vagy különösen ak­ kor — , amikor tudvalevő, hogy egy fesz­ tivál igazi értékét a környezetére gyako­ rolt kisugárzó hatása is méri, s ebben a serkentő hatásban van éppen a fesztivá­ lok létének egyik alapvető jogosultsága, amit Balassagyarmat dicséretes igyeke­ zettel próbálkozik betölteni. Sulyok László Gerelyes Endre: Tigris Nem voltam barátja, ismerősnek is csak amolyan féloldalas; bennem mély nyomot hagyott mindhárom „találkozá­ sunk”, ő a nevemet is aligha tudta. Sihe­ der gimnazistaként csodálkoztam rá elő­ ször, de nem mint szárnybontogató író­ ra, hanem a „szöges cipős”, jó mozgá­ sú atlétára, aki edzésről jövet az aznapi szépséges gyötrelmektől megújhódva, ki­ hívó magabiztossággal ölelte át az ugyan­ csak sportzsákot lóbáló Editkét. Tanár volt már, s két kötet — Kövek között, Töprengés az éjszakáról — a tarsolyában, amikor másodjára figyeltem rá, sőt, büsz­ kélkedtem is a pesti bölcsészhallgatók kö­ zött: én jól ismerem Zagyvapálfalvát, azon a vasutasok, gyári munkások lakta, „furcsán szép” környéken gyerekesked­ tem, amelyet vendégünk íróvá eszmélé­ sének „katapultjaként” emlegetett, ahon­ nan osztályszemléletét hozta. A hatvanas évek végén láttam utoljára, igaz, akkor nemcsak „test-, hanem szellemközelből” : a harmadik kötete, a K i vagy te? — Ábel! ürügyén kísértem Baglyasaljára, író-olvasó találkozóra. Sötét szemüvegben volt, amit a közönség előtt csak a hang­ súlyozni kívánt mondatoknál — amikor például a szorítóbeli háromszor három menetet újraélve magyarázta a Kilenc percet, vagy amikor jövendő regényhősét, Zrínyi Miklóst ébresztgette — amelte le, s meghosszabbítva karját szinte mutató­ pálcának használt. Túljutván a hivatalos küldetésen, hosszasan lekerült a szem­ üveg. Idősebbnek látszott koránál, pa­ naszkodott, hogy fáradt, betegeskedik, tolla sem akar engedelmeskedni, de mint terveiből láthatom: nem adja fel. A „csakazértis” virtusát éreztem szavaiban, amelyeket 1972 nyarán véltem újrahalla­ ni. amikor az Új Írásban megjelentek az Isten veled, Lancelot! részletei. S még egy év sem telt el, a következő tavaszon vég­ leg feladta — mert egy tragikus baleset harmincnyolc évesen feladatta vele — az ádáz küzdelmet, s így időnek előtte kihir­ dettetett a „bosszúálló, vérszomjas Tigris” győzelme. Afféle prózai „tűztáncos”- ként, kirobba­ nóan startolt Gerelyes Endre a művészi pályán. Jó szándékát, új hangját nem volt nehéz elfogadtatnia, s hamar kegyei­ be emelte az irodalmi köztudat, szárny­ ra kapta a gyors siker: nevezték intellek­ tuálisnak, moralistának, közéleti írónak, szociográfikus vénájúnak, néptribunnak. S mert a kemény fizikai munkától sem riadt vissza, és, mert kereste a veszélyhelyzeteket, hát nézték különcnek, „külön­ leges ember”-nek is. Pedig Gerelyes End­ re nemcsak mind volt ezek közül, hanem egyik sem volt tulajdonképpen. Már csak azért sem, mert tudatosan vállalta a „többműfajúságot” : „... mert azt szerettem volna megéreztetni — amennyire tőlem telik —, hogy más-más kérdésekkel, úgy gondolom, más-más formában kell, vagy lehet szembenézni. A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen — szerintem — nem egy műfajt, hanem saját magát pró­ bálja kifejezni az, aki író, illetve az akar lenni” — írta egyhelyütt. Erről győzött meg Tigris című posztumusz kötete is, amelyet Gáll István válogatott, jó érzék­ kel a megelőző háromból, illetve a folyó­ iratokban megjelent írásaiból. Miért jogos például ennek alapján a szerző mély intellektualizmusára apellál­ ni? Mert gyakran szimbolikusan, példá­ zatszerűen ír, elvont fogalomrendszerben gondolkodik, nem könnyű követni illú­ ziómentes, racionális világába. Hogy mi­ ért volt moralista? Alapvetően a szándék és a tett, az akarat és a magatartás, a cselekedet és a passzivitás összefüggései érdekelték. A Jó nála a harcvállalás je­ gyében született, a Rossz mindig kapitu­ lált. Közéletisége szemléletmódjából fa­ kadt: személyes örömeiről, gondjairól is a másokéval összevetve szólott, s talán legdinamikusabban a közösségteremtés, a felelősségvállalás szenvedélye munkált gondolataiban. Mintegy erre rímel írásai­ nak szociográfikus jellege, amely egyebek közt a nógrádi bányászok hatvanas évek­ beni sorsfordulójakor papírra vetett kér­ désfelvetéseivel igazolható. Pedagógus, néptanító mivolta ugyancsak tetten érhe­ tő irodalmi riportjaiban, jegyzeteiben, esszéiben és a sorok között, a ki nem mondott szavakban. Hogy e kategorizáló jelzők egyikemásika egymással is ellenkezik, s hogy visszájukra fordítva is jellemzőek az íróra: ez egyrészt Gerelyes Endre írás­ művészetének gazdagságát, „totalitás”igényét jelzi, másrészt ellentmondásait érzékelteti. Mi mással magyarázhatnók ugyanis puritán, közvetlen, indulatos, nem egyszer éppenhogy nyers kifejezésmódját, amely legalább annyira feltűnő, mint a töprengésre, az elvontságra, intel­ lektualizmusra való készsége. Etizáló haj­ lama viszont tévutakra is csábította: tán többször is körüljárta a küzdés és le­ mondás, az aktivitás és belenyugvás vi­ szonyát, mintsem „büntetlenül” tehette. Tézisszerűsége már-már a sablonszerűsé­ gig jutott. Közéletiségének élét önmar­ cangoló érzéseinek túltengése csorbította. Önéletrajzi ihletésű írásaiban megsokszo­ rozta démonellenfelei erejét, tüzesre hevült harcban állt velük. E befeléfordulás önkéntelenül gátolta valóságkutató, tö­ megeket jobbító szándékában is. A Kések között élni kényszere lassanként fő kér­ déssé érlelte számára a haláltudat prob­ lematikáját, s küzdőtereként egyre több­ ször az élet és a halál mezsgyéje szol­ gált. Így vált, válhatott válogatott köte­ tének — és egy kicsit életművének is — mottószerű írásává A mennyországba me­ netelő részegek, amelyben mintegy a ha­ lál közelségében szerzett tapasztalatait összegzendő, látszólagos egykedvűséggel állapítja meg: „A halál egyáltalán nem olyan rettenetes lény, mint ahogyan os­ toba emberek hiszik. A halál nagy meg­ nyugvás, csendesség. . . Csak az kapja meg a nyugodt áldomást, csak akkor lesz gyors a halál, ha az, aki beszélt ró­ la, aki mert róla írni, aki mert vele ta­ lálkozni, másodszor sem fél tőle”. Mind­ ezek tudatában sem vállalkozott azonban önkezével megszabadulni szenvedéseitől, teste szabotálta parancsait, mert tudat alatt nem békült meg — életigenlő, harc­ vállaló volt a legvégsőkig. Gerelyes Endre abban a korban halt meg, amikor a prózaírók (általában túl a pályakezdés sikerein és gyötrelmein — s az esetleges pályakorrekciókon is) a kiteljesedés, az elmélyülés gyümölcsöző stá­ diumát remélhetik. Gerelyes mohó tudás­ vágya. szenvedélyes indulata irreálisan rövidre zárta e szakaszt — korai halálá­ tól függetlenül is. Ezt látszik igazolni a hatvanas évek közepi válságperiódusa, amelyen átjutnia — bár ez nem kevés szellemi és testi energiáját emésztette fel —, nem is sikerült igazán. Előfutár volt, legalább egy évtizednyivel előzte meg ko­ rát, meg nem érlelt gondokat fogalma­ zott aktuális kérdésekké. Ezért hadako­ zott gyakran fantomok ellen, légüres tér­ ben. misztikus közegben. Ebben rejlik ta­ lán írói és emberi tragédiája is. Halálával nemcsak tehetséget, írót vesztett benne a magyar irodalom. (Szépirodalmi, 1975.) Csongrády Béla 29 �Bárdosi Németh János: A lélek lángjai szombathelyi személyes sorsa is nagy­ néhány verse is élénk érdeklődést kelt. mértékben hozzájárult szépszámú ottan Most egy gondosan összefogott, hatalmas írott versének lírai hitele szerint. Emez verscsokrot nyújt olvasóinak; a csokor­ új kötetében az 1942-ig keletkezett költe­ nak ugyanis az az elemi tulajdonsága, ményei mondott, merész magatartásának hogy együtt jellemzi leginkább a virágba tanúi. A Szegény ország (1941) kötettel szökkent természetet, szálanként pedig Csaknem fél évszázada kezdődött zárul első korszaka. Szülővárosa tehát egy-egy változatát jelenti. Az egész csokor költői pálya legidőszerűbb verseit közli kezdő költői lépéseinek, derengő eszmél­ pedig a növényvilág kinyílt lelkének szép­ ez a szomorúan szép köntösbe öltöztetett kedésének és három regényének, valamint ségét árasztja. Költőnk lelkének virág­ kötet: a borítólap első oldalán a költő irodalomszervező, közönségtoborzó szere­ csokra ez az új kötet, egyes versei úgy arcképe borong, esett fejjel, komor arcvo­ pének, a közművelődés önzetlen szolgála­ sarjadtak ki lelkéből, ahogyan a bimbó pompázó virággá feslik ki; jóllehet alak­ násokkal, az idő súlya alatt. Bárdosi tának adott terepet. juk, színük, illatuk, kinézetük különböző, Németh életsorsa vidéken zajlott le. Művészete, eszmélkedése életének Szombathely, Bárdos község és Pécs mű­ pécsi korszakában mélyült el az odaho­ ezért megannyi kismesteri remeklés. Va­ ködésének színhelye, élményadó térsége. zott tapasztalatok, dunántúli utazásai lahogyan ekként kell közeledünk költőnk Hosszú éveken át hivatali robot szorította alapján. Jelen válogatásának kétharmada e kötetéhez: tetszetős csokor az egész, vissza költészetét, majd irodalmi szerve­ ez útóbbi életszakasz terméséből került ki. emellett egyes darabjai jellemzik az egé­ zőként, szerkesztőként, amolyan mellé­ Teljes joggal. Költeményei arányát nem­ szet: egy nemes költői lelkületet. (Mag­ kes, tiszteletbeli államok vigaszaként ke­ csak tartalmi jegyek, tényezők, hanem vető.) Paku Imre rült az irodalmi és közművelődési élet színvonalemelkedések határozták meg. elevenébe, helyesebben a jobboldal pergő­ Főképpen maga a költő — a legjogosul­ tűzébe. Eközben verseket vagy regénye­ tabb személy — szabta meg ekként a mi­ ket írt. Különösen Szombathelyen vállalt nősítés arányát. Ezek azonban külsőleges nagyszerű feladatot: szerkesztette az szempontok, a költemények e kötetbe írott Kő című, a maga idejében egyetlen foglalt mennyiségüktől és minőségüktől vidéki irodalmi-művészeti folyóiratot, szer­ függetlenül, egy egységes lírai folyamat­ vezte a Faludi Ferenc Társaság irodalmi ba foglalódva, az érdemes költő arcképét estjeit. Mindkét minőségében a haladás vetítik elénk. szellemét hirdette Pável Ágostonnal A verskedvelő olvasó az első sorok együtt. Szombathelyt, a harmincas évek­ nyomán bizalmasan hajlik a költő vonzá­ ben, hívó szavára felolvasóként megláto­ gatta Móricz Zsigmondtól kezdve Bajcsy- sának arányához, ővele együtt emlékezik Zsilinszky Endrén át Illyésig, Sárköziig a tűnt tájak, múlt szépségek, fájó vagy vi­ legtöbb új arculatú költő, író, politikus. dító jelen hangulatkeltő őszinteségére, Emellett a képzőművészet helyi felemelé­ bensőségére: Bárdosi Németh János em­ sét se feledte el: általa alakult ki Szom­ berségére. Költőnk lényegében szereti az bathelyen az a szellemiség, mely a meg­ embereket, mert megbocsát nekik az elle­ újulás szükségét hirdette, a kibontakozás ne elkövetett hibáikért, szereti tehát, még útját egyengette. Ilyen előzmények után ha olykor korholja is őket, simogatása vi­ dorgálása halk kellett Pécsre költöznie, ottan nyomban szont mindig enyhítő, P A K U IM RE (1910— 1975) fáradhatatlan hangú, s rendszerint szelíd bocsánatkérés­ munkálkodásban eltelt évtizedei eredménye­ a Sorsunk szerkesztésében és a Janus Pannonius Társaság, majd a Batsányi Já­ sé enyhül. Szeret emlékezni egyéni és képpen vitathatatlanul sokrétű és emléke­ családi múltjára, válságaira, örömest idő­ zetre méltó életművet hagyott ránk. Iroda­ nos Társaság munkájában vett rész. -szervezői és -kritikai tevé­ zik egykori kedvelt helyein, tágabb hazá­ lomtörténeti, kenységét, érdeklődési körét, jelentősen be­ Mindezt el kellett róla azért monda­ jának mégis csak az egész Dunántúlt folyásolta szülővárosa (Hódmezővásárhely), ni, hogy A lélek lángjai új kötetének fél tudja, szereti tekinteni. Szinte pontosan egyetemi tanulmányainak helye (Szeged), de a könyvkiadóknál, a különféle lapok szer­ évszázadot képviselő verseihez közelebb ismeri, hol legkékebb ottan az ég, hol. kesztőségében végzett munkájával országo­ férkőzhessünk, illetve azok hátterének merre úsznak legbodrosabb felhők, hol san fontos műhelyek alkotó tagjává is vált. távlatait pontosabban mérhessük, jobban zeng e tájon legbájosabban a madárdal. Életének utolsó éveiben, látszat szerint „v é ­ megérthessük a válogatás szempontját, hol konog-bonog a pásztorkolomp, és merre letlenül” , született és erősödött kapcsolata szűkös keretét, az egyes költemények tet­ kondulnak a hívogató harangok: az egész Nógráddal, Salgótarjánnal a PALÓCFÖLDszőleges és jóértelmű vidékiességét, nemes Dunántúl a költészet kies hazája az ő del. Újabb lehetőségeket talált itt a maga és vállalt mindannyiunk hasznára; egyszerűségét, bensősógteremtő közvetlen­ számára is. Az emberi küzdelmeket szin­ számára részesévé vált Nógrád szellemi, irodalmi ségét. s nem utolsósorban tájjellegét, ama tén ez a tágabb környezet ismertette meg életének is. sokat emlegetett dunántúliasságot. vele, megbocsátó gyöngédsége, általános Valójában nem volt ez véletlenszerű, ha Bárdosi Németh János nyílt szavú szeretete végül is az őszinte, igaz humánu­ tudtuk és ismertük Paku Im re egyéniségé­ jellemző vonásait: érdeklődésének nyi­ költő, közvetlen művésze a versnek, ke­ mának egyetemességébe ömlik bele. Nem nek tottságát és érzékenységét, a jó ügyek szol­ kell hangoztatni: a körülötte mostan meg­ rüli a mesterkedést, az álmodernkedést, gálatára való mindenkori készenlétét és megveti a hangzatos önminősítést, ám fel­ újuló világ szerzi számára a legszebb készségét, a mások iránti figyelmességét. A fejlődő, nagykorúságának tudatára ébredő adatát, a csak reáháruló szerepet nemcsak örömöket, hiszen egykori álmait, töpren­ légköre, a Madách-hagyomá­ átérzi, hanem mindenkor betölti. A táj­ géseit látja bennük megvalósítva, életre Salgótarján nyok újraéledésének izgalmassága, a Palóc­ keltve. A szegénység egykori átka, nyűge ból, Dunántúlról indult tisztes hagyomá­ föld szellemi hatásainak érlelődése, és a nyok birtokában, és egyenesen megérke­ szinte szeme láttára szűnt mag. Boldog te­ megyei irodalmi élet segítésének tiszta szán­ bizalma déka kötötte őt ide. Tanulmányai, irodalomzett egy egyetemes szemlélethez: a sze­ hát, a jobb emberségbe vetett gények életét nemcsak önmaga élte, nem csalta meg, sőt őt magát is fölemel­ kritikai cikkei, előadásai, és a látogatásai idején vele folytatott beszélgetések emléke­ olykor szenvedte, közvetlen környezeté­ te. zetesek és maradandók számunkra. ben tapasztalta, hanem eleinte botladoz­ Majdnem minden indíttatására egyMost, halálának első évfordulóján is rá va, akadozva, később határozottan hirdet­ egy versét kellene idézni, erre azonban kell döbbennünk, hogy a még intenzív al­ kotói korában bekövetkezett halála milyen te műveiben az általános társadalmi át­ nincsen szükség, mivel költőnk benne él alakítás sürgető szükségét, érzékelhető az irodalmi közvélekedésben, nemcsak veszteséget jelentett körünknek is. Köteles­ ségünknek tartjuk hagyományozó és erősödő közeledését. E felismerésekhez említett egyes kötete, hanem alkalmian megjelent örökségét megőrizni. �K ondor B é la e m lé k k iá llítá s , S a lg ó ta rjá n 1976. fe b ru á r-m á rc iu s �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8f385f810e1a5a09abdaf7903c1e188f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0a46fd3d22acdbed78aa63d64b2d3204.pdf 0e2d7f380208743cd74145f776a4c845 PDF Text Text 1976 1 A vidéki élet minősége Kapcsolatok, társaság Egy munkáscsalád mindennapjai A gyógypedagógia és a gyermek Veress Miklós, Szepesi József versei, Ardamica Ferenc prózai írása Színjátszó mozgalmunk húsz évéről Farkas András kiállításához A forradalom lelkiismerete PALÓ CFÖLD V idék, vidéki, vidékiség, vidékiesség: m ilyen végtelenül gyakran f elök lendett (m ert annyi hiábavaló próbálkozás után is emésztetlen maradt) falatjai m indennapjainknak! M ilyen szertelenül sokféle álláspont és „üléspont” gyú jtogatja bennünk újra meg újra a szen­ vedélyt, hogy tételezzünk, m agyarázkodjunk, igazoljunk, cáfoljunk a vidékiség dolgában. M ennyi m élyből gyökerezett (és m ennyi fe l­ színes) kiszoritottság-érzet és csakazértis-versenyláz, méltatlankodó irigység, és öntudatos önigazolás, terem tő hit és m ételyező lem on­ dás, könnyes nosztalgia és rem énytelt akaratosság bokrosodott már fe l bennünk csakis azért, m ivel ami élettér és életlehetőség e kis ország határai között számunkra adott, az így i s m egosztható: Budapest és vidék, város és falu, körzeti központ és tagközség. A nem-azonosság, a nem -egyenlőség szülte feszültség vibrál életünk más-más színterei, szintjei között — egygyökerűen az álomban, igén y­ ben, akaratban, hogy nekem is a tapasztalható vagy elképzel­ hető jobb élethez van jogom . (S m ivel ami például a főváros­ ból nézve „len t” , az egy kisközségből tekintve a „ fe l” következő lépcsőfoka: bárcsak az e ffé le feszültségek, indulatok válnának p illé ­ reivé a hídnak, am ely a tanyaléptékű szellem et az egyetem esig futtatja.) Három évtizede egyre erősödő tendenciája életünknek, hogy fo ­ kozatosan csökken a különbség az életlehetőségek magaslati és TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �m élypontjai, az ország „tú l- és alultáplált” területei között: a szo­ cialista fejlődés nyomán M agyarország ú j gazdasági és kulturális térképe rajzolódik fel. Ú j gazdasági körzetek létesülnek, új városok form álódanak, új szellem i központok szerveződenek. Korábban p e­ rifé riá ra szorult m egyék életét ipartelepítés pezsdíti meg, eddig lanyha életű kisvárosok gyorsan terebélyesedő lakónegyedei szívják magukhoz az új városlakók ezreit, eddig magukra hagyatkozott te­ lepülések között terem t m erőben új rangsort a falvak körzetesítése. Töm egek kapnak egyik napról a m ásikra a m egszokottól eltérő le ­ hetőséget, keretet, form át egy új élethez. V életlen -e hát, hogy az ily esfa jta átrendeződés szükségszerű következm énye (is) az utóbbi időben m egélénkült eszmecsere arról: m ilyen módon és eszközök­ kel szervezhető — töm egeket mozgósítóan és töm egek által m ozgósítottan — magasabb m inőségűvé a vidéki élet. Igényes és körültekintő vizsgálódás híján az e kérdésre adható válaszok nem kis része alakulhat viszont a provincializm us gondo­ lati sémái szerint. A z egyik véglet m ódjára úgy, hogy lekicsinyelve fejlődésünk mértékét, eredm ényeinket, előszám oljuk mindazt, ami an yagi-tárgyi feltételeket illetően nálunk még n i n c s bizto­ s ítva (sosem azt, ami adott ugyan, csak éppen kihasználatlanul he­ ver), s ebből m egalkotjuk a szellem elposványosodásához, lezü llé­ séhez, az erők felaprózódásához, tehetetlenségéhez k ellő mentséget. A másik véglet az önelégültséggel „takaródzik” : magas falakat em elve, bezárja egy tájegység, m egye, város, közösség kapuit, s nagyobb horizont híján a m aga világát teszi m eg egyedüli m ércé­ v é . Í gy aztán a rangosabb m érték szerinti apró előrelépés is válhat (a saját apróságokhoz viszon yítva) akár óriásivá. Kétségtelenül felfedezh ető e két nézet reális kiindulópontja is: e g y fe lő l számon kérni a szükségesen elégséges an yagi-tárgyi fe ltéte­ leket, m ásfelől nem engedni, hogy az „itt és most” adott körülm é­ n yek figyelm en kívü l hagyása révén lábrakapjon az alapozatlan ábrándozás, a nagyot akaró illú ziók veszélye. N em is ezáltal, hanem szemellenzős, végletes egyoldalúságaikkal á lljá k gyakorta útját körülm ényeink, erőink, lehetőségeink olyan tisztázó összemérésének, am inek következm ényéül az igényesebb és tartalm asabb egyéni és közösségi élethez vezető rövidebb utak m eg­ n yílnak előttünk. K özism ert: társadalmunk valam ennyi hatótényezőjével — s nem m ellékesen, hanem éppen hangsúlyozottan — azt i s el kívánjuk érni, hogy a szem élyiség m eghatározó vonásává vá ljék állandó n y i­ tottsága az új ism eretek befogadására, feldolgozására, továbbfejlesz­ tésére, belső igénye a sokoldalú m űveltségre, képessége, hogy m ind­ ezt harmonikusan hasznosítsa közösségi és egyéni érdekekért. T á r­ sadalm i és korigény ez — s egyben szocialista em beri fejlődésünk feltétele, záloga is. H ogy pedig ténnyé v á ljé k az óhaj — „m ű helyek” szükségesek. E gyfelől intézm ényesen létrehozott form ák, keretek, helyszínek (szer­ vezetek, m ozgalm ak, intézetek, intézm ények által szervezetten), m ásfelől a m indennapi életben spontán szerveződő fórum ok (töb­ bek között például a szim pátia, érdek, haszon stb. szerint kialakuló társasági, közösségi élet különféle form ái). M ert az országos léptékű szellem i (és anyagi) előrehaladás vidéken — s gondoljunk itt most m inden szintű „vid ék re” — nélkülözhetet­ lenül k íván ja m eg alapfeltételü l: az olyan fórum okat, „m űhelyeket” , m elyek ösztönző légköre n yilvá n va lóvá teszi, belső kényszerré ala­ k ítja a folytonos önkiteljesedés, a fejlettebbh ez felzárkózás igényét; az olyan kapcsolatrendszert, am ely napról napra számon kéri az ezen alapuló teljesítm ényt és annak egyéni-társadalm i hasznát; az olyan minőségű együttélést, am ely lehetetlenné teszi mind a hurráoptim iz­ mussal kendőző nagyratörést, m ind (származástól, végzettségtől, fo g ­ lalkozástól, pozíciótól függetlenül) az önelégült, szemellenzős, egois­ ta be- és elzárkózást. M indehhez pedig az alapozottan józan önbecsülés, öntudat, „ö n ­ képesség” , önerő kell hogy első kiindulópont, támpont legyen. Kassai-Végh Miklós A Palócföld olvasói, szerzői, szerkesztősége nevében meleg szeretettel köszöntjük kéthavonként megjelenő laptársun­ kat, a MOZGÓ VILÁG című irodalmi-művészeti-közműve­ lődési és kritikai folyóiratot. Elkötelezett vállalkozásuk beteljesedéséhez sok sikert kívánunk! 1976 1 TARTALOM 1 Kiss A u rél: Városaink szellem i életéről 5 Tóth E lem ér: Társasági élet? 6 Sulyok László: Kapcsolatok 8 Pádár András: Például M azánéknál 10 T urai Ferenc: A szakképzés kulisszái mögött 11 Dr. M olnár P á l: Tudom ányos em lékülés Salgótarjánban 13 H agyom ánytisztelet és m ozgalom (Beszélgetés Munkácsi-díjas. Érdem es-m űvésszel) Czinke Ferenc 15 Veress M iklós: Egy terem a panoptikum ból, Szomorintó, Gyász és rem ény, Nagykorúság 16 A rdam ica Ferenc: Szerelem nélkül 17 Szepesi József: M ég él a nyár, Apám 17 Bódi Tóth Elem ér: Egy a rege 18 Tam ás István : A rcok 18 Rom hányi G yula: N yolc év után könnyű, Tavaszfaragó. Nagyanyám 18 B éri G éza: N apról napra 19 Dr. Sebes Jánosné: B érczy K á ro ly, a m űfordító 23 D évényi R ób ert: A elm últ húsz évben 26 Tüskés T ib o r ; színjátszó m ozgalom funkcióváltozásai az N agyváros születik (H orpácsi Sándor) 27 Ó rák, napok, évek (Csongrády B éla) 28 H elytörtén eti kiadványok, 1975 (Sch. M .) 29 A forradalom lelkiism erete (P á l József) Farkas A ndrás kiállításához A borítón és belső oldalakon Farkas A ndrás munkái (fo tó : Gugi László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest (közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem INDEX: 25.925 küldünk vissza. 76.3046 N. m. Ny. St. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Városaink szellemi életéről „A város és falu közötti kulturális különbség megszünteté­ sének egyik lépcsőjeként, de általában egész művelődésünk egészségesebb fejlődése, szélesebb alapokra helyezése érdeké­ ben is fejleszteni kell a vidéki városok kulturális életét. A fő­ város vezető szerepét fenntartva törekedjünk arra, hogy erő­ sebb kölcsönhatás alakuljon ki Budapest és a vidéki városok között.. új kulturális központok kialakítására kell törekedni, összhangban a gazdasági építéssel.” Közel húsz évvel ezelőtt született dokumentumból, az MSZMP 1958-as művelődéspoliti­ kai irányelveiből való az idézet; az azóta eltelt majd két évti­ zed ezeket a törekvéseket megerősítve, a gyakorlatot erre ala­ pozva valóban átalakította a vidék kulturális életét. Néhány példa ennek illusztrálására. Szeged felébredt „Csip­ kerózsika-álmából”, ezt jelzi a szabadtéri játékok másfél év­ tizedes sikersorozata, a kibernetikai és a biológiai kutatás új műhelyeinek kiépülése, a régészet, muzeológia megerősödése, nem szólva a szegedi Nemzeti Színház országos visszhangot kel­ tő operaprodukcióiról, a Tiszatáj mindig izgalmas számairól, a József Attila Tudományegyetemen folyó, gyakran nemzetközi visszhangot kiváltó kutatásokról. De ugyanezt mutatja Pécs pél­ dája is. A Balett, a Jelenkor egyre izmosabb köre, a színház Illyés-bemutatói, a játékfilmszemle, s más kulturális esemé­ nyek Pécsett a magyar szellemi élet térképének fontos, nem mellőzhető pontjává teszik. De a hagyományos központokon túl így nőtt meg Miskolc, Eger, Kecskemét, Győr szerepe, így őriz­ te meg nagy vonzerejét Debrecen, s így emelkedett a vidéki szellemi központok sorába Szombathely, Székesfehérvár és Nyír­ egyháza. Ma már nincs olyan megyeszékhely, ahol ne működ­ ne felsőoktatási intézmény, de kevésbé jelentős városok is kere­ sik helyüket a Nap alatt (Gyula, Sopron, Tatabánya, Dunaúj­ város stb.). Egyértelműen pozitívak ezek a változások? Nem azok, mert nem csökkentették a főváros történelmileg kialakult, egészség­ telen túlsúlyát. Budapest vonzereje ma is nagy. A tudományos kutatók kétharmada a fővárosban él — s nem csak a legkor­ szerűbben felszerelt laboratóriumok, kutatóintézetek dolgozói kötődnek a fővároshoz. A központi műhelyek, kiadók, képző és továbbképző intézmények monopolhelyzete ma sem szűnt meg. Ennek oka kettős. A kialakult helyzetet egyrészt magya­ rázza a szellemi élet irányításában tapasztalható kényelmesség (az a jó, aki kéznél van), másrészt a sok évtizedes tapasztala­ tokon alapuló előítélet: extra Budapest non est vita... A problémák forrása természetesen nemcsak „fővárosi je­ lentőségű”. A kialakult helyzetben nagy szerepet játszik az a tény, hogy a legfejlettebb vidéki szellemi központok életében is szívósan élnek a provincializmus gyökerei. Ezek hol értel­ metlen konkurrenciában, féltékenységben fejeződnek ki, hol el­ zárkózásban, az országos folyamatok negligálásában öltenek tes­ tet. A provincializmus legnagyobb veszélye ma mégis a ki­ sebbrendűséget palástoló, a coloeur locale-t túlértékelő giganto­ mániában, a különböző napok, hetek, fesztiválok sorozatában kifejeződő rendezvényszemlélet. A magyarországi városfejlődés többféle modellje a szelle­ mi fejlődés sokféle irányát alapozta meg. A nagy múltú kul­ túrközpontok (Debrecen, Pécs, Szeged) mellett kialakultak a mező- és civisvárosok hagyományain alapuló regionális centru­ mok, s az elmúlt években több szocialista karakterű város szü­ letett (Dunaújváros, Leninváros, Komló), melyek szellemi élete is új vonásokat mutat. Ezek a hagyományokban, fejlődési irá­ nyokban, feltételekben is különböző szellemi központok egy­ mással és a fővárossal csak laza kapcsolatokban állnak, törek­ véseik, eredményeik nem szintetizálódnak eléggé. Ezen a vázlatos szellemi térképen sajátos helye van Sal­ gótarjánnak. Annak a városnak, amely félévszázados múltjá­ ból alig három (de inkább két) évtizedet tarthat számon való­ ban szellemi fejlődésről szólva. S a bevezetőben idézett gon­ dolatra reagálva, a megye szükségleteit és lehetőségeit figye­ lembe véve 1964 óta rendelkezünk olyan programmal, ame­ lyet tudatos városépítési koncepciónak nevezhetünk. Salgótarján kulturális központtá fejlesztésének terve azon­ ban több volt egy új vidéki szellemi centrum létrehozásának szándékánál: a megye sajátos településszerkezete, a város po­ litikai-közigazgatási és gazdasági súlya, szociális összetétele foly­ tán az egész megye kulturális életét befolyásoló koncepció lett a megyei pártbizottság 1964. decemberi határozata. A tízegyné­ hány évvel ezelőtti feladat, az azóta folytatott munka sokféle energiát kívánt, hiszen egyszerre kellett (s kell) a művelődés korszerű feltételeit biztosítani, a szocialista kulturális forrada­ lom követelményeinek megfelelő tartalmat kialakítani, a mű­ veltségi hátrányokat folyamatosan csökkenteni, s a kultúra minden ágában felzárkózni az igényekhez, a szükségletekhez, Így párhuzamosan kellett a közoktatás, a közművelődés, a mű­ vészeti élet és a tudományos alkotómunka új minőségi eleme­ it kialakítani. Az elmúlt évek tapasztalataiból megfogalmazható követ­ keztetések a holnapi munka szempontjából, mai gondjaink mi­ nősítésekor egyaránt fontosak. Salgótarján kulturális életének átalakulása, a gyorsabb „felfutás” — tudatosan irányított, az: eszközöket jól koncentráló munka eredménye. Nem csupán a kultúra öntörvényű fejlődésének köszönhető — sőt talán annak legkevésbé. Állami és társadalmi szervek szinte évenként fog­ lalkoztak a kultúrcentrum-határozat végrehajtásával, értékeltek és módosítottak, ösztönöztek és kezdeményeztek. Több vaskos dosszié őrzi a téma „irodalmát” ; melyből nyomon követhető például a felsőfokú oktatási intézmény Salgótarjánba telepíté­ séért folyó küzdelem egy-egy fázisa, egy-egy beruházás, rendez­ vény gondolatának érlelődése.) S ez a rendszeresség és tudatos­ ság volt a megvalósulás egyik fontos feltétele is: a körülmé­ nyek, az országos elképzelések és a helyi lehetőségek változása terveink alakítását is megkövetelte. Másrészt nem lényegtelen az a ma már sokat idézett ta­ pasztalat sem, hogy a város szellemi ereje csakis az itt zajló gazdasági, politikai, társadalmi folyamatokkal összefüggésben, azokra alapozva, azokat erősítve nőhetett. A hatvanas évek elején a megyeszékhely közfelfogásában az értelmiség rangja, e réteg munkájának becsülete nem volt túl magas. 1970-ben pe­ dig a városi pártértekezlet egyik programját — 1000 szakem­ bert Salgótarjánnak — egyetértés, támogatás fogadta... Ez a gazdasági fejlődés, az urbanizáció, a kiegyensúlyozott várospoli­ tika a lakosság műveltségi színvonalának emelkedése nélkül nem lett volna elképzelhető, s főként nem lett volna megvaló­ sítható program. Salgótarján szellemi életének fejlődése, az elmúlt tíz év azt is jelzi, hogy még a legátfogóbb és legtudatosabban felépí­ tett koncepció megvalósításában is bizonyos szakaszok, lépcsők meghaladásával lehet előbbre jutni. Az 1960 és 1970 közötti években is a kulturális politika fő célkitűzése volt például a műveltséget lebecsülő, a tanulást feleslegesnek tartó közfelfo­ gás leküzdése. Bár ezekben az években mégis a művelődési feltételek megteremtése, fejlesztése volt az alapvető feladat. Ebben az időszakban épült meg a József Attila Megyei Művelődési Központ, s kapott (akkor még) megfelelő helyet a Balassi Bá­ lint Megyei Könyvtár. Ekkor épült a Bolyai Gimnázium, a Ga­ garin Általános Iskola, a ciklus végén adták át a TIT-székhá­ zat, kapott új helyet a gyermekkönyvtár. Ekkor indult meg a műtermes lakások építése, gyorsult meg a képzőművészeti be­ ruházás (főként köztéri szobrokkal gyarapodott a város). Ko­ rábbi hiányainkat jelzi, hogy ez a ciklus ma is tart: a IV. öt­ éves tervben kapott új otthont az oktatási igazgatóság, az egészségügyi szakiskola, épült fel a zeneiskola, az új filmszín­ ház. De marad még tennivalónk ezen a téren az V. és VI. öt­ 3 �éves tervben is (pl. a múzeum és kiállítási csarnok, a megyei könyvtár, több általános iskola, a szakmunkásképző intézet épí­ tése csak most fejeződik be, vagy még előttünk álló feladat). Az objektumok megépítése, s az intézményekben folyó munka tartalmi elemeinek kialakulása — tehát a kulturális élet fejlesztésének extenziv szakasza — után a ma programja: a tevékenység hatásának fokozása. Ma már nyilvánvaló, hogy a nagy kulturális események, fesztiválók, vetélkedők, reprezenta­ tív kiállítások a vidéki városok szellemi életének csak a kere­ tét adják. Ma már ismert és elfogadott (ha a gyakorlatban nem is mindig követett) elv: egy lakóhely kulturális életét nem a rendezvények száma, az országos rangú események sorozata — hanem a lakosság értékrendje, igényei és szokásai minősí­ tik. (Természetesen nem becsülve le a nagy kulturális alkalmak nevelő hatását, vonzerejét.) Az új minőségi elemeket hordozó szakasz nyitányát a vá­ ros szellemi életének további fejlődését két momentum jelzi: egyrészt a kulturális irányító, szervező munkában a rétegszem­ lélet érvényesítése (a munkás- és ifjúságközpontú kulturális koncepció kialakulása), másrészt azok a törekvések, amelyek a művelődést a nem szervezett tevékenységekkel, elsősorban az életmóddal hozzák összefüggésbe. Ennek eredményei már a lakáskultúrában, az olvasás iránti érdeklődés növekedésében is jelentkeznek. Salgótarján szellemi élete ma a gyors növekedés ellentmon­ dásait éli át, a minőségváltás periódusának feladataira keresi a megoldást. Nagyarányú volt az elmúlt másfél évtizedben az ál­ talános műveltségi színvonal emelkedése (tizenöt év alatt négy­ szeresére emelkedett az érettségizettek száma, gyorsan nőtt a városban dolgozó értelmiségiek aránya). Ugyanakkor még a megyeszékhely szellemi életében is gondot okoz a kulturális „fe­ hér foltok” hatása. Elég csak a peremkerületek kulturális vi­ szonyaira utalni, az ízlésviszonyok nagyfokú differenciáltságára, vagy a kulturális „fogyasztásban” az egyes rétegek közötti je­ lentős különbségekre gondolni. Ezek ugyan minden nagy, vagy nagyobb vidéki város életében jelenlevő problémák, de másutt erejüket csökkenti a fiatalság élénkebb kulturális magatartása, nagyobb érzékenysége. Salgótarján életében ez a lendítőerő még kis hatású tényező. A vidéki szellemi központok feltételezik az értelmiség kon­ centrálódását, összetételének arányosságát, harmonizáltságát. Ennek kialakulása azonban szintén többszakaszos folyamat ered­ ménye. A csupán mennyiségi növekedés, a struktúra átalaku­ lása alap és lehetőség. Amíg az egyes rétegek (kor, szakma és beosztás, képzettség szerinti csoportok) kapcsolatai alkalom­ szerűek, amíg a „bevándorlók” és a „tősgyökeresek” világa jól érzékelhetően elkülönül, amíg a városban élő értelmiség város­ tudata csak a munkahelyi teendőkre szűkül — e folyamat el­ ső fázisáról beszélhetünk. Ha a fejlődésnek ez a szakasza hosz­ szabb ideig tart, megnő e réteg fluktuációja, erősödik az egyes csoportok bezárkózása, csökken közéleti aktivitásuk, felkészült­ ségük kevésbé kamatozik a nagyobb közösség javára. (E kérdé­ sekről folyt is egyébként vita — dr. Horváth István cikkéhez kapcsolódóan — lapunk 1973/1. számában.) A mennyiségi növekedés szakaszát meghaladó, új minőséget teremtő fázis kibontakozása több tényező hatásának eredmé­ nye. Közülük most — a téma kapcsán — három kiemelése in­ dokolt. Először azt szükséges hangsúlyozni, hogy a város egyetlen lakója, a városban élő értelmiség számára sem csak lakóhely, hanem otthon is. Illetve — akkor az, ha munkáját érdeklődés és megbecsülés övezi, ha figyelnek problémáira, igénylik véle­ ményét, perspektívái vannak, emberi, szakmai és közéleti kap­ csolatteremtésre alkalma adódik. Másrészt: igen fontos a szel­ lemi központokban működő műhelyek szervező és nevelő mun­ kája: az a szervező munka, amely az országos központok és a vidéken élő értelmiség közötti kontaktust építi, irányítja, s az a nevelő munka, amely a provincializmus lehetőségeit, reális ve­ szélyeit ellensúlyozza. A vidéki szellemi élet gyorsabb belső fejlődésében harmad­ részt fontos szerepe van annak: mit tekintünk, mit vállalunk olyan hagyománynak, példának, amelynek folytatására és meg­ újítására az új távlatok megvalósítása közben is képesek le­ hetünk. 4 A korábban említett példák, azaz az elmúlt másfél-két év­ tizedben gyorsabban fejlődő központok mai problémája vagy a hagyománynélküliség, vagy a nem folytatható hagyományok terhéből fakad. A kispolgári ízlésvilág, szellemi magatartás­ modell megújítása ugyanis nem egyszerűen új értelmiségi cso­ portok letelepítése és nem is csupán új fajta rendezvények szer­ vezése révén megy végbe, s nem is csupán a múlt igaz értékei­ nek feltárásával, azoknak megismertetésével valósul meg. Ezek nélkülözhetetlen, de nem elégséges elemei a szocialista szellemi hagyományok kialakításának. Ezekben a szellemi életüket most formáló, gyorsabban fejlesztő városokban egymás mellett talál­ hatók izgalmasan új, hagyománnyá nemesíthető mozzanatok (például a munkásközösségek és alkotóművészek szoros emberi, politikai és kulturális kapcsolata), és olyan zsákutcát hozó ele­ mek is, mint a rosszízű rivalizálás, vagy a nagyobb hatású fo­ lyamatoktól elforduló bezárkózás. Ezeknek az elemeknek gon­ dos szétválasztása, a követhető példák támogatása a hagyo­ mányteremtés első fontos lépése. A vidéki városok szellemi fejlődésének ma számos más ér­ dekes és aktuális kérdése vethető fel — éppen az átalakulás lé­ nyegéből adódóan. Izgalmas és fontos (sőt alighanem a legfon­ tosabb) kérdés például az, hogy a koncentrálódó szellemi ener­ giák hogyan épülnek be az egész közösség életébe, milyen csa­ tornákon keresztül jutnak el a város értékrendjébe, milyen át­ tételek révén lesz a város vezetésének felismeréséből, az ér­ tékteremtők szándékából mindenkit formáló erő. Sokat vitatott, s főként a gyakorlatban gyakran felvető­ dő kérdés: kell-e karakterisztikum a szellemi élet tervezésében, vagy az általános fejlődés útján kell járni; Szentendre, Hód­ mezővásárhely példáját követve egy-egy terület fejlesztése ad-e többet a közösségnek, vagy Székesfehérvár, Miskolc módján szélesebb „frontokat” kell-e teremteni? Az 1958-ban megfogalmazott művelődéspolitikai irányelvek végrehajtása ma is aktuális feladat. Az eltelt másfél-két évtized Kulturális fejlődésünk, a szellemi élet gazdagodása szempontjá­ ból valóban jelentős változásokat hozott. A vidéki városok egy része megerősödött, nagy hatósugarú központ lett, más részük — hagyományaiknak, adottságaiknak megfelelően — egy-egy szűkebb körzet igényeit formálja és elégíti ki, csökkenti a száz­ éves szellemi távolságokat. A további, hasonló ütemű, de új mi­ nőséget hozó munka irányai is tisztázódtak: új minőségű em­ beri kapcsolatokban, életformában, szokásokban és értékrend­ ben kell a fejlődés eredményeit megalapozni és hasznosítani. Kiss Aurél �Társasági élet? — Társasági élet? Úgy érzem, nincs ilyen. Legalábbis én nem élek ilyen éle­ tet — mondja a Salgótarjánban élő ne­ ves képzőművész, akinek egyik alkotásá­ val legutóbb a budavári Palotában, a Ma­ gyar Nemzeti Galériában találkoztam. Kávét iszunk a zsúfolt csemegében, amelynek kicsi a légtere, szánkba-sze­ münkbe fújják a füstöt a tülekedő, lök­ dösődő emberek. Amott kis üveg pálinkát öntenek a kávéba. A hangulat kocsmai — a pálinkától a szag is. — Amikor úgy érzem, el kell men­ nem hazulról, átugrok valamelyik bará­ tomhoz. — Aki szintén képzőművész? — Sajnos, igen. A barátaim főként szakmabeliek. Emlékszem pedig gyermek­ korombeli hosszú falusi beszélgetésekre, amikor mindenféle vendég összejött. Eze­ ket érdekes volt hallgatni: mindenféléről beszélgettek. — Mi hozza össze ma az embereket? — Szerintem, főleg szakmai dolgok, szellemi problémák. Ez még nem is len­ ne baj. A baj az, hogy az otthoni szak­ mai viták sem válnak igazán személyessé. Egymás ügyeiig jutunk el, de nem egy­ másig. — Azaz, nem „lélektől lélekig” , ahogy a költő mondja. — Igen. Lehet, hogy a zárkózottabb embert talán kevesebb bántalom éri? — És a hobbyként űzött horgászat? — Ritkábban (nemigen érek rá) ez is összehoz az emberekkel: télen, mikor be­ fagynak a vizek, jó elbeszélgetni a ha­ lak ról... Jó lenne... csak kevés az időm. A régi közösségek — bár Salgótar­ jánban még talán szociográfiailag köny­ nyen kimutatható lenne az egykori koló­ niaegység továbbélése az urbanizáció mai keretei között — bizonyos értelemben, főleg falun, felbomlottak. Dunántúli fa­ lumból például az én nemzedékem, az 1940-es évjárat szétröppent az ország­ ban. Szüleink még együtt élték le életü­ ket, hagyományos normák, keretek kö­ zött, adott és öröklődő szokásrendben, mi viszont már csupán néhány ünnepre (bú­ csúra, húsvétra) látogatunk haza. S az évek múltával egyre inkább csak rácso­ dálkozunk egymásra. A másik családját, gyerekeit nem is igen ismerjük, szoká­ saink különböznek egymástól. Szegény Varga Józsi bácsi, öreg pa­ rasztember, apám legjobb barátja mond­ ta halála előtt: tartsatok össze. Arra gon­ dolt, hogy törődjünk egymással, én s a gyerekei, gyerekkori pajtásaim. Bólintot­ tam, mert emlékeztem téli estékre, ami­ kor dunyha alatt hallgattam csöndes beszélgetésüket téli estéken apámmal, aki a gyakori politizálás közben néha ku­ koricát is morzsolt. Varga Józsi bácsi gye­ rekei most Szombathelyen, Pécsett és Ba­ ján élnek, én Salgótarjánban. Foglalko­ zásunk is különbözik, a társadalmi réteg is, amelyhez tartozunk, a város is, ahol élünk. Összetartás? Kézrázásra, pár fu­ tó mondatra jut idő búcsúzáskor. Lehet-e az ember mindenütt otthon — vagy legalább ott, ahol él? S miként? A hivatalos, félhivatalos kapcsolatokon túl hogyan kerülhetnek egymással meg­ hittebb, személyesebb kapcsolatba embe­ rek? Borospohár közvetítésével, ahogy ezt gyakran látni? Ez csak a kapcsolat látszatát adja. Pótmegoldást. Salgótarjánban többször hallani: ke­ vés itt már az igazi tarjáni. A közműve­ lődésben dolgozók azon panaszkodnak, hogy heterogén a lakosság összetétele, visszahúzódnak az emberek, elhatárolják magukat a többiektől, gyakran a szom­ szédjaiktól is. Nem érdekli őket a kultú­ ra, a politika. A közösségi élet tárgyi fel­ tételei a legtöbb lakótelepen nem létez­ nek, néhány művelődési intézményben meg nem úgy funkcionálnak, amint az várható volna. Maradna a társasági élet. De hát mi is az voltaképpen? — Társasági élet? — kérdezi vissza a telefonban kissé meglepetten a „maga­ sabb beosztású” tanácsi dolgozó. — In­ kább csak közvetett tapasztalataim van­ nak. — Kispolgári marhaság — tüstént­ kedik az egyik vehemens kolléga. Szabó Zoltán nevezetes könyvében a C ifra nyom orúságban Salgótarján ko­ rabeli társasági életét is elemzi. (A könyv 1938-ban jelent meg.) Mint írja, erősen kasztjellegű volt akkortájt a társaság élet — a polgármestertől a munkásig Társadalmi rang, jövedelem szerint szer­ veződött. — Van ma kasztszellem? — szege­ zem neki a kérdést az egyik állami tes­ tület vezetőjének. — Szerintem nincs. Inkább arról van szó, hogy a foglalkozások zárttá tesznek, az emberek nem tudják máshonnan szer­ vezni a társaságukat, csak ebből a kör­ ből. A főorvosnak például el kell viselnie a tolakodó beosztott társadalmi kapcsola­ tot kereső törekvését, és így tovább... — Amelyhez a társasági keretek kö­ zött is vezethet út?! — A kettőt igen nehéz szétválasztani. Részlet egy tanácsi hivatali helyiség­ ben lefolyt beszélgetésből: — Elég szomorú, hogy a társasági és a társadalmi életet olyan gyakran keve­ rik össze egymással! — Elméleti tisztázatlanság ez? — Sajnos, rosszabb, ha gyakorlati, vagyis, ha a kettő tartalmát keverik ösz­ sze. Például, ha társaságban döntenek el közösséget érintő, társadalmi kérdéseket. — „Fehérasztal mellett”, ahogy mon­ dani szokták? — Igen. Holott a „fehérasztal” ’ más­ ra való. — Társasági életre? — Főleg, igen. Szerintem ugyanis a társasági élet kifejezetten önkéntesen verbuválódott kisközösségekben zajlik, amely együttesekben a résztvevők köl­ csönösen egyéni szimpátia alapján tartoz­ nak össze. — A társadalmi életnek tehát más fórumai kell legyenek. — Feltétlenül. Mégpedig számos fó­ ruma van is. Éppen ezért veszélyes, ha a társadalmi élet fórumai társasági jel­ leget öltenek — vagy fordítva. — A továbbiakban tehát ebből az is következhet, hogy aki a társasági élet­ ben nem vesz részt, az adott esetben hát­ rányt szenvedhet a társadalmi élet fóru­ main is? — Igen, szerintem az is következhet. Feltételes módban, hiszen pusztán elv­ ben gondoltam végig a kérdést, s nem gyakorlati tapasztalatra alapoztam. — Nézd meg, ki kivel szervez telekvásárlást, társasházépítést, vadásztársa­ ságot; nézd meg, ki jár a magánügyei után állami kocsin, maszek autón, vagy gyalog; ki kivel iszik munkaidő után! Ugyanúgy a „társaságokhoz” jutsz. — Miért érdekes ez? — Mert súlyos értéke van a mon­ dásnak: befogadta a társaság. — S ha nem „fogadta be”, kinek baj az? — Hát, nem a társaságnak — nevet az ügyvéd. A társasági életben mindig is meg­ nyilvánult a különböző elvek, szempontok szerinti tagozódás — még a pihenés leg­ö n feld teb óráiban is. A két világháború közötti társasági életnek azonban volt még egy jellegzetessége: bizonyos infor­ mációs, kommunikációs szerepet ját­ szott. ―E rre ma már nincs szükség. ―I gaz lehet, hiszen amit tudni kell a világ dolgairól — a gazdasági életről, politikáról, kultúráról, a társadalomról__, azt elmondja a rádió, a televízió, elolvas­ suk az újságban, megvitatjuk munkatár­ sainkkal a munkahelyen. Ha viszont ilyen szerepet nem, akkor milyet játszik a mai társasági élet? Szerintem, bizonyos értelemben kritikai fórumot ad. Kritikai igényt, pon­ tosabban, az ember önálló látásmódjának igényét juttatja kifejezésre. 5 �— Azt állítja ezzel, hogy a demok­ ratizmus ma még itt-ott fellelhető visz­ szásságai következtében talán a társasá­ gi életbe szorul vissza a kritika? — Arra is lehet példa. Ú j M a gya r L e x ik o n : szalon, salon ( f r . ) : 2. m agánháznál rendszeresen össze­ jö v ő p o litik u sok , írók , m űvészek köre. A művész megjegyzései ennek kap­ csán: — Ilyen csoportosulások manapság kétségtelenül a munkamegosztásban el­ foglalt hely alapján szerveződnek. E cso­ portosulásokba, különösen értelmiségi berkekben, bizonyos érdekek is bejátsza­ nak. Sőt. A társasági életben mindig is megbújik a klikkérdek. — Az kellene, hogy a társasági éle­ tet ne az érdek motiválja. — A francia szalonokban az határoz­ ta meg, olykor ott dőlt el egy ország sor­ sa is. — Van „szocialista szalon” ? — A fenti értelemben semmiképpen. De például a művészeti életben ma sem mellékes, hogy ki milyen társaság tagja. A városi tanács egyik vezetőjével be­ szélgetek, neki teszem fel a kérdést: kis­ polgári maradványnak, azaz elítélendő­ nek tartja-e a társasági életet? — Az úgynevezett társasági életet én éppen hogy az egyik legnemesebb, legér­ tékesebb emberi kapcsolatnak tartom — válaszolja. — Elsősorban azért, mert sze­ mélyes jellege van, egyéni mentalitás, vi­ lágnézet stb. szimpátiái alapján szerve­ ződik. Kissé leegyszerűsítve azt mondhat­ nám: azok tartoznak egy társaságba, akik megértik egymást, tehát azonos, vagy ha­ sonló felfogású emberek. — Megvannak-e vajon manapság a jó értelemben vett társasági élet feltéte­ lei? — Nem nagyon. Éppen ezért sincs nálunk igazi társasági élet. Mert ehhez bizonyos feltételek kellenek: anyagiak, „lakásbéliek”, szabad idő — és így to­ vább. Ezek egy részével nem rendelke­ zünk (például kicsik a lakások, kevés a szabad idő), másrészt meg (legalábbis az értelmiségi rétegek esetében) bizonyos túlszervezettség jelei is mutatkoznak. Sze­ rintem, a nemes értelemben vett társasá­ gi élet a fizikai dolgozók körében alakult ki, ott őrzik ma is ennek a hagyomá­ nyait. Még akkor is, ha ők az ilyesfajta találkozásaikat nem is társasági életnek nevezik, „csak úgy összejön” egy-két csa­ lád, ultira, bográcsozni, kirándulásra. — Vannak a társasági életnek külö­ nös „alkalmai” ? — Mindig is voltak. Azt hiszem, ezek manapság beszűkültek névnapra, szüle­ tésnapra. Nincs időnk, hogy apropó nél­ kül összejöjjünk. — Sokat beszélnek napjainkban az építészeti térformálás emberi kapcsola­ tokat alakító hatásáról. Létezik ilyen? 6 — Részben igen. Például már emlí­ tettem, hogy a lakások többsége nem al­ kalmas a közösségi funkciók betöltésére: nem fér el a társaság, s ha kissé hango­ sabb, jókedvűbb a szokottnál, máris ko­ pog a szomszédság alulról, felülről. Egyéb­ ként, szerintem, a társasági életnek min­ denképpen otthon kell zajlani. Intim, sze­ mélyes jellegéből következik ez. — Milyen szerepet játszanak az igé­ nyes szórakozás, a művelődés közösségi formái az emberi élet intimebb szférái­ nak alakításában? — Tudatosan figyelem három éve, hogy például Salgótarjánban a színházi program milyen nagy szerepet vállalt át a társasági élettől. Általában a reprezen­ tatív kulturális események nem kis funk­ ciót töltenek be a szabad idő szervezésé­ ben, akár az úgynevezett társasági élet kárára is. Lehet, hogy a Salgótarjánnál kevésbé dinamikus kisvárosokban a tár­ sasági életnek nagyobb szerepe van. Te­ hát olyan helyeken, ahol kevesebb tör­ ténik. — Nem élénkíti-e a társasági életet éppen a művelődéspolitika egynémely he­ lyi gyakorlati hiányossága? — Dehogynem. Én például azt val­ lom, hogy a társasági élet sok esetben éppen az efféle hiányokat igyekszik pó­ tolni. A legfiatalabb korosztálynak pél­ dául ott a popmuzsika, a koncert, a di scjockey klub. Hovatovább azonban ezek­ re a helyekre legfeljebb húszéves korig lehet menni, különben az illetőt „kinézi a közönség” . A középkorosztály nem tud hol szórakozni: a presszók, kocsmák kul­ turáltsága alig minősíthető. Persze, az élethez hozzátartozik az intimitás is, s ezt a Karancs Hotelben nem lehet megte­ remteni, klubbal nem lehet pótolni. Én az ötvenes évek elején kerültem Salgótar­ jánba, s ez az időszak a társasági élet szerveződésének nem kedvezett: szegény­ ség uralkodott, feszes, túlszervezett volt az élet, szűk körű értelmiség élt a vá­ rosban, az orvosok, jogászok, vagy épp acélgyári munkások körébe — vagyis a „társaságba” — nemigen lehetett bejut­ ni. — Ma is hallani, hogy például a párt-, az állami vezetésben dolgozók job­ bára csak egymással találkoznak a nem hivatali életben is. — Ezt nem tudatos „befelé fordulás­ nak” tartom. Inkább annak, hogy éppen ezeken a posztokon olyannyira zsúfolt és szervezett a munkaidő, hogy a munka egyrészt túllépi a hivatali idő kereteit, másrészt szinte lehetetlenné teszi a mun­ kaidőn túli „nem hivatalos” élet tudatos szervezését. Igy a kevés szabad időben is maradnak ugyanazok az arcok... De pél­ dául az én szűkebb baráti körömben sin­ csenek „politikusok” , állami vezetők. Van viszont technikus, vegyészmérnök, orvos, segédmunkás. — Jelez-e kispolgáriságot a társasá­ gi élet? — A társasági élet önmagában nem kispolgári. Itt is minden azon múlik, mi­ lyen tartalmat visznek bele. Kaphat kis­ polgári tartalmat, hordozhat kispolgári elemeket. — Az obligát „három szál szegfű” ? — Nem. Mert például egy családi ese­ mény, születésnap, házassági évforduló stb. — ünnepi alkalom. Akkor az ünnep­ lés kedvéért megyek a társaságba. Az ünneplésnek megvannak a hagyományos formái. Például lehet ez a virág is. Ez tehát a „feszesebb alkalom” a társasági életben. Kispolgárivá szerintem akkor vá­ lik a dolog, ha egy társaságban a „feszes­ ség” állandósul, azaz mindig sütnek-főz­ nek, zsúrkocsit készítenek stb. Amikor nincs lehetőség az „ejtőzésre” , a spontán „vidámkodásra” , akár nyakkendő nélkül is. Amikor a nagy rohanásban a „leeresz­ tési” , kikapcsolódási alkalmat is ünnep­ nek nézik, ezért „viselkednek” , ahelyett, hogy jól éreznék magukat, tiszteletben tartva, persze, a jó ízlést. — Televízió? — Értem a kérdést. Valóban, a tár­ sasági élet társadalmi körülményei gyö­ keresen megváltoztak. E változáshoz tar­ tozik bizonyos értelemben a televízió is. A tv nem szervezi a társasági életet, sőt, éppen az ellenkezőjét teszi. — Tulajdonképpen kell-e társasági életet élni? — Kell. Másképpen az örökös ké­ szenlétet nem lehet bírni. Nem lehet min­ dig okosnak látszani. Vicceket is kell hal­ lani, nőkről is kell beszélni. Szükség van arra, hogy ez ne „szervezett” együttlét legyen, hanem valóban a kikapcsolódást szolgálja. Emberi tartalmat kell hordoz­ nia. Ne vizitekből és viszont-vizitekből álljon. Ez ugyanis már kispolgári tarta­ lom. Az MSZMP KB beszámolójában hangzott el, Kádár János mondotta ideo­ lógiai, kulturális és tudományos életün­ ket elemezve: „ . . . Egyidejűleg társadal­ munkban jelen vannak, sőt, időnként még meg is élénkülnek a szocialista elveink­ kel, céljainkkal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztethető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről beszéljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növekedésével a „miből éljünk” nagy társadalmi kérdése mellett mindin­ kább szerepet kap az is, „hogyan éljünk”. Éppen társasági életet? Igen, azt is. Tóth Elemér Kapcsolatok Nem szeretjük a magányt, az egyedül­ létet (legalábbis, mint életformát nem). Mások ismeretségét, barátságát, társasá­ gát keressük szüntelen. Milyen szálon szövődnek az emberi kap­ csolatok; hogyan szerveződnek egységes egésszé a társaságok, a közösségek; mi­ lyen kohéziós erők hozzák létre, tartják �össze őket, és milyenek bomlasztják; mi­ lyen értékrend alapján ítéli meg a társa­ dalom minőségüket, tevékenységüket? A kétgyermekes, harminc év körüli salgótarjáni üvegfúvó modern, kétszobás, központi fűtéses lakásban lakik az Arany János úton. Néhány év alatt, amióta ösz­ szekerült a feleségével, minden szüksége­ set megszerzett; televíziót, hűtőszekrényt, mosógépet, centrifugát, négy hónappal ezelőtt egy kocsit. Régi, használt Skoda, de a célnak: — a gazdája legalábbis így tartja — : a kirándulásnak, az utazgatás­ nak éppúgy megfelel, mint ha más, diva­ tos világmárka lenne. Az üvegfúvó nyílt, barátságos tekintetű ember. — Milyen körben tölti szívesen a sza­ bad idejét? — kérdezem. — A család körében — feleli habozás nélkül. — És ez természetes a számomra. Sokan voltunk testvérek... Értük élek, értük dolgozom, elhiheti. De szívesen ba­ rátkozom a munkatársakkal, a környék­ beliekkel. Vannak olyan barátaim is, igaz, nem sokan, akikkel időközönként össze­ járunk. Melósok, mint én. Ugyanazok a dolgok érdeklik őket, az életfelfogásunk is megegyezik... Nézzen szét! Ebben a kis szobában voltunk már tizennyolcan is. — Ezek szerint szereti a társaságot? — A barátaimat — igazít ki. — Mert a kettő nem ugyanaz. A barátait megválo­ gatja az ember. A társaság meg sokszor magától adódik. Például összetalálkozunk néhányan, kollégák a gyárkapuban, mű­ szak után, aztán beülünk egy sörre va­ lahová. Megittuk, elbúcsúzunk; anélkül, hogy különösebb kötelezettséggel tartoz­ nánk egymásnak. A barátság ennél mé­ lyebb dolog. Az megbecsülés, szeretet.. . — Ki a legjobb barátja? — Egy főművezető — és a szemembe néz, mert kíváncsi a reagálásomra. — Nem egy gyárban dolgozunk, de egyház­ ban lakunk, Ő a szomszéd lépcsőházban. — Hogyan ismerkedtek meg? — Teljesen véletlenül, a nagyobb gye­ rekeink révén. Együtt játszottak lent, a téren. Nagyon jól megértették egymást, aztán mi is megbarátkoztunk. — És van mit mondaniuk egymásnak? — Hogyne. Hasonló a gondolkodásunk. Egyszerű ember, olyan fiatal, mint én, és szereti a gyerekeket, a becsületes, őszinte életet. Persze, nem mondom, először fenn­ tartásaim voltak vele szemben, de aztán elmúltak. — Mi okozta a problémát? — Az üzemben is annyiszor mondták és annyian, „minek barátkozol ilyen em­ berrel, ez fejes, nem hozzád való” , „tel­ jesen megzavart, válassz inkább magad­ hoz valót” — mondták. De hát ez ma­ gamhoz való, úgy gondolkodik, mint én, csak éppen többet tud... És nem fordult el tőlem akkor sem, amikor megtudta, hogy csak egyszerű üvegfúvó vagyok. — Miért? Mások talán elfordultak? — Hajaj! Nem is egy. Például a lépcső­ házban lakók: orvosok, mérnökök, futbal­ listák, jó keresetű emberek. Ők úgy tart­ ják, hogy nekik csak egymás között érde­ mes barátkozni? Nem tudok jobb hason­ latot mondani, de valahogyan úgy véle­ kednek, mint régen a szülők: a vagyon a vagyonnal házasodjék, a többi nem szá­ mít. Persze megvagyunk mi így is jól a házban. Amikor összetalálkozunk a lép­ csőházban, én köszönök, ők fogadják, és aztán készen van, nem zavarjuk egymást. A kőműves fiatal, elvált ember. Sal­ gótarjánban született, itt is dolgozik. Ren­ geteg az ismerőse. — Mit csinál szabad idejében? — kér­ dezem a szokásos ismerkedési gesztusok után. — Kevés van. Mostanában, hogy egyre nehezebben megy az építkezés, sokat túl­ órázom. Utána meg, amikor csak tehe­ tem, maszekolni megyek a kollégámmal. Az ősszel két házat építettünk fel. A kőműves nagyon segítőkész ember. Közlékeny is. Néhány perc alatt szinte minden lényegeset megtudok róla. Meg­ tudom például azt, hogy a felesége nem tudta elviselni a sok egyedül töltött órát, ezért sok volt közöttük a veszekedés, és inkább elváltak. Keresik külön-külön a boldogulást. Még szerencse, hogy gyerme­ kük nem volt. — Most újrakezdem az életemet — — mondja szintelenül. — Tévére gyűjtök, ruházkodom. És szeretek jól élni; nagyo­ kat enni, inni. Mert azért arra a két üveg sörre is futja naponta. — Megérdemli — bátorítom. — Sokat dolgozik. De vasárnap is? — Akkor is maszekolok. — Ha az idő úgy engedi. Bár délben mindenképpen abbahagyom, mert egy ici-pici szabadság azért mégiscsak kell... Munka után haza­ megyek, rendbeszedem magamat, aztán megebédelek a Kővárban. Mindig akad haver, ismerős ennyi ember között: nem vagyok egyedül. Elmegyünk néha mozi­ ba, de inkább a presszókat járjuk. Eliszo­ gatunk, elbeszélgetünk egymás között. A magamfajtának már ez jelenti a szórako­ zást. — És nem sajnálja rá az időt? — Miért sajnálnám? Talán tud jobbat mondani? Zavarban vagyok, mert hiába gon­ dolkodom. Mondjam azt, hogy olvasson, nézze többet a televíziót, bámulja a ki­ rakatokat? Hiába mondanám, biztosan nem egyszer megtette már. És egyébként is túlságosan egyszerű tanács egy ilyen életerős, egyedül élő, vidám fiatalember számára. De hát, mit ajánljak akkor? Hét­ végeken a művelődési házak, a múzeu­ mok is zárva tartanak Salgótarjánban. — Tegyük fel konkrétan a kérdést! Mit ért a társaság, a társasági élet fogalma alatt? — A társaság szerintem nagyon tág fo­ galom — vélekedik a harmincéves, két­ gyermekes, salgótarjáni technikus. — Ki ezt, ki azt érti rajta, és ebben mindenki­ nek van egy kis igaza. Mert nézze, tár­ saság egy családi látogatás alkalmával egybegyűlt embersereg is, és társaság a fiatalok itt-ott összeverődött csoportja is. — És a kettő ugyanaz a minőség lehet? — Szó sincs róla, egészen másfajták Nem is említhetjük egy napon őket. A családi társaság sokkal szebb, melegebb, emberibb. — Mit jelent véleménye szerint végül is a társaság? — Olyan emberi közösséget, amely a gondolkodás hasonlósága és az érzelmek alapján jön létre. S fontos a világnézeti, politikai kérdésekben való hasonló véle­ kedés. Mert mindenki olyan társaságot választ magának, amilyen a meggyőző­ dése, a politikai hitvallása. A nagybátonyi középkorú, gyermekte­ len értelmiségi férfi nem késlekedik a meghatározással. Látszik, izgató, eleven­ be vágó kérdésről van szó. — A társasági élet fogalmán én szelle­ mi életet értek. Társadalmi, politikai, művészeti kérdésekre is kiterjedő diskur­ zust. Nagyon lényegesnek tartom a társa­ ság tagjai között létre jövő, élénk gondo­ latcserét. Vita nélkül ugyanis nincsen tár­ sasági élet. Nem tudok unalmasabbat an­ nál, mintha egyvalaki mond valamit és arra a többi bólogat. Sok ilyen társaság­ ról tud, hall az ember, de ezek nem igazi társaságok. Inkább baráti, munkatársi disputák. Rendszerint meg is szűnnek az első probléma felmerültekor. Mert éppen a kovász, az összetartó erő hiányzik belő­ lük, vagyis — ahogyan mondtam — a gondolat, az együttgondolkodás izgalma, feszültsége. — Önnek természetesen jó társasága van. — Téved. Egyáltalán nincs társaságom. — Hogyan lehet ez? — csodálkozom, Nagyon nehezen tudom elhinni erről a beszédes, szellemes társalgó emberről, hogy nincs társasága. — De ne higgye, hogy társtalan vagyok, mord, magányos ember. Rengeteg isme­ rősöm, cimborám van, s amikor összeta­ lálkozunk, egy-egy pohár bor mellett el is diskurálunk. De szorosabbra nem fű­ zöm a kapcsolatot velük, mert úgy ér­ zem, nincs különösebb értelme. Nem ugyanazok a dolgok érdekelnek bennün­ ket — és az azonosak közül sem mind ugyanazzal a szenvedélyességgel. Tehát nincs meg köztünk az előbb felemlegetett kovász. — S ez a „kovász” nincs meg a munka­ társaival sem? — A munkatársaival lehetőleg ne ba­ rátkozzon az ember: ezt több évtizedes tapasztalat alapján mondom. Én egy-két­ szer már „megfáztam” a munkatársaim miatt, azóta bezárom magamat, s a velük való érintkezést a legszükségesebbre kor­ látozom. — Nézze — folytatja kis szünet után. — az emberi kapcsolatok, a társaság épít­ 7 �kezésében nagyfokú sznobizmust érzek, rang és vagyon alapján. És ez nagyon nem jó. A fiatalasszony alig két éve, férjhezme­ netelekor költözött a fővárosból Mátrano­ vák községbe. A Ganz-MÁVAG gyáregysé­ gében helyezkedett el, s mint a közmű­ velődési munka „szerelmese” , rendszeres kapcsolatot épített ki az emberekkel; s közben ő maga is gazdagodott embersze­ retettel, életismerettel. A falusi élet nem idegen számára: vidéken született, kisköz­ ségben töltötte gyermek- és ifjúkorát. — Hogyan sikerült a falusi életbe való újbóli beilleszkedése? — Minden zökkenő nélkül. Jól kijö­ vünk az emberekkel, annak ellenére, hogy idegenek vagyunk itt. — Kikkel barátkoznak? — Mindenkivel „szóba állunk” , aki ren­ des, becsületes. De közelebbi kapcsolatba még nem kerültünk senkivel. — Majd talán ezek után? — Esetleg. A faluban inkább csak a fa­ míliák tartják a kapcsolatot. Idegenekkel nemigen járnak ősze. Ez nem divat. Meg most mindenki gürcöl, gyűjti a pénzt, ko­ csit, miegymást vesz... Több szubjektív vélemény után néz­ zük az „objektívet.” Mit mond a társa­ ságról az Értelmező Szótár: A társaság „alkalmilag együvé került, vagy szórakozás, időtöltés, társalgás vé­ gett gyakran találkozó, valamely vonat­ kozásban összetartozó személyek együtte­ se, csoportja.” Van egy vonatkozó jelen­ tésárnyalata is: „társadalmi életet élő, bi­ zonyos formák között rendszeresen össze­ gyűlő személyeknek kialakult, bizonyos tekintetben zárt közössége.” Korunk társasági életének új lehetősé­ ge lehet a csoportban „végzett” , az úgy­ nevezett közösségi időtöltés. Hivatalos ke­ retül szolgálhatnak a művelődési intéz­ mények kiscsoportjai is. Erről folyik be­ szélgetés — fiatalabb és idősebb — nép­ művelőkkel. — Nekem a társasági életre vonatkozó­ an nincsenek tapasztalataim — mondja a fiatalember. — Albérletben lakom, s időm nagy részét (még a hivatali munka­ időn túl is) a munkahelyen töltöm. Nem járok társaságba, nincs is társaságom. Mert ha a presszóban ismerősökkel verő­ dök össze, az még kevés. — És mi a helyzet például a művelő­ dési otthonokban — Ön által is szerve­ zett — kiscsoportokban? — Ahogyan én ismerem ezeket a cso­ portokat (s azt hiszem, ez egész megyére érvényes), ezek még korántsem valódi kö­ zösségek. Még igencsak a kezdeteknél tar­ tunk, az igazán közösségi élet kezdeteinél. De a szerveződés, a haladás iránya és üteme biztató. Sulyok László Például Mazánéknál Változnak, alakulnak az életmód fel­ tételei napról napra: emelkedik az életszínvonal, változik a fogyasztás szerkeze­ te. A dolgozók nagy többségének anyagi ellátottsága elérte a közepes kielégítettség szintjét, s a fogyasztás minőségileg új sza­ kaszába léptünk. Vajon mi tapogatható le mindezek­ ből — a konkrét egyedi esetet vizsgálva? Vajon mit bizonyít vagy cáfol egy nagy­ üzemi munkás családjának, a család élet­ módjának a vizsgálata? Ismerkedjünk meg a Mazán család­ dal! — Doktor űr jár társaságba? — Nem, nem járok össze senkivel. — Miért, talán nem szeret „társalogni” ? — Már hogyne szeretnék. Csakhát, a rendelőben annyit kell beszélnem, hogy a végére belefáradok. — No és a barátok, kollégák nem hiá­ nyoznak? — A munkám során kapcsolatba kerü­ lünk egymással — ennyi az egész, Őszin­ te vagyok: nem hiányoznak. Annyira el­ fáradok a munkában, hogy utána nyuga­ lomra van szükségem. Bezárkózom az „elefántcsont-tornyomba” , olvasok, tévé­ zek, a gyerekeimmel foglalkozom. Mind­ ezzel megelégedésemre töltöm ki a szabad időmet. (A körzeti orvos egy iparilag fejlett nagyközség egyik legtehetségesebb, leg­ nagyobb megbecsülésnek örvendő gyógyá­ sza. Hivatali munkája mellett társadalmi megbízatást is vállal: elfoglalt ember.) 8 A családfő — Mazán György — 41 éves, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozója. Szakmája fényező, de egyben hivatásos gépkocsivezető is — , sőt mozi­ gépészként is dolgozott. Jelenleg a kohá­ szati üzemek minőségi ellenőre, fontos üzemrészben, a rúdvashúzó-üzemben dol­ gozik. Megszerezte a gimnáziumi érettsé­ git, de jelenlegi munkakörének ellátása érdekében több szakmai tanfolyamot vég­ zett. Havi fizetése nem éri el a 3000 fo­ rintot... A feleség, Mazán Györgyné született Sidi Anna, 36 éves. Szakmája nincs. Be­ tanított munkásként dolgozik a Textil­ ipari Vállalatnál. Iskolai végzettsége 8 általános. Havi fizetése 1700 forint... A gyerekek: Mazán Györgyi 16 éves, másodéves üvegfestő szakmunkástanuló az öblösüveggyárban; ifjabb Mazán György 12 éves múlt, a Mártírok úti Ál­ talános Iskola nyolcadik osztályos tanuló­ ja; Mazán Attila 8 éves, a Malinovszkij úti Általános Iskola tanulója. második osztályos — Az emberek, ha lehetséges, köny­ nyen és egyre jobban akarnak élni. Ez mindaddig nem baj, amíg ez a törekvé­ sük (az anyagi megerősödés vágya) az értelmes élet iránti igénnyel párosul, hogy a család jövedelméből ne csak arra jus­ son. hogy „jól főzzenek és jól egyenek.” Férj: — Ha jól értem, arra kíváncsi, hogy a családunk hogyan él, és milyen módon használjuk fel a jövedelmünket. A kérdés első részére könnyebb válaszol­ ni. Családom havi jövedelme nem több, mint 5500 forint, beleértve a gyerekek után járó családi pótlékot is. Mivel sem­ miféle mellékessel nem rendelkezünk, ezt az összeget kell elosztani úgy, hogy jus­ son is, maradjon is. A havi jövedelem ésszerű felhasználására rendszerint költ­ ségvetést készítünk. Persze nem kell ar­ ra gondolni, hogy hónapról hónapra pa­ píron tervezzük meg a pénzünk elkölté­ sét, hanem a kialakult gyakorlati tapasz­ talatok alapján osztunk be minden forin­ tot. Ügyelve arra, hogy az állandóan is­ métlődő kiadások mellett kinek, mire len­ ne éppen szüksége... Nálunk ez a rend, hogy én teljes egészében hazaadom a fi­ zetésemet. Ha úgy tetszik, a „családi pénzügyminiszter” a feleségem. A kisebb kiadásokba nem szólok bele, de a nagyobb kiadásokat mindig közösen beszéljük meg. — Kérem, részletezze egy hónap költ­ ségvetését ! — Mindenekelőtt az OTP-átutalási betétszámlára fizetjük be a havi 1500— 1700 forintot, amiből a havonta ismétlő­ dő kiadásokat fedezzük: a lakást, vil­ lanyt, gázt, újságokat, rádiót, televíziót stb. Ezután következik az élelmezésre fordított összeg, ami a tapasztalatok sze­ rint 2600—2800 forint körül mozog... Ez persze nagyban függ az áraktól is. A piac drágasága még magasabbra is emelheti az étkezési kiadásokat — egé­ szíti ki a feleség. — . . .s ami ezen felül megmarad, mintegy 1000— 1200 forint, azt számíthat­ juk a különkiadásokra. — Lényegében mit értenek különki­ adásokon? — Lehet, hogy nem ide tartozik, de mi ide soroljuk a ruházkodást. S ebből a pénzből fedezzük, ha valamilyen várat­ lan kiadásunk keletkezik, például elme­ gyünk valahová szórakozni. (Mazánék családi költségvetése sa­ játosan egyéni képet mutat, de nem nél­ külözi az általános vonásokat sem. Ha csupán a költségvetés tételeit tekintjük, úgy tűnik, mintha az étkezés lenne a leg­ fontosabb, a hangsúlyozottabb érték. A látott összkép azonban ellentmond ennek: az új lakást modern, új bútorokkal ren­ dezték be, s a ruházkodásuk sem marad el a „jó átlagostól.”) — Nemrégiben költöztek új lakásba. Milyen anyagi terhet jelentett ez a család­ nak? �— Tavaly decemberben kaptunk OT'P-lakást, ami nem olcsó mulatság. De hogy miért nem okozott különleges gon­ dot, ahhoz ismerni kell az előzményeket. Mi előzőleg több, mint tíz évig a Vörös Hadsereg úton laktunk, saját lakásban. Voltak az életünkben nehéz szakaszok, amikor kritikus volt a helyzet. S amikor idekerültünk, ebbe a kétszobás, összkom­ fortos lakásba, ez olyan igényt ébresztett fel bennünk, hogy az örömünkre rendez­ zük be: így történt, hogy a bútort is azon­ nal kicseréltük. Persze a havi jövedelem­ ből ez nem telt volna. Mindez csak úgy v ált lehetségessé, hogy a régi lakásunkat eladtuk... — Közvetlenül a gyár közelébe, új körülmények közé kerültek. A lakásukat örömükre rendezhették be, ami az anyagi tartalékoknak köszönhető. Az új körül­ mények mennyire változtatták meg vagy befolyásolják a család anyagi helyzetét és életkörülményeit? — Fejlődtünk, ez bizonyos. S ez a fej­ lődés a leggondosabb takarékosság mel­ lett is többet követel anyagiakban. Ve­ gyük csak a lakást. Havonta 320 forint törlesztő részletet fizetünk, s mivel la­ kásszövetkezetben vagyunk, havonta 100 forintot fizetünk hozzájárulásként a maj­ dani lakásfelújításhoz. És további 50 fo­ rintot a közös kiadásokra. A lakás ké­ nyelmes, de ezt a kényelmet jobban meg kell fizetni, mint egy kevésbé komfortos lakást. A gázzal főzés és fűtés praktikus, tiszta, de havi átlagban 500 forintba ke­ rül. A villany is több, mint 100 forint ha­ vonta, mivel nem szeretjük rontani a sze­ münket, s hallgatjuk a rádiót és rendsze­ resen nézzük a televíziót... — Ezek a kiadások mennyivel nö­ vekedhettek a korábbi időszakhoz viszo­ nyítva? — A havonta állandóan ismétlődő ki­ adásokat tekintve lényeges az emelkedés. Ha valamit érzékeltet ez a fogalmazás, akkor azt mondhatom, hogy egy „osztálylyal” magasabbak ezek a kiadások. — Az állandóan ismétlődő költségek emelkedése gyakorolt-e valamilyen hatást például a család táplálkozására, vagy megváltoztatta-e az étrendjét? — Akárcsak régebben, most is rend­ szeresen főzök a családra — szólal meg Mazánné. — Egy időben megpróbáltunk vendéglőből étkezni, de kevés volt az étel mennyisége. Pedig nem vagyunk nagyét­ kűek. Abban az időben a vendéglői kosz­ tot erősen kellett pótolni hidegvacsorák­ kal. S ez nemhogy csökkentette volna, hanem éppenséggel növelte a kiadásokat. Visszatértünk a házi kosztra. Közülünk csupán Attila étkezik napköziben, s Györ­ gyi a gyárban, mi többiek itthon ebéde­ lünk. — Öttagú családra főzni nem köny­ nyű s nem egyszerű feladat. Hogyan old­ ja meg? — Egyedül nehéz lenne, de sokat se­ gítenek a gyerekek és a férjem is. A leg­ gyakrabban úgy főzök, hogy a követke­ ző napra is maradjon. — A családi költségvetés számadatai azt mutatják, hogy a legnagyobb össze­ get az étkezésre fordítják. S ha nem nagy­ étkűek, amint mondta, nem túl magas ez az összeg? — Azt hiszem, nehéz lenne olcsób­ ban megoldani a főzést. Amennyire le­ hetséges, igyekszem változatosan főzni. A változatosságot azonban nem elegendő csak óhajtani, ezt az árak is megszabják. Elsősorban érvényes ez a zöldség- és fő­ zelékfélékre, meg a gyümölcsökre. — Kérem, beszéljen arról, milyen sze­ repet játszik étrendjükben a hús, a tej, a liszt, a cukor és egyéb élelmiszerek? — Zsiradékra, húsfélékre, hentes­ árukra csaknem 1200 forintot fordítunk havonta. Tejre, tejtermékekre és tojásra körülbelül 600 forintot. Zöldségre és gyü­ mölcsre csaknem 400 forintot. Kenyérre, péksüteményre 150, cukorra 60—70, s lisztre, burgonyára ugyancsak körülbelül ennyit. A felsorolt összegek nem állandó­ ak, hanem az évszaknak és az áraknak megfelelően változnak. Az arányok azon­ ban az egész évben hasonlóak. De hát vé­ gül is nem azért élünk, hogy együnk, ha­ nem azért eszünk, hogy éljünk... — Nagyon találóan fogalmazta meg. Kíváncsi vagyok azonban, hogy itt a lép­ csőházban vagy az egész házban lakó mintegy ötven szomszéd is így véleke­ dik-e? — Erre nem tudok konkrétan felelni. Egy éve lakunk így, egymás szomszédsá­ gában, a legjobban csak a lépcsőházbelie­ ket ismerem. Jobbára fiatalabb emberek, mint mi. Fiatal házasok. A többségük az üzemi konyhán étkezik. Arról még nem beszélgettünk, hogy mennyire elégedettek az üzemi koszttal, de ha oda járnak, bi­ zonyára nincs probléma. Hogy miért? Nyilván lehet ennek olyan oka, hogy a fiatalabbak kényelmesebbek, mert a fő­ zés fárasztó. Fiatalabb korban még job­ ban járnak szórakozni az emberek, s en­ nek a kedvéért inkább lemondanak a há­ zi kosztról. Az idősebbje — vagy ponto­ sabban fogalmazva a magunk korabeliek (mert a nyugdíjasokra is jellemzőbb az üzemi konyha igénybevétele) szívesebben főznek... — Nos. elérték a szép lakást, sikerült berendezni az örömükre, de vajon milyen­ nek mondható a család ruhatára? — Őszintén szólva, nincs szégyell ni­ valónk, de nem is dicsekedhetünk. Az ünneplő mellett megvan a hétköznapra, a munkába szóló ruhánk és cipőnk. Di­ vatolni nem divatolunk, mert erre már nem futja az anyagi lehetőségeinkből. Mi, felnőttek jobban megvagyunk, mint a gyerekek, akik már jobban nézik a diva­ tosabb holmit. A fiúk talán nem is annyi­ ra, mint a kislány. — A családi költségvetés szerint ha­ vonta mintegy 1000— 1200 forint marad a különkiadásokra, amiből lényegében a ruházkodást is fedezni kell. Ez nagyon kevés, ha a család nagyságát tekintjük. Hogyan sikerül mégis kielégítő szinten tartani a család ruhatárát? — Nehezen. Igyekszünk kihasználni az árleszállításokat, a szezon végi kiárusí­ tásokat. S mivel nemcsak új ruha vásár­ lásából áll az élet, hanem javításokból is, itt könnyebb a helyzetem, mert ezt ma­ gam is megoldom. Tudok varrni, így ami­ re szükség van, megvarrom... — mondja Mazánné. — A ruházkodás valahogyan olyan, mint a beruházás a vállalatoknál. Az em­ ber már előre számítgatja, hogy mire lesz szükség, tartalékol rá, amennyit csak tud, s ha ez sem elegendő, akkor hitelt kér... A példa kézenfekvő. Ezt nemcsak Mazánék teszik így, hanem nagyon sokan mások is. — Mazánéknak milyen tapasz­ talataik vannak erről? — Nagyon különbözőek. Ismerek ná­ lam idősebb embereket, akik sokkal töb­ bet költenek ruházkodásra, mint mi. Job­ ban divatolnak. Itt a házban, mivel a szomszédok többsége fiatal házaspár, a fészekrakás korszakát élik. A ruházkodás nagyon változatos. Az azonban megálla­ pítható — csak a külsőségek alapján is —, hogy akik tehetősebb családból indultak, azoknak lényegesen könnyebb az anyagi helyzetük. Következésképpen gazdagabb, változatosabb, s mondhatjuk, hogy diva­ tosabb a ruhatáruk is. Egyfajta szolid szintet azonban mindenki igyekszik tar­ tani. Ebben a házban nem régen lakik együtt ez az ötven családnyi ember, s itt még nem beszélhetünk arról a fajta öl­ tözködésről sem, ami már egyrészt a má­ sik utánzását, vagy az egymással való ri­ valizálást mutatná. Mivel másutt tapasz­ taltam már ilyet, valószínű ha „összeme­ legedik” a társaság, itt is kialakul vala­ mi hasonló... — Mazánék családi költségvetésének nem nagy része az, amit kultúrára fordí­ tanak. Lényegében a televízió, a rádió, s az újságok jelentik a család számára a kultúrálódást? — Nem csak. De azt is be kell valla­ ni, hogy a televízió majdnem „családfői” szerepet tölt be nálunk. Igaz, abból a sza­ kaszból már kinőttünk, hogy a műsor kez­ detén leülünk a képernyő elé, s csak a műsorzárás mozdít ki onnan. Válogatunk a műsorokban, csupán az a probléma — s ez kisebb konfliktusokat okoz —, hogy nem egyformán vagyunk kíváncsiak a műsorra. A feleségem a televíziót nézné, én olvasnék, a lányom éppen a beat-ze­ nét hallgatná, a fiúkról nem is beszélve. Szóval az idő és a hely beosztását kell jól megoldani. — Mit szokott olvasni? — Újságot, folyóiratot rendszeresen. Jár a Népszava, a Nógrád, de szívesen ol­ vasom a Nők Lapját, s különösen a La­ káskultúrát. S mivel megrendeltük a Vi­ lágirodalom Remekei sorozatot, ebből szoktam olvasgatni. Gyakran foglalkozom szakmai kérdésekkel, szakmai folyóiratok olvasásával is. Mivel van egy motorom, amivel gyakran kirándulunk, az AutóMotornak is olvasója vagyok... — A család többi tagjai hogyan hasz­ nálják ki a kulturális lehetőségeket? — Ha nekem jut rá időm, televíziót nézek, mert ez a legkényelmesebb — 9 �mondja Mazánné. — Ritkán olvasok, vagy zenét hallgatok. A férjem szereti az or­ gonamuzsikát, én nem annyira. A gyere­ kek sokat olvasnak, a kislányom eljár az öblösüveggyári irodalmi színpadra, sze­ repelni... — Mazánék környezetében az isme­ rősök, barátok vagy a lakótársak hogyan művelődnek, szórakoznak. Úgy mint Ma­ zánék, vagy másként? — Itt a környezetünkben, a szomszé­ doknál, a házban majdnem minden csa­ ládban kisgyerek van. Tehát olyan szóra­ kozásról szó sem lehet, ahová el kell jár­ ni otthonról. Az édesanyák a kisgyerekek miatt le vannak kötve. Gyakran viszik a gyereket sétáltatni, vagy eljönnek a nagy­ szülők, rokonok, néhány barát, ismerős. Persze művelődni, kulturálódni nemcsak házon kívül lehet, hanem itthon is. Bizo­ nyos, hogy ezek a fiatal házasok inkább ezeket a lehetőségeket hasznosítják. Né­ hány személyes ismerősömről elmondha­ tom, hogy ahol még nincs lakás, ott en­ nek a megszerzése nyomja el a szórako­ zást, a művelődést, ahol pedig már meg­ van a lakás, ott pedig a kényelmes, ba­ rátságos berendezése a cél, s emiatt szán­ nak kevesebb időt a kulturálódásra. Per­ sze ismerek embereket, akik nagyvona­ lúbban élnek, s belföldön, de inkább kül­ földön utazgatnak. Jártam már olyan he­ lyen, ahol nem laknék szívesen, de a há­ zigazda teleszájjal dicsekedett, hogy hány helyen jártak már külföldön. Igaz, kop­ laltak, de nekik ez volt a „netovább”. .. — S Mazánék nem akarnak utazgat­ ni, egyáltalán kielégítőnek tartják-e a kulturális lehetőségeiket? A szakképzés kulisszái mögött A továbbtanulás, beiskolázás sokféle összetevő, szabályozó eredm ényeként alakul: m eghatározó erővel alakítja az adott gazda­ ság különböző területeinek m ennyiségi és m inőségi változása, jelentős tényező az isko­ lahálózat terjedelm e és felépítése, de hatnak a pályaválasztást befolyásoló hagyományok, a társadalm i szem lélet is. A IV . ötéves terv egyik alapvető célki­ tűzése a társadalm i term elés hatékony­ ságának erőteljes növelése, a munka ter­ m elékenységének fokozása: a minőség ilyen fejlesztéséhez szükséges igények, követelm é­ nyek természetesen hozzák mozgásba az ok­ tatás-képzést is. Korábban a bányaipar, ko­ hászat, szilikátipar, építőipar és m ezőgaz­ daság határozta m eg elsősorban m egyénk gazdasági arculatát — ez a kép m ár napja­ in kig is átalakult, továbbfejlődött, k iegé­ szült. A z erőteljes ütemű és gazdagabb szín­ skálájú iparosodás, a mezőgazdaság karak­ terének módosulásai pedig szükségszerűen kívánták m eg a képzési arányok változását, az iskolázottsági szint emelését. Jól szem lélteti az iskolai végzettség színvonalának em elkedését többek között az érettségizettek számának alakulása: 1949-ben 3896, 1960-ban 7949, 1970-ben 18 556 fő ren­ delkezett a 18 éves és idősebb népességből érettségi bizon yítván n yal; 1960 és 1970 között 10 — Nem tartjuk kielégítőnek a lehe­ tőségeinket, pontosabban fogalmazva, a lehetőség megvan, csupán az anyagiak hiányoznak hozzá. Nagyon szeretnénk egyszer legalább külföldre is elutazni, de nem a koplalás árán. Az is igaz, hogy bennünket valahogyan nem kötnek le annyira a külföldi tájak, mint a hazaiak. Én inkább abban bízom, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor családostól elju­ tok az ország különböző tájaira, városai­ ba. Számunkra például sok-sok maradan­ dó élményt jelentenek a gyakori hétvégi kirándulások is, ide a közeli természet­ be... — A kulturálódás, a művelődés, az informáltság színvonalának emelésére nem tartja alkalmasnak az egymás közötti esz­ mecserét, például itt a szomszédokkal? — Dehogynem. Itt azonban még nem alakultak ki, nem gyökeresedtek meg a barátkozás szálai. Jobbára mi férfiak szok­ tunk találkozni a lépcsőházban, beszélge­ tünk is, vagy itt a ház előtt jövünk össze. De ez csak addig tart, amíg a házzal kap­ csolatos közös gondokról van szó. Nincs tovább. Tapasztaltam már, hogy a beosz­ tás is szétválasztja az embereket, vagy legalábbis akadálya lehet a barátság ki­ alakulásának és elmélyülésének. Azokkal pedig, akiknek például már a kocsi meg­ szerzése vagy a hétvégi ház megépítése a „gondjuk” , egyenesen lehetetlen mé­ lyebb eszmecserét folytatni. Valahogyan ezeket az embereket annyira megfertőzte ezeknek az eszközöknek a megszerzése, a mindenáron való megszerzése, hogy rajta kívül mást nem is látnak, s más nem is érdekli őket. Velük tehát nem lehet — meg nem is akar az ember — együttmű­ ködni, gondolatokat cserélni. Közösségi munkát végezni meg egyenesen lehetet­ len. Abban a családban meg, ahol nincs gyerek, megint nem lehet szót érteni, mert nekik egészen mások a törekvéseik, más a gondolatmenetük, más az életstílu­ suk. Ahol meg gyerekek vannak, ott meg nem jut idő.. . — Eszerint tehát differenciálja az embereket a vagyoni helyzet, a beosztás, a gyerektelenség, s még lehetne sorolni. Mazánék hogyan látják, hová sorolják magukat? Egyáltalán elégedettek-e a je­ lennel? Hogyan látják a jövőt, a gyerekek jövőjét? — Mit mondhatok erre? Hová soro­ lom magunkat? Valahová a középtájra, de nem a középszerűek közé. Nem érzem magam elégedetlennek, csak talán egy ki­ csit türelmetlennek. De úgy érzem, hogy ez egészséges türelmetlenség. Amink van, azt nehezen gyűjtöttük össze, verejtékkel, szereztük. Megdolgoztunk érte, s így tisz­ tában vagyunk vele, hogy a szorgalmas munka biztosíthatja a jövő nagyobb le­ hetőségeit is. Sohasem akartam „valaki” lenni. Szeretek dolgozni, szeretem a csa­ ládomat, jól érzem magam az enyéim kö­ rében, ez határozta meg minden eddigi lépésemet. S erre törekszem a jövőben is. Nagyon szeretném, ha a gyerekeim na­ gyon becsületes és jó szakemberek len­ nének. Ezért mindent meg is teszünk a feleségemmel. Szeretnénk, ha a gyere­ keink az erkölcsi javakat, a kulturális ér­ tékeket nagyon tisztelnék, okosan tudnák hasznosítani, s éppen úgy megbecsülnék, ahogyan az anyagi javakat... m eghárom szorozódott a technikumot, szak­ középiskolát végzettek száma — , s tíz é v alatt (1960— 70) kétszeresére nőtt az egyete­ m i-főiskolai diplom ásoké is. 1970/71. gim názium szakközépiskola szakmunkásképző dolgozók középisk. 2166 1582 4401 1925 1971/72. 2108 1825 4034 2232 H elyesnek ítélh ető-e a középfokú isko­ láztatás ilyen szerkezete? G azdaságpolitikai Év 1971/72. 1972/73. 1973/74. 1974/75. 1975/76. A z igényszint tehát következetesen kb. kétszer nagyobb, m int a szakmunkástanulók beiskolázási létszám terve, ennek m egfelelően módosítani kellene az iskoláztatási arányo­ kat, hogy a term elési területek m egfelelő tá­ m ogatást kapjanak. A z 1969. évi V I. törvén y kim ondja, hogy a szakmunkásképzés nem b efejezett közép­ iskolai képzés. A z 1970-ben b evezetett szak­ munkásképzési reform tervek korszerűsítet­ ték a szakmai képzést — felm é rv e és hosz­ szabb távra figyelem b e v é v e a tudományos­ technikai előrehaladást. (N em zetközi szem­ pontból is úttörő kezdem ényezés v o lt ez, nagy fig y e lm e t keltett.) A z 1972-es közokta­ Pádár András 1972/73. 2040 1949 3549 2372 1973/74. 1974/75. 1922 2001 3210 2359 1923 1942 3002 3047 oldalról nézve az a lábbi adatok adnak v ű­ laszt: Üzem ek, vállalatok szakmunkástanuló­ igénye: 2436 2898 2424 2241 2895 Elsőéves szakmunkástanulók fe lv é te li keretszám a: 1690 1300 1100 1100 1100 tási párthatározat egyértelm űen a kor k öve­ telm ényeihez alkalm azkodó, egységes k öve­ telm ényeket támasztó, továbbtanulásra is előkészítő szakmunkásképzés m egvalósítá­ sát tűzte ki, m egfelelően összehangolva a szakközépiskolai képzéssel, egyszer és m in ­ denkorra m egszüntetve a szakmunkásképzés zsákutca-jellegét. A term elés újólag az életpályák soka­ ságát kínálja. A z üzemek, vállalatok, gyárak évrő l évre m unkaerő-felm érést végeznek, am it a N ógrád m egyei Tanács V B munka­ ügyi osztálya koordinál és összesít. M inden évben ú jrafogalm azódik a különböző szintű m unkaerő-szükséglet, ezen belül a szak- �munkásszükséglet is. Ú j szakmai profilok keletkeznek, hagyom ányosak eltűnnek (nem egyszer kén yszerb ől): vagyis állandóan „le n g ” a szakmunkaerő-szükséglet mérőm ű­ szerének mutatója. Következésképpen a szak­ képzés — azaz a nem b efejezett középfokú képzés — tudományos elveken alapuló, te rv ­ szerű, következetes m unkaerő-gazdálkodás alapján tölti be funkcióját, m íg a teljes kö­ zépfokú képzés (gim názium és szakközépis­ kola) átlagigények alapján működik. M egyénk gazdasági összetétele, színvo­ nala, fejlődése, írásban lefektetett közokta­ tási és közm űvelődési terve, iskolahálózata, ennek eszközellátottsága is egyértelm ű sza­ bályozó szerepet játszanak. M eghatározzák a kívánt beiskolázási arányokat. Jelzik az ok­ tató-nevelő munka igényelt és valós színvo­ nalát, a szakmai képzés korszerűségét, alkal­ mazkodó képességét, és több más, igen fon ­ tos viszonyításhoz, gyakorlati folyam atok e l­ lenőrzéséhez, értékeléséhez nyújtanak ala­ pot. Aggasztó tapasztalat, hogy a szakmun­ kásképzésben tanulók száma évről évre csök­ kent, m ígnem az utóbbi években az igény­ szint kb. 50 % -án ál m egállt. Súlyosbító kö­ rülmény, hogy a szakmák iránti érdeklődés is aránytalan (elnéptelenedés jellem zi a he­ gesztő, kovács, öntő, gépi forgácsoló, ü vegfú ­ vó, ács-, állván yozó és a mezőgazdasági szakmákat). A szakmunkásképzésen belüli áramlás aránytalanul egyes szakmák köré csoporto­ sul. Pl. a mezőgazdasági fizik a i dolgozók gyerm ekei — akiktől kötődés, megszokások, környezet, hagyom ányok alapján elvárható volna a mezőgazdasághoz való ragaszkodás — mind ipari pályák után érdeklődnek — a szülők jóváhagyásával. A tájékozottság és az ism eretek hiánya a fő okok között szerepel. (N agyon sokan jelen leg sem tudják, hogy a mezőgazdasági szakiskolában jobbak a kö­ rülmények, m int bárm elyik ipari szakmun­ kásképzőben.) Igen nagy népszerűségnek ör­ vend a kereskedelm i és vendéglátóipari szakterület (különösen a leányok körében), a pálya fokozatosan elnőiesedik. U gyanakkor a mezőgazdaság és az ipar területén szakmát tanuló leányok m ennyisége nincs arányban a lehetőségekkel: a hagyom ány és a szem lé­ let m egváltozására, és egyes területeken a m unkakörülmények javítására van szükség. A szakmunkáspályára igyek vők szakágazati, szakmák szerinti belső osztódása tehát nem követi arányosan a gazdasági igényt és a pályaalkalmasságot. M egfeszített belső mun­ kával tudják csak iskoláink az egyes szak­ területeket „benépesíteni” . K ik mennek el végül is szakmunkásta­ nulónak? A pályázókat különböző csopor­ tokba lehet sorolni. Első helyen em líthetők azok a tanu­ lók, akikben kiforrott elképzelés. szakmai érdeklődés fejlőd ött ki a pályaválasztás idő­ szakára. Általában fizik ai dolgozók gyerm e­ kei. A z előism ereteket, a felkészülést szak­ munkás szüleiktől, a rokonság köréből, álta­ lános iskolai szakkörökből, barkácsműhe­ Iyekből szerezték. K orán m egism erték a két­ kezi alkotás örömét, a fizik a i és a szellem i munka egymásra hatását, egységét. K ö zö t­ tük igen jó képességű, szakmai tanulm ányok­ ban élenjáró tanulókat találunk. P á ly a vá ­ lasztásukban szüleik egyetértő támogatását és hozzájárulását élvezik, ille tv e élvezték. K özülük kerülnek ki a szakma vezető mun­ kásai. Á ltalában továbbtanulnak. A z o k az általános iskolai tanulmányok során gyengébb előm enetelű tanulók (köze­ pes, elégséges), akik (nem kevesen) m eglepő fejlettségről tesznek tanúbizonyságot a gya­ korlati munkában. Ez a réteg a gyakorlati tevékenységben m indig m egtalálja örömét, érzelm ileg is kötődik munkájához. A dolgo­ zók iskoláiban szerzett tapasztalatok b izo­ nyítják, hogy a gyakorlati munka, a term e­ lés pozitív hatással van a szellem i képessé­ gek fejlődésére, am it a felnőttkorúak isko­ láiban való helytállás alátámaszt. Népes cso­ port ez, a beiskolázott tanulók gerinchada. K ülön csoportot képeznek az ún. „k én y­ szerpályások” . Ő ket gimnáziumba, szakkö­ zépiskolába nem vették fel, ezért szakmun­ kásképzőben keresik a továbbtanulás útját. K é t nehézséggel kell m egküzdeniük: a szak­ maválasztás nagy gondjával és a beilleszke­ déssel. K özöttük igen jó képességű tanulók találhatók, akik m egfelelő környezetben m a­ gas színvonalú eredm ényeket érnek el, a szakma, sőt a szakágazat kiválóságaivá fe j­ lődhetnek. A származás szerinti összetétel ebben a csoportban a legvegyesebb. E gyre szűkülő csoportot képez a szociá­ lis (anyagias) indítású pályaválasztóké. (Szá­ m olni kell velük, hiszen nem lebecsülendő az a tény, hogy rövidebb tanulm ányi idő­ ben, ösztöndíjjal, szinte „n u lla” iskoláztatási költséggel tanulhat a fiatal, ami jelentősen lecsökkenti a szülői terhelést.) Ebben a szem léletben — a nagycsaládosok tényleges, reális és tiszteletre m éltó m eggondolásain túl — többeknél az anyagiasság elve, a m inél nagyobb kereseti lehetőség kutatása dom i­ nál. M egnyugtató, hogy az a szem lélet egyre inkább háttérbe szorul. A szakmunkásszükséglettel szemben támasztott m ennyiségi igények kielégítése azonban „ifjú sági forrásból” a közeljövőben aligha biztosítható. Szükség van a feln őttko­ rú szakmunkásképzésre, ami a vállalatokra ró gondos tervezési és szervezési feladatokat, A felnőttképzést ma m ár nemcsak a hiány­ pótlás, hanem az új term elési profilokhoz való rugalmas alkalm azkodás is nélkülöz­ hetetlenné teszi. K özépfokú iskolahálózatunk a IV . ötéves tervben bővült: ma m ár ism ertek az építő­ ipari, egészségügyi, óvónői szakközépiskolá­ ink, ille tv e tagozataink; a dolgozók szakkö­ zépiskolai hálózata is acélszerkezeti, építő­ ipari, ruhaipari, építőanyagipari szakkal bő­ vült. Javultak a tárgyi és szem élyi fe lté te ­ lek: ma m ár egyetem i és főiskolai végzett­ ségű tanárok tanítanak minden tantárgyat, az oktatást korszerű eszközök segítik, a gya­ korlati oktatáshoz üzemi tanm űhelyek háló­ zata áll rendelkezésre. Épül az új salgótar­ ján i ipari szakmunkásképző intézet, korsze­ rű tanm űhelyi rendszerrel, kollégium m al, közel 100 m illiós költséggel; és gondos ter­ vek készülnek a balassagyarmati szakmun­ kásképző fejlesztésére is. A szakmunkásképzés színvonalának ja ­ vítása egybeesik az általános m űvelődéspoli­ tikai feladatokkal. A fe jle tt szocialista társa­ dalom építése m űvelt szakem bereket igényel, a közéletiség gyakorlása, a demokratizmus elm élyítése, a kultúrált életmód, a szabad idő hasznos felhasználása csak sokoldalú m űveltségbeli megalapozással lehetséges. En­ nek m egvalósítása politikai program. Szak­ munkásképzőink nem b efejezett középfokú m űveltséget nyújtanak, de lehetőséget bizto­ sítanak a befejezéshez is: a fiatal szakmun­ kások folyam atosan továbbtanulhatnak. L e g ­ kiem elkedőbb eredm énynek azt tekinthet­ jük, hogy ma m ár m indegyik ipari szak­ munkásképzőnkben érettségit adó szakközép­ iskolai képzés folyik. A szakmunkások szakközépiskolája kedvező fogadtatásra ta­ lált, az 1974/75. tanév (az új iskolatípus e l­ ső évének) tapasztalatai kedvezőek. T urai Ferenc A mindennapok perifériáján pszichológusok) és másképpen látja a k özvé­ lemény. A z értelm i fogyatékos (oligophrén) em ­ berek m egítélése csak abból az alapgondo­ latból lehetséges, hogy a vizsgálati szituáció­ ban nem abszolutizáljuk magunkat m inden szempontból egyértelm űen normálisnak. A szülő panasza: „N e m olyan, m int tö b b i.. . ” a A pedagógiai jellem zésb ől: „Á ltalános iskolában a fejlődése nem biztosítható.. . ” „G yógypedagógiai intézeti elhelyezést szeret­ nénk!” A szülő panasza: „ A z iskolában nem foglalkoznak vele, verekszik, a hátsó padba ü ltették ... Ism ételjen, de gyógypedagógiára nem adom...’ A z iskola panasza: „ A család elhanya­ golja, a szülő nem érdeklődik gyerm eke is­ kolai pályafutása után. A tanuló piszkosan jár, hiányos öltözékben, felszerelése nincs, írni, olvasni, számolni nem tud. Hibás a beszéde. Testileg fejletlen .” M agyarországon m egközelítőleg 28000 gyerm ek enyhén értelm i fogyatékos. Ezek is­ kolakötelezettségüknek a kisegítő iskolákban, az általános iskolák m ellett m űködő kisegí­ tő osztályokban, va gy a gyógypedagógiai ne­ velőintézetekben tesznek eleget. A z értelm i­ leg súlyosabb fokon károsodott tanulókat (im becillisek) a foglalkoztató intézetek fe j­ lesztik — a tájékoztató adatok szerint szá­ muk országosan eléri a 2400-at. A m entálisan abnormális, csökkent é r­ tékű, fogyatékos em bereknek állam polgári joguk, hogy szocialista társadalmunk életé­ be bekapcsolódva em berekhez m éltó életet éljenek. A társadalmi beilleszkedés nagy mértékben attól függ, hogy m ilyen segítsé­ get kapnak, m ilyen az őket körü lvevő kör­ nyezet szem lélete a betegségekkel, ille tv e a fogyatékosságokkal szemben. G yakorlatból tudjuk, hogy a fiatalkorú ­ ak értelm i helyzetét, normalitását, abnorm a­ litását másként ítélik m eg a szakemberek (szakorvosok, gyógypedagógiai tanárok, Hazánkban az értelm i fogyatékosság m egítélésével (a pedagógiai fejleszthetőség szem pontjai szerint) m egyénként egy-egy ál­ landó áthelyezési bizottság foglalkozik. K om p lex szakorvosi, pedagógiai, pszicholó­ giai vizsgálatokkal m egállapítják, hogy a gyerm ek szakszerű fejlesztése m ilyen isko­ latípusokban lehetséges, a gyógyp ed a gógia szakterületein nem képezhető gyerm ekek: esetében egészségügyi ápolóintézeti elh elye­ zésre tesznek javaslatot. A z értelm i fogya ­ tékosság súlyossági fokainak m egfelelően, a vizsgálati eredm ényektől függően konkrét határozatok születnek a tanulók beiskolázá ­ sára. A szülő nyilatkozata a gyerm ek állapotá­ ró l: „N em tudta azt senki m egm ondani ne­ kem, hogy idős vagyok a szülésre. L eg a lá b b az orvos figyelm eztetett volna, hogy m ilyen következm ényekkel jár.” A kórelőzm ényből: „...A z anya terhes­ ségének idején fertőzést (to x op la m osis) szenvedett. A z apa állatgondozó. ...A ter­ hesség veszélyeztetett, ...császármetszés, ...az újszülött súlya 1 800 gr. volt.” „..Cse­ csemőkorban gyakori tüdőgyulladás, bélhu­ rut; kisgyerm ekkorban középfülgyulladás, szövődm ényekkel járó fültőm irigylob, lázas állapotban megkékül, fogfrászt k a p o tt...” A családi anam nézisből: „Vércsoportösszeférhetetlenség az anya és az apa kö­ zött.” „H árom testvére m ár a h elybeli kise­ gítő iskola tanulója. A z apa csak két osz­ tályt tudott elvégezni, az anya írástudat­ lan.. .”„ A földkunyhóban kilencen élnek. Régebben történt, hogy a családból az egyik csecsemőnek a patkány m egrágta a fülét. M agyarul a lig tudnak.” 11 �A tan u ló is k o la i p á ly a fu tá s a : „Ó vodába nem járt, iskolaelőkészítőt nem végzett, iskolaérettségi vizsgálaton nem vett részt. Beiskolázták, egy é v felm entést kapott. Jelenleg írni, olvasni, számolni nem tud.” „ ...A tanuló az általános iskola első osz­ tályában számtanból bukott. A z iskola igaz­ gatója, a szülő beleegyezésével, az iskola k i­ segítő osztályába helyezte. Jelenleg kitűnik a kisegítő osztályban jó tanulásával.” „ . . .Óvodába nem járt, iskolaelőkészítő foglalkozáson részt vett. M inősítése: ered­ m énytelen. A z első osztályban írás, számtan tantárgyakból gyenge eredm ényt mutat, a közösséghez nehezen alkalm azkodik. A gyógypedagógiára javasolják. A z orvosi vizs­ gálatnál fenyítésből eredő külsérelm i nyo­ mokat észleltek (eredete ism eretlen). Intéze­ ti elhelyezést kérnek a szülők, m inél mesz­ szebb a lakhelytől.” „ ...S z akvizsgálat utón m egállapítást nyert, hogy gyp. nevelőintézetben továbbfejleszthe­ tő a tanuló, intézeti elhelyezést nyert. A két szülő nézeteltérése m iatt a nevelőintézetből kivették. Jelenlegi helyén nem fejleszthető, ú jra intézeti elhelyezésre vár.” „...1 4 éves fiúgyerm ek, aki 1967. szeptem­ berében lett iskolaköteles, de csak az 1969/70-es tanévre iskolázták be. A z első osztályban három tantárgyból bukott. A kö­ vetkező tanévben, am ikor ismételt, elégtelen tanulmányi eredm énye m iatt újabb ismét­ lésre kötelezték. A zóta minden tanévben — a szülő bemondása szerint: a körzeti orvos javaslatára — felm entették. A felm entések alapos oka, m ivel ez ügyben csak a szülő fordu lt hozzánk, ism eretlen.” A z általános iskolai felm entések az utób­ bi időben elszaporodtak, és m egítélésünk szerint sok esetben k ellő vizsgálat és körül­ tekintés nélkül hoznak az általános iskolai igazgatók ilyen ügyekben határozatokat. G yakran nyújtanak segédkezet a felm enté­ sekhez a körzeti orvosok is, akik az általá­ nos iskolai sikertelenségek láttán — egy-egy kóresethez kapcsoltan — felm entéseket ja ­ vasolnak, nem ism erve a gyógyító nevelés intézm ényes lehetőségét. A z általános iskola igazgatói és n evelői — néhány k ivételtől e l­ tekintve — nem kutatják az orvosi diagnó­ zisok pedagógiai következm ényeit. A fe l­ mentések hátterében a m ár em lített kóro­ kon kívül gyakran szerepel a túlkorosság, a testi-szellem i fejletlenség, a rom boló m aga­ tartás, túlmozgékonyság, kedvezőtlen szo­ ciális helyzet, szökés, csavargás, illegálisan kötött házasság. A k irív ó esetek, gyakran em beri sorstra­ gédiák helyenként m egelőzhetőek a fiatalk o­ rúak nevelési lehetőségének keresésével. Szép számmal találunk olyan általános iskolákat, ahol az in ten zív korrekciós foglalkozások si­ kertelensége után is határozottan keresik a tanulók fejlesztésének lehetőségeit, és nem választják a tankötelezettség alóli időleges va g y teljes felm entést. A gyógypedagógiai intézm ényekbe törté­ nő beiskolázáshoz az Á llan d ó Áthelyezési Bizottságnak (ilyen és ezekhez hasonló) ja ­ vaslatokat küldenek: „ ...M indkét szülő több műszakban dol­ gozik, a gyerm ekre idős nagyanyja ügyel. S a szülő ugyan érdeklődik gyerm eke tanul­ m ányi előm enetele felől, de elfoglaltsága m iatt rendszeresen segíteni nem tud. Az órákon a tanuló passzív, de irányított já té­ kokban szívesen, nagy lelkesedéssel részt vesz. Szereti a kisebbeket, m inden gyerm ek­ közösségbe beilleszkedik, ugyanakkor a fe l­ nőttekkel szemben zárkózott, félszeg. Szám­ tan, ének, környezet, fogalm azás tantár­ gyakban az előírt követelm ényeknek az adott osztályfokon eleget tenni nem képes. A z is­ kola korrepetálja és a tanulószobai fo gla lk o ­ zásokon egyén ileg is próbálnak segíteni neki. N agyoth alló és gyakran » ideges, ham ar tü­ 12 relm etlenné v á lik « . H allókészüléket nem visel (? !)” . „ A hattagú család egy szoba, konyhás la­ kásban »rendes, szegényes, zsúfolt, körülm é­ nye« között él. A szülők »idegesek«, az apa gyakran részeg. Napirenden vannak a v e ­ szekedések. A z anya írástudatlan, durva, gyerm ekeit veri. A tanuló agresszív, nyugta­ lan (6 éves koráig rendszertelenül be vizelt). G yenge a látása, de szem üveget nem visel” . „...Nagyon prim itíven, minden előképzés (óvoda, iskolai előkészítés) nélkül került az iskolába. Súlyos mértékben környezetkárosí­ tott, hospitalizalt. A z 1— 4-es összevonású általános iskola első osztályát harmadszor járja, több nevelő tanította. Olvasás, írás tantárgyakból a tantervi követelm ényeknek eleget tenni nem tud.” Egy későbbi pedagó­ giai jellem zésből: „m agatartása úgy válto­ zik, ahogy az érdeklődését sikerul fe lk e l­ teni a tanulás iránt” . E gy tantárgyból az osztály szintjénél magasabb eredm ényt ért el fé l év alatt. „...A szülők gyerm ekük iskolai tanulmá­ nyai után nem érdeklődnek, a tankönyveket otthon alágyújtósnak használják. A z erősen italozó apa otthon botrányokat rendez. Ilyen kor az anya a kislányával együtt a szomszédba m enekül” . A testi-lelki fejlődés rendellenességeit alapvetően m eghatározzák a központi idegrendszer szerkezeti eltérései. G yakorlatunk­ ból ugyanakkor számos olyan esetet is is­ merünk, am ikor a károsodást a szakorvosi vizsgálatokkal kim utatni nem lehet, az ép­ nek tűnő idegrendszeri szerkezetekre mégis rendellenes fiziológia i és lelki folyam atok épülnek. A G yógypedagógiai Á th elyező Bizottság elé kerülő tanulók szem élyiségének rendelle­ nességét gyakorta vírusos, bakteriális fertő­ zésben, a mechanikus hatások következté­ ben kialakult sérült idegrendszeri struktúrá­ ban látjuk. A gyógyító nevelést igénylő gyerm ekek tüneteit mégsem lehet csak ilyen tényezőkre visszavezetni, m ert örök­ letes, veleszületett zavarok, a belső elválasz­ tású m irigyek rendellenes működése is pszichikus következm ényekkel jár. A külön­ böző életkorban kialakult idegrendszeri sé­ rülések következtében jelentkező károsodást tehát igyekszünk elhatárolni azoktól a tüne­ tektől, m elyek az egyén kedvezőtlen társa­ dalmi életform ája következtében alakultak ki, hiszen az ingerszegény környezet, az elhanyagoltság, a — családi, óvodai, iskolai — érzelm i kötődés hiánya és a kudarcélm é­ nyek is (az elszenvedés id ejétől függően) az intellektus fejlődésének zavaraihoz is vezet­ nek. Társadalm i értelem ben vett környezeti ártalm ak egyrészt nem m indig különíthetők el a biológiai károsító hatásoktól, másrészt okozhatnak olyan kóros tüneteket, m elyek az iskolai képzést a gyógyító nevelés irányá­ ba terelik. A z értelm i fogyatékosoknál a le l­ ki jelenségek m ennyiségileg és m inőségileg is eltérnek a hasonló korú ép gyerm ekeké­ től. A m egism erő funkciók, a régi ism ere­ tek felidézésének, alkalm azásának zavarai különös problém át jelentenek az általános iskolában, ahol az intellektuális feladatok kerülnek előtérbe. Iskoláskor után a viselk e­ dés, a szociabilitás kerül előtérbe, és az az egyén, aki tanköteles korban gyógyító neve­ lésre szorul — annak eredm ényeként is — , az iskoláskor után beilleszkedik a „n orm á li­ sok” társaságába. A m egyei Á llan d ó Á th elyezési Bizottság vizsgálatának összefoglaló vélem én yeiből: „...A tanuló értelm ileg enyhébb fokban (debilis), sérült. Fogyatékosságát a szüléskor elszenvedett központi idegrendszeri károso­ dásra vezethetjü k vissza.” „...A m egvizsgált középsúlyos fokban (im becillis) értelm i fo ­ gyatékos. Szakvizsgálatok után állapotát génártalom m al hozzuk összefüggésbe” . „...Ne­ vezett gyerm ek súlyos fokban értelm i fogya ­ tékos (idiotia), a gyógypedagógiai iskola rendszerében nem képezhető. Értelm i hely­ zete, fejlődési rendellenessége méhen belüli károsodás m iatt alakult ki.” A bizottság javaslataiból: ...„G yógypedagógiai áthelyezést nem ja ­ vasolunk. In ten zív logotherápiával, tantárgyi korrekciós foglalkozás m ellett a tanuló ered­ ményesen fejleszthető az általános iskolá­ ban.” ...„Az 1975/76-os tanévre a helybeli k i­ segítő iskola 1. osztályába beiskolázható. Napközis foglalkoztatása szükségesnek lát­ szik.” ...„A z enyhe fokú sérülésnek tüne­ teit rossz szociális helyzet súlyosbítja. G yógy­ pedagógiai nevelőintézeti elhelyezése indo­ kolt. A z 1975 76-os tanévben a kisegítő 2. osztályában folytassa tanulm ányait.” ...,,A ta­ nuló halmozottan sérült. Enyhe fokú m oz­ gássérülése, értelm i fogyatékossága, halláski­ esése m iatt (hallókészülékkel) a gyógypeda­ gógiai nevelőintézet kisegítő előkészítő osz­ tályába beiskolázható.” ...„Célszerű lenne, ha a nevelőintézeti kisegítő 2. osztályában fo ly ­ tathatná tanulmányait. Intézeti férőh ely h i­ ányában já rjon az általános iskolába és ré­ szesüljön heti hatórás korrekcióban. Szak­ intézeti elhelyezéséig év végén osztályvizsgát tehet, m ert lakhelyén kisegítő iskola, vagy osztály nem működik.” A z elm últ tanévben országunk gyógype­ dagógiai intézm ényeibe ezerrel valam ivel több tanuló került, m int az 1973/74-es tan­ évben. M i, nógrádiak ebből 89 fő v e l „része­ sülünk” . A z 1975/76-os gyógypedagógiai beis­ kolázásra 147 tankötelest javasoltak és 1974. január 1-től napjainkig 308 áthelyezést kez­ deményeztek. Elengedhetetlenül szükséges foglalkoznunk az áthelyezési vizsgálatokról szólva azzal is, hogy a beérkezett áthelye­ zési javaslatok 43,6 % -á t ci­ gánytanulók ügyében tették. M inden gyógy­ pedagógus szeretettel, nagy m egértéssel fo ­ gadja a fogyatékos gyerm ekeket, de — a gyógypedagógiai intézm ény jelleg e folytán — szükségszerűen csak a fogyatékosokkal foglalkozunk, s úgy érezzük, hogy a cigányosztályokat, kollégium okat, napköziket nem a gyógypedagógiai intézm ényrendszeren belül kell kialakítani, m ert más kritérium ok alap­ ján kerültek oda tanulók. Látjuk, hogy a cigánytanulók ügye alapvetően csak a szülők életm ódjának gyökeres változtatása révén oldódik meg. Érezzük a korm ányintézkedések nyomán szociális helyzetükben létrejött v á l­ tozásokat; a felvilá gosító munkának, gyógy­ pedagógiai prevenciónak , a nevelési tanács­ adásnak kiem elkedő jelentősége lenne a sür­ gető társadalm i problém a megoldásában. A m űvelődésbeli hátrányok, m elyek társa­ dalmunk kis rétegét érintik, és múltunkban kereshetők okai, önmagukban nem vezetnek oda, hogy ép értelm ű gyerm ekek gyógyp e­ dagógiai intézm énybe kerüljenek. Koczka Lajos Tudományos emlékülés Salgótarjánban A szocialista v állalati g az d álkod ás n é­ hány sajátosság a c ím m e l re n d e z e tt tu d o m á ­ n yo s ü lé s sz a k o t S a lg ó ta r já n b a n — fe ls z a ­ b a d u lá s u n k 30. é v fo r d u ló ja tis z te le té r e — a P é n z ü g y i és S z á m v ite li F ő isk o la M a rx izm u s — L e n in iz m u s T a n s zé k e . A z 1975. o k tó b e r 21 — 22-i ta n á c s k o zá s r é s z tv e v ő i k ö zö tt o tt v o l­ ta k a b a rá ti o rs z á g o k te s tv é rin té z m é n y e in e k k é p v is e lő i is, a ho n i g a z d a s á g i fő is k o lá k d e ­ le g á tu s a i m e lle tt je le n lé tü k k e l is han gsú ­ ly o z v a a ta n á c s k o zá s je le n tő sé g é t. �Dr. Tétényi Zoltán főigazgató m egnyitó szavait követően Lakatos Imre, a PSZF M arxizm us— Leninizm us Tanszékének ve­ zetője tartott vitain dító előadást a vállalati gazdálkodás kialakulásának társadalm i-gaz­ dasági feltételeiről, a vállalati gazdálkodás és a népgazdaság kölcsönhatásáról, a v á lla ­ lati önállóságról, a vállalati nagyságrendek optim ális alakulásáról, a szocialista integ­ rációról, a szabályozási rendszer aktuális problém áiról, továbbfejlesztésének lehető­ ségeiről. A z e tém akörben fo ly ó és m ár ál­ talánosításra alkalm as tudományos kutatáso­ kat, illetve eredm ényeiket körültekintően f i ­ gyelem be v e v ő referátum hoz a tanácskozás során tizennyolc kiegészítő előadás, ille tv e hozzászólás kapcsolódott. A vitában felszólalók elem ezték többek között az állam i és szövetkezeti tulajdon, s a közös vállalkozások időszerű kérdéseit, az üzemi dem okrácia fejlesztésének feladatait, a tanácsok m egnövekedett feladatait a helyi ipar fejlesztésében, a nagyüzem i munkásság politikai szerepének növekedését az ipari vállalatok term előm unkájában, az irányítási rendszer tökéletesítésére tett és teendő in ­ tézkedéseket, a vállalati tervezés kérdéseit, az érdek-érdekeltségi m otivációkat, a tám o­ gatási és árrendszer kérd éseit Hagyománytisztelet és mozgalom lentette. Úgy mondhatnám, hogy közéleti emberként is és művészként is tettem azt. amit kellett. E két tevékenység abban az időben is szinte egybeforrt, s úgy érzem, hogy ezt hordozom magamban azóta is... Ha viszont ez a beszélgetés a Madáchemlékérem kapcsán jött létre, akkor né­ hány gondomat szeretném megemlíteni; ezek a gondok a Madách-kultusz ápolá­ sával függenek össze. Nem mint művészt, hanem mint közéleti embert szorongat a kérdés: miért szűnt meg a pezsgés pél­ dául a Madách-emlékérem körül. Mintha a Madách-kultusz ápolása túlságosan is hivatalos ténykedéssé vált volna. Amikor először adták át ezeket az emlékérmeket, pezsgés volt: Csesztvén szobrot avattak, a Magyar Tudományos Akadémia Madáchemlékülést tartott, nekünk meg itt Sal­ gótarjánban még arra is gondunk volt, A z elsők között v o lt 1964-ben , aki M a dá ch -em lékérm et k a p o tt; M unkácsydíjas, a M a gy a r Népköztársaság Érdem es M űvésze. S algótarjánban él, m ik é n t v é le ­ kedik a rró l: vajon, a k k o r m ié rt esett rá a választás? S fő k é n t: hogyan alakult az­ óta az élete? — Abban az időben indult igazán vi­ rágzásnak a megyei képzőművészeti élet — mondja a művész. — S miután a felszabadulás óta rengeteg pótolnivaló volt a megyében, így a képzőművészeti élet szervezésén kívül minden olyan kulturá­ lis mozgásban igyekeztem részt venni, ami akkor is igazán a közművelődést je­ A vita során felm erü lt koncepcionális, szem léletbeni és értelm ezési problém ák tisz­ tázásához dr. Tétényi Zoltán adott hasznos útbaigazítást egy olyan tudományos ülés zárszavaként, am ely nem csupán közgazdasági ism ereteket nyújtott, hanem n yílt fó ­ rum ot terem tett a nézetek tisztázására, v é ­ lem ények ütköztetésére. E leven m űhely­ munka, az ism eretek m egújítására, a nép­ gazdaság közeli és távlati érd ek eivel való közvetlenebb azonosulásra törekvő munkamegbeszélés, érdem i tevékenység jellem ezte ezt a tanácskozást — s csak helyeselni le­ het a főiskola vezetőségének azt az elhatá­ rozását, hogy a kétnapos konferencia teljes anyagát 1977-ben kötet form ájában közre­ adják. A tudományos ülés időszerűségét és jelentőségét a szocialista vállalatokkal szem ­ ben m egn övekvő követelm ények, a társada­ lom tudom ányok fejlesztésének erősödő igé­ nye egyaránt hangsúlyozzák. A legnem e­ sebb (és nehezebb) feladat természetesen a tudományosan m egalapozott kutatások ered­ m ényeinek a gyakorlati életben történő köz­ vetlen, ille tv e áttételes alkalm azása lesz, s a gyakorlatban szerzett tapasztalatok újra és újra „visszacsatolása” az elm élet felé. Dr. Molnár P ál hogy Martinovnak felvigyük az emlékér­ met Budapestre, ahol kórházban feküdt. (Később aztán voltak, akik nem tudtak eljönni Salgótarjánba átvenni az érmet, mi ezt tudomásul vettük, nagyon is na­ pirendre tértünk fölötte.) — E llap osodott voln a a M a d á ch -k u l­ tusz ápolása, m ozgalom is? így az em lék érem k ö rü li — Sajnos, elaludt az öntevékeny moz­ gás, amely — szerintem — fontosabb a hivatalos ténykedésnél. Úgy érzem, ella­ posodott az egész. Összejön néhány em­ ber itt, Salgótarjánban az átadó ünnep­ ségre, de nem találtuk meg a módját an­ nak, hogy a Madách-kultuszt hogyan tart­ suk az emlékérmek kapcsán is elevenen. Arra gondolok, miért ne lehetne Cseszt­ vén átadni ezt az érmet? Ott ebből az alkalomból emlékülést is tarthatnának, 13 �amelyen összegeznék az eltelt időszak Ma­ dách-kutatásainak eredményeit. Kegye­ lettel adóznának legalább ezen az egy napon nemcsak a kitüntetettek! A másik dolog, ami még foglalkoztat, miért a hi­ vatal tesz javaslatot a vb-nek a leendő émlékérmesek kiválasztására. Nem vita­ tom a hivatal hozzáértését, de Madáchemlékbizottságot kellene felállítani, amely­ nek tagjai azok a szakemberek lennének innen is és szerte az országból, akik való­ ban mindenről tudnak, ami a Madách-ha­ gyomány ápolásában és kutatásában tör­ ténik az országban, Európában. Nem len­ ne-e érdemes megnézni, hogy az alapítóle­ vél ma is mindenben időszerű-e? A bi­ zottságnak lehetne továbbá a feladata ja­ vaslati joggal befolyásolni, irányítani a csesztvei múzeum mindenkori fejlesztését, anyagának gazdagítását, propagálását stb. Mindez talán eredményt hozna. Mert bi­ zony a csesztvei múzeum propagálásával sem vagyok elégedett. A szocialista brigá­ dok, iskolák számára tudatosítani kellene, miért szükséges megnézni Csesztvét. Ne vessük el a gondját Csesztvének. Sok érték kicsúszik a kezünkből: a Madách-gyűjte­ mény Győrbe került, a Benczúr-hagyaték Nyíregyházára. A Madáchcsal kapcsola­ tos képzőművészeti anyagot is össze le­ hetne gyűjteni. — C zinke F eren c gra fikusm űvész m indig aktíva n kapcsolódott be a nógrádi k u ltu ­ rális közéletbe. Szocialista brigádoknak, k ü lö n fé le kisközösségeknek ta rt előadá­ sokat, sokoldalú szervező m unk á t végez. E léged ett-e időbeosztásával? — Bár most is rendszeresen szerepelek hazai és külföldi tárlatokon, nem vagyok megelégedve időbeosztásommal. A meg­ élénkült közművelődési tevékenységben legtöbbször olyan dolgok határozzák meg, hogy mit csináljak, amelyekből nem szü­ letik kép. Sokat várok most a téltől. A tél az az évszak, amikor magára marad az ember, tud dolgozni. — M it? — Egymásra épülnek a dolgok. Ebben a korban már higgadtabbá válik az em­ ber, megvan a kialakult formanyelve, a szemlélete, a világnézete, amire szüksége van. A művészetben az elkötelezettség hí­ ve vagyok. A művésznek igenis válaszol­ nia kell a világ által felvetett kérdések­ re. Figyelmeztetnie kell az embereket ar­ ra, ami esetleg veszélyt jelenthet a jövő­ ben. S ki kell fejeznie az ember örömét. — H ogyan? — Műfajilag is, úgy érzem megvan a saját világom. — A gra fika? — Igen. A grafikának szinte műfaját élvezettel művelem. — Most m ire készül? minden — Évek óta vajúdik a velencei bienná­ lé sorsa. Ott a mai magyar grafikát én képviselem majd, ha egyszer megnyílik. Most ugyanis megint kaptam egy felszólí­ tást, hogy készüljek a biennáléra. Azt val­ lom, hogy minden népnek a maga etni­ kai gyökereinek megfelelően kell szólnia a világban. A magyar művészet is szín­ foltja az egyetemesnek. Mert bármely kis nép vagyunk, az úgynevezett magas mű­ vészethez köthető népi motívumok rend­ kívül gazdagok, és a világ számára is van mondanivalójuk. Elég, ha csak Bartók Bé­ lára hivatkozom, hogy világossá váljék, mire gondolok. — Czinke F eren c ebben az évben részt v e tt a ju b ile u m i képzőm űvészeti k iá llítá ­ son a M űcsarnokban, ahol N ógrá d i Sán­ d o r cím ű lapjával és a Radnóti-sorozatá­ v a l szerepelt. M oszkvában ugyancsak si­ k e rt arattak g ra fik a i la p ja i; itt a szocia­ lista országok képzőm űvészetének har­ m incéves fejlő d é s é rő l k ívá ntak számot adni, Czinke F eren c a N ó g rá d i Sándor c í­ m ű lappal és az Édesanyám ikon já val k e lte tt érdeklődést. A m űterem b en több m ű ve tám aszkodik a falnak, m ost csom agolta ki őket, az U S A k ü lönböző városaiban, a m erik a i ga lériák­ ban szerepeltek, részeként egy vá loga tott m agyar anyagnak. ( A m agyar képzőm ű­ vészeti kiállítás két é v ig vá n d o ro lt az U S A városaiban.) A m isk olci g ra fik a i bienná­ lén ugyancsak o tt ta lá lju k a S a lgóta rjá n ­ ban élő m űvész lapjait. Z á rju k vallom ással a C zinke Ferenccel fo ly ta to tt beszélgetést. — Régi vesszőparipám, hogy gyökerek nélkül nincs művészet — mondja. — A népdal, a népművészet, a népi formakincs mindig az emberiség gyermekkorát idézi. És azt érzem, hogy ez a legőszintébb meg­ nyilatkozása a népnek. Ennél tisztább for­ rás nincs, ebből merít a magasművészet, s ebben a megyében erre is figyelmeztet egy pár irodalmi, művészeti kegyhely — mondjuk a madáchi probléma is. Ne en­ gedjük elaludni azt, ami már régen ébren van! T. E. 14 �Veress M iklós Gyász és remény 1. Egy terem a panoptikumból A bejáratnál MAGYARÁZÓ TÁBLA tudatja a látogatókkal, hogy e terem négy sarkában az évszakokat jelképező négy női figura, középütt egy híres telivér, kétoldalt pedig egy-egy ne­ ves személyiség viaszszobra látható. A MAGYARÁZÓ TÁBLA a félreértések elkerülése végett felhívja a látogatók figyelmét az időszámítás előtti ugor költő mottóként idézett versére: AMI IGAZ — IGAZ AMI VIASZ — VIASZ 1. Grácia Pont pont vesszőcske pontosmívű fejecske font font kisszöcske fontos ám a kezecske tomporocska-tompocska: bérbeadó mind a három dombocska Telivér itt látható itt látható az ezredéves hintaló a híres fehér ló fia és fölötte a glória kócfarka habár szertehullt s üvegszeme is elgurult itt látható itt látható ez a hibátlan hintaló Hogyha hajtói angolok futása könnyed kis galopp hogyha németek nyergelik vágtat a száraz tengerig és így tovább... belátható ez a leggyorsabb hintaló: míg alatta a föld forog egyhelyben nyihog, s nyikorog 3. Grácia Kalapján toll a szélkakas (rég svájcisapka-bögyörő) a szava attól férfias emettől lelke gyönyörű s mely-annyi-terhet-válla ma egy ezüstróka otthona Fővadász A fővadász a fővadász az nem agár csak agarász hisz nem egér ki egerész ehhez elég egy feleész a fővadász a fővadász ha benzinlovon nyargalász urabh bíz mint a főhalász aki csak bottal kotorász urabb híz mint a főzsugás e kaszinótlan álruhás Mert ha egy nyulat fölfala feledheti, hogy — nyúl vala 4. Grácia Harisnyás láb két féldió — saját fejében embrió E szép fej üvegbuborék a szeme kék a lába kék 2. Grácia E dúskeblű családanya öröme kincse aranya ki cirógat kit hazavár két engedelmes gyereke: az egyiknek a féke fáj a másiknak a kereke Majdnemovits Majdnemovits igazi hős Valahonnanból ismerős e század bohém felcsere: gatyacsere vagy fejcsere A mellén majdnem véres ing és majdnem-zászló rendszerint meg grafikon: majd ennyi vért vesztett majdnem a majdnemért Ám bal lábán a lábbeli egészen bőr és emberi Szom orító Voltam boldog — amíg boldog lehettem volna Nőttem a bajszomig mint madzagig szalonna De mivel nem volt bajszom azaz csak nőttem volna így csak óriás arcom gurulhat majd pokolra Szemem majd kerek pénz lesz: napfogyatkozás korma s te szakállamból fénylesz mely őszbecsavarogna Agyaraimból láncot fűznél fogam ha volna: vagyok aki csak játszott amíg lehettem volna Sírj eső szeptemberi lánggal és korommal teli gyásszal és rommal teli arcomat könnyed nem veri mert arcom távollal teli sírj eső te mindenkori sírj eső te mindenholi olvadt ólom a koponyában olajkönny a tankok nyomában sírj eső szeptemberi sírj eső te csupavér sírj sírj a forradalomért 2. Aki Allendét siratja a forradalmat siratja az de hogy a forradalom halott volna az nem igaz száguldnak tankok vagy paripák a kivívott diadalra tiporva égnek és dőlnek Monedák sorra nemzet vagy földrész gyászol — forradalomból van a világ gyorsuló maghasadásból aki Allendét gyászolja nem siratja a kiégett Monedát csak a kiégett emberséget a tarkónlőtt reményt hogy lehet vértelen a népgyőzelem 3. Allende fekszik a Santa Inesben teste gyökérzik elvághatatlanul s a föld alatt behálózza Dél-Amerikát. Allende olyankor mozdulatlanul fekszik még csak nem is mosolyog mert illegalitásban fontos a fegyelem 4. Aki Chilét siratja némán a forradalmat siratja az de hogy a forradalom meghalhatna az nem igaz: reménytelen ököl az asztalon — ez a forradalom csupabőr gyerek a csontkaron — ez a forradalom szemgödrökben csírázó mag — ez a forradalom újrafestett kivégzőfalak — ez a forradalom holtravertek eszmélete könnyvmáglyák pernye éneke: abból lesz Chile új ege — lesz új forradalom 5. Csendesülj eső szeptemberi Chile-magunkkal teli csendesülj eső te csupavér hallgass a forradalomért (Szép versek, 1974) 15 �Nagykorúság vásárokon mutogat most a század akrobatáknak lengő dalom a kellék Józanabbal mint a füsthajú házak elűzött magától az egyedüllét a szó kiejtve szívem ellen lázad de szavak nélkül hogyan énekelnék társat adott hozzám, hogy rá vigyázzak megcsókoljam az arcát meg a mellét felnőtt vagyok jog és törvény az ha jó leszek kicserzi majd a bőröm egy múzeumban névtáblát kapok s mert játszani nem enged mégse papírrá áznak szemem kikötőjén pőrén a piros-kékvitorlás csónakok Ardamica Ferenc Szerelem nélkül A legrosszabbkor halt meg!... Állok a sír felett... Karomon Buckó izeg-mozog. Három­ éves a kislány. Másik kezemet az ötéves Lali szorongatja... Körülöttem a gyászolók tömege. Sajnálkozó, együttérző pillan­ tások karolnak körül. A búcsúztató már régen elhangzott. Régen? Mindössze néhány perce. Néhány perce, hogy az el­ ső súlyos rögök dörömböltek a koporsón, és ráijesztettek a halottra: — Most már a miénk vagy! Abban a pillanatban éreztem meg igazán az élet kegyet­ lenségét. .. Nem volt rossz feleség. Sőt, határozottan rámondhatom: jó asszony volt! Sajnálom, hogy így történt, megsiratni mégsem tudom. A harag hullámzik bennem, magasra csapnak a hullámai. Egyik-másik fejembe lódul, elborítja agyamat. Így volt ez akkor is, amikor feliravatalozták. Egy darabig csak néztem, néztem hitetlenül. Azután megráztam, majd’ ki­ zuhant a koporsóból. Ajkam szórta a káromkodásokat, átko­ kat... Álla kissé leesett, mintha csodálkozott volna őrjöngé­ semen. 16 őröm Az Első Ének című kötetből (Kozmosz, 1968) Soha nem szerettem. Mégis hat évig éltünk együtt. Meg­ szoktam... Szép sem volt..., de tudta a kötelességét. Vérem nem forralta, csak meglangyosította. Két gyermeket hozott a világra. Egy fiút és egy lányt. Párba. Mondom, mindig tudta a kötelességét. Hogy az istenbe történt, hogy olyan hirtelen megfeledke­ zett róluk, rólam? Se szó, se beszéd, itt hagyott, meghalt. Fel­ borította minden tervemet! Felrúgta az életemet! Nyavalyas egy élet ez, a fene egye meg! Meddig álljak még itt? A lány is nehéz, majd leszakad a karom! Ezek meg csak hümmögnek,, szipákolnak, sustorognak, a szemüket törülgetik. Kedvem volna beletaposni a friss sírhant­ ba, ledöngölni. Nyoma sem maradjon! Azt mondta az orvos, szívbeteg volt. Fenét. Nem panasz­ kodott soha, nem fájlalta egyik testrészét sem... Este lefeküd­ tünk... Reggel, mikor feléje nyúltam, mint máskor, mert anél­ kül fel sem kelek, már jéghideg volt. Hát ezt tette velem! Tegnap eljött Marcellka is. Vénlány a javából. Zörgő cson­ tú... Kínálkozott... Világéletemben utáltam a kínálkozó nő­ ket. Azt hittem-.. Azután rájöttem, ha ő nem szólt volna, ak­ kor én kérem meg... Jobb így, legalább nem hánytorgatja ké­ sőbb fel, hogy könyörögtem neki. Én leszek fölényben. Ha meg nem úgy végzi dolgát, ahogyan kellene, majd odamondom, odavágom: — Csináld, ha kínálkoztál! Közelebb lépnek az első részvétnyilvánítók... Egyikük csókja után nedves marad az arcom. Egy váll­ �mozdulattal letörlöm kabátom ujjával, és gondolatban fel­ szisszenek: — Látod, asszony, ezért is gyűlöllek! Amiért ezt vé­ gig kell tűrnöm, szenvednem! — Gyertek, gyertek, nyaljatok-faljatok, mit számít... Otthon megmosakszom..., csak legyen már vége! Legyen már vége! Elfogynak... Én csak utánuk távozhatom. Íratlan törvény ez. Jaj annak, aki megsérti! Marcellka keresztet vet, elkéri Buckót. A kislány felnya­ fog, idegenkedik. — Csönd! — mordulok rá. Ballagunk... Vissza sem nézek. Marcellka is csúnya. Nem nagyon kívánom az ágyamba. De a két gyermeknek anya kell. Szereti a gyermekeket. Elve­ szem. Nincs más választás. Sem neki, sem nekem! Zsóka jut eszembe... Ő volt az egyetlen nő, akit valaha kívántam. Elkóborolt, elcédásodott. K i tudja, hol tengeti nap­ jait. Eleinte vártam rá... Hasztalan... Majd megpróbáltam megkeresni, visszahozni. Nem akadtam nyomára. Fiatal voltam, a vérem meg forrt. Megnősültem. Gondol­ tam, majd csak jó lesz így is. Szerelem nélkül... Hát, olyan „jaj de jó” nem volt, de ki lehetett bírni... Mire beletörőd­ tem, beleszoktam, ő... S én most gyűlölöm. Szepesi József Még él a nyár Még él a fű, a lomb, a harmat még zöld a nyár, de alkonyonként károgva szállnak már a varjak: komor jelül, hogy elrepül megint a délibábos évszak. Még dong a méh, a légy s a lepke pompás virágok mámorát orozza, ám a gólya, fecske már nagy útra készül újra: itt hagyja ismét otthonát. Még tűz a nap, s az utcák népe ingujjban lebzsel, ám az ősz komor felhői már az égre kúsznak, és a hűvös, méla csendben olykor héjaszél köröz. ' Még él a nyár, de lelke nincsen, a kert, a fű, a lomb, a harmat jól tudja, érzi, sejti minden, hogy elrepül, már elrepül megint a délibábos évszak. Apám Beteg ember volt (úgy beszélik) és ráadásul oly’ szegény, hogy nála sóherabb e földön nem volt azóta sem, csak én. Legalább a gyermekek ne volnának, hogy kivárhatnám a kedvemrevalót. Tulajdonképpen ő nem is tehet róla. Hiszen szerette a z éle­ tet. Nem gondolta... Nem akart meghalni... Hiába gyűlölkö­ döm, gyalázom! Egyszer, ha majd minden elcsitul bennem, ki­ megyek a sírjához, és bocsánatot kérek tőle. Megköszönök neki mindent, amit értem tett. De most még nagyon nehéz. Nem vagyok önző. Sohasem voltam az. Ha önző volnék, nem nézném a gyermekeket, csak a magam jódolgát. — Vasárnap hozzánk költöztetlek. Meglesz az esküvő is hamarosan, ne félj! Addig se menj már haza, maradj a gyere­ kekkel! Bennem megbízhatsz! — Tudom! Kimondtam hát a sorsomat. Magam határoztam el. Nem beszélt rá senki. Nem kényszerített senki... Csak a körülmé­ nyek. Marcellka bízik bennem. Joggal. Tudja, hogy a szívemen viselem gyermekeim sorsát. S most már az övét is... A hetek, hónapok, évek lassú múlása rémít csak. Milyen hosszú ez az élet! Szemem benedvesedik. Bánt, hogy könnyezek. Bánt, hogy nem a halottat siratom. Bánt, hogy mégis önző vagyok. Hárman néznek: Marcellka, Buckó, Lali... Most már hangosan sírok... Mert elölről kell kezdeni.... Marcellkával... Muszájból... Megint szerelem nélkül. Amim van tőle örököltem, s csak az van, amit rám hagyott: fájó, beteg szív, gyenge sóhaj, átok, csalódás, bánatok. Túladnék már e hagyományon, eladnék mindent lélekáron, s vennék egy új, derűs szívet. Talán már túl e rossz világon, nem kéri lelke tőlem számon, szegénytől, hűtlenségemet. s jó ércek vize meggyűlt, tartja Fáy regéje, halk Füreden. Inga is ing így: Hinemoa, Tutanekai? Rotoru a. Maori dal. Nincs messze a szép polinéz lány sem a mélyvízű tónál, birkózott jeges árral, szerelmese jó szava várta, talpa nyomán buggyant fel a hévizű gejzir, utód rege tartja, népmese-szó. Bódi Tóth Elemér Egy a rege Szálosban, Nyíresen van az erdőm, kandi csererdő, csitri akác, rebbeg a fák levele jóformán mindig, alpesi lankák alján gyakran jár-kel a szél. Épült a nagyöblű tetős kémény régen mifelénk Nyugatra-Keletre, visszanyomta a füstöt a szél, ha Nyugatról elért ide szépen. Most a cilinder kémény járja. Kinézek a Nagyszállóból, látom, hajtja a szél vigadozva az utcai lámpát, inga is ing így. Nincs messze a szép Balaton, a kék Bakony ősi Kamorral, lágy vízi tündérével a tó, Helka, Kelén, ahol éltek, Kint dolgoztam a földön, jött egy ember a lóval, járt a hír, hogy táltos, nem vágták ki időben. Vannak-e táltosok, kérdem azért is Peresztegi Pállal s hangzik a válasz: hogyne. Suhanc-korú édesapám látta, hogy kezdődött a modern kor, légi hajó szállt át a vidéken, volt alatta kosár. Irta az újság, hogy lezuhant az Északi-sarkon, elpusztult a legénység, jöttek a háborúk aztán. Nincs egyenetlenség a regében, türelmes a szél, ha megárad. Mások az emberek. Értem. Szép tavaik tükrén a mesék azt zengik mégis: egy a rege. 17 �Tamás István Romhányi Gyula Arcok Nyolc év után könnyű a szívek kristálytükréből visszanézők piros remények s öklöket repesztő volt s való mondhatatlan jajok kiérdemelt ős mestere Te Hol a virágok nyílnak szerelmes nevetésben hol elrejtőzve fakad ríva a férfi mikor villanyelet roppant az aszály ott földmarta kezek ráncok barázdák jelzik s örökérvényűen mérték s mérik ki a hazát Ha századok vastag kövült kérgén átsüt a rontatlan nagy eredendő ének nehéz jussokat rovátkáz a balta kezedben s a szórabírt keserű szótlanság föltámasztja az élőt (P olyák Ferencnek) 18 adok rája, fölötte szép, új ruhája. S ráadom a kalapom, madárfüttyös hajnalon. Apám , hogy „m orfin ista” lett (m int általában minden rákbeteg), m ég élt egy hetet: fölk elt nevetett, Nagyanyám szalonnát evett, s m inket szeretett. Azután meghalt. Egy sárga kép a frontról, csak ez maradt neki. Meghalt — mondja, ha néha valaki kérdezi. Ú gy é jfé l felé (bár az időt pontosan nem tudom), még átgyalogolt nehéz álmomon. Szokatlan v o lt, ahogyan elköszönt (talán tudta már, hogy nem -ő leszek vagy tudta már, hogy most a m ennybe m egy). Azóta sem írt az égiektől; Mesélni kezd: — Olyan volt, Mint te... Ezt mondja el talán századszor is már. S századszor én: — Milyen? ott biztos ingyen van trafik : és gondolom, hogy első útja az ingyen kocsmába vitt, m i é jje l nappal n yitva van. S fogadni mernék, hogy kibic Béri Géza Napról napra egy ultipartiban. Tavaszfaragó Mai nap lett jó anyagom, ma éjjel még kifaragom, tiszta alsót Félig sárban, földön félig, ember pusztul, férfi érik — földre rogytam, vagy erőm nő? most születek csak a földből? Minden léptem fogcsikorgás, maradásom szemrehányás, győzd, vagy halj meg! — nincs más mentség. Ha erőd van, lesz szerencséd. �Bérczy Károly, a műfordító A fordítások persze nem az A nyeginnel kezdődnek. M ár kora ifjúságában m egtanul­ hatta a kulturált és tudományokat kedvelő polgári környezetben feln övő kis B érczy a nyelvek, a világirodalom szeretetét. Édesap­ ja a klasszikus görög— latin irodalm at ked­ velte, anagram m ákat is írt, számára a tudo­ m ány és irodalom egybekapcsolt fogalm ak voltak. N em lehet valak ib ől jó író anélkül, hogy ne ism erje a nyelveket, a m űvészete­ ket, de az igazi tudósnak is sokoldalú, klasz­ szikus és m odern m űveltséggel kell rendel­ keznie. A kor legfőbb nem zeti eszm ényét Csathó K álm án szavaival érzékeltethetjük leginkább: „ A nem zetek életében a csúcs­ pontokat a művészet és az irodalom jelen ­ ti. N em zeti nagyság nincs ezek nélkül. És szebb és magasztosabb hivatás sincsen, mint akár költői művekben, akár szoborban, vagy képben tükrözni egy népnek, nem zetnek küzdelm eit, bánatát, öröm ét és dicsőségét. Szítani a nem zeti lelkesedés tüzét és em lé­ ket állítani a nem zet nagyjainak.1 A z 1830ban m egalakult Akadém ia, azaz a pesti M a­ gyar Tudós Társaság legfontosabb feladatá­ nak a nyugati értékes irodalom felderítését tekintette. Csathó Pált megbízzák, hogy fo r­ dítsa le m agyarra V ictor Hugo, Dumas, S cribe darabjait. 1843-ban tíz aranyat sza­ vaznak m eg az Odüsszeia fordítójának. (1846ban Szabó István adja ki.) A Tudom ánytár című évk ön yv ism ertetéseket közöl a fran ­ cia, angol, olasz költészetről, a korabeli drám ákról, hogy a m agyar írók számára is példákat hozzon. Szükség van a görög drá­ mák fordítására is, m ert K azin czy és Vörös­ m arty e lvei szerint, íg y pótolhatják az ide­ g er klasszikusokkal az eredeti m űvek hiá­ nyát. A z ifjú B érczy m ár a váczi gim názium ­ ban m egism erkedik a latin és görög n y elv­ vel, de igazából csak Pesten, 1833 őszétől találkozik a klasszikus irodalom m al, a p i­ arista gimnáziumban. Jogi tanulmányai köz­ ben 1838-tól, tehát első irodalm i fellépései idején, szorgalmasan tanulja a nyelveket, németül, olaszul, franciául és angolul. Bár B érczy és barátai aligha léphették át a K á r ­ pátok vonulatait, leg feljeb b csupán álm aik­ ban, az élő n yelvvel való találkozás élm é­ n y e nélkül, önműveléssel, olvasm ányaikból kitartó, rendkívül nehéz m unkával tanul­ nak nemcsak társalogni, hanem fordítani is — sokszor több nyelven is. Bérczyhez le g ­ közelebb az angol és francia n yelv áll. A z angol szellem e m egegyezik term észetével, kom oly és érzékeny, sokszor világfájdalm as hangulatában szívesen olvassa Byront. a francia pedig szép, és nem utolsósorban — divat. A főváros kozm opolita is, nemcsak nemzeti, a H onderü a párizsi élet leg fris­ sebb újdonságait is közli, a párizsi divatot azonnal k övetik a pesti dandyk, a szalonok m űvelt társaságaiban beszélnek V ictor Hugo, S cribe új m űveiről, és az ifjú hölgyeket nem illik m agyar nyelven köszönteni az if ­ jú gavalléroknak. B érczy francia nyelven m ég verseket is ír, a baráti körnek fe lo l­ vassa, V icto r H ugó és Lam artine verseit ford ítja, sőt saját, szentim entális biederm eier stílusú költem ényei előtt francia m ottókat használ (legtöbbször L am artine-től). A T ízek közé kerülve, a P ilv a x törzsvendégeként már nemcsak divat, hanem kötelesség is szent hevületből ismerni a francia haladó irodal­ mat, a forradalom m al kapcsolatos műveket. A z 1830-as francia forradalom után egész Európa Párizs felé fordul, am elyet Vörös­ m arty a „vészek honaként” üdvözölt: „M elyb en egy világn ak szíve ver, A h ol rőten a vér bíborától V égre a nap földerülni m e r ...” (L iszt Ferenchez) A z idézet jól érzékelteti az 1830— 40-es évek fiatal m agyar íróinak, értelm iségieinek Fran ­ ciaország és liberális eszméi iránti érdeklő­ dését, úgyis írhatnám : rajongását. A fiatal M agyarországon írni, alkotni politikai tett­ nek számított. A z eredeti m űvek m ellett a fordítások is nagy szerepet játszottak, m ert lehetőséget nyújtottak a francia liberalizm us eszm éinek terjesztésére, a politikai gondol­ kodás form álására. Ezekben az időkben a fordítók más népek irodalm ában inkább fo r ­ radalm i m agatartásra előkészítő m űveket kerestek, sem m int gyönyörködtetésre alk al­ mas alkotásokat. A fordításoktól azt vá rja a m agyar olvasóközönség, hogy azok politikai és társadalmi törekvései visszhangjaként szóljanak. A fiatal B érczy m egérti a kor paran­ csoló szavát, és látszólag egy „ártatlan ” mű­ ből, M érim ée: IX . K á ro ly uralkodásainak krónikájából A különös kihallgatás című fe ­ jezetet fo rd ítja le, és jelenteti m eg a Ko­ szorú X IX . kötetében B. K. aláírással, m int fordító.2 A kiválasztott rész fordítása 1839ben különös jelentőségű. Ugyanis arról van szó, hogy IX . K á ro ly k irá ly G yörgy kapitá­ nyát aljas gyilkosságra próbálja rábírni, am it az felháborodva visszautasít. Az analógia nagyon egyszerű, IX . K á ro ly nem más, m int I. Ferenc, M agyarország királya. A fordításnak van egy Shakespeare-idézet m ottója is: „D o you fin d Y o u r patience so predonnant in your nature Th at you can let this go — Olyan nagy a türelem bennetek, hogy a dolgok állását képesek volnátok úgy hagyni, ahogy va n ?” A korabeli olvasó sze­ m ével nézve, a Shakespeare-idézet és a k i­ rályról kapott rút jellem kép csak egyet je ­ lenthet: „ M ik or valósítjátok m eg társadal­ m i és politikai célkitűzéseiteket?” IX . K á ­ ro ly jellem e jó l b eleillik a P ető fi rajzolta királyképbe. Bérczy rajongása a francia irodalom ért és eszm ékért — idővel csak fokozódik. Esz­ m ényképe Lam artine, aki m ű veivel idegen­ ben sokkal inkább nagyobb hatású és cso­ dáltabb költő, mint saját hazájában. A g i­ rondisták története, (1847) tudjuk, a fiatal m agyar értelm iségieknek — élükön P e tő fi­ vel — „im a k ön yve” . B érczy a mű m egjele­ nése után néhány hónappal nekilát, hogy le ­ fordítsa és m ég 1849 előtt nagyrészt el is készül a fordítással, de az elk övetkezett tra­ gikus esem ények m iatt publikálására soha nem kerülhetett sor.3 N em lehet nem m eg­ illetődöttséggel olvasni a fordítás kéziratát, m ert az az érzésünk, hogy a mű a fiatal ford ítót o ly ’ mértékben inspirálta, hogy em elkedett, világos stílusával, m agával raga­ dó lendületével, keresetlenségével, eredeti alkotásként hat az olvasóra. Idézzük fe l a mű bevezető sorait: „K is számú férfia k tör­ ténetét m egírni vállalkozom , kik az újabb idők legnagyobb drám ájának középpontjába dobatva, egy időszak eszméit, szenvedélyeit, hibáit, erényeit képviselik, s kiknek élcze és p olitikája úgyszólva, a francia fo r ­ radalom csom óját alkotván ugyanazon csa­ pással érintetnek, m ellyel honunk végzete. E vérrel és könnyekkel telt történet, tele van egyszer s m ind népekhez szóló tannal. Soha talán annyi tragikai esemény, o ly ’ rö­ vid időközbe nem szorult, valam in t a tettek és következm ények közötti összefüggés soha o ly ’ rohanólag nem gördü lt le, soha gyenge­ ségek gyorsabban nem szültek hibákat, h i­ bák vétkeket, vétk ek bűnhődést. Ezen osz­ tó igazság, m elyet isten a régiek végzetsze­ rűségénél szentebb öntudatként helyezett tetteinkbe, soha nagyobb világossággal nem n yilván u lt; az erkölcs törvénye soha sem tőn le önmagára fényesebb tanúbizonyságot, soha nem bosszulta m eg m agát irgalm at­ lanabbul. Annyira, hogy e két év egyszerű elbeszélése az egész nagy forradalom nak legvilágosabb com m entárja, s hogy a pata­ kokba öm lött v ér nem csupán rettegés és szánalom után kiált, hanem leckét és példát is ad az embereknek. A történet részrehajlatlansága nem a tüköré, m ely csupán a tárgyakat sugárza vissza, hanem a bíróé, ki lát, k i hall, s ki ítél. A z évkön yvek nem történet: az, hogy e nevet m egérdem elje, lelkiism eretet igényel, m ert később az em beri nem lelkiism eretévé válik. Képzelődés által élénkített, bölcsesség által átgondolt, s m egítélt elbeszélés: ez a történet, m ilyennek azt a régiek értették, s m ilyennek m agam is óhajtanám, ha isten tollam at vezérelni kegyeskednék, egy töredé­ ket hagyván nem zetem nek.” 3/a. Igaz, L a ­ m artine e m ű vével a szabadságra vágyó Európa elnyom ott népeinek égető kérdé­ seire adott választ azzal, hogy a szabadság­ nak és a haladásnak eszm ényképét állította eléjük. Lam artine inkább témákat, m int té­ nyeket „én ek elt” meg, és ahogy Chateaub­ riand m ondotta: „Sikerü lt néki bearanyozni a gu illotin e-t” . A „specialisták” felsorolhat­ já k a mű hibáit, hiányait, történeti téved é­ seit, de egy bizonyos, hogy Lam artin e fo rra ­ dalm i lelkesedésében a forradalm at olyan szentnek, isteninek, tisztának, a legcsodála­ tosabb beteljesedésnek látta és láttatta, hogy 1848 forradalm i lázának előidézésében nagy szerepe volt. A kiontott vér az író szem é­ ben, az eszme m eggyökeresédésének feltéte­ le. Ez a gondolat áthatotta 1848 forradalm á­ rait, és ebben a szent m eggyőződésben á l­ dozták életüket a nép szabadságáért, a „ v i ­ lágszabadságért” . B érczy m űfordítói törekvé­ sét, — em beri jellem ét mi sem jellem zi job ­ ban, m int Lam artine e m ű vével va ló azono­ sulása. M íg franciából inkább lírai, vagy érte­ kező jellegű műveket, angolból elsősorban novellákat ültet át m agyarra. (H ogy például W ashington Irv in g n ovelláit m ár az 1848-as évek legelején eredeti angolban olvasta, ar­ ra bizonyíték a B a jza -féle pla gium kritika.) A n golb ól ford ított n ovellá it a V ilá g folyása egyik kötetében nyűjti össze (1854), ezek egy részét a szabadságharc bukása előtt, más részét az ötvenes években fejezte be.4 A z öt­ venes években különben is közelebb áll hoz­ zá a nagy angol írók stílusa, hangja, fe lfo ­ gása, eredeti novelláiban is egy kicsit — őket utánozza. V izsgálju k m eg most részle­ tesebben, kiktől és m ilyen tém akörökben fo r­ dított B érczy legszívesebben. A V ilá g fo ly á ­ sában m egjelen ő elbeszélése W ashington I r ­ vin g: A lh am b ra; Dickens: Sketchs; House­ hold: Wards, B u lw er: T h e Caxtons: L e w e r: Ton B urke című m űvéből való. Legtöbbet W oshington Irv in g tündérregéiből k özöl: A szerelem zarándoka, A m ór hagyománya, A z arab csillagász.5 Alapeszm éjük ism erős: m i­ ként igyekezzék berendezni életét a bölcs? M i boldogíthat: a szerelem, v a gy a vagyon ? A bű völet és a csodák világában azonban va lód i hús-vér em berekkel találkozunk: A h ­ med, az ifjú herceg, aki nem ism erheti a legszebb em beri érzést, a szerelm et; a be­ csületes vízh ordó és a ravasz mór, vagy a bölcs arab csillagász, ki tudja, hogyan kell berendeznie életét öreg napjaira. A történe­ tekben mindenütt elő-elővilla n a hum or m e­ 19 �leg fénye, B érczy rem ekül szórakozik sze­ replői em beri gyarlóságain és e g y-egy okos állatszereplő bölcs magatartásán. Előadása szórakoztató, stílusa közvetlen, élv e zi a m e­ sét. A z A lham hra-regék m intájára maga is ír tündérregét (például a Szilicze), de ez m ár korántsem olyan jó l sikerült, m int mű­ fordításai.6 A fordítások m ásik csoportjába az útleírás, útiélm ényvázlatok tartoznak. L e ­ v e r: Ördög marka Irland zord tájain játszó­ dik, de a történet mulatságos; Bulw ertől egy apa tragédiáját m eséli e l; és valódi Sketche D ickenstől: H oratio Sparkins törté­ nete.7 A M alderton család ostoba nyárspol­ gári szokásaival, ízléstelenségeivel és fé rjfogási hadjárataival, nyugodtan lehetne akár pesti születésű is, az „érdekes” Horatio pe­ dig, aki fennkölt társalgó „szakasztott lord B yron” , fe lv e tt pózaival akár a korabeli pesti, divatozó ficsúrok közül lépne elő: ő a „század ifja ” . A fordítások hangulatvilágá­ ban Bérczy teljesen azonosul az eredeti író­ val, de stílusban és nyelvben felü lem elke­ d ik a szövegen, önmagát adja, logikus, szép színes, magyaros szerkesztésű mondataival. Greguss Á gost mutatott rá néhány szófűzé­ si hibára, angolos nyelvkezelésre (például külön-külön szóba írja a „v á r sáncz” , „kan ­ tár szár” szavakat, pedig e névszókat a bir­ tokrag m ellőzése m iatt egybe kellene írni), m ely azonban egyáltalán nem gyakori Bérczynél.8 A z angol elbeszélések m ű fordí­ tásai tulajdonképpen azt bizonyítják, hogy B érczy végképp hátat fordított a francia vadrom antikának, a divatos csevegéseknek, s elbeszélésein a továbbiakban az angol iro­ dalom jótékony hatása érződik. G yulai Pál köszönetet is mond neki a m űfordításokért, m ert ha választékosan fordulunk az idegen irodalom hoz, az jobb, mint az idegen gyen­ ge-eredeti utánzata. „Legyü n k m ár egyszer eredetibbek és kevésbé ered etiek !” 9 A z angolokat B érczy elsősorban sajátos humoruk m iatt kedveli, csendesen mulatni a v ilá g gyarlóságain, nem harsányan vagy pajzánkodva, de okosan. A z irodalm i hu­ m orról írt akadém iai székfoglaló beszédé­ ben (ez egyetlen jelentösebb esztétikai je lle ­ gű értekezése) végeredm ényben az angol és orosz epikusok m ellett tör lándzsát.10 Miután részletesen foglalk ozik a humor szó erede­ tével (nedv — véralkat — jellem — különc­ ség — szellemdús elm éncz — az egyén ala­ nyi hangulata), az angolokat nevezi a világirodalom legm élyebb humorú íróinak. Dickens emberszerető humora óriási hatású az irodalomban. M i a lényeges különbség a m últ század humora és a mai humor kö­ zött? „ A m últ század humorának fő vonása a v ilá g m egvetése volt, az újabbé em bersze­ retet.” 11 A m az cinikus volt, ez tárgyilagos, m elynek csupán eszköze az élc, az irónia, a szatíra. A valódi humornak feladata a mindennapi élet legcsekélyebb tárgyaiba is lelket önteni, a humornak nem szabad se­ bezni, hanem gyógyítania kell, a dolgok m indkét oldalát kell látni, „n evetve kell os­ torozni és en yelegve sírn i” . (Széchenyi volt ilyen humorú szerinte; érdekes m egjegyez­ nünk azt a tényt, hogy egész életm űvében, az 1848-as naplótöredéken kívül ez az egyet­ len direkt m egjegyzése Széchenyi em beri magatartásáról.) A k ik engednek az egyolda­ lú behatásoknak, akik szenvedélyeiktől e l­ ragadtatják magukat, nem bírhatnak tiszta humorral, öntudatlanul nem lehet n evet­ tetni. Ezért találunk az északnyugati né­ peknél sokkal több jó humoristát, m int d él­ keleten, uralkodó alaphang a humor A n g liá ­ ban és Oroszországban. B érczy felsorolja Pus­ kin, Gogol, Lerm ontov, Tu rgen yev neveit, s k ifejezi m ély rokonszenvét az orosz iroda­ lom iránt.11/a I me, az 1860-ban írt esztétikai fejtegetés­ ben em líti először Puskint, kinek m elan koli­ kus, contem platív természete oly ’ közel á ll­ hatott B érczy egyéniségéhez. V ajon m ikor kezdődik ez a kapcsolat az orosz irodalom ­ m al? N yilván való, hogv hozhatnánk szubjek­ tív összevetéseket, párhuzamokat B érczy és Puskin életéből — egyes naplórészletek és az A n yegin részleteinek összevetésével — m int ahogyan azt Radó G yörgy teszi 20 B érczyről írt fejtegetéseiben.12 Példáu l: Pus­ kin halálos párbaja — a B itorlott szerelem halálos párbaja; a V anyarczi-napló tája — Puskin m ih ajlovszk ojevi birtoka; a m agá­ nyos B érczy álmodozása Vanyarczon — A n y e ­ gin falusi m agánya; vagy Byron emlegetése m indkettőjüknél stb. V élem ényem szerint azonban ezek a párhuzamok kissé erőltetet­ tek, az em lített m otívum ok valóban közösek, de m indezen nem lehet csodálkozni. A kor szelleme, az orosz és m agyar társadalom berendezkedésének hasonlósága adta e m otí­ vumokat, s bizonyos, hogy találhatnánk még számos ilyen féle hasonlóságot B érczy és Puskin között, ille tv e A n yegin között. Iga ­ zából az orosz irodalom m al való ismerkedés M agyarországon csak az 1850-es évek kö­ zepétől kezdődött. T o ld y Ferenc ugyan m eg­ em líti m ár Puskin nevét 1828-ban a Tudo­ mányos Gyűjtem ényben, dehát akkor m ég A n yegin befejezetlen. 1837-ben a Jelenkor közli Puskin halálos párbajának hírét, de senki se fig y e l fe l Puskinra, az íróra, még P ető fi sem tudja róla, hogy a szabadság költője volt. A fordításhullám ok idején az egy K azin czy G ábor 1844-ben közli Puskin: Lövés című novelláját, s ezt csak 1855-ben k öveti a m ásodik Puskin-fordítás, a Piqu eDame című elbeszélésé, Urházi G yörgytől. Ekkor, az ötvenes évek közepétől kezdik Nyugaton is és nálunk is felfed ezn i az orosz irodalm at, a ném et Bodenstedt és a francia Prosper M érim ée fordításaiból. Salamon F e­ renc a Budapesti H írlapban m éltatja az orosz irodalmat, íróink rokonszenvvel olvas­ sák Puskin, Lerm ontov, Tu rgenyev műveit, kik hasonlóképpen az önkényuralom, a cá­ rizmus ellen küzdenek. G yulai felfed ezi a párhuzam ot a m agyar és az orosz iroda­ lom között: „ A m i irodalm unk és az orosz között a különböző viszonyok ellenére is sok hasonlóság van. O tt is, m int nálunk, csak néhány évtized óta vá lt nemzetiessé a költészet: a népnem zeti elem náluk is ha­ sonló körülm ények között v ívta fe l m agát: az orosz költő éppenúgy küzd a felső körök m űveltségével, m int ahogy m i legm űveltebb köreink németességével. A politikai és tár­ sadalmi viszonyokkal való elégedetlenséget éppenúgy m egérezhetni az orosz költőn, m int a m agyaron, csakhogy az orosz költőben több a m elankólia és az epés humor.” 13 A ra n y János is igen szorgalmasan olvassa Puskint és Lerm ontovot, A ra n y László ta­ nulmányt ír Lerm ontovról, s G yulai pedig m ár 1855 óta őrizgeti a B erlinből hazaho­ zott Puskin-m űveket, Bodenstedt fordításá­ ban. Valószínűleg tőle kaphatta kölcsön B érczy az Anyegint, s ném et fordításban o l­ vasta el először. A krím i háború és a v ilá gpolitika alakulása éppen ezekben az években ford ítja Bérczy figyelm ét Oroszország felé, m elynek viszonyairól eddig o ly’ keveset tu­ dott. A közfelfogás különben lassan kezd differenciálódni, átalakulni Oroszországról, ahol az addigi általános elképzelés szerint csak barbár és kegyetlen cár és sok jám ­ bor falusi muzsik van. (Pl. Tam ásfi Gyula Puskin versének ostoba elképzelései.)14 B érczy írt m ár orosz tárgyú elbeszéléseket, például: A h olló-király, va gy m ég inkább: A végzetterhes cipő, de felfogása az orosz életről itt m ég túl általános. Jókaihoz ha­ sonlóan az egzotikum ok ragadják m eg: báli mulatság, szánverseny, népi szokások.15 Részletes politikai-társadalm i vizsgálódásai, az orosz irodalm i művek alaposabb m egis­ merése azonban egyre közelebb viszik őt a realitáshoz, s egyre nagyobb szomjúságot érez Puskin m űvészete iránt. M ég Puskin arcképét is m egszerzi, m égpedig Zichy M i­ hálytól. aki Szentpéterváron a cárnő udva­ ri festője volt. A kép hátán, m elyet H ar­ sányi Zsolt kutatott föl, az 1930-as években Zichv ajánlása olvasható — B érczy K á r o ly ­ nak.16 G vulaiék köre tanácsolja neki. fo r ­ dítsa le Puskin A n yegin jét, hogy a széles o l­ vasóközönség is megismerhesse e rem ekm ű­ vet. A fiatal és tehetséges Z ilah y K á ro ly is hozzákezd az A n yegin fordításához, de ő csak részleteket tudott lefordítan i — m ég 1864ben meghalt. A K isfalu d y Társaság tagjai közé 1862-ben je lö lik Bérczyt, Greguss Á gost levelében biztosítja B érczyt a K isfalu dy Társaság elism eréséről és bizalm áról, s fe l­ kéri jelen jen m eg a következő ülésen. A mű, m ellyel B érczy hivatalosan is elfogla lja m ajd helyét, Puskin A n yegin jén ek elsőének fordítása lesz. (A teljes műből részletek je ­ lennek m eg a Koszorúban, a Nővilágban, Fővárosi Lapokban, a Részvét könyvében is.17 Í gy találkozott B érczy K á ro ly Puskin m űveivel, s hogy az ötletből valóság lett, azt most m ár lehet m agyarázni sok-sok szub­ je k tív tén yezővel: hogy vágyai és kiábrán­ dulásai, egész középvágányon futó életének e lfo jto tt szenvedélyei, em lékei és lelkének titkos álm ai most egyetlen hattyúdalban (ha nem is eredetiben, de egy rokonlélek tolla nyomán) végre m egszólalhatnak — , hogy van ereje m egtanulni oroszul és 1862-től négy kem ény évig dolgozni a fordításon, (a m á­ sodik énektől eredeti oroszból) az több, m int rokonszenv, az azonosulás és győzelem . B érczy Anyegin-fordításának részletes elem zése helyett, m elyet elég sokan m egtet­ tek már, szükségesnek tartom, hogy vé g ig ­ tekintsem a mű m integy százéves k ritik á já ­ nak történetét. A közvetlen siker óriási, az olvasók elragadtatva ism erek önmagukra A n yegin világában, a kortárs írók lelkesen fogadják. Eötvös kezdettől fogva lelkesedett a munkáért, Tom pa és G yulai együtt izgu l­ tak a k öltővel a sikerért, s az 1867-ben tra­ gikus hirtelenséggel elhunyt Bérczyt, m in­ den egyes necrológban e m űért dicsérik leg­ inkább. A ra n y László szerint B érczy fo rd í­ tása jobb, m int Bodenstadté, m ert képei, fordulatai tisztábbak, a sajátságos szokások ereje valódibb. Zichy A n tal szavaival pedig: „E fordítást olvasva m erőben feledjük, hogy az fordítás: eredeti mű gyanánt élvezh et­ jük. M íg verseinek bájos csengése és köny­ nyű röpte H im fyre és a R egékre em lékez­ tet, addig az egészet átlengő szellem, s a kifejezések szintoly’ fesztelen, m int jellem ző volta, nekem, a ki oroszul nem tudok, éppen úgy, m int egy m űvészi kéz alól kikerült arc­ kép, látatlanul is kezeskedik arról, hogy az eredetiségéhez csak hasonló lehet, s hogy ez csak ugyanazt és ugyanolyan módon mond­ hatja el, m int a ford ító nekem tolm ácsol­ ja.” 18 A kön yv iránti kereslet fantasztikus. A K isfalu d y Társaság szabályai szerint nem jelentetheti meg újra, de 1879-ben G yulai az Olcsó K ö n yvtá r kiadásába veszi és itt 1923ig hétszer jelen ik meg. P ető fi János vitéze és A ra n y T old ija m ellett egyetlen m agyar költői műnek nem v o lt ilyen sikere nálunk. 1920-tól m ég nagyobb divat az A n yegin t o l­ vasni, három könyvkiadó jelenteti m eg 1920— 23 között, hat kiadásban. A z A n yegin sorait az olvasók k ívü lről fú jják, szállóige­ ként idézik: „Szeretem Önt, m iért tagad­ nám ?” „Tavasz, te szerelem idénye, Jöttöd mi bánatos nekem, M ily felhullám zó érze­ m énybe dobog fe l fá jó kebelem ” , vagy „ Í gy éltem akkor Odesszában.” 19 A z új Anyegin-kultusz azonban egy kicsit hamis­ him porral fú jja be B érczy műfordítását, a pesti biederm eierkodók számára az An yegin szinte bódító parfüm ként hat. Ebben „ludas” K rú d y Gyula, aki a százesztendős A n yegin ­ ra em lékezve, íg y ír: „ A z A n yegin verseiből olyan varázslat áram lik, am ely varázslat minden korban, öregen, vagy ifjan forgas­ suk a lapokat: fe le jte ti velünk mindennapi való életünk szomorúságát, va gy sivárságát... A z ifjúság rajongása, a fé rfik o r enyhe re­ zignáltsága, az öregség csendes elgondolko­ zása, am ely a leghidegebb szívben is életre ébred, am íg A n yegin től sóhajtva elbúcsú­ zunk: m indenkor olyan olvasm ánnyá avatja e könyvet, am elynek népszerűsége nem függ az áram ló divatoktól, m indig olvassák, am íg szívek és szerelm ek élnek a földön.” 20 M ó­ ricz Zsigm ond m ég inkább dicséri a fo rd í­ tást a N yu gat 1921-es évfolyam ának egyik számában: „Igazán az örök kön yvek közül való. Nincs egy sora, am ely egész dús ára­ datban ne ontaná egy elmúlt, letörült iro ­ dalm i ízlés és kultúra illatát, ízét, báját, de nincs egyetlen sora, am ely fals lenne, am ely sebezni tudná érzékenységünket. Ha valaki ma csinálná m eg a költői dendiségnek ezt �a nyelvét, bántó volna, m ég a legteljesebb pontosság m ellett is: de itt máris az idő szentesítése lebeg a szavak félódon m uzsiká­ ja fölött. E gy-két sort k ell olvasni belőle, s egész napra m egenyhíti az em ber hangula­ tát, m integy édes óparfüm, finom levendula­ illa t kíséri végig a n a p ot...” 21 K rú d y is, M ó­ ricz is nagyon szeretik B érczy fordítását, de nekik köszönhető, hogy felm erü l a kétség: hát ennyi csak az A n yegin ? Divatos, szerel­ mes könyv? K ö ltő i dendiség n yelve? Ódon hangulat? Leven d u laillat? N em csoda, hogy m ár a kor m eghozza az ellenvélem ényeket: A z 1920-as G enius-féle díszkiadás utószava a fordítást magyartalannak, erőltetettnek ne­ vezi, hiányosnak is. Ignotus 1927-ben azt ír ­ ja, hogy „B érczy vörösmartyasan bájos A n y eg in je — nem Puskin.” 22 G yergyai A l ­ bert B érczyről írt szép tanulmányában még m egvédi az A n yegin t a támadások ellen, sőt K rú d yék ellen, mondván, hogy sem a fe lté t­ len elragadtatás, sem a vá llveregető leeresz­ kedés nem illik hozzá, de a felszabadulás után m eginduló erős támadásoknak fe lté t­ lenül az 1920-as évek értelm ezései az okai, m elyek „biederm eier lovaggá” ütöttéK B érczyt és A n yegin t egyaránt. V együ k sorra, k ik és m iért találják rossznak B érczy fordítását, m ilyen hibákat em legetnek 1945 után? M észöly Gedeon, aki ú jra lefo rd ítja a z A nyegint, fordításának be­ vezetésében m ég csak B érczy m esterkélt, f i ­ nom kodó n yelvét kifogásolja, az ő célja iga­ zi népies, realista nyelven tolm ácsolni Pus­ kin t 23 1949-ben Képes G éza sokkal tovább megy, m ert „irod alm i babonának” nevezi, hogy a közvélem ény egyes m űvek egykori fordításánál tökéletesebbet elképzelni se tud (pl. Babits, D ivina com édiája és B érczy A n yegin je) szerint B érczy fordítása nem j ó, m ert nem puskini.24 R észletek szem léltetésé­ v e l bizonyítja, hogy B érczy szövege egy „ b i­ ederm eier” Puskint szólaltat meg, tehát erő­ sen m egham isítja a puskini költészetet, am elynek lényege hangban, stílusban a v a ­ lóság m űvészi ábrázolása. Ez biederm eier szalonköltészet, tehát tipikusan kispolgári jelenség. B érczy „a szív panaszait énekli, de csak úgy, hogy azért a szív ne nagyon fá j­ jon. N em a szenvedély, hanem a szenvelgés költészete ez, am elyben a sóhaj m indig töb­ bet fe je z ki, m int az indulatok kitörése. E z­ zel az egész stílussal és szentim entális v i­ léggal P ető fi szám olt le legerélyeseb­ ben.” 25 Képes G éza szerint tehát Bérczy fordítása: kispolgári, hamis, szentimentális, bágyatag suttogás... Puskin születésének 150. évford u lója alkalm ából ünnepségsoroza­ tok indulnak, H orváth M árton ünnepi beszé­ dében B érczyt szinte a m agyar urak közé sorolja, k ik Puskin „oroszlánkörm eit kim anikürözték, költészetének vadsörényét m eg­ nyírták, és a m últ század m agyar Puskinfordításai úgy viszonylottak az igazihoz, m int az oroszlánossá n yírt pincsi az igazi oroszlánhoz.26 Sőt: B érczy A n y eg in je va ló ­ ságos bestseller lett. A problém a foglalk oz­ tatja a korabeli m agyar irodalom történé­ szeket. Ezért a M agyar Irodalom történeti Társaság ankétot hirdet, a tém a: Puskin ha­ zai népszerűségének legfőbb forrása — B érczy K á ro ly A n yegin je. A felszólalók a várakozás ellenére — nem értenek m inden­ ben egyet. Lán yi Sarolta: „Puskin m últ szá­ zadbeli ford ítói közt első helyen áll Bérczy, a zseniális utánérző, akit nem lehet ferdí­ tással vádolni, am int ez a közelm últban történt.” M ellette van Gáspár Endre is: „B érczy nem tett egyebet, m int saját kora érzésvilágának és kifejezéskészletének m egfe­ lelően tolm ácsolta Puskint. Ez a m űfordítók szokásos eljárása.” De hozzáteszi: ,,B érczy természetesen nem v o lt teljesen kongeniális Puskinnal, m ár csak azért sem, m ert a fo r­ radalm iságtól távol á llt ...” A forradalm i hangot hiányolja H egedüs Géza is, m ert 67 nem zedéke számára m ár idegen v o lt a fo r­ radalom, és K om lós A la d á r hozzászólása, m integy összegezve a két álláspontot, leszö­ g ezi: „B érczy tolmácsolása, minden szépsége ellenére is, hamis egy kissé, m ert a n y elv­ újítás és a romantikus n y elv szókincsével akarta visszaadni Puskin tősgyökeres, népi eredetű n yelvét.” 27 M ár az ankét idézett v é ­ lem ényeiből kiderül, hogy a Bérczy-fordítás sematikus elmarasztalása és beállítása töb­ bekben kétségeket ébreszt, mégis Vas István 1951-es cikke az Irodalm i Ú jságban elavu lt­ nak nevezi B érczy fordítását, m ert „társa­ dalm ilag félreértette a szöveget” . Erre bizo­ nyítékul a mű két első versszakát vizsgálja és közli saját fordítását is, — szerinte ő jár közelebb az eredetihez, m ert nem „ken i e l” Puskin realista emberábrázolását. Érthető, ha mások is m egpróbálkoznak az A n yegin ú jraford ításával: Ez generációs követelm ény. Á p r ily Lajos 1953-ban tisztá­ ban van vele, hogy merész, felelős lépésre szánja el magát, m ikor „B érczy K á ro ly fo r­ dításának fén ye idestova száz esztendeje gyönyörködteti az A n yegin -olvasók m eg nem fogyatkozott táb orát..., de m iért k ellett A n yegin t újra ford ítan i? m ert m eg kellett az 1950-es évek nyelvén szólaltatni.” 28 A fe lszabadulás óta tehát M észöly Gedeon és Á p ­ r ily Lajos teljes fordításai versenyeznek B érczyével, e három fordítást hasonlítja össze Fodor András 1954-ben. Csatlakozva az előzőkben em lített k ri­ tikákhoz, ő is elsősorban B érczy avult, R e­ viczkyére em lékeztető hangját hibáztatja: B érczy fordítása a szemünk láttán elörege­ dett. A három fordítás közül Á p rily é t tart­ ja a legsikeresebbnek, m ert M észöly Gedeon népiesség cím én elnehezítette Puskin elő­ adásm ódjának könnyedségét, „az általa köz­ vetített A n y e g in ” néhány igen ízes, talpra­ esett strófától eltekintve, tele van sután, erőltetetten m egoldott sorokkal.” 29 A p rily érdem e: a hűség a szövegértelm ezésben, m ert a kötetlenség szélsőségekre csábít. L elem é­ nyes nyelv, Kiváló form aérzék, közvetlen puskini hang, költői gazdagság jellem zi a legújabb fordítást, de — a sorok sokszor túl­ díszítettek, a ford ító a pontosság kedvéért e lfe le jti az eredeti szépséget, az előadás, a túlzott precizitás m iatt költőietlenné válik. Érdekes, hogy Fodor A ndrás A p r ily Lajos fordítását tartja végü l a legjobbnak, de az előzőekben nála több negatívum ot említ, m int Bérczynél. A z ötvenes évek túl általá­ nos, egyoldalú szem léletét B érczy A n yegin fordításáról K om lós A la d á r összegzi 1955ben, Puskin a m agyar irodalom ban címmel, igyek ezve tárgyilagos vélem én yt mondani. „B érczy fordításának jellegzetességei: a lé ­ hűtő főú ri hősön gyakorolt puskini realista kritika elkenése, ezáltal a költem ény érzel­ m i tartalm ának és ennek m egfelelően nyel­ vén ek is fennköltebbé, finom abbá tevése. B érczy A n y e g in je egészében édesebb, mint Puskiné.” 30 K om lós A la d á r azonban hozzáte­ szi, nem szabad elhallgatnia e fordítás ér­ dem eit: virtu óz versform a, finom és egyéni hangulat bája, varázsa elbű völte nem zedé­ kek olvasóit, egész versesregény-áradatot indított el nálunk. B érczy módosításai nem tudatosak: „a ffé le önkéntelen módosítás le ­ hetett ez, am inővel a festők tu d valevőleg kissé a m aguk képére ra jzoljá k m od elljei­ ket. B érczy alkalm asint maga sem vette észre, hogyan csinált A n yegin b ől olyan hőst, am ilyen ő m aga szeretett volna lenni.” 31 Ezzel visszajutottunk G yergya i A lb e rt gon­ dolataihoz, aki 1920-ban írt tanulmányában hasonlóképpen B érczy és főhősének azonosu­ lásáról beszélt. A z irodalom történet ezután egészen 1961-ig adós marad a fordítósok összevetésével, a vélem én yek leszűrésével. P ed ig szinte azonnal lehetne cáfolni a felso­ rolt vádakat Bérczynek az A n yegin -ford ítás­ hoz írott előszavával, am elyet érthetetlen módon szinte egyetlen kritikus sem vett f i ­ gyelem be. B érczy nem látta A n yegin alak já­ nak negatív vonásait és igyekezett m egha­ m isítani jellem ét? Erre választ adott maga Bérczy, felfe d e zv e A n yegin legfőbb tulajdon­ ságát: „Én legalább azt tartom, hogy o lva ­ sóim A n yegin Eugénben azonnal felism e­ rendik typusát az előkelő orosznak, ki ön­ állóságáért küzdve, más boldogságot keres, m int a m inőt a vá llro jto k fén ye s a rom lott bureaucratia nyújtani képes, s ki éppen ezért m unkakört nem találva, boldogtalanná és életúnttá válik .” 32 Társadalm ilag félreérti a szöveget és távol áll a forradalm iságtól? „ A z orosz író ellenben, ki látja, hogy az orosz társadalom idegen befolyások alatt lett azzá a mi, s hogy polgárisultsága csupán a nyugati polgárisultság viszf énye; az orosz író, k i nem hiszi, hogy e társadalom ból egészséges és életrevaló jö v ő fejlődhessék; ki nem zetének csupán ágyúkra és szuronyokra támaszkodó hatalm át a nagyság alapjáu l e l­ fogadni nem akarja, s m indam ellett hazája nagy jö vő jén ek ösztönszerű rem ényétől m eg­ váln i nem képes: az orosz író ostoroz, hogy javítson, és zokogva n evet saját honi v i­ szonyain, m időn ezeknek természetes, hű ké­ pét adja.” 33 B érczy lehet, hogy távol áll a forradalm iságtól, m ikor ezeket a gondolato­ kat k özli előszavában, de akkor távol á llt a forradalm iságtól A ra n y is és az önkényural­ m at el nem fogadó Puskin is; ugyanakkor pedig Vas Istvánnak és a többieknek fen ­ tebb idézett vélem énye hamisnak, tenden­ ciózusnak és nevetségesnek tűnik, az idézett előszórészlet fényében. B érczy világosan látta tehát Puskin realista törekvéseit, tip i­ kus alakjainak töm ör jellem zését, egyszerű, keresetlen környezetfestését, hazaszeretetét, „k in ek minden költem ényét nem zeti lég, nem zeti zam at lengette át; kinek nagyobb költem ényeiben az egész ország m integy köl­ tői tükörben látta magát, hibáival, erényei­ vel, gyarlóságaival; ki főképp kisebb lantos k öltem én yeivel a nép szívébe dalolta be m agát.” 34 A k i íg y ír Puskinról, lehetetlen, hogy ne értse, az A n yegin szépségei valóban annyira elragadták, hogy lelkében dallam a szinte újjászületett, régi ifjúságát vélte ú j­ raélni hősének történetében. A z egyik leg­ nagyobb vád ellene, hogy érzelm ileg azono­ sult hősével, holott Bérczynek éppen az a legfőbb érdem e — valód i érzelm i átélés n él­ kül nem születhetik jó műfordítás. Végeredm ényben ebből a gondolatból k i­ indulva juthatunk el a pozitíz kritikák mai álláspontjáig. 1961-ben egy részletes tanul­ m ány során Péter M ih á ly végül is m ég e g y ­ szer áttekinti az Anyegin-fordításokat, a kérdések sorát fe lv e tv e leszögezi: „Iro d a lm i m isztifikációról szó sem lehet, B érczy nem v o lt hamisító, em beri becsületességében, mű­ fordítói erkölcsében m ég legélesebb hangú bírálói sem kételkedtek sohasem. M indenek­ előtt le k ell szögezni, hogy B érczy K á ro ly An yegin -fordítása a m agyar műfordításos irodalom remeke, s egyben az A n yegin egyik legjobb európai fordítása. A z, hogy az A n y e ­ gin egyáltalán m agyarrá válhatott — e m a­ gyarrá válás — m inden negatívum a m ellett — érdem e B érczynek.” 35 E m agyarrá válás legfőbb bizonyítéka az a valóságos versesre­ gény-kultusz, am ely nálunk B érczy A n yegin fordítása nyomán megindult. (Balogh Zoltán: A lp á ri 1871; G yulai P á l: Rom hányi 1869; V ajda János: Találkozások 1877; Á b rán yi E m il: A d orjá n végzete 1881; Fejes István : K a m illó 1884; W erner G yu la: A z ő regénye 1884; R eviczk y G yu la: Szeptember, és a legjobb e m űfajban A ra n y László: D élib á­ bok hőse 1871, m ind-m ind a Puskin-fordítás hatását mutatják.) M elyek m égis a B érczy-fordítás hibái? „ A sajátságosan egységes, levendulaillatú stílus, m ely szűkíti, korlátok közé szorítja Puskin géniuszát és nem fo gla lja magában a színek, ízek és illatok enciklopécikus gazdag­ ságát.” 36 E zért: 1. néhol tom pítja a puskini szatíra élét. 2. A konkrét társadalom kritikát néhol kissé általánosítja. 3. A n yegin alak ját nem ábrázolja e lé g sokoldalúan. 4. E gy-egy szót, k ifejezést tévesen értelm ez, v a gy nem veszi át Puskin stílusának fontos alkotóele­ meit. 5. A népi pillanatképek felvillan tása nem érvényesül eléggé, a népnyelvi elem ek sokszor elsikkadnak. 6. Legszem betűnőbb hi­ bák: nyelvének gyakori archaizálása, a mes­ terkélt szóalkotás, a fellengzős bőbeszédű­ ség, az édeskés n egély” . M in dezt Péter M i­ hály kellőképpen példákkal b izon yítja is, hozzátéve azonban, hogy minden m egjegy­ zésének ellenpéldáját is hozhatja, m ert van ­ nak B érczy fordításában: bátor szókim ondá­ sok, férfias zengésű sorok, csillogó színpom­ pájú, h ajlékony szépségű és töm ör erejű le ­ írások. Szerinte külön tanulm ányt érdem el­ ne például az általa kiem elt részlet is: 21 �„D e ím e m ár Eltűnt a gyors, a kurta nyár, A sápadt ősz is fé lig halva M in t feld íszített áldozat Reszket a súlyos dísz a la tt... Ü v ö lt az észak zord fuvalm a K om or felhőket h ajtva fenn a tél tündére m egjelen.” 37 Péter M ihályhoz csatlakozva sorolhat­ nánk m i is a különleges szépségű sorokat, m integy bizonyítva, hogy a B érczy-féle fo r ­ dítás értékelésének problem atikája tulajdon­ képpen m ég ma sincs lezárva. Nem tudta senki felülm úlni fordításának művészetét Tatjána varázsának megszólaltatásában, sem Tatjána levelén ek lebilincselő őszinteségé­ ben: „Szeretett ülni az erkélyen, M ielőtt a nap felragyog, időn a szürke égbolt szélen H alványulnak a csillagok. S hajnal hírnökként leng a szellő, M íg keleten egy fén yt lö vellő Sugár jelen ti: itt a nap. Télen, mindőn m ár hosszasabb A fé l világn ak éj sötétje. A hold ködön szűrődik át S a néma, csendes éjszakát egyre teljesebben teszik tulajdonukká az idegen kincseket.” 40 „ A z A n yegin ért folytatott k ollek tív nem ­ zeti küzdelem ben B érczy K á ro ly érdem e nemcsak az úttörőé, az ő fordítása olyan, m űvészi teljesítm ény, am elynek felü lm ú lá­ sára csak a legjobb, legihletettebb m ű ford í­ tóink vállalkozhatnak. S ha sikerül is az új, vívm án yok segítségével felülm úlniuk Bérczy, A n yegin jét, e fordítás akkor is m eg fo g ja őrizni kivételes helyét és rangját a ford ítá­ sos m agyar irodalom ban.” '41 K om lós A la d á r befejező soraihoz kapcsolódik, s így összegez a mai napig szinte utolsóként elhangzó érté­ kelés B érczy A n yeg in jérő l: » A „m agyar A n yegin ” K osztolán yival szólva „iga zi cso­ dája” az átköltésnek, s helye ott van A ran y H am let- és V ik ár Béla Kalevala-fordítása, m ellett.«42 A fentebb ismertetett, sokrétű, sokszínű, egym ásnak gyakran ellentm ondó kritikák igazolják B érczy Anyegin-fordításának időt­ álló művészetét, olyképpen, mintha B érczy­ nek eredeti m űvet sikerült volna alkotnia. M ert az eredeti mű tulajdonsága az, hogy, generációk sorozatos kritikai állásfoglalása ellenére az alkotás valód i értéke érintetlenül fennmarad. Lom hán kíséri bágyadt fénye: Tatjána fe lk e lt a szokott Órán, s gyertyánál olvasott.” 38 Sorra idézhetnénk a részleteket, hol im ­ m ár B érczy életm űve és egyénisége ism ere­ tében, Puskin nevében ő maga is megszólal, ki éppen úgy naivan lelkesedett a forrada­ lom ért, m int Lenszkij, s éppen úgy kiábrán­ dult és gunyoros lett, m int Anyegin. Ezt a tünékeny életet; T ú l semmiségén, csalódásin, Nem köt hozzá sok szeretet, Csal képei elől bezártam Szemem, de egy rem ényem , vágyam Feszíti keblem néha m ég: — Szomorú volna úgy a vég, Ha létem nyom talan maradna; N em h írért élek, írok én, De sorsom dicsőíteném, Ha ez jutalm ul annyit adna: H ogy egykor, m int hű czimborát, Em lítne egy-két jóbarát.” 39 A m űfordítók végzete, hogy a korok változásával fordításaik elavulhatnak. A műfordítás „örökös k o llek tív nem zeti küz­ delem. am elynek során, az egymás nyomába lépő fordítók az új vívm án yok segítségével Dr. Sebe Jánosné Részlet a szerző tanulmányából JEGYZET 21 M óricz Z sigm o n d : 1 Zolnai B éla: A m agyar b iederm eier Franklin Társulat kiadása. (101. 1.) 2 B érczy K á r o ly : A különös kihallgatás (M érim ée: IX . K á ro ly uralkodásainak krónikája) K oszorú X IX . kötet. 1839. (145—1 5 1 .1 .) 3 B érczy A girondiak története (Lam artine) Fordítástöredék 76 oldalban H agyaték, Salgótarján 3/a I. m. 4 B érczy 5 B érczy K á r o ly : K á r o ly : K á r o ly : 6 B érczy K á r o ly : Bevezetés V ilág folyása III. 1854. Pest, Szám vald G yu la sajátja, Emich Gusztáv bizom ánya. A szerelem zarándoka (75. 1.) A m ór hagyom ánya (160). 1.) A z arab csillagász (4. 1.) V ilág folyása III. 1854. Szilicze V ilág folyása 22 Ignotus m egjegyzései B érczy N yu gat 1854. (124. 24 K ép es G éza: Ördög m arka (L e v e r) Egy apa (B u lw er) Horatio Sparkins (D ickens) V ilág foly á sa III. 1854. 8 Greguss Á g o s t: 9 G yu lai P á l: 20 Horváth M árton : Ünnepi Csillag, A n vegin -ford ításom Csillag, 1953. m a rgójára Puskin a m agyar irodalom ban. F ilológiai K özlö n y 1955. III. szám B érczy V ilág folyásáról. P esti N apló, 1854. július 28. 31 I. m. 32 Puskin Sándor: felszólalásai 1.) 30 K om lós A la d á r: A n yegin Eugén Oroszból fordította B érczy Előszó. (V. 1.) Pest, 1866. (1954.). (339. 1.) K áro ly. 33 I. m. 1.) 12 Radó G y ö rg y : B érczy K á ro ly m int az A n yegin fordítója. P alócföld , 1971. 4. szám. 13 G yulai P á l: K ritik a i dolgozatainak (137. 1.) 14 Tam ásfi G yu la: Puskin H ölgyfu tár, 1863. 50. 34 B érczy K á r o ly : Puskin Sándor — irodalom történeti és életírási vázlat. Puskin Sándor A n yegin Eugén, Oroszból fordította B érczy K á ro ly Pest, 1866. (X X IV . 1.) 35 P éter M egjegyzések Puskin J. A n y e g in jé nek m agyar fordításához. Tanulm ányok a m a gyar—orosz irodalm i k öréből I. Budapest, . 1961. (377. 1.) M ih á ly : újabb gyű jtem énye. szám. A végzetterhes cipő Divatcsarnok 1855. 44— 15. szám. Puskin. Z ich y és Bérczy. Pesti H írlap Vasárnapja, 1933. 43. szám, október 22. 36 I. m. (379. 37 Puskin Sándor: A n yegin Eugén Oroszból fordította B érczy K áro ly Pest, 1866. V I I . feje ze t 29. szakasz. kapcsolatok 1.) 38 I. m. II. feje ze t 28. szakasz. M utatvány Puskin „O n égin Eugén” című versesregén yéből (II. feje ze t). K oszorú, 1863. I. félév. S zerk eszti: A ra n y János (486—489. 1.) 39 I. m. II. feje ze t 40. szakasz. 40 K ardos L á s zló : A világiro d alo m tolmácsa. M űvek és m esterek, Budapest, 1958. E m lékbeszéde B érczy K árolyról. Budapesti Szemle, 1868. X. kötet (312. 1.) 41 P éter M egjegyzések Puskin J. A n ye gin jé n e k m a gyar fordításához. Tanulm ányok a m a gyar—orosz irodalm i kapcsolato k köréből I. Budapest, 1961. (406. 1.) 19 V. ö. K om lós A la d á r: Puskin a m a gyar irodalom ban F ilológiai K özlö n y , 1955. III. szám 22 beszéde Puskinról 1919. június ,.st” Jel alatt recenzió B érczy V ilág folyásáról. Divatcsarnok, Pest, 1854. 34. szám (788. 1.) I l /a V. ö. I. m. 20 K rú d y G yu la február. (88. 1.) A z A n yegin m a gyar fordításai A nem zedék hangján. Budapest, 1973. (303—323. 1.) (67. 18 Z ich y A n ta l: fordításához 29 Fodor A n d rás: 11 I. m. 17 B érczy K á ro ly : A n yegin -fordításáról 1927. I. (671. 1.) 25 I. m. 1.) A z irodalm i hum orról (A kadém iai székfoglaló beszéd) S zépirodalm i F ig y elő 1860. I. é vfo lya m 5—8. szám. 16 Harsányi Z so lt: 1.) 27 Gáspár Endre, H eged üs Géza, K om lós Aladár, Lán yi Sarolta a Puskin-ankéton. Irodalom történet 1949. (238—241. 1.) 10 B érczy K á ro ly : 15 B érczy K á r o ly : (72. Irod alm i babonák M agyarok 1949. V. é vfo lya m (867. 7 B érczy K á ro ly : felé I. kötet 23 M észöly Gedeon bevezetése Puskin A n yegin jén ek 1945. K eresztes-kiadás 28 A p r ily L a jo s : I. V ilágirodalom N yu gat 1921. (336. 1.) B érczy K á ro lv , Százesztendős A n yegin (1920). Í rói arck épek I. 1957. (273—274. 1.) M ih á ly: 42 A m agyar irodalom története 1849—1905-ig Akadém iai K iad ó, Budapest, 1965. (166. 1.) (329. 1.) �A színjátszó mozgalom funkcióváltozásai az elmúlt húsz évben Az a megállapítás, hogy az amatőr színjátszó mozgalom tár­ sadalmi igényt elégít ki — más szóval társadalmi funkciót tölt be — tulajdonképpen egy sokrétű jelenséget értelmez. Jelenti egyrészt, hogy a társadalomban tartósan és tömegesen jelen van az igény különböző formáinak (játék, szavalás, pantomim stb.) művelésére. De jelenti ugyanakkor, hogy a társadalmi környe­ zet, a közeg, a közönség is igényli az amatőr produkciókat. Vé­ gül fontos tényezője a társadalmiságnak, hogy e tevékenységet a szocialista állam a maga kulturális apparátusán keresztül hasz­ nosítani tudja művelődéspolitikai céljai eléréséhez, és éppen ezért támogatja szervezetileg, anyagilag egyaránt. Vagyis az amatőr színjátszás társadalmi funkciója három oldalról megha­ tározott: befolyásolja művelőinek, befogadóinak és fenntartói­ nak motivációja. Ráadásul e három motiváció ritkán esik töké­ letesen egybe. Az igénykülönbségek bármely oldalról felmerül­ hetnek, akár rejtetten, akár nyilvánvalóan — és éppen ez az el­ lentétekben kötött együttműködés a mozgalom fejlődésének egyik fő hajtóenergiája.. (...) Erre az ad lehetőséget, hogy az amatőr színjátszás — mint minden művészeti tevékenység — komplex igények kielégítésére alkalmas. A művelők oldaláról szinte kimeríthetetlenül gazdag a motivációs skála. Egy 1969-ben készült felmérésben egyetlen budapesti csoport tagjai az alábbi motívumadatokat szolgáltat­ ták. (K elényi István: Színjátszó együttesek szerkezeti és szer­ vezett jellem zői, Színlap, 69/4.): „szeretem a magamfajta vidám fiatalok társaságát és vonzódom a színjátszáshoz” , „a magán­ életben is könnyebben boldogulok, fellépésbiztonságot ad” , „kikapcsolódás” , „kulturálódási lehetőség” , „színpadismeret”, „bol­ doggá tesz, ha szórakoztathatok másokat és játszhatok” , „em­ berekkel való foglalkozás”, „nem szeretem az irodalmat; hogy társaságban legyek” , „megfelel érdeklődési körömnek” , „kelle­ mes, hasznos időtöltés” . Egy 1970-es felmérésben pedig Bucsky M ihály Baranya me­ gyében 127 megkérdezettől az alábbi válaszokat kapta: „művelt­ ségem fejlődik, ismereteim gyarapodnak” , „megtanulok helye­ sen és szépen beszélni”, „szórakozom” , „irodalmi ismereteim gyarapodnak” , „megszerettem az olvasást” , „élmény” . Látható, hogy az igénynyalábokban egymás mellett talál­ juk a közösségi, önművelő, szabadidő-felhasználási és kommu­ nikációs motivációkat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy e fő motivációk mellett számos periférikus, járulékos motiváció is felismerhető (pl. a színjátszás terápikus vagy didaktikus fel­ használási lehetőségei), a kép még gazdagabb lesz. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyéni motivációk egyegy csoportban az együttműködés során természetesen nivellá­ lódnak és egységesednek. Éppen ez határozza meg egyik oldal­ ról az együttesek működési profilját. Ahol a többség — vagy a legnagyobb befolyású csoportmag — fő motivációja a kulturá­ lódási lehetőség, ott más lesz a próbamunka struktúrája, vagy a műsorpolitika, mint egy olyan csoport esetében, ahol a társadal­ mi ráhatás, az aktív politizálás a fő cél stb.) Természetesen hasonló szórást mutatna a közeg igénynya­ lábja is, ha erre vonatkozólag volnának vizsgálati adataink. Mindenesetre mást vár a színjátszó produkcióktól az a közeg, amelyik csak a szabad idejét akarja agyonütni, mint amelyik problémái megfogalmazását, megvitathatóságát várja az előadás­ tól. Hasonlóképpen összetett képet mutatnak a fenntartó és irá­ nyító szervek elvárásai. A proklamált igényekből is összeszed­ tem egy csokorravalót. Az 1968-as irányelvekben (V á ltozá sok a színjátszó m ozga lom ­ ban) például állandóan hármas jelszó tér vissza, amely a szín­ játszás funkcióját abban látja, hogy a csoportok legyenek mű­ helyei: a szocialista tudatformálásnak, a művészeti ízlésneve­ lésnek, a személyiség fejlesztésének. Ugyanezt ugyanekkor Berkes Erzsébet most már a közegre Részletek a szerző hasonló cí mű tanulm ányából. fordítva úgy értelmezi a Színlapban, hogy a színjátszás funk­ ciói: az ismeretterjesztés, a közönségtoborzás, az ízlésnevelés, az azonos érdeklődésű körök kialakítása. Poszler G y örg y , a Művelődési Minisztérium akkori osztály­ vezető-helyettese így látja a mozgalom funkcióit az irodalmi és a színháznevelés ügyében (Szín la p, 69/4.). „Az irodalmi nevelésben legalább háromféle funkciót látok: 1. Az irodalomtól szűz rétegekkel megismertetni az irodalmi alkotásokat, az irodalmi élmény mámorát. 2. A tanulóifjúság körében élővé, élményszerűvé tenni az irodalmi tananyagot. 3. Az irodalom iránt már érdeklődő rétegeknek bemutatni a magyar és világirodalom legújabb alkotásait. Úgy vélem, ezenkívül lehet feladata a mozgalomnak az is, hogy a klasszikus alkotásokat újra értelmezze, kiemelje belőlük a korszerűt, és ezáltal gyakoroljon társadalmi hatásokat. Ami pe­ dig a színházművészeti nevelést illeti: a színjátszók által bemu­ tatott műsorok, művek azt adják a játszóknak és a közönségnek, ami a színjátékban az irodalomhoz viszonyítva a pluszt jelenti. Bevezethetjük a színjátszókat és a nézőket abba a folyamatba, amelynek során az irodalomból színház lesz. Másfelől pedig: aho­ vá nem jut el hivatásos színház, ott a színjátszás jelenti a szín­ házi élmény forrását, ahová pedig eljut, ott témaválasztást, já­ tékstílust illetően egészséges munkamegosztásnak kell kialakul­ nia a hivatásosok és műkedvelők között.” Az 1974-ben megszövegezett A K I S Z szerepe, feladatai az am a tőr m ozga lom fejlesztésében ekként bontja fel a mozgalom társadalmi jelentőségeinek tényezőit (valamennyi művészeti ág­ ra, így az amatőr színjátszásra is érvényesek): — A tevékenységi forma fő vonzereje a cselekvő részvételben rejlik, a művészetekkel való alkotói kapcsolatban és az ön­ kifejezés lehetőségeiben. Ez sajátos helyet biztosít az ama­ tőrnek: értő közönségként, alkotóként és közvetítőként egy­ aránt megjelenik. — Nemcsak szakmai jelentősége van, szerepet játszik a szocia­ lista emberformálásban, a közösségi ember kibontakoztatá­ sában. Remek színteret ad a szocialista magatartás közösségi normáinak kialakításához. — Az amatőr művészeti tevékenység szolgálja az ember fizikai állóképességét, szellemi frisseségét, etikai és esztétikai ma­ gatartásának fejlesztését — sok esetben ellensúlyozza a tár­ sadalmi munkamegosztásban betöltött egyoldalú tevékenysé­ gét. — Befolyásolja a fiatalok politikai, eszmei orientációját. Társa­ dalmi jelentőségét meghatározza a progresszív politikai ha­ gyományokhoz való kapcsolat is. Ugyanebben az évben a tiszavirágéletű munkás színjátszó tanács így körvonalazza a szakszervezeti csoportok sajátos fela­ datait: — Az üzemi környezet kulturális tevékenységének közvetlen se­ gítése; — Aktív részvétel a munkásosztályba áramlók szocializálásában (munkásszállásokon stb.); — Segítségnyújtás az alapműveltség hiányainak pótlásához; — Szakmai egyoldalúság leküzdése, a sokoldalúan művelt mun­ kás típusának kialakítása; — A minimális műélvezői igény felkeltése; — A kulturális szolgáltatások az üzemi ünnepségeken; — A kényszerű szabad idő (például bejáróknál) célszerű kihasz­ nálása, akár aktivizálással, akár szolgáltatásokkal; — A munkás színjátszó hagyományok ápolása, újak megterem­ tése. Végül idézném S o m la i P é te r egy fesztivál értékelésének kap­ csán elhangzott egy mondatát, mint amelyik nagyszerű távlatba helyezi az amatőr színjátszás funkcióját: „...el kell érnünk iga­ zi célunkat, azt, hogy a magyar színjáték népművészet, színhá­ zi kultúránk népi kultúra lehessen” . Vagyis a mozgalom irányítóinak és fenntartóinak motivá­ ciói is sokrétűek, magyarán: sok mindenre tudják a mozgalmat, a művelődést politikai célok érdekében hasznosítani. E célok között vannak hosszú távú, elvi szintű motivációk (például a sokoldalúan aktív szocialista embertípus marxi követelménye), 23 �közép távúak (például a hatvanas évek végén a NOSZF, 1919. és a felszabadulási évforduló megünneplésének össztársadalmi üggyé emelése) és egészen rövid távú, gyakorlatiak is (például a színjátszó csoport funkciója lehet esetenként a fenntartó be­ vételi forrásainak szaporítása is.) Ezek az igények — most már megint mindhárom oldalról együtt beszélve — állandóan együtt, egymás mellett élnek és hatnak a mozgalomra. De alaposabb elemzéssel kimutatható, hogy adott korszakokban és adott mozgalmi rétegekben (pl. fa­ lusi, üzemi, diák- stb. színjátszó) bizonyos igények hosszabb-rö­ videbb időre kiemelődnek, dominánsakká válnak. A dominan­ ciák és dominancia-változások mindig konkrét társadalmi folya­ matokat tükröznek, természetesen olykor többszörös áttételen keresztül, — éppen, mert az amatőr színjátszó mozgalom egyike a leginkább a társadalomba ágyazott művészeti tömegmozga­ lomnak. (Összehasonlítva, mondjuk, a néptánccal, vagy a báb­ bal.) A fentiekből talán már nyilvánvaló, hogy mit értettünk el­ lentétekbe kötött együttműködésen. A művelők domináns mo­ tivációja csak a befogadók és a fenntartók igényeinek erőteré­ ben valósítható meg, de ugyanez érvényes akkor is, ha a befo­ gadók vagy a fenntartók oldaláról közelítjük meg a kérdést. A dominancia-eltérések olykor konfliktusosak. Az irodalmi szín­ padok irodalmi műveltséget terjesztő domináns funkcióját igen fontosnak tartotta mind a művelői tábor, mind a fenntartó, de a közönség a hagyományos rétegekben (falu, üzem) nem fogad­ ta el. Állandó csatározásokhoz vezetett 1969—70-ben a fenntar­ tók ünnepi műsorigénye, az értelmiségi stúdiók „kísérleti-szín­ házi” motivációjával, amelyet a közönség támogatott. Minthogy a három oldalú együttműködés elkerülhetetlen, az egymást kor­ látozó vagy segítő igények végül is egy, a lehetőségeket mani­ fesztáló működési modellben kapcsolódnak össze. E modellek annál stabilabbak, minél jobban kifejezik mindhárom oldal igé­ nyeit, és fordítva, annál bomlékonyabbak, minél kevesebb eshe­ tőséget nyújtanak a három oldalú hasznosításra. A továbbiakban megvizsgálnám, milyen modellek jöttek létre a domináns funkcióváltozások következtében 1957-től nap­ jainkig. (...) A továbbiakban a szerző három periódusra bontja a színjátszó m ozgalom történetét (I.: A konszolidáció korszaka, 1957— 1961; II.: Á tm en eti korszak. 1962— 1967; III.: A z új mechanizmus évei, 1968— 1974). Az első korszakot a m ozgalom egységességével, a színházi, m ajd a színházpótló m odell dom inanciájával jellem zi. A második perió­ dusban felbukkan a diákszínjátszók új m ozgalm i rétege, s az új mű­ fa j: az irodalm i színpad, felerősödik az irodalm i ism eretterjesztő funkció. A tárgyalt időszak (1957—74) e harmadik periódusa az 1963 —74 közötti szakasz, amely végül is a magyar amatőr színjátszás történetének egyik legnagyobb fellendülését és kivirágzását hoz­ ta. Megmutatkozott ez a csoportok számának növekedésén (a mélypont 1966-ban volt) és az általános színvonal emelkedésén egyaránt. Egész sor kitűnő, az egyetemes magyar színházkultú­ rát gazdagító produkció született, változatos társulati típusok alakultak ki, új meg új műfajok, stílusirányzatok tágították a kereteket. De a leggyümölcsözőbb az az eleven kölcsönhatás volt amely a mozgalom és a társadalom ifjúsági közege között kiala­ kult. Ez a társadalmiság vezetett a gyökeres műsorpolitikai for­ dulathoz ugyanúgy, mint az uralkodó, kollektív játékmódhoz, vagy a közönségkapcsolat (játéktér-nézőtér viszony) reformjá­ hoz. E jelenség két politikai mozgásra épült. Az egyik az új gaz­ dasági mechanizmus előkészítése, majd bevezetése volt. Politikai vetületében az új gazdasági mechanizmus a döntési szférák de­ centralizálását, és ezzel a szocialista demokrácia kiszélesítését igényelte. Ezt csak a közösségek mikroklímájának állandó figye­ lembevételével, a valóságos viszonyok bátor feltárásával lehetett elérni. A folyamat érzékelhetővé tett egy bizonyos küzdelmet az irányítói szférában, a progresszív és konzervatív erők között, és a mozgalom — nem kis mértékben ifjúsági jellege miatt — a prog­ resszív erők oldalára állt, közéleti műsorpolitikájával „alulról” tá­ mogatta —, ha nem is mindig megfelelő taktikai biztonsággal. 24 A másik mozgás eredőpontja a ’68-as nyugat-európai di ák­ megmozdulásokban volt. E szellemi-politikai lázongások az ifjú­ ság kiszakítását célozták egy elidegenedett-manipulált össztár­ sadalmi szerkezetből, és ez az independens program — legalább­ is egy autonóm ifjúsági kultúra megteremtésének igénye — ná­ lunk is jelentkezett. (Természetesen, minthogy összefonódott a szocialista demokrácia kiszélesítésének céljaival, sokkal inkább kritikai, mint ellenzéki nyomatékkal.) A konfliktusos társadalmi mozgások mindig visszavezetik a színházat lényegéhez: a drámaisághoz, ez történt az amatőr­ színjátszás esetében is. Egyszerre érzékelhetővé vált, hogy miért nincs elég súlya, izgalma a lírai vagy epikus anyagoknak a színpadon: mert nem elég konfliktusosak. Kiderült továbbá, hogy a nem drámai és a drámai anyagok befogadói magatartása alap­ vetően más. A líra egyedi befogadói magatartásra épül, és ez az egyediség akkor is megmarad, ha a néző századmagával nézi, hallgatja a verset. (Ezért tűnik úgy, hogy az irodalmi színpad esetében a színház csak egy kommunikációs forma, amelynek legfeljebb csatornarendszere tér el a könyvétől.) A dráma vi­ szont közösségi befogadói magatartást igényel, a katarzis nem egyéni, hanem közösségi állásfoglalásokban csúcsosodik ki, és tu­ lajdonképpen éppen ez a színház fő vonzereje, ez különbözteti meg minden más művészeti ágtól, ezért nem pótolható vagy he­ lyettesíthető. E felismerések alapján születik meg 1967. végén a drámai és az irodalmi színpadi ág összeolvasztásának új igénye. Két szem­ pontból is. Egyrészt szervezetileg. Értelmetlennek tűnik a továb­ biakban a színjátszóegyüttes-megkülönböztetés, a legjobb cso­ portok „mindenevők” . És dramaturgiailag is. A drámaiság alap­ követelmény lesz az irodalmi műsorokkal szemben is. Így a szerkesztett műsorokban feldúsulnak a játékelemek (mimetizá­ lás) és tucatjával jelennek meg új dramaturgiai típusok: a líra és a dráma, vagy az epika és a dráma határműfajai, ún. könyv­ drámák, oratóriumok, hangjáték- és filmforgatókönyv-adaptá­ ciók, riport- és dokumentummontázsok stb.). Fontos, hogy a par-excellence drámai műfaj, a színjáték re­ neszánsza, ugyanakkor nem vezeti vissza a mozgalmat a szín­ padra. Ennek fő oka az, hogy a színjátszók már kiszorultak a nagytermekből és a mozgalom egyre inkább klubokban, kiskö­ zösségek jelenlétében játszik. Ez a színikeret csak az ún. pó­ diumi színjátéktípusokkal tölthető be, de a szükségből a moz­ galom erényt csinál, forradalmasodik a játékstílus, izgalmas, új játéktér-nézőtér kapcsolódások jönnek létre, ami jótékonyan megnöveli az amatőr produkciók alkalmazkodó képességét, és ezzel tömeghatásának lehetőségét. (Klub-, könyvtári, utca-, pia­ ci, presszóelőadások stb.) A fellendülésben az egyetemi színját­ szásnak már nincs monopolhelyzete, a legjobbak között ott van­ nak a munkáscsoportok (pl. Tatabánya), de a falusiak is (Nagy­ mágocs). Ami e csoportok tevékenységében közös, azt egy kissé szo­ katlannak tűnő definícióval a saját-színházas modell megjelené­ sével jellemezhetném. A saját-színházas modell a rétegszínházi­ nak továbbfejlesztett változata. A fogalom egyszerre szűkítés és bővítés is. Szűkítés, amennyiben a saját-színházas modellben az a törekvés kap kifejezést, hogy minél több mikroközösségnek legyen saját véleménynyilvánító fóruma, agórája; és bővítés is, mert az e modellben dolgozó nagyobb csoportok igyekeznek egy saját ifjúsági-színházi rétegkultúrát létrehozni, hasonlóan a beatmozgalomhoz a zenében. Az agóra-modell alapvető változásokat hoz a mozgalomban. A művelők alapmotivációja már nem a színjátszás vagy a vers­ mondás, hanem a véleményformálás lehetősége, tehát sokkal inkább egy artikulált közéleti, mint művészi tevékenység. Ez új társulati típusok kialakulásához vezet. Gyakori a kollektív rendezés, vagy hogy a vezető a csoportból emelkedik ki (még a diákegyüttesekben is), és az sem ritka, hogy egy más szándék­ kal összeverődött kisközösség vagy klub hoz létre színi produk­ ciókat. mert véleményének, állásfoglalásának hangoztatásához agóraként kívánja felhasználni. Megváltozik a befogadói maga­ tartás is: a nézőtől magas fokú aktivitást, vitakészséget várnak el, és a művelők és befogadók közötti határfal más tekintetben is leomlik: a csoportokat közönségük mintegy pártoló-baráti gyű­ rűként veszi körül. (Szintén hasonlóan egyes beatzenekarokhoz.) �Mindezek következtében a modellnek valósággal kapórajön az ifjúsági klubmozgalom. Tulajdonképpen ez lesz az a háttér, amely állandó fellépési lehetőséget és aktív közeget biztosít a mozgalomnak. A fellendülés természetes kiválasztódásában fokozatosan ki­ alakul egy kb. húsz-harminc csoportból álló élgárda, amely együttesen ifjúsági-színházi centrumként funkcionál. Sajátos színházi elveket vallanak, amelyek rokonítják a csoportokat egy­ mással, és így társulva hozzák létre az ifjúság számára vonzó programokat. Elburjánzanak az így szervezett fesztiválok, já­ tékszínek, találkozók, és a program olyan változatos, a színvo­ nal olyan meggyőző, hogy az amatőr mozgalom már-már a ma­ gyar színházi kultúra avantgarde-jának tűnik. Jellemző ebből a Szempontból a Színház című folyóirat, 1971/10. számában olvas­ ható eszmefuttatás: „...néhány együttes ki tudta alakítani a szín­ házszerű működés feltételeit, melyek leglényegesebbje a társu­ lati és profilstabilitás, a szakmai színvonal következetes emelé­ se, állandó színházterem, rendszeres előadások, a szűkebb kör­ nyezeten túlható közönségszervezés. Ezek a társulatok ... képe­ sek ma arra, hogy egységes ideológiai-művészi elképzeléseik, koncepcióik következtében építve a külföldi és a szórvány hazai eredményekre, megújítsák vagy kikísérletezzék az új színház ki­ fejezési formákat, és ugyanakkor a többé-kevésbé állandó és bő­ vülő közönségüket ezen kifejezésformák értőivé és igénylőivé neveljék. Ezek a társulatok státusukat tekintve amatőrök — pro­ dukcióik azonban szigorú és nemes értelemben vett hivatásos előadások” . A modell ifjúsági és avantgarde jellege összemosódik. Tu­ lajdonképpen a színházkultúra ifjúsági birtokbavétele folyik az avantgarde formai eszközeivel. A művelők motivációja megint csak színészi lesz, de nem a hagyományos komédiási értelmezés­ sel, hanem a társadalmi hivatástudat kerül előtérbe. A produk­ ciók is kitörnek a klubszerű keretekből és új színházi megol­ dásokat keresnek nagyszabású produkcióikhoz. Ami a műsorpo­ litikát illeti, az ifjúság a maga képét és problémáit akarja látni, tükröztetni a saját készítésű, rögtönzésszerű szcenáriumokban, éppen úgy, mint a klasszikusok adaptációiban. Igaz, hogy Schil­ ler aligha ismerne rá Don Carlosára, Calderon az Élet álomjá­ ra, Petőfi Apostolára, Vörösmarty Csongor és Tündéjére az if­ júsági saját-színházas produkcióiban, de a tizen- és huszonéves közönség így érzi magáénak, ezek az előadások ébresztik rá tu­ lajdonképpen, hogy a színház azért elemi szükséglete, mert ró­ la szól. Bicskey G á b ort idézem: „Az ifjúsági csoportokban ugyan­ is — a világon mindenütt — nagyobb az önkifejezési igény, mint az, hogy egyszerűen bemutassanak valamilyen értékes iro­ dalmi művet. A csoportokban általában nem József Attila vagy Váci Mihály költészetét mutatják be, hanem általuk szólna.” (Élet. és Irodalom 1974. V. 11.) A saját-színházas centrum hivatalos megítélése korántsem egyértelmű. A rádió és a televízió vetélkedőin kétségkívül egyre bővülő társadalmi nyilvánosságot biztosítanak e modell legjobb­ jainak. Vállalja a modellt a már említett KISZ-anyag is: „Ér­ demes megvizsgálni az amatőr színházak létrehozásának- további lehetőségeit. Állandó, színházszerű működése az országban mind­ össze néhány csoportnak van, tapasztalatai igen kedvezőek. Ran­ got, stabilitást jelent a rendszeres, kötelezett működés, az állan­ dó helyszín. A közönség megszokja és keresi ezeket az előadá­ sokat. Az amatőr színházak a mozgalom állandó bemutatkozó színhelyei is. Valamennyi színpad rendszeresen lát vendégül más együtteseket is.” De találkozunk homlokegyenest ellenkező véleményekkel is Nevezetesen, hogy a modell megengedhetetlenül intellektuális színezetű — néhányan egyenesen a nyugati analógiák talajtalan utánzásának tekintik, amely épp ezért nem illeszthető a közmű­ velődés rendszerébe. Ezért szerintük intézményes támogatást csak a korábbi modellek valamelyike érdemel. Különösen a mo­ dellek szolgáltatói és közvetítői funkcióját tolják előtérbe. A szolgáltatói funkció éltetője az az igény, hogy a csoport fellép­ het a különféle állami, társadalmi, családi ünnepeken. A már em­ lített évfordulós időszakban ez a lehetőség nagyban elősegítette a mozgalom számszerű felfutását, stabilizálódását. De a tovább­ fejlődést nem tette lehetővé. E modell tevékenysége ugyanis szükségképpen kampányszerű, a dátumhoz kötöttség miatt ala­ csony az előadásszám, az igények egyöntetűsége nem sarkall szakmai fejlődésre. A szolgáltatói modell lehet kiindulópont, a csoport fejlődésének első stádiuma, de a tevékenység nem re­ kedhet meg ezen a szinten. A k ö zv e títő i modellben dolgozó csoportok ennél valamivel többre vállalkoznak. Függetlenítik magukat a konkrét szolgálta­ tói igényektől, és ők próbálnak igényt támasztani, megismertet­ ni környezetüket a közvetítésre érdemes értékekkel. A mozga­ lomban számtalan ilyen irodalmat közvetítő műsor születik (akár klubban, akár üzemi könyvtárban, munkásszállásokon stb.), de ez a működés is csak közepes hatásfokon hasznosítható. Kétségtelen, hogy a mozgalom döntő tömegei még a mai na­ pig is e két modell alapján élnek vagy vegetálnak. És azt is hangsúlyozni szeretném, hogy e két funkció mindig részfelada­ ta volt és marad is a mozgalomnak. Kettős értelemben: egyrészt mindig lesznek csoportok, amelyek képtelenek kinőni e modelle­ ket, másrészt a „saját-színházas” modellben dolgozó csoportok is el kell hogy lássanak szolgáltatói, illetve közvetítői funkciót is. De itt a dominanciáról van szó: a szolgáltatói vagy közvetítői funkció fetisizálása a mozgalom kerékkötőjévé vált. Dévényi Róbert 25 �KÖRKÉP Tüskés T ibor Nagyváros születik Mindenekelőtt érdemes elidőzni ma­ gánál a címnél: miért mondja Tüskés T i­ bor, hogy „születik” a nagyváros? A vá­ lasz — bármilyen paradox is — egyszerű: mert nincsenek nagyvárosaink. Pontosab­ ban van egy: Budapest. Az a Budapest, amely tulajdonképpen egészségtelenül tú lm éretezett ehhez a kis országhoz, ugyanakkor (s talán éppen ezért) gátja volt, sőt még ma is akadálya sok szem­ pontból más városaink fejlődésének. Bu­ dapest akkor duzzadt ekkorává, amikor Magyarország területe több, mint három­ szorosa volt a mainak, s valóban indo­ k o lt volt a Kárpát-medence középpontján egy ipari-közigazgatási-kulturális centru­ mot építeni, fejleszteni. Az „ellenvárosok”, a regionális központok is adva voltak pl. Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Nagyvárad. Brassó, Újvidék, Szabadka stb. Ezek mind­ máig meg is tartották ezt a szerepüket, súlyukat. Nem feledkezhetünk meg ezek­ ről a tényekről, amikor a v id é k i városa­ ink fejlődéséről beszélünk (Tüskés eseté­ ben Pécsről). Ráadásul 1945. után súlyos örökséget vettünk át: elmaradott mezőgazdasági és csak sokadrangúan ipari or­ szág voltunk, amelyben Budapesten kívül jószerivel nem is volt modernnek nevez­ hető városunk. Iparosítás, normális gaz­ dasági, kulturális élet azonban elképzel­ hetetlen regionális központok, korszerű nagyvárosok nélkül. Budapest máris túl­ méretezett, ezért indokolttá vált kijelölni az „ellen-városokat” , a különböző regio­ nális központokat. Így lett Észak-Magyar­ országon a hajdani álmos kisvárosból az ország második városa Miskolc, ez tette a Tiszántúl metropolisává Debrecent, a Dél-Alföldévé Szegedet, Dél-Dunántúlé­ nak pedig Pécset, Észak-Dunántúlénak Győrt. Igen, de könnyebb volt ezt elhatá­ rozni, mint megvalósítani! Egyszerre több megoldható — és sürgős! — feladattal ta­ láltuk szemben magunkat. Mindenekelőtt ip a rt kellett teremteni, hogy az ország el­ addig egészségtelen elmaradottsága meg­ szűnjön. Az ipar fejlett infrastruktúrát igényel. A kettő együtt: az ipar és az infrastruktúra megteremtése azonban még egy gazdag országnak is óriási feladat, te­ hertétel. Dunaújváros a példa, ahol mind­ kettőt a szó szoros értelmében a semmiből teremtettük. A többi városban szembeta­ láltuk magunkat az elmaradottságból fa­ kadó szűkösséggel és feszítő gondokkal. Tüskés Tibor is fejezeteket szán arra, hogy mi minden hiányzott, hiányzik még ma is Pécsett. Mindenekelőtt a közmű­ 26 vesítés: a víz, a fűtés valamilyen formá­ ja és a lakás. Közművesítés nélkül nem beszélhetünk modern városról. Már a ró­ maiak idejében ez tette urbs-szá, civitasszá a települést. Mindezt: az ivóvíz- és szennyvízcsatornázást az ötvenes, hatva­ nas években építettük ki ! De még koránt­ sem mondhatjuk, hogy minden „készen van”, hiszen sem Pécsnek, sem Miskolc­ nak nincs pl. megfelelő szennyvízderítő­ je, nincs elegendő ivóvize. S akkor még nem szóltunk az úthálózatról és a modern közlekedésről sem. Mindezek megoldatla­ nok voltak a hajdani kisvárosban is, de most a háromszorosára, négyszeresére — és hirtelen! — duzzadt nagyvárosban kell ezt megoldani. Tehát egyszerre az ala­ p o k megteremtését, ugyanakkor a dina­ mikus növekedés gondjait is. A legfeszí­ tettebben, leghúsbavágóbban ez éppen a lakásgondoknál jelentkezik. Pécs (de más városok) esetében pl. számolni kell a már elavult, szanálandó negyedek pótlásával. Vidéki városaink épületei zömükben fö ld ­ szintesek voltak. Ez eleve korszerűtlen és gazdaságtalan is pl. a közművesítés szem­ pontjából. Ezeket még akkor is fel kelle­ ne számolni, ha a hatalmas méretű be­ áramlás nem indokolná a többszintes és na gytöm egű lakásépítést. Más tanulmá­ nyokból tudjuk, hogy Magyarországon már a század e lején súlyos gond volt a la­ kások elégtelensége, túlzsúfoltsága és kor­ szerűtlensége. A Horthy-rezsim alig tett valamit, s amit tett, elenyésző az is az igényekhez képest (pl. a munkások lakás­ gondjainak megoldásáért). Az ötvenes évek voluntarista gazdaságpolitikája még tovább rontotta a helyzetet. Így iparosí­ tottunk, hogy közben — még Budapes­ ten is! — alig építettünk lakást. A hatvanas évektől azonban a ma­ gyar történelemben eddig példátlan belső mozgásnak, „népvándorlásnak” vagyunk tanúi. Miskolc pl. 70 ezres kisvárosból 200 ezres nagyváros lett, de ugyanez az arány Pécsett is, sőt ma még dinamikusabb a fejlődése Tüskés adatai szerint. Ez a fe­ szített lakásépítési tempó ugyanakkor fel­ vet egy sor más problémát is. Az újabban az építészetről ki-kipattanó viták figyel­ meztetnek valamire. Félő, hogy a meny­ nyiségre való törekvés mellett elsikkad néhány szempont, mint pl. az esztétikum, praktikum, a lakások nagysága, lakható­ sága, a városnegyedek, az új város em­ berközpontúsága. Drágák, zajosak és ki­ csik a lakások. Kevés a tér, a zöld, késve és lassan épülnek meg a szolgáltató, a kultúrigényt kielégítő objektumok: az üz­ letek, bölcsődék, iskolák, óvodák, kultúr­ házak. Így, miközben kielégítünk egy két­ ségtelenül sürgős és parancsoló igényt, máris újakat teremtünk. Tüskés T ib o r több oldalt is szentel a város, a városi élet mintegy definiálására. Értelmezése szerint a város mindenekelőtt közösséget jelent, amelyben az ember úgy találkoz­ hat másokkal, hogy közben ismeretlen, személytelen maradhat. A falu, a kiskö­ zösség, ahol mindenki mindenkit ismer, feszélyező is, mert korlátoz. Hogy ez jó-e? Nem is olyan rossz, mint ahogy Tüskés néhány interjúalanya, s maga a szerző is megfogalmazza. A falu társadalma fe ­ gyelm ezi is a lakóit ezzel a nyilvánosság­ gal. Mit kínál ezzel szemben ma a város. A kultúrában kétségtelenül nagyobb lehe­ tőséget. A személytelenséggel, ismeretlen­ séggel nagyobb szabadságot. Igen, de job­ ban m agára is marad az egyén. A modern lakások, új lakónegyedek igazolják az egyént, különösen ha a társas-, a kultúr­ élet helyei, alkalmai nem teremtődnek meg. Pécsről is elmondja Tüskés, hogy kevés a mozi, a kultúrház, de még az ol­ csó és az embereket egymáshoz közelho­ zó szórakozóhely is. Így a város, az új lakónegyed akarva-akaratlan a befeléfor­ dulásra, a magányra kárhoztatja, atomi­ zálja a lakóit. S ha felpanaszolja ezt Tüs­ kés a kulturális hagyományaira, mai és valós eredményeire méltán büszke Pé­ csett, akkor mit szóljunk pl. Miskolcon, ahol még hagyományok sincsenek?! I t t és íg y érthető meg a cím, hogy ma még csak születőben van a nagyváros, még renge­ teg a teendő, hogy valóban humánussá és szocialistává váljon. Szándékosan nemcsak Pécsről beszé­ lünk itt. Mert igaz ugyan, hogy Tüskés T ib o r Pécsről írta a könyvét, de a leírt jelenségek, gondok m in den vidéki városra érvényesek. Ami viszont tényleg specifi­ kus, csak Pécsre érvényes, (pl. a balett, a Dunántúli Tudományos Intézet, az Illyésbemutatók a színházban, a Múzeum utca, a főiskolák, egyetemek —, a régi is, a szeptemberben „kapott” új is —, a gazdag hagyományok, a pannon-mediterrán klí­ ma és táj), csak irigységgel tölthetik el más tájak lakóit. Méltán büszke is ezek­ re a húsz éve a városban élő szerző. Könyvének azonban nem ez az erénye, nem az adja meg a vállalkozásának az ér­ tékét. Végül is minden város, minden lo­ kálpatrióta „el tud hencegni” valamivel. Tüskés tényei, megállapításai, tűnődései, dühöngései általában érvényesek más vi­ déki városokra is. Elgondolkodtató pél­ dául, hogy kívánatos-e még ma is, és ilyen áron az a rohamos fejlődés a vid ék ro v á ­ sára? (Éppen az ő tollából olvashattunk egy megrendítő riportot Besencéről a Je­ lenkorban.) Miközben a városban albérlet­ ben nyomorognak, az aprófalvaink sorra elnéptelenednek, a vidék máris feszítő munkaerőgondokkal küzd. A lelakatolt, pusztulásra ítélt falusi házak is részei a �nem zeti közvagyonnak! A házak pusztu­ lása mellett elgondolkodtató az em b eri értékek fokozatos sorvadása, ellehetetle­ nülése ott, ahonnan menekül a fiatalság. Hovatovább ez is nemzeti gond lesz: az elöregedett, elárvult öreg parasztok eltar­ tása, gondozása. Végül is az ember nem csupán munkaerő. Várható — a jelei máris mutatkoznak —, hogy az iparosítás­ ban, beruházásban bizonyos lassulási fo­ lyamat következik be. Átgondoltabban, s csak néhány gazdasági ágazatot fogunk fejleszteni. Arra is számítani kell, hogy egy idő után nálunk is megindul a vá­ rosból kiáramlás az egészségesebb, leve­ gősebb, tágasabb vidékre. Ma még a mun­ ka vonzza az embereket a városba; va­ jon akkor is így lenne ez, ha például meg­ tudnánk oldani a k u ltu rá lt és kényelmes közlekedést? Ha gyors járművekkel egy órán belül elérhető lenne a munkahely, nem kellene zsúfolt és elavult szárnyvona­ lakon, „fekete vonatokon” döcögni? Ha a falvak kereskedelmi, kulturális és köz­ műellátottsága megközelítené a városét? Hiszen Tüskés példáiból is kiderül, hogy az ú j lakónegyedek ellátottsága alig jobb, nem egy esetben rosszabb, mint a falvaké! Azok a fiatalok pedig, akik a színházat, mozit, hangversenyt stb. említették a be­ költözés céljaként, indokaként, a városba költözve felé se néztek ezeknek az intéz­ ményeknek! Ezt igazolták a statisztikák is — Miskolcon is, Szegeden is, máshol is. A kulturális igény és „fogyasztás” nincs arányban a város lakosságának szám beli növekedésével! Nem is lehet, ha a város ki sem tudja ma még elégíteni ezeket az igényeket. (Az okait már említettük: az új lakónegyedek csak alvásra valók, mást nem adnak, nem kínálnak.) Ugyanakkor ez a folyamat: — a vá­ rosaink növekedése, a beáramlás — ma még megállíthatatlannak, visszafordítha­ tatlannak tűnik. Egy ideig még számol­ nunk kell a lakásgonddal, azzal, hogy a városi élet járulékai: a közösségi élet al­ kalmai, fórumai, de még ennek az igénye is bizonyos rétegekben csak később te­ remtődnek meg. A tendencia ez ugyan, de ehhez — az anyagi beruházások mellett — átgondolt, tudatos és szívós nevelő mun­ ka is szükségeltetik. Egyelőre csak a lehe­ tőségeikben igazán városok ezek a vidéki regionális központok. Tüskés néhány r i ­ asztó jelenségre is felhívja a figyelmet. Ilyen például bizonyos dzsentroid-vonások eluralkodása: az anyagiasság mellett a nagyzoló „rongyrázás” és egyfajta erkölcsi szabadosság. Igaz, ezek a jelenségek nem csupán Pécsre jellemzőek — fel is rótták neki a könyvéről megjelent kritikák (pl. hogy Pécsett „ledérebbek” lennének a nők?, sok a válás, abortusz? — máshol is sok; az ipari városainkban még az erő­ szakos bűncselekmények, az alkoholfo­ gyasztás negatív következményei is jelent­ keznek! s ugyanakkor pl. Ózdnak, Sal­ gótarjánnak, Miskolcnak nincs balettje, jó színháza, múzeuma stb.). Természetesen nem hibátlan a könyv. Mi inkább a gyakori ismétlődéseket ró­ nánk fel. Többször is vissza-visszatér né­ hány gondolat, az egyes fejezetek színvo­ lappangó problémának, amely „munkás­ nala nem egyenletes. Talán a módszeré­ ábrázolás a művészetben” címen időnként ből is fakad ez. A miskolci író-olvasó ta­ fel-felbukkan a művészeti közéletben. A marxista esztétika — jelesül Lu­ lálkozón meg is magyarázta a szerző: sok interjú nem „élő” , hanem már leírt új­ kács György — „intenzív totalitás” kate­ ságcikket, jelentést stb. „dramatizált visz­ góriája talán fogódzót jelenthet ebben a sza.” (Olyan esetben tette ezt, amikor a kérdésben is. A művészi ábrázolás teljes­ szóbeli közlés nem tartalmazott elégséges ségigénye ugyanis nem realizálható meny­ és megbízható információt.) A másik fo­ nyiségi mutatókban, márcsak azért sem, gyatékosságot is vállalta a szerző: szak­ mert gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy hol húzzuk meg a határt: milyen társa­ mája, képzettsége szerint humán beállí­ dalmi réteget képviselő és hány szereplő tottságú, s így az iparról pl. kevesebb is­ jelenléte kelthetné bennünk már jogosan merete van. S egyáltalán: a várost nem a szakember, a szociológus szemével vizs­ a teljesség illúzióját. A valóság egésze gálta, hanem igyekezett mindent az em­ szükségképpen túlmegy minden művészi ber, a humánum felől megközelíteni. S ábrázolás lehetséges keretén. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szükséges ele­ valóban, azok a legjobb oldalai, ahol sa­ ven hősöket, térben és időben konkrét je­ já t élményeire is hagyatkozott, támaszko­ hatott. Amikor pl. a lakások m in őségéről lenségeket, emberi viszonyokat, „itt és ír, leírja a saját lakásának, lakóházának most szituációkat” ábrázolni a mindenkori a kálváriáját. Ez minden statisztikánál, társadalmi valóság reális megjelenítésé­ hez. A műalkotásnak úgy kell tükröznie felmérésnél szemléletesebb! az ábrázolt életteret, hogy ez önmagában Tüskés jó megfigyelő, aki sok (ha nem le­ is eléggé sokféle) embert ismer a város­ és önmagából megérthető, átélhető ban; a könyv végül is jó áttekintést ad gyen, azaz, hogy a mű — József Attilá­ Pécsről. Mégis talán megkockáztatjuk a val szólva — a „világ-egészet reprezen­ feltevést, jobb lett volna, ha nem egy tálhassa” szemléletileg kell valóságnyivá szerző írja. Ha a közgazdász, a szocioló­ növelnie a kiválasztott valóságelemeket. Társadalmunk lényege — a kizsák­ gus, a mérnök vagy a közigazgatás szak­ embere, szempontjai is bekerülnek a mányolástól mentes munkáshatalom — könyvbe. Úgy talán szakszerűbb lenne. tetten érhető ugyan némely sajátos szi­ Így egy intelligens ember látlelete, aki tuációban, konfliktusban, figurában, de igyekezett sokoldalúan le írn i a születő megfordítva nem igaz ez az összefüggés: nagyvárost, ennek a törekvésnek mara­ azaz a munkáshős jelenléte (lásd: sema­ déktalanul meg is felel, az elemzéssel tizmus.4) önmagában még nem biztosítja azonban helyenként adósunk maradt. A a mű valóságfedezetét, illetve direkt hő­ sorozatban mindenképpen rangos helye sök szerepeltetése nélkül is — éppen van, már csak a vállalkozás nagysága és szemléletével — szolgálhatja a műalkotás merészsége miatt is. Mindaddig, amíg a a munkások és általuk az össztársadalom szociológiai kutatás nem vizsgálja meg érdekeit. Az ilyen, egyszersmind esztéti­ ezt a jelenséget: — egy adott nagyvárost kai értékű képviseletre lehet, illetve kell a maga egzakt módszereivel —, az ilyen apellálnunk az úgynevezett munkásábrá­ jellegű könyvek egyszerűen p ótolh a ta tla ­ zolás ürügyén is. Az Ó rák, napok, évek című elbeszé­ n ok úttörő jellegükkel, példájukkal. Hogy ez mennyire így van, az majd akkor vá­ léskötet valamennyi írásának a felszaba­ lik világossá, ha más városunkról is meg­ dulás utáni magyar munkás a főhőse. A jelenik hasonló munka. Tüskés Tibor válogatás szempontjai alapján úgy tűnik, könyvét mindenképpen tovább kell gon­ hogy a kötet — bár ezt formailag nem dolnunk, tanulságait, figyelmeztetéseit jelzik a szerkesztők — a felszabadulás megfogadnunk. Miképpen az egész soro­ harmincadik évfordulója tiszteletére meg­ zatát is. (S zép irod a lm i, 1975.). jelentetett jubileumi kiadványok sorában helyezhető el, noha az év második felében Horpácsi Sándor látott is napvilágot. Innen a — nem tuda­ tosan — kronologikus és kicsit ünnepé­ lyes jellege. Nem ildomos tehát számba­ Órák, napok, évek vennünk novellisztikánk munkásábrázolá­ sának erényeit és gondjait egy ilyen kötet Í rók munkásokról kapcsán, mégis — a zömükben újraolva­ sott — elbeszélések így együtt, módot kí­ Többször megfogalmazott, elfoga­ nálnak néhány általános érvényű megál­ dott, támogatott — a mindennapiság, a lapításra. Miután a szerkesztők — E rk i E d it és konkrétság síkján mégis olykor-olykor Szabó M á ria — kitűnő érzékkel válogat­ elfelejtett — alapelve a művészi alkotó­ munkának, hogy a szocialista irodalom­ tak, a kötet visszájáról igazolja a szocia­ nak, művészetnek csak egyfajta mércéje lista irodalommal szembeni jogos elvárá­ lehet: pozitív viszony a szocializmus va­ sainkat. Elsősorban arra példa, hogy mun­ lóságához, aktív részvállalás — most már kástéma esetén is kikerülhető a semati­ a fejlett — szocialista társadalom „ön­ kus ábrázolás, a napi politikai céloknak megvalósításának” folyamatából. A szo­ való közvetlen alárendeltség, vagy az ál­ cializmus pedig szintén egyértelmű a ha­ forradalmi, hamis pátosz, a „hurráopti­ talom dolgában: proletárdiktatúrát fel­ mizmus” veszélye. Ezekben az elbeszélé­ tételez. Ebben a megközelítésben — és sekben nyoma sincs a munkáskörnyezet csakis így — van reális alapja annak a naturalista vagy romantikus kulisszaként 27 �való felhasználásának. Ezek az írók itt kö­ A levéltár mostam kötete egy rend­ zölt írásaikban nem „előregyártott” — kívül érdekes, sok feszültséggel, erőfeszí­ esetleges bárgyúságában is nagyszerű, ok­ téssel és jelentős eredményekkel, kudar­ talan lázongásában is feltétlen győztes — cokkal teli korszakot idéz fel: visszaper­ munkáspéldaképnek akarták megfeleltet­ gethetjük a tanácsi korszak első húsz évének oktatás- és közművelődésügyét ni hőseiket. Ezeknek a novelláknak a szereplői legjobban jellemző eseményeket, törekvé­ mindenekelőtt emberek. Jók és gonoszak, seket. A kiadvány nem magyarázza, ér­ okosak és tudatlanok, vagányok és félén­ telmezi a bemutatott dokumentumokat kek, szeretetre vágyók és szeretettek, jó­ (ezáltal talán bizonyos hiányérzetet is pofák és esetlenek, hivalkodók és álszeré­ kelthet az olvasóban), csupán időrendbe nyek. Hús-vér emberek, akik számára a szedve — s szó szerint — idézi azokat. nagy társadalmi mozgások, változások is A bevezető összegzi eredményeinket, a munkában, szerelemben, barátságban választ kíván adni arra a kérdésre, va­ fogalmazódnak megoldandó kérdésekké. jon milyen mértékben történt meg a ta­ Nem fantomok ellen harcolnak legyőzet­ nácsi határozatok megvalósítása. A kö­ lenül, hanem saját környezetük egyszerű­ tet tehát hasznos emlékeztető, a megye nek látszó bonyolult konfliktusaiban, ön- legújabb kori helytörténetének értékes megvalósító szándékaiban maradnak áll­ dokumentációja. va, vagy buknak el éppen. Tartalmilag a társadalmi valóságunkból fakadó reális konfliktusok felmutatása, a harcvállalás A megyei múzeumi szervezet ez év­ készségének és az osztályöntudat mozgó­ sító szerepének érzékeltetése rokonítja ben két kötettel gazdagította a Nógrád ezeket az írásokat. A másokért és így a megye múltjára vonatkozó szakirodalmat magamért is, a magamért mások érdeké­ — elsőként ezek közül az immár „nyíl­ ben is telt erőfeszítések jellemzik e tör­ tan” is évkönyvnek nevezett kötet emlí­ ténéseket. Egyértelműen és póztalanul el­ tendő. (Az elmúlt évi is az volt ugyan, kötelezettek ezek a sokszínű írások. For­ bár indokolatlan szerénységgel „csak” a mailag is egységesek, öncélú bravúroktól M ú ze u m i K özlem én y ek címet viselte. E mentesek. Mindez persze a szerkesztés is­ mostani kötet: N ógrá d m egy ei m úzeu m ok mételt dicsérete is, hiszen huszonhat írót évkön yve, 1975/21.) Elődeihez hűen ez az évkönyv ismé­ így összehangolni csak „vezérelten” le­ telten jól mutatja be a múzeumi szer­ het. Miután nem új művekről, hanem in­ vezetben folyó színes és sokrétű tevékeny­ kább régiek újrafelfedezéséről van szó, el­ séget, s örvendetes, hogy ezúttal először tekinthetünk a kiemelésektől, az orientá­ szerepel jelentőségének megfelelő arány­ lástól. Annyi szubjektivizmus viszont ép­ ban a két leghagyományosabb ágazat: a penséggel kívánatos, hogy megjegyezzük: régészet és a néprajz. Azért fontos ezt itt a legjobban G a lgóczi Erzsébet „Tizenegy megjegyeznünk, mivel úgy tűnt, mintha a túlsúlyba kerülő helytörténeti tevé­ több, mint három” , Szakonyi K á ro ly kenység veszélyeztetné a mind régészeti, „Idegen házban” , Lázár E rv in „A kuka” és M ódos P é te r „Krónika” című írásai tet­ mind néprajzi emlékekben oly’ gazdag szettek az egyenletesen jó színvonalú kö­ Nógrád megye ilyen irányú kutatásainak egészséges kibontakoztatását. Az évkönyv tetből. ( Kossuth, 1975.) írásai közül a fenti témakörben elsősor­ Csongrády Béla ban a Régészeti és Művészettörténeti Tár­ sulat 1974. évi salgótarjáni vándorgyűlé­ sének előadásait említhetjük, de ugyan­ csak említést érdemlő Z ó ly o m i József­ nek az állattartással kapcsolatos építmé­ Helytörténeti kiadványok, nyekről szóló munkája és K a p ros M á rta tanulmánya az Ipoly menti falvak ke­ resztelési szokásainak bemutatásáról. A helyi kiadványok immár hagyo­ Érdeklődésre tarthatnak számot továbbá mányos évenkénti ismertetése sorában — dr. Cseplák G y ö rg y paleoantropológiai Jó­ tartalma és aktualitása folytán — minde­ vizsgálatának eredményei, Z ó ly o m i nekelőtt arról a levéltári kiadványról kell zsef közleménye néhány XVIII. századi szólnunk, amely a tanácsok megalakulá­ Nógrád megyei kárbecslésről, s Csongrá­ sának 25. évfordulója alkalmából válo­ dy Bélának a megyei szabadművelődés gatást ad (egy tervezett összeállítás első korszakáról, az 1945—48. évek művelődési részeként) az 1950—70 között született ta­ törekvéseiről szóló tanulmánya. nácsi határozatokból, előterjesztésekből Hasznos kezdeményezés az évkönyv Arcképcsarnok rovata, melyben a lassan (N ó g rá d m egye tanácsai a m űvelődésért, 1950— 1970; S algótarján, 1975). Az össze­ már feledésbe merülő megyebeli neve­ állítás ezúttal, amint ez címéből is kide­ zetes személyek életének és tevékenysé­ rül, a művelődéssel kapcsolatos anyagból gének felidézését tűzték ki célul a szer­ merítette mondanivalóját; kezdeményezé­ kesztők. Ami pedig a múzeumra vonat­ se úttörő jellegű, hiszen a párthatároza­ kozó praktikus információkat illeti: (aho­ tokat közlő, ismert köteteken kívül alig gyan az egy jó évkönyv szerves tartozé­ jelent meg hazánkban olyan dokumen­ ka) újszerű és jó kezdeményezés egyrészt a múzeumi gyűjtemények fejlődésének tum-összeállítás, amely az 1950. utáni időkre, azok problémáira világít rá. legfőbb állomásairól, másrészt a Nógrád 1975 28 megyei Munkásmozgalmi Múzeum törté­ neti dokumentációs gyűjteményéről adott tájékoztatás, amely (amellett, hogy a kí­ vülállók előtt is kézzelfoghatóvá teszi a múzeumi belső tevékenységnek egyik fontos szektorát) hasznos eligazítást ad a kutató-érdeklődők számára. A tartalmi értékeket a szerkesztés bizonyos kiforrat­ lanságainak kiküszöbölése révén (mint amilyen a jegyzetekben előforduló nagy számú sajtóhiba, a tartalomjegyzék és a kötetcímek eltérései, a címlapon feltün­ tetett 21. sorszám nem világos rendelte­ tése stb.) még egyértelműbben lehetett volna hangsúlyozni. A múzeumi dokumentumkiadvány-so­ rozat ez évi kötete ( V á log a to tt dokum en­ tu m ok és adatok N ógrá d m egye m unkásm ozgalm ának történ etéből, 1918— 1919) szép kiállítása, precíz előállítása miatt is kiemelkedik a korábbi kötetek sorából. Megszívelve a megelőző kiadványok ki­ sebb-nagyobb fogyatékosságaiból szár­ mazó tanulságokat, a kötet összeállítója — V on sik Ilon a — figyelme kiterjedt ar­ ra is, hogy a pontosan közölt dokumentu­ mok megfelelő jelzetelése hiánytalan le­ gyen, hogy a dokumentumok tájékoztató apparátusa (hely- és névmutató — igaz: a dokumentumok sorszámának, vagy lap­ számának feltüntetése nélkül —, a rövi­ dítések jegyzéke, valamint a közölt do­ kumentumok jegyzéke) jól segítse elő a kötetben való eligazodást, hogy meg­ felelően válogatott kiegészítő anyag- és képmelléklet közlése színezze teljesebbé a dokumentumok mondandóját. Ez a kötet — a tavaly kiadott levéltári füzettel együtt (mely direktóriumi rendeleteket tett közzé), valamint a Palócföld régebbi számában közölt dokumentumválogatás­ sal kiegészítve — most már csaknem tel­ jessé tette az 1918—19. évi forradalmak (sajnos, igen hiányos) iratanyagából ké­ szített Nógrád megye publikációk sorát. Sch. M. �A forradalom lelkiismerete (Olvasónapló) Szam uely T ib o r Ö sszegyű jtött irások és beszédek címmel ki­ adott munkáit szinte egyvégtében olvastam el. Mint egy re­ gényt. Tehát nem elég tárgyilagosan, legalábbis nem annyira, amennyire a dokumentumok megkövetelnék, hanem inkább el­ merülve benne, ahogyan egy hiánypótló XX. századi magyar fejlődésregény megérdemelné. A kötet szerkesztőinek érdeme, hogy a kortársi visszaemlé­ kezésekkel, a fotóanyaggal (amely képi jelhez szokott szemünk­ nek szinte egyenrangú a többi dokumentummal), az aggodal­ masan pontos és bőséges jegyzetanyaggal együtt már-már egy megszerkesztetlen állapotban levő, az írói anyaggyűjtés lezáru­ lásáig jutott non-fiktion regényt tartunk a kezünkben. Mohó érdeklődésemnek időben távol gyökerező oka van. Vonzódásom Szamuely személyéhez még abból az időből szár­ mazik, amikor számomra a Magyar Tanácsköztársaság egyet je­ lentett Szamuelynek Dobos pilóta társaságában megtett szovjet­ oroszországi útjával. A hangsebességet túlszárnyaló gépek ko­ rában csak a felületes ítélkező kicsinyelheti le a vállalkozás aerodinamikai jelentőségét (ahogy akkor mondták v olna), még kevésbé a kockázat nagyságát. A csodálkozni tudását el nem veszített ember azonban egyszerre adózik még ma is a techni­ kai találékonyságnak és az utasok személyes bátorságának. Egyik sem lebecsülendő, hiszen a hiteles leírások alapján úgy tűnik, Asbóth Oszkár (igen, a helikopter feltalálója) körültekin­ tő előkészítő munkája nélkül kalandor vállalkozás lett volna az út. Érthető, ha egy gyermek képzelete még fantasztikusabbá — ténylegesen is fantasztikus volt — növelte a vállalkozást: „Micsoda bátorság! Micsoda kaland! Milyen felejthetetlen, egye­ di és utánacsinálhatatla n tett!” (Bár megtehette volna legalább még egyszer Szamuely — aug. 2-án, a vasanyúkúti út helyett. De a gépek vagy mozdíthatatlanok voltak, vagy pilótáikkal már rég az ellenforradalmárokhoz szöktek.) Ma, amikor pedig már a fejlődés íve, egy élet feszülése érdekel, a felcsigázott gyermeki kalandvágy emléke mégis fel­ támad bennem. Ahogy megmérem a gyermek kalandvágyát és Szamuely tettét, úgy tűnik, mintha magam és korosztályom jó néhány tagjának nehezen érő nosztalgiáját dobnám serpenyőbe. Azét a korosztályét, amely Che Guevarát látta így, kiterítve, egy bolíviai falucskában a lapok fotóin, mint ahogy ebben a kötetben fekszik Szamuely a hullakamra betonteknőjében. Azét a korosztályét, amely Szamuely bőrkabátos alakját, moto­ rosszemüvegtől szorított, csillagos Lenin-sapkáját látta tanköny­ veiben, majd Che bőrzekés, csillagos-sapkás képéért lelkesedett. Persze Szamuelyben látni a Kaland megtestesítőjét nagyobb rágalom, mint vérengzőnek mondani őt. Mert a kaland önmagára irányul. A forradalmár cselekvése a közösségre. A kalandvágyót a kaland szomja vezeti, s hamar kielégíthe­ tő, de a következő másodperc már ürességet és sivatagi szom­ j at hoz. A forradalmárt a közösségi cél szomja vezeti, amely nem érhető el egyetlen tett cselekvési sorával. A kaland tettek összefüggéstelen sora, a forradalmárt a „Mik vagyunk? Hová megyünk?” kérdései vezérlik. Az egyes kalandok lehetnek homlokegyenest ellenkező ér­ téktartalmúak is. A forradalmáréi egygyökerűek. Ahogyan Balázs Béla naplójában olvasható: „a kaland sok­ felé és sokféle. Mélyebb pedig az egy” . Mégis a kötet elolvasása után, most már Szamuelyt magát nézve, a repülőút semmit sem vesztett jelentőségéből. Drámai csomópontként válik ki Szamuely „kalandokban” nem szűköl­ ködő életéből. Regényről beszéltem a kötet egészével kapcsolatban, s a drámait mégis műfaji értelemben használtam most. Műfaji ér­ telemben, mert Szamuely élete drámaíró után kiált. Vagy filmrendezőért. Nem pusztán azért, mert e századi történelmünk egyik legdicsőbb és legtragikusabb vállalkozását lehet felmér­ ni az ő életén keresztül. Azért elsősorban, mert a forradalom­ ról és a forradalomban résztvevő emberről nem szűntünk meg gondolkodni. Tágabb értelemben a történelem alakítására vál­ lalkozó emberről van szó. Gyakori ma, hogy ezt az embert min­ den illúziójával ütköztetik a történelmi valósággal. Bemutatják színpadon, filmen, regényben, miként okoz kárt önmagában és a történelem menetében. Ezek a konfliktusok gyakran túlságosan elvontan, vagy pedig a távoli történelem mezében jelennek meg. Szamuely személye a jelzett konfliktus nem feltétlenül parabolisztikus, de korszerű felvetésére is alkalmas lehetne. Még a „balos” türelmetlenség ábrázolására is. Mindezen szalon­ témák azonban meg sem közelítik a sorsában rejlő mélységet. Bár kétségtelenül szükségesek, hogy benne legyenek egy meg­ írandó, megírásra váró dráma, elkészítésre váró film szöveté­ ben. Akad-e egyszer vállalkozó? Ami az említett témák színfoltjait magába olvasztja, az a magyar forradalmak, a maguk sajátosságaival. A végig nem harcolt, vagy elbukott forradalmak, amelyek teljes súlyukkal ránehezednek a legkiválóbb személyiségekre, így Szamuelyre is. 1848-ról nyilvánvaló, hogy Petőfi neve képviseli a legradi­ kálisabb utat. ’19-ből, úgy vélem, Szamuely — aki halálakor alig valamivel volt idősebb, mint Petőfi — neve fémjelzi leg­ inkább a legradikálisabb törekvéseket. (A Vörös Újság a Kom­ mün Marat-jának nevezte, s maga is hasonló céllal akart lapot indítani, mint Marat.) Szamuely vitathatatlanul a forradalom nagy egyénisége volt. Képzeljünk el egy forradalmárt, akit minden arra deter­ minált, hogy a Kunéhoz hasonló nagyságrendű feladatokat old­ jon meg, de aki egyre inkább kiszorul a politikai küzdőtérről, s akinek — nem lévén költő, „csak” újságíró — még a Petőfiméretű elégtétel sem jut ki. Bemje sem akad, bár a véletlen is segíthetett volna: Stromfelddel együtt utaznak fel Győrből Pestre. Stromfeld mint frissen kinevezett vezérkari főnök. Ez persze csak kívánalom, a valóság az, hogy a Tisza környékén kibontakozó összeomlás idején Fonyódon ellenőrzi a Balatonnál üdülő gyerekek beszállásolását, mert látva a korábbi tehetetlen­ séget és szervezési hibákat, más tér nem lévén számára, itt éli ki tenniakarását. Mindezek ellenére van hasonlóság Petőfi pályájával. Már­ cius 21-én a Visegrádi utcában a szemtanúk véleménye szerint ő áll az események középpontjában, mint Petőfi a másik em­ lékezetes márciusi napokban. Figyelme mindenre kiterjed: uta­ sításokat adott a fegyver- és lőszerraktárak megszállására, a bankok és ékszerüzletek őrzésére, a fosztogatások megakadá­ lyozására, stb. A forradalmi katonai vezető legjobb erényeit csillogtatta ekkor is, a román támadás visszaverésekor, május elején is, és az ellenforradalmi gócok felszámolásakor, június­ ban is. Aztán ahogyan a forradalomról vélekedett még 1918-ban Szovjet-Oroszországban — „A forradalom útjai tiszták, világo­ sak és egyenesek” — , akár Petőfi is írhatta volna. Aztán egy jellemző különbség: házassága Szilágyi Jolánnal március 21-én és később a röjtöki nászút. Mennyire más volt, mint Petőfi költői örömünnepe. És végül, ahogyan mindkettőjüket félreállítják, ahogy el­ veszítik a méretükhöz szabott cselekvési lehetőséget. Viszont a helyükre sem áll senki, s közben még a nevüket is meghurcol­ ják. És legvégül a haláluk. Mindketten egyedül maradtak utolsó perceikre, annyira, hogy az adózni kívánó utókor még a ma­ radványaikat sem találta meg. Petőfivel azonban nem a maga felismerése rokonítja Sza­ muelyt, hanem a történelem különös véletleneinek tűnő szerep­ hasonlóságok. Az elindító szellemi égtáj messze esik 1848-tól. Ady Nagy­ váradja indítja útjára, amihez hamarosan hűtlen lesz és Kis Párizsból „Pece-parti Párizzsá” fokozza le. Szellemi és erkölcsi függetlenségét, meg nem alkuvását már korai cikkeinek helyen­ ként mutáló hangjában is tisztán felismerhetjük. Egy, a korra jellemző sajtóperben leszögezi, hogy cikkét „híven és a valóság­ nak teljesen megfelelően, a toll teljes tisztaságával és függet­ lenségével” írta. Újságírói stílusában mindig is megmaradt va­ lami tényekhez ragaszkodó szikárság. Valószínűleg a nagyvára­ 29 �di újságírói gyakorlat idegenítette el a radikálisnak mondott habzó szájú általánosságoktól, a sortöltő és fantáziátlan újság­ írói és politikai közhelyektől, az információszegénységet leplező, megfoghatatlan általánosságoktól. Amellett, hogy tudja, mikor kell a tények bizonyító erejével élni minden stílusbravúr nélkül, azt is tudja, hogyan kell a tényeket, az apró eseményeket fel­ szúrni az irónia halálos lándzsájára. Meg is sebzi vele például, nem is egyszer, a geszti vadkant. De a klerikalizmus reveren­ dáját is felemeli vele, hadd lássék a csupasz igazság. Fő műve azonban (A klerikalizmus mérlege) elsősorban a tények vad erejére épít. Újságíróskodásának ezen a magatartásbeli alapján fejlődött forradalmárrá a lövészárok, a hadifogság és az októberi esemé­ nyek hatására. Ezen az alapon fejlődött „a forradalom lelkiis­ meretévé”, ahogyan egyik kortársa nevezte. Nem volt túlzás a forradalom lelkiismeretének nevezni. Hiszen a jobboldali szak­ szervezeti és szocdem vezetők, az antant Pestre küldött, zavaros­ ban halászó megbízottai, az ellenforradalmi terveket szövögetők hozzá igazították minden fondorlatukat. Tőle nem volt nyugvá­ suk, mint a gyilkosnak a saját lelkiismeretétől. De „balrább” állt Kuntól is, aki — exponált lévén — igen gyakran belekény­ szerült az egyesült párton belül a taktikázgatásba, sőt az egység érdekében Szamuely félreállításába is. Míg végül a Forradalmi Kormányzótanács utolsó ülésén ketten maradnak, akik kitarta­ nak a hatalom megvédése mellett. Mindkettőjük alternatívája világos volt. Kun Béláé: időt nyerni belső békével. Szamuelyé: időt nyerni az osztályharc gyors és következetes végigvitelével. Éppen ezért a kommün me­ netében az események dialektikája a legnehezebb feladatot je­ lölte ki Szamuely számára, ami feladat lehet a forradalomban — a diktatúra végső eszközével való élést: a terror gyakorlását, ahogy Petőfi fogalmazná. (Mégha Szamuely lehetőségei mégoly korlátozottak és időlegesek voltak is.) Mondani sem kell azonban, nem volt az a vérszomjas fene­ vad, aminek az ellenforradalmi sajtó lefestette. Ugyanakkor a konfliktusa sem volt az, amit a rágalmak rákényszeríthettek volna: nem az „ölni vagy nem ölni” kérdésén töprengett. Sok­ kal inkább a cselekvés embere volt, mint a moralizálásé. (El­ lentétben Korvinnal, akiről tudjuk, hogy vívódást jelentett szá­ mára a Politikai Nyomozó Osztály vezetésének elvállalása. Ro­ konságban viszont a moralistának feltüntetett Lukács György­ gyel, aki Szolnok alatt, a nehéz május eleji napokban — állí­ tólag — tizedeltetett a dezertálás megakadályozására.) A konf­ liktusok politikai végigharcolását akarta, aminek csak egyik eszköze, de nem kizárólagos eszköze volt a fegyveres leszámo­ lás. Hogy mennyire nem, arra jellemző, hogy a kalocsai ellenforradalmi fészek felszámolása után vitát próbált kezdeményez­ ni az érseki palota lakóival (!) — volt hozzá adata: kimerítően megírta a kalocsai érsekség vétkeit. Nem volt tehát minden mértéken felül türelmetlen sem. Bár szinte minden kommün alatti tőle származó írásos emlék a pillanat bírálatából és az azonnali cselekvés sürgetéséből állt. Minden forradalom alap­ kérdését tartotta állandóan napirenden: mi van soron? Mit kell rögtön megtenni, mit később, s mi az, amit majd holnap. Be­ szédei és felszólalásai egytől egyig a döntő láncszem megraga­ dásának jegyében fogantak. Mégis egészen nyilvánvaló, hogy bármennyire az ügyre tekintett, az a suttogó rágalomhadjárat, ami áprilisban megindult ellene, s halálával még inkább felerő­ södött, bánthatták önérzetét. Nem valószínű, hogy pusztán poli­ tikai kérdésként kezelte a maga tisztázását, aminek érdekében nyilatkozatokra vállalkozik, jegyzőkönyvet vétet fel a repülőgé­ pen szállítandó tárgyakról, Moszkvába repülése előtt. Mindezt nem pusztán azért tehette, mert benne egy politikai népbiztost járatnak le. Ő, aki magát mindig tisztának hitte, forradalmár önérzetében érezhette megbántva magát. Visszatérve a repülőútjához. Egy majdani dramaturg, ha könnyen elérhető hatásra törekszik, bizonyos, hogy augusztus 2ában találja meg a műalkotás — legyen az film, vagy dráma — idejét. Annak a napnak is késő délutáni óráit, amikor Pestről jövet — már civilben — feldúltan betér Röjtökre, elbúcsúzni fe­ 30 leségétől: majd a két Lenin-fiú még elviszi a határ közelébe, hogy onnan egyedül folytassa útját — a halálba. Zalka Máté viszont írói érzékenységgel vette észre, mit je­ lenthetett Szamuelynek a moszkvai tartózkodás Lenin társasá­ gában. Mintha egy pillanatra elrévedne: „megrohanták az em­ lékek” . Mire gondolhatott, nem tudhatjuk pontosan. Bizonyos azonban, hogy nem az ismerős helyek újbóli turisztikai látvá­ nyának öröme ragadta el. Pillanatig tartó révedezéséből a je­ lenbe az térítette vissza, hogy „Lenin megérintette a karját” . Mit gondolhatott, nem tudhatjuk. De, hogy az összehason­ lítás elkerülhetetlen volt számára, az kézenfekvő. Kitűnik ez a hazatérése után tartott egyik beszédéből is (1919. május 31.). Elutazása előtt saját munkájából tapasztalhatta, hogy a magyar forradalmat szinte megfojtják sokirányú lekötöttségei, Budapes­ ten a lakáskérdés válik napi gonddá. Míg kint az orosz proleta­ riátus a „nélkülözés legborzalmasabb fajtáját” ismeri meg — amelyhez foghatót Magyarországon szinte senki sem élt át —, de megvédi a forradalmat és megtartja a hatalmat. A Vörös Téren az általános katonai kiképzést látja, Budapesten pedig a „lakás­ szerzés már valósággal hivatássá vált” , Ő maga pedig a hadsereg szervezése helyett, mint lakásügyi népbiztos, központi bútorel­ osztó hivatalt (!) szervez. Tizedrangú feladatnak tartotta volna a lakáskérdést, a rok­ kantkérdést, a gyermeküdültetést stb., mindent, amire ma is olyan büszkék vagyunk? Nyilván nem, mert akkor nem végez­ te volna olyan lendülettel a munkáját minden területen. De nem foghatta fel önmagában megálló eredménynek sem. „A cél: most is a forradalom és nem a reform” — írja a Vörös Újságban. Szovjet-oroszországi élményei a radikalizmusában erősítették meg. Hiányzott belőle a kesergésre való hajlam, a köldöknézők zsibbadt fásultsága. Ha feladatot kapott, a ráeső részt mindig teljesítette. (Ezért is nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságával kap­ csolatos hír teljességgel koholmány: bizonyíthatóan feladatot ka­ pott, úgy ment az osztrák határ felé.) Minden rendű és rangú munkát egyforma forradalmi lendülettel végzett. Átlátta a leg­ kuszáltabb helyzeteket is, és pontos intézkedéseket hozott vagy tett. Mégis sokszor úgy érezte magát, mint ha egy Saint Justöt, vagy egy Marat-t hivatali aprómunkára kényszerítettek volna ahelyett, hogy a korrupció, a feketézők, az ellenforradalmárok leleplezésével bízták volna meg. Indoklásul pedig azt kapná, hogy szigorúsága miatt alkalmatlan nagyobb feladatok ellátásá­ ra. És amit nem mondtak, de a politikai élet mélyvizének ka­ jánságával sokan gondolhattak: hadd vesszen bele a szinte átlát­ hatatlan, legfőképpen pedig a Tanácsköztársaság akkori lehető­ ségei mellett kielégítően megoldhatatlan feladatokba (pl. a la­ káskérdés). Mindent a szovjet-oroszországi eseményekhez mért, mint annyian kortársai közül. Az viszont világos, hogy tisztában volt a Magyar Tanácsköztársaság természetével. „Nálunk a dolgok nem olyan tempóban alakultak, mint Oroszországban. Oroszor­ szágban mindjárt a forradalom kitörése után megindult a nyílt harc az ellenforradalom ellen. (...) Nálunk ez csak a forradalom későbbi szakaszában, a forradalom negyedik, ötödik hónapjában kezd bekövetkezni, vagyis ma tartunk ott, ahol Oroszország a. forradalom első hónapjaiban” — mondta egy munkás-és katona­ tanács előtt. Nem volt persze tévedhetetlen. Hiszen ő is osztotta a világ­ forradalom eljövetelével kapcsolatos általános elképzelést. A kül­ politikai helyzet megítélésében és az ebből levonandó gyakorla­ ti következtetésekben azonban nem tévedett — igazát később maga Kun is elismerte. A földkérdésben ő is azt hitte, meg­ előzik az oroszországi példát. De a parasztság helyzetének meg­ ítélésében és a megfelelő politika kialakításában az átlagosnál taktikusabbnak bizonyult. Azt is meglátta és ki merte mondáni, hogy „nemcsak a burzsoázia ellenforradalma fenyeget ben­ nünket, hanem a nem öntudatos vagy nem eléggé öntudatos, proletariátus ellenforradalma is.” Hordozta magában a kor nagy tévedéseit. A savanyúkúti halál azonban a saját halála volt. Forradalmi lelkiismeretével vívta ki, hogy halála ne pusztán a kor tévedéseiből, történel­ mi illúzióiból legyen levezethető! Saját halált halt, mint a tömeg­ sírba került Petőfi. Pál József �Farkas András kiállítása Salgótarjánban Korunk sűrű eseményű sodrásában nagyon gyakran csak a csillogó-villogó, a harsogva szemünkbe tolakodó élmények­ ről véljük, hogy azok valóságos értéket közvetítő események. Néha már azt hi­ hetnénk, hogy nem ismerjük a csend szo­ rongató mélységének szépségét, a csönde­ sen szólás ember-melegű közvetlenségét. Különösen igaz ez a képzőművészet terü­ letén, ahol bizony elég sok attrakció von­ ja el figyelmünket a halkabban, bár iga­ zabban szólók szerénységtől ékes munkái­ tól. Már-már csak a manuális bravúrt ér­ tékeljük, s elfeledjük a kéz húzta vonal nagyszerűsége mégiscsak a szem, a gon­ dolkodva látás szülötte. Hogy mindez mennyire igaz, azt F a r­ kas A ndrás kiállítása igazolhatja. Lírai halkszavúságában is emberlép­ tékű fegyelemmel szóló művész munkáit köszöntjük Farkas Andrásnak a látott és megélt világ-valóság jegyeiből épített ké­ peiben, azt a költői világot, amely a né­ zőben, XX. századi ritmusú életünkben a belső izgalom szépségét idézi fel. S eh­ hez nem attraktív eszközöket, hanem a szakma becsületes ismeretét használja; nem megdöbbenteni akar, hanem gondol­ kodásra késztetni. Bensőséges hangulatú színvilága, az élet próbáit emberi arcra író vonalritmusai a valóságos élet élmé­ Harminc év művészi munkában, s ebből 25 év Nógrád megyében, Balassagyarmaton: ezen a jelentős évfordulón lépett túl Farkas András festőművész (...) Ez a művészet nagyszerű naplója Balas­ sagyarmat és környéke átalakulásának, mun­ kás és hatalmas erőfeszítésekre képes dolgo­ zó népének; lírai hangulatú vízfestményei és tollrajzai pedig a táj és az ember, a gyön­ géd emberi érzelmek kitisztult szép megörö­ kítései. Farkas András képei az ember tisztele­ téről szólnak. Együttérző melegség árad alakjaiból, akár tevékeny emberként állítja elénk őket, akár megfáradtakként — egy hosszú, munkásélet súlyával a vállukon. Szerelmes, szép ifjai az ifjúság megértéséről, szeretetéről, s a bennük az emberiséget meg­ tartó, megújító erő iránti csodálatról tanús­ kodnak. Hangvétele népies. Szándékosan,makacsul ra­ gaszkodik ahhoz, hogy a népművészettől elta­ nult és a művészettörténet igazi értékeit mindig jellemző tiszta hang és szerkezet legyen munkásságának zsinórmértéke; hisz abban, hogy a művészetre nagy feladat vár a szo­ cialista ember tudatának fejlesztésében, mél­ tóságának munkálásában. Nem menekül a valóság gondjai elől a mesék valótlanságába. Farkas András kiállításához nyét idézik úgy, hogy abban az általa vá­ lasztott élményben mindig jelen van a mindenki számára egyaránt érthető álta­ lános erkölcsi tanulság, s az örömöt adó esztétikai érték is. Talán művészi-emberi egyénisége, azaz az abból eredő szerénység okozta, hogy műveivel még nem volt alkalmunk elégszer találkozni. Ezért is valóban ün­ nepélyes alkalom, hogy most itt megis­ merkedhetünk munkásságának válogatott alkotásokban elénk tárt bizonyítékaival, egy kulturális hagyományainkra, népi gondolkodásmóddal építő és korszerűen szóló művésszel. (Részlet Bereczky Lórántnak, a Bolyai János Gimnázium Derkovits-galériájában rendezett kiál­ lításon elhangzott megnyitó beszédéből.) Hamis varázslatok nem kápráztatják józan, földet művelő őseitől örökölt világlátását. Azért gyökeresedett meg Nógrádban, mert szülőföldje, faluja szinte változatlanul él itt is tovább benne, biztosítva lelke egyensú­ lyát, tettei tisztaságát. „Az igazság mindig nagyon egyszerűen érthető” — mondta egy előadásában Esze Tamás író. Farkas András művészetében mindennapjaink igazságai vannak megörö­ kítve, az igazsághoz méltóan egyszerű és közérthető formában. (Részlet Kovalcsik Andrásnak a kiállítás kata­ lógusába írott előszavából.) �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d92c828bc3ba3ace886156c2406dc3c2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1976 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1976/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1976 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika