24 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/90192ad5f0040794734e63f4c6d7d079.pdf b8226132d307a0e279e9b8782a71f265 PDF Text Text 1979 2 A munkaerő-gazdálkodás aktuális gondjairól Ingázók A „tű p é n z tő l” napjainkig A falun élő értelm iségről Vihar Béla (I908-I978) Bezzeg János, Karácsondi Imre, Nyilasy Balázs, Lelkes Miklós, Tamás István versei Beszélgetés Moldován Domokossal K ülföldi mozikban PALÓ C FÖLD A cselekvésképtelen, mozgásában eredendően vagy kényszerűen korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe rögzíti az embert. Nyilván nem esik messze ettől a tapasztalástól, hogy időtlen időkön át alkalmazott gyermekfenyítési forma a „sarokbaállítás”, s hogy a társadalmi normákat megszegő felnőttek máig érvényes korlátozott test valószerűen a legkeservesebb állapotok egyikébe szűkített keretek közé szorító börtön. A testi cselekvésképtelenség vagy mozgáskorlátozottság említett eseteiben tehát az adott állapot (lévén megelőző betegség, bűn, vétek szükségszerű következménye) különféle okok folytán elkerülhetetlen. De vajon elképzelhető-e a térnek és időnek bármiféle pontja, a körülményeknek, hatásoknak bármifajta olyan csoportosulása, összege­ ződése, amely esetében elfogadható okot, indokot, mentséget, magyará­ zatot találhatnánk a szellemi mozgásképtelenségre, a gondolat mozgás­ korlátozottságára? Úgy gondolom: nem. Mert elképzelhető (s a földgo­ lyó nemegy pontján létezik is) ugyan olyan hermetikusan zárt és ter­ rorral uralt közeg, ahol a gondolat végletesen akadályoztatott ab­ ban, hogy adekvát cselekvési formáját feltölthesse. Ideig óráig. Én azonban itt és most az „önként vállalt”, az „elfogadott” szellemi rest­ séget, lelki tunyaságot, a tespedt, megpudvásodott, mozgásképtelen in­ TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRO DALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �tellektust kárhoztatom . A céltalanság, a kishitűség, a kezdeménye­ zésképtelenség nem ritkán m utatkozó tüntetei irritáln ak ; az embernek azok az ön- és közveszélyes egyedei (nem kevesen vannak ők), akik az önvédelem legrafináltabb eszközeivel védik képességeiket m egha­ ladó pozíciójukat, görcsös igyekezettel konzerválnak m ár túlhaladott állapotokat, olykor a tények elferdítése árán is gáncsolni töreked­ nek a fejlődést — melynek ütem e m eghaladja saját kisszerű tem ­ pójukét. Korántsem állítom, hogy talán a mához közelebb eső időkben m egszaporodtak volna az efféle tünetek, túlzóan gyarapodott vol­ na az ilyesfajta em berek száma, aránya. Kétségtelen viszont, hogy ma, a szocializmust építő Magyarországon hatványozott erejű fi­ gyelem kíséri, szükségszerűbb általános érdek kell irtsa a szemé­ lyiségnek ilyen és hasonló deformációit. íróasztalok mögött és m unkapadok mellett egyaránt. 1979 2 3 Feuer A ndrás: Kevés-e a kevés? (Interjú Ürmössy Lászlóval a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatójával) 5 G. Kiss Magdolna: A „tűpénztől” napjainkig 7 Kelemen Gábor: Van egy különbuszom 10 M. Szabó Gyula: Bordásfalak Tavaszaink tapasztalatot és felelősséget összegző ünnepei — ez évben különös fénnyel 1919, a M agyar Tanácsköztársaság dicső­ séges százharm inchárom napjának hatvanadik évfordulós ünnep­ ségei — a magyar történelem nek olyan nagyszerű pillanataira em ­ lékeztetnek, melyekben milliónyi „ész, erő és oly” szent ak arat” egyesült a forradalm asan ú j közösségi és személyes lét kiharco­ lására. Tiszta, sokoldalúan felkészült, újak befogadására nyitott ésszel és cselekvő szenvedéllyel — e történelem fordító példákat szemmel tartv a — kell m egharcolnunk hétköznapjaink jövőépítő harcait. 10 F. A.: . . . 13 Nyilasy Balázs: Vidám esték balladája 13 Karácsondi Im re: A szerelem 14 Moldován Domokos: Vankóné Dudás Juli 19 Bezzeg János: Kezemben hófehér rózsa, Asszony-arcú feltám adás 19 Tamás István: Cséphadarók 19 Lelkes Miklós: Érdek, Útközben 20 Vihar Béla (1908—1978) Kassai-Végh Miklós 20 Vihar Béla: Az este csöndjében 21 Laczkó P ál: Súrolófényben 23 Veress József: Külföldi mozikban 25 Forradalm i hétköznapok (Összeállította: Leblancné Kelemen Mária) 26 Hajdu Tibor: Károlyi Mihály (Romsics Ignác) 28 Duba Gyula: Í vnak a csukák. (P. Szabó Ernő) 19 Nógrád megyei kiadványok 1978-ban (Schneider Miklós) 30 Iványi Ödön kiállítása elé. (Jobbágy Károly) A K e d v e s O lv a só f ig y e lm é b e ! Mint azt az Országos Anyag- és Á rhivatal 1979. jan u ár 7-i közleménye bejelentette: ez év február 1-i hatállyal emelkedik a sajtóterm ékek ára. Vonatkozik ez, természetesen, folyóira­ PALÓ CFÖ LD tunkra, a Palócföldre is. 1979. február 1-től lapunk példányon­ kénti eladási ára 10 forint, évi előfizetési díja 60 forint. Tudjuk, nem jelentéktelen többletteher ez. Mégis bízunk abban, A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA hogy a Palócföld, a jövőben rangját tovább növelve, fokozott m értékben „szolgálja meg” a Kedves Olvasó eddig tapasztalt és rem élt további bizalmát. A SZERKESZTŐSÉG A borítókon és belső oldalakon Hibó Tamás rajzai, a 14—18. olda­ lon Moldován Domokos film forgatókönyvének képmelléklete. (Fotó: Buda László és Moldován Domokos.) Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a N ógrád megyei La pkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazg ató . Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postah iv ataln ál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irlap Irodánál (KHI B udapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem ő rzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.594 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Kevés-e a kevés ? Az MSZMP Központi Bizottsága agi­ tációs és propagandaosztályának m egbí­ zása alapján a Nógrád megyei pártb izo tt­ ság oktatási igazgatósága 1978. decem­ ber 13— 14-én S algótarjánban országos elm életi tanácskozást rendezett A m un­ kaerőhelyzet alakulása és h atása a te r­ m elésre” címmel. A konferencián a pá­ lyairányításról, a szakképzésről és tovább­ képzésről, az ipari és mezőgazdasági te r­ melés, valam int a m unkaerőhelyzet ösz­ szefüggéseiről, a foglalkoztatási szerkezet változásainak hatásáról és a vállalati m unkaerő-gazdálkodás legaktuálisabb gondjairól és feladatairól esett szó. Ez utóbbi tém ában Ürm össy László, a Salgó­ tarján i Kohászati Üzemek vezérigazgató­ ja ta rto tt előadást. — A m u n k a e rő h e ly z e trő l a m ú lt é v v é g é n S a lg ó ta rjá n b a n re n d e z e tt o rszág o s ta n á c sk o z á so n Ö n so k e g y é b m e lle tt e l­ m o n d ta , h o g y az o rsz á g ip a r i ü z e m é ib e n p illa n a tn y ila g r e n d e l­ k e z é sre á lló g ép ek , b e re n d e z é s e k m e lle tt a m o s ta n in á l jó v a l tö b b e m b e rn e k le n n e m u n k á ja . E z n e m k ü lö n ö s e b b ú jd o n sá g , h is z ’ a m u n k a e rő ín s é g rő l é v e k ó ta e g y re tö b b e t h a lla n i. A z tá n a z is e lh a n g z o tt az e lő a d á s á b a n , h o g y a g y á ra k b a n , ü z e m e k b e n ó riá si m u n k a e r ő -ta rta lé k o k v a n n a k . M á s k é n t fo g a lm a z v a a k k o r ez a z t je le n ti, hog y M a g y a ro rsz á g o n e g y sz e rre v a n m u n k a e r ő h iá n y és m u n k a e rő -fö lö s le g ? — A kérdést így leegyszerűsítve — hogy tudniillik m unka­ erőhiány vagy -fölösleg van-e nálu n k — feltenni sem lehet. Sok­ kal összetettebb, kom plexebb dolog ez. M indent nyilván egy adott környezetben kell vizsgálnunk, adott technikai, adott szakképzettségi színvonal m ellett. És ha így szem léljük, azt látjuk, hogy országrészenként, városonként, üzem enként, de még bri­ gádonként is, vagy ak ár a tudást, a gyakorlottságot, a szakkép­ zettséget tek in tv e — m inden ellentm ondás nélkül egyszerre is lehet hiány és fölösleg. Vidéken a kelleténél több m unkavállaló van, városokban kevesebb. Vagy például: üzemen belül sok a segédm unkás, de kevés a szakm unkás. Vagy: több a lakatos, m int am ennyi az adott gyár igénye, de kevesebb az esztergá­ lyos, és így tovább. H a m indezt lehetséges lenne egészen szé­ les körben vizsgálni és összesíteni, akkor arra a következtetésre ju th atn án k , hogy nem használjuk ki teljesen a lehetőségeinket. Tehát, h a létrejö h etn e egy ideális országos kiegyenlítődés, a k ­ kor valószínűleg m unkaerő-fölösleggel rendelkeznénk. Ezt per­ sze soha nem lehet várni, így aztán m arad az időnkénti, helyen­ kénti és szakm ánkénti hiány. E hiány m egszüntetésének m ódja nem lehet az, hogy a foglalkoztatottak jelenlegi ötm illió-száz­ ezres száma jelentősen nőjön. Hiszen, ha nagyobb m értékben népesedik az ország, az nem csak több m unkaerőt, s ezzel n a­ gyobb term elést, hanem nagyobb fogyasztást is jelentene. A gazdasági egyensúly csupán ezzel nem áll helyre, sőt tovább rom lik. Más u ta t kell teh át választani. — Miféle lehetőségek kínálkoznak erre pl. az Önök gyárá­ ban? — Szét kell bontani a kérdést. Az egyik lehetőség az, am it a nagyobb fegyelem től várh atu n k . A nagyobb fegyelem alat t elsősorban a szállítási, a szerződési fegyelm et kell érteni. Azo­ kat az anyag- és energiahiányokat, szerszám hiányokat, am ik bi­ zonyos kooperációs gondokból szárm aznak, nagyobb szerződési fegyelemmel nyilván meg lehet szü ntetni. Van ennek egy m á­ sik, gyáron belüli oldala is, m á r m in thogy a dolgozók o tt tevé­ kenykednek-e, ahol kell, vagy pedig eleve kevesen vannak bi­ zonyos m unkafolyam atoknál, m ásutt pedig viszonylagos bőség alakul kí. Ez nem kívánatos. E m lítettem példának okáért, hogy a mi üzem einkben az im produktív dolgozóknak az a része, amely m érlegelőkből, raktárosokból, szerszám kiadókból (és az ehhez hasonló körből) tevődik össze, kétszer, két és félszer nagyobb, m int például egy fejlett kapitalista ország üzem ében tapasztal­ juk. Nyilvánvaló, hogy ez fölöslegesen sok, és ebből a létszám ­ ból lehetne átcsoportosítani term elő, produktív m u n k aterü le­ tekre. Van aztán olyan értelm ű veszteségidő is, am elyik a v á ra t­ lan gépi m eghibásodásokból adódik. Ha ezt elfogadjuk m egvál­ tozhatatlan tényként — bá r meggyőződésem, hogy ez egyálta­ lán nem m egváltozhatatlan —, akkor is lehetne szervezettebb javítással, az alkatrészek jobb előkészítésével, a k arb an tartási m ódszerek kedvezőbbé tételével csökkenteni. De az elveszett idő legnagyobb része a dolgozók fluktuációjával függ össze. Ahogy itt a szám okat nézegetjük, a dolgozók 15—20%-a lényegében so­ sem végez produktív m unkát: éppen átm enőben van egyik hely­ lől a m ásikra, vagy éppen betanul. Ezek az időszakok jelentős kieséseket okoznak a hasznos m unkaidőalapból. És ha m ár fluk­ tuációról van szó, elm ondanám , hogy nagyon sok gondot okoz a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakem berek „m ozgása”, ö t év a la tt mi 67 diplom ás m unkavállalót v ettü n k fel, ám időköz ­ ben közülük 36 eltávozott. A felm ondás oka ren d szerin t a la­ kás hiánya volt. Elég figyelem rem éltó tén y ez, m ár csak azért is, m ert az egyre m agasabb m űszaki-technológiai szint elérésé­ hez nagy szükség van diplom ás szakem berekre, s a jelenlegi kö­ rülm ények között éppen nekik nem tu d u n k a letelepedéshez kel­ lő segítséget adni. ― alenrámód, a SKÜ-ben kitennék a „munkásfel­vételábt? H — M inden további nélkül tu d n án k 400—450 em bernek m un­ kahelyet biztosítani. ― eugyazt sem tagadja, hogy ezt a 400-500 embert gyá­ D ron belül is megtalálnák? ― Egy részüket m inden bizonnyal. De a gazdaságos m un­ kaerő-felhasználással évek óta foglalkozunk. A gyári rekonstrukcióval összekötve bizonyos gyártm ánykorszerűsítés, választék­ szűkítés is folyik. Ezáltal m egszüntettünk körülbelül 400 m un­ kahelyet, fölszabadítva vele dolgozókat. A m ásik pedig, hogy ta rt a m echanizálás, gépesítés, autom atizálás. Így egy adott m unkafolyam atban a korábbi létszám nak csak egyharm adára, egynegyedére van szükség. — A korszerűbb technológia korszerűbb tudást igényel. Ugyanakkor Ön egy érdekes jelenségről számolt be, ami — azt hiszem kizárólag az ipari üzemeket sújtja. Nevezetesen, hogy a gyárakból a legképzettebbek mennek el a szolgáltatóiparba, és egyre képzetlenebb, sokszor iskolázatlan munkásokat kény­ telenek alkalmazni az üzemek. — Igen, ez egy elég éles ellentm ondás. Egyik oldalon való­ ban a legm agasabb szintű technikai berendezések, m űszerezett­ ség, autom atizáltság, program vezéreit rendszerek állnak, am e­ lyekhez m agasabb képzettségű dolgozókra van szükség, m ín t am ilyenek tegnap, tegnapelőtt dolgoztak m ég a m unkapadok, term előhelyek m ellett. Másik oldalon viszont az a sajnálatos tény, hogy az a m unkaerő, am ely az ip arba m ost beáram lik — a javítóiparba eltávozottak helyére — képzetlenebb, m int am i­ 3 �vel korábban rendelkeztünk. Talán jellem zésképpen elm ondhat­ nám , hogy a mi 4000 em bert foglalkoztató vállalatunknál m ajd­ hogynem ezren vannak, akik a nyolc általános iskolát nem vé­ gezték el. S közöttük sajnos nem kevés — m integy 140 — a 30 éven aluliak száma, annak ellenére, hogy a vállalatnál kihelye­ zett általános iskolai tagozat m űködik. Évek óta 70 —100-an vesz­ nek részt ebben az oktatásban, de a nyolc általánost el nem vég­ zettek száma nem csökken, hanem inkább kism értékben em el­ kedik. — Hogy ebből aztán milyen gondok kerekednek, arra pél­ da az, ami az Önök dróthúzó üzemében történt. — Igen. Ezelőtt négy-öt évvel még az volt a term észetes, hogy az új dolgozó bejött, és a norm ális m unkafolyam atot el­ látó dróthúzó gépek m ellett m integy 8 hét a la tt m egtanulta a m unkát. Ma viszont o tt tartu n k , hogy a húzógépekből át kellett alak ítan i alacsonyabb húzósebességűre néhányat. Ez 25—30 szá­ zalékos sebességcsökkenést is jelentett. Csak így m ertek ezek az új dolgozók a gépek mellé állni, m ert a norm ális húzási sebes­ séget elviselhetetlenül nagynak ítélték, és így is — teh át egy alacsonyabb húzási sebesség m ellett is — 12—14 hétre növeke­ d ett a betanulási idő. De ez általános problém a, nem csak abban az értelem ben, hogy a kezdő m unkások betanítása nehéz, h a ­ nem olyan értelem ben is, hogy a m egjelenő m agasabb techni­ kai színvonalú berendezések m ellett a meglevő m unkásállo­ m ányt is állandóan képezni kell. M áskülönben feladatát egysze­ rűen nem tu d ja ellátni. — Ön azt mondta, hogy a vállalatoknak már rá kellene döbbeniük arra, hogy aki újonnan lép be a gyárkapun, az nem tud semmit. Ez a frissen végzett szakmunkásokra, ipari tanulókra, szakközépiskolásokra is érvényes? — Elhangzott egy előadás azon az elm életi konferencián, ahol is az egyik ipari szakm unkásképző intézet vezetője azt m ondta, hogy körülbelül tízévenként változik a technológiai színvonal és ezt a m agasabb szintet kellene a gyakorlati o k ta­ tásban és az elm életi felkészítésben érvényesíteni. És azt is m ondta, hogy sajnos, m ire az ennek m egfelelő tankönyvek el­ készülnek. „ keresztülm ennek” a különböző fórum okon és a gyerekek kezébe kerülnek, addig a tízéves ciklusnak m ár a na­ gyobbik része eltelik. Alig van egy-két év, am ikor a technikai színvonallal harm onizáló, hasznosítható ism ereteket tanulnak a gyerekek. A z u tán u k iskolába k erülők m ár egy alacsonyabb technikai szintet ism ernek meg, és szem betalálják m agukat a gyakorlatban egy m agasabb színvonallal, bonyolultabb re n d ­ szerekkel. am inek az ellátására m ár nem képesek. Tehát (itt m e­ gyünk vissza az alapgondolathoz) általában kevés az a tudás, am it ak ár a szakm unkás, akár — nyugodtan m ondhatjuk — a főiskolát vagy egyetem et végzett m unkavállaló m agával hoz. És ezért van, hogy a rendszeres és folyam atos képzés is a vál­ lalatok gondja lett. Mi például évente m integy 1300 em bert ké­ pezünk ki. — Ö n eg y m á s ik v o n a tk o z á s b a n is e lé g e d e tle n — f ők é n t a sz a k k ö z é p isk o lá k b ó l é rk e z ő k k e l. N e v e z e te se n : m e rth o g y in k á b b az iro d á k a t, m in t az ü z e m c s a rn o k o k a t v á la s z tjá k . — Ez az iskolai form a tulajdonképpen nem is szakem bere­ ket, nem is hum án felkészültségű, általános m űveltséggel re n ­ delkező em bereket bocsát ki. A lapot a szakközépiskola a rra ad ­ hat, hogy az ott frissen végzett fiatal, m agát továbbképezve, jó szakm unkássá váljék. De a közfelfogásban nem ez jelentkezik, hanem az, hogy ő érettségizett, középiskolai végzettséggel ren ­ delkezik. Igy tehát, am ikor m unkát vállal, elsősorban íróasztal m elletti m unkát szeretne. Ez azért is szembeötlő, m ert a kerese­ ti viszonyokban egy értékes, jó m unkás (csak a különbség érzé­ kelésére mondom) m integy 5000 forin to t kereshet (például n á ­ lunk a hideghengerm űben, ahol m űszerezett, kom oly érték ű be­ rendezéseket kezelhet fizikai erő nélkül), szemben egy általá­ nos adm inisztrációs, vagy egy m űszaki szerkesztésben dolgozó 2000 forintos fizetésével. De itt, ezen a helyen egy m űszak van, lehet fehér ingben, vasalt nadrágban járni, a m ásik helyen vi­ szont három m űszak van, és bizony fel kell húzni a kék m un­ k aruhát, és h á t egy kicsit olajos is lesz az em ber keze. — A két és félszeres fizetés nem csábít? — Ez nem olyan vonzó körülm ény, am i m iatt a fiatalok nagy része vállalná a m agasan kvalifikált fizikai m unkát. De. hogy m egint egy, a konferencián elhangzott példára hivatkoz­ zak: az Országos T ervhivatal egyik osztályvezetője m ondta, hogy 1976-ban — az adm inisztratív létszám korlátozás bevezeté­ sekor — az országban m integy tizenötezer m unkaképes leány hirtelen „e ltű n t”. K iderült, hogy inkább otthon m aradnak, sem ­ m int hogy nekik nem tetsző m unkát vállaljanak, ha m égoly jól is fizetik azt. Ezek term észetesen nem m ind szákközépiskolát végzett leányok voltak, csak azért em lítettem őket, m ert visel­ kedésük igen jellem ző és szemléletes. — M a g y a ro rsz á g o n é v tiz e d e lé te z ik „ ro b o tp ro g ra m ”, kész te rv e k k e l és s o r o z a tg y á rtá s ra is a lk a lm a s ü z e m e k k e l. E zek az ip a r i ro b o to k és ú g y n e v e z e tt p ó tló la g o s a u to m a tik á k a lk a lm a ­ sa k az é lő m u n k a h e ly e tte s íté s é re , és n em is k e rü ln e k o ly a n so k b a . A m u n k a e r ő h iá n y m é rté k é h e z k é p e s t m ég is ig e n la s s a n te r je d n e k . M ib en lá t ja Ö n e n n e k az o k á t? — M egítélésem szerint ezek az ipari robotok ott alkalm az­ hatók jól és hasznosan, ahol az autom atikus beállítás révén nagy sorozatú gyártást lehet huzam osabb időn keresztül fen n ­ tartani. De sajnos talán az egész m agyar ip arra az a jellemző, hogy nagyon sokféle term éket, kis sorozatokban gyártunk. Ki­ csi a tipizáltság foka, sokfajta alkatrészt használunk, és ez azt eredm ényezi, hogy a gépeket, berendezéseket igen g yakran kell m ás és m ás profilra átállítani. Ez az átállítás korlátozza az auto­ m atikák használhatóságát. — És e b b e n n e m le h e tn e e lő b b re lé p n i? M á r a g a z d á lk o ­ d á s m e g s z e rv e z é se k o r a n a g y o b b s o ro z a to k ra tö r e k e d n i? P ia c n in c s r á ? G y á ra k k ö z ö tti eg y ezség k é rd é s e ez? M in m ú lik v é ­ g ü l is? — M egítélésem szerint leginkább m unkam egosztás kérdé­ se. Egészségesebb m unkam egosztásra kellene törekedni itthon is, de főleg a KGST keretében, a szomszédos szocialista orszá­ gokkal. Ebben én nem látok elég erőteljes előrehaladást. T öbb­ ször beszélgettünk m ár erről a kohászati berkekben és be­ szélgettek az ágazati irányításunkban is. Erősödik az a felfogás, hogy csak ezáltal tu d n án k nagyobb teljesítm énynövelést elérni. Az egészségesebb m unkam egosztás jav ítan á a gépidő-kihaszná­ lást, az ipari robotok alkalm azásának, vagy egyéb autom atikus rendszerek beállításának lehetőségét növelné, és ezzel term észe­ tesen felszabadíthatna m a még lekötött m unkaerőt. De az o r­ szágok. vagy vállalatok közötti jobb együttm űködés m egterem ­ tődéséig is van még tennivaló — a gyárkapun belül is — éppen elég. Feuer András 4 �A „tűpénztől” napjainkig „ Óh , t e l s z a b a d u l ó n ő i k e z e k , k ib ú v ó k v é g re a n y á lla l s o d o rt fo n á l ra b s z íja ib ó l, a k ö tő tű k v illá m ló c s u k ló b i lin c s e ib ő l, a z író g é p e k v itu s tá n c -d ü h é b ő l — s ím o g a tá s ra h o m o ru ló te n y e re k , r á n g ó s z á j s a r k a t , s z e m h é j- id e g e t, csecsem ő a jk a t c s itít ó u jjb ö g y e k , k e z e k , s z e m n y itó , s z e m - l e z á r ó k , m e n n y i v á r te n n iv a ló m é g r e á to k .” (I lly é s G y u la : A z o r s ó k ü r ü g y é n ) T ű nékeny pillan at: a kezek lazán ösz­ szekulcsol'va, elernyedve b ú jn ak m eg a kö­ tényben. G azdájuk közben a bütyök re ­ gényét m ondja el — önsajnáltatás helyett fel-felcsillanó hum orral, a sokat m egélt em ber m élyről fakadó derűjével. A nyo­ m orúság m ögött a helytállni tudás öröme is kirajzolódik, így, m iközben pereg a szó B. néni szájáról — ebben is szinte v er­ hetetlen —, kisim ulnak a ráncok. — Tizenkét éves korom tól dolgozom ko­ m olyabban. M ár gyereklányként/ m egta­ n ultam k en y eret sütni, libát töm ni, tehe­ n et fejn i: nem m arad h attam ki a mezei m unkából sem, délben pedig velem hor­ d atták az ebédet a határba, m ellécsapva m ég egy ötliteres vizeskorsót... Hogy is m ondjam : idegen kenyéren, vagy a m a­ gam kenyerén nőttem fel? — a szüleim m eghaltak, egy parasztnál nevelkedtem . A h a t osztályt k ijártam , de bárm ennyire is szerettem volna, a legm erészebb ál­ m om ban sem gondolhattam tanulásra. He­ ly ette m ásféle tanulóévek jö tte k : ha a p arasztnál véget ért a kukoricakapálás, el­ m ehettem egyelni az urasági földre. Alig fu to tt el p ár hét, beköszöntött az aratás — k ét férfiem ber u tá n szedtem a m arkot. Győztem a m unkát. Nem dicsekvésből mondom, de m indig híres voltam a fürge­ ségemről, kitartásom ról. N éha tá n jobb le tt volna e ltitk o ln i... De hogy ne k an y aro d jak el nagyon m esszire: já rta m én szőlőt kötözni is. H a­ rangszókor, négy órakor m ár a falu szé­ lén voltunk — m ire a nap felkelt, ki kel­ lett érni, m ert aki később jött, annak nem adtak m unkát. 1932-ben férjhez m entem , aztán m ár csak a kulákhoz jártu n k , h a r­ m adost vállaltam : a férjem et többször is egy-két h ó n ap ra elvitték katonának, ép­ pen a legnagyobb dologidőben. A felsza­ badulás után, ’46-ban öt hold ju tta to tt földet k aptam az öt gyerek után. Az em ­ berem csak 48-ban jö tt végleg vissza — addig m agam nak kellett boldogulni, a gye­ rek ek et eltartan i, a szántatás fejében ka­ pálni járni. 1950-ig ta rt h á t az én m un­ kaviszony nélküli életem. Igaz, megszül­ tem, és erőm ből telhetően nevelgettem h a t gyereket, am i nem m ent m unka nélkül — akkor lép tü n k be a téeszcsébe. No, az egy külön fe je z e t... A harangszótól napnyugtáig végzett m unka és a „tűpénz”, az apától, férjtől piperére, öltözködésre k ap o tt pénz pers­ pektívái u tá n a felszabadulást követően számos pálya nyílt m eg a nők előtt. P e r­ sze, hosszú folyam at volt ez az „ átállás”, buktatókkal, m egugrásokkal teli. Nógrád m egyében a nők foglalkoztatottsága leg­ dinam ikusabban 1970-től, a nőpolitikái határozat m egjelenésétől fejlődött. A kkor a m unkaképes korú nők 39 százaléka dol­ gozott — m a m ár 71 százalék. A közben eltelt időszakban — ezekre az évekre esett a bányászat gazdasági szerepének csökkenése — kisebb lett egyes családok jövedelme, ezért sok nő k erü lt a h áztar­ tásból az üzemekbe. Volt is erre lehető­ ségük, hiszen számos gazdaságpolitikai in­ tézkedés, üzem fejlesztés és -létesítés se­ gítette ezt. Ja v u lt a nők arán y a a hagyo­ mányos, régi nagyüzem ekben, ekkoriban telepítették a jánosaknai, a balassagyar­ m ati. a pásztói könnyűipari gyáregysége­ ket, az ipari szövetkezetek is létrehoztak jó néhány nőket foglalkoztató telepet. Több, m int hatezer nő talá lt m u n k át — a fog­ lalkoztatottak 49,5 százaléka m a m ár a „gyengébb nem ” soraiból k erül ki. V an­ nak pályák — az országos tapasztalatok­ kal m egegyezően —, m elyeken N ógrád m egyében 75—78 százalékban nők dolgoz­ nak (elnőiesedett például a kereskedő-, a pedagógus-, az orvosi pálya). M eghárom ­ szorozódott a női újítók száma (77-ben 167-en voltak), Kiváló dolgozó k itü n tetést 838-an k ap tak m egyénkben. Sokáig élő gond lesz m ég a szakképzettséggel rendel­ kezők kis aránya, am in változtatni egy­ szerre politikai és gazdasági feladat. (He­ lyenként a hibás vezetői szemlélet, sok esetben alacsonyabb szakm ai képzettsé­ gük és a családi okokra való hivatkozás akadályozza, hogy a vezetésből is ará­ nyuknak m egfelelően vegyék ki részüket.) K ora: 36 év. Beosztása: laborvezető m érnök, em ellett egy nagy gyár egyik osztályának vezetője. K ét gyerm eke van. kohóm érnöki diplom ája m ellé m érnökta n á rit is szerzett. És egy kellem es rá ­ adás: jó kedélyű, csinos nő D.-né. Nem túlzás m indezek ellenére, hogy a nők m érnöki hivatásának árnyoldalairól szól?... — Elfogadnak vezetőnek, nem restellik férfikollégáim sem, hogy hozzám jöjjenek m egvitatni egy-egy problém át. De így lenne-e, h a valóban a szakm ában dolgoz­ nék, azaz öntödei vezető szakem berként ta ­ lálkoznának v elem ? ... Az a szemlélet, hogy képzettség ide vagy oda, „csak nő”, m ég nem a m últé. És am i a legfurcsább: gy ak ran mi m agunk is így vélekedünk... Vagy ez nem is olyan különös? A veze­ téssel nagy felelősség já r együtt: m ás csak húsz-harm inc em bert vagy m űszaki­ lag képzett m u n k atársa k at irányítani, m int egy sok száz fő t foglalkoztató term elő­ üzem élén állni. Tisztában vagyok vele, nincs úgynevezett „pótolhatatlan em ber”, de mégis m ás dolog a közvetlen term elésirányításból kiesni egy-két hétre a gyere­ kek betegsége m iatt, m in t például a fej­ lesztési osztályon. Ez így, persze, eléggé önáltatásszag ú .. Rengeteg bennünk a fé­ lelem : m egálljuk-e a helyünket nő lé­ tünkre, hallgatnak-e ránk. Ambíció dol­ gában előbbre kell lépnünk, az biztos! Nem régiben, az ifjúsági parlam en t idején m egdöbbentett egy ad a t: a 30 éven aluli nők között nálunk m indössze két szakm un­ kás van, egyetem et h árm an végeztek. A középszintű vezetésben levő nők átlago­ san jóval idősebbek a férfiak n ál: ha m ár a gyerekek nagyobbacskák, ak k o r m ernek vállalkozni ilyen feladatra. — Ön hogyan tu d ta egyeztetni az anyai hiv atást a m érnökivel? — Most m ár tíz-, illetve ötéves a két gyerek. A nagyobbik öthónapos kora után, a kisebbik nyolchónapos korban bölcsődébe került. Ezen a pályán nem engedheti m eg m agának az em ber a hosz­ szabb kiesést: a technikában ezernyi vál­ tozás van, a m inőségi fejlesztési feladatok, a folyam at ism eretét is m egkövetelik. — És a k utatás? — Van alkalm am rá — a lem ezek pik­ kelyeződésének problém ájával két éve foglalkozunk aktívan. K onferenciákra, ankétokra éppúgy eljutok, m in t a férfi­ kollégák. T agja vagyok a MTESZ egyik szakosztályának, nyelvtanfolyam ra járok, TIT-előadásokat vállalok, tan íto k a tech­ nikusm inősítőn, van n ak feladataim a pártban, a KISZ-esek körébén. A férjem hasonlóan elfoglalt em ber. A két gyerek, a lakás, a havi egy-két kiküldetés — m indezek u tán nem ju t időm arra, hogy tudom ányos szintű k u ta tá st végezzek, eb­ ből dolgozatot is írjak. Bevallom, ez az am bíció nem is nagyon k ín o z ... — Siker és kudarc nem a nem ünkön m úlik — a m unkában egyáltalán nem ér­ zem hátrányos helyzetűnek m agam azért, m ert nő vagyok. Sőt igen gyakran e l ő n y . . . Ez nagyon term észetes dolog i s : ha egy tervvel elm egyek a m űhelybe, kedvesen fogadnak, nem m ondják, hogy ezt lehetetlen m egcsinálni: üveges vagyok én is, m egtanultam , m it lehet, m it nem. Tizenöt éve vagyok én itt, ebben a g y ár­ ban, a közösség tag ján ak érzem m agam . — Milyen pálya az üvegtervezőé — fér­ fiak, vagy nők van n ak többségben? — Tapasztaltam , sokan hiszik azt, ezen a területen ritk a a női iparm űvész. Pe­ dig talán az üvegáruk finom ságából és abból, hogy a term ék ek a h áz ta rtást szol­ gálják ki, logikusan következne, mi va­ gyunk többen. Az ország üveggyárainak 40 tervezőjének csak negyede férfi. — Az ízlés terén nincsenek harcaid, összeütközéseid. Eddigi kiállításaidon a m odern vonalak uralkodtak. — Több szem pontot kell figyelem be venni egyszerre. Ha bent vagyunk a m ű­ helyben és m intázunk, nincs olyan, hogy kigúnyolnának valam iért, am it túlságo­ san újnak, m erésznek találnak. Inkább hallgatnak róla, vagy m inden sértés nél­ kül annyit m ondanak: no, ez egy új ö t­ l e t . . . Volt m ár, hogy m agam csináltam meg a dróthálót, am ibe az üveget fú jták — a nagy m éretű padlóváza készen m ár sokaknak tetszett. — Látom az asztalodon a sok telexcsíkot: ide ezt, oda azt kell m inél sürgő­ 5 �sebben lerajzolni, a m egrendelők nem szeretnek várni, és gondolom, a prém ium is ugrik. Ez nem okoz problém át számod­ ra? Zs. kesernyés mosolya sokféleképpen értelm ezhető, de egyértelm űvé teszi. — Őszintén m ondtam , hogy elégedett vagyok, szeretek itt dolgozni, nem érzem h átrá n y át nővoltom nak. De még nincs családom, gyerekem — ha bent kell m a­ radni valam i m iatt késő délutánig, senki sem „sir u tán am ”. A prém ium ról meg annyit, hogy olyan nincs. Van a három és fél ezer fo rint fizetésem . A nem töm eggyártásra szánt terveim ből kisebb szériát kihozni, értékesíteni meg csak akkor tu ­ dok m ajd, ha tag ja leszek a Képzőm űvé­ szeti A lapnak. Aki Iparm űvészeti Főis­ kolát végzett, an nak szinte ingyen adják a „belépőt”. Nekem ez hiányzik — bár úgy érzem , egyet és m ást m ár letettem az asztalra. No, de az m egint nem „nő­ kérdés” . . . Ha továbbra is jó m arad a házasság, ha a két gyerek közül legalább az egyik a szülőknél m arad a házasságkötés után, ha nem éppen a lánykori barátnők „hoz­ zák össze” a p letykát a férjéről — talán még ma is háztartásbeli lenne V.-né. Túl sok volt a „h a” ebben a hétköznapi tö r­ ténetben. A csendesnek, zárkózottnak is­ m ert asszony, sokáig em legetett félté­ kenysági kirobbanása után, végképp be­ zárkózhatott, elm agányosodhatott volna... De nem ez történt. 45 éves kora ellenére m erte vállalni a 180 fokos fordulatot, ad­ digi életének m egváltoztatását, m unkába állt. A betanító tanfolyam on k itű n t gyors „kapcsolásával”, ügyes kezével. B ár a fa­ lujából csak ketten dolgoztak az üzem­ ben, sikerült gyorsan beilleszkedni, tá r ­ sakat találni. Valahogy helyrebillent a személyiségmérlege: nem volt m ár any­ nyira „favágás" az otthoni m unka sem. Hol viccesen, hol gúnyosan, sűrűn em le­ getjük a m unka jótékony hatását. A n­ nak ellenére, hogy nem ritk a a m unkába m enekvés, a családon belüli kishitűség el­ lensúlyozása a sokszor túlzásba vitt el­ foglaltságokkal, férfiaknál és nőknél egy­ arán t valóban segíthet helyrerázódni, ha feladatokat lát az ember. F érje jól kereső bányász. R .-nének a házuk felépüléséhez „m indössze” annyi köze van, hogy csirkét, kacsát, nyulat, disznót ta rto tta k otthon, szép k ertjük volt, s a m unka oroszlánrésze az övé, a háztartásbelié — ugyan m inek vállalt vol­ na m unkát? Igaz, első időben óvoda sem volt a faluban, bár a közeli nagyközség­ be bejáró m unkásnők édesanyjukat, vagy anyósukat m ár akkor is „beszervezték” a gyerekek m e llé . . . De „akinek ilyen jól megy, m inek kódorogjon a felesége?” — hangoztatta a férj és az anyós. A gyerek harm onikus, biztató érte lm i fejlődése is csak azt igazolta: az asszonynak, ha te­ heti, otthon a helye, nevelje a gyereket. A m ásodik csemete nagyrészt az asszo­ 6 nyi rafinériának köszönhető: ő ak arta olyan nagyon, m ert félt a fiú továbbta­ nulása m iatti egyedülléttől. Aztán a kis­ lány m egszületése kissé felborította az eddig szilárdnak h itt családi törvényeket. 35 éves kism am aként elkezdte irigyelni a m unkába eljáró nőket. Igaz, nem nagy a kereset, de jó lehetőség az önálló m u n ­ kára, bizonyos függetlenséget és a ha­ sonló gondokkal küszködő asszonyok kö­ zösségét n y ú jtja a bedolgozás. M inek po­ rosodjon a varrógép kihasználatlanul az előszobában, am ikor em ellett a m unka m ellet t a csecsemőt is el lehet látni? Ma m ár talán a férjuram is m egérti, m ire jó ez a „divatozás” . . . — Szerencsére, nem nekem , hanem a férjem nek csörög az óra reggel ötkor. Megfőzi a kávét, közben elkészül, behoz­ za nekem is. A reggelit elkészíti m agá­ nak, és m egkávézunk, u tán a indul m un­ kába. Ekkor kezdődik szám om ra az úgy­ nevezett m ásodik m űszak első fele. Vé­ gigtakarítok, a gyerekszobát utoljára, m ert alszik még a két srác. Elég sűrű program ilyenkor a vasalás is: szeretem , ha a fiún a trikótól a köpenyig m inden friss. Ő tízéves, a kislány nyolchónapos — előkészítem hárm unk reggelijét. Köz­ ben m indig m egérkezik anyu, ő átveszi a kisebbiket. Ezalatt ju t idő m agam ra: zu­ hanyozás, kozm etika, frizuraigazítás. A fiam m al együtt indulunk az iskolába — ugyanis tan ár vagyok. Délben hazaviszem az ebédet a napköziből, m egebédelünk, ellátom a kicsit. D élután korrepetálás, szakkör, egyéb társadalm i m unkák jön­ nek. H árom kor érkezik a férjem , átveszi anyutól a kislányt. Nekem m arad a mo­ sás, m osogatás és persze, m ihelyst ezek­ kel végzek, vissza kell venni a gyere­ ket. . . Fürdetés, vacsorakészítés, aztán m arad egy-két óra szabad időm. Apropó, vannak még a dolgozatok — szerencsétlen szakpárosításom van ebből a szem pont­ ból. . . És valam ikor nevelni kell a saját gyerekeim et is. — Azt hiszem, csak egy nő lehet olyan bolond, hogy term észetesnek veszi a leg­ hátrányosabb m unkaelosztást is. . . Sok családnál a férj ingázó, a feleség hely­ ben vagy közelben dolgozik. No, ez n á ­ lunk nem így van. Igaz, m unkaidőm nem teljesen kötött, a vekker öttől fél hétig naponként m ásképp csörög. Tény az, hogy én kelek fel, teát, kávét főzök. U tána fel­ készítem a fiúcskát a bölcsődébe, de ha nagyon hajnali még az időpont, odabúj­ hat egy-két ó rára az ap ja mellé, akkor csak a ruhákkal van gondom. D élután 4—5 között érek haza. H iába közeledek a harm inchoz, nem tudom kihagyni, hogy lefektetésig, am ennyit csak lehet, ne játsz­ szak a gyerekkel. Ezért a tévé elé csak ritk án ülök, a fennm aradó idő a h áz ta r­ tásé. Tudom, ez csak addig van így. amíg a gyerek ilyen kicsi és aranyos, de azért elgondolkoztat néha, hogy milyen kevés idő ju t saját m agam ra. Hogy közben hol a férjem ? — Itt-o tt ő is segít, de csak passzióból. Csak a fizetésért végzett m un­ kában van egyenjogúság! Kedves barátnőm ! E ltelt — eddig úgy érzem, nem „k itelt” — egy esztendőm lengyel kenyéren. M int em ber, m ár nem vagyok csudabogár — ez egyre javuló nyelvtudásom nak is köszönhető —, van néhány barátunk, a férjem összehozott egy-két közgazdásszal, köztük n ő társak ­ kal is. De m int asszony, különös szerzet­ �nek szám íthatok. O tthonról (nem tudom még m ásképp m o n d a n i. . . ) kapott szol­ gálati útlevelem , m elyet a m agyarországi konzultációk idején meg kell m ajd hosz­ szabbítani, a budapesti kom oly” csekk­ könyvem (arra fu t be a havi gyerm ek­ gondozási segély,..) , a lassan készülgetó doktorim , a lassan megmozduló második gyerek — m indez együtt kissé szokatlan A férjem unokanővére havi kétezer zlo­ ty t fizet egy m agánbölcsődében (a fizeté­ se alig több, m int három ezer), m ert m in­ denáron vissza ak a rt m enni dolgozni —, de több olyan diplom ás nőről hallottam , aki a fiók m élyére dugta az oklevelét. A nyagilag segit m inket, hogy közösen fordításokat vállalunk a lengyel—m agyar barátság és házasság jegyében, oda-visz­ sza. No, és a doktorim : azt m ondták itt­ hon, hogy b ár elég kom oly a m agyar anyagom , jobb lenne összehasonlító elem ­ zést végezni. Ezzel egy kicsit igyekeznem kell, hiszen m ég egy gyerek mellől is ne­ hezen tudok elszabadulni, h át még, ha m egjön a m áso d ik !. . . A napokban eszem­ be ju to tt valam i — itt nem m ondhatom el senkinek, ezért m egírom neked. Felrém ­ lettek előttem egyetem ista nézeteim a gyesről — tudod, kérdőíveket töltettem ki, sokfelé, sokféle családnál járta m a nagy B udapesten. M inek sajn áltatják m a­ g u k at? M inden csak a nő személyén, egyéniségén m úlik. Ha akarja, ki tudja tölteni értelm es m unkával, nyelvtanulás­ sal, önképzéssel, olvasással az időt; aki unatkozik és boldogtalan, az m egérdem li. No, eljött a személyes bizonyítás ideje! Bevallom, rosszabbul megy, m int v ár­ tam . . . — az, hogy nem szakadtam el a kutatástól, néha a gyerek rovására megy. Pedig sokat kellene vele beszélgetni, hogy term észetes életelem e legyen a kétnyel­ vűség. Sokszor elszégyellem m agam , am i­ kor verem az írógépet, és odatotyog, néz t ág ranyilt szemekkel — akkor p ár óra csak az övé, a m unka nem szalad el. Be­ ism erem , korábban naiv voltam — ez va­ lóban egyfajta tudathasadás: m ost tudunk legtöbbet elérni a m unkánkban, h iv atá­ sunkban, bizonyítani, a nők nem gyen­ gébbek ész dolgában, ügyességben, szor­ galom ban. . . De m ikor jöjjenek a gyere­ kek?! A nnyira „hiperm odern”, túlem an­ cipált nőszemély m eg nem vagyok, hogy gyerek nélkül el tudnám képzelni az éle­ tünket. Szerencsére egyform án gondolko­ dunk, és b ár túlzásba nem viszi, am it tud. segít a férjem . Közép- és hosszú táv ú tervekkel a közgazdaságtanban eleget foglalkozom — n á ­ lam ilyenek „házi haszn álatra” nem szü­ lettek. De. . . elképzelhető, hogy a fé r­ jem cége m egbízásából p ár év m úlva h a ­ zam együnk. Ha nem ? Ijedős nem vagyok, hiszem, hogy m egtalálom itt is a helyem . — Több m int tíz évig tulajdonképpen csak dolgozni kellett a téeszben; m egm u­ ta tn i azoknak, akik nem h itte k a szövet­ kezetben, hogy ezt az u ta t kell járni. Volt olyan, hogy napi négy fo rin tért kapáltuk végig a napot. Sokan csak kihasználták a „közös vagyont” — am ire lehetett, rá te t­ ték a kezüket. Néha erőszakosnak, ügyes­ kedőnek kellett lenni, hogy a m u n kánkért Van egy különbuszom A h aran g láb felől léptek zaját hozza a h ajn ali szél. A Kos­ su th u tcán ak visszakopog a Petőfi, a főutca pedig csak egy ne­ szező csoszogással felel. M int egy jelre, a lépések zaja egyszer­ re ül el a félig zárt autóbuszváróban. A hirtelen csendhez órát lehetne igazítani; pontosan fél öt van. A koránkelők keveset beszélnek. A kézfogásokat elm orm olt „Jó reggelt!” kíséri, erőtlen az álm osan kötözködő hang is; „Jó annak, aki ebben a cudar időben m ég ágyban lehet.” Az em be­ rek szélárnyékba húzódnak, itt-o tt cigaretta parázslik. Nem dob­ já k a földre ak k o r sem, am ikor a faluvégről b efut az öreg Ik a­ rus. M u n k ásjárat ez, a bagót eltiltani sem lehetne, h am u tartó ­ n ak m eg úgyis o tt van a padlón az olajos rács. Csak oda kell pöckölni a csikket. „M ehetek, Osz bácsi? — kérdezem a pilótát. — Elvinne P estre?” Illendőségből csupán, hiszen egy h éten egyszer, m indig pénteken, odaállok mellé, m egvárva, hogy elfoglalják helyüket az ecsegi és a csécsei m unkások is. Nem m ondta senki, de tu ­ dom, hogy csak azu tán ülhetek le, itt m inden helynek gazdája van. A zért a rra m ég nem volt példa, hogy B udapestig álltam volna. M ost is azzal b iztat a „kocsiparancsnok” : „Menj B. m el­ lé, a szom szédja m a nem jön, vágja a hízót”. Jobbágyinál m ár a fél autóbusz horkol, én m eg B .-t hallgatom . „A bányától jö ttem el, m ár több m int tíz éve, azóta járok Pestre. Nem a pénz m iatt, az m egvolt, de összeszaladt körülöt­ tem a baj. V isszatettek csillésnek, m erthogy nem volt semmi iskolám . A ztán m eg számon k értek ra jta m egy csomó acéltám ot. H ajto ttu n k , m in t a veszettek, a góré állandóan üvöltözött, hogy kap ju n k is valam it. P éldául a m ákföld esete. A kkor m ár írták a m unkaegységet — ez a jobb m unkák közé tartozott. Sé­ relm esnek láttu k m i, alapító tagok, hogy ebből nem kapunk részt. Brigádvezető voltam , kim entünk az asszonyokkal h aj­ nal három kor. Fogtunk egy jó darabot, erős tem póval. M ire kijöttek azok, ak ik ­ nek odaadták a m unkát, m ár nem tu d ták „visszacsinálni” a tén y t: ki k ellett írn i az egységet. N yugdíjas úgy lettem , hogy 18 év négy hónap u tán az egészségügyi vizsgálaton azt m ondták, csak egészen könnyű m unkát vállalhatok a csúnyán elgöbösödött ízü le­ teim m el. Ilyen nem volt akkoriban — igy százalékoltak le. K ezdetben 460 forintot kaptam , am ikor a faluban a szociális se­ gély 480 fo rin t v o l t. . . Nem szám ított, hogy m indig azt csináltam , am it kellett, am it m ás nem végzett el — vasárnap a párttaggyűlésről jövet behívtak m egfejni a teheneket, m ert o tt álltak egész nap duzzadó tőggyel, 12—14 ó rák at kapáltunk, egyeltünk a k ö zö sb en . . . A h at gyerek közül három lány. A legidősebb volt a legértelm esebb, de kicsit úgy já rt, m int én — b ár többet tan u lt, olvasott, levele­ zőn m ajdnem elvégezte a gim názium ot, volt könyvelő, m ost raktárvezető. A m un­ kahelyén a családban jö tt egy-két prob­ lém a, azért m arad t ki harm adikban, de m ost jól élnek. A m ásik kettő főiskolát, egyetem et végzett, a legkisebb m ár n ap ­ palin, gim názium ban tanít. Ö rülök annak, hogy a m unkától egyik sem ijed m e g . . . G. Kiss Magdolna „em berek, m i a jóistennek vesződnek azzal a védőráccsal, p a ­ kolják anélkül, és vigyék, nem érü n k rá gatyázni.” Trógerol­ tu k hát, és v ittü k rács nélkül, am íg egyszer le nem zú dult a rakom ány. A tisztelt főnök u ra k persze nem győztek m osakodni, aztán m eg rongyosra tép ték a p o fáju k at a szám onkérésben, m indent rám a k a rta k kenni. Ez volt h á t az oka, a visszam inő­ sítés, m eg a baleset. Job b n ak láttam idejében lelépni, vagy úgy is m ondhatnám , hogy m egszöktem a nagyobb balhé elől. Az első évben öt vagy h at helyen dolgoztam, nem is tu ­ dom m ár pontosan. Meg sem m elegedtünk az egyik helyen, m áris o tt volt az állásszerző, hogy, „no, em berek, szedjék a b etyárbútort, találtam m aguknak jobb h ely et!” M entünk mi, persze, hogy m en tü n k — az egész brigád eg y ü tt! — a nagyobb pénzért. Igaz, hogy m indig átvert, m ert a b eígért em elést soha nem k ap tu k meg, de valam ivel az új helyen m égiscsak többet fizettek. A mi em berünk aztán lebukott. A bíróságon tu d tu k m eg — m erthogy oda is kellett járn i, a M arkóba —, hogy a fejpénzért ráncigáit bennünket egyik vállalattól a m ásikhoz. Volt ezekből akkoriban sokféle. M ások az állom ásokon kötötték az üzletet, de a m i em berünk nagym enő volt, b ejö tt a m u n k a­ helyre, o tt lobogtatta az új szerződést, v itte az egész brigádot odébb egy házzal. Á llítólag több száz k u n csaftja volt. Azóta — a pertől szám ítva — m ost vagyok a m ásodik he­ lyen. Igaz, hogy télen én otthon sosem látom a napfelkeltét, nem szám ítva a hétvégeket, de m it tegyen az em ber? A pén­ zért és főleg a nagyobb pénzért felkelünk hajn alb an , és elm e­ gyünk P estre.” A zt m ondja a pásztói állom ásfőnök: „Nem látlak m ostaná­ ban utazni. Nem jársz sehová?” „V an egy különbuszom , egy céljáratom . Nem tudtok ti azzal k o n k u rráln i — válaszoltam neki. 7 �— Az első három falu u tán nem áll meg sehol, gyors és főleg m egbízható. A felére zsugorodott utazási idő azonban nem az egye­ düli előny. Valahol, valaki m ellett m indig van egy üres hely...” „A családdal vacsorázom, velük fekszem, m ellettük alszom é s ... jóval előbb ébredek, m in t ők. De megéri. Látom, hogy mi van otthon, a szállón m eg — két évig lak tam o tt — állan­ dóan a g utaütés kerülgetett. Nemcsak az volt a baj, hogy a keresetem eg y harm adát visszahordtam , nem tu d tam én o tt egy­ általán megszokni. M unka u tá n a sok savanyú pofa csak bám ult ki az ablakon, ebbe bele lehet hülyülni. Így meg, hogy haza­ járok, este kiszaladok a hegyre — nyáron még a rra is van idő — b erántok egy darabka szőlőt, vágok valam i zöldet a nyúlnak. O tt m eg csak lestem a m indenféle em bert. Sok m ég ételt sem váltott, úgy éltek, m int a cigányok. A szállón tu dtam m eg pél­ dául, hogy L.-en nem divat a táska. H étfőn jö ttek egy elkötött zsákkal, egyik felében a krum pli, a m ásikban a hazai kenyér. Ezen éltek egy hétig, és így csinálták m ár vagy tizenöt éve. M ikor is h ag y tam abba? 1960-tól h ét évig voltam a Nógrádi Szénbányáknál, ezek u tán következett a k é t év cigányélet, Pes­ ten. Azóta lehet naponta bejárni, akkor kap tu n k egy buszt. Azaz dehogyis autóbuszt, egy ponyvával letak a r ZIL-t. Tudja, uram , m it jelen tett ez? Mi m agunk b ütyköltünk a platóra ülé­ seket, k ap tu n k fejen k ént három pokrócot, azokat tek ertü k a tes­ tü n k re. Mikoris, n o ... pontosan m egm ondom : 1969. szeptem be­ rétől 1970. ja n u á r 7-ig já rtu n k ezzel a ZIL-lel m indennap Pestre. Emlékszem én nagyon jól, a libegőt építettük akkor. A János-hegyen huszonöt centis hó volt, mi m eg m inden este felkapaszkodtunk a platóra. M ert a család nagy úr. H azajönni meg jó. É rti ezt m aga? Ahogy m egkaptuk azt a rohadt ZIL-t, o tt­ hagytuk a szállót — pedig aki akarta, annak olyan helye leh e­ te tt ott, hogy az anyja hasában se jobb —, és szaladtunk fa ­ gyoskodni. A m ikor hazaértünk, úgy kecm eregtünk le a platóról, m in t a csúzos öregasszonyok, m eggörnyedve. Jó időbe telt, amíg ki tu d tu k egyenesíteni a derekunkat. Elhiszi, hogy néha csak vacsorázni jö ttü n k haza? Sürgős volt a m unka, h ajto ttu n k , m int a hülyék, sokszor m ég sötétben is dolgoztunk. Term észetesen nem ingyen, azt m ondani sem kell. E lőfordult — bizony nem is egyszer —, hogy este tizenegy, negyed tizenkettő volt, am ikor a családra nyitottam az ajtót. M egnéztem a gyerekeket, h arap tam valam it, szundítottam egy sort, aztán m ár fo rd u lt is velünk a ZIL. Betonozni. M ert am ióta P estre járu n k , mi m indig csak be­ tonozunk. Sokat gondolkodtam m á r rajta, talán nincs is a vi­ lágon annyi beton, m int am ennyit m i m á r elkentünk. Lehet, hogy csak álm odom ezt a rengeteg betont? Egyszer egy h atal­ m as placcot készítettünk, ha jól emlékszem, valahol Budaörsön, elférne ra jta ak á r három -négy falu is. Reggel, am ikor oda­ értünk, m ár annyi volt a betonkupac, hogy nem lehetett a sok halom tól látni. Nekiestünk, m int bolond az anyjának, de az a sok gép — az a sok ro h ad t nagy gép! — csak úgy szórta az anyagot.” Gödöllőn járu n k , J. nem szól többet egy szót sem. Az ülés­ tám la és az ablak ölébe ejti a fejét, úgy vélem, m ár alszik is. Ki tudja, m iért, de talán csak a századik autóbuszutam on é r­ tem meg, m iért tud valaki egyik percről a m ásikra m ély álom ­ ba zuhanni. Ültében. „Látod azt a repedt sarkú, részeges vénasszonyt, m ennyi pakkal nyom akodik fel a kocsira? Összevásárolta ez m a is egész Pestet. A kár hiszed, ak ar nem, ezek m indennap cédulával indulnak, ném elyik egy egész utcának vásárol. Nem csinálnak ezek az asszonyok egész nap sem m it, ahogy m egérkezünk, m ár fel is szívódnak. B ám ulják a k irakatokat, já rjá k az üzleteket, teljesítik a m egbízásokat. Nem csak húsért, b anánért m ennek, m indenféle him i-hum it keresnek. M elltartót a szomszédasszony­ nak, belvárosi pulóvert a keresztlánynak. A ztán hazafelé meg kell még állni a józsefvárosi piacon is. No, nem mondom, onnan én is hozok húst, ezt-azt, m ikor m it k ér az asszony. Ezeket a nőszem élyeket tak arítan i vették fel. Van o tt a m unkahelyen iroda, lakókocsi, nem m ondom, az elején még csak-csak rendben tarto ttá k valahogy. Ma m ár m egehetne tő­ lük a kosz! Egyszer k iv ertü k a balhét, k értü k a főnököt, hogy 8 legalább vizet hordasson velük. No, abból bizony nem sok megy le a gigánkon, am it ők hoznak. Az a legszebb, hogy vállalati politikából ta rtjá k őket. Ér­ ted? V állalati politikából. Azt m ondja a főnök: csak ne m o­ rogjanak, em berek, ez jó m aguknak, hogy ta rtju k az asszo­ nyokat. Ahogy elm agyarázta, lehet is benne valam i. A létszám ­ gazdálkodás m iatt van így, ezzel érv elt a góré. Szóval, benne vannak a létszám ban, több pénzt kap a cég, am it m unkabérre lehet kifizetni. Ezeknek a kószálóknak term észetesen keveseb­ bet adnak — no, m eg is nézhetné m ag át az úristen, ha an nyit keresnének, m int mi! —, a lecsippentett pénzzel m eg jav íth a t­ já k az igazi melósok keresetét. Szóval, m ennek, szaladgálnak ezek, m in t a férgelő csirke, de b ánja m ost m ár a fene. Ha ezen az áron k ap h atu n k vala­ m ivel többet, akkor csak hordják a repedt sark u k at m eg a festett körm üket — láth ato d te is, hogy ném elyik m ég azt is kikeni-kifeni — P estre. Meg persze a csirkét is. N ém elyik asz­ szony még az u ra elől is ellopja otthonról a csirkét, m egy vele a piacra. Az árá n vesz m agának valam i göncöt — fekete csecs­ tartó t, vagy ilyesm it —, aztán hazafelé m ég m utogatja is a szem érm etlen a buszon. De azért olyan is akad, aki a kocs­ m ában áll m eg a csirkepénzzel.” * Nyolc-tíz asszony ül a buszon. Jo b b ára túl a negyvenen, szinte m ajdnem m indnek csak néhány éve van m unkahelye. K ihasználják a lehetőséget, m inden hajnalban ők is felülnek a százkilom éteres ú tra induló autóbuszra. K eresnek egy kis pénzt, ném elyiknek talán még valam icske nyugdij is összejön. Fiatal — egészen fiatal — csak egy van közöttük. M. nincs még húsz­ éves sem. Szívesen beszél a diszkóról meg Oszter Sándorról, reg­ gel zsebrádióval indul m unkába. R eklám szatyrában ott van a hozzávaló fülhallgató is, nagy paláver lenne, ha egyszer hango­ san rádiózna. A „laccso” m eg a „bar o” zenét „kom álja” és egy­ általán „nem csípi a szakadt k rap ek o k at”. Egyidöben jóvágású, fekete fiatalem ber helyettesítette az egyhetes váltásban dolgozó két gépkocsivezetőt, M. szerint ő nem tarto zo tt az utóbbiak közé. Szem ében m ég h etek m últán is a sóvár öröm fénye villant, ha valaki a leghaloványabb célzást is te tt valam iféle feltételezett kapcsolatukra. „Kézbesítő vagy küldönc a titulusom . Viszem a fejesek levelezését egyik irodából a m ásikba, nem m ondom, nem kell m egszakadni bele. Közben fran k ó cuccokban járh ato k , nem kell olyan topisnak lennem , m int sok m ás lánynak. Sokszor pedig ki is m ehetek a telepről, sokfelé küldözgetnek ezzel-azzal a vá­ rosba. Ism erem m ár úgy, m int a tenyerem et. Ezt azért mondom, m ert van olyan kézbesítő csaj is, hogy kettőig sem tu d számolni, a legnagyobb utcát is nehezen találja meg. Frankón, összetör­ nöm nem kell magam. Ha kim egyek a városba — bérletet ad egyébként a cég —, nem szám oltatnak el m inden perccel. Szé­ delgek egy kicsit, az is m egesett m ár, hogy elm entem megnézni egy jobbféle film et. Fizetéskor persze nem kell taxi, hogy hazavigyem a do­ hányt. Ez az egy a difi. különben — ha több suskát adnának — m egm aradnék én itt sokáig. Hív a nővérem , m enjek hozzájuk dolgozni, szövőnő lehetnék. Valami betanítottm unkás-féle, az­ tán meg szakm át is lehetne szerezni. Bolond jól keresnek, nem mondom, ezt én is el tudnám viselni. Csak attól rem ázok, hogy bezárjanak egy rohadt bűzös m űhelybe.” A m ikor legutóbb — nem is olyan régen — találkoztam a buszon M.-el, válasz nélkül m ara d t egy kérdésem : „ Nézd, M., elhiszem, hogy lubickolsz a szabadságban, de nem gondolod, hogy m ost kellene valam ihez kezdened, am íg fiatal vagy? M ed­ dig akarod csinálni ezt a tingli-tanglit?” Felelete egy tan ácsta­ lan, üres vállvonás volt. Ma m ár hiába keresem a buszon. J.-től tudom , hogy a Soroksári úton, a HPS gyárában kezdi a m űszakot. N em régen m aga J. is m egvált a korábbi vállalatától, az „ ú t-v a sú t”-tól. Sok-sok év m últán, és nem is egyedül. Persze, csak a cég változott, a betonozás m aradt. „Mi a brigádban m indig azt m ondtuk — m árm in t az előző m unkahelyen — , hogy innen m együnk nyugdíjba. Nem így ala­ �kult. E ljöttünk, m ert ígértek néhány száz forinttal többet, de a legfontosabb az. hogy reggel egy fél órával később kell in­ dulni, este meg ham arább otthon vagyunk. Meg aztán az az igazság, hogy a közös vállalkozásnál, m ostani helyünkön, vala­ hogy a becsületünk is nagyobb. Az „ú t-v a sú t”-nál m eg a kutya se köpött ránk. Nem tudom , jól mondom-e, de úgy néz ki. hogy a bejáró m elósokat m ás szemmel nézik, m int ha ide-oda lehetne lökni őket. Szóval, m ár hosszú évek óta az „ú t-v a sú t'’-nál voltunk, de a közvetlen górén kívül még a m adár sem szólt hozzánk. Egy­ szer — emlékszem, pontosan M ikulás előtt — látom , hogy a nagy fekete autóból, M ercédesznek m ondták, kiszáll a vezérigazgató. Nagy ívben húzta el m ellettünk a csíkot, a sok slapaj m eg o tt k erin g ett k ö rü lö tte .. . ” Szalad a busz, odakünn éppen pirkad. Legalább húsz em ber m élyen alszik: az elcsukló k u rta fújásokba, a m onoton phü-phü, phíi-phü finom ságába beledöröm böl egy-egy durva horkantás. „Azért m ondtam , hogy üljünk le a K eletinél, a Tükrösben, m e rt m a úgysem m egyek be dolgozni. Előfordul néha. A m últ­ kor, sajnos, rosszul végződött, m ert estére berúgtam , és olyankor hü lye az em ber. Állat. Az állat pedig nem tud gondolkodni. Ö sszefutottam egy haverom m al, ittu n k m indenfélét. Itt Pesten m ég nem volt semmi baj, de az a dilink tám adt, hogy elm e­ gyünk haza taxival. M ár egész közel jártu n k , am ikor azt m o n d ­ tu k : ha m ár ilyen u ra k vagyunk, m ég benézünk a N yírfácská­ ba. O nnan m eg elm entünk — m ég m indig taxival — a Cser­ hátba. A vége az lett, h o g y ... úgy ra k ta k ki a kocsiból, a fuvar meg ezerhétszáz fo rin t volt. No, mindegy, k á r sopánkodni... k é s ő ... M ondjam azt, hogy a feleségem az oka, hogy m iatta iszom? Az elején azt hittem , ha m esszire m egyek dolgozni, és éjszakára vagy egy héten csak egyszer jutok haza, m ég édesebb lesz az együttlét. F ordítva történt. Most m á r oda ju to ttu n k , hogy ha m ellébújok, elkezd kiabálni. O lyanokat mond, hogy ne nyúljak hozzá, hogy ő engem ú g y ... szóval az á g y b a n ... nem kíván, és egyáltalán nem is tu d elviselni. Elhidegült. Ahogy m eg tu d to m ra adja, az megalázó, nagyon megalázó, szeretnék olyankor a föld alá süllyedni. Én is em ber fia vagyok, de m ásra m ég szükségből sem akarok fanyalodni. Nekem fele­ ségem van. Felpanaszoltam az an yjának is, azt felelte, hogy az asszonyba nem leh et belebeszélni, ha m ár egyszer nem kell neki. V áljak el! E lv á ln i... ezt m eg nem a k a ro m ... O tt a három g y erek em ... m elyiket adnák n e k e m ... ?” M ásfél évvel ezelőtt eltű n t egy em ber. Fizetésnapon az öreg Cs. nem jelent m eg a busznál, nélküle jö ttek haza. Nem került elő m ásnap m eg h arm adnap sem , ekkor m ár a legrosszabbra gondoltak. L eütötték, kirabolták, az is lehet, hogy a pénzéért — leh etett nála vagy ötezer fo rin t — el is tették láb alól. Valaki a nagyobb bizonyság kedvéért m ég azt is hozzátette, elképzel­ hető. hogy soha nem kerül elő. E ltü n tettek m ár valakit húsz fo rin tjáé rt is, nem ötezerért. A negyedik napon jö tt a hír. Cs. m egvan. V alahol Miskolc környékén találtak rá, ruhátlanul, táska és pénz nélkül. Vona­ ton lett rosszul, aztán bizonyára kifosztották, m entők vitték kórházba. A m ikor valam ennyire javult, és m eg tu d ta m ondani, hogy kicsoda — az ira ta i sem m arad tak m eg —. elszállították B alassagyarm atra. K órház u tán betegállom ány, m ajd leszázalé­ kolás lett a vége. Azaz, az átm enet. M ert jó egy év m últán Cs. ú jra h ajn alb an kel, az autóbuszváró felé hangolt hajnali lépés­ m uzsikában övé a neszező csoszogás. „Mit tehetnék, ú jra felvettem a lapátot. Úgy tudtam , hogy az egyéves leszázalékolás pont a nyugdíjig tart, de elszám ítot­ tam m agam . K iderült, hogy a bányánál tö ltö tt éveim u tá n ke­ vesebb korkedvezm ény jár, m in t gondoltam , és egy fél évig m ég dolgoznom kell. Ide járo k vissza, P estre, pedig m ár igen­ csak ellenem re van. De nincs m ás választásom , erre a kis időre nem kö th etek új k oloncot, ráznom kell a régit. Olvasom m os­ tan áb a n — m ert az újságot nagyon szeretem, m eg ha lehet, ak k o r a televíziót és a rádió h íreit sem m ulasztom —, hogy m ásként bánnak m ostanában a bányákkal, a bányászokkal. Ha annak idején nem lökik el a szenet, talán m inden m ásként ala­ kul. Az életem i s .. . ” M ár több m int egy órája várom a Keleti pályaudvarnál, a v.isútigazgalóság téglaépülete előtt a Csepelről érkező buszt. Valam i hiba lehet a m otorral, tippelek, gy ak ran m egesik ezekkel az öreg Ikaruszokkal. R áadásul ezen a héten Feri bácsi a soros pilóta, ő kom ótosabban, bíbelődve szerel, könnyebben ráadja fejét a m entesítés kérésére is. Az pedig időbe telik. A sárga­ táblás — „Szerződéses já r a t” — kocsik véget érni nem akaró kígyójában végre feltűnik a mi buszunk. Az első ülésről ism erősként n y itják az ajtót, fellépek és... azonnal tudom, hogy a különbusz m inden előnye ellenére ma von atra kellett volna szállnom. Fizetésnap van. Sörösüvegek guru ln ak csörömpölve az ülé­ sek között, hazáig legalább tízszer a kezem be nyom ják a zöld. literes borosüveget: „különben örök h arag ” meg „m ire vágsz fel.” Kerepesen, a Kis-Bagi csárdánál, esetleg m ég a t u r ai el­ ágazás előtt a fél autóbusz levizeli az árok p arto t, éppencsak félre fordulva. Itt fogja m ajd elkiáltani m agát F eri bácsi: most m ár aztán ta rtsá k vissza, em berek, hazáig nincs csövelés! Aszódon elébb persze még meg kell állni, a benzinkúttal szemben, az országút túloldalán. Egy erőszakosabb csoport innen kacsázik el a közeli mocskos kocsm ába „csak öt perc, egy korsó sör az egész” felkiáltással, hogy aztán egy fél óra m úlva a sietősebbek visszaráncigálhassák őket a kocsira. Nehéz az indulás. Gy. talán m ár nyolcvanadszor üvölti az „ akácos u ta t”, de hazáig m ég legalább negyvenszer elm ondja, annyi szent. Van ideje, a m ásfél órás ú t ilyenkor kétszerhárom szor annyi. Egy-egy faluban a hazaérkezők ném elyikét úgy kell letuszkolni az autóbuszról, odaragad az üléshez. Még az élelm esebbje is elpilled, alig találja a lapátot, csákányt, d ró­ tot, deszkát, lécköteget, csövet: m indazt, am it fölöslegesnek vélt az építkezésen, jobb helyét lá tja otthon. Végre üres a kocsi. Az utolsó falu b a a gépkocsivezetővel és az öreg Cs.-vel h árm an érkezünk, J. és a brigád m ór m ás autóbusszal, m ás céghez jár. A pilóta összegyűjti a padlón szaladozó üres üvegeket, viszi a b etété rt a kocsm ába. B orravaló­ féle ez neki. Az iskolánál m egfordul az autóbusz, a gépkocsivezető viszi Gyöngyösre. P éntek van. szabad a hét vége. ezen az estén a parasztházban bérelt vendégszoba h ely ett m ár otthon ágyaznak neki. J.-vel találkozom , ő m ár itth o n van. Igaz is, nem hallottam egész úton a hangját, am int kem ényen-durván h ajtja, h ajtan á hazafelé társait. „Jobb helyünk van a közös vállalkozásnál, ha tsz-cég is. annyi bizonyos. Igaz, a brigád is úgy szállt át egy m ásik busz­ ra, hogy a senkiem bereket, az ordibálókat. m eg azokat, akik egy nap ötvenszer is eloldalognak a budira, nem hoztuk m agunkkal. Nem kellettek, m ások helyett nem dolgozunk. Most m egyek a kocsm ába, megiszom egy féldecit, nem volt egész nap semmi. N álunk aztán nem is lehet szeszelni m un­ ka közben, m eg is nézhetnénk m agunkat. G yógyszergyárban birkózunk a betonnal, o tt könnyen m eglehet a galiba, az ittas em ber csuda sokszínű tűzijátékot csinálhat. Szóval, a m u n k át itt m ég kom olyabban kell venni, mégis jó lóra tettü n k , az m ár bizonyos. Csak egy jobbat tudnék elképzelni... ha nem kellene a nyolcórás vagy még hosszabb m unkán kívül három -négy ó rát még utazni. De m iben válogathatnánk? F elvettek m ost itth o n a faluban egy tehenészt a tsz-be, lakást ad tak neki, m eg keres vagy hat-hétezer forintot. Gondolom, az állattenyésztésben, v a­ lahol a közelben, ak á r m ár holnap is helyet találnék. M ehetnék én is az istállóba reggel kettőkor, a m unka m ásodik felének m e g ― k ét részletben kell, úgy-e, a napot ledolgozni — késő este len­ ne vége. V asárnap, karácsonykor, m eg húsvétkor is, m ert a jó­ szágnak nem m ondhatom , hogy én m ost pihenek. Így m eg szom­ baton és vasárnap az úristen se parancsol nekem . A m agam é m eg a családé vagyok. H étfőn reggel aztán ú jra felülök a b uszra.” Kelemen Gábor �Bordásfalak A term előszövetkezet acélszürke Volgá­ ja tegnap kora délután fuvarozta haza a kórházból V. Sándort. K ét hete. am ikor vitték, üvöltött a m entő szirénája, a falu széli kutyák ijedtükben elhallgattak. A: ifjúsági szervezet vezetőségi ülésén borul az asztalra. — Infark tu s! — csóválta a fejét a tra­ gédiák látványához hozzáedződött orvos látva az összeesett fiatalem bert, s a k ö rü­ lötte riad tan ácsorgó KISZ-eseket. — Sze­ rencsére nem sú ly o s... Látogatók adják egym ás kezébe a kilin­ cset. J á r t m ár itt a tanácselnök, üveg szemelt rizlinget hozott, úttörők toppan­ ta k be virággal, meg a gazdaság elnöke iratokkal. — Tudom, hogy még sokat kell pihen­ ned, de a következő vezetőségi ülésen szarvasm arhaprogram végrehajtását tá r­ g y alju k . Ha kedved telik benne, igazán ösz­ szeállíthatnád az előterjesztést. Ne eről­ tesd meg m agad, csak bő vázlatra gon­ doltam ! Te úgy is olyan vagy, aki utálj; a haszontalan perceket — állott elő kér­ désével a szokásos „h a, hogy vagy?” után. teher, Az agrárm érnök arcán az izgalom hal­ szer fiatal, m indent kibír, nincs am ely a la tt vállai m eggörnyednének . . . vány pirossága jelent meg, tétova m ozdu­ lattal nyúlt a lapok után. Látni, a diskuráláshoz sincs kedve, s — Rendben, főnök! H ét végére küldhet m egbántani sem szeretne senkit. Esztende­ érte. je még arró l beszélgettünk: a faluban élő értelm iségieknek íratlan kötelessége a Most is előtte az elektronikus zseb­ közéleti szereplés. Nemcsak valam i belső számoló, az ágazat kiselejtezésre érett író­ kényszer parancsolja, a környezet is á h í­ gépén pötyögtetett kim utatások. tattal vágyik rá, hogy tan u lt em berek ve­ — Mit csinálhatnék? Az én dolgom — gyék kezükbe ügyeik intézését, képvisele­ emeli fel hangját védekezve, m int aki tá ­ tü k et azok lássák el. akik eligazodnak p a­ m adástól tart, ha szóba hozzák egészségi ragrafusok. ügyintézők, járási szervek állapotát. között. A kkor is szóba hozta V. Sándor — Sanyit nagyon leterhelték — szól az igazságosabb teherviselést. P éld ák at so­ közbe a férjét pátyolgató V.-né. — Ta­ rolt nyugodt életű pedagógusokról, akik nácstag, betan íto tt m unkásoknak ta rt elő­ délután fél kettőkor m ár a szőlőlugas ha­ adásokat, beválasztották a megyei nép­ szontalan vesszőit metszik, s csak akkor frontbizottságba. S m ellette még állatte­ m ozdulnak ki otthonukból, ha a szülői nyésztési ágazatvezető, am iért a fizetéset m unkaközösség b ált rendez a felsőtagoza­ k a p ja ... tosoknak. „ A m ásik véglet a funkciók h al­ m ozása.” — vitáztam vele. „A téesz veze­ — Nem terh elt le senki, én vállaltam tői tán örülnek is ennek. Így csak egy sokat — berzenkedik m aga elé m eredve. em ber nincs kéznél. Én össze tudom Talán a délelőtt szállingózott bodorkék egyeztetni, hiszen az istállókban h ajn al­ füstkarikák nyom ait k u tatja a szoba lég­ ban kezdődik a műszak, napközt rendsze­ terében, pedig azok régen szertezüllöttek, rin t ju t időm társadalm i m unkára is. De az asszony kétszer is szellőztetett. Az ha az üzemgazdász lenne a helyem ben? egyik fejőgulyás té rt be a m ajorból haza­ Nincs olyan óra, hogy ne keresnék. . . — felé m enet, örvendezve az új A lfa-Lava l m agyarázta V. S ándor legutóbb. S a lelki­ fejőgépeknek, ő pippantott rá, figyelm ez­ tetn i pedig nem m erték, még sértésnek ism eretet em legette, hiszen a m egbízatá­ sokért nem já r fizetség, legfeljebb jó szó. vette volna. — Azt hittem , ha valaki egy­ V astag o n k e ll a lá h ú z n i a s z á m ta n p é ld a v é g e re d m é n y é t. A c e ru z a h eg y e k itö rik . A m i n i- r u le tte t u tá n z ó (?) c e ru z a h e g y e z ő „ m ű k ö d é s k é p te le n ’. M in d ig é p p a z u to lsó p illa n a tb a n r o p p a n t­ ja e l a h eg y et. M á r a z a s z ta l fele, a szék. a sző n y eg , d e m ég a h á ro m -n é g y m é te r r e le v ő ág y is szép , h u llá m o s sz é lű , p a p ír ­ v ék o n y fa d a ra b o k k a l, s fin o m g ra f itp o rra l v a n b o rítv a . A c e ­ ru z a e g y re fogy. K ést a d o k tíz é v e s g y e rm e k e m k e z é b e (z s ile tt­ p e n g é t n e m m e re k !), p ró b á lk o z z é k azzal. K e se rv e s, d e e r e d ­ m é n y te le n n e g y e d ó ra u tá n a le h e te tle n d ü h k ö n n y e itő l n ed v es, m á r s z in te fe lis m e rh e te tle n c so n k o t m a g a m te sz e m ír á s r a a l ­ k a lm a ssá . N em csa k a g y e re k , é n is d ü h ö s v ag y o k a „ c e ru z a ­ c sin á ló ip a r r a ”, a ceru zah eg y ező t. g y á rtó k ra , a v a s ta g a lá h ú z á s t k é rő isk o lá ra , d e le g fő k é p p e n a r r a a k é tb a lk e z e s k ö lö k re, ak i m á r m in d e n t tu d a rró l, h o g y a n s z ü le tik a k is b a b a , a k i a m a te ­ m a tik a i h a lm a z e lm é le t a la p ja iv a l az ó v o d á b a n is m e rk e d e tt m eg, a k i te rm é sz e te sn e k v e sz i az e m b e r h o ld ra s z á llá s á t, a k in e k n e m o k o z g o n d o t a p la z m a v a g y a n e g y e d ik d im e n z ió m e g é r­ té s e , de e g y n y a v a ly á s c e ru z á t n e m tu d k ih e g y e z n i. É n — so k a t n e m ig e n té v e d e k — h a té v e s k o ro m b a n v e tte m (v e h e tte m ) elő szö r, e n g e d é lly e l, é le s k é st a k ez e m b e , s in d u lta m fa rig c sá ln i. N y o lcév es v o lta m , a m ik o r s ik e rü lt m e g sz e re z n e m a z e lső b ic s k á m a t, a m i m á r m in d ig n á la m le h e te tt, s tíz -tiz e n ­ k é t év es k o ro m b a n — tá r s a im h o z h a s o n la to s a n — m á r n e m o k o z o tt se m m ifé le g o n d o t a k é se n k ív ü l a k a la p á c s, a h a ra p ó f o ­ gó, a fű rész, a h á z k ö rü l ta lá lh a tó m á s sz e rsz á m o k h a s z n á la ta . K e lle tt is e z a tu d o m á n y , k ü lö n b e n h o g y a n le h e te tt v o ln a c sú z ­ lit k é sz íte n i, b o d z a p u s k á t fa ra g n i, k is h a jó t c sin á ln i. J á té k a im e g y ré sz é h e z — ta lá n a le g e m lé k e z e te se b b e k h e z — „ k é t k e zem m u n k á já v a l” ju to tta m . A n y ila k , a k a rd o k , a p iszto ly o k , a k is fa v o n a to k , a fa k o rc so ly a , a cé r n a g u rig á b ó l, m a d z a g b ó l és fé m ­ le m e z b ő l k é sz íte tt re p ü lő , a z ó lo m fig u rá k n e m a szü k sé g m ia tt k é sz ü lte k h á z ila g , á lta la m . A z é lm é n y é rt, a „ m e g c s in á lá s”, e l­ 10 k é sz íté s sz e lle m i e s fiz ik a i m u n k á já n a k é lm é n y é é rt. M e rt n e m v o lt a n n á l jo b b já té k , m in t ó rá k ig k e re s g é ln i a m e g fe le lő csú z ­ n y e le t, v a g y a jó g u m it é s b ő rt hozzá, v iz s g á lg a tn i a lib a to lla ­ k a t, m e ly ik le n n e a lk a lm a s a n y ílv essző h ö z, é s o lv a s z ta n i a z ó lm o t. E z e n k ö z b e n p e d ig so k m in d e n t m e g ta n u lta m . A k e z e m ­ m e l és sz e m e m m e l is m e rte m m e g k ö rn y e z e te m . T u d ta m , hogy ly u k a s -k u lc c s a l le h e t fü ty ü ln i, hogy g y u fa m é re g g e l le h e t d u r ­ r a n ta n i é s o lta tla n m ésszel r o b b a n ta n i. T u d ta m , hogy a n ed v e s fa m e g d a g a d , h o g y a d ró t, h a g y o rsa n h a jlítg a to m , m e g m e le g ­ sz ik , h o g y a v a s a v íz tő l ro z sd á s lesz. h o gy a s á rk á n y c s in á lá s h o z n á d k e ll (m e rt az k ö n n y ű , d e erő s), és az ólo m ö n té sh e z a le g ­ jo b b fo rm á t n y e rs k ru m p lib ó l le h e t fa ra g n i. T u d ta m , hogy a p a p s a jt e h e tő , h o g y a ré te n ta lá lt só sk a fin o m , hogy az a k á c v i­ rá g é d es. é s a le p é n y fa h o sszú , h ü v e ly e s te rm é s é b e n lev ő m é z ­ s z e rű a n y a g e g y e n e se n fö lség es ízű. T íz é v e sk o ri tu d á s o m a z o n b a n e z e r te k in te tb e n e lb ú jh a t a m o s ta n i tíz é v e se k tu d á s a m e lle tt. — É n — m i — . b iz to sa n ü g y e ­ s e b b e k v o ltu n k g y e re k k o ru n k b a n , d e b izo n y o san tá jé k o z a tla ­ n a b b a k is. m in t a m o st feln övő g y e re k e k . S o k szo r v á g tu k el a k e z ü n k e t, ü tö ttü n k a k ö rm ü n k re , é g e ttü k m eg m a g u n k a t, c síp ­ tü k v é rh ó ly a g o ssá b ő rü n k e t. M o st k e v é s a z ily en b a le s e t. M á s­ fé le a m e g ism e ré s fo ly a m a ta , e g y re k e v e se b b h e ly ju t b e n n e a ta p a s z ta lá s n a k , e g y re tö b b az a g y m u n k á n a k . J ó e z ? R o ssz ez? N em tu d o m . G y e re k e in k n e k — az is k o lá b a n is. és h a m u n k á b a á lln a k — a k é zü g y esség , a p o n to ssá g , a „ m e g c sin á lá s” o k o zza a n a g y o b b g o n d o t, n e m a m e g é rté s. A c e ru z á t é n heg y ezem , a lé p te n -n y o m o n e lro m ló b o lti j á ­ té k o k a t é n ja v íto m , szö g et a fa lb a é n v e re k , a h á z k ö rü l — h a k e ll — é n v ések , fú ro k , fa ra g o k . D e az ű r h a jó k a t, a h á b o rú n é l­ k ü li v ilá g o t, a r á k g y ó g y szerét és a m in d e n e d d ig it fö lü lm ú ló a n szép m ű a lk o tá s o k a t n e m é n fo g o m k ita lá ln i, e lk é s z íte n i, lé t­ re h o z n i, m e g v a ló síta n i. F. A. �Az fizet, aki vállal. Szabad idejével, n é ­ ha az egészségével, s az sem lohasztja a lelkesedést, ha kollégák lopva megmoso­ lyogják. Kis község a hegyek között, tem plom á­ ról idegenforgalm i kiadványok is m egem ­ lékeznek. A hódfarkú cseréppel borított, p a lak őból ra k o tt házacskák lassan kapasz­ kodnak a m eredek talajon. H etente elve­ tődik erre egy-két panorám ás autóbusz. U tasait nem szívelik a helybeliek, m ert a járm ű félig elhúzott ablakából gyakran repülnek ki ü re s sörösüvegek, bicskával feln y ito tt konzervesdobozok. Inkább mesz­ sze lehúzódnak az útról az alacsony lécke­ rítések tövéhez. Az egyik ilyen sövény m ögötti házikóban élnek h á rm a n : L. Vin­ ce gépészm érnök, H. József beosztott ag­ ronóm us, B. Gábor mezőgazdasági techni­ kus. Ezt az épületet sem em legetik szíve­ sen a faluban. — Három évet kell lenyom nom . Még tíz hónap a tartozás — m ondja a gépész, aki a fővárosban nevelkedett, s jobb hí­ ján a b.-i közös gazdasággal kötött tan u l­ m ányi szerződést. — Azt sem tudtam , hogy ilyen nevű te­ lepülés is van a világon — mosolyog s körbevezet otthonukban. Alaposan kici­ com ázták. A helyiség, ahová a b ejárati ajtó nyílik, am olyan előszobaféle. Tele köcsögökkel, rózsákkal, kipingált tányé­ rokkal, a sarokban szúette rokka árválko­ dik, faragott nyelű guzsaly, a falhoz d ö n t­ ve, m intha az em ber legalábbis egy helytö rtén eti m úzeum ban járna. — Szóltunk a lányoknak, hogy ez a hobbink. Hozták, alig győztük elhelyezni. — kom m entálja vigyor kíséretében a tá r­ latot a gépész. — Volt itt egy gyűjtő, ígért érte húszezer forintot. Elküldtük, hiszen ak k o r legalább a d u p láját m egéri. Nem? — néz rám kérdően, m int aki n éprajzkuta­ tót várt. Ő a ház parancsnoka. — Ide érkeztünk, egyszerre hárm an. A szövetkezet ezt a lakást ajánlotta fel. Nem nagyon lelkesedtünk a csupasz falakért, a doh kellem etlen szagú ördögét azóta is kölnivízzel űzzük el. S zertartás lett belőle — mosolyog H. József, akiből ezerm ester le tt; b árp u lto t eszkabált, díszgyertyákat öntött, s esténként rem ekül kam atoztatja tu d ását a gitáron. — P ró b áltu n k társa k at keresni a kul­ tú rházban. A srácok kinéztek bennünket. M intha p a rav án t h ú ztak volna közénk, ha beléptünk. Vincétől szárm azott az ötlet, hogy a „legényszállásból” csináljunk „kultú rszállást”. Elég volt két lányt végigve­ zetnünk „lakosztályunkon” ném i diszkó­ zene kíséretében. Azóta belépőjegyet is szedhetnénk. A beugró egyébként egy üveg ital — m ondja Gábor, aki h at hó­ n ap ja abbahagyta a növényterm esztést. A term előszövetkezet gépkocsivezetőt ke­ resett egy ZIL-re. s m ivel hivatásos jogo­ sítvánnyal rendelkezik, gyorsan jelen t­ kezett. — K étszer annyit keresek. A pénzre, meg addig van szükség, am íg az em ber fi­ atal, s élvezni tudja, az élet öröm eit — hirdeti bölcsen. — A falusiak m it sz ó ln a k ...? — M it szólhatnának? Este h attó l m a­ gánem berek vagyunk. Van aki m egbélyeg­ zi a házat, m ások meg a kapu előtt n a ­ gyot sóhajtanak, sóvárognak, hallva a m u­ zsikát, nevetést. Napközben pedig tisztel­ nek bennünket, m ert frissek vagyunk, ki­ ki becsülettel ellátja feladatát — válaszol L. Vince. — Rebesgették, hogy m agunkba zárkó­ zunk, nem érdekel bennünket sem m i más, csupán a szórakozás. M ásként ak artu k . F i­ gyelm eztettek is: az idegenből jö ttn ek h a r­ colni kell, am íg befogadják. H arcoltam én eleget a vizsgák előtt, meg anyám ékkal. Dolgozni és pihenni jöttem ide az isten h á­ ta mögé — dünnyögi a beosztott agronó­ mus, s bekapcsolja a m agnetofont. A szoba m egtelik az ABBA együttes hangjával. Azt is m egszokták, hogy jelentéktelen ap­ róságokkal ne nagyon zavarkodjanak. Ilyenkor sem hagyta el szám at egy „nem ” sem, de m egértették : a kérdésekkel is csínján illik bánni — m ondja megcsócsálva a szavakat, s felem eli fejét, m ert ezt kéri tanítványaitól is: ha hozzá beszélnek, vagy ők szólnak valakihez, szemtől-szem be te­ gyék. — Nem m indenki ilyen — ellenkezem, sorolva a példákat idősebb, fiatalabb fa­ lusi értelm iségiekről, akik elzárkóznak a közéleti szerepléstől, csupán csak m u n k á­ ju k n ak és családjuknak élnek. — Előbb-utóbb rákényszerülnek. Az egyetem en nem tan ítjá k senkinek, hogy a kisközségek lakói m ennyire ragaszkodnak tanítóikhoz, légyen az pedagógus, agronó­ mus, orvos vagy óvónő. O lyankor is tőlük v árn ak választ az őket foglalkoztató k ér­ désekre, am ikor elegendő lenne fellapozniegy könyvet, vagy bekapcsolni a rádiót — dől ki belőle a válasz, m int lyukas zsák­ ból a búza, s érdekes dolgot kezd fejteget­ ni. H iányt em leget. Az elhivatottság hiá­ nyát, am ely nem a szakm ára vonatkozik, hanem a falu életében betö ltö tt szerep fe­ lelősségének felism erésére. — Szeretnek, becsülnek. Nekem ettől nincs is többre szükségem, m ert az em ber csak akkor lehet igazán boldog, ha érzi, a környezete is elégedett vele — m agya­ rázza G. Dénes tan ár. K ét és fél évtizede vezeti be a cs.-i nebulókat a tudom ányok titkaiba, s lelkesen újságolja, hogy akad m ár olyan gyerek is, akinek an y ját szin­ tén ő ta n íto tta a betűvetésre. T ekintete a tan ári szoba ablakának m á­ sik oldalára téved. Az udvaron szaladgáló gyerekeket figyeli elgondolkodva, akik a nagyszünetben a télutó n y ú jto tta örö­ m öket habzsolják. — Aki lavórból m osdik, ivóvízért a h a r­ m adik szomszédba jár, s a téli estéken baltával gyújtósnakvalót aprítgat, elein­ te irigységtől sárga képpel gondol városi kollégáira, akiknek m inden csak egy gom bnyom ás. A rra tö rek sz ik ; m inél előbb olyan körülm ények közé jusson, s az en er­ giába kerül, h a lépést szeretne tarta n i szakm ai területen. Távol tudom ányos m ű­ helyektől, eszm ecseréktől elzárva — b i­ zony dupla fáradság, így észre sem veszi, hogy a szomszéd m ár három szor is hívta m egkóstolni az új p á lin k á t... — H ozzászoktattam az em bereket, hogy bárm ikor bárm it kértek, igent m ondtam . G. D énest m ár többször hívták. Na­ gyobb településre igazgatónak, szakfel­ 11 �ügyelőnek. Némi iróniával em líti, hogy m inden csalogatás későn érkezett. Azután, hogy m egtalálta helyét abban a környe­ zetben. ahol ma is él. — Volt, am ikor az asszony beszélt le. m áskor a rra gondoltam : ki írja m ajd a körzet tan ácstagjának beszám olóját. Mert azt is én bütykölöm . S higgye el, jobban izgulok, am ikor felolvassa harm incunk előtt, m int ő m aga — em lít egyet a kap­ csok közül, am elyek idefűzik. Arcán kisim ulnak a redők, am elyeket esztendők rajzoltak finom ecsetvonások­ kal. — Nincs baj a fiatalabbakkal sem. Csak hát nem m indenki úgy érkezik az a u tó ­ busz végállom ására, hogy itt i s egyenran­ gú m u n kát végezhet a jobb körülm ények­ hez k é p e s t... M ert van, aki m uszájból helyezkedik el, a pályázati rendszer könyörtelenségét á t­ kozva, m ás csak kitérőnek véli a m egál­ lót. — A falusiak megérzik, hogy szám íthatnak hosszabb távon! kikre A folyosón sétálgatunk, kétoldalt dí­ szes, keretekbe foglalt tablók. G. Dénes fényképe m indegyiken rajta. S boldog m osollyal m utogat: ebből katonatiszt le tt, a m ásik üzemvezető a bányában, az ott, az a cingár lányka pedig az ötödik osz­ tály főnöke. Az udvaron ő vigyáz a srácokra. Nyolc-tíz lépcsőfokot haladunk lefelé, esetlenül botorkálunk a korom sötétben, talp u n k alatt kísértetiesen nyikorog a deszkapadló. B. Im re óvatosan tapogatja a falat, am íg végre m egkönnyebbülve rá ­ lel a villanykapcsolóra. A plafon közepé­ ről lelógó csupasz izzót huzat him bálja, árn y ék u n k vitustáncot já r a falakon. A helyiség olyan, m int tengerparti kiskocs­ ma m atrózok ökölcsatája után. Szétdobált székek, a finom portól ezüst fehér és feny­ veszöld színüket vesztett papírlam pionok, egy hajdani újévköszöntés szégyenlős rom jai. — Ez volt az! — sóhajt az agrárklub egykori vezetője. — Azt, hogy értelmiségi klub, nem m ertük hangoztatni. nehogy nagyképűnek tartsan ak bennünket. Holott a hivatása az lett volna, hogy a faluban élő tanárok, a tsz-ben dolgozó vagy ipari üzem ekbe járó m érnökök, technikusok ha­ vonta egy-két alkalom m al itt találkozza­ nak. . . K ezdetben m ent is m inden, m int a kari­ kacsapás. Vitatkoztak a szocialista ha za­ f iságról, előadást hallg attak a világűrku­ ta tá s legfrissebb fejlem ényeiről, a csalha­ ta tla n bioritm usokról, film ankétokról gyűl­ tek egybe. F érjek hozták asszonyaikat, még a nagyobb gyerekek is ott sündörög­ tek a pincében, am elyet közös m unkával tettek barátságossá. H alványkékre m e­ 12 szelték a falakat, r ejtett világítást szerel­ tek a gipszrabicból m intázott álm ennyezet alá. A berendezéshez a tanács is hozzájá­ ru lt néhány ezer forinttal. A kezdem énye­ zést gyorsan szárnyaira kapta a szél, m e­ gyeszerte követendő példaként em legették, dagadt is tőle a k.-iak melle. Fél év eltel­ tével a kezdeti lelkesedés tüze ham vadni kezdett. Hol a gyerm ekek betegsége, h ol túlóra, hol vizsgára készülődés, aratási kam pánym unka szólt közbe. ló cipőben járt. s m ióta falura került, alig ism erni rá. Kiegyensúlyozott, nyugodt. A m ikor végigsétáltam vele a községen, csak ám ultam -bám ultam . m ennyire tiszte­ lik. M eg-megállt, m indenkihez volt n é ­ hány kedves szava. Á ltalam ism eretlen unokák és nagym am ák egészsége irán t érdeklődött. A kilom éteres u tat óra alatt tettü k meg — m agyarázza, m int aki m a­ gát is ism ételten igazolni szeretné, hogy tudniillik választása helyes volt. — U toljára tavaly szilveszterkor talál koztunk volna. Még azok sem jö ttek el, akik befizettek virslire, italra — kesereg B. Im re. Fagyos este volt, hó pilinkélt, am ikor házról házra kopogtatott. Szomo­ rú an bandukolt vissza, m int akinek orra vérzik. A faluban gyorsan m egkedvelték. Ezen bátorodott fel, am ikor egészségügyi felvi­ lágosító előadásra vállalkozott télvíz ide­ jén. A tanácsházán viszont csak féltucat­ nyian ücsörögtek. — Égett a képem a szégyentől, m int egy eleven fá k ly a ... Az utcáról hívott be boldog-boldogta­ lant, velük m ulatott együtt reggelig. Még egyszer összeült a klub vezetősége, ó rá­ kig vitatkoztak a kudarc okairól, szipor­ kázó ötleteket eregettek, hogy életet lehel­ jenek az általuk csak tetszhalottnak vélt klubba. — Az érveket azonban kénytelenek vol­ tunk tudom ásul venni. M indenki elfog­ lalt, sokat dolgozik, örül ha este ledőlhet a heverőre, öltönyét pizsam ára cserélheti fel, elolvashatja az újságot. Mi volt még is a vonzó az elején? Az újszerűség, meg, hogy sokszor em legettek bennünket — rá ­ gódik a klub volt vezetője. Lekapcsolja a villanyt. A sötétség jóté­ kony leple ismét eltakar. Csak a cigaret­ ták parazsa villog, m int két apró szentjá­ nosbogár. Az orvosi rendelő épületét nehéz lenne eltéveszteni. Előtte a betonjárdán húszanharm incan gubbasztanak, m int akik a m a­ szek pék ropogós cipóira várnak. Kicsi a várószoba, m egszorul benne a levegő. A nap meg lassan korai rügyeket csal a kert kopasz ágaira. A rendelés kezdetéig még negyed óra. —- Így van ez m ajd m indennap — fo­ gad m ár fehér köpenyben Sz. Nándor, körzeti orvos. Nem fiatal, koponyáján ősz fürtök is fehérlenek. Másfél éve sincs, hogy m egpályázta az üres állást, előtte kórházban dolgozott. — M iért cserélte fel a nyugodtat a bi­ zonytalannal? — Ezt kérdezték a kollégák is. Egyikmá sik anyagiassággal vádolt, m ondván: biztos azért jövök körzetbe, m ert ez egy kész aranybánya. L áthatta befelójövet. m iféle „ a ra n y '’ térem erre — m ondja csendesen, s leírh atatlan betegségek latin neveit sorolja. — M eguntam az egyhangúságot, b ár a kór term ekben sem panaszkodhattunk una­ lomra. Egy barátom beszélt rá, aki hason­ — Hát a többiek? kedvszegetten. — kérdezte kicsit A jelenlevők hallgattak. am íg végül egyikük ki nem k o ttyantotta, hogy a mozi­ ban izgalmas film kockái peregnek. — A kkor gyerünk oda mi is! — jött a hirtelen ötlet, s együtt m entek a k u ltú r­ ház nagyterm ébe. Az orvos felm ent a gépházba, s kérte, hogy a szokásostól el­ térően tartsanak tíz perc szünetet. K iállt a vászon elé, s a telt ház előtt elm ondta, hogyan védekezzenek a m eghűléses beteg­ ségek ellen. Vastapsot kapott. A presszót nem régiben alak íto tták á t, új függönyöket aggattak fel, kicseréltek a berendezést is. A sarokba szerelt zenegép m inden elnyelt kétforintos után o n tja a m elódiákat. — Ez a mi fórum unk — m ondja V. Jó ­ zsef, a helyi ipari szövetkezet műszaki ve­ zetője. — Esténként hazafelé ki-ki betér egy kupicára, kisfröccsre. Főként azon­ ban beszélgetni, m ert erre aztán egész nap nem ju t az id ő b ő l... D élután a tornaterem ben voltak (nem a labdát rúgták, ahhoz m ár öregnek ta r t­ ják m agukat, néha még az esti tévétorna is m egerőltető), az új létesítm ény tartozé­ kainak felszerelésében segédkeztek. Mű­ szakiak, szakm unkások. — O tt nyüzsögtek az építkezés elejétől, végéig. Éppen a leglényegesebb m ozzanat­ nál hiányoztunk volna? M ajd örülnek a gyerekeink — örvendezik felhevülve, m int aki forró vízben fü rd ött. Közben a m unka­ társak is az asztalhoz érkeznek. Élcelődve mesélik, hogy az egyik esztergályos még életében nem látott bordásfalat. Azt hitte, hogy létra. — Én aztán elm agyaráztam neki — rik ­ kant egyet a m agas szőke. — Te? Meg te sem m ondtál? láttál eddig. — Hogy ez az izé kem ény valam i, az em bert m egedzi... M. Szabó Gyula Mit de �Nyilasy B a lá zs Vidám esték balladája Végre itt vagy. A Váci utcán. Fél ötkor. Boldogan. A ringó m ellek közt soká sajnáltatom m agam . A D un a-p arton sok bajom rádtukm álom , m ajd jót veszekszem, hogy te csak hallgatsz és m egértesz, s ez így örökké nem m ehet, n e m .. . A ztán m anzárdszobát, teret, k u ty ák at nézek m eg leverten: hogy én előlem a világot így re jti feneketlen lelkem ! De nyolckor ú jra víg leszek, ha húsod, krum plid m eg nem etted : ezért m ég külön szeretem veled az esti B udapestet. Tízkor nálatok. Víg m agunk. D ugóhúzót keresve. (Hétvégi házért, telk ek ért csudam ód lelkesedve.) Én tá n szégyenlem, hogy nekünk sem m ink nincsen, de nem veszélyes. K a rá c so n d i Im re Örü lü n k tévének, zuhanynak, egym ás hűséges melegének. Finom vonalú, karcsú tested kibom lik, kezdjük a szerelm et. (Szép vagy, am ikor élvezel, ujjad a szád csücskébe rejted.) A ztán csókolva hónodat, am íg a vállad m eg-m egreszket, az ablakból m ég jó soká nézzük az esti B udapestet. A jánlás: M it lelkizek, a puha ágyad, a M argit-hídra szálló estet, szeretem veled, jól tudod az egész n yári B udapestet. A szerelem látod a szerelem itt áll m egint p u pos h á tá t a resti-pultn ak veti és félszem ével ledéren kacsint de van egy m ásfajta szerelem ő elsőosztályú szállodákban tölti n ap jait és esténként a hallban üldögél szoknyája el nem ta k a rja com bjait cipője talpán kis cédula ha elolvasod csuklás jön rá d és összefut szádban a nyál a cetlin a m ai éjszaka á ra van szédülsz proletár m ert hiába p án tja hideg halom ba fém ek fénytestű forgácsát az esztergakés nem telik m eg bukszád an n y ira hogy fu tn á — ak á r egyetlen éjszak ára is — az elegáns szerelem b ájaira m arad a púpos és félszem ű szerelem o tt a resti-pultnál őt szereted és tűzm ellű nőkről álmodozol szédülsz proletár holnap az esztergakés eléd h án tja — m int eddig is annyiszor — a JÖ V Ő-be v etett bizalm at m ert am íg lesz esztergakés lesz szerelem igaz hogy púpos meg félszem ű de lesz szerelem a napok telnek forog forog a befogott anyag és a Hotel Becsületben herm elint ígér Leának egy argentin lókereskedő 13 �M o ld o v á n D o m o k o s V ankóné Dudás Juli s z ín e s r ö v id f ilm - fo r g a tó k ö n y v g a lg a m á c s a i p a r a s z t fe s tő a s s z o n y V ilá g o s r a j z t á b l a m ö g ö tt e g y s u ­ g á r z ó a n é r te lm e s s z e m p á r „ n é z v e lü n k ” sz e m b e n . K ö z b en e g y sz e ­ r ű k é z í r á s s a l m e g je le n i k b e t ű r ő l b e t ű r e a f ilm f ő c ím e : V a n k ó n é . D u d á s J u l i ( k é z a l á ír á s ­ s a l) g a lg a m á c s a i p a r a s z t f e s t ő a s z ­ szo n y . A k im e re v íte tt fe k e te -fe h é r f il m k o c k a , a t á b l a m ö g ö tti a r c m e g m o z d u l: r a j z o l n i k e z d . m a jd c e r u z á t h e g y e z , v íz b e m á r t e g y s z iv a c s o t, é s a n a g y f e h é r f a ­ p a n n ó n lé v ő r a j z á t t i s z t í t j a a v i ­ z e s s z iv a c c s a l: „ r a d í r o z ” . K e z é b e n a r á n y o s k ic s i n y í t é s b e n a p a n n ó ­ te r v , a m e l y n e k a l a p j á n d o lg o z ik . C e r u z á já v a l e g y n ő i a r c o t f o r ­ m á l. K o d á ly Z o l tá n é s D u d á s J u li egy r é g i, e l s á r g u l t fé n y k é p e n : k o ttá t „ o lv a s n a k ” . E g y m á s i k . 1966- b a n k é s z ü lt k é ­ p e n K o d á ly é s fe le s é g e , k ö z é p e n J u l i — a z E g y e te m i S z ín p a d o n r e n ­ d e z e t t e lő a d á s s z ü n e té b e n . A k a m e ­ ra to v á b b h a la d J u l i s z o b á já b a n . K ö rb e n a fa la k o n b e k e re te z e tt f é n y k é p e k : J u l i 18 e s z te n d ő s k o ­ r á b a n , s z ü le iv e l, g a lg a m á c s a i h á ­ z u k e lő tt. E g y e d ü l m o s o ly o g v a a h á z u k u d v a rá n . K a rb a te tt k ézzel ü l, s h u n c u t s z e m e k k e l fig y e l. A h ú s z e s z te n d ő s D udás J u li, ugyancsak e g y ré g i fé n y k é p e n . M a v a g y o n t - j á r ó k is l á n y o k a t f i ­ g y e l. m a jd u g y a n a z t a je le n e te t egy D udás J u li-ra jz o n lá tju k : k is lá n y o k egy p ü n k ö s d ir ó z s á v a l d ís z í te tt b o to t a m a g a s b a t a r t v a tá n c o ln a k . H i r t e l e n a h a lo tti s z e r t a r t á s n a k a z o k a k é p e i k e z d e n e k el p e re g ­ n i to v á b b r a is fe k e te -fe h é rb e n , a m e ly e k e t D u d á s J u l i f i a t a l a s z ­ szo n y k o rá b a n k é s z íte tt: „ A h a ld o k ló és az i m á tk o z ó assz o n y o k ” „ K is s I lo n a k o p o r s ó j á t v is z i k ” „ A h a lo tt a r a v a t a l o n é s az im á tk o z ó a s s z o n y o k ” „ N a g y lá n y te m e t é s e ” „ S ír b a e r e s z t é s ” J u l i k e z é b e n a k is p a n n ó t e r v ­ v e l: m é r e g e t, ig a z ít, c e r u z á já v a l to v á b b r a j z o l j a a z e lő tte lé v ő n a g y p a n n ó t. 14 �K é t sok szok n y á s a sszon y egy n a g y k o n d é rb ó l k iön ti a szen y ­ n yes vizet. N égy a sszon y egy nagy asztalt cip el az u d v a r o n : h ely et készít a c s ir k e k o pasztás­ hoz. A n a g y g ő z fe lh ő b e n a csirk ék csu p asz lába és az asszon yok fe jk e n d ő je látható csak . A n é g y a sszon y a n a g y aszta­ lon „te lje s e r e jé b ő l” tép i a csir ­ kéket, a tö b b ie k k a v a rjá k a nagy k on d érok b a n a hú slevest, p ö r k ö l­ tet. A z élésk a m ra rosk a d á sig te lv e : k a lá csok , k en y erek álln ak sorban , szám talan tepsi tú rósbéles v á rja , hogy m e g s ü ssé k ; b o r jú c o m b o k , old alasok lóg n a k , e g y egész rú d ­ n y i k olbá sz, töb b k on d ér rizs — töltelék n ek , k ét n a g y tek n ő té­ pett csirke. E gy n a g y k o n d é rb ó l három asszon y g ő z ö lg ő hú slevest ön t; b o r o s h o rd ó t m os eg y férfik éz. D udás Ju li a la k od a lm i sátor díszítését irán y ítja. A hen tes e g y jó k o r a b o r jú c o m b v ág ásá h oz k ését k öszörü li. C ifra „ fé k ö tö s ” a sszon y ok n a g y izg a lom m al c u k r o t sz órn a k a fr is ­ sen sü lt rétesre, m a jd a túrós rétessel teli tálakkal, rin g ó sz o k ­ n y á ik ban elin d u ln ak a k a m erá ­ val s z e m k ö z t: a la k o d a lm i sátor felé. D u d á s J u l i s z ín e s fe s tm é n y e : la k o d a l o m r a t á l o n t o r t á k a t h o z ó asszonyok. H irte le n m e g in t fe k e te -fe h é r f il m e n p e r e g n e k to v á b b a z „ i g a ­ z i” e s e m é n y e k : J u l i n a g y p u s z i ­ v a l f o g a d j a m á c s a i v e n d é g e it. E g y so k szo k n y ás asszo n y k e zé ­ b e n a z a j á n d é k o s d o b o z , m e lle tte a k e z é b e n l ó g a t e g y p á r f e k e te m agas sark ú c ip ő t ( a m e ly b e n m a jd tá n c o ln i fo g , a já n d é k b a h o z ta ? ) . É rk e z n e k a v e n d é g e k so rb a n . D u d á s J ú l i a s f é r j e (a z ö r ö m ­ s z ü lő k ) z s e b k e n d ő i k b e te m e tv e a rc u k a t, s írn a k . L á n y u k , E te lk a f e h é r r u h á já ­ b a n , le b e g ő f á t y l á b a n a s ír ó s z ü ­ lő k , r o k o n o k k a r é j á b a n á ll, A b ú c s ú z ó d a l v é g e z té v e l m e g c s ó ­ k o lja a n y j á t , a p j á t , r o k o n a i t , a a n ásznagyba — unokaöccsébe — b e lé k a ro lv a e lin d u l a te m p lo m fe lé . 15 �A m en y asszo n y fe h é r fá ty lá t le b e g te ti a s z é l. L a s s ú m e n e t k í s é r i a f ia ta l p á r t a te m p lo m b a . A z ú t k e r e s z t e z ő d é s ­ n é l e g y p i l l a n a t r a m e g k e ll á l l ­ j o n a m e n e t, m e r t e g y t r a k t o r h ú z e l m e l l e t t ü k n a g y s ie t ő s e n . V ankóék: D udás J u lié k háza e lő tt a n á s z n é p s a zenészek ( e ls ő s o r b a n f é r f ia k ) b e b o c s á tá s r a v á rn a k . A k a p u zárv a. D u d á s J u l i s z ín e s f e s tm é n y é n , a m e n y a ss z o n y lo p á s je le n e té n h a ­ la d v é g ig a k a m e r a , m a j d is m é t V a n k ó ék p o rtá já n v a g y u n k , ahol a f r i s s f ia t a l a s s z o n y a b e b o c s á ­ tá s ra v á ró le g é n y e k g y ű r ű jé b ő l k i v á l a s z t j a ú j d o n s ü l t f é r jé t, s a kapuban ta lá lk o z v a m e g c s ó k o l­ j á k e g y m á s t. (A f ia ta la s s z o n y t íg y j e l k é p e s e n e lra b o lta f ia ta l u r a ) . A c ig á n y e k k o r r á z e n d í t, s e lk e z d ő d ik a l a k o d a lm i tá n c . A c ig á n y o k v o n ó j á b a n lo b o g n a k a százasok. Az assz o n y o k ö s s z e b ú jv a b e ­ s z é lg e tn e k , tö b b e n k ö r t á n c o t j á r ­ n a k . A v a ló s á g b a n tá n c o lo k s a s z ín e s f e s tm é n y e n m u l a t o k, tá n ­ c o ló k v á lta k o z n a k e g y m ással g y o r s e g y m á s u tá n b a n . E l k e z d ő d ik a m e n y a s s z o n y t á n c : E lső k é n t D u d á s J u li fo rg a tja m eg m e n y a s s z o n y - l á n y á t , m a jd eg y k o n ty o s f i a ta la s s z o n y , s e g y f é r ­ fi lá n c o l a z ú j a s s z o n n y a l. I s m é t e g y ik f e s tm é n y é n e k r é s z ­ l e té t l á t j u k : s z á z a s o k a t d o b á ln a k e g y f o n o tt k o s á r b a . A z if j ú a s s z o n y to v á b b tá n c o l. E gy fia ta l co p fo s lá n y u g rik a k ö r k ö z ep é b e , fo ly ta tja a tá n c o t a m e n y a s s z o n n y a l, m a jd e g y r ö ­ v id h a j ú , v é k o n y , m a g a s fiú p r ó ­ b á l c s á r d á s o z n i, a k itő l J u l i k é r i le l á n y á t ú j r a . K a c a g v a f o r o g ­ n a k : ö n f e le d te n tá n c o ln a k . H ir te le n k ö z b e k é p az e g y ik f e s t m é n y r ő l : p ir o s s a l h ím z e tt f e j ­ k e n d ő s le á n y fe je k (G . M ., V . e .) „ n é z ik ” n e k ü n k h á tta l az ö n fe ­ le d t t á n c o s o k a t . K o n ty o s a s s z o n y p ö r g e ti a m e n y a s s z o n y t . D u d á s J u l i m e g in t b e le d o b a f o n o tt k o s á r b a e g y s z á z a s t, s ő f o r g a t j a to v á b b — n a g y k a c a g ­ va, s z é p s z ő k e l á n y á t : E t e lk á t. S z ó l m é g a la k o d a lm i z e n e , d e e g y re h a lk a b b a n h a llju k m á r, s a c s u j j o g a t á s o k is e g y r e h a l k u l ­ n a k . K ö z b e n J u l i k e z é t, s fe s z ü lő s z e m é it l á t j u k , a m i n t e g y é g ő v ö­ r ö s, le b b e n ő s z o k n y a r á n c a i t f e s ­ ti. A z e n e te lje s e n „ k ú s z i k ” , s c s a k a f e s z ü lt c s e n d „ h a l l h a t ó ” . A k a m e r a v é g ig h a la d J u li f e s t é ­ k e in . m a jd is m é t e c s e tte l f e s tő k e z e it l á t j u k a ta v a s z i n a p s u g a ra ib a n . E g y p i l l a n a t r a a b a la t o n f ü r e d i M a r in a S z á lló 13 e m e le té t l á t j u k , m a jd a f ü r d ő z ő v e n d é g e it a p a r ­ to n . A s z á lló k ö z ö s n a g y e b é d l ő jé t d ís z íti J u l i G n a g y m é r e t ű f a p a n n ó ­ j a : a z e lő re , a z a r a t á s i k o s z o r ú t v iv ő l á n y o k r a k ö z e lít r á a k a m e ­ ra . A M a r in a - b e l i s z ín e s p a n n ó s o r o ­ z a t k é p e i, s a h o z z á illő m á c s a i d a lo k v á lta k o z n a k , ú s z n a k egy­ m á sra: 16 �L a k o d a lm i m e n e t, a m e n y a s z ­ s z o n y k e l e n g y e l á d á j á t a lo v a s k o ­ c si t e t e j é n v is z ik . A S z e n t- I v á n i t ú z u g r á s t a m á ­ c sa i r é te n a lá n y o k n y á r i k ö r ­ tá n c a k ö v e ti. H ú s v é ti lo c s o lá s . (A z e g y e t le n h e ly a z o r s z á g b a n , a h o l a f a r ­ s a n g i m a s k a r á z á s h o z h a s o n ló r u ­ h á k b a n j á r n a k a le g é n y e k h á z ­ ró l h á z r a , m e g ö n te n i a l á n y o k a t .) A k épen a m ácsai fo n ó h á z s z á m t a l a n j á t é k a e le v e n e d ik m e g . 17 �S z ü r e te l a z e g é s z te k , g y e re k e k . fa lu : fe ln ő t­ V é g ü l is m é t a s z ín p o m p á s a r a ­ t á s i m e n e t, a k i v e l a J u l i - k é p e k b e m u t a t á s a k e z d ő d ö tt. D u d á s J u l i g a lg a m á c s a i h á z á ­ nak u d v a rá n : a f ö ld ö n ra k ja ö ssz e n a g y fa p a n n ó já t, o tt tu d ja c s a k le m é r n i, ö s s z e ille s z te n i, a r é s z l e t e k e t t a l á l t a t n i . A m ik o r az u to ls ó p a n n ó r é s z t is l e t e s z i: ö s z ­ s z e ille s z ti, m e g s z ó la l a J u h á s z F e re n c p o é m á já t m o n d ó B a lá ­ z s v its L a jo s h a n g j a : ,,H ú s z é v e ő r z ö m Va n k ó I m r é n é , D u d á s J ú ­ l ia e g y s z ín e s r a j z á t , s á m u lo k el n a p o n ta ü d e sé g é n és tis z ta s á ­ gán. G y e rm e k k o ro m a t ő rz ö m b e n n e , k ö z e l s é g e m e t a fö ld h ö z , növényekhez, c s o n t j a i m a t á ts ü t ő c s il la g o k h o z , a m e s z e lé s - s z a g ú é s b e tle h e m e s -c s ö n g e tty ű s édes h a ­ ra n g -sz av ú , a ra n y b a rk á s , b e h av a ­ z o tt-a rc ú á h íta to s n a g y ü n n e p e k ­ h e z, k ö z e lsé g e m e t a b o rh o z , b a ­ b o n á k h o z , v ir á g z ó m á m o ro k h o z , a te r m é k e n y s é g h e z , te m e tő h ö z és a h a lá lh o z . E z a m ű v é s z e t, m in t a n é p m ű v é s z e te , n e m p á v a s z é p ­ s é g , t u l i p á n s z i g o r , v a g y c s il la g ­ a r a n y o m l á s , h a n e m a v ir á g z ó és t e r m é k e n y f ö ld , e z a m ű v é s z e t c s e le k v ő a k a r a t , a g y ö n y ö rű e n te n y é s z ő lé te z é s m e g m a r a d á s - v á ­ g y a ! A v ilá g te le v o lt k é p író ­ assz o n y o k k al és fa ra g ó -e m b e re k ­ k e l, n é p b a l l a d á k k a l , d a l o k k a l , t e ­ r e m t é s - é s h a lá l- m íto s z o k k a l és n é p m e s é k k e l. V ig y á z z u n k , h o g y k i ne h a lja n a k az é n e k lő n é p e k , a m íto s z a lk o t ó n é p e k , a k é p ír ó a ss z o n y o k . és fa ra g ó e m b e re k , m e rt az e m b e r h al k i v e lü k . Ő r iz z ü k . g y ű jts ü k , te rje s s z ü k m ű v e ik e t, ta n u lju n k t ő lü k , le ­ g y e n e le v e n le l k ü n k e le v e n r é ­ sz e a n é p , lé ttő l e l n e m k ü l ö n ü l t m ű v é s z e te , a m e ly ö n m a g á t m o n d ­ ja , m in t a te r m é s z e t. S é p p e z é r t b iz o n y o s s á g a a m ú ltn a k és a m a ra d a n d ó s á g n a k .” K ö z b e n J u l i e c s e tjé v e l, m i n t e g y m a d á r, á g ró l á g ra : a n a g y p a n ­ nón r é s z le tr ő l r é s z l e t r e j á r , s ig a z ít, s z é p ít. F e n t r ő l t o t á l k é p b ő l lá tju k az e g ész p a n n ó t, s m a g á t J u lit, s ö té t ru h á já b a n , a m in t g u g g o l a tá n c o ló f i g u r á k k ö z ö tt, s z in te b e le o ld v a a f ö l d b e : a k é p ­ n e k r é s z e le s z , c s a k f e s tő u j j a i v ilá g íta n a k . A z is tá lló f a lá h o z á l l í t o t t p a n ­ n ó r é s z e k e n e lő b b a z e g y ik r e p ü ­ lő g ó ly á n a k a s z e m é n s f e j e b ú b ­ j á n ig a z ít e g y - e g y e c s e tv o n á s ­ n y i t , m a jd a m á sik g ó ly á n a k f e s ti, k a rik á z z a k i a s z e m é t, a m i k o r e n n e k is f e je b ú b j á h o z é r e c s e t j é v e l : a k é p k i m e r e v e d ik . E lin d u l a f ilm V é g e f e l i r a t a : D ra m a tu rg : Z sugán Is tv á n , H a n g m é rn ö k : N os e k J á n o s . V á­ g ó : R ig ó M á r ia . F ő v il á g o s ító : V a s s J ó z s e f . G y á r t á s v e z e t ő : d r . P a u lu s z A la ­ jo s . F é n y k é p e z te : R a g á ly i E le m é r é s F if ilin a J ó z s e f . Í r t a é s r e n d e z t e : M o ld o v á n D o ­ m okos. K é s z ü l t : 1968—6 9 -b e n a M A F I L M 11 D o k u m e n t u m f ilm S t ú d i ó já b a n . RÉSZLET A VANKÓNÉ DUDÁS JULIRÓL KÉSZÍTENDŐ SZÍNESFILM-FORGATÓKÖNYV TERVEZETÉNEK BEVEZETŐJÉBŐL Budapesttől mindössze hatvan kilom éterre, a gödöllői dombok között terül el Galgamácsa, s itt él Palócföld egyik leghíresebb paraszt­ művésze: Vankóné Dudás Juli. 1966 őszén az ÚJ ÍRÁSban m egjelent néhány rajza, s rövid tanulm ányom művészetéről — valam int Juhász Ferenc hozzá írott poémája, amely terveim szerint e színes rövidfilm et is majd zárja. Két építész ezt olvasva, próbarajzok után, megbízást adott 85 négy­ zetm éternyi fapannó elkészítésére, am it a balatonfüredi Hotel M ari­ nában helyeznek m ajd el. A „freskó”-készítés alkalm ából Dudás Ju li­ val készítendő színes film riport aktualitását pedig egy valódi, mai mácsai lakodalom adja: október közepén lesz lányának. Etelkának az esküvője. A film tehát Vankóné Dudás Ju li életének két nagy ese­ ményéhez kötődne: leánya lakodalm a és a balatonfüredi Hotel M arinában felállítandó fapannók elkészítése, megalkotása. Szám unkra ez jó alkalom volna, hogy egy esztendő alatt — 1968 őszétől 1969 nyaráig — végigkövethessük, „megleshessük” Dudás Ju lit m unka közben: a cinem a-direct módszerét alkalmazva, meg­ lepetésszerűen járn án k hozzá forgatni Galgamácsára. A tervezett film tehát életének nagy eseményével, egyedüli gyer­ m ekének: Etelkának lakodalm ával kezdődne, ahol m egism erhetjük a falut: Galgamácsát, ahol él s dolgozik, s amely művészetének kiapad­ hatatlan forrása, kincsestára. A mai mácsai lakodalom csak m éreteiben em lékeztet a hajdani parasztlakodalm akra, hiszen itt viseletben m ár csak az öregebbje 18 jár. a menyasszony kelengyéje kombinált bútor, nászajándékba pedig bundát, tv-t, hűtőszekrényt kap. Galgamácsa régi lakodalm át, Szent -Iváni tűzugrását, szüretét, fonóházát, húsvétját viszontláthatjuk m ajd hatszor-egym éteres fa­ pannóin, amely paraszti életüknek „égi m ása”. Képein az alakok nemcsak „mozognak”, hanem „beszélnek” is. szájukból tréfás m on­ dókák, rigmusok „jönnek”, m int a középkori szentek szájából a „mondatszalagok”. Így a képeket látva szinte részeseivé válunk régi szokásaiknak. Néhány elsárgult régi rajza — P ünkösdölés, H alottsiratók-soro­ zata —, gyermek- s leánykorában készült fényképfelvételek idézik m ajd gyerm ekkorát, s em lékeztetnek Kodály tanár úrral való talál­ kozásaira. A filmben látható galgamácsai népszokások: „képek” alatt m ajd Dudás Juli s a galgamácsaiak énekelnek. Mindig az a dallam csen­ dül fel a képek alatt, amelyet egyébként is szigorú „játékszabályaik” rendje szerint énekelnének. A tervezett rövidfilm kép-zenei egységét Dudás Juli öntörvény­ szerű művészete sugallja. Dudás Ju lit jól ismerve, bízom e sokak szám ára különös világ felidézésekor, hogy az első ilyesfajta film i-zen ei próbálkozásunkat a MAFILM H íradó- és Dokum entum film -stúdiója is segíteni fogja. Budapest, 1968. október 15. A forgatást október 18-án elkezdhettük, az esküvő 19-én volt Galgamácsán. Moldován Domokos �B ezzeg János L e lk e s M ik ló s Kezemben É rdek hófehér rózsa M ikor m egannyi m érce a m érést m egtagadta — kacsint az öreg Érdek, érdekek öregapja. lábam ha roskad zászlós hitem et szél is ha cibálja jövök én jövök a csillagvacogtató éjszakában senki idejében m ezítelenül mégis sohase-fázva jövök szerelem -szeretetten vándorbotom hófehér rózsa ajtó t ha nyittok álm otokat is eljátszom kezem ben hófehér rózsa Asszony-arcú föltám adás Önm agad krisztusa szomorú suhanc ki voltál m agad elárulva p artta la n zuhanással örökös hóhullásban nem m úló télben — m ost micsoda karok ragadnak mégis micsoda kezek sugaras combok közé egész az örökös nyárig micsoda test hív szeretőjének napról n apra éjszakáról éjszakára m egtalált hazád s micsoda szemek ny itják rád a hajnalt hogy felejted m inden veszteségedet m it még elveszteni se volt időd hogy egyetlen szerelmes földrengéssé változik ez a nyár hol még a csöndnek is asszony-arca van T a m á s I s tv á n Cséphadarók keresztútkaparók törvénye szerint élünk Garádicsok menyegzős m ennyekbe vivő kaptatója m enetelésünkre szirm okkal hintve s kétoldalt biccentő papsipkákkal szegett díszszázadban m ikor feldübörög délceg iszkolásunk B etájoltan vedlik a feslett parádé Vezényszavak csattannak im áinkban az angyalok arcán M ikor m egannyi szem m ár csak úgy tesz, m intha nézne — nem hág érdem es érdek m ás érdek tyúkszem ére. M ikor m egannyi száj m ár forró kását kerülget, vagy zsíros fénnyel hallgat: nagyot böffent az ünnep, s akkor szemek csukódnak, akkor m ércék nem m érnek, mosolyok cinkosodnak, fityegtetik az érm et. az érdek, érdek, érdek közérdeket tem etve („szegény rokon!”) — a koncát csak falja, falja e g y re ... Útközben A porba ülteti a nyár alkonyégtollú tyúkjait. U jjhegyre égő lepke száll — virít, v irít és elvirít. Ó érdem es-e m enni még bőrökön át és csöndeken, kék karika-tánc, nagy varázs, a csend, ha fenn, a csend, ha lenn? Ha gőgös csillag nem bocsájt, csak ragyog, ragyog, elragyog? Ha szívem üt, fáj, félreüt? Én is gőgösen hallgatok. Az ú tjaim : a kútjaim . Szom jan h aln ék : ezért megyek. H irtelen felism ert világ tem et, tem et — s ha eltem et? Á tfúj rajtam gyöngyszárnyú szél s a nagy vizen világlanak boldog tükrök m élyébe zárt nyüzsgő, aranyszín darazsak. Égszemű tó, még szállj velem! Csend-vízben csengők csengenek. Tűnő alkony pezsdít, kiolt csengő, csengő cseppeket. A porba tyúk ül és sötét és fáradt, vándor m ozdulat. H unyt szem ekben új csillagok csillagzanak, virágzanak. 19 �Vihar Béla (1908— 1978) November közepén kapta kézhez a Palócföld ötödik számát, melyben Őt köszöntő szavaink és versei közlése m ellett m éltat­ tuk legutóbbi kötetét is. H alála előtt néhány nappal, november 20-án kelt (alább közölt) levelére válaszolni m ár csak véglege­ sen megkésve vehettük volna kézbe a tollat. „Kedves barátaim , Végh Miklós és Csongrády Béla! Hadd köszönjem meg m indnyájatoknak azokat az ünnepi szavakat, amelyekkel gyermekkorom színhelye, Nógrád nevé­ ben megtiszteltetek. Egy spanyol közmondás szerint a szülőföld harangját még a süket is meghallja. Nos, én a Ti tolmácsoláso­ tokon keresztül kisebb hazám, a hajdani Szécsény üzenetét vél­ tem hallani. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy a m agatokénak vallotok, m int ahogy én is lírám ban, bensőmben hordom a Palócföld tájainak jegyeit. Amíg sorsom engedi, szeretnék méltó lenni a bizalomra. Valamennyiőtöket szeretettel ölel, igaz hívetek: Vihar Béla” 1978. XI. 20. V ih a r B éla Az este csöndjében M ár alkonyodott, m időn hirtelen rádöbbenteni, hogy itt vannak velem, az élőknél is többen: m indenütt, az egész világ teli van v e lü k ; pillantásukkal néz rám az anyag: köröskörül holtak tolonganak. H alottak szeme: fű, fa, m illiárd sejthalm azából így figyel reád; am erre fordulsz, m ind egyként rokon: ősök serege ring a lombokon. Hetvenedik születésnapján a magas kitüntetése alkalmából tisztelgő levelünkkel megkeresvén, úgyszólván postafordultával érkezett Tőle a válasz: „Nagyon köszönöm a jókívánságokat, különösképpen a Nógrád megyéből, az első eszmélésem színhe­ lyéről érkezőt.. . , m ert számos írásom ban adtam kifejezést a n ­ nak, hogy az Ipoly m enti táj fia vagyok”. Tudván tudtuk, nem széptevés ez: Vihar Béla m indig is Nógrádot vallotta szülőföldjei legkedvcsebbikének, a Palócföld m ár első évfolyamaiban, a hatvanas évek elején rangos és rendszeres szerzőinek sorához szám íthatta; s ha az évek m últával egyre gyérültek is a személyes találkozások alkalm ai, szaporodtak azonban a szerkesztőség cím ére érkező levelek, s azok „betét­ jeként” egy-egy újabb V ihar-vers is. Súlyozott felelősséggel tarto tta számon gyökereit, lételeme volt, hogy útón-útfélen szembesülhessen szeretteinek, tisztelői­ nek, kritikusainak inspiráló dicséreteivel, fenntartásaival, hogy kis és nagy szám vetésekre kényszerüljön és kényszerítsen. Nem szám ítódott a honi lírát meghatározó nagyságrendű költők so­ rába, de életérzékeny, tapasztalatai gazdagodtával életm űvét egyre nem esíteni képes poéta volt — fokozatosan tisztuló, kris­ tályosodó költészete a tanú r á hogy az alkotóban még rejlő értékek végső kim unkálásához szükséges éveket tagadott meg a sors Vihar Bélától. 20 A téglafalból is ők intenek, a m esterek és a névtelenek. Kezükből ház lett, párkányzat, orom, felszökkenő híd, m erengő torony. M ennyi örökség, m ily gigászi had, tengerré duzzadt hány tapasztalat, újítás, eszme, könyv, szobor, zene: létük értelm e és üzenete. A tiéd, vedd át! — ny ú jtják , íme, ők, m egostrom olva bennünk a jövőt, Övék a szó is, mely kél nyelvem en, tőlük való az arcom , a szemem, felboronganak a hom lokom on: ők hordoztak, s m ost őket hordozom. Nincsen halál, hol terem tés fakad: villám ként zengett m ár e gondolat, s látni véltem : ezernyi nem zedék a m unkában feloldva életét felém tek in t a tárgyak, eszközök, form ák, szerszám ok sorai m ögött, m ert akivel a világ alakul, az m ár nem m úlik el nyom talanul. Lám, így élnek ők, és én az vagyok, am it belőlük tovább juttato k , és csupán annyit é r az életem , ahogy örökük gyarapszik velem. �Súrolófényben BESZÉLGETÉS MOLDOVÁN DOMOKOSSAL — A k i f ig y e li a m u n k á s s á g o d a t , a H a lo ttlá tó c im ű f il m e d d e l m i n ő ­ s é g i u g r á s t é r z é k e l t : p á l y á v á á l l t ö s s z e e d d ig i te v é k e n y s é g e d . In d u ­ lá s o d i d e j é n i l y e n k a r a k t e r ű p á l y á t á l m o d t á l - e m a g a d n a k ? — A z e m b e r a k e z d e t k e z d e té n n a g y o n tu d ja , m it a k a r — v a gy n e m tu d ja . É n a z e lő b b ie k k ö zé ta rto z o m . A z t h iszem , m in d e n fé le p á ­ ly á n á lm o k k a l, v á g y a k k a l in d u l el a z e m b e r; o ly k o r k ö d ö s á lm o k ­ k al, d e m in d e n k é p p e n á lm o k k a l. C sa k h á t a film e z é s k e m é n y p á ly a , a m it c s in á ln i k ell, se m m i se m a d ó d ik m a g á tó l. N a g y o n -n a g y o n h o sz ­ szú id eig , o ly k o r é v e k ig já r o k u tá n a m in d e n n e k , a m íg v a la m it e lk é ­ sz íte k . B u lld o g te rm é sz e te m v a n . É p p e n a n a p o k b a n , m ik ö z b e n a f o r­ g a tó k ö n y v e im b ő l á llíto k össze k ö te te t, s z e d te m e lő a le v e le z é se m e t (m in d e n film e m lev e le z é si a n y a g á n a k k ü lö n d o ssz ié ja v a n ), s n é z e g e t­ te m , h o g y e g y -eg y o ld a lé rt, e g y -e g y sz ö v e g é rt v a g y r u h a d a r a b é r t (p é l­ d á u l a fe h é r g y á s z ru h á é rt, fo n o tt k o p o rs ó é rt) m e n n y it le v e le z te m . . . E g y sz e rű e n do lg o zn i k ell. L e h e t, h o g y ez c sa lá d i h a g y o m á n y n á lu n k . B o rz a sz tó a n s z e r e te tt d o lg o z n i a z eg ész c sa lá d . R e tte n tő a m b ic ió z u s a k v o lta k a m a g u k k is m u n k á já b a n . A m it c sin á lt, a z t m in d e n k i nagyon, ú g y is te n ig a z á b ó l s z e re tte c sin á ln i, é s n a g y o n p o n to s a n c sin á lta . A m u n k a c s o d á k ra k ép es. — N a g y o n m e g tis z te lő sz á m o m ra , h o g y a z t m o n d o d : „ a k i fig y e li a p á ly á d a t” . . . M e rt a rö v id film e k je le n tő s é g é t le g fe lje b b az o ly k o ro ly k o r m e g je le n ő k r itik á k m é lta tjá k . Én p e d ig e d d ig rö v id film e k e t k é s z íte tte m , s e z é rt a fig y e le m sem ir á n y u lh a to tt rá m e rő se b b e n . S ok ily e n k o rú és h a so n ló fo g la lk o z á sú fia ta le m b e r, m in t te, f i­ g y el a rö v id filrn e k re . P e rs z e ez n a g y o n sz ű k k ö r, k e v e se n v a n n a k , a k ik a rö v id film e k ü z e n e té t, s u g a lla tá t e g y á lta lá n fe lfo g já k . S o k k al Jo b b a n is m e rik m in d a m a g y a r, m in d a m á s n e m z e tis é g ű rö v id film e ­ se k m u n k á s s á g á t és film je it k ü lfö ld ö n , m in t it t h o n. V e le m is h a so n ló a h e ly z e t. S o k k a l h a m a r á b b k a p ta m k ü lfö ld ö n d íja t, m in t itth o n . L e ­ s z á m ítv a a z 1968-as szeg ed i film sz e m le d íjá t, a m e ly e t J a n c s ó n a k k ö ­ sz ö n h e te k . V o lta k é p p e n ő in d íto tt el a p á ly á n : 1966—68. k ö z ö tt k é sz í­ te tte m el a M a g y a r p a r a s z t f e s t ő k n y o m á b a n c ím ű h á ro m ré s z e s k is te le v íz ió s so ro z a to m a t, e r r e k a p ta m a d íja t. U g y a n c sa k J a n c s ó ja v a s o lta a z a k k o ri d o k u m e n tu m film -s tú d ió n a k , h o g y „ itt v a n egy m e g s z á llo tt fia ta le m b e r, a d ja to k n e k i le h e tő ­ s é g e t”. A k k o r k e r ü lt o d a Z su g á n I s tv á n d ra m a tu r g n a k , és e lin d íto tt n é h á n y f ia ta lt, ille tv e o ly a n p ro g ra m o t á llíto tt össze, a m e ly b e n h e ly e t k a p ta k a le g n a g y o b b n e v e k és a le g k e z d ő b b e k is, m in t a m ily e n én is v o lta m . T e h á t le h e tő sé g e t k a p ta m ! A k k o r k é s z íte tte m el a D u d á s J u l i c ím ű film e t (1968— 69-ben). Jó lle h e t, é n a H a l á l n a k h a l á l á v a l h a l s z c ím ű fo rg a tó k ö n y v v e l m e n te m Z su g á n Is tv á n h o z , s m o n d ta m , h o g y n ézze m e g, ezt s z e re t­ n ém . a k k o r m á r a g y ű jté se im , m o tív u m fo tó im m e g v o lta k , s a z t a v á ­ la s z t k a p ta m , hogy igen, ez n a g y o n é rd e k e s, n a g y o n iz g a lm a s, de o ly a n fu rc s a és o ly a n k ü lö n ö s m o st m ég — 1969-ben — , k e z d je k i n ­ k á b b v a la m i b iz to sa b b a l a film g y á rb a n . M o n d ta m : jó, D u d á s J u li m o st c s in á lja a H otel M a rin a s z á m á ra a fre sk ó it, ró la s z e re tn é k f i l ­ m e t. A k is p a ra s z tfe s tő k tv -s o ro z a to m n a k is J u liró l k é sz ü lt az u to lsó d a ra b ja , de n e m b aj, m o st eg y e t lé p ü n k , és a z t m u ta tju k m eg. hogy J u li n e m c sa k kis ra jz o k a t tu d c sin á ln i, h a n e m n a g y m é re tű k é p e k e t is. E gy ev en k e re s z tü l k ö v e tjü k őt. S z e re n c s é n k v o lt. M e rt a m i a le g fo n to sa b b : egy igazi m á c sa i la ­ k o d a lm a t is fe lv e h e ttü n k , u g y a n is 69 ő szén v o lt D u d á s J u li lá n y á n a k la k o d a lm a . T e h á t a v a ló sá g és a n n a k „ égi m á s a ”, a m i v é g ü l is Ju li k é p e in m e g je le n ik , e g y ü tt k e r ü lt film sz a la g ra . A m it e b b e n a film b e n ú gy é re z te m , hogy ú j, e z t é n ta lá lta m ki, az a film zen ei és k é p i e g y ­ sége. O ly an é rte le m b e n , h o g y a m it lá to k J u li fe s tm é n y e in , m e g a film k é p e n , és a m it h a llo k , az m in d ig u g y a n a z . T e h á t, h a la k o d a lm i k é p e t l á to k , a k k o r g alg u m á c si la k o d a lm i d a l c se n d ü l fe l; h a p ü n k ö s ­ d ö lő t láto k , v a g y M a v a g y o n - j á r ó k a t , v a g y b e th le m e s e k e t, v a g y s ir a ­ tó k a t, u g y a n íg y . És ez, a z t h iszem , e lég k e re k k é fo r m á lta a film e t. A v é g én fe lh a n g z ik J u h á s z F e re n c h itv a llá s a , a m it J u liró l írt, s a z t m a ­ g a m is v á lla lo m . E z é rt is m o n d a tta m B a lá z so v its sa l a szö v eg et, hogy e g y v e le m e g y k o rú h a n g já n h a llja a néző. V ég ü l is ezzel szép b e fe ­ je zé s s ik e re d e tt. — Forgatókönyveidet sorra közlik a folyóiratok — m int azt tesz­ szük most mi is a Dudás Julival —, nemcsak itthon, hanem például az erdélyi Korunkban, a jugoszláviai Hídban s a Rómában megjelenő UNGHERIA OGGI-ban is. Ml ösztönöz ezek megjelentetésére — olykor sok éves késéssel —, m ajd kötetbe gyűjtésére? — E rre b o ld o g a n v ála sz o lo k . N ézd, ré m e g y sz e rű d o lo g b ó l k e ll k iin d u ln i. A film ek fo rg a lm a z á sa o ly an , a m ily e n . E zen so k a t v á lto z ­ t a t n i . . . ? O ly k o r le h et, o ly k o r n e m . E g y szó v al a film e k m e g je le n n e k , m a jd e ltű n n e k , s n in c s to v á b b — r a k t á r b a k e rü ln e k , elé g n e k , e lg u ­ ru ln a k . fe lro b b a n n a k , m it tu d o m é n ! B á rm i tö r té n h e t v e lü k . V iszo n t ezek en a sz a la g o k o n m ég is v a la m ifé le ü z e n e t v a n h o zzád , ho zzám , b á rk ih e z , az e m b e re k h e z , m a g y a ro k h o z és n e m m a g y a ro k h o z ; és h á t e z e k e t v a la h o g y m eg k e lle n e m e n te n i. A fo rg a tó k ö n y v e k fo ly ó ira t­ p u b lik á c ió já v a l is az a b a j, hogy c sak e g y -k é t h ó n a p o s é le tü k v a n , a z tá n a z o k a t is e ltü z e li az e m b e r, m eg e la já n d é k o z z a , e lk ü ld i k ü lf ö l­ d ö n élő b a r á ta in a k . É n le g a lá b b is k ü ld ö z g e te m m in d e n h o v á . T e h á t ezek is e ltű n n e k . M égis fo n to s n a k ta r to m a fo rg a tó k ö n y v e k m e g je le ­ n é sé t fo ly ó ira to k b a n — a film m e l e g y id ő b en — , m e r t a m a g y a r k ö n y v ­ k ia d á s b a n k e v é s le h e tő sé g v a n a r r a , h o g y k ö te t is m e g je le n je n . F o rg a tó k ö n y v e im k é s v e lá t ta k n a p v ilá g o t, á lta lá b a n a film e k u tá n . A H a l o t t l á t ó k iv é te lé v e l, a m it a K o r tá r s közölt. K o v ács S á n d o r I v á n n a k a d ta m o d a, e lo lv a sta é s fe lis m e rte fo n to ssá g á t. L é v é n ir o ­ d a lm i la p fő s z e rk e sz tő je , íg y ő e ls ő so rb a n a szö v eg et n ézte , s a sz ö ­ v e g b o rz a s z tó a n te ts z e tt n ek i. L e h o z ta te lje s eg észéb en , fé n y k é p e k k e l, és m o n d ta , h o g y v á r ja a k ö v e tk e z ő t. E z n ag y o n jó l ese tt. V a ló b a n — a H a l o t t l á t ó szö v eg e ö n m a g á b a n is iz g a lm a s. E z é rt is a k a ro m , h o g y le g y e n m á s fo rm á b a n is k é z b e v e h e tő . P e rsz e , h iú á b ­ rá n d v o ln a a z t g o n d o ln i, h o g y a k ö te t, b á rm ily e n sz é p e n é s a tt r a k l i v a n c s in á lju k is m e g — a G o n d o la t K ia d ó n a g y sz e rű , f ia ta l m u n k a ­ tá r s a iv a l —, te lje s é r té k ű e n fe lid é z h e ti a film e t. M in t m o n d o tta m , h o ss z a d a lm a sa n k é sz ü lö k fel film je im re . Sőt. a film e k e lk é s z íté se u tó n is le v e le z e k a h ő se im m e l, in té z e m c sa lá d i ü g y e s-b a jo s d o lg a ik a t A k ö te tb e n az le sz a p lu ssz, h o g y a g y ű jtő u ta k a t, a c sa lá d o k b a v a ló b e é p ü lé se m e t, k a p c s o la ta im u tó é le té t m u ta to m m eg fo tó k o n , le v e le ­ k e n , m a g n ó fe lv é te le k e n k e re s z tü l. A z a te rv , h o g y ez év k a rá c s o n y á ­ ra m e g je le n ik a k ö n y v . M in te g y ö sszegzése le sz e d d ig i te v é k e n y s é ­ gem nek. — Hasonlóra m ár volt példa a pályádon, hiszen a kecskeméti „naiv múzeum” megalapításával egyedülálló gyűjtőm unkát összegez­ tél. — E z is a szeg ed i film sz e m le d íjá n a k k ö szö n h ető . A k k o r fig y e l­ te k fö l rá m a k e c sk e m é tie k , h ív ta k m eg a film je im m e l, és k é rté k , hogy re n d e z z e k e g y k iá llítá s t is. Ig a z á n n a g y s z e rű s e g ítő tá rs a k r a l e l ­ tem . E n n e k h a tá s á r a a já n lo tta m fel a g y ű jté s e m e t egy lé te s íte n d ő „ n a iv m ú z e u m ” a la p já u l. A z ú jj á a la k u l t F o rr á s első s z á m á b a n az a la p ító le v e le m m e g is je le n t. O rtu ta y G y u la ír t h o zzá n é h á n y o ld a l­ n y i ja v a s la tté te lt. M in d e n k i bo ld o g v o lt, a z tá n ú g y m a r a d t a dolog 2—3 évig. E z é rt sz ö rn y e n m e g s é rtő d te m . A k k o r K e c sk e m é t m ég egy kis, á lm o s a lfö ld i v á ro s k a v o lt. E k k o r k e r ü lt o d a d r. R o m á n y P á l, a m o s ta n i m e z ő g a z d a sá g i é s é le lm e z é sü g y i m in is z te r, első titk á r n a k , a k i m in d e n ú jn a k és jó n a k P a tró n u s a v o lt. M in d e n ré g i a lv ó ü g y et m e g ­ m o z g a to tt, to v á b b b ille n te tt. N ek i k ö sz ö n h ető , hogy a g y ű jte m é n y v é ­ g ü l is o tth o n ra t a l á lt K e c sk e m é te n . A g y ű jte m é n y é r t egy f illé r t sem k é rte m és k a p ta m — p o n to s a n a z é rt, h o g y a h iv a ta lo s in té z k e d é s e k so rá n n a gy sz á m le h e sse n . N e m o n d h a s s á k a z t: p é n z t k a p é rte . a z é rt c sin á lja . A k k o r e rr e és így v o lt sz ü k sé g e a m a g y a r n a iv m ű v é s z e t­ n e k . Ig y v o lt e tik u s, íg y v o lt sz é p ; ú g y é re z te m . így k e ll csin á ln i. É v e k ig le já r ta m re n d e z n i az a n y a g o t. E b b e n a z id ő s z a k b a n h ív ­ tá k m eg Z á g rá b b a a g y ű jte m é n y t. K e c sk e m é te n m ég be sem v o lt m u ­ ta tv a az a n y a g , m á r k ü lf ö ld re tu r n é z ta tta m . R ö g tö n le h e te tt lá tn i, h o g y e b b e n fa n ta s z tik u s le h e tő sé g v a n . A n e m z e tk ö z i ö ss z e h a so n lítá s­ ból k itű n t, hogy e rő s a m a g y a r n a iv m ű v é sz e t. É p p en a ttó l, a n n á l fo g v a, m e r t te rm é s z e te s k o n z e rv á ló d á s n a k v o lt k ité v e é v tiz e d e k e n á t: n e m tö r té n t m e g az, a m i a ju g o s z lá v o k n á l és m á s u tt, hogy a d iv a t fe lh íg íto tta . A m a g y a r a n y a g v á r t a a fe lfe d e z te té st. Igaz, a z ó ta n á ­ lu n k is d iv a t le tt b elő le. E n n e k az id ő s z a k n a k a v ég én , 1974—76 k ö z ö tt k é s z íte tte m a M a ­ g y a r n a i v m ű v é s z e k c ím ű tíz ré sz e s tv -film e t. E zzel is h e ly re té v e a k é rd é s t, m e r t m ih e ly t M a g y a ro rsz á g o n v a la m i m e g je le n ik a te lev ízió k é p e rn y ő jé n , az m á r ügy, az m á r je le n tő s dolog. A p aló cfö ld e g y ik je le s m ű v é s z é t is b e m u ta tta m , n e v e z e te se n B a lá zs J á n o s t — a s o ro ­ z a t e g y ik le g sz e b b d a r a b ja le tt. N ag y o n ih le te tt szö v eg et m o n d o tt az ö reg . M e g le p e tt, m in t m in d e n k it, az o lv a s o ttsá g a . H o z ta m n ek i szeg ­ k o v á c s c ig á n y m e sé k e t, a m i a k k o rib a n je le n t m eg, és W eö res S á n d o r P sy c h é jé t, lé v é n P sy c h é W eö res s z e r in t „ á llító la g ” S zin d el c ig á n y k ir á ly le s z á rm a z o ttja , k irá ly k isa ssz o n y . A z t m o n d ta , hogy a m e s é k e t fe lté tle n ü l e lo lv a ssa , és a P s ych é is n a g y o n é rd e k li, d e a r r a k é rt, m á s t m á r n e h o z z a k n ek i, m e rt ő m á r a n n y it o lv a s o tt egész é le té b e n , ez m á r n e k i e le g e n d ő . Ő rz ö m e zt a k e d v e s m o n d á s á t. M ag n ó n is v a n egy h o ssz ú b e sz é lg e té se m v e le . F ilm e m b e n fő k é n t a r r a v o lta m k í v á n ­ c si, m i a v é le m é n y e eg y felő l a m a g a m u n k á já ró l, m á s fe lő l: h o g y a n lá t ja a c ig á n y sá g s o rs á t és h e ly z e té t. N a g y o n ő sz in té n , m e g le p ő e n v á ­ la sz o lt . . . — Elégedett vagy-e azzal a tudom ányos m unkával, ami nagyszerű gesztusod óta beindult? múzeumalapítási — A z első h a z a i, n a iv m ű v é sz e k rő l szóló, k ic s it ö sszefo g laló t u ­ d o m á n y o s m u n k á t én írta m , h a le h e t e z t m o n d a n i: tu d n iillik a z e g y e ­ te m i d ip lo m a d o lg o z a to m a t O r tu ta y n á l és D ö m ö tö r T e k lá n á l ír ta m (n é p ra jz sz a k o t is v é g e z te m , a film m ű v é sz e ti fő isk o lá v a l p á rh u z a m o ­ sa n ) — a m a g y a r n a iv m ű v é s z e k rő l. A zó ta p e rs z e tö b b c ik k is n a p ­ v ilá g o t lá to tt. M o st B á n sz k y P á l k e r ü lt a n a iv g y ű jte m é n y é lé re . V é le m é n y t m o n d a n i ily e n rö v id id ő e lte lté v e l — h isz en 1976-ban n y ílt m eg t u l a j ­ d o n k é p p e n a m ú z e u m — n e m le h e t. Egy m ú z e u m é le té b e n és a t u ­ d o m á n y o s m u n k a s z e m p o n tjá b ó l e n n y i id ő s z in te sem m i. H isz e n m ég c sa k m o st e sz m é ln e k . K é rt a k e c sk e m é ti ta n á c s, h o g y v á lla lja m el a g y ű jte m é n y g o n ­ d o z á sá t, fe ld o lg o z á sá t, d e a z t m o n d ta m , ez le h e te tle n . N e k e m film et k e ll c sin á ln i. M ajd h a ö re g leszek, n a g y o n öreg, a k k o r ta lá n b e ü lö k eg y m ú z e u m b a . D e ez n e k e m m o st m ég k ev és. N e k e m a z v o lt a f e la ­ d a to m és a k ü ld e té se m , h o g y m e g a la p íts a m a m ú z e u m o t, f i l m j e i m ­ 21 �m el, írá s a im m a l, n y ila tk o z a ta im m a l fe lh ív ja m a fig y e lm e t a m a g y a r n a iv m ű v é s z e tre . E z t e lv é g e z te m , a m ú z e u m m e g v a n . M ost m á r c sak b e k e ll le ltá ro z n i az e d d ig g y ű jtö tt és k a p o tt a n y a g o t, c sin á ln i k ell, d o lgozni k e ll to v áb b . — Filmjeid számomra csak első látásra néprajziak. Az a benyomá­ som, m intha valójában azt mondanád, hogy az irracionalizmus nép­ betegség. — F e lté tle n ü l szép n é p b e te g sé g . M e rt m e se n é lk ü l és á lo m n é l­ k ü l a z e m b e r é le te é rte lm e tle n és c é lta la n le n n e . P o n to s a n a ttó l szeb b a z é le tü n k , hogy v á g y a in k v a n n a k , h o g y o ly a n d o lg o k a t k é p z e lü n k el, a m it csa k e lk é p z e ln i le h e t. — Bocsáss meg, de a filmjeidben nem szépelegsz. — S zív em s z e r in t szé p e le g n é k . (Ez vicc, p ersze.) De v a n a z á l­ m o k n a k és a v á g y a k n a k egy m á s ik típ u s a is, m in t a m irő l a z e lő b b b e sz é lte m . E z v is z o n t k ig y o m lá la n d ó a z e m b e re k le lk i é le té b ő l. H a m á r tű z z e l-v a s s a l n e m le h e t k iirta n i, a z é rte le m re é s az é rz e le m re k e ll V alahogy h a tn u n k , n a g y o n c é lirá n y o s a n m e g m u ta tv a az e m b e r e k ­ n e k , m irő l is v a n szó. G o n d o lo k it t a H a l o t t l á t ó r a p é ld á u l. N a g y o n n e ­ h é z v o lt m e g á lln o m , h o g y n e c s in á lja k b e n n e k é p ile g is ő rü le te k e t. N ag y o n n e h é z v o lt sz ig o rú a n c s a k a v a ló s á g n á l m a ra d n o m . D e n e m te h e tte m m á st. M iről v a n szó p é ld á u l J o lá n k a e se té b e n ? U gye, ü l egy nő, g o n ­ d o san e lk é s z íte tt friz u rá v a l, a fü lé b e n k lip sszel, u j j á n a ra n y g y ű rű v e l, m a g a s n y a k ú s e ly e m ru h á b a n egy m o d e rn v a r ia b ú to r e lő tt, az a s z ta lá n m ű v irá g o k , kis faszelen ce, a m ib ő l a ró z s a fü z é ré t v eszi elő. E g y szó v al m o d e rn , m a i 70-es é v e k h e z illő k ö rn y e z e tb e n . És a k k o r e lk ez d b e ­ sz é ln i az o tt ü lő h o z z á ta rto z ó k h a lo tta iró l. E z m á r m a g á b a n iszo n y ú . T e h á t, a m it lá to k , az a m a i n a p i v a ló sá g , a m it h a llo k , az p e d ig v a ­ la m i ő rü le t. S ez a k e ttő ssé g a d ja a film n e k a z t a k ü lö n ö s, s z ü r n a ­ tu r a lis ta élét, m in te g y s ú ro ló fé n y b e k e rü l a v a ló sá g o s k é p , s J o lá n k a s z ü r re á lis n a k m o n d h a tó szö v eg e is. J ó lle h e t, e r r e le h e tn e d o b n i m ég egy la p á tta l, de a k k o r m á r e lv e s z íte n é a h ite lé t és a v a ló s á g e re jé t, n e m ú g y sz ó ln a az e m b e re k h e z , a h o g y é n sz e re tn é m , te h á t n e m a z t a h a tá s t é rn é m e l v ele, a m i a célo m v o lt. I t t m o st, te g n a p , a k a r a n c s ­ la p u jtő i film a n k é to n k é rd e z e tt r á v a la k i, n a g y o n o k o san , h o g y az e m b e re k c so d á t v á r t a k a film tő l, m é g is v a la h o g y n a g y o n v a ló s á g o s­ n a k tű n ik az egész, és ez n e m z a v a r-e e n g em , n e m a k a r ta m - e v a la ­ m i ő rü le te t b e le v in n i? Ig en , m o n d ta m , m e g p ró b á lta m . A f ilm e le jé n k é t a sszo n y e lm eséli, hog y k a p ta J o lá n k a a tu d o m á n y á t, tu d n iillik le p e d ő b e n h ú z o g a ttá k a z ö rd ö g ö k a h a tá r b a n . A z a n a tu r a lis ta e lk é p ­ z e lé sem v o lt, hogy a z a k é t asszo n y , a k i e z t m e s é lte n e k e m , c s in á lja is m eg. M o z o g ja n a k úgy, s z a la d ja n a k ú g y a le p e d ő v e l, a h o g y ő k e l­ k é p zelik . A k é t a sszo n y el is já ts z o tta . N a p le m e n te k o r v e ttü k fel egy d o m b o ld a lb a n . B á b ú t te ttü n k a le p e d ő b e , m in th a az le n n e Jo lá n k a , a zzal sz a la d o z ta k , rö p k ö d te k . F a n ta s z tik u s v o lt k é p ile g — Ez a Szerelmi varázslások h arm atgyüjtő lett volna. jelenetével analóg — P o n to s a n . C sak a S z e r e l m i v a r á z s l á s o k je le n e te k o re o g ra fá lt v o lt. A m it te h á t K a ra n c s la p u jtő n sz á m o n k é rte k tő le m , m e g p ró b á l­ ta m . B e v á g ta m , d e az a n y a g k ilö k te m a g á b ó l e z t a je le n e te t. M ég ­ sem v o lt h a s z o n ta la n a p ró b á lk o z á s, m e r t e z e k k e l a film e k k e l a h á ­ ta m m ö g ö tt n a g y o b b h ite le m lesz a s z ü rre á lis je le n e te im m e l is, h a eg y h a so n ló té m á jú film e t fo g o k k é sz íte n i. A m i p e d ig a n é p b e te g sé g e t ille ti: ez n a g y o n k o m p le x k é rd é s. M e rt c su p á n b izonyos ré te g e k e se té b e n b e s z é lh e tü n k e rrő l. — Tehát nem engedhetők meg azok a túlzó általánosítások, ame­ lyek olykor felmerültek a Halottlátó kapcsán? E z o sto b aság . M e rt n e m c s a k J o lá n k á b a n h iv ő és J o lá n k á h o z já r ó ré te g e k é ln e k m in á lu n k . M eg lep ő p e rsz e a z a tö m eg , a m i n a p o n ta ö ssz e g y ű lt n á la . . . A film b e m u ta tá s a u tá n m á r n e m sz ív e se n b eszélt. A tv - b e m u ta tó u tá n p ed ig , m in t a lift, le z u h a n t a lá to g a to tts á g a . M ost m á r n e m is b eszél. N em h in n é m , h o g y a n é p b e te g sé g e lm ú lt, és a z é rt n e m j á r n a k hozzá, m e r t a tv - b e m u ta tó v a l h á ly o g o t o p e rá lta m , é s k i ­ n y ílt a szem ü k , m e g n y ílt a z a g y u k . T itk o n re m é le m , p e rsz e . De u g y a n o ly a n k ö d lo v a g s á g n a k is g o n d o lo m , h o g y e b b e n k o m o ly a n h ig y ­ gyek. M e rt n e m é rh e tte m el a k k o ra e re d m é n y t, a m e k k o r á n a k l á t ­ szik. B izonyos v ag y o k b e n n e , h o g y so k a n h is z n e k m é g J o lá n k á n a k . V iszo n t s o k a k a t m e g in g a tta m — és ez m á r ó riá si dolog. És a m i a le g fo n to sa b b : f o g a l o m m á v á l t J o l á n k a s z e m é .ly e . T e h á t m ih e ly t k i­ m o n d já k , h o g y „ h a lo ttlá tó ” , m in d e n k in e k a film ju t eszébe. A z a f u r ­ csa c sa v a r, a m i a b b ó l a k ü lö n ö ssé g b ő l a d ó d ik , a h o g y ő él, s a h o g y „d o lg o zik ”, h ü ly íti a n é p e t. R e n g e te g szó ö sszetétel s z ü le te tt (élőlátó, g ó llá tó stb.) a s p o r tté m á jú tó l a g a z d a sá g p o litik a iig . N e m c sa k jó t n e ­ v e tn e k e zek en az e m b e re k , h a n e m eg y g o n d o lk o d á s m ó d ra is fig y e l­ m e z te ti ő ket. A rra , a m it a film p é ld á z o tt, a m it a film m u ta to tt m eg. I t t k e ll b e sz é ln e m a rr ó l is, h o g y J o lá n k á n a k m ié r t v o lt n a g y o b b a k lie n tú r á ja , m in t a m a rk a z i h a lo ttlá tó n a k , v a g y m á s o k n a k . T u d ­ n u n k k e ll, h o g y a h a lo ttlá tá s n é p i m e s te rs é g , a p a ra s z ti sz o k á s re n d ­ sz e r sz e rv e s ta r to z é k a v o lt. A p a ra s z te m b e r e g y ik s tá c ió ja a h a lá l u tá n a h a lo ttlá tó fe lk e re sé s e v o lt, m e g tu d n i, m it ü z e n a h a lo tt. H a ü z e n t, v é g le g le z á ró d o tt a dolog, h e ly é re te t te m a g á b a n h o z z á ta rto z ó ­ j a e lv e sz té sé t. A m eg n y u g v á s h o z a z o n b a n a h a lo ttlá tó e lh ite tő k é p e s ­ ség e k e lle tt. J o lá n k á b a n p e d ig le h e t h in n i. M ié rt? M e rt m e g te ste síti m in d a z t, a m i a m ai fa lu n élő e m b e rn e k is v á g y a . M e rt m i a v á g y a ? 22 L eg y e n sz é p h á za, 10— 12 lé p c ső v e l (de le g a lá b b k e ttő v e l tö b b m in t a sz o m sz é d n a k ), le g y e n o ly a n szép ru h á ja , m in t J o lá n k á n a k , és k lip ­ sze, b u n d á ja , szép tá s k á ja , n e m tu d o m é n , m ic s o d á ja ; no és k o c sija . A zaz: jó l é lje n . M in d e n k i e z t sz e re tn é . J o lá n k á t s z id já k is, irig y lik is a fa lu b a n a z é rt, a m ié r t jól él. A k lie n se i s z á m á ra v is z o n t ő je lk é p ! Ő n e m egy kicsi, ro n d a , v é n b o sz o rk á n y , a k it h a m e g le g y in te n e k , e l­ á ju l. J o lá n k a k ö v e te n d ő p é ld a . M in t egy k is ip a ro s . J ó l él, h o z z á é r ­ d e m e s m e n n i, c sa k ig a z a t m o n d h a t ily en la k á s b a n , ily e n sz o b á b a n ; ő n e m e lm e b e te g v a g y b o sz o rk á n y . Ő a h a lo ttlá tó . A v id é k i e m b e re k sz e m é b e n egy fo n to s s tá tu s . P lu s z : ő n e m h isz a b a b o n á k b a n . C sak a h a lo ttlá tá s b a n . É s ez a n n y ir a ra c io n á lis, a n n y ir a im p o n á ló a ttitű d . T e h á t n e m e lh a n y a g o lh a tó sz e m p o n t, h o gy J o lá n k a p ro to típ u s a a n ­ n a k , a m it a z e m b e re k a n y a g ila g is s z e re tn é n e k e lé rn i. A z m ás dolog, h o g y ö m ég h a lo tta t is lá t. N em o ly a n e g y sz e rű a c sa lá s k é rd é s e sem . É n u g y a n is a film e m ­ b e n n e m „ c saló zo m le ” , m in t a h o g y so k ú js á g és so k m in d e n k i teszi. Én c sa k m e g m u ta to m . N e m m o n d o k ró la e b b e n a v o n a tk o z á s b a n ily e n e g y é rte lm ű v é le m é n y t. B á r a film v é g k ife jle te te lje s e n e g y é r­ te lm ű . J o lá n k á n a k is e g y fa jta a rc h a ik u s , h a g y o m á n y b a á g y a z o tt t u ­ d a ta v a n . V o lta k é p p e n v é g ig c s in á lta a sz ü k ség es c e re m ó n iá k a t, m i­ e lő tt e lk e z d te a jó s lá st. P é ld á u l ő is h a r m a d n a p r a k e lt fel b e te g á g y á ­ ból. m in t a h o g y K ris z tu s is fe ltá m a d t. T e h á t m in d e n o ly a n ele m h e z é s a s z a k rá lis k u ltú r a o ly a n fo rd u la ta ih o z k ö tö tte h a lo ttlá tó k é p e ss é ­ gét, m in t a h a g y o m á n y o s p a ra s z ti k u ltú r a h a lo ttlá tó i. M e g k o m p o n á lt a a z egészet. N e m s z a b a d e lfe le jte n i, h o g y k e z d e tb e n h itte l te lv e c si­ n á lta . A z m á s k é rd é s , h o g y a p é n z n e k n in c s szaga, s a p én z n ag y o n jó l jö n , a m in e k fo ly tá n r á is k a p c so lt, k o m m e rc ia liz á ló d o tt. T a lá n m á r m a is tu d j a a le lk e m é ly é n , h o g y n e m eg észen f a ir dolog, a m it c sin á l, c sin á lt. E lk e z d te , c sin á lta , s egy p o n to n tú l m a r n e m tu d o tt d is z tin g v á ln i. M égis im p o n á ló m a r a d t. M e rt b izo n y o s sz e m p o n tb ó l e rő s e b b szem ély iség , m in t egy á tla g e m b e r. É rz é k e n y sé g é n é l és m e ­ ré sz sé g é n é l, v a la m in t a n n á l a z e lh iv a to tts á g á n á l fo g v a, a m it o ly k o r a m ű v é s z e k is é re z n e k . E n g e m m in d ig a sz e m é ly isé g e k iz g a tta k . — Gondolom, az Ortutay-féle iskolának a népi vallott nézetei h atására is. alkotó individuum ról — P o n to s a n . A m it h á t v é g ü l is a n a g y o ro sz n é p ra jz i isk o la i n ­ d íto tt el, és a m in e k m é g a h á b o rú e lő tti id ő b e n v á lt O rtu ta y a z e g y ik k ie m e lk e d ő h a z a i k ö v e tő jé v é . A m i a lé n y e g e e n n e k : a z e u ró p a i p a ­ ra s z tsá g , s a m a g y a r n é p n e m m in d e g y ik ta g ja én ek es, tá n co s, jó l festő , jó l ra jz o ló , h a n e m v a n n a k k ö z ö ttü k szem ély iség ek . A sz e m é ­ ly iség fo rm á ló h a tá s á r a v á ln a k k e re k egésszé, o rg a n ik u s eg y ség g é a n é p m ű v é s z e ti a lk o tá so k . D u d á s J u li és a n a iv m ű v é s z e k e se té b e n is u g y a n a rr ó l v a n szó. E g y -eg y sz e m é ly isé g v o n z á sk ö ré b e k e rü lte m m a ­ g a m is. A H a l o t t l á t ó is e z é rt k e re k e b b film , m in t a S z e r e lm i v a r á z s ­ lások. — A Halottlátőval ráirányítottad a figyelmet a halál tényére, de nem foglalkoztál vele, m ert nem ez volt a célkitűzésed. Ha olyan fel­ adatot kaphatnál, m int am it a Rózsakiállítás filmrendezője maga elé tűzött, vállalnád-e? — T e h á t film re v e n n é m - e a h a ld o k lá s t, a h a lá lt? Ö rk é n y Is tv á n is ily e n film e t lá t o tt A m e rik á b a n . . . B izto s v á lla ln á m , m e r t en g em m in d ig a s z e re le m é s a h a lá l, a z e m b e ri lé t m e g h a tá ro z ó i é rd e k e lte k . H a l á l n a k h a l á l á v a l h a lsz c ím ű film e m b e n a le á n y íe lm a s z iro z z a a h a lo tt le g é n y t. A n é p k é p z e le té b e n is és a z e n y é m b e n is, so sem h a lu n k m eg. M e rt a v é g e s e g y é n i lé t v a la m ily e n fo rm á b a n m in d ig fo ly ta tó d ik . V ag y a z u tó d o k b a n , v a g y a b b a n , a m it v é g h e z v itte m . . . Ö rk é n y I s t­ v á n a H a l o t t l á t ó v ita film jé b e n n a g y o n szép és ig az s z a v a k k a l b eszél a rr ó l, h o g y m ik é p p e n k e lle n e a h a lá lt sz e m lé ln ü n k , m it is k e lle n e te n n ü n k a z é rt, h o g y a h a lá l n e le g y e n o ly a n re tte n e te s , o ly a n b o r­ z a lm a s. A h a lá l g o n d o la tá h o z h o z z á k e lle n e sz o k ta tn i az e m b e re k e t. A z a z é rzésem , „ h a lá lk u ltú r á n k ” n e m e lé g tu d a to s . Ú gy v a g y u n k v e ­ le , m in t a s z e x u a litá s s a l: é v e k k e l e z e lő tt ta b u té m á n a k sz á m íto tt. P e ­ dig b e s z é ln ü n k k e lle n e a h a lá lró l is; az e m b e r e k e t fel k e lle n e k é sz í­ te n ü n k rá . É rz e lm ile g , é rte lm ile g fe l k e ll k é s z ü ln ü n k és fel k e ll k é ­ s z íte n ü n k e g y m á st. T á rs a d a lm i ü n n e p s é g e k e t szerv e z ő ir o d á k m ó d ­ s z e rta n i fü z e t k é in e k s z in tjé n e z t n e m le h e t e lin té z n i. — Ezek u tán izgalmas lenne hallani arról, hogy milyen volt a Ha­ lottlátó külföldi fogadtatása? Mert m i m agyar nézők — vagy legalább­ is a közönség egy része — hajlam osak vagyunk arra, hogy rólunk ké­ szült problematikus filmek esetén azt képzeljük, külföldön „rossz bi­ zonyítványt” fognak kiállítani rőlunk. — S zám o s k r itik a je le n t m e g a H a l o t t l á t ó r ó l . M égis in k á b b a sze­ m é ly e s é lm é n y e im rő l b e sz é ln é k . A m in d e n ú jr a é rz é k e n y h o lla n d o k és a n g o lo k h ív ta k m e g e lső n e k . A m s z te rd a m b a n és U tre c h tb e n o ly a n tis z tá n , o k o sa n é r te lm e z té k a film e t, m in th a itth o n o lv a s ta m v o ln a a N é p sz a b a d sá g , a M a g y a r N em zet, v a g y a z É let és Iro d a lo m k r i ti k á ­ já t, s n e m H o lla n d iá b a n le tte m v o ln a . A k ö zö n ség a v itá n h a so n ló a n r e ­ a g á lt, s a z tá n m o n d ta k h a so n ló h o lla n d e s e te t is. L o n d o n b a n s z in té n s ik e re v o lt a film n e k , ez é v f e b r u á r já r a ú jb ó l m e g h ív ta k . M a n n h e im ­ b e n a fe s z tiv á l k ö z ö n sé g e lá tta . A n é m e te k n e m tu d tá k e ld ö n te n i a film feléig , v a ló sá g -e , v a g y fik ció . E z p e rs z e a film s z a k m a i ré s z é t d ic sé ri. M a n n h e im b e n v é g ig k a c a g tá k a film n e k a z o k a t a részeit, a m e ly e k e n i t t P e ste n , v a g y v a la m e ly ik m a g y a r fa lu b a n is k a c a g n a k . A v itá n is é lé n k e k v o lta k . F e lá llt egy fé rfi, és a z t m o n d ta , n e m k ell úgy o d a le n n i e ttő l, h o g y K e le t- E u ró p á b a n, n e v e z e te se n M a g y a ro rsz á ­ gon ez v a n ; i t t a z N S Z K -b a n az e m b e re k 30 sz á z a lé k a h ív ő -b a b o n á s. �k ü lö n f é le s z e k tá k ta g ja i. A n g liá b a n s z á m ta la n s p iritis z ta é s egyéb ily e n típ u s ú k lu b v a n . O la sz o rsz á g b a n sz ö v e tsé g e v a n a b a b o n á s o k ­ n a k . K in n ez n e m h a t o ly a n n a g y o n fu rc s á n , m in t n á lu n k . S z á m ítá s ­ b a k e ll v e n n ü n k a z t a m á s f a jta id e o ló g iá t, h ite t, a m e ly b e n é ln e k . N y u g a ti k ö r tú r á m a t 1978 s z e p te m b e ré b e n , o k tó b e ré b e n c sin á lta m . K a rá c s o n y e lő tt V a rsó b a h ív ta k , ah o l a v ilá g h ír ű K W A N T -k lu b b a n v e títe tte m és a V a rsó i M a g y a r In té z e tb e n . É rd e k e s, h o g y k ik jö tte k e l: W a jd a színészei, L u c y n a W in n ic k a , a M a te r J o h a n n a a la k ító ja , p a ra p s z ic h o ló g u s p ro fe ssz o r é s so k p szich o ló g ia sz a k o s d iá k , s m á s ­ f a j ta e g y e te m is tá k . M égis, n e k e m egy tá p a i p a ra s z ta s s z o n y fo g a lm a z ta m e g é rv é n y e ­ se n a ta n u ls á g o t: „ H id a t é p íte n i és h á z a t é p íte n i s o k k a l k ö n n y e b b , m in t tu d a to t. K ö sz ö n jü k m a g á n a k , h o g y id e h o z ta a z ig a z sá g o t, és n e m n e k ü n k k e lle tt e lm e n n i P u tn o k r a .” V ég ü l is, h isz e m a z t, h o g y n e m h iá b a v e rg ő d te m . A film té n y le g e s h a tá s á r a is h a m a r o s a n fé n y d e rü l. N a g y fe lm é r é s t v é g z e tt a te le v íz ió tö m e g k o m m u n ik á c ió s k u ta ­ tó k ö z p o n tja , m o st fo ly ik az a d a to k é rté k e lé s e . A z E L T É -n a H alo t t ­ l á t ó k a p c s á n k é sz íti d ip lo m a d o lg o z a tá t eg y n e g y e d é v e s fiú . A fo lk ló r­ sz em ély iség sz ü le té sé t já r j a k ö rü l. Ő h o z ta a z t a h ír t, h o g y az e g y ik fa lu b a n a z t b esz é lik , J o lá n k a m e g m o n d ta , h o l ta l á lj á k m e g C h a p lin Külföldi mozikban M ióta k ritik ák at írok, barátaim és is­ m erőseim — meg olvasóim is — gyakran firtatták , talán azért, hogy sarokba szo­ rítsan ak vele: hogyan néz film et a hivatá­ sos bíráló? V annak-e különleges szem­ pontjai? Szokott-e határozni vagy elérzé­ kenyülni a moziban? Ilyenkor m indig bosszankodom (m ert az a gyanú m otoszkál bennem , hogy a k riti­ kust idegen bolygóra való különcnek vagy valam iféle csodabogárnak tartják ), de azért türelm esen válaszolok. Így: aki ítéleteivel rendszeresen a nyil­ vánosság elé m erészkedik, pontosan ugyanúgy „viselkedik” a film színházban, m int azok. akik m ellette ülnek. Tehát, örül, dühöng, m eghatódik, unatkozik. Mindössze annyi a különbség, hogy a kri­ tikus — legalábbis elvben — tájékozot­ tabb és felkészültebb, m int az átlagnéző. Jo b b an m eg kell figyelnie a részleteket. Értő módon szükséges elválasztania a jót a rossztól. Ennyi az egész Azt a problém át, hogy a recenziók szer­ zője k ibújhat-e néh an apján a bőréből, ed­ dig még senki sem feszegette. A szónoki kérdést most felteszem m agam nak — és igennel felelek rá. Az elm últ években úgy hozta a sors, hogy sűrűn m egfordultam külföldön (N yugat-E urópában és A m erikában is já r­ tam ). Hogy ne irigyeljenek nagyon, m ind­ já rt hozzáteszem : általában hivatali köte­ lesség szólított idegenbe, többnyire reggel­ től estig film eket kellett néznem . Aki azt gondolja, hogy szórakoztató m egbízatást teljesítettem , téved. Ó rákon át a vászonra m eredni kiguvadt szemm el: olykor nehéz testi m unkával felérő foglalatosság (a fil­ m ek jelentékeny hányada ugyanis csap­ nivalóan rossz, ám ha valam ennyi rem ek­ m ű lenne, akkor sem könnyű koncentrálni — kivált, ha a felelősség súlya, a válasz­ tás kötelessége „zav arja” az élményt.) Esténként, éjszakánként, m ikor kialud­ tak a vetítő fényei, átvedlettem „közönsé­ ges” em berré, akinek — van még öröm a ra n y k o p o rs ó já t, s e z é rt c se ré b e v is s z a k a p tu k a m a g y a r k o ro n á t. V agy egy m á s ik le g e n d a : a tv - s e k le n t v o lta k P u tn o k o n , J o lá n k a k a la u z o l­ ta ő k et, film e t fo r g a tta k , s o ly a n jó l s ik e rü lt, hogy tö b b b u d a p e s ti sz ín h á z sz e rz ő d é st a já n lo tt J o lá n k á n a k . Je lle m z ő , m ire é re z n e k r á az e m b e re k . T u d a t a la tt h e ly é re te s z ik J o lá n k a te v é k e n ys é g é t: színészi te lje s ítm é n y n e k m in ő sítik . V a ló já b a n a z is az ig azság , h o g y J o lá n k a „sz ín é sz i m u n k á t” vég ez. N a p o n ta s z á m ta la n k is h e ly z e tg y a k o rla to t, k is s z e re p e k e t já ts z ik el az e m b e re k n e k a z e m b e re k k e l. — Játékfilm et készülsz rendezni. Olvastam a Szólj róla p ár szót! — A B a lá z s B é la - és a z O b je k tív S tú d ió b a a d ta m b e a c s e le k ­ m é n y v á z la to t. K o p ro d u k c ió b a n sz e re tn é m e lk é s z íte n i. R em élem , l e ­ h e tő sé g e m is lesz rá . S o k n e h é z sé g g e l k e ll m a jd m e g k ü z d e n e m . T ö b ­ b e t n e m m o n d h a to k , h a e lk é sz ü l, íg é re m , e ls ő k é n t n e k te k , a P a ló c ­ fö ld s z e rk e sz tő s é g é n e k v e títe m le. E g y szóval, te rv e im rő l m o st tö b b e t n e m tu d o k m o n d a n i. — Köszönöm a beszélgetést. az életben! — semmi köze a film szakm á­ hoz. Mit tehet egy k ritikus civilként, szabad­ idejében? Term észetesen, moziba megy. M indig éltem ezzel a lehetőséggel — s olyan film eket választottam ki, melyek nálunk elérhetetlenek (inform álódni úgy­ szólván pillanatok alatt lehet, ha az em ber ism eri a film világ eseményeit.) Az alábbiakban friss benyom ásaim ról lesz szó. A „nem ér a nevem ” szem pontjaitól képtelen vagyok függetleníteni m agam (azt hiszem, hiába is törekednék rá), de rem élem , hogy a külföldi krónika egyfaj­ ta „lazítás” szerepét tölti be két szabályszerű elemzés között. (A „szabályszerű” kifejezést m áris idézőjelbe teszem ; ne­ hogy valaki a „tökéletes” szinonim ájának higgye, és nagyképűséggel vádoljon: az előírásokhoz való kötődést értem rajta, term észetesen a m agam szintjén.) P onto­ san úgy, m int ahogy „lazításként” tekin­ tettem meg a beszám olóban em lítésre ke­ rülő film eket is. Elöljáróban, használati utasításként hadd m ondjak még valam it. V annak film ek, m elyeket meg kell nézni. V annak filmek, am elyeket m eg lehet nézni. V annak filmek, m elyeket nem érdem es m egnézni —- kivéve, ha az em ber m eg­ szállottként szereti a mozit, és nem saj­ nálja az időt meg a fáradtságot. Még m indig félretolhatják a lapot: a cikkben az utóbbi két kategóriába ta rto ­ zó m űvekről, m űvecskékről (továbbá tel­ jesen jelentéktelen produktum okról) fo­ gok beszámolni. AMERIKAI cselekményvázlatot MOZIÉLMÉNYEK Az am erikai m ozikban tulajdonképpen m indent szabad csinálni. A KING KONG előadása közben — ez volt az első film, m elyre jegyet vettem — láttam vadul csókolózó szerelm espárt (azt hiszem, bár nem vagyok benne biztos, egyikük férfi volt, a m ásik nő), egy term etes néger asz­ szonyság m egágyazott apróságainak a k é ­ Laczkó Pál nyelm es székeken, ő m aga pedig önfeled­ ten bám ulta az óriás m ajom k alandjait. A nézőteret szinte elborította a tökm aghéj ; aláfestő zeneként állandóan kattogott a terem ben elhelyezett Coca Colás autom a­ ta. Na és a nézők! M axim ális hangerővel kom m entálták az esem ényeket. „Húzz be n eki!” Fektesd le!” : ezek voltak a legsza­ lonképesebb m egnyilatkozások. A KING KONG egyébként (rendező: John G uillerm in) hatásosan m egcsinált, de m inden eredetiségnek híjával levő szuper­ produktum . Az állatkolosszust nem hagy­ ják élni, ő pedig — válaszképpen — tám a­ dásba lendül New York ellen. King Kong m egszeret egy szőke n ő t: vonzalm a te r ­ m észetesen viszonzatlan m arad. A szédítő tem pójú hajsza végén a civilizáció győz. Valahogy mégis sajn álatram éltó szegény majom , hiszen féktelen agresszióját az em berek váltották ki, s óriási ereje te r­ m éktelen. Régi törvénye a m ozinak, hogy a vesztessel érzünk együtt (abban az eset­ ben, ha a bukás tragikus.) King Kong nem tragikus hős (csöppet sem kívánom pro fa­ nizálni a helyzetet), bizonyos rokonszenv­ re azonban — éppen m agáram aradottsága m iatt — rászolgált. Am úgy G uillerm in eléggé m érsékelten adagolja a látványos­ ságot, az izgalm at és a kalandot. A mese naiv. A színészek rosszak. New Y ork 42-ik u tcája valóságos p o r­ noerdő. T ucatjával találni itt film szín­ házakat, m elyek elképesztő ízléstelenség­ gel kínálják portékáikat. Ebben a m ű faj­ ban szinte teljesen tájékozatlan vagyok, de am erikai b arátaim elm ondották, hogy pornofronton is m egfigyelhető a differen­ ciálódás. A rangsor élén olyan film ek áll­ nak, m elyeket a hivatalos k ritik a is szá­ mon tart, sőt elism er (iskolapélda: A MÉLY TOROK — láttam , untam , nem te t­ szett.) V annak továbbá a stúdiókból kiko­ pott s színészekkel fo rg ato tt po rn o tö rt é­ netek, m elyektől nem v itath ató el bizo­ nyos szakm ai színvonal (a m ontázstechni­ ka, a kam eram ozgatás azt bizonyítja, hogy készítőik hallottak harangozni a film csi­ nálásról.) És leghátul az úgynevezett „vadporno” szerénykedik, m elynek leleplezet ­ lenül az a célja, hogy kielégítse a n y ers ösztönöket. 2 3 �Viszonylag friss szolgáltatás a „ lifeshow". Egyre elm entem : hervasztó él­ m ény volt. Lényege a következő: a por­ nofilm ek vetítése közben, óránként fel­ gyullad a villany, és ketten — egy férfi es egy nő — gyakorlati bem utatót ta rta ­ nak. De m inek is írok v irágnyelven: sze­ retkeznek. Úgy, hogy m inden részletét jól lehessen látni. A világ legintim ebb dolgát üzletté silányították. Vajon mi jöhet még ezek után? Jö h et még egyáltalán valam i? A FILM DIVAT ÚJ HAJTÁSAI Tuniszban, a harm adik világ reprezen­ tatív film fesztiválján különféle sorozato­ k at m u tatta k be. Mi is ízelítőt kaptunk a katasztrófafilm ekből itthon (játszottuk a POKOLI TORONY című m onstredrám át), az alaposabb tájékozódás érdekében azon­ ban beültem az ott m űsorra tűzött siker­ darabok vetítésére. (Nehogy félreértés essék, sietve megjegyzem : a karthágói fesztiválon a fejlődő országok film g y ártá­ sa vonult fel, a különféle összeállítások — ezek egyiké a katasztrófafilm eket bem u­ tató ciklus — csak a kísérőprogram ot al­ kották.) Nem fárasztom az olvasót, a film ­ filológiai adatokkal, címek és nevek fel­ sorolásával, egyébként is be kell valla­ nom : előfordult, hogy az előadás közepén felálltam , m ert m ár untam a lá tv á n y t; az­ tán az is m egesett — szakm ai ártalom ? —, hogy nem is an n y ira a vászonra, m int inkább a nézőkre figyeltem : érdekelt a befogadók reakciója. Szó se ró la : a FÖLDRENGÉS és a többi hollywoodi nagyágyú ügyes csinálm ány, n e m m indennapi élm ény (vagy inkább ki­ kapcsolódás.) A tunisziak lelkesen együtt éltek a történésekkel, ez pedig azért volt t anu lságos, m ert hitetlenkedve hallgattam o ttan i film forgalm azó b arátain k pana­ szát. Jo h n W ayne és a többi sztár — m ondták — nagyobb h atást gyakorol az ország mozi látogatóira, m int a valóságos világ valóságos konfliktusait m egörökítő filmek hősei. M egbizonyosodhattam róla, hogy tényleg ez a helyzet. Ízelítő a kelléktárból: összeomlanak az épületkolosszusok, tűz m artalékává válik egy utcasor, ezrek pusztulnak el a hul­ lám sírban stb. stb. Hogy mindez felkava­ ró hatású is lehet? Bizonyára. Ehhez azonban az értékek m egsem m isülésének em beri h áttere kellene, vagyis a próbaté­ tel súlyának érzékeltetése. A katasztró­ fafilm ek többségéből éppen ez hiányzik. E m iatt süllyednek a m utatvány szintjére. Egy m ásik tendencia — m elynek virág­ zásáról N yugat-Európa m ozijaiban te tt lá­ togatásaim ugyancsak meggyőztek — : az erőszak apológiája. M ár A KERESZT­ APA, Francis Ford Coppola lefegyverző szakmai tudással elkészített drám ája is ennek az ideológiának szelét fogja vitorlá­ iba, a követők és a folytatók azonban még ra jta is túltesznek. Például Scorcese A TAXISOFŐR-ben. Travis, a vietnam i h á­ borút m egjárt fiatal férfi unja New Y ork­ ot. Ez a m etropolis gyönnyörű, de iszo­ nyúak az árnyai — és a fiatal taxis főkép­ pen ezt látja fuvarjai során. Vagyis a szennyet, a bűnt, a kegyetlenséget. Embe­ ri kapcsolatait nem tu d ja m egszervezni: a lány, akibe belehabarodik, nem viszonoz­ za érzelm eit. És egyszercsak „ k a tta n ” ben­ ne valam i, személyisége m egbomlik, és ha­ lom ra lövi az em bereket. Látszólag „misz­ sziót” teljesít, m ert az a rögeszméje, hogy egy p rostituáltat kell m egm entenie, és ezért sütögeti a revolverét. Scorcese hő­ se egy kicsit a KIFULLADÁSIG Poiccard­ jához hasonlít: neki is glória libeg a feje körül. A m orális ta rtá s elfogadhatatlan. Pszichológiai indoklás nincs. A vérfürdő A TAXISOFŐR-ben öncélú játék. A LOVE STORY. A rth u r Hiller nagy sikerű bestsellere m ásfajta h ú ro k at pen­ get. „Vissza az érzelm ességhez” — ez lehet­ ne a m ottója. A frazeológia m odern, a ki­ szólások csöppet sem visszafogottak, a tisz­ ta szerelem tö rtén ete azonban előregyár­ to tt elem ek panelljeiből áll össze. K étség­ kívül ártalm atlan ab b és szelídebb ez a film, m int A TAXISOFŐR -jellegű tö rté­ netek, filozófiája mégis hasonló. A szem­ lélet elfogadhatatlan, m ert a világ kiszá­ m íthatatlanságát és a fátum m indenható erejét bizonygatja. FILM EKRŐL — TÁVIRATI STÍLUSBAN Mindig ellene voltam az úgynevezett csillagos (hőmérős) k ritik án ak , mely n á­ lunk a felszabadulás előtt n yert polgárjo­ got. Lényege: a film eket — elemző érté­ kelés helyett — pontozzák, s m eghatáro­ zott rendszer szem pontjai alapján osztá­ lyozzák. M ondjuk, ilyen sém ák szerint: kiváló, jó, közepes, gyenge, rossz. V agy: rem ek m ű , jó alkotás, átlagos m unka, csa­ lódás, kudarc. Esetleg: ötcsillagos, négycsillagos stb. Mióta az átlagosnál több film et látok, m ár nem berzenkedem ann y ira az efféle rangsorolás ellen. V áltozatlanul úgy vé­ lekedem , hogy a klasszisteljesítm ényeket részletesen kell elemezni, ám a m ezőny, végefelé kullogó m u nkákat olykor tényleg fölösleges m ásképpen m inősíteni. A REPÜLŐTÉR 77-ben m űvi izgalom u ra lja a cselekm ényt, papírosfigurák buz­ gólkodnak jobb ügyhöz m éltó buzgalom ­ mal. A MENYASSZONY FEKETÉBEN — noha T ru ffau -t rendezte — ócska k ri­ m iponyva (Jeanne M oreau sem képes megmenteni!) A TÜKÖR, TÜKÖR — Dá­ niában néztem meg — ferde hajlam ú fér­ fiak kalandjait, teljesen érdektelenül, á b ­ rázolja. A MAYERLING Terence Young értelm ezésében kulisszahasogató színjáték az ism ert szerelm i tragédiáról. A film ek egy része friss, de a felsorolt címek között van „szakállas” is. Azért szóltam róluk, m ert a közelm últban talál­ koztam velük. Használati utasításom at tehát ki kell egészíteni még valam ivel. Egyes alkotáso­ k at nem kezd ki az idő (ezeket fáziské­ séssel is érdem es felkutatni.) Más film ek viszont — a készítés időpontjától függet­ lenül — ásatagok (ilyenekre csak akkor szabad rávetni m agunkat, ha előre tu d ­ juk, hogy m ilyen m inősítéssel lesz dol­ gunk.) Sum m a helyett végül csak an n y it: mo­ ziba járni, tájékozódni, ism eretlen világo­ kat felfedezni jó. N éha még az is felüdü­ lésnek számít, ha a k ritik u s jelentős fil­ m ek helyett je l l e g z e t e s film ek szem tanú­ ja. Nincsen üröm öröm nélkül. Talán si­ k erü lt érzékeltetnem , hogy a p erifériát nem kell elhanyagolni, és a cseppben is benne rejtőzik a tenger. Veress József 21 �Forradalm i hétköznapok A cím valószínűleg többek előtt ism ert, hiszen 1974-ben, a M agyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója alkal­ m ával ezen a címen jelentette m eg a N ógrád megyei L evéltár az 1919-ben kiadott direktórium i rendeletekből készített dokum en­ tum válogatását. Ez az összeállítás a p ro letá rd ik ta tú ra szervezeti alap já t jelentő helyi tanácsok jegyzőkönyveiben található intéz­ kedésekből egy csokorravaló. (A m egye száznál több községéből mindössze kilenc helyi tanácsának ülésein készült jegyzőkönyv m arad t meg. Segítségükkel nem tudjuk a községi m u n k ástan á­ csok m űködésének valam ennyi terü le té t bem utatni, azonban a fő jellem ző sajátságok ebből a töredékes forrásanyagból is jól nyom on követhetők.) A közölt jegyzőkönyvi részletek lelőhelye: N ógrád megyei Levéltár, B I R T O K R E N D E Z Ő ÉS T E R M E L É S T B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 12.) B IZ T O S ÍT Ó B IZ O T T S Á G „A k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g m e g a la k í­ tá s á r a a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s X L . sz. r e n d e le té r e h iv a tk o ­ z á s s a l a z e ln ö k fe lk é ri a ta n á c s o t, h o g y a sz ü k sé g e s h á ro m ta g o t, m e ly k iz á r ó la g fö ld m iv e s e k b ő l á llh a t, v á la s s z a m eg . H a tá ro z a t: A ta n á c s e z e n fe lh ív á s fo ly tá n a k ö zség i b ir to k re n d e z ő és te r m e lé s t b iz to sító b iz o tts á g b a F e k e te S á n d o r, P ia tr ik J á n o s é s S z a ­ b ó Já n o s e lv tá r s a k a t e g y h a n g ú la g m e g v á la s z to tta . E rrő l ú g y a m e g ­ v á la s z to tta k , m i n t a g az d a sá g i b iz to s é r te s íte n d ő ”. A R E N D F E N N T A R T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 26.) „ E lő te rje s z te tik a k ö te le z ő é jje li ő rsé g fe lá llítá s a . T a n á c s e lh a ­ tá r o z z a , hogy a s z a k s z e rv e z e te k n é v je g y z é k e a la p já n s o r re n d b e n 12 s z e rv e z e ti ta g ta r t é jje le n k é n t ő rsé g i sz o lg á la to t. A sz o lg á la t e s te 9 ó r á t ó l é jje l 2 ó rá ig ta r t. F ő p a ra n c s n o k a a z ő rs é g n e k C se ri J á n o s e l­ n ö k , sz o lg á la tv e z e tő Z e k e G á b o r, p a ra n c s n o k m in d e n e s te e g y m u n ­ k á s ta n á c s b e li tag . T a n á c s ta g ja i p a ra n c s n o k i sz o lg á la to n k ív ü l m á s s z o lg á la to t n e m t a r t a n a k ” . M Á JU S E L S E JE P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ G o ttlie b M iklós, a z A lm á s s y -k a s té ly gondnoka b e te rje s z ti a z 1919. m á ju s 1-i n é p ü n n e p é ly sz á m a d á s á t. N é p ü n n e p é ly összes b e v é te le 8227 K. N é p ü n n e p é ly összes k ia d á s a 5887 K. 20 fill. N é p ü n n e p é ly tis z ta h a s z n a 2339 K . 80 f i ll. T a n á c s ezen s z á m a d á s t a z z a l v eszi tu d o m á su l, h o g y a tis z ta h a sz o n a k a s té ly k e r t g o n d o z á sá ra lesz fo r d íta n d ó ” . F Ö L D O S Z T Á S K A Z Á R O N (1919. á p rilis 11.) „ S z á n tó fö ld e k n e k ig é n y lé se a b á n y a m u n k á s o k ré sz é re . H a tá ro z a t: s a lg ó ta rjá n i g az d a sá g i b iz to stó l n y e re n d ő fe lv ilá g o sítá s é s u ta s ítá s s z e r in t k ell e lj á r n i ”. (1919. m á ju s 17.) , , . . . F ö ld b iz to s ítá s a azo k ré s z é re is, a k ik n e k f é r je ik n in c s e n e k id e h a z a ; to v á b b á a k ik n e k fé r je ik fo g o ly ; v é g ü l k e rtn e k b iz to sítá sa , a k ik té n y le g jo g cím m el b ír n a k e te k in te tb e n . H a tá ro z a t: A jo g o s u lt­ sá g k ih ird e te n d ő é s a d ir e k tó riu m á lta l v é g re h a jta n d ó .” A A LAKÓHÁZAK S Z O C IA L IZ Á L Á S A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ L a k á sü g y i n y o m ta tv á n y o k e lő á llítá s i k ö ltsé g e i. H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a r r a , hogy a la k ó h á z a k k ö z tu la jd o n b a v é te lé t a T a n á c s k ö z tá r­ s a s á g h a tá r o z ta el, s így ezzel k a p c so la to s k ia d á s o k is a F o rr a d a lm i K o rm á n y z ó ta n á c s P é n z ü g y i N é p b iz to s sá g á n a k te r h é r e fo ly ó síta n d ó k , a k ö zség i ta n á c s fe lk é ri a v á rm e g y e i d ire k tó riu m o t, hogy e c ím e n a k ö zség i p é n z tá rb ó l k iu ta lt ö sszeg ek et m e g té ríte n i sz ív e sk e d je n e k , m e rt a h á z ta rtá s i p é n z tá r te lje s e n ü re s. ső t tú lk ia d á s b a n v a n . A k ia d á s o k c su p á n a z egyes a la p o k n á l le v ő é s m á s re n d e lte té s s e l b író p é n z m a r a d ­ v á n y o k b ó l fe d e z te tn e k ”. E G Y H Á Z I B IR T O K S O R S A D IÓ S JE N Ő N (1919. m á ju s 28.) „ K lim e n t L a jo s h. jeg y z ő m in t e lő a d ó b e je le n ti, h o g y a z eg y h ázi, h itfe le k e z e ti é s á lta lu k k e z e lt a la p ítv á n y i v a g y o n o k k ö z tu la jd o n b a v é ­ te le c é ljá b ó l sz ü k s é g e s eg y h á ro m ta g ú lik v id á ló b iz o tts á g k ik ü ld é se . E rre e g y h a n g ú la g a k ö v e tk e z ő v é g h a tá ro z a t h o z a to tt: A k ö zség m u n ­ k á s ta n á c s a a lik v id á ló b iz o tts á g ta g ja iu l R u sz L a jo s, M o ln á r Jó zsef, é s B e rk i S á n d o r e lv tá r s a k a t k ü ld i k i ”. E L D U G O T T Á R U K B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. á p r ilis 26.) „ F o rg á c s Jó z se f e lv tá rs , m iv e l n e k i tu d o m á s a v a n a rr ó l, h o g y k e ­ re s k e d ő k n é l e ld u g o tt á r u k v a n n a k , in d ítv á n y o z z a , h o g y a b o lth e ly i­ sé g e n k ív ü l le v ő á ru k k o b o z ta s sa n a k el. é rté k e s íte s s e n e k é s a z é r té k e ­ síté sb ő l b e fo ly ó összeg fo rd íta s s é k v a la m e ly k ö z h a sz n ú c é lra . H a tá ­ r o z a t: A községi n é p ta n á c s e lh a tá ro z ta , h o g y a la p o s g y a n ú e se té n az á ru fe lk u ta tá s a eszk ö zö len d ő ...”. F Ö L Ö S L E G E S É L E L M IS Z E R E K (1919. m á ju s 6.) „ M u r á r L a jo s ta n á c s ta g k é rd é s e a z é le lm is z e re k r e k v irá lá s a t á r ­ g y á b a n . H a tá ro z a t: A M u n k á s -, K a to n a - é s F ö ld m ív e s ta n á c s e g y h a n ­ g ú la g e lh a tá ro z ta , h o g y a z u tc a b iz a lm i fé r fia k fe lh ív a n d ó k a r r a , hogy fig y e lm ü k e t te r je s s z é k k i a z é le lm is z e rk é s z le te k re , a h o l n é z e tü k s z e ­ r in t fö lö sle g v a n , a z t je le n ts é k a k ö zség i d ir e k tó riu m n a k , a m e ly te s tü le t fe l fo g ja h ív n i a v ö rö s ő rsé g p a ra n c s n o k s á g á t a re k v ira lá s m e g e jté s é re ”. É L E L M IS Z E R E K S Z É T O S Z T Á S A P Á S Z T Ó N (1919. jú n iu s 2.) „C se ri J á n o s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a k ö zség b e é rk e z ő ö sszes é le lm is z e re k a k ö zség á lt a l o s z ta s s a n a k s z é t”. G O N D O S K O D Á S A S A L G Ó T A R JÁ N I M U N K Á S O K R Ó L K A Z Á ­ R O N (1919. á p rilis 29.) „ T e js z á llítá s a s a lg ó ta r já n i m u n k á s la k o s o k n a k . H a tá ro z a t: A k i­ n e k fe jh e tő te h e n e v a n , h e te n k é n t a le g k e v e se b b eg y sé g e t, 1/2 li te r t ta r to z ik b e a d n i”. T Ű Z IF A -K IU T A L Á S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 23.) „ O lv a s ta to tt a K ö z e llá tá si N é p b iz o ttsá g 5732/V. 1919. sz. é rte s íté s e , a m e ly s z e r in t a b a la s s a g y a rm a ti A g rá r- és K e re sk e d e lm i R T á lta l M a rc z a l k ö z sé g b e n te r m e lt tű z ifá b ó l 1500m3 m é t e r a község e l l á t a t ­ la n ja i ré s z é re k iu ta lta to tt. H a tá ro z a t: T u d o m á s u l sz o lg á l azzal, hogy a k ö zség i d ik e r tó riu m a fe lo sz tá sa ir á n t in té z k e d jé k ” . M É SZ ÉS R É Z G Á L IC A P Á S Z T Ó I S Z Ő L Ő T U L A JD O N O S O K R É ­ S Z É R E (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l d ir e k tó riu m i ta g e lő te rje s z ti, hogy a k ö z sé g n e k 47q m é sz é rk e z e tt p e rm e te z é s c é ljá ra . T a n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a m ész K iss Is tv á n , N ag y Jó z se f ta n á c s ta g o k á lta l úgy a h ev esi, m in t a n ó g ­ rá d i sz ő lő tu la jd o n o so k k ö z ö tt o sz ta ssék k i a le h e tő le g a la c so n y a b b á r b a n . T a n á c s e zzel e g y id e jű le g a ré g z á lic s z é to s z tá s á t is e lr e n d e li”. C S E R E A JÁ N L A T P Á S Z T Ó N A K (1919. jú n iu s 2.) „ K irá ly P á l e lv tá r s e lő te rje s z ti, h o g y a n a g y b á to n y i k ő s z é n b á n y a léc e lle n é b e n h a jla n d ó a k ö z sé g n e k sz e n e t s z á llíta n i. T a n á c s azo n k ö ­ rü lm é n y r e v a ló te k in te tte l, h o g y a n a g y b á to n y i sz é n n e m o ly ’ jó m in ő sé g ű , a m it a k ö zség h a s z n á ln i tu d n a , a já n la to t e lu ta s ítja ...” A V IL L A N Y Á R A M E G Y S É G Á R A B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. jú n iu s 14.) A községi v illa m o s te le p ü z e m v e z e tő sé g é n e k ja v a s la ta a v illa n y ­ á ra m e g y s é g á rá n a k ú ja b b m e g á lla p ítá s a tá rg y á b a n . H a tá ro z a t: T e k in ­ te tte l a z ü zem i k ö ltsé g e k , m u n k a b é r e k e m e lk e d é sé re , v a la m in t a k ő ­ sz é n á rá r a , a k özségi ta n á c s a v illa n y ü z e m e g y s é g á rá t 1919. jú n iu s 15-től k ez d ő d ő le g 50 fillé rb e n á lla p ítja m e g é s e g y b e n a v illa n y ü z e m k e z e lé sé re é s s z á m a d á s a in a k fe lü lv iz s g á lá s á ra S z ta n c s ik Já n o s , T o rm a K á ro ly , F o n tá n y i L á sz ló e lv tá r s a k k ü ld e tn e k azzal, h o g y m agukat s z a k é rtő v e l is k ie g é s z íth e tik ” . M Ű V E L Ő D É S I O S Z T Á L Y K A Z Á R O N (1919. á p rilis 29.) „ M ű v e lő d é si o sz tá ly m e g v á la s z tá s a h á ro m ta g b ó l. H a tá ro z a t: E g y ­ h a n g ú la g D ia n o v sz k y Sz.aniszló, H e g e d ű s B éla és S z ta n c s e k F e re n c v á la s z ta tta k m e g ” . K Ö N Y V T Á R I P R O B L É M A P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 3.) „ O lv a s ta to tt a S z o c iá lis T á rs a d a lm i K ö r k é re lm e a h e ly b e li p o l­ g á ri fiú is k o lá b a n le v ő k ö n y v tá rb ó l k ö n y v e k á te n g e d é se ir á n t. T a n á c s e lh a tá ro z z a , h o g y a m e n n y ib e n a k ö n y v tá r fe le tt in té z k e d n i jo g k ö re n in c s, a n n a k le ltá ro z á s a u tá n a k é re lm e t a fe le tte s h a tó s á g h o z fo g já k fe lte r je s z te n i” . M Ü V E L Ő D É S I T A N Á C S B A L A S S A G Y A R M A T O N (1919. m á ju s 6.) „ . . . H a t á r o z a t : A k ö zség i n é p ta n á c s a M ű v elő d ési T a n á c so t m e g ­ a la k ítja és ta g ja iu l m e g v á la s z tja : V a rg a L ászló, S ik e ti Is tv á n . G y ö rg y ­ fy S á n d o r, E lfe r Ede, L é g rá d y Is tv á n , P e rla k y Ö dön ta g - és e lv tá r s a ­ k a t, e g y sz e rsm in d fe lh ív ja a m e g v á la s z to tta k a t, hogy m e g a la k u lá s u k u tá n a la k íts a n a k k é t isk o la i b iz o ttsá g o t. E g y et a felső b b és eg y e t az e le m i é s ó v o d á k ra n éz v e , é s fe lh ív ja a k ö zség i ta n á c s a z így m e g ­ a lk o to tt s z e rv e k e t, h o g y tis z tü k b e n e lj á r n i s z ív e s k e d je n e k ” . JÁ R V Á N Y K Ó R H Á Z T A T A R O Z Á S A P Á S Z T Ó N (1919. á p rilis 23.) „ O lv a s ta to tt B a k a llá r Is tv á n á lta l b e n y ú jto tt, já r v á n y k ó r h á z j a ­ v ítá s á ró l k é s z íte tt k ö ltsé g v e té s. T a n á c s a k ö lts é g v e té s t e lfo g a d ja , é s te k in tv e , h o g y a m u n k a m á r b e is v a n fejezv e, a 355K . a z a z H á ­ ro m sz á z ö tv e n ö t K o ro n a k iu ta lá s á t e lr e n d e li.”. L A K Á S Ü G Y I H A T Á R O Z A T P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „ O lv a s ta to tt B e n k ő Jó z se f e lv tá r s la k á s ü g y i k é re lm e . C seri J á n o s e lv tá r s in d ítv á n y á r a a ta n á c s e lh a tá ro z z a , hogy a d ir e k tó riu m m é r le ­ g e lje az ö ssz e ro m b o lt h á z a k tu la jd o n o s a in a k v a g y o n i h e ly z e té t. A zo­ k a t, a k ik n e k a n y a g i h e ly z e te m e g e n g e d i, a le h e tő le g rö v id e b b idő a la tt la k á s u k k ij a v ítá s á r a rá k é n y s z e ríti e se tle g o ly a n k é p p e n , hogy a m e g ­ c s in á lt la k á s o k b a la k ó t hely ez, k ik a la k b é r t ja v ítá s i k ö ltsé g e k tö r le s z ­ té s é r e fiz e tik . A z így n y e r t la k á s o k b a a d ir e k tó riu m a la k á s n é lk ü lie ­ k e t e lh e ly e z i”. M U N K A B É R E K P Á S Z T Ó N (1919. m á ju s 10.) „K ecsey L a jo s e lv tá r s is m e rte ti a m u n k a b é r e k sz a b á ly o z á sá ró l szóló 41. sz. F ö ld m ív e lé sü g y i N é p b iz to ssá g i re n d e le te t, m e ly s z e r in t: a fé rfi m u n k á s o k n a p i b é re 30 K o ro n a , a n ő i fe ln ő tt m u n k á s o k n a p i b é re 20 K o ro n a , 15— 18 é v e s k o rig 12 K o ro n a , 15 é v e sn é l fia ta la b b m u n k á s o k é 8 K o ro n a , k a p á s m u n k á s o k n a p id íja 1/10-del m a g a s a b b . A k i e m e re n d e le t e lle n v é t, fo r ra d a lm i tö rv é n y s z é k e lé le s z á llítv a " . A P Á S Z T Ó I R E N D Ö R Ö K K É R E L M E (1919. jú n iu s 2.) „ R e n d ő rö k k é re lm e d rá g a s á g i seg ély é s a c ip ő - é s r u h a já ra n d ó s á g k iu ta lá s a ir á n t. T a n á c s a k é re le m n e k a d rá g a s á g i s e g é ly re v o n a tk o z ó ré s z é t e lu ta s ítja , a r u h á z a t k iu ta lá s a ü g y é b e n p e d ig a N é p ru h á z a ti B i­ z o ttsá g h o z fe lírn i re n d e li” .. Összeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �KÖRKÉP H ajd u T ib o r : Károlyi Mihály P o litik a i é le tr a jz K ö zel eg y é v tiz e d e s h a llg a tá s u tá n K á ro ly i M ih á ly ró l a z 1950-es é v e k v é g én k e z d te k is ­ m é t „ b e sz é ln i”. 1955-ös h a lá la u tá n h é t év v e l h a z a h o z tá k h a m v a it. F ö ld i m a r a d v á n y a in a k b e fo g a d á s á t sz e lle m i h a g y a té k á n a k la s s ú é s s z a k a s z o s h a z a té ré s e k ö v e tte , s k ö v e ti. K ü ­ lö n b ö z ő je lle g ű írá s a ib ó l (e m lé k ira to k , c ik ­ k e k , b eszéd ek , lev elek ) n a p ja in k ig ö tk ö te tn y it je le n te tte k m e g a k ia d ó k . K á ro ly in é m e m o á r­ ja i h a r m a d ik k ia d á s b a n is k e re s e tt k ö n y v e k , s b iz o n y á ra H a jd u T ib o r 1970-ben, v a la m in t L itv á n G y ö rg y é s J e m n itz J á n o s 1977-ben m e g je le n t n é p s z e r ű s ítő sz á n d é k ú K á ro ly ié le tr a jz a is e lj u to t t a z o lv a só k h o z . B á r a „ fé n y k é p e k rő l”, m e ly e k e t a fe n ti m ű v e k t á r ­ t a k e lé n k , fő b b k o n tú r ja ib a n u g y a n a z a K á ­ ro ly i M ih á ly n é z le, a m a g y a r tá r s a d a lo m ­ n a k m a s in c s e g y ség es é s m e g á lla p o d o tt K á ­ ro ly i-k é p e , m e r t a z ú j in fo rm á c ió k k ü lö n b ö z ő é rz e le m - é s is m e re ta n y a g ra ra k ó d ta k le, i l ­ le tv e k ü lö n b ö z ő ré g ie k k e l k e v e re d te k . A z „ ö re g e k ” K á ro ly i-k é p é n e k a la p s z ín e i ré s z b e n v a g y eg é sz b e n m a is az 1945 e lő tt ta n u lta k b ó l é s h a llo tta k b ó l á lln a k össze. N em e lh a n y a g o lh a tó ré s z ü k K á ro ly ib a n m a sem R ák ó czi é s S z é c h e n y i X X . s z á z a d i u tó d á t, h a ­ n e m a z t a b ű n b a k o t é s „ h a z a á ru ló t” lá tja , a m in e k a z e lle n fo r ra d a lm i k o rs z a k p ro p a g a n ­ d a g é p e z e te b e á llíta n i ig y e k e z e tt. E felfo g ás s z e rin t K á ro ly in a k n é g y „ fő b ű n e ” v o lt: v i­ lá g h á b o r ú a la tti tá r g y a lá s a i a z a n ta n to r s z á ­ g o k p o litik u s a iv a l („ k é m k e d é s”), a z 1918. n o ­ v e m b e ri b e lg rá d i k o n v e n c ió e lfo g a d á sa , s e z ­ z el m in te g y a tö rté n e lm i M a g y a ro rsz á g ö sz­ sz e o m lá sá n a k tu d o m á s u lv é te le , a h a ta lo m „ á tjá ts z á s a ” a k o m m u n is tá k k e z é re (1919 m á rc iu s á b a n ), s v é g ü l a H o rth y -M a g y a n o r­ sz á g g a l s z e m b e n e lle n sé g e s k is a n ta n to r s z á ­ g o k k a l v a ló p o litik a i e g y ü ttm ű k ö d é s e 1919 u tá n . If jú , ú j is m e re te k b e fo g a d á s á ra le g in k á b b a lk a lm a s é v e ik b e n , a n e g y v e n e s é s ö tv e n e s é v e k fo r d u ló já n a k p o litik a i s z e m in á riu m a in é s á tk é p z ő ta n fo ly a m a in a m a n e g y v e n e se k g e n e rá c ió ja ú g y ta n u lta , h o g y a p o lg á ri p ro g ­ re sszió m á s v e z é re g y é n isé g e ih e z h a so n ló a n az ig azi, te h á t a s z o c ia lis ta fe jlő d é s n e k K á ro ly i is k e ré k k ö tő je v o lt. A z e g y ik b iz o n y íté k a z le h e te tt, hogy K u n B é lá t és a K M P v e z e tő it 1919 f e b r u á r já b a n K á ro ly i b e le e g y e z é sé v e l t a r ­ tó z ta ttá k l e és z á r tá k b ö rtö n b e . K á ro ly i ily e s­ f a j ta d is z k re d itá lá s á n a k n y o m a i e n e m z e d é k tu d a tá b a n m a is fe lle lh e tő k . H a v a la m i e lle n n a g y o n k ü z d ü n k , m e g tö r­ té n h e tik , hogy a ló m á s ik o ld a lá n ta l á lj u k m a g u n k a t. K á ro ly i e m lé k é n e k b e m o c sk o lá sa é s e lh a llg a tá s a e lle n a h a tv a n a s é v e k m á s o d ik é s a h e tv e n e s é v e k e ls ő fe lé b e n — h e ly e se n é s in d o k o lta n — n ag y o n k ü z d ö ttü n k . N em 26 is a n n y ir a a fe n tie k b e n je lz e tt m ű v e k (b á r az o k is), m in t in k á b b a m ű v e k m e g je le n é s é t é s a z é v fo rd u ló k a t k ís é rő p u b lic is z tik a i írá so k é s az ú j ta n k ö n y v e k a la p já n a m a g y a r tá r s a ­ d a lo m eg y es ré te g e ib e n e g y id e a liz á lt K á ro ­ ly i-k é p is k ia la k u lt. E s z e m lé le t tá m p illé re i: K á ro ly i p o lg á ri d e m o k r a tik u s p o litik u s s á v á ­ lá s á n a k é s a n e m z e ti-n e m z e tisé g i k é rd é s b e n e lfo g la lt h e ly e s á llá s p o n tja k ia la k u lá s á n a k a n te d a tá lá s a , v a la m in t a T a n á c s k ö z tá rs a s á g ­ hoz, a K M P -h e z é s a K o m in te r n h e z fű z ő d ő p r o b le m a tik u s v is z o n y á n a k h a rm o n ik u s , lé ­ n y e g e se b b e lle n té te k n é lk ü li k a p c s o la ttá s z im ­ p lifik á lá s a . E z a k é p n e m k ö th e tő a n n y ir a n e m z e d é k h e z , m in t a z e lő z ő k e ttő , le g in k á b b m é g is ta lá n a r r a a le g ifja b b g e n e rá c ió ra j e l ­ lem ző, a m e ly m in d e n e lő z e te s é rz e le m - é s is m e re ta n y a g n é lk ü l fo g a d ta b e a h a tv a n a s é v e k ú j in fo rm á c ió it. A n n a k a té n y n e k a n y ilv á n o s s á g ra k e rü lé s e p é ld á u l, h o g y K á ro ­ ly i tilta k o z o tt a R a jk - p e r é s a rá k o s is ta m ó d ­ s z e r e k e lle n , s h o g y in k á b b a m á s o d ik e m ig ­ rá c ió t v á la s z to tta , m in ts e m h o g y lo ja litá s á ­ v a l tá m o g a ssa a tö rv é n y s é rté s e k e t, e n e m ­ z e d é k sz e m é b e n n a g y o n k o m o ly n im b u s z t k ö l­ c sö n z ö tt n e v é n e k . E z a z u tá n r á v e tü lt a p á ly a k o rá b b i s z a k a s z a ira is. K á ro ly i M ih á ly e g é sz é le tú tjá t ré s z le te se n é s a la p o s a n b e m u ta tó p o litik a i é le tr a jz á b a n H a jd u T ibor e g y ik sz e m lé le tn e k , e g y ik k é p n e k se m „ já ts z ik a lá ” . N e m c sa k a z e lle n f o r r a d a l­ m i re n d s z e r h a z u g s á g a it é s fe ld e ríté s e it, v a ­ la m in t a z ö tv e n e s é v e k sz e m lé le té n e k to r z í­ tá s a it c á fo lja , ille tv e ig a z ítja h e ly re , h a n e m K á ro ly i id e a liz á lá s á tó l is ta rtó z k o d ik . D eh ero iz á l? A m e n n y ib e n a té n y e k tis z te le te d e h e ­ ro iz á lá s — k é ts é g k ív ü l. M i in k á b b a z t m o n ­ d a n á n k : n e m e n g e d te , h o g y h ő se ir á n ti n y il­ v á n v a ló s z im p á tiá ja e ln y o m ja b e n n e a m ű ­ fa j m e g k ö v e te lte tá rg y ila g o s s á g ra tö re k v é s t. H a jd u s z e m é b e n K á ro ly i a z e g y ik le g n a ­ g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s. M ég ­ se m a p o ló g iá t ír t, h a n e m e g y h ú s - v é r e m ­ b e r a la k j á t tá r j a e lé n k — a m a g a e ré n y e i­ v e l é s h ib á iv a l, h e ly e s é s h e ly te le n íté le te i­ v e l, m á s -m á s m e g íté lé s a lá eső k o rs z a k a iv a l é s c se le k e d e te iv e l e g y ü tt. K ö n y v e leg fő b b e ré n y é n e k e z t ta r tju k . L e g ré s z le te s e b b e n a n n a k a k ö z e l h ú sz é v ­ n e k a tö r té n e té t m u t a tj a be, a m i a l a t t K á r o ­ ly i é lv h a jh á s z ó é s k a la n d k e re s ő f ia ta l m á g ­ n á s b ó l p u r itá n e m b e rré , k o n z e rv a tív a r is z ­ to k r a ta p o litik u s b ó l p e d ig a M a g y a r N e m z e ­ ti T a n á c s e ln ö k é v é le tt. M ily e n v o l t a h u ­ sz o n é v e s K á ro ly i, k ü lö n b ö z ö tt-e p o litik a i fe l­ fo g á s a k o r á n a k f ia ta l a ris z to k r a tá ié tó l? A k ö n y v e ls ő fe je z e te i a la p já n a z t m o n d h a tju k : n e m . A fia ta l K á ro ly i v ilá g n é z e te n e v e lő je , g ró f K á ro ly i S á n d o r sz e lle m i h a tá s a a la t t fo rm á ló d o tt, a k i a z a r is z to k r a ta k o n z e rv a ti­ v iz m u s a g r á r iu s s z á r n y á n a k fő s z á z a d f o rd u ­ ló s k é p v is e lő je v o lt. I l n ’y a q u e n o u s, c sak m i s z á m ítu n k — m o n d o g a ttá k k ö rn y e z e té b e n , s e z t ő is e g é sz e n te rm é s z e te s n e k ta r to tta . M in t tö b b k o rtá rs á t, K á ro ly it is a z 1904— 05-ös k o rm á n y z a ti v á ls á g le n d íte tte k i m e g ­ szo k o tt p o litik a i s z te re o típ iá ib ó l é s sém áib ó l. E g y felő l s z a k íto tt a 67-es k e re te k k e l, m e ly e k eg y fél é v sz á z a d o n á t a z a r is z to k r a ta p o litik a a lf á i é s om e g á i v o lta k , s a fü g g e tle n sé g i p o ­ litik a fe lé k ö z e le d e tt. M ásfelő l — a m i a b e l­ p o litik a i re f o rm o k a t ille ti — c ik k e ib e n és b e ­ sz é d e ib e n e k k o r tű n te k fel o ly a n je le k , a m e ly e k a n a g y b á ty já tó l ö rö k ö lt a r is z to k r a ta k o n z e rv a tiv iz m u s ir á n y á b ó l e g y fa jta a ris z to k ­ r a t a lib e ra liz m u s ir á n y á b a m u ta tta k . E k k o r fo g la l á llá s t a p a rc e llá z á s m e lle tt, e k k o r is­ m e r i e l elő sz ö r, h o g y a s z o c ia lis tá k n a k is le h e tn e k , ső t v a n n a k é rd e m e ik , s hogy a sz ö v e tk e z e ti e sz m e é s a sz o c ia liz m u s n in c s e ­ n e k a n ta g o n is z tik u s e lle n té tb e n . (A fe lism e ré s m o so ly t fa k a s z th a t, a K á ro ly i S á n d o r t k övető k o rtá n s a k s z á m á r a a z o n b a n — m u ta t r á H a j­ d u — e g y ik ú g y v is z o n y u lt a m á sik h o z , m in t tű z a vízhez.) In n e n a z o n b a n m é g k o rá n ts e m v e z e te tt e g y e n e s ú t a N e m z e ti T a n á c s e ln ö k ­ ség éig , e z e k e t a je le k e t k o rá n ts e m sz a b a d tú lé rté k e ln i. A m i a m a g á n e m b e rt ille ti, e zek v o lta k a z o k a z é v e k , a m ik o r le g n a g y o b b k á r ­ ty a c s a tá it v ív ta , a m ik o r a b u lv á r s a jtó t ú jr a é s ú j r a K á ro ly i h o sszú k ü lfö ld i u ta z á s a iv a l é s h a jm e re s z tő k a la n d ja iv a l k a p c s o la to s h ír e k h o z tá k iz g a lo m b a — m ik ö z b e n a p a ra s z to k k ö z t te r je d t a z eg y k e, a fö ld m u n k á s o k A m e ­ rik á b a v á n d o ro lta k , a c se lé d e k e t c s e n d ő rö k ü tle g e lté k, s a m u n k á s o k n a g y o b b k e n y é ré r t é s v á la s z tó jo g é rt k ü z d ö tte k . M in t p o litik u s se m s z a k íto tt m é g o sz tá ly á v a l, sőt, h a v a la ­ m ik o r, h á t 1909. é s 1911. k ö z ö tt k é p v is e lte a z t ig a z á n , a lé n y e g e se b b p o n to k o n lib e ra liz á ló d ó k o rs z a k á h o z k é p e s t is v issz a lé p v e . E z a z id ő ­ s z a k p á ly á já n a k k o n z e rv a tív m é ly p o n tja . M in t a n a g y b irto k o s o k é rd e k v é d e lm i sz e rv e z e té n e k (O M G E) e ln ö k e , e k k o r n ev e z i a fö ld o sz tá s k ö v e te lé s é t n é p b o lo n d ítá s n a k , a s z o c iá ld e m o k ­ r á c iá t e k k o r n y ilv á n ítja h a z a fia tla n és n e m z e tie tle n p o litik a i ir á n y z a tn a k , s m in t a v á la s z tó jo g -e lle n e s k a m p á n y eg y ik ir á n y ító ja , e k k o r k e rü l k ö z ö s p o litik a i p la tf o r m r a ké­ ső b b i e lle n fe lé v e l, T isz a Is tv á n n a l. B izto s k ézzel m o zo g v a a sz á z a d e lő v a ló d i é rd e k e k e t e lfe d ő p o litik a i je ls z a v a in a k és p á r tk e r e te in k d z su n g e lé b e n , H a jd u m eg­ g yőzően m u t a tj a be, h o g y a lig k é t é v m ú lv a , ig az, e g y e lő re m é g m in d ig c sa k ta k tik a i m e g ­ g o n d o lá so k b ó l, h o g y a n k e r ü l e z a K á ro ly i a sz ö v e tk e z e tt p o lg á ri, s z o c iá ld e m o k ra ta é s fü g ­ g e tle n sé g i (J u s th - p á rti) e lle n z é k m e llé . B ár ú t j a m é g m in d ig n e m v á lt el v é g é rv é n y e s e n a 48-as A p p o n y ié tó l é s a 67-es A n d rá ssy é tó l, m é g is e z e k v o lta k a z o k a z é v e k (1912— 13), a m ik o r e g y fe lő l a sz ö v e tsé g e se k k e l fo ly ta ­ to t t v itá k é s b e sz é lg e té se k , m á s fe lő l a h e v e s p a r la m e n ti c s a tá k k ö v e tk e z té b e n eg y ú j K á ­ ro ly i h a lv á n y k ö rv o n a la i ra jz o ló d ta k k i a p o ­ litik a i é le tr e ü g y elő k ö z v é le m é n y e lő tt. M eg ­ v á lik a z O M G E -tő l, e lh a tá r o lja m a g á t a z o k ­ tó l a v o lt sz ö v e tség eseitő l, a k ik a n e m z e tis é ­ gi la k o s s á g tö b b m in t 50 % -o s a rá n y s z á m á ra v a ló h iv a tk o z á s s a l e lle n e z té k a z á lta lá n o s é s �titk o s v á la sz tó jo g o t, v é d e lm é b e v eszi a n e m ­ z e ti ir á n y r a h ely e z k e d ő sz o c ia listá k a t, s k é t é v m ú lv a , ceg lé d i v á la s z tó itó l íg y b ú c s ú z ik : „ Jo g o t a n é p n e k ! F ö ld e t a n é p n e k ! K e n y e re t a n é p n e k !” 1912. és 1914. k ö z ö tt fő leg k ü lp o li­ ti k a i k é rd é s e k k ö tö tté k le fig y e lm é t; a h á b o ­ r ú e lk e r ü lé s é re tö r e k e d e tt. J e ls z ó n a k h a n g ­ z a to s c eg lé d i m o n d a ta it m é g n e m k o n k r e ti­ z á lta p o lg á ri r a d ik á lis p o litik a i p ro g ra m m á , sz ö v etség esei k ö z ö tt m é g o tt ta l á lj u k a z t a M ilo ta y I s tv á n t is, a k i u tó b b a z e lle n f o r r a ­ d a lm i k o r id e o ló g iá já n a k e g y ik m e g a la p o z ó ja le tt, s a k i m á r e k k o r is h a rc o s so v in isz ta és a n tis z e m ita v o lt. A h a d b a lé p é s u tá n K á ro ly i lo já lis m a g a ­ t a r t á s t ta n ú s íto tt, v á lla lta a h o n v é d e lm e t. A h á b o rú sz ö rn y ű sé g e i e lő tt a z o n b a n n e m v o lt k é p e s b e c s u k n i szem ét, s e z e k h a tá s á r a n e m ­ z e ti ra d ik á lis p o litik u sb ó l lé p é srő l-.lé p é sre p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s s á a la k u lt á t. 1916b a n s a já t p á r to t a la k íto tt, a m e lly e l 1917-ben is m é t s z ö v e ts é g re lé p e tt a p o lg á ri é s a sz o c iá l­ d e m o k r a ta e lle n z é k k e l. A v á la s z tó jo g i b lo k k e ln ö k é v é v á la s z to tt K á ro ly i p ro g r a m ja lé n y e ­ g é b e n m á r m in d a z o k a t a c é lk itű z é s e k e t t a r ­ ta lm a z ta , a m e ly e k u tó b b a M a g y a r N e m z e ti T a n á c s b e lp o litik a i p la tf o r m já t a lk o ttá k : fö ld r e f o r m , v á la sz tó jo g , á lta lá n o s d e m o k ra tiz á lá s . E g y e tle n lén y eg e s k é rd é s k ö r v o lt m ég . a m i a p o lg á ri r a d ik á lis é s s z o c iá ld e m o k ra ta b a lo l­ d a ltó l e lv á la s z to tta K á ro ly it: a n e m z e ti- n e m ­ z e tisé g i k é rd é s ; d e a fe lg y o rsu lt e s e m é n y e k é s ú j sz ö v e tség esei h a tá s á r a la s s a n e te k in te tb e n is m ó d o s íto tta á llá s p o n tjá t. E lő sz ö r 1917 t a ­ v a s z á n h a tá r o lta el m a g á t n y ílta n a s a já t p á r t ­ ja s o r a ib a n is fe lle lh e tő s o v in iz m u ­ sá tó l. 1917 v é g é re , 1918 e le jé re — fő ­ leg Já s z i O sz k á r h a tá s á r a — e lis m e rte a n e m z e tis é g e k a u to n ó m iá r a v a ló e lv i jo g á t, a m it k éső b b , a fo r ra d a lo m n a p ja ib a n a g y a ­ k o r la ti tu d o m á s u lv é te l k ö v e te tt. 1918 ő szére (d e c sa k a k k o rra ) — h a n g s ú ly o z h a tju k H a jd u n y o m á n — K á ro ly i M ih á ly p o lg á ri r a d ik á lis p o litik u s le tt. S z a k íto tt o s z tá ly á v a l é s s z a k í­ to tt a rég i M a g y a ro rsz á g g a l. A k é t fo r ra d a lo m K á ro ly ijá n a k c se le k e d e ­ te i k özül a k ö z é p is k o lá k le g in k á b b a z t s u ly ­ k o ltá k és s u ly k o ljá k d iá k ja ik b a , h o g y 1919 m á r c iu s á r a K á ro ly i fe lis m e rte : az id ő t ú l ­ h a la d t ra jta . E z é rt m o n d o tt le a F o r r a d a l­ m i K o rm á n y z ó ta n á c s ja v á r a , a m e ly n e k p o li­ ti k á já t a 133 n a p a la t t is m in d v é g ig tá m o ­ g a tta . A z á llítá s b a n , n o h a K á ro ly i s z e m é ly é ­ n e k m e g íté lé s e sz e m p o n tjá b ó l n y ilv á n v a ló a n e lle n k e z ő e lő je lle l, im p lic it m ó d o n b e n n e fo g ­ la lta tik u g y a n a z , a m iv e l a z e lle n fo r ra d a lo m is v á d o lta a z e lső m a g y a r n é p k ö z tá rs a s á g e l ­ n ö k é t. A z ti., h o g y „ titk o s k o m m u n is ta ” v o lt. B á r a p o lg á ri d e m o k r a tik u s fo r ra d a lo m h e ­ te ib e n K á ro ly i ú ja b b n a g y v á lto z á so n e s e tt á t (a n a g y b ir to k re n d s z e r m e g s z ü n te té s e m e l­ le tt e k k o r m á r a n a g y tő k e k o rlá to z á s á t é s a z á lla m g a z d a sá g i h a ta lm á n a k n ö v e lé s é t is jo ­ g o s é s a k tu á lis te e n d ő n e k is m e rte el), a H a j­ d u á lta l m e g s z ó la lta to tt d o k u m e n tu m o k a m e l­ le t t sz ó ln a k , h o g y a la p v e tő e n to v á b b r a is m e g m a ra d t a m a g á n tu la jd o n e lv e a la p já n . A k is p o lg á ri d e m o k rá c ia tu d a to s k é p v is e lő je le tt, a k i é rte lm is é g i h ív e i m e lle tt az S Z D P -re é s a K is g a z d a p á r tra k ív á n t tá m a sz k o d n i. A f e b r u á r v é g i é s m á r c iu s e le ji n a p o k b a n K á ro ly i v a ló b a n f e lis m e r te p o litik á ja c ső d jé t, e z t a z o n b a n — m e g g y ő z ő d é sü n k s z e r in t: h e ­ ly e se n — n e m a n n y ir a b e lp o litik a i, m in t i n ­ k á b b k ü lp o litik a i té n y e z ő k k e l m a g y a rá z ta . K á ro ly i k ü lp o litik á ja m in d a d d ig n a g y o n e g y ­ s z e r ű v o lt: a n ta n ts z im p á tia é s h it a w ils o n iz ­ m u s b a n . Jó l tu d ta , h o g y m in t v e sz te s á lla m ­ n a k , M a g y a ro rsz á g n a k fiz e tn ie k ell. A zt is s e jte tte , h o g y h a z á já tó l n e m c s a k H o rv á to r­ sz á g é s B á c sk a fo g e ls z a k a d n i. A m it n e m t u d ­ h a to tt, a z a z v o lt, h o g y a z a m e r ik a i e ln ö k á l­ ta l m e g h ird e te tt p a c ifiz m u s é s n e m z e ti ö n re n d e lk e z é s e lv e 1919 ta v a s z á n te lje s e n a lá ­ re n d e lő d ik a n y ílta n m a g y a re lle n e s fr a n c ia n a g y h a ta lm i é rd e k e k n e k . A m ik o r e zt — fe b ­ r u á r v ég ére, m á r c iu s e le jé r e — K á ro ly i f e l­ is m e rte , e ls z á n ta m a g á t a m a g y a r la k ta t e r ü ­ le te k fe g y v e re s v é d e lm é re . S z e m é ly s z e r in t a z t s z e r e tte v o ln a , h a s z o c iá ld e m o k ra ta k a ­ b in e t á ll a z o rsz á g é lé re , s 21-én s z o c iá ld e ­ m o k r a ta m in is z te re ln ö k ö t n e v e z h e t ki. De g o n d o lt e g y m á s ik le h e tő s é g re is, a r r a az e s e tre , h a a sz o c iá ld e m o k ra tá k v is s z a re tte n ­ n é n e k a z e g y p á rti k o rm á n y tó l. 21-én U g ro n G á ­ b o rr a l (s sz e m é ly é b e n a ré g i M a g y a ro rsz á g ­ gal) is tá r g y a lt v e le a n e m z e ti e lle n á llá s k o r­ m á n y á n a k le h e tő sé g é rő l. A z u to lsó n a p o k e s e ­ m é n y e i k a p k o d á s n a k jo g g al n e v e z h e tő k , a k o m m u n is tá k h a ta lo m r a se g íté sé n e k tá r g y ila ­ gos sz e m m e l a lig h a . A m i K á ro ly i „ le m o n d á s á n a k ” a tö r té n e té t ille ti, a z ezzel k a p c so la to s v e rz ió k k ö zü l a z e lm ú lt é v e k s o r á n k i- k i k iv á la s z th a tta m a ­ g á n a k a m e g fe le lő t. (A z 1969-es s a jtó v ita ö sz ­ s z e g y ű jtv e m e g ta lá lh a tó Illy é s H a js z á lg y ö k e ­ r e k c ím ű k ö te té b e n .) É n m e g g y ő ző n e k é rz e m H a jd u é rv e lé sé t, m is z e rin t a z S Z D P é s a K M P e g y e sü lé se és a F o rr a d a lm i K o rm á n y ­ z ó ta n á c s m e g a la k u lá s a K á ro ly i tu d t a n é l­ k ü l é s h á ta m ö g ö tt z a jlo tt le, n e v e z e te s p r o k ­ la m á c ió ja a lá ír á s a é s jó v á h a g y á s a n é lk ü l j e ­ le n t m eg , s e g y felő l K u n fi és B ö h m , m á s fe ­ lő l G e llé rt O sz k á r és S im o n y i H e n ri i n ­ k o r r e k ts é g é t K á ro ly i p u s z tá n lo ja litá s b ó l h a ll­ g a tta el é v e k ig . E zt a v e rz ió t tá m a s z tjá k a lá K á ro ly i T a n á c s k ö z tá rs a s á g a la tti h e ly z e tm e g íté lé se i is. T én y , h o g y a m íg a fo rra d a lo m „ é lt”, K á ro ly i n e m n y ila tk o z o tt n y ilv á n o s a n a p r o l e tá r d ik ta tú r a e lle n , s h o g y c sö k k e n ő a k ­ tiv itá s s a l b á r, d e a g y a k o rla ti m u n k á b a n is tá m o g a tta a T a n á c sk ö z tá rsa sá g o t. H a jd u a z t is m e g á lla p ítja , hogy — e lm é le tile g — a k is ­ p o lg á ri d e m o k ra tiz m u s á llá s p o n tjá ró l e z e k ­ ben a n a p o k b a n K á ro ly i k ö z e le d e tt a sz o c ia ­ liz m u s e s z m e v ilá g a felé. L e m o n d o tt a t e r ü ­ le ti in te g ritá s r ó l, s fe lis m e rte , h o g y a v ilá g ­ k a p ita liz m u s á lta lá n o s v á ls á g á b ó l c sa k a szo­ c ia liz m u s n y ú jt re á lis k iv e z e tő u ta t. E m e lle tt a z o n b a n r e n d r e is m e rte ti a z o k a t a z is m e re t­ le n e b b d o k u m e n tu m o k a t is, a m e ly e k a m e l­ le tt ta n ú s k o d n a k , hogy K á ro ly i n e m h it t a p r o le tá r d ik ta tú r a m a g y a ro rsz á g i p e rs p e k tív á i­ b a n , s a k ib o n ta k o z á s t to v á b b r a is m á s u t a ­ k o n k e re s te . Á p rilis b a n je le n ti ró la S m u ts tá b o rn o k , h o g y „Ő c sa k egy m ó d o t lá t a f o r ­ ra d a lo m m e g m e n té s é re : a K o rm á n y z ó ta n á c s m o n d jo n le, h e ly é t fo g la lja e l egy sz o c iá l­ d e m o k r a ta k o rm á n y , a m e ly k ií r j a a v á la s z ­ tá s o k a t, d e m o k r a tik u s a la p r a h e ly e z k e d ik és m e g e g y e z ik a z a n t a n t t a l ” ; m á ju s 1-én fe lk e ­ re si K u n B é lá t, s k é ri: e n g e d je á t a h a ta l­ m a t e g y sz o c iá ld e m o k ra ta k o rm á n y n a k ; j ú ­ n iu s k ö z e p é n jo b b o ld a li és c e n tr is ta sz o ciál­ d e m o k r a tá k k a l tá rg y a l eg y „ m é rs é k e lt szo c ia ­ lis ta k o rm á n y ” a la k ítá s á ró l. A k e ttő ssé g m a ­ g y a rá z a ta k é z e n fe k v ő : K á ro ly i m á r á p r ilis ­ b a n sem h it t a v ilá g fo rra d a lo m b a n , a z t p e ­ d ig k o rá b b r ó l tu d ta , h o g y a b o lse v iz m u s n y u ­ g a tr a te r je d é s é n e k m e g a k a d á ly o z á s á ra tö r e k ­ v ő n a g y h a ta lm a k n á l eg y k o m m u n is ta k o r ­ m á n y se m m i jó r a sem s z á m íth a t. 1919. jú liu s 5 -é n K á ro ly i e lh a g y ta M a g y a r­ o rsz á g o t, s a m a g y a r p o litik a irá n y ító i k ö zé s o h a tö b b é n e m té r h e te tt v issza. M iu tá n f e l­ ism e rte , h o g y m in d e n d o g m a tiz m u sa é s s z e k ­ tá s s á g a e lle n é r e a H o rth y - re n d s z e r le g a k tí­ v a b b é s le g k ö v e tk e z e te s e b b elle n sé g e i m é g is­ c sa k a z ille g a litá s b a s z o ríto tt k o m m u n is tá k . K á ro ly i m in d e n a lk a lm a t m e g ra g a d o tt a r r a , h o g y a K o m in te rn t é s a K M P -t g y a k o rla ti m u n k á já b a n tá m o g a ssa . A szó szo ro s é s p á r t ­ s z e rű é rte lm é b e n a z o n b a n — m u ta t r á H a jd u — so h a s e m le tt k o m m u n is ta . N em e ls ő so r­ b a n a z é rt, m e r t fo rm á lis a n n e m le tt p á rtta g , h a n e m fő leg a z é rt, m e r t e tik u s n o rm á i és te o re tik u s n é z e te i a le g sz o ro sa b b g y a k o rla ti e g y ü ttm ű k ö d é s id e jé n is tö b b p o n to n k ü lö n ­ b ö z te k az a k k o ri k o m m u n is tá k és sz o c iá ld e ­ m o k r a tá k tö b b s é g é tő l. N em é r t e t t e g y e t a m u n k á s p á rto k sz ö v e tsé g i p o litik á já v a l, 27 �a m e n n y ib e n azo k m in d a p a ra s z tsá g , m in d a z é rte lm is é g s ú ly á t és je le n tő s é g é t le b e c s ü l­ té k . T u d ta , hogy a sz o c ia lista f o r ra d a lm a k g y ő zelm e n e m fo g ja e g y sz e rsm in d a n e m z e ti k é rd é s t is a u to m a tik u s a n m e g o ld a n i. A d e ­ m o k r á c ia fo g a lm á n a k é rte lm e z é sé v e l é s az á lla m h a ta lo m , a p r o le tá r d ik ta tú r a á lta lá n o s k é rd é s e in e k m e g íté lé sé v e l is k ö z e le b b á llt a k o m m u n is ta e lle n e s b a rá ta ih o z , m in t S z tá lin g y a k o rla tá h o z . A v o lt szö v etség esek (a fü g g e tle n sé g ie k tő l a ra d ik á lis o k o n á t a s z o c iá ld e m o k ra tá k ig ) m in d e ttő l fü g g e tle n ü l m á r a h ú sz a s é s a h a r ­ m in c a s é v e k fo r d u ló já r a „ le ír tá k ” K á ro ly it. „ . . . A tö r té n te k u tá n e g y e tle n k á r t y á r a te t­ té l: a S z o v je t g y ő zelm ére. E n é lk ü l tö b b é, h ite m s z e rin t, n e m le h e t sz e re p e d a k ö z é p ­ e u ró p a i d o lg o k b a n .” — id é z i H a jd u Já s z i O sz­ k á r 1930-as sz a v a it. A so rs n a g y p a ra d o x o n ja , h o g y a m it Já sz i n e m h itt, a z b e k ö v e tk e z e tt: K e le t-E u ró p á b a n é s M a g y a ro rsz á g o n a „ S z o v je t” g y ő zö tt, s hogy a m it b iz to s ra v e tt, a z n e m v á lt v a ló r a : K á ­ ro ly i n e m té r h e te tt v issza m é g e g y sz e r a k a ­ p itá n y i h íd ra . A p á riz s i k ö v e tsé g a b e o sz to tt m a tró z sz e re p é v e l v o lt azonos, s e b b ő l a p o zíció b ó l é rd e m b e n n e m le h e te tt b e fo ly á so l­ n i a z o rsz á g ir á n y ítá s á t. P e d ig s z e r e te tt v o l­ n a a k o rm á n y k e ré k k ö z e lé b e ju tn i... Ú gy é re z te , h o g y k ite r je d t n e m z e tk ö z i is m e re ts é ­ g é t a D u n a -v ö lg y i n é p e k v is z o n y á n a k és e g y ü tté lé s é n e k h o sszú tá v ú re n d e z é s e te r ü ­ le té n k a m a to z ta th a tn á le g in k á b b . A tr ia n o n i h a tá r o k a t m á r ré g e n re a litá s n a k is m e rte el , a v é g ső m e g o ld á st a K o ssu th é s J á s z i n y o m á n e lk é p z e lt D u n a -k o n fö d e rá c ió tó l re m é lte . M in t n é h á n y m á s h e ly e s é s e lő r e m u ta tó n é ­ z e té n e k , e n n e k m e g v a ló s ítá s a is a z u tó d o k ra h á r u lt. H a jd u T ib o r k ö n y v é v e l a z e g y ik le g n a g y o b b X X . sz á z a d i m a g y a r p o litik u s tu d o m á n y o s ig é n y ű és ig én y esség ű b io g r á fiá ja k é s z ü lt el. K á ro ly i p u b lik á lt írá s a i, k ia d á s e lő tt álló le ­ v elez ése, s a K á ro ly i-h a g y a té k e g y é b d o k u ­ m e n tu m a i, to v á b b á a h a z a i le v é ltá r a k a n y a ­ g a i é s a k o ra b e li s a j tó c ik k e i m e lle tt a szerző s z o v je t, a n g o l, a m e r ik a i, o s z trá k , s k ö z v e tv e f r a n c ia le v é ltá r a k f o n d ja it is h a s z n o s íth a tta . A m u n k a te h á t sz é le s k ö r ű fo rrá s b á z is o n n y u g ­ szik , s a szerző o b je k tiv itá s r a tö re k v ő sz e m ­ lé le te m e lle tt e z is a z t v a ló s z ín ű síti, hogy k ö n y v e h o sszú id ő re a le g a u te n tik u s a b b és le g m e g b íz h a tó b b K á ro ly i-é le tra jz lesz. R á ­ a d á s u l o ly a n é le tr a jz — , s e z t ta lá n n e m fe ­ le sle g e s h o z z á te n n i —, a m e ly v ilá g o s v o n a l­ v ezetése, fo rd u la to s , s g y a k ra n k ife je z e tte n sz e lle m e s s tílu s a a la p já n n e m c s a k a tö r té n e l­ m e t k u ta tó k é s o k ta tó k , h a n e m a tö rté n e le m ir á n ti ig é n y e se b b é rd e k lő d ő k fig y e lm é re is jo g g al s z á m íth a t. É rd e m i k ifo g á s c su p á n a k ö n y v te r je d e l­ m i é p ítk e z é sé v e l sz e m b e n tá m a s z th a tó . A z ig e n ré s z le te se n k id o lg o z o tt e ls ő fe je z e te k e t e g y re rö v id e b b re fo g o tt ré s z e k k ö v e tik , s a z 1945 u tá n i K á ro ly ira m in d ö ssz e 50 o ld a l ju t a 600-ból. A m e g o ld á s n e m e g é sz e n é r t h e te t­ len , h isz e n m e m o á rja ib a n K á ro ly i v isz o n y la g k e v e se t í r ifjú s á g á ró l, m á s fe lő l 1945 u tá n n e m v o lt v e z e tő p o litik u s. N éh o l m in d e n e s e t­ r e h iá n y é r z e te tá m a d h a t a z o lv a s ó n a k . A z é le tú t 1945 u tá n i e se m é n y e i, s fő le g te rv e i m e lle tt é n p é ld á u l a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tti K á ro ly i, v a la m in t a K M P é s a K o m in te rn k ö z ö tti e lv i n é z e tk ü lö n b s é g e k o k a iró l é s m i­ b e n lé té rő l is sz ív e se n o lv a s ta m v o ln a tö b b e t. M in d ez a z o n b a n k e v e se t v o n le a k ö n y v é r ­ d em eiből. Jó le n n e , h a K á ro ly i é le tr a jz á t a X X . s z á ­ zadi m a g y a r tö r té n e le m m á s n a g y p o litik u s e g y é n iség ein ek h a so n ló típ u s ú b io g rá fiá i k ö ­ v e tn é k ( K o s s u t h , 1 9 7 8 . ) Rom sics Ignác 28 D u b a G y u la : Ívnak a csukák D u b a G y u l á t , az egyik legjelentősebb csehszlovákiai m agyar prózaírót két évti­ zeddel ezelőtt kitűnő hum oristaként ta r­ tották számon. A hatvanas évektől kezdő­ dően m u tatta meg, hogy a novellisták, re­ gényírók között is az élvonalba tartozik. Elbeszéléskötetei u tán jelent, meg S z a b a d ­ e s é s című regénye, am elynek hőse a fa­ luból városba került értelm iségi fiatalem ­ ber — M orvai szerkesztő — az ötvenes évek közepén-végén átéli az életform a m egváltoztatásából, a korszak közgon­ dolkodásából következő nehézségeket, de az em lékek síkján újraéli azokat a folya­ m atokat is, am elyek gyerm ekkorának fa­ lu ját jellem ezték. Az író e regénye u tán újabb — főleg a nagyvárosi lét kérdéseit boncolgató — el­ beszéléskötettel, m ajd 1974-ben szociográ­ fiával, a V a j ú d ó p a r a s z t v i l á g című m un­ kával jelentkezett. A m űben H ontfü­ zesgyarm at, Duba szülő- és felnevelő fa ­ lujának képe rajzolódik ki, azokkal a tá r ­ sadalm i viszonyokkal, szokásokkal, tö rté­ nelm ileg fontos esem ényekkel és érzelmi m otívum okkal, am elyek őt, az írót, e tá j­ hoz, az em berekhez kötik. Mégis elsietett egyik kritikusának az a következtetése, hogy „a csehszlovákiai m agyar irodalom legjobb term ékei általában nem fikciós m űfajokban születnek”’. M ert lehet, hogy ez az igazság általánosságban érvényes — D uba G yulára vonatkoztatva azonban nem az. Az eddig em lített m űvek — s köztük éppen a legújabb m unka az Ív n a k a csu­ ká k című regénye — szolgálnak erre bi­ zonyságul. Ha igaz Göröm bei A ndrásnak az a m egállapítása, hogy Duba a hatvanas években fő feladatának tek in tette, hogy m egírja generációjának, az akkor 30—40 év közötti, falusiból városivá váló értelm i­ ségi réteg életútját, akkor igaz az is, hogy az Ívn a k a csukák főhőse — a kam aszfiú N agybene P éter — sorsában az író m ár előlegezi ezt az életutat. Egyébként is: úgy tűnik, m intha Duba G yula legtöbb m űvében egyetlen sorsot, saját életét írn á m eg — term észetesen ál­ talánosítva, a tapasztalatok érvényessegét térben-időben kitágítva. Hiszen nem ne­ héz például a V a j ú d ó parasztvilág H ontfü­ zesgyarm atát és az Ív n a k a csukák Füzes­ nyékét azonosítanunk, vagy a többi falusi kam aszétól eltérő gondolkodású, a techni­ ka, a könyvek, ezen keresztül a falun kí­ vüli történések irá n t érdeklődő, érzelm i­ leg rendkívül fogékony, az árn y alato k at m egsejtő P éter alak ja m ögött az író arc­ vonásait felfedeznünk. D uba G yula ugyanis éppen a kam asz­ kor, az eszmélés éveiben élte m eg azt az időszakot (az 1945—48-as éveket), am ely­ ről terjedelm es regényében beszámol. A front elvonulásától, az elm enekült lakos­ ság visszatérésétől az 1948. tavaszán el­ kezdődött konszolidációig követi figyelem ­ mel az esem ényeket, a cselekm ény köz­ pontjában három kam aszt — P éter m el­ lett unokatestvérét, B akai Jó skát, s a K örtefejűnek nevezett Pereszlényi A lb er­ tet — állítva. A fro n t okozta pusztítások nyom ait las­ san eltüntetik, m egindul az élet a földe­ ken, ú jra elkezdődik a kereskedelem a he­ gyek közül a síkságra leszekerező szlová­ kokkal. A falusiak előtt lassan kitágul a világ, ugyanakkor m egjelenik a közrend első képviselője, a részeges csendőr. A férfi­ ak egy részét csehországi m unkaszolgálat­ ra kötelezik, m ajd m egérkeznek a Ma­ gyarországgal kö tö tt lakosságcsere-egyez­ m ény értelm ében a kitelepítésről intézke­ dő „fehér levelek” — ezek a cselekm ény főbb pontjai. A falu elcsöndesedése és az új telepesek m egérkezése u tán a m ű a „hogyan tovább?” nehéz, ám bizakodóan feltett kérdésével zárul. A regény e rétege — a súlyosabb, a szlovákiai m agyarság nagy részét érintő, történelm i kérdéseket felvető rétege — azonban csak ritk án kap közvetlen hang­ súlyt. A regény felszínét, am elyen lassan, alig érzékelhetően sodródnak a sorsok, apró esem ények fodrozzák, kam aszkalan­ dok gyűrűzik: három hősünk fegyvereket talál; érzékletes az Ö reg-árokban a lá­ nyokkal való fürdés leírása; a búcsúban a fiút szinte férfivá avató esem ények tö r­ ténnek; újjászerveződik a falu fu tb all­ csapata. Ebben a lassú áram lásban — szin­ te az ott élők szemével figyelve — alig vesszük észre a politikai fordulatokat, m ajd a békeszerződés aláírását. A szavak lassú sodrán alapuló stílus, a látványnál, az egyes hétköznapi esem é­ nyeknél hosszan elidéző előadásm ód, p er­ sze azon túl, hogy a falusi fiatalok, fel­ nőttek számos típ u sát felm utatja, olyan szép részletekkel gazdagítja a m űvet, m int a P éter és Lenke kapcsolatát, vagy az Al­ bert, s a ném et lány, U lrike szerelm ét el­ beszélők. A csuka — az íváskor a Füzes-árokba felúszó csuka — m otívum a m ár ko ráb ­ ban novellákban is felbukkant. A Szabad­ esésben M orvai szerkesztőnek ju t eszébe az Öreg-árok a csukákkal: „az áttetsző vízben, m elyet betongát zár el a nagyobb vizektől, s am ely tovább m ár nem folyik a tenger felé, hanem kiszárad a n y ári m e­ legben, s ahonnan szám ukra nincs vissza­ térés a C sincsa-patakba, o tt feküsznek a hatalm as hím csukák”. A legutóbbi mű k amaszos vidám ságú halászatai m ögött is m élyebb gondolatok rejtőznek. A tö rténe­ lem holtágaira, az évszázados törvények �érvénytelenné válására gondolunk, am ikor m ár nem úsznak fel a csukák a Füzes­ árokba, m ert „talán m egváltoztatták szo­ kásaikat, és m ás ívóhelyet kerestek m a­ g u k n ak ”. A regény — Kiss M ihály parasztem ber szájába adva a szót — bizakodó m onda­ tokkal zárul: „ezután még fontosabb len­ ne, hogy értsü k egym ást, m ert nagy kö­ zös m unka v ár rá n k ”. Nyilvánvaló igaz­ ság ez, hiszen sosem a népek, hanem a po­ litikai erők szem benállásáról volt szó. Ez a feloldás azonban a regényben kissé meg­ alapozatlannak tűnik, s a m ű két hiányos­ ságára is utal. Az egyik: sem m it nem t u ­ dunk meg az em bereket mozgató hatalom m echanizm usáról; b ár az író nem egyszer, kívülről figyeli hőseit, és szinte szociogra­ fik u san ábrázolja — nem érzékelteti a je­ lentős esem ények fő m otívum ait. A m á­ sik: az alakok érzelmi, pszichológiai jel­ lemzése hiányos, sokszor nem cselekede­ teikből, szavaikból, hanem az író kom ­ m entárjaiból ism erjük meg őket igazán. Az összetettebb jellem ű főhősről írja egyik helyen: „Nevetséges, kamaszos eről­ ködés a Péteré, k ifo rratlan, gyerekes vá­ gyakozás, de őszinte és elemi erejű .” Ha ezt csak ebből a kom m entárból, külsődle­ ges jellem zésből tu d n án k meg, vállat vonva lapoznánk tovább. D uba erényei közé tartozik azonban az, hogy olykor saját m agát felülvizsgálva, kijavítva terem t szép szituációkat hősei szám ára. Regénye így hibái ellenére a felszabadulás után i néhány év, a kezdeti vál­ tozások és várakozások korának hiteles ra jz át adja. ( M a d á c h , 1 9 7 7 ) P. Szabó Ernő fo g ja n a k k ez e t, jo b b f e la d a to k m e g o ld á sa é r ­ dekében. M in d e z e k fé n y é b e n m e g le p e té s se l lá tta m h o g y a m e g y e b e li tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k u ta ­ tó m u n k a im m á r le g je le n tő s e b b n e k m o n d h a tó o rg á n u m a (N ó g rá d m e g y e i m ú z e u m o k é v ­ k ö n y v e 1978. S a l g ó t a r j á n , 1978) s z in té n t e r e t a d o tt ily en v itá n a k , é s o ly a n ír á s t je le n te te tt m eg, a m e ly s a já to s a n e g y é n i k u ta tá s i m ó d ­ s z e re k k e l k ís é rli m e g a h o z z á já ru lá s t a m ú lt sz á z a d ó ta b o n c o lg a to tt v itá s k é rd é s m e g o l­ d á s á h o z : a p a ló c n é p n é v e re d e té n e k m e g f e j­ té sé h e z . M a g a a szerző. B e l i t z k y J á n o s nem ú jo n c m á r e n n e k a k é rd é s n e k a v iz s g á la tá ­ b a n , sz á m o s ír á s a je le n t m e g m á r a (P a ló c ­ fö ld b e n is) e tá rg y k ö rb ő l. V iz sg á la ta i so rá n te rm é s z e te s e n fig y e le m b e v e sz i a k u ta tó k a m a c s o p o r tjá n a k m e g á lla p ítá s a it, a m e ly e k a z ő n é z e te it lá ts z a n a k m e g e rő síte n i, d e e l­ h a tá r o lja m a g á t azo k tó l, a k ik m á s (m o n d ­ h a tn á n k ú g y is, h o g y a „ sz a b á ly o s”, a szig o ­ rú a n v e tt sz a k tu d o m á n y i) m ó d s z e re k a lk al­ m a z á sa ré v é n m á s e re d m é n y e k re j u t otta k . K é tsé g te le n , h o g y a tu d o m á n y tö r té n e t s z á ­ m os o ly a n e s e te t is m e r, a m ik o r a s z o k v á ­ n y o stó l e lté rő m ó d s z e re k a lk a lm a z á s a , v a g y a k á r m a g a a v é le tle n v e z e te tt ú j fe lfe d e ­ zésh ez. U gy é rz e m a z o n b a n , h o g y a m ú z e u m i é v k ö n y v b e n , a m e ly a m ú z e u m i s z e rv e z e t t u ­ d o m á n y o s e re d m é n y e it v a n h iv a tv a k ö z é rt­ h e tő m ó d o n k ö z z é te n n i, az ily e n (e g y é b k é n t ig e n a la p o s é s tis z te le tre m éltó , de a li g n é ­ h á n y e m b e r s z á m á ra é r th e tő , é s — fő k é n t — egyéni f e lté te le s e te k e t ta rta lm a z ó ) m u n k a k ö zlésév el m é g v á r n i le h e te tt v o ln a . S h a m á r a tu d o m á n y o s m u n k a egyes k é rd é s e iv e l ö sszefü g g ő m e g je g y z é se k n é l t a r ­ tu n k , az é v k ö n y v b e n s z e m b e tű n t m ég v a la ­ m i. M in t a m ú z e u m i é v k ö n y v e k sz o rg a lm a s o lv a só ja , e m lé k sz e m a r r a , h o g y az 1974. évi k ö te tb e n , é p p e n B e litz k y J á n o s to llá b ó l, k i­ tű n ő ír á s je le n t m eg. A d a lé k o k a S a l g ó t a r­ já n i K ő s z é n b á n y a R T b á n y á s z a in a k m u n k a é s é le tk ö r ü lm é n y e ih e z ( A z 1 8 7 0 -e s é v e k ig a z ­ g a t ó s á g i l e v e l e z é s é b ő l ) c ím m e l. A le v é ltá r ő riz e té b e n levő, m a m á r a lig o lv a s h a tó , n é ­ m e t n y e lv ű le v e le k b ő l k ih ü v e ly e z e tt fe ld o l­ gozás ig e n é rz é k le te s k é p e t ra jz o lt a c ím b e n m e g a d o tt té m á ró l — ki is fe je z te m a k k o r v é le m é n y e m e t, hogy a sze rz ő e z t a m u n k á t fo ly ta tn i fo g ja , é s hogy a n n a k e re d m é n y e i­ v el az é v k ö n y v k é ső b b i é v fo ly a m a ib a n m a jd ta lá lk o z h a tu n k . N os, az idei k ö te tb ő l k it ű ­ n ik , h o g y a m u n k á t m á s fo ly ta tta . M o l n á r P á l közöl u g y a n is ta n u lm á n y t A d a l é k o k a n ó g r á d i b á n y am u n k á s s á g l é t s z á m á n a k , ö s s z e ­ té t e lé n e k v á lto z á s a ir ó l, h e ly z e té r ő l, h a r c a ir ó l é s é l e t m ó d j á r ó l 1900 é s 1919 k ö z ö t t c ím m e l. Nógrád megyei kiadványok 1978-ban N y ilv á n so k a n l á t tá k a té v é b e n az A m a­ c ím ű so ro z a t a d á s a it. S n y ilv á n v e le m e g y ü tt tö b ­ b e n c so d á lk o z ta k azon, h o g y a k é rd é s se l fo g ­ la lk o z ó k itű n ő sz a k e m b e re k a n éző s zem e e lő tt ú g y v ita tk o z ta k a z eg y es tis z tá z a tla n k é rd é s e k rő l, m in th a az e g y ik k u ta tó n e m is ­ m e r n é a m á s ik e re d m é n y e it — d e h a ism e ri is, s z in te le v e g ő n e k nézi, le k ic sin y lő s z a v a k ­ k a l ille ti, m in te g y a z t s u g a llja , hogy a m á ­ s ik tá jé k o z a tla n a z a d o tt k é rd é s b e n . N ag y o n ta lá ló a n je g y zi m eg e rr ő l a v ita s tílu s ró l K o ­ s á r y D o m o n k o s (egy m á s ik tu d o m á n y o s v ita k a p c s á n ) a V aló ság 1978/10. s z á m á b a n , hogy „ h iá b a h a n g z a n a k el d ö n tő sz a k m a i é rv e k , h iá b a b izo n y u l be, hogy m i ta r th a tó é s m i n e m , h iá b a tis z tá z a p o n to s fo rrá se le m z é s e g y -e g y ré s z le te t, és h iá b a a la k u l k i tö b b k e v e se b b k o n sz e n z u s a sz a k e m b e re k k ö z ö tt”, eg y es k u ta tó k úgy v ita tk o z n a k to v á b b „a g y a n ú tla n n y ilv á n o ssá g elő tt, m in th a a fe jle ­ m é n y e k e t n e m m in d e n k in e k e g y fo rm á n k e lle ­ n e fig y e le m b e v e n n ie .” M a jd h o zzáteszi, é p ­ p e n a tu d o m á n y e lő re h a la d á s a é rd e k é b e n le g sz ív e se b b e n a r r a k é rn é ő k e t m á so k n e v é ­ b en , h o g y h a g y já k a h iá b a v a ló v itá t, in k á b b g ya ro k e lő d e ir ő l és a h o n fo g la lá s r ó l A z é v k ö n y v e g y é b k é n t h a sz n o s é s é r ­ d e k e s ta n u lm á n y o k a t közöl m ég a m u n k á s ­ m o z g a lo m - és g a z d a s á g tö rté n e t tá r g y k ö ré b ő l: S z v i r c s e k F e r e n c e ls ő so rb a n v is sz a e m lé k e z é ­ sek és iro d a lo m a la p já n az ü v e g g y á ri m u n ­ k á so k é le tk ö rü lm é n y e irő l ír, m a jd a losonci b ő rg y á r k e v é sk e le v é ltá r i a n y a g á b ó l é r d e k e ­ sen ra jz o lja m e g egy, a m e g y é b e n r i tk a ip a r ­ ág fe u d á lis k o ri k ib o n ta k o z á s á t. H o r v á t h I s t v á n ö ss z e fo g la lja a z 1825-ös z e le n e i p a ­ ra s z tm e g m o z d u lá s ró l k é s z íte tt n a g y s ik e rű sz écsén y i k iá llítá s á n a k a n y a g á t, m e llé k e lv e h o z z á C z i n k e F e r e n c n e k a té m á r a n a g y sz e ­ rű e n rá é rz ő és a k o r t k itű n ő e n je lle m z ő g r a ­ fik á it. B a l á z s L á s z l ó f o ly ta tja is k o la tö rté n e ti ta n u lm á n y a it, e z ú tta l a s a lg ó ta rjá n i a c é l­ g y á ri n é p is k o la első ö tv e n é v é n e k az é rté k e s le v é ltá r i a n y a g b ó l k ie le m z e tt ra jz á v a l. P r a z ­ n o v s z k y M ih á ly le g e n d a o sz la tó fe la d a tr a v á lla lk o z o tt, m id ő n a n e v e z e te s m e g y e b e li b e ty á r, K rú d y K á lm á n s z e m é ly é n e k é s te v é ­ k e n y sé g é n e k e le m z é sé t tű z te k i célu l. A v o ­ n a tk o z ó iro d a lo m te lje s is m e re té b e n é s ú ja b b , s a já t, le v é ltá ri k u ta tá s a i e re d m é n y e in e k fe l­ h a s z n á lá s á v a l m e g írt ta n u lm á n y a , ú g y tű n ik , v é g re v ilá g o s és a v a ló s á g n a k m e g fe le lő k é ­ p e t a d egy v ih a ro s k o rs z a k v ih a ro s é le tű sz e ­ m é ly is é g é rő l (h o z z á já ru lv a ezzel n é m ile g az o rszág o s K rú d y -é v fo rd u ló ü n n e p sé g e ih e z is, h isz e n a k é rd é s e s K rú d y K á lm á n a n e v e s író, K rú d y G y u la n a g y a p já n a k v o lt a te s t­ v é re ). A m ú z e u m n é p ra jz i te v é k e n y sé g é t e z ­ ú tta l csa k Z ó l y o m i J ó z s e f n e k egy é rd e k e s, d e n e m so k ú ja t m o n d ó ta n u lm á n y a r e p r e ­ z e n tá lja . A k ö te t A r c k é p c s a r n o k ro v a ta e z ú tta l k is ­ sé h a lv á n y a b b a m e g s z o k o ttn á l, d e te r m é ­ sz e te se n íg y is fo n to s m issz ió t te lje s ít a f e le ­ d é sb e m e r ü lő m e g y e b e li n e v e z e te s e g y é n is é ­ g e k e m lé k é n e k fe lid ézésév el. A le v é ltá r ez é v i k ia d v á n y a é v fo r d u ló t k ö sz ö n t. A k issé d a g á ly o s ra s ik e re d e tt cím m ö g ö tt k o m o ly fe s z ü lts é g e k e t ta r ta lm a z ó e se m é n y e k h ú z ó d n a k m eg ( „ A m ű v e l ő d é s ü g y fö ld r e fo r m ja .. . ” D o k u m e n tu m o k a z is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k N ó g rá d m e g y e i tö r té n e té b ő l S a l g ó t a r j á n . 1978.) A z is k o lá k á lla m o s ítá s a a p o lg á ri fo r ra d a lm a k fe la d a ta , d e h a z á n k b a n v é g é rv é n y e s e n c s a k a k k o r k e r ü lh e te tt e rr e so r, m ik o r m á r m e g é r te k a sz o c ia lista f o r r a ­ d a lo m fe lté te le i. A k ö te t k iz á ró la g e re d e ti h iv a ta lo s le v é ltá r i ir a to k a t és n é h á n y s a jtó ­ sz e m e lv é n y t közöl. A sz áraz, so k a d a to t, h i ­ v a ta lo s a n fo g a lm a z o tt szö v eg et ta r ta lm a z ó d o k u m e n tu m o k b ó l iz g a lm a s a n ra jz o ló d ik k i a z á lla m o s ítá s e lő k é sz íté se , a tö rv é n y v é g ­ r e h a jtá s a , d e k é p e t k a p u n k az is k o lá k n a k az á lla m o s ítá s t k ö v e tő első ta n é v h e ly z e té rő l is. A k ö te t F Ü G C E L É K - é b e n o lv a s h a tó n é v so r e m lé k e t á llít m in d a z o k n a k a p e d a g ó g u so k ­ n a k , a k ik az á lla m o s ítá s t k ö v e tő e n a N ó g rá d — H o n t m eg y ei n é p o k ta tá s i k e rü le tb e n te v é ­ k e n y k e d te k . K á r, h o g y a le v é ltá r i fo r rá s o k h iá n y o s sá g a i m ia tt a k ö te t a d a ta it n e m le h e ­ t e t t k ie g é s z íte n i az a z ó ta N ó g rá d m eg y éh e z k e r ü lt H e v e s m eg y ei k ö z sé g e k a d a ta iv a l, íg y P á sz tó , N a g y b á to n y és m ég tö b b te le p ü lé s p e ­ d a g ó g u sa iró l n in c s e m líté s. M in d e n n e k e ll e ­ n é re a k ö te t, m e ly e t L e b l a n c n é K e l e m e n M á ­ r ia á llíto tt össze, m é ltó m e g e m lé k e z é s a z is ­ k o lá k á lla m o s ítá s á n a k 30. é v fo rd u ló já n . Ö rö m m e l v e h e tte m k é z b e ez é v b e n egy s z e ré n y k is fü z e te t is, m e ly a z t m u ta tja , h o g y tá r s a d a lo m tu d o m á n y i k ö n y v k ia d á s u n k e g y ú ja b b b á z issa l g y a ra p o d o tt. M e g je le n t a sz écsén y i h e ly tö rté n e ti m ú z e u m k ia d v á n y a T a n u l m á n y o k S z é c s é n y m ú l t j á b ó l I. c ím m e l (S zécsény, 1978). E z ú tta l h á ro m sz ín v o n a la s ta n u lm á n y t k ö z ö l: m e g y é n k k iv á ló tö r té n é s z ­ sz ü lö tte , R . V á r k o n y i Á g n e s a z 1705-ös s z é ­ csé n y i o rsz á g g y ű lé srő l ír. A z u g y a n c s a k N ó g ­ rá d b ó l e ls z á rm a z o tt P á l m á n y B é l a a f e u d a ­ liz m u s u to lsó s z a k a s z á n a k szécsén y i v o n a tk o ­ z á s a it ta g la lja , H o r v á t h Is tv á n p e d ig az 1918/1919. é v i f o r r a d a lm a k (m ás m u n k á ib a n m á r n a g y ré s z t fe ld o lg o z o tt) szécsén y i ese­ m é n y e irő l a d ö sszefo g laló is m e rte té s t. A k ö ­ te t tip o g rá fia i e lő á llítá s a m e g fe le l a m e g y e ­ b e li n y o m d á k tó l m e g s z o k o tt s z ín v o n a ln a k . 29 �(Igaz, k issé m e g h ö k k e n tő , h o g y a fü z e te t k i­ n y itv a , a c ím la p h e ly e tt a k o lo fo n ö tlik az o lv asó szem ébe.) A szécsén y i k ö te t, k ü lö n ö ­ sen h a fo ly ta tá s a is lesz. n ag y n y e re sé g e a m eg y e b e li tu d o m á n y o s é le tn e k , és re n d s z e re s m e g je le n te té s e a leg fő b b b iz to síté k a a n n a k , h ogy v é g re m e g felelő m e g a la p o z o ttsá g g a l, m eg felelő m ó d s z e rre l, é p p e n e z é rt m in d e n e d ­ d ig in él m a g a s a b b sz ín v o n a lo n k é sz ü lh e sse n el m a jd m e g y é n k h e ly s é g m o n o g rá fiá ja : a S z é ­ c s é n y tö rté n e te . S zó ln o m kel l v ég ü l m ég egy k ö n y v rő l: az acélg y ári m ű v e lő d é si h á z 100. é v fo r d u ló já ra a d ták, a ( S z á z é v e s a S a l g ó t a r j á n i K ohász M ű v e l ő d é s i központ, S a l g ó t a r j á n , 1978). K á r, h ogy a so k szerző es sz e rk e sz tő szorgos m u n k á já n a k g y ü m ö lcse — fe lte h e tő e n a r e n ­ d e lk e z é sre á lló id ő rö v id sé g e m ia t t ―ne m á ll t össze igazi k ö n y v v é . A szöveg, a m it az o lv asó k ézh ez k ap , id ő re n d b e n é s te m a tik a i­ la g is k issé tú la d a g o lt, é s így m o n d a n iv a ló ja n e h e z e n k ö v e th e tő . S a jn o s, a k ö te te t a s a l­ g ó ta r já n i n y o m d a s a já t sz ín v o n a la a la t t á llí­ to tta elő. E zek a té n y e k is m é te lte n a r r a f i­ g y e lm e z te tn e k , hogy az é v fo rd u ló k ra s z á n t m ű v e k m e g írá s á ra , ille tv e e lő á llítá s á ra tö b b id ő t és e n e rg iá t k e lle n e fo rd íta n i. A k ö te t m in d e n n e k e lle n é re n a g y fo n to ssá g ú , h isz e n e m lé k e t á llít a m u n k á s k u ltú ra le lk e s h ív e i­ n ek , m in d a z o k n a k , a k ik a ju b ilá n s in té z m é n y k e re te i k ö z t te v é k e n y k e d v e , h o z z á já ru lta k a h ­ hoz, hogy az a c é lg y á ri m u n k á s s á g m ű v e lő d é ­ se e g y re m a g a s a b b s z in tre e m e lk e d jé k . Schneider Miklós Iványi Ödön kiállítása elé Új-szecesszió, á lro m a n tik a ... nem csábítanak. M indig a valóság golyóvert szárnyai röpítik a képzeletem . Ki v árja önnön húsát sugártól sülni — sem m ilyen csoda nem h atja m eg; annak a „szavalt jóság” röhögtető blöff, s dallam aiban nincs divat s mellén piros papírrózsák. Én vallom : csupa líra a világ! A zord tények költészete m u tat rám : Láss meg! S szemem tá rt két bogara lát. K apott szavaknak ru b in t fénye tám ad, s egy árjegyzékre — kezem közé kapván — torz károm kodást rakok koronának. 15 éve tisztelegtem ezzel a szonettel Tö­ m örkény em lékének, érezve m agam oly közel hozzá, még ha versekben is pró­ báltam akkor lefesteni a világot. M ert realista költő vagyok én, akinek a való világ felism erhető jelenségei szólal­ nak meg m indenfelől és súgják, ordítják fülem be létük öröm ét és fájdalm át. Ezek­ nek a kiáltásoknak rím be, ritm usba öl­ töztetett ötvözete az én poézisom. A m ikor Iványi Ödön m egtisztelve en ­ gem, felkért e kiállítás m egnyitására, még nem ism ertem képeit, csak őt m agát könyvtárigazgató idejéből, m int em bert szerettem meg örök derűjében, hát meg­ kérdeztem tőle: — A ztán m ondd csak, m elyik stílusirányzathoz tartozónak val­ 30 lod m agadat? — Hát, realista vagyok — m ondta oly term észetességgel, m int aki m ás m ódját a festészetnek nem is isme­ ri, illetve nem ism eri el, — Én is! — vág­ tam rá. — A kkor vállalom. Meg is állapodtunk egy közeli szom bat­ ban, am ikor is leutazom T arjánba, „kép­ nézőbe”. Amíg a vonaton az eljövendő felad at­ hoz szoktattam m agam , elképzeltem azt a realista festészetet, m elyet bizonyára lát­ ni fogok. Lelki szemeim előtt a szívemet eddig rabul ejtő képek, egy Tornyai-, Koszta-, Nagy B alogh-alkotás jelent meg, a „bús m agyar sors” dülöngélő gebéje (Tornyai), a gyékényszatyor és a kék zo­ m áncvödör (Nagy Balogh), de még Kosz­ ta sötétbevesző tan y ája is, ahol azonnal felism ertem a felm utatott világot. A megérkezés, egym ásnak örvendezés, jó ebéd után eljött a kellő pillanat, am i­ kor felkapaszkodva barátom m űterm ébe, szétnézhettem képei között, éppen ezek között, am elyek előtt most állunk. Cso­ dálkozva álltam meg az ajtóban, m ert m indeddig nem arra szám ítottam , am i ott várt. Az elképzelt hom ály és ború helyett derűs ragyogás, de olyan sejtelmesség, am it — bevallom — nem m indig értettem , s m ert őszinte em ber vagyok, aki nem játsz­ sza meg a hozzáértőt akkor, am ikor vala­ m it nem ért, bizony néha meg is kérdez­ tem : Mi ez? M ert így van ez. A művészek nagy többsége, belefeledkezve saját világának csodáiba, kissé elm aradt a m ásik világ fej­ lődésétől. A zeneszerző, miközben atoná­ lis zenét kom ponál, boldogan feledkezik rá egy ak t régim ódon, szépen ábrázolt idom aira, és könnyen érthető verseket ak ar olvasni, A festő dúdolható m uzsikát hallgat szívesen, és szárnyal a rom antiku­ sokkal, de idegenkedik a m odern költészet néhány darabjától. Igy van a költő is, aki a m aga területén m egérti az új próbálko­ zásokat, de szívesebben hallgatja Beetho­ vent vagy Chopint, m int új zenénk nem egy kom ponistáját, és boldogan szemléli a képeken a falon lecsurgó napfényt és a bőr szinte tap in th ató selym ét. Egyre igazgatottabban kérdeztem és k u ­ ta tta m a valóság m egértéséhez vezető szá­ lak at ebben a piktúrában, s a művész szavai nyom án kibontakozott előttem ez a festői világ. Azt m ár korábban is tud­ tam , hogy a hajszálhű p o rtré s a gusztu­ sos csendélet m eghalt a fényképezőgép, és a színesfilm m egjelenésével. A festőnek a képen még azt is érzékeltetni kell, hogy m ilyen kedvében volt, am ikor a tá ja t a vásznon m egörökítette. É rtettem , hogy a m odern m űvészet együtt alkot a közön­ séggel úgy, hogy részeket hagy kidolgozat­ lanul, s m ajd a lélek és a fantázia egészí­ ti ki a hiányokat. Így lesz m indenkiben az élm ény egyéni és visszahozhatatlan. Miközben gondolatban végigkísértem az alkotásnak ezt a tekervényes ú tját, fel­ ragyogtak a képek is, s m u tattá k eddigre jte tt csodáikat. A „944” című kép rész­ letei is kifejezik az iszonyat idejét, ugyan­ úgy, ahogyan egy m entőautó szirénájának hangja — b ár nem tudjuk, hogy mi tö r­ tén t — a félelem és rém ület érzését kelti b e n n ü n k ; ugyanazt az érzést, m int m ikor m egtudjuk, hogy m iért vijjog a villany­ kürt. A „S iratók”-on egy bányászszeren­ csétlenség szom orúsága szorítja össze a szívünket, a fü rdőzők a napfény és víz­ p ára jéghegyei közt állnak. — Nem form ában, színekben vagyok én realista — m ondta nékem Iványi Ödön. s ez érezhető is alkotásain. Szellem es mód­ ja a stílusok ellentéteként Szappan János naiv festő portréja, ahol az Iványi által ábrázolt festő a saját m aga által felrakott tájk ép ét tartja, oly módon, hogy a lemez­ nek ezt a részét Szappan János festette meg. Nagyon szeretem az akvarelleket. Nem kell m ondanom , hogy ebben is a hagyo­ m ányosakat. Óbuda szélén, abban az öreg házban lakom , ahonnan K ássa Gábor, a vízfestés neves m estere indult el, m é g nem is oly rég, reggelente a M ókus utca, Lel­ kész utca azóta eltű n t színeit m egörök ite­ ni. Iványi akvarelljei term észetesen tú l­ léptek m ár ezen a felfogáson, de őrzik még a m űfaj könnyed költészetét. S aj­ nos, nem látom itt (m int kiderült, nem ju to tt hely szám ára) a Szentkút cím ű ké­ pét. Kedvencem ez a többiek között, m ert ezen gyerm ekkorom Palócföldjét lelem meg — színeiben, hangulatában. A képzőművészet ilyen vernisszázsain jártas, s a m egnyitók m íves szövegeihez szokott fül bizonyára m egbotránkozik e szubjektív szempontok alapján született szavaim on, de — hiszem — az ilyennek is van létjogosultsága, m ert a kiállítás láto ­ gatói közt is bizonyára többen akadnak olyanok, akik hozzám hasonló idegenke­ déssel szemlélik az első percekben az anyagot; az én feloldódásom példája m u­ tasson nékik u ta t az új művészeti felfo­ gás egyik képviselőjének alkotásai közt, s hozza szívközelbe azokat. Az „izm us”-ok pontosan nem m eghatá­ rozhatók. Az én korábbi földhözragadt, konok realizm usom is légiesebb lett az idők folyam án — s ez az élm ény is segí­ tett ebben. A látvány: a lélek iskolája, a gondolatok sora feszíti a korlátokat, s ta ­ lán csak ott nem tu d engedni, am ikor a m odernség m ím elt, nem indulatból fak a­ dó. Az ilyentől való irtózás dik tálta sok évvel később ezt a második, „Realizm us” cím ű versem et, am ely legutóbbi kötetem ­ ben található: s engedjék meg, hogy ezzel zárjam gondolataim at: J a j ! A józanság jéghideg keze álm om ból csak felébreszt, és egyszeriben rám m ered a valóság az ábrándhoz képest, hol az „á tté te l” — őrület. Rámszól az ész: Ne játssz bolondot, révültet! — Nem áll jól neked! S meggondolom, am it kim ondok. Sápad a kép. A szóvirág szirm át dobálva összeszárad. S m arad a csontváz, a világ, melyből a törvény fénye árad. Jobbágy Károly E l h a n g z o t t a k i á l l í t á s m e g n y i t ó j án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d0021640e8be62d086c7bf3f8b2d037a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ac61763a7884ef53c87fb28af0f2b891.pdf e292170a48b1a4c497d34ab7690c58d9 PDF Text Text 1979 1 Az 1918—19-es forradalmak historiográfiája A Tanácsköztársaság emlékezetünkben Gyermekszemmel a „vihar sodrában” Csanády János, Lelkes Miklós, Nyilasy Balázs és Jan Šmrek versei, Mola György prózai írása A magyar film és a Tanácsköztársaság A nógrádi sajtó 1919-ben PALÓ C FÖ LD Megmérhető-e a mérhetetlen? Korlátozható-e megemlékezésre — vagy akár megemlékezések sorozatára is — a történelmi múlt előtti tisztelgés? A kérdések „költőiek” , s nem késik soká a visszhang, az egy­ hangú „nem”. Mégis miért, hogy olykor másként cselekszünk? A z év­ fordulókon, kivált a kerekbe szabottakon, megállunk, emlékezünk (most már kevesebb pátosszal, s több igaz hittel) néhány percet, órát, emlék­ be merülve, és pihenünk, mert ez is a pirosbetűs napok hozománya. Aztán, mivel nem merjük, nem akarjuk hétköznapivá szürkíteni a teg­ nap még fennköltet (s mert a természet rendje is parancsol), folytat­ juk a „m át” — ki-ki, ahol abbahagyta teendőit, A z ünnep (bárminő formában is) emberléptékű program, a társadal­ miság, a közösségi lét szülötte. Funkciója — ha koronként módosul is — mással nem helyettesíthető, fel nem cserélhető. Hogyan is mond­ hatnánk le róla mi most, mikor egyre inkább megszűnik hamis célokat követni, torz érdekeket szolgálni, mikor éppen a kiteljesedő emberség diktálja a történelmi sorsfordulókon múltat idéző szükségleteinket is? De csökkentenünk kell a munka- és az ünnepnap különválását, s erősbítenünk — a társadalmi praxis összetartozó elemeiként értelmezve — az évfordulók és a köztük levő hétköznapok kapcsolatát, egymásra ha­ tását. Úgy, hogy a múlt üzenetéből a történelmi tapasztalatot, a jelen ­ nek és főleg a jövőnek szóló tanulságot halljuk ki feltétlenül. És ne TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �1979 1 c sa k k ih a llju k , de é rv é n y re is ju tta s s u k g o n d o lk o d á s u n k b a n , c se le k e ­ d e te in k b e n , m a g a ta rtá s u n k b a n — h a ú g y te ts z ik : é le tm ó d u n k b a n ! N em a d ís z te le n — k ü lö n ö s e n n e m a Ié le k ro m b o ló a n s iv á r — e m lé k e z é se k ja v á r a te ssz ü k m in d e z t szó v á, d e é p p e n a z é rt, h o g y a g ló riá t az ü n n e p a so k „ m in d e n n a p tó l” k a p ja , m e r t a k k o r lesz m ég fé n y e se b b . L e g y ü n k h á t „teg ező v is z o n y b a n ” ü n n e p e in k k e l, h is z e z á lta l n e m c sö k k e n a m e g id é z e tt ese m é n y v a g y sz e m é ly m é ltó sá g a , á m g a z d a g o d ik a m i­ én k . E gy tő rő l fa k a d ó ju b ile u m o k a t k ö s z ö n tü n k m o st s o rb a n . H a tv a n e sz ­ te n d e je , h o g y az „ E u ró p á t b e já r ó k ís é r te t” r e n d e t v á g o tt az ú r i M a ­ g y a ro rszág o n , és (az o ro sz p é ld á t e ls ő k é n t k ö v e tv e ) g y ő z te se n lo b o g o tt a szo c ia lista fo rra d a lo m z á sz la ja a m a g y a r p r o le tá r k e z é b e n is. E m lé ­ k e z ü n k a r r a a sz á z h a rm in c h á ro m n a p ra , m e ly b e n a re m é lt v á lt ig azzá, a tá v o li m e g fo g h a tó v á , év sz á z a d o s tö rv é n y e k s e m m is ü lte k m eg, s ó rá k a la t t ú ja k sz ü le tte k . (É s n e m f e le jtjü k a m i u tá n a k ö v e tk e z e tt, a m e g ­ to rlá s k é t és fél év tiz e d é t.) E zt d ik tá lja a fő h a jtá s k ö te lm e . D e a p é ld a m á s ra is k ö telez. M é ltó n a k le n n i az ö rö k sé g h e z — m in d e n e k e lő tt. A sz e lle m e t h a g y o ­ m á n y o z n i késő n e m z e d é k e k e n á t. L á z a d n i az e sz te le n v é ro n tá s, az e m ­ b e r t g ú zsb a k ö tő ö n k é n y , a tro c itá s , n y o m o r, a tu d a tla n s á g h a lla tá n , m e ly o ly ’ s o k a k n a k o sz tá ly ré sz e m é g s z e rte a v ilá g o n . S v é g h e z v in n i a fo rra d a lo m m ű v é t itt, a h o l re á lis fe lté te le it te r e m te ttü k m á r m e g a n ­ n a k , h o g y e m b e rm ó d ra é ljü n k ; és ez- tö r té n e lm i m é rc é v e l m é rv e sem k ev és. De, m iv el a b é k é s é p íté s b a r ik á d ja in is k ü z d e le m feszü l, a b á ­ to rsá g , a láza s lobog ás, a te n n i- és ú ja ta k a r á s m a is szép e ré n y , ső t s z ü k s é g le t is. A cél — az e m b e r s z o lg á la ta — n e m v á lto z o tt, d e a la p ­ v e tő e n m á s o k le tte k le h e tő sé g e in k , m o s t h o g y a h a ta lm o n k o lle k tiv e n o szto zu n k . A le h e tő sé g a z o n b a n m é g n e m v a ló sá g , s e m ia tt n a g y a m i fele lő ssé g ü n k , e z é rt fe le m e lő h iv a tá s u n k . „A z ú j n e m z e d é k re b o n y o lu lta b b f e la d a t v á r . . . Ö n ö k e lő tt az é p íté s f e la d a ta á ll, s ezt a fe la d a to t c sa k ú g y o ld h a tjá k m eg, h a e ls a já títa n a k m in d e n k o rs z e rű is m e re te t, k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz m u st k észen k a p o tt b e ta n u lt fo rm u lá k b ó l, ta n á c so k b ó l, re c e p te k b ő l, e lő írá so k b ó l, p ro g ra m o k b ó l o ly a n e le v e n e rő v é v á lto z ta tn i, a m e ly eg y ség b e fo g ­ la lja az ö n ö k k ö z v e tle n m u n k á já t, h a k é p e se k le s z n e k a k o m m u n iz ­ m u s t g y a k o rla ti m u n k á ju k v e z é rfo n a lá v á te n n i” — m o n d ta L e n in 1920-ban a s z o v je t ifjú sá g h o z sz ó lv á n . É s v a jo n e g o n d o la ta m a itt v e s z ­ te tt- e a k tu a litá s á b ó l és é rv é n y e s sé g é b ő l? A „ v ilá g m e g v á lto z ta tá s á ­ n a k ” sz á n d é k a m a is c se le k e d e te in k m o z g a tó ja k e ll leg y en , m in t a h o g y a n n e m v e s z te tte é rv é n y é t L e n in egy m á s ik in te lm e s e m : „A tá r s a d a lm i, g a z d a sá g i és p o litik a i v isz o n y o k te r é n » sz ö rn y e n « f o r r a ­ d a lm ia k v a g y u n k . A ra n g tis z te le t te ré n , v a la m in t az ü g y v e z e té s fo rm á i és s z e r ta r tá s a i te r é n » fo r ra d a lm is á g u n k a t« lé p te n -n y o m o n a le g m e g rö g z ö tte b b m a ra d is á g v á ltja fe l”. F e ls z a b a d íta n i a sz e lle m e t az e lő íté le te k tő l, a m e g szo k ás, a r u t in v eszé ly é tő l, a ré g i nyom ok ú jr a s a r ja d á s á tó l (és m é g in k á b b a z ú ja k e lb u rjá n z á s á tó l), r a n g já n a k tu d a tá r a é b re s z te n i az e m b e r t — ez m a a p ro g re ssz ió , e b b e n a fo ­ ly a m a tb a n é rté k e s ü l ig a z á n a m e g ú ju ln i tu d á s készsége, a lé n y e g lá ­ tá s k ép esség e, a g o n d o la t v illó d z á sa , az a lk o tá s ö rö m e. Í g y k e r ü lh e tő e l a z is, h o g y j u b il e u m i s z á m v e té s e in k s z e r t a r tá s s á k ö te le z ő p e n z u m m á m e r e v e d j e n e k . 3 R o m sics Ig n á c : A z 1918-19-es fo r ra d a lm a k h is to rio g rá fiá já r ó l 5 R egös M o ln á r P á l: „ L é p c ső t e m e lv e m i k o r u n k n a k ” 8 K e le m e n G á b o r: Í rá s a z a jtó n 12 B e litz k y J á n o s : G y e rm e k sz e m m e l a „ v ih a r s o d r á b a n ” 13 V e re ss Jó z s e f: A m a g y a r film és a T a n á c s k ö z tá rs a s á g 15 J a n S m re k : N e szó lj, T ü n te tő m u n k a n é lk ü lie k (V eres J á n o s fo rd ítá s a ) 15 M ola G y ö rg y : T ö rté n e t h ú sz fillé re s , b a r n a p a p írz a c sk ó n 17 N y ila sy B a lá z s: . . . , R e p ü lő n h a z a fe lé 18 C sa n á d y J á n o s : R égi őszi e ste, R ím e k ö tv e n f e l é . . . , K u k o ric a s ü tő k , Á lo m 18 L e lk e s M ik ló s: E rd ő sz é li n y á ru tó 20 M. S zab ó G y u la : F a lu s i őszi e ste 23 M o ln á r P á l: A T a n á c s k ö z tá rs a s á g m ű v e lő d é stö rté n e té b ő l N ó g rá d b a n 24 P ra z n o v s z k y M ih á ly : A n ó g rá d i s a jtó 1919-ben 26 N ag y Z o ltá n : N ó g rá d i k a to n a d a lo k 27 H e té s T ib o r: S tro m fe ld A u ré l (SdM ) 28 Jo b b á g y K á ro ly : S z e n te n d re i b ú c sú (C so n g rád y ) 29 B e lla I s tv á n : Ig é k és ig á k (H o rp á c si S á n d o r) 29 N ag y G á s p á r: H a lá n té k d o b (P. S zab ó E rn ő ) 30 J á n o s M a n g a : Z m in u lo s ti V e n a rc u (L am i Is tv á n ) PALÓCFÖLD C s o n g r á d y B é la TÁRSADALOMPOLITIK AI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA E s z á m u n k k é p a n y a g á t a M ih á ly fi E rn ő -h a g y a té k n a k a N ó g rá d m e g y e i M ú z e u m i S z e rv e z e t tu la jd o n á b a n lev ő k é p z ő m ű v é sz e ti g y ű j­ te m é n y é b ő l v á lo g a ttu k . — F o tó : B u d a L á sz ló C ím la p és 6., 30. o .: B o rtn y ik S á n d o r; 7. o .: D ési H u b e r I s tv á n ; 9., 10., 20., 21., 25., 29. o. és b o rító 3.: D e rk o v its G y u la ; 18. o.: K e rn s to k K á ro ly ; 11. o.: K a th e K o llw itz ; 12. o .: E g ri Jó z s e f; 22. o. és 27 .o. :U itz B é la ; 28. o .: G e o rg e G ro ss; b o rító 4. H in cz G y u la. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a N ógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős k iadó: Bálint Tamás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.21644 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az 1918— 19-es forradalmak historiográfiájáról Az 1918— 19-es m agyarországi forradalm aknak könyvtárnyi irodalm a van. H a valaki elkezd ism erkedni ezzel az óriási anyag­ gal, néhány polcnyi könyv, tanulm ány és cikk átnézése után Nietzsche aforizm ája ju th a t eszébe, m iszerint a történész olyan politikus, aki a m últ ürügyén és szakm ájának term inus techni­ cusai mögé b ú jva foglal állást a jelen kérdéseiben. A k ét fo rra ­ dalom m egítélésének ugyanis 1919-től kezdődően m inden politi­ kai irányzat ideológiájában kulcsszerepe volt, s ennek m egfele­ lően m inden politikai irán y zat m egalkotta-kialakitotta a m aga forradalom képét. Az ellenforradalm i korszak 25 éve alatt keletkezett szakmai, politikai és irodalm i „term és” két nagy csoportra oszható. Egyik oldalon álln ak azok az írások, am elyek csak a hib ák at vették észre, a m ásikon azok, am elyek differenciáltak a két fo rrad a­ lom, s a k ét forradalom egyes intézkedései és jellegzetességei kö­ zött, teh át nem ab ovo ítélték el azokat, h a elítélték. Az első csoportba tartozó írások a H orthy-rendszer valam ely uralkodó politikai irányzatához, a m ásodikba tartozók a rendszer legális vagy illegális ellenzékéhez kötődtek. E két nagy csoporton belül — lényegében a 25 év politikai spektrum ának m egfelelően — to­ vábbi alcsoportokat különböztethetünk meg. A rendszer keresztény-nem zeti ideológiájának tö rtén eti ké­ pét Szekfű G yula konzervatív szellemiségű Három nem zedéke alapozta meg, am elynek első kiadása m ár 1920-ban m egjelent. Az utolsó száz évet, s különösen a XIX. század m ásodik felét, Szekfű a hanyatlás korak én t m u ta tta be. A hanyatlás okait a liberalizm us és a progresszív irányzatok m egjelenésében, térnye­ résében és „ak n am u nkájában” vélte felfedezni. E süllyedés mély­ p o n tját — Szekfű szem ében — az 1918—19-es forradalm ak je­ len tették . A keresztény-nem zeti irányzat jobboldali radikális ága ehhez hozzátette: a két forradalom nem is a m agyarság, h a­ nem az „idegen fa jú a k ”, s elsősorban a zsidók m űve volt (Sza­ bó Dezső, T orm ay Cecil, B angha Béla). Nem volt elism erő szava a k ét forradalom ról az 1919 u tán is továbbélő m érsékelt liberalizm usnak sem, m elynek történelm i­ politikai tu d ata leginkább G ratz G usztáv A forradalm ak kora című (Bp. 1935.) m u nkájában érhető tetten. A konzervatív és jobboldali történelem szem lélettől azért kell mégis m egkülönböz­ tetni, m ert m íg ez a liberalizm usból, G ra tz a liberalizm ustól v a ­ ló eltérésből (háborús időszak) szárm aztatta a forradalm akat. A két fo rrad alm at részben vagy egészben vállaló politikai irányzatokhoz tartozó m űvek egyik csoportját az ún. oktobrista alkotások alkotják. Legism ertebbek: Jászi O szkár M agyar kálvá­ ria, m agyar feltám adás (Bécs, 1920) és Juhász Nagy Sándor A m agyar októberi forradalom története (Bp. 1945.) cím ű m un­ kái. V alam ennyi m agáénak érezte a polgári dem okratikus fo r­ radalm at. a p ro letá rd ik ta tú rát azonban eleve életképtelen és b u ­ kásra ítélt kísérletnek tarto tta. Úgy vélték, hogy az őszirózsás forradalom egészében és többnyire részleteiben is helyes poli­ tik ája részben az a n ta n t ellenséges m agatartásán, részben a belső szélsőséges törekvéseken (politikai jobboldal és a KMP) szenvedett hajótörést. A jobboldali szociáldem okraták fo rrad a­ lomképe, m elyet többek között G aram i E rnő rajzolt meg Forrongó Magyarország (Bécs, 1922.) cím ű m unkájában, több vonatkozásban m egegyezett az ok tob rista történelem szem lélettel. A lényeges különbség pusztán csak annyi, hogy G aram iék a kom m unizm ust nem eleve halálra ítélt vállalkozásnak tarto tták . M agyarországon és 1919-ben azonban igen, m ert szerintük ott és akkor hiányoztak a p ro letá rd ik ta tú ra gazdasági és kulturális előfeltételei. Az em igráns centrista szociáldem okraták nem tag ad tá k meg a Tanácsköztársaságot, m elynek lé tre jö tté t elkerülhetetlennek tarto tták . A bukást részben az intervencióval és a nem zetközi proletárszolidaritás elm aradásával, részben az elkövetett s ki­ zárólag a kom m unistáknak tu lajd o n íto tt hibákkal m agyarázták. (Böhm Vilmos: K ét forradalom t üzében. Bécs. 1923.) A kom m unista m ozgalom (ide értv e az 1919-ben csatlakozott baloldali szociáldem okratákat is) szintén szükségszerűnek ítélte a Tanácsköztársaság létrejöttét. A bukás okát azonban nem an y­ nyira külső, m int inkább belső tényezőkben, s m indenekelőtt a szociáldem okraták „áruló” m ag atartásáb an vélte felfedezni. A K om intern VII. kongresszusa u tá n a kom m unista felfogás erőtel­ jes m etam orfózison esett át. Míg koráb b an erősen b írálták a pol­ gári dem okratikus forradalm at, s védelm ezték a Tanácsköztársa­ ság agrárpolitikáját, a harm incas évektől 1848, 1918 és 1919 egy­ befonódásáról, s az agrárpolitika hibáiról kezdtek cikkezni. (A kom m unista történelem szem lélet változása folyóirat- és újság ­ cikkekből rekonstruálható. Ism ertetésü k re lásd: Siklós A ndrás: Az 1918—1919. évi m agyarországi forradalm ak. Bp. 1964. 143—173. 1.). Az áth id alh atatlan ellentétek ellenére valam i közös mégis volt a fenti irányzatok reprezentatív m u nkáiban: nem vagy csak alig tám aszkodtak tö rtén eti forrásokra, a k u tatási ered ­ m ényeket jobb- vagy baloldali előítéletek, illetve személyes él­ m ények helyettesítették. Az előítéletek term észetesen 1945 u tán sem tű n tek el egyik napról a m ásikra, s a forrásokhoz is csak fokozatosan leh ete tt hozzájutni. Az 1945 után i irodalom egyik legfőbb jellem zője mégis az, hogy m egállapításai egyre széle­ sebb forrásbázison alapulnak, s hogy távolodva az esem ényektől, ítéletei egyre higgadtabbak. Az 1945 után i irodalom m ásik fő jellem zője, hogy általános szemléleti keretei és kérdésfelvetései kizárólagosan m arxista jellegűek. E nnyiben ez az irodalom a két világháború közötti kom m unista és szociáldem okrata m űvek folytatójának és továbbfejlesztőjének tekinthető. (Az 1945 és 1964 közötti szakirodalom könyvészeti adatairól szintén Siklós A ndrás m unkája, az 1964. utániakéról pedig a Magyarország tör­ ténete cím ű szintézis 8. kötetének bibliográfiája — Siklós A nd­ lá s és H ajdu Tibor összeállitása — tájékoztat.) B ár közvetlenül a felszabadulás u tán az 1918—19-es polgá­ ri dem okratikus forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság irá n t egyaránt nagy volt az érdeklődés, a negyvenes évek m á­ sodik és az ötvenes évek első felében alig k u ta ttá k ezt az idő­ szakot. A két forradalom m al kapcsolatos vélem ények to v áb b ­ ra is főleg a résztvevők em lékezetére tám aszkodó, rövid léleg­ zetű újság- és folyóiratcikkekben dokum entálódtak. 1951-ben ugyan m unkaközösség alak u lt a K om m unisták M agyarországi P á rtja történetének feltárására, s ennek egyik m unkacsoportja kizárólag az 1918—19-es forradalm ak tö rténetével foglalkozott, de a m integy 2—3 éves k u tatás eredm ényei nem szintézisben vagy részm onográfiákban, hanem Rákosi M átyás 1953 m áju sá­ ban ta rto tt rövid előadásában összegződtek. Mivel a kor szelle­ m ének m egfelelően ez az előadás akkor kötelező és v itath atatlan érvénnyel bírt, m egállapításai a tankönyvekbe, s a k o rral fog­ lalkozó egyéb írásokba is átkerültek, sőt ú jak k al szaporodtak. M elyek voltak ezek? Az ötvenes évek szemlélete lebecsülte a polgári d em o k rati­ kus forradalom jelentőségét, tag ad ta célkitűzéseinek pozitív vo­ násait, s élesen szem beállította a Tanácsköztársasággal. A h a r­ m incas évek kom m unista p á rtjá n a k (politikailag helyes) népfrontos történelem szem léletéből eredően túlhangsúlyozták a Tanácsköztársaság nem zeti jellegét, a Vörös H adseregnek ho n ­ védő, sőt területvédő szándékot tulajd o n íto ttak , s a b ukás egyik legfontosabb okát előbb a jobboldali szociáldem okraták, ké­ 3 �sőbb a m inden differenciálás nélküli szociáldem okraták árulásá­ ban jelölték meg. Ebből pedig az következett, hogy előbb a két p árt m árcius 21-i egyesülésének m ódját, később m agát az egye­ sülést is bírálták, s elhibázottnak ta rto ttá k . A személyi kultusz követelm ényeihez igazították a Tanácsköztársaság vezetőinek szerepét és m egítélését is. E nnek két egészen nyilvánvaló torzí­ tása az volt, hogy egyfelől K un B élát azért is bírálták, am it nem te tt és nem gondolt, m ásfelől Rákosi M átyásnak irreálisan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az egyik m unkában fel is cserélő­ dött a kettő: a szovjet-oroszországi hadifoglyok eszerint nem Kun. hanem Rákosi vezetésével té rte k haza. 1953 jú n iu sa u tá n néhány realistább hangvételű h ad - és jogtörtén eti résztanulm ány jelen t meg, a valódi fro n táttö rés azonban csak az ötvenes évek m ásodik felében kezdődött meg. Az egy­ oldalúságok leküzdése terén ném i előrelépést jelen tettek a MSZMP KB P á rttö rténeti Intézete által 1956 és 1960 között m egjelentetett terjedelm es dokum entum kötetek, am elyekhez az 1959-es évforduló kapcsán több részproblém át tárgyaló fo r­ rásgyűjtem ény társu lt. K iem elkednek ezek közül a kor irodalm i és publicisztikai term éséből válogató szöveggyűjtem ények, vala­ m int a Vörös H adsereg harcaival és a Tanácsköztársaság m ű ­ velődés- és szociálpolitikájával foglalkozó dokum entum válogatá­ sok. Ezek m egjelenésével egyidejűleg, illetve röviddel ezek m eg­ jelenése u tán a k ét forradalom számos vezetőjének válogatott írásai és beszédei is napvilágot láttak. Az ötvenes és h atvanas évek fordulóján számos, általában részproblém ákkal foglalkozó feldolgozást publikáltak. Ezek kö­ zül a polgári dem okratikus forradalom m al, a tanácsok korábban elhallgatott szerepével, a szocialista forradalom győzelmével, a KM P forrad alm ak ala tti történetével, az agrárkérdéssel, a T a­ nácsköztársaság forradalm i törvényszékeivel, végül a Vörös H adsereg harcaival foglalkozó könyvek érdem elnek feltétlenül em lítést. Az ötvenedik évforduló közeledte újabb lendületet adott a k u tatásnak. Elkészült a két forradalom historiográfiája, mely a feldolgozások m ellett a kor tö rtén eti forrásairól is áttek in tést ad. F o lytatódott a polgári dem okratikus és a szocialista fo rrad a­ lom egyes belpolitikai problém áinak (agrár- és parasztkérdés, pártviszonyok, állam - és jogtörténeti vonatkozások, nem zetinemzetiségi kérdés) további tisztázása, s érdekes életrajz szüle­ tett a Vörös H adsereg vezérkari főnökéről, Strom feld Aurélról, aki a m onarchiai tisztikarból ju to tt el a munkásm ozgalom ig. A hatvanas évek m ásodik felében készült könyvek m ásik része a forradalm ak külpolitikáját, és ezzel összefüggésben a szomszédos országok és a forradalm i M agyarország viszonyát tá rta fel. Mo­ nografikus feldolgozást n y ert a m agyarországi délszlávok hely­ zetének és törekvéseinek, a párizsi békekonferencia és M agyarország viszonyának, továbbá a m agyar—osztrák és a m agyar— csehszlovák kapcsolatoknak a története. A m agyar—orosz k ap ­ csolatokat több tan u lm ány vizsgálta. Részben a fenti m unkák, részben saját k u tatásai alapján 1969-re H ajdu Tibor elkészítette a két forradalom első m arxista szintéziseit. A kül- és belpolitikai, továbbá h adtörténeti esem ények ism ertetése m el­ lett először kísérelte meg a két forradalom gazdasági életének és gazdaságpolitikai törekvéseinek a bem utatását. A h atvanas évek könyvterm ése, s kiváltképp H ajdu Tibor két nagym onográfiája több lényeges kérdésben m ódosította a polgári dem okratikus és a szocialista forradalom ról korábban, az ötvenes években alkotott nézeteinket. M indenekelőtt a két forradalom viszonyának m egítélése változott. A polgári dem ok­ ratik u s és a szocialista forradalom m erev szem beállítása helyett az ú jabb irodalom a két forradalom dialektikus egységét han g ­ súlyozza. Eszerint a T anácsköztársaság nem csak tagadása, hanem m agasabb szintű folytatása is volt a polgári dem okratikus népköztársaságnak, m elynek tö rtén ete — korm ányainak politikája és a társadalm i bázisa alapján — m aga is k ét szakaszra osztha­ tó. A forradalom első szakaszában, október végétől jan u ár köze­ péig, a korm ány bázisa heterogén volt. Nemcsak a m unkásság, parasztság, kis- és középpolgárság állt mögötte, hanem — részint külpolitikai meggondolásokból, részint a bolsevizm ustól való fé­ lelm ükben — a nagytőkések és az ú ri nagy- és középbirtokosok is tám ogatták. A ja n u á r 19-én hivatalba lépő B erinkey-korm ány társadalm i bázisa m ár jóval szűkebb volt. M ind a baloldali, m ind a jobboldali ellenzék ereje és tábora m egnövekedett. Ezt részben a forradalom belpolitikai program jának kibontakozása és az ország rendkívüli súlyos gazdasági és közellátási helyzete, 4 részben az elszenvedett külpolitikai kudarcok, a történelm i M agyarország nem zetiségi területeinek leválása okozta. A m árcius 21-i pártegyesüléssel kapcsolatban az az állás­ pont kerekedett felül, hogy az a szocialista forradalom békés, vér nélküli győzelm ének elkerülhetetlen előfeltétele volt. Az egyesü­ lés őszinte hívei elsősorban a baloldali szociáldem okraták közül kerültek ki, de m ivel a velük való egyesülés elkerülhetetlen volt, ennek „árak én t” a centristákat és a jobboldali szociáldem ok­ ra tá k egy részét is át kellett venni. Az újabb szakirodalom is m egerősítette azt a korábbi véle­ m ényt, hogy a Tanácsköztársaság agrárp o litik ája alapvetően hi­ bás volt. A földosztás elm aradása m ind a kis- és középparasz­ tok, m ind az 1—5 k a t. holdas szegényparasztok és föld nélküli napszám osok között óriási csalódást okozott. H iba volt az in ­ dokolatlanul szigorúan v égrehajtott szesztilalom, az egyházak­ kal szemben folytatott m erev politika, az antiszem itizm us erős­ ségének lebecsülése, s még néhány egyéb intézkedés. U gyanak­ k o r a rra is rám u tato tt, hogy egyfelől a parasztság politikai m agá­ tartá sá n ak kedvezőtlen irányú m ódosulását nem kis m értékben a háború utáni gazdasági lerom lás, az országot hallatlan m ér­ tékben sújtó gazdasági blokád, s a kényszerű hadviselés elkerül­ hetetlen hátországi következm ényei (rekvirálás) okozták, m ás­ felől, hogy a parasztság egy — igaz, csekély — részének, az u ra­ dalm i cselédségnek a helyzete m indezek ellenére észrevehetően javult. H ajdu Tibor m unkái, valam int L. Nagy Zsuzsa, Boros Fe­ renc és G ábor Sándorné diplom áciatörténetei alapján ma m ár a polgári dem okratikus korm ányzat és a F orradalm i K orm ány­ zótanács külpolitikájának lehetőségeit, reális és illuzorik u s vo­ násait is világosan látjuk. A területi integritáshoz való ragasz­ kodás és a nemzetiségi kérdés dem okratikus rendezése, am i a K árolyi- és B erinkey-korm ányok együttes célkitűzése volt, az adott helyzetben összeegyeztethetetlennek bizonyult. A tö rtén el­ mi M agyarország nem zetiségeinek többsége m ár nem elégedett meg a kilátásba helyzeti nem zetiségi autonóm iákkal, hanem a testvérországok (Szerbia, Rom ánia, Csehország) felé g ravitált. s jövőjét ezekhez az országokhoz tartozó autonóm iákon belül kép­ zelte el. Az esem ények ilyen alakulásában jelentős részük volt a győztes hatalm aknak is, am elyek vezetői úgy vélték, hogy a né­ met veszély esetleges feléledésével és az oroszországi bolseviz­ m us nyugatra terjedésével szembeni védekezés szem pontjából sokkal előnyösebb a nem zeti energiáktól duzzadó kis állam ok közép-európai láncolatának a m egalkotása, m int a M onarchia konzerválása. M int m ár érin tettü k , a m onarchia utódállam ainak néhány po­ litikusa és tö rtén etíró ja m ellett az ötvenes évek egy-két m agyar történésze és publicistája is valam iféle nem zeti bolsevizm usként érték elte a F orradalm i K orm ányzótanács nem zeti és nemzetiségi politikáját. A h atvanas évek végére ezzel szem ben bizonyítást nyert, hogy a Vörös H adsereg harcai nem hozhatók közös n e ­ vezőre az 1849-es honvédhadsereg harcaival. A Vörös Hadsereg — noha ilyen illúziókat többen tápláltak irán ta — nem a tö rté ­ nelm i h atáro k ért harcolt, hanem — legalábbis a forradalom ve­ zetőinek szándéka és elgondolása ez volt — a szocialista fo rrad al­ m at védte. A Tanácsköztársaság vezetői ugyanis, a m agyar tö r­ ténelem ben először, valóban lem ondtak a terü leti integritásról, s m inden nem zetiség önrendelkezési jogát elism erték. A F or­ radalm i K orm ányzótanács külpolitikai koncepciójának közép­ pontjában a világforradalom győzelm ének ak tu alitásk én t tétele­ zése, s az európai tanácsköztársaságok szövetséges föderációjának a gondolata állt. A nem zeti és nem zetiségi kérdést is ennek ré ­ szeként kezelték, s ebből a perspektívából nézve valóban nem volt különösebb jelentősége annak, hogy például a Szlovák Ta­ nácsköztársaság nem a m agyarországi Tanácsköztársasághoz, h a ­ nem a rövidesen m egalakulni vélt Csehszlovák T anácsköztársa­ sághoz fog tartozni. Ez a külpolitikai koncepció azonban szintén irreálisnak bizonyult. Szovjet-Oroszország — szorongatott hely­ zete m iatt — sem gazdasági, sem katonai segítséget nem tud o tt nyújtani, a B ajor Tanácsköztársaság néhány h ét u tán elbukott, a korm ányon levő osztrák szociáldem okraták pedig elu tasították a p ro letárd ik tatú ra gondolatát, s a m agyarországi fo rradalm at in ­ kább csak lojalitásukkal tám ogatták. Az is bebizonyosodott, hogy a D una-táj internacionalista m unkássága nem képes a nem zetközi szövetséges szocialista tanácsköztársaságok m egvalósításának gondolata mellé a lakosság többségét felsorakoztatni. A paraszt­ �ság és a kispolgárság a győztes nagyhatalm ak által is egyértel­ m űen tám ogatott nem zeti állam ok eszm éjét te tte m agáévá. De még a rom án és cseh m unkások közül is többen harcoltak a Ta­ nácsköztársaság m egdöntésében közrem üködő nem zeti hadsere­ gekben, m in t a Vörös H adsereg internacionalista alegységeiben. Az 50. évforduló elm últával a két forradalom irán ti kutatói érdeklődés észrevehetően csökkent. Ism ereteink lényegében csak annyiban gyarapodtak, am ennyiben a Tanácsköztársaság néhány vidéki és országos vezetőjének biográfiája és m ikrobiográfiája m ellett az első m agyar népköztársaság elnökének, K árolyi Mi­ hálynak a politikai életrajza is elkészült. Eszerint a forradalom n ap jaira K árolyi gróf olyan kispolgári dem okrata politikussá alak u lt át, aki a nagybirtokrendszer felszám olása m ellett m ár a nagytőke állam i korlátozását is jogos és aktuális teendőnek is­ m erte el, s értelm iségi hívei m ellett az SZD P-re és Kisgazdap á rtra k ívánt tám aszkodni. A V ix-jegyzékre K árolyi szociálde­ m okrata korm ány kinevezésével a k a rt válaszolni, s a nem zetközi konstelláció m ár reálisabb m egitélése alapján a polgári dem okra­ „Lépcsőt emelve mi-korunknak” A m agyar 1919 helyet követel m agának a világhistória legpom pásabb eseményei között, s h a t évtized távlatából is erőt közvetíthet szám unkra az akkori hősök példája. De eszünkbe ju tn ak -e a „tizenkilencesek” ? K ik és hogyan ta rtjá k számon őket? Dolgozó kollektívák élnek a nevük­ kel: a nevek így h á t elő-előbukkannak szinte nap m in t nap. De tu d ják -e vajon, kit em legetnek, kihez illene m éltónak len­ niük, a T anácsköztársaság 60. évfordulós esztendejében élő utódoknak? — M indent tu d n ak K un Béláról! — bó­ lin t m agabiztosan az acélgyári brigád szi­ k á r képű vezetője. — Én ism ertettem ve­ lük, mi tö rté n t K un Bélával a forradalm i kezdet óta. — Ön m ikor tan u lta ezt meg? — Elvégeztem a három éves m arxista egyetem et, u tá n a egy évet tan u ltam a m unkásm ozgalom tö rténetét. Abból ism er­ tem m eg K un Béla m unkásságát, egészen végig. — H ogyan h alt meg? A brigádvezető végighordja tek in tetét a gépsoron, szemében m egenyhül a m agabiztosság. — H irtelen .. .nem tu d o m ... Sztálin nevét em lítem . — Ezt a történelem se írja pontosan. M ikor Sztálin elvtárs börtönbe csukta, av ­ val nem nagyon foglalkoznak a könyvek sem. — Büszkék lehetünk-e rá mi, m agya­ rok? — Igen. N agyra becsülöm K un Béla te ­ vékenységét a Tanácsköztársaságban meg a kom m unista p á rt m egalakításában. Nagy része volt neki benne, hogy tizenhét után m eg terem tették a Tanácsköztársaságot, am it a Nagy O któberi Szocialista F orrada­ lom vívm ányaként leh et em legetni itt, M a­ gyarországon. — Érdem es-e a m ai m unkásoknak m eg­ ism erni K un Béla tevékenységét? tik u s forradalm i vívm ányok m egm entését a p ro letárd ik tatú ra győzelme után is „m érsékelt” szociáldem okrata korm ány h ata­ lom ra kerülésétől rem élte. Egyéb érdem i m unka sem a polgári dem okratikus, sem a szocialista forradalom ról nem jelent meg. Ez nagyrészt érthető, hiszen a kor legtöbb problém áját valóban m egnyugtató módon sikerült tisztázni. A m itől továbblépés várható, az elsősorban a két forradalom gazdasági élete m élyrétegeinek, az egyes gazda­ ságpolitikai intézkedések fogadtatásának és gyakorlati m egvalósu­ lásuknak, valam int az egyes politikai irányzatok (így a külső és belső ellenforradalm i mozgalmak) osztálytartalm án ak és töm eg­ bázisának az eddigieknél aprólékosabb és pontosabb feltárása. Ha képes lesz kiszabadítani m agát az ún. köztörténetírási m eg­ állapítások szolgai követése alól, nagy szerepe leh et ebben a helytörténeti kutatásoknak, m elyek speciális előnyeiknél (szerves gazdasági, társadalm i és politikai egység kutatása, kom plex mód­ szerek alkalm azásának lehetősége stb.) fogva a történelem leg­ m élyebb rétegeiig hatolhatnak. Romsics Ignác — N agyon is! M ert akinek nem volt m ódja tanulni, és m ost elolvassa, m iket csinált, az sokat tan u lh a t belőle. M egérti, m it m iért csinál, m ilyen ügy szolgálatába álljon. — A brigádunk n e v e ? ...Kun Béla — m ondja a negyven év körüli, m eglepően csinos segédm unkásnő. — A főnökünk a m últkor olvasott föl az é leté rő l.. . Nem, nem könyvből, ő m aga csinált jegyzetet, m ikor tanulta. — T ulajdonképpen ki volt K un Béla? A nő összeráncolja hom lokát, de gyor­ san válaszol: — Nem tu d o m .. . A m unkásm ozgalom ­ hoz kapcsolódik. Benne volt a p ártban, de így kapásból többet nem tudok róla m on­ dani. Van egy patronáló m unkásőrcsapa­ tunk, an nak is K un Béla a neve, m inden évben küldenek m eghívót a tizenkilences évfordulóra. — Volt-e K un B élának valam i köze a Tanácsköztársasághoz ? Elgondolkodik. Sejti, hogy nem véletle­ nül kérdezem , de inkább nem m ond b u ­ taságot. — Így kapásból nem tudom . Űgy rém ­ lik, kim ent A usztriába. Em igrációba, vagy m inek hívják, aztán onnét irá n y íto tt... Pontosan nem tu d o m ... Az ősz brigádtag h atáro zo ttan bólint névadójukról hallván. — K un B éláról épp a napokban volt szó. Ő szervezte a pártot. Tizenkilencben a forradalm at is ő vezette. M ikor k in t volt a Szovjetunióban, onnan is irán y íto t­ ta az itth o n i szervezkedést. Nekem van egy könyvem , igaz, nem olvasgattam , de lapozgattam . Érdem es elolvasni, aki ennek a társadalom nak az em bere. — Ha tizenkilencről hall, elsőnek m i ju t eszébe? — H át nem sok jó. M ert ugye csak százvalahány napig tarto tt. A ztán jö tt a sok kivégzés, m eg a m eg hurcoltatások... — H allott-e P risk a Dezsőről, aki ebből a gyárból k erü lt a salgótarjáni direktó­ rium ba? — P riska D ezsőről?.. . M intha hallottam volna — húzza össze szem ét —, de nem sokat tudok r ó la .. . — és h irtelen k ib ö k i: — Sem m it se. — V an-e valam i m a is érvényes tan u l­ sága a T anácsköztársaságnak? — T anulsága? Hogyne. A m iért azok harcoltak, azért m a m unkával kell h a r­ colni. M ert h a a m u n k át jól csináljuk, an­ nak csak jó leh et a következm énye. A kkor lesz piac, lesz bőven m eg ren d elés... A m unkásőr-zászlóalj K un Béla nevét viseli. K érdezem a nyugdíjas szolgálatte­ vőt: — Tényleg olyan nagy em ber volt Kun Béla, m in t am ilyennek m a em legetik? H átrahőköl, m ár-m ár bánja, hogy vállal­ kozott a beszélgetésre. — H át, kérem , én azt m eg nem bírom m ondani, m ert éppen an n y it tudok, m int maga. Meg am ennyit édesapám m esélt, de ő akkor az olasz fro n to n volt, ő is hal­ lotta, am it tu d o tt... N agynak kellett lenni neki, m ert a p á rt alapítója volt. Sokat te tt a m arxizm us—leninizm us elm életéé rt... de ezt is csak a tévéből tudom . Azt el le­ het m ondani, hogy azok előtt, akik akkor ténykedtek, le a kalappal. H át képzelheti, hogy negyvenötben is, m eg ötvenhatban is volt m ár párt, és mégis m ilyen nagy prob­ lém ák voltak. H át m ég ak k o r mi lehetett, am ikor p á rt se volt, vagy volt is m eg nem is, m égis irán y íto tták az országot egy h á­ ború után. Ezek m ind nagyon nagy em be­ rek voltak, kérem . É letüket is áldozták, ha kellett. — Érdem es-e foglalkozni a m ai fiatalok­ nak az akkor tö rtén tek k el? — Érdemes. Sok m indent tan u lh atn ak . Ha a fiatal cselekszik a KISZ-ben, tu d ja meg, gondolja meg, m iért cselekszik. Ma sokan nem gondolkoznak. Sajnos. De akkor képesek lesznek értékelni a m ai helyzetet. M ert am it K un B éláék an n ak idején elér­ tek, azért m a ki kell á lln i... — D e hát, am it elértek, azt H orthyék lero m b o lták ... 5 �— Igen, de jö tt az újjáépítés! — M iért nevezték el K un Béláról a zászlóaljat? — Pontosan m eghatározni m agának én nem tudnám . De az úttörőknél m eg a KISZ-ben is vannak, akik róla k ap tak nevet. M ert nagy a tekintélye m a is a pártban. K un B élának az volt az igazi húzása, am ikor elrendelte, hogy a p á rtta ­ gok ne fizessenek tagdíjat, nehogy elárul­ ják ezzel m agukat. Csak szakszervezeti tag d íjat fizettek. — Ez m ikor volt? — Ha jól tudom , m ég a Tanácsköztár­ saság előtt. A m ikor csak szervezkedtek a kom m unisták. S trom feldről faggatom a hajdani vezérka­ ri főnök nevét viselő szakközépiskola ne­ gyedikes tanulóját. A fiú készségesen v á ­ laszol, am ire csak tu d : — Kim agasló katona, hadvezér, jó em ­ berism erő... — Ezt elm ondhatnád azokról is, -akik a török ellen h a rc o lta k ... Bólint, s kiegészíti a jellem zést: — M agáénak vallotta a Tanácsköztár­ saság gondolatát. Példaképül lehetne állí­ tani a m ai fiatalok elé, m ert kem ény volt. a börtön se tö rte m e g ... — M ilyen m agyar hadvezéreket ismersz még? — Csak m agyarokat? T ehát Bem apó nem jó? — Inkább csak m agyarokat. — Zalka M átét, H u n y a d it... R ákóczit... — M elyikre vagy büszkébb: a Rákócziszabadságharcra vagy a Tanácsköztársa­ ságra? M egvonja a vállát, s dönt: — M indkettőre büszke vagyok, de a je­ lentősége talán a T anácsköztársaságnak volt nagyobb. M ert ez m u tatta meg a jövő útját. De a R ákóczi-szabadságharc engem jobban érdekelt. Addig szerettem csak a történelm et, am íg a középkorról tanultunk, az érdekesebb volt. — És rom antikusabb? — Igen — m osolyodik el. — M ondják is rám a többiek, hogy tú l rom antikus v a­ gyok. A fiú közepes tanuló, érettségi u tán az egyik helyi gyárba szándékozik m enni m ű­ szerésztanulónak. Szabad idejében kézilab­ dázik vagy a k u ty á já t sétáltatja. — Az iskolában m egem lékeztek-e S trom ­ feldről? — kérdezősködöm tovább. — Igen. M inden évben vannak S trom ­ feld-napok. Ünnepéllyel kezdődik, ezen el­ m ondják az életét, a m unkáját, aztán ve­ télkedőket, sportversenyeket rendezünk. Jól szoktak sikerülni. — Olvasol-e felőle valam it iskolán kívül is? — Ha újságban jelenik meg róla valami, elolvasom. K önyvben nem igen lapozok utána. N yakunkon az érettségi, ilyenkor akad elég baja az em bernek a könyvek­ kel. .. A brigád, az iskola, az utca névadója — egy-egy szál a múlthoz. S ha ez hibádzik, m iképp ju th a tn a k eszünkbe a régiek? 6 Fényképet húzok elő Strom feldről, m u­ tatom az elsős egyetem istának: — V árjál, b arkochbázok... Nem m a­ gyar, ugye? K iszalad a szám on a m egfejtés. — Ja, persze — restellkedik —, a gép­ ipari szakközép van róla elnevezve. — M it tudsz m ég felőle? — A Tanácsköztársaság idején volt va­ laki.. . a Vörös H adseregben — így hív­ ták? Szam uely-fotót veszek elő. — Ez ismerős. M indjárt k ita lá lo m ... Ő is a Tanácsköztársasághoz kapcsolódik? Megmondom, kiről van szó. Fölcsillan a szeme. — Tudtam , hogy ism erem . Ő volt, aki Leninhez u tazo tt repülőn. Eléje rakom L andler képét. Legyint, megcsóválja fejét: — M utasd inkább S ágvárit, vagy aki­ ről többet tudok. Szaván fogom, a legfőbb vezetőink ké­ pét adom a kezébe. T udja a neveket is, a tisztségeket is. Nekibátorodom , két m i­ niszterünk nevét em lítem . Úgy reagál, m int aki sosem hallo tt felőlük. — S trom feldet m egism erem , az öre­ get.. . — m osolyodik el a jóképű, izmos alkatú m űvezető. — Ő vezette az északi hadjáratot. V ezérkari főnök volt a Tanácsköztársaság alatt. A fiatalem ber katonaviselt. Talán innét szárm azik, talán nem. — Tisztelettel vegyes szeretet ül ki az arcán, ahogy a hajdani ezredes p o rtrék ép ét a kezébe fogja. Egyébként benne is folyik ném i „parancs­ noki v é r”. B eosztottjai kem ény em bernek ism erik. Régebben kihelyezett szerelőknek volt a főnöke, ő felelt az üzem től távol dolgozók m unkájáért, m ag atartásáért. Azt beszélik, sose volt panasz a keze aló ta r­ tozó gárdára. Landler képét m utatom neki. Látszik, jól ism eri, csak a név nem ugrik be — rég foglalkozott evvel a tém ával. Segítek: — Ü gyvéd volt, vasutassztráj­ kot szervezett. Ma MÁV-járm űjavító van elnevezve róla. Kisim ul hom lokán az előbb összecsomó­ zódott ránc, s elmosolyodik m egint: — Landerer. Némileg restelli a dolgot, m ikor tisztáz­ zuk, hogy ez a név a Tanácsköztársaság előtt hetvenegy évvel vált ism ertté, s a k ­ kor sem a személy, hanem a nyom dája volt fontos. Hogy zavarából m ielőbb ki­ láboljón, több képet is m utatok n e k i : Sza­ m uelyt, Latincát, K orvint, M ünnichet. — M indet ism erem . De hogy m iket csi­ náltak, nem tudom . Az iskolában csak a nevüket tanultuk, m eg hogy részt vettek a Tanácsköztársaságban. — H allottál-e valam it a nógrádi „tizenkilencesekről” ? — E rre zajlott az északi hadjárat. Előtte nagy csetepaté volt a K arancson a csehek­ kel. Sok bányász m eghalt. — Szam uely? . . . Aki érintkezett L enin­ nel. Ő olvasta fel azt a táviratot, am it Le­ nin küldött a Tanácsköztársaságnak — so­ rolja, am i eszébe jut, a huszonhárom éves kötőnő. A fiatalasszony nem rég jö tt vissza gyes­ ről. Azt m ondja: szívesen olvas. K ivált­ képp P assuthot, S ü tő t m eg M oldovát sze­ reti. — L atin ca ?... — tűnődik. — Nem tu ­ dom. Pedig van egy ilyen könyvem . A „Hősök voltak”. Ságvári és Schönherz is benne van. G yakrabban kellene előven­ nem... — L andler Jenőről h allo tt m ár? — Igen — bólint készségesen, s elgon­ dolkodik egy p illanatra. — L a n d le r... nyom dász volt — ködlik fel ú jra 1848. — Az északi h ad járatró l mi ju t eszébe? — N ógrádi S ándor vezette, nem ? — kapkodja el a választ. M eglepett arcom at látv a ajk áb a harap. Tisztázzuk az ügyet, s m eg n y u g tato m : n a­ gyobb bakikat is hallottam már. — Jó érzés egy m ai m unkásnőnek a T a­ nácsköztársaságra gondolni, vagy közöm ­ bös, hogy volt-e ilyen a m agyar tö rtén e­ lem ben? — érdeklődöm tovább. — Persze, hogy jó érzés! — bólint rá kis­ sé őszintétlennek tűnő lelkesedéssel. — Szégyellem is, hogy keveset tudok róla. — M entegetőzésképpen hozzáfűzi: — S ág­ váriról többet h a lla n i... �— Strom feld a Tanácsköztársaság h ad ­ vezére. A zelőtt is k atona volt, a világhábo­ rú b a n is részt v ett — hallom a fiatal gé­ pészm érnöktől. — O tt gyűlölte m eg az öl­ döklést, és állt á t a Tanácsköztársaság ol­ dalára — téveszti össze ezredesünket v a­ lam ely m ondabeli hőssel. — Azt tudom m ég róla — halad tovább a rossz vágá­ nyon —, hogy olyan kövér volt: úgy kel­ le tt őt fölrakni a lóra a katonáknak. A fiatal m űszaki jó szakem ber hírében áll. N apjában több ó rát is olvas, szakszö­ vegeket. Egy rak ás m űszaki folyóiratra előfizet. (Irodalm i igényeit a tévé elégíti ki.) M unkájában s azon kívül töm érdek teendője ak ad : vezetőként dolgozik, p á rt­ tag, m unkásőr, FM KT-elnök és így to ­ vább. F elad atait — kollégái és főnökei szerint eg y arán t — alaposan, lelkiism eretesen oldja meg, m inden üzemi ügyben b átra n véle­ m ényt nyilvánít. — L andlerről?. . . — gondolkodik el. — Sajnos sem m it nem tudok. Pedig illene is­ m ernem . De m ár rég tan u ltam erről a tém áról, és azóta nem igen k erü lt a ke­ zem ügyébe történelem könyv. Szam uely-képet m utatok neki. K un Bé­ lával téveszti össze. Helyesbítek, m ire za­ v ar nélkül bólogat. — Ő volt az, ak i k iu tazo tt a Szovjetunió­ ba. Leninnel egyeztették a dolgokat. K a­ tona volt. — Ü nnepélyekkel és vetélkedőkkel em ­ lékezünk m eg a T anácsköztársaságról — m ondja a technológus, aki jelenleg m egbí­ zott K IS Z -titk ári funkciót tölt be a gyár­ ban. — Az üzemi lapnak nem rég állítot­ tam össze egy re jtv é n y t a tizenkilences esem ényekről. Elég jól ism erem m ost a tém át. F otót rak o k elé. — Ez L atinca! — rik k a n t vidám an. — M egism erem a hom lokáról. Somogy m e­ gyei paraszt volt. A T anácsköztársaság le­ verése előtt a honvédelm i m iniszter beosz­ to ttja — keveri össze fölényes könnyed­ séggel a népbiztos elnevezést a m iniszter­ rel, a „szem élycseréről” nem is szólva. Ú jabb fotó: — Landner. . . Nemigen ism erem . P oliti­ kai biztos volt. ...Ez pedig K un B é la ... azazhogy Szam uely. H árom szor találkozott L en in n e l.. . ő pedig K orvin Ottó. Vele könnyű a dolgom, benne volt a rejtv én y ­ ben. A G alilei-kör tagja, a Tanácsköz­ társaság u tán kivégezték. — B iztosan m egem lékezünk m ajd vala­ hogy a T anácsköztársaságról.. . — m ondja nem álcázott sértődöttséggel hangjában a könnyűipari üzem ügyintézője, aki szintén m egbízott K IS Z -titkár. K onkrét terve még nincsen. — Az irodalm i színpad m indig szokott valam it csinálni. A fiatalasszony, akinek m agabiztossága irigylésre m éltó, a K ISZ-szervezetben a politikai o k tatás felelőse. M egtudom tőle, hogy a V IT-tel és a szervezeti szabályzat­ tal foglalkoztak idáig az oktatásban. Félve kérdem , m utathatnék-e néhány képet a Tanácsköztársaság vezetőiről. — Ha tényleg név nélkül jelenik meg az anyag — köti ki, valam elyest csorbult önbizalom m al. Szam uely-fotót teszek az asztalra: — R ajk László. — Nem — rázom a fejem . — E rről az em berről egy m ásik kép ism ertebb. Azon bőrkabátban és tányérsapkában lá th a tó ... am int Lenin m ellett áll. Kicsit vár, m ajd b áto rtalan u l m egkérdi: — Sztálin? Fejem m el intek nem et, s tovább kér­ dezősködöm : — Az ön b rigádjának ki a névadója? — K ulich G yula — feleli gyorsan. — Ő ki volt? Ú jabb rövid gondolkodás, közben pil­ lan tást vet a szemben ülő főkönyvelőre, aztán válaszol: — Az a te x tile s.. . A nagyvállalat függetlenített K IS Z -tit­ k á ra m ondja: — A Tanácsköztársaság helyi esemé­ nyeinek földerítését a forradalm i ifjúsági napok a la tt végezzük el. Tavaly kezdődött az anyagok feldolgozása. A kkor 1848 volt a tém a. Gondolom, idén a tizenkilences esem ényeket k u ta tta tja fel velünk a járás. A Tanácsköztársasággal ’69 óta nem igen foglalkozott a KISZ. M ost főleg a m ég élő v eteránokat szeretnénk m egkeresni, az lenne az érdekes. P á r éve beszéltünk egy nagybátonyi „tizenkilencessel”, K akuk Lászlóval. Leginkább az akkori haditech­ nika érdekelte a K ISZ-eseinket. A bácsi azóta m ár m eghalt. — Az a tapasztalatom — szól a m ásik gyár K IS Z -titkára —, hogy a fiatalok előtt nagyon ism eretlenek a helytörténeti ese­ m ények. A fiatalok sorába sajnos m agam at is beleértem . Tavaly rendeztünk egy helyis­ m ereti vetélkedőt. B enne volt az a kérdés is, hogy a m ai M alinovszkij úton a század elején állt egy sorompó, m i volt an nak a szerepe. Mi előre m egnéztük, s tudtuk, hogy a bányász- és kohászlakosságot vá­ lasztotta külön. De a nyolcvan felad atlap ­ ból csak hárm on volt helyes válasz. Sok teendőnk van m ég a KISZ politikai okta­ tásában.. . A fiatalem ber szavait anyaggyűjtésem tap asztalatai igazolják. A nógrádi tizenkilenoesekről való érdeklődésem re csak egy — értelm iségi — fiatalem ber tu d o tt „po­ zitív” választ adni. — A Gólián A n d rá sró l?...Igen, hallottam róla. A helyi direktórium egyik vezetője volt. A zért em lékszem rá, m ert a nagy­ apám at éppen m iatta dobták ki a csendőr­ ségről. P arancsot k ap o tt az öregem, hogy G óliánt vasra verve utaztassa vonaton Lo­ soncig, és o tt k ísérje be a csendőrségre. A nagyapám jó ism erőse volt Góliánnak, m ég este elm ent hozzá, s m egm ondta, hogy m ásnap m enniük kell. Reggel annak rendje és m ódja szerint találkoztak is a vonatnál, s Losoncra utaztak. Csakhogy Gólián nem volt vasra verve. Egy sarok­ kal a csendőrség előtt te tte rá a nagyapám a bilincset. Ezt aztán beköpték a jó em­ berek, így le tt az öregből suszter. Ugyanaz a fiatalem ber ism erte a S-ban álló, úgynevezett R ákosi-fa „leg en d áját” is. — A pám ék azt a fá t m ég R ákóczi-faként ism erték. A felszabadulás u tá n te rje d t el, hogy Rákosi az a la tt a fa alatt gyülekez­ tette a bányászokat, m ielőtt összecsaptak a csehekkel. Így k ap ta m eg a fa a Rákosi nevét. „H arm adik M átyás” egyébként nem is volt S algótarjánban. — Rákosi já r t S-ban — így a szakértő. — De korántsem „csapatai élén” ! H ad táp ­ főnök volt, az élelmezést, a ru h ázati el­ látást intézte. A legenda az 1956 előtti időkben k ap o tt szárnyra, am ikor tú lérté­ kelték Rákosi szerepét m inden területen. A fa nem leh etett harcálláspont, ez h a d á ­ szati hiba lett volna. Legföljebb gyüleke­ zőhelyként szolgált, ezért jobban illik rá a m ai Vörös K atonák F ája elnevezés. Helyén van-e a T anácsköztársaság a m ai em berek történelm i tu d atáb an ? — kérde­ zem a történelem tan árt. — Még nincs a m éltó helyén. Sokan többnek vélik például 1848-at, pedig ha m egnézzük, m elyik m it é rt el, nehéz egyi­ ket a m ásik fölé helyezni. Sokat á rto tt a tizenkilences hagyom ányoknak, hogy H orthyék — politikai érdekből — egy ne­ gyedszázadon á t igyekeztek befeketíteni, és Rákosiék sem érték elték helyesen. Az azó­ ta eltelt húszegynéhány év, úgy tűnik, kevés volt az adósságok törlesztésére. Ezt 7 �a tankönyvek sem segítették elő: k ivált a szakközépiskolai és a szakm unkásképző intézeti tankönyvek elnagyoltak, vezér­ cikkszerűek. Talán még néhány ta n á rra is jellemző, hogy jobban ism eri tizenkilenc­ nél a negyvennyolcas esem ényeket, sőt a kuruc k o rt is — így h át ezekről színeseb­ ben, m eggyőzőbben beszélnek, ezek az anyagok jobban elm élyülnek a diákokban. — Mit leh et tenni, hogy a Tanácsköz­ társaság ism erete a m ostaninál több fiatal­ ra hasson? — Hiba lenne azon szörnyűlködni, hogy m ennyire feledésbe m erültek az akkori em berek és esem ények. Ehhez a valós helyzethez kell szabnunk a tennivalókat. M egjelent mos­ tanában sok érdekes ism eretterjesztő ki­ advány a tém áról, jó volna őket ifjúsági klubokban, szakkörökön, vitakörökön fel­ dolgozni. Meg kell találni a szálakat, am e­ lyek összekötnek a m últtal. R ajtu k keresz­ tül érdem es ism ertetni a helyzetet, am iben cselekedtek. A körülm ények reális be­ m u tatása figyelem keltőbb, m int egy-egy fölm agasztaló je lz ő ... — Azt, hogy m elyik anyagot tan ítják jobban a történelm esek, em bere válogatja — így a m ásik pedagógus. — Talán az öre­ gebbekben tényleg jobban élnek a kuruc kori „m ítoszok”, m int a T anácsköztársa­ ság realitása. Tizenkilenc helytelen érté ­ kelésében, h a tényleg helytelen az értéke­ lés, ludasak a tudósok is: e tém a alapos föltárása nem rég tö rté n t meg. Ebben — gondolom — az is közrejátszott, hogy él­ tek m ég néhányan, akik ellentm ondásos szerepet töltöttek be annak idején, és ha m ost m ódjuk volt rá, h á trá lta ttá k a k u ta ­ tást. Talán nem á rta n a az ügynek, h a a Tanácsköztársasághoz is több „m ítosz” fű ­ ződne. Az a tapasztalatom , hogy az em be­ rekben ez m arad m eg végül. Rákóczit pél­ dául nagy hadvezérnek ism erik legtöbben, holott egyetlen nagyobb győzelm et sem csikart ki. K ossuthot pedig „apánk”-ként tisztelik, pedig sok tévedése volt. Ha tizen­ kilencben an n y i vöröskatona le tt volna, ahány veterán 59-ben, kipofoztuk volna az antantot. De ez sem baj, több a haszna, úgy vélem, m int a kára, az „utólagos m í­ toszoknak”. Írás az ajtón Az öreg bérház fából készült, nyikorgó-dobogó grádicsa m ár a m ú ltat idézte. Vigyázva, hogy a hám ló vakolat ne hulljon a nyakunkba, k etten igyekeztünk az első em eletre. V eteránnéző­ be, vendéghívói m egbízatással. A szálkás deszkájú, b arn a ajtón jobbra dűlő, krétával írt be­ tű k tu d atták , hogy „K önyvtárban vagyok”. Alább egy másik m ondat ezt közölte: „K réta a levélszekrényben, írd fel, hogy ki kerestél!” F elírtuk. A zt is, hogy m ikor jövünk legközelebb. A csengetésre egy távoli, rekedt hang felelt. — Jövök m ár! — s néhány m ásodperc m úlva a jókora ajtó k eretet betöltötte egy daliás term etű, jóvágású, tejfeh ér h a jú öregúr. Ez lenne a nyolcvanegy esztendős V eterán Harcos? — tűn ő d tü n k d iák tár­ sammal. A lakás áporodott levegőjének szagát, a m ár-m ár em beri le­ lem énnyel is fokozhatatlan rendetlenséget az öreg frissesége, lát­ ható öröm e feledtette. — Ne haragudjatok, barátaim ! Én m ár csak ilyen vagyok, egyedül és öregen. De m ondjátok csak, tényleg hozzám jöttetek? Értem ? No, ez csodálatos! Nagyszerű, hogy eszetekbe jutottam . V árjatok csak, főzök a kedves vendégeknek egy kávét. Lehajolt, széjjel tú rt egy nagy halom régen porosodó ú j ­ ságpapírt, s valam i fekete négyszöget halászott elő. A villany­ rezsó volt. A v ih arv e rt — talán még Palesztinából hozott — ra ­ gadós kávéfőzővel, a vízcsaphoz csoszogott. A barnacsíkos kagy­ lóban m ár ekkor is lassan csordogált a víz egy darab vajra, de ott h ű tö tte a tejet, meg egy lábaskában valam i ételt is. A m egbeszélt időpontban taxival m entünk érte, ez volt az egyezség. Az iskola legnagyobb term ében nyolcvan-száz diák várakozott a V eterán H arcosra, az első sorban egy em inens lány közületi szám lára vásárolt, tíz szál vörös szegfűből és aszparágusz zöldjéből kötö tt csokrot szorongatott. A vendégnek. K opott szö v etru h áját erre az alkalom ra alpakkaöltönyre cserélte az öreg. Belsőzsebébe nyúlt, k étré t h a jto tt papírköteget v ett elő, és beszélni, azaz olvasni kezdett. A m últról? A régm últról? A történelem ről? Talán inkább az utóbbiról. Ki tudja, ezt ak arta-e érzékeltet­ ni azzal is, hogy a szót — „én” — soha ki nem ejtette a száján. Ellenben annál többször em legette a saját nevét, de úgy, m int­ ha m ásvalaki beszélne róla. Ebben a stílusban álljon itt — p er­ 8 — Ezzel nem értek egyet. A kendőzet­ len valóság a fontosabb, az az igazi „ta­ nítóm ester”. — Nem m indig. A „m ítosz” jobban h a t az érzelm ekre. S a legtöbb em berben a nagyobb esem ényekről tan u lt ism eretek egyetlen érzelem m é sűrűsödnek, ez m arad m eg a legtovább. M egsemm isíteni h a t évtized sem volt képes „tizenkilencünk” hagyom ányait. De — b ár m indnyáju n k b an él a Tanácsköz­ társaság em léke — g y akorta elhom ályo­ sulnak, s az enyésző ism eretek nem m in­ dig elegendők arra, hogy a jogos büszkesé­ get fölébresszék történelm i m ú ltu n k irán t. Jelenünk kusza szálaiból kibogozni a m últba vezetőket, s e kapcsolatot fölfedni, közkinccsé tenni, fáradságos, türelm et emésztő m unka m indenképp. A zonban ta r ­ tozunk vele a régi hősöknek, s nem külön­ ben — a m ai köznapi em bereknek is. Regös Molnár Pál sze, korántsem a teljesség igényével — a k étré t h ajto tt, később általam is többször elolvasott papírok tartalm a. — X. Y. jó módú, polgári családban született, iskoláinak el­ végzése u tá n köztisztviselő le tt — kezdte az élm énybeszám olót X. Y. — Vonzódott a haladó m ozgalmakhoz, első alkalom m al az első világháború idején vállalta az önkéntes életveszélyt, m áso­ kért. A lehetőségeit kihasználva, a várm egyei pénzekből fik tív p a ­ pírok segítségével segélyeket ju tta to tt a m unkanélkülieknek. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán a direktórium helyettes elnö­ kének választották, s ebben a m inőségben is nagyon sokat te tt a város meg a várm egye dolgozóiért... Színházat is c sin á lt... Egy­ szer veszélybe került a direktórium lapjának a megjelenése, m ert elfogyott a papír. X. Y.-t bízták meg, hogy utazzon a fővá­ rosba, rotációs papír nélkül pedig haza se té r je n ! ... A szeretett város viszontlátására nem is került sor, csak huszonnyolc év m últán. A m ikor X. Y. B udapestre ért, éppen leverték a tanács­ hatalm at, a direktórium i elnökhelyettest életre-h alálra keresték. Egy szenespincében húzódott meg, ahol egy cipész és felesége b ú jta tta hosszú ideig, látta el a legszükségesebbekkel... Az elv­ társak végül ham is papírokat szereztek, így sikerült k iju tn ia — rendkívül nehéz és kalandos ú t során — Csehszlovákiába, Né­ m etországba, a Szovjetunióba, m ajd pedig Palesztinába. �A V eterán Harcos 1947-ben té rt haza. — Nézd barátom ! — m ondta még középiskolás korom ban. — Itthon tu d ták , hogy ki vagyok, hogy m ennyit szenvedtem , a néphatalom ért. Engem személyesen Rákosi hozatott haza, itt van a levele, ni! Régi, m egsárgult papírt, egy féltve őrzött dokum entum ot m u tato tt. Az írás tanúsága szerint X. Y. — kellő diplomáciai kapcsolatok híján — egyiptom i külképviseletünk közrem űködé­ sével, utazzon haza M agyarországra. N éhány év m úlva nyugdíjba m ent. Azóta V eterán Harcos az em lékeinek, a héba-hóba rendezett találkozók és beszámolók m úlandó élvezetet és gyönyűrűséget n yújtó pillanatainak él. Ilyen perceket szerezhetett neki az az újságcikk is, am it n éhánv évvel ezelőtt egy évforduló kapcsán írtam róla. „Az igazságért jó és öröm áldozni” — ő m aga javasolta a címet. A m egjelenés után néhány nappal táv ira to t kaptam a buda­ pesti szerkesztőségbe: „D rága barátom , gratulálok, a siker óriási. Lapot sehol sem lehet kapni, m ár reggel elfogyott. Légy oly ked­ ves, ha tudnál néhány példányt küldeni, nagyon m egköszönném !” Az újságokat egy hét m úlva m agam v itte m ; éppen a távoli, h atárm en ti kisvárosba szólított a m unkám . Az öreg átölelt, és r a ­ gyogó áb rázattal m ondta: — Ez igazán rem ek! Tudod, m inden fontos helyre küldtem egy-egy példányt az újságból. A kik eddig m ellőztek és kutyába sem vettek, m ost észhez térhetnek. M egm ozdult alattam a föld. A levelek, táv ira to k ettő l kezdve sű rű n érkeztek a V eterán Harcostól. Volt olyan hét, hogy kettő is. S h a egy időre elapadt a híradás, — talán a m ulasztást bepótolandó —, ú jra megszapo­ ro d tak a kusza gépírású, kék borítékok. Az egyik levél ta rta lm a : „ Itt küldök neked egy kivágott cikket a M. folyóiratból. Nem tudom , ki ez a szélhámos, aki ír­ ta, de hazugság az utolsó betűig. A direktórium ról ír, de sem ­ m i sem igaz, nem is tu d h a tjá k a valót, ha engem nem kérdez­ nek. Hiszen csak én vagyok élő a h á ro m b ó l.. . A láhúztam , ahol a cikk engem em lít, de nincs odaírva, hogy helyettes elnök! L áthatod, ebből is, hogy firka az egész, nem pedig a valóságot tartalm azza”. A m ásik levél ta rta lm a : „K érlek, gyere le U-re, m inden költ­ ségedet term észetesen m egtérítem . M ert fontos és sürgős dolog­ ról van szó. Hiába ágálok ugyanis, hogy tegyék rendbe a hősi em lékm űvet, de ezeket itt nem érdekli a v érta n ú k emléke. Be sincs kerítve, a m ellvéden pihennek a kisvonatra váró piacozó kofák. O daszórják a tökm agot m eg a szalonnabőrt. E rről van szó, ezt kellene m egpendíteni illetékes helyen.” A h arm ad ik levél tartalm a. „Ü nnepség volt tegnap a mozi­ ban, és m ondhatom , nagyon el vagyok keseredve. U tólag tudtam meg, nem is hívtak. Azelőtt m eg m indig az elnökségben ültem , m ert nekem o tt a helyem . Nagyon m egbántottak. H át m ár eny­ ny it sem szám íthatok? M indenki más, aki sem m it sem cseleke­ dett, csak a száját já rta tja , ott van a fő helyen, rólam meg elfeledkeznek. Ez a h á la .. . ” A negyedik levél tarta lm a: „M egint egy segélykérés, m ár csak benned a bizodalm am. Hónapok óta be van zárva a köz­ fürdő — m indenféle m űszaki okra hivatkoznak —, de eszükbe sem ju t, hogy a sok dolgozó hol fog tisztálkodni, hová járo k én is fürödni. Persze azért, m ert akiknek döntenie, intézkednie kel­ lene az ügyben, azoknak fürdőszobás lakásuk van.” Még egy levél a sok közül: „D rága, ifjú barátom , kim ondha­ tatlan u l boldog vagyok. B ehívattak M-re, és kaptam egy csodála­ tos szép k itü ntetést, a korm ány adta. Most m ár biztos, hogy a n y ugdíjam at is meg fogják em elni egy kicsit, m ert az ezzel jár. Szóval, m inden rendbe jön, elism erik, hogy ki is vagyok én tu ­ lajdonképpen. Az elnökségbe is m egint m eghívnak, ott ülök az el­ ső sorban, a régi h ely em e n .. . ” Több év u tán szokatlanul hosszú idő egy kerek hét a kis­ városban. A k arv a-ak aratlanul, többször és több hely ü tt is sz ó b a, k e rü lt a V eterán Harcos. V alaki azt m ondta: — K ib írh atatlan ok ezek az öregek! M indent m aguknak tu ­ lajdonítanak, azt hiszik, hogy egyedül ők te tte k valam it. Ó vatos ellenvetésem . („Nem kellene több m egértés? Egy kis pátyolgatás vagy ilyesmi, m ert ez hiányzik nekik. G yerekek ők m ár, ism ét g y e re k e k .. . ”) válasz nélkül m aradt. Az alaposabb beszélgetések a la tt úgy tű n t, valam i kétkedés veszi körül a V eterán Harcost. Végül az egyik városi vezető — első találkozásunkkor m ég az ifjúsági m ozgalom ban dolgozott — k in y ö g te: — Nincs valam i rendben. Rebesgetik, hogy az öreg igen sok pénzzel m ent annak idején a nyom dapapírért, és nem tö r­ tén t m eg az elszámolás. — Rebesgetik? U tánanéztetek? — H á t... kinek van arra ideje meg m ódja. Egyébként is, eny­ nyi év m últán. .. Diákos lelkesedéssel v etettem m agam az egykori várm egyei levéltár poros aktái közé. Hosszas prüszkölés u tá n öröm m el fedez­ tem fel, hogy őriznek az öreg falak között néhány korabeli ú j­ ságot is. Nem, sem m i olyat nem találtam , am i m egalapozná a fenti gyanút. Csak olyasm it olvasgathattam az elsárgult papíro­ kon, hogy a direktórium sokszor nem állt a helyzet m agaslatán, gyakori lett a torzsalkodás. Egyhelyütt pedig ezt: V eterán H ar­ cost, m int a direktórium tag ját „egyre inkább egyéni érdekei kö­ tötték le”. Utolsó látogatásom idején, ha lehet, még rom osabb, még ki­ ábrándítóbban piszkos volt a veteránlakás. — A zt re b e sg e tik ... a m endem onda s z e rin t... — A ’ tudom , ne is folytasd! — szól közbe fölényesen ny u ­ godt hangon az öreg. — Az elszám olás körül semmi hiba, p ap ír van róla. Nem firta tta m tovább. H álás voltam a közbeszólásért, hogy nem kellett kim ondanom . Egy pillan at a la tt egyetlen képpé állt össze bennem az a rengeteg m inden, am it erről a sokat próbált, kényszerűségből világot já rt em berről tudtam . A kétkedést — vagy, am i hom ályos — elnyom ták a tények. A direktórium i tag­ ság, a korabeli újságok tanúsága, a V eterán Harcos u tán vizslató kopók hada. S ha m a neki — nekik — olyan fontos, hogy egy ünnepségen ott üljön az elnökségben, a k k o r... De fejezzék be ezt a m ondatot mások! 9 �Utolsó látogatásom lidérces pillanatait m ondom el. A be­ szélgetést csengőszó szakította félbe, kicsiny lányka libbent be az ajtón. Az öreg a szobába vezette, leültette, m ajd hozzám fordult. Egyszerű, tárgyilagos hangon m ondta, m inden drám aiság nélkül: — N ém etül tanítom ezt az aranyos csöppséget. Tudod, nem is annyira a tan d íjért, inkább m ás az oka. Egyedül vagyok, sen­ kim nincsen. Ki tudja, talán napokig is feküdnék az ágyam ban kihűlt tetem m el, ha egyszer meghalok. Így jobb, így nyugodtabb vagyok. Ha a csengetésre nem nyitok ajtót, akkor a kis ta n ít­ ványom tudja, hogy szólnia kell a házm esternek. M ert valam i baj tö rté n t... Még egy utolsó pillantás a b arn a ajtóra. Nem változott itt semmi a hosszú évek alatt, m ost is ott a fe lira t: „K réta a le­ vélszekrényben.. . ” A lépcsőházban azonban m ost nem érzéke­ lem a kopott deszkagrádicsok nyikorgását. Ezt a régm últat idé­ ző furcsa m uzsikát elnyom ja az agyam ban eszeveszetten kolom ­ poló kétféle csengőszó. A kislányé meg a telefonos kisasszonyé. Képzeletem ben látom , hogy a kisváros kézikapcsolásos tele­ fonközpontjának kezelője hiába teszi a m egfelelő helyre a du­ gót, a hívott fél — a V eterán Harcos — m ár régen nem jelen t­ kezik. A kisasszony próbálkozik még többször is, aztán feladja. M ásik lyukba illeszt egy m ásik dugót — teszi, am ire m egkértek. Ő is tudja, hogy ha a csengetés eredm énytelen, valam i baj van. Szólni k e ll... J -n é m indenkinek azt m ondta: „Én voltam az összekötő”. Egyszer a buszm egállóban csoszogott elém kissé hajlo tt dereká­ val, o tt m agyarázta: — R udas Lászlóval, meg sok m ás jó elvtárssal dolgoztam együtt az illegalitásban. Én hordtam nekik a könyveket, össze­ kötői feladatokat láttam el. Bizonyítani persze m ár nem m in­ dent tudok, hiszen a kapcsolataim feledésbe m erültek, sokan m eghaltak. Az tény, hogy el kellett bújdosnunk, így esett akko­ 10 riban a választás erre a kis falura. Ide jö ttü n k a férjem m el, m ert nem voltunk szem előtt, re jtv e m arad tu n k az üldözőink elől. Furcsa módon, ezeket a kapcsolatokat és az illegális m un­ k át csak élete utolsó éveiben em legette g y akrabban J-né. K oráb­ b an talán ideje nem volt rá ? M indig nyüzsgött: volt tanácsel­ nök, vezetett kultúrházat, a V öröskereszt aktivistája, bábáskodott am atőr színjátszó csoport m ellett. Afféle m indenes volt. G yerek­ fejjel olvastam róla néhány m éltató újságcikket, hallottam egy­ két jutalm áról, kitüntetéséről. A ztán egyszerre csak m indenünnen kikopott. Egyre több al­ kalom m al beszéltek róla rossz hangon, sőt, m ár a puszta meg­ jelenése is ingerültséget keltett. Mi vezetett ide? A követelődzése? Az úton-útfélen hangozta­ tott, de soha be nem bizonyított illegális m unkával való kérke­ dés? Vagy az erőszakossága? Talán m indegyik. Egy tu cat em ­ bernek adott m unkát, jószándékúan igyekeztek bizonyságot sze­ rezni arra, hogy m inden úgy történt, ahogy J-n é állította. Ta­ lán nem ra jtu k m úlott, hogy sikertelenül. M egsértődött, otthagyta a p árto t is. Csak egy m arék ra való oklevél, néhány kitüntetés m aradt még u tán a egy darabig a pártirodán. B izonyítandó az érdem eit és igényét a m agasabb ellátásra, a kivételes nyugdíjra. Egy idő után talán m ár rájöhetett, hogy „összekötői m ivoltá­ ról” velem többé nem beszélhet, m ás volt h át a tém a. A kocs­ m ában fe lh a jto tt egy kis rum ot, m egtöltötte a m agával ho­ zott üveget és félrevont. — K érlek, szerkesztőcském, talán m ondtam m ár neked, hogy színésznő voltam — húzta m agasra a szem öldökét az öreg­ asszony. — Egy nagyszerű film ben is játszottam , a C asanovában, h át az valam i gyönyörűséges volt. A körülöttünk állók halkan egym ásra röhögtek. — Szeretném most valam iben a segítségedet kérni. Írtam egy színdarabot, történetesen éppen a Casanovát, ezt kellene m egjelentetni. E lküldtem ugyan a film gyárnak, de onnan visz­ szakaptam , hogy nem az ő asztaluk. Még hogy nem az ő aszta­ luk! Egy frászt, kérlek. Más oka van, de nem is érdekel. Szó­ val... rád gondoltam . Egyre erősebb lett az érzés: J-n é t ki kell kerülni. Más félre­ áll mellőle, hogy ne érezze a sosem m osott ru h ák kibírh atatlan bűzét, a kosz orrfacsaróan nehéz illatát. Nekem az indítványai „súlyosak”, és még mosolyognom sem szabad. K ikerülni persze nem lehet. V alaha jobb sorsot ért göncei­ ben odatipegett elém, és m ár m ondta is: — Jó, hogy találkoztunk, kérlek, egy nagyszerű tém át ajánlok neked. Óriási szenzációt csaphatsz vele, m erthogy a fa­ lu fölötti hegy gyom ra tengerszem et re jt m agában. Méghozzá forró a vize, nem tudom én, h án y fo k o s! A kár hiszed, ak ár nem, a rózsam ályi árkot ennek a vize m osta valam ikor! Csak betöm ­ ték a lyukat. Alig néhány nap m úlva egészen m ás titokról lebbentette fel a fátylat. Az a bizonyos hegy nem is egy tengerszem palástja, egészen m ást tak ar. Fortyog, izzik benne a láva. — Tűzhányó ez, az hétszentség! Meg kellene egy kicsit pisz­ kálni, és m in d já rt kiderülne. Nem gondolod, szerkesztő úr? Ez volt az utolsó felfedezése és hozzám az utolsó m ondata. Többé nem beszéltünk, nem oszthatta meg velem egyéb „titk a­ it”. M ondták, hogy beteg, nagyon rosszul van, egy délután pe­ dig a m agányos haranglábban m egszólalt a csengettyűszó. A lé­ lekharang. A kongatást azonban gyorsan leállították. J-n é m eghagyta, hogy ne pap temesse. A kárcsak az urát, még p ártta g korában. M egjelent a tan ácstitk ár és felhívta a h alo tt körül tüsténtkedők figyelm ét, hogy m indennel el kell számolni. Hozzátartozók híján a tem etést a tanács intézi. A m agányos, társa k at talán a rögeszméivel keresni akaró öregasszony csúnya véget ért. Ágya tele volt piszokkal, férge­ ket is találtak, alig győztek m indent elégetni. Azt m ondják, húsz­ ezer forint m arad t utána, nem régen a lottó is hozott valam i tárgynyerem ényt, akkor azt is pénzzé tette. Csak kevesen kísérték ki a tem etőbe, férje mellé. M ár ott van fölöttük a tanács által csináltatott kereszt nélküli sírem lék, ra jta a fe lira tta l: „N yugodjanak békében”. �Viola m ajdani elparentálása ugyancsak a közre vár, de hol van még az. Ötv en valahány éves — így m ondja m agáról. Este elm egy a K eleti pályaudvarra, kezeiben három -négy csomaggal. A büfésautom aták m elletti sarokban lepakol, ki­ n y it k ét-h áro m csomagmegőrző szekrénykét. Ezek az övéi, m ár évek óta. (M ajdnem öt éven keresztül já rta m úgy át a pályaud­ varon, hogy m inden este láttam . K öszöntöttem és köszöntött.) Szóval, Viola m a ta t a csom agokban, pakolászik, cserélgeti a tás­ kák, szatyrok és a szekrénykék tartalm át. Tesz-vesz, m in t o tt­ hon. Igaz is, Viola itt lakik. A pályaudvaron, meg szerte a város­ ban. Övé m inden. Fürdőszobája ugyan valam elyik népfürdőben van — m á r elfeledtem , m elyiket m ondta —, az apróbb m osa­ kodásra meg ott van a szökőkút. — A bolond népek csak lesnek rám , de m osakodni kell. Én azt el nem mulasztom. Ennyivel intézi el, m ert neki ez term észetes. Éjjel a Blaha Lujza téren, a szökőkút gom bái m ellett, a m edencében. O tt h a j­ long Viola, térdig felhajtva a szoknyája, és tisztálkodik. Távo­ labb húzódnak a késői buszra várók, gyanúsan m éregetik tisztes távolból. Egy taxi pedig — pilótája véletlenül veszi észre a fu r­ csa jelenséget — m ajdnem felszalad a járd ára. Viola m ú ltja m egközelíthetetlen, arról el nem áru l sem ­ m it. Csak addig juto ttam , hogy lakása volt, egyszer régen, amíg be nem fogadott egy vidékről jö tt férfit. A jelenről azonban sem­ m it sem hallgat el. — Néha kapok egy kis segélyt, be kell érte m ennem , m ert nem tu d ják hová küldeni. M enhelyre is a k a rtak vinni, de én oda nem m egyek, m ert verik a bentlakókat. Tudom. N appal fü r­ dőben vagyok — aludni is lehet, jó meleg van —, m eg keresek egy kis pénzt. Éjjel meg a pályaudvaron, de nyáron jobban sze­ retem a kinti padot. Sok itt a link alak. A rendőrök nem b án ta­ nak, tu d ják , hogy miféle, hogy dolgos vagyok. Mégis vigyázni kell. Egyszer elloptak tőlem valam i stricik két új táskát, csak úgy a fejem alól, a p adról. P ont tőlem loptak, a szem etek! No, vigyázok is m ár, az autom atákból ki nem veszik a csomagot. M inden nap bedobom ú jra a kétforintokat, és nem kell ügyelni sem m ire. Viola bejáratos a belvárosi szórakozóhelyekre is, újságot kí­ nál az apró asztaloknál ülőknek. Igaz, nem az elosztóból kapja az Esti H írlapot, hanem újságárusoknál vásárolja, nagyobb té­ telben. — C sináltam úgy is, hogy a Somogyi utcából hoztam az újságot, de ez nekem nem jó. N ehezen bírok járni, és h a m eg­ m arad, akkor csak baj van vele. Így m eg annyit veszek és adok el, am ennyit éppen bírok. A borravaló a hasznom. A házát h átán hordó Viola csúnya. Zavaros tekintetű, nagyon csúnya asszony. Talán szerencséjére, m ert ezzel is pénzt kereshet. K önnyen és viszonylag sokat. T anúja voltam , am ikor a Felsza­ badulás té r egyik elegáns presszójában k ét fiatalem ber susm u­ tolt Violával: — Látod, o tt a sarokban, azzal kell. Azzal, aki egyedül ül, hozzá m e n j! Ne félj V iola-V iolettácskám , m egkapod a p énzed! — Azt m ár nem , fiatalurak, előre kérem a suskát! Egyszer m egjártam , csúnyán átvertek. Csak ígértek a nagypofájúak, de am ikor m egtettem és kértem a pénzt, csak a képem be röhögtek a stricik. A két aran y ifjú egyike b riftasnyiba nyúlt, százforintost vett elő. — Nesze, aranyom ! Most m ár ra jta d a sor, de alaposan szol­ gáld m eg a béred! Viola, kezében újságköteggel, lassan araszolt asztaltól aszta­ lig. Alig hallhatóan, szinte csak neszezve k ín álta portékáját. „Es­ ti H írlapot tessék! V egyenek Esti H írlapot!” A sarokasztalhoz ért. — D rága fiatalú r, vegyen egy újságot! — kérlelte. Amaz végignézett rajta, s m int aki szánalom ból teszi, h á­ rom fo rin to t adott az újságért. Viola azt a pillanatot választotta, am ikor a fiatalem ber kezdte á tfu tn i az első oldalt. A csúf öreg­ asszony h irtelen átk aro lta az újságolvasásba m erülő fiú t é s ... szájon csókolta. A h atás óriási volt, szinte hullám zott a röhögés, ordenáré m egjegyzések röpködtek a levegőben. Hogyisne, am ikor a tek in ­ télyes szám ú törzsvendég, laposakat pislogva, m ár régen v árta ezt a pillanatot. Viola lom ha járá sát m eghazudtoló m ozdulatokkal kacsázott az asztalok között a k ijára t felé. Az előtérben m ég m egállt, visz­ szanézett a terem be és bugyborékolva együtt n ev etett a bentiek­ kel. A V eterán Harcos m últja tek in tély t ad, tiszteletet parancsol. J-n é életének ja v á t becsületes, nem egyszer nehéz m unkával töl­ tötte. De, hogy jön ide Viola? Mi a közös bennük V iolettával, aki nem is m ondja, m ég csak nem is álm odja m agát hősnek? A m agány, az egyedüllét. A társtalanság. A V eterán Harcos társnélküliségében sa já títja ki m agának a tö rtén elm et; J-n é ugyanezért vált bogaras, furcsa agyszülem é­ nyeihez görcsösen ragaszkodó öregasszonnyá. Viola csak egyedül van. Most ju t eszembe, írni kellene K lárikáról is. M akón vol­ tam vendégségben, a S írk ert utcában, o tt keresett m eg a közeli ház lakója. — Tudja, kérem , én voltam a József A ttila m úzsája! Sok m indent tudnék mesélni. V endéglátóm m érgesen nézett a betolakodóra, m ajd ezt m ondta: — H add el! B ogaras vénasszony, m indenki a k italált dilije­ in röhög. Persze, van ideje, egyedül v a n ... Mégiscsak írni kellene róla. Meg arról a parasztkendős asz­ szonyról is, aki fonott kosárral az ölében naphosszat ü lt a szege­ di Széchenyi téren. Meg Rezedáról is, az állandóan v aras orrú, a kövidinkás üveghez és a N yugati pályaudvarhoz an n y ira von­ zódó öregem berről. M eg ... De akkor a sornak nem lenne vége. Kelemen Gábor 11 �Gyermek szemmel a „vihar sodrában” Múlnak az évek, a nemzedék, amely cselekvően részese volt az első világháború és az 1918—1919. évi forradalmi időszak ese­ ményeinek (a nem cselekvő, de szemlélődő részesek, az akkori gyerekek, akik mintegy „békaperspektívából” nézték a felnőttek tet­ teit és hallgatták beszélgetéseiket) ma már a hetvenedik életévük táján jár. Én is egyike voltam ennek a gyerekhad­ nak, és (saját magammal kapcsolatban is) felmerül bennem a kérdés: mi az, amit egy 5—10 éves gyermek az őt környező világ történelmileg is fontos eseményeiből m ara­ dandóan megjegyez? Hiszen köztudomású, hogy a gyermekkori emlékképek a későbbi benyomásoknál elevenebben és életszerűb­ ben maradnak meg, de az is, hogy rapszó­ dikus jellegűek és gyakran a köz szempont­ jából lényegtelen részletekre terjednek ki. Kétségtelen továbbá, hogy az osztályhelyzet és a nemi különbség mellett még számos tényező is befolyásolja egy-egy gyermek gondolatvilágát, és ezért mindig „speciális” esettel állunk szemben, ha a gyermekkori emlékeket elemezni akarjuk. Aggodalommal fogtam tehát hozzá az 1914—1919 közti emlékeim kirostálásához, mivel történész vagyok, és ezért fokozottab­ ban törekednem kellett arra, hogy a később megismert tények és szakmai vonatkozások ne módosítsák gyermekkori emlékeim és né­ zeteim ábrázolását. Gyermekkori emlékképeim kialakulására nyilván hatással volt pedagóguscsaládhoz tar­ tozásom, és az, hogy Losoncon, a város ak­ kor utolsó, déli házsorában, a Tugári téren laktunk. Szomszédaink városi kisemberek voltak. Játszótársaim is az ő gyermekeik so­ rából kerültek ki. Első halvány és bizonyta­ lan „háborús” emlékeim is ehhez a kör­ nyezethez fűződnek: egy 1914 nyarán tom­ boló, viharral párosult zivatar, amit még ké­ sőbb is baljós előjelként emlegettek, énekel­ ve menetelő katonák a daróci országúton, és a naponta felhangzó géppuskakattogás a gyakorlótérről, „waffenrokkos” önkéntesek — apám volt tanítványai — látogatásai házunk­ ban, és több ilyen „apróság”, ami később mind szürkévé — azaz csukaszürkévé — és megszokottá, észre sem vetté vált. A háború első évében csípődött be em­ lékezetembe az a suttogás, hogy „az oro­ szok már Bártfán vannak, és valószínű, hogy Losoncot is ki kell üríteni”. Emlékszem egy 1915. évi nyár eleji Selmecbányai utazásra is, amikor az egyenruhás erdőmérnök-hallga­ tók (köztük a bátyám is) ünnepség kere­ tében jelentkeztek katonának. 1915 őszén írattak be az állami elemi is­ kola első osztályába. Tanítónk híres volt szigorúságáról; bár elméletileg már akkor is tiltva volt, megfelelően időzített körmöseivel, fül- és tincshúzásaival — a tenyeresek­ ről és a térdepeltetésekről mint „taneszkö­ zökről” nem is beszélve — gyorsan és ered­ ményesen tanított meg bennünket írni, ol­ vasni és számolni. Kétségtelen, hogy a fé­ lelem vitt rá minket a tanulásra. Tudott azonban dicsérni és jutalmazni is. Lassan megszerettük, és később büszkék voltunk ar­ ra, hogy hozzá jártunk az első osztályba. Szerettük az énekórákat — akkor is, később is —, m ert azokat a dalokat is megtanultuk, amiket a katonák énekeltek: Petár, a szerb király, háborúsdit játszik ..., Bérces Kárpát ormán őrt áll sok magyar..., Ferenc Jóska kiállott a kapuba.., Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted... — hogy csak a legjellem­ zőbbeket említsem. Közben pedig folyt tovább a háború. Ami­ kor pedig a város csaknem minden házán 12 és még a zsidótemető Tugári térre nyíló díszkapujának oszlopain is fekete zászló len­ gett, és hetekig fekete karszalagos tisztek és tisztviselők jártak az utcákon, mindenki ar­ ról beszélt, hogy meghalt a király, I. Ferenc József, és nem tudni, hogy ezután mi lesz. IV. Károly koronázásakor viszont ellepte vá­ rosunkat a nemzetiszínű zászlók tömege; mi, iskolások is templomba mentünk. A város­ háza előtti téren, a Kossuth-szobor tövében pedig felsorakozott a császári és királyi 25. gyalogezred díszszázada, és míg a temp­ lomban a Himnuszt énekeltük, addig ők a „Gott erhalte” hangjaira vágták „vigyázz”-ba magukat. Ezt, mint sérelmet, még az össze­ omlás idején is sokat emlegették a felnőt­ tek. 1917 tavaszán seregeink győzelmének tu­ lajdonították, hogy Oroszországban kitört a forradalom, de még az iskolában is „a sze­ gény cár”-ról beszéltek tanítóink, akit „hűt­ len” alattvalói űztek el trónjáról. Ezek a „hűtlen alattvalók” tovább folytatták a há­ borút, és 1917 júliusában a bátyám is el­ esett az orosz fronton. Orosz hadifoglyokat én Csóton, ahol az egyik nagybátyám a tábor parancsnokságához volt beosztva, már láttam, és igy számom­ ra már nem volt olyan nagy újság, amikor az 1916., 1917. és 1918. évi aratások idején orosz hadifoglyok vágták a búzát a Szilassyuradalom földjein. A Nagy Októberi Forra­ dalom eseményeiről jóformán semmit sem tudok emlékezetembe idézni. A „bolseviki” el­ nevezést is, úgy emlékszem, csak 1918. vége felé hallottam először, amikor már nálunk is forradalom volt. Azt azonban úgy tudom — mivel Csulik bácsi, a miksi úti vámos, aki tűzoltó is volt, nos, ő beszélte —, hogy Gyöngyös tűzvész általi pusztulását „kétes elemek” gyújtogatásának tulajdonították, és ezért Losoncon is megerősítették a tűzőrsé­ get. A tűzvész utáni királylátogatásról a Ká­ roly királyról és Zita királynéról készült (és az iskolában mindenki által megvétetett) le­ velezőlap-albumból úgy értesültünk, hogy „a királyi pár szereti a népet”. Ezt hallottuk az iskolában és a katonadalokban Ferenc Jó­ zsef neve helyére mindenütt a Károly ki­ rályé került az énekórákon. „Isten, király, haza” volt a jelszónk. 1916 és 1917 nyarán már többször jár­ tam Balassagyarmaton, ismerősöknél, Salgó­ tarjánban pedig tanítónő nővéremnél. Pon­ tosabban azonban csak az 1918. évi ipolyi horgászataimra, megyeházi ártézi kútbóli víz­ hordásaimra és a gyarmati, minden este nyüzsgő-mozgó korzóra emlékszem. Tarján­ ban ekkor a zagyvai rakodó kis bányavasúti gőzmozdonyai kötötték le figyelmem. Képes lettem volna éjjel-nappal bámulni azokat, és hallgatni a szén zuhogását az osztályozóban. Balassagyarmatot úgy ismertem meg mint a jól öltözött emberek városát, Losoncot mint a katonákét és szegényes öltözetű munkáso­ két, Tarjáni pedig úgy, hogy ott csak csu­ pa kopottas ember él. Az én mezítlábas mi­ voltomban — cipőt csak az iskolai év idején hordtam — Losonc és Tarján állt közelebb hozzám. Az 1918. évi polgári forradalom időszaka — ekkor voltam negyedikes — már sokkal elevenebben él emlékezetemben. Emlékszem apám szavaira: „Tisza kijelentette, hogy ezt a háborút elveszítettük!” Ezekben a napok­ ban már hangyabolyhoz hasonlított a város. Mi gyerekek is — iskolába menet és jövet — szájtátva bámultuk az üzletek előtt össze­ zsúfolódó embereket, a vasútállomáson a fel­ tört és kifosztott vagonokat, és miközben bo­ káig jártunk a sárba taposott lisztben és kristálycukorban, néztük az északról délnek és délről északra haladó személy- és teher­ vonatokat, amelyek zsúfolásig tele voltak fegyvertelen, hazaigyekvő katonákkal. A la­ kosság körében azonban épp elég fegyver le­ hetett, mert estétől reggelig hol itt, hol ott dörrent egy-egy lövés a városban. Sötétedés után nem mertünk kimenni az utcára, ahol csak néhol égtek a lámpák, m ert a körtéi­ ket kilőtték. Még a Tugári tér közepén álló nagyfényű ívlámpa is — amelynek szénrúd­ jait esténként beszabályozták — találatot ka­ pott, és nem világított. Üzletek feltöréséről is szállingóztak hírek — ezzel a beözönlő falusiakat gyanúsították. (Kétségtelen, hogy csak országos vásárok idején lehetett annyi parasztszekeret látni a Tugári téri Hu­ szár kocsma előtt, mint ezekben a napokban). Az üzletek kirakataiban és sok magánház ajtaján, ablakán megjelentek „A Nemzeti Ta­ nács védelme alatt” szövegű, vörös vagy nemzetiszínű papírszalagokra nyomtatott fel­ iratok. Lassan azonban rend lett, és a ren­ dőrök mellett nemzetiszín karszalagos, civil­ ruhás, de puskás polgárőrök jelentek meg az utcákon. Ezekről azt beszélték, hogy ka­ tonaviselt iparosok, kereskedők és „jobb ér­ zésű munkások”. A köztársaság kikiáltását zászlódísszel ünnepelte a város. Ekkor lát­ tam először vörös zászlókat is. Volt már fegyveres katonaság is, piros-fehér-zöld ko­ kárdával a sapkáján. Ekkor kezdtek szállingózni a hírek a „de­ markációs vonal”-ról, amely Losonctamásinál fog húzódni, és az attól északra levő terüle­ teket „rendfenntartó cseh katonaság” fogja megszállni a békekötésig. Losoncon tehát magyar katonák maradnak. December utolsó hetében azonban „cseh” katonaság érkezett a városunkba, mert a demarkációs vonalat az Ipolynál állapították meg. Rap, Terbeléd, Fülek magyar maradt, és Losoncról, pár nap­ pal a „csehek” megérkezte után, a magyar katonai parancsnokság is délre költözött. Kü­ lönvonaton utaztak, mesélték a szomszédunk­ ban lakó vasutasok. Városunkban az a hír járta, hogy a „cse­ heket” Bazovszky Lajos ügyvéd hívta be, „bosszúból”, mert évekkel előbb „tót” ma­ gatartása miatt megsértették az úri kaszinó­ ban. Mi, gyerekek ezt a Lajos bácsit — aki­ nek szép vasrácsos kapujú háza volt a Nagy­ bég utcában — azért becsültük és szerettük, mert ha mi — kisvárosi szokás szerint — sapkalevéve köszöntünk neki az utcán, ő mindig visszaköszönt, sőt a kalapját is meg­ emelte, és néha még szavakkal is üdvözölt. Nem ment a fejünkbe, hogy ez a kedves „magyar” ember miért „tót”, miért ő lett a „csehek” zsupánja a „mi” Nógrád várme­ gyénkben, amelynek földrajzát a harmadik elemiben részletesen megtanultuk? Itt jegy­ zem meg, hogy mi akkor a „szlovák” nép­ nevet nem ismertük, nem használtuk: a cseh­ szlovák falragaszok hivatalos fordítású ma­ gyar szövege is a „cseh-tót-köztársaság” ne­ vében szólt a lakossághoz, első gimnázium­ ban is „tót” nyelvtanunk, „tót” füzetünk — �az egyiket még most is őrzöm —, „tót” tan­ óráink voltak. Ez a népnév semmi becsmér­ lőt sem rejtett magában. — Mindaz, hogy hazánkban „nemzetiségek” is élnek, akik sa­ ját államokat akarnak létrehozni, olyan ú j­ szerű volt számunkra, hogy a dolgok lénye­ gét aligha fogtuk föl. Megjegyeztük, amikor Lika-Krbava és Modrus-Fiume vármegyéket tanulva, tanítónőnk elmondta, hogy Magyarországnak nincs már tengerpartja, mert az más ország részévé lett; megtanultuk, de nem értettük azt, amit tanítottak, és azt sem, amit átéltünk. Híre jött, hogy Balassagyarmaton harc volt a „csehek” és a magyarok között, ami a ma­ gyarok győzelmével végződött. Minden re­ csegett és ropogott körülöttünk, és csodál­ kozva néztük az eltávolított Kossuth-szobor üres talapzatát, ahonnét március 15-én a lé­ gionáriusok levették a magyar zászlót, és szétoszlatták az ünnepelni akarókat. A Tanácsköztársaság kikiáltásának a híre is elérkezett hozzánk. Ekkor a „magyar” vagy „tót” bonyodalmaim mellé a „magyar” vagy „kommunista” illetve „a magyar, azaz kommunista” fogalmi zavar is járult, ami gyermekjátékaink területén is vitákat oko­ zott, mert kérdéseinkre, hogy ki kinek az ellenfele, a felnőttek vállvonogatása volt a válasz. Egy nyári napon híre érkezett, hogy meg­ indult a nagy támadás a „vörös” Magyar­ ország ellen. Valahonnan, messzi délről ágyú­ dörgést is hallottunk. Azután pedig megvál­ tozott a helyzet, és a cseh-szlovák katonák — egyenruhájuk az olaszos öltözetű légioná­ riusokét kivéve, olyan volt, mint a ma­ gyaroké, csak más színű kokárdával — lö­ vészárkot kezdtek ásni a kertünk végében. Megszomjaztak, és tőlünk hordták a vizet, amiben én is segítettem nekik. Pár szót tud­ tak csak magyarul, de azért jó barátságba keveredtünk velük mi, gyerekek. Volt egy tisztjük is, aki megengedte, hogy az egyik pajtásommal együtt a távcsövébe nézzünk. Ekkoriban történt, hogy Csulik bácsit és még néhány tűzoltót letartóztattak, mert „fényjeleket adtak a Karancson levő kom­ munistáknak”. Csakhamar kiderült, hogy ala­ pos félreértésről volt szó, mert a református templom erkélyén körbejáró tűzőr tűzoltók sétájuk közben el-eltakarták az őrszobául szolgáló toronyrész négy világtáj felé eső ablakain át kiszűrődő lámpafényt, amit azu­ tán fényjelzéseknek véltek. Úgy hírlett, hogy Bazovszky zsupán — aki jól ismerte a helyi viszonyokat és az embereket — derített „fényt” az ügyre. Ettől kezdve sötéten me­ redt a torony az égbe. A lövészárkot még ásták, én a kerítésünk tetején lovagoltam, amikor nem nagyon mesz­ szi géppuskakattogásra lettek a katonák — és én is — figyelmesek. Arra néztem, amer­ re ők, és láttam, hogy a Zsidó-hegy lábánál egy rövid, szürkére festett vonat halad las­ san a Sacher-puszta felé — mozdonya kö­ zépütt volt, és abból géppuskázzák a Miksi felé elterülő síkságot. Valahonnét ágyúval kezdték lőni a Zsidó-hegy tövét, és ekkor — néhány füstoszlop között — lassan vissza­ felé haladt és Fülek irányában el is tűnt a vonat. „Vörös” páncélvonat volt, amely át­ jött az Ipoly hídján. Ezen az éjszakán négy ágyút állítottak fel a „csehek” a miksi út mellett, a Balláék kertje tövében, és kihirdették, hogy aki tud, költözzön el a városszéli házakból. Persze, mindenki maradt. Ekkor vette kezdetét (ker­ tünk végéből jól láttuk) a „vörösök” ágyú­ zása. A terbelédi hegyoldalban felállított ágyúik füstjét, este pedig torkolattüzét, jól láttuk. A Sima-puszta irányában, a város nyugati része felé tüzeltek. Másnap azután (mivel a várostól délre eső falvakból most senki sem jött be, és így tejet sem kaptunk onnan, hanem tanítónőm, Höppner Erzsébet szerzett be máshonnan számunkra) elindul­ tam tejeskannánkkal a tanítónő Kiskarsa ut­ cában levő lakása felé. Ekkor csaphatott be egy lövedék az L- alakú házunk déli oldalfa­ lába is, azt és a pince falát leomlasztva. Szü­ leim annak köszönhették életüket, hogy a ta­ nácsok ellenére sem mentek le a pincébe, hanem a ház északi részébe húzódtak. Amikor tanítónőm emeleti lakásába ér­ tem, épp akkor csapott be egy gránát a vil­ lanytelep udvarára, és remegett minden a szobában — őt és engem is beleértve. A fa­ lak mellé lapulva hallgattuk a hol halkuló, hol erősödő lövöldözést, ami az ágyúlöve­ dékek robbanásai utáni csöndet megtörte. Azután a csendet nem lövések zaja, hanem egyre erősbödő kiáltozások követték. Az ab­ lakhoz szaladtunk, és láttuk, hogy az utcán két matrózsapkához hasonló, „schild”-nélküli német táborisipkás, virágokkal borított ka­ tona jön lassan, „éljen”-t és „Hoch”-t kiabá­ lóktól követve. „Itt vannak a magyarok” — kiáltotta a tanítónőm is. De a katonák nem magyarok, hanem osztrákok voltak, akik ön­ ként álltak be katonának a Magyar Tanácsköztársaság védelmére. Hazafelé menet még több ilyen csoporttal találkoztam. Amikor az utcánk sarkára értem, ahol szüleim is engem várva álltak, éppen egy bécsiekből álló szá­ zad készülődött a továbbmenetelre. Jöttek azonban magyar alakulatok is. Ezek egyik könnyebb sebesültjét, egy újpesti asztalost, nálunk helyezték el. Holmiját egyik szobánk­ ban hagyva, kötözésre ment a tábori kór­ házba, és másod- vagy harmadnap tovább in­ dult ő is északnak. Ezekben a napokban láttam először földreszállt repülőgépet a miksi országút mellet­ ti lucernásban. Két bőrsipkás szállt ki belő­ le, akik lovas kocsival mentek be a városba. Délután visszatértek, a gép fölszállt és dél felé távozott. Vörös ötágú csillag volt az oldalára és a szárnyára festve. Már az is fejtörést okozott, hogy a váro­ sunkat elfoglaló „magyarok” osztrákok vol­ tak. Ugyanakkor az is meglepett, hogy a Hu­ szár korcsmánál mintegy tíz „cseh” katonát nagy örömkiáltásokkal köszöntöttek a vörös katonák. Szlovákok voltak, akik fegyveresen elbújtak a visszavonuláskor, hogy beállhas­ sanak a Vörös Hadseregbe. Osztrákok, ma­ gyarok, szlovákok együtt harcolnak a „cse­ hek” ellen, sőt állítólag még „igaz csehorszá­ giak” is? Mi ez — kérdeztem én is, mások is, gyerekek, felnőttek egyaránt. Ez az „inter­ nacionalizmus”, kaptuk meg a választ, az ellenség pedig nem „csehek és tótok”, hanem „burzsujok”, akik rabságban tartják a dol­ gozó embereket. Ezt hallottuk az iskolában is, ahol — hogy a sok szünet miatti hiányokat pótoljuk — tovább folyt a tanítás. Megtanultuk énekelni az Internacionálét és a többi új katonanótát, amelyek azonban csak annyira voltak újak, hogy a király neve helyére a Kun Béláé ke­ rült (pl.: „De szeretnék Kun Bélával be­ szélni. ..”). Az iskolai kiránduláson már eze­ ket énekeltük. A nővérem is megjött Tarjánból, és pár napra magával vitt oda. Tarjáni pajtásaim dicsekedve mutogatták, hogy az acélgyári ké­ ményen milyen kerek lyukat ütött egy „cseh” ágyúgolyó. Nem sok dicsekednivalójuk volt, mert hasonló eredményre hivatkozhattam. Lo­ soncon az egyik zománcedénygyár kéményét lőtte így át egy „vörös” gránát. (Haza egyik ismerősünk az ajnácskői postamesternő két­ kerekű egylovas kocsiján vitt, m ert így „ha­ marabb” értünk Losoncra, mint ha vonaton utaztunk volna.) Hazatértem után egyelőre eseménytelennek tűnt fel a nyár. Egyik nap az apám megmu­ tatta a Vörös Újságban az új demarkációs vo­ nalat, ami azt jelentette, hogy a Felvidéket ki kell ürítenie a Vörös Hadseregnek. Szo­ morú napok következtek. Láttuk a visszavo­ nuló vörös alakulatokat. Most már senki sem éljenezte őket. Bizonytalanság lett úrrá mindenen. Az utolsó, délelőtt kivonuló ala­ kulatot a déli órákban fegyelmezetten, büsz­ kén, saját dalaikat harsogva éneklő csehszlo­ vák századok követték, mögöttük a füstölgő tábori konyhákkal. Belitzky János A magyar film és a Tanácsköztársaság A M agyar T anácsköztársaság ju b ileu ­ m án rendkívül tanulságos tallóznunk a legfiatalabb m űvészeti ág történetében. K ét szem pontból is. Egyrészt érdem es fel­ elevenítenünk a dicsőséges napok k ró n i­ káját, hiszen — m in t G arai Erzsi írja A MAGYAR FILM A TANÁCSKÖZTÁRSA­ SÁG IDEJÉN cím ű dokum entum kötet be­ vezetőjében — „az első m agyar p ro letár­ állam fennállásán ak négy és fél hónapja a la tt ném afilm -tö rtén etü n k legszebb és egyben legizgalm asabb fejezete játszódott le.” M ásrészt azért, hogy m inősítsük: ho­ gyan őrzi, m iképpen ápolja a felszabadult m agyar film a T anácsköztársaság szelle­ m ét? Az alábbi írásb an k ét problém akörben vizsgálódunk. Fellapozzuk a régi idők m o­ zijának album át, illetve áttek in tjü k az újabb kori film história e tem atik ai cso­ portba illő alk otásait — azzal a szándék­ kal, hogy feleletet keressünk a következő kérdésekre: M ilyen volt a film élet 1919ben? És m ilyennek lá tjá k az utódok 1919et? 1 . A F orradalm i K orm ányzótanács 1919. áp­ rilis 8-án ren d eletet hozott „a film gyárak, film laboratórium ok, film kölcsönzők és m ozgóképszínházak állam osításáról.” P á­ ra tla n ez a h atáro zat a m aga nem ében, hiszen m ég a szovjet film ipar állam osítása sem em elkedett törvényerőre ek k o r (Le­ nin a nevezetes dekrétum ot csak augusz­ tu s 27-én írta alá.) Izgalm asan érdekesek az állam osítás körülm ényei és a valóban forradalm inak nevezhető lépés kísérője­ lenségei. V együnk szem ügyre közülük né­ hányat. M árkus László, „a film term elés irányí­ tására kinevezett m űvészeti m egbízott” m em orandum ot in tézett a film szakm a m ű­ vészeti m unkásaihoz (utóbbi az ő kifeje­ zése). Egyebek között ez áll a felhívásban: „...Kérem munkatársaim támogatását, jó­ indulatát és bizalmát, hogy közös erőfeszí­ téssel és súrlódások nélkül eredményes mun­ kát végezhessünk. Felelősségemből következik, hogy a szce­ náriumok végső elfogadását magamnak tar­ tom fenn. Minden üzem rendezője és dra­ maturgja közösen készítik a szcenáriumokat, s a kész művet hozzám lesznek szívesek be­ terjeszteni. Kérek nagyon szigorú kritikát, hogy az én kritikámra ne legyen szükség. Fenntartom magamnak ezenkívül a követ­ kező intézkedéseket: 1. A színházi és a filmszínészek honoráriu­ mának megállapítása. 2. A rendezők, dramaturgok és szcenikusok fizetésének megállapítása a termelőta­ náccsal egyetértésben. 3. Az elkészült filmek megbírálása. 4. A költségvetések felülvizsgálata. 13 �5. A munkaprogramok és a művészi mun­ ka ellenőrzése. 6. A nem alkalmazott dramaturgoktól be­ érkező témák és kész művek elbírálása. 7. A szereposztások felülvizsgálata. 8. A végzett művészi munka értékelése minden vonatkozásban. Munkatársaimul a szükségeshez képest mű­ vészeti tanácsot hívok magamhoz, de minden két hétben, vagy a szükségeshez képest gyakrabban is az egész rendezői, dramaturgi és szcenikusi kollégiummal megbeszéléseket fogok tartani.” Mi tükröződik a határozott szavakkal m egfogalm azott m unkaprogram ban? A ko­ ráb b i — s hozzátehetjük: későbbi — eset­ legesség, sőt olykor anarchia m egszünte­ tésének szándéka. Igényes művészi kon­ cepció. Im ponáló m agabiztosság. A VÖRÖS FILM 1919. m ájus 3-i száma m ár k o n k rét terv ekről ad hírt. A válto­ zás, m elynek jegyében a rendezők fo r­ gatni szándékoznak, száznyolcvan fokos fo rd u latró l tanúskodik, ugyanis a kom ­ m en táto r a következőképpen fogalm az: „Az új idők szelleméhez m éltó az új film is. E ltű n n ek a m ozivászonról a régi, h a­ m is k ap italista ideológia alap ján felépített darabok, s ezek helyét elfoglalják a mai, forradalm i korszak keretébe illő mozgó­ fényképek. N em fognak többé a régi, kor­ h ad t ren d et töm jénező történetek peregni a mozi színpadán. A világátalakulás vörös v ih ara végigszántott a mi szakm ánkon is és ledöntötte a tegnap gyönge, kasíro­ zott oszlopait, hogy újakat, erősebbeket, m arad andóbbakat építsen helyettük. S ez az új m u n k a m ost folyik.” P atetikusak a szavak? K étségtelenül azok, ám n e fe­ led jü k : az új frazeológiát az élet és a m űvészet új g yakorlata szentesíti. A film és az irodalom szövetsége — m ondhatni: frigye — a M agyar Tanácsköztársaság a la tt szentesítődik. Az elképzelés szerint főképpen jelentős irodalm i alkotások film változatainak elkészítését szorgalm az­ zák. A lista zavarba ejtően gazdag, hazai és külföldi sikereket egyaránt tartalm az. Felsorolok néhány cím et ízelítőül: Jókai M ór: A FEHÉR RÚZSA, M ikszáth K ál­ m án : KÜLÖNÖS HÁZASSÁG, Eötvös J ó ­ zsef: A FALU JEGYZŐJE. V örösm arty M ihály: CSONGOR ÉS TÜNDE, M olnár F erenc: LILIOM, G ábor A ndor: DOLLÁR­ PAPA, Zola: MOURET ABBÉ VÉTKE, G oethe: FAUST, Tolsztoj: A SÖTÉTSÉG HATALMA, Ibsen: A NÉPGYŰLÖLŐ, V ictor H ugo: A NEVETŐ EMBER, Gogol: REVIZOR, G ork ij: AZ ANYA, S ten­ dhal: VÖRÖS ÉS FEKETE, Dickens: TWIST OLIVER, V erne: SÁNDOR MÁ­ TYÁS. H atvan esztendő elm últával m eg­ á llap íth atju k : azóta számos terv realizá­ lódott. A m agyar film m űvészetnek — ép­ pen az irodalm i örökség feldolgozását il­ letően — m ég m indig vannak adósságai, de a KÜLÖNÖS HÁZASSÁG és a DOL­ LÁRPAPA azóta m éltó életet n y ert a vásznon. S m ég egy tanulság: bizonyos, hogy a világirodalom rem ekeinek film ­ adaptálása nagyszerű gesztus, ám ugyan­ ak k o r erőnkön felül vállalt kötelezettség 14 volt. Tolsztojt elsősorban az oroszoknak, G oethét a ném eteknek, V ictor H ugót a franciáknak kell tolmácsolniok. A terveket — az idő rövidsége m iatt — elfú jta a szél, b ár az elkészült m űvek jó része az irodalm i ihletés m eghatározó fontosságát dokum entálja. A M agyar Ta­ nácsköztársaság fennállása a la tt összesen 20 film m unkálatai fejeződtek be, 15 m ű forgatása közvetlenül befejezés előtt ál­ lott, gyártás a la tt volt és m ara d t továbbá öt produktum . (Két úgynevezett a g itk á tis készítettek.) Egy-két cím a term ésből: A DADA (Bródy Sándor d rá m á ját Damó O szkár v itte film re), É J ÉS VIRRADAT (Edw ard B ulw er regényét U her Ödön rendezte), ÉVA (a L ehár-operettet Deésy A lfréd fordította le a m ozgóképek nyel­ vére), MIDÁS KIRÁLY (Am brus Zoltán h ajd an népszerű prózai alkotása ugyan­ csak Deésy A lfréd jóvoltából elevenedett meg moziban), A PÉNZ (a G orkij-írás nyom án fo rg ato tt film felvételeit Pallós N ándor irányította.) Feltűnő te h á t az iro­ dalom centrikusság. Hogy m ilyen m inő­ séget képviseltek a szóban forgó m űvek, erről — fájdalom — nem szólhatunk h i­ teles tanúként. A M agyar T anácsköztár­ saság film gyártásából mindössze három m ű m ara d t az u tó k o rra : a TEGNAP, az ŐFELSÉGE, A KIRÁLY NEVÉBEN és a JÖ N AZ ÖCSÉM (az első rendezője Lá­ zár Lajos, a m ásodiké ism eretlen, a h a r­ m adiké K ertész M ihály: utóbbi film ek agitációs céllal készültek). K orabeli hírekből, tudósításokból, nyi­ latkozatokból rekonstruálni lehetetlen az akkori hónapok film szellem ét. Egyetlen — m ost is hozzáférhető — m ű alapján m inősíteni: merészség. Más m egoldás nem lévén, fogadjuk el, hogy a cseppben is benne van a tenger, s szóljunk kicsit bő­ vebben a TEGNAP-ról, m elyet a szeszé­ lyes hullám ok az u tókornak szóló p a­ lackpostaként a p a rtra dobtak. A TEGNAP cselekm ényének rövid fog­ lalata a következő. A főcím u tá n követ­ kező fe lira t ad ja m eg az alaphangot: „V ándorok jö tte k messze keletről, hozták a h í r t .. . L erázhatja láncait a dolgozó em­ ber.” Azt gondolná a néző, hogy a kor alapkérdéséről, a „világ proletárjai, egye­ sü ljetek!” jelszó gyakorlattá változtatásá­ nak lehetőségeiről szól m ajd a történet. Ám m egjelenik egy szakállas agitátor, s a felirat tu d tu n k ra ad ja: „És a d d ig ? !... addig, csak a tegnap krónikájában lapoz­ g ath atu n k .” T ehát a m ese: A gyárigazga­ tó lakója (úgy látszik, ilyen is volt akko­ riban!) beleszeret a tulajdonos feleségébe. A kapitalista álnok em ber. M ivel u n ja a nejét, felbéreli üzem vezetőjét, hogy „se­ gítsen neki.” Szó szerint ezt m ondja: „Csábítsd el a feleségem et, ra jtaérü n k , és el tudok válni.” M ielőtt ez az ördögi terv m egvalósulna, az inas m egtalálja az asz­ szony zsebkendőjét az albérlő szobájában. A m unkást kitessékelik, a nőt m egszé­ gyenítik. Hősünk — m árm int a férfi — a m ozgalom ban találja meg élete értelm ét. K om m entár: „Menj messze keletre, ott dörögnek az ágyúk, és ott vívd tovább a h arcaid at.” N em eskürty Istv án n ak igaza v an : „Egy szocialista film fo rrad alm ár főhőse szerel­ m i gyilkosságot követ el, és u tá n a zavar­ talanul külföldre szökik. Ez lenne a for­ radalom ? Ezért a film et valóban súlyosan elk eli m arasztalni.” De azt is figyelem be kell vennünk, hogy a TEG N A P-nak dicséretes részerényei vannak. Igaz, hogy C ourths-M ahler-féle szirupos giccsbe oltotta a szocialistának szánt (hitt) m ondanivalót, ám a rendezők (Lázár m u n k atársa O rbán Dezső volt) sok tekintetben így is ú ttö rő m u n k át végez­ tek. A gyári képsorok eredetiek, s a k a ­ m era sem m occanatlan, m int az ek k o rtájt forgatott film ekben. A film történész m eg­ figyelése is a teljesítm ény ra n g já t bizo­ n y ítja : „A m ozgósított katonaság és a tü n tetésre gyülekező m unkások képsorai párhuzam osan ellentétes m ontázsban vá­ rakoznak. Első kísérleteink a m ontázsszer­ kesztésre. A gyári sziréna nagyközelije váltakozik a tro m b itát fújó k ato n a nagy­ közelijével. Némafilmen, képi m egoldás segítségével: hangm ontázs!” A M agyar Tanácsköztársaság élete, h a r­ cai és bukása többször m egihlették film ­ m űvészeinket a félszabadulás u tá n (a k ét világháború között, a H orthy-fasizm us idején szó sem leh etett a tém a tárg y ila­ gos feldolgozásáról). Az új m agyar film viszonylag későn fedezte fel 1919. áb rá ­ zolásának lehetőségét — eleinte főleg a régi renddel való leszámolás jegyében készí­ te tté k az alkotásokat —, később azonban örvendetesen m egszaporodott a Tanácsköztársaságról szóló hiteles film lenyom a­ tok száma. Ezzel kapcsolatban szeretném m egjegyezni: egy-egy problém akör feltá­ rása során sohasem a mennyiség, hanem a minőség színvonala jelenti a felad at abszolválását, b ár kétségtelen, hogy a többszöri n ek ifu tás számos nézőpont ér­ vényesítését és az igazság m indenoldalú m egjelenítésének eredm ényét hordozhatja m agában. Az ú ttö rő : V árkonyi Zoltán, aki — Sándor K álm án színdarabja nyom án — 1953-ban fo rg atta a HARAG NA PJÁ -t. Ebben az időben különféle „szem pontok” kötötték gúzsba az alkotók kezét: a film ­ től azt várták , hogy d irek t eszközökkel segítse a napi politika téziseinek népsze­ rűsítését. A film eket elkészítették, aztán — felsőbb u tasításra — áthangszerelték. Legalábbis jó néhányat. Ilyen sorsra ju to tt A HARAG N A PJA is, m ely — noha 1953-ból való — csak 1955 m ájusában k erü lt a közönség elé. Mi a baj ezzel a m űvel? Hogy sem atikus, hagyján. Ilyen az IF JU SZIVVEL, a KISKRAJCÁR, A VÁROS ALATT, az esztendő többi film ­ újdonsága is. Nagyobb problém a, hogy szem léletében ham is: diadalm enetté vál­ to ztatja a tragédiát. Az osztályharc a t­ m oszférájából szinte sem m it sem érzékel­ tetnek a képsorok. A salgótarjáni ellenforradalm i összesküvés leleplezésének je­ (folytalás a 19. oldalon) �Mola György Történet húszfilléres, barna papírzacskón Jan Šm rek Ne szólj Hogy kétségbe ne essem: ne m ondd meg, hol születtél. Úgy hiszem, sziklán laktál, s ködökben tévelyegtél. K inek köszönöd léted? Felhőnek vagy m ocsárnak? M adár köröz fejednél, feléd nyúlnak az ágak. A föld leánya vagy te, vadvirág-szem m el nézel, ha méh száll közeledbe, jóltartod ízes mézzel. T anuld meg ezt a verset, rólad szól, téged illet, s tekints a kéklő égre, ha nótázásra ihlet. Lelkedbe sose kém lelj, o tt nem látnál derűs fényt, csupán egy lárva-arcot, mely m egrontana tüstént. Nem h alt meg Quasimodo! dóm -pince vak odvába rá n ta n a m aga mellé, hogy a m agány ne rágja. Tüntető munkanélküliek Imbolygó sorokban vonultak át a téren, arcuk em ber-arc jólism ert ra jz át hordta, de csak a gyom ruk tü n te te tt a bezárt kézben, lelkü k lesüllyedt talán a mély pokolba. Léptükkel kőre csattan t éhük, szom júságuk — szem ük pengéjét szívekbe m ártogatva; nyom oruk keresztje súlyosan h ajlo tt rájuk, kallódó, pihent izm uk m ár sírt alatta. Nehéz terh e t húztak m ellettük stájer lovak, vastagon csorgott a két pej fehér nyála, képük oly boldog volt, hogy kevés ab rak u k at az éhes em ber irigyen m egkívánta. Veres János fordításai N yolcvan évvel ezelőtt, 1898. decem ber 16-án szü­ letett J á n Sm rek, állam i-d íjas nem zeti m űvész, a legkiválóbb élő szlovák k öltők egyike, Petőfi, Ady és József A ttila fordítója. Zsámos Lujza, am ikor m eghallotta a Diesel-mozdony mély k ü rtjét, m egm arkolta fekete lakkbőröndjét. Szégyenlősen k a­ paszkodott fel a fluoreszkálóan zöld expressz m agas lépcsőjére, gyűlölködve pislantott a m eredt szemmel bám uló kalauzra, aki nyilván nem a feleségére gondolt, am ikor ádám csutkája ingáz­ ni kezdett zsíros nyakában. Zsámos Lujza végre elengedhette virágm intás ra k o tt szoknyáját, am it egy k apualjban v ett nagy szégyenlősen az erdélyi öregasszonytól. A peronon m egnyúlt u j­ jú pulóveres fiúk hangoskodtak, elcsuklott m utáló hangjuk, am i­ kor elhaladt m ellettük. Nem fo rd u lt vissza a h áta m ögött fel­ csattanó cuppogásra és nevetésre, igyekezett úgy lépkedni, hogy ne legyen feltűnő vastag bokája, töm pe lába, am ely még a 44-es szandáljáról is lefolyik. B em enekült egy fülkébe, zavartan m or­ m olt valam i köszönést, és behúzta az ajtót. Az ablak m ellett egy fiú m eg egy lány ü lt egym ással szem­ ben. M ikor Zsámos Lujza belépett, elh allg attak és csak egym ást bám ulták. Zsámos Lujza igyekezett nem figyelni rájuk, elővette kedvenc könyvét, a gyógypedagógiai főiskola legvaskosabb kö­ tetét, láb át gyorsan elre jte tte az ülés alá. N éhány perc m úlva a fiú felállt és levette egyetlen csom agju­ k a t: egy ötkilós b arn a papírzacskót, aljára nyúlt, s a lecsapható m űanyag asztalra k ite tt belőle k ét m ackósajtot, egy m ájkrém es konzervet, három szelet kenyeret és egy kukacos alm át. Zsámos Lujza azonnal felism erte a szervezett program ok hi­ degélelmes tasak ját. Úgy tett, m intha olvasna, de a fejét törte. M iután másodszori felvételijénél is k irúgták, m ert nem tudta felsorolni a földön jelenleg található királyságokat, m inden reg­ gel elolvasta a napilapokat. Így biztosra vette, hogy azok ketten az előző napokban ta rto tt pantom im fesztivál résztvevői lehet­ nek. A fiú kirázta a zacskóból a m orzsákat, tollat halászott elő kockás ingéből, h átra d ő lt az ülésen, és írn i kezdett. FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN, MELYEKET A LÁNY (AKIT A F IÚ BAGARETTÁSNAK SZÓLÍT) MÉG NÉHÁNY HÓNAPIG ESTÉNKÉNT ELOLVAS AZ ÁGYÁBAN. „T örténetünk banális lesz, önm agában talán m ég egy ilyen húszfilléres, b arn a papírzacskóra sem való. Egyetlen érdekessé­ ge mégis éppen az lesz, hogy papírzacskóra íródott. Először is néhány szót egy unalm as pasasról, m eg arró l a véletlenről, hogy három n ap ja felült a szem ben haladó expresszre, egy neves intézm ény képviseletében. Ettől a pasasnak m indig n ev ethetnék­ je tám ad, hiszen a neves intézm ény dolgozóit világéletében ko­ m oly em bereknek képzelte, am íg m aga is közéjük nem állt. El­ ső időkben kereste m agán a kom olyodás jeleit, de m ert a h áz­ beli gyerekek továbbra sem köszöntek neki csókolommal a lift­ ben, lassanként belenyugodott, hogy nem kell feltétlenül kopa­ szodó h alán ték ú n ak lenni és nyakkendőt viselni ahhoz, hogy a neves intézm ényt becsülettel képviselhesse. Csakhogy ezt nem tu d ta m indenki. Első este szálláshelyén, a lánykollégium ban három csilla­ gos rom án konyakot iszogatott a zsüri tagjaival. A második körnél ta rto tta k , m ikor a b ejáratn ál valaki csengetni kezdett. — Nézd m ár m eg szívem, te vagy a rangidős — kacsintott felé Ágika, a m egyei tanács bodorított vörös h a jú közművelődési előadója. A bbahagyta tö rtén etét férjéről, aki »a világ legrende­ sebb alakja, m a este is te ríte tt asztallal v ár — ha hazam egyek«, és kacagva m esélte, hogy a kollégium éjszakai p ortását, F ricit a körzeti orvos im potensbizonyítványával alkalm azzák. Az unal­ m as pasas le te tte poharát, és dörm ögve k ib o to rk ált a sötét fo­ lyosóra. Frici b arn a szkájfotelja üres volt, a zuhanyozóból kaca­ gást leh ete tt hallani. »Talán ham is az a bizonyítvány« gondolta és m egtorpant. Az üvegajtó túloldalán koboldszerű alak csim­ paszkodott lábujjhegyen a gomb felé. Csodálkozva e jtette l e rö­ 15 �vid k arját, arca idétlen lett, m ikor észrevette Frici helyén a fia­ tal pasast. U tána m agához tért, és üvöltözni k e z d e tt: — M aga meg m it keres itt?! Azonnal tűnjön el! Nem, m agyarázatot követelek! — A pasas rám ered t a kis m anóra, m egvonta a vállát, és visz­ szam ent a zsüri tagjaihoz, hogy lehörpintse a m aradék konya­ kot. Éppen bizseregni kezdett a gyom ra, m ikor a kis kob old li­ hegve berontott a szobába, nyílván sik erü lt fellárm áznia Fricit. A pasas tenyerén m éregette az üres poharat, m íg a kobold azt üvöltözte, hogy ő a kollégium igazgatója és kihívja az URH-t. A pasas ellenőrizte, hogy az utolsó csepp konyakot is eltü n te t­ te-e, u tán a kezet n y ú jto tt a koboldnak: — Fárosz Béla. — Az igazgatókoboldot g utaütés kerülgette, a feje vörös lett, m int egy t úlvezérlést kijelző világítódióda. Fárosz Béla végre elszánta m agát és elm ondta, hogy ő — b ár tudja, hogy a látszat ellene szól — a tiszteletbeli intézm ény m unkatársa, és m int ilyen, te r­ mészetesen a lánykollégium ban kapott szállást. Az igazgatóko­ bold fejében rövidre zárt a világítódióda, gondolta Fárosz Béla, és hagyta, hogy megszorongassa kezét a zavartan hebegő köbold — Látod öregem, m ondtam az elején, hogy ez egy pudva hely, nem kellett volna idejönnünk — m agyarázott Fárosz Bé­ lának a zsüri egyik elhízott, m ókás fejű, de tagadhatatlanul ta ­ pasztalt tagja. F intorgott és ú jra elmesélte, hogy két éve nem volt víz, és kom or szarszag terjen g ett az egész város felett. Az unalm as pasas bólintott, koccintott ú jra és elm ent alud­ ni ” Az ablak m ellett ülő lány — aki, m int m egtudtuk, B agaret­ tás névre hallgat, m ég ha csak Fárosz Béla hívja is így —, m eg­ kopogtatta a fiú térdét. Elhúzta előle a papírzacskót, a sörfoltos asztalra könyökölt, és olvasni kezdte. Zsámos Lujza felpillantott a könyvből, hol a fiú ra nézett, hol a lányra, meg a papírzacskóra. M egpróbált elmosolyodni, mi­ kor a fiú egy p illan atra felé fo rd íto tta arcát, de nevetséges cit­ rom form ára húzódtak össze izm ai a szája körül. Z avarba ejtette, hogy a fiú bólintott, félig felé, félig m aga elé, de m égiscsak bó­ lintott, m erev, rezzenéstelen arccal. Bosszantotta, hogy pszicholó­ giával bőségesen átm osott agya sem képes m egérteni a fiú t meg a lányt. E gyébként különben sem érdekesek, egyszerű egyedek, csak m egjátsszék az eszüket, gondolta. A pasas különben is ro­ h ad t ellenszenves, táposfajta, városi, ahogy anyja m ondaná. Et­ től persze rossz kedve lett, m ert anyja az ő első és azóta is utol­ só vőlegényét: Balogh Ferencet szokta ezekkel a szavakkal em ­ legetni. A disznó alak egyszer leutazott vele szülőfalujába, úgy volt, hogy a kezét is m egkéri. Zsámos Lujza előre írt anyjának, hogy csak semmi páláver, m eg disznóvágás, vasárnap este már utaznak is vissza. De a m am ának nem leh etett beszélni, eriggy m ár, a m agyar em ber m egm utatja, m ondta, és elvágta a h arm a­ dik tyúk n y ak át is. Feri, aki első este elrontotta a gyom rát, m ert végigzabáltatták vele a családi éléstárat, hazafelé a vonatban egy szót sem szólt, csak k ik ap ta Zsámos Lujza kezéből a disznó­ sajtos kenyeret meg a kovászos uborkát. Lehúzta az ablakot, k i­ h ajíto tta az összes hazait egy bakterház kukoricavetésébe és rá ­ m o rdult: — M inek zabálsz folyton annyit?! A lány az ablaknál m osolyogva olvasta a papírzacskót. Mi­ k o r végzett a kacskaringós sorokkal, a toll u tá n nyúlt és írni kezdett. Zsámos Lujza kin y itotta a fekete lakkbőröndöt, előcsomagolta a nylonzacskóból a disznósajtot és a kis befőttesüvegből kihalá­ szott hozzá egy kovászos uborkát. Ropogós, kövér, szalicilpöty­ työs háziu borkát. ÚJABB FELJEGYZÉSEK A PAPÍRZACSKÓN. MELYEKET A LÁNY, RÁISMERVE SAJÁT ÍRÁSÁRA. ÁT FOG UGRANI. „Nem annyira unalm as a történet, b ár úgy rém lik, kéne bele egy lány. Végül is gyanús, ha a pasas, aki ráadásul egy neves intézm ényt képvisel — bárm ennyire unalm as alak is —, egy lánykollégium ban csak úgy aludni tér. Nem gondolod?” A MOST KÖVETKEZŐ FELJEGYZÉSEKET ÚJR A FIGYEL­ MESEN OLVASSA A PAPÍRZACSKÓRÓL MÉG NÉHÁNY HÓ­ NAPIG AZ ÁGYBAN A LÁNY. 16 „Ha ragaszkodsz hozzá... Új helyszín következik, m ondjuk egy ócska Ikarusz, piros m űbőr ülésekkel és buta vezetővel, La­ jossal. Bőg a busz m otorja, Lajos izzadtságát felissza a fékonpresszing fekete csíkos nyaka. M ert Lajos kem ényen megizzad, mire harm adszori n ek ifu tásra m egtalálja a koszos felhők alatti községet, m elyet m inden katonai térkép — am it kétszáz schillingért bárki m egvehet a bécsi B ahnhof Strassén — ordító fekete körrel jelez. Term észetesen, itt zötykölődik Fárosz Béla is, seb­ tében m egism ert barátjával. M ár az első kanyarok u tán kiszűri az ízlése szerint szóba kerülhető lányokat, végül egy vékony, kes­ keny vállú m ellett köt ki. A lány hangosan énekel a többiekkel, de elválik rekedtes, erős hangja. Fárosz Béla jobban megnézi szemébe hulló sötétbarna haját, n éh a rávillanó zöld pillantását. N yakán halványkék selyemsál ringatózik, talán harap ást ta k a r, gondolja Fárosz Béla, csöppet sem rosszindulatúan: az ilyesm iről m indig ez ju t eszébe. Közben Lajos m égiscsak m egtalálja a községet. Fárosz Béla kikászálódik a ragadós ülésből, bek u k k an t a m űvelődési ház m álladozó falú öltözőjébe, m ajd hátram eg y a sötétben a gravi­ tációs deszkabudi mögé. B arátja addig nyavalyog, hogy elindul­ nak felderíteni a község kocsm áját. K ato n atö rtén etek et m esélnek egym ásnak, m íg fel nem tűnik a rozsdás kerékpárokkal körül­ v ett épület, belökik a kartonpapír-üvegezésű ajtót. A helybeli lakosok túlzott érdeklődéssel szemlélik őket, így kortyolgatás nélkül h a jtjá k fel a vizezett bort. Az egész kör csak a rra lesz jó, hogy ne érezzék olyan feltűnően az istállóból átalak íto tt k u l­ túrterem ben az előző lakók illatát. Lábuk a szurkos hajópadló­ hoz ragad, így lem ondanak róla, hogy a komoly bicskás-nótaes­ teket láto tt színpad közelébe férkőzzenek. Előadás u tá n benéz­ nek az öltözőbe, ahol egy fiú hatalm as m arhalábszárcsontot ló­ bál a feje fölött, am it az egyetem rak tárosától k u n y eráltak köl­ csön két deci házi szilvórium ért. Fárosz Béla a kék selyem sálas lány közelébe férkőzik, aki m egkérdezi tőle, hogy rábagarettázik-e. Fárosz Béla kicsíp egy filteres szim fóniát, és egym ás mellé ülnek Lajos ócska Ikaruszában.” A lány az ablak m ellett, m intha véletlen lenne, m egrúgta az írásba feledkezett fiú t és nagyot ásított. K ét u jja közé elegánsan, képzeletbeli cig arettát szorított és k arik á k at eregetett. Zsámos Lujza szeme idegesen vibrált, m egpróbálta tek in te­ té t a könyv szürke soraira kényszeríteni, de nem sikerült. A fiút nézte, ahogy két cig arettát vesz a szájába, m eggyújtja őket és középen eregeti a füstöt. A lány képzeletbeli cigarettáját szív­ ta, a fiú arcába fú jta a füstöt. Zsámos Lujza u jjáv al belekapott a fülébe, de semmi kétség, hiszen a vonatot is hallja, azok ketten csak úgy tesznek, m intha beszélgetnének. Az u jjá ra tapadt fülzsírt óvatosan a szalvétába kente, és elhatározta, hogy bárm i történ ik is, végigolvassa a fe­ jezetet. Így nem látta, hogy a fiú ú jra kezébe v ette a tollat, m ajd m egvakarta a fejét, m ert betelt a papírzacskó. Rövid töprengés u tán kulcsával széttépte a zacskó ragasztását és megszámozta az oldalakat. UTOLSÓ FELJEGYZÉS A PAPÍRZACSKÓN, MELY RÉSZT A LÁNY BIZONYOS SZUBJEKTÍV OKOK MIATT KÉTSZER IS EL SZOKOTT OLVASNI ESTE AZ ÁGYÁBAN. „Ha m erne, Fárosz Béla fogadna Bagarettással. Abban, hogy m ilyen vizsgára készül ez a csaj a fülkében, aki olyan rem ény­ telenül dugdossa 44-es láb át az ülés alá. Csakhogy B agarettás tegnap is n y ert m ár egy üveg bort. Fárosz Béla nem sajnálta soha, am it tisztességes fogadáson vesztett, de a fél liter b o rért fá jt a szíve, am it elloptak. Fárosz Béla ugyanis m eglógott a zsü­ ri és a helyi hatalm asságok bankettvacsorája elől, és B agarettás­ sal karonfogva elsétált, hogy m egegyék a m enza pap rik ásk ru m p ­ liját. Visszafelé vettek egy üveg bort, és a gázlám páknak ütkö­ zött, kába cserebogarakat kerülgették az úton. Nem m entek be a művelődési házba, ahol zene szólt, hanem átsétáltak egy sötét, télig nyitott épületbe. K iderítették, hogy ez lehet a fedett piac- �Nyilasy Balázs jó égni hurcollak m agam ban a locsogó csúf B udapesten a napok jégkockái közt szabadult játék fölfakadt seb szégyellt gyerekes vacogás fehérlő m asnik nagyleányod falak félelem nem szabad üvegek esték üres sorsod E urópára kiéhezett szemed bőröd hálás tested jó égni istenem levelek híg fogadkozások csöndes felnőtt szavak a törékeny „gyere el m ég” sim ító tiszta szád jó égni hurcollak m agam ban fölfakadt seb egy-lobbanás lehet végképp bevégezetten kihűlt szerelm ek kis szolgájaként de eljövök hálás szem edért csillogó gépeken jó égni hurcollak m agam ban jó égni istenem Repülőn hazafelé M inden kutya saját vackában A lakkozott fával és piros m űanyag dekorlem ezzel díszített b ü ­ fében dohányfüst lebegett, és párbeszédükből k ikoptak a poénok. Valahogy kiderült, hogy borzasztóan szeretnék, ha örökké ta rta ­ na ez az este. U tána valaki m eglöki Fárosz Béla v állát: — Te hova valósi vagy? — Négy pattanásos arcú suhanc áll m ögöttük, pim aszul m éregetik B agarettást. — Mi? — ism étli m eg egyikük a kérdést, és lánctalpas cipőjében közelebb csúszik. Fárosz Béla oldalt fú j­ ja a füstöt: — Nem innen. — H át? — kérdezi a suhanc és to ­ vább lavíroz fekete lakkbárkáján. — F entről — rá n tja m eg fe ­ jét Fárosz Béla. — O nnan? — néznek össze négyen. Fárosz Bé­ la bólint. — H ányadik kerület? — pró b álják tő rb e csalni. F á ­ rosz Béla felemeli négy u jját. — Hiszen o tt v an a P am u tg y ár utca — csodálkozik az egyik pattanásos képű. — A rra já rta m he­ tente kétszer — dicsekszik csillogó szemmel. — A nyád van a r ­ ra! — förm ed rá a lánctalpas cipőjű, és Fárosz B élára néznek, hogy döntsön. F árosz Béla bólint és a négy suhanc veszekedni kezd egymással. B agarettás meglöki Fárosz Béla könyökét. K int a kiégett villanydúc alatt valaki letaposta a csalánt és elhappolta az üve­ get. — Remélem, m ezítláb voltak a ro h a d ta k — dünnyögi F á­ rosz Béla, és ú jra Csókolóznak. B agarettás válla rem egni kezd, esküdözik, hogy a hidegtől, és Fárosz Béla jav aslatára elindul­ nak a lánykollégium felé. — M ilyen szerencse, hogy téged m in­ denhova beengednek — nevet rek ed ten B agarettás és megcsókol­ ja Fárosz Béla nyakát. Miközben átsétáln ak a kivilágított p ark gesztenyefái között, Fárosz Béla elképzeli az éjszaka hátralevő részét és kiszórja nyersbőr papucsából az ú t sárga köveit. A zután szokatlan zajokat hallanak a kollégium épülete fe­ lől, piros villogót vesznek észre a fák között. — Az istenit! — m orogja Fárosz Béla, B agarettás elhúzódik mellőle, beállnak a bám észkodók közé. A legfelső em elet és a padlás ég, néha m eg­ reccsen a tető, üszkös fagerendák hullanak az udvarra. A helybeli kam aszok idétlenül nevetgélnek: — Ezért im ád­ koztunk... — Az áram talan íto tt épület sötét ajtajáb a n m egje­ lenik az álmos tűzoltóparancsnok m eg az igazgatókobold, remeg a kezében az elem lám pa. — Nézd, a szobám is! — súgja Fárosz Béla, egy ab lakra m u ­ tat, ahonnan dőlni kezd a füst, és B agarettás sírni kezd. H ajnalban felszállnak az expresszre, szépeket m ondanak egym ásnak, am íg be nem telepszik a fülkéjükbe egy szivacscsaj. M ikor eltűnik, Csókolóznak m ajd, B agarettás felírja valódi nevét és cím ét egy gyu fásdobozra, m eg alávési, hogy szeretlek, huszon­ öt felkiáltójellel. A zután elválnak valahol, B agarettás nem csó­ kolja meg Fárosz Bélát, hanem hosszú levelet ír a pályaudvaron, am íg vonatra vár, m ely továbbviszi. Fárosz Béla hazam egy, dél­ ben lefekszik a barátnőjével. Este elm ennek egy társaságba, F á­ rosz Béla colát iszik és mosolyog, m ikor m egkérdezi egy szőrös vásáros a b arátn ő jét: — M ond csak, te m anöken vagy? — F á ­ rosz Béla a következő hetekben leveleket ír és kap B agarettástól, megígéri, hogy a vesztett fogadását letörleszti, elkészíti be­ szám olóját a neves intézm énynek és m egpróbál m egszabadulni egy nőtől, aki ki tudja m iért, éppen őt szemelte ki apának jö­ vendőbeli gyerm ekéhez. A fene az áldott jó szívemnek, gondolja Fárosz Béla, mosolyogva olvassa B ágarettás szem rehányó leve­ lét, hogy soha életben nem volt fekete a haja, és elkészíti kö­ vetkező utazásának terv ét.” szeret. H át erről ennyit. tér, leültek egy hosszú betonasztal közepére. Beszélgettek és csó­ kolóztak. A zután jö tt egy idős asszony klórszagú vödörrel, sep­ rűvel, elkezdte felm osni a pavilont. Fárosz Béla károm kodott, m ég egy nagyot kortyolt és egy kiégett villanydúc mellé állítot­ ta az üveget, a csalán közepébe. B esétáltak a kultúrházba, ahol fiatal fiúk ácsorogtak, életük első nőjét remélve az estétől. F á ­ rosz Béla és B agarettás végiglötyögött néhány számot, utána m egálltak egy sarokban, a coca-colás m űanyag rekeszek m ellett. Zsámos Lujza idegesen figyelte szeme sarkából a fiút, a lányt, s köztük a telefirkált papírzacskót. M erev arcu k k al is boldogoknak tűntek, felszabadultnak, am ilyennek Zsámos Lujza még soha nem érezte m agát. M ikor az ablaknál a lány rág y ú j­ to tt két cigarettára, nem b írta tovább. Dögöljetek meg, gondol­ ta, összecsapta vastag könyvét, leem elte fekete lakkbőröndjét a csom agtartóról. S zerette volna azt m ondani legalább, hogy h ü ­ lyék! de csak az ajtó t vágta ki dühösen. — Végre — sóhajtott rekedten B agarettás és átn y ú jto tta az egyik cig arettát Fárosz Bélának. — M ár olyan rég m ondtam , hogy nagyon szeretlek. Fárosz Béla az ó rájára nézett és Csettintett. — Még van het­ ven percünk, m indent m egbeszélhetünk — ásította, és a lány mellé ült. 17 �C sanády Ján o s Régi őszi este H ű v ö s a s z é l, a z e s t a l k o n y i k é k o l y a n s z e lí d , a k á r a g e s z t e n y é k , sá rg án m o s o ly o g m ég néhány le v é l, a szél k e z e fin o m b ő ré h e z é r, k e r tb e n a z e lv ir á g z o tt ib o ly a s ö té tk é k é le té t ú jra á lm o d ja , a r é g - r é g e ls z á r a d t m e n ta le v é l, a k á r a te á b a n , f r is s e n le h e l, a h ű v ö s szél á tv á g az u d v a ro n , n y o m b a n v é g ig s im ít k a b á to m o n , m e r t é n is á t v á g o k a z u d v a r o n , b e c su k o m az ó la jtó k a t re v es, ö re g z á r r a l, a r ig li k é ts z e re s , á r n y é k sin c s m á r , a z a lk o n y a tta l e l m e n t a z is , s ö t é t a p i t v a r , k o n y h a a j t ó e lé a f é n y k ic s a p , b e n n e ü l e g y fe k e te m a c sk a , c sa k — d o m b o r ít, a h o g y a z a jtó t n y ito m , b e s u rra n , á tu g rik a lá b a m o n , a k u ty a m á r a tű z h e ly n é l h e v e r, L elkes M iklós h o g y h a g y ju k b é k é n , ez a z ó h a ja , T á b o rtü z e k a k u k o ric á k m ert S o ra k ö z t f o j t o t t a n l o b o g n a k , k in n ugyancsak hűvö sen s z e le l m á r a z ő sz d id e r g e tő s ó h a ja . Erdőszéli nyárutó és a lá n g o k n á l m e le g e d n e k ö rö k ö se i tü z e s tr ó n u s o k n a k . S ü tik a k u k o ric a c s ö v e k e t, Rímek ötven felé... a r a n y f o g u k r e s z k e t v e b a r n u l, n in c s v a s - tr ó n , n in c s lá n g k o r o n á s fő , é d e s s z a g s z á lld o s c s a k b o lo n d u l. R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n ! a fo g c s ik o rg a tá s e rő s, a z ő sz tü z e i m á r ro p o g n a k , v is s z h a n g ja k é n t a s z á z a d o k n a k , J e a n n e d ’A r c a r c a i s m e r ő s — A la tta m a z ő sz b ú s m á g ly á ja , c su p a r ő t le v é lb ő l s ö p ö rte ö s s z e a z ő s z m i n d e n t u d ó s z e le , é n m e g té p e m h ú r j á t a sz ó n a k , h o g y f ö lz e n d ü ljö n a z en e , R ím e k , r itm u s o k , b o ld o g I s te n , k i e g y k o r a M in d e n s é g v a lá l, m ik o r n e m f o g o tt ő s e in k e n n y ílh e g y , k o p ja , e lle n s é g e s h a lá l, h a lld m e g m a g a d , a fo g c s ik o rg á s ta lá n e g y jö v ő ú j z en e , h a v é g ig re z e g m a jd a h ú r o n a z ig a z s á g s z e lle m e , m in d e n j a v u n k , m it a z id ő a d , m e g h o s s z a b b ítv a é le tü n k p a r ttó l p a rtig , a h o n n a n lé p ü n k s h o v á j ö ttü n k b e n e lm e g y ü n k . K a la p - s is a k o s o k ö s s z e n e v e tn e k , a m íg n y á r s u k a t n y ú jto g a tjá k , s f e lk o p o g f o g u k k ö z ö tt a m a g á n y o s B o g y ó k b a n a lk o n y , b e é re tt ra g y o g á s. F e lz e n g a z e rd ő s z é li sz á ra z k u k o ric á s : b ő ség , lo v a s , a z ő s, p o g á n y s z a b a d s á g . z e n g , h a lk u l, c sö rg e d e z m é g , c s illa g o t h a j t s m e le g fe h é rb e n te re m t ú jra f e lh ő t és é n e k e t. Álom K iü lte m a c sú c sra — se n k i sem m a ra s z t, f ú j j a a s z é l, f ú j j a g y e r t y á n o k f e lő l , a z t s e m o n d j a : m e n j e l, z ö r ö g a h a r a s z t s o k s u d á r f a n é z g e l , a f e l h ő k n e k d ő l. N in c s e n s e m m i d o lg o m , lá b o m ló g a to m , H u lln a k a h a n g o k , szö csk e s z i l á n k k é n t p a t t a n e l. V a r ju k á r o g á s k é p z e lt r é z g ö m b ö k e t re s z e l. B a js z o t tö r ö l a ró k a . , G a la m b v é r c s e p p je f u t fű s z á l-tö rz s ö n — b e v á r já k f á ra d t ú tila p u k . k a lim p á l a s z ik lá n e ln y ű tt b o c sk o ro m , c se n d ü l a v id é k e n , c se n d b e n ez a csú cs d ú d o lo k a s z é ll e l , í g y veszek b ú c s ú t. E lm e g y e k a f e lh ő s é g g e l, h o l a f ö ld to v á b b g ö m b ö l y ö d i k , é s m á s k é p e t ö l t, Kukoricasütők s a s m a d a r a k r ö p té t k ö v e te m m a g a m , A z ó lo m -é g a la t t c se p e rg ő B o c sk o ro m e ső v e l ű z v e fe lle g e t r á d ő lö k a s z é lr e , s z á r n y a m f e le lg e tn e k f e lh ő n tú li n a p n a k h ív a le b u k ó n a p , n a p s z e n tü le t ég, a m e z ő n a z ő szi tü z e k . é g ő k o r o n á ja , l á n g b a n á ll a z é g . 18 H a m ag o k sz á rn y a so d n a k s k é k lá b ú k é k s z a la d — s á rg a -p iro s k a b á tb a n k iá ltó m a d a ra k . m i n t k i n e k m é g ő s i, s á m á n - s z í v e v a n . le o ld o m , á lm o m nem adom , szab ad o n , V irá g n é z rá d , m a g á n y o s, m íg c s i tí t ja a z é g e g y tö lg y fa f é lé n k h ú r ú , fá jó h e g e d ű jé t. K ö ltő , t á j a k tu d ó s a ! É v g y ű rű k b en szab ad m ú lta d o ly é s z re v é tle n v irá g s z ín - p illa n a t. H ív d a g y ö k e r e k c s e n d jé t, n y á rv é g i n e d v e k e t — e g y re ze n g ő b b fe h é rb ő l h o g y m e g te re m ts e n e k . �(fo ly ta tás a 14. oldalról) lenetei csüggesztően üresek. A m ikor fo r­ dul a kocka, s az ellenség szállja m eg a várost, a főszereplő Sós F erenc helytál­ lását kellene em beri-társadalm i szem pont­ ból hitelesíteni a rendezőnek. E helyett harsog a pátosz, pufognak a frázisok — csakúgy, m in t a végső kockákon, am ikor Sós kiszabadul, és a Tanácsköztársaság perspektívái m egint ígéretesekké válnak. Az ÁLMATLAN ÉVEK című M áriássy Félix-film egyik epizódja is a T anácsköztár­ saság hónapjaiban játszódik (a gyártás éve: 1959.). M int Nemes K ároly írja új film történetében, a rendező nagy drám ai töl­ tésű esem ényeket — élet- és halálküzdel­ m eket — örökít m eg: a tragikum ot az hordozza m agában, hogy a politikai jel­ legű támadásokiban is az em beriség elleni tám adás k erül előtérbe. Egy idős portás (M akláry Zoltán felejthetetlen alakítása) védelm ébe veszi a brutális gyárigazgatót 1919-ben. A „h ála” nem m arad el: a T a­ nácsköztársaság b ukása u tá n az öregre lecsapnak és — különösein kegyetlen mód­ szerrel — h alálra etetik. Valóban arról van szó, hogy az ellenforradalm árok nem csak, s nem elsősorban a barik ád m ásik oldalán állók ellen tám adtak, hanem az em b ert is m egalázták, önm agukban pedig teljesen m egölték az em berséget. A M agyar T anácsköztársaság fo rrad al­ m árain ak m éltó em léket állító film ek so­ rá b an az 1959-ből való M akk K ároly-m ű­ vet, A 39-ES DANDÁRT-t, kiem elkedő hely illeti meg. V oltaképpen ez is irodalm i fo­ g an tatású alkotás — K arikás Frigyes no­ velláinak füzére ih lette —, de D arvas J ó ­ zsef alakító-terem tő fantáziája m ásfajta elrendező elv érvényesítésével járt. A legendás d an d ár 1919 n y arán kezdte m eg offenzíváját a M agyar Tanácsköz­ társaság védelm ében. A film nem egysze­ rű en esem énykrónika: jóval több annál. M akk a rra törekedett, hogy a különböző m agatartásfo rm ák felvázolásával a cselek­ vés a lte rn a tív á it vegye számba. K arikás Frigyes, K orbély János és Nagy Jóska d ik tálják a tem pót: a történetben kapcso­ lataik fejlődésrajza is kibontakozik. A végső tanulság kissé ellentm ondásos ugyan — az anarchista Nagy fölébe ke­ rekedik K orbélynak —, s a film tú l sokat m arkol a problém ákból, R ényi P éter íté­ letével azonban így is egyetérthetünk: „N em csak tö rténelm i freskó és fo rrad al­ mi hősköltem ény a 39-ES DANDÁR, h a ­ nem egyben polém ia is. M intha alkotói­ n ak nem csak az le tt volna a szándéka, hogy ú jab b em léket állítsanak annak a né­ h án y hónapnak, am ikor népünk a fo rra­ dalom legelső vonalába tört, példát m u­ ta tv a a világnak, hanem hogy lem ossák azt a gyalázatot, am ellyel 1919. ragyogó fényét bem ocskolták.” A vizuális m egfor­ m álás (operatőr P ásztor István) kiem elke­ dően jó: különösen a töm egjelenetek moz­ galm assága és az egész hangszerelés te r­ m észetessége av a tja élm énnyé a film et. Keleti M árton a PÁR LÉPÉS A HA­ TÁ R-ban (M esterházi Lajos regénye alap­ ján) m ár a következm ényeket m u tatja be. Szabó F erenc fontos posztot tö ltö tt be a T anácsköztársaság id e jé n : népbiztos volt. 1921-ben a váci fegyházban rabosko­ dik. Halálos ítélet v ár rá, ő azonban m eg­ szökik. A rutinos rendező politikai ka­ landfilm et k reált a történetből, m elynek az a hibája, hogy a politikai tartalom m eglehetősen illusztratív, a kalandok ko­ reográfiája pedig sablonos. Ugyancsak a Tanácsköztársaság bukása u tán i időkben játszódik egy m ásik Keleti M árton-film , a PUSKÁK ÉS GALAMBOK cselekm énye (Tatay Sándor ifjúsági regénye volt az inspirátora). Az alaphelyzet: öt kisfiú puskát és vörös zászlót talál a galam bdúc­ ban. A szituáció em lékeztet a PÁR LÉ­ PÉS A HATÁR konfliktusára; itt is az a tét, hogy sikerül-e külföldre ju tta tn i a fe­ h é rte rro r szorításában vergődő kom m unis­ tákat. A PU SK Á K ÉS GALAMBOK ugyancsak tézisgyűjtem ény, a rendező — aki egyébként a szakm a érdem es m este­ re, rutinos film csináló volt — kiszivaty­ tyúzta belőle az igazi levegőt. A kronológiai sorban a DÉLTŐL H A J­ NALIG következik (forgatókönyvíró: F á­ bián Zoltán, rendező: Rényi Tamás). A sztori a „m inden elveszett” hangulatát idézi, és az összeomlás utolsó stációit ele­ veníti fel. Egy Tisza-vidéki forradalm ár egység hasztalan v árja a parancsot az ak ­ cióra: a rom án csapatok elleni harc m eg­ kezdésére. A vezetés nem egységes. A T anács-korm ány lem ondását követően m ár csak a szép h alál hozhat m egváltást. Az 1964-ben készült film ről eképpen véleke­ d ett egyik kritikusa, Galsai P ongrác (idé­ zet a Film világból): „Fábián Zoltán tém á­ ja szinte kézre adja egy lélekrajzi és k a ­ landizgalm akban bővelkedő film lehető­ ségeit. Csak élni kellene velük. A lkalm at terem teni arra, hogy a hősök a sorsdöntő helyzetekben önállóan lépjenek. Micsoda feszültség izzana a vásznon, h a egyszer a százados, m ajd a komisszár, vagy a p a­ rancsnok kerülne kulcspozícióba; ha hol az egyiktől, hol a m ásiktól függne a k a­ tonák sorsa; ha a hősökben feszülő, más töltetű indulat akcióképessé válnék. De a film leszereli a saját lehetőségeit. Hő­ seit vagy hosszú várakozásra, vagy korai h alálra készteti.” B ukás az életben — bukás a filmen. Tanulságos lecke. K ét Jancsó-film ben, a CSILLAGOSOK, KATONÁK-ban, a CSEND ÉS KIÁLTÁS­ ban is felbukannak a M agyar Tanácsköz­ társaságot előkészítő, illetve annak hagyo­ m ányait ápoló harcosok. Az előbbi a m a­ gyar internacionalisták helytállását ábrá­ zolja. A film végén László k ard jáv al tisz­ teleg. A gesztus jelképes: m indenkit m eg­ illet a kegyeletadás, aki életét áldozta a szabadságért és a szocializmusért. A CSEND ÉS KIÁLTÁS fiatal gazdája, K á­ roly vöröskatonaként teljesített szolgála­ tot. A tom boló ellenforradalom iszonyú m ódon torolja m eg ezt a „b ű n t” : Jancsó érzékletes pontossággal tá rja fel a meg­ alázás procedúráját. A rendezői koncep­ cióról a m űvész a következőket m ondotta: „...szemben a SZEGÉNYLEGÉNYEK-kel, am elyben az üldözők és üldözöttek vilá­ gosan el vannak különítve, m indegyiknek m egvan a m aga területe, a CSEND és KIÁ LTÁ S-ban ugyanazon a családon be­ lül helyezkednek el. Az üldöző és üldö­ zött így vegyítve van. M egpróbáltam m eg­ m utatni az erőszaknak azokat a különbö­ ző fokozatait, am elyek b ehatolnak a csa­ ládba, úgyszintén azokat a különböző m ó­ dozatokat is m egm utattam , am elyeket a család felhasznál fen n m arad ása érd ek é­ ben.” Ahogy sokasodnak a film ek, úg y tág u l­ n ak a körök: a rendezők a T anácsköztár­ sasággal kapcsolatos tém ak ö r k ibontásában m ás és m ás nézőpontot választanak, s igyekeznek ered eti k o n fliktusokat felfe­ dezni. G azdagodnak a színek a m ű faji p alettán is. M indez — sajnos — nem já r együtt a m inőség „robbanásával”, de k é t­ ségkívül bizonyítéka annak, hogy a m a­ g y ar film m űvészet fontos felad atán ak te­ kinti 1919. tanulságainak szám bavételét és az akkori esem ények valósághű b em u ta­ tását. M arkos Miklós a POKOLRÉV-ben egy m egragadó költőiségű nőalakot — egy­ szersm ind m ag ata rtástíp u st — ábrázolt. Szépen értelm ezte Illés Jenő a „forrada­ lomhoz, a szerelem hez és önm agához egya­ rá n t h ű ” figu ra küldetésének igazi ta rta l­ m át: „Nem a történelem m ozgatói közé tartozik, őt em elte fel a forradalom és ő hagyja, hogy lendítse, sodorja m agával. Jelképivé nő ez a sors, a friss rem ények felszikrázása fejeződik ki benne, s trag i­ kum a egy nép tragédiája. Nem lá tju k őt a D irektórium tag jaiv al eg y ü tt földbe ás­ va, de érezzük, hogy sorsa közös v elük: bukás, kitaszítottság, h a lá l.. . ” Gyöngyössy Im re VIRÁG V A SÁ RN A P-jának hiteles m agva v an: a T anácsköztársaság idején a d unántúli M arcaliban zajlo ttak le h a­ sonló események. A párhuzam osok nem szoktak találkozni és az egym ást m etsző vonalak nem eg y ü tt fu tn a k tovább a vég­ telenbe. E nnek a d rám án ak m eglehető­ sen szabálytalan a pszichológiai erőtere és az ideológiai m ozgatórugója. K ét testv ér — Sim on pap és a kom m unista U renus tanító — egy ü tt és külön, azonos célo­ k é rt és m ás eszközökkel harcolnak a Ta­ nácsköztársaság eszm éinek diadaláért. Bal­ lada i hangvétel és dokum entarista szikár­ ság, izzó drám a és visszafogott költészet elemei szintetizálódnak a m ű építm ényé­ ben. Szász P éter ezzel szemben alulm a­ ra d t a zsúfoltan ek lektikus anyaggal foly­ ta to tt küzdelem ben, m ert — a tiszteletre m éltó szándék ellenére — csak v illan á­ sokra fu tja az erejéből. Pedig az elképze­ lés nemes. Szántó E rika szavaival szólva: „A K A PASZKOD J A FELLEGEKBE egy­ szerre ak a r szakítani a m ag y ar vígjáté­ ki tradíciókkal, a kom m ersz kalandfilm ek K eleten és N yugaton eg y arán t feltartó z­ tath a ta tla n n a k látszó á ra d a tá v a l.. . Az el­ sők között próbál a h um or h an g ján m eg­ szólalni egy olyan világtörténelm i időszak­ ról, am elyben azt, hogy 1917, 1919, azzal a term észetességgel m ondják, ahogy m i em legetjük az elm últ vagy elkövetkezen­ dő évet, hetet, hónapot. Nem áll szándé­ k ában deheroizálni. Ellenkezőleg. Nemcsak a kor heroizm usa a kiindulási pontja, h a­ nem választott figurái is hősök. Meseh ő­ 19 �sök. N éha.” A KAPASZKODJ A FELLE­ GEKBE gegesője h elyett szívesebben v et­ tü k volna a A TIZEDES MEG A TÖBBI­ EK nyelvöltögető szemléletét. M inden­ esetre ez a fiaskó is bebizonyította, hogy nagy történelm i korszakokról, m agasztos társadalm i ideálokról is lehet — ponto­ sabban: lehetne — oldott hangvétellel, ke­ resetlen könnyedséggel szólni. S ezzel elérkeztünk a mához, a még lezáratlan évtized vizsgált kérdéscsopor­ tunkhoz tartozó film eseményeihez. A Ma­ gy ar T anácsköztársaság történelm i való­ sága, illetve a társadalm i és egyéni sors összefüggése, valam int a következm ények több film ünk cselekm ényének fókuszában álltak (Kovács A ndrás: A MAGYAR UGARON, G runw alsky Ferenc: VÖRÖS REKVIEM, S ándor P ál: HERKULESFÜR­ DŐ! EMLÉK). Az em lített alkotások közül az első esszéjellegű és a „túlélés” lehe­ tőségeit taglalja, a m ásodik a tényeket fag g atja és a m ártírium ot em berközelből lá ttatja, a harm adik ötletbukfenceket fel­ vonultatva játszik el a vállalkozás ve­ szélyességének gondolatával. Az élm ények frissek, a táv lat m ég nem terem tődött meg ahhoz, hogy a felsorolt m űveket érték ­ koordinátáink között elhelyezzük, annyi azonban nyilvánvaló: a film ek k u tató kí­ sérletezésről tanúskodnak, és nincsenek híjával jelentős esztétikai erényeknek sem. A végkövetkeztetés ad o tt: a tém át — a M agyar Tanácsköztársaság életét és h a­ lálát — nem lehet „ad acta” tenni. Bi­ zonyos, hogy még sok író és rendező fel­ dolgozza m ajd 1919-et. Talán holnap vagy holnapután m egszületik az a m ű is, m ely a TALPALATNYI FÖLD, a KÖRHINTA vagy a SZEGÉNYLEGÉNYEK színvona­ lán szól m ajd a tőlünk folytón távolodó, ám a feledés ködébe soha nem vesző, m ert áttételesen jelenünket és jövőnket is alakító hónapok történetéről. Veress József Falusi őszi este — A szőlősben csatangoltam . Azt m ond­ ták, hogy a traktorosok a rra szántanak. N ekünk is van o tt százötven négyszögöl, fel kéne forgatni. L ejártam a lábam , de senkit sem találtam — pihegi kipirosodva. — Mi já ra tb a n ? — kérdezi asszonyi k í­ váncsisággal. — Az érdekel, m it csinálnak K.-n, csü­ törtök este hét és nyolc között — m agya­ rázom. — Mit csinálnának? Dolgoznak. Iparkodó em berek lak n ak itt. L áth a tja a házakról, kerítésekről, garázsokról. Ha m ajd leesik a hó, m eg pihennek... H ervadoznak a lángok. Negyven év körüli férfi vasvillával m eg-m egbolygatja az izzó kupacot, szítaná a kukoricaszárat, őszi gazt emésztő tüzet, de csak füst bor­ zolódik vékonyan az ég felé. A keskeny b eto n járd án gereblye hever, dolog nélkül, m ert a k ertb en titk o n m ár a tél motoz. — Muszáj ren d et terem teni a ház kö­ rül! — m ondja B. K álm án. D élután h á ­ ro m ra é rt haza a gyárból K.-ra, h arap o tt néhány falatot, s m ár szaladt is gázolajért k ét húszliteres m arm onkannával, m ert a kályha tartály án ak m utatója tegnap óta a nullán pihent. Az olajból m ost néhány de­ cit a rak ásra locsol, s az őszi hulladék ví­ gan lobogni kezd, m in t pásztortűz b a rá t­ ságtalan alföldi éjszakákon. — Alig érzem a derekam — sóhajt m é­ lyet, s arréb b ballag néhány lépést, m ert pergel a tűz, ak ár eleven fáklya, recsegropog a szemét. — Hideg van, m enjünk a nyárikonyhá­ ba! Három szor három m éteres a helyiség. Dicsekszik, hogy m aga építette, még az a j­ ta já t is két kezével faricskálta akácból. A falak közé kellem es m eleget lehel a kiszu­ perált tűzhely, a családfő telepakolja csut­ kával. Nem klasszikus nyárikonyha ez, in ­ kább téli, hiszen eredeti szerepét csak disznóöléskor tölti be, egyébként am olyan rak tárféle. — M egkóstolja a ribizliborom at? S aját term és — kínálja az errefelé szokásos ven­ dégszeretettel, s kétdecis, vastagfalú ü v eg poharakat kotor elő. Gyöngyözik a hi­ deg, sűrű lé. (Demizsonokban ta rtja az asztal alatt.) — Nagyon finom. Hogyan készíti? — A hány kiló ribizli, annyi cukor és víz. A ztán összeforr, leülepszik és ilyen lesz — m u ta tja a lám pa felé fordítva poharát. Közben m egérkezik a felesége is. 20 H alvány fény pislákol a term előszövet­ kezet szakosított tehenészeti telepének portásfülkéjéből. Egyben itt a gondozók öltözője is. Szűk a hely. A fal m ellett ga­ lam bszürke lem ezszekrények sorakoznak, biztonságosan lelakatolva. Az éjjeliőr, K. Lajos előtt az asztalon a vacsora rom jai. — Nem rég volt a váltás, sem m i rendkí­ vüli nem tö rté n t — fogad, s a fogasról fe­ h ér köpenyt akaszt le, a kelleténél két szám m al nagyobb gum icsizm át húz elő. — Az elvtárs vegye fel. Tudja, ez az elő­ írás... A kövezett u ta t közrefogják az istállók. A telep nyolc esztendeje készült el, azóta m ár m egérett a felújításra. A falakról hám lik a vakolat, a betonburkolat feltöre­ dezett, pedig szinte havonta toldozzák-fol­ tozzák. Csendes a telep, csak az A lfa-La­ val-fejőberendezések zúgnak, vízesések szakadatlan m o raját utánozva. — A pad a tej. A jószág m egérzi az á t­ állást a legelőről a tak arm án y ra. Az ele­ dellel meg szigorúan takarékoskodnunk kell, szűkre m érték a porciót — háborog S. Sándorné, aki előtt idefelé jövet (más­ fél évtizede) a h ajn al világít, s am ikor h a­ z a ta rt m ár holdfény füröszti a falut. A lu­ m ínium k an n ák at cepel a lovas fogathoz, am ely a rakom ánnyal a néhány száz m é­ terrel arrébb m egbújó tejházhoz indul. Hagyományos és korszerű m ódszerek így keverednek. — Ma lassabban haladunk, később lesz sikta, m ert az egyik m un k atársu n k üzent, hogy beteg a gyerek, nem tu d jönni. El­ végzü nk helyette is. Kevesen vagyunk, a szabadnap rendszerint bent m arad — veti közbe T. Á rpádné. Meséli, hogy évekkel ezelőtt három kislány végzett a szakisko­ lában. N éhány hónapot dolgoztak, s a te r­ m előszövetkezet — anyagi nehézségekre hivatkozva — szélnek eresztette őket. Gyá­ rakba m entek segédm unkásnak. Most bezzeg szükség lenne ráju k , pénz is van hozzá. Csak a kocka fordult, m ost ők m ondanak nem et. A gondozók nem tartoznak a bőbeszédű­ ek közé. Az istálló közepébe süllyesztett sínpáron rozsdás csillét tolnak, erre p a­ kolják a gőzölgő trágyát, egy m ásikon a tak arm án y érkezik. Csak a vízzel nincs bajuk, elég a csap kerekét m egtekerni. — Az em ber szüntelenül patvarkozik velem : hagyjam az istállót, a nehéz m u n ­ kát! U nja m ár, hogy soha se lát, a pénz se érdekli, pedig szépen fizetnek, van úgy, hogy négyezer felett viszek haza. Csak ez a szag ne lenne! — sóhajt fel T.-né. — Ilyen itt m inden este — jegyzi meg töm ören az éjjeliőr, s a lóca a la tt eltű n ­ teti a csizm át. Összébb húzza m agán vas­ tag k abátját. — Szétnézek én is — m ondja cihelődés közben. A falu felső kocsm áját nem régiben m i­ nősítették át eszpresszóvá. Felhozták a fagylaltpultot, a kávéfőzőgépet, a szövet­ kezet kifestette a helyiséget, új függönyö­ ket vásároltak, am elyek m ost a kinyitott ablakon betóduló levegőtől v ito rlak én t d a­ gadnak. — K énytelen vagyok szellőztetni. Ezek a fiatalok olyan füstöt csinálnak, hogy csí­ pi az em ber szemét — m orog D. Sándor- �né, a presszó vezetője. Az apró asztalok m ellett, a mozi m iatt, kevesen ücsörögnek: izgalm as nyugati film et játszanak. Né­ hán y tinédzser a kétforintossal m űködő ze­ negépet fogja közre. Ki tudja, hányadszor h allg atják az A BBA-együttest? — Nem nagyon v álogathatunk a szóra­ kozási lehetőségek között. A kultúrház. a kocsma és az eszpresszó, ahol esténként tan y ázhatunk. Á ltalában itt a találkozó. Kólák, sörök m ellett órákig diskurálunk. M iénk a belső terem — m ondja F. Béla. A pult előtti néhány négyzetm éteren a m ásik generáció képviselői. — Csak egy fröccsre szaladtam be. Most tettem le a személygépkocsit. Pesten vol­ tu n k vásárolni a családdal. Az összes á ru ­ házat végigjártuk, de mégsem találtu n k a gyerekekre való kabátot — fecsegi a tá r ­ saságnak Gy. János. U nhatta a koncsor­ g á st, m ert a végén m ár azt m ondta, jó lesz a tavalyi is. — M it hallottál, mi lesz? Minek megy fel az ára? — fag g atják a m ellette iddo­ gálók. — Beszélnek sok m indent. Nem tu d ja az em ber, hogy kinek higgyen. M ajd m eg­ tu d ju k , ha lesz v a la m i... — M agadnak m it vettél? — Sem m it — folyik a párbeszéd kedé­ lyes m ederben. Közben ú jak jönnek, p aro ­ láznak az ism erősökkel. A sarokasztalnál sak k p a rtit játszanak, m int m inden este. H árm an-négyen körbeállják őket, de egy pisszenést sem hallani. — M ariska néni! Tegnap adósa m ara d ­ tam tizennégy forinttal. Elhoztam — állít a söntéshez egy b arnaképű srác. Kicsit restelli m agát: m ás is hallja, hogy hozom ­ ra ivott. — Jól van, G usztikám — m ondja a presszó vezetője, s duzzogva felém fordul: — Visszaesett a forgalom. M egint van h a­ zai bor, sorban főzetik ki a pálinkát. H ét­ köznap nehezen m ozdulnak ki az em berek otthonról. V annak tízen-tizenöten, akikről percnyi pontosságal tudom , hogy m ikor ér­ keznek... A zenegép mellől hangos hahota tö r fel. Valaki új viccet m esélhetett. A barna deszkakaput beriglizték, de nem kell ördöngösség a kinyitásához. Az u d v ar m élyéről eln y ú jto tt kutyavonítás veri fel az est csöndjét. A háziak gyorsan lám pát gyújtanak. — Ne féljen, nem harap! — biztatnak beljebb. A konyha zsúfolt. A gáztűzhelyen vacso­ rá n ak való fortyog, az asztal tele mosoga­ tásra váró edényekkel. — K ét napja nem ju to ttam hozzá. A gyerekekkel annyi a baj — üti el a dolgot az asszony. Sz. Józsefné. F érje a szobá­ ban a televízió előtt gubbasztva nézi az esti tornát. A kiságyban csem etéjük is a készüléket lesi, m int a gyík. A heverőn könyvek, füzetek diákos rendetlenségben. — Túl vagyok a beszámolókon — ú jsá­ golja Sz. József, ném i m egkönnyebbülés­ sel. Előkeresi a tanulm ányi lapot, s a je­ gyeket kom m entálja. — G éptanból jelest kaptam , szerencsém volt a tétellel. A szakrajz a leggyengébb, kettes. Kinek van ideje a vonalakkal b a j­ lódni. Örülök, hogy egyáltalán elfogad­ ták... A m egyeszékhelyen dolgozik, szalag mel­ lett. Nem régen került a gyárba, a m aga­ sabb fizetés rem ényében. L akásra g y ű jte­ nek m ár két éve, b eadták az igénylést, de sok jóval nem b iztatják őket. — A napokban voltam a városi ta n á ­ cson. B ejelentettem , hogy g y erekünk szü­ letett, igazolást v ittem a m ostoha k ö rü l­ m ényeinkről. Nézzen szét! A szekrénytől ta k a rt fal a padló fölött még m éter m agasan is penészfoltos. Az ab ­ lakszárny és a tok hasad ék át ronggyal tö ­ m ítették, m ert nem győzik a fűtést. — A szüleim kértek, hogy m ara d ju n k náluk. Jo b b n ak lá ttu k m ár az első pil­ lanattól külön — szól közbe a feleség, aki gyerm ekgondozási szabadságát tölti. — Persze, nem kényelm es. Lavórban fürdünk, m eg a m unkahelyen. A vizet a szomszédból hordjuk, m elegítjük. Még jó, hogy van gáz, m ert a gyújtós a p rítá­ sát m ár unom — m ondja a családfő. F ia­ talok, m ind a k etten huszonöt esztendő alatt. — Szórakozás? — A kicsitől nem igen ju th a tu n k el se­ hová. R áadásul k ét m űszakba járok. Az örökös ingázás napi k ét ó rát rabol el. Örülök, ha este a család együtt lehet, ju t fél óra a „kis h a v e rra ”. A ztán a tanulás. Utolsó éves vagyok, az érettségire illik felkészülni. A szórakozás fogalm át nálu n k a televízió kim eríti. A szekrény üveglapja m ögött könyvek sorakoznak. R ejtő Jenő és Szimonov egy­ m ással incselkedik. T ekintetünk egyszerre állapodik meg rajtu k . — Im ádok olvasni. Persze nem az anyagism eretet. Sajnos, úgy kell lopni né­ hány órát, hogy kezembe vehessek egy szépirodalm i alkotást. Remélem, nem lesz ez így m in d ig ... Az asszony k a rjá ra veszi a picit, aki tágra nyílt szemekkel bám ul körbe. Neki még nincs „m egszokott”, m inden új, is­ m erkedik a világ g al: a kristály vázával, az ajtó fölé ragasztott színes lem ezborítók­ kal, élsportolók kivágott képeivel, az ide­ gen arcával. — A nagym am ám m al lak u n k együtt. Csodálatos asszony. Most is elm ent a né­ ném hez, töm ni a hízólibákat. Ehhez más nern é rt a családban. K ikísár. A konyhában g yújt rá egy Szim­ fóniára. H iába, a „kis jövevény” nagy úr. A tanácsháza ablaka is világos. Az el­ nök G. A ndrás m ár egyedül van szobájá­ ban. Az asztalon a h am u tartó k tele csik­ kekkel, a levegő áporodott. — Ma este n álu n k ülésezett a p ártv e­ zetőség. Az idei társadalm i m unka érté ­ kelése és a term előszövetkezet gazdálko­ dása szerepelt napirenden. Jó kis v ita kere­ kedett... Meséli, hogy a falu lakói nem lustál­ kodtak. A tanácstagoknak se k ellett k é t­ szer já rn i házról házra, h a járdaépítés, parkosítás k e rü lt szóba. Az ú jtelepen ezer­ nél több csem etét ü ltette k el. A tanács rendelte meg a kis fákat, de a tö b b ire m ár nem fu to tta volna a költségvetésből. — A közügy szeretete m élyen gyökere­ zik az em berekben — dicséri a tanácsel­ nök a helybelieket. — Az új óvoda ta ta ro ­ 21 �zásában szinte kivétel nélkül m inden szü­ lő részt vett. Még olyanok is eljöttek, sik­ nyiknek, akiknek a fiai m ár középiskolába járnak. — Ilyenkor szokott hazaindulni? — célzok a közelgő nyolc órára. — H etente általában kétszer-három szor. Mindig akad összejövetel, ahová a tanácsel­ nököt joggal v á rjá k el. Hol a KISZ, hol a népfront, V öröskereszt rendezvényére érkezik a meghívó. H olnap a sportkör ve­ zetősége ta rt ülést. E rre még m a éjszaka készülök fel — sorolja G. András. E gyütt in d ulunk a falu m ásik vége fe­ lé. A települést keresztülszelő ú t kihalt. A redőnyöket lehúzták. A csípős, késői szél arcunkba m ar. A k an y arb an m egál­ lunk, G. A ndrás b elefúrja szemét a sö­ tétbe. — Itt lesz a rendezési te rv szerint a fa ­ lu új központja. N ap m int nap jönnek, hogy a telkeket ad juk el, engedélyezzük az építkezést. M indenkit külön-külön kell meggyőzni, hogy az egész falu érdeke ellen hiba lenne cselek ed n i... — A posta két éve készült el, a szolgáltató­ ház m ár bővítésre szorul. A fejlesztésre nem sok ju t, ezért hangsúlyozta a tanács­ elnök a k -iak igyekezetét, h a társadalm i m unkáról van szó. A m űvelődési otthon előtt búcsúzunk. — Sajnos, nincs kihasználva — céloz az intézm ényre. — V alam ikor egym ást érték a tanfolyam ok, szakkörök. V eszekedtek a helyiségekért az idősebbek a fiatalokkal. M ostanában gy ak ran látom sötétnek — m ondja. Az előcsarnokban m egkopott felületű pingpongasztalt próbál összeállítani két srác. K énytelenek félbehagyni, m ert vége a film vetítésnek, s nyolcvanan-százan d u ­ ródnak kifelé a két ajtón. M intha tűz ü tö tt volna ki a nagyterem ben. A klub is az előcsarnokból nyílik, néhányan óvato­ san lenyom ják a kilincset, de hasztalanul próbálkoznak, a zár m akacs, nem enged. Végül egy fiatalem ber zsebéből előkerül a kulcs. — Mozi a la tt m inek hagyjuk szabadon? Aki eddig eljön, úgyis beül a vászon elé. A klubban m eg magnó, lem ezjátszó, ú j­ ságok, könyvek, drága berendezés. Nem m ara d h at őrizetlenül — bizonykodik M. Sándor, a K ISZ-alapszervezet titkára. Közben lassan szállingóznak a fiatalok. Betelepednek, v an aki le sem veszi k a ­ b átját. M ások körbeülik az asztalt, k á r­ tyáznak. H alkan csörög az apró. Felkel a K IS Z -titkár is, bekapcsolja a televíziót. — Időnként vetélkedőket, klubesteket szervezünk. E zt is m egunták. Higgye el, néhány éve m ég m inden h ét végén re n ­ dezh ettü n k volna bált, dugig volt a k ét­ száz fő befogadására alkalm as term ünk. Most jó, h a húsz-harm inc p ár táncol, s fizeth etjü k a közös pénzből a zenekart — zörög m érgesen az érdektelenség m iatt. — Mégis, m ivel tö ltik a fiatalok az es­ téket? 22 — M egváltoztak a szokások. A negyven KISZ-tag közül nyolc Zsigulival, Skodával szaladgál. Csám borognak a megyeszékhe­ lyen, itt van tizenhat k ilo m é te rre ... — A m űvelődési otthonnak van tiszte­ letdíjas igazgatója, ő hol található ilyen­ kor? — Hét végén kinéz hébe-hóba. Negyed­ évenként elhoz egy ORI-m űsort, színházi előadással m ár nem is próbálkozik. Nincs aki megnézze. N éhány ta n á r igényli, más senki. A kkor m eg m inek. Elfüstölgött a kez­ dem ényezőkedv. A mozi az egyedüli, ami m ég kicsalja a portáról a falusiakat, es­ ténként. Különösen a kalandfilm ek. Lessük a kártyázókat. Igazán izgalmas lehet a játék, nagyon belem elegedtek. — A dtok lapot? — K iv ag y u n k ... — Nem unjátok? Mosolyognak. A szenvedély sohasem unalm as. A televíziót nem nézi senki. Az előtér­ ben közben m egkezdődött az asztalitenisz­ csata, gyorsan esnek a poének. — Elnézést. Én is indulok haza. H át ez van... — tá rja szét kezét a szerecsenmos­ d atás u tán az ifjúsági szervezet vezetője, m int aki bocsánatkérésre szánta el m agát. Tőlem nincs m ié rt... erre a terü letre m ás ne jöjjön. Ez is a legésszerűbb. Most m ár annyira ism ernek, hogy még esténként is elszaladnak é r­ tem, ha az izgalmas m űsor közepén elrom ­ lik a készülék — m agyarázza. K uckójában tu catnyi rádió, m agnetofon, még egy mosógép is. — Időközben belejöttem a háztartási gépek javításába. Ezt az elektrom os d a rá ­ lót m in d járt szétszedem. V alam i b aja le­ h e t a m otornak — k o to rja elő a szekrény­ ből a szerkezetet. Nincs engedélye hozzá, de a m u n k a­ helytől meg sem kapná. O tt nem ta rtjá k „összeférhetőnek”, hogy este m ég valaki otthon is szöszmötöljön. A szolgáltatási igényeket viszont képtelenek kielégíteni. Ez a körülm ény — s persze a m ellékes ke­ reset is — rákényszeríti D. Istv án t a m a­ szekolásra. — Van, am ikor egy álló hétig nincs m it babrálnom , aztán m int m ost is, össze­ szalad a sok m egrendelés. Az ism erősöktől pénzt sem fogadok el. A zért a tíz percért! Nem z a v a rta tja m agát, b ár szem ét az álom csípi, kibelezi a darálót, tu rk á l a vezetékek között, s felcsillan a szeme, m ert a hiba egyszerűbb, m int hitte. Csak a forrasztópáka kell, s egy darab k a gyan­ tás cín. — H olnap jönnek é r te ... K étszintes épület a Rákóczi ú t elején. A kapun személygépkocsi fordul be, re f­ lek to rán ak fénycsóvája gyorsan kihun y . K özépkorú férfi száll ki, nehéz tásk át vesz magához, s eltűnik a lépcső alatti ajtóban. I tt a m űhelye D. István elektro­ m űszerésznek. — Á ltalában ilyenkor érek haza — m ond­ ja csomagolás közben. Tranzisztorokat, m ütyürellenállásokat ra k külön-külön do­ bozva. Óvatosan, m ert az apróságok gyor­ san szétszóródnak. — Egész nap a környéket járom . A szervizben a m u n k át úgy szervezik, hogy K ibukott a hold. A csillagok úgy pis­ lákolnak K. fölött, m in t elhasznált v il­ lanykörték. Az úton egy lélek sem jár, a hideg és az éjszaka elől m indenki a házá­ ba húzódik. Az autóbusz-m egállóban né­ gyen topognak (egy gyufa fellángoló fé­ nye árulkodik), v á rjá k a g y o rsjárato t: a term előszövetkezet ágazatvezetője, két süvölvény, akik a szomszéd községből ru c­ cantak át néhány órára, de közben m eg­ gondolták m agukat, s egy term etes hölgy, aki b arátn ő jét látogatta meg. Nyolc óra. M. Szabó Gyula �HAG YO M ÁNY A Tanácsköztársaság művelődéstörténetéből Nógrádban A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikai koncepciója szer­ vesen kapcsolódott az első proletárhatalom általános politikai irány­ vonalához. Mindaz, amit a művelődéspolitika életre hívott és megte­ remtett, de az is, amit idő híján a gyakorlatban ki nem próbálhat­ tak, szocialista művelődéspolitikánk eleven tárházát képezik. Az ok­ tatás és közművelődés egysége, a demokratikusabb művelődésügy megteremtése, az egyházi vezetés felszámolása, a közoktatás ingyenes­ sége. szocialista eszmeisége, a képzés nevelésközpontúsága, a közmű­ velődés, az irodalom és a művészetek népközelbe kerülése máig ható és eleven tanulságokat szolgáltatnak. A szocialista művelődés különös szerepet és jelentőséget kapott Nógrád megyében, ahol köztudottan nagy volt a kulturális elmaradottság, a szegénység és nyomor m el­ let az írástudatlanság, a vallásos befolyás, nyomasztó a földbirtoko­ sok és a tőkések uralma. A polgári demokratikus forradalom, a Ta­ nácsköztársaság néhány hónapja kevésnek bizonyult a nagy hátrá­ nyok behozására. Ráadásul az idő jelentős hányada Salgótarjánban, Balassagyarmaton és környékén a külső intervencióval szembeni küz­ delemben telt el (a Nógrád megyei vöröskatonák, bányászok, ipari munkások ugyanis — mint az közismert — derekasan helytálltak a szénmedence megvédéséért folytatott küzdelemben és a dicsőséges északi hadjáratban), s a belső ellenforradalmi erők is jelentős ener­ giákat kötöttek le. A gondokat csak tetézték a megrongált iskolák, az öntevékeny művészeti csoportok működtetésére alkalmas termek alacsony száma. Fékezték a kultúrpolitikai célkitűzések következetes megvalósítását a megyében kialakult sajátos politikai viszonyok is. Balassagyarmat, mint megyeszékhely alig rendelkezett szocialista hagyományokkal, a párt befolyása alacsony volt, itt húzódott meg a megvert, de meg nem semmisített ellenforradalmárok egy csoportja. Mindezek ellenére a forradalom hatására, a vármegyei direktó­ rium végrehajtotta a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezéseit. Határozatot hozott — a balassagyarmati tanintézeteknek tartott együt­ tes értekezletén — az iskolák államosításáról, az iskolaszerkezet át­ alakításáról, a vallásoktatás megszüntetéséről. Intézkedett a szerzetesi iskolák felszámolásáról. Érdemes megjegyezni, hogy az egyházi isko­ lákban működő tanítók jelentős része elfogadta a világiasodást, a Szent Vince-rendi apácák pedig kijelentették, hogy a szerzetből ki­ lépnek, és mint világi tanítók kívánnak tovább tevékenykedni. A vármegyei irányító apparátusban szükséges személycseréket részben a Budapestről, a Közoktatásügyi Népbiztosságtól küldött for­ radalmi pedagógusok, részben megyei haladó szellemű nevelők révén oldották meg. Felmentették Visnovszky Rezső királyi tanfelügyelőt, m ert nem kívánt együttműködni a szocialista forradalommal, egy­ idejűleg a vezetés Rohák Antal kezébe került. A megyei munkástanács intézkedésére a művelődésügyi szakfeladatok irányítására két iskolai bizottságot hoztak létre, az alsó-, illetve a középfokú oktatás irányí­ tására. Élükre Szabó Lajos középiskolai és Tsléry Károly segédtan­ felügyelőt nevezték ki. A Forradalmi Kormányzótanács 54. számú rendelete alapján létrejött megyei művelődési osztály, a járási művelődési osztályok, a művelődési bizottságok megszervezése után az összes eddigi igazga­ tási és felügyeleti szerveket megszüntették. Így került sor a tanfel­ ügyelőségek, iskolaszékek és gondnokságok megszüntetésére. A járási művelődésügyi feladatok segítésére szaktanácsok alakultak. A balas­ sagyarmati járás munkájában Erdélyi József és Dr. Schen K. Jó­ zsef, Veszely Imre, Ruspay Kálmán, Kőszeghy Albert, ifj. Shramm Pál vett részt. A szocialista művelődésagyi szervezetek fontos bázisát képezték a községi művelődési tanácsok. Az előírás szerint minden községben művelődésügyi tanácsot hoztak létre, és gondoskodtak róla, hogy azok tagjai csakis szülők, tanítók és orvosok lehetnek. Balassagyar­ maton, Homokterenyén, Diósjenőn, Kazáron 3—8 tagú bizottságot alakítottak, több nagyközségben — és a megyeszékhelyen is — kü­ lönböző szakbizottságokat hívtak életre a művelődési tanácson be­ lül. Balassagyarmaton 1919. május 12-én, később Szécsényben és Sal­ gótarjánban propagandaosztályt létesítettek azzal a feladatta], hogy a felnőtteket — korszerű ismeretanyag nyújtásával — szocialista gon­ dolkodásra nevelje. (Például vasárnaponként előadásokat szervez­ tek.) Szécsényben megalakították a Magyar Tanítók Szakszervezeté­ nek helyi csoportját, melynek elnökévé Nemes Győzőt választották. emberek a kultúrát birtokukba vehessék. Igen sok községi művelődésügyi tanács élni kívánt a lehetőségekkel. De a tetterő, az alkotásvágy, az ügybuzgalom sokszor kevésnek bizonyult. A gondok megoldása fog­ lalkoztatta például Diósjenő község művelődési tanácsát is. Idézek egyik ülésük jegyzőkönyvéből: „K öztudom ású, hogy községünkben k é t felekezeti népiskola m ű k ö d ö tt p á r ­ huzam osan egym ással, a volt re f. 2 és a volt róm . k a th ., szintén 2 tanítóval. K öztudom ású azonban, azon tén y is, hogy az összes m indennapi ta n k ö te le ­ sek szám a 250—300 között változik, így m ostanig egy-egy ta n ító ra az a lk a lm a ­ zott négy ta n e rő t tekintve 70—80 tanköteles ju to tt. Ezen áld atlan állapot szülte azt is, hogy a tan ító k legjobb tö rek v ésü k m ellett sem voltak k épesek a k o r követelm ényeinek m egfelelő ered m én y t elérni. A tan ító k szám át sza­ po rítan i s vele k a p csolatosan ú j tan te re m rő l gondoskodni, a m últ szűkkeblű­ sége m ia tt a lehetetlenségek közé tarto zo tt. Most azonban m ind k ettő rő l kell, hogy gondoskodás tö rté n jék , sőt m á r tö rté n t is, am ennyiben a K özoktatásügyi N épbiztosság a helybeli izraelita szünidei gyerm ektelep helyiségeit állam i is­ kola céljaira igénybe vette, illetve azt e rre a célra táv iratilag lefoglalta. S tekin tettel a rra , hogy ezen utóbb em lített épületben m inden különösebb á t ­ alakítás n élkül 2 tan te re m rendelkezésre áll, az eddig a tanterem m el együtt 6 tan terem felett rendelkezünk. Indítványozza ennélfogva, írjo n fel a Községi M unkástanács a K özoktatásügyi N épbiztossághoz, hogy ez az eddig 4 ta n ­ erő m ellé a jövő tanévtől kezdve m á r h a t ta n te re m b en 6 tanerővel m egkezd­ hető legyen az ú j k o r szellem ének m egfelelő k u ltú rm u n k a .. . m ondja ki a M unkástanács, hogy óvoda felállítását elsőrendű közszükségletnek ta rtja .” Az iskolai oktatás-nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vi­ tája már a májusi újságok hasábjain megjelent. A Nógrádi Vörös Újság 1919. május elsejei írásában „Új kultúra” címen megfogalmazza a szocialista nevelés céljait, kiemelve a természettudományok szere­ pét: „Új szellem kell az iskolákba. Az iskola fu n d am en tu m a a társadalom nak, vagy legalábbis a n n ak kellene lenni. H a az isk o lák b an nem úgy nevelik a gyerm eket, a fiatalságot, am int azt a társad a lm i fejlődés m egköveteli, a k k o r a társad alo m nem fejlődhetik. A rég i isk o láb an az o n n a n kik erü lő k világo­ san lá th a ssa n ak .” „ . . .Hibás ren d szer az, ahol a m űveltséget általánosságban a történelem , a m ű v elődéstörténet és az irodalom adja. E llenben a term észettudom ányok m ostoha gyerm ekek v oltak a régi világnézetet vallók szem ében, m ert ezek m eg ta n ítják az em bert világosan látni és gondolkozni.” „...a dol­ gozó em b ern ek csak egy h a rc ra v a n szüksége, h a rc ra a term észet m ostoha­ Amint az utóbbi példák is mutatják, a rendeletekkel egyidőben, vagy attól sokhelyütt függetlenül lendültek mozgásba a fejlődést sür­ gető erők, és elősegítették, hogy a lehetőségek szűk határai között az 23 �ságai ellen, am elyek az em ber érvényesülését g á to lják : legyőzni és igába h a jta n i a term észetet, ez az a m u n k a, am ely nem esít, am ely gazdagságot, egészséget, szellem i és testi jó létet ad. E rre a h a rcra , e rre a m u n k ára k e ll ta n íta n i az isko lák b an és a felsőbb o k tatá sb an és iskolán kívül m indenütt. Az ilyen tanítás fog olyan nem zedéket létrehozni, am ely em elt fővel, b á tra n néz szem be a legnehezebb felad ato k k al, az ilyen nem zedék világos, tisztá n ­ látó értelem m el, büszkén, ön tu d ato san fog dolgozni a m aga é s az összes­ ség boldogulásáért.” A községi művelődési tanácsok — a Kormányzótanács rendelke­ zése alapján — intézkedtek a megjelent rendelkezések érvényre ju t­ tatásáról; tudomásul vették a hírlapok szocializálása tárgyában ho­ zott rendeletet. Javaslatokat terjesztettek fel a járási osztályokhoz az állami könyvtárak létrehozására. A balassagyarmati Községi Művelődé­ si Tanács — a Balassagyarmaton néhány évvel megszüntetett „Tár­ sadalomtudományi Egyesület”-nek m int tudományos ismeretterjesztő társaságnak újbóli megalakítását tervezte, és azt új tartalommal kí­ vánta megtölteni. A salgótarjáni acélgyár és üveggyár munkásszínjátszói a gyár diktatóriuma által szervezett gyűléseken, ünnepségeken szavalatokkal, egyfelvonásos színdarabokkal, felolvasásokkal járultak hozzá a szocia­ lista nevelő munkához. Külön érdemes kiemelni az acélgyári műkedvelők produkcióit. Amellett, hogy a különböző politikai ünnepségeken, gyűléseken rend­ szeresen felléptek, a Vigadóban — az üveggyári és tűzhelygyári m un­ kásokkal, valamint a bányász műkedvelőkkel — önálló, egész estét betöltő műsoros esteket rendeztek. A munkások számára ismeretter­ jesztő előadásokat szerveztek, a zenekar és az énekkar pedig elkísér­ te a gyár munkásait a Fő -téren megtartott nagygyűlésekre. A gyá­ ri Tiszti Casinó tevékenységét — mint a munkáshatalom céljaival szembenálló egyesületét — április elsejei hatállyal megszüntették. A Nógrádi Népszava 1919. április 23-i és május 4-i száma arról tudósít, hogy a mozgó színház-Balassagyarmatra látogatott. A „Vörös katona” esten forradalmi dalokat énekeltek, illetve szavalatokat ad­ tak elő. Ezután a politikai megbízott ismertette a katonaest jelentő­ ségét. A május 4—10-ig tartó filmszínházi műsorban többek között be­ m utatták az „Aranyember” és az „Őszi vihar” című filmeket. A közművelődési program végrehajtásában, a kulturális élet fellendítésében — a Közoktatásügyi Népbiztosság által jóváhagyott A nógrádi sajtó 1919-ben 1919-ben a Tanácsköztársaság időszakában a mai Nógrád megye területén három lap jelent meg: a Nógrádvármegye Hivatalos Lapja, a Nógrádi Népszava és a Nógrádi Vörös Újság. Ezek a periodikák nem voltak előzmény nélküliek; közülük kettő már hosszú évtizedek óta jelen volt a megye közéletében — ha nem is ezen a címen —, a harmadik viszont jóval későbbi indulású. A Nógrádvármegye Hivatalos Lapja 1919-ben fejlécén már a „48. évfolyam” jelzést viselte, ami nem volt pontos szám, hiszen a lap ekkor már több mint fél évszázada jelent meg: a megye első saj­ tókiadványai közé tartozik. 1860-ban indult meg: Nógrádmegyei Hiva­ talos Hírlelő címmel. Balassagyarmaton szerkesztették és adták ki. Egy-, nagyritkán kétlapos terjedelemben tartalmazta a megye hivata­ los, közigazgatási, adminisztratív intézkedéseit, árverések időpont­ ját, csődök kihirdetését, körözéseket stb. A Tanácsköztársaság idején a lap semmit nem változtatott szerkezetén, tematikáján. Bár már heten­ te egyszer (csütörtökön) jelent meg, oldalain továbbra is a hivata­ los hírek olvashatók. Szerkesztője végig Beke Lajos vármegyei tb. főjegyző maradt. A közlemények eléggé jellegtelenek, nem tükrözik igazán a forradalmi átalakulás viharos eseményeit. A második lap — a Nógrádi Népszava elődje — a Nógrádi Hír­ lap. Ennek korábbi története nem kevésbé érdekkeltő. 1873-tól 1944-ig élt, kisebb-nagyobb címváltozatokkal. 1873. január 1-én jelent meg az első szám Harmos Gábor szerkesztésében, mint a Deák-párt megyei közlönye. Az 1875-ös pártfúzió után a lap egyesült a balközéppárti Ipoly-lyal, s ettől az időtől kezdve a Szabadelvű Párt félhivatalos me­ gyei orgánuma lett. 1876-tól 1906-ig neve Nógrádi Lapok és Honti Híradó . Utóbbi évben vette fel a Nógrádi Hírlap nevet. Hetente egy­ szer, vasárnap jelent meg. 1910-től Majtényi Gyula volt a felelős szerkesztője. 1919-ben az újságon fokozatosan észlelhetők a változás jelei. Elő­ ször március 2-án, a 9. számban olvasható az új alcím: „A Nógrád vármegyei szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos közlönye.” A Nógrádvármegye című lap rögtön hozzáfűzte: „A Nógrádi Hírlap szellemében nem ez az első változás, hiszen ez az újság mindenkor olyan irányú, érzeletű és szellemű volt, amilyen a mindenkori kor­ mánybiztos. Volt az már függetlenségi, munkapárti, Prónay-párti, Maj­ láth-párti, Rákóczy-párti...”. A 13. számban az alcím így módosul: „A nógrádvármegyei szocialista pártszervezetek hivatalos közlönye”. A 14. számtól a fejlécre felkerül a jelmondat: Világ proletárjai, egyesülje­ tek! A szerkesztő és a tulajdonos neve eltűnik a lapról, ami viszont lényeges változás jele. 1919. április 20-án pedig már új címmel ve­ hették kezükbe az olvasók: Nógrádi Népszava. Ezzel a névvel augusz­ tus 3-án, a 31. számi jelent meg utoljára. A lap egyik legfontosabb forrásunk a 133 nap megyei történeté­ re vonatkozóan. Balassagyarmaton szerkesztették, így érthető, hogy zömében helyi jellegű híreket hoz, ám tekintve, hogy a megyei direk­ 24 műsorral — további két színháztársulat is tevékenykedett a megyé­ ben. A Marx Színház Salgótarjánban, míg egy másik színnáztársu­ lás Balassagyarmaton vendégszerepelt júliusban. A társadalmi életben lezajlott forradalom az addig provinciáli s irodalmi életre is pezsditőleg hatott. Az írások közül kiemelkedett Nógrádi Pap Dezső „Az idegen katonákhoz” című verse, amelyet salgótarjáni forradalmi események hatására írt. A forradalmi harcot, a szocialista állam eredményeit dolgozta fel Kopácsi Lajos verse, amely „Eljött az idő” címen jelent meg. Tóth József „Hozsánna Má­ jus” című költeményét a Nógrádi Vörös Újság is közölte. A Nógrád megyei Hivatalos Lap 1919. június 12-i számában is­ merteti a Forradalmi Kormányzótanács megjelent rendeleteit, a di­ rektórium művelődéspolitikai határozatait magában foglaló jogszabá­ lyokat. A befejező részen közli, hogy a tanács 2000 lakoson felüli köz­ ségekben július 12-ig, a 2000 lakoson aluliakban pedig június 28-ig0 alakuljon meg. Közli még, hogy a 10. életévüket betöltött tanulók tavaszi és őszi mezőgazdasági munkákba bevonhatók. * A direktóriumok figyelme kiterjedt az iskolai ifjúsági szervezet segítésére is. A megye egyetlen középiskolájában — Balassagyarma­ ton — megalakult a diákok önkormányzati szervezete, és iskolai újsá­ got szerkesztettek. Balassagyarmaton létrehozták a Gyermekbarátok Egyesületének Intéző Bizottságát, mely június 30-i ülésén elhatároz­ ta egy napközi otthon felállítását. Megkérték a községi munkástaná­ csot, hogy a gimnáziumban a napközi otthon céljára kijelölt helyisé­ get hozassa rendbe, és a rászoruló gyermekek névjegyzékét állítsa össze. Gondoskodtak a gyermekek játékellátásáról, — az ügyek inté­ zésével Lévay Annát, Mikó Pált és Wágner Mártont bízták meg. E néhány Nógrád megyei példa is bizonyítja, hogy az első szoci­ alista államhatalom képes volt a kultúra irányítására, dolgozó né­ pünk pedig igényelte a kultúrát. Szocialista államunk méltán tekin­ ti e tekintetben is nagy elődjének a Tanácsköztársaságot, és leli ben­ ne a szocialista művelődésügy kincsestárát. Molnár Pál tóriumnak is itt volt a központja, ennek rendeletei, intézkedései szin­ tén szerepelnek benne. Szinte minden sora lényeges információt tar­ talmaz, de felhasználásánál a szükséges történelmi forráskritikára szükség van. A cikkek szerzői között ott találjuk Fischer Józsefet, Somló Józsefet, dr. Tittel Zoltánt, Holló Dezsőt, Boros Mórt, Molliná­ ry Gizellát, Tóth Józsefeit. A harmadik hetilap elődje 1918-ban indult, ugyancsak Balassa­ gyarmaton. 1918. január 1-én látott napvilágot a Nógrádvármegye. Alcíme nem ígért újat, szinte minden lapnál ez olvasható: „Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap”. Programja sem mondott többet a nagy általánosságoknál: „ ...a közönséget szolgálja közérdekű közle­ ményeivel, friss híreivel. Minden, ami a megyei közönséget érdekli, benn lesz lapunkban. A politikában fenntartjuk teljes függetlenségün­ ket, mert csak így védhető meg komolyan a nép érdeke, mely min­ dennél előbbrevaló.’ Hetente egyszer jelent meg ez is, eleinte szom­ baton, majd később szerdán. Terjedelme, mint a Nógrádi Hírlapnak, négy oldal. Ez a lap április 16-án változtatja meg címét, ezentúl már Nógrá­ di Vörös Újság . Alcíme: „Nógrádmegyei Szocialistapárt szerdán meg­ jelenő hivatalos lapja.” A szerkesztők neve helyett ezt olvashatjuk: szerkeszti a „Szocia­ listapárt sajtóbizottsága”. Ennek a számnak a fejlécén még a „Dol­ gozzunk a dolgozók felszabadításáért” jelszó szerepel, majd a 17. szá­ mon már a klasszikus idézet olvasható. A lap utoljára július 9-én je­ lent meg a 29. számmal. Utána véglegesen meg is szűnt, a korábbi Nógrádvármegye sem jelent meg többé. Ami talán nem is lehet vélet­ len, hiszen a cikkek szerzői között ott találjuk a már említett szer­ kesztőket, s mellettük Forgács Józsefet, Kazimir Károlyt, Mollináry Gizellát és Tóth Józsefet, Gróf Lajost stb ... A továbbiakban elsősorban kulturális, szociális vonatkozású sze­ melvényeket közlünk az utóbbi két lapból: A vallástanítás megszüntetése „Nógrád vármegye Direktóriuma elrendeli a vár­ megye területén levő összes iskolákban a vallás­ tan tanításának azonnali megszüntetését. Utasítja ennek folytán a balassagyarmati Állami Főgimnázium igazgatóját, és Nógrád vármegye Tanfelügyelőjét, hogy azonnal tegyék meg a szük­ séges intézkedéseket arra nézve, hogy a várme­ gye területén levő összes iskolákban a hittan ta­ nítása a holnapi naptól kezdve megszüntettessék(.. . ) ” Nógrádi Hírlap, 1919. április 7., 14. sz. �Új L ak ásh ivatal! „A M unkástanács feloszlatta a balassagyarm ati lak á sh iv ata lt és helyébe ú ja t szervezett, m elynek elnöke M urár L ajos. T ag jai: G áborik József. T u ­ s á k Vilmos, Sziráczk y Ján o s, Szm orzsik Ján o s és V ichtm anegger N ándor, titk á r : Feledi L ajos.” N ógrádi H irlap, 1919. április 7., 14. sz. M unkás testedző egylet „A helybeli szocialista p á rt kebelében m egalakult a sportegyesület, m ely m á r m egválasztotta vezető­ ségét is. A tagok egyelőre m ég csak footballoz­ h a tn a k , de nagy a rem ény, hogy rövidesen olyan sp o rtp á ly a fog létesü ltetn i. m elyen a sport m inden ág áb an lehetséges lesz a sportolás. M indenki je ­ lentkezzék ebbe a sporteg y esü letb e; am ely a „M unkás Testedző E gylet” nevet vette fel.” N ógrádvárm egye, 1919. április 9., 14. sz. K özérdekű ren d eletek és intézkedések „A p ro le tá r állam a nevelést, tan ítást, a m ű v e ­ lődést is a p ro le tá r kezében ta rtja fenn. A ta n u ­ lás, a m agasabb m űveltség m egszerzése, a m últban éppúgy, m int m inden szellem i, vagy egyéb szó­ rakozás a gazdagok kiváltsága volt, a szegény d o l­ gozó, a p ro le tá r pedig butaság b an és tu d atlan ság ­ ban nőtt fel, hogy m inél csekélyebb m űveltség b irto k á b an annál jobban félrevezethető legyen. Épp ezért a F orradalm i K orm ányzótanács LIV. sz á ­ m ú rendeletében a pro letárság nevelése érdekében elrendelte, hogy m inden községi, já rá si és m e­ gyei tan á csb an m űvelődési osztály szerveztettes­ sék.. . A közm űvelődéshez fűzött óriási p ro le tá r­ é rd ek kötelességévé teszi m inden tanácsnak, hogy a legm elegebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a jövő generáció nevelése érdekében m indenki te l­ jes erővel vegyen ré szt a közm űvelődés korszakalkotó m u n k ájá b an . E lvárjuk, hogy a tan ácso k átérzik ezen kö teles­ ségük fontosságát és m indent el fognak követni a rra , hogy a nevelés eddigi célja, a tu d atlan , a l­ koholista, beteg p ro letáro k tenyésztése m egszűn­ jö n és hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges m u n k áso k at neveljen.” N ógrádi V örös Újság, 1919. áp rilis 30., 17. sz. K özm űvelődési T anács p ro p a g an d a Osztálya „B alassag y arm at K özm űvelődési T anács m ár m egkezdte nagy kultú rm isszió ját az új társadalm i re n d kiépítésére és a p ro letár társadalom iskolán kívüli m űvelésére, am ik o r f. hó 12-én V arga Lász­ ló és G yőrfi S ándor elv társak elnöklésével v á ­ ro su n k nevelő m unkásai, orvosi kara és a zenei o k tatá s szak tekintélyének részvételével m eg alak í­ to tta a P ro p a g a n d a O sztályát!. , . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. m ájus 18., 20. sz. Meghívó „B alassagyarm at K özm űvelődési T an ácsán ak P ro ­ p aganda O sztálya a p ro letár társadalom politikai felvilágosítására társad alm i, közegészségügyi, közgazdasági, szépm ű vészetek irá n ti érzékének fe j­ lesztésére és nem esebb szórakoztatására v a sá rn a ­ p onként — ezen célból gondosan összeállított m ű ­ sorral — előadásokat rendez, am ely előadások n í­ vóját m agasan fogja em elni elism ert m űvészekből ala k u lt k am arazene társaság N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 18, 20. sz. F elhívás! „A balassagyarm ati Szocialista P á rt felhívja azo­ kat a volt Kaszinó tag o k at, k ik n ek b irto k á b an a volt Kaszinó k ö n y v tára tu lajd o n át képező k ö n y ­ vek v an n ak , hogy h a la d ék ta la n u l szolgáltassák be a p á rt titk á ri h iv ata lá b a ( .. .) A m ennyiben olyan egyénekről v a n szó, ak ik m ár a p á rt tag ja i és a felszólításnak eleget nem tesz­ nek. a pártb ó l tö rö lte tn i fognak, azok az egyének pedig, a k ik e zután a k a rn a k a p á rt tagjai lenni, m indaddig nem v é te tn ek fel, m íg a kölcsön k ö n y ­ veket be nem szo lg áltatták . A P á rtv ez etőség.” N ógrádi V örös Újság, 1919. m áju s 15., 21. sz. A m űvész-délután „A K özm űvelődési T anács P ropaganda Osztálya folyó hó 18-án, du. G ó ra k o r ta rto tta a m eg y e­ ház nagyterm ében első előadását, am elynek tárg y sorozata úgy a társad a lm i p roblém ák irá n t é r­ deklődök, m in t pedig a szépm űvészetet, a zenét kedvelők igényeit e g y ará n t kielégítette ( .. .) A M unkás D a lárd án ak a M arseillaise énekszám a után, m elyet E rdélyi k a rn ag y k ísért zongorán. K a­ pós István elv tá rsu n k szavalta „A jövő á lm a” sa ­ já t szerzem ényű, nagy h a tá st keltő költem ényét ( . . . ) E zután felvilágosító, tanulságos felolvasás következett Vály Rezső gim n. h. igazgató ta rto tta „Az ú j irán y e lv e k ” czím en, kifejtvén, m it fog a d ­ ni az ú j ren d . A helybeli k am arazen e társaság h árom m ű v é ­ szének, C servenyák Éva, Szapkó G yula és D r. K o­ vách B élának két zeneszám a következett, akik k ifo rro tt teh etség ü k n ek legjavát adták, hogy m ég a p ro letárság zene irá n ti érdeklődését növeljék, addig m ásrészt nem es gyönyörűségben is részel­ tessék. M ajd K öröm P iro sk a adott elő K rúdy L en­ ke z ongorakísérete m ellett két m ű dalt.. . N e­ m ecskay T eri fejezte be egy m onológgal az elő­ a d ást „ Fiam lak o d alm a” czím m el ( . . . ) Végezetül a M unkás D alárd a elénekelte az In tern a cio n á lé t.” N ógrádi N épszava, 1919. m áju s 25., 21. sz. A Nevelő M unkások Szakszervezete és a P á rttit­ kárság közös m u n k ája. „ N agyarányú szocialista nevelő m u n k a indul meg a közel jövőben B alassagyarm aton. Erről a m u n ­ káról, ennek a m u n k án a k a m ódozatairól tárg y alt csütörtékön délelőtt a Nevelő M unkások S zak­ szervezetének B a lassag y arm ati C soportja és a P á rttitk á rsá g . Az éles k o n tú ro k b a n kibontakozó m egállapodá­ sok m áris se jte tn i engedik a töm egek szociális n e ­ velés ügyének alaposságát. A Szocialista P á rt B alassag y arm ati szervezet: If­ jú m u n k á s m ozgalm a, en n ek m inden v a sá rn a p d él­ e lőtt 10 ó ra k o r a gim názium ban ta rta n d ó e lő a d á ­ sai szervesen kapcsolódnak a közös m unkával, a nevelő m u n k áso k tevékenységével; a m inden keddi n ap o n a vá ro sh áz a nag y term éb en este 8 ó ra k o r tartan d ó N őnap; a m inden c sü tö rtö k i n a ­ pon a várm egyeháza nagyterm ében ta rta n d ó p á rtn a p ; a p á rtk ö r helyiségében m inden hétfő, szer­ dai és pénteki n a p o n ta rta n d ó ag itáto r-k ép ző is­ k o la; a m ost v a sá rn a p d é lu tá n 3 ó ra k o r a m e ­ gyeháza nagyterm ében m egalakuló M unkások G y erm ek b arát E g yesülete; az u g y a n ak k o r m eg ­ alakuló T erm észetb arát T ú rista Egylete m ind, m ind m u n k ára h ív já k a nevelő m u n k áso k at és m inden egyes p á rtsze rv közös m u n k á já b a n ott lesznek az értelem csiszolás robotos, nevelő m u n k ásai.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 15., 24. sz. E lőadások: „K edden, 24-én este 8 ó ra k o r a m egyeháza n a g y ­ term ében N őnap — előadás. — A nőknek, a dol­ gozó asszonyoknak, leán y o k n ak okvetlen m eg kell jelenni. Az előadás tá rg y a : „ A nő elhelyezkedése a társadalm i á ta lak u lás id ejé n .” Az előadást Mol­ lin á ry Gizella elvtárs ta rtja . C sütörtökön 26-án este 8 ó ra k o r a m egyeháza nagyterm ében P á rtn a p . Előadás. — A p á rtsze rv e ­ zet tagjai, különösen a m u n k áso k kötelesek m eg ­ jelenni. — Az előadás tá rg y a : „A jövő iskolája.” Az előadást dr. M ikó Pál elvtárs gim n. nevelő m unkás ta rtja ( . . . ) ” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 22., 25. sz. O lvassunk hasznos könyveket! „A Szellemi T erm ékek Országos T anácsa ba­ lassag y arm ati elosztójában k ap h ató k agitációs fü ­ zetek, m elyek alk alm asak a rra , hogy m egism erjük a m ai társad alm i á ta lak u lást m ozgató szocialistakom m unista g o ndolatokat és eszm ék m agasztossá­ gát. A köny v ek közül különösen a já n lju k a k övet­ kező k et: Mi a bolsevizm us? Ár a 1. — Mit a k a r­ nak a k o m m unisták? 1,20. — A kom m unisták (bol­ sevikek) pro g ram ja. 2. — Szervezett m u n k á s, (szervezett m u n kásoknak) 1. — K om m unizálják-e Zsófit? (N épszerű írás a szocializm usba m ég be nem v ezetettek szám ára) 1. — Á llam és fo rra d a ­ lom 4. — F ra n k el Leó a párizsi k o m m ün m ag y ar vezére. 3. — A hódm ezővásárhelyi m u n k ás-zen ­ dülés 1,50. — A ko m m unizm us alapelvei 2. — M un­ ka, fegyelem és a re n d m en tik m eg a p ro le tá r­ ságot 60 f. Az u tó p ik u s és tudom ányos szocializ­ m us.” N ógrádi V örös Újság, 1919. jú n iu s 25, 27. sz. G im názium i tanfolyam vörös k ato n ák részére „A K özoktatásügyi N épbiztos m egengedte, hogy gim názium unkban azon vörös k ato n ák részére, ak ik a h é t osztályt végezték, a nyolcadik osztály tananyagából h a t h e ti tan fo ly am rendeztessék, ha elegendő jelentkező lesz.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. A gitátor-képző iskola előadásai „A h é te n az a g itá to r isk o lán ak a p á rtk ö r hely ­ ségében a következő előadások lesznek: H étfő: M arx és Engels élete,, m u n k áik , és ha­ tásu k a társad a lm i fejlődésre. Előadó dr. Gellén Á rpád. S zerda: A K om m unista K iáltvány. E lőadó: M ikó Pál. P é n te k : A p ro letárság d ik ta tú rá ja . Elő­ a d ó : K azim ir K ároly. Az a gitátor-képző iskola hallgatói egy előadásról sem m ara d h atn a k el. A tanfolyam ta rta m a nincs időhöz kötve, addig ta rt, am íg a h allg ató k a tan u lá sb an oda nem érnek, hogy m ag u k is tu d n a k önálló előadásokat ta rta ­ ni. A h allg ató k va sá rn a p i napokon be lesznek osztva községekben szervezési-agitátor m u n k ára , hogy az elm életi tan u lá s m ellett g y akorlatilag is képezzék ö n m ag u k a t.” N ógrádi N épszava, 1919. jú n iu s 29., 26. sz. G yerm ekelőadás a v árm egyeházán „A v árm egyeház öreg falai nem tu d n a k vissza­ em lékezni a rra , hogy v alah a le tt volna ott oly rendkívüli lelkesedés, m in t a m ilyen jú n iu s hó 29-én a m űvelődési osztály által ren d ezett g y e r­ m ekelőadáson m egnyilvánult ( . . . ) M inden egyes gy erm ek jól felfogta az ő tan ító ­ já n a k o k tatá sait és tehetségéhez képest a legjob­ b at p ro d u k á lta ( . . . ) V égtelenül sajnálom , hogy helyszűke m iatt nem m éltath ato k m in d en egyes m űsorszám ot külön, de különben is hiábavaló lenne m inden fáradozás, m ert ezt lá tn i kellett. H a m inden város és falu m űvelődési osztályai összefognak és ezt p ro d u k á l­ já k , a k k o r őszintén m o n d h atju k , hogy a jövő nem ­ zedék szellem i fejlődés dolgában biztos ala p o k ra van fektetve az egész országban ( . . . ) ” N ógrádi V örös Újság, 1919., jú liu s 2„ 28. sz. P razn ovszk y M ih á ly 25 �Nógrádi katonadalok Az utóbbi két esztendőben katonadalok nyomában jártam-keltem a Salgótarján kör­ nyéki palóc falvakban. Útjaim legnagyobb meglepetése az volt, hogy az asszonyoknál több szerencsével jártam, mint az „öreg ob­ sitosoknál” : az asszonyok nemcsak könnyeb­ ben fakadnak dalra, de jobb emlékezettel is őrizték meg a katonadalokat. Ez azt bizo­ nyítja, hogy a katonadal a feltételezettnél szélesebb körben tartozott bele a falusi la­ kosság dalkincsébe. Az egykor annyira népszerű dalok ma m ár nem mindig a maguk teljességében tá­ rulnak a gyűjtő elé. Egyikük-másikuk dal­ lama, különösen a kezdősorban, elbizonyta­ lankodhat, szövegüket pedig éppenséggel a vége táján kurtítja meg a rövid emlékezet. A felejtés sajátos vonása az is, hogy a verssza­ kok keveredhetnek egymással, megrontva ez­ zel a szöveg logikus menetét. A palóc katonadalok azt a kort idézik, amely a magyar szabadságharc 1849-es leve­ résével kezdődött és az első világháborúval ért véget. A későbbi évtizedek katonadalai — így a második világháborús katonanóták is — nagyobbára ebből az anyagból táplálkoz­ nak. A közel hét évtizednyi korból leggyak­ rabban megénekelt uralkodó I. Ferenc Jó­ zsef császár, akinek neve minduntalan feltű­ nik a verssorokban. Alakja emlékeztet a nép­ mesék királyára, aki elérhetetlenül messze van a falu emberétől, ezért tegezhetik, s úgy beszélhetnek hozzá, mint egyívású társukhoz: keményen, szókimondóan, bírálóan. A császár az, aki megszakítja a falu természetes élet­ rendjét, a nősülés előtt álló legényeket el­ orozza szüleiktől, kedvesüktől, és fegyver alatt „hervasztja” távoli városokban. A szövegek hangvétele azonban soha nem kö­ zönséges: ,,Ferenc Jóska, ha bevettél huszárnak, Viseld gondját az én édesanyámnak, Mert ha gondját nem viseled szegénynek, Nem szolgálok, csak a csillagos égnek”. „Ferenc Jóska, sejhaj, nyolcvan éves császár, Mégis tizennyolc éveseket vizitál, Tizenkilenc, sejhaj, a huszadikban vagyok, Gyönge a karom, nem bírja a fényes kardot”. Bezzeg kíméletlenül énekelnek a falu bírá­ járól, elátkozzák, kutyának nevezik, pedig a bíró volt a falu első embere, adtak a szavá­ ra a falusi emberek. Mivel azonban jól is­ merte a falubeliek apraját-nagyját, minden esztendőben szerepet kapott a katonakötelesek összeírásakor, a sorozáskor. Benne volt min­ den bizodalmuk azoknak, akik szerették volna magukat kihúzni a katonasorból. És ha a húzódozók nem menekültek meg az egyen­ ruhától, minden haragjuk a bíróra zúdult, szerencsétlenségük okozóját csupán benne lát­ ták: „Bíró, bíró, sej, falusi bíró, Vágja ki a szemedet a holló, Azt is azért vágja ki a holló, Katonának íratott a bíró”. A katonakötelesek összeírása után a vizi­ táció következett, melyre a kora tavaszi he­ tekben kerítettek sort. A vizitálás reggelén a legközelebbi hozzátartozók elkísérték a legé­ nyeket a kocsmáig vagy a községházáig, on­ nan mentek lovas kocsival a közeli nagyköz­ ségbe, városba. Zörgős útjukat végigharsog­ ták a jól ismert sorozódalokkal. Dalukban a kalap a lassan tovatűnő civil élet jelképévé vált: „Márciusban megyek a vizitációra, Csárdás kiskalapom tavaszi szellő fújja, 26 Fújjad, szellő, úgysem soká fújdogálod már, majd a Ferenc Jóska katonája leszek már”. Visszafelé induláskor kalapjukat bőségesen körülfonták nemzetiszínű szalaggal, amely derekukig hullott alá. Csak annak maradt üres a kalapja, akit nem vettek be, az úgy jött haza, szalag nélkül. Hazafelé tartva bizony mérték nélkül iszogattak az útjukba eső kocsmában, így hát még bátrabban meg­ eresztették a hangjukat, mint odafelé menet: „Életemnek a legszebbik korában Léptem be a vizitáló szobába. Rátették a mérleget a gyenge fejemre, Sírhatsz, anyám, mert elvisznek messzire”. „A szécsényi sorozóra süt a nap, Benne ülnek a sorozó főurak, Egyik írja gyenge testem állását, Másik írja szeretőm búcsúzását. Ha még egyszer tizennyolc éves lennék, A szécsényi sorozóra bemennék, Szétveretném a szécsényi sorozót, A kislányok szíve szomorítóját”. Akik a sorozáson „bent maradtak a szitá­ ban”, október elsejére a kezükbe kapták a be­ hívólevelet. A legények búcsúztatására regru­ tabálokat rendeztek a bevonulás előtti héten. A nagy napra virradva a regruták ismét kö­ rülpántlikázták kalapjukat nemzetiszínű sza­ laggal, kezükbe vették a zöld színű „kuffert”, úgy indultak a községházára. A kufferben ott lapult néhány ing, alsónadrág, törülköző, a cipőtisztító, a borotvafelszerelés... de nem egy helyen még az annyira féltett jegykendő is: „Édesanyám akkor kezdett siratni, Mikor kufferomba kezdtem pakolni. Édesanyám, ne sirass, köszönöm a nevelést, Lehajlottam, megcsókoltam a kezét”. magas tetejű csákót, az oldalukon himbálódzó fényes kardot. A gyors, fegyelme­ zett huszárlovakat magukkal egyenrangú társként említik: „Kis pej lovam a fedeles rajcsúrban, Bánatában a standdeszkát kaparja. Kis pej lovam, ne aggódjál énértem, Három évig jó gondodat viseltem. Kis pej lovam nem is eszi a zabot, Mert tudja, hogy két hét múlva itthagyom. Vigyázz, lovam, vigyázz a vezényszóra, Jobban tudod, mint egy bundás regruta”. Nagy számban ontják a palóc nótafák az első világháborús „nóták”-at, melyek szinte térképszerűen rajzolják meg azokat a tája­ kat, országokat, ahol a négy év alatt a ma­ gyar katonák viszontagságos útjaikon meg­ fordultak. „Kárpátokban folyik el a piros vérem...” „Mikor mentem Románia felé, még a fák is sírtak...” „Mikor mentem Szerbiának hegyes-völgyes határába...” „Megy a gőzös, csendesen halad Bosznia felé...” „Kimegyek a doberdói hegyekre...” „Olaszország felé nem tudjuk mi az utat...” „Krakkó alatt van egy kerek erdő...” „Lemberg felett ki van tűzve a zászló...” / Látomásaikban önmaguk halálát rajzolják meg a frontra kerülő parasztlegények, a ko­ porsójukra boruló kedvesükkel vagy a sírjuk mellett zokogó édesanyjukkal: „Isten veled, kis falum, örökre, Én kimegyek meghalni belőle...” „Ha meghalok, Bözsikém, ki fog engem siratni, Ki fog az én koporsómra borulni...” A falu bírája rendelt lovas kocsit, azon vit­ ték az újoncokat az állomásra. A községháza előtt vagy az állomáson vettek búcsút sze­ retteiktől. „Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni, A Kárpátok hegyeibe gyere ki, Ott fekszek egy szomorúfűzfa alatt, Kedves édesanyám, ott sirasd ki magadat”. „Gyere, babám, kísérj az állomásra, Arra a fekete, gyászos vonatra. Édes babám, nem szabad, fáj a szívem, meghasad, Ha egyedül kell visszajönni magamnak”. A katonadalok utolsó csoportját a leszere­ lődalok alkotják: az öreg bakák búcsúznak a katonaélettől, átadják helyüket a regruták­ nak, vigasztaló szavakkal szólnak a „bundásokhoz”, és örülnek, hogy m ár nem tartoz­ nak közéjük. „Sej, verd meg, Isten, ki a gőzöst csinálta, Ki annak kerekét kerekre megcsinálta. Azon visznek el engemet olyan messzire, Első Ferenc József keserű kenyerire”. Az újoncok dalaikban az új egyenruhát, a bádogcsajkát, a rézkanalat, a kemény vas­ ágyat, az édeskevés zsoldot emlegetik, és azt a fájdalmas pillanatot, amikor a szigorú re­ gula alapján a hajukat rövidre vágták: „Sej, ha bemegyek Eger városába, Egyenest a tűzérlaktanyába, Széket adnak, hogy üljek le rája, Éles az olló, göndör hajam vágja. Göndör a hajam, mind lehull a földre, Gyere, rózsám, szedd a kötényedbe, Ahány szálat szedsz a kötényedbe, Sej, annyi százszor jussak az eszedbe”. A bakanóták általában bánatos hangvételű­ ek, olykor-olykor azonban felvillan a köny­ nyedebb hang, helyet kap a bakahumor: „... Katonának úgy jó volna, Ha a puska sonka volna, Tölténytáska borosüveg volna, Őrmester úr szép lány volna”. A huszárdalok jellemzője viszont koránt­ sem a panaszos hang, sokkal inkább a dicsek­ vés. Büszkeséggel említik mutatós egyenru­ hájukat, a sárgazsinóros nadrágot, kabátot, a „Pokrócomnak a négy sarkába varrom a nevemet, Általadom, áltáladom a huszonketteseknek Hagy olvassa, sejhaj, egy bundás regruta, Kinek van még, hátra van még a harminchat hónapja. Mikor kezdtem leszerelni, a puska volt az első, Sírt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső. Ne sírj, bundás, ne sírj, letelik az idő, Nékem is volt, de már letelt a három esztendő”. A dallamok szerkezetét vizsgálva első pil­ lanatra szembetűnő, hogy azok a magyar népdalok újabb stílusrétegéhez tartoznak: az első sorok dallama visszatér az utolsó sorban. A gyűjtemény fele moll-, negyede dúr-jellegű. Szép arányban találhatunk mixo­ lid dallamokat, amelyek a magyar katona­ dalok legjellegzetesebb darabjai. A szótag­ számok szélsőségesen változóak: a 11-es szótagszám dominál, de akad 22-es is. („A varsányi bíró háza de magos, köröskörül kilenczsalugáteros...”) A dalok tempója még a vidámabb, pattogósabb hangulatú énekekben is mérsékelt gyorsaságú, viszont hangsúlyo­ zásuk jóval erőteljesebb a megszokottnál. N agy Zoltán �KORKÉP Hetés Tibor: Stromfeld Aurél Kevés hőse van a m agyar történelem ­ nek, ak it olyan egyértelm ű utókori tisz­ te le t övez, m int Strom feld A urélt. Noha ennek oka eddig is közism ert volt, Hetés Tibor nem régen m egjelent m onográfiájá­ ban Strom feld alak ja a tu d o ttn ál árn y al­ tabb em beri nagyságában és teljességében bontakozik ki az olvasó előtt. É letú tján ak legfontosabb szakaszait öt fejezetre bontva tá rja elénk a történész. Ezek címei, a Strom feld írásából választott idézetek puszta felsorolásként is felvázol­ já k e rendkívüli jellem életú tját: Az egyén egy m agasabb cél, a „köz” részére szü letett. . . ; P or és ham u lett a hadse­ reg, am elynek évtizedeken át tag ja vol­ tam ...; Érzem, hogy a rom ok helyébe egy új épület em elk ed ik .. .; Kössünk szövetsé­ get az egész világ p roletariátusával az ország é rd e k é b e n ...; Az ellenforradalm i d ik ta tú ra m eg b u k tatása ... létérdeke az o rsz á g n a k ... Noha elhagytuk a könyvben a fejezet­ cím ek m ögött szereplő évszám okat, nyil­ vánvaló, hogy ezek az esem ények a m a­ g y ar történelem legviharosabb, nem zeti létform áló esztendeihez kapcsolódnak. S aki leírta ezeket a gondolatokat, életével híven illusztrálja ezen évtizedek sors- és szem élyiségalakító erejét. Strom feld A urél jómódú, „középosz­ tálybeli” család gyerm ekeként átélte a gon­ talanság, m ajd a nélkülözés éveit. Elhiva­ tottsága, k itartása b eju tta tta őt a mo­ narchia tisztképző intézetébe, a Ludovika A kadém iára. P ára tla n katonai tehetsége révén — letöltve és betöltve a szükséges szolgálati időket és beosztásokat — m a­ gas szintű k atonai kiképzésben részesült. Az első világháború során a szerbiai, a kárp áti, m ajd az olasz fronton harcolt je­ lentős beosztásban. E háborúban kezdő­ d ö tt S trom feld világnézetének változása. A m indennapos öldöklésben, a zűrzavarban, a fejetlenségben egyre világosabban tá­ ru lt fel előtte, hogy a m onarchia pusztulá­ sa elkerülhetetlen, a m illiókat pusztító im perialista háború céltalan. Az olvasóra — aki a haseki ábrázolás abszurditásán keresztül ism erte meg a k.u.k. hadsereget, s annak tehetségtelen vezetőit — m eglepetésként h atn ak S trom ­ feld naplójegyzetei, am elyekből világosan kiderül, m ikor, hogyan lá tta meg ennek a világharcnak a rem énytelenségét. Nem beszélve arról, hogy egyike volt azon ke­ vés tiszteknek, akik a rá ju k bízott em ­ berek védelm ét ta rto ttá k egyik fő fel­ adatu k n ak . (Neki köszönhette például a XXVI. h ad test sok tízezer katonája, hogy az olasz frontról a fegyverszünet bejelen­ tésekor épségben hazajutott.) A háború végeztével ú tja szinte tör­ vényszerűen vezetett a Szociáldem okrata P á rt felé, am ely — szavai szerint — „az egyetlen párt, am elyik szervezettséget m utatott, tényleg ereje volt” ekkor. A Tanácsköztársaság kikiáltása u tán nem habozott felajánlani segítségét az új állam nak. Neve ekkor fo rrt össze elvá­ laszthatatlanul a nem zet történetének e di­ cső szakával. Rá v árt a feladat: újjászer­ vezni, pontosabban szólva inkább m eg te­ rem teni a proletárállam hadseregét, fel­ venni a harcot az im perialista, soviniszta ellenséges állam ok haderejével. katonai téren is m egerősíteni a pro letárd ik tatú ra hatalm át, nemzetközi tekintélyét. A dicső­ séges északi h ad járat nyitó harcainak so­ ra a S algótarjánért vívott küzdelm ekkel indult meg. Intézkedései révén (m int azt a m egyetörténet kötetéből is ism erjük) a Vörös H adsereg egységei a fegyverbe hí­ vott m unkásokkal és bányászokkal együtt m egvédték a várost és ellentám adásba lendültek. A Tanácsköztársaság leverését követően bíróság elé állították, börtönbüntetésre ítélték. K iszabadulása u tán ú jra a Szo­ ciáldem okrata P á rtta l vette fel a kapcsola­ tot, m ajd 1926-ban tagja lett a K om m u­ nisták M agyarországi P ártján ak . Sokat, hasznosat ak a rt tenni, de korai halála k et­ tétö rte a nagyívű pályát. Hetés Tibor könyvében e som m ázottra fogott, de még így is lenyűgöző életú tn ak történészi teljességű leírását adja. T ö rté­ nészi, m ert a szerző e k or és S trom feld A urél életének legjobb ism erői közé t a r ­ tozik, bizonyítva ezt korábbi m űveivel. E m onográfiát is számos fo rrásra tám aszkod­ va, azok között elemzően, biztos kézzel válogatva, szám talan új ad a t felhasználá­ sával írta meg. M űvének leg terjedelm e­ sebb fejezete érthetően — az 1918—1919es időszakot felölelő rész. S talán itt is tu d ja a legtöbb ú ja t m ondani, legtisz­ tábban illusztrálni Strom feld politikai fe j­ lődésének folyam atát. A kár szépírót is em líthetnénk, Hetés Tibor olyan m agabiztosan alkalm azza e történészi m ódszerek m ellett az ism eretterjesztő stílus szép eszközeit is. Valószí­ nű. hogy ennek érdekében hagyta el a jegyzeteket, a források pontos szakm ai feltüntetését. (Noha a kötet végére a jól összeállított képanyag mellé egy rövid bibliográfiai áttekintés is elfért volna!) Igyekszik mindvégig hiteles, a szó szoros értelm ében em beri képet rajzolni S tro m ­ feldről. Ezért is olyan érdekesek annak m agánjellegű nyilatkozatai. feleségéhez írt leveleinek szép sorai. Érződik, hogy Hetés Tibor nem csak történelm ileg tu d ja pontosan értékelni Strom feld A urélt és pályáját, de tiszteli és szereti is. És ezt a tiszteletet, szeretetet kívánja átadni m ű­ vével-m üvében az olvasónak. (Zrínyi. 1978.) SdM 27 �J o b b á g y K á r o ly : Szentendrei búcsú Az előítélet rossz tanácsadó — a m ű­ vészetben pedig többszörösen az. Hisz m ár az alkotás is (de különösen az ítélke­ zés) jórészt szubjektív indítékokból, a szim pátia vagy az ellenérzés nehezen m a­ gyarázható m ozzanataiból építkezik. Az „előre m egfontolt szándék” így csírájá­ ban akadályozza meg a tárgyilagos érték ­ ítéletet, végképp kiszorítja az objektivi­ tás lehetőségét. M indez m entegetőzés. A nnak előrebo­ csátása, hogy tudatosan terem tem és v á l­ lalom az elfogultság látszatát: Jobbágy K ároly új kötetét nem tudom szenvtele­ nül, leplezetlen izgalom nélkül kézbe venni. A személyes kapcsolatokon még csak ú rrá lehetne a józan m egfontolás, de annak tudata, hogy Jobbágy K ároly — h at kötettel s a „m esterségbeli tu d á st” igencsak feltételező két József A ttila-díj­ jal a tarsolyában — m éltánytalanul sokat (nyolc évet) v árt, hogy ism ét m egjelen­ hessen, ez eleve lágyabbra, együttér­ zőbbre hangszereli m ondandóm at, va­ lam elyest m agyarázza s elfogadtatja a Jobbágy-versek m egkeseredett, kedvesze­ g ett hangvételét. Azt is tudom , hogy az elism erés m egléte vagy hiánya — különösen a m egjelenés gyakorisága — önm agában nem m inősíti, nem rangsorolja a szerzőt, Jobbágy eseté­ ben azonban e jelzéseknek k atartik u s ér­ telm ük terem tő d ö tt; tém ává, tartalom m á m ódosultak. „K ellek-e én ennek a kor­ n ak? / kérdem , s rím eim haldokolnak” — írja a R égen a vers befejező soraiként, 28 s e kérdés nem csak visszhangzik az egész köteten át, válaszra is kényszerít m indenkit, akihez eljut, aki felelősséggel gondolkodik a m agyar költészet hogyléte, sorsa felől. M ert lehet egyeseknek köny­ nyedén megmosolyogni a „csupa seb” köl­ tőt, legyinteni, hogy „túlérzékeny”, „nem evilágra való” lelki alkat dolgában, és kor­ szerűtlen, am i a verseit illeti. De nem tud egykönnyen m egnyugodni az, aki is­ m eri Jobbágy pályaképét, s tudja, hogy negyedszázada „Élet s halál között” így fogalm azott: „Lobogj a messziségbe / D a­ lolj! Szeress! / M ert élni, csak lánggal ég­ ve / szép s érdem es” — ; és még m ásfél év­ tized sem telt el azóta, hogy ezt irta: „Ha a körm öm tövig kopig le, / akkor is kikapaszkodom . / ha rám is csap kénye­ sek ökle, / akkor is fújom , dalolom ”. R it­ kán igényel, és soha nem érdem el pub­ licitást a lélek fájdalm a, ha csak a privát szférát feszíti, de közüggyé válik — azzá kell legyen —, ha éppen a közösség szol­ gálatában szerzett sebre jajdul, m int Jo b ­ bágy költészete. Nem közömbös tehát, hogy a régebben „csupa láng, csupa lobo­ gás” költő m iért, hogyan lett m ára „riadt, lőttszárnyú m ad ár”. „Közéleti költő” — így sum m ázta a si­ kerek csúcsán Jobbágy k arak teré t (s kicsit ran g já t is) — a „szakm a” és a közönség egybehangzó vélem énye. „Mély, spontán érzelm i dem okratizm us sugárzik v erseiből: az együttérzés, a segíteni akarás melege és em bersége. Tudatosan a világosságot, az érthetőséget tűzi ki célul m aga elé, s igyekszik kapcsolatban m aradni a népélet problém áival, a töm egek tapasztalat- és élm énykincsével” — írta 1968-ban váloga­ to tt verseinek ajánló szövege. S Jobbágy szándékai azóta m it sem változtak. A fo­ gadtatás lett egyre fanyalgóbb, az irodal­ mi közélet, a k ritik a u n ta meg, mondván:! a m indennapiság sekélyes tém ái u ra ljá k költészetét, nem gondolkodik in tellek tu áli­ san, nem ú jít elég b átran , m egkopott m on­ dandója, form aérzéke. A következetesség erénye ford u lt ez esetben a visszájára: Jobbágy nem tu d o tt — nem is ak a rt — m ásról és m ásként szólni, s ez lett — kibontakozásának objektíve is gátja, de még inkább — m egítélésének, elism erésé­ nek zsákutcája. Ez hát a m egkeseredés forrásvidéke, in ­ nen ered nem ritk án cinikus h an g ja: „Én azt hittem , / az értelm es beszéd / jelenti a költészet lényegét, / ...De itt egy új nyelv új törvénye szól / a versform ájú zűr sorai­ ból” ; ezért ritk u lt meg alkotókedve, lazul­ tak meg kapcsolatai. S hogy az ő reflexió­ ja — „m ártírság a”, „rem etesége” — épp­ oly túlzás, m int ahogyan „leírni” is felet­ tébb korai költészetét, azt új kötetének né­ hány nagyon szép verse igazolja egyértel­ m űen. Azok, m elyekben kilép az „ö n sajn áltató ” bűvös körből, nekirugaszkodik felszabadí­ tani eredendő önm agát, s rátalál valós ér­ tékeire. M indenekelőtt a Vujicsics T iha­ m ér em lékére íro tt Szentendrei búcsú — a kötet címadó verse — példázza m íves­ ségét, nyelvi k u ltú ráját. M egkapó a Bel canto cím ű szerelm es vers, s „Az ősz cso­ dái” ciklus, m elyben — ha vissza is cseng a rezignált hangulat — a „bóklászó gyö­ nyörűség” hangja dom inál. Ide sorolhat­ nak az utazások, a „messze tá ja k ” élm é­ nyéből, üzenetéből fogant versek is, me­ lyek közül a Föld-dajkáló nem csak poé­ tikai értékei m iatt em elhető ki, hanem azért is, m ert költői brav ú r, ahogy a — legtágabb — közösség szolgálatának to­ vábbi szándékát m egfogalm azza:' „Lesnek a tág ablakszem ek... / És hogy ne érje ron­ tás... bom ba / a földet / Nézd csak! Hogy re m e g / elbújtatom a kabátom ban.” És tú l a szim pátián (m elyet p atrió ták ­ ban kelthet az Újarcú, szelíd szülőföld cí­ mű, B alassagyarm atról szóló vers) objek­ tívebb m ércével is való érték et jelez egy-egy részlet — például M indenszentek 1928. ér­ zelmi fűtöttsége, nyelvi lelem énye. Ebben a versben is jelen van a (kicsit m isztifi­ kált) ötvenvalahány esztendő, a fehéredő szakáll, az öregedés nyom asztó tu d ata, am ely csak a jelzett pszichés állapot kí­ sérőjelenségeként fogadható el hiteles gondként; és mégis: a kötetzáró Hónapok . . . é l e t . . . cím ű vers éppen az idő m úlá­ sának találó m egjelenítésével lesz általá­ nos érvényű, igaz m ondandójú. „H át én befogom pörös szám at, / nem teszek panaszt senkinek” — írja Jobbágy „1972” cím ű versében, József A ttilára u tal­ va. „Egy kis pihenés kéne még, .... / s kis biztatás, hogy érdem es volt, / ha nem is vittem sem m ire” — fejezi be ugyanezt a verset. S m it m ondhat az olvasó? Nem ­ csak, hogy érdem es volt, m ég érdem es is visszafordítani az eredetire József A ttila sorait, hisz sokan v árjá k — v árju k — még, hogy Jobbágy K ároly —, ha a hatvanhoz közeledve, éretten, m egfontoltabban is, de — ú jra vallja: „Én nem fogom be pörös szám at. / A tu d ásn ak teszek panaszt...” A m agyar költészet gazd agszik általa. (Szép­ irodalmi, 1978.) (csongrády) �Bella István: Igék és igák A költő mindig egyedül van, s a költő sosincs egyedül. Mit jelentsen ez a köznelyigazság Bella István új kötetéről szólván? Átlapozva — mint egy életregényt — a költő négy eddig megjelent kötetét, egyetlen kulcs­ szóban foglalhatnók össze a summáját: küz­ delem a magánnyal, de ollyasformán, ahogy azt Ady értette: „szeretném, ha szeretné­ nek”. Ez a magány az idő előrehaladtával, mint valami kút, egyre mélyül, miközben a versek, mint egy-egy kortyintásnyi víz, lö­ ködnek ki a felszínre, tudatosítva és demonst­ rálva ezt a magányt, egyszersmind — s ez a költészet nagy paradoxona! — megszün­ tetve, oldva is azt! Bella István nem gye­ rekként nyafog, nem nyűgösködik, de immár tizenegy éve (ekkor, 1966-ban jelent meg az első kötete: a Szaggatott világ) közli velünk, hogy a világban baj van, a világban van a baj, s erről nem lehet hallgatni. Elmondja, hogy a történelem elvette az apját, ellopta a gyermekkorát. Ez a jeltelen sírban fekvő apa vissza-visszatér hozzá, testvérévé, gyer­ mekévé fiatalodik az időben. (Két hiány közt, Hagyaték, Halotti beszéd). Nem mito­ lógiai alak ő, de maga a fájdalmas hiány, s az ő hiánya teszi érzékenyebbé a költő­ fiát a történelem, a LÉT kérdései iránt is. Az elmúlás és a fájdalom állandóan jelen­ lévő, gondolkodását, rezdüléseit meghatározó komponensek. Jelen vannak még a szerelem másnak talán önfelejtő pillanataiban is (Sze­ retők, Mégis, Kettős sötétben) Harmincon túl már minden józanabb, hűvösebb, kopá­ rabb. Az előző kötetben (Hetedik kavics) még volt egy ciklus (Balázs versei), amely ha idillt nem is, de valamelyest derűsebb színeket hozott a maga verbális játékossá­ gával. A játékosság maradt, sőt bravúrrá csiszolódott, de a tartalom megtelt sötét szí­ nekkel, mélységekkel, utalásokkal. Utalások­ kal s nem utánérzésekkel: „A nagy hamvadások ideje jött el? Fáradtan gondolok nőkre, versre, italra Lehorgasztom fejem, s hagyom közönyösen, hogy az idő ingem varjakkal kivarrja” idézi fel a Hamvazószerda című versében Adyt, míg a másikban (Három szál szegfű Reviczky nek) József Attilával felel rá: „Kivégezték a délibábot Csak a holnap a szerelem. Tagadok tótágas-világot: a jövőre emlékezem.” Levél, hová is? — kérdi a verseim, s a vá­ lasz látlelet egy nemzedékről, egy értelmi­ ségi magatartásformáról, amely az ifjúság lobogása után kihűlve, elbizonytalanodva keresi a helyét. Lehetne ez önkritika is, no­ ha Bella nem annak szánja, s éppen ez en­ nek az attitüdnek, szemléletnek a gyengéje is. Félreértés ne essék: nem valamiféle kincs­ tári optimizmust kérünk számon. Nincs an­ nak értelme, haszna, nem is a költő dolga. A költészet mindenkor teremtés, s a terem­ tés gesztusa sosem lehet „pesszimista”. A mindent átvilágító értelmet, a miért kérdé­ seit is feltevő intellektust kérjük számon; József Attiláét Reviczky „A világ csak hangulat”-ával szemben. S nem csupán Bella Istvánon, mert ez — így igazságtalan lenne. Mert miért tagadnánk? nem először fordul elő irodalmunk történetében, hogy elindul egy sokat ígérő, nagyot akaró raj, amely hozza a mezők, a páskomok, cséplőgépzúgá­ sos szérűk ízes szavait, képeit, hogy a kül­ városokban vagy a belvárosi kávéházakban elotthontalanodva, csak a nosztalgiáiban lelje fel önmagát. A kint és bent, a múlt és lesz dialektikáját a sehol és soha jajszavai vált­ ják fel. A problémaérzékenység mit sem ko­ pott, de tárgya beszűkült. Nem azt jelenti, hogy személyesebb, intimebb lett (azt is), hanem hogy a világot még mindig a falu léptékével méri, nézi. Így fakad ki a fájdal­ mas és valóban szép sóhajtás Gyűrűfűért (Honfoglalók), az idejekorán elpusztult tár­ sakért: Latinovitsért, Szabó Istvánért (L.Z., Márciusi hó). „Mindent kibírhatsz. Van pél­ da rá elég” — írja az Ami elmarad című versében. Nos, szeretnők ezt dacos kihívás­ nak hallani, holott — tudjuk — nem az. Eb­ ben inkább a sírba fáradt ősök keserű le­ gyintése van: a „majd-csak-lesz-valahogymert-sose-volt-úgy-hogy-valahogy-ne-lettvolna”, s ez pedig a túléléshez (minek a túl­ éléséhez? az életének?) talán elég, program­ nak sovány, mert passzív és önfeladó! Fele­ selni is látszik Bella tehetségének lényegé­ vel, a címadó versben megfogalmazott szép program jával: „mindent magammá mondani minden magamat mondani mindenki magam mondani mindenkivé kimondani” „mindent magammá mondani magamat mindenné mondani mindenkivé kimondani elmondani kimondani” Erre a „minden”-kimondásra már rendelke­ zésére áll az eszköze: a szinte játékosan könnyed nyelvezet, versbeszéd. Képes arra. hogy egyetlen szóval, szóban képeket, asszo­ ciációkat rántson össze, rendeljen egymás mellé vagy alá. Nem állítjuk, hogy funkciót­ lanul él ezzel az eszközzel. Verseinek artisz­ tikuma még akkor is rabul ejti az olvasót, ha a mondanivaló komor színeivel vitája van. Finom és elegáns tusrajzokra emlékez­ tetik, ahogyan a kínai és japán festők keze­ lik az ecsetet. A gyásznak is van pompája és varázsa, de ez mindenkor veszedelmes eszköz. Félő, hogy még nyelvi bravúr sem menti meg a monotóniától. A LÉT mindig tarka, színes. Az élet élni akar. Gyűrűfű: folyamat. Ha káros, akkor káromkodjon, szo­ rítsa ökölbe a kezét a költő. Ha történelmi szükséglet, akkor fejtse meg, szabjon egész­ séges modellt, irányt neki. Váltsa meg, akarja megváltani — de az élőket, ne a te­ metőbe „menetelőket”. Különben az üzenete nem jut el sehová, pusztába kiáltott szó lesz, motyogás a magány sötétjében. Márpedig mi megszoktuk, hogy — ha késve is, de — odafigyelünk a költőinkre. Nem mindig harci riadót várunk, s nem is wurlitzerzenét a sör mellé, de eligazító szót, amely segít megér­ teni önmagunkat, a világot — igen! Bella István bízzon azokban, akik ezt várják tőle, s oldódni fog a magány görcse, hisz nincs egyedül sem kétségeivel, sem fájdalmaival: mondja hát magát mindenkivé! Horpácsi Sándor Nagy Gáspár: Halántékdob Nagy Gáspár első verseskötetét eltérő ér­ tékítéleteket tartalmazó, ám a megnyilvánuló rokonszenvben egységes kritika fogadta. El­ hangzott, hogy lírája a magyar költészet lá­ tomásos-szimbolikus vonulatába tartozik, s, hogy (ebben a dologban érte dicséret is, el­ marasztalás is) Nagy László költészetének erős hatását mutatja. Erről maga is vallott: „Ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizo­ nyítják, hogy a költészet gerincek kopogta­ tása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szár­ szói tragédia mindegy lenne az anyaföld­ nek”. Második, Halántékdob című gyűjteménye Nagy Gáspár lírájának folyamatosságáról — és folyamatos fejlődéséről — beszél. Egyéb­ ként is, mintha minden verse egy abba­ hagyhatatlan dialógus részlete lenne. A pár­ beszéd az ajánlások révén válik konkrétabbá: az első kötetben Nagy Lászlótól Lázár Ervi­ nig, Kondor Bélától Kósa Ferencig változnak a partnerek, akikhez — saját magának, mind­ annyiunknak szánt — szavait címezi. Az új gyűjtemény, amelyben alig csökken az aján ­ lások száma, abból a szempontból is folya­ matosságot jelent, hogy nem csökkent a köl­ tő társadalmi érzékenysége, emberi, művészi felelősségérzete. Csakhogy, amíg korábban inkább kamaszos kihívásról volt szó, most az ellentétes jelenségek, folyamatok egyre józanabb felmérésére, ütköztetésére tevődik át a hangsúly. Ezt a hangsúlyeltolódást, töb­ bek között az teszi lehetővé, hogy az iro­ dalmi inspirációkhoz egyre többet tud hoz­ záadni saját specifikus élményvilágából. Tá­ guló körökben sorakoznak a lépések, amelyek az újból és újból felbukkanó gyermekkori emlékeket járják körül, és szaporodnak a vi­ lág olyan jelenségei, amelyeket csak ő, a ka­ maszból férfivá váló költő fedezhet fel: „Kit egy reggelen magára / vesz a tenger az kutat­ ni kezdi a / mélységeket” (Zátonyok). A kötet ciklusai sajátos érzelmi-szellemi logika szerint követik egymást. A Földszoros versei a gyermekkor zárt, tiszta világából In­ dulnak, hogy eljussanak a kamaszévek első eszméléséig, az „elbújni többé Isten elől /és lányok elől többé . . ) többé már nem lehet” felfedezéséig. A ciklus utolsó versei, a Zöl­ dell a f ű , a Legvégül, a születés, kinyílás idő­ beli élményéhez az egyéni élet végességének és a lét időtlenségének érzetét társítják. A K inyílni becsukódni ciklus darabjait szintén alapvetően jellemzi az időbeliség és időn kívüliség dialektikája, A versek Nagy Gáspár „rokonszenveit” vázolják fel Krúdy Gyulától Kormos Istvánig, Weöres Sándor­ tól Jékely Zoltánig, Rimbaud-tól Saint- 29 �Exuperyig. Mit emel ki, mutat meg az iro­ dalmi élményből a költő — s főként: mit tesz hozzá, saját létélményéből —, ezek a kérdé­ sek fogalmazódnak meg az olvasóban. Más­ képpen: többé válik-e, s mitől lesz több a vers stílgyakorlatnál, a hommage milyen sajátos, az ihlető irodalmi műétől, alakétól eltérő nyelvi eszközökkel fogalmazódik meg? A Rimbaud súgja, a Bölcsődal Perzsiából (Sütő Andrásnak), a Világteremtő (Huszárik Zoltán A piacere című filmjéhez) típusú ver­ sek a forma erejével, érzékletes képi világuk­ kal, a különböző stíluselemekkel együtt el­ térő idősíkokat egyesítenek, s ezzel az ihlető és ihletett mű időbeli-térbeli érvényességét egyaránt kitágítják. Ha már a nyelvi eszközökről van szó, meg kell említeni az ilyen telitalálatokat: „mint­ ha innen már / nem te volnál csak ez a / négy­ szögletű fehér hómező/ véred elölt eszméid tavaszi / lucskával” (Utolsó hómező), de azo­ kat a direkt megfogalmazásokat, általánosítá­ sokat is, amelyeket sem kép, sem hangalak, sem ritmika nem hitelesít: „ki vadakra lő / az rám is lőhet / egyszer” (Őszi vers), „mert nem meghalni nehéz / hanem élni m ert...” (Pár sor). Képhalmozás-zavar is előfordul: „ótvar-avar / között rettegek / az ősz szigonyán” (Őszi vers). „Testem legvégül földdé fogalmazódik / akár a lovaké ideges vo­ natoké” (Legvégül). A kötet értékét természetesen nem ez az utóbb jelzett néhány hiányosság szabja meg. Sokkal inkább a Térkép és a Szaltószabad­ ság című ciklusok versei. A szerelem lehető­ ségeit, szerepét, a „roncsidő” fenyegetésében élő ember létében betöltött szerepét boncol­ gató versek. A szerelem egyszer mint az al­ bérletek, homályos termek, szűk könyvtárszobák falai között életet, menedéket adó testi-emocionális kapcsolat jelentkezik (Tér­ kép, kiterítve), amely egyaránt jelent feloldó­ dást és kiszolgáltatottságot: „már nincs töb­ bé szó, csak / árva hangok / meg nagyon árva, lakatlan / reggelsziget’'. (Lebegve már). Más­ szor, mint a föld valamennyi szerelmese kö­ zül csak két, mással fölcserélhetetlen ember között, létrejöhető, teljes kapcsolat (Éji sóhaj). A kiteljesítő, az élményeket a legtágabb összefüggésbe helyező ciklus a Szaltósza­ badság . Itt fogalmazódik meg, hogy „a haza nemcsak határos / végtelen de elcsuklási öve­ zet / is, vér is, szerelem is” (Arcom országút­ jain), ahol egyaránt szembe kell nézni a tör­ ténelmi örökséggel s az egyéni indíttatással, a szerelem lehetőségeivel és az elidegenedés veszélyével, a szabadsággal — és a szaltósza­ badsóggal is. Nem valamiféle egzisztencialista tételről, hanem egy felelős költő gondolko­ dásáról van itt szó. Olyan költőéről, aki így fogalmaz — innen a kötet címe is —: „min­ den igaz költő halánték / hatalmasoknak csu­ pán csak játék / de a csönd is hatalmas kat­ lan / de a zsámoly sohasem térdeletlen” (Csak nézem Olga Korbutot.) A nem hibátlan, de mindenképpen fejlő­ dést, a korábbinál is következetesebb költői magatartást mutató kötet utolsó sorai az el­ lentmondások felismeréséről és vállalásáról, a közösséggel való azonosulásról beszélnek„te ország / te zsebregyűrt kéklő diáksapka­ roncs átvert / madarak kalickája, édes ha­ zája, / temetőkben halottak szívzöreje, / kon­ tinensnyi álmok vesztőhelye, / őrizz meg ma­ gadnak, / mint szúrós növényét a kert.” Szép kötetzárás — méltó eszközökkel. (Magvető, 1978.) P. Szabó Ernő János Manga: Z minulosti Veňarcu A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványaként jelent meg Manga Jánosnak, a nemrég elhunyt kiváló néprajzosnak tollából Z minulosti Venarcu (Vanyarc múltjából) című monográfiája. Ez a könyv része annak a sorozatnak, amelynek I. kötete „A magyarországi szlovákok nép­ rajza” címen 1975-ben látott napvilágot és több kötete áll kiadás alatt. Manga János, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatója a magyarországi szlovákok népraj­ zának egyik legkiválóbb ismerője volt, va­ nyarci kutatásait az ötvenes években végez­ te. Könyvének bevezetőjében többek között megállapítja, hogy ez a munka a vanyarci gyűjtésnek csak vázlatát nyújtja, csupán tá­ jékoztató ismereteket közöl a község újrate­ lepítéséről, gazdasági életéről, népviseletéről, szokásairól és népdalairól, s nem tartalmazza például a termelőszövetkezetek megalakítása után beállt változásokat. Levéltári anyagok, bírósági jegyzőkönyvek, urbáriumok és más források adatai alapján megállapítja például, hogy a vizsgált lakosság a török pusztítás után mintegy 150 évvel, a XVIII. század első felében Nógrád megye északi részéből érkezett telepesek utódai. A váci egyházmegye 1760. december 16-án ké­ szült jegyzőkönyvéből kideríti, hogy a község­ ben 600 evangélikus és 62 katolikus vallású él, akik szlovákul és magyarul beszélnek, s akik közül az evangélikus vallásúak a szlová­ kok. Az 1798-as kanonika vizitáció szerint viszont a község lélekszáma már 909 fő, eb­ ből az evangélikusok száma 656 fő, a katoli­ kusoké 253 fő — vagyis a nem szlovák római katolikusok száma jelentősen emelkedett. Közli a Vanyarc lakosságának hajdani életkörülményeire utaló 1771. február 25-én kelt urbáriumot, amely 9 pontba foglalta a job­ bágyok jogait és kötelességeit, a melléklet pedig felsorolja a földesurak, jobbágyok és zsellérek neveit. Az anyagi kultúrát ismertetve első helyen szól a házról és a berendezésről, megállapít­ va, hogy a szájhagyomány még őrzi az emlé­ keket az első telepesek építkezésmódjairól (az első lakóházak fából készültek). A to­ vábbiakban figyelemmel kíséri az építkezési mód változásait és azzal együtt a belső be­ rendezés változásait. Az állattenyésztéssel és földműveléssel hi­ teles dokumentumok alapján a könyv harma­ dik fejezete foglalkozik — a XVIII. század elejétől a termelőszövetkezet 1961-ben történt megalakulásáig —, s rövidebb önálló fejezet szól a méhészkedésről és mészégetésről. A háromrészes Sziráki anyakönyv feljegy­ zéseket és illusztrációkat őriz a környéken élő szlovákok XVIII. század eleji viseletéről. Ennek segítségével a szerző áttekintést nyújt a vanyarci szlovákok népviseletéről, a kuta­ tási időszakig bezáróan. Ezzel foglalkozik a könyv ötödik, „Népviselet” című fejezete. A további három fejezet a község hiedelemés szokáshagyományairól szól; előbb a csalá­ di, majd az évnegyedes szokásokról nyújt ér­ tékes tájékoztatást. (A szerző megállapítja, hogy a közölt szokások a negyvenes évekig még elevenen éltek, az adatfelvétel idején a fiatalabbak is ismerték azokat, de már szo­ rosan nem kötődtek hozzájuk.) A könyv kilencedik fejezete az akkor 81 éves Tuska János vanyarci lakos visszaem­ lékezéseit tartalmazza — színes képekben be­ szél a község múltjáról, életmódjáról, visele­ téről, a község lakóinak kapcsolatairól és éle­ téről. Az utolsó fejezet a község zenei életével, dalkultúrájával foglalkozik. A vanyarci la­ kosok az adatfelvétel idején még igen gazdag dallamvilágot őriztek, több balladájuk őrzi a törökvilág emlékeit, az archaikus dallamok közt gyakori a katonatéma, a verbuválás. A szerző a Vanyarcon összegyűjtött szlovák nép­ dalokból válogatott 75 dallamot közöl. Ezek mellett rövid utalást találunk a dallam ere­ detére, illetve arra, hogy milyen alkalommal, énekelték azt. Manga János könyve, ha nem is nyújt át­ fogó ismereteket Vanyarc község életmódjá­ ról, anyagi és szellemi kultúrájáról, nagy­ mértékben hozzájárul a magyarországi szlo­ vákok megismeréséhez. (Tankönyvkiadó, 1978.) Lami István 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/43bee2bc9e5d7d0781a1a4b3e18e953c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cec8ea483e4288f82492b2c368af847a.pdf 6ae879458def7c57172e62aae9b5e7a9 PDF Text Text 1978 6 A b la k n y itá s H é tk ö z n a p i párbeszéd K a rrie re k Tallózás bányászatunk é lő örökségei k ö z ö tt A h o lló k ő i fafaragó Banos János, Csanády János, Iluh István, Karácsondi Im re versei, K elem en G á bo r p ró zai írása A K rú d y a k N ógrádban M o d ern iro d a lo m - m o d e rn film Balassagyarmat tö rté n e te PALÓ C FÖ LD Nem is olyan régen történt, hogy az ifjúság magatartásával, vi­ selkedésével, kialakuló szubkultúrájával kapcsolatban olyan „állásfog­ lalásra” került sor, amelyet követően érezhetően megnyugodtak a kedé­ lyek a farmer, a hosszú haj, a beatzene, a Iezserebb magatartás, va­ lamint annyi más generációs ismertetőjegy ügyében. Úgy tűnik fel, gyökeres átalakuláson ment át egész közfelfogásunk, s ez már más, külsődlegességeknél jóval mélyebb társadalmi jelenségek meg­ ítélésében is megmutatkozik. Megtanultunk valamit: a toleranciát. Növekszik a tűrőképességünk, a megértésre való hajlamunk. Termé­ szetesen nem iránytadó elveink felhígulásáról, valamiféle pluraliz­ mus létrejöttéről, hanem átgondolt elvi alapokon nyugvó magatartás­ ról van itt szó. Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy szellemi életünk egyik fő tulajdonsága — a múlt árnyalt birtokbavétele — e téren is hasznosítható tapasztalatokkal szolgál és int bennünket. Idealizálnánk ezt a tendenciát, ha tisztán tudati érettségként ér­ telmeznénk és elfelejtenénk, hogy valójában objektív társadalmi fo­ lyamatok is munkálnak mögötte. Az elmúlt évtized olyan fejlődést, változást hozott, amely egyre differenciáltabb mindennapi életet eredmé­ nyezett. Megoldottuk és egyre magasabb szinten akarjuk megoldani az emberek szükségleteinek kielégítését. Az ennek érdekében végzett munka a hétköznapok, a mindennapi élet gazdagodásához, sokirányú kiépü­ léséhez vezetett. A szocialista demokrácia gyakorlatának elmélyülése, TÁRSADALO M PO LITIKAI. IRO DALM I,M Ű VÉSZETI FOLYÓIRAT �in tézm ényeinek din am ik u s m eg ú jítása és a továbbfejlesztéséhez g y ü ­ lekező igények, elképzelések jó tá rsa d alm i közérzetet terem ten ek , s b izto sítják az érdekek egészséges és kív án ato s összeütközését; b ev o n ­ já k az egyént az átfogóbb összefüggésrendszerekbe, nem h ag y ják m eg elszigeteltségében. Ezek a k orántsem k im erítő teljességben m egem lített ten d en ciák term észetes m ódon eredm ényezték, hogy tá g u lt az egyéni v álasz tá­ sok lehetősége, ú j szokások, eddig ism eretlen m a g a ta rtá s- és v iselk e­ d ésfo rm ák b u k k a n ta k fel — velük együtt káro sak és e lfo g a d h ata tla­ n o k is. Az egyéni szabadság egészséges, tá rsa d alm i célkitűzéseinkkel megegyező növekedése is h o zz ájáru lt m ások m iénkétől eltérő éle tv i­ telén ek , m a g ata rtásá n ak , gondolkodásának türelm etlen ség tő l m entes m egítéléséhez. Még ak k o r is ez a m eghatározó, ha olykor ta p a sz ta l­ ju k is a túlzásig h e v íte tt elégedetlenséget a jelenn el szem ben. N őtt te h á t a m eg értésre való hajlam . Egyre inkább ren d elk ezü n k a jó ­ szándék k ihám ozásának képességével a köznapokban is. ab b an az esetben is, ha világnézetünkkel nem egyezik m ások v ezérelveinek összessége. N em feled jü k viszont, hogy m e rre ta rtu n k . De ak ib en a cselekvő hum anizm us lehetőségét felfedezni v éljü k (m ég in k áb b : ta ­ pasztaljuk), a b b a n szövetségest látunk. A zt sem h ag y h a tju k u g yanakkor figyelm en kívül, hogy az e l­ m ú lt évek szám os olyan tá rsa d alm i elm ozdulást eredm ényeztek, a m e ­ lyek több, nehezen m egválaszolható k érd ést is kiterm eltek . S zám íto ttu n k erre, hisz a valóságot m inden részletében lehetetlen ség előre látn i. T u d tu k , hogy célkitűzéseink m egvalósításának so rán olyan ellen tm o n ­ dások p a tta n h a tn a k ki, am elyek visszás jelenségeket hoznak felszín ­ re. A köznapi tu d a t szin tjén is élesen jelen tk ezik ezek elem zésének és m egértésének igénye — nagyon g yakran nem m egnyugtató e re d ­ m énnyel. U gyanakkor a létbiztonság szükségszerűen veti fel az úgy­ n ev ezett végső kérdésekkel, m in t például az egyéni lét végességével való szem benézést. Az egyéninek, az áttétele sen közösséginek és a n y ilv án v aló an tá rsa d alm i p ro b lém ah alm azn ak ez a közelisége, egy­ id ejű és gy ak ran egym ással keveredő je len léte ta p asz talh ató a n v ilág ­ n ézetéhséget eredm ényezett. Az e té re n m egnyilván u ló egyéni tá jé ­ kozódásokkal szem ben sem len n e helyes a türelm etlen ség . Ism erv e az okokat, m égsem állap o d h a tu n k m eg a passzív m egértés v ára k o zá­ sában. A ktív to le ra n c iá ra van szükségünk, am elynek elvszerű g y ak o r­ la tá t ideológiai következetességünk biztosíthatja. Laczkó Pál 1978 6 TARTALOM 3 Sulyok L ászló: A blaknyitás 6 P in té r K áro ly : H étköznapi példabeszéd 7 K unszabó F eren c: K arrierek 12 P. A.: Szem besítés 3. 13 K elem en G áb o r: Őszi virág 13 Banos Já n o s: M ajd m inden m egb o csáttatik 15 C sanády Já n o s: T élben 17 K arácsondi Im re : Já té k 17 K rú d y G y u la: A Já m b o r testv érek fogadója 19 A K rú d y ak N ógrádban (Praznovszky) 20 D énes G éza: A híd 20 Ilu h Istv á n : L eltár a tan y án , H ová tartozom 21 Szvircsek F eren c: Tallózás b án y ászatu n k élő örökségei között 22 P raznovszky M ihály: Egy v álasztás N ógrád m egyében 24 Nagy Z o ltán : Palóc arcok. A hollókői fafarag ó 25 M odern irodalom — m o d ern film (Veress József) 26 F áb iá n K a ta lin : A M akoldi család (H orpácsi Sándor) 27 B ajor N agy E rn ő : É letü n k — tö rtén elem (Mányoki Endre) 28 G algóczi E rzsébet: Közel a kés (K aári Sándor) 29 Szöllősi Z o ltán : V acsora a jégen, T am ás M e n y h ért: K üszöbön (Szabó Ernő) 30 B alassag y arm at tö rtén ete, 1896—1962. (M olnár P ál) PALÓCFÖLD TÁRSADALO MPOLITK I A l,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓlRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség; 3100 S algótarjá n, A rany János út 21. Telefon: 14—13. K ia dja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla lat. Felelős kia d ó : B álint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta A 6. számunkban szereplő képzőművészek: Fero Král, Csehszlovákia (cím- és 5. o.), Alzbeta Stollmannova, Csehszlovákia (4. o.), Szujó Zoltán (10. és borító 3. o.). Bálványos Huba (11., 28. és borító 4. o.), Barczi Pál (12. o.), Alexander Eckerdt, Csehszlovákia (18. és 23. o.). — Fotó: Kulcsár József és Buda László. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H irla p Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési d íj fél évre 15, egy évre 30 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.20206 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Ablaknyitás M inden csoda addig ta rt. am eddig beszél­ n ek róla. A b.-i csoda p éld áu l k erek esz­ tendeig ta rto tt — am íg új sírásó t nem le lte k a falu b an. A C igánynak ugyanis — a h ely ­ b eliek a hagyom ány sz e rin t afféle vezeték­ n év k é n t h aszn á lták a szárm az ást jelölő szót — a m e llék állásáb a k erü lt, hogy u jja t húzott a vénasszonyokkal. T ö rtén t, hogy a községben m e g h alt egy ö t­ venéves gyári m unkás, az egyik kiváló szo­ cialista b rig ád m egbecsült tag ja. N em volt v a llásos em ber, sem k o m m unista, m égis úgy v ég ren d elk ezett — ta lá n a r r a is gondolván, anyagilag így kifizetődőbb lesz a család n ak —, n e pap, h an e m tá rsa d alm i szónok te ­ m esse el. A hozzátartozók, n o h a nem kis vi­ tá t k av a rt, te lje s íte tté k , a v ég a k arato t. Az elh u n y t a tem etőben a k ere szt tőszom szédsá­ gában k a p o tt örök nyugvóhelyet. E bbe az im ádságos asszonyok nem tu d ta k beletörődni. A kit „k o m m unista p a p ” te m e te tt el, an n a k nincs helye a szent kereszt tövében, susto­ rogták, és fű höz-fához fu tk áro ztak . K érté k a Cigányt, először szépen, az tá n könyörögve, végül fenyegetőzve, hogy h a a s írt m á r nem is ildom os m egbolygatni, legalább a keresztet vigye távolabb, szű n jék m eg a p éld átlan skan d alu m . De a h ite tle n em b er csak a foga feh é rjé t v illo g ta tta r á ju k : V igye a rré b b a rihe, én nem — gúnyolódott. M it le h ete tt ten n i ezek u tá n ? Az öregasszonyok az éjszaka csillaghím zésű fáty la a la tt m aguk ásták ki a k eresztet és cipelték a r r a érdem esebb helyre. Ezzel az ügy a k á r le is zá ró d h ato tt volna, de a m a tró n á k n em h ag y ták an n y ib an , addig ásk áló d tak a C igány ellen, am íg önszántából föl nem m ondott. S hogy m ié rt n eveztük csodának ezt a hétköznapi tö rté n e te t? M ert a település fü s­ tös kocsm ájában, h a borozgatás közben szóba hozzák, így beszélnek ró la a férfiak . K a já n ­ kodva idézgetik a term ető b e n ese tt csodát — a szen t kereszt cso d ájá t: hogy egyszer a k e­ gyes tá rg y lá b a k a t növesztett és m aga á llt odább. T izenöt-húsz tíz év körü li leány és fiú tó d u l ki a tem p lo m u d v a r k ap u ján . P ajkosak, v ih á ncolók, m in t a k icsap o tt csikók. K ezük­ b en színes, kem ény tá b lás k önyvet szoron­ g atn ak . — H itta n ó ráró l jö v ü n k — ú jság o lja k érd ésem re az egyik b a rn a képű kisfiú. — A z idei utolsóról, ezért m in d n y á ja n egy-egy k ö n y v et k a p tu n k aján d é k b a. A s a já tjá t m e g m u tatja. K épes, szépen n y o m tato tt, könnyen olvasható, ízléses k ia d ­ vány, b ib liai tö rté n e te k e t beszél el egyszerű, k ö zérth ető form ában. É lvezet lapozgatni b en ­ ne, valósággal k ín á lja m agát. — K ét n ap a la tt elolvasom — büszk élk e­ d ik a gyerek. E lism erően bólintok, az tá n m egkérdezem : — A n n y ira érdekel? — H á t...? keresgéli a m egfelelő választ a kölyök, m a jd k iv á g ja: — G yorsan olvasok. — M ióta já rsz h itta n ra ? — S zeptem bertől. — Te ira tk o z tá l be? — U gyan! — d erü l m egbocsátón a szá­ m á ra fu ra és o k ta lan kérdésen. — A z édes­ an y á m b e ír a to tt. . . K ülönben szívesen j á r ­ tam , m e rt k o ráb b a n is o d am eh ettü n k , sokat já tsz o ttu n k a parókián. — Hiszed, am it a h itta n ó rá n h a llo ttá l? B iccent a fejével, hogy igen, és szóban hoz­ záteszi: — A n yuka és a n ag y m am a is hiszi. C sak az a p u k á m n a k n em tetszett, hogy h itta n ra já ro k , de m ost m á r n em b á n ja ő s e m . . . B. ZS. elsős g im n azista ö nérzetes falusi fru sk a. K itű n ő en végezte az általán o s iskolát, korához k ép est m eglepően jó m odorú, é rte l­ m es. R égésznek készül. — A n ag y m am ám n ál nev elk ed tem , b á r egy fa lu b a n la k tu n k a szüleim m el. Ők v áro sb a n dolgozó, elfoglalt, fia ta l em b erek v o ltak , m a ­ gához v e tt h á t a n agyanyám . M am in ak h ív ­ tam . Ő ta n íto tt m eg im ádkozni, ő v itt el elő­ ször a tem plom ba. Igaz, a szüleim is v a llá ­ sosak v oltak, de — úgy em lékszem — az ért nem já rta k a m isékre, m e rt attó l féltek , h o g y k ellem etlen ség ü k lesz belőle a m u n k a h e ly ü ­ kön. A m a m in a k m eg n ek em n em v o lt m i­ től ta rta n u n k : özvegyi n y u g d íjas volt, tőlem m eg n em k érd eztek ily esm it az isk o láb an . K ülönben sem én v o lta m az egyetlen, a k it a m isék re m ag áv al cipelt a nag y m am ája. P ersze, hazu d n ék , h a azt á llíta n ám , hogy ci­ pelnie k ellett, m e n tem én m agam tól. A szob­ rokat, k ép e k et csodáltam . A zt hiszem , ig azá­ ból ezek é rd e k elte k . . . . . . Ö téves leh ettem , am ik o r an g y al hozta el nek em a k arácso n y fát. Hosszú, világoskék tü llru h a rag y o g o tt ra jta , a fejé n fáty o l és koszorú ék esk ed ett, m in t a m enyasszonyok­ nak. M élyen b elém v éső d ö tt ez a kép. Sokáig őszintén h ittem való d iság át. C sak év ek k el k é ­ sőbb, egy ú ja b b k arácso n y k o r m o n d tá k meg, hogy az an g y alk a a n ag y n én ém volt. A kkor, p o ntosan n em tu d o m m egfogalm azni, hogy m it éreztem , de rém esen k iá b rá n d ító volt. T alán ettő l kezdve sz ak a d tam el fo k ró l fo k ra — nem érzelm ileg, h an e m szellem ileg — a nagym am ám tól, és term észetes k ö v etk ezm é­ n y ek én t a v allástó l. H etedikes k o ro m b an m á r b o tta l sem le h e te tt a m isére elk erg etn i. De a tem plo m o k b a még m a is szívesen betérek. S ajátos levegőjük, különös v ará zsu k vonz. — N álu n k hosszú idő ó ta senki sem je le n t­ kezik h itta n r a — je len ti k i n y o m aték o san az iskolai p ártv ezető ség ta g ja, k ém ia—fizik a szakos ta n á r. — Ip a rv id ék e n élünk, itt szin te m inden k i g y árb a n keresi a k en y erét. A té ­ eszben fo g lalk o zta to tta k szám a elenyésző, fő­ leg idős e m b e re k . . . A községben nincs tö ­ m egbázisa az egyháznak. A m o stan i b e ira t­ kozások id ején se n éz ett felé n k senki. — A községben m égis já rn a k g y erek ek h it­ ta n ra . . . — H ova? — te k in t rá m fü rk észő szem ek­ kel. — A tem plom ba, a p aró k iá ra . — H allo ttam ró la — jegyzi m eg fan y alo g ­ va. — De ez n em a m i h a tá sk ö rü n k b e ta r ­ tozik. A h itta n o k ta tá sn a k k étféle g y a k o rla ta a la ­ k u lt ki M agyarországon: a fa k u lta tív iskolai és a tem plom i h ito k tatá s. R e n d elet ír ja elő, hogy az isk o lák b a n m in d en ta n é v végén jó l lá th a tó helyen és o lv ash ató an k ell kifüggesz­ teni a h itta n o k ta tá sra való b eiratk o záso k időpon tjait. A b e íra tá s a szülők joga. Az iskolai h itta n o k ta tá s felü g y eletét az állam , a tem plo m iét az egyházak g y ak o ro lják . Ez u tó b ­ bi N ógrád m egye v alam en n y i telep ü lésén szo­ k ásjog o t n y e rt fo rm a, de n em egyenlő m é r­ ték b en lá to g a to tt. Az ip a ri v agy iparosodó telepü lések en jóval kev eseb b en veszik ig én y ­ be ezt az egyházi „szo lg áltatást”, m in t a h a ­ gyom ányos m ezőgazdasági v idékeken. A m egye általán o s isk o láin a k k é th a rm a d á ­ b an ta rta n a k ren d szeres h itta n o k ta tá st. R észt­ vevőin ek szám a év rő l év re csökken, b á r ez a ten d en cia az u tóbbi id ő b en v eszített erejéből. O kai összetettek. D e m in t alapvető, m e g h a­ tározó tényezőket v e h e tjü k sz ám ításb a : az állam és az egy h ázak közötti felism ert, k ö l­ csönös érd e k ek en alapuló, ren d e zett viszonyt, az egyházi v ezetők pozitív állásfo g lalásait, az egyházak m odernizációs tö rek v ését, egy-egy jó l képzett, nagy elh iv ato ttsá g o t érző fia ta l p ap szo lg álatb a lépését. V alószínűnek — de n em szü kségszerűnek — látszik, hogy az okok közé so ro lh a tju k : bizonyos községekből a p e ­ dagógusok elköltözését vagy k ijá rá s á t (az is­ k olák körzetesítése m ia tt), kö v etk ezm én y k ép ­ pen a falu életéb en b e tö ltö tt p o litik ai és köz­ életi h a tá su k csök k en ését; egyes p á rta la p s z e r­ vezetek, tá rsa d a lm i és tö m egszervezetek veze­ tőségének belső gyengeségeit; a régi falu si életfo rm a lassú b b v álto zását. T erm észetesen a valóságos tényezőket, azok h a tá sá t m in d e n ­ k o r csak a d o tt hely en és h elyzetben le h e t p o n to san m egítélni. S zak em b erek becslése sz erin t az általán o s iskolás k o rú g y erm ek ek közül m in d en h a r ­ m ad ik vesz részt v alláso k tatá sb a n . L étszám u k a la k u lá sá t te k in tv e az u tó b b i időben te rü le ­ te n k é n t erő teljes ellen téte s m ozgásoknak le ­ h e ttü n k tan ú i. A b alassa g y arm a ti já rá s egyes községeiben p éld áu l jelen tő sen e m elk e d ett a b eira tk o zo ttak szám a, legfőképpen azokon a településeken, ahol csak alsó tagozatos iskolák m űködnek. A m egye több o lyan helységében is sik e re k et é r t el a pap, ah o l k o ráb b a n h u ­ zam osabb ideig n em a k a d t eg y etlen je le n t­ kező sem a fa k u lta tív h itta n o k ta tá sra . Ez a jelenség az utó b b i eszten d ő k b en m ég eg yik­ m ásik jelen tő s ip a ri m ú ltta l ren d elk ező köz­ ségben is tap asz talh ató . U g y an ak k o r n éh á n y telep ü lésen v issz á já ra fo rd u lt a helyzet. B i­ zonyos községekben a fa k u lta tív o k ta tá sb a n részt vevők sz ám á n ak csökkenése a 25, sőt a 40 százalékot is m e g h ala d ja — fő k én t a szé­ csényi és a rétság i já rá s te rü leté n . A h ú sv éti sz ü n etet követő első ta n ítá si n a ­ pon tö rté n t. Az isk o la ig azg ató ja v ég ig járv a az osztályokat, felá llíto tta a hely ü k ö n m in d ­ azokat, a k ik rész t v e tte k a feltám a d ási sz er­ ta rtáso n , m a jd m e g p aran cso lta a tö b b iek n ek , hogy n evessék ki m egszeppent tá rsa ik a t. N em m in d en n ap o s eset, d e o ly k o r m ég sz á rn y ra k eln ek h íre k hasonló, az á lla m egy­ h á z p o litik á já n a k félreértéséb ő l, v agy é p p e n ­ séggel m eg n em értéséb ő l fak ad ó tú lk a p á s­ ról. Ily en ügy főszereplője le tt p éld áu l az a nyolcadikos kislány, ak i isk o lájá n ak k ö ztu ­ d o tta n legbuzgóbb ú ttö rő je v o lt, m égis lecsú ­ szott a csillebérci táb o ro zásró l, m e rt ta n á ra i tu d tá k róla, hogy vallásos. A kiváló ú ttö rő je l­ v én y t v iszo n t m á r k ép tele n ek v o lta k m e g ta­ gad n i tőle. H etvennyolc éves öregasszony. M ögötte k ét v ilág h áb o rú , k é t fé rj elvesztése. E gyetlen fiá ­ v al és m enyével él, m eglehetősen k u ty a -m a c s­ k a b ará tság b a n . — H iszek Istenben, de im ádságos, á jta to s asz­ szony sohasem voltam . É letem ja v a részében egyedül n ev eltem a fiam at, k eserv esen g ürcöl­ tem az é letü n k é rt. A m íg é lt az an y ám , az A l­ fö ld re is le já rta m su m m ásn ak . T irib estő l K o ty ­ házáig szolgáltam , ah o l csak le h ete tt. É vekig a b án y aig azg ató ék n ál. K u ty a egy asszony v o lt a felesége! C seléd k én t kezdte, az tá n te h e rb e esett a fiatalú rtó l, h ázasság le tt a h a n c ú ro ­ zásból — a cselédből n ag y ság a. H ogy a n y a ­ v a ly a tö rte v o ln a ki m in d e n p o rc ik á já t! Ű zött a m u n k áb an , fu k a rk o d o tt az é le le m ­ m el, a csontot is k é tsz e r fő zette ki. K özben állan d ó a n Iste n t em legette, fohászkodott, tem p lo m b a já rt. E ngem is n ó g ato tt, folyton k érdezgette, m ié rt n em já ro k m isére. N incs nekem a r r a időm , nagyságos asszony, feleltem neki, dolgoznom k ell a g y ere k re m eg m a g am ­ ra, n em m ehetek. Biztos, m e rt „k o m in ista”, P őlikám , m o n d ta ily en k o r, m eg am ik o r fele­ 3 �seltem vele. M ert nem fogtam én be m in d e n ­ k o r a szám at! K özben pedig a z t sem tu d tam , m i fá n te re m a „k o m in ista”. M ost is csak azt tu d o m ró lu k : a p ap o k k al nem cim b o rálnak, d e o lyan világot te re m te tte k n ekünk, hogy ö sszeteh etjü k érte a k é t k e z ü n k e t. . . P ersze a p a p o k é rt én se vagyok odáig. — H ogy-hogy? — L óvá tettek . V an an n a k m á r 10—15 éve is. Úgy volt, hogy m isét m o n d a tta m az u ra ­ m ért, de nem h a llo tta azt m ég a S zűzanya sem. — M iért m o n d a to tt m isét? — A p árom m eg a m agam lelke nyugodal­ m áért. T udja, nagy beteg vo ltam akk o rib an , m a jd n em végem lett. A ztán felgyógyultam és elm en tem a javasasszonyhoz, m ivelhogy á l­ m o d tam az öregem ről. Így em legetem , m e rt h arm in c évvel v olt idősebb n á la m . . . , de m in t a bú zav irág, olyan k ék szem e v o lt — s az em lék ek k ú tjá b ó l cseppeket m eregetve lé lek ­ ben szinte m egfiatalodik. — Á lm om ban m in th a az öregem m el já rta m vo ln a a tú l­ világon. Jó l n ézett ki. A javasasszony is m eg­ n y u g ta to tt, a z t m ondta, nincs az u ram n a k g o n d ja -b a ja sem m ire, csak an n y it kér, m on­ d assak n eki m is é t. . . A k ív á n sá g á t a k a rta m teljesíten i. — V agyis a tú lv ilág i ü ze n etet kom olyan vette. — Oh, u ra m isten! H ogyne v ettem volna! — c sa tta n t fel élesen, s m eggörnyedt d e re k á t kiegyenesíti. — H a nem is vagyok jó k a to li­ kus, a z é rt az vagyok. K icsi, kerek takarítóasszony, ara szn y ira a n yugdíjtól, Ötv e n h a tb a n disszidált a férje. Egy k islán y t k ellett felnevelnie. — A m a g am fajta egyedüli asszonynak te ­ m érd ek a dolga. I tt a nagy porta, u dvar, k ert, a lábasjószágok. Dolgozni kell az em ber h ely ett is. De v asárn ap m indig kiöltözöm , elő­ veszem a sifonból a legszebb ru h ám a t, és el­ ballag o k a m isére. M int m inden igazi k ato ­ likus. P an asz és büszkeség elegyedik szavaiban. — Im ádkozom , énekellek a többiekkel. J ó l­ esik, hogy nem v agyok egyedül. E la n d alít az orgonaszó, m élyen m ag am b a szállok, rág o n ­ dolok az elm ú lásra, és iste n t kérem , hogy segítsen nekem . — És segít? — S eg ít vagy sem , Isten n e k nem szokták felp an aszolni — feleli, s úgy érzem , ezzel re n d re u tasít. — Ö tu d ja , hogy m it m ié rt csi­ n ál, és az úgy v a n j ó l . . . K ülönben m it gon­ dol, n élk ü le m e g k ap tam vo ln a a K iváló Dol­ gozó k itü n te té st? M in th a kötekedni ak a rn a, v itá ra ingerelni, de n em hagyom m a g am a t b elerángatni. — B eszéltem egy öregasszonnyal — m on­ dom —, m esélt a túlvilágról. Hisz benne. — M iért ne hinne! V alam inek csak lenni kell, nem ? V agy m aga úgy gondolja, hogy egyszerűen sem m ik leszünk?! U gyan m ár! A te st m egsem m isülhet, de a lélek soha. — M eg­ to rp an , folytassa-e, az tá n p á r m ásodpercnyi tu sá b a n d iad alm ask o d ik a közlési vágy. — Én m á r a r r a is gondoltam , hogy az em b er lelke átszáll egy m ásik bolygóra, ez ért nem tu d u n k róla. 4 — S egyszer m a jd tu d h a tu n k ? — Hogyne! Az örök feltám ad ásk o r. — G y erm ek k o rátó l vállásos. T u d ja-e, m ióta létezik a v allás? — A m ióta az em ber. A pogányok is h itte k valam ib en , áld o ztak v alak in ek . A v allás az em b errel eg y ü tt szü letett. O lyan, m in t a k e­ ny ér és az ital. N élkülözhetetlen, és nem szűnik meg soha. Az em b er élete é rte lm é t keresi. E szm éket á llít fel, m e ly ek é rt érd em esn ek érzi lé tét fe n n ta rta n i. V an aki a h itb en , a v allá sb a n fedezi fel a z t az erőt, am ely élteti, v álaszt ad kérd éseire, m ások tudom ányos vagy k e ­ vésbé tudom ányos, d e m a te ria lista v ilág n é­ zetekben ta lá ln a k m egoldást. A különböző n é­ zetek m a egy-egy em b er tu d a tá b a n g y ak ran kevered v e je len n e k meg. L. Gy. n y u g d íjas lakatos. H atv a n ö t éves k o ra ellen ére m ozgékony, közéleti em ber. F a lu já é rt sem m i fárad sá g tó l n em ria d v issza­ D csérik m u n k á ját, tisztelik, m egbecsülik érte a tanácso n is. — K i tu d ja , hán y szo r ja v aso ltam m á r a vezetőknek, hogy nem zeti ü n n ep ein k en j ó ­ len n e az egész fa lu t eg y ü tt szerep eltetn i, a h ívőket m eg a n em hívőket. G o n d o lja csak el, m icsoda szép ü n n ep ély len n e! P éld á u l a novem b er 7-e. A d ísz trib ü n e lő tt o tt á lln a a falu a p ra ja -n a g y ja , jo b b ra vörös zászlókkal, középen és b alo ld alt n em zetiszínű m eg egy­ házi lobogókkal. A p ap is beszélne, h a pedig ak a rn ák , én én ek eln ék vallásos és m u n k á sm ozgalm i d alokat. Ism erem m in d e g y ik e t. . . De itt h iá b a m ondom , nem h a llg a t rá m senki, sőt m in d en k i mosolyog ra jta m , azt hiszik, nincs ki a négy k erek em . P edig higgye el, én tényleg jó t ak a ro k : segíteni. A községi p á rttitk á rn a k n em először oko­ zott álm atlan éjszak át a közösség egyes ta g ja i­ n ak vallásossága. D e az u tó b b i időben m in d többször. Fél év lefo rg ása a la tt h áro m p á r t­ taggal is el k ellett beszélgetnie. Még jól em ­ lékszik egyik k o llég ája tö rté n eté re , aki sa já t éd e sa p ján a k v o lt k én y telen feg y elm it adni azért, m e rt tem p lo m b a já rt, hogy leg aláb b a több iek et k o rd áb an ta rth assa . — N em tű rh e ttü k tovább, hogy a la p sz e rv e ­ ze tü n k ta g jai egyházi tem etések en a lobogót hurcolásszak — dohog a titk á r nekitüzesedve. — R a jtu n k röhög az egész falu. E ltű rtü k elég ideig, szó n élk ü l, b e te lt a po h ár. L egutóbb is m it lá ttu n k ; a m e n et élén éppen egyik n y u g d íja su n k viszi a lobogót, és m in d en k i rá m utogat. A h elyettesem , fia ta la b b elv társ, retten etese n elm érgesedett, h a m ost nem te­ szünk v alam it, m ondta, a k k o r ő b ed o b ja a törülközőt, n em ü gyködik k ö ztü n k to v áb b . . . E lbeszélgettünk az öreggel és m ég m ásik k ét em berrel, ak ik elő tte csin álták ugyanezt. M egértették, hogy a p ártsz erv ez et n em leh et elnéző az ilyen esetekben. P ersze m ag y aráz a­ tu k bőven ak ad t, b izo nygatták, hogy a szom ­ szédok, rokonok között itt ez a szokás. M él­ tányoltu k , de tu d o m ásu l k e lle tt v en n i: p á r t­ tag ak tív an nem v eh e t részt egyházi sz e rta r­ táson. — M ilyen b ü n te té st k ap tak ? — Szóbeli figyelm eztetést. Ily esm iért em berem lékezet ó ta n em k a p ta k b ü n te té st a fa lu ­ ban a p árttag o k . V olt is ám v isszhangja. De m eg érth eti — em e li fel szavát, m in th a engem kellene m eggyőznie —, te n n ü n k k ellett v a la ­ m it, nem h u n y h a ttu n k szem et to v á b b ra is. — A községben k ö rü lb elü l k é t tu c a t gyerek já r h itta n o k ta tá sra . M it tu d errő l? — A nnyit, am en n y it m ost m ag a m ondott. N incs beleszólásunk, m eg az tá n nem ta rto m lényegbevágónak, hiszen a h itta n ra já ró k 70—80 százaléka cigány, Örü ljü n k , hogy e lju ­ to tta k idáig, hogy kezdenek m á r k iem elkedni korábbi környezetükből, kezdenek h aso n lítan i a parasztokhoz, ahogyan ők nev ezn ek b e n n ü n ­ ket. S zerin tem ez épp en a felem elkedés egyik első lépcsőfoka. — N em leh etn e k ihagyni ezt a lépcsőfokot? — B iztosan ki leh etn e, de m i — az itten i p á rt-, K IS Z -szervezet, n ép fro n tb izo ttság , nő­ tan ács — eh h ez erő tlen ek vagyunk. — N yilvánvaló, hogy a felem elkedésnek m ás ú tja i is v an n ak , tá rsa d alm ila g h aszn o sab ­ bak. Ezekkel nem p ró b álk o ztak a cigán y ság ra h a tn i? — D ehogynem . N em régiben szerv eziü n k cigánykl ubot, de b alu l ü tö tt ki. A k lu b v e­ zető, egy ta n á re m b e r, m egszökött az egyik fiatal cigányasszonnyal. A falu b an m in k et te t­ tek felelőssé érte. Szóval nehéz itt b án n i az em b erek k el v allás és m in d en m ás te k in te té ­ ben. E rősen éln ek a hagyom ányok, a rokoni szálak visszahúznak. A pap meg első áld o zás­ kor olyan m u tató s csom agokat osztogat az ifjoncoknak, hogy n ém ely ik szülő m á r csak ezért is já r a tja k atek iz m u só rára a gyerekét. K i hogyan hisz, n éh a m á r m agam sem ig a ­ zodom el ra jta . A m ú ltk o rib an , tu d ja , m ivel h ozakodott elő az egyik p á rtta g o m : h a m eg ­ haragszol, h a nem , m egm ondom neked, Jóska, egész éjszak a az ért im ád k o ztam , hogy szűnne m á r m eg az a sok eső, m e rt így nem tu d u n k le a ra tn i szep tem b erre sem. M ost ad jo n ta n á ­ csot, m it csin áljak ! K om olyan vegyem , vagy nevessek r a jta ? — A cigányokkal n em m együnk sem m ire — v a llja be őszintén a község plébánosa. — A n n ak ö rü lü n k , hogy k ap cso lato t tu d u n k v e­ lü k létesíten i, de nem k ita rtó ak , nem igazán v allásosak. In k áb b hiszékenyek, bab o n ásak . Szellem ekben, m eg ki tu d ja , m iféle lén y ek ­ ben hisznek. Az eg y h ázat pénzzel nem tám o ­ g atják . M egm ondom k ere k en : k ilá tá sta la n n a k l áto m k ö rü k b en a p asztorációt. K atolikusok, ev angélikusok, refo rm átu so k , Jeh o v a tan ú i, b ap tistá k , an a b ap tistá k , egyszó­ v al hívők, ak ik egy-egy leg álisan , vagy ille­ g álisan m űködő egyház, szek ta tag jai. Több, olykor lényeges dologban szám ottevő a k ü ­ lönbség köztük, ám egyben ta g a d h a ta tla n u l m egegyeznek: az iste n t á llítjá k m in d en n ek kö zép p o n tjáb a, hisznek a feltám a d ásb a n , az ö rökkévalóságban. A hit, az egyház képviselője, egy 30 éves refo rm átu s lelkész válaszol. — Mi az ön á lta l k ép v iselt egyház célja n a p ja in k b a n ? — A szolgálat. Mi nem u ralk o d n i a k a ru n k az em bereken, h an em szolgálni k ív á n ju k őket. A hogyan Jézu s is v allo tta, tette. E gyházunk­ n ak külön szeretetszo lg álat-o sztály a v an , s több m in t egy tu cat, különböző életk o rú em ­ b erek n ek o tth o n t adó szeretetin tézm én n y el ren d elk ezü n k . T udom ásom sz erin t az állam igen m egbecsüli ebbéli tevékenységünket. K ü ­ lönben is az a vélem ényem , hogy h a az o r­ szágépítésben csak egyetlen szükséges té g lá t is az egyház tu d jo b b an elhelyezni, ak k o r helyezze el ő, a m it pedig az állam tu d jo b ­ ban, azt helyezze el az állam . N e v ersen g ­ jü n k egym ás ellen. — M ilyennek ítéli m eg az állam és az eg y ­ ház viszo n y át? — T alán sohasem volt a n n y ira felhőtlen, kölcsönösen hasznos és gyümölcsöző, m in t m ostanság. T evékenységünket tám o g atják , m u n k á n k a t elism erik. V oltaképpen érth ető , hiszen közös teendőkön m u n k á lk o d u n k : az e m b e rt szeretn én k jobbá, n em esebbé ten n i m egszab ad ítan i fogyatékosságaitól, p éld áu l a p álin k átó l, plety k átó l, h arag tó l. S zeretetet, m egbecsülést h ird etü n k . M eggyőződésem, hogy ezekben a dolgokban, az ideológiai k ü ­ lönbségek ellenére, eg y ü tt kell dolgoznunk a k o m m u n isták k al, az ateisták k a l, m e rt csak így v ih e tjü k elő b b re n ép ü n k et, o rszágunkat. — Ezt lelkészi „ars p o eticá ja k én t” é rte l­ m ezhetem ? — F eltétlen ü l. H iszem , hogy az egyház a k ­ k o r tesz üdvöset a népnek, tá rsad alo m n ak , h azán ak , s n em u to lsó so rb an önm ag án ak , h a m inél in k á b b speciális fela d atá v al, sajáto s k ü ld etésév el tö rő d ik és fo ly am ato san m eg­ ú ju l, az egyén és a közösség szám ára erő fo r­ rá ssá v álik. T udom azt is, hogy én ak k o r teszem a legnagyobb szolgálatot, h a m inél in ten zív eb b en végzem lelk ip ászto ri teen d ő i­ m e t — egy tisztáb b , közösségibb, egym ás irá n t figyelm esebb, részváll alóbb élet m e g terem té­ séért. �— M unkavégzése so rán ü tk ö z ö tt-e ak a d á ly ­ b a? — F elsőbb fóru m o k sohasem g ö rd íte ttek ak a d á ly t elém . Az alsó bbak olykor-olykor m e g p ró b álkoztak borso t tö rn i az o rro m alá. I tt N ó grádban, ahogyan én látom , az egyház, a v allás a k o ráb b i évtizedekben eléggé le já ­ r a tta m ag át, így term észetesen a ró la a lk o to tt felfogás is sa játo san a lak u lt. F ölényesen k e­ zelik. I tt sokak szem ében csodának tű n ik egy p ap is, m in th a a szem ek azt m o n d a n ák : jé, m ég ily en m ost is létezik ? Az egyháznak szükségképpen el k e lle tt — és el kell gon­ d o lk o d n ia korábbi m a g a ta rtá sá n , cselekedete­ in ; v ajo n helyesen te tte -e azt, a m it ráb ízo tt I s te n ? . . . N em tagadom , é rte k m á r k eserű ­ ségek, am ik o r egy-egy hívem jö tt p an aszra, iskolai, m un k ah ely i sérelm éért, m elyet m eg­ ítélése sz erin t a vallásos m eggyőződése m ia tt szen v ed ett el, ez azonban egyre ritk á b b . A b á n tá s bosszant, de h á t k isk a lib e rű gondol­ kodással hol n em leh et találkozni, m ég egy­ házon b elül is. R em élem , nem tévedek, ha a k o m m u n istá k ra is vonatkoztatom , hogy a hosszú tá v o n gondolkodó elm ék éppen egyik legfőbb törekvése, hogyan le h etn e olyan k á ­ derk ép zési ren d szert, szervezeti felé p íté st k i­ alak ítan i, am ely g a ra n tá ln á , hogy a „fe n t” e l­ h a táro zo ttak cso rb ítatlan értelem b en k erü ln e k le a legalsóbb szintekig, és úgy is való su ln ak meg. V an n ak tanácsházak, ah o v á szívesen járok. Ily en a k.-i, ahol az elnöknek m indig ju t id e je a szokásos h iv atalo s d iskurzus u tá n a k ö tetlen eb b h an g u latú , könnyedebb té m ájú beszélgetésre. Egy ilyen alk alo m m al hoztam szóba a vallást. M osolyogva h ú zo tt elő asztalfió k jáb ó l egy b ibliát. — Az u tc án ta lá ltu k — m agyarázza. — De g y erü n k á t az ira ttá rb a , nézzük m eg a többi h o lm it is! A saro k b a n k é t fekete, e ln y ű tt m űanyag tásk a. Az egyikben tojás, egy, m ég csaknem érin te tle n p álinkásbutykos, ú jsá g - és p a p ír­ kacatok. A m á sik b an közepes m éretű , zöld tá b lás jegyzetfüzet, la p ja in különféle feljeg y ­ zések. Mózes neve m e lle tt szám ok, cím ek, alig h an em leckefeladványok, m e rt m indegyik u tá n o tt biggyeszkedik egy név is, főként asszonyoké. K ét m ásik lap o n k é t tavaszi h ó ­ n ap ró m ai szám os rajz o lata, a la ttu k gondo­ san b ev ésett szám jegyek, pontos összeadás. M it rö g zíthet? T alán a h ito k ta tó begy ű jtö tt tis z te le td íjá t? A tan ácseln ö k is csak ta lálg atn i tu d ja , m e rt a tá sk á é rt h etek óta nem je le n t­ k ezett senki. Hogy m iféle, kiféle szerzet hagy­ ta el, arró l egy ap ró fec n ire íro tt k é t m ondat áru lk o d ik . Így h an g z an a k : „M ilyen segítséget n y ú jt Isten az ő n é p é n ek ?” V álasz: „ Jeh o v á­ b an bízzál, n e az em berek b en .” A község p léb án o sát kív án csiv á te tte a h it­ té rítő felb u k k an ása, m o n d ta is, hogy m egér­ deklődi m a jd a tanácson, m agam pedig a Je h o v a ta n ú iró l kezdtem fag g atn i őt. A fü ­ zetben ta lá lt nev ek ugyanis tanácselnöki se­ g éd lettel sem ig a zíto tta k ú tb a, hogy legalább a leg illetékesebbektől tu d a k o zó d h a tta m volna, így h á t k én y telen -k elletlen m egkérdeztem a plébánostól. De a tisztelendő ú r — deres h ajú , lágy arcvonású, fölöttébb u d v arias em b er — fölöslegesnek ta rto tta az időt a je h o v istá k ra pazaro ln i, csupán an n y it jegyzett m eg m a li­ ciózusan: a ta n ítá su k teljesen idegen a mi h itünktől, M agyarországon nem engedélyezett szekta. 3 a fecnire ír t k ét m o n d a t ism ereté­ ben ez utóbbi igazan nem csodálható. A p léb án o st — aki h a kell, m aga is m e g ­ fo g ja a m u n k a végét, sőt élén h a la d a h ív e i­ nek, o lyannyira, hogy a községi tem ető t 80 ezer fo rin t érté k ű tá rsa d a lm i m u n k á b an k e rí­ te tté k b e — a v allás m ibenlétéről, lényegéről faggatom . — A v allás az em b er létezése óta m e g ta­ lálh ató , egyidős az em b erre l — kezdi fe jte ­ getni. — H inni v alam i fennsőrendűségben, am ib e b elekapaszkodhat. M inden törzsnek, em ­ b e rfa jtá n a k v an v alam i elképzelése ró la — m i Isten n e k nevezzük —, k ap c so la tra tö re k ­ vése vele. H iszen az em b er életé t nagyon sokféle erő befolyásolta, befolyásolja, p éld áu l term észeti és n em term észeti, s ezért az em ­ ber ab ovo m ag asab b k o n cepciókat k eres és ta lá l az életében. L éte ered m én y ek ép p en a b ­ szolút ig azság szo lg áltatásra v á r m in d en k i, és biztos, hogy azt a földön nem k a p ja meg. De a tö rek v és él benne, s v ág y á n ak k ie lég ü ­ lését a h itb e n ta lá lja meg, m a g át az ab szo lú t igazságot pedig tran szcen d en sen . S e n n e k az ig azság szo lg áltatásn ak egyszer b e k ell k ö v et­ keznie. — H isznek ebb en a fiatalo k is? — A városi fiatalo k k ö réb en o rszágszerte érezhető en m eg n ö v ek ed ett az érd ek lő d és a v allás irán t. Az em b eri létezés ab szo lú t v o lta fogja m eg őket, am elyből egyenesen k ö v et­ kezik, hogy kell lenni valam in ek , am i több, m int a föld, a m a téria. A földön u gyanis az em b er nem kap elég v álasz t az ő t foglalkoz­ ta tó k érd ések re, p éld áu l: m i az é let értelm e, honnan, m iért, h ova ta rtu n k ? — H elyben n ő tt-e a fia ta lo k érd ek lő d ése? — Sajnos, nem . A hogy m o n d tam , a v á ro ­ sokban . . . M inden ú j o n n an in d u l el, h á t ez is. De hiszem , hogy egyszer v alam en n y i fia ­ ta l e lju t m ajd az ab szo lú t igazság k eresésé­ hez, vagyis — m ás szav ak k al kifejezv e — m eggyőződésem a v allás jö vőbeni felem elk e­ dése. — És az em b er a h it á ltal elju t az ön által em lített abszolút igazsághoz? — T erm észetesen. Az igazságosságban a mi végső m egoldásunk a tú lv ilág . Ez a földi szenvedések, keserűségek és term észetes örö­ m ök u tá n az em b er sz ám á ra b iztató . O tt az abszolú t igazság b ete ljesülhet. E zért h a sz n á ­ lom g y ak ra n azt a p a ra d o x o n t: n agyobb h it kell h ite tle n n ek , m in t h ív ő n ek lenni. — Az ateizm us és a v allásosság ideológiá­ já n a k hívei — az u tó b b i év ek m eggyőzően bizonyítják — rem ek ü l eg y ü tt tu d n a k dolgoz­ ni a szocializm us építésében, alap v ető tá rs a ­ dalm i kérd ések b en szót érte n ek , azonos néze­ te k e t v allan ak . M ivel m ag y arázza a k é t tá ­ bo r hív ein ek közeledését, egységes fellép ését? — X X III. Ján o s p á p a m o n d ta : K eressük azt, am i összeköt b e n n ü n k e t, n e azt, ami szétválaszt. V oltaképpen az életb en rengeteg olyan p o n t létezik, am i összeköt b en n ü n k et, h ívőket és ateisták a t. Az erkölcsi n evelésben például teljesen azonosak a fe la d a ta in k a k om m u n ista ideológiáéval. A z em b ert igyek­ szünk abszolút jó v á ten n i, csak a k iin d u ló ­ p o n tu n k m ás, célunk, végső tö rek v é sü n k m eg­ egyezik. Az em b ert a tá rsa d a lo m tökéletes alk o tó elem év é k ív á n ju k fejleszteni, o ly an n á, aki tu d építeni, alk o tn i, fo rm áln i, terem ten i, örü ln i em b er v o ltá n ak , h aszn áln i m á so k n ak . A h it is közösséget k ív án , egyben m aga is közösségterem tő erő. A ró m ai k ato lik u s egyház le g ú jab b k o ri tö r­ té n etén ek m in d en b izonnyal legjelentősebb esem énye a II. v a tik á n i zsin at volt, m ely et X X III. Já n o s p á p a k ezdem ényezett és n y ito tt rneg 1962-ben, m a jd u tó d ja, VI. P á l p áp a re­ k eszte tt be 1965-ben. A zsin at k ezdetén — ahogyan egy p lébánostól h a llo tta m — Já n o s p áp a o d am en t a terem egyik ablakához, és szélesre tá rv a m ag a előtt, szólt: N yissunk a b ­ lak o t a v ilág előtt! S e m o n d at nem csak tén y szerű en értendő. A R óm ában ü lésezett legfelsőbb püspöki t a ­ nácskozás 16 különféle d o k u m en tu m o t foga­ d o tt el, egyik részü k az egyház belső é le té ­ vel, m á sik u k külső k ap c so la taiv al fo glalko­ zott. A rendelkezések á lta lá b a n eg yszerűsítik a litu rg iát, lehetőséget ad n a k az an y an y elv h aszn á latá ra. A zsin at szellem ében átdolgoz­ zák a h ittan k ö n y v ek et, engedélyezik a h it te rjesztéséb en azo k at a k o rszerű eszközöket, am ely ek et — p éld áu l m agnetofon, v etítő — m a m á r term észetesn ek ta rtu n k . Az összejö­ v etel alap v ető en a k ét fél közötti d ialó g u sra buzdít. — N em hiszem , hogy általán o ssá g b an ki leh et je len ten i: a v allásosság té r t h ó d íto tt a fiatalsá g k örében — fogalm azza m eg g y a­ k o rlati ta p a sz ta la ta it T. D., az egyik m egyei vezető. — E gy-két helyen elképzelhető, de általán o sság b an n em . . Id eig -ó ráig szerepet já tsz h a t ben n e egy-egy fiatal pap, a mi közm űvelődési tevékenységünk, eszközeink g yen­ gesége, de a sik e r n em le h e t hosszú távú. Sem m iféle a d a t n em igazolja. — A vallásosság azo n b an v alam en n y i tá r ­ sadalm i osztály, réte g k ö réb e n ta p asz talh ató . — Csak n em egyenlő m é rték b en , n em azo­ nos módon. De k étség telen ü l így van. L egin­ k áb b m agányos, idős nők já rn a k tem plom ba, de azt is v alláso sn ak te k in tjü k , ak i n em szo­ k o tt részt ven n i sz ertartá so k o n , ám hisz is­ tenben, o tth o n im ád k o zik hozzá. K öztük nem csekély szám b an ta lá lh a tó értelm iségi. — Ezek sz erin t n em k izáró lag m űveltség dolga a v allásosság? 5 �— N em bizony. Szám os h an g u lati, érzelm i elem e van. P éld á u l a m agányérzet, egy kol­ lektív áh o z való ta rto zás igénye. A lapvetőnek azo n b an a félelm et tartom . H áborútól, h a lá l­ tól, m iegym ástól. Az élet egyszeri, m egism é­ telh etetlen , ezt v alóban nehéz elfogadni az em b erek n ek, így h á t életü k e t m eg to ld ják a v allással, a földön tú li l é tte l. . . . . . É rdem es m egfigyelni, hogy am ik o r az em b er alk o tó ereje te ljé b en van, a k k o r á ll leg­ táv o lab b a vallástól. A m ikor e re je csökken, a k k o r közeledhet vagy közeledik feléje. Sok m ás m ellett ez szintén a m a rx istá k a t iga­ zo lja . . . T eh át a vallásosság ú jra te rm e lő d é ­ sén ek m egszüntetéséhez a félelm et kell m eg­ sz ü n tetn ü n k . El kell érn ü n k , hogy a szociá­ lis, anyagi, m űveltségbeli, tu d a ti á ta la k u lá s­ sal eg y ü tt a tá rsa d a lm i é le t d em o k ratizm u sa m inden te rü le te n fejlődjön. M eggyőződésem, a tudás, a d em o k rácia az az erő, am ely hoz­ zásegíti az egyént ahhoz, hogy felism erje, érezze, tu d ja : a v ilág b an végbem enő v álto zás­ n a k ő is részese. H a ez m eg tö rtén ik , a k k o r nem érzi m a g á t k isz o lg á ltato ttn a k sem a tá r ­ sadalm i, sem a term észeti erő k n ek , éppen e l­ lenkezőleg, azok szerves részének, ak tív a la ­ k ító já n a k te k in ti m ag át, s rád ö b b en a rra , hogy az em b eri tevékenységet n em a h it, sok­ kal in k áb b a tudom ányos v ilág n ézet h a tá ro z ­ za meg. Szép, látv án y o s esküvő volt. Így em legetik az em b erek a falu óvónőjének és a helybeli term előszövetkezet tra k to ro sá n a k házassági Hétköznapi példabeszéd Néhány évvel ezelőtt egyes plakátokon még olvashattunk ilyen jelmondatot: „Egy film, amit mindenkinek látnia kell!” Újabban a filmpropagandának ezt az erőszakos módját, — egyéb­ ként helyesen — nem engedélyezik. A „Két elhatározás” című film esetében most mégis engedményeket tennék a filmforgal­ mazóknak. Annál is inkább, m ert a főváros egyik premiermozi­ jában — néhányadmagammal — végignézve az alkotást, sejteni véltem, hogy az országos bemutatókon sem fognak tolongani a nézők a jegypénztárak előtt. „Filmünket ajánljuk azoknak az öregasszonyoknak. . . , akik­ nek kézmelegét még érezzük, de meghallgatni m ár nincs időnk ő k e t. . . ” — olvashattuk a film első kockáin. A hézagos szék­ sorok fájdalmasan igazolták az alkotók vallomását. Miért éppen ezt a másfél órát ne sajnálnánk tőlük. Tőlük? Magunktól ! És itt esünk bele önzésünk csapdájába, m ert ez a film, bár egy öregasszonyról szól, rajta keresztül nekünk üzen! Nekünk, akik helyünket keresve a világban, mind jobban szem elől té­ vesztjük az igazi értékeket. Hogy az „üzenet” ereje még átütőbb legyen, a film alkotói — Gyöngyössy Imre és Kabay Barna — olyan hőst állítottak filmjük középpontjába, akit egész élete predesztinál arra, hogy az „üzenet” hitelt érdemlő tolmácsolója legyen. Ehhez semmi mást nem kellett tenniük, mint ennek a 74 éves rimóci paraszt­ asszonynak az életét, annak egy szeletét filmre venni. M ert az „üzenet” Ő maga! Mit mondhat nekünk egy „egészen mindennapi” öregasszony élete? Mielőtt erre válaszolnánk, ismerkedjünk meg közelebbről a film szereplőjével, Kiss Istvánné született Kántor Veronikával! Vera néni egyike azoknak az idős asszonyoknak, akik szá­ m ára a két világháború több volt, mint történelm i tragédia, személyes tragédiává tette azt családjuk elvesztése. Ők azok, akik évtizedek múltával m agukra m aradtak. Vera néni azonban nem roppant össze. Hallatlan belső erővel úrrá lett a megpróbál­ tatásokon, és életkedvét öreg napjaira is sikerült átmentenie. Egyedül van, de nem magányos! Dolgozik és közben terveket sző. Két nagy elhatározását szeretné valóra váltani. Azt, hogy saját munkával szerzett pénzén meglátogassa egyetlen „élő” fiát Londonban, s hogy hátralévő napjaiban „megfiatalítsa”, termővé tegye öreg szőlőjét. Itt kapcsolódtak Vera néni életébe a filmesek, hogy — külső beavatkozás nélkül — bemutassák az idős asszony küzdelmét célja eléréséig. Vera néni ország-világ előtt bizonyította a szeretet és az akarat diadalát, de — mint arra a film befejező jelenete is utal — ezzel nem ért véget a történet. Vera néni nap mint nap eleget tesz azoknak a kevésbé látványos, ám számára épp oly fontos elhatározásnak, melyek értelm et adnak életének. Ismeretes, a film — „Egy egészen mindennapi élet” (Ein gewöhnliches Leben) címmel — a nyugatnémet ZDF („Második Német Televózió”) megbízásából készült, s megkésve bár, de a magyar sajtó is beszámolt a film páratlan külföldi, szakmai és közönségsikeréről. Egy magyar parasztasszony, aki meghódította a világot? Nem, ne legyünk egyszeriben ilyen provinciálisak! Vera néni, bár­ mennyire is rendkívüli ember, nem „szupersztár” , nem egyedi 6 sz e rta rtá sá t. N em h ián y zo tt az en n i-in ni való, a ta lp a t csiklandó, ízes m uzsika. A m enyasz­ szony 90 ezer fo rin to t tá n co lt össze az éjfél u tán i h ejeh u já b an , a vőlegény pedig m á r egy szem élygépkocsival é rk e zett a boldogságba. Lassacsk án — részben szülői seg éd lettel — összecsurgadoz egy la k á sra v á ló is. A n y ag iak ­ b an sincs, n em is lesz h iá n y a az ifjú p árn a k . Erről kezeskednek a szülők és a kedves ro k o ­ nok, hiszen a fiatalo k m in d en segítséget m eg ­ érd em eln ek . N ászu k ra u gyanis kétfelől h u l­ lo tt az áldás. A ta n ác sh áz án a fia ta lo k a t az állam em bere, a tem p lo m b an az egyház fel­ szen telt k épviselője á ld o tta meg. Az első a tö rv én y szerint, a m ásik a szülők és a ro k o n ­ ság a k a ra tá ra . Sulyok László jelenség — még bizonyára sokan élnek hozzá hasonló sorban szerte a világon. Ha egyáltalán beszélhetünk valami fajta hódí­ tásról, akkor az emberi értékek hódításáról beszélhetünk. És ez sem kevés! (Annak persze örülünk, hogy ezeket az értékeket a film alkotói magyar földön keresték és találták meg, Vera néni személyében.) Az alkotók így nyilatkoztak erről a Rheinische Post című nyugatném et lapnak: „Szándékunk az, hogy ellentétben évszáza­ dunk második felének divatos szkepszisével a lehetséges jót ke­ ressük, — egy olyan korban, ahol úgyszólván m ár minden emberi értéket kérdésessé te tte k . . . ” Ilyenformán a film kirobbanó sikere az emberiség diadala és szégyene is egyben. Diadal annyiban, hogy bizonyítja, még fogékonyak vagyunk az értékekre, még él bennünk a „tisztaság” utáni vágy, ugyanakkor szégyen, hogy hovatovább m ár ennek is örülnünk kell. De térjünk vissza a filmhez, Vera néni két elhatározásához! Sokan megtették már, és ezután is lesznek, akik a két — merő­ ben más jellegű — szándék jelentéséből próbálnak rávilágítani Vera néni emberi erényeire, életének mozgató rugóira. A londoni úttal kapcsolatban szólnak majd az anyai szeretet minden aka­ dályt legyőzni képes erejéről, a második elhatározás pedig az élet értelm ét adó m unka szerepére kínál analógiát. Ezek mellett természetesen még más következtetéssel is szolgál ez a „hétköz­ napi példabeszéd”. A film leglényegesebb momentuma azonban az, hogy ez a 74 éves öregasszony élete alkonyán is az életre gondol, azaz dehogyis gondol; él! Nem a hosszú élet, hanem a vitalitás hús-vér példázatának, a „Vera nénik titkának” megfejtése vezérelt Rimócra, hogy fel­ keressem — a filmből oly jól ismert otthonában — Kiss István­ nét. Bevallom, kicsit féltem a találkozástól. Nem attól, hogy film­ beli alakja és a valóság között eltérés lehet. (Effelől a film nem hagyott bennem kétségeket.) Sokkal inkább tartottam attól a változástól, melyet a forgatás, és az ezt követő népszerűség vált­ hat ki az emberből. (Ismerve a filmgyártás — sokszor lélekölő — mechanizmusát, ezt nagyon is elképzelhetőnek tartottam .) Vera néni mesterkélten szívélyessége, őszinte megyilvánulásai azon­ ban minden aggodalmamat elosztották. Természetes m agatar­ tása némi magyarázattal szolgált arra nézve is, hogy a film alkotóinak mi módon sikerült „játékra” bírni Vera n é n it... Nem kellett. Vera néni tehát látszólag mit sem változott. Nem változott otthonának belső világa, a döngölt konyhapadló, a lakás beren­ dezése sem. A filmből ismert tárgyak is mind a helyükön vol­ tak. Egyvalami mégis változott környezetében: az emberek. Ab­ ban az egyszerű falusi házikóban, ahová hosszú évtizedeken át — a szomszédokon kívül — senki sem tette be a lábát, most valóság­ gal zarándokolnak az emberek. Svájciak, németek, hollandok keresik fel az idős asszonyt. (Mindez sajnos nem mond ellent a cikk elején szóvá tett aggodalmamnak, miszerint kevesen áldoz­ nak másfél órát Vera nénire, a mozikban. A film sikere a tele­ vízióban kezdődött, ami köztudottan könnyebben utat talál a nézők tömegéhez.) Egyvalami biztos. Akik látták a filmet, azok nem tudták és nem tudják kivonni magukat hatása alól. Hatott azokra is, akik személyes találkozás helyett más módot találtak a kap­ �csolatra. Levelek tucatja hever a komód fiókjában, benne vissza­ visszatérő szó; „Köszönjük.” „De hát mit köszönnek?”, olvasom le Vera néni arcáról a kérdést, aztán egy „hogy vénségemre ezt is meg kellett érnem ” megjegyzéssel helyére is teszi a dolgot. S akit 74 éves koráig oly sokszor próbára tett a sors, attól voltaképp természetes is ez a reagálás. Túl sok megpróbáltatás érte ahhoz, hogy ez a hirtelen tám adt népszerűség kimozdítsa megszokott életrendjéből. Tudja jól, ez is éppoly múlandó, m int a szenvedés. De ma még gyakran kopogtat be hozzá a postás, s amíg a film „annak rendje és módja szerint” el nem tűnik a film rak­ tárak mélyén, addig a sok-sok levél között biztos lesz ismét olyan, melynek borítékján csak ez áll: „Kiss Veronika, Magyarország”. Mit is köszönnek valójában ezek az ismeretlen levélírók? Nehéz elkerülni a nagy szavakat, de m ert annyit kerülgetjük, hogy lassan m ár elfeledjük őket, bátorkodom élni a lehetőséggel, abban a meggyőződésben, hogy nem kell pironkodnom miatta. A köszönet a tisztaság, szépség, jóság „lekacagott” szavainak szól, melyek Veronka néni egészen mindennapi életének tükrében újból értelm et nyertek. A Vera néninek címzett levelek ugyan­ akkor fiktív levelek is. Legtöbbjük személyes vallomás. Meg merem kockáztatni: a lelkiismeret iratta őket. Az „adósságok” felismeréséről vallanak. Adósságainkról a magányos öregekkel, apáinkkal, nagyapáinkkal szemben, adósságainkról az élettel, a magunk életével szemben is. A „Vera nénik titkának” megfejtését ígértem, de be kell ismernem, kudarcot vallottam. Ez az idős asszony, aki csak nagy ritkán mozdul ki falujából, aki nem szívesen jár a szomszédba „tévézni”, m ert bölcs emberismerettel megérzi, ha másoknak terhére van, aki a „kívülállók” derűjével szemléli a körülötte Karrierek A nyaggyűjtés közben sokszor k ie jte tte m ezt a szót. S zinte m in ­ dig m egütközést k e lte tt: K a rrie r? H a m a g y arra fo rd íto tta m , eltű n t a viszolygás. Igen, de az életpálya, az nem k a r r ie r — te tté k hozzá sokan. P edig ez lenne a fordítása, ahogyan a p ro fesszo rn ak a ta n ár, az ag ronóm usnak a m ezőgazdász, a re a litá sn a k a valóság. Vagy a m e tró n a k a földalatti, de m ég in k áb b a nagyon találó, ám m indeddig észrevétlen jav aslat, a m élyvasút. — É rdekes, ahogyan egy idegen szót értelm ezünk, lefordítunk, nem fo rd ítu n k le, ahogyan az idegent és a m ag yar m egfelelőt egym ás m e lle tt haszn álju k , azonos vagy el­ térő értelm ezéssel. Vagy ahogyan egy-egy b ev e tt idegen szónak idő­ vel m egváltozik a jelentése. A hosszú időn á t h aszn á lt in zsellért például m á ra teljesen k i­ sz o ríto tta a m érnök. P edig elég n y a k a te k e rt szóképzés. S hogy a h u ­ szadik században m égis közh aszn álatú v á lett, ab b an azt láto m : a nép ösztöneiben, érzelm eiben, értelm éb en „polgárjogot” n y e rt a term elé s­ n e k az az ú j fa jtá ja , ahová a gyár, az ip a r és a több i szóval, foga­ lom m al a m érn ö k is tartozik. A m é ly v asu tat viszont m ég an n y ira ú jn a k érezzük, hogy nem is k ere ssü k a m ag y ar nevét. M ásk én t á l­ lu n k az agronóm us szóval például. A h áború elő tt volt a gazda meg a gazdatiszt, s a k ettő jelen tése nagyon különbözött: Az első önálló m űködő volt, m íg a m ásodik egy n ag y b irto k valam ely részén ek al­ k alm azo tt m űködtetője. Világos, hogy a negyvenes évek végén a la ­ k u ln i k ezd ett m ezőgazdasági term előszövetkezeti csoportokba egyik szó sem pászolt. S m ivel a kollek tív gazd álk o d ást szovjet m in tá ra szerveztük, s ezt a nép tudta, nagyon h a m a r e lte rje d t az agronom , m egtoldván egy „m agyaros” végződéssel. S b á r ú ja b b a n írásb an , b e­ szédekben egyre g y ak rab b an fo rd u ln a k elő a m ezőgazdász és főm e­ zőgazdász szavak — a szövetkezeti százezrek és a m ezőgazdasággal v alam ik ép p en kapcso latb an álló m illiók között m indeddig alig te rjed . C supán a fiatt a lo k n ak a körében h allan i m á r olykor az utó b b it, jelezve m integy, hogy ha v alak i fő ebben a népgazdasági ágban, az nem veszi zokon a m a g y arra hono síto tt titu lu st, de h a csak am olyan „köztiszt”, akko r m a ra d jo n m eg n ek i az idegen szóval jo b ­ ban érzék eltethető külön rang. — A professzor szót v alah a igen ré ­ gen, ta lán v alam elyik tudós re fo rm á lt p réd ik áto r, elég pontosan fo r­ d íto tta m a g y arra : m ester. A nép így is használta, évszázadokon k e­ resztül, s m ire a m ú lt század végén h iv atalo san fe lta lá lt m egkülön­ böztető jelző, a ta n ító k ö zhasználatúvá le tt volna, k iszo ríto tta az elő­ k elő b b n ek te rv e ze tt ta n ár. M a falv a in k b an , v áro sa in k b an a nem is­ k o lázo tt em berek közül a nagyon idősek n é h a m ég m e ste rt m o n d a­ nak, az idősek tan ító u r a t vagy nénit, m íg a középkorú ak vagy fia ­ ta lo k az alsó tagozatos pedagógust is ta n á rn a k titu lá ljá k , egyre gyak­ rabban. Az idegen eredetit, a professzor szót valam i titokzatos ho­ m ály lengi körül, m indm áig: az valam i nagyon tudós, nagyon m aré s z le t a sz e rz ő k é sz ü lő k ö n y v é b ő l szüntelenül változó világot, ez a Vera néni éppoly józan term é­ szetességgel beszél az öregségről és a halálról, mint bármi más­ ról. Elmondta, feléjük az a szokás, hogy az idős asszonyok — ha m ár úgy érzik, eljött az ideje — egy ládába teszik tiszta, ünnepi ruhájukat, az úgynevezett „halóruhát”. Veronika néni ládája még üres, de lélekben m ár régóta kész — mindig is kész v o l t a halálra, vagy ahogy ő mondaná, „a hazatérésre a meny­ nyei atyához”. Igen, talán ebben van a „Vera nénik titka”, nem egysze­ rűen a vallásban, hanem a hitben, ahogy azt Nemes Károly, a filmről írt tanulm ányának (Filmtudományi Szemle 21. füzet 1978) címében írja „Hit az Emberben, hit az Istenben”. Hogy ez a hit Veronka néni esetében elsősorban istenhit, azon nincs mit csodál­ koznunk. Az öreg rimóci parasztasszonyok házatáján nemigen söpörtek végig más eszmék, vagy ha söpörtek is, hát munka közben találták őket, nemigen tudtak mit mondani egym ásnak... De az ősi hit megtartó erőnek bizonyult, mint ahogy minden hit az, neveztessék bármilyen néven... Nem szóltam eddig az alkotók munkájáról. Csupán a teljesség kedvéért említem meg a film operatőrének. Szabó Gábornak a nevét. Az ő érdeme, hogy ezt az „egészen mindennapi életet” költői varázzsal tudta megjeleníteni, anélkül, hogy öncélú vir­ tuozitással előlépett volna a „háttérből”. Az a tisztelet, ahogy a tém át — a film két rendezőjével egyetemben — megközelítették, példás művészi alázatról vall. A legtöbbet érték el, amit film­ művészek elérhetnek — egy pillanatra sem jutott eszükbe), hogy ők is a helyszínen vannak! Pintér Károly gas ra n g ú és bölcs úr. Igen, m e rt a m illiók szám ára m indeddig nem v alóságos fogalom : n em vagy csak elvétve találk o zn ak a név viselő­ jével. Nos, a k a rrie r szó m eg in t csak n em te rje d t el a nép körében, sohasem . De a fo rd ítása se nagyon. A zok az értelm iség iek viszont, a k ik a fe ls z a b a d ítá s u tá n részt v e tte k fo g alm ain k átérték eléséb en , az életp ály a szót n em igen h a sz n á ltá k (ám an n á l in k áb b k ö v etelték az életrajzo k at), az idegen ered etin ek v iszont h a táro zo ttan ellenszenves értelm ezest a d ta k — de k ép zett ala k b a n : k a rrie rista . S ez a fo rm a m a r eléggé elterje d t. H a az ötvenes években v a la k it el a k a rta k ásni, a k k o r rá m o n d tá k n yilvánosan és az illető kész volt, esetleg egy egész életre. Ez az egész tö p ren g és jász földön já rk á lv a k eletk ezett bennem , m ikor n em csak az értelm iségiek, h an em fizikai m u n k áso k is azt m o n d tak v a la k ire : szép életp á ly á t te tt meg. Egy tá rsa sá g b an azo n ­ ban fiatalk o ri p a jtá s ró l v o lt szó, s v alak i é letp á ly á t em lített, m ire k etten is k ö zb em o n d ták : k a rrie r az in k áb b ! O lvasó idősekről lévén szó, m in d já rt egy kis szófejtés következett, és a m egállapodás az lett, hogy m ag y aru l életpálya, idegenül k a rrie r — de „nem biztos, h ogy h a k a rrie r, ak k o r m á r csúnya életp á ly a”. E bben m a ra d tu n k , és ezen tö p ren g v e m en tem be m ásn ap reggel a H űtőgépgyárba, elkez­ deni az idevágó tájékozódást. S m ikor az e tárg y b an g y ű jtö tt a n y a ­ got m ajd egy évvel később rendezgettem , ak k o r k e rü lte k kezem be a m u n k ásm űvelődés tém ak ö réb en S alg ó ta rján b a n végzett felm érés a d a tai, ahol is az 5.9 szám jelű tá b láz atb an azt ta láltam , hogy 1355 m eg k érd ezett sa lg ó ta rjá n i szem ély közül, ak ik az ip a rb a n vagy ip a r­ szerű en m egszervezett k isebb-nagyobb m echanizm usokban dolgoznak. c s a k n e m nyolcvan százalék úgy lá tja , hogy szám ára nincs előm ene­ teli lehetőség. H árom és fél százalék a b érem elk ed ést lá tja életp á ly á­ n a k. K evesebb m in t öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy a jövőben szak m át tan u l, s h a m á r van, ak k o r egy m á so d ik at persze. Több m in t k ét százalék vélem énye sz erin t v alam ik o r esetleg m űvezetővé nevezik ki. P o n to san öt százalék lehetségesnek ta rtja , hogy idővel v alam ily en m ag asab b isk o láb a küldik. S végül egy töredék, négy sze­ m ély úgy véli, hogy az előm eneteli lehetőségek m eg terem tése érd e­ kében részt v e h e tn e valam ily en p o litik ai továbbképzésben. ― Én ug y an ezt a m ozzan ato t a Jászság b an k érdőíven nem tu d a k o lta m és sem m ilyen szám szerűségre sem törekedtem , ez ért is h á lá sa n fogadom a sa lg ó tarján i fölm érés ad a ta it, m e rt azt gondolom , hogy jellegze­ tes ará n y ú eltérések egy jászberényi, de b u d ap esti vagv b árh o l m ás­ hol végzett v izsgálat összesítéseiben sem lennének. I tt jegyzem meg hogy a felv é telt vezető és a k ia d v án y t szerkesztő k o llek tív a igen p ontosan fo g alm azo tt: S zak m át ta n u lh a tu n k , h a a k a ru n k ; po litik ai képzésben részt v eh etü n k , h a in d ítta tá st érz ü n k rá m ag u n k b an — de iskolára, azaz ren d sz erin t p o litik ai vagy gazdaságvezetői p ály ára képesítő ta n fo ly am o k ra k ü ld en ek b en n ü n k et. N em szabad azonban elfelednünk, hogy ez nem a h azai tá rs a ­ d alm i m ozgások teljes k ép letén ek re p re z e n ta tív felm érése, hanem csak a term elő szervezetekben dolgozóké, s o tt is csu p án azoké, ak ik é le tp á ly á ju k a t m á r hosszabb vagy rö v id eb b id e je m egkezdték. N in ­ csenek benne a v állalato k ip a ri tan u ló i, ta n u lm án y i ösztöndíjasai, 7 �de n in csenek benne főként a m egkérdezettek gyerm ekei. B izonyosan m ás k ép et kap n án k , ha ezeket a rétegeket, de sőt a tá rsa d alm i m u n ­ k am egosztás m ás te rü lete in dolgozókat is figyelem be v en n én k — nem ez volt azonban tá rg y a a ta rjá n i felm érésnek. S nem ez a té ­ m ám nekem , itt. vem b eréb en v égeztük el, s ak k o r m á r lá tta m , hogy a v áro s tá rs a ­ d alm án a k n agy többsége sok m ás szem pontból is m eglehetősen egy­ séges. A m eglepetés az volt, m ik o r a k o m p u ter a kor sz erin ti b ontás a la p já n sem ta lá lt nagyobb k ü lö n b ség et a válaszolók m u n k a tu d a tá ­ n a k a rá n y a ib a n : (...) V illám gyors, töm eges élet- és világképváltozás játszó d o tt le a Jászságban. A m ai idősek á lta lá b a n m ég azo k at az előnyöket és k ö n nyebbségeket sem a k a rtá k elfogadni, a m ik e t az új kezdés k ín á lt; a m ai k ö zépkorúak zöm e m á r elfogadta és álta lá b a n jól h aszn álta az életfo rm av áltással já ró anyagi, szellem i előnyöket — a fiatal nem zed ék többségének azonban ez m á r kevés! Ez jellem zi Jászb erén y város tá rsa d alm i képletét, h a n g u la tá t is, s nem csekély m érték b en m ozgatja a vélem ényeket, szándékokat. S okat töp ren g tem azon, hogyan is a la k íth a tn á m szám okká ezt az általán o s tapasztalato m at. V égül úgy döntöttem , hogy a váro sb an h étszáz szem élynél kitö lten d ő kérdőív végére olyan m o n d ato k at írok, m ik tö b b nyire k ö zhasználatú szólásm ondások, s a kérdezőbiztosok kézbe a d já k ezt az utolsó lapot, hogy a k érd e zett az t húzza alá belő­ lük, am elyik neki legjobban tetszik. Ü gyeltem a rra , hogy en n ek a tesztm o zzan atn ak n e ad jak olyan ünnepélyes ta rta lm a t, am itől a k érd ezettek m enten valam i erkölcsi k a ró t nyelnek. E zé rt könnyedebb kiszó láso k at vettem elő, s ezeket k ét csoportra osztottam . Az első az em b er-m u n k a viszonyra p róbál jellem ző m a g ata rtáso k a t, vélem é­ n y ek e t gyűjteni, m íg a m ásodik a világképet, az életfölfogást a k a rn á m egközelíteni. Az első csoportban h a t szólásm ondás szerepel (értel­ m ezésem sz erin t h árom in k áb b pozitív, háro m pedig n eg atív ta rta l­ m a t hordozva), ebből k é t m ondatot k ellett aláhúzni. A m ásodik cso p o rtb an négy m o n d at van, egyenlő pozitív -n eg atív elosztásban. I tt egyet k e lle tt aláhúzni. Nos, lá ssuk először a kiszólásokat, m a jd az ered m én y egyszerű összesítését: Az aláb b i m ondások közül m elyiket ta r tja legjellem zőbbnek, még ak k o r is, h a egy ik -m ásik tréfás? — H olnap is n ap lesz. — K i k o rán kel, a ra n y a t lel. — Ne tö rd m agad, az nem szám ít bele a nyugdíjba. — A m it m a m egtehetsz, ne halaszd holnapra. — A m unkához úgy kell hozzáállni, hogy m ás is hozzáférjen. — A becsületes m u n k á n a k v an látsz atja , fizetésben is, m egbe­ csülésben is. És az aláb b ia k közül m ely ik et ta rtja legjellem zőbbnek? — N em a ru h a teszi az em bert. — A ki dolgozik, nem é r rá p én zt keresni. — N em az ért élünk, hogy együnk, hanem az ért eszünk, hogy éljünk. — Az em b ert asze rin t íté lik meg, hogy m it szerzett, hogyan gyarapodik. (Az első m ondáscsoportot a feldolgozás során „H atból k e ttő t” k érd é sn ek neveztem el, m íg a m á so d ik at „N égyből egyet” k érd ésn ek — s ezu tán így is fogok rá ju k hivatkozni, a k á rcsa k az egész városi kérdőívezést 700-as felm érésk én t em legetem m ajd, no h a a b efu to tt k érdőívekből végül is csak 631-et tö ltö tte k k i érték elh ető en a herényi tanítóképző ö n k én t vállalkozó kérdezőbiztosai. A m in ta nagyobb r é ­ sze ú g ynevezett v életlen kiválasztású. K iírtu n k m inden negyvenedik n ev et a város választói névjegyzékéből. Í gy jö tt össze csaknem h a t­ száz cím. Ehhez v ettem azt a 94 szem élyt, k ik a k o ráb b a n lefo ly ta­ to tt gyári kétszázas felm érés alan y ai közül B erényben laknak.) A válaszok összesítése: „H atból k e ttő t” nincs válasz k ét p o zitív at h ú zo tt alá egy p o zitívat és egy n eg a tív a t k é t n eg a tív a t h ú zo tt a lá összesen: „N égyből egyet” 0,2% 71,6% 21,1% 7,1% 100,0% nincs válasz pozitívat hú zo tt a lá neg atív at h ú zo tt a lá összesen: 18—30 31—50 51—60 61— átlag év év év év 100.0% egy pozitív egy n egatív 69,9 71,4 75.0 72,1 71,6 0,0 0,0 0,0 0,8 0,2 k ét n eg atív 10,9 7,4 0,0 7,7 7,1 19,2 21,2 25,0 20,2 21.1 „N égyből egyet” nincs v álasz pozitív v álasztás 55,3% 44,5% „H atból k ettő t két pozitív Az ered m én y ek kézhez k ap á sa elő tt azt gondoltam ugyanis, hogy az idősebbek m u n k a tu d a ta p ozitívabb lesz, vagyis p éld áu l az 51—60 évesek közül az átlag tó l jóval többen fo g ják aláh ú zn i a „K i k o rán kel, a ra n y a t lel” m ondatot, m íg a fia ta la b b a k in k á b b az utóbbi év ­ tizedekben k eletk e ze tt m o n d ato k at (például: „A m u n k áh o z úgy kell h o z z á á lln i. . . ”) v álasztják . Nos, a fe n t közölt kom binációból látszik, hogy a „ k é t p ozitív” összesítés oszlopában a 18—30 évesek és az 51— 60 évesek átlag a i a teljes m in ta átlag átó l m indössze 1,7, illetv e 3,4 százalékban, egym ástól pedig 5,1 százalékban té rn e k el, am ik ilyen tárg y ú felm érésb en nem jellem zőek, legyen b árm ily en n agy létszám ú a m in ta. V agyis: tév ed tem a k o rcsoportok m egítélésében. S b á r ez ö n m ag áb an m in d ig bosszantó, az ered m én y m ag a örvendetes. E nnek tu d a tá b a n lá tta m neki a „N égyből egyet” v álaszain ak értékeléséhez. I tt a pozitív v álasztáso k a rá n y a m á r m indössze öt szá­ zalék k al té r el az ötventől. V agyis a 631 szem élynek m integy fele érték eli úgy, hogy „N em a ru h a teszi az e m b ert”, illetve, hogy „Nem a z é rt élünk, hogy e g y ü n k . . . ” A m ásik fele a szin tén ú ja b b k eletű „A ki dolgozik, nem é r rá p én zt k eresn i”, tré fá s kiszólást, illetv e az ősrégi állásp o n to t — Az e m b ert asze rin t íté lik m e g . . . — v álaszto tta. V agyis a m u n k a tu d a t és a v ilágkép lényegesen e lté r egym ástól. Az egyszerű összesítés (alapsor) átte k in té se u tá n igen érd e k elte k a m u n k ah ely , foglalkozás, k ere set és k o r szerin ti bontások, azonban a m u n k ah ely szerin t m eg in t csak n em ta lá lta m jellem ző e ltérést a z á t­ lagtól. A foglalkozás szerin ti b o n tásb an v iszont lá tta m azt, a m it a többi kom binációban is, hogy a szak m u n k áso k cso p o rtja közelíti legjobban az a lap so r ará n y ait. I tt azonban m á r volt v alam i eltérés is: a segédm unkások 47, m íg a szellem i foglalkozásúak 67% -a v á­ laszto tt pozitív kicsengésű m ondatot. És ez m á r valam i, a n n á l is in ­ kább, m e rt a „H atból k e ttő t” b o n tá saib an á lta lá b a n a segédm unkások v álasz to ttá k az átlag tó l m agasabb, m íg a szellem iek az átlag tó l a la ­ csonyabb ará n y b an pozitív kicsengésű m o n d ato k at. S ez a z é rt fontos, m e rt h a p éld áu l a „N égyből egyet” k érd ésn él az értelm iség iek 67% os v álasz tását k o m fo rm ista ( = kényelm es, m e rt h a ezt m ondja, a k ­ k o r a leg h iv atalo sab b állásp o n to t v allja, és em iatt senki sem pisz­ k álh atja) vagy szem forgató v álaszn ak tek in tjü k , ak k o r a „H atból k e ttő t” k érd ésn él m u tatk o zó könny ed eb b felfogás en n ek ellentm ond. N e v á d o lju n k h á t senkit, fo g ad ju k el a v álaszo k at a csoportok olyan vélem ényének, am ik kifejezik, hogy m ilyen ezeknek a foglalkozási réteg ek n ek a m u n k a tu d ata, ille tv e a világképe. — A k ere set szerinti b o n tásb an az átlag tó l való legnagyobb eltérés 3,1% lényegtelen, s ez egyben m u ta tja , hogy a szem élyi jövedelem n ag y ság a nem csak a m u n k a tu d ato t, de az életszem léletet sem befolyásolja szám ottevően. E k érd és v álaszain ak elem zésekor is u to ljá ra h ag y tam a k o r szerin ti b o n tá st: 0,2% A fen ti k ét összesítéshez m in d en ek elő tt egy m egjegyzés tarto zik : N em k ö zvetlenül tü k rö zik a világgal vagy a k o n k ré t h elyzettel való elégedettséget. K özvetlen k é rd é st sem m iképpen sem a k a rta m fel­ tenni, m e rt szám os tap asztalato m van a rra , hogy m en n y ire torzít. A fen ti k é t k érdés a m u n k a tu d a to t és az életszem léletet keresgéli, s ezen keresztül le h et következtetni az elégedettség m érték ére, a r á ­ ny aira, m ilyenségére — m ás válaszok összesítéseinek segítségével. A m i m árm o st a fen ti összesítéseket ille ti: a válaszolók több m in t h etv en százalékának m u n k a tu d a ta — e felm érés tü k réb e n — teljesen pozitív. Több m in t húsz százaléktól vegyes érzelm eket, gondolatokat tükröző k ép et kap tu n k , m íg a 631 szem ély tizennegyed része húzott a lá csakis neg atív m ondatokat. Ez egyszerű összesítés u tá n érdekes v o lt m egkapni a szám ítógéptől a kom binációkat: m ily en ek lesznek az arányok, h a a válaszolókat m unkahely, foglalkozás és k ere set sz erin t b o n tju k ? Az ilyen m egosztások azonban, b á r itt-o tt a k a d t n éh án y százalékos eltérés, nem b o ríto ttá k föl az egyszerű összesítés ará n y ait. Vagyis a Já szb erén y feln ő tt lakosságát itt képviselni h iv a­ to tt 631 szem ély m u n k a tu d a ta m eglehetősen egyöntetű, függetlenül attó l, hogy a H űtőben, az A prítóban, a K ossuth Téeszben vagy v a la ­ m ely ik h iv a ta lb a n dolgozik — de független a foglalkozástól és a k e­ resettő l is. E zt k ö rü lb elü l így is v ártam , m e rt a felm érést 1976 no­ 8 nincs válasz 18—30 év 31—50 év 51—60 év 61— átlag : 0,0 0,0 0,0 0,7 0,2 57,1 49,4 61,5 59,3 55,3 n eg atív választás 42,9 50,6 38,5 40,3 44,5 Itt a csoportok közötti legnagyobb eltér és 11,9 es ez k ét „szom ­ szédos” k o rcso p o rtn ál v an : 31—50, illetv e 51—60 évesek. Ez igazolni látszik a z t az előzetes feltevésem et, h o g y idősebbek és fia ta la b b a k k ö zö tt v an k ara k terisz tik u s eltérés a tu d a tta rta lo m b a n . Az igazoló­ dás fölötti öröm öm et azonban jócskán ro n tja , hogy a k ét „szélső” korcso p o rt csaknem egyenlő ará n y b an v álaszto tt. Mi le h et enn ek az oka? A zt gondolom , hogy a fiatalo k vélem ényösszesítése az ért van közelebb az átlaghoz, m e rt ők többségükben m ég n em k e rü lte k be az é let fősodrába, s e z é rt jo b b a n h a jla n a k a rra , a m it az iskola és a tá rsa d alo m egyéb h iv atalo s fó ru m ai ez ü gyben sugallnak. M ag y aru l: n a iv ab b a k az átlag n ál. A h a tv a n év fö lö ttiek azonban nem a n n y ira n aiv ak , h an e m é le tú tju k nagyobb, fon to sab b szak aszait m egtéve, hig g ad t és bölcs életelv ek a la p já n a k a rn a k részt ven n i a gyerm ek ek és az u n o k ák szem léletfo rm álásáb an . E zt láto m igazolódni ab b an , hogy a n y ugdíjaskorhoz közelálló 51—60 évesek m ég a n y u g d íjas­ k o rú ak n á l is po zitív ab b v álasz tású ak egy h ajszállal. M íg a közép­ k o rú ak h a d a m ost áll életp á ly á ja közepén, m o st a k a rja m egszerezni am it m a Jászb erén y b en illik, m ost n őnek a gyerm ekei, m ost fejezi be vagy m o d e rn izálja la k á sá t — ők bizony tö b b n y ire k ritik u sa n re a ­ listá k a világgal és ö n m ag u k k al szem ben is. �E zt vonom le a „N égyből egyet” v álaszain ak k orcso p o rto k szerinti bontásából, b á r ism étlem : m ag u k a szám arányok ezt túlságosan nem tá m a s z tjá k a lá — éppen ezért veszem m a jd szívesen, h a v alah a v alak i m egerősít vagy m egcáfol ebben a következtetésem ben. Így vagy úgy, egy bizonyos: az életszem léletet, életfelfo g ást k u ta tó k é r­ dés v álaszain ak 55,3% -át é rté k e lte m pozitívnak, m íg a m u n k a tu d a ­ to t keresgélő k érdés v álaszain ak 71,6% -át. H a a k é t szám ot nézem , az eltérés egészen m ark án s. A százalékos különbség: 16,3, b á r je lle g ­ zetes, m á r nem olyan feltűnő, igaz, az érték elés m ó d ja is m ás. Az első tá b lá b a n a válaszok három felé, m íg a m ásodikb an csak k étfelé oszlanak. Bizonyos, hogy kétesélyes válaszlehetőség esetén a „H at­ ból k e ttő t” 133 „vegyes é rté k ű ” felelete is sz in te fele-fele a rá n y b a n o szlan a m eg a pozitív és a neg atív között. (A nyu g ati képviselő- és elnö k v álasztások m ásodik m enetébe ez ért ik ta ttá k be m á r régebben a csupán kétesélyes szavazást.) Nos, ilyen értékelésb en a m u n k a tu ­ d a t „pozitív sa rk a ” m á r m integy 80% -os nagy fölényben van. Ez azonban sp e k u latív százalék, ráa d ásu l itt nem is ezt ta rto m lén y e­ gesnek, han em hogy ezeket az a rá n y o k a t m a jd n em k izáró lag hagyo­ m ányos kiszólásokkal h ív ta m elő. V agyis felteszem , hogy a m o n d a­ to k a válaszolók tudatáb ó l, érzelm eiből in k áb b a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a to t v á lto tta ki, jócskán füg g etlen ü l a k o n k ré t m u n k ah ely i k ö rü lm ényektől, az azzal kapcsolatos érzéseiktől, gondolataiktól. S v o ltak éppen ez ért nincs jellem ző változás a m unkahely i, foglalkozási, k ereseti b o ntások szerint. E n nek ellenőrzésére nézzük m eg m in d já rt a valóságos m u nkaviszonyt kifejező vélem ények n éh á n y b o n tá sát a 700-as felm érésből. F oglalkozás — beleszólás a dolgozók ügyeinek elb írálá sáb a (Csak az a k tív korú dolgozók közül a válaszolók) nem nagyon van nincs van beleszólás beleszólás 21,0 63,2 15,8 segédm unkás 50,9 27,8 21,3 b e ta n íto tt 38,3 23,4 38,3 szakm unkás 47,1 37,2 15,7 ad m in isz tratív 61,7 20,6 17,7 szellem i 41,7 20,2 38,1 átlag : K eresete — m ilyenek a m u nkakörülm én y ei (Csak az ak tív korú dolgozók közül a válaszolók.) 2000-ig 2000—2500 2500—3000 3000—3500 3500—4000 4000 fö lött jó 49,7 47,4 45,6 44,3 53,1 47,6 közepes 45,0 44,7 50,6 44,3 37,5 45,6 rossz 5,3 7,9 3,8 11,4 9,4 6,6 E nnyiből is világosan látszik, hogy ezeket a vélem ényeket a dol­ gozók k o n k rét helyzete m á r m ilyen nagy m érték b en befolyásolja. V agyis ezek m ár nem az a d o tt m u n k ah ely i szituációtól független tu d a ti ta rto m án y b a tartoznak. De ak k o r nézzük m eg alaposabban, hogyan is fejeződik ki a m ai m u n k a tu d a t az em b er és szervezet kö­ zötti kapcsolatokban: 288 71 136 495 K özvetlen m u n k ah ely én (m unkakörében, nek ta rtja a m u n k a k ö rü lm én y e k et? jó n ak közepesnek rossznak 58,2 14,3 27,5 m űhelyében) 47,6 45,7 6,7 490 100,0 igen, őszintén nem alaposan nem m o n d ta el nincs válasz 62-es kontroll 700-as felm érés 27,6 22,4 47,9 51,6 19,4 29,0 58,2 14,3 27,5 2,1 0,0 0,0 S a já t v élem én y e a m u n k ak ö rü lm én y eirő l jó közepes rossz nincs v álasz 200-as felm érés 94-es k o n tro ll b2-es ko n tro ll 15,8 70,9 13,3 15,9 76,6 7,5 40,3 54,8 4,9 0,0 0,0 0,0 700-as felm érés 47,6 45,7 6,7 0,0 B eleszólás a term elési, ügyviteli k érd ések b e m ily en ­ 100,0 V an-e igazán lehetősége beleszóln i a dolgozók elb írálá sán a k k é r­ déseibe, a szociális és egyéb ju tta tá so k odaítélésébe (ju talm ak , dicsé­ retek , előléptetések, órabérek, besorolások stb.) ? igen, van 37,5 185 nem nagyon 19,9 98 42,6 nincs 210 100,0 28,0 24,0 44,9 3.1 94-es kontroll 200-as felm érés 94-es k o n tro ll 62-es ko n tro ll 700-as felm érés 15,3 34,2 45,9 4,6 14,9 39,3 42,6 3,2 50,0 24,2 25,8 52,2 24,1 23,7 0,0 0,0 B eleszólás a dolgozók elb írálá sáb a V an-e igazán lehetősége beleszólni az üzem term elési p ro b lém ái­ b a; a h iv a talb an , iro d áb an a dolgok m enetébe (a m u n k á k elosztása, an y ag ellátás, m unkaszervezés, ügyvitelszervezés stb.) ? igen, van 258 52,2 119 24,1 nem nagyon 117 23,7 nincs 493 200-as felm érés 100,0 233 224 33 494 A főnök vélem énye a m u n k á já ró l van n em nagyon nincs nincs válasz F elettesei m o n d ta k -e m á r vélem én y t a m u n k á já ró l? igen, őszintén igen, de nem alaposan nem m o n d tak (Ezeknél a k érd ések n él feldolgozástechnikai okokból a nem v á ­ laszolókat a nem ak tív k o rú ak k a l vagy n em dolgozókkal egy cso­ p o rtb a v ettü k , a fe n ti négy összesítés szám ai ezért v áltak o zn ak a 490 és 495 között.) L á th a tju k , hogy a h a tá ro z o tt ig enek és a „k ét v eg y érték ű ek ” százalék ain ak összesítései az első h áro m tá b lá b a n 72,5, 93,3 és 76,3 százalékok, vagyis h a a „vegyes é rté k ű e k e t” m egfeleznénk, a k k o r a sp e k u latív a rá n y 65,45; 70,45 és 64,25 lenne, s ez jellem zően a la tta m a ra d a hagyom ányos kiszólásokkal elő h ív o tt valóságos és sp ek u ­ la tív százalék arán y o k n ak . T u d ju k azonban, hogy h a a „kétesélyesek” v álasztás elé k erü ln ek , a k k o r a m a tem atik ai valószínűség ugyan fele­ fele, d e nem m in d en esetben. A ttó l függ, hogy a k é t v álasztás kö­ zötti időben m i h a to tt rá ju k , vagy a d o tt esetü n k b en az, hogy egyéb­ k én t m i van m ég befolyással tu d a tu k ra , érzelm eikre. Így p éldául, h a az itt közölt negyedik tá b la első k ét száz alé k arán y á t összevonjuk, a h a tá ro z o tta n n eg atív v álasz ak k o r is fele tte m a ra d a negyven százaléknak, m in d en spekuláció nélkül. V agyis a hagyom ányos m u n ­ k a tu d a t és a m ai m u n k a tu d a to t kifejező em b er-szerv ezet közötti kapcso lato k egyes k o n k ré t esetekben egészen nagy ará n y b an k ü lö n ­ böznek. M ost te h á t neki kellen e látnom , hogy e 42,6 százalék a la p já n m ódosítsam az általán o sab b , összetettebb k épletet. Ig e n ám , de fen ­ teb b m á r jeleztem , hogy a m áju si felm érés 94 jászb erén y i lakos a la ­ n y á t az őszi 700-as felm érés m in tá já b a is bevettem . V agyis v á la ­ szaik k al k étszer találk o ztu n k . Illetv e nem m inddel, han em csak az­ zal a h etv en k ettő v el, k ik e t az őszi felm érés során ú jra sik e rü lt el­ érn i és azonosítani. A 200-as felm érés an y a g át kézzel dolgoztuk föl, ez ért abból a 62 n ev e t n em tu d o m kü lö n v álo g atn i, csak a 200-as felm érés 94 v á­ rosi lak o sán ak vélem ényével ö sszev etn i: van nem nagyon nincs nincs válasz 200-as felm érés 9,2 19,9 66,3 4,6 94-es ko n tro ll 5,3 26,6 64,9 3,2 62-es ko n tro ll 33,9 19,3 46,8 700-as felm érés 37,5 19,9 42,6 0,0 0,0 F elm e rü lh et persze, hogy a m ásodszor is m eg k eresett h a tv a n k é t szem ély n agy része észrev ette a n éh án y k érdés ism étlődését, s eset­ leg tu d a to sa n to rz íto tta a képet, azaz úgy válaszolt, hogy az a ta ­ vaszi vélem ényével egyezzen. E zért is v ettem be a 200-as felm érés m egfelelő ad a ta it, v a la m in t a 700-asból az ak tív dolgozók válaszait. H a a négy tá b la négy-négy szám oszlopát ö sszehasonlítjuk, ak k o r lá tju k , hogy a 94-es. illetv e a 62-es k o n tro llm in ták százalék arán y ai an n a k a felm érésn ek az ad ataih o z „h ú z n ak ”, am elyikből vétettek . E gym ástól viszont jellegzetesen különböznek. N ézzük csak : a 200-as felm érés id ején a 94 szem ély 27,6% -a azt v álaszo lta hogy főnöke m á r m o n d o tt v élem én y t a m u n k ájáró l, m égpedig alap o san őszin­ tén. Ősszel a 62 szem ély 51,6 % -a m o n d ja ugyanezt. A különbség pontosan 24%. A m u n k ak ö rü lm én y ek m egítélésénél a d ifferen cia 24,4, a te rm elé sb e való beleszólásnál 35,1, m íg a dolgozók elb írálá sán á l 28,6. És ezek az eltérések m á r olyan nagyok, hogy a la p ja ib a n fo rg at­ já k m eg a jászb erén y i m u n k ah ely ek rő l, az em b er-szerv ezet kapcso­ la tá ró l alk o th ató képet, hiszen p éld áu l a fe n ti négy tá b lá z a t legutób­ b ik á ban a 200-as felm érés ta g ja in a k m a jd n em p ontosan k éth arm ad a v álaszo lja, hogy üzem ében, m ű h ely éb en a dolgozóknak nincs bele­ szólásuk az ő k et legközvetlenebbül érin tő kérd ések b e, m íg a 700-as 9 �felvétel ta g jain ak kevesebb m in t fele. V agy: a 200-as m in ta ta g jain ak m integy h ato d a n y ílv á n ítja m u n k ak ö rü lm én y eit jónak, m íg a 700-as felm érés ala n y a in a k csaknem a fele! No, ezek az eltérések m indenekelőtt a k o ru n k b an és honun k b an oly d ivatos kérdőívezés eredm ényeinek m egbízhatóságára vetnek fényt. Az itt közöltekre is persze, és nem csupán a 700-aséra, hanem a 200-aséra is. M ert h a egy dologban egyszer 9,2% -ban jó a véle­ m ény, m ásodszor viszont 37,5% -ban, ak k o r teljesen bizonyos, hogy egyiket sem fogadhatom el. M ert a valóság a k ettő között lesz. De h o l ? . . . E rre szokás azt m ondani, hogy valahol középen. De m i az a közép, hol az a közép? Felezzem meg a s z á z a lé k o k a t? ... N em ilyen egyszerű. Az igazság: senki sem tudja, hol a közép, mi a közép. S hagyján, hogy mi, k í­ v ü lálló k nem tud ju k , de m ég a felm érések alanyai sem. M ert itt végeredm ényben nem tényekről, han em helyzetek és viszonyok m eg­ ítéléséről v an szó, am iben az állásp o n t le h e t ilyen is, leh et olyan is. De h a ugyanazon szem élyek ítélete egyik esetben ilyen, m ásikban olyan, ak k o r m e gbízhatunk-e ezekben az állásp o n to k b an ? Nem. M ert h a p éld áu l a H űtőgépgyár vezetői a tavaszi felm érés a la p já n a k a rta k voln a k ép et alk o tn i m ag u k n ak a kérdőívben é rin te tt dolgokról, az őszi felm érés ad a ta i jócskán m e g za v arh atták volna ő k e t. . . De mi h át a biztos eb ben a h elyzetben? Az, hogy m íg egy term elő szervezet tag jai egyik esetben így, m ásik esetben úgy lá tjá k jó n a k nyilatkozni ugyanazon dologról, addig an n a k az egységnek a m echanizm usa sok m in d en t te h e t anélkül, hogy a beosztottak ellenőrzése ebben k o rlá ­ tozná. M ert a kontroll alap ja, az általán o s vélem ény, ki sem a la k u lt még. S en n ek h íjá n az in tézm én y esített k apcsolatform ák is csak n a ­ gyon nehezen k özvetíthetnek érvényes inform ációkat, a k á r lefelé, a k á r fölfelé, hiszen a k o llektív term elés — egyéni panasztevés m ód­ szere m e lle tt a beosztottak a legkülönbözőképpen nyilatkoznak, s tegyük föl, hogy nem p illan a tn y i érdekeik (bevágódni a m u n k a h e­ lyen) vagy éppen fe ltá m a d t in d u la ta ik (odam ondogatni a főnöknek) alap ján , h anem m e rt valóban változik a vélem ényük. P o n to sab b an : ingékony az állásp o n tju k , s ann y ira, hogy n éh a m á r m aguk sem tu d ják , m it is gondolnak v aló jáb an errő l a dologról. A té n y ek et viszont v álto zatlan u l közölték, m á ju sb a n is, novem ­ b erb en is. Í gy például a keresetet, a család ingatlanvagyo n át, a h áz­ tá j i föld nagyságát, a jószágok szám át és a többit. Vagyis, m inden áttétel nélkül, de ném i egyszerűsítéssel azt m ondhatnám , hogy a tényvalóságokkal m á r ki tu d n a k egyezni, m e rt tisztáb an v an n a k a lét tárgyi feltételeivel — és ez képezi a m egelégedettség vagy „le­ nyugodottság” a la p já t —, de az ítéletek zavarosan, néh a önm aguk szám ára is érté k elh e te tlen ü l k ev ered n ek bennük. E zért b izonytala­ nok. És h atározatlanok. És az a m orális alaphelyzet, am ibe egy ip a risk o lát végzett fia ­ tal vagy egy új belépő kerül. Ez az a fő közeg, am i a gyári p ály ájá t m eghatározza — de am elyikben k a rrie rjé t a k á r jó, a k á r rossz é rte ­ lem ben m eg fu th atja. S a já t m u n k á b a lépéseim ből is nagyon jól tudom , de a jászok el­ beszéléseiből is m egism erhettem , m ekkora idegi terh elés az első nap a m u nkahelyen. A gyár, a zajok, a csarnok, a színek, a szagok, a gépek, a társak , a főnökök — m inden idegesítő, szorongást k e ltő . . . „H a p á r napon belül odam egy hozzád valaki, és m egkérdezi: Új b e­ lépős, s z a k tá r s ? ... — akkor m egragadsz. H a tíz n ap m ú lv a se, a k ­ k o r elm égy o n nan.” Így jelezte ezt az időszakot egy fia ta l eszterg á­ lyos. Tőle m egkérdezték — m arad t. M ár h a t éve u g y an ab b an az üzem ben — v álto zatlan u l b etan íto ttk én t. S m ikor azt kérdeztem , hogy hiszen érettség ije van, m ié rt nem h alad, azt válaszolta: — Nézze, először ott dolgoztam h átu l, azokon a kis ro h a d t p a­ dokon. Most itt vagyok elöl, az üzem egyik kiem elt gépén. M ögöt­ tem segédleveles szakm unkás dolgozik, nem is egy. H at éve h étn eg y ­ ven v o lt az alapórabérem , m ost tizenkettő nyolcvan, a legm agasab­ bak között az üzem ben. M ikor m űszakot kezdünk, a m űvezető köszön a m űhelynek, általáb a n . De n éh á n y n ak külön is: én ezek között vagyok. — Igen, de h a m á r huszonnyolc évesen az üzem elsői között van, mi lesz később? H ogyan h alad tovább az életp ály a? — M egm aradni az első között, az sohasem kevés. Ne higgye, hogy h a egyszer fölkerült, az olyan, m in t a színházbérlet, am it év­ ről év re m e g ú jíta n ak m agának, autom atik u san . Új em berek jönnek, de a régiek kapacitása, szorgalm a, a k a ra ta is változik. M ikor erre a gépre tettek, v alak it k itú rta m innen. K itú rh a tn a k engem is, m e rt a főnökségnek végeredm ényben egy a fontos: m en jen a v erkli! M ert a m i ü zem ü n k is egyre bonyolultabb fela d ato k a t fog kapni, biztos, hogy ú ja b b m eg ú ja b b gépek érkeznek. És h a kiesek a form ám ból, és nem tu d o k tovább fejlődni, ak k o r nem én kapom m eg a leg ú jab b gépet, h an em valaki más. De ha a r r a gondol, hogy m ié rt nem te tte m le p éld áu l a szakm unkásvizsgát, ak k o r azt m ondom , hogy van k ét szép gyerekem , jó feleségem , és ráa d ásu l horgászni is nagyon szeretek. — S m e rt ehhez nem vágtam valam i értelm es képet, elnev ette m ag át: — Nézze, ne tartso n beképzeltnek, de an n y it biztosan tud o k m ag am ­ ról, hogy ezzel a kis ésszel és ak a rással leh etn ék m űvezető, fő ra k tá ­ ros, norm atechnológus, vagy valam i ilyesm i. És h a letenn ém a szak­ m unkásvizsgát, addig piszkálnának, m íg bele nem vágnék valam i olyan tanfolyam ba. És ak k o r m á r nem lenne időm sem a családom ra, sem a Z agyva-partra... Az iskolák a la tt sem, m eg u tá n a sem. M ert ak k o r m á r elk ap n a a gépszíj: nem a m agam u ra lennék, h an e m a gy ár szolgája. De nekem ehhez nincs gyom rom , és ezt szó szerin t értse : felelek m agam ért, a családom ért, a m u n k ám ért, de nem ak aro k felelni m ég húsz vagy kétszáz em b erért, m eg p á r m illió fo rin tért. E zért m ondom m agának, hogy am it a k a rrie rrő l m eg az életp ály áró l elm ondott, an n a k alap já n én az u tó b b it v álasztottam . Nem a z é rt, 10 m e rt hidegen hagy a gyár. É rdekel, hogy az ország egyetlen h ű tő ­ gépgyártó v á lla la tá n á l dolgozom, s hogy a m i k észítm én y ein k et ta ­ lá n ritk á b b a n szidják, m in t m áso k éit — d e egy bizonyos p onton tú l nem érdekel. N ém eth Já n o s m eg v an elégedve, s elsősorban azért, m e rt em ­ b eri ön m ag át a m u n k á b a n is és a m u n k á n k ív ü li dolgokban is sik e rü lt m egvalósítania. De az a lk a t k érd ése is: nem a k a r nagyobb, nem a k a r felsőbb felelősséget. Rögtön m á sk én t esik azonban an n ak , aki m ás­ hogyan fo g ja föl a sorsát. Ám világos, hogy egyetlen term elő szervezetben sem pontosan an n y i funkció, k iem elt gép van, a h á n y az ily e n fa jta igény. N éha leh et több, s ez m á r nagy baj — á lta lá b a n azo n b an kevesebb. S mi legyen azokkal, a k ik sohasem lesznek üzem vezetők, csoportvezetők, gépbeállítók, k iem elt gépesek, célgépesek, viszont az em beri kapcso­ latok eddig tá rg y a lt h iv atalo s form ái sem elég ítik ki őket, vagy eze­ ken kív ü l m ég m á st is a k a rn a k ? A zoknak m ég leg aláb b egy k ap ­ csolatform a kínálkozik. Az egyik az em b er és szervezet közötti kötődés h a rm a d ik főcso­ p o rtja, a m it rövidesen so rra veszek, előbb azo n b an lássu k azt, am it a szociológia to lv ajn y elv én in fo rm ális relá ció k n a k hív n ak . M agyarul F eh ér Istv án üzem vezető fe jte tte ki nekem , s lényegében a k ö v et­ kezőképpen: — Az üzem ben m ost k ettő százh atv an an vagyunk, s ebből tizen ­ kilenc a te rm elé sirán y ító : főm űvezetők, m űvezetők, m űhelyfőnökök, m unkavezetők, csoportvezetők. H a v alam it vég re ak aro k h ajtan i, el­ sősorban rá ju k tám aszkodom — d e ak k o r is, h a d öntenem kell. Őket kérdezem meg. N em közvetlen term elési kérd ések b en azonban nem egyedül a beosztott irán y ító k vélem énye a la p já n döntök. N em is te ­ hetném . A v á lla la t elő írja szám om ra, hogy n o rm a-, b ér-, ju talo m -, p rém iu m -, v alam in t egyes üzem - és m u nkaszervezési k érd ésb en k ö te­ les vagyok m eg h allg atn i az üzem p á rt-, szakszervezeti és K lS Z -v e­ zetőit. S m e rt ők is k ö rü lb elü l húsza n v an n ak , összesen te h á t m in t­ egy negyvenen hozzuk az összes döntést, azaz, az üzem i létszám n ak k ö rü lb elü l tizen ö t százaléka. És ez m á r szám ra sem kevés, ráad ásu l szanaszét van n ak , az üzem m in d en zegzugából hozzák az in fo rm áció ­ kat, m égpedig a leg frisseb b ek et és legérvényesebbeket. Meg kell azo n b an m ondanom , hogy ez csak elvileg v an így. M ert a gyakor­ la tb a n nem m indig sikerül. M iért? M ert a te rm elé sirán y ító k és a tá rsa d alm i vezetők elő tt a dolgozó nem m indig n y ílv án u l m eg őszin­ tén. A dolgozó érzi, hogy az a vezető céllal kérd ez valam it, és ak k o r m á r ő is célszerűen válaszol. Nos, ezek ért v an nekem az üzem ben vagy tíz olyan m unkásom , akikhez d ö n tésk ép telen helyzetekben odam egyek. És persze, nem csak ak k o r: b ará tság ez, de m u n k a közben, a m u n k á é rt k ia la k u lt b a rá t­ ság. De ők ren d sz erin t m á r tu d já k , hogy m ik o r m egyek ho zzáju k egy kis beszélgetés k edvéért, és m ik o r tan ácsért. T u d já k arró l, hogy M agyarországon vagyunk, és itt a legnagyobb „ titk o k a t” beszélik a legszélesebb körökben, vagyis m á r n ap o k k al a döntés elő tt m in d en k i az ak tu ális tém áró l beszél — de le lá tjá k a pofám ró l is! És van, am ely ik o lyankor azzal fogad: Na, m i van, P ista bácsi, k en d n ek se ju to tt k ru m p lifő d ?! — És ily en em bereim nem csak n ek em vannak, h an em a többi term elési m eg tá rsa d a lm i irá n y ító n a k is. A m elyiknek nincs, az szerin tem nem sokáig tu d m egülni a sz é k é b e n . . . M iért? M ert sok esetben csakis ezek közlik vele az őszintét. De m ár m egint a M ié rt? — ugye? Ezen m á r én is so k at gondolkoztam , és szerin tem azért, m e rt ők nem v iseln ek sem m i funkciót. N em k ép v i­ seln ek sem m it és senkit, sem lefelé, sem fölfelé. Ön m a g u k at k ép v i­ selik, s m e rt olyan em berek, ak ik et érd ek eln ek az üzem , a gyár dolgai, az em b erek gondjai, h á t ren d sz erin t fején ta lá ljá k a szöget. És az ilyenek n em a k a rn a k bem en n i sem m ilyen vezetésbe, sem a v á l­ lalatib a, sem a társad alm ib a. De sokéves tap asztalato m , hogy nem is jó, h a bem ennek, m e rt o tt igencsak elro m lik az ítéletü k . Egy d a­ rab ig m egélnek a korábbi, független vélem ényükből, aztán kezde­ nek m elléfogni, m a jd bizonytalankodni. Vagy nagyon is bizonykodni, épp en a belső egyensúlyvesztés m ia tt! — Ezt m á r nem F eh ér Istv án m ondja, h an em én írom . S to v áb b azt, hogy v o ltak ép p en ez az a nem h iv atalo s k ap c so la tren d ­ �szer, am ely ik re az egész H űtőgépgyár v á lla la ti m eg tá rsa d alm i szer­ elem ibb érdeke, hogy azo k at kösse jo b b a n m agához, ak ik neki é r­ vezetei szám ítanak, építenek. K iterjedése, jelentősége felm érh ete t­ tékesebbek, stab ilab b ak , ám ezt g y akran nem teh eti meg, m ert k ia la k u lt egy látszólagos k o n tro ll: az az értékes, az az ö n tu d ato s len, éppen jellege m iatt. — Inform ális, nem h iv a talo s: m ai köznyel­ dolgozó, ak i így és így tesz. P éld á u l: ak tív hozzászólásaival segíti v ü n k b en a szónak v an valam i rossz kicsengése, a k á r m ag y aru l, a k á r az üzem te rm e lő m u n k á já t. . . K özben pedig nagyon jól tu d ju k , hogy „k ü lfö ld iü l”. M ár en n ek is. É ppen ezért félve írom le, hogy illeg á­ en n ek így alig v an jelentősége. M égis rag aszk o d u n k hozzá. M ert ez lis. P edig tu la jd o n k é p p en errő l v an szó; s arró l, hogy itt is v an v a ­ is m a ra d v án y az ú j kezdés első szakaszaiból. A bból az időből, m i­ lam i, am i létezik ugyan, de tá rsa d alm i fo rm án k átm en e ti jellege kor p o litik ai síkon nem volt elég, h a v alak i az ú j ren d szer hív én ek m ia tt nem v a llh a tju k be. B ár m in d n y á ja n nagyon jól tu d u n k róla, tu d ta m agát, h an e m ezt nyilvánosan k ellett m o ndania. Hogy ösz­ m égis ta k a rg a tju k , tegnapelőtti gyakorlat m iatt, hogy tu d n iillik a k ét tönözzön. Hogy ö n m ag át erősítse. Hogy m ások sz ám ára világossá h áb o rú között voltak talp n y aló k az üzem ekben, vagy tegnapi ese­ tegye: nem v elü k v an m ár, h an em em ezekkel! P edig m eglehet, te k okán, m ikoris az ötvenes években jócskán vo ltak besúgók a hogy közben p o n t az ellen k ező jét gondolta, ugyanúgy, m in t esetleg gyárak ban. P edig ez a kap cso latfo rm a önm agában sem leges, vagyis a p ja a két v ilág h áb o rú között, m ik o r k ép v iselő -v álasztásk o r az ellen ­ eleve, term észetéből következően nem rossz, se nem jó. P o n to sab ­ zékkel érzett, de a k o rm án y p á rti k ö v etre szavazott, m e rt ak k o r b an : fel le h et használni e rre is, a r r a is. A H űtőgépgyár vezetői p él­ k ap o tt ín ség m u n k át — vagy m in t valam ely ik őse, aki ugyan esetleg dául enn ek segítségével v aló sítják m eg a dolgozók h aték o n y tá jé ­ u tá lta a H absburgokat, de h ite t te tt M ária T erézia m ellett, m e rt k o ztatását: „H a term elési értek ezleten m ondom , egyik fü lü k ö n be, a ak k o r esetleg felm en tik a legközelebbi k atonai beszállásolás alól.” m ásikon ki. De h a bedobom ezen a csatornán, háro m n ap m úlva M élyre n y ú ln a k a gyökerek, s nem csak a szituációkba, hanem m in d en ki tu d ja .” Így készítenek elő döntéseket, így alapozzák meg szintúgy az em beri lelkekbe, és ki v állalja, hogy n ek iáll k irá n ­ egy-egy döntés kedvező fo g ad tatását. V agyis ez az in fo rm ális k ap ­ g atn i?! N em a lelkekből k ö zv etlen ü l: az m indig ro sszra vezet; h a ­ cso latrendszer az em ber és szervezet közötti h ivatalo s kötéseket erő­ nem a h ely ze tek b ő l! . . . S enki sem v állalja. De ak k o r leg aláb b p ró ­ síti, segíti, kiteljesíti. Szabó István, az I . üzem vezetője például b álju n k illúziók n élk ü l szám ot vetni a mai valósággal. m indig n y ito tt ajtó n ál tárgyal. Ú gy a d ja ki a legfontosabb u ta sítá ­ Az em b er és term elő szervezet közötti kapcso lato k k iteljesítése sa it is, úgy k ér vélem ényeket. „És m ire végzünk az értekezlettel, nem csak sa rk a lato s szocialista követelm ény, h an em a tá rsa d alm i és felá llok, kim egyek, az üzem ben m á r m indenki tu d ja, mi a leg­ ren d szer teljes m eg v aló su lásán ak is egyik feltétele, m e rt p éldául a ú ja b b ábra, és ahhoz kapom a vélem ényeket!” N éha h ely ettesíti is az term előeszközök k ö ztu lajd o n a ezen k eresztü l is ki fog fejeződni. em b eri kapcsolatok egyéb form áit. Egy vezető: „M ikor a bizottság le­ Eddig viszont egyetlen olyan tö rek v ésü n k sem ho zo tt á tü tő sik ert, ü l az asztalhoz, ak k o r m á r ren d sz erin t m in d en el v an döntve, m e rt am elyik az ilyen k ap cso lato k at p ró b álta jo b b ítan i. A term elő szer­ m in d n y á ja n kellőképpen inform áló d tu n k az em bereknél, sőt egy­ vezetek m echanizm usai p éld áu l 1968 óta is kevés döntési - jogot ju t­ m ással is m egbeszéltük a dolgokat. E zért nem értek ezü n k m i estébe ta tta k le a m u n k ah ely ek ig . S te tté k ezt nem v alam i n em telen szán­ nyúlóan, és a z t m ondom , hogy ez a jó eset, m ik o r így, előkészí­ dékból, h an e m azért, m e rt m in d en tö rzsk a rn ak nagyon is reális ta ­ te tte n ü lü n k össze.” — F eleslegesek h á t az em b eri kapcsolatok p aszta latai v a n n a k arró l, hogy a m u n k ah ely i p lénum ok g y ak ran egyéb fo rm á i? Innen, kívülről azt m ondom , hogy n ém ely ik igen. k ép tele n ek egy-egy tém a m egfontolt tá rg y a lására, és a hozott d ö n ­ A term elési tanácskozások és a sokféle osztály- m eg egyéb értek ez­ tés v é g re h a jth a ta tla n lenne ab b an a k ia la k u lt helyzetben, m elynek letek p éldául csaknem teljesen. M ert a dolgozók tá jék o z ta tása úgy­ gyökerei szigorúan a teg n ap b an , a teg n ap elő ttb en és a rég m ú ltb an sem o tt hatékony, és a beosztottak sem azokon keresztü l ju tta tjá k gyökereznek. E zért kell azt m ondanom , hogy a v állalato k álta lá b a n föl vélem ényeiket, han em e m itt: „H a m érleget készíten ék m agának, — de itt m ost a H űtő g ép g y árró l beszélek, m e rt azt ism erem tü z ete­ bizony az derü ln e ki, hogy m íg az értekezleteken, m egbeszéléseken sebben — a lehető legtöbbet tették , m ik o r döntési jo g köröket m ás­ egy lényeges in form ációt kapunk, addig az in form ális csato rn án k é n t a d ta k le: az in fo rm ális k ap cso lato k ú tjá n . k eresztül tízet vagy húszat. M ert akinek kom oly vélem én y e van, az M ert te tte k lép ést a fo rm ális k apcsolatok ja v ítá sá ra is, csak a le g ritk áb b esetben jön ki vele a plén u m elő tt.” éppen nagyot eddig eg y etlen t sem. De h a legalább a tö rzsk aro k „Aki közülünk a jónép előtt nagyokat m ond, az feljeb b a k a r szám ot v etn ek a n em szeretem -h aly zetek valós okaival, tö rté n elm i k erü ln i, vagy v alam i előnyhöz a k a r ju tn i”... Persze, előnyt sze­ gyökereivel, és h a az így lev o n t következtetésekből m indig csak egy rez h et úgy is, h a nem nyilvánosan beszél, csak ak k o r a főnökök­ k icsit érv én y esíten ek a g y ak o rlati m u n k áb an , ak k o r a lépések ü tem e nek nincs m ire hivatkozni és ezért nehezebben k ap ja meg. N incs gyorsulhat. M ert lassan -la ssa n oldódni k ezdenek a m ost kölcsön­ m ire h ivatkozni, vagyis nem tu d já k azt m ondani, hogy X vagy Z h atáso k b a m e re v ü lt görcsök — a m ik e t itt a h atás k ed v éért persze nem csak jól dolgozik, han em aktív, ö ntudatos em b er is! Úja b b an hogy d ram a tiz áltam . K unszabó F erenc k ia la k u lt nem szeretem -helyzet ez is. M ert a m echanizm us leg­ 11 �Szembesítés 3. A N ógrád m eg y ei p ártbizottság k ezd em én yezésére a T ársad alom ­ tu d om án yi In tézet 1971-ben m űv elő d ésszo cio ló g ia i felm érést v égzett a salgótarján i m u n k á so k körében. A vizsgálatb an érin tett salgótarján i ü zem ek b en m eg k ö zelítő leg 1500 dolgozóról k észü lt k érd őíves felm érés, m ely n ek a n y a g a n éh á n y hón ap pal ezelő tt k ön yvalak b an is m egjelen t. A m ű v elő d ésszo cio ló giai vizsgálat, a „ m ély in terjú k ”, elk észítése óta h a t-h ét é v telt el. Mi történ t az ak k or „vallom ást tev ő k k e l”, a v izsg á ­ lat óta eltelt év ek b en h ogyan , alak u lt életü k , h o g y a n ítélik m eg ö n ­ m agu k at és k örn yezetü k változásait? — A z első beszélgetés óta e lte lt h a t-h é t év hozott v álto zást az életünkben, de m a ra d ta k v álto za tla n elem ek is — m o n d ja a „T obor­ zást v ég zett az isk o lán k b an a g y ár” cím ű m é ly in te rjú fiatal „hőse”, am ik o r felkeresem . A város déli perem én álló családi házu k b an találk o zu n k . Az em eletes é p ü le t fö ldszintjén a nagyszülők lak n ak . A fiatalo k lak ása ízléssel b erendezett, érdeklődésüket tükröző, apró tá rg y a k k al díszí­ tett, m eleg fészek. — Nos, az ak k o ri beszélgetés óta sok m inden változott, csu­ p án egy dolog nem : to v á b b ra is a kohászati üzem ekben dolgozom — igaz, m á r nem az a k k o ri beosztásban. A legjelentősebb v álto zást em ­ lítem csu p án: sz ü letett egy kisfiúnk, s éppen a kicsi m ia tt sürgősen meg k ellett oldani a lakásp ro b lém án k at. — Ezt m egelőzően hol la k tato k ? — Itt, ahol m ost, de rendezetlen körülm ények között. Ez egy b efejezetlen ház volt, am it ren d b e kellett hozni, s a r r a nem a k a rtu n k v árn i, hogy m ajd valam ik o r valahol nek ü n k is ju t egy állam i, vagy szövetkezeti lakás. A feleségem elvégezte az egyetem et, így m á r nem csak az ösztöndíjjal le h ete tt szám olni, s m e rt m in d a k etten elég jól k erestünk, elhatáro ztu k , hogy építkezünk. Így azu tán ezer­ kilencszázhetvennégy á p rilisáb a n hozzáfogtunk, s decem berben m á r b e is költöztünk. H árom hónap m ú lv a érkezett a kicsi. Jó fo rm án n e ­ ki készült itt m inden. A fiatalasszony csendesen figyeli a beszélgetést. E zekre a sza­ v a k ra m osoly játszadozik az arcán. — A feleséged egyetem et végzett, s te nem ta n u ltá l to v áb b ? — Igazság szerin t m i együtt felvételeztünk az egyetem en, de n e­ kem nem sikerült, a feleségem et viszont első n e k ifu tá sra felvették. É n u tá n a k ato n a lettem , m ajd am ikor leszereltem , ism ét je len tk ez­ tem . Az írásbeli sikerü lt, a szóbelin azonban kiestem . N em m ent. K ésőbb jö ttek a feladatok, s m á r nem fo g lalkoztatott ez a gondolat... — H add szóljak én is közbe — élénkül m eg a beszélgetésünket csendesen figyelő asszonyka. — Az egyetem i jelentkezésn él az volt a baj, hogy m ás-m ás sz ak ra jelen tk eztü n k . A hová én jelentk eztem , oda k ö nnyebben be le h ete tt ju tn i, ahová a párom , ott ötszörös volt a tú ljelen tk ezés. M ondtam neki akkor, hogy jelentkezzen oda, ahová én, s m ajd átm egy az á lta la v álaszto tt szakra, d e h á t... — O koz-e valam ilyen feszültséget, hogy a feleséged diplom ás, te pedig nem ? — E m iatt sohasem volt p ro b lém án k — válaszol az asszonyka. — M ások azonban nem te k in tik ezt ilyen term észetesnek. P éld á n ak em ­ lítem a szüleim et. Az apám azért v ált el az anyám tól, m e rt a b e­ osztása m ia tt kisebbségi érzése volt v ele szem ben. S a m ik o r úgy a la ­ k u lt, hogy belőlem m ér n ök lesz, a férjem ből pedig nem , m in d k ettő n k szülei k ételkedtek benne, hogy a m i házasságunk ta rtó s m arad . L as­ san tíz éve élünk együtt, s szerencsére m inden a legnagyobb ren d b en megy. A férjem segít nekem a gyakorlati dolgokban, m er t neki a b ­ ban sokkal nagyobb a ta p asz talata ! Ism ét a férjh ez fordulok: — Egy kérdés h a tá rá ig m a ra d ju n k még a m unkánál. M int m ond­ tad, egyetlen v áltozatlanságról beszélh etü n k : a m un k ah ely ed m ég a régi. N em a k a d t volna közelebbi, jobban fizető m unkahely ? — A k adt volna, nem is egy. Több p énzért is, a lakásom hoz k ö ­ zelebb is. Én azonban m égsem v álto ztattam . E nnek egyik oka a tr a ­ díció, a m ásik pedig a jó m un k ah ely i légkör, a b a rá ti ko llek tív a. A nyagilag nem állu n k olyan rosszul, hogy k ét-három száz fo rin ttal nagyobb fizetésért o tth ag y jam ezt az összeszokott gárdát. Az apám , m a jd ’ negyvennyolc évet dolgozott le az acélgyárban, bizo n y ára ő is m e g találta azt a m u n k a társi kört, am ely döntően befolyásolta a m a ra d ásra. — M ind a k etten dolgoztok. N yilván csak d élu tán találk o zto k . J u t- e idő ak k o r beszélgetésre, m űvelődésre; eg y általán m ilyen a család é letren d je? — Én k o rábban já ro k m unkába, m in t a feleségem , s így ő k é­ sőbben is jön haza. Ő hozza a gyereket az óvodából. Itth o n főzünk. A zért m ondom , hogy főzünk, m e rt én nagyon szeretek segíteni a fő­ zésnél, s persze im ádok enni. Ebből a közös főzésből m á r szin te hob­ bi a la k u lt ki. V an azonban egy m ásik hobbink is: a kert. A h áro m ­ száz négyszögöles kert, húsz gyüm ölcsfa, n éh án y tő k e sz ő lő ... M indez ad p ro g ram o t a hétk ö zn ap o k ra és a h étvégekre is. Persze, nem csak ez van. G y ak ran beszélgetünk, olvasunk vagy televíziót nézünk. M in­ dig közösen beszéljük meg, hogy m it csinálunk. — Ezek szerint ideális h áz asp árn ak ta rtjá to k m ag ato k at? — Hm, nem tudom . Mi nagyon jól érezzük m ag u n k at a családon belül. No, persze, n álu n k sem m a ra d a k an á l csörrenés nélkül, d e alk alm azk o dás k érd ése az egész. A m ikor a feleségem egyetem re já rt, alk alm azk o dtam ahhoz a helyzethez. Ezt visszakapom akkor, am ik o r én já ro k h aza az esti órákban, m e rt K ISZ -gyűlés van, elhúzódott 12 egy m egbeszélés, vagy egyéb. H a a m egértés kölcsönös, az ta lá n m o ndható id eális házasságnak. — F iatalo k vagytok. B izonyára táv o lab b i te rv e k is fo g lalk o ztat­ nak. M ilyen célt tű z tetek m ag ato k elé? — T ervezgetni kell és jó is, d e csakis a realitáso k ta la já n . Az utóbbi n éh án y évb en alig ju to tt id ő könn y ed eb b p ro g ram ra. T u la j­ donképpen az összeházasodásunk ó ta terv ezg etjü k , hogy m ég egyszer k ettesb en elm együnk a Szovjetunióba. U gyanis m i o tt ism erk ed tü n k össze. A házasság u n k óta azonban m ég B erekfürdőig sem sik erü lt elju tn i. Eddig ugyanis csak a családi felad ato k m eg o ld ására ju to tt idő a m u n k a és a közösségi teendők m ellett. — Az évekkel ezelőtti beszélgetésen elm ondtad, hogy szívesen veszel részt a közösségi életben, érd ek esn ek és vonzónak találo d a közösségért végzett m u n k át, n o h a a K IS Z -ről nem vélekedsz a leg­ jobban. Most mi a vélem ényed? — V alóban szívesen veszek részt közösségi m u n k áb an , pedig egyre nagyobb lelkierő kell elviselni m ások közöm bösségét. E m lék­ szem m ég a g yerekkorom ban m ilyen nagy dolog volt egy m á ju s el­ seje. A pám meg sokan m ások te tté k a dolgukat, hogy m in d en jól sik erü ljö n . A kkor a szem élyes részvétel állásfo g lalás volt. H iányo­ lom azt az egykori k ollektív lelkesedést. H iáha le ttü n k m űveltebbek, ta n u lta b b a k , nagyobbak az igényeink, m égis széthúzunk. M in d en ü tt h allan i, hogy eg y etértü n k p á rtu n k irányelveivel, d e v ajo n m it te ­ szünk ezeknek az irán y elv ek n ek az érv én y esítéséért? A b rig ád b an k ijelen tik , hogy „m i aran y k o szo rú s szocialista b rig ád vagyunk, ezt m eg ezt v á lla lju k ”, a teljesítés id ején azonban sokan elsom polyognak. Egy-egy tá rsa d a lm i akciónál m a jd ’ m indig ugyan azo k at láto d — ak á rcsa k az értek ezletek en , az ilyen vagy olyan összejövetelen. A kik nem csak szövegelnek, han em dolgoznak is — ezek v an n a k kevesen. — K étségtelenül, lehet ilyesm it tap asztaln i. Az ifjúság, az „új g eneráció” nem ilyen? — Az évek során gyakorló K IS Z -vezető lettem , te h á t belső t a ­ p aszta lataim v an n ak . Nos, a K ISZ változott, d e nem az előnyére. Sok fia ta lu n k nem K IS Z -tag még, pedig n in cs rossz p ro g ram u n k . N éha ta lá n az is gond, hogy sok a program . Az a b aju n k , hogy e lb ü ro k ra ­ tizáló d ik az ifjúsági szervezet. V alam ikor a jelszav ak v o ltak tú l­ súlyban, m ost m eg a jelen tések k el b ajló d u n k . N agyon sok K ISZ vezető az ért veszíti el a k ed v ét és a m u n k a len d ü leté t, m e rt am it n agy nehezen m egcsinál, arró l tízfelé is je len tést k ell készítenie. M iért? R engeteg bizottság van n álu n k . A zt hiszem , ebben világelsők va­ gyunk. A z tá n ... N em régiben egy igen ak tív K IS Z -tag m ondta, hogy v ajo n m ié rt dolgozzon ő jo b b an , m in t egy nem K IS Z -tag, am ik o r am az ugyanúgy —, vagy m ég jo b b an — m eg k ap ja a fizetésem elést meg a ju ta lm a t, m in t ő. Volt m á r olyan is, hogy a K IS Z -tag n ak nem is ad tak, m ondván, hogy ő ö n tu d ato s és m egérti. Pedig az elvégzett m u n k á é rt m in d en k i e lv á rh a tja a tisztességes fizetséget. Ez m ég nem anyagiasság. — T u lajd o n k ép p en m iben érzed a m egkülönböztetést? — A bban, hogy ak i a társa d alo m ért, a közösségért dolgozik, e n e r­ g iát fo rd ít rá, az rosszabbul já r, m in t az, a k i csak m ag áv al törődik. Rosszul esik, am ik o r ledolgozom a nyolc órát, s u tá n a gyűlésre m egyek, vagy tá rsa d alm i m u n k ára, a m ásik m eg veszi a tá s k á já t és elsiet haza, vagy elm egy a kocsm ába, vagy ahová ak ar. U g yanakkor tö b b et k ap anyagilag, m in t a m ag am fajta. Ez úgy értendő, hogy az em bereket g y ak ran nem a végzett m u n k á ju k a la p já n ítélik meg. S még lényegesebb k érd és az, hogy m elyik „végzett m u n k á ja ” : a m unkahelyi, a közösségi m u n k á ja a la p já n ? H a e rre nagyobb figyelm et fo rd ítan á n k , nem ta rta n á n k ott, hogy a tá rsa d a lo m é rt fáradozó em berek eg y re in ­ k ább a h á tté rb e szorulnak, s la ssa n m á r gúny tá rg y a lesz, aki ö n zet­ len ü l v á lla lja a közösség terh eit. P . A. �K e le m e n G á b o r Őszi virág (RÉSZLET) H álás lehetek D ávid Istv án ta n á r ú rn a k : a sokat szidott osztályfőnök és szaktanár a dísznövényterm esztéstan ó rán m eg­ ism ertetett a virág n ád d al. S zakism eretem nek pedig — b á r az igen felszínes — sokat köszönhetek. Az ism eretséget Elek J á ­ nossal, hősöm m odelljével. O tt ült az István k ó rház fá ra d t napfényb en fü rd ő p a rk já ­ ban, s h árom pizsam ás tá rsá v a l az elő ttü k díszlő v irág n ád ró l vitatkozott. D öntnöknek szólítottak a pa dhoz, így kezdődött. A v irág n ád ró l m á r régen el is feledkeztünk, am ik o r még ott ü l­ tü n k k ettesb en ; id e té rtü n k vissza m ásnap, h arm a d n ap , meg dísznövény azu tán is „A „m odell” kitáru lk o zo tt. M int am a utolsó virágai, am elyek — k ihasználandó a m á r kevés m ele­ get adó n éhány órás n ap sü tést — sietve nyíltak. Az én Elek Jánosom csöppet sem tag ad ta, hogy jóm ódú gazda lévén m ilyen érzéssel fogadta a téeszszervezés h íré t; m ilyen rafin ériá v al p ró b álta m egelőzni a v á rh a tó csap ást; m e­ n ek íten i tekin tély es vagyonát. T erm észetesen azt sem szépítette, m ilyen m eggondolásból, szám ításból v állalta an n ak idején az elnökséget. Szerző és szerkesztő közös szándéka volt, hogy a v álaszto tt regényrészlet ism ertesse m eg az olvasóval a főhős előéletét is. Egy vis m a jor következtében azonban m indezt csupán az elő­ ző m ondatok jelezhetik. A tö rté n et ott folytatódik, ahol a fő­ hős rá jö n : id e je m ás em bernek lennie, pótoln ia kell elm u lasz­ to tt lehetőségeit. M ert — Elek Já n o s szavaival élve — a v irá g ­ gal ellen tétb en az em ber e rre is képes. A hold komótosan továbbsétált az égen. Megmozdult a tisza­ fa árnyéka is, lassan előbújt alóla a nem egészen szabályosra vá­ gott furnírlemez. A gyenge fény olajfestékkel pingált, kusza, el­ folyt feliratot világított meg: „Új Tavasz Tsz. Irodája”. Alacsony ajtó szemöldökfájára ütötték oda a táblát, itt laktak valamikor Kövesdy méltóságosék belső cselédei. A félig nyitott ajtón keskeny fényjárda futott az udvarra. Oda­ benn gázlámpa világított bántóan fehér fénnyel, időnként vöröses izzás futott végig a lámpa harisnyáján. A szoba alig négyszer négy méteres, s szinte földközelbe eresz­ kedett a plafon. Az utcára néző két keskeny ablak közé rozzant íróasztalt állítottak — a kastély padlásáról kerítették, ott ette a szú talán m ár húsz éve —, oldaláról cikcakkos csíkokban levált a valamikori diófa borítás. Az íróasztal hasának kecskelábra tett asztalt támasztottak, a szőlők nagydiófája alatt, meg a présházak előtt látni hasonlót. Mellette mindkét oldalán egy-egy pad, tavaly még ezeken gyako­ rolták — összehajtott tömlővel a kezükben — az akadályfutást az önkéntes tűzoltók. Az asztal mögött Elek János ült. Eltolt maga elől egy halom papírt, letette a tintaceruzát, és az órája után kotorászott. — A nemjóját! — szisszent fel félhangosan a mutatók láttán. — Tizenegy óra, ez nem volt benne az alkuban. Ez nem! Kilökte maga alól a széket, a sarokba, a fogas mellé ment. Ott állt a földön a bordó bádogkanna. Leemelte a tetejét, élvezettel csorgatta bele a vizet. Hosszan, jóízűen ivott. — Haza kellene mennem, ágyba lenne a helyem — fordult meg az agyában. Már-már hirtelen elhatározással döntött is, amikor visszanézett az íróasztalra. A fehér tarajú papírtenger láttán meg­ adóan legyintett: a rosseb, ami megeszi! Én m ár itt fogok megdög­ leni. Ebbe pusztulok bele, a sok irka-firkába! Visszahuppant a helyére, a papírok közé túrt. Kockás füzetet halászott elő, a múlt héten Százlábú ebbe írta a munkaegysége­ ket. Elek János hosszasan nézte az ákombákomot. Átlapozta egy­ szer, kétszer, aztán harmadszor is. Sehogyan sem értette. Több helyütt ezt írta a sánta Százlábú — merthogy az oldalazva járó Kudászit hívták így — kp. Kom ár J. kp, Viczi kp. — Mi az úristen ez a kp? — lökte odébb a füzetet. Mérgesen, m int aki oktalanul megakad valami sürgős munkában. Újabb pa­ pír után nyúlt, amikor valaki halkan csoszogott a félig nyitott ajtóban. — Elnök elvtárs, te . . . ilyenkor . . . — Százlábú! — nézett fel Elek. — Százlábú, az anyád mindenit, ez nem lehet igaz! Éppen ebben a pillanatban szidlak, mint a bok­ B anos János Majd minden megbocsáttatik Majd minden megbocsáttatik — a mentők szirénahangja a tűzoltó- s rendőrautóké is s meg az idefehérlő kórterem a flegma ápolónőkkel Megbocsáttatnak az utcák kockakövére prostituáltak vérével írott jelszavak meg az idegen combok harapófogói s tán a vérrel világra buggyant porontyok is \ Mert egyszer mint tekenőt magamra borítom a Földet lábam ujjhegyén pörgetem s e szabadtéri előadáson csak bámulnak a csillagok pedig e világvégi huncutkodást a politikusok is tudták valamikor De most még neki az éjszakának a vászonra kitoccsant lápnak neki a fürdőkád tengerének neki a kirakatüvegnek akár neki a parókás próbababáknak s elő a német hajszárítóval! m ert fantasztikus mennyire csapzottak vagyunk r ot, aztán egyszerre csak betoppansz. És még mondja valaki, hogy nincsenek csodák! — Csoda? Már hogy lenne ez csoda — húzta közelebb a padhoz a rossz lábát Kudászi. — A botos sógor az oka, ő tartóztatott ilyen sokáig. No, nem mondom, jó is egy kis beszélgetés a bótossal. Úgyis ő tud a legtöbbet a faluban. Már ugye, hogy hol és m i . . . Nekem meg, hogy csapatvezetőnek tettetek. . . — No, hiszen, te brigadérosok gyöngye, még m eggondolhatjuk! — nevetett Elek. — Azt hiszed, két embert majd azért tartunk, hogy a te rejtvényeidet megfejtse? Itt van nálam a füzeted, ezzel is nekem kell bajlódni, mióta Dudás Zoli könyvelőtanfolyamra ment. — A levele, Dudás Zoli levele dél óta itt van a zsebemben, fel­ bontani sem volt időm, jutott hirtelen eszébe. — Szóval, lehet, hogy ő megértené, de én nem ismerem ki magam a firkádban. A füzet után nyúlt, sietve fellapozta a keresett oldalt. — No, nézd csak! „Komár József kp, Viczi István kp.” Mi az ördög ez, miket írsz te a hivatalos füzetbe? A százlábú Kudászi sértődötten nézett az elnökre. — De J a n i . . . akarom m ondani. . . elnök elvtárs! Én azt hit­ tem, hogy ez világos. A kp az egyenlő: krum pli Pogányvárról. Elek János hatalmasat, falrengetőt szeretett volna kacagni. 13 �— Kp, krumpli Pogányvárról. No, ez egynek jó, Százlábú! De a fene egyen meg, irkálj értelmesen, úgy hogy el is lehessen raj­ ta igazodni. A lábad kíméld, ne a ceruzát! Arra talán még fut­ ja. . . Egyébként, mi újság a bótos sógornál? — Az osztozkodás, ez járja most. Ez a téma, mióta szétmen­ tünk. — Szétmentünk — ismételte a végszót Elek. — Nem mi dön­ töttünk, megmondtam a gyűlésen is, világosan. Behívattak a já­ rásra és azt kérdezték: Elek elvtárs, nálatok hány szövetkezet van? Egy. Egy? — bámultak rám csodálkozva. — Ahol ennyi a la­ kosság, ott egy szövetkezet kevés. Kettő kell, legalább kettő. Az egy téeszből meg is lett a kettő, hamarjában. Alighogy hí­ re m ent a járási akaratnak, elszabadultak a faluban az indula­ tok. A katolikusok szidták a reformátusokat, a reformátusok a katolikusokat. A gyűlésen is nagy hangon ordították: „Nem dol­ gozom a pápistáknak!” „Adjam a lányomat is reformátushoz? Azt is elő akarják írni?” A református és a katolikus tagságú szövetkezet azon nyom­ ban megalakult, Új Tavasz és Új Élet néven. Elek János m aradt az Új Tavasz elnöke. Nem is lehetett volna az másként, a falu két iskolája közül annak idején a reformátusban tanulta a betű­ vetést. — Aztán, mit mondanak a bótban a válásról? — nyomta meg az utolsó szót Elek. — Kárognak, csak kárognak. Nem is olyan régen még a kü­ lönválás mellett ordítottak, most meg sopánkodnak. Hogy ez m ár a szövetkezet végét jelzi, bomlik m ár az egész. Hogy addig se húzza, mint az első szervezéskor a Petőfi. — Majd elválik. Ha nem ma, akkor holnap. Hagyjuk a bótos sógor híreit a francba, anélkül is van elég bajunk. No, dógozni kellene m ég . . . — Nem akarlak zavarni, elnök elvtárs. Csak benéztem, m ert­ hogy égett a lámpa. Az Új Életnél egyébként sötét van, arra jö tte m . . . Százlábú feltápászkodott a padról, Elek ülve maradt. — Isten veled . . . azaz. . . nem gondolod, hogy haza kellene m enned. . . ? - — Maradok — mondta kurtán az elnök. Százlábú Kudászi kioldalazott az ajtón. Messziről is lehetett hallani, amint a téglalépcsőn kopog a rossz lába. Elek János a belső zsebébe nyúlt, kissé összegyűrt levelet vett elő. Felszakította a borítékot és olvasni kezdte: „Kedves Janikám ! Neharagudj, hogy levelemmel ilyen későn jelentkezek. Saj­ nos az idő és a tanulás nem enged egy kis szabadságot, hogy egy pár sort haza is írhassak. A feleségem volt nálam, nem tu­ dom monta-e. Ép a legrosszabbkor jött m ert kötelező tanulás volt és így nem tudtam vele egyáltalán beszélni. Már két dolgozatott írtunk és mind a kettő nagyon jól sikerült. Kü­ lönben az osztályunk felvan osztva öt részre és minden tíz fő alkot egy tanuló csoportott. Ma egy ilyen tanuló csoport ve­ zetője vagyok. Tehát meglehet érteni, hogy kilenc ember ta­ nítása plusz magamnak is tanulni kell, hogy elvesz minden időt. Van az iskolába Tv-készülék de még nem volt módom lemenni és megnézni. Kedves Janikám, az asszony mesélt va­ lam it, hogy a búzával valami diferencia van. Írd meg, hogy mi az. Monta az asszony azt is, hogy pletykálnak a faluba m ár megint rólunk. A következőt, lem entünk kiöltözni, az­ tán otthadjuk a falut. Én megkérlek, hasál oda, hogy ezek a szóbeszédek megszűnjenek a faluba. Főleg a Járm osra gon­ dolok. Mert nagyon megtanulok én itt mindent és tudom m it­ lehet tenni az ilyen emberrel. Minden héten van szerdán előadás »A falu nevelése« címmel. Gondolom, ha hazame­ hetünk nagyon sokat tudok majd mesélni. Ezel kapcsolatban szeretnélek megkérni, ha lehet mire haza megyek adjatok bor előleget egy 25—30 litert. K e d v e s J a n ik á m . m o s m á r n y u g o d ta n m e re m á llíta n i, h o g y a v iz sg á n s ik e re s e n tú lm e g y e k és a f a lu b a a h a ra g o s a im n a k n e m le sz ig a z u k . Í r já l s o k a t m iv a n a T sz -b e és m iv a n a f a ­ lu b a . E z t a le v e le m e t é b re s z tő e lő tt a z a z 5 ó r a tíz p e r c k o r íro m . K ü lö n b e n 6 ó r a k o r m á r r e g g e li és u tá n a 1/27— 1/21-ig d é le lő tti ta n u lá s a z u tá n 2— 6-ig d é lu tá n i ta n u lá s . S z ó ra k o z á s álm u n k ba. K ülönben m á r 80-vanból 3-an hazam entek. Ü d­ v ö z le te m a c s a lá d n a k . Z o li” 14 Az elnök lassan, figyelmesen olvasta a szép betűkkel írt, de helyesírási hibáktól hemzsegő levelet. Amikor a végére ért, gon­ dosan összehajtotta, visszatette kabátja zsebébe. — Egy gonddal több, ebből a históriából még baj lesz. — tűnő­ dött. — Mégis inkább a faluból kellett volna könyvelőt válasz­ tani? Vagy legalábbis a tanfolyam ra helybélit küldeni? Az ás­ kálódásnak mindenesetre elejét kell venni. Bármilyen áron. Ölébe húzta a kopott íróasztal hatalmas fiókját, egyetlen ka­ rolással eltüntette benne a papírhalmot. Furcsán pukkanó han­ gokkal kihúnyt a lecsavart gázlámpa, és Elek János becsukta maga mögött az irodáját. — Tegyük el magunkat holnapra! — dünnyögte apja szavajárását. Aztán hirtelen ráeszmélt, éjfél is elmúlt már. — Azaz, mára. Ezt az éjszakát elvitte az ördög. Csendben nyitotta a konyhaajtót, hogy ne ébressze fel az öre­ geket. Alig engedte el azonban a kilincset, édesanyja hangját h alo ttá: — Megjöttél, Jani? Sokáig maradtál, féltelek, fiam. Szavait a dikó recsegése kísérte, m ár kászálódott is az öreg­ asszony a dunyha alól. Rózsás flanell hálóinge világított a sarok­ ból, pár pillanat múlva a vállára terített berliner kendő sötét foltja takarta el. Az árnyék a masina felé csoszogott. — Az étel tönkrement, megmervedt a krumpli. Most tüzet se tudok gyújtani. — Hagyja el, édesanyám, feküdjön vissza! — próbálta csitítani a zsörtölődő öregasszonyt. — Nem kívánom az ennivalót, észre sem vettem, hogy nem vacsoráztam. — Ahogy te gondolod! Azért m ert kolhoz van, enni még kell! A tűzhely mellett megállt, gyufa után kotorászott. Meggyújtot­ ta a falra akasztott kis ötös petróleumlámpa kanócát. A sárgán imbolygó kis lángocska kisimult, amint a perselyre tette az újság­ papírral tükrösre törölt üveget. Elekné a tűzhely melletti sámliról figyelte a kakasszókor va­ csorázó fiát, gondolatait szedte rendbe: „Most kell megmonda­ nom! Most, amikor eszik. Biztosabban végighallgat, nem vág olyan könnyen közbe”. — Nem aludtam, Jani, én magam se — szólalt meg. — Hogy is kumhatnám le nyugodtan a szemem, amikor azt sem tudom, merre jársz. Hogy élsz-e, halsz-e? Meddig lehet ezt így csinálni, édes fiam? Tönkreteszed magad a sok szaladgálással, meg az éj­ szakázással. Aztán mivégre? Kinek a hasznára? Dolgoztál te ed­ dig is — akár három helyett is —-, de az evést és a pihenést so­ sem feledted. De nem is lehet, tudod jól. Az igavonó barom is csak akkor tud húzni, ha az előbbi hajszát kipihente! Mostanság meg — mióta ez a rohadt kolhoz bejött! — csak ülök esténként a sötétben, az ágyam szélén, oszt várlak. K arikára teszem a va­ csorát, meg odébb lököm a platnyin. De minek? Úgy látom, jól­ laksz te a gyűlésezéssel, jobban ízlik neked a veszekedés anyád főztjénél! Mert veszekedtek, tudom én, mindent kibeszélnek a faluban. Azt is mondják, hogy egyszer megjárod, és ez engem nagyon nyugtalanná tesz. A legjobb gazda voltál, most meg elnö­ köt csináltak belőled. Ennek meg kell fizetni az árát, így mond­ ják. Emlegetik még azt is, hogy sok emberrel úgy íratták alá a nyilatkozatot: mit vacakol, amikor tehetős Elek is a közösbe ad­ ta a maga vagyonát! Az öregasszony — igen szokatlan módon — nyugodtan beszélt. Eleknek azonnal feltűnt: hosszasan és nagyon alaposan átgon­ dolhatta, amit mondani akart. Hallgatta az anyját, kedvetlenül turkálta a hideg krumplit. A csendben keménynek és határozottnak tűnt az öregasszony sza­ va, nem zavarta semmi zaj, egy apró nesz sem. Csak az öreg Elek horkantott egy kurtát, erre meg ráfelelt a szomszédék ka­ kasa. — Ehhez a tarajoshoz órát lehetne igazítani — próbálta a be­ szélgetést másfelé terelni. — Mindig pontosan fél kettőkor szólal meg, észrevette édesanyám? Jómagam csak mostanában figyel­ tem meg. — Elég baj az neked, meg mindnyájunknak. Mert azelőtt nem kellett a hajnali kakasszóra ügyelned! Aludtál, mint a többi tisz­ tességes ember. A lábas szélén megkoccant a kanál. �C sanády Ján o s Télben Nem kell m ár harcolni a télért, mindent belepett a pihés jege, eljött hát a pihenés ideje; nem kell m ár harcolni a télért. A havas dombok alól minden más, a nyár törvénye itt m ár nem szabály, a napsütés, a végtelen aszály, országol a téli rianás. Kiásom magamat a hóból. Szabadon csapkodok kezemmel, visszacsapódó emlékezettel a szabadságot idézem fel. Tél jege! Isteni! Észak küldöttei, a vadlibák rég elhúztak m ár a ködben, szürke m ár a határ körben, köpenyét, mint kék párát lengeti. Aki megbékülni nem tud, örülne másnak, robbanásnak. Kortyolgatja kékes ürömét az aszályos lemondásnak. — Most is az vagyok, édesanyám. Akkor is azt tettem, amit kellett; most is azt cselekszem, amit rám bíztak. Akkor lennék senkiházi ember, ha nyugodtan lefeküdnék a tyúkokkal, nem tö­ rődve a feladatommal, a közössel! — Szép közösködés, mondhatom! — replikázott az anyja. — Te virrasztasz, a többi meg alszik nyugodtan, vagy csak azt lesi, ho­ gyan szaporíthatná a maga javát. — Hagyjuk most ezt, édesanyám! — állt fel az asztaltól Elek. — Ne raboljuk meg m agunkat a hajnaltól, ha m ár egyszer úgyis odavan az éjszaka. Aludjon most m ár egy kicsit, jó pihenést! — Alhatok is én nyugodtan, legalább ha feleség bosszankodna helyettem . . . — dünnyögte az öregasszony, de ezt Elek m ár nem hallotta. Behúzta maga mögött a konyhából nyíló kis szoba aj­ taját. Lámpát se vitt magával, csak úgy, a sötétben dobálta le ruháit és bebújt az ágyba. Öt perce felehetett le? Egy órája vagy még régebben? Nem tud­ ta eldönteni, nehezen érzékelte az idő múlását. „A legjobb gazda voltál, most meg elnököt csináltak belőled. Ennek meg kell fizet­ ni az árát!” — Így mondta az anyja, s most ez járt az eszében. Kitörölhetetlenül. Feküdt hanyatt az ágyon, s az alig féléves emlékek egymást kergették agyában. A sort a hirtelen rém ületet követő alapos megfontoltság, a mit lehet tenni mérlegelése kezdte. A józan va­ gyonmenekítő tevékenységnek véget vetett az agitátorok hirtelen megjelenése, meg az öreg Elek szava. Nem sokkal a Szeles szom­ széddal való susmutolás után maga mellé parancsolta a fiát. Ki­ vette a szájából az elm aradhatatlan pipát és ennyit mondott: — Be kell lépni. Elek csak nézett az apjára, azt hitte, hogy az agyára m ent a pipafüst. — Be kell lépni — ismételte meg röviden az öreg, majd hozzá­ fűzte: — Okos ember mást nem tehet. Mire a sok makacskodás, a verekedés, ha a véget úgysem változtathatja meg semmiféle praktika! Ha pedig így van, jobb megúszni a nyaktörést, kerül­ ni a háborúságot. Elek az első döbbenet után igazat adott az apjának. Üzleti ér­ zékből, számításból is. — Lehet, hogy jól mondja, édesapám. Lehet. Minek kockáz­ tatni? Ha pedig mégis csak megbomlik ez az erőlködés, vissza az egészet! A földet — és úgy-e az a lényeg! — nem lehet elcibálni a másik határba. Megmarad az a helyén! Megvár, visszavár. Elekék belépése módfelett leegyszerűsítette a szervezők dolgát. A legtöbb makacskodónak elég volt az orra alá dörgölni a pél­ dát; tehetős Elek János m egértette a kor szavát, minden herce­ hurca nélkül aláírta a belépési nyilatkozatot. . . Zsibbadást érzett a derekában. Oldalra fordult, s az emlékezete m ár a következő képet idézte. A kultúrház zsúfolt nagyterm ét lát­ ta maga előtt, orrát szinte csavarta a csípős dohány füst, érezte az egymáshoz szoruló embertestek fanyar-nehéz illatát. Éberen figyelt akkor minden történést, ügyelt minden szóra, semmit sem akart elszalasztani. Csak akkor hallotta kissé távo­ labbról a hangokat, amikor földfoglaló Fekete M árton, állt fel. Megköszörülte a torkát, kivárt egy kicsit, hogy a legtávolabbi sa­ rokban is elüljön a moraj. — Ebben a faluban m ár a porba fingó gyerek i s m egtanulta: minden ember annyit ér, amennyi földje van. Mert úgy-e, ez szül­ te a tekintélyt is — kezdte a mondókáját. — Most, amikor elnököt kell választanunk a közös élére, ne feledkezzünk meg erről. Azaz, a tekintélyről. Olyan gazdát kell választani, aki bír azzal, meg aztán tud is a gazdálkodáshoz. Szóval, ifjabb tehetős Elek Jánost, akit más nemigen pipál le. Úgy gondolom — de tudja ezt más is —, igencsak jól gazdálkodott a magáéban. Miért tolná el akkor a közös m unkát? Úgy van! Igaza van! — hallotta a terem minden részéből. De nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy itt-ott éles szemvillanás­ sal néztek egymásra a székszomszédok, mások meg halkan össze­ súgtak. Az apja tekintetét kereste. Az öreg ott ült a nyitott ajtó mellett, szájában hideg pipa rezdült, s mintha kissé megremegett volna a sárgás-szürke bajusza. A táskás-hurkás mély gödrökben ülő sze­ meknek Elek tekintete felelt vissza: én is úgy gondoltam, apám. Ezen az éjszakán sikerült először kurtára az alvás. A két Elek ott ült a konyhában, az új helyzetet vitatták. Az öreg olyan hang­ súllyal beszélt, mint amikor a sajátjában rendelkezett, a portán. A sarjú kaszálásáról, vagy arról, hogy eladni vagy éppen venni kell-e a csikót. — Mindegy, mi volt. Nem az számít, miért léptél be, mit akar­ tál elérni vagy elkerülni. Benned a bizodalom, most már csinál­ nod kell, ha igent mondtál! Mégpedig úgy, m intha ezt az egész kolhozügyet te magad találtad volna ki. Ne feledd, fiam. hogy te lennél az első Elek, aki belebukik valamibe. Aki csak beszél a szélbe, remélve, hogy úgyis elviszi a szót. Majd holnap. Holnap majd időben ágyba kerülök. — Naponta ezzel biztatta-nyugtatta magát Elek. Erre gondolt azon a napon is, amikor este nyolc óra körül a régi zsidóház kertjébe ment. A vállalkozó kedvű Aschner valamikor gyümölcsösládát, majd konyhabútort gyártott itt, a régi, vörös salakból hirtelenjében vert műhelyben most lovakat tartottak. A kert közepén frissen ásott kútra tetőt ácsoltak, bakra e m e lté k az itatóvályút. Hátrébb fából készült henger, borona, rendsodró, eke és ekekapa, szecskavágó hevert nagy összevisszaságban. A z 15 �Ú j T avasz első közös vagyona, alig h é t h ó n a p ja m ég a csű rö k ­ ben és fészerek b en volt a h elyük. A bizo ttság so rra já r ta a p o r­ tá k a t, felbecsü lték a g azdasági eszközök é rté k é t, a volt tu la jd o ­ nosok neve m ellé egy-egy szám ot írta k . N em n a g y o t persze. A lo v a k a t később b e k ö tö tté k a zsidó m űhely éb e, a p o rté k á t m eg ö sszehúzták a k ertb e. O d ab en n n ég y p á r ló ta k a rm á n y o z o tt. T ö b b n ek nem volt hely, rég i gazdáik o tth o n g o n d o zták az ig av o n ó k at. A k ív ü l-b elü l v a­ k o la tla n é p ü le tb e n k é t kocsis, Ko m á r Jó zsef és Viczi Istv á n té b ­ láb o lt a lovak k ö rü l, ép p en b efejezve az etetést. — Jó m u n k á t, em b erek ! — köszönt rá ju k az elnök. A táv o lab b álló Viczi b ic c e n te tt v alam i köszönésfélét, aztán g y o rsan m e g m a rk o lta a trá g y á v a l m e g ra k o tt talicsk a szarvát, sietve tolni kezd te a h á tsó k ijá r a t felé. K om á r közelebb lé p e tt, k ezet a d o tt E lek n ek és csak a n n y it m o n d o tt: m egvan. — L átom , m e g sz á ra d tak a lovak. D e teg n a p ó ta volt is rá idő — b ö k ö tt a jószág felé az elnök, m a jd a h átsó k ijá r a t felé nézett. — G yere m á r közelebb, Viczi P ista ! Ig encsak alap o san ganajozol m ost. Viczi a ta lic sk á ra p ú p o zo tt trág y acso m ó b a lö k te a villát, a m ásik k ettő h ö z in d u lt. — H ogy is v o lt az a teg n ap i fu v a r? B eszélgessünk egy kicsit róla! — e rő lte te tt m a g á ra n y u g a lm a t az elnök. — A fa. H á t fá t sz á llíto ttu n k az erd észetn ek , m e rth o g y h íjá n n á lu k a fo g at — v álaszo lta látszólag közöm bösen K om ár. — De m in ek kérdezed , hisz úgyis tudod. — T udom , hog y n e tu d n á m . De a fo ly ta tá sró l, a ló v ersen y rő l is h a llo ttam . H ogy is v o lt ez a já té k ? A k ét kocsis idegesen n ézett eg y m ásra, m in th a m in d k e ttő a m ásik at b iz ta tn á : szólj m ár, te! — No, m a jd én felfrissítem az em lék ezetetek et, ha m á r e lfe le jte t­ té te k volna! — em elte fel a h a n g já t Elek. — Ö sszeh ú ztatok az e r­ dőn egy k o csira v aló fa rk a t, a z tá n a p lu szfát. e la d tá to k a já rá si székhelyen. Ez eddig n em is érd ek el, szám o ljato k el vele az erd é­ szetnek. De a kovács k o csm ájáb an b e rú g ta to k , m in t a szam ár, el­ áztato k , m in t a só! A ztán m eg jö tt az a h ü ly e lóversen y! E lh alg a to tt, m in th a azt jelezn é: r a jta to k a sor, beszéljetek. — A m a rh a v irtu s, az az oka — b ö k te k i K om ár. — V itatk o z­ tu n k , k in ek a lova gy o rsab b , k i é r h a m a ra b b haza. — E zért ü tö tté te k tíz k ilo m éteren á t szegény p á rá k a t, egész n a­ pos fu v a r u tá n , m in t az eszelősek. H allom , alig ism ertek ráto k , m eg a lo v aito k ra, a m ik o r id e é rte te k . M erő h a b v o lt a négy ló, m in d en p o rc ik á ju k re sz k e te tt. — H á t ... — N incs h á t! — fo jto tta bele V iczibe a szót. — A zt m ondd m eg nekem , de felelhetsz te is, K om á r Jó sk a, m e g te tté te k -e volna ezt ö tv en h étb en , a m ik o r k e tte n h úsz házhoz h o rd tá to k össze éjsza­ k á n k é n t a n égy lóval a k ö v et? Egy frászt! H a leh et, in k áb b m a­ g a to k m ellé fe k te tite k az ágyba, ú g y p á ty o lg a ttá to k . — Ig az, igazat szólsz. T udod, m e n n y ire sz e re tjü k a lo v ak at, de a b o r... — N em csak e rrő l v a n szó — le g y in te tt d ü h ö sen az elnök. — A zt hiszitek, ha a közösbe k e rü lt a ló, m á r sem m i közötök hozzá, nem úg y kell v igyázni rá , m in t a s a já to to k é ra . El kell, el leh et p u sztítan i! P e d ig .. . a fra n c b a is, hiszen úgyis tu d já to k ! N agyobb léleg zetet v e tt, hogy m érg ét k ifú jja . — A dolog ezzel n in cs elintézve. B eszélgetünk m a jd ró la a v e­ zetőségi ülésen. R em élem , P ista — fo rd u lt V iczihez —, o tt m ajd több szavad lesz, h a m á r egyszer te is ta g ja vagy. S zom orú bosszúsággal h a g y ta o tt az istállót. A k ét legjobb fo­ gatos! K ét o ly an em ber, aki lóval n ő tt fel, ak i az asszonynál is jo b b a n szereti a lovat. M it le h e t v á rn i a k k o r m ásoktól? A ház elő tt, az á ro k p a rto n á tlé p e tt egy betonoszlopot. Hosszú, k ilen cly u k ú oszlopot — sok-sok tá rsa o tt h e v e rt eg y fo rm a tá v o l­ ság o k ra az ú tp a d k á n . Ezen a n a p o n h o zták a te h e ra u tó k , az ára m szolgáltató v á lla la t gépkocsijai. S ö té te d e tt m ár, a m ik o r a k a sté ly k e rtb e é rt. Ü res volt az iroda, a csöndnek, a m a g á n y n a k ezú tta l k ife je z e tten ö rü lt. A sztalához ült. jó erősen fe lp u m p á lta a gázlám p át. T iszta p a p íro k a t m eg egy n y o m ta tv á n y t k é sz íte tt m aga elé. 16 — Ma megírom, egyszer csak sort, kell keríteni rá — határozott, s az ív papiros tetejére lassú, figyelmes mozdulatokkal felrajzol­ ta: Önéletrajz. Szorosabbra vonta ujjait a tollszáron, írni kezdett. „Alulírott Elek János — ragadványnevem: tehetős — 1926ban születtem, jó módú parasztcsaládban. Apám igyekvő és felvilágosult ember, két testvéremmel együtt taníttatni sze­ retett volna. Minden lehetőség meg is adatott, de a szorga­ lommal baj volt, igen nagy baj. Nem fűlött a fogam a betű­ höz, azért aztán közösen úgy döntöttünk, hogy á testvérei­ met kitaníttatják, én pedig gondját viselem a gazdaságnak. Jónak is láttam ezt, hiszen a könyvnél jobban vonzódtam a földhöz. Közbeszólt a háború. Tizenkilenc éves voltam, amikor mint leventét — Németországba vittek. A két évvel fiatalabb öcsémmel mentem, vele is jöttem haza. Igaz, a hazatérésig el­ telt egy kis idő, m egjártuk a nyugati fogolytáborokat. Itthon belefogtam — apám mellett — a gazdálkodásba, de elébb a testvéreimről szólnék. A fiatalabb, tehetős Elek Imre, szüle­ tett 1924-ben, leérettségizett. Utána beiratkozott az egyetem­ re, gépészmérnöki karra, sajnos, nem sokáig m aradhatott ott. Abban az időben kerültünk kuláklistára, az egyetemről rö­ videsen ki is adták Imrének az útját. Nagyon megviselte az eset, sokáig betegeskedett. Felépülése után szakmunkáskép­ zőbe járt, majd később elvégezte a felsőfokú mezőgazdasági gépészeti technikumot is. Jelenleg üzemmérnöki beosztásban dolgozik, magánúton még a tanárképzőben is vizsgát tett, oklevelet szerzett. Másik testvérem, tehetős Elek Mihály, született 1925-ben, először mezőgazdasági szakiskolát végzett, most technikus, levelező tagozaton pedig az agrártudom ányi egyetemre jár, Debrecenbe. Én közben nyűglődtem a családi gazdaságban, szüleimmel. Az ötven holddal, bérleménnyel együtt. Őszintén írom, hogy nem szívesen beszélek most m ár erről a földről, sok gondot és bajt, megkülönböztetést okozott. Pedig jobbára a család dol­ gozta, csak a legnagyobb munkák idején fogadtunk segítsé­ get, napszámost, Ötvenkilencig tartott mindez, a termelőszövetkezet megszervezéséig. Én lettem az elnök. A szemembe mondták, azért válasz­ tottak meg, m ert nálunk úgy ítélnek: mindenki annyi ember, amennyi földje van. Nem könnyű az életünk, most az első időben; azt hiszem, ez érthető is. Nemcsak a mód, a hozzáértés is híján van. Egy kis MIA motorral szállítószalagot hajtunk például a takarm á­ nyosban. Hívatnak a minap, menjek gyorsan, mert bedöglött a gép. Én sem értek hozzá, de »megállapítottam« hogy ki­ fogyott belőle az üzemanyag.” Elek abbahagyta az írást, letette a tollat. Elolvasta az utolsó mondatokat. — Marhaság ilyen apróságokat az önéletrajzba leírni. De mit írhatnék? — tűnődött. — Csakis azt, ami történt velem. Újra a papírra tette a tollat. „Kaptunk egy K—25-ös zetort. Éppen szántottak vele, ami­ kor kimentem a határba. Ahogy meglátott a traktoros, felém kanyarodott, a gép éktelen recsegéssel-ropogással közeledett. Ennek is vége, nem lehet vele dolgozni — mondta a vezetője. Igaz, ami igaz, én is vért izzadtam, amíg rátaláltam a hibára. Csak úgy megérzésből meg próbálgatásból. Azért írom le ezeket a dolgokat, mert ott, a K—25-ös mel­ lett határoztam el, hogy tanulni fogok. A gépekről, mert anélkül nem boldogulhatunk. A felvételi nyomtatványon er­ re nem találtam elegendő helyet, így itt szerettem volna el­ mondani, miért is jelentkezem a gépipari technikum levelező tagozatára.” Az írásban gyakorlatlan kéz nehezen boldogult. Elek újra le­ tette a tollat, átgondolta, hogy mit is végzett. — Nem jó. Ez így nem jó, át kell írni az egészet. Nézte a fehér papíron kéklő sorokat, gondolatban megpróbált négy évvel idősebbnek lenni. — Jó lenne a nagyobb önbizalom. Érezni, hogy sikerül, hogy pótolom az első mulasztásom. Az elsőt, m ert lenne még mit. �K arácso n d i Im re Játék szem eim v a d m ág n esek v o n a la k b a ren d ezik su g a ra k b a k ö rö k b e id o m ítjá k a té to v a v ilág dolgait kezd et és vég feszül a pólusok között hogy e m ágneses k ö rö k e t lásd (e fe h é r c so n t-erő v o n alak at) és tu d d : g y á v á n a k len n em nem szabad m á r ím e a já té k : a h alál já tssz u k a z t: nem v ag y o k m á r volt ez a sem m i v o lt ez a lá tsz a t volt ez a holm i foltos g y alázat n em k e lle tt volna álln i a b ércre m ag án y o s fá n a k heg y te te jé re n em k e lle tt volna lenni se m ásn ak rö p k e pillének éjjeli á rn y n a k nem k e lle tt volna válni se m ássá p u h a kis csönddé asszonysírássá lezárt szem eid k eh ely -ed én y e r a jta v a n láto d reá te rítv e h ó feh ér vászon fe k e te éje csönd v a n a földön csönd v a n az égen ü n n e p i h av o n fek eteség en és h a te ste d b e n m illió lá rv a eg y en est fekszel fe h é rb e tá rv a nem k e lle tt volna e n n y ire m égse z u h a n n i h itte l fek eteség b e v in n i a sem m it K rú d y G yula A Jámbor testvérek fogadója A b b an az időben m indig csak É szak vonzott; nagy t ele k b en , p ap ­ rik av ö rö s o rcával utazni szám os régi alvó kisvárosokban, ah o l lá t­ h ató lag m ég az is m e g za v arta az em b erek nyugalm át, h a idegen szánkó id e gen h an g jai csengettek végig a középkorias piacon. Igy k erü ltem X -be, három -négyszáz esztendővel vissza az időben, egy olyan fogadóba, ah o n n an a gazda évek óta nem k u k k a n to tt ki az ablakon, m e rt am úgy sem á llo tt meg utazó a vendéglő előtt. M iután áln év a la tt utaztam , valam ely gróf nevén m u ta tk o z tam be. De nem sokat tö rődtek itt még ezzel sem. A tó t szolgáló patkós csizm áival k o pogtatva, tüzelőfát hozott a n um ero 4-be, az tá n sietve eltávozott, m in th a szégyellt e voln a m agát a zsírfoltok m iatt, am elyeket a p ád i­ m en tu m o n hagyott. Egyedül hagytak, h ad d szélhám oskodjak tovább egym aga m ban, ha m á r m indenáron ehhez v an kedvem . Így m eg­ lehetősen rem én y telen ü l nézegettem ki szobám ablak án , ah o n n an a n ép telen p ia c té rre leh etett látni. A gyertyaöntő b o ltja volt a leg­ nagyobb látványosság, m e rt a g y ertyák ü nnepei következtek e téli napokban. — No, grófom , — m ondom m a g am b an —, m it szándékozik ebben a v áro sb an kezdeni? Ebben az időben még soha se unatkoztam , bágyadtság vagy m ag á­ nyos gőg ism eretlen dolgok voltak előttem , szerettem az é le te t még a h idakon is, ah o n n an m indig csak vízfolyást le h et látn i. Négy nő v olt a Já m b o r testv érek h ez cím zett fogadó tulajdonosa. K ettő — m a jd n em ik e rte stv é r — a lakószobák dolgát irá n y íto tta a négy közül, — u gyanezért szép hosszú fekete ru h á b a n já rta k , m in ­ den szobalányi teendőt szívesen elvégeztek és m e g m arad tak h a ja ­ donoknak, hogy m indig fürgék és frissek lehessenek. Az egyiket E m í­ liá n ak h ív tá k — csak É szakon h ív já k így a szobalányok at — m éla, m in t egy ciprusá g, am elyet valahol v alak in ek em lékezetére őrizgetnek. — B evallom egy k ato n a volt, ú tja in n e n L engyelországba v eze­ te tt, h a ig azat m ondott, de soha tö b b é nem té rt vissza — m ond E m í­ lia, am ik o r rövid itt tartózkodásom u tá n a helybeli nők álm ai irá n t érdeklődtem . — V lad im írn ak h ív tá k őt, uram , am enny ib en érdekli. v in n i a fo lto t é lte t elh ag y n i szerelm et csókot in te n i kéne in te n i b á tra n ég felé u jja l asszo n y sírásb an in ten i k én e in te n i b á tra n e rre az ú tra g y e rte k u tá n a m in te n i k én e in te n i b á tra n kezedben röggel cso n trag y o g ásb an igy ahogy le tté l így ahogy vag y m ár jó a n y afö ld b en t a lpig-h a lá lb a n szivem ben béke v a n rég itt lak ik szerelem itt lohol h alál szívem ben b ék e v a n rég g y á v á n a k len n em n em szab ad m á r M iu tán E m ília kedvesen és engedék en y en b e a v a to tt titk áb a , ab b an a rem ényben, hogy v o ln a v alam i m o n d an iv aló m az e ltű n t V lad im ír­ r ől, m o st m á r könn y eb b en m e n t a m egism erkedés az ik e rtestv é rre l, H elénnel, ak i u gyancsak jóságosnak m u tatk o zo tt, hogy egy unatkozó ú rie m b e rt elbeszélésével m u lattasso n . — É n b o n y o lu ltab b dologba k ev ered tem — m ond H elén, m iu tá n m eggyőztem ő t arró l, hogy titk á t jó h ely re helyezi e l. — Az én e m ­ b ere m egy kém ényseprő, aki in n e n A m erik á b a m ent, m e rt itt nagyon sok a kém ényseprő. O szkár nem a k a rt m ás m esterség et ta n u ln i, m e rt azt vélte, hogy az a p ja és n ag y a p ja u tá n ő sem le h e t m ás, m in t kém ényseprő. M ondja u ram , v an jövője A m erik áb an egy k ém én y ­ sep rő n ek ? — Az a k érd é s: jö n n e k -e A m erik áb ó l levelek? Helén v álasz h ely et k eblébe n y ú lt és am erik ai bélyeggel e llá to tt lev elet m u ta to tt fel. E rre m e g n y u g tattam őt, hogy egy k ém én y ­ seprő m in d e n ü tt m egél a világon, m e rt kém ények m in d e n ü tt v an n ak . M iu tán a k é t te stv é r b izalm át ily en fo rm án sik e rü lt m egszereznem , m ost m á r a fogadó földszinti részében néztem végig a dolgokon. M int m á r előzőleg értesü ltem , a k o n y h a és vendéglő ugy an csak k ét m ásik te stv é r g o n d jaib an van. Ezek m á r fé rje z e tt asszonyok, ak ik term észetszerű leg jo b b an é rte n ek a vendéglői üzem hez, m in t a h a ja donok. Á m a sors a k a ratá b ó l m in d k e tte n fiatalo n özvegységre ju to t­ tak. Igy G eorgina fé rjé t m edvevadászaton é rte b aleset. Ju n o férje pedig egy n apon h irte le n m egbolondult, elló d u lt h azu lró l és soha többé n em té rt vissza. — N agy áto k az, kérem , hogy ilyen közel v ag y u n k a gránichoz — m on d á J u n ó, am ik o r á tté rtü n k az eset bővebb m egbeszélésére. — I tt csak egyet kell lépni az em bernek, hogy egy m ásik o rszágba t a ­ lá lja m agát. M ás városok, m ás lányok. N em igaz, hogy a világ m in ­ d e n ü tt egyform a. V an n ak v ígabb h ázak is, m in t a m i házu n k . F érjem m eg ú n ta m agát, elm ent. M it teh etek én, szegény asszony egy férfi a k a ra ta ellen! G eorgina u g y an a k k o r közölte velem , hogy oly an b á to r férfira, am ily en a m edvevadász volt, am úgy sem a k a d n a tö b b et eb b en az életben, te h á t n em is gondol a férjh ezm en ésre. A fogadósnék, e lle n ­ té tb en az em eleti h ajad o n o k k al tag b aszak ad t, d erék asszonyságok v oltak, a k ik olyasform án m e n tek végig a deszkákon, m in th a azo k at m egrengetni ak a rn ák . K ülönösen J u n ó v e tt nagy sv u n g o t lépteivel, m e rt ő n ála a pénzeserszény. S zinte d o b ja m ag át, m in t egy nagy k en y eret, am ik o r b e já rja g y érszám ú v en dégeit, hogy k rétá v al és p a la tá b lá v a l szám oljon velük. A p a la tá b la n éh a n y ik o rg o tt a k ré ta 17 �a la tt, m ire Ju n o rosszalló p illa n tá st v e te tt a vendégre, — a p o sta­ m e sterre, a fuvarosgazdára, az iro d istá ra, ak ik foglalko zásu k n ál fogva k o csm ajáró em b erek voltak. N éha a gyógyszerész is á tjö tt p o h á r sö rére és a halandóságot em legette, m in t v a lam i ism erősét, a k itől az im é n t v á lt el a boltban. K om oly em b er v olt és meggyőződéssel beszélt arró l, hogy ta v a sz ra kuglizót kellene építeni, am i n ag y m ér­ té k b en növelné az „üzleti fo rg a lm a t”. K ö rü lb elü l h a rm a d ik n a p ja ta rtó zk o d ta m a fogadóban, h alo tt azzal költözködtem be, hogy am úgy is rövidesen elutazom , a hölgyek te h á t n y u godtan rá m b íz h a tjá k titk a ik a t, m in t m á r az ilyen idegenre szokás, a k it soha sem lá tn a k többé az életben. N evüket a vendég m ajd egy m esszi v árosban írja fel egyszer a bo ro sasztalra u jjá v a l és a tö rté n e t örökre befejeződött. T u d tam , hogy ak k o r já rta m volna kedv ü k re az őszinte h ö l­ gyeknek, ha n y o m talan u l eltűnök a városkából és nem n y u g talan íto m többé ő k et kérdéseim m el és bókjaim m al. Bizonyos, e lz á rt elhagyott nőknél ugyanis az elröppenő idegen nagyobb sik erek et é rh e t el, m int a k á r a m egyebeli p atikáros, aki m ásodik ta lálk o zásu n k k o r azzal f e ­ n y egette G eorginát, hogy m a jd d a lá rd á t szervez a v áro sk a jóhangú férfiaiból és nem kétséges, hogy ezzel is növeli az „üzleti fo rg a lm a t”. (G eorgina csak szem érm es m osollyal tű n t el ko n y h ája irá n y á b a : bizonyára m ás dolgokat is ígért m ár neki a p ö drött patikus, de m ég­ sem h a llg a to tt rá.) Egy átu tazó szélhám osnak ta lán még a m egyebeli o rg o n istán ál is nagyobb szerencséje le h et a fogadó körül, h olott az o rgonista m ár évek ó ta m eresztgeti a szem ét Ju n o perdülő bokái u tá n és ígéri, hogy legközeilebbi zeneszerzem ényét néki fogja aján la n i. N em az orgonista csak m a ra d jo n meg a sarokasztaln ál, am elyet évek elő tt legfoglalt m agának. U gyanígy vagyunk a m egyebeli p o stam esterrel, egy m eglehetősen vállalkozó b aju szú ú riem b erre l — akin ek nagyobb szabású bajsza m indig olyan fo rm ása n állo tt helyén, m in th a ak á rm ely percben h ajlan d ó volna b e k u k k a n ta n i a k á r a legterjedelm eseb b k áp o szta­ fazék b a is. A p o sta m e ster m indig kuglizóról álm odozott, am ely et a h áz végére a k a rn a felállítan i. De a kocsm árosék oda sem h allg attak a p o stam esterre, m e rt vigyáztak becsületükre, am i h am ar m egkopik az ilyen k isvárosban, ahol jelentősége v an m inden szónak: E lképzelhető te h át, hogy m ily z a v arb a hoztam a hölgyeket, am ik o r rö vidnek íg é rt látogatásom at nap ró l n a p ra hosszabbítottam . M agáztak és félni kezdtek tőlem , hogy esetleg visszaélek rám b ízo tt titk aik k a l. N agyon szerették vo ln a m á r m eg nem tö rté n tek k é tenni izgalm as óráikat. M it a k a r m ég itt ez a gyanús utazó, aki a m aga idegenségével, futam o d ásáv al, sietségével h a m a rá b b szak íto tta le csókalm áit, m in t b árk i a m egyebeliek közül, ak ik e rre évek óta rem én y telen ü l v ára k o zn ak ? M it a k a r itt m ég ez a furcsa legény, aki a kocsm a vendégeitől m ost m á r azoknak családi élete, felesége felől érd ek lő d ik és h a becsíptek a kocsm avendégek: ügyesen elm o n d atja v elü k házi titk a ik a t, feleségeik és leán y aik szokásait, te m p lo m járásait, szeszélyeit? K ülönösen a p o stam ester v o lt g y an ú tlan ezeknek a dolgoknak az elbeszélésében, m e rt az utazó kezdettől fogva oly tiszteletrem éltó an b á n t vele, m in th a ő vo ln a a v áro sk a első polgára. — A postam esterek m in d e n t tudnak, m e rt v o ltakép p en olyanok ők, m in t a főispánok — a k orm ány bizalm asai. M indig n y itv a van a szem ük és a legtitkosabb gondollatnak is tudói —, m o n d tam a p o sta­ m esternek, ak i valóba n el is m ondott néhány esetet a megyebeli tá rsa d alm i életből. M ásnap, am ik o r a h ara n g a sötétségben m egszólalt, hogy h a jn a li m isére hívogassa össze a v áro sk a vallásos hölgyeit, m agam is ta lp ra 18 u g ro ttam , hogy a ró rá tén szem ügyre vegyem azo k at a hölgyeket, a kik rő l előző estén, igen nehéz b ik a v é r m e lle tt a po stam ester bóbis­ kolva beszélt. K ülönösen a p atik áro sn é érd ek elt, ak in ek fé rje gyógy­ sz e rtá rá t a lengyel k o ronához cím ezte itt Északon és a p a tik á ro sn é ról köztudom ású volt, hogy lelk e m in d en tá rsa d alm i m ozgalom nak. Z á r­ d áb a n n ev e lk e d ett és szám on ta r tja b ará tn ő it, v a jjo n azok lá to g atják -e p ontosan a h a jn a li m isét. M ár a neve is v arázslato san h an g zo tt: C ecíliának h ívták. Mily kön n y ű szerrel le h et e név elé a szen t szót a lk a lm a z n i! — Cecília, m o n d tam m ag am b an , am ik o r lá th a ta tla n hóesésben k eresztü lv ág tam a piacon, egyenesen ab b a az irán y b a, ahol a tem plom a jta ja v ilág íto tt. M ár reggeli szaga v o lt id e k in t a levegőnek, de o d a­ b en t a tem plom h a jó já b a n m ég fülledt, álm os, szinte zá rt levegő volt, m in th a ágyaikból a láto g ató k m ag u k k al hoztak volna az im ént elm ú lt á lm a ik a t is. Az o ltá r g y erty ái ugyan küszködtek a hideggel és az álm okkal, k ig y ú ltak néha, am ik o r új láto g ató jött. De a m ásvilágiasságon ez m it sem v álto ztato tt. A fek ete pad o k b an o ly an ­ fo rm án üldögéltek a nagykendős, bundás, ru h a -b a ty u fo rm á jú nők és férfiak, m in th a m áris o d aá t v o ln án ak a m ásik életben, ahol m indig csak ily en fo rm án fognak üldögélni, hogy életü k könnyelm ű álm aiért vezekeljenek. N em néztem azokra, a k ik a fa la k m e lle tt áld o g áltak , hogy gy a­ k o ro lják m a g u k at az álld ogálásban, am ely et m ajd a L uca-széken fejeznek be a karácsonyi éjféli m isén. Előre m entem lá b u jjh eg y en a padok között, hogy ájtato sság o m m al is jó p éld áv al já rja k elő. E lh a­ la d tam az első sor m entén egy v áro sib u n d ás és kalapos nő m ellett, aki o tt té rd e p elt és a szívem m egérezte, hogy ez lesz a k ere sett patik áro sn é. A m in t k iv eh ettem : szőke asszony volt, m égpedig ham vasszőke, am ely h a jz a t későbben és rejtelm eseb b en szokott őszülni, ha re n d ­ ben ta rtjá k . Jó, egészséges, elég nagy szája volt C ecíliának. — am ely száj elég alk alm as a hagym ás h erin g ek fogyasztásához is, am ely ek et egészséges, de nem kihívó fogaival m egropogtat. És esetileg sörös­ p o h a ra t ü rít u tán a. — Az o rra is húsos v o lt és elég nagy, hogy m in d en féle szagokat m egérezzen az életben. A szeme, az szü rk eféle volt, de volt valam ely csillogása, m in th a v alam i gondolat m in d ig fényesítené. Jó szem vo lt; nem igen szokott h arag u d n i, a m in t hogy az ilyen k em ényhúsú, ro ­ pogós, n yugodt nők nem egykönnyen jö n n ek ki a sodrukból.. Igazi, h ázik en y ér és befőtt-ízű p o lgárasszonynak lá tsz o tt Cecília, aki bizo­ n y á ra m á r k o ra fiatalság átó l h áló sap k áb an alszik és nem ijed meg a k en y érd ag asztástó l sem. S zinte h a llo tta m lé p teit pap u csb an is, am in t re á tek in tettem . Ö röm ös é lettárs le h et egy ilyen asszony, aki a leg­ kisebb ízeket is észreveszi az életb en , d e étv ág y a is olyan, hogy m in ­ d en t szeret és a tá n y é rjá t k itö rli az ételek után. F elte tte m róla, hogy szereti a p ac alt is, am ely et sav an y ú tü d ő n ek n eveznek a pesti v endég­ lőkben. Á jtatosságom alatt, am ely et a p atik áro sn é elő tt té rd e p elv e a tan u ló k helyén végeztem , egyszerre csak v alam ely kis neszt h allo tta m m ag am körül. Egy gom b k a rik á z o tt k ö rü lö ttem , m égpedig egy b u n d a ­ gomb, am ely v alam ik ép p en e ljö tt hozzám látogatóba. N em v o lt n ehéz m e g állap ítan i, hogy kié a bundagom b, a m in t m ise végeztével a p a tik á ro sn é t a padon feküdni lá tta m felsőtestével, — a kellő d o m b o ru lato k at, még a bő b u n d án á t is észre le h ete tt venni, — a m in t a tem plom kockakövén keresgél v alam i u tán . T iszte­ letteljesen közeledtem hozzá és a ta lá lt bund ag o m b o t á tn y ú jto tta m neki. És egyben b em u tatk o ztam . — K öszönöm — m o n d ta ő azon a hangon, am ely ak k o rib an , csa­ lódások és csalások u tá n leg in k áb b m eg k ö zelítette, szívem et. — A gom b valóban az enyém . Í rni k ellett v o ln a m ia tta Lőcsére, m ert ebben a v áro sb an hasonló gom b nem kap h ató . Az u ram egyébként m á r sokszor beszélt m agáról, m ió ta v áro su n k b a n tartózkodik. V aló­ b an olyan ro m an tik u s okból utazik , m in t az u ra m n a k m ondta? Ebben a percb en nem em lékeztem , hogy m it m o n d tam a p a ti­ k á rosn ak utazásom ról, ezért jo b b n a k véltem elv áln i a világosodásban a m eg ism ert hölgytől. — F u tá rt v áro k Pestről, — m o n d tam egyszerűen, am in t a fogadó felé b allag tam a frissen esett hóban. C ecília a té r m ásik o ld alán ak m en t és titk o n u tá n a nézegettem középm agas alak já n ak , am ely ebb en az a rá n y b a n is a szolid, polgári ren d e t példázta. N em k ellett neki ex tra á g y a t csin áltatn i, m in t a n ag v ra n ő tt nőknek. D élben, a sörnél m osolygósa n, p iro sa n, szinte h ev ü lten m egérkezett p atik áro s b aráto m . K ét k a rjá v a l ölelt m eg vidéki szokás sz erin t és hangos, cuppanós csókot m é rt az arc o m ra : — P a jtá sk á m , b aráto csk ám . lelkem , gyöngyöm , — nem is m on d tad eddig, hogy m ilyen derék, vallásos, á jta to s em b er vagy! P ersze m in ­ d en n ek ez a kocsm ai levegő az oka, m e rt az em b er szeret m eg­ feledkezni a szívbeli dolgairól. De h á t hogyan is leh etn e itt v a llá s­ ról b eszélni? — A feleségem m ondta, hogy te v o ltál a legbuzgóbb az im ádkozásban. N em kell a v a llá st szégyenleni, kedves b aráto m . A m íg így ö m len g ett k itűnő b aráto m , a m egyebeli p atik á riu s: G eorgina, ak i a k o n y h át vezette, h irte len k ilé p ett a k o n y h ájáb ó l és szilaj, kígyóbűvölő, nem sok jó t ígérő te k in te tte l h a la d t el asztalu n k m ellett. K ülönösen én n em é rth e tte m félre p illan tá sát, m e rt ism erős voltam a női ügyekben. E ls z ó tla n d ta m , h a b á r sok m in d e n t szerettem volna C ecíliáról beszélni. De bizonyos voltam benne, ha m ég sokáig m arad o k a fogadóban: elő b b -u tó b b m egm érgeznek itt. E lu taztam tehát. A női viszály elől. (Pesti N apló, 1928, fe b ru á r 19.) �A Krúdyak Nógrádban Jelentős-e a szülőföld szerepe egy művész életművének ala­ kulásában? Régi kérdés ez, amelyre mindig igennel szoktak fe­ lelni, hozzátéve: a szűkebb pátria szerepe azonban nem elsődle­ ges, de nem is hanyagolható el. Nos, ha Krúdy Gyulával kap­ csolatban tesszük fel a kérdést, a szülőföld szót tegyük idéző­ jelbe, ezzel is jelezve, hogy Nógrádot az író második szülőföld­ jének tekintjük, amelyről ő maga több művében szeretettel em­ lékezik meg. (Csak néhányat említve meg közülük: Az álmok hőse, A vadkerti hősnő, a Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai. Urak, betyárok, cigányok.) Az író alkotásait, pályáját elemző tanulmányok általában érintik a Krúdyak nógrádi vonatkozásait; tudják, hogy a csa­ lád Szécsénykovácsiban élt, hogy az író nagyapja 1843-as sza­ badsághős volt, s hogy testvére, Krúdy Kálmán legendás hírű gerillavezér, aki csapatával a szabadságharc bukása után vé­ gigsarcolta az i poly-völgyi hazaáruló „pecsovics” urakat. Az is kiderül, hogy a serdülő kamasz diák fantáziájára milyen nagy hatással voltak a „komáromi vitéz” 48-as történetei. Csakhogy ezekben sok minden valótlan, nagy részük a családi legenda­ kor szülötte, a fantázia terméke. Fontos azonban a valóság tisztázása, hiszen mint az évfordulóra írott egyik cikkben ol­ vashattuk: „. . .Krúdy-filológia egyszerűen nincs”. Márpedig ezeknek a nógrádi vonatkozásoknak a felderítése az életmű egé­ szének teljesebb m egértetéséért mindenképpen szükséges. Még akkor is — miként azt látni fogjuk —, ha a valóság sok esetben sivárabb, kegyetlenebb, mint az az egyes művekben jelentkezik. (A kérdéssel részletesen is foglalkoztam abban a tanulm ány­ ban, amely a Nógrád megyei múzeumi évkönyv 1978. évi köteté­ ben jelent meg.) Milyen motívumok öröklődhettek át Krúdy Gyulában a nóg­ rádi múltról? Először is a vidék, a táj, az ősök szülőföldjének szeretete. A család lakhelye Szécsénykovácsi volt (ma Kovacov­ ce, Csehszlovákia). Ez a Szécsénytől nem messze levő kis fa­ lucska az Ipoly partján fekszik. A nógrádi dombok itt körbe fogják a szécsényi réteket, az Ipoly ezüstösen kanyarog szűk medrében, ki-kiöntve. jókora darabokat kanyarít le a jó minősé­ gű szántóföldekből. A falu egyike a környék jelentéktelen tele­ püléseinek. Még temploma sem volt, így Varbóra jártak át a hívek a m atrikulákba bejegyeztetni életük jelentős eseményeit. Itt olvashatjuk azt is, hogy az író nagyapja 1823. december 28án született, Kálmán pedig 1826. február 26-án. (Az anyaköny­ veket ma a Besztercebányai Kerületi Levéltárban őrzik). A Krúdyak eredetileg Zólyomból kerültek ide, s a megye szegényebb sorsú kisnemesei közé tartoztak. Életmódjuk, tevé­ kenységük nem egyedi, rétegük általános képét tükrözi. A csa­ lád igazi „fénykora” a 1832—1848 közötti időszak. 1832-ben választják meg az író dédapját, Krúdy Jánost a megye várna­ gyává. A romantikus hangzás ellenére a cim igen hétköznapi foglalkozást takart, ma afféle gondnoknak, ügyintézőnek nevez­ hetnénk. (Így pl. feladatai közé tartozott a megyeháza rend­ bentartása, tűzifa beszerzése a hivatalok számára, a hajdúk fel­ szerelésének beszerzése, a rabdolgoztató intézet gazdasági ügyei­ nek intézése stb.) De bármi is legyen a feladat, mégiscsak vármegyei hivatal volt ez, ami csekélyke fizetéssel és némi „befolyással” is járt. A családnak m indkettőre szüksége volt. Az iratokból egy labi­ lis, kölcsönökre alapozott kisnemesi gazdaság képe bontako­ zik ki, amelyben a főszerepet a máról holnapra való megél­ hetés örök gondja játszotta. Krúdy János és testvérei (Mária, Pál, Apollónia) állandó pereskedésben álltak. Perbe szálltak idegenekkel éppúgy, m int egymással, vagy éppen anyjukkal. Ezek az ügyek minden esetben anyagi vonatkozásúak. Birtok­ háborítások, vissza nem fizetett kölcsönök, örökösödési viták, stb. aktáival jártak-keltek a fiskálisok a kovácsi kúria szo­ báiban. A családtagok életkörülményei szülték ezeket a pere­ ket. A birtok kicsi, a gazdálkodás korszerűtlen, elavult, a meg­ élhetés egyre drágább — meg kellett hát ragadni mindent, ami a felszínen maradáshoz szükségesnek látszott. S a bajokat újak is tetézték. Krúdy János ellen egyre gyűltek a panaszok. Feladatát hanyagul, pontatlanul látta el, elszámolásaiban rend­ re hibák sorakoztak. Odáig ju tott a dolog, hogy különbizott­ ságot hívtak össze a várnagy ellen emelt panaszok kivizsgá­ lására. 1846-ban távoznia is kellett hivatalából. S noha a vizs­ gálat hosszú ideig tarto tt — illusztrálva a vármegyei ügyin­ tézés tehetetlenségét —, ítélet mégsem született, m ert a m ár­ ciusi forgószél ezeket az iratokat is a történelmi szemétládába sodorta. Ebben a környezetben élt és nevelkedett Krúdy János hat gyermeke. A négy lány: Mária, Ilona, Izabella, Amália, és a két fiú: Gyula és Kálmán. Két ellentétes jellem. Gyula a „jó fiú”. A család szemefénye, iskoláztatása állandó gond. A megyétől kért segítség útján juttatják el Nagyváradra, ahol jogi tanul­ m ányait végezte. Azok befejezése után elindult ő is a szoká­ sos hivatali pályán: 1846-ban tiszteletbeli aljegyzővé választot­ ták. Ő lett volna hivatott újra magasra emelni a Krúdyak csa­ ládi címerét. 1848-ban önként jelentkezett a 7. honvédzászló­ aljba, hamarosan őrmester lett, 1848. december 29-én lépett elő hadnaggyá, majd a 18. zászlóaljban lett főhadnagy. Nincs tudomásunk arról, hogy ő lett volna Klapka hadsegédje, de hogy vitézül harcolt, az kétségtelen, hiszen az ostromlott ko­ máromi várban nevezték ki századossá 1849. augusztus 29-én. Innen távozott ő is menlevéllel, előbb haza, majd később Deb­ recenbe, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Kálmán a másik véglet. Az ő taníttatására, képzésére már nem futja a család anyagi helyzetéből. Neki otthon kellett m a­ radni, s folytatni a hagyományos kisnemesi életet: gazdálko­ dás a parányi birtokon, örökös gazdasági zavarok, pereskedé­ sek, kiúttalanság minden területen. Élete azonban — talán épp a fenti körülmények m iatt — más fordulatot vett. Nevével 1841-től legtöbbször a megye fenyítőtörvényszéki jegyzőkönyvei­ ben találkozunk. A vádak ellene: egy juhászbojtárt félig agyonvert, betört a megyeházbeli lakásokba, s a legsúlyosabb: lányokkal erőszakoskodott. Egyik-másik vádban sikerült felmen­ teni őt, de a ,,lányfertőzések”-ben a vádak igaznak bizonyultak. A család egyetlen kiutat látott: katonának adni a bajt bajra halmozó, a családra szégyent hozó fiút. Így a forradalm at Kál­ mán m ár egyenruhában érte meg. Katonai pályafutásáról egye­ lőre nem sokat tudunk, de az kétségtelen, hogy a történelmi források gllentmondanak az írói fantázia alkotta kalandoknak. Nem volt Görgey futárja, sem a vörössipkás halálzászlóalj pa­ rancsnoka, sem 200 fős népfölkelő csapat vezére. Egyszerű ka­ tonaként (1848. december 22-én nevezték ki alhadnaggyá) be­ csülettel végigküzdötte a drám ai másfél esztendő harcait. Világos u tán azonban nem tette le a fegyvert. Kilátásta­ lannak ítélte meg a helyzetét: börtön, vagy nyolcévi katonás­ kodás vár rá, otthon esetleg a reménytelen, sivár élet. Válasz­ totta hát inkább a szabadabb világot, életet. De valóban ge­ rilla lett volna, az árulók réme? Sajnos, a források ennek is ellentmondanak. A fennm aradt iratokból, körözvényekből, saj­ tótermékekből, sajnos nem a szabadságért küzdő hős, nem egy legendás betyár képe rajzolódik ki, hanem egy közönséges úton­ állóé. Ez még akkor is így van, ha ismerjük a hivatalos állás­ pontot, amely igyekezett a közvéleméhy szemében a bújdosókat, a betyárokat bűnözőként feltüntetni, elrettentve tőlük a szim­ patizánsokat. S egy másik apró adalék: a megye néprajzi ha­ gyományaiban sem szerepel alakja. Vidróczki vagy Sisa Pista kalandjairól mondák, dalok szólnak, de Krúdy Kálmánról se­ hol egyetlen szó sincs. De hát m iért is üldözték őt? Utasok fosztogatásáért, rab­ lásért, állatok elhajtásáért és a legtöbb esetben nőkkel való erőszakoskodásért. A megyei sajtó még harm inc év múlva is ezt írta ró la : „ . . . Krúdyról az a való, hogy ő rabolt és fosz­ togatott mindenütt, ahol lehetett. Félelmetes volt, m int kapcza­ betyár, aki védtelen nőket is megtámadott úton-útfélen”. Több­ ször is elfogták, de mindig megszökött. Halála is egy szökési kísérlet közben esett. Elfogása után a gyarm ati börtönből Vác­ ra kísérték egy másik asszonyhistória kivizsgálására, s haza­ felé jövet Rétság és Vadkert között szökni próbált. Ekkor ér­ te őt a halált hozó csendőrgolyó. 1861. november 28-án Orma t A ntal rétsági plébános megkönnyebbült szívvel jegyezte be a halotti anyakönyvbe: „A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve, így veszett el szánalmas m ódon.” 19 �A K rú d y család n ó g rá d i ág a tö rté n e té n e k legizgalm asabb eszten d ei 1861-ben te h á t le z á ru lta k . A z író n a g y a p ja m agával v itte S zabolcsba a n ó g rá d i tá j em lékét, a kisn em esi é letfo rm a m egő rzésre sem m éltó h ag y o m án y ait, a szeren csétlen so rsú te s t­ v é r m egrázó tö rté n e té t, hogy a z tá n m in d ezek a családi elb e­ szélések tisz tító h a tá s á n á t K rú d y G y u la m ű v eib en m e g ú ju lt é le tre k eljen ek . (Praznovszky) I l u h Is tv á n Leltár a tanyán M ár csak egy vad g alam b D énes Géza M arad t velü k A híd S eg y n éh án y v eréb k e E gy ló egy teh én k e A falu b ó l kis ösvény v ezet a n a g y h á ti h a tá rb a . H osszan kígyóz­ va, m eghú zó d v a k a n y a ro g az erd ő m ellett. Az ösvény betap o só ­ d o tt, m e rt év tized ek ó ta azon k ö zlek ed n ek a gyalogosok, átv á g v a egy dűlőközt. Az e rd ő m e n té n v a la m e ly e st szélesebb. S o k an k e ­ re sn ek itt a n y á ri n a p tü ze elől h ű v ö s m en ed ék et, leh ev ered v e az ösvény szélén, az á rn y a s fá k tö v éb en . T ú l az erd ő n lapos te rü le t gy úlik le egészen a lá tó h a tá rig , lu stá n , szin te n y o m asztó csönde­ sen sz é tte rp e sz k e d v e : a Tólapos. N ev ét o n n a n k a p ta , hogy v a la ­ m ik o r tó m o sta a lapos a ljá t, tele sás, n ád , k á k a és egyéb vízinö­ v én y ek k e l; in k á b b lá p v a g y m o csár v o lt az, m in t n y u g o d t, szép, tiszta tó. O tt, ahol a víz ö sszeszűkült és cserm ely t a lk o to tt, h íd áll m a is; a h a jd a n i tó egész v ilág áv al e g y ü tt n y o m ta la n u l e ltű n t, csak ez a kis h íd e m lé k e z tet a rég le tű n t időkre. A h íd n a k csak eg y ik k o rlá tja v a n m eg, az is szép, k ö v é r g a z d á t s e g íte tt az m á r á t az alv ég rő l végre. H á n y p e rp a tv a rn a k , h á n y ádáz á ta v itá n a k ja ez a híd. T á n a z é rt föld a föld, h o g y leg y en m a rn ia te s tv é rt a te stv é rn e k ? k o rh a d t. D e sok a m ódosabb fel­ v o lt m á r a ta n ú ­ m ié rt gyűlölnie, O k tó b e r v ég én ek egyik esős d é lu tá n já n ép p en efelé a kis híd felé n y ú lá n k fia ta le m b e r igyekszik az ösvényen. K eze ökölben, a rc á t e lto rz ítja a düh. N éha csak n em szalad, m á sk o r le lassítja lép te it. Liheg. H an g o san beszél m a g á b a n : — M ajd ad o k én n e­ ked, vén piszok! — Ig y é ri el az erd ő t, a h id a t. Á tlódul a k o rlá t­ já n és az idős p a ra s z te m b e r fe lé siet, a k i egy üszővel és egy ösz­ v é rre l szá n to g a t a T ólaposon. M ik o r az észreveszi a csapzott h a jú fia ta le m b e rt, m e g á llítja az á lla to k a t és egy v a s ru d a t készít a k e ­ zeügyébe. A fia ta la b b ik p a ra sz te m b e r m in te g y húsz m é te rre m eg­ áll előtte, sz é tte rp e sz ti a láb át. Egy k a m ra S n é h á n y egérke Egy p á rn a Egy to rn y o s ágy Egy asztal egy lábas Egy m acska egy k u ty a S egy v illá m v e rt akác E g y n éh án y ty ú k Egy p á r jé rc e E gy su b ló t s k é t tá n y é r K ét p o h ár K ét k anál K ét tám lás-szék egy csésze S egy ó n -szü rk e ég Egy p á r vén cseléd S.O .S.-t jelez A lecsa v a rt lám p a fénye Hová tartozom — M ostm án nem tá r g y a lu n k ! K ia d ja a n ég y h ó d at, v a g y . . . Az öreg em b er szólni n em bír, csak néz m ag a elé n ém án , fu lla ­ dozó d ö b b en ettel. É des fia á ll e lő tte ölni készen . . . — Szóljon h á t! — sü rg e ti am az. — E leg et h azu d o zo tt, az isten t m agába. S z é tm a rtá k a közöst, am i az enyém , az az enyém . K iad ­ ja h á t a négy h ó d a t, v a g y . . . — A zzal lassan , e lsz á n tan m eg in d u l az ö reg em b er felé. Az csak áll, h a n g ta la n , m e g b é n u lt to ro k k al. V alam i tom pa, h a sító fájd a lo m , v a la m i sötét, n eh éz em lék s ú jtja fejbe. M in th a m in d ez v a la m ik o r u g y an íg y , u g y an ezen a helyen m á r m e g tö rté n t v o ln a. . . S h irte le n , m in th a e lh ű ln e a világ k ö rü ­ lö tte, m á r n em is tu d ja h o l van , m i tö rté n ik vele. A fiú t m e g v a d ítja a p ja szótlansága. T en y ere ökölbe szorul, s az ökle m á r ü t is. E gyet, k e ttő t, ötöt. T ö b b et csak az ért nem , m e rt az ap ja, az éd e sa p ja összerogyik. U ra m iste n , vége! — fu t á t a fiú gerin cén a hideg. M e g ra g a d ja az a p já t g rim a n c á n á l fogva, s h ú z ­ za-v o n ja a h íd felé. O tt a h íd a la tt m a jd jó h e ly e n lesz. N em lá tja senki. H a jtja a bosszú, m ég in k á b b az ijedelem . F u tá sn a k ered, bu k d ácso lv a igyek szik te rh é v e l a h íd felé. J a j, csak m ost ne jö jjö n valaki. A hídhoz é rv e csak n em összerogyik ijed téb en . A p ja h a n g já t h a llja h á ta m ögül. F ellélegzik, re m én y k ed v e, lih egve hajo l az öreg fölé, aki v é rb e h ű lt fővel, le h u n y t szem m el fekszik a fia k a r ­ já b a n és h a lk a n , szabad k o zv a n y ö g i: — M ost m án elég, fiam ! H agyj itt, fek tess le! É n is csak eddig cipeltem az ap ám . . . C sak idáig, a hídig. 20 H ova tarto zo m kihez Tél van S ü v ölt az ord as H alál-záporos alkonyom S napom F élelem -borzas Félek Z u h an o k fá j Az em b er egyedül féreg K ita g a d ja a tá j K i fogad be S ki fogja fel jelem A m indenség H űvös oldalán K i jön végig velem �HAGYOMÁNY Tallózás bányászatunk élő örökségei között H a v isszatek in tü n k ip a rtö rté n e tü n k m ú ltjá b a , la th a tju k , hogy a 19. század utolsó h arm a d áb a n , m a jd a századfordulón n ag y ip ari üzem m é vált, országos jelentőségű ip a ri üzem ek tele­ pítésében a szén felh aszn álása fontos ip a ri-te le p ítési tényező­ k é n t szerepelt. A sz én b án y ászat m ú ltja, a n n a k ellenére, hogy a szén m á r több m in t k é t évszázada ism ert és felh a szn á lt e n e r­ giahordozó, m égis kevésbé ism ert, m in t az ércbányászat. A rá n y ­ lag rövid id eje em elk ed ett olyan jelentőségre, hogy h azán k b an is tú lszá rn y a lja az ércbányászatot. A szénbányász — nevezzük ezu tán csak bán y ászn ak — lényegében az ércbán y ásztó l ta n u lta a m esterségét, haszn o síto tta fogásait, v e tte á t h ag y o m án y ait és szokásait. (Talán nem véletlen, hogy a bányász k ö zism ert je lv é ­ nye is az ék és k alap á cs volt: az ércbányász szerszám a.) A m ikor a szakszerű k u ta táso k u tán ism e rtté v ált a szénvagyon, a vállalkozók u tán m e g in d u lt a bányászok v án d o rlása a megyébe. Így a századfordulóig k ia la k u lt b án y atelep ek en (ko­ lóniákon) a tö rzsg á rd át az idegen ajk ú , b etele p íte tt sz ak m u n ­ kások képezték. Ezek nagy része a felv id ék rő l érk e zett (liptákok, krekácsok, cipszerek, polyákok), de nagy szám ban k eres­ ték fel a környező telep ek et au sztriai, stá je r, k a rin th ia i (szlo­ vén gráner), cseh, sziléziai b án y am u n k áso k is. A nag y o b b részt idegenből te le p íte tt b án y am u n k áso k rétegéhez a m ú lt század k ilencvenes éveitől kezdve egyre nagyobb szám ban kapcsolód­ ta k bán y ászn ak a helybeli lakosok közül is. Ez a bányászok m unkakörülm ényeiből, m u n k á jáb ó l következő eg y m ásrau taltsá­ gon, az összetartozáson tú l a m u n k á n k ív ü li életm ó d ju k at is m eghatározta. Így a vidék néphagyom ányaihoz, szokásainak k i­ k ialak u lásáh o z ho zzájárul, hogy a b etele p ü lt vagy csak idény­ m u n k á t vállaló külföldi m unkások h agyom ány ait á tv e tté k a hazai, a b án y á v al csak m ost ism erkedő bányászok. E záltal a b án y av id ék ek hagyom ánya gazdagabbá és régib b é v ált, m in t p éld áu l a nagyipari m unkásságé. A term ész et erőivel fo ly tato tt h arcb an , m in d en m ás m u n k á n á l m ostohább viszonyok között h elytálló bányászok ap á ró l fiú ra szálló m esterségét, foglalkozá­ sá n a k m ú ltjá t, h agyom ányait m egism erni és g y ű jte n i: ez egyik legfontosabb te rü le te n a p ja in k k u ta tásán ak . A M AG Y A R B Á N Y Á SZV ISELET B árhol is la k o tt a b ányász, a v id é k tö b b i lak ó itó l egészen el­ té rő életm ó d o t fo ly ta to tt, m u n k a b e o sz tá sá b ó l k ü lö n é le tre n d e t a lk o to tt m a g án ak , és k ü lö n á llá sá t d ísz ru h á já v a l is kifejezésre ju t­ ta tta . A b án y ász e g y e n ru h á z a ta ősi h ag y o m án y o k o n alapszik, és al­ k alm as v o lt a rra , h o g y jelezze sa já to s foglalkozását. A b án y ászv i­ seletn ek a h ag y o m á n y a azokon a v id é k e k e n a legjellegzetesebb, ah o l a b á n y á sz a t (ércb án y ászat) m ú ltja is jelen tő s. H azán k b an m á r a 14. századtól is m e rjü k a b á n y ászv iseletet, sőt színeit is a 16. századtól. A selm ecvidéki (alsó -m ag y aro rszág i b á n y a vidéki) bány ászo k ru h á z a ta fe h é r k a b á t, p iro s n a d rá g , fe k e te csizm a, zöld k a lp a g volt. A m ik o r a 17. századtól a bécsi u d v a ri k a m a ra kezé­ b e k e rü lt a b á n y a v id é k irá n y ítá sa , a b án y ászv iseletb en is v á l­ tozás k ö v e tk e z e tt be. A színes ru h á z a to t az országosan e lte rje d t „ fre ib e rg i” fe k e te b á n y á sz ru h a s z o ríto tta ki. Ez a ru h a le tt k é­ sőbb a szénbán y ászo k e lism e rt d ís z ru h á ja is, k isebb m ó d o sítá­ sokkal. (A ru h a őse a n ém eto rszág i H a rz h eg y ség ben fekvő F re i­ b erg b án y á sz a in a k viselete volt.) A jelleg zetes k é k vag y fek e te bányászinges, galléros, a ra n y ro jto s, leb er n yeges, fe k ete v ag y b a r­ n a k a b áto s, fe k e te n ad rág o s, b á n y ászjelv én y es ara n y g o m b b al d í­ szíte tt, csatos fa rb ő rö s r u h a m eg ő rizte az évszázados h ag y o m á­ ny o k at. S zínei csak a k o h ászo k n ál és k o v ácso k n ál té rte k el a b á ­ nyászok viseletétől. A salg ó b án y ai és a s a lg ó ta rjá n i b á n y a m u n k á so k n á l ren d szere­ síte tt e g y e n ru h a a csehországi p rib ra m i cég r u h á já n a k m in tá já ra készült. A v iselet kiegészítője, az ü n n e p e k re felv ett ru h a ta rto z é k a v o lt a k a rd és a fokos is m in t eg y etlen em léke a b án y ászo k feg y v er­ viselési k iv á ltsá g á n a k . A feg y v erek viselésétől 1822-ben tilto ttá k el a b án y ászo k at, s íg y a fokos (m in t jelk ép es feg yver) le tt a dísz­ ru h á z a t ta rto z é k a , a b án y ász fo g lalkozásának, h o v a ta rto z á sá n a k szim bólum a. Ily en szim bólum az ered etileg v é d ő ru h a -fu n k c ió t b etö ltő „ fa rb ő r” is, am i szin tén b árso n y b ó l kiszabva, fe lk e rü lt d ís z ru h á já ra is. (De csak azok v iselh ették , a k ik a föld a la tti, nehéz, veszélyes m u n k á t végezték.) A felszab ad u lás u tá n , 1949-ben a b án y ászo k n ak sö té tk é k színű e g y e n ru h á t írta k elő, a ran g fo k o zato k fe ltü n tetésév el, de ez n em v á lt igazi b án y ászv iseletté. N a p ja in k b a n fo lyik az ú j, az ősi h a ­ g y o m án y o k at fig y elem b e vevő b án y ász d íszeg y en ru h a tervezése, m ely m éltó lesz a h ag y o m án y o k to v áb b v itelére. A BÁ N Y Á SZ Ü N N E PE I K arácsonyi, h ú sv é ti ü n n ep ek en , Szt. Istv á n k o r, a b á n y a véd ő ­ szen tjén ek n a p já n m u n k a sz ü n e t v o lt a b á n y á k b a n , és ily e n k o r d ísz ru h á b a n , zászlósa n v o n u lta k fel a bányászok ü n n ep eln i. D e ezeknek az ü n n e p e k n e k a m ag y aro rszág i elte rje d é séb e n is az id e ­ g enből jö tt b á n y a m u n k á so k já tsz o ttá k a fő szerepet. A z ü n n e p so rá b a n is ig en érd ek es és izgalm as a védő szen tek k u ltu sz á n a k a kérdése. A v allásosság a bány ászo k életéb en részben k én yszer, részben m eggyőződés volt. (E nnek tá rsa d a lm i h á tte ré rő l m ost n em e jtü n k szót.) A különböző tá rs u la to k eg y ö n te tű e n b ev ezették és kötelezővé te tté k a b á n y á b a való leszállás e lő tt az im ádkozást. A felolvasó­ b a n gyülekező b á n y á sz o k n a k a b á n y a v éd ő szen tjén ek k ép e e lő tt k e lle tt im á ju k a t elm o n d an iu k . E n n e k fo rm á i k ü lönbözők v o ltak , az öreg b án y ászo k visszaem lékezései sze rin t egyes b á n y á k n á l a teljes im át, m á s u tt csak egy rö v id fohászt k e lle tt e lm o n d an iu k — h o g y tö b b idő ju sso n a m u n k á ra . (B ag ly asalján oly szig o rú an v e tté k az im ád k o zást, h o g y m u n k á b a állás e lő tt igazolni k e lle tt az iste n tisz te le te n való részvételt.) A b ab o n ás h it és a kü zd elm es éle tte l szorosan összefüggő vallásosság álta lá n o s e lterjed éséh ez h o z z á já ru lt a b án y ászo k é letéb en a foglalkozásból adódó n ag y ­ fo k ú b izo n y talan ság , a m it csak fokozott az alacso n y tech n ik ai színvonal, a „g rü n d o lási láz” id ején a h an y a g sá g s az en n e k ny o ­ m án fellépő g y ak o ri bányaszeren csétlen ség . A sú jtó lé g ro b b a n á s k ö v etk eztéb en a bányász, a k it a tűzeső el­ le p e tt, n e m ta lá lt m a g y a rá z ato t a jelen ség re, te rm é sz e tfe le tti erő k összefogására g o n d o lh a to tt csak. A g y ak o ri om lás, b á n y a b e li ro b ­ b an áso k ellen im ádkozással p ró b á lt védekezni. Ezzel m a g y a rá z ­ h a tó a védő szen tek m eghonosodása a b á n y á sz a tb a n is, k ü lö n ö ­ sen a 17— 18. század b an e lte rje d t Szt. B o rb ála -tisz te le ttel. (A vé­ d ő szen tek á lta lá b a n k ap cso lato sak v o lta k a foglalkozással, azon­ b a n B o rb ála élete sem m ilyen k ap cso lato t n em tu d fe lm u ta tn i a b á n y a m u n k á v a l. É rd ek esség az is, hogy tö b b m ás foglalkozási ág is tisz te lte ; így p éld áu l v á ra k , to rn y o k , tü z é re k v éd ő szen tje is volt, de im ád k o ztak hozzá ziv ataro k , tű z ellen is.) A v é rta n ú h a ­ lá lt h a lt n ik o d ém iai k irá ly lá n y tisz telete a 14. század b an a la k u lt ki E u ró p á b a n , k ö zelebbről H o llan d iáb an . A 15. század b an m á r m in d en b án y ász véd ő szen tje lett. (A 14. védőszent so rá b a ta r to ­ zott.) A z örökös veszedelem ben élő b án y ász elő sz e re tette l tisz­ te lte és fo rd u lt feléje, h ív ta segítségül végszükség esetén. A védő­ szen t tisz te le te C sehországon k e re sz tü l e lju to tt S elm ecb án y ára is; u g y a n is itt ta lá lk o z u n k vele először, az ércb án y ászo k k özött. A 15. század b an a B o rb á la -k u ltu sz b eh á ló z ta a fe lv id ék et (ü n n ep e d ecem b er 4-én volt), a k u ltu sz e re je azo n b an csö k k en t a tech n ik a, az e m b e ri gondolkodás, m egism erés fejlődésével. A m ú lt század végén állam ilag ism ét fele le v e n ítetté k a v éd ő szen tek k u ltu sz á t, de m o st m á r Szt. Is tv á n t a k a rtá k „ m e g h o n o sítan i” a m a g y a r b á ­ nyászok között. (1893-ban tű n ik fel először S zászváron.) A m a g y a r 21 �Borbála-kultusz utolsó nyomát a salgótarjáni szénmedencében, pontosabban az etesi Gusztáv-aknán találták meg 1928-ban. Érdekes jelenség, hogy Nógrádban egy új szenttel találkozunk, akinek eredetét még nem tudjuk teljes mértékben tisztázni. Ez a védőszent is külföldi eredetű: Szt. Borbála mellett vidékünkön Szt. Prokop vagy Prokopius napját is megünnepelték (a július 4-ét követő vasárnapon); amely napot egyes források a bányászok szentjének ünnepeként jelölik meg. Talán megyénkben helyen­ ként népszerűbb is volt, mint Borbála. Ünnepnapján az öregek visszaemlékezése szerint ingyen kapott minden bányász húst, kenyeret és bort, s a többi ünnephez hasonlóan egyenruháját fel­ öltve, tisztikarral az élen vonultak a bányászok istentiszteletre, m ajd délutáni mulatságra, élükön a katonazenekarok m intájára megszervezett zenekarral. Prokop tiszteletét azonban a bányá­ szok nagy része nem vallási eredetűnek tekintette, hanem bányatulajdonosként, az első szénkutatóként emlegették, aki a szenet felfedezte Salgótarján környékén. (Kazár) Egyes bányavidéken szintén úgy vélekedtek, hogy Prokop volt a legelső bányász, aki leért a szénhez. (Forgách-bányatelep, Nagybátony.) Volt aztán olyan telep is, ahol nemcsak a szén felfedezőjének, hanem egye­ nesen Borbála férjének tartották. (Somlyó-bányatelep.) Sőt, van olyan változat is, hogy Prokopot Borbála beszélte rá az éjszakai m unkára — m ert igencsak kikapós asszony volt — s azóta van éjszakai munka a bányában (így tartották Nemtiben az öreg bá­ nyászok). Prokop napjából napjainkban m ár csak az akkor osz­ tott cipó m aradt fenn, összeolvadva a Borbála-napi emlékekkel, amikor is egyes helyeken pénzt is kaptak a bányászok (Kazár). Szt. István napját a bányavidékeken 1950-ig tartották meg (Nagybátony), a János-napot viszont a visszaemlékezés szerint csak a szlovák eredetű bányamunkások ülték meg (Kazár, Nagy­ bátony). BABONÁS HIEDELMEK Az éjszakai kísértetektől való félelem szoros okozata volt a val­ lásos és babonás képzeteknek, a bányarém alakja (mint más hie­ delmek is) a bányaművelés meghonosodásával, az azt elterjesztő bányászokkal jelent meg vidékünkön. Közelebbről Németorszá­ gon, Cseh- és Morvaországon keresztül érkezett el hozzánk, és csak ott honosodott meg jobban, ahol a fennm aradását elősegí­ tő hagyományok, életkörülmények lehetővé tették. Csak ott tud­ tak fennmaradni azok a kifejezések (mint pl.: Bergmann, Berg­ männlein és elszlávosodott alakjai: Bergmanyik, Pergmanik, Bergmandli és ennek magyar változatai, mint Törpe, Vizesem­ ber, Tüzesember, Bányarém alakja), ahol gyakori érintkezésben voltak a bányamunkások bevándorlása révén azon területek né­ pével és hagyományával, ahonnan a bányarémre vonatkozó hie­ delmek származtak. Így nem véletlen, hogy a bányászok folklór­ jának prózai része a bányaszellemekkel, a bányában élő rémekkel kapcsolatos. A rém alakban különbözik a magyar hiedelemvilág szellemeitől: hol apró emberke, hosszú szakállal, vörös csúcsos sapkával, hol bányászruhában, vörös ruhában, zöld kal­ pagban csákánnyal, méccsel, bottal jelenik meg a bányászok előtt (Nagybátony, Somlyótelep). Néha nem látják, csak hallják létét, vagy látják lám páját felvillanni. A bányász szerencséjére vagy balszerencséjére nagy befolyást gyakorolt a bányarém, de Nógrád megyében jóságos szellem volt, m ert a balesetek előtt je­ lent meg, figyelmeztetve a bányászokat. Majd minden öreg bá­ nyász tud életéből valamilyen csodás jeladást, ami után valami­ lyen bajtól megmenekült. A bányarém állat alakjában is megje­ lent (patkányként), és különösen omlás előtt figyelmeztette a bá­ nyászokat (Baglyasalja). Salgótarján környékén, Inászón Per­ mondli alakban ismerték, és a krekácsok, polyákok meséiben sze­ repelt. (A krekácsok a Körmöcbánya környéki ércbányászok vol­ tak.) Amália- és Albert-aknán a gránerek és cipszerek között szintén élt a Permondli alakja (a karinthiai szlovén és Szepességi német bányamunkások körében). Salgótarjánban az öregek sze­ rint ünnepeken jelent meg és többnyire jutalmazott. A bánya­ törpe alakja fellelhető Salgóbányán is, ahol hirtelen szokott fel­ tűnni és eltűnni. Nem szerette a fütyülést, a káromkodást a bá­ nyában. Ilyenkor szokott a baj történni. Még az újabban keletke­ zett bányavidékeken is emlékeznek az öregebbek a bányaszellem­ re, aki veszély esetén figyelmeztette a bányászokat (Nagybátony). Szvircsek Ferenc 22 Egy választás Nógrád megyében A cím természetesen nem véletlen. A dualizmuskori Magyar­ ország választási csalásairól, rafinációiról Mikszáth írásai ismere­ rete nélkül írni lehetetlen. Kiváltképpen az az író szülőföldjén Nógrádban. Katánghy M enyhért hihetetlen kalandjai, bontói és körtvélyesi csínyjei, választási trükkjei ma m ár a klasszikus esetek közé tar­ toznak. De a kalandok ötleteiért nem kellett Mikszáthnak mesz­ szire mennie. Szűkebb pátriája szinte ontotta a megörökítésre méltó választási csalásokat, „úri huncutságokat”. Országszerte köztudott volt, hogy a megyében nincsen választás, visszaélés, a szavazók kijátszása nélkül. Néhány példával illusztráljuk állí­ tásunkat, mielőtt a tém ánkul választott, száz évvel ezelőtti válasz­ tásra térnénk. Vahot Imre 1846-ban felvidéki utazásra indult. (A kor út- és egyéb viszonyait ismerve ez sem volt sokkal kisebb vállalkozás, m int Csoma Sándor eleinket kereső útja!) Élményeiről a kor di­ vatos műfajában, útijegyzetekben számolt be a Pesti Divatlap­ ban. Útba ejtette Nógrád megyét is, és sok minden egyéb mellett észrevette, hogy Gyarmaton a vármegyeháza homlokzatára igen tetszetős feliratot vésettek a megyei urak: „Nógrád a közügyért”. Nem állta meg. hogy ne fűzze hozzá; azért a magánérdek sem szorul olykor-olykor háttérbe. Főleg tisztújítás és követválasz­ tás esetén. Majd így folytatja: „Nógrád volt a legelső megye, melly keblében a korteskedés, a lélekvásárlás csörgő kígyóját táp­ lálá, fölnevelé.” Van-e helye kételkedésnek a kortárs véleményé­ vel szemben? Még ha az utókor szégyenkezését leszámítjuk, ak­ kor is kényelmetlen ítélet ez, amelynek mindenképpen lehetett alapja és amelyet aztán a következő esztendők igazoltak is. (Nagy Iván is azt írja egyhelyütt, hogy a megye a korteskedés szülő­ földje: „Hagyomány után azt beszélik, hogy itt hajtott gyöke­ ret legdúsabban ez a gyönyörűséges és élvezetes dísznövény.”) Az 1869-es választásokról a megyetörténetben is olvashatunk. Idézik az Ipoly című lapot, amely szerint egy népszerűtlen je­ löltnek 40 000 forintra volt szüksége ahhoz, hogy esélyesebb ve­ télytársát kiütve, ő kerüljön be az országgyűlésbe. Tíz évvel ez­ előtt erre még elég volt 5—6000 forint, teszi hozzá a cikkíró. (Ehhez még csak annyit, hogy ekkoriban egy 6—8 holdas paraszt évi jövedelme 30—40 forintot tett ki.) S ez a hatalmas összeg a klasszikus eszközökre szükségeltetett: kortesek fogadása, a választók etetése, itatása, lepénzelése. A módszerekre nézve idézzük Mikszáthot, aki például ezt írta egy esetben Pulszky Ágostról: „Éppen volt egy heverő kerület Füle­ ken. Füleket képviselni Guszti kiválóan alkalmasnak látszott. Fölléptette tehát a papája s egyszerre csak azon vette észre ma­ gát, hogy meglett. Miként lett meg, arról csak a papa, meg a szé­ csényi pince tudna szólni.” Így m ár érthető ez az összeg és érthetői a rendeltetése is. Az 1869-es választást csaknem húsz esztendővel később is em­ legették még. 1887-ben a Nógrádi Lapokban ezt olvashatjuk: „. . . hetekig tarto tt a lélekvásárlás, capacitálás és a mulatság... sőt gyakran megesett egy kis utczai harc is.” Ám az 1872-es vá­ lasztások még ennél is nagyobb vihart kavartak. Valóban na­ gyobbat, m ert erről m ár országszerte is beszéltek, s nem tudták eltussolni. Mikszáth ennek a történetét is megírta 1881-ben. E szerint a megye képviselői összejöttek Pesten s úgy találták, hogy a múltkori választások túl sokba kerültek. Olcsóbban kellene a következőt megcsinálni, sőt a legjobb volna talán ingyen. Fel­ osztották hát egymás között a kerületeket: „Válasszuk meg saját magunkat. Te képviseled Füleket, én Nógrád kerületét, ő Szé­ csényt, az S zirákot. . . Két Tisza-pártit engedünk és punktum .” Egy szemernyi írói túlzás sincs ezekben a sorokban. Ismert tény, hogy ilyen megállapodás valóban született. A jobboldali pártnak 4, a baloldalinak 2 m andátum jutott az egyezség értelmé­ ben, s még biztosítékot is helyeztek le az esetleges szerződés­ szegők ellen. Hiába lett országos skandalum belőle, a végén, csak elsimult az ügy, s a nógrádi választó gondolkodhatott, ugyan most m ár melyik pártra szavazzon, melyik képviseli az ő érde­ két. Úgy véljük, elég hathatós bevezetés ez a száz év előtti válasz­ tás történetéhez. Az események főhőse a m ár említett Pulszky Ágost. Apja Pulszky Ferenc, a szécsényi uradalom birtokosa, a. �reformkor jelentős alakja, az 1848-as polgári forradalom egyik vezető politikusa, az emigráció szervezője, de minden funkció­ ban meglehetősen ellentmondásos és nem egyértelmű tevékenysé­ géről közismert. Forrásunk ebben az esetben a Nógrádi Lapok és Honti Híradó, a kormány megyei orgánuma, amely ugyan a pártatlanság lát­ szatát kívánta kelteni, de ez nem túlságosan sikerült. Az 1878-as választásokat közvetlenül megelőzően — Pulszky Ágost Szécsényben jelöltette magát — a leendő képviselő értekez­ letet hívott össze a kastélyban. Ezen a „házi konferencián” Pulsz­ ky 40—50 ember előtt kifejtette, hogy szakított a Szabadelvű P árttal s az Egyesült Ellenzékhez csatlakozik, m ert úgymond, ott „szabadabban reményli az ország érdekeit előmozdíttatni.” Be­ jelentése, hogy finoman szóljunk, egyáltalán nem aratott sikert. A jelenlevők közül Sréter Alfréd földbirtokos rögtön tiltakozott, mondván, nem óhajtják az ellenzéket szaporítani. Elégedetlen­ ségük olyan mérvű volt, hogy rögtön új képviselőjelöltet állítot­ tak Harmos Gábor ügyvéd (a megye később főjegyzője) személyé­ ben, ki korm ánypárti lett volna. A résztvevők egyúttal azt is ki­ m ondták: „ideje is, hogy Pulszky úr kétes értékű szereplése vé­ get érjen és politikai kapkodása könnyen hívőkre ne találjon.” Nem vitás, hogy ennek a kijelentésnek, a „politikai kapkodás” szóhasználatnak volt alapja. Négy év is alig telt el azóta, hogy Pulszky mint megválasztott képviselő programbeszédet tartott Szécsényben. Ebben a beszédben m ár felveti a Szabadelvű Párt megalakulásának közeli lehetőségét, és ez szerinte csak a Deákpárt talajáról indulhat ki. Megállapítja, hogy „az eddigi ellenzék nagy része tisztában van azzal, hogy a 67-iki alapok nagyjá­ ból és egészében nem ellenkeznek hazánk érdekeivel.” Végső sum­ mázata: „A jelen kormányt általánosságban támogatni kész.” És íme, pár esztendő m últán m ár szakít a Szabadelvű Párttal, de e szakítás mögött korántsem valódi politikai kiábrándultságot kell keresnünk. Az Egyesült Ellenzék alapjaiban nemigen külön­ bözött Tisza Kálmán pártjától, homályos, bizonytalan program­ juk volt, egységes erőt sohasem jelentettek a parlamentben. A Pulszky-ellenesek nem érték be a fent idézett finom kiszó­ lással. Hamarosan egy figyelmeztetést intéztek a lap hasábjain a szécsényi választókhoz. Ebben egyáltalán nem kímélték ellen­ felüket. A legenyhébb kifejezés a „lidércnyomás”, amelyként a család nehezedik évek óta a szécsényiekre. De elnevezték Pulsz­ kyt „világpolgárnak”, „szabad kőmívesnek”, akinek „se hite, se istene”, s mindehhez még néhány példát is hoznak fel a Pulsz­ kyak „rém tetteire”. Majd ilyen sodró lendülettel fejezték be igen meggyőző agitációjukat: „Polgárok! Itt az idő, midőn megszaba­ dulhattok a hős Pulszkiaktól, azon Pulszkiaktól, kik nemcsak titeket, de a hazát is cserben hagyák, ha a megpróbáltatások be­ következnek.” A botrányos fejleményeket a megye másik frissen induló lap­ ja, a Losonci Híradó is nyomon követte. Híradásaiból m egtudjuk, hogy Harmos Gábor jelölését Sréter Alfrédon kívül még Komjá­ thy Anzelm, Bakos József, Veres Gyula és Zubovics István is tá­ mogatta. E helyi hatalmasságok porondra lépésének is köszön­ hető, hogy rövid idő alatt 300 választó tett hitet Harmos mellett és — teszi hozzá a lap — „Guszti no az m ár szentül megbukik”. Olyannyira biztosnak látszik a vereség, olvashatjuk a következő számban, hogy Pulszky állítólag Békés megyében lép fel, ott biz­ tosabbnak tűnik a mandátuma. Becsületére legyen mondva a Losonci Híradónak, hogy nem vette át laptársa esztelen gyűlölködéseit. Terjedelmes cikkben megvédte Pulszkyt, aki ugyan a „habarék párthoz” csatlakozott, de nagytudású, művelt ember, aki sok dicsőséget hoz még a hazá­ ra és lesz olyan híres, mint most az apja. (Bár az is lehet, hogy e segítőkész szándék azért tám adt fel a szerkesztőben, hogy így is ellentmondjon a gyarm ati újságnak, hiszen jószerivel más sem olvasható a két hetilapban, m int egymást pocskondiázó, vitriolos gúnyolódások.) Bármi is legyen az ok, a Losonci Híradó szót emelt Pulszkyért és határozottan elítélte a Nógrádi Lapokban megjelent cikket, amely szerint Pulszkyék itatják, etetik a választókat, fa­ kiutalásokat adnak nekik, s ha még ez sem vezet eredményre, akkor még fenyegetőznek is: „Ti kutyák, ha Pulszkira nem sza­ vaztok, még az unokátokat is koldussá teszem”. Ez ellenfél tehát nem kímélt semmit: magánéletet, politikai pályát, nem válogatott eszközökben. De minden erőfeszítésük eredménytelennek bizonyult. A családnak még mindig akkora befolyása volt, hogy ha minimális különbséggel, de győzelemmel tudott kikerülni a szelídnek egyáltalán nem nevezhető küzdelem­ ből: „a szécsényi járásban Pulszky Ágost 18 szavazattöbbséggel Harmos Gábor ellenében” megválasztatott. Az augusztus 5-én megjelenő hírrel egy időben, még ugyanab­ ban a számban Sréter Alfréd rövid kis írásban bejelentette, hogy kérni fogják a választás megsemmisítését. Részletesen felsorolja mindazon okokat, amelyek alapján kérik ezt: Pulszky a választó­ kat összegyűjtve, kocsin hozta be Szécsénybe, így szedve össze minden lehetséges voksot. A várost szabályszerű „ostromzár” alatt tartotta, a választókat szinte erőszakkal hurcolták a kastély­ ba, ahol a párthívek össszegyűltek, és a kapukat bezáratta, hogy szét ne széledjenek a Pulszkyra szavazók. Úgy tűnik, Pulszkynak is megvoltak a maga eszközei, nemcsak Harm osnak! Igen valószínű, hogy aztán a háttérben heves viták és egyez­ kedések zajlottak le, m ert csak néhány hónap múlva, november 7-én lépett vissza a vesztes ellenfél az óvástól. Ennek bejelenté­ sekor Harmos Gábor még ezt is megjegyezte: „ . . . részünkről meg­ tettünk mindent, tudtommal ők sem mulasztottak el sem m it.. E finom célzásból is kiolvasható a kíméletlen választási harc, a szavazók minden eszközzel való szerzése. Kemény küzdelem volt ez a javából, de azért halott nem m aradt a csatatéren, m int ahogy a megyében az jó néhány választásnál előfordult. S még valami. Az a lap, amely készséggel helyt adott a kor­ m ánypártot elhagyó politikust becsmérlő, rágalmazó cikkeknek, most Harmos Gábor bejelentése után szemforgató módon meg­ jegyzi: „Pulszky Ágoston úrban a tevékenységet, magas képzett­ séget, a hazafiságot mindig tiszteltük.. . ”Erre talán még Mik­ száth sem tudott volna mit szólni. . . Praznovszky Mihály 23 �Palóc arcok A hollókői fafaragó A latyakos, h avas ú ton k éső d élu tán ju to k el M agyarország egyik legszebb falu jáb a, a palóc hagyom ányokat h ű ­ séggel őrző H ollókőre. A hogy kik ászá­ lódok a kocsiból, gyalogszerrel vágok n ek i a csúszós lejtőnek. L épteim et a kis fato rn yos tem plom felé irányítom , am ely m ost a nagy fehérségben olyan m eseszerűvé vált, m in th a régi b e tle ­ hem esek fele jte tté k volna itt a fázósan összehúzódó házikók között. A tem plom m e lle tt b ú jik m eg K elem en F erenc fa ­ farag ó h áza is. B enn a szobában a házigazda tessé­ kel az asztalhoz. Ő m aga is m ellém te ­ lepszik. Az ötvenéves férfi h a ja m á r deresedik. A hogy ráp illan to k , legfel­ tű n ő b b r a jta a m agas, széles hom lok a la tt m eghúzódó kék, tiszta szem. Be­ széde lassú, kom oly, m egfontolt. M in­ d en szavából a fa lu ja irá n ti szeretet árad , kötődése a legszűkebb szülőföld­ höz. Nem is m agáról beszél először, h a ­ nem a faluról. — H ollókő igen régi eredetű. Az 1200—1300-as évekből m á r írásos em ­ lék ek tesznek m egjegyzést róla. A kko­ rib a n még észak n y u g atn ak volt a régi település. Ez később sz éjjelszak ad t: két falu le tt belőle, Rimóc és Hollókő. A tö ­ rök h áb o rú k alk alm áv a l a v á r v édel­ m et b izto sított a környező lakosoknak, így a kis jobbágyviskók egyre közelebb k e rü lte k a várhoz. A falu környéke te l­ jesen erdőség volt, alig a k a d t szán tó te­ rü let. Az em berek leginkább fav ág ás­ ból, fak iterm elésből éltek. Az őseim is fáv al dolgozhattak. V érükbe ivódott a hozzáértés, a teh etség a fához. T őlük örököltem a fa szeretetét, a h ajlam o t a fa m egm unkálásához. Én kezdettől fogva itt n evelkedtem fel ezen a gyö­ n y ö rű erdős részen, ezen a szép dom ­ bos vidéken. É letem során a n n y ira m eg­ szerettem , hogy h a le tt volna is mód életem so rán elk erü ln i m ás helyekre, m égis m arad tam . Egyszerű családból szárm azom , szü­ leim nek nem volt földje, akko rib an pedig az je le n te tt v alam it, a föld. A ki­ n ek volt, m égiscsak jo b b an m en t a so­ ra. É desapám az tá n bányász le tt K iste­ renyén. A föld a la tt k ere ste a család kenyerét. Igazán rá ille tt a bibliai m on­ dás, hogy „arcod v eríték év el keresed a k en y ered ”. A sok gürcölésnek m eg is le tt az értelm e. Ahogy te lte k -m ú lta k az esztendők, öt hold földet vásárolt, te h e ­ n et is k e ríte tt az istállóba. O lyan szé­ pen gyarap odott, hogy eg y re-m ásra m ég azok is tőle k é rte k kölcsönt, ak ik tíz hold földet m o n d h a tta k a m agukénak. Í gy az tá n nem csoda, hogy két te stv é­ rem m el eg y ü tt nekem is könnyebb le tt a sorom , viszonylag gond nélk ü l csepe­ re d h e ttü n k fel. — M ár g y erm ekkorában je len tk ez ett a fo rm aterem tés vágya, a m űvészi h a j­ lam ? — Ez a h a jla m o tt v an m inden gy er­ m ekben, o tt volt régebben is. H a egy k icsit jo b b an odafigyelünk a v iláguk­ ra , lá th a tju k , m en n y ire lek ö tik az ide­ jü k e t a festegetéssel, a rajzolgatással, a farigcsálással, a gyúrm ázással. Még in k áb b így v olt ez a h a jd a n i idők­ ben, a nagy libapásztorkodások alatt. Egyéb já té k u n k n em lévén, csak a zse­ b ü n k b en lap u ló bicska, h á t k u k o rica­ tuskóból lovakat, ökröket farag tu n k , fáb ó l tőröket, fokosokat készítgettünk, agyagból em b e rfig u rá k a t form áztunk, és k ö rtefalev é l-p é n zé rt a d tu k -v e ttü k egy­ m ás között. 21 M ikor nagyobbacskák le ttü n k , olyan erős b ak szek erek et h o ztu n k össze fű z­ fából, hogy egym ást h ú zig áltu k ra jta . N em beszélve a nyílvesszőkről, am elyek olyan erősek, feszesek, m esszehordók voltak, hogy ta lá n m ég egy kisebb á l­ la to t is e le jth e ttü n k v o ln a velük. M ond­ hatom , hogy nem u n atk o ztu n k a lib a ­ pásztorkodás, a gulyáskodás alatt, szé­ pen e ltö ltö ttü k az időt a szabadban. — Hogy k e rü lt közel a fam eg m u n ­ káláshoz, a fafarag ásh o z? — A h áb o rú u tá n összevissza kóbo­ ro ltam a M á tra környékén, alk alm i m u n k á t vállaltam . Egy idő u tá n m eg­ u n ta m az állan d ó taposást, s úgy gon­ doltam , szak m át tanulok, asztalos le­ szek a szülőfalum ban. A legközelebbi m e ster a szom széd falu b an , N agylócon dolgozott, őt k erestem fel egy v asárn ap délután . „F elv en n e egy tan u ló t, m e ster u ra m ? — érdeklődtem . — Bizony szü k ­ ségem len n e egy ügyes kezű legényre. — H át én b eálln ék m agához, d e nem egészen tan u ló k én t. O tth o n m á r végez­ tem a lk a lm a n k é n t egy-egy asztalosm un k át, é rte k v alam it a szakm ához. V e­ gyen h á t fel egy h ét pró b aid ő re, aztán fizetség ért m arad o k .” í gy rag a d tam én tizen h áro m hónapig az első m esterem n él h eti 30 fo rin tért. Jó pénz v o lt az ak k o rib an . U tán a szed­ tem a sáto rfám at, felk erestem a m ásik lóci asztalost. N ála 15 h ó n ap o t tö ltö t­ tem el, sok fogást ellestem tőle is, r á ­ ad ásu l a r r a is szak íto ttam időt a m u n ­ kám m ellett, hogy m a g am n ak szerszá­ m o k at készítsek. E zután lettem H ollókőn m ag án k isip a­ ros. A hosszú esztendők a la tt k észítettem én m indent, am i elképzelhető fából: b ú to ro k a t, hord ó k at, kocsikat, k e re k e ­ ket, k ád ak at, d íszk en d ő tartó k at, és ki tu d n á felsorolni m i s m it. Soha nem elég ített ki a h o lt an y ag egyhangú si­ m asága: ahol csak le h e te tt díszítőelem e­ ket haszn áltam , sőt kisebb falik ép ek et is kezdtem faragni. — Úgy tudom , m á r nem asztalos, id e je legnagyobb részét a farag ás tölti ki. Mi v o lt a végső lökés, am ely te lje ­ sen a népm űvészet irán y á b a te re lte ? — 1962 tá já n a gödöllői ag rá re g y e­ tem ről lá to g ato tt el a fa lu n k b a k ét h a ll­ gató. A régi gazdálkodási szokásokat jegyezték le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket jegyeztek le öreg gazdáktól, és m ezőgazdasági eszközöket g y ű jtö ttek egy n ép ra jzi p ály ázatra. M a­ gam is többször elbeszélgettem velük. A m ikor itth a g y tá k a falu t, eszem be ju ­ to tt: m ié rt n e g y ű jth e tn é k én is, hiszen helyi lakos vagyok, jo b b an ism erem a szokásokat b árk i idegennél, hiszen itt nő ttem fel, m in d ig n y ito tt szem m el já r ­ tam az em b erek között. A következő évekb en az tá n so rra k ü ld tem a p ály áza­ to k a t a N ép rajzi M úzeum nak. D íjn y er­ tes m u n k áim le tte k a k ö vetkezők: A k en d e r term esztése és feldolgozása H ol­ lókőn; A k en y érsü tés H ollókőn; H árom nem zedék h agyom ányai H ollókőn. Az első pályázatom hoz m ellékeltem a ken d erterm esztés és -feldolgozás esz­ közeit arán y o san k icsinyítve: a ro k k át, a gerebent, a tilolót, a szö v ő szék et. . . összesen 14 d arab b ó l álló rem ek kis kollekciót. Az első igazi nagy elism erést ezekért a m a k ettek é rt kaptam . A zt m o n d ták : ak i ilyen szépen dolgozik, az ne fecsérelje id e jé t az asztalo sm u n k á­ ra, foglalkozzon csak fafaragással. Szót fogadtam . T eljes erővel n ek id u rá lta m m agam a farag ásn ak . P o rté k á im a t a kapu elé vittem , és az, e rre v ető d ő id e­ geneknek k ín á lg attam régi v ásári áru s m ódjára. Á ld o ttam a sorsot, hogy falu m ­ ból idegenforgalm i központot te re m te tt. J ö tte k a v ásárló k csőstől, potom p én ­ zért ezer öröm m el k ap k o d ták m u n k á i­ m at. H ozzávetőleg 500 alkotásom szó­ ródott szét így a v ilág b an A ngliától D él-A frikáig, Ja p á n tó l A m erikáig. M ás­ fél év m ú ltáv a l a vám osok figyeltek fel kis szobrocskáim ra az idegen vendégek bőröndjeiben, hiszen m indegyiken o tt szerep elt a névjegyem és szülőfalum neve. Az ő k ö zvetítésükkel szerzett ró ­ lam tu d o m ást az iparm ű v észeti tanács. N ekik is dolgoztam m ásfél évet, de b i­ zony soványon fizettek. 17 órai m u n ­ k áé rt 73 F t-o t k ü ld tek , így h á t m egsza­ k íto ttam a k ap cso latu n k at. — Az asztalosm esterség seg ített a fafarag ó n ak ? — A m u n k a m egism eréséhez bizony jól jö tt az asztalosszakm a. Az anyagis­ m e re tet m á r ak k o r m egszereztem , m i­ k o r m ég csak gy alu ltam , véstem , fű ré ­ szeltem , enyveztem . Tudom , hogy fa li­ képnek csak 5—6 éves száraz fát h asz­ n álh ato k , m e rt a vékony lapok össze­ h ajlan a k , h a m ásképpen cselekszem . A színezete, az erezete m ia tt az idő­ sebb fá k a t szeretem . F aragáshoz leg­ jo b b an h aszn álh ató a dió, a körte, a cseresznye. — M elyek a legkedveltebb m o tív u ­ m ai? — A népi élet valóságos képét igyek­ szem m egform álni. Jellegzetes fig u ráim itt élnek H ollókőn a v alóságban is. A b­ b an a szerencsés h elyzetben vagyok, hogy élő ta n ú ja le h ettem a falu b an m in d an n ak , am i m an ap ság m á r jó részt a m últé. E llestem so rstársaim életm ó d ­ ját, m o zd u lataik belevésődtek az ag y am ­ ba. M odellek n élk ü l szoborba farag ta m a le án y k a ré jt, a szü retelő p arasztb ácsit, a n y á já t őrző p ászto rt, a tü lk ö lő k a ­ nászt, a teknő fölé h ajo ló asszonyt, a célzó vadászt, a k ap á lá sb an m eggörnye­ dő n énit, a k am ó n vizet vivő m enyecs­ két, az egym ás v á llá t átfogó, éneklő fa­ lusi legényeket. E g y ü tt éltem a fa lu m ­ m al, könnyű h á t a dolgom, hiszen ug y an azt tettem , m in t a tö b b iek : k e n ­ d e rt tö rtem , kaszáltam , kap áltam , le­ gény cim b o ráim m al eg y ü tt én ek eltem v asárn ap d é lu tá n o n k é n t. . . Most farag o m a daloló legényeket. E gyszerűen felem elem a kezem a tü ­ k ö r előtt, s m á r el is képzelem , hogy fogtuk á t egym ás n y ak át, am ik o r m e n ­ tü n k az u tcán . . . A kaszáló fig u rá m a t is úgy m in táz­ ta m meg, hogy kezem be v ettem az is­ tállóból a kaszám at, és felv ettem az á llást a fenéshez. K ezdetben attó l fél­ tem , hogy egykettőre k im erü l a m o­ tívum kincsem . M a m á r nyugodt v a ­ gyok. Az élet olyan gazdagon b u rján zik , hogy szinte k im e ríth etetlen egy n ép m ű ­ vész sz ám ára is. — F alik ép et vagy szobrot nehezebb m eg m u n k áln i? — A falik ép egyszerűbb. Jó rajz k ész­ ség k ell hozzá — hiszen először m eg­ rajzolom a m o tív u m o k at a sim a fá n —, jó szem m érték ahhoz, hogy a m é re t­ ará n y o k at ügyesen átv igyem a deszk a­ lap ra. A szobrokkal jó v al több a p ro b ­ lém a. A fáb a a legnehezebb szobrot fa ­ ragni, nem úgy, m in t a gipsznél: ahol a le tö rt d ara b h ely ére egy m o zd u lattal o d ak en h etü n k ism ét egy csom ót, aztán le k a p a rju k a fölösleget. H a a fa letö ­ rött, nem könnyű visszaragasztani. — S a jn á lja a m u n k áit, h a m egválik tő lü k ? — Az v o lt életem m in d en törekvése, hogy öröm et szerezzek az em bereknek. Jó érzés, h a látom vásárló im arc án a d erű t, m ik o r a kezükbe k e rü l egy-egy figurám . De szom orúság is a m u n k a ­ d arab o m tó l m egválni. A legszívesebben m ag am n ak ta rta n á m v alam en n y it, de an yagilag ez leh etetlen , hiszen ebből kell m egélnem . N agy Zoltán �KÖRKÉP Modern irodalom — modern film Az alábbiakban a két Múzsa — az iro­ dalom és a film — újabbkori kapcsola­ tairól, a kölcsönös megtermékenyítés mai sajátos formáiról, a „békés egymás mellett élés” modern változatairól lesz szó. Tudott dolog, hogy a két művészet év­ tizedek óta együtt járta útját. A film — idősebb testvére, az irodalom jóvoltából — számos impulzussal telítődött. Nemcsak té­ m a- és cselekményvázlatot kapott tőle (azt is), hanem problémaérzékenységet, való­ ságszemléletet, kifejezési arzenált is. Csakhogy az idő múlik. Manapság más­ képpen készítenek filmeket, mint — mond­ juk — a húszas-harmincas években. Az irodalmi inspirációk jellege megváltozott (s ennek megfelelően a visszahatás ter­ mészete is más). Jegyzetünkben néhány friss jelenséget szeretnénk felvázolni. Mielőtt az irodalom és a film mai talál­ kozásairól szólnánk, a modernség fogalmát kell tisztáznunk. Mostanában elég sűrűn használják a kifejezést és — sajnos — gyakran visszaélnek vele. Filmművészeti példákkal élve: a felbontott kronológia, a „nyitva hagyott cselekmény”, a dokumen­ tális szerkesztés, a kihagyásos technika alapján egyesek „hurrát” kiáltanak s meg­ újulásról beszélnek, teljesen elfeledkezve arról, hogy a modernség: tartalm i kategó­ ria. A vásznon megelevenedő alkotás at­ tól modern, ha korszerű gondolatokat jut­ tat kifejezésre és a társadalm i-történeti folyamatok lényegét ábrázolja. Hozzá kell tenni: a „mit” és a „hogyan” egységében. A tartalom és a forma dialektikus egysé­ géről szóló m arxista tétel igazsága válto­ zatlan ma is, s hiba lenne a technikai vív­ mányokat túlbecsülni. A megjelenítés ügyes — s hatásosan funkcionáló — fogá­ sait az eszme fölé rendelni. A modern irodalom és a modern film közös vívmányának — ha úgy tetszik: együttes felfedezésének — érzem, hogy mindkét művészeti ág kiszélesítette az áb­ rázolható valóság határait. Rögtön sietek megjegyezni, nehogy félreértésre adjon okot: nem — illetve nem elsősorban — a szerelem halmazállapot-változásaira, az er­ kölcs lazulására és a különféle anomáliák előtt leomlott falakra célzok. Kétségtelen, hogy ilyen vonatkozásban nagyot lendült a világ kereke, s az irodalom is, a film is érzékeltette a „robbanásokat”. Ez a szféra fontos része az életnek, de nem a legfon­ tosabb — s nem is az egyetlen — szelete. Másra utalok a fenti megállapítással. Arra, hogy az írott szó és a vetített kép a tá r­ sadalomban és a közösségben (meg persze a személyiségben) lejátszódó „belső moz­ gások” alapvető indítékait képes megra­ gadni. Ahogy Lukács György mondja (egyébként éppen egy regény nyomán for­ gatott film, a HIDEG NAPOK című Cse­ res—Kovács-mű apropóján): a cselekvé­ sek „nullpontig” visszapergetődnek, s az ok-okozati összefüggések teljes mélységük­ ben feltárulnak. Andrej Tarkovszkij a TÜKÖR-ben ezt a felismerést — vagy inkább igényt — ér­ vényesíti mondanivalója kifejezésre ju tta­ tására. Ez a Fellini-gyónásfilmekre emlé­ keztető őszinte vallomás tulajdonképpen csak annyiban „irodalmi” fogantatású, hogy a rendező apjának versei is felhang­ zanak benne. (Az illető — noha költemé­ nyei csodálatosan kifejezőek — nem tar­ tozik a szovjet líra legelső vonalába.) A szovjet művész saját magáról és a korról beszél. Nem jólfésült sztorival szolgál, ha­ nem azokra a drám ákra koncentrál, me­ lyek az egyén és a társadalom helyzetét — illetve közérzetét — m eghatározták. Ő is „nullpontig” megy vissza és nem hallgat el semmit. A TÜKÖR azért és attól mo­ dern film, hogy a harmincas évek, a há­ borús időszak, az újjáépítési periódus, il­ letve az azt követő esztendők erőtere min­ den lényeges mozzanatával együtt tárul fel benne. Érdemes megemlíteni, hogy Tarkovszkij sem veti el azokat a vívmá­ nyokat, melyek a lélekrajz mélyítésének irányába m utatnak. A TÜKÖR idősíkjai bonyolultak, kompozíciója összetett. De nem ez a lényeg. A rendező nem a „me­ sék tején lóg”, hanem „valódi vi­ lágot hörpint”. Vállalkozása még akkor is dicséretes, ha — legalábbis e sorok írója szemében — a nagyszabású m űben oly­ kor kissé elválik egymástól a szubjektum és a kollektíva sorsa. Amikor az irodalom és a film kapcso­ latát, „veszélyes viszonyait” elemzik, töb­ ben leszűkítik a fogalmat az adaptációk­ ra. Az álláspont kényelmes és elfogadha­ tatlan. A TÜKÖRnek sincs irodalmi elő­ képe. Nemcsak regények, novellák, szín­ művek mozgóképekké transzponált válto­ zataiban m utatható ki a rokonság. Hadd hozzak példákat a m agyar film gyakor­ latából. Szabó István SZERELMESFILMje afféle „egyéni leltár” : a rendező szemé­ lyes kötődéseit, vonzalmait, ideáljait tá r­ ja elénk. A m agyar rendező példaképei, József Attila és Radnóti Miklós előtt is megemeli a kalapot. Verssorok hangza­ nak fel, egy közelképen pedig az IKREK HAVA látható. Szabó István szerzői fil­ met készített — hogy a divatos, de nem éppen szerencsés kategóriát használjam —, de az irodalom teremtő hatását is fel­ használta gondolati és atmoszferikus elemként. (Olyasfajta ez az idézet, mint amikor filmet látunk a filmben. Godard ÉLI AZ ÉLETÉT című alkotásában a hős­ nő Dreyer JEANNE D’ARCját nézi a mozi­ ban. Dramaturgiai trükk? Ügyes geg? Párhuzamosok találkozása? Egyik sem. A jelenetben a lelkiállapotot festi a francia művész, s a nagy előd — a klasszikus film — időszerűségére, a hagyomány fel­ tétlen vállalására utal.) A téma az utcán hever, szokták monda­ ni, de nem mindegy, hogy milyen problé­ m ákat „emel fel” onnan — vagyis az élet­ ből — az alkotó. A modern irodalom és a modern film normává tette, kötelező di­ rektívává léptette elő, hogy a társadalmi és a személyes vonatkozású konfliktusok szoros összefüggésben legyenek egymással. Ez az esztétikai követelmény voltaképpen nem új felfedezés, régi hagyomány. Lev Tolsztoj HÁBORÚ ÉS BÉKÉjében — hogy klasszikus példát említsek — a tör­ ténelmi események nemcsak a népek sorsát határozták meg, hanem Natasáét, Andre­ jét, de még a mellékfigurákét is. A közel­ múlt mozgásai nálunk robbanásszerűek (gondoljunk a felszabadulás, az újjáépítés, a földosztás, az államosítás, a tsz-szerve­ zés, az ellenforradalom, a konszolidáció eseményeire), a jelenéi talán csöndesebbek. A lényeg azonban az — a jelentős irodalmi és filmalkotások egyaránt bizonyítják a té­ tel érvényességét —, hogy az egyén és a kollektíva, az „én” és a „mi” nem különül el egymástól. A friss termésből is m erít­ hetünk adalékokat bizonyítékképpen. A HÚSZ ÓRA (Sánta Ferenc regényét Fábri Zoltán ültette át a mozgókép nyelvére) a magyar falu két évtizedének krónikája, melyben a társadalmi tablót az egyéni küzdelmek (antagonisztikus vagy felold­ ható ellentmondások) színezik, s megfor­ dítva: minden lépésnek, melyet Elnök Jóska, Kocsis Béni, Balogh Anti és a töb­ biek tesznek, hangsúlyos közösségi „együtthatója” van. Enélkül nem is lenne hiteles a lenyomat. A SZERELEMben (Dé­ ry Tibor és Makk Károly közös látomásá­ ban) hasonló a képlet. A drám a voltakép­ pen m áskor is átélhető, nemcsak a film cselekményének időpontjában, mindig vol­ tak és lesznek vállalt kapcsolatok és jelle­ met, akaratot, hitet próbára tevő szituá­ ciók, ám az adott (konkrét) háttér ezúttal korántsem „színező elem”, hanem pontos analízis a cselekvések lehetőségeiről és a kapcsolatok pszichológiai motivációiról is. Mostanában egyre gyakrabban használ­ ják a „tényregény” definíciót. Az e címszó alá sorolt prózai művek a dokumentumo­ kat szervezik művészi valósággá (noha a szerzők természetesen nem mondanak le a teremtő fantázia megtermékenyítő lehető­ ségeiről, a stílus tradicionális elemeiről sem). Truman Capote HIDEGVÉRREL cí­ mű regénye m egtörtént tragédia részleteit eleveníti fel, s jóform án csak a lényegre szorítkozik, hogy a szörnyűséges tettek — a tömegmészárlás — mozgatórugóit fel­ tárhassa. A „tényregény” megjelölést a 25 �szakirodalom elfogadja, „tényfilmekről” azonban még nem nagyon szokás beszélni. Pedig a címke találó; s nálunk elsősorban azok a filmek kaphatnák meg, melyek az erkölcsök, szokások, életmódok stb. rajzát — a folyton változó élet folyton változó jelenségeit —, a színes sztorikat mellőzve, elsősorban a hiteles eseményekre építve tárják elénk. A filmféleség bizonyos fo­ kig rokonítható az irodalmi riporttal, a szociológiai tanulm ánnyal: egy kicsit a kettőnek a keveréke, anélkül, hogy meg­ szűnnének film lenni. Mostanában egyre több nálunk az ilyen hangütésű alkotás (Dárday István: FILMREGÉNY. Rózsa Já ­ nos: CSATATÉR, Ifj. Schiffer Pál: CSÉP­ LŐ GYURI, Moldován Domokos: A HA­ LOTTLÁTÓ, Ember Judit: FAGYÖN­ GYÖK). Úgy érzem, még nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — vagy talán meg sem emlí­ tettük —, hogy a „Magyarország felfedezése”-sorozatnak, melyet a könyvbarátok régóta ismernek és szeretnek, voltaképpen ez a filmfolyam is része. Folytatása, ki­ egészítése — és teljesebbé tétele, a rokon­ művészet kevésbé látványos, de a gyöke­ rekig hatoló eszközeinek maximális fel­ vonultatásával. A hold akkoriban a Gellérthegyre járt aludni. És öreg csavargó m ódjára leste meg a szerelmeseket a bokrok körül, gya­ nús füttyjeleket hallatott a sötétségben, majd énekelt és nevetett a hegyoldalban, magasan a vén püspök szobra felett, siető léptekkel m ent a szerpentin úton, hogy az alvó füvek, megpihent kavicsok felébred­ tek és csodálkozva néztek a hold fehér­ harisnyás lábai után, m intha felemelt ru ­ hájú nők futnának a hegyoldalban. . . És manapság, amikor a júniusi éjjeleken a hold aludni jár a Gellérthegyre, a Tabán útjukra engedi a látszólag céltalanul csa­ vargó szerelmeseket, a harmonikás kis­ korcsmák vadszőlős udvarán kitöltötték az utolsó poharat, lassan, elgondolkozva kezdenek egymás mellett lépegetni fiatal nők és férfiak, m intha arra gondolnának, hogy életük végéig ily tempóban mende­ gélnek egymás mellett, a lelkes leánykából csendes öreg asszonyság lesz, aki az esti harangszót oly áhítatosan hallgatja, mint imakönyvében az öreg betűk mondását és a fiatal urak, dörmögő vén katonák, budai kávéházban a regénycsarnok türelmetlen Mindezzel nem azt akarom bizonyítani — nevetséges próbálkozás lenne —, hogy az irodalmi művek tolmácsolására, egyes alkotások filmrevitelére nincs szükség. Még Agatha Christie napi fogyasztásra szánt bűnügyi históriáinak „mozisitása” el­ len sem tiltakozom, noha a GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN című krim it kifejezetten untam. A rendezői egyéniség, a szemlélet fölénye, az irónia bája hiány­ zott belőle. „Egy az egyben” — ez is régi szabály — lehetetlen a legfordulatosabb, legmozgalmasabb irodalmi alkotásokat új­ játerem teni. Nálunk a két művészeti ág szimbiózisát olyan kitűnő filmek bizonyít­ ják, mint a BAKARUHÁBAN (Fehér Im­ re—Hunyady Sándor), ANGYALOK FÖLDJE (Révész György—Kassák Lajos) vagy az ÁRVÁCSKA (Ranódy László— Móricz Zsigmond). Szándékosan említet­ tem a felsorolt m űveket: lényegében mind­ egyik egy-egy rangos próza „olvasata”. Az­ zal a plusszal, hogy rajtuk van az újkor pecsétje, s m agukban foglalják azt az íté­ letet is, melyet a rendezők a korról és an­ nak disszonanciáiról mondanak (Fehér a nagyúri morál tisztességtelenségéről, Ré­ vész a Horthy-korszak munkásnyomorító politikájáról, Ranódy az emberi méltóság megcsúfolásáról). Még nagyobb szabású vállalkozás a SZINDBÁD (Huszárik Zol­ tán mestermunkája). A Krúdy-varázslat felidézője nem novellákból, sztoriszálak­ ból, cselekménypanelekből építkezett, ha­ nem az alapélményt, a magányos hajós há­ nyattatásainak folyamát — az elégés pszi­ cho-fiziológiáját — fogalmazta meg a köl­ tői szépségű képsorokban. Az író A 25 ÉVES MOZI cimű kötetben (az összeállí­ tás 1920-ban látott napvilágot) ezeket a sza­ vakat vetette papírra elképzeléseiről: „Én csak a hangulatot, a zenét, a rom antikát és a természetet szeretem a moziban. . . Pest­ ről, Budáról, Tabánról oly témákat, oly hangulatképeket tudnék feldolgozni, amelynek filmmeséje a következő volna: Fábián Ka talin: 26 A Makoldi család Magyarország felfedezése Ez a könyv (mint ahogy a Magyarország felfedezése sorozat más kötetei is) jószív­ vel ajánlható kötelező olvasmányul leendő pedagógusoknak, népművelőknek, szocio­ lógusoknak. Nem azért, m ert kellemes ol­ vasmány, hanem m ert tanulságos. Kikből és m iért lesz Magyarországon se­ gédmunkás, konyhai dolgozó, utcaseprő, kocsikísérő, fuvaros stb. ma, amikor min­ denki számára biztosítottak a tanulás (itt elsősorban szakmára gondolunk!) lehető­ ségei? Miért van az, hogy egy mennyiség­ ben és egyedeiben alig változó, s mind­ máig meg nem szűnő réteg minden erő­ feszítésünk ellenére is „újraterm eli önma­ gát?” Nem fejezi be pl. a nyolc általánost, s em iatt szakmát sem tanulhat, „nyugta­ lansága” m iatt nem tud megmaradni hosz­ szabb ideig egy munkahelyen, magánéle­ tük súlyos konfliktusokkal terhes, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik: szinte vonzzák a bajt. A törvényt „nem tisztelik”, hisz jószerivel nem is ismerik azt. „Nehéz szót érteni velük”. „Nem lehet segíteni rajtu k ”. Ezek azok a sztereotipiák, ame­ lyek a köztudatban élnek, s nem is telje­ sen alaptalanul, erről a rétegről. Miért igazságtalan ez? Erre válasz Fá­ bián Katalin könyve. Az igazság ugyanis mindig konkrét, m int ahogyan minden sors egyéni. A szerző a szociográfia egyik legkézenfekvőbb, de nagy szorgalmat és tapintatot igénylő módszerét választotta: 1971 és 1976 között több tekercsnyi magnó­ felvételt készített egy budapesti telepen. A telep egy még a háború előtt épített, lebombázott, s azóta toldozott-foldozott barakksort jelent egy nagyüzem szom­ olvasói: A Gellérthegy nem panaszkodha­ tik, hogy ama temetőkben imára kulcsolt kézzel alvó m atrónák unokái nem keres­ nék fel. A fák, amelyek a nagymamáknak hazudtak, lengő leveleikkel, alkonyi szél­ ben és a Sétautak, ahol az érzékeny füvek bizonyára megérzik a vér lüktetését a ci­ pőkön át, m ár láttak hasonló fiatal lába­ kat és a hajak, a fürtök, a sírból tértek vissza, megifjodva, lágyan, kellemetesen azon régi nagymamák fejéről, ma is kap­ nak harm atot a falevelekről. . . Ilyennek szeretem és szeretném látni a mozit. Talán huszonöt év múlva . . . ” Néhány évvel ezelőtt beszélgettem Mark Donszkojjal, a Gorkij-trilógia megfilme­ sítőjével. Maga elé meredve, könnyes szemmel mondta: „Ó, ha Aljosa látta vol­ na. . . ” N e m tudom, Huszárik gondolt-e Krúdyra. s megfordult-e a fejében, akár­ csak játékos ábránd form ájában is, hogy a SZINDBÁDot megmutassa a Mesternek. Bizonyos, hogy dicséretet kapott volna. Krúdy ilyennek akarta látni halhatatlan koboldja kalandjait. V eress J ó zsef szédságában. A beszélgetések lényegében két — a Makoldi és a Tóth — család tag­ jaival folytak, az összkép azonban, anél­ kül, hogy a szerző bárm it is hozzátett vol­ na, mégis általánosítható. A centrális mag: a család, s azon belül is az anya: Makoldi Mihályné, aki a leg­ többször kap szót. Nem véletlenül, hisz az ő szerepe meghatározó, az ő egyénisé­ ge a legmarkánsabb, legszínesebb. A könyv pazar adattár és esetleírás is egy­ ben a ma „divatossá” váló tudományág­ nak: a családszociológiának. Nem csupán azért, m ert az egyes szám első személyben elmondott életvallomások kitűnően ele­ mezhetők, hanem m ert dokumentálják is a családi környezet determináló erejét, je­ lentőségét. Makoldiné életútja a hagyományos „le­ szálló ágé”. Szülei jómódúak voltak, de a háború és édesanyja korai halála m iatt szétszóródik a család. Olyannyira, hogy az elbeszélés időpontjáig az asszony nem is találkozik Debrecenben és Erdélyben ma­ radt testvéreivel. Szégyenli a nyomorúsá­ gát, szegénységét, hányatott sorsát. Életét így lényegében társ, barátok és rokonok nélkül küzdi végig. Ezt azért kell hangsú­ lyozni, m ert a rokoni kapcsolatok a leg­ primérebbek, ezek kapcsolják, mintegy ve­ zetik be, tanítják meg az egyént a na­ gyobb: a társadalmi közösség szabályaira. Makoldi is hányatott sorsú ember. Al­ kalmi munkákból él, s noha szorgalmas, nem tud hosszabb ideig megmaradni sehol. Minden keresetét elissza. Makoldiné négy lányt szül neki és bizakodik, hogy férje majd megváltozik, ő megváltoztatja a fér­ jét. Ez persze naiv ábránd, s eleve meg­ pecsételi a család, a gyerekek sorsát is. A durva és részeges apa pokollá teszi az életüket, s hiába válik el Makoldiné 15 évi házasság után, a roncs öregember gondja (15 évvel idősebb, m int az asszony) aki mellettük lakik a telepen, immáron örökre a nyakukba szakadt. �Hiábavalónak tűnik Makoldiné szinte heroikus erőfeszítése, amellyel szabadulni akar a telepről. Lakást nem kapnak (csak 1976-ban, a telep lebontásakor, de ekkorra m ár széthullik és lezüllik a család). Az öt lányt a telep neveli fel. Makoldiné szinte egész nap dolgozik, minden m unkát el­ vállal, hogy a legszükségesebbeket biztosí­ tani tudja. Míg ő odavan, addig a részeg Makoldi összetöri vagy elkótyavetyéli azt, amit ke­ servesen megszerzett a 3X3 méteres „la­ kásba”. Mintha a sivatagot locsolná a sze­ rencsétlen asszony. Kétségbeesetten kell tapasztalnia, hogy a gyermekei elcsava­ rognak az iskolából, a három kisebb vé­ gül is állami gondozásba kerül, hogy vég­ képp el ne zülljenek. Ám a sorsuk — úgy tűnik — eleve megpecsételtetett, illetve megismételi a szüleikét. Szinte még gyer­ mekfővel férjhez mennek vagy teherbe es­ nek, Makoldihoz hasonló, vagy alig különb férjet választva maguknak. Mert amelyik nem iszik, az szadista, börtönviselt (Tóth Sándor) vagy a lóverseny bolondja (Lajgi — Júlia férje), s még a kedvenc, a legki­ sebb: Fruzsi is egy munkakerülő fiúhoz költözik. A telepet azóta m ár felszámolták, a Ma­ koldi család is szép lakásokat kapott — olvashatjuk a kötet végén. Mindez azon­ ban mit sem változtat m ár az elmondotta­ kon. Mi a beszélgetések tém ája? Maga az élet. A küzdelem a pénzzel, a teleppel, a család felneveléséért és egybetartásáért. Az eseményeket több nézőpontból ismer­ jük meg, attól függően, hogy ki beszél. A legtöbbször pénzről van szó, az anya és a lányok civakodásáról. Az öregedéstől és az elmagányosodástól félő munkásasszony (két éve van hátra még a nyugdíjig) kot­ lósként szeretné együtt tartani a családot, ugyanakkor vágyik a nyugalomra is. M indent megvenne és odaadna a lányai­ nak és az unokáinak, csak hogy boldogulni lássa őket, de kétségbeesetten látja, hogy ehhez nincs elég pénze, illetve hogy ehhez nem elég a pénz. Miközben ő ledolgozta, feláldozta értük az életét, nem tanította meg őket élni: „Anyu sosem beszélgetett velünk” — panaszolja az egyik lány, kicsit igazságtalanul. Azért igazságtalan ez a vád, m ert tény­ leg ideje se volt rá Makoldinénak, más­ részt — a maga módján — óvta volna, te­ relgette volna ő a csibéit. De amit maga sem tudott megoldani, m ert lehetetlenné tette a részeges férj, a lakáskörülmények, a telep visszahúzó ereje, arra nem taníthat­ ja meg a lányait sem. Élettapasztalata nem formálódott, kristályosodhatott átadható tudássá, hisz maga sem érti teljesen azt. Sorsát fatalisztikusnak, végzetszerűnek ér­ zi, holott tehetsége (több nyelven beszél, találékony, jó kézügyessége van stb.) szor­ galma és ambíciói alapján érzi, hogy jobb sorsra hivatott, többet is érdemelt volna az élettől. Lányaiból éppen a legnagyobb erény hiányzik: a töretlen küzdőkedv és akarat­ erő. Fejfájásra és „idegességre” panasz­ kodnak, elrontott, sosemvolt gyermekko­ rukra. Vágyaik, örömeik empirikusak. M indent az új lakástól és a környezetvál­ tozástól várnak. Nem is alaptalanul, jog­ talanul, de félő, hogy m ár későn. Az öt lányból kettő nem végezte el a nyolc álta­ lánost, egyiknek sincs szakmája, illetve egy sem dolgozik a szakmájában. Szorgal­ masan dolgoznak ugyan, de nem szeretik a m unkájukat, illetve csak a pénz motivál­ ja a munkahelyhez fűződő viszonyukat. Egyéni sorsukban m ár nem várnak pozitív fordulatot, illetve (Júlia) csak a gyerme­ keikben bíznak. Erre — a környezetválto­ zással — meg is lehet minden reményük. Ugyanakkor a kisebb Makoldi lányok­ nál (Márta, Angéla, Eufrozina) m ár bizo­ nyos minőségi változás is jelentkezik a szü­ lőkhöz képest. Ezt — tömören — elemi kulturális igénynek nevezhetnénk. Magnót, rádiót és tévét vásárolnak, az egyik lány könyvet vesz a bizományostól, s „ha nem fáradt”, olvas is. A legkisebb lány táncol­ ni jár (az intézetben népi táncos volt), igényli a „haverok” társaságát, egyáltalán a társaságot. A család konvencióit m ár nem fogadja el, egyszerűen elköltözik otthonról. Pedig ő az egyetlen a lányok között, aki jól érzi m agát a telepen, sajnálja, hogy el­ költöznek onnan. Míg az anya, a négy idő­ sebb lány „belülről irányított”, akik meg­ buktak vagy feladták a célkitűzéseiket, s ezt drám aként élték át, a legkisebb: a mai teenager m ár „kívülről irányított”, aki a sorskérdéseken, de a kötelességein is köny­ nyedén, vállrándítással teszi túl magát. Összességében mégis azt kell monda­ nunk, hogy a könyv minden szereplője — még a mellékalakok is — áldozat. Ember­ ségük, vágyaik, akaratuk a körülmények szorításában bicsaklik meg, s minden erő­ feszítésükre szükségük van, hogy talpon tudjanak maradni. Az apa: Makoldi alkoho­ lizmusa is csupán okozat, egyszersmind a család tönkremenetelének az oka. Többet kellene tudnunk erről a rettenetes beteg­ ségről és társadalmi bajról, mielőtt som­ másan ítélkezünk. Nemzedékeket ront meg és pusztít el (Makoldi a kislányait is itat­ ta!), de még nem tisztázott, hogy mennyi ebben az örökletes komponens, s mennyi írható a körülmények rovására. Az alkoholista ember és a családja a „társadalom perem ére” szorul, önmaga erejéből nem tud kiemelkedni onnan. Hiá­ ba küzdött m agárahagyottan. kétsegbe­ esetten, emberségében, önérzetében is seb­ zetten Makoldiné. Csak a létet tudta — a mostoha körülmények között — biztosíta­ ni a gyermekeinek, az emberi, társadalm i felemelkedést továbblépést m ár nem. Küz­ delme azonban így is csak tiszteletet és na­ gyobb figyelmet érdemel! Ez Fábián Ka­ talin könyvének legsúlyosabb intelme és tanulsága. Nincs hiábavaló élet, nem engedhetjük meg, hogy életek porladjanak szét a he­ roikus, de meddő küzdelemben. A Makoldi lányok gyermekkora m ár jóvátehetetlenül, visszafordíthatatlanul „elromlott”, de áll­ nak még teRepek, sok Makoldi család van, ahol gyerekek nőnek fel, ártatlanok, tehet­ ségesek, jobb sorsra érdemesek. Fábián Katalin könyve — s ez teszi jogosulttá, hogy a sorozatban szerepeljen — az egye­ diben, egyszeriben az általánosra figyel­ meztet: az össztársadalmi gondra, bajra. ( S z é p i r o d a l m i , 1977) H orpácsi S án d or B a jo r Nagy E rn ő : Életünk — történelem „Mihelyt tollat vesz a kezébe az embe~, m agára m arad” — írja Horváth János A magyar irodalom fejlődéstörténetében. „Ha valóságos önéletírást akar az ember adni magáról, bizony le kell vetkőznie”. Ezek pedig Csordás István szavai, akinek önéletírását e kötet tartalmazza. Veszélyes műfaj a monológ. Nehéz elke­ rülni, hogy a magánbeszéd ne váljon az író „magában beszélésévé”, „vétkezése” ne váltson át exhibicionista szennyesterege­ tésbe. Csak egy valami van, ami ettől meg­ mentheti, az elszigeteltség, a túlzott szub­ jektivitás és az ebből eredő érdektelenség koloncától megszabadíthatja, s ily módon — a szó nem csupán stilisztikai értelmé­ ben vett — m űfajjá nemesítheti az önélet­ írást, ezt a sajátos monológot: ha a szem­ benézés kényszere hívja életre. Az a több mint négyszáz, immár több­ nyire nyugdíjas egykori napszámos, cse­ léd, szobalány, summás és még ki tudja, egy személyben is hányféle mesterséget, életformát, sorsot képviselő ember, aki a Szabad Föld felhívására m últja jellegze­ tesnek ítélt szakaszait és eseményeit pa­ pírra vetette, nem a pályadíjért tette. Be­ vallott vagy bevallatlan, de írásaikból tisz­ tán kiérezhető céljuk éppen ez az önma­ gukkal és korukkal való szembenézés. Nagy részük, sajnos, nem tudhatja, hogy a távoli magyar m últtól kortársaikig ezzel az igénnyel mennyi hasonló indíttatású, ha­ sonló m űfajú írás született. Nem érezhetik szellemi rokonuknak Tótfalusi Kis Miklóst, Bethlen Miklóst, Kazinczyt, Széchenyit, Illyés Gyulát, Németh Lászlót; nem tud­ hatják, hogy Joó György, Móricz „boldog embere” éppen akkor mondta, értük is, az ő mostani szavaikkal részleteiben is gya­ korta megegyező monológját, amikor ők — ha egyáltalán könyv került a kezükbe — A tébolyda titkát vagy a Vergődő szíveket olvasták. Minden didaktizmus, minden célzatos­ ság nélkül válik e gyűjtemény mindenki számára érvényes tanítássá. Valóban rendkívül érdekes megfigyelni, m ennyire hiányzik szinte valamennyi írásból a köz­ vetlen hatás igénye, s ami ettől elválaszt­ hatatlan: az ítélkezésé. Bajor Nagy Ernő írja az előszóban: „Ezek az emlékezések nem oly szigorúak, m int Illyés történelmi vádbeszéde volt annak idején. Olykor még megbocsátó mosoly is átsuhan az önélet­ írások egy-egy bekezdésén.” És m égis: „Fe­ keteegű, zord, tűrhetetlen világra pillanta­ nak vissza ezek az írások”. Olyan viszo­ nyokra, melyek eleve elrebbentik „az ol­ vasó lelkéről a megbocsátás szikráját is.” Verbális ítélkezés és oktatói attitűd nélkül válik tehát ítéletté és emelkedik tanítássá az egykori földönfutók sorsa. És ezt nem elsősorban azok az önmagukban is két­ ségtelenül érdekes néprajzi-szociológiai adalékok okozzák, melyekkel pedig vala­ mennyi írásban sűrűn találkozunk: a szí­ vósan élő babona, a falusi, tanyai, m ajor­ sági hétköznapok, az ünnepi szokások, a 27 �táplálkozás, a viselet pontos, plasztikus rajzai. És nem is azok a valóban döbbene­ tes adatok, melyek az éhezés, a gyermekhalandóság, a fizikai nyomor m éreteire en­ gednek következtetni. A gondolkodás módja, a tudat állapota a legtragikusabb ebben a lét alatti hely­ zetben. „Apámat sem ismertem, sem a nagyszü­ l e i m e t . . . „Amit anyáról tudok...” , „Anyám nem beszélt r ó la . . Ez esetben — Kőrösi Jánosné sorsában — a bizony­ talanság m ár a családi kapcsolatok szint­ jén jelentkezik. Más esetekben a családi kötelék, ellenkezőleg, oly szorosnak bizo­ nyult, hogy ez húzza fel a falakat ember és az őt környező világ köré. Igy vagy úgy, az ismeretek köre nagyon szűk, az ismeret­ len határai igen közel húzódnak. Erre a furcsa kettősségre, a teljes bizonytalanság­ ra és a teljes korlátozottságra vezethető vissza (ám egyszersmind ebből is eredez­ tethető) e réteg állandó szociális és egzisz­ tenciális stagnálása, mozdulatlansága; kis távolságú, ám állandó mozgása (területi értelemben), valam int gyakori foglalkozásváltásai egy adott szűk körön belül. Ez a „szűkösség” és bezártság a legjel­ lemzőbb vonása valamennyi önéletrajzíró életének — mind egzisztenciális, mind pe­ dig tudati értelemben. Természetesen nem új e felfedezés. A mai átlagolvasó előtt nagyrészt m ár ismertek e tények. Ám a szubjektív hang, a fel-felvillanó sorsok eseményeinek éppen esetlegességükből fa­ kadó érdekessége, melyet néhol a stílus döcögése, esetlensége, máskor azonban ép­ pen ösztönös, m ár-m ár poétikusan tiszta csiszoltsága hitelesít, a történelmet magát az át nem élő számára is személyes él­ ménnyé, érdekké teszi. Átéli az olvasó azt a harcot, amit gene­ rációk harcoltak a puszta létfenntartásért, örök veszítésben és állandó újrakezdésben — és átéli ugyanezt, szinte mitikussá nö­ velve, Polonyi Jánosnénak a mintegy vég­ zettel egy végre életben maradó utódért vívott küzdelmében is. „Elhordtam a halotti gúnyámat.” — írja Kőrösi Jánosné — : „ . . . a pám egyszer vásárolt egy háromlábú teh e n e t. . . Nagy szó volt akkoriban, hogy tehene van egy cigánynak.” — olvashatjuk Ferkovics Sán­ dor szavait. Többet jelentenek e szavak szociális, tényszerű tartalm uknál: a halál­ lal és az élettel való groteszk játék nem egyszeri, véletlen, de örök és változatlan tragédiát — és erőt takar. Szinte állati, m ár-m ár reflexszé vált ki­ szolgáltatottság — és nagy mozdulatlan erő. Amely ha megmozdul, többnyire ön­ maga ellen fordul, úgy őrlődik a családi és földviszályokban. ..: a magyar törté­ nelem közvetlenül örökölt szakasza — szó szerint földközelből. Csak úgy válhattak e gyakorlatlan kéz írta memoárok valóban tanítássá, hogy nem adatokat, tényeket tanítanak, hanem — öntudatlanul bár — szemléletet. Pers­ pektívánk, múltszemléletünk ezeket a so­ rokat olvasva akaratlanul is megváltozik, s történelm ünk ily módon mutatkozhat igazán — a mai szemléletünkből is gya­ korta hiányzó — alulnézetben. M án yok i E ndre 28 G a lg ó c z i E r z sé b e t: Közel a kés M ég em lékszem g y erm ek k o ro m fa lu já ­ r a : a legénykedő leg ények v irtu sk o d á sa i­ ra , a v á sá rn a p o k ra , a m ik o r a m e g fá ra d t cso n to k at éjszak áb a n y ú ló m u latság o k o n p ih e n te tté k a fiatalo k , a b ú csú k n em egy­ szer v éres tra g é d iá ira , az alvégen és a fel­ v ég en lak ó k — szegények és jó m ó d ú ak — különböző szokásaira, a n y o m o rra, éhezés­ re és a „k iv ag y o k iság ra”, az in a k a t m eg­ feszítő m u n k á ra -ro b o tra , no m eg a b a rá t­ ságos m eg szó lításo k ra („m ész m á n ? ”, „ki­ ü lte te k ? ”, „h azafelé?”), a ra g a d v á n y n e v ek viselőire és a sok-sok g y erm ek i csínyte­ vésre. G algóczi E rzséb ete t olvasva, ú jr a jó l em ­ lékszem a fa lu ra : az író n ő b elü lrő l lá tta tja v elem (velünk) a m á ra m á r m eg v álto zo tt fa lu é le té t is. Ő n em h azam eg y a falu b a, M én fő csanakon — szü lő falu jáb an — u g y a n ú g y o tth o n v an , m in t írá sa in a k m ás színhelyein, am elyek legtöbbször u g y a n ­ csak a jól ism e rt szülőföldet jelen tik . G algóczi E rzséb et ötvenes évek b en in ­ d u lt írói p á ly á já n a k ism eretéb en g y o rsan le írh a tju k : a K Ö ZEL A K ÉS cím ű elbe­ szélésk ö tetre jellem ző m indaz, a m it az író ­ nő m u n k ásság áró l á lta lá b a n elm o n d h a­ tu n k : a szenvedélyes fájd alo m , a m ű fa ji sokszínűség (ez id ő n k é n t m á r zav aró is), írá s a in a k d rá m a i sodrása, m éltó h a ra g ja m in d en ellen, am i a n ak ro n isztik u s. A b u ­ taság, az önzés, a „szerzés” ostoba öröm e, az elő ítéletek to v á b b élése, a n ő k és az ö regek g y a k ra n szom orú m ag án y a, a g á t­ lástalan ság , az öngyilkosság és a lelk i re s t­ ség — ú jr a m eg ú jr a a Jó zsef A ttila -i „ n a ­ gyon fá j” életérzés! — m eg a k isp o lgáriság különböző m eg jelenési fo rm ái ellen. Ism étlem : m in d ezek előző k ö te te ib e n is fellelh ető k m ár, de e k ö te té b e n eg y é rte l­ m ű en előre lépve m u ta t tú l a fa lu n az író ­ nő. H ősei k ö zö tt fe ltű n ik (pl. a F élem elet cím ű novella önkényes beköltözői között) a tá rsa d a lo m váro si képv iselő in ek m in d ­ m eg an n y i típ u sa : a docens kilencvenesz­ ten d ő s anyósa (értelm iségi jelenségek!), aki p án célszek rén y b en él, m e rt a v e je és lán y a h á ro m és félszobás la k á sá b a n az idős asz­ szon y n ak n em ju t hely, hiszen a k u ty a foglal el m ásfél szobát; a m á r egy szim p­ lá é rt is a k á rk iv e l „lefek v ő ” n y á rsp o lg á r L ujza, ak i e z é rt m ég nem „ u tc a lá n y ” (!?), a n y u g talan -ü g y esk ed ő , g y a k ra n házasodó kisk eresk ed ő , az a já n d é k o k a t a k ö n y v tá r­ ból „beszerző” fé rj-sz e rető és az erőszakos, részeg, go ro m b a lu m p e n p ro le tá ro k típ u sa i: á g y ra já ró k , közveszélyes m u n k a k e rü lő k , m arkecolók. T u d ja -e fo rm á ln i ezeket az em b e re k e t V ero n ik a, a szerény fizetésből is becsü letesen élő k ö n y v táro s, v ag y őt húzza le m agához a gyengék a g y áv ák se­ rege? A k ö te t tö b b i elbeszélése az u tó b b i v élem én y t látszik erő síten i, s ezt a S a rk a ­ d i-fá jd a lm a t (az é rtü k aggódást) egyes ese­ te k b e n egészen az ab szu rd itásig fokozza Galgóczi. C sak az élet tu d olyan k rim ib e �illő tragikomédiát produkálni, m int ami­ lyenről A sírásó vallomásában olvasha­ tunk. Ha mindenki (?) csal, lop, m iért ne lophatna a sírásó is? Hat disznóját a hul­ lákon hizlalja meg, s az általa elbeszélt csalási „rém történetek” mellett az övé szinte eltörpül. Nem öl, nem rabol, csak hátborzongató módon szenvtelenül-érzék­ telenül visszaél a hozzátartozók bizalmá­ val, kifosztja őket, a koporsókat üresen helyezi a sírba. Mindig eszébe jut a ször­ nyű gyermekkori élmény, amikor a 3 éves szomszéd kislányt felfalták a disznók. Az elmondottak alapján látszólag azok­ nak van igazuk, akik felvetik, hogy Galgó­ czi írásaiban alig találkozunk pozitív tí­ pusokkal, hőseinek szélsőséges individua­ lizmusa, gyakori aberráltsága, nemegyszer anarchizmusba hajló m agatartása elfedi a teljes igazságot. E mostani kötet legjobb elbeszélései (a címadó novella, A falu öz­ vegye és a Hínár) cáfolják a még időnként jogos véleményeket, s jelzik az írónő jel­ lemábrázolásának gazdagodását is. Sza­ lánczki János téeszelnök (finomabban megrajzolt figura, mint a Pókháló (Niklai Gézája!) és Csiszár Imre éjszakába nyúló beszélgetésében (Közel a kés) végig követ­ hetjük a falu régi és mai gondjait, az em­ berek katartikus átalakulásában m egérthet­ jük az ellentmondásokat, s amikor végül m ár-m ár az jut eszünkbe, hogy a sokat szenvedett Csiszár Imre is megtalálja a he­ lyét, mellbevág a tragikus vég: megölte a feleségét. Ez hát a sorsuk a tehetségeknek, a kitörni akaróknak? Ez is, ha kísért a múlt, ha nem tudnak megszabadulni az „ezernyi fajta népbetegség” szívszoronga­ tóan fájdalmas beidegződéseitől, visszahúzó béklyóitól. A múltból kitörni a falu kere­ tei között csak keveseknek, csak új módon sikerülhet. Úgy, ahogyan azt a Szalánczki Jánosok, Niklai Gézák vagy Sokorai Im­ rék teszik. Konok elszántsággal, erősen bízva saját erejükben, messiási hittel, csö­ könyösséggel, megtalálva azokat a társa­ dalmi erőket, amelyek mozgásba hozha­ tók a szocialista jövő megteremtéséért. De ez nem egyszerű dolog, csak lassú (falun sokkal lassúbb) folyamat eredménye lesz. „Aki dudás akar lenni, / Pokolra kell annak m en n i. . . ” Nos, Galgóczi hősei vál­ lalják a pokoljárást, ha gyakran csalódás vagy éppen vereség is éri őket. Emlékeze­ tes írása a kötetnek A f a l u ö z v e g y e . Hős­ nője, Zsófia korán egyedül m arad két gyermekével és idős anyjával. Egyre nehe­ zebben viseli a faluban a „mi özvegyünk” címet. A huszonhat éves fiatalasszony a „jövőtől félt. Férfi nélkül nehéz élni az életet, úgyszólván lehetetlen. Egy falusi háznál m ár a férfi fizikai ereje is nélkü­ lözhetetlen. . . társadalmi támaszt is csak egy férfi nyújthat.” Megszeret egy férfit — Ágostont. De a falu nem tudja neki megbocsátani, hogy nem közülük választ szeretőt vagy férjet. Amikor aztán kide­ rül, hogy az idegen férfi börtönben ült — 18 évesen, verekedés közben embert ölt részegen —, ellenük fordul mindenki, a férfiban „börtöntölteléket” látnak. Hiába van Ágostonban „szeretet, gyöngédség, szerelem, szorgalom, kitartás, kíváncsiság”, hiába fogadja el őt egészen Zsófia, az elő­ ítéleteken, a rosszindulatú gyűlölködésen nem tudnak győzni. Két tiszta szándékú ember elbukik az ostobaságon, a múltból itt m aradt sötétségen. S ez a bukás annál fájdalmasabb, m ert olyan faluban történt, ahol az emberek jól élnek, csak még nem tanultak meg értelmesen élni. A falu tör­ vényei között még nem szerepel az egymá­ sért érzett felelősség, az egymásért élés törvénye. Érdemes lenne egyszer alaposan meg­ vizsgálni, hogy mit mond nekünk a nő sor­ sáról az, akit „Móricz Zsimond — ha élne — nevelt lányává fogadna” (Galsai Pong­ rác véleménye), m ert sokat, nagyon sokat mond! Sokszínű, a mában élő hősnői job­ ban megrajzolt figurák, mint a férfiak. Be­ lülről nézi őket, átéli szerepüket, a finom lélekrajz, cselekedeteiknek jól átgondolt motiváltsága mind arra mutat, hogy e té­ ren sokat fejlődött Galgóczi írásművészete. (Szerencsés körülmény, mai irodalmunk sajátos gazdagodásának jele, hogy női íróink — éppen érzékenységük révén — a társadalm i problémák széles tablóját fes­ tik már, a jobbítás szándékával. Elég itt Jókai Annára, Raffai Saroltára, Szabó Magdára és éppen Galgóczi Erzsébetre gondolnunk.) S hogy m iért szeretem még Galgóczi Er­ zsébet írásait? Mert a gyakran tragikus sorsok, körülmények mögött is felsejlik sa­ játos hum ora (a falu hum ora ez is!), sajá­ tos kifejezései, ragadványnevei eredeti megfigyelést tükröznek. (Szépirodalmi, 1978) Kaári Sándor S z ö llő s i Z o ltá n : Vacsora jégen Tamás M enyhért: Küszöbön A k ét verseskönyv szerzőit k o rb an néhány év v álasz tja el egym ástól: S ző llő si Z o ltá n „az em b erélet ú tjá n a k felén ” já r, T a m á s M e n y h é r t öt év v e l idősebb. Két évszám viszont m in d ­ k e ttő jü k re v o n atkozik: első k ö tetü k eg y arán t 1974-ben je le n t meg, s m ásodik v ersg y ű jte­ m ény ü k et is szin te egyszerre, ebben az évben a d ta ki a S zé p ir o d a lm i K ö n y v k ia d ó . A m ásodik k ö tetet a „k ritik u s k ö tetn ek ” is nevezik: ez igazolhatja, hogy kom oly teh etség ­ ről, következetesen to v áb b ép íth ető sajátos világ ró l v an szó, vagy m u ta th a tja meg a költő k ifárad ását, m eg to rp an ását. Szöllősi Z oltán és T am ás M en y h ért k ö tete term észetesen erre a k érd é sre is felel, de alk alm at ad a szülő­ föld, az ú tr a bocsátó tá j s a költő változó v i­ szonyával, a sa játo s lírai ta rtalm a k b ó l k ö v et­ kező költői nyelvvel, képi világgal k ap cso la­ tos vizsgálódásra is. T am ás M enyhért első k ö tetét vegyes é rz e l­ m ekkel fogadta a k ritik a. „Jelentkezésével még nem tisztázó d o tt sem m i” írta A c z é l G éza az A lfö ld b en ; Cs. V a rg a I s tv á n viszont a T is za ­ tá jb a n a legteljesebb elism eréssel szól a g yűj­ tem ényről. A m ásodik k ö tet (hasonlóan az elsőhöz) gon­ d olatv ilág áb an a szülőföldhöz, a székely so rs­ hoz az ú tn a k in d ító tájh o z kapcsolódik első­ sorban . A V a k o la to k a csa lá d i h á z fa lá r ó l cí­ m ű ciklus v erseit a szülőföldtől való elszak a­ dás, a találkozások élm énye, az o tthon tá r ­ gyai ih le tik ; u g y an ak k o r a m áshová, m ás e m ­ b eri közösségbe k e rü lt költő szám v etésre is kén y szerü l: m it ő rzö tt m eg a szellem i-érzel­ m i örökségből, m it in te g rá lt valóban szem élyi­ ségébe? A szülőföld em léke — s v áltozása a T ö v i­ ses ta lp p a l cím ű epikus költem én y b en te ljese­ dik ki. Az A p a-A n y a-F iú beszélgetése a nagy tö rtén elm i á tala k u lá st, az ú j tá rsa d alo m é p í­ tésén ek sik ereit és k u d arc ait szem élyes sors­ k én t ra jz o lja m eg, egészen az A pa szavaival m egfogalm azott k atarzisig : „Több m in t vigasz: zu h an ás n élk ü l győzettem le. /T á n ’ még em elt is ra jta m e sokasult vereség./Csöndes m e rít­ kezéssel té r vissza szüvem be az /elalv ás elő t­ ti m e z ő . . . ” A nagy szám vetést, a jelen és a m ú lt szem­ besítését m ásik oldalon a kötet cím adó verse, a K ü s z ö b ö k jelen ti. „N évtelen jelenések közt veszteglek” — írja a költő, s a m egőrzött é l­ m é n y ek -érték ek segítségével készül „tö k élet­ len n ap p a la im m e g v áltásá ra”, a „szülőföld p áro lg ásáb an / m e g talált m ag aslatró l / m eg­ közelítem rejtek es m esszeségeim et”. É rték es szándék, tiszta — m o n d h atn i igazi ellentm ondásoktól m entes — érzelem világ. H o zzáteh etjü k : ugyanilyen tiszta, a nép k ö lté­ szetből, a székely n ép b alladákból, v irág én e­ kekből. m ondókákból táplálkozó nyelv. De: a T am ás M enyhért á ltal a m ú lt és a jelen, az egyén és a közösség közötti kap cso latb an m eg­ m u ta to tt h arm ó n ia tú lzo ttan esetlegesnek tű ­ nik, s a költő ta lán érzi. hogy a világról, m ai összetettségéről keveset tud így, ily m ódon kö­ zösségi érv én n y el elm ondani. G ondolatai id ő n ­ k én t közhelyek; „H onnan is tu d h a tn á k h ó h éri; porig alázo tt / erkölcs nő a legm agosabb­ ra (T izenhárm ak), „V ersailles / vérből és szenvedésből é p ü lt / p alo taso ra”. Így válik sú ly tala n n á a táj, a m ú lt-jele n -jö v ő elé festett A rckép: „Im m áro n m arad o k / ak i v o ltam / aki m a jd an / k ite rítv e -h o lta n ”. Ez a jellem zés k é t­ ségtelenül hihető, d e m o n d h atn i, csak az arc legfelső réte g ére vo n atk o ztath ató . E hhez já ru l (vagy in k áb b az előbbiekből kö­ vetkezik, hiszen e lv ála szth ata tla n a gondolat és az azt hordozó nyelv) a tú lzo tt archaizálás, és a képi világ erőtlensége. „F ordíts sorsosaim ­ hoz”, „K öztesként fo g ad jan ak ” — írja a N in ­ cse n m a ra d á so m cím ű. a Zöld erdő h a rm a tá t k ezdetű n ép d a lra ép ülő versben, „zsem m egte­ te l” — áll a T ö v ise s ta lp p a lban. állan d ó an v isszatér a „m ű ” alak. F élreértés ne essék: az arch aizálás jó n éh án y k ö tet nag y -n ag y eré­ n ye — h a a következetes kifejezésm ódot a gondolatok m élysége hitelesíti. A h e x a m e te r­ ben írt Z á g o n i le v e le k ritm ik ai problém ái, a „szem em ben hidrogénezi m ag át az ég ” képza­ v a ra is azt m u ta tja , hogy a költői nyelv erő tel­ jessé, ö n tö rv én y ű v é csak ú jszerű élm ényeket, d ifferen ciáló gondolatvilágot hordozva v álh at. S ző llő si Z o ltá n k ö tetéb ő l — ha az előbb az A rckép cím ű v erset em lítettem — ö n arc k ép ­ k én t az In k o g n itó cím ű, k ö tetzáró verset (an­ n ak részletét) idézhetem : K ék o v erall és zsebbe-kéz ráccsal az arcán csavarog és kék a tá j és szanaszét m ennyei csillag-csavarok Ám h a elm en t sose lássuk vacsora jégen d árid ó ó rák já rd á k ugrós tá n cu k szakad a lépték fári dó Még felszipog an y afö ld je s leng u tá n a v illan y k ö rte S v ajon mi teszi hitelessé ezt az ö n arck ép et? K eveset m ondunk, h a a költői m a g ata rtás igazságát, az erő teljes képi v ilágot em lítjü k . V alóban: ritk a az olyan kötet, am elyben a Szöllősiéhez hasonlóan találó, ered eti képi v i­ lá g ra b u k k an u n k . „V irágőrző darázs m orog”, „G esztenyem eleg” — írja az E tüd ben, az I s k o ­ la k e r tb ő l felnéz, s „a d élu tán i fellegek — / roncs k aro sszériák ”. A p rop ó, iskolakert. Szülőföld. A Szöllősi-kö­ tetb en is m in d u n tala n felb u k k a n n ak az a la p ­ m otívum ok, az alföldi tá j képei, de n á la a „m esszi ég / jegenyébe d ő lt”, lá tja , tu d ja az 29 �„u tak gyökérm élysegeit”, az „elrákosodott r e ­ m é n y t”, látja, hogy „gőzöl a falv ak szam ovár­ j a ” s tu d ja, hogy m ilyen „a kölyök p etró leu m ­ m al tetv ek / ellen bedörzsölt feje” (Egyidő). A szülőföld szám ára állan d ó an jelenvaló, ke­ resett, de m á r elérhetetlen, nehezen m egvált­ ható világ, „...eszm élni — / várni, hogy a vi­ lág arcom m al /rá m v isszarév ed : itt nincs hely” — írja az É r k e z ő k b e n . Szívesen idéznék ú ja b b és ú ja b b sorokat, am elyek kem ényen, pontosan fogalm azzák m eg: elveszettnek érzi azt, am i eddig bizo­ nyosságot, biztonságot je len tett. S m ivel a veszteség egyszerre szem élyes és társad alm i, az új bizonyosságot is úgy kell m eg terem te­ n ü n k : a XX. századi em ber szem élyes sor­ sában és társad alm ilag egyszerre. Szöllősi azon b an egyelőre m ég k érd e z: „érkezésünket ki v á rja ” ? K érdéseit térben, időben á lta lá ­ nosítva, egy egész nem zedék k érd é seik é n t te­ szi fel, k étségeit így m o n d ja el. „K ésve in ­ d u lta m M agyarországról” — ír ja a S zín e s k é p e sla p ra , s kozm ikus m é re tű v é növeli a m ásfelől nagyon is k o n k ré t élm ényeken a la ­ puló k ép e t a S é ta I.-b e n : „és ta lp u k ró l lent leásít az aszfalt — / feh é r kopogás deszka pin g p o n g asztalt / csillag h iá b a v eri fel az ű r t”. A XX. századi tö rté n ele m fenyegetéseit é r­ ző, a kereső, a m e g v áltásb a n — az egyénből és a közösségből következő m eg v áltásb an — bízó k ö ltő k közé ta rto z ik Szöllősi. A fen y e­ g etettség érzetét szin te tovább egyszerűsíthe­ te tle n ü l fogalm azza m eg a H o ld é v b en: „L ent zörög, szervezkedik / az ellenálló őszi fagy — / a fény szű k szem m el néz á t / a z időn, fegy­ v e rt tisztogat.” E bben a szituációban te rm é­ szetesen ú jr a és ú jr a ellen tétes érzelm i ta r ­ ta lm a k szem besülnek, s ahogyan m in d e n n ap ­ ja in k b an , a v ersekben is ritk á k a v a s á rn a ­ pok. am ik o r „seb n élküli / kövek h a s á ra süt a N ap” (Ámen). A V acso ra jé g e n cím ű verseskötet ereje, szín v o n ala ritk á n csökken — akkor, h a a k ö ltő képi eszközökkel nem tud tá rsa d a lm i é r . vén y t adni egyéni trag éd iáján ak , ha nem é r ­ leli m eg eléggé a verset, s e rő lte te tt k ép e­ ket, kifejezéseket (verítéklánctalp, ezer év m agány), vagy p o n ta tla n rím e k et (keresi — szénárnyékai, lo b b an n ia — csillagaira, táv o ­ zónak — v onításukat) alkalm az. E hibák azon b an v aló b an csak elvétve je len tk ez n ek a könyvben. H a T am ás M enyhért költői lépéseit általa jó l ism ert ta lajo n teszi, s a földszelvényeket vizsgálva egyre ú jab b rétegek v allan a k neki a tö rté n elm i m ú ltró l, a tá j és a z em b er — s az ő és az őt ú tjá r a bocsátó világ kapcso­ la táró l, a k k o r Szöllősi Z o ltán m in teg y ism e­ re tle n tá jra érkezve, körkörösen figyel, s ke­ resi a z időnkhöz, te rü n k h ö z illő cselekvés lehetőségeit. M indkét k ö ltő vállalkozása te r ­ m észetes, m in d k é t m a g ata rtás következetes. Az is igaz viszont, hogy m íg a Szöllősi-arckép igen pontosan, erő teljesen rajzolódik ki a tá jb an , T am ás M enyhértén a k o n tú ro k időn­ k én t vázlatosak, erőtlenek, s a nagy foltokká egyszerűsödött form ák sem m indig fokozzák egym ás h atását. Szabó Ernő Balassagyarmat története 1896— 1962 Nógrád megye történelmi m últjának fel­ tárása különösen a hatvanas évek végén, a nagy történelmi évfordulók kedvező tár­ sadalmi-politikai indíttatását kihasználva indult meg intenzíven. A Nógrád megye története I—IV. kötetei, a megye két leg­ nagyobb gyáripari üzemének, bányájának monográfiája, a Salgótarján és a Pásztó története művek után az olvasók kezébe most újabb értékes helytörténeti monográ­ 30 fia került: Balogh Sándor történész irányí­ tásával (zömében balassagyarmati szerzők tollából) megszületett a Balassagyarmat története 1896—1962. A város felszabadulásának 32. évfordu­ lója apropójára megjelent több m int 700 oldalas könyv — amely 2500 példányban látott napvilágot — épít a megye eddigi helytörténeti munkáira, merít az ország különböző községeinek, városainak e tárgykörben szerzett tapasztalataiból is: komplex képet ad a település fejlődéséről, m egm utatja a fejlődés általános vonásait és speciális vonatkozásait, eredményesen járul hozzá a magyar nemzeti történelem tartalm i és tárgyi gazdagodásához, új szí­ neket, árnyalatokat visz a sokrétű és még­ is egyirányú hazai históriába. A monográfia szerkezete alapjaiban megfelel a magyar nemzeti történetírás­ ban elfogadott elveknek, az eltéréseket a helyi sajátosságok indokolják. A könyvben 11 fejezetet emelnek ki, valójában azon­ ban e fejezeteket megelőzi Németh Béla A táj természeti földrajza és bezárja Szabó Károly A mai Balassagyarmat című mun­ kája. Mindkét tanulm ány igen hasznos a monográfia által célul kitűzött feladatok megoldásában. A könyv történelmi múltból jelenünk felé közeledve bővíti terjedelmét, ezzel is állást foglalva ama fontos elvi kérdésben, hogy tudniillik az új és legújabb korban, korunkban a fejlődés felgyorsul, a gazda­ ságban, társadalomban, a politikában és a kultúrában egy emberöltő alatt sokkal na­ gyobbat léptünk előre, mint a megelőző évszázadok alatt. E fontos alapkoncepció (amelyet számos értékes helytörténeti mo­ nográfia nem vett figyelembe, illetve a XIX. századnál „kifulladt”) egyáltalán nem jelentette azt, hogy átsiklottak volna a szerzők a honfoglalás utáni idők és a sza­ badságharc közötti évszázadok felett, csak éppen a felszabadulástól 1962-ig terjedő időszak és a mai Balassagyarmat című fe­ jezetek jelentőségüknek megfelelő terjede­ lemben, színvonalasan kerültek bemuta­ tásra. A monográfia a történetiség elvének gyakorlati megvalósítása mellett sikeresen oldotta meg a tem atikai követelményeket is: az egymásra épülő fejezetekben a gaz­ daság, a politika, a társadalom, a kultúra, a településfejlődés, a demográfia és más fontos kérdések a történelmi körülmé­ nyekbe beágyazottan kerülnek kifejtésre. Mivel egy kifejezetten kisvárosi jellegű település történetét dolgozzák fel, a szer­ zők óhatatlanul — bár megítélésem sze­ rin t a szükségenél nagyobb terjedelem ­ ben — foglalkoztak igazgatási kérdések­ kel, képviselőtestületi, tanácsi napirendek, határozatok, állásfoglalások ismertetésé­ vel is, de a monográfia helyesen és meg­ felelő arányban írja le a közállapotokat, a lakosság élet- és munkakörülményeinek alakulását, a társadalom különböző réte­ geinek a különböző szituációkra reagáló viselkedését, állásfoglalását. A könyv — a megyetörténetet meg nem ismételve, de annak szellemében — foglal­ kozik az uralkodó osztály, a középrétegek, a munkásosztály pártjainak megalakulá­ sával, működésével, azoknak a gazdasági, társadalmi életre gyakorolt hatásával. Kü­ lön érdemként kell megemlíteni, hogy a szerkesztés és a szerzők szinte minden árnyalatot észrevesznek a politikai küz­ delmekben, és igen részletezően kitérnek a változásokra. Így (a helyes szerkesztési elvnek, a szerzők sokoldalú informáltsá­ gának, az adatok és összefüggések helyes alkalmazásának is köszönhetően) az olvasó szemléltetve látja, hogyan lett a várjob­ bágyfaluból mezőváros, m ajd rendezett tanácsú és a felszabadulást követően mo­ dern város; nyomon követheti, hogyan vál­ tozott és milyen körülmények között lett a hajdani várjobbágyfalu kereskedő- és kisiparos, majd értelmiségi-hivatalnoki és iskolavárossá; a századforduló után ipa­ ros és kereskedő jellegét m egtartva ho­ gyan fejlődött a hatvanas évektől a tele­ pülés modern ipari várossá anélkül, hogy korábbi hagyományos jellegét teljesen el­ veszítette volna. Az olvasó számára persze az sem érdek­ telen, hogyan küzdötte le a település lakos­ sága az elemi csapásokat, a gyakori tűz­ vészt és a megismétlődő árvizeket, a tö­ rök, az orosz cári és a Habsburg-csapatok pusztításait. Mindezek a magyar nemzeti (és különösen a kisvárosi) fejlődésre jel­ lemző jegyek nagyobb lehetőséget biztosít­ hattak volna a szerzők számára a kitekin­ tésre. Vagyis arra, hogy a történelmi fej­ lődés különböző szakaszaiban a nagyjából azonos fejlettségű, lakosságú települések­ kel Balassagyarmatnak milyen azonossá­ gai és különbségei mutatkoznak. Az igen gazdag tényanyagon alapuló feldolgozás értékéből vajmi keveset von le, hogy néhány — általam megemlítésre érdemesnek ítélt — kérdés kifejtésére a szerzők nem vállalkoztak. Az egyik ilyen probléma a nemzetiségi kérdés megítélé­ se a különböző korszakokban (pl. a nem­ zetiségek 1848—49-ben, a dualizmus, majd az ellenforradalmi fasiszta rendszer ide­ jén stb.), ami annál is inkább szembetűnő, m ert a zsidóság szerepével, majd asszimi­ lációjával a szerzők igen részletesen fog­ lalkoztak. Erőteljesebben kellett volna megrajzolni a Salgótarján és Balassagyar­ mat között bizonyos történelmi szituációk­ ban mesterségesen is kialakított ellentétek objektív és szubjektív okait is, s ugyan­ csak erőteljesebben lehetett volna meg­ rajzolni a város és a megye kapcsolatát, valamint a városnak az ország életében játszott szerepét (ahogyan a munkásmoz­ galom vonatkozásában ezt a szerzők sike­ resen megoldották). Az egységes szerkezetű, korszerű szem­ léletű, a tudományosság igényeinek meg­ felelő tudományos-ismeretterjesztő mű ér­ tékét tovább növeli a gazdag jegyzetanyag, a felhasznált tekintélyes m értékű irodalom (ennek körét még néhány megyei kiad­ vánnyal lehetett volna bővíteni), a gondo­ san és nagy körültekintéssel szerkesztett névmutató, adattár és képmelléklet. Mindezek indokolják a megállapítást, hogy a Balassagyarmat története 1896— 1962 nagyobb propagandát és jobban meg­ szervezett terjesztést igényelne. Molnár Pál ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1e887cfdae11017fa8a47e04dd578c57.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a3b93adba8206d21ea6409321e515b07.pdf b1a8bb53af2f9343babb5367fa884b05 PDF Text Text 19785 Nemzetiségiek Nógrádban A kistermelők hétköznapi gondjairól Pihenés, üdülés Vihar Béla köszöntése Csanády János, Banos János, Bezzeg János, Ketykó István, Lelkes Miklós, Tamás István versei, Laczkó Pál, Szombathy Viktor, Tímár Máté prózai írásai A grafika lehetséges útjai Egy elfelejtett sztrájk A nógrádsipeki hegedűs PALÓC FÖLD Beláthatatlan ideje munkálkodunk azon, hogy parányi részleteit is megismerve, mind emberarcúbbá formáljuk a világot, amelyben élünk. Nemzedék lép nemzedék nyomába, s az emberi szellem gaz­ dagodásával mind erősebbé, lényegünktől mind elidegeníthetetlenebbé válik a tudatos jövőépítés erénye, a messzire tekintő teremtő akarat, az utódló generációk szebb és jobb sorsáért vállalt felelősség. Ha túlzás lenne is azt állítani, hogy bármit is cselekedve, figyelmen kívül hagyjuk önös (itt és most érvényes) érdekeinket, mégis: egy jobb jövő hitében teremtjük újjá, ápoljuk, nemesítjük életlehetőségeinket (s egyben szükségszerűen magunkat is, hiszen e folytonosan előreha­ ladó mozgás másként elképzelhetetlen lenne), így épül-jobbul je­ lenünk, s igyekezünk épülni-jobbulni mi magunk is — nem kis rész­ ben attól a hittől is vezetve, hogy a nyomunkba érkezők méltó elő­ deiknek tekintenek majd. De vajon világot teremtő mindenttevésünk apróbb-nagyobb gond­ jai, örömei közepette — különösen, amikor bőrünk alól még manap­ ság is nemritkán türemkedik elő romboló rosszabbik énünk — jut-e mindannyiunknak elég idő arra, hogy belássuk: tulajdonképpen mai esendőségeinket ismerjük be, megvalósíthatónak vélt eszményi ön­ magunkra és eszményi önmagunk ideális megvalósítására (a körül­ mények magunkhoz hasonítására) gondolunk, amikor az eljövőket és elkövetkezendőket emlegetjük. S csupán idő kérdése-e ez? Hiszen, TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �ezt tudatosítani annyit jelent, hogy jelentősen lerövidül az út, amely önmagunktól — önmagunkhoz vezet. Milyen messze is vagyunk hát tulajdonképpen — önmagunktól? Természetesen: történelmi koroktól, társadalmi formációtól, föld­ rajzi helyzettől, konkrét személyiségjegyektől, s ki tudja, még hány befolyásoló tényezőtől függően — ki-ki különböző távolságra. S eze­ ket mind figyelembe véve is, mi valamennyien szüntelenül elmarad­ va az eszményitől, amely, mint a síkvidéken fel-feltűnő délibáb, hol közelebbinek, hol távolabbinak mutatja magát. A különbség pusztán (lényegre mutatóbban: azonban) abban van, hogy ezt a tüneményt mi magunk teremtjük meg újra és újra, s toljuk előre-hátra az idő végtelenségéig — ismereteink és önismeretünk, tudásunk és öntuda­ tunk, hiányérzetünk és önérzetünk, hitünk és önhittségünk, akara­ tunk és akaratosságunk arányának és erejének megfelelően. Felnőtté mindig azokban a pillanatokban tudtunk válni —, s e „pillanatok” akár tíz évekig tágíthatóak —, amikor az emberi fejlő­ dés legésszerűbb, legtöbbünk számára gyümölcsöző útját felismerve, egyeztetve a kor, a társadalom, és nemzet, közösség és egyén érdekeit, hinni tudtunk, mert volt okunk hinni abban, hogy személyiségünk intenzív fejlesztése, képességeink cselekvő kiteljesítése ön- és közér­ dek, belső és külső törvény. Ma ilyen időket élünk. Nem konfliktusmentesen persze, hiszen, a haladás irányát meghatározó elveknek éppen általunk kell megva­ lósulniuk, s mi sem vagyunk mentesek — ha más mértékben is — elődeink fogyatékosságaitól. Ma még. Mert kétkezi dolgozók és hi­ vatali íróasztal mögött ülők, szerszámmal és tollal teremtő milliók szellemi gazdagodása, növekvő felkészültsége, közéletvágya, (ön)tudatosuló cselekvései mutatják a reményt keltő holnapot. Amikor még közelebb kerül egymáshoz jelen és jövő. Amikor hitünk, elhatározá­ sunk, képességeink és tetteink folytán még kevesebb feladat megol­ dását hárítjuk át — az utókorra. Kassai-Végh Miklós 19785 TARTALOM 3 Marczinek István: Nemzetiségiek Nógrádban 3 Kő-Szabó Imre: Több nyelven... 5 Kelemen Gábor: Kistermelők — nagy gondok 8 P. A.: Szembesítés 2. 9 Turcsányi Miklós: Üdülőövezet 11 Vitam et sanguinem (Veress) 13 Vihar Béla köszöntése Vihar Béla: Profán prédikáció, önarckép 13 Laczkó Pál: Rovancs 14 Ketykó István: Rég elrobogott már, Nem figyeltünk 14 Banos János: Anyám a szívemet 15 Lelkes Miklós: Erdő 15 Bezzeg János: Suhanc-dal 15 Tímár Máté: Szabadszombat 18 Tamás István: Útszéli 18 Szombathy Viktor: Aki hajót álmodott 20 Csanády János: Magányos favágó, Ami elomlott 21 Bereczky Loránd: A grafika lehetséges útjai 22 Belitzky János: Egy elfelejtett sztrájk 24 Nagy Zoltán: Palóc arcok. A nógrádsipeki hegedűs 25 A szocialista realista filmművészet új útjai. (Veress József) 26 Az üzemi demokráciáról (Jánoska László) 27 Vihar Béla: Egy katona megy a hóban (Csongrády Béla) 28 Lengyel Péter: Cseréptörés (Laczkó) 29 Soós István: Csapadi Csaba: Az Anonymus-kérdés 30 Nógrád megyei iparművészek kiállítása (T. E.) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A borítón és belső oldalakon az V. salgótarjáni nemzetközi mű­ vésztelepen részt vett lengyel képzőművészek — Janina Biala Szypula és Ferdinánd Szypula — művei. (Fotó: Kulcsár József) A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19991 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Nemzetiségiek Nógrádban Köztudottan ez év őszén kerül sor a hazánkban élő mintegy félmillió nemzetiségi — délszláv, német, szlovák, román — állam­ polgár életében jelentős esemény, a nemzetiségi kongresszusok megrendezésére. Nem csekély érdeklődéssel (érdekeltséggel) te­ kint e jelentős történések elé Nógrád megye sem, hiszen négy járásának 24 községében élnek szlovák, illetve német ajkú lako­ sok — ami megközelítően tízezer főt, a megye lakosságának több mint négy százalékát jelenti. Legtöbben a rétsági járás területén találhatók, ahol arányuk 35—38 százalékra tehető. A Nógrád megyei nemzetiségi települések általában a kis­ községek kategóriájába tartoznak, földrajzi és gazdasági adott­ ságaik más településekéhez hasonlóak — sajnos, meglehetősen kedvezőtlenek. Éppen ezért is tekintjük nagy eredménynek, hogy az MSZMP lenini nemzetiségi politikájának megfelelően a me­ gyére jellemző politikai, gazdasági, kulturális fejlődés minden jegye érzékelhető ezekben a községekben. A közös élet, a közös felelősség, a közös munka fokozatosan eltüntette a múltban oly sokszor tapasztalt nacionalista nézeteket, a magyar lakosság tá­ mogató érdeklődéssel kíséri a nemzetiségiek anyanyelvi kultúrát ápoló, megőrző, fejlesztő tevékenységét; jövedelmük növekedése, életszínvonaluk, életkörülményeik és általános műveltségük emel­ kedése a magyar összlakosságéval megegyező ütemű és mértékű. A nemzetiségek által lakott települések általános fejlődése kü­ lönösen az utóbbi években gyorsult meg jelentősen: az V. ötéves tervben Nógrád megye e községeinek fejlesztésére 23,5 millió forintot, ugyanitt felújításra 17 millió forintot irányoztak elő. Ennek az összegnek több mint fele az oktatási és egészségügyi célkitűzések megvalósítását szolgálja, a felhasználás időarányo­ san, ütemesen folyik. Az életkörülmények javulásának és a műveltségi szint emel­ kedésének is köszönhető, hogy megyénk nemzetiségi lakosai mind bátrabban élnek az alkotmányban biztosított jogaikkal, egyre tevékenyebb részt vállalnak környezetük formálásában, aktívabb szerepet vállalnak a közéletben — a gyakorlat igazolja, hogy valóban a társadalom egyenrangú tagjaiként vesznek részt a szocializmus építésében. Képviseletük a választott testületek­ ben számarányuknak megfelelően biztosított: a nemzetiségi köz­ ségek képviseletéhez viszonyítva a tanácsban 33, a végrehajtó bizottságban 30 százalékos, a népfrontbizottságokban pedig több mint 50 százalékos arányban vannak jelen. Azt is jelenti ez, hogy a tanácsok és népfrontbizottságok vezetői között jelentős számban találkozhatunk az anyanyelvűket is jól beszélő nemze­ tiségiekkel. E képviseleti arányokon túl természetesen az első­ sorban a népfrontbizottságok által szervezett különféle összejö­ vetelek, bizottsági ülések, falugyűlések és egyéb tanácskozások igazolják, hogy nemzetiségi községeinkben is egyre tartalma­ sabbá válik a szocialista demokratizmus; a magyar és nemzeti­ ségi lakosok közös közéleti tevékenysége egyértelműen a szocia­ lista nemzeti egység erősödéséről tanúskodik. A nemzetiségi lakossággal kapcsolatos feladataink megol­ dását jelentős mértékben megkönnyíti, hogy az utóbbi időben szoros kapcsolatot alakítottunk ki a nemzetiségi szövetségekkel — aminek elsődleges célja az volt, hogy még intenzívebbé te­ gyük a nemzetiségi lakosság anyanyelvi kultúrájának fejleszté­ sét, hatékonyabban érvényesítsük a nemzetiségi politika lenini elveit. Az elmúlt évek során az érintett községekben jelentősen javultak a közoktatás és közművelődés tárgyi feltételei. Nógrád megye 24 nemzetiségi községéből 22-ben működik óvoda, melyek közül az igényeket figyelembe véve hatban a nemzetiségi nyelv használatos. Általános iskolai nyelvoktatás folyik 13 iskolánk 51 tanulócsoportjában, s igen nagy gondot fordítunk a nyelv­ oktatáshoz szükséges speciális segédanyagok beszerzésére. A nemzetiségi lakosság megnövekedett kulturális érdeklődése és igénye megkövetelte, hogy körültekintően bővítsük a szabadidőeltöltés kulturális lehetőségeit. Báziskönyvtár alakult Rétságon a nemzetiségi könyvtárak választékos ellátása érdekében, a me­ gyei tanács évi negyvenezer forintot biztosít a nemzetiségi könyvtárak folyamatos feltöltésére. Az anyanyelvi kultúra ápolásának legnépszerűbb formái az öntevékeny művészeti csoportok, énekkarok, tánccsoportok, Rö­ pülj páva-körök, népi zenekarok — fejlesztésük, rendszeres sze­ replésük biztosítása fontos közművelődési célunk. Említésre méltóan fejlődnek a bánki, a legéndi, a nógrádi, a nézsai, a terényi, az erdőkürti és a vanyarci nemzetiségi együttesek, me­ lyek közül nem egy vált már ismertté határainkon túl is; Bánkon évek óta sikeresen működik a szlovák folklórt bemutató múzeum. A nemzetiségi kultúra ápolásának jelentős eseménye a Nógrád megyei nemzetiségi hetek rendezvénysorozata, melynek keretében nemzetiségi bemutatók, könyvankétok, anyanyelvi író-olvasó találkozók körítik a központi rendezvényt, a bánki nemzetiségi napot, amely egyben megyénk politikai életének is egyik jelentős eseménye. A nemzetiségi lakosság anyanyelvi ismereteinek fejlesztését hasznosan segítik elő a szlovák, illetve német nyelvű kiadványok: a Ludové Noviny, a Nas Kalendár és a Deutscher Kalendár. Jelentős az érdeklődés a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által szervezett ún. kultúrkörutak műsorai iránt, me­ lyeken alkalmanként több százan vesznek részt. A nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása a párt-, tanácsi szervek és a Hazafias Népfront szerveinek közös feladata: e fontos politikai feladat folyamatos megvalósításában kiemelke­ dő állomást jelentenek a nemzetiségi kongresszusok. A nemzeti­ ségiek által lakott községek népfrontbizottságainak mozgalmi munkáját a megyei elnökség ez év áprilisában tárgyalta meg, majd feladattervet fogadott el a nemzetiségi kongresszusok tar­ talmi és szervezeti előkészítésére. A feladattervet ismertették a népfront titkári értekezletein, amelyen a szlovák és német nem­ zetiségi szövetségek képviselői is részt vettek. Szeretnénk elérni, hogy a legkülönfélébb rendezvényeken — nemzetiségi hetek, nemzetiségi olvasótábor, béke- és barátsági rendezvények, klubfoglalkozások, anyanyelvi oktatás, szülői értekezletek — szé­ leskörűen méltassák e kongresszusok politikai jelentőségét. Közvetlen tapasztalataink igazolják, hogy a megyében élő nemzetiségi lakosság közérzete jó, a magyar és a nemzetiségi anyanyelvű állampolgárok összefogva, közös erővel dolgoznak a szocialista nemzeti egység nevében társadalmi és nemzeti céljaink eredményes megvalósításáért. Az elkövetkező hetek, hónapok, a nemzetiségi kongresszusokra való felkészülés és a kongresszus eredményeinek megvitatása, úgy gondolom, még erősebbé teszi a megyében élő nemzetiségek és a magyar lakosság közötti öszszefogást, a testvéri együvétartozás tudatát, a szocialista nemzeti egység megszilárdítását. Marczinek István Több nyelven... „Stratila som pártu, zeleni veniec Najsol mi ju druzba, svárny mladenec. Száll a dal a bánki tó víziszínpadáról és perdül a színes harangszoknya, szól a nóta szlovákul, németül, magyarul. A színpad kö­ rül több ezer ember nézi a műsort. A kö­ zönség soraiban öregek, fiatalok, kíváncsi vá­ rosiak vegyesen. „Die Lieb’ allein ist schult daran, Das ich jetzt sterben mus.” 3 �Van, aki nem érti a dalok szövegét, csak a zenét hallgatja és csodálja a menyecskék ékes főkötőit, van aki halkan a színpadon éneklőkkel dúdol, vagy öreges, értő mosolylyal bólint a sorok végén. Férfiak állnak a tömeg szélén, fekete bársonynadrág, fehér, kisgalléros vászon­ ing rajtuk és a fekete kalapok alól összehú­ zott szemmel néznek a fejek fölött a szín­ padra. Az idén tizenkettedik alkalommal tartották meg a Nógrád megyei nemzetiségi napok rendezvényeként a nemzetiségi találkozót a festői szépségű, szlováklakta településen, Bánkon. * —Podte zajtrá, vtedi tu bude tajomnik a pizhováranie sa — mondja a tanácselnök az öreg, kék kötényes bácsinak, aki levett kalap­ pal, tisztességtudóan áll az ajtóban, amikor belépek. — Én nem értem, amit mondott. Lefordí­ taná? — kérem az elnököt. — Szívesen. Az öregnek valami adóval kapcsolatos gondja van. Azt mondja, hogy megváltozott a földjén a művelési ág, és rosszul számolták ki az adóját- Mondtam ne­ ki, jöjjön holnap, itt lesz a titkár és megbe­ széljük. — Kötelező az elnöknek tudnia szlovákul is? — Nem hiszem. Legalábbis, amikor idejöt­ tem dolgozni, erről nem esett szó. Később jöttem rá, hogy segíti az embert. Jó, ha va­ laki tudja a tanácsnál a másik nyelvet is. — Volt már arra példa, hogy szlovákul ír­ ták a beadványt? — Persze, nem is egy esetben. — És a válasz? — Azt magyarul. — Kik beszélik a községben a szlovák nyelvet? — Inkább az idősebbek, egymás között. De velem is így beszélnek. A falugyűlésen meg a választásokkor, a jelölögyűlésen fordult elő, hogy a felszólaló magyarul kezdte, nehezen ment neki, átváltott hát az anyanyelvére. Le­ fordítottuk ugyan, bár a többség így is, meg úgy is értette. — A fiatalok? — Azok inkább csak értik, de keveset be­ szélnek. „Passzív szókincsük van”, így mond­ ták egyszer egy vizsgálatnál. Ok a szlovákból inkább a zenét meg a táncot kedvelik. Van itt tánccsoport is, meg kórus is. Szerepeltek egyszer a tévében. Úgy énekeltek, meg tán­ coltak, mintha most jöttek volna Szlovákiá­ ból... * Hazánk lakosságának mintegy 3 százaléka nemzetiségi állampolgár. A nagyobb nemze­ tiségi csoportoknak önálló nemzetiségi szövet­ ségeik vannak, így a Magyarországi Dél­ szlávok Demokratikus Szövetsége, a Magyar­ országi Német Dolgozók Demokratikus Szö­ vetsége, a Magyarországi Szlovákok Demok­ ratikus Szövetsége. Minden nemzetiségi szö­ vetség önálló, saját nyelvű lapot jelentet meg. A könyvtárakban közel 200 ezer könyv ta­ lálható a nemzetiségiek nyelvén. A Magyar Rádió pécsi stúdiója szerb-horvát és német nyelven, a szolnoki stúdió kísérleti jelleggel szlovák nyelven is sugároz műsort. * Korán reggel van, még nincs öt óra. Lega­ lább tízen várakoznak a buszra. Férfiak ak­ tatáskával, kendős néni sárga műanyag sza­ tyorral, asszonyok szótlan álmossággal, fiata­ lok farmerben. Mind többen gyülekeznek. — Jó reggelt! Dobré ráno! — Utazunk? — Igen. — Hová? — Na esztéká. — Csak nincs baj? — Most idem röggönre. Fáj a gyomrom. — És maga? — Pracovat. Délelőttös vagyok, sok a mun­ ka. * Nógrád megyében 24 községben élnek szlo­ vák és német ajkú nemzetiségiek. Még a XVIII. század elején, a törökök ki­ űzése után települtek a megye területére. Nagyrészt elnéptelenedett falvakba költözteK ide északról. A kutatások szerint nem terv­ szerű telepítésről, hanem inkább spontán át­ költözésről volt szó. (A legtöbb esetben még inkább jobbágyszökésről.) Attelepülésükhöz földesúri érdek is fűződött, mert a török el­ vonulásával itt maradt a föld, de nem volt, aki megművelje, hiszen a lakosság elpusztult vagy elmenekült. A földesurak így különböző kedvezményeket biztosítottak az áttelepülők­ nek. Telket, házat vagy házhelyet adtak, erdőrészt, legelőhasználatot. Ezen túl pe­ dig biztosították számukra a lutheránus val­ lás szabad gyakorlását. (Az északról érkezők­ nek ugyanis legnyomósabb okuk a szökésre a vallási üldözés volt.) Az áttelepülés során azonban nem falukö­ zösségek, hanem családok érkeztek a megye területére, akik így szokásaikat, hagyományai­ kat csak részben tudták megőrizni. Az új környezet meghatározó volt és alkalmazkodást kívánt. A nemzetiségek történelme ettől kezdve együtt formálódott a környezetükben élő magyarokéval. * Az MSZMP XI. kongresszusának anyagá­ ban olvasható: „a nemzeti összefogás fontos eleme a hazánkban élő nemzetiségek állam­ polgári egyenrangúsága. A hazánkban élő nemzetiségiek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó építő­ munkában. Az államigazgatás és a közélet fórumain szabadon használhatják anyanyelükét, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, s minden támogatást meg is kapnak hozzá.” — Én itt születtem ebben a faluban, kere­ ken ötvenkét éve. Földműves volt az apám, a nagyapám is. Így kezdtem én is... most a téeszben dolgozom mint kocsis, mert na­ gyon szeretem a lovakat. Azt mondják, nem­ zetiségi falu a miénk?... lehet, de nekem ez sohasem jutott az eszembe. Beszélnek itt szlovákul meg magyarul, vegyesen. A szom­ széd faluban svábok vannak.... Arra emlék­ szem, mikor még gyerek voltam és szombat vagy vasárnap este a vasúti síneken átgya­ logoltunk ebbe a faluba, csak úgy szórako­ zásként, hogy nagy bálokat tartottak. Nekem tetszett a zene meg a tánc, de jegjobban a harmonika. Mondtam is az apámnak, ve­ gyen nekem egy olyan hangszert, de hallani sem akart róla. Mindig azt mondta: a svábok énekelhetnek, de nekünk dolgozni kell. Le­ het, hogy igaza volt? Én nem is tudom... Tudja, ezen így soha nem gondolkodik az ember. Azért, hogy így mondja... eszembe jutnak dolgok. Hat-nyolc évvel ezelőtt voltak itt olyan falugyűlések, amikor a két falu ta­ nácsát egyesítették vagy összevonták... Akkor beszéltek, meg vitatkoztak, hogy miért kell nekünk közösködnünk, mert tudja, eddig is megvoltunk egymás nélkül, tehát ezután is megleszünk. Vitatkoztak rajta, de aztán nem lett semmi. Most nálunk van a tanács, hoz­ zájuk meg kijárnak, és kész. Aztán még egy­ szer lángolt fel valami ellentétféle a két falu között, amikor a téeszeket egyesítették. Volt egy elnök, mármint téeszelnök, az egy nagyon rendes ember volt, persze azóta le­ váltották, csinált valami galibát, a fene se tudja, hogy igaz volt vagy nem, de nem is erről akartam magának beszélni, hanem ami­ kor megtörtént az egyesítés, a soros munkák­ ba külön brigádokat szerveztek, s versenyez­ tek. A zárszámadásnál is a színpad egyik oldalán szlovákul énekeltek, a másikon meg németül. Mind a két együttes nagy tapsot ka­ pott. Egyik évben itt volt a közgyűlés, a másikban pedig náluk. Nem is volt itt semmi baj. Az új vezetőség mintha kevesebbet tö­ rődne ezzel, legalábbis én így látom... Per­ sze az emberek sem adnak már erre sokat. Egy a fontos, hogy jól keresünk, megvan a pénzünk, a család is elégedett... * Abból a hatszáz lakosú faluból, amikor vé­ geztek a nyolcadikban, hárman tanultak to­ vább. Ketten ebben a közeli gimnáziumban. Sz. Erzsébet pedig Budapesten a szlovák gim­ náziumban kezdte meg tanulmányait. — Hogyan került oda? — kérdezem tőle. — Hosszú történet — mondja sóhajtva. — Nálunk otthon a szüleim magyarul, az öre­ gek csak szlovákul beszélnek. A faluban hal­ lani magyart meg szlovákot, vegyesen. Talán száz magyar család lakik itt, a többiek szlo­ vákok. Én jól tudom a nyelvet, több száz könyvet olvastam így. A tanító mondta az apámnak, hogy jó lenne, ha ezen a nyelven tanulhatnék. Aztán nekivágtam. — A gimnáziumban hogy érezte magát? — Furcsa volt. Az oktatás szlovákul folyt, de délután a szobatársak csak magyarul be­ széltek — persze én is. Ezek a fiatalok már így nőttek fel, de ez nem zavar senkit. — Hogy került vissza, miért hagyta abba az iskolát? A szlovák nyelvtudás így elve­ szett? — Nem, erről szó sincs. A faluban erre mindenkinek szüksége van, de a beszélgeté­ sen kívül másra nemigen használom én sem. Néha, ha időm engedi, elolvasom a Ludové Novinyt, az öregek járatják, meg a rádióból hallgatok egy keveset. * Feljegyzések a Nógrád megyei III. nemzeti­ ségi napról: ........ a találkozón ismét rengeteg ember gyűlt össze. A felvonulás nagy közön­ ségsikert hozott. A falun keresztül gépek vo­ nultak, frissen festve, majd sorban 14 község népviseletbe öltözött képviselői. Aratókoszorút hoztak, énekeltek, kis műsort mutattak be, táncoltak fiatalok, öregek vegyesen. Ebben az éneklésben benne volt a későbbi éneklő cso­ portok, menyecskekórusok ígérete. A talál­ kozó nagy népünnepéllyé fejlődött.” ... néhányan éppen ezt a népünnepély­ jellegét támadták. Búcsúszerűnek mondták. Valóban volt ilyen hangulata is, hiszen vásá­ rosok lepték el a községet ezen a napon, áru­ sok sátraitól volt tarka a vár alja. A szom­ széd réten körhinta, céllövölde települt. Vol­ tak, akik kifogásolták a délutáni műsor hoszszúságát. Két órakor kezdődött a nagygyűlés, amely fél óra alatt lezajlott- Tehát fél három­ tól fél nyolcig egyfolytában tartott a műsor. A nézőtéren elhelyezett ezer ülőhely ennek ellenére végig foglalt volt, a nézőtér szélén körben ugyanannyian álltak. A közönség idő­ ről időre kicserélődött." Az V. nemzetiségi találkozó után nemze­ tiségi napokat tartanak minden év augusztus 1-től augusztus 20-ig, a megye nemzetiségi falvaiban. Kő-Szabó Imre �Kistermelők — nagy gondok Asztalomon öt napilap, négyben megta­ lálom a többé-kevésbé azonos szövegű köz­ leményt. A híradás arról szól, hogy a gyümölcsellátás jövője érdekében ösztönöz­ ni, anyagilag támogatni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok elöregedett szőlő- és gyümölcsültetvényeinek felújítását. A fela­ dat — többek között — az ÁFESZ-ekre vár. örvendetes a hír. Megint egy jó kezde­ ményezés, amely a ma realitásából fakad, s a jövőbe néz. Nem lelkesedhetek soká­ ig, még abban az órában kedvemet szegi egy esemény. Az asszonyra — aki megint „balhét vert" — hegyre szaladó szőlőjének aljában, a pincegádorban találok. Vigasztalanul esik az eső, ide szaladt menedéket-védelmet ke­ resve férjével, nagylányával. Előttük háncsból fonott hátikosár, félig szedve bíborszemű cseresznyével. G.-nére azt mondják, jól felvágták a nyelvét. Igaz, ami igaz, nemcsak az utcán és a kiskapuban sustyorog; megmondja véleményét ott is, ahol kell. Most is pöröl, ragyhangon és hévvel. Igaza tudatában. — Nem bírtam már cérnával! Néztem ezt a rengeteg cseresznyét, meg azt is lát­ tam, hogy reggelente milyen kevéssel in­ dulnak útnak a szécsényi meg a tarjáni piacra. Mert ki kosaraz manapság? Az a néhány nyugdíjas, meg egy-két ráérő. Az meg különösen bosszantott, hogy a felvá­ sárlót hiába kérdezgettem, mikor veszi végre a cseresznyét, nem tudott semmit mondani. Telefonáltam hát — miért ne te­ lefonálhattam volna? — a p.-i ÁFÉSZ elnö­ kének Azaz, vele nem beszélhettem, mert Pesten volt. Jó lesz nekem a helyettese is, mondtam. Lehet, hogy egy kicsit indu­ latos voltam, de megkérdeztem tőle, ami­ kor odajött a telefonhoz: ugyan, mit akar­ nak már a cseresznyével? Rothadjon meg a fán, mint más években? A válasz igencsak meglepte G.-nét. Hogy­ ne csodálkozott volna, amikor ezt hallotta: kell a friss gyümöcs, persze hogy kell. Nincs elegendő a „terítéshez", tegnap is Budapestről, a Bosnyák téri piacról hoz­ tak. A közhellyel „egyszerű asszonynak” titu­ lálható G.-nében felforrt a méreg. Ő ugyan nem felvásárlási és értékesítési szakember, de számolni megpróbál. — Az istennek sem értem! Fizetik a fu­ vart, itt meg — az ÁFÉSZ szájában — megrothad a drága gyümölcs. — Nem így volt ez valamikor — kap­ csolódik a beszélgetésbe a férj. — Még nem volt ilyen nagy a szövetkezet, meg FMSZ-nek hívták, de a felvásárlással nem volt semmi hiba. Még zöld volt a cseresz­ nye, de már az illetékesek a helyi felvá­ sárlóval együtt végigjárták a határt. Meg­ becsülni a várható termést. Így volt ez helyes, tudták, hogy mennyit kössenek le, mennyi láda kell. Akkoriban három va­ gonnal is elment K.-ról. Ma valamivel ke­ vesebb lenne. E beszélgetés után néhány héttel ismét végigjárva a k.-i határt, a krónikás in­ kább úgy véli: „valamivel kevesebben” híznak lustára a madarak. Hiszen kevesebb a fa is. Egy vagonnal rothadt meg? Vagy csak egy féllel? Az elpocsékolt termés értékét a Garay piacon vagy a Lehelen, meg a tarjáni csarnokban bevásárló asszonyoktól kellene megkérdezni. Azoktól, akik huszon­ öt meg harminc forintot szurkoltak le egy kiló cseresznyéért. Ha tehetném, sokukat elhoztam volna egy kis környezettanul­ mányra a k.-i dombokra. A szemétté érett, madaraktól kikezdett, az enyészetre bízott gyümölcsrengeteg láttán bizonyára lett volna mondanivalójuk. Nem kell látnoki varázzsal bírni ahhoz sem, hogy a hang­ nemük sejthető legyen. * Az agilis G.-né mindenesetre „hatott”. A telefonbeszélgetés másnapján megkeres­ te az ÁFÉSZ illetékese, künn a szőlőben talált rá, majd megindult a felvásárlás is. Miért pusztult akkor mégis a fán a gyü­ mölcs? A felvásárlónál meg alig lézengtek, olyan gyér volt a forgalom. — Vasárnap tizennégy mázsát vettem át, kedden meg nyolcat. Ma is lesz annyi — hallom az adatokat. — Gyanítom az okot — vetem közbe. — Kevés ez a tizenkét forint a konzerv­ gyári, a tíz meg az étkezési cseresznyéért. Nagyon kevés. Mennyiért veszi át például a konzervgyár? Sejtelmes hallgatás, majd egy kurta „nem tudom” a válasz. Mindenesetre a termelőknek furcsa öszszehasonlításra nyílik alkalmuk. Ugyanezen a napon a piacokon — hivatalos közlések, a napilapokban is megírt adatok szerint — — 24—28 forint a cseresznye ára. Csoda-e, ha felszalad a pumpa, ha magasra csap az indulat: „Akkor inkább pusztuljon a fán!” A verébhad, meg mindenféle szárnyas örö­ mére. Befut a teherautó, aktatáskával jön az ÁFÉSZ központi felvásárlója, ő kíséri az árut — Előbb kellett volna szedetni — fir­ tatom. — Amikor még nem kellett annyit válogatni, meg az ára is jobb volt. Az „árkülönbség” sem irritálná a termelőt. — Hát kellett volna... — mondja, de többet nem tudok meg tőle. Úgy látszik, gyümölcsügyben a kurta válasz a divat. A felvásárlási és értékesítési ár különb­ ségének ismeretében — amikor az érték egyik pillanatról a másikra duplájára „nö­ vekszik” — már érthetőbbek az alábbi közjátékok. Ott, a felvásárló előtt, idős ember invi­ tál egy fiatalabb nyugdíjast: Szedd le a cseresznyémet, felében! Amaz csak nevet. — Ha itt ilyen keveset adnak érte, fel sem megyek a fára! Inkább kapálok száz­ ötven forintért meg egy liter borért. Meg­ lesz a pénzem, meg a nyakam sem töröm. Javakorabeli férfi jön a szőlők alatt, hátán kosár. — Te már megkerested, Jenő, a nap­ számot! — szól rá egy bátyus asszony, a cseresznyére célozva. — Inkább fagyott volna le, mint tavaly. Anyám nem megy a fára, a feleségem beteg. Leszedetni meg... most már nem éri meg. Elvinni, piacozni meg nincs időm. Van, akinek megéri. A fiatalember sza­ badságot vett ki a cseresznyeszezonra, feleségével együtt. Az após meg a lánya egész nap szedi a, gyümölcsöt, ő meg viszi a Moszkviccsal a kofáknak. Bizonyára nemcsak a benzinköltségért teszi. A salgótarjáni csarnokban szinte gyerek­ ember árulja a cseresznyét, öklüket ráz­ zák felé a többiek. Az üzletrontás miatt. — Tanító vagyok, most van rá időm, hogy elcsúszott az érés. A Ladával felsza­ ladok a piacra, aztán adom a portékát öt forinttal olcsóbban, mint a többiek. Meg­ éri így is, hiszen az eget veri az ár. Az asszonyok meg hadd szidjanak, eladok per­ cek alatt, és már itt sem vagyok. A megroppant derekú, visszeres lábú parasztasszony már nem szalad ilyen könynyen. Harminc-negyven kilométert kel­ lene a kosarakkal autóbuszozni, vonatoz­ ni — inkább lemond az értékesítésről. A „helyi pénzért” meg nem szedi, nem sze­ deti le. Márcsak dacból sem. Mert joggal bosszantja, hogy a piaci árnak még a felé­ nél is kevesebbet kínálnak az áruért hely­ ben. Mi ez, ha nem az anyagi érdekeltség megsértése? S ez annál is inkább lényeges, mert a munkaigényes csonthéjas gyümöl­ csök jelentős része a háztáji és kisegítő gazdaságokból kerül ki. A cseresznyének például 61 százalékát, a meggynek 70 szá­ zalékát, a málnának 50 százalékát, a kaj­ szinak pedig 53 százalékát termelik meg a szőlők közteseként vagy a kiskertekben. Országos adatok ezek. S mennyi lehetne ez a százalék, ha az elv — minden kilo­ gramm megtermelt és fogyasztásra alkal­ mas árut fel kell vásárolni — érvényesül­ ne a gyakorlatban is. * A gyümölcs és zöldség ügyébeni morgolódáshoz kapóra jött a Fogyasztási Szövet­ kezetek Országos Tanácsának június 8-án tartott ülése, amelyen azt vitatták meg, a szövetkezeti feladatok hogyan segíthetik az MSZMP KB 1978. március 15-i, a me­ zőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól szóló határoza­ tát. A fórumon a SZÖVOSZ elnök helyettese többek között a következőket mondotta: „Nem engedhető meg a háztáji és kise­ gítő gazdaságok termelésének visszaesése, jelentőségének lebecsülése, az anyagi érde­ keltség megsértése és a felvásárlás szer­ vezetlensége. Társadalmi érdek, hogy a ház­ táji és. kisegítő gazdaságok megítélésében egységes felfogás és gyakorlat érvényesül­ jön, hiszen csaknem minden második csa­ lád érdekelt ebben. Ezt a népgazdaságnak, a szövetkezetnek és a szövetkezeti tagok­ nak egyaránt hasznot hajtó tevékenységet támogatni nem szívesség, hanem politi­ kánkból fakadó kötelesség. Nem arról van szó, hogy néhány százezer háztáji és ki­ segítő gazdaság legyen a termelési forma 5 �reprezentánsa, hanem arról, hogy a mint­ egy 1,8 millió érdekelt család döntő része szerezzen kiegészítő jövedelmet gazdaságá­ ból akár úgy, hogy háztartási szükségletét ott állítja elő, akár úgy, hogy termékei egy részét értékesíti.” Az országos tanács üléséről, az újabb fontos és jó határozatokról a Heves me­ gyei P. ÁFÉSZ-ének osztályvezetőjével be­ szélgetünk. — Minden szava igaz és nagyon is sür­ gető feladatokat sugall — mondja. — Ilyen az a passzus is, amelyben arról van szó, hogy: „Az árut nem várni és felvásárolni kell a termelők ösztönös elképzelései sze­ rint, hanem a piac igényeinek megfelelően a termést tervszerűen, tudatosan szervezni kell”. Az elvek után az osztályvezető a cseresz­ nyéről mint konkrét példáról beszél: — Fáj a szívem, mert látom K.-on a rogyadozó fákat, a már elpusztult termést. — Lenne-e akadálya, hogy egy másik, konkurrens szövetkezet, ha nagyobb távol­ ságból is, felvásárolja a termést? — Nem hiszem. Szervezés kérdése. Valóban. Volt már rá eset, hogy sz.-i cégnek volt „lerakata” K.-on, egy alkalmi megbízottal. De csak ez, a keresztbe-kasul szállítgatás lenne a megoldás? Agyamban dobol a köztudatba 1976-ban betáplált és azóta szaj­ kózott mondás: „Minden kilogramm meg­ termelt és fogyasztásra alkalmas árut fel kell vásárolni!” A jó elv és a gyakorlat között azonban nemcsak P.-ón és K.-on van hézag. Elég egy főúton elkocsikázni, sok helyütt lát­ ható az elöregedett-tönkrement gyümölcs, a magszárat növelő saláta, a fehéredő zöld­ borsó, a megsárgult uborka. És ki tudná felsorolni, hányfajta zöldség és gyümölcs, aminek a piacon, az üzletek pultjain lenne a helye. Nagyobb kínálatot teremtve, s ezáltal az árakat csökkentve. Szót emeltem K. I. érdekében, mert nem vettek át tőle ötven kilogramm kifejteni való babot. Azaz, végül is csak gazdára ta­ lált a felajánlott portéka, mert a fiatal­ ember nem volt rest reklamálni a p.-i ÁFÉSZ központjában. Csitítottak: „nem jellemző ez az eset, kár vele foglalkozni”. Valóban egyedi balfogásról lenne szó? A Népszavában hasonló ügy miatt Pest megyeiek reklamáltak, ilyen visszautasítá­ sok miatt emeltek szót a hajnali piaci szemlén a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi miniszter előtt. A Népszabadságban egyetlen napon kemenesszentpéteri, dömsödi, őriszentpéteri és nagyecsedi kistermelők panaszolták az AFÉSZ-eket. Itt van hát a cáfolat: a rendeletek meg­ sértése — ha azok még oly jók is — nem­ csak nógrádi sajátosság. Kemenesszentpéterről egyenesen azt írják: „Községünkben sokan foglalkoznak uborkatermeléssel, de az átvevők lassan leszoktatnak róla ben­ nünket.” Kár lenne. Ehelyett inkább az átvevők, felvásárlók háza táján kellene rendet te­ remteni. 6 Zöldség- és gyümölcsügyben — a ko­ rábbi évek pangása után — először 1971 hozott változást. A kormányintézkedések hatására jelentős volt a fejlődés a konzerv­ gyári és hűtőipari feldolgozásra kerülő, va­ lamint a primőr zöldségfélék termelésében. 1975-ben azonban újabb visszaesés követ­ kezett; 13—14 ezer hektárral csökkent a zöldségtermő terület, s a kedvezőtlen idő­ járás következtében a tervezettnél 20 szá­ zalékkal alacsonyabb volt a termés. A sort lehet folytatni. 1976-ban sem nőtt a vetésterület, az állami gazdaságo­ kat — jellegüknél fogva — az állami fe­ gyelem szigorúbb megkövetelésével tudták a zöldségtermő terület növelésére késztet­ ni. Az ellátás javítására közben — 1974ben — újabb határozatokat hoztak, ezt azonban nem, mindenütt hajtották végre, s a termelés megtorpant. A visszapillantást hadd folytassam egy emlékezéssel. 1976. júliusában rendeztek országos konferenciát a témáról: a terme­ lők, a felvásárlók és az értékesítők közös tanácskozása az összhang megteremtését, s végső soron a kiegyensúlyozottabb el­ látást szolgálta. Még időben. Akkori jegy­ zeteim tanúsága szerint: „A zöldségterme­ lésben, a felvásárlásban és az értékesítés­ ben kialakult jelenlegi helyzet (ti. 1976-ban K. G.) veszélyezteti az V. ötéves tervidő­ szakra előirányzott belföldi ellátási és az exportfeladatok teljesítését”. A sok más, napjainkra eredményt hozó intézkedés mellett ezen a konferencián hallottuk először megfogalmazni a már idézett jelszót — „Minden kilogramm...” —, s ettől kezdve valahogy többet beszé­ lünk a háztáji és kisegítő gazdaságokról is. Itt jegyeztem fel: „Sok zöldségféle teljes gépesítése nem oldható meg, ezek termesz­ tésében maximálisan ki kell használni a háztáji gazdaságok kínálta lehetőségeket. A kisgazdaságok eszközellátásában és a felvásárlásban nagy szerep hárul az ÁFÉSZ-ekre és a termelőszövetkezetekre. Több évre szóló szerződésekkel meg kell teremteni a termelés biztonságát”. * A háztáji és kisegítő gazdaságok terme­ lésének felfutásához mindenekelőtt a szer­ vezeti keretet kellett megteremteni, s eb­ ben óriási feladatot vállalt magára a Ha­ zafias Népfront. Miért a legszélesebb tö­ megmozgalom lett a patrónus? Dr. Gyuró Ferenc, a kertészeti egyetem rektorhelyet­ tese, a Kertbarátok és Kistenyésztők Or­ szágos Társadalmi Szövetségének elnöke egyhelyütt ezt írja: „A kertészkedés ha­ zánkban és a szocialista országokban ma már néptömegeket érintő tömegmozgalom”. A megállapítás egyben válasz is kérdé­ sünkre. Méltánytalan lenne nem megemlékezni azokról, akik hosszú évek során fáradoz­ tak az összefogás megteremtéséért; akik azért dolgoztak — társadalmi munkában —, hogy az elbitangolt kiskertek, ház kö­ rüli gazdaságok újra termést, piaci árut adjanak. Gyuró professzor mellett a nép­ front budapesti székházában mindig ott láttam a pomázi Kulin Imrét — egy év­ tizede pontosan a pomáziak indították el a kertbarátmozgalmat —; a szentesi nyug­ díjas vasutast, Király Istvánt; Miskolcról Szolnoki Jenő nyugalmazott mezőgazdasági mérnököt; a debreceni Banai Józsefet. A szervező munkában élen járók közül, fáj­ dalom, már hiányzik a közelmúltban el­ hunyt dr. Fábián László, aki a Hazafias Népfront Országos Tanácsa falu- és szö­ vetkezetpolitikai munkaközössége egyik vezetőjeként — többek között — a kertba­ rátok Nógrád megyei társadalmi szövetsé­ gének létrehozásán is fáradozott. Találkoz­ hattam vele Pásztón és Balassagyarmaton éppúgy, mint Salgótarjánban. A Nógrád megyei társadalmi szövetség kilencedikként alakult az országban, s e cikk írásakor tizenegy kertbarátkört és klubot fogott össze. Bizony, ez nem sok! Különösen nem, ha tudjuk: Pest megye nyolcvan, Komárom megye ötvenhét, Bu­ dapest ötven klubbal büszkélkedhet. Nóg­ rádtól Heves, Bács-Kiskun és Szolnok me­ gyék maradnak le; hét, illetve kilenc-kilenc klubbal. örvendetes azonban, hogy az érdemi munkát tekintve a palócföld nem a sereg­ hajtók között kullog. A kiskertek mesterei című, hatodik versenykiállításon szép nóg­ rádi siker született, az első díjat a balassa­ gyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kertbarátklubjának ítélték oda. Talán nem véletlen, hogy a Budapesten rendezett termény-, barkács- és újítókiállí­ táson a gyarmatiak standja előtt népes nógrádi csoporttal is találkoztam. Különbusszal érkeztek, akárcsak a BNV-re vagy más rangos eseményre. Közöttük volt Dudás Béla, a Salgótarjáni Erőmű dolgo­ zója is, aki akkor így vélekedett: — Igen nagy öröm, hogy nógrádi siker­ nek lehetünk a tanúi. Magam is kertész­ kedem, de olyan növényeket is látok itt. amelyekről eddig nem is hallottam. Ez a kertbarátmozgalom, a klubok és szakkö­ rök előnye; a közös munka, a tapasztalat­ csere révén érdekesebbé, színesebbé tehe­ tik tevékenységüket. Meg változatosabbá az étrendet — Dudás Béla a lényegre tapintott. A mozgalomnak köszönhetően másutt is kamatoztathatók az itt-ott már bevált termesztési tapaszta­ latok; növekszik ezáltal a mennyiség, ja­ vul a minőség. Fontos ez, hiszen az így megtermelt zöldség kettős hasznosítású: saját szükségletet elégít ki és piacra kerül. Beszélgetésünk során — a kiállítás idején — erről a következőket mondotta dr. Gyuró Ferenc: — A termelés egyharmada általában a kiskerteknek és a ház körüli gazdaságok­ nak köszönhető. Jelentős része ennek sa­ ját fogyasztásra, szolgál, de így is számot­ tevő népgazdasági jelentőséggel bír. Mert tehermentesíti a piacot, jobban kielégíthe­ tő a kereslet. Különösen akkor, ha ügyes szervezéssel, gyors felvásárlással a háztar­ tásban fölöslegessé vált áru el is jut a piacra. — A kertbarátmozgalomnak ez csak egyik, ha úgy tetszik „forintális” jelentő­ sége. Emlékszem, évekkel ezelőtt hallottam Kecskeméten, hogy egy beszélgetésen pro­ fesszor úr a kertészkedőket a fákhoz ha­ sonlította. Mire gondolt, amikor azt mond­ ta: „A fák állva halnak meg”? �— Arra, hogy korunk emberét a moz­ gáshiány, a fokozott szellemi, idegi igény­ bevétel jellemzi. Kertészkedés közben, a szabad levegőn végzett munka egyben természetes gyógyszer is, amely az étrend­ be iktatott bőséges zöldség-, gyümölcs- és fehérjefogyasztással együtt az egészséges, hosszú élet alapja. * E figyelemre méltó gondolathoz rögvest hozzátehetjük: ha minden rendben megy. Ha a kistermelő a vállalkozásával nem újabb idegességforrásokat szerez; ha aka­ dálytalanul, sőt támaszra lelve végezheti az egyéni és közösségi érdeket egyaránt szolgáló tevékenységét; ha... nemcsak az indulás fontos. Egy zöldségtermesztő szak­ csoport alakuló ülését — az AFÉSZ-szel együtt — összehívhatja a népfrontbizott­ ság, útjára bocsáthatja a kis közösséget. A napi munka irányítása, s főleg a szak­ mai orientálás már az ÁFÉSZ és a ter­ melőszövetkezet feladata. A Nógrád megyei helyzetképet rögzíti a fogyasztási szövetkezetek küldötteinek a közelmúltban rendezett tanácskozása. Ezen az eszmecserén hangzottak el az alábbiak. A megyében több mint 47 ezer háztáji és kisegítő gazdaság működik, ez az ága­ zat 1977-ben megközelítőleg 900 millió forint termelési értéket állított elő. Jelen­ leg 118 különböző szakcsoport tevékeny­ kedik Nógrádban, s ezeknek a munkája jelentősen elősegítette a lakosság ellátását. A küldöttgyűlés állásfoglalása szerint: a háztáji és kisegítő gazdaságok munkáját még tovább kell segíteni, s minden olyan nézetet, amely ezt lebecsüli, vissza kell utasítani. Helyénvaló ez az állásfoglalás, mert a félvállról kezelésre akad példa, bőviben. Még a télvégi-koratavaszi palántázás idején látogattam el Hatvanba, a kísérleti fóliás telepre — innen kapja több Nógrád megyei szakcsoport is az előnevelt palán­ tát. Az ÁFÉSZ-ek révén. — Rettenetesen bosszant a fejetlenség, nemtörődömség — panaszkodott K. J. te­ lepvezető. — A kistermelők reklamálnak, mert az ÁFÉSZ nem olyan palántát ren­ delt nekik nálam, amilyet kértek, meg nem is arra az időre. Ráadásul itt volt a fagy, nem tudom kielégíteni az igényeket. Nem kell sokat bizonygatnia. Csak fél­ mondatokat válthatunk, állandóan csörren a telefon, a „maszekok” újabb és újabb palántamennyiséget kunyerálnak. A válasz mindig ugyanaz: Nincs, ha egymillió da­ rab lenne, az is elkelne egyetlen nap alatt. K. J. egyébként az ÁFÉSZ-ben bizó és pó­ rul járt kistermelőknek tanácsot is ad: — Nézzék, ha a szövetkezet ezzel fog­ lalkozó illetékese nem olyan palántát ren­ delt, amilyet kértek, és nem a megbeszélt időre, arról én nem tehetek. Javaslom, hogy a következő szezonban ne is szóljanak nekik, rendeljék meg a palántát közvetlenül ná­ lam. ígérem, hogy nem lesz semmi nézet­ eltérés. Dicséretes ez a szándék és a pluszmun­ ka. Elvégre így sokkal komplikáltabb a telepvezetőnek, mint a termeltetési elő­ adótól egy tételben felvenni a rendelést. Ami azonban itt dicséret, ugyanaz a má­ sik oldalon elmarasztalás. Mert ennyit — a palántabeszerzést a termelő költségén — legalább megtehetne az ÁFÉSZ. Elvégre, 20—27 százalékot kap a forgalmazott áru értékéből. * A palántabeszerzés — pontosabban a gondosság elmulasztása — azonban még a kisebbik baj. V. I. egyetlen esztendeig volt tagja a p.-i ÁFÉSZ zöldségtermesztő szak­ csoportjának. A fóliasátra ugyan most is megvan, de „privátim”. — Az alakulásnál ígértek fűt-fát — mondja keserűen. — Még azt is, hogy ta­ laj vizsgálat lesz, mit érdemes termeszteni, meg rendszeresen jön a szakember. Meg­ mondani, mit és hogyan kell kezelni, gon­ dozni. Aztán meg felénk sem néztek, de a levonást bezzeg felemelték 20 százalékról 27-re. És mit adnak érte? Semmit. Felmondtam hát, mert nem értem, hogy a termelőnek csak a kötelességből jut. A beszélgetésnek tanúja a szomszéd is. Eddig hallgatott, most így kommentálja a rövid életű szakcsoporttagságot: — Úgy jártál, te komám, mint a cigány. Aki azt mondta: mindjárt tudtam, hogy valami baja van a lúnak, amikor apám a hátán hozta a bűrit. V. I. a szomszédos községbeli P.-ék ese­ tétől is fél. Két fóliasátrukban „ette meg a gomba a paradicsomot”, s amikor a palántázás után két hónappal(!) megjelent az ÁFÉSZ szakembere, csak csodálkozott: — Jé, hogy lehetett ezt így elhanyagol­ ni? Ebből már nem sok valami lesz. Hogy lehetett elhanyagolni? Egyszerűen úgy, hogy P.-ék világéletükben nem ter­ meltek paradicsomot, vagy ha igen, akkor kiültettek néhány szálat, a jótékony gond­ viselésre bízva. De így, nagyban? Az ÁFÉSZ bíztatására és annak szakmai se­ gítségére várva vágtak bele. Most mégis az ő pénzük — palántaár, fuvar, fűtés, el­ maradt termés — bánja. Mellesleg, V. I. talán jobban járt, mint a leszerződött szakcsoporttagok. Elfogy a portékája neki is, s a szövetkezet haszna is az övé, saját maga értékesít. Meg se­ gítséget sem kapott kevesebbet(?) a töb­ binél. V. F. és felesége a „Cs. Zöldségtermesztő Szakcsoport” tagja. Egymás szavába vág­ va panaszkodnak: — Csak arról vesszük észre a tagságot, hogy több a levonás. Ha valaki — kívül­ álló — elviszi a paradicsomot az üzletbe, a napi árból húsz százalékot vonnak le. Rendben is lenne, nem bánnánk, ha mind­ ezért kapnánk cserébe valamit. De még a palántaszállítás fuvarját is mi fizetjük, az újságban meg olvassuk, hogy egy-egy ÁFÉSZ mennyi pénzzel, palántával segíti a termelőket. Nincs ez így rendjén! Ha nem lenne a csoportban két fiatalember, akik értenek is a paradicsomhoz valamit, meg nem is irigyek, a fene tudja, mi lenne velünk. Mert ők eljönnek, tanácsot adnak. Nem úgy, mint azok, akiknek ez a köte­ lességük. Akik ezért kapják a fizetést! Persze, az effajta segítség is ritka. A tu­ dást, kérem, úgy kell lopni, ellesni. Mert irigy a nép egymásra. * Másképp is lehet — és másképpen is kell csinálni. A szövetkezetnek, a szövet­ kezeti tagoknak és a népgazdaságnak egy­ aránt hasznot hajtó fontos politikai mun­ kát jól értik és értelmezik Sz. községben. Az itteni ÁFÉSZ tevékenységéről elöljáró­ ban egyetlen adatot: 1978-ban a termelte­ tés és felvásárlás forgalmi terve tizenhárommillió forint. K. L. felvásárlási alap­ egységvezető szavai körültekintő, alapos munkáról árulkodnak: 7 �— Tizenkét község és két tanya tarto­ zik a szövetkezetünkhöz, a szakcsoportok­ nak pedig több mint 1200 tagja van. óri­ ási ez az arány. A szerződések gyarapítá­ sát tartjuk egyik legfontosabb feladatunk­ nak, most arra törekszünk, hogy három évre szóló megállapodásokat kössünk. Még jobban megalapozva ezzel a termelés és az értékesítés biztonságát, ez a közös érde­ künk. Mit takar a tizenhárommillió forint; mennyi uborkát, paradicsomot, paprikát, nyulat és mézet kell ezért felvásárolni — ezúttal ne részletezzük. Ehelyett arról szóljunk, hogy az sz.-i ÁFÉSZ gondol a jövőre is. — A környéken egyre gyakrabban re­ besgetik, hogy befellegzik az uborkának — ez az egyik legfontosabb, „legdivato­ sabb” zöldségfélénk —, mert fellép az ún. talajuntság. Ezt is figyelembe vettük a tevezésnél. A Nógrád megyei Tanács 1985-ig kért javaslatot a feladatokra, úgy érezzük, hogy a legreálisabban vettük számba a lehetőségeinket. Egyrészt a ter­ mesztésre alkalmas, újabb „uborkás terü­ leteket” keresünk, másrészt foglalkozunk a zöldbab és főleg a bogyósok termeszté­ sének tervével is. Van még ugyan időnk, de már előrehaladottak a megbeszélése­ ink a hűtőiparral és — például bogyós­ ügyben — egészen jó piaci lehetőségeket kínálnak. A jelen számai és a jövő tervei azt iga­ zolják: Sz.-on nem várják ölbe tett kézzel a sült galambot. Szembesítés 2. A Nógrád megyei pártbizottság kezdeményezésére a Társadalomtudo­ mányi Intézet 1971-ben művelödésszociológiai felmérést végzett a sal­ gótarjáni munkások körében. A vizsgálatban érintett salgótarjáni üze­ mekben megközelítőleg 1500 dolgozóról készült kérdőíves felmérés, mely­ nek anyaga néhány hónappal ezelőtt könyvalakban is megjelent. A művelödésszociológiai vizsgálat, a „mélyinterjúk" elkészítése óta hat-hét év telt el. Mi történt az akkor „vallomást tevőkkel” a vizsgálat óta eltelt években, hogyan alakult életük, hogyan ítélik meg önmagukat és környezetük változásait? A,,Hét éven keresztül voltam kórustag...” című interjú „hőse” a vizsgálat időpontjában — már közel a harminchoz — villamosipari technikumot végzett villanyszerelő, elektroműszerész volt. Felelős beosztásban dolgozott: szocialista brigád vezetője. Teljes életét, majd minden szabad idejét lekötötte a munka és a társadalmi munka. Tősgyökeres salgótarjáni munkáscsaládból származik, ahol az időnek, a cselekvésnek jobbára csak a hasznosságát ismerték, de ahol volt ösztönös vonzódás a kultúrához is. Ez a vonzódás vezette el őt a leg­ hagyományosabb munkásművelődési — s egy kicsit közéleti — formá­ hoz: a dalkultúrához. Az általános iskolánál magasabb szintű tudás­ hoz azonban kerülő úton jutott el. „A szüleim akarták, hogy tovább tanuljak, de a bátyám is ipari tanuló volt, s így nekem is kedvem volt szakmát tanulni" — mondta a "felmérés" alkalmával. Mostani beszélgetésünkkor így emlékezik: — Mielőtt villanyszerelő lettem volna, más elképzelésekkel is fog­ lalkoztam. Jelentkeztem technikumba, de azután valami közbejött és szakmunkástanulónak mentem. Akkor azt mondtam, hogy a bátyám is ipari tanuló, nekem is elég ennyi. Később azonban megbántam, hogy nem mentem középiskolába, s amint felszabadultam, jelentkeztem is. A katonaság miatt azután félbeszakítottam a tanulást, s csak a hadsereg után fejeztem be. — Azóta nem folytatta a tanulmányait? — De igen. A mi szakmánk is állandó fejlődésen megy át. Ezzel a fejlődéssel valahogyan lépést kell tartani. Különféle tanfolyamokat végeztem, ahol azt tanultam meg, amit egy-egy új fejlesztés megköve­ telt, vagy például a vezérléstechnikai tanfolyamon az új tirisztoros vezérléssel ismerkedtünk meg, s egyre több elektronikai ismerettel kellett megbarátkozni. Középiskola nélkül ez nem is menne. Egy időben foglalkoztam azzal a gondolattal is, hogy egyetemre megyek tanulni. Jelentkeztem is előkészítőre, de azután családi okok miatt mégsem mentem — meg talán az is közrejátszott, hogy évek teltek el az érettségi óta. így azután a legkomolyabb tanfolyam, amit elvé­ geztem, egy háromszáz órás vezetőképző volt. — Említette a „családi okot”. Jelentős dolog lehetett, ha egy ilyen lépés megtételében befolyásolta. — Igen. Jelentős, mivel családot alapítottam. Azóta már van egy szép kislányunk is. Ez olyan lépés volt az életemben, ami minden addigi szokásomra, tevékenységemre befolyást gyakorol. — Tehát ezt tartja élete legnagyobb változásának a korábbi be­ szélgetés óta? — Természetesen. A családalapítás nemcsak újfajta felelősséggel jár, hanem megváltoztatja a régi időbeosztást, baráti kört stb. Persze hirtelen, egyik napról a másikra nem lehet átváltani az új életre, s nem is megy zökkenőmentesen. Az én feleségemnek is szokatlan volt, hogy nekem különféle társadalmi elfoglaltságaim vannak. Nem helyteleníti, hogy ilyesmivel foglalkozom, csupán az idővel kell na­ gyon egyensúlyozni. 8 * Előveszek egy néhány évvel ezelőtt kiadott szakkönyvet, fellapozom benne a térképet, Magyarország éghajlati körzeteivel. Nóg­ rád megyét — többek között — a satirozás így jelöli: „általában fóliás hasznosí­ tásra nem alkalmas”. Ügy látszik azonban, hogy sokaknak a figyelmét nem kerülte el még egy apróság. Nevezetesen: ez a táj a mikroklímában leggazdagabb ország­ rész, s ez a tény az általános adottságokat nagymértékben befolyásolhatja. Szakcsoportja és patrónusa válogatja — több-kevesebb sikerrel. A piacok és az üz­ letek standjainak megváltozott képe min­ denesetre a fóliások munkáját dicséri. A lehetőség tehát adott, vannak jó — segíteni, támogatni hivatott — rendelkezé­ sek is. Csak — itt-ott — a végrehajtással van baj. Ezzel pedig kár az újat akaró, közérdeket szolgáló ember kedvét szegni. Mert akkor elharapódzik a mondás arról a bizonyos „lúról” meg annak „bűriről”. Kelemen Gábor — Első beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy szülei sokgyer­ mekes családból származnak. Önök már csak ketten vannak test­ vérek... — Erről nem állt szándékomban beszélni, de ha már megkérdez­ te, csak azt mondom: nem divat manapság a nagy család. Ezzel nem­ csak mi vagyunk így, hanem sokan mások, s éppen ezért beszéljünk másról. — Rendben van. Akkor inkább az életkörülményeiről! Valamikor egyszobás, komfort nélküli lakásokban élte az életét. Előző beszélge­ tésünk alkalmával erről részetesen beszélt is. Jelenleg milyen körül­ mények között élnek? — Egy, a hatvanas évek második felében épült modern bérház­ ban lakunk, két és fél szobás lakásban. Igyekeztünk barátságossá tenni ezt az otthont az ízlésünknek megfelelő bútorokkal. Korábban is elmondtam, hogy családunk szereti a könyveket. A könyv iránti vonzódásunk hasonló a feleségemmel. Mi nem kilóra vesszük a köny­ veket. Jómagam elsősorban a hasznosságot keresem a könyvekben. Éppen ezért lexikonokat, műszaki könyveket vásárolok. A feleségem pedig jobbára a szépirodalmat kedveli. A művelődési, kulturális igé­ nyeinket ez még korántsem elégíti ki. de amíg a gyerek kicsi, nem járhatunk sem moziba, sem színházba. Marad tehát a televízió. — Térjünk vissza a társadalmi, közéleti tevékenységére: előző be­ szélgetésünk idején a KISZ-ben is, az MHSZ-ben. a szakszervezetben is dolgozott, sőt én a társadalmi tevékenységhez sorolom az énekkari tagságot is. — Énekkarnak már hosszú ideje nem vagyok tagja. Az a hét év, amíg énekeltünk, nem marad nyomtalan az életemben. Szépek az emlékek. A KISZ-ből már „kiöregedtem”. Az MHSZ-ben és a szak­ szervezetben dolgozom, s mint mondtam, szocialista brigádvezető is vagyok. Kétségtelen, hogy már nem tudok olyan lendülettel és időbe­ osztással dolgozni, mint legénykoromban, de amit tehetek, megte­ szem. — Az évekkel ezelőtti beszélgetés alkalmával azt is elmondta, hogy kertészkedik. Erre jut-e ideje? — Igen, mert szorítok rá. Én magam is vonzódom a kertészeti munkákhoz, de a hétvégi telket mégis a feleségem unszolására bé­ reltem. Eléggé eldugott helyen fekszik ugyan a telek, de arra jó, hogy ezt a szenvedélyem kiéljem. Nem a kacsalábon forgó hétvégi ház vonzott, de az sem, hogy én termeljem meg a családnak szükséges zöldárut. S olyannyira sikerült, hogy ma már-már alig marad, idő a kocsira. — Ezek szerint gépkocsijuk is van? — Igen, van. Még legénykoromban vettem. Azt mondhatnám, hogy amióta leszereltem, erre gyűjtöttem. — Mit jelent az életében a gépkocsi? — Semmi esetre sem csak azért vettem, hogy legyen vagy dicse­ kedjem vele. Nem tartom státusszimbólumnak sem. Ma már akárki megveheti, ha takarékoskodik. Igaz, még nem sikerült valóra váltani sok-sok utazást — az országban is alig jártam vele, nemhogy külföl­ dön. Amíg kicsi a gyerek, nem is tudunk utazni. Később majd elő­ ször az országot akarjuk bejárni vele, s csak, azután a külföldet. Per­ sze most zavar a kiskert is, mert sok időmet lefoglalja. A gépkocsi a nagyvilágra nyit kaput, a kertészkedés meg egy zártabb világra orientál. Én azonban szeretném összeegyeztetni — most mind a kettő­ ben izgalmat találok. A kertészkedésben fiatalkori vágyaimat leltem meg — hiszen mondtam annak idején, hogy kertészetben is dolgoz­ tam, az apám is szeret kertészkedni, most is sok tanácsot kapok tőle —, a gépkocsi pedig korunk legdivatosabb szórakozásához, az utazás­ hoz segít hozzá. — Végül hadd kérdezzem meg. hogy legutóbbi beszélgetésünk óta — tehát hat-hét év folyamán — milyen változásokat észlelt a tár­ sadalomban, hogyan ítéli meg szűkebb környezetének fejlődését? �— Lehetnék most nagyon politikus, de ne használjuk a nagy szavakat. Ez az időszak dinamikus fejlődést hozott. Hadd tegyem hozzá azonban, hogy elsősorban a gazdaságban, s kevésbé a művelő­ désben és a szocialista életmódban. Nagyon jó, hogy manapság már egyre elérhetőbb vágy a gépkocsi, úgy ahogy a lakáshelyzet is ala­ kul, mind többen járnak középiskolába és egyetemre; azt azonban már nem tartom jónak, hogy számosan a megtollasodottak közül már nem ismerik meg a régi havert. A szorgalmas munka mind gazdagabb gyümölcsöt terem, de jó néhányan a szüretelők közül csak magukat érzik kizárólagos tulajdonosnak. Egyetértek azzal, hogy a szocialista brigád­ mozgalom hármas jelszavának kellene elterjednie társadalmi méretek­ ben, de a szocialista brigádokat már mindenért felelőssé teszik, kezdve a színházba való szervezéstől a párttaggyűlésen való megjelenésig — ugyanakkor a brigádon kívüliekről egyszerűen „megfeledkezünk”. A vállalások még mindig igencsak formálisak, mert például megszab­ ják, hogy tíz ismeretterjesztő előadást kell meghallgatni, ennyiszer kell menni színházba, annyiszor moziba, ha ilyen vagy olyan fokoza­ tot akar elérni a brigád. És ha valakit nem érdekel, teszem föl, az ismeretterjesztő előadás, meg kell hallgatnia — vagy beírják a nap­ lóba „csak úgy”. Az ilyesmi formális és értelmetlen dolog. Jó lenne már nagyobb polgárjogot adni az önművelésnek, és hinni abban, hogy a szocialista brigádban valóság az, amit a naplóban rögzítenek... .P. A. Üdülőövezet A Nemzetközi Szabad Idő Szövetség (IRA) 1970-es genfi konferenciája G. B. Shaw egyik híres mondását választotta jel­ mondatául: „Az emberiség évszázadokon keresztül törte magát, hogy megszervezze életének egyik felét: a munkát. Eljött az ideje, hogy megszervezze életének másik felét, a pihenést is.” E jelmondatot természetesen a széles tö­ megek pihenési, üdülési feltételeinek megszervezésére kell értenünk, hiszen az uralkodó osztályok az osztálytársadalmak kialakulásának kezdetétől nagyon jól meg­ szervezték saját üdülésüket, pihenésüket, szórakozásukat — és ennek térbeli kere­ teit is. A két évezreddel ezelőtt élt szabad római polgárok három háza, a villa urbana, a villa suburbana és a villa rustica szinte analóg a mai városi lakás, hétvégi ház és nyaraló fogalmaival. De az égretekintő, befelé forduló középkorban is ha­ talmas vadaskertek, főúri kastélyok város­ méretű parkjai mutatják, hogy a hatalom birtokosai tudtak élni a leigázottak mun­ kája árán szerzett anyagi javakkal. A fejlett kapitalista termelői társadalom ismerte fel, hogy a munkaerő magasabb szinten történő újratermelése érdekében szükséges a dolgozó tömegek pihenőidejé­ nek fokozatos növelése — és ezt is a pro­ fitszerzés szolgálatába állította. Sőt meg­ teremtette a profitszerzés új módjait, a „szabad idő iparágakat”, a tőkés uralkodó osztály pedig az extraprofitból biztosította saját üdülési igényeinek luxus színvonalon történő kielégítését. A szocializmust építő országokban az alkotmány biztosítja a dolgozók pihenés­ hez, üdüléshez való jogát. A pihenés nem­ csak eszköz többé a termelés fokozására, hanem a munkával egyenrangú cél, a szo­ ciálpolitika része, az életszínvonal emelé­ sének egyik fő eleme. Társadalmunk ezért jelentős eszközöket biztosít a pihenés, tö­ meges üdülés tárgyi feltételeinek — ezen belül az alapvető területi feltételeknek — minél magasabb szintű kielégítésére. Az üdülés társadalmi jelentősége lénye­ gében abból adódik, hogy a rekreáció leg­ hatékonyabb összetevője, egyben a munka­ erő bővített újratermelésének is fontos ele­ me, s így a termelés növelésének, a társa­ dalom anyagi alapjai megteremtésének közvetett segítője. Ugyanakkor az üdülés az egyén számára a hasznos hosszabb sza­ bad idő felhasználását is szolgálja, fo­ gyasztási cél tehát, gyakran az egész éves munka anyagilag nem értékelhető és nem pótolható eredménye. Mivel pedig társa­ dalmunkban a megalapozott egyéni érdek egyben a legmagasabbrendű közérdek is, az üdülés társadalmi feltételeinek megte­ remtése így az egész társadalom érdeke és fontos feladata. Az üdülés nem kizárólag úgy befolyásol­ ja településeink arculatának alakulását, hogy bizonyos területeket igénybe vesz azokból, hanem hatásai közvetettebbek, tovagyűrűzők. A tömeges üdülés a természeti környe­ zet adottságai — mint a területi infra­ struktúra legfőbb elemei — mellett magas • szintű hálózati infrastruktúrát is igényel, a változatosság csak sokrétű és jól funk­ cionáló közlekedési és közműhálózat segít­ ségével valósulhat meg. Ez az egész tele­ pülés infrastrukturális ellátásának maga­ sabb színvonalát eredményezi, s ezáltal a települések városiasodását segíti elő. Az urbanizáltabb környezetben élő, azok ár­ talmainak jobban kitett, de egyben mobilisabb városlakó tömegek üdülés és üdülő­ területek iránti igénye ennek kapcsán nő. Az üdülés elsősorban környezetigényes tevékenység, s ez két szempontból is ér­ vényes. Egyrészt feltételezi a megszokott környezettől (vagy legalábbis annak az egyén számára stressorként ható elemei­ től) való elszakadást — ezen belül az élet­ módban, a közvetlen térbeli környezetben, az emberi környezetben és a társadalmi szerepben való időleges változást; másrészt az új környezettel szemben sajátos és ma­ gas szintű követelményeket támaszt. Ez utóbbiak közül általánosságban megfogal­ mazható a változatosság igénye (mely az üdülési formák szabad megválasztásában ölt testet), valamint a zavaró környezeti hatások kizárásának követelménye. Üdülőterületek ott alakultak ki — kez­ detben spontán módon —, ahol a fenti követelmények természetszerűleg adva voltak: városoktól távol és a legmagasabb értékű természeti környezetben. Üdülési szempontból kedvező természeti adottsá­ gok a víz, a domborzat és az erdő. Ezek együttes jelenléte segítette például a Bala­ ton, a Velencei-tó, a Duna-kanyar országos jelentőségű üdülőterületeinek gyors kiala­ kulását. A történelmi fejlődés során az osztály­ társadalmak kizsákmányoló rétegei az üdülésre alkalmas óriási területeket alig terhelték, az alacsony termelési technikai színvonal a környezetet nem befolyásolta, a tömegek szabad idő hiánya pedig lehetet­ lenné tette az üdülőterületek túlzott igény­ bevételét. A tudományos-technikai forradalom kö­ vetkeztében felszabaduló szabad idő, más vonatkozásban a tömegek mobilizálódása és az életszínvonal emelkedése az üdülőte­ rületek igénybevételének ugrásszerű növe­ kedését eredményezték. A lakosság egyre nagyobb tömegei vá­ sárolhattak saját üdülőtelket az ország leg­ értékesebb üdülőterületein, s azt saját jár­ művel vagy gyors tömegközlekedési eszközzel kötetlenebbül és hosszabb időre vehetik igénybe. Az országos jelentőségű üdülőterületek megsokszorozódott hétvégi forgalmuk következtében máris túltelítőd­ tek. A túlzsúfoltság miattit zavaró áthatá­ sok alkalmanként már magát az üdülést is lehetetlenné teszik, s a környezeti ártal­ mak növekedése miatt az egész térség, az üdülési érték leromlásával fenyegetnek. Az üdülési igény tömegesen a legjobb természetes üdülési adottságokkal szemben jelentkezett, s mivel az életszínvonal emel­ kedését nem követte kellő színvonalon a kollektív üdülési formák biztosítása, ez az igény a magánüdülésben valósult meg a kívánatosnál nagyobb mértékben. A legértékesebb üdülőterületek körül így magántulajdonú területek (nyaralók, hétvégi házak, kiskertek) gyűrűje alakult 9 �ki, megnehezítve az üdülési célt szolgáló természeti értékek megközelítését és az ér­ tékes területek közösségi használatát, emellett jelentős építőanyagipari kapaci­ tást kötött le. Az üdülőrégiók intéző bizottságainak a veszély tudatában tett intézkedései látszó­ lag javítanak ugyan a helyzeten, növelik a fogadóképességet, az ellátás színvonalát stb.; az üdülési vonzóerő helyreállítása és növelése azonban egyúttal a tömeges igénybevétel növekedését, az eredeti prob­ léma koncentráltabb, magasabb színvona­ lon történő megjelenését eredményezik. A megoldást az országos és regionális jelentőségű üdülőterületek igénybevételét csökkentő intézkedések foganatosítása je­ lentené. Ezeknek csak egy része adminiszt­ ratív jellegű, e területekre előírt általános tiltás ugyanis a szocialista elosztási viszo­ nyok érvényesítését akadályozná. A meg­ valósult állapot, a nagy egyedi értékű te­ rületek jelentős hányadának kizárólagos magántulajdona viszont ugyancsak nem szocialista elosztási viszonyt tükröz. Ezek növekedését adminisztratív eszközökkel, tilalommal kell meggátolni. E tilalom azonban csak akkor lehet ha­ tékony és feszültségmentes, ha egyidejűleg lehetővé tesszük a jogos személyi tulajdon igénybevételét az ország más területein, s az üdülést szolgáló attrakciók, természetes adottságok alacsonyabb színvonalát e tér­ ségekben létesítményekkel, a helyi vonzó tényezők fokozásával ellensúlyozzuk. E kapacitások kiépítése szinte országo­ san hiányzik, a helyi üdülés feltételeinek színvonala és mennyisége jelenleg verseny­ képtelen az országos jelentőségű üdülőöve­ zetek által nyújtott feltételekkel szemben. A tervszerű, arányos fejlődés követelmé­ nyeinek érvényrejuttatása szükségessé te­ szi ezeknek az aránytalanságoknak mi­ előbbi felszámolását. A helyi üdülési po­ tenciál tervszerű megőrzése, fokozása és kiaknázása nélkül ugyanis (egyrészt az or­ szágos és regionális jelentőségű üdülőte­ rületek leromlását eredményező túlterhe­ lése, másrészt a tömeges helyi igények spontán, kényszerű kielégítése következté­ ben) a helyi adottságok optimálistól elté­ rő, ésszerűtlen felhasználása megállíthatat­ lan folyamattá válhat. Az ennek eredmé­ nyeként kialakuló zárt rendszer a prob­ lémák hatványozódását idézné elő, későb­ bi felszámolása pedig igen nagy gazdasági ráfordításokat és sok időt igényelne. Az erőforrások optimális felhasználása körültekintő tervezést igényel. Különösen a területi tervezés felelőssége jelentős, hi­ szen a további beruházások térbeli kere­ teit huzamos időre megszabja. A területrendezés üdüléssel kapcsolatos feladatai a szubjektíve igényelt üdülési le­ hetőségek területi feltételeinek mindenko­ ri biztosítását jelentik, úgy, hogy az össz­ hangban legyen a társadalom egyéb terü­ leti igényeivel és lehetőségeivel. A gya­ korlatban ez annyit jelent, hogy elsősor­ ban az adottságok felhasználásával, má­ sodsorban erre támaszkodva tervszerű és arányos fejlesztéssel olyan népgazdasági 10 szintű termelés- és településstruktúrát hozzunk létre, melynek nem alárendelt ki­ egészítője, hanem szerves része a tömeges üdülés, rekreáció céljára szolgáló területek rendszere. E komplex együttesnek a legha­ tékonyabb népgazdasági termelést, fo­ gyasztást és felhalmozást kell biztosítania. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a változa­ tos üdülési formák területi és tárgyi felté­ teleinek országosan differenciált megte­ remtését tartjuk optimális megoldásnak. Ezen belül a differenciálás helyes alapelvé­ nek a magán- és rövid időtartamú üdülés­ nek helyi jelentőségű üdülőterületeken, a kollektív és hosszú időtartamú üdülésnek pedig országos és regionális jelentőségű üdülőterületeken történő fejlesztését te­ kintjük. A téma — népgazdasági jelentősége miatt — országos szintű gazdaságpolitikai vonatkozású döntést is igényel, alapvetően a helyi jelentőségű üdülőterületek kötelező fejlesztési normatíváinak kimunkálását. (Elszigetelt helyi kezdeményezések ugyanis a tervszerű és arányos struktúrát szükség­ szerűen nem valósítanák meg.) Ezt követően országosan, térségenként és településenként fel kell mérni az üdü­ lési adottságokat — tényleges és potenciá­ lis felvevőképességet —, valamint az üdü­ lési igényeket. Ezek birtokában megjelöl­ hető a fejlesztés irányvonala és konkrét feladatai. Utóbbit próbálom meg felvázolni egyet­ len település, Salgótarján vonatkozásában — mellőzve az előzmények részletes ismer­ tetését. Salgótarján városban a helyi üdülés te­ rületi feltételei kedvezőek. A városkörnyék domborzati adottságai és művelési ága, a nagy kiterjedésű erdőterületek és a ki­ sebb völgyek rét-, legelőgazdálkodása je­ lenlegi, nagyrészt feltáratlan formájában is előnyös lehetőségeket biztosít a rövidebb tartamú, természeti környezetet igénylő szabad idő eltöltési formákhoz. A turiszti­ ka, séta, gombázás, tájékozódási futás és hasonló funkciók ellátását jelenleg is le­ hetővé teszik a terület természeti adottsá­ gai. E potenciális lehetőségek kihasználtsági foka azonban jelenleg alacsony szín­ vonalú, alkalmi, inkább a napi üdülési igényt szolgálja (alapvetően a belterüle­ tekből kiindulva és oda visszatérve), mivel hiányzik a területet mélységében feltáró közúthálózat, valamint az üdülési bázis­ létesítmények rendszere, a hosszabb idő­ tartamú, több napos kollektív vagy ma­ gánüdülés szállásférőhelyei. Éppen e bázislétesítmények kialakítását, vagy annak elmaradását befolyásolják döntően a közvetlenül mérhető gazdasá­ gossági meggondolások, továbbá a szabad­ idő-tevékenységek preferenciájának kimunkálatlansága. E feltételek megteremté­ se azonban nélkülözhetetlen a területek racionális és az adottságoknak megfelelő hasznosításához, különben a potenciális üdülési lehetőség holt tőke marad. Az adottságok és pénzügyi erőforrások legoptimálisabb felhasználásának érdeke azt követeli, hogy azokat a kívánt célra maximális mértékben igénybe vegyük, a környezet károsítása nélkül. Ennek érde­ kében elsőként a valamilyen szempontból védelmet igénylő területeket kell kijelöl­ nünk és a hatékony védelem feltételeit kell megteremtenünk. Védelmet igényelnek a természeti ritkaságok, műemlékek, kilátó­ pontok stb. A védelem sajátos feladata a szándékolttól eltérő célra történő terület­ felhasználás megakadályozása is. A gazda­ sági lehetőségek előteremtése után sor ke­ rülhet a fejlesztést célzó beruházásokra, azok optimális ütemezésével. Salgótarján, mint a Zagyva menti agglomerálódó térségek egyik fontos gócpontja, jelentős vonzóhatást gyakorol a közeli te­ lepülésekre, s e hatást fokozza az, hogy a bányaművelés felhagyásával a korábbi kis bányásztelepülések helyi munkaerő­ igénye megszűnt. A városon belüli inten­ zív iparfejlesztés miatt e falvak lakossága napi ingázóvá vált. A legközelebbi telepü­ lések hamar beolvadtak a várostestbe (mint például Baglyasalja), a távolabbiak ingázó lakossága pedig fokozatosan be­ települ a városba. Ezáltal az agglomeráció településeinek népessége az intenziven fej­ lődő Salgótarján kivételével egyre csök­ ken, beleértve még az együttesen 15 000 fő nagyságrendű Kisterenye—Nagybátony térségét is. A lakónépesség „felvándorlása” az adott településekben területfelszabadítást ered­ ményez. Különösen szembetűnő ez a hegyi falvak (Salgóbánya, Rónabánya, Rónafalu, Somlyóbánya és Somoskő) esetében. A ki­ öregedő lakosságú, elnéptelenedő, ugyan­ akkor a legkedvezőbb, hegyi üdülésre al­ kalmas táji környezetben fekvő falvak kí­ nálják a lehetőséget az üdülési célú hasz­ nosításra. A lakóterületek övezeti átsoro­ lása üdülőterületté az említett tele­ püléseknél indokolt. Az így távlatban �kialakítható üdülőtelepülés-láncolat elő­ nye sokrétű: a meglevő infrastruk­ túra a kezdeti beruházási költségeket csökkenti, a közút-közműhálózat a szüksé­ ges kapacitásra méretezett, az épületállo­ mány felújítása vagy cseréje jól ütemezhe­ tő, a fokozatosan növekvő üdülő „népes­ ség” ellátását a településben a munkalehe­ tőség miatt visszamaradó szolgáltató la­ kosság folyamatosan, gördülékenyen bizto­ sítja. Az előbbiekben említett települések az agglomerálódási folyamat eredményeként közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó belterületek, így a városi igazgatás a la­ kás- és üdülőterület-fejlesztési tevékenysé­ gének keretén belül az igények összehan­ golását saját hatáskörében elvégezheti. A meglevő épületállomány és településszer­ kezet következtében tulajdonképpen tele­ pülésrekonstrukciós feladatokat kell meg­ oldani. A kialakuló üdülőövezet belső struktú­ rája, építési övezetei úgy formálandók, hogy e településrészek megfeleljenek a kü­ lönböző jellegű és időtartamú üdülés köveletményeinek, biztosítsák a magánüdülés területi feltételei mellett az idegenforga­ lom fellendítését célzó kereskedelmi jelle­ gű szállásférőhelyek növekvő mennyiségét. Az ennek során készítendő részletes ren­ dezési tervekben mélyrehatóan értékelni kell a települések táji környezetét, és en­ nek vonzóerejét növelni kell. Ez azt igény­ li, hogy — a településekből kiinduló egy­ napos gyalogtúrák lebonyolításához szük­ séges mélységig — az erdőterületek jóléti parkerdővé, a kisebb rét-, legelőterületek jóléti gyepterületekké fejlesztendők és en­ nek megfelelően hasznosítandók. Erdőknél a vágásfordulót meg kell emelni, tervsze­ rű fafajcserével a nagy kiterjedésű akáco­ sokat bükkösre és vegyes tölgyesekre kell kicserélni, gondoskodni kell a megfelelő erdei berendezésekről. A Somoskőújfalui közúti és vasúti ha­ tárátkelőhely 1977 óta folyamatos üzemű, ennek következtében Somoskőújfalu — szintén Salgótarján „egyéb belterülete” — idegenforgalmi elosztóközponttá fejleszt­ hető. A Csehszlovákiából, Lengyelország­ ból érkező idegenforgalom szálláslehetősé ­ ge biztosítható az említett kifejlesztendő üdülőtelepülésekben, ez egyúttal a szállás­ férőhelyek jobb kihasználását is eredmé­ nyezi. További fejlesztés lehetőségét rejti a Zagyva és a Tarján patak síkvidéki árvíz­ védelmi tározóinak kiépítése. A 21-es szá­ mú főközlekedési út közvetlen közelében (Salgótarján és Kisterenye között), vala­ mint Nagybátonytól keletre (a 23-as fő közlekedési út mellett, Maconkától kelet­ re) tározó tó épül. A tározók kialakítását követően vízi sportokra, strandolásra, hor­ gászásra és természetesen az ezekhez kap­ csolódó üdülési létesítmények elhelyezésé­ re nyílik lehetőség. Az e területre készí­ tendő üdülőterület-rendezési terveknél fontos követelmény a vízparti sáv szaba­ don hagyása és főként a közösségi üdülés céljára szolgáló területek túlsúlyának biz­ tosítása. Ugyanis a térség vízben szegény, s ez csak fokozza lakosságának víz mellet­ ti üdülési igényét. A magánüdülés terüle­ teinek, a hétvégi telepeknek vízközeli el­ helyezése elzárná vagy leszűkítené a na­ gyobb tömegek számára alternálva igény­ bevehető területet. Az elmondottakon kívül Salgótarjánt ez annyiban érinti, hogy a városból közúton és vasúton 15 perc alatt megközelíthető mind az északi erdős-hegyes, mind a déli vízkörnyéki üdülőövezet. Ennek előnye a változatos üdülési formák közötti válasz­ tási lehetőség növekedésén túl az északi, Salgó környéki védett területek egyolda­ lú, túlzott igénybevételének kiküszöbölé­ sében is jelentkezik. A déli üdülőövezet továbbfejlesztése az északi Mátra jórészt feltáratlan területei felé lehetséges, a 24 109 sz. Nemti—Szuha— Mátraszentistván ö. k. út megfelelő kiépí­ tésével, illetve felújításával. A Salgó •környéki hegyi üdülőtelepülé­ sek és a déli vízparti üdülőtelepek között Salgótarjántól keletre változatos, főként erdővel borított dombos terület húzódik Vizslás és Kazár községekkel, néhány apró tanyával, „pusztával”, a Zagyva két kis he­ gyi tározójával. E térség fogadóképességét csökkenti a már említett kedvezőtlen fa­ fajösszetétel, továbbá a feltáró úthálózat és a természeti, tájképi különlegességek hiá­ nya — ezek felszámolásával azonban ked­ vező feltételek teremthetők az üdüléshez. A fejlesztés egyik kulcsa a terület súly­ pontjában elhelyezkedő Somlyóbánya üdü­ lőtelepüléssé történő átalakítása és átsoro­ lása lenne. E városközeli „egyéb belterü­ let” a térség üdülési elosztóközpontja le­ het. A környezeti adottságok kivételével egyéb feltételei, nagysága, épületállomá­ nya, népességösszetétele hasonlóak Salgóbányáéhoz. A kisebb idegenforgalmi von­ zóerő miatt azonban itt a kereskedelmi és közösségi jellegű szállásférőhelyek létesí­ tése kisebb számban indokolt, s mellet­ tük előtérbe kerülnének a magánüdülést biztosító üdülőtelkek, nyaralókkal s főként hétvégi házakkal. Kiépítendők a környező területeket mélységben feltáró utak (az er­ dőgazdálkodás úthálózatára alapozva) és végrehajtandó a városközeli akácosok fa­ fajcseréje. Az erdős vidék kis tanyai tele­ pülései átalakítandók vagy kiegészítendők közösségi férőhelyeket és alapfokú ellátást biztosító létesítményekkel. A városközeli, nagyüzemi művelésre alkalmatlan zárt­ kertek kiskerttelepekké alakítandók, egy­ úttal (az itt előírt építési tilalom miatt) a csatlakozó erdőkben célszerű hétvégi há­ zas üdülőterületeket kijelölni. Ezeknél vi­ szont a fakivágás megtiltása indokolt, s ez bérbeadással történő területhasznosítás esetén egyszerűbben realizálható. A fentiekben javasolt konkrét feladatok tervszerű végrehajtása a meglevő adott­ ságok kiaknázásával hosszú időre biztosít­ hatja Salgótarján városnak és közvetlen vonzáskörzetének (elsősorban helyi, kisebb mértékben idegenforgalmi) üdülési igé­ nyeit, főként a rövidebb időtartamú hét­ végi üdülés vonatkozásában. A kapacitá­ sok kiépítése vagy átalakítása térben és funkcióban differenciált, nyitott struktú­ rát eredményezhetne, biztosítva a további fejlődés, a módosuló igények szerinti át­ rendezés lehetőségét. Turcsányi Miklós Vitam et sanguinem ségről. Arról, mit mondanak a nézőnek ezek a sajátos „filmbalettek”, hogyan kell — vagy lehet — nézni őket, milyen „üze­ netük” (olvasatuk) van? Mindehhez azonban néhány kérdést tisz­ tázni kell. Kezdem azzal, hogy a „Jancsó-jelenség” megjelölés voltaképpen pontatlan. Bár a jeles magyar rendező szuverén világot te­ remtett, társa, Hernádi Gyula — mint köz­ tudomású — nem a kiszolgáló asszisztens szerepét vállalta magára, hanem az alap­ vető koncepció kialakításának gondját is. A VITAM ET SANGUINEM címlapján ez áll: Hernádi Gyula és Jancsó Miklós film­ regénye. A kötet — s nyilvánvalóan a film is — kettejük szellemi birodalmának ter­ méke. Jancsó (Hernádival szövetkezve) poli­ tikus filmeket készít. Alapvető kérdéseket feszeget. A hatalom és az egyén kapcsola­ tának különféle aspektusait vizsgálja. A forradalom szükségszerűségét igyekszik bi­ zonyítani. A kollektív cselekvés mellett kardoskodik. Egyértelműen a haladás híve. A téma önmagában nem értékmérő. Miért — és mitől — eredetiek Jancsó Mik­ lós filmjei? Mindenekelőtt vizuális erede­ tiségük révén. A rendező a látvány — a mozgás, a ritmus, a zene, a tánc — elemeit sajátos szintézisben egyesíti, Legendásan HERNÁDI gyula és JANCSÓ MIKLÓS FILMREGÉNYE Jancsó Miklós hosszabb szünet — és né­ hány külföldi megbízatás — után ismét itthon forgat filmet. Címe ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET. A háromrészes alkotás felvételei viharos tempóban folynak. Köz­ ismert, hogy a SZEGÉNYLEGÉNYEK, a CSILLAGOSOK, KATONÁK, A SZEREL­ MEM, ELEKTRA rendezője a szokásosnál jóval gyorsabban dolgozik. A mű alapjául szolgáló filmregény — a VITAM ET SANGUINEM — a Magvető gondozásában megjelent könyvalakban. Amikor az alábbi recenzió sorait írom, a Jancsó-stáb a munkának csak egy részé­ vel készült el. Senki sem tudhatja, milyen lesz a vászonra vitt irodalmi forgatókönyv. Csupán sejthetjük, elképzelhetjük, fantá­ ziánkban formálgathatjuk a leendő képso­ rokat. Másfelől a filmregénynek meg kell állnia a maga lábán: gondolati tartalmát, szerkezetét, kifejezési eszközeit — a maj­ dan megelevenedő filmtől függetlenül — minősíthetjük. Az alkalom arra is csábít, hogy néhány szót szóljunk az úgynevezett Jancsó-jelen­ 11 �hosszú beállításait vibráló atmoszféra él­ teti. A Jancsó-filmekre nem illik a „realista” címke. A rendező elrugaszkodik a valóság­ tól, látomásait szervezi jelenetekké, a táv­ latok és a folyamatok érdeklik. Azt mond­ ja el, amit egy-egy jelenség kapcsán lénye­ gesnek tart. Konkrét példával: a FÉNYES SZELEK nem a népi kollégiumok fejlődés­ történetének rajza, a MÉG KÉR A NÉP nem a Szántó-Kovács-féle mozgalom do­ kumentumszerű felidézése. Akkor hát mi­ csoda? Előbbi: mozgalmas esszé az új rend — és az új gondolkodás — születéséről (a NÉKOSZ apropóján), utóbbi: színes példá­ zat az úri világ elpusztításának elkerül­ hetetlenségéről (a szóban forgó parasztfel­ kelés ürügyén). Akik az említett filmeket a „valósághűség hiánya” miatt marasztal­ ták el, abban tévedtek, hogy az eseménye­ ket és a dokumentumokat „egy az egyben” kérték számon (holott az ilyesfajta épít­ kezés Jancsótól és Hernáditól egyaránt tá­ vol áll). Mindezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy a nemzetközi klasszisú Jancsó Mik­ lós mindig a saját legjobb színvonalát éri el. Hadd legyek szubjektív. Magam a SZEGÉNYLEGÉNYEKet, az ÍGY JÖTTEMet nagyon szeretem, a SIROKKÓt kudarcnak érzem, a CSEND ÉS KIÁLTÁSt, a MÉG KÉR A NÉPet, a SZERELMEM, ELEKTRAt bizonyos fenntartásokkal fogadom el. Az is tagadhatatlan, hogy az utóbbi idő­ ben a Jancsó-filmeket gyakran ismétlődő sablonok, újra és újra visszaköszöntő mo­ tívumok szeplői borították. Itt az idő az előrelépésre, az arzenál fel­ frissítésére. A VITAM ET SANGUINEM nagyobb formátumú — és több problémát felölelő — munka, mint a korábbi Jancsó—Hernádi alkotások voltak. Részben a terjedelem miatt (ez a film voltaképpen háromrészes: a MAGYAR RAPSZÓDIA, az ALLEGRO BARBARO és a CONCERTO címet viselik az egyes tételek), részben a főhős — Felső­ bajcsai Zsadányi Endre — élete és küz­ delmei köré épített drámai cselekmény jó­ voltából. Jancsó Miklós nyilatkozataiban többször elmondotta, hogy a pszichologizálástól ide­ genkedik: hollywoodi csinálmánynak tart­ ja, mert ez a fogás arra való, hogy a szem­ lélőt manipulálja. A tétel vitatható — a lélek „mélyrétegeit” kiváló filmek egész sora tárta fel —, az álláspont azonban tisz­ teletet parancsoló. A VITAM ET SANGUI­ NEM mindenesetre szakítás a „jelzések­ kel”: ezúttal — ha nem is konstatálhatjuk a lélekábrázolás megszokott fogásait — egyfajta belső fejlődés, cselekvés-motivá­ ció ok-okozati összefüggései is felsejlenek a sztoriban. (Szándékosan írtam a szót, s egyáltalán nem pejoratív értelemben hasz­ náltam. Jancsót elég sok vád érte amiatt, hogy a mesét nem tartja sokra. A VITAM ET SANGUINEM filmregényében egymást érik a fordulatok s a figurák jellemzése — a szerzői szöveg vagy az elhangzó mondatok alapján állíthatjuk ezt — összetettebb, mint az előző filmekben volt. Különben erről a kérdésről még csak annyit: Fellini fütyül a sztorira, Wajda követi a hagyo­ 12 mányos dramaturgiát. Mindketten modern rendezők. Nincs minden helyzetre érvényes szabály.) A könyv egy ellentmondásokkal terhes, hallatlanul bonyolult és széles röppálya íveit követő életút sorsdöntő állomásait tárja elénk. Fentebb már említést tettem a Jancsó—Hernádi filmek történelemszem­ léletéről, a „hűtlen hűségről”. Mindenki tudja, hogy a VITAM ET SANGUINEM esetében a modell — jobb szó híján hasz­ nálom a kifejezést — Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. A neve ebben a trilógiában megváltozott. Más egy sereg szituáció, helyszín, időpont stb. is. Biztos, hogy so­ kan lesznek, akik olvasmányaik tényanya­ gát szembesítik Hernádiék fikcióival és a „nem így volt”-tal kifogások özönét sorol­ ják majd fel. Magam a szerzők jogát hang­ súlyozottan megvédeném: ahhoz, hogy a lényegről beszéljenek, fantáziájuk rakétáit is be kellett gyújtaniok. Sok minden nem történt meg — vagy nem úgy történt meg —, amit és ahogy az alkotópáros a könyv lapjain leír. De megtörténhetett volna így is — s ennyi talán elég a felfogás igazolá­ sára. Vitéz Felsőbajcsai Zsadányi Endre, aki halála előtt, egy kihallgatás során megta­ gadja a vitézi címet és a nemesi előnevet, nagyon nagy utat tesz meg. Messziről — a szélsőjobb ingoványos partjairól — indul és eljut a „jövendő fehéreinek” fenntartás nélküli vállalásáig. A kevély magyar úr efféle szélsőséges kinyilatkoztatásokra ra­ gadtatja magát: „Csak gyáva, gyenge, bo­ tor ember ad jogot büdös parasztnak.” Frázisokat pufogtat: „Újjászülettünk a háború véráldozatában. Új emberfaj te­ remtődött. A bátrak és igazak nemzedé­ ke.” „Ha a nemzetpusztítókat, a csatornatöltelék vörösöket le lehet is győzni katonalilag, ez nem elégséges a jövő megterem­ téséhez; ki kell fogni a szelet a vörös vi­ torlákból.” Aztán fokozatosan kinyílik a szeme. Nagy szerepet játszik öntudatra éb­ redésében Poórral, az újságíróval, a pol­ gári radikális lap munkatársával kötött barátsága — s életreszóló leckékkel jár Bankos Marihoz fűződő kapcsolata. Az öreg Bankós ugyan úgy jellemzi a föld­ birtokos Zsadányit, hogy azokhoz tartozik, akik parancsolni tudnak, hallgatni, tűrni és felkészülni azonban nem — hősünk valójában mégis tudatosan törekszik az el­ nyomottakkal és kisemmizettekkel való azonosulásra. A Horthy-pribékek igazsá­ gát nem fogadja el és rádöbben arra, hogy csak abban az esetben lehet hű önmagához, ha a jövendő szabad, demokratikus Ma­ gyarországáért harcol a maga nem lebecsü­ lendő eszközeivel (vagyona és tekintélye adott, kapcsolataival és stratégiai érzéké­ vel, valamint bátorságával is segíti a moz­ galmat). Átadja a parasztoknak kúriáját, gazdasági épületeit és háromszáz katasztrális hold földjét. Azon munkálkodik, hogy megfogadja Poór tanácsát, s az indulati energiát átalakítsa teremtő, társadalmi ra­ cionalizmussá. E program jegyében koc­ káztat, szervez, tiltakozik, appellál, kezde­ ményez, provokál, leckéztet s életét is fel­ áldozza a világmegváltó eszmék szolgála­ tában. A VITAM ET SANGUINEM a Zsadányi Endre-portrét számos társadalmi-politikai jelenség füzérével kapcsolja össze: ezek részben az emberi érést motiválják, rész­ ben a kort és annak erkölcseit jellemzik. A teljesség igénye nélkül felsorolok né­ hányat a filmregényben exponált „címsza­ vak” közül. A fehérterror hadviselése. Az ellenállási mozgalom ösztönössége és tuda­ tossága. A hatalom taktikázása. A dema­ gógia természetrajza. A nemzeti egység megteremtésének feltételei. A nagy esemé­ nyek vízválasztó jellege. A mártirium ér­ telme. Jancsó filmjeit a nézőtábor egy része azért bélyegezte meg, mert soknak — és öncélúnak — tartotta bennük a női mezte­ lenséget. A ruhátlan nő a SZEGÉNYLEGÉNYEKtől a SZERELMEM, ELEKTRÁig ívelő filmfolyamban többnyire a kiszol­ gáltatottság, a védtelenség vagy egysze­ rűen csak a szépség szimbóluma. Fontos része az életnek. Nem dekoráció: esztétikai minőség. A VITAM ET SANGUINEM fel­ erősíti és meghatványozza ezt a mozzana­ tot. A Szellem mellett a Szerelem kormá­ nyozza Endre, Mari, Veruska életét — en­ nek megfelelően újra és újra felbukkannak a pogány szertartásokra emlékeztető já­ tékok elemei. Köznapi mércével mérve furcsa ez a zabolázhatatlan temperamen­ tum, de prüdériával semmire sem me­ gyünk. Azt kell megértenünk, hogy a ki­ vételes pillanat kivételes vágyakkal páro­ sul, melyek kívül esnek az elfogadott — vagy követett — kódex normáin. Bankós Mari utolsó kívánsága az, hogy együtt le­ gyen egy férfival (aki — a lány kívánsá­ gára — nemcsak nemi aktus végrehajtásá­ ra, hanem hóhérszerepre is vállalkozik). Zsadányi Endre a pribékek jelentkezésé­ re vár, előtte azonban még magáévá teszi Veruskát. És általában is nagy erő a nemi­ ség: a figurák ezt tudomásul veszik, csöp­ pet sem misztifikálják. A dalt, az éneket a filmek többségében korfestő, hangulatszínező funkcióval szok­ ták felruházni. A VITAM ET SANGUI­ NEM szereplői is folyton nótáznak. Hol örömükben, hol szomorúságukban, hol tettrekészen, hol védekezésképpen. Néhány évtized eseménykrónikája villan fel a har­ sány indulókban, munkásmozgalmi dalok­ ban, de még az irredenta himnuszokban is. Ezek a strófák korántsem „járulékos ele­ mek”: az élmény fontos komponensei. Kell-e bizonygatni, hogy az „Alsónyéken megépült a vasút, megjött rajta Garibal­ di, Kossuth” kezdetű ének, melyre együtt zendít rá a tömeg, milyen mozgósító len­ dületet juttat kifejezésre. Vagy az „És nemzetközivé lesz holnapra a világ” — az utolsó dallamfoszlány, mely a filmregényt zárja — mennyire magába sűríti az össze­ tartozás eszméjét. Film-futurológia nem lévén, a VITAM ET SANGUINEM jövőjéről — a mozikban látható műről — kockázatos dolog lenne jóslásokba bocsátkoznunk. Csak a remény­ ről szólhatunk: bízunk benne, hogy az ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET nem össze­ foglaló jellegű, hanem a megújulás irá­ nyába mutató alkotás lesz. (Veress) �Laczkó Pál Rovancs Vihar Béla köszöntése Őszinte szívvel és barátsággal köszöntjük mi is Vihar Bélát, aki 70. éve körül nagy alkotókedvvel és energiával, sokszor megpróbált, de töretlen hittel teremti meg költészetének új — talán legértékesebb, legmaradandóbb — műveit. Köszöntjük Őt, aki a „hegyek karján, méla csecsszopóként ősálomban bóbiskoló” századeleji Szécsényt is szülőföldjének tekinti, és olyannyira mélyen élnek benne az ide kötődő gyermekkori élmények, hogy akár részletes lírai önéletrajzát is összeállíthatnánk verseinek és a rádióhallgatók számára is emlékezetes, Malom utca című hangjátékának motívumaiból. Ez a kötődés és ragaszkodás az 1960-as évek fordulóján váltott ki először igazán figyelmes érdeklődést Nógrád megyé­ ben, amikor oly sok emlékezetes találkozón és a Palócföldben rendszeresen megjelenő verseiből az olvasók megismerhették Vihar Béla gazdag költői munkásságát. Mindezekkel igazolva mondhatjuk, hogy 1965-ben a Nógrád megyei Tanács megyénk kulturális életében valóságosan érzékelhető hasznos jelenlétet ismerte el, kitüntetve őt a Madách-emlékplakettel. Születésének évfordulóján Vihar Béla messzehangzó választ kapott a „szülőföldjeihez” intézett kérdésére: „elfogadtok-e fia­ toknak engem, / létem dajkáló falvak, városok?” Ünneplése, ma­ gas kitüntetése bizonyítja, hogy nem egy-egy tájék számon tartott fia csupán, hanem az egész hazáé — és persze a magyar köl­ tészeté is. ( K. N.) Profán prédikáció S minthogy lehetőségeink szerint kiki felelős a korért, amelyben élnie adatott, egyben valamennyien esendőek is vagyunk, és indulatainkkal olykor sebeket osztunk, így növelve a Földön a sérelmek seregét, s ezzel elsőül saját arcunkba sújtunk, elveszítvén a jogot a sugárhimes Napra, a madarak ívelő röptére, a gyöngyöző patakok gyönyörére: legyen tehát bennünk kellő erő, illendő tiszta bátorság s emberi méltóság kimondanunk: bocsássatok meg, hogy magunknak is megbocsáthassunk! Mert nem az a nagy, ki konok és kemény az ütésben. Mert nem az a hatalmas, ki önszerelmét szembeszegezi a világgal. Mert az igazság alázata az énünket megvalósító fölemelkedés. Lásd, gőgje kupacán, mint ágaskodik a zsugorodó törpe, amaz meg földig hajol, és homloka a csillagokhoz ér fel. Vázlat egy önarcképhez Ki lépteit a csillagokhoz méri, habár tudja, hogy soha el nem éri: tervezvén sorsom, így adassék meg nékem, elődök, ősök lábnyomát elérnem, hogy alkonyatba hajló életem, elégtételem hajnala legyen. A költő Egy katona megy a hóban című kötetéből. Új versek. (Szépirodalmi, 1978) A fogalmak elégtelensége. Mert első megközelítésben: restség. Ez az, ami kimondatik. Holott inkább fölöslegesség és elnapolhatóság (örök időkre). Bár a kettő összege — valakiről lévén szó — mégis: lustaság. Valójában 1 + 1 = 3. Azaz a kimondott szó ritkán hüvelyezi ki két jelenség összegét, mert kettőre teszi a végeredményt. Formállogika. Mégis: a fentiek elfogadhatatlansága: felesleges komplikáció egy fássufni kitakarításához. Ugyanis egyszerűen neki kell fogni. De miért? Praktikus célból? Ha bármit is nem találna, még mindig hamarább előkerítheti, mint amennyi idő alatt rendbe rakja a szükséges és fölösleges kacatokat. Tehát a szépérzék merőben elvont szempontjai alapján? Ebben azért már lenne némi rigorozitás, ami, ugye, mégiscsak nevetséges. Ám ha a gyerek kéri, az más. Nála a dolgoknak még lelke van. Mi több, a „dolgok” kifejezést sem érti. A „fölös­ leges kacatok” pedig teljesen felkészületlenül érné. A „fölösle­ ges” helyébe nála a „lelkes” lép. Kacatok helyett „lényt” mond­ hatunk. (Együtt: lelkes lény.) Vannak azonban pillanatok, ami­ kor a gyermeki misztérium emléke nála is (kérdés persze, hogy másnál is) átdereng a felnőttévek ködén. Számára ez már mindössze a „dolgok logikájának megértése”. Ösztönzésnek per­ sze elég. Nekilát tehát. Pedagógia: vonjuk be a gyerekeket is. Idill: apa és gyermeke együtt közös munkában. Felbomló kép: a gyermek ráun. Még őszinte ember, tehát ürügy nélkül távozni akar. Pedagógia: neveljük kitartásra a gyermeket. Ám az apa­ pedagógus nevelési elvei megfogalmazatlanul elúsznak, mint éj­ szaka vonuló láthatatlan vadkacsa-ék. Mert mielőtt bárminemű elv is szóalakot nyerne, kezébe akad egy jutazsák. (A gyermek eközben el.) Nem kell megerőltetnie az emlékezetét. Pontosan tudja, miféle zsákot talált. A megszokás kényszeréből fogalma­ zunk így, hogy a zsákról tudja, miféle. Valójában ennek a tu­ dásnak a zsákhoz semmi köze. Ahhoz is kevés, ami a zsákban van. Ugyanis fogalma sincs róla, mi mindent tartalmaz. Arról igen, hogy azok a kacatok vannak benne, amik a gyerek révén kerültek át hozzájuk a volt szomszédoktól. (A „volt” magyará­ zata: egy éve, hogy a férjet — rövid időn belül — követte a feleség is. Bár magtalan, ám — az elhalálozás szoros rendjéből is láthatóan — mintaszerű házasság volt.) Lényegében tehát a zsákról való tudását olyan üresnek mondhatjuk, mint egy krumpli nélküli krumpliszsákot. Ám ez az üresség most köbcentiméterről köbcentiméterre ellenállhatat­ lanul kitöltődik valami sajátosan ködszerű anyaggal. Az egysze­ rűség kedvéért nevezzük sejtelemnek. S a laza halmazállapotú anyag (-sejtelem) elegendő volt ahhoz, hogy a jutazsák önmagá­ ban is jelentést kapjon. Már olyannak tűnt, mintha egy (kettő? Vö: fentiek) élet elhagyott, levedlett burka lenne. A sejtelem pedig máris kicsapódott mint tudás, amiként a hajnali köd a szemetes kukákra. A körülmények ismeretében nincs együtt sehol a világon annyi tárgy és semmi egyéb szóbajöhető valami, mint ebben a zsákban, amiből a két elhunyt pontosabban rekonstruálható lenne. A merőben mozaikjátékjellegű feladat megoldását már csak azért is fontosnak tartotta, mert váratlanul ráébredt, hogy mindkettőjük arcát elfelejtette. Kinyitotta a zsák száját és belenyúlt. Sorra számba vette a leleteket, amiként egy leltárnál teszik: — csontszerű, leszakadt könyvfedél, cím: Az én kortársaim, írta Mikszáth Kálmán; Az Újság ajándéka előfizetőinek: a betűk mögött a szecesszió omlatag angyala, azaz: a Haza allegóriája, magyar zászlóval a vállán, kezében a magyar korona, dicsfénye nem sugarasan terjed tova, hanem körkörösen, ahogy a rádióhullámokat ábrázoljuk; — té­ pés Tolnai Világlexikonából: Afrika politikai térképétől az Agan­ csokig; — Outdoor Life- 1968. novemberi száma; — imaröplap, felirata: Hit! Remény! Szeretet!; — néhány imakönyvbe való szentkép; — tankönyvek: Tanítók tanácsadója, 1936., Szántás, vetés, népiskolai tankönyv, 1940., Pedagógus Továbbképzés: lé­ lektan, pedagógia (rajta felirat: Jó tanulással építjük hazánkat), Egyetemes történelem, 1959.; — egy teljesen üres regiszteres fü- 13 �zet; — Imafüzet gyermekek részére; — Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica, első és harmadik füzet; — Egyházi énekek, kiadja: Az angol kisasszonyok budapesti Sancta Mária intézete; — Ima­ könyvek, „Gimn. és Tan. növendék” megjelöléssel a név alatt, kötetenként más-más évfolyam és osztály feltüntetésével; az imakönyv a művelt katholikus közönség számára a tulajdonos feltüntetése nélkül; — jegyzetfüzet keménytáblája és spirálja, lapok nélkül; — Magyar levelező, a Magyar Élet kiadása, 1944; — légipostaborítékok Kanadából, levek nélkül; — a Szén­ bányászati Tröszt 1963. évi bérszabályzata; — A pedagógusok bérezése, kiadja a Pedagógusok Szakszervezete; — Érdekes Üjság 1916. május 2.-i száma a harmadik 3000 koronás harctéri fotópályázat képeivel; — cetlin: tanuló 69 fő + nevelő 12 fő + vendég 10 fő = 91 fő. A vacsora ára: 12,50. A vacsora áll 2 db bécsi szeletből, burgonyából, savanyúságból, kenyérből, 1 db tésztából, gyerekeknek 1 bambi. A nevelők és a vendégek ré­ szére nem bambit, hanem 1 üveg sört vagy pár liter bort sze­ retnénk, amire még 100 Ft-ot beszedünk. Ha a végösszeget el­ osztom 69 részre, mivel 69 tanuló van, úgy alakul ki az egy főre eső fizetés; — családi fénykép, hátlapján: Elbl és Pietsch, József Főherceg őcsász. és kir. fensége udv. fényképésze, Buda­ pest II. ker. Fő-utcza 18.; — Gyöngyvirág, 92 magyar népdal; — szakmányadási lap-tömb üres hátoldalán az 1960/61 és 1961/62 tanév tantestületi értekezleteinek jegyzete; — hiányos lapú jegy­ zettömb, írás csak két oldalon: az első szöveg fogalmazványvázlat: „Értesítem, hogy az üdülésre való beosztásomat a legnagyobb sajnálatomra nem tudom igénybe venni, mert családi körülmé­ nyeim úgy alakultak, hogy jelenleg nem utazhatom el. Nagyon köszönöm a Járási Bizottság irántam tanúsított jóindulatát és kérem, hogy azt a jövőre is fenntartani szíveskedjenek. Elvtársi üdvözlettel 1954. máj. 22.; a második szöveg: „Franckos tészta, 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 5 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 sütőpor, 1/4 liter tej, 1 kocka Franck. Kávékrém — fél óráig keverni”; — levél: „Külüzem T. cím: Értesítem, hogy üzemünknél betöl­ tött mérlegkezelői állása alól a nyugdíjkorhatár elérése miatt felmentem, egyben munkaviszonyát megszüntetem.”; — Feszthy Árpád körképe után Magyarok bejövetele, részlet; — szemléltető táblák összegöngyölve: Magyarország czímere (Kis czímer); — Magyar Korona országainak egyesített czímere (Közép czímer); — Váratlanul a zsák aljára ért. Keze nem talált semmi ki­ emelendőt. Körülnézett, mintha játékból eszmélne. Szétszórtság és rendezetlenség. Személytelenség és szervetlen illeszkedés. Csend. A megrendülésre várt. Az elhunytak felsejlésére a tár­ gyakból. A rendezetlen kupac hosszabb idő után sem öltött meg­ rendítő gyászkülszínt. Azért a dolgok lassan mégis éledeztek. Egyiktől a másikig, árnyékok lopakodó vonulása sejlett föl. Aztán egy hang elugrasztja az óvatos készülődést: — Haladtatok valamire? Ó, hát semmit sem végeztetek? Nagyobb a felfordulás, mint eddig volt! A gyerek...? — Itt hagyott. Elunta. — Te meg...? — Látod. — Történt valami? — Miből gondolod? Mielőtt válaszolt volna, a férfira nézett. Buta érzés volt. Ügy tűnt, mintha a kuporgó alak egy lett volna a limlomok közül. — Gyere már be, holnap is nap lesz — nyújtotta végül a kezét, hogy fölsegítse. — Nem válaszoltál. Miből gondolod, hogy történt valami? Miből? Némi szorongással nézett a férfire, akinek valószínűtlenül kitágultak a pupillái. — Nem is tudom. A számra jött. A férfi nem szólt rá semmit. Képeslapokat hagyott kicsorogni a kezéből, majd mégis azt mondta: — Különben mindegy. Kerítsd elő a gyereket. Majd én is megyek Egyedül maradt. Ahogy az őszi est laza szürkülete körülpólyálta, s a tárgyak elvesztették szigorú körvonalukat és kitá­ gultak, egymásbafolytak, saját magát is úgy érzékelte, hogy ele­ gyedik a tárgyak híg levével. Drámaiatlan keveredés volt ez. A végeredményt és az arányokat nem érzékelte. Elzsibbadt a lába. Felállt, megmoncsolta. Arra gondolt, hogy még meg kell fürdetnie a gyereket. Amint behúzta a fás­ sufni ajtaját, úgy tűnt, a tárgyak meg sem várják, hogy ki­ tegye a lábát, megmoccantak, hogy szétmásszanak. Hogy Ön­ magukban legyenek. 14 Bános János Anyám a szívemet Anyám a szívemet imádkozza engesztelné istenét a bűnért mit el se követtem Anyám a háborút csak magáról tudja s szempillám fájdítja napját mikor ajtót nyit nekem Anyám tudja hogy meghalok de attól retteg hogy meg is haltam: kapituláltattam az istent Ketykó István Rég elrobogott már Radnai Juditnak Egy cipőben járunk — nem rág még húsunkban a rák kötél sem feszül még nyakunkra... miért pályvázza a félelem testünket az éj oszlopaihoz...? várunk a sosem érkező szerelvényre, mely rég elrobogott már álmaink végtelen mezői felé — Nem figyeltünk Csókjaink lekozmultak szerelmünk edényében — miért nem figyeltünk jobban a lángra...? Látod, most dörzsölhetjük fényesre napjainkat VIM-szagú szavainkkal___! �Tímár Máté Szabadszombat Lelkes Miklós Erdő Sütött a gyíkarany zöld nagy fák között, magas létrát dobott az égnek riadt fácánkakas, de visszahullt a létra. Felhő kitűnt, csodás hidak világa, kéken áttetsző látomás. A vadcseresznye-ágon egy szarka cserregett. Nagy szemek mozdulását figyelték csöpp szemek. Sütött a gyíkarany zöld. Megállt a pára, csönd, majd láttam: ösvényt, tisztást, átfog, ölel, elönt, s árad tovább. Felettünk fehérbe tűnt az ég s lassan forgatta vissza nagy mókuskerekét: csigaházak kihulltak, harangszó megrekedt, a vadcseresznye-ágon új szarka cserregett, sütött a gyíkarany zöld. Nagy fák között, magas hangon elkétkedett még egy-két fácánkakas: a hidak összekötnek? látnak a nagy szemek vagy bennük csak halálig felhúzott szerkezet? s mikor húnynak a pillák múltként marad-e más, mint szépség? kék kötéltánc? áttetsző látomás? I. A szabadszombat ádventje péntek délután, de már regge­ létől lazít. Délután felugrott a Trikolorhoz s felvállalt egy jövőheti riportot. Azonnal meg is bánta, csakhogy nem nagyon válogat­ hatott. Ez van, öregem! Ő pedig külső, lassan veterán korú, a sok huszas-harmincas aggastyán között könnyen a szemek fe­ hérjére sötétlik: örüljön, ha kap! Tudni tud ugyan a vén lópofa, valahogyan mégis a holtvágányon rozsdásodik, bár a könyvei a szökőévek portájáról kiáltoznak egymásnak. Ilyenformán köny­ velik el, ezzel a záradékkal: Valami vajnak mégis csak kell lenni a fején. S mivel a megfogalmazatlan gyanú utólérhetetlen, bizo­ nyíthatatlan és kivédhetetlen, mint az árnyék, tolakodóan követi, hát felvállalta a baglyasaljai tudósítást, hogy a Trikolor nógrádi számának munkásmozgalmi tartalma is legyen, de lefelé a fel­ vonóban már meg is bánta, s utána irány a Kicsi presszó, epés szájízét a sör keserűjébe oldani. Vigye el a más macskája, ez bizony már a lelki ismeretemen szárad. Persze csak egy üveg erejéig — legalábbis így gondolta, mert rokonszenvesebb égtáj is vonzotta. Az otthon. A felesége, jelenleg gyermeksegélyen, ötre sofőriskolába megy, vezetni ta­ nulja a sohasemlesz Trabantot. A kései gyümölcs, Illéske reá­ marad, hogy pápázva, tatatázva kétéves, a székely nagyszülőkhöz ágyrajárónak adott Áron bátyjára emlékeztesse. Előtte bevásá­ rolni, ebédelni illik. S ki az ördög gondolná, hogy gödör után újabba lép? A Kicsi-akvárium füstoszlopokkal iszalagos mélyvizében is felfedezi Jani bácsi, a Nagycsarnok Harpagon-hírű felügyelője, szemre­ hányással illeti, mert zsebkölcsönért, illendő kamatra hozzá­ irányította trikoloros Zolit, aki állítólag „megadni nem szeret. Mire kimosakodott, legénykori ivócimborái, Melegh Gyuri, a Volt-Watt KTSZ műszakija, meg Rezy Bandi, a derék kőműves is odatelepedtek az asztal köré. Ládányi sörökkel, a nyugdíjas Margithay tanár úrral, meg a pincérnő, Jucika kedves mosolyá­ val, de már azzal a baljós sejtelemmel is, hogy ha nem győzi le ólomfenekének nehezét, látóközelben a hézag, ami a beláthatatlan következmények tordai hasadékát nyithatja elébe. Csak hát a csali sűrűn átveri a pecást, Kati leányasszonyt is könnyű táncba vinni, ha birizgálja a zabszem, s ezúttal még a elisiumi mezőkre indult táltosfiú, Nagy László is hozzáadta boldogult személyét az alkalomhoz, hogy esendőségének mércéje alá bukjon. Éppen csak azt kérdezte hozzá az olvasás áram­ körében is bele-belekapcsolódó Melegh Gyuri, hogy valóban olyan nagy volt-é, mint amilyennek most, múltbahátrálásának idején írják, s máris afféle maszek fórummá kerekedett köréje a Kicsi, bérjegyzékre jegyzett ledérkéivel, szénlehordóival, nyug­ díjasaival és nappali lumpjaival együtt. Még, hogy nagy volt? A nagynál is nagyobb! Bezzeg János Suhanc-dal suhancos fejemre télből koronát szerelemből hitből szívemre palástot rúgtassanak a szavak az égre föl hogy bámuljanak a glóriások Mire a cégtulajdonos autószerelő és a MÉH-bizalmi pohártöréses vitáját kihasználva — pedig a munkásosztály vezető sze­ repét célozta! —, váratlan hősiességgel felugrott és menetben elköszönve, az újabb aranyhalakra hagyakozta a Kicsit, már fél kettőre járt. A Közértben, ahol besorolt Illéske jegyes tejéért, éppen tolvajt fogtak, ott is tanúskodnia kellett. Ügy hogy bi­ zony nyolchónapos legényfia derekasan siratta a papit, neje a szeszreklámok közé sorolta az urát, mire hazaért. Pedig tulaj­ donképpen senki ellen sem vétett. Mégsem ízesítették mosolygással az ebédjét, csak Illéske feledte göcögős kacagással a sérelmet, amikor megtáncoltatta őt a tér­ dén. Szerencsére a menyecskének igyekeznie kellett a volánjá­ hoz, s így a litánia összes szentjei nem potyoghattak egyenként a nyakába. Annál inkább számon kérte önmaga, az időnként ke­ gyetlen bíró azt is, amit más balfácánok a történelemre, lottó­ járásra vagy a frontbetörésre fognak... 15 �A fiúcska elszundikált a kopaszra szopott fejű zebrán, előszedett témák azonban hiába csiklandozták a lelkiismeretét, a pálmák, szanzavérek megöntözése csak öt percig tartott, olvas­ nivaló nem kísértette, levéladóság nem terhelte, így hát hama­ rosan újra a saját tehetetlenségi nyomatéka lett, fél órával sem az asszonyka távozása után. Pedig azért csak kereskedett, hátha — akár rutinból is — összekalapálhatna valamit, ami az önkifejezés, vagy legalább is az időtöltés bódulatával tölthetné el. Feltette a marosvásár­ helyi Székely Együttes nagylemezét, varázsolja szebbé az Illéske álmát s kovászoljon be az édesapja hangulata alá. Belelapozott a naplójába, felütötte az illetékes oldalt, ahol a közlésre átadott írásait nyilvántartotta, hol találhatna rést, ahová betolhatná a lábát az ajtó és a küszöb közé. Mert akkor a témafüzet majd csak szolgálna valamivel, s a felizzított érdeklődés előszikrázná azt az indító mondatot, ami maga után csábítaná a többit. De a lista tizennyolc, sorsára váró novellát, riportot, tárcát kényszerített türelemre — a három regénykéziratról nem is szólva —, példásan lebeszélte. Strabon Geographikáját túlságosan nagy adag idegcsillapítónak ítélte, s mert közben a Symphoniája is elfogyott, a kísértés ismét a lapockájára hajolt. Valahogy úgy, mint amikor az asszonytest a mellbimbóival üzen. Mi lenne, ha leszaladnék Esti Hírlapért, feltölteném a házi­ trafikot, s ha már úgyis lenn vagyok, híg hosszúlépéskére a ház alvilágába, a termelői porbincébe is benéznék, hátha ott kapom Zsigát?! Zsiga, a Marandandóság Könyvkiadó felelős szerkesztője, ter­ mészetesen ismét csali, mint a paducok gilisztája. Jó néhány könyve körül bábáskodott idáig s a legutolsóról, mellyel a „Remekművek Szülőotthona” most már elefánttávú két eszten­ dővel adós, bizonyára most sem tud többet, mint tegnapelőtt: „Az idei tervben még mindig nem szerepel, öregem, így hát reményed is csak akkor lehet hozzá 1978-ban, ha valamelyik szóbéli ígéretre szerződött mű nem készülne el. De hát Salva­ dornak ez is jó, mert legalább parasztlépés a tehetetlenség sakk­ tábláján”. Nem is gondolkozott sokáig. Megnézte a gyermeket. Ügy mosolygott édes álmában a gyermekágy fenekén, mint egy sixtusi angyal. Még távoli bátyját is szívébe hozta. Decicske narancs­ levet készített a keze ügyébe, foglalja el magát véle, ha felser­ kenne. S úgy lopakodott bele a tejszínű februári délutánba, mintha bármelyik szegelet mögül kedves párja, Anikó toppan­ hatott volna elébe: „Mi az, te cégéres lump, már Illéske se fog otthon?!” S mindebben a szabadszombat a ludas, melynek péntekje a csodavárás, az önmagukkal-mit-kezdeni-nem-tudás előszobája. Míves nap, de mégsem az. Ünnep se, böjt se. Kitöltetlen csekk­ űrlap — fedezet nélkül. Meglustít. Ráérősebbé, engedékenyebbé lágyít. Csábíthatóbbá. Még az Esti Hírlap is jobban fogy ilyenkor. A futóvendégek is megszólításukkal tüntetik ki Etát, a szőke trafikosasszonyt. Bornemisszák is megáhítozzák a Dunatáj Pince­ borozó „csókálló” piros hagymával bőven trágyázott zsíroskenye­ rét, ami után szinte nyüszítenek a rizlingért, kadarkáért vagy a muskotályért, megvárakoztatva azt, aki valóban szomjas. A szokásos negyedóra a háromszorosára bővül az újságos­ bódé, a dohánytőzsde és a kortyolgató pultja között. És többet is ígér, mert Zsiga is ott nézegeti pápaszemes, bajszos, ősz haj­ szálakkal enyhén boglyas ábrázatát a két deci rizling aranysárga tükrében. Goda Bélával támasztja az állóasztalt, a külkeres főmér­ nökkel, aki privát szorgalomból elvégezte a filozófiát is, értelmesebb fél tucat inzsellérnél, és Zsiga úr mellett fröccsmecénásnak számít. Csakhogy ez megint bűnforrás. Béla olvas. A bizalmasba is bele­ leshet. Bizonyára a keze ügyébe került a Die Presse nevezetes friss cikke is, mellyel Illyés Gyula karácsonyi-újévi nemzet­ esszéjére bókolt, akkor pedig: „Ez az utca, bánat utca!” Nem ússza meg közgyónás nélkül, ami nem söntésbe való, s az a vén Smetana is ott bókolja a pultot, a „szabad internácinnálista”. Ha felkavarodik agyán a mész, okkal, ok nélkül közbeharsánykodja: „Brávó polgártársak, ikszedik Kossuthok vagytok, csak egy kicsit nagyon is soviniszták!” Mert ez a vén morva ezredtrombitás még hazánk nevét is nemzeti fennhéjázásnak tartja. 16 Jó estét, szesztestvérek! Szerencséjére a berlini olimpia aranyérmeit listázzák, az ezüstöknél összevesznek, s — szégyen a futás, de hasznos, kan­ társzára az üdvös hazugság — éppen csak a búbánatnak haran­ goz velük a poharak nyelvén, máris hamisíthatja az obsitot: „Sort fogok az utánpótlásért, uraim!” kisírül a pincéből, három lépcsőfokot ugorva egyszerre a nadrágszárai közé. Illés úrfi szundikál, s míg felserken, átnyálazhatja az Estit. Kurta hírecskék, fővárosi pletykák, langyos hírmagyarázatok Bárányhimlő csupán az igénye is. A gyermek „papára” sír» Megeteti, tisztába teszi, reácsókolja holnapi reményeit a párnás combocskákra, majd útjára bocsájtja, járja körül a szobát, fo­ gózva a heverőben, székekben, olykor orángután ősapánk iránti tiszteletből négykézláb is. Az sem világvége, ha véletlenül elesik. Majd feláll, széles mosollyal hírmondja nyolchónapos sikerélmé­ nyét, s közben a tatája kedvére gyakorolhatja a hímnemű egyenjogúságot. Megkészíti a vacsoráját, krumpliszemeket rak a sütőbe, kol­ bászzsírt olvaszt, teafüvet forráz, megterít és várja a párját. A mamamama-mát! Annyira várja, hogy lépteinek kedves neszezését szinte a szí­ vével érzi s az előszoba félútjáig a gyermeket is elébe lopja: „Ha hiszed, ha nem, teljesen egyedül jött ide eléd!” Amiért ugyan ennyit érdemel: „Már megint ittál! Pedig tudhatod, mennyire utálom!” S ezzel a péntek estébe végképpen görbét tojik a pók... Néma vacsora, morgós tévézés: „Bizisten visszaperelem az ötven forintomat!” Háttalalvás, nyugtalan forgolódás, fogcsikorgatós, néma átkozódás, mint annyi hitvesi ágyban széles e hazá­ ban, s jöhet a következő, havonta kétszer pirosbetűs szombat, melyet a legszebb jelzőjével ír egybe a Petőfi nyelvén dadogó magyari világ. II. Szabadszombat hóval mosakodott. Fél hatkor, amikor még csak úgy, álomkábán, szopógumival továbbaluvásra csendesítette a felsíró Illéskét, hogy utána visszamelegedjen a paplan alá, még csak készült a hóomlás. Ahogy kilesett az előszobaajtó firhangján, olyan alacsonyan derengett a fakó égboltozat, szinte bele­ ökleltek a három utca behemót bérkaszárnya-kéményei. Hanem nyolckor, amikor végleg elbocsájtotta a nyoszolya, már az átlósan-szembe Alföldyék ajtajáig is eltévedt a tekintet a bőkezű �ég patyolat pihéi között. S mintha enyhén sodorta volna. A két végéről fehérbe vonta a fedett folyosót, írják bele körvonalai­ kat a bevásárlók, szemetelők lábai, a Hacker Bébi szegleteket kereső kutyája, meg az a kézhezszokott feketerigó, aki a kukák között reggelizik. Cigarettázva kiállott a hóomlásba. Fél évszázad előtti tanyai gyermekkora suhant át rajta, labdagyúrhatnék a makulátlan hóból. Illéske azonban türelmetlen sírással szaggatva, bőszen papapázta az esedékes reggelit, le kellett mondania róla. A hűtőszek­ rényhez nesztelenkedett a tejéért, forró vízben melengette, s köz­ ben éppen csak fellesett a fél előszobát elbitorló nagy ruhás­ szekrény tetejére. A kis szánkóra. De ez a röpke pillanat is elegendő lett ahhoz, hogy az egész nosztalgiát Áronkának, távoli „nagyfiának” ajándékozza érte. Valahogy így: „Ha ott is esik, apósom nyílván térül véle egyet az Őrkő felől alálejtő utcákon. Esetleg a sógorom leánykáival, Zsófikával, Ágnessel meg Lulukával szánkázik.” Csakhogy a várakozás sohasem rest: „Hátha jövőre mind a kettővel én? Itt a Duna-parti parkban, a vala­ mikori közraktárok helyén... Evvel a szánkával... hóemberrel ... hólabdacsatával...” S kétellyel is: „Hol leszünk mi már akkor? Hol lészen lakozásunk? Ha nem füllent a tanács, vala­ hol máshol, hiszen ez a mostani kutyaólnak is kicsi...” Illéske mohón égnek billenti az üveget, s úgy nyeldes, szinte ritmikus muzsika minden egyes kortya. Ilyenkor békén magára lehet hagyni, és jöhet a napindító összehangolt hármas: tea-, kávéfőzés a konyhában s beretválkozás a fürdőszobában, a né­ hány korty tejjel megelőzött első cigaretta füstjében, nehogy éhgyomorra keserítse a nyálát. S közben csendes számvetés, mi légyen a soronlévő. Először is a közös reggeli, melynek kezdő felvonását, a teát még ülve szundikálja befelé Ancsuri, mert csak a feketénél tápászkodik gondolatai fölé. Azután a kisvitéz tisztábatétele, be­ vásárlás, Patyolat, néhány intézendő semmiség vámolja az időt, ebéd, ha nem fial valamit a véletlen, talán délutáni szender a nejecske sofőrködése előtt, s mindezek beszegve a vacsorával, házimozival, Illés-tisztázással, és lefut a szabadszombat is. írjuk a többihez, arra való... Csakhogy az ifiasszony zsémbesen ébred, az orra veres, a szeme könnyes, viaskodnak érte a vírusok. A pulzusa lázat sej­ tet. így bizony, bárhogyan is remélte harmóniába csilingelni a zsidóvasárnapot, félrekondult az, mint a tűzre riasztó harang. Pedig békésen nyúlt a köteléhez. — Hogy aludtál, édesanyja? — Rosszul... — Vegyél be egy Germicidet, evvel a forró teával, feküdjél vissza és mérd meg a lázad! — Na, ne mondd! Te pedig lesündörögsz a pincébe vagy a Kicsibe, mi?! Hallgatni kéne, mint a kulcsavesztett lakat, de az istennek se megy... — Ha nagyon akarod, éppen megtehetem! — Akarja a búbánat! Ez még mind a tegnapi penitencia, sózva az ázsiai nyavalyá­ val. nincs lelke borsozni is. Ágybadugja, csak két lerázás után hiszi el a lázmérőnek, a 38,6-ot, pelust újít a gyermek alatt, és szakmát cserél. — Mit főzzek ebédre? — Amit akarsz... — De mégis? — A nyálam is utálom! — Marhahúslevest! Jó lesz? — Ha éppen arra vagy éhes! Foga alá szorítja a nyelvét. Neki mindegy, mint az igásökörnek, az ő kedvükért csinálná. Könnyű, tartalmas betegleves. A zöldséggel, krumplival összekutyulva Illéske is kiszophatja az üvegből, s maradéka holnapra is új. Ügy veszi hát gyanúbahozatalát, mint valami hozzájárulást, s hallgat. De beszédesen. Gyor­ san rendet tesz, hátha erre hozna valakit a lába. Porszívóz, szőnyeget ráz, port törölget, megmutatható állapotba hozza a nagyszobát, s csak utána kér kimenőt. — Lemehetek vásárolni? — Remélem, délire hazaérsz? Benne lepleződött ebben a kurta kérdéskében sok keserű­ ség. Az is, hogy: úgysem érsz haza! Az is, hogy: lásd, beteg vagyok, nem jó egyedül, és a gyermekhez se futhatok, ha fel­ sír. De az is, hogy: nehéz hinnem neked! S nem is teljesen indo­ kolatlanul. Eredendő rossztulajdonsága, hogy mindenkor kurta időt mér tervei alá. Többet vállal, mint kellene, s főleg mindenki reáragad, mint kutya szőribe a koldustetű. így eltéved az óra­ mutatók között. Elkésik, várhatja a párja meg az ebéd. Az asszonyka pedig, aki Erdély hegyei közül jött férjhez a nagy ismeretlenségbe, öt esztendő alatt három szülés meg két vas­ gyúró fiúcska drága börtönébe, úgy érzi, ritkán süt reá a nap. S talán a hatalmas korkülönbséget is letipró elemi szerelmében is megcsalatkozott, mert azt várta, egyberobban parazsával az ég a földdel, nagyralátott ura pedig a sziporkázó csillagokat ékesíti a homlokára. S mindezek helyett krajcáros gondok, szűk lakás, elve­ télt kéziratok, kétfias házirabság övezik, a deres férj szeszes szagú magakeresése, amihez néhanapján még az oktalan féltékenység is hozzátársul. Amit természetesen megbán utólag, tehetetlenségé­ ben kiszolgálja, de vajon a sokáalvás, az ágybanreggeli pótol­ hatják-e a vadlibaröptű ábrándokat? Olyanok azok, mint az ötö­ dik házassági évfordulóra ígért arany karperec: „Adósod vagyok véle; ha megjelenik a könyvem, megveszem!” Reményét is el­ veszti, mire a csuklóján csörög. Azt valójában csak a mindentlátó Szentlélek tudhatja, gon­ dol-e ilyesmiket a lázas asszonyka, emberébe azonban belényilallik, s mert nem tud szabadulni tőle, hát magával viszi a hópustolásba is. Kínjában zsémbeskedik. Beleidegeskedik a leg­ természetesebb semmiségekbe. Abba, hogy például ellopják előle a felvonót, majd a harmadik emeleten nyitva hagyják az ajtaját, s kutyagolhat lefelé gyalogosan. A saját lábában is megbotlik. Az időlova pedig ismét leveti, csapkodja türelmetlensége ostorá­ val önmagát. A hentesnél a harmincadik, s hasztalan tartaná szóval meszsziről a főnök: „No, szakikám, mit tippel, hány góllal tömjük meg a libásokat?” Ezúttal a ferencvárosi elkötelezettség se vi­ gasz, pedig végül is jókora velőscsont a jutalma. A Közért vörös hajú főnökasszonyának kedves évődése — „Szeret még, szépember?” — egyenesen sértés. Az Élet és Irodalom új száma bosszúság. Pállottszájú Tóbiást, meg Nagylikú Lizit már megint közlik, neki pedig már három írását utalták vissza ez évben: „Küldj jobbat, nekünk valót, öregem!” A zöldséges cinikus: „Ne turkálja a sárgarépát, embertárs, egészet úgysem talál, vasvillával szedik a téeszcsések!” A patika vírusfertő, pofányprüszkölde, jobban hasson a Germicid... Mi marad tehát? A hóomlás, nemhogy Szépvölgy fenyőfái között kiszellőztet­ hetné a fejét, nyúlnyomokra vadászva az álmai árán vásárolt 17 �kertben. Az önemésztés, hogy nem megy a munka. S a boros­ pince: „Rizling hosszúlépést kérek!” És, hogy süllyesztené gyehennára az ördög, ismét felderítés nélkül, mert pontosan Zsiga sorol utána, az ügyeletes hálótárssal, Matilddal, a tanárnővel, aki a fűthetetlen szoba-konyháját cse­ rélte fel tavaszig a bormegissza szerkesztő fekvőhelyével, ahová, a „főbérlő” távollétében — háromszor három deci hárslevelűért — kisegítő hímeket is fogad. Jóhiszeműé a tisztelet, rosszé a pocsolyábalépés, ő csak harmadkézből, Goda Bélától hallotta mindezeket, közös undorodással, de rókanyomba hágni így is képtelen. Zsiga bújna a föld alá, az ecetesen-borszagú, hervadt bajadér cincálja a felöltőjét: „Mutass be ennek a felvági bará­ todnak, pecsinger!” A környezet röhög, ő meg a „felvági”, látha­ tatlan pánikba esik. Mi lenne, ha az odafenn köhécselő lázas asszonyka mindezeket látná, hallaná?! Merthogy a fülébe jut vagy észreveszi rajta, az éppen annyira bizonyos, mint a Bakáts téri harangok kondulása, köznyelven a levesnóta, ami plusz-mí­ nusz öt perc, mindenképpen delet jelent. De most már lefelé béka, balra kezitcsókolom, jobbra, a pultra négy forint, s vissza­ vonulás, olyan sürgősen, ahogy csak lehet. — Hallom, csini feleséged van! — mondja Matild a kény­ szerű kézfogás után. — Milyen szakos a kollegina? Én élettanos vagyok... Zsigának, a könyvtárnyi könyv felelős szerkesztőjének, izzik a füle. Bélus akasztófahumorral oldana: „Remélem a szexológiát naturban okítod, Matild?” S a lesből odasündörgő vén Smetana röhög: „Csókolom a kisztihandját, Trudika. Imádom a felvilá­ gosult nőket, nem úgy, mint ezek a kispolgári hajlamú bús­ magyarok!” A göndör hajú főnök körbejár az üres poharakért, s mosolyog. De a tekintete vélemény, s a kérdése, melyet Zsigá­ hoz intéz, tapintatos figyelmeztetés: „Holnapután másodika, szer­ kesztő úr, ugye nem felejti el?!” A hallgatólagos hitelre céloz, nyomorult választűzért, Matild odvából: „Mit gondol, disszidá­ lunk a három liter pimpós borával?” De rögtön utána máris az ő mozgó célpontjára lő, mert ezt már nem viseli el: „Tiszteltetem a kolleginát!” „Dugulj be, te szoknyás pestis!” — morogja felfelé a négy lépcsőfokon, s megfogadja, hogy a veszett kutyák se kergetik le többet. Bár érzi, kár lenne csupán addig élnie. A felvonóban már szabadelvű módra enged is belőle: „Soha, ha nem murizik ezért a maiért az asszony!” De hátha nem is veszi észre? A náthafélék eltompítják a szaglást, s ernyedtségük rombolja az ídőérzéket is. S azután lespongyázza az egészet, mert odafenn, a negyediken így köszönti a lefelé helycserélő Feri bácsi, a postás, aki fegyőr korában Szálasira is vigyázott: — Siessen író uram, fiaillatú, vastag levelet hoztam, fény­ képfélék is keménykednek benne! — S míg zsebébe csörgeti a jóhír árát, egyre szabadkozik: — Igazán nem azért mondtam, higyje el! A nap pedig meg van mentve, mert felesége, felismerve lépteit, már az ajtónyitáskor elébeörvendezi: „Úgysem mutatom meg, mert negyedórát késtél!” s villámsebesen dugdos valamit a párnája alá. Ő pedig kétszínű bűntudattal reáhagyja: „Meg is érdemiem, kedvesem!” Befelé somolyogva, elrakodik. Kiöblíti a kuktát. Bele, alulra a velőscsontot, reá a húst, hagymát, burgonyát, zöldséget, fűszer­ féléket, forró vizet, hogy hamarább pisszegjen, majd limonádét facsarva a lázasnak, ezt kérdezi, ártatlannak kendőzött ravasz­ sággal: „Jól vannak?” S a prüszkölős aszonyka lépremegy: „Jól!” — vágja ki boldog-meggondolatlanul. — „Á trónörökösöd meg­ hódította az egész Sepsiszentgyörgyöt!” — utána már hiába szívná vissza: „Legalább is úgy gondolom, mert ma sem jött tőlük levél!” Hiszen a gazda tudja, lehet egytálas a mai ebéd, az édessége, a simítója ott lapul párja párnája alatt. Nem is sürgeti, nem is kérleli, érjen az öröme, mint az aszúborok, inkább villámgyorsan tovább hasznoskodik. Illéskének tejjel kevert húsos zöldségpapi, az asztalra tányér, a kotyogóba kávé, s a szívébe jóreménység... S a többi már a valóságánál is szebb ruhába, az ábrándok gálájába öltözik. Felolvassák a levelet — mindketten, hangosan, hangsúlyozva, hogy a fülük is csemegézhesse —, csereberélik a fényképeket, melyeken Áronka legalább annyira Illés, mint megfordítva, itt­ hon, az élő-jelenlévőn. Szép szavakat cserélnek felőlük. Az aszszony talán fröccsöt is elegyít a hűtőszekrény rejtekéből. Azután este lesz, tv,, Huizinga „középkorának” ízlelgető lapozgatásá­ val, míg a tüzes prófétautód szétterített karokkal el nem szenderedik, mint a jászolbéli Jézuska. Megbékélt aluvás vasárnap délig — szopógumis, pelenkás közjátékkal —, estefelé vendégek jönnek, s hétfő ismét úgy kínálja lehetőségeit, mint a kacéran mosolygó szépleány, aki reátekintve ötven százalékban máris a miénk... Mi kell még? Akár ki is dűlhet az odvas fa, ha két szép gyökérhajtása halhatatlanítja már... Odakint pedig úgy omlik a hó, fodrozza a szél, mintha bol­ dog menyasszonynak hinné magát február, aki méhében hordozza a tavaszt, hogy újra legyőzze a halált a föld... Szombathely Viktor Tamás István Útszéli költőnek tartsatok ki koldulni az ernyőt bontó kutyatejhez jár Virágcserépbe macskatövist ültet ha barkák halnak megerőszakoltan sörtés szívetekből ha meggyalázva menekül a nyár Hazám fölé bogárháton nyargaló visszhangból madarak vernek sátrat Napot kóstol holdat cipel szarván komatálat s kézfogóra társat a csigában omló bontott árvalányhaj 18 Aki hajót álmodott A móló és a mahagóni-barna jacht közé lengő pallót fektet­ tek a matrózok, a pallóra piros szőnyeget terítettek. Nem ün­ nepi megtiszteltetése volt ez a hajónak, csupán szokványos, hét­ köznapi viselete. A pallón egy kékzubbonyos férfi ballagott vé­ gig, a hajóról a kikötőbe. A palló korlátját finoman font kötél tette, minden új volt a hajón; aranyszín réztől, sápadt-szín nik­ keltől csillogott. A tenger a kis öbölben mély volt és nyugodt, az alig fod­ rozódó szeltelek vízen a hullámok lanyhán söpörtek össze hul­ ladékot, szemetet, hogy az öböl sarkába csapják. Olyankor na­ gyot loccsant a víz, így adott életjelt magáról. A férfi, aki a partra sétált, a szárazföldről még hátra pillantott a rövid időre búcsúszók biztató mosolyával. A fedélzet árnyék vetője alól egy nő intett neki kedvesen. A nőnek csak uj hegye fehérlett az öblös kosár szék pereme mögül, aztán eltűn­ tek az ujjak, mint mikor valaki virágot von el a párkányról, mielőtt becsukná az ablakot. Jobbról, a móló túloldalán feketére festett, kéményén pi­ ros és kék csíkot viselő teherhajó komorlott. Gyomrát most töl­ tötték tele ládákkal, zsákokkal, daruja nagy ívben írt le félkö­ röket. A hajó korlátjánál két tiszt könyökölt, fehér sapkás, arany- �gombos tiszt; mélán bámulta a város tornyait, a zömök s ódon várbástyákat, és hosszan feledte tekintetét a part hosszában ki­ tett napernyőkre s a napernyők alatt ivó-evő tarka emberiség­ re, a lármás nyüzsgésre. El-tova imbolygott az utolsó paradicsomos-gyümölcsös-zöldséges bárka is a fekete hajó mellől; el­ adták terhüket. Barna vitorláik jobbra-balra dőltek s egyre kisebbedtek, ahogy a mély teknők kibillegtek a kikötőből. Fenn, a parton villamos csikordult, autóbuszok vágtattak a város felé és a városból ki. Ügy tetszett, nem is benzin, hanem mámorító dalmát bor űzi őket. A város fölött, mint zordon koszorú, kö­ rös-körül az égig magasodtak az erdőtlen, szürkés-barna sziklák. A kékzubbonyos férfi leugrott a pallóról, eltűnt a fügeárus bódéja mögött. Nem sietett. Talán még — vélte — nyitva találja a postát, újságot is vehet, egy pohár sört is megihatik az Imperialban, és ismerősökre is talál. Egy hete kötöttek ki a szigetek közötti bolyongás után, hogy megpihenjenek. Messzi rokonokat vártak, hogy tovább hajózza­ nak még délibb szigetek és kikötők felé. A Nap még nem bukott le a hegyek mögött. Túl az öblön egymás után két fehér hajó vonult végig. Egymás útját keresz­ tezték, mint két apró gyerekjáték egy hatalmas teknő ölében. A palló széléhez most egy szalmakalapos férfiú közeledett. Lassan ballagott ő is, a ráérősök bámész. kényelmességével. Egymásnak ütköztek egy ládát cipelő rakodómunkással, a láda megbillent, cipelője morgott, de a szalmakalapos észre sem vette, ügyet sem vetett rá. A mahagóni-barna hajót bámulta, a rézvereteket, a libegő kis zászlócskákat, a rövid, tömzsi kéményre festett griffmadarat. A hajót, ezt a hosszú testű, szótalan, sze­ mélytelen hajót, amelynek fedélzetére oda lehetett látni. Ha valaki egy kicsit ágaskodik, a fedélzet vörös szőnyegén, a réz­ veretek között lépdelhet gondolatban, láthatja az asztalt a zseb­ rádióval, lemezjátszóval, a rajta heverő könyvvel s a virágvá­ zával. A heverőszékek még annyira újak, hogy vásznuk a ben­ nük heverő test formáit el sem árulja még. Ember jelentkezik most a néptelennek tűnő hajón: szakács sapkája villan föl habfehéren egy csapóajtóban. Kutya ugrik föl az asztal alól, a szakácsra figyel — nedves orrával beleszimmant a sós levegőbe—, a locsogó vizet bámulja egy ideig, aztán lus­ tán hever vissza az asztal alá. Minden oly csöndes, mozdulatlan, mintha a kutyán s a sza­ kácson kívül más nem lakná senki. Csak a kabinablakok függö­ nyei lebbennek meg időnként s egy újságlapot libegtet a szél. A szalmakalapos ismeretlen rálépett a pallóra. Megragadta a kötélkorlátot, mintha abból szorítana ki magának bátorságot. A vízen szivárványszín olajfoltok tükrözték az eget. Loccsant olykor a víz, fáradt hullámzással. Lila-sárga-kék rózsaszín já­ tékban gyönyörködött a nap. A vízijáték kellős közepében fél­ bevágott paradicsom ringott. A kikötő-bakra feltelepedett egy sirály. A szalmakalapos jövevény most látott életében először dí­ szes mahagóni jachtot, igazit, háromdimenziósat, elevenet. Eleddig csak könyvekben, képeslapokon találkozott ilyennel. És álmában suhantak ilyenféle hajók elébe, pontosan ilyenek merültek föl előtte a képzelet szenderének mély tengeréből. Hirtelen az az érzése támadt, senki sincs a hajón, mindenki elhagyta az ő ked­ véért, hogy ő foglalhassa el vitéz rajtaütéssel avagy gyermeki ravaszsággal, jelt adjon egy kürttel és induljon rajta ismeret­ en, messzi, óceáni tájak felé. Kibontja vitorláit, hadd dagassza a szél. Ennek a hajónak azonban nincs vitorlája. Egyetlen árbocrúdján antenna csillog, a rúd hegyén zászlót lebegtet az öböl szele. Lassan haladt tehát előre a pallón az ismeretlen ember, minél tovább tartson a séta, végül egyszer mégis fellépett a fedélzetre s egy kis lépcsőn ismét le. Ott állott a csíkos vászon­ tető alatt. Megsimogatta a szellőztető kürtőt, végighúzta ujjait a rézrudakon, megemelt egy kosárszéket. Nem álmodik. A hajó valódi. Dobogott a szíve. Élveznie kell a pillanat varázslatát, a mámort, a soha vissza nem térőt. Majd télidőben ultiparti köz­ ben otthon elmeséli mindezt: igazi milliomosok hívták meg igazi hajójukra, igazi matrózok töltöttek pezsgőt kristálypoha­ rába... A kutya feltápászkodott, gyanakodva oldalgott feléje. Az oldalajtó most megnyílt. A jövevénynek menekülni sem maradt ideje, egy nő állott meg előtte. Szép arcú, finom nő, lenge köpenyben. A jövevényre meredt. A jövevény zavartan sütötte le szemét. A nő szólalt meg először. Három nyelven is próbálkozott, a jövevény a harmadikat értette meg, azon be­ szélni is tudott. — Kicsoda maga? — kérdezte a nő halkan, nyugodtan. Ez is az álomhoz tartozott, ez a szép nő, a hárfa-hang, a lenge köpeny, szeme sugara, ápolt haja, az illat. A jövevény el­ felejtett válaszolni, ámulva meredt a megelevenedett mesére, a lenge jelenségre. Hogy szeme, haja milyen színű, később soha­ sem tudta maga elé idézni, másnak elmondani. Arca enyhén bronzos volt, nyakában tarka kendő, derekán kék öv, szandálja ezüst, karján aranyperec. A perec minden mozdulatnál muzsi­ kált. — Kit keres? — ismételte a lenge jelenség. A kutya az asszonya elé hasalt, úgy tartotta szemmel az idegent. A hajó meg sem mozdult, szél nem zavarta. Valahol a mélyben aludt a szakács, a kormányos levelet írt kedvesének. — Beszéljen! — a hárfa-hang most már türelmetlenül csen­ gett, a nő megemelte a hangját. Segítségért azonban nem kiáltott. A jövevényt ez a szelídség zavarta meg. Leemelte kalapját. A költő szerint, aki a sínek közé esett, egyetlen röpke pilla­ nat alatt éli végig egész addigi életét az ember. A jövevénnyel is ilyesféle történt, csakhogy nem a múlt képei villantak föl előtte, hanem a jelen és a jövő, a szivárvány színének minden villo­ gásában. Villódzott a gondolatszikra: mi történnék— vélte az első pillanat lázában —, ha kirabolnám a hajót titokzatos kalóz­ ként, hiszen e finom s gyönge asszonyon kívül aligha védené valaki a csodahajót. Avagy mit kellene tennem, hogy elindítsam a hajót, motorját begyújtanám, kisuhannánk a kikötőből, ki, a tengerekre, s megbújnánk az óceáni szigetek között az öröklétig boldogan? Túlvilági szerelemben élnénk. Bemutatkoznék a hölgy­ nek, mint gazdag vevő, netán kémet hajszoló titkosrendőr, unat­ kozó milliomos, filmhős, szívbéli hódolója a hölgynek? Behunyta szemét, s egyetlen rebbenet alatt mindent látott élesen, pontosan, kavargó fényt szűrő kaleidoszkópon át. A hölgy most megérintette a szalmakalapos idegen vállát. Az idegen felnyitotta a szemét, a kábulat elmúlt. — Feleljen! — parancsolta a nő. A kutya felfigyelt. A szalmakalapos idegen végre megszólalt. Sután, félénken: — Csak éppen feljöttem, bocsánat. Felbátorkodtam, hogy körülnézzek. A hajón — tette hozzá. — Ez nem társashajó — A hölgy elmosolyodott, s már lát­ ta, hogy mit sem kell tartania ettől a jámbortól. —, ez magán­ hajó. Kérdően nézett tovább is az idegen férfire, ösztöne súgta, a magyarázat még következik. A szalmakalaposból pedig hirte­ len tört föl a hang: — Oly egyedül vagyok! Magános utazó. Turista. Senkit sem ismerek, sem a városban, sem a kikötőben. Árva, magános csónak vagyok a végtelen tengeren. Hát ezért... Bocsásson meg. 19 �S csak maradt tovább. Tekintetében kicsi alázat. kicsi bá­ torság, kicsi hetykeség, csodálta magát, mily merészségre képes! — Honnan jött? — folytatta a nő. — Nagyon messziről. Egy kis ország kicsiny városából: so­ hasem hallhatták itt a hajón az én kisvárosom nevét. A tenger vize helyett ott a homok pora van, pálmafák helyett akác. — Társtalan utazik? — Társtalan, egyedül. Három évig gyűjtöttem, hogy meg­ lássam egyszer a tengert. A sziklákat, a hullámokat, és a sok­ sok hajót. A kék eget és az egymást kergető felhőket. Sziréná­ kat a ködben, kicsi szigetek templomainak harangszavát fényes délidőben. Az olajfák illatát. — Maga költő? — Nem vagyok költő. Ha ékesen szóltam, a tenger az oka, ez a hajó, s tán maga, asszonyom. — És szép a tenger? Nem csalódott benne? Az idegen utas leemelte fejéről kékszalagos kalapját. Kissé kopaszodott már a homloka táján, szeme körül kemény évek barázdái ráncolódtak, szája sarkán csalódások ráncai ültek meg. Inas nyaka megfeszített munkás-évekről árulkodott. Az íróasz­ talára gondolt, a tintafoltosra, és a kimutatásokra, az aktákra, a számsorokra, a soha nem szűnőkre, a naptárra, amelyről nem kopik le a határidők végtelenje, a főnökre, aki egy nap késést sem engedélyez. És az ultipartikra, a körömpörköltre s a gyen­ gén habzó sörre. Meg arra a tengerre, amit mozi vásznán lát hullámozni az ember. A vetített csodahajókra s a vetített szép­ asszonyokra. Megsimogatta meleg homlokát: — Egyedül, magánosnak, a legszebb tenger sem szép — őszin­ tén csengett a hangja, megadóan s halkan tette hozzá — Alom­ ban szebb. A nő közelébb lépett hozzá. Soha-nem-ízlelt illat libegett zománcbarna teste körül. A keze meleg volt, tenyere puha, ahogy a szalmakalapos férfi arcán végigsímította ujjait: — Tetszik hát a hajónk? — mosolygott semmit sem ígérőn. A jövevény csak bólintott. Érezte, torka kiszikkad, mint a forró homok, vagy a sziklák az ég magasságában az öböl fö­ lött. Mozdulatlan maradt, félt, hogy elröpül az álom. A nő hirtelen melléje lépett, száját a férfiéhez érintette halk, puha lepkecsókot lehelt a férfi ajkára. Vidám, jókedvű, adakozó csók volt, mint aki a fölös-sokból pazarol, lelkét azon­ ban nem adja hozzá. A férfi ezt nem vette észre. Átölelte a nőt, visszaadta a csókot, mint egy régóta áhított, szenvedélyes tartozást. A kutya nem szólalt meg. Nem is ügyelt a gyors mozdu­ latra. Az öböl hullámainak apró fodrai elomlottak. A madár tova­ repült a tönkről. Új hajó érkezett az öbölbe, hosszan dudált. A nő hátralépett. Mosolya eltűnt. Arca megmeredt. — És most menjen — mondta. — Kellemes utazást, és sze­ resse a tengert. A tengerrel élve nem magányos az ember. A szalmakalapos férfi néhány pillanatig döbbenten állott, folytatást várt, a valódi játék kezdetét; a függöny most lebben föl, s az égi fények vakítón cikázni kezdenek. Állott meredten, hogy fel ne ébredjen s a tenger hullámai örökre elsimuljanak. A nap is álljon meg az égen. — Az álom — dünnyögte kábán. Megfordult végre, mert nem tartóztatta, nem vonta vissza senki. Kábultan tántorgott a piros szőnyeges pallóra, ki a zajos, közömbös, rohanó, szürke partra. Nem nézett vissza. Ügy vélte, soha nem ébred fel többé, mámor felhői között aludt el örökre. A selyemfelhős asszony még ott maradt a fedélzeten soká­ ig és láthatatlanul, csak a szíve felé mosolygott, önmagának. Mint aki minden vágyak ismerője, ki nem mondott óhajok te­ remtő ura. Sokkal később, alkonyatkor, amikor a kék kabátos férfi visszaérkezett s köszöntve átölelte, csak ennyit mondott neki: — Szegény kéregető jött fel a hajóra, ártalmatlan, derék ember. Almokat árult. Megajándékoztam a jámbort. A kék kabátos bólintott: — Te mindig jószívű vagy — mondta s aztán kibontotta az esti újságot. Megjelent a szakács is. Utasítást kért. Az asztal megterült, vendégek érkeztek. Csupa társas ember. 20 Csanády János A magányos favágó Magányos favágó, tiszta délelőtt, az udvar ködösen derengi körbe, szorítja a fejsze-nyelet, a síkos-fényeset, a favágó-tuskó háta görbe, könnyebben áll meg rajta a ferdén vágott fa, a fényes fejsze belevág a görcsbe, belehasít a tiszta délelőttbe. Éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, kimelegszik a magányos favágó, sapkáját akasztja a fűrészbakra, kabátját is a fűrészbakra dobja, aztán tovább emeli a fejszét, görcsberándul válla, karizma, emelkedik a fejsze, majd lecsap, addig metszi a görcsöt, míg hasad. A sulyok mellett vas-ékek hevernek, és faékek, majdcsak sorrakerülnek, a fejsze belevág egy kurta rönkbe, s fordítva, fokával csapódik a görbe hátú tuskóra, önmagát hasítja a hasáb így, amíg eltűnik benne, belemélyed fokáig a fejsze. A tiszta délelőttben magányos favágó, jó fát vágni ilyenkor tél előtt, éppenhogy csak pelyhezni kezd a hó, lebegve megcsillan a délelőtt, megakad szeme a fűrészbakon, a bakon lógó ruhadarabokon, emelkedik és lecsap a fejsze, körülderengi a ködös udvar, s betakarja konduló levesharang. Ami el omlott... Nehéz az évezredes fájdalomnak felszívódni a test rostjaiba — és azután távozni — int még verejtékes munkáim sora. Ma már szabad vagyok! Messziről sajog csak, ami régen fájt nekem — de a sajgás új s új képet talál, mi visszaverődik a homlok-vidéken. Jó volna-e? nyilván nem volna jó úgy izzadni most is, mint hajdanán, de űzött-hajtott vad történelem minden nap hajnalán, alkonyatán. Éreztem, a nemzet mozdul velem, mikor forró motor fölé görnyedek, még messzebbről tér meg a mozdulat, ha tuskóba vas-fejszét verek, de az a szabad, lázas gondolat nem állt meg és nem múlt el, nem szívódott föl — feszíti csak egyre a homlokomat, mi elomlott ott robajló paták, patkók alatt: Világszabadság. �tálódnak, kialakult a „vezető-mesterek”, a „jelentős mezőny” és a „jelen vannak” köre. A mecénáló tevékenység elsősorban az egyen­ súly megtartására törekszik, s a kultúrpolitikai szempontok primátusa melllett egyre erősebben érvényesül a szakmai szempontok szerinti minősítés követelményrendszere. Nem véletlen, hogy a hivatásukat Az egykoron befogadó várost, a mára már meghatározó hatá­ komolyan vevők — mint Czinke Ferenc is — lényegében a szakmai súvá emelkedett „második otthont” köszöntötte Czinke Ferenc életmű- elmélyülés gondjával küzdenek. Visszatekintve azt lehetne mondani, hogy a grafika ellőtt ekkor alternatívák teremtődnek. A mesterség kiállításával Salgótarjánban. A helynek és az itt élőknek szóló tiszteletadásban benne rejlett a kapcsolat tartalma; a város és a nüanszainak, az esztétikum összetevőinek, a társadalmi szükséglet megye kulturális-politikai gyakorlatának, mecénáló munkájának is differenciálódásának milyenségét keresve születik meg az értéket csak tükre volt a tárlat, mivel a művészeti munkáról való számotadás az önmagán belül elfogadó, a differenciált szükséglettől félő esztétimellett láthattuk az idetartozás és ragaszkodás alkotói vallomását záló törekvés. Legjobbjai igen magas színvonalon valósították meg is. S ez így természetes. A kölcsönösség egymást becsülő tisztaságán alkotói programjukat. Ezzel ellentétesen rajzolódott a másik lehet­ alapult a mecénálók és művész kapcsolata, s már nem túlzás azt séges út, s annak is két variánsa. Az egyik a szakmai próbákon állítanunk, hogy a föld- és természetszeretetről maradt gyermekkori kudarcot vallók politizáló mezbe öltözött tehetetlensége, a manualitás (paraszti) élmények éppen a munkásvárosban váltak bizonyossággá. dicsérete. A másik variáns a grafika társadalmi szerepét ugyan ko­ Egyértelművé vált a hovatartozás, a „kikért és miért dolgozás” alko­ molyan vállaló, de azt színvonalengedménnyel is érvényesíthetőnek tói programjának világnézeti, etikai tartalma. A két életszféra tapasz­ vélő törekvés. Volt viszont a harmadik, nagyobb áramlat erejű al­ talataiból hitté és tudássá nemesedő tanulság adja az alapot Czinke ternatíva: a szakmai elmélyedés és a társadalmi felelősség össz­ Ferenc sziklaszilárd elkötelezettségéhez. Súlya, vonzása van ennek az hangját megtalálók útja. S hogy ez ténylegesen létezett, bizonyíthatja alkotót és műveket jellemző világnézetnek, mert megélt igazságok Czinke Ferenc következő, kb. 1976-ig terjedő periódusa. Ebben születtek és magas színvonalú művészi megnyilatkozások sorozata teremti a „Kos-király”, a „Mészégető állma”, „Idő”, „Köszöntő piros virág­ gal”, „Gyökerek”, „Radnóti”, és a „Nógrádi” sorozat stb. lapjai. hitelét. Minden bizonnyal már ismert tények sorakoznak a bevezető Ekkorra válik tisztázottá Czinke Ferenc alkotói programja abban a mondatokban, hiszen a „hazai bemutatkozásról” a művészet iránt tekintetben is, hogy a részletek finomsága s az egész egyöntetű érdeklődők és a szakkritika már elvégezte az értékelést. Esett szó a biztonsága, komolysága tartalom és forma tekintetében egyaránt fentebb említett alkotó-mecénás kapcsolatról; részletes elemzések dialektikus egységet teremt. E program jól jelzi, hogy az egyéni szóltak az életmű szakmai értékeiről, kiteljesedéséről. Éppen ezért szándék és a kor követelménye harmonikusan találkozott. Szinte most nem is ezek sorában feladatot vállalva akarunk ismert ténye­ pezsgően izgalmas az a felszabadult öröm, amely a grafikai-szakmai ket ismételni, vagy megfigyeléseket finomítani; hanem a kiállítás jártasság, a mesterségbeli felkészültség virtuozitásán alapul, s játszi kapcsán szeretnénk néhány általánosabb, a kortárs grafika néhány könnyedséggel bravúrosan megoldottak a legnehezebb feladatok is problémáját érintő gondolatot felvetni. Meggyőződésünk, hogy ez nem az életműben. A vonal, a folt, a szín, a kompozícióvariánsok válto­ erőszakolt, hanem éppen ellenkezőleg: önmagát kínáló párhuzam. Ez zatossága az életművön, de a kortárs magyar grafikán belül is meg­ az emberileg és szakmailag megalapozott tárlat, a nyilvánvaló ered­ különböztetett jelentőségűvé avatta Czinke Ferencnek ezt az alkotói mények mint konkrét tények igazolhatják, vagy kontrázhatják az periódusát. Nyilvánvaló, hogy az egyéni sors kiteljesedése, a műhely­ általánosabb elméleti következtetéseket. Alkalmunk adódik arra, hogy munka nyomán formálódó gondolkodási és szakmai gazdagodás, s a a kulturális, politikai összefüggéseket, szakmai megállapításokat kor követelményeinek megértése, a válaszadásra való vállalkozás az konkrét művekkel vessük össze. A szembesítésnél abban bízunk, hogy egyik alapja ennek a kibontakozásnak. De nem lehet szem elől té­ a társadalom fejlődéséből sarjadó új szükségletek nyomán keletkező veszteni azt sem, hogy a mecénáló munka elsősorban a grafikával feladatok, illetve problémák, gondok eredő-okai az egyes műveknél szembeni követelmények megfogalmazásával, s a támogatási rendszer általános érvénnyel is nyomon követhetők. A szembesítésben tehát e művészeti ágra lebontott elveinek folyamatos érvényesítésével egy­ nem a mindenáron való ellentétek poentirozására, hanem elmélet és értelmű inspirálóként volt jelen a művészeti közéletben. Leegyszerű­ gyakorlat elemzésben is megvalósítható egységére törekszünk. sítve azt mondhatnók, hogy hozzávetőleg a hatvanas évek közepéig Elsőként a kiállítás konkrétságára építve az életmű folyamatában tartott, amíg a mecénálás végérvényesen tudomásul vette az önálló felfedezhető és kimutatható, s mindenképpen fontosnak tekinthető képgrafika létét, s ez azzal járt, hogy figyelme — azaz kérése és szakaszok határának időpontját vizsgáljuk. Ennek célja és lényege, honoráló gesztusa — már a grafika szakmai sajátosságaira és csak hogy ez egy életművön belül konkrétan érzékelhető szemléleti és a rá jellemző társadalmi szerepre összpontosult. A hatvanas évek kö­ stilisztikai változások — ezek természetesen lehetnek egymásután zepétől kezdve fél évtizedre volt szükség arra, hogy a kulturális lineárisan gazdagodó etápok — megjelenésének okait kell elemezni. politikai gyakorlatban, a grafika kivívott helye alapján, végérvénye­ Meg kell állapítani, hogy mik ezekben a személyiség szubjektív vál­ sen figyelt és számon tartott tényezővé váljék. Más művészeti ágak­ tozásainak függvényeként kezelhető momentumok, s mik a szélesebb hoz képest tehát kis eltolódással, a hetvenes évekkel indul az „igazi összefüggésből eredők. Második problémaként a világnézeti tisztaság nagy korszak” — s ezt nemcsak Czinke Ferenc, hanem más alkotók és következetesség és az esztétikai, szakmai gazdagodás összefüg­ pályájának kiteljesedése is igazolja. 1970-ben „tetőzik a grafikai migéseit, majd a katarzisban rejlő meggyőző erő, s a didaktikusra nöséghullám” először — s ez a magasra emelkedett színvonal jó öt formált esztétikai érték társadalmi vonzásának problémáit követnénk éven keresztül jellemző marad, s abban az időben alkotók és mecé­ nyomon. Végezetül pedig az eszközök „forradalma” és a tartalmi nálók egymást inspirálva dolgoznak együtt. gazdagodás kapcsolatának véletlenszerűségét, vagy éppen szükség­ Természetes dolog, hogy egy ilyen jellegű felfutás dinamikus szerűségét vizsgálnánk. Kereséseinkben Czinke Ferenc tárlatához kö­ jellege teszi lehetővé, hogy hosszú „levezető szakasz” követ­ tődve is inkább az általánosabb szempontokat érvényesítenénk. így kezzék, nem kezdeti robbanás visszhangja évek hosszú során át nagy a valószínűsége, hogy a felmerülő kérdésekben benne rejlik a tartsa azts aa látszatot, hogy minden rendben van. A grafikának ez a képgrafika — egyedi vagy sokszorosított, az a jelen esetben másod­ a társadalom fejlődésével szoros kapcsolatban zajott le, így lagos kérdés — továbblépésének néhány lehetséges távlata. Az általá­ felfutása hogy a társadalom további fejlődéséből eredő vonások — nosan érvényes tendenciák alapján pedig az egyéni fejlődés perspek­ érthető, amik elsősorban a szükséglet változásában jelentkeztek — azonnal tívájáról nyerhetünk eligazodást. mozgásokat indukáltak a grafikán belül. Amíg például a tábla­ A problémák fentebb említett sorrendje szerint: Czinke Ferenc újabb képnél a szemléleti anakronizmus és az óriási kereslet ellentéte régebb óta van számontartottan a művészi pályán — művészete miatt a szakemberek köre már jó egy évtizede a megoldatlan szakmai kortárs grafikánk ún. „nagy nemzedékének” kirobbanásával egyidő- és mecénálási gondok körül forgolódik, addig a grafika területén ben vált jegyzetté. Előbb az „érdemes rá figyelni”, majd hamarosan felgyorsult a tempó. A sikerek varázsa már nem volt, vagy talán a „muszáj rá figyelni” minősítés alapján jegyezték lapjait. A belső helyesebb úgy mondani, ma sem elég ahhoz, hogy valaki az szakaszhatárok felvázolásában a pályakezdés történelmi okokkal élvonalban maradjon — hogy produkálni kell. A grafika magyarázhatóan hosszúra nyúlt szakaszát egy egységnek tekintjük, területén (ha érzékelhetőkitt ismindennap bizonyos csoporttörekvések) kizáróla­ így az első, már témánk szempontjából fontos szakasz a Derkovitsvagy generációs egyeduralom nincs. Így azután nem meglepő, ösztöndíj ideje. 1961—1964 között. Az ösztöndíj Czinke Ferenc szemé­ gosság szinte négy év alatt, főként újonnan indult generációk kezde­ lyében nem pályakezdőt, s nem ígéretet illetett. Sokkal inkább hogy és munkája nyomán, a kortárs grafika „harmadik virág­ hordozott magában elismerést, s társadalmi vonzatú, jó értelmű ményezése ” éli. Része van ebben annak is, hogy a minősítő és mecénáló doppingolást; visszatekintő és megelőlegező mecénáló gesztus volt a korát talán éppen a grafikával szemben támasztott követel­ díj odaítélése. Mindenesetre hasznosan kamatozott, s az akkori szitu­ munkában ációban szakmailag hiteles döntés volt: Czinke Ferenc művészeti mény-, illetve elismerési rendszer alakult a legrugalmasabban, s a programján keresztül a grafika akkor lehetséges útjai közül az egyik terüiet decentralizációja is hozzájárult a minősítés és honorálás fej­ támogatást kapott. Ez a lehetséges út: a grafika megszabadulva a lődéséhez. közvetlen „leckefelmondástól”, a felszínes, életképes illusztrálástól, A hetvenes évtized középső fordulójára kialakult, s most is tartó tartalmi és eszközbeli gazdagodásának egyik lehetőségét a népművé­ nemes versenyben csak azok a grafikusok maradhattak „pályán”, szet hagyományainak feldolgozásában remélhette. Itt a történelmi akik értették az idő szavát; a grafika hivatása, s a kifejezés gazda­ szituáció és Czinke Ferenc egyéni sorsából eredő alkotói keresése gítása terén egyaránt előreléptek. Nem könnyű a feladat, hiszen be­ egymást erősítve nyitott kaput egy lehetséges útra. Ez az első perió­ idegződéseket, és sikereket adó manírokat kell elhagyni, s különösen dus a rátalálás naivságától hamvas, a rácsodálkozás bénultságától a kifejező eszközök megválasztásában kell igazán elfogulatlanul dön­ motívummásoló, s a megelőző közelmúlt rossz hagyományaitól sza­ teni az alkotóknak. Kissé nehezíti a helyzetet, hogy a grafika lehet­ badulva, örömmámorosan szertelen. Keveredik még a felelősség és séges funkciói tekintetében a mecénálás is most szerzi tapasztalatait; szabadság, szabadosság és avantgardizmus — lényegében ez a kor és s az sem közömbös, hogy a kortárs magyar grafika egyik meghatá­ ez Czinke Ferenc sajátja. A következő periódus a „szakmai komolyo- rozó jelentőségű alkotójának életműve tragikus metszésben zárult le. dás” kora, amelynek határt jelző végső lapjai az „Ősi szerszámok” Kondor Béla munkásságában már korábban jelentkeztek a mát idéző sorozat Történelmi fejlődésünkben ez a „minősítés kora”; a pályát problémák, de halála miatt ez az iránytűt adható életmű már csak 1945 és az ötvenes évek vége között kezdő generációk 1970-ig szelek­ lezártságával adhat újabb támpontot. Bátran kijelenthetjük, hogy ha A grafika lehetséges útjai 21 �ez a magyar grafika számára pótolhatatlan veszteség, akkor a mecénáló munka számára még mára sem kihevert tragikus tanácstalansá­ got jelent. A tapasztalat azt mutatja, s ez Czinke Ferenc oeuvre-jében is nyomonkövethető, hogy napjainkban a grafika kettős szerepkör be­ töltésére vállalkozik. Egyrészt a hagyományok szerint részt követel a környezetalakításban, s az érvényesülő kereslet szerint konkurrál a táblaképpel. Innen ered méretnövekedése és egyre általánosabbá váló színessége. Igaz viszont, hogy a szakmai és a korszerűségi követel­ mények tekintetében ez az alkotói vállalás megy a legmesszebb az engedmények elfogadásában, illetve megadásában. A másik szerep a műfaj specifikumaiból — gyorsaság, sokszorosíthatóság, agitatív erő, olcsóság, publikálhatóság stb. — eredve vállal aktív szerepet a közélet mozgásainak értelmezésében és érzelmi eszközökkel segített tudato­ sításában. A jó értelemben vett „politizálás” — ami természetesen igen széles körű, mert a konkrét osztályviszonyokból fakadó kérdé­ sekre adott választól a környezetszennyeződésig terjedhet — pedig erőteljes inspirálójává nőtt a korszerű eszközök használatának. A különböző törekvések — pop-arttól a koncept-artig — szakmai, mes­ terségbéli eredményeinek tudatos felhasználása, továbbfejlesztése ál­ talános gyakorlattá vált. A mecénálás nagyon helyesen, elismeri és támogatja az egyértelmű véleménymondásból fakadó eszköztárbőví­ tést, s a honorálás a kortárs grafikában hamar megtette a szükséges hatást. Megjelentek az összefüggő sorozatok, az „igazi szekvenciák”, Czinke Ferenc munkásságában is új periódust nyitott a „műhelysorozat”. Politikai és szakmai egyértelműsége és színvonala a jók között is a legjobbak közé emelte Czinke Ferenc szemléleti gazdago­ dásának és differenciálódásának példáját. Az ő pályájának példáján állíthatjuk, hogy ezek, a kor szellemével egyűttlélegző, a bonyolul­ tabbá váló kor bonyolultságát és annak okait megértő, az eszközök­ kel bátran kísérletező, s a didaktikus belemagyarázkodástól tartóz­ kodó, inkább a mű hatására építő alkotói produktumok jelzik a grafika most eredményeket ígérő egyik lehetséges útját. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlent — a hagyományos, a most dívó törekvéseket tiszta formájában gyakorló vagy másoló grafikusi alternatívák szintén élnek —, de a legtöbbet ígérőt. Erre pedig a mecénáló munkának felkészülten, politikailag és szakmailag differen­ ciáltan kell reagálni. Bereczky Loránd Egy elfelejtett sztrájk A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt akkor még mindig német nyelvű 1902. évi igazgatósági levelezésében többször is utaltak arra, hogy az 1900. évi sztrájkidőszakban különösen kedvező volt a széntermelés önköltségi árának alakulása, amit számadatokkal is igazoltak. Meglepő ez a kijelentés, mert a sztrájkok idején mindig igen rosszak voltak a társulat termelésének önköltségi vonatkozásai. Meglepő ez a megfogalmazás már csak azért is, mert 1900-ban — amikor a társulat munkáslétszáma évi átlag­ ban 4040 férfi-, 193 fiú- és 4 nődolgozót tett ki — nem is, volt sztrájk a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt üzemeiben. Volt azon­ ban — és ez a kijelentés nyitja — az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt mizserfai üzemében. Erről azonban sem a hely-, sem a bányatörténeti feldolgozásaink nem tesznek említést. A sztrájkról — eddig és közvetett úton — csak a konkurrens vál­ lalat igazgatósági levelezéséből tudunk és annak figyelmes átol­ vasásakor derül ki, hogy a későbbi ellentmondásos szövegrészek­ ben a salgótarjáni bányaigazgatóságnak egyik, az Északmagyar­ országi kárát kihasználó sakkhúzásáról van szó. A századfordulón, amikor a gazdasági pangás első hullámai már a nagyvállalatok árupiaci állásait is kezdik ostromolni, a salgótarjáni szén- és iparmedencében is kiélesedett a munkások életkörülményeit rossz irányban befolyásoló vállalati harc. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt tarjáni és budapesti igazgatósága közti érintkezésben megszaporodtak a rejtjeles táviratok, amik­ nek értelmét csak a beavatottak ismerik. Ezzel is védekeztek: nem bíztak a postai alkalmazottak titoktartásában, mert hiszen nem csak ők, hanem más vállalatok is juttattak azoknak évi un. „gratifikációkat”. 1900. február 24-én is feladott a salgó­ tarjáni igazgatóság a budapestinek egy táviratot, amelyben ez állt: „ötvenegy”. Ez — miként a levelezésből kiderül — annyit jelentett, hogy „holnap, vasárnap, minden bányában éjjel és nap­ pal dolgozni fogunk”. 22 Ennek oka pedig az volt, hogy a következő héten február 27-re esett a farsang utolsó napja, 28-a pedig hamvazószerda volt. Az 1870 tájától kezdve fennmaradt levélmásolatok tanúsága szerint hamvazószerdán általában sohasem dolgoztak, mert a farsang utolsó napjának mámorát aludták ki a bányászok. Mun­ kába ilyenkor csak a liptákokat lehetett úgy-ahogy befogni, a kolonizált és a környékbeli falvakban lakó munkásokat nem. 19Ö0-ban Inászón voltak nagyobb számmal Liptó és Bars megyei idénymunkások. Ott tehát tudtak 27-én és 28-án fél-fél napig dolgoztatni. A vasárnapi munkával a beirányzott heti 2000 vagonos termelést igyekeztek volna teljesíteni, amihez — miként le­ velében előre jelezte — nem sok reménye volt a salgótarjáni igazgatóságnak. Az ilyen és hasonló „ünnepnapi” kimaradások tekintetében mindig a kétlaki környékbeli munkásokkal kapcsolatban volt a legtöbb baja az igazgatóságnak, és nyilván ez volt a helyzet az Északmagyaiországi Rt baglyasaljai igazgatóságánál is. A két lakiakkal kapcsolatban még az is fennállt, hogy amikor már begyakorolták magukat a rájuk bízott munkafeladatok elvégzé­ sébe, sokkal hamarébb álltak elő béremelési követelésekkel, mint a kolonizált munkások. Ennek oka az volt, hogy a falujukbeli „háztáji” nyújtotta lehetőségek miatt könnyebben átvészelhet­ ték a bérezés nélküli sztrájkidőszakot, mint a társulattól kapott lakásokban családjaikkal együttélő és onnét munkamegtagadás címén még ki is lakoltatható kolonizált munkások. A sztrájkok megfékezése és sztrájkolók megbüntetése iránt már korábban megállapodtak a bányavállalatok, hogy az ilyen megmozdulásokról nyomban értesítik egymást és a sztrájk miatt elbocsátottak közül kölcsönösen egyikük sem vesz fel senkit munkába. 1900 márciusának elején azonban az Északmagyaror­ szági Rt mizserfai bányagondnoksága nem értesítette a salgó­ tarjáni igazgatóságot, hogy üzemében sztrájk ütötte fel a fejét. Mindezt Plachy főszolgabíró március 3-án kelt értesítéséből tud­ ták meg. Plachy szerint a sztrájkoló munkások „csaknem mind kizárólag környékbeli parasztok” voltak, akik béremelést köve­ teltek. A főszolgabíró a sztrájkolók névsorának megküldésére is ígéretet tett. A mizserfai sztrájk előzményeihez azonban akarva-akaratlanul a salgótarjáni igazgatóság munkaerő-toborzási ténykedése is hozzátartozik. Azt már januárban tudta az igazgatóság, hogy a budapesti központnak sikerült nagyobb szénmegrendeléseket sze­ rezni, és ezért február elején elküldte Pircz főaknászt Mátraszele, Mátranovák, Kazár, Homokterenye és Kisterenye falvakba — „véletlenül” éppen oda, ahonnét a mizserfai bányában is a leg­ többen dolgoztak —, hogy munkásokat szerezzen. Pircz — ami a toborzásoknál mindig megesett — igen rózsás színekben ecse­ telhette a salgótarjáni bányamunkások kereseti lehetőségeit, mert már kiküldetése másnapján 26 embert fel is vett a bánya­ igazgatóság. A toborzás és az ígérgetés nyílván tovább folyt és a bérezés néhány fillérrel valóban több lehetett a mizserfainál. Eddig talán minden rendben is volna, és nincs nyoma an­ nak, hogy a mizserfai bányagondnokság februárban tiltakozott volna az érdekkörébe eső területen történt toborzás miatt. A farsangi és hamvazószerdai termeléskimaradás azonban nehéz helyzet elé állította a salgótarjáni igazgatóságot. Az „ünnepek” alatt munkásai is otthon voltak azokban a falvakban, ahová a mizserfaiak is hazatértek és nyilván a keresetükről is beszéltek; és nincs kizárva, hogy — ez is a munkaerő-toborzások egyik módszere volt — „megbízott” munkásai tovább folytatták a tobor­ zást. Erre annál is inkább szükség volt, mert a március 4-től 10-ig terjedő héten — a farsang és a hamvazószerda miatti el­ maradás behozása végett — ismét kétségessé vált a heti 2000 vagon szén továbbítása, illetve kitermelése. A mizserfai bányagondnokság csak március 7-én eszmélt rá arra, hogy valami nincs rendjén. Levelét csak a salgótarjáni igazgatóság válaszából ismerjük. Eszerint elismerik, hogy az előbb említett községekből sok munkásuk van, „de két év óta onnét nem vettek fel senkit”, sőt többeket el is bocsátottak. Ezt az állításukat azonban nyomban saját maguk is megcáfolták, mert elismerték Pircz februári toborzását és „mintegy 26 munkás felvételét”. Állítják azonban, hogy Pircz sem fennhangon, sem titokban nem tett „semmi féle ígéretet, lévén eléggé ismeretesek �a mi viszonyaink a munkások között”. Elismerik, hogy „nagyon sok munkás jelentkezett bizonyítvány nélkül, akiket elutasítot­ tak”. „Most március hó 6-án és 7-én egy néhányan jelentkeztek ide munkába, s arra a kérdésre, miért mentek el önöktől, azt a hírt hozták, hogy a nemtiek azért szüntették be a munkát, mert az eddigi szakmányokat beljebbítették és a nemtiek nem engedik meg más falubelieknek, hogy ott munkába menjenek”. — Ez a levélrészlet nyilvánvalóvá teszi, hogy a Nemtiből szár­ mazó munkások Mizserfán sztrájkőrséget szerveztek. A salgótarjáni igazgatóság ezután úgy vélte, hogy a legjobb védekezés a támadás: „Ha most Önöknél a munkát beszüntették, miért nem közölték velünk a sztrájkolók névsorát? Akkor eze­ ket biztosan nem vennők föl”. — A sztrájkolók névsorát azonban Plachy főszolgabírótól megkapták, és mivel az esetleges felvétel­ ről jelen időre vonatkoztathatóan is írtak, valószínű, hogy a fel­ vételek folytak. Azt is kétkedéssel kell fogadnunk, hogy Pircz toborzását mentegetve, visszautasítják azt a vádat, hogy napi 5 korona keresetet ígért volna, mert „józanul gondolkodó bá­ nyász nem is veheti komolyan” az ilyen kereseti lehetőséget. Tény az, hogy a salgótarjáni társulat kilenc bányaüzeme kö­ zül 1900 márciusában kettőben és áprilisában ismét csak kettő­ ben haladta meg a vájárok átlagos napi keresete a 4 koronát, a legalacsonyabb vájárkereset pedig márciusban 3,21, áprilisban pedig 3,17 korona volt. Az, hogy meddig húzódott el a mizserfai sztrájk, a levele­ zésből nem derül ki. Az azonban tény, hogy amíg Mizserfán sztrájkoltak, addig a salgótarjáni társulat bányáiban nagyobb munkáslétszámmal a szokottnál többet termeltek. így alakult ki azután, az hogy az 1899. áprilisi 19,00 és az 1901. áprilisi 18,19 fillérrel szemben az 1900. áprilisi „sztrájkhónapban” csak 16,65 fillér volt egy métermázsa szén önköltségi ára. Az azonban még mindig nem világos, hogy miért az áprilist nevezi sztrájkhónapnak a levelezés? Annyi kétségtelen, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt munkásai körében is volt ok az elégedetlenségre. Ez részben az egyes üzemek közti, geológiai okokból is adódó bérezéskülönbözőségekre, részben a felügyelő sze­ mélyzet gyakran durva magatartására vezethető vissza. Kétség­ telen, hogy a márciusi mizserfai sztrájk nyomán a salgótarjáni társulat munkásai körében is mozgolódás támadt. (Ennek mé­ reteire nézve ismét csak gyér adatok állnak rendelkezésünkre.) Március 16-án a következőket jelentette a bányigazgatóság a központnak: „Plachy főszolgabíró úr közölte velünk, hogy tu­ domására jutott, hogy a szocialista Pfeiffer, Budapestről a leg­ közelebbi vasárnap” — azaz március 18-án — „ide szándékozik utazni a bérfizetéshez, avégből, hogy munkásainkkal érintkezésbe lépjen és azokat sztrájkra bírja rá.” Plachy szerint „a legcélra­ vezetőbb az lenne, hogy vasárnap egy detektív, aki a nevezett szocialistát ismeri és őt megfigyeli, Tarjánba jönne, s ez által ez az agitátor itt felismerve és ártalmatlanná téve lenne”. A közöltek alapján a budapesti igazgatóság gyorsan intézke­ dett és a salgótarjáni március 19-i jelentéséből megtudjuk, hogy „az detektív tegnap az összes korcsmákat végigjárta, de sehol sem észlelte Pfeiffer jelenlétét. — Jó lenne, ha a buda­ pesti detektívek révén tudomást szerezheténk arról, hogy vajjon a nevezett szocialista kapcsolatban áll-e a mi munkásainkkal, különös tekintettel arra, hogy levelezik-e velük, aminek tudtá­ val mi itt megfelelő megfigyeléseket tehetünk”. Ez idő szerint tehát a salgótarjáni igazgatóság munkásai nem sztrájkoltak, de a sztrájkra izgatás tényétől joggal félt az igaz­ gatóság. Kiderül ez a Plachy főszolgabíróhoz ugyancsak március 19-én kelt soraiból: „Schmiek Károly nyugbérezett bányamunká­ sunk — lakik a Matyó-féle házban az üveggyár mellett — több nap óta munkásaink között, idegenek kíséretében, állandóan megjelenik s a munkásokat izgatja. — Tegnap este is a pálfalvai társulati kocsmában 10 liter bort fizetett a munkásoknak és őket munka-abbahagyásra izgatta. E miatt a pálfalvai szállásmester, Demser Ferenc által a kocsmából kiutasítva, előtte úgy nyilatko­ zott, hogy a munkások között mindaddig izgatni fog, míg na­ gyobb munkabért nem kapnak. — Kérjük ennél fogva Schimek ellen az eljárást megindítani s őt a község területéről esetleg kényszer útján eltávolíttatni”. 1900. kérdéses időszakában tehát a salgótarjáni igazgatóság bányamunkásainak mozgolódása csak abban nyilvánulhatott meg, hogy szívesen meghallgatták a szocialista agitátorokat, ami azon­ ban már önmagában véve is „üldözendő cselekedet” volt. Említettem, hogy a felügyelő személyzet durvaságai is közre­ játszottak a munkásság elégedetlensége növelésében. Az ilyen megnyílvánulásokat jogszabályok tiltották, de csak 1900 tavaszá­ ról van olyan adatunk, hogy egy bányász az őt ért sérelmek miatt a felügyeleti szervhez, a besztercebányai bányakapitányság­ hoz mert panaszával fordulni. Ez az első merész ember Sándor József bányakocsis volt, akit Ozwirk Henrik aknász pofonütött. Az ügyre nézve a bányaigazgatóság 1900. június 13-án kelt és a bányakapitánysághoz intézett iratából a következők derülnek ki. Az ügyről a bányaigazgatóság akkor értesült, amikor a pa­ naszos beadványát a bányakapitányság kihallgatási jegyzőkönyvfelvétele céljából megküldte a bányaigazgatóságnak. A jegyző­ könyvet május 31-én vették fel, de csak június 13-án küldték meg a bányakapitányságnak. Tartalma a következő: „A megtartott tanúkihallgatás alapján az Ozwirk Henrik és Prouza Nándor aknászok ellen elkövetett tettlegességnél való segédkezés miatt Sándor Józsefet és Sándor Matyi Józsefet a tett­ legességnél való segédkezés miatt pedig Kakuk Istvánt és Kakuk Györgyöt a bányaigazgatóság a munkarendszabályok 35. §-a értel­ mében elbocsátotta. Indoklásuk részeként megjegyzik, hogy Sándor Józsefnek nem volt feladata az, hogy Sándor Matyi Józsefnek, akinek a lova nem akart húzni, segítsen. Erre az ott közelben tartózkodó váltóállító Kusz János és ha szükséges, az ott dolgozó ácsoló munkás csapat volt hivatva. Sándor József csak azért segédkezett, hogy az idő teljen és neki ne kelljen több vonatot összeállítania, ami aztán azt okozta, hogy a két lóvonat veszteglése folytán az egész szállítás szünetelt. Ozwirk Henrik aknászt azért, hogy Sándor József bányakocsist arculütötte, ahelyett, hogy annak szabályellenes viselkedését jelentette volna,.szigorúan megdorgáltuk, s figyelmeztettük, hogy hasonló cselekedetektől tartózkodjék, mert ismétlődés esetén szigorúan meg fogjuk bün­ tetni”. A rendelkezésünkre álló adatokból nyilvánvaló, hogy Ozwirk pofonját Sándor József nem hagyta megtorlatlanul, és miként Ozwirknak Prouza személyében, neki is akadtak segítőtársai a vele együtt elbocsátottak személyében. Igazsága tudatában azon­ ban mert a bányakapitánysághoz fordulni. Nyílván a törvényben jártas valaki ösztönözhette erre. A panasz benyújtása azonban az általa nyílván nem várt eredményt hozta. Ő is, mások is, leszűr­ hették a tanulságot: nem tanácsos a felügyelőkkel vitába szállni. Belitzky János 23 �Palóc arcok A nógrádsipeki hegedűs Novemberi fehérségben értem el a Cserhát kedves kis faluját, Nógrádsipeket. Szerencsémre a havazás elállt, az utcán mind sűrűbben bukkan fel egy-egy járókelő, és szapora kérdezősködések után csakhamar rátalálok a keresett parasztházra, ahol Csizmadia István, a népművészet mestere lakik. Az erős motorzúgásra kikukkant a há­ zigazda. Alacsony, vékony ember, vas­ tag, mintás ingben, sötét lajbiban. Hosszúkás arcán élesen kiálló pofacsontok, valószínűtlenül nagy szemek, fején deresedő kefehaj. Benn a házban a jól ismert falusi konyhát látom. A szekrény tetején kéjesen elnyújtózkodva hegedűtok. * — Mikor hallott először hegedűszót? — Hatéves lehettem akkor. Egy la­ kodalomba vetődtem el, ahol cigányok muzsikáltak. Ahogy megláttam a he­ gedűt, a cimbalmot, a klarinétot, a brácsát, én nem is tudom, mi történt velem. Egyszeriben megszűnt körülöt­ tem minden. Odaálltam a cimbalmos melllé, aztán csak bámultam őket, egy tapodtat sem mozdultam a helyemről. Hajnaltájban vitt haza édesanyám. Másnap fogtam a bicskát, farigcsáltam fazsindelyből egy hegedűformát, kötöt­ tem rá cérnát, kész is volt a hangszer. Amikor meghúztam rajta a cirokvonót, csak afféle gyenge kis csikorgást hal­ latott, mégis gyönyörűségem telt ben­ ne. Egy háborús nótát nyomdostam rajta: „Azt mondják a hadi asszonyok. Közben mindig reszkettem édesanyám­ tól, mert megfenyített: „Nem cigány­ nak születtél, fiam, meg ne lássam a kezedben többet azt a micsodát.” — Valódi hegedű hogyan került a kezébe? — No, azt én a kántor úrnak köszön­ hetem... Volt a házunk mögött egy tövisgátas kert, ahol burjánzott a lapu­ levél. Csináltam abból egy kunyhót, odabújtam a zsindelyhegedűvel, édes­ anyám miatt csak ott mertem csikor­ gatni az „Azt mondják a hadiasszonyok”-at. Arra jött a kántor úr, hallgatódzott egy darabig; „Pistikém, gye­ re csak ide! De hozd azt is magaddal, amivel muzsikáltál!” Jaj, már akkor mindenre gondoltam, csak nem a jóra. Reszketve vittem a kis zsindelymuzsi­ kát, megálltam a lába előtt. „Ne félj, cimbora, most eljössz hozzánk, aztán mutatok én neked egy igazi kis hege­ dűt.” Ügy is volt. Azt hittem, hogy mennyországban vagyok, mikor a kis háromnegyedes hegedűt a kezembe nyomta: „No, Pistikém, most ezen pró­ báld meg, ne a zsindelymuzsikán. Min­ den csütörtökön délután eljössz hoz­ zám, a kezedbe adom ezt a hegedűt, és igazi zenészt faragok belőled.” Így ta­ nított meg engem a kántor úr hege­ dülni. — Mi volt a legnagyobb zenei sikere? Volt a mi falunkban egy híres ci­ gányprímás, Rácz István. Nagy bandája volt. Vasárnaponként Gyarmatra jártak muzsikálni a Sümeg vendéglőbe. Egy­ szer magával vitt, jól mutat néhanap egy hegedülő parasztgyerek. Kis időre én lettem a prímás, elhúztam a leg­ szebb nótáimat a fényes nagy terem­ ben. Nem is sejtettem, hogy a vendé­ gek között csak engem figyel egy gaz­ dag házaspár. A diósgyőri vasgyár igaz­ gatója volt az a feleségével. Pesten jártak. Gyarmaton szálltak meg. Ahogy abbahagytam a nótát, odalépegettek hozzám: „Hogy hívnak, kisfiú?” Csiz­ 24 madia Istvánnak.” Fagattak aztán min­ denféléről, egy finom papírra még a nevem is felírták. A végén kirukkol­ tak a lényeggel: „Fiacskám, nekünk nincs gyerekünk, eljönnél-e hozzánk, ha örökbe fogadnánk? Miskolcon zene­ iskolába íratnánk, híres muzsikust fa­ ragnánk belőled.” „Én nem tudom meg­ mondani, nagyságos asszony, kérdezzék meg édesapámat meg édesanyámat.” Két hét elteltével robogott egy fekete taxi Bikkpusztán. Nagy csoda volt a tanyán, ahogy végigporzott a földúton, csapatban követték a kamaszgyerekek. Nem messze állt meg a házunktól. Ki­ szállt a nagyságos asszony meg az igazgató. „Csizmadia János hol lakik? — kérdezte az igagató a bámészko­ dóktól. „Én volnék, nagyságos uram” — szólalt meg édesapám. — „Fáradja­ nak beljebb a házamba, tessenek he­ lyet foglalni.” Ahogy széket tett alájuk édesanyám, mindjárt rákezdte az igazgató: „János bácsi, azért jöttünk, hogy örökbe fo­ gadjuk a muzsikus fiát. Két hete, hogy Gyarmaton megláttuk, amikor a zene­ kar előtt húzta a szebbnél szebb nótá­ kat, ott tetszett meg nekünk. Nekünk nem lehet gyerekünk, gondoltuk, ma­ guknak meg könnyítés lenne, ha egygyel kevesebb maradna az éhes száj­ ból.” Csak ennyi kellett az én édesanyám­ nak, rázendített a sírásra, a kötőjébe törülgette a könnyeit, de még az édes­ apám is eltörölt egy könnycseppet a szeme alatt:„Igazgató úr, örülök annak, hogy ilyen nagy megtiszteltetésben része­ sítené az én Pista fiamat, de mégsem ad­ hatom. Ha már négy gyerekem kezébe kenyeret tudok adni, akkor az ötödik se maradhat éhen. A legkedvesebb fia­ mat nem adhatom ki a kezem alól, már ne haragudjon meg, engedelmével.” Édesapám szavaira meg én kezdtem el a hangos sírást. Nekem tetszett az igazgató úr ajánlata, és most a jó apám keresztülhúzta minden számításomat. Mentem volna én a pusztáról ezer örömmel, mert én ott csak szenvedtem. Tizenhárom évesen már béres lettem, tizennégy évesen az ökröket hajtottam. Borzasztó volt az én sanyarúságom, nem hiába vagyok én ilyen hitvány kis emberke. — Hogy alakította meg első zeneka­ rát? — Kilencszázhuszonkilencben elbúcsúz­ tam szülőfalumtól Herencsénytől, vettem a pútyerkámat, Sipekre költöztem, az én kedves feleségem falujába. Cseléd lettem az ezerholdas Balázs Barna nagyságos úrnál. Kocsisa lettem a ma­ jorban, de amit én elszenvedtem, az borzasztó volt. Hajnalban négy órakor már az istállóba kellett lennem, egész áldott nap dolgozhattam szakadatlanul, csak este kilenc órától akadt egy kis szabad időm- Akkor verbuválgattam össze egy kis társaságot, akik a tűzbe is eljöttek volna utánam, nem hogy muzsikálni. Keservesen kínlódva össze­ szedtük a hangszereket, cimbalmot is szereztünk közösen. De nagyon sok éj­ szakám eltelt, hogy menjen a zenekar, jóformán le se fekhettem. Meg is lett az értelme a sok próbának, mert még abban az esztendőben szépen összehan­ golódtunk. Meghallotta ezt a nagyságos úr fia, aki hírneves volt a mulatozásai­ ról. Sokat dáridózott Gyarmaton is, Pesten is. Jól jött neki, hogy ezentúl helyben is vigadozhat szép muzsika­ szóra. Magához hivatott: „No fiam, szedd össze a zenekart, ezentúl, ha kívánom, nálam muzsikálsz. De ne úgy nézzél majd rám, mint a nagyságos uradra, csak úgy, mint egy mulató emberre. Én sem úgy nézek majd rád, mint a cselédemre”. így lettem én az urak muzsikása. — Megalázó volt az urak muzsiká­ sának lenni? — Erre elmondok egy esetet. Kilencszázharminc őszén csináltuk az utal Sipek meg Szécsény között. Október vége volt, megállás nélkül szakadt az eső. Mi meg — nem számított, hogy esik vagy nem — rá a lóra a szerszá­ mot, aztán gyerünk, hordjuk a követ! A bőr olyan volt a kezünkön, mint a hártya. Az egy rossz kabátom teljesen átázott, örültem, ha estétől reggelig megszáradt a falmasina mellett. A vi­ zes ruhában átfagytunk, elcsigázódtunk. Nem csoda, hogy este a meleg kony­ hában csak lehunytuk a szemünket a fáradtságtól már az asztal mellett. Egy­ szer holtfáradtan ledőlök az asszony mellé az ágyba, hát tizenegy körül megzörgetik az ablakom: „Pista bácsi, keljen fel!” Az uraság parádéskocsisa volt. „Mi baj van?” „Itt vagyok a hintóval magáért. Gyorsan kapja össze magát, vegye a hegedűt. Azt mondta a nagyságos úr, szerezzen még egy társat is maga mellé, aztán egy-kettőre le­ gyenek a kastélyban.” Felrángatom magamra a ruhát, sza­ ladok a kontrásért, mert a nélkül most sem tudok muzsikálni: „Balázs bácsi, ki az ágyból!” Még a bakancsát is én fűztem neki, csak hogy minél hamarabb a kastély­ ban legyünk. Ahogy beértünk, ott mu­ latott a nagyságos úr a másik úrigye­ rekkel, a barátjával. Akkor rátettük a vonót a húrokra, és annak egy pilla­ natra sem lehetett megállni. Ügy szólt a muzsika, mintha az égben angyalok muzsikáltak volna. Megtörülközni, rá­ gyújtani nem lehetett, a parketton meg tócsa állt az izzadtságunktól. Az a so­ vány Balázs Antal meg odaállt elénk egyszer-egyszer, ha a kedvenc nótája volt soron, de nem énekelt, csak mond­ ta a szöveget: „Ha azok a gyűrött pár­ nák mindent elbeszélnek”. Éjfél után egy óra tájban megszólalt a nagyságos úr, részegen átfogta a má­ sik úrigyerek vállát: „Édes barátom, tudod, mit szeretnék én?” „No mit, Antikám?” „Elhozatjuk a két muzsi­ kus mellé a váci bőgőst is.” Ment is a sofőr, reggelre meghozta a bőgőst, de hiába. A nagyságos úr ak­ korra megfeketedett a töméntelen bor­ párlattól, mint a posztó, aztán össze­ esett az ajtóban. Sebaj zsebünkben volt a fizetség, mehettünk hazafelé. Amikor jól beiszogattunk, előveszem a kapott száz pengőst, nyújtom a kocs­ mánknak, de az kétségbe esett tőle, nem tudott visszaadni, pedig kocsmája volt meg üzlete. Ketten kétszáz pen­ gőt kaptunk az éjszakai muzsikálásért. A bátyám élő ember, meg tudja mon­ dani, hogy nem lódítok. Nagy pénz volt az akkoriban, egy tehénnek az ára. így fizetett meg engem egyszer a nagyságos úr. Részegségében telte, nem emberbarátságból. Máskülönben többre nézte a kutyáját, mint engem. De nem­ csak velem volt így, hanem az összes cselédjével. * A háború magával sodorta a mula­ tós Balázs Antal nagyságos urat, és azóta Csizmadia István parasztzenésznek csendesebben múltak az évtizedei. Falusi lakodalmakban muzsikált zene­ karával vagy bálokon húzta a talpalávalót. Mióta megkapta a Népművé­ szet Mestere címet, különösen elége­ dettnek látszik sorsával. Derűsen élde­ gél a tornácos parasztházban élete pár­ jával. Időnként ifjú népzenészek kere­ sik fel, hogy eltanulják tőle a hegedülés paraszti fortélyait, máskor gyűj­ tők veszik hangszalagra hangulatos népmeséit Nagy Zoltán �KÖRKÉP A szocialista realista filmművészet új útjai Kovács András Falak című fimjéhez a következő ajánlást írta: „Mit jelent for­ radalmárnak lenni egy olyan rendszerben, ahol a forradalmi erők vannak hatalmon, ez az, ami foglalkoztát. Elméletileg a kér­ dés egyszerű, támogatni a forradalmi rendszert, megvédeni, ha veszélyben van, ugyanakkor bírálni a hibáit, származza­ nak azok a megvalósítás gyengéiből vagy koncepcionális tévedésekből. Egyszerre lenni tehát kormánypártinak és ellenzé­ kinek.” A szocialista realista filmművészet prog­ ramját sokan és sokféleképpen megfogal­ mazták, érzésem szerint azonban a Ko­ vács-definíció legtalálóbb (és legtömörebb). A „kormánypártiság” és „ellenzékiség” egyidejűsége a mi viszonyaink között a műalkotás megteremtésének olyan arany­ fedezete, mely a valóság hiteles ábrázo­ lását, a konfliktusok változatainak meg­ jelenítését, a társadalmi mozgás fejlődé­ sének bemutatását biztosítja. A filmtör­ ténet Eizensteintöl Wajdáig, Pudovkintól Jancsóig a frappáns Kovács András­ tétel érvényességét igazolja. A szocialis­ ta realista filmművészet legjelentősebb rendezői általában a régi és új, a hala­ dó és a maradi, a korszerű és a korsze­ rűtlen harcát vitték vászonra — s nem feledkeztek meg arról, hogy elkötele­ zettségük nem kritikátlan hozsannázást jelent. Az „érted haragszom, nem elle­ ned” elve egyszerre politikum és esztéti­ kum a Régi és újban (Eizenstein drámá­ jában), a Hamu és gyémántban (Wajda tragédiájában), a Visszatért szerelemben (Pudovkin történetében), a Fényes sze­ lekben (Jancsó látomásában) — hogy a fentebb megnevezett művészek egy-egy filmjére emlékeztessünk. A bírálat a film­ alkotó számára nem jog, hanem köteles­ ség. Hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy a rendezőnek nem vagdalkoznia kell, hanem az ellentmondásokat, a ne­ gatív tendenciákat feltárni. Anélkül, hogy receptekkel, megoldásokkal, erőltetett happy end-del szolgálna. Az utóbbi időben megerősödött a kri­ tikai hangvétel a szocialista filmművészet­ ben. „Bátrabbak” lettek az alkotók vagy rugalmasabbak a filmkészítés normái? Nem erről van szó, hanem az állampolgári felelősség — és a művészi tisztesség — meghatványozódásáról. Mindez a jelen felé fordulást bizonyítja s egyúttal a harc vál­ lalásának értelmét is. Kovács András Ne­ héz emberek című filmjében az egyik hős így beszél: „Sokat kell küzdeni, de én ked­ velem ezt az életmódot és szeretem a csatát.” Mózes Imre Bacsó Péter Jelenidő­ Gondoljunk a Vasziljev-fivérek Csapájevjében folyton verekszik s általában tud­ jére. A legendás vezér — mi tagadás — ja, miért és hogyan kell szólnia. Mikaeljan egyben-másban lehetne okosabb és hatá­ Prémiumjának brigádtagjai — élükön ve­ rozottabb. Kifejezetten lebecsüli az elmé­ zetőjükkel — ugyancsak nem fogják be letet, modora túlságosan nyers, elhatáro­ pörös szájukat. Sok példát hozhatnánk an­ zásai időnként elkapkodottak. De ez csak nak bizonyítására, hogy a „nagy világ” a mérleg egyik serpenyője. Csapajev — a társadalom — és a „kis világ” — a ugyanakkor bátor, emberséges, elvhű is. belső én — szoros szálakkal kapcsolódik És ez a lényeg. A negatív szereplőknek is van „belső, egymáshoz. Csak az vállalhatja a küzdel­ mei. — pontosabban kizárólag annak lehet pszichológiai hitelük” — sablonokból ezt esélye a „birkózásban” —, aki a közösségi sem lehet felépíteni. Ha a példaképek és egyéni érdekeket összeegyezteti. A szó­ megbotlanak — márpedig előfordul ilyes­ ban forgó esetekben tulajdonképpen nem mi —, nyilvánvaló, hogy a sátáni figurák­ maga a harc érdekes, hanem annak hátte­ nak is lehetnek emberi megnyilvánulásaik. re és perspektívája. A Nehéz emberekben A gondolkodó néző okkal meditálhatott az „ellenfél” az értetlenség, a közöny, a — hogy a legkézenfekvőbb példát említ­ bürokrácia; A Jelenidő munkásai a sem — a könyörtelenül buta és bután kényelmesség, a felelőtlenség, a nem­ könyörtelen náci fenevadak tetteit látván: törődömség hadállásait bombázzák. Po- okos, előrelátó, higgadt ellenfél egyáltalá­ tapov és beosztottjai (a Prémiumban) ban nem létezett a másik táborban? A a sajnos eléggé elharapózott „kozmeti­ győzelem értéke annál nagyobb, minél kázásra” mondanak nemet. Ügy is fogal­ koncepciózusabb az ellenség. Ez ad rangot a mazhatnánk tehát, hogy a filmek szerep­ diadalnak. Lev Tolsztoj üresfejű bábként lőit a kollektivitás szándéka fűti — noha ábrázolta Napóleont, s ezzel akarva-akaegyéni érdekeikről sem feledkeznek meg. ratlanul degradálta az orosz nép hősiessé­ Az elmondottakból logikusan következik, gének és Kutuzov zsenialitásának jelentő­ hogy a szocialista filmművészet hősábrá­ ségét. A Szabadság katonái és a többi há­ zolása differenciáltabb, mint korábban borús filmfreskó szerencsére szakított ez­ bármikor volt. Az igazságuk védelmében zel az egyoldalú „előírással”. A szabálytalan a megszokottól eltérő is küzdő emberek korántsem angyalok. Jel­ lemszereplőik — magatartásbeli, viselkedési színezheti a cselekvést a szocialista rea­ stb. hibáik — eltörpülnek a karakter meg­ lista film hőseinek mozgáskoreográfiá­ határozó sajátossága, azaz: a személyiség jában. Prokugyin, Suskin Vörös kányafá­ pozitív jellege mögött. És ettől még hús­ jának egyensúlyvesztett falusi embere a vér emberek maradnak. Pontosabban — szélsőséges rossztól jut el a szélsőséges jó­ ig. A művész — s ez menti meg a filmet ezért válnak hús-vér emberré. Az ötvenes évek esztétikája kétféle hős- a didaktizmustól — a „mindenért fizetni tipust különböztetett meg. Jókat és rossza­ kell” tételének bizonyításában nem közhe­ kat, angyalokat és ördögöket, csalhatatla­ lyeket sorakoztatott egymás mellé, hanem nokat és tévelygőket. Az igazi pozitív fi­ az életvitel feloldhatatlan konfliktusait tárta gurák álmukban is tudták, mit kell ten­ fel. Nem az érdekelte elsősorban, honnan niük. A másik táborban a gyűlölet, a indult el, hanem az, hová szeretett volna rosszindulat, a kapzsiság stb. mozgatta az eljutni a tiszta hit és a megszépítő humá­ indulatokat. num utolsó szalmaszálába kapaszkodó A szocialista realista filmművészet a egykori vagány. A szocialista film nyugati kritikusai na­ XX. kongresszust követően leszámolt ez­ zel a torz normával és elfogadhatatlan gya­ gyon gyakran használják a „rázós kérkorlattal. Veronika — a Szállnak a darvak dés"-címkét, s a bátorság fokmérőjének című Kalatozov-filmben — egy gyenge azt tartják, ha a rendező olyan problé­ pillanatban hűtlen lesz Boriszhoz. Ne szé­ mákkal áll elő, melyekről — az ő felfogá­ pítsük a dolgot: megcsalta szerelmét. És suk szerint legalábbis — nem ildomos mégis ideál marad, akire felnézünk és akit vagy nem tanácsos beszélni. Valójában sajnálunk, amikor a pályaudvaron széjjel­ nálunk — és a szocialista realista film­ osztja virágait. Parttalanná tágítottuk a művészet gyakorlatában — nincsenek rá­ humanizmust vagy nagyvonalúan szemet zós kérdések. A felnőtté vált szocialista hunyunk egy „félrelépésen”? Nem erről társadalomban elvileg mindent szóvá le­ van szó. A háborúban másképp kell mérni het tenni (még akkor is, ha bizonyos jelen­ a cselekedeteket. Veronika hibázott, ám a ségekről vagy folyamatokról nem mindig körülményekről nem feledkezhetünk meg. időszerű filmet készíteni). „Rázós kérdésekről” szól a Kortársaink És arról sem, hogy a lánynak meg kell fizetnie tragikus vétségéért... Egyébként (Rajzman műve)? Vagy a már említett nem Kalatozov „újítása” ez a szemlélet­ Prémium? Meg Kovács András Hideg napokja? És a legfrissebb Wajda-filmek mód: a klasszikus szovjet filmművészet múltjában tucatjával találni példát a jel­ egyike, A márványember? Egyáltalán lem dialektikájának efféle megjelenítésére. nem. A kérdések — attól, hogy beszélünk 25 �róluk — egyszeriben megszűnnek „rázós­ nak” lenni. Tagadhatatlan, hogy múltunk­ ban és jelenünkben akad néhány kelle­ metlen mozzanat. Például a vezetői önké­ nyeskedés, az egészségtelen politikai kul­ tuszok, a jelszavak bűvöletében való élés stb. A szocialista filmművészet nem gyen­ gül, ellenkezőleg, erejét demonstrálja, ha szembenéz ezekkel a fejlődésünket aka­ dályozó tényezőkkel. örvendetes tény, hogy a szocialista rea­ lizmus érvényességi hatóköre ma már nem — s nemcsak ma: korábban sem — kor­ látozódik a Szovjetunióra és a szocialista országokra. Ahogy az irodalomban García Lorca, Bertold Brecht, Louis Aragon, Anna Seghers más — kapitalista — élet­ szférában érvényesítették a szocialista realizmus esztétikai ideáljait, hasonló fo­ lyamat, bár szerényebb méretekben és ke­ vésbé látványos értékeket felmutatva — a filmművészetben is lejátszódott. S a het­ venes években egyre tágulnak a körök... Mitől és miért lehet szocialista realista egy Nyugaton forgatott filmalkotás? Há­ rom feltétel teljesítése mindenképpen szükséges hozzá. Az első: az osztályviszonyok és a tár­ sadalmi állapotok alapvető ellentmondá­ sainak analitikus és kritikus ábrázolása. A második: a cselekvő ellenerő, a pozi­ tív ideál keresése, a tagadás és az igenlés dialektikus összekapcsolása. A harmadik: a filmművészeti eszközök gazdagsága, a direkt megoldásoktól való tartózkodás, a tartalom és a forma egyen­ súlyának tudatos megteremtése. Két film — két lehetőség. Alain Resnais műve, A háborúnak vége 1966-ban ké­ szült, A munkásosztály a paradicsomba megy (Elio Petri munkája) hat évvel ké­ sőbb. Resnais az egyéni és társadalmi ér­ dekek kölcsönös determináltságát érzékel­ teti a történettel, melynek az lehetne a mottója, hogy a Szellem és a Szerelem kormányozza a világot. Petri egy munkás portréját dokumentumszerű képsorokban rajzolja meg: az olasz rendező a kiszolgál­ tatottság drámáját és az ellenállás bio­ pszichikumát tárja fel. Ami különöskép­ pen dicséretes: a műve a kapitalista vi­ szonyok között folytatható — folytatandó — harc lehetőségeit nem az elvont cselek­ vés, hanem a konkrét tevékenység — a „tudatos jövőbe látás” — perspektívája alapján határozza meg. Hasonló konklúzi­ ókra jutott Bertolucci a Huszadik század­ ban: ez a monumentális eposz lényegében egyesíti a kétféle ábrázoló módszert, s a látvány szép vagy sokkoló elemeit is ha­ tásosan „bekapcsolja”. A szocialista realizmus nem az egyetlen módszer a filmművészet fejlődésében. Még a realizmus — szocialista jelző nélkül — sem az, hiszen az értékek között másfajta kísérleteket és minőségeket is felfedezhe­ tünk. Lehet-e Picassót elmarasztalni avagy — filmterepen maradva — Bunuelt sa­ rokba állítani szürrealista látomásaik mi­ att? Ilyen víziókból is kinőhet széles tár­ sadalmi körkép, fontos közéleti mondani­ való. Ami bizonyosnak látszik: szocialista realizmus nélkül nincs filmművészeti je­ len és jövő. Elsősorban ettől a valóságábrázolástól várhatjuk a film forradalmát és a forradalom filmjét, márcsak azért is, mert programja következetesen marxista: nemcsak kifejezni akarja a világot, hanem megváltoztatni is. Veress József Az üzemi demokráciáról dig a különböző látókörű és szempontú álláspontok felvonultatása teszi érdekessé (Társadalmi Szemle 1977/9.—1978/6.) Egyben körvonalazódnak a további, első­ sorban az érintett szaktudományokra és az üzemi demokrácia gyakorlatára vonat­ kozó feladatok is. Alapvetőnek tekinthető, hogy pontosan megfogalmazódik az üzemi demokrácia fel­ adata mint a gazdasági szervezet vala­ mennyi csoportját átfogó folyamatos érdek­ érvényesítési lehetőség (és eszközrendszere) megteremtésének követelménye. Másik oldalról tekintve pedig az üzemi demok­ rácia jelenlegi problémáit, többé-kevésbé közismert hiányosságait és eredményeit is mint a gazdasági szervezetben létrejövő érdek- és hatalmi viszonyok termékét igye­ keznek bemutatni az elemzések. Kialakult tehát egyrészt a „mi a helyzet” leírásának egzakt nyelvezete, másrészt a „miért tar­ tunk itt” megválaszolásának alapvető szempontjai és módszere. Andics és Rozgonyi tisztázza az üzemi demokrácia szempontjából jelentős érdek­ relációkat. Ezek egy része a munkamegosz­ tási viszonyok hierarchiájában, az irányító és végrehajtó munkát végző dolgozók ér­ dekkülönbségeiben fejeződik ki mint a köz­ Egy témakör, amelyről egyszerre so­ kat tudunk — és mégis keveset; amely­ ről sokat vitatkozunk, gondolkodunk, de sokszor inkább indulatok csapnak össze, mint higgadt megfontolások; amelyről megoldási javaslatok születnek, ám gyak­ ran kiderül, hogy a megvalósítás feltéte­ lei nem adottak. Mégis, az utóbbi évek kutatási ered­ ményei, vitái elősegítették néhány alap­ vető kérdés tisztázását. Ezek közül ismer­ tetünk néhányat két könyv és egy vita alapján. Andics Jenő és Rozgonyi Tamás kézikönyve (Konfliktus és harmónia) je­ len esetben azért figyelemreméltó, mert az üzemi demokrácia kérdéskörét a szak­ irodalomban először illeszti rendszeres gazdaságszociológiai elemzésbe. Erőss Lászlóé (Üzemi demokrácia és az emberi kapcsolatok) azért, mert az első kísérlet a témakör pszichológiai szempontú meg­ közelítésére. A Társadalmi Szemlében a közelmúltban lezajlott maratoni vitát pe­ 26 gazdasági racionalitás — pozíciótól függő — követése, mely alapján hozott döntések (bár objektív logikának engedelmesked­ nek) mégis különböző mértékben jelenítik meg eredményükben a dolgozók csoport­ jainak érdekeit. (Többek közt ilyen a mun­ kabér és munkakörülmények kérdése.) Ugyancsak a hierarchikus munkamegosz­ tási viszonyokhoz kapcsolódik az érdek­ különbségek egy másik része: a különböző pozíciók által nyújtott előnyösebb, illetve hátrányosabb társadalmi helyzet problémaköre. A harmadik alapvető érdekrelá­ ciót a horizontális munkamegosztás cso­ portjai közti különbségek jelentik (cso­ portérdek, részlegérdek). A szerzők ezzel kapcsolatban tisztázzák az ún. magasabb rendű érdek fogalmát, mely önmagában csak a közreható részérdekek egyeztetésé­ nek szükségleteként létezik, így a részér­ deket a magasabb rendű érdekeknek eleve alárendelni nem lehet a gazdasági döntés­ ben. A magasabb rendű érdek tartalma tehát az érdekegyeztetésen alapuló komp­ romisszum, illetve szintézis. Az érdekegyeztetés gyakorlata (az üzemi demokrácia működése) ugyanakkor nem jelenti valamiféle konfliktusmentes állapot létrejöttét. Viszont biztosítja, hogy társa­ dalmi konfliktusok ne váljanak politikai feszültséggé. Nem jelenti továbbá azt sem, hogy a racionális gazdasági megfontolások háttérbe szorulnának — hiszen éppen eh­ hez fűződnek a legerősebb érdekek. Végül pedig: az egyeztetés nem teremt minden­ ki számára egyaránt kedvező lehetősége­ ket. Az üzemi demokráciával kapcsolatos fel­ fogások, fejlesztési elképzelések áttekin­ tése után a szerzők a következő álláspont­ ra helyezkednek: „... a közvetlen terme­ lés hatékony irányításának funkcionális szükségszerűsége oly erőteljes hatalmi túlsúlyt eredményez általában a szerve­ zeti hierarchia, de különösképpen annak magasabb szintjei számára, ami az érdek­ egyeztetési mechanizmusban mindenkép­ pen a tekintélyviszonyok magasabb lép­ csőin helyet foglalók által képviselt érde­ kek érvényesülésének kedvez.” Emiatt szükséges, hogy a makroszintű politikai viszonyok — elsősorban a párt­ és a szakszervezet tevékenysége — a szer­ vezeten belül is állandóan jelen legyenek. �A fenti gazdaság- és szervezetszocioló­ giai megfontolásokat számos vonatkozás­ ban alátámasztják a Társadalmi Szemle említett számaiban lezajlott eszmecsere résztvevői is, jóllehet a hozzászólók állás­ pontja nem egységes. A felvetődött szem­ pontok, részterületek mindegyikét termé­ szetesen nem ismertethetjük. A hozzászó­ lásokból így elsősorban az érdekviszonyo­ kat és a járhatónak tűnő fejlődési utakat megvilágító gondolatmeneteket emeljük ki. Kiindulópontként szolgálhat az az ellen­ vetés, mely szerint a vállalatok alapvető funkcióikat és erre épülő szervezetüket üzemi demokrácia nélkül is hatékonyan működtetni képesek — ugyanakkor vi­ szont lehetséges a hierarchiában kialakult feladatmegosztás megváltoztatása. Lehet­ séges, ám e lehetőség megvalósulásához az abban érdekelt vezetők és munkások kel­ lenek. Az egyik hozzászólás megkísérli fel­ állítani a mérleget. A vezetők ugyan ér­ dekeltek abban, hogy intézkedéseik kö­ vetkezményeiről visszajelzést kapjanak, de egyéb érdekeik az üzemi demokráciával ellentétes irányba mutatnak. Így például a felügyeleti szerv illetve országos szabá­ lyozás által eleve eldöntött szituáció illet­ ve pénz híján megoldhatatlan problémák esetében. Vagy ha egy demokratikus fó­ rum szervezete, működtetése nem eléggé kiépített és ezáltal többletenergiát igé­ nyelne. A munkások oldaláról tekintve: a középvezetőkkel szembeni negatív tapasz­ talataik, valamint a fórumok kis haté­ konysága kudarcélményhez vezethet, amit természetesen kerülni igyekeznek. A tel­ jesítményelv érvényesítésének feltételei pedig csak igen szerencsés esetben alakul­ nak ki: ha hosszú távon és közvetlenül egy­ értelmű a bérek és teljesítmény kapcso­ lata. A fórumok működésével kapcsolat­ ban figyelembe kell venni a felkészülés­ sel járó többletmunkát és felelősséget, az esetenként többirányú konfliktuslehetősé­ get. Nem utolsósorban azt, hogy az üze­ mi demokrácia gyakorlása tömegesen fel­ tételezne újfajta szervezett viselkedést, érdekegyeztető magatartást, beállítódást. Az érdekérvényesítés egyéb útjai mel­ lett így „az emberek a legritkább eset­ ben érzik szükségesnek, hogy érdekeik védelmére, érvényesítésére éppen az üze­ mi demokrácia fórumait használják fel.” (Társadalmi Szemle 1978/6. 61. o.) Ezért gyakran vezető és beosztott közös érdeke, hogy érdekeiket érintő ügyeiket ne nyilvá­ nosan, hanem maguk közt intézzék. Az így kialakuló kép első pillantásra talán kiábrándítónak tűnik, bár valódisá­ gához kevés kétség férhet — és éppen ez az említett eszmecsere legfőbb értéke. De milyen következtetés adódik a gya­ korlat számára? Jelenleg a döntések tar­ talma és fázisai szerint a társadalmi ka­ rakterű (bérjuttatás stb.), közvetlen mun­ kahelyi viszonyokra vonatkozó rövid távú operatív döntések demokratikus megho­ zatalának gyakorlata tűnik megvalósítha­ tónak. Ennek feltétele — a résztvevők tu­ datosult érdekeltsége és kompetenciája (megfelelő informáltság, áttekintés stb.) könnyebben megteremthető. A másik kö­ vetkeztetés: az elsietett megoldások az üzemi demokrácia résztvevői számára nem a fejlettebb szint lehetséges előnyeit mu­ tatják fel, hanem tovább növelik a ter­ helést és a bizonytalanságot — ami is­ mét az üzemi demokrácia követelményei­ nek megvalósítása irányában tenné érde­ keltté a vezetőket és beosztottakat egya­ ránt. Vajon mit tud hozzátenni az eddigiek­ hez a pszichológia? Erőss László munkája csak érzékeltetni képes néhány vonatko­ zást. Egyes fejtegetéseit, tanácsait — kü­ lönösen a demokratikus vezetésről és a fórumok megszervezéséről szólókat — mé­ gis bátran az érintettek figyelmébe ajánl­ juk. Bár egy sor lényeges, a pszicholó­ gia körébe tartozó kérdés megoldása nem tudományos igényű. így csak jelezni ké­ pes az üzemi demokráciával foglalkozó pszichológus előtt álló feladatokat. Közü­ lük néhányat megemlítünk. Két probléma látszik alapvetőnek. Je­ lenthet-e (és milyen feltételek mellett a munka monotonitását ellensúlyozó ténye­ zőt, egy tágabb összefüggésrendszerbe be­ kapcsoló, az alkotóképességet megmozga- tó erőt az üzemi demokrácia gyakorlata. Milyen szerepet tölt és tölthet be a sze­ mélyiség egészének fejlődésében, gazda­ godásában? A kérdések lényegéből kö­ vetkezik, hogy a szociológia által megfo­ galmazott tényállás és a törvényszerűsé­ gek működésének finomabb leírása is előbb-utóbb csak a pszichológia bevonásá­ val lesz elképzelhető. A beállítódással, az értékorientációval kapcsolatos általános törvényszerűségek adaptálása, a kocká­ zat, felelősség, alkalmazkodás lélektana, a konfliktusmegoldó stratégiák jellege, ti­ pikus helyzetekben előálló csoportreakciók működése — hogy csak a legfontosabba­ kat említsük — szintén a pszichológia ha­ táskörébe tartoznak. Reméljük, hogy a szerző szándékának megfelelően az üzemi demokráciával kap­ csolatos kutatások, viták rövidesen ezeket a problémákat is érintik, megszüntetve azt a helyzetet, melyben a lélektan csak mint a vezetéselmélet része, illetve mun­ kapszichológia vesz részt a gazdasági szer­ vezetek megismerésében és működésük gyakorlatában. Jánoska László Vihar Béla csényhez, s egyáltalán a „palócföld”-höz fűzik. (Csak fokozná e motívum aktuali­ tását, hogy Szécsény nagyközség a közel­ múltban adományozott Rákóczi-emlékplakettet Vihar Bélának.) S én mégis — élve, vagy talán vissza­ élve az alkalommal — csak azt emelem ki, ami a régi verseket felidézve és az újakkal ismerkedve foglalkoztat. Vihar Béla költészete bátorít, sőt feljogosít an­ nak kimondására, hogy alapjaiban téves minden olyan törekvés, amely össze nem illőnek, egymást kizárónak tételezi az úgy­ nevezett intellektuális és az érzelmileg telí­ tett, a közéleti és a személyes gondokkal vívódó, a klasszikus hagyományokra épít­ kező és a korszerűnek titulált költészetet és vagy-vagy alapon skatulyákba gyömö­ szöli — s ami még veszélyesebb —, minő­ síti, rangsorolja is a költőket. Természete­ sen mondvacsináltak azok a viták is, me­ lyek az ekként szült hierarchiát bármilyen alapállásból, de — elismerik. Vihar Béla lírája ugyanis, ha úgy tet­ szik, filozofikus töltésű (lásd főként a negyedik és ötödik kör, valamint az új versek legtöbbjét), de nem kevésbé gaz­ dag érzelmekben sem, amire nemcsak a második kör természeti ihletésű verscsokra és a harmadik szerelmi ciklusa szolgáltat példát. Ugyancsak általános érvényű spe­ cifikuma költészetének, hogy társadalmi léptékű gondokat vállal egymaga cipelni, pedig tudja: „A világot nem tudod meg­ váltani, / ám becsület dolga, hogy úgy cse­ lekedj, / mintha egyedül rajtad múlna / a Jó győzedelme”. De hogy szívesen zárkó­ zik önmagába is, arra — legalábbis a je­ lenség szintjén — az „önarckép” cimzetű versek sorozata ugyancsak példa. Ami pe­ dig a mívesség dolgát illeti, Vihar Béla ebben sem féloldalas: alapvetően a klaszszikus metrumok vezetik tollát, de hogy Egy katona megy a hóban „Megjelent a költő 70. születésnapjára” — ezt a megkülönböztető jelzetet viseli Vihar Béla új (egyébként tizenharmadik) kötete, amely tizenegyedik a versesköny­ vek sorában. Éppen negyvenöt esztendeje jelent meg az első kötete az akkor még csak — vagy már? — huszonöt éves köl­ tőnek, Üt önmagadtól címmel. S erről az útról — amely egy emberöltő tanulságai szerint végül is nem elfele vezetett első­ sorban, hanem az önmegvalósítás régiói­ ba — szól az eddigi utolsó kötet is, cí­ mében (Egy katona megy a hóban) azt a költeményt örökítve meg, amellyel leg­ inkább összeforrott, eggyé lett az utóbbi évtizedben Vihar Béla neve. A jubiláns kötet már abban is eltér a szokásos tisztelgések gyakorlatától, hogy nemcsak válogatás az életműből, hanem új verseket is tartalmaz, de még feltű­ nőbb rendezési elve, amely az ilyenkor használatos kronologikus sorrend helyett tematikus összefüggések, koncentrikus kö­ rök szerint csoportosítja a műveket. Csá­ bító lehetőség a kötet méltatására a szer­ kesztés koncepcióját követve külön-külön szólni a biografikus, a természeti, a szel­ lemi ihletésű, a társadalmi, a történelmi fogantatású. az idő múlásáról elmélkedő, az ars poetica-szerű versekről és aztán egységben ítélni meg értéküket, hatásu­ kat. Nem kevésbé vonzó azokat az érzel­ mi szálakat keresni, amelyek a költőt a „szülőföldjei” sorában számon tartott Szé- ■27 �mennyire nem érzéketlen az új iránt, azt — egyebek közt — az „írni” keresztje és a „Versmadár” libbenő rajzolata bizonyít­ ja. A kiegyensúlyozottság a legfőbb jellem­ zője Vihar Béla költészetének. Mentes vargabetűktől, az útkeresés gyötrelmei, el­ kerülhetetlen kudarcai is csak az alkotó­ munka természetes velejáróiként vannak itt jelen. Sem látványos elutasítás, kedv­ szegő értetlenség, sem túl hangos siker nem kísérte soha. A sokat (jót s nagyon rosszat is) megért ember józan bölcsessé­ ge, realitásérzéke dominál verseiben. Im­ ponáló, ahogy eligazodik a kor — amely „egyik kezével gázkamrát emelt, a másik­ kal felnyúlt a Csillagokba” — útvesztői­ ben, és megszívlelendő, amilyen tanulsá­ gokat levon. Az Egy katona megy a hó­ ban nemcsak egy nemzedék sorstragédiá­ ja, nemcsak mementó, hitvallás is — és elsősorban az — az örök küzdelem jegyé­ ben. Mértéktartó Vihar Béla formai kér­ désekben is. Nem teremtett ugyan iskollát, de követendő nyelvi kultúrája, fegyel­ mezettsége. „A stílus tisztasága a lélek tisztessége”: ez az alapelv vezérli, de azt is tudja, hogy a hagyományos eszköztárat tovább kell gyarapítani. „A kísérletezés csak hídépítés lehet: új, korszerű híd köl­ tő és olvasó között” — vallja. „Legyen igád az istenek vetése...” — írta Weöres Sándor egy Vihar Béla-könyv ihlette szonettjében. Azóta húsz év telt el. A legtermékenyebb két évtized. S most „lehajtott fővel igéim vetésére mutatok” — ajánlja Vihar Béla új könyvét olvasói­ nak. Pedig az emelt fő sem lenne sze­ rénytelen. (Szépirodalmi, 1978.) Csongrádi Béla Lengyel Péter Cseréptörés („Csak a legnehezebbet érdemes.” Kézen­ fekvő megoldások?) Kilenc év nem publi­ kálás után jelent meg Ottlik Géza egyet­ len olyan írása, a Minden megvan, amely az Iskola a határon után készült el. Lengyel Péter tizenegy évvel ezelőtti első kötete (elbeszélések; ki emlékszik már rájuk?), és egy kilenc (szintén kilenc) évvel eze­ lőtti Science fiction regény után jelentős (később talán tartalma lesz, miért jelentős) regénnyel jelentkezett. Egyszerű számmisztika lenne, ha a ki­ lences körül forgó tényeket gátlás nélkül kapcsolatba hoznánk. Ám egy kiegészítő adat máris egylényegűvé teszi a véletlenül megegyező számokat. Lengyel Péter a megú­ jult Mozgó Világ első számában főhajtás­ értékű vallomásesszében írta le az Ottlik-jelenséget, benne a nem publikáló írót. Ma­ gát is tehát? Mintegy az Ottlik-portré ár­ nyékaként felderengett a Lengyel Péterportré szellemképe is. 28 Mert a nem publikáló író nem azonos a nem író íróval. Maximalizmusról van szó: „... elég, ha maga tudja, hogy nem a leg­ több van a munkájában, amit adhat; a legnagyobb erőfeszítés és eredmény: lehet­ séges önmaga.” Nem a publicitás, a túl­ hajszolt jelenlét, hanem a mű — Mű — a fontos. A jelenlegi túltermelés idején ke­ vesek erénye ez. Lengyel Péter új regénye anyagából ké­ szíthetett volna folyóiratokban sorjázó, majd több kötetre elosztott hangulatjelen­ téseket; külön regényben kerekíthette vol­ na le az ötvenes évekkel kapcsolatos véle­ ményét; több kisregényre telt volna a fel­ vonultatott élethelyzetekből; állandóan je­ len lévő író lehetett volna, ha tárcano­ vellákat faricskál epizódjaiból. Nem számolt, méricskélt és beosztott, hisz nem háziasszony ő vagy raktáros, esetleg könyvelő. Vállalta a legnehezebbet: együvé hordta, ami összetartozik. Nem félt, hogy kiad mindent, amije van, s így elveszít mindent, amit birtokol. Hiszen nem a különböző műfajok számítanak: az ember egy. Nem kimérni kell életszelete­ it, hanem megmérni élete egészét. Ebből adódik, hogy a napjainkban folyton ta­ pasztalható irodalmias kiszámítottság és anyagtakarékosság helyett ebben a re­ gényben élvezetes bőség fogadja az olva­ sót. („Szinopszis helyett.” Ismét egy szám.) A regény főhőse, Bárán János, huszon­ nyolc éves korában rádöbben, nem tudja definiálni önmagát, ki is ő valójában. Vissza kell keresnie a múltját, hogy ma­ gyarázatot leljen önmagára. Ettől a perc­ től, a hiány felismerésének ettől a percé­ től mindent arra tesz föl, hogy feltárja az életét. Ismerős gesztus, közhellyé silányított ke­ resés-elv. Itt most a tiszta forrásvidékre is ráismerünk. Talán nem ötletszerű, ha Rilke huszonnyolc éves Malte Laurids Briggéje tolakszik emlékezetünkbe. Az életkori megegyezésen túl, itt van mind­ járt Bárán és Malte rokonsága a megegye­ ző életelvekben. Első helyen a személyiség kontinuitásának hangsúlyozása. Bárán is azon a fokon tartja jelenlévőnek a múltat, mint Malte. És ez is mennyire rilkei: „Ügy tizennyolc éves korától kezdve látni tanul” Bárán. Lengyel Péter itt a rilkei individualiz­ mustól a legtermékenyebb tartalmakat orozza el. Ahogy tette azt Semprun is Prousttal szemben. Semprunt viszont nem kell filológiai kitalálósdival előkotorni. Tő­ le származik a regény mottója és felbuk­ kan a neve később is. Semprun regényei­ re emlékeztet az az erőfeszítés is, amivel Bárán megküzd saját arcáért. Mi marad akkor Ottlikból? (És persze mi ebben maga Lengyel Péter?) A lényeg. Ta­ lán Ottlik volt az első, prózánk elmúlt három évtizedének történetében, aki — az előadásmód addig szokatlan kvalitásaival is — a személyiséget az ábrázolás közép­ pontjába állította, s a személyiség konti­ nuitásának és integritásának részletezően gazdag rajzát adta. Lengyel Péter ehhez a világirodalmi és hazai hagyományhoz kapcsolódik. Mert az irodalom is — miként a kultúra — konti­ nuitásában létezik. („Kistörténelem.” Idő.) Bárán János múltkeresésében a legnagyobb nehézséget az apa személyének felderítése adja, aki odaveszett a második világháborúban. A regény ideje és tere ezzel tágasra nyílik. A főhős én-keresése visszanyúlik a családi múlt távoli évtizedeibe, s az apa révén a fiú élete, a maga „kistörténelmével”, eltéphetetlenül a történelemhez kötődik. Ki­ rajzolódik egy jellegzetes, az elmúlt száz év történelmében pontosan elhelyezhető polgári értelmiségi család története. A csa­ ládtörténet kibogozásának fontos szerepe a regény egészén belül arra mutat, hogy a személyiség kontinuitásának vagy disz­ kontinuitásának hordozója végső soron a történelem. Nem új ez, de a regény realiz­ musának egyik tartópillére. Annál eredetibb viszont, ahogy apja halálának felderítése közben végre számot tud vetni Bárán, a történelmi ismeretein túl, a második világ­ háborúval. Miközben az apja utáni kutatásban el­ jut a földrajzi végpontig már tudjuk, hogy Rasszijszkban semmit sem talál, ami pontosíthatná apa-képét. A rasszijszki út a kereső lélek tehetetlenségi nyomatéka­ ként valósul meg. Rasszijszk nem követ­ kezik szervesen az apa múltjából. Báránnak el kell oda jutnia. Rasszijszk tény. Megkerülhetetlen. De az az apa folytatható és folytatandó öröksége messzi esik ettől a háborús végponttól. Jelentős regényírói eredményről van itt szó. Lengyel Péter elvont nemzeti sorsvizsgálat helyett a má­ sodik világháborúban való részvételünket a személyiség problémájaként tárja fel úgy, hogy az elfogulatlan történészi elem­ zések igazsága is benne sűrűsödik mun­ kájában. (Egyén és kommunikáció) Bárán János extenzív teljességben feltáruló regényhős. Sok olyanról is értesülünk vele kapcsolat­ ban, amire aligha tudunk reflektálni. Kí­ vül esik recepciós lehetőségeinken. Vég­ letesen egyedül látjuk ilyenkor. Ez abból adódik, hogy egyéni élményei gyakran egyéni jelrendszerben jelennek meg. Len­ gyel Péter a már említett tanulmányában hosszan fejtegeti az író zoom-lencséjének működését. Azt ugyanis, hogy mit választ a képi és gondolati leírás közül. Ponto­ sítja, mit is ért képi leírás alatt: közvetlen észleltnek nevezi. Bárán közvetlen észle­ leteit gyakorta olvassuk. Kézikamerával — vagy a szem természetes mozgásával megegyezően? — készített esetleges felvé­ telek ezek. Valójában nem is leírások te­ hát — hisz nem vetül ki rájuk sem a fő­ hős, sem a szerző belső világa —, hanem a környezet közvetlen tükrözései. A sze­ mélytelen, esetleges tükrözésnek ezekben a perceiben fogalmunk sem lehet a főhős belső világáról, viszont kijelölődik számá­ ra a mozgás- és reflexiós tér. Az elemi recepciós tér. Lengyel Péter nem megy el a ma le­ hetséges végletekig technikája alkalmazá- �sában. Sőt, azok ellenében alkot. Ellene van az értelmezhetetlenségnek. Regénye a közlésrendszerek bonyolult komplexuma­ ként is értelmezhető: az érthetőségbe és a közölhetőségbe fektetett bizalomként. Az egész regényen végigvonul például a nyelv szerepének, lehetőségeinek, hatá­ rainak kérdése. A nyelv egy kétéves gyer­ mek önkényes használatában; a nyelv egy csapat gyerek egyezményes használatában; a nyelv a történelem menetében, politiká­ tól folytonosan átértelmezett szavaival, szokások, körülmények változásaitól elér­ téktelenedő szavaival. És persze a nyelv, mint más népek nyelve, ellenségé-baráté, baráté-ellenségé. Ezekbe a fokozatokba minden belefér: egy Kisgyermek példaadó önkényessége a világgal szemben; a kiszolgáltatottság; az összetartozás; az otthonosság; a kötődés egy népességhez; ablak az egyetemes kul­ túrára. („Életfogytiglan”. Esztétikai életvitel.) Kérdés persze, mindettől függetlenül fon­ tos-e nekünk, olvasóknak, hogy egy Bárán János nevű, megbízhatóan bizonyta­ lan egzisztencia olyan megszállottsággal kutat az apja után, hogy kiszakítja magát a mindennapi életből, s csak annyira kö­ tődik a mindenki által élt élethez, amenynyire a megélhetés kényszeríti? Érzékenysége, morális igényessége, amely arra készteti, hogy kizárólag azzal törődjék, ami személyiségének központi kérdése, elnyerheti sokak rokonszenvét. Megformált életmenete nosztalgiát kelt az olvasóban. Moralitás és forma: ismerős kép­ let. Az esztétikai életvitel felismerhető je­ gyei. Mégsem lehetne rásütni Lengyel Péter­ re a bélyeget: szélsőségesen individuális hőst teremtett, megtámogatva teljes szerzői rokonszenvével. Bárán Jánosra nem zárul rá véglegesen saját életformája. Pontosan tisztában van önmagával: „Valami nem normális van a viselkedésemben, gondolta. Érzéketlen és szörnyetegszerű.” Mert Bárán végső célja nem egy mindent felfaló, elnyelő, termé­ ketlen esztétikai életvitel ad abszurdumig való megélése. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy Bárán az írásra készül („Történeteket írt felnőtteknek”). Ami éle­ te válságperiódusaként elénk kerül, az nem kevesebb, mint tudatos önépítés. És miután eljut emlékei végpontjára, majd saját szemével látja a rasszijszki hely­ szint, ahol apja elpusztult, aztán pedig megszerzi az apai hagyatékot (fotók a 30-as évek Budapestjéről), megtalálja a rendet és békét, amelyre sóvárgott. (Ettől kezdve a regény menete letisztul, nyíl­ egyenesen halad a zárómondat felé.) Nézi apja filmkockáit és megérlelődik benne az egyik alapvető emberi gesztus: az át­ örökítés, a továbbadás egyetemes moz­ dulata. Mert „a megszerzett örökségem — ami, tudjuk, csak megőrzésre van nálunk — azon nyomban adóssággá vált” — mond­ ja. Mert mit szerzett meg? A maga törté­ nelmét, ahogy csak ő ismerheti; Magyar­ országét, ahogy csak benne él, ahogy csak ő birtokolhatja; Budapestét, ahogy az csak az övé. Ezzel együtt: „megszerez­ tem a szabadságomat, nem is könnyen. Jó. Most mit csinálok vele?” Tudjuk, írni fog. Továbbad mindent. Újabb szabadságokat indukál majd. („Az egész, persze, történet”. Persze.) Lengyel Péter persze megtehette volna, hogy a regény a regényben, regényíró a regényben ismert technikájával él. (Mint ahogy megtehette volna Ottlik is.) Ebben az esetben a hangsúlyok lényegesen át­ helyeződtek volna. A megformálás nehéz­ ségei kerültek volna az ábrázolás közép­ pontjába, miközben az a hamis látszat keletkezik, hogy ami helyet kapott a re­ gényben, az a valóság, és amit a regény­ beli író ír majd, az az irodalom. Ennél a helyzet sokkal bonyolultabb. Lengyel Péter az első oldaltól hangsú­ lyozottan irodalomnak mutatja, amit el­ végez. „Szinopszis helyett” — írja a be­ vezetés fölé címként. Aztán a regény vé­ gén elvégzi a leépítést: „Az egész, persze, történet. Persze.” Másrészt: „Másrészt: ko­ moly, megbízható. Nem valami kitalált dologban lézengtél eddig (Különben: ki­ talált történetek nincsenek).” És folytatja tovább annak a felszámolását, amit eddig esetleg szimplán irodalmiasnak gondol­ hattunk volna. Böngészhető térképpel, hi­ telesítő naptárral, fellapozható könyvek­ kel, megtalálható tárgyakkal, felkereshető Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története A Városligetben, a Vajdahunyad-vár előtt található Ligeti Miklós szobra. A szobor ülő szerzetest ábrázol, akinek csuk­ lyája elrejti arcát; testtartása a fogal­ mazni készülő, töprengő íróemberről ta­ núskodik. A járókelők gyakran a szobor közvetlen közelébe lépnek, hogy megtud­ ják, kit rejt ez az arc nélküli szerzetes. De nemcsak az arravetődők keresik a szoborba öntött pap múltbéli mását, ha­ nem a tudomány művelői is, immár két és fél évszázada. Neve mindmáig isme­ retlen maradt, ezért hívják Anonymusnak, azaz névtelennek. Az „Anonymus” elnevezés szinte személynévvé vált azóta, hogy Lethenyei János 1790-ben, Pesten, magyar nyelven megjelentette azt a mű­ vet, amely ennek a névtelen papnak örök „nevet” szerzett: az úgynevezett Gesta Hungarorumot. Azóta, hogy először megjelent a Gesta Hungarorum, tehát Schwandtner János György magyar történelmi forrásgyűjte­ ménye első kötetének kiadása (Bécs, 1746.), nem jutott egyetértésre a magyar és az európai történettudomány: mikor keletkezett a Gesta Hungarorum, ki volt a szerzője, a műben szereplő életrajzi utalások valóságos tényeket takarnak, vagy helyszínekkel, archívumokkal bizonyítja a megbízhatóságát. Kérdés, persze, hogy mit érnénk a megbizonyosodással Bárán/ Lengyel zoom-lencséje nélkül? Ám Lengyel Péter nem itt zárja mű­ vét. Hősét a már-már esztétikaivá szubli­ mált életből, a lét határairól (Lukács) visszavezeti, s emberméretűvé teszi ismét. Zárásul, de már a helyreállított mindennapiság közegében, újból elénk idézi a kommunikáció, az emberi kapcsolatte­ remtés lényegi kérdését. Regénye befejező mondta érzékelteti, hogy véleges vála­ szok nincsenek. Minden viszonylatunkért újból és újból meg kell küzdenünk. Lengyel Péter kellően eltávolította ma­ gától anyagát. Láthatóan, megküzdött az epikus távolságtartás minőségéért. Talán éppen ez. a küzdelem eredményezte, hogy a bonyolult motívumrendszer kiépítése mellett felismerhető egyéni hangütése van a művének. Szintézis igényű regénye nemcsak a hatvanas évek végén indult írók legjobb művei közé tartozik, hanem eseménye egész irodalmunknak. Ezt jel­ zik azok a kritikák is, amelyek e sorok befejezésekor sorra-rendre napvilágot lát­ nak. Lengyel Péternek egyet lehet kívánni: jelentesse meg a Cseréptörésre következő könyvét. Mégha kilenc év múlva is. (Szépirodalmi, 1978) (Laczkó) csupán az érdeklődés fölkeltését szolgálják, és így tovább. Ezekkel és más problémák­ kal foglalkozott a történettudomány és né­ hány segédtudománya (irodalomtörténet, nyelvészet és latin stíluskritika, földrajz­ tudomány), a kérdés megoldása érdekében fölhasználták a legújabb technikai vív­ mányokat — így pl. optikai és fotográfiai vizsgálatnak vetették alá a kódex első lapját. Az Anonymus-kérdésnek hihetet­ lenül nagy az irodalma, áttekinteni már csak a valóban szakember képes. A nagy­ közönséget azonban rendkívüli módon ér­ dekli az „első magyar történetíró” kiléte, munkájának jellege. Csapodi Csaba, a je­ les kódexkutató arra vállalkozott, hogy átfogó képet adjon az Anonymus-kutatás főbb irányairól, a kutatás jelenlegi állá­ sáról, összefoglalja az Anonymus-kérdés fejlődését és történetét. Csapodi így mutatja be a Gesta Hunga­ rorum ránkmaradt példányát: „Mindössze 24 levél, 48 oldal terjedelmű (...) perga­ menre írott kódex (...) Nem is nagy mé­ retű (17x24 cm.). Akkora, mint egy átla­ gos mai könyv”. Tárgya: a magyarok tör­ ténete a középpontban a honfoglalással. Csapodi mindjárt a könyv első fejezeté­ ben fölveti az Anonymus-kutatás legfőbb vitapontjait. A kutatást eleve megnehezí­ ti, hogy nem eredeti kézírással maradt fönn a Gesta Hungarorum, hanem máso­ latban, egyesek szerint még csak nem is a teljes mű, hanem mindössze első fele. Tehát a kézírás nem árulja el a szerzőt, aki sehol nem nevezi meg magát. De a kézírásból azt sem tudjuk meg, mikor 29 �keletkezett az eredeti. Annyit tudunk csupán, hogy valamelyik Béla király jegy­ zője volt. S ez a második vitapont: mind a négy Béla király számításba jött, de a mai álláspontok szerint a legnagyobb va­ lószínűséggel III. Béla királyról van szó. Több megoldási ajánlat közelítette meg „Anonymus” személyét. A kódex első, be­ vezető sorában említett P. dictus magister-t egyesek Praedictus-nak értelmezték, azaz az „előbb említett”-nek, feltételezve, hogy az első oldal elveszett. Mások sze­ rint a „P”: valamelyik magas rangú egy­ házi személy nevének rövidítésére, pl. Pé­ ter óbudai prépost (Győrffi György véle­ ménye), Péter esztergomi prépost (Szilá­ gyi Lóránd szerint), Péter győri püspök (ifj. Horváth János fejti ki) stb. Tehát nem „praedictus’” (nem fentemlített), ugyanis nem veszett el az első oldal, csak letakarták az eredeti szöveget, és a má­ soló újrakezdte a második oldalon a má­ solást. Ezt megerősítette a század elején végzett technikai vizsgálat, illetve a leg­ újabb fototechnikai eljárás is. Egyesek (pl. Karsai Géza) szerint a díszes „P” kez­ dőbetű nem a kódexkészítő díszítő fan­ táziájának eredménye, hanem jelképet rejt. Karsai úgy értelmezte a jelképet, mint a domonkos rendhez tartozás szimbólumát, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Gesta szerzője domonkos rendi szerzetes volt. A Karsaival vitázók azon­ ban cáfolták ezt a magyarázatot. Vita alakult ki abban a kérdésben is, hogy mennyi a Gesta Hungarorum for­ rásértéke, azaz mennyire használható tör­ ténelmi forrásmunkaként. Már a XVIII. század végén német és szlovák történé­ szek erősen megkérdőjelezték Anonymus elbeszéléseinek hitelességét; míg a ma­ gyar történészek — már csak a nemzeti tudomány védelmezése miatt is! — vitába szálltak Anonymusnak mint hiteles kútfői­ nek bírálóival. Csapodinak a mai véleke­ déseket tükröző összefoglalója szerint: „Megvan benne a forráskritikára, a való­ ság kiválasztására való törekvés. írott for­ rások mellett fölhasználta a néphagyo­ mányt, a regősök énekeit, de kritikai vá­ logatással”. Csapodi Csaba szerint lényegében nem sikerült máig sem megoldani az Anonymus-problémát. Feltehetőleg nem volt magas rangú egyházi vagy világi (kancel­ láriai) személy, III. Béla, esetleg II. Béla jegyzője volt. Írói öntudata figyelemre 30 méltó, helynévmagyarázatai meggyőzőnek tetszenek, a földrajzilag meggondolkodta­ tó anyagot tartalmazó Gesta nyelvészeti­ leg is megérdemli a tanulmányozást. S bár a tisztázatlan kérdések miatt még ho­ mályba burkolózik a „névtelen” arca, a latin szövegből is előtetszik, hogy jelen­ tős egyéniséggel állunk szemben. Csapodi Csaba szakszerűen és az olvasót mindvégig lebilincselően tárja föl az Anonymus-kérdés történetét. Nem említ min­ den tanulmányt, a megadott keretek és terjedelem között azonban jól csoporto­ sítja az egymással vitázó nézeteket, és így a vélemények teljességének bemuta­ tását éri el. S bár módszere inkább a rekonstrukció, saját véleményét is meg­ ismerjük: ahogy előadja az egyes kuta­ tói állásfoglalásokat. Munkája hasznos ké­ zikönyvül szolgálhat a történelem iránt érdeklődő olvasónak. Soós István Nógrád megyei iparművészek kiállítása Voltaképpen legalábbis két dologról van szó (s volt szó a Nógrád megyei iparművé­ szek első salgótarjáni tárlatán is), amikor általában iparművészetről beszélünk: az ipari formatervezés, valamint az ezzel nem egészen azonos iparművészet mint alkalmazott művé­ szeti ág alkotásairól. Az említett kiállításon is együtt voltak, békés egyetértésben, e mind­ két nembeli művek. Ami nem is baj, hiszen nem lehet — de talán nem is kell — egy­ mástól mereven elválasztani őket. (Más kér­ dés, hogy a gyakorlatban ez bizony sokszor megtörténik.) A nagyközönség által is viszonylag ismer­ tebb Esztétikai ABC (Kossuth Könyvkiadó, 1977) szerint az ipari formatervezés „alkotá­ sainak esztétikai értékkritériuma a szépség, ennek azonban itt a tárgyak értékstruktúrájában nem fölérendelt, hanem a gyakorlati értékeknek alárendelt szerepe van (szemben az iparművészeti alkotásokkal).” Ez valóban így van, a gond csak ott jelentkezik, ahol a „gyakorlati érték” meghatározásakor a kel­ leténél és lehetségesnél aránytalanul kisebb szerepet szánnak az „esztétikai értékkritérium”-nak. Az iparművészetet egyébként (amint az Henry de Morant Az iparművészet története a kezdetektől napjainkig című köny­ ve magyar kiadásának előszavában is áll) a németek alkalmazott művészetnek (Tangewandte Kunst), a franciák díszítőművészetnek (art décoratif), az angolok pedig többféle­ képpen, például applied arts-nak, industrial arts-nak hívják. Bárhogy is nevezzük azon­ ban, semmiképpen sem vagyunk a hasznos­ ság elsőrendűsége ellen, inkább ezúttal is csak annak az óhajunknak adunk kifejezést, miszerint jó lenne, ha a hasznos a széppel együtt jelenne meg a minket körülvevő és szolgáló tárgyak sokaságában... A Nógrád megyei iparművészek első közös kiállítása, amely a közelmúltban zárta ka­ puit a salgótarjáni megyei művelődési központ üvegcsarnokában, nem lebecsülendő jelentő­ ségű alkalmat adott a nógrádi iparművészeti tevékenység csaknem teljes áttekintésére. Fe­ kete Judit írta (Művészet, 1976/5.): „nem va­ lószínű, hogy elvi okai volnának annak, hogy ennyire háttérbe szorult az iparművészet” (mármint Salgótarjánban T. E.); s nem is vol­ tak. Mindez inkább a gyakorlatból, szemléletből adódott. Az elmúlt másfél évtizedben azonban élénk iparművészeti tevékenység bontakozott ki Nógrádban, bár nem előzmények nélkül. Je­ lenleg mintegy tucat, jobbára fiatal iparmű­ vész dolgozik az ipari üzemekben, néhányan azokon kívül. A műhelyteremtés keretei adot­ tak, mind a salgótarjáni üveggyárakban, mind a Romhányi Építési Kerámiagyárban, valamint a szécsényi és pásztói könnyűipari üzemek­ ben. Az első megyei iparművészeti kiállítá­ son — reméljük, követi a többi — nyolcan mutatkoztak be a közönségnek: Antal András, Csemán Ilona, Erdei Sándor, Hamza Erzsé­ bet, Horváth Sándor, Mészáros Erzsébet, Szőllősi Mária és Takács Géza. Üvegtervezők (Takács, Erdei, Hamza), keramikusok (Antal, Csemán, Horváth) és textilesek (Mészáros, Szőllősi). Műveik javát hozták el a kiállí­ tásra, amely magas színvonalú volt. (Jó len­ ne, ha a magasra állított mércét a jövőben sem szállítanák lejjebb.) Takács Géza mögött áll a legnagyobb múlt; 1957 óta valamennyi iparművészeti kiállítá­ son szerepel, a salgótarjáni öblösüveggyár tervezőcsoportjának vezetője. Elsősorban az überfangos üvegekről ismert. Kedveli az élénk, vidám színeket, s többi között csiszolt vázákat is készít. Színes hutavázái, csiszolt vázái (übf.) méltán emelkedtek ki az „üve­ gesek által hozott” gazdag anyagból. Erdei Sándor a korábbi években fokozott érdeklő­ déssel fordult a világítótestekhez. Ezúttal ő is színes rogyasztott tálakkal, különböző szí­ nű überfangos vázákkal, hutavázákkal, pohársorozatokkal jelentkezett nagy változatosság­ ban. Ő is az öblösüveggyár tervezője, 1964től van jelen a kiállításokon. Hamza Erzsé­ bet az anyagában festett üvegek kedvelője, szintén öblösüveggyári tervező, a tárlatokon vele is 1964-től találkozunk. Asztali készletei (kék csiszolt, kék csíkos, füst-sima stb ), do­ hányzókészletei, vázái az üvegmunkálás vál­ tozatosságáról tanúskodnak. Általában és saj­ nálattal jegyezzük meg, hogy mindezzel a gazdagsággal a vásárlóközönség az üzletek­ ben nem találkozhat. Horváth Sándor a Romhányi Építési Ke­ rámiagyár műteremvezető iparművésze, 1964től vesz részt a hazai és külföldi tárlato­ kon. Egyéni törekvéseiről főként Relief-soro­ zata és Tanulmányai szólnak ezen a kiállí­ táson. Csemán Ilona szintén a romhányi gyár tervezője, elsősorban Idoljai, Gyapjas bálvá­ nyai (kerámia-textil) keltettek figyelmet. An­ tal András ugyancsak a romhányi gyárban tervező, 1975-től szerepel kiállításokon. Ked­ velt témával (Madár, Idők madara), s Szőllősi Máriával közös művekkel (Madár-hegyekmező, Régi fotográfiák emléke), találkoztunk a tárlaton. Szőllősi Mária a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet tervezője, 1971-től állít ki. Említett művein túl textilterveit hozta Salgótarjánba, s néhány más alkotásával szólt felfogásáról (Királynő), amely közel áll a népművészethez. Mészáros Erzsébet a Salgó­ tarjáni Kohászati Üzemekkel áll szerződés­ ben. 1964-től kiállít. Egyik legősibb textil­ műfajban alkot. Gobelinjei alapvetően lírai alkatról vallanak, színeiben a pasztell ural­ kodik. Hajnali madár, Anya gyermekkel, Sá­ mánfa című gobelinjei átgondolt alkotói mód­ szerére vetnek fényt. Érdeklődéssel várjuk az újabb iparművé­ szeti tárlatokat, abban a reményben, hogy alkotókként újabb törekvéseiket is folyama­ tosan figyelemmel kísérhetjük általuk. T. E. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec90c0228304e1a04ecc5847a85b9deb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ec056d5664070b0ac3e958d765125fc4.pdf e8efba83385a0da6099a9f4b0bbfd03d PDF Text Text 1978 4 Elveszett órák A munka körülményeiről Tagközségek élete Dózsa Ildikó, Mola György és Rozsics István prózai írása Rászedés, cselszövés Mikszáth regényeiben A citerakészítő bányász Az egyedi rajzról Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban PALÓ C FÖLD Évtizedeket mondani éppenhogy ildomos, években fogalmazva vi­ szont idestova már egy fél emberöltőnyi tapasztalat sokasodik mö­ göttünk a konszolidált, emberléptékű társadalomépítés gyakorlatában. S, közelítsünk bárhonnan is, valójában mindig azt vizsgáljuk: sok ez, vagy kevés, amit tettünk, ameddig eljutottunk. Is-is — diktálja a dia­ lektika — és nem a kompromisszum — parancsa. Mert legyőztük az idill csábitó képzetét, kihunyt a hamis glóriák sosemvolt fénye, to­ vatűnt a „hurrá-optimizmus’- kényszerpátosza, megtévesztő hangula­ ta. Az ember nemcsak jelszavakban, hanem valóságosan is „központi kérdés”, s méginkább azzá lesz majd a távlatokban, perspektíváink szerint. Felmérhetetlenül messze tartunk már az előző, a megdön­ tött rendtől, s egyre közelebb ahhoz, amelyet az indulás hevületében idejekorán tényként — és ennek okán közhelyformátumúként — deklaráltunk. A célig azonban szapora még a dolgunk. Nekifeszül­ nünk, küzdenünk kell továbbra is, pedig a finisben tudvalevő, nem könnyű — ha meg is éri — erősíteni. S ráadásul ez a hajrá igen­ csak hosszúnak, végeláthatatlannak ígérkezik. Hisz a szocializmus — bármely fejlettségi fokán vagy szaka­ szán — sem a megtestesült harmónia, amelyben — , ha egyáltalán vannak — csak a múltból öröklöttek, kívülről becsempészettek a disszonanciák. A szocialista társadalomnak is természetes velejárói az önmaga szülte feszültségek, amelyek esetenként — például az ér- TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �dekek rangsorolásával, bizonyos döntésekkel és azok következményei­ nek vállalásával — tudatosan is teremtünk. Az ellentmondást eleve rosszként — s nem ahogy tanuljuk, tanítjuk: a fejlődés forrásaként — tételezni mélyen gyökeredző vadhajtása szemléletünknek. A politika — amíg lesz egyáltalán a mai értelemben; tehát ha­ talmi, érdekképviseleti létében és nem a termelés, az elosztás ügyé­ ről való közvetlen döntés értelmében — hivatott arra, hogy fel­ fedje az ellentmondások okait, megoldásuk módját, ösztönözzön ten­ denciákat, korrigáljon tévedéseket, beleértve sajátjait is. Ezért, hogy a hangsúlyváltozások — jelen esetben a végrehajtás és az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtésének szorgalmazása — leg­ alább annyira lényegjegyei a szocialista politikának, mint az alap­ elvek következetes képviselete, az eddigi bevált irányvonal követése. A „megszüntetve-megtartás’ érvényesülése ez társadalmi méretek­ ben. S, máris kirajzolódik a fejlődésvonal harmadik pillére, ha a politikánk által manapság megalapozottan igényelt minőségi követel­ ményeket, az extenziv felhalmozásról az intenzív felhasználásra vál­ tást általánosítjukÖsszetett a politika funkciója: nemcsak irányt szab, vissza is néz, az eredményekre épít. Kimondja, hangsúlyozza például, hogy hazánkban a fejlett szocializmus építése nemzeti program. „A társa­ dalom osztályviszonyait a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség egymáshoz való közeledése, alapvető érdekeinek azonossága és az alkotó együttműködés jellemzi..., a munkásosztály vezetésével meg­ valósuló nemzeti egység kifejezi a társadalom minden osztályának és rétegének..., a különböző világnézetű embereknek, párttagoknak és pártonkívülieknek, hívőknek és ateistáknak, a hazánkban élő és teljes egyenjogúságot élvező nemzetiségieknek alkotó összefogását a közös szocialista célok érdekében.” Ez jelenti a „jó politikai légkör’ igazságtartalmát, ez a reális alapja közeli és távoli terveinknek, gyakran merész vonalúra rajzolt elképzeléseinknek. Ebben gyökered­ zik hazafiságunk csakúgy, mint ahogyan internacionalista elkötele­ zettségünket is a munkára, az önmagunk szabta feladatok eredményes megvalósítására alapozhatjuk. De végső soron innen ered a politikus magatartás, a „homo publicus-’ attitüd korszerű értelmezése is. Ak­ kor szolgáljuk ugyanis érdemben a köz javát, ha elsősorban a tár­ sadalmi munkamegosztásban vállalt kötelezettségeinknek teszünk eleget képességeink szerint, ha kezdeményezően, alkotó módon „va­ lósítjuk meg önmagunkat’ . A politikai szövetség, a népi, nemzeti egység azonban nem zárja ki — , sőt feltételezi — az egymástól merőben eltérő ideológiák or­ szágnyi arányokban és aprónak tetsző kérdésekben egyaránt meg­ nyilvánuló, egyre erősödő küzdelmét. Az eszmék harca a párttagok, a kommunisták részéről mindenekelőtt a marxista— leninista világ­ nézet, a marxizmus következetes képviseletét igényli. S, igényli to­ vábbá az aktívabb vitaszellemet a közéleti fórumokon — és azokon kívül — , a tárgyilagos, szenvedélyes — , de a személyeskedéstől men­ tes — hangnemet, az elemző, érvelő módszert, a jobbító szándék fo­ gadni tudását, önmagunk megmérettetését az eszmecserékben. A szocializmusban élés ideológiai alapjait kiváltképp fontos a felnövekvő nemzedékben tudatosítani. Iskola, szülői ház (és munka­ hely!), ifjúsági szervezet az eddiginél összehangoltabb együttműkö­ désére van szükség, „hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű művelt­ ség, és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szo­ cialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kö­ telességeik teljesítésére. Ehhez nélkülözetetlen.. . . egész társadalmunk fokozottabb példamutatása és felelősségvállalása.” E felemelt hangsúly persze nem jelenti, hogy ne szélesítenők e kötelmeket továbbra is társadalmi méretűekké. Belső igénnyé for­ málni, meggyőződéssé, cselekedeteink mozgatórugóivá fejleszteni a szocialista személyiségjegyeket, rangjára emelni a munkát, az emberi méltóságot: ez a komplex feladat — s egyszersmind nagyszerű prog­ nózis — olvasható most ki politikai dokumentumainkból. Csongrády Béla 1978 4 TARTALOM 3 Szabó Gyula: Elveszett órák 5 Pádár András: A munka körülményeiről 7 Pista bácsi (75 éves id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész.) 8 Kelemen Gábor: Hatodiknak lenni... 10 P. A.: Szembesítés 1. 11 Krunák Emese: Az egyedi rajzról 13 Rozsics István: Úszólecke 14 Mola György: Vivaldi, elektronikus hangszereléssel 17 Dózsa Ildikó: Üdvözlet Gerendainak. 21 Leblancné Kelemen Mária: Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád megyei eseményeihez 22 Lengyel Dénes: Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben. 25 Nagy Zoltán: Palóc arcok, A citerakészítő bányász 26 Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban (Rihmer Oszkár) 27 Az államosított magyar film 30 éve (Veress József) 28 Utassy József: Csillagok árvája; Hajnóczy Péter: M. (Krasznahorkai László) 29 Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (L. K. M.) 30 Vita egy „befejezetlen műről’. (Réti R. László; Schneider Miklós); PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLIT K A l,IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Chválla Emil mb. igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hirlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.19210 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK kacs terepjárót. Egy arra haladó MTZ sza­ Eleinte álmélkodtam is, hogy miért nem tűnik fel senkinek. A termelési tanácsko­ badítja meg végül a kényszerű rabságból. zásokon tömjénezték a festőket, hullottak — Nem alkalmazunk külön gépkocsive­ a dicsériádák, a büszkeség emelgette szí­ zetőt. A szakemberek többségének zsebé­ vünket, mint forró levesgőz a fedőt. Aztán ben ott lapul a jogosítvány, ostobaság a A kirakat maszatos üvegén át hárman rájöttem a titok nyitjára. Nem rajtunk munkaerőt pazarolni. Így is mindig hiány­ figyeljük az órákat. Csupa antik darab, múlott, a kőművesek, szerelők, asztalosok zik valaki — mondja, amíg a kavicsoktól igényes lakástulajdonosok, ha látnák, hi­ színes patakban tisztogatja lábbelijét a ra­ deg verejték patakzana hátukon a kusza kaparták ki a gesztenyénket. Ők még any­ gacstól. A szakosított tehenészeti telepre betűkkel rajzolt táblára pillantva: „Az nyit se melóztak, így szüntelenül a sarkuk­ ban caplattunk — magyarázza a diszper­ indult kis kitérővel, hogy személyesen győ­ órák nem eladók”. Ennyi az üzenet az em­ zitkevergetés közben. — Az utazással ződjön meg, rendben alakulnak-e a dolgok. beriségnek az időmérők törpeállamának együtt napi öt órám veszett el, hetente Nem múlik el nap, hogy keresztül-kasul be határáról. A fakózöld kárpittal borított fa­ több mint egy nap . . . ne száguldozná a hat és fél ezer hektáros lon ott pöffeszkedik a javítóműhely gazdá­ jának gyűjteménye: az arannyal futtatott A tanács elnöke dugta fülébe a bogarat. gazdaságot. kakukkos óra, egy kígyóuborka-formára Nem volt a falunak kisiparos festője, a — Az időt nálunk kétszeresen tiszteljük. emlékeztető ingaszerkezet, halottfehér családi házak pedig — mit házak! paloták! Egyszer az a baj, ha sűrűn megnyílnak az számlapot tartó angyalok néhány kilós ne­ —, mint májusi legelőn a harmatgomba, ég csatornái, máskor meg a szűnni nem mesötvözete (valaha szerecsenszínűre má­ csoportban nőttek az újtelepen. Az elnök akaró hőhullámok kérdőjelezik meg egész zolt kasznyi tetején figyelmeztethetett li­ két évig adómentességet ígért s tetemes évi termést. Ezért, amikor kedvező az idő­ tániák kezdetére), s legelői egy harminc közületi munkát. Nyaranta az iskola, óvo­ járás, nincs megállás. A tíz-tizenkét óra da termeinek tatarozását, a régi kultúrház egyhuzomban a földeken természetes a centiméter átmérőjű „zsebóra”. Igazi, hi­ teljes festését kínálta fel. Így lett P. József traktorosnak. Aratáskor a kombájnosokat szen vígan sereg a másodpercmutatója, kí­ a maga ura. Vett egy használt Moszkvi­ úgy kell lecibálni a gépről, mert dolgoz­ méletlenül jelezve az idő múlását. csot, külföldi gumihengereket szerzett be. nak, mint a megszállottak. Látják, hogy a Két éltes korú hölgy ácsorog mellettem. Jókat kortyintgatnak a nyárelő részegítő Most sem kel később, de óra múlva már a tábla melletti akácos árnyékában üzem­ anyaggal teli lemezhordók hemperegnek, levegőjéből; könnyű, délelőtti séta lehet a kettőslétra tetején hajlong. — Egyre több a városi megrendelés — csak hogy ne kelljen nap közben a telepen programjuk. Nem beszélnek, csak bámul­ jegyzi meg, amíg vékony hurkát nyom az tankolni, a géphez cipeljük a früstököt, ják a különös tárlatot. Talán az ifjúkori ebédet, ott cirkál az ügyeletes műhelyko­ emfixes tubusból. A műanyagvödörben ég­ évek mézes íze tolul nyelvük hegyére, áhí­ csi, ha hiba akad, csak egy füttyentés a színkék oldat gyöngyözik, a mennyezetre tattal meredeznek az üvegen túlra, ahol szerelőnek. . . Minden negyedóra veszteség való, mert az oldalfalakat őszi hangulatot tetszetős, de diákos rendetlenségben sor­ mázsákat jelent. A munka könnyebbik ol­ idéző papírtapéta borítja majd. Fél éve. jáznak a régiségboltban is ritka óraművek. dalát keresők ezért ideig-óráig maradnak hogy erre is vállalkozik. Szakkönyvekből Az alacsonyabb ajkát el is hagyja egy röp­ — mondja a telep felé haladva. leste el a fogásokat, mert az idő mellett ke felkiáltás: A sorompó nyitva, ki-bejárnak a vonta­ utóbb már a kereset sem közömbös, s egy — Hogy siet az idő! tók. A portásfülke sarkában sovány öreg lakás kitapétázása — ez most a nagy divat gubbaszt, de amint tekintete az ismerős — nyolc-tízezer forint. járműre vetődik, korát meghazudtoló für­ — A szomszéd irigykedik. Mondtam ne­ — Gyakran ábrándoztam arról, hogy az ki, hogy olcsóbban számítom, de a szolgál­ geséggel siet elénk. Nem áll meg az elnök én időmmel csak egyesegyedül rendelkez­ sietősen int. tatóknál rendelte meg a glettelést. A kollé­ zem. Nem a pénz izgatott, hanem az elfe­ — Jó napot, főnök! — fogadják az is­ ga tényleg tükörfalat varázsolt a vakolat­ csérelt órák, a pocsékba ment üres napok ra, még a légy is hasra esett volna rajta, tálló előtt a most érkező fejősök. Kezdődik szították a tüzet bennem, hogy önálló le­ a délutános műszak, a jószágok már türel­ gyek. S tudja, milyen a megbolygatott zsa­ de amikor reggel felébredtek, ők bukdá­ metlenül bőgnek a fehérre meszelt falak csoltak, mert a fele a padlóra hullott rátnok? Gyorsan lángra lobban. Ha a kezdhették elölről. Ha látta volna? Még a között. A gondozók kék köpenyt húznak, nyugdíjkorhatárt megérem, még hátra van ahogy a reglama megkívánja, előkerülnek heverők is csöpögtek a csiriztől. Este át­ tizenhat kerek esztendőm. Most már ma­ a vasvillák, s munkához látnak. Az elnök ballagtam és éjfélig összehoztam a kisszo­ gamnak szabályozom, hogy hol, mikor és látogatását tisztelgőnek lehetne titulálni bát. Egy fillért sem kértem érte — meséli mit csinálok. Ez a boldogság? — elmélke­ hiszen semmi probléma, intézkednivaló. a közelmúltban történteket, bizonyítva dik savanyú bölcsességgel P. József szoba­ Nem is azért szalad ki. Észrevette már ré­ hogy még efféle jószolgálatra is futja ide­ festő és mázoló. gen, hogy az első számú vezetők érdeklő­ jéből. Öt éve még együtt ébredt a kakasokkal, dését elvárják a tagok, alkalmazottak, jó­ Lassan kapaszkodik a létra meredek fo­ katonásan cihelődött, hogy le ne maradjon tékony hatással vannak ezek a látogatások kain felfelé. Belemártja a sűrű szőrű a gyorsjáratról. Ahogy végigkopogott cipő­ a munkakedvre. pemzlit a vödörbe, a fölösleget gondosan je az alvég frissen toldozott járdáján, fel­ — Sok idejébe kerül? kavarta a még szunnyadó sötétet, már a visszacsurgatja, s a gipszjavítás nyomait — Inkább itt, a gazdaságban, mint eset­ máris elfedi a világoskék pászta. kutyák sem vakkantottak fel közeledtére, leg fél napokig tartó, fölösleges értekezle­ pedig igencsak acsarkodó kedvű ebeket — Ez az utolsó munkám a nyáron. Az teken, ahol az ember csak a karórájára tartottak a faluszéli porták léckerítései asszonnyal elmegyünk a tengerhez. Hozok pislog, mikor lesz már vége az oktalan fe­ mögött. A hajnal hideg szelei verték ki az egy új festékszóró pisztolyt, azzal köny­ csegésnek. . . álmot a szeméből. Este fél hét is elmúlt, nyebben boldogulok majd, s persze gyor­ Az elnök közismert roppant munkabírá­ mire hazajutott. S ez így ment minden ál­ sabban is — szól le, s megigazítja újság­ sáról. Még éjfélkor is képes rá, hogy né­ dott nap. Egyetlen-egyszer késett a mun­ papírcsákóját. hány mondatért kikocsizzon a K—700-akahelyről, s az álszent művezető, aki min­ sokhoz, s mint akinek más dolga nem is den reggel benyakalta a maga deci szilvó­ lenne, üdítőt, teát hagyjon a vezetőfülké­ riumát, igazolatlant írt neki. ben. Reggel elsőnek lép az iroda épületé­ — Hányszor ment fel a pumpa! Kilencig A négykerék-meghajtású gépkocsi mo­ be, sebesen intézi az adminisztrációs ügye­ csak lődörögtünk, a központi fűtésszere­ torja nyüszít, aztán bömböl, mint egy fel­ ket. Eligazít, tárgyal, dicséreteket és fe­ lőkkel ment a vita, hogy a Dózsa mennyire szálláshoz készülő repülőgép. Megfeneklett gyelmiket osztogat, jelentéseket gyűjt és üti meg a Fradit. Reggeli után rendszerint a szántás végén alattomosan megbújó da­ rendszerez, látogatókat fogad. S közben fe­ valaki elkurjantotta magát: ideje munká­ gonyában. A p.-i termelőszövetkezet elnö­ lesége neveli két gyermekét. hoz látni, de háromkor kimosva, tisztán so­ ke, V. Tamás füle pirosra gyúlt az ideges­ — Mi tervezhetünk szabad szombatot, a rakoztak a korongecsetek. Öt és félórát ha ségtől, gumicsizmáján a sár arról árulko­ brigádok hét végi kirándulást, a máshon­ pacsmagoltunk a nyolc óra munkaidőből. dik, néhányszor már körbejárhatta a ma­ nan érkezett, gyökeret eresztett szakem­ Elveszett órák 3 �berek sokszor elhalasztott szülőlátogatást: nekünk az időjárás osztogatja a parancso­ kat, és ha kedvezőtlen, akkor állandó a riadóállapot. S amelyik mezőgazdasági üzemben megengedik, hogy a főszereplők betakarításkor külföldön túrázzanak, ma­ gukra vessenek. Ilyenkor aztán kopogtat­ nak a segítségért. Persze, hogy irányítunk át gépeket. Ha mi a termést már magtárba szállítottuk — morogja V. Tamás, aki lo­ vaglónadrágban jár-kel (vadonatúj sötét­ szürke öltönyében mégsem segédkezhet az elletősnek). A múltkor a megyére hívatták sürgősen. Eszébe sem jutott, hogy átöltöz­ zön. Az egyik ifjú előadó halkan kioktatta, milyen viselet dukál a párnázott ajtón be­ lül. Az elnököt először bosszantotta a zöld­ fülű hivatalnok fontoskodása. Most, hogy felidézte az esetet, jót mosolyog rajta. A p.-i termelőszövetkezetben ugyanis nem kockáztatnak, ha az időről van szó. Még egy átöltözés ereiéig sem. A községi tanácson szinte mindent sza­ bályoznak. Kinn a falon a zománcozott tábla, a fekete felirat messziről kiabálja, mikor az elnök, titkár fogadónapja. Az elő­ adók pontban nyolckor már az íróasztal mögött, mint világcsúcs ostromlására ké­ szülő síkfutók a startnál. Zörögnek a kulcscsomók, a gondosan lelakatolt szek­ rény gyomrából kipakolják a vaskos ikta­ tókönyvet, a rózsaszínű dossziékban összegyűjtött aktákat. — Még mindig rossz ez a ventillátor — dohog az igazgatási előadó, s mutatóujjá­ val a szerkezet lapátját forgatja szórako­ zottan. A dudorászó adminisztrátor kislány — a faluban azt rebesgetik, nem közömbö­ sek egymás iránt — felpattan, mint akit bolha csípett, ütközőig tárja a déli fekvésű szoba ablakát. Meglódul a függöny, kida­ gad, akár a vitorlavászon. — Köszönöm! — szól hűvösen a férfi a csitrihez, lapozgatva a papírok között, még csak fel sem néz. — A titkár elvtárs? — Már itt kellene lenni neki is — vála­ szol az előadó, meztelen karjára csatolt óráját szemlélve. — Rövidesen megérkezik — biztat birkatürelemre. Közben a gépírólány már a kávéfőző tö­ mítőkarikájával bajmolódik, a takarítónő felé vet segélykérő pillantásokat, aki ott szöszmötöl a virágtartó körül, megrozsdult aszparátuszokat próbál locsolással élet­ kedvre deríteni. — Jó reggelt — toppan be a postás, öt­ hat levelet dob az asztalra s a reggeli újsá­ gokat. Nem régóta kézbesítő, de az első na­ pokban a lelkére kötötték, hogy a tanács­ nál kezdje a napi körútját. — Kérek egy aláírást! — kántálja és már ki is suhan. Mire a kávé lecsorog, B. Sándor, a köz­ ségi tanács titkára is beszuszog. — Elnézést. . . — mentegetőzik. — Ke­ rékpárral járok a falu másik végéből, hosszú a kaptató. Mindjárt kifújom ma­ gam. — Pulóverét az ütött-kopott fogasra dobja. — Kálmán bácsi állított meg. Még a múlt hétre ígértük, hogy az ingatlanszerzéshez előírt nyilatkozatot megcsinál­ juk. Mi a helyzet? — kérdezi pihegve az igazgatási előadót, aztán választ sem várva hadarja: — Ez már így megy. Reggelente féltucatnyian is megállítanak. Azt hiszem, már kilesték, mikorra érek a házuk elé, egyszerre csak előttem teremnek. Jó, hogy el nem ütöttem még valakit. Jöjjön bel­ jebb ! 4 Szobája kellemes, belesüppedünk az öb­ lös fotelbe. — Kávé? Üdítő? — Köszönöm. A mai program? — Kilenckor az iskola igazgatója jön: a nyári tatarozási munkákhoz kajtatunk ki­ vitelező után. A járástól délutánra jelezték érkezésüket. Hogy miért, nem tudom. Köz­ ben készülnöm kell a tanácsülésre: a sza­ bálysértési munkáról kell számot adni. Es­ te vezetőségi megbeszélés a tsz-ben, oda vagyok hivatalos, s ki tudja azt előre, há­ nyan állítanak még be, milyen kéréssel. . . Nyolctól fél ötig a hivatalos munkaidő. Délelőttönként alig-alig téved be valaki, napközben szinte kihalt a település. — Mi tisztességesen kihasználjuk a nyolc órát. Ilyenkor a papírmunkán a sor. Gyártjuk a határozatokat, az igazolásokat, nem egyet közülük feleslegesen. Az államigazgatási munka egyszerűsítéséről könnyű beszélni. Tessék beülni a székembe és csi­ nálni! Mindig akad hatáskör, amelyet le­ adnak a községhez, de státusz nélkül, sőt a létszám-visszafejlesztést rebesgetik. Egyegy engedélyhez annyi mellékletet kell fel­ terjeszteni, hogy külön leltározót is alkal­ mazhatnánk — ömlik a szó a titkár szájá­ ból, mintha a nyolc óra munkaidő emlege­ tésével csordultig telt vizesmedence zsilip­ jét nyitottam volna ki. Megegyezünk abban, hogy nagyon leter­ heltek. Búcsúzom a szakigazgatási szerv vezetőjétől, a fajansz csészéket mosogató adminisztrátortól, a még mindig újságot nyálazó előadótól. A téemkáműhely akár a csatatér. Az olajtócsáktól csillogó kövezeten hiányos golyóscsapágyak, csak a szakavatottak előtt ismert alkatrészek, félbevágott cso­ darabok a csillogó fémporban, a nemrégen elfogyasztott reggeli romjai. Itt villanysze­ relő az ismerős: Gy. Ferenc. Elegáns, kék overálban matat egy ablakszárnnyal, amelyből az üveget két hete verték ki. — Gyerünk a szabadba! — biccent fejé­ vel a műhely túlsó oldalán beszélgetők felé. — Nincs munkátok? — A karbantartókkal akkor elégedett a főnökség, ha egész nap az ülepüket vakar­ gatják. — Hogyhogy? — Ez azt jelenti: semmi baja a gépso­ roknak. feszt termelnek a brigádok. Ez a mi munkánk kiváló minősítése. Néhány nagy értékű berendezés azért csak nem megy. Nincs rá ember — pöröl a villanyszerelő zavaros szemekkel, mintha pálin­ kamámorban lenne, pedig csupán indula­ tait engedte szabadjára, mint mesebéli dzsint a palackból. Amiatt böstörködik, hogy reggel óta nincs, aki aláírná a raktári igénylést egy csatlakozóaljzatról. — Tudod, mennyit dolgozunk átlago­ san? Nem több, mint négy óra hosszát. Vagyunk vagy tízen lakatosok, hegesztők, esztergályosok, majdnem mind megszerez­ tük a második-harmadik szakmánkat is. Ha én lennék a főszervező, a karbantartók felét a kulcshelyekre küldeném, a gépek­ re, a maradók is ellátnák ezt a munkát, még főjavításkor is. Csak, ugye, akkor be­ bizonyosodna, hogy eddig éveken keresztül nem vették észre a pazarlást — korholó­ dik Gy. Betonoszlopnak dülleszkedik, mint aki randevúra váró vőlegényjelölt, s úgy bá­ mulja a mellettünk, már ki tudja, hányad­ szor elrobogó targoncát. Nagyot szippant a Fecskéből, orrán kacskaringósan ereszti ki a füstöt, a derék csikket a jármű által kavart porfelhő közepébe pöcköli, úgy a szíve tájékára. — Íme, a luxus! Ezt a borzderes targon­ cát egyébre nem használják, mint a rak­ táros, gyárrészlegvezető keresésére. Keze­ lője három és fél ezret kap, s fel van há­ borodva, ha a vagonok környékére rende­ lik néha a szállításhoz . . A villanyszerelőben mélyen gyökerezik a közügy szeretete. Amolyan vastagnyakú, lázongó típus, ahogy érez, úgy is mondja. Kiszámolta, hogy a heti negyvennégy órá­ ból a fizetett ebédidő két és felet vesz el, ez egy évben százharminc óra, azaz tizen­ hat teljes műszak. Foglalkoztatottként eb­ ből ennyi a veszteség. Hogy igazán meny­ nyi, azt komputerekkel felszerelt tudomá­ nyos intézetek is csak saccolni képesek. — Mi már hozzászoktunk az alacsonyan megszabott normához, isten őrizz, hogy va­ laki százhúsz százalékra teljesítse, mert rögvest kinézik onnan. Tudod, mi a sze­ rencsénk? — tekint rám keményen és ti­ tokzatosan, mint a tettes leleplezésére ké­ szülő felügyelő. — Van egy gazdag nagy­ bácsink. Úgy hívják: népgazdaság... — Feri! Sokáig leszel még? — rikkant ki egy a karbantartók közül sürgetően, mintha különös érzékkel megsejtette volna beszélgetésünk témáját. Az étterem kihalt, délelőtt tizenegy le­ het. Piros-fehérkockás abroszokat tereget a pincér, de az ajtó mozdulására abba­ hagyja a szervírozás szertartását, s aláza­ tosan a vendégek elé siet. — Szép jó napot, uraim! — fogadja az érkezőket és egy teljes pompában álló box­ hoz vezeti. Ahogy a férfiak elfoglalják he­ lyüket, még megigazítja az elcsúszott pa­ pírszalvétát, az egyszerű vázában viruló rózsaszálakat. — Kezdődik. . . — buggyan ki belőle a szó, izzadságcseppektől gyöngyöző homlo­ kát zsebkendőjével óvatosan szárítgatja. Már bent van két ifjabb kollégája is, akik a csapóajtó túloldalán diskurálnak bordó egyenöltözetükben feszítve. — Ilyenkor még ultizhatnánk is. Majd egy fél óra múlva nézzen körül! A külön­ teremben egymást váltják a csoportok, hó­ napokkal előbb megrendelték az ebédet. Annyit szaladgálhatunk, mint egy cirku­ szos ló — panaszkodik M. Alfréd. Ő az, aki betéve tudja a napi étlapot, fú jja a specia­ litások receptjét, a várakozás lassan múló perceiben a vendég új viccekkel lohasztja. Sebesen jár, mint a régi malom, ha sok vi­ ze van, bár lábai kékes visszerektől daga­ doznak, rendszerint fáslit használ. A törzs­ vendégek egyszerűen Frédinek szólítják. — Délután fél háromtól ötig megint csak cseverészés, ücsörgés. Ritkán téved­ nek be. Azt hiszi, a fiatalabbak közül vala­ ki is odamegy? Nekem kell, ők már ilye­ nek, hiányzik belőlük a hivatásszeretet. Meg nem néznék, hogy van-e a vécében tiszta törülköző, szappan, kivisznek az asz­ talhoz elmosatlan alumíniumkanalat, amit még a személyzet sem használ, elvétik a számolást. Én meg irulok-pirulok, mert le­ het, hogy ők arrébb állnak a Balatonhoz, de én tizenöt év óta itt taposok s nem kí­ vánkozom el. Inkább magamra vállalok mindent, ők meg röhögnek a markukba. Nem haragszom rájuk. Abban bízom, hogy egyszer rádöbbennek: a jó pincért sohasem kapja azon a vendég, hogy szolgálatban asztal mellett ülve bámészkodik, s amikor �üres a ház, akkor is bajlódik dib-dáb dol­ gokkal — önti ki lelkét, s közben megfo­ galmazódik a felszolgáló ars poeticája. Sohasem érdekli az idő a placcon. Még záróra után is szívesen kiszolgálja, akik­ nek hosszabb ideig támad dáridózni való kedve. A kollégái már előtte kasszát zár­ nak, pedig a munkaidőbe ezt is belekalku­ lálták. — Aki azt csinálja, amit szeret, nem gondol a lógásra. Itt a főnököm példája. Saját kocsijával hozza a friss zöldséget a piacról, a vágóhídról a pacalt, s még csak kilométerpénzt sem kap. Ha sok a vendég, fogja magát, beáll közénk. Akkor aztán hajtanak a srácok is. A főnök lepipálja őket, valamikor pincér volt — áradozik Frédi az étterem vezetőjéről, s hogy ne kelljen gyalogolnom, taxit rendel. A zöld Lada pilótája, miközben hármas­ ba kapcsol s borostás állát simogatva bele­ bámul a visszapillantó tükörbe, zsörtölő­ dik: — Nem tudom, máshol hogy van. Az éj­ szaka túrában voltam az ügyeletes orvos­ sal. Hatszor hívtak ki, s olyan úton men­ tünk, amelynek még körmössel nekivág­ ni is meggondolandó. Most reggel ráncigál­ tak ki az ágyból. Két kocsi műszaki vizs­ gán, a harmadik lerobbant. A város nem maradhat taxi nélkül. Majd szólok már a szakszervezetnek; az embernek pihenni is k e ll. . . A városközpontban vígan locsog a szö­ kőkút a tenyérnyi park közepén, akár egy bebiflázott verset daráló elsőosztályos. A padokon fiatalok, idősebbek sütkéreznek, a megizzadt úttest pörkölt gumiszagot lehel. Tömve az áruházak, a helyijáratú autóbuszok, a járdán egymásba botlanak az emberek. Mintha kiürültek volna a munkahelyek, mindenki egyszerre vette volna ki szabadságát. S valahol a tömegben ott „sétál” né­ hány elveszett óra is. Szabó Gyula Másik nagyüzemünkben évekkel ezelőtt a munkaügyis szerkesztett egy kérdőívet. A számos kérdés között a legérdekesebb ez volt: „Leszámolásának oka?” S mivel a kérdőív biztosította a névtelenséget, a leg­ többen erre a kérdésre is válaszoltak. Az esetek többségében feltehetőleg őszintén. Nos, ezeket a kérdőíveket éveken át gyűj­ tötték, évente összegeztek, készítettek belő­ le egy jelentést, amit azután vagy elolvas­ tak azok, akiknek szánták, vagy nem, mert különösebb intézkedés nem történt. S az emberek mentek, jöttek. A régi gyári gárda cserélődött, felhígult olyanok­ kal, akiket régebben a gyár közelébe se szívesen engedtek. Most felveszik, mert hiányról panaszkodik mindenki. A szorgos munkáskéz hiányáról. Az új ember meg­ kapja a régieknek járó kedvezményeket, néha még bérben is jobban jár — miköz­ ben a régi dolgozónak megkeseredik a szá­ ja íze, mert úgy érzi, hogy a megbecsülést nem differenciálják kellőképpen. * A munka körülményeiről Baj van a munkafegyelemmel, hiányzik a fizikai munka becsülete, nincs kellő tár­ sadalmi elismerése a szellemi alkotó mun­ kának — hallani innen is, onnan is. A so­ pánkodók nemcsak vélekednek, hanem pél­ dákat is felsorakoztatnak. Egyik gyárunk fontos üzeméből öten tá­ voztak két hónap alatt. Kis szám, amely talán szóra sem érdemes. Amiért az öt em­ ber leszámolt, annál inkább. Kettővel ugyan sikerült találkoznom, de a beszélge­ tés eléggé egyoldalú volt. Annyit minden­ esetre sikerült megtudni, hogy az öt mun­ kásból kettő a kevés pénz miatt vált meg a munkahelyétől, hárman pedig tűrhetetlen­ nek érezték azt a légkört, amelyben dol­ goztak. Ők ketten csak annyit mondtak: „Nézze, rájöttünk, hogy szél ellen nem leh et. . . Aki nincs benne a brancsban, annak előbbutóbb szennyes lesz a levegő . .” A munkaerő-vándorlásnak — vagy aho­ gyan másként nevezzük, fluktuációnak — több oka van. Ezek egyike csak a manap­ ság sokat szereplő, rendkívül időszerű té­ ma: a munkahelyi légkör. A jó munkahe­ lyi légkörben kedvvel dolgoznak az em­ berek, ambicionálja őket a munkatársak közti őszinteség, a jó hang, a megbecsülés, a perspektíva, s nem kevésbé a vezető összefogó példaadása, egyénisége. A köz­ hangulat itt megtartó erő: nem nyűg a munka. A pszichológus-orvos mondja a követ­ kezőket : — A munkahelyi közérzet egyensúlya bármelyikünknek többet jelent, mint amit a kifejezés szűk értelemben hordoz. Az életérzésünket határozza meg, testi-lelki egészségünk alapvető alkotó eleme. Na­ gyon sokat és mélyrehatóan foglalkozunk a balesetvédelemmel, a testi egészséggel, de annál kevesebbet a lelki egészségügy­ gyei. Mind gyakrabban találkozunk gya­ korlatunkban olyan egyensúlyában meg­ rendült emberekkel, akiknek konfliktusa munkahelyi gócpontú, vagy éppen a mun­ kahely és „azon túli terület” követelmé­ nyeinek összeütközéséből jött létre. Külö­ nösen szót érdemlően megoldatlan a dol­ gozó nő helyzete. Az egyéb konfliktusok mellé felzárkóztak a munkahelyen belüli ellentétek is. Vajon mit tehetünk az érzel­ mileg kilendült, önelégületlen, szorongó emberrel akkor, amikor a testi-lelki fel­ erősítés után ugyanabba a környezetbe vagyunk kénytelenek visszaküldeni, amely az egyensúlyvesztéséhez h ozzájárult?... Vékony, idősebb, árkolt szemű, fáradt arcú nő. Az ölében nyugszik a keze, s időn­ ként meg-megrándul, mint amikor áram halad át az emberi testen. — Másfél évtizede dolgozom az üzem­ ben. Nincs szakmám, betanított munkás vagyok. Abból a fajtából való, aki szeret dolgozni. Akár hiszi, akár nem. Ezt azért mondom, mert sokan kinevettek, kigúnyol­ tak már miatta. Sokgyerekes családból származom, ahol nem volt helye se pihe­ nésnek, se szórakozásnak. S ráadásul a testvérek közül rám hárult megrokkant szüleink istápolása is. A munkahelyen mégis azt mondják, hogy lusta dög va­ gyok . . . Megremeg a hangja, majdnem sirásba csuklik: — . . . Én rám, aki nem azért jár a gyár­ ba, hogy elfeketézze vagy elpletykázza a munkaidőt. Mert a többi azt csinálja! S lám, mégis azokat pártolják, akik fegyel­ mezetlenek, nem teljesítik a kötelességü­ ket. Beszéd közben a táskáját babrálja, de most felnéz, hogy figyelem-e: — A dolog úgy kezdődött, hogy elfo­ gyott a munkám, s kerestem a gépbeállí­ tókat, hogy segítségükkel újabb munkát kezdhessek. Róluk azonban kiderült, hogy isznak a gyáron kívül. Én ugyan ezt sen­ kinek nem jelentettem, ők azonban mégis fegyelmit kaptak, s most én szenvedem a bosszújukat, mert azt hiszik, hogy én ad­ tam fel őket. Az eset óta pokol lett az éle­ tem. A csoportvezető, művezető egy követ fúj velük. . . Igaz, szóvá teszem, ha sza­ bálytalanságot látok, de higyje el, azt az italozást nem én jelentettem. Azt mondják rólam, hogy összeférhetetlen vagyok. De miért? Mert a munkatársaim irigylik, hogy szépen keresek, meg azért, mert én nem hordom az italt a gépbeállítóknak, mint mások. Most már odáig fajult a dolog, hogy nekem csak akkor adnak munkát, ha 5 �jut, meg amit mások nem akarnak csinál­ ni. A munkahelyi vezetők durvák velem. Akkor is leordítottak, amikor szóvá tet­ tem, hogy ez vagy az a gép balesetveszé­ lyes. Mert tudja, velem végeztettek munkavédelmi tanfolyamot. Ténykednem azonban nem lehet, mert leváltottak. Kézitáskájából papírokat vesz elő, s nyújtja: — Nézze csak meg, hogy mennyit kere­ sek. Háromezer forint fölött, de volt már négyezer fölött is. Egy szovjet gyártmányú gépen, ami úgy működik, mint egy óra­ mű. Igaz, hogy a nyolc órából hét és felet dolgozom! Erről a gépről azonban most el­ helyeztek oda, ahol nehezebb a munka s lényegesen kisebb a kereset. Amikor szól­ tam, azt mondták „ez van, ha nem tetszik, mehetek, ahová akarok!” Az én koromban már hova menjek? Három év múlva nyug­ díjba mehetek. Most kellene a jobb kere­ set! Zsebkendőt keres, megtörli a szemét. Italozás és ezzel értelemszerű következ­ ményként együtt járó fegyelmezetlenség. Az egyik üzemben rajtaütésszerűen meg­ szondáztak harminc embert. Csak úgy ta­ lálomra. A harmincból nyolcnál mutatott a szonda különböző fokú ittasságot. Jegy­ zőkönyvek készültek, a büntetést is meg­ határozták — mire hárman tüstént kilép­ tek a cégtől. Egy másik üzem közvetlen szomszédsá­ gában nemrégiben modern élelmiszerbol­ tot nyitottak meg, ahol természetesen pa­ lackozott italokat is árusítanak. Azt még nem tudja bizonyítani senki, hogy a gyár­ ba visznek-e italt az üzletből, de az üzlet mellett nagy a forgalom. Ha megszólítod az italozókat, hogy miért isznak, a válasz az: „Mi köze hozzá, hogy műszak után mit teszünk. Ott iszom, ahol jól esik, senki eb­ be bele nem szólhat!” Egy másik munkaügyis: — Önöknél milyen gondokat okoz az italozás? — Sok bajunk van az italozókkal. Na­ gyon szeretnénk megszüntetni a régi gya­ korlatot, hogy fizetés után néha harminc­ negyven dolgozó sem jön be. Némelyek ugyan próbálkoznak, hogy betelefonálnak, hogy írjanak nekik szabadságot az üzem­ ben. (Előfordul, hogy még most is megte­ szi egyik-másik munkahelyi vezető. ..) — De hát ez. . . — Valóban az, de a vezető sajnos abból indul ki, hogy így legalább harmad-vagy negyednap jön dolgozni az illető. Félti ugyanis ezt a munkaerőt is. Mert ha fe­ gyelmit ad neki, még ezt is elveszíti. — Az effajta megoldás csak tüneti ke­ zelést jelent. Az okokat kellene megszün­ tetni. A munkaügyis nagyot sóhajt. Hiszen tudja ő is, de mit tehet ilyen országos ügyekben egyetlen vállalat? — Újabban más módszerrel kísérlete­ zünk. A személyzeti osztállyal együtt „el­ beszélgető csoportokat” hívtunk életre, s akikről tudjuk, hogy rendszeresen a pohár fenekére néznek, azokat a fizetés előtt megkeressük, s beszélgetünk velük. Az eredmények nagyon kezdetiek, s úgy lát­ szik, hogy a ráfordított idővel nincs arány­ ban a siker. Ebből fakad azután a sok fe­ gyelmezetlenség is. A dolgozó, ha látja, hogy aki megérdemelné a szigorú felelős­ ségre vonást, a büntetést, az mégsem kap­ ja meg, megrántja a vállát és ő sem törő­ dik a munkájával. Az aranyjelvényes szocialista brigád ve­ zetője csodálkozva néz rám, amikor a fe­ gyelemről érdeklődöm: — Nálunk nem lehet fegyelmezetlen­ kedni. Mit gondol, hogyan lehetnénk mi aranyjelvényes kollektíva, ha valamelyi­ künk elmulasztaná a kötelességét? Vagy egyáltalán kollektíva? Italozás? Nézze csak, én is szeretem a jó bort, s bármelyi­ künk megissza a maga kedvelt italát. Időnként az összejöveteleinken koccintunk is, de aki nem ismeri a határt, az megér­ demli, hogy belerokkanjon . . . — Eszerint nevelhetetlennek, remény­ telennek tartja az italozó embert? — Nem titok: ki nem állhatom a része­ ges embereket. Sok bajnak okozói. Nem az ital! Az ember, aki nem tudja, hogy hol a határ. Nálunk is volt olyan dolgozó a bri­ gádban, aki rendszeresen szeszelt. Egy ideig szólongattuk, pirongattuk, fegyelmit is adtunk neki. Végül kizártuk a brigád­ ból. — A brigád vagy személy szerint Ön nem érzi ezt kudarcnak? A markáns arcú munkás a homályba ve­ sző csarnok mélyét kutatja a tekintetével. Olajtól feketélő keze ráfeszül a vaskor­ látra. Láthatóan vívódik. Politikai dokumentumaink konkrétan nem foglalkoznak a fegyelmezetlenség megszüntetésének módozataival, de meg­ fogalmazzák azokat a kívánalmakat, ame­ lyek elengedhetetlenek a szocialista társa­ dalom, a szocialista ember megformálásá­ hoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatában ez á ll: „Fontos feladat a népünk, elsősorban mun­ kásosztályunk gondolkodásában és maga­ tartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása és terjesztése. Arra kell tö­ rekedni, hogy társadalmi méretekben te­ ret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialista módon élni, dol­ gozni és művelődni.” Az MSZMP prog­ ramnyilatkozata pedig így fogalmaz: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a köz­ ügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs nor­ máit. . . ” * A fiatal üzemvezető — mérnöki képzett­ séggel — valósággal kirobban, mikor a munkahelyi fegyelemről, a gondokról kér­ dezem. — Darabra még csak-csak meglenne a szükséges munkaerő, de ha a harmadát el­ zavarhatnám, mindjárt kétszeresére emel­ kedne a termelékenység. Az istennek sem akarnak már egyesek dolgozni. A közép­ korúak még vállalkoznak fizikai munkára, de a fiatalok belépnek, körülnéznek, s a következő nap már nem látom őket. Igaz, nálunk nehéz munka van bőven, pénzünk meg nincs a gépesítésre. Némely munká­ kat pedig egyelőre gépesíteni sem lehet. Valahogyan mégiscsak el kell végezni, amit vállaltunk, mert sokat gyártunk exportra. Azt hiszi, hogy a pénzzel meg lehet fogni az embereket? Egyrészt: a bérszínvona­ lunk elmaradt a többi üzemhez viszonyít­ va; másrészt: sok dolgozót nem érdekel életfontosságúan a pénz . . . Ide kívánkozik a pszichológus néhány megjegyzése: — A kiváló szakmai felkészültségű, hi­ bátlan gyakorlati eredményeket felmuta­ tó szocialista brigádokban is nagy hajtó­ erőt képvisel a munkahelyi komfortérzés műszerrel nem mérhető energiája. A jó 6 �m ikroklím a, a jó m entálhigiénés légkör biztosítja a dem okratikus közvélemény szabad n y ilvánítását is. Nemcsak a m aga­ sabb bér vonzása vagy az új m unkahely közelsége, esetleg korszerűbb felszereltsége okozza a fluktuációt, a vándorlást, hanem inkább a m unkahelyi konfortérzés hiánya. Úgy érzem — s egyre inkább meggyőző­ désem —, hogy szocialista társadalm unk építésének jelenlegi szakaszában a fontos­ ságát m egillető h ely re kellene tenni lelki egészségvédelmünket. A középvállalat igazgatójával beszélge­ tü n k a gondokról. Elm ondja, hogy az el­ m últ két év alatt több m in t háromszázzal csökkent a dolgozók létszáma. Mind több a beteg, s növekszik az igazolatlan hiány­ zások száma is. Egyetlen üzem ükben — am ely a végterm ék szem pontjából a legje­ lentősebb részlege a gyárnak — csupán az idén csaknem harm inc dolgozóval esett a létszám. A problém ák okát k u tatv a ezt m ondja: — Azt tapasztalom , hogy a fiatalokban nem sikerül úgy kifejleszteni a társadalom irán ti kötelességtudatot, ahogyan ezt sze­ retnénk. Ezért én hibáztatom az iskolát, de a szülői házat is. Igaz, hogy sok fiatal el­ végzi m ár az iskolát, elju t középiskolába, egyetem re, a fiataloknak még sincs kellő tartásu k , fegyelm ük. A term előm unka te­ rü letén meg azt tapasztalom , hogy nem tu d tu k m egóvni a m unka becsületét. Ezt jelzik a béraránytalanságok s „lereagálja” a nagy fluktuáció. Érdem es lenne m ár egy­ szer végiggondolni azt is, hogy a sok új m unkahely, üzem létesítése m ennyire oka a m unkaerőhiánynak? * Belsőleg gazdag, a közösségért cseleked­ ni akaró, szocialista érzelm ű em bereket ak aru n k form álni, m ert gazdasági, politi­ kai feladatainkat egyre inkább ezekkel az em berekkel tu d ju k eredm ényesen megol­ dani. De lám, még m indig kísért az irigy­ ség, a m ások gondja irán ti közöny, b u tit az alkohol, s egym ást kényszerítjük krízishelyzetbe. A m agas kitüntetéssel jutalm azott szo­ cialista brigádról hallottam , hogy abban a kollektívában nem ism ernek elveszett em ­ bert. Pedig ahol a brigád dolgozik, abba az üzembe felvettek m á r b ü n tetett előéle­ tű em bert, notórius részegest, kötekedőt. A brigád azonban előbb-utóbb úgy a köré­ be vonta, hogy kivétel nélkül példás szo­ cialista brigádtagok lettek. Az sem vélet­ len, hogy ebből a brigádból m ár öt-hat dolgozót em eltek ki különböző vezető posztokra. Tréfásan, kádernevelő kollektí­ vának m ondják őket. V ajon mi lehet a m ódszerük titk a? — Nincs m ás titok, csak a nagyon nyílt, és egyenes beszéd. Nincs ígérgetés. Az adott szónak nagy a becsülete — vágja el a további kérdezősködést a brigádvezető. — M indig m indenki tudja, hogy mi a fel­ adata, m it v áru n k tőle. Ism erjük egymást, tu d u n k egym ás gondjairól és örömeiről. Nem m ondjuk ki, hogy nevelünk, csupán azt tesszük, am it a feladataink és a n o r­ m ális élet követel egy m ai em bertől. Pista bácsi Őszintén örülök annak, hogy ezt a k iállítást m egnyithatom . Örülök, m ert ez alkalm at n y ú jt arra, hogy közelgő 75. születésnapja alkalm á­ ból itt a M agyar Nemzeti G alériá­ ban az ország nyilvánossága előtt köszönthessem id. Szabó István Kos­ suth-díjas szobrászm űvészt. De m ég­ inkább azért, m ert m ost talán az ed­ digi legteljesebb gazdagságban lá t­ h a tju k együtt azt az életm űvet, am elynek súlyos és felelős m onda­ nivalója van népünk életéről. Id. Szabó István szobrászm űvész m int korunk és m űfajának egyik leghitelesebb szószólója v ált ism ert­ té művészetével, a közönség és a szakm a körében, itth o n és külföl­ dön. Ez közel félévszázados, rendkívül céltudatos, fá rad h atatlan küzdelem és nem túlzás, ha azt m ondjuk, h e­ roikus m unka eredm énye. Tudjuk, nem is kell részletesebben szólni a r­ ról, hogy m it jelen tett a 20-as, 30-as évek M agyarországán m élyről jövő auto d id ak tak én t szobrásszá érni. S éppen ez a kor, a környezet m inden rezdülésével m élyen együttélő, hely­ zetm eghatározottságánál fogva m eg­ ism ételhetetlenül gazdag életm ű v á­ lik szám unkra pótolhatatlanul érté­ kessé. M ert id. Szabó István, az egy­ kori urasági kerékgyártóból lett nagy értékű m űveket faragó, m intá­ zó, közism ert és m egbecsült m ű­ vésszé és életpályája példázza a m unkásem ber tehetségét, életere­ jét, a nép képességének kim eríthe­ tetlen gazdagságát. T anítóm estere — szobrásztól ta ­ nult alapism eretek előtt és u tá n — igazán népi környezete és annak m űvészete volt. M űveinek legfőbb jellegzetessége a tisztaság, az egy­ szerűség, az anyagszerűség, a népi derű, az eleven egységes látás. És tegyük még hozzá: a m űvekből su­ gárzó elem entáris közlésvágy, mely a felszabadulás u tá n szinte g áttala­ nul, kiap ad h atatlan u l zuhog a nép százados keserveinek, küzdelm einek m egerősítéseként, szociográfiai és művészi hitelességgel, fá ra d h a ta tla ­ nul és m indig tovább m élyülő kife­ jező erővel. Nógrád gazdag m unkásm ozgalm a a bányászsorozat m egszületésével, DR. BOROS SÁNDOR kulturális miniszterhelyettes beszéde elhangzott 1978. június 15-én, a Magyar Nem­ zeti Galériában, id. Szabó István ki­ állításának megnyitóján. általa vált igazán a m űvészet vilá­ gában is érthetővé, érzékletesen gazdag hatóerővé. Id. Szabó Istv án hivatásos m űvé­ szete dokum entációs hitelességgel m en tett népm űvészetet; m egakadá­ lyozta népszokások eltűnését és se­ gítette a népszokások újraéledését, színesedését, fokozottabb kiterebé­ lyesedését. M űvészete példája an ­ nak, hogyan lehet igazán a term é­ szet és a társadalom a m űben együtt. M esterünk szobrásszá válásától nap­ jainkig közel azonos fo rm arend­ ben, azonos eszközökkel dolgozott, m ert m indig a közlést, a belső köz­ lendőt ta rto tta fontosnak; az ügyet nézte, am ely tú lm u ta to tt a szobrá­ szaton. E szerint volt drám ai vagy lírai, derűs vagy h a kellett ke­ m ény és kihívó. Voltak, ak ik a m ű­ vészethez a form ai oldal felől köze­ lítve, m egkísérelték m egkérdőjelez­ ni ezt az életm űvet. Rövid életű és nem tartó s sikerrel. M űvei nagy ré ­ szét — az ú jonnan készítetteket is — együtt látva, meggyőződéssel m ondhatjuk, hogy az elism erés csa­ tá já t m egnyerte, nem k étséges: vég­ érvényesen. M űvészetének ta rta l­ m át, érték eit tek in tv e évtizedek óta elism erést a ra t nem csak hazájában, hanem határain k o n kívül is. Kedves P ista Bácsi! H etvenötödik születésnapod évében, kiállításodon m űveidet csodálva, köszönjük m ind­ ny áju n k épülésére m űködő fárad h a­ tatlanságodat, szorgalm adat, hűsége­ det, elkötelezettségedet. A m unkás­ ábrázolás rem ek p ro gram jának meg­ valósítását, szűkebb hazánk: a pa­ lócföld és népe fába farag o tt tö rté­ netét. életének, a m unkásm ozgalom és történelm ü n k n agyjainak m eg­ örökítését. Az egyetem es érvényű m űveket, gondolatokat, közléseket, am elyeket szám unkra és a jövő szá­ m ára adtál. K iállításodon ú jabb si­ kereket, jó egészséget, hosszú életet, további gazdag alkotó tevékenysé­ get kívánunk. A PALÓCFÖLD OLVASÓI ÉS SZERKESZTŐI NEVÉBEN 75. SZÜLETÉSNAPJA AL­ KALMÁBÓL HOSSZÚ ÉLE­ TET ÉS EREDMÉNYES TE­ REMTŐ MUNKÁT KÍVÁNVA, TISZTELETTEL ÉS SZERE­ TETTEL KÖSZÖNTJÜK ID. SZABÓ ISTVÁN KOSSUTHD ÍJA S SZOBRÁSZMŰVÉSZT. Pádár András 7 �Hatodiknak lenni... „Honnan jöttél?” — kérdezték Sátoraljaújhelyen, még 1975ben, ahol diáktársaim körbeálltak és beszéltettek — mondd, hogy „szár” ; mondd, hogy „kukoricaszár” —, hogy aztán a palóc á-k hallatán kibuggyanjon belőlük a nevetés. „Honnan jöttél?” — folytatódott a tudakozódás Szolnokon, Szegeden, Budapesten. Ho­ gyan feleljek egy szóval? Egy helységnévvel, amely egyszerűen és világosan közli: mely táj küldött? „Honnan jöttél?” Harminc kilométerrel Salgótarján mellől. Csak így felelhetek ma is. Mondom — hogyne mondanám öröm­ mel! — a falu nevét, de csak néznek rám: „Hol van ez, Mucsaj mellett?” Körülírt válasz. Vagy mégsem? Szerte az országban egymillió hétszázezer ember felelhetne hasonlóan nyakatekert módon, ha szülő- és lakóhelyét tudakolják. Ennyien élnek — élünk — aprófalvakban. Minden hatodik ember kényszerül-akar az úgynevezett „szerep­ kör nélküli” településeken lakni. Kényszerül, mert dolgozni el­ járhat, lakáshoz másutt egykönnyen nem jut. És akar, mert Sá­ toraljaújhely, Szolnok, Szeged és Budapest ágyat-asztalt adhatott, de otthont nem mindenkinek. A közigazgatás reformjának nem tapsolt mindenki. Sosem fele­ dem a termelőszövetkezeti kocsist, aki egy 1971-ben írt riportom alanyaként így kesergett: — Fiókközség lettünk. Félek, az lesz ennek a vége, hogy a kör­ zetesítés után ide-oda löknek. Meglátja, elhanyagolják majd a kis falvakat, nem jut majd egy vödör sem a kútra. Pedig hát, a ta­ nyákra is hiába mondták ki olyan hirtelenjében a halálos ítéle­ tet. Visszakozni, kegyelmezni kellett. Részlet egy 1978 márciusában tartott falugyűlésen elhangzott felszólalásból: — Kérem, hogy a Babik-kútját fedjék le! Verebek piszkolják, döglött macska hull bele. Ebből igyunk? — Közbe­ szólás: — Akkor inkább az Alsó utcait! Azon olyan alacsony a betongyűrű, hogy életveszélyes. Még belefullad egy gyerek! — A közös tanács titkárának válasza: — Vagy egyiket, vagy másikat, a kettőre egyszerre nincs pénz! Az egészséget óvó és életmentő néhány ezer forint hiányzik a költségvetésből. Ami a gazdálkodást illeti, akkor hát előnyös volt-e a körzetesítés? Egy másik közös tanács vezetőjének a véle­ ménye szerint (egyébként hat falu tartozik a „keze alá”) igen: — Az összefogás lehetővé tette az anyagi erőforrások koncent­ rálását is. Könnyebben hozzáfoghatunk nagyobb beruházásokhoz, s ami a lényeg, hamarabb fejezhetők be a jelentősebb építkezé­ sek. Egy dolgot azonban semmképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. A társközségek acsarkodása csak úgy előzhető meg, ha körültekintően egyeztetjük az érdekeket; ha az adottságok és le­ hetőségek szerint egyformán juttatunk a közös kosárból. Csakhogy nem ilyen egyszerű a gyakorlat. Különösen ott nem, ahol még a szépen hangzó elvekre sem adnak. Tanácstag, bányászember mondja, aki mellesleg a társközség­ ben társadalmi tanácselnök-helyettes is: — Nézze, örülök, hogy rám gondolt, hogy engem akar bemutat­ ni. De hagyjuk az egészet! Elmondom szívesen a véleményemet, de rólam ne írjon! Nem vagyok a régi. Belefáradtam, abba kelle­ ne hagyni ezt a marakodást. Mire is lehetne menni, ha a vezetők mindent a saját falujuknak akarnak. A tanácstitkár is mindent a saját lakóhelyének kapar, nekünk meg az utolsó fillérért is ve­ rekedni kell. Csak az nyugtat, hogy a visszalépésemet itt senki sem fogja majd fel megfutamodásként. Naponta mondják nekem: „Bolond egy ember vagy te! Hazajössz a föld alól, utána meg té­ ped a szád rojtosra.” Hiába, persze! Mert a forintot sajnálják, csak a társadalmi munkát forszírozzák állandóan. Nem is lenne azzal semmi baj, de az emberek már megunták, hogy csakis így akarják a falut gyarapítani. Mindenesetre egyet még megpróbá­ lok. Ha sikerül elérni, hogy ne szántsák fel a régi futballpályát, segítséget adnak ahhoz, hogy játszótér létesüljön a helyén. . . ta­ lán visszatér a kedvem. Sarkig tárva az egykori tanácsháza ajtaja. Az előszobában me­ gyetérkép, az íróasztalon két darab kétkilós kenyér, zacskó tej. Az asztal sarkán megfakult fehér kartonpapír, valamikor régen színes filctollal a kihelyezett ügyfélfogadások rendjét írták rá. — Most vettem le — tájékoztat közlékenyen a jó negyvenes, babos kendőt, sötétkék köpenyt viselő asszony. — Mert mi szük­ ség rá? Nem volt ez betartva még akkor sem, amikor kifüggesz­ tették. 8 Az asszony a kisbíró, azaz olyan kisbíróféle. Széjjelhordja a hivatalos értseítéseket; az adófizetési felszólításokat és csekkeket; összeírja a tyúkokat; ő a hivatalos „közeg” a kutya- és macska­ oltásnál; könyveli a segélykérő telefonról kezdeményezett beszél­ getéseket, beszedi a díjat. — Üzenetközvetítő lennék, így a legpontosabb. Elintézni? Sem­ mit sem tudok elintézni, nem is az én feladatom. Néha beül hozzá valaki beszélgetni. Ha elmegy az „irodából”, megkurblizza a telefont, és szól a szomszéd faluba, a tanácsra. Elvégre négyórás munkaideje van, fegyelemnek lenni kell. S ha valakinek kell egy pecsét és egy aláírás, egy igazolás? Fel­ ül az autóbuszra, megy a székhelyközségbe, a tanácsra . . . Mint egyetlen más példa sem, ez sem általános. A félfogadási idő be nem tartása miatti zúgolódásnak másutt elejét veszik: — Egy kis szabálytalansággal — adja a magyarázatot a közös tanács titkára. — A véletlen úgy hozta, hogy majdnem minden alkalmazottunk másik társközségben lakik, „haza visszük” tehát az ügyfélfogadást. A lakásunkba. Este bárki jöhet, amit lehet, azt azonnal elintézzük. Ha bonyolultabb az ügy, az okmányokat reg­ gel bevisszük a tanácsra, este elintézetten kapja vissza az ügyfél. Otthon. Így nem kell utaznia. Táskában-szatyorban utazik helyettük a személyi igazolvány, a jövedelemigazolás, a járlatlevél, és csak a bürokrácia leltára tud­ ja, hogy mennyi és hányféle papír. Gyanítom, a kényszerűségből újító, leleményes közigazgatási alkalmazottak nem a legszabályosabban járnak el. Lehet, hogy feddést is kaphatnak érte. A lakosságtól viszont csak jó szót, kö­ szönetet. Kétségtelen, hogy a rugalmasság következtében jobb itt a hangulat, az emberek kevésbé érzik saját bőrükön a körzetesítés elkerülhetetlen hátrányait. Mert gyarló lények vagyunk. Köny­ nyebben elfeledjük az elmaradt ravatalozóépítés kavarta vitát, mint az apró-cseprő egyéni ügyeket, bosszúságokat. A rádió népszerű Sajtókonferencia című műsorában a közel­ múltban hallhattuk: „A tanácsi apparátusnak a jövőben még több feladatot kell megoldania — kevesebb létszámmal.” Ez hát a jövő. Mi lesz ott — mennyivel nő az ügyfél igénybevétele —, ahol híján van a rugalmasság és a lelemény; ahol az ügyintézők ide­ genkednek egy kis plusz munkától? * A tanács pecsétje azonban korántsem az utolsó, ami elköltözött a faluból. A dob nélküli kisbíró, a mindenes hivatalsegéd asszony beljebb invitál az irodába. A sarokban fehér üveges szekrényke és tarka pléddel letakart heverő. Nem pihent ezen tanácselnök soha. Ellenben végigfeküdt rajta beteg gyerek és kismama, reszkető ke­ zű öreg parasztember. Ide jött hetente egyszer-kétszer gyógyszert íratni, bajait elpanaszolni az arra rászoruló. Az előszobában mostanság nem várakozik senki, az orvos a székhelyközségben rendel. Oda kell menni a félholtnak is. 1978. február: A régen beteg 83 éves öregember teljesen leesik a lábáról. Zavaros beszédéből annyit érteni, hogy fennhangon a doktor urat hívja, és kórházba szeretne menni. A telefonhívásra az orvos ezt válaszolja: menjen le valaki — busszal vagy gyalog — a beutalóért, ő nem ér rá. Az effajta ügyintézésben járatlan családtagok pedig hazudozhatnak a mentőállomásnak; mikor is látta az orvos a beteget, mikor és hol írta a beutalót. Szomorú tény; ha megnézi a haldoklót (!), sajnos, már kórházba sem kell vinni. 1978. március: Egy öregasszony karját töri. A falun éppen át­ hajt gépkocsijával az orvos, kérik, hogy nézze meg. Nem teszi meg a százötven métert. Azt feleli, hogy vigyék le a székhely­ községbe, ott a rendelő. A nem a teljesség igényével sorolt példák szerencsésebb szen­ vedő alanyának veje mondja: — Mihály elment az orvoshoz, és kegyetlenül lerámolta. Hogy mire esküdött, meg ilyesmi. A doktor fogadkozott, nem lesz ilyen a jövőben, ezután bátran állítsák meg akármikor. A „vegyük el — vigyük el — szüntessük meg” mánia tobzódik. Okkal és ok nélkül; kényszerűségből vagy át nem gondolt, ellen­ tétesen indokolt intézkedések nyomán. A véletlen hozott össze két pedagógussal, mindketten társköz­ ségben, osztatlan iskolában tanítanak. Egyikőjük nyugodt a jövő­ jét illetően, a másik aggodalmas: — Féltem az iskolámat. Meg akarják szüntetni, s ez szerintem elhamarkodott. Most lesz a falugyűlés; hallom előre, ott is ágál­ nak majd a szülők. �Egy okkal több elmenni. Érdekel. A beszámolóban nem esik szó a tervezett intézkedésről. Egy férfi mégis érdeklődik az iskola sorsáról, jövőjéről. — Egyelőre nem szerepel a napirenden a körzetesítése. — Csu­ pán ennyi a tanácselnök rövid válasza. Fiatalember áll fel, egyébként nőtlen, gyermektelen. Azaz: nem is érdekelt (?) az ügyben: — Legyünk őszinték, mert ez a válasz nem volt az. Volt sze­ rencsém a beszámolót korábban — véletlenül — látni, s abból nem az itt hallottak derültek ki. Fehéren feketével azt mondta az eredeti írás, hogy ez év szeptember 1-től megszűnik az iskola. Az indoklás szerint azért, hogy az ötödik osztályban ne hátránnyal induljanak az osztatlan iskolában tanuló kisdiákok. Szerintem ez ködösítés, mert az igazi okot az anyagiakban kell keresni. Csak azt nem értem, miért kell mellébeszélni? Szerencsére a többség tisztában van ezzel, a beszámolót jóváhagyó tanácsülés ezért is törölte ezt a passzust. Így tudom. Egy vélemény a gyors reagálásból: — Jó l mondtad, gyerek, ne is hagyd magad! Nincs már kaná­ szunk se, elvegyék a tanítónkat is ? A tizenkilenc kisiskolás sorsáról a falugyűlés után a székhely­ község általános iskolájának igazgatónőjével beszélgetünk. Ide tartozik az a bizonyos összevont négy osztály is. — Nincs egyetértés a tanáccsal, érvelésük pedig végképp ha­ mis. Nyilvánvaló, hogy a takarékosabb megoldást keresik, de az „előmenetellel” palástolják. Ha kíváncsi rá: a kis osztatlan isko­ lából minden évben nagyobb tudású gyerekek jönnek az ötödik­ be, mint helyből. Ezt egyébként évekre visszamenőleg be is lehet bizonyítani. Az igazi tudás, a megalapozottabb felkészülés mellett nem is a hozott jegyek, hanem az itteni előmenetel szól. — Kétségtelen, hogy az osztatlan iskolában sokkal rosszabb kö­ rülmények között tanítanak. Minek tulajdonítható akkor ez a kü­ lönbség? — Egyrészt az ott dolgozó pedagógus felkészültségének, de ez nem minden. A négy osztály egy teremben tanul, s a gyerekek — miközben elvégzik saját feladataikat — elcsípnek egy-egy ke­ veset a felsőbb osztálynak szánt anyagból is. E véletlen plusz bir­ tokában könnyebb az előrehaladás. — Mi lesz akkor hát a kisiskola sorsa? — A gyerekek érdeke az elsődleges. Éppen ezért, amíg ilyen felkészítést kapnak, határozottan ellenezzük a körzetesítést. Ter­ mészetesen, ha az előírásban rögzített létszámot nem éri el a négy osztály, akkor akarva, nem akarva, meg kell szüntetni. Ez a határ tíz személy, jelenleg tizenkilencen tanulnak az osz­ tatlan iskolában. Sokkal jobb eredménnyel, mint ahogy azt a közigazgatás vezetői megítélik. Az iskolaterem egyébként pótolja a templomot is. Egy-egy va­ sárnap leakasztják a táblákat és a szemléltető anyagot, kinyitják a termet teljes szélességében elválasztó deszkafalat. Mögötte az oltár. A katolikus pap — akit a fiatalok egyszerűen csak Frédinek hívnak — még eljár a társközségbe misézni. Havonta legalább egyszer. Huszonegynéhány éve huszonkilenc-harmincan ismerkedtek ebben a teremben a betűvetéssel, egy fél évtizeddel ezelőtt alig tucatnyian. A tanulók létszáma most ismét egy híján húsz! Mi lesz holnap ? Vajon mikor szűnik meg a világra nyíló kis emberfők palléro­ zása ebben a kettős funkciójú teremben, s marad meg az egykori iskola végképp szentélynek? Párbeszédrészlet egy „szerepkör nélküli település” két évvel ez­ előtt tartott falugyűléséről: — Szeretném megkérdezni, miért nincs jelen a közös tanács elnöke. Lenne hozzá kérdésem! — Más elfoglaltsága van, de én is meg tudok felelni mindenre — így a végrehajtó bizottság titkára. — Legyen. Szerintem a közművelődés elleni „bűncselekmény”, hogy a kultúrházba a háziipari bedolgozók szövőszékeit telepítet­ ték. Arra vagyok kíváncsi: ki intézte, ki engedélyezte ezt a nehe­ zen minősíthető „ipartelepítést” ; mennyi pénzt kap a kultúra haj­ lékának ilyen hasznosításáért a tanács a háziipari szövetkezettől, és mire fordítják ezt a pénzt? A tanácstitkár szorgalmasan jegyezte a kérdéseket, majd így válaszolt: — Hogy mennyi pénzért és ki engedélyezte, erről nem tudok. Azt azonban tudom, hogy a szóban forgó épület már nem kultúr­ ház, hanem „be nem sorolt létesítmény”. Helyben vagyunk. „Szerepkör nélküli település”, „be nem sorolt létesítmény” — állítólagos jogcímek a felelősség elhárítására. A semmittevésre. A minősítés így is értelmezhető. A nagyterem ablakán ugyan még ott vannak a csipkefüggö­ nyök, a színpadon régi dekorációs maradvány lóg, a falon vas­ tagon belepte a por a képeket. A terem üres, csak a pókok lakják, a csendet időnként csak az egér neszezése töri meg. Mert változott a státus, a minősítésből eredően a költségvetés nem biztosít pénzt egy kanna szénre. Inkább az enyészetre bíz­ zuk megteremtett értékeinket; a magára hagyott létesítményt las­ san, de biztosan elpusztítja az idő. A nemtörődömség. Szellemünk épülésének egykori színhelye legyen akkor mégis az iparé! A vállalat vagy a szövetkezet legalább az épületet meg­ óvja dolgozóinak feje fölött. A be nem sorolt létesítményekről kérdezem a járási hivatal közművelődési felügyelőjét. — Szerencsére már kevés van belőlük, klubkönyvtárakat ho­ zunk létre. Alig van tanács, ahol ne dolgozna függetlenített nép­ művelő. Igaz, sokszor nem könnyű körülmények között. Mutatja a dossziét, benne a listák, a kinevezett népművelők adataival. Rámutat az egyikre, s azt mondja: — Nem irigylem. Most állt — azaz állt volna — munkába, de a tanácselnök csak akadályozza. Amíg „nem ér rá”, még a könyv­ tár kulcsait is magánál tartja. A klubkönyvtárvezető pedig — könyvtár nélkül — a tanácson üldögél, és valami gépelési munkát adnak neki. Most intézkedünk az ügyben. A lista a régen lezárt, rágcsálók lakta be nem sorolt létesítmé­ nyek mellett is feltüntet egy nevet és egy összeget. — A tiszteletdíjas népművelő — hangzik a magyarázat. — Ki ő, és mit tesz a kétszáz forintért? — Általában a tanító, és nem cselekszik semmit. Ez az összeg afféle elfogadott külön juttatás, pótlékféle. Ennyi a válasz. A „tanulságot” talán nem is szükséges leírni. Menjünk közmű­ velődni is a székhelyközségbe; ott a körzeti művelődési ház, a körzeti könyvtár, a körzeti fene tudja, hogy micsoda. Nem is baj ez, ott a helyük. De vajon milyen hatást gyakorolnak a társköz­ ségek életére, mennyire felelnek meg a körzeti minősítésnek? A beszélgetőpartner ezúttal egy fiatalasszony, körzeti művelődési ház igazgatója, egyébként a szomszédos társközség szülötte. — Nem igaz, hogy az aprófalvakban lakók igénytelenek — hangzik biztatóan első mondata. — Mondok egy példát: színházi előadásra annyian jönnek át, mint a sokkal nagyobb lélekszámú székhelyközségből. — Ha nevezetes is, de ritka az ilyen alkalom. Színház tájelő­ adásra valóban nem is mehet minden apró faluba. A szűkebb körű rendezvényeket azonban „ki is lehetne vinni” a társközségekbe. — Ki kellene vinni! — nyomja meg a szót. — Tervezzük is TIT-előadások tartását. Tervezik. Már több éve szerepel ez minden beszámolóban és je ­ lentésben. Csak a berozsdásodott lakat nem akar kinyílni, hacsak ülést nem hirdet az ÁFÉSZ. Az utóbbi öt évben kétszer azért le­ porolták a székeket. Vándorcirkusz érkezett. Az emberek agyon­ taposták egymást. Mert valahová menni kell, mert valamivel agyon kell ütni az időt. Ezt az igényt kihasználatlanul hagyni és „meg nem lovagolni” vétkes mulasztás. A hogyanra is akad azonban jó példa. Frissen kinevezett, az or­ szág másik pontjáról Nógrádba érkezett népművelő mondja: — Meglep az emberek érdeklődése, s ezt számításba kell venni. Beülnek a szarvasmarha-tenyésztési előadásra, oda szoknak a házba és nem maradnak el semmilyen más rendezvényről. R aj­ tunk múlik, hogy mit „tálalunk” nekik. A tálalás persze szándék és akarat függvénye, munkával jár. Mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb, ha mindent eleve a „konzervtől”, a rádiótól, televíziótól, az esetleg soha kézbe nem vett könyvtől várunk. Így a legkényelmesebb, és nem lehet belőle semmi b a j! Igen, a langyos semmittevéssel elkerülhető a kellemetlenség. A nem egy helyen előfordult kudarc, a jó kezdeményezés alapesetének elve­ télése is emellett szól. Az informátor egy termelőszövetkezet fiatal szakembere. — Valamit tenni kellene, régen éreztük már a cselekvés szük­ ségességét. Össze is jöttünk néhányan, főleg agrárértelmiségiek, néhány hasznosíthatónak látszó ötlet rögvest akadt a tarsolyban. Buzgólkodásunk azonban kérészéletűnek bizonyult. Hivatalos helyről — a község vezetői — azonnal „csendre” intettek: — Mi­ féle szervezkedés ez, minek ütjük bele mindenbe az orrunkat? Hát a fene bele! Ezek után talán érthető, hogy az agrártudományi egyetemet végzett fiatal értelmiségi most nem valami vitakört vezet vagy előadást tart egy kis faluban, hanem a palántáit pátyolgatja a fóliasátrában. (Mellesleg ugyancsak a köz javára, de ebbe leg­ alább nem szól bele senki.) Kire marad akkor a kezdeményezés, s a köz művelése? A pe­ dagógusokra? 9 �Az ellenvetést — a legszélsőségesebb vélemények egyikeként — egy közös tanács elnökétől hallottam: — Ugyan, kérem! Azoknak már igen nagy a jó dolguk, nem ér­ nek rá ilyesmire. Csak sírnak folyton, pedig már a pénzük is elég. A kocsma zöld ajtaja most éppen zárva, rajta a súlyos vaspánt. A szomszédos vegyesboltból két fiatalember lép ki. Az udvar hátsó zugába tartanak, kezükben féldecis rumosüvegekkel. — Ez a napi program? — Mi más lenne? — kérdez vissza szinte egyszerre a televízió­ műszerész és a gyártásszervező. — Ha jó az idő, akkor focizunk, ha nem, marad a kártya vagy a kocsma. De egy héten egyszer ez is zárva. A gyártásszervező ifjú ember kaján hangja azt sugallja: ilyen­ kor megáll az élet, marad a bolti féldeci. Stikában persze, az ár­ nyékba húzódva, nehogy kellemetlensége legyen a boltvezetőnek. Nincs hová menni? Nincs értelmes, hasznos időtöltésre hová menni? A helyiség nem lenne gond, nem tudnak nekem olyan apró — egészen apró! — falut mutatni, ahol ne lenne lezárt kul­ túrterem, „KISZ-klub” vagy éppen mind a kettő. Csak a „gazda” hiányzik. Legtöbbször ott ül a körzeti kultúr­ intézmény jól fűtött irodájában: éves és középtávú terveket ké­ szít — ez az előírás —, beszámolókat és jelentéseket, statisztiká­ kat gépel. Szépeket persze. S ha a bürokrácia mellett jut rá idő, akkor „közművel”. Hébehóba a társközség sürgönyoszlopán is ott a kézzel írott plakát — autóbuszozásra invitál. Részlet egy — először a helyi postahivatalhoz benyújtott, majd a Budapest-vidéki Postaigazgatósághoz továbbított — előfizetői panaszból: „Úgy vélem, hogy népi demokratikus rendszerünk je­ lenlegi szakaszában nincsen I. és II. rendű állampolgár.” Az indulatos sorokat nemigen kapta volna a posta, ha már évekkel ezelőtt meg nem szüntetik a társközség önálló kézbesítési körzetét. Azóta az ott élőkhöz csak akkor jut el a postás, ha előbb ellátja körzetét a székhelyközségben. A reggeli lapok délutáni vagy késő délutáni kézbesítését reklamáló előfizetőt azonban nem is ennyire a tény, inkább a holt hírek közvetítésének indoklása dühítette fel. Az ugyanis, hogy a postás szerint azért van így, mert a székhelyközségben „fontosabb, elsőbb rendű” emberek laknak. Szembesítés 1. A N ógrád m eg y ei p á rtb iz o ttsá g k ez d em én y ez é sé re a T á rs a d a lo m ­ tu d o m á n y i In té z e t 1971-ben m űv e lő d éssz o cio ló g ia i fe lm é r é s t v é g zett a sa lg ó ta rjá n i m u n k á so k k ö ré b e n . A v iz sg á la tb a n é r in te tt s a lg ó ta rjá n i ü ze m e k b en m eg k ö z elítő le g 1500 d o lg ozó ró l k é sz ü lt k é rd ő ív es fe lm é ré s, m e ly n e k a n y a g a n é h á n y h ó n a p p a l ez e lő tt k ö n y v a la k b a n is m e g je le n t. A m űv e lő d éssz o cio ló g ia i v iz sg á la t, a „ m é ly in te r jú k ” e lk é sz íté se óta h a t-h é t év te lt e l. M i tö rté n t az a k k o r „ v a llo m á st te v ő k k e l” a v iz s­ g á la t ó ta e lte lt é v e k b e n , h o g y a n a la k u lt é le tü k , h o g y a n íté lik m eg ö n m a g u k a t és k ö rn y e z e tü k v á lto z á sa it? A „Ha törik, ha szakad, bejutunk a műszakira...” címmel megjelent interjú alanya a vizsgálat időpontjában az életpályája elején álló fiatalember, gépipari technikumot végzett, s már letöl­ tötte a gyakornoki időt, önálló munkát végez. Akkor így vallott magáról: „Egy barátommal jöttem a kohászati üzemekbe jelentkez­ ni munkára. Mind a ketten közel laktunk a gyárhoz. Ajánlottak há­ rom műszakos munkát. Kevés pénz, három műszak — ezt nem vál­ laltuk, mert már akkor is foglalkoztatott bennünket a továbbta­ nulás gondolata. Hiába jelentkeztünk azonban, mert nem sikerült a felvételink a műszakira. Igaz, megfogadtuk, hogy ha törik, ha sza­ kad, akkor is bejutunk oda. Azonban dolgozni kellett, s így jöt­ tem az acélöntödébe... ” — Azóta nagyon sok minden megváltozott. Elvégeztem a mű­ szaki egyetemet s okleveles gépészmérnök lettem. Időközben meg­ nősültem, két gyermek édesapja vagyok. A kisfiam hároméves, a kislányom hathónapos. A feleségem, aki egyébként női szabó vál­ lalatnál dolgozik, jelenleg azonban a gyermekgondozási szabadságot tölti. Lakást kaptunk a vállalattól. Itt lakunk a Salgó úton, nem messze a szüleim lakásától. Mindezt majdnem egyszuszra mondja el, a végén nagyot só­ hajt. mintha csak jelezné: „ennyi minden történt velem az évekkel ezelőtti beszélgetés óta, hát nem elég?” 10 A beadványra — élve a válaszadási határidő meghosszabbításá­ nak lehetőségével és gondosan betartva az 1977. évi I. tv. előírá­ sait — megérkezett a válasz. Részletesen taglalja az anyagi lehe­ tőségeket, pontosabban a korlátokat. Csak éppen a konkrét panaszra nem válaszolt az illetékes osz­ tályvezető, mintha azt le sem írták volna. Meg azokat a javas­ latokat hagyta figyelmen kívül, melyeknek a megvalósítása nem kerülne egyetlen fillérbe sem. És ez — sajnos — nemcsak a pos­ tára jellemző. Reggel — mint minden más levelet — a kéziratot tartalmazó borítékot elviszem az autóbuszhoz. Várakozás közben a szemközti vegyesbolt ajtaján ott látom majd a közleményt: „Az ünnepekre mindent íratni kell!” (Igaz is, a tejet nem csak az ünnepekre. Ha valaki megkíván egy tejeskávét, és nem „járatja” az alapanyagot, kunyerálhat a tejelőfizetőktől. Ezért hergelnek fel a mindennapos nyilatkozatok, amelyek az alapellátás „maximális biztosításáról” szólnak.) Meditálás közben alkalmi postásra várok. Tudom, ezúttal is akad valaki, aki Pásztóra vagy éppen Salgótarjánba megy és szí­ vesen beadja a postára a küldeményem. A felvételi szolgálatot is ellátó fizetett postás szatyrában ugyanis pontosan annyi idő alatt jut el a két kilométerre, a székhelyközségben levő hivatali épü­ letbe, mint onnan Sátoraljaújhelyre, Szolnokra, Szegedre vagy Budapestre. Igen gyakran hasonlóképpen cselekszik szinte minden felnőtt lakótársam. Már akik megvannak. Sehová nem írhat semmit, nem adhat hírt önmagáról — és a helyről, ahol élt — az a hét idősebb-fiata­ labb mindenki ismerőse, akiket az év eleje óta eltemettünk. Ugyanezen idő alatt — az év első harmadában — egyetlen fel­ síró gyermekhang tudatta hangos türelmetlenséggel a világgal: „Megérkeztem! Ide, a szerepkör nélküli településre.” Élni. Felnőni és — ki tudhatja a jövőt? — talán itt is meghalni. Örömeinkről és korántsem patikamérlegen porciózott gondjaink­ ról a kis jövevény még mit sem tud. Azt sem, hogy „hatodiknak” született, s hogy vele együtt ma éppen háromszázhetvenen va­ gyunk. Azaz — hellyel-közzel — egymillió hétszázezren. Nógrádban és Baranyában, Vasban és Zalában, Borsodban. . . az ország apró­ falvaiban. Kelemen Gábor — Amikor hat éve beszélgettünk elsőéves egyetemista volt. Tehát a kezdetén tartott a tanulásnak. Időközben megnősült. Nem lehetett könnyű feladat. Hogyan sikerült? — A tanulás nehézségeit csak az ismeri igazán, tudja és érté­ keli, aki család mellett levelező tagozaton tanult és persze közben dolgoznia is kellett. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy kibírhatatlan volt, azonban sok lemondással járt és nagyon becsü­ letes, kemény munkát követelt. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki ebben az időszakban a gyermekgondozás nehéz munkája mel­ lett az egyéb otthoni munkából is nagyon sokat vállalt. Munkáslány volt, megértette az én törekvésemet, s a feladat megoldása közös célunkká vált. — Említette, hogy lakást kaptak. Ez még nem minden. Egy há­ zassághoz sok egyéb is kell. — A szüleimmel is két szoba összkomfortos lakásban éltem, a mostani lakásunk is hasonló. Azzal a különbséggel, hogy ez a mi lakásunk. OTP-öröklakás. Az enyém, a családomé, a gyerekeimé. S, teljesen a saját ízléseink szerint rendeztük be. A feleségemmel kö­ zös elhatározás alapján színes bútorokat vásároltunk. Szerencsére mind a ketten az élénk színeket kedveljük. Bármit vásárolunk, előtte megbeszéljük, hogy a leghasznosabb legyen és megfeleljen az ízlésünknek is. — Hogyan férnek el a lakásban? — Az egyik szoba, természetesen, a gyerekeké. A másik, a nagyobb szoba a miénk. Ez a nappali, a háló, szóval itt zajlik az élet. A lakásunk pillanatnyilag kényelmes, de miért ne akarna az ember többet! — jó lenne egy háromszobás lakás. Abban külön helyezhetnénk el a hálószobát. — Csak azért kellene a harmadik szoba, mert „miért ne akarna az ember többet?” — Azt hiszem, félreértette ezt a megjegyzésemet. Nem valami „tisztaszobára” gondolok, hanem arra, hogy kulturáltabban, egész­ ségesebben lehetne élni akkor, ha a család intimebb életének, nyugalmának céljait szolgáló szoba mellett lenne egy olyan helyi­ ség, ahol nemcsak a családi közös élet folyhatna, hanem itt lehetne találkozni a jóbarátokkal is. Öt éve vagyok nős. Lényegében min­ denünk megvan, ami egy felszerelt lakáshoz szükséges. Rádió, tele­ �vízió, magnetofon, háztartási gépek. Igaz, hogy nyaralót nem épí­ tettünk, gépkocsit sem vettünk, persze kocsi idővel jó lenne... — Most tehát megváltozott környezetben élnek. — Lényegében nincs nagy változás a korábbi életemhez ké­ pest. A szüleimmel is bérházban éltem, s jelenleg is bérházban élünk. Csupán a körülöttünk élő emberek mások. Jórészt fiatalab­ bak. Olyanok, akiknek hasonló a problémájuk, a gondolkodásuk, mint nekünk. Ez lehetővé tette a baráti, a szimpátiakapcsolatok kialakulását. Ez pedig együtt já r azzal, hogy némelyikkel időnként össze is jövünk egy kis beszélgetésre, tévénézésre. — A házassága milyen hatást gyakorolt a korábbi baráti kap­ csolataira? — Kétségtelen,- hogy a házasságkötésem óta a baráti kapcso­ lataim nem annyira szerteágazóak, mint legénykoromban. Azt hi­ szem, hogy ez a természetes. Nemcsak a nősülés, a család miatt, hanem azért is, mert elkerültünk egymás mellől, ők is megnősül­ tek, másokkal kerültek kapcsolatba, akárcsak mi. Számos barátom­ mal azonban még most is kapcsolatban vagyok. Elsősorban azokkal, akikkel egy munkahelyen dolgozunk. — Arról már beszéltünk, hogy egy ideig segédmunkásként dol­ gozott. Később, amikor tanult, könnyebb beosztást kapott. Jelenleg mivel foglalkozik? — Amikor tanulni kezdtem, a vállalat minőségellenőrzési szer­ vezetében kaptam munkát. Most is ugyanazon az osztályon dolgo­ zom, ahol korábban csoportvezető voltam, jelenleg azonban én va­ gyok az osztály vezetője. — A tapasztalattal és az egyetemi végzettséggel elnyert kine­ vezés nem rontotta meg a baráti kapcsolatait? — Úgy érzem, hogy nem. Igaz, ha az ember vezető lesz, ak­ kor esetenként már nem lehet baráti kapcsolatokkal elintézni a dolgokat. Néha keményebben is szólni kell, mert más a munka és más a barátság. Ebből azonban nincs konfliktusunk. — A korábbi beszélgetésben említette, hogy számos barátja, ismerőse van, akik „piszkos” fizikai munkán dolgoznak. Ezekkel most milyen a kapcsolata? — Kapcsolataink, kölcsönös megbecsülésünk nem változott. Azt hiszem, erősen összeköt bennünket a közös múlt. Nem felejtettem el, hogy egy időben én is „piszkos” fizikai munkát végeztem. Na­ gyon becsülöm a kétkezi munkát; amitől lényegében el sem sza­ kadtam, hiszen osztályom munkájának jellegénél fogva döntően fizi­ kai munkásokkal dolgozom együtt. Hogy én munkás voltam és most pedig értelmiséginek mondanak, úgy érzem, ezzel nem válto­ zott semmi. Továbbra is munkás vagyok, ha másféle munkát is végzek. Szerintem nem megítélés kérdése ez, vagy elnevezésé, ha­ nem mindig az ember gondolkodása, magatartása, munkája határoz­ za meg. Én most értelmiségi munkásnak tartom magam. Azt sze­ retném, ha a környezetem nem a beosztásomból mérne, hanem a munkám alapján. S fontosnak tartom, hogy a munka mellett a közélet feladataiból is kivegyem a részem... — Korábban a KISZ-ben tevékenykedett. Egy időben alapszer­ vezeti titkárként is dolgozott. És most? — Akkor is mondtam, most is, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Többféle funkcióban dolgoztam, azonban az egyetemi tanulmányok utolsó két évében ki kellett kapcsolódnom a közélet­ ből. Az egyetem elvégzése után azonban a pártalapszervezet meg­ bízásából ismét az ifjúsági szervezetben dolgozom. Hogyan látja a jelenlegi helyzetét, milyennek tartja a meg­ becsülését, s miként képzeli a jövőjét? — A jelenlegi munkaköröm nem alkotójellegű munkakör, de nagyon fontos az egész gyár szempontjából. Ennek ellenére itt sze­ retnék maradni, s egyszer jobb munkát produkálni. Úgy érzem, hogy bírom a vezetőim bizalmát és megbecsülését és nem is szeretném elveszíteni. Annál nincs rettenetesebb. Azt hiszem, sikerült elérni, amit akartam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedett is va­ gyok. Rendszeresen akarom magam továbbképezni és ne vegye nagyképűségnek, de egy másik diplomára is gondolok... — Előző beszélgetésünk alkalmával arról is nyilatkozott, hogy szereti a szépirodalmat, moziba járt, érdekelte a színház is Meg­ változtak-e művelődési aspirációi? — Nem, ezt nem lehet mondani, hogy megváltoztak volna de az biztos, hogy más orientáltságot kaptak. Olvasni most is sze­ retek, ha időm jut rá. Moziba természetesen nem jutunk el mert kicsik a gyerekek és a televízió filmeket is vetít, ha nem is pótol­ hatja a mozit. Színházba is ugyanolyan ritkán jutunk el, mint mo­ ziba. Szeretjük azonban a zenét, s gyakran hallgatunk magnófelvé­ teleket. Az az igazság, hogy könyveket is vásárolunk, de a vásár­ lással nem tart lépést ezeknek a könyveknek az elolvasása. Kétségte­ len, hogy nagyobb lett a műszaki orientáltság a családban —, vagyis jobban mondva: nálam. — Az első beszélgetésünk óta eltelt csaknem évtizednyi idő alatt egyéni élete sokat változott. Hogyan ítéli meg a környezeté­ ben végbement változásokat? — Sokféle változás történt ez alatt az idő alatt a társadalom­ ban is. Az életünk jobbításának szándékával meghozott határozatok és intézkedések közül csupán kettőt hadd említsek meg. Az egyik a gyermekgondozási segély, a másik az ifjúsági törvény. Nem vélet­ lenül mondom ezt a kettőt, mert fiatalok is, családosak is va­ gyunk, tehát közvetlenül tapasztaljuk ezek előnyeit. Lehetne persze beszélni számos más olyan kedvező változásról is, amelyek előnyö­ sen éreztetik hatásukat például a termelő-, alkotómunkában, a szabad idő értelmes eltöltésében. Persze, nemcsak kizárólag pozitív dolgokra lehet hivatkozni. Hogy csak egyet említsek: én valahogyan nem tudok egyetérteni azzal az intézkedéssel, aminek révén fizikai dolgozók közvetlenül az egyetemre juthatnak be. Nem vitás, hogy jó néhány tehetség felszínre kerül, de tudok én időközben kihullott, megkeseredett szájízű fiatalokról is. Vagy arra nem gondolunk, hogy a nagy támogatás következtében csaknem gondtalanul meg­ szerzett diplomát nem értékelik kellőképpen? Én abból indulok ki. hogy csak annak az eredménynek lehet őszintén örülni, amelyért megdolgoztunk — mondhatnám, megszenvedtünk. Jómagam munka mellett tanultam, nem irigykedem én senkire, így is köszönöm, hogy tanulhattam. Ezelőtt tíz esztendővel nem tudtam volna elképzelni, hogy valaki 35 éves fejjel főosztályvezető, vagy 27 éves fejjel osz­ tályvezető lehet. S, ha úgy vesszük, már ez is igen nagy változás. P. A. Az egyedi rajzról Salgótarjánban évek óta épül az új Munkásmozgalmi Múzeum, melynek képzőművészeti gyűjteménye is jelentős értéket képvisel. A magyar művészeti életen belül az észak-magyarországi terület grafi­ kai profilú. Salgótarján az egyedi rajz műfajában kapott országos gyűjtőköri jogot — mely magával vonja a létesítendő egyedirajz-bien­ nálék szervezésének, rendezésének jogát és kötelességét. Az elkövet­ kező években megyénk és városunk lakói így gyakran találkozhatunk majd e művészeti ág kiemelkedő alkotásaival. A rajz az ember egyik legősibb és legelemibb kifejezési eszköze. Az ősember kultikus hiedelmeit, a világról szerzett ismereteit fogalmaz­ ta meg a rajz segítségével; s a kisgyermek is rajzban rögzíti élmé­ nyeit. „Egyeznék az ősember és a gyermek között, ahogyan e firkák­ ból megszületik a rajz: a véletlen vonaljáték egyetlen hajlatába bele­ látott élőlény hiányzó részeit kezdik kiegészíteni. Így született volna meg az önálló rajz, amely már nem kusza vonalzavarból támad, ha­ nem első vonásától kezdve céltudatosan irányította az a felfedezés, amelyre firkálás közben jött rá, tudniillik, hogy rajzzal ábrázolni le­ het.” (László Gyula: Az ősember művészete) A rajzot ez a felismerés — hogy képes önmagában ábrázolni tárgyakat, s a tárgyakhoz fűződő élményeinket is rögzíteni tudja — teszi vitathatatlan jelentőségűvé. A rajz, mint a képzőművészeti megfogalmazás eszköze, minden létrejövő mű alapja. Festményekben, szobrokban éppúgy jelen van, mint önálló műként jelentkezésekor. A rajz a síkot körülhatároló vo­ nalakon kívül, arányaival meghatározza a karaktert, irányvonalaival pedig képes érzékeltetni a mozgást. A rajz lehet összefoglaló, csak a leglényegesebb vonásokra koncentráló, vagy a részletekre is hangsúlyt fektető, aprólékosan, finoman kidolgozott. A fekete és fehér kontraszt­ jára, a vonalak és foltok kifejező erejére építő grafikai lapokon a rajz önállóan hat. Egyenrangú, nélkülözhetetlen elem a festményeken, ahol a szín kifejező erejét gazdagítva jeleníti meg a művész gondolatát. A szobrász és az építész szintén vonalban álmodja meg először művét. A rajzolás lehetőségével mindennapjainkban gyakran élünk (vázlatok, műszaki rajzok, tervek stb.), természetesen a művészi ábrázolás igénye nélkül. A térbeli elemeknek a síkon levő vonalra való átfogalmazása elvonatkoztató készséget igényel, s ugyanezt a szellemi energiát köve­ 11 �teli a nézőtől is. A rajz a gyakorlati életből indult útjára, hogy az ős­ kortól napjainkig alárendelt, alkalmazott műfajból önálló műalkotássá váljék, s a művészi alkotás fontos dokumentumaként tartsák számon. A barlangok színes rajzainak — az önálló rajz korai példáinak — vonulatát a következő századokban csak kevés mű folytatja. A törté­ nelmi és művészeti fejlődés további szakaszaiban kultikus és társadal­ mi, illetve esztétikai feladatait a festészet és a szobrászat vette át. Az antik művészet fennmaradt alkotásai között kevés rajzot találunk. Ezeken azonban a vonalvezetés könnyedsége, a megfogalmazás művé­ szi biztonsága e műfaj művelésének folyamatosságáról vall. A II. szá­ zadból származó, illusztrációs céllal született, Ámor és Pszihét ábrá­ zoló tollrajz érzékeny, a testeket finoman lehatároló körvonalaival, a drapériát megjelenítő könnyedségével, a rajzeszközök alapos ismere­ téről tanúskodik. Az antikvitás művészetelméleti nézeteiről egyedül id. Plinius Naturális Historia (Természettörténet) c. művéből tájékozód­ hatunk, melynek adomáiban a rajzot mint a művészet gyakorlati esz­ közét nélkülözhetetlennek tartja. A rajz továbbra is a művészet alap­ ja marad, de önálló célból eszközzé válik. A középkorban a növen­ dékek képzésében és a művek előkészítő folyamataiban használták. A rajz fontos eleme a freskónak, melyet először krétával vázolnak a fal­ ra, a táblaképnek, melynek arányait a festés előtt általa rögzítik a vá­ szonra és a kódexek miniatúráinak, melyek gyakran színezett rajzok csupán. A középkorból ránk maradt kevés emlék közül a látvány él­ ményszerű megragadásával és könnyed rajzosságával emelkedik ki a 820 körül keletkezett utrechti zsoltároskönyv egyik illusztrációja, amely Dávid király várának megtámadását mutatja be. A rajzoló tolla reális térbeli értékeket fejez ki, plasztikus testformákat hangsúlyoz, oldott ruharedőket ír körül, érzékelteti a távolsággal elenyésző kon­ túrok perspektivikus jelenségeit is. A vár ostromának megjelenítése a freskók monumentalitását idézi. Finomabb, zaklatottabb vonalakkal vázolja a kép fölötti sávon a szorongatott Dávid király imáját. Ily mó­ don képes egyszerre megjeleníteni a történelmi cselekmény valóságát és a szellemi szférát. Későbbi rajzokon — egészen a reneszánszig — nem fogalmazódik meg hasonló jelenség. Valamilyen festészeti célnak alárendelten, pusztán a valóság egy részletét rögzítik általa. Az ún. „mintakönyvek” vázlatokat tartalmaznak, melyek követendően alkal­ mazhatók különböző kompozíciókban. Ezek többnyire körvonalas toll­ rajzok, gyakran színezve. A rajzi tudás ezek révén fejlődött és öröklő­ dött tovább. Kitűnő példája e korszak rajzi érzékenységének Willard de Honnecourt alvó tanítványt ábrázoló tollrajza, mely az egyenletes vonalakkal (a köpeny) a szaggatottak (redőzet) és szertelen hullámo­ sak (a hajzat) kifejező értékeit egyezteti össze. Pisanello női jelmez­ tanulmányán (1420 körül) a tollrajz hatását színes lavírozott tintával növeli, érzékeltetve így az eltérő tömeg-, szín- és fényviszonylatokat’ A XV. század elejétől kezdenek ismét felbukkanni olyan lapok, me­ lyeken a rajz önálló mű igényével lép fel. A reneszánsz filozófia nagy­ ra értékeli az embert, a benne és általa megnyilvánuló egyedit — is­ mét előtérbe kerül a rajz, a művész sajátos keze vonása. A reneszánsz jelentős művészeti teoretikusa, Giorgio Vasari a rajzot minden más művészet alapjának tekinti, s mint ilyet azok fölé rendeli. Ekkor a rajz (disegno) nemcsak a vázlatot, hanem a rajta keresztül formát öltő mű­ vészeti gondolatot is jelentette. Leonardo da Vinci művészetében kulcsszerepe van a rajznak: az áb­ rázolás, a dokumentálás, a tudományos megismerés és tervezés eszköze és egyben kifejezési módja. Michelangelo készített ajándékrajzokat műpártolók és műgyűjtők részére, ezeket a kortársak nagy becsben tartották. A XVI. század különösen kedvez a kísérletezésnek, a művészek a lehetőségek széles skáláját próbálják végig. Az ábrázolás témájában és a megfogalmazás módjában nemcsak egyes mesterek között, ha­ nem tájegységenként is eltérés mutatkozik. Az Alpoktól északra fekvő területeken a síkszerű, lineáris vonalszerkezet hódított, aprólékos, le­ író, naturalista látásmódjuknak megfelelően. Id. Pieter Brueghel vagy Hieronymus Bosch rajzain a táj minden eleme nagy hangsúllyal jele­ nik meg, a cselekmény apró részleteiben sok-sok figura vesz részt. E földrajzi terület művészetében egyre nagyobb szerepet kap a termé­ szet hű ábrázolása, a hétköznapi események bemutatása. Albrecht Dü­ rer portréi az ábrázolt személy megörökítésén túl megragadják jelle­ mének összetevőit is, így a pszichikai megismerés eszközeivé válnak. Észak-Itália művészei hűek maradnak festői hagyományaikhoz, az op­ tikai fényjelenségek megragadására, a körvonalak lágy feloldására tö­ rekszenek. A vallásos és történelmi kompozíciók mellett egyre gyako­ ribbak a mitológiai jelenetek és az idillikus zsánerképek. A manieriz­ musnak a szubjektivitást előtérbe helyező szemlélete kedvez a sze­ mélyes élmények, intim jelenetek megfogalmazásának. A portrékon hangsúlyossá válik a pillanatnyi állapot, a modellt a rá jellemző tár­ gyakkal ábrázolják, Önkényes módon keverik a technikákat: egy la­ pon tollrajz, ecsettel való tuslavírozás, fedőfehérrel feltett foltok nö­ velik a kifejezés hatását. A XVII. század elejére felismerik — a rajzi eszközökkel minden művészi ötlet kifejezhető, a költőitől a groteszkig. Az élet megismerésének mélységét és keserűségét, bölcs szemlélődést képes megjeleníteni Rembrandt néhány ecsetvonással papírra vetett önarcképein. Az eszközök gazdagodása és a kifejezés érdekében való differenciálódása a teoretikusok álláspontjaiban is tükröződött. Heves művészetelméleti vita alakul ki az „átszellemült, festői vonal” és a sö­ tét és világos ellentétében rejlő drámai erőt kiaknázó „grafikai vonalvezetés” hívei között. Mindkét oldal hangoztatja azonban a rajzi ki­ fejezés intenzitását: „egyetlen tollal vagy szénnel meghúzott vonal fel­ ismerhetővé tudja tenni, amit ki akarunk fejezni. A szín erre önma­ gában képtelen” (Jean Paul Mariette 1741.). Dezallier d’ Argenville e 12 kifejezésmód közvetlenségére hívja fel a figyelmet, amely lehetővé te­ szi a művész ötletének friss, azonnali, kötetlen formájú megragadását. A műfaj egyszerűsége, eszközeinek olcsósága felszabadítja az alkotót a mecénás, illetve a műértőtől való függés alól, szabad teret adva a fantáziának. Ily módon merész, kritikai gondolatok, forradalmi eszmék is megfogalmazódhatnak általa. Rembrandt érzékeny társadalomkriti­ kái, Goya önmarcangoló víziói csak e műfaj révén jöhettek létre. Bármennyire megnövekszik a rajznak, mint a művész személyes kézírásos vallomásának jelentősége — funkcióbeli helyzetének kettős­ sége továbbra is fennmarad. Érdekes ellentmondás, hogy a tiszta kör­ vonalnak nagy jelentőséget tulajdonító klasszicisták, a rajzot csak a gyakorlás eszközének tartották. A festői szemléletű romantika — val­ lomás jellege miatt — sokszor többre becsülte a rajzi vázlatot a kész műnél, s hajlandó volt önálló alkotásként elfogadni. Kitűnő példái e felfogásnak Blake „Dante: Isteni színjátékjához készített illusztrációi. A rajzok szabadon értelmezik az irodalmi mű történését, belevetítik az alkotó asszociációit és szabad vízióit, sokszor tudatalatti reakcióit is — kibővítve ezzel az ábrázolhatóság szféráit. A XIX. század szemlélete két különböző felfogással vázolható. Delacroix részletes vázlatot készí­ tett, egyes motívumok felerősítésével utalt a hangsúlyokra. Max Lie­ bermann szerint viszont „a rajzolás az elhagyás művészete”. Lapjainak drámai ereje a kevés, de hangsúlyos elemmel való megjelenítésben rejlik. Daumier az újságrajzolás — mely talán a legszélesebb körben hat a rajz műfaján belül — első nagy mestere. Politikai gúnyrajzain a társadalmat ostorozta, a kor visszás vonásait pellengérezte ki. Min­ dent észrevevő, hihetetlenül éles szem, maró, találó gúny és mindig a tartalomhoz igazodó rajzstílus jellemezte. Az impresszionisták a tovaszálló pillanatot remélték megragadni a rajz segítségével. ToulouseLautrec néhány odavetett vonással, fantasztikus karakterérzékkel mu­ tatja be a párizsi élet jellegzetes figuráit. Van Gogh rajzának egész felületét betöltő idegesen vibráló vonalkötegei, mely a „Provancei szé­ nakazlak” címet viseli, egy emberi lény sajátos élményein átszűrve je­ leníti meg a valóságot. A XX. században elsőrendű követelménnyé vált az anyagszerűség és a tartalom összeegyeztetése. A művészek eszközeik elemzésénél ezért a legegyszerűbb elemekhez, az alapokhoz nyúltak vissza. Kandinszkij­ nál a rajz a teremtés eszközévé válik, mely az alapelemekből: pont­ ból, vonalból és foltból alkot sajátos világot. Célja nem a természet puszta utánzása, hanem az elemek egymás közti viszonya keltette vizuális és pszichikai tartalmak feltárása: „...matematikai pontosságú nyelvet használ a művész, hogy általa mesterségbeli képességeitől füg­ gően minél jobban kifejezhesse az érzéseket, melyeket meg kell sza­ badítania mindentől, ami személyes és pontatlan. Ilyen értelemben válik a jövőben a műalkotás konkréttá.” Paul Klee művészetében lát­ ványként jelennek meg az érzékelés más szféráiba tartozó élmények: hangok, pszichikai események, gondolatok, tudatalatti sejtelmek — áb­ rázolhatóvá válik minden. („Éppen elvarázsolt nagybátyám”, „Harang­ csendülés; bim” ) Századunk rajzművészete magába olvasztotta és újra fogalmazta a régebbi eredményeket, s az ábrázolás új területeit kutat­ ta fel. Picasso készített klasszikusan tiszta vonalvezetésű rajzokat (pl. Ovidius Metamorphosiséhez); mítoszteremtő erejével felélesztette és új tartalmat adott az ókori görög mondavilág alakjának, a minotau­ rusznak; kubista korszakában a formát egyszerre, egy időben több né­ zőpontból is bemutatja; alkalmazza a kollázst is; egy fiatal nőt ábrá­ zoló krétarajzában a blúz anyagát újságból kivágott textilmintával je ­ lezte és tette egyben konkréttá. Kandinszkij és a századelő művészeti felfogásának lényege az abszt­ rakció révén létrehozott értelmes, tudatos konstrukció volt. Az abszt­ rakcióval ellentétes felfogású művészek a lélektani elvonatkoztatás eredményeként létrejövő határozatlan jelentőségű formákat, amelyek véletlen hatásokban és spontán gesztusokban nyilvánulnak meg — te­ kintették művészetük lényegének. Ez az ún. absztrakt expresszioniz­ mus több irányba vezetett, de alapélménye minden esetben a Marc Tobey által megfogalmazott felismerés volt: „Talajunk ma nem annyi­ ra a nemzet vagy a táj, hanem az egész világ megértése. . . Egyetemes időket élünk, és az ilyen korszakban minden arra mutat, hogy az em­ beri tudat és lelkiismeret ugyancsak egyetemessé váljék.” Az egyete­ messég igénye párosul korunkban az egyén intenzív jelenlétével az egyes művekben. A japán művészet hívta fel a figyelmet a kalligra­ fikus jel szépségére, mely Tobeynál még konkrét táji élmény elvonat­ koztatása, később másoknál már pusztán önmagát érvényesítő grafikai jel. A 20-as években indul útjára Amerikából az „informel” művészet, mely a dolgok ok-okozati összefüggését (a cseppben a tengert) igyek­ szik megragadni. Az ilyen jellegű megközelítésnek kitűnő eszköze a rajz, mely szűkszavúan, hangulati elemek kiszorításával az objektivi­ tás érzetét képes kelteni (pl. Roberto Crippa A másik című rajza két lény kölcsönhatásának összecsapó vonalkötegével). Jackson Pollockot már maga az alkotás és annak folyamata foglalkoztatja. Vallomása szerint e művészet öntudatlan kapcsolat művész és mű között, kölcsö­ nös adás és kapás, s e gesztus eredményeként a művész bekerül ké­ pébe. Rauschenberg montázsain hétköznapi életünk megszokott tipikus tárgyait új megvilágításba helyezi, azok felhasználásával új tartalma­ kat tud kifejezni, s közben a dolgok jelentése gyakran önmaguk el­ lentétébe fordul át. Herbert Read így vall a kortársművészetben meg­ nyilvánuló sokszínűségről: „Jellemzi ezt a művészetet a valóság és a valóságfölötti, a kép és a képzet közötti állandó kölcsönhatás és a for­ mák végtelen változata, amely egészen a formabontásig terjed.” A rajzművészetnek ez a fejlődése napjainkban is tovább folytatódik: új és új szemléletű alkotók és alkotások, új és új kifejezési módok és eszközök kerülnek felszínre. Krunák Emese �R o z s ic s Is tv á n Úszólecke „A Palatinus kávéház Ócs középpontjában fekszik. A Leonardo da Vinci tér bal oldalán helyezkedik el, a hasonnevű szálloda épü­ letében. A tér összeolvadó, hangulatteremtő barokk-klasszicista együttesét csak a századforduló historizáló eklekticizmusát tük­ röző szállodaépület töri meg, mely 1903—1901 között épült. Több­ ször átépítették.. Eddig ju t Zserbovszki a becses helytörténeti mű találomra ki­ választott fejezetében. A kávéház zöld műmárvány asztalára csapja a könyvet, egy csikkekkel teli hamutartó és egy üres kó­ lás üveg közé. DR. MAROSI JÓ Z SEF: ÓCS—DÉL-TAKSONY SZÍVE (HELYTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS) szerénykedik a cím a fényes borítólapon. Zserbovszki recenziót ir a Taksonyi Napló vasárnapi számába. „Zsebikém, csapjon össze valami k iso k o st... tudja a receptet: múlt és jövő, egy kis lihegés, egy kis bírálat — mert bármelyik ki­ marad, az öreg Marosi megsértődik . . . ” Az ajtó felé sandít, és úgy tűnik neki, mintha Henczi Ernő főszerkesztő jönne az öreg Marosival karonfogva. De csak kopott öregurak másznak be, mint beteg, kifakult bogarak. — A fiam. . . Kanada. . . a drágaság. . . k h e . . . khe . . . — re­ zegnek az öreg szavak körülötte, és cigarettapernyeként rakód­ nak le a márványasztalra, a vörös bársonyhuzatú székekre, a tér­ re néző hatalmas kirakatablak mellett ácsorgó pincérre. Időnként felkavarja őket egy váratlan légáram. Ilyenkor szokatlan hangok, szó- és mondattöredékek szakadnak ki a kávéház egyenletes du­ ruzsolásából. Felcsattanó nevetés. . . tudok egy Lewis farm ert. . . hagyd abba, mindenki minket n éz. . . Aztán leülepedik a hamu, hogy a következő percben újjászülessenek belőle az artikulát­ lan hangok, felesleges pár-beszédek. Hogy lenne itt Henczi péntek délelőtt? A szerkesztőségben iz­ zad, anyahajónyi íróasztala mögött, és időnként a szemközti fa­ lon porosodó Lenin-képre néz bocsánatkérően. Semmi kedve továbbolvasni Marosi marhaságait. . . különben is szombat dél a leadás határideje, addig még . . . Addig még a lottón is nyerhet, és akkor nem kell a Taksonyi Naplónál talpalnia, hogy a kisokosok, hangulatosok és színesek fejében minden második vasárnapi mellékletbe betegyék egy-egy régi versét. Akkor majd kiadja az összese , „saját költségin”, mint a hős­ korban. Ez messzi és bizonytalan. . . a valóság az, hogy tízforintos gond­ ja i vannak. Egy lilaruhás hölgy a szomszéd asztalok egyikénél diópudin­ got fogyaszt. . . most jött fodrásztól. . . az ékszereiből Zserbovszki legalább fél évig dolgozhatna. . . bizisten átmegy egyszer Rasz­ kolnyikovba. Tizenegykor avatják az új uszodát; s őt kérte meg Henczi, hogy írjon róla, mert Zseller, a sport-színesek specialistája ételmérge­ zést kapott. Nem ártana ráhajtani a sportra: ép-testben-ép-lélek, kocogjaz-életedért, edzett-ifjúságért — sportvonalon újabban mindent el lehet adni. A líra területén lenne ilyen kereslet! Legutóbbi versét az egyik egyetemi lap közölte kihagyásokkal. . . Pillantása találkozik az ablaknál bámuldozó, szolgálatkész pin­ cérrel, aki amióta látta Henczivel, tisztelettel tekint kávéházi fir­ kálására és szerkesztő úrnak szólítja. A pincér udvariasan bic­ cent és visszafordul az ablak felé. Új kocsiját gusztálja, s talán az elképzelt vasárnapi száguldások varázsolják arcára ezt a föl­ döntúli elégedettséget. Zserbovszki kihörpinti kávéját és keserűen gondol arra, hogy ő mikor lesz ilyen elégedett. . . A kávéházi ücsörgés, a koffein- és nikotinmámor, a városka intellektuálisabb és művésziesebb elemeivel folytatott agytorna nem kedvez a valóság-mellé-valóságot teremtő folyamatnak, aho­ gyan Zserbovszki tevékenységét szerényen definiálni szokta. Az új uszoda pár megállóra van a Leonardo da Vinci tértől. A régi strand szürke betonmedencéje szerényen húzódik meg az ormótlan betonépület mellett. A strand szökőkútjának pisilő márvány kisfiúját barna csomagolópapírral borították be, és a vastag spárgára telepedett dérrel együtt olyan, mint egy hatal­ mas nonfiguratív minyon. A szökőkutat az ócsiak csak Pisálónak hívják; nyáron ez a helybéli ifjúság kedvenc találkozóhelye. Zserbovszkinak igyekeznie kell, mert már háromnegyed tizen­ egy körül já r az idő, és az ünnepség — melyet megyei úszóver­ seny követ — pontosan tizenegykor kezdődik. A buszon Prágerral találkozik, aki novellákat ir s főállásban a Művelt Nép könyvterjesztője. Éleseszű, európai tájékozottságú ember — ez kávéházi minősítése. Rögvest meséli legújabb ka­ landját, miszerint a tanács épületében levő üvegkalitkáját a Ro­ konok példányaival tapétázta ki; s a lapot csak Csizmadia elv­ társ, a művelődési osztály vezetője vette és intézkedett — az il­ letékesek meg rádöbbentek, hogy a könyvkalitka nem felel meg a tűzrendészeti előírásoknak; s mit kell majd Práger nagybátyjá­ nak a minisztériumból telefonálgatnia, míg megérteti velük, hogy a kalitka mégsem tűzveszélyes . . . — Rokonok. . . j ó . . . erre nem is gondoltam — mosolyodik el Zserbovszki — . . . Kardics bácsi, Kopjáss és a többiek . . . Péter­ kém, tegyél félre egy példányt, délután beugrom érte. Az uszoda fellobogózott bejáratánál Paczukáné fogadja. A nagydarab, vörös asszonyról azt suttogják, hogy Csizmadia sze­ retője, s így afféle „szürke eminenciás” az osztályon. Üdvözli Zserbovszkit; Henczi és Zseller után érdeklődik, s né­ miképp csalódott, hogy csak Zserbovszki képviseli a lapot. — Itt van Diósi elvtárs a Népszabadságtól. . . meg valami nő a Népszavától. . . a többiek még nem érkeztek meg. . . — suttogja megilletődve. — Ja, az Andris. . . rég láttam — dobja be Zserbovszki hanya­ gul. Természetesen még sosem látta „Andrist”, a cikkeit se olvassa. Paczukánénak gyanú ömlik szét szeplős, kövér arcán: vajon honnan ismeri Zserbovszki a Diósi elvtársat. . . Zserbovszky magára hagyja gyanújával Paczuka elvtársnőt; le­ ül a lelátó világoskék műanyag üléseinek egyikére és szemügyre veszi a Társaságot. Dr. Kiss elvtárs, a tanácselnök sokdioptriás szemüvege mögül pislog a világra, s közben rendületlenül mosolyog. Pár éve van a nyugdíjig — nem akar senkivel se haragot. Ami „kellemetlen” feladat adódik, azt helyettesére Végvárira, vagy a VB-titkárra, Binderre bízza. Ő csak jutalmakat ad át, új létesítményeket avat, beszédeket mond és mosolyog. Az ócsi rossznyelvek szerint oly mértékben rövidlátó, hogy az embereket már csak hang alapján ismeri fel. Egy papírlapot szo­ rongat a kezében, időnként odainti Végvárit és a fülébe súg. Csáki, a város koszorús költője is befutott. „Na, akkor ma sza­ valás lesz!” — gondolja Zserbovszki. Csáki Oszkárnak a főváros­ ban jelennek meg kötetei; hatvanadik születésnapját valamennyi napilap és folyóirat megünnepelte, mely nem is annyira Csáki­ nak szólt, mint a fővárosi irodalmi élet rossz lelkiismeretének. Csáki unokaöccse Binder bátyjának a főnöke. Binder kezében tartja Csizmadiát. Csizmadia pedig a művelődési osztály vezetője. A kör bezárult. 13 �„Az új uszoda medencéjének áttetsző vizében a hatalmas üveg­ ablakokon átszűrődő, bágyadt téli napsugarak játszadoztak” — próbálja Zserbovszki megfogalmazni a Taksonyi Napló színesé­ nek kezdő sorait. (Ú J LÉTESÍTMÉNNYEL GAZDAGODOTT ÓCS. DR. K ISS EMIL, A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE FEL­ AVATTA A VILTSEK ARTÚR USZODÁT . .. ) Dr. Kiss idegesen topog, s vár Végvári jelzésére, hogy belekezd­ hessen beszédébe; Csáki Oszkár a távolba mered, szája hangtala­ nul mozog, ünnepi versét gyakorolja: AZ ÓCSI USZODÁRA VILTSEK ARTÚR EMLÉKÉNEK Minket még T uri bácsi oktatott Felnőttként hogyan legyünk nagyok Szabadon, szépen emberek Úszók, kedvesen kevesek . . . Binder elmaradhatatlan, sötétkék, kétsoros öltönyében pompá­ zik, s egy ezüstszálakkal átszőtt, gumis nyakkendőben; Zser­ bovszki csodálkozik, miért nem szólnak neki, hiszen az egész vá­ ros ezen röhög; Binder nyakkendője szinte már fogalom. Itt van a megyei tanács küldöttsége is Boronkai elvtárssal az élen. Csanda elvtárssal, az Állami Gazdaság igazgatójával dugják össze gondterhelten fejüket: a vasárnapi vadászatot beszélik meg. Ezek közé akar bekerülni? Ha szorgoskodik, előbb-utóbb el­ nyeri Csáki Oszkár jóindulatát, s talán az ő fővárosi összekötte­ téseivel megjelenik verseskötete, állandósítják a Taksonyi Napló­ nál, nem bíznak rá minden szemét m unkát. . . Ő is kiépíti klikkjét Prágerral meg a többi kávéházi ifjúval, akik addigra szintén pozícióba kerülnek, s majd olyan véd- és dacszövetségbe szerveződnek, mint a Csizmadiák, Binderek és Kissek . . . Közben felnő egy újabb nemzedék, és Zserbovszkiék majd ki­ sebb bunkóval dolgoznak, mint elődeik . . . Aztán lehunyják szemüket, s az ifjak betöltik posztjaikat, ta­ lán a bunkók is kisebbek lesznek, de még mindig dolgoznak . . . MEDDIG? Nem, kiszáll a buliból. . . írja más a színeseket. . . törleszked­ jen más a Csizmadiákhoz és Hencziekhez. . . elmegy. . . kitanul valami mesterséget. . . úszómester lesz. . . az úszás aztán szép do­ log. . . ott más fékezőerő nincs, mint a víz, de a víz és az ember kölcsönhatásának megvannak a szigorú törvényei. . . ott aztán verseny van. . . tisztességes küzdelem. . . nem számít, ki kinek a fia, apja, nagybátyja. . . ott a technika szám ít. . . a karizmok erőssége. . . a tüdők teherbíró képessége. . . és aki a legtehetsége­ sebben legkitartóbb . . . az ér elsőnek célba. Dr. Kiss már ledarálta ünnepi szózatát. . . éppen Csáki skan­ dálja vékony hangján a Minket még Turi bácsi oktatott-at, ami­ kor Zserbovszki vetkőzni kezd, ledobálja ruháit, ott áll meztelenül, majd a döbbent pillantások kereszttüzében az egyik rajtkőhöz sé­ tál, fejest ugrik a kékesen áttetsző vízbe és Paczukáné sikoltozá­ sa, az úttörők harsány röhögése közepette szabályosan úszni kezd. M o la G y ö rg y Vivaldi, elektronikus hangszereléssel Anna hosszú perceken át kutatta a sötét tájat ott, ahol a mű­ utat sejtette. Az ablakpárkányra támaszkodott, mozdulatlanul, csak a szemével pásztázott körbe. Nehezen sikerült megtalálnia azt a szöget, ahonnan kiszűrhette látóköréből a porta meg a távoli város szórt fényeit, Így csak a fekete sávot látta, amelyen már messziről észre lehet venni az autót. Amikor már képtelen volt uralkodni nyugtalanul vibráló sze­ mén, mintha halvány tükör előtt állna, a saját arcát látta az üveg­ re színeződni. Lecsukta erőlködéstől könnyező szemét, képsoroza­ tot vetített tudatába: a férfit, ahogy borostásan lapul, csatárlánc­ ban haladó rendőrök átfésülik a mezőt, izgága farkaskutyák sze­ gezik nyálas pofájukat a földre, a férfi felpattan a rejtekhelyéről, száraz fűcsomók pörögnek ki a talpa alól, felbolydul a rendőrök élő hálója, a férfit leteperik a vicsorgó kutyák. Anna megborzongott, ellépett az ablaktól, s a megsárgult mos­ dónál hideg vízzel lemosta az arcát. A pohárnyomos üvegpolcról leemelte a fogkeféjét. Remegő ujjakkal lecsavarta a fogkrém re­ cés kupakját, s a tubuson megnyomta a festett állatfigura hasát. 14 A fogpaszta-kígyó pöffeszkedve túlsiklott a fogkefe százlábú sor­ téin, mikor meghallotta az autózúgást. A fogkefét és a fogkrémet a mosdóba ejtette, az ablakhoz rohant. A kék autó már bent állt az udvaron, s Rausz Iván, a Rehabili­ tációs Intézet főorvosa zsebébe gyömöszölte a kulcsot, és eltűnt a kapuban. Néhány pillanat múlva kopogás nélkül tört be a szobá­ ba, Anna köszönésére csak bólintott, levette a zakóját, köpenybe bújt. Mielőtt a tükörben füle mögé igazította vörösbarna, ágas­ kodó haj csomóit, kivette a kagylóból a fogkefét meg a fogkré­ met, vízsugárral a lefolyóba tessékelte a fehér hurkát. — Mi újság? — kérdezte izgatottan Anna. A doktor az alacsony polchoz ment, ahol a szakirodalom leg­ fontosabb munkái meg a kéziratkönyvek sorakoztak, kihúzott a sorból egy könyvet, amelynek oldalbordáján nem tudta elolvasni a címet, utána visszaszorította. A legporosabbnak ráfújt a tete­ jére. — Holnap beküldhetnéd Mariska nénit, takarítsa le alaposan a könyvszekrényt — mondta Rausz, mintha nem is hallotta volna a kérdést. — Jó, majd szólok neki. Elkapták? A doktor Annára nézett. Kedvelte a fekete hajú, nála alig ala­ csonyabb asszonyt, aki alig fél éve került ide, s máris kitalálta minden gondolatát. A nő nemrég vált el a férjétől, akkor kérte magát a vidéki Rehabilitációs Intézetbe. — Nincs semmi — tárta szét kezét Rausz. Az ápolónő felsóhajtott, a doktor megrántotta a vállát: — A pasast elnyelte a föld. . . — Ihatnál velem teát — mondta megkönnyebbülten Anna. A doktor kelletlenül bólintott. Az ápolónő levette a zubogó teáskannát a villanyrezsóról. A két poharat megtöltötte vízzel, és olyan csontszínű műanyag tálcára tette, amilyet az ápoltak hasz­ nálnak. Egy kopott, patentzáras fémdobozból kiemelt két filter­ teát és a pohár nedves falán lassan belecsúsztatta őket a forró vízbe. Elmerülten figyelte a papírtasakból kioldódó sárgás sávo­ kat, ahogy elszínezik a vizet. — Ugye, milyen gyönyörű? A doktor vékony, műanyag keretes szemüvege fölött a két po­ hárra pislantott. — Örök romantikus maradsz — dünnyögte. — Nem baj — nevetett Anna. Rausz az asztalhoz sétált, ő is bámulta a poharakban kavargó színeket. — És most a tea legyőzi a vizet! — kiáltott fel hirtelen, az asz­ talra csapott, az egyik pohár megbillent. Az ápolónő összerezzent: — Jesszusom! — Rosszak az idegei, nővérke! Miért nem kéri magát egy Re­ habilitációs Intézetbe? — harsant a doktor nevetése. — Lehet, hogy rám férne. Hány cukorral kéred? — Öttel. Aludni akarok tőle. — Komolyan? — nézett rá csodálkozva Anna. Szép arcú nő volt, akinek a szeme és szája közé szorult izmok játékát minden férfi megérti, anélkül, hogy képes lenne megfejteni. Rausz Iván­ nak kedve lett volna elkapni a nő kezét, mikor a pohárba loty­ tyantja a cukrot, átölelni, megmarkolni a mellét és végigdőlni vele a betegágyon. Az asszony soha nem ellenkezett, forró is volt, furcsa kapcsolatuk mégsem oldotta meg egyikük életét sem. Nem beszéltek róla soha, csak kettesben tegeződtek, Rausz Iván cso­ dálta is, hogy a nő beéri ennyivel. Csörgött a telefon, a doktor ügyetlenül térdére rezzentette a hamut. — Csak a professzor úr, a városból — nyújtotta át Anna meg­ könnyebbülten a kagylót, tenyerét a mikrofonra szorítva. — Szervusz, itt Rausz. Nem, most jöttem a rendőrségről, tíz perce, még semmi. Hosszabb idő alatt készíthette elő. . . Milyen, milyen?! Kicsit különös eset, nem hallhattál róla. . . Oszkár Péter. Nem ketten, csak ő egyedül. Ilyen hülye neve van, nincs mit ten­ ni. Nem, nem vagyok ideges! Szerezhetett civil ruhát, mert gon­ dolom, feltűnő jelenség lenne meztelenül. Ide nem abnormális egyéneket utalnak be, kérlek! Persze megírom, a jelentést is fel­ küldöm. Szervusz. A doktor letette a telefont. Tenyészbika-szerű arca verejtékes lett, néha a bajuszába harapott. Hátradőlt. — Csak vicceltem az előbb. Nem kérek bele cukrot. Anna belekóstolt a teába. — Nagyon türelmetlen a prof? Rausz tovább hintázott a széken, nem vett tudomást az ápolónő kérdéséről. — Csak tudnám, mi a fenéért kellett innen megszöknie?! — Mondta, hogy meg fog lógni — vágta rá Anna. — Persze, hogy mondta! Én is mondtam már, hogy összetöröm a pofáját, leszarom, felrobbantom, megölöm, és mégsem tettem meg. Ha ideges az ember, sokfélét mond! �— Behozzam a kartonját? Rausz fáradtan legyintett: — Essünk túl ra jta ! Anna grimaszt vágott és kiment a szobából, a doktor tovább hintázott a széken. Az egész környék olyan békésnek tűnt, mint valamelyik Cali­ fornia környéki hippikommuna szerdája. Mikor a kukoricatábla mögül porfelhő csapott fel, Rausz Iván az ablak mellé állt. Emeleti szobájából jól be lehetett látni az ud­ vart, az egyszintes műhelyeket és a termőföldet is, ahol az Intézet jellegzetes zsákszínű ruhájában dolgozgattak az emberek, mellet­ tük néhány ápoló napozott félmeztelenül. A mentőszolgálat betegszállító személyautója hamarosan elő­ bukkant a kanyar mögül és megállt a porta előtt. A vékony fém­ sorompót felnyitotta a sánta portás, akiről a doktor első látásra azt hitte, hogy szintén ápolt. A szürke egyenruhás betegápoló után egy magas, testes alak kászálódott ki a kocsiból, kicsit za­ vartnak látszott, de elegáns öltözete alapján mégis inkább valami gazd aságiellenőr-félének látszott, mint új betegnek. Ahogy elindultak az épület felé, a doktor ellépett az ablaktól, a tükör előtt megigazította a haját. Leült kopott, dohánybarna íróasztala mögé. — Szabad! — vágta rá harsányan, amint meg­ hallotta a kopogást. — Jó napot, doktor úr! — harsogott a betegápoló, a másik férfi csak biccentett. — Üdvözlöm önöket! — A szállító, doktor úr, itt kérem aláírni, ez meg az úr anyaga — nyújtotta a mentős a hagyományos rózsaszín papírdossziét. — Kérnek kávét? — udvariaskodott Rausz. — Én nem, máris rohanunk — hadarta a mentős, kezet rázott a doktorral és a másik férfival, bevágta maga mögött az ajtót. — Foglaljon helyet! Rausz Iván vagyok, a 3-as Rehabilitációs Intézet vezető főorvosa. — Oszkár Péter — biccentett újra a férfi és kissé felemelke­ dett a fotelból. „Azt hittem, Kutuzov tábornok személyesen”, gondolta Rausz, és megemelte a papírdosszié fedelét, de csodálkozására, valóban ez volt az előtte ülő férfi neve. — Hány éves? — Harmincnégy. — Nős? — Már nem sokáig. Rausz szája lebiggyedt. — Régóta van rossz viszonyban a feleségével? — Ahogy vesszük. — Értem. Volt már kezelésen? — Láthatja, elég sokszor — mutatott idegesen a dossziéra Osz­ kár Péter. — És mik a legfontosabb panaszai? — Nincsenek panaszaim. — Valamiért mégiscsak idekerült. — Nem leszek itt sokáig. — Ezért kell együttműködnünk. — Máris utálom ezt a helyet. Undorodom tőle. — Még nem is látta. — Ennyi éppen elég volt belőle. — Fáradt? Oszkár Péter megrázta a fejét. — Akkor Anna nővér elmegy magával a raktárba, és választa­ nak megfelelő ruhát. A magánál levő tárgyakat is ott adja le. Az összes többi felvilágosítást megkapja a nővértől. A doktor lenyomta a házi telefon piros gombját. — Kérhetek valamit, doktor úr? — állt fel Oszkár Péter. — Tessék! — Én innék egy k áv ét. . . Anna óvatosan kinyitotta az ajtót, a gondolataiba merült Rausz mellé surrant és hangosan lecsapta asztalára a rózsaszín irattar­ tót. A doktor összerezzent. — Neked sem ártana a pihenés! — nevetett az ápolónő csúfon­ dárosan, mikor Rausz bosszankodó arccal, nikotinos fogaival a bajusza felé kapott. — A fénykép eltűnt a dossziéból. — Odaadtam a rendőrségnek — ásított a doktor. — A fene eb­ be az egész jelentésbe! Meg kell játszani, hogy tudom, mi moti­ válta szökésre a pasast. . . Mit írjak, miért változtattam meg a foglalkoztatását, a szokásostól eltérően? — Én kértem, hogy helyezd a műhelybe Oszkár Pétert. — Ezt így nem írhatom, nevetséges. De miért kérted az áthe­ lyezését? — fordult Rausz kíváncsian az ápolónő felé. — Egyik nap kint jártam a napraforgótáblánál, és megláttam Oszkár Pétert az út szélén ülni, csukott szemmel. — Maga mindig ilyen lusta? — léptem hozzá. — Csak amióta idekerültem — mondta ingerülten. — Ez nem munkatábor, úgy tudom, itt nem kötelező dolgozni. Rausz érdeklődve könyökölt az asztalra, és türelmetlenül intett. (— Azért osztotta be magát ide a doktor úr, mert otthon szel­ lemi munkakörben dolgozik — mondtam neki. — Maga gyaláza­ tos állapotban van, de itt kikapcsolódhat. Nem kell gondolnia semmire, a városi életet elfelejtheti, és azzal, hogy más jellegű te­ vékenységet végez, lehetőséget ad az idegrendszerének a regene­ rálódásra. — De az én idegrendszeremnek nincs semmi baja! Éppen az hülyít meg, hogy itt kell lennem! — Akar valami mást csinálni ? Oszkár Péter kinyitotta a szemét. — Igen! Kérem, intézze el! Bármit, csak ne itt! Bent akarok lenni az épületben. — Az olyan foglalkozásúak, mint maga, szeretnek itt lenni, ha kiborultak. Itt közvetlenül láthatják a munkájuk eredményét, szoros kapcsolatot biztosítunk számukra az élő természettel. — Nem érdekel, hogy mások mit szeretnek, és mit nem. Én utálom, és képtelen vagyok elviselni.) — Vállat vontam. Rausz a pohár peremén futtatta az ujját. — Rokonszenves neked az a pasas? Anna elmosolyodott, és elfordult. Erről Rausznak a volt fele­ sége jutott eszébe, akivel gyakran vitatkozott gondolatban még ma is. Az tény, hogy csodálatosan induló pályáján megtorpant. Kutatásai sorra összeroppantak, és nem hozták meg a várt ered­ ményeket. Kiharcolt pozíciójának látszólagos megőrzését csak az jelenthette, ha elvállalja egy Rehabilitációs Intézet vezetését. A felesége már az első pillanatban kijelentette, hogy esze ágában sincs vele menni egy zárt közösségbe, az isten háta mögé. Rausz pontosan emlékezett, hogy akkor is ezen rágódott, mikor egyik este kiabálást hallott a hallból, ahol esténként szabadfog­ lalkozása volt az ápoltaknak. Rausz ilyenkor klasszikusok leme­ zeit játszatta, az szerinte meggyorsítja a közeledést a természet­ hez, tehát segít az idegrendszeri defektusok feloldásában. Oszkár Péter székkel verte az egyik oszlopra erősített hangfalat a terem­ ben, ahol nemrég még Vivaldi muzsikája zengett, most csattaná­ sok hallatszottak. A hangszóróvászon széthasadt, és a fekete pa­ pírmembrán tépett salátaként lógott ki a szálkás kávából. (— Elég volt, te dög! Széthasítom a pofádat, te kurvaláda! Kuss! Kuss! Kuss! — üvöltötte Oszkár Péter, és lihegve kiegye­ nesedett a kibelezett hangsugárzó előtt. A többi ápolt a terem másik végébe húzódott és tétován várt. Mikor Oszkár Péter észrevette a doktort, körülnézett, elengedte a széklábat, lassan egy ép székhez támolygott és leült. A süket csöndben csak a hangszedőkarban szitáltak halkan a hegedű ma­ gas hangjai. Oszkár Péter leemelte a lemezt és kettétörte a térdén. Rausz kikapcsolta a lemezjátszót. — Jö jjö n velem! — intett Oszkár Péternek. A férfi felállt, és elindultak a doktor szobája felé. A hallban felszabadult zsivaj tört ki, amint a doktor és Oszkár Péter háta mögött becsapódott az ajtó. — Mi van magával? — kérdezte Rausz közömbös hangon. — Rágyújt? Oszkár Péter kicsippentett egy cigarettát, a doktor felpattintot­ ta a gázöngyújtóját. — Nem szereti Vivaldit? — fordult Oszkár Péter felé. — Utálom. — Miért? Ha jól emlékszem, maga hangmérnök. Talán nem tetszett a felvétel? — Nagyon jó minőségű volt. Ennek ellenére nem bírom hall­ gatni. — Csak mostanában utálja a mestert? — Nem, világéletemben. — Maga milyen hanganyaggal dolgozik? — Modern és elektronikus zenével. Rausz megértően bólogatott, a szekrényhez sétált, kivett egy konyakosüveget és kérdően megemelte. Felhajtották az italt. — Maga teljesen érthetetlen. A többi kezelt ennyi idő után talpraáll, maga meg egyre rosszabbul néz ki. Kihúzza magát a munka alól, most pedig ez a dühroham . . . — Nem tehetek róla, doktor. Nem is tudom megmagyarázni. Félek, ha hallom. Vivaldi zenéje olyan, mintha kilöknének a föl­ dekre, hatalmas virágos mezőre, a végtelen egyedüllétbe, ahol káprázik a szemem, szédülök, félelmetesen suhognak a növények, hatalmas hegyek előtt térdepelek. Óriásira nőtt bogarak repked­ nek körülöttem, a fák és a bokrok szúrnak, végigkaristolják a b ő rö m et... Engedjen el, doktor! Higgye el, nincs semmi bajom! 15 �Nem tarthat itt, ahol tönkremegyek! Rausz Iván felállt. — Nyugodjon meg! Magát megviselte a konfliktus a feleségé­ vel, és valószínűleg a munkában is túlhajszolta magát, ezért van­ nak kényszerképzetei. Semmi ok az aggodalomra. Itt hamarosan rendbe jön!) Rausz most kényszeredett nevetéssel ismerte be a vereségét. — Anna, még egy teát, legyél szíves! — állt fel az asztaltól. Nem kívánta az italt, de meg akart szabadulni az ápolónő rubin­ lézer szemétől. Úgy érezte, hogy arcának minden moccanását re­ gisztrálja Anna, sőt, letapogatja a gondolatait is. A falra akasztott grafikát bámulta, az első Rehabilitációs Intézetet ábrázolta, gics­ cses madártávlatból. — Nem látszol vidámnak — mondta Anna, és furcsa gúnyt en­ gedett a hangjába keveredni. Rausz feltolta a szemüvegét a homlokára. — Csodálatos megfigyelő vagy! Azt nem tudod véletlenül, hogy a rendőrség miért nem tudja elkapni? — Merre keresik? — A hegyek felé, a fenyvest kutatják át. — Miért éppen ott? — Az ilyen betegek hajlamosak a magányba menekülni, ha ki­ készülnek. Az ápolónő gúnyosan nevetett. Apró zsebszámológépet vett elő a zsebéből. — Kiszámítsam, hogy mikor csípik el Oszkár Pétert? Rausz Iván megrökönyödve bámult Annára. — Mondjuk, 545 rendőr keresi 156 órája. Nem összeadható mennyiségek matematikailag, de ez a szerkezet sok mindent ki­ bír. Tehát, az összesen 701. De mikor bukkannak rá, ha még öt­ ször annyian keresik is? Az összeget megszorozzuk öttel. Lássuk csak! Olvassa el, doktor úr! 16 — Ötezer-ötszázöt. . . Remélem, másodpercben . . . — Ugyan! Fordítsd meg a számológépet! A doktor gyanakodva nézett a számlapra. A mátrixokban el­ rendeződött LED-diódák pirosan világítottak. Rausz elforgatta a készüléket. Meglepetésére, a fejtetőre állított számok kis fantá­ ziával betűket alkottak: SOSE. Rausz megrázta a fejét: -— Eddig nem mondtad, hogy ilyen ba­ romságokkal is foglalkozol. . . — Nem én foglalkozom vele. Oszkár Péter. — Már megint az a dilis pasas? . . . — Egyszer a főépület teraszán láttam meg. Ott a legszebb a kilátás, hidegfront utáni időben még a messzi fenyveseket is egész közelinek lehet látni. Sokszor gondolkodtam is, miért nem valami kilátót építettek ide. Ez járt a fejemben, mikor megláttam, hogy Oszkár Péter egy székbe préselve magát, az épület szürke vakola­ ta felé fordulva ül. Hosszú lába az asztal másik végén bukkan elő. Anyám, aki vidéken élt, gyakran mondogatta, hogy olyanok ezek a mai emberek, mint a dudva: hatalmasak és törékenyek, s mind­ ez a sok tápszeren nevelt állattól meg növénytől van. Oszkár Pé­ ter a zsebszámológépet szorongatta és néha felnevetett. (— Hát maga mit keres itt? Már megint kibújt a munka alól? Oszkár Péter összerezzent, vastag ujjaival elfedte a készüléket. — Nyugodtan előveheti, már úgyis észrevettem. De ma jobb kedvem van annál, hogy azt firtassam, honnan szerezte. — Háború folyik az Égei-tenger olajáért a törökök és a görö­ gök között. A törököknek 6 millió-nyolcszáznegyvenhatezernegyvenhat emberük van, a görögöknek 7 millió-háromszázhat­ vanötezer-négyszázhuszonnyolc. Ha csatáznak, össze kell adni őket — mondta mosolyogva, s beütögette a számokat a gépbe. — Öt csata van, tehát megszorozzuk az összeget öttel. Megnyomjuk az egyenlőségjelet, és meglátjuk, kié lesz az olaj. Izgatottan hajoltam a számsor fölé. — 71077345... ki sem tudom mondani rendesen — mondtam csalódottan. — Megfordítjuk a viccgépet, és könnyedén leolvasható — ne­ vetett Oszkár Péter. Akadozva dadogtam k i: SHELLOIL. — Különös viccei vannak magának. . . — emeltem fel a han­ gomat. A korláthoz mentem, lecsuktam a szememet, arcomat a nap felé fordítottam. — Akár a feleségem — mondta gúnyosan Oszkár Péter. — Imádott a homokban napozni, meg a tengervízben úszkálni. — Ebben nincs semmi csodálatos. — Én a fürdőkád belsejét is bekrómoztattam, a lakásunkban — nevetett a férfi. — Mit csináltatott? — fordultam felé, és nem tudtam eldönte­ ni, hogy komolyan beszél-e. — Bekrómoztattam. Úgy nem látszik olyan mélynek a víz. — Nem tud úszni, vagy víziszonya van? — A tengerparton ki sem mozdultam az üdülőházból. A fele­ ségem nem hitte el, hogy félek. — Félt? — Igen. Állandóan egyedül hagytam, és megismerkedett egy másik férfival. Az az ember nagyon bátor volt. Egész nap kint tudott ülni a sziklákon, és csodálatosan ugrott a vízbe. Jobban illett a feleségemhez. — Miért, a fene egye meg?! Maga miért nem képes ezekre a semmiségekre? A férfi megrántotta a vállát: — Nem tudom, én más vagyok. — Jesszusom! Ha azt állítaná, hogy madár, és nem kelhet fel a tojásairól, azt megértem. De ilyet még nem láttam . . . — Pedig én mindig ilyen voltam. Először gyermekkoromban vittek vidékre a rokonaim. Nagyon jó gyerek lehettem, mert egész idő alatt egy kukkot sem szóltam, lehunyt szemmel ücsörögtem, mert ha kinéztem az ablakon, féltem. Most is csak ez segít: be­ csukom a szememet, a városra gondolok erősen. A város egészen más! Maga a megvalósult logika. Minden anyagnak funkciója van, és a cél harmóniát ad a formának. Ott, a műfény dzsungel­ j ében, az emberi alkotások labirintusában érzem magamat bizton­ ságban. Ahol rendben mennek a dolgok, mert minden tárgyban látom az embert. Nem úgy, mint itt, ahol a félelem és kiszolgál­ tatottság érzését leheli minden llő és élettelen tárgy. Első nap lecipelt a feleségem a tengerpartra. El sem tudja képzelni, milyen boldog lettem, mikor hosszú gyaloglás után a homokban találtam egy Coca-Colás konzervdobozt! A feleségem hülyének nézett, mi­ kor fölvettem és boldogan szorongattam . . . — A felesége nem próbált segíteni magán? — Orvosokhoz, pszichológusokhoz cipelt, de nem tudtak rájön­ ni, mi van velem. Így kerültem ide. Közben beadtam a válópert. Nem illünk egymáshoz. Jobb így. — Azért ne lógassa az orrát! Majd jobban odafigyelünk magá­ ra, és meglátja, hazakerül. Ha akarja, felhívom magára Rausz doktor figyelmét. �— Nem, nem akarom! De hadd kérjek valamit! Hozzon elemet, ez lassan kimerül, pedig szükségem van rá.) — Elkértem a számológépet. Gyanakodott, de ideadta. Rausz-idegesen járkált a szobában. Az ablakhoz lépett, kinyúj­ tott karjával félrehúzta a függönyt. Holdvilágos, tiszta éjszaka volt, messziről, éppen a horizont fölött a város fényei világítot­ tak. A doktornak úgy tűnt, mintha a Vidámpark kivilágított óriáskerekét látná forogni az éjszakában. É jjel kettőkor sípolni kezdett a házi telefon. Rausz elrebbent Anna mellől, káromkodva belebújt a köpenyébe, megvárta, amíg az ápolónő is rendbe kapja magát, feloltotta a nagyvillanyt és az asztalhoz sietett. — Valaki keresi a doktor urat — kígyózott elő a dobozból a portás lepkehangja, hallhatóan elnyomva egy hosszú ásítást. — Nem akarja megmondani, hogy kicsoda, de tudja a doktor úr nevét. — A fene egye meg! — bosszankodott Rausz, és a függöny mö­ gül kilesett az udvarra. A narancssárga gázlámpák eltérítették a lent álló modern autó színét, elfolyatták a krómozott díszlécek tükröző csillogását. — Rögtön jövök — mondta Rausz, nadrágba bújt és megcsó­ kolta Anna vállát. Rausz nyitva hagyta a bejárati kaput, lesietett a kőlépcsőkön az udvarba. Az autó mellett hatalmas fekete doboz terpeszkedett, a kocsi vezetője sötét napszemüvegben könyökölt a nyitott ablakra. — Hoztam egy hangfalat a régi helyett, meg egy új lemezt — szólalt meg a férfi. Rausz az autó felé kezdett rohanni és hangosan hörgött: — Oszkár Péter! — Hadonászni kezdett: — Szálljon ki! Oszkár Péter mosolygott: — Eszem ágában sincs. Kitűnően ér­ zem magam. Rausz megkapaszkodott a hangfalban. — Az lehetetlen! Hiszen éppen azért épültek ezek a trágya in­ tézetek, mert az emberek nem bírják hosszú ideig a városi életet — hitetlenkedett a doktor, és mámoros izgalom fogta el, hogy ez az eset végre kilendítheti pályáját a holtpontról. — Szálljon ki, ember! Vizsgálat alá vesszük, nem lesz semmi bántódása! — könyörgött Rausz. — Ugyan, doktor! Semmi kedvem a hülye kísérleteihez, ele­ gem volt belőle. — Magát körözi a rendőrség, felkutatják, bárhol is bujkál, és kivizsgáljuk! — Fölösleges — vigyorgott Oszkár Péter. — Semmit sem fedez fel rajtam. Én is élni akarok, mint a többi ember, otthon vár a feleségem. Hoztam magának egy lemezt, kárpótlásul. Vivaldi, elektronikus hangszereléssel. Hallgassa, és legyen boldog! Oszkár Péter a gázpedálra lépett és kihajtott a sötét útra. A doktor visszarohant az épülethez, az ajtó sötét üvege mögött Anna állt. — Gyorsan! A telefont gyorsan! El kell kapni, ez szenzáció lesz. Egy új egyed, a homo urbanus leírása Nobel-díjat jelent! — lökte meg idegesen az ajtót Rausz. — Nem! Anna fenyegetően elállta az utat: — Hagyd békén! Joga van a saját életéhez. — Megszédített téged is az elektronikus badarságaival — ka­ pott fejéhez Rausz. — Mit vársz tőle? Még sétálni sem tudod el­ vinni, be van szarva a természettől! De ha meg akarod szerezni, neked is jobb, ha elkapjuk. Anna gúnyosan és rekedten nevetett: — Ugyan, miért éppen velem tudna kijönni? Hozd a lemezt, gyere, meghallgatjuk! — Elment az eszed! Az ember életében csak egyetlen ilyen le­ hetőség adódik — dühöngött a doktor. Anna szótlanul rázta a fejét, belekarolt Rauszba. Feltették a lemezt a korongra. A szintetizátor gerjesztett hang­ jain a Tavasz fő témája szólalt meg. Rausz Iván az ablakhoz lépett, megkereste a mozgó fénypontot, amely feltartóztathatatlanul kúszott a sötétből a város felé. Dózsa Ildikó — Íme! — kapja fel a nő a deszkát, amiről kiderül, hogy „SZIFSZER-ÜDÜLŐ” feliratú tábla. Szerényen öleli magához, de a mozdulat nem nélkülözi a kellemet: akár szépségkirálynő-vá­ lasztáson állna a zsüri előtt, mellén a sorszámmal. — Szóval m égis... — konyul le Vermes nemes tartású feje. — Maja vagyok — helyezi vissza a nő gondosan a kettős életű pallót. — Örvendek — mondja Vermes elgondolkoztató hangsúllyal. — Itt a vendég! — tódul ki három férfi nagy garral, szintén a középső házból. Gyöngéden félrerámolják Maját a kapuból, és nekiesnek a kocsinak. — Ha nekem ilyen autóm lenne, azzal aludnék egy ágyban, nem a feleségemmel — közli a kék tréningruhás. — Bocsánat, ha szabadna tudnom. . . — borzong Vermes. — Oppardon, Kovács, Balog, Miholek — hadarja a kék tré­ ningruhás. — Gyere, állj el a kapuból, hátul nincs kerítés, ott be­ hajthatsz az udvarba. — Nem indul be — vallja meg az igazat Vermes savanyúan. — Nem tétova! — hitetlenkedik Miholek. — Toljuk meg — indítványozza Maja. — Nézzük, hol a hiba? — feszegeti Miholek a motorház tetejét, aztán derékig betüremkedik a nyitott ablakon. Vermes magatehe­ tetlen. — Édesapám! — rikkant Miholek. — Hiszen te kihúzott szívatóval jöttél. Hagyjuk pihenni, egy óra múlva semmi baja. Addig segítünk kipakolni. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezd magad. Úgy elröpül majd ez a két hét, hogy észre sem veszed. — Csak egy — mondja Vermes hirtelen ihlettel. — Úgy volt, hogy kettő, de közbejött valami. Tulajdonképpen csak hat nap. Illetve öt. — Akkor pláne siessünk, használj ki minden percet — cibálja Miholek Vermes karját. — Majd én viszem a csomagodat. — El­ ismeréssel tapogatja a makulátlan, tojáshéjszínű bőröndöt. Ver­ mes nyugtalanul figyeli az antennáját, amire Berci egy megter­ mett meztelencsigát igyekszik felnyársalni. — B ercike ! Tágulj on­ nét! — ripakodik rá Miholek. — Zárd be, édesapám, mert ha ez az aranyos kölyök belemászik, szétszedi a kocsit. — Vermes gyön­ gyöző homlokkal bezár minden zárhatót. A középső házból kijön egy alacsony, tömör, középkorú asszony. — Feleségem őnagysá­ ga! — ordít kedélyesen Miholek, és szabad kezével döngve rácsap a tömör nej hátára, akinek a szeme se rebben. Üdvözlet Gerendainak Okkersárga személyautó kapaszkodik felfelé a szerpentinen. Meleg délelőtt van, azzal az izgatott vibrálással a levegőben, mely az ősz közelségét jelző szépasszonyok augusztusát is alig elvisel­ hetővé teszi. Balra, a hegy oldalában kicsi temető virágzik magá­ nak, csálén lóg a legelő és a hamvaszöld fenyőerdő között, aztán elmarad a kanyarban. Sehol egy ház. Ökörnyálak végén csúf kis pókok utaznak, az ég fáradtkék, az autó vezetője káromkodik. Ideges, mert nem találja Mátraszentszaniszlót. Vermesnek hívják, imádja minden házmester és öregasszony, akinek valaha is sze­ rencséje volt hozzá. A közeli domb mögött fehérre meszelt torony bukkan elő. Rö­ vid tétovázás után Vermes letér az útról. Átzötyög a réten, és amikor kiszáll a kocsiból, Mátraszentszaniszlóra tekinthet, mely ott hever lábai előtt a völgybe bújva. A falu, ötven kilométerre a legközelebbi településtől — egy népbolttal, egy kocsmával és egy kápolnával — örül, hogy él. A bajtalai Szifszer-üdülő idetelepedé­ sét is kifejezetten megtiszteltetésnek vette. Vermes a következő öt perc alatt háromszor kocsikázza körbe a helységet, aztán a megszólított helybeliek egybehangzó irányí­ tása alapján lefékez az üdülőnek nyilvánított öt apró ház előtt. Meghökkenve szemléli a tákolmányokat. A színük mindenesetre szép: rózsaszín, palackzöld, karmazsinvörös. Ám nem külön-külön zöldek avagy sárgák, egy házikó három-négyszínű. A kopár ud­ varon berkenyefa hullatja termését, alatta terméskövekből heve­ nyészett tűzrakóhely és egy sátor. A ruhaszárító kötélen pizsa­ mák gyalogolnak reménytelen igyekezettel a szélben. Vermes me­ nekülésre fogná a dolgot, de a motor nem ugrik be. Közben a kö­ zépső házból kijön egy fiatal, szőke nő. — Ugye, ez nem a Szifszer-üdülő? — kérdezi Vermes remény­ kedve. — De igen — mosolyog kedvesen a nő. — Nincs kiírva semmi! — tiltakozik Vermes. — Berci! — kiabál a nő — , Berci, a cégtáblát! Maszatos, lapátfülű gyerek mászik elő kelletlenül az út és a ke­ rítés között húzódó mélyedésből, ahol eddig gyíkra vadászott, és megfordítja az árkot átívelő pallót. 17 �— Már nagyon vártuk — mosolyog a nő Vermesre. — Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg mindent, hogy jól érezze magát. Úgy elröpül majd a két h é t. . . — Igen, igen — vág közbe Vermes —, hogy észre sem veszem. Ha szabad tudnom, melyik az én házam? — Még hogy a házad, hahhaha! — veregeti Miholek szabad ke­ zével ezúttal Vermes hátát. — Gerendai elvtárs mondta, hogy re­ mek humorod van, édesapám! Elöl megy Miholek, utána Vermes, mögöttük Berci, Maja, Mi­ holekné, Kovács, Balog, és a középső házból még hárman csatla­ koznak: két fiatal nő és egy férfi. — Hát itt lennénk — szusszan Miholek a bal oldali, szivárvány­ színű előtt. — Lépj be, és érezd magad otthon! A díszkíséret tapintatosan távozik. Vermes körülnéz. — Melyik az én ágyam? — leheli. — Földszinti az ablaknál. — Merre vannak a szekrények? — Szekrény még nincs — mondja Miholek. — Hova tehetem a bőröndöt? — Az ágy alá, édesapám, az a legkényelmesebb. Csak kihúzod, ha kell valami. Úgy nézz körül, hogy itt minden a saját kezünk munkája. A telket kivéve egy fillérjébe se került a vállalatnak. Az ágyakat a megyei kórház szuperálta ki, az ablakokat a válla­ lati öltözőből hoztuk az átépítés után, a linóleumot a kollégium­ tól örököltük, a házakat pedig. . . A házakat a mezőn találtuk! Ott állt ez az öt viskó, mosta az eső, marta a rozsda, mi csak vár­ tuk, hogy jön valaki lakni bele, vagy legalább lemíniumozza, az­ tán megkérdeztük a tanácstól, hogy mi ez? Kié ez a sok értékes bádoglemez? De ők se tudták. Hosszú huzavona után végre meg­ kaptuk. Nem ingyen ám, építettünk társadalmi munkában egy bölcsődét. . . Hát csak kényelmesebb így, mint sátorban lakni, ahogy azelőtt tettük, ha feljöttünk ide. — Persze — igyekszik magához térni Vermes —, csak kényel­ mesebb. — Öltözz át, aztán megtartjuk az ismerkedési délelőttöt. Vermes ül az ágya szélén, mint a gutaütött. Megölöm a Geren­ dait, gondolja, megölöm. Gerendai és Vermes az egyetemen ismerkedtek meg a háború után. Gerendai ledoktorált, Vermes két év múlva ráunt a jogra, és belépett apja belvárosi üzletébe. Az öreg Vermes nemsokára meghalt, de a segéd dolgozott tovább. Készítette a kisebb Vermes­ fiú által küldött, hozott és becsempészett bőrökből a lábbelit, Vermes pedig eladott, rátukmált és megvetetett mindenkivel min­ dent. Gerendai jutányos áron Vermesnél vásárolta a (Vermes ál­ tal amúgy is leértékeltnek minősített) csizmákat és cipőket, amik­ kel a futó pesti bajadérokat végkielégítette. Utolsó látogatása al­ kalmával viszont egyedül jött, és csak a kitömött kiskrokodilt akarta az utcai vitrinből. Vermes meglepődött, de nem adta. Egy ezresért sem? — kérdezte Gerendai. Emlék, mondta ragaszkodóan Vermes. Ráadásként kapsz két csodálatos hetet a Szifonszerviz mátrai üdülőjében, kecsegtette Gerendai. Vadonatúj az üdülőnk, remek a levegő, összkomfortos vadregény meg minden, és az em­ bereim tejben-vajban fognak fürdetni. Áll az alku? Postán kül­ döm a beutalót. És amíg én itt senyvedek, a Gerendai Barcelonában napot eszik, dühöng Vermes. — Vigyázz, Vermes! — közeledik Berci laposkúszásban az ágyak alatt. — Mit akarsz! — kapja fel Vermes a lábát. — Vigyázz, rád akarják sózni a Maját. — Azt a nőt a cégtáblával? — Maja nem a nő a cégtáblával! Maja az anyám — helyesbít Berci. —Ne dőlj be, ha dicsérik. Lusta, gyáva, öreg, és már vak­ bele sincs. Két éve vették ki neki. — J a j ! — sóhajt Vermes. — Hova kerültem? — Persze ilyen alacsony muki, mint te, Majának nem kell — hasal tovább Berci a linóleumon, láthatóan kedvtelésből. — Hiába is vagy milliomos. — Ki mondta ezt a marhaságot! — A Gerendai. — Az én keresztnevem János — igyekszik Vermes minél job­ ban elkülönülni Gerendaitól. — Oké, tudomásul véve. Szóval a Gerendai azt mondta, hogy te nagyon jómódú pesti agglegény vagy, és a Laura próbáljon ki­ kezdeni veled. — Egek, ki az a Laura? — A fekete. A barna a Kata. Ő már foglalt. A Laura könyvelő, de ezek a Maját akarják neked, mert a Gerendai sokáig járt hoz­ zánk, és őt itt mindenki utálja. A Maját viszont szeretik, és azt hiszik, jobb lesz mindkettőnknek, ha férjhez megy. De én tudom, hogy egyáltalán nem lesz jobb. Te mitől vagy nagyon jómódú? — Cipőket készítek. 18 — Tehát suszter vagy. Erről jut eszembe, hogy Majának lúd­ talpa is van. — Nem vagyok suszter! — Gyere már, édesapám, meddig vacakolsz? — kiabál Miholek az udvarról. Berci fürgén kiugrik az ablakon, Vermes átöltözik. Öt nap, semmi az egész, mondja magában, és elhatározza, sokat fog ki­ rándulni. A társaság köveken üldögél a vörösberkenye alatt. A Szifszer­ tagoknak eláll a lélegzetük, amikor Vermes kifogástalan porce­ lánnadrágban, mogyorószínű ingben, halványkék gyapjúkardi­ gánban jelenik meg. — Édesapám! Hol a tréningruhád? — Otthon felejtettem — mondja Vermes, és arra gondol, ideje beszerezni egy finom melegítőt. Körbejár, bemutatkozik, kezet fog. Zavart heherészés, csönd. Vermes letelepszik, és megköszörüli a torkát. Mindenki várakozásteljesen ránéz, de Vennes egyáltalán nem akar megszólalni, csak az idegességtől rekedt be. — Nahátakkor! — csap kínjában a térdére Miholek. — Igen, az lesz a legjobb — tápászkodik fel Vermes a kőről —, mutassátok meg az egész üdülőt, hogy általában mi hol van. Miholek belekarol, és diszkréten porolgatja a kedves vendég ülepét. A porcelánnadrágon két nagy folt. — Ha hozol tréningruhát, most nincs semmi baj — sopánkodik. Vermes bandzsítva szemrevételezi a foltokat, és elvonul átöltöz­ ni. Guggolva keresgél a bőröndben, Berci bekúszik a szomszéd ágy alá. — Látlak, öregem! Mit akarsz megint? — Maja tabu. Nem felejted el, ugye? — aggódik Berci. — És jobb, ha tudod, hogy utálja a kopaszodó palikat. — Én nem vagyok kopasz! — csapja be Vermes a bőröndöt. — De leszel — néz ártatlanul Berci. — Ne gyötörj, édes kisfiam, mutasd meg inkább, hol a mosdó! — A berkenyefán lóg az öntözőkanna. Neked persze gyönyörű lakásod van Pesten, ugye? — Hát, meglehetős — szerénykedik Vermes. — A mi lakásunk is gyönyörű — mondja Berci. — A város kö­ zepén lakunk, és van rendes konyhánk. Maja varrt egy díszpárnát az ágyamra. Beengedsz a kocsidba? A Gerendai autójának már a közelébe se mehetek. Nagyon sok bajom volt vele — csuklik el Berci hangja. — Pedig a Gerendai se valami fiatal srác már, de rajta nem látszik annyira ... — A csillagszemű Gerendai — morog Vermes —, akin nem lát­ szik a kor. — Szerinted is csillagszeme van? Rém szúrósan tud nézni ve­ le, de én nem félek tőle — mondja hősiesen Berci. — Átöltöztél végre? Hogy tetszik nálunk? — trappol be Miho­ lek, és levágja magát az ágyra Berci fölé. — Nagyon kellemes — kutat Vermes további közhelyek után az agyában, de csak egy bágyadt mosolyra telik.— Az öt házból egy a mienk. A többivel mi van? — A szomszédban laknak a lányok, azaz nejem, hahhaha, meg Majácska és Laura. A negyedikben a nászutasok, Kata a Miska gyerekkel. A középső lenne a konyha, de csak akkor használjuk, ha esik. A lányok kint főznek a tábortűznél. — Az ötödik üres? — A kórház csak tizennyolc ágyat szuperált k i ... (Berci néha kidugja a fejét szája elé tartott ujjal. „Pszt!” — mutatja homlok­ ráncolva, és visszabújik.) Féltünk, mit szólsz ehhez a felfordu­ láshoz . . . — Ugyan, mit képzeltetek rólam! — háborog Vermes kenet­ teljesen. — . . . de talán nem mondasz rosszat Gerendai elvtársnak — folytatja Miholek. — Hogy őszinte legyek, nem esik jól az érdek­ telensége. Fél éve megnyitottuk az üdülőt, és még egyszer sem volt itt. No, de ne szólj szám, nem fáj fejem. Gerendai elvtárs a lelkünkre kötötte, tegyünk meg m indent. . . — Igen, igen, kifejezetten tetszik itt nekem. És ti mind kedve­ sek vagytok . . . olyan családias . . . kedélyes. . . és vadregényes. — Ez az! — üvölt fel Miholek. — Törtem a fejem a helyes ki­ fejezésen, hát most megvan. Vadregényes! Ha meg nem sértlek, közelebbről. . . mit dolgozol? — Suszter vagyok — mondja Vermes, de most nem néz az ágy alá. — Remek! — ujjong Miholek. — Féltem, hogy szűcs, vagy ilyesmi. De ahogy beléptél a kapun, már láttam, hogy semmi be­ képzeltség, semmi felvágás. . . Közvetlen vagy, mint a mi foltozó­ vargánk otthon, hahhaha! Gerendai elvtárs nyilván véletlen bal­ eset az életedben. — Csupán távoli diákismeretség — tagadja meg Vermes bosz­ szúra szomjasan Gerendait. �— Ez a porcelánnadrág. . . ezt neked se kellett volna. . . Itt a toprongy a sikk. Nem baj, fátyolt rá. De azért van egy olyan érzé­ sem, hogy te nem felejtetted otthon a melegítődet. Neked nincs tréningruhád. — Eredj már! — csap Vermes Miholek vállára erőtlenül. — Csak sokkal ócskább, mint a tied, és szégyelltem elhozni. — Boldogan kisegítlek. Nekem kettő van — fontoskodik Mi­ holek, és elrohan. Vermes magába roskad. — Mit nyalizol ennek az undok póknak? — érdeklődik Berci az ágy alól. — Tűnj el, míg szépen kérlek. Nem illik a felnőtteket kihall­ gatni. — Előttem nincs titok. — Megnyugtató — mondja Vermes —, de egy kisfiúnak akkor se való ilyen gorombán beszélni egy bácsiról. — Miholekre gondolsz? Utálom. Észrevettem, hogy az esti tá­ bortűznél megsimogatta Maja hátát. Erre parazsat tettem a kezé­ re. Te még olyan üvöltést nem hallottál. Másnap megfenyegettem, hogy ha még egyszer rajtakapom, beárulom Miholek néninek. — Biztos félreértettél valamit. — Miholek ott potyázik, ahol lehet, de Majára én vigyázok. M aja nem gazdátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassák. Te is szőrös vagy. Csak úgy mondom — vonul vissza Berci sebe­ sen, mert Miholek megérkezik egy foltozott mackónadrággal. Rö­ vid időn belül Vermes harmadszor öltözik át. — Miből szereztél kocsit? — akar közben Miholek végére járni a dolognak. — A bátyám Dél-Amerikában él, ő küldte. — Remek — méláz el Miholek a lehetőségeken. — Mondd, tet­ szik neked a kis Maja? — Csak bemutatkoztam. . . Most különben sem érdekelnek a nők, nagy csalódás után vagyok. . . — Kutyaharapást szőrével! — . . . és a fia egy kis szörnyeteg —mondja Vermes, elmerülten fixírozva az ágy alját. — Vadóc, nem mondom, de gondold el, apa nélkül nőtt fel. Nyomorúságos albérletben élnek, Maja nem keres sokat, a gye­ rektartást se kapja rendszeresen, de jótét lélek, szorgalmas, csi­ nos, okos. . . — Akinek ilyen rosszul nevelt gyereke van, azon semmi se segít. — Ragaszkodó kisfiú, simulékony, csak félénk, ugye, először lá to tt. . . — Nem tűnik valami ijedősnek. Mivel szoktátok tölteni a na­ pot? — Szeretsz zsugázni? — Nem tudok. — Majd mi megtanítunk. Áldani fogod a nevünket — mondja Miholek. — Gyerünk a konyhába, ott az egyetlen asztal. A mackónadrág rövid és bő. A mokaszin és a gyapjúkardigán erősen elüt a kitérdesedett, lógó fenekű gatyától. Kovács, Balog és a Miska gyerek igyekeznek eltitkolni hirtelen támadt vidám­ ságukat, de Vermes is kineveti önmagát. Mindenki felszabadultan csatlakozik, kivéve Miholeket, aki sértődötten keverni kezdi a kártyát. A nők főznek. Maja kapargatja a sárgarépát. Drágám, te na­ gyon sokba kerülsz nekem, mondta nemrég a csillagszemű Geren­ dai, mire Maja felháborodottan és igaza tudatában pofon vágta. Antracitszürke kashaöltöny véletlenül leöntve piros tintával, me­ rengett Gerendai a közös múlt emlékein, ötezer forint. Több gar­ nitúra gumiabroncs késsel felhasítva, körülbelül tizenötezer. A kisebb tételeket ne részletezzük. Megszakad a szívem, de válasz­ tás elé kell, hogy állítsalak. Vagy Berci, vagy én. Maja ellenállt: vagy együtt, vagy sehogy, mondta aránylag elég határozottan. Ne hamarkodd el a választ, drágám, paskolta meg Maja arcát a csil­ lagszemű Gerendai pótolhatatlansága tudatában, és elsietett. Egy viharedzett szülőnek is nehéz elviselnie, ha a gyereke őrül­ ten szerelmes lesz, hát még egy gyereknek az anyja őrült szerel­ meit. Pedig Berci nagyvonalú. Kicsire nem néz, nyári kalandokért nem szól, csak akkor esik pánikba, ha komoly a dolog. A tavalyi balatoni szőke kis egyetemistát elég volt egyszer belökni a csó­ nakból a vízbe, hogy többé a környékükre se jöjjön, de Geren­ dait hiába pocskondiázta két hónapon keresztül Majának, szép szóval nem ment semmire. Maja hol bőgött, mert Gerendai nem ért rá, hol izgatottan készülődött, mert Gerendai ráért és várta. Berci előtt a szerelem csalhatatlan jele lett, hogy Maja átmeneti­ leg nem szidta „azt a gazember apádat, azt a csirkefogót, aki, ha nem megy el, most minden másképp van”. Gerendai uralkodása alatt a csirkefogó átalakult személytelen Ikka-utalvánnyá, bukása után gazember disszidens lett és hazaáruló. Gerendai kitúrása a családi tűzhely mellől sok munkát igényelt, és Berci még most se lehet biztos a dolgában. Résen van, őrzi a kiszámíthatatlan, bo­ londos életüket, amit úgy szeret: ha Maja lusta főzni, leküldi Ber­ cit gyümölcsért, csokoládéért, és azt eszik meg vacsorára. Vagy: „Hagyd a fenébe a matekot, írok majd igazolást, gyerünk mozi­ ba.” Nézik a filmet, közben szotyolát rágnak. De jelenleg Maja húst darabol, és szenved, mert égeti Gerendai csillagszemeinek emléke, és szenved, mert a szerelemtől még szen­ vedni is jó. E tekintetben a cingár pesti használhatatlan, de arra talán jó, hogy Gerendait felhúzza vele. Készül az ebéd. — Mennyei illatok — szimatol Miholek. — Irány a vályú, hah­ haha! — Én is megyek a kocsmába — cihelődik Vermes, akit közben Miholekék tízfilléres alapon is kifosztottak. — Merre van a pati­ ka? Megfájdult a fejem. — Itt nincs patika, édesapám, és a kocsmába se engedünk el. Gerendai elvtárs . . . — Természetesen köszönettel elfogadom a meghívást, éljen Ge­ rendai! — acsarkodik Vermes. — Szeretnék valamivel én is hoz­ zájárulni az ebédhez — mondja később.— Hol a cukrászda? — Sajnos, se cukrászda, se patika, csak a kocsma — suttogja Miholek szemérmesen. — Ott akad sajtosrúd, ha netán valami desszertet kívánsz. Miska, hozd a sört! — Nincs már — bontakozik ki Miska Kata karjaiból. — Este megittuk. — Ha kapok szatyrot, autóval elugrom a kocsmába sörért — vigasztalja Vermes. — Remek, Majácska elkísér — intézkedik Miholek. — Nagyon szeret autózni, nemde, Majácska? — Én is megyek! — áll fel Berci. — Te nem mész, te maradsz, te eszel tovább! — förmed rá Mi­ holek. — Én is szeretek autózni. Ugye, Maja, mennyit autóztam már? — B ercike ! — könyörög Miholek. — Maradj csak — mondja Maja, engedve a közvélemény nyo­ másának. — Berci is jön — zárja le a vitát Vermes nyugodtan. — Vigyázzatok magatokra! — sürgölődik Miholek. — B ercike, légy jó kisfiú! — Úgy integet utánuk, mintha a kocsma nem is négyszáz méterre lenne az üdülőtől. Némán teszik meg oda-vissza az utat. Berci áhítattal szagolja a jegesmedvebundát az üléseken, Maja hátul kuporog, támogatja az előrelátó Miholek feneketlen tarisznyájában dűlöngélő sörösüve­ geket. Vermes a visszapillantó tükörben nézegeti. Szép nő, gon­ dolja, pontosabban kívánatos, de túl nagy a felhajtás körülötte. — Na mi volt? — lelkendezik Miholek. — Jó kis kocsi — mondja Berci fölényesen. — Isten, isten! — koccint Miholek. — Nem iszom, vezetek — hárítja el Vermes a kínálást, aztán váratlanul felordít, és sziszegve rázogatja combjáról a répákat. — Ja j, a gatyám! — óbégat Miholek. — B ercike, megpofozlak! Berci gondosan formált sóbálványként csodálkozik: — Nem tudom, hogyan csúszott ki a tányér a kezemből, János bácsi. Igazán nem akartam rád önteni a levesemet. — Bocsánat, úgy szégyellem magam — hebeg Maja, és egy koc­ kás konyharuhával legyezgeti Vermest. — Pedig áldott jó gyerek egyébként — szépíti a történteket Miholek. — Persze, véletlen volt — mondja Vermes. — Átöltözöm. — Majd én segítek neked kimosni — ajánlkozik Berci. — Ugye, megmondtam — hüledezik Miholek. — Mindig ilyen szolgálatkész. Vermes, immáron negyedszer, öltözködik. — Mi volt ez, öregem? — Elvittél autózni, meg akartam hálálni. Mindenki téged rö­ högött az utcán, amikor Miholek gatyájában kimásztál a kocsiból. — Kissé forró hála volt, de azért kedves tőled. — Kigondoltam valamit — kedveskedik tovább Berci. — Stop­ pal elszaladok Gyöngyösre, és feladok ide egy táviratot, hogy. . . mondjuk beteg a bátyád, és sürgősen várnak Dél-Amerikában. Akkor nyugodtan leléphetsz. — Öt nap nem a világ, ne fáradj ennyit az érdekemben. — De ezek most idegesek, hogy már csak öt napjuk van, és nagyon erőszakosak lesznek. Le fognak itatni. Például. — Rémeket látsz. — Ismerem őket — legyint Berci. — Közben Miholek úgy ha­ zudik, mintha könyvből olvasná. Nem nyomorúságos albérletben élünk, hanem normális főbérletben. Azért hantál, hogy megessen rajtunk a szíved. Az ilyesmit nem bírom. Én se mondtam teljesen igazat, mert a lakásunk nem gyönyörű, de nekünk jó ott. Szeret­ jük, na. A díszpárna igaz! Elhiszed? Vermes válasz helyett zavartan bólogat, puha kefével simogat­ ja vörösesszőke, vékonyszálú haját, aztán megkérdi: — Nincs kedved kirándulni? Szép a környék. Délután a réten csavarognak, Miholeket eszi a fene. 19 �— Nem értem — mondja Miholeknének. — Itt a szép Maja, és ez az őrült a gyerekkel mászkál. Talán majd este... Lehet, hogy nem akar feltűnést? Hiába, finom ember. Vermes vacsora előtt elballag meleg pulóverért. — Ő mondta, hogy elmehetek veletek. Kirándulni is ő hí­ v o tt. . . olyan kegyetlen tudsz lenni, M aja! — hallatszik a máso­ dik házból Berci nyafogása. Vermes megáll, és neveletlenül hallgatózik. — Légy szíves, ne csinálj feltűnést! — idomítja Maja a fiát. — Te vagy egész nap a sarkában. Nem azért jött üdülni, hogy veled játsszon. — Feleslegesen erőlködsz... rád se bagózott! — mondja Berci kárörvendve. — Két év múlva egy szál haja sem lesz. És buzi. Ott voltam, amikor Miholeknek mondta, hogy nem érdeklik a nők. Kár a strapáért. Nyugodtan levetheted az új farmerodat. Nem való már neked ilyen fiatalos cucc. Vermes összerezzen a pofon csattanására, és pulóver nélkül ül le vacsorázni. — Nem kívánhatom tőletek, hogy állandóan kosztoljatok, hadd járuljak hozzá valam ivel. . . — Édesapám, a vendégünk vagy, de ha téged ez megnyugtat, vállald a sört, és akkor minden el van boronálva. Jön Maja, sarkában a morc Bercivel. — Együtt vagyunk — örül Miholek. — Rajtad tartom a szemem — súgja Berci Vermesnek —, Maja tabu. Lobog a tábortűz, Berci piszkálja. A nászutasok diszkréten Csó­ kolóznak. Laurának Balog és Kovács együttes erővel csapják a szelet, Miholekné krumplit hámoz holnapra. Maja egyik cigaret­ táról a másikra gyújt, Miholek a sörnyitót keresi Bercin. — Énekeljünk — indítványozza Vermes, mert fél, hogy elal­ szik. Később Laura sétálni indul Baloggal, Kovács csalódottan barkochbázik Miholeknéval. Maja cigarettázik. Berci a legébe­ rebb, számháborúzni akar. Sziporkáznak az augusztusi csillagok, a hangos tücsökciripelés elnyomja Miholek hortyogását. A viharlámpa pislákoló fényénél Vermes fordítva veszi fel a pizsamáját, de ezzel se törődik. Hajnalban olyan összetörten éb­ red, mintha kint töltötte volna az éjszakát a földön. Előhúzza a bőröndből a fürdőköpenyt és lábujjhegyen kimegy. — Á llj! — nyúl ki Berci a sátrából és két erős markával rá­ csimpaszkodik Vermes bokájára. — Majához mész? — Mosakodni szeretnék — mondja szelíden Vermes, és nagyot nyögve leül a sátor elé. — Min gondolkodsz? — Gabin — rágcsál Berci elmerülten egy fűszálat. — A barátod? — Az apám. Münchenben van. — Sokat jut eszedbe? — Persze — néz fel Berci csodálkozva. — Általában az ember nem felejti el az apját. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én sze­ rettem az enyémet. Gabi nagyon klassz fej. Senki nem kénysze­ ríti rá, mégis küldi a gyerektartást. Ez rendes tőle, nem? — Minden nap ilyen korán kelsz? — kérdezi Vermes, mert ér­ zi, Berci szeretné, ha megdicsérné a Gabit, ehhez viszont nincs kedve. — Nem, csak ha Majára kell vigyáznom. — Tőlem nyugodtan alhatsz. — Eddig te vagy a legtűrhetőbb Maja fiúi közül. Persze nem külalakra. — Én nem vagyok a Maja fiúja! — szisszen fel Vermes. — De mindenki azt akarja, hogy az legyél. — Kivéve engem. Én a bojleremet akarom. — Tényleg nem startolsz rá Majára, vagy csak megjátszod ma­ gad? — Nem startolok — mondja Vermes kicsit szomorúan. — Kü­ lönben is kukoricát kell lopnunk, nincs időm. — Elfelejtettem mondani, hogy van egy igazi krokodilom — di­ csekszik Berci az ösvényen ugrálva, miközben egy szarvasbogarat nyomorgat. — Majd megmutatom. — Felesleges — mondja Vermes —, ismerem. Berci eldobja a bogarat, mert félkézzel nem tudja vinni a ten­ gerit. Délelőtt az egész Szifszer kukoricafőzéssel és evéssel foglalko­ zik. Utána Miholek pilledten lehever az árnyékba, Vermes mozgó­ sításra készül: 20 — Építsünk sziklakertet. Hozzunk az erdőből páfrányt és kis fenyőket. Tegnap Bercivel körülnéztünk, tele van a környék vi­ rággal és kővel. Ássunk, kapáljunk, gereblyézzünk . . . — Édesapám! Mi ide pihenni jöttünk, nem melózni! — lázad fel Miholek. — Aktív pihenés — mondja Vermes. — Mindig csak zsugázni akar. Tessék ásni, kapálni, gereblyéz­ ni! — dörzsöli kezét Miholekné. — Fessük le a házakat egyforma zöldre — mosolyog álnokul Vermes. — Ez így szép, hogy sokszínű. Így vadregényes — védekezik Miholek. — Rontja a városképet — mondja Vermes. — Édesapám! Itt nincs város! — Menjünk Gyöngyösre festékért! — ugrál Berci. — Ott van posta. János bácsi, nem akarsz képeslapot venni a dél-amerikai testvérednek? — Nem — mondja Vermes. — Miholek bácsi és én mázolni akarunk, de előtte megjavítjuk az olajkályhát. — Nem érdemes hozzányúlni, az már Gerendai elvtárs irodáját se fűtötte át — nyavalyog Miholek —, azért adta nekünk. De ne­ hogy visszamondd! — Hát nem szebb így? — kérdezi a harmadik napon Vermes. — Ha megint eljövök ide, ásunk kutat. — Nem fontos a kút. Az utcáról lehet hozni vizet — kotyog bele Berci fülig festékesen, bár gyanakvása csökkenőben. Vermes ezt kihasználja és délután elszökik Majával. Miholek, mint bűn­ segédi bűnrészes, Miholekné védelmi vonala mögül várja Berci megtorló támadását. — Szedek virágot — mondja ugyanakkor Maja kacéran, és ki­ számított könnyedséggel szalad a magas fűben. Lépte nyomán csillogó szárnyú rovarok fröcskölnek szét a napfényben. Vermes egy padon ülve néz utána és szemléli Maja bájait, melyeket a rövid szoknya és vékony kelme közszemlére bocsát. — Mióta él egyedül? — kérdezi, és finoman borzolgatja a Ma­ ja-szedte virágokat. — Öt éve. — Szegénykém — búg Vermes, mint egy hibbant gerle, és a virágokról Maja nyakára csúszik a keze. — Ilyen szemtelen még senki se volt velem — túloz Maja, és gyakorlott mozdulattal lekever egy pofont. — Nem vagyok gaz­ dátlan virág, hogy szőrös darazsak kóstolgassanak. — Tisztára a fia anyja — dől vissza Vermes csalódottan a pad­ ra. — Hogy őszinte legyek, nem értek semmit. Látszólag nem volt kifogása ellene, hogy egyedül maradjunk. Most meg az első adan­ dó alkalommal verekedni kezd. — Összebeszélt Gerendaival, hogy csapdába csaljon. Csak azért maradok egyedül magával, hogy megmondjam, átlátok a szitán. — Ehhez felesleges volt átöltöznie. Maja elpirul. — Nem teszem meg Gerendainak azt a szívességet, hogy nyu­ godt lelkiismerettel léphessen át rajtam a maga segítségével — deklamálja, mint egy rossz színésznő. — Ha már csapdáról beszélünk — mondja Vermes —, akkor abba én estem bele. Miholek állította, és maga lett volna a csal­ étek, bár Gerendaitól is kitelik minden. Maja zokog. — Még mindig szereti — állapítja meg Vermes. — Pech. — Miért bűn az, ha egy nő szeretne férjhez menni? Ne féljen, nem magához. . . De Bercivel nagyon nehéz. Azt hiszi, visszajön az a p j a . . . — Á, a Gabi!? — . . . pedig már megnősült. Bercinek nem mertem megmon­ dani. — Nem csodálom. De mindent összevetve a maga legszimpati­ kusabb tulajdonsága a fia. Berci vad, de őszinte. Kegyes hazug­ ságok, hogy például két év múlva kopasz leszek, addig pederaszta foltozóvargaként tengetem nyomorúságos életem, nem számíta­ nak. Most pedig hozza rendbe az arcát, és kísérjen el Gyöngyösre, a postára. Maja elmerülten rúzsozza a száját, s csak úgy mellékesen meg­ kérdi : — Mit gondol, ne küldjünk a csillagszemű Gerendainak egy szívélyes üdvözlőlapot? �HAGYOMÁNY DOKUMENTUMOK AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK Nó g r á d m e g y e i e s e m é n y e i h e z Nem történelmi előzmény nélkül született meg az 1948. X X X III. tc. mely intézkedett „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában.” Eötvös József, aki 1848-ban az első független felelős magyar minisz­ térium, majd 1867-ben a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, síkraszállt az általános, ingyenes és kötelező népokta­ tási törvény megalkotása érdekében. A népoktatás korszerű újjáala­ kításához, világivá tételéhez vezető úton fontos lépést jelentett az 1848. X X . tc. 3. §-ának követelése. Az 1948-as követelések megvalósulását jelentette az 1867. X XXV III. tc. (iskolák kötelező állami felügyelete, a népiskolai oktatás általánossá és kötelezővé tétele), majd a Tanácsköztársaság iskolapolitikája; to­ vábbfejlődését pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650-1945. M. E. számú rendelete, mely 1945. augusztusban életre hívta az általános is­ kolát. Az ország felszabadulás utáni gazdasági, politikai, társadalmi válto­ zásai, a magyar iskolaügy haladó hagyományai történelmi szükségsze­ rűséggé tették az 1948: X X X III. tc. megszületését. Erről győznek meg az iskolák államosításának vitáján az országgyűlés 1948. június 16-i ülésén elhangzott képviselői hozzászólások, valamint Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése is. „A törvényjavas­ lat célja az egységes nemzeti műveltség kialakítása”, s ez a sokfelé szabdalt tanügyigazgatásban — ahol a közoktatásügyi kormányzat ren­ delkezéseit nem veszik tudomásul —, lehetetlen. „A magyar falusi is­ kolázás egyik jelentős szektora, a törpeiskola egyszerűen képtelen a maga munkáját elvégezni, mert a falusi és felekezeti törpeiskolák egy­ mással nem kívánnak együttműködni.” A tanítóság helyzete (hiányos anyagi ellátottságuk, pénzbeni és természetbeni járandóságuk levoná­ sa, kiszolgáltatottságuk az egyháznak) is az oktatásügynek egy kézben — az állam kezében — tartását követelte. „A felekezeti iskolák tanítóságának 65—70% -a óhajtotta az iskolák államosítását. . . egyrészt az egyházi uralom alóli felszabadulásuk, másrészt az oktató-nevelő munka egységes irányítása alá vonása miatt” — olvashatjuk Moldoványi Jánosnak, Nógrád-Hont megye volt tanfelügyelőjének visszaemlékezésében. A megye helységeinek Nemzeti Bizottságai, képviselőtestületei egy­ hangúlag, vagy szavazattöbbséggel követelték az iskolák államosítá­ sát. (Íme egy dokumentum megállapításunk bizonyítására.) Kivonat M á tra sz ő llő s kö zség N em zeti B iz o ttsá g á n a k és k é p v ise lő te stü le té n e k a k ö z sé g h á z a ta n á c ste rm é b e n 1948. m á ju s hó 29-én m e g ta rto tt e g y ü ttes re n d k ív ü li k ö z g y ű lési je g y z ő k ö n y v é b ő l. 21/kgy.-950 1948. szám T á r g y : F e le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sa S z a lk a i L á sz ló (felső ) m in t a N em zeti B iz o ttsá g a le ln ö k e és k é p v i­ selő te stü le ti ta g , de m in t a N em zeti P a ra sz tp á rt h e ly i sz erv ezete e l­ n ö k e k é ri a N em zeti B iz o ttsá g o t és a k é p v ise lő te stü le te t, m o n d ja k i a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s á n a k sz ü k ség e sség é t és h a tá ro z a tá t az il­ le té k e s fe lső b b h a tó sá g o k h o z sü rg ő sen te rje s s z e fel. E lő a d ja , h ogy az á lla m év i 150 m illió F t-o t szav azo tt m eg az. eg y h ázi is k o lá k fe n n ta r tá s á ra . E b b ő l 90 m illió F t e sik a ró m ai k a to lik u s is k o ­ lá k ra . A fe le k e z e ti is k o lá k ta n ító it is az á lla m fiz e ti. E zzel sz em b en a fe le k e z e ti is k o lá k b a n a sz eg én y so rsú ta n u ló k k ö n y v et n em k a p n a k . N em csa k a ta n u ló k , h a n em a ta n ító k is ez e k b e n az isk o lá k b a n m o sto ­ h á n v a n n a k k e z elv e. H a á lla m o s ítjá k ő k e t, lén y e g e se n jo b b lesz m ind a ta n u ló k , m ind a ta n ító k h e ly z e te , m e rt a ta n u ló k a t e llá tjá k m e g fe le ­ lő ta n k ö n y v e k k e l, a ta n ító k v iszo n t ked v ező b b a n y a g i h ely z etb e k e r ü l­ n ek . . . H atáro zat Ú gy a N em zeti B iz o ttsá g m in t a k é p v ise lő te stü le t az előad ó e lő te r­ je s z té s é t eg y h a n g ú h a tá ro z a tta l m a g á év á te sz i és k é ri a fe le lő s m a g y a r k o rm á n y t, h ogy fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o sítá sá t m ielő b b tö r v é n y e ­ sítse . . . E lre n d e li a N em zeti B iz o ttsá g és k é p v ise lő te stü le t a hozott h a tá ro z a t­ n a k a M in isz tere ln ö k h ö z , a V a llá s - és K ö z o k ta tá s ü g y i M in isz te re ln ö k ­ h öz, a v á rm eg y e i N em zeti B iz o ttsá g h o z és az ö sszes p á rto k v ezető ih ez v aló m eg k ü ld é sét. vezető je g y z ő (N ógrád m eg y ei L e v é ltá r ; N ó g rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137 1948. sz.) Állást foglaltak az iskolák államosítása mellett az üzemek dolgozói, a községek lakosai, akik maguk is látták azt a tarthatatlan állapotot, hogy egy-egy községben néha több iskolai épület is van, de amelyek­ ben a hiányos felszerelés, a mostoha körülmények miatt lehetetlen egy „becsületes” tanítási órát megtartani. Z a g y v a p á lfa lv a N em zeti B iz o ttsá g á tó l T á r g y : V á la sz a N ó g rá d -H o n t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g n a k 137 1948. sz. le ira tá ra É rte síte m a N ó grád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g o t, h og y k ö z sé ­ g ü n k m in d en t elk ö v e t az Isk o lá k á lla m o sítá sa ü g y éb en . A z a g y v a p á l­ fa lv a i N em zeti B iz o ttsá g tá v ira tila g k é rte D in n y és L a jo s m in isz te re l­ n ök és O rtu tay G y u la v a llá s - és k ö z o k ta tá sü g y i m in isz te r u ra t a z is ­ k o lá k a z o n n a li á lla m o s ítá s á r a , a d e m o k ra tik u s ta n k ö n y v e k b e v e z e té sé ­ re . E zt k é rte sz in tén tá v ira tila g a k ö zsé g i k é p v ise lő te stü le t, a b á n y a ­ te le p i k ö zp o n ti m ű h ely m u n k á s a i,. . . az ü v eg g y á ri m u n k á ssá g , a z a g y v a p á lfa lv a i ö sszes m u n k á ssá g . A k ik a b á n y á n á l d o lg ozn ak , a sz a ­ b ad sz a k sz e rv ez eten k e re sz tü l k é rté k , a k a to lik u s sz ü lö k g y ű jtő ív e t i ra tta k a lá a b á n y a te le p e n , az ü v e g g y á rb a n és a k ö z sé g b en a z á lla ­ m o sítá s ü g y éb en . Z a g y v a p á lfa lv a , 1948. jú n iu s 10. D udás Istv á n a N em zeti B iz o ttsá g e ln ö k e (N ógrád m eg y ei L e v é lt á r : N óg rád -H on t m eg y ei N em zeti B iz o ttsá g ir a ­ ta i 137/1948. sz.) Salgótarján város lakossága (a Nemzeti Bizottság és a képviselőtes­ tület) nemcsak az iskolák államosítását követelte, hanem állást foglalt az egyházi reakció tevékenysége ellen is. S a lg ó ta r já n m eg y ei v áro s p o lg á rm e ste ré tő l T á r g y : Je le n t é s a fe le k e z e ti is k o lá k á lla m o s ítá s a k ö rü li te en d ő k rő l F e lh ív á s á ra tisz te le tte l je le n t e m : a . ) . . a N em zeti B iz o ttsá g 1948. jú n iu s 7-én eg y h an g ú h a tá ro z a tb a n tilta k o z o tt a p ó csp etri re n d ő rg y ilk o ssá g té n y e e lle n é s k ö v e te lte a g y il­ k os és a fe lb u jtó k leg szig o rú b b m e g b ü n te té sé t. E z t a h a tá ro z a to t a k é t h iv a ta lo s h e ly re elk ü ld ö tte. U g y a n c sa k ezen a g y ű lé se n e lh a tá r o z tá k , h ogy M in d szen ty h erc eg p rím á sh o z á tir a to t in té z n e k , és a p ó c sp e tri re n d ő rg y ilk o ssá g e se téb ő l k ifo ly ó la g tilta k o z n a k a z e lle n , h o g y az is ­ te n fé lő , v a llá so s le lk ü le tű h ív e k le lk é t m eg m érg ezv e az eg y h áz izg assa a n ép et a d e m o k rá c ia e lle n , m ert m e g á lla p íth a tó , h ogy a p ó csp etri e s e t ré szb en a h e rc e g p rím á s á lta l k ib o c s á to tt p á sz to rle v é ln e k k ö v e t­ kezm énye . . . b. ) . . . S a lg ó ta r já n , 1948. jú n iu s 10. B la n á r S á n d o r po lg á rm e s te r (N ógrád m e g y e i L e v é ltá r ; N ógrád -H on t m eg y e F ő is p á n já n a k ira ta i 281/1948 sz.) Az egyházi reakció más jellegű ténykedéséről konkrét példát említ Moldoványi János is visszaemlékezésében: „Minden alkalmat megragad­ tak a demokratikus fejlődés fékezésére; még a fenyegetéstől sem riad­ tak vissza. Ennek legjellemzőbb példája volt a következő esemény: Körmöczi János szécsényi járási iskolafelügyelő, a szécsényi róm. kat. fiúiskola igazgatója, a Pedagógus Szakszervezet Szécsényi Járási Szer­ vezetének szociáldemokrata párti elnöke a ludányi róm. kat. esperes­ től, dr. Horváth Gyulától írásban hivatalos felszólítást kapott, hogy három napon belül mondjon le a pedagógus szakszervezeti járási el­ nökségről, lépjen ki a szociáldemokrata pártból. Ha ez nem történik meg, állásától megfosztják. Körmöczi elvtárs az esperesi felszólítás kézhez vétele után azonnal felkereste a Tanfelügyelőséget, tanácsot kért, hogy mit cselekedjen?! Ha nem teljesíti az egyházi hatóság kö­ vetelését, 38 évi pedagógiai szolgálat után állás nélkül marad, és a megélhetése veszélybe kerül. Adva volt tehát a lecke, miképpen old­ jam meg ezt a kérdést politikusan, gyorsan és megnyugtatóan. Az ese­ ményt nyomban jelentettem a szociáldemokrata párti főispánnak, al­ ispánnak, kérvén, hogy ők, mint a párt megyei vezetői, legyenek se­ gítségemre az ügy mielőbbi elintézésében. Másnap dr. Kovács Jenő alispán, Körmöczi János és én felmentünk Budapestre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol felkerestük dr. Bóka László szo­ ciáldemokrata párti államtitkárt, és segítségét kértük. Ő azt mondta, hogy mivel valláspolitikai érdekeket érint az ügy, meg kell kérdezni a politikai államtitkárt, dr. Alexics Györgyöt (aki a Kommunista Párt tagja volt). Ez meg is történt. Mindkét államtitkár fel volt háborodva, hogy vidéki kis esperes mire vetemedik hatalmi gőgjében! A két ál­ lamtitkár, az alispán és én bementünk a kisgazdapárti dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ismertettük vele az ügyet. Hosszas vita után megállapodás született: Körmöczi Jánost még aznapi hatállyal (1947 őszén) kinevezte a Minisztérium állami tanító­ nak — mivel Szécsényben nem volt állami iskola —, az ottani állami polgári iskola helyettes igazgatójának is kinevezte. Az erről szóló dön­ tést Körmöczi kartárs ott helyben kézhez kapta, a másolati példányo­ kat pedig Horváth Gyula ludányi esperesnek küldte meg a Minisz­ térium.” Az 1948: X X X III. tc. végrehajtásáról intézkedő 8000/1948. VKM sz. rendelet megjelenése után megkezdődtek a konkrét intézkedések az államosítás végrehajtására, illetve a végrehajtás előkészítésére. Meg­ történt a tankerületi főigazgató, illetve a VKM által az államosított iskolák vezetőinek megbízása; az MDP helyi szervei és a tanügyi ha­ tóságok mindenütt felmérték, kik azok a nevelők, akik az államosított iskolákban nem kívánnak tanítani. (Balassagyarmaton 8, Szécsényben 3 fő nem kérte átminősítését, tehát lemondott állásáról.) Az államosított iskolák vagyontárgyainak állami tulajdonba vételét megelőző leltározást közvetlen az államosítási törvény megjelenése után megkezdték. A salgótarjáni járás főjegyzője 1948. június 23-án ezzel kapcsolatban jelentette a megye főispánjának, hogy „Az egyházi iskolák felszerelési tárgyainak leltárba vétele folyamatos, és több köz­ 21 �ségben azt a rendőrség végzi. . . Utasítottam a községi elöljáróságokat, mint helyi közigazgatási hatóságokat, hogy a leltározásnál, melynek elvégzése a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter által megbízott isko­ laigazgató feladata, a szükséges segítséget adja meg a leltározást vég­ zőknek.” A leltározást követte a hivatalos állami átvétel. Az átadást a hely­ beli politikai szervek, társadalmi, tömegszervezetek megbízottainak jelenlétében az államosítási bizottság bonyolította le. Cserháti József nyug. iskolaigazgató (lakik: Baglyasalja Petőfi u.) mint az államosítási bizottság tagja, megbízatásának megfelelően a sal­ gótarjáni és a Sziráki járásban végezte munkáját. Visszaemlékezésében az alábbiakat olvashatjuk: „ ...a z államosítás tényéről a helyszínen jegyzőkönyvet vettünk fel kataszteri birtokívek, helyszínrajzok alap­ ján, hogy az illetékes telekkönyvi hatóságok az államosított iskolák ingatlanvagyonát telekkönyvileg bekebelezhessék az állam javára. Salgótarján városban és az iparmedencében volt Rimamurány-Salgó­ tarjáni Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. valamennyi iskoláját és nevelői lakását mi államosítottuk. (Az államosítási bizottság másik tagja Müller Pál iskolafelügyelő volt.) A tárgyalásokon a vállalatok jogi képviselői is megjelentek a társadalmi szervek képviselőivel együtt, őket azért említem meg, mert a pedagógusok által lakott la­ kások államosítását kifogásolták; vállalati lakásoknak szerették volna azokat megtartani. (...) Egy-két helyen, pl. Etesen, Cserhátszentivánon és még néhány he­ lyen a volt kántori lakások okoztak némi problémát. De a megfelelő hangnemben vezetett tárgyalás után közös megegyezésre jutottunk, s mindkét fél megnyugvására meghoztuk a határozatot. Az sehol sem történt meg, hogy a jegyzőkönyvet az eredeti iskolafenntartó képvise­ lője ne írta volna alá. (...) Hátra volt még Szécsényben és Balassagyarmaton az Irgalmas Nő­ vérek tulajdonát képező zárda és ugyanott a Szalézi rend oktatási cé­ lokat szolgáló objektumainak államosítása. Habár nem a mi körzetünk volt a balassagyarmati járás, ellenvetés nélkül fogadtuk el a megbí­ zást. Mint mindenütt a megyében, itt e „kényesebb” helyeken még­ inkább vigyáztunk arra, hogy tárgyaló partnereinket vallásos érzéseik­ ben meg ne sértsük. (...) Nem is tapasztaltunk semmiféle — a szoká­ sostól — eltérő jelenséget. A Szalézi rendet képviselő Főtisztelendő úr kérését pl., hogy a templom mellett némi telekkiigazítást végezzünk, Rászedés, csel és cselszövés Mikszáth regényeiben A tekintetes vármegye rég elsüllyedt már, a régi nemes urak mind porrá váltak, vajon mi élteti ma is Mikszáth regényeit? Miért beszélgetett Roosevelt elnök a Szent Péter esernyője írójá­ val, és miért népszerű Mikszáth külföldön? Ennek most csak egy okát ragadjuk ki: Mikszáth humora ősi és egyetemes. A legrégibb hagyományban gyökerezik, hiszen Aiszoposz állat­ meséje a ló megszelídítéséről, a sokat tapasztalt Odisszeusz ka­ landozása nem más, mint az ember furfangjának dicsőítése. A népmese hőse is gyakran ravaszsággal győz, hol a sárkányt, hol meg a vén boszorkányt csapja be, János szolga pedig addig-addig érti félre gazdája parancsait, míg egész gazdaságát tönkreteszi. Ez az ősi humor egészen egyetemes, a görög irodalomban éppen úgy, mint a népköltészetben, ilyen egyetemesség jellemzi Mik­ száth művészetét is. Hogyne volna egyetemes, amikor a szituáció egészen általános, mindenütt ismert: a ravasz becsapja az ostobát, a róka túljár a farkas eszén, de azért a vén kakas a rókát is meg­ tréfálja. Tehát innen is, onnan is felsorakoznak a ravaszok, csel­ lel támadnak a jámborokra, amíg ki nem sül, hogy a jámbornak is van ám magához való esze. Ha ilyen szemszögből tekintünk Mikszáth regényeire, rögtön feltűnik a rászedések, cselek és cselszövések nagy száma. A sze­ replők csaknem valamennyien cselekben gondolkodnak, cselt sző­ nek, cselre csellel felelnek, vagy elképzelt cselszövés ellen hada­ koznak, mint Görgey alispán, A fekete város egyik hőse. A cselek mennyisége is meglepi az olvasót, de mi ez a minőséghez képest! Az emberi ravaszság ezerféleképpen tükröződik Mikszáth regé­ nyeiben, s az egyes cseleknek, cselszövényeknek más és más a funkciója. Ebben a sokféleségben sajátos lélektani törvényszerű­ ség uralkodik: a szereplők rendszerint kombinálnak, apró jelek­ ből, szavakból, tettekből következtetnek, a kiszemelt áldozat gon­ dolatvilágába iparkodnak behatolni, vagy éppenséggel nyomoz­ nak, ahogy Wibra Gyuri teszi a Szent Péter esernyőjében. Mindezt a regények részletesebb elemzésével kell bemutatnunk, de azelőtt vizsgáljuk meg, ugyan honnan merítette Mikszáth ezt az utánozhatatlan, egyedülálló művészetet? 22 teljesítettük, s a helyszínen jelöltük ki a határvonalat. A zárdák álla­ mosítása is nyugodt légkörben történt, csak amikor a jegyzőkönyvek alaírasára került sor, buggyant ki a nővérek szeméből a könny. Ez az érzelmi reakció volt az egyetlen, amit konkrétan érzékeltünk államo­ sítási tevékenységünk során.” A Cserháti József visszaemlékezésében említett balassagyarmati Szatmári Irgalmas Nővérek Zárdája államosítása alkalmával készült jegyzőkönyvből idézünk néhány részletet: Jegyzőkönyv 1. F e lv é v e B a la s s a g y a rm a to n 1950. év i m á ju s hó 4-én a R á k ó c z i F e je d e ­ lem úti (volt S z a tm á r i Irg a lm a s N ő v é rek Z á rd á ja ) á lla m i á lta lá n o s isk o la ig a z g a tó i iro d á já b a n a 3700-1949. e ln. sz. m in isz te ri re n d e le tte l k ik ü ld ö tt k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g m ű k ö d ésérő l. 2. Je le n v a n n a k : M ü ller P á l isk o la fe lü g y e lő . C se rh á ti Jó z s e f s z a k fe l­ ü g y elő m in t a k é tta g ú á lla m o sítá si b iz o ttsá g ta g ja i, F o n ó d i P á l v il­ la n y sz e re lő , az M D P e ln ö k e , eg y b en a N ép fro n t k é p v is e lő je , K o m a n ­ di K a rm e la az irg a lm a s n ő v é re k fő n ö k n ő je , V in cz K la v é ria n ő v é r a volt isk o la fe n n ta r tó k é p v ise le té b e n . 3. A je g y z ő k ö n y v e t vezeti K o lla ro v its L á sz ló á lt. isk . ig azg ató . 4. Az isk o lá n á l az á lla m o sítá si b izo ttság m á r já r t 1950. év i fe b r u á r 15-én. 6. Á llam i tu la jd o n b a k e rü lő te le k -, h áz- és fö ld in g a tla n o k : ( . . . ) (ré sz le te s leírá s) A te le k re v o n atk o zó v á z la tra jz az 1. sz. m e llé k le t; az is k o la é p ü le té re von atk o zó a 2 . sz. m e llé k le t; a zárd a é p ü le té re v o n atk o zó a 3. sz. m e l­ lé k le t; a 4. sz. m e llé k le t a te le k je g y z ő k ö n y v m á so la ta . A d ato k , m é re te k és m ű szak i le ír á s a m e llé k le te k e n . 7. A b izo ttság d ön tése és a n n a k m e g o k o lá s a : A 6. pon t a la tt je lz e tt te le k in g a tla n a r a jt a lev ő ö sszes é p ü le te k k e l te l­ je s eg észéb en az á lla m tu la jd o n á b a k e rü l. Ig y d ö n tö tt a b izo ttság , m e rt az 1 9 4 8 :X X X III. tc . 3.§-n ak 1. b ek e zd ése sz e rin t, m in t az isk o la fe n n ta r tá s á t szo lg áló e g y éb v ag y o n , te há t a la k á s k ö zm ű v elő d ési c é l­ v a g y o n n a k m in ő sü l és e n n e k a la p já n m egy á t á lla m i tu la jd o n b a . Az 1947—1948. tan év b en isk o la i c é lt is szolgált. 8. M ind a b e é p íte tt, m in t az ing ó le ltá r m in d k ét é p ü letrő l az 5. sz. m e l­ lé k le tb e n . Az is k o la i le ltá r k ü lön . (...) 10. C sa to lt o k ir a t o k : a b iz o ttsá g ré sz é rő l 3 db. v á z r a jz , 1 db te le k je g y ­ z ő k ö n y v és 1 db. le ltá r i je g y z é k . F e n ti je g y z ő k ö n y v e t je le n lé v ő k fe lo lv a sá s, é rte lm e z é s és m e g é rté s u tán jó v á h a g y ó a n a lá ír tá k azzal, h ogy 15 n ap on b elü l é lh e tn e k f e l ­ le b b e z é s i jo g u k k a l, alá írá so k (Nm. L e v é ltá r B a la s s a g y a rm a ti V á ro si T a n á c s V B lg . O szt. ir a ta i 14/1950. sz. L e b la n c n é K e le m e n M ária Mint minden kisgyerek, nagyon szerette a mesét, visszaemléke­ zéseiben újra meg újra visszatér erre. De éppen az az érdekes, hogy milyen meséket kedvelt! A csali mesére hívja fel a figyel­ met, pedig az ilyenfajta történet inkább bosszantani szokta a gye­ rekhallgatót, mert a mesélő úgy tesz, mintha hosszabb történetet beszélne el, s a zöld disznó meséje bizony hamar véget ér. Meghatottan emlékezik vissza az író a nagymamára, aki Ebec­ ken lakott, és szép meséket tudott (Az ebecki délutánok). De va­ jon miféle mesék voltak ezek? A nagymama újra meg újra rá­ szedte unokáját, hol azt vetette szemére, hogy nem követi képze­ letével az eseményeket, hol meg nem kérdezte meg, mi is az a macsaker, pedig nem tudta, mert hiszen nincs is ilyenféle állat. Mikszáth különös hajlama már ekkor megmutatkozott: örömét lelte a rászedésben, még akkor is, ha rajta verték el a port. Szívesen hallgatta a parasztasszonyok meséit is, a tündérme­ sékben talán éppen az ragadta meg, hogy a hős túljár a sárkány, a vén boszorkány eszén. Ezeknél is többet mondhatott neki a Térdszéli Katicáról, János szolgáról mondott mese, mert össze­ csapásról, vetélkedésről szól mind a kettő. Ezt az otthoni „rászedős” nevelést folytatta a rimaszombati kö­ zépiskola tanári testülete is. Mikszáth 1857-ben kezdte meg a ta­ nulmányokat, s ekkor a tanárok joggal tartottak a besúgóktól, tehát jelképesen fejezték ki politikai mondanivalójukat, újra meg újra rászedték a németet. Maga Mikszáth így emlékezik vissza kedves tanáraira: „— Nem afféle tanügyi bácsik voltak, hanem az utolsó generá­ lisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tan­ anyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lom­ bosodik k i . . . ” Selmecbányán, ahol a gimnázium felső osztályait végzi, ismét más hatás éri. Itt a diákcsínyek ragadják meg, ezekről ir a Tava­ szi rügyekben. A diákok újra meg újra túljárnak a tanárok eszén, s bizony még a csínytevő gyerek édesanyjának is mosoly tündök­ lik az arcán, amikor a vádakat hallja. Pesti jogász éveiről keveset tudunk, annál többet a fiatal balas­ sagyarmati esküdt életéről, mert ennek eseményeit későbbi fele­ sége, Mauks Ilona visszaemlékezéseiben részletesen feljegyezte. Ezek szerint Mikszáth nagy tréfacsináló volt, abban lelte örömét, ha valakinek az eszén túljárhatott. Az ügyfeleket kitanította, hogy mit mondjanak a tárgyaláson, s ebből gyakran óriási de­ rültség támadt. Egyszer a Mauks lányokat édesapjuk, a szolga­ bíró úr nevében hivatalosan beidézte, mert a főnök nem nézte meg, mit ír alá. Néha azért megnézte, ezért nem sikerült Mikszáth �csele: kötelezvényt akart vele aláíratni arról, hogy a lányát hoz­ záadja feleségül. Amikor pedig a szülők nem egyeztek bele a há­ zasságba, Mikszáth egymás után kovácsolta a ravasz terveket, hogy beleegyezés nélkül összeházasodhassanak. Később, amikor válniuk kellett, kegyes csalással bírta rá Ilonkát az elválásra. Hosszú éveken át küzdött, míg kivívta az irodalmi sikert, ak­ kor újra megkérte elvált feleségét, s attól fogva mint komoly férj és családapa felhagyott a csínyekkel, nem eszelt ki cseleket. De nem hagyott fel a kombinációval! Naponta járt kártyázni, kitű­ nően játszott, az ország legjobb alsós játékosának tartották. Már­ pedig, ahogy maga is írja a Falusi délutánokban, az alsós „for­ dulatos, s tele van váratlan élményekkel”. Hősei közül többen nagy kártyások, Noszty Feri az egész hozo­ mányvadászat alatt a kártyás izgalmát érzi. A diákcsínytől a kártyajátékig Mikszáth nagy utat tett meg az életben is, az irodalomban is. De bármilyen hosszú volt ez az út, s bármekkora a fejlődés, a gyermekkori emlékeket sohasem ta­ gadta meg, a csíny mindig kedves maradt neki, az ártatlan cselt kedvelte, sőt, még a gonosz cselszövéstől sem tudta teljesen meg­ tagadni az együttérzést, mert kombinációt látott benne. Talán ez is hozzájárult annak magyarázatához, hogy a Nosztyak aljas ma­ chinációját némi megértéssel fogadják az olvasók. Ezzel szemben a Különös házasság Dőry bárójának aljasságára már nincs bocsá­ nat, de ehhez kombináció sincsen: Mikszáth a cselszövényt csak kívülről, az események oldaláról mutatja be, a sérelmekről az ál­ dozatok beszélnek. A regényekben se szeri, se száma a sok rászedésnek, cselnek és cselszövésnek, se felsorolásukra, se részletes elemzésükre nem vál­ lalkozhatunk, mindössze néhány jellegzetes vonásra hívhatjuk fel a figyelmet. A csíny önmagában és önmagáért is foglalkoztatja Mikszáthot, számos elbeszélésében, regényében egyszerűen mulattatja vele az olvasót. Mennyire kedveli az olyan alakokat, mint Lengeffy Ele­ mér (hajdani nevén Nawratil Samu), aki még maga fizetett volna azért (ha pénze lett volna), hogy valami nevezetes csíny elköveté­ séhez jusson, mert örökösen ilyenek után szomjazott. . . (Beszter­ ce ostroma). Későbbi műveiben az egyszerű csínyeket is motiválja, a mon­ danivaló szerves részévé teszi. Ez a motiváció olykor lélektani, az öreg Noszty azért bír roppant befolyással, mert a miniszterelnök osztálytársa volt, márpedig: „A közösen elkövetett diákcsínyek jobban forrasztanak, mint akár a közösen csinált történelmi ese­ mények.” A nemzetiségi szónokokkal szemben elkövetett csínyek azonban sajátos ambivalenciát teremtenek: maga a tett megbocsáthatat­ lan, az áldozat mégis nevetségessé válik. Ugyanilyen kettősség jellemzi a Katánghy Menyhértről szóló történeteket is. A szélhá­ mos dzsentri-fiú becsapja ugyan a naiv választókat, rászedi a fürdővendégeket, mégis kedves és sikeres alak marad mindaddig, amíg új felvonás következik. Mikszáth ugyanis itt két kombiná­ ciót állít egymással szembe: Katánghy gazdag, előkelő lányt sze­ retne elvenni, tehát egyszerűen hozományvadász, de ezúttal Klá­ rikával és édesanyjával találja szembe magát, akik az állítólag jól kereső orvost akarják meghódítani. A két kombináció sikerrel jár, s a fiatalok csak az esküvő után tudják meg, hogy „egymásra találtak”, Klárikának nincs pénze, Menyusnak pedig betegei nin­ csenek. Menyus még ekkor is kedves lehet az olvasónak, de már felsült, mint cselszövő elbukott, nem igazi rászedő többé, hiszen őt is rászedték. Mikszáth nagyon kedveli az ilyen megkontrázott kártyajátékot, amelyben csel cselt követ. Itt Katánghy indít azzal, hogy jól kere­ ső orvosnak adja ki magát. Ekkor a nők érdeklődni kezdenek utá­ na. Klárika megvizsgáltatja magát, a nagy honoráriummal meg­ szédíti, az anya nagy vagyon reményét kelti, végre Katánghy nyi­ latkozik. Persze az események tovább folynak, János bácsi, a cso­ dálatos kortes, akit mindenki utál, képviselőnek választja meg Katánghyt, most együtt cselez a dicső család, aztán Menyus leve­ lei következnek, s ezekben változatos ötletekkel rászedi feleségét. Itt már nem is a sok rászedést, cselt kellene számon tartani, ha­ nem inkább az igazságot tartalmazó szavakat, mert ilyeneket csak tévedésből mondanak vagy írnak a szereplők. Egészen másféle, mégis cseles férfiú Gregorics Pál, a magyarok kéme a 48-as szabadságharcban, majd pedig egy hatalmas vagyon ravasz őrzője (Szent Péter esernyője). Gregorics rászedi kapzsi testvéreit: előre kiszámítja, hogy felverik a kis ház árát, ahová az üstöt befalaztatta. Az üstben semmit sem találnak, ami értékes volna, de legalább felsülnek, a ház ára pedig a fiáé lesz. Övé lenne az esernyő nyelébe rejtett utalvány is, de Gyuri elkésik, most már neki kell lépésről lépésre kombinálni, nyomozni, hogy az esernyőt megtalálja. A regény fő cselekményét éppen a kombinációk és ezek következményei adják. A Különös házasság szereplői csaknem valamennyien cselesen gondolkoznak, persze, ki-ki a maga módján. Dőry báró erőszakos, durva eljárása minden kombináción kívül esik, csel ugyan, de annyira embertelen, hogy az író belülről, az elkövető lelkivilága szempontjából nem is elemzi. Ezzel szemben a derék szereplők cseleit részletesen mutatja be, s ezek éppen ártatlanságukkal nye­ rik meg az olvasót. Buttler gróf titokban fát vág Piroska helyett az erdőben, Horváth uram pedig papírhajókon levelez lánya ud­ varlójával, hogy jobban megismerje, majd a gróf kertészlegény­ nek, Piroska meg cselédnek áll be, hogy egymás közelében lehes­ senek. Végül a megoldás is jellegzetes: Dőry durva cselére Buttler romantikus qui pro quo-ja a válasz, s talán él valahol ez a boldog pár, olyan országban, ahol nem a papok az urak. És ami nem ma­ radhat el: Krok apó, az összeesküvők árulója „kombinál”, nyomoz Buttler János után. Mikszáth A Noszty-fiú esete Tóth Marival mondanivalóját két csellel is kifejezi. Az első a „nagy szamár”, tehát Kozsehuba Ti­ vadar csele. A gazdag polgár, akinek virágzó szeszgyára és négy háza van a piacon, rábírja a gyenge akaratú Noszty Ferit a váltóhamisításra. Ez a csel könnyíti meg Tóth uram, a derék polgár cselét, mert fegyvert ad kezébe a Noszty-családdal szemben. Nosz­ ty Feri elégtételt követel tőle? Ám legyen! Stromm ezredes, aki­ nek a nevét ráírta a váltóra, a döntő pillanatban előlép, és bele­ fojtja a szót. A ravasz, furfangos vendéglős csele éppen úgy sikerrel jár, mint a derék, becsületes polgáré. Ezek a sikerek hirdetik az író mondanivalóját: vége a dzsentri uraskodásnak, a régi fogások ki­ mentek már a divatból, új korszak következik: s ez a vagyonos polgár érvényesülésének az ideje. A Noszty-fiú esete Tóth Marival legtöbb szereplője beletartozik egy láncolatba: egyeseket ő csap be. mások pedig az ő eszén jár­ nak túl, s ez olykor többször is megismétlődik. Maga Noszty Feri áldozata ugyan az előbb említett cseleknek, de főszereplője annak a cselszövénynek, amelyet Tóth Mari hozományának megszerze­ 23 �séért az öreg Noszty kezdeményezésére elindítottak. Hosszú lenne az egyes cselek felsorolása, érjük be most a két hadjárat rövid is­ mertetésével. A cselszövés lélektani alapra épül: Tóth Mari cseltől tart, min­ denkit hozományvadásznak vél, aki udvarolni próbál neki. Ezért kell vele elhitetni, hogy Feri önmagáért szereti. A hadjárat jól indul: az iparosok báljában nemcsak Feri jelenik meg álruhában, hanem Mari is. Kettős qui pro quo, kettős szerepcsere tanúi va­ gyunk, Mari ravaszkodik most is, később is, de a bonyolult, erő­ sen megszőtt hálót nem tudja elszakítani. Ez a duplázás megis­ métlődik: a két rászedett lány, Róza és Mari az éjszaka sötétjé­ ben az udvarlójáról beszél. Az olvasó tudja, hogy mind a kettő Noszty Feriről ábrándozik, ők azonban ideáljukat összemérik, ahogy az író mondja: „— Ó, lányok, lányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását, melyik a különb köztük, még ösz­ sze találnátok zördülni efölött, mikor pedig hiábavaló feleselés az egész, mert egyugyanazon emberről beszéltek mind a ketten .. Az első cselszövény Tóth uram ellenállásán megbukik, s ekkor kerül sor a másodikra: Feri kompromittálja Marit, s az úri társa­ ság szokása szerint most már mindenki természetesnek tartja a házasságot. De amilyen gonddal a vármegye előkelősége kidolgoz­ ta, elősegítette a ravasz tervet, olyan határozottsággal, körülte­ kintéssel és furfanggal szállt vele szembe Tóth uram, s a kettős kombinációt egy mesteri fogással megsemmisítette. Ő is sokat vesztett, de az úri társaság még többet: felvonult az esküvőre, és megszégyenítve távozott az egész világ szeme láttára. Pedig Feri maga is mester a szakmában, a nőhódításban jártas, a családi terv is segíti, de főként nagy kártyás, tud kombinálni, ami ilyenkor nagyon fontos. Hideg fejjel udvarol, nem csatlako­ zik a fiatalokhoz, amikor Mari is köztük van, tud parancsolni az idegeinek. Ahogy Mikszáth írja: „— Összes érzékei, tehetségei meghatványozódtak, még a láb­ ujjaival is gondolkozott — ahogy a nagy kártyások mondják. A »ferbli« két nagy regulája vezette. Az egyik el nem árulni tudni az arccal, hogy milyen »blatt« van a kézben. A másik elévülhetet­ len regula, hogy a ferblit két kártyából kell megjátszani, vagyis addig, míg nincs minden kártya kiosztva . . . 24 »Javítani« vélt hát a helyzeten, ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökő módon a lányhoz. Sokkal hazárdabb volt, hogysem mindjárt a »zsinór« után nyúljon. A taktika adja a győ­ zelmek savát, borsát. A katona is, a játékos is taktikával dolgozik. Ez az igazi, ehhez tartotta magát.” Mint Noszty Feri, a többi szereplő is rászedő és rászedett, fel­ váltva vagy ugyanabban az időben. Kopereczky Izrael Izsák, az állatok tanítványa csellel szerzi meg Vilmát feleségül, a csel lát­ szatával nyeri meg a közvéleményt, amikor akaratlanul is elhiteti, hogy egy hallásra megtanulta az elhangzott üdvözlő beszédet. Ra­ vasz csínyekkel némítja el a nemzetiségi szónokokat, a paraszto­ kat újra meg újra becsapja. Túljár a tüntetők eszén, Ferit pedig erőszakos csellel választatja meg szolgabírónak. No, de azért Feri se hálátlan! Barátját beajánlja hozzá titkárnak, az pedig fel­ szarvazza a főnököt. Kopereczky áldozatul esik Tóth uram cse­ lének is. Mikszáth egy-egy olyan alakot is szerepeltet, akinek a rászedés valósággal a hivatása. Rendszerint színész vagy volt színész az illető, mint Lengeffy vagy Kopereczky mindenese, a jeles Bube­ nyik. Hozzájuk társul Bibók Zsiga, A fekete városban szereplő kalandor, aki csak akkor mond igazat, ha elvéti. De sok csíny, tréfa, felültetés fűződik a tevékenységükhöz! Mikszáth kedvére szól róluk, olykor szinte a maga örömére, mert a regénynek nincs is mindig szüksége ezekre az epizódokra. Minden kombináció érdekes, de legérdekesebb, ha ugyanarról a dologról ketten kétféleképpen kombinálnak. Görgey alispán, A fekete város főszereplője cselszövéstől tart. Egész életét meg­ mérgezi a gondolat: bátyja és sógornője becsapja őt, mert az ő lánya halt meg, s nem az övék, így hát nem tudhatja, vajon saját gyermekét neveli-e vagy az övéket. Valóságos rögeszmévé válik ez a gyanakvás, meg is kell osztani valakivel. Ki mással, mint Marjáknéval, a jószívű, de minden pletykára, gyanúsításra hajla­ mos asszonnyal? Milyen kitűnően mutatja be Mikszáth a vergődő apa és mellette a pletykaéhes asszony szerepét. Marjákné való­ sággal élvezi, lassan, ízlelgetve fogyasztja a finom csemegét, s mindjárt meg is toldja a maga paraszt eszével: persze, persze, hiszen így szép örökséghez jut Görgey János úr lánya! A cselek ebben a regényben is fogaskerék módjára akaszkod­ nak össze. Görgey alispán tart is a cseltől, és használja is: lányát álnéven nevelteti Lőcsén. Ehhez Quendel apó segítségét veszi igénybe, s bizony Fabricius hiába próbálkozik, nem tud Rozáli titkának nyo­ mára bukkanni. Ezt későbbre, csattanónak szánta a szerző. Mert időközben Görgey Gyuri kéri feleségül Rozálit, s ebből kiviláglik, hogy az alispán gyanakvásának nincs alapja. Vége hát a rögesz­ mének, a kegyes csalás csak az ő képzeletének szülötte volt. De már halad az alispán az úton, amely egy másik csel felé vezet: Fabricius tőrbe ejti a vármegye urát, és csak Görgey halála után tudja meg a titkot: Rozáli az alispán lánya! Csel és cselszövés mindenütt, de végül a végzet félelmes keze sújt le az alispánra is, a fiatalokra is. Nagyon jellemző a politikai események ábrázolása. A titokban szervezkedő kurucok az elnyomatás korának magyarjaira emlé­ keztetnek, azt a jelképes stílust használják, amelyet Mikszáth diák korában ismert meg. Amikor Esze Tamás és Görgey János fegyvert szállít a társzekereken, a kérdezősködő alispánnak azt mondja Esze, hogy egy szívéhez közel álló özvegyasszony kelen­ gyéjét szállítja, aki férjhez készül menni. Bibók Zsigának gyanús a dolog, ki is deríti az igazságot. Amikor az alispán megkérdi, hogy szép-e legalább az asszony, így felel a kérdésre: „— Nekünk bizonnyal az. Ez a szép nagy Magyarország ő. — Csak nem akarja talán mondani. . . — De igenis, az ő staffirungját vitték, megnéztem; puskapor volt a ládákban és puskák.” Ahogy a csel és az elhárítás, a játék és a kontra megkívánja, az áruló megfejti a jelképes beszédet, sőt, a másik párt is jelképekben fejezi ki magát. A regény konfliktusát Mikszáth az ötödik fejezetben beszéli el, s ennek A szászok furfangja címet adja. Az alispán haragjában rálő a lőcsei bíróra, a vadásztársak pedig a sebesültet addig vi­ szik, amíg csak egy csepp vér van a testében, hogy a vérrel jelölt földet birtokba vehessék. Embertelen, gyalázatos csel ez, Mikszáth nem is törekszik a szászok tettének belső motiválására, ahogy Dő­ ry cselét is kívülről ábrázolta. Ebből az összeütközésből ered azután számos csel, csak azt emeljük ki közülük, amelyik mintegy véletlenül a két párt cselé­ nek találkozását mutatja. A kerti vendéglőben találkozik titokban Görgey Pál a lányával, s ugyanott adja el Bibók Zsiga azt az írást a lőcsei bírónak, amellyel az alispánt tönkreteheti a város. Gör­ geyt már-már elfogják, amikor sípjába fúj, huszárjai, zsoldosai kirohannak rejtekhelyükről, s most már az alispán fogja el a bí­ rót és Bibókot. �A szerelem, a házasság egészen különös helyzeteket teremt, s ezeket általában csak nagy furfanggal lehet rendbe hozni. Milyen fejtörést okoz Bibók Zsiga hazatérése! Hogyne okozna, mikor ha­ lálhírét költötték, és az apja törvényesen elvette a feleségét. Mennyire felháborodik az alispán, amikor meghallja, hogy só­ gornőjéhez éjszaka egy molnárlegény já r fel! Be is záratja az is­ tentelent, míg kisül: a férj lopózott be ilyen módon a feleségéhez. Otrokóczy Rozália nem árulhatja el a titkát, és a gyanús jelek Fabriciust valósággal kétségbeejtik, pedig az olvasó tudja, hogy Rozáli az apjával találkozott. És Quendel apó? Ő meg éppenséggel egész háremet tart — jól magyarázható gazdasági okokból. Rászedés, csel és gyanakvás mindenütt! Nem feledkezik meg az író a nagymama furcsa, egzamináló me­ séiről sem. Felhasználja az ebecki mesét, gyűjt is hozzá, s meg­ teremti a szituációt, amikor egyik szereplője elmondhatja a rá­ szedő történetet. A Különös házasságban Horváth uram teszi pró­ bára az udvarlókat, csak annak adja lányát, aki megfejti a me­ sét. Persze cselre itt is csel következik: az udvarló Horváth uram Palóc arcok A CITERAKÉSZÍTŐ BÁNYÁSZ Karancskesziben szállok le az autó­ buszról, hogy felkeressem Zsidai Kál­ mánt, a nyugdíjas bányászt, aki a leg­ zengőbb citerákat készíti egész Palóc­ országban. A faluból gyalog vágok ne­ ki az útnak a közeli bányakolónia felé. Alacsony, vékony ember fogad a zsú­ folt konyhában. Fekete keretes szem­ üvege alól mosolyog a szeme, ahogy ülőalkalmatosságot keres a vendégének. Mindjárt a tárgyra térek, ahogy bekap­ csolom a magammal hozott magneto­ font. — Kitől tanult citerázni, Kálmán bá­ csi? — Az édesapámtól. Bár kevés ideje volt arra, hogy a gyerekeivel foglalkoz­ zon. Inkább dolgozott, amíg bírta. K i­ lenc fiúgyerekre még az is kevés lett volna, ha beleszakad a munkába. Ha elcsigázódva hazajött, ritkán volt jóked­ ve. Az volt aztán az öröm, ha mosolyog­ ni láttuk. Ilyenkor szánta rá magát a ci­ terára is. Óvatosan levette a szekrény tetejéről, megtörölgette a portól, az asz­ talra tette. Úgy nyúlt ahhoz a hitvány hangszerhez, mintha valami nagy érték lett volna. Amikor elővette a libatollat, mi gyerekek már meg sem mozdultunk, csak hegyeztük a fülünket. No, de az­ tán meg is adta a játék módját, élt a dallam a keze alatt. Verte a lábával a taktust, édesanyám meg énekelt hozzá. Én ilyenkor a közelébe húzódtam, és csak a keze járását figyeltem, hogy el­ lessem tőle a titkot: a játék módját. Amikor aztán először a kezembe vehet­ tem a libatollat, egy-kettőre úgy ment a citerázás, mint a karikacsapás. Lát­ tam az apám szemén, hogy elégedett velem. Attól fogva zengethettem a hangszert, ha kedvem tartotta. Csak ak­ kor reccsentett rám apám, ha elpattan­ tottam egy húrt. No, de nem sokáig tar­ tott a haragja, egy-egy dallam után megenyhült az arca, s visszatért az én jókedvem is. Addig volt nekünk jó dol­ gunk, míg szegény jó apám élt. Negy­ venhat éves volt, amikor eltemettük. Attól kezdve csak küszködtünk, a na­ gyobb gyerekek dolgoztak a kisebbek­ nek. — Maga hogy kezdte a munkát? — Először libapásztorkodtam. Akko­ riban nálunk mindenkinek volt libája. Olyan család nem volt, ahol ne lett vol­ na. Mi, apró gyerekek őriztük a mezőn a temérdek állatot. Mikor a gabonát le­ vágták, akkor meg a tarlón. Így ment ez pór évig. Tízévesen elkerültem ka­ lányától tudja meg a megfejtést. A különös medvekalandot más és más változatban is elbeszéli, A két koldusdiák és A fekete vá­ ros hasonló változatot tartalmaz. Ez amolyan különös csali mese: az elbeszélő lefőzi a hallgatókat. A sok dicsekvő vadásztörténet után különösen hat a medvehistória, melynek végén a vadász be­ vallja: a medvék megfogták és megették. A rászedés, csel és cselszövés ősi társadalmi jelenség, irodalmi tükröződését is megtaláljuk a legrégibb hagyományban. Ezt a ha­ gyományt Naszreddin Hodzsa. Till Eulenspiegel, Csalóka Péter kalandjai folytatják, a tragédiában az intrikus, a cselvígjátékban a ravasz szolga vagy cselédlány veszi át a szerepet. Gyakori a cselre csel, a verembe ejtett vadász bemutatása, mégis úgy tűnik, Mikszáth újat mert, újat hozott. Megújította a modern regényt, amikor cseles és cseltől félő szereplőket mutatott be, a rászedések egész tűzijátékával gyönyörködtetett, atmoszférát teremtett, s vi­ lágnézeti mondanivalóját a cselek csoportosításával, ütköztetésé­ vel fejezte ki. Lengyel Dénes násznak. Volt állat elegendő. Egy ud­ varról tízet is kihajtottam napkelte után. Azt ettem, amit a házaknál ad­ tak: szalonnát meg kenyeret. Hű, de na­ gyon hosszúak voltak a napok. Magá­ nyosan hajkurásztam az állatokat, nem volt egy élő ember, akivel szót váltsak. A többi pásztor messzire legeltetett, mert ahol én jártam, ott más ember nem járt. Tizennyolc esztendős lehettem, mikor komoly állásba kerültem. Kaptam ök­ röt, kocsit, ekét: gazdálkodtam a másén. Egy évig voltam béres egy hetven hol­ das gazdánál. Nem panaszkodhatom rá, nem nagyon hajtott. Igazán korán csak a behordáskor keltünk. Akkor viszont már három órakor felráztak. Mentem a mezőre jókor, mert olyankor még nem törik a takarmány felrakodáskor meg lerakodáskor. Szabad időnk persze jóformán semmi sem volt. A jószágot etetni kellett ün­ nepnapon is, meg itatni, tisztítani reg­ gel, délben, este. Vasárnap felkeltünk hatkor, elvégeztünk nyolcra, hát akkor mi volt? Elmehettünk a templomba. — Citerázásra mikor szakított időt? — Leginkább télen. A melegebb idők­ ben a szabadban szórakoztak vasárna­ ponként a fiatalok, akkor a harmonika járta. Drága mulatság volt a harmonika, csak egy legény nyomdosta a gombját, ha összeverődött a társaság. A citerák télen szólaltak meg. Annak gyengébb a hangja, az csak bent érzi jól magát. A citerához könnyen hozzájuthatott az ember. Volt is annyi belőle a faluban, hogy a számát sem tudom. Házilag fab­ rikáltuk. Összeütöttünk három deszkát, lekottáztuk, aztán gyerünk! Volt olyan citerám, amit lőszeres ládából csinál­ tam, mégis nagyon szépen szólt, pedig meg sem volt gyalulva a deszkája. Engem a fonóházakba hívogattak, hogy hangulatot csináljak. Az egyik es­ te az egyik háznál, a másik este a má­ sik háznál jelentem meg, hónom alatt a citerával. Mint kamaszgyerek muzsi­ káltam a lányoknak, mert édesanyám elengedett! „Eredj, fiam, muzsikáljál!” Én aztán nem kérettem magam, elma­ radtam éjfélig is. Farsang táján még az is megesett, hogy majdnem a virradat vetett haza. Akkoriban olyan magasra szaladt a jó kedv, hogy szinte a házfe­ delet emelgette. Zengett az ének, az ab­ laktáblák meg remegtek. — Mikor lett bányász? — Mindjárt a béresévek után. . . Ak­ kor voltam először büszke, amikor a karbidlámpát a kezembe vettem, aztán végigmasíroztam a főúton. Szerettem a bányát, mert ott fizettek, kétszer is ha­ vonta. Végre pénzt éreztem a zsebem­ ben, a saját keresetemet, nem a gazdám koldusfilléreit. Végre igazi jó barátok közé kerültem, összetartó társaságba. Belesodródtam a mozgalomba is. Aztán lassanként rájöttem, hogy a munkásélet sem fenékig tejfel. Az még csak hagyján, hogy szeszélyesen dolgoz­ tattak bennünket; télen a fűtési idény­ ben szakadásig, tizenkettes műszakok­ ban; nyáron meg — mikor nem volt a szénnek piaca — csak három napot mentünk a föld alá egy héten. De mind­ ez semmi. Az volt az igazi baj, hogy nem néztek emberszámba. Ott isten ments megkérdezni, hogy mennyi lesz a fizetés, ha az ember elszegődött. Már nem vették f e l. . . Még Belgiumot is megjártam mint bányász. — Mikor fogott komolyan a citeraké­ szitéshez? — Kilenc évvel ezelőtt, amikor meg­ láttam Tuka Zsigmond, Buda Sándor, Szaszkó József munkáit. Arra gondol­ tam, ezt én is megcsinálom. Nem tud­ nám megmondani, hányat készíthettem eddig, mert az elsőket nem számoltam, csak osztogattam, elajándékozgattam: de azt hiszem, már háromszáz körül já ­ rok. Csak tökéletesen kiszáradt fával dol­ gozom. A fa nehezen adja ki magából az éltet adó nedvet. A nyers rönkfát megcsapdosom a kérginél, hadd szellőz­ zön, úgy teszem a napra egy-két esz­ tendőre. A héj nem hagyja a naptól megrepedni, a vágások miatt mégis szellőzik a fa. Sokféle fát használok: diót, platánt, vörösfenyőt, lúcfenyőt, eperfát, cseresznyefát, gyertyánfát... mégsem tudtam még eddig ellesni a tit­ kát, hogy melyik igazán jó a hangszer­ készítéshez. Nem igaz az, hogy valaki egy fára esküszik. Én csináltam három­ száz citerát, de az háromszázféleképpen szól. Olyan két citera nincs, amelyik teljesen egyformán szóljon. Ha egy fá­ ból készítem, ha milliméter pontosság­ ra egyezik a méret, akkor is ég és föld a különbség a hangjuk között. Nagyon szeretem az erősítős citerákat. Úgy csinálom, hogy a dallamhúrnál erő­ sebb hangot adjon, a kísérőhúroknál gyengébbet. Így aztán az én citerámnál nincs olyan, hogy a kísérőhúrok zúgása elnyomja a dallamot. Nincs párja az erősítős citerának. Olyan fényes, olyan tömör a hangja, mintha nem is egy hangszer szólna, hanem egy egész ze­ nekar. Búcsúzóul megkérem, játsszon el egy dalt hangszerén. A nyugdíjas bányász komótosan feláll, tekintetével végigsi­ mítja citeráját, s egy pillanattal később megzendül a holt anyag, és mesterének ujja alatt egyszeriben élővé válik. Nagy Zoltán 25 �KÖRKÉP Környezetesztétikai konferencia Salgótarjánban Valószínűleg minden „konferencia-járó­ nak” megvan a sajátos módszere a külön­ böző országos vagy nemzetközi szeminári­ umok értékelésére. Van aki az előadók rangjából indul ki, van aki az elhangzot­ tak érdekességéből... Az én módszerem, az, hogy a mindennapi munka során érté­ kesíthető gondolatokat, ötleteket próbá­ lom összeszedni, s akkor mondom érté­ kesnek az eseményt, ha gyűjtögetésem sikeres. A salgótarjáni II. környezetesz­ tétikai konferenciával, azt hiszem, bár­ melyik szempont szerint mérő résztvevő meg lehet elégedve. Voltak rangos elő­ adók — akár beosztásukat, akár tudomá­ nyos fokozatukat nézve. Voltak érdekfe­ szítő előadások ((pl. a pécsi Lantos Feren­ cé, aki a környezetesztétika fejlődését a jövő minisztereinek képzésében, tehát az óvodások és általános iskolások vizuális nevelésében látja biztosíthatónak), és vol­ tak bőven tanulságok, ötletek is. A háromnapos konferencia színességét nem csak a több mint 1000 diapozitív le­ vetítése biztosította, bár ezek is nagyrészt jószemű fotósok különleges ritkaságú fel­ vételei voltak. A sok szemléletében újsze­ rű és szokatlan hangvételű előadás egy­ másutánja duplázott rá a látvány színes­ ségére. Nem sok helyen hallhattunk pél­ dául korábban arról, hogy mi a szépség ára. No, persze nem a kozmetikai szalo­ nokban elszenvedett kínokról volt szó, ha­ nem azokról a közgazdasági szempontok­ ról, amelyek az ember jó komfortérzeté­ nek biztosításához szükséges gondosabb munka költségtöbbleteit elemezték. Fontos tanulság, hogy nemcsak az igé­ nyes munka já r többletráfordítással, ha­ nem az igénytelen is! Az is, amit bántó gondatlansággal végzünk: a városi lakó­ telepeken, vagy a természeti táj durva megbontásával... Ezeknél a ráfizetés a gyorsabban elhasználódó idegekkel, az orvosi kezelés és szanatórium költségeivel mutatható ki. Persze, az sem kis tétel, amit a kieső munkanapokon a hiányzók pótlására kell fordítani. A hiányzók kö­ zött pedig mind több a rossz lakótelepek lakója. A Karancs alján élők számára ugyan­ csak időszerű, ha elgondolkodnak az elő­ zőkön! Pogány Frigyes népszerű S a lg ó ­ ta rjá n - könyvének tanúsága szerint ma 26 még „az ország legszebb városi terével’’ büszkélkedhetnek, s környezetüket a va­ lóban festőien zöld dombkoszorú alkotja. A toronyházak betonszörnyei azonban már tervezőasztalon vannak. A konferen­ cia száznál több résztvevője közül igen sokkal — építészekkel, képzőművészek­ kel, közigazgatási szakértőkkel — beszél­ getve, egyetlen eggyel sem találkoztam aki lelkesedett volna ezekért az arányo­ kat eltorzító, lakásfunkcióban csak korlá­ tozottan alkalmas elképzelésekért. Az per­ sze igaz, hogy a talajviszonyok miatt szükséges cölöpalapokra gazdaságosabb sok emeletet felhúzni, de azokat. akik majd itt élnek, már nem az alapozás mű­ szaki feladata fogja érdekelni. De hadd legyek önző és térjek ki kicsit, részletesebben arra, milyen gondolatokat indított el a konferencia kulturális, közművelődési szakterületek szempontjából (egyelőre bennem, de remélem, mielőbb az érintett illetékesekben is). D r. M ő csén y M ih ály professzort idézve kezdhetem a felvetéseket: „ahhoz, hogy az ember és környezetkapcsolat kedvezőbb legyen, legfontosabb a városiasodás tudatformá­ lását fokozni”. Több generáción át is ne­ hezen átérezhető viszonyok, fogalmak, megtanulására, megtanítására van szük­ ség! Ebben a szükséges tudatformálásban az oktatási intézményeknél jóval nagyobb feladata van a művelődési házaknak, mú­ zeumoknak, könyvtáraknak, könyvki­ adóknak, filmgyáraknak stb. Ugyanis nem leckék, tanfolyamok, vezethetnek eredményre, hanem kiállítások, hobbikö­ rök, művészeti élmények széles skálája. K e r é n y i Jó z s e f, Kecskemét főépítésze hallatlan felelősségtudattal nyúlt néhány műemléképülethez, és alkotott új tartal­ mú viszonyt ezek korszerű funkcióinak kidolgozásával. C s ete G y ö rg y fiatal terve­ zőcsoport élén kitűnő kísérleteket végzett, a népi hagyományokat mai szerkezetek­ be átmentve. A „Tájak, korok, múzeuumok”-mozgalom joggal irányíthatná az ő és hasonló jelentőségű társai munkájá­ ra a közfigyelmet! D a rg a i Lajosnak és T illes B é lá n a k fil­ men és diákon is, S z a tm á ri B élá n a k kiál­ lításán láthattuk — jobb híján képzőmű­ vészeti kategóriába sorolt, de lényegében konkrét környezetalakító műtárgyait. 16 mm-es filmen művelődési házainkban hívhatnánk fel ezekre a művészekre a fi­ gyelmet. Nem ördöngős dolog, amit mű­ velnek Sokan megpróbálkozhatnának az­ zal a gondolkodásmóddal, amit tőlük ta­ nulhatnak, saját lakásuk, kertjük emberi léptékének kialakítása érdekében. T a tá r P é t e r a városi információk rend­ szerelméletéről beszélt. A könnyű, gyors tájékozódás biztos módszerének kulcsát adta kezűnkbe, de hogy a kulcs elkészül­ jön, ahhoz már a könyvkiadásnak is segí­ tenie kellene. �A könyvtárak a tervezők, kutatók is­ mereteinek bővítéséhez nyújthatnának se­ gítséget (D r. E n y e i G y u la vagy P o h á rn o k M ihály formatervezés elméletével foglal­ kozó témái), ha a szükséges nemzetközi szakirodalmat, szakfolyóiratokat biztosíta­ nák. A széles közönség számára is értékes tájékoztatást nyújthatnának (szervezeteb­ ben, mint ma), ha az építészeti, városren­ dezési ismeretterjesztő könyveket — ezek közül néhányból Dr. B o n ta Já n o s idézett elgondolkodtató részleteket — jobban tudnánk propagálni. Végül, hogy az előadók névsorában tal­ lózást, ötleszerű ugrándozásomat követő­ en mondandómat a talán legsúlyosabb el­ hangzott előadásra utalva fejezzem be: a környezetszennyeződés vizuális tényezői­ nek kizárása sem lehet egyszerű hatósági munka —, ahogy ezt D r. N é m e t L ajo s ér­ zékeltette. Van tehát mit tennie bármelyik szintű kulturális intézménynek. Országos hatás­ körűnek ugyanúgy mint az egyszemélyes vezetésű klubnak. Talán a legtöbbet a me­ gyei hatáskörűek tehetik: múzeumok, könyvtárak, művelődési központok. Közü­ lük keveset képviseltek ugyan a konfe­ rencia résztvevői, de a megjelenő utóla­ gos kiadványok remélhetően eljutnak fe­ lelős vezetőikhez is. Ezt azért merem re­ mélni, mert a rendezők heroikus munká­ ja bizonyságát adta a kulturált környe­ zet építésébe vetett hitüknek, s ez bizo­ nyosan nem merült ki egy rendezvény kampányszerű bonyolításában. A konferencia két évre bezárta kapuit (1980-ban Egerben kerül megrendezésre), a tennivalók azonban nem szünetel­ hetnek. Rihmer Oszkár Az államosított magyar film 30 éve Harminc esztendővel ezelőtt, 1948 au­ gusztusában a kormány határozatot hozott „a film és mozi nemzeti vállalatok létesí­ tése ügyében”. Noha az ország 1945-től új történelmet kezdett írni, a magyar film­ művészet voltaképpen csak ekkor szaba­ dult fel. A nagy horderejű intézkedés gyö­ keres fordulat kezdetét jelentette a film­ gyártásban. A döntés nyomán megválto­ zott a filmkészítési struktúra. Különféle üzleti szempontok helyett az eszmei és mű­ vészi igényesség határozta meg az alkotá­ sok jellegét. Friss erők pezsdítették meg a filmgyári levegőt. Az államosított magyar film öröksége szegényes: akik elindultak az új úton, alig támaszkodhattak az elődök munkájára. (Zárójelben jegyzem meg, hogy 1945 és 1948 között is a régi esztétikai normák je­ gyében tevékenykedett a legtöbb rendező. A VALAHOL EURÓPÁBAN: kivétel, mely erősíti a szabályt. A magyarázat: a közönség egyelőre még a korábbi típusú filmekért lelkesedik. A kispolgári ízlés visszahúzó ereje nagy. És akik a felvevő­ gép mögött állnak, szívesen kacsintanak össze a nézőkkel.) Az államosítást követően már nem lehetett a régi módon — azaz ré­ gimódian — dolgozni. A valóság ábrázolá­ sában, a konfliktusok szervezésében, a jel­ lemek mozgásában, a nyelv alakításában a társadalmi megrendelés feladatai dominál­ tak. Eltérően attól a gyakorlattól, mely a tőkés mechanizmusban „festett eget” tárt a szemlélő elé, megszelídítette a drámákat és futószalagon „szállította” az előregyár­ tott elemekből álló meséket. A TALPALATNYI FÖLD — Bán Frigyes műve — méltó nyitánya a felemelkedés­ nek. A rendező ezt megelőzően nem tarto­ zott a rendezői élmezőnyhöz, bizonyos vo­ natkozásban még az is meglepetésnek mondható, hogy a feladatot ráosztották, hiszen — minek szépítsük a dolgot? — nem ismerte behatóan a paraszti valósá­ got. A megbízatás szárnyakat adott Bán­ nak. Film je hű Szabó Pál regényóriásához, de el is szakad tőle. Olyan freskó a TALPALATNYI FÖLD, mely egyszerre szól az értelemhez és az érzelemhez. A két­ kezi dolgozók Horthy-korszakbeli küzdel­ meit mutatja be: az egyéni sorsot és a tár­ sadalmi létet — előtérben egy rokonszen­ ves emberpár, Góz Jóska és Juhos Marika hamvas-bájos szerelmével. Tiszta hit és de­ rűs humanizmus sugárzik a film minden kockájából: a TALPALATNYI FÖLD-del évtizedek múltán is együtt lélegzik a befo­ gadó. Az úgynevezett „budapesti 12” listáját vezető Bán Frigyes-film nem társtalan csillag ugyan, de jelentőségében, formá­ tumban, hatékonyságban mindenképpen kiemelkedik a „fényes szelek”-korszak ter­ mésből. Készült még néhány alkotás a múltról. Valamennyi a leleplezés szándé­ kával — drámai erővel vagy gúnyos fö­ lénnyel. A LÚDAS MATYI és az ÚRI MURI (előbbi Nádasdy Kálmán és Ranó­ dy László közös munkája, utóbbit Bán Frigyes rendezte) a TALPALATNYI FÖLD családjából való: mindkettő irodalmi köl­ dökzsinórhoz kapcsolódik. Ezek a filmek gyűlölni tanítanak. A művészet agitatív eszközeivel „idegenítenek” el az örökre el­ süllyedt világtól. A MÁGNÁS MISKA — Keleti Márton örökzöld komédiája — zá­ rójelbe teszi az arisztokrata morált és ön­ feledten kineveti az ostoba szokásokat. Eb­ ben a filmben nem a grófok győztesek, ha­ nem az egyszerű lovászfiú. Az operettet később nagyon sokan eltemették, pedig a műfaj nemcsak súlytalan szórakozás szol­ gálatában állhat: a MÁGNÁS MISKA ezt bizonyítja. A megváltozott életkörülményekről, a személyiség belső átalakulásáról készített filmet Máriássy Félix (SZABÓNÉ) és Je ney Imre (EGY ASSZONY ELINDUL). A művekben didaktikus tézisekkel is talál­ kozunk, a körkép azonban ennek ellenére érdekes: a művekben exponált problémák akkoriban valóban foglalkoztatták az em­ bereket és az egzisztencia sarkalatos kér­ dése a társadalomban való beilleszkedés volt. Az ötvenes évek első felében lelassult a lendület, sémák és szempontok korlátai közé terelték a filmeket és a stílus is uni­ formizálódott. A program lényegében nem változott (már ami a társadalmi megren­ delést illeti), de a napi politika széljárá­ sait gyenge tézisművek illusztrálták. A megújhodott LÚDAS MATYI című szati­ rikus hetilap 1957-es számának első olda­ lán ekképpen jellemezte a helyzetet. Ma­ tyi Fazekas Mihály előtt áll kissé meg­ szeppenve. A korholó megjegyzésre: „Fiam, néhányszor rosszul feleltél!” — így reagál: „Tanító bácsi, kérem, súgtak.” A filmrendezőknek is súgtak. Sokan, sokfé­ lét. Valamennyi „elvárásnak” lehetetlen volt eleget tenni. Az is tény, hogy a súgók egyrésze szakszerűtlen tanácsokkal zavar­ ta meg a felelőket. Különösen két dogma bénította meg a koncepciózus munkát. Va­ lósággal fetisizálták a forgatókönyvet. Iro­ dalmi műfajnak kiáltották ki, a moziban vetített alkotás legfőbb — vagy egyetlen — színvonal-letéteményesének tekintették. A vásznon fekete és fehér jellemek ütköz­ tek meg egymással. Már amennyiben meg­ ütköztek. 27 �A SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE (Várkonyi Zoltán), a BUDAPESTI TA­ VASZ (Máriássy F élix) és nyomukban az ötvenes évek közepének számos filmje hoz­ za meg a fordulatot. Ekkor érik be Fábri Zoltán tehetsége (KÖRHINTA, HANNIBÁL TANÁR ÚR), Ranódy László a méltatla­ nul elfeledett s ma sem sokat emlegetett SZAKADÉK-ot forgatja, szuverén irodalmi „olvasat” a BAKARUHÁBAN is (Fehér Imre rendezése). S még jó néhány értéket megemlíthetnénk. Kilábaltunk a hullám­ völgyből: ez az első olyan időszak a ma­ gyar film történetében, amikor nem egy­ két jó alkotás születik, hanem az átlagszínvonal rangos. Titok persze most sincs. Az államosítás-biztosította feltételek mel­ lett egészséges közéleti pezsgés segítette a kibontakozás folyamatát. A filmesek meg­ tanulták az új kifejezési eszközöket. Hasz­ nosították az európai tapasztalatokat (ná­ lunk a szovjet film hatása mellett főkép­ pen az olasz neorealizmus példája megter­ mékenyítő). A művek egy része továbbra is a múltat „fedezi fel”, csakhogy sokkal ösz­ szetettebben, többszólamúbban, mint ko­ rábban. A BUDAPESTI TAVASZ a fasiz­ musról beszél és minden áldozat értelmet­ lenségét hangsúlyozza. A HANNIBÁL TA­ NÁR ŰR akusztikája félelmetesen össze­ rímel mindazzal, ami 1956 őszén Magyarországon történt. Emlékszem rá, a filmet október végén mutatták be: a filmhez ha­ sonlóan az utcán is rikoltottak a jelszavak és hullámzott a gyanús külsejű, nagyhan­ gú menetelők csapata. A mai téma filme­ seink számára nem „kipipálandó feladat”, melyhez művészeti és politikai vezetők ad­ 28 ják meg a direktívákat. A KÖRHINTÁ-ban — hogy csak egyetlen példát említsek — kétféle erkölcsöt, kétféle életvitelt ütköz­ tet meg egymással a rendező. A „belépni nem belépni” dilemmája nem úgy oldódik meg, mint a hurrá-optimista csinálmá­ nyokban — és az érzelmek birodalmát köl­ tői hangvételű epizódok jelenítik meg. Az ellenforradalom eléggé szétzilálja a filmgyártást. Akadnak, akik azt állítják, hogy a filmkészítési szisztéma rossz, az al­ kotócsoportok a tsz-re emlékeztetnek, biz­ tosítani kell az önállóságot. Néhány poros forgatókönyvet is előszednek az irattár­ ból. Még az igényes művészek is feladják az elvi kötelezettséget. Az első aranykor ilyenformán, sajnos, nem tartós. A HÁZ A SZIKLÁK ALATT (Makk Károly) s még egy-két elkésett alkotás nem a folyamatos­ ságot, hanem az elvek továbbélését doku­ mentálja. Az összkép nem sok örömre ad okot. Következnek a szűk esztendők. A hatvanas évek közepén zajlik le a mi­ nőség forradalma, a nagy fordulat. Néze­ getem az 1965-ös termést: a SZEGÉNYLE­ GÉNYEK, A TIZEDES MEG A TÖBBIEK, a GYERMEKBETEGSÉGEK társaságában még az úgynevezett átlagfilmek is tisztes színvonalat képviselnek (FÜGEFALEVÉL, MINDEN KEZDET NEHÉZ, TILOS A SZERELEM, A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI stb.). Szó sincs arról, hogy a magyar film­ művészek megtalálták a bölcsek kövét. „Mindössze” felelősségük hatványozódott meg és művészi arzenáljuk gazdagodott. Két körülmény meghatározó fontosságú film forradalmunkban. Távlat teremtődött ahhoz, hogy bizonyos kérdésekhez végre a teljes igazság kimondásának szándékával közeledjünk. Ideális a társadalmi légkör is: egymást érik a konstruktív közéleti viták, napirendre kerülnek régebben „altatott” — noha kínzó módon nyugtalanító — gon­ dok. Hozzá kell tennünk az elmondottak­ hoz: nagyon sok a szín és a változat a ma­ gyar film térképén. Ennyire még soha nem sikerült bekapcsolódnunk a világ filmmű­ vészetének áramköreibe, mint a második „új hullám” éveiben. És már vannak nagyformátumú rendezőegyéniségeink: a sajátos filmkoreográfia mestere, Jancsó Miklós, az „irodalmi” témákat szuverén lá­ tomássá szervező Fábri Zoltán, a szemér­ mes lírai vallomásokat markáns társada­ lomrajzzal ötvöző Szabó István, az esszé kopogó mondatait logikus szerkezet- és ha­ tásos érvkoszorúba fűző Kovács András. A szervezeti keretek időközben változ­ nak. Hol a gyárakra bízzák a feladatok megoldását, hol a stúdiókra. Előfordul, hogy visszatérnek a korábban elvetett for­ mához. A kísérletezésnek, a próbálkozás­ nak ilyen vonatkozásban talán nem is lesz sohasem vége. Mindez azonban lényegte­ len. Az a fontos, hogy kulturális életünk­ ben a film meghatározó szerepet játszik, és sorsa, jellege, erőtere nem tekinthető bel­ terjes problémának. Mostanában megsű­ rűsödtek a felhők a magyar film egén és a vitákban szélsőséges vélemények is napvi­ lágot látnak. A vádpontok a következők. Kevés az igazán jelentős eseménynek szá­ mító filmalkotás. Nincs vérbeli szórakoz­ tató produktum. Megcsappant rendezőink élfedező kedve. Számos mű tételszerű, a sokszor levitézlett „gombhoz a kabát”-elv jegyében fogan. Megesik, hogy a művész­ kedés hókusz-pókuszai állják útját a ked­ vező közönségfogadtatásnak. Lassan-lassan elfogy a magyar film publikuma. Egyik-másik kritikai észrevétel indokolt, a pergőtűzszerű támadás azonban igazság­ talan. Induljunk ki abból, hogy a csúcs­ pont — az aranykor — után szerényebb korszak következett. Mindez természetes: a filmtörténetben — bármelyik nemzet krónikáját lapozzuk fel — hegyek völgyek­ kel, jó évek sovány esztendőkkel váltakoz­ nak. Legyünk tárgyilagosak: a magyar filmet ma is jó helyen jegyzik a világ kü­ lönböző fórumain és versenyein. A vissza­ esés ellenére több mű: a SZERELEM, a SZINDBÁD, a JELENIDÖ, AZ ÖTÖDIK PECSÉT, az ÁRVÁCSKA, a JUTALOMUTAZÁS nagy visszhangot keltett a hatá­ rokon túl is. Minden esztendőben van ígé­ retes pályakezdés, s az évi tizennyolc-húsz alkotás negyede a legmaximálisabb igé­ nyeket is kielégíti. Kár lenne félreverni a harangokat. Tekintsük úgy a mostani — szürkébb — periódust, mint az erőgyűjtés, a felkészülés, az akkumulálódás időszakát. Nem elfeledkezve arról, hogy a bírálato­ kat, melyek az „ébresztőt” sürgetik, ko­ molyan kell venni. Az államosítás óta három évtized telt el. Az irodalomban, képzőművészetben ennyi idő: porszem. A film — a huszadik század kifejezési formája — harminc esztendő alatt robbanásszerű változásokat él át, kí­ gyóként újul meg, szélesíti és gazdagítja kifejező eszközei tárházát. A magyar film mérlege 1948 és 1978 között kedvező. Nem frázis, ha a jubileumon leírjuk: élni tud­ tunk a lehetőségekkel, megteremtettük a szocialista magyar film bázisát és hagyo­ mányait, egyszóval bizakodva nézhetünk a további évfordulók elé. Veress József Utassy József: Csillagok árvája Első kötetének heves, robbanó, kemény sorai még évek múltán is itt csengenek a fülemben, s most — második könyvét ol­ vasva — figyelem ezt a konok költői vilá­ got, ezt a törhetetlenséget, ezt a ritka erőt. Soraiból megint a hűség csap meg, szavai­ nak mágiája felemel s magával ragad. Utassy a „megriadt remény”, a „hanyat­ lásvégi nyár” költőjeként visszaadja a zengést azoknak a szavaknak, amelyeket nem az idő, hanem az elgyávulás koptatott meg. Az ő „sisakos” apja „édes-egyetlen” hazája, vállalt elődei, „szemfedő földje”, májusos-szeptemberes szeretői, „idehazu­ dott” szabadsága egy már annyiszor meg­ álmodott országnyi otthon, ahová az ember — bárhol is van — mindig visszatérhet. A négy ciklusban megépített könyv hét év termését foglalja egybe, s a több mint ötven vers egy teljes, zárt költői-emberi világ térképét rajzolja meg. Tollát a Hiány vezeti, képeinek időtlen levegője van, nyel­ vi biztonsága lenyűgöző. Az első oldalak apa- és hazasiratóitól Utassy hitvalló „gyö­ nyörű Ráró”-ján vágtatunk a hol pajzán, hol könyörtelen, keserű szerelmes verseken át az „Őszvilágba”, a „nem marad más — csak az ének” megrázó csöndjébe, ahol mégis „száll az ének” : felszabadítón. A kötet mottója: a Petőfi- és a Rimbaudidézet egyúttal Utassy ars poéticája is: „Szabadság szerelem! / E kettő kell ne­ kem.” és „Mert ÉN — az mindig valaki más.” Izzó, pattanásig feszült, messianisz­ tikus soraiban körömszakadtáig ragaszko­ �dik egy megcsúfolt Hazához, az „idehazu­ dott” szabadsághoz, s éppen emiatt a pana­ szos, villámló szabadság- és hazaszeretet miatt mondom: Utassy nemzeti költő, nagy elődeinek, Petőfinek, Adynak méltó unokája. A magyar közéleti költészet egyik újabb figyelemre méltó alakja. Szóteremtésének, meghökkentő nyelvi leleményeinek legjava („hitfogyatkozás”, „remény romvitéze” „ragyogtuk egy­ mást”, „Ősz ül a zongoránál is: Bartók!”, „lombvisszavonulás”, „besúgó nádas”, „cí­ merárulás”, „virágletétel”, „gyümölcseles­ te” stb.) magával sodró. De akad néhány sikerületlen is. Egyetlen verset azonban rossz szájízzel olvastam: „A szerelem szé­ lén” címűt a szerelmes versek ciklusból. Modorossága miatt méltatlan társa a töb­ binek, nem is értem, hogyan kerülhetett ebbe az egyébként magas hőfokú, egysé­ ges kötetbe. A Csillagok árvájában Utassy József va­ rázslatos utat járt be, visszaperelte szá­ munkra az elveszített egyszerű emberi sza­ vakat, valami tisztaságot, s verseiben le­ mosakodva megint emberi arcunk lesz. A csillagkereső út mégsem volt céltalan: mert a megtalált csillagoknak nagy fényük, nagy árnyékuk van. Az egyiknél látni, a másiknál melegedni lehet. Hajnóczy Péter : M Amikor Hajnóczy Péter első kötete. A fűtő megjelent, a marginális Magyarország betűértő kisebbsége felkapta a fejét: megint akadt egy fiatal prózaíró, aki sze­ mérmes melegséggel tud szólni a kilátás­ talanság démonaival küszködő emberről? Akinek az írás nem stílusprobléma, hanem létkérdés?! S most, hogy második novellagyűjtemé­ nye is megjelent, az „M”, annak a félelem­ nek, hogy Hajnóczy az állatmeséket foly­ tatja majd, melyek egészen más ösvények­ re vezetnének, már nyoma sincs bennem. A hét elbeszélésből álló kötet egységes és lebilincselő. Az irodalom ritka pillanatai, amikor ilyen kérlelhetetlen, kegyetlen őszinteséggel szembesülünk önmagunkkal. A hét írás — mint hét mondat; valameny­ nyi egy Arctól indul el — kísértetiesen ugyanattól az arctól —, s végül, amikor búcsúzóul még látjuk egy pillanatra, már Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom Jóleső érzéssel hallgattam a Rádió „Egy ha­ zában” című adósa keretében dr. Fónod Zol­ tánnak, a csehszlovákiai Madách Könyvkiadó igazgatójának nyilatkozatát a csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadásról. Ugyanilyen jóleső érzéssel tapasztalom, hogy egyre szapo­ rodik a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­ vák Szocialista Köztársaság közös könyvki­ adási egyezményének keretében megjelenő könyvek száma, amelyek tükrözik az egyre gazdagodó csehszlovákiai magyar irodalmat. E kötetek sorában érdeklődéssel olvastam ismerős. Írásait olvasva egy puszta síkon találjuk magunkat, a lábunk előtt valami tócsa: s eltorzult ábrázatunkkal az oly sok­ szor megidézett édeni víz fölé hajolva megrettenünk: Ki ez? Hajnóczy szigorú író, mint nem kevesen a pokoljárók közül. Novellái, mint a vizs­ gálati jegyzőkönyvek, első pillantásra „száraz”-nak tűnnek, a szavak fegyelme­ zettek, hidegek és mindenáron pontosak akarnak lenni. A „Hány óra?”, „A fuva­ ros”, „A véradó”, a „Mandragóra” című novelláknak már a harmadik sorában meglepve tapasztaljuk: bent vagyunk, szinte tapintatlanul bent, egy emberi test­ ben, csupa vörös körülöttünk minden, lát­ juk a lezúgó vért, halljuk a szív dobbaná­ sait, érezzük az erek dagadását. . . és me­ nekülve még, tudjuk, ez a kihallgatásra váró M., ez a munkába induló M., ez az ablak mögött ülő M. . . ezek mi vagyunk. Egy másik Magyarország. És megkezdődi' Hajnóczy oknyomozása: mint egy bűnügyi regény, izgalmasan, szívósan elindul egy történet, melyben a hős újra és újra megkí­ sérli, hogy visszataláljon. A „Hány órá”­ ban M. a kihallgatás, a felelősségrevonás (!) után rádöbben, hogy neki nincs karórá­ j a . . . Egy másik írásban a „helybeliek­ nek” pontosan szállító fuvarosnak kiszol­ gáltatva, „gőggel sebezve” M. a szabadulás lehetőségét k eresi. . . Amikor a „Hány óra?” végén M. arra az elhatározásra ju t, hogy „ő is vesz” egy karórát, amikor „A fuvaros”-ban M. és felesége „kezet szeret­ nének nyújtani”, elszorult torokkal felke­ lünk a székből, és szégyenkezve kiakaszt­ juk ajtónkon a riglit. S a „Mandragórá”ban a kényszerűen fantasztikus telefonbe­ szélgetés, mely valójában a két kagyló kö­ zötti zsinór hosszáról szól; a címadó novel­ la görcsös erőfeszítése, hogy plusz-mínusz egy percben, a „kinyitott” belső időben, önmaga történetén át eljusson a „jobb len­ ne két győztes” szelídségéig, mindez azt sugallja, hogy a méltóság visszaperlése ku­ darc ugyan, de szent. A „Szertartás” az idő és az ember törté­ nete. Szokatlan képszerűsége az oly sok­ szor megtagadott képzelet újabb katarzisa. Hajnóczy Péter stílusa a szemérem, ön­ fegyelmével szinte egyedül áll. Besorolha­ tatlan író, akinek kell az igazság, s elég bátor is ahhoz, hogy megküzdjön érte. Bí­ zom abban, hogy tovább fog jutni a valla­ tásban. S hogy „a lehetetlen megvalósítá­ sának ragyogó kudarcai”-t bírni fogja az utolsó mondatig. Hajnóczy Péternek honvágya van, pedig Magyarországon él. Aki érez valami ha­ sonlót, olvassa őt. Krasznahorkai László Csanda Sándor Szülőföld és irodalom című művét. A kötetnek a régi magyar irodalommal fog­ lalkozó fejezetében a mai Szlovákia területé­ nek magyar irodalmi hagyományait tekinti át a szerző. Ovashatunk itt többek között a Nyit­ rán megtalált becses művelődéstörténeti em­ lékről, a Jókai-kódexről, a széles olvasókö­ zönség előtt kevésbé ismert Bornemissza Pé­ ternek felvidéki tevékenységéről, Batsányinak Kassán kibontakozó forradalmi költészetéről, Csokonai Vitéz Mihálynak pozsonyi és komá­ romi kapcsolatairól, valamint arról, hogyan tükröződnek Jókai pozsonyi és komáromi él­ ményei regényeiben. Utóbbiakat éppen azért emeltem ki a fejezeten belül, mert munkássá­ guknak a mai Szlovákia területéhez fűződő szálait hangsúlyozottan fogalmazza meg a szerző. Csanda tanulmánykötetének ez a része el­ sősorban abból a szempontból jelentős, hogy a szlovákiai magyar olvasóközönség számára hozzáférhetővé teszi azokat az irodalomtörté­ neti értékeket, amelyeknek ismerete hozzátar­ tozik az általános műveltséghez. A kötet második fejezete a csehszlovákiai magyar irodalom négy képviselőjével ismer­ teti meg olvasóit. Ez a kor természetesen ko­ rántsem teljes. A részletes irodalomtörténeti portrék azonban önmagukban is jelentősek, hiszen a magyarországi olvasónak éppen iro­ dalmunk ezen területéről van a legkevesebb ismerete. Csanda Sándor kötetéből megtudjuk, hogy Sebesi Ernő (1893—1944) szépprózája az „ál­ lamfordulat” utáni időszakban, a két világhá­ ború között bontakozott ki, hogy versesköte­ tekkel indul, elbeszéléseinek témáját I. világ­ háborús „élményei” adják, s hogy hősei a tár­ sadalom „megrúgott emberei”; de megismer­ jük mint drámaírót is. Átfogóan ismerteti a szerző a stószi író, Fábry Zoltán életútját (1897—1970), ki kétség­ telenül a szlovákiai magyar irodalom legki­ emelkedőbb képviselője. Képet kapunk a kri­ tikus Fábry fejlődéséről, az Út szerkesztőjéről (1931-től), a romániai Korunkban (1926-tól) is rendszeresen publikáló esszéíróról, a nemzeti hagyományok fontosságát hirdető íróról, az 1948-ban biztató, a népek és kultúrák tisztele­ tét hirdető, s az 1954-től ismét rendszeresen, a legkülönbözőbb területen publikáló íróról. Csanda következő írása Balogh Edgár Hét próba című munkájával foglalkozik. Ez az írás nemcsak azért fontos, mert megismerjük a Sarló mozgalom kibontakozásának, fejlődé­ sének fontosabb állomásait, hanem azért is, mert ezzel a témával esszéirodalmunk eddig nemigen foglalkozott, pedig a Sarló mozgalom — ez év augusztusában ünnepeljük megala­ kulásának 50. évfordulóját — kiváló keret volt a nemzetiségi gondok és az általános tár­ sadalmi kérdések haladó szintézisére. A Duba Gyula elbeszélései című tanulmány­ ból vallomásos, lírikus hajlamú írót ismerünk meg. Csanda Sándor áttekinti Duba eddigi életművét, részletesen elemzi szatirikus írá­ sait, a súlyos mondanivalókat, lelki vívódáso­ kat tartalmazó novelláit, Szabadesés (1969) cí­ mű kisregényét. (Csak sajnálni tudjuk, hogy nem foglalkozik a művet megillető részletes­ séggel Duba Gyula és a szlovákiai magyar iro­ dalom kiemelkedő alkotásával, a Vajúdó pa­ rasztvilággal. S kár, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom többi bemutatásra érdemes képviselőjéről nem olvashatunk a Szülőföld és irodalom című kötetben.) A harmadik fejezet az irodalmi kapcsolato­ kat, a csehszlovákiai magyar, valamint a szlo­ vák, cseh és más szláv népek kapcsolatát, a magyarországi és romániai magyar irodalom között kibontakozó kapcsolatokat mutatja be. Olvashatunk Balassi Bálint és a horvát pet­ rarkisták költészetében megtalálható petrar­ kista motívumok egybevetéséről, Szenczi Mol­ nár Albert zsoltárainak szlovák fordításáról (mely az első szlovák nyelvű verseskönyv), Fábry Zoltán és a Korunk közötti kapcso­ latról. Részletesen szól Csanda Emil Boleslav Lu­ kácnak a magyar—szlovák irodalmi kapcso­ latok elmélyítésére irányuló törekvéseiről. Mindaz, amit Csanda Sándor erről a témáról ír, arról győzi meg olvasóit, hogy a magyar— szlovák kapcsolatok ápolása terén még nem használtunk ki minden lehetőséget. Megemlítendő a kötet egyes fejezetei közöt­ ti szerkezeti egyenetlenség. Kétségtelen a régi magyar irodalom jelentősége, de ennek ará­ nyaiban is hangsúlyozott volta (102. oldal) még inkább szembetűnővé teszi a csehszlová­ kiai magyar irodalom szűkös bemutatását. (52. oldal.) Csanda Sándor könyvének legfőbb jelentő­ sége, hogy a szlovákiai magyar irodalom ré­ gebbi és újabb kori részének tárgyalásával, bemutatásával olyan ismereteket nyújt a szlo­ vákiai magyar olvasóközönségnek, amelyek­ hez az eddig csak szűkösen jutott, s amelyek elengedhetetlenül fontosak saját kultúrájuk jobb megértéséhez. (Madách 1977.) L. K. M. 29 �Vita egy „befejezetlen műről” Schneider Miklós recenziójában (melyet Réti R. László munkája — „A Rimamu­ rány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársa­ ság története 1881—1919” — kapcsán a Palócföld 1978/1. számában publikált) a legfeltűnőbb az, hogy írója valójában fi­ gyelmen kívül hagyta a szóban lévő könyv vizsgálati perspektíváját, tematikai rend­ jét, és a gazdag összefüggéslánc csupán egyik (salgótarjáni) komponensének látó­ szögéből ítélve vont le a problematika egészére érvényesnek vélt, így természete­ sen a mű szemléletének is alapvetően el­ lentmondó következtetéseket. Bizonyítják ezt a kritikus adott megol­ dást opponáló kérdései, vonatkozó válaszai, továbbá a tudományos teljesítménytől a módszerekig terjedően megfogalmazott el­ várásai, melyekben a könnyed felszínes­ ség, vagy éppen a bonyolult történeti fo­ lyamatok mechanikus leegyszerűsítésére való hajlam tükröződik. Aligha kell pl. bizonyítani, hogy a Ri­ mamurányi Vasmű több elődvállalatnak a könyvben leírt egyesülési folyamata ered­ ményeként 1881-ben alakult, s hogy a Ta­ nácsköztársaság időszaka az ország, nem­ különben a nagyvállalat történetében in­ dokolt korszakhatár. Elfogadhatatlan feltételezés tehát, hogy a proletárdiktatúra időszakára vonatkozó (VIII.) fejezet meg­ írásában a szerzőt olyan meggondolás ve­ zette volna, hogy így „a műnek hatásos be­ fejezést adhat”. A kutató főként nem a megelőző helytörténeti irodalom „hézagainak” további részletekkel való egyszerű kitöltésére tö­ rekedett, jóllehet a gazdag és sokszínű for­ rásanyag (amely elkerülte a recenzens fi­ gyelmét, miként a Liptay-féle jelentés kri­ tikája itt és más helyütt a Tetmajer-féle feldolgozás. .. ) erre lehetőséget adott. A szerző alapvető szándéka a „rimai” mun­ kásság osztályszerveződésének útját több tekintetben befolyásoló tényezők dialekti­ kájának, és e proletárforradalomba torkol­ lott folyamat összefüggéseinek feltárása, s mindezzel kölcsönhatásban a tanácsköz­ társasági események — önálló minőséget hordozó kérdéscsoportjának — elemzése volt. A recenzens egy helyütt a helyismeret, a helytörténet fontosságát, a „steril”, a „lombik’ -megközelítés elutasítását han­ goztatja, helyesen, miközben másutt ön­ nön követelményeinek ellentmondva azt állapítja meg, hogy „a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt”. E közlés, jóllehet tartalmában sem helytálló, a munka szemléletétől — az önkényes „rangsorolás” — eleve idegen is. A bírált mű a Rimamurány-csoportosu­ lást alkotó termelőegységek „önsúlyát” a nagyüzemi munkamegosztás szervesen egymásra épült rendszerében, az összmű­ ködés hatékonysága szempontjából vizs­ gálta. Annak, az objektív feltételektől meghatározott, a szubjektív tényezőktől pedig erőteljesen befolyásolt folyamatnak a részeként, melynek — az irodalomban A szerzőnek a könyve ismertetéséhez fűzött megjegyzéseiből az de­ rül ki, hogy félreértette az ismertetés alapgondolatát, illetve egyes megállapításait — amint ez hasonló esetekben máskor is elő szokott fordulni. A Palócföldben megjelent ismertetésem nem lépett fel ugyanis olyan elemző bírálat igényével, amely a mű alapvető tartalmi-formai elemeit boncolgatja. Csupán annak a hiányérzetnek a körvonalazását kísérelte meg, mely a könyv kapcsán támadhat az olvasóban. Egy olyan könyv kapcsán, amely címével azt ígérte, hogy sok eddig megválaszolatlanul maradt kérdést fog tisztázni. Az ismertetés azt próbálta felvázolni, melyek lehetnek azok az okok, amelyek miatt az egyébként kitűnő és színvonalas mű elolvasása a nógrádi olvasóban hiányérzetet kelthet. (Nyilván e vázlatosan felsorakoztatott néhány gondolat kelthette azt a benyomást a szerzőben, hogy „könnyed felszínességgel” megírt bírá­ lattal áll szemben.) Az említett hiányérzet korántsem merült volna fel, ha a mű olyan cím alatt jelenik meg, mint pl.: „Egy magyarországi nagyüzem mun­ kásságának osztállyá szerveződését befolyásoló tényezők a századfor­ dulón”. Egy ilyen, tisztán elméleti kérdések fejtegetésére utaló cím ol­ jórészt nem felvetett — mozgástörvényei érvényesülése, konkrét megnyilvánulásai révén a Rimamurányi Vasmű a hazai fe­ ketekohászat vonzásközpontjává, a ma­ gyarországi kapitalizmus egyik tartóoszlo­ pává, nemkülönben a nemzetközi nagytő­ ke kelet-európai méretekben sem lebe­ csülhető nagyságrendű bázisává emelke­ dett. A téma ilyen felfogása, fő vonulatainak, a regionálishoz, az országoshoz és a tá­ gabb horizontú összefüggésekhez történt indokolt kapcsolása, az e keretben folyta­ tott vizsgálódás — ellentétben az egyolda­ lú helyi megközelítéssel — tette csak le­ hetővé „az általánosítható törvényszerűsé­ gek vagy következtetések megfogalmazá­ sát”. Ám az e szemlélethez adekvát meg­ oldásokat, az alkotómunka szükségképp legsajátabb attributumait a recenzens — méltatlan felszínességgel — valamiféle el­ hallgatott forrásokból vélte eredeztetni; minden bizonyítás nélkül. Így a szóban volt reflexiók, továbbá e' „vitriolos”, megalapozatlanul sugallt felté­ telezés tükrében már különösen indokolt az a kétely is, hogy vajon ismeri, érti, s jól érti-e Schneider Miklós a könyv „kvan­ tifikációit” (de mennyiben mértékadóak egyéb meglátásai, pl. a tudomány és a tö­ megek kapcsolatáról, melyet — nagyvo­ nalúan — az általánosságig szimplifikál). A kritika legvitathatóbbnak ítélt elemei közül csupán néhányat idéztünk fel. Egyet­ értünk viszont a recenzenssel, hogy a vizs­ gált téma ismeretlen részleteinek feltárá­ sa további feladatokat ró a kutatókra. Réti R. László vastán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a műben helyi vonat­ kozások rendszeres és módszeres felsorakoztatását keresse. A szerző azt írja megjegyzéseiben, hogy nem volt célja a „helytör­ ténet hézagainak kitöltése”. Ez így rendben is lenne, de érdemes ennél a megjegyzésnél egy pillanatra megállnunk:ez a megállapítás ugyanis arra utal, hogy a szerző is magáévá tesz egy torz elképzelést. Azt ugyanis, hogy a helytörténet valami más, az országos történetírástól különálló műfaj, amelyet helyi szerzők jól-rosszul művelnek és amely így kiegészítésre szorul, arra hogy a szakemberek időnként helyreiga­ zítsák, kipótolják hiányosságait. Ezzel szemben: világosan kell látnunk, hogy a helytörténet szervesen beleépül az országos történetbe, és így mindazok a szakemberek (le­ gyenek bár központi tudományos intézetek munkatársai, vagy más ku­ tatók) helytörténeti tevékenységet folytatnak, akik helyi kötődésű té­ mák feldolgozását (amilyen pl. egy üzemtörténet is) tűzik ki célul. Ha viszont a helyi kötődés az egész mű szerves részét képezi, mintegy alapja annak, akkor kínos gonddal kell a szerzőnek ügyelnie arra, hogy a helytörténeti adatokat, adalékokat a valóságnak messzemenően megfelelő módon egymáshoz is viszonyítva, arányosan használja fel. Ha valóban túlzás és pontatlanság is azt állítani, hogy a salgótarjáni gyár volt a Rimamurányi Részvénytársaság legnagyobb üzeme, a könyvből azonban még ez sem világlik ki. Annyira túlsúlyban vannak ugyanis az ózdi adatok. Mintha először az ózdi gyár történetét dolgoz­ ta volna fel a szerző, és ezt egészítette volna ki a Rima történetévé. Ez persze csak feltevés, gyanú, amelyet természetesen nem lehet, de nem is kell bizonyítani. Éppúgy, mint ahogy nem kell bizonyítani az elhallgatott források kapcsán az ismertetésben felvetett „sanda gya­ nút” sem. Az ismertetés írója kereste ugyanis, de nem találta az egyes említett fejezetek jegyzeteit, ebből szűrte le — kétségtelenül bizonyí­ tás nélkül — feltevését (nem állítását!). A szerzőnek még egy megjegyzése érdemel említést. Az ugyanis, hogy általánossá egyszerűsítettnek minősíti mindazt, ami az ismerte­ tésben a tudomány és a tömegek kapcsolatáról olvasható. Erről csak annyit: az ismertetésben nem általában a tudományról van szó (ha így lenne, valóban túlzott leegyszerűsítésnek lehetne nevezni), hanem „csak” a történettudományról, amelyről viszont közismert, hogy tar­ talmánál, jellegénél fogva számos szálon kötődve és számos csatornán hatva — minden más tudománynál hathatósabb — eszköze a tudatfor­ málásnak, ezért szükséges, hogy a történész, ha egy adott helyhez kö­ tődő művet ír, törekedjék kihasználni azokat a lehetőségeket, melyek révén műve elolvasásában szinte érdekeltté teheti az adott helyen élő­ ket, és ezáltal tudományos tevékenységének eredményei a helyes tör­ ténelmi tudat kialakítása érdekében minél szélesebb körben válhatnak közkinccsé. Schneider Miklós 30 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fd27cc8e5e2df1d678a81dce6e56abf7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0637d4106d3dd86fb5f6201517b2e7a7.pdf 018d3e571dd0e970ec636479c0c8cfb6 PDF Text Text 1978/3 Életünk és a munka Szénbányászok Nógrádban Művésztelepek Bartha Szabó József, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írásai, Bencze József, Kövesdi Károly, Lelkes Miklós és Szabó Ernő versei A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Falvak, filmek, napok PALÓCFÖLD A munka nemesít — summázza a köztapasztalás az évezredek mindennapi élményeiből kiszűrt tanulságot. Azt a kapcsolatot minő­ sítve ezzel, amely az Ember és a Munka között mindenkor létesült és létesül. Utalva egyben a kölcsönösségre is, hogy tudniillik a fej­ lődésre készen nyitott személyiségű Ember a munka által nemesed­ ve fokozatosan emberibbé, korszerűbbé képes formálni magát a munkát is. így emelkedett az emberi nem fejlődéstörténetének spi­ rálvonalán egyre magasabbra. Akár ilyen távolságokba visszatekintve, akár (és különösen) a XX. század szocialista társadalmának emberét illetve annak a törté­ nelem során eddig leghumanizáltabb munkakörülményeit s e körül­ mények között kifejtett tevékenységét véve számításba: a köztapasz­ talást summázó fenti megállapítás általános igazában nincs okunk ké­ telkedni. Fokozatosan nemesedik az egyén és munkája, gazdagodik kettejük viszonya; egyre növekszik azok száma, akik „munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzdenitudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közösséggel együtt érhető el.” Hogy a munkának — elsősorban persze a termelőmunkának — TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában (vö.: napjaink) is alapvető szerepe van, hangsúlyozni nem szükséges. A munka gaz­ dasági előrehaladásunk, így végső soron életkörülményeink javulásá­ nak előfeltétele, biztosítéka. Nyilvánvaló tehát, hogy társadalmi és egyéni érdek egyazon mértékben testesül meg a szervezettebb és hatékonyabb munkára sarkalló igényben. Az igényben, amely arra figyelmeztet, hogy „a munka nemesít” árnyékkúpjának homályában, a részletproblémákon nagyvonalúan túlemelkedő általánosítás védő­ övezetében kivételek sora is meghúzódik, melyek a szabályt —, hogy tudniillik itt és most szocialista viszony általánosult szocialista sze­ mélyiségek és munka között — erősítik, egyben azonban figyelmez­ tetnek társadalmat, gazdaságot, kultúrát jobbító felelősségeinkre és tennivalóinkra is. Arra mindenképpen, hogy van még mit tennünk a „dolgozni csak pontosan, szépen” elvnek belső meggyőződésből, öntudatból gyökerező gyakorlattá váltása útján. Legyen bár szó vá­ rosban vagy falun élőkről, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelem­ ben vagy a művelődés területén foglalkoztatottakról, kétkeziekről vagy „szellemiekről”, vezetőkről vagy „vezetettekről”. 1978/3 3 Karácsony György: Békés frontokon 5 Pádár András: „Nálunk a munka...” 7 Menyhárt László: Művésztelepek 9 Praznovszky Mihály: Miért nem járt Petőfi Szécsényben? 11 Laczkó Pál: Egy eladó nézetei 17 Kövesdi Károly: Most végül, Magasban A munka nemesít s az ember nemesíti munkáját, hogy világát tudatosan továbbépítő tevékenysége eredményesebbé válhassék. Ami ma még — és nem rövid ideig — nem sikeredik zökkenőmentesen. Legújabb felelős dokumentumunk reális, őszinte helyzetelemzését idézve: „Jelenleg sok idő megy veszendőbe, részben anyagellátási, szervezési hibák részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. En­ nek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a munkahelyi veze­ tésre ró feladatokat. Biztosítani kell a folyamatos munkavégzés tech­ nológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karban­ tartását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását”, mert „a munkaidőalap nincs kellően kihasználva, és sok helyen laza a mun­ kafegyelem”. összehangolt társadalmi, gazdasági, kulturális törekvéseink ered­ ményeként ma az emberek jelentős része meglevő és felismert ké­ pességei szerinti munkát végezhet, ennek megfelelő munkahelyen és munkakörben. Javuló feltételek között. A körülmények további job­ bítása, a lehetőségek fokozottabb kihasználása, a mind inkább örö­ möt adó és nemesítő munka kialakítása és még gyümölcsözőbb hasz­ nosítása közös felelősség. Mai és jövőbeni nemesedésünk érdekében is. Kassai-Végh Miklós 17 Bencze József: Alszent 17 Kunszabó Ferenc: ABÉSZEFEHITÉ 21 Bartha Szabó József: Huszonkét pénz karácsonyra 22 Szabó Ernő: A tűz a víz, Egyetlen mozdulat 22 Lelkes Miklós: Hegytető, Ballada 23 Szvircsek Ferenc: A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban 25 VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Krunák Emese) 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye (Korill Ferenc) 27 Falvak, filmek, napok (Veress József) 28 Elvek és utak (Csongrády Béla) 29 Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... (Horpácsi Sándor) 30 1977. évi megyei kiadványainkról (Schneider Miklós) * A borítókon és belső oldalakon válogatás a VIII. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából. — Fotó: Buda László. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. F. k.: Nógrád m. Lapkiadó Vállalat mb. igazgatója. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 78.18963 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Békés frontokon Ülünk, hátunkat nekitámasztjuk a hid­ raulikus bányatámnak és várjuk a lövést. Oltalmazón borul fölénk a húsz-huszonöt milliméter vastag acéllemez, amelyről azt hinné az ember, nincs az a nyomás, amit ki ne állna. Mondom is a bányamesternek. — No, csússzon egy kicsit lejjebb és nézzen fel! — biztat a szénporálarc mö­ gött elmosolyodva. ... a mennyezetről függő hatalmas kő­ zetdarab cigarettagyújtáshoz sodorja az acélt. — De azért — nyugtatom magam — mégis csak jók ezek a gépek. — Hát.. . jók, amikor jók. Kínlódtunk mi már ezzel is annyit, hogy ha a károm­ kodásainkat kinyomtatnák, megtöltene tíz Mátyás-korabeli könyvet. Pedig, ahogy tu­ dom, azok jó vaskosak voltak. Még fent, a leszállás előtt mondta egyi­ kük: uraságoktól levetett holmi csak a se­ bek betakarására jó, nem pedig arra, hogy melegítsen. Az angol gyártmányú hidrau­ likus rendszerre értette ezt, merthogy az legjobb tudomása szerint kiszolgálta már a magáét Tatabányán. — Ott már nem volt jó, itt meg tőle várjuk a csodát! — hábor­ gott. — Azt hiszik, Nógrádban minden jó?! Az üzemvezető ésszerű okfejtéssel igye­ kezett csillapítani emberét, nem sok siker­ rel. Igaza lenne talán? — Nincs! — mondja határozottan a bá­ nyamester. — Ha jól emlékszem, ebben az ötéves tervben kettőszázötvenmillió forin­ tot költ a vállalat berendezések vásárlásá­ ra. Ez pedig nem kis összeg. — Csak lássunk aztán belőle valamit! — szól közbe a körénk kuporodók közül egy hang. Arra fordulunk. — Maga tán nem hisz benne? — Ezt már a tavalyi bányásznapi ünnep­ ségen elmondták, aztán mi van ... ? — Nem megy ez egyik napról a másik­ ra — mordul oda a főaknász. — Jól tudja, ember, hogy nálunk csak pár évvel ezelőtt kezdték meg a bányák korszerűsítését. — Elég szomorú! Most aztán kapkodha­ tunk. Nem fajul vitává a beszélgetés: lentről három, elfojtott morajú robbanás hallat­ szik gyors egymásutánban. „Lelőttek.” * Ezerkilencszázhatvanötös statisztikai év­ könyv jutott kezembe a minap, abban ol­ vastam: ebben az évben a megye bányái hárommillió-ötszázkétezer tonna szenet termeltek, a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél foglalkoztatottak száma pedig harmincöt híján elérte a tizennégyezret. — A régi szép idők! — révedezett el te­ kintete nyugdíjazott aknász ismerősömnek a számok hallatán. — Az volt az igazi, amikor a tarjáni medence szinte minden egyes falujában egy-két, meg három akná­ ban is túrták a szenet. — Túrták ... — Ide figyeljen! Nekem még most is hiába mondogatják, hogy ilyen ráfizetése­ sek, meg olyan drágán üzemeltethetők vol­ tak azok a bányák, mert nem igaz! Most meg drága pénzen szerzik be a bonyolult külföldi berendezéseket, a szén meg alig jön kifelé. Ha jól tudom, egymillió tonna a tervük. Hát mi az?! — De ne feledje: csak négy üzem ma­ radt a visszafejlesztés után, a létszám egyharmadával. — Megmaradt ott a fele is. És hogy nem sok embert lát a frontokon? Aki ügyes volt, vagy volt összeköttetése, az irodában ücsörög. Vagy nézzen be a trösztbe, az igazgatóságra! Annyian vannak, hogy las­ san bővíteni kell a székházat. — Ne háborogjon, öreg! Valamikor ma­ ga is megpályázott egy beosztást a tröszt­ ben ! — Csak nem mentem... Elszúrtam a renomémat a békekölcsönös időkben. — Ha többet jegyez, sikerült volna? — ... Meg pofáztam is. Pedig jó melós voltam, jó kommunista. Csak én akkor a széllel szemben akartam pisálni, azt pedig nem lehet. Ötvenhétben aztán hívtak vol­ na, de mondtam az egyik elvtársnak: azt a kis időt a nyugdíjig lehúzom én már a föld alatt. Ügy is lett. De visszatérve: én még mindig azt mondom, volt veleje a régebbi bányászkodásnak. Mennyi jó mezőt ott­ hagytunk! Most meg, mint K-n is, hajtják a követ. Kemény gyerek volt még hatvannyolc­ ban is az öreg. Mesélik, hogy amikor egy kiszállt bizottság, a B. környéki részen megkezdett feltárás abbahagyásáról dön­ tött, káromkodott, mint egy bérkocsis, s rájuk akarta dönteni az asztalt. Szerinte ott legalább ötezer kalóriás szén volt. * Tény: még mindig sokan keseregnek a szénbányászat visszafejlesztése során Nógrádot ért, vélt vagy valós igazságtalanságo­ kon. S hogy immár közel évtizede négy üzem — a kányási, ménkesi, a szorospata­ ki és a tiribesi — bajlódik csak a bányász­ kodás valamennyi itt fellelhető nehézségé­ vel, és hogy a közelmúltban újabb aknák megnyitásáról esik szó, ez az intézkedések helyességét kétségbe vonók táborában csak újabb olaj a tűzre. — Igaz, kikérték az én véleményemet is akkor, ez ügyben — emlékezik a Kossuthdíjas vájár, a hat nógrádi közül e címmel kitüntetettek egyike —, de csak meghall­ gattak. Aztán az lett, amit fent már eleve eldöntöttek ... És tudja, úgy veszem ész­ re, kihalófélben van már ez a mesterség. Ismeri például Mátranovákot? Mert én igen-igen jól. No, húsz-huszonöt esztendő­ vel ezelőtt az volt a ritka, ha valaki nem bányász volt. Most meg fordítva van. Tán százötvenen ha kitartottak a szén mellett a régi ezerből. — Ej, ej, a régi idők — kesereg, s hogy felindultságát szinte szándékosan tovább fokozza, előveszi a bársonydobozból a DÍJAT, s elém tartja. Ügy fogja két szét­ tárt markában, mintha pihés kiscsibét dé­ delgetne vigyázón. A tekintetét keresem, de félrefordítja a fejét. Kísérőm figyelmeztet, vigyázzunk, mert beindítják a kaparószalagot. Odébb lé­ pünk, igaz, centiméternyit csak, mert mel­ lettünk szigorúan ott húzódik a fejtés fala. Megállunk egy pillanatra, s fejlámpánk fé­ nyében nézzük a surrogó szénlavina gyé­ mántcsillogását. — Tényleg, mint a gyémánt — mondom. — Gyémánt...! Rossznyavalya! Jóval alatta van az európai kalóriaátlagnak. Azt hiszem, a csehek vagy a lengyelek csak illendőségből fognák rá, hogy jó. — Ezek szerint a rosszat erőltetjük? — No, arról azért szó sincs! Háromezer körül majd mindenhol megvan, de jövesztettünk közel ötezer kalóriást is már. Azt kokszolni is lehet. Nézze ezt a darabot! Ha rádobja a kályhára, negyedóra múlva akár az ablakot-ajtót is kinyithatja, olyan me­ leg lesz tőle. Van itt ám érték, s kell a nép­ gazdaságnak a szenünk, még ha nem a le­ hető legkitűnőbb minőség is. Csak lenne több belőle! De hát erre a medencére in­ kább a vékony, méter negyven, méter ki­ lencven centis, nagy ritkán két métert meghaladó telepek a jellemzők. így aztán — nem úgy, mint Pécs, Komló környékén, ahol a liászkori feketeszén néhol a húsz­ méteres vastagságot is eléri —, nekünk minden mázsáért meg kell küszködni. Ki­ búvások, vetők, pala, homok, víz, metán közepette, viszonylag keskeny homlokú frontokon. — Veszélyesek a nógrádi bányák? — Hát, minden rossz megvan. De kellő elővigyázatosság mellett nem veszélyeseb­ bek az ország más részén levőknél. — Mégsem szívesen jönnek magukhoz dolgozni. Tudják ezt a fiatalok is? — Lehet, egy kicsit baj van a „propa­ gandánkkal”. Sokan még mindig miszti­ fikálják a bányászatot, mintha az valami természetfeletti tevékenység lenne. Pedig dehogy. Csak hajtós, kemény és ugyebár a környezet... — És a három műszak. — Ne higgye! Amióta bevezették a mű­ szakpótlékot, szívesen vállalják a délutánost, éjszakást. A fiatalok is inkább a má­ sodik műszak miatt morognak, mert akkor, azon a héten szerintük semmire sem futja az időből. Mert éjszaka ér haza, kilencigtízig alszik, lustálkodik egy kicsit, vagy el­ végzi amit a ház körül kell, aztán ebédel, s már indulhat is újra a buszhoz. — A busz dukál már mindenkinek? — Minden egyes dolgozónkat az viszihozza. No, persze, ha nem motorral vagy kocsival ' jár. De ezek kevesen vannak. Spórolásból is, meg. . . Tudja, jólesik sichta után az a féldeci. Azt mondja a kocsmárosné, egy telt mel­ lű, valaha jobb napokat megért teremtés, hogy: — Csak ezek a bányászok ne lennének! Kérdem, miért? — Mert sichta után mind azt akarja, hogy őneki adjak először. Néha úgy megbolondítanak, azt sem tudom, hol áll a fe­ jem. Csak a nagy tülekedés, a lárma, a kö­ 3 �vetelőzés, nekem meg ugye, csak két ke­ zem van. Pedig ilyenkor már ráérhetné­ nek. Néha el is figyelem, hogy amelyik a legerőszakosabb, még egy óra múlva is itt eszi a fene. Csak a vedelés érdekli őket! — Nono, mama! — mordul rá egy fia­ talember. — Mama az ángyod térde kalácsa. Meg­ mutatnám én még, hogy nem vagy le olyan nagylegény! — Kellene is maga nekem — somfordál el két féldecissel a kezében a legény, de az éles hang utoléri: — Kellenék? Más se jár az eszetekben, csak a nő, a pia meg a zabálás. A szegény asszonyok a gyerekekkel maradhatnának maguknak... Három bányász ismerősömmel hallgatjuk a „szentbeszédet”. Látogatóban itthon az egyik, a legöregebb, a borsodi bányák va­ lamelyikében dolgozó, akiről azt mondják: bukott párttitkár. Pedig nem az, csak mi­ óta úgy megnőtt az utóbbi években náluk a párttagok száma, hogy egy alapszervezet helyett hármat kellett alakítani, nem lett pártbizottsági titkár; megmaradt alapszer­ vinek. Ő viszi a szót. — Van valami az asszony szavaiban, de igazságtalanság lenne ezt általánosítani. Tény azonban — folytatja —, hogy a fe­ szített és nem mindennapi körülmények között végzett munka után hajlamos az ember egy kis elhajlásra. De, hangsúlyo­ zom, nem mindennap! Jól is néznék ki, ha így lenne! Egy-két féldeci, egy tíz-tizenöt perces beszélgetés erről-arról bizony jól­ esik. Szinte lazítás, megnyugvás. Aztán, nyomás haza! Legtöbb helyen dolgozik az asszony, nekünk is át kell vállalni valamit az ő terheikből. — Én állatokat is tartok — mondja a mellettem ülő. — Van három anyadisznóm, sok velük a dolog. Az asszony egyedül nem bírja. — De hát, kell magának még ezzel is foglalkozni? — Kell! Két lányom van, lassan eladó­ sorban. Tudja, mennyibe kerülnek...? Kell a stafírung, most építünk házat. — Magának, vagy a lányainak? — Ügy terveztük — mert négy év kor­ különbség van közöttük —, hogy most csak a nagyobbnak. — Aztán a kisebbnek is? — Ha futja az erőmből... — Nem túlzás ez? — Magam sem tudom ... De hát itt a faluban ez a divat. így kell csinálni, ha az ember azt akarja, hogy a lányai kapósak legyenek. Mindent meg kell nekik adni az új élet kezdéséhez. — Nem csinosak? — ... Nem erről van szó. A nagyobbik akár filmszínésznőnek is elmehetne, nem szülői elfogultságból mondom. Csak hát megszólnának, életem végéig hallgathat­ nám, hogy én ezt sem tudtam produkálni a gyermekeimnek, meg azt sem. — Szóval, a falu szája miatt hajtja ma­ gát ennyire? J. havonta ötezer forint körül keres, ami szerinte, helyzetében, kevés. A front ereszkéjében néma a csend, de jöttünkre — hiszen gumicsizmás lábaink alatt meg-megroppannak a széndarabok, meg lámpáink fénye is figyelmeztető jel — felkapódnak a tekintetek. — Jó szerencsét! — köszön kísérőm, mert a föld alatt is érvényes szabály: le­ 4 gyen az akár miniszter, a munkahelyre ér­ kezőé az első üdvözlő szó. — Jó szerencsét! —visszhangozzák néhányan, s mintha mi sem történt volna, maradnak ülve. Viszonylagos kényelemmel támasztják neki hátukat az ácsolatnak a csapat tagjai, csak a harmadvezető áll fell komótosan, miután lenyelte a foga alatt harsogó hagymás szalonnát. — Jelentem, semmi különös esemény nem történt! — Nem? — húzza fel szemöldökét az egyébként bányamérnök főaknász. — Ak­ kor mire várnak? — A jóistenre! — mordul oda valaki az ácsolat és a kaparószalag közötti vaksötét­ ből. — Nem magát kérdeztem! — nevezi ne­ vén, pusztán a hangjából felismerve a ké­ retlen szólót, a főaknász. — Nincs üres — böki ki a harmadve­ zető. A főaknász máskor — hallottam már — ilyenkor káromkodna, adná fel az utasítá­ sokat, a szervezetlenségért pedig a front­ mestert is leteremtené. Most azonban kénytelen magába fojtani indulatait, mert hiába lenne üres csille, tele a bunker is. De nem enged magából, s kezd felpaprikázódni. — Amikor a munkahelyről mehetne ki­ felé a szén, nincs üres. Amikor az van, tele a bunker. Amikor meg férne még bele, üres is van, akkor meg nem megy a ter­ melés. — Mindig így van? — No, nem, csak dühöngök egy kicsit. Leülünk megpihenni, s a főaknász csak úgy foghegyről veti oda a harmadvezető­ nek. — A fát azért közelíthetnék! Láttam a forduló előtt vagy három csillével. — Nem férünk tőle, főaknász elvtárs. — Akkor biztosítsanak tovább! Néhányan felállnak, közöttük — most veszem észre — régi ismerősöm, M. is. — Hát te itt? — kérdezzük kölcsönösen. — Ha jól számolom, tizennegyedik éve bányászkodom — mondja. — Itt is lehúz­ tam már egy „tízest”. — Hány éves is vagy? — Harminckeltő múltam januárban. — Család? — Van. Két gyerek, fiú, lány. Hat- és nyolcévesek. — Kocsi? — Van. Igaz, csak „Záporjóska”. Zaporozsec. De már befizettem Ladára, ha igaz, év vége előtt megkapom. — Pénz? — Van az is. Igaz, nem az a jaj-de-sok, de kijövünk belőle. Ötezer fölött szoktam hazavinni. Meg a házat is csak igen ke­ vés kölcsönnel építettük fel. Igaz, nem iszom, nem dohányzom, bár ... amit erre költenék, megeszi a kocsi. — Elégedett vagy az életeddel? — Az. Nem panaszkodhatok. — Bányász lennél, ha még egyszer újra­ kezdhetnéd? — Biztosan. Tudod, nekem ez az éle­ tem ... Ugye, szépen mondtam? De így igaz: megdöglenék, belepusztulnék, ha mást kellene csinálnom! — Fiadból lesz-e bányász? — Korai lenne még jósolgatni... Nem tudom. Talán ... De mért kérded? — Kevesen vagytok itt lent fiatalok. — Ez igaz. — Miért? — Fene tudja. Mert amit indoknak fel­ hoznak a nem-jövésükre, egy sem indok. Aki szereti a munkáját, eltekint tőlük. Mindent meg lehet szokni, s mint mond­ tam, megszeretni is. Nagy fekete kérges kezét nyújtja, s ne­ vet rajtam, milyen szénporos az arcom. ♦ Menekülőkészülékem a gyors ugrás len­ dületétől nagyot koppan a hidraulikus bányatám oszlopán, de ki törődik vele ilyen­ kor ... Nemrégiben ment előttünk végig, csaknem a front teljes hosszúságában a maróhenger, amelynek acélkései olyan harminc-negyven centiméter vastagságban hasították le a vágat jobb oldaláról a sze­ net. Szerencsére, áll még a kaparószalag is, úgyhogy baj helyett csak pillanatnyi ijedtség lett. Korholja is magát kísérőm: — Tőlem volt felelőtlenség, hogy köz­ vetlen a fal mellett jöttünk. Mert a szén­ nek, s az azt nyomó-támogató kőzetnek is adva van egy olyan, egyébként magától értetődő tulajdonsága, hogy ha megboly­ gatják, elveszíti addigi stabilságát, s a leg­ váratlanabb pillanatban elkezd omlani... Mint most is. De itt, a berendezés acélle­ mezei alatt már biztonságban vagyunk. Megtapogatom zsebemben jegyzetfüzetemet, golyóstollamat, nem maradtak-e a szén alatt. Kísérőm elérti mozdulatomat, s harsány szóval invitálja ki a lentebb hú­ zódó tárnok közül J-t, a fiatal vájár-bá­ nyamentőt. Jódarab ember kúszik fel mel­ lénk és miután lámpájával megvilágította arcom, köszön: — Jó szerencsét! Szerbusz! — Jó szerencsét! — mondom, immáron e köszönéshez hozzászokottan, s kérem, me­ séljen életéről. — Aztán mit? — kérdi. — A bányászéleted. — Nem nagy ügy az, felesleges vakoskodni a papír felett. Nagyon sokan van­ nak úgy, mint én, akik még tizenhat éve­ sek sem voltak, s már belekóstoltak a ne­ hézségekbe ... De talán hagyjuk is, gicscsesnek tűnne, ha leírnád! Mondom neki, nem, s nógatom, beszél­ őn! — Tizenegy éves voltam, amikor apám ottmaradt egy omlás alatt. Négyen voltunk testvérek, nálamnál csak egy volt idősebb. Tovább tanulni nemigen akartam, úgy­ hogy amikor néhány hét volt csak hátra a tizenhatig, jelentkeztem a bányánál. Pár nap múlva már a föld alatt voltam... Az­ tán mit mondjak még? Azóta is lent va­ gyok. Kész. Ez az én életem. Vaskos tenyerét végigsimítja szőrös mellkasán és rámnéz. Fürkészem az arcát, hány éves lehet, de a szénpor jó álcázó, lehetne harminc, negyven, de ötven is. Megkérdem hát. — Negyvenben születtem ... Kiszámít­ hatja, nem túl szerencsés időben kezdtem el bányászkodni. Mikor a harmadik leszál­ láshoz készültem, úgy rúgott fenékbe egy dobtáras géppisztollyal sétálgató nemzet­ őr „bajtárs” az akna bejárata előtt, hogy bőgőnek néztem a csillagos eget. Akkor meg is fogadtam, soha a büdös életbe nem nézek a bánya környékére sem. — Mégis itt vagy... — Hát, persze. Tudtam én akkor, mi fo­ lyik a nagyvilágban? — Szereted ezt a munkát? — Szereti a franc. Csinálom, mert mu­ száj. Kell a pénz. — Miért nem mégy el máshová? — Hát hová mennék? Nem értek én a bányászaton kívül semmi máshoz. Ide mu­ száj már kötődnöm, nincs más. — Még egyszer nem lennél bányász? — Inkább elásnám magam, még ennél is mélyebbre. �Fejünk fölött, a támra boruló acéllemez­ től számítva háromszázegynéhány méter választ el a napvilágtól... Mennyit keres egy bányász? Azt mondják, igen sokat, de érdekes mó­ don kevés, aki fizetésével elégedett. — Tudja, kiknek megy a legjobban kö­ zülünk? — kérdezte Z. — Azoknak a szép, fiatal, egészséges embereknek, akik ügyesek voltak a vissza­ fejlesztéskor és a nagy zűrzavart kihasz­ nálva valamilyen indokkal, vagy szimulá­ lással nyugdíjaztatták magukat. Először megjátszották a nagybeteget: ismertem va­ lakit, aki csak addig használta a botot, amíg a nyugdíjas papírja a kezében nem volt. Akkor eldobta, most meg járja azt a kincsesbánya-Alföldet. Elpiszmognak va­ lamin húsz- meg huszonkét forintos óra­ bérben ... Ilyenkor megy fel a mi vérnyo­ másunk: ha ilyen eseteket hallunk. Nem vagyok rosszindulatú, de ötven százaléku­ kat még most is visszaraknám elővájásba. — Irigykedik rájuk. — Nem! Csak furcsának tartom, hogy míg mi a föld alatti trógerolással alig ke­ resünk egy hónapban ötezret, ők három­ négy hónap alatt tízezreket hoznak haza tisztán, valamelyik alföldi vagy dunántúli nagygazdaságból. No, és mellette persze ott van a jó nyugdíjuk. Van egy másik isme­ rősöm is. Főaknász volt, közel négyezer a nyugdíja, mégis úgy hajtja magát, elvállal minden munkát, hogy majd beledöglik. Gondolja, sajnálná valaki, ha lerokkanna? — Azért maguk sem panaszkodhatnak! — Gondolja, fizetésünk arányban van azzal a munkával, amit csinálunk? „Nálunk a munka...” Élénken emlékszem azokra az évekre, amikor eszmélődő kö­ zépiskolásként, lelkesen énekeltük: „Kényszer volt egykor a munka — ma hősi tett!”, s meg voltunk győződve arról, hogy ez nem is lehet másként. Tanultunk, figyeltünk, mi történik körülöttünk, az ifjúsági gyűléseken a sok százszázalékos ter­ melési eredménnyel büszkélkedő munkahősökkel példálóztunk, s egy kicsit szerettünk volna hozzájuk hasonlítani. S, amikor meghirdették a sztálinvárosi (Dunaújváros) nyári társadalmi munkát, az osztály egy emberként jelentkezett. Néhai apám —, akit a háború vihara sodort el a család mellől — példálódzott mindig, a maga módján: „A munka nem szégyen, fiam!”, s „A munka nemesít!”, vagy a „Jól végzett munka minden gyarapodás talpköve”. A háború előtt — s néhány évig még utána is — egy ren­ dezett, s kínos-tisztán tartott gyártelepen éltünk. Persze nem a Kaszinótól jobbra, ahol az angol érdekeltségű gyár vezető, irányító értelmiségi rétege lakott, hanem balra, a földszintes, de viszonylag kényelmes házakban. Itt láttam életemben először kiírva egy házra: „Ora et labora” — amit a vastag nádpálcát gyakran használó tisztelendő fejtett meg, s hirdetett: Imádkoz­ zál és dolgozzál! S amikor egyszer az apámat csaknem teljesen bepólyálva hazatámogatták, mert savömlés történt az üzemben, s megégett, csak azt éreztem, hogy hiába gyakoribb az anyám imája, a ke­ nyér kisebb és keserűbb a hársfatea... * „A munka becsület és dicsőség dolga” — hirdették a fel­ iratok a felszabadulást követően. A mondanivaló hangsúlyozá­ sa érdekében személyessé is tették a jelszót, mert benne volt még az is, hogy „nálunk”! A szabad országépítés heroikus akarásá­ ban új értelmet látszott nyerni a MUNKA; vallottuk — és tud­ tuk —, hogy szorgos kéz és teremtő akarat nélkül lehetetlen az értelmes létezés. A jelszavak és tapsok korában azonban a feje tetejére állt az értelem. A munkában alkalmazott, manipulált presztízsrend révén kialakított hierarchia széles hullámokat keve­ rő elégedetlenséget okozott, de nemkülönben zavart okoztak az emberek tömegeiben az érvényesülés új útjai — a boldogulás zsák- és mellékútjai. * A Példabeszédek Könyve a henyélést jelöli meg a szegény­ ség és ínség okául. A rabbinusi irodalomból számos idézettel lehet bizonyítani a termelőmunka megbecsülését. A zsidó mü­ veken alapuló apostoli dekréták II. könyvének egyik fejezete azt tanítja, hogy a hasznot hajtó tevékenységeket mellékesnek kell tekinteni, s életünk fő „munkája” Isten tisztelete legyen. A — Gondolom. És van még hűségpénz is, ugye? — Érdekes: mindenki azt a párezer fo­ rintot sajnálja tőlünk! Jöjjenek le, majd ők is kapnak! — mérgeskedik. ♦ M. környékén jártam a múltkoriban, jól bent a hegyek között. Fent a tetőn azzal áll elém, gépéről szállva a dózeros, aki a traktoroknak egyengeti az utat, hogy nyis­ sunk bányát! Még egy méternyi földet le­ túrok innen, oszt’ itt a szén. Megteszlek igazgatónak — nevet. Nézem a földet, a barnára égettet, s lá­ tom oldalain itt-ott kibuggyant már a szén. Az átkok és örömök röge ... Karácsony György görögök meg a rómaiak minden haszonra irányuló munkát lealacsonyítónak ítéltek. A görögök a szellemi tevékenységek nagy becsben tartása következtében jutottak erre a nézetre. A közép­ korban a munkával kapcsolatos nézeteket a római hagyomá­ nyokból merítették, elegyítve a bibliai felfogással. A munka szükségszerűség volt, a bűn következménye és büntetése. A munkát legjobb esetben is csak szükséges rossznak, nehézség­ nek tekintették, amely az Istentől elidegenedett ember küszkö­ dését tükrözi. Mi ez, ha nem a munka dogmatikus felfogása? A materialista történelemfelfogás bizonyította be, hogy a munka tette emberré az embert, a munka hozta létre az emberi társadalmat: ember és munka — Összetartozó fogalmak, az ember akkor lépett át az értelem világába, amikor szerszámot vett a kezébe. Végül is akkor mi a munka? A továbbiak kifejtése érdekében vegyük segítségül a Ma­ gyar Nyelv Értelmező Szótárát, amely a munkáról ezt mondja: „A munka az embernek szükségletei kielégítésére irányuló tu­ datos, célszerű (termelő) tevékenysége. Állatnak, gépnek az ember szolgálatában végzett erőkifejtése, működése”. Nagyon leegyszerűsítve így a munka nem más, mint a megélhetés forrása, lehetősége. Marx ezt írja a Tőke I. kötetében: „A munka minde­ nekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, sza­ bályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét”. Az em­ ber tehát — nemcsak feltétele, hanem teremtménye is a mun­ kának — a természetre gyakorolt céltudatos tevékenységével megváltoztatja, saját szükségleteinek rendeli alá a természetet. A munka e szerint az ember sajátja. A kutató, a fáradozó, a világot megismerni akaró, az atom titkait vallató és a világ­ űrt ostromló emberé. Vajon hogyan ítélik meg a munkát most az emberek? Sze­ retik-e a munkájukat, örömet lelnek-e benne, elégedettek-e vele, vagy nyűg számukra, teher, amit vállalni kell, mert élni kell? Alacsony, enyhén kopaszodó férfi. Az életkora a negyven felé hajló. Tartása feszes, a keze kimunkált munkáskéz. Ko­ vácsolóüzemben dolgozik. — Amikor kitelt az iskola, az apám nyomában a mezőgaz­ daságba mentem dolgozni. Akkor ezt hozták a körülmények. Megálljról szó sem lehetett, mert hajtott a kell. Valahogyan so­ sem volt elegendő, ami volt. S, amikor belefásultam a derékroppantó robotba, elmentem a gyárba. Na, de ott is hová me­ hettem iskola nélkül? Segédmunkásnak. Most boldog vagyok, hogy betanított munkásként dolgozhatok. Járműalkatrészeket készítek. Azazhogy kiszolgálom a gépet. Ez még mindig jobb, mint amikor a kapakovácsoknál segítettem. Nem panaszkodom, �mert a pénz is szép, de higyje el, nagyon izzadság szagú az a pénz. Hogy van-e örömöm benne? A görnyedésben kinek lehet öröme? Amikor azonban jut rá egy kis idő, lerajzolom, vagy megfestem magunkat. Ezeket a megfáradt embereket. S annak örülök, hogy ők is örülnek. Tanulok, mert biztatnak, segítenek. Már kiállításokon is szerepeltem... Utcasöprő — hivatalos elnevezéssel: köztisztasági alkalma­ zott. Vékony, filigrán asszony. Fekete hajú, barna bőrű. A hi­ deg áprilisi hajnal sem tudja megszínesíteni fakó arcát. — Mit akar maga ezzel a munkával? Még hogy öröm, elé­ gedettség? A rosseb megeszi! — pergeti meg a nyelvét a kérdésre. — Rohadt egy munka, de hová menjek. Segédmunkás lehet­ nék valamelyik gyárban, de nem bírja a szervezetem. Négy gyerek már van, meg kezelték a tüdőmet is. Itt kint legalább levegőn vagyok. Nekem senki ne beszéljen arról, hogy a munka örömet okoz. Amikor hazamegyek, nekikezdhetek az otthoni melónak. Nincs, aki megcsinálja helyettem. Amikor ágyba dő­ lök, olyan vagyok, mint a hulla. Ami ezután következik sem öröm már, és szabadulnék is tőle, csak lehetne... Negyven év feletti, kevés beszédű asszony. Abból a típusból való, amelyre a feltétlen ragaszkodás és hűség jellemző. Gépíró. Huszonöt éve dolgozik jelenlegi munkahelyén. — Azt tartják, hogy a gépírók munkája egyhangú, ideg­ ölő munka. Nekem azonban örömet jelent. Egyszerűen nem tud­ nám elképzelni az életemet munka nélkül. Miért lettem gépíró? Megtetszett. Érdekesnek tartottam és vallom ezt most is. Igaz, nem számoszlopokat, kimutatásokat gépelek, hanem újságcikke­ ket. Örülök, hogy a szerzőnek én lehetek az első olvasója. A présgépek egyhangú kattogása tölti be a levegőt. Négy gép áll az üzemrészben, mindegyik mellett asszony dolgozik. A gépek évek óta ugyanazt a munkadarabot préselik, csupán az jelent változást, ha korszerűsítik a gyártmányt. Akkor azonban egy másfajta munkadarabot préselnek a gépek — évekig. Az asszonyok közül egy ötven év körüli, vékony, fáradt arcú asszonnyal beszélgetünk: — Tizenöt éve dolgozom ezen a munkahelyen. Amikor elő­ ször megmutatták, mit kell csinálnom, még tetszett is a dolog. „No, Erzsi — mondtam magamban — ezt nem lesz nehéz csi­ nálni. Mégsem olyan, mint a mezőgazdasági munka!” Egy fél év sem telt el, már valósággal haragudtam a gépemre. Szabadul­ ni is akartam én innen, de nem engedtek. Biztattak, hogy bír­ jam ki, majd áttesznek egy másik üzembe. Később úgy hozta az élet, hogy brigádot alakítottunk. Sok szépet, érdekeset vállal­ tunk. Én lettem a brigádvezető helyettese. Akkor meg már a becsület miatt nem volt aktuális a géptől való szabadulás. Tel­ tek az évek, újabb gyártmányokra álltunk át, persze ez nem sokat változtatott az én munkámon, mert csak méretben válto­ zott az általam készített munkadarab. A gép indítókarját mind­ egyiknél ugyanúgy kell meghúzni. Műszakonként kétezerszer. Végül a brigádban „oldódtam fel”. Elvállaltam különféle meg­ bízatásokat, szerveztem a társadalmi munkát, a kirándulást, a betegek látogatását, szóval tudja, hogy van az ilyesmi. S lám, most már nem jövök be mérgesen a műszakba. Talán össze­ szoktunk a géppel? Azt hiszem, inkább a kollektíva, amelyik már többször is elnyerte az arany fokozatú brigádjelvényt, lett az én örömem és elégedettségem forrása. A présgép nélkül azon­ ban biztos nem jutok idáig... A vékony, ritkán mosolygó újságíró, akitől megszokták az olvasók a gondosan megfogalmazott, lényegre törő írásokat, meglepődik a kérdésen. — Ilyen hirtelen hogyan is fogalmazzak — kérdezi csak úgy félhangosan, s töpreng a válaszon. — A munkáról lehetne nagy szavakat mondani. Az újságírói munkáról, vagy inkább hivatásról, még inkább. Tizenöt-tizenhat éve dolgozom újságíró­ ként. Kezdetben az érdekessége vonzott, később rájöttem, hogy nagyon is felelősségteljes munka. Ez a munka akkor jó, ha az ember nemcsak szépen ír, hanem hasznosan is. S különösen fontos, hogy igaz legyen, amit írok; akarjak valamit. Én az újságírást propagandamunkának tartom, az Ügy iránti elkötelezettségnek. Nekünk közeli és távlati célunk a társadalom megváltoztatása. Ez pedig nem megy másként, csak a munka révén; s csak akkor 6 lesz sikeres, eredményes ez a törekvés, ha a munka nemcsak eszköz, hanem cél is az életünkben... Sovány, beesett arcú ember. Korban az ötven év felett jár, már közelebb a nyugdíjhoz. Negyven éve dolgozik a nyomdász­ szakmában. Beosztása gépmester. — Negyven év munka után valamit csak lehet mondani arról, hogy mit jelent valaki számára a munka — mondja, s ra­ vaszkásan kacsint hozzá. — Ne mondja senki, hogy ő meglenne munka nélkül! Biztos hallotta már azt a mondást, hogy „elmen­ ne a munka temetésére”; nem hiszem, hogy akadna ilyen ember. A munka az az élettevékenység, amely nélkülözhetetlen funkci­ ója az embernek... — S mi lenne, ha annyi pénzhez jutna, hogy nem kellene dolgoznia? — A pénz jó, ha van, de nem pótolja a munkát. A semmit­ tevés kibírhatatlan lehet. Nem tudom, milyen, mert én otthon is mindig keresek valamilyen elfoglaltságot. Valahogy nekem a pihenés sem tétlen heverészés. A mi korosztályunk nem tud lé­ tezni tevékenység nélkül. A munkával élek, de nem a munká­ nak. A családnak élek, az unokának, a kollektívának. Amihez egészség és pénz kell. Ebben segít a munka. Látja, nem kell tonnákat emelgetnem, nálunk a munka inkább a figyelmet, az ízlést követeli meg. A szakértelemről nem is beszélve. Amikor azonban még én tanultam a nyomdászkodást, a kis maszek nyomdában nem volt olyan specializálódás, mint napjainkban. így azután nekem meg kellett tanulnom a klejszterfőzéstől a betűszedésig, a magasnyomtatástól a könyvkötésig a legkülön­ félébb szakmai fogásokat. S tudja, hogy mi a nagyszerű a mi munkánkban? — emeli fel a hangját. — Mi a szóval bánunk, az írott anyanyelvvel. S ez nem kis felelősség. Azután hirtelen elborul az arca. — Igaz, vesztett rangjából ez a munka. Baj van a tradí­ ciókkal, nem tiszteljük eléggé a múltunkat. A fiatalok? Nem rosszak, de sokkal lelkesebben kellene dolgozniuk. Mennyi szépség és öröm van ebben a munkában! Ezt érezni kell az embernek minden idegszálával. Elégedett ember vagyok, mert én mindig ezt éreztem... S elégedett-e az az alig harmincéves fiatalember, akinek arcáról sugárzik a jókedv? Inkább gondolhatnánk valamilyen könnyű foglalkozás képviselőjének, mint rendésznek. — Áruházi rendész vagyok, ami szerintem nehezebb fel­ adat, mint egy vállalatnál, mert ott csak a „belső” emberekkel kell foglalkozni. Nálunk azonban naponta sok ezren fordulnak meg. Villanyszerelő voltam én, s ezzel együtt járt a tűzrendészeti beosztás. Iskolára küldtek, s elvégeztem a rendésztanfolyamot. Hálátlan munka. Bíznom kell az emberekben, de rossz tapasztalatok belémprogramozták már a gyanút is. A vásárlót azonban nem szabad zaklatni. Minden esetben nagyon tapinta­ tosan és körültekintően kell intézkednem. A vállalati dolgozókkal sem könnyű a helyzetem, ha túl jól csinálom, akkor zokon veszik, ha meg nem... azt meg nem lehet, mert alapvető fel­ adatom a társadalmi tulajdon, a rend védelme. Vannak hara­ gosaim is, olyanok, akik nem szívesen veszik az ellenőrzést. Tíz év gyakorlat után az ember érzi már, hol kell keresni a „vajat”... Igen, az zavart, hogy kezdetben nem éreztem ennek a munkának a hasznosságát. Pedig szép és fontos az ellenőrzés, a dolgozók érdekében történik, a munkám tehát nevelés, em­ berformálás is. • V. A. Jadov A munkához való viszony és a szocialista élet­ mód című művében egy helyen ezt írja: „...a munka, mint ér­ ték a kilenc megnevezés közül (vizsgálati fogalmakról van szó) a munkásoknál, az alkalmazottaknál és a műszaki dolgozóknál a 6. helyet foglalta el, míg a humán értelmiségnél a 3. helyet. .... az Egyesült Államokban... Rokic még nem is tartotta le­ hetségesnek azt, hogy a munkát a legjelentősebb létérdekek közé sorolja. A munkát nem mint értéket tekintik, hanem csupán mint eszközt arra, hogy a létszükségleteken túlmenő szükség­ letek kielégítését biztosítsa. A Szovjetunióban a munkát mint fontos emberi értéket vizsgálják, habár az ma még nem fog­ lalja el az »abszolút első helyet«.” �Kellemes, kulturált fiatalasszony, könyvesboltot vezet: — Az érettségi után mindjárt a boltba kerültem dolgozni. Szeretem a könyveket és szeretem az embereket. Ebben a mun­ kában —, de jobb, ha azt mondom, hogy hivatás, mert annak tekintem — ez elengedhetetlen. Örömet találok abban, hogy em­ bereket formálhatok, s valahogyan az én energiám is benne van abban a változásban, ami a társadalmat jellemzi. Pedig csak könyvet ajánlunk, terjesztünk —, de nem mindegy, hogyan. Volt idő, amikor ezt a tevékenységet kizárólag csak kereskede­ lemnek tartották. Tudja, hogy micsoda erőt kölcsönöz, hogy most már egy kicsit közművelődési munkának tartják? Megkerestem két sírásót is kérdésemmel. Meglepve és za­ vartan —, talán kis bizalmatlansággal is — méregetett a két ember, de azután megenyhültek. Egyikük ötven fölötti korú, a másik huszonéves. — Utolsó munkának mondják ezt az emberek, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Én már több, mint tíz éve vagyok a vállalatnál — mondja az idősebb. — Én már csak megszoktam. Se családom, se rokonom. Egyszál magam vagyok. Megedződtem. De a gyerektemetések még engem is megráznak. Hát akkor őt — int a fiatalabbra. — Neki két gyereke is van. Higyje el, munka ez a javából! Fájdalmas munka, de ez is az ember va­ lóságához tartozik. Egy fontos intézmény* könyvtárosnője: — Alkatomnál fogva biztosan sokféle munkára alkalmatlan lennék. Tisztelem és becsülöm a kétkezi munkát, a termelő­ munkát, de higyje el, itt is meg lehet találni az alkotás szépsé­ gét, a munka eredményét. Igaz, ez más, mint egy csodálatos üvegkehely elkészítése az üveggyárban. Az gyorsabban megy. Ügy tűnik, hogy az eredmény itt megfoghatatlan. Nekem mégis ez jelenti a mindent. Az életet. A nyugdíjkorhatárhoz közeli korú, őszülő, fáradt tartású asszony. Szocialista brigádtag. Több mint harminc éve dolgozik az építőiparban: — Valamikor malterosként kezdtem, azután — mert kellett a pénz — a vasbetonszerelők közé álltam. Nem egyedül voltam Művésztelepek Tíz éve annak, hogy a Baranya megyei Tanács úttörő kezdeményezése és nagyvo­ nalú anyagi támogatása eredményeképpen megkezdte működését a villányi szobrász alkotótelep, más néven szimpozion. Azóta országszerte jó néhány, külföldi művésze­ ket is vendégül látó nyári alkotótelep ala­ kult, amelyek hovatovább egy-egy megye kulturális rangját is fémjelzik. Ezek közül a legjelentősebb a villányi kőszobrász- és a miklósi kerámia-, a nagyatádi faszob­ rász-, a kecskeméti zománc-, illetve kerá­ mia-, a velemi textil-, valamint az eger­ vári faszobrász-szimpozion. Szakmai fel­ ügyeletüket a Magyar Képző- és Iparmű­ vészek Szövetségének Szimpozion Bizott­ sága látja el, s segít a művészi munka fel­ adatainak meghatározásában. (Itt jegyez­ zük meg, hogy az 1977-es siklósi nemzet­ közi szimpoziontanácskozáson az UNES­ CO megbízása értelmében Siklóson alapít­ ják meg a szimpozionok nemzetközi infor­ mációs központját, amelyet eredményes működése esetén az UNESCO támogatni is fog.) A szimpozionmozgalom az új tanács­ törvény, pontosabban fogalmazva a kultu­ rális élet decentralizációja, valamint a mű­ vészeti alkotóműhelyek létrehozását sür­ gető 1974-es közművelődési határozat nyo­ mán kezdett kibontakozni. Hogy milyen ott nő. Jó gárda volt a miénk. S ha nem esem le néhány éve az állásról, vissza is mentem volna a brigádba. Nehéz munka volt, de mégis jókedvvel végeztem. Szépsége van a vasszerelés­ nek. Előttem, kezem nyomán épültek fel Salgótarján lakóépü­ letei, üzemei. Tudja, egy kicsit elfog az érzelgősség, amikor végigmegyek a városon, s látom a munkám eredményét... Középvállalat délceg tartású igazgatója. Az igazgatók fiata­ labb generációjához tartozik. Olyan ember, aki nagy felelősséggel és lelkiismeretességgel végzi a feladatát. — A munka megítéléséhez ne vegyük elő a közgazdaság­ tant — mondja mosolyogva. — Maradjunk inkább emberközel­ ben. Nekem a munka a boldogulás, a kiteljesülés forrását je­ lenti, s úgy tapasztalom, hogy mind többen értelmezik így. Mi, vezetők igyekszünk ezt a megítélést megfontolt, a lehetősé­ gekhez igazodó technikai, szociális fejlesztéssel, demokratikus vezetéssel erősíteni. Az anyagiakat nem zárhatjuk ki a kérdés­ körből, de rendkívül fontos a közérzet, ami elősegítheti, hogy egy olyan ember is azonosulni tudjon a közösségéhez illeszkedő munkájával, aki eredetileg csak úgy megakadt valamelyik mun­ kahelyen. Nagyobb rangja, becsülete lett tehát a munkának. Ugyan­ akkor arról is beszélünk, hogy nagy a fluktuáció, az emberek „lógnak” a munkahelyeken. Jelentések számadatai bizonyítják, hogy nem a kívánt mértékben növekszik a munka hatékonysága, többet fogyasztunk, mint termelünk. Az e témával kapcsolatos szenvedélyes viták azt a látszatot keltik, hogy mintha az elmé­ leti tételeket nem a várt eredménnyel igazolná a gyakorlat. A kétségtelenül sokszínű gyakorlat. A végső tanulság mégis az, hogy a szocialista forradalom — jelesül a kulturális forradalom — hatásaként belsőleg gaz­ dagodó ember mind jobban érzi munkáját szükségletének. Va­ lamiféle nemes erkölcsi-politikai „kényszernek”, amelyben a társadalmi kötelesség és a közösségi lelkiismeret valósul meg. elvi és gyakorlati megfontolásokból? Nos, mielőtt ezzel bővebben foglalkoznánk, ér­ demes egy kis művészettörténeti kitérőt tennünk. A hagyományos művésztelepek több­ nyire egy-egy jelentős, stílust vagy iskolát teremtő mester, illetve valamilyen „fes­ tői” atmoszférát sugalló táj bűvkörében szerveződtek, s tevékenységük túlnyomó részt táblaképek termelésében merül ki. Mint arra Rideg Gábor rámutatott: „a klasszikus művésztelepek mindig valami ellen szerveződtek: Barbison a romantikus tájképfestést opponálta, Hollósy Simon és társai Münchenből és Münchentől vonul­ tak el Nagybátonyra. A szolnoki művész­ telep szervezését annak idején a hivatalos kormányzat az újító Nagybánya ellenében támogatta, Szentendre pedig, amikor mű­ vésztelep volt, nem utolsósorban a hiva­ talossá vált Nagybánya ellenzékeként jött létre. A vásárhelyi művésztelepet pedig egyenesen a társadalmi ellenállás egy sa­ játos formája, a társadalmi oppozíciónak számító művészi magatartás alakította ki.” Az ezeken a telepeken gyülekező mű­ vészeket meglehetősen gyakorlatias, ha úgy tetszik, egzisztenciális célok is vezé­ relték. Nevezetesen: a művésztelepek fény­ korában (azaz a XIX. század végétől kö­ rülbelül az 1940-es évekig) a legnagyobb fölvevő közege a táblakép-termelésnek volt, lévén, hogy ez a műfaj elégítette ki a legjobban az intim polgári szobák dekorá­ ciós igényét. Ezt a festők annál is köny- Pádár András nyebben teljesíthették, hiszen — egyetlen mondatba sűrítve és szükségképp egysze­ rűsítve a problémát — „mindössze” az amúgy is „mozgékony” festőállványt (stafelájt) kellett a megrendelő kívánságának megfelelő motívum előtt fölállítani. így aztán nem csoda, ha a nyári művésztele­ pek környékét jó időben valóságos stafeláj-erdő borította. A különböző művésztelepek által pro­ pagált stílusok sokszínűsége, újszerűsége azon kívül, hogy a műkritikusokat is po­ larizálta, s nemegyszer ádáz csatározásra késztette, lehetővé tette, hogy az egyre jobban atomizálódó társadalom szinte minden rétege — beleértve a mindenkori hivatalos kultúrpolitikát és az így-úgy megtűrt ellenzéket is — megtalálja a ked­ vére való stílust, művész(i)-eszményt. Az érdekképviseleti szervekként is funkcio­ náló telepek ugyanakkor előrevetítették a század eleje óta napjainkig már-már osz­ tódással szaporodó izmusok, artok jellem­ ző vonásait is. Sajátos művésztelepnek fogható föl pél­ dául a kubizmus szülőháza, a párizsi Bateau-Lavoir, a Max Jacob által Hajómoso­ dának titulált Montmartre-i műteremház. A tízes években — komédiások, nagy tréfacsinálók, bohémek nem mindennapi tár­ saságában — a műtermek bérlői között ta­ láljuk Modiglianit, Picassót, Braque-ot, Apollinaire-t, Metzingert stb. „Ebben az ütött-kopott konzervdobozban is heringsűrűn préselve éltek a zsenik”, akik volta- 7 �képp nem tettek mást, mint teljesítették a társadalmi munkamegosztásból rájuk eső részt. Az ilyen és ehhez hasonló telepeken az egyéniségek bár szükségképp hasonul­ tak egymáshoz, de tevékenységük — mindaddig míg a képkereskedelem nem nyúlt a hónuk alá, vagyis alkotásaik nem váltak áruvá — (olykor tragikus) magán­ ügy maradt, csakúgy, mint az egyszemé­ lyes padlásműtermekben megszállottan konstruált egyéni mitológiáké. A nemzetközi műkereskedelemben „fut­ tatott” művészek személyre szóló, „copyríght”-védjeggyel ellátott műalkotásainak ez — a társadalmi termelés egyéb ágaza­ taiban már általánossá vált — a kifino­ mult manipulációval (lásd: reklám) előre bekalkulált s lehetőleg minél gyorsabb „elértéktelenítése”, „elavítása” persze olyan szélsőségesen individualista művész­ típust tételez föl (pontosabban: termel ki), aki jobbára csak egzisztenciális okokból csapódik hol ehhez, hol ahhoz a művész­ csoportosuláshoz, vagy vált stílust, asze­ rint, mikor melyiket jegyzik magasabb ár­ színvonalon. Olyant, aki a kereslet—kíná­ lat törvénye által kikényszerített — azaz nem a természeti-társadalmi mozgások természetes ritmusát követő —, a társadal­ mi hasznosságot látványosan figyelmen kívül hagyó állandó színeváltozásaiért ki­ járó megdicsőülése közben, ráadásul ab­ ban a tévhitben ringathatja magát, hogy ez a szabadverseny egyéniségének, alkotói hajlamainak, művészi szabadságának ma­ ximális kibontakozását teszi lehetővé. Valójában a legantikonformistább irány­ zat (lásd például: pop art) is előbb-utóbb a manipuláció, azaz a fogyasztói kultúra részévé válik. Hogy mindez végül is a kö­ zösség rovására történik? — az már nem izgatja sem a művészt, sem pedig (látens) megbízóit. De mielőtt túlságosan belebonyolódnánk a művészettörténeten messze túlmutató kérdések boncolgatásába, térjünk vissza a hazai szimpozionmozgalomhoz, amely tár­ sadalmi képletünkből, a jelen égető, de még inkább a jövő parancsoló szükségle­ teiből következően magától értetődő, hogy egy merőben más jellegű — lényegét te­ kintve: a természeti-társadalmi mozgások­ kal, a természetes és a mesterséges környe­ zettel szerves kapcsolatot tartó, velük együtt lélegző — közösségi művészet, illet­ ve műveltségtípus kibontakoztatásán kell hogy munkálkodjék. Annál is inkább, mi­ vel élvezi kultúrpolitikánk mind erkölcsi, mind pedig — nem is csekély — anyagi támogatását. Kezdetben a nyári alkotótelepeket a megyei tanácsok főleg reprezentációs cé­ lokra kívánták életre hívni, mivel mint tudvalevő, nemcsak művészeket csalogat­ nak az adott helyre, hanem újságírókat, kultúrpolitikusokat is. No, meg azért, hogy ebben se maradjanak le a többi megyétől. (Utólag elmondhatjuk: egészséges és hasz­ nos lokálpatriotizmusból fakadt ez a ver­ sengés.) Nem kis gondot okozott ugyan­ akkor a megnövekedett kulturális alap értelmes fölhasználása. E tekintetben is kapóra jöttek tehát a szimpozionok. (Egyik tanácselnök például a „mit is csináljunk a pénzzel” vita közben ekképp fakadt ki: „Inkább egy alkotótelepet finanszírozok, mint egy futballcsapatot.”) Támogatásra találtak a szimpozionok szorgalmazói már csak azért is, mert nem egy helyi vezető eleinte amolyan idegenforgalmi látványos­ ságnak szánta a művészek meglesését, mu­ togatását, amint éppen lázasan alkotnak. De más okok is munkáltak. 8 „Most még mi hívjuk a művészeket — nyilatkozta öt évvel ezelőtt az egyik ta­ nácselnök ... — De szeretnénk, ha művé­ szek is letelepednének a községben. Nem titkoljuk: város szeretnénk lenni. Város pedig elképzelhetetlen művészeti élet nél­ kül.” (Ehhez csak annyit tennénk hozzá: a falu vagy a község úgyszintén.) A szim­ pozionok másik kézzelfogható haszna pe­ dig azzal kecsegtetett, hogy a telep őszi zárókiállítása után a művészek otthagyják munkáikat, amelyek alapját képezhetik a helyi, folyamatosan lecserélhető, illetve fölfrissíthető szabadtéri vagy múzeumi műgyűjteménynek. Ez persze csak mini­ mális program lehet, hiszen — mint látni fogjuk — az alkotótelepeknek nem lehet elsőrendű célja, hogy a művészek egyedi, a mindennapi életből kiszakított műtár­ gyakat hozzanak létre. Nyilvánvaló, hogy egy kerámia-, textil-, zománc-, fa- és kőszobrász alkotótelep csak olyan helyen képes hatékonyan mű­ ködni, ahol biztosítva van a műtárgyak, műegyüttesek előállításához szükséges jó minőségű, megfelelően előkészített anyag és a magas színvonalú technológia, továb­ bá az átgondolt munkaszervezés. Mindeb­ ből következik, hogy azok a szimpozionok vannak kedvező helyzetben, és csakis ott érdemes alkotótelepet létrehozni, ahol biz­ tosítva van az ipari háttér, vagyis a köz­ vetlen környezetben az illető képző- és iparművészeti ágnak megfelelő üzem ta­ lálható és ami a legfontosabb, hogy ez az üzem patronálja is őket. Hogy ez mennyi­ re fontos, azt jól példázza a nagyatádi te­ lep, amelynek a nem túl bonyolult és drá­ ga szerszámokon kívül „mindössze” fára van szüksége. Csakhogy a faszobrászat nem akkor kezdődik, amikor a szobrász nekiesik a fának, s alkotói buzgalmában ilyen-olyan formákat hoz ki belőle, hanem jóval előbb. A faanyagot tudniillik elő kell készíteni, máskülönben a frissen ki­ vágott fa a megmunkálás után, az időjá­ rás viszontagságainak kitéve a saját fele­ lősségére kezd el dolgozni, s — akárhogyan is szépítjük a dolgot — a szobrok két-három éven belül tönkremennek. (Ennek je­ lei Nagyatádon már szembetűnően jelent­ keznek.) Az alkotóknak tehát a szimpozionokon is világosan tisztázniuk kell: mit, hogyan és mivégre alkotnak. Hasonló problémával küszködnek a lakótelepi pa­ nelházak nagy — s tegyük hozzá: sivár — falfelületeit zománcművekkel borítani kí­ vánó művészek is. Nem mindegy ugyanis, hogy a művész erőszakot tesz-e az anya­ gon, például a fán, s mindenféle szögletes, mechanikus formát kényszerít ki belőle, vagy azokat az erővonalakat bontja ki, ha úgy tetszik, ragozza tovább, amelyeket az anyag a jó művésznek szinte önmagától diktál. A zománc esetében pedig csak ak­ kor lehet egy bizonyos mérethatáron túl­ növő — a derékszögű térbeli raszter-rend­ szerben épülő lakótelepek személyiségde­ formáló vizuális egyhangúságát némiképp föloldó — murális művet létrehozni, ha az olyan alapelemekből, egységekből építke­ zik, amelyek szervesen kapcsolódnak egy­ máshoz, vagyis amelyek még nem monda­ nak ellent az anyagszerűségnek és a mű­ fajnak. Ellenkező esetben a lemezek előbbutóbb rozsdásodni és vetemedni fognak. (Egyelőre megoldatlan dilemma: ha pedig a művész maradandó művet alkot, akkor meg a hordozó felület, vagyis az eleve csak negyven-ötven éves élettartamra tervezett panelház dől össze!) S ezzel máris elérkeztünk az alkotótele­ pek évenként változó programjainak kér­ désköréhez, ami nem független a telepek személyi összetételétől sem. A szimpozionokra a Képző- és Iparművészek Szövet­ sége által meghirdetett pályázatok alap­ ján kapnak meghívást a jelentkező művé­ szek. Kezdetben abbéli megfontolásból, hogy a vállalkozás jelentőségéről a mun­ káltató szervet — aki a pénzt, az energiát stb. befekteti — meggyőzzék, elsősorban rangos és idősebb művészeket, „nagy ne­ veket” (lehetőleg Munkácsy- és Kossuthdíjjal párosítva) hívtak meg, s tegyük mindjárt hozzá: helyesen. Időközben azon- �ban kiderült, hogy nem föltétlenül azok alkotnak magas színvonalú műveket, akik­ től ezt (a vélt vagy valóságos rangjukból következően) el lehet várni, hanem tisz­ tesség ne essék szólván — az úgynevezett outsiderek, akiknek ott adatik meg, hogy a „nagyművüket” megalkossák, akik tehát ott akarják bizonyítani, hogy felnőttek a „nagyokhoz”. így hát a szimpozionok nem utolsósorban a fiatal alkotók többsége ré­ széről már régóta igényelt kísérleti műhe­ lyek — sporthasonlattal élve: „edzőpá­ lyák” (mint azt Pap Gábor megfogalmaz­ ta) —, ahol fölkészülhetnek a majdani te­ hetségek a mielőbbi, köztéri művek létre­ hozásához szükséges felelősségteljesebb munkára. Ahol egymás munkáját, fejlődé­ sét, a külföldi vendégművészek és az idő­ sebb mesterek szakmai fogadásait, tapasz­ talatait figyelve bontakoztathatják ki te­ hetségüket, személyiségüket, miközben megismerkedhetnek az adott hely konkrét műalkotásigényeivel, történelmi, néprajzi, népművészeti hagyományaival, illetve ve­ zető kultúrpolitikusokkal, kritikusokkal folytatott kötetlen beszélgetések során a kultúrpolitika és az esztétika időszerű kér­ déseivel. Az alkotótelepek programjainak megfo­ galmazásakor a hangadó művészek elsősor­ ban a társadalmi hasznosságból indulnak ki. Fő célként a művészetnek a minden­ napi életbe való integrálását tekintik, aminek logikus következménye, hogy ál­ landóan keresik a társművészetekkel, ki­ váltképp az építészettel a kapcsolatot. El­ ső nekibuzdulásukkor kézenfekvőnek tűnt, hogy — sarkítva a problémát — a képzőés iparművészek megpróbálják helyrehoz­ ni azt, amit az építészek, úgymond, „el­ toltak”. Nevezetesen: kerti kerámiákat és köztéri műveket álmodtak utólag oda, ahol erre még hely kínálkozott (az persze na­ gyon valószínű, hogy nem az az optimális hely, amelyet a tervezőasztalon lehetett és kellett volna már eleve kijelölni); deko­ ratív, sorozatgyártásra alkalmas műveket applikáltak Kecskeméten a monoton fa­ lakra, amelyek ilyen módon pusztán funkciótlan díszletek, s nem leplezhetik az épü­ let konstrukcionális hibáit; játszóteret, já­ tékokat terveztek és viteleztek ki például Zalaegerszegen; térbeli textileket szőttek Velemben, hogy némi emberi melegséget lopjanak be a hátborzongatóan rideg bel­ ső terekbe stb. Ezek a művek mind el is készültek és a zárókiállításokon a maket­ tekkel és a fotódokumentációkkal együtt tekinthették meg őket a szép számú ér­ deklődők. (Ilyen szempontból speciális helyzetben van a villányi és a nagyatádi telep, mivel ott egyedi, szabadtérben föl­ állított műalkotások készülnek. Problémát okoz azonban, hogy az adott hely előbbutóbb túlzsúfolttá válik, s a művek egy­ más elől „szívják el a levegőt”.) Külön kell foglalkoznunk a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep programjával. Kecskeméten idejekorán fölismerték, hogy csak akkor érhető el a haladás, ha az építész a képző- és iparmű­ vésszel együtt gondolkozik-dolgozik. A közös munka gyümölcseként számos olyan alkotás is született, amelyek szemmel lát­ hatóan bizonyítják azt, ami az 1977-es képzőművészeti világhét mottója volt, vagyis hogy „a művész a társadalom hasz­ nos tagja”. A tavalyi program például tá­ jékozódási formák, komplexumok (utca­ névtáblák) tervezését tűzte ki célul, ame­ lyek érzékletesen segítenek eligazodni az egyforma épülettömbök, utcák, házak kö­ zött. (Hogy ez mennyire aktuális problé­ ma azt egy észak-európai eset is példázza. A hazatérő gyermekek minduntalan ide­ gen lakásokba csöngettek be. Hogy könynyebben hazataláljanak, az utcai bejára­ ton az édesanyák fényképeit helyezték el!) Kecskeméten ugyanakkor arra is rájöt­ tek, hogy a képző- és iparművészeknek nem lehet elsődleges föladata az építészek által elkövetett hibák javítgatása, kendő­ zése, hanem ha kell, a műveikkel mintegy ellenére dolgozzanak a szervetlen formá­ kat és tereket mechanikusan sokszorozó nagyipari építészetnek. Ez a környezet hosszú távon ugyanis — nem nehéz belát­ ni — mind szellemi, mind pedig fizikai le­ épüléssel fenyegeti a benne élőket. A zo­ máncművészeti alkotótelep legtudatosabb művészei éppen ezért használják föl a minden korok és helyek népművészetének, magasmüvészetének nemzetközi motívum­ kincsét, mert ez a fajta organikus művé­ szet harmonikus viszonyban van a termé­ szettel, lévén hogy annak hű tükörképe, s — ami a legfontosabb — kiváltképp az ökologikus formaalkotási mód jellemző rá. S mivel az emberrel egylényegű természet kis és nagy távú változásait egyidejűleg és közvetlenül képes megidézni, nyomon kö­ vetni, visszaigazolni, mindennapi környe­ zetünk megszervezése, kialakítása szem­ pontjából korántsem lehet közömbös, hogy mit és mennyit tudunk kamatoztatni ki­ meríthetetlen gazdagságából. Éppen ezért tűnik megmagyarázhatat­ lannak, vajon miért marasztalja el ezeket a bátor — igaz, nem minden tekintetben kiérlelt — törekvéseket meg-megújulólag néhány napilapkritikus? Kétségtelen tény, hogy kényelmesebb és látványosabb meg­ oldás, ha az alapvetően rossz építészeti konstrukciókat javítgató, díszítgető művé­ szi részeredményeket játszuk ki a hosszú távon is értelmesen funkcionáló, társadal­ mi képletünkből szervesen következő — a múltat, a jelent és a jövőt dialektikus egy­ ségben látó és láttató — művészetmodellel szemben. Ez a hozzáállás azonban nem­ csak kritikusi baki, hanem nagyfokú szűk látókörűségre is vall, amely a szakmai ob­ jektivitást és tudást (föltéve, ha van) mel­ lőzve, a személyes indulatokat tolja előtér­ be, és végső soron az egész szimpozionmozgalom kárára van. Már csak azért is, mivel az állami mecenatúra jobbára a kri­ tikákból tájékozódik. Nem közömbös te­ hát, hogy mit sugalmaznak neki. A nagyközönség szerencsére nemcsak a napilapkritikákból meríti ismereteit. Bizo­ nyítja ezt például az is, hogy Kecskeméten 1976-ban a megyei művelődési központ­ ban hat hét alatt ezer ember tekintette meg a telep kiállítását, demonstrálva, hogy az emberekben elemi erővel él a humánus, ökológiailag rendezett környezet utáni MIÉRT NEM JÁRT PETŐFI SZÉCSÉNYBEN? Az irodalomtörténetből jól ismerjük Petőfi nógrádi látogatásának eseményeit. Ahogyan azt nagyszerű humorú és maró szatírájú mű­ véből, az Úti jegyzetekből tudjuk, 1845. ápri­ lis 1-én indult felvidéki utazásra. Miskolc, Kassa, Eperjes, Rozsnyó, Rimaszombat útbaejtése után június 1-én érkezett Losoncra. In­ nen Fülekre kirándult, majd a gácsi várrom­ hoz és a posztógyárhoz ment el. („Az utóbbi szemlélésében jobban gyönyörködnék tán az idegen, ha nem volna meg testének azon ré­ sze, mely a tobák, fricska kedvéért teremte­ tett.”) vágy. Hasonlóan sikeres volt az elmúlt év­ ben első ízben megrendezett Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé. (A villányi szoborparkot évente 150—200 ez­ ren látogatják.) Nem kis szakmai és elmé­ leti támogatást kapnak a kecskemétiek to­ vábbá az itt dolgozó szovjet művészektől, a zománcművészet és a népművészet ki­ váló szovjet művészettörténészeitől. (Itt említjük meg: a Szovjetunióban maga L. I. Brezsnyev mutatott rá, hogy az építé­ szeknek, a képző- és iparművészeknek a jövőben nemcsak feladatuk, hanem köte­ lességük is az eddigi sivár épületek helyett változatosabb, esztétikus épületek, parkok, játszóterek stb. alkotása. Igen szép példá­ ja ennek máris néhány köztársasági lakó­ telep, városrész, épület.) Fölöttébb szerencsétlen dolog volna hát, ha a jövő környezetkultúrájának kialakí­ tásán munkálkodó szimpozionmozgalmat netán néhány szűk látókörű műkritikus futtatná zátonyra. Erre persze valószínű­ leg nincs sok esélyük, mert velük szemben az emberléptékű környezetben élni vá­ gyók milliós serege áll. Sokkal nagyobb probléma azonban, hogy az alkotótelepek ma még csupán „edzőpályák”. Igaz, nem akármilyenek. Szó van például arról, hogy az egyes telepeken folyó munkát koordi­ nálják, mégpedig a célból, hogy mondjuk a zománcosok ne csak a Bács-Kiskun-i igényeknek megfelelően tervezzenek, ha­ nem vegyék figyelembe a szimpozionoknak otthont adó többi megyéét is. A Vas megyei Tanács máris fölajánlotta e koope­ rációhoz a segítségét. A másik nagy elő­ nye a szimpozionoknak, hogy a művészek­ nek nem a helyszínen kell várniuk az ih­ letre, vagyis nem egy viszonylag rövid idő alatt kell kiötleniük: mit is akarnak vol­ taképp alkotni, hanem a tervezési időszak­ ban, azaz a pályázatok elkészítésekor. Mindezek ellenére az utóbbi időben, úgy tűnik, a kezdeti lelkesedés és lendület alábbhagyott. Ezen persze nincs mit cso­ dálkozni. Bármilyen tehetséges fiatalok is verbuválódnak egy-egy csapatba, az állan­ dó edzés még nem pótolhatja a „góllövés” örömét és hasznát. Márpedig ezek a fiata­ lok „tétmérkőzéseken” is szeretnék meg­ mutatni, mit tudnak. Ez utóbbiakon a Képző- és Iparművészeti Lektorátus „bí­ ráskodik”, vagyis dönt: hol, kitől, milyen alkotás vitelezhető ki. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy egy átgondoltabb, a helyi, valamint az egyéni, a csoport és össztársadalmi érde­ keket jobban mérlegelő, a szűkebben vett szakmai szempontokat is magasabb szín­ vonalon érvényesítő bírálati és munkael­ osztó tevékenységre van mindinkább szük­ ség. Olyan „pályára”, amelyen a „góllö­ vés” föltételei nemcsak egy „mérkőzésen”, hanem egy távon is adottak. Menyhárt László Június 13-án indult Vecseklőn át Somoskő­ re, majd tovább Salgóra. E kirándulásáról írott sorai, valamint ennek emlékét őrzi Salgó című verse olyannyira közismertek, hogy itt részleteire felesleges kitérnünk. Június 14-től június 22-ig Losoncon pihent Steller Antal nevű barátjánál. (A látogatás egyik romantikus eseményét ő maga írta meg A varróleány című versében.) Június 22-én in­ dult Losoncról, Ludányon keresztül („hol a legszebb parasztfejkötőket láttam életemben”) Gyarmatra, itt másnap megtekintette a vásárt, és tovább utazott Rétságon, Vácon át Pestre. (Losoncon még egyszer jár majd, 1847. július 2-án, ugyancsak Stelleréknél.) 9 �Szécsényen tehát mindössze átutazott. Sokat nem láthatott belőle, mert késő délután indul­ tak Losoncról — szekérlőcs törése miatt még vesztegeltek is —, s bizony jócskán besötéte­ dett már, mire Szécsénybe érhettek. Egy év múlva azonban, Pulszky Ferenc ré­ vén igen közeli kapcsolatba került a kis me­ zővárossal. Pulszky Ferenc 1814-ben született Eperje­ sen. A csaknem teljes századot átívelő élete és pályája hű tükörképe is e kor viharosan vál­ tozó eseményeinek. Mint felvilágosult szellemű liberális nemes, korán bekapcsolódott az országgyűlési küzdel­ mekbe. Széles látókörű, nagy műveltségű ifjú volt (nagybátyjával, a híres műgyűjtő Fejérváry Gáborral több ízben járt külföldön), s mind politikai, mind tudományos téren ha­ mar nagy tekintélyt szerzett. 1848-ban a pénz­ ügyminisztériumban Kossuth államtitkára­ ként, majd Bécsben a király személye körüli miniszter mellett dolgozik. Ősszel pedig az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lesz. 1848 decemberében távozik az országból, saj­ nos nem éppen dicsteljes módon. Londonban tűnik fel, toborozza a szabadságharc angol hí­ veit, informálja a közvéleményt a magyar nép hősi harcáról. Haza hosszú ideig nem is tér. 1852-ben in effige halálra ítélik, a hóhér a bi­ tófára szögezi nevét. 1861-ben politikai okok­ ból összekülönbözik Kossuthtal, útja elválik az emigrációban élő társaitól. 1866-ban haza­ tér meglátogatni megbetegedett feleségét, s annak halála után megengedik, hogy végleg itthon maradjon. Még néhányszor indul a képviselőválasztásokon, ezúttal mint követke­ zetes Deák-párti, mígnem aztán végleg a tu­ dománynak szenteli életét. Mint tudóst polihisztorként tartották szá­ mon, mindenhez értett, ám nagyon kevés ma­ radandót alkotott. Legkedvesebb tudománya az archeológia volt. Vitán felül sokat köszön­ het neki a magyar régészet, még ha egyes megállapításait már túlhaladta az idő. Mint a Nemzeti Múzeum igazgatója (hosszú évtizede­ ken át) sokat tett a magyar történelmi emlé­ kek megőrzéséért. írt nyelvészeti, közgazda­ sági, jogi, történeti cikkeket, szépirodalmi műveket. Gazdag, tartalmas, helyenként el­ lentmondásos életet élt, s bár nem volt ki­ mondottan eredeti alkotó, méltánytalanság lenne megfeledkezni róla. De hát valójában mi köze van Nógrád me­ gyéhez, Szécsényhez? Pulszky 1846-ban fele­ ségül vette egy gazdag bécsi bankár leányát, Walter Teréziát. Miután hazaköltöztek Ma­ gyarországra, úgy döntöttek, megvásárolják a szécsényi birtokot, így mégis közelebb lesznek Pozsonyhoz, az országos politika centrumához. Szécsényt ekkoriban az eladósodott Forgách Pál bírta, aki kapva kapott a gazdag vevőn. Pulszkyék rendbehozatták a kastélyt, felújí­ tották a messze földön híres parkot, és 1846 szeptemberében beköltöztek a pompás barokk épületbe. 1848-ban, az első népképviseleti or­ szággyűlésre a szécsényiek képviselőjükké vá­ lasztották. Az emigráció idején birtokukat elkobozták, s csak 1864-ben kapták vissza. Utoljára még 1869-ben jelöltette magát Szécsényben képvi­ selőnek, majd fia, Ágoston vette át örökét mind a gazdaságban, mind a képviselőházban. Visszatérve 1846-ra, elmondhatjuk, hogy Pulszky igen aktív szerepet vállalt a megyei közéletben. Kastélya is hamar népszerű lett. Hangulatos estélyek, baráti beszélgetések vál­ tották egymást majd mindennap. Hazai és külföldi vendégek egyaránt megfordultak ná­ la, s baráti viszonyban állt a megye kiváló­ ságaival is, pl. Szontághgal, Lisznyaival. A velük való barátkozás mélyítette el azt a korábban támadt tervét, amiről a Honderűben ezt a hírt olvashatjuk: „Furcsa hírlapi kacsát úsztatnak jelennen a derék collégák, midőn elhitetni akarják szegény fejünkkel, hogy Pulszky Ferencz úr Széchényben maga szá­ mára megvásárlott ősi kastélyában a Forgáchoknak, menhelyet (asylumot) nyitand ...” (1) Pontosabban szólva nem is a kastélyban lett volna az a menhely, hanem a parkban levő kerti lakot kívánta Pulszky berendezni, s eb­ ben vendégül látni a tehetséges, ám szegény magyar költőket, hogy nyugodt körülmények között írhassák verseiket. 10 Azt is tudjuk, hogy legelőször Petőfi Sán­ dort szeretné e lakba meghívni, s „ez idylli lakással megkínálni”. Pulszkynak ez az ötlete még a beköltözés előtt, valószínűleg a birtok felmérése, bejárá­ sa során támadhatott. Tény, hogy már 1846 augusztusában tudott dolog volt, legalábbis a rendőrség előtt. Ekkor kelt az a rendőri be­ súgójelentés, amelyben Petőfiről írva ezt jegyzik meg: „Különben Pulszky Ferenc oly magasra becsüli ennek a túlságos lángésznek (exorbitans genie) képességeit, hogy ajánlatot tett neki: foglaljon el két szobát újonnan vá­ sárolt szécsényi (Nógrád megyei) birtokán, és a gondtalan pihenőben költsön nemzeti dalo­ kat.” (2) A besúgó jelentésével ellentétben tudjuk, Pulszky ekkor még nem ajánlotta fel a házát (sőt, nem is fogja), de a bejelentés így is nagy vihart kavart. Egyáltalán: miért éppen Petőfi volt az első jelölt, s mi lehetett a felháboro­ dás oka? Pulszky Ferenc emlékirataiból tudjuk, hogy feleségének a kastélyban egy-egy csendesebb estén fordítgatott Petőfi költeményeiből, s fia­ tal neje „meg volt hatva a költő közvetlensége által, s tüstént felismerte benne a lángészt”. (3) Pulszky viszont már jóval korábban felis­ merte Petőfiben a zsenit, nem hiába volt ko­ rának egyik legélesebb szemű, minden újdon­ ságra felfigyelő közéleti személyisége. E mel­ lett volt azonban néhány kevésbé szimpatikus tulajdonsága is: meglehetősen hiú, a külsősé­ gekre, a közvélemény hangjára sokat adó em­ berként ismerték. Valószínű, hogy tetszelgett önmagának a gondolattal: az agyondicsért és a sárba pocskondiázott, ám mindenképpen az érdeklődés középpontjában álló ifjú költő az ő vendégszeretetét élvezi majd, s az ő busás bőkezűsége jóvoltából szebbnél szebb dalok­ kal öregbíti a magyar költészet hírnevét. (S a hálás utókor természetesen nem felejti el, hogy mindezt neki, Pulszky Ferencnek kö­ szönheti !) Egy év múlva, 1847-ben megjelentet Pulsz­ ky egy bírálatot Petőfiről, amely kritika sze­ rinte „szigorú, de barátságos” volt (állítólag ezt maga Petőfi ismerte el, pedig nála kritikusabb-érzékenyebb költő nemigen volt még a magyar irodalomban!). Ez a bírálat — alighanem őrzi a hamaro­ san tárgyalandó konfliktus hatását — hosszú évtizedekre meghatározta a Petőfi-képet. Di­ cséri, tömjénezi Petőfi költészetében mindazt, ami népi. („Petőfi múzsája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind mellett, hogy haja arany, könyűje gyöngy s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megyen le a pa­ takra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasárnap, midőn templomba ké­ szül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol.”) (4) Ugyanakkor viszont elvet mindent, ami politika, ami forradalmi, ami összeegyeztethetetlen a Pulszky és nagyon so­ kan mások által magasra értékelt politika­ mentes költészettel. (Azt írja Petőfiről, hogy a hazáról és a magyarságról fogalma sincs, mert a világszabadságról ír verseiben!) Egyetérthe­ tünk hát Fenyő Istvánnal, aki Pulszky bírá­ latáról megjegyzi, hogy a Petőfi-képmás eltor­ zítása, az egyéniség meghamisítása ebben az esszében vette kezdetét. (5) A hír tehát elterjedt, mire törekszik a szé­ csényi várúr. Vahot Imre felső-magyarországi utazásra indult, s élményeiről a Pesti Divat­ lapban számolt be. A végig szatirikus, gúnyos hangú beszámolóban (egyike a Heinét után­ zóknak) Szécsény is szerepel egy-két sorban. Túl azon, amit már eddig is irtunk, Vahot még megjegyzi: „Deíme, megjött a jobb kor s egy férfiú, kinek herczegi, grófi czím ugyan nem büszkélkedik családi törzsfáján, a ma­ gyar irodalom és művészet iránti nemes von­ zalomból, baráti segédkezet át az elhagyott magyar költőknek és alkalmat nyújt nekik arra, hogy az élelemkeresés gondjai nélkül énekelhessék a szabadságot és szívök szerel­ mét!” (6) A Honderűben megjelent cikk — amelyet korábban idéztünk — meglehetős kemény hangon, mellőzve a Vahot-féle iróniát, utasítja el a Pulszky-féle jótékonykodást. Szegény magyar írók már idejutottak volna, hogy a „pénzaristocratia leggyöngébb árnyéklata” pártfogolja őket? Egy biztos: hogy Petőfi nem fogadta el a felajánlott lehetőséget. Ha ugyan ez a felaján­ lás elhangzott egyáltalán. Mindenesetre tudott Pulszky szándékáról, s bízott abban, hogy az új irodalmi mecénás jóakaratára számíthat, s erőt véve közismert büszkeségén, kéréssel for­ dult hozzá. Valószínű, hogy 1846 decemberé­ ben szövögette magában újra régi vágyát, kül­ földre akart utazni. Ehhez szeretett volna Pulszkytól kölcsönt kérni, s megadja majdan, amikor összegyűjtött művei megjelennek. Pulszky még nem válaszolt levelére, amikor Pesten a Vadászkürt vendéglőben találkoztak. Petőfi barátaival, Degré Alajossal, Lisznyai Kálmánnal volt ott, míg Pulszky más urakkal ebédelt. Ebéd után átült Petőfiék asztalához, nagy hangon, sokáig beszélt készülő új törté­ nelmi regényéről, majd hirtelen a költőhöz fordulva, amúgy mellékesen megjegyezte: „Kedves barátom! leveledre személyesen akartam megadni a választ. Nagyon sajnálom, de sok károm volt a gazdaságban, s most a szécsényi jószágon annyi befektetésre kellett költekeznem, hogy egészen ki vagyok merítve. Kívánságodat ez alkalommal sehogy se telje­ síthetem. ..” (7) Hát körülbelül csak eddig tartott a nagy­ lelkűség. Amikor az ígéretet kellett volna valóra váltani, rögtön meghátrált, s a hagyo­ mányos kibúvóval élt. Tudjuk, hogy ennek a kijelentésnek egyébként nem volt semmi alapja. Igaz, sokat költöttek a kastély rend­ behozatalára, a gazdaság beindítására, de min­ dig rendelkezett annyi jövedelemmel, hogy fölösen fedezni tudta volna — még kölcsön formájában is — Petőfi utazási költségét. (8) Petőfi a visszautasításra nem szólt semmit, csak elmosolyodott, jegyezték fel barátai. Ké­ sőbb aztán sokkal élesebben, a maga hirtelen módján felcsattanva mondta ki véleményét Pulszky tervéről: „Hallottatokilyet valaha!” Ápolóintézet költőcsemeték számára! Kinek van kedve fölcsapni? Mindegyiknek lesz kü­ lön czellája, hol ódákat írhatunk Maecenas házigazdánk tiszteletére. Nos, kinek kell a költő-prófunt ?" Így hát végérvényesen szakított Petőfi Pulszkyval és hamvába holt tervével. Nem fo­ gadta el a „költő-prófuntot” (de más se na­ gyon, mert ezután Pulszky igen hallgatott a felajánlott kerti lakról), és így Szécsény sze­ gényebb lett egy Petőfi-látogatással. Jegyzetek: 1. Honderű. 1846. 16. sz. 319. p.; 2. Hat­ vány Lajos: Így élt Petőfi. 1. k. 860. p.; 3. Pulszky: Életem és korom 1. k. 260. p.: 4. Pulszky: I. m. 266. p.; 5. Fenyő: Haza és tudomány. 301. p.; 6. Vahot Im­ re: Üti élmények és csalánok. Pesti Divatlap. 41. sz. 807—810. p.; 7. Degré Alajos: Visszaemlékezéseim 1. k. Bp. 1883. 137. p.; 8. Erre vonatkozó gazdasági számítások, iratok: OSZK Oct. Germ. 286.; 9. Berecz Károly: A régi „Fiatal Magyarország”. Bp. 1898. 13—14. p. Praznovszky Mihály �Laczkó Pál Egy eladó nézetei Naplót kezdtem — teljesen nevetséges. Nem mondanám, hogy va­ laha is naplóellenes voltam. Többet például olvastam is. És szinte min­ den esetben szívesebben, mint a gimnáziumi olvasmányokat. Most, hogy magam is naplóvezetésre szántam magam — szántam? kénysze­ rítő szükségét éreztem! —, valahogy mégis lányosan rózsaszínűnek tű­ nik az egész. (Bár hol az a lány, aki ma még naplót vezet?) Először is tehát: nem naplót írok — ezek csupán feljegyzések. Másodszor: feljegyzéseim és ez a füzet nem köteleznek semmire — arra a rabszolgamunkára sem, amit a naponkénti írás jelentene. De miért kezdem máris kibúvókkal, mellékes szempontokkal, ami­ kor alig hat órával ezelőtt még olyan erős szükségét éreztem a beszéd­ nek, hogy — most úgy tűnik, indokolatlanul — majdnem önvallomás­ ba kezdtem a „kartársaknak”. Nem is tudom, honnan támadt az ötle­ tem, amikor rohamom (minek nevezném másnak?) nem csillapulván, kértem a kollégákat, figyeljenek az én szektoromra is, majd átugrot­ tam a papírosztályra, kiválasztottam ezt a füzetet, amibe most írok, azzal a szándékkal, hogy este itthon mindent lejegyezzek, ami történt (Miért is nevezném tehát naplónak? Nem volt több a szándékom, mint hogy azt a néhány percet leírjam, amit fél három tájban oly ne­ hezen éltem át.) De hát mi történt? Jóformán semmi. Figyelemre is alig méltó az egész. Most, több mint hat óra múltán, szinte már nem is tartom fon­ tosnak. Mit ülök itt, mint valami lány? Minek szedegetem össze a nap morzsáit? Egy apró megingás, amit most hajlandó vagyok szédülésnek tekinteni, pusztán biológiai mozzanatnak, több óra elteltével miért len­ ne fontos? Hogyan őrizte volna meg jelentőségét mostanáig, ha sem láz, sem a betegség más kísérőjelensége nem tört ki rajtam? Félnék felidézni, mi történt? Hiszen alig történt valami, ahogyan az előbb is írtam már! Vagy valójában minden lefokozódik egészen rövid időn belül? Ami az előbb jelentős volt, alig valamivel később már teljesen valószínűtlennek tűnik? — s mindent kitöltő zsarnoksága a mi nevet­ séges gyengeségünk jele lesz? És mindent inkább, mint a nevetséges­ séget! Jobb, ha az ember semmit sem hagy eluralkodni magán. Elkép­ zelem, mit éreznék most, ha ahelyett, hogy a füzetvásárlásba menekül­ tem volna, fecsegni kezdek a kollégáknak! Brrr. Viszont most megér­ tettem a nők rögtöni fecsegésigényét: „Addig üsd a vasat, amíg meleg!” — de mit kezdek én most már az egésszel, amikor dermedt vas a dél­ utánom? Ismétlem: affelé hajlok, biológiai megingás volt az egész. Ebédről visszafelé jövet éreztem, hogy túlzottan tele vagyok, s az az egy pohár sör, amit már tele gyomorra ittam, nem mozdít bennem semmit, mintha az ebéd teljesen kitöltené a gyomrom, mint a disznó­ sajt tölteléke a bőrt. Éreztem, hogy csak a kávé segít. Kávét, mint mindig, most sem az étteremben ittam, mert a női fehérneműosztály hölgydolgozóihoz jártunk át; ahogyan a forgalom engedi, ők főzik ne­ künk is. Az utcán kigomboltam a télikabátomat. Már átmenetit kellett vol­ na felvennem, mert a kora tavaszi időhöz túl melegnek bizonyult a téli. Valahogy a szép idő sem érdekelt. Verdeső, laffogó kabátszárnyaim sem tudtak jókedvre deríteni, s nem tudtam odatartani magam a nap­ nak arra az öt percre sem, míg az áruházba visszaértem. Csak a kávé­ ra vágytam. Tényleg sokat ettem, vagy tavaszi fáradtság? — kérdez­ tem magamtól. Jobb lett volna mégis, ha kivételesen az étteremben is fogyasztok egy kávét? A vérnyomásom, amilyen alacsony, elbírta volna még a hölgyekét is a fehérneműosztályon. A koraszülöttségem az oka, mondta anyám; de szerintem tőle örököltem. Képes aludni egy bögre méregerős feketével is. Attól legfeljebb horkol. Lehet, hogy már most is alszik, tévénézés közben. Szóval délután enyhe főfájást éreztem, álmosság és fáradtság tört rám. Míg a lépcsőn felmentem az emeletre, minden vér alászállt bennem. Szokásom szerint megmostam az arcomat, hogy az étterem elegy ételszaga ne irritálja órákig az or­ romat, s ez most a fejemnek is jót tett. Abból is gondoltam, hogy va­ lami nincs rendjén nálam, és valószínűleg lassabban jöhettem vissza az ebédről, mint szoktam, mert az első főzet kávéból már nem jutott, mint egyéb napokon, s várnom kellett. Visszamentem a helyemre, s úgy álltam, hogy a próbatükörben lássam magam, de ne tűnjék fel senkinek, hogy magamat bámulom. Nyúlánk alakom a sápadtságtól még elegánsabbnak tűnt, mint rende­ sen. Eladói köpenyem sem tudta eltakarni ápoltságom és jólöltözöttségem. Az egész valahogyan mégsem imponált. Legszívesebben körbe­ fordultam volna, hogy minden oldalról szemrevételezzem magam, mint egy vevő, aki tetőtől talpig újba öltözött. Tettem is egy önkénte­ len mozdulatot, amitől a tükörképem hullámozni kezdett, akár ha víz­ tükörben nézném magam, és kavicsot pottyantanék az arcmásomra. (Ilyen távolságról valószínűleg a foncsorozás hibája ütközött ki, ötlik most eszembe.) Akkor viszont nem tudtam, szédülök-e vagy a tükör játéka miatt vannak látászavaraim. Meghökkenve meredtem meg. Et­ től az alakom ismét kisimult a próbatükörben. Majd újból megmoz­ dultam — ugyanaz a szédítő, émelyítő varázstükör-imbolygás. Meg­ merevedtem. Most viszont hasztalan, mert a szédület nem hagyott el. Mozdulatlanságra törekedtem, jó ideig szemben álltam magammal, most már teljesen leplezetlenül. A távolság ellenére próbáltam kifür­ készni arcom titkait, mérlegeltem a benyomást, amit másban kelthe­ tek. Néha úgy rémlett, nem is önmagamat látom ott szemben. Álltam ott, és valami azonosítási pontot kerestem elködösült emlékezetemben. Életem semmilyen részlete nem ötlött eszembe. Semmi emlékem nem volt arról, aki sóbálványmereven állt velem szemben. Talán még azt sem tudtam volna megmondani, hogy hívnak, hol lakom. Elléptem a tükör elől. Egyszerre az az érzésem támadt, mintha óra ketyegne ben­ nem, és igen pontosan, külön-külön egységként, a maga súlyának meg­ felelően éreznék minden percet. Életem elmúló perceit. Megijedtem? Nem is tudom. Most józan megfontolással azt mondhatom, hogy hu­ szonnégy év, az én huszonnégy évem, nevetségesen kevés az ijedtségre. Tehát nem ijedtem meg? Vegyük úgy. Viszont pontosan emlékszem, mire éreztem magamban hihetetlenül erős ösztönzést: „Meg kell je­ gyeznem mindent, meg kell hogy maradjon bennem minden pillanat.” Mintha strandon bukkantam volna fel a víz alól, ahol is a néma vilá­ got vidám ricsajozás váltja fel, úgy tört a fülembe az áruházi zaj, s mintha hályog hullt volna le a szememről, és mindazt, ami az áruház­ ban naponta előttem volt, akkor láttam volna először. A töméntelen árucikk a maga egyedi különvalóságában jelent meg. Az eddig nagy­ vonalúan áttekintett látvány most tobzódó részleteit szórta a szemem­ be. Részletek, részletek, részletek és még egyszer részletek! A szemem valósággal falta őket, s az agyam erőlködve igyekezett lépést tartani, mintha mondjuk, valamilyen számtáblázatot próbálnék — hasztalanul — rögzíteni. És amit befalt az emlékezetem, azt most is látom (a teljes áruházat vevőkkel együtt), s a délután emléke ebben a percben úgy csap rajtam végig, mint az elrohanó teherautó szele a gyalogoson. Hát ilyen lennék? így kivetkőzhetek önmagamból? Nem, nem. Soha nem is voltam ilyen. Én tulajdonképpen szenvtelen vagyok. Nem is szenvtelen, csak éppen jobb szeretem figyelni a dolgokat. Olvastam valahol, hogy vannak mozinézők, akik az első sorokat kedvelik, mert így jobban „benne vannak” a filmben. Én nem, én szívesebben ülök a hátsó sorokban, lehetőleg a legutolsóban. A film az film, és én néző vagyok. Csakhogy most (azaz délután) megmagyarázhatatlan érzéseim elborítottak mindent, miközben szemem teleobjektív módjára tapadt az áruházi látnivalókra, agyam mint egy számítógép memóriaegysége, feszülten kattogott. (Bár fogalmam sincs, az kattog-e. Egyáltalán: ma­ gamnak miért szükséges bármiféle hasonlat?) Attól féltem, elhullajtok valamit a látványból, s ezzel az életem lesz kevesebb. „Fölírni, följegyezni mindent!” — jutott eszembe a mentőötlet. Átrohantam a papírosztályra ezért a füzetért, amibe most írok. Míg kiválasztottam, megvettem, valamelyest megnyugodtam. Akkorra a második főzet kávé is lefolyt, mivel a többség már ivott, ebből a szo­ kásos adag fölött jutott. A megszokottnál nagyobb adag koffeintől vég­ leg helyrebillentem. Kábultságom elmúlt, izgatottságomnak nyoma sem volt, legfeljebb az ujjbegyeimben éreztem némi bizsergést. Valami alaktalan űr maradt a mellemben, majd egészen tisztán formát öltött bennem a helyrehozhatatlan mulasztás érzése: eddigi életemből nyom­ talanul múlt el fölöttem minden. Mintha idáig emlékezet nélkül éltem volna. Ha délután ott a kávé után megkérdezem magamtól, mi a további szándékom, azt hiszem, nem lettem volna eléggé tisztában magammal. Mint ahogy sohasem éreztem magamban igazi indíttatást — mondjam így: elhivatottságot — semmi iránt. Azt mégsem mondanám, hogy az ambíció hiányzott belőlem. Még ha hiányzott volna is, mivel magya­ ráznám, hogy egészen a tükörjelenet idejéig várakozásban éltem? Cincinnátusnak éreztem magam, egy titkos nagyrahivatottnak (mire?), s magam előtt is titkolva, azt reméltem, hogy majd a tömeg fogja tőlem követelni, hogy váltsam is valóra a bennem rejlő lehetőségekét. Mind­ ez pusztán annak lenne köszönhető, hogy anyám külön latinra is be­ íratott („Latin nélkül nem mehetsz előre!” — hogy honnan vette?), és így tudok Cincinnátusról, akit az eke szarva mellől hívtak el diktátor­ nak? No nem! Cincinnátus mindössze — bár ez nem kevés — nevet adott bennem valaminek, ami eddig elhomályosította a tekintetemet: lehetnék bármi, de én arra várok, hogy megszólítson az, amivé lennem kell. És a ködből most kiváltak a részletek! Bennük érzem a várva várt felszólító erőt. Mégis, mit kezdjek ezekkel ? Ez nem elhivatás! Vagy talán igen? Délután persze még azt hittem — a zárásig volt időm rágódni, a forgalom gyér volt —, ezeket a zá­ porozó részleteket kell rögzítenem magamban: az emlékezet zsúfolt raktárára van szükségem. Most, több mint hat órával az események után, erre már nem érzek ösztönzést. A részletek kérdéskörében azon­ ban, azt hiszem, az van elrejtve, amit úgy nevezünk, hogy a „saját elméletem”. Mindig elcsodálkoztam azokon az embereken, akik valamilyen kérdéssel kapcsolatban így nyilatkoztak: „Erről én azt szoktam mon­ dani ...”, „ezzel kapcsolatban az a — már többször hangoztatott — vé­ leményem. ..” stb., stb. Éreztem mindig, nekem többre kell töreked­ nem. Egyetlen elvet kell találnom — ami áthat mindent. Feljegyzései­ met tehát ennek a kutatásnak szentelem. Azt hiszem, délután rábukkantam erre az elvre, ha nem is axio­ matikus tisztaságában. És ha most nem is változatlan hevességgel ele­ venedik fel a délután, arra jó, hogy tisztábban lássak. A részletekről van szó — mint már említettem. A részletekről pedig a következőket gondolom. Például: az elegancia nem más, mint a részletek összhangja. Nem elég a jólöltözöttség, azaz nem elég a divatos öltöny. Kell hozzá az is, ami nem látszik. Az ápolt test, a fehérnemű, a desodor, a borotva mi­ nősége, az arcszesz is, a testtartás és a mozdulatok begyakorlottságon alapuló biztossága, párosulva bizonyos kiszámítottsággal — ilyenekre gondolok. A részleteket látom mindenben, ahogy most sorra veszem az élet egyes területeit. Mindent kitölt, felapróz a részletezettség. A részletek kora, azt mondhatnám. Mindezt a magam munkájában, a saját szektoromban (FÉRFIZA­ KÓ, -ÖLTÖNY) is tapasztalom. Munkám olyan, hogy általában nem jelent túl nagy elfoglaltságot, inkább figyelmet igényel. Mint általában mindenhol, nálunk is, vevőinknek szabad válogatási és próbalehetősé­ gei vannak, legfeljebb a zakót segítem fel olykor-olykor az igényesebb vagy ügyetlenebb vevőinkre. Van tehát időm a nézelődésre. (Inkább azt teszem, mint fecsegjek.) A figyelés így is kötelességem (nagy néha tolvajlás is előfordul), ezért kényelmesen, feltűnés nélkül nézhetem az embereket. Megfigyeltem, milyen szívesen mászkálnak az árubőség- 11 �kiszóláson, mégis pontosan fedte mindazt, amit a jelenet hatására én ben (részletek!). Hozzászoktak és igénylik a változatosságot (— a rész­ magam is kívántam. Amint egyedül maradtam egy pillanatra, majd leteket!). Ha termelési értekezleten egyszer kifejteném az állásponto­ zümmögni kezdett a lift hívójele — akkor vettem észre, hogy nem mat az áruház egész vezetősége, a teljes személyzet — beleértve az csuktam be magam után a liftajtót —, olyan érzés kapott el, mintha utolsó takarítónőt is — előtt arról, amiről „lépéstartás a korszerű igé­ nyekkel az elárusítótér kialakításában is” címmel beszélnek, azt hi­ zsíros levessel leöntenék a vadonatúj zakómat. Hogy én ugyanazt érezszem, meglepődnének. (De legalább nem lehetne elorozni tőlem az el­ zem, mint ez a röhögő tróger? Remegett a kezem, míg az egyre türel­ vet, mint ahogy azt az árubemutató alkalmával az osztályvezetőm metlenebb hívójelre belöktem az ajtót. „A francba is! De sietős!” — tette. Igaz, jutalmat adott.) Eljátszottam a gondolattal, mennyire mél­ fakadt ki belőlem félhangosan. Nem tudtam, a lányra-e, a rakodó­ tatná a termelési tanácskozás összes résztvevője előtt valamelyik főmunkásra-e vagy magamra vagyok dühös. főfejes a meglátásaimat, s az sem lehetetlen, hogy... De hagyjuk ezt. Fent a helyemen elmúlt az egész, sőt, nyitás után el is feledkeztem (Az árubemutató alkalmával is az én ötletem volt, hogy ne csak a róla. Pedig a kevésbé forgalmas órákban végigszaladhattam volna az bútorosztály építse fel a művelődési ház kiállítási termében a minta­ áruházon, hogy jobban megnézzem magamnak a lányt. Vagy esetleg szobát, és ne csak egy divatbemutatót tartsunk a nagyteremben, ha­ ebédnél kereshettem volna. Tulajdonképpen miért? Holnap megke­ nem tartsunk az árubemutató ideje alatt öltözködési és divattanács­ ressem? Hátha arra is rábukkanok, miért kell őt megtalálnom!? adást, hívjunk meg neves szakembereket előadásokat tartani stb., stb.; Egyébként kezd aggasztani ez a füzet. Amint a kezembe vettem majd a művelődési központ szervezi a közönséget. Elhebegtem az osz­ most az este, s még nem nyitottam ki, hanem a lapok élét fordítottam tályvezetőnek, az meg saját ötleteként, kidolgozva, az igazgató elé tet­ magam felé, furcsállva vettem észre a teleírt lapok éleinek elkülönü­ te. Igaz, hogy én meg egy előadótól hallottam a művelődési központ­ lését a még üresektől. Pedig a kezeim tisztaságára és ápoltságára ban, amikor az árubemutató előkészületei folytak, és hordtuk át a ki­ (hosszúkás, nőktől is irigyelt, félhold végződésű, szabályos körmeim vannak) külön is vigyázok. Mégis a teleírt lapok éleinek volt valami, állítandó cikkeket.) A lényeg az, hogy az árubőséget tálalni kell. Egyrészt tömeghatás­ a tiszta fehértől határozottan megkülönböztethető árnyalatuk. Jobb ra kell törekedni, másrészt a részletek érvényesülésére. Az utóbbi ma lenne tán nem írni? Meghagyni üresen a lapokat mint lehetőségeket? van igazán előtérben. A mennyiség ugyanis önmagában véve unalmas Hiszen mennyivel megnyugtatóbb egy ilyen jó formájú füzet patyolat­ és nyomasztó. A mennyiségen belül apróságoknak kell érvényre jutni, fehéren! Elképzelek egy „naplóírót”, aki évei előrehaladtával egyre amikor a kedves vásárló bejön „csak úgy nézelődni”. A feltűnés nem több üres füzetet őriz kulcsra zárt íróasztalfiókjaiban. Vagy mennyi­ feltétlenül az üzletért kell, hanem a vásárló szeme kedvéért, szinte vel egyszerűbb lenne, ha az előbt*leírt eset után csak annyit vetnék csak szórakoztatásul. Megfigyeltem családokat — papa, mama, két oda: stb., stb. Hiszen mi lényeges történt még később? Ugyanaz, mint gyerek —, akik rendszeres időközönként végigjárják áruházunkat. Jól minden nap. Még a vevők is szokványosak voltak. Önunalom — amire ismerem a vásárló és a nézelődő ember közötti különbséget, első pil­ az stb. a leghűségesebb metafora. írni viszont a piszkolódó lapok elle­ lantásra észreveszem, ki melyik. Ezért a családokról is mindig kitűnik, , nére is szórakoztató. És ha már a nemtörténést üresen hagyott lapok­ éppen mi a szándékuk. Nyugodtan mondhatom, a legtöbb esetben az kal vagy sebével intézem el, a 24 évemről még mindig írhatok. áruház közös szabadidős-programja a családoknak. A lényeg azonban Anyámról, magamról: a „nézőről”, vagy másképpen Cincinnatidról, most nem ez, hanem az, hogy mi kínálja a látnivalót a nézelődőknek. s annyi másról. Mert hiszen a tegnapi kétségbeesés, mint minden szél­ A részlet! És mi ez, ha nem az elméletem igazolása?! sőség, jócskán elrugaszkodott a valóságtól. Munkaidőm teljes nyolc De ha nem hinnék a magam szakmai tapasztalatának, a sajtóból, órája kellett, hogy utólagos kétségeimet emlékeim keresgélésével le­ a rádióból, televízióból vett példák végleg meggyőznének. Szisztema­ hűtsem. Habár egy idő után, mint már említettem, mérhetetlen ön­ tikus gyűjtés nélkül is eszembe jut egy csokorra való idevágó hír, ri­ unalom telepedett rám, arra mégis jó volt az egész, hogy megnyugtas­ port, interjú. A szájvíz váratlan országos hiánya, az üvegek visszavál­ sam magam, múltam nem üres zsák, s emlékezetem némi megerőlteté­ tásának kérdése (belkereskedelmi rendelet lett a vége), a korcsolya­ sével regényre való limlom kerül elő. cipő nem kielégítő választékának kérdése. Szóval a részletek. Mindezt Itt van mindjárt anyám. Mennyi időbe telt, míg leszoktattam ma­ betetőzte, hogy a napokban hallottam valahol, valaki azzal dicseke­ gamról! Most már tökéletes lakótársak vagyunk. Mióta apámtól el­ dett, hogy többsebességes az autója ablakkeféje. Szóval, a részletek. vált, időnként még albérlőt is tudunk fogadni. De ahelyett, hogy ideEzer meg ezer részlet. oda ugrálok az időben, egyszerűbb lenne, ha a gyógyszertári jelenet­ Ügy vélem, nagyon eredeti gondolat. Elégedett vagyok magam­ nél kezdeném. Hiszen abban benne van anyám is, s egy korai foga­ mal. Mára ennyi elég. Holnap áru érkezik, feltöltjük a vásárlótér kész­ dalmam — ha egy 4—5 éves gyereknek a ködös képzeteken kívül már letét is. Hiába, itt az új szezon. egyáltalán lehet elhatározása. Még valami: a mai kapkodó habzsolás nem méltó hozzám. Ha Azzal kezdődött, hogy egész testemet apró kiütések lepték el, éj­ már részletekről és részletezettségről van szó, hozzám nyilvánvalóan szaka félrebeszéltem, s reggel anyám nagykendőbe bugyolálva az első a finom tüzetesség illik. járattal bevitt a városba (ide, ahol most lakunk). A korai ébresztőtől és a láztól jóformán semmire sem emlékszem. A gyógyszertárban tisz­ tult ki a tekintetem. A terem közepén álltam, arcok fordultak felém. Anyám a berlinerjét többször keresztültekerte rajtam, hátul pedig biz­ Folytatom. És méghozzá micsoda szerencsével! Miért nevezem sze­ tosító tűvel tűzte össze, lábamon a legalább három télre vett botos tér­ rencsének, ami történt? Mert tegnap este már azt hittem, ezután csak dig ért. (Ma tudja-e még valaki is, mi volt az a botos?) Ezt láthatták a végnélküli meditációkkal töltöm az elalvás előtti órákat. rám szegendő tekintetek. Ügy tűnt, az emberek nem is a pénztárnál Kezdem az elején. A tavaszra való tekintettel nyitás előtt feltölés a gyógyszerkiadó ablakoknál állnak sorban, hanem engem fognak töttük az elárusítótereket. Nekünk kevesebb munkánk volt, mint más körbe. Olyan vastag az embergyűrű, arcgyűrű, szemgyűrű körülöttem, osztályoknak. Ugyanis az öltönyök, szólózakók, -nadrágok a helyükön hogy a folyton nyitódó ajtón becsapódó hideg párát is alig érzem az maradtak. A téli holmi helyére átmeneti és tavaszi kabátokat (újra arcomon, csak a szürke kavargását látom a láberdő között, mintha is­ divat a lóden), könnyű dzsekiket meg esőkabátokat és az örök ballo­ meretlen szörny közeledtét jelezné. Anyám sehol. Az embergyűrű las­ nokat (milyen unalmasak már!) raktuk ki. Szóval, az én szektoromban sú körmozgásba kezd, majd egyre gyorsul, s az egyes testrészek meg­ alig történt valami változás. Emiatt, ha osztályszintű volt is a munka, duplázódnak, kimozdulnak anatómiailag rögzített helyükről, felcseré­ nem kellett különösebben strapálnom magam. Amit más szektorokba lődnek, egymásba folynak, majd teljesen összemosódnak, s mindent el­ hordtunk, az sem izzasztott le, hála a teherliftnek és a gördülő ruha­ fed a lábak közül feltörő szürke gomoly gás. Még érzékeltem a Szaturtartóknak. A raktártól az elárusítótérig alig kellett valamit is kézi erő­ nusz-gyűrűt körülöttem, amikor egy női sikoly megállította az esze­ vel mozgatni. Mechanikusan, gyorsan, kedvvel ment az egész. A regge­ veszett forgást, s fejem fölött megpillantottam az üvegfityeg őkkel li nyitás előtti másfél óra alatt szinte vidámabb és nagyobb felbolymegrakott csillárt. A berliner a tarkómon is felfogta az esést. Anyám dultságot mutatott az áruház, mint egy közepes forgalmú délelőttön. a sikoltásra figyelhetett fel. A padlón hevertem elnyúlva. Teljesen ma­ A színes kavalkád már-már feledtette velem, hogy alapjában véve a gamhoz tértem, de erőtlen voltam, nem tudtam felülni, még kevésbé nyugodt álldogálást szeretem a nadrágtartó körtárcsák mellett. A lefelállni. Ügy tűnt, mintha a csillár magasságából látnám magam. föl liftezés, az ide-oda kocsizás végül is kedvemet szegte. Anyám ijedtsége, siránkozása egyáltalán nem volt ínyemre. Leszedett Az utolsó szállítmányért mentem vissza, s amint kiléptem a teheronnan fejtről! Pedig legszívesebben továbbra is a csillár valamelyik liftből, a női öltözők ajtaja előtt a bútorrészleg egyik rakodómunkása karján ültem volna, fedve az üvegdíszektől, hogy zavartalanul és füg­ (lehetett vagy ötvenéves) szorongatott egy tanulólányt. Persze semmi getlenül szemlélhessem az alant folyó jelenetet. Anyám, miközben új­ távolabbi célja nem volt, pusztán a kéz öröméért tette. A fogdosások, ból visszaültetett egy karosszékbe, ahonnan az előbb öntudatlanul fel­ tapogatások, férfiincselkedések itt az öltözők tájékán gyakran előfor­ keltem, apámról mormolt valamit, és akkor is őt szidta, amikor kese­ dulnak, de ilyen határozott eredményig a forgalom, no meg a várható rűt itatott velem, amitől egész testemben megrázkódtam. A buszon kézrácsapások, esetleges pofonok miatt sem a kujonság. sem a női en­ hazafelé is apámról beszélt. Az ablakokat vastag zúzmara borította, gedékenység nem merészkedett. Akiket ma láttam, azoknál, azt gyaní­ lehelettel sem lehetett felolvasztani, anyám hát engem babusgatott, tom, mindkét részről nagy volt a meglepődés. A férfi az első pillanat­ mintha még csecsemő lennék, és én tűrtem. ban nem hihette, hogy odáig jutott a keze, ahol van, s az eladólány Este félálomban voltam, amikor apám hazajött. Még nem ment le (talán még tényleg tanuló) már későn ocsúdott, amikor a rakodómun­ a lázam, a gyógyszerek duzzasztottak. Kínomban ismét kiköltöztem ma­ kás ujjai, mint a lefordított kosár a galambot, körbefonták a melleit. gamból (mint a gyógyszertárban a csillárra) a mennyezetnek abba a A liftajtó nyitására riadhattak fel. hamarább a lány. Visongva sza­ félhomályába, ami a beárnyékolt lámpától keletkezett. így fölülről badulni próbált. Előre azonban nem futhatott, mert úgy méginkább láttam mindhármunkat. belepréseli melleit a markokba. Megpenderült, szembe került a férfi­ Anyám most is azt mondta apámnak, amit már annyiszor. Leg­ val, aki máris átkulcsolta, torokmélyről jövő hörgésszerű röhögéssel. alábbis „föntről” úgy tűnt, már sokat hallottam, de csak most értettem De a lány már a férfi mellkasának szegezte könyökét, majd egyetlen meg először, miről van szó. heves lökéssel kiszabadította magát, mielőtt a karok összezárulhattak „A magad dolgára persze most se volt se idő, se kocsi! A saját volna a hátán, és lángbaborult arccal az öltözőbe szaladt. gyereked meg is dögölhet! Húzhattam magammal ezen az úton! Ebben — Egyem a színhúst belőle, ha utána mehetnék...! — kacsintott az időben! Tudod te, milyen nehéz egy ilyen beteg gyerek? Hányszor felém az öregedő szatír, s azzal ügyet sem vetve többé rám, bútorszál­ mondtam már, hagyjuk itt az egészet! Költözzünk be hozzátok! Anyád lító kézikocsija fogantyúját megragadva, a raktár felé vette az útját. is hányszor mondta! Mit akarsz te a parasztok között? Majd egyszer A torkom kiszáradt, nem tudtam pontosan, mit értsek a „színhús” téged is odaszúrnak a meszelt falhoz egy vasvillával!” 12 �„Fogd be a szád. Ide küldtek. Itt maradunk. Hagyd aludni a gye­ reket.” „Igen!? Egyszerre de jó apa lettél! Amikor hordtam, már akkor is a gyereked volt! Akkor se toltad hamarabb haza a képedet, mint most! Csak az izgalom, itt, egyedül, egész álló nap .. „Elég. Fedél van a fejetek felett. Te ezért is éppen eléggé örül­ hetsz.” „Áá...! Kinyögted végre! Csókoljam meg a lábad, mert a Szak­ munkás Úr feleségül vette a szegény tüdőtágulásos üvegfúvó lányát!” „Elég! Itt maradunk, amíg itt van rám szükség. És befogod a szádat, mert különben .. „Nem a parasztjaiddal beszélsz, te! »Bakancsos úr«! Nekik paran­ csolgathatsz, de nekem nem! Én egyszer úgy itt hagylak.” „De most már elég, a hétszentségit a mocskos szádnak .. Apám fenyegetően felállt, mire ijedtemben felnyögtem az ágyban. Anyámnak jól jött a meneküléshez: hozzám lépett, fölém görnyedt, matatott a takarómon, a hátát mutatta apám felé. Apám, hogy befejez­ ze a mozdulatát, az ajtó felé indult, majd becsapta maga mögött. A következő ősz még ott ért bennünket, azon a sáros, falusias jel­ legű járási székhelyen. Mióta szüleim szóváltását hallottam, én is vá­ rosi akartam lenni, mint anyám, s amilyenek mindketten voltak apám megbízatása előtt. Pedig ha meggondolom, a patikai jelenet miatt nem is volt olyan logikus a vágyam. Aztán az ősz furcsa eseményeket hozott. Anyámat kifárasztotta hosszú betegségem, bizalmatlansága is csök­ kent a község lakói iránt, így rendszerint egyedül is elcsavaroghattam otthonról. Apám különben is azt mondta, hamarosan iskolába megyek, s ott nem jó annak a gyereknek, akinek nincsenek cimborái. A nyarat szinte teljesen kedvem szerint tölthettem. Nem érdemes róla sokat be­ szélni. Azt hitték, társakkal vagyok, pedig legtöbbször a kastélydomb oldalában, az elburjánzott parkban, vagy a még helyreállítatlan, hábo­ rús belövésektől lyuggatott kastélyban, meg a mocsarasodó, kerek ta­ vacska környékén játszottam. Lehetőleg kerülve a többieket, akiket alig ismertem, s akiknek szintén ezek a helyek voltak a kedvenceik. A banda azért megtűrt. Vélem, hogy apám miatt, akit láthattak az ünnepségek elnökségében. Olykor kalandjaikban is részt vettem, még ha pusztán szemtanúként is, az események perifériáján. Őszre már teljesen megszokták, hogy én is a közelükben vagyok. így történt, hogy a zászlókkal, énekszóval felvonuló tömeghez is velük csapódtam. A gyerekek kint rekedtek a kultúrház nagyterméből, de mindent fi­ gyelemmel kísérhettünk. Az oldalajtók mindkét szárnya sarkig tárva volt. Bentről össze­ vissza kiabálás hallatszott. Láttuk, amint többen felugrálnak, és öklü­ ket a színpad felé rázzák. Megpróbáltam az ajtóban állók között bel­ jebb furakodni, mert sejtettem, hogy apám is a színpadon ülhet. A nekihevült embereken átmelegedett az ázott ruha, kipárolgásuk szaga a cigaretta füstjével keveredve szennyes, meleg hullámként csa­ pott az arcomba. Aligha sikerülhetett volna a lábak között előre pré­ selnem magam. Annál is inkább, mert belülről két felnőtt nyomakodott ki a teremből, engem arrébb löktek, s a többieket is szétkerget­ ték. A két férfi a klubterem felé tartott. Mire visszaérkeztek, már a többiekkel együtt ismét az ajtóban álltam. A lökdösődés megismétlő­ dött, sőt, most már többen is vállalkoztak arra, hogy szétkergessenek bennünket. A sarokig futottunk, nem tovább. Onnan vettem észre, hogy az egyik férfi kezében két, a másik férfi kezében egy szobor van. A szobrok olyan fehérek voltak, mintha krétából faragták volna őket. Mindegyiknek ismertem a nevét, anyám megtanította azokból a köny­ vekből, újságokból, amelyeket apám hordott haza. (Anyám, mióta az eszemet tudom, szerette volna, ha viszem valamire; ezért volt a külön latin is.) A két férfi abban a pillanatban, ahogy sikerült azonosítanom, mit tartanak a kezükben, magasra emelte a szobrokat. A teremben az eddigieknél is nagyobb ordítás tört ki, és szinte egy emberként állt fel a tömeg. Ekkor számomra egészen váratlanul, a két szobrot szinte egy­ szerre, teljes erővel a betonlépcsőhöz vágta. Éles csattanást vártam, ami után ezer szilánkra röppennek szét a fejek; ehelyett tompa puffa­ nást hallottam, s láttam, hogy a koponyák, a mellek és a talapzatok olyan darabokra törnek szét, hogy akár össze is lehetne őket illeszteni. Emlékszem, egy pillanatra fel is támadt bennem a vágy, hogy egy kar­ tondobozba összegyűjtsem a törmeléket, majd pedig otthon összerak­ jam magamnak a két szobrot. Izgatottan vártam, mi lesz a sorsa a har­ madik, most már magányos szobornak. A teremben az ordítás egyirá­ nyú hulláma megtört, úgy véltem, elcsitul, de a holtpontról újból az előbbi irányba, a bejárat felé lendült. A harmadik szobrot tartó férfi keze azonban szemmel láthatóan nem a teremben levők akarata sze­ rint működött, mert mielőtt az ordítás határozott irányt vett volna, mintegy jelezve, hogy a döntés megszületett, a kar egy árnyalatnyival hamarább lendült („csalás” — mondtam magamban, mint anyám, ami­ kor unaloműzésül leült velem kártyázni, és azzal is szórakoztatni pró­ bálta magát, hogy úgy tett, mintha én csalnék), ezzel magával rántva az ordítozás megtorpanó, de bőszületét még el nem vesztett hullámát, amely a tehetetlenségi erő következtében átbukott a holtponton, és új­ ból egy puffanást hallottam. A tömeg zavaros lármával ünnepelte a maga döntését. „Pedig én láttam!” — mondtam magamban. Gondol­ kodásra azonban nem maradt idő, mert minden gyerek nekilódult — engem is elsodortak —, ösztönösen is, de mert megértették az egyik férfi intését: a darabokkal azt csinálhatnak, amit akarnak. Valaki fel­ fedezte, hogy a szilánkokkal írni lehet, akár a krétával. Semmi remé­ nyem nem maradt, hogy összegyűjtsem a törmeléket. Alig sikerült egy kavics nagyságú darabkát megmentenem. Aznap már nem tudtam meg, apám ott volt-e a színpadon, vagy nem, csak azt éreztem, ha ott volt, veszélyben volt, és szerettem volna elmondani neki: „Én láttam...” Órákkal az események után vetődtem haza, s rémült anyámnak is mindjárt azt mondtam: „Én láttam.” „Apádat?” — kérdezte. „Nem.” „Akkor mit láttál? Nem láttál te sem­ mit! Nem tudjuk, hol van apád, kisfiam! Nem tudjuk! Se te, se én! Nem tudjuk!...” — ismételgette. Nem sokkal azután, amikor apám új­ ból felbukkant, visszaköltöztünk (illetve számomra az volt a beköltö­ zés) a városba. A kavics nagyságú mellszobordarabot magammal vit­ tem. Évekkel ezelőtt, amikor ebbe az új és komfortosabb lakásba köl­ töztünk — már gimnazista voltam —, akkor kallódott el valahol. Ér­ dekes, hogy később kiment a fejemből az egész kavicshistória, nem akartam mondani semmit apámnak, mint ahogy semmi kérdeznivalóm nem volt. Ha lett volna is, egy Idő múlva bajosan tehettem volna fel, mert nem sokkal ideköltözésünk után apám elköltözött tőlünk, majd el is vált anyámtól. Anyámtól sem igen volt módomban kérdezni, még ha eszembe is jut valami, mert a járástól való beköltözés után a bank­ hoz került, a munkája miatt kevesebb idő jutott egymásra. (Még apám szerezte neki az állást, s amikor elváltak, a lakás mellett még biztos pénzkeresetet is hagyott maga után.) Igaz, felkereshetném apámat (tényleg! mi lenne, ha megkérdeznék egyet-mást ezekről a felködlő emlékekről). A szakszervezeti székház, ahol most, nem sokkal a nyug­ díjaztatása előtt dolgozik, közel esik az üzletházunkhoz; de azt hiszem, gondosan kerül, s magamat hazudtolnám meg, ha erőltetném a látoga­ tásaimat. Ilyen szamár hogy’ lehetek! Egész nap koslattam az áruházban. Kerestem mindenhol. Sehol sem találtam. Ebéd előtt tíz perccel már a személyzeti bejárónál álltám, figyeltem, nem megy-e ebédelni. Ott sem láttam. Már azt hittem, a délutáni félműszakosokkal jár dolgozni. Azokkal sem láttam. Miután végeztem, és a szekrénybe akasztottam a munkaköpenyem, akkor ötlött az eszembe, hogy hiszen ha tanulólány, ma nem dolgozik, márpedig valószínűleg az lehet, s ha tényleg az, ak­ kor a hét három napján van nálunk gyakorlaton, a másik három na­ pon pedig iskolában lehet — okoskodtam. Az eredménytől egészen megkönnyebbültem. Ez a megkönnyebbülés viszont teljesen felébresz­ tett. Mi az, miért lett volna ilyen fontos, hogy megtaláljam? Egyálta­ lán nem fontos. Csak úgy, kíváncsiságból — szögeztem le. Érdektelen­ ségemet mintegy magamnak is bebizonyítandó, beültem az utamba eső első presszóba. Mondván, hogy nem fogom siettetni az időt „a mielőb­ bi viszontlátásig” korai lefekvéssel és más hasonló trükkökkel. És ez­ zel vétettem magam ellen. Azt hiszem, arról nem írtam még, hogy a tükörjelenet előtt már voltak bizonyos előjelek. Valami olyasmiben volt részem többször, mint a hipochondria. Fogalmak és meghatározások igyekeztek rám erőltetni magukat. Riadtan kaptam fel a fejemet minden váratlan ki- 13 �fejezésre. Egy elejtett szó utcán, televízióban, az áruház tolongásában, presszóban, meg némely szuggesztívebb kifejezés is újságban, könyv­ ben... Az egykedvű például. Megrándultam, mintha azt kérdezném: „Rám mondják?” Én lennék az, akire ez a címke rácsirízelhető? Nem, nem én vagyok. Hiszen, lám, milyen a figyelmem! A körülöttem tob­ zódó városzajból mit szűrök ki! Én valójában igen érzékeny ember vagyok. De tömegével voltak mostanában ilyen hallucinációim. Azt hittem, már vége az egésznek. Mióta ezt az átkozott füzetet a kezembe vettem, nem volt semmilyen hasonló esetem. És ma a presszóban ismét előjött. Szokásom szerint a sarokban és az ablaknál kerestem helyet (sze­ rencsémre, volt), hogy az asztalokat is belássam, és az utcát is figyel­ hessem. Imádok így nézelődni, meghatározott cél nélkül, rám telepedő különös ködben, mintha színszűrő kirakatüvegen át nézném a világot. Ebben a helyzetben, kizárólag a kávémat véve komolyan, különösen érzem, hogy mennyire tudnék élni. Képességemet ilyenkor abban jut­ tatom kifejezésre, ahogyan a kávémat kavargatom, majd ahogyan a csészéért nyúlok, aztán a mértéktartó és választékos kortyolásommal, és ahogy a csészém visszaérkezik a helyére. Már a kávé után voltam, amikor tétova tekintetem a szomszédaimat is tudomásul vette. Csak egyikük arcát láthattam, a velem szemben ülőét: nyíratlan, ritkás sza­ káll, sápadt arcbőr. A nekem háttal ülő, bár idősebb volt, mint az asz­ taltársa, házilag vágott apródfrizurát viselt. (Mindez nem ott ragadt meg az emlékezetemben, hanem már a kényszerű távozásom után „lát­ tam meg”.) Az apródfrizura már jó ideje győzködhette valamiről a ritkás szőrzettel fedett sápadtságot, de az csak a fejét ingatta keserűen, s minél jobban ingatta, annál többet ivott. Állíthatom, nem figyeltem rájuk (köztem és köztük is ott volt a színszűrő üveg), amikor az apródfrizurás felugrott, hátra rúgta a székét — egyenesen a térdkalácsom alá vágódott a széle! —, és azt mondta a jajdulásommal szinte egyidőben: „Kishitűség.” „Nahát! Bocsánatot sem kér... és még ezt mond­ ja!” — háborodtam fel, miközben a térdemet nyomkodtam. A sápadt arc velem szemben vörösre váltott, és bűnbánóan visszarántotta felhevült társát. „Gőg, igenis gőg van bennem!” — sértettségemben feláll­ tam, és az apródfrizurás vállát megtaszítva, de vissza sem nézve, oda sem mordulva egy pardont, otthagytam őket. (Mentemben tettem egy fémötöst a kávéért a felszolgálólány tálcájára.) „Méghogy kishitűség! Gőg!... Igen ...” Cincinnátusként éreztem, hogy csinálhatok bármit, én tulajdonképpen nem az vagyok, akinek hisznek, hanem akinek majd látni fognak akkor, ha... Mikor is? De ezt nem is kell tudnom. Vasárnap este van, s hogy egy kis tréfát is megengedjek magam­ nak: már csak egyet alszom, és látni fogom. Ha már izgat, végére já­ rok ennek a dolognak. Mert valóban izgat. Anyámmal kint ültünk az erkélyen (nem tudom, milyen régen történt ez utoljára), s ahogy egyre alkonyodott, éreztem, amint átjár az izgalom. Ettől olyan jóindulatú és szívélyes lettem, hogy egészen bizonyos, emlékezetes estét szereztem anyámnak. Ha már az erkélynél tartok, ezzel kapcsolatban valamit le kell jegyeznem. Nem kevesebbet, mint hogy a patikai emlékemet itt, ebben a lakásban, ezen az erkélyen értettem meg. Az pedig így történt. A vá­ lás után, amikor már egyedül maradtunk anyámmal, gyakran ültünk itt kettesben, szótlanul. Az erkély vasbeton korlátjára plédet terítet­ tünk, hogy a könyöklésnél ne törje az alsókarunkat. Csendben vol­ tunk, ritkán szóltunk valamit. Többé-kevésbé értettem, mit jelent neki ennyi évesen, s méginkább ilyen megviselten, hogy egyedül maradt. Aztán egy idő múlva már nem vele foglalkoztak a gondolataim, hanem a szemem adott elfoglaltságot. Innen, felülről nézve az utcát, vágott belém a gyógyszertári emlék. S egyszerre a két helyzet (fönt a csillár karján, itt fent az erkélyen!) egyazon pozícióvá állt össze. A legjobb­ kor. Hamarosan döntenem kellett, mit akarok csinálni a gimnázium után, s mivel egész gimnáziumi időm alatt úgy éreztem, saját színvo­ nalam alatt vagyok, a továbbtanulástól sem reméltem mást, jobbat, többet. Nem hittem, hogy másutt, mondjuk az egyetemen, rájönnek, hogy ki vagyok én: lehetőségeimben. Viszont valamit kezdeni kellett magammal. És itt az erkélyen fokról fokra megértettem, mi az, ami kell nekem. Rájöttem, hogy az én életformaeszményem szimbóluma egy ablakkönyöklő lehetne, egy már-már páhollyá kiképzett erkélyén, valahol a forgalmas belvárosban. Viszont ismerem a léttörvényt és magamat is: első a megélhetés (nem tűrhetem el, hogy anyám tartson el), s különben is vannak igényeim, amihez kell némi pénz. A kérdés viszont az, hogy az ablakkönyöklő és a megélhetés hogyan közelíthető egymáshoz? (Mert a legnagyobb gond ma a többet akarás. Többet akarni anélkül, hogy ténylegesen a miénk lenne, amink már valóban van — ez igazán nem nekem való.) Tulajdonképpen szerencsém volt. Hazudnék, ha azt állítanám, magam akadtam rá a megoldásra. Végül is anyám segített. Miután áldatlan viták után kénytelen volt belátni, hogy komoly a döntésem, és nem akarok valamivé lenni — legalábbis az ő fogalmai szerinti „valamivé” —, leánykori barátnői révén bejut­ tatott az áruházba, ahol jelenleg is dolgozom. (Szó volt a bankról, aho­ vá nem azért nem mentem, mert egy munkahelyen kellett volna dol­ goznom vele, hanem mert ahol annyi pénz van együtt, az már azért facsarná az orromat...) Már el sem tudnám magam képzelni másutt, mint az áruházban, sőt még az áruházon belül más részlegnél sem. Az én szektorom való nekem: FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY. A legrosszabb ál­ maimban se jöjjön elő mondjuk a fehérneműosztály (mindkét nemet beleértve): „Ez bő! Ez szorít...! Hozzon fél számmal nagyobbat! Ez nyúlik! Ez merev! Ez olyan seszínű! stb. stb.” Brrr ... Napok óta nem írtam. Ha nem is lehet azt mondani, hogy magával ragadtak az események (hiszen ilyen velem nem történhet meg), mégis határozottan megelevenedni véltem a napjaimat. Esténként ugyan ma­ 14 gam elé tettem a füzetet, de mindannyiszor arra gondoltam, hogy min­ den naplóban rögzített nap úgy hasonlít a valósághoz, mint a szögre akasztott nyúlgerezna az eleven nyúlhoz. Én pedig egyre inkább érez­ tem, hogy elcsípem ezt a nyulacskát. Elcsípni ugyan nem sikerült, de hogy becserkésztem, az tagadhatatlan; mondhatnám, szinte már tény­ kérdés az elejtése. Na szóval: ráakadtam a nyulacskára, aki a bútortróger hálójában vergődött a múltkor. (Ezt úgy írom, mintha emlékeztetni kellene ma­ gamat, milyen körülmények között láttam először — holott mindenre pontosan emlékszem.) Tanuló még, de most fog éppen végezni. Meg­ ismert. De meg ám! Tetszett nekem, hogy a méteráruk között találtam meg. A pultokra és a polcokra — közszemlére és tapintásra — kitett anyagoktól körülvéve igazán kedvemre való volt, s az is, ahogy eb­ ben a díszletben elpirult. Nem szóltam hozzá, hanem úgy tettem, mint­ ha a végeket szemlélném, s csak véletlenül esne rá időnként a tekin­ tetem. „Pirulj még, pirulj!” — biztattam magamban, miközben zakó­ nak való szöveteket, nadrágnak való jerseyt tapogattam az ujjaimmal. Idősebb nő kívánságára a felső polcon levő flokkonból emelt le egy tekercset. Amint lábujjhegyre állt, és megnyúlt derékban, belemarkol­ tam az éppen tapogatott szövetbe. Amikor visszafordult, ismét rám né­ zett. Talán a marokra fogott szövet sem kerülte el a figyelmét. Ami­ kor a vevővel végzett, hozzám lépett. — Mit akarsz? — kérdezte. Meglepetésemben nem tudtam ügye­ sebbet válaszolni, csak ezt: — Azt hiszem, nem ismerjük egymást. Mit akarhatnék? — Eszem­ be sem jutott, hogy vásárló is lehetnék, s esetleg kérhetnék valami jó nadráganyagot. Hiába, foglalkozási ártalom. Talán, ha nem a munka­ helyemen történik mindez. — Én viszont tudom, hogy ismersz — mondta élesen. Teljesen lefegyverzett. Mert ha azt feleli, hogy ő viszont emlékszik rám. De így! hogy tudja, hogy én ismerem őt! Mintha felnyitották volna a homlok­ csontomat ... — No, igen. Bevallom ... — hebegtem. — És most mit képzelsz rólam? Azt hiszed, mi, hogy behúzódok veled valamelyik raktárba? — Ugyan. Én pusztán azt akartam megkérdezni, hogy mehetünk-e együtt ebédelni. Különben azt az alakot felpofoztam volna, ha, el nem hordja magát. (Kezdtem magamhoz térni.) — Hiszem, ha látom — nyelvelt vissza. És ez így ment sokáig. Karmolt a drága, pedig láttam, hogy nem az a fajta. Jobb szereti az elernyedést. Csak valami, amiről fogalmam sincs, állandó feszültség alatt tartja. Valami egészen más, mint az a tény, hogy én láttam azt a jelenetet. Bár a hozzám való viszonyát egé­ szen bizonyos, hogy az a jelenet határozza meg. Végül együtt ebédeltünk. Nem ketten együtt, hanem egy asztalnál többen. Azt hiszem, a közeljövőben kiadásaim lesznek. Ismét fel kell, hogy vegyünk egy megbízható albérlőt. Hiába, már-már nőiesen szeretem a kiváló minőségű fehérneműt (titkolt fájdalmam, miért nincs akkora választék, mint a nőknek), az ingekért, s a hozzávaló nyakkendőért olthatatlan a rajongásom. (Az elárusító köpenyt egyedül azért utálom, mert nem érvényesülhet, ami rajtam van.) Most pedig fokozottan ad­ nom kell magamra. Egyéb kiadásaim is lesznek. Tervem ugyan nincs, de biztos vagyok a sikerben. Egészen hihetetlen! 1200 forintért adtuk ki azt a lukat, amit mi kisszobának hívunk. Nem elég a jó pénz, ráadásul az öreg — hatvan fölött van — csak heti három alkalommal alszik itt. Pestről jár le szakmunkásképzőbe, a kelmefestőket okítja. Az albérletet az újság­ hirdetésünk alapján az intézet foglalta le számára. Az öreget a sörön és a jó alváson kívül alig érdekli valami. Talán még a hajdanvolt nagymosodája és a kelmefestő üzeme. Az pedig már régen volt, s most mit kezdene vele, hiszen anélkül is úgy él, mint Marci Hevesen. Tervem kész. Közeledik május elseje. A végén még megházasodom. Ugyanis nem jött föl. Pedig minden készen várta. Középtájt vonultunk, aztán a tribün után a járdaszélen nézelődők sorfala mögött, a hullámzó tömegben vegyültünk el. Körülbelül kéthárom órám volt a tervem kivitelezésére. Mert legkésőbb akkor kel­ lett hazaindulnia valamelyik kora délutáni busszal. Estére eddig még sohasem tudtam itt fogni, se moziba, se színházba, de még csak ücsörgésre se egy presszóban, mert munka után az első busszal ment is ha­ za. „Az apám ...” — mondta mindjárt az elején. A vén parasztja tel­ jesen terrorizálja a lányt! (Innen van tehát az örökös készenléte!) He­ tek múltán, április közepén, ez a tárgyilagos közlés, hogy „az apám ...”, már mentegetőzéssé, sőt sajnálkozássá fokozódott. Tudtam, hogy május elseje lesz az első és sokáig az egyetlen alkalom. És az elmúlt. Léggömböt vettem neki (hamar eldurrant), presszók teraszán ül­ tünk, igazán kedvében jártam, bevetettem mindent... Közben a fel­ vonulás még egyre tartott, gyakran egymás arcához kellett hajolnunk, hogy a harsogó hangszóróktól, s a tömegzsivajtól értsük egymás sza­ vát. Pár kortyot ivott is, már gyakrabban nevetett, fejét hátravetve. Mégsem jött fel. Bátorságából mindössze annyira telt, amennyit ta­ nulólányként naponta hallva róla megszokott: a Kálvária sétányaira, girbe-gurba hegyi útjaira mentünk mi is, ahogy az osztálytársai be­ számolóiban is szerepelhet. Fölfelé számolgatta a lépcsőket. Minduntalan eltévesztette, s ilyen­ kor visszaszaladt a lejjebb levő pihenőteraszig, onnan kezdte újból. �Azt hittem, a bosszúságom miatt esik nehezemre a játék. De ahogy a lépcsők majd’ legtetejéről visszaszaladt, mert ismét eltévesztette, és én utánanéztem, amint vagy húsz lépcsőfokot alább szállt, hirtelen azt éreztem, én már öreg vagyok, a legidősebb bátyja lehetnék, ő pedig valójában még kislány. Mintha évtizedek távolából néztem volna őt is és magamat is. Mikor felért, valamit megérezhetett. Természetesen fo­ galma sem lehetett, mit élek át. Felém nyújtotta mindkét kezét. Meg­ fogtam, majd magamhoz vontam, s nekem most nem emelt akadályt a könyökével, mint az emlékezetes öltöző előtti jelenetnél, hanem át­ ölelt, s én csókolni kezdtem. Először az arcát, majd megduzzadt ajkait — egészen addig, míg a hátamon megéreztem a nap melegét. Aztán futni kezdtünk a hegyoldalba vájt, fák-bokrok között kanyargó, legya­ lult úton. Futottam és közben csodálkoztam. Csodálkoztam, hogy fu­ tok, s találgattam, hogy megszerettem-e. És csodálkoztam mindezen, amiért ezt latolgatom. Később sokáig ültünk egy padon. Blúzát mellei kezdővonaláig ki­ gomboltam, de megmakacsolta magát, amiből tudtam, hogy ez idáig én jutottam nála legtovább. Megelégedtem tehát az eredménnyel, s hagy­ tam a fantáziámat, hadd nyargaljon el a megnyílt lehetőséggel. Végül is rájöttem, hogy sokkal több fokozatra lesz szükség, mint eredetileg képzeltem. Ezért egy idő után magam gomboltam be a blúzát (mint ahogyan a régészek egy időre visszahantolják a leleteket), amiért hihe­ tetlenül hálás volt. Megeredt a nyelve, hagytam kedve szerint. Hátamat nekivetettem a padtámlának, jobb karommal átöleltem a vállát, időnként csukott szemmel élveztem a napot, amelynek merőleges sugarait át- meg át­ szőtte Anna csacsogása. (Érdekes, eddig még nem írtam le a nevét — ez az első alkalom.) Arra figyeltem föl, amikor az apjáról kezdett be­ szélni. Már tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozásunk, odafigyel­ tem, hátha megtudok valami lényegeset. Nem volt túl érdekes az egész. Az első és sokáig az utolsó „igazi” babájáról beszélt, aminek a disznójuk leharapta a fejét. Anyjával készült a határba megnézni, hogy érik-e már a bab. Az anyja a mélyúttól visszaküldte a szőke ha­ jú, kék szemű alvós babával, hogy ne vigye ki a földre, mert csak el­ koszolódik. Ő visszaszaladt, s mivel az ajtót az anyja már kulcsra zár­ ta, a babáját a tiszta kemencepadkára ültette. Estefelé a kondából ha­ marább hazaértek a disznók, mint ők. Nem volt otthon senki, aki a helyükre engedje az udvart végigkoslató jószágokat. Az éhes állatok megtalálták a babát, és leharapták a fejét. Apja, amikor hazaértek a határból, szó nélkül megverte. Csak lefekvés előtt értette meg, miért. Kereste a babáját, hogy vele alhasson, de a kemence előtt csak a meg­ rágott, lenyelhetetlen, élvezhetetlen kaucsukdarabokat találta. A baba fejének törmelékei elkeveredtek a homokkal és a hosszú, szétzilált, szőke műhajjal. Többet nem kapott semmilyen játékot. A történet végére érve éreztem, hogy igényli a gyöngédséget, de csak bizonyos határon belül. Mivel jócskán kifutottunk az időből, nem a csinált úton, hanem a bokrok között, egy kitaposott csapáson jöttünk lefelé. Régóta úgy érez­ tem, mintha néznének, de arra gondoltam, ilyen helyzetben és itt ter­ mészetes komplexusa ez az embernek. Mégis, nem sokkal indulásunk után két alakot láttunk magunk előtt az ösvényen. Az ösvény jobb és bal oldalára álltak, bele a gazba. Szabadon hagyták ugyan a járást, mégis az áthaladás köztük rosszabbnak ígérkezett a legveszélyesebb Kharübdisznél. Közeledtünk feléjük, hamar el kellett döntenem, mité­ vő legyek. Végül magam mentem elöl, fogtuk egymás kezét. Éreztem, hogy Anna fél. Amikor az egyik mellett elhaladtam, s a még előttem levő mozdulataira ügyeltem, karomban hirtelen rándulást éreztem. Azt hittem, megakadályozhatatlanul elszabadul valami egészen kiszá­ míthatatlan. Hátrakaptam a fejemet, s még láttam, hogy a mögöttem hagyott alak belekapott Anna mellébe, aki ösztönös védekezésében rántott meg a markomba szorított kezével. Még ha akartam volna, sem tudom elengedni az ujjait... Futni kezdtem, magam után vontam An­ nát is... A dobhártyámat szinte felszakította a két alak röhögése és az egyikük utánunk szálló megjegyzése: „Jók a dudái, mondhatom.” Tisz­ tán és összetéveszthetetlenül ugyanazt az undort éreztem, mint amikor a bútortróger búcsúzott tőlem az öltözők előtt azzal a megjegyzéssel („Egyem a színhúst belőle!”) — mintha szennyes, zsíros lével öntötték volna le a vadonatúj zakómat. Most a buszig kísérhettem Annát. Nem érdekelte, hogy együtt lát­ nak bennünket a falujabeliek. Meg volt róla győződve, hogy megmen­ tettem. Ezzel újból visszanyertem azt a fölényemet, amelyet mint a liftből kilépő nem kívánt szemtanú szereztem, s a méteráruk közötti találkozásunk alkalmával elveszíteni véltem, s amelyet immár végle­ gesen megtartok. Ha komolyan gondolom — mondta ma —, akkor ki kell, hogy menjek hozzájuk, és be kell hogy jelentsem az apjának. „De hát mit?” — kérdeztem. „Hát, hogy együtt járunk... és hogy mik a terveink.” Nem kérdeztem meg, „de hát mik?”, hanem igent mondtam, majd gyorsan határoztam: „Minek várnánk sokáig. Vasárnap elmegyek hoz­ zátok.” Nagy találkozó lesz. Rejtett taktikai harccal. Mindenesetre anyám személyében a hátvédet biztosítottam a magam számára. Ebédidőben felszaladtunk anyámhoz, bemutattam neki Annát. Tudtam, hogy lefegyverzem. Hiszen nem is emlékszem, mikor látogattam meg utoljá­ ra a munkahelyén. A kassza drótketrecéből kellett előjönnie, odáig viszont el is kellett jutni a hírnek, hogy itt vagyunk. Szándékosan a másik oldalról érdeklődtem felőle. Előttem az egybefüggő — bizton­ sági célokat is szolgáló — pult képezte hatalmas négyszögben dolgozott a személyzet (egy pillanatra elképzeltem, hogy én is megjelenhetnék ebben a medencében naponta, ha annak idején úgy döntök). A hír, mint a vízhullám, asztaltól asztalig terjedve eljutott anyámig, aki elő­ ször hitetlenkedve kisandított, majd kulcsra zárta a ketrecét, és átver­ gődött hozzánk a medencén. A kolléganői mind bennünket figyeltek. Megcsókoltam az arcát. Miután Annát bemutattam, ő is áthajolt a széles pulton, és megcsókolta. Nem hiszem, hogy alaposan megnézte volna Annát. Teljesen meg volt hatódva. (Elképzelhető, hogy nagyon szeretem ezt az asszonyt?) Vasárnap a zoknimtól a frizurámig mindennek újnak kell rajtam lenni. Tudom, hogy anyám ki fogja egészíteni a pénzemet. Elvégre futja az albérlőből. Szóval megtörtént. Brillíroztam. Minden eddiginél jobban sikerült eltalálnom a szolid, mégis mindenki mástól elütő, mégsem kihívó, első pillantásra nyilvánvaló eleganciát. Megjelenésem akkora bámulatot keltett, mint egy fiúsháznál a leendőbeli első látogatása, akiről kide­ rül, hogy sokkal szemrevalóbb, mint amilyent valaha is remélni mer­ tek nem éppen eszményi fiuknak. A bámulaton kívül sikerem első le­ csapódása az volt, amikor a már megterített asztalról — ebédre vár­ tak, s én közvetlenül a vasárnapi nagymise után meg is érkeztem — leendő anyósom leszedte a tányérokat, evőeszközöket. Helyükre, amint Annától megtudtam, az Anna számára már jóelőre megvásárolt, szek­ rényben őrzött — igazán ízléses — étkészletet rakta ki. Mértéktartóan ittam (ami nem volt nehéz, mert sose hajlottam az alkohol élvezetére), s az evés etikettjében igazán nincs nálam páratla­ nabb (néha magam is elcsodálkoztam, mit élvezek jobban, az étel ízét-e, vagy a kés, villa használatát?). Tartózkodóan bár, de oldani próbáltam zavarukat. Semmiségek kerültek szóba, nagy szünetekkel. Még szerencse, hogy a rádió szólt, s a Jó ebédhez szól a nóta cigány­ zenéje jótékonyan takarta az evés zajait. Mindenki kapkodva evett (engem kivéve) és keveset. Az asztalbontás nekik megváltás volt. Ebéd után Annával sétálnunk kellett a faluban. A nap egyetlen megingása ekkor következett be. Nem volt túl jelentős, senki sem vet­ te észre, s ha igen, a szülőknek csak tetszhetett. Arról van ugyanis szó, hogy a viselkedést illetően teljesen elszámítottam magam. Mereven, szertartásosan sétáltam ki Annával a kapun, jobb karomat nyújtva és derékszögben hasam előtt tartva. Nem sokkal később felfedeztem, hogy falun is sokkal közvetlenebb a viszony a fiatalok között — így a közszemlének kitett séta közben is —, mint eredetileg gondolhattam volna. A lányok derekának célzatos átkarolásától a lányok nyakában mint semleges tárgyakon lógó nyegle fiúkarokig terjedtek a változa­ tok. Nekem is váltanom kellett egy közvetlenebb (mégsem nevettet­ hetem ki magam a tinédzserekkel), mégis stílusos (utálom a stílustalanságot) testtartásra. Elsétáltunk a presszóig, kávét ittunk, Anna fa­ gyit evett (most pohárban, nem úgy, mint a barátnőivel, akikkel ha beültek is, akkor is tölcsérben hozta a pincér az asztalukhoz). Az utcán is és bent a presszóban is magamon éreztem a kíváncsi tekinteteket. Anna alig tudta türtőztetni magát örömében. A presszó­ ból a mozihoz sétáltunk, s hogy Anna kedvét tovább fokozzam, elszán­ tam magam a készenlétben tartott mutatványra: megcsókolni a száját, anélkül, hogy lépteinken akárcsak lassítanánk, megállnánk vagy el­ engednénk egymást. Ennek az a titka — még a presszós üldögéléseimen, s erkélykönyökléseim idején figyeltem meg —, hogy tökéletes legyen a léptek ritmusa, mert egyébként az ellentétes mozgás miatt a csípők ütközése lehetetlenné teszi a szájak találkozását. Ha a ritmus megvan, azt kell még tudni, hogy ez nem hosszú csók, hanem pusztán a remek hangulat kinyilvánítása, tehát másodpercnyi erőteljes talál­ kozásról van szó, amit az ajkak gyors szétválása miatt hang is kísér­ het. (Megjegyzem, hogy ha akár a lánynak, akár a fiúnak a kelleténél szélesebb csípője van, felesleges minden kísérlet.) Az egész a vártnál jobban sikerült. Anna megértette, mit kezdeményezek, kissé hátra­ vetette a fejét is. Mondhatom, megszolgálta az elragadtatottságát. Megnéztük még a mozi filmképeit is a reklámdobozokban, majd a park elaggott platánjai alatt üldögéltünk. Szóval, végigcsináltuk mind­ azt, amit egy átlagos vasárnap délután faluhelyen lehet; legfeljebb a moziba nem ültünk be. Akkorra értünk haza, amikor az anyósom az állatok etetéséhez látott. A hűtőszekrényből elénk tették az ebédről maradt rántotthúst és fasírozottat, s bár a szokatlanul zsíros ebéd megterhelte a gyomromat, mégis jó étvággyal haraptam néhány falatot. Uzsonna után Anna apjával kiálltunk az ajtóba. Anna közben az anyjával kiengedte a két borjút, hadd futkározzanak a tágas udvaron. Míg mi az állatok játékos kedvében gyönyörködtünk (igazán el voltam ragadtatva — sosem hittem volna, hogy ezek a nagy testű állatok így tudnak viháncolni), addig Anna eltűnt az ólban az anyjával, azzal hogy a fejésnél a tehén körül neki is akad munka. Az öreggel nem válthattunk érdemleges szavakat, csak együtt ne­ vettünk a borjúk szaladgálásán, mert hamarosan beállítottak a tejért járók, a kiskannákkal. Látszott az asszonyokon, süldő lányokon, hogy értik jelenlétem értelmét. Együtt nevettek velünk az állatokon. Te jó ég! Csak most értem meg a nevetésüket! Az volt benne, hogy „ez már nektek hízik!” (Vajon mennyit érhet egy ilyen állat? Hát még kettő? És már ez sem az első lehet nekik!) Éreztem, hogy sikerem tovább nem fokozható. Ügy búcsúztam el, mintha nem is a városból, hanem a szomszéd községből jöttem volna át: „Hát akkor eljönnék máskor is.” „Szívesen látunk... Ejnye már no, hogy csak így letegeztelek” — alakoskodott az öreg. — „Igyunk erre még valamit.” Pertut ittunk a kocsmában. Ezzel az ütközet el­ dőlt: megsétáltattam a lányt a faluban, ittam a kocsmában az öreggel (én fizettem), és visszavárnak. Anna feljött. Anyám túlórázott vagy taggyűlésen volt, az öreg kel­ mefestő már itthon énekelte az operaáriákat a rádióval. A lepedőt leterítettük a szőnyegre. Anna szeme könnyes lett. Visszafojtott sikoly- 15 �lyal egész testével felhorgadt, majd hangos koppanással a padlóra ej­ tette a fejét. Rendkívül hálásnak mutatkozott. Tapasztalatlanságom miatt teljesen gondütött lettem: mit kezdjek a lepedővel? Anyám ma­ ga mos mindent. Az öreg kelmefestőhöz fordultam. „A vérfolt miatt ugyan nem kell szakemberhez fordulni — mondta —, mert a legegy­ szerűbb módon eltávolítható ma már. Hála a jó mosóporoknak. Régen persze ennek titka volt” — kacsintott rám hályogos szemével. Végül az öreg szószátyár megmutattatta a foltot is, majd elmagyarázta, mit kell tennem. Azt is mondta még, hogy ezután ugyan nem lesz majd ilyen problémám, feltéve, ha ugyanaz lesz a vendégem, tette hozzá, de a lepedő akkor sem elég, használjak még mást is, mondjuk, frottír törülközőt a lepedő fölött. Erre mondják, hogy jó az öreg a háznál. Ismét kint voltam Annáéknál. A szülei sejthetnek valamit arról, hogy komolyra fordult a viszonyunk. Délután adódott egy jó óra, amíg egyedül voltunk. Azt hiszem, az anyja észrevette a dúltságunkat, ami­ kor visszajött az állatokat etetni. Mindenesetre most, hogy otthon is megtörtént, nem tudtam viszszafojtani a nevetésemet az apjával szemben. Hogy’ vigyázott rá! És tessék! A saját házukban is! Pedig még azt sem mondtam, elveszem a lányukat. Kedvem lett volna így eljönni, és többé feléjük sem nézni. Kiálltam ismét az ajtóba, mint az első nap. Tele szájjal nevettem a két állat bohókás futkározásán. Aztán már nem nevettem, csak az állato­ kat figyeltem. — Ügy nézed őket, mintha vevő lennél rájuk — mondta Anna, amikor a fejést befejezték. Vevő? No, nem. Inkább valami egészen más, gondoltam ma­ gamban. Anna ma azt mondta, döntsem el, hová megyünk nászútra. Azt később is ráérünk megbeszélni, hol fogunk lakni. Az apjáék ott építik fel a házunkat, vagy ott vesznek, ahol nekünk tetszik. Addig meg ná­ lunk is ellakhatunk, legfeljebb a kelmefestőt tesszük ki. Praktikus esze van. Mint ahogy a lelke is a mechanikai szerkezetekhez hasonlít­ ható. Leginkább a zárhoz. Az olyan zárhoz, amely hálás az első kulcs­ nak, amely megforgatta, mozgásba hozta rugóit, s ettől kezdve nem ismer mást, mint ugyanazt a kulcsot. Számára minden többi más már tolvajkulcs lenne; s attól fizikai undort érez, hogy más kulccsal is pró­ bát tegyen. Ennyi és nem több bizonyos házasságok titka. Szóval, hogy hol töltjük a nászutat. Azt hiszem, a tenger illik hoz­ zám. A mozgalmas monotónia. A napló — lelki onanizálás. S mi közöm nekem most az ilyesmi­ hez. Legjobb lenne az egészet sutba vágni. Azt is vallhattam volna eddig, hogy az élet történik, s én ráha­ gyom magam az életemre. Ebben az esetben jogosult ez az irka-firka. S valójában alig történik velünk valami említésre méltó, ha az életre hagyatkozunk. Ezt azóta tudom, mióta magam tartom kézben a gyeplőt. Sokat tűnődtem, mit kezdjek a feljegyzéseimmel. Undorral kezd­ tem, aztán megkedveltem, majd újból megutáltam. Most, hogy pontot kívánok tenni az egész végére, érzem, hogy a szívemhez nőtt. Olcsó megoldás lenne, ha elégetném, de annál többet is jelent, mint hogy néhány kávéskanálnyi hamu maradjon belőle. Azt pedig, hogy fiók­ jaim mélyén rejtegessem, húzzam magam után évtizedeken keresztül, mint a gyík a törékeny farkát; annál azért többre becsülöm a nyu­ galmam. Nem mintha lenne mitől tartanom, ha véletlenül közeli hoz­ zátartozóim kezébe kerülnének feljegyzéseim. A kényelmetlenséget mégis szeretném elkerülni. Afféle „kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon” megoldást kellett kitalálnom. A véletlen sietett a segít­ ségemre. Ebédnél az étteremben láttam a hasonmásomat. (Csak így ne­ vezem, mert ha más lennék, akkor olyan lennék, mint ő. A másságot azonban nem választja és váltogatja az ember. Mindenesetre, ha lehet­ ne, olyan kívánnék lenni, mint ő. így benne önmagam előtt tisztelgek.) Ő volt az, akitől a kultúrházi árubemutató idején az ötleteket „kölcsönvettem”. Biccentettünk is egymásnak, de azt hiszem, ő inkább az emlékezetében kutatva, bizonytalankodva kilétemben. Máskor talán megsértődtem volna, most azonban az is tetszett, hogy a többszöri, bensőségesnek nevezhető, s ezért számomra emlékezetes beszélgeté­ sünk után — néhány év elteltével — már nem ismer meg. Olyan volt az egész, mint amikor az ember eltéved önmagában, s hajdanvolt én­ jében nem ismer saját magára, és emiatt megfejthetetlen sejtelmek kí­ nozzák. Pedig én milyen pontosan emlékszem a szavaira! Mondhatni ve­ zérelvemmé váltak akkori mondatai. Természetesen kellő adaptációval a FÉRFIZAKÓ, -ÖLTÖNY viszonyaira. Amikor miénk (az áruházé) volt tíz napra a művelődési központ, s miközben a kiállítóteremben az asztalosok ácsoltak az eszményi lakószobákat, s amíg folyt a tapétá­ zás, vagy a közönség élvezte a divatbemutatóval egybekötött szórakoz­ tató műsorokat, esetleg tanácsokat kért és kapott a lakberendezési an­ kétokon, akkor, azokban a napokban gyakran ültünk a büfé forgó­ foteljaiban, s hosszan fejtegettük életünk és munkánk lényegét. Ha nem is fölényesen, de azoknak a magabiztosságával folytak ezek a beszélgetések, akik több ezer embernek nyújtottak valamit. Előttünk ital, nem az ivás kedvéért, hanem kellékként, a jó hangulatú együttlét díszítéséül. Szavai felidézésétől most is bizsergető szellemi izgalom fog el. Hogyan is mondta? „Nem tudom, vannak-e ilyen irányú tapasztalataid, de a magam részéről megfigyeltem, hogy akik hasonló intézményekben dolgoznak, mint én, gyakorta kerülnek meglehetősen bizalmas kapcsolatba, nyu­ godtan mondhatjuk, lényegében vadidegen emberekkel. Velem is meg­ történt néhány ilyen eset! 16 Mammut kulturális intézményünkben naponta több száz, néha ezer ember is megfordul. Ez a szám olyan nagyságrendű vidéki város­ ban, mint a miénk — mégha megyeszékhely is — igen szép eredmény. Adódnak tehát lehetőségek a találkozásra. A magas látogatói számból következik viszont, hogy az érintkezések legtöbbje rendszerint egy­ szeri és nem kötelez lényegében semmire. Nem egyéb a funkciójuk, mint a közvetítés. Körülbelül az a szerepünk ezekben a találkozások­ ban, mint nektek, áruházi eladóknak, akik összekapcsoljátok az árut és a vevőt. Kis túlzással azt mondhatnám, az intézményünkben meg­ fordulók többségével alapvetően üzleti jellegűek a kapcsolataink: in­ formációkat kérnek rendezvényeinkről, hogy pénzüket és szabad ide­ jüket érdeklődésüknek megfelelően használják fel. (És akkor még sze­ rencsénk is van, ha legalább az információs szolgáltatás erejéig a jegy­ pénztár és a rendezvény közé tudunk ékelődni a magunk habitusával. Természetesen nem beszélek itt művészeti csoportjaink, klubjaink, szakköreink egészen más közegéről.) Ezeket az eseteket azonban két­ ségtelenül átszínezi az a körülmény, hogy kulturális intézmény va­ gyunk. Ezért kapcsolatainkat — különösen, ha munkatársaink maga­ tartásában, vagy egyszerűen csak tartásában, küllemében is kifejező­ dik az intézmény jellege — belengi valamiféle sajátos kultúrköd. Hi­ szen mennyire más az, ha— már bocsáss meg! — a megszokott bolti eladónk felé teszünk egy-egy rokonszenvező gesztust. Ez mindannyi­ szor az eladónak szól, sohasem a tíz deka felvágottnak, a kiló citrom­ nak vagy a másfél méter duplaszéles kelmének. Ezzel szemben — iga­ zán ne vedd rossznéven! — az irányunkba tett lépés feltételez bizo­ nyos azonosságot személyünk és az intézmény kulturális „kínálata” között. Sőt: sokakban azt a látszatot is kelti, hogy mi magunk vagyunk ezeknek az értékeknek a hordozói, megtestesítői. Az ilyen, határozott kontúrok nélküli érzelmi életűeket ez a csalóka azonosság gyakran a „kapcsolat” „üzleti” jellegének átlépésére készteti. Az átlépések pedig a legkülönbözőbb módon következnek be.” Hát nem zseniális!? Csoda-e, ha én is átlépem az alapviszonyt, és éppen őt szemeltem ki az adományozás alanyául. Nem hencegésből mondom, de egy író lenyalná a betűket az írógépe klaviatúrájáról, ha a kezébe adnám a feljegyzéseimet. Én azonban nem vágyom a nyil­ vánosságra. A nyilvánosság reflektorfény, s a fényben arra is gondol­ nunk kell, milyen árnyékot vetünk. Márpedig a gondtalanság egyhan­ gúságánál nincs kellemesebb. Azt is nehezen szenvedném, ha valaki a sápatag kitalációjával be­ lerondítana az én pontos és hiteles soraimba. Viszont azzal is tisztá­ ban vagyok, hogy akinél letétbe helyezem eddigi életem kivonatát és summázatát, szintén nem fog rajtaülni sokáig ezen a füzeten. Ezért ké­ rem — mivel most már úgyis olvassa ezeket a mondatokat —, hogy minden, a füzetemmel kapcsolatos szándékát a fentiek figyelembevé­ telével vegye fontolóra. Már mindössze az átadás koreográfiáját kell megterveznem. Úgy gondolom, az ebédidő a legalkalmasabb pillanat. A téren ráérősen halad majd át hasonszőrű kollégáival, könnyed beszélgetéssel emelve a hangulatát. A napsütés fokozza majd ebéd utáni elégedett­ ségét, s azt a már-már meghatottságig felfejlődő közösségélményét, ami ott a téren áthaladva, a hatalmas, nyitott bejáratú művelődési központ előtt gyakorta úrrá lesz rajta. (Túlságosan is jól megismertem ahhoz, hogy ne ezt feltételezzem róla. A szavaiból és a helyszínből pontosan összerakható az az eljövendő pillanat, amikor a kezébe nyo­ mom a naplót.) Az „épített környezet emberi léptéke" — amihez „a völgy segíti hozzá” ezt a frissen felépült várost — kétségtelenül köz­ rejátszik abban a szívtájéki melegségben, amit hasonló pillanatokban mindig is érezhet. Elképzelem, hogy minden egyes lehetséges alkalom­ mal — az unalom árnyéka nélkül — értelmezi magában azokat a „téri viszonylatokat”, amelyeket a környező dombok, s rajtuk az erdők, meg a középmagas épületek és a toronyházak képeznek. Olyan biztos va­ gyok benne, mint magamban, hogy ilyenkor határtalan jóindulattal és türelemmel telik el. Közösségérzése pedig odáig fokozódik, hogy se a téren játszadozó gyerekek által az arcába vágódó labda, se a neki­ rohanó biciklis, se a másnak szánt, de rajta puffanó ütés nem tudná kizökkenteni emelkedett állapotából. Ebben a felfokozott pillanatban lépek majd hozzá, és választom le a társaságáról. Most már emlékezni fog rám az éttermi biccentésem­ ből is. A naplót rejtő, csinosan összekészített csomagot a kezébe adom, s közlöm vele, ebből mindent megtud, amit tudnia kell. Anélkül, hogy bővebb magyarázatot fűznék hozzá, miféle robbanószerkezetet szoron­ gat a kezében, kérdezősködésre sem hagyva időt, hátat fordítok neki, s magára hagyom a tér közepén a naplómmal és az álmélkodásával. A gyalogátkelőhelyhez érve a lámpa éppen pirosra vált majd. Az autó­ buszok. személygépkocsik nekilódulnak. Lelépek a járdáról, és a csi­ korogva fékező járművek között átvágok a másik oldalra, majd eltű­ nök a tömegben. S kisvártatva szétfoszlik a hátamon megrökönyödötten figyelő hasonmásom tekintete is. így szeretném. Ez lenne az utolsó mondatom? Valami azért még ide kívánkozik! De mi? Az, hogy megnősülök? Az nyilvánvaló volt már előttem is régen, s nincs is olyan nyomatéka, hogy ezt külön is meg kellene em­ lítenem. Vagy esetleg azt, hogy értelmem nyiladozása óta nevelődésemet kizárólag magamnak köszönhetem, plusz mindent egyedül értem el? Ebben már van valami abból, ami bennem motoszkál. Mégsem ezt akarom mondani. Hanem valami nagyot, jelentőset, emelkedettet. Ta­ lán azt akarom mondani, hogy a létről kialakult alapérzésem (most, hogy életkörülményeim alapvetően megváltoznak, s minden szempont­ ból kedvező fordulatot vesznek) lényegileg semmit sem változott, ha­ nem inkább rendíthetetlenné vált? Részletek! — jut eszembe a füzet indítása. Mintha azt találtam volna ki, hogy a tengert cseppenként élvezzem! Mikor a tenger lubic­ kolásra és úszásra való. Hát ússzunk, lubickoljunk, ki-ki ízlése szerint! Ezt akarnám mondani? �Kövesdi Károly Kunszabó Ferenc Most végül ABÉSZEFEHITÉ a csomók, göbök torkára tenni a tenyért s a falba zárt csobajt hallgatni rémülettel. Zörgés. Rögök kordéznak. Vasalt gördülés remegteti az érfalat. Hitted, hogy vérre megy? Magasban — csak szegett szárny törött madártekintet képes ily sebes haladásra — előbb a néma házak: két háború közötti szélcsend földbe levegőbe ütött szürke mesgyekarói vakulásig nagyok s az utcahossz másodszor a tömeg: hullámzó víz zsolozsmás locsogása s harmadszor lett végül a döbbenet előbb csak fejet láttak fekete barettet szembejönni a szétkönyöklő áradásban aztán csapkodó kabátszárnyak mögött a test mohos hajója bukdácsolt elő mankókon rángatózva mint egy hevenyészve szántott őrült karikatúra középütt függőón veréssel egyetlen láb bilimbelése micsoda asszimmetria szisszenés és röhej s a mindig másokon tetvészkedő kövér jóleső döbbenet Bencze József Álszent Fekete szemed mélyén gubbasztok nyüszítő, kócos kis bánat, csillagok bogáncsa megbök, síró egekből szűkölő tájban. Ábrándos álszent, itt feledtél lúdbőrző égen, vad télben. Toborzékol fázó szó a számon, gubancos, sarki fénytől égek. Az Alfelföldi Berkenye és Szotyola Felvá­ sárló, Hitelesítő, Tartósító és Értékesítő Vál­ lalat — a továbbiakban: ABÉSZEFEHITÉ — udvarán egy ködös márciusi hajnalon két te­ herautóról lepakoltak valami nyolc, szemmelláthatólag viharvert állapotban levő hordót. A portás álmosan bokázott a kapuban, csak amikor a sofőrök berúgták a gázt, akkor egye­ nesedett ki élő tilalomfa módjára: — Hát a bizonylat?! — Mivel azonban a motorok erősen zúgtak, mindjárt megismétel­ te harsányabb, közérthetőbb formában: —Dokument jeszt!? — És odacaplatván az első ko­ csihoz, nyitott tenyérrel jól megdöngette a motorház tetejét. — Ja! — mondta a sofőr, és hogy ne eről­ tesse a torkát, leállította a motort: — Dönci, az iratot elfelejtetted. A mellette ülő kövér rakodó imigyen fel­ buzdítván, benyúlt a pufajkazseb legaljára, és egy viseltes csomag Fecske, két hamujavesztett szivarvég és egy vörösre rozsdáit szelep­ rugó közül gondosan kiválasztotta a papírt. A rend őre megnézte elölről, majd hátulról, aztán fejjel lefelé és oldalt, végül hüvelykjét rászo­ rította a lap egy bizonyos pontjára: — Ez a pöcsét ? — Ühüm — dünnyögte a kövér rakodó. — Különben nem kell begazolni, mert üresek — tette még hozzá, majd a két kocsi hatalmas dübörgéssel-harsogással lőtte ki magát az ABÉSZEFEHITÉ udvaráról. I. Nem sokkal ezután érkezett a váltó portás, kicsit döcögve a fronton bal térdébe akadt lö­ vedéktől, s reszketve a márciusi köd hidegétől. Nagybajszú Jordán Pál csak akkor rezzent föl békés szendergéséből, mikor az érkező már belülről csapta a nehezen nyíló ajtót: — Gyütté’? — Gyüttem ... Megcsináltathatnák mán ... — Meg a’! De nem fogják... Negyven éve lesz, hogy itt ülök, azóta ígérik. — Ott a hiba: az irodaházat nem ígérték. — Szikrát se. — Oszt megcsinálták. — Hatalmasan. Csendes-kimódoltan pakolásztak, tettek-vettek, sokéves rutinnal úgy tekeregvén, hogy le­ hetőleg ne lökjék föl egymást a szűk és ala­ csony fülkében. — Hát ez meg? — kérdezte Sánta Balog a hajnali dokumentumra mutatva. — A pincegádor mögött... Különben nem kell begazolni, üresek — tette még hozzá Jor­ dán, és a csizmát-bundát-sapkát is átszerelve, békésen elballagott a hűvös oldalon. Negyedkilenc felé a keszeg gondnok hirte­ lenszőke sörtéje jelent meg a kisablakban: — Volt valami az éjjel? A portás összekapta magát, és a hajnali pa­ pírt felmarkolva, kituszkolta a törött üveg ré­ sén: — Csak e’! Jordán bácsi azt mondta, nem kell begazolni, mert hóttszárazak. A gondnok merev fintort vágott: — Százszor megmondtam, kérem, hogy a szállítás nem tartozik rám!... Pláne, ha üres — dünnyögte hozzá, inkább csak magának, és elviharzott a szokott ideges módján. Tíz előtt pár perccel a raktármester sötét­ göndör káromkodása élénkítette föl az udvar csöndjét: — Portás! Portás!... Hol a portás?!... Al­ szik itt mindenki!? A rend sánta őrzője kidöcögött bódéjából, rekedtes hangon jelentkezett, majd rövid tá­ jékoztatást adott a hordók státuszáról, kínál­ ván hozzá a dokumentumot. — Váratlan jövedék — állapította meg a raktárak fekete üstökű mestere. — Nem az én asztalom. De hogy voltaképpen kié, azirányban nem nyilatkozott. A főkönyvelő tizenegy tájban lépte át vál­ lalata küszöbét. A portás által prezentált pa­ pírt megnézte először közelről, aztán meszszebbről, majd a kisablakon oldalazó mozgás­ sal visszanyújtva kijelentette: — Halványlila gőzöm. Majd jelentkezik az illetékes ügyintéző. Néhány hét múlott, és a hordók illő sze­ rénységgel heverésztek az udvar homokverte sarkában. Egy munkavégzéskor valamelyik csoportvezető már éppen emelte a kezét, hogy a cihelődő embereknek kiadja az utasítást: darab téglákkal biztosítsák a gömbölyű alkal­ matosságokat — de akkor belenyilalt, hogy a fene tudja, ki diszponál fölöttük, s még az lesz a vége, hogy valaki megsértődik: mit kalamol ő bele, tán rendkívüli premcsit óhajt a buzgóságáért?!... Semmi ilyen zűrt nem akart magának, ezért a kezdő lendülettel megvakarta tarkóját a micisapka alatt, és el­ indult hazafelé. Jordán Pál épp akkor rendez­ kedett be a falatnyi, dohos fülkében. Össze­ akadt a pillantásuk, s egyszerre bólintottak, parányi vállrándítással fűszerezvén a mozdu­ latot. Másnap kora reggel beállított a vállalatve­ zető Polski Fiatja, s a főnök késedelem nélkül esett a porta telefonjának: — A szentségit, minden fontos telefonomat lekésem emiatt a rohadt értekezlet miatt!... Hogy az embernek mennyit kell gürcölni en­ nél a rohadt cégnél! — szólt, és a portás együttérző pillantását learatva, némi tárcsá­ zás után mintegy negyedórás megbeszélést folytatott egy feltehetőleg nőnemű lénnyel ar­ ról, hogy aznap hol költsék el estebédjüket. Jordán bácsinak így bőséges ideje maradt, hogy az MSZ. 42967 Mb/9. rendszámú, puha kék fedelű telefonfüzetet negyven számozott és leplombált lapokkal fölvegye, ügyes manő­ verekkel eltorlaszolja az ajtót, baljában ma­ gasra tartván egy kettőnyolcvanas örökíróntöltetet. Az igazgató egyesek bőbeszédűségét nem a legirodalmibb kifejezésekkel ecsetelve tette le a kagylót, s derékban már feszült, hogy Jor­ dán bácsi számára teljesen ismeretlen vidé­ kek felé hajózzon, mikor pillantása megakadt a portási készültségen. Megadóan rogyott viszsza: — Töltse ki, de gyorsan! — Csak eská! Ez az igazgató kartárs rende­ lete! — nyögte a rend bástyája halált meg­ vetően, miközben az orrából burjánzó szőr­ szálak sajátos zajt csaptak. A vállalat legfelelősebb vezetője kis ideig határozatlanul igazgatta államférfiúi gondok­ ban megszikárodott, szürkésfekete tincseit, majd megadóan lehajtotta csontos arcát: — Na, adja ide... — Belelapozott. — Mond­ ja a rovatokat, mert elmosódott a fölírás. Jordán bácsi pedig hunyt szemű precízséggel kezdett diktálni: — Sorszám! — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség neve! __ * — A hivatalos készüléket igénybe vevő sze­ mélyiség munkahelye, annak pontos címe! — A zistenit! — hörögte amaz a végső el­ keseredés felé közeledve. — Hát azt csak tud­ ják, ha egyszer a nevet már beírtam! Jordán bácsi elsápadt, és a megszolgált fü­ lessapkát nekifeszítette a szemöldökfának: — Én tudom, könyörgök, de a füzet, az nem tudja!... Tessék kitölteni, mert ugrik az ün­ nepi jutalompénz!... Ez az igazgató kartárs legszemélyesebb rendelete! A főnök két válla visszagörnyedt, és már a kegyelem legkisebb reménye nélkül írta to­ vább lakhelyének címét, személyi igazolvá­ nyának sorozatát (betűjelzését), a telefonbe­ szélgetés célját, idejét — miközben két halán­ téka lassan verejtékezni kezdett. — Lerovandó díj pontos összege, efté, fill! Az ABÉSZEFEHITÉ hivatalosan kinevezett igazgatója mélán átkutatta zsebeit, aztán kis darabig zavaros tekintettel bámult maga elé, majd egészen lágy, szinte behízelgő hangon kérdezte meg: — Akkor is, ha hivatalos volt? — Akkor nem — enyhült a rendszeretet iz­ zadtságban fürdő mintaképe. — Akkor tessék bevésni egy nagy, nyomtatott há jelet az ille­ tékes lubrikába! 17 �Amaz bevéste, és mikor meglehetősen re­ megő kézzel összezárta a füzetet, egy negyed­ ívnyi papírlap csapódott a padlóra. — Pardon! — mondta, és reflexmozdulattal nyúlt utána. Visszaegyenesedvén szikrát hányt a szeme, úgy belecsapta a fejét a szintén le­ hajló portás arcába. — Ajjj! — sziszegte az öreg, és két szeme menten könnybelábadt. — Ajjj! — seppegett az igazgató, mert a Sors jóvátételének vette ezt az incidenst Mi­ kor aztán az öreg húsos, elszíneződött orrát is meglátta, villámgyorsan a papírlap mögé kel­ lett rejtőznie. — Ez mi? Jordán bácsi jobb kézzel marokra fogta ar­ cának fő díszét és virágát, ballal pedig rézsút hátrafelé kaszált: — Ott... kint... Nyolc hordó váratlan jö­ vedék ... Majd jelentkezik az illetékes ügyin­ téző ... — Aprókat hörgött, majd hozzátette: — Üresek. — Ja — tette le a papírt az igazgató, s uj­ jait porolgatva kezdett kioldalazni. Nem lé­ vén azonban gyakorlata a szükséges kígyózó mozdulatokban, ez elég nehezen ment. — Nincs itt valami nagy hely — tette hozzá, mintegy békítőleg. És akkor Jordán bácsi tátotta volna a szá­ ját, hogy belekezdjen — de még elegendő le­ vegőt sem szívhatott be, mikor a főnök már a kocsi ajtaját csapta maga után. Az öreg bólin­ tott, és rezignáltan eresztette ki a fölös szuszt: négy évtized alatt ez hozzávetőleg a századik kísérlete volt, hogy közvetlenül a nagyfőnök­ nek vázolja a tényálladékot. Az eredmény mindig ugyanaz, hajszálra: az ajtó csapódik, mielőtt az első hang kijönne ... Pedig micsoda változások a négy évtized alatt! Ó igen, Jordán bácsi még tisztán em­ lékszik a testes Rosenfeld számtiszt úrra, kit mindig könnyű sárga homokfutó várt a döngő kapualj alatt... Ezt a csézát egy bordószínű gumirádlis követte, hátsó ölében Benkurffy méltóságossal. hogy aztán átadja helyét egy nagyon komoly téglaszínű hintónak, párnázott belsejében Shaástheleky ügyvivő úrral, de csak rövid időre, hogy közvetlenül a háború után annál nagyobb garral követhesse Czankh kormánymegbízott úr egy valódi békebeli Steyr-automobilon... A Jordán bácsi lelki szemei elé futó képsorok innen kevés törést mutatnak. A jogaiba visszaállított Rosenfeld úr eleinte gyalog járt, majd szerzett magának egy sebesült hadilóval vontatott kétkerekű laptikát — de aztán ez a vonyóalkalmatosság is eltűnik: portásunk macskakövekre szegzett 18 tekintete előtt egy hamisítatlan, kifordított bőrű munkásbakancs víziója vonul el, fölötte lötyögő ceignadrágszárral... ezt követi egy pár típuscipő, galambszürke kamgárnnadrággal, majd berregés borzolja lelki' füleit, a tí­ puscipőt százhuszonötös Csepel motorkerék­ párra látja emelkedni... innen valahogy meg­ lódul a képsor: kettőötvenes Csepel, azután régi Skoda autó, majd valamivel újabb Tátra, ezt követi a Pobeda..., illetve több Pobeda is követi egymást, csak közben a neve változik Warszawára, aztán megújul a Warszawa (a hátából derékszögben kicsípnek egy darabot), majd rövid időre egy Moszkvics, körvonalai tűnnek fel, de sebesen hátrálnak is, mert té­ tova kontúrjukat szinte agyonnyomja egy vi­ lágoskék Volga — míg most, néhány hónapja ez a halkan doromboló, gyorsan szökkenő Polski Fiat... így zajlik a kavalkád a portási szemek előtt, és különös mód néha szinte saját száját is látni véli, amint lassan felnyílik — majd még lassabban összecsukódik, mindig hang nélkül... Vajon ez a hang késik túl sokáig a nagy megfontoltságban, vagy a főnökök lán­ ca siet mindig felette ügyesen ?... Ki tudná megmondani? Jordán bácsi nem. Mindeneset­ re: ennyi sikertelenség bárkit vagy gyomor­ bajos neuraszténiássá tehet, vagy bizonyos fajta bölcsességet kölcsönözhet — tulajdon­ képpen mindkettő a szervezet védekezése az evilági tökéletlenségekkel szemben. II. A reményt sejtető télvégi ködök ígéretes ta­ vaszt hoztak, reggelre elülő áprilisi szelekkel, langymeleg délutánokkal a napsütötte sarkok­ ban, úgyannyira, hogy a főtechnikus nyolc­ éves, anyakönyvileg hitelesített utóda — da­ colva a minduntalan hajszálon függő atyai pofonokkal — az ABÉSZEFEHITÉ udvarán játszadozva levette cipőjét, harisnyáját, mert nem tudta elűzni azt a gondolatát, hogy a ta­ vasz csak meztelen talpakkal élvezetes igazán. Később (mire nem vetemedik a gyermeki indulat!) pajkos mozdulatokkal meglovagolta a pincegádor mögött álló hordók egyikét, amelyik némi nyöszgölődés után hirtelen egyet billent, és joviális görgéssel indult az udvar közepe felé. A főborász kerekfejű cse­ metéje ijedtében hátradőlt, lesírült a hordó­ ról, és közepeset nyekkent a porban, miköz­ ben a jobb sorsra érdemes tárolóedény egy törött téglától indíttatva irányt változtatott, és pontosan a fiú mellett lustult el. Gyereküvöltés. Főtechnikus, raktármester, alraktármester és egyebek ki; udvaron fogla­ latoskodó munkások megdermednek; föld­ szinti ajtók csapódnak, emeleti ablakok nyikkannak; női sikolyok, férfikáromkodások — atyai hörgés. Tabló. A hosszú főtechnikus feldúltan robbant az igazgató irodájába: — Kérlek tisztelettel, mégiscsak hallatlan, hogy ott vannak azok a rohadt hordók, és nincs felelősük?! Mi lenne most, ha!... Az igazgató felállva tárogatta a két kezét: — Kérlek szépen ... biztosíthatlak ... Már intézkedtem! Azonnal jön a főmérnök kol­ léga! A vállalat testesen és tisztességesen őszülő második embere végszóra lépett be: — Kérlek szépen... ez hallatlan, biztosít­ hatlak !... Természetesen, azonnal intézked­ tem, idekérettem a főkönyvelő kartársat, mert a dolognak nyomát kell találjuk! A főkönyvelő idegesen dörzsölgette fény­ szűrős szemüvegét: — Példátlan eset... Három évre visszame­ nőleg utánanéztünk!... Sehol semmi... Ám­ bátor lehet, hogy váratlan jövedékről van szó, és mint ilyet, a főtechnikus kartárs ... A majdnem tragikus apa hirtelen összesze­ dett méltósággal emelte magasra még mindig sápadt homlokát: — Nohiszen!... Mi sem lenne egyszerűbb, mint visszadobni a tésztát, uraim! De ebből nem esztek! Emlékezetbe idézném, hogy en­ gem hatályos igazgatói rendelet mentesít min­ den ilyen adminisztratív... — minden kiej­ tett szóval szállt le valami a méltóságteljes dühből — ...de az nem lehet, hogy a raktár­ mester, mintegy magánszorgalomból? ... A fekete üstökű főraktáros arcán piros iz­ galomrózsák égtek: — Egy FKWD.711836 bBcC/1973-as rendelet engem mentesít a váratlan jövedék átvételétől és hasznosításától mindaddig, míg a gondnok szolgálati úton a pincére nem terheli!... Fel­ sőbb utasításra így jártunk el ezerkilencszázötvenkettőben is, mikor a fináncok minden várakozás ellenére találtak a parasztoknál harminchét kiló berkenyét!... Én erre a ha­ tályos jogszabályra támaszkodom, és tiszta lelkiismerettel várom, hogy a gondnok kar­ társ ... A gondnokot kicsi híján másfél óra hoszszáig keresték vállalatszerte. Végül egy Tria­ non után használaton kívül helyezett árnyék­ szék mélyén találták meg, ott is csak azért, mert a közelben kószáló keresők felfigyeltek diadalüvöltésére, melyet egy pillanatig sem hagyott abba, egészen addig, míg a Magas Ve­ zérkar elé nem állították: — Tisztelettel jelenthetem, hogy a vállalat teljes anyagi álladékát felmérve, semmi hiányt vagy többletet nem találtam, kivéve az itt látható, hatvankét centiméteres gumicsö­ vet, melyről egyszerű rászaglással megállapít­ ható, hogy a közeli órákban még használat­ ban volt... — Keveset dévánkozott, de aztán még hozzátette: — Felénk ezt a micsodát borfaszolónak hívja a köznyelv! A raktármester fekete pupillája összezava­ rodott: — Kérem, nekem semmi izém... de még hiányom sincs. A főmérnök vacsora előtt nem szándékozott különösebben felbolygatni gyomorsavegyensúlyát: — Nnalátjátok! Se hiány, se többlet. Vala­ honnan bedobták. A főtechnikus felgerjedve látta, hogy rövi­ desen megszűnik az esemény központi szerep­ lője lenni: — Ki akartok hadoválni a sarkaimból?! És azok a nyolc hordók, amelyikek ott tespednek! ? — Hóttszárazak! — szúrta közbe gyorsan az alraktármester. — Tipikusan hóttszárazak! — Persze! — lélegzett nagyot a főkönyvelő, kinek a felesége reggel megparancsolta volt, hogy még a délutáni üzleti csúcsforgalom előtt kerítsen húsz darab originál nyugatné­ met hajcsavarót. — Világos, mint a Nap az égen! — Nyilván. — A főmérnök már egy savkö­ zömbösítő mosolyt is megkockáztatott önma­ gának. — Ahol nincs, ott ne keress! �A bagatellizálásra ítélt főtechnikus tetőtől talpig vérbeborult: — De a fiam!... Ha itt hivatalos időben baleset történt volna!... Hiába, hogy egy gye­ rek, de az illetéktelen behatolás kollektív meg nem akadályozásából előálló baleset a soros prémiumunkat dönti a sárba!... Ezt el­ felejtjük?! Mérsékelt égövünk alatt április végén még kevés a légy. Vékony döngésével csupán egy kezdte kaszálni a jelenlevők idegeit. Az igazgató borult ki elsőnek: az ő prémiu­ ma szokott a legnagyobb lenni. Hirtelen föl­ ugrott, sarkig vágta az ajtót: — Portás! Portááás!!... Hol a portás!? Al­ szik itt mindenki!? A közvélemény élénken oszlott meg. Egyesek a megyei lapnak adtak igazat, mi­ szerint a portásfülke azért dőlt össze, mert Jordán bácsi a hivatalosan szigorú, ám éppen ezért humánusnak ígérkező felelősségre vonás előtt néhány másodperccel magára szakította. Mások viszont az AFP kommentárjára esküd­ tek, mely elég világosan utalt arra, hogy a végső kétségbeesésében magát eltorlaszoló portást két, sebtében beszerzett exkavátorral ásták ki fülkéjéből... Az eseményeknek ez az apró, de nem egészen lényegtelen mozzanata talán már örökre felderítetlen marad — tény viszont, hogy az ominózus hajnali dokument még aznap az igazgató íróasztalán feküdt, mi­ után megjárta az összes Vezetői Kezeket, s miután az összes Vezető Fejek csendes ámulással mozogtak aprókat balról jobbra (illetve jobbról balra), jelezvén ezzel, hogy a nehéz úton megszerzett papiruszt életükben sem látták!... „A felmutatott negyedívnyi, közönséges bankposta papírról ezennel hivatalosan meg­ állapíttatott, hogy az nem egyéb, mint egy Bp. Nyugati pu.-n kiállított, lepecsételt és dátumozott MÁV formanyomtatvány, mely egy Debrecenbe tartó szerelvényen volt hivatva jelezni, hogy a BHK. 9674/Ky jelzésű személy­ szállító vagon az út egész tartamára a hegesdörgedelmi turistacsoport részére foglaltatott le.” (Befejező részlet az ABÉSZEFEHITÉ tár­ gyalótermében fölvett jegyzőkönyvből.) A hu­ szonkilenc aláírás közül mindössze egy olvas­ ható, legalul, balra: Jordán Pál, vizsgázott ka­ pu- és vagyonőr. S még lentebb, ugyanazok­ kal a gyöngybetűkkel: Az ünnepi jutalompénz járja nekem, mert mindenkivel beírattam a telefonokat! Az igazgató először személyesen akarta fel­ keresni a tájegységi vezérigazgatót, aztán mégis a telefon mellett döntött, s miközben várta, hogy a titkárnője bekapcsolja a vona­ lat, rövid imát mormolt a felettünkvalóhoz, hogy kies hazánkban szerencsére még nem kultiválják a televíziós távbeszélőt. — ... Ne beszélj! — ásított a vezér, majd bocsánatkérőleg tette hozzá: — Alig aludtam valamit az éjjel... megint a májam. — Szigorú diéta, kérlekszépen, szigorú dié­ ta ! — készségeskedett emez. — ... És tudod, ha egy kicsivel arrébb megy a hordó, hát!... — Hallatlan!... És azok a hordók nem vol­ tak üresek, azt mondod? — Pontosan, kérlekszépen!... Bár voltak szinthiányosak is, de már birtokában vagyok a hiteles adatoknak: hétezerhétszáztizenegy liter ... kereken. — Képtelenség!... Elgondolni is képtelen­ ség! — békétlenkedett a vezér. — Hogy teli hordókat üresként lopjanak be valahová!... Mondd, ez az a főtechnikus, aki olyan remek keszeget tud sütni vajban? — Ez, kérlekszépen... és akkor most, kér­ lek tisztelettel, vezérem és parancsolóm, most én ezt a hétezerhétszáz liter váratlan jövedé­ ket hivatalosan is beje... A vezér hangja álmos-szigorú lett: — Egy szót se tovább, kérlekszépen!... Nem akarok tudni a ti pisz... szóval a ma­ gasabb szempontokból szinte piszlicsárénak mondható ügyeitekről! Vagy nincs neked fele­ lős beosztásod?!... Nna!... Pár nap múlva emberünk mégiscsak bepolszkizott a központba, de gondosan kerül­ ve a vezér tájékát, az adminisztratív igazgató szobájába nyitott be. A köpcös alvezér apró­ kat vidámkodott: — Há-há! Hol jársz, ahol a madár se jár? — Ártatlanul villant a szemüvege. — Remé­ lem, semmi zűr, csak éppen jöttél, megkóstol­ ni a snapszomat! — Három ujját szájához csippentve cuppantott. — Ilyen... Most jár­ tak itt régi ismerőseim odaátról, és megleptek néhány üvegcsével... Parancsolj... Na? ... Ugye!... Nem azért mondom, barátocskám, de ezek a fránya kapitalisták!... A témát elszopogatták egy fél óráig, de a könyvek főfő velője hiába rázogatta az ujját, hiába rezegtette lapátfülét, igazgatónk egyre csak az orrát lógatta a poharakba... Ezt lát­ va, a vendéglátó végül is lovat váltott: — Mi van mostanában veletek, vidéki ve­ zetőkkel? ... A napokban is egy barom tele­ fonált a vezérhez, és valami stiklijét akarja bejelenteni. — Merően nézte vendégét. — Sze­ rencséje a pacáknak, hogy az öreg nem árulta el a nevét! Mert mi van? Egyre nagyobb jog­ kört kaptok, hogy struktúránk megközelítse a világszínvonalat, és akkor!... Majd adtam volna én a pacáknak! Világszínvonalon!... — Töltött még a poharakba, úgy tette hozzá. — Jobb, ha tőlem tudod! III. A vezérigazgatói titok némiképp elavult, de még nem minden eresztékében avítt őrzője könnyedén megérintette igazgatónk kezét: — És mondja csak, cukrom ... nekem iga­ zán elárulhatja... honnan csapta el azt a het­ venhét hekto löttyöt? Emberünk igyekezett méltóságteljesen ki­ egyenesedni ültében: — De izé... Csak nem képzeli ?! Ha én egy­ szer azt mondom! — Egyszer mindenki azt mondja — legyin­ tett a titkárnő, aki előszeretettel szokta magát teltkarcsúnak titulálni. — Sőt, többször is. De a végén mind lejjebb adja... És ezzel nem célozgatni akarok, cukrom, mert hogy maga majd egy évtizedes ostrom után sem ... Emez indignálódva csavargatta a fejét: — De drága izé... — Cukor! — csapott le a titkárnő. — Enynyit legalább megérdemlek, húszéves ismeret­ ség után! — Drága cukor — bökte emez a belekényszerített szót félpofára. — Ahhoz hangulat kellene ... szitujácijó ... meg minden ... — Kétségbeesetten kapkodott mentőöv után: •— De mikor most is az a barom főkönyvelő­ jük!... Szóhoz sem hagy jutni, hanem vala­ mit papol a stiklik elboronálásának világszín­ vonaláról .,. — Konyakkísérettel! — emelte föl ujját a titkárnő, majd behízelgőn tette hozzá: — Ez azért nem mindegy, beláthatja... bár én a White Ladyt jobban szeressem. — Két White Lady! — bődült el a gyötört férfiú, és továbbra is búnak eresztette a fejét: — Mert ha még ellopták volna azt a hetven­ hét hektót, akkor lehetne valamit csinálni. De így?!... Egyszerűen odahozzák, odaorozzák nekem, mint valami aljas bérgyilkosnak, bele­ vágják a pofámba avval a nyolc hordóval, hogy az a!... — Na-na!... — Elnézést, izéke... — Cukrom! — Cukrom. — Ezt már szeretem! — vidámodott a telt­ karcsú dáma, és bizalmasan rádőlt a kispor­ tolt asztalkára. — Látja, csak egy kicsit kell hozzám jónak lennie, s máris mindenem a magáé!... A titkaim is! Az igazgató papiruszvékony két füle szemmelláthatólag hegyesedett. A bájdús titkárnő töprengő arcot vágott: — Egész pontosan még én sem tudom, túl kevés levelet és telefont bonyolítottam le ed­ dig ez ügyben ... — Lágy pillantást vetett a férfire, és mivel úgy érezte, hogy sikerült, ki­ próbálta az egész presszón. — De magának megtróbálok gondolkodni egy kicsinyég... — Aprókat ütögetett az orrára: — Mondja csak: a Vállalat Fennállásának Kétésfél Évtizede alatt mi előzte meg az új szakaszokat? Emberünk reménykedő ábrázata egy pilla­ nat alatt beborult: — No de... cukor!... Hogyan emlékezzek én már az összesre?! — No-no!... Nem is egyenként gondoltam praktice, hanem úgy összességében, ideológice! — Hát... az volt, hogy... vagy mi autóz­ tunk a központba, vagy a központ autózott hozzánk, és részletes éligazítást kaptunk. 19 �— Praktice és ideológice! — bólogatott a titkárnő. — De mindezeknek volt egy közös jellemzőjük. — Jobb keze ujjait kiterjesztet­ te: — Mi volt a közös jellemzőjük, cukorfa­ lat?! Emez kicsit kántáló hangon kezdte: — Eddig minden új szakasz előtt... min­ den eddigi új szakasz előtt... — Ijedten fel­ pislogott. — Mondja, cukor, nem felelhetnék inkább a szakosított filozófiából? — Nem, fiam! Ha én gondolkodom, akkor maga se restellje! Emberünk eltöpörgött egy darabig, aztán kivágta, teljes kínban, lesz, ami lesz alapon: — Eddig minden új szakasz előtt felvilágo­ sítást kaptunk! — Nna! Tud maga, ha akar! — dőlt hátra elégedetten a titkárnő. — Hiába, akit én me­ nedzselek !... Szóval, felvilágosítást kaptak, de — fölemelte a cigarettát. — általában kap­ tak! Érti?! — Nem. — Nem is markol maga akkor premcsit mostanában!... Hát idefigyeljen, kisfiú! Ál­ talában kapták, mert általában volt rá szük­ ségük; a központiak konkrétan kapták, mert konkrétan volt rá szükségük!... Világos?! — Világos. — Az igazgató összehúzta a szemhéjait, majd fölüvöltött: — Mert a stiklik nagyobb részét fönt csinálták, de fönt is simították el! — Brávó! — tapsolt a titkok hű őrzője. — Brávó, cuki! Ha így halad, rövidesen bizonyít­ ványosztás lesz ... Elvileg tehát így lehetne definiálni: belterhes volt a zűr, külterhes volt a felvilágosítás — most viszont (szigorú össz­ hangban a világszínvonal követelményeivel) a zűrcsinálás jogát kitolták, mintegy külterhesítették, hát belterhesíteni kellett a felvilágosí­ tást... Maga is tanult logikát, kicsiszentem! — A kemény munkától ernyedten dőlt a férfi vállára, és elgyengülten suttogta: — Ezt tette magának ma délelőtt az a kopaszisten ... Fi­ zessen, cukor, és menjünk. Megkapja a bizo­ nyítványt, világszínvonalon! Emez kétségbeesett könyörgőre fogta: — De igazán, izé... cukorkám!... — Fel­ állt, lassan farolt kifelé. — Ügy érzem, ettől még eltekinhetünk... kell nekem még fejlődni. Másnap reggel már rögvest tíz óra után sa­ ját irodájában emelte magasba az ujját: — Szomorú lennék, főmérnök kartárs, ha elkerülte volna a figyelmedet, hogy új szelek nyögetik az ős magyar fákat! Amaz riadtan ült feljebb a széken: — Ho-hogyne, kérlekalássan!... Valahány elemző cikk a napi sajtóban és a szaklapok­ ban, én mindent... biztosíthatlak ... — Nagyon helyes, bruderkám, nattyon hellyes, de ... — Harminc másodperc hatás­ szünetet stoppolt az óráján. — De mindez csak általános: ha úgy tetszik, csupán külter­ hes tájékoztatást adhat! Márpedig az új stik... az új nyögések beköszöntekor ezt elégtelennek kell ítélnünk!... Világos?! — A legteljesebb mértékben! — harsogta a másik, teljes zavarodottságában szokatlanul vékony fej hangon. Az igazgató kedvesen bólogatott, konstatál­ ván, hogy a kioktatás lassan-lassan megteszi hatását: — Namármostand ... Eme általános, kül­ terhes felvilágosítás jótékony fényében ... fé­ nyén túl... fénye csóvájában ... egye fene ... szükséged van egy intenzív, ha úgy tetszik, belterhes felvilágosításra... Figyelsz, öcsi?! — Igenis! — sipította a másik. — Jól figyelj, mert nincs ismétlés: betáplá­ lom, és egyenest indulsz az életnek sűrűjébe, atyafej!... Ha tehát nekem még egyszer az­ zal jössz például, hogy a tárolóedények mű­ szaki és konstrukciós állapota mögötte marad a világszínvonal... — mindkét mutatóujját felemelte — ... ezt jegyezd meg, bruder, mert ez a legújabb varázsige!... mögötte marad a világszínvonal letagadhatatlan követelményei­ nek, akkor én nem esem töprengésbe, mint eddig tettem, hanem úgy levonok a dohányod­ ból, hogy arról kódulsz!... Magyarul beszé­ 20 lek!? Nna. És ezt ne macerálásnak vedd, öreg sporttárs, hanem a legteljesebb baráti és kar­ társi jóakaratnak. Különben miért kaptál vol­ na te önálló jogkört, kedveském ... A főmérnök félóra múltán már saját szobá­ jában gombolgatta a mellényét, ami cselekvés nála a mély töprengések és még mélyebb el­ határozások korszakát jelezte: — ... Bizonyos értelemben azt is mondhat­ nám, gyermekeim, hogy a kétségtelen konkré­ tumoknak determináns kihatásait nem a leg­ ésszerűbb dolog elkendőzni... — A főköny­ velői és főtechnikusi fülek idegesen berregtek föl. A vállalat második embere elmerülten bab­ rált a gombokkal. — A magyar goulasch, a portáldaruk és a rövidfilmek sikerei után bi­ zonyos fokú vakság lenne arra az álláspontra helyezkedni, hogy mindenki a más fájáról rázza le a maga cseresznyéjét... Nemdebár? — Hosszan tapogatta az állát, majd határozot­ tan belekaszált a levegőbe: — Úgy bizony, uraim! Ami a cseresznyerázás problematiká­ ját illeti, határozott odairányultságot kell ven­ nünk, hogy ... hoogy... mindenki teremtse meg a maga cseresznyefáját, és azt rázza!... Hozzászólás, kiegészítés?... Nincs! Végeztem, fiúk! A főtechnikus leballagott a mélybe, és graciőz mozdulattal intette magához a raktár­ mestert : — Feketeagyú kispofám, közölnöm kell ma­ gával, hogy ha a gondnok még egyszer olyan gumicsövet talál, amiről én nem tudok, hát kurucvilágot csinálok itten!... Nem ismernek maguk még engem! Azt hiszik, hogy a hat­ húszas falvédőről kapartam össze magam?! — Zsebrevágott kézzel rezegtette a bal térdét. — Elmúltak azok az idők, mikor a hátam mö­ gött lehetett faszolni a váratlan jövedéket ott a pincegádor alatt!... A világszínvonal szele betette hozzánk a lábát, és én csak azt tudom tanácsolni magának: le a cseresznyefárul!... Az én bőrömre nem fogják hülyére lopni ma­ gukat!... Ez egyenes, kartársias beszéd, re­ mélem! Mert ha nem, tudok én szebben is, de olyat, hogy belekékülnek!... Nna. Most pedig hozzon be az irodámba egy üveggel, nem bá­ nom. A csupagöndör raktármester szórakozottan az alraktármester poharába verte a hamut, s előrehajolt: — Mert nehogy abban a felforgató tévesz­ mében ringassuk magunkat, atyus, hogy én meszet ettem! Világszínvonal, vagy nem vi­ lágszínvonal, ha még egyszer belevakarász a süteményembe, én úgy megfúrom magát, hogy hivatásos gyepmesterként fogja tengetni életét a nyugdíjig!... Erről biztosíthatom! — Fel­ hajtotta a maradék kisüstit. — Felőlem min­ denki kacsalábon forgó villát építhet, Traban­ tot vehet, de az én vityillómat, az én Wart­ burgomat ne veszélyeztesse senki, mert akkor előszedem az úri nevelésemet!... Értem?!... Nna, ezt már szeretem, lássa ... Hát fizethet még egy rundót, aztán nyomuljunk az anyánk­ ba, hogy egészen finom legyek, mert máma még le akarok állítani négy betont az új kerí­ tésemhez. IV. „Megvizsgálván egyrészről, hogy fent neve­ zett Jordán Pál hites kapu- és vagyonőr ko­ nok hallgatásának háttére az eltökélt félrevezetési szándék — másrészről felmérve, hogy ugyaneme személyiség a népvagyon megká­ rosításának körmönfont módját választotta (hiszen heteken keresztül makacsul terjesztet­ te, hogy üresek a hordók) — minden tényező odakonkludáz, hogy őt a kapuőrzés makulát­ lan jellemet kívánó posztjára alkalmasnak ne tartsuk; ugyanakkor azonban az ilyen esetek­ ben nálunk már hagyományosnak számító hu­ manizmust se tagadjuk meg, és ezért a VI. sz. egységünkhöz délutános kapunyitogatónak helyezzük - mert ezt követeli tőlünk a világ­ színvonalért folytatott kitartó küzdelem is, determetice.” — Hellyes! — mondta az Igazgató, tollát a szignálásokhoz előkészítve. — Csak semmi ha­ logatás, tologatás, elkenés!.. Munkásököl, oda üt, ahova köll! — ez méltó hozzánk... Felvinnyogott a telefon, és a kattogó vonal túlsó végén a vezéri hang sejlett föl. A nagy­ főnök mindenekelőtt néhány vidám, felhőtlen ö hangot bocsátott ki: — Nem tudom, mi a véleményed ... Mert természetesen nem utasítalak, és ha utasíta­ nálak, akkor sem utasítanálak, mert a korsze­ rű menedzselés alfája és bodegája ilyen kér­ désekben ... ö-ö-ö, szóval... eszembe jutott az este, ahogy ezekkel a huncut német expor­ tőrökkel kvaterkáztunk, hogy voltaképpen kell-e piros bor a vajbansült keszeghez, vagy nem kell?... Tudod, galambom, ahogy öreg­ szik az ember, úgy felejt. — Hehe, hehehe!... Ezt te nekem, vezérem, ezt az öregedést te csak nekem ne akard be­ mesélni, hiszen úgy gyűröd az ipart, ahogy egyikőnk sem a tájegységnél!... Ami pedig a borproblémát illeti, valóban le kellene ren­ dezni. Legokosabb volna talán, ha főtechniku­ sunkat berendelnéd egy kis labormunkára, hehe!... Mert ilyen esetekben a gyakorlat, kérlek szépen, egyedül az lehet döntő! A vezér elismerőleg cöcögött a vonal túlsó végén: — Kitűnő, kérlek, kitűnő! A gyakorlat! Hát persze!... De hogy fölösleges költségbe ne verjelek benneteket.... benzin, napidíj, ilyes­ mi... fejtegetésedet hallgatván az ötlött föl bennem, hogy ezek a kapitalista vendégek úgyis saját kocsikkal vannak, miért ne fo­ gyasszák ők a benzinjüket, az ördög a burzsoá fajtájukba!... Hogy szóval, mi mennénk hoz­ zátok. Mit szólsz? ... Ha jól meggondolja az ember, ez is az imperializmus elleni harc egyik formája!... Igen?... örülök... Hát akkor holnap este. Teríttess úgy negyven főre, ne többre, mert takarékosság is van a világon!... Kösz-kösz! Szerrvusz, drága barrétom! — Vén orgyilkos! — morogta az igazgató, mikor megszakadt a vonal. A vezér megigazította a nyakkendőjét, és közelebb hajolt, jóakaratúlag: — Nem is olyan hitvány ez a váratlan jö­ vedék !... Ami azt illeti, nem jártál te olyan rosszul evvel a hetvenhét hektóval: legalább nem kell manipulálnod az évi mérlegen... És ha meggondolod, hogy közvetlenül tárgyalsz az exportőrökkel! Én csak ... ö-ö-ö ... hogy úgy mondjam, a szükséges minőségi ellenőr­ zést és a tervfegyelmet szállítom, hehe! Féltizenkettőkor behozták a korhelylevest, utána az est fénypontját, a borosvajban sercegő-fortyogó keszeget. „Fenomenál! Wunderbar!” — áradoztak az exportőrök, és a buli végefelé háromszor is megígérték az igazgató­ nak, hogy kizárólag tőle szerzik be berkenyeés szotyolaszükségletüket, de csakis akkor, ha a sült keszeg receptjét megkapják — vám­ mentesen. A Nap már az utolsó csipát is kitörölte a szeméből, mikor a vezér a kapuban még egy­ szer megveregette igazgatónk vállát: — Bruderkám, te a szerencse lovagja vagy... nem túlzás! Igyekezz, hogy a légkö­ zelebbi felhajtás is ilyen fényesen sikerüljön, és akkor rövidesen lehengerled a tájegység összes ABÉSZEFEHITÉ vállalatát! És nemsokára következtek a brazil meg az izlandi üzletkötők. A vezér otthonosan helyez­ kedett el a sarokfotelban: — Látod, tezsvér ... proszit... milyen jól jártunk mind a ketten evvel a fránya világ­ színvonallal: azelőtt nekem kellett dugdosni a reprez löttyöt, és az eredményes eladások után te vetted föl a premcsit — most viszont te izzadsz az én pluszjövedelmemért, cserébe viszont megjátszhatod az indiai maharad­ zsát ... Tabula ráza — tette hozzá egy idő múlva rejtélyesen. — Tabula ráza! — Ne káromkodj, vezérem! — riadt meg az igazgató, és még mondta volna, hogy debizony, korábban ő nem részesült a fejedelmi fogadá­ sok gyönyöreiben, most viszont az egész nagy­ főnökség itt ül, úgy, hogy a dolog nem egé­ szen gilt — de borközi állapotban is maradt annyi lángesze, hogy mondandóját az ötvennyolcas évjáratú kéknyelűbe fojtsa. S ki tudja, nyert-e ezzel, vagy vesztett? �Bartha Szabó József Huszonkét pénz karácsonyra 1. Huszonhat évig csak pénzt kért hazulról. Előbb öntudatlanul, mert gyermek volt, később az iskolai években már tudatosan. Gimnázium, egyetem végeláthatatlan sorban szívta, húzta a fo­ rintokat. Szülei odahaza számolatlanul körbejárták a roggyant házikót, és néhány üdvözlő sor nyomán büszke út vezetett a megbillent léckerítések mellett a postáig meg vissza. „Ez a fiú sokra viszi. Tanult ember lesz. Az első a cselédsorról...” A hajlott gerincű mestergerendák alatt visszafogott ebédek szaporították a ránco­ kat. Festő, fényképész, szobrász nem örökítette meg azokat soha. Mégsem mennek veszendőbe, mert az élet a saját arculatára vési ki a medreket a nyolcvanhoz közeledő tél vakító fehérségében. Maradandóságuk a testben, a vérben vagyon, s kihalni csak ma­ gával az emberrel képesek. Soha nem tudja meg senki, mi maradt a beteg ajtók mögött. Ők azok, akiket már csak az adás öröme éltet! Nagy ritka hazamenetelekor elbűvölten nézi, mennyire lerövi­ dült az út a világok között. Apja sohasem tapsolt. Talán azt sem tudja, hogy az összeverődő két bőrtalpas kéz hangot ád, ha ön­ feledten összecsókolódzik. Másfajta öröm járta nála! Egy-egy pakli dohány, nyálasan összesodorva, s néhány pohár bor és a késő este feljövő hold munkát tiltó szikár parancsa nyomán a napi gondok csokorba gyűjtése. A színházat, a fényt, a sikert, vagy magát a tapsot a mezőn elvetett búzaszemek dicsérete, az állatok farbaverése jelentette. Keze nem járta be a rivaldát di­ csőítő utat. Nem kért porciót a világ asztagából, a politikából sem. Ha szembetalálja magát velük, megtorpan, keresi a szava­ kat. Fél kiejteni a gondolatokat. A betűk úgy elmerültek emlé­ kezete örvényében, hogy egy-egy mentésnél, amikor megkérték, kurtítsa alá valami passzusra a nevét, mint két gazdátlan tutaj, úgy forgott, kormányozatlanul a két X a papíron. Ez alól talán csak egy kivétel volt: a téeszszervezés. Akkor „az anyjuk” vette kezébe a göcsörtös kormányt, végigvezetve a sercegő tollhegyet a belépőnyilatkozaton az „apjuk” kezében. Azóta darazsak rajzanak, ha előkerül a ládafiából: ki is írta alá tulajdonképpen a lajstromot? Éjszaka, amikor fekete fénykoszorúban kést köszörülnek a sze­ lek, a zsörtölődés agyonüti az álmatlan magányt. Örökké újraéle­ dő dicsérete a fiúnak, no és a kárörvendéssel vegyített apai kacarászás zárja a napot. Megérkezésekor anyja legelső dolga, hogy szemügyre vegye: nőtt-e, fogyott-e, van-e emberi formája, színe? Óvatosan körbe­ járja, szemeivel tapogatva, mint az újévi malacot és elindítja fél­ tésárját: — Csontvájsz vagy. Seszínű. Kiszívott a városi levegő. Fehér vagy, mint a hótt ember valoga. És tartatlan is. Biztosan nem eszel rendesen. Levest egész biztosan nem. Csak lótsz-futsz, ku­ tyafuttában bekapod. No majd itthon! Tömök valamit beléd, ne félj! Egy kicsit megiperedsz legalább ... Amikor mindezt megállapítja, egyszuszra kimondja, köténye csücskével megtörli arcát, megcsókolja, megfogja a kezét és elve­ zeti hátra. El egészen a disznóólig. Az a büszkesége, reménye. Hosszúra kell igazítani a fiúi lépteket mellette, mert lemaradna. Egész életében sietett. Évtizedek hevülete viszi, sodorja előre, mészmarta, földrágta tenyere repedten fordít hátat a világnak, apró erekben, lassú patakfolyással nedvet eresztve, vizes vért ke­ ver a marok, s ha sajog, újabb igára fogva bemelegül, szűnik a láz, mákonyos fájdalomcsillapító, örök nyugtató és menekülés: a munka! , Ilyenkor titkon nézi őt. Látja csillogni, megfiatalodni. Nem hi­ szi el, és nem is hitte el soha, hogy alkonyát tiporja. A szíve csak harminc. A hite, az akarata csak húsz. Lelkiismerete pedig olyan tiszta, miképp a csecsszopóké. — Ne, te ne, ne, szürke! — mondja tenyerével jó nagyokat odapaskolva a feketefoltos disznónak. Érződik, mennyire óvatosan teszi. Inkább csak szeretetből, hálából, mert őnagysága volt ke­ gyes egész éven át szorgalmasan enni és meghízni. Oly méltóságosan cammogott széle-hosszan, akár egy nagyherceg. — Na, mit szólsz hozzá? — kérdezi, és az áhítattól úgy kitágul a szeme, nagy kerekre, mintha az egész világot egyszerre akarná dicsérni. Szeme a cselédkönyv írása szerint barna. A fiú tenger­ tükrében viszont a búzavirágnál is kékebb. — Szép mi? Meghiszem azt! Irigyelnek is érte. Főleg azok, akik csak a sonkáját kívánják s nem a munkáját! Elfogadná a bendőjük. De el ám! Szerinted mennyi lehet? — Hát... — feleli a fiú és úgy tesz, mint aki töpreng, rakos­ gatja a számokat, a mázsákat. Hallgat. Lassanként kezdi megis­ merni anyját. Tudja, elég egy szemvillanás, elég néhány kilóval kevesebbre értékelni a szürkét, máris kacagni kezd, a városi hozzánemértésén. És nála a kacagás könnyekkel jár. Rázza, kegyet­ lenül rázza. Megy össze, fogy, olvad a hisztérikus kacaj lángjában, miképp tűzben a viasz. De most egyetlen mosoly, a tervezgetés annyi csillagot varázsol a homlokára, hogy a fiú nem győzi számbavenni. Azelőtt ezt észre sem vette ... — Több, mint négy mázsát nyom — mondja felegyenesedett hangsúllyal, nem várja meg a „mustrálgatás” eredményét. — Négy mázsa húsz kiló! De etetni kellett ám! Kellett bizony. Tu­ dod, mit megevett? Azt a rengeteg árpát, répát, kukoricát, krump­ lit, darát. Apád nem győzte hordani. Ki is ürült a kamra! Meg a padlás. Még venni is kellett hozzá. Azért kértem tőled a pénzt a jómúltkorában. Darára. Apád nyugdíja, tudod, bagóra is kevés. — De megérte — teszi hozzá a zavart tőmondatot a fiú. — Meg bizony! Szép egy állat, mondhatom... Most eladom. Veszek belőle egy kisebbet. Azt megöljük magunknak karácsony­ ra. Nekünk elég lesz az is. Amit apáddal megeszünk, az már egy macskának is elég. De vágni azért kell. Ügy illik. Már a kóstolók küldése miatt is. És a zsír miatt is, hogy ne kelljen venni. A bótit nem szeretjük. Eddig megsegített a jóisten. Minden télen tudtunk bökni egyet. Ezután is szeretnénk. Neked is küldök belőle... — Ezt eladom, és még pénzem is marad. Majd tízezret kapok érte. Tizet! ötért veszek egy másikat... az annyi, mint öt... öt marad. Abból hármat megtartunk magunknak, épp annyi hibádzik a sírkövünkből. Mert csináltatunk. Nagy fehér lappal a tetejibe, hogy ne legyen rá senkinek se gondja, hogy ne füvesedjünk ki. Te messze laksz ... Kettőt pedig neked adok! — Ne beszéljen ilyet, anyuka! És a pénz sem kell, nem azért... — Te csak ne magyarázz! Tudom, hogy szegény vagy, mint a templom egere. Mert csak azzal a papírokkal törődsz. Miért nem választasz valami tisztességes szakmát? Egy rendes iparos nem szűkölködik semmiben. Több lenne a pénzed ... — De... — Semmi de! Kapsz belőle és kész! Ha nem is sokat, de kapsz. Mi is szűkölködünk. Apád hétszáz forintját forgatjuk. Mert nincs az a sok, amelyik el ne fogyna, és nincs az a kevés, amelyik elég ne lenne. Be kell osztani. Asszony kellene, mert a te kezedből el- 21 �folyik a pénz. Tanuld meg: ha egy kakas rúg, a tyúk kaparhat. De ha a tyúk rúg, hiába kapar a kakas. Itt is én irányítom apá­ dat, mert az se ért a pénzhez. Szegény ember pedig csak úgy tud létesülni, ha megfogja a pénzt. Veszünk neked egy télikabátot. Ne mondják a faluban, hogy ilyen sokra vitted, újságba írsz, ka­ bátod meg nincsen! A fiú állt és messzire nézett. Nem tudta, sírjon, nevessen, örül­ jön avagy elbujdosson szégyenében. Talán ezek az apró pillanatok, anyja feddő szavai nyomán, ezek amelyekben kesernyés fájda­ lommal gondol hőn áhított „mesterségére”, a tollforgatásra. Az ő finom lelke megtéríti néhány gondolat idejére, de ha másra te­ relődik a szó, marad minden a régiben. Csak a szeretet-piramisa nő egyre nagyobbra, hatalmasabbra. 2. A napokban csomagot kapott a fiú. A csomag tetején levél. Szabó Ernő A tűz a víz Az aprószögbe asztalt vernek Kabáton himbál a fogas Feszülve támasztja ki a nyárfát a részeg Egy kakas tyúk alatt verdes — nem tudom meddig hurcolja a kutyát a csont és mégis mormolom: hanem azért csak menj tovább Megszokhattam már hogy a boltban mutat a nyelv nem mér a mérleg s a paradicsom tízdekás súlyokká válik míg hazaérek Kelt. 1975. december 19. Kedves Fiam! Biztos meg fogsz lepődni te is, milyen nagy baj ért most kedden minket. Várom a disznót a húsüzemnél, bejön a traktor, nincs disznó. Mondják vissza köllött vinni. Megdöglött. Majd megörültem. Elveszett az a gyönyörű szép állat. Tízezer forint De csak leszúrták volna. Akkor még meg lehetett volna füstölni, így a cigányok jártak jól. Elvitték. Magukkal húzták. Nekik jó karácsonyuk lesz. Most már bele köll nyugodni. Büntetett az isten. Csak azt tudnám miért. Miért. Tudod milyen a nép. Örülnek az ember kárának. De valahogy csak lesz. Csak egészség legyen. Írjal, megkaptad-e a csomagot. Alma van benne, de nem fért bele mind. Fogyaszd egészséggel. Az ünnepekben, ha tudsz, gyere haza. Csókolunk. írjál. Az újság megérkezett. Elfelejtetted bekarikázni melyiket írtad te. A szenynyest is küld. Vagy hozd. Anyádék A csomagban, az almák között, a fiú egy bagarolos dobozt lelt. Benne: két húszforintos, egy fémtízes, négy kétforintos, öt egy­ forintos, kettő ötvenfilléres, hét húszfilléres és egy tízfilléres. — Ó, ha az anyáké lenne a világ!... hogy azt mondják a tűz az víz hogy szélcsend van — és a hajam arcomba csapja közben egy némán vigyorgó szélroham Egyetlen mozdulat Látom: megáll a kerítés előtt napraforgót forgat Ágaskodik az almafához karjában virágok karjában holtak Karjában házak városok bokrok melyeket ismerek karjában én a csönd talán egyetlen mozdulat lebeg Lelkes Miklós Hegytető egy szőke óriásra vártunk mesebeli sziklaevőre milyen lehet ez a világ a szitakötők nagy gömb-szemében? arcunk előtt a zöld megállt csöpp réseken átbújt a kék is a barna lepkék észrevétlen pihentek a fatörzseken önmagát rejtő csillogó nagy köreit néztem a tájnak s az ellentétes éveken szivárványesők átzuhogtak közben a forrás lassan itta a tücsök hangos csend-idejét kigyúlt, lobogó tükrökön sokáig égett a rigófütty Ballada Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Nagy éjféli mezőkön vakító csillagóra. Izzanak ezüst hálók. Kékezüst hegyre szállnak. Kékezüst fák megőrzik levetett kék ruhádat. A perc hulló öröklét. Csókom viszonzod sírva. Nyugtalan melled lassan édes körét leírja. Virágok hullnak, hullnak higanyfoncsoros tóra. Fájdalmas arany szikrát sikolt a csillagóra. 22 �A vasúti közlekedés hőskora Nógrádban Hazánkban a közlekedés forradalma, a vasúti hálózat kiépülése európai viszonylatban aránylag későn kezdődött el, s nagyobb lendületet is csak az 1870-es évek után vett. Az első magyar gőz­ üzemű vasút megnyitására 1846. július 15-én került sor Pest és Vác között. A vasút megnyitása lázba hozta a közvéleményt, egy­ más után születtek a vasútépítési tervek. A szabadságharc után a központi kormány saját erejéből a vasútépítéseket nem tudta fedezni, a magánvállalkozások pedig tengődtek. A magánvállal­ kozások elősegítésére 1854-ben megalkották az „engedélyezési törvényt”. Ennek alapján egyes személyek vagy társulatok elő­ munkálati engedélyt kaphattak. A magántőke részvételét, az ál­ lami kamatbiztosítással is támogatott vasúti rendszer eredmé­ nyezte, így ezekben az években Bécs államilag támogatott ma­ gánvasúti politikája érvényesült a magyar vasutak kiépítésekor. A kamatbiztosításos rendszer a kezdeti sikerek után a nagy vasútépítések és a vasutak működésében a botrányok, panamák, visszaélések melegágya lett. A kiegyezés utáni években, nyerész­ kedésektől kísérve, épültek ki a magyarországi vasutak főbb vo­ nalai. A hatvanas évek spekulációi közül is kiemelkedő a pest— Salgótarján—losonci vasút építése, ahol a nagybirtokosság is je­ lentős szerepet játszott a kereskedelmi tőke mellett. Amikor a csődbe jutott vasutat az állam megvette 1868-ban, lényegében véget vetett az állami kamatbiztosításos rendszer kizárólagossá­ gának. A kormány életbe léptette a vegyes vasúti rendszert, ami azt jelentette, hogy egyre több vasutat államosítottak. Az 1880-as évek elejétől újabb fellendülésre került sor, ezekben az években kötötték össze a korábban megépített fővonalakat a helyiérdekű vasútvonalak hálózatával. Amikor a következőkben áttekintjük a megyei vasutak kiépü­ lésének folyamatát, megállapíthatjuk, hogy — a vasúthálózat egységességének hiánya miatt — azok kiépülése nem alakította át gyökeresen a megye közlekedését. A létesített vasutak a salgó­ tarjáni vasút kivételével nem álltak összhangban a megye gazda­ sági szükségleteivel, modern alakulásával. Csak részben tudták előrevinni a megye gazdaságát, nem ösztönözve kellően — igazi multiplikátorként — gyors iparosodásra, a belső termelési tényezők fejlesztésére. A századfordulón így a megyében a következő vasutak épültek meg: Pest—Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonal: Az első lépése­ ket a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették, mivel az or­ szág gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége nemcsak a felső-magyarországi ipar, a megyei szénbányászat, hanem a mezőgazdaság érdeke is volt. A nagybirtokosok, a vas­ utak létesítéséért harcolva is feudális szemszögből ítélték meg a vállalkozást. 1854-ben Kubinyi Ágoston földbirtokos, a Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével Nógrád, Borsod és Gömör megyék birto­ kosai egybegyűltek, hogy döntsenek az ipoly—sajóvölgyi vasút létesítése ügyében. Az ipolysági, gyarmati, szécsényi medencék nagybirtokosai, a Fülek környéki szénbányák, gömöri, ózdi, sajó­ völgyi vasolvasztók szempontjai szerint a vasút nyomvonalát Szob—Balassagyarmat—Losonc—Fülek—Rozsnyó útvonalban ha­ tározták meg. A vállalkozási kedv mellett a pénz hiánya volt a döntő. 1857-ben ezt a tervet Károlyi Ede akarta belga tőkével megvalósítani, de a nagybirtokosok által megindított vasútépítési mozgalom a tőke hiánya miatt természetesen csődbe jutott. A megye keleti területén az ipar fejlődését és egyben a vasút­ építés lehetőségét a Salgótarjánban és környékén elterülő szén­ mezők tették lehetővé. A potenciális erő az 1861. július 31-én en­ gedélyezett salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt.-ben rej­ lett. A társulat nagyarányú fejlesztésének gátja többek között a közlekedés megoldatlansága volt. Ezért a Duna felé „lóerőre ter­ vezett” vasutat akartak építeni. Az egész vasúti ügy elindítója a szabadversenyen alapuló kapitalizmus tipikus képviselője, Brellich János volt. A bányatársulat megalakulásával fedőszerve lett a nagystílű vasútépítkezés megindulásának. A bányák érté­ két, jövedelmét túlértékelve, kampányt indítottak a lapokban, hogy minél több részvényest szerezzenek. 1862. januárjában in­ dult meg az akció, amiben fölelevenítették az ipoly—sajóvölgyi vasút nyomvonalát, azzal a külömbséggel. hogy most már Sal­ gótarjánon keresztül vezették a vasutat. Sok nógrádi birtokos is csatlakozott a tervhez. Brellich módosította az irányt, mert a Du­ nával való csatlakozás helyett Hatvanon keresztül, a fővárossal való összekapcsolást javasolta. A vasútépítésre az előmunkálati engedélyt 1862. május 6-án kapták meg. Ekkor csatlakozott a vas­ úthoz többek között gr. Forgách Antal is, aki a későbbiekben, kapcsolatai révén, többször is megmentette a pusztulástól a vas­ utat. 1863. január 19-én megkapták az uralkodói engedélyt a vasút­ építkezéshez. A társaság ezután vette fel a Cs. kir. szabadalma­ zott Pest—Losoncz—Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt. nevet. A sajtókampányra és vesztegeté­ sekre több mint 400 000 Ft-ot használtak fel 1863-ban. Forgách Antal kancellár még az országos ínségalapból is utaltatott át pénzt a mindig pénzzavarral küzdő társulatnak. A kapott egy­ millió forint sem tudta a társulatot a csődtől megmenteni. Az igazgatótanács 1865. július 1-re tűzte ki a vasút átadását, de he­ lyette Pest város törvényszéke július 11-én a társulat összes va­ gyonára csődeljárás megindítását rendelte el. Egyes források sze­ rint a megvesztegetésekre több mint 800 000 Ft-ot használtak fel. A társaság nem elégedett meg a sajtóbeli védekezéssel és tervezgetéssel, hanem Forgách gróf közbenjárását kérték az ural­ kodónál. 1866 januárjában bejelentették a részvényeseknek, hogy közbenjárásukra a kormány felszámolja a csődöt és támogatás­ ban fogja részesíteni a vasutat. November 3-án a közgyűlés is­ mét módosította a vállalat nevét Cs. és kir. Éjszaki Vasút Társu­ latra. Ezzel a névvel a vasútépítés elsődlegességét akarták hang­ súlyozni. A kormány hathatós intézkedései következtében 1867. március közepére a pest—salgótarjáni vasút elkészült. Május 9-én a salgótarjáni szakaszt is átadták a forgalomnak. így tehát a széntelepeket összekötötték a fogyasztópiacokkal, a szénszállí­ tás kérdését megoldották, de a vasútépítkezésnél a problémák megmaradtak, s ezeket csak 1868-ban, a magyar állammal tör­ tént egyezség után lehetett felszámolni: ugyanis 1868. június 30-án az állam 7,5 millió forintért (a bányák nélkül) megvásárol­ ta a vasutat, amely egyben a MÁV első ipari vasútja lett. A vasút megváltása egyben a kamatgaranciális vasúti rendszer végét is jelentette hazánkban. Az Ipolyság—Balassagyarmat közötti vasút: Az ipolyvölgyi vasút építése során 1884-ben kapta meg az Osztrák—Magyar Allamvaspályatársaság az engedélyt Csatáról Ipolyságig építendő vasútra. 1886-ban az építkezést befejezték. Balassagyarmattól te­ hát 30 km-re megépült a vasút. Az ipolyvölgyi vicinális vasút kiépítésének a gondolata már 1869-ben is felmerült, amikor Szob—Ipolyság érintésével a vas­ utat Balassagyarmatig akarták kiépíteni. 1882. július 15-én a me­ gyeházán vasúti értekezletet tartottak. Forgách Antal — aki eb­ ben a vasúti tervezésben is szerepet kapott — javasolta, hogy a vasút ne álljon meg Balassagyarmaton, hanem Szécsényig vagy innen tovább is épüljön meg. 1884-ben az a hír terjedt el, hogy a vasutat az osztrák államvaspályatársaság kiépíti Balassagyar­ matig, sőt lehet, hogy egyenesen Hatvanig fogja vezetni. De csak a tervezgetésig jutottak el, a megegyezés elmaradt. Az egyre job­ ban sürgető igény arra késztette a törvényhatósági bizottságot, hogy az alispán vezetésével 1885-ben saját maga vegye kezébe a vasútvonal kiépítésének az ügyét. A tárgyalások és pénzügyi nehézségek miatt csak 1888. januárjában írták alá a szerződést a társasággal. A tervek szerint 1890. szeptember 1-én adták volna át a forgalomnak a vasutat. Június 18-án megkapták az enge­ délyt az építkezésre, az első kapavágást szeptember elsején tették meg. A vasút ünnepélyes megnyitására 1891. augusztus 15-én ke­ rült sor. Az Aszód—Balassagyarmat—Losonc közti vasút: Nógrád me­ gye alispánjának 1885-ben a közgyűlés előtt tett kijelentése — „Balassa-Gyarmat székvárosunknak, ha megyénk a haladás út­ ján előre törni akar, vasutat kell teremteni” — indította el azt a folyamatot, melynek eredményeként 1896-ban létrejött az aszód—balassagyarmati vasúti összeköttetés. A gondolat, hogy a Galga völgyében Pest felé Balassagyarmat vasutat kapjon, már 1861-ben felvetődött. Mivel a vasút a Zagyva völgyében épült meg végül is, a megyeszékhely ismét vasút nélkül maradt. A Nógrád megyei HÉV néven létesült vasút az eleinte két kü­ lön tervezett vasútvonalnak, a Balassagyarmat—Aszód és a Ba­ lassagyarmat—Losonc közötti vonalnak egyesítése folytán kelet­ kezett. Az aszódi vasút előmunkálatai során a MÁV rákosi állo­ másából terveztek kiágazást 1887-ben. Később, 1888-ban Aszód­ tól vették tervbe az elágazást. Márkus Ágoston budapesti mérnök kapott engedélyt a pálya műszaki terveinek az elkészítésére, s így a vasút közigazgatási bejárása 1889. február 19-én megtör­ tént. Mielőtt azonban az Aszódtól tervezett vasút engedélyezési feltételei végérvényesen megállapíthatók lettek volna, a vállalko­ zó 1890. november 3-án visszalépett. Az összes jogokat br. Rosner Emil, Pulszky Ágost és Tolnay Lajos szerezte meg. Ők vették tervbe a vasút továbbépítését Balassagyarmattól Losoncig. Ennek a vasútnak az előmunkálati engedélyét 1890. október 22-én már megkapták. A pálya műszaki tervei elkészültek, a közigazgatási bejárás 1891. szeptember 2-án megtörtént. 1893. január 20-án volt 23 �a vasút engedélyezési tárgyalása. A három engedélyes az esemény után az összes jogokat eladta Popper István budapesti mérnök­ nek 1894. július 14-én. A tervek szerint ekkor a vasút hossza 111,73 km és a legnagyobb sebesség 30 km/óra volt. A pályán 18 állomás, kitérő és megállóhely volt tervezve. A szerződés értelmé­ ben a vállalkozónak két éven belül kellett volna kiépíteni a vas­ utat. A tényleges építési költség 3 740 000 Ft volt. Popper István az év május 10-én szerződésileg megállapodott a Budapesti Bank Rt-vel a vasút megépítése tárgyában. 1895. december 18-án, hoszszas tárgyalások eredményeképpen, Nógrád megye 833 000 Ft kölcsönt vett fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettől. Csak ezek után jött létre 1895. június 25-i szerződés értelmében hivatalosan is a Nógrád megyei HÉV RT. A vasútépítési munká­ latok már augusztusban megkezdődtek. 1896. szeptember 13-án az aszód—balassagyarmati, 1896. december 1-én a Balassagyar­ mat—Losonc közötti szakaszt adták át a forgalomnak. A Losoncvidéki HÉV: A Losonctól északra elterülő területek­ nek a vasúti forgalomba történő bekapcsolására, a régebbi ter­ veken túl, csak 1891-ben került sor, amikor br. Baretta földbir­ tokos előmunkálati engedélyt kapott Losonc—Poltár—Rimaszom­ bat és Berzence—Szinóbánya—Poltár—Zlatnó közötti vasútvonal kiépítésére. A tervek 1893-ra elkészültek, de azt nem fogadták el. 1894. február 14-én Török Zoltán is előmunkálati engedélyt kapott a Losonc—Poltári HÉV megépítésére. A tervek részben azonosak voltak az 1891-es tervvel. A vasút létesítése azonban tő­ kehiány miatt akadozott, mert a megye feltételeket támasztott az esetleges támogatás fejében. Amikor Török Zoltán lett a megyei alispán, a vasút zöld utat kapott. 1895-ben Török Zoltán már mint a Losoncvidéki HÉV elnöke szerepelt. Hosszas tárgyalások, egyezkedések után, 1897-ben jött létre hivatalosan a Losonc— Poltári HÉV a Losonc—Kálnó—Zelene—Poltár—Szinóbánya he­ lyiérdekű vasút a Losonc—Zelence—Poltár—Rimaszombat, vala­ mint a Berzence—Málnapatak—Hámor üveggyárig és Poltár— Zlatnóig kiágazó helyiérdekű vasutak egyesítéséből. Az építkezések azonban tőke hiányában nem indulhattak meg. Ezért 1897. november 22-én Török Zoltán és érdektársai minden jogot a Magyar Helyiérdekű Vasutak Rt.-re ruházott át. Ez az Rt. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége volt, így a pénz­ ügyi fedezetet a bank elő tudta teremteni, az építkezések megin­ dulhattak. A Losoncvidéki HÉV 28,3 km-es szakaszát Poltárig és Katalinhutáig 1901. november 31-én, Poltártól, Zlatnó üveggyár érintésével, Kokováig 1908. november 26-án adták át a forgalom­ nak. Losonc—Gácsi HÉV: Gr. Forgách János 1895. augusztus 31-én kérvényezte a Losonc állomástól Gácsfalváig kiépítendő vasút­ vonalat. Az engedély megszerzése még nem jelentette a vasút­ építkezések megindulását, mert 1897-ben is csak az engedély meghosszabbítására került sor. Forgách gróf hamar túladott az engedélyen, mert 1899-ben Rózsa Károly és érdektársai fordultak megalapozatlan tervekkel segélyért a megyéhez. Mivel a kellő tőkét nem tudták megszerezni, 1904-ben a Losoncvidéki HÉV Rt. szerezte meg az építés jogát. A Losonc—Gács közötti kb. 10 km-es szakaszt 1906. december 14-én adták át a forgalomnak. A Vác—Balassagyarmat közötti vasútvonal: Nógrád megye nyugati területeinek és a megyeszékhelynek a bekapcsolása az or­ szágos vasúthálózatba állandó problémaként élt a XIX. század utolsó évtizedeiben. 1883. október 22-én Falk Zsigmond kapott előmunkálati enge­ délyt a vác—balassagyarmati vasút megépítésére. A szükséges részvényjegyzési aláírások, pénzbeli támogatások gyűjtése 1884ben megindult. Közben híre kelt, hogy az ipolysági vasút is ki­ épül Balassagyarmat felé, ezért a váci vonal ügyében megtorpa­ nás érződött. A vasútügy most már a megye közgyűlése elé ke­ rült. Közben új irányok is felkerültek a tervre, így többek között Gödöllő, mint végpont. Erre az irányra 1885-ben szintén előmun­ kálati engedélyt kapott a megye. A Vác felé való kiépítés nem került le a napirendről, mert Hont megyével is folytak tárgya­ lások egy közösen kivitelezett vasút ügyében. Éveken keresztül húzódott a vonal kiépítése, ekkor már új vasúti vonalként az aszódi irány is szóba jött. 1891-ben a dejtár—verőcei vasúti terv a Lókos völgyében kapott előmunkálati engedélyt. A vasúti tervezgetések közben Balassagyarmat vasutat kapott Ipolyság felé 1891-ben, valamint Aszód felé 1896-ban. 1897. de­ cember 2-án kapta meg az előmunkálati engedélyt Pázmándy Dénes a Verőcétől Rétságon át Nándorig építendő vasútvonalra. 1898-ban úgy tudták, hogy a szállítást villamos erővel fogják megoldani és a vasút Balassagyarmatig fog kiépülni. 1898 már­ ciusában tervezték meg a rétság—romhányi szárnyvonalat a vasútvonalból. A megye támogatását élvezve Pázmándy a vas­ útépítési engedélyt 1898. november 8-án kapta meg. Ettől függet­ lenül a vasút irányára nézve több változat is szerepelt. 1903-ban a vasút nevét Duna—Ipolyvölgyi—Helyiérdekű Vasútra változ­ 24 tatták. A vasút ügye csak 1907-ben közeledett a megvalósulás fe­ lé. Az átadásra, a Vác—Diósjenő—Drégelypalánk fővonalon és diósjenő—romhányi szárnyvonalon 1909. július 11-én került sor. A vasút kiépítése 6 511 000 koronába került. Az elmondottakon kívül a múlt század végén és századunk első évtizedében több más vasútvonal építésének a terve is felvetődött. Ezek a következők: Salgótarján—Szob közötti vasút: Az Ipoly folyó völgyében ter­ vezett és építendő vasútvonal gondolata már 1846 után felvető­ dött. 1860-ban a Sz. István Kőszánbánya Társaság akart a Duna felé vasutat kiépíteni. Az 1873-as vasúti programban is szerepelt a Salgótarján—Szob közötti vasút. 1876-ban gr. Forgách Antal indítványozta Hont megyével közösen a Salgótarjánt a Dunával összekötő vasútvonal kiépítését. Az építkezésre azonban vállal­ kozó nem akadt, így a vasútvonal ilyen formában való kiépítésé­ re nem került sor. Hatvan—Balassagyarmat térségében tervezett vasútvonalak: A Hatvan—Balassagyarmati HÉV létesítésére az 1886. július 25-én kapott engedély alapján gr. Dégenfeld Lajos vállalkozott. Szirákon Lázár Mór vállalkozó vázolta a terveket, 1890-ben az aszódi vasút nándori állomásától Herencsényig akartak további szárnyvonalat kiépíteni. 1897-ben még mindig csak terv volt ez a kiágazás. 1904-ben a Hatvan—Mohorai HÉV előmunkálati engedélyét Wohl Adolf losonci vállalkozó kapta meg: az aszódi vonalból 1913-ban Kiskérig akartak vasutat kiépíteni, végállomás a bujáki szénbánya lett volna. A vasúti tervek elhalását nemcsak az I. vi­ lágháború, hanem a megalapozatlan tervek és a tőkehiány is elő­ segítette. Hatvan—Szécsény térsége: Szirák község 1888-ban vasúti öszszeköttetést tervezett Hatvannal. A tervről 1898-ban esett ismét szó. 1907-ben Szécsényig, illetve Szécsényen keresztül Apcig, il­ letve Pásztó állomásig Ivánka Imre dolányi lakos szerzett elő­ munkálati engedélyt. Ez a vasút sem jutott túl még a tervezésen sem. 1909-ben a sziráki vasút ismét hallatott magáról, amikor is mozgalom indult a Hatvannal való vasúti összeköttetésért. 1910ben Nagy Sándor és Okolicsányi József budapesti lakosok kaptak előmunkálati engedélyt egy Szécsény—Hatvan közötti vasútvo­ nal építésére. Salgótarján—Szécsény közötti vasúti terv: 1895-ben Szilárdy Ödön salgótarjáni földbirtokos kért engedélyt egy Szécsény és Kisterenye közötti vasútvonal kiépítésére. Terveihez a megye hozzájárulását nem kapta meg, ezért 1898-ban új irányt jelölt ki, s ebben már Salgótarjánt vette fel végállomásnak. Ez a vasútépí­ tés pénz hiányában nem valósult meg. 1922-ben Salgótarján város vezetői élesztették fel ismét a Szécsénnyel való összeköttetés tervét, de a minisztérium az enge­ délyt nem adta meg. 1927-ben ismét kérvényezték a vasutat, amit most már a főispán is szükségesnek vélt és támogatott. 1937-ben Korányi Kálmán megkapta az előmunkálati engedélyt a Szécsénytől Salgótarjánig vagy Kisterenyéig kiépítendő vasútvonal­ ra. A vasút tervét több pontatlanság miatt át kellett dolgozni, közben az engedély is lejárt. (Ezt ugyan 1939. február 12-én to­ vábbi egy évre meghosszabbították, a vasúti terv azonban végül is 1939-ben, a háború kitörését követően teljesen lekerült a napi­ rendről.) Kürtösvölgyi HÉV: A megye északi, mezőgazdaságilag és ipa­ rilag hasznosítható területeinek Balassagyarmattal, a megye­ székhellyel való vasúti összeköttetésének a gondolata 1896 után vetődött fel. Az elképzelések szerint a vasútvonal Balassagyar­ mattól kiindulva Kékkő érintésével Zólyomig épült volna meg. 1897-ben Lindheim és társa kapta meg az előmunkálati engedélyt. A vonalat, mint ipari vasutat reklámozták, mert a kürtösi szén­ bányáknak teremtett volna szállítási lehetőséget. A vasútról is­ mét csak 1905-ben hallunk, amikor már Laszkáry Gyula a Kür­ tösvölgyi HÉV engedményese. A megye, mivel nem látott bizto­ sítékot a vasút esetleges megépítésére, anyagilag nem támogatta azt. 1910-ben még mindig az előmunkálati engedélyek meghoszszabbításáról tárgyaltak. 1913-ban Balassagyarmat város kölcsön felvételével akarta támogatni a vasút építését: 1914-ben a vonal kijelölése meg is kezdődött, de az I. világháború kitörése véget vetett a vasút hosszan vajúdó ügyének. Litke—Salgótarján: A vasúti összeköttetés létrehozása érdeké­ ben gr. Keglevich István nagybirtokos kért engedélyt A háború kitörése miatt a vasútvonal tervét elejtették. 1925-ben elevenítet­ ték fel újból a tervet, amelynek a létjogosultságát a kereskedelmi miniszter is elismerte, de annak államköltségen való kiépítését nem tette lehetővé. 1927-ben engedélyezték, hogy egy magántársaság kiépítse, de erre vállalkozót az érdekeltség nem tudott sze­ rezni. Így ez a vasút is a többi terv sorsára jutott. Szvircsek Ferenc �KÖRKÉP Vili. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat A József Attila Megyei Művelődési Köz­ pontban megrendezett kiállításon 84 al­ kotó közel 170 művel állt közönsége bí­ ráló szeme elé. Az országosan szokásos arányoknak megfelelően itt is a festői alkotások túlsúlya jellemző. Meglepően kevés a kisplasztika, s a grafika sem képviselteti magát jelentőségének megfe­ lelő arányban. A festészeti anyag híven tükrözi az e formanyelvben megfogalmazható lehető­ ségek sokféleségét, a naturális közelítés­ től a vízióig. A városi tanács nagydíját elnyerő Lóránt János két képpel szerepel (Horizont és Száműzetésben), mindkettő jól példázza az összetett tartalom és a szűk szavú megfogalmazásmód találkozásából eredő szuggesztív erőt. Horizont című ké­ pén az életformaváltás nehézségeit pró­ bálta képi eszközökkel átgondolni. A csu­ pán vasbetonvázzal jelzett új környezet­ ben, a megérkezés pillanatában rögzíti figurái lelki állapotát. A megszokott kör­ nyezetükből és világukból kiszakított em­ berek kedves tárgyaikat (vázlattömböt, szegényes cókmókot, bárgyú szamarat) féltő gonddal őrizve, szorongva tekin­ tenek az idegen újra. A változás egyszer­ re jelent örömet és nosztalgikus bánatot, groteszkké lényegítve a benne élőket — különösen szembetűnő ez a középső fi­ gura széles karmozdulatán, mely egyszer­ re idézi a feltörő öröm és a siratás gesz­ tusát. A kép a kékesszürkék kifejező ha­ tását használja ki, világossá, levegőssé téve a jelzésszerű figurák környezetét. Lóránt visszafogott színvilágának ellenté­ teként égő vörös monokrom kompozíci­ ókkal szerepel Szentgyörgyi József, aki a Nógrád megyei Tanács díját kapta. Há­ rom műve ember és környezete lírai vi­ szonyát elemzi, a Kondor Béla ál­ tal megtalált képi eszközök felhasz­ nálásával. Ikonokhoz hasonló zárt­ ság, félszeg emberek és feketén felvilla­ nó, balsejtelmű állatok különös ellentéte jellemzi festményeit. Mondandójában és látásában rokona Bráda Tibor Befutás előtt című képe, mely a sport követelmé­ nyei által túlhajszolt ember krisztusi elesettségét sejteti. Kokas Ignác álmainkat idéző, csodálatos zöldbe játszó tájára fé­ lelmeink nyomasztó erejével csap le a hatalmas fekete madár. Erőteljes gondolati-meditatív közlésükkel, stilizált meg­ formálásukkal gondolataink hosszú sorát indíthatják el a művek. A vízióhoz áll közel Jánossy Ferenc zaklatott szerkesztésű Karneválja, Vinkler László Metamorphózisa. A gyermeki szinonim képlátást próbálja átültetni művészetébe Földi Péter, naiv bájú mada­ rai egyszerre repülnek és zuhannak. A felületi dekorativitás felől közelít a lát­ ványhoz az alkotók nagy része, pl. Bakallár József, Tóth Imre, Nagy Előd, Blaskó János a konstruktív absztrakció eszkö­ zeivel vall a népi építészetről. Fábián Gyöngyvér Munkásszálló című festménye eddigi művészpályájának egyik legsike­ rültebb darabja. Az okkerrel festett alvó munkások súlyosan nehezednek az ágyra, szinte görcsösen kapaszkodnak az álom­ ba, de fejük felett ott kísért az ébredést előrevetítő óralap (melyet ötletesen aplikált a művész a felületre). Hagyományos témát próbál hagyományos eszközökkel megragadni táj ábrázolásain Mazsaroff Miklós, Barczi Pál, Nagy Ernő, Seres Já­ nos. A fény impresszionisztikus vibrálása foglalkoztatta Iványi Ödönt Világos szín­ pad című festményén. Festészet és alkalmazott művészet ha­ tárán állnak Blaski János képei, melyek formanyelvük révén inkább zománcba kí­ vánkoznának. A grafikához közelítenek Klimó Károly illusztrációi, melyeknek si­ kerül hangulatilag és gondolatilag meg­ ragadniuk az ihlető írónak (Kafkának) a tudat mélyéről kukucskáló ember elhagyatottságát elemző művészetét. A festészeti anyaghoz kapcsolható mű­ fajában a tavalyi nagydíjas Kokas Ignác festőművész —, aki a nyitás időpont­ jában lett kiváló művész — kamarakiállí­ tása. Monumentális megfogalmazású kom­ pozíciók jelennek meg itt a művésztől szokatlan kis méretben. A művek lírai töltése (pl. Kicsiny lámpás, öregek háza, Búcsú Ginzától stb.), a zöldeknek sokszínű lavírozása révén önvallomás rangjára emelkednek e festmények. Általuk a mű­ vész jelenlegi alkotói periódusát, képszer­ kesztési módszerét ismerhetjük meg köze­ lebbről. A kiállított grafikák összképe jobb és egyenletesebb mint a festményeké. Tar­ talmi gazdagságát sajátos formanyelve révén éri el, mely különösen alkalmas fi­ lozofikus, meditatív gondolatok kifejezé­ sére. A grafikusok sorából három művész emelkedik ki tartalom és forma magas szintű egységének sikeres megvalósításá­ val. Czinke Ferenc Az út végén című lap­ ján a háborús katona fényképe és egy székre dobott kiszolgált katonakabát átlós kompozíciójába aranyszínben kanyargó utat helyez; összetett képzettársításra ad­ va ezáltal módot. Tavalyi, nemzeti galé­ riabeli kiállításának tanulsága e művön érett meg: a fényképen idealizált kezdet és a csüggedt hazatérés között az út idő­ ben és térben beláthatatlanná, kifürkészhetetlenné tágul. Egyszerre jelenik meg a művön így egy hosszas cselekmény egé­ sze, s annak gondolati indoklása is: egy teljes és zárt világ. Bálványos Huba li­ tográfiái meditatív hangon szólnak hoz­ zánk. Öreganyáink című képén az öreg­ emberek világának szétesését, tárgyaik­ nak különleges, misztikus tartalmakkal telítődését követi nyomon. A király mez­ telen című lapján groteszk figurák tí­ pusait vonultatja fel, visszájára fordítva a történetet: egyedül a magába forduló, elesett, kirekesztett „király” felöltözött az öntelten röhögő, meztelen tömeg gyűrűjé­ ben. Raszler Károly illusztrációi drámai erejükkel, tömör kompozíciójukkal hat­ nak. Finom tollrajzaival vonta magára a figyelmet Sulyok Gabriella és Mayer Ber­ ta. Szemethy Imre kiérlelt, sajátos, ér­ dekes, izgató formanyelvvel jelentkezik e tárlaton is; reméljük hamarosan sikerül megfelelő témát találnia egyéni megfogalmozásmódja tartalmi telítésére. A sajnálatosan kevés szobor és kis­ plasztika közül — leszámítva a régebben keletkezett és máshol már díjazottakat (Varga Imre Derkovits, Kiss István Fel­ szabadulási emlékműterv) — érdekes képzettársításával és megformálásával emelkedik ki Tornai Endre Emléke, szak­ mai tudásával Janzer Frigyes Kodályportréja, szokatlan anyagmegmunkálásá­ val Király Róbert bazalt és bronz Anyája. Talán ezzel a rövid és érintőleges át­ tekintéssel is sikerült érzékeltetni, hogy a kortárs magyar művészet csaknem vala­ mennyi formai útja képviselteti magát a kiállításon. E tényező ellenére mégis csak a jó közepes szintet éri el a tárlat — bár ez a megállapítás az összes orszá­ gos kiállításra elmondható; s az okok is megegyeznek. A beküldött művek nagy része régebbi alkotás (1970—73. tájáról való is akad), nem tükrözi alkotója jelen­ legi gondolatkörét, formai kísérleteit, nem tudósít az aktuális művészeti problémák­ ról. Hiányzik a frisseség, az új kísérle­ tek, új művek megjelenését kísérő vá­ rakozó izgalom; a művész ettől megfoszt­ ja önmagát, közönségét és kollégáit egy­ aránt. Több kiállított kép részt vett egyéb pályázatok, tárlatok egész során, így megjelenése itt szinte semmi újat nem ad sem a kiállítóknak, sem a szervezőknek. Ebből is kitűnik, hogy a tárlatra ötlet­ szerűen adják be munkáikat az alkotók. A kiállítás emiatt nehezen rendezhető, végső képe kvalitás szempontjából erősen egyenetlen. A művek művészi minősége az orszá­ gos átlagnak megfelelően jó közepesnek mondható. Az alkotások túlnyomó részét 25 �sajnos, nem jellemzi átütő gondolati erő, művészeink szívesebben figyelnek önma­ gukra, mint a valóság eseményeire. Vá­ lasztott témáikat nem mindig sikerül megfelelő szinten kifejezniük, sok az ujj­ gyakorlat-jellegű mű. Megszokott, régi témák társulnak begyakorlott kifejezési módokkal, bravúros technikai biztonság­ gal önmagáért való, élmény és érzés nél­ küli műveket eredményezve. Hiányzik a kísérletező kedv, az új téma keresésének belső kényszere, a valóság képi átlényegítésének sokszor önemésztő vágya —, mely minden igazán jó műalkotást jelle­ mez. Sok a zárt, semmitmondó, felületi hatásokra építő kompozíció. Kevés mű­ vész kerüli csak el e buktatókat a kiál­ lítók közül. Czinke Ferenc, Lóránt János, Bálványos Huba gazdag gondolatiságú, magas szintű művészi tudással megoldott, s frissen (ebben az évben) alkotott mű­ vei azonban bizonyítják, hogy a művészi igényesség útja is járható. Példájuk — bízunk benne — jövőre remélhetően szé­ lesebb körben válik általánossá. Az iparművészeti alkotások jelenléte a tárlaton szerencsés, egyrészt mert így teljesebb képet kapunk a megyében al­ kotó művészek munkájáról, másrészt pe­ dig mert utalnak Salgótarján ipari fel­ építésére, a művészi formatervezés igé­ nyére. A képzőművészeknél hiányolt kí­ sérleti kedv e műfajban virágzik, s több kiállító művésznél is nyomon követhető. Az üvegben rejlő épületplasztikai lehe­ tőségeket kutatja Erdei Sándor, a kerá­ miaformálás hagyományos kereteit fe­ szegetik Horváth Sándor munkái. Az iparművészet az ipar művészi szin­ tű művelését, ipari, technikai érzékeny­ séget és szintet is kell, hogy jelentsen. Az üveg-térelválasztóknál vált ez külö­ nösen központi kérdéssé. A művek bemu­ tatásánál itt előtérbe kell állítani a funk­ ciót, ezt viszont csak az üveghez alkal­ mazkodó, megfelelően méretezett installá­ cióval lehet elérni, melyet a művésznek kell kiviteleznie. A kiállításon szereplő művészek több­ sége nem először állít ki városunkban, vissza-visszatérő vendége tavaszi tárla­ tunknak. örömmel látnánk tőlük környe­ zetünk sugallta, munkánk, életünk, való­ ságunk által ihletett műveket. (A távo­ labbi tájegységekről kiállító művészek magas száma mellett meglepő és érthetet­ len, hogy a Salgótarjánban élő alkotók között akad, aki egyetlen művet sem kül­ dött a tavaszi tárlatra. Vajon a szakmai társaktól tartanak, vagy a tárlatot nem ítélik méltónak legújabb műveik bemu­ tatására. Akárhogyan is van, a városnak, melyet életük színteréül választottak, tar­ toznának ezzel a jelképes számadással.) Mert az elkövetkező évek tavaszi tárla­ tainak szakmai és közönségsikere nem a szervezőkön, díjalapítókon, vagy rendező­ kön múlik, hanem a résztvevő művészek körének alaposabb megválogatásán, bő­ vítésén, a beküldött munkák még ran­ gosabb művészi igényességén dől el. Krunák Emese 26 Munkásfiatalok IV. Országos Vers- és Prózamondó Versenye Ha egy országos kulturális-művészeti rendezvény sikerét nem a külsőségek pa­ rádézó gazdagságával, hanem a megjele­ nített művekben és a szakmai vitákban fölbukkanó gondolatok súlyával és idő­ szerűségével mérjük, a munkásfiatalok Salgótarjánban rendezett vers- és próza­ mondó versenye méltán kívánkozna az ilyen jellegű események élére. Salgótarján 1972 óta immár negyedik alkalommal adott otthont az amatőr elő­ adóművészet e kiemelkedő fontosságú eseményének, amely minden esetben egy országos méretű munkás-kulturális akció ünnepélyes záróakkordját, csúcsát jelen­ tette. Nagy eredmény ez, hiszen a verseny gondolata olyan időben született, amikor egy-egy város kulturális életének rangját, minőségét elsősorban az országos rendez­ vények számával mérték. Következmé­ nyeként a különböző napok, ünnepi hetek, versenyek, seregszemlék, fesztiválok so­ rozata árasztotta el az országot. Számos — egyébként jó — kezdeményezés áldo­ zatul is esett e rendezvényszemléletnek, mivel a feltételek közül nem egy esetben csak a nagy ötlet és elhatározás volt adott... A munkásfiatalok vers- és prózamondó versenye azonban gyökerekre talált Sal­ gótarján hagyományaiban és a nemes szándék valóra váltásához bizonyítottan volt anyagi és szellemi erő is. A kezde­ ményezés kiállta az idők és a gyakorlat próbáját; sikerült olyan hagyománnyá és példává nemesíteni, amelynek folytatásá­ ra és megújítására egyaránt képesek életrehívói. A munkásfiatalok IV. országos vers- és prózamondó versenye is mérhető fejlő­ dést mutat az előzőekhez viszonyítva. Élvonalában tömörebb lett a mezőny, nőtt a derékhad, ha kiugróan nagy teljesít­ mény nem is sok akadt. Természetesen nem általában a vers­ mondók lettek jobbak két év alatt, ha­ nem az előkészítés, a válogatás: az üze­ mi és a megyei előversenyeken résztvevő 3000 munkásfiatal közül valóban a leg­ jobbak kerültek tovább; megyénként 3—3, Budapestről 9 versmondó. A tudatosabb, igényesebb válogatás mellett a verseny­ zők szakmai felkészítése is javult. Ezt igazolja, hogy az eddigi hat helyett most tizennégyen kaptak hivatalos meghívást a győri Radnóti-emlékversenyre, ahová az év különféle versenyeinek győztesei kerülhetnek. Az általános színvonal-emelkedésen túl milyen tanulságokkal szolgált az országos döntő? Megmutatta, hogy ez az ifjúmunkás nemzedék elsősorban önmagát keresi a költészetben és saját világát vetíti ki a tolmácsolás során. Produkcióik többségük­ ben vallomásértékűek voltak, társadal­ mi munkamegosztásbeli helyzetük, korosz­ tályuk életigazító problémái kerültek elő­ térbe: helyük a világban, szorongásaik, kétségeik — és hitük. Azzal, hogy a fia­ talok a költők segítségével önmagukról szóltak, az amatőr előadóművészet igazi értékére és értelmére találtak rá — a versmondás náluk nem cél, hanem esz­ köz volt. Természetesen: nagy teljesítmény csak akkor születik, ha mindez magas fokú szakmai felkészültséggel találkozik. A már fentebb jelzett hiányérzetünk is eb­ ből adódik; a többség belső, igazi érzé­ seit, fontos közölnivalóját éppen mester­ ségbeli hiányosságai miatt nem tudta elég­ gé kibontani. A versenyzők e csoportja (típusa) most még inkább tehetségét, mintsem tudását bizonyította. Fejlődésük lehetősége és útja adott: egyéniségük, vibráló belső világuk, közéleti elkötele­ zettségük megőrzésével, az ösztönösségtől a tudatosság felé haladva, mind nagyobb mesterségbeli tudást szerezni. A másik jellemző (bár aránylag jóval kisebb számú) típus viszont éppen arra figyelmeztet; meg kell tanulni a mester­ séget —, de ez ne az egyéniség rovására történjen. Hiába van ugyanis egy vers­ mondónak a birtokában minden eszköz, ha hiányzik a személyiség, a személyes­ ség — az eredmény legfeljebb kelleme­ sen szürke produkció lehet. A versenyzők mindkét típusára az ér­ telemre ható, gondolati versmondás volt jellemző, amelyben a középszínek ural­ kodnak. Az érzelmi „túltöltöttség” lehe­ tőségét már a versválasztás is kizárta — a meditatív költemények túlsúlya indo­ kolta a visszafogottabb, tartózkodóbb �előadásmódot. És ezzel el is érkeztünk a versmondó versenyek értékelésének örök, visszatérő témájához, a versválasztáshoz. Okkal és joggal, hiszen hiába fontos a mondanivaló, felkészült a versmondó — előadóművészetről van szó! —, ha a vá­ lasztott mű esztétikai értéke csekély. Most örömmel állapíthattuk meg: bővült a rangos anyag, színesedett a választék. Elsősorban a kötelező — a SZOT-dijas költői — művekből sikerült jobban a vá­ logatás, mint az előző versenyen. A sza­ badon választott verseknél az irodalmi színvonallal eddig sem volt baj, de to­ vábbra is joggal hiányoljuk klasszikusa­ inkat: József Attilát, Adyt, Petőfit... és a külföldi lírát. Végezetül erre a versenyre is érvényes, hogy értékét, létjogosultságát a szűkebb környezetére gyakorolt, serkentő, kisu­ gárzó hatásának lehetősége is adja. Le­ hetősége — írjuk —, mert éppen ezt a lehe­ tőséget mindmáig nem sikerült valóra váltanunk. Itt az ideje, hogy a szakmun­ kásképző intézetek, a szépen fejlődő munkás-irodalmi színpadok, a szakszer­ vezeti művelődési intézmények (és min­ den egyéb érdekelt) hatékonyabban szer­ vezzék, támogassák, ösztönözzék az ama­ tőr versmondó mozgalmat. Teremtsék meg a költészet és az önkifejezésre vágyó, mű­ vészet iránt vonzódó fiatal munkások egymásra találásának még vonzóbb lehe­ tőségeit, melyek jóvoltából nemcsak az aranydiploma tulajdonosa nyertes, hanem mind érzékelhetőbben nyertesek vagyunk mindnyájan és nyertes a munkásműve­ lődés fontos és szép ügye. Korill Ferenc Falvak, filmek, napok FALUSI FILMNAPOK Gyermekkoromban gyakran megfordultam egy kis szabolcsi falu ütött-kopott mozijá­ ban. A filmekből már csak villanásnyi em­ lékeket őrzök, a körülményeket azonban nem felejtem el soha. Az ízléstelen portál kirakatában rikító fotók csalogatták az ér­ deklődőket. A teremben bokáig ért a tök­ mag- és napraforgóhéj, melyet a fegyelme­ zetlen nézők a szűk székek alá dobáltak. Folyton elszakadt a film. Egyszóval: nem volt éppen ideálisnak nevezhető az akusz­ tika. Mozikultúránk színvonalával — ne szépítgessük a dolgot — ma sem dicsekedhe­ tünk. Még a nagyvárosi filmszínházak szé­ kei is nyikorognak, a szellőztetés ott is többnyire megoldatlan, a reklám gyakran igénytelen, a vetítések nívójával sem le­ hetünk mindig elégedettek. Egy valami mégis alapvetően megválto­ zott. És ez a lényeg. A felszabadulás előtt a műsorpolitika ge­ rincét a szentimentális giccsek, az igény­ telen tucatáruk képezték. Mindent a kaszsza szempontjainak rendeltek alá. A mozi — a Horthy-korszak falujának szinte egyetlen kulturális bázisa — engedelme­ sen szolgálta a politikai hatalmat: a vász­ non időről időre felbukkantak az uszító propagandafilmek. Az ízlés alakításával — fejlesztésével — nem törődött senki. A mai falvakban a szocialista kultúra hadállásai egyre erősebbek. A mozi most már több, mint szórakoztatási intézmény, A program összehasonlíthatatlanul gazda­ gabb és igényesebb, mint évtizedekkel ez­ előtt. A nézőt számos kitűnő lehetőség vár­ ja, hogy közelebbi ismeretséget kössön az időközben felnőtté vált filmművészet al­ kotásaival és azok „üzenetével”: TlT-előadások, viták, közönség-művész találko­ zók. Minőségi ugrásról van szó, melyről nem szabad megfeledkeznünk, amikor a Film­ napok Falun akcióját méltatjuk és idei ta­ nulságait megfogalmazzuk. * Az elnevezésből: „filmnapok” logikusan adódik, hogy a rendezvények fókuszában a művek álltak. Régebbiek és újabbak, egy­ két évtizedesek és egészen frissek. Ami a hagyományokat illeti, meglehető­ sen közismert tény, hogy a magyar film legfontosabb útjelzőkövei a falusi téma­ körhöz kapcsolódnak. A Talpalatnyi föld­ től az Árvácskáig — vagy még tovább — ívelődő híd pillérei olyan folyamatot je­ lölnek, melyet a nagy filmgyártó államok is megirigyelhetnek tőlünk: a filmművé­ szet és a valóság eleven kapcsolatát, a lé­ nyeges konfliktusok megragadásának permanenciáját, a politikus indíttatás konst­ ruktív szenvedélyességét. Az alkalom ürügyén felesleges felmon­ danunk a leckét és felsorolnunk az ered­ ményeket. Inkább azt hangsúlyozom — személyes megfigyeléseim alapján —, hogy a Körhintán és a Szakadékon semmit sem fogott az idő. Fábri Zoltán és Ranódy László filmdrámája változatlanul élő és időszerű. A jó filmnek nem ártanak az évek. A két alkotásban exponált kérdése­ ken már régen túljutottunk, a Körhinta és a Szakadék szépségeivel mégsem lehet betelni. Az elemzések részletesen taglalják a művek erényeit, most csupán egy sajá­ tosságot említek meg. Az ötvenes évek de­ rekán forgatott mozidarabok kíméletlen őszinteséggel tárják fel a gondokat. Nem beszélnek mellé. Állásfoglalásra kényszerí­ tenek. A Körhintának és a Szakadéknak mind­ emellett van általános érvényű gondolati tartalma is. A hely és az idő felcserélhe­ tetlen, az eszmei summa azonban más szi­ tuációkra is vonatkoztatható. Körülbelül így hangzik: a személyiség kibontakozta­ tásához teljes életre van szükség. Megfe­ lelő társadalmi közérzetre, kikezdhetetlen eszmei iránytűre, harmóniát sugárzó sze­ mélyes bátorságra. A falu nagy forradalmai véget értek. A felszabadulás után leszámoltunk sok ter­ hes örökséggel. Megszűntek a nagybirto­ kok. Földet osztottunk. Megerősödött a termelőszövetkezeti mozgalom. Ezt a sok változást számos film választotta témájául. Ma — az úgynevezett megállapodottság korában — csöndesedett a ritmus, kevésbé látványosak az összeütközések. De még nincs itt a Kánaán! Változatlanul megma­ radtak a drámai erőterek, hiszen a múlt és a jelen erkölcsei, szokásai nap mint nap összecsapnak, s a változó élet is új helyze­ teket teremt. Ha hozzávesszük, hogy a régi falu — mint helyszín — semmiképpen sem rekesztődhet ki a magyar film térképéről, máris megfogalmazhatjuk a tételt: a foly­ tonosság és folyamatosság minden vonat­ kozásban biztosított. Legalábbis elmélet­ ben. A gyakorlat egyelőre mást mutat. Ta­ gadhatatlan tény, hogy az utóbbi időben — s nemcsak egy-két esztendőben, hanem egy egész évtizedben mérve a fejlődési egysé­ get — rendezőink kevéssé érdeklődnek a magyar falu világa iránt. Más témák — úgy látszik — kurrensebbek. Talán kevés a megfelelő forgatókönyv. Az sem elkép­ zelhetetlen, hogy a személyes tapasztala­ tok hiánya is gátolja bizonyos elképzelések valóra váltását. A tények mindenesetre azt mutatják, hogy a magyar filmművészet fa­ luképe mostanában elszürkült. A mennyi­ séggel sem lehetünk elégedettek, de a fel­ fedező szándék is kevés. Ezért örültünk a falusi filmnapok két bemutatójának: Fábri Zoltán Magyarok és Mihályfi Imre A közös bűn című alko­ tásának. Igaz, mindkét alkotás tematikája elmúlt időszakhoz kapcsolódik: előbbi hő­ sei a háború országútjain kóborolnak, utóbbi cselekménye pedig a nagy vízvá­ lasztó, az ellenforradalom napjaiban kez­ dődik. A múlt és a jelen összefüggése, a Magyarok és A közös bűn eszmei tanulsá­ gainak máig sugárzó érvénye így is nyil­ vánvaló. A művek nemcsak a Horthy-kor haláltáncának utolsó felvonásáról, vala­ mint 1956 személyiségeket és meggyőző­ déseket próbára tevő drámai bonyodal­ mairól szólnak. Mondanivalójuk — úgy érzem — mindenképpen túlnő az adott kö­ zegen. De erről majd később. Előbb nézzük a filmek gondolati következtetéseit és a mű­ vészi kifejezőeszközöket. Fábri Zoltán olyan kiszolgáltatott em­ berekről készített filmet, akiknek volta­ képpen szerencséjük volt: a fasiszta tombolás végefelé németországi vendégmun­ kára utazhattak, s így hivatalosan kima­ radhattak az itthoni háborúsdiból. Persze Hitler birodalmában sincs szélcsend, ellen­ kezőleg: Fábián András és társai a kegyet­ len erőszak számos megnyilvánulását lát­ ják. A birtok mellett — ahol dolgoznak — koncentrációs tábor található. Olykor fog- 27 �lyok vonulnak, és lövések dördülnek a kastély közelében. A Magyarországról ér­ kezettek lengyel sorsüldözöttek szenvedé­ sét enyhítik. Az előnyös feltételekkel szer­ ződők természetesen nem passzív szemlé­ lők: olykor rajtuk csattan az ostor. Az alaphelyzet összerímel Fábri Zoltán leg­ több alkotásának vizsgált konfliktusával: hogyan őrizheti meg legjobb önmagát — és morális elveit — a másoktól függő, foly­ ton parancsot teljesítő, itt a föld fölé gör­ nyedő ember? Mihályfi Imre A közös bűn képsorain nem annyira a krimijelleget, a bűnügyi szálat, mint inkább az életfelfogások öszszeütközését állította a mese középpontjá­ ba (a forrás: Galgóczi Erzsébet kisregé­ nye). Egy határ menti tanyán meggyilkol­ nak valakit, aki disszidálni készült. A gaz­ da — nehogy a gyanú ráterelődjék a tör­ vényes rend megbomlása idején — eltün­ teti a hullát. Pontosabban: ráparancsol a fiára, hogy engedje a folyóba a tetemet. A célszerűnek látszó döntésnek súlyosak a következményei. Korántsem a leleplezés, hiszen a nyomozás végén a rendőrtiszt közli Sokoraival, hogy fölösleges tartania a börtöntől. Elvégre nem a konok tanya­ tulajdonos a tettes, bár cselekedhetett vol­ na hidegebb fejjel, emberségesebben is. A rejtélyes eset jóvátehetetlen folyománya: Imre, a fiatal fiú, leszámol a maradiság erkölcsével és hátat fordít apja világának. Nem tudni, hová megy, de ez nem is lé­ nyeges. Megérlelődött benne az elhatáro­ zás: így nem lehet élni. Perspektívák nél­ kül, tartalmas célok híján nincs értelme a lélekölő robotnak. Fábrinál a függőség szélsőséges végletei elevenednek meg. A parasztok kénytele­ nek elvállalni a megbízatást. Belső pa­ rancsra cselekszenek akkor is, amikor — a maguk csöndes akaratosságával — szót emelnek jogaikért. Ilyen szituáció elkép­ zelhető máskor is. Itt jegyzem meg, hogy — másfelől tévedés lenne az egész magyar­ ság képviselőinek tekinteni a Németor­ szágba kitántorgókat. Ők ugyanis az élet perifériáján lézengenek. Tudásszintjük, felkészültségük az átlagosnál szerényebb. Azt a népréteget testesítik meg, melyet a hatalom tudatosan és sokáig sötétségben tartott, hogy kedve szerint manipulálhas­ 28 son vele. Nem árt azonban figyelembe ven­ talán többsége — irodalmi köldökzsinór­ nünk, hogy voltak akkortájt másféle pa­ hoz kapcsolódik? A Talpalatnyi földtől — rasztok is. Meg egyáltalán: az aktív cse­ a Körhintán át — a Húsz óráig, az Árvács­ lekvés küszöbét bátran átlépő hősök. És az káig vagy az idén közönség elé került Ma­ sem elhanyagolandó körülmény, hogy sok gyarokig és A közös bűnig terjedő lánco­ ezer magyar az ennél sokkal keményebb lat a két Múzsa termékeny kölcsönhatását mártíriumot habozás nélkül vállalta. bizonyítja. A fejlődési folyamatok termé­ A közös bűn tanulságát — a címre utal­ szetesen nem esetlegesek. A hazai literava — a rendező ekképpen foglalta össze: túra kitűnő forrásanyagot biztosított a „Tulajdonképpen minden olyan magatar­ filmművészek számára: örüljünk neki, tás bűnös, amelyik életidegen, amelyik hogy éltek a lehetőséggel. Bizonyára a jö­ nem hallja meg a másik embert, és felelős vőben is élni fognak vele. Csak arra vi­ mindenki, aki a másikat megalázza, vagy gyázzunk, hogy ne abszolutizáljuk a film erőszakkal saját akarata ellenére kénysze­ és az irodalom törvényes viszonyát: elkép­ ríti. De felelősek azok is, akik a társadal­ zelhető klasszisteljesítmény prózai vagy mi rendet olyan szituációba juttatják, ahol drámai előkép nélkül is. az kisiklik, ahol az emberek elvesztik tá­ Jóízű viták, érdekes beszélgetések, okos jékozódó képességüket.” A filmben tehát a ankétok színesítették a Filmnapok Falun távolságról van szó, mely felfogást, elve­ ket, magatartásokat választ el egymástól. idei programját. Csak elvétve éreztünk Az életvitelét egyedül követhető és kizá­ kampányjelleget az ügyesen pergetett mű­ rólagosnak tekinthető útnak kikiáltó és sorban. Az elképzelést — mérlegként is ahhoz makacsul ragaszkodó Sokorai való­ megállapíthatjuk ezt — siker koronázta. sággal megbéklyózza gyermekét. S ugyan­ Továbbra is szorgalmazni kell nézők és fil­ ilyen bilincset ver az ember kezére a tár­ mek, falusi mozilátogatók és közéleti gon­ dok konfrontációját. sadalom, amikor hagyja, hogy az iránytű Veress József mutatója össze-vissza lengjen. Ilyenfor­ mán A közös bűn konklúziója is szélesít­ hető. Nem egyedül 1956-ra vonatkoztatha­ tó az eszmei summa. A Magyarok és A közös bűn egyaránt realista mű, áttételes jelzések, parabolák­ ban szokásos megoldások nélkül. Fábri a Balázs József-regény cselekményét néhány Egy ideje megváltozott borítóval jelenik emlékmontázzsal hangsúlyosította (Fábián meg a Magvető Könyvkiadó Elvek és utak András sorsát apja egyensúlyvesztése is című sorozata. A tetszetősebb és (ahogyan befolyásolja: az elbeszélésben helyet ka­ a szakmai zsargon nevezné) blikkfangopott a Fábián Bálint találkozása Istennel sabb formátum azonban nem jelentett egy­ néhány motívuma). Hangsúlyos szerepet szersmind fordulatot a célokban, tartalmi játszik a történetben Kondor Ábris álma: követelményekben is: erre ugyanis vajmi a nagybeteg fiatalember víziójában felsej­ kevés indíték lehetett volna, hiszen a so­ lik a nemzethalál iszonyata. Ezek a megol­ rozatot több mint egy évtizede a művé­ dások kissé ellene dolgoznak a mindvégig szetelmélet, a filozófiai, esztétikai vizsgáló­ földön tartott stílusnak: fölöslegesen dás igényes műhelyeként „jegyzik” érde­ „megemelik” a sztorit, didaktikus ballasz­ keltek és érdeklődők egyaránt. Mégis tokat aggatnak rája. Mihályfi filmjében mintha szükségszerűen telítettebb belső nincsenek ehhez hasonló zavaró momen­ szellemi izgalmakkal is párosulna az utób­ tumok, de a részletezés — mondhatnám bi kötetek színesebb, vibrálóbb külleme, azt is: az aprólékosság — nem mindig sze­ változó valóságunkhoz jobban igazodni rencsésen megválasztott technikai fortély. látszik a sorozat egésze. Ennek bizonyítá­ Lehetne valamivel több búvópatak a lélek­ sához Almási Miklós Kényszerpályán, tani helyzet ok-okozati összefüggéseinek Ágh Attila Tudományos-technikai forra­ vizsgálatában. dalom és művelődés, Sziklai László Törté­ nelmi lecke — haladóknak és Tóth Dezső Elő hagyomány — élő irodalom című kö­ tetei jelenthetik a leghatásosabb érveket. A falusi filmnapokon — a nyílt fórumok Almási Miklós könyvének „sorvezetőjét” rendezvényein — számos időszerű kérdés­ ről esett szó. Csak néhányat említek a te­ — nem nyitó- vagy zárópasszusként, ha­ rítékre került problémák közül. nem középtájt, mintegy „rangrejtve” — a Miért nem ábrázolják rendezőink az felelősségről írott esszéjében találni. A fe­ életszínvonal gyors falusi ugrásait? Hogy lelős cselekvés természetrajzának elméleti lassan-lassan tényleg eltűnik a lényeges sémájával erkölcsi — és szélesebb értelem­ különbség város és vidék között? Hogy a ben társadalmi — gyakorlatunk, „történe­ gondolkodásnak a nagy településeken és lemalkotásunk” egyik centrális kérdésére kis lélekszámú falvakban egyre több a kö­ ad kielégítő magyarázatot. A szerző szán­ zös nevezője? A jelenlevő alkotók jogosnak déka szerint a felelősség filozófiai-etikai tartották az észrevételt. Nem ígértek sem­ szerkezetét és a felelősség áthárításának mit, csak azt, hogy felhívják az illetékesek problémáját gondolja itt tovább előző ta­ figyelmét erre az igényre. nulmányaihoz képest. Két mozzanatát Sok az ismerős arc a magyar filmeken. emeljük csak ki gondolatmenetének, mint A fiatal színészek között hiányzik az úgy­ amit leginkább figyelemre méltónak ér­ nevezett paraszttípus, a Szirtes Ádámhoz, zünk a közfelfogás ellenében. Az egyik, Horváth Terihez, Soós Imréhez hasonló hogy „a felelősség parancsa az idő függ­ adottságú tehetség. Nem lehetne erre is fi­ vényében működik, azaz „a jelenben kell gyelni a főiskolai felvételi vizsgákon? A alakítanom mások jövőjét, és ennek a le­ kritikai megjegyzést a képzés vezetői fon­ hetséges jövőnek kell visszahatnia a dön­ tolják meg: azt hiszem, mindenképpen in­ tés jelenére”; a másik, hogy a felelősség dokolt óhaj diktálta a felszólaló szenvedé­ dialektikus szerkezetében fontos szerepe lyes vétóját. van a kockázatvállalásnak, a rizikónak is: Véletlen-e, vagy törvényszerű, hogy a „eleve kész megoldás mellett dönteni egy­ falusi témájú művek jelentős hányada — szerű választás — nem felelős döntés”. Elvek és utak �Almási Miklós könyve elsősorban gon­ vetíti viszonyaikat, átmeneteiket.” Ezzel dolkodókról (Adorno, George Steiner) és az összegzéssel segít eligazodni a kultúra­ írókról (O’Neill, Beckett), marxistákról definíciók rengetegében, másrészt az alap­ (Lunacsarszkij, Lukács) és polgáriakról vonalak tisztázásával egzaktabb fogalom­ (Herbert Marcuse, Lucien Goldmann), kül­ alkotásra is ösztönöz. földiekről (Garcia Márquez) és nemzetközi Szelleme, kezdeményező, újító kedve — mércével mérhető magyarokról (Örkény, és talán bátorsága — rokonítja ugyan Déry, Nagy László) szóló tanulmányok Sziklai László könyvét Almási és Ágh gyűjteménye. Hogy mégis a fenti esszéjét munkáival, de másként, elvontabban ak­ emeltük ki, annak nemcsak praktikus, ké­ tuális és így példaszerű. Hiszen az alapjai­ nyelmi oka van, hanem főként az, hogy ban esztétikai fogantatású tanulmányok ebben éreztük megalapozni a szerzők és a mindegyike tágabban is értelmezhető, ál­ művek közti választás („kényszerpálya”) talánosabb tanulságokkal is szolgál. Min­ lehetőségét és felelősségét is. denekelőtt a történetiség elvének követke­ Élő, eleven problémakörben teszi le is­ zetes alkalmazása dicsérhető Sziklai mód­ mételten a névjegyét Ágh Attila is. A tu­ szerében. „A marxizmus, a haladó és reg­ dományos-technikai forradalom és a mű­ resszív eszmék, az ember és a valóság esz­ velődés összefüggéseinek elméleti hátterét tétikai viszonyának történetét nem lehet elemezvén végső soron azt az — utóbbi megérteni jó előre megszerkesztett vagy években meghonosodott — szemléletet erő­ készen kapott sémák spekulatív alkalma­ síti, amely a szubjektív termelőerők, az zásával, hanem csak a „honnan hová” ob­ emberi tényezők szerepét hangsúlyozza a jektív, törvényszerű folyamatából, a min­ denkori konkrét társadalmi feltételek tota­ kommunizmus perspektívája szempontjájából. A marxi, lenini, lukácsi koncepciók litásából kiindulva” — vallja. A másik kö­ alapján elsősorban annak igazolására tö­ vetendő gondolata a marxista örökséghez rekszik, hogy a szocialista fejlődés távlatai való alkotó viszonyra vonatkozik. Erre példa: „a marxi—engelsi—lenini esztétika a kultúra, az életmód forradalmát is téte­ lezik. „Az általános társadalmiasult mun­ rekonstrukciója során a haladó filozófiai és klasszikus művészeti hagyomány védel­ ka kialakulása — mint az ipari társadalom világtörténelmi leküzdése — szükségsze­ mét és az újrakezdést egyre felmutató Lu­ rűen magával vonja az összes alapvető em­ kács György és Mihail Lifsic tevékenysé­ beri élettevékenység átalakulását, vala­ ge”; ellenpélda: „abszolút cezúrát terem­ mint az életfeltételek radikális megváltoz­ teni volt, van és lesz között” — ez a revitatását, azaz az életmód forradalmát. A zionizmus és a dogmatizmus rokonságának fejlődés fő vonala kétségtelenül a munka­ az alapja. Nem kevésbé veszélyes — fi­ tevékenység forradalmi átalakulása, de ez­ gyelmeztet Sziklai — a polgári esztétiká­ ban is — de általában a társadalomfilozó­ zel párhuzamosan végbe kell mennie a művelődés és a reprodukciós tevékenység fiában — felbukkanó törekvés, amely újjáalakulásának is” — írja az „elsajátí­ Marxra való hivatkozással ugyan, de vé­ tás” problémájáról szólva. Könyve máso­ gül is az ideológiai lefegyverzés szándéká­ dik részében a kultúraelmélet történeti, val a harmadikutasság tendenciáját erősí­ ti. „A marxista hagyományt, örökségün­ kritikai feldolgozása kapott helyet. A mar­ ket számon tartani lehetetlen viták nélkül. xista indíttatású koncepciók summázataKell a vita. Nem személyekkel, de nem ként Ágh Attila a kultúrát lételméleti, rendszeralkotó fogalomnak tekinti, „amely személytelenül. Érvekkel és bizonyítva. Szándék szerint nem sértve és nem sértőd­ összefoglalja az emberi világ különböző szféráit a maguk kölcsönhatásában, s köz­ ve. Néha élesen, soha szenvtelenül” taná­ Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott... Közhely-igazság: nincs izgalmasabb, mint maga a valóság. Ugyanakkor nincs is nehezebb feladat, mint a valóság megis­ merése. A nehézség egyszerre szubjektív és objektív. A szubjektum, az egyén ol­ daláról nézve a tapasztalásban mindig sok a kiszámíthatatlan, az esetleges elem. Ne­ hezen is tudjuk ellenőrizni, de meg ké­ nyelmesebbek is vagyunk annál, semminthogy a vélt, mert tapasztalás útján szer­ zett „igazságainkat” ellenőrizzük, felülbí­ ráljuk. így aztán sokszor beérjük a saját vagy kölcsönvett sztereotípiákkal, utána sem gondolva azok igazságának. Másrészt való igaz az is, hogy — éppen mert a ta­ pasztalás esetleges — módunk sincs sok­ szor megismerni a valóságot, a jelenségek mögé rejtőző igazságot. Nincs módunk átés beleélni magunkat bizonyos helyzetek­ be; így aztán nem teszünk szert az olyanynyira szükséges emphatiára sem, ami sok esetben egyenesen feltétele a megértésnek. Viccelődünk — mutogatva is — például a vasutasokkal, engedve a leggyarlóbb haj­ lamunknak: a „lesajnálásnak”, lenézésnek anélkül, hogy megismernénk a vasút mun­ káját, a vasutas sorsot. A sor — a szak­ máké, a foglalkozásoké — természetesen folytatható. Moldova György eddigi mun­ kássága „terepfeltárásai” alkalmat is ad­ nának ilyen felsorolásra (lásd a riportjait a bányászokról, a hajósokról, pedagógu­ sokról, a hulladékgyűjtésről stb., stb.), de ez utóbbi könyve éppen a vasutasokról szól. A könyv, illetve már a Kortársban meg­ jelent folytatások is valósággal sokkolták a közvéleményt. A meghökkenés erejével csodálkoztunk rá egy világra, a valóság egy szeletére, amellyel mindannyian és mindennap találkoztunk, de lényegét te­ kintve semmit sem tudtunk róla. Tanul­ mányt érdemelne — s nem csupán Mol­ dova könyve kapcsán — már ez a jelenség maga is. Gondolunk itt egyrészt az olvasó­ ban lezajló kathartikus rádöbbenésre, a könyv méltán megérdemelt tömegsikerére, másrészt arra a rokonszenvre, elismerés­ re, amellyel maguk a „megírtak”, „kibe­ széltek”: a vasutasok fogadták a könyvet. Ennek csak az egyik látványos jele, hogy „tiszteletbeli vasutasnak”, tehát társuk­ nak, partnerüknek tekintik az írót. Egy rossz mítoszt, legendát rombol le ez a könyv, miszerint az „igazság fáj”. Kevés csolja Sziklai László. Munkásságának, könyvének megszívlelendő, szimpatikus vonása, hogy e kívánalmakat mindenek­ előtt önmagára nézve tartja kötelezőnek. Monográfikus igényű Tóth Dezső nyolc­ száz oldalnyi terjedelmű tanulmánykötete. Közel fele-fele arányban van benne kép­ viselve múlt és jelen (ez utóbbi tágabb ér­ telmezésben: szocialista múltunk jelensé­ geit is ideszámítva), és ugyancsak szintetizálódik az irodalomtudós, a műkritikus és a művelődéspolitikus tevékenysége. A könyv zavarba ejtő tematikai gazdagságán majdhogynem zátonyra fut a kiemelés szándéka, a már most életműnek is tetsző teljesítmény egésze az, ami tekintélyt pa­ rancsol, elismerésre késztet. A kötet más­ ként példája a korszerű, marxista társa­ dalom- és művészetszemléletnek, mint a fentiek. A tanulmányok és kritikák egyívű rendezettsége, a gondolatmenet követke­ zetessége, a mondanivaló kiforrottsága, egységes koncepciója hordoz általánosít­ ható tanulságokat. Tóth Dezső munkássá­ gában „megszüntetve-megőrződnek” iro­ dalomcentrikus művészetfelfogásunk ha­ gyományai, a művészetelmélet, az iroda­ lomtörténet és kritika direktebben szol­ gálja a művelődés szándékait, céljait. El­ méleti munkásságában azt törekszik meg­ valósítani, amit a pártosságról szólva meg­ fogalmazott: „...az irodalom és politika stratégiai szinten való kapcsolódásának, valamint a politikai tényezők történetileg konkrét, időszerű tartalmának következe­ tesebb végiggondolása, úgy hiszem, a pár­ tosság változatlan elvének gazdagítása, tu­ datosítása és kritikai érvényesítése szem­ pontjából ma az egyik legfontosabb fel­ adat, mindenesetre termékeny kiinduló­ pont.” Az „elvek” egységesebbé, az „utak” sok­ színűbbé válnak a műelemzés, az esztéti­ kai, filozófiai gondolkodás területén is. Ez tallózásunk örvendetes végkövetkeztetése. Csongrády Béla keményebb, húsbavágóbb könyvet írtak magyarul, mint Moldova ebben a riport­ kötetben. Olyan kendőzetlenül, annyira nyersen jelenik meg a valóság a szerző tol­ lán, hogy oldalanként felszisszenünk, mintha a mi elevenünkbe vágott volna be­ le. Jóval többről van itt szó, mint a vas­ útról..., amely „ország az országban” a maga reguláris fegyelmével, hierarchiájá­ val, történelmével és tradícióival. A vasút változása — vagy ha úgy fogalmazzuk: vajúdása — minden általánosítás nélkül is túlmutat önmagán, gondolkodásra, a dolgokkal való szembenézésre, néhány er­ kölcsi, társadalmi (vagy ha úgy tetszik: politikai) tétel, dogma újrafogalmazására ösztönöz. Hiszen Moldova ebben a köny­ vében is, mint ahogyan minden riportjá­ ban, a leglényegesebbről: a munkáról, az ember és a munka viszonyáról mond vala­ mi fontosat. S teszi ezt minden pátosz nél­ kül, felnőttként és felelősen. Szerencsére már túl vagyunk azon, hogy gügyögve be­ cézzük a munkát, „dicsőség dolgának” ne­ vezve. A munka fáradság és gyötrelem, amit nem kedvtelésből végzünk. Végezzük, mert szükséges, mert ez az emberi tevé­ kenység, amely megteremti a jólétet. Ugyanakkor ez az egyetlen, emberhez mél­ tó tevékenység is, amelyet — s ez az egyik legszebb paradoxona — minden gyötrelme ellenére is szenvedéllyel végez az ember. 29 �Nem dolgozni, a munkát megtagadni egyszersmind azt is jelenti, hogy megta­ gadjuk emberi voltunkat. A vasút jelen­ legi helyzetében éppen ez a legnagyobb, legnehezebben feloldható ellentmondás! Az egyik oldalon van a hivatástudat, a szolgálat, a vasút törzsgárdájának a szak­ maszeretete, a másik oldalon a mostoha körülmények, ezeknek a nemes, megtartó emberi minőségeknek a lebecsülése és de­ valválódása. Egy ideig ugyanis ellensú­ lyozhatják az etikai, a morális értékek (mint a hivatástudat, szakmaszeretet, fe­ gyelem stb.) a körülményeket, de meg nem változtathatják azokat, s hosszú tá­ von felmorzsolódnak ezek a morális erő­ tartalékok is. Hogy konkrétak legyünk: a vasút mint üzem, mint szervezet elörege­ dett, leromlott, mivel sokáig elhanyagol­ tuk, s nem újítottuk fel, nem fektettünk bele eleget. Moldova olyan állapotot ír le (a pályák, a berendezések, személyi állo­ mány stb.), hogy miután megborzongtunk, azon csodálkozunk, hogy egyáltalán üze­ melni tud a vasút... Ennek egyetlen ma­ gyarázatát a fentebb már említett morális és szervezetben levő erőtartalékokban lát­ juk, de kérdés, hogy ebből meddig futja még? A vasút mindenkor veszélyes üzem volt, s leromlott állapotában csak még ve­ szélyesebb lehet. S itt kell szólnunk Moldova riporteri­ írói módszeréről. Talán furcsának tűnhet íróról szólván, ha először éppen a munka­ bírását emeljük ki. Nem azért, mert erre ennél a köteténél figyeltünk fel először, hiszen a komlói vagy az őrségi könyve sem születhetett volna meg másként. Ez a munkabírás ugyanis nem csupán szorgal- 1977. évi megyei kiadványainkról Az úgynevezett „nemzeti tudományok” művelése, amely a hazai távlati tudomá­ nyos kutatási terv szerves része is, olyan kérdések vizsgálatát jelenti, amelyeket csak hazai kutatók folytathatnak, hazai talajon, olyan kérdésekét, melyeket he­ lyettünk, illetve nélkülünk senki más nem fog tisztázni. Ezeknek a kérdéseknek a so­ rában nagy jelentőségű a hazánk területén élő, és az életmód változásai következté­ ben sajátos jellegzetességeit egyre inkább elvesztő etnikai csoportok vizsgálata, ha­ gyományaiknak, életmódjuk részletkérdé­ seinek feltárása. Ilyen vizsgálatot, elemző feltárást tűzött ki célul az a palóckutató munka is. melynek részleteiről már több alkalommal hírt adtunk lapunkban és amely munka vezetői és munkatársai 1976 decemberében éppen Salgótarjánban gyűl­ tek össze, hogy beszámoljanak egymásnak és a közvéleménynek is a készülő palóc­ monográfiához kapcsolódó kutatások pilla­ natnyi állásáról. Érdeklődő közvéleményünk most egy kötetben kapja meg a találkozón elhang­ zottakat. (Nógrád megyei múzeumok év­ könyve, 1977.) Az évkönyv tartalmazza a nagy fontosságú tanácskozás előadásainak és hozzászólásainak teljes szövegét. Annak bizonyításául pedig, hogy a megyebeli néprajzos kutatók is alaposan kiveszik a 30 mat jelent (azt is), hanem szerves része az írói szemléletnek, mondhatnók ars poéti­ kának, az írói tisztességnek. Moldova ugyanis nem ír le semmit, amit nem látott, hallott, tapasztalt meg maga is. Márpedig sokat látott és a lényeget ragadja meg. A személyes jelenlét — az, hogy „mindenütt ott van” — teszi finommá, érzékennyé és differenciálttá benne az emphátiát: a be­ leérző képességet. Azt az epikusnál ritka tulajdonságot, fogékonyságot, amit Beké György a riporter lírájának nevezett egy rádióbeszélgetésben. Moldova tollán — anélkül, hogy „hozzátenne” valamit — maga a jelenség, a valóság válik lírává. Jóllehet, sokszor nagyon is drámai, sőt tra­ gikus sorsokról, esetekről ír. Itt csak uta­ lunk a balesetre és a vasút rokkantjairól írott megdöbbentő fejezetre. Ez: a líra „emeli meg” a leírtakat, ez tömörít és ál­ talánosít anélkül, hogy egy vonalnyit is veszítene a konkrétságából és egyszeriségéből. Egy országot járt be a mozdonyve­ zető mellett, figyelve magát az üzemet, a mechanizmust, azokat a körülményeket, objektív feltételeket, amelyek között ez a pár ezernyi ember a lehetetlennel birkó­ zik. Közben több tucatnyi regényre elegen­ dő sorsot villant fel, nagyon fontosat mondva emberről, aki — esetünkben — vasutas. S ez a lényeg, ez emeli ki a szo­ ciográfiai kötetek sorából ezt az írást. Ez a könyv Magyarországról, a hetvenes évek valóságáról mond el valami fontosat, amit elolvasva senki sem szállhat a régi módon vonatra, de nem is élhet, gondolkodhat ugyanúgy, ha felelős és etikus felelősségű ember! (Szépirodalmi, 1977.) Horpácsi Sándor részüket a palóckutatás feladatainak vég­ rehajtásából, közöl az évkönyv tanul­ mányt a folklór köréből (Kapros Márta a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos szo­ kásokról ad igen alapos és egyben érdek­ feszítően izgalmas ismertetést), de ízelítőt kapunk a tárgyi néprajzi kutatás ered­ ményeiből is (Zólyomi József a kétbeltelkes település jellegzetességeit vizsgálja Sámsonháza példáján). A palóckutatók Nógrád megyén kívüli csoportjából Bakó Ferenc ad tájékoztatót a palóc temetkezési szokások változásairól. Az évkönyvnek nagyobbik felét kitevő palóckérdésen túl természetesen a múzeum másik fontos kutatási területéről, a mun­ kásélet és munkásművelődés kérdéseiről is jelentek meg írások a kötetben. Ezek kö­ zül főként Balázs László tanulmánya ér­ demel figyelmet, amelyben — a társulati iskolák történetét feldolgozó tanulmányso­ rozat első részeként — a salgótarjáni Chorin Ferenc Gimnázium 1923—1940 közti fejlődését vizsgálja, az eddig megjelent — meglehetősen sematikus — feldolgozások­ kal szemben helyesen összpontosítva a fi­ gyelmet néhány fontos kérdésre: az isko­ la létesítésének körülményeire, az intézet jellegére, a munkás-paraszt tanulók ará­ nyának alakulására, az államosítási törek­ vésekre. Ezúttal sem maradt ki az évkönyvből az Arcképcsarnok rovat, melyben ezúttal há­ rom XIX. századbeli nógrádi nevezetes­ séggel, Sréter Jánossal, Mocsáry Antallal és Pulszky Ferenccel ismerkedhetünk meg. Kiemelkedik az életrajzok közül Praz- novszky Mihály munkája, melyPulszkyról, a szécsényi földesúrról írva, érdekes, jól átgondolt és kiérlelt képet ad a kor­ szakról is és járul ezzel hozzá az országos történeti kutatás eredményeihez. Említést érdemel még a kötetből két gyakorlati hasznú összeállítás: a múzeumi szervezet bányászattörténeti kutatását cé­ lozza segíteni a nógrádi szénbányászat le­ véltári forrásairól készített jegyzék és örömmel lapozgathattuk a megyei múzeu­ mi szervezet 1960—1976 között megjelent kiadványainak repertóriumát is. Az évről évre színvonalasabbá váló év­ könyv értékének növelése indokolttá teszi, hogy a kiadó múzeumi szervezet tovább tudjon lépni az évkönyv szerkesztési mun­ kájának még következetesebb végrehaj­ tásában. így bizton remélhető, hogy egy­ részt a szigorú válogatás — mely elsőran­ gú szerkesztői feladat — kizárja annak a lehetőségét, hogy az évkönyvben a sok ki­ tűnő írás mellett olyanok is megjelenhes­ senek, melyek akár kellően meg nem ér­ lelt munkák, akár pedig híjával vannak a megfelelő önálló kutatási eredményeknek és így csak másodközlés-számba vehetők. A szerkesztésnek a korábbinál sokkal job­ ban kell éppen ezért támaszkodnia első­ rendű segítőtársaira, a lektorokra (akik­ nek a nevét nem is kellene szemérmesen elhallgatnia) és a lehetőségekhez mérten még nagyobb, szinte kínos gondosságot kellene kifejtenie a nyomda ördögével ví­ vott küzdelemben — bár úgy tűnik, hogy ez a küzdelem hovatovább egyre kilátástalanabbá válik és kénytelenek va­ gyunk beletörődni abba, hogy bosszantó sajtóhibák nélkül nyomdáinkban könyv nem állítható elő. Hasonló gondokat mutat a levéltár leg­ újabb kiadványa is. (Nógrád megye képe a XVIII. század végén), melyet jó néhány, a nem megfelelően ütemezett nyomdai munkából eredő hiba éktelenít. A kötet ér­ tékét mindez persze nem csökkenti, csu­ pán lehangolóan hat a kiadóra. A kiad­ vány egyébként a közelmúltban elhunyt neves történész, Eperjessy Kálmán több évtizedes munkásságán alapul. Eperjessy az 1920-as években kezdte meg a II. József alatt végrehajtott katonai felmérés, illetve az annak egyik részét képező országleírás Magyarországra vonatkozó részeinek öszszegyűjtését és lefordítását. Néhány éve végzett csak ezzel a hatalmas munkával. Az egész terjedelmes forrásanyagnak egy kötetben való megjelentetése nem látszott megvalósíthatónak, ezért a hazai megyei levéltárak többsége vállalkozott arra, hogy a területére vontakozó forrásanyagot, amely egyébként a bécsi Hadilevéltárban található, megjelentesse. A Nógrád megyei Levéltár az első, ahol ennek a vállalkozás­ nak a keretében ez az anyag megjelenik. A községek földrajzi leírása jól illeszkedik abba a sorba, melyben a levéltár az egyes községekre vonatkozó, különböző korokból származó forrásokat, adatokat tett közzé. A nemzetközi együttműködésnek, a jó­ szomszédi viszonyok ápolásának pedig jó szolgálatot tesz az a körülmény, hogy a kötet közli (eredeti német nyelven) az ak­ kori Nógrád megye ma Szlovákiában levő községeinek az anyagát is és ezzel a kiad­ vány (melyhez szlovák nyelvű bevezető is készült) a szomszédos szlovákiai járások helytörténeti kutatóinak is hasznos segéd­ eszközül szolgálhat. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ed1707390ff92d0ef2bb63eda2671454.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a62966e0b75e82cf9fffc723904b881e.pdf 99b79673342d11f2515cbe4c699b3717 PDF Text Text 1978 2 A szolgáltatások helyzete Nógrádban Mechanizmus a Lehel Hűtőgépgyárban Az öröklött nyelv ürügyén Salgótarján szobrairól Bencze József, Csanády János, Tamás István, Lelkes Miklós versei, Gágyor Péter, Kelemen Gábor, Laczkó Pál prózai írásai A palóckutatás elvi és módszertani problémáiról V III. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat PALÓ C FÖ LD Mögöttünk a költészet ünnepe, előttünk a könyv ünnepi hetéé — sorában az igy tavasztájt évről évre emlékezetet ébresztő Jeles na­ poknak, nemzeti sorsunk és társadalmi előrehaladásunk nevezetes fordulópontjainak. Munkás hétköznapjaink közepette megülve márci­ us 15, március 21, április 4, május 1. felelősségtudatot ébresztő, iga­ zító és cselekedtető ünnepeit, megküzdött lehetőségeink j óvoltából és mai életünkben mindinkább természetes módon számítjuk a szelle­ met gazdagító-nemesítő megmérekezések neves alkalmai közé a könyv, a vers ünnepét is. S nem az aránytévesztés vétke fejeződik ki ebben a tényben, de éppen egyértelmű és látványos megnyilatko­ zása a szocializmust építő mai Magyarországon egyre szélesebb kö­ röket érintően növekvő tudatosságnak és öntudatnak. Mondhatni: a felelősségben emelkedett ünnepi pillanatoknak ilyesfajta egymáshoz rendeződésében akaratlanul is nekünk címzett utalás olvasható okról és okozatról, tervek megvalósulásáról, álmok beteljesüléséről. Világo­ sabban szólva: arról, hogy 1848, 1919, 1945 nemzetet erősítő és tár­ sadalmat újító álmainak, terveinek, utókort igazító cselekedeteinek összegződő eredményeként (is) termett meg a lehetőség, terebélyese­ dett el az igény: megülni a könyv, a vers méltó ünnepét is: az év­ századokon át a társadalmi elnyomás és nemzeti balsors hányattatá­ TÁRSADALOMPOLITIKAl,IRODALMI,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �sa l között küszködő m ag y ar nép e m indig büszkeséggel előszám lált tö rtén elm i kulcspontok szellem ének fényében m e rít m a egyre széle­ sebb körben, m ind ö n tu d ato sak b an és m élyebben a k u ltú ra gazdag­ ságából. N ap ja in k b a n (m indinkább nem vélekedő szólam ként, h an em p él­ dázó tén y ek re h iv atkozhatva) m ind g y ak ra b b an em leg etjü k fel, hogy a „m iből éljü n k ” kérdésének helyébe a „hogyan éljü n k ” k érd ése lé­ p ett, hogy term észeti körn y ezetü n k és é p íte tt világ u n k ta g a d h a ta tla ­ 1978 2 TARTALOM n u l egyre gazdagodó körülm ényei között szükségszerűen növekszik a tárg y i v ilá g át m in d en o ld alú felkészültséggel igazító, m e rt a régi és 3 Szabó G y u la: ú j érté k ek b efogadására n y ito tt szem élyiségek irá n ti igény. E nnek 5 T ó th E lem ér: M ad ách -em lék érm esek „m eg v allatása” az igénynek n ap o n k é n ti érvényesülése á lta l m agasodik és te re b ély e­ 7 S zom bathy V ik to r: N ém i elm efu tta tá s az ö rö k lö tt ny elv ürügyén sedik az u tá n az íro tt szó, a könyv, a költészet ra n g ja is. A m i p e r­ 9 P á l Jó zsef: V álasz sze k éto ld alú igény és törekvés a la p já n v á lh a t gyüm ölcsözően m eg­ bűvös kör 10 K unszabó F eren c : M echanizm us 13 C sanády Já n o s: Régi gém eskút, N yári m esék, F u lladoztam , B iztató falu si d élu tán o k 13 Laczkó P á l: H avazás, fo rra lt b o r és ú jszü lö tt 17 T am ás Is tv á n : F ela jzo tt 17 Bencze József: H a m ég k éth e te n k é n t 18 G ágyor P é te r: A M ester ta k és k a p ta k ; figyelm eztető és fegyelm ező, irritá ló és lází tó, k ijó z a­ 19 L elkes M iklós: L ekéstek, Sodródó n ító és álm odó, közöm bösséget felfakasztó és sebeket gyógyító sza­ 19 K elem en G áb o r: A b ű n jele h atáro zó v á h étk ö zn a p jain k b an — a felelősségtől sem az alkotók, sem a befogadók nem m en tesü lh etn ek . A m ag y ar nem zeti és tá rsa d alm i h alad á s tö rté n e té t v alam en n y i­ re is szám on ta rtó sz ám ára nem le h e t ism eretlen B alassi B álint, Csokonai V itéz M ihály, K azinczy, P etőfi, M ikszáth, M óricz, Ady E ndre, József A ttila neve — és a hozzájuk m éltók hosszú soráé. A kik életm ű v én ek ism eretéb en ok k al em leg eth etjü k fel: a m ag y ar h istó ­ riá b a n a költők és író k évszázadokon á t kiem elkedő szerep et v á lla l­ v aik m indig is közösségform áló, rem é n y t ébresztő, cselekvésre ösz­ tönző kovásza voltak a h a la d á sn a k — tá rsa d alm in a k és nem zetinek eg y arán t. M űveik — és n e m ritk á n szem élyiségük to tális közéleti é r­ 23 Bakó Ferenc: A palóckutatás elvi és módszertani problémáiról vényesítése á lta l is — te lje sítv e küldetésü k et. A tö rtén elm i ko ro k b an , és h áro m évtizednyi szocialista ép ítő m u n k án k so rán egyre növekedő m érték b en . H a pedig m indez nem k erü li el figyelm ünket, a költészet n a p ja és a könyv ü n n ep i h e te ran g já n ak , az irá n tu k való érdeklő d ésn ek n ö ­ vekedése, az ír o tt szó á lta l n y ú jto tt k u ltu rá lis érté k ek irá n ti igény általán o su lása, elm élyülése m ai öröm einket in k á b b fokozza ak k o r, am ik o r a m ost és itt M agyarországát építő m illió k ra gondolunk, a 25 V III. S alg ó ta rján i T avaszi T á rla t (R átk ai F erenc) 26 Jó csik L a jo s: Egy ország a csillagon; só h a ja (H orpácsi S ándor) 28 V alen ty in R aszp u ty in : É lj és em lékezz! (K ulin F erenc) 29 K o m játh y Jen ő szü letésén ek 120. é v fo rd u ló já ra (K erényi F erenc) 30 „ Ip a ri k ristá ly o k ” (Lós k a Lajos) 30 K resz M á ria : P áló c ködm önök (A ntal A ndrás) C sák G y u la: A szikföld felszab ad u lt és teljességre áhítozó, tu d ato s és ö ntudatos, érték elő és értő em b erekre, ak ik e lv ála szth ata tla n tá rsu k a t ism erték fel és ü n ­ n e p ü k az íro tt szóban, a könyvben, a poézisben. E záltal is értőbben, m éltán y o sab b an ítélv e m eg a m ú ltat, m egnövekedett egyéni és közös­ ségi felelősséggel ala k ítv a dolgainkat. K A S S A I-V É G H M IK LÓ S A címoldalon és a belső oldalakon Fery Antal ex librisei, a hátsó borítókon Szőllősi Mária rajzai (palóc ködmönök) — fotó: Kulcsár József. PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANá CS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA F elelős sz e rk e sz tő : V égh M iklós. S z e rk e sz tő sé g : 3100 S a lg ó ta rjá n , A rany Já n o s út 21. T elefo n : 14—13. K ia d ja a N ó g rá d m egyei L ap k iad ó V á lla lat. F. k.: N ó g rá d m. L ap k iad ó V á lla la t m b. ig a z g a tó ja . T erjeszti a M a g y a r P o sta . E lőfizethető b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é zb e sítő k n é l, a p o s ta h írla p ü z le ­ te ib e n , é s a p o s ta K özponti H írlap Iro d á n á l (KHI B u d a p e s t V., József n á d o r té r 1. sz. P o sta c ím : 1900 B u d a p e s t) közvetlenül, v a g y p o s ta u ta lv á ­ nyo n, v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI 215 -9 6 1 62 p é n zfo rg a lm i jelz ő szá m ra. Egyes szám á ra 5 Ft, elő fizetési díj fél évre 15, e g y évre 30 Ft. M e g jelen ik k é th a v o n ta . K ézirato k at é s ra jz o k a t nem őrzü nk m eg é s nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0 5 5 5 -8 8 6 7 78.16681 N. S. 1500 d b �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK B űvös k ör A s z a b á ly ta la n u l k if o rd u ló S k o d a lá ttá n a Z a p o ro z s e c v e z e tő je b e le ta p o s o tt a fé k b e . T a lp a s z in te m á r a z a s z f a ltb a é g e tt, a k a ­ r a m b o lt a z o n b a n n e m tu d t a e lk e r ü ln i. M eg n e m s é r ü lt se n k i, a s z e m é ly g é p k o c si e le je v isz o n t ú g y n é z e tt ki, m in t e g y h a n y a g u l ö s s z e g y ű rt p a p írla p . A b iz to s ító tiz e n ö te z e r f o r in t r a ta k s á lta a k á r t. A b a ls z e re n c s é s k o c s itu la jd o n o s a z s.-i A F IT -h o z á llíto tt be, h o g y m e g re n d e lje a ja v ítá s t. O tt u g y a n m e g p r ó b á ltá k a f ő v á ­ ro si típ u s s z e rv iz h e z ir á n y íta n i, á m a z elő­ le g -b o r r a v a ló és e g y lit e r k is ü s ti m e g lá g y í­ to tta a k e v é ly m ű s z a k ia k sz ív ét. É rd e k lő d ­ jö n e g y h ó n a p m ú lv a — m o n d tá k . — E lm e n t a z e s z e d ? A b b a n a sz e rv iz b e n m é g jö v ő r e se m le sz k é s z a k o csid , n e m h o g y h a r m in c n a p m ú lv a — f o g a d tá k is­ m e rő s e i a g é p k o c s i- tu la jd o n o s t, s n e k ik l e t t ig a z u k . A z A F IT v e z e tő je h a t h é t e lte lté ­ v el k ö z ö lte , h o g y a lk a tr é s z h iá n y m ia t t a Z a p o ro z s e c h e z m é g h o z z á se m n y ú lta k . A te le f o n b a n elő is s o r o lta a lis tá t : h o m lo k ­ le m ez , d ísz rá c s , v illo g ó lá m p a b ú r a , sz é lv é ­ d ő ü v e g s m é g n é h á n y a p r ó s á g — m in d ­ e z e k e t a k ö z p o n ti r a k t á r b a n se m ta lá ln i. A k á r o s u lt — b e fo ly á so s is m e rő s e i ré v é n , ú ja b b lit e r p á l in k á é r t — m é g is m e g sz e re z ­ te a h iá n y c ik k e k lis tá já n s z e re p lő a l k a tr é ­ sz e k e t. A z A F IT a n y a g b e s z e r z ő jé n e k a m e g le p e ­ té s tő l t á tv a m a r a d t a sz ája . — K e v é s a s z e r e lő n k — h a n g z o tt a k i­ fo g á s a z ú ja b b k é s e d e le m é rt. — A z t m á r n e m tu d o k k e r íte n i! — é v ő ­ d ö tt a g é p k o c si tu la jd o n o s a , f ü le p ir o s r a g y u lla d t a m é re g tő l, s p r ó b á lt f e n y e g e tő z ­ n i n é p i e lle n ő rö k k e l, f e le tte s h a tó s á g g a l, b író sá g g a l. A s z e rv iz d o lg o z ó i m e g m o so ly o g tá k . N e g y e d é v m ú lv a l e t t k é s z a Z ap o ro zsec. G a z d á ja le g n a g y o b b m e g rö k ö n y ö d é s é r e a b iz to s ító n a k k iá llít o tt s z á m la m e lle tt a z o r ­ r a a lá d u g ta k m é g e g y e t. K é te z e r f o r in tr ó l: p a la c k z ö ld re á t f e s te tté k a já r m ű v é t, a m it u g y a n n e m r e n d e lt m e g s e n k i a sz e rv iz tő l, d e a m íg k i n e m fiz e tik , a k o c si m a r a d . K i­ e g y e n líte tte a z ö sszeg et. — H á n y h ó n a p a g a r a n c ia a ja v ítá s o k ­ r a ? — f o r d u lt k é r d ő n a m ű v e z e tő h ö z , a k i m á r k e z é b e n y o m ta a slu s sz k u lc so t, d e m é g m e lle tte lá b a tla n k o d o tt. — G a r a n c iá t? H o l é l m a g a , jó e m b e r ? — m o r d u lt a z r á p ö k h e n d in . — T e ss é k ! I t t a z é v e le jé n m e g je le n t r e n d e l e t . . . — v e t te elő a n y o m ta to tt ír á s t a k á r v a llo tt k u n c s a f t. A m ű v e z e tő b e le p il­ la n to tt, a r c á r a k ir a jz o ló d ta k e g y ú j, m e g ­ h ö k k e n tő f e lis m e ré s k e m é n y f in to r b a csú ­ cso so d ó j e g y e i . . . A Z a p o ro z s e c e t k ia d tá k . D íszléc, irá n y je lz ő b u r k o la t h íjá n , s a z ó ta a z ú jd o n s ü lt f e s té s a ló l te r j e d n e k a ro z s­ d a fo lto k . A tu la jd o n o s p e d ig , h o g y id e g e it és id e jé t k ím é lje , b e le tö r ő d ö tt a m e g v á l­ to z ta t h a ta tla n b a . A n e g y e d ik ö té v e s t e r v k e z d e té n N ó g rá d m e g y é b e n a la k o s s á g i s z o lg á lta tá s o k össze­ g e a z o rsz á g o s v id é k i á t la g n a k m in d ö s sz e h a tv a n s z á z a lé k a v o lt. M a s e m s o k k a l ró ­ z s á s a b b a h e ly z e t. A n n a k e lle n é re , h o g y az u tó b b i é v e k b e n a k ie m e lt s z o lg á lta tá s o k — te x tiltis z títá s , g é p já r m ű ja v ítá s , h ír a d á s te c h n ik a i b e re n d e z é s e k , h á z ta r tá s i g é p e k ja v ítá s a — te lje s ítm é n y e s z á z n e g y v e n szá­ z a lé k k a l e m e lk e d e tt, a f e lv e v ő h e ly e k k é t­ sz á z z a l g y a r a p o d ta k . J e lle m z ő , h o g y a z e l­ m ú lt te r v c ik lu s b a n a r e n d e lk e z é s r e á lló s z o lg á lta tá s fe jle s z té s i a la p n a k c s u p á n k é t­ h a r m a d á t v e tté k ig é n y b e a sz ö v e tk e z e te k , v á lla la to k . H é z a g p ó tló b e r u h á z á s o k m a ­ r a d ta k e l; a n é h á n y k e d v e z ő je l a m a g á n ­ k is ip a r s z é le se d é sé n e k k ö sz ö n h e tő . A s z o lg á lta tá s i b iz to n s á g te r é n to v á b b r a is s ir a lm a s a k ép . — A k i a s z a k m á b a n b o ld o g u ln i a k a r , n e m é r r á p o litik á v a l fo g la lk o z n i. H o g y m it é r ­ te k é n s z o lg á lta tá s a l a tt ? K é r d e z d m e g az á lla m ia k tó l, ő k is a z t c s in á ljá k . C s a k é p ­ p e n a le e n d ő la k ó v a l n e m ta lá lk o z n a k n a ­ p o n ta , a h o g y én . M e r t a z n e k e m o t t á ll a f e je m f ö lö tt, és m é g a b b a is b e le ü ti a z o r­ r á t, h o g y a té g lá t m ik é n t r a k j a m a h a ­ b a rc s b a . N e m is m e r e k o ly a n sz ig o rú m ű ­ s z a k i e lle n ő r t, m in t a z é p ítte tő — m a g y a ­ rá z z a a k ő m ű v e s m e s te r. M á sfé l e s z te n d e je v á l to tta k i a z ip a r t. E lő tte d o lg o z o tt é p íté s i h a tó s á g n á l, ta n á c s i v á lla la tn á l. S z a b a d sz o m b a to n , v a s á r n a p fo g ta a s e rp e n y ő t, a k a la p á c s o t, a fü g g ő t, s b e á llt e g y -e g y m ű k ö d é s i e n g e d é ly e s k ő ­ m ű v e s h e z n a p i n é g y s z á z é rt. — M e g u n ta m , h o g y m á s o k k e re s s e n e k a z é n b ő r ö m ö n ; m e g a z a s s z o n y is b iz ta ­ to tt. K é t é v ig a d ó k e d v e z m é n y j á r , h a m e g ro s s z u l m e n n e a z ü z le t, m é g m in d ig a d o tt a v is s z a v o n u lá s i le h e tő s é g . A s z a k m á t n e m v e h e tik el a z e m b e rtő l. Ig y v a n - e ? — n é z rá m ... — M e n n y ire jö n k i? — S o k ra . A k e z d ő n é l a z a fo n to s , h o g y k iv á ló m in ő s é g e t n y ú jts o n , m e g b íz h a tó le ­ g y e n . E n g e m a z e lő le g n e m é rd e k e l. A k ö r ­ n y é k e n m in d e n k it is m e re k , m á r m o s t e le ­ g e n d ő m u n k á m v a n eg é sz é v r e . . . K ib ö k i s ik e re in e k m á s ik o k á t is : a k ö r ­ n y ez ő f a lv a k b a n n in c s k o n k u r r e n c ia . E g y ö re g m e s te r t e t t - v e t t a k ö z e lb e n , o r r o lt is r á e g y d a r a b ig , s e h o n n a i jö tt - m e n tn e k n e ­ v e z te , a z tá n h a l k a n m á s v iz e k r e e v e z e tt. K o n tá r r a l v is z o n t D u n á t re k e s z th e tn é n e k . — A ja v a a z é r t n e m k o n tá r , m e r t n e m é r t h o z z á ! — h o r k a n f e l a s z ó ra B. L ajo s. — S z a k e m b e re k ő k, d e o lc só b b a n d o lg o z­ n a k és s e m m ifé le a d ó t, k ö z s é g fe jle sz té s i h o z z á já r u lá s t n e m f iz e tn e k . — M a g a is e z t c s in á lta . . . — N o, n e m h a ra g s z o m r á ju k . N é h a se ­ g íts é g n e k e g y ik ü k e t- m á s ik u k a t m agam m e llé v esze m . B ő v e n v a n m u n k a , té le n m á r n y u g o d ta n p ih e n h e te k . H o l v o lt n e ­ k e m e d d ig h á r o m és f é l h ó n a p s z a b a d s á ­ gom ?! . . . A m ú ltk o r e g y a g r o n ó m u s á llíto t t b e h o zzá. A té e s z é p ítő b r ig á d já v a l s z e r e tte v o ln a c s a lá d i h á z á t m e g to ld a n i. M esélte, h o g y m é g „ h á z o n b e lü l” is s z á z ö tv e n e z re t h o z ta k k i a k ö lts é g v e té s b e n . S e b e s e n le ­ mondta hát a megrendelést, és B. Lajossal egyezkedett, akinek híre húsz kilom éterrel arrébb is eljutott már. — Nem vállaltam. Messze van. A hely­ belieket szolgálom ki, ez tetszik a tanács­ nak is . . . N yáron m ár fé l hatkor az állványon ta­ lálni, két-három siknyik elpilled mellette, dinszteli őket a nap tizenkét órán át, m íg besötétedik. Dicsérik is, m ilyen dolgos. — Ha a szövetkezet a lakossági szolgál­ tatások fejlesztésére építőbrigádot ala­ kít . . . ? — V olt m ár egy. Felhúzták az istállókat és munka nélkül maradtak. Sem az árban, sem a m inőségben nem versenyképesek — hangzik a felelet, egyenesen, m int az útszéli pilonok. „A la k o s s á g i s z o lg á lta tá s o k m in ő s é g i s z ín v o n a lá n a k és á t f u t á s i id e jé n e k r e n d ­ sz e re s m é ré s e m é g c s a k n é h á n y h e ly e n t ö r ­ té n ik m e g ” — á l la p í to tta m e g a m e g y e i n é p i e lle n ő rz é s i b iz o tts á g ta v a ly i v iz s g á la ­ ta , a m e ly a s z o lg á lta tá s o k h e ly z e té t v o lt h iv a to tt fe lté r k é p e z n i. — A z s.-i in g a tla n k e z e lő v á lla la tn á l é v e n te k ö r ü lb e lü l ö te z e r m u n k á t v é g e z n e k . A z á r r a l, m in ő s é g g e l, h a tá r id ő v e l sz e m b e n g y a k o r i a r e k la m á c ió , m e g k ö z e líti a tíz sz á z a lé k o t. S e b b e n m é g n in c s e n e k b e n n e a te le f o n o n é rk e z ő b e je le n té s e k — e m líti a v iz s g á la t v e z e tő je . N e g a tív p é ld a m á s h o l is a k a d . A z m .-i Á F É S Z e ln ö k e m e g y e i ta n á c s k o z á s o n te tte sz ó v á, h o g y le g je le n tő s e b b é le lm is z e r b o lt­ ju k b a n h ó n a p o k o n k e r e s z tü l m é rs é k e ln i k e lle tt a h ú s és t e jte r m é k e k v á la s z té k á t. A z o k : a z ú jo n n a n é r k e z e tt n a g y te lje s ít­ m é n y ű h ű tő b e r e n d e z é s t a z ü z e m b e h e ly e ­ z é s re k ije lö lt v e g y e s ip a ri ja v ító v á lla la t n e m h e ly e z te ü z e m b e . S ím e a b ű v ö s k ö r : a z Á F É S Z m ű k ö d é s i te r ü le té n a k is te r m e lő k h iá b a s z e r e tte k v o ln a m u n k á ju k a t k ö n n y ítő esz k ö z ö k h ö z ju tn i, m é g g e r e b ly é t se m k a p t a k , n e m h o g y ro tá c ió s k a p á t. — G y ak ran a n y a g e llá tá s i n e h é z s é g e k a k a d á ly o z z á k a s z o lg á lta tá s o k ja v u lá s á t. N in cs k ia la k ítv a a b e s z e rz é s sz e rv e z e te , az ip a r i s z ö v e tk e z e te k a f o rg ó a la p o k e lé g te le n v o lta m ia t t n e m t a r t h a t n a k n a g y o b b k é s z ­ le te k e t m é g a k u r r e n s c ik k e k b ő l se m — m a g y a rá z z a a v iz s g á la t v e z e tő je . A n é p i e lle n ő r ö k d e r e k a s m u n k á t v é ­ g e z te k , ja v a s la to k s o r á v a l p r ó b á lt á k m e g ­ m o z g a tn i a s z o lg á lta tá s á lló v iz é t. T ü z e lte k a v á lla lk o z ó k e d v h iá n y á r a , a fe jle s z té s e k te rv s z e r ű tle n s é g é r e , d e e ls ő s o rb a n a sz e m ­ lé le t fo g y a té k o s s á g a ira . A f e s le tt sz é lű m ű b ő r k a n a p é n n é g y e n ü ln e k . T ü re lm e s e n b ö n g é s z ik a te g n a p i ú j ­ sá g la p ja it, fé lig s z ív o tt c ig a r e ttá k k a l te li a h a m u ta r tó . A sz o m sz é d b a n e g y re fo g y ­ n a k a v e n d é g e k , ő k p e d ig c s a k a z ü r e s e n á lló f o rg ó s z é k re v e tn e k té to v a p illa n tá s o ­ k a t. A „ m e s te r ” f é ló r á ja r u c c a n t á t a sz e m ­ k ö z ti é le lm is z e rb o ltb a , h a r a p n i v a lam it. 3 �J ö n is m á r, a r c á n a z e l m a r a d h a ta tla n m o ­ so lly al. E g y e n e se n ö ltö z ő jé b e sie t. — N e m z a v a r ja , h o g y v e n d é g e k v á r já k ? — E n n i c s a k k e ll? — m o n d ja , s v a s ta g s z e le te t k a n y a r ít le a r ú d té lisz a lá m ib ó l. — Ö tr e íg é rk e z e tt a z e g y ik tö rz s v e n d é g e m . A d d ig m é g v a n n é h á n y p e rc e m . — S a k ik o tt ü ln e k ? — N e m h isz e m , h o g y r á j u k s o r k e r ü l m a. M a jd a r r é b b ü ln e k v a la m e ly ik k o llé ­ g áh o z ! — E z t n e v e z ik ö n k é n y e s s z o lg á lta tá s ­ nak? — N e m tu d o m , m in e k h ív já k . N e k e m á lla n d ó , k ia la k u lt v e n d é g k ö rö m v a n . H a th é t fe j elég e g y n a p r a . C s u p a n a g y m u n k a . — S c s u p a n a g y b o r ra v a ló ? — A z — m o n d ja n e v e tv e , s a z a jtó b első la p já n k if ü g g e s z te tt tá b lá z a t r a m u ta t. A p a p írla p o n a f o d rá s z o k n e v e i, a m e g a d o tt te r v és az id ő a rá n y o s te lje s íté s . — L á th a tja , h o g y n e k e m k e ll a le g tö b b b e v é te lt h o zn o m . S im a h a jv á g á s s a l n e h e ­ zen jö n össze. T e h e te k é n a rr ó l, h o g y a „ k r é m ” n á la m je le n tk e z ik ? A k o llé g á k b e ­ lá tjá k , s ö r ü ln e k is, h o g y a g y o rs m e ló k a t k a p já k — m a g y a rá z z a a m in ő s é g i fo d rá sz . K in n j á r t le g u tó b b a f o d rá s z E u r ó p a - b a j­ n o k sá g o n . S a já t p é n z é n u ta z o tt, d e a t a ­ p a s z ta la to k a t k ö z r e a d ja . H o g y n e m m in ­ d e n t? D e h isz e n a z ü z le t — a z ü z le t. S a f o d rá s z o k a h a v i b e v é te l b iz o n y o s sz á z a lé ­ k á t k a p já k . K e n y é r r e m e g y a já té k . S a m e lle tt b o s s z a n k o d n a k , m e r t a h a jv á g á s á r e m e lk e d é s e m ia tt a r á n y ta la n u l c s ö k k e n ­ te tté k a ju ta lé k o t. — J ó e s té t! — k u k k a n t b e a tö r z s v e n ­ dég. — Ü lj a sz ék b e , m á ris m e g y e k ! — fo ­ g a d ja a fo d rá sz . E g y d a r a b ig n é z e m a fö ld re h u lló b a r n a tin c s e k e t, a s a m p o n tó l d ú s a n h a b z ó fe je t, h a llg a to m a s z á r ító m o n o to n z ú g á sá t, a h o g y k e v e r e d ik a f o d rá s z le g ú ja b b v ic ce i­ n e k h a n g fo s z lá n y a iv a l. E lő k e rü l n é h á n y fé n y k é p , v ita k e z d ő d ik a la b d a r ú g á s r ó l. A v á ra k o z ó k v a ló b a n a r r é b b ü lte k . H o g y K . J ó z s e fe t m e g á tk o z tá k v a g y sze­ re n c s é tle n cs illa g z a t a l a t t s z ü le te tt- e ? M e rt a m i ta v a ly tö r t é n t v ele, a z t m á r m e g re n ­ d e z n i se m le h e te tt v o ln a k ü lö n b ü l. A p e c h ­ s o ro z a t eg y m á s fé l év es, a lig h a s z n á lt té li­ k a b á tta l k e z d ő d ö tt, m e ly r e is m e r e tle n e re ­ d e tű , ö tf o rin to s n a g y s á g ú f o lt k e r ü lt. S za­ la d t v e le a tis z tító b a , a h o l a re g u la s z e rin t f e lv e tté k a r e n d e lé s t, és sü rg ő s m u n k á t íg é rte k , te k in te tte l a m e te o ro ló g u s o k á lta l e lő re je lz e tt h id e g h u llá m o k ra . A n n a k r e n d ­ je -m ó d ja s z e r in t á t is v e tte k a b á tjá t, s c sa k o tth o n v iz s g á lta m e g tü z e te s e b b e n . A z a n y a g o t a g a llé r tó l a h á tá ig , a z se b tő l a sz é le k ig fin o m r á n c o k h á ló z tá k be, m in t h a js z á le r e k a te s te t. S ie te tt v iss z a a sz a ­ lo n b a k á r té r í té s i ig é n y é t b e je le n te n i, k ö ­ v e te lte a h á r o m és fé l e z e r f o r in t e lle n é r té ­ k é t. O n n é t a b ü r o k r á c ia k ö z b e e ső á llo m á ­ s a in á t ú t j a a k ö z p o n tb a v e z e te tt. H ó n a p o ­ k ig ta r t ó h u z a v o n a u tá n m e g k a p ta a k é r t összeg fe lé t. N é h á n y h é t m ú lv a a M u n k á c s típ u s ú te ­ le v íz ió já n a k k é p e r n y ő jé r e b o r u lt sö té tsé g . — K é p c ső h ib a — á lla p íto tta m e g e g y ­ k e d v ű e n a sz e re lő a b a j f o r r á s á t. — B e­ v iss z ü k a m ű h e ly b e , m a jd é rd e k lő d jö n ! V á r t e g y d a r a b ig , a z tá n n a p o n ta te le fo ­ n á lt, b e - b e n é z e tt a tv - ja v ító k b o s z o rk á n y k o n y h á já b a . C sa k v é r m é r s é k le te v á lto z o tt, a v á la sz u g y a n a z m a r a d t: — N in c s k é p c ső ! 4 T ü re lm e fo g y tá v a l k e m é n y e b b h a n g o t ü tö tt m eg , a z a z o la ja t ö n tö tt a tű z re . — P r ó b á ljo n m e g a S z o v je tu n ió b ó l h o ­ z a tn i, b iz o n y á r a u ta z n a k o d a ism e rő s e i — h a n g z o tt a c in ik u s jó ta n á c s. K. J ó z s e f d ü ­ h é b e n és te h e te tle n s é g é b e n s z e r e tte v o ln a v é r e s re k a r m o ln i a r c á t, to p o r g o tt a s z é t­ tr a n c s ír o z o tt k é s z ü lé k e lő tt. S z a v a i m e g ju ­ h á s z o d ta k , p é n z tá r c á ja k in y ílo tt, s h a m a ­ ro s a n e lő k e r ü lt az a lk a tr é s z is. T e k in te te n e m s o k k a l k é s ő b b m e g a k a d t az ú js á g h ir d e té s é n . A u to m a ta m o só g é p e t k ín á lta k ju tá n y o s a n . F e le s é g e r é g i v á g y á t te lje s íte tte a v á s á rlá s s a l. A z á r u h á z h a z a ­ s z á ll ítta tta a g é p e t, d e fe ls z e re lé s é re m á r n e m v á lla lk o z o tt. A n n y it a z o n b a n m e g je ­ g y e z te k : h a a m a s in a n e m m ű k ö d ik , h e t­ v e n k é t ó r á n b e lü l h ib á tla n r a c s e ré lik . Á t­ n y á la z tá k a tiz e n ö t o ld a la s p r o s p e k tu s t, d e to v á b b r a is ö rd ö n g ő s f e la d a t m a r a d t a k é ­ sz ü lé k ü z e m b e á llítá s a . F e lh ív tá k a sz e r­ v iz t: ő k c s a k a ja v ítá s r a r e n d e z k e d te k be. V é g ü l a z e z e r m e s te r sz o m sz é d se g ítsé g é v e l se m o ld ó d o tt m e g a g o rd iu s z i csom ó. H iá b a n y o m o g a ttá k a g o m b o k a t, sz ín e s k a p c so ló ­ k a t. h iá b a te k e r g e tté k a p ro g ra m o z ó h e n ­ g e ré t, a z a u to m a ta m o só g é p e g y z o k n it se m s z a b a d íto tt m e g a k o sz tó l. K . J ó z se f a z o n b a n a s z o lg á lta tó k k a l v ív o tt h a r c b a n n e m c s a k id e jé t p a z a r o lta , n é h á n y p r a k t i ­ k á r a is s z e r t t e t t : — T e g n a p v e tte m e g y m o só g é p e t, e lfe ­ le jt e t t é k le b é ly e g e z n i a jó tá llá s i je g y e t — á llíto tt b e az á r u h á z m ű s z a k i o s z tá ly á ra . A p e c s é t g y o r s a n a p a p ír o s r a k e r ü lt. D é lu tá n a z tá n c s e r é r e je le n t e tt e b e. A z o sz tá ly v e z e ­ tő o ly a n k é p e t v á g o tt, m in t a k i c se v ic é t iv o tt. — H o g y s ik e r ü lt ily e n h a m a r fe ls z e re l­ ni? — k ív á n c s is k o d o tt. A fe le le t tito k z a to s m o so ly m a r a d t. A p .-i é p ítő -, s z e re lő - és s z o lg á lta tó ip a r i sz ö v e tk e z e t k é t e s z te n d e je a z eg é sz j á r á s g a z d á ja . A z ö ssz e v o n á so k jó té k o n y h a tá s á t b iz o n y g a tja az e ln ö k h e ly e tte s : — K e d v e z ő b b é v á lta k a f e lté te le k a la ­ k o ssá g i s z o lg á lta tá s o k k ie lé g íté sé h e z . E d ­ d ig p é ld á u l a c s a lá d ih á z -é p íté s e lh a n y a g o lt t e r ü l e t v o lt, a z id é n m á r fé lsz á z la k á s k i­ v ite le z é s é re a já n lk o z tu n k . A fo d rá sz -, c i­ p ész-, ó rá s ré s z le g e k az s.-i sz ö v e tk e z e t f e n n h a tó s á g a a lá k e r ü lte k . — E gy p ú p p al kevesebb? — S a jn á lju k . M e g iz z a d tu n k a z é rt, h o g y e lfo g a d h a tó k ö r ü lm é n y e k e t te r e m ts ü n k a vendégeknek, s n em kevés p én zü n k b e ke­ r ü l t — m o n d ja . A sz a k o so d á s v is s z a v o n h a ta tla n u l b e t ö r t a s z o lg á lta tá s b a is. A z s.-i s z ö v e tk e z e te i k i­ z á ró la g fo g y a s z tó i s z o lg á lta tá s o k v é g z é s é re je lö lté k k i. A p .-i és m é g m á s ik k e ttő 1980ig a la k á s k a r b a n ta r tá s o k , - f e lú jítá s o k m e ­ g y ei v é g r e h a jtá s á é r t a fele lő s. E s z e m p o n t d ö n t a m é rle g e lé sn é l, m ir e is f o r d íts á k cse­ k é ly p é n z ü k e t. M e rt a z ig a z sá g h o z h o z z á ­ ta r to z ik — s e z t k á r le n n e ta g a d n i — , h o g y a s z o lg á lta tá s t v é g z ő á lla m i, sz ö v e tk e z e ti e g y s é g e k n e m ta r t o z n a k a tő k e e r ő s e k közé. Ö tsz ö r is m e g k e ll f o n to ln u n k e g y -e g y k o r ­ s z e rű b e re n d e z é s m e g v á s á rlá s á t, h a e g y á l­ ta lá n te r v e ik b e é p ítik . S o k k a l e lő n y ö se b b ­ n e k t a r t j á k te rm e lő je lle g ű ré sz le g e ik fi­ n a n s z íro z á s á t, s e z t a s z o lg á lta tá s sz ín v o ­ n a la sín y li m eg . A n y ílá s z á ró k , az e g y e d i la k a to s te r m é k e k , k ö z é p ü le te k k iv ite le z é s e h oz v a la m it a k o n y h á r a , m íg a h a g y o m á ­ n y o s s z o lg á lta tá s i á g a k jó , h a n e m v e s z te ­ sé g ese k . I s m e r ik e p r o b lé m á t a s z o lg á lta tá s ir á ­ n y ító i is. E g y re te te m e s e b b a tá m o g a tá s összege, h o g y ú j a u tó ja v ító k , sz e rv iz e k , k o z m e tik a i, r u h a tis z tító sz a lo n o k lé te s ü lje ­ n ek . K ih a lt a p o r ta , c s a k a k u ty a a c s a rk o d ik a lá to g a tó v a l. H á tu l, az u d v a r m é ly é n a cú g o s s z á ra z a l a tt d iá k o s re n d e tle n s é g . A z é p ü le t is tá lló v o lt, e g y k o r b a r m o k b ő g te k a v á ly o g fa la k k ö z ö tt. A z a s z ta lo s m e s te r k e v é s m u n k á v a l a la k íto tta á t m ű h e ly n e k . A g y a lu p a d a l a tt g ö n d ö r ö d n e k a f a f o r g á ­ csok. lé c - és d e s z k a d a r a b o k h e v e r n e k sz a ­ n a sz é t. A g a z d a a z u g a tá s r a k ilé p a n y á r i­ k o n y h á b ó l, és b e v e z e t. A z a s z ta lo n a sze­ r é n y re g g e li r o m ja i, b e p is z k o ló d o tt ra jz la p , r a j t a zsíro s u jjle n y o m a to k és a n e h e z e n k i­ v e h e tő v á z la t. — K ö n y v e s p o lc o t r e n d e lte k — m u ta t r á az u tó b b ir a . — N e m a k á r m ily e t, eszi az a n y a g o t, te le c s a p p a l, la p o lá s s a l. . — N e m s z e re ti? — S eck o je d n o , c sa k b o rso s le sz á m a m e g re n d e lő n e k , s o k a b íb e lő d é s v e le — v á ­ laszol, s elő v e sz e g y m á s ik ir k a la p o t, a z o n a h e v e n y é s z e tt k ö lts é g v e té s . P re c íz e m b e r le h e t, m é g a s z e g e k e t is f e ltü n te tte . M eg ­ n é z z ü k a m ű h e ly t k ö z e lrő l. A f a lb a v e r t k a m p ó k o n k ü lö n b ö z ő m é re tű , s im á r a fo g ­ d o s o tt n y e lű k é z isz e rsz á m o k ló g n a k , g y a ­ lu k , v éső k , fű ré s z e k . A s a r o k b a n a g a t te r á rv á lk o d ik , a c é lla p já n f in o m r é te g b e n a fű ré sz p o r, m in t k é k s z ilv á n a h a m v . — M á r tű z if á t se m d a r a b o lo k v ele. O la j­ ja l f ű te n e k e r r e f e lé is, m e g g á z z a l — d a r ­ v a d o z ik a z a sz ta lo s, s m e g c ir ó g a tja a s z e r­ k e z e te t, a m e ly te g n a p m é g o tr o m b a r ö n k ö ­ k e t s z e le te lg e th e te tt a m e lle tte á r u lk o d ó fa fo s z lá n y o k ta n ú s á g a sz e rin t. A m e s te r ö tv e n e n fe lü l. N y is z le tt v á ll, la p o s m e llk a s, s z o k a tla n u l sz éles te n y é r , s m é la b ú s , a jö v ő é r t a g g ó d ó te k in te t. — E g y re k e v e s e b b a jó m u n k a . A T ü z é p k is z o lg á lja a z é p ítte tő k e t a jtó v a l, a b la k k a l. A f a lu s ia k m é g a g a r á z s k a p u t is m a g u k ­ n a k b a r k á c s o ljá k . A z ö ld o la j e l ta k a r j a a h ib á k a t. A sá m li, h o k e d li k in e k k e ll m á r �a k o m b in á lt s z e k ré n y m e llé ? — m o r fo n d í­ ro z ik m a g á b a n a z ö reg . — E g y -k é t polc, k is e b b p á s z ítá so k . K o n y h a b ú to r t u to ljá r a h á r o m e s z te n d e je r e n d e lte k . A z a d ó t m e g c s a k k e ll fiz e tn i. G o n d o lk o d o tt m á r a z o n is, h o g y a b b a ­ h a g y ja az e g é sz et, d e m ir e m e n n e ősz f e j­ je l a z é p ítő k n é l v a g y a g y á r b a n . S a jn á lja a s z a b a d s á g o t is, m e r t m a g a u r a , a k k o r k el, a m ik o r a k a r , ú g y s e m b ír n á m e g sz o k ­ n i m á r a k ö te lé k e k e t. A s z ta lo s t n e v e lt a fiá b ó l is. M a r a d t v o ln a m e lle tte , d e ő k ü ld ­ te b iz to s m u n k a h e ly r e . H é t v é g é n b e s e g ít a g y e re k , a m ik o r ú g y a d ó d ik , á c sh o z sze­ g ő d n e k , a z m é g jó jö v e d e lm e t hoz, k ü lö ­ n ö se n , h o g y f ű ré s z g é p p e l r e n d e lk e z ik . — N éz ze m e g a z ú jte le p i h á z a k a t. M a jd m in d e g y ik h e z é n v á g ta m a s z a r u k a t. H a e g y e tle n g ö r b é t ta lá l b e n n e , s u s z te r n e k h ív ja n a k — je g y z i m e g tré f á lk o z v a . A zt m o n d ja : h a m á r a m u n k a k e v é s, le g a lá b b a jó k e d v n e k le g y e n b ő v ib e n . S z iv a r r a g y ú jt, m é ric sk é li, k u p a c o k b a r a k j a a d e s z k a c s o n k o k a t. S ie t a k ö n y v e s ­ p o lc c a l: e g y h é t r e v á lla lta . M a d á c h -e m l é k é r m e s e k „ m e g v a l l a tá s a ” r ö g tö n o tt v a n m e lle tte a m e g m u ta tá s v á ­ g y a. T e h á t n e m ig a z, m is z e rin t k ö z ö m b ö ­ s e n h a t r á m , h o g y e g y s z o b ro t h o g y a n fo ­ g a d n a k . A z t tu d o m , h o g y e g y sz o b o r n e m t u d h a t a z o rs z á g e g y ik s a r k á tó l a m á s ik ig m in d e n k in e k te ts z e n i. D e h o g y m e g ta lá lja a m a g a b e fo g a d ó r é te g é t, a r r a sz ü k s é g v a n . S a lg ó ta r já n e g y ik e lő n y e p é ld á u l az, h o g y n e m k ö ti m a g á t s tilá r is d o g m á k h o z . I t t m o st, s z e rin te m , e g y s o r o ly a n s z o b o r áll, a m e ly e k a le g k ü lö n f é lé b b k ife je z é s i v á g y ­ ból, f o r m a i k é sz sé g b ő l, m ű v é sz i s z á n d é k b ó l s z ü le tte k . M in te g y a p e llá lv a a r r a az o sz t­ h a t a tl a n tá r s a d a lm i b á z is ra , a m e ly b e n m in d e n k i m e g ta lá lja a m a g a s z á m á ra le g ­ tö b b e t m o n d ó m ű v é t, s a n n a k ö rü l. D e u g y a n a k k o r csiszo ló d ik e g y ik e n is, m á s i­ k o n is, e lfo g a d ja a le g k ü lö n f é lé b b b első r e n d b ő l f a k a d ó m ű v e k e t. M e rt é n a z t h i­ szem , h o g y a z é le t e g y ik n a g y b o ld o g sá g a — s ez a m ű v é s z r e m é g fo k o z o tta b b a n v o ­ n a tk o z ik — , h a v a la k i f e lis m e r i a s a já t b első r e n d jé t, a s a já t m a g a tö r v é n y e it. É n o ly a n sz o b ro t s z e r e te k c s in á ln i, a m ily e n t c s in á lo k , m e r t n e k e m ez e k a tö rv é n y e im . D e fe lis m e re m a m á s o k tö r v é n y e it is, és tis z te ln i tu d o m a m á s o k tö r v é n y é t is. — M a n a p s á g so k szó e s ik a z é p íté s z e t és a k é p z ő m ű v é s z e t, a s z o b rá s z a t, a z ip a r m ű ­ v é s z e t k a p c s o la tá ró l. M i a v é le m é n y e e rrő l a k a p c s o la tró l? — E k ö rü l m é g m in d ig n in c s r e n d b e n m in d e n . A m ik o r n a g y é p íté s z e ti k ö r ö k k i tu d ta k a la k u ln i, a k á r é v s z á z a d o k k a l, a k á r fé lsz á z é v v e l e z e lő tt — g o n d o lo k i t t a B a u ­ h a u s r a — , a k k o r a sz ellem i, d e a s z ű k e b ­ b e n v e t t m ű v é s z e ti é le t is s o k k a l sz o ro ­ s a b b e g y s é g b e n d o lg o z o tt e g y m á ssa l, m in t m a. T e rm é s z e te s e n , n e m h is z e m az t, h o g y p é ld á u l a B a u h a u s t m e g k e ll ism é te ln i. D e ta n u ln i le h e t tő le . A d o tt e g y h a lla tla n u l k if e jle tt g y á r ip a r i, te c h n o ló g ia i le h e tő s é g az é p íté s z e tb e n , a tö b b i c s a k sz e lle m i ösz­ sz efo g ás k é rd é se . I t t m é g so k m in d e n t k e ll te n n ü n k . M a jd n e m a z t m o n d h a tn á n k , h o g y m a n a p s á g e g y ú n . f u n k c io n a lis ta é p íté s z e t él. E g y k ic s it p u r i t á n é p íté s z e t, a m e ly rő l s o k a n a z t m o n d já k , h o g y le r ú g ja m a g á ró l a k é p z ő m ű v é s z e te t. N e m b iz to s, h o g y le ­ r ú g n á m a g á ró l, h a ez e g y sz e rv e s sz e lle m i é le tb e n jö h e tn e lé tr e , s az e g y ü ttm ű k ö d é s s o k k a l s z o ro sa b b le n n e é p íté s z e t és k é p z ő ­ m ű v é sz e t k ö z ö tt, t e h á t n e m a p p lik á c ió ró l le n n e szó. — M in d o lg o z ik je le n le g , m ik a to v á b b i te rv e i? — B e te g v o lta m , t e h á t m o s t k ic s it v isz­ s z a fo g o tt v a g y o k a m u n k a b ír á s b a n . V a n k é t n a g y a d ó ssá g o m , s z e r e tn é m tö rle sz te n i. A N ó g rá d m eg y ei T a n á c s V é g re h a jtó B i­ z o ttsá g a 1978-ban az a lá b b ia k n a k íté lte o d a a N ó g rá d m eg y ei M a d á c h -d íja t, m e ly k itü n te té s a M a d á c h -h a g y o m á n y m e g ő rz é sé re , n é p s z e rű ­ s íté s é re v a ló tö re k v é s je g y é b e n , v a la m in t N ó g rád m e g y e m ű v e lő d é sé b e n , sz e lle m i k ö z­ é le té b e n m e g n y ilv á n u ló k ie m e lk e d ő s z ín v o n a ­ lú te v é k e n y sé g e lis m e ré s é re sz o lg á l: S o m o g y i Jó z s e f K o s s u th -d íja s sz o b rá sz m ű v é sz n e k , a m eg y e k é p z ő m ű v é sz e ti é le té n e k fe lle n d íté s é ­ b en , a s a lg ó ta rjá n i ta v a s z i tá r la t, a sz a b a d té ri sz o b o rk iá llítá s m e g re n d e z é sé b e n v é g z e tt m u n ­ k á já é rt, a m eg y ei k iá llítá s o k o n v a ló re n d s z e ­ res m a g a s s z ín v o n a lú k iá llító i s z e re p lé sé é rt. G u th y É v a z e n e ta n á rn a k , a m e g y e z e n e i é le ­ té b en , e ls ő so rb a n a k ó ru s m o z g a lo m h a g y o m á ­ n y a in a k á p o lá s á b a n é s to v á b b fe jle s z té s é b e n v é g z e tt k im a g a sló ze n e p e d a g ó g ia i és k ö z m ű ­ v elő d ési m u n k á já é r t, a K Ö T A m e g y e i s z e r­ v e z e té b e n v é g z e tt ir á n y ító te v é k e n y sé g é é rt. A S a lg ó ta rjá n i B á n y á sz F é r f ik a r n a k a m u n k á s ­ é n e k k a ri h a g y o m á n y o k á p o lá s a , m e g ő rz é se és n é p sz e rű síté se te r é n n y ú jto tt k ie m e lk e d ő m ű ­ v é szeti m u n k á s s á g á é rt. M a d á c h Im r e sz ü le té sé n e k 155. é v fo rd u ló ja a lk a lm á b ó l — a k o rá b b i é v e k b e n k ia la k u lt h a g y o m á n y o k h o z h ív e n — M a d á c h I m re -d ís z ­ ü n n e p sé g e t re n d e z te k ja n u á r 2 0 -án S a lg ó ta r­ já n b a n , a T u d o m á n y o s I s m e re tte r je s z tő T á r ­ s u la t N ó g rá d m eg y ei sz é k h á z á b a n . E z a lk a ­ lo m m a l k e r ü l t s o r a N ó g rá d m e g y e i M a d á ch d íja k á ta d á s á r a is. SOM O G Y I JÓ Z S E F — S a lg ó ta r já n i f e ls z a b a d u lá s i e m lé k m ű ­ v e a v á r o s e g y ik je lk é p e . M e n n y i id ő re n y ú ln a k v issz a k a p c s o la ta i N ó g rá d d a l? — N a g y o n ré g i id ő re . K e z d e tb e n in k á b b c s a k sz e m é ly e s k a p c s o la ta im v o lta k , k é ­ ső b b m e g s z e re tte m a t á ja t , és m e g b íz á s t is k a p ta m . — S z ív e se n g o n d o l-e e r r e a m e g b íz á s ra ? — Ö rü lö k , h o g y i t t á ll a sz o b ro m S a lg ó ­ t a r j á n fő te r é n . S z e r e te m e z t a f e ls z a b a d u ­ lá si e m lé k m ű v e t. E g y -k é t sz ó t é p p e n e z é rt h a d d s z ó lja k m é g m á s ró l v e le k a p c s o la t­ b a n . I d e g e n k e d e m a t tó l a z a r is z to k r a tik u s fe lfo g á s tó l, a m e ly s z e r in t v a n a m ű v é s z és v a n a tá rs a d a lo m . A z ig a z i m ű v é s z n e m e n g e d h e ti m e g m a g á n a k lé n y é n e k m e re v e lv á la s z tá s á t a tá rs a d a lo m tó l. Ig az, a szo­ b o r, a m ű b e lső e rő b ő l jö n lé tr e , b első ö rö m b ő l, b e lső b o ld o g sá g k e re s é sb ő l, m é g a k k o r is, h a m e g b íz á s ra s z ü le tik — d e A s z o lg á lta tá s o k r a le p te n - n y o m o n r á szo­ r u ln a k , ú g y ig é n y e ljü k , m in t a m in d e n n a ­ p i k e n y e r e t. I d e g e s ít a tö m íté s i h ib a m ia tt csö p ö g ő csap , a f é ln a p o k a t k é s ő k a r ó r a , a g y ú jtá s ro ssz b e á llítá s á tó l k ö h ö g ő sze­ m é ly g é p k o c si, a z e ln é m u lt m a g n ó , a f u t ­ b a llm e c c s le g iz g a lm a s a b b p e rc e in é l e lh o ­ m á ly o s u ló té v é k é s z ü lé k . S a h á z ta r tá s r o ­ h a m o s lé p tű g é p e s íté s é v e l a s z o lg á lta tá s ­ b a n is ú j ig é n y e k je le n tk e z n e k . — H ig g y e el, n e m k ö n n y ű n e k ü n k sem . K e v é s a jó s z a k e m b e r, k i v a g y u n k té v e az a lk a tr é s z e llá tá s in g a d o z á s á n a k . A v e n d é g tü r e lm e tle n , a z t s z e re tn é , h a m á r te g n a p k ija v íto t tu k v o ln a a m a h o z o tt k é s z ü lé k e t. M i is u g y a n a z z a l a p r o b lé m á v a l ta lá lk o ­ z u n k a z ü z le tb e n , a m ik o r b e le c se m p é sz ik a sz a lá m iv é g e t a tíz d e k á b a , a r o m lo tt g y ü ­ m ö lc sö t a z a c s k ó a l j á r a a p ia c o n , a m ik o r a p in c é r e k c s e v e g n e k , s fé l ó r á t k e ll v á r n i a le v e sre , a m ik o r e s te tíz k o r h iá b a á c s o r­ g u n k a ta x iá llo m á s o n . N e m v á r j u k a d ic s é ­ r iá d á t, d e m i is e m b e r e k v a g y u n k ! — p r é ­ d ik á l a z Á F É S Z if jú m ű s z a k i v e z e tő je . S z a b ó G y u la V a n e g y B a rtó k -s z o b ro m , a m it b e s z e re t­ n é k fe je z n i. S v a n e g y m á s ik sz o b ro m , a m e ly a M in is z te r ta n á c s ü d ü lő jé b e k é s z ü l, B a la to n ö s z ö d re — n a g y k e ttő s f ig u ra . E ze­ k e t a k a r o m c s in á ln i. J ó ó r á b a n le g y e n m o n d v a , m o s t m á r o tt ta r to k , h o g y fé l é le tn a g y s á g ú f i g u r á k a t c sin á lo k . S ő t, m o st e lk e z d te m e g y é le tn a g y s á g ú ü lő f ig u r á t, a m it a s a j á t m a g a m ö rö m é re , b o ld o g s á g á ra te r e m te k ; ez t a s a lg ó ta r já n i ta v a s z i t á r l a t ­ r a , v a g y a s z a b a d té r i s z o b o rk iá llítá s r a sze­ r e tn é m b e k ü ld e n i. A b e te g s é g e m m é g fo ­ k o z o tta b b a n e lto lt e g y o ly a n m ű f a j fe lé is, a m ib ő l k o r á b b a n r é s z b e n k im a r a d ta m , de a z ó ta n a g y o n s o k ö rö m e m te lik b e n n e : p la ­ k e tte k e t, é r m e k e t c s in á lo k . E z e k te m a ti­ k a ila g a le g s z a b a d a b b és le g v á lto z a to s a b b d o lg o k . S a lg ó ta r já n n a k is c s in á lta m m á r p la k e tte t. E z e k s p o n tá n ö rö m b ő l sz ü le tn e k , a sz e re le m , a h a lá l k é r d é s e iv e l fo g la lk o z ­ n a k . A z e m b e r n e k h o z z á k e ll sz o k n ia , h o g y a d r á m á k k a l is sz e m b e k e ll m e r n i n ézn i. É n m o s t é rz e m , m ily e n so k f ü g g attó l, h o g y k o m o ly h e ly z e tb e n a z e m b e r h o g y a n tu d sz e m b e n é z n i m a g á v a l, a z é le tte l v ag y a v o lt é le tte l. M e n n y i e r ő k e ll a h h o z , hogy n e v in n y o g jo n , h a n e m e m b e r i ta r t á s s a l és m é ltó s á g g a l g o n d o lja á t a z o k a t a z á llá s ­ p o n to k a t, a m ik o r a fö ld g o ly ó e g y d ió n y ira ö ssz e z su g o ro d ik , és tu la jd o n k é p p e n le h á m ­ lik r ó la m in d e n fe le sle g e s, m in d e n s a lla n g d e e r r e a d ió r a r á f é r a z a lé n y e g , a m it a z é le tb e n te tté l. A m á s ik n a g y k é r d é s e a lé t­ n e k v a g y a n e m lé tn e k az, té n y le g te t t - e a z e m b e r a n n y it, h o g y ez a d ió te le v a n . Ha ez a d ió te le v a n , és n in c s le lk iis m e r e tf u r ­ d a lá so d , a k k o r a d r á m a ó r á i m e g k ö n n y ü l­ n e k . N e k e m e z e k a z id ő k n a g y o n n eh e ze k v o lta k , m e r t v á r a tla n u l é r t a b e te g s é g e m és a je lk é p e s h á z a m — m ű v é s z e te m e t n e ­ v e z e m h á z n a k — m é g n e m k é s z ü lt el, a te ­ te jé t m é g r e n d e s e b b e n m e g k e ll c s in á ln i S zó v al, m é g a te tő n in c s r e n d e s e n fe lté v e E m ia tt v o lt b e n n e m n o s z ta lg ik u s sz o m o rú ­ ság, h o g y ja j, h á t e z t a te tő t n e m t e t t e n fel. S o k m in d e n m á s s a l fo g la lk o z ta m , am i elő l n e m tu d ta m k ité r n i, s ez r e n g e te g id ő ­ m e t e lv e tte . M o st n a g y o n so k m in d e n tő l m e g v á lta m . A z e ljö v e n d ő id ő b e n a fő isk o ­ lá n a k és a m ű te r e m n e k a k a r o k é ln i, n a ­ g y o n m in im á lis tá r s a d a lm i k ö te le z e tts é g e ­ k e t m e g ta r tv a . D e a z t h isz e m , h o g y e n n y i ö n z é sse l m o s t ta r to z o m m a g a m n a k . É s h a n e m n a g y k é p ű k ije le n té s , a k k o r a z t h i­ szem , h o g y a m ű te r e m b e n tö r té n ő d o lg o k ­ n a k a z é r t m é g is v a n tá r s a d a l m i k is u g á r z á ­ sa, s íg y m é g is c s a k a tá r s a d a l m a t sz o lg á ­ lom , a m ik o r s z o b ro t c sin á lo k . J ó l vagy ro ssz u l, k é p e s s é g e m és tu d á s o m sz e rin t. 5 �G U TH Y ÉVA — B o rso d b ó l k e r ü lt N ó g rá d b a . H o g y a n ? — G ö rö m b ő ta p o lc á n s z ü le tte m , M isk o l­ co n d ip lo m á z ta m 1 9 61-ben a z e n e m ű v é sz e ­ ti sz a k isk o la ta n á r k é p z ő ta g o z a tá n , szol­ féz s és z o n g o ra s z a k o n — a k k o r m é g a s z a k is k o lá n a k v o lt k ü lö n ta n á r k é p z ő ta g o ­ z a ta is. S a lg ó ta r já n b a 1 9 61-ben k e r ü lte m . — H ová? — A R á k ó c z i ú ti Á lta lá n o s Is k o lá b a . É n u g y a n a z e n e isk o la i m ó d s z e r ta n t is m e rte m , ez a z o n b a n n e m o k o z o tt n e h é z s é g e t. A n e ­ h éz sé g in k á b b a b b a n v o lt, h o g y n a g y cso­ p o r to k k a l k e lle tt fo g la lk o z n o m . A z ó ta i t t ta n íto k . — S a lg ó ta r já n z e n e k e d v e lő k ö z ö n sé g e é v e k ó ta g y a k r a n h a l lh a t ja é n e k e ln i G u th y É v á t a le g k ü lö n fé lé b b re n d e z v é n y e k e n . M it m o n d a n a el é n e k lé sse l v a ló k a p c s o la ­ tá ró l? — A z é n e k lé sse l v a ló k a p c s o la to m v a ló ­ b a n n a g y o n ré g i. A g y e r e k e k k ö z ö tt fi­ g y e lte m fe l a r r a , h o g y s z e r e te k é n e k e ln i. V is s z a já r ta m M is k o lc ra m a g á n é n e k ó r á k r a . A n n y ir a k o m o ly a n v e tte m ezt, h o g y 1975b e n B u d a p e s te n m a g á n é n e k ta n á r i d ip lo ­ m á t is sz e re z te m , a Z e n e m ű v é s z e ti F ő isk o ­ lán. — G y a k o rló p e d a g ó g u s k é n t h o g y a n l á t ­ ja a z e n e o k ta tá s h e ly z e té t N ó g rá d b a n ? — V a ló b a n c s a k sz e m é ly e s v é le m é n y e ­ m e t m o n d h a to m . S z e rin te m , je le n le g se m a s a lg ó ta rjá n i, se m a n a g y b á to n y i és b a la s ­ s a g y a r m a ti z e n e isk o la n in c s o ly a n h e ly z e t­ b e n , h o g y k ö r n y e z e te s z té tik a ila g is a m a ­ x im u m o t a d h a tn á . J ó lle h e t, a z is k o lá k je l­ le g é b ő l k ö v e tk e z ik az, h o g y k ü ls ő m e g je le ­ n é s ü k b e n is m a g a s sz ín v o n a lú e s z té tik a i é r té k e t n y ú jts a n a k , h is z e n ez in s p irá ló a n h a t h a t a z e n e ta n u lá s r a is. A m e n n y ire én k o llé g a k é n t a z e n e is k o lá k b a n ta n ító k a t is­ m e re m , ta r ta lm ila g a m a x im u m o t k ív á n ­ já k n y ú jta n i ta n ítv á n y a ik n a k . — T e v é k e n y e n r é s z t v e t t a k ó ru s m o z g a ­ lo m b a n is. — Ig e n . S a já t k ó ru s o m v a n , a s a lg ó ta r ­ já n i J ó z s e f A ttila m e g y e i M ű v e lő d é si K öz­ p o n t k a m a r a k ó r u s a . 1969 ő sz étő l k e z d tü n k el é n e k e ln i, 1970-ben v o lt az első országos sz e re p lé sü n k . — A K Ó T A N ó g rá d m e g y e i titk á r a k é n t sz ó ln a r ö v id e n a sz e rv e z e t te v é k e n y s é g é ­ rő l? — A m ú lt é v b e n m e g h a tá r o z o tt f e la d a ­ ta in k le g n a g y o b b r é s z é t e r e d m é n y e s e n v é ­ g e z tü k el, a m e g y e z e n e i é le té n e k fe jle s z ­ té se é rd e k é b e n . 1977 első fe lé b e n a K Ó T A m e g y e i s z e rv e z e té n e k m u n k á já t a m e g y e k ö z m ű v e lő d é si ta n á c s is v iz sg á lta , a K Ó ­ T A e ln ö k é n e k e lő te rje s z té s é b e n , Ö r v e n d e ­ tes té n y k é n t e m líth e te m , h o g y k ó r u s a in k a m e g y é b e n s z á m b e lile g g y a r a p o d ta k . D e so k te n n iv a ló n k v a n m é g az if jú s á g i é n e k ­ k a r o k te ré n . A z o p tim á lis a z le n n e , h a m in d e n k ö z é p fo k ú in té z m é n y b e n m ű k ö d n i é n e k k a r . S a jn o s, e n n e k se m szem é ly i, se m m ű k ö d é s i f e lté te le i n e m a d o tta k . T a v a ly f e ln ő tté n e k k a r a in k s z á m a n e m v á lto z o tt. A sz e re p lé si le h e tő s é g e k b ő v ü lte k a b u d a p e s ­ ti m ú z e u m i h a n g v e r s e n y e k p r o g ra m já v a l s m in ő s íte tt v e g y e s k a r a in k v a la m e n n y ien ré s z t v e tte k az ily e n a lk a lm a k o n , sz é le sít v e a z e n e k e d v e lő m ú z e u m i lá to g a tó k tá b o ­ r á t. A z 1977-re te r v e z e tt m e g y e i k ó r u s ta ­ lá lk o z ó v isz o n t sz e rv e z é si o k o k m ia tt el m a ra d t. — N ó g rá d m e g y e g a z d a g a z e n e i f ol­ k ló r-h a g y o m á n y o k b a n is. — V a ló b a n , b ő sé g e s te n n iv a ló n k volt az e lm ú lt id ő s z a k b a n a h a g y o m á n y o k á p o­ lá s á b a n . N ég y , im m á r h a g y o m á n y o s ren ­ 6 de z v é n y s z ín e s íte tte a n y á r p r o g r a m já t: Rá r ó s p u s z tá n a R á ró s i K u ltu r á lis N a p , H o l­ ó k ő n a P a ló c S z ő tte s, B á n k o n a N e m z e ti­ ség i N a p és M a g y a r n á n d o r b a n a P a ló c N a p és a m in ő s íté s. A m e g y é b e n je le n le g le g ­ tö b b e t a sz é c sé n y i já r á s te s z a n é p i h a g y o ­ má n y o k ő rz é sé b e n . T a v a ly á p r ilis b a n és má ju s b a n a p á v a k ö r ö k r é s z é r e m in ő s íté s vo l t , a m e ly az id é n m e g re n d e z e n d ő o rsz á ­ gos m in ő s íté s e lő z m é n y é n e k sz á m ít. — I d e i f e la d a to k ? — T e r v e in k k a p c s o ló d n a k a z o rsz á g o s re n d e z v é n y e k h e z . M in d e n e k e lő tt k é t j e ­ lentős p r o g r a m o t e m e ln é k k i. A z e g y ik a R ö p ü lj p á v a - k ö r ö k o rsz á g o s m in ő s íté se . A m á sik a V á n d o r S á n d o r - é n e k k a r i sz e m le és f e s z tiv á l b e m u ta tó in a k e lő k é sz íté se , az é r d e k e lt k ó r u s o k m e g fe le lő s z a k m a i sz ín ­ v o n a lá n a k b iz to s ítá s a . E k é t — n a g y tö m e ­ g e k e t m o z g a tó — r e n d e z v é n y h e z sz ü k sé g v a n m e g y é n k v a la m e n n y i jó l k é p z e tt, a m ű f a jb a n o tth o n o s a n m o zg ó s z a k e m b e r é ­ n e k se g ítő m u n k á já r a . F e la d a ta in k ré sz le ­ te z é s é re n e m té r e k k i. M ég a n n y it e m líte ­ n é k , h o g y fo k o z o tt g o n d d a l s z e r e tn é n k m e g o ld a n i a m e g y e i k ó ru s v e z e tő k k a r n a ­ g y i to v á b b k é p z é s é t, ille tv e k é p z é s é t. A N é p m ű v e lé s i I n té z e t „ A ” k a te g ó r iá s ta n f o ­ ly a m á r a s z o rg a lm a z z u k a je le n tk e z é s t. A m e g y e i m ű v e lő d é s i k ö z p o n tta l és a to ­ v á b b k é p z é s i k a b in e tte l k ö z ö se n te rv e z z ü k a n y á r i to v á b b k é p z é s t, a m e ly h e z a te m a ti­ k á t a N é p m ű v e lé s i I n té z e ttő l v á r ju k . B í­ z u n k a b b a n , h o g y n é m ile g s ik e r ü l m a jd e g y s é g e s íte n i k a r n a g y a in k k ü lö n b ö z ő t u ­ d á s s z in tjé t. S A L G Ó T A R JÁ N I B Á N Y Á S Z F É R F IK A R — A S a lg ó ta r já n i B á n y á s z F é r f ik a r k i­ tü n te té s é t V irá g L ász ló k a r n a g y v e tte á t. M ió ta k a r n a g y a a b á n y á s z f é r f ik a r n a k ? — 1974. j a n u á r 1 -tő l v e tte m á t a k a r v e ­ z e té sé t, k is s é k r itik u s id ő b e n . U g y a n is a k o r á b b i k a r n a g y le m o n d o tt, n y u g d íjb a m e n t, s a b á n y á s z f é r f i k a r f e n n á llá s a 50. é v f o r d u ló já n a k m é ltó m e g ü n n e p lé s é r e k é ­ sz ü lt. S a lg ó ta r já n b a n 1974 m á ju s á b a n v o lt egy o rsz á g o s m u n k á sk ó ru s fe sz tiv á l, a m e lly e l a K Ó T A k ö z p o n ti v e z e tő sé g e a b á n y á s z f é r f i k a r fé lé v sz á z a d o s ju b ile u m á t k ív á n ta ü n n e p e ln i. E z e g y ú tta l m in ő s íté s is volt. A k ó r u s A ra n y k o s z o r ú d ip lo m á s le tt ez a lk a lo m m a l. 1 9 7 6 -b an s z in té n m e g k a p ­ tu k a z A ra n y k o s z o r ú d ip lo m á t. 1974-ben e g y é b k é n t a g o n d o k és az ö rö m ö k is e g y ­ a r á n t r á n k s z a k a d ta k : a m in ő s íté s id e jé b e n d e r ü lt ki, h o g y a k ó r u s t e g y w a le si u ta z á s ­ r a is je lö lté k , a z o tta n i b á n y á s z fe s z tiv á lo n v aló r é s z v é te lre . E z a s z e re p lé s ig e n s e r ­ k e n tő e n h a t o t t a k ó r u s ra . G o n d o k , te r m é ­ sz e te se n , v a n n a k — e ls ő s o rb a n lé ts z á m b e ­ li p r o b lé m á k . E ttő l f ü g g e tle n ü l ú g y é rz e m , h o g y a k ó ru s m in ő s é g ile g e g y r e sz ilá rd a b b , n e m c sa k a ré g i m u n k á s m o z g a lm i h a g y o ­ m á n y o k a t v isz i to v á b b — ez e g y ik első ­ r e n d ű f e la d a t! — , h a n e m m a d rig á lo k k a l, n é p d a lo k k a l, e g y é b k ó r u s m ű v e k k e l b ő v íti r e p e r to á r j á t, t á g ítja lá tó k ö r é t, s z é le síti s tí­ lu s is m e re té t. — E m líte tte a z u tá n p ó tlá s i g o n d o k a t. Á lta lá b a n m i az o k a ez e n g o n d o k n a k ? — É n e k k a r i u tá n p ó tlá s i g o n d o k ró l v a n szó. I t t m o s t v á la s s z u k k e t té a f é r f i - és a n ő i s z ó la m o k a t. A n ő i s z ó la m o k k a l á lta lá ­ b a n n in c s g o n d . A f é r f ia k n á l v a n . E n n e k e g y ik a la p v e tő h á t t e r é t a b b a n lá to m , h o g y a z á lta lá n o s és a k ö z é p isk o la i é n e k k a r o k ­ b a n , a h o l a g y e r e k e k az é n e k k a r i m u n k á t m e g s z e re th e tn é k , e ls ő s o rb a n lá n y o k a t t a ­ lá lu n k . F iú k a t a m u tá lá s m ia tt h a to d ik - h e ­ te d ik o sz tá ly o s k o r b a n m á r n e m v e s z n e k b e, s ő t g y a k r a n m á r k o r á b b a n sem . T e h á t a f iú k n a k az á lta lá n o s és a k ö z é p isk o la i é n e k ta n á r o k s o k k a l k e v e s e b b te r e t a d n a k ah h o z, h o g y a k ó r u s m u z s ik á t m e g s z e re t­ h essék . S o k s z e m p o n tb ó l m e g is é r te m e z e­ k e t a ta n á r o k a t, m e r t a f iú k k a l v a ló v e ­ gyes k a r so k k a l n e h e z e b b m u n k a . A sz a k k ö z é p is k o lá b a n és a z ip a ri ta n u ló in té z e te k ­ b e n m é g k e v e s e b b a le h e tő s é g , m e r t e z e k ­ b e n é n e k ta n ítá s és é n e k ta n á r sin cs. E z é rt v a n n a g y je le n tő s é g e a n n a k , h o g y a sa lg ó ­ ta r j á n i ip a r i s z a k m u n k á s k é p z ő in té z e tb e n a m ú lt é v b e n m e g in d u lt az é n e k k a r i m u n ­ k a. E lk é p z e lh e tő , h o g y e z e k b ő l a f ia ta l é n e k e s e k b ő l if jú m u n k á s k o r u k b a n m u n ­ k á s é n e k k a r i ta g o k le szn e k . — T é r jü n k v issz a a tö b b m in t fé lsz á z e s z te n d ő s b á n y á s z f é r f ik a r r a , a m e ly n e k m ű k ö d é s e p o litik a i s z e m p o n tb ó l is je le n tő s v o lt. H o g y a n d o lg o z n a k je le n le g ? — V a ló b a n , a b á n y á s z f é r f ik a r , b á r a m ú ltb a n k ü lö n b ö z ő n é v e n m ű k ö d ö tt, d e m in d ig m u n k á s k ó r u s v o lt, s m ű k ö d é s e p o ­ litik a i sz e m p o n tb ó l is je le n tő s v o lt. A z é n e k k a r i ta g o k a h a la d á s é r d e k é b e n j ö t ­ te k össze, ez m ű s o r p o litik á ju k o n is l á t ­ sz o tt. G y ű lé s e k e n , tö m e g m e g m o z d u lá s o k o n lé p te k fe l, a h o l g y a k o r ta c s e n d ő rö k o sz la t­ tá k fe l a tö m e g e t, s ő t e g y íz b e n m a g á t az é n e k k a r t is te lje s e g é sz é b e n le c s u k tá k . M o st a b á n y á s z f é r f ik ó r u s k é ts z e re s k iv á ló e g y ü tte s , a S z o c ia lista k u l t ú r á é r t je lv é n y ­ n y e l k itü n t e te tt k ó ru s , és m o s t — ö rö ­ m ü n k r e — m e g k a p tu k a N ó g rá d m e g y e i M a d á c h -d íja t. A k ó r u s je le n le g h e ti k é t p r ó b á t ta r t . F e llé p é s e in k a le g v á lto z a to ­ sa b b a k . E lső so rb a n , te rm é s z e te s e n , a k ü ­ lö n b ö z ő tá rs a d a lm i, p o litik a i je lle g ű m e g ­ m o z d u lá s o k o n , ü n n e p e k e n , n a g y g y ű lé s e ­ k e n stb . lé p ü n k fel. D e az e lm ú lt é v b e n k o n c e r ts z e rű en is f e llé p tü n k a b á n y á s z f ú ­ v ó s z e n e k a r ra l k ö zö sen . S ő t, f ilh a rm ó n ia i h a n g v e r s e n y e n is s z e r e p e ltü n k m á r e g y n e h é z B r a h m s -m ű e lő a d á sá v a l. — H a llh a tn á n k r ö v id e n v a la m it ré s z le ­ te s e b b e n is a b á n y á s z f é r f i k a r m ű s o rp o li­ tik á já r ó l? �— M ű s o r p o litik á n k a t e g y ré s z t b e fo ly á ­ s o lja m a g a a z a té n y , h o g y m u n k á s k ó ru s v a g y u n k , te h á t N ó g rá d m e g y e m u n k á s ­ é n e k k a r i h a g y o m á n y a it k ív á n ju k á p o ln i és é b r e n ta r t a n i. E b b e n s z e re p e ln e k n ó g r á d i n é p d a lo k , m u n k á s d a lo k , o rsz á g o sa n is m e rt m u n k á s d a l-fe ld o lg o z á s o k , és íg y to v á b b . De z e n e i sz e m p o n tb ó l ig e n n e h é z k ó r u s m ű v e k e lő a d á s á r a is v á lla lk o z n u n k k ell. H ogy c s a k e g y p é ld á t m o n d ja k , a V á n d o r S á n ­ d o r-s e re g s z e m lé re m o s t é p p e n e g y n a g y o n n e h é z V á n d o r S á n d o r - m ű v e t ta n u lu n k , A d y E n d r e - v e r s r e í r t m ű v e t: E sze T a m á s k o m á ja . J e le n le g a k ó r u s n a g y c é lja a V á n ­ d o r S á n d o r -s e re g s z e m lé re és f e s z tiv á lra Való jó fe lk é sz ü lé s. E z e n k ív ü l á lla n d ó a n k é s z e n lé tb e n t a r t u n k 15— 20 p e rc e s b lo k ­ k o k a t, h o g y h a b á r m ik o r sz ü k sé g v a n a k ö z ­ r e m ű k ö d é s re , n e jö jjö n z a v a r b a a k ó ru s. E g y é b k é n t, a s a lg ó ta r já n i B á n y á sz M ű v e ­ lő d é si H á z b a n m ű k ö d ik , ta g lé ts z á m u n k 30 k ö rü l m ozog. T ó th E le m é r N é m i e lm e f u ita tá s a z ö r ö k l ö t t n y e lv ü r ü g y é n B o ld o g u lt e m lé k ű L e n h o ssé k M ih á ly p ro ­ fe ssz o r a n a tó m ia i e lő a d á s a in a k sz ö v e tta n i je g y z e te k e r ü lt e lé m a m in a p a fió k o k r e n ­ d e tle n re n d jé b ő l: rég i e g y e te m i n a p ló m . B e n ­ n e a z e m b e ri te s tsz ö v e d é k m e g a n n y i r a jz o la ­ t a : a s e jtfa la k , s e jtn e d v e k , se jtm a g o k , a k ö v é r z sírszö v et, a b o n y o lu lt id e g s e jt, a z e g y sz e ­ rű s é g ü k b e n is a n n y i titk o t, ö rö m e t s v e sz e ­ d e lm e t r e jtő v é rte ste c sk é k , a m illim ik ro n c se ­ k ély ség ű s e jtp á lc ik á k , la z a h u rk o k , a fe lh á m p ik k e ly e in e k g y ö n g y h á z fé n y szín e i, az izom f ib rillu m a in a k c é rn a s z á la i. A je g y z e t e g y ik o ld a lá n az ö rö k lé s t h o rd o z ó k ro m o sz ó m á k k é ­ pe, a p á ro s te ste c sk é k , a g é n ek , a p e te s e jt, a tüsző. F ü le m b e zso n g m ég m a is a ta n te r m i n y ü z s­ gés, a su tto g á s, láb cso szo g ás, fü z e tp a p íro so k csörgése, a zen g ő „ é lje n ” , a m iv e l m in d e n p r o ­ fe s sz o rt ü d v ö z ö ln i ille tt, é s a s z a p o ra lá b d o ­ bogás, je lé ü l a n n a k , h a v a la m i te tsz e tt. A t a n ­ te r m i a ltis z t, Jó zsi b ácsi, o ly ü n n e p é ly e se n á llt az a lsó p a d s o r szélén , k é sz e n a r r a , hogy k ré tá v a l, sziv accsal, b o n c m in tá k k a l sz o lg á l­ jo n , m in th a m a g a is p ro fe ssz o r le n n e ; szigo­ r ú b b te k in te tte l ille tte a z a jo n g ó k a t, m in t m a ­ g a a ta n á rs e g é d , a k i v is z o n t az a jtó m e lle tt ü lt fe h é r k ö p e n y é b e n . M a jd h ir te le n e lh a lk u l az a m a r a d é k n y ü z sg é s is, a m e ly a n n y i ifjú e m b e r k ö z ö tt m ég a le g tis z te lte b b p ro fe ssz o r je le n lé té b e n is m ú lh a ta tla n , m e r t az e z ü stsz a ­ k á llú tu d ó s a h o sszú m u ta tó b o tta l k ö rü lk e ríti a c so n tsz ín ű ü v e g tá b lá ra r a jz o lt sz ín e s á b r á ­ k a t, a k ro m o sz ó m a s e jte k k é p é t, és szól, k issé ö b lö s e n : — Ez az ö rö k ség v iselő . E z e k b e n a s e jte k b e n s z u n n y a d s v á ra k o z ik eg ész é le tü n k és az u t á ­ n u n k k ö v e tk e z ő k é : m ú ltu n k és jö v e n d ő n k . V issz a fe lé so k sz á z e z e r e sz te n d ő v e l és e lő re is az id ő b en , a m íg c sa k e m b e r f a jta él. A m á k ­ szem m ik ro n n y i ré s z é b e n jó és ro ssz, h á b o rú és bék e, egészség s b eteg ség , s ik e r és k u d a rc , fe k e te és fe h é r, sző k e és b a rn a , á ld o z a to s é d e s a n y a és k e g y e tle n u tó d , g y a tr a fa lu s i m u ­ zsik u s és d ia d a lm a s h a d v e z é r, tu d ó s és g y e n g e ­ e lm é jű . N a g y a p a és u n o k a . M a g a a fo ly a m a to s e m b e ri élet. D e tá n e sz e m b e se m j u t e n n e k az a n a tó ­ m ia i ó r á n a k e m lé k e , és a m in d n y á ju n k s z á ­ m á r a oly d rá g á ró l, a m a g u n k a n y a n y e lv é rő l szó lv án n e m a g é n e k és k ro m o sz ó m á k felő l k ö zele d em é d e s a n y á m e m lé k é h e z — h o g y a m ú lt id ő k b u rk á b ó l h á m o z z a m k i az a n y a ­ n y e lv i tu d a t és a v e le re z g ő é rz é s e k ti tk a i t — , h a n e m fü g g e n e össze ezzel a tu d o m á n y o s ta n ó r á v a l a m a m á s ik e m lé k is. L e n h o ssé k p ro fe ssz o r u g y a n is egy p illa n a tr a m e g á llo t t a b e sz é d b e n . V é g ig fe k te tte a hosszú, h a jlé k o n y n á d v e ss z ő t az a sz ta lo n , s így fo ly ­ ta t ta : — H ig g y é k el, k é re m , ezek a k ro m o sz ó m á k a n y a n y e lv i ö rö k s é g ü n k re is h a tá s s a l v a n n a k . T u d a tu n k r a s ö sz tö n e in k re . É s m o s t h ir te le n eg y m e ré sz o d a lív v e l m e ­ g in t p o n to s a n ú j c é lb a ta lá lt. T u d ta , m ié rt m o n d ta ezt. M e rt: — Ig en , a n y a n y e lv ; d e n y e lv h e ly e ssé g is — fo ly ta tta . — S a jn o s , ö n ö k , k o llé g a u ra k , so k ­ szo r k e rü ln e k e lle n té tb e m é g a le g e g y sz e rű b b n y e lv ta n i sz a b á ly o k k a l v a g y é rte lm e z é se k k e l is. O rv o sn a k a z o n b a n h e ly e se n b e sz é ln i k ö te ­ lező! A te g n a p i k o llo k v iu m o n p é ld á u l h á ro m je lö lt u r a t is fig y e lm e z te tte m , n e m o n d jo n „ e g y e lő re ” h e ly e tt „ e g y e n lő ré ”-t. V eg y ü k v é g ­ re, k é re m , tu d o m á su l, hogy az „ e g y e lő re ” id ö ­ h a tá ro z ó , m íg az „ e g y e n lő re ” m ó d h a tá ro z ó . H a ez m é g m in d ig m a g a s n a k tű n n e az u ra k e lő tt, a k k o r m e g m a g y a rá z o m , h o g y az a s z ta ­ los sz o k o tt e g y e n lő re fű ré s z e ln i k é t d e sz k á t és eg y e n lő n a g y s á g ú ra v á g ja az ü g y e s g a z d ­ assz o n y is a s z a lo n n a d a ra b o k a t, á m ez m ég n e m j á r azzal, hogy az a s z ta lo s e g y e l ő r e össze is ille s z ti a d e sz k á k a t, v a g y a h á z ia ssz o n y e g y e lő re m e g is p ir ít a n á a s z a lo n n á t. U d v a ria s lá b d o b o g á s v á lto tta f e l a fig y e lé s c se n d jé t, je lé ü l a n n a k , h o g y te ts z e tt a p ro fe sz ­ sz o ri k ité rő . H ogy az e u ró p a i h ír ű a n a tó m u s — a k a d é m ia i r a n g já h o z illő e n — id ő n k é n t n y e lv le c k é t a d n i s e m s a jn á l a le e n d ő d o k to ­ ro k n a k , a z n a p ta p a s z ta ltu k e lő szö r, d e n e m u to ljá r a . A m in th o g y V á m o ssy Z o ltá n p ro fe sz ­ szor, a g y ó g y sz e rta n sz ig o rú ta n á r a is m in d ig m e g k ö v e te lte a fö ld ra jz i t u d á s t is ; a k in in v e g y je le v a g y a te a a lk a lm a z á s i m ó d ja m e llé k in in m e g a c e y lo n i te a ú t j á t is e l k e lle tt m a ­ g y a rá z n u n k , k ik ö tő tő l k ik ö tő ig . — N e m s z e re te m a z e g y o ld a lú s z a k tu d ó s o ­ k a t — m o n d o g a tta , m e r t a „ s z a k b a r b á r ” k i­ fe je z é s a k k o r m é g n e m v o lt d iv a to s — , az á l ­ ta lá n o s m ű v e lts é g is s z á m ít v a la m it a p á ly á n , je lö lt ú r! B o to r d o lo g le n n e a z t á llíta n o m , h o g y v a la ­ m ifé le k o rs z a k a lk o tó n y e lv ta n i v a g y ö rö k lé s­ ta n i fe lfe d e z é st tesz e k , a m ik o r a z t v a llo m , hogy az ír ó eg ész é le té n á t p o n to s a n e lh a t á ­ ro lh a tó — sz a v a k b a n , sz ó fű z é se k b e n , le le m é ­ n y e k b e n , g o n d o la ti ö ssz e te v ő k b e n jó l k im u ­ ta th a tó — k é tf é le n y e lv e t h a s z n á l: a ré g it, a m e ly e t a lig -e sz m é lő k o rá b ó l o tth o n ró l h o z o tt m a g á v a l, s az ú ja t, a fo ly to n v á lto z ó t, a k o r­ sz e rű t, a m e ly h e z a m a g a le le m é n y e is á lla n ­ d ó a n h o z z á to ld v a la m it. A lk a lm a z ó ja , azaz ír ó ja v á lo g a tja , m i m ó d o n , m e ly íz e k k e l k e ­ v e ri a k e ttő t; ö rö k é le tű le s z -e — a z a z e l t a r t e g y -k é tsz á z év ig — , a v a g y m é g é le té b e n m e g ­ ö reg szik , e lk o p ik , a v u lttá , o lv a s h a ta tla n n á v á ­ lik a n y e lv e . H a s o n líts u k össze az e la v u lt J ó ­ sik a M ik ló st a m a is k ö n n y e n o lv a s h a tó J ó ­ k a iv a l, v a g y é p p e n V as G e re b e n t M ik s z á th ta l! B izonyos a z o n b a n , h o g y az ily e té n k u s z a n y e l­ v i é p ítm é n y n e k v a s b e to n a la p j a az o tth o n ró l ö rö k lö tt é d e s a n y a i n y e lv . És k ü lö n ö s : m in é l in k á b b ú jíta n i, „ c if rá z n i” a k a rju k , a n n á l in ­ k á b b e la v u l. M in é l to v á b b k it a r t u n k a g y e r­ m e k k o ri b e sz é lt n y e lv — te h á t az é d e sa n y a n y e lv e — m e lle tt, a n n á l to v á b b t a r t s é lv e z ­ h e tő a z ir o d a lm ila g h a s z n á lt n y e lv is. (H ogy k iv é te l is e rő s íts e a sz a b á ly t, a m á ig tö k é le te ­ se n m o d e rn P e tő f i-n y e lv e z e t n e m H ru z M á ria ö rö k sé g e u g y a n , á m az a p a , a ro k o n s á g je le sü l b ír ta a m a g y a r n y e lv e t; n y e lv i tu d á s te k in te ­ té b e n a k ö rn y e z e t is je le n te tte P e tő fi s z á m á ra az é d e sa n y á t.) D e m in d e n e s e tb e n az é d e s a n y á é -e ? É r th e t­ jü k k é p le te se n . N é h a a z a p á é is. J ó k a i — h o g y je le s p é ld á v a l é lje k to v á b b is — a k k é p p b e sz é lt s ír t, a m ik é p p 1820 t á ­ já n , te h á t m é g a z ő sz ü le té se e lő tt K o m á ro m ­ b a n s á lta lá b a n a C sa lló k ö z b e n b e sz é lte k . A n y e lv i h a tá s o k ir á n t is e rő s e n fo g é k o n y lé v é n a z o n b a n , a k o m á ro m i sz ó lá sm ó d m e lle tt k ö n n y e n m a g á b a o ld o tta a p á p a i és k e c sk e ­ m é ti id ió m á t is, a ju r á tu s i la tin s á g g a l e g y ü tt. M iv el a z o n b a n e lső n e v e lő m e s te re m a g a az é d e sa p a , J ó k a y J ó z s e f v o lt, fe lté te le z h e tő , h o g y a k is J ó k a i a n y a n y e lv e n a g y ré s z t a z a p a m a g y a r n y e lv e k é n t je le n tk e z e tt, e z t k a p ta a já n d é k u l az e lső isk o la i k la s sz is b a m e n e t. I t t a z tá n — m in t m in d e n g y e re k re — a k ö rn y e ­ z e t is e rő s h a tá s s a l v o lt, d e ez m á r c sa k az o tth o n ta n u l t n y e lv e t g a z d a g ítja to v á b b . M ik ­ s z á th ír ó i n y e lv e lé n y e g é b e n az 1840-es év ek k ö z n a p i b e s z é d fo rm á já v a l in d u lt, a B a la s s a ­ g y a rm a t k ö rn y é k i n ép, a v id é k i kö zn em esség , v a la m in t a rim a s z o m b a ti p o lg á rsá g s a g ö m ö ri k ú riá k k e d é ly e se n é v ő d ő n y e lv é v e l ö tvöződve. E zzel é lt oly re m e k ü l, hogy n y e lv e z e te m ég m a is é lő n e k h a t, m á ig se m a v u lt, h o lo tt m e g ­ a n n y i k o r tá r s a n y e lv i friss e sé g te k in te té b e n k id ő lt m ellő le . L e g n a g y o b b n y e lv m ű v é sz ü n k , A ra n y J á n o s a m ú lt sz á z a d e le ji B ih a r g a z ­ dag, á rn y a la to s — és m in d m á ig p é ld a s z e rű — n y e lv é t ö rö k ö lte és ő re á is h a to t t az é d e s a p a ; á m A ra n y n á l is a n y a n y e lv rő l sz ó lu n k , a m e ly n y e lv v é g ü l a k ö rn y e z e t h a tá s á r a v irá g z o tt ki o ly ék essé. (A szó k ép n e m b o to r: sz o k tu n k v i­ rá g z ó n y e lv r ő l b eszéln i.) A ra n y k im ű v e lt n y e lv e g y ö k e re ib e n az 1820-as n é p n y e lv , fo ly ­ to n o s, tu d a to s g a z d a g ítá ss a l. T o m p a M ih á ly „ a la p ”-b e s z é d m ó d ja b o rs o d i e re d e tű , s á r o s p a ­ ta k i ta n u lts á g g a l s csa k k é ső n jö t t g ö m ö ri b e ­ ü téssel. (B á r R im a s z o m b a tb a n s z ü le te tt, g y e r­ m e k k o rá t a b o rso d i Ig ric b e n tö ltö tte .) A gyö­ k e re k „ e re d é s i id e je ” T o m p á n á l is a m ú lt sz á ­ zad e le je . A d y úgy sz ó la l m eg, a h o g y a n é d e s­ a n y ja a m ú lt sz á z a d ö tv e n e s -h a tv a n a s év e ib e n b eszélt. M óricz Z sig m o n d s z in té n a m ú lt s z á ­ zad ö tv e n e s -h a tv a n a s é v e in e k n y e lv é t h a llo tta elő szö r, a z é d e s a n y á k a lig h a sz o k ta k v á lto z ­ ta tn i a g y e rm e k k o rb a n ta n u l t n y e lv ü k ö n . A M ó ric z n y e lv e s z a tm á r i id ió m a . T a m á s i Á ro n m ég m e s sz e b b rő l k a p ta a n y a n y e lv é t: a n a g y ­ a n y á k , n a g y a p á k n y e lv é t ő riz te m eg s a d ta to ­ v áb b . N e m k é tség es, hogy a v id é k i g y e rm e k a sz ü le té se e lő tt h a rm in c - n e g y v e n é v v e l b e ­ sz é lt n y e lv e t h a llja elő szö r, a z o n n e v e lk e d ik . De, h o g y p e s ti p é ld á v a l is é lje k : P e s te n s z ü ­ le te tt s o tt n e v e lk e d e tt a n y a i n a g y a p á m , s n a g y a n y á m G ö m ö rb e n is az 1840-es, 50-es é v e k p e s ti m a g y a r n y e lv é t b eszélte, k ifo g á s­ ta la n u l. S z á m o ln i a z o n b a n n é m e tü l sz á m o lta k . G y e rm e k e ik — h a z a fia s o k o k b ó l — c sa k m a ­ g y a ru l ta n u lh a tta k . E l is s a j á tí to t tá k a le g te l­ je s e b b rim a s z o m b a tiz m u s t. E z t ta n u lta m m eg én. D e m o st ö n é le tra jz i v is sz a e m lé k e z é st í r ok és az é d es a n y a n y e lv n e k m a g a m ra v o n a tk o z ó g y ö k e re it á so g a tn á m . E z t p e d ig a lig h a le h e t e z e rn y i k ö z b ü lső re z z e n e t n é lk ü l c se le k e d n i. Az é d e s a n y á r a - a p á r a v a ló e m lé k e z é s — h á lá s g y e re k n é l — e g y e tle n tisz ta , f o ltta la n , m ély érzés. Í gy a z tá n h ib á tla n n á lesz a v e lü k k a p ­ c so la to s a la p tu d a t is, a z a n y a n y e lv i ö rö k ség tu d a ta . É s ezzel e g y ü tt sz o ro sa n , so h a szét n e m v á la s z th a tó a n , egész é le tre szó ló n : a sz ü ­ lő fö ld s z e re te te . B á rh o v á v esse is a sors. M e n e k ü lö k a frá z iso k tó l, d e a ttó l ta rto k , hogy a m it it t le írta m , m ég is k ö z h e ly n e k h at. M ég sem fé le k le ír n i a n a g y k ö z h e ly e t: é d e s­ a n y a é s szü lő fö ld . H isz v é g ü l a fe s tő is az a la p s z ín e k k e l dolg o zik , c sa k a z o k a t tu d ja k e ­ v e rn i. A z e n e sz e rz ő n e k m in d ö ssz e n é h á n y o k ­ tá v ja , az o n b e lü l tiz e n k é t, e se tle g tiz e n h a t h a n g ja v a n . Ez a b ir to k a eg y é le te n át. O lv a sv a és ír v a e g y re tö b b e t tű n ő d te m azon — e ln é z é s t az a la n y is á g é r t — , v a jo n m ily en m a g y a r n y e lv e t ta n u lta m é n ? P o n to s a n m e g tu d o k fe le ln i r á : azt, a m e ly e t 1850— 1880 k ö z ö tt b e sz é lte k R im a s z o m b a tb a n A zt te h á t, a m e ly e t é d e s a n y á m k ic si k o rá b a n — 1880-ban s z ü le te tt — o tth o n , is k o lá b a n , p ia ­ cozó p o k o rá g y i k o f á k r a fü le lv e , n e m e s ra d n ó ti P ó sá k és B o d o n o k m e s é lő a jk á n csü n g v e, t a ­ m á s fa li m e g v á rg e d e i te je s n é n é k te jfö lö s b ö g ré ib e n k a n a la z v a , a R im a p a r t já n já ts z v a , a te m p lo m b a n m is é t h a llg a tv a , a M ik sz á th e lő tt is a p é ld a k é p e n tu d ó s F á b ry J á n o s t a n ­ ó rá in fe le lv e , Ib o s é k v a r r o d á já b a n h ím z é st t a ­ n u lv a , a v á ro s i k e rté s z k is lá n y á v a l le p k é t k e rg e tv e , az ó b á s ti b a rk ó k ta lp ra e s e tts é g é n m o so ly o g v a, c s a lá d i n y o m d á n k szerk esztő ség i g y ű lé s e in e k sz e lle m i s z ip o rk á it élv ez v e, k ö v é r fő ző asszo n y o k jó íz ű h a rs o g á s á tó l elzso n g u lv a ta n u lt s b e sz é lt. A b b a n az id ő b e n — a m ú lt sz á z a d v é g é n s e sz á z a d e lső n e g y e d é b e n — 7 �c sa k az n e m sz ó lo tt „ sz o m b a ty ia s a n ” n á lu n k , a k i n e m o tt s z ü le te tt: a m e ssz irő l o d a h e ly e z e tt á lla m i tisztv iselő , az E rd é ly b ő l, S zep esség rő l, D e b re c e n b ő l é rk e z e tt g im n á z iu m i ta n á r , a p re lá tu s , az e sp e re s, a v a g y v a la m e ly k e re s k e ­ d ő -e m b e r, a k i a lfö ld i tá ja k r ó l jö t t fö l G ö m ö r­ b e s z e re n c sé t p ró b á ln i. D e m á r a b e n n s z ü lö tt — p a p i e m b e r é p p ú g y , m in t a k á r a R im a p a r ti c siz m ad ia, a k á d á r, a szállo d á s, v ag y a ta n ító , a m alo m szö g i tím á r, a T o m p a u tc a i g o m b k ö tő , a fésű s, a fö ld b irto k o s és a v é g re h a jtó , a to ­ ro n y ő r és a v á ro s i m é rn ö k , a p o lg á r m e s te r és a h a ra n g o z ó , ső t az a lis p á n s a fő isp á n is — tá r s a d a lm i lé tr a ide, v ag y o d a — a z z a l a k e d ­ ves, d e r ű t k e ltő h a n g sú lly a l, n y ílt és z á r t á - k kal, aó-k k a l, ó-k k a l b eszélt, a m e ly e t jó fü lű e m b e r az első s z á jn y itá s r a is p o m p á s a n e l t u ­ d o tt k ü lö n íte n i a ro z sn y a itó l, a d o b sin a itó l, lo ­ so n citó l, c se tn e k itő l, v a g y a k á r a k ö z e li to r ­ n a a ljitó l, sa lg ó ta rjá n itó l, fü le k itő l is. F a lu ra , k ilo m é te rre m eg le h e te tt á lla p íta n i, m e ly ik m e g y eb izo ttság i ta g m ely v ö lg y b ő l k o csizo tt b e , s a p iaco zó k o fa G u sz o n á ró l é rk e z e tt-e , V a jd a P á lé k felől, a v a g y N e m e s ra d n ó tró l, P ó ­ sa L a jo s fa lu já b ó l, n e tá n B a lo g ró l — a h o l „ k é t e m b e r sem tesz ki egy e m b e rs z á m o t” — , e se tle g S zu to rb ó l, a h o l m é g ,,közös a n a d r á g ”. V ég ül a z tá n m in d e n e k jó té k o n y a n ö ssz e k e v e ­ re d te k egy s a já to s d é l-g ö m ö ri, rim a s z o m b a ti id ió m á v á , és az is e lta n u lta m ih a m a r s a já to s s z ó e jté sü n k e t, a k i K e c sk e m é te n v a g y N a g y v á ­ ra d o n sz ü le te tt, h a so rsa k ö z é n k v e te tte és h o sszú id ő re n á lu n k m a r a d t. A fa lu s ia k a z o n b a n ig e n c s a k n e m sz e re tté k , h a b á rk i csak p a ló c n a k m e ré sz e lte n e v e z n i ő k e t s n em m a g y a rn a k . M ik sz á th jó p a ló c a i­ n a k u tó d a i e rő s e n tilta k o z ta k m in d e n fé le g y a ­ n ú s ítá s ellen . H iszen a n n a k v e tté k ! „ V a ó rg e ­ d é b e ” v a g y „ F e le d b e ” a k á r v e re k e d n i is tu d ­ ta k v o ln a a sé rté s m ia tt. E zt, á r t a tla n u l s jó ­ h is z e m ű e n a gedei v á r a la t t e g y sz e r c sa k n e m m e g sz e n v e d te m m a g a m is. H a p e d ig m á r s e m ­ m ik é p p se m m o s h a ttá k le m a g u k ró l a p aló c n e v e z e te t — k á rö r v e n d v e a szo m széd fa lu ra fo g ták . „A g e sz te te ie k a p aló c o k , n e m m in k !” — m a g y a r á z tá k S e rk é n . C sak a sim o n y ia k , a d a rn y a ia k , b á s tia k s a lm á g y ia k v a llo ttá k az ősi sz á rm a z á st. De a k ­ k o r sem a p aló co t, h a n e m : — B a rk ó k v a g y u n k m i, k é re m , n e m h o lm i p aló co k ! H á t m ég a r a d n ó tia k a B alo g v ö lg y é b e n ! A P ó sák , V a rg á k , B odonok, az a rm á lis ta n e m e ­ sek. A n e m e ssé g e t 1660 tá j á n k a p tá k a bécs i k irá ly tó l. H ú s v é tk o r a k u ty a b ő r t s z itá ra te t­ té k ki, h a d d s z á ra d jo n a n a p o n , n eh o g y a p e ­ nész egye, n ed v e ssé g lá g y íts a a H a d a k lá d á ­ já b a n ! „ G y ü k e r” v o lt v a la m e n n y i a m a g a fé sz k é ­ b en , n e m h o lm i „ g y ü tt-m e n t!” G y ü k e r v o ltu n k ra m in d e n k o r b ü sz k é n h i­ v a tk o z tu n k . C ím e rte le n n e k c ím e re , fá tla n n a k a c s a lá d fá ja v o lt a g y ü k e ri lé t. S zab ó K a ta n é n é m , v a g y P a ta y - S z a b ó J ó s k a b á ty á m m eg é p p e n o ly a n g y ü k e r, a la p g y ü k e r, hogy tá n m é g a k á lv in is ta h ite t is h a m a r á b b v e tté k föl a R im a p a r tjá n , m in t a h o g y a z t K á lv in Já n o s m e g a la p íto tta v o lt G e n f v á ro s á b a n . M eg is v e ­ re k e d te k é r te n é m e ly é v tiz e d e k b e n v á ro s o m ő sei; M á ria T e ré z ia k ir á ly n ő íté lő b írá i le h e t­ n e k r á a ta n ú k . M ég m o n g o lv á g á sú szem ü k , k iá lló p o fa c s o n tju k is m e g v o lt az ősi g y ü k e r­ ség h ez. S ily e té n típ u s b a n r itk á n lá tta m sz e b ­ bet, E u ró p á h o z s im u ló b b a t, m in t S zab ó K a ta n é n ém . A z ősök n y ilv á n Á k o s v a g y H u b a tö rz sfő v e l e g y ü tt s z á r m a z ta k G ö m ö r-K is h o n t­ ba, á s tá k a g y e p ű t R o zsn y ó n á l, h o g y á t ne c sa p jo n G ö m ö rb e a len g y e l. Á m b á r az is le ­ h e t, hogy az ő s a p á t a ta tá r o k h a g y tá k itt. Ha u g y an n e m a tö rö k ö k . . . E zt a „ g y ü k e r-n y e lv e t” h a llo tta m d a lla n i g y e rm e k k o ro m b a n . A n d a lító a n h a n g z o tt, n y e lv ta n ila g is h e ly e s v o lt. A ,,su k -sü k ”-n y e l­ v e t é n tisz te ssé g e s rim a s z o m b a ti p o lg á r s z á já ­ b ó l a k k o r n e m h a llo tta m ; ú ja b b k e le tű , c sú ­ n y á n ta p a d ó h o n i v é te k ez g y ü k e ri n y e lv e z e ­ tü n k e lle n is, m in t a h o g y a p e sti u tc a b o ­ g á n c s k é n t ra g a d ó szöszeit, k is z ó lá sa it tü n e m é ­ n y es g y o rs a sá g g a l v iszi szét a szél, a h a tá r o ­ k o n tú l r a is. E g y -k é t h ó n a p o s v a g y é v es k é ­ sé ssel a p e sti s z le n g e k e t a R im a p a r t já n is m e g ta lá lo m . 8 A m ú lt sz á z a d b é li, v a ló d i g y ü k e r-n y e lv g ra m m a tik á ja , szó fű z é se h e ly e s v o lt, s z a b a to s, ízes. S o k tá jsz ó v a l, e re d e ti k ife je z é s se l k e v e ­ re d e tt. R a g ja it n é h a u g y a n c se ré lté k , a k e ttő s m á s sa lh a n g z ó v a l sem b é k ü lt k i m in d ig a g y ü ­ k e r; ,.m á s a lh a n g z ó ”- t m o n d o tt, v is z o n t az e le ­ m i „ e lle m i” -v é d a g a d t, v e g y tisz ta sá g a a z o n ­ b a n — a m it a ré g ie k tő l ö rö k ö ltü n k — k ris tá ly m a ra d t. A m o n d a to k le le m é n y e ssé g e , a g o n ­ d o la to k ö tle te s sé g e n e m is k e lle tt, hogy e r e ­ d e ti le g y e n ; a b e sz é d s a v a - b o rs a o tt é lt a le­ v eg ő b e n , sz á llo n g o tt sz in te , s m in d e n k i sz ip ­ p a n th a to tt b elő le, v á lh a to tt rim a s z o m b a tiv á v ele. R a g a d t a k ie jté s h e ly i z a m a ta m in d e n ­ k ire . a tr é fá s szó fű zés é p p ú g y , m in t a m in ­ d e n k i n y e lv e h e g y é n fo ly to n o tt in g e rk e d ő g y en g éd c sú fo ló d á si sz á n d é k , a te lita lá la to s b ö k v e rs, a so h a le n e m m o s h a tó r a g a d v á n y ­ név. E g y -eg y e lszó lásb ó l, fé lre s ik e rü lt te ttb ő l, h ib á s lé p é s b ő l m in d h a lá lig fén y lő , a v a g y s ö ­ té tlő p e c sé t le tt. A p ró , c sú fo n d á ro s, ö tle te s v e rs ik é k h a llá s á v a l n ő ttü n k föl. A z éd es a n y a n y e lv fo g a lm i k ö ré t, a lk a lm a z á s i le h e tő ­ sé g é t ez m é g tá g a b b r a n y ito tta . M e rt n e m k ím é lte ö n m a g á t se m az igazi g y ü k e r. M o n d ja m , hogy e m e lk e d e tt g o n d o lk o ­ d á s m ó d ra is v a llo tt — k is p o lg á ri k ic s in y e ss é ­ g e e lle n é re is — , a m ik o r ö n n ö n v á ro s á ra s a já t m a g a k ö ltö tt rig m u s t? H iá b a p ró b á ltá k a g y ü ­ k e r t o rs z á g sz e rte b o ss z a n ta n i a jó l is m e rt b ö ­ késsel, m o n d v á n „Ba ty ib a — h in tó b a já r a lib a !” — m i c sa k m o s o ly o g tu n k r a jta . S h iá b a in g e re lte k a v á ro s n e v é n e k fo k o z á s á v a l: „ H o ­ v á v a ló k e n d ? — B a ty ib a ! — M ily e n B a ty ib a ? — S z o m b a ty ib a ! — És m ily e n S zo m b a ty ib a ? — H á t R im a s z o m b a ty ib a !” Ez is te ts z e tt n e ­ k ü n k ; jó le s e tt; h íz e lg e tt v e le a szo m széd ság . Igazi rim a s z o m b a ti e m b e rt, g y ü k e re k m a r a d é ­ k á t — (m e rt m á r e g y re k e v e se b b e n v a n n a k !) — a lig h a le h e te tt ily e n m ó k á k k a l m e g b o sz ­ s z a n ta n i. H á lá s a n m o so ly o g tu n k é r te s m o ­ so ly g u n k m a is, a z é r t h o g y é sz re v e tté k . B á r m ég m in é l tö b b e n m o n d a n á k ! M in é l tö b b e n h a ll a n á k ! É rk e z te k az id ő k fo ly a m á n n e m -g y ü k e re k is, a k ik a z o n b a n h a m a r b e le s z o k ta k a v á ro s p o lg á ri re n d jé b e , b e h á z a so d ta k , a d ó t fiz e tte k , tisz tsé g e k e t k a p ta k , d o lg o ztak , é p ítk e z te k s m á so d ik n e m z e d é k ü k b e n m a g u k is g y ü k e re k ­ n e k n e v e z te tte k . Á m d e , b á rm e ly ig y ek v éssel p e n g e tté k is le a v á ro s i p ó ta d ó t, az első g e n e ­ rá c ió n e m m e n e k ü lh e te tt, a v e rs e z e te t m e g ­ k ö ltö tté k r á j u k is: S irm a jz e r, R ó m a jz e r, L e n n e r p o sta m e ste r, H ep k a, R e p k a , H u d o b a , K rik , A z ö re g F in d u ra , B u rsz k y , m eg a fia : M in d a h á ro m c siz m a d ia . A B a c h -k o rs z a k s o d o rta ő k e t a g y ü k e r- v á ­ ro sb a, a rig m u s t a p o s ta k ü rt d a lla m á r a é n e ­ k e lté k . M a g u k az é rd e k e lte k is! D e az ö re g F in d u r a fia m á r F a rk a s fa lv y I m r e n é v e n a v á ro s je le s é le tír ó ja . B u rsz k y é k is m e g m ó d o ­ so d ta k , a g y ü k e rs é g e lism e ré sé v e l a z o n b a n az u n o k á k n e m z e d é k é ig k e lle tt v á rn io k . D e a d a l, a m e ly e t r á j u k k ö ltö tte k , m e g ta rtó , eg y ­ b efogó k e ríté s is v o lt u g y a n a k k o r. H a ro k o n sá g o m o ly k o r „ fe lm e n t” P e s tre c sa lá d lá to g a tó b a , a v a g y b a r á ti k ö rb e n ü lt m eg S zeg ed en , Z a lá b a n , k ö rü lv e tté k ő k e t és ó r a ­ sz á m b e sz é lte tté k , m in t m e sé lő n a g y a n y ó t az u n o k á k . B ű v ö le tb e n h a llg a ttá k a g ö m ö ri szót, a rim a s z o m b a ti a n y a n y e lv e t, a m e ly oly éd es v e g y ü le te v o lt a p a ló c n a k , a J ó k a in n e v e lő ­ d ö tt m a g y a rn a k , a b a rk ó ízesség n ek , a n y u s ­ ty a i a k c e n tu s n a k , h o g y a m ik o r a p e stie k , sz e ­ g ed iek , z a la ia k h a llg a ttá k : s z ín h á z i e lő a d á s ­ k é n t élv e z té k . S v o lt eg y b iz o n y ító a d u ja is ro k o n s á g o m ­ nak: — M ik s z á th é lete v é g é ig p a ló c o sa n b eszélt, soha n e m fe le jte tte el. R im a s z o m b a tb a n ta ­ n u lta . A m i fé lig -m e d d ig ig az is. H isz e n k issé M ik ­ s z á th o t is m a g u n k é n a k tu d ju k . T o m p a M i­ h á ly t te lje s e n , b á r g y e rm e k k é n t B o rso d b a n élt, d e P ó s a L a jo s t is, h isz e n ő is „ n á lu n k ” já r t a k i a g im n á z iu m o t. * H á ro m n e m z e d é k n ő tt föl a k k o r tá jt J ó k a i re g é n y e in . É d e sa n y á m ta lá n k ív ü lrő l tu d ta m in d e t. A sz á z a d fo rd u ló é v e ib e n a z tá n á tv á l­ to tta k m á s ír ó k ra is. A fé r fia k M ik s z á th ra , a n ő i o lv a só k — h a n e m B e n ic z k y n é B a jz a L e n ­ k é n é l és O h n e t G y ö rg y n é l ra g a d ta k m eg — S z o m a h á z y Is tv á n ra , G á rd o n y ira , H e rc z e g F e ­ re n c r e k a p c so lta k . E n n e k e lle n é re m é g is J ó ­ k a i ig é z e té b e n b ű v ö lő d ö tt az ország, ő ta n íto t­ ta m eg m a g y a r u l é re z n i, g o n d o lk o d n i, o lv a s ­ ni az o lv a s á s ra h a jla m o s a k a t. A k i v e rs h e z h a jlo tt, a z P e tő fi— T o m p a —A ra n y tr iá s z á t k ö ­ v e tő e n T ó th K á lm á n o n , V a jd a Já n o s o n , fő ­ k é p p a z o n b a n R e v iczk y G y u lá n , E n d rő d i B é­ lán , Á b rá n y i E m ilen , K iss J ó z s e fe n é rz e lg e tt. A m a g á t h iv a ta lo s p a ló c k ö ltő n e k k ik iá lto tt L isz n y a y D am ó K á lm á n m á r k e v e se b b h a tá s ­ s a l v o lt p a ló c g y ü k e rs é g ü n k re . S o k a n m oso­ ly o g ta k r a jta , n e m v o lt h ite le , m ű v irá g n a k , tú lz ó n a k ta r to ttá k . H a J ó k a i m a g y a ru l ta n íto tt m eg é re z n i s o l­ v a sn i egy o rsz á g o t, a k k o r a p e s ti n é p e t m a ­ g y a ru l b e sz é ln i, az o rsz á g o t sz é p e n d a lo ln i: B la h a L u jz a . A k i, p e rsz e , s z in té n R im a sz o m b a tb a n sz ü ­ le te tt. Ille tv e egy k is u tc á b a n , a m e ly k é ső b b s o ­ k á ig T o m p a M ih á ly n e v é t v ise lte , és a h o l 1944-ig T o m p a sz ü lő h á z a is á llo tt, te h á t sz in te sz im b ó lu m n a k h a tó h e ly e n , o tt cso m a g o ltá k p ó ly á b a a v á n d o r tá r s u la t ta g ja i. A k is R e in d l L u jz a u g y a n is m á r a v á ro s k a p u i elő tt, a szí­ n észek k o c sijá n m e g s z ü le te tt. K e re sz tsz ü le i a z o n b a n tő sg y ö k e re s g ö m ö rie k v o lta k , a fö ld b irto k o s D a rv a sé k . Í gy a z tá n g y ü k e r le tt n á ­ lu n k B la h a L u jz a is. Ú gy ra g a s z k o d o tt hozzá a v á ro s — és r a ­ g a sz k o d ik m in d m á ig a z , a k i tu d ja , ki v o lt B la ­ h a L u jz a — , m in t Ö re g -K o m á ro m L e h á r F e­ re n c h e z , h o lo tt tu d n iv a ló , hogy L e h á r is csak sz ü le tn i m e n t K o m á ro m b a , a v ilá g h ír ko szo ­ rú i m á r m á s u tt h u llo tta k fe jé re . B la h a L u jz á n a k m a is v a n sz o b ra R im a ­ s z o m b a tb a n . Ez k ölcsö n ö s v o n z a lo m je le . B la ­ h a L u jz a is ra g a s z k o d o tt v á ro sá h o z . B ü szk e v o lt rá. D icsősége te ljé b e n tö b b s z ö r h ív tá k v e n d é g sz e re p e ln i őt a v á ro s a ty á k G ö m ö r fő ­ v á ro s á b a s B la h a L u jz a oly ö rö m m e l jö tt, m in t a k i n e m p u s z ta v é le tle n s é g b ő l p o tty a n t oda, h a n e m egész f ia ta l k o rá t a g y ü k e re k k ö ­ z ö tt tö ltö tte . Ő v o lt az e g y e d ü li „ g y ü tt-m e n t” . a k it a g y ü k e re k g y ü k e rn e k is m e rte k e l — de, p e rsz e e h h e z e lő sz ö r B la h a L u jz a fén y esen b e fu to tt p á ly á ja k e lle tt. S ih e d e r ú js á g író k o ro m b a n é le te m első k é t m e g s z ó la lta to ttja P ó sa L a jo s özveg y e és B lah a L u jz a volt, B u d a p e ste n . V e lü k a „ G ö m ö r” c í­ m ű h e ly i ú js á g s z á m á ra b e sz é lg e tte m , s m ég m a is to rk o m b a n é rz e m a z t az iz g a to ttsá g o t — p e d ig ö tv e n ö t é v e m á r —, a m e lly e l e k é t a n g y a ls z e líd sé g ű asszo n y a jt a já n c sö n g ettem . A P ó sa L a jo s n é v a l — a m a g a sz e m é ly é b e n is d a lk ö ltő és m e s e író A n d rá s s y L id i n é n é m m e l — v a ló d is k u rz u s m ég csa k m e n t v a la h o g y , h isz e n sz e g rő l-v é g rő l ro k o n n a k s z á m íto tt. B la ­ h a L u jz á n á l a z o n b a n c sa k n e m m e g a k a d ta m . P e d ig ő a rim a s z o m b a tia k a t m in d ig s z ív é re ö lelte. N os, azo n a szép n y á ri d é le lő ttö n f e h é r h a ­ jú , c sip k é s k ö n tö s ű d á m a , d é d m a m a v o lt m á r B la h a L u jz a . E gy é v v e l h a lá la elő tt. F ia ta lo s, b ájo s, k ö z v e tle n je le n sé g m ég a k k o r is. S z e m ­ b e ü lt e te t t m a g á v a l E rz sé b e t k ö rú ti o tth o n á ­ b an . A fa la k o n k o sz o rú k , szalag o k , fé n y k é ­ pek, a v itrin e k b e n je lm e z e k , legyezők, sz ín ­ h á z i é k sz e re k , sz ín lap o k , fe s tm é n y e k , d i a d a l - �je le k . A s a r o k b a n c im b a lo m . A z e g é s z l a k á s e g y n é p s z ín m ű d í s z le t é r e e m l é k e z te t e t t . A z e r k é l y a j t ó e lő t t k ü lö n k is a j t ó is l e n g e t t m é g a s z o b á b a n , z ö ld r e f e s t e t t , v i r á g o s lé c k a p u . F i n u m R ó z si u d v a r á n a k a j t a j á t k e l l e t t k i n y i t ­ n i a a n n a k , a k i a s z a lo n b ó l a z e r k é l y r e lé p e tt. S z ín h á z i d ís z le te k k ö z t é lt. H a k i ü l t a z e r ­ k é ly r e h a lv á n y l il a r u h á j á b a n , a N e m z e ti S z ín ­ h á z r a , a z e g y k o r i N é p s z ín h á z r a , d ic s ő sé g e s z í n h e l y é r e lá t o t t. A c u k o r b a b a S p lé n y i b á r ó n é — m e r t e k k o r m á r r é g a b á r ó n é i r a n g o t v is e lte , n e m so k h a s z n a v o l t b e lő le — k e d v e s k ö z v e tle n s é g é v e l z a v a r b a h o z o tt. S o s e h i t t e m v o l n a : ily e n h í ­ r e s s é g b ü s z k e l e h e t a r r a , h o g y R im a s z o m b a t ­ b a n p ó l y á z t á k b e e lő s z ö r. K ö z ö s s z ü lő v á r o ­ s u n k r a h i v a t k o z ta m z a v a r ta n . M o s o ly g o tt: — T o m p a M ih á ly , H a tv a n i Is tv á n , F e re n c zy Is tv á n szü lő v á ro sá ra ne le h e tn é k b ü szk e ? A ttó l t a r t o t t a m , é s z re v e s z i s m e n t e n k i is n e v e t i R i m a - p a r t i a k c e n tu s o m a t , h is z e n p e s ti r o k o n s á g o m r ö g tö n m o s o ly r a g e r je d t, h a m e g ­ h a ll o t t b e s z é ln i. M in d e n ig y e k e z e te m m e l p e s ­ ti á - k r a é s p e s t i é - k r e , e lő k e lő e n h a n g z ó ó - k r a n y í lt a s z á m , íg y a z t á n a z i n t e r j ú r a s z á n t id ő ­ n e k f e le a z ö n m a g a m m a l v í v o t t n y e lv t a n i é s k i e j t é s b e l i k ü z d e le m j e g y é b e n t e l t e l, n e h o g y e s z e n t f a la k k ö z ö tt p a ló c o s a n v is s z h a n g o z z a ­ n a k m o n d a t a im . J ó f ü l e v o l t a z o n b a n B l a h a L u jz á n a k ! H a m a r é s z r e v e tt e g y ü k e r - v o lto m b e n s ő t u s a k o d á s á t s f in o m a n íg y f e d d e t t : — M ié r t ig y e k s z ik o ly h é v v e l m e g s z a b a d u l ­ n i, k e d v e s ö c s é m u r a m e tt ő l a g ö m ö ri a k s z á n ­ tó l? N e m h o g y ö r ü l n e n e k i. Á p o l j a c s a k , ő r iz ­ ze, f r is s e n . D ic s e k e d jé k v e le . F e llé le g z e tte m , n e k is z a b a d u l t a n f o l y ta t ta m to v á b b ; a j k a m a t n e m k e l l e t t i l l e s z t g e t n e m - r a ­ k o s g a tn o m , k e r e k í te n e m a d iv a to s p e s ti b e ­ sz é d é r d e k é b e n , é s ő, h o g y m é g e r e d m é n y e ­ s e b b e n b á to r í t s o n , h u n y o r í t o t t e g y e t k e d v e ­ sen: — M e r t t u d o m á m , h o g y B a t y ib a h in tó b a j á r a lib a . Ú g y m o n d ta , g ö m ö rie s e n , n ó g r á d ia s a n . D e a z é r t h iá b a b iz ta to tt a d rá g a B la h a L u j­ z a a n y e lv i ö rö k s é g m e g ő r z é s é r e , c s a k e lv e ­ s z í te t te m b iz o n y . N y á r i v a k á c ió n a z t á n m e g is k a p ta m a g y ü k e r e k t ő l: — D e h a m a r m e g ta n ú tá a f e k ta ó ln y i! N é h a a z o n b a n m é g is c s a k v is s z a c s ú s z ik h o z ­ z á m a B l a h a L u jz á t ó l b i z t a t o t t é d e s h a z a i a k ­ s z á n , a k a r a t l a n u l . A m ú l t n y á r o n , S a lg ó v á r a a l a t t , a m i k o r e g y s z e r r e k é t le p k é t b o r í to t t a m le s a p k á m a l, íg y k i á l t o t t a m : — P a ó r j a ó v a l fo g ta m . M i n t h a é d e s g y e r e k k o r i íz e k c s u r r a n t a k v o ln a v é g ig a jk a m o n . E s tig e l m u l a t t u n k r a j t a . H a d d k a n y a r o d j a m v is s z a é d e s a n y a n y e l ­ v e m re . T u d o m s v a llo m , h o g y b e s z é d e m íz é t s a b e n n e m é lő n y e lv i t u d a t o t , a g r a m m a t i k a i g o n d o lk o d á s m ó d o t, a z é d e s a n y á tó l t a n u l t a t s a m e ly é p p ú g y j e l e n t i é le te m e t, m i n t a n a t ó ­ m ia i s b io ló g ia i lé te m , a sz á z e s z te n d ő v e l e z ­ e lő t t i G ö m ö r b ő l é s K i s h o n t b ó l h o z ta m m a ­ g a m m a l. A b b ó l a z id ő b ő l, a m i k o r m é g n e m is é lte m . A h o s s z ú l á n c e g y ik s z e m é t a d t á k k e ­ z e m b e , n y ú j t s a m b á t r a n t o v á b b . Ú g y n ő tte m b e le e b b e a n y e lv b e , m i n t v i r á g a m e z ő b e , fa a z e r d ő b e , e z l e t t a z é le n y e m , a z o x ig é n e m É d e s a n y á m is ú g y t a n u l t a a z o k tó l, a k ik a m ég ö r e g e b b e k tő l ö r ö k ö lté k . V a l a h á n y s z o r h a z a ­ u t a z o m G ö m ö r b e s a k ö z v e t l e n r o k o n s á g g al é r t e k sz ó t, u g y a n a z o k a r é g i s z ó f o r d u la to k , a k if e je z é s e k n e k , n y e lv i ö t le t e k n e k v á lt o z a t la n s z ín k é p e , e r e d e ti s é g e , h a n g z á s m ó d ja i f o g a d ­ n a k , m i n t a m e l y e k n e k m ú lt b ó l é r k e z ő h a n g ­ j a i t é d e s a n y á m e m l é k e b e n n e m m in d m á ig h ird e ti m ég. C s a k t a r t s o n s o k á ig ! D e m ié r t n e ta r ta n a , a m ik o r m ég a tö ltöt t k á p o s z ta , k a p r o s t ú r ó s l e p é n y , a t ö p ö r t y ű s p o ­ g á c s a , a m á j a s h u r k a , a lá n g o s , a le v e s íz e is u g y a n a z , a h o g y a n a z t a z e g é s z v á r o s f ő z te a k á r s z á z e s z te n d ő v e l e z e lő tt is. A r e c e p t v á l t o z a t la n . É d e s s z ü lő v á r o s b a n , é d e s íz e k k e l é d e s a n y a ­ n y e lv . C sa k so k á ig t a r t s o n ! S z o m b a th y V á la s z e g y le e n d ő l o k á l p a t r i ó t á n a k N é h á n y é v v e l e z e lő tt, if jo n t i le lk e s e d é s s e l, a z t i s m o n d h a t n á m r a jo n g ó l o k á l p a tr i o ti z m u s s a l [a m i a z ó ta s z e lí d ü l t u g y a n , d e j ó ­ z a n (a b b ) s z e m lé le te m m e l l e t t is m e g m a r a d t ] , a z t t a l á l t a m l e ír n i, ho g y S a lg ó ta r já n b a n — m á s v i­ d é k i v á r o s o k k a l ö s s z e h a s o n lítv a — a v á ro s te rü le té h e z m é rte n a le g tö b b s z o b o r t a l á lh a tó . A b ü s z ­ k é lk e d ő m o n d a to t ta rta lm a z ó í r á s t a S a l g ó t a r j á n i M ű s o r fü z e t c ím ű h a v i k i a d v á n y s z e rk e s z tő i n a g y m e g le p e té s e m re — ú j r a k ö ­ z ö lté k . R ö v id é s n e m h i b á t l a n írá s o m a t a z ó ta m á r m a g a m sem v á l l a ln á m , k ü lö n ö s e n s tilá r is o k o k m ia t t. A l é n y e g é v e l v is z o n t, a v á r o s t m i n t é p ít é s z e t i e g y ü tt e s t s z e r e t ő e l f o g u l t s á g a i v a l m a is r o ­ ko n szen v ezek . E zé rt o l v a s ta m ro s s z s z á jíz z e l e g y n e m t ú l ré g i s a l g ó t a r j á n i l a k o s l e v e lé t, a k i a m á s o d k ö z lé s t h a s z n á lta a lk a l­ m u l, h o g y a z e n y é m é v e l sz ö g e s e lle n té tb e n á ll ó v é le m é n y é n e k h a n g o t a d jo n . T e r m é s z e t e s e n n e m a z v o l t a k e ll e m e tl e n , h o g y v e le m n e m é r t e g y e t. L e v e lé n e k a z o k o n a m o n d a t a i n m é g m u l a t t a m is, a m e ly e k b e n k i f ig u r á z z a s tilá r is h e v ü le te m e t, a m e l ly e l s a j á t o s e s z ­ t é t i k a i é s k u l t u r á l i s fo k m é r ő v é a v a to m a v á ro s te r ü le té n e k és a a szo b ro k sz á m á n a k a rá n y á t. Iró ­ n i á j a m é g s e m v o l t k ö v e tk e z e te s . M a g á v a l s z e m b e n e ln é z ő b b v o lt. E m íg y e n ö s s z e g e z te b e n y o m á s á t é s v é le m é n y é t: „1977 fe b r u á r já ­ b a n k ö ltö z te m a v á ro sb a , s e lső d ­ leges k ö v e tk e z te té s e m a v á ro s­ k é p rő l a z v o lt: m ű v é s z e ti, e s z té ­ tik a i k é p e sz e g é n y e s, é p p e n a k e ­ v é s szo b o r m ia tt .” E z u t á n k e z d h e tn é n k a k ö t é l h ú ­ z á s t, a m e l y b e n a z l e n n e a té t, h o g y t e h á t m é g is e s z té ti k a i f o k ­ m é rő -e a sz o b ro k sz á m a , v a g y nem . N e le g y ü n k k ic s in y e s e k , n é z z ü k a k é r d é s e g é s z é t, a m i n t — g o n d o lo m — a z a l e v é l ír ó n a k is s z á n d é k á b a n v o lt. A z t k e ll m o n d ja m , m e g é r te m v ita p a rtn e re m c s a ló d á s á t. N em tu d o m , h o n n a n k ö l tö z ö t t S a lg ó ­ t a r j á n b a , d e a b b a n b iz o n y o s v a ­ g y o k , h o g y v á r a k o z á s s a l k é s z ü lt a v á r o s s a l v a ló t a l á lk o z á s r a . S o k a t, n a g y o n s o k a t v á r t. M e r t n in c s v á ­ ro s , a m i t a n n y i r a d i c s é r t e k v o l ­ n a a t ö m e g k o m m u n ik á c ió s e s z k ö ­ zök, m in t S a lg ó ta r já n t. Ú gy l á t ­ s z ik , m o s t a n á b a n j ö t t e l a b ö j t j e a d i c s h im n u s z o k n a k . E g y r e t ö b ­ b e n k i a k a r j á k m o n d a n i, ho g y m e z te le n k ir á ly — a za z, ho g y n in c s m ir ő l á r a d o z n i. Á ra d o zn i v a ló b a n fö lö s le g e s , Ö n k é n te le n ü l is e ll e n é r z é s e k e t szü l so k ak b an . D e n e e ssü n k a m á s ik v é g le t b e s e m . N e k i s e b b í t ­ s ü k a m e g le v ő t. V a n e g y v á r o s k ö z p o n t, a m i l y e n r e — s a j n o s — n in c s p é l d a m a i v á r o s é p í t é s z e ­ tü n k b e n . P ró b á lju k v é g re e z t é r ­ d e m b e n m e g íté ln i. N e n ö v e s s z ü k v ilá g v á r o s s á . K é t t u c a t é p ü le t e t í t é l j ü n k m e g a z é p ítő m ű v é s z e t s z e m p o n t j a i s z e r i n t . K e d v e s le ­ v é lí r ó m n a k is c s a k e z t t u d o m a j á n l a n i . M e r t é p ü le t e k b iz o n y o s e g y ü tt e s é t n e m a s z o b r o k é s a t ö b b i t á r s m ű v é s z e t a v a t n a k e s z té ­ t ik u m m á , h a n e m a z é p ít é s z e t b e n m a g á b a n m e g le v ő s a já to s s á g o k . N e m a te k in té ly m ia tt, h a n e m a v ilá g o s b e s z é d é r t id é z e m M á c z a J á n o s t ( b á r m á s o k a t is i d é z h e t ­ n é k ): „ A z é p ítő m ű v é s z ú g y a l ­ k o t j a m e g m ű v é t, h o g y a z é p íté s a l a p j a i b ó l k ö v e tk e z ő é s a z é p í t é ­ s z e ti f u n k c ió á l t a l f e l v e t e t t m i n ­ d e n f e l a d a t o t m e g o ld jo n . M in d e z ­ z e l e g y ü tt, t a n u l m á n y o z z a a z é p í ­ té s z e ti o b j e k t u m s z e re p é t, é r t e l ­ m é t, j e l e n t é s é t a z a d o t t t á r s a d a ­ lo m é le té b e n , m a g a e lé tű z i az o b j e k t u m t a r t a l m á n a k s z e m lé le ­ te s m ű v é s z i f o r m á b a n v a ló k i f e ­ j e z é s é t is. F e l a d a t á t t e h á t r e á l is r a c io n á lis , é p ít ő i p a r i a la p o n é s e s z m e i- m ű v é s z i a la p o n o l d j a m eg . A m ű v észe t n e m já ru lé k a az é p ít é s z e t n e k — h a n e m e g y s é g b e n f o r m á l ó d i k v e le .” H o g y m e n n y i r e íg y v a n , a z t k ö n y v n y i t e r j e d e l e m ­ b e n l e h e t n e b iz o n y g a t n i — é p p e n a s a lg ó ta r já n i v á ro s k ö z p o n t p é l­ d á j á n . P o g á n y F r ig y e s S a lg ó ta r­ já n c ím ű k ö n y v e a z e ls ő , d e b iz o ­ n y á r a n e m a z u t o ls ó k í s é r l e t e n ­ n e k ig a z o lá s á r a . E z e k u t á n t a l á n m e g a l a p o z o tt ­ n a k t ű n i k a k i je l e n t é s , h o g y a v á ­ ro sk ö zp o n t nem ig é n y e l tö b b s z o b ro t, v a g y e g y é b k ü ls ő d e k o ­ r á c ió t, m e r t m á r íg y is e s z té ti k a i e g é sz , m e g h a tá ro z h a tó e s z m e iid e o ló g ia i t a r t a l m a k k a l . P e rs z e a v á ro s la k ó n e m úgy s z e m lé li v á r o s á t , m i n t e g y f e s t ­ m é n y t. Á l t a l á b a n n e m a t u d a t o s m ű é lv e z é s f o k á n te s z i m a g á é v á a z é p ít ő m ű v é s z e t é r t é k e i t , h a n e m m in d e n e k e l ő t t h a s z n á l j a é s é s z le ­ li, a h o g y W a l t e r B e n j á m i n r á m u ­ ta to tt. A b e fo g a d á s n a k ez a fo k a a z o n b a n n e m l e b e c s ü le n d ő . W a l­ t e r B e n j á m i n íg y f o l y t a t j a : „ a t ö r té n e l e m fo rd u ló p o n tja in az e m b e r i é s z l e l ő a p p a r á t u s e lé k i t ű ­ z ö tt f e la d a t o k e g y á lta lá n nem o l d h a t ó k m e g a p u s z t a o p tik a , t e ­ h á t a k o n t e m p l á c ió ú t j á n . L a s ­ s a c s k á n , a t a k t i l i s r e c e p c ió i r á ­ n y í tá s á v a l , a m e g s z o k á s á l t a l o ld ­ j á k m e g ő k e t.” H a s z n o s , h a o l y ­ k o r b e n y o m á s a in k é s e ll e n é r z é ­ s e i n k v ilá g á b ó l ily e n t á v l a t o k b a tu d ju k e m e ln i s z e m l é l e tü n k e t . A b b a n m é g is e g y e t é r t e k a l e v é l ­ ír ó v a l, h o g y a v á r o s m á s p o n t ­ j a i n v a ló b a n l e n n e h e ly ú j a b b k ö z té r i a lk o t á s o k e lh e ly e z é s é r e . R e m é l n i l e h e t, h o g y a je l e n le g i h e ly z e t h a m a r o s a n m e g v á lto z ik , é s ú j b ó l f o l y a m a t o s s á v á li k a m u ­ r á ii s a lk o t á s o k s z á m á n a k g y a r a ­ p í tá s a . E n g e d j e m e g a k e d v e s le v é lír ó , h o g y f ig y e lm é t a r r a is f e lh í v j a m , a z é p ítő m ű v é s z e tn e k is v a n e g y d im e n z ió ja , a m i ó v a to s s á g r a i n t a p illa n a tn y i b e n y o m á s o k k a l sz e m ­ b e n . E z p e d ig a z id ő . A k á r m il y e n f u r c s a is, a z é p ít é s z e t n e m c s u p á n t é r b e n , h a n e m id ő b e n is r e a l iz á ­ ló d ik . E n g e m s o k k a l i n k á b b a z iz g a t, a m it V a d a s Jó z se f te tt szó v á az É le t és Iro d a lo m b a n : a v á r o s k ö z ­ p o n t é p ü l e t e i t e g y r e j o b b a n b e le ­ p i a k o sz . N o m e g a z , a m i t ő l a t é r e n b u k d á c s o lv a n a p o n t a t a r ­ t o k : a z e g y r e g ö d r ö s e b b é v á ló , t ö ­ k é l e t l e n b u r k o l a t a ló l e lő fo g b u k k a n n i a z e re d e ti ta la jr é te g , a s á rg a agyag. D e ez m á r n e m tá r ­ g y a a le v é l ír ó é s a m a g a m v é le ­ m é n y k ü lö n b s é g é n e k . V a g y m é g ­ is? P á l Jó z s e f V iktor 9 �M e c h a n iz m u s A já s z b e ré n y i v á lla la t, m in t a n n y i m á s g y á r a v ilág o n , eg észen k ü lö n b ö z ő re n d e lte té s ű á ru c ik k e k e t k észít, így tö b b e k k ö z ö tt szifo n t, p é n z tá rg é p e t, lég k o m p re ssz o rt, já r m ű v í z h ű ­ tőt, m é ly h ű tő p u lto k a t, h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré ­ n y e k . Ez m in d eg y -eg y g y á rtm á n y , s je le n ­ leg m in te g y h a tv a n f é le v a n a v á lla la tn á l. E zek a z o n b a n re n d e lte té s ü k és g y á rtá s i e lj á ­ rá s u k s z e rin t n a g y o b b c so p o rto k ra o s z th a tó k . Így m a a L e h e lb e n a g y á rtm á n y o k n a k v ag y te rm é k e k n e k h á ro m fő c s o p o rtja v a n : a h a ­ g y o m án y o s a lu m ín iu m és e g y é b á ru k , a h o v á ta r to z n a k tö b b e k k ö z ö tt a szifo n o k , a sö rö s­ h o rd ó k . a b ú v á rp a la c k o k , és ta rto z o tt, a m íg volt, a h a d ite rm e lé s is. M áso d ik a h ő te c h n i­ k a i te r m é k e k fő c so p o rtja , m íg h a rm a d ik a h ő ­ cse ré lő k é. E k é t u tó b b i a z o n b a n k ise b b e g y ­ sé g e k re, g y á r tm á n y c s o p o r to k r a oszlik. Í gy a h ő te c h n ik a i te rm é k e k a T y le r- p u ltra , a k lím a ­ b e re n d e z é s e k re . a k e re s k e d e lm i h ű tő s z e k ­ ré n y r e é s h ű tő p u ltr a , a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ­ ré n y r e — m íg a h a rm a d ik fő c s o p o rt a h ű tő ­ elem , a r a d iá to r és a já r m ű v íz h ű tő te r m é k c so p o rtra . A g y á r fe jlő d é se s o rá n ezek e g y m á s m e lle tt v ag y e g y m á sb ó l fe jlő d te k ki, d e m ég m in d ig n e m e g y fa jta g y á rtm á n y t, a z a z nem e g y fa jta á r u c ik k e t je le n te n e k , h a n e m a z o k ­ n a k egész s o rá t. Így p é ld á u l a fő te rm é k , a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y g y á rtm á n y c s o p o rtjá n b e lü l tö b b m in t h ú sz fé le friz s id e r k észü l, s e zek n e m c su p á n k ü la la k b a n , a h ű tő té r b első e lre n d e z é sé b e n , n agyságában k ü lö n b ö z n e k e g y m á stó l (és a g y á rtó s z á m á ra fő k é n t n em ), h a n e m a te c h n ik a i, te c h n o ló g ia i m e g o ld á so k ­ b a n . N os, fő k é n t az u tó b b i sz e m p o n tb ó l o sz la ­ n a k az egyes c so p o rto k g y á rtm á n y c s a lá d o k ra Í gy p é ld á u l a h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y e k c so ­ p o r tja az 1976-ban in d u lt B o sch -, a h a tv a n a s é v e k v ég é n k e z d e tt S ib ir- és a le g k o rá b b i, lé ­ n y e g é b e n s a j á t fe jle s z té s ű L e h e l-c sa lá d o k ra . Az egyes te rm é k c s o p o rto k n a k r e n d s z e rin t k ü ­ lön g azd aság i, g y á rtm á n y fe jle s z tő , g y á rtá s e lő ­ készítő, é rté k e sítő , szerv izelő , ső t p r o p a g a n d a ­ o sz tá ly a ik , -ré sz le g e ik v a n n a k a v á lla la t s z e r­ k eze téb en . K ü lö n m in ő sé g e lle n ő rz ő és u tó k a l­ k u lá c ió s c so p o rto k fo g la lk o z n a k v ele, k ü lö n ra k tá r u k és s z á llító a p p a rá tu s u k v a n . S h a a te rm é k c s o p o rt n a g y tö m e g ű á r u t je le n t, a k k o r k ü lö n ü zem ek , g y á ra k , g y á re g y sé g e k á llítjá k elő, m in t p é ld á u l a k lím a b e re n d e z é s e k e t J á s z ­ á ro k s z á llá s, v a g y a r a d iá to r o k a t Já s z b o ld o g ­ h áza. T e k in tv e a z o n b a n , hogy a h á z ta r tá s i h ű ­ tő s z e k ré n y e k n e k csa k a r a k t á r i a la p te r ü le te m a jd n e m a k k o ra , m in t a b u d a p e s ti P a r l a ­ 10 m e n té , e n n é l a te rm é k c s o p o rtn á l m á r az egyes „ c s a lá d o k n a k ” is k ü lö n ü ze m e ik , a lk a tr é s z ­ g y á rtó ré sz le g e ik , ra k tá r a ik , m in ő sé g e lle n ő r­ zésü k és a tö b b i v a n n a k — k ü lö n k is b ir o d a ­ lom , k ü lö n sz e rv e z e t a szo ro s v á lla la ti e g y sé ­ g en b e lü l. Í gy p é ld á u l a B o sc h -c s a lá d s z á m á ­ ra ú j g y á re g y s é g e t é p íte tte k a k ö z p o n ti te le ­ p en . E n n e k a te rv e z é sé t, a m e g é p íté s s z e rv e ­ zését, a g y á rtm á n y lic e n c a la p j á n tö r té n ő k ife jle sz té sé t, a g y á rtá s e lő k é sz íté sé t, sz ó v a l az egész h o n o sítá si, te le p íté s i p r o g r a m o t egy k ü ­ lö n e r r e a c é lra lé te s íte tt tö rz sk a r, a B osch L é te sítm é n y i F ő m é rn ö k sé g ir á n y íto tta . A hogy a te le p íté s ta v a ly n y á ro n b e fe je z ő d ö tt, s m e g ­ in d u lt a g y á rtá s, úgy a lé te sítm é n y i fő m é r­ nökség, ille tv e a n n a k ily e n p ro g r a m fe la d a ta fo k o z a to sa n m e g sz ű n t, és a z ir á n y ítá s t lé p c ső ­ z e te se n á tv e tté k a B o sc h -c s a lá d v ég leg e s g a z ­ d ái. A h a z a i o lv a só a v á lla la t szó d a v íz - és h a b ­ s z ifo n ja iv a l, a k e re s k e d e lm i m é ly h ű tő p u lto k ­ k a l, v a la m in t a h á z ta r tá s i h ű tő s z e k ré n y e k k e l ta lá lk o z ik , él e g y ü tt n a p o n ta . T e k in tv e a z o n ­ b a n , hogy a sz ifo n o k o n n in c s r a j ta a cég v é d ­ jeg y e, az é le lm is z e rü z le te k b e n v is z o n t in k á b b az á r u k iv á la s z tá s á ra ü g y e lü n k , n e m p e d ig a rr a , h og y h o n n a n k a p a r j u k e lő a m ir e lit­ c sirk é t, a friz s id e re k e n v is z o n t m in d e n e g y es e se tb e n o tt v a n , h o g y L E H E L — a g y á rn a k e z t az á ru c ik k é t is m e rjü k le g jo b b a n . N ézzük m eg h á t a L e h e l-c s a lá d k é sz íté sé t, d e első ü l csa k a te rm e lé s m e n e té t, k ih a g y v a a té n y le ­ ges g y á rtá s e lő tti és u tá n i fo ly a m a to k a t. A L e h e l h á z ta rtá s i h ű tő s z e k ré n y e k g y á r tá ­ s á n a k k ö z p o n tja a II. Ü zem . A fő b b le m e z és v a s a lk a tr é s z e k e t az ú g y n e v e z e tt F e k e te so­ ro n m u n k á ljá k m eg, az o d a b e jö v ő félk é sz a n y a g o k b ó l. In n e n a p a lá s to k a t, a jtó k a t és k i­ se b b d a ra b o k a t az a N ag y C sig a v iszi fe s té s ­ re, a m e ly ik n e m á ll m e g a F e stő d e b o n y o lu lt m u n k a fo ly a m a ta i id e jé n , h a n e m la s sa n h a la d to v á b b , á t a F e h é r so rra , a m e ly ik is a IL Ü zem k ö z p o n ti c sa rn o k a , és á llo m á n y i lé ts z á ­ m a egy m ű s z a k b a n á tla g 450 e m b e r. A fe s te tt á r u it t le k e rü l a c sig a so rró l, s a m u n k á s o k h á ro m fe lé sz o rtíro z z á k . A sz e k ré n y le e n d ő o l­ d a lf a la it e lk ü ld ik a p a lá s th a b o s ító felé. A z a j ­ tó k a t az a jtó h a b o s ító b a . A h a b o s ítá s e lé g g é új e ljá rá s , és lén y eg e , h o g y a d u p la le m e z e k k ö ­ zé n e m k e ll p a p ír t, sz iv a c so t v a g y v a la m i m ás tö m ö rítő a n y a g o t ra k n i, h a n e m a g ép b e fo g ja a d a ra b o t, az o ld a lfa la k k ö zé h e v íte tt m ű ­ a n y a g o t n y o m , m a jd le h ű ti. A z egész fo ly a ­ m a t k ö rü lb e lü l eg y p e rc , m in e k le te lté v e l a z á r t re n d s z e rű tö ltő g é p b ő l az a d d ig in g ó -b o n ­ gó le m e z e k h e ly e tt a fr iz s id e r s z ilá rd v á z a k e rü l elő. A z a p ró b b d a ra b o k a t p e d ig k ö z v e t­ le n ü l az ú g y n e v e z e tt v é g szerelés h e ly é re k ü l­ d ik a m u n k á so k . A v é g sz e re lé s K ö z p o n ti s z a la g já n (vagy h e ­ lyi n y e lv e n : a N a g y G u m in ) a k ö v e tk e z ő m o z­ z a n a to k a t k ü lö n b ö z te te m m eg m in t a k é sz re g y á rtá s fo ly a m a tá n a k fő c s o p o rtja it: a h ő fo k szab ály o zó , a v ilá g ító te s t, az a g g re g á t, a k o m p re ssz o r b e sz e relése, az e le k tro m o s r é ­ szek ö sszek ö tése, a k ö p e n y rö g z íté se a ta lp ra , az e lő k e re t fe lra k á s a , az a jtó fe lszerelése, a tisz títá s. E g y -eg y m o z z a n a tc s o p o rtn á l 2, 3, d e le g fe l­ je b b 4 e m b e r á ll, s o ly a n s o rre n d b e n , a h o g y a n a k ö v e tk e z ő a lk a tré s z t a m ozgó sz e k ré n y h e z k e ll e m e ln i, b e ille s z te n i, b e c sa v a ro z n i, ille tv e m ás m ó d o n b e e rő síte n i. A v é g sz e re lé s n o rm a id e je 80 m á so d p e rc . Ez a N agy G u m i n o rm á lis (egy fő m ű v e z e tő : m o rá lis) m u n k a se b e ssé g e . H a e z t a F e h é r so r „ tu d ja h o z n i”, a k k o r m in d e n é s m in d e n k i n y u g o d t. H a n e m . . . — de e rrő l k éső b b . E lég az hozzá, hogy a „ m o rá lis ü te m ” e se té n , egy m ű sz a k a la tt, le s z á m ítv a az u z s o n n a - és az eg észség ü g y i s z ü n e te k e t ( 1 5 + 5 + 5 = 2 5 p erc) 340 k ész L e h e l-h ű tő s z e k ré n y n e k k e ll „ le p o ty ty a n n ia ” a N ag y G u m iró l. A v a ló s á g b a n p e r ­ sze d e h o g y is p o tty a n , h iszen egy v á lla la ti v e ­ zető v é le m é n y e s z e rin t a sz a la g sz e re lé s első és le g fo n to sa b b c é lja n e m a g y o rsaság , h a n e m hogy a te r m é k e t n e h ú z z á k -v o n já k , n e te ­ g y é k -v e g y é k , h a n e m sim á n , s é rü lé s e k n é lk ü l g ö rd ü ljö n e lő re a k é s z á r u ra k tá r , azaz a K e d ­ v es V á sá rló f e l é . . . N os, a L e h e l n e m e sik le seh o v á , h a n e m eg y rö v id á ta d ó g u m i se g ítsé ­ g év el az E lle n ő rz ő s z a la g ra v o n u l. I t t a k ö v e t­ kező fo ly a m a to k v á r j á k m é g : — E sz té tik u s e lle n ő rz é s. M egnézik, hogy n e m h o rp a d t-e , a fe s té s h ib á tla n - e , n e m ló g -e v a la m i, n e m csa p o tt-e k i v a la h o l a m ű a n y a g hab, é sa tö b b i. S h a igen, a z t re n d b e h o z z á k . E zt a fo ly a m a to t a m u n k á s o k g la n c o lá s n a k vagy a s z e k ré n y p o fa v iz itjé n e k h ív já k . — V illa m o s v iz sg á la t. M ű k ö d n e k -e a b e sz e ­ re lt e le k tro m o s részek , v e z e té k e k , v a la m in t hogy a g ép in d ítá s a , le á llá s a , á ra m fo g y a s z tá s a m e g fe le l-e a s z a b v á n y o k n a k . — B e m é ré s. H á ro m és fé l ó rá ig „ já r a t j á k ” a sz e k ré n y e k e t, s k ö z b e n b e sz a b á ly o z z á k a h ű té s a ls ó és fe lső h a tá r a it. — K a lo rik u s e lle n ő rz é s. I t t m eg n é z ik , hogy az a lsó és fe lső h a tá ro k , v a la m in t a k özbeeső fo k o z a to k „ h o z z á k -e ” az e lő írt h ű tő é rté k e k e t. — C so m ag o lás. I t t e lő sz ö r b e r a k já k a sz ü k ­ séges a lk a tré s z e k e t (polcok, dobozok), a p ó ta lk a tré s z e k e t é s a h a s z n á la ti u ta s ítá s t, ille tv e m ű s z a k i le írá s t, v a g y is a g y á r p ro s p e k tu s á t, a z tá n n a g y ó v a to s a n b e e m e lik a b b a a p a p í r­ �é s h a b s z iv a c s á g y b a , am elyikben m á r nyugod­ t a n l e h e t szállítani. E z a F e h é r s o r m ű k ö d é s é n e k l é n y eg e, lefo ­ ly á s a , a m i t n e m c s a k é n é r t e t t e m m e g , s n e m c s u p á n a k e d v e s o lv a s ó n a k s i k e r ü l t á b r á z o l ­ n o m ( le g a lá b b is r e m é le m ) , h a n e m a z o d a k e r ü ­ lő m u n k á s is fe lfo g , n é h á n y h é t a l a t t . S ő t, l á t ­ j a k i jö n n i a c s ig a s o r t a F e s tő b ő l, é s h a a f e ­ k e te ü z e m v a la m e l y ik a j t a j á n b e p il l a n t , a k ­ k o r é s z re v e s z i, h o g y a N a g y C s i g á r a o t t r a k ­ j á k fö l a z o k a t a „ n y e r s s z í n ű ” a lk a t r é s z e k e t , m ik e t a z t á n ő k if e s tv e , k i h a b o s ít v a k a p k é z a lá . S m in d e b b ő l h o s s z a b b - r ö v id e b b id ő u t á n k i a l a k u l h a t a z a z é rz é s e , h o g y ő n e m e g y e d ü l a s a j á t h á r o m - n é g y m o z d u l a te le m é t g y a k o r o l ­ t a be, h a n e m é r t i m u n k a h e l y é n e k , a L e h e l c s a lá d o t g y á r tó „ Ö r e g H ű t ő ” - n e k e g é s z m u n ­ k a f o ly a m a t á t . M á s k é n t s z ó lv a : e l t ö l t h e t i a z a t u d a t , h o g y é r t ő é s é r z ő r é s z e s e e g y s z é p , jó é s f o n to s g y á r i t e r m é k k é s z r e c s in á l á s á n a k . — E lt ö l ti - e v a l ó j á b a n ? A z e lő z ő f e je z e t v é g é n (P a ló cfö ld 1978/1. A sze r k .) k ö z ö lt t á b l á k b i ­ z o n y o s m é r t é k i g e b b e n is e l i g a z í ta n a k b e n ­ n ü n k e t : m i a z, a m i é r d e k l i, h o g y a n é r d e k li, m ily e n p r o b l é m á k f o g l a l k o z t a tj á k ő k e t? V e ­ g y ü k i t t h o z z á a 2 0 0 -a s f e lm é r é s 17. é s 18. k é r ­ d é s e ir e a d o t t v á la s z o k ö s s z e s íté s é t, é s n e v e z e ­ te s e n c s a k a II. Ü z e m b ő l: „ Í r j a le, le g y e n s z ív e s , h o g y Ö n s z e r i n t m i a v á l l a l a t e lő t t á lló le g f o n to s a b b g a z d a s á g i f e la d a t a k ö z e li é v e k b e n ? ” 1. A z V. ö té v e s t e r v ; a v á l l a l a t i t e r v t e l j e s í ­ té s e 12 v á la s z 2. A B o s c h - p r o g r a m t e l j e s ít é s e 10 v á la s z 3. A g a z d a s á g o s te r m e lé s 6 v á la s z 4. A t e r m e l é s e x p o r t a r á n y á n a k n ö v e lé s e 6 v á la s z 5. A t e r m e l é s d a r a b s z á m á n a k n ö v e lé s e 4 v á la s z 6. A z a n y a g m o z g a t á s g é p e s íté s e 1 v á la s z 7. A m u n k a e r ő s t a b il i z á lá s a 1 v á la s z Ö s s z e s e n 40 v á la s z , 40 s z e m é ly tő l. H a t a n s e m m i t s e m je lö lte k . „ K é r j ü k , í r j a le a z t is, h o g y Ö n s z e r i n t m i a z ü z e m e lő t t á lló l e g f o n to s a b b f e l a d a t ? ” 1. A t e r v t e l j e s ít é s e 13 v á la s z e x p o r t d a r a b s z á m n ö v e lé s e 10 v á la s z A m in ő s é g j a v í t á s a 8 v á la s z A s e l e j t c s ö k k e n té s e 6 v á la s z A z a n y a g e ll á tá s j a v í t á s a 4 v á la s z A d a r a b s z á m n ö v e lé s e 3 v á la s z A m u n k a i d ő j o b b k i h a s z n á lá s a 7 v á la s z A j o b b a n y a g i é s e r k ö lc s i m e g b e c s ü lé s 2 v á la s z A b a le s e tm e n te s m u n k a b i z t o s í t á s a 1 v á la s z 2. A z 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Ö s s z e s e n 56 v á la s z , 43 s z e m é ly tő l. H á r m a n s e m m i t s e m je l ö l te k . E g y v a la k i v is z o n t a z t írta , h o g y „ n e m tá jé k o z ta tn a k b e n n ü n k e t i ly e s m i k r ő l ” , a m i t v é l e t l e n ü l s e m h is z e k el, s m i n d j á r t m e g m o n d o m , m ié r t , c s a k e lő b b l e ­ ír o m a f e n ti k é t a d a tö s s z e s íté s h e z t a r t o z ó m a ­ g y a r á z a t o k a t. L e g f o n to s a b b l e t t v o l n a p e r s z e a z a k é r d é s , h o g y v é le m é n y e s z e r i n t m i a z Ö n e lő t t á lló le g f o n to s a b b m u n k a f e l a d a t a k ö z e li é v e k b e n ? — v a g y v a la m i ily e s m i, é s a z a n y a g g y ű j t é s e l­ ső h e te i b e n e z t íg y is k é p z e lte m . „ M e g s z o n ­ d á z v á n ” a z o n b a n a „ t e r e p e t ” , o d a ju t o t ta m , h o g y m é g a f e n ti e k n é l is s z im p lá b b , m a g y a ­ r u l : s e m a t i k u s a b b v á la s z o k a t k a p t a m v o ln a . V a g y s e m m it. E g y v á l l a l a t i v e z e tő a z t m o n d ta a f e n t i k é t a d a t c s o p o r t r a : H is z e n ez m i n d jó v á l a s z ! . . . É s ig a z a v a n . C s a k h o g y e g y m u n ­ k á s is m e rő s ö m , u g y a n e z e k e t v é g ig t a n u l m á ­ n y o z v a , a z t v e t e t t e : E z m in d h i v a t á s o s k i f e j e ­ z é s ! . . . N o s, é p p e n e z e k a h i v a t á s o s k i f e j e z é ­ se k , ez a h iv a t a lo s n y e lv e z e t t e t t e f ö lö s le g e s s é a z a g g o d a l m a m a t , h o g y m i k é n t fo g o m m a j d ö s s z e s íte n i e r r e a k é t, ú g y n e v e z e t t n y í lt k é r ­ d é s r e a d o tt v á la s z o k a t. M e r t e z e k u t á n n e m v o l ta k o t t a z a lá h ú z a n d ó , e l ő r e g y á r t o t t f e le le ­ te k , h a n e m c s a k k i p o n to z o t t s o ro k . T ö b b so r, j ó s z e llő s e n , á m n a g y t ö b b s é g b e n t e l j e s e n f ö ­ lö s le g e s e n , m e r t a lig a k a d t a 196 s z e m é ly k ö ­ z ö tt n é h á n y , a k i k itö l t ö tt e . S m in d e n k i ily e n e lő r e g y á r t o t t e le m e k k e l. É s i t t k ö v e tk e z ik , h o g y m i é r t n e m h is z e k a b e je g y z é s n e k , m e ly s z e r i n t a d o lg o z ó k n e m k a p n a k t á j é k o z t a t á s t a v á ll a la t, a z ü z e m e l ő t t á lló f e la d a t o k r ó l . N e m h ih e te k , m e r t e g y ré sz t ta p a s z ta la ta im v a n n a k a g y á r b a n , m á s r é s z t p e d ig e z e k a f e n t ö s s z e s íte tt v á la s z o k a z ü z e m i ú js á g , a v á l l a l a ­ ti ü n n e p i b e s z é d e k , a t e r m e l é s i é r te k e z l e t e k „ s a r o k m e g á l l a p í t á s a i t ” a d j á k v is s z a . S ő t a z t, a m i t a t e l e v íz ió b a n , a r á d ió b a n , a s a j tó b a n ily e n t é m á b a n k a p u n k . P o n t o s a n , s z a b a to s a n , v ilá g o s a n , r ö v id e n . ( E z é rt v o l t k ö n n y ű a z ö sz ­ s z e s íté s tik is.) B a j e z ? E z n e m . H is z e n lá ts z ik , a já s z s á g i m u n k á s m e g é r te t te , a m i t m o n d ta k n e k i, s ő t v is s z a is t u d j a a d n i. A z a z : a k t í v s z ó ­ k in c s é v é le t t ! Á m h a a z t t e k i n t e m , h o g y a v á la s z o k k ö z ö tt a lig v a n o ly a n , a m e l y ik v á l l a l a t i v a g y ü z e m i ré sz fe la d a t, n e tá n b r ig á d - v a g y e g y én i te n n i­ v a ló fe lő l k ö z e líti m e g a n a g y , á l t a l á n o s a n ig a z té m á t, a k k o r f ö l té t le n ü l k i d e r ü l , h o g y b a j v a n a z a d a p t á c i ó v a l , a 196 e m b e r é r t ő é s é rz ő e g y ü ttm ű k ö d é s é v e l. A t e s t r e s z a b o t t é s t e s th e z ­ á ll ó r é s z v é te lle l. É s i t t v i s s z a j u t o t t a m a z a lk o ­ tá s té m á h o z , a z e m b e r — m u n k a k a p c s o la th o z , a m i t a z e lő z ő f e je z e t b e n k í s é r te m m e g k i b o n ­ ta n i, i t t p e d ig a m e c h a n i z m u s fe lő l k ö z e líte ­ n é k m e g , h a s ik e r ü ln e . M e r t s z ó v a l: a z Ö r e g H ű t ő F e h é r s o r á n a k d o lg o z ó ja l á t j a , h o g y m il y e n p o n t o s é s p re c íz , fo n to s é s n a g y tö m e g ű g y á r t á s r é s z tv e v ő je , d e a z t is m i h a m a r é s z le li, h o g y ez a V É G S Z E R E ­ L É S e g y n a g y ö s s z e m ű k ö d ő te v é k e n y s é g - h á ­ l ó z a t n a k e g y e tle n á ll o m á s a c s u p á n . É s e h á ló ­ z a t o t ő n e m t u d j a á t t e k i n t e n i , s e m té r b e n , s e m id ő b e n . H a e l ő a d á s o k a t h a ll g a tn a , t a n f o ­ ly a m o k ra já r n a , h a n é p s z e rű s ítő k ia d v á n y o ­ k a t v e n n e a k e z é b e , a k k o r m e g é r th e t n é , f e l ­ f o g h a tn á , h is z e n a g y á r b a n é s a v á r o s b a n so k le lk e s m u n k á s a v a n a m ű s z a k i, k ö z g a z d a s á g i, ip a r i is m e re tte rje s z té s n e k . . . F e lfo g h a tn á , h a l e n n e k e llő ip a r s z e r v e z é s i, k ö z g a z d a s á g i is k o ­ l á z o tts á g a . É s n e m a z é r t n in c s , m e r t l u s t a m e g s z e re z n i, v a g y m e r t a g y á r, i ll e t v e a v á ­ ro s, j á r á s v e z e tő s é g e a k a d á ly o z z a e b b e n , h a ­ n e m m e r t — m á r e ln é z é s t, d e ez a le g k é z e n ­ fe k v ő b b ö s s z e h a s o n lítá s — n e k e m s in c s m e g p é ld á u l. P e d i g h o s s z ú é v e k e t d o lg o z ta m f iz i­ k a i m u n k á s k é n t a z i p a r b a n , é s a z á lt a lá n o s m ű v e l t s é g e m b e n s in c s e n e k t a l á n t ú l n a g y r é ­ se k , m o s t a n i s z a k m á m b a n p e d ig ig y e k s z e m n y o m o n k ö v e tn i a s z a k i r o d a l m a t — e le i n te m é g s e m é r t e t t e m , m it m a g y a r á z n a k n e k e m m érn ö k ö k és k ö zg azd ászo k a g y á rb a n ! És e t­ tő l b iz o n y e g y k ic s it m e g ije d te m , m íg n e m r á ­ j ö tte m , h o g y n e m c s a k v e le m v a n a b a j : ő k s e m é r t i k ! T u d n a k e g y c s o m ó s z a k s z ó t, s z a k ­ k if e je z é s t, h is z e n ő k is r é s z t v e tt e k s t ú d i u m o ­ k o n , o l v a s ta k á l t a l á n o s i p a r s z e r v e z é s t, d e a s z ó k in c s , a f o g a lm a k , a z ö s s z e fü g g é s e k v é g ­ e r e d m é n y b e n p a s s z ív a k m a r a d t a k b e n n ü k ! — E z z e l p e r s z e v é l e t l e n ü l s e m a k a r o m m o n d a n i, hogy n e m jó m é rn ö k ö k , k ö z g a z d á sz o k v ag y „ k e r e s k e d ő k ” . D e h o g y n e m ! E ttő l m é g m e g á l l ­ h a tjá k h e ly ü k e t a r e s z o r tju k b a n — c sa k é p ­ p e n a z e g é s z e t n e m é r ti k , n e m f o g já k fö l, n e m l á t j á k á t. H o g y a n l á t n á , é r t e n é a k k o r a m u n ­ k á s ? V a g y , m o n d ju k , é n ? E z é r t t a r t o z o m k ü lö n ö s k ö s z ö n e tte l L á s z ló K á ro ly n a k , G o rja n c Ig n á c n a k , d e m in d e n e k ­ e lő t t S z a la y S z a b o lc s g y á r tm á n y f e j le s z t ő m é r ­ n ö k n e k , a k ik ú g y m a g y a r á z t á k e l a m e c h a ­ n iz m u s t, h o g y é r z ő d ö t t: m o n d a t a ik h á t t e r é b e n o tt v a n a v á lla la t, ső t a n é p g a z d a s á g ö ssze ­ fü g g é s e in e k é r té s e . S a z é r t t a r t o z o m m i n d e ­ n e k e l ő t t S z a la y S z a b o lc s n a k k ö s z ö n e tte l, m e r t v e le b e s z é l h e t t e m le g t ö b b e t e z ü g y b e n . K í ­ n o z ta m is e le g e t, s z e g é n y t. É s n e m s o k á r a k i ­ d e r ü l, v o l t - e e r e d m é n y e , a k á r m i l y e n is. A k o n k ré t t e r m e l ő m u n k a h á tt e r é n e k , b ő v e b b ö s s z e f ü g g é s e in e k m e g é r té s é h e z m i n d j á r t m e g ­ k ís é r le m a s z i f o n g y á r t á s m e g s z e r v e z é s é n e k , „ m e c h a n i z m u s á n a k ” l e í r á s á t , e lő b b a z o n b a n lá s s u k a m á s ik k i t ű n ő (és h a s o n l ó k é p p e n t ü ­ r e lm e s !) i n f o r m á t o r o m , H o d á s z J ó z s e f o s z tá ly v e z e tő m é r n ö k s z k e m a ti k u s á b r á z o l a t á t a z ú g y n e v e z e t t G á z h ű t ő p r o g r a m m e g v a l ó s í tá s á ­ ró l. H o d á s z J ó z s e f n e m i k t a t o t t b e m in d e n p r o g r a m á ll o m á s t, é s n é h a k i h a g y o t t c s a to ló ­ d á s o k a t, m ik o r l á t t a , h o g y a z m á r s o k le n n e az é n la ik u s a g y a m n a k — d e ta lá n é p p en e z é r t te s z n a g y s z o l g á l a t o t e z a v á z l a t n e ­ k ü n k , h o z zá n e m é rtő k n e k a g y á ri m ű k ö d é s j o b b m e g é r té s é h e z : A G á z h ű t ő p r o g r a m 1 9 7 5 -b e n i n d u lt , e g é ­ sz e n tá v o lr ó l, a z E n e r g i a g a z d á l k o d á s i K u t a tó I n té z e tb ő l, a h o l is H e l le r A n d r á s t m e g k é r té k , ho g y v á lla lja e l eg y o ly a n k lim a tik u s b e r e n ­ d e z é s ( k ö z is m e r te b b n e v é n : l é g k o n d ic io n á ló ) t e r v m u n k á l a t a i n a k a v e z e té s é t, a m e l y ik b e n a z é p ü le t (la k á s , te r e m ) h ő f o k á t a b e r e n d e z é s b e n „ k ö r f o r g ó ” g á z k o n d i c i o n á lj a , a z a z s z a b á ly o z ­ za, v a la h o g y a n ú g y , a h o g y a n a z a b s z o rb c ió s h ű t ő s z e k r é n y b e n . H e l le r A n d r á s v á l l a l t a , s m iv e l a p r o g r a m o t J á s z b e r é n y b e n f o g já k m e g v a ló s íta n i, r ö g tö n b e k a p c s o l ó d ta k a v á l l a ­ l a t g y á r tm á n y f e j le s z t ő i, n e v e z e te s e n H o d á s z J ó z s e f é s o s z tá ly a . M a g a a p r o g r a m ( t u l a j d o n ­ k é p p e n : a m e g v a ló s ítá s ) m é g m e g s e m i n d u l t b e s z é lg e té s e in k i d e j é n — 1976 j ú n i u s á b a n — s t a l á n e s o r o k í r á s a k o r — 1977 a u g u s z tu s á ­ b a n — a l a k í t j á k m e g a g y á r b a n a l é t e s í tm é ­ n y i f ő m é r n ö k s é g e t, s f e lt e h e t ő m e g j e le n é s é ­ n e k i d ő p o n tj á b a n — 1978 k ö z e p é n — i n d u l m a j d m e g a z ú j g y á r tm á n y n u l l s z é r i á j a a z ú j ü z e m b e n , m íg a t e l j e s g y á r t á s t 1 9 7 9 -re t e r v e ­ z ik . V a g y is a z e ls ő k í s é r le t i p é ld á n y o k t ó l a t e r m e l é s i n d ít á s á ig s z á m í t o tt á t f u t á s i id ő tö b b m in t k é t év. S m o st n ézzü k a s é m á t: — A p ia c o n ig é n y j e l e n t k e z i k a m o d e r n e b b , o lc s ó b b , ü z e m b iz to s a b b k lím a b e r e n d e z é s e k irá n t. — A z i p a r i f ő h a tó s á g m e g b íz z a a z E n e r g i a ­ g a z d á lk o d á s i K u t a t ó I n t é z e t e t a t é m a t a n u l ­ m á n y o z á s á ra , m a jd p á ly á z a to t í r k i az o rsz á ­ g o s a n is ú j g y á r t m á n y m e g v a l ó s í tá s á r a . A p á ­ ly á z a to t, s z á m o s j e l e n tk e z ő k ö z ü l, a H ű t ő g é p ­ g y á r n y e ri. — A z E n e r g i a g a z d á l k o d á s i K u t a t ó I n té z e t m e g k e r e s i H e l le r A n d r á s t m i n t a t é m a n e m ­ z e tk ö z ile g is n a g y te k i n té ly ű s z a k e m b e r é t . A h e r é n y i g y á r tm á n y f e j le s z t ő k is b e k a p c s o ló d ­ nak. — A te r v d o k u m e n t á c i ó k e lk é s z ü ln e k . K i v á ­ l o g a t j á k a m e g f e le lő a n y a g o k a t é s a l k a t r é s z e ­ k e t. B e r é n y b e n e lk é s z ítik a z e ls ő k í s é r le t i p é l ­ d á n y t. — L a b o ra tó riu m i m é ré s e k az E n e rg ia g a z ­ d á lk o d á s i b a n . 11 �— A m é r é s e k e r e d m é n y e i n e k é r té k e l é s e a k u t a t ó i n té z e t b e n , a B u d a p e s ti M ű s z a k i E g y e ­ te m e n é s a g y á rb a n . — M e g h a tá r o z z á k a s z ü k s é g e s m ó d o s ítá s o ­ k a t. E n n e k m e g f e le lő e n v á l t o z t a t n a k a t e r v ­ d o k u m e n tá c ió k o n . — A z ú j t e r v e k a l a p j á n a k í s é r le t i p é ld á n y t m ó d o s ítjá k , i ll e tv e s z ü k s é g e s e té n ú j a t k é s z í­ te n e k . — A m ó d o s í to t t p é ld á n y (p é ld á n y o k ) k i p r ó ­ b á lá s a . A z e r e d m é n y e k rö g z íté s e , f e l t e r j e s z t é ­ se. — A z i p a r i f ő h a tó s á g k i a d j a a g y á r n a k az u t a s í t á s t a p r o g r a m m e g k e z d é s é re . — A g y á r i k í s é r le t e k k e z d e te . E z e k m á r „ g y a k o r la t i a s a b b a k ” . E k í s é r le t i p é ld á n y o K k é s z íté s e k ö z b e n rö g z ítik a g y á r tm á n y f e j le s z ­ tő k , h o g y m ily e n a n y a g o k r a le s z s z ü k s é g a k é ­ s z ü lé k e k h e z ; h o g y t u d n ii l li k , m i r e k e ll f e lk é ­ s z ü ln ie a g y á r n a k ? E k í s é r le t e k e r e d m é n y e a g é p é p ítő k g y á r i t e r v d o k u m e n t á c i ó j á n a k e l k é ­ s z íté s e . — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k a v á ll a l a t i v e z é r ­ k a r e lé t e r j e s z t i k a r a jz o k a t , t e r v e k e t , l e í r á ­ s o k a t. B e m u t a t j á k a k é s z p é ld á n y o k a t . A m ű ­ szak , a k ö z g az d aság , a sz á m v ite l, a z a n y a g b e ­ s z e rz é s v e z e tő s z a k e m b e r e i s o r b a n v é le m é ­ n y e z ik a z a n y a g o t ; a g y á r k é p e s - e b e s z e r e z n i a s z ü k s é g e s a lk a t r é s z e k e t , n y e r s a n y a g o k a t, e lé g g a z d a s á g o s le s z - e a g y á r tá s , jó l é s o lc s ó n p i a c r a d o b h a tó le s z - e íg y , é s a tö b b i. — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k v é g r e h a j t j á k a s z ü k s é g e s v á lt o z ta tá s o k a t , k ö z b e n e g y e z te tn e k a z E n e r g i a g a z d á l k o d á s iv a l é s H e l le r A n d r á s ­ sa l. A z a n y a g o t ú j r a f e lt e r j e s z ti k . B e m u t a t j á k a m ó d o s íto tt p é ld á n y o k a t . A v á ll a la tv e z e t é s , k e llő m é r le g e lé s u t á n , d ö n t : a g y á r i t e r v d o k u ­ m e n t á c i ó e lf o g a d v a ! — A g y á r tm á n y f e j le s z t ő k e lk é s z ít i k az a n y a g s z ü k s é g le t p o n to s t e r v é t, f e l t ü n t e t i k a z a n y a g o k t íp u s á t , s z a b v á n y s z á m a i t, m e g je lö lik a t e l j e s t e r m e l é s a n y a g ig é n y é t, a n n a k f e lt e h e ­ tő „ le l ő h e l y e i t ” b e l- é s k ü lf ö ld ö n . — A v á ll a la tv e z e t é s e z t is m e g v iz s g á lja , esetleg r é s z m ó d o s ít á s o k a t je lö l. A v é g le g e s j ó ­ v á h a g y á s u t á n k é t f ő d ö n té s s z ü l e t i k : a) K e z d ­ je el a m u n k á t a g y á r tá s f e jl e s z té s ! b) A l a k u l ­ j o n m e g a z o p e r a t ív s z e rv , a lé te s í tm é n y i fő ­ m é r n ö k s é g v a g y c s o p o r t! — A g y á r tm á n y f e j le s z t é s fő b b t e v é k e n y s é ­ g e i: A t e r m e l é s h e z s z ü k s é g e s m u n k a g é p e k , b e r e n d e z é s e k , s z e rs z á m o k , v a g y is a g y á r t á s ­ t e c h n i k a p o n to s m e g h a tá r o z á s a . A z e n e r g i a s z ü k s é g le t é s a l é ts z á m ig é n y k is z á m ítá s a . A g y á r tá s i f o l y a m a t ( te c h n o ló g ia ) m e g te rv e z é s e . A s z ü k s é g e s t e r m e l ő t e r ü l e t k i s z á m í tá s a ; a r a k t á r a k , a c s o m a g o lá s , a m in ő s é g e lle n ő r z é s m ű k ö d é s é n e k m e g h a tá r o z á s a . — A z o p e r a t í v s z e rv ( tö r z s k a r , te a m ) f o l y a ­ m a to s a n k a p j a a g y á r t á s f e jl e s z tő k k é s z t e r ­ v e it. E n n e k a l a p j á n k é r ik a v á l l a l a t ille té k e s fő m é r n ö k s é g e it, f ő o s z tá ly a it é s o s z t á l y a i t az é p íté s h e z , a t e r m e l é s m e g s z e r v e z é s é h e z s z ü k ­ ség es a n y a g o k , g ép ek , b e re n d e z é se k fo ly a m a ­ to s é s ü te m e s á t a d á s á r a , b e s z e rz é s é re . — M á r az eg ész m e c h a n iz m u s m o z g á sb a n v a n . A z a n y a g b e s z e r z ő k „ le l ő h e l y e k e t ” k u ­ t a t n a k , s j e lz ik a b e s z e r z é s i n e h é z s é g e k e t, m ik n e k a l a p j á n a g y á r tm á n y f e j le s z t ő k , g y á r ­ tá s f e jle s z tő k , g y á r tá s s z e r v e z ő k , a s z á m v i t e ­ lie k , k ö z g a z d á s z o k , k e r e s k e d ő k ú j r a m u n k á b a lé p n e k : b e te r v e z ik , b e s z e r v e z ik , b e s z á m ít j á k a k é n y s z e r m e g o ld á s o k a t. A z é p ítő k e g é s z e n k ü ­ lö n h a d : f e lv o n u l n a k , á s n a k , c ö lö p ö z n e k , a n y a g o k a t h o r d a n a k . A v á l l a l a t le g k ü lö n b ö ­ z ő b b ü z e m e i d o lg o z n a k b e a p r o g r a m b a : a K ís é r le ti, a C é lg é p -, a S z e r s z á m - a F o rg á c s o ló é s a tö b b i ü z e m , m in d - m i n d a lk a t r é s z e k e t , b e ­ r e n d e z é s e k e t, s z e r s z á m o k a t k é s z ít a z ú j c s a r ­ n o k fe ls z e r e lé s é h e z . D e e h h e z m in d h e z k ü lö n t e r v d o k u m e n t á c i ó , k ís é r le t, m ó d o s ítá s , e lf o g a ­ d á s , a n y a g b e s z e r z é s , e lő - é s u t ó k a l k u l á c ió s z ü k s é g e lte tik . K ic s ib e n tíz s z e r, h ú s s z o r i s ­ m é tlő d ik a k ö r f o l y a m a t , a m i t i t t le ír o k . A z A n y a g o s z tá ly v i ta t k o z i k a z a n y a g n o r m á k o n ; a z ü z e m e k p lu s z id ő k e t ( m a g y a r u l: t ú ló r á k a t ) k é r n e k , a s z á m v i t e l ie k ú g y ta lá ljá k , hogy „ m á r is s o k a t k ö l tö t t ü n k e r r e a le g ú j a b b v a ­ c a k ra ”. R e n d s z e r i n t ez a z a z id ő p o n t, a m i k o r tö b b , a d d ig s t r a p a b í r ó n a k t ű n ő s z a k m u n k á s , m é r ­ n ö k é s v e z e tő j e l e n t i b e , h o g y „ h o ln a p re g g e l 12 i tt h a g y o m e z t a te t v e s f é s z k e t” ! D e e tt ő l f ü g ­ g e tl e n ü l m a m é g v i ta t k o z i k , t a l p a l, te le fo n á l, á t í r , é s k ö z b e n g o n d o s a n ü g y e l, h o g y le g a lá b b a n n y i k o llé g á t k ü l d jö n m e le g e b b é g h a j l a t r a , a h á n y ő t a lé t e g észe n k e z d ő s tá d iu m á b a k í­ v á n t a v is s z a ! É s h o l n a p r e g g e l is, m e g a z u t á n is, p e r s z e . L á s z ló K á r o l y : „ A k i n e k e m ú g y n e ­ g y e d é v e n k é n t b e je l e n t i, h o g y e lm e g y , a fe lő l n y u g o d t v a g y o k , é s o l y a n k o r m é g tö b b t e r h e t r a k o k a n y a k á b a . M e r t a z ig a z i e lm e n ő s ö k c s e n d b e n v a n n a k , é s f e lm o n d á s u k r e n d s z e r i n t d e r ü l t é g b ő l l ó r ú g á s ! . . . ” F e lje g y z é s e k , b e a d ­ v á n y o k , j a v a s l a t o k c ik á z n a k id e - o d a a v á l l a ­ l a t f ő o s z tá ly a i, o s z tá ly a i, f ő m é r n ö k s é g e i, ü z e ­ m e i k ö z ö tt. A s z e m é ly z e ti, a k e r e s k e d e lm i , a g a z d a s á g i ig a z g a tó b é k é l t e t ő m e g b e s z é lé s e k e t s z e rv e z , „ k o o p e r á c ió s t á r g y a l á s o k ” f e d ő n é v a l a t t , s ő t e lő f o r d u l, h o g y a v e z é r ig a z g a t ó n a k k e ll b e v e t n i e n e m m in d e n n a p i k o m p r o m is z­ s z u m - lé t r e h o z ó r u t i n j á t . A m ű s z a k i ig a z g a tó i ly e n k o r s z o k ta k i je l e n t e n i , h o g y e g y ú j g y á r ­ tá s m e g s z e r v e z é s é é r t k é t k i t ü n t e t é s t le h e t b e k a p n i : v a g y K i v á ló d o lg o z ó , v a g y K iv á ló i n f a r k t u s . — É s a j ó s l a t e d d ig m é g m in d ig b e v á lt. M i r e a k é s z ü z e m b e n k ih ú z z á k a sz é p s z a la g o t, a m i t m a j d G o r j a n c I g n á c , d e e s e tle g v a la m i M K V , a z a z M a g a s K ü ls ő V e n d é g e l ­ vág , a k k o r ra tö b b e n k ó rh á z b a v o n u ln a k , á m jó v a l t ö b b e n v e s z n e k á t d ís z e s p a p ír o k a t, p le c s n i k e t é s s z o lid b o r í t é k o k a t a z a v a t ó b e ­ sz é d u tá n . M e r t a z ú j l é t e s í tm é n y v é g ü l is m e g lé te s ü l, p e r s z e . A z é p ü le t á ll, a b e r e n d e z é s m ű k ö d ő ­ k é p e s , a l é t s z á m k e r e t f e ltö ltv e , a m ű v e z e tő k , fő m ű v e z e tő k , a m e ó s o k , r a k t á r o s o k é s a t ö b ­ b ie k k i je l ö lv e — m é g a p o r t á s is o t t ü l m á r a h e ly é n . S m ik o r a z u to ls ó b o r í t é k is á tc s u s z ­ s z a n a z i ll e té k e s k é z b e , v a la k i i n t : f e lz ú g n a k a g é p e k , m o z d u ln a k a c s ig a s o ro k , i n d u l n a k a s z a la g o k . V a la m i b e f e je z ő d ö tt, v a la m i k é s z ! — g o n d o lja i l y e n k o r a la ik u s . D e c s a k ő. M e r t a g y á r ia k t u d j á k : v a la m i e lk e z d ő d ö tt. K i f e j e ­ z ő b b e n : e g y c ir k u s s z a l tö b b . É s e z e n a p o n to n nézzük m eg S z a la y S z a b o lc s m a g y a r á z a t a i n a k e g y s u m m á j á t : — O ly a n k i p r ó b á l t , b e l ő t t t e r m é k n é l , m in t p é ld á u l a s z ó d a v íz s z ifo n , k ö r ü l b e l ü l h a v o n ta m e r ü l f e l a v e s z é ly , h o g y le k e ll á ll í t a n u n k , d e l e g a l á b b i s lé n y e g e s e n c s ö k k e n te n ü n k a g y á r tá s á t, ill e tv e m e g s z ü n t e t n ü n k a c s a lá d e g y e s t a g j a i t . A z o k m in d i g a z a n y a g e l l á t á s ­ b a n r e jt ő z i k . T iz e n h á r o m é v e v é g e z te m az e g y e te m e t, a z ó t a t ü s t é n k e d e m a s z ifo n o k k ö ­ r ü l, d e e z a p r o b l é m a n e m e n y h ü l, s ő t n é h a h e v e s e b b e n p u l z á l : a J á s z s á g b a n n in c s e n e k n y e r s a n y a g - l e l ő h e ly e k , á s v á n y k in c s - f e ld o l g o ­ z ó ü z e m e k , d e h a l e n n é n e k is, n e m t a r t o z n á ­ n a k a v á ll a la th o z , m e r t n é p g a z d a s á g u n k a s z a k o s í to t t i p a r á g a k r e n d s z e r é r e é p ü l, k i i n ­ d u l v a a b b ó l a m e g f o n to lá s b ó l, h o g y a z e g y e s á g a k , d e a v á l l a l a t o k is n e s o k i r á n y ú , s o k fé le te v é k e n y s é g e t f o l y ta s s a n a k , h a n e m a z e g é s z v e r t i k u m e g y s z e le té b e d o lg o z z á k b e m a g u ­ k a t. M e r t a v ilá g m ű s z a k i f e jlő d é s e a m in d S z ű k e b b s á v r a a la p o z ó s z a k á g a k f e lé m u ta t . E z é r t m a m á r n e h e z e n k é p z e lh e tő a z o ly a n g y á r, a h o l p é ld á u l v i l l a m o s ip a r i c ik k e k e t é s b e n z i n m o to r o k a t g y á r t a n a k e g y m á s m e lle tt. M i v o l ta k é p p e n k l ím a b e r e n d e z é s e s e k l e t t ü n k , v a g y is h ű tő - , f ű tő - , i ll e tv e le v e g ő c s e r é lő t e r ­ m é k e k e t g y á r tu n k . É s e b b e a tö b b m i n t h ú s z ­ é v e s g y á r tm á n y , a v iz e t v a g y t e j s z í n t f r ö c s ­ k ö lő k i s v a c a k n e m t a r t o z i k v e le . H a t e r m é ­ k e in k m a i s k á l á j á t n é z e m . H a v is z o n t a z t t e ­ k in te m , h o g y i t t a fő m ű v e l e t a s z i f o n te s t k i ­ s a j to l á s a , a k k o r a S o r s is n e k ü n k r e n d e l te , h i ­ s z e n i t t v a n n a k n a g y t e l j e s í t m é n y ű g é p e in k . E zek m ég a „ h a d ik o rs z a k b ó l” m a r a d ta k rá n k , d e jó l fe l l e h e t ő k e t h a s z n á l n i a h ű t ő - é s f ű ­ tő b e r e n d e z é s e k a lk a t r é s z e i n e k f o r m á l á s á n á l , v á g á s á n á l. A z t á n : a s z ifo n a g y á r e g é s z k a p a ­ c it á s á n a k n é h á n y s z á z a l é k á t k ö ti c s a k le , á m a l e g n a g y o b b s z i f o n te r m e l ő g y á r v a g y u n k a v ilá g o n , é s a z ú g y n e v e z e tt n y u g a ti p ia c o n is a m á s o d ik o k a z e lő a d á s o k s z á m á v a l, a m i a z o r ­ sz á g n é p g a z d a s á g á n a k , d e f ő k é n t p e r s z e a v á l ­ l a l a t n a k e g y á l t a l á n n e m m in d e g y . E z é r t t a r t ­ j u k a p r o f i lt , ső t, n ö v e ln i s z e r e t n é n k a t e r m e ­ lé s t, d e m o n d o m : a z a n y a g e ll á tá s h i s z té r i á i á l ­ t a l á b a n h a v o n t a j e l e n t e n e k v e s z é ly t. D e n e ­ g y e d é v e n k é n t b iz o n y o s a n . A s z if o n n e m k í v á n s o k a la p a n y a g o t , é s é p ­ p e n i t t a b a j : a n é p g a z d a s á g e g y e tle n m á s á g a z a t a s z á m á r a s e m t u d u n k j e l e n tő s tö m e g ű r e n d e l é s t a d n i, v a g y is a t o n n á k b a n é s f o r i n t ­ t e r v e k b e n g o n d o lk o d ó a l a p a n y a g g y á r a k s z á ­ m á r a a s z ifo n n e m p a r t n e r . P r ó b á l t u k m á r m ás a n y a g s z ü k s é g l e t ü n k h ö z k a p c s o ln i, de m in d i g k i ló g o t t a ló lá b , a p a r t n e r v á l l a l a t o k é s z r e v e tt é k , h is z e n e h h e z e g é s z e n m á s m é r e t ű é s ö s s z e té te lű r ú d a l u m í n i u m k e ll p é ld á u l, m i n t a s ö r ö s h o r d ó h o z . M e r t ig e n , a le g t ö m e ­ g e s e b b a n y a g s z ü k s é g l e t a s z ifo n h o z a z ö tv ö ­ z e tle n a lu m í n iu m . U t á n a k ö v e tk e z n e k a k ü ­ lö n b ö z ő k e m é n y f é m e k k e l ö tv ö z ö tt, a z a z s z i­ l á r d í t o t t , é s n e m ö n t ö tt , h a n e m m e le g e n k i s a j ­ t o lt ( e x tr u d á lt ! ) a lu r u d a k , a s z ifo n n a g y o b b ig é n y b e v é te ln e k k i t e t t r é s z e ih e z , íg y p é ld á u l a n y a k n á l le v ő m e n e th e z , v a l a m i n t a n y o m o ­ k a r h o z . E z e k e t m i f o l y a m a t o s a n i g é n y e ljü k , n ö v e k v ő m e n n y is é g b e n é v e k , é v ti z e d e k ó ta , a k o o p e r á ló g y á r m é g is id ő r ő l id ő r e ú g y p i l l a n t rá n k , m in th a a k k o r p o tty a n tu n k v o ln a a H o ld ró l. P e d i g n e m v é le t le n ü l k e r ü l t ü n k h o z ­ z á ju k k u n c s a ftn a k , h a n e m k ö zö s F ő iste n ü n k , a K o h ó - é s G é p i p a r i M i n i s z té r i u m j e l ö l t e k i a s z á ll í tá s r a , a l e g h i v a ta lo s a b b a n . A g y á r i ll e té ­ k e se i a z o n b a n l e g a l á b b n e g y e d é v e n k é n t f e l ­ h ú z z á k a s z e m ö l d ö k ü k e t : „ V a ló b a n ? Ö n ö k n e k e x tr u d á lt rú d a lu k e l l ? ! . . . N a h á t ! . . . ” T u d n i­ illik , a negyedéves e r e d m é n y ö s s z e s íté s n é l re n d s z e re s e n a r r a a m e g á lla p ítá s ra ju tn a k , h o g y h a a s z ifo n h o z s z ü k s é g e s , a r á n y l a g v é ­ k o n y a lu r ú d h e ly e tt szép n a g y d a r a b o k a t d o b ­ h a t n á n a k k i, h a m a r a b b t e l í t ő d n e a t o n n a ­ te r v . . . E n n y it a z a lu m í n iu m a la p a n y a g r ó l , és m o s t v e g y ü n k e lő e g y m á s ik a t , m é g a t t ó l is k is e b b tö m e g ű t. A g u m i g y ű r ű t . . . I g e n , a m e ­ l y ik r e d ü h ö n g e n i s z o k tá l, h o g y a p a t r o n m e g ­ c s a v a r á s a k o r b e g y ű r ő d ö tt a sz é le , m á r m e ­ g i n t ! . . . U g y e , m il y e n j e l e n t é k t e l e n ? T ö m e g ­ b e n is. S z in te a S k o d á m m a l e l t u d n á m h o z n i a g y á r h av i sz ü k sé g le té t. . . T u d n ám , h a a d ­ n á k ! D e a z e lm ú l t fé l é v b e n l e g a l á b b h a ts z o r v o l ta m a k i je l ö lt p a r t n e r e k n é l , é s m in d e n e l ­ k é p z e lh e tő h e ly e n a z o r s z á g b a n . M e r t a k á r ­ m e ly ik g u m ig y á r b a b e m é g y , m it l á t s z ? N a ­ p o n t a e g y v a g y tö b b v o n a ts z e r e l v é n y r e v a ló á r u t á l l í t a n a k e lő — h á t a k k o r m a j d é p p e n a m i lá d á n y i g y ű r ű c s k é i n k k e l f o g n a k b í b e l ő d ­ ni!... Ig e n , é n j á r t a m v o ln a e l a d o lo g b a n , m e r t a z a n y a g b e s z e r z ő k , a g y á r tá s v e z e t ő k m á r k i ­ b o r u l t a k ez ü g y b e n , é s n é m e ly ik a r r a „ v e t e ­ m e d e tt”, hogy ja v a s la tb a te tte : m a s z e k n á l r e n d e l j ü k m e g a s z ü k s é g e s m e n n y is é g e t! M e r t a k is i p a r o s b o ld o g a n s z á l l í t a n á ! N e k i té t e l! N em h iv a tk o z n a a la p a n y a g h iá n y ra (m e rt n in c s a z a z a la p a n y a g , a m e l y ik n e k „ e lő a n y a g a ” n e le n n e ), m u n k a e rő -p ro b lé m á k ra , s z e r­ s z á m -m e g h ib á so d á so k ra , e n e rg ia g o n d o k ra , és a z e b b ő l e r e d ő „ k a l k u l á c ió s n e h é z s é g e k r e ” , m a ­ g y a ru l: az á r d r á g í tá s r a ! . . . C sa k h o g y eg y szo ­ c i a l is ta n a g y ü z e m n e m l é p h e t ü z le t i v is z o n y ­ r a e g y „ m i n i k a p i t a l i s t á v a l ” ! P e d i g íg y m e g ­ o ld ó d n a a m á s ik n a g y és n e m sz ű n ő g o n ­ d u n k , a s z if o n tű is. B e r é n y b e n l e g a l á b b ö t m a s z e k v a n , a m e l y ik e g y h a v i s z ü k s é g l e t ü n k e t g y á r ta n á , k i v á l ó m in ő s é g b e n , é s a h i v a t a lo s k o o p e r á c ió s p a r t n e r e k t ő l lé n y e g e s e n o lc s ó b ­ b a n ! D e h a n e m m e g y , a k k o r n e e r ő lte s s ü k , u g y e ? I n k á b b ő s z ü l jü n k m e g , v o n u l j u n k s z a ­ n a tó r i u m b a , u g o r j o n fö l a v é r c u k r u n k , é s e s ­ té n k é n t g o n d o sa n a jo b b o ld a lu n k ra fo r d u l­ j u n k , h o g y e l n e n y o m ju k a z a m ú g y is r e n ­ d e tl e n k e d ő s z ív ü n k e t. M in d e z t n a g y r é s z t e l k e r ü l h e t n é n k p e rs z e , h a m a g u n k á l l í t a n á n k e lő a s z ü k s é g e s a n y a ­ g o k a t, fé lk é s z t e r m é k e k e t, a lk a t r é s z e k e t . É s b i ­ z o n y t ö b b e s e tb e n m e g is te s s z ü k , m in d e n i p a r f e jl ő d é s i v i lá g t e n d e n c i a é s m in d e n h a z a i i p a r s z e r v e z é s i e lv e lle n é r e . ( E r r ő l n e m s z í v e ­ s e n b e s z é lü n k , d e e s e tle g m a j d k ih ú z o d .) Í g y l é t e s í t e t t ü n k m á r k ü l ö n m ű a n y a g ü z e m e t, s íg y m e r ü l f e l ú j r a é s ú j r a e g y s a j á t m o to r k o m p r e s s z o r - ü z e m fe lé p íté s e . P é l d á u l . Á m e z v é g ­ e r e d m é n y b e n n e m k iú t, m e r t v a ló b a n v e g y e s ­ k e r e s k e d é s s é te s z b e n n ü n k e t , h is z e n e g y ú j a n y a g e ll á tó ré s z le g f e l á l l í t á s a ú j s z e r s z á m o ­ k a t, ú j g é p e k e t, ú j b e r e n d e z é s e k e t k í v á n — s a k k o r o t t f o l y ta t ó d n a k a b e s z e r z é s i é s k o o p e ­ r á c ió s g o n d o k . V a g y is a s e g é d ü z e m e ll á t á s á r a (F o ly ta tá s a 21. o l d a l o n ) �C san ád y Ján o s N y á ri m e sé k R égi g ém esk ú t K is lo v a k k o c o g n a k , e s t é k jö tté n f e lv e r t s á to ro k — k ik a z ú j h a z á t k e r e s t é k , A f a h á z á ll s ű r ű c s e n d b e n , M a g á n y o s k ú t a t ó f ö lö tt, m e s s z ir e m u t a t a g é m je , k i n y ú j t o t t u j j a a z id ő t fe n y e g e tv e b ö k r á az é g re . a r c u k t ű z b e n f e llo b o g . f a lo m b o k f ü g g n e k a z e g e n , e lv e g y ü l a k é k a z ö ld b e n , z ö ld a k é k b e n c s e n d e s e n . F e llo b o g a tű z , a t á b o r . Á ll a f a h á z c s e n d e s e n . F é n y ü k r á v e tik a lá n g o k A z ég h o l d e rű s, h o l b o rú s, m íg r á t e r ü l a k ú t r a , n a p f é n y e s , é g ih á b o r ú s , c s a k b e le b ö k a z u j j a . F o ly ó p a r t. T ú l h e g y d e r e k a , n y á r-m e s é lő e s te k e n . b u n d a r a j t a re n g e te g . V o n a t d u h o g el a la tta , s ín e k , t a l p f á k r e n g e n e k . V a la m i t m u t a t . N e m tu d o m , m i a z , m á r e lf e le d t e m . C s a k v is s z a té r ő á lm a im t á j á n le b e g f e l e tt e m . A D u n á b a k ő g á t n y ú li k , B iz ta tó f a lu s i d é l u tá n o k ... m e g f o d r o z z a a v iz e t. K ő a k ő h ö z b á r n e m illik , T a l á n a z t, h o g y a g y e r e k k o r g y é m á n tfü v é n , e tá jb a n s z é p - id ő m l e g e l t e t t e m e g y k o r , e lm ú lh a ta tla n n y á ja m . h á t á n h o r g á s z lé p e g e t. Ö le l a t á j , lé p t e n - n y o m o n h e g y e k , v ö lg y e k r i n g a n a k , B iz t a tó f a l u s i d é l u t á n o k , v á r h a t ó s z é p e s té k , m i k o r a n a p le n y u g s z ik , s f e k e t e le s z a f e s t é k — o tt eg y b a d a c so n y i o ro m — k ö v es, k is z á ra d t p a ta k . F u ll a d o z ta m A r r a t ú l , m á r m e s s z i o rs z á g , F u lla d o z ta m a s z a v a k b a n — h a lk a n v a la m i m a r k o l ó n y u g t a l a n s á g , a h o g y a n lo p a k s z ik a z é j ; a b iz t o n s á g m é g á g y b a - r i n g a t , j ö n a z á lo m , s a m é ly az övé a fé l D u n a — j ö t t é s r á m k ö s z ö n t a z ő sz, tü k r é b e n fü r ö s z ti a rc á t, s a p k á n a k z iz e g ő le v e l e t k ü l d ö t t , i t t f e l t á m a d Á z s ia . c s o n to s ö k ö lle l a f a g y ü t ö t t , k i n e m m o n d o t t s z a v a k b a n f u l d o k o lt a m , V é g te le n p u s z t á k , s z a b a d s á g ! d e m i n d ig v a l a m i t s o d o r t a sz é l, F ö ld k e b l é b e n r é g i r o m e g y fo rm á n é ltü n k a fa lu k b a n , id é z i ő s e i n k a r c á t — v e r t a z e ső , f u l d o k o l t a s z é l . . . eg y ró m a i ő rto ro n y . L aczkó P ál H a v a z á s , f o r r a l t b o r és ú j s z ü l ö t t M i h e ly t k i l é p e t t a f o ly o s ó ra , e l f e l e j t e t t e , h o v á i n d u lt . É g te k a n e o ­ n o k , p e d ig n y o lc m á r j ó c s k á n e lm ú l t. A z id ő m o z d u l a t l a n n a k lá t s z o t t, s m i n t h a a k é s ő d é lu t á n t a p a s z t o t t v o l n a s z ü r k e n é g y s z ö g e k e t a z a b l a k ­ tá b lá k ra . A z a g y a s im á n a k és b a r á z d á la tla n n a k tű n t. Id e g e n k é n t és tá v o li­ k é n t é r z é k e l t e m a g á t . V a l a k i m á s v o lt, n e m ő, a k i b e c s u k t a m a g a m ö g ö tt a z a j t ó t , é s a p e r c e g ő n e o n c s ö v e k a l a t t e l i n d u l t a h o s s z ú i r o ­ d a f o ly o s ó v é g e fe lé , a h o l a c s ig a lé p c s ő ö r v é n y e b e s z i p p a n t o t t a a p e r s ­ p e k t i v i k u s a n ö s s z e t a r t ó f a ls ík o k e g y e n e s v o n a la i t. H a l e g a l á b b h a s o g a to t t v o l n a a fe je , v a g y a g y o m r a k e l l e m e t l e n ­ k e d ik a t e g n a p i i v á s u t ó h a t á s a k é n t , a k k o r t a l á n k ö n n y e b b e n f e lis m e ri ö n m a g á t, s o tth o n o s a n e lr e n d e z k e d ik m a k k e g é s z s é g e s n e k t u d o t t t e s ti v a l ó j á b a n ; a h o g y e g y é b k é n t m in d e n r e g g e l te s z i. T a l á n a m á s n a p o s ­ s á g f á jd a lo m m a l j á r ó k e ll e m e tl e n s é g e i n é l k ü l t ű n t o l y a n n a k s a j á t m o zg á sa a h o sszú sző n y eg en , m in th a egy — p e rs p e k tív a ta n u lm á n y o ­ z á s á r a s z o lg á ló — ó r i á s d o b o z b a n l é p k e d n e , s m a g a v o l n a a m e g fig y e lő sz e m , a m e l y a d o b o z n y í lá s á n á t fig y e l é s m a g a v o l n a a m o z g a to tt t á r g y is, a m i a fo ly o s ó e s z m e i e n y é s z p o n t já b a n t a l á lk o z ó v o n a l r e n d ­ s z e r e k ö z ö tt m o z o g . A c s ig a lé p c s ő ig l e g f e lj e b b n é h á n y k ö s z ö n é s t a g o l t a a z ú t j á t . L e f e lé a lé p c s ő k ö n m e g c s a p ta a g a r á z s ü z e m a n y a g - é s p in c e s z a g a . M a s z a ­ á lo m b a n j ö n n e k a z á lm o k : re p ü lö k , lá b b a l e lő r e ; t á r o m k a r o m , a l a t t a m m e r e d é ly , m e n té b e n z u h a n o k la s s a n — m á r a N a p k ö r ü l — m i n t a F ö ld , zuhanok — m ár a N apban! M in d e n ég, m in d e n ég. b a d n a p j a l e n n e — e z v o l t a z e ls ő g o n d o la t, a m e l y v é g r e a z o n o s s á t e t t e ö n m a g á v a l. B e le b o r z o n g o tt, a h o g y f o k r ó l f o k r a a l á m e r ü l t a g a r á z s b ó l f e lh ú z ó d ó h id e g b e . E s z m é le te ö n k é n te l e n ü l is v i s s z a t á n t o r g o t t a k á v é ­ i l l a t ú i r o d a z s ib o n g á s á b a . T u l a j d o n k é p p e n é r t h e t e t l e n , h o g y m á r m in d e n k i t u d o t t a z e s e trő l. O t t v o lt u g y a n m in d e n k i , a k i s z á m ít, d e h á t é jf é l l e h e t e t t , a m i k o r az u to ls ó e m b e r t is h a z á ig v i t t e a k o c s i. A h e l y i j á r a t o k o n é s b e f e l é jö v e t t e r j e d t v o l n a e l ily e n h a m a r a h í r ? V a la h o g y s z e r e n c s é n e k t a r t o t t a , h o g y a r é s z l e te k e t n e m v e le m e s é l t e t té k . N y u g o d t a n k o r t y o l g a t h a t t a a k á v é j á t . M a lo n y a i s z e re p é b e n , é s p e r s z e a z ö s s z e s tö b b ié b e n is, C s a ­ t h ó a l a k í t o t t . C s a k e g y p i l l a n a t r a s z a k í t o t t a m e g , m íg a z o s z tá ly v e z e tő e lő b ú j t a p á r n á z o t t a j t ó m ö g ü l. E g y g y o r s „ S z e r b u s z to k , s z e r b u s z t o k ” (h á n y ra j á r b e ez a z e m b e r, h o g y n y o lc k o r m á r se lá t, se h a ll az e l­ f o g la lts á g tó l? ) , k é z r á z á s , m a j d e g y d e m o k r a ti k u s k é r d é s : j u t - e n e k i e b b ő l a fő z e tb ő l. H o s s z a s s z a b ó d á s u t á n m a g á h o z v e t t e a z u to ls ó g a z ­ d á t l a n c s é s z é t, a m i b e u g y a n v a l a k i m á r b e l e p o t t y a n t o t t e g y s z e m c u k ­ ro t. B á r k e s e r ű n s z e re tte , d e n e m m u t a t t a , h o g y é r z é k e l i a m o k k á t, h a e g y s z e m n y i is. A s z e m v illa n á s o k b ó l lá t s z o t t, h o g y m i n d e n k i t u d a c u ­ k o r r ó l . M i r e a z o s z tá ly v e z e tő b e h ú z t a m a g a m ö g ö tt a z a j t ó t , m á r m i n ­ d e n c s o p o r tv e z e tő é s j ó f o r m á n m in d e n e lő a d ó ö s s z e g y ű lt a k á v é ­ s z e á n s z r a . A z o k s e m m o z d u lta k , a k ik m á r f e lh ö r p ö l t é k a m a g u k é t. M a lo n y a i v is z o n t k é s e tt, m i n t h a id ő t a k a r n a a d n i C s a t h ó n a k , a k i n e m v á r a k o z t a t t a m e g a h a ll g a tó s á g o t . „ H o l is h a g y ta m a b b a ? ” k é r d e z te . „ O tt, h o g y a N e m v a g y t e N é r ó n á l m é g a l i g f i g y e l t o d a v a l a k i . ” „ J a , ig e n ! H á t g y e re k e k ! E z e g y sz e rű e n fa n ta s z tik u s ! A b b a n a k o szo s f a ­ l u b a n , a b b a n a r e k e d t w u r l i t z e r b e n m ic s o d a r e p e r t o á r v o lt! A v é g é n a z t h i tt e m , h o g y a z u t ó b b i é v e k t e l j e s m a g y a r s l á g e r t e r m é s e M a l o n y a i ­ r ó l í r ó d o tt . M in d e n s z á m i l l e t t r á . A s z e m é tő l a t e r m e t é ig , m in d e n é n e k k i j u t o t t . F é l ó r a m ú l v a a h á r o m V o lg á b ó l m i n d e n k i a k é tf o r i n t o s o k u t á n k o t o r á s z o t t a t á r c á j á b a n . K é p z e l h e t i te k : o t t v o l t a k a z i n té z m é n y ­ 13 �v e z e tő k is. S z e lle m e s e b b n é l s z e lle m e s e b b f o r d u l a t o k a d ó d ta k . A v é g é n a k o c s m á r o s a li g g y ő z ö tt b e n n ü n k e t k é tf o r i n t o s o k k a l . K é p z e lh e tite k , m i v o l t o t t! A b b a n a k o c s m á b a n v a g y m ic s o d á b a n ! A f a lu s i c s ó r ik á im i ly e n t m é g n e m ig e n l á t t a k . C s a k v ig y o r o g ta k , b a m b á n , a n a g y frö c c s ö k fö lü l. K é p z e l h e t i te k : m in d e n h a r m a d ik - n e g y e d ik s z á m a N e m v a g y te c sá szá r. M eg a T e v o ltá l a le g s z e b b té v e d é s . A m i n t l e n t k i n y i t o t t a a s o f ő r ö k p i h e n ő s z o b á já n a k a z a j t a j á t , k i r o b ­ b a n ó rö h ö g é s c s a p ta s z e m k ö z t, m i n t a lé g n y o m á s . S z ó r a k o z o tt, t a g o ­ l a t l a n e lm é jé n e k ú g y t ű n t, C s a t h ó f e n t i t ö r t é n e t é n e k v é g é n i t t l e n t c s a t t a n t a n e v e té s . — M e g y e k m á r , Z o ltá n — v á l t k i a b o ly b ó l a z o s z tá ly s o fő rje , a k i n e m t u d t a m é g l e t ö r ö l n i a z a r c á r ó l a n e v e té s t. A g a r á z s t é r b e n Z o lt á n a r r a g o n d o lt, m á r n e m e lő s z ö r, m íg a m á r z ü m m ö g v e m e le g e d ő k o c s ik k ö z ö tt m e g k e r e s te a m a g u k é t, h o g y m i le n n e , h a a z a t u d á s , a m i t a v o l á n m ö g ö tt ü lv e , a z u t a t f ig y e lv e a s o ­ f ő r ö k ö n k é n te l e n ü l is ö s s z e s z e d n e k , v a la m i c s o d a f o l y tá n b e n n e ö s s z e ­ g e z ő d n e . P u s z t á n f e l v e t e t t e e z t a z e lm é le ti le h e tő s é g e t, d e n e m v o lt l e l k i e r e je m e g g o n d o ln i a r é s z le te k e t. E g y á l t a l á n , m i a z, a m i t m e g t u d ­ h a t n a k u t a s a i k h i v a t a l i a n b iz a lm a s v a g y k e v é s b é h iv a t a lo s b e s z é lg e ­ té s e ib ő l? É r d e k l i - e e g y á l t a l á n ő k e t, a m i a t a r k ó j u k m ö g ö tt e lh a n g z i k ? V a n - e o ly a n k ö z tü k , a k i e le v e b e c s u k ja a f ü l é t ? V a g y m in d m o h ó n f ü le l o l d a l r a é s h á t r a , é s m i n d e n t t u d n i é s i s m e r n i v é l? M in d e g y . N e m k í v á n t a a t u d á s u k a t . C s a th ó b iz to s a n v á ll a lk o z n a r á , h o g y á t v á l l a l j a a tu d á s u k t e r h é t. E z p e r s z e c s a k a m o l y a n l a p p a n g ó e lle n s z e n v C s a t h ó ­ v a l s z e m b e n , g o n d o lta . T e g n a p is m ily e n e r é l ly e l v é d te m e g a s z ó r a ­ k o z á s u k a t. A z a z ig a z s á g , h o g y n e m s o k k a l z á r ó r a e lő t t á l l t a k b e a k o c s ik k a l a p r e s s z ó e lé . A tö b b s é g m é g in n i a k a r t , m ie l ő tt a v á r o s b a é r n e k . N e m t u d n i, k i n e k az ö t le t e v o lt a w u r l i tz e r . T é n y , h o g y a p r e s z ­ szó f ő n ö k e z á r ó r a e lő t t k i k a p c s o lta , d e a z e lő r e b e d o b á l t é r m é k m ia t t m é g h á t r a v o l t n é h á n y s z á m . K ü l ö n b e n is a k k o r l e n d ü l t e k b e le . A s z ó r a k o z á s h i r t e l e n v é g e s z a k a d t á n a k u g y a n á l t a lá n o s m é l t a t l a n k o d á s v o lt a k ö v e tk e z m é n y e , d e a z á t u t a z ó m e g y e i v e n d é g e k é n e m v o lt h e ­ v e s e b b , m i n t a h e ly b e lie k é . E g y e d ü l C s a th ó l é p e t t fe l e r é lly e l. Z o ltá n n e m h a ll o t ta , h o g y C s a th ó m i t m o n d o tt a fő n ö k n e k , d e a z t l á t t a , h o g y a n a g y d a r a b e m b e r z á r ó r a i h a t á r o z o t t s á g a h o g y a n c s a p p a n m eg . C s a th ó m a g a d u g t a v is s z a a w u r l i t z e r c s a tl a k o z ó j á t a k o n n e k to r b a . A s o f ő r b e ü lt Z o lt á n m e llé , s m ih e l y t e l i n d u l ta k , e g y ik k e z é v e l, s z i n ­ te ö s z tö n ö s m o z d u l a tt a l , z e n é t k e r e s e t t, m íg a m á s ik k a l k i m a n ő v e r e ­ z e t t a g a r á z s b ó l, é s s z e m t e l e n ü l b á r , d e n a g y ü g y e s s é g g e l, b e r o b b a n t a r e g g e li f o r g a lo m b a . C s a k m iu t á n m e g f e le lő z e n é t is t a l á l t é s b iz to s h e ly ü k is v o l t a v á r o s b ó l k i f e l é á r a m l ó g é p j á r m ű v e k k ö z ö tt, s z ó lt o d a : — R e m é le m , d é lr e v é g z ü n k . — É n is a z t re m é le m . N e m m o n d ta m le a z e b é d j e g y e m e t se . — N á la m a z é r t t ö b b r ő l v a n szó, m i n t n á la d — v ig y o r o d o tt o d a a sofőr. M iv e l a m á s ik a r c á n n y o m á t s e l á t t a a z é r d e k lő d é s n e k , k ib ö k te : — H a j n a l b a n b e v it t e m a z a s s z o n y t. H a n e m le s z r e s t, d é lr e m e g v a n a fia m . — A f i a d ? — é r t e t l e n k e d e t t Z o ltá n . — A f ia m h á t! M it k é p z e ls z ? M á s t h a z a s e h o z o k ! M e g m o n d ta m az a s s z o n y n a k : é n b e le a d t a m a p a i t , a n y a i t , m o s t r a j t a a so r. — V a g y ú g y — m o n d ta k i té r ő e n Z o ltá n , a z t r e m é lv e , h á t h a k i t a l á l v a la m it , a m i t m e g k é r d e z h e t a s o fő rtő l. — É s a k k o r m i é r t v a g y i t t ? M e g k ö n n y e b b ü lt a s a j á t k é r d é s é tő l. — K o p t a t n á m t á n a k ö v e t a s z ü lő s z o b a e l ő t t ? Í g y l e g a lá b b , h a m a j d n a g y s r á c k o r á b a n m e g k é r d e z i, m i t c s i n á l t a m , a m i k o r ő s z ü l e t e t t , e l ­ m o n d h a t o m n e k i, h o g y l e h a j t o t t a m e n n y i m e g e n n y i k ilo m é te r t, á t ­ s z e lte m a fé l m e g y é t. E n n e k v a n é r te lm e ! N e m ig a z ? V á la s z h e ly e t t e s z é b e v i l l a n t a fe lis m e ré s . A s o f ő r — a k i a v a s á r ­ n a p é r t é p p ú g y m e g k a p t a v o l n a a s z a b a d n a p o t, m i n t ő, a k i s z i n té n n e m k a p t a m e g — u g y a n c s a k M a lo n y a i ü g y b u z g a lm a m i a t t d o lg o z ik . M a ­ lo n y a i m in ő s ít e tt e h a l a s z t h a t a t l a n n a k e z t a z ü g y e t a z o s z tá ly v e z e tő e lő tt, a k it ő l a k o c s i fü g g ö tt. A g é p k o c s iv e z e tő a v á r a t l a n e s e m é n y m i a t t m a re g g e l m é g u g y a n l e m o n d h a tt a v o l n a a z u t a t , m é g is i n k á b b e lj ö t t. H a jó l m e g g o n d o lja , a s o f ő r t l e g a l á b b a n n y i r a h i b á z t a t j a e z é r t a m a i n a p é r t , m i n t M a lo n y a it. V é g ső s o r o n m i t k e z d e n e e g y h é tfő i s z a b a d n a p p a l ? Ü l n e a b b a n a z a l b é r l e t i ly u k b a n , é s ö n k é n te l e n ü l is e g y m á s n e s z e z é s é t f ig y e ln é k a s z e n ilis h á z i ú r r a l . A k k o r m á r i n k á b b a z o r s z á g ú t. J ó k o c si. S e b e s s é g . I ly e n e g y s z e r ű . H á l á s is l e h e t n e M a ­ lo n y a in a k . P e r s z e a b u z g a l m á t a k k o r s e m é r ti . E g y h é t t e l a tá v o z á s a e lő t t b á r m i t is s ü r g ő s n e k t a r t a n i ? ! — H á t, a n n á l t é n y le g t ö b b e t é r — v á la s z o lt a m e g k é s v e , m in te g y b e ­ f e je z v e a m a g a g o n d o l a t a it is. B iz to s v o l t b e n n e , h o g y a t e l j e s k i s z á l ­ lá s a s z ü lő a s s z o n n y a l fo g e lte ln i. A h o g y r á t e l e p e d e t t e z a le h e tő s é g , é s a t é m a a z e lő t t ü k á ll ó tö b b ó r a á ll a n d ó e le m é n e k í g é r k e z e tt, r é s z ­ le t e ib e n is m e g é r te t te , m ir ő l v a n szó. A z e ls ő n e g y e d ó r á t a m ú g y is m i n ­ d e n a lk a l o m m a l n e h e z e n v é s z e lte á t a k o c s ib a n , g y a k r a n k ü z d ö tt h á n y in g e r r e l , s ez a n e g y e d ó r a m é g n e m m ú l t e l . P e d i g a g y o m r a a te g n a p e s te u t á n a m ú g y i s n e h e z e n v i s e lt e l b á r m i f é l e a tr o c it á s t . A m ű ­ tő b e n l e já ts z ó d ó j e l e n e t k é p e — a t e s t a te s tb ő l, s k ís é r ő je , a v é r — g o m b ó c o t lö k ö tt a to r k á b a , a m i a t t ó l fü g g ő e n , h o g y e lő z t e k - e v a g y a k a d á l y t a l a n u l h a la d t a k , k a n y a r t s z e d te k - e b e v a g y e g y e n e s b e n f u ­ t o tta k , le - f ö l j á r t a n y e lő c s ö v é b e n . S z e m e e lő t t p e d ig , m i n t a r é s z e g r ö g e s z m é v é m e r e v e d e t t g o n d o la ta i, m a k a c s u l o t t l e b e g t e k a s z ü lő s z o ­ b a i e s e m é n y e k r é s z le te i. H o lo tt é le té b e n n e m l á t o t t m é g s z ü lé s t, h a ­ 14 c s a k a k u t y á j u k k ö ly k e d z é s é t n e m b a n v é g ig n é z e tt. s z á m í t ja a n n a k , m it g y e r e k k o r á ­ — T u d o d , f a n ta s z tik u s a n e g y ü tt v a g y u n k a z a ssz o n n y a l — h a rso g ta t ú l a z e n é t a so fő r. — A z z a l f o g a d o tt e s te , h o g y ú g y é r z i, k é s z ü lő d ik a f ia m . L á t t a m r a j t a , ig a z a t b e s z é l, d e a d o lg o t n e m t a r t o t t a m s ü r g ő s ­ n e k . E m lé k e z h e ts z , m ik o r é r t é l h a z a . N o, é n m é g e g y ó r á v a l k é s ő b b , m iu t á n m i n d e n k i t h a z a f u v a r o z ta m , l e t e t t e m a k o c s it, u t á n a g y a lo g h a ­ za. M o n d o m a z a s s z o n y n a k , re g g e lig m á r t a r t s á l k i, é js z a k a n e m jó b e m e n n i a k ó r h á z b a , a d o k t o r t s e t a l á l n i ily e n k o r , a k iv e l m e g b e s z é l­ tü k , h o g y le v e z e ti a s z ü lé s t. G o n d o lh a to d , s e m m i k e d v e m n e m v o lt o ly a n n a p u t á n m é g e lm á s z n i a k ó r h á z b a . K ü l ö n b e n is, ig a z a m v o lt. Ig y v a n , v a g y n e m íg y v a n ? N o, l e f e k ü d tü n k , e l is a l u d t a m r ö g tö n , s z e m h u n y á s u t á n . A m a r h a f e je m m e l m it k e z d e k á lm o d n i ? H o g y r e t t e n t ő e n s ie tn i k e ll v a la h o v á , a z é g t u d j a h o v á , h á t a d o m a f r ö c c s ö t a k o c s in a k , a m i b e le f é r ; d e s ö p ­ r ü n k is, m i n t a h é tf r a n c . E r r e m i t ö r t é n i k ? H a llo m , h o g y m e g p a t ta n v a la m i. E ls z a k a d t a z é k s z íja m . A m ú g y i s te n ig a z á b ó l e lk e z d t e m m o n ­ d a n i a le g s z e b b f o h á s z o k a t, m i r e s z ó lo n g a t a f e le s é g e m , m e r t n e m s z e ­ re ti, h a m o c s k o s s z á jú v a g y o k . E r r e f e lé b r e d t e m . É s k é p z e ld , m i a h e ly ­ z e t? N e m v á r t u g y a n f e le le te t, m é g is n ó g a tv a a k a r j á r a ü t ö t t n é m a h a l l ­ g a tó j á n a k , a k i s z ó r a k o z o t ts á g á b a n f ig y e lt is, m e g n e m is a s o f ő r á l ­ m á r a . A r r a g o n d o lt, h o g y a z u tc a e le j é n , a h o l l e t e t t é k , m é g t ű r h e t ő e n t a r t o t t a m a g á t, s ő t ú g y é r e z te , m in d e n t e k i n t e t b e n f o r m á b a n v a n . M i­ re a z o n b a n a f e le s é g e m e l l é f e k ü d t, c s a k a n n y i m a r a d t a z e g é s z b ő l, h o g y m é g k é p e s v o lt t u d a t o s í t a n i a z a s s z o n y n é m a s z e m r e h á n y á s á t . A z tá n a p á r n á r a e j t e t t e a f e j é t é s n é h á n y s z o r e lis m é te lte , m i n t a k i p o n to s a n t u d ja , h o g y m a g a is v é tk e s , d e o ly a n jó l e n n e f e lm e n t é s t t a l á l n i : „ L e it a tt a k , n e h a r a g u d j ! . . . L e i t a t t a k . . . T é n y le g ” — a z t á n á lo m t a l a n á lo m b a z u h a n t . R e g g e l c s a k a le g s z ü k s é g e s e b b e t m o n d tá k e g y m á s n a k . A b é k ü lé s t m e g s e m k ís é r e lte . — A z ily e s m i t n e h é z k i t a l á l n i — f e le lt e m é g is , m o s t is m e g k é s v e . d e a s o f ő r a v á la s z a u t á n s e m f o l y ta t ta . V a l a m i t f e lf e d e z e tt é s m e r ő e n e lő r e f ig y e lt. — M e g á ll j u n k ? L e r o h a d t a k o c s ija . — N é z z ü k m e g , h a m á r a n n y i r a in te g e t — f e le lt e Z o ltá n , m e r t ő is m e g l á tt a a m é r e g z ö ld Z s ig u li m e llő l h a d o n á s z ó a la k o t. — I ly e n n a p o n k ü l ö n b e n s e l e h e t e k t r é s e n k iv e l — l a s s í t o t t a so ­ fő r. M ik o r k i d e r ü l t , h o g y ig y e k e z n e k v is s z a , m e r t e b é d r e v é g e z n i a k a r ­ n a k , a k o c s i já t s o r s á r a h a g y v a , b e ü l t h o z z á ju k a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k — m e r t h a m a r k i d e r ü l t , h o g y a z — , c s a k a r r a k é r t e ő k e t, h o g y h a l e n n e tíz p e r c n y i i d e j ü k , m íg a z e g y ik ú t b a e s ő r u h a g y á r b a b e u g r ik , h o g y a p é n z t a m e g b í z o tt j á t ó l á tv e g y e , n e m t u d n a e lé g h á lá s le n n i. E z t k é s z ­ sé g g e l m e g íg é rté k . A s o fő r p e d ig f o l y t a t t a a z é js z a k a t ö r té n e t é t. — S z ó v a l, n e m is k é p z e le d , m i r e é b r e d te m . T é n y le g a f e le s é g e m s z ó lo n g a to tt. D e m i é r t ? M e r t e z a lé n y e g e s . N e m a k a r t a m h i n n i a f ü ­ le m n e k . A z t m o n d ja , h í v j a m r ö g tö n a m e n tő k e t, m e r t ú g y é rz i, m e g ­ p a t t a n t b e n n e v a la m i, é s e lf o l y t a m a g z a tv iz e . É r te d m á r , m i é r t m o n ­ d o m , h o g y m e n n y i r e e g y ü t t v a g y u n k a z a s s z o n n y a l? A j á r á s o n — M a lo n y a i n y o m a t é k k a l k é r te , h o g y a j á r á s n e m a r a d ­ j o n k i a z ü g y b ő l — e ls ő d o lg u k v o lt, h o g y f e l h í v j á k a m e g y e i k ó r h á ­ z a t. M é g s e m m i e r e d m é n y n e m m u t a t k o z o t t a s o f ő r fe le s é g é n é l, b á r íg é r té k , h o g y m o s t m á r h a m a r o s a n . Ú j u l t iz g a lo m m a l f o l y t a t t á k a z u t a t . K a t a a j á r á s t ó l , a h á ts ó ü lé s e n , a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k m e l l e t t f o g ­ l a l t h e ly e t. Z o lt á n a c s u p a s z h a t á r t é s a l o m b t a l a n a k á c li g e te k e t n é z te . T u d ta , hogy K a tá v a l n e m so k ra m eg y . N e m te h e ti m eg, h o g y az ü g y fe ld e rí­ t é s é t á t a d j a n e k i. S a j á t m a g á n a k k e ll a v é g é r e j á r n i a m in d e n n e k . K a ­ t á v a l le g f e lje b b a j á r á s j e l e n l é t é t l e h e t m a j d b i z o n y íta n i. A z ö s s z e ­ h a n g o lt m u n k á t . A z t, h o g y „ m i n d e n s z i n t e n ” á t t e k i n t e t t é k a z ü g y e t, a z ü g y je l e n le g i á ll á s á t . „ T u l a j d o n k é p p e n m i a b a j e z z e l a l á n n y a l ? ” — k é r d e z t e m a g á tó l, m e r t r á j ö t t , h o g y a s z á llo n g ó m e n d e m o n d á k o n k í ­ v ü l ő m a g a s e m m i f e l r ó h a t ó t n e m t a p a s z ta l t. E g y s o r k ö z ö s m u n k á b a n m ű k ö d te k e g y ü tt. É s m in d i g e r e d m é n n y e l . N e m l e h e t n e a z t m o n d a n i h o g y K a t a t e h e ts é g te le n . Z o lt á n e l f i n t o r o d o tt , m i n t h a m á s s z á já b ó l h a ll o t ta v o ln a s a j á t m e g e n g e d ő m e g á l la p ít á s á t. N e m , té n y l e g n e m t e ­ h e ts é g t e l e n . I t t s e n k i s e m te h e t s é g t e le n , g o n d o lta n é m i g ú n n y a l, M a ­ lo n y a i se, K a t a se, ez a z ü g y n ö k se . É s m é g i s . . . M i le s z M a lo n y a iv a l, K a t á v a l ? I g y e k e z e tt n e m g o n d o ln i m a g á r a . A l e g te h e ts é g e s e b b m é g is e z a z ü g y n ö k . É s p e r s z e C s a th ó ! M i h i á n y z i k a t ö b b ie k b ő l ? A z t, h o g y é s b e lő le m i h iá n y z ik , n e m h a g y ta k é r d é s s é s z i lá r d u l n i. M e g t a r t o t ta h a n g u l a t a m e g f o g h a ta t la n a la p k ö z e g é n e k , a m e l y b e n p u h á n e le r n y e d ­ h e te tt. S z e r e n c s é n e k t a r t o t t a , h o g y a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k k e l p lu s z u t a s u k is v a n . L e g a lá b b n i n c s k i té v e a h e ly z e t ö s z tö k é lé s é n e k , n e m t e r h e l i m a ­ g á t f á r a d s á g o s , t a p o g a tó d z ó k é r d é s e k k e l, h o g y k i p u h a t o l j a K a t a é le té t, m i n t a k k o r , h a e g y m á s m e l l e t t ü ln é n e k , b e s z é l g e t é s r e k é n y s z e r ü l v e . B á r a z is le h e t, h o g y K a t a f a g g a t ó d z n a a M a lo n y a i t á v o z á s á v a l k a p ­ c s o la to s p l e t y k á k r ó l . A z s e l e n n e jo b b . Ú g y jó , a h o g y m o s t v a n n a k . Ü lh e t e lő l, h á b o r í t a t l a n u l a t á g r a e n g e d e t t b i z to n s á g i ö v f e d e z é k é b e n , é s n é z h e ti a z u t a t . S z e m b e á r a m lo t t v e le a t á j , m i n t h a f o ly to n o s a n á tm o s n á , s — e t t ő l -e v a g y a s e b e s s é g tő l? — k e lle m e s ü r e s s é g e t é r z e tt , e l m ú l t a h á n y in g e r e , é s a z e s ti i v á s n a k m o s t s z in te j ó té k o n y h a t á s a j e l e n tk e z e t t. K a t a é s a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k b e s z é lg e té s é b ő l c s a k t ö r e d é k e k j u t o t t a k e l h o z z á : „ S z á j t é p é s ” , „ f o n ja d a s z ó t” , „ ú r i s z a b ó v a g y o k , c s a k h o z o tt a n y a g ­ b ó l ... ” J ó l e t t v o ln a , h a a k o c s i m e g y t o v á b b , á t a f a lv a k o n , á t az �e g y ik j á r á s b ó l a m á s ik b a , k i a m e g y é b ő l, v a la h o v á m e s s z ire , k i t u d j a , m e ly ik p o n t j á r a a v i lá g n a k . V a g y m e g s e m á ll. C s a k m e g y - m e g y . . . H i r t e l e n a k ö z é p is k o lá s o s z t á l y k i r á n d u l á s o k j u t o t t a k e s z é b e : m in d e n a lk a l o m m a l v is s z a té r ő v á g y a v o lt, h o g y b á r c s a k n e á l l n á n a k m e g , f u t ­ n a v e lü k a z a u tó b u s z k i t u d j a , m e d d ig , t a l á n ö r ö k k é . A h o g y íg é r té k , a r u h a g y á r n á l m e g á l l t a k a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n e k . Z o lt á n u t á n a n é z e t t , a m i n t a k a d á l y t a l a n u l b e s é t á l t a p o r t á n . A s o fő r r á k e z d e t t a z a s s z o n y á r a . Z o lt á n m o s t m á r u n t a . A p o r t a f e lé b á m u l t . A f ü l k e a b l a k á n á t i d ő s e b b a s s z o n y n é z t e a k o c s i ju k a t , k ö z b e n m e g ­ á ll á s n é lk ü l h o r g o lt. K a t a é s a s o f ő r é lé n k b e s z é lg e té s b e b o n y o ló d o tt. K a t a u g r a t t a a s o f ő r t, a k iv e l m o s t k e d v é r e e ls z ó r a k o z h a t o tt b á r k i. M in d ö s s z e a z t k e l l e t t k é ts é g b e v o n n i, a m i t K a t a is, t u d n ii l li k , k i h is z i e l n e k i, h o g y t u d ő f i ú t is . . . Z o lt á n e g y k is id ő u t á n e lő v e t te a t á s k á j á t é s k i e m e lt e b e lő le a z a k t á t . A v á la s z t v á r ó le v é l r ö v i d v o lt, h iá n y o z t a k b e lő le a z u d v a r i a s ­ s á g i f o r m u lá k . A z ú j b ó li o l v a s a t t ö b b é - k e v é s b é e lf o g a d h a t ó v á t e t t e s z á m á r a is M a lo n y a i i g y e k e z e té t. D e n e m is a n n y i r a a z é r d e m i m e g ­ o l d á s t s ü r g e t ő le v é l, h a n e m a m e l l é k l e t é r d e k e l t e : a t u l a j d o n k é p p e n i p a n a s z o s le v é l, a m i t h o z z á ju k f é n y m á s o l a t b a n k ü l d te k . A z e ls ő m o n ­ d a to k a t j ó f o r m á n o lv a s á s n é l k ü l f u t o t t a á t. A z é l e t r a j z é r d e k e lt e , a m i t p e d ig s z i n te m á r k í v ü lr ő l t u d o tt . L é n y e g é b e n i z g a t t a a z ü g y . L e g f e l­ je b b j o b b e lő z m é n y e k e t s z e r e t e t t v o l n a h o z z á . N e m o ly a n t, m i n t a z a t e g n a p i e s t e v o lt. O lv a s á s k ö z b e n , f ig y e lm e le g a l já n , m é g is a z a n e h é z ­ k e s s e j d ít é s ú s z k á lt , h o g y a w u r l i t z e r - t r é f a v a la m il y e n m ó d o n m é g is k a p c s o ló d ik a m a i n a p já h o z , d e c s a k a v é g é n ö l t m a j d a l a k o t a z ö s z ­ s z e fü g g é s , m i n t e g y m o z a ik o s s z e r k e s z té s ű n o v e ll á b a n . L e n y ű g ö z te a z é l e t r a j z m á s f é l o ld a l n y i le x ik o n tö m ö r s é g e . A p a n a ­ sz o s h á r o m b ő v í t e t t m o n d a t b a n e l i n t é z t e a s z ü le té s é t, a s z ü lő k e t, t e s t ­ v é r e k e t, a f a lu s i s z e g é n y s o r s o t, a m i r e m e g v á l tá s k é n t j ö tt , h o g y v a l a ­ m il y e n m ó d o n v a s a s s z a k m á t s z e rz e tt. B e le f é r t m é g a h á b o r ú , a h a d i ­ ü z e m i f e lm e n té s , a n é m e t k i te l e p í t é s m e g ú s z á s a is. A z t á n 1 9 4 5 -tel s z é t­ á r a d t a z é le t r a j z , m i n t a D u n a a v i s e g r á d i s z o ro s u t á n ; tö b b á g r a s z a ­ k a d t, e g y id e jű s é g e k l é p t e k fe l é s i d ő n k é n t k e r e k , l e z á r t e s e m é n y e k t ű n t e k e lő . S z e r v e z e te k r ö v i d ít é s e i — Z o lt á n s z á m á r a o ly k o r t e l j e s e n i s m e r e t le n e k é — , is m é tlő d ő , m á s - m á s t ö r té n é s h e z k a p c s o ló d ó , d e s z i n ­ t e é v k ih a g y á s n é lk ü l s o r já z ó d á tu m o k ; p á r to k , f e la d a t o k , m e g b í z a t á ­ so k , e r e d m é n y e k k ö v e tt é k e g y m á s t. O ly k o r ú g y t ű n t, n e m is é l e t r a j z a z e g é sz , h a n e m m á s f é l é v tiz e d tö r té n e l e m . Z o lt á n n e m é r z é k e l t e a f e ls o ro lá s b ó l, m i a z, a m i s z e m é ly e s m in d e b b e n . M i n t h a v e le m o n d a t ­ t á k v o l n a f e l a z t a m á s f é l é v tiz e d e t. A m i k o r a p a n a s z o s m in d e z z e l v é g z e tt — n e m l e h e t e t t tu d n i, a m a g a m e n t s é g é r e h o z z a - e f e l m in d e z t, v a g y é r d e m e i k é n t — , s z i n te jó l e s e tt, a h o g y a s z é le s á r a d á s m in d e n e lő k é s z íté s n é lk ü l e lt ű n t , m i n t h a b e i t t a v o l n a a fö ld . V á r a t l a n u l s z e ­ m é ly e s s é v á l t a k a m o n d a t o k . A b e a d v á n y t f o g a lm a z ó h á n y ó d á s a i k é n t v o lt é r te lm e z h e t ő n é h á n y m u n k a h e l y , m a j d v i s s z a té r ő b e te g e s k e d é s e k k ö v e tk e z te k é s v é g ü l a k u l tú r o t t h o n - ig a z g a t ó i á llá s . A b e a d v á n y is e t á r g y b a n k e l t : a f i z e té s t k e v e s e lte , a m i a n y u g d í j r a v á r a k o z v a m é g k e ­ v e s e b b n e k t ű n t a té n y le g e s n é l. K a t á t ó l m e g k é r d e z h e te tt v o l n a n é h á n y r é s z le te t, d e a z ü g y e t m o s t m á r t e l j e s e n a m a g a s z á m á r a t a r t o t t a f e n n . B e f o ly á s o lts á g n é lk ü l, é r i n t e t l e n ü l a k a r t a l á t n i a h e ly z e te t. V a l a m i é r t a z is z a v a r ta , h o g y i s ­ m e r t e M a lo n y a i v é le m é n y é t, a k i s z e r i n t a f iz e té s e m e lé s s z ü k s é g s z e rű , ső t, t u d o m á s a s z e r i n t m á r m e g is k e l l e t t v o l n a t ö r té n n i e , h a a k ö z sé g i v e z e té s b e n , v a g y a j á r á s n á l f in o m a n n e m a k a d á ly o z n á v a la k i. U g y a n ­ a k k o r — m in th a ta r to z o tt v o ln a ezzel M a lo n y a in a k — a k á v é s z e á n s z C s a t h ó - f é l e j e l e n e t e u t á n s z e r e t t e v o l n a h i n n i, h o g y M a l o n y a i t n e m a k ís é r ő le v é l k e r t e l é s n é lk ü l i h a n g n e m e i z g a t ta fe l. A p o r t á s a s s z o n y v á l t o z a t l a n u l h o r g o lt, m á r n e m é r d e k e l t e a f e k e t e V o lg a . A s o f ő r t t e l j e s e n f e la jz o t ta . a n ő i e lle n k e z é s , é s K a t a k e d v v e l u g r a t t a . B ő n e g y e d ó r a t e l t e l, d e a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n e m j e l e n tk e z e t t. A s z ü r k e s é g n e m o s z lo tt e l a z é g e n , h a n e m i n k á b b s ű r ű b b le t t , m in t h a h a v a z n i k é s z ü ln e , a m i n e m is l e t t v o l n a c s o d a , m e r t m á r t ú l v o l ta k n o v e m b e r d e re k á n . — H a v a z n i fo g — je g y e z te m e g Z o lt á n h a n g o s a n . K a t a é s a s o fő r f e lk a p tá k a f e jü k e t. E z a k ö z lé s n e m ill e s z k e d e tt a h e ly z e th e z . A s o ­ f ő r a z o n b a n , a k i t e g y r e i n k á b b á t j á r t a z a p a s z e r e p , r ö g tö n f e l t a l á l t a m a g á t, s m i n t m i n d e n t e d d ig is, e z t is b e le o l v a s z t o tt a a m a g a á l l a p o ­ tá b a : — N e m b a j, l e g a l á b b e lm o n d h a to m m a j d n e k i, h o g y 1 9 7 . . .- b a n a s z ü l e t é s n a p j á n e s e t t le a z e ls ő h ó ! Z o lt á n t n y u g t a l a n í t o t t a a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k t á v o l m a r a d á s a . A r r a s z á m í t o tt , h o g y d é l r e t é n y le g v é g e z n e k , é s a d é l u t á n f o l y a m á n v a l a ­ m ily e n ü r ü g g y e l h a m a r á b b k i ló g h a t a v á r o s b a , h a z a m e h e t é s k i a l u d ­ h a t j a m a g á t . M e g p r ó b á l t a k is z á m o ln i, m e n n y i id ő t t ö l t ö t t e k e l a l e ­ r o b b a n t Z s ig u li á tv i z s g á l á s á v a l , m e n n y i t a j á r á s o n a te l e f o n n a l , s m e n n y i t i t t a r u h a g y á r p o r t á j a e lő tt. T íz ó r a m á r j ó v a l e lm ú lt, é s m é g k ö z e l fé l ó r á t k e l l e t t m e n n iü k . H a e h h e z h o z z á s z á m í tj a a ta n á c s o n t ö lte n d ő id ő t, a z u t a t v is s z a f e lé , d é l u t á n e g y ó r a jö n k i b e lő le . É s p e r s z e m é g n e m i n d u l t a k e l. M a g a n y o m ta m e g t ü r e l m e t l e n ü l a k ü r t ö t . A z t á n k i s z á l l t é s m á r b o n y o l u lt m a g y a r á z a t o k a t k é s z ít e t t e lő , a m i v e l m a j d a p o r t á s n ő t r á v e s z i, h o g y e n g e d j e b e , a m i k o r f e l t ű n t a b iz to s ítá s i ü g y n ö k . — V é g ü l is, e g y m e g y e t a n á c s i k o c s it, h a k é s i k is, m e g v á r n á k — m o n d ta m e n te g e tő d z é s h e ly e tt. — N e m i d ő r e m e g y ü n k — f e le lt e i n g e r ü l t e n Z o ltá n . — D e a z é r t s i e tü n k . É s k ü l ö n b e n is! E g y m e g y e t a n á c s i k o c s i t s e m v á r n a k j o b b a n a k ö z s é g e k b e n , m i n t b á r m i f é l e m á s k o c s it. F é l r e v a g y in f o r m á l v a . A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k e g y p i l l a n a t r a m e g h ö k k e n t , d e n e m h a g y t a m a ­ g á t k i z ö k k e n te n i. L á t h a t ó a n e r e d m é n n y e l j á r t a z ü z e m b e n . — P e r s z e , ig a z a d v a n — v á la s z o lta . — A s ö r ö s a u t ó t n y i lv á n i z g a t o t ­ t a b b a n v á r j á k — n e v e t e t t , m a j d m á s h a n g n e m r e v á l t o t t , m i n t h a ig y e ­ k e z n e f e lz á r k ó z n i Z o ltá n h o z . — E z a n é p s é g m é g o l y a n a b b , m i n t v o lt. M o s t m u t a t j a m e g m a g á t ig a z á b ó l. T u d n é k n e k te k e s e te k e t m e s é ln i! — E h h e z n e m f é r k é ts é g — h ű t ö t t e le Z o ltá n . M a g a s e m é r t e t t e , h o n n a n v a n b e n n e v á r a t l a n u l e n n y i e ll e n s z e n v e z i r á n t a z i s m e r e t le n irá n t. — K é s te m . R e n d b e n v a n . Á llo m a k ö v e tk e z m é n y e it. A v e n d é g e im v a g y to k ! — c s a p o tt a t é r d é r e f e k t e t e t t a k t a t á s k á r a a z ü g y n ö k : — T u d ­ j á t o k , m o s t é le t b iz to s ít á s o k a t s z e rv e z e k . C s i n á lt a m m á s t is, d e e b b ő l m ag a s a ju ta lé k . . . — N e m a k é s é s r ő l v a n sz ó — s z a k ít o t ta f é lb e Z o ltá n . N e m t u d t a m e g á lln i, h o g y e z t a p o n t o s í tá s t e l n e v é g e z z e . — N e m é r t e l e k e g é s z e n p o n t o s a n — v á la s z o lt a a z ü g y n ö k — , d e e n ­ g e d e lm e d d e l n e m s é r t ő d ö m m e g . U g y a n is n e m a z a f a j t a v a g y o k . E z k iz á r ó o k l e n n e a s z a k m á m b a n . — U g y a n , n e k a k a s k o d j a t o k ! M e s é lj i n k á b b n é h á n y e s e te t, h a m á r c é lo z g a ttá l r á ! D e n e v e t h e s s ü n k á m ! — k ö v e te l te K a ta . A z ü g y n ö k b e v e z e t é s k é n t e g é s z e n s z e lle m e s f e jt e g e t é s b e k e z d e tt a r ­ ró l a z a l a p v e t ő e l l e n tm o n d á s r ó l, h o g y v a la k i — a k i p e d ig m é g é ln i a k a r é s le h e tő le g s o k á ig — b i z t o s í t á s t k ö t a r r a a z e s e tr e , h a m e g h a l n a ; a m ib ő l a b b a n a z e s e tb e n , h a a h a l á l t é n y le g b e k ö v e tk e z n e , n e k i a z é g ­ v ilá g o n s e m m i h a s z n a n e m l e n n e . Ö n m a g á b a n v é v e e z a z e ll e n t m o n ­ d á s m é g á t h i d a lh a tó , é s a le g tö b b e m b e r b ő l k i s a j t o l h a t ó e g y s z e rz ő d é s. Á m a z e s e d é k e s b e f iz e t é s e k k o r m in d i g k i d e r ü l , h o g y a m ö g ö tte le v ő é s e lh a g y o t t tá r g y i d ő s z a k o t is m in d e n k ü lö n ö s e b b v e s z é ly n é lk ü l é lt e á t a b iz to s íto tt, t e h á t lé n y e g é b e n f e le s le g e s e n s z a b a d u l t m e g a p é n z é ­ tő l. É s l á m , i t t a b e f iz e té s n a p j a é s ú j b ó l k i d o b h a t e g y k is s u m m á t a z a b la k o n , a m i m é g a z z a l a k e ll e m e tl e n s é g g e l i s j á r , h o g y e m l é k e z te t i k 15 �rá, m en n y i veszély fenyegeti az é le té t és hogy b á rm ik o r m eg h alh at. M árpedig n em ab b a n a k o rb an élünk, hogy b á rk i is p én z t ad jo n ki azért, hogy m em ento m orit szerezzen m agának. A z ü g y n ö k m é g n e m f o g y o tt k i a m u l a t t a t ó tö r té n e t e k b ő l, a m i k o r m e g é r k e z t e k a z ú t ic é lj u k h o z . Z o lt á n a t a n á c s o n s e n k i t s e m t a l á l t a s te n c ilg é p k e z e lő jé n k ív ü l, a k i t ő l m e g t u d t a , h o g y a t i t k á r n a k v a la m i d o lg a a k a d t é s n e m r é g m e n t e l, d e m á r c s a k e b é d u t á n j ö n v is s z a . A z e ln ö k p e d ig a j á r á s n á l v a n . V á r n i u k k e ll t e h á t , l e g a l á b b e g y ig . Z o lt á n a r r a g o n d o lt, h o g y a d d ig e s e tl e g f e lk e r e s i a p a n a s z o s t. M ie lő tt s z ó l h a t o t t v o ln a , K a t a r ö g tö n j a v a s o l t a , h o g y m á r i s h a j t s á k b e a b iz ­ t o s ítá s i ü g y n ö k t a r t o z á s á t : ü l je n e k b e a p r e s s z ó b a . J ó c s k á n e l m ú l t e g y ó r a , a m i k o r Z o lt á n v i s s z a j u t o t t a t a n á c s r a . A m i n t a j á r d á r a l é p e tt, é r e z te , h o g y a z u t o ls ó k ö r f o r r a l t b o r t k i k e l ­ l e t t v o l n a h a g y n ia . K ü l ö n b e n i s s ö r r e v á g y o tt, a z j ó t t e t t a m á s n a p o s ­ s á g á n a k , s z in te m in d i g t e l j e s e n f e lf r i s s ít e t t e . N e m is t u d t a , m i é r t e n ­ g e d e t t a r á b e s z é lé s n e k . A t t ó l t a r t o t t , m e g fo g l á t s z ó d n i r a j t a a z ita l . L e g s z ív e s e b b e n k e r ü l ő t t e t t v o ln a . A z o r s z á g ú t r a f e lf ű z ö tt f a l u a z o n ­ b a n n e m k í n á l t m e l l é k u t c á k a t. A j á r d a e g y e n e s e n a t a n á c s r a v itte . M e g á llt, k ig o m b o lta a t é l i k a b á t j á t , k o m ó to s a n a k a r t r á g y ú j t a n i , h a d d m ú lj é k a z id ő . A z e ls ő s l u k k u t á n v e t t e é s z re , h o g y k a p k o d v a é s m o ­ h ó n s i k e r ü lt . A le v e g ő é r e z h e tő e n m e g e n y h ü lt, t u d t a , h o g y h a v a z n i fog. I d e g e n k e d e t t a z ily e n k is z á llá s o k tó l. V a la h o g y m in d i g i l l e t é k t e l e n ­ n e k v é l t e m a g á t. „ Ig e n , a m a g a b iz to s s á g ” , m o r m o l t a f é lh a n g o s a n é s a c e m e n t l a p o k k a l k i r a k o t t á r o k b a d o b t a a c s ik k e t. H a c s a k t e h e t te , C s a th ó v a l e g y e z te t te a z ú t j a i t . C s a th ó m i n d e n ü t t o t t h o n v o lt. C s a th ó a n n a k e ll e n é r e , h o g y a „ jó h a r m i n c a s o k ” k ö z é t a r t o z i k , a z e g y ik l e g ­ r é g ib b d o lg o z ó ja v o l t a z o s z tá ly n a k . E b b ő l é lt . M i n d e n t t u d o tt , a m i t t u d n i é r d e m e s . É s e z t m á s o k is t u d t á k r ó la . A m i n t a z t is, h o g y n e m s z a k a d m e g a z e r ő fe s z íté s tő l. V is z o n t b iz to s p o n t v o l t v á lto z ó f ő n ö k e i s z á m á r a : é v e k r e v is s z a m e n ő e n , f o l y a m a t á b a n t u d o t t r e f e r á l n i a z ü g y e k rő l. S e z a t u d á s é s z r e v é tl e n ü l v á lt o z o t t á t s a j á t m u n k á j a e d d ig i e r e d m é n y é v é . „ Ö n a d m i n i s z t r á l á s ” — s z o k ta m o n d a n i Z o lt á n n a k , h a m á r v é g k é p p e n n e m t u d t a v i s s z a f o jt a n i n e v e lő i h a j l a m a i t . „ Ö n a d m i ­ n i s z tr á l á s , ö r e g e m ! N e lé g y m a m l a s z ! ” K ö z ö s ú t j a i k b a n is a z v o l t a k ü lö n ö s , h o g y C s a t h ó m in d e n k é r é s n é lk ü l, a l e g t e r m é s z e t e s e b b m ó ­ d o n v i t t e a s z ó t a z ő ü g y e ib e n is, é s h a m a r l e r e n d e z e t t m in d e n t , m á ­ s ik k e d v e n c j e l m o n d a t a j e g y é b e n : „ R ö v id e n , o k o s a n , é r d e k e s e n .” Z o lt á n ö s s z e s z e d te m a g á t. H a j l a n d ó v o l t v a la m if é le j e l n e k t e k i n t e n i , h o g y e g y e d ü l k e ll t á r g y a ln i a . E lő n y t l á t o t t a b b a n is, h o g y K a t a se m e n t v e le , h a n e m a p r e s s z ó b a n m a r a d t . Í g y a j á r á s r a á l t a l á b a n h i ­ v a tk o z h a t m a j d , s n e m K a t á b a n t e s te s ü l m e g a k ö z v e tle n f e lü g y e le ti s z e rv . K a t á n k ü l ö n b e n is f e lt ű n ő e n l á t s z a n a a z ita l. M á r o t t t a r t o t t , h o g y „ é n e g y s z e r ú g y i t t h a g y o m e z t a z e g é s z e t” . A t a n á c s o n a s te n c ilg é p ü t e m e s k o p o g á s a f o g a d ta , e g y é b k é n t c s e n d v o lt. E tt ő l v á r a t l a n u l o l y a n á l l a p o t b a k e r ü lt , m i n t h a n e m is a m e g y é ­ rő l, h a n e m i n n e n a f a lu b ó l j ö n n e ü g y e s - b a j o s d o l g á t r e n d b e t e n n i é s e lő t t e f e l h a j t o t t v o l n a v a la m it , s z ív e r ő s ítő ü l. A t i t k á r t f é lig n y i t o t t a j t ó m ö g ö tt t a l á l t a . H á t t a l ü l t, ú j s á g o t o l v a ­ s o tt. Z o lt á n a z a j t ó n a k o t t h o n s e m t u d o t t h á t t a l ü l n i. A k i e r r e k é p e s v o lt, a z t é r z é k e t l e n n e k t a r t o t t a . P o n t o s a n t u d t a , h o g y a m a g a r é s z é r ő l f o g y a té k o s s á g a in a k e g y ik a p r ó j e l é r ő l v a n sz ó , a m i b ő l m a g á n a k e r é n y t , m á s n a k h i á n y o s s á g o t c s in á lt. A t i t k á r — m i u t á n a v á l l a f ö lö tt m e g n é z te , k i n e k i s v is z o n o z z a a k ö s z ö n é s t — a z a s z t a l r a t e t t e a n y i t o t t ú js á g o t, m i n t a k i h a m a r o s t f o l y ta t n i a k a r j a a z o lv a s á s t. — T u d t a m a z é r k e z é s é r ő l. M á r v á r t a m . — M ik ö z b e n b e s z é lt, s z á ja s a r k á b a n e g y g y u f a s z á l v é g e z te k é n y e s e g y e n s ú ly i j á t é k á t , fo g p is z k á ló g y a n á n t . Z o lt á n ö n k é n te l e n ü l is a z t f ig y e lte , m ik o r e j t i k i. — Ig e n . Ig e n . T u d o m , n e m t a l á l t i t t — e lő z te m e g Z o lt á n t. — T u d ja , a z a s s z o n y fő z tjé h e z v a g y o k s z o k v a . F ő z n e k n e k ü n k a z ó v o d á b a n , o d a j á r á t m i n ­ d e n t a n á c s i d o lg o z ó , m e r t g y o r s is, o lc s ó is, n e m is s p ó r o l j á k k i a j a ­ v á t, d e é n v a la h o g y n e m t u d t a m m e g s z o k n i. P e d i g v o l t r á id ő m . T u d ­ ja , tíz é s fé l é v e t h ú z ta m l e a j á r á s n á l . A k ö z k o n y h á r a v a la h o g y m é g ­ s e á l l t r á a sz á m íz e . Ú g y , h o g y m ió t a i t t h o n v a g y o k , l a s s a n ö t é v e lesz, n e m g y ő z ö k e le g e t e n n i e b é d r e . N e m m o n d o m , n e m m o d e r n f e l ­ fo g á s, h o g y p o n t a t i t k á r f e le s é g e m a r a d o t th o n a fő z ő k a n á l m e lle tt. M ik o r p e d ig m in d e n a s s z o n y a m u n k á h o z tö r e k s z ik , a z ö n á ll ó k e r e s e t ­ h e z. D e n e m t e h e t e k r ó la , g y o m o r p á r t i v a g y o k . R á s z o lg á l ta m a tíz é s fé l é v e m m e l — n e m ig a z ? — , h o g y m o s t m á r tis z te s s é g e s e b é d e t e g y e k . — Z o lt á n e g y r e n a g y o b b z a v a r b a n h a l l g a t t a . — G o n d o lo m , v a la h o g y e l t e l t a z a k i s id ő . S z é p e n r e n d b e t e t t ü k a p r e s s z ó t, v á r o s i ig é n y t is k ie lé g ít. T u d ja , k e ll, h a a z t a k a r j u k , h o g y a f i a t a l o k . . . P e r s z e n e m k is p é n z b e k e r ü l t . . . T u d ja , a h e ly i Á F É S Z n é l k ü l . . . Z o lt á n a r r a g o n d o lt, h o g y ú j s á g í r ó n a k v é li, a z é r t s o r o l j a f e l a f a lu m in d e n e r e d m é n y é t . N e m t u d t a , h o g y a n s z a k ít s a f é lb e . A z t á n v á r a t l a n k é r d é s k ö v e tk e z e t t: — A K a t i k a n e m j ö n b e ? M o s ta n á b a n r i t k á n f o r d u l m e g n á l u n k . A z e lő tt m e n n y i t n y ú z o tt b e n n ü n k e t ! N é h a m á r a z t h i tt e m , e g y é b d o l ­ g a s in c s a j á r á s n a k , m i n t h o g y a s z e g é n y k ö z s é g e k e t a k u l tú r o t t h b n n a l m e g a k ö n y v t á r r a l n y a g g a s s a . G o n d o lo m , m a g a is ily e n ü g y b e n jö tt. A z t h is z e m , m é g n e m ta l á lk o z tu n k . A z ig a z g a tó r ó l v a n szó, h a s z a b a d t a lá lg a tn o m . — Ig e n , v a ló b a n . . . — k ö n n y e b b ü lt m e g Z o ltá n , h o g y a t á r g y r a t é r ­ te k . — A p á r t b i z o t t s á g s e g íts é g é t k é r t e a f iz e té s e ü g y é b e n . S m iv e l k im o n d o t t a n ta n á c s i f e l a d a t r ó l v a n sz ó , t ő l ü n k v á r n a k f e l e l e t e t é s m e g o ld á s t. É r e z te , h o g y a t i t k á r m in d e n t e k i n t e t b e n u r a a h e ly z e tn e k , s h a ú g y a k a r j a , m in d e n é r d e m le g e s m e g o ld á s n é l k ü l e l v á l h a t n a k . M é g is, h a a r r a k e r ü l s o r, a t i t k á r t e l j e s e n t i s z t á n á ll m a j d . Z o ltá n , a s z a v a i m e g e r ő s íté s é ü l e l ő v e t te h á t a le v e le t, d e — a d i p l o m a t a t á s k á j a f e d e lé ­ 36 n e k f e d e z e té b e n — a k a p o c c s a l e g y ü t t l e v e t t e a b e a d v á n y f a k s z i m i lé ­ jé t. A t i t k á r , a n é l k ü l , h o g y a h á t á t e le m e l te v o l n a a f o t e l t á m l á j á t ó l , a l e v é l é r t n y ú l t, m a j d s o k k a l t o v á b b o lv a s ta , m i n t a m e n n y i t a h á r o m é s fé l s o r i g é n y e lt. Ú g y t ű n t , a z a l á í r á s k i b e t ű z é s é v e l b a jl ó d i k . Z o ltá n k i h s s z n á l t d a h e ly z e te t : — K o n k r é t v á l a s z t k e ll v i n n e m . Ú g y v a g y o k i n f o r m á l v a , n in c s s e m ­ m i a k a d á ly a , h o g y p o z itív e li n t é z é s t n y e r j e n a z ü g y . S ő t, m á r r é g m e g k e l l e t t v o l n a o ld a n i e z t a b é r k é r d é s t . — Ig e n , ig e n . B á r n e m p o n t o s a n ú g y v a n , a h o g y m o n d ja . — A z ú j ­ s á g r a e j t e t t e a l e v e l e t . — T u d ja , v a n i t t n é h á n y o ly a n k ö r ü lm é n y , a m i, h o g y is m o n d ja m c s a k , n e m te s z i e g y s z e r ű v é a z ü g y e t. M i n t e m ­ b e r t, u g y e . . . — Ú g y t u d o m , ö n m á r k o r á b b a n m e g í g é r t e a fiz e té s e m e lé s t, a m i a z ó ta s e m t ö r t é n t m e g — Z o lt á n m a g a is m e g le p ő d ö tt a z e ré ly e s s é g é n . „ N e m i t t a m h i á b a ” , g o n d o lta . — C sa k sz ó b a n . C sa k sz ó b a n . N e m tu d o m , m e n n y ire tá jé k o z o tt a k ö z s é g e k g a z d á lk o d á s á b a n . S a jn o s , a b é r a l a p k ö tö tt, é s e z e n a t e r ü l e ­ t e n m e g t a k a r í t o t t b é r a l a p p a l n e m r e n d e l k e z i k a k ö z sé g . D e a z í g é r e t k ö te le z . É s m in d e n t ő le m t e l h e t ő t . . . A m i t le h e t, a j u ta l m a z á s s a l , is k o rrig á ltu n k . — D e k é r e m , ö n is jó l t u d j a , h o g y a n y u g d íj e l ő t t á ll ó k n a k m it j e ­ l e n t a fiz e té s e m e lé s . I t t n e m a j u t a l o m r ó l v a n szó. — M i n t e m b e r t, u g y e , m e g é r te m . T u d ja , h o g y v a n : id ő s ö d ő s z e m é ly ­ rő l v a n szó, k i n e é r t e n é m e g ? D e a j u t a l m a t is e g y e d ü l n e k e m k ö ­ s z ö n h e ti. A n n a k is ö r ü l h e t . — M i é r t? N e m é r d e m e l t e m e g ? M ie lő tt a t i t k á r v á l a s z o l h a t o t t v o ln a , h a l k k o p o g t a t á s s a l b e lé p e t t a s te n c ile z ő n ő , k e z é b e n a z e lv é g z e t t m u n k á v a l . — N o, m i v a n ? — k é rd e z te a titk á r . — V ag y ú gy. K é sz le tt? T eg y e az a s z ta lo m ra ! A n ő s z ó n é l k ü l a t i t k á r s z é le s, r é g im ó d i í r ó a s z t a l á r a h e ly e z t e a v a s t a g k ö te g e t, m a j d h á t r á l v a k i m e n t . A z i r o d á b a n a z í r ó a s z t a l v o lt az e g y e tle n n e m m a i b ú t o r d a r a b , a m i t m é g v a ló s z ín ű le g a h á b o r ú u t á n m e n t e t t e k á t a k ö z s é g i e lö l j á r ó s á g r ó l . H a t a l m a s l a p j á n jó l s z é t l e h e ­ t e t t p a k o ln i, s a m e l l e t t s z á m o s f i ó k j a is a j a v á r a s z ó lt. E g y é b k é n t a s z ő n y e g e k tő l a k é k e s s z ü r k e p á n c é ls z e k r é n y i g v a d o n a t ú j v o lt m in d e n , v a g y l e g a l á b b i s n e m ré g i. A z b iz to s , h o g y r e n d b e n t a r t o t t á k a z i r o d á t , m e r t a z e le g á n s s z o b a n ö v é n y e k d ú s a k é s e r ő te lj e s e k v o lta k . — L á t j a , ily e n e k k e l is n e k e m k e ll tö r ő d n i. A s p o r t a m in d e n e m . B e n n e v a g y o k a z e g y e s ü le t v e z e tő s é g é b e n . M o s t t a r t u n k m a j d a h é te n ü lé s t, a h h o z k é s z ü ln e k a m e g h ív ó k . N o s, h o l is t a r t o t t a m ? — A z t k é r d e z te m , m i é r t n e m é r d e m e l t e m e g m é g a j u t a l m a t s e ? — Ú g y lá to m , m é g s e m t u d m in d e n t . N e m k e ll e n e m o s t n e k i e z e n a f iz e té s e n te n g ő d n i. N e m k é n y s z e r í t e t t e ő t e r r e s e n k i. L e t t v o l n a n e k i le h e tő s é g e . Z o lt á n a z é l e t r a j z b o n y o lu lt s z a k a s z á r a g o n d o lt, a z t á n a v á r a t l a n e l a p a d á s r a , a m i r e p u s z t á n a z é v s z á m o k b ó l n e m le l t m a g y a r á z a to t , i n ­ d o k o lv a p e d ig n e m v o lt. — T u d o m m a g a m is, h o g y n e m m in d i g c s i n á l t a a z t , a m i t m o s t. N a ­ g y o b b f e la d a t o k n a k is e le g e t te tt. — N a g y o b b f e l a d a t o k n a k ? J ó , n e m f i r ta t o m . D e k é r d e m m a g á tó l, m á s n e m ? É n is m o n d h a t n á k m a g á n a k e g y e t s m á s t a m a g a m é le t é ­ b ő l. B e s z é lt m á r v e le s z e m é ly e s e n ? — N e m t a l á lk o z ta m m é g v e le , d e t e r v b e v e tte m . — A k k o r m a j d a r r a is k é r d e z z e n r á , m i a z ö r d ö g b ú j t b e le , a m i k o r tíz é v e n e m is a k á r m i t a j á n l o t t a k f e l n e k i? ! Ő m e g n e m v á l l a l t a . — N e m tu d o m , m i t ö r t é n h e t e t t t íz é v v e l e z e lő tt. N e m is f i r ta t o m . M e r t a z t m é g s e m g o n d o lo m , h o g y a z a k k o r i b á r m i f é l e e s e tn e k k ö z e l e h e t n e a m o s t a n i f iz e té s é h e z , m é g k e v é s b é a j u ta l m á h o z . — A h o g y g o n d o lja . D e h a m in d e n á r o n t u d n i a k a r j a , m i a b a j v é le m o s t, h á t e lm o n d o m . K ö t e tl e n m u n k a i d e j e v a n , u g y e , c s a k h o g y ő e z t a k ö t e t l e n m u n k a i d ő t n a g y o n a m a g a s z á ja íz e s z e r i n t i g a z ítja . O t t v a n n a k n e k i a z á ll a to k , m a r h a is, d is z n ó is. — M o n d jo n v a la m i k o n k r é tu m o t ! — A r r ó l b e s z é le k . A v á r t a t n e m t u d j a a d n i. M i n d k e tt e n i s m e r j ü k a k ö v e te l m é n y e k e t . Ő m á r e z e k e t n e m t u d j a a d n i. — V a l a m i t a z é r t c s a k v é g e z . E lé g m o z g é k o n y e m b e r n e k t ű n i k a h ­ h o z , h o g y n e t é t l e n k e d jé k . — C s in á ln i é p p e n c s i n á l v a l a m i t ! B a jt . V a n e g y i g a z á n jó l m ű k ö d ő if jú s á g i k l u b u n k . H á t a z o n m á r n e k i té n y l e g c s a k a n n y i t k e ll e n e se ­ g íte n i, h o g y k i n y i t j a a k lu b s z o b á t. D e a f i a t a l o k k a l n e m t u d k i jö n n i . T a s z ító la g h a t r á j u k a m a g a t a r t á s a . — M i n d e n t a z é r t a f i a t a l o k n a k s e k e ll e lh i n n i . — A k k o r n e k e m h ig g y e e l, a m i t m o s t m o n d o k . M e r t m á r k i h ú z z a b e lő le m — a z z a l k i v e t t e a s z á já b ó l a f o g p is z k á ló t, k e t t é t ö r t e é s a h a ­ m u t á l b a d o b ta . — T u d ja , m i t c s i n á l t t a v a s s z a l? A k u l t ú r h á z m e l l e t t e lé g n a g y p a r k v a n . F á k , b o k r o k , p a d o k . K ie s ik a z u t c a i fo r g a lo m b ó l, v i lá g í tá s n in c s e n . T á r s a d a l m i ü n n e p e k e n s z o k t u n k á r a m o t k i v e z e t n i a k u l tú r h á z b ó l . A f i a t a l o k p e r s z e k e d v e lik . É r th e t ő , n e m ? N o , h á t a z ig a z g a tó , a h o g y e g y ik n a p k i n y i t o t t a a k lu b o t, a p u f f o k k ö z ö tt f e lf e d e ­ z e t t e g y — f é r f i a k v a g y u n k , k i m o n d h a t o m — , e g y ó v s z e rt, m e g e g y v é r e s z s e b k e n d ő t. F o g ta a s e p r ű n y e l e t, f e l t ű z t e r á m in d a k é t le l e té t. M e g v á rta , m íg a f i a t a l s á g ö s s z e g y ű lik a k l u b b a n , b e m e n t h o z z á ju k , k e z é b e n a k i d e k o r á l t s e p r ű n y é ll e l é s o r d e n á r é j e l e n e t e t c s in á lt. M it s z ó l h o z z á ? P e d ig , b i z o n y í t á s t n y e r t, h o g y a k l u b a b l a k a i n y i tv a v o l­ t a k , sz e llő z é s v é g e tt, m e r t p in c e h e ly is é g r ő l v a n szó , e z é r t k i n t r ő l is b e d o b h a ttá k . É s . . . E b b e n a p i l l a n a t b a n é lé n k z a j t h a l l o t t a k a f o ly o s ó ró l, m a j d e r é ly e s k o p o g á s t. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k n y i t o t t b e , n y o m á b a n a t ö b b ie k k e l. �— Ó p a r d o n — m o n d ta . E ls ő p i l l a n t á s r a lá t s z o t t, h o g y s p ic c e s . — A k o llé g á n k u t á n j ö tt ü n k . M e g e g y k i s s z ív e s s é g r e is k é r n é n k . A h e ly ­ z e t u g y a n is a z , h o g y a s o f ő r ü n k f e le s é g e s z ü l, é s m in d e n p i l l a n a t ­ ban. . . M á r is h í v t á k — „ ig e n s ü r g ő s r e ” — a m e g y e s z é k h e ly e t. N e m s o k a t k e l l e t t v á r n iu k . A s o f ő r v á r a k o z á s a b e t e l j e s ü l t : v a ló b a n f i a s z ü l e t e t t . A z o v á c ió t a t i t k á r t e r e l t e m e d e r b e : — H á t e h h e z i g a z á n g r a t u l á l o k ! E z a z t á n m in d e n h i v a t a lo s t á r g y a ­ l á s n á l e lő b b r e v a ló . E r r e i n n i k e ll. — A z z a l a p á n c é ls z e k r é n y h e z l é ­ p e t t . K i e m e l t b e lő le e g y ü v e g b o n t a t l a n k o n y a k o t. M á s ik ü v e g is l á t ­ s z o tt, d e a b b a n f e lé n é l k e v e s e b b v o l t a z ita l . A t i t k á r b e c s u k t a a p á n ­ c é l s z e k r é n y t é s g o n d o s a n e lf o r d í t o t t a a k u lc s o t. K a t á v a l p o h a r a k a t m o s a to t t , m a j d m i n d e n k i t l e ü l t e t e t t A v e n d é g e k a f o t e l o k b a h u p p a n ­ t a k . A t i t k á r , m iv e l n e k i m á r n e m j u t o t t h e ly , e lő h o z ta a z í r ó a s z t a l a m ö g ü l a k a r o s s z é k e t. Í gy, a m i k o r a z ú j s z ü l ö t t r e ü r í t e t t é k a p o h a r a i ­ k a t, m in d e n k i n é l m a g a s a b b a n ü l t. E n n e k e ll e n é r e Z o lt á n m o s t f e d e z te fö l, h o g y a t i t k á r k is , a la c s o n y e m b e r . M o k á n y — j u t o t t e s z é b e a r é g h a ll o t t, o t th o n r ó l v a ló szó . „ M o k á n y p a r a s z t ” — i n t é z t e e l m a g á b a n , s v á r a t l a n u l o ly a n e l é g e d e t t le t t , m i n t h a s i k e r r e l z á r t a v o l n a l e a z ü g y e t. A t i t k á r , a m i k o r m á s o d s z o r t ö lt ö t t, o d a s z ó lt Z o lt á n n a k , h o g y v é g ü l is a d o lo g m e g o ld h a tó , d e k ö n n y í ts e m e g a h e l y z e t é t e g y l e v é l ­ le l, m e r t a t e s tü l e te n is k e r e s z t ü l k e ll v i n n i a z ü g y e t. A m e g y e i l e v é lle l a k á r a jö v ő h ó n a p tó l m e g o l d h a tó B á r a m e g o l d á s t a n y u g d í ja z á s j e ­ le n t e n é . A m it, t e k i n t e t t e l a z é r i n t e t t m a g a s v é r n y o m á s á r a , b á r m i k o r k iv it e le z h e t ő le n n e . A m á s o d ik k o n y a k u t á n Z o l t á n n a k e s z é b e j u t o t t , h o g y m é g n e m is e b é d e lt, a r e g g e lir ő l n e m is b e s z é lv e . M i n t e g y s z ilv e s z te r e z ő , v a g y n é v n a p o t , s z ü l e t é s n a p o t k ö s z ö n tő c s a ­ p a t h a g y tá k e l a k ö z s é g i ta n á c s o t. A k o c s ib a n , a m i a z ó t a j ó c s k á n k i ­ h ű lt, m é g m a g a s a b b r a c s a p o tt a j ó k e d v . — M o s t p e d ig m in d e n k i a z é n v e n d é g e m ! — j e l e n t e t t e b e a s o fő r é s k i a d t a m a g á n a k a z u t a s í t á s t : — I r á n y a h a lá s z c s á r d a ! — M ir e j u t o t t á l ? — k é r d e z t e K a t a Z o lt á n tó l , a m i k o r a k o c s i v é g r e b e m e le g e d e tt. — K i n e m á ll h a to m m é g a l á t á s á t se . L ú d b ő r ö s le s z a k a r o m a b a ju s z á tó l , h a c s a k r á n é z e k . H a b e s z é le k v e le , i n k á b b e ln é ­ z e k a f ö lö t t a z o k o s p a r a s z t f e j e f ö lö tt. Z o lt á n a l á n y r a n é z e t t : r é s z e g v o lt. — K ü lö n ö s f o g a lm a i t o k v a n n a k n e k te k a z e m b e r e k r ő l . M íg a t a n á ­ c s o n v o ltá l, n e m t u d t a m a m a g a m p á r t j á r a á l l í t a n i K a t á t . I t t v a n ez a z e ln ö k is . . . — N e m e ln ö k , c s a k t i t k á r — h e l y e s b í t e t t a so fő r. — M in d e g y . V e g y ü k ú g y , h o g y e ln ö k . A z t h is z ite k , a k á r k i m e g t e tt e v o l n a a z t a z i t a l l a l ? É s K a t a h i á b a m o n d ja , m e r t e z e g y o k o s e m b e r . M it v á r t o k e g y e l n ö k t ő l ? H a m é g é r t e l m e s is le n n e , a z t e g y b iz o n y o s s z i n te n f ö lü l n e m l e h e t n e e lv is e ln i. T a m á s I s tv á n F e la jz o tt íja m tü r e lm e te r e m ó v a d é k o t ü s tö k ö s c s ó v á já n e d z e tt id e g e t a s iv a ta g ra a jé g v e r é s r e S ím e m e r é s z n y ú l á r n y é k b ó l n ézek fa rk a ssz e m e t f a r k a s v a k s z ó n o k l a to k k a l p r é d i k á c ió k b ó l f e l é m s z is z e g v e r e p e s ő p illa n g ó ig é k k e l C s a lá d f á k l e s o r v a d t le v e le in c s ö r t e t p á r z a n i s á r lik a z o r d a s ö s z tö n V e r e s m e l lé n y b e n p ö ffe sz k e d n e k a b á b u k a h a js z á lr a k im u n k á lt m a r io n e tt to r n á n Z á s z ló d ís z b e n k o p o n y á n k o n iz z a d a z ő sz H ű b é r in g a s z a tty á n — K is d o lg o z n o m k e ll a s z ö v e g e d tő l — s z a k ít o t ta f é lb e K a t a . — D e té n y le g . Á l l jo n m a j d m e g v a la m i n e k e m is a lk a l m a s h e ly e n ! — A z j ó le s z . B e lő le m is k ik ív á n k o z ik , a m i fö lö s le g e s a f o r r a l t b o r ­ b ó l. H a m e g e n g e d ite k , f o ly ta to m . S z ó v a l e ln ö k b á r k i l e h e t , a k i o k o s. M e r t a z o k o s e m b e r m in d e n h o l h a s z n á l h a t ó . L e h e t u tc a s e p r ő , b u s z ­ s o f ő r , o r v o s v a g y a k á r t a n á c s e l n ö k . D e a b u t á v a l m i t k e z d e l? H a u t c a ­ s e p rő , a l e f o ly ó b a s e p r i a ló c itr o m o t, h o g y a z e ld u g u l. H a so fő r, g o ­ r o m b á s k o d ik a z u t a s o k k a l . H a o rv o s , c s a k a k ó r h á z e lh a l á l o z á s i s t a ­ t i s z t i k á j á t t a r t j a s z e m e l ő t t É s h a e ln ö k , a k k o r n e m t u d j a k e llő i d ő ­ b e n e lő v e n n i a k o n y a k o t. A s o f ő r h a r s o g v a n e v e t e t t , K á t a v i s í to t t , Z o lt á n m á r a z o n v o lt, h o g y m e g k é r d i, n e m t ú l k ö d ö s - e a t ip o ló g iá ja , é s m a g á t m e l y i k t á b o r b a s o ­ r o l ja , m i k o r K a t a ö k ö lle l v e r n i k e z d t e a s o f ő r h á t á t : — I t t ! I t t ! I t t j ó le s z ! — m u t o g a t o t t e g y ú ts z é li k a z a l fe lé . A s o f ő r h i r t e l e n fé k e z e tt. K a t a s i k í to t t . M i n d a n n y ia n e lő r e le n d ü l te k . A b iz to n s á g i ö v r á t a p a d t Z o lt á n g y o m r á r a . V á r a t l a n h á n y i n g e r fo g ta e l. K a t a m á r i s n y i t o t t a a z a jt ó t , é s s a r k a i t k é t o l d a l r a d o b á lv a , f u r c s a , n ő ie s f u t á s s a l e l t ű n t a s z a lm a k a z a l m ö g ö tt. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k i s k i ­ s z á llt, n y ú j t ó z t a t t a a d e r e k á t. Z o lt á n l e e n g e d t e m a g á n a k a z a b la k o t , h o g y c s i tu l j o n a h á n y in g e r e . E k k o r l á t t a m e g a z e ls ő s o v á n y , s z á llo n g ó p ih é k e t. — H ó — m o n d ta . — T e e g é s z ú t o n e g y m e te o ro ló g ia i j e l e n t é s v a g y — m o n d ta a so fő r. — T é n y le g h ó . M o s t i n d u l t m e g — e r ő s k ö d ö t t Z o ltá n . M in d k e tt e n n é z t é k m a g u k e l ő t t a z u t a t . F ig y e lté k , a h o g y a z e ls ő p ih é k a s z fa lto t é r n e k é s a b b a n a p e rc b e n e l is tű n n e k . A z tá n a so fő r a f i á r ó l k e z d e tt b e s z é ln i, m i n t h a m á r l á t t a is v o ln a . Z o l t á n n a k v á r a t ­ l a n u l a k i v é r z e t t s z ü lő a s s z o n y k é p e t o l a k o d o t t a s z e m e e lé . K i s z á ll t a k o c s ib ó l, h o g y e lű z z e a k é n y s z e r ű l á t o m á s t. A b iz t o s í t á s i ü g y n ö k ö t n e m l á t t a s e h o l. K é s ő b b n e m t u d t a m a g á n a k m e g m a g y a r á z n i, m i v e z e tte . V iz e ln ie k e ll e tt , d e a z á r o k p a r t o n i s e lv é g e z h e tt e v o ln a . A h e l y e t t ő i s a s z a lm a ­ k a z a l f e lé m e n t A k a z a l s z é lá r n y é k o s v é g é b e n , e g y m á s b a c s im p a s z ­ k o d v a , m e g l á t t a K a t á t é s a b iz t o s í t á s i ü g y n ö k ö t. I n k á b b c s a k K a t a l á t ­ s z o tt. B e lő le is a h o s s z ú , f e h é r , k a p a s z k o d ó l á b s z á r a . A f é r f i, a h o g y a h á t á t n e k i v e t e t t e a k a z a ln a k , s z i n te e l t ű n t a s z a lm á b a n . Z o lt á n sa r k o n f o r d u l t , é s m a g a s e m t u d t a m ié r t , f u t n i k e z d e tt . A z á r o k p a r t o n m e g b o tlo tt, b u k d á c s o lt, m a j d e le s e tt. M i n d k é t k e z é v e l e g y k a tá n g k ó r ó b a k a p a s z k o d o tt, h o g y f e lh ú z z a m a g á t . A m i k o r v é g r e l á b r a á llt, a k k o r s e m e r e s z t e t t e e l a k a tá n g o k a t . K é s ő b b is e m l é k e z e t t : c s o ­ d á lk o z o tt, h o g y m é g m in d i g m il y e n e r ő s a s z á r u k . A z ö k le n d e z é s m e g ­ g ö r n y e d v e t a r t o t t a . J ó f o r m á n s e m m i s e m j ö t t b e lő le , c s a k v a la m i t a ­ pad ó s, k e se rű n ed v . A z t á n f e le g y e n e s e d e tt. V á r t v a la m it . Z o k o g á s r a g o n d o lt. D e c s a k a p e r c e g v e h u l ló h a v a t h a ll g a tt a , a m i t h a m a r o s a n e ln y o m o t t a f e l t ú r á z ­ t a t o t t m o to r h a n g ja . a la ttv a ló g ú n y a V ig y o r g ó v i t á k b ó l m e g e le v e n e d e tt k o rb á c s s v é ra lá fu tá s o k a d e re s re h ú z o tt o rs z á g u ta k m e g h a js z o lt k e ré k v á g á s a in s h ú r h u rk o lv a k é jje l h a tty ú i n y a k á n a f e l o c s ú d o tt h a n g n a k B encze Jó zsef H a m ég k é th e te n k é n t H a m ég k é th e te n k é n t h a z a ű z a v ág y , v e n d é g v a g y o k m á r , n e m o d a v a ló s i. D e m é g is m e g ö le l a m e z ő , e lm e s é li t i t k a i t a fö ld , k i v a l l a t a sz é l, a t i s z t a s z e m ű é g , f e l s í r m é g b e n n e m a k is m e z e i n é g e r , a s z e d e r s z u ty k o s , c ig á n y k é p ű , te h e n e k e l ő t t b a k t a t ó k is f iú , s e lk ó b o r o lo k , m i n t k i s g y e r m e k k o r o m b a n : é g r e v is z n e k f e c s k e s u h a n á s s a l á ld o t t, e s ő h o z ó s z e le k . 17 �G ág y o r P é te r A M e s te r — M in d e n n e k m e g v a n n a k a m a g a s z a b á ly a i — d ö rm ö g te m a ­ g a e lé B a r G e rso n . B á r le h e t, h o g y n e m is d ö r m ö g ö tt se m m it, c s a k az a jk a i m o z d u lta k m e g a k a r a tla n u l is s a j á t h a tá r o z o tt g o n d o la ­ ta itó l. B a r G e rs o n v ilá g é le té b e n s z e r e te tt e lm e r ü ln i g o n d o la ta i­ b an . A g o n d o la to t h a g y n i k e ll, h o g y v é g ig fu s s o n a z a g y o n s m in ­ d e n is m e r e tle n r á n c a k isim u ljo n . I ly e n k o r m á r s z in te o ly a n n y ir a te lje s s é v á lik , a k á r a v aló ság . H a a z e m b e r fe lé b e h a r a p ja a g o n d o la ta it, ú g y já r , m in t a sza­ m a r a s a s sz o n y a k ú tn á l — v illa n t f e l a re g g e li k é p B a r G e rso n e m lé k e z e té b e n . A z u g y a n is e g y ik k o r s ó já t, v é le tle n ü l a k ú t k ö v é ­ h e z ü tv é n , ö ssz e tö rte , s e r r e a m á s ik a t is a k ú th o z c s a p ta . A tö b b i a s sz o n y p e rs z e z ú g o ló d o tt e h iú s z e rte le n k e d é s lá ttá n , s k é n y s z e ­ r í te tte a s z a m a ra s a ssz o n y t, h o g y t a k a r íts a e l a c s e re p e k e t. M e n y ­ n y i k á r és m e n n y i fö lö sle g e s m u n k a ! — n é z e tt fe l a z é g r e B a r G e rso n , s s z in te ú j r a lá tta n a p tó l e lv a k u lt p illo g á s á b a n , h o g y a n p o ty o g s z é t h a s z n a v e h e te tle n , v ö rö s c s e r e p e k re a k é t sz é p n a g y , ö b lö s k o rsó . A g o n d o la to t v é g ig k e ll g o n d o ln i, m e r t a b b ó l s z ü le tik a p o n to s ­ ság. A k i h a m a r ia n k a p k o d id e -o d a , a z ú g y is k e v e s e b b m u n k á t v é ­ gez, m in t az, a k i m in d e n m o z d u la tá t m e g fo n to lja és ú g y b e g y a ­ k o ro lja , h o g y a z s z in te m á r sz o k á s á v á v á lik . A z ily e n e m b e r, h a a p r ó d o lg o k b a n is, d e m e g k ö z e líti a tö k é le te ssé g e t. B a r G e rs o n n e m s z e r e tte a h a m a r i e m b e r e k e t, k e le k ó ty á k n a k , tö k é le tle n e k n e k t a r t o t t a ő k et. A z ily e n e m b e r e k c s a k v itá z n a k , o k v e te tle n k e d n e k a z u tc á k o n m e g a te r e k e n , b a jb a s o d o r já k m a ­ g u k a t — s ő t m á s o k a t, m é g á r t a tla n o k a t is. H a a s z a m a ra s asz­ sz o n y v é g ig g o n d o lja , a m i a z első t ö r ö tt k o rs ó l á t t á n e sz é b e ö tlö tt, a m á s ik k o r s ó ja m á r e g é sz b e n m a r a d h a to t t v o ln a . H a p e d ig — f ű z te to v á b b sz o k á sa s z e r in t B a r G e rs o n a g o n d o la to t — m á r a k ú t f e lé é r k e z té b e n v é g ig g o n d o lja , m e g te rv e z i m o z d u la ta it, a k k o r a z első k o r s ó t se m ü ti h o z z á a z a m ú g y is lá th a tó , k iá lló k ő h ö z. P e d ig v o lt id e je a n n a k a k e le k ó ty a a s s z o n y n a k , a s z a m á r la s s a n b a k ta to tt, d e ő a h e ly e tt, h o g y a k ú t r a m e g a k o r s ó r a g o n d o lt v o l­ n a, m e lle it s ü tt e tt e a re g g e li g y ö n g e n a p s u g a r a k k a l. B a r G e rs o n tü r e lm e s e n á llt és v á r t. N e k i m in d ig id e jé b e n szól­ n a k , h a el k e ll k e z d e n ie a d o lg á t. A z ő m u n k á já r a m é g n e m k e r ü lt so r. M á s é t m e g n e m n a g y o n fig y e li; s e m m i ú j a t n e m lá t h a t ő m á r. K e m é n y b ő rb ő l v a r r o tt, ö b lö s z s e b é b e n sz ö g e k v o lta k : jó h e ­ g y es, k o v á c s o lt v a sszö g e k . V a la m e n n y it e g y e n k é n t e lle n ő riz te , m i­ e lő tt a b ő rz s e b b e r a k ta . Ö v é b e n h a s z n á la ttó l fé n y e s n y e lű h a r a ­ pó fo g ó , jo b b k e z é b e n sú ly o s k a la p á c s ló g o tt. 18 I ly e n k o r , v á ra k o z á s k ö z b e n , m in d ig g o n d o lk o d o tt, h o g y n e te l­ je n fö lö sle g e se n a z idő. A s z a m a ra s a s s z o n y re g g e l ó ta n e m m e n t k i a fe jé b ő l. N o n e m a z a k e le k ó ty a c é d a z a v a r ta , h a n e m a szép korsók: nagy, sim a falú, öblös, sz ép k o r s ó k v o lta k . L á ts z o tt r a j ­ tu k , h o g y jó k e z ű m e s te r c s in á lta . A k e le k ó ty á k n e m k é p e s e k ily e n m e s te rm u n k á ra . M é g m u n k a k ö z b e n is ú g y é re z te , h o g y m in d e n v a la m ire v a ló m e s te re m b e r m e g g y á s z o lja a z ily e n tö r ö tt c s e re p e k e t, m e r t m ég a c s e re p e k e n is lá ts z o tt, h o g y a k o rs ó k s z é p e k és jó k o r s ó k v o lta k . Az a c é d a sz o lg áló m e g ú g y v á g ta a k ú th o z , m in t e g y r o h a d t a l­ m á t. B a r G e rs o n ü g y e s k e z ű m e s te r v o lt. M o z d u la ta in a p o n to s b e ­ g y a k o r lo tts á g é rz ő d ö tt. F é lté r d r e e r e s z k e d e tt m u n k a k ö z b e n . H á t­ r a n y ú jt o tt lá b á v a l s z ilá rd tá m a s z t k e r e s e tt, h o g y m e g tá m a s z k o d ­ h asso n , h a n a g y o b b a t k e ll s ú jt a n i a k a la p á c c s a l. A f á t is m e g v iz s­ g á lta , m e r t n e m jó , h a a szö g g ö rc s b e m e g y , b á r sz ü k s é g e s e té n o d a is b e le h e t v e rn i. D e az ig a zi m e s te r a f a g ö rc s é t k ik e rü li. B a l k e z é v e l h á t r a n y ú lt a z s e b b e és k iv e tt e g y sz ö g et. S z in te ö n tu d a tla n u l m é g e g y s z e r e lle n ő r iz te m u ta t ó u j j á v a l a szö g helyét. E z u tá n j ö t t a le g lé n y e g e s e b b p ill a n a t: tü z e te s e n m e g v iz s g á lta a k e re s z tfá h o z s z o r íto tt f é r f i c s u k ló já t, m e r t e g y á lta lá n n e m m in d ­ egy, h o v a h e ly e z i el a szö g et. A z á ts z ö g e lt c s u k ló n a k m e g k e ll t a r ­ ta n ia a z e líté lt te s té t p á r n a p ig a k e r e s z tf á n . P e rs z e v o lt m á r r á eset, h o g y a f e lf e s z íte tt p á r ó ra m ú lv a le s z a k a d t. N e v e tsé g e s ily e n k o r a sz é lre m e g a k e s e ly ű r e h iv a tk o z n i. A ro s s z m u n k a az o k a, a k a p k o d ó g o n d o lk o d á s. A k ik e t ő felsz ö g ei, a z o k n e m e s n e k le s e m m ily e n sz é ltő l v a g y m a d á r tó l. A z a lé n y e g , h o g y jó sz ö g e k e t k e ll k iv á la s z ta n i és p o n to s a n k e ll a z o k a t e lh e ly e z n i. N e m le h e t a szö g se m t ú l v é k o n y , se m v a s ta g ; m in t a z e g y é v e s g y e r m e k m u ta tó u jja . Íg y m a g y a r á z ta B a r G e rso n a k o v á c s n a k is. O d a k e ll h e ly e z n i a te n y é r tö v é b e , a h o l a k é z m á ­ sik o ld a lá n e n y h e h o r p a d á s ta p in th a tó k i. B a r G e rs o n m u n k á ja k ö z b e n e r r e f ig y e l a le g jo b b a n . N e m h a l lja se m a s e g é d e k sz u ­ sz o g á sá t, m ik ö z b e n a z e líté lte t e r ő lk ö d v e a k e r e s z th e z s z o rítjá k , se m a z e líté lt k iá lto z á s á t v a g y h ö rg é sé t. E z a N á z á te ri, a k in m o s t d o lg o z ik , s a k i I s te n f iá n a k m o n d ja m a g á t, m á r a h a to d ik e b b e n a h ó n a p b a n . M o st, ú g y lá ts z ik , ez v a n d iv a tb a n a k e le k ó ty á k k ö z ö tt. A k e re s z tr e f e s z íté s e k k ö z ö n s é ­ g e is e g y re c sö k k e n , m á r u n ja a n é p a z esz e lő sö k e t. D e ez a N á z á te r i k ü lö n ö s e m b e r. K ü lö n ö s, ső t ro k o n sz e n v e s, a n ­ n a k e lle n é re , h o g y b iz to s a n k e le k ó ty a . N e m k ia b á l, n e m n y ö g , c s a k a h o m lo k á t v e r i k i a v e r e jté k . O d a n é z B a r G e r s o n r a , m ik ö z ­ b e n a z a sz ö g e k e t a k e z e ib e k a la p á lja . . . . F u r c s a n é z é s e v o lt. M ég a k o r s ó k a t is e lf e le d te tte a te k in te ­ te B a r G e rs o n n a l. S o k á ig n e h e z e n t u d t a e lfe le jte n i a N á z á te ri n é ­ zését. V a ló b a n ro k o n s z e n v e s v o lt. M ég sz e re n c se , h o g y é n fe sz í­ te tte m m e g — g o n d o lta B a r G e rso n , a m ik o r e m lé k e ib e n f e lb u k ­ k a n t a N á z á r e ti te k in te te — , h isz e n é n v a g y o k a le g jo b b n e v ű m e s te r a z o rs z á g b a n . �L e lk e s M ik ló s L e k é s te k s z ív e k b e n té to v á z to k t i á ld o z a ti k é s e k s az is te n i k e g y e k rő l d e c s u d a m ó d le k é s t e k ! tü d ő t p a z a r ló k ü r tb ő l sz álló p a p írv ilá g o k , jö v ő t h ir d e tő k — o ly k o r m é g je le n ig se lá tto k ! b á r f e ltö r n e a f o r r á s sz a v a , ő sz in té n e g y sz e r, a k á r c s a k szól a g y e rm e k , a k i b e s z é ln i k e z d el v a g y m in t h a lá l e lő tt sz ó ln a k b ö lc sen a v é n e k , a k ik e g y s z e rre lá tn a k sz é p sé g e t, m e ssz e sé g e t S o d ró d ó m a n ó k e z e k b e n se ly m e s n y ú lf ü le k ú szó id ő n a k a k u k k f ű - s z ig e t la b d á k b o lo n d ja k e r e k g o m b ú o r r f é n y lik a f e lh ő k sz é l-c sü c sk e alól f u tn a k a m e d v é k h o l- n e m -v o lt m e sé k m é z e t és m é h e t r e j t a m e ssze sé g sz é tz ilá lt r é te k k é k v ilá g a sz á ll s h e g y e k m ö g é á tlá tó s a s m a d á r v irá g s z ín e k b e n k a r d o k é ln e k itt g y ö n g y - v illa n á s u k v íz re é g e tik u sz o n y o s h a la k g ő g je tá to g o tt a z t k é p z e lik , h o g y h a lh a ta tla n o k K e le m e n G á b o r A b ű n je le M e g p ih e n h e tsz , M a m i: v é g é r v é n y e s e n és h á b o r ít h a ta tla n u l — ö r ö k re n y u g a lm a t le l­ tél. N e m z a v a r m á r se m m i. S e m m i és s e n ­ ki, itt e n i sz o m s z é d a id d a l b é k é b e n m e g le ­ szel m a jd . C s a k n e m e g y e m b e rö ltő u tá n , d e b e é r te d a tie id e t. M e rt a k ik e t i t t h a g y ­ tá l, n e m ta r t o z ta k ig a z á n h o z z á d ; n e m v o lta k m é ltó k a M a m ih o z . E g y e d ü l á llo k te g n a p h á n to lt síro d n á l. S ie tte m , n a g y o n s ie tte m a s z o m o rú h ír re, d e e lő b b n e m é r h e tte m . T a lá n jo b b is. N e m h a llo m a z „ I s te n b o c s á ssa m e g , d e m in d e n k in e k íg y k é n y e lm e s e b b ! ” s ó h a jo ­ k a t, a g y á s z s z ín le lt f á jd a lm á b a b u r k o lt m e g k ö n n y e b b ü lé s t. S ír o d a t n é z e m : so k k o s z o rú t k a p tá l. S a z ille n d ő sé g g y a n ta s z a g ú m ű v ir á g - k ö lte ­ m é n y e i k ö zé e g y szer é n y k is c s o k ro t t e ­ szek . A k e r e s z tr e . A s z ü rk e k ő k e r e s z tr e , h o g y e l ta k a r j a a h a to s t. M a r a d h a to k m é g ? V a n id ő m , nekem n e m k e ll s ie tn e m a to r r a . T e m eg , u g y e, v é g k é p p r á é rs z . B e sz é lg e tn é k , c s a k az a b a j, h o g y n e m so k j ó t id é z h e t e m lé k e z e ­ tem . J ó s z e ré v e l, é le te d n e k c s u p á n e g y ö tö d é t ism e re m . A z u to ls ó t, az e lm ú lá s e lő tti eg y ­ ö tö d ö t. A m ik o r m á r fö lö sle g e ssé v á ltá l, a m ik o r m á r n e m h a j t o t t á l k e llő h a s z n o t. A m ik o r ú t b a n v o ltá l. A k e r e s z te d — u g y e , jó l tu d o d ? — e g y ­ sz e rű , s z ü r k e sz ín ű k ő b ő l k é s z ü lt. Több m in t tíz é v ig á llt a fé s z e r a l a t t a s a ro k b a tá m a s z tv a — l á t t a d te is! — , az é v tiz e d n y i id ő a l a t t s z ín e k if a k u lt, r á s z á r a d t c s irk e ­ p isz o k m o c s k o lta b e. E m lé k sz e l? M á r a z a r a n y o z á s is k ik o p o tt a v é s e tt b e tű k b ő l. C sa k a jó s z e m ű e k o lv a s h a ttá k , h o g y e z á ll r a j t a : „ I t t n y u g s z ik S zéles I s tv á n n é , sz ü l.: O ro szi T e ré z ia 1880— 1 9 6 ...” . A z u to ls ó s z á m je g y e t c s a k m o s t k e lle tt b e v é sn i. N y o lc v a n ö t é v e s v o ltá l, a m ik o r a k e re s z ­ te d e t m e g v e tté k . A k k o r a z t m o n d tá k : n e m él m á r so k á ig a z ö re g a ssz o n y . M in e k is é ln e ? — k é r d e z té k m á so k . A f a lu b a n m é g s e n k i se m é r te m e g a k ile n c v e n é v e t, íg y a g y e r e k e k is a z t g o n d o ltá k , h o g y r ö v id e s e n s ír b a k e ll te n n i a M a m it. H o g y is k e z d ő d ö tt? M ik o r? T a lá n az A p ó te m e té s e u tá n , ö tv e n ö tb e n . A m ik o r k iv it­ té k a te m e tő b e , ú g y h a t á r o z ta k — h a z a ­ fe lé az ú to n — , h o g y a m e g le v ő p é n z t s z é jje lo s z tjá k . A h á z a t e la d já k , a n n a k az á r á n is m e g o sz to z n a k . T e m e g , M a m i, e l­ la k s z n á lu k . Ig az, té g e d n e m k é r d e z te k , d e m it is te h e tté l v o ln a ? R á ju k h a g y o d , m e r t a g y e r e k e k n e k íg y jó. E lő sz ö r M ih á ly fia d h o z k e r ü lté l. N em so k á ig é lte te k e g y ü tt. M ih á ly P e s te n d o l­ g o z o tt, r ö v id e s e n o ttr a g a d t, v itte m a g á v a l a c s a lá d já t is. N e k e d m a r a d n i k e lle tt, lá n y o d — M a ri n é n i — f o g a d o tt m a g á h o z . Ő is e g y e d ü l élt. F é r je k o r á n e lh a lt, e g y e tle n f iá t p e d ig m u n k a e sz k ö z e , a t r a k t o r te t t e a sírb a . T i k e tte n , k é t ö re g a ssz o n y , jó l m e g v o lta to k e g y m á ssa l. É le tk o ro to k e g y ü tte s e n e lé r te a sz á z ö tv e n é v e t, k ö zös jö v e d e lm e te k p e d ig 19 �M e g re tte n té l a k k o r , n a g y o n m e g r e tte n ­ té l. K e r e s z te t v e t e tt é l és re s z k e tő a jk a k k a l m o n d ta d : — J a j, is te n e m ! C sa b a , k is fia m , n e k ív á n j n e k e m ily e n r o s s z a t ! M in e k é l­ n é k a d d ig ? I s te n b ü n te té s e le n n e . N e m é r te tte m . A k k o r m é g f e l n e m fo g ­ h a tta m . C s a k g y a n íto tta m , h o g y h is z e d : b ű n t k ö v e ts z el, h a to v á b b élsz, m in t a z e m b e r e k á lta lá b a n . S t e d o lg o z tá l to v á b b . A g a lly a t, a m it a z e rd ő r ő l h o z tá l, a té r d e d e n tö r d e lte d el. — N e h é z a b a lta — íg y m o n d ta d . E k k o r m á r n a g y o n ro s s z u l n é z té l k i. C s u p a c s o n t és b ő r v o ltá l, h a j l o t t h á t a d d a l — n e v e d d z o k o n ! — a m e s é k r ú t ö re g ­ a s s z o n y á ra e m lé k e z te tté l. R é g i, k o p o tt s z o k n y á d , tu c a tn y i n y á r f o rr ó s á g á tó l k if a ­ k u lt k e n d ő d is s u tá n á llt r a jt a d . a h a ts z á z f o rin to t. Ig é n y te le n e k v o lta to k , az a n y a g ia k m i a t t s o h a s e m p a n a s z k o d ta ­ to k . S te la s s a n k ö z e le d té l a k ile n c v e n felé . D e m é g e lé g jó l b ír ta d m a g a d ! U gye, h o g y jó l? C s a k a s z e m e d d e l v o lt b a j. N a g y n e ­ h e z e n h a g y t a d m a g a d rá b e s z é ln i, b e le ­ e g y e z té l az o p e rá c ió b a . K ó rh á z b a m e n té l, é le te d b e n elő szö r. A s z ó d á s ü v e g a lj v a s ta g s á g ú sz e m ü v e g e t n e h e z e n s z o k ta d m e g , d e jo b b a n lá ttá l. E g y ü tt ö r ü ltü n k . B o tta l j á r t á l, d e s o h a se m m a r a d tá l n y u g ­ to n . H a j t o t t a z é v tiz e d e k a l a t t m e g s z o k o tt m u n k a , á lla n d ó a n te tté l- v e tté l a h á z k ö rü l. L ib á t ő riz té l, f ü v e t sz e d té l a z á lla to k n a k , ső t, g a lly a t h o z tá l a z e rd ő rő l. K e v e s e t p i­ h e n té l, e z é r t m in d e n k i c s o d á lt. H a m e g ­ g o n d o lta d m a g a d — m e g a sz ü k sé g ú g y h o z ta — , e lm e n té l a m á s fé l k ilo m é te r r e le ­ vő té e s z s z é rű re . A b ro s z o d b a s z a lm á t r a k tá l, és v itt e d h a z a . J ó s z á g a lá , m e g g y ú jtó s n a k . E m lé k sze l, m ily e n k é r d é s s e l is fe le lté l, h a v a la k i — a k á r c s a k tr é f á b ó l is — szó ­ v á t e tte ? — A z é n f ő d e m et e lv e tte a tszcs, e z t a k is s z a lm á t c s a k e lv ih e te m c s e ré b e i Íg y m o n d ta d : c s e ré b e ! S o k sz o r j á r t a m e b b e n a z id ő b e n h o zz ád . K is is k o lá s d é d u n o k á d le ü lt m e llé d , é s so­ k á ig b e s z é lg e ttü n k . F á r a d h a ta tl a n u l m e ­ sé lté l, s lá ts z o tt r a jt a d , h o g y jó le s ik a b e ­ széd . A n é v n a p o d a t p e d ig so se m m u la s z to t­ ta m . A b b a n c s a k a z v o lt a ro ssz, h o g y m in ­ d ig s ír tá l. E le r e d te k a k ö n n y e id , a r c o d a t a s z a k á c s k á d b a v a g y a sz o k n y á d a ljá b a tö r ö lte d . E g y sz e r, a z e g y ik u to ls ó ta lá lk o ­ z á s u n k k o r íg y b i z t a t t a l a k : — M e g lá tja , ö re g sz ü lé m , a s z á z a d ik sz ü ­ le té s n a p já n m é g k ö s z ö n te n i fo g o m . 20 C s e n d e s é le te d b e a z tá n is m é t b e le sz a ­ k a d t a b a j. L á n y o d és g y á m o lító d — M a ri n é n i — á g y n a k e s e tt, e g y ik f e le te lje s e n m e g b é n u lt. S z o m sz é d o k , ism e rő sö k , tá v o li r o k o n o k l á t t á k e l ő t is m in d a z z a l, a m ir e sz ü k sé g e v o lt. T e, M a m i, k ile n c v e n e g y év e s v o ltá l m á r e k k o r , s ez a z e s e m é n y ú ja b b s tá c ió t j e le n t e tt k á lv á r iá d o n . M e n n e d k e l­ le tt. D e h o v á ? K i ta r ts o n ? A k ö r ü lö tte d z a jló v itá b ó l t e m á r n e m s o k a t é r te tté l. Z o k szó n é lk ü l v e tte d tu d o ­ m á s u l a z t is, h o g y e z e n tú l e g y ik u n o k á d ­ n á l, J a n c s in á l fo g sz la k n i. S zép , ú j h á z b a n é lte k . E z t a f é s z k e t a z z a l a h ú s z e z e r fo ­ r i n t t a l a la p o z tá k m e g , a m it tá r s a d é s p á ­ ro d , A p ó h a lá la k o r ö rö k ö lte k . A z o sz to zk o ­ d á s n á l. H o g y é lté l, m it c s in á ltá l; e ttő l k e z d v e m á r c s a k h a llo m á s b ó l tu d o m . O tt h a g y ­ ta m , o tt k e lle tt h a g y n i a f a lu t. É v e n te k é t­ s z e r h a h a z a ju to t ta m , s ily e n k o r a k ip o r ­ c ió z o tt p e rc e k b ő l r á d is k e v é s ju to t t. M o n d já k , e k k o r m á r n e m d o lg o z tá l a n y ­ n y it. G y a k r a n l á t t a k a lé p c ső n ü ld ö g é ln i. K é ső este , s ö té te d é s u t á n is. T ö b b sz ö r és tö b b e n m e g is k é r d e z té k : — M a m i, m ié r t n e m m e g y b e a m e le g re ? M e g fá z ik — t e t t é k h o z z á fé ltő n . K issé ö ssz éb b h ú z ta d m a g a d o n a ly u k a s b e r lin e r k e n d ő t és a z t m o ty o g ta d : — N in c s e n e k itth o n J a n c s ié k . — E k k o r é r t e t t é k m eg , h o g y m ié r t ü lsz o ly a n g y a k r a n a lé p c ső n . E g y o d a v e te tt, ro n g y o s k a b á tr a k u p o r o d v a . S ohasem h a g y ta k e g y e d ü l a la k á s b a n , h a e lm e n te k v a la h o v á — a m i g y a k r a n m e g e s e tt — , a k ­ k o r k iz á r ta k . D e h ír e k e lt m á s n a k is. N e m so k id ő te l t e l a d d ig a n a p ig , a m ik o r J a n c s i c sa ­ lá d já n a k s z e m e fé n y e , a tiz e n k é t é v e s k is ­ lá n y a z t m o n d ta : — A n y u , a M a m in a k s z a g a v a n . — P á r n a p m ú lv a p a k o ln o d k e lle tt. A h ú s z e z e r f o r in t é r t a lig n é h á n y h é tig t a r t o t t a k . Ö re g , s z ú e tte á g y a d a t — c s a k ez m a r a d t m á r, a m i a tié d — á t v i t ­ té k m á s ik fia d h o z , J a n c s i a p já h o z . S zó ­ v al, o d a k ö ltö z té l. K ö ltö z té l? K ö ltö z te tte k . M e n y e d — a k i m a g a is ö re g a s s z o n y v o lt m á r — n e m ö r ü lt n e k e d . Á lla n d ó a n z s ö r­ tö lő d ö tt, so k sz o r k ia b á lt is. H a n a g y o n m é rg e s v o lt és e lö n tö tte a z e p e , a k k o r m e g is k é r d e z te : — M e d d ig a k a r m é g é ln i? M in d a n n y iu n k o n t ú l a k a r te n n i? M aga a k a r e lte m e tn i m in k e t? — A z á p o ro z ó k é r ­ d é s e k é r te lm é t t e m á r fö l se m fo g ta d . C sak h a llg a ttá l. L a s s a n a b b a h a g y ta d a sö p rö g e ­ té s t is, m á r n e m c s in á ltá l s e m m it. E n n i a lig e tté l, s z in te c s a k c s ip e g e tté l a z é te l­ ből. Ig az, so k b a j n e m v o lt v e le d . M a g a d ö ltö z té l, m o s a k o d tá l. D e e k k o r m á r k ile n c ­ v e n n é g y n y á r v o lt m ö g ö tte d . E lf á r a d tá l. A z u d v a r v é g é b e n f o ly ik a p a ta k . M ié rt n e m v ig y á z tá l jo b b a n e r r e a lu s t a k is e r e c s k é re ? M ié rt n e m ü g y e lté l jo b b a n k o r lá t n é lk ü li h íd já r a ? H o ssz ú s z ü n e t u tá n is m é t k e z e d b e v e t te d a c iro k s e p rő t, k ib o ­ t o r k á l tá l a h íd r a , h o g y le ta k a r íts d . A sze­ m e d , a ro ssz sz e m e d a z o k a , h o g y e lv é te t­ te d a lé p é s t és le z u h a n tá l a k é t és f é l­ m é te r e s m é ly sé g b e . M o n d já k : n e m sik o l­ to z tá l, n e m ja jg a t tá l . N é m á n , m o z d u la tla ­ n u l f e k ü d té l a n é h á n y c e n tim é te re s v íz ­ b en . A k ö v e k e n . — N e m so k r e m é n y v a n h o z z á — v é le ­ k e d te k a z e m b e re k . A z o rv o s a z t m o n d ta , h o g y tö r é s n in c s, d e te f é lre b e s z é lté l és n e m is m e r té l m e g s e n k it. A h o ln a p i s ir a ­ tó a s s z o n y o k m á r l á t t á k k ö z e li p r o g r a m ju ­ k a t, a m in t a k ív á n c s is á g tó l h a j t v a b e - b e ­ to p p a n ta k sz o b á d b a . O d a k ü n n k ö z b e n sz o rg o s m u n k a fo ly t, e z t p e rs z e te n e m tu d h a tta d . S ie tv e le m o s­ t á k a tíz e s z te n d e je p o ro s o d ó k e r e s z te t, m e g tis z títo ttá k a ty ú k p is z o k tó l. K é s z e n lé tb e h e ly e z té k . É s t e n é h á n y n a p m ú lv a — m in th a c sa k d a c b ó l te n n é d , b o s s z a n ta n i a k a r n á d az e m b e r e k e t — f e lk e lté l a z ág y b ó l. K ib a lla g ­ tá l a k a p u h o z . K e z e d e t a sz ó d á s ü v e g a l já r a e m lé k e z te tő s z e m ü v e g fö lé e r n y ő z te d , b e ­ le n é z té l a v ilá g b a . A v ilá g b a , a m i o ly ’ s ie t­ v e s z e r e te tt v o ln a m á r m e g s z a b a d u ln i tő ­ le d . A m e n y e d d ü h ö n g ö tt, n e m is p r ó b á lt u r a lk o d n i m a g á n . K iá llt ő is a k a p u b a és o tt ü v ö ltö tte v é r b e n fo rg ó sz e m m e l, a sz o m ­ s z é d o k és já r ó k e lő k e lő tt; — E z a v é n a s z ­ sz o n y b o sz o rk á n y , e n n e k n e m á r t se m m i. N e m is fo g m e g d ö g le n i so h a ! A k if a k a d á s r a , a s z itk o k r a t e m á r r á se h e d e r íte tté l. N e m s o k a t b e s z é lté l és — b o c s á sd m e g a n y ílt sz ó t! — a z e lm é d se m v o lt h ib á tla n . É lté l h a n g t a la n u l a c s a lá d ­ b a n , m in t a z á r n y é k . D e m o s t v é g le g e l f á r a d t a sz ív ed . I d e t e t t e k a k e ttő s s ír f e n n t a r t o t t ré sz é b e , A p ó m e llé . H a m a r já b a n — t a lá n a fé le le m tő l, h o g y m e g g o n d o lo d m a g a d — f e je d fö lé á l­ lít o ttá k a k e r e s z te t. R a jta o lv a s h a tó a szö­ v e g : „ I t t n y u g s z ik S zéles I s tv á n n é , szü l. O ro szi T e ré z ia 1880— 1978”. H ib á s a z írá s , a s e b tib e n u tá n p in g á l t a r a n y o z á s . . . , M a m i! K e r e s z tü l h ú z ta d a s z á m ítá s o k a t, to v á b b m e ré s z e lté l é ln i, m in t a m i k is z a b a to tt v é r e id tő l. A s z ü rk e k ő r e o d a b ü ty k ö lt h e te s a ló l k iló g a h a to s . Ig az , m o s t v ir á g , s z e ré n y k is c s o k ro m t a k a r ja . A b ű n á r u ló je lé t a z o n ­ b a n c s a k id e ig - ó rá ig le p lez i. M e rt n e m t e v é tk e z té l, M a m i, h o ssz ú é le te d d e l. �(F o ly ta tá s a 12. o ld a lr ó l) ú j a b b ü z e m e t l é t e s í th e tn é n k , é s m e g i n t ú j a b ­ b a t, m e g i s m é t ú j a b b a t , é s e n n e k n e m le n n e v é g e , m íg a z o r s z á g i p a r á n a k t e l j e s k e r e s z t ­ m e t s z e t é t b e n e m t e l e p ít e n é n k a g y á r b a . . . D e v ilá g o s , h o g y e k k o r j ö n n é n e k a k ü l g a z d a ­ s á g i g o n d o k — s z ó v a l e z v é g te l e n lá n c , é s a H ű tő g y á r n e m a k a r fe lk e rü ln i a já r s z a la g já ­ r a ; s a m i r é s z l e te k b e n e d d ig m é g is m e g a l k u d ­ t u n k , a z i g e n c s a k m in d v i s s z a lé p é s a k o r s z e ­ r ű ip a r f e jl e s z té s t ő l . A m a i t ó l é s a h o ln a p itó l. M e r t t e g n a p , s z ó v a l n é h á n y é v ti z e d e m é g a v ilá g le g e lső , m á r a k k o r is l e g m o d e r n e b b v á l ­ la la tk o lo s s z u s a , a F o r d M ű v e k is t e l j e s a u t a r ­ c h i á r a t ö r t. A n a g y H e n r y I. é s fia , H e n r y II. e g y m á s u tá n é p íte tte a h e n g e rm ű v e k e t, a z tá n a m e le g s a jto ló k a t, a z t á n a h i d e g s a j t o ló k a t, a z ­ t á n a k o h ó k a t; d e u t á n a v a s - é s s z é n b á n y á k a t n y ito tta k v a g y v á s á ro lta k , s h o zzá s a já t v a s ­ u t a k a t é p ít e tt e k , k ü lö n m o z d o n y - é s k o c s i p a r ­ k o t l é t e s í te tt e k . S íg y t e t t a k k o r a t ö b b i n a g y v á l l a l a t is, m íg n e m r á j ö t t e k , h o g y e z k é s z r á ­ fiz e té s , m e r t v a n e g y c s o m ó s e g é d ü z e m ü k , a m i t ő k t e l j e s e n n e m t u d n a k k ih a s z n á ln i , s n e m is é r t e n e k h o z z á k e llő k é p p e n , h is z e n c s a k m u s z á j b ó l f o g la lk o z n a k v e le . É s k ö r ü l ­ b e lü l n e g y v e n , h a r m i n c , d e t a l á n c s a k h ú s z é v e k e z d ő d ö tt e l ig a z á b a n a z i p a r s z a k o s o d á ­ sa. . . H á t ig e n , e lk e z d ő d ö tt n á l u n k is. E lv b e n . J o g s z a b á ly o k b a n . S z e rv e z é s i é s te l e p ít é s i u t a ­ s í t á s o k b a n . A g y a k o r la tb a n s o k k a l k is e b b m é rté k b e n ; c sa k e z t a z o rsz á g v á lla la ta i b o ­ lo n d o k le n n é n e k b e v a lla n i, és én sem m eg y e k b e le a t a g l a l a t á b a . N e m a z é n a s z ta lo m . H a g y ­ j u k i n k á b b a z a n y a g b e s z e r z é s , a k ü ls ő e g y ü t t ­ m ű k ö d é s i d ü l t z a v a r a i t , s k e r ü l j ü n k b e lü l a g y á rk a p u n . J ö j j ü n k b e , é s t e g y ü k fö l, h o g y a z a lu r u d a k , b á r h o g y a n is, d e m á r i t t v a n n a k , k e llő m e n y ­ n y is é g b e n , n a g y s á g b a n , v a s t a g s á g b a n é s ö s z ­ s z e té te lb e n . A m a n i p u l á l á s a z e ls ő á ll o m á s : a n a g y te lje s ítm é n y ű n y o m ó g é p e k d a r a b o l já k , z ö m ítik , h id e g e n f o l y a t j á k , a z a z : h ú z z á k . E k ­ k o r a le e n d ő s z i f o n te s t e k m é g v a la h o g y ú g y n é z n e k k i, m i n t v a la m e l y á g y ú tö l t é n y h ü v e ­ ly e k . E n n é l a m u n k a c s o p o r t n á l s z i n te s o h a s in c s p r o b l é m a . A r é g i n é m e t g é p e k m e g b íz ­ h a tó a k , s h a v a la m e l y ik m é g is e lr o m lik , m i n ­ d ig v a n t a r t a l é k . V a g y t a r t a l é k p r é s g é p , v a g y t a r t a l é k a l k a t r é s z . E z u t á n k ö v e tk e z ik a n y a k b e h ú z á s a , m a j d a s z i f o n te s t e k a l a k j á n a k k i ­ d o lg o z á s a . E z e k e t a m ű v e l e te k e t m á r d i r e k t e r r e a c é l r a v á s á r o l t , ú g y n e v e z e t t c é lg é p e k e n c s i n á l j u k . A g é p e k e t N y u g a t r ó l s z e r e z tü k b e , e g y s o k k a l f e j l e t t e b b t e c h n i k a i k ö r n y e z e tb ő l r a g a d v á n k i ő k e t, é s i t t k e z d ő d ik a h i b a : p r é s ­ g é p e in k tö b b é v tiz e d e s e k , e z e k a m a n i p u l á t o ­ ro k p e d ig p á r é v e s e k . A k é t te c h n i k a n e m jö n ö ssze . A m i t r á h a g y a p ré s g é p , a z t n e m t ű r i a m a n i p u l á t o r : le á ll, ú j r a i n d u l , d e f o rm á l, d e f o r ­ m á l ó d i k — a z a z s z e s z é ly e s k e d ik , m i n t f i a t a l m e n y e c s k e a z ö r e g e c s k e f é r j m e l l e t t . . . M in ­ d e n k i id e g e s. F e h é r I s t v á n , a z ü z e m v e z e tő , k ö z e lü k b e s e m m e g y a g é p e k n e k , c s a k m e s z ­ s z irő l s z id ja ő k e t! A n y a g to r ló d á s . R e k la m á c ió a s z if o n s z e r e ld e fe lő l. I g a z o lá s , í r á s b a n . V isz ­ s z a ig a z o lá s . D e e z c s a k p a p ír , e b b ő l n e m lesz s z ifo n : a s z e re lő k k ö v e te lik a z a lk a t r é s z e k e t K ö v e te lik a z u tó b b i id ő b e n , m ió t a a v á l l a l a t b e re n d e z k e d e tt a s a já t s z ifo n fe jg y á rtá s ra : ú ja b b p o fo n a m o d e rn s z a k o s o d á s n a k ! . . . Á m a le g m o d e r n e b b m e g o ld á s ú a u t o m a t a o n t j a a f e je k e t. Ig e n , h a n e m a s o r já z ó , fú ró , p e r e m e ­ z ő é s m e n e t v á g ó g é p e in k , a m i k a f e je k e t „ s z e ­ re lé s a l á ” h o z z á k , a z o k ré g ie k . M e g in t e g y ú j fo lt a r é g i n a d r á g o n : a z a v í t t s z ö v e t s z a k a d , a z ú j f o lt fity e g . K i k e ll e n e c s e ré ln i a z eg ész ö ltö n y t. N in c s r á p é n z . N o s z a , h e ly e z z ü n k e g y ú j a b b f o lto t a z u j é s a r é g i s z ö v e t k ö z é ! V e ­ s z ü n k e g y a u t o m a t a f e jk i k é s z í t ő g é p e t. E g y ik o ld a lá n b e te s z e d a f r ö c c s ö n t ö t t n y e r s d a r a ­ b o t, m á s ik o l d a l á n k i p o tt y a n a s z e r e l h e t ő s z i ­ f o n f e j ! . . . Á lo m n a k is s z é p ! H e ly e s e b b e n : c s a k á l o m n a k sz é p , m e r t a g y a k o r l a t b a n h ó ­ n a p o k ó ta v a n b e n t a g y á r b a n , d e a s z if o n o ­ s o k m é g n e m is l á t t á k . A K í s é r l e t i ü z e m b e n h o r g o n y o z tá k l e . . . M in e k ? K í s é r l e t e z n e k v e ­ l e ! . . . Ig e n , a c s o d a a u t o m a t á v a l ! M e r t n e m p o n to s a n ily e n s z i f o n te s t e k k ik é s z íté s é re g y á r to t t á k , n e m p o n to s a n a m i m ű a n y a g j a i n k v e g y i ö s s z e té te lé r e , é s n e m ily e n v e g y e s t e c h ­ n ik a i k ö r n y e z e tb e : e g y g a z d a g v ilá g b ő k e z ű k o n s t r u k c ió j a a m i fé ls z e g é n y i p a r u n k b a n . D e e r r e c s a k a k k o r jö v ü n k r á , m ik o r m e g h o z ­ z u k . . . Ú j a b b h á tr á n y s o r o z a t — s k ö z b e n m e g in d u l a k ö r f o l y a m a t v is s z a f e lé : K i r e n d e l ­ te ? ! K i m o n d ta , h o g y r e n d e l j ü k ? ! K i m o n d ta a r e n d e l é s t m o n d ó n a k , h o g y ez j ó le s z ? ! K i j á r t k i n t ! ? . . . M e lle s le g : m i é r t a z j á r t kint. m á r m e g i n t ? ! H á n y n a p ig v o lt k i n t ! ? M e n n y i n a p i d í j a t m a r k o l t fö l d e v iz á b a n , é s m e n n y i j u t a l m a t i tth o n , f o r i n t b a n ! ? . . . A p r o p ó ! T e l e ­ f on: — Öre g e m , n e m h o z tá l e g y L e v y S t r a u s s - t ? . . . N e m ? — K a g y ló le : — A f e n e a p o fá d ! P e r s z e , h o g y v a la m e l y ik n a c s a l n y ik n a k h o z tá l, a k i k i k ü ld ö t t ! — C i g a r e t ta , k i a fo ly o ­ s ó r a : — G y e r e k e k , k i t o l j a e lő r e e z t a l é h ű ­ tő t, e z t a z ó c s k a k o n t á r t ? ! M i ? ! . . . N e b b e ­ s z é l j ! — B e a v é c é b e : — H á t n e m e n g e m to l, h o g y a z ö rö k ö s r a g y a v e r j e k i o tt, a h o l a l e g ­ k e v é s b é l á t j á k ! E d d ig a z t h i tt e m , é n v a g y o k a z ü d v ö s k é je ! . . . — F e le lő s p e r s z e n in c s , n e is r e m é ld ! L e v e le k , ig a z o ló je l e n té s e k , v is s z a ig a ­ z o lá s o k , e g y e z te tő tá r g y a lá s o k . A m i n t i ly e n ­ k o r m o n d a n i s z o k t u k : m ű k ö d ik a m e c h a n i z ­ m us. . . K ö z b e n j ö n a m ű v e z e tő a K í s é r l e t i b ő l: a z a u t o m a t a m ű k ö d ik . M i? ! N e m i g a z ! . . . G y á r t ­ m á n y f e jle s z tő , g y á r tá s t e r v e z ő , te c h n o ló g u s , t e c h n ik u s , t e r m e l é s i f ő m é r n ö k s é g , n o r m a t e c h ­ n o ló g ia , s z á m v ite l, k e r e s k e d ő , g y á r e g y s é g v e ­ z ető , ü z e m v e z e tő , m e g a k i t m é g a k a r s z , le a K ís é r le tib e . É s v a ló b a n . A z a u t o m a t a d o lg o ­ z ik , h a lk a n , e le g á n s a n , c s a k n é h a k ö p e g y e t jo b b r a - b a lr a . A m u n k á s o k m á r a z u h a n y o z ó ­ b a n v a n n a k : n e g y e d ik h e t e t ú l ó r á z t a k a g é p ­ n é l. A m ű v e z e tő a k a l i c k á j á b a n ü l. A n é p e s h a d e lő k o t o r j a : m i e z a k ö p k ö d é s ? ! A z ö re g m e g m a g y a r á z z a : n e m t a l á l t a k m e g f e le lő s z i­ lá rd s á g ú és v a sta g s á g ú n y o m ó c sö v e t a h ű tő fo ly a d é k s z á m á r a . S e é g e n , s e f ö ld ö n , a z e g é s z o rsz á g b a n . „ M ié rt nem r e n d e lté k m eg?” „ M e g r e n d e lt ü k .” „ V is s z a ig a z o ltá k ? ” „ H a t h e ­ te .” A k é r d e z ő le c s ih a d . É s á l t a l á b a n m i n d e n ­ k i m e g n y u g s z ik : a g é p u g y a n n e m k i f o g á s ta ­ la n , d e a p a p ír o k r e n d b e n v a n n a k , a z a z : jó l sz u p e rá l a m e c h a n iz m u s. . . F o ly ta s sa m ? N em , kö szö n ö m ! . . . E lb ú c s ú z t u n k a z n a p r a , é s m e n t e m a S z i­ f o n f e j - s z e r e l d é b e . . . S z e r e l d e ? . . . E lő k e lő szó. A c s a r n o k h á ts ó t r a k t u s á n a k e g y s a r k á b ó l v á ­ l a s z t o t t á k le v a la h a . P ic i h e ly is é g . N y á r o n r o s z ­ s z u l s z e llő z ik a m a g a s a b la k o k m ia t t, t é l e n r o s z ­ s z u l f ű t h e t ő a n y í l á s z á r ó k m i a t t . Ö r e g f a la k . K o ­ p o tt, t ö r e d e z e t t b e to n p a d ló , r a j t a ö r e g a s z t a ­ lo k , k é t h o s s z ú s o r b a á ll í t v a , k ö r ü l ö t t e lá n y o k , a s s z o n y o k . B e lé p e k , k ö s z ö n ö k . R á m p i l l a n t a ­ n a k , m o s o ly o g n a k , e m l é k e z e t ü k b e n k u t a t n a k , h o g y k i is l e h e t e k , d e k ö z b e n a k e z ü k n e m á ll m e g , e g y p i l l a n a t r a s e m : s z e r e l ik a s z if o n ­ f e je k e t. E g y m ű s z a k b a n v a la m i h ú s z a n , k é t m ű s z a k b a n n e m e g é s z e n ö tv e n e n — a z e m b e r e l s e m h in n é , h o g y e z a z ö t v e n e m b e r a v ilá g 21 �le g n a g y o b b s z if o n g y á r tó c é g é n e k a l e lk e : tíz u j j u k a u to m a t i k u s m o z g á s á tó l, v e g e t a t í v id e g r e n d s z e r ü k á lló k é p e s s é g é tő l, a g y u k á l l a n d ó és s ű r ű v is s z a c s a to lá s á tó l fü g g , h o g y a n y o m ó ­ k a r k ö z p o n to s a n á l l - e m a j d , v a g y h o g y a ro s s z tű , a h i b á s g u m ig y ű r ű n e m k e r ü l b e a f e jb e , h a n e m e ld o b j á k e g y v i ll á m g y o r s m o z ­ d u la tta l . . . H ogy szóval a K ed v es V evő N e­ m e s m e d v e s tő l K ö te g y á n ig , d e O d e r a - F r a n k ­ f u r t t ó l V la g y iv o s z to k ig , s ő t F o k v á r o s tó l Y o k o ­ h a m á i g m e g le g y e n e lé g e d v e , é s n e s z i d ja a k e z e t! N a p i 1200— 1400 g u m ig y ű r ű é s tű , u g y a n ­ a n n y i b e ls ő h ü v e ly , fe ls ő z á ró g o m b , n y o m ó ­ k a r é s n y o m ó k a r - b iz to s ító g o m b a n o r m a . N e m e g y s z e m é ly n e k . H á r o m n a k v a g y n é g y n e k ; a t ­ tó l fü g g , h o g y m ily e n f e j e t s z e r e l n e k — v a g y h o g y m e n n y i r e s e l e j t e s a z a n y a g . Ig e n , a z u t ó b b i is : h i á b a b iz to s a s z e m a k i v á l a s z t á s ­ b a n , a z u j j a t a p i n t á s b a n , a c s u k ló a p ö c c in tő m o z d u l a tb a n ; n a p i 4— 500 h i b á s a l k a t r é s z e l ­ d o b á s a m á r te t e m e s id ő v e s z te s é g . M é g i t t is, p e d ig n e m s z a la g s z e r ű e n d o lg o z n a k , h a n e m c s o p o r tb a n . É s e z a z e g y ik o k , a m i é r t a S z i­ f o n s z e r e ld e m é g a s z o m s z é d ü z e m e k b e n is e lő k e lő m u n k a h e l y n e k s z á m ít. A m á s ik , h o g y ü l n e k ! „ Á , a s z ifo n o s l á n y o k ! ” — h a ll o t ta m , m ik o r m é g s o h a s e m j á r t a m o tt. — „ C s a k ü l ­ n e k a s e j h a ju k o n , m é g k ö n y ö k ö l h e t n e k is ( ! ) , és ta p o g a tjá k az a p ró a lk a tré s z e k e t! S em m i c se n g ő , s e m m i n a g y s z a la g , n i n c s h a r m a d ik m e g n e g y e d ik f o k o z a t ! . . . Ő k d i k t á l j á k m a ­ g u k n a k az ira m o t!” — H á t m o st i tt vagyok, e z e n a k i v é t e le s e n p r í m a m u n k a h e l y e n . A s a ­ r o k b a h ú z ó d o m . B e jö n a m ű v e z e tő . B e m u t a t ­ k o z o m , e ln é z é s t k é r e k , h o g y c s a k ú g y b e t ö r ­ te m . E ln é z é s t k é r , h o g y c s a k ú g y u t á n a m j ö tt . M im ik a , té b lá b o lá s , a p r ó n e v e t é s e k : T A B L Ó , a z a z : t ö r t é n i k v a la m i a s a r o k b a n ! M é g s e m á ll le a k e z ü k , n e m n é z n e k m e g b e n n ü n k e t . A k ív á n c s ib b te rm é s z e tű e k o d a s u h i n ta n a k u g y a n e g y p i l l a n t á s t , d e s z e r i n t e m p é ld á u l a z o k s e m t u d j á k k iv e n n i a z a r c v o n á s a in k a t , v a g y a z t, h o g y m il y e n i n g e t v e t t ü n k f e l r e g ­ g e l. N e m , m e r t k ö z b e n a „ b e ls ő s z e m ü k ” e g y ­ r e a s z i f o n f e j e t fig y e li, a h o g y a z v a r á z s l a t o s g y o r s a s á g g a l é s m é g is v a la m i n y u g o d t b i z t o n ­ s á g g a l p a tto g - f o r o g , a l k a t r é s z e k k e l tö lte k e z ik a k e z ü k k ö z ö tt, a z u j j h e g y e k z o n g o rá z ó m o z ­ d u la ta ira . Ő k d ik tá ljá k m a g u k n a k a z i r a m o t ? . .. B e ­ j ö n e g y f é lm e z te le n f i a t a l e m b e r . M e llé n , k a r ­ j á n i z z a d ts á g v á g o tt k a c s k a r i n g ó s ö s v é n y e k e t a m ű s z a k k ö z b e n r á t e l e p e d e t t o la jo s p o r b a . D e h o g y ő m é g is v a la k i, n e m p e d ig „ s o r m e ­ ló s ” , „ s z a l a g k u l i ” , „ g u m i - e m b e r ” , s a tö b b i, s a ­ tö b b i (ez e g é s z e n ú j k e l e t ű s z a v a k ö s s z e g y ű j­ té s e is m e g é r n e e g y m is é t), a z t f e k e te , k é to l ­ d a lt f e lp ö n d ö r í t e t t k a r i m á j ú k a l a p j a je lz i h o s s z ú , g e s z te n y e s z ín f ü r t j e i n . A m ű v e z e tő a r ­ c a m o z d u l a tl a n , c s a k a s z e m e fo r o g f e lé m . A f iú m e g é r ti, s z é t t á r j a a k e z é t, s k i f o r d u l, la z a , m e g e r e s z t e tt v á ll a k k a l . M e g is m e r te m : a n y a g ­ s z á ll í tó t a r g o n c á s . D e a m ű s z a k is m e g i s m e r ­ te , n y i lv á n , s t u d ja , m i h í r t h o z o t t . . . M in t m ik o r a z e g é s z e n m o d e r n e lő a d ó t e r m e k b e n l a s s a n v e s z ik k i a z á r a m o t a l á m p á k b ó l, ú g y to m p u ln a k le az a ssz o n y o k és lá n y o k m o z d u ­ l a t a i. P e d i g n e m a k a r j á k , e z l á t n i v a l ó : r e b b e ­ n ő t e k i n t e t e k f e lé n k , i n g e r ü l t p i l l a n t á s o k az a b la k o k ra , a jtó k ra , f a la k r a ; e r ő lte te tt g y o rsa ­ s á g g a l k a p n a k a b e ls ő g y ű r ű u t á n , a z k i p a t t a n a z u j jb e g y e k k ö z ü l, c s e n d ü l a b e to n o n . A m ű ­ v e z e tő iz e g -m o z o g , e g y e t lé p a k i j á r a t fe lé , d e h o g y é n n e m m o z d u lo k , m a r a d . E g y a s s z o n y fe ln é z a p l a f o n r a , a z t á n b e le a z ö lé b e ; m e g i n t a p la f o n r a , m e g i n t a z ö lé b e . H a llo m , a m i n t r o p o g n a k a n y a k c s ig o ly á i. A m ű v e z e tő e k k o r k é ts é g b e e s e tt l é p é s r e s z á n j a m a g á t. R á p i l l a n t a z ó r á j á r a , m a j d n a g y o t k a n y a r i n t a le v e g ő ­ b e : „ Á , h á t m á r e ü - s z ü n e t , lá n y o k ! K i l e h e t m e n n i, p i p i l n i ” . É s v i d á m k é p e t v á g h o z z á . A m u n k a z s o n g ító z a j a e g y e t l e n m á s o d p e r c a la tt sz ű n ik m eg . P u ff! P u f f - p u f f - p u f f ! — k o p p a n n a k t o m p á n a s z if o n f e je k a z a s z ta lo ­ k o n . A f i a t a l a b b a k m i n d j á r t f e lá ll n a k . N y ú j ­ tó z n a k . R o p o g n a k a z íz ü le te k , p a t t o g n a k a g e ­ rin c e k . E g y k i s l á n y k ik á s z á ló d ik a f a l m e l l e t t i s o rb ó l, i n d u l k if e lé . M e g is m e r e m h e ly e s m i n i ­ s z o k n y á já t. D e m o s t n e m b i ll e g o l y a n r i t m i ­ k u sa n . m in t a m ú ltk o r a g y á r f ő u t c á já n . . . A z i d ő s e b b e k e lő s z ö r ü l tü k b e n l é p e g e tn e k e g y 22 p á r a t . P r ó b á l g a t j á k a z e lz s i b b a d t i n a k a t . T a ­ l á n a z id e g e n e l ő t t n e m a k a r n a k b ic e g v e m e g ­ i n d u ln i , t a l á n e g y é b k é n t is ez a z ő m e g s z o ­ k o tt m u n k a h e l y i t o r n á j u k . N é h á n y a n f e l n y ú l ­ n a k a p o lc r a , le v e s z ik a n y l o n b a c s a v a r t t í z ­ ó r a it, s tö p r e n g e n i k e z d e n e k . . . É s z re v e s z e m m a g a m : fö lö s le g e s v a g y o k . D o lg o z n i a k k o r is le h e t, h a i d e g e n k é n t t á t o m i t t a s z á m a t — de e n n i! A h á r m a s i n t i m i t á s : a m u n k a h e l y l é g ­ k ö r e , a z o t t h o n t id é z ő é te k é s a z in te n z ív i d e g m ű k ö d é s t k í v á n ó e m é s z té s s e h o g y a n se m á ll ö ssze , h a to v á b b is i t t b á v á s k o d o k . . . M e g ­ i n d u lo k , köszö n ö k . K ó ru sb a n v á la s z o ln a k , h a n g o s a n , s z ív e s e n . A m ű v e z e tő b o ld o g a n u t á ­ n a m . H o g y m e g r ö v i d í ts e m a b ú c s ú z á s t, azt ta lá lo m m o n d a n i: — M e d d ig t a r t h a t a z a n y a g h i á n y ? C s a k n e m le e s ik a z á lla . A s z á ja k é ts z e r is m e g m o z d u l, d e n e m t u d m it s z ó ln i. S e tt ő l e l ­ s z é g y e lle m m a g a m : m ily e n a la p o n jö v ö k ily e n n y e g le é s v a ll a tó m o n d a t t a l ? ! K ü lö n b e n a v i ­ lá g le g t e r m é s z e t e s e b b k é r d é s e le n n e , d e a n é ­ h á n y p e r c a l a t t k i a l a k u l t h e ly z e tb e n l e g a ­ l á b b i s t a p i n t a t l a n s á g . M e r t a z n y ilv á n v a ló , h o g y a z ö r e g s z é g y e lli a z i m é n t b e á l l t m u n ­ k a d e f e k te t . D e m i é r t ? H is z e n (e z t k é s ő b b t u ­ d o m m e g ) t a p a s z ta l t, r u t i n o s r ó k a a s z a k m á ­ b a n ! S h a v a la k i, ő i g a z á n n e m t e h e t a z a n y a g h iá n y ró l. E zen tö p r e n k e d e k , m ik ö z b e n z a v a r o d o tt g y o r s a s á g g a l e lb ú c s ú z o m . N a g y b á t y á m e s e te j u t e s z e m b e , a k i a z e ls ő v i lá g h á b o r ú v é g e f e lé h a d if o g s á g b a k e r ü lt , s m e r t l á z í ta n i, m e g s z ö k n i a k a r t , a f r a n c i á k v a la m i v á r b ö r t ö n s z e r ű é p ü le t b e n ő r iz té k . A h o l m illió v o l t a p o lo s k a . E g y s z e r p a n a s z t is te tte k a fő p o rk o lá b n a k , h a ta n m a g y a ro k , egy c e llá b ó l. A n a g y b a j s z ú f e g y ő r r á j u k n é z e tt : „ O tth o n n e m v o l ta k r á k é n y e s e k ? I r t s á k k i ! ” É s h a n g já b ó l , t e k i n t e t é b ő l o ly a n k o n c e n t r á l t m e g v e té s á r a d t , h o g y m é g f e l h á b o r o d n i s e m b í r ta k , s k é p te l e n e k v o l ta k e lm o n d a n i, h o g y i tt h o n v é le t le n ü l s e m i s m e r t é k e z t a z á l l a t f a j t, s h o g y a z i r t á s á v a l m á r m in d e n e lk é p z e lh e tő m ó d o n p r ó b á lk o z ta k , d e h a s z ta la n , m e r t a p o ­ lo s k á k te r m é s z e t e s e n n e m b e n t l a k n a k v e lü k a s z a lm á b a n , h a n e m a s o k é v s z á z a d o s f a l a k ­ b a n , a z a j t ó - é s a b la k t o k o k b a n , s a z o k a t n e m v e r h e t ik sz é t, m e r t a k k o r a s z ö k é s g y a n ú já b a e s n é n e k . . . N e m t u d t á k e z t e lm o n d a n i, s e m ­ m it s e m t u d t a k s z ó ln i, ú g y b e l é j ü k b ic s a k l o t t a s é r té s . K é s ő b b l á z a d á s t ö r t k i a b ö r t ö n m á ­ s ik s z á r n y á n , d e ő k e r r ő l s e m m i t s e m t u d ta k , c s a k a r r a n e s z e z te k , m i k o r k i v á g ó d ik a z a jtó , é s f é n y e s t is z t u r a k m e g c iv ile k j e l e n n e k m e g , k é r d e z g e t v é n ő k e t a b á n á s m ó d , a z e lh e ly e z é s fe lő l. T e r m é s z e t e s e n e s z ü k á g á b a n s e m v o lt e lm o n d a n i a v a ló h e ly z e te t, m e r t a v iz s g á ló u r a k m e n n e k , ő k v isz o n t m a ra d n a k . P e d ig a v é g e f e lé a z e g y ik c iv il m é g a z t is m e g k é r d e z ­ t e : „ P o lo s k á k v a n n a k ? ” „ N in c s e n e k ” ! — v á l a ­ s z o ltá k k ó r u s b a n . . . „ M ié r t t a g a d t á k l e ? ” — c s u d á lk o z ta m a p r ó g y e r m e k k é n t . A z ö r e g m é g e g y s z e r m e g t a p o g a t ta a k a p a n y e le t , h o g y jó f o g á s e s i k - e r a j t a , m a j d l e t e t t e a k é t n y e l ű v o n ó k é s t, é s a d ó z n ij a u t á n n y ú l t : „ S z é g y e ll­ t ü k m a g u n k a t a f ő p o r k o lá b e l ő t t ; m e r t a z is o t t á llt. R e s t e l t ü k , h o g y m i n k m a g y a r o k o ly a n g y á v á k v a g y u n k , m é g a p o l o s k a - á l a t t a l se b íru n k !” A z ö r e g m ű v e z e tő i s íg y s z é g y e llte az i m é n t ? K ö r ü l b e lü l . C s a k h o g y a z ő f e jé b e n m é g e g y m á s ik g o n d o la t i s d o lg o z o tt. A z e l ­ m ú l t é v tiz e d e k a l a t t s z á m t a l a n s z o r v o lt m á r a n y a g h i á n y , ily e n f e n n a k a d á s , o ly a n f e n n a k a ­ d á s a p ra x is á b a n . S h a é p p e n o ly a n k o r jö tt v a la m i k ü ls ő l á to g a tó , a k i t u d a t l a n id e a l iz ­ m u ssa l v á r ta , h o g y m o st n é m i b e p illa n tá s t n y e r a D É S z, a z a z a D ic s ő s é g e s e n É p ü lő S z o ­ c ia liz m u s , m e g a T H M , é r t s d : T ö r h e t e t l e n ü l H a r c o ló M u n k á s o s z tá ly é le té b e , a k k o r e l k e l ­ l e t t v is e ln i a n n a k m e g ro v ó , l e s ú j t ó p i l l a n t á ­ s a it. É s e s e tle g m é g v a la m e l y g y o r s é s f e n e ­ ille té k e s k i o k t a t á s t is k a p o tt , a m i t n é m á n tű r t. M e rt h iá b a k e z d e n e m a g y a rá z k o d n i: o b ­ j e k t í v a k a d á l y ? . . . K ü ls ő n e h é z s é g e k ? . . . A k o o p e r á c ió s z ű k k e r e s z t m e t s z e t e ? ! . . . — A k i ­ f e je z é s e k n e k m á r a z ö t v e n e s é v e k b e n ro s s z a z a k u s z t i k á j u k a z „ Ű r s z ín e e l ő t t ” . S ő t: M ik o r a n e g y v e n e s é v e k le g v é g é n a G a n z H a j ó b a k e r ü lt e m , a G é p m ű h e l y b e n e g y s z e r n e m a k a d t m u n k a a b rig á d s z á m á r a . . . E g y ­ s z e r ? S o k s z o r, d e m o s t e z t a z e g y e t id é z e m : a c s o p o r tv e z e tő a z t m o n d ta , s o r j á z z u k l e a m o to r h á z h a t a l m a s c s a v a r j a i t é s a n y á i t , a z t á n p r ó b á l j u k k i, h o g y p á s z o ln a k - e a m e n e te k , s h a k e ll, o la jo z z u k b e . A b r i g á d r é g i t a g j a i k i ­ f e je z é s t e le n a r c c a l f o g a d tá k a k ö z lé s t, s m e n ­ t e n s z é ts z é le d te k . K i a k a n t i n b a , k i a v é c é b e , ö ltö z ő b e , m á s o k m e g a s z o m s z é d ü z e m b e , m e g k é r d e n i a h a v e r t , h o g y ő m it t i p p e l n e a v a s á r n a p i V ö rö s M e te o r — V ö rö s L o b o g ó m é r ­ k ő z é s re ? (A L o ttó , e z a m á s ik ü d v ö s tö m e g ­ i n té z m é n y a k k o r n á l u n k é p p e n s z ü n e te lt.) É n a z o n b a n , f r is s é s b u z g ó ú j o n c lé v é n , a k i r á ­ a d á s u l b e a k a r j a b iz o n y íta n i, h o g y s z a b o lc s i l é t é r e s e m e g é s z e n h a s z n a v e h e t e tl e n — h a t a l ­ m a s a n n e k ilá tta m a c sa v a ro k n a k . F él ó ra m ú l­ v a o d a j ö t t e g y id ő s e b b s z a k i, é s m in te g y v é ­ l e t l e n ü l m e g á l lt a p a d o m m e l l e t t : „ Á tk é p z ő s ú r ! A z á ll á s p é n z e g y f o r i n t n e g y v e n k é t f i l ­ l é r ! ” „ D e é n n e m á llo k .” „ D e ö n m o s t á ll, á t ­ k é p z ő s ú r (a k é p z e tt k o llé g á k m in d ig k ü lö n k é jj e l h a s z n á l tá k h i v a t a lo s t i t u l u s u n k a t ) , m e r t a z e s z te r g á ly o s o k s z t r á j k o l n a k a z ú j n o r m a m ia tt, s k i t u d ja , m ik o r i n d u l n a k ú j r a . ” „ H á t e z fö lö s le g e s m u n k a ? ” L á t v á n m e g r e n d ü lé s e ­ m e t, v a la m e l y e s t m e g e n y h ü l t i r á n y o m b a n : „A le g te lje s e b b m é r té k ig , a p u k á m ! É s h a t e m o s t p á r ó r a a l a t t v é g ig ta p o g a to d a z e g é s z e t, a k k o r m it c s i n á l a b a n d a d é lu t á n , m e g h o l n a p v a g y h o l n a p u t á n , m ik o r e r r e j ö n v a la m i b o s ? ” (A k ­ k o r m é g a z a n g o l e r e d e tű m e g j e lö l é s t h a s z n á l ­ t á k a f ő n ö k re .) „ A b o s o k n e m t u d j á k , h o g y n in c s m u n k á n k ? ” „ A b o s o k a z t n e m t u d já k , h o g y m i k o r e sz id e a f e n e m é g m a g a s a b b s e ­ r i f e k e t.” „ M i é r t ? A z o k m á r n e m t u d j á k ? ” „D e ig en , k is p o f á m , a z o k t u d j á k a l e g jo b b a n , m e r t ő k t á r g y a l n a k a z e s z te r g á ly o s o k k a l, m e g a z á v ó s o k k a l, a k ik m a r e g g e l r e m e g s z á ll t á k a g y á r a t — d e ú j a b b a n n in c s a z a b o s , a k i lé ­ zengő m u n k á s t a k a rn a lá tn i!” — K éső b b m eg ­ t u d ta m , h o g y a fő n ö k ö k ily e n s z o k á s a e g é s z e n ú j k e l e tű . M e r t a z e lő tt, h a a g y á r n e m t u d o tt m u n k á t a d n i a d o lg o z ó in a k , a z o k v a ló b a n á l l ­ h a t t a k v a g y ü l h e t t e k , a l u d h a t t a k , s ő t, h a z a m e ­ h e tt e k — d e a k k o r p e r s z e n e m k a p t á k a z á l ­ lá s p é n z t. V a g y is, a s z if o n s z e r e ld e m ű v e z e t ő j é b e n ez a b e rö g z ő d é s is d o lg o z o tt. H o g y t u d n ii l li k , a m u n k á s s a j á t h i b á j á n k í v ü l á ll u g y a n , d e e z t n e m s z a b a d k im u ta tn ia , m e r t n e m v a llju k be n e k i! A m u n k á s e z t p e r s z e t u d j a , d e ú g y k e ll te n n ie , m i n t h a n e m t u d n á ! É s h a a m ű v e z e ­ tő k , k í n ju k b a n , m á r n e m k é p e s e k k é n y s z e r ­ f o g la la to s s á g o t k i je l ö ln i n e k ik , a k k o r ő k m a ­ g u k k e re s n e k k é n y sz e rte v é k e n y s é g e t — k ín ­ j u k b a n ! H o g y a l e t o l á s t e l k e r ü lj é k . E n n e k az á l t a lá n o s g y a k o r l a t n a k n e m k ic s i a r o h a s z tó h a tá s a , d e m o s t n e m id e a k a r o k k ily u k a d n i , hanem : A m u n k á s n e m l á t j a á t a m e c h a n iz m u s t, cs a k a z t t a p a s z t a l j a , h o g y a f o l y a m a t o s t e r m e ­ lé s t tö b b f é l e o k s z a k í t j a m e g , tö b b f e lő l. D e m e r t e z e k e r e d ő i é s ö s s z e fü g g é s e i i s m e r e t l e ­ n e k v a g y e lé r h e te tle n e k s z á m á ra , ú g y fo g a d ­ ja , a h o g y a n s z ü le i t e k i n t e t t é k a jé g v e r é s t, a z a s z á ly t, a v i ll á m c s a p á s t: n e m t u d t a k e lle n e t e n n i s e m m it. A v e z e tő k „ k é n y s z e r v is e l k e d é ­ s é t ” v is z o n t v a la h o g y ú g y t e k i n t ik , m i n t ü k ­ a p ju k te k in te tte a k e r ü le ti k a p itá n y m a g a ta r ­ t á s á t , a m i k o r a z v a la m e l y fe ls ő b b r e n d e l k e ­ z é s é r t e lm e tl e n s é g é t a le g h i v a tá s o s a b b h i v a ­ ta lo s s z ö v e g g e l ig y e k e z e tt le f e d e z n i. S a J á s z ­ b e ré n y i H ű tő g é p g y á r m ű k ö d é s é re p e rsz e n e m is a z a n y a g h i á n y b ó l v a g y e g y é b o b j e k t í v o k ­ b ó l e r e d ő l e á l lá s o k a je lle m z ő e k , h is z e n a k ­ k o r t a l á n m é g s e m l e h e t n e a z o r s z á g e g y ik le g v ir á g z ó b b , le g s ik e r e s e b b v á l l a l a t a — a j e ­ le n s é g v i z s g á l a t a a z o n b a n , h i te m s z e r i n t , m ó ­ d o t a d o tt a n n a k b e m u ta tá s á r a , h o g y a g y á r m ű k ö d é s e m i n t k ü ls ő , o b j e k t í v v a ló s á g j e l e ­ n ik m e g a z e g y e s e m b e r e lő tt. O ly a n tő le f ü g g e tle n t é n y e z ő k é n t, a m i r e ő s z á m o tte v ő e n n e m t u d h a tn i , m in e k m e c h a n i z m u s á t k é p te ­ le n m e g v á l to z ta t n i. É s m e g g y ő z ő d é s e m é p p e n e z é r t, h o g y a z e m b e r t e r m e lő i, a lk o tó i m a g a ­ ta rtá s á t tö b b é n e m a m u n k á s — m u n k a k a p ­ c s o l a t fe lő l l e h e t m e g k ö z e líte n i k o r u n k b a n , h a n e m a m o d e r n n a g y ip a r i s z e r v e z e te k é s a h u s z a d ik s z á z a d i e m b e r k ö z ö tt té n y le g e s e n m e g le v ő s z á la k f ö lf e jté s é v e l. K u n szab ó F e re n c �HAGYOMÁNY A p a l ó c k u ta t á s e lv i és m ó d s z e r ta n i p ro b lé m á iró l A z A lfö ld tő l é s z a k ra eső h e g y v id é k m a g y a r la k o s s á g á n a k n é p ­ ra jz i, n y e lv é s z e ti és tö r té n e ti v iz s g á la ta S z e d e r F á b iá n e m lé k e z e ­ te s d o lg o z a tá n a k m e g je le n é s é v e l in d u lt el és a z ó ta — v á lta k o z ó in te n z itá s s a l — a m a i n a p ig fo ly ik . E s z á z h a tv a n e s z te n d ő k u ta ­ tá s tö r té n e té b e n n é g y s z a k a s z k ü lö n íth e tő el. A T u d o m á n y o s G y ű jte m é n y f e lh ív á s á t k ö v e tő id ő s z a k e g y ré s z t fe lfe d e z i a p a ló c ­ sá g o t m in t n é p r a jz i és n é p n y e lv i c s o p o rto t, m á s ré s z t tö r té n e tü k e t k u ta tv a , r á b u k k a n a k ö z é p k o r p o lo v e c n e v ű n é p é r e és a k e ttő t g e n e tik u s k a p c s o la tb a h o z z a e g y m á ssa l. E k o r s z a k k u ta tá s á n a k fő ir á n y á t é p p e n a p o lo v e c e k e tn ik a i m e g h a tá ro z á s a és m á s, e g y k o ­ r ú n é p e k k e l — m in t a z ú z o k k a l, a k u n o k k a l — v a ló a z o n o sítá sa v a g y ro k o n ítá s a k é p e z te . P in té r S á n d o r p a ló c ta n u lm á n y a in a k m e g je le n é se 1880-ban m e g n y itja a z a n y a g i és sz e lle m i k u ltú r a , a d ia le k to ló g ia és a tá r s a d a lo m is m e r te té s é n e k a z t a s o r o z a tá t, a m i lé n y e g é b e n a p a ló c o k ró l k ia la k í to tt tu d o m á n y o s k é p n e k m a is fő v o n á s a it a lk o tja . A k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt m á s tu d o m á n y o k h o z h a s o n ló a n a n é p r a jz is re n d s z e re z i is m e r e te it, ö sszeg ezi e r e d m é ­ n y e it, íg y k ís é r le te t te sz a r r a is, h o g y a m a g y a r n y e lv te r ü le te t t á ­ ja k és k u ltú r á k ta g o lts á g a r é v é n o ssza fel. E z á tte k in té s te r m é ­ s z e te se n a p a ló c o k ra is k ite r je d t és m e g h a tá ro z ta a z o k a t a k u l­ tu r á lis , tá r s a d a lm i je lle m z ő k e t, a m e ly e k a p a ló c o k a t a tö b b i m a ­ g y a r tó l e lv á la s z tjá k , e lk ü lö n ítik . A s z in té z is n e m v o lt m e n te s a v itá k tó l és a z z a l a k ö v e tk e z te té s s e l já r t , h o g y a k u ta tó k a la p v e tő k é r d é s e k r e n e m t u d n a k v á la s z t a d n i a k u ltú r a e g é sz é n e k s t r u k t ú ­ r á já t, v a g y fö ld ra jz i, tö r té n e ti ö ssz e fü g g é se it ille tő e n . E z a fe lis­ m e ré s v e z e tte a p a ló c k u ta tá s n e g y e d ik k o r s z a k á n a k m e g in d ítá ­ sá t, a m ik o r 1 9 67-ben e g y e g r i ta n á c s k o z á s ö ssz eg e zte a z a d d ig i is­ m e r e te k e t és f e lv e te tte a b e n n ü k r e jlő lé n y e g e s e b b k é r d é s e k e t. Ig y in d u lt m e g a le g ú ja b b k u ta tá s i p r o g r a m a z z a l a cé lla l, h o g y h e ly h e z és id ő h ö z m e g b íz h a tó a n k ö th e tő a d a to k k a l ír j a k ö r ü l a p a ló c o k a n y a g i, sz e lle m i k u l t ú r á j á t és tá r s a d a lm á t. A k ö v e tk e z ő k b e n a p a ló c o k k u ta tá s á n a k ú ja b b e r e d m é n y e ir ő l k ív á n o k szó ln i, a z o k ró l, a m e ly e k 1968 ó ta je le n te k m e g és a m e ­ ly e k sz o ro sa b b v a g y la z á b b s z á la k k a l m á r a z ú j p r o g ra m h o z k a p ­ c so ló d n a k . A z e r e d m é n y e k e t és a b e lő lü k e re d ő v a g y tő lü k fü g ­ g e tle n f e la d a to k a t h á r o m té z is e lő té r b e á llítá s á v a l m u ta to m b e és ez e k k a r d in á lis k é rd é s e k , a m e ly e k s z a b a to s m e g v á la s z o lá s á v a l a p a ló c o k a t 160 é v e v iz sg á ló k u ta tá s a m a i n a p ig is ad ó s. E ze k a té m á k : 1. a P a ló c fö ld fo g a lm a , k ite r je d é s é n e k h a t á r a i ; 2. a p a ­ ló c o k tö r té n e te ; 3. a p a ló c sá g c s o p o rtje lle g e és a c s o p o rt-m e g h a ­ tá ro z á s e g y ik m ó d ja , le h e tő sé g e . m a g y a r n y e lv a tla s z m e g je le n é s e ó ta e r r e a k o r á b b in á l k e d v e z ő b ­ b e k a le h e tő s é g e k . I m r e S a m u ö ssz e fo g la lá sa 1 9 7 1 -b en a m a g y a r n y e lv já r á s i e g y s é g e k k ö z ö tt é s z a k i (palóc) n y e lv já r á s o k r ó l ír, m e ­ ly e k k ö zö s je lle m z ő je a z a é s a z á f o n é m a s a já to s k ie jté s e . Ez é s eg y é b v o n á s o k a la p já n ö t p a ló c n y e lv já r á s típ u s k ü lö n íth e tő el, a m e ly e k n a g y já b ó l a k o r á b b i v a r iá n s o k k ö z ö tt a le g n a g y o b b p a ­ lócok la k ta t e r ü l e te t fe d ik . A c e n tr á lis f e k v é s ű k ö z é p -p a ló c d ia ­ le k tu s e lte r je d é s i k ö r e P á p a y S á m u e l P a ló c fö ld jé n e k fe le l m e g H a e g y e té r tü n k a P a ló c fö ld f e n ti t a r t a lm i m e g je lö lé sé v e l, ú g y a n y e lv é s z e ti e r e d m é n y e k n y o m á n a p a ló c n y e lv já r á s , ille tv e n y e lv ­ já r á s o k h a s z n á la tá n a k te r ü l e te a z o n o s a P a ló c fö ld d e l. A p a ló c o k la k ta te r ü l e t m e g je lö lé s é n e k e g y m á s ik ú t j á t a r e g io ­ n á lis n é p r a j z i k u t a t á s o k e r e d m é n y e i k é p e z ik . E ze k a d o lg o z a to k a k u ltú r a e g y -e g y k is e b b e le m é t v e s z ik v iz s g á la t a lá és e n n e k e l­ te rje d é s é v e l r a jz o ljá k m e g a P a ló c fö ld h a t á r a it . P a lá d i K o v ács A ttila a s p e c ifik u s a n p a ló c v o n á s n a k te k in te n d ő v á s z o n h á t i t a ­ ris z n y a h a s z n á la tá t a z o n a te r ü l e te n t u d t a n y o m o n k ö v e tn i, a m e ­ ly e t P in té r S á n d o r p a ló c n a k m in ő s íte tt, v a g y is a P á p a y S á m u e l P a ló c fö ld jé n e k b ő v íte tt v á lto z a tá n . A S z o ln o k m e g y e i M ú z e u m i S z e rv e z e t m u n k a tá r s a i — e ls ő s o rb a n S z a b ó L ász ló — tu d o m á n y tö r té n e ti e lő z m é n y e k u tá n a J á s z s á g b a n a p a ló c im m ig rá c ió t é ­ n y é b ő l k iin d u lv a , e n n e k a n é p i k u ltú r á b a n v is s z a m a r a d t e m lé k e it m u ta ttá k k i . Í g y t e h á t a P a ló c fö ld e g y k ü ls ő ö v e z e te b o n ta k o z ik ki, a m i e g y b e v á g a d é li p a ló c n a k n e v e z e tt n y e lv já r á s i k a te g ó r iá ­ val. D ió szeg i V ilm o s a n é p h it e g y e tle n a p r ó e lem e , a z é g ite s te t ev ő m itik u s - lé n y v iz s g á la ta r é v é n p a ló c o k a t t a lá l t n e m c s a k az e lő b b e m líte tt te r ü le te n , h a n e m e ttő l jó v a l d é le b b r e is, a z A lfö ld sz ám o s p o n tjá n , a h o v a a X V III— X IX . sz. é s z a k ró l j ö t t te le p e s e i e lju to tta k . A n é p r a jz i m ó d s z e r a lk a lm a z á s á v a l a p a ló c o k la k ta t e ­ r ü le t te h á t íg y te re b é ly e s e d ik , n e m is sz ó lv a a D u n á n tú lró l, a h o v a 1946 k ö r ü l a s z lo v á k ia i m a g y a r s á g p a ló c tá js z ó lá s t b esz é lő cso­ p o r tja it te le p íte tté k le. A P a ló c fö ld m e g h a tá r o z á s á n a k f e n ti t a r t a l m a te h á t — v a g y is „az a h e ly , a h o l p a ló c u l b e s z é ln e k ” , v a g y „ a h o l a n é p i k u ltú r a e d d ig p a ló c n a k e lis m e rt e le m e i n a p ja in k ig f e n tm a r a d ta k ” — ily e n tá v o li és illo g ik u s k ö v e tk e z te té s e k r e v e z e t. A té m a m e g k ö z e líté s é n e k h a r m a d ik m ó d ja , a t ö r t é n e l m i k u t a ­ tá s és a n é p i v é le m é n y , a n é p i k ö z tu d a t a z o n b a n to v á b b i le h e tő ­ s é g e k e t t á r fel. A sz ű k e b b é r te le m b e n v e t t p a ló c te r ü l e te k n é p e s ­ s é g tö r té n e té n e k fe ld o lg o z á s a te r é n a z u tó b b i é v e k b e n je le n tő s elő ­ r e h a la d á s tö r té n t. A z 1 9 7 3 -b an m e g je le n t N ó g rá d m e g y e m o n o g ­ r á f iá já b a n B e litz k y J á n o s m in t a „ p a ló c v á r m e g y e ” , a „ P a ló c ­ fö ld ” tö r té n é s z e ú g y lá tja , h o g y a p a ló c o k a m e g y e k e le ti p e r e m é n ő sla k o so k v o lta k , v a g y is e g y tö m e g b e n é lte k és in n e n n y u g a t r a s z ó rv á n y a ik le h e tte k . A z 1 9 7 6 -b an m e g je le n t G ö m ö r m e g y e i tö r ­ té n e ti m o n o g r á f iá b a n I la B á lin t o k le v e le s a d a to k r a é s a n é p i k ö z­ tu d a tr a tá m a s z k o d v a a m e g y e e g y r é s z é t a P a ló c o k f ö l d j é n e k , il­ le tv e P a ló c s á g n a k n ev e zi. 1. A P a ló c fö ld m in t fo g a lo m a p a ló c o k la k ta f ö ld r a jz i te r ü l e te t M in th o g y a tö r té n e ti k u ta tá s tó l e g y e lő re a k é r d é s b e n n e m v á r ­ fed i, d e a p a ló c n é p n é v ta r t a lm á n a k n in c s e g y é r te lm ű m e g h a tá ­ h a tó je le n tő s e b b e r e d m é n y , a n é p i s z ó h a s z n á l a t g y a k o r la tá t k e ll ro z á sa . A p a ló c n é v je le n t é s ta r ta lm á n a k m e g k ö z e líté s é re ez id e ig m e g v iz s g á ln u n k . A m in t lá ttu k , S z e d e r F á b iá n C s á b f a lu t és k ö r ­ h á r o m tu d o m á n y o s n é z ő p o n to t is m e r ü n k . n y é k é t, N a g y h o n t m e g y é t (m in t a tá j s z ü lö tte ) p a ló c fö ld n e k t a r ­ to t t a ; M o c s á ry A n ta l 1 8 2 6 -b an N ó g rá d m e g y e k e le ti r é s z é t; J e r ­ A P a ló c fö ld k ite r je d é s é n e k első m e g fo g a lm a z á s á t H o r v á th P é ­ n e y J á n o s e m e lle tt m é g eg y es, in n e n n y u g a t r a eső f a lv a k a t is — te r n e k , m a jd P á p a y S á m u e ln e k k ö s z ö n h e tjü k , a k ik a N ó g rá d , és e ls ő n e k a n a g y ló c i c s o p o rto t; M ik s z á th K á lm á n s z ü lő fö ld jé t, a G ö m ö r, B o rso d és H e v e s m e g y é k h a t á r a in a k ta lá lk o z á s i p o n tja K ü rtö s p a t a k m e llé k é t; H o r v á th P é te r 1 8 0 1 -b en a b é la p á tf a lv i k ö rü l h e ly e z té k el a z t a tá ja t , a h o l p a ló c o k la k n a k . S z e d e r F á ­ m e d e n c é t és íg y to v á b b . A P a ló c fö ld m in t f ö ld ra jz i és n é p r a jz i, b iá n , a k in e k k u ta tá s a i r é v é n k o n k r é ta b b is m e r e te i v o lta k a n é p i te le p ü lé s tö r té n e ti fo g a lo m ú g y lá ts z ik , e le in te tö b b k is e b b - n a ­ k u ltú r á r ó l, n y e lv rő l és tá rs a d a lo m ró l, ú g y v é lte , h o g y s z ü lő fö ld je , g y o b b te r ü l e t m e g je lö lé s é re sz o lg ált, a m e ly e k f ö ld ra jz ila g n e m H o n t m e g y e is a p a ló c o k la k ta te r ü le te k h e z ta rto z ik , s ezzel a P a ­ f ü g g te k ö ssze e g y m á ssa l, s c s a k k é s ő b b tá g u lt a fo g a lo m 150 k ö z ­ ló c fö ld k ite r je d é s é t e g y ú ja b b t á j j a l b ő v íte tte . E v é le m é n y e k a la p ­ sé g re , a m it tö b b e n k ö v e tte k , íg y u to lj á r a M a lo n y a y D ezső. Í g y j á t a n é p n y e lv , a „ s z ó e jté s ”, a p a ló c d i a l e k t u s k é p e z te , m in t az v á lt a z e r e d e tile g k is e b b tá je g y s é g e k e t m e g je lö lő f ö ld ra jz i v a g y összes n é p i je lle m z ő k ö z ü l a le g s z e m b e tű n ő b b , a m in e k fe lis m e ré s e n é p i t á jn é v eg y , ez e k te r ü l e té t jó v a l tú llé p ő n a g y tá j n e v é v é , a m it m é g n e m is tu d o m á n y o s te v é k e n y s é g . N e m le h e t k é tsé g e s, h o g y e g y e tle n té n y e z ő , a n a g y já b ó l az o n o s n y e lv já r á s h a s z n á la ta fog az e m b e r i k a p c s o la to k f o ly a m a tá b a n a p a ló c o k a t m a is k ie jté s ü k ­ össze. rő l is m e r jü k fel. T e rm é s z e te s e z é rt, h o g y a z in fo rm á c ió k és az is­ m e r e te k g y a r a p o d á s á v a l a p a ló c n y e lv já r á s te r ü l e te id ő k fo ly a ­ A P a ló c fö ld f o g a lm á n a k első s z a b a to s m e g h a tá ro z á s a F ile p A n ­ m á n m in d in k á b b k ite r je d t az e lő ttü n k is m e r t h a tá r o k ig . A n n a k a ta l m u n k á ja , a k i e z t ta r t a lo m n é lk ü li, f ik tív tá jf o g a lo m n a k ta r t j a , k é r d é s n e k e ld ö n té s é re , h o g y a p a ló c v a g y p a ló c o s d ia le k tu s t m e k ­ m e rt „ a m a g y a r n é p i m ű v e l t s é g . . . v a la m e n n y i je le n s é g e és e le ­ k o r a te r ü le te n h a s z n á ljá k , a n é p n y e lv - k u ta tá s a z ille té k e s és a m e . . . a f e lté te le z e tte n p a ló c n a k t e k in te tt je lle g z e te s s é g e k tő l f ü g ­ 23 �g e tle n ü l, ö ssz e fü g g ő e l te r je d é s te r ü le te t a lk o t, és e g y b e e s ik a P a ­ ló c fö ld n a g y t á ji k e r e te iv e l” , e z é r t a P a ló c fö ld (F e ls ő -M a g y a ro r­ sz ág m a g y a r s á g a ) h e ly e tt a F e lfö ld m e g je lö lé s t ja v a s o lja . E z az in d o k lá s, m in t lá tju k , n é p r a jz i ig é n y ű , d e n in c s ö s s z h a n g b a n az ú ja b b n é p r a jz i k u ta tá s id e c s a tla k o z ó e re d m é n y e iv e l. A P a ló c ­ fö ld té n y le g f ik tív fo g a lo m , e g y a k k o r a te r ü l e t ö ssz efo g la ló n e v e , a m e ly b e b e le ta rto z ik sz á m o s k is e b b fö ld ra jz i, d e b á t r a n m o n d h a t­ ju k , n é p r a jz i te r ü l e t v a g y c so p o rt. A F e lfö ld m in t f ö ld r a jz tu d o ­ m á n y i sz a k sz ó a z A lfö ld d e l e lle n té tb e n h e g y v id é k e t je le n t, a m it a z ú j e tim o ló g ia i s z ó tá r s z e r in t n e m c s a k É sz a k -M a g y a ro rs z á g ra , h a n e m a D u n á n tú l e g y e s r é s z e ir e is a lk a lm a z ta k . F e lfö ld ö n e g y é b k é n t H e v e s m e g y é b e n s e m m i e s e tr e se m a m á tr a i t á ja t , h a ­ n e m a m a i S z lo v á k ia te r ü le té t é r te tté k és é r tik . A F e lfö ld e n n é l­ fo g v a n e m h e ly e tte s íth e ti a P a ló c fö ld m e g je lö lé s t; m á r c s a k a z é r t sem , m e r t b e n n e v a n a k ö z tu d a tb a n és n e m is h e ly te le n ü l, a m e l­ le tt a n n á l k is e b b t á j r a v o n a tk o z ik . m in th o g y a tö r ö k n y e lv b ő l s z á rm a z ó f ö ld r a jz i n e v e k s z á m a e g y re g y a ra p o d ik . E n n e k e g y ik e lő fe lté te le a k o r u n k b a n h a s z n á lt fö ld ­ r a jz i n e v e k feld o lg o z á sa . 3. H a r m a d ik té z is e m a p a ló c s á g c s o p o rtje lle g e és m ó d s z e r ü n k e n n e k m e g h a tá ro z á s á r a . E z a k é r d é s n y ilv á n v a ló a n ö ssz e fü g g a: e lő b b i k e ttő v e l, e z é r t e h á r m a s c é lk itű z é s je g y é b e n in d u lt el t i z é v v e l e z e lő tt e g y k u ta tá s i p r o g r a m a p a ló c o k k a l k a p c so la to s, fü g ­ g ő b e n le v ő k é r d é s e k m e g v á la s z o lá s á ra . A m u n k a a K u ltu r á lis M i­ n is z té riu m és a z é r d e k e lt m e g y é k tá m o g a tá s á v a l fo ly ik . I r o d a lm u n k a p a ló c s á g o t k o r á b b a n n é p r a jz i c s o p o rtk é n t k e z e l­ te. Ú ja b b a n k e r ü lt h a s z n á la tb a az e tn o sz , a z e tn ik a i c s o p o rt m e g ­ je lö lé s, a m it e g y e s e k a p a ló c o k r a is a lk a lm a z ta k . M u n k á n k k al sz o ro sa n ö ssz e fü g g a n n a k tis z tá z á s a , h o g y a p a ló c s á g n é p r a jz v a g y e tn ik a i, e s e tle g e tn o k u ltu r á lis c s o p o rtn a k te k in th e tő -e . A k ü lö n fé le je lle g ű n é p r a jz i c s o p o rto k v iz s g á la tá n a k elv i, m ó d s z e r­ ta n i ir o d a lm a az u tó b b i é v e k b e n a n n y it t á r g y a lta e z t a k é r d é s t A té m a fe lv e té s é b ő l a z o n b a n b iz o n y o s f e la d a to k is a d ó d n a k . E l­ h o g y é n S iro k o g o ro ff és B ro m le j n y o m á n c s a k a lé n y eg eseb i: s ő s o rb a n az, h o g y to v á b b k e ll k e r e s n ü n k a z o k a t a k is tá ji és e g y ­ m e g h a tá ro z ó k r ité r iu m o k és p a ló c m e g fe le lő i f e ls o r o lá s á r a tu d o k ú tta l n é p r a jz i e g y s é g e k e t, a m e ly e k a P a ló c fö ld a lk o tó e lem e i. E v á lla lk o z n i. fö ld ra jz i, n é p n y e lv i és n é p r a jz i fo g a lo m k ia la k u lá s á b a n e d d ig i is ­ A n é p r a jz i e g y sé g le g fo n to s a b b je lle m z ő je a k ö zö s n y e lv , am i m e re te in k s z e r in t tö b b tá jn é v és tá j m e g je lö lé s e v e t t r é s z t: M á tra e s e tü n k b e n a n y e lv já r á s s a l h e ly e tte s íte n d ő . A p a ló c d ia le k tu s ö t a lja , M e d v e s a lja , K a r a n c s a lja , G o rtv a v ö lg y e , E rd ő h á t, K ü rtö s v á lto z a tb a n él u g y a n , d e v a la m e n n y i m e g k ü lö n b ö z te ti h a s z n á ló já t p a ta k m e llé k e , a B é la p á tf a lv i m e d e n c e , a n a g y ló c i (h o lló k ő i) f a ­ a c s o p o rto n k ív ü l é lő k tő l. E lm o n d h a tó , h o g y a p a ló c n y e lv já rá s lu c so p o rt, a z Ip o ly m e n te és m á so k . E z e k e n tú l m é g sz á m o s k is ­ m in d e n n é p r a jz i e g y sé g d ia le k tu s a k ö z ü l a le g tá v o la b b á ll az ir o ­ t á j a t is m e r ü n k és k u ta tá s a in k s o r á n e z e k k e l a n é p r a jz i e g y sé ­ d a lm i n y e lv tő l. A k ö zö s e r e d e t és e n n e k tu d a ta , az e tn ik u s ö n tu ­ g e k k e l s z á m o ln u n k k ell. d a t a p a ló c o k e s e té b e n n e g a tív , d e n e m elé g g é k u t a t o t t a m a g a ­ \ 2. D o lg o z a to m m á s o d ik ré s z é b e n a p a ló c o k tö r té n e té v e l k a p c s o ­ ta r t á s p o z itív f o rm á ja , a m ik o r e g y e s k is e b b t á j a k n é p e p a ló c n a k v a llja m a g á t. A k ö zö s k u l t ú r a k r ité r iu m a c s a k k is e b b t á j a k r a b i­ la to s ú ja b b e r e d m é n y e k e t k ív á n o m is m e r te tn i. A z 196 7 -b en E g e r­ z o n y íth a tó és e z e k a t á j a k m é g k is e b b e k , m in t a z ö t n y e lv já r á s b e n t a r t o t t ta n á c s k o z á s o n G y ö rf f y G y ö rg y f o g la lta ö ssze a k o ­ típ u s . A d ia le k tu s h o z h a s o n ló a n n in c s te h á t e g y sé g e s p a ló c k u l­ r á b b i e r e d m é n y e k e t a z z a l a b e v e z e tő m e g je g y z é ss e l, h o g y ez a tú r a , c s a k a m íg e z t a n y e lv é s z e k k o n k r é t a d a to k r a é p ítv e m eg te le p ü lé s tö r té n e ti k u ta tá s le g n e h e z e b b k é r d é s e i k ö z é ta rto z ik , t u d já k á lla p íta n i, a d d ig a n é p r a jz m é g tá v o l á ll e ttő l, c s a k a felm e r t a p a ló c m e g n e v e z é s t a r t a lm a b iz o n y ta la n , d e f ő k é n t a m ia tt, té te le z é sig j u t h a t el. h o g y a te r ü l e t te le p ü lé s tö r té n e te a X — X III. s z á z a d o k b a n a lig is­ A z e d d ig e lm o n d o tta k b ó l a z k ö v e tk e z ik , h o g y a p a ló c s á g n em m e rt. A z ó ta a z o n b a n a k u ta tá s e z e n a té r e n is — m in t m á r e m ­ te k in th e tő se m e tn o s z n a k , se m e tn ik a i, se m e tn o k u ltu r á lis cso­ líte tte m — ú ja b b e r e d m é n y e k e t é r t el. p o r tn a k , m e r t n in c s c s o p o r tö n tu d a ta és n in c s b iz o n y íth a tó a n k ö ­ T u d a tá b a n v a g y o k a n n a k , h o g y a P a ló c fö ld n é p v á n d o r lá s k o r i zö lt tö r té n e lm e . A z a d a to k e lé g te le n s é g e m ia tt c s a k fe lté te le z z ü k , és Á r p á d - k o r i te le p ü lé s tö r té n e te a X V I. és X V III. sz á z a d n é p ­ h o g y n e m c s a k a n a g y tá ji k e r e te k k ö z ö tt, h a n e m a le s z ű k íte tt t é r ­ m o z g a lm a i m ia tt n e m a d h a t s o k a t a p a ló c o k je le n k o r i m e g is m e ré ­ s é g e k b e n se m ta lá lu n k h o m o g é n k u ltú r á t. I s m e re te s , h o g y so k sz o r sé h ez , d e k i k e ll r á té rn e m , m e r t ir o d a lm u n k ezzel a p r o b le m a ti­ a P a ló c fö ld e g y m á s s a l sz o m szé d o s f a lv a i is je le n tő s e n k ü lö n b ö z ­ k á v a l a r á n y ta la n u l tö b b e t fo g la lk o z o tt, m in t a k u ltú r a és a t á r ­ n e k e g y m á stó l. s a d a lo m m e g ism e ré sé v e l. A z a v a r o k tó l, a k a r a b o k tó l v a g y a k u ­ E z e k e t a k é r d é s e k e t a f o ly a m a tb a n le v ő k u ta tá s o k n a k k e ll n o k tó l v a ló le s z á rm a z á s k é r d é s e m a is f o g la lk o z ta tja a z e m b e r e ­ m a jd m e g v á la sz o ln i, k o n c e n tr á lv a a fig y e lm e t a p a ló c n é p r a jz i k e t, m in t a h o g y a z é r te le m fe jlő d é sé v e l, a m ű v e lts é g i s z in t e m e l­ c s o p o rt c e n tr á lis te r ü le té r e , a m e ly e t a p r o g r a m b a n h á r o m m e g y e k e d é s é v e l a m a g á n e m b e r t is é r d e k li sz á rm a z á s a , e lő d e in e k sze­ h ú s z te le p ü lé s e k é p v ise l. m ély e. A te r v e z e tt p a ló c m o n o g r á f ia h a t te m a tik u s f e je z e tr e o szlik , a m it e g y b e v e z e té s és ö ssz e fo g la lá s e g é sz ít m a jd k i. A k ö te t eg y B e litz k y J á n o s r e k o n s tr u á ln i tu d ja N ó g rá d m e g y e k ö z é p k o ri te ­ fö ld ra jz ila g le s z ű k íte tt t á j a t d o lg o z fel, n e v e z e te s e n a z t a tá ja t , le p ü lé s tö r té n e té t, d e a p a ló c s á g ra , m in t „ e lk ü lö n ü lt n é p c s o p o r tr a ” a m it P in té r S á n d o r p a ló c n a k m in ő s íte tt. E n n e k a t á j n a k a k e r e te i n e m t a l á l t a d a to k a t. T a lá lt a z o n b a n eg y , a p a ló c o k k a l a z o n o sít­ k ö z ö tt h e ly e t, v a g y is k u ta tó p o n to t k a p n a k m in d a z o k a je le n tő s h a tó k a to n á s k o d ó ré te g e t, a G ö m ö r ő rö k e t, a k ik n e k e g y ré s z é t f ö ld ra jz i- n é p r a jz i e g y sé g e k , a m e ly e k r é s z t v e t te k a P a ló c fö ld fo ­ k é s ő b b é s z a k a b b r a r e n d e lté k és a k ik e t tíz lá n d z s á s c s o p o rt n é v e n g a lm á n a k k ia la k ítá s á b a n és a m e ly e k o rs z á g u n k h a t á r a in b e lü l is m e rü n k . E ze k v is s z a m a r a d t e le m e it t a r t j a a m a i p a ló c o k e lő d e i­ fe k sz e n e k . E z t a v id é k e t m in d e n k u ta tó P a ló c fö ld n e k — v a g y h e ­ n ek , a k ik s z ó rv á n y o k b a n é lte k , m a jd b e o lv a d ta k a te r ü le te n élő ly e se b b e n la k o s s á g á t p a ló c n a k — te k in te tte . jo b b á g y s á g b a és n e m e ssé g b e , e z é r t f e ld e ríté s ü k n e h é z s é g e k b e ü t ­ A k u ta tá s k é rd ő ív e k és g y ű jté s i ú tm u t a tó k s e g ítsé g é v e l fo ly ik . k ö zik . A m u n k a első f á z is á b a n ö s s z e á llíto ttu k a z o k a t a k u ltu r á lis je lle m ­ Ila B á lin t e lm é le te s z e r in t a G ö m ö r m e g y e i G o rtv a p a ta k v ö l­ z ő k e t, a m e ly e k e t a n é p r a jz i iro d a lo m p a ló c s a já to s s á g n a k is m e r t g y é n e k „ p a ló c ” la k o s s á g a a X I. s z á z a d b a n a T re n c s é n m e g y e i B o ­ fel. E z e k e t a k k o r a te r ü l e te n k é r d e z te ttü k v ég ig , a m i o r s z á g h a tá ­ lo n d ó c v á r jo b b á g y a i és v á r n é p e v o lt. M e g á lla p ítja , h o g y a t e r ü ­ r a in k o n b e lü l a p a ló c o k la k ta tá ja k o n is t ú lt e r je d t , v a g y is a k u ­ le t h e ly n e v e i e r e d e tile g m in d m a g y a ro k , r é s z b e n a tö r ö k n y e lv b ő l t a tá s t a h a t á r z ó n á k r a is k ite r je s z te ttü k . E d d ig tö b b m in t h a ts z á z á tv e tt sz a v a k k a l. A p a ló c o k e r e d e té n e k k é r d é s é b e n n e m fo g la l á l­ te le p ü lé s e n tö lt e tt ü k k i a F elderítő k érd ő íve k e t, és a d a ta ik ö ssze­ lá st, m e r t e h h e z is m e r n ie k e lle n e a N ó g rá d és H e v e s m e g y e i p a ­ h a s o n lítá s i le h e tő s é g e t b iz to s íta n a k m a jd a c e n tr á lis te r ü l e te n k é ­ lóc c s o m ó p o n to k a t is. K ü lö n ö s e n f o n to s n a k t a r t j a a M á tr a a lja szü lő m o n o g r á f ia fe ld o lg o z ó i s z á m á ra . U g y a n c s a k ö ssz e h a so n lító te le p ü lé s tö r té n e té t, m in th o g y v é le m é n y e s z e r in t a G o rtv a v ö lg y a n y a g o t a d n a k a z o k a k is e b b f a lu m o n o g r á f iá k is (Já sz d ó z sa , V i­ la k o s s á g á n a k k ö z n é p i r é te g e in n e n te le p ü lt be. F e lv e tő d ik a k é r ­ so n ta , M á tra d e re c s k e ), a m e ly e k id ő k ö z b e n m e g je le n n e k . A m o ­ dés, h o g y ez e k e lő d e i n e m v o lta k - e a b o lo n d ó c i v á r jo b b á g y o k . n o g r á f ia tá rs s z e rz ő i sz ü k s é g s z e r in t k é r d ő ív e k e t á l líto t ta k ö ssze A jo g tö r té n e t k ö z é p k o ri a d a ta ir a é p ü l K o v á c s B é la e lm é le te , f e je z e tü k tá rg y k ö r é b e n , d e m á s o k s a já t k é s z íté s ű ú tm u ta tó v a l m e ly s z e r in t a p a ló c n é p n é v h e ly é t a z o k le v e le k b e n f e lb u k k a n ó g y ű jte n e k . E d d ig 18 k é r d ő ív és h á r o m k ö te t, ille tv e fü z e t je le n t m eg, a m e ly e k m ó d s z e r ta n i s e g íts é g e t a d t a k fő le g az ö n k é n te s , t á r ­ la tr i, p ra e d o , la tr u n c u lu s f o g la lta el, a m i k ir á ly i te s tő r s é g e t, k a ­ to n á s k o d ó e m b e r e k e t je lö l. sa d a lm i g y ű jtő k sz á m á ra . A k u ta tá s a z z a l a fő c é lk itű z é sse l in d u lt, h o g y v á la s z t a d jo n eg y A z u tó b b i tíz é v s o r á n k ö z z é te tt k u ta tá s i e r e d m é n y e k te h á t n em n é p r a jz i c s o p o rt je lle m z ő in e k és e g y á lta lá n a c s o p o rt lé té n e k v a g y o ld o ttá k m e g a p a ló c e r e d e t k é r d é s é t, d e f e lt á r t a d a ta ik r é v é n az n e m lé té n e k k é rd é s e ire . M in th o g y a f a lu m a i m ű v e lts é g i v isz o ­ Á rp á d -k o r i te le p ü lé s tö r té n e te t k é t te r ü l e te n is m e g ír tá k . T o v á b b i n y a i e n n e k m e g á lla p ítá s á r a m á r n e m a lk a lm a s a k , s z á z a d u n k első f e la d a tn a k k e ll te k in te n i a h a r m a d ik és n é z e te m s z e r in t k u lc s fo n ­ k é t é v tiz e d é n e k f a lu j á t á l líto t tu k v iz s g á la ta in k k ö z é p p o n tjá b a . to ss á g ú te r ü le t, a M á tr a a lja fe ld o lg o z á s á t, a m in e k k ö z é p k o ri te ­ E z a b á z is a lk a lm a t a d a r r a , h o g y e g y e s té m á k tö r té n e ti elő z­ le p ü lé s tö rté n e té r ő l s z in te a lig v a n a d a t. A z o k le v e le s f o r r á s o k f e lm é n y e ir e is v is s z a te k in ts ü n k , d e a r r a is, h o g y a g a z d a s á g és t á r ­ h a s z n á lá s a m e lle tt a z o n b a n m á s tu d o m á n y o k r é s z v é te le is s z ü k ­ s a d a lo m á ta la k u lá s á v a l ö ssz e fü g g ő v á lto z á s o k a t is f e lm é rh e s s ü k . séges. A r é g é s z e t h o z z á já r u lá s a m a m é g n e m s z á m o tte v ő , a z e m ­ lít e tt k o rs z a k b ó l h a s z n á lh a tó le le te g y ü tte s m é g n e m k e r ü lt elő. T o v á b b i e r e d m é n y e k v á r h a tó k a z ö s s z e h a so n lító n é v k u ta tá s tó l, B ak ó F e re n c 24 �KORKÉP V III. S a lg ó ta r já n i T a v a s z i T á rla t* E gy v áro s a r c u la tá t, v á ro s-m iv o ltá t, n e m c s u p á n é p ü le te in e k , k ö z in té z m é n y e i­ n e k , ü z le te in e k s z á m a és k ü ls ő m e g je le ­ n é s e ; ú tja in a k , te r e in e k á lla p o ta , sz o lg á l­ t a tá s a in a k s z ín v o n a la a d ja . A h h o z, h o g y jó l é re z h e s s ü k m a g u n k a t eg y v á r o s fa la i k ö z ö tt — a z e m b e rh e z m é ltó é le t a n y a g i, tá r g y i fe lté te le i m e lle tt —, v a la m i m á s is k ell. V a la m i m ás, a m i m e g a d ja a v á ro s o k a tm o s z fé rá já t. sz e lle m isé g é t. A v á ro s o k k u ltu r á lts á g á r a , k u ltu r á lis , sz ellem i, m ű ­ v észeti lé g k ö ré re g o n d o lo k . A r r a a k ö ­ zegre, a m e ly e g y fe lő l in té z m é n y e s e n is jó f e lté te le k e t te r e m tv e in s p ir á lja a k u l­ tu r á lis , m ű v é s z e ti a lk o tó te v é k e n y s é g e t és a m e ly m á s fe lő l b e is fo g a d ja és a m in ­ d e n n a p i é le t n é lk ü lö z h e te tle n e le m é n e k te k in ti a k u ltú r á t, a m ű v é s z e te t. E rr ő l sz ó lv á n jó é rz é sse l m o n d h a tju k el. h o g y a m a g y a r v á r o s o k tú ln y o m ó tö b b ­ sé g e — k ö z tü k o ly a n o k is, a m e ly e k tö r té ­ n e lm ü k e t im m á r é v s z á z a d o k b a n m é rik — , é p p e n az u tó b b i é v tiz e d e k b e n v á lt, v á lik ily e n te le p ü lé ssé . M o n d ju k k i: a sz o cia lis­ t a é p ítő m u n k a tö r té n e lm i f o ly a m a ta n e m c sa k g a z d a s á g i, k ö z ig a z g a tá si, h a n e m k u l­ t u r á lis é r te le m b e n is fe le m e lte v á r o s a in ­ k a t, a m e ly e k e g y r e in k á b b a k u ltu r á lis , m ű v é s z e ti é le tn e k is f o n to s k is u g á rz ó c e n t­ r u m a iv á v á ln a k . A z é p ítő m u n k a és a k u ltú r a k ite lje s e ­ d é s é n e k sz o ro s, e g y m á s t f e lté te le z ő k a p ­ c s o la tá t jó l p é ld á z z a S a lg ó ta r já n is. A te g n a p m é g „ fö ld s z in te s ” te le p ü lé s ú jjá s z ü ­ le te tt g y á r a iv a l, ü z e m e iv e l, la k ó h á z a iv a l, és eg y jó l á tg o n d o lt, s z e re n c sé se n k ib o n ta ­ k o zo tt k ö r n y e z e tf o rm á ló p r o g r a m r é v é n v i­ zu ális m e g je le n é s b e n , k u ltu r á lis é r te le m b e n is. E z t a tá r s a d a lm i m o z g á so k tó l m e g h a tá ­ ro z o tt f o ly a m a to t jó té k o n y a n e lő r e le n d íte t­ te az i t t élő e m b e r e k ü g y s z e re te te , jó é r te ­ le m b e n v e t t lo k á lp a trio tiz m u s a . A m e g y e és a v á r o s p á r t - és á lla m i v e z e tő i, a z i t t a lk o tó m ű v é sz e k , a k u l t ú r a s o r s á é r t f e ­ le lő s e m b e r e k jó l é r e z té k a z t a k ö te le z e tt­ s é g ü k e t, h o g y a z a n y a g i g y a r a p o d á s m e l­ l e tt a k u ltu r á lis g a z d a g o d á s é r t is á ld o z a ­ to s m u n k á t k e ll v é g e z n iü k . J ó tu d n u n k a z t is, h o g y m u n k á ju k a z é r t le h e te tt e r e d ­ m é n y e s, m e r t a m e g y e és a v á r o s la k ó i­ n a k m e g é rté s é v e l, tá m o g a tá s á v a l ta lá l­ k o z o tt. A k u ltu r á lis , m ű v é s z e ti a lk o tó ­ m u n k á r a k ü lö n ö s e n é r v é n y e s a z a z ig a z ­ ság , h o g y a z c s a k a k k o r n y e r i e l é r te l­ m é t, h a m in d a z o k , a k ik n e k j a v á r a és t e ­ v é k e n y k ö z re m ű k ö d é s é v e l v é g z ik , b e is f o g a d já k ; h a e z a m u n k a fo g é k o n y k ö z ö n ­ s é g re ta lá l. M e g g y ő z ő d é sü n k , h o g y e b b e n a v á r o s b a n ez tö r té n ik . E rr ő l ta n ú s k o d ik , e g y e b e k k ö z ö tt, a f e ls z a b a d u lá s u n k é v f o r d u ló já n m o s t n y o l­ c a d ik a lk a lo m m a l m e g re n d e z e tt T a v a sz i T á r la t is. V ita th a t a tl a n té n y , h o g y e g y -e g y k é p ­ z ő m ű v é sz e ti k iá llítá s r a n g já t, h e ly i v a g y o rsz á g o s je le n tő s é g é t a b e m u ta t o tt m ű ­ v e k s z ín v o n a lá v a l le h e t a le g b iz to n s á g o ­ s a b b a n m é rn i. Á m az is n y ilv á n v a ló , h o g y a z ily e n r e n d e z v é n y e k s ik e ré n e k a k ö z ö n ­ s é g fo g a d ta tá s is m é rc é je . N os, az e d d ig i tá r l a to k ta p a s z ta la ta i a z t m u ta tjá k , h o g y ennek a hagyom ányos k iá llítá s s o r o z a t­ n a k jó k ö z ö n sé g e v a n . O ly a n lá to g a tó k r a s z á m íth a t, a k ik b e c s ü lik és s z e r e tik a m ű ­ v észi é r té k e t. A T a v a s z i T á r la t – – ta lá n é p p e n a z é rt, m e r t lé t r e j ö t t é é r t a sz ű k e b b h a z a h a t á r a ­ in is tú lte k in tő , jó é r te le m b e n v e t t lo ­ k á lp a tr io tiz m u s lé p e tt m ű k ö d é s b e — m ű ­ v é s z e ti é le tü n k n e k sz éle s k ö r b e n v á r t és sz á m o n t a r t o t t e s e m é n y e le tt. E z e k e n az é v rő l é v r e v is s z a té rő k iá llítá s o k o n n e m c s a k a z É s z a k -M a g y a ro rs z á g o n élő a lk o tó k m ű v e it l á th a t ju k , h a n e m a z o rsz á g m á s v id é k e in , m á s v á r o s a ib a n d o lg o z ó m ű v é ­ sz e k m u n k á it is. B izo n y o s, h o g y az é s z a ­ k i o rsz á g ré sz k é p z ő m ű v é s z e ti p a n o r á m á ­ j á t tá g a s a b b ö ssz e fü g g é se k b e h e ly e z ő r e n ­ d e z ő i-sz e rv e z ő i n a g y v o n a lú s á g e re d m é n y e is, h o g y a T a v a s z i T á r la to n r e n d r e ú j m ű v e k k e l ta lá lk o z u n k ; s z in te ír a t la n sz a ­ b á ly , h o g y i t t m in d e n m ű v é s z le g fris s e b b a lk o tá s á v a l je le n tk e z ik . K é p z ő - és i p a r ­ m ű v é s z e tü n k b első fe jlő d é s i te n d e n c iá i­ n a k , s e g y ú tta l a m a i tá r s a d a lm i ig é n y e k ­ n e k a m e g é r té s e f e je z ő d ik k i a v á lo g a tá s tá g a s s á g á b a n , n e v e z e te s e n a b b a n , hogy e z e n a t á r l a to n e g y ü tt sz e re p e l k é p z ő - és ip a r m ű v é s z e tü n k — ir á n y z a ta in a k , tö r e k ­ v é s e in e k te r m é k e n y so k fé le sé g é b e n . A z a z . n e m a s z a k m a i k ü lö n b s é g té te l, h a n e m a m ű v é s z e ti k u l t ú r a e te r ü l e té n e k e g é sz é ­ é r t é r z e tt fe le lő ssé g je lle m z i a v á lo g a tá s e lv e it. U g y a n a k k o r m e g n y ilv á n u l benne a z a m in d in k á b b te r je d ő k ö z m ű v e lő d é si s z e m lé le t is, a m e ly a m ű v é s z i é r té k e k m e g k e d v e lte té s é b e n f o k o z o tta n s z á m ít m a g u k n a k a z a lk o tó k n a k a r é s z v é te lé re . Ó riá s i s e g ítsé g ez a k ö z ö n s é g n e k , m e r t e z á lta l a k u ltú r a , a m ű v é s z e t e g é sz é n b e ­ lü l a z o n o s je le n tő s é g ű é r té k e k e t lá th a t e g y ü tt, és íg y te lje s e b b é v á l h a t a v iz u á ­ lis e s z té tik a i é r té k e k h e z fű z ő d ő k a p c s o la ­ ta . A T a v a s z i T á r la t a n y a g a é p p e n a z el­ m o n d o tta k b ó l k ö v e tk e z ő e n — a m e n n y ir e ez e g y e tle n k iá llítá s tó l e lv á r h a tó — hűen tü k r ö z i m ai képzőés ip a r­ m ű v é s z e tü n k h e ly z e té t. E gyebek kö­ z ö tt a z t a fe jlő d é s t, a m e ly le g tö b b á g a z a ­ t á b a n b e k ö v e tk e z e tt. D e a so k s z e m p o n t­ b ó l v á lto z o tt, b o n y o lu lta b b v a ló s á g g a l fo ly ­ t a t o t t m ű v é sz i k ü z d e lm e t i s ; a z o k a t a tö ­ re k v é s e k e t, a m e ly e k a z ú j v a ló s á g a n y a g m in é l h ite le s e b b m ű v é sz i á b rá z o lá s á h o z sz ü k sé g e s ú j fo rm a n y e lv , k if e je z é s i e sz k ö ­ zö k k im u n k á lá s á r a ir á n y u ln a k . A z t g o n d o lju k , n e m le h e t k ö z ö m b ö s az a lk o tó k s z á m á ra , h o g y e z t a k ü z d e lm e t a m e g fo r m á la n d ó a n y a g g a l v a ló b ir k ó z á s t tá r s a d a lm u n k e g y r e n ö v e k v ő fig y e le m m e l k ís é ri. A z t is m o n d h a tn á n k , h o g y t á r s a ­ d a lm u n k f e jlő d é s é n e k o ly a n id ő s z a k á b a é r k e z e tt el, a m ik o r a jó h á r o m é v tiz e d e k ib o n ta k o z o tt le n in i k u ltu r á lis f o r r a d a lo m e r e d m é n y e k é n t is, a z e s z té tik a i k u ltú r a m in d in k á b b á th a tja h é tk ö z n a p ja in k a t, a m ik o r e g y e b e k k ö z t p é ld á u l a r á d ió és a te le v íz ió jó v o ltá b ó l v a la m e n n y iü n k s z á m á ­ r a m e g s o k a s o d ta k a m ű v é s z e tte l v a ló t a lá l­ k o zá s a lk a lm a i. E n n e k a n a g y o n ö r v e n d e ­ te s f o ly a m a tn a k le g fris s e b b je le n s é g e , h o g y a m ű v é s z e t i r á n t á lta lá n o s a n n ö v e k ­ v ő é r d e k lő d é s e n b e lü l k itü n t e tő fig y e le m ir á n y u l a v iz u á lis k u l t ú r a o ly a n a lk o tá ­ s a ira , m in t a k é p z ő m ű v é s z e ti k ö zö sség i a lk o tá s o k , a sz ű k e b b és tá g a b b k ö r n y e z e ­ t ü n k e t m e g sz é p ítő , sz ín e s ítő s o k m á s esz­ té tik a i p r o d u k tu m . E b b ő l a k ö tő d é sb ő l p e d ig a z is k ö v e tk e ­ zik , h o g y m in d sz é le se b b k ö r b e n tu d a to ­ s u l n á l u n k : a m ű v é sz i a lk o tó m u n k a n e m c s u p á n a m ű v é s z e t im m a n e n s fe jlő d é s e s z e m p o n tjá b ó l e lb ír á la n d ó te v é k e n y s é g , h a n e m je le n tő s é g e a le g sz é le s e b b t á r s a ­ d a lm i ö ssz e fü g g é sb e n é r té k e lh e tő ig a z á n . K ö te le z e tts é g e k a d ó d n a k e b b ő l a b e fo g a ­ d ó i és a z a lk o tó i o ld a l s z á m á ra e g y a r á n t. T e g y ü k h o z z á : jó k ö te le z e tts é g e k . O ly a n k ö te le z e tts é g e k , a m e ly e k n e m k o r lá to z z á k a z a lk o tó i, a k ís é rle te z é s i s z a b a d s á g o t, s ő t: a sz o c ia lis ta tá r s a d a lo m s z o lg á la tá b a n v é g z e tt m ű v é sz i m u n k a é p p e n e z e k á lta l te lje s e d h e t k i. V ilá g n é z e t é s te h e ts é g d o l­ g a, k i m e n n y ir e k é p e s a m ű v é s z i v á la s z ­ a d á s r a ; h o g y e g y -e g y a lk o tó te v é k e n y s é g e m e n n y ir e p ro g re s s z ív ; h o g y a m e g sz ü le ­ t e t t m ű v e k h o g y a n tö ltik b e s z e r e p ü k e t a sz o c ia lista m ű v é s z e t g a z d a g ítá s á b a n . T á r s a d a lm i f e jlő d é s ü n k , a s z o c ia lista é le tm ó d k ite lje s e d é s e a z t ig é n y li, e g y ­ s z e rs m in d le h e tő v é is te szi, h o g y a m ű a l­ k o tá s o k e g y re n a g y o b b h a tó e r ő v e l le g y e ­ n e k je le n n é p ü n k é le té b e n . A z é r té k e s m ű v é s z e t c s a k íg y v á l h a t k ö z k in c c sé , íg y tö lt h e ti b e tá rs a d a lo m f o r m á ló h iv a tá s á t. R á tk a i F e re n c *A te tt k iá llítá s o n e lh a n g z o tt m e g n y itó beszéd rö v id í­ v á lto z a ta . 25 �J ó c s ik L a jo s E g y o rs z á g a c s illa g o n Z a v a r b a e jtő k ö n y v . M in d e n e k e lő tt t e r ­ m é sz e te s e n a t a r t a lm a m ia tt, d e n e m k e ­ v é s b é s tílu s a és te r je d e lm e m ia tt is. A té ­ m a : a k ö rn y e z e tv é d e le m m a m á r n e m is­ m e re tle n , ső t! k o r u n k e g y ik „ s lá g e r té m á já ­ v á ” lé p e tt elő. A m ik o r „ s lá g e r t” m o n d u n k e g y s z e rr e k ív á n ju k je le z n i a sz o m o rú -sz o ­ r o n g a tó a k t u a li tá s á t is és (a k o r u n k r a ? az e m b e r i n e m re ? ) o ly je lle m z ő a b s z u r d itá s á t is. Jó csik L ajos n e m k e v e s e b b e t b iz o n y g a t c s a k n e m 400 o ld a lo n k e re s z tü l, m in t a z t, h o g y a z e m b e r i é le t, s e g y á lta lá n a z élet v e s z é ly b e k e r ü lt a fö ld ö n . M á r m e g ír ta e z t e g y s z e r e g y e n n é l s o k k a l jo b b , d r á m a ­ ib b a n , tö m ö r e b b e n f o g a lm a z o tt k ö n y v ­ b e n : a z 1971-ben m e g je le n t A z öngyilko s civilizációban. A m i a k k o r , a b b a n a k ö te té ­ b e n a g ö rö g tr a g é d iá k fe sz ü ltsé g é v e l, k a ­ th a r z is á v a l h a to tt, a z e b b e n a k ö te tb e n so k sz o r — ta lá n é p p e n a z is m é tlé s e k m ia tt? — n a g y f e g y e lm e t ig é n y e l a z o lv a ­ só tó l, h a v é g ig a k a r j a o lv a sn i. N e m h a ­ s z o n ta la n ta lá n é p p e n e z é r t — m á r a r e ­ cen zió e le jé n — f e lh ív n i a f ig y e lm e t eg y s a já to s p a r a d o x o n ra . A z a v e s z é ly f e n y e ­ g e t u g y a n is , h o g y m in é l tö b b e t o lv a s u n k , h a llu n k a k ö r n y e z e tv é d e le m rő l, a n n á l n a ­ g y o b b a z esély , h o g y m a g u k a t a fig y e lm e z ­ te té s e k e t is a f f é le á r ta lo m k é n t f o g ju k fo ­ g a d n i. A v e s z é ly tu d a tu n k u g y a n is n e m a t ­ tó l e rő sö d ik , h o g y s o k s z o r m o n d já k , h a n e m a h o g y a n m o n d já k . S e z n e m c s u p á n a k a ­ d é k o s k o d á s. A té m á t is f e n y e g e ti a d e v a l­ v áció , in flá c ió . A s z in té n 1971-ben (m a g y a ­ ru l) m e g je le n t B iológiai p o ko lg ép (G o rd o n R a tta y T a y lo r to llá b ó l) pl. v a ló s á g g a l s o k ­ k o lta a z o lv a só t, m e r t a z e m b e r i m e g is m e ­ r é s : a tu d o m á n y jó h isze m ű sé g é b e n r e n d í­ t e t t e m e g a h ite t. T a y lo r m ó d s z e re a té n y ­ k ö z lé s v o lt, d e a z is m e r e te k e t jó l p o e n tí­ ro z v a és lá ts z ó la g o s a n h ű v ö s n y u g a lo m m a l a d ta elő. J ó c s ik L a jo s m ó d s z e re v is z o n t d i­ d a k tik u s , c s a k n e m s z á jb a rá g ó s , s ezzel, h a n e m is c s ö k k e n ti a fe ls o ro lt té n y e k h ite lé t, d e ig e n s o k a t á r t a z o lv a s m á n y o s s á g n a k . M á rp e d ig , h a e g y k ö n y v e t le te s z n e k a z első tíz o ld a l u tá n , a z a lig h a fo g h a t n i is. A r e ­ c e n z e n s z a v a r b a n v a n , s le g sz ív e se b b e n a s ik e r ü lte b b : 1971-es v á lto z a tr ó l b e sz é ln e , h a te h e tn é . . . J ó c s ik L a jo s a k ö te t első f e lé b e n lé n y e ­ g é b e n a la p f o g a lm a k a t d e f in iá l m e g le h e tő ­ se n k o m ó to s a n és b ő b e s z é d ű e n . É le tü n k t e ­ r e ez a b o ly g ó , a m it ő k ö v e tk e z e te s e n (s k i tu d ja , m ié r t? ) „ c s illa g n a k ” n ev e z. N in c s iz­ g a lm a s a b b té m a m a g á n á l a lé te z é sn é l. N em v é le tle n , h o g y a z e m b e r is é g e t sz in te e sz m é lé se p illa n a tá tó l e z f o g la lk o z ta tta a le g jo b b a n . E z a v a llá s o k , filo z ó fiá k a la p ­ k é rd é s e : m i a z é le t, s h a m á r e m b e r rő l v a n szó : m i a z é le t c é lja , é r te lm e ? Á m . a m íg ez a k é r d é s é v e z re d e k e n k e r e s z tü l m in d ig az e g y é n , a z é n k é r d é s e v o lt, a z é p p e n sz á ­ z a d u n k b a n d r á m a ia n ú j és k o lle k tív d i­ m e n z ió t és c s e n g é s t k a p o tt. M a u g y a n is m á r n e m ú g y te s s z ü k fe l a k é r d é s t, h o g y m i a z é rte lm e , m e r t e lh a lv á n y u l a lé te z ­ h e t-e , m e g m a r a d h a t- e a z é le t a F ö ld ö n fe ­ n y e g e tő k é r d é s e m e lle tt. V is s z a p illa n tv a is m e r t tö r té n e lm ü n k r e , a z t lá th a t ju k , h o g y a z e m b e r m in d e n k o r ö n g y ilk o s h a jla m ú v o lt, h á b o r ú k b a n p u s z títo tta e g y m á s t: ö n ­ m a g á t. M o n d h a tju k , h o g y s z in te a ttó l a p illa n a ttó l k e z d v e , m ió ta k i tu d t a k ü z d e n i 26 ö n m a g á t a te rm é s z e ttő l, v a la m e ly e s t ú r r á tu d o tt le n n i a te rm é s z e te n . A h á b o r ú t: az ö n p u s z títá s t a z o n b a n u g y a n o ly a n „ c s a p á s ­ n a k ” te k in te tté k e le in k , m in t a te rm é s z e t­ é t: a v illá m o t, az á r v iz e k e t, a z é h in sé g e t, v a g y a p e s tis t. A h o m o s a p ie n s n e m v o lt u r a s o r s á n a k m in d a d d ig , m íg n e m is m e r te a te rm é s z e te t, a lé t és s a já t te rm é s z e te t ö r ­ v é n y s z e rű s é g e it. E n n e k a z „ á r ta tla n s á g ­ n a k ” a z o n b a n a X IX . s z á z a d ó ta v ég e. A tu d o m á n y o k , a te c h n ik a f e jlő d é s e e la d d ig e lk é p z e lh e te tle n r itm u s b a n f e lg y o r s u lt: n e m c s u p á n m e g is m e rte az e m b e r a te r m é ­ sz e t titk a it, d e g ő g ö se n m e g is a k a r j a v á l­ to z ta tn i a z t. E g y p ill a n a tr a ú g y t ű n t te h á t, h o g y a sz e re p fe lc s e ré lő d ö tt, s m á r n e m a te rm é s z e tte l k ü z d a z e m b e r, d e az sz o ru l in k á b b g y á m o lítá s r a . E lső l á tá s r a a z t g o n ­ d o lh a tn á k , h o g y e r r e é p p e n a te r m é s z e ttu ­ d ó so k d ö b b e n te k r á elő szö r, s ő k is fig y e l­ m e z te tté k elő szö r a z e m b e ris é g e t. N e m íg y v an . J ó c s ik L a jo s is tö b b h e ly e n h iv a tk o ­ z ik M a r x r a és E n g e lsre , a k ik az e m b e r és a te rm é s z e t, a z e m b e r és s a j á t tö r té n e lm e v i­ s z o n y á t te lje s e n ú j m ó d o n , d ia le k tik u s a n ír tá k le. M a m á r t e h á t tu d j u k — ille tv e n e m te h e tü n k ú g y , m in th a n e m tu d n á n k ! — , h o g y a te rm é s z e tb e n és a tá r s a d a lo m ­ b a n , tö r té n e le m b e n s z ig o rú tö r v é n y s z e r ű ­ sé g e k é r v é n y e s ü ln e k , a m e ly e k e lle n n e m le h e t b ü n te tle n ü l v é te n i. A le g iz g a lm a s a b b o ld a la k é p p e n azo k , a m e ly e k b e n le ír ja J ó ­ csik , h o g y m ié r t p u s z tu lta k , v á lta k s iv a ­ ta g g á , r o m m á p l. a z ó k o r b a n v irá g z ó civ i­ liz ác ió k , k u ltú r á k . M e rt m e g s é r te tté k a te rm észet tö rv é n y e it. T ó th Á r p á d n a k le n n e te h á t ig a za , a k i c sa k a z e m b e r u tá n r e m é li a c s e n d e t, a t e r ­ m é sz e t h a r m ó n iá já t? V a ló b a n „ö n g y ilk o s á l la t” a z e m b e r, a m e ly (ak i) b e m o c sk o lja és tö n k r e te s z i a F ö ld e t? T ö b b je l is m u ta t e r r e . S a já to s p a r a d o x o n ja ez a fe jlő d é s n e k , d e ta lá n m é g n e m r e m é n y te le n ü l fe lo ld h a ­ ta tla n . M e rt — m in t m á r u t a ltu n k r á — , m a m á r so k m in d e n t tu d u n k e n n e k a f e j­ lő d é s n e k a tö r v é n y s z e rű s é g e irő l. V é g ü l is az e m b e r o k o z ta k á r t m a g a a h o m o sa ­ p ie n s is m e ri fe l és ig y e k s z ik k o r rig á ln i. M in d e n e k e lő tt k e z d ü n k k iá b r á n d u ln i, k i­ jó z a n o d n i a c iv iliz á c ió b ó l; p o n to s a b b a n k e z d jü k a n n a k lá tn i, a m i: le h e tő s é g n e k , a m e ly á ld á s t is, p u s z tu lá s t is h o z h a t. A m i­ k o r m a i é r te le m b e n v e t t c iv iliz á c ió ró l b e ­ sz é lü n k , a k k o r tu d v a - t u d a tla n E u r ó p á r a és A m e r ik á ra g o n d o lu n k , m in t a h o l lé tr e jö tt m a g á n a k a f e jlő d é s n e k a k é n y s z e re is és az a te c h n ik a i, tu d o m á n y o s b á z is, a p p a r á ­ tu s, a m e ly m a m á r a z eg é sz b o ly g ó n k a r ­ c u la tá t m e g h a tá ro z z a . K é ts é g te le n a z is, h o g y e n n e k a fe jlő d é s n e k a m o z g a tó (eg y ik ) r u g ó ja a m á s f ö ld ré s z e k n é l n a ­ g y o b b n é p s ű rű s é g v o lt. M in é l n a g y o b b az e llá ta n d ó n é p e ssé g , a n n á l r a c io n á lis a b b a n k e ll m e g s z e rv e z n i a s z ü k s é g le te k k ie lé g íté ­ sé t, e g y r e n a g y o b b tö m e g e k s z a k a d n a k k i m a g á b ó l a te rm é s z e ti k ö r n y e z e tb ő l. É v sz á ­ z a d o k o n k e r e s z tü l ú g y v é ltü k , h o g y a f e j­ lő d é s c é lja , s e g y á lta lá n m a g a a fe jlő d é s : a v á ro s ia s o d á s , a m e s te rs é g e s , e m b e r á lta l te r e m te tt k ö rn y e z e t. A civ iliz ác ió fo g a lm a is e ttő l k a p ta p o z itív ta r ta lm á t. C iv iliz á lt: az a k o rs z e rű , te r e m te tt, a c s in á lt, s a z el­ m a r a d o tt, a „ p r im itív ” az, a m i m é g é r in ­ te tle n , t i . : a z e m b e r á l ta l n e m é r in t e tt, n e m b o ly g a to tt. S z á z a d u n k a z o n b a n d r á m a ia n „ á llítja t a l p á r a ” e z t a k é r d é s t. M in d e n e k ­ e lő tt a n é p e s e d é s ro b b a n á s a . A v á ro s ia s o ­ d á s u g y a n is m a m á r n e m cél, h a n e m k é n y ­ szer. A z, m e r t a fe ld u z z a d t n é p e s s é g n e k m á r n e m tu d m u n k á t a d n i a f a lu ; m á s ­ r é s z t a n a g y tö m e g e k ig é n y e it v a ló b a n c sa k ra c io n á lis te rm e lé s s e l le h e t k ie lé g íte ­ ni. R a d ik á lis a n b e k e ll a v a tk o z n i a te r m é ­ sz e tb e , n a g y o b b te rm e lé k e n y s é g re ö sz tö ­ n ö zn i, h o g y a z é h ín s é g m e g a lá z ó k ín já t, r é ­ m é t le k ü z d h e s s ü k . S i t t jö n a z ú ja b b p a r a ­ d o x o n ! M ik ö z b e n a tu d o m á n y és a te c h n i­ k a v a ló b a n k é p e ssé v á lt a r r a , h o g y e z e k e t a z ú ja b b f e la d a to k a t m e g o ld ja , v e s z é ly b e s o d o r ta m a g á n a k a lé tn e k a z a la p já t, te r é t, f o r r á s á t: a te rm é s z e ti k ö r n y e z e te t. T a lá n n e m sz ü k sé g e s fe ls o r o ln i e z e k e t a v e s z é ly e ­ k e t: a le v e g ő , a v íz sz e n n y e z é s e it, e rd ő k p u s z títá s á t, a te c h n ik a e lu ra lk o d á s á t, a v á ­ ro s o k e ls iv a ta g o s o d á s á t stb ., stb . Jó c sik k ö n y v é b e n tö b b s z á z s z o r e lő fo rd u ló k if e je ­ zés (a m it n e m g y ő z ú j r a is m é te ln i és m a ­ g y a rá z n i) a z ö k o s z is z té m a ; a te rm é s z e t ö n m a g á t m e g ú jító , ú j r a te rm e lő - te r e m tő k ö r fo r g á s a . E b b e a v a tk o z o tt b e d u r v á n az em ber, a k k o r , a m ik o r c s u p á n ja v a in a k k i­ m e r íth e te tle n f o r r á s á t l á t t a b e n n e , s n e m tis z te lte e lé g g é a tö r v é n y e it. A k ö n y v sz á ­ r a z d id a k tic iz m u s a o tt o ld ó d ik , te lítő d ik sz o c io g rá fia i é rd e k e s s é g g e l, fe sz ü ltsé g g e l, a m ik o r J ó c s ik a z e m b e r i sz e n n y rő l, ille tv e a n n a k a te r m é s z e tb e v a ló v is s z a ju tta tá s á ­ r ó l ir. A te rm é s z e tb e n n in c s sz e m é t, m e r t m in d e n h u lla d é k á ta la k u l, ú j r a é le tr e k el. A z e m b e r v is z o n t s z e m e te t (is) te rm e l, te ­ h á t p o csék o l. A k é r d é s ra c io n á lis m e g k ö ­ z e líté s e n y ilv á n v a ló a n az, h o g y m in d e n a n y a g o t v a la m in ő a la p a n y a g n a k te k in ­ tü n k , te h á t ú g y te rv e z z ü n k te c h n o ló g iá k a t, v á r o s o k a t, h o g y a m e llé k te r m é k e k e t, h u l­ la d é k o k a t is — a te rm é s z e th e z h a s o n ló a n — ú j r a f e lh a s z n á lju k . M i h iá n y z o tt, h iá n y ­ z ik e h h e z ? Ú g y tű n ik , h o g y a r á c ió és a fe g y e le m . R áció , a m e ly m in d e n m o z z a n a ­ tá b a n , h a tá s á b a n v é g ig g o n d o l e g y fo ly a ­ m a to t (te rm e lé s t, u r b a n iz á c ió t- in f r a s tr u k ­ t ú r á t s tb .) ; s fe g y e le m , a m e ly m é r t é k e t is­ m e r : n e m p o csék o l, n e m o k o z tu d v a v a g y t u d a tla n k á r t a z e m b e r é le tte r é b e n : a t e r ­ m é sz e tb e n , a F ö ld ö n . N e f e le d jü k el, h o g y e b b e n a z ö ssz e fü g g é sb e n n in c s e n e k „ k is ” d o lg o k , m e r t : m a m á r s o k a n v a g y u n k a F ö ld ö n , a sz o m sz é d o t 10 c m -e s f a l v á la s z t­ j a el c s u p á n . T e h á t m o z d u ln i se, lé te z n i se tu d a tá r s a d a lo m n é lk ü l, a m e ly e llá tja m u n k á v a l, la k á s s a l, m ű v e lő d é s i le h e tő s é g ­ g e l stb ., s tb .; a m e ly ig é n y t is t a r t a k ö z m ű ­ v e lő d é s re és á lla m p o lg á ri, e m b e r i fe g y e l­ m é re . H o g y a n á llu n k m i, m a g y a r o k ezzel a k é rd é s s e l? A k é p n e m m in d ig h íz e lg ő J ó ­ csik p é ld á i s z e rin t. „ H a m e g a k a r o d tu d n i, h o g y tis z ta -e a h á z ia ssz o n y , n é z d m e g a W . C .-t” ! — t a r t j a e g y m o n d á s . J ó c s ik p é l­ d á i b o h ó z a tia k n a k le n n é n e k m o n d h a tó k , h a n e m ta p a s z ta ln á n k n a p m in t n a p . A tis z ta s á g , a h ig ié n ia a z e g y é n é is, a t á r s a ­ d a lo m é is : a n e v e lé s és fe g y e le m k é rd é se . Jó c s ik n y o m a té k k a l f ig y e lm e z te t tö b b s z ö r is (M a rx és E n g e ls n y o m á n ), h o g y a z e m ­ b e r és a te rm é s z e t h a r m ó n i á já t c s a k eg y ig a z sá g o s: e m b e r k ö z p o n tú tá r s a d a lo m ó v ­ h a t ja m e g , ille tv e á l líth a tja v issza. E z n a g y f o k ú tu d a to s s á g o t és c é ls z e rű s é g e t f e l­ té te le z , a m e ly v a ló b a n o k u l a tö r té n e le m e m líte tt p é ld á ib ó l, tr a g é d iá ib ó l, s m e g te r ­ vezi, a te rm é s z e t és tá r s a d a lo m f e lis m e r t tö rv é n y s z e rű s é g e i a l a p já n k o m p o n á lja m e g a z é le te t. A fo ly ó k , a le v e g ő é g s z e n n y e ­ z e tts é g e o tt k e z d ő d ik a b o k r o k a lá r e k ­ k e n t e tt á r n y é k s z é k e k n é l, a K Ö Z É R T E K e lő tt e lfo g y a s z to tt sö rö k n é l, a sz é ts z ó rt, e l­ e j t e t t s z e m é tn é l: a fe g y e lm e z e tle n s é g n é l, n e v e le tle n s é g n é l; a n n á l a k ö z ö n y n é l, a n t i­ szo ciá lis g o n d o lk o d á s m ó d n á l, a m e ly k iv á g ­ j a a p a r k , a z e rd ő f á it, m e r t „ n e m az e n y é m ” . M á r a X X . sz á z a d és a G a lile i K ö r sz o cio ló g u sai, s z o c io g rá fu s a i fig y e lm e z te t­ te k a m a g y a r u rb a n iz á c ió , c iv iliz á c ió : az �ro v ilá g b a n k e r e s i és m u t a t j a fe l a z o rsz á ­ gos te n d e n c iá k a t. Ig az, ta k a r é k o s a n b á n ik az a d a to k k a l — jó s z e ré v e l n e m is közöl s ta tis z tik a i té n y e k e t — , d e a z é r t k á r p ó to l­ ja a z o lv a s ó t a v is z o n y la to k , b e lső m o z g á ­ s o k m in d ig s z u b je k tív é r d e k e lts é g ű és h e ­ v ü le tű le ír á s á v a l. A „ s z u b je k tív ” je lz ő a z o n b a n ez e s e tb e n n e m e lfo g u lta t je le n t: p o n to s a b b a n n e m a z t a f a j t a e lfo g u ltsá g o t, a m e ly g á to ln á a z o b je k tív e le m z é sb e n , f e l­ tá r á s b a n ! P ü s p ö k la d á n y r ó l — m ú lt já r ó l és je le n é rő l — az se m tu d n a é le s e b b b ír á la to t m o n d a n i, a k i „ k ív ü lr ő l” b ír á ln á . C sá k G y u la P ü s p ö k la d á n y é r t, a z e z e ré v e s sa ­ n y a r ú s á g b a b e le r o k k a n t, b e le c s ö k ö tt p a ­ r a s z té r t h a ra g s z ik , a m e ly , s a k i a k k o r se él a le h e tő s é g e iv e l, a m ik o r a z o k a t m á r m e g ­ te r e m te tte a tö r té n e le m . in f r a s t r u k t ú r á n a k e lm a r a d o tts á g á r a . A z­ ó ta ó riá s i e rő fe s z íté s e k e t t e t t ü n k : iv ó v íz és s z e n n y v íz c s a to r n á k a t k e lle tt é p íte n ü n k m é g a f ő v á r o s b a n is, n e m is sz ó lv a v id é k ­ rő l. A k ö r n y e z e t s z e m ü n k e lő tt és g y ö k e ­ re s e n á ta la k u l. E z f e lté tle n ü l v is s z a h a t a t u d a tu n k r a is. F é lő a z o n b a n , h o g y n e m m in d ig p o z itív a n . Ú j la k ó n e g y e d e in k k ő ­ s iv a ta g a i. c s ú n y a , je lle g te le n és é le tte le n la k ó h á z a i, a k ö z ö ssé g i é le t f ó r u m a in a k h iá ­ n y a , ille tv e c s a k v o n ta to tt m e g te r e m té s e a la k ó n e g y e d e k b e n e lid e g e n ítő e n is h a tn a k . A z e m b e r e k „ k ö r n y e z e té h s é g e ” — a h o g y J ó c s ik m o n d ja — e g y r e n ő : k i a s z a b a d b a !, d e e z t az ig é n y t c s a k f o g y a té k o s a n, á tg o n ­ d o la tla n u l, g y a t r á n tu d ju k k ie lé g íte n i. M i­ k ö z b e n m e g d ö b b e n ü n k pl. a B a la to n , a D u n a stb . sz e n n y e z e tts é g é n , te h e te tle n ü l n é z z ü k , h o g y a „ lé le k s z e n n y e z é s e ” : a m a ­ g á n é r d e k m e n n y ir e z a b o lá tla n . P a rc e llá k , k ö z m ű v e s íte tle n , g iccses k a ly ib á k le p ik el a v íz p a r to k a t, d o m b o ld a la k a t, s a k in e k ily e n n in c s, a z u z s o r a á r a t f iz e th e t a zöl­ d é r t, a v íz é r t: a fe lü d ü lé s é rt. A z ö k o sz isz­ té m a : a te rm é s z e t k ö z ö s k in c s e a z e m b e r i­ sé g n e k . H o g y m e g tu d j u k ó v n i, h o g y m in ­ d e n k i — a z u tó d a in k — s z á m á r a is élv e z ­ h e tő é l e tt é r m a ra d h a s s o n , a h h o z e lső so r­ b a n m a g á t a z e m b e r t k e ll tu d a to s s á te n n i, fe le lő s s é g tu d a tá r a , sz o c iá lis lé n y v o ltá r a d ö b b e n te n i és n e v e ln i. E z ta lá n a k ö n y v le g n a g y o b b — n o h a in d ir e k t — m o n d a n ­ d ó ja . (S zép iro d a lm i, 1977.) C s á k G y u la A s z ik f ö ld s ó h a ja S o k v ita v o lt m á r e d d ig is a M agyaror­ szág fe lfe d e zé se so ro z a tró l, s ez a v ita m ég m o s t — C s á k G y u la k ö n y v e a p r o p ó já n — is ta r t . T é n y , h o g y a s o ro z a t m é g m essze v a n a ttó l, h o g y — a k á r m o z a ik o s a n is — k ir a jz o lja a z o rsz á g k é p é t. P a r tik u lá r i s n a k tű n ik , e s e tle g e s n e k , n e m e lé g g é á tfo g ó n a k . C sák G yu la k ö n y v e m é g m in th a to v á b b s z ű k íte n é a k ö r t, a m ik o r e g y e tle n n a g y ­ k ö z s é g rő l szól. A k ö te tn e k m é g is h e ly e v an a s o ro z a tb a n , m e r t e g y m a g y a r sz o c io g rá ­ fia i h a g y o m á n y t (E rd e i F e re n c , F é ja G éza, N a g y L a jo s : K is k u n h a lo m , Illy é s : P u s z tá k n é p e stb .) f o ly ta t, a m ik o r e g y v isz o n y la g sz ű k , le h a tá r o l t f ö ld r a jz i e g y s é g b e n , m ik ­ A p ro p ó ! tö r té n e le m ! C s á k G y u la is „ u tá ­ n a j á r t ” , k u t a t t a P ü s p ö k -L a d á n y tö r té n e té t, s „ n e m t a l á l t a ” . Á m , h a jó l o lv a s s u k eze­ k e t a k ic s it „ s z é g y e n k e z ő ” , s z e m é rm e s és k e s e rű o ld a la k a t, a k k o r f e lle ljü k b e n n e az A lfö ld t tö r té n e té t — a z é t a z A lfö ld é t, a m e ­ ly e n m in d ig á tg á z o lta k , a m e ly e t h o l a t a ­ tá r , h o l a tö rö k , m a jd a „ v a s a s n é m e t” t a ­ r o lt le, fo s z to tt k i, a m e ly m in d e n h á b o r ú tf o r d u la to t m e g s ín y le tt, d e k a p n i, n y e r n i n e m sz o k o tt se n k itő l. E g y ik k ö ltő n k m e g ­ fo g a lm a z á sa s z e r in t az a le g n a g y o b b cso d a, h o g y a m a g y a r s á g — s k ü lö n ö s e n az A l­ fö ld ö n — e g y á lta lá n lé te zik e n n y i d ú lá s , a szó sz o ro s é r te lm é b e n v é g p u s z tu lá s u tá n . H o g y a n ? Ú g y , h o g y la p u lt, m e n e k ü lt, k i­ h a s z n á lv a a te r e p (m o c sa ra k , f o ly ó k á r t e ­ re i, n á d a s o k stb .) n y o m o rú s á g o s le h e tő s é ­ g e it, s a m ik o r lé le g z e tn y i id ő t h a g y o tt a tö r té n e le m , a k k o r m a g á t f o g ta a fa e k é b e , ú jr a ta p a s z to tta s á r k u n y h ó it, te m p lo m o t é p í te t t: é ln i a k a r t, a h o g y le h e t. Ez, a z é ln i a k a r á s le tip o r h a ta tla n , e lf o j th a ta tla n v o lt b e n n e , d e — ú g y tű n ik — k i is m e r íte tte m in d e n e n e r g iá já t, a r r a m á r n e m f u to tta (s e g y b iz o n y o s r é te g n é l m a se m f u tja ), h o g y m á s k é n t é lje n . Íg y, e b b ő l a tö r té n e lm i a s p e k tu s b ó l k e ll n é z n ü n k p é ld á u l a s o k a t v i ta to tt ta n y á k a t i s : a le g k e z d e tle g e s e b b e m b e r i te le p ü lé s t és g a z d a s á g i e g y s é g e t is. M e g ta p a d n i, tíz k ö ­ rö m m e l r a g a d n i a fö ld b e , e lv e n n i a te r m é ­ s z e ttő l a z t a k e v e s e t, a m i a z é le tb e n m a r a ­ d á s h o z k ell. S zív ó ssá, v a s s z o rg a lm ú v á és ig é n y te le n n é n e v e lte ez a p a r a s z to t. O ly a n e r é n y e k ezek , a m e ly e k n e k a p u s z tu lá s á n jo g g a l b á n k ó d ik C s á k G y u la , m e r t m e g ta r­ tó e r é n y e k v o lta k , u g y a n a k k o r jo g g a l d ü ­ h ö s is, m e r t ez (ti. a z ig é n y te le n s é g ) a to ­ v á b b lé p é s le g n a g y o b b a k a d á ly a . A v eszé ly u g y a n is — n o h a n e m k e ll e ltú lo z n i se m — n a g y o n re á lis . M e rt m it se m é r a z ig é ­ n y e k (k ü lö n b e n jo g o s és k ív á n a to s ) n ö v e ­ k ed é se , h a k ö z b e n é p p e n a m u n k a m o rá l, a p a r a s z ti tá r s a d a lo m m e g ta rtó e re s z té k e i la z u ln a k m eg . C sá k n e m r é b u s z o k b a n b e ­ sz é l: m e g n e v e z i a z t a z é v tiz e d e t — a z ö t­ v e n e s é v e k e t — , a m ik o r a z á tg o n d o la tla n és ro s s z u l v é g r e h a jto t t „ té e s z s z e rv e z é s ” a p a r a s z to k a t c s a k n e m e lid e g e n íte tte a f ö ld ­ tő l és m u n k á tó l. (L é n y e g é b e n a z t b iz o n y ít­ j a ezzel, a m it G alg ó c zi E rz s é b e t e g y ik r e ­ m e k ír á s á b a n : e g y n a g y tá r s a d a l m i k ís é r ­ le te t h a j to ttu n k v é g re , a m e ly e t m é g e lm é ­ le té b e n se m g o n d o ltu n k á t a la p o s a n , m in ­ d e n ré s z le té b e n .) A z á tm e n e t a k is p a r a s z ­ ti, k is á r u te r m e lő i lé tb ő l a n a g y ü z e m i g a z ­ d á lk o d á s b a u g y a n is m e ssz e m e n ő e n n em csupán m e n n y is é g i! A z a la p v e tő e n h e ly e s c é ln á l é p p e n a v é g r e h a jtó já v a l, a la n y á v a l és tá r g y á v a l: a p a r a s z tta l n e m s z á m o ltu n k elég g é. A zz al a p a r a s z tta l, a m e ly n e k a v i­ s z o n y a a fö ld d e l szem élyes v o lt. A k ö n y v le g sz e b b o ld a la i az o k , a m e ly e ­ k e n C s á k a n a g y a p já r ó l és a ta n y a i é le tr ő l ír. N e m h a z u d ik id illt o d a , a h o l c s a k k ü z ­ d e le m és r o b o t v o lt, d e e lé g té te lt sz o lg á lta t e n n e k a z o s z tá ly n a k , r é te g n e k , é le tf o r m á ­ n a k , a m e ly é v s z á z a d o k o n á t a la p v e tő v o lt a z A lfö ld ö n . E z e k a z e m b e r e k v a ló b a n k o n z e r v a tív a k , m é g m a is id e g e n k e d n e k m in d e n ú jtó l, d e a z e lle n k e z ő jé n k e lle n e c s o d á lk o z n u n k , h is z e n é v s z á z a d o k o n k e ­ r e s z tü l é p p e n ez : a m e g ő rz é s, r e jtő z k ö d é s , b e g u b ó z á s ő riz te m e g ő k e t, e z v á l t ö sz tö ­ n ü k k é , v é r ü k k é . A z é le tf o r m a v á lto z á s n e m k ö v e ti s p o n tá n a k ö r ü lm é n y e k v á lto z á s á t. M a m á r tu d ju k , h o g y M a r x á lm a : a z e lm é ­ le t b e h a to lá s a a tu d a tb a c s a k h o ssz as, szí­ vós és tü r e lm e s m u n k á v a l é r h e tő el. Á m P ü s p ö k la d á n y m é g e b b e n se m sz e re n c sé s. S o h a n e m „ te r m e lő d ö tt k i ” , s h a ig e n , a k ­ k o r is g y o r s a n o d a h a g y ta a z a z é rte lm is é g , a m e ly ö sz tö n z é st, a lé té v e l, m u n k á lk o d á s á ­ v a l p é ld á t a d o tt v o ln a . C s u p á n e g y (b e v á n ­ d o rló ) r e f o r m á tu s le lk é s z t és k é t d e ré k , á l­ d o z a to s a n m u n k á lk o d ó és in te llig e n s ta n í t ó t tu d m e g n e v e z n i C sák , a k ik a z ő ú t j á t , esz­ m é lk e d é s é t is e g y e n g e tté k . Á m az ő p é ld á ­ j u k k e v é s v o lt a h h o z , h o g y a n a g y k ö z sé g k o n z e r v a tív , n e h e z e n m o z d u ló , k ö z ö n y b e , a p á tiá b a m e re v e d ő és a z 1945 u tá n i p e z s­ d ü lé s u t á n is m é t v is s z a z u h a n ó , tá r s a d a l­ m á t á th a s s á k , m e g m o z g a ssá k . A té e s z e k ta lp r a á llá s a és g y a r a p o d á s a r é s z b e n m e g ­ o ld o tta u g y a n — a z a la p v e tő — a lét g o n d ­ ja it, a z ip a ro s o d á s le c s a p o lt v a la m it P ü s ­ p ö k la d á n y m a is m e g le v ő tö b b ezres! m u n ­ k a fe le sle g é b ő l, á m e z e k a v á lto z á s o k m é g — m á r — n e m e le g e n d ő e k . A z u r b a n iz á ­ ció, az i n f r a s t r u k t ú r a k ié p íté s e m a m á r n e m c s u p á n v ilá g te n d e n c ia , d e lé ts z ü k s é g ­ le t is, m e r t e n é lk ü l s ta g n á lá s á ll b e , „el­ sz ö k ik ” b o ld o g a b b v id é k e k r e a la k o ssá g . E zt k iv é d e n i a z i p a r a f e lté te l, a m i P ü s ­ p ö k la d á n y b a n nincs és c s a k ig e n n e h e z e n , la ssa n , fe le m á s a n lesz, h a lesz. A v id é k — ig az, m a m á r c s a k v isz o n y ­ la g o s — le m a r a d á s a íg y is m é t „ ú j r a te r m e ­ lő d h e t” , m in t a h o g y e r r e E rd e i F e r e n c is f ig y e lm e z te te tt a V áros és v id é k e c ím ű k ö n y v é b e n . E z p e d ig is m é t tö r té n e lm i ig a z s á g ta la n s á g — fig y e lm e z te t C sá k G y u ­ la — , h is z e n é p p e n e z t a z o sz tá ly t, v id é k e t s ú jtja , a m e ly m in d ig is a le g n a g y o b b á ld o ­ z a to t h o z ta , a le g tö b b e t s z e n v e d e tt. A m a (m ég ) k ín á lk o z ó m e g o ld á s , a m e lly e l P ü s ­ p ö k la d á n y (és m á s e lm a r a d o tt v id é k ) él­ h e t: az in g á z á s és a z e lv á n d o rlá s . M in d k e t­ tő a n tih u m á n u s és fé lm e g o ld á s. M e r t g o n ­ d o lju k c s a k m e g : a z in g á z ó k n a k m ily e n a c s a lá d i é le te , m ily e n k u ltu r á lis ig é n y e le ­ h e t? ( T u d ju k , h o g y n in c s, s h a le n n e is, hol, m ik o r e lé g íth e tn é k i? !) A z e lv á n d o r lá s „ jó m e g o ld á s n a k ” tű n ik , d e P ü s p ö k la d á n y ­ n a k , a v id é k n e k v is s z a fe jlő d é s t je le n t, h isz a c s ö k k e n ő la k o s s á g m é g kevesebbet „ k a p ” , tu d k ih a rc o ln i m a g á n a k ! E lv é g re eg y 16 e z e r le lk e s k ö z s é g e t n e m le h e t G y ű ­ r ű f ű s o r s á r a sz á n n i. N e m is s z á n já k , d e a te rv e k , s z á n d é k o k e lle n tm o n d á s o s a k , a cse­ le k v é s is z o n y ú a n la s s ú ! A „ k in ti” is, a m e ly „ a d ” P ü s p ö k la d á n y n a k (pl. ip a r t, isk o lá t), d e a „ b e n ti” is, a m e ly e n e r g iá k a t a k k u m u ­ lá l, a m e ly k ih a rc o lja , m e g te r e m ti a le h e tő ­ sé g e k e t. Í g y a z tá n n e m cso d a, h o g y C sá k G y u la k issé s z k e p tik u s a n f e je z i b e a k ö n y v é t, a m e ly k a r c s ú s á g a e lle n é re is fe l tu d o tt id é z n i, b e tu d o tt m u ta tn i e g y v ilá g o t, t á r ­ s a d a lm u n k n e m is o ly a n k is sz e le té t. É p ­ p e n a tu d a t m in ő s é g é n e k a la k u lá s á v a l sz e m b e n s z k e p tik u s , m á r p e d ig e n é lk ü l: az ig é n y e k , v á g y a k , le h e tő s é g e k m in ő sé g e , 27 �e z e k k ie lé g íté s é n e k , m e g te r e m té s é n e k a m ó d ja je le n te n é v a ló já b a n a z ú ja t, a m it s z o c ia liz m u s n a k n e v e z ü n k . N e m tu d ju k , m it k ív á n ju n k P ü s p ö k la ­ d á n y n a k , a „ L a d á n y o k n a k ” . C sá k G y u lá ­ k a t, a k ik sz ó t e m e ln e k é r tü k ? (V a jo n h o ­ g y a n f o g a d já k o tt e z t a k ö n y v e t, m ily e n v á lto z á s o k a t in d u k á l? ) V a g y azt, h o g y a p r o te s tá lá s fö lö sle g e ssé v á ljo n , a n é lk ü l is „ m e n je n e k a d o lg o k ” ? C s á k G y u la n e m m in d e n „ s z a b á lt” t a r t o t t b e, a m i a szociog­ r á f iá r ó l „ írv a v a g y o n ” . Í r h a t o t t v o ln a m á s ró l is, tö b b e t is, s o k o ld a lú b b a n is. D e g o n d o lju k m e g , h o g y a k i e lő szö r szól, az m in d e n t k i s z e r e tn e m o n d a n i, s a m in d e n tk im o n d á s g ö rc s é b e n ta lá n é p p e n a z s ik k a d el, a m i m á s n a k f o n to s n a k tű n ik . D e h isz e n á ll m é g L a d á n y , s ez a k ö n y v , h iss z ü k , n e m a z u to ls ó s z a v a C sá k G y u lá n a k e b b e n a „ p ö r b e n ” ! (S zép iro d a lm i, 1977.) H o rp á c si S á n d o r V a le n ty in R a s z p u ty in É lj és e m lé k e z z ! Á tte ts z ő sz e rk e z e tű , e g y e tle n a la p k o n f ­ lik tu s r a é p ü lő r e g é n y - d r á m á t í r t R a szp u ­ tyin . H ő se i: A n d re j G u sz k o v , a k a to n a s z ö ­ k e v é n y , N a sz ty o n a , G u sz k o v fele ség e , v é ­ g ü l A ta m á n o v k a , o ro sz f a lu a z A n g a r a p a r tjá n . A c s e le k m é n y id ő p o n tja : 1945, a m á s o d ik v ilá g h á b o r ú u to ls ó h ó n a p ja i. G u sz k o v a h á b o r ú v é g e e lő tt m e g sz ö k ik a f ro n tr ó l, N a s z ty o n a „ k o lla b o r á l” v ele, d e sz ö v e ts é g ü k e r ő tle n n e k b iz o n y u l s a já t le l­ k iis m e r e tü k s a k ö z v é le m é n y n ö v e k v ő h a ­ ta lm á v a l sz e m b e n . A z első la p o k a t o lv a s v a g y a n a k o d n i k e z ­ d e k : R a s z p u ty in e rk ö lc s ta n i p é ld á z a to t fog b e m u ta tn i a rr ó l, h o g y a n te lje s e d ik b e a k ö zö sség íté le te az in d iv id u a lis ta lá z a d ó n , m ié r t k e ll e lb u k n ia a n n a k , a k i h a z á ja v é ­ d e lm e h e ly e tt e g y é n i b o ld o g s á g á é rt k o c­ k á z ta tja a z é le té t. D e m á r a z első f e je z e te k m e g g y ő z n e k , R a s z p u ty in n e m r e d u k á lja ily e n e g y s z e rű s é m á r a e g y é n és k ö zö sség v isz o n y á t. H ő se v é ts é g é t n e m a p a r ti k u la ­ r itá s ö n c é lú lá z a d á s a k é n t f o g ja fel, s n e m is a z in d iv id u u m tilta k o z á s á t lá t j a b e n n e a k o lle k tív é r d e k t e r r o r j a e lle n (n e m p r ó b á l t e h á t a b s z tr a k t k a to n a s z ö k e v é n y -m o d e llt k o n s tr u á ln i) , h a n e m — a k k é n t és a n n a k , a m i: — re m é n y te le n , m e r t le h e te tle n k í­ s é r le tn e k e g y k o lle k tiv e n s é r ü lt v ilá g r e n d e g y é n i h e ly r e á llítá s á r a . E z a n a g y lá tó s z ö ­ g ű , tö r té n e tf ilo z ó fia i n é z ő p o n t te sz i c sa k le h e tő v é , h o g y a v é tk e s in d ít é k a it és h ő s e i­ n e k e g y m á sh o z v a ló v is z o n y á t m in d e n e r ­ k ö lc si és p o litik a i e lő íté le t n é lk ü l, b o n y o ­ lu lt e lle n tm o n d á s o s s á g u k b a n r a g a d ja m eg , s h o g y f e lm u ta th a s s a a s z u b je k tív -e tik a i é r té k tu d a t s a z o b je k tív tö r té n e lm i é r té k k ü z d e lm é n e k tr a g ik u s m o z z a n a ta it. G u s z k o v s z á m á ra a f r o n to n m a r a d á s n e m e g y s z e rű e n a z é le tv e s z é ly t je le n ti, a m i elő l p u s z tá n é le tö s z tö n e (g y á v a sá g a ) k é sz ­ te tn é sz ö k é sre . A v é le tle n h a lá l n e m c s a k a jö v ő jé tő l f o s z ta n á m e g , d e m e g h a m is íta n á m ú lt já t is, m e r t — m o s t d ö b b e n r á — n e m ú g y é lt, a h o g y a n é l h e te tt v o ln a , a fe le s é g é t se m b e c s ü lte m e g é r té k e sz e rin t. H o g y jó ­ v á te g y e m u la s z tá s á t, h o g y le g a lá b b N asz­ 28 ty o n a e m lé k e z e té b e n n e a z m a r a d jo n , a k i v o lt, h a n e m a k i le h e te tt v o ln a , a h h o z e g y ­ s z e r m é g ta lá lk o z n iu k k e ll. „ . . . a z t g o n ­ d o lta m , e ljö v ö k , m e g lá to m N a s z ty o n á t, m e g k é rle le m , a m ié r t k e t té t ö r te m a z é le té t, a m ié r t o k n é lk ü l b á n to tta m , g y ö tö r te m ( . . . ) A z t g o n d o lta m , e ljö v ö k , o d a á llo k N a s z ty o n a elé, m e g g y ó n o k n e k i, h o g y n e s z ö rn y e te g n e k e m lé k e z z e n r á m , m e g le s e m lo p v a a p á m , a n y á m , és a z tá n — f e je s t a h ó b a . . . E ljö tte m , g o n d o lta m c s a k e g y k i­ csit, c s a k a b ú c s ú ig , c s a k a b o c s á n a tig .” — M i is v o lt h á t G u sz k o v v é tk e v a ló já b a n ? K a to n a s z ö k e v é n y v o lt? Ig e n , d e o ly a n k a ­ to n a s z ö k e v é n y , a k i a h á b o r ú b a n s z e rz e tt é r d e m e ié r t m á r a h ő s ö k n e k k ijá r ó k i t ü n ­ te té s t is e l n y e r h e tte v o ln a . É v e k ig h a r c o lt a f r o n to n é le tv e sz é ly b e n , m e g s e b e s ü lt, fe l­ g y ó g y u lt, ú j r a a f r o n tr a k e r ü lt s e g y s é g é ­ v el r é s z t v e t t e g y o ly a n k ö z e lh a rc b a n , ah o l s z in te a te s tü k k e l k e lle tt f e lta r tó z ta tn i a n é m e t p á n c é lo so k e lő re tö ré s é t. S c s a k m i­ u tá n i t t ú j r a s ú ly o s a n m e g s e b e s ü lt, m a jd a k ó rh á z b ó l m e g in t e g y e n e s e n a h a r c té r r e k e lle tt v o ln a v is s z a m e n n ie — a z e z e rsz e r e lk e r ü lt b iz to s h a lá lb ó l is m é t a b iz to s h a ­ lá lb a — , c s a k a k k o r k e z d e tt k a c é r k o d n i a g o n d o la tta l: m e g k e lle n e m e n e k ü ln ie . S h a b ű n is ez, „ m ié r t k e ll azo n o s e lb ír á lá s a lá v e n n i e n g e m m á s o k k a l, a k á r h o z o tta k k a l, a k ik b ű n n e l k e z d té k és b ű n n e l is v é g e z ­ té k ? M ié rt r é s z e s ü ln e k e g y f o r m a b ü n te té s ­ b e n ? ( . . . ) H isz e n n e m h o lm i V la s z o v -k a to ­ n á ja v a g y o k én , h o g y a z e n y é im e lle n f o r ­ d u lta m v o ln a , é n a h a lá l elő l v o n u lta m vissza. E zt n e m v e s z ik f ig y e le m b e ? ” — V a ­ ló b a n : n a g y o b b le n n e - e a b ű n e , h a m á r a so ro zá s elő l m e g sz ö k ik ? V a g y h a p o litik a i m e g fo n to lá s o k m o tiv á ln á k e lh a tá r o z á s á t? A tö r v é n y e lő tt ta lá n la tb a e s n é n e k ez e k a s z e m p o n to k is. A tö r v é n y a b ű n in d íté k á t és te r je d e lm é t is m é rle g r e te szi. D e A n d re j G u sz k o v n a k n e m k e ll tö r v é n y e lé k e r ü ln ie a h h o z , h o g y b ű n h ő d jö n : b á r m ily e n b i­ ró s á g m e n te n é is fel, az em b erek íté le te aló l sohasem n y e r h e tn e f e l­ o ld o z á st. T u d ja , hogy „szégyen é l­ ni, h a h e ly é b e n m á s jo b b a n é lt v o ln a .” H o g y a b b a n a k ö z ö ssé g b e n , a m e ly ik n e k a m e g se m m isü lé s v a g y a v é g s ő g y ő z e le m a l­ t e r n a t í v á j á t k e lle tt v á la s z ta n ia , ö n m a g á t s e m m is íti m eg , a k i n e m h a r c o lja v é g ig a h a rc o t. S ily e n h e ly z e tb e n a „ m e n e t k ö z­ b e n ” s z e r z e tt é r d e m — k e g y e tle n p a r a d o ­ x o n ! — c s a k a v é te k s ú ly á t n ö v eli, h is z m i­ n él k é s ő b b á ll f é lr e v a la k i, a n n á l tö b b á l­ d o z a t, sz e n v e d é s, k o c k á z a t é r te lm é t ta g a d ­ ja m eg. S e z é r t lesz b ű n h ő d é s e , h o g y m in é l jo b b a n s ik e r ü l m e g s z e rv e z n ie v é d e tts é g é t, k o m f o rto s m a g á n y á t, a n n á l v é g z e te s e b b e n s z á m o lja fe l a k ö z ö ssé g b e v a ló v is s z a ju tá s , a v e z e k lé s, a z ú jr a k e z d é s le h e tő s é g é t. E g y m a g á t tá r s a d a lm o n és tö r v é n y e n k í­ v ü l h e ly e z ő e m b e r s z e m é ly isé g je g y e in e k la ssú e lh a lv á n y u lá s a , e lto rz u lá s a , ig é n y e i­ n e k a f iz ik a i é le tb e n m a r a d á s r a v a ló k o r lá ­ to z ása , e g y á lta lá n e g y e m b e r i lé n y te r m é ­ sz e ti je le n s é g g é tö r té n ő r e d u k á lá s a — b i­ z o n y á r a ö n m a g á b a n is r e g é n y té m a le h e tn e a n o u v e a u r o m á n ú t j a i t k ö v e tő ír ó s z á m á ­ ra . R a s z p u ty in t a lig é r d e k li h ő s e tö r té n e ­ té n e k ez a z o ld a la . (E g y je lk é p e s m o z z a n a ­ to t, a f a r k a s ü v ö lté s t u tá n z ó G u sz k o v „ a k k ­ lim a tiz á ló d á s á t” e r d e i re jte k h e ly é h e z , e le ­ g e n d ő n e k t a r t a r r a , h o g y je le z z e a z e le m ­ b e rte le n e d é s k e z d e ti fá z is á t.) Ő in k á b b a r r a fig y e l, h o g y a tá r s a d a l o m r a h o g y a n h a t az e g y é n ö n fe lsz á m o lá sa , m e n n y ir e és h o g y a n s é rü l m e g a k ö z ö s sé g n e k a z a p o n tja , a h o n ­ n a n e g y „ lá z a d ó in d iv id u u m ” k ité p i m a ­ g á t. E b b ő l a z ír ó i k é r d é s fe lte v é s b ő l k ö v e t­ k e z ik , h o g y A n d re j G u sz k o v n e m m a r a d ­ h a t a r e g é n y k ö z p o n ti f ig u rá ja . A m ű sz e r­ k e z e té n e k c e n tr u m á b a s z ü k s é g k é p p e n az a z e m b e r k e r ü l, a k ih e z G u s z k o v a le g tö b b sz á lla l k ö tő d ik , s a k it s z e r e tn e m e g ő riz n i m a g á n a k k ö z v e títő k é n t ö n m a g a és a k ö ­ zö sség k ö z ö tt. A z É lj és e m lé k e zz! ig a z i fő ­ h ő se e z é r t le sz G u sz k o v fe le sé g e , N a s z ty o ­ n a. (P u s k in tó l, s a z o ro sz iro d a lo m m ú lt sz áz ad i „ fe le sle g e s e m b e r é tő l” h ú z ó d ó v o ­ n u la to t é p ít i t t to v á b b R a s z p u ty in , a m ik o r a z o tth o n m a r a d ó n ő sz e n v e d é sé n m é ri a „ k ív ü l” s é rü lő és c s e le k v ő f é r f i te tte in e k v é tk e in e k s ú ly á t.) H a G u sz k o v v é tk e e g y á lta lá n m e n th e tő , a k k o r c s a k a z é r t, m e r t v o lt e tik u s m o tiv á ­ ció ja. N a s z ty o n á tó l a k a r t b o c s á n a to t n y e r ­ n i e lr o n to tt é le tü k é r t. S h a v a n v é tk é b e n jó v á te h e te tle n , az u g y a n e z : azzal, h o g y h a ­ z a sz ö k ö tt, N a s z ty o n á t b ű n ré s z e s s é a v a tta . S a z a s s z o n y n a k n in c s m á s v á la s z tá s a . M e rt „ n e m b ír ja e l A n d re j e z t a b ű n t ( . . . ) ez t jó v á n e m te szi, e z t el n e m m o ss a az idő. S o k le sz e z ő n ek i. H á t m it te g y e n ? H a g y ja e l? K ö p je le ? H o lo tt le h e t, h o g y ő m a g a is ré sz e s a b b a n , h o g y a f é r je i t t v a n — á r ta tla n u l, d e ré sz e s. N e m ő m ia tta v á ­ g y ó d o tt- e h a z a e n n y ire ? N e m a ttó l t a r ­ to tt - e le g in k á b b , h o g y ő t e lk e rü li, h o g y v e ­ le le h e s s e n ? ” — M i is h á t N a s z ty o n a tr a g é ­ d iá ja ? Á r t a tl a n á ld o z a t lesz, a m ik o r m a jd a f o ly ó b a v e ti m a g á t s z ü le te n d ő g y e r m e k é ­ v el, n e h o g y ü ld ö z ő i f é r je n y o m á r a ju s s a ­ n a k ? N o h a tu d a to s a n v á lla lta a b ű n tá r s sz e re p é t G u sz k o v re jte g e té s é v e l, v a ló já b a n m é g se m v é tk e s . H isz e n a „ b ű n ” m á r b e f e ­ je z e tt és m e g v á lto z h a ta tla n t é n y v o lt, m é g m ie lő tt b ű n ré s z e s s é g e t v á lla lt v o ln a . R a sz ­ p u ty in a z a s sz o n y m in d e n lé p é sé rő l, m in ­ d e n m o z d u la tá r ó l el t u d j a h ite tn i — s e b ­ b e n a r e n d k ív ü l f in o m lé le k r a jz b a n b o n ta ­ k o z ik k i ig a z á n ír ó i te h e ts é g e — , h o g y a d o tt p illa n a tb a n n e m c s e le k e d h e t m á s ­ k é p p e n . A z e m b e r s é g p a r a n c s á t k ö v e tv e j u t el a f e lo ld h a ta tla n k o n flik tu s ig . É v e k ig ta r t ó m e d d ő s é g u tá n v é g r e g y e r m e k e le ­ h e t, s a m íg e z t s e n k i n e m t u d j a r a j t a k í­ v ü l, c sa k a d d ig u r a a s o rs á n a k . „ H a le ­ m o n d r ó la : n e m tö r té n ik se m m i. R a jta áll m in d e n . H a lesz — a z ro ssz, s h a n e m lesz, a z is ro ssz. D e n e m a k a r t le m o n d a n i ró la , n e m ; sz ö rn y ű n e k , fé le lm e te s n e k é re z te , h o g y e k k o ra te rh e t v eg y en m a g á ra ; m eg­ ta g a d ja a tu la jd o n k ö n y ö rg é s e it és r e m é ­ n y e it; a z t s z e r e tte v o ln a , h o g y tö b b é se m ­ m i se f ü g g jö n tő le , s h o g y azo n , a m i v a n , n e le h e s s e n v á lto z ta tn i s e m m ik é p p .” H a p e d ig m á r e ld ö n tö tte , h o g y s z ü ln i fog, h o ­ g y a n fo g m e g á lln i a v ilá g e lő tt? H a b e v a ll­ �ja , h o g y G u sz k o v tó l l e t t te r h e s — b á r m i tö r té n jé k is e m ia tt f é r jé v e l — a „ fo lto t se m m iv e l le n e m o s s á k ” , „ h o g y k a to n a s z ö ­ k e v é n y a z a p ja ( . . . ) . V a g y is s z é g y e n re s z ü le tik a z a g y e re k , a m it v is e lh e t e g y é le­ te n á t . ” H a p e d ig le ta g a d ja A n d r e jt, m ir e fo g já k t a r t a n i őt, a k i n e m tu d ta k iv á r n i a h á b o r ú v é g é t, h o g y m e g tu d h a s s a , é le tb e n m a r a d t- e a z u r a ? — N a s z ty o n a é rz i: „so­ k á ig n e m m e h e t ez így. V a la h o g y d ö n te ­ n iü k k e ll, v a la m e r r e f o r d u ln i k e ll” . — D e m ie lő tt m e g e rő s ö d n e a k e z d e ttő l le lk é b e n la p p a n g ó sz á n d é k , h o g y tis z tá z z á k ü g y ü k e t a v ilá g e lő tt, eg y ik , f é r jé h e z v e z e tő titk o s ú tjá n r a j t a k a p j á k az e m b e re k . A r e g é n y c s e le k m é n y é n e k e z e n a p o n t­ j á n v á lik n y ilv á n v a ló v á , h o g y a G u sz k o v h á z a s p á r tr a g é d iá j á b a n m in d v é g ig a h á t ­ té r b e n m o zg ó fa lu , a k ö zö sség v o lt az e g y ik fő sz e re p lő . S m in t a h o g y se m A n d ­ r e j, se m N a s z ty o n a ü g y é b e n n e m m o n d k i R a s z p u ty in e g y é r te lm ű e rk ö lc s i íté le te t, a f a lu r a se m r u h á z z a a „ m e g ta rtó k ö z ö s sé g ” s e m a tik u s a n p o z itív s z e r e p k ö r é t. H isz N a s z ty o n a tr a g é d iá ja é p p e n az, h o g y le ­ le p lez ik , m ie lő tt k iá lln a ő m a g a , a z a z k ö ­ zö sség e a k a r a tla n u l is m e g fo s z tja a z ö n fe l­ o ld á s le h e tő s é g é tő l. N e m a „ tá r s a d a lo m ” g y ő z te h á t a v e le sz e m b e fo rd u ló e g y é n fö ­ lö tt, é p p e lle n k e z ő le g : a k ö zö sség d r a s z ti­ k u s a n a v a tk o z ik a b b a a k a t a r tik u s fo ly a ­ m a tb a , m e ly n e k s o r á n a z e g y é n ig a z á n k ö ­ zö sség iv é f e jlő d h e tn e . N a s z ty o n a — g y e r ­ m e k é t is m a g á v a l p u s z tító — ö n g y ilk o s sá ­ g a tr a g ik u s k ic s e n g é s ű v é te sz i a re g é n y t, s a tr a g ik u s s á g o t m a n a p s á g g y a k r a n h o zz ák ö ssz e fü g g é sb e a s z k e p tik u s -p e s s z im is z tik u s v ilá g lá tá s s a l. R a s z p u ty in m ű v e é r té k e s b í­ r á la ta e n n e k a fe lfo g á s n a k . A z az e g y ü tt­ érz és, a m e lly e l N a s z ty o n a a l a k já t m e g fo r ­ m á lta , s tr a g i k u s s o r s á n v é g ig k ís é rte , az á r ta tla n u l v é tk e s e m b e r e rk ö lc s i e r e jé b e v e t e tt f e lté tle n b iz a lm a t je le n ti, s e g y ú tta l a z t a m e g g y ő z ő d é st is, h o g y ez az e rk ö lc si e rő c s a k a k ö z ö ssé g h e z ta r to z á s tu d a tá b ó l f a k a d h a t. K ö v e tk e z é s k é p p a z a k ö zö sség , a m e ly ik n e m s z á m ít a z e g y é n m o rá lis k é ­ p e s sé g é re , s k é n y s z e rh e ly z e te k e t te r e m t, h o g y tö r v é n y e ih e z id o m íts a a z e m b e r t — ez is ré s z e a z o p tim is ta m o n d a n iv a ló n a k : — te h e te tle n n é v á lik a „ lá z a d ó in d iv i­ d u u m m a l” sz e m b e n . H a r s á n y i É v a k o r r e k t m u n k á já n a k k ö ­ sz ö n h e tő , ho g y m a g y a r n y e lv e n o lv a s h a t­ j u k V a le n ty in R a s z p u ty in re g é n y é t. K u lin F e re n c K O M JÁ T H Y JE N Ő S Z Ü L E T É SÉ N E K 120. É V F O R D U L Ó J Á R A * „ N e m m e s s iá s -é m in d e n ú j s z ü lö tt, / F é n y lő csilla g , m e ly f e lt ű n t a c s a lá d ­ n a k . . . ” — ír ta M ad ách Im re A z em b er tr a g é d iá ja V III. sz ín é b e n . A s z á lló ig é v é l e tt m e g á lla p ítá s , t r é f á s f o rm á b a n , ta lá n sz áz­ h ú sz e s z te n d e je S z é c s é n y b e n is e lh a n g z o tt, a m ik o r az id ő s e b b te s tv é r e k k e re sz ts z ü lő i, M a d á c h I m r e és S z o n tá g h P á l jó k ív á n s á ­ g a ik k a l f e lk e r e s té k a z a p á t, b a r á tju k a t , K o m já th y A n z e lm e t. A lig h a g o n d o lh a ttá k v o ln a a z o n b a n , h o g y v a ló b a n a m e s s ia n iz ­ m u s v á lla lá s a le sz a fe ln ö v e k v ő K o m já th y J e n ő é le tp r o g r a m ja , e g y o ly a n id ő s z a k b a n , a m e ly n e m k ív á n tö b b é k ö ltő - p r ó fé tá k s z a v a ira fig y e ln i: a k ie g y e z é s t k ö v e tő fe ­ r e n c jó z s e fi é v tiz e d e k b e n . K o m já th y J e n ő n e m é r t e m e g e n n e k az e lle n tm o n d á s o s f é l é v s z á z a d n a k ig a z á n l á t ­ v á n y o s h ó n a p j a it : a m ille n iu m o t, a m ik o r a le g k á p r á z ta tó b b a n v o n u lt fe l — a z ü n n e ­ p é ly e k p o m p á já b a n és a z é p ítk e z é s e k n a g y s z e rű s é g é b e n tá r g y ia s u lv a — a fé ­ n y e s H u n g á r ia , h o g y m e g p ró b á lja e l ta k a r ­ n i a m á s ik M a g y a ro rs z á g , a f ö ld n é lk ü lie k , az A m e r ik á b a k itá n to r g ó k , a v á la s z tó jo ­ g u k é r t h a rc o ló k , a fü g g e tle n s é g i e sz m é h e z h ű s é g e s e k s z e g é n y sé g é t és tilta k o z á s á t. M a d á c h I m r e m é g e g y e te m e s h itt e l h ir d e t­ h e tte , a z e lb u k ó k o r e s z m é k é rv é n y e s s é g i k ö r é n tú l, a k ü z d é s é r te lm é t, a m a g y a r n e m z e tté v á lá s f o ly a m a tá n a k a le g fo n to ­ s a b b sz e lle m i ü z e n e té t. F ia , M a d á c h A la ­ d á r , a m ik o r a s z tre g o v a i k a s té ly b a n v e n ­ d é g ü l lá t t a b a r á ta it , k ö z ö ttü k K o m já th y t, m á r c s u p á n a m is z tik á b a h a jló filo z ó fia b ir o d a lm á b a n k e r e s te a v á la s z t a f e lis m e rt, m e g lá to tt p r o b lé m á k r a , ro ssz e m b e r i k ö z ­ é r z e té n e k k é r d ő je le ire . M ic so d a v á lto z á s e g y e tle n n e m z e d é k a l a tt ! N e m c s a k az „ e g y e te m e s e m b e r i” m e g fo g a lm a z á s a tű n t el a z ú jo n n a n fe ln ö v e k v ő k lá tó te ré b ő l, h a ­ n e m a „ n e m z e t is e la p r ó z ó d o tt m ille n iu m i f a lu r a , n é p s z ín m ű re , S z a b o lc sk a M ih á ly o k r a ” . M e rt m it is v á r h a t o t t v o ln a a k ö ltő a t ­ tó l az iro d a lo m tó l, a m e ly b e n a z 51 é v e s J ó ­ k a i v o lt k é n y te le n a f ia ta lo k é lé r e á lln i a P e tő fi T á r s a s á g a la p ítá s a k o r , a h o l V a jd a J á n o s n a k n e m j u t o t t t é r és é r d e m a m a ­ g y a r k r itik a i é le tb e n , m in th o g y — K o m ­ j á t h y J e n ő s z a v á v a l — „ a z ó sd i k u ltu s z a k é p e z i a n n a k fő je lle m v o n á s á t” . A b e s z ű k ü lt lá tó h a t á r ú m a g y a r fö ld ö n a fe sz ítő m o n d a n iv a ló , te ttv á g y , k ü z d e n ia k a ­ r á s és a b é k ly ó z ó v a ló s á g k ö z ö tt a z e lle n té t c sa k id ő le g e s e n o ld h a tó f e l a X IX . sz áz ad v é g é n . K o m já th y J e n ő a lé le k , a z a lk o tó sz e lle m k iv e títé s é v e l v é d e k e z e tt: R o ss z a v i lá g ? L é g y j ó t e h á t m a g a d ! Ü r e s a l é t ? A d j t a r t a l m a t n e k i! A z e m b e r s z o lg a m in d ? L é g y te s z a b a d ! H íd d s o rs o d a t b á to r v e rs e n y re k i ! H a rc o s, v ív ó d á so s b e lső f e jlő d é s t v á la s z ­ t o t t ezzel, a m e ly h e z az é le tr a jz a d a ta i n e m m a g y a r á z a tu l, h a n e m tá v o li h á t té r ü l szol­ g á ln a k c s u p á n . H isz e n a sz é p sé g v á g y o tt k u ltu s z a m ö g ö tt n e m o lv a s m á n y é lm é n y v a g y e g y -e g y m ű a lk o tá s le n y ű g ö z ő h a tá s a áll, m in t a h o g y a n a z é p n e k és ra g y o g ó n a k f o rm á lt te rm é s z e ti k é p e k m ö g ö tt is h iá b a k e r e s s ü k a n ó g r á d i v id é k v a g y a S z e n ic e t ö v ező tá j to p o g r á f ia i h ite le s s é g ű r é s z le te it. B első lé le k f o r r a d a lm a első f e la d a ta g y a ­ n á n t K o m já th y J e n ő n e k m e g k e l le t t v ív n ia h a r c á t a z ö rö k ö lt, á m e g y r e jo b b a n k iü r e ­ sedő f o g a lm a k r e n d s z e ré v e l. M i m a r a d t a te s tv é ris é g h a j d a n f o r r a d a lm a s ta n á b ó l? H ol ta lá lh a tó a so k sz o r h ív o tt, k é r le lt, el­ p e r e lt I s te n ? K ik n e k n y ú j t h a t j a k e z é t az új k ö ltő -m e s s iá s ? E n e h é z k é r d é s e k r e á th e v íte tt, ő sz in te v á la s z t a d h a to tt és a d o t t K o m já th y J e n ő k ö ltő i te h e ts é g e . P e tő f i S á n d o r tó l A d y E n d ré ig n e m é r e z te á t m a g y a r p o é ta , ta lá n a z e g y V a jd a J á n o s k iv é te lé v e l, e n n y ir e a v á lto z ta tá s sz ü k sé g e ssé g é t. E z é rt le h e te tt d e m o k r a tá ja és tű z h o z ó ja e g y m in d jo b b a n a r is z to k r a tik u s , illú z ió it v e s z te tt, k ih u n y ó ­ b a n le v ő k o r n a k . Ig e n , a te s tv é ris é g - e s z ­ m é t m e g k e ll ő riz n i, m in t a h o g y a n s z e n t és e lo ro z h a ta tla n jo g a a z ír á s tu d ó n a k , h o g y az e sz m é k tis z ta s á g á ig e m e lje és m e g m e n ts e a z e m b e r lé té n e k m á s is m é r v e it is: a sz e n ­ v e d é ly , a z álo m , a r é g it ro m b o lá s é s a z ú j a t te re m té s ju s s á t s a z is te n ü lé s r o m a n tik u s le h e tő s é g é t is, a m ik o r a m e g tis z tu lt sz ív ­ b e n la k ik a z I s te n , a k i a lig h a e g y é b , m in t a k ü z d é s v á g y á t te tte k b e n m e g v a ló s ító e m ­ b e r n y u g o d t le lk iis m e re te . A d y E n d ré ig n e m k iá lto tt fe l k ö ltő n a ­ g y o b b k e s e rű s é g g e l: M ifé le o r s z á g e z ? M ily e n s ö té t! ( . . . ) É s k i k la k ó i v a j j o n ? T u d j a é g ! V a la m i e m b e r f o r m a iv a d é k , G o n o s z , a la n t a s , r ú t , r a v a s z d i n é p . M in th a M a d á c h e s z k im ó s z ín é n e k lá to ­ m á s á r a h a n g z a n a a v é g le g e ssé g r á ü tő sz a ­ v a. A f o n á k já r ó l sz e m lé lt v ilá g — a v e r s e k e g y m á s u tá n já t p e r g e tv e — e g y e tle n f e n y e ­ g e tő k é p p é e g y e sü l. K o m já th y J e n ő lír a i v e rs e i m e g k é s e tt, s z é ttö re d e z e tt d a r a b ja i a r o m a n tik a e m b e ris é g k ö lte m é n y e in e k ; a v i­ h a r e lő tti csö n d a z o n b a n m á r e lő re m u ta t, a lé le k , a k ö lté sz e t, f o r r a d a lm a fe lő l a X X . sz á z a d n a g y tá r s a d a lm i re v o lú c ió in a k i r á ­ nyába. H o g y m ié r t k e lle tt m é g is A d y fe llé p é s é ig v á r n u n k a m a g y a r k ö lté s z e t ú j k o r s z a k á ­ r a ? K o m já th y J e n ő és n á lá n á l tö b b e t e m le ­ g e t e tt k o r tá r s a i, V a jd a J á n o s , R e v ic z k y G y u la n e m r e n d e lk e z te k — m in d e n tis z ­ tá n lá tá s u k , g o n d o la t- és é r z e le m g a z d a g s á ­ g u k d a c á r a — a f o r m a te r e m té s n e k a z z a l a te rm é s z e te s , f e je d e lm i g e s z tu s á v a l, a m e ly c s a k a le g n a g y o b b a k o sz tá ly ré sz e . A X IX . sz á z a d k ö z e p é n e k á l ta l u k is tú lh a la d o tt­ n a k é r z e tt k ö ltő i k é s z le ttá r a é lt to v á b b v e rs e ik b e n , o ly a n k o r s z e rű tu d a t t a r t a l m a k g y a r ló b b eszk ö z éü l, a m e ly r e a z e le v e k é p ­ te le n , a lk a lm a tla n v o lt. L á t n u n k k e ll a z o n ­ b a n a k é r d é s m á s ik o ld a lá t is. A h o g y a n a r e f o r m k o r g a z d a g g o n d o la ti p o é z ise n é lk ü l h iá b a k e r e s n é n e k A z e m b er tra g éd iá já t a m a g y a r iro d a lo m f o ly a m a tá b a n , ú g y A d y E n d r e z s e n ia litá s á b a n is b e n n e lü k t e t K o m já th y J e n ő n e m z e d é k é n e k sz e lle m i ö rö k ség e . É le té b e n e lis m e ré s s o h a s e m é r te , b iz to n ­ s á g é rz e t c s a k a k ö ltő i fe liz z á s p e r c e ib e n és a m a g á n é le ti b o ld o g sá g ó r á ib a n ö v e z h e tte . M é ltá n ír t a te h á t ö n je lle m z ő sz im b ó lu m ­ k é n t: K i f é n y v a g y o k , h o m á l y b a n é lte m , V ilá g e lő l e lr e jt e z é m ; N a g y , i s m e r e t le n m e s s z e s é g b e n M a g á n y o s a n l o b o g ta m é n . N e m is s a j á t n e m z e d é k e n y ú j t o t t n e k i e lé g té te lt, h a n e m a z u tá n a jö v ő k , a k i k e b ­ b e n a tis z ta lo b o g á s b a n m e g lá ttá k a z ú j a t a k a r á s tü z é t, a k ik a r é g ie s e n p e r d ü lő so ­ r o k m ö g ö tt is f e lf e d e z té k s a já t g o n d o la ta ik e lő k é p é t. A N y u g a t első n e m z e d é k e , B a b its M ih á ly , K o s z to lá n y i D ezső, J u h á s z G y u la a l a p ít o tt K o m já th y J e n ő T á r s a s á g o t. A X X . s z á z a d b a lé p e tt m a g y a r sz e lle m i é le t e m e g k é s e tt k é z n y ú jtá s á n a k k é p z ő m ű v é ­ sz e ti d a r a b ja i a k iá llítá s o n is lá th a tó k . A g ö d ö llő i m ű v é s z c s o p o rth o z ta r t o z o tt N a g y S á n d o r r a jz a i K o m já th y J e n ő v e r s e ih e z itt s o r já z n a k a f a la k o n . U g y a n a r r ó l a m ű v é s z ­ rő l v a n szó, a k i a z első ig a z i, n a g y A d y k ö te te t, a z Ú j v e r s e k e t ill u s z t r á lta és a k i tá r s a iv a l e g y ü tt e g y -e g y m ű v é t a já n lo tta fe l a r r a a c é lra , h o g y K o m já th y J e n ő v e r ­ se in e k m á s o d ik k ia d á s a m e g je le n h e s s e n és in g y e n ju th a s s o n a z o lv a s ó k k ez éb e . N a p ja in k e m b e r e p e d ig sz ív e se n e m e l le k ö n y v e s p o lc á ró l o ly a n k ö te te t, a m e ly b ő l a m e g h a rc o lts á g e g y é n i, ö s s z e té v e s z th e te tle n á b r á z o lá s á t o lv a s h a tja k i, h é tk ö z n a p ja i sz á m á ra . E z a jö v ő b e n i a r a n y fe d e z e te , h o g y K o m já th y J e n ő n é h á n y v e rs e , az é le tm ű le g ja v a m in d e n id ő k m a g y a r v e rs g y ű jte m é n y e ib e n s z e re p e ln i fog. K e ré n y i F e re n c * E lh a n g z o tt a sz é c s é n y i H e ly tö rté n e ti M ú zeu m K o m já th y J e n ő -e m lé k k iá llítá s á n a k m e g n y itó já n . 29 �„ Ip a ri k ris tá ly o k ” A s a lg ó ta r já n i Jó z s e f A ttila m e g y e i M ű ­ . v e lő d é si K ö z p o n tb a n ez é v f e b r u á r já b a n te k in th e ttü k m e g B o h u s Z o ltá n és L ug o ssy M ária k iá llítá s á t. M i te s z i e z t a b e m u ta tó t k ü lö n ö s e n é rd e ­ k e s sé é p p e n i t t , M a g y a ro rs z á g e g y ik le g ­ e g y s é g e se b b e n m e g te r v e z e tt, m o d e rn v á ­ r o s k ö z p o n tjá b a n ? A v á r o s je lle g é n e k — te ­ r e in e k , p a r k ja in a k , m o d e rn é p ü le te in e k — és a m ű tá r g y a k n a k e g y m á s r a rím e lé se . E z t az ö ssz h a n g o t é rz i a lá to g a tó , h a k ite k in t a k iá llító h e ly is é g e t a v é g te le n b e n y itó ü v e g fa lo n a z é p ü le t e lő tti t é r r e v a g y tá v o ­ la b b ra , a v á r o s t k ö rb e fo g ó d o m b o k ra , és e ljá ts z a d o z ik azzal, h o g y g o n d o la tb a n e g y ik -m á s ik m ű v e t le e m e li p o s z ta m e n s é ­ rő l, o d a á llítja a k iá llító te r e m e lő tti t e r ü ­ le tr e v a g y a z ú j la k á s o k közé, o d a, a h o l az é p ü le te g y ü tte s e k az e rd ő v e l ta lá lk o z ­ n a k . . . A z a lk o tá s o k n e m is b e lső té r b e k é s z ü lte k : a k ö r n y e z e tk ia la k ítá s szép p é l­ d á i, a k o m p le x k ö r n y e z e tte r v e z é s b e k ö n y ­ n y e n b e k a p c s o lh a tó m ű v e k . P a r k o k b a , te ­ r e k r e , é p ü le th o m lo k z a to k r a v a ló k , a z u t­ c á k ra , o d a, a h o l m in é l tö b b e n és tö b b e t t a ­ lá lk o z h a tu n k v e lü k . A m a i m a g y a r s z o b rá s z a t k ö z é p n e m z e ­ d é k é n e k e g y ik le g je le n tő s e b b v o n u la tá t k é p e z ik a k o n s tr u k tiv iz m u s b ó l k iin d u ló , a k ö r n y e z e tá ta la k ítá s s a l k ís é rle te z ő m ű v é ­ szek. F arkas Á d á m sz o b ra i sz é p e n illu s z t­ r á lj á k e z t a p r o g ra m o t. A f ia ta la b b G ulyás G yula p e d ig s z ik á r fo rm á ih o z a k o n c e p t m ű v é sz e tb ő l m e r ít ö sz tö n z é st. M á so k , p é l­ d á u l H a ra szty Istv á n , e s e té b e n a k o n s tr u k ­ tiv is ta f o rm a je g y e k k o m p o z íc ió in a k g é p ­ s z e rű s é g é b e n le lh e tő k fel. B o h u s és L u g o ssy a s z e rk e z e t és az a n y a g ö s s z h a n g já t, e g y s z e rű sé g é t, tis z ta s á ­ g á t és ra c io n a liz m u s á t h ir d e tik . A g o n d o ­ la to k s z á z a d u n k h ú s z a s é v e in e k k o n s tr u k ­ tiv is ta k iá ltv á n y a ib a n , N a u m G abo, T a tlin , M oh o ly-N a g y ír á s a ib a n és m ű v e ib e n fo g a l­ m a z ó d ta k m e g elő szö r. A k iá llítá s o n lá th a ­ tó p la s z tik á k k o m p le x itá s u k b a n , a lk a lm a ­ z o tt m ű v é s z e ti je lle g ü k b e n k ü lö n b ö z n e k n a g y p é ld a k é p e ik tő l. L u g o ssy M á ria H orizont (1978) c ím ű a l­ k o tá s a t a lá n a le g sz e b b e n f e je z i k i e z t az é le tb e , a te r e k r e , u tc á k r a k iv o n u ló m ű v é ­ sz e te t. A z a n y a g (az acél) je lle g é b ő l k ö v e t­ k e z ő tis z ta s á g és erő , a m a r a d a n d ó sz ép ­ ség, a g e o m e tr ik u s f o r m á k k im é r t, d e so h a n e m u n a lm a s r itm u s a je lle m z i e ls ő s o rb a n L u g o ssy m u n k á s s á g á t — k o r á b b a n k é s z ü lt S za tu rn u szá n a k (1975) f o r m a a la k ítá s á b a n k ic s it m é g a z ö tv ö s is szól h o z z á n k . M eg k e ll e m líte n ü n k é r e m s o r o z a tá t is : r e n d és e g y e te m e ssé g , a s z e r v e tle n v ilá g v é g te le n k ite r je d é s e je le n ik m e g e z e k e n a te n y é r ­ n y i, s z ig o rú a n m e g s z e rk e s z te tt p le x i és fé m é rm é k e n . A k iá llító te r e m b e n a z é r m é k k a p c s o ljá k ö ssze a k é t s z o b rá sz k ü lö n b ö z ő , m é g is sz e rv e se n ö s sz e ta rto z ó m ű v é s z e té t. B o h u s Z o ltá n t i t t is a c s o m ó p o n to k k e r e s é s e és k ije lö lé se , az ö s s z e ille s z te tt fé m la p o k k a p ­ cso lá sa fo g la lk o z ta tja . A c s a v a ro k k a l rö g ­ z íte tt, m a tt ra g y o g á s ú fé m k o n s tru k c ió k az ip a r i v a s s z e rk e z e te k s z ik á r sz é p sé g é t id é ­ zik , a z e rő s a s z ilá rd s á g k é p z e té t k e ltik . E g e o m e tr ik u s té r p la s z tik á k — Ip a ri k ris­ tá ly o k (1977) — a k iá llítá s n a k ta lá n le g ­ sz e b b d a r a b ja i. Ig a z i h e ly ü k e t tö b b sz ö rö s n a g y ítá s b a n a s z a b a d b a n ta lá l n á k m eg. A p a r k o k fü v e s te rü le te in , v a g y a f á k k ö z ö tt, a h o l a sz e rv e s a n y a g o k és te rm é s z e ti f o r- 30 le n n e l, a h o l a te rm é s z e t m e g ú ju lá s a és e l­ m ú lá s a k ie m e ln é az á lla n d ó s á g és a szi­ lá rd s á g e je lk é p e it. (E lv e sz te n é k v isz o n t h a t á s u k a t a la k ó te le p e k s z ü rk e b e to n r e n ­ g e te g é b e n .) N a g y o b b f ig y e lm e t é r d e m e l a Térspirál (1978) c ím ű ü v e g p la s z tik a . E k is m é r e tű a l­ k o tá s B o h u s m ű v é s z e té n e k s o k r é tű s é g é t é p p e n ú g y b iz o n y ítja , m in t s z a k é r te lm é t és a n y a g s z e re te té t. B o h u s és L u g o ssy a z o n sz o b rá sz o k k ö zé ta rto z n a k , a k ik n a g y o n tis z te lik a m a té ­ r iá t. S o k sz o r tu d a to s a n a h á t té r b e n m a ­ r a d v a e m e lik k i a k ü lö n b ö z ő a n y a g o k — a tü k ö r f é n y e s r e p o lír o z o tt r o z s d a m e n te s acél, a to m p a f é n y ű n y e rsa c é l, a p le x i és az ü v e g — e g y s z e rű , u g y a n a k k o r c s o d á la to ­ s a n s o k r é tű sz é p sé g é t. A z a n y a g je lle g é b ő l k ö v e tk e z ő , h o z z á le g in k á b b illő, le g e lő n y ö ­ se b b f o r m á k k ia la k ítá s a a m ű v é s z s z a k é r ­ te lm é t és k é p z e lő e r e jé t e g y a r á n t d ic séri. h isz e n a z a lk o tó m in d ig k ic s it m é r n ö k és k é tk e z i m u n k á s is e g y s z e rre . E z a m in d e n ­ tu d ó , b e n ső sé g e s k a p c s o la t h o z z a lé tr e a k iá llító k m ű v é s z e té t m e g h a tá ro z ó , tis z ta f o r m á jú k o n s tr u k c ió k a t. P o n to s s á g és h a r m ó n ia , a m e g sz e rk e sz ­ te tts é g b iz to n sá g a , a z e r ő v o n a la k r i t m u ­ sa, sz ilá rd s á g és m e g m u n k á lh a tó s á g ; k o ­ r u n k je lle g é n e k — íg y p é ld á u l az ú j é p íté ­ s z e tn e k és ip a r i f o rm a te rv e z é s n e k is — fő je lle m ző i. B o h u s és L u g o ssy m ű v é s z e te k ö z v e tle n ü l k a p c s o lh a tó h o z z á ju k . M ű v e ik e z é r t h a t n a k a lá to g a tó r a , a k i á lta lu k é r ti m e g ig a z á n n a p j a in k m ű v é s z e té n e k m o n ­ d a n iv a ló já t: a tis z ta f o r m á k c é lsz e rű sé g é t, a z a n y a g sz ép sé g ét. E z é r t k a p c s o ló d n a k é le tü n k h ö z L u g o ssy és B o h u s a lk o tá s a i, e z é r t k ö rn y e z e ta la k ító k , e z é r t m u ta tn a k tú l a m ú z e u m i tá rg y a k o n . K r e s z M á ria : szág o s d iv a ttá p é ld á u l a k a lo c sa i h ím z és, e ls ő s o rb a n c s á b ító sz ín - és f o rm a v ilá g a , d e nem u to ls ó s o rb a n g y a k o r i p u b lik á lá s a m ia tt. P a ló c k ö d m ö n ö k N é p ra jz ró l, n é p m ű v é s z e trő l, sz e lle m i és tá r g y i k u ltu r á lis ö rö k s é g ü n k r ő l e g y re tö b ­ b e t h a lla n i, lá tn i, o lv a s h a tn i. S ig e n ö r v e n ­ d e te s a z a k tív r é s z v é te lre , a lk o tó m u n k á r a s e rk e n tő le h e tő s é g e k , ú tm u ta tá s o k g y a r a ­ p o d ó sz á m a , a R ö p ü lj p á v a - v e té lk e d ő tő l a k ö zség i v a g y s z a k k ö ri s z in te n m e g re n d e ­ z e tt p á ly á z a to k ig , v e té lk e d ő k ig sz élesed ő sz e re p lé si a lk a lo m , a z a lk o tá s le h e tő s é g é ­ n e k b ő v ü lő s k á lá ja , h is z e n e n a g y ú j n é p m ű v é sz e ti m o z g a lo m e re d m é n y e i g a z d a g o k és fig y e le m r e m é ltó a k . A z e r é n y e k m e lle tt a z o n b a n b e s z é ln i k e ll a h ib á k ró l is — i t t és m o s t p é ld á u l a z o k ­ r ó l a te x tíliá k r ó l, a m e ly e k e t u g y a n n a g y tü r e le m m e l, s z a k é rte le m m e l, d e k e llő t á jé ­ k o zó d á s, e lő k é sz íté s n é lk ü l k é s z íte n e k o tt­ h o n a z ü g y e s k e z ű a s sz o n y o k , lá n y o k . N e m v é le tle n p é ld á m e r r e a z 1976 v é g é n a N ő ­ ta n á c s , N ő k L a p ja , és a H a z a fia s N é p f ro n t á lta l k i í r t o rs z á g o s k é z im u n k a - p á ly á z a tr a b e k ü ld ö tt N ó g rá d m e g y e i a n y a g , a m e ly b e n a ré g i, ö sz tö n ö s a rá n y é r z e k k e l, ig é n n y e l k é s z íte tt k é z im u n k á k o n a z o rs z á g m á s te ­ r ü le té r ő l sz á rm a z ó , d e e ls ő s o rb a n k a lo c sa i m o tív u m o k v o lta k , és c s a k n a g y o n k e v é s a n y u g a ti p a ló c sá g te r ü l e té n e lő fo rd u ló h ím ­ z é sv ilá g o t fe lh a s z n á ló p á ly a m u n k a . S h o g y m ié r t m e g h ö k k e n tő e z ? E g y e m ­ b e rö ltő v e l e z e lő tt m é g m in d e n f a lu b a n d í­ s z íte tté k a s z a k á c s k á k a t, a s z ta lte rítő k e t, in g v á lla k a t, k e n d ő k e t; e g y -e g y g y ű jtő ú t a lk a lm á v a l tu c a tjá v a l k e r ü ln e k elő n e g y ­ v e n , ö tv e n é v v e l e z e lő tt k é s z ü lt eg y sze rű , m a jd n e m ig é n y te le n cso d ák . M a n a p s á g v i­ sz o n t a k é z im u n k a - p á ly á z a t m e g y e i k iá llí­ tá s á n és g y ű jtő u ta k o n k é s z ü lt sz ín es d ia ­ a n y a g o t lá tv a a h o m o k te r e n y e i asszo n y o k e lm o n d já k , h o g y k e d v v e l h a s z n á ln á k fe l a ré g i p a ló c m in t á k a t is, d e s a jn o s e z e k rő l n in c s e n o ly a n k ia d v á n y , m in ta f ü z e t, a m e ly n e k s e g ítsé g é v e l d o lg o z h a tn á n a k . Ez, é s m é g so k e g y é b p é ld a is b iz o n y íth a tn á , h o g y a k ö n y v e k b e n , f o ly ó ira to k b a n , m in ta ­ k ö n y v e k b e n m e g je le n ő ú tm u ta tá s o k n a k , k o n k r é t f e lh a s z n á lá s ra u ta ló ta n á c s o k n a k ig e n n a g y h a tá s u k , h ite lü k v a n . Í g y l e tt o r­ L ó sk a L a jo s A le g fá jó b b p o n t, h o g y n é p r a jz i sz e m ­ p o n tb ó l é p p e n a p a ló c sá g s z e lle m i és a n y a ­ g i k u l t ú r á j a a le g m é ly e b b e n k u ta to tt, f e l­ t á r t és p u b lik á lt t e r ü l e t — a m ú lt sz áz ad d e r e k á tó l n a p ja in k ig n é p r a jz tu d ó s o k t u ­ c a tja i k u ta ttá k , g y ű jtö t té k a p a ló c tá ji n é ­ p e ssé g sz e lle m i és t á r g y i ja v a it, é r té k e it — , té n y v isz o n t, h o g y e n a g y sz e lle m i é r té k az ú jr a a lk o tó fe lh a s z n á ló k r é s z é r e n e h e z e n h o z z á fé rh e tő . A k ia d v á n y o k je le n tő s ré sz e tu d o m á n y o s s z in te n m e g ír t ta n u lm á n y , a m e ly csak s z a k f o ly ó ir a to k b a n , sz ak k ö n y v tá r a k b a n ta lá lh a tó , és k ö z p o n tila g összefo g ó , tá jé k o z ta tó m u n k a h iá n y a m ia tt a z o k a k is s z á m ú n é p r a jz i és e g y é b (a m u n ­ k á t k ö n n y ítő , a c é lt é rte lm e s s é és h a s z n o s ­ sá te v ő ) k ia d v á n y o k se m ju tn a k , ju t h a t n a k el a fe lh a s z n á ló k h o z . A t á r g y i a n y a g p e d ig u g y a n a k k o r a m ú z e u m o k z á r t g y ű jte m é ­ n y e it g y a r a p ítja — a m ih e z h o z z á f é r n i p e r ­ sze n e m je le n t le k ü z d h e te tle n a k a d á ly t. A n e m ré g ib e n m e g je le n t Palóc kö d m ö ­ n ö k c ím ű k ia d v á n y é p p e n a f e n tie k m ia tt á llít p é ld á t g o n d ja in k fe lo ld á s á ra . A k ö n y v sz e rz ő je , dr. K re sz M ária, a M a g y a r N é p r a jz i M ú z e u m m u z e o ló g u sa , e g y ik e a z o n n é p r a jz tu d ó s o k n a k , a k ik h o sz ­ s z ú id ő ó ta v is s z a - v is s z a té r n e k N ó g rá d b a . D r. K re s z M á ria a n e g y v e n e s é v e k d e r e ­ k á n g y a lo g b e j á r ta a C s e r h á t és M á tr a a p ­ r ó f a lv a it — é v tiz e d e k k e l e z e lő tti g y ű jtő ú t­ já n a k je le n tő s e re d m é n y e a Palóc kö d m ö ­ n ö k c ím ű m u n k á ja . A s o k a t íg é rő sz ín e s b o r ító la p tiz e n ö t p a ló c c u c a j, k ö d m ö n e r e d e ti m é r e tű m in ta ­ r a j z á t fe d i, ta r ta lm a z v a a r a jz o k h o z t a r t o ­ zó le g sz ü k sé g e s e b b a d a to k a t is (n a g y o n lé ­ n y e g e s!) a z e r e d e ti s z ín e z é s t je lz ő sz ín k ó ­ d o t is, a m in e k se g ítsé g é v e l b á r k i a z e r e d e ­ ti s z ín e k n e k m e g fe le lő e n tu d j a fe lh a s z n á l­ n i a h ím z é s m in tá k a t, m e ly e k á tra jz o lá s n é lk ü l, d r u k k o lá s s e g ítsé g é v e l k ö z v e tle n ü l á tte h e tő e k a h ím z ő v á s z o n ra . D r. K re s z M á ria m u n k á ja a k á r n y itó d a ­ r a b j a is le h e tn e e g y p a ló c m in ta g y ű jte ­ m énynek. A n ta l A n d rá s ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ef0491146402dac6c6acc4d4cc005ac2.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e8b5720ea6cdeafaa2c8ecfc3b58d832.pdf 60470fd25c9e005f0cb1896e8e4baf1b PDF Text Text 1978 1 Alkotások - a Lehel Hűtőgépgyárban Egy ingázó mindennapjai Búcsú Chaplintől Veres János és Tamás István versei Mola György és V alent József prózai írásai Balladák nyomában a Karancs vidékén Zománc- és Üvegművészeti Biennálé Irodalmi Színpadi Napok PALÓCFÖLD Az „ember” a magyar nyelvben is — bár ritkábban és kevésbé jellemzően, mint a német „man” — az úgynevezett általános alany kifejezési eszköze. Akkor használjuk, ha ezzel — nyelvileg — meg­ spórolható az alany precízebb megjelölése, mert nem az egyediséget, hanem az általános érvényűséget akarjuk hangsúlyozni. Hogy e for­ mulával visszaélni is lehet (s éppen ennek az általánosságnak a rovására), azt „az ilyenek az emberek” típusú kifejezés példázza, mellyel mintegy kivonni véljük magunkat a csak másokra igaz rosszalló megjegyzések, fejcsóválások érvényességi köréből. Hát igen, „az ilyenek vagyunk mi emberek és köztük én is” kijelentés való­ ban nehézkes, erőltetett a grammatika szabályai szerint. És egyébként? Mindennapos tapasztalat, hogy önmagunkon és közvetlen köre­ inken kívül vesszük csak észre a bírálható gondolkodást, magatar­ tást, nota bene!: életmódot (a „szálka és gerenda” példája mintha sose lett volna ilyen találó). Ami így végül is mindenhonnan „másuttlevőnek” látszik s ebből következően megoldhatatlanná fetisizálódik. Könnyedén ítélkezünk, látványosan felháborodunk még olyan ese­ tekben is, mikor mi sem a kivételt szaporítjuk. Sokszor nem értjük azt sem, hogy az ellentmondások fejlődésünk velejárói, s hogy meg­ oldódásuk újabbakat szül Pedig csak így értelmeződik helyesen a fel­ TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �adat: féket rakni oda, ahol meglódul e folyamat s gyorsítani, ha in­ dokolatlanul lassú. De mindenképp az elején, önvizsgálattal kell, hogy kezdődjék bármilyen korrekció: hogyan gondolkodunk mi magunk, munkánk, magatartásunk „minősége” mennyiben motiválja a kiala­ kult helyzetet, s hogyan lehet ösztönzője a kibontakozásnak? Ok nélkül persze ez a jelenség sincs, s a legkönnyebb — ezúttal is — magyarázatként társadalmunk átmeneti jellegére, a szocialista erkölcsi gyakorlat formálódására hivatkoznunk, hiszen nem is kerü­ lünk messze az igazságtól, csak konkrétságán esik némi csorba. Pon­ tosabban az individuum és a kollektíva, az egyéni és a közösségi gya­ kori diszharmóniája határolja körül e problémák forrásvidékét, az ÉN és a MI, az ENYÉM és a MIÉNK kapcsolatok „rendezetlenségének” a felismerése jelenthet fogódzót a lényeghez vezető úton. A marxista társadalomfelfogás talán legnagyobb újdonsága az volt, hogy kimutatta és igazolta: az ember „titka”, nembelisége a társadalmi viszonyokból értelmezhető, az egyént, a társadalmat és annak történetét — beleértve természetesen jelenét, sőt a jövő pers­ pektíváit is — sokoldalú, dialektikus kapcsolatok fűzik össze. (Hisz még Robinson életben maradása sem páratlan lelkierején, helyzetfelismerésén — és Defoe nagylelkűségén — múlott elsősorban, hanem azok a társadalmi tapasztalatok emelték ki környezetéből, melyeket elő­ zőleg már elsajátított.) Az egyén csak a kollektívában kapja meg az eszközöket ahhoz, hogy képességeit kifejlessze, csak a közösségben válhat lehetővé a személyiség szabadsága, melyből következik az, hogy a közösségnek közvetítő szerepe van. Csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhetnek létre olyan viszonyok, amelyek között a szubjektum kiteljesedése lehetetlenné válik mások sorsára való tekintet nélkül, vagy annak ellenére. A szocializmus lényege szerint közösségi társadalom. A döntő fordulat — ennek gyakorlati megvalósítására — a termelőerők társa­ dalmasításával, a munkáshatalom megteremtésével megtörtént. (Hogy a szocialista tulajdon mellett néhány százaléknyi nagyságrendben, legálisan, politikailag támogatottan létezik magántulajdon is, arról már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert gondolkodásunk torzulásai esetenként a „magántulajdonosi lét” valóságának indirekt szüleményei.) S ez a folyamat — ha olykor meg-megtorpan is — lényegében következetesen folytatódik. Erre utalnak (egyebek közt) a közösségi tulajdon erősítésének, a szocialista államiság fejlesz­ tésének, a munkahelyi demokrácia kibontakozásának, a munka­ mozgalmak kiteljesedésének, a szervezetek társadalmasításának moz­ zanatai, melyek végső soron az állam, az osztályviszony, a politika megszűnését, az össznépi tulajdont, a társadalmi önigazgatást elő­ készítő jelzések. (Nem könnyű persze belátni, beláttatni, hogy pél­ dául az állami életet — ma még — azért fejlesztjük oly intenzíven, hogy — majd — a jelenleg ismert formájában megszüntethessük, hiszen az effajta céllal más esetben a visszafejlesztés, a szanálás, a leépítés stb. fogalmak társulnak eszközként.) Mindezek hátterében — a megvalósítás alanya és tárgyaként — céljainkat cselekvően támo­ gató ezrek állnak, akik már tudatosan teszik a dolgukat a közösség javára, önmaguk boldogulására. A társadalmi fejlődés törvényei persze ezúttal is tendenciózusan hatnak. Nem zárják ki — sőt némely esetben teremtik — a közösség érdekeivel való szembenállás, ütközés lehetőségeit. Az anyagi javak fokozódó bősége például — ha nem is szükségszerűen, de egyelőre — a privatizáló magatartást erősíti, a művelődés tartalmának, szer­ kezetének átrendeződése az atomizálódás irányában is hat, s a szoci­ alista brigádmozgalomban — jóllehet a közösség érdekében, de formailag — az egyéni kezdeményezéseket támogatjuk. Megannyi eset, amikor éppenhogy a közösség védettségét élvezve „építgetjük várainkat”, felmentve érezzük magunkat önhibáinkért is, másokra mutogatunk, általuk reméljük gondjaink megoldását. (Ma még fő­ ként akkor érhető tetten a tulajdonosi szemlélet jóértelműsége, ha — mint a természeti katasztrófák idején — kézzelfogható a baj, s csak a szó szerinti összefogás vezethet sikerre.) Mennyiben hárul mindezért ránk a felelősség? Amennyiben nemcsak szereplői, hanem alkotói is vagyunk saját „drámánknak”. A munka minél teljesebb társadalmasítása, a termelőerők műszaki, technikai és emberi mozzanatainak együttes tökéletesítése képezi a reális alapját annak, hogy szükségszerűen közeledjék partikuláris és közérdek, individuális és kollektív szükséglet, egyéni boldogulás és társadalmi elhivatottság. Ezért pedig tenni nemcsak lehet, hanem kell is. Ez is a kor parancsa. Csongrády Béla 1978 1 TARTALOM 3 Kunszabó Ferenc: Alkotások 8 Erdős István: Őrhalom 9 Salgói D. Mihály: Egy ingázó mindennapjai 11 Veress József: Búcsú Chaplintől 12 Laczkó Pál: Balázs János: Ecsettel és irónnal 13 Veres János: Két fa, Egy madár részvétet kiált 13 Mola György: Vasarely-kockás poszter... 20 Tamás István: Elsistereg, Nyugtatom, Ki 22 Valent József: Ha az isten módot adott... 21 Nagy Zoltán: Balladák nyomában a Karancs vidékén 27 Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé (Krunák Emese) 28 Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (Sulyok László) 29 Mezei József: Madách (Kerényi Ferenc) 30 Egy „befejezetlen” műről (Schneider Miklós) A címoldalon, hátsó borítón és belső oldalakon Földi Péter mun­ kái, a borító belsőn dokumentumrészlet a Megtöretés című kiál­ lítás anyagából (Szécsény, 1977) — Fotó: Gugi László. PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLI TIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TANÁ C S M Ű V E LŐ D ÉSU GYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14—13. Kiadja a Nógrád megyei Lapki­ adó Vállalat Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­ üzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgal­ mi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 F t Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őr­ zünk meg és nem küldünk vissza. IN DEX: 25.952 ISSN 0555-8867 78.15033 N. m. Ny. St. 1500 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Alkotások Megállok az úgynevezett Fekete sornál. Ide jönnek be a lemezek, még teljesen szűzen, itt veszik őket m unkába: vágják, lyukasztják, peremezik, h ajlítják, hogy aztán m ár a hűtő­ gép vázát m utató form ákat ponthegesztés­ sel rögzítsék, s így tegyék föl a nagy csigára, amelyik beviszi a Festőbe. A Fekete soron két dolgot szeretek bám ulni legjobban. A vá­ gó és lyukasztó autom atát, am elyik a nyers lemez egyetlen végiggördülése alatt több m int tíz m űveletet végez el, miközben szám om ra igen elegánsan és diszkréten surrog, pattog, kattog az egész hosszú szerkezet — aztán a ponthegesztőket. A vékonyra hengerelt, ép­ pen ezért sértődékeny és reszketeg acéllemez tétován imbolyog a kis daru m arkában. A segédhegesztő megnyom egy gombot, az esetlen ládaform a leereszkedik halk csatto­ gással, a segítő beigazítja a hegesztőgépbe — de még helyén sincs jóform án, és m ár: bumm! Aztán a segítő moccan egyet: bumm! És megint: Bum m -bum m ! És közben m in­ den hegesztésnél egy pillanatra felizzik a lemez, tejfehér cseppecskéket fröcskölve szét. Most is ezt nézem. Aztán, m ikor lehúztak egy sort, odamegyek a jókiállású, zömök fiatalem berhez: — Soha nem jön szét a hegesztés? — Előfordulhat. — Előfordult m ár? — Nálam még nem. — Mitől függ? — M ostanában tűrhető lem ezeket küld Dunaújváros. A ztán: meglegyen a kellő frek ­ vencia . . . — És még? Megvonja a vállát, körülpillant, mintegy segélykérőn. Segítek: — És magától mi függ? Hosszan belenéz az arcomba, csodálkozón: — T ő le m !? ... Semmi! — Értem. M ennyit csinál meg egy nap? — Hétszázhúsz a norma. — És az megmegy? — Ha rendesen küldi az anyagot — és az autom atasorra m utat. — Előfordul, hogy nem küldi? — Elő. — S hogyan? M ár nagyon a fenébe kíván, de fogalma sincs, ki lehetek. így hát jobbnak lá tja tü rel­ mesnek m a ra d n i: — H á t. . . Ha ő sem k apja rendesen az anyagot. Akkor ő sem tud dolgozni. — És még? — És m é g ? . . . El szokott rom lani. — Pedig új konstrukció. — Új konstrukció, és a m últkor is másfél napig csinálták. — És m ikor nincs m unka, nem rossz itt állni? Most aztán elhatározza, hogy leszámol velem: — Leülök, elvtárs! — No jó, de h át azzal nem halad semmire. — Nem haladok sem m ire, bizony! Nincs munka, nincs pénz! Ez m ár m ifelénk csak így van, kérem! S ez m ár félreérthetetlen figyelmeztetés, hogy viszont nekem feltehetőleg akkor is van pénzem, ha nem csinálok sem m it, csak a számat jártatom , s lopatom vele a napot! Mert jelenleg van anyag. A többi hegesztő m ár dolgozik: ritm ikusan mozognak, s szinte m ásodpercre egyenlő időközökben csattan a földön egy-egy hűtőszekrény-köpeny. F élre­ állok, rákönyökölök a korlátra: Abban az agrárproletár világban, am elyik­ ben felnőttem, csak az volt a munka, am it két kézzel, fizikai erővel és testi ügyességgel végeznek. Ész is kellett hozzá, persze, hiszen még ahhoz is kell, hogy ha esik az eső, eresz alá álljak — de az ész, az: van. M int a levegő, m int a szemed, vagy m int az élet. S hogy az egyiknek több jut, a m ásiknak kevesebb, az ellen nincs m it tenni; de hogy teli zsákkal a válladon végigmégy-e a nyári­ jászoly gerendáján, az a te akaratodtól, ügyességedtől, merszedtől függ! Ez volt a felfogás. S még az is, hogy aki fizikai m un­ kával nem töri a testét, az 1. szerencsés ember, 2. úr, 3. nem dolgozik, csak üldögél és piszmog valam i asztal mellett. — És ha a kor szépirodalm át, szociográfiáját olvasom, az tűnik elő, hogy abban a korban minden fizikai m unkás rétegben ez volt a nézet, igencsak. Mikor változott m e g ? . . . Bizony, ezt a m ozzanatot is elm ulasztottuk m egra­ gadni az elm últ harm inchárom évben. A rra még emlékszem, hogy am ikor nagy protek­ cióval bejutottam a Ganz H ajógyárba (mert akkor még nagy volt a m unkanélküliség), akkor úgy nagyjából m ár a mérnök, de a művezető és az irodista kislány dolgát is m unkának tekintettük — hanem m ikor kez­ dett ez a nézetváltozás azirányba mozogni, hogy egyre több m unkás nem tekinti igazán m unkának a saját tevékenységét?! Miközben egyre szilárdabban annak látja az irodista kislány, a művezető és a m érnök m űködé­ sét!? A felelet látszólag könnyű: Azóta form á­ lódik ez, m ióta nálunk is kialakultak a szoros kötésű nagyipari mechanizmusok, m ióta egy­ re több gép illeszkedik be a m unkafolyam a­ tokba. mióta az egyes m unkás tevékenységi köre fokozatosan leszűkül, s ezek következ­ tében az egyén m ár-m ár úgy érzi, hogy nem kreatív lény, hanem a gépek kiszolgálója, utasítások végrehajtója, technológiák aggá­ lyos betartója. Igen, ebben sok az igazság, túl egyrétűnek tartom mégis a teljes felelethez. M ert például 1976 tavaszán a Hűtőgépgyár négy üzemében kérdőíven m egkérdeztem 196 em bert (a továbbiakban 200-as felmérés), többek között arról, hogy m it szeret a m un­ kájában. S mivel tudtam , hogy maguktól vajm i keveset irn ának be, előre megadtam a válaszokat is, mik közül többet is alá lehet húzni. A 196 em ber összesen 524 választ adott. Ennek 30,9 % -a esik oda, hogy „szeretem, m ert változatos, gondol­ kodást és figyelmet kíván” — és ez még rendben is lenne, m ert ha egyszer eny­ nyien szeretik, az ellen nincs apelláta; igen ám, de 24,1 % véli így a legszalagsze­ rűbb szereldében, a II. Üzemben, míg a nagyrészt kvalifikált szakem berekből álló Szerszámüzemben is csak 42,8 %. S b ár a 24 és a 43 között jellemző a különbség, és ezt később így is fogom értékelni, mégis annyira nem jelentős (és az átlagos m utató 31 % sem), hogy ellensúlyozná azokat a feleleteket, melyek a könnyű és egészségre hagyom á­ nyos fogalm aink által nem ártalm as ru tin ­ m unkában, a jó társaságban, a vezető m i­ lyenségében, sőt a lakhely közelségében jelö­ lik a m unka vonzerejét. Vagyis nem magá­ ban a term elő tevékenységben, hanem a járulékos dolgokban! Hogy azonban világosabb legyen, mire gondolok, besorolok még egy példát az eddigiek m ellé: A vállalati legfelsőbb ve­ zérkar tagja, nem akárm ilyen életúttal a h áta mögött — de m ondja el ő maga: „Apám kovács-lakatos-villanyszerelő, szó­ val m indenes ezerm ester volt egy kis cégnél Pesten. Amolyan családi vállalkozás volt ez, ahol harm inc vagy negyven alkalm azott szinte fam iliárisa n kötődött az üzemhez. En­ gem is apám hatéves korom ban beküldött a kazánba, a salakot lekaparni, m ert én könnyedén befértem az ajtón. M ikor kijöt­ tem, azt m ondta: látod, m ost kigyógyítottál a kehéből egy öreg, beteg jószágot!. . . És erre olyan szívesen emlékszem vissza, máig! Aztán jött a felszabadulás, szerszámkészítő lakatos lettem , m ajd ötvennégyben ideke­ rültem , apám szülőföldjére. A Szerszám ­ üzembe. M indent megcsináltam, am it ide­ adtak. A rajzot jól olvastam, s ha valam it mégsem értettem , elkaptam a mérnököt, magyarázza meg. Aztán felkerültem én is, szerszámszerkesztőnek. Az első m un­ kám egy új megoldású szerkezet lett volna. Egy hónapig dióztam rajta, és akkor jö tt a főnököm, hogy az egész nem kell, m ert m ás­ ként indul a gyártás! Na, hogy az a ke­ g y elm es!... Aztán kaptam más feladatokat, persze, de tudja, m ire jöttem rá? A szer­ kesztő dolga valóban a szerkesztés, de nem a gép vagy a szerszám m egkonstruálása, h a­ nem hogy a különböző anyagnorm ákból, utasításokból, előírásokból kihalássza a meg­ felelő pontokat! Vagyis a szabványokat kell tudnia összeszerkeszteni. Ha sikerül: jó m érnök; ha nem sikerül: m ehet! — H át nekem sikerült, mégis örültem, m ikor ötven­ nyolcban mehettem. A Szerszámüzem veze­ tésével bíztak meg. Az igen! Az a három év volt az én hőskorszakom. Igaz, egybe­ esett a gyár legm eredekebb felfutási ívével. Naponta növekedtek a feladatok, az üzem falait pedig nem lehetett kijjebb tolni. Jött ez a kolléga is, az a kolléga is: nekem ezt csináld meg! nekem arra m ár holnap szük­ ségem lesz! — főtt a fejem. És az adta talán az ötletet, hogy kaptam egy új gépet. Hová te ­ gyem a már addig is eléggé zsúfolt csarnokban? Ha ide teszem, útban lesz: ha oda teszem, nem tudjuk m elléje lerakni az anvagot. Igen, de ha ezt a horizontálpadot á traknám am o d a . . . — így kezdődött. Csi­ náltam egv m akettet, a teljes csarnokkal, minden géppel és berendezéssel, m éretará­ nyosan. Még az em berek helyét, mozgási te­ rét is szám ításba vettem , a gépkarok kimozgását, m indent. Hetekig dióztam rajta. Éjjel, m ert nappal persze dolgoznom kellett, délután meg továbbképzés, társadalm i m un­ ka; este bekaptam a vacsorát és nyomás vissza! A feleségem m ár azt hihette, belehaba­ rodtam valakibe. H át a habarodás stim m elt, csak éppen nem személy volt az illető. Az­ tán egyszercsak úgy éreztem, kész! Bemu­ tattam a főnökségnek. G orjanc elvtárs azt mondta: A maga tésztája, most főzze meg — de ha nem sikerül, a levét maga issza meg! Ez persze így nem állt egészen, m ert ha rossz lett volna a terv, az egész vállalat kárát látja — de hát nem volt rossz! A Szerszámüzem kapacitása két hónapon be­ lül csaknem a duplájára nőtt! Ugyanazon a területen, ugyanannyi géppel, ugyanannyi em berrel. Jöttek a kollégák: ezt csináld meg! az m ár tegnap is későn lett volna! Én meg mosolyogtam: parancsolj, kérlek, m ikorra igazoljam vissza? Csak nagyot néz­ tek: mi van?! Titokban kaptál még egy szer­ számüzemet? Én meg nevettem : szerveztem, öregem, SZERVEZTEM! — És voltam azóta m ár több poszton, de olyan elégedettnek sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam. S ennek m ost m ár tizennyolc éve lesz, de a Szerszámüzem azóta is győzi a m egren­ deléseket, pedig hát m ekkorát nőtt azóta a vállalat!” 3 �És még beszélgetésünk idején is úgy á t­ tüzesedik arca, hogy fel sem teszem a Nagy K érdést: ez volt az igazi m unka az életé­ ben, a legigazibb, vagyis hogy az alkotás?! Nem kérdezem meg, m ert nyilvánvaló. S ha egyszer így van, ezen én nem tudok változtatni. A bökkenő csak annyi benne, hogy hagyományos fogalm aink szerint Csillik Sándornak ez a működése nem alkotás. Mert nem hozott létre új értéket. Viszont kétség­ telen, hogy rengeteg új és több érték meg­ alkotására adott vele lehetőséget. Ennek alapján dobjam el régi felfogásunkat, és mondjam, hogy nem közvetlen m unka-alko­ tás, hanem annak a megszervezése? Vagyis ésszerűsítés. Esetleg: újítás. Ezen a ponton keresem meg a vállalat Újítási Irodájának vezetőjét: „Nem. kérem! Az ilyen tevékenységért lehet kapni prém i­ umot, jutalm at, kiem elkedőbb vagy huzam o­ sabb eredm ényért még kitüntetést is, de mindezt nem tőlünk! Hanem a vállalat, az iparág vagy a korm ány megfelelő szerveitől. Az Újítási Iroda, és nem csak a miénk, csak a gyártási folyam atok közvetlen, m érhető ésszerűsítéséért, ú jításért javasolhat pénzt kifizetni.” Na, jól van. A kkor mégsem do­ bom el a régi fogalmat. B ár a zavarom ez­ zel a beszélgetéssel sem csökkent. S eloszla­ tását attól remélem, ha egyre több újítóval ism erkedek meg. K ettőt bem utatok itt: K itüntetései: Kiváló dolgozó, oklevél 1961; Kiváló újító, bronz fokozat 1962; M unka Érdemrend, bronz fokozat 1965; Kiváló fel­ találó, arany fokozat 1970; A G épipari Tudo­ mányos Egyesület Em lékérm e 1975; Kiváló dolgozó jelvény 1975. Elismert, bevett és díjazott ésszerűsítése, újítása az elm últ húsz évben annyi, hogy megkér, hadd ne kelljen a számukon gon­ dolkodnia. Ideírom h át két bejegyzett és vé­ dett találm ányát: 1. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés autom atikus ikerfém es ki- és vissza­ kapcsolók m űködtetésére. Védelmi idő kez­ dete: 1960. Az országok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország. 2. A szabadalom címe: Kapcsolási elren­ dezés egyfázisú m otort indító relé m űködte­ tésére. Védelmi idő kezdete: 1962. Az orszá­ gok, ahová a szabadalm i oltalom kiterjed: Magyarország, Anglia, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Német Dem okratikus K öztár­ saság, Német Szövetségi Köztársaság, L en­ gyelország. E kettőn kívül bejegyzett és védett ta lá l­ m ánya van még három , és beszélgetésünk idején a Találm ányi H ivatalban lefolytatan­ dó „bizonyítási eljárás” előtt áll még további hat. S mivel M olnár Lom bár László, törzs­ ökös jászberényi kisiparos fia. erősáram ú villamosmérnök, a gyár Villamos és Auto­ m atika Fejlesztési osztályának vezetője volt olyan kedves, hogy feltalálói működésének jelentősebb állom ásait leírja, idézek néhány passzust: „A hűtőszekrények műszaki és gazdasági jellemzőinek javítása, valam int jó hírének növelése, végül, de nem utolsósorban a fo­ gyasztóknál gyakran szükségesssé váló transzform átorok elhagyása érdekében olyan indító relét terveztem , am ely egyedülálló, és műszaki jellemzőivel az indítással kapcso­ latos összes problém ánkat megoldotta. Az új relé a m otorkom presszort a szabvány által előírt feszültséghatárokon túlm enően, a név­ leges feszültségtől plusz-m ínusz 35 % -kal eltérő értékről is biztonsággal in d ítja . . . To­ vábbi műszaki és gazdasági előny m utatko­ zik abban, hogy az új relével szerelt hűtő­ szekrénvnél szükségtelenné váltak a feszült­ ségszabályozó transzform átorok, mivel még 160 volt hálózati feszültségről is biztonság­ gal indítják a m otorkompresszort. A koráb­ ban alkalm azott reléknél a m otorok rövid­ zárási áram ában szigorú tűréseket kellett előírnunk, ami a motorok gyártását is költ­ 4 ségessé tette. Az új relé alkalm azásánál ezt a tűrést m érsékeltük, ennek ellenére sem fordul elő indítási bizony talanság. A talál­ m ány bevezetésével még az is lehetővá vált, hogy a félherm etikus, és a kifejlesztendő herm etikus kompresszorokhoz a gyártás és a szervízelés során azonos relét alkalm az­ zunk, jóllehet, hogy a kétféle m otor rövidzá­ rási áram aiban eltérések m utatkoztak. T er­ mészetesen, az azonos relék alkalm azása is igen nagy gazdasági előnyt jelent.” — Ez a második, s egyben az eddigi leg­ jelentősebb találm ány rövid jellemzése. M ennyit jelent ennek az alkalm azása, pénz­ ben? — Könnyebbet kérdezzen! — K önnyen kérdezem inkább. Mondjon valam i irányítószámot. Tíz forint? Tízmillió forint? — A gyári hivatalos kim utatások szerint vállalatunknál évente mintegy hatm illió fo­ rin t az ebből eredő m egtakarítás. — És a vállalaton kívül, belföldön, s még abban a hét országban? — Nem tudom. — S m egtudhatná? — Talán. — Mennyi pénzt kapott eddig ezért a ta ­ lálm ányáért? — Muszáj erről beszélni? — Olyan sok? — Olyan kevés. — U ra m . . . Ha Ön egy kapitalista ország­ ban működne, most m ár milliomos lenne? — Feltehető. — N ézze. . . valam it mégiscsak kellene m ondania. Hogy, m ondjuk, összesen eddig mennyi pénzt látott találm ányaiból, ú jítása­ iból, ésszerűsítéseiből? — Legyek nagyvonalú? — Ám legyen. — Vettem belőle két autót, egymás után, persze, és megnagyobbítottam, m odernizál­ tam családom szám ára a szülői házat. — És ezért őszült meg fiatalon?! Ezért keringenek legendák a szórakozottságáról a gyárban meg a városban!? . . . Emlékszik, hogy egyszer találkoztunk éjjel, a teljesen kihalt jászberényi főtéren!? A kkor is vala­ min töprengett? — Igen, azt hiszem. — És m indezt két autóért, meg egy lakásbővítésért ?! — Provokál? — Provokálom! — H át n ézze. . . nem azért. Egy igen je­ les személyiség azt m ondta fehér asztalnál: ebben az országban, Bánki Donát, Asbóth Oszkár, Csonka János, Kandó Kálm án meg a többi neves feltaláló országában m a csak azok gyötrik magukat, akiknek ez létkérdés! M ert elpusztulnának, ha nem töprengené­ nek. De előtte m ár m egtartotta az ünnepi beszédet, ahol feltalálói és újító mozgal­ munk nagy eredm ényeiről beszélt, úgy hogy jobb lesz talán, ha ezt maga is k ih ag y ja. . . — Majd m eglátom . . . M ondja: ezek sze­ rint az újítás az alkat függvénye? — Azt hiszem. De ezt m agának jobban kell tudnia. — Tudja a fe n e ! ... M ondja: minden újí­ tónál alkati kérdés? — Igen. Minden jelentős újítónál az. Az újító: alkotói alkat! Meg kellett volna még kérdeznem, hogy mi az alkotás általában? Ez azonban nem lett volna tisztességes, m ert ha én ennyi kérdezősködés után is ilyen csehül állok a meghatározással, m iért éppen ő tudja? Any­ nyit azonban megengedtem magamnak, hogy Dorók Lászlónak, a vállalat egyik legered­ ményesebb m unkás-újítójának M olnár L. László legutolsó m ondatát tegyem föl első kérdésként. A kerek arcú, barna bőrű, sötét üstökű em ber hosszan nézett rám, aztán m egrázta a fejét: — Az újítás kritika. Aki m unkás újít, az a fennálló gyártási eljárást bírálja. S m ert a technológiát a vezetés dolgozta ki, az őr­ ködik a fenntartásán: a m unkás tulajdon­ képpen mindig a főnökeit froclizza, m ikor valam in töri a fejét. A mozgalomnak ez a legnagyobb baja, m indenkor, m ert az újító iroda azoknak a gyártm ányszerkesztőknek, technológusoknak, üzemi vezetőknek adja ki a javaslatot a bírálatra, akik a szóban forgó gyártást tervezték, bevezették, akik folya­ m atosságát ellenőrzik. M ásnak nem is n a­ gvon adhatják, persze, m ert azok ismerik. Ők töprengenek rajta, ők kínlódnak napon­ ta a megszervezésével — s közben megszok­ ják. megszeretik, kialakul a meggyőződésük, hogy az egész helyesen van. És akkor jön egy munkás, elkezd okoskodni! Persze, hogy ösz­ tönösen is feltám ad bennük az ellenkezés: ugyan, kérem, m ajd éppen Kis Jóska vagy Nagy Pista fog engem k io k ta tn i!... — Vagy Dorók László — vetem közbe. — Úgy van. És attól függ. milyenek ezek a Dorók Lászlók: abbahagyósak, sértődősek, vagy jó idegzetűek, makacsak. Több társam egyetlen javaslatot adott be az elm últ hu­ szonöt évben. Elutasították: kész! Ő többé nem zaklatja a főnökséget, annyi biztos! Legfeljebb azzal, hogy em eljék az órabérét, �javítsák meg a zuhanyozót az öltözőben. Azt aztán meg is teszik neki. Közbeszólok m egint: — Ezek szerint a vezetőben k ialakulhat a téves általánosítás: „Rossz m unkás az, aki­ nek ötletei vannak, és nekem erőfeszítésem ­ be kerül azokat megcáfolni; jó m unkás vi­ szont, aki gépe m ellett ta rtja az orrát, és az utasításaim ra ügyel!” Dorók László töpreng: — Lehet ilyen is. De a vezetők sem egy­ formák, meg a m unkások sem. — Értem. De hagyjuk a sok Dorók Lász­ lót, térjünk vissza az egyetlen valóságosra. Egy mérnök azt m ondta: ha az em ber bejön az Egyes Üzembe, folyton Dorók László ke­ ze- és eszenyomába b o tlik !... H ány újítása volt eddig? — Sohase számoltam. — Mi volt az első? Töpreng, aztán rázza a fejét: — Nem tudom. Sóhajtunk; nem nézünk egym ásra. Ő va­ lószínűleg kérdéseim lehetetlenségén cso­ dálkozik; én beszélgetésünk eldugulásától tartok, am ikor megszólal: — Abban az időben nem volt ez szokás­ ban. M ikor én az ipart kezdtem. Apám ko­ vács volf, Jászalsószentgyörgyön. Kicsi ko­ romtól ott botladoztam , a szerszámokhoz nyúlkáltam , m ajd segédkeztem. Kedvem volt a szakmához, de ha nem lett volna, apám akkor is kovácsinasnak ad, valószínű. Ke­ resztapám hoz kerültem , aki jó szakem ber volt, szigorú oktató — és azt akarom m on­ dani, hogy az újítás akkor még nem volt újítás. Ha én valam ire rájöttem , hogy az úgy könnyebb, gyorsabb, jobb, nem büsz­ kélkedtem vele, hanem csináltam . A m es­ ter persze észrevette, de nem rendezett nép­ ünnepélyt, talán még azt sem m ondta, hogy: jól van gyerek! Benne volt az elismerés a tekintetében, a m ozdulatában, s esetleg ab­ ban, hogy ebédnél több húst te tt a tányé­ romba, és kétszer is odaszólt keresztanyám ­ nak: A fiúnak pénzt adj kim enőre! Pengőt, ne f illé rt!... Az új fogást pedig átvette, nem szégyellte, hogy csirkétől tanul a kakas — és szerintem azért, m ert ez az egész akkor nem volt nagydobra verve, azaz: nem volt hiúsá­ gi kérdés! És így volt eleinte a nagyiparban is, m ikor a felszabadulás u tán P estre kerültem . H idra­ ulikus sajtolón dolgoztunk hatan, a Gábor Áron Gépgyárban, s rövidesen én lettem a kis csoport vezetője. És a többi elfogadta ezt, pedig én voltam a legfiatalabb, a v id é k i. . . M iért fogadta el? Ú jra csak azt tudom m on­ dani: m ert hogy én talán néhány dolgot job­ ban csináltam , azt nem fú jták szét a hangosbeszélőn, nem írták föl a táblára, hanem oda­ jött hozzánk a m ester: M it szólnátok hozzá, ha ezentúl Dorók Laci lenne az előm unkás? És a többiek bólintottak, m ert akkor m ár ők m a g u k b a n ... — H irtelen elhallgat, rám néz: — Nagyon elkanyarodtunk a tárgytól. C igarettát veszek elő: — Pontosan a tárgynál vagyunk! Rágyújtunk, gondolkodik: — Mikor beleegyeztem, hogy beszélges­ sünk, arra gondoltam, az elején megfigyelem, m it is ak ar tudni, s csak a rra felelek. De még most sem tudom pontosan. — Az elején én se nagyon tudtam , de most m ár azt szeretném, h a folytatná a szót, am it elharapott. — Nem szeretnék dicsekedni. Csak azt akarom bizonyítani, hogy a m unkások rend­ szerint elism erik a m aguk között kialakult rangsort — de ha ebből mások népünnepélyt csinálnak, az ellenkezést szül. — Í rigységet? — Nem ilyen egyszerű. Ha valahol csoport­ ban dolgoznak, ott rangsor alakul ki. S m ikor ezt a csoport elfogadja, akkor válik közös­ séggé. De a rangsor nem csak a hozzáértésen, az ügyességen, a szakmai gyakorlaton alapul, hanem véletleneken is: ennek az elm últ hó­ napban jól jött ki a lépés, az viszont össze­ veszett a babájával, azért rosszkedvű és fi­ gyelmetlen, emez talán m ost békült ki az asszonnyal. Sőt eredeti em beri adottságok is Közbeszólnak: Jóskának semmi személyes érdem e sincs abban, hogy szépen tud énekel­ ni; János nem tehet arról, ha erős, m int a bika; Pista pedig nem a boltban vette az észt. A dolgozó közösségek mégis beszám ít­ ják ezeket az adottságokat is, m ert az élet véletleneken is alapul — de ha a csendesen elism ert, belső rangsort kívül elkezdik h írel­ ni, akkor az adottságokból, a véletlenekből személyes érdemek válnak! És ezt m ár nem ­ csak az em berek hiúsága nem fogadja el, h anem az igazságérzete sem! — Ezért n em emlékszik az első újítására? Nevet: — L e h e t. . . De lehet, hogy azért, m ert az első években az em ber csak egyet mozdult itt, s m ár szinte kibökte a szemét egy éssze­ rűbb fogás, eljárás. És úgy csináltuk. S ha a technológus a sok lótás-futás közben észre­ vette. bólogatott, és kijavította az utasítást. — Ez m a elképzelhetetlen. Ha a m érnök most változást lát, patáliát csap, s a m unkást úgy elkezdik rángatni, művezetőtől üzemve­ zetőig, hogy attól kábul! — Ezért nem újítanak? — Ezért újítunk! — Nem értem. — Ezért adjuk be a jobb módszereket újításnak. M ert am ióta kezdenek bejönni a pontosabb gyártási utasítások," a szervezet­ tebb term elési folyamatok, a m unkás nem változtathat olyan szabadon. Nincs rá lehe­ tősége egy ekkora m echanizmusban, és h a­ m arabb észre is veszik. Ezért tereli hiva­ talos ú tra a dolgot. Pláne, hogy még pénz is sikerülhet belőle... És nem mondom, hogy mindenki egyformán gondolkodik, m ert van, aki eleve a h írért-n év ért teszi, más meg a pénzt tiszteli túlságosan, sőt akadhat olyan, aki a főnökök froclizását élvezi — de sze­ rintem a fő ok, am iért a m unkás m a haj­ landó újítással kritizálni: jobban befész­ kelődni a term elési folyam atba, hogy ottho­ nosabban érezhesse m agát az üzem ben! No, igen. Dorók László lazította ki végleg eredeti teóriám csavarjait. M ert az ő érté­ keléséből az látszik, hogy a m unka-alkotás nem kizárólagosan term elési mozzanat, és sokak szám ára talán elsősorban nem az, hanem a társadalm i folyamatok, változások része! S ha m ár ily m értékig vagyok kény­ telen kitágítani berögzött fogalm ainkat, akkor önként adja m agát a következtetés: A tá r­ sadalm i változások, mozgások, s bennük a gyári kapcsolatok is alkotások, s m int ilyenek, a termelési folyam at valóságos mozzanatai. Ezt később még kifejtem , sőt valamelyes rendszerbe is próbálom m ajd állítani. Most, az eddigi következtetés tükrében nézzük meg a tavalyi 200-as felm érés 4. kérdésére (Mit szeret a m unkájában?) adott válaszok teljes körét: M int m ár em lítettem , a válaszok szten­ derdizáltak, azaz előre m egadottak: m ind­ já rt a kérdés után következtek, az itteni sorrendben, és többet is alá lehetett húzni. Ez a megoldás m indenképpen más képet ad, Mit szeret m unkájában? Hűtőgép sz. % III. U. sz. % Forg. U. sz. % Szersz. U. sz. % Összesen sz. % 1. Változatos: gondolko­ dást, figyelm et kíván 42 29,0 27 24,1 25 23,1 68 42,8 162 30,9 2. Szakmailag megfelel, ill. fejleszt 5 3,4 1 0,9 12 11,1 33 20,7 51 9,7 3. Nem kíván figyelm et; mindig ugyanazt lehet csinálni 9 6,2 6 5,4 6 5,6 3 1,9 24 4,6 4. Nem nehéz; nem egész­ ségtelen 25 17,2 27 24,1 18 16,7 15 9,4 85 16,2 5. Jól kijön a m unka­ társaival 28 19,3 24 21,4 17 15,7 18 11,3 87 16,6 6. Kijön a vezetőkkel 23 15,9 13 11,6 11 10,2 9 5,7 56 10,7 7. Egyéb, pl.: közel a lakóhely; itt dolgozik a b arátja 13 9,0 14 12,5 19 17,6 13 8,2 59 11,3 145 112 108 159 524 m egkérdezettek száma: 53 46 48 49 196 egy főre jutó válasz: 2,7 2,4 2,2 3,2 2,7 válasz 5 �m int am ilyet az úgynevezett szabadválaszos m ódszerrel el lehet érni, m ert például én eleve első helyre állítottam , hogy „szeretem, m ert változatos gondolkodást és figyelmet k íván”. Ha utolsó előtti helyre teszem, keve­ sebben húzzák alá, bizonyosan — ennek elle­ nére azt gondolom, hogy ennél a kérdésnél és ebben az összefüggésben a választott módszer nem torzította hasznavehetetlenné a 196 em ber 524 válaszát, annál inkább sem, m ert a sztenderdet sokszoros érdeklődés után állítottam össze. A négy üzem et a szalagszerű rutinm unkák felől indulva a bonyolultabb tevékenységek irányába állí­ tottam sorba. Ennek megfelelően az „Öreg hűtő” a leginkább szériagyártó, és a Szer­ számüzemben fordulnak elő a viszonylag több önállóságot, gondolkodást kívánó munkák. Ha ezek figyelembevételével tekintjük át az egyes számsorokat, akkor kitűnik m in­ denekelőtt, hogy a Szerszámüzemben sokkal többen választották az első variációt, m int a Forgácsolóban vagy a Hűtőgépben. (Ezért ez a számsor mellesleg a válaszok m egkö­ zelítő valószerűségének is kontrollja.) Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a Szer­ számüzemben is mindössze négy fő akadt, aki csak ezt az első válaszlehetőséget húzta alá, akkor figyelm ünk m in d járt a 3., 4., 5., 6., és 7. válaszok felé fordulhat. Ezek, osz­ loponként összeadva, így aránylanak az egészhez: Hűtőgép 75 %, III. Üzem 67,6 %, Forgácsoló 65,8%, Szerszámüzem 36,5 % — először lassan csökkenő, aztán hirtelen le­ zuhanó arányban, ami négy szám együtt az 524 válasz 69,4 % -át adja. Vagyis a 196 em ber válaszainak több m int kétharm ada nem term elési okokból szereti a m unkahe­ lyét, pontosabban: nem azért szeret valam it a munkahelyén. — Igen ám, de erre m ond­ hatjuk, hogy nem m indenki kreatív alkat. És ebben sok az igazság, ám az még n a­ gyobb, még átfogóbb igazság, hogy aki vala­ hol dolgozik, oda érzelm ek kötik, ó h atatla­ nul. Hol ilyen érzelmek, hol olyanok, és az „olyanok” persze rendszerint lazítják a m unkahellyel való kapcsolatot — de rend­ szerint ilyenek is, meg olyanok is, egy­ szerre... Köznapi értelem ben ezt hívják vegyes érzelm eknek? Igen. De hogy ezek az érzelmek, legyenek bárm ilyen vegyesek, vég­ eredm ényben azzal az em beri tulajdonsággal kötnek össze bennünket, hogy NYOMOT AKARUNK HAGYNI a világban — arra legszebb példának találom egy fiatalasszony esetét: M ikor tavaly nyáron az induló Bosch-üzem m unkásgárdáját kellett össze­ állítani, a II. Üzem Festődéje is m egkapta az ukázt, hogy le kell adni 6 személyt. Igy az egyik váltás létszám a kettővel csökkent, és a szóban forgó fiatalasszony búcsúzóul ezt hagyta: „Inkább rosszat m ondjatok ró­ lam, m int sem m it!” Vagyishogy: inkább szidják, emlegessék a hibáit, csak ne felejt­ sék el! Pedig a munkaközösségek — be nem vallottan persze — igyekeztek azokat leadni, akiknek nem sikerült jól beilleszkedni a kollektívába. Tudta ezt a fiatalasszony is? Bizonyára. S mégis: nem akarja, hogy el­ feledjék! Azt akarja, hogy nyoma m arad­ jon azon a helyen, ahol 6 évet húzott le jóban, rosszban. Hogy teh át az egyén részt vesz a társa­ dalom különböző közösségeiben, az élet k ü ­ lönböző folyam ataiban, az nem alkati kér­ dés. Írhatnám itt, hogy kényszerűség, de nem ehhez a közhelyhez akarok kilyukadni. Az alkat legfeljebb azt befolyásolja — az áttételeket most hagyjuk—, hogy hol, m i­ lyen módon, milyen m értékben akar részt venni? Ebből a szempontból a 200-as fel­ mérés 14. pontjának ellentét-párja, a „Mit nem szeret m unkájában?” című kérdésre adott válaszok a jellemzőek: 6 Mit nem szeret m unkájában? Összesen sz. % 1. Nem változatos; nem kell figyelni, gondol­ kodni. 20 6,8 2. Szakm ailag nem sokat jelent 49 16,7 3. G yakran kell más m unkára áttérni 58 19,7 4. Nehéz m unka; egészségtelen 63 21,4 5. Nem jön ki a m unkatársaival 2 0,7 6. Nem jön ki a vezetőkkel 4 1,4 7. Rossz a m unka­ szervezés; rossz az anyagellátás 98 33,3 Összes válasz: 294 m egkérdezettek szám a: 196 egy főre jutó válasz: 1,5 Látjuk, hogy ezek a válaszlehetőségek az elő­ zőnek éppen fordítottjai, egészen az utolsó vari­ ációig. A kibocsájtott íveken m ind a 14., m ind a 15. kérdésnél a 7. helyen szerepelt a m un­ kaszervezés, az anyagellátás, míg nyolcadik helyen az egyéb válasz lehetősége. Csakhogy a 196 em ber közül a 14. kérdésnél a munkaszervezést, anyagellátást alig néhányan húz­ ták alá, a lakóhely közelségét viszont sokan — a 15. pontnál meg éppen fordítva. És ez rögtön bevezet bennünket a két kér­ dés összehasonlításának lényegébe. A Mit nem szeret m unkájában? című pontnál „a munkaszervezés”, „az anyagellátás zavarai” az összes válasznak pontosan egyharmada, s ezzel a válaszok között a legnagyobb ará­ nyú. S hozzá 19,7 % -kal az szerepel, hogy gyakran kell áttérni más m unkára, am i a kér­ dőív összefüggéseiben szintén a m unka- és üzemszervezés, illetve az anyagellátás defekt­ jeire vezethető vissza. A kettő együtt m ár pontosan 53 százalék. Meglepő, hogy ezzel szemben milyen kevés „szavazat” esik a m unka egyhangúságára, valam int az alacsony­ szakmai követelményekre, összesen is 23,5 % A válaszok második legnagyobb csoportja (21,4) a munka, illetve a m unkakörülm ények egészségtelen voltát veszi célba; ezt a válasz­ variációt azonban a 14. kérdésnél a nem köz­ vetlen termelési problém ák közé soroltam. Helyesen tettem -e? Ott igen. Ha ugyanis a m unka, egy adott m unkakörülm ény nem ká­ ros az egészségre, akkor az a m unkás közér­ zetét javító tényező, és azon keresztül hat a term elésre. Ha viszont a m unka, a körül­ mények károsak az egészségre, az közvetlenül gátolja a termelést. És pontosan ez a kétfelé nyíló értékelés adja meg a két kérdés összehasonlításának kulcsát. M ert először is azt kell megvizsgál­ nunk: lehet-e (pontosabban: a vállalat, az üzem vezetése meg tudná-e) változtatni a munka, a munkahely, a m unkafolyam at egész­ ségre káros voltát? — A „szavazatoknak” nem tudtam utána menni, m ert a kérdőívek névtelenek voltak, de az üzemekben azt álla­ pítottam meg, hogy az egészségre káros h a tá ­ sok nagy (nagyobb?) részét nem lehetne megszüntetni, de legalábbis annyi pénz kelle­ ne hozzá, amennyi jelen helyzetünkben a term ék gyártásának célszerűségét tenné kér­ désessé — ám a m unkások a legritkább eset­ ben panaszkodtak az ilyen tényezőkre. Szinte �Nézzünk meg ehhez egy újabb kérdéspárt, ugyancsak a 200-as felmérésből, de itt nem üzemek szerint bontva, hanem válaszössze­ senben, hogy az összehasonlítás erőteljesebb legyen. A kérdőív 19. pontja így szól: „Vé­ leménye szerint van-e Önnek igazán lehe­ tősége beleszólni az üzem term elési prob­ lém áiba (a m unkák elosztása, anyagellátás, mindig és m indenütt olyan okokra m utattak rá, am ik egy kis jó ak arattal vagy nagyobb figyelemmel elháríthatóak lennének. Sőt, am iket korábban m ár szóvá is tettek, ugyan­ úgy, m int a munkaszervezés, az anyagel­ látás zavarait, vagy azt, hogy túl gyakran és kellő előkészítés nélkül kell áttérni más m unkára. Vagyis, ha a M it szeret m unkájában? című kérdésre adott válaszokat két nagy csoport­ ba vontam össze, itt h árm at kell képeznem: 1. Azok a m unkakörülm ények, am ik az em berek szerint m egszüntethetőek lennének: 3., 4. és 7. válaszvariáció, egyenként 19,7 21,4 és 33,3 — összesen 74,4 %. van nem nagyon nincs nincs válasz összesen: 3. A legközvetlenebb em beri tényezők, a m unkatársakkal és vezetőkkel kialakult viszony: 5. és 6. válaszvariáció, egyenként 0,7 és 1,4 % — összesen 2,1 % . Feltűnő, hogy míg a 14. kérdésnél ugyane két utóbbi pontra a válaszok 27,3 % -a esett, itt ilyen elenyésző. Szélesebb értelm ezésben: míg ott a válaszok több m int kétharm ada nem közvetlen term elési ok volt, addig itt a termeléssel összefüggő okok az összes vá­ laszoknak csaknem három negyedét. Vagyis, ha egy m ondatban akarom kife­ jezni az itt közölt két tábla által közölt in ­ formációkat, akkor azt írhatom : Vonzanak a m unkahelyen az em beri kapcsolatok, a légkör, a m unka jellege; és taszítanak a te r­ melés, a m unka körülményei. Ami m egálla­ pításban, persze, m int m inden általánosí­ tásban, van egyszerűsítés, de annyi mégsem, hogy a lényeget elfedné. Sőt, kiemeli. M ert például, ha van jó főnök és van jó m unka­ társ, illetve ezeknek vannak vonzó tulajdon­ ságaik, akkor van rossz főnök, rossz m unka­ társ, illetve ezeknek rossz tulajdonságaik is kell legyenek. A taszítások között mégis alig szerepelnek. M iért? K özrejátszhatott az is, hogy a kérdőív névtelenségében nem m in­ denki bízott, az alapvető ok tapasztalataim szerint mégis az, hogy nem látják m egvál­ toztathatónak, m egszüntethetőnek ezeket a negatív jelenségeket. Nem tudják kicserélni a főnöküket és egyes karakteresebb brigá­ dok kivételével még a m u nkatársakat sem, különösen nem a brigádon kívül, egy m ű­ hely, egy szalag vagy egy egész üzem össze­ függésében. Más szóval, és egy kicsit m ár bővítve is e tényező jelen téstartalm át: nem tudnak, vagy alig tudnak hatni a közvetlen emberi tényezőkre, illetve, sokkal kevésbé, m int a 15. kérdésben oly nagy arányban szereplő m unka- és termelési körülm ények­ re; éppen ezért m ár-m ár le is m ondtak róla. A válaszok megoszlása: Beleszólás a termelési problém ákba szám % Beleszólás az elbírálásba szám % 30 67 90 9 196 18 39 130 9 196 15,3 34,2 45,9 4,6 100,0 A két számoszlop közötti különbség oly jellegzetes, hogy ne is magyarázgassam, ugye? A továbbhaladás kedvéért annyit mégis, hogy míg a term elési problém ákba a 196 em bernek csaknem a fele lát kisebbnagyobb beleszólási lehetőséget, addig az el­ bírálás kérdéseibe az egyharm ad sem. Pedig az ország közvéleményében az van — m ert azt írják az újságok, azt m ondja a rádió, azt sulykolja a televízió —, hogy ez éppen fordított. Ism erjük a cím szavakat: m unka­ helyi dem okrácia; dem okratizm us; a dol­ gozó kollektívák közös döntése. — No persze, 2. A munkából, a m unka jellegéből eredő okok: 1. és 2. válaszvariáció, egyenként 6,8 és 16,7 % — összesen 23,5 %. szerszámellátás, és a többi)?” Míg a 20. kérdés: „Véleménye szerint van-e Önnek igazán lehetősége beleszólni a fizikai állo­ m ány elbírálásának kérdéseibe (jutalm ak, dicséretek, órabérek, kategóriabesorolások és a többi)?” 9,2 19,9 66,3 4,6 100,— egyetlen vállalat alig háromszázalékos m in­ tájának véleményösszesítésével nem tudok és nem is akarok szembeszállni az ilyen irányú sajtóinform ációkkal, gondolkodási alapnak viszont elégséges. Amellett, hogy itt most nekem tovább kell lépnem a té­ mában. M ert előzetes tapasztalataim alap­ ján azt m ár például meg sem kérdeztem, hogy van-e beleszólása a főnök elbírálásába? A 9. pontban mindössze ez áll: „Elmondta-e m ár valam elyik főnöke, hogy mi a véle­ ménye az Ön m unkájáról?” A válaszok összesítését, üzemi részletezésben, itt közlöm: Hűtőgép sz. % I I I . Ü. sz. % Forgácsoló sz. % Szersz. Ü. sz. % Összes v. sz. % igen, őszintén 12 26,1 23 43,1 14 29,2 6 12,2 55 28,0 igen, de nem alaposan 11 23,9 8 15,1 10 20,8 18 36,7 47 24,0 nem m ondta el 21 45,7 20 37,7 24 50,0 23 47,0 88 44,9 2 4,3 2 3,8 0 0,0 2 4,1 6 3,1 46 53 48 49 196 100,0 nincs válasz összesen: És ha most nem akarok fokozatokat latol­ gatni, akkor a teljes létszám 48 százaléka (m ert ez esetben a „nincs válasz” is válasz!) itt tulajdonképpen azt jelenti ki, hogy az üzemben még egyetlen főnök sem mondott vélem ényt a m unkájáról; míg 28 % véli úgy, hogy kielégítő, reális, azaz — szóhasználatukban — őszinti: véleményt kapott. S míg az előbbi tényközlésnek vehető, addig az utóbbit vélem ényként lehet ke­ zelni: a 196 munkásból 55 érzi úgy. S konk­ ré t esetenként efölött el lehetne vitat­ kozni, hogy tudniillik Kis P éter vagy Nagy János őszinte vélem ényt kapott-e — az azonban vitán felül áll, hogy az itt közölt táblák adatai végeredm ényben nem a véle­ ménymondás tényét vagy m ilyenségét rög­ zítik, hanem a főnökről, a főnökökről al­ kotott ítéletet, m ás szóval: a főnökhöz való viszonyt; sőt egy kicsit a munkahelyhez, a vállalathoz fűződő kapcsolatokat is. Fontos jelzés ez, de a vállalat m int egész, vagy m int jogi személy és a m unkás mint egyén, vagy egyéniség között persze nem a főnök az egyetlen kötelék. S ha most gon­ dolatban felcsapom korunk fölfogásainak enciklopédikus Nagykönyvét, akkor a leg­ fontosabb mégiscsak az em ber és a m unka kapcsolata, viszonya. L áttuk azonban, hogy a „Mit szeret, illetve m it nem szeret m un­ kájában?” című kérdéseknél az ezeket köz­ vetlenül kifejező variációkra a válaszok 40,6 illetve 23,5 százaléka esett. Vagyis a meg­ kérdezett 196 em ber jellemző többségének véleménye szerint nem ez a legfontosabb mozzanat. K u n szab ó F erenc 7 �Őrhalom A szocialista nagyüzemi gazdálkodás meg­ szervezése az 1960-as évek elején befejező­ dött Magyarországon. 1960. jan u ár 22-én meg­ alakult az őrhalm i Hazafias N épfront T er­ melőszövetkezet is. Az itt élő földművelő lakosság is, a lakos­ ságot jól ismerő politikai, gazdasági irányí­ tás is tudta, hogy sehol olyan erős a föld­ höz, munkához, a helyi szokásokhoz kötődés nem lehet, m int éppen itt, sehol olyan jól talán nem találták meg a szám ításukat a parasztok, m int Őrhalom ban — kemény, jól szervezett egyéni gazdálkodásuk nyomán. S várható volt, hogy az idősebb nemzedék, a középgeneráció erős érzelmi, anyagi kötő­ dései (bevitt családi föld, termelőeszközök), a falu m unka-erkölcsi hagyományai, koráb­ bi szakmai, gazdálkodási szokásai kezdettől fogva biztosítják egy jól szervezett, hatékony nagyüzemi gazdálkodás megszervezését. Ilyen körülm ények között is em bert pró­ báló, hatalm as erőfeszítések nyom án alakult, fejlődött a Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet 5000 hektáros milliomos gazdasággá. A jövő fejlődése szem pontjából is, a meg­ te tt út reális felmérése, értékelése szem­ pontjából is hallatlanul érdekes feladat, iz­ galmas vállalkozás a falu történetébe ágya­ zottan megvizsgálni, elemezni a termelőszö­ vetkezet történetét. A term előszövetkezetek­ ben — 1975-ben is — gyakorlatilag az 1960-as évek elejének viszonyait tükröző gazdasági alapmodell él tovább, olyan változásokkal, am elyeket bizonyos helyi sajátosságok, m ás­ részt központi rendeletek szerint jórészt a fejlődés maga kényszerített ki. Izgalmas v ál­ lalkozás áttekinteni, hogyan zajlott le m ind­ ez Őrhalom ban az elm últ másfél évtized alatt, talán olyan tanulságok is felbukkannak a termelőszövetkezet fejlődésének elemzése során, am elyek m egism erésük által hozzá­ járulhatnak a téesz további fejlődéséhez; a vezetők és vezetettek még jobb együttm űkö­ déséhez, a még term elékenyebb gazdálko­ dáshoz, a szövetkezeti dem okrácia kitelje­ sedéséhez, s mindezek által Őrhalom egész lakossága gyarapodásához. boldogulásához, a község kiteljesedő szocialista életéhez. Az Őrhalmi Hazafias Népfront Mgtsz, megalakulása Mint országszerte, 1959-ben Nógrád megyé­ ben is nagy erővel, hatalm as szervezési kam ­ pánnyal folyt a mezőgazdaság szocialista á t­ szervezése. Őrhalom ban 1959-ben nem volt jelentős agitáció a helyi termelőszövetkezet m egalakítására. M intha a szervezők is, a falu is túlontúl tarto tt volna ebben az idő­ ben a kudarctól, a meg nem értéstől, attól hogy az egyéni gazdaként kitűnően boldo­ guló, jól gazdálkodó s am ellett m inden forra­ dalm ian újtól hagyományosan elzárkózó falu ellenáll majd. riasztóan sok akadály támad, meghiúsul a falu átszervezése. Egy kicsit úgy könyvelték el Őrhalom sorsát, hogy valószínűen u to ljára fog belépni. T er­ mészetesen a helyi tanács, a pártszervezet m ár 1959-ben megkezdte a megalapozó propa­ gandam unkát, felvilágosító tevékenységet, a meggyőzést. A pártszervezet több határoza­ tot hozott, amelyben kijelölték a mezőgaz­ daság szocialista átszervezésével kapcsolatos helyi feladatokat. A hangsúly a felvilágosí­ tásra, a meggyőzésre került, csaknem egy éven át ta rto ttak előadásokat az átszervezés szükségességéről. a szocialista termelési vi­ szonyok m agasabb rendűségéről. a term előszövetkezetben dolgozók új m unka- és élet­ körülményeiről, a nagyüzemi gazdálkodás távlatairól Egy-egy tém ával 3—4 jól előké­ szített előadás is foglalkozott, a csoportos beszélgetések állandó napirendje volt a falu m ajdani belépése. A beszélgetések, a felvi­ lágosító előadások hatása senkit sem került Részletek a szerző készülő szociográfiájából 8 el, egyelőre vegyes érzelmekkel párosulva, de jelen volt a köztudatban a termelőszö­ vetkezet közeli megalakulása. A környező községekben nagyjából m in­ denütt m egalakultak a szövetkezetek: 1960 jan u árjában a C sitárban eredm ényesen dol­ gozó 19 tagú agitációs csoport érkezett Őr ­ halomba. A vezetője Priebsinszky Dezső volt, aki a helyi pártalapszervezet vezetésével egyeztette a falu beszervezésének tervét. Elsőként Hegedüs János vb-elnok, jól gaz­ dálkodó középparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Az első belépő társadalm i presztízse sok em bert gondolkodásra kész­ tetett: de a dolgok logikája megkívánta, hogy először a pártszervezet, a Tanács Vég­ rehajtó Bizottsága, a tömegszervezetek ve­ zetői lépjenek be. Jan u ár 13-án a pártalap ­ szervezet taggyűlésén a párttagok kivétel nélkül aláírták a belépési nyilatkozatot. J a ­ n u ár 14-én a Végrehajtó Bizottság tagjai­ nak meggyőzése került napirendre. A p á rt­ alapszervezet vezetősége m indenki részvé­ telét biztosította, este kilenckor kezdett ülé­ sezni a vb. A vita, a kérdések, válaszok özöne, a meggyőzés, a beleegyezés nyomán hajnali négy órakor a vb tagjai beléptek a termelőszövetkezetbe. Sokkal nagyobb türelm et, erőteljesebb agi­ tációt igényelt a tanácstagság meggyőzése. Jan u ár 16-án este került sor a fűtött hangu­ latú tanácsülésre. Havassy László p árttitk ár tarto tt előadást, m ajd átadták a belépési íve­ ket. Ellenvetés nem volt, vita nem bonta­ kozott ki, de az em berek húzódoztak. Olyan javaslat született — a határozatlanok idő­ nyerésre gondoltak —, hogy vigyék haza a belépési nyilatkozatokat családi megbeszé­ lésre. A pártszervezet vezetősége nem fo­ gadta el a javaslatot: döntést kellett kikény­ szeríteni az agitációs m unka folytatásához. Csernyik András kezdte meg az aláírást, nyomában mind igent m ondtak a községi tanács jelenlevő tagjai: szélesíteni kellett az agitáció körét. Jan u ár 17-én és 18-án igen széles körű, hatékony szervező munka, agitáció folyt a faluban, hangszórók közölték a szervező m un­ ka újabb és újabb eredményeit, ünnepi, lázas hangulatban dolgozott a sikereken felbuz­ duló agitációs csoport. Jan u ár 18-án estére az őrhalm iak többsége belépett a term előszövetkezetbe, 20.-án jelenthették a járási, megyei pártszerveknek, tanácsoknak, hogy Őrhalom község lakossága 100 % -ban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás m ellett döntött. Nyolc nap alatt sikerült nagyszerű agitációs m unkával elérni, hogy a környék egvik leggazdagabb községe a közös utat válassza. A meglepetés megyeszerte óriási volt: a később agitált községek esetében gvakran hivatkoztak is Őrhalom példájára az agitátorok. Ja n u á r 22-én zajlott le az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet alakuló közgyűlése. A névadás kevés gondot okozott, első javaslatként mindenki elfogadta ezt a javaslatot, m ert a községben nagy hagyományai, jelentős társadalm i presz­ tízse volt mindig a népfrontm unkának. Az alakuló közg y ű lésen részt vett a hazafias Nép­ front országos titkára, Szatmári Nagy Imre. jelen voltak a megye párt-, tanácsi szerve­ inek megbízottai, küldöttei. Nagyszerű han­ gulatban zajlott le a közgyűlés. Elnöknek Balla Istvánt, a falu egyik legjobban gaz­ dálkodó helybeli parasztem berét választották, aki 1960 jan u ár 22-től folyam atosan tölti be elnöki tisztét a falu megelégedésére. Az alakuló közgyűlést követően egy hét múlva, jan u ár 30-án került sor egy ünnepi alakuló lakom ára: 435 személy ült asztalhoz közös étkezésre, m ulatásra. Kuglitól a kultúrházig — 1975 A K aparó csárda udvarán népszerű kugli­ pálya van Őrhalom ban. Mindig sokan állnak körülötte, a fiatalok örömére. Jó állapotban levő bitumenköpenyes pálya ez, estefelé, hét­ köznap, vasárnap forró hangulatú, izgalmas játékok alakulnak rajta. Játékos, néző egya­ ránt kitűnően szórakozik. Üveg sör, féldeci, kóla mellett, kinek-kinek ízlése szerint. Az ideális parti az, ha 8—10 beszálló van, több sem jó, kevesebb se! A beugró 5 forint, egálpartik esetén néha 200 forintos kasszák is összejönnek. Ezért m ár érdemes koncent­ rálni a gurításra, ezért m ár érdemes fél vál­ lal utánadőlni a golyónak, derékcsavarással, csípődobással szuggerálni, jó irányba fusson, teljes legyen a tarolás. Sőt, érdemes déle­ lőtt, kora délután egy-egy fél órát gyakor­ lásra szánni, m ár akinek ideje akad rá. M egfordulnak itt a pálya körül 14 évesek éppen úgy, m int ötvenévesek. Ha játszanak, ha fogadnak, megnyerő szám ukra ez a tá r­ sas együttlét, szívesen vannak itt. Nézem őket, s elgondolkodom: elképzel­ hető talán, hogy ezek a fiatalok m ásutt is szívesen lennének együtt. Elképzelhető, hogy üveg sör, féldeci, kugligolyó nélkül is együtt lehetne tartani ezt a 25—30 fiatalt. Lehetne, ha volna hol, lehetne, ha volna valaki, aki erre vállalkozik. Van ugyan a kultúrházban egy klub, de az a helyiség a legnagyobb jóindulattal sem m ondható vendégcsaloga­ tónak. Közepes lakószobányi lehet, enyhén szólva kopott bútorokkal, minim ális felsze­ reléssel. A bútorzat java részét a dű ledező könyvszekrények teszik ki: itt működik a falu könyvtára is, ebben a helyiségben — hetente két alkalom m al ta rt nyitva a községi „népkönyvtár”, hogy a felirat hirdeti az utcai falon. Könyvtár, termelőszövetkezeti klub, KISZhelyiség, egészségesnek látszik ez a sok­ funkciós igénybevétel, a kihasználtsága még­ is minimális. Az egymást váltó fiatal igaz­ gatók — általában képesítés nélküli népm ű­ velők — nem tudnak életet terem teni itt; sem a klubhelyiségben, sem a nagyterem ­ ben, ahol a mozivetítések, alkalm i táncm ulatságok m ellett nemigen történik semmi éveken át, aminek a fiatalok kulturális éle­ téhez köze lehetne. Hogy mi történik a klubban? Szól a mag­ nó, előkerül egy-egy üveg bor, esetenként — névnapja, születésnapja lehet valakinek — a pálinkásüveg is. Más nemigen történik! Legfeljebb a vita, veszekedés van még m ű­ soron az új kultúrház-igazgatóval. Meg tu ­ dom érteni, hogy az új igazgató egyelőre nemigen lelkesedik ezért az éjszakába nyúló klubéletért. Különösebb tapasztalatok nél­ kül is, különösebb szakmai felkészültség nélkül is olyasm it gondolhat, hogy az ilyen­ fajta klubtartalom , klubform a a Kaparó csárda hatáskörébe tarto z ik ... Az őrhalm i közművelődési intézmény 1972. július elsején a termelőszövetkezet keze­ lésébe került: a közös fenntartás, úgy lát­ szott, megoldást szül, s a termelőszövetkezet igényére szervezett szakmai tanfolyamok, az ezekhez kapcsolódó politikai képzés, a téesz által kezdeményezett kulturális program ok hosszú távon megalapozzák a község m űve­ lődésének továbbfejlesztését. Nem így tö r­ tént. A mindig bezárt kultúrház — tanácsi kezelésben — elemi szervezési, létezési prob­ lém ákkal küzd. A fiatalok tavaszi, nyári, �kora őszi estéken a kuglipálya körül nyü­ zsögnek, vagy ha egy-egy szom bat estén klubestre gyűlnek össze, igyekeznek úgy élni a klubban, ahogy egy-egy ifjúsági csoport irányítás nélkül élhet. Szabadosan. A kultúrház, a klub jelenlegi állapotában igen-igen hosszú az ú t a kuglipályától a jól szervezett, tartalm as közművelődésig. Az igényteremtésig, a fölkeltett érdeklődés kie­ légítéséig. Első lépésként az lenne hasznos, ha a közművelődés, az ifjúsági mozgalom őrhalm i irányítói őszintén, szépítés nélkül néznének szembe gondjaikkal, s ha m ini­ mális program m al is, de világos beszéddel hívnák a fiatalokat olvasni, tanulni, okosan szórakozni. Így élünk: A táska légtelenítése Esik az eső. A nyári délután csendes zápora eresz alá szorítja az udvaron szor­ goskodó, ú tra készülő üzemegység-vezetőket, m űszakiakat a M ária-m ajorban. Ha kicsit elszomorító is az eső, m ikor jó néhány hektár aratnivaló h átra van, a krum pli nagyüzemi b etakarítása is m egindult, v ala­ hogy m indenki érzi, nem lesz ebből nagy sár, nem fog leállni a m unka a földeken. Az egyik üzemegység-vezető be sem áll az eresz alá, piros bukósisakját fejére igazítja, nevetve tüntet a zápor elle n : nem kom oly! N evetünk rajta, s ő m ár szerepénél fogva is nevet: — Nézzétek csak! — mondja, s egy gör­ nyedt, vékony öregem berre m utat, aki nem törődve az esővel, tásk áját hóna alá szo­ rítva siet á t az udvaron. — Egy úr az iro­ dáról. — Halló — emeli meg a hangját —, hová, hová? Van engedélye? A vézna öregem ber egy pillanatra vissza­ felé moccan, de nem áll meg, csak oldalt fordul, visszanéz a válla fölött: — Ellenőrzés — m otyogja a tréfálkodó kérdésre. A piros bukósisak alatt fülig szalad a száj: — L égtelenítés! — kiáltja a táskás után, de emez m ár nem válaszol, az egyik rak tár bejárata felé tart. Az üzemegység-vezető kom ­ m entálja az út irányát: — Benéz egy percre a raktárba, szót vált az emberekkel, csak úgy indul a kertészetbe a táskát légteleníteni... Sehogy sem értem . Légteleníteni? Most m ár rajtam nevetnek. Az üzemegység-vezető törli hom lokáról az esőcseppeket, meg a nevetéstől kibuggyanó könnyeket: — Ha az üres táskát megtömik zöldpap­ rikával, akkor az a táska légtelenítve van. Hangosan nevet, aztán legyint, tréfának szánja ezt a dolgot: — Nem engedik be otthon, ha nincs lég­ telenítve a táska — mondja, de m ár jelzi, másról van szó, nem erről a helyzetről. — Tényleg volt nem rég nálunk egy öregem ber Patvarcon, aki ha féltéglát, ha cső kuko­ ricát, vagy vasdarabot, de hazam enőben mindig tett valam it a táskába, m ert ha üres kézzel ment, a felesége be sem engedte a kapun. M ikor eláll az eső, elül a tréfa, kacagás, egy brigádvezetőtől érdeklődöm, hogy is áll ez a légtelenítési dolog? Elkom orodik a kérdésre, sokára válaszol, meggondoltan, nehézkesen: — Nem szokás ez itt nálunk. Egyáltalán nem! Ha mégis akad egy-két kivétel, aki azt gondolja, m egengedheti m agának, hogy ezt-azt elvigyen, hiszen igazán apróságról van szó, p á r szem gyümölcs, zöldség, az nagyon téved. Egy tű t sem engedhet meg magának senki! M ert az dem oralizáló h a­ tású, ha az em berek látják, akik m aguk a világ összes kincséért sem nyúlnának hozzá semmihez rossz szándékkal. M árpedig látják! Tréfával ütik el az ilyen nevetséges kivétel kapzsiságát, holott szólni kéne, de az az igazság, én is inkább hallgatok és nevetek az ilyen szerencsétlenen... A községi tanácson megtudom, hogy bár 1974-ben 23 esetben tárgyaltak tulajdon el­ leni szabálysértési ügyet, többségüket a te r­ melőszövetkezet feljelentésére, az elkövetők között jószerivel nem akadtak őrhalm iak, a szomszéd falvakból fagallyat szedő, burgo­ nyát, kukoricát böngésző cigány lakosok ellen folyt az eljárás. A körzeti megbízott rendőr készségesen nyilatkozik bizonytalan kérdéseim re, hogyan is viszonyulnak az őrhalm iak a közös tu laj­ donhoz, a társadalm i tulajdont m egkárosí­ tókhoz. — Itt, ebben a faluban, ha előfordulnának is ilyen ügyek, az egész közösség elítélné, megvetné azt, aki lopásra vetemedik. Szóval, nem fordulnak elő lopások, am elyeknek őr­ halm i elkövetői lennének! K ét és fél éve vagyok a községben, egy-két bűncselekmény adódott ez alatt és néhány közlekedésrendé­ szeti kihágás, de lopás, mezei lopás nincs. Eleve más beállítottságúak itt az emberek; gazdagok, az anyagi jólét, a becsületes m unka m elletti gyarapodás nem szül indokot a lo­ pásra. Az emberek között kialakult versen­ gésben: kinek van többje, nem képzelhető el, hogy valaki lopna, az összetartó nép egyket­ tőre kiközösítené, lehetetlenné te n n é ... Minél jobban megismerem Őrhalom köz­ séget, minél több em bert ism erek személye­ sen, annál jobban örülök, ha a faluról olyas­ m it tudok meg, ami más paraszti közös­ séggel szemben kivételes erény. Abban a faluban, ahol én gyerekként éltem, az volt a tipikus, hogy még csak különösebben meg sem ítélték egymást az em berek egy-két cső kukorica letöréséért, szekérderékba dobásá­ ért, villányi lucerna tehenek elé dobásáért, dinnyelopásért, vagy később azért, ha a té­ eszből ki-ki saját félelmétől, gátlásaitól kor­ látozottan többet-kevesebbet v itt haza ille­ gálisan. Ügyes, azt m ondták az olyan em ­ berre, aki többet vitt, mafla, m utattak ujjal az olyanra, aki egyáltalán nem nyúlt a kö­ zöshöz. Emlékszem a „téeszm iatyánk” ke­ ménységére is másfél évtizednyi közelm últ­ b ó l . . . : a téeszvagyon kincs, aki nem lop, annak nincs! — Őrh alom ban egy jól szervezett, korsze­ rű közös gazdaság, az általános gyarapodás, úgy látszik, egyszer s m indenkorra képtelen­ séggé tette a „légtelenítési” ügyeket — be­ szélem lelkendezve felfedezésemet egy nyug­ díjas öregembernek. Kinevet. Azt mondja, Őrhalom ban mindig is szorgalmas, becsületes volt a nép, itt a szükség nemigen kényszerített lopásra sen­ kit a téesz megszervezése előtt sem. Neki sem tudok komolyan ellentm ondani, bár nem egy képviselő-testületi vitáról olvastam egy­ kori jegyzőkönyvekből, ahol arról folyt a szó, hogy az őrhalm i mezőőröket — rendszerint három volt — fegyverrel szereljék fel az el­ harapódzó lopások ellen, m ert az országút m ellett fekvő burgonya-, káposztaföldeken sok kárt okoznak helyi és átutazó tolvajok . . . A hetvenes évek derekán (1973—75.) A hetvenes évek közepére a mezőgazdasági term előszövetkezetek m int szocialista nagy­ üzemek, országszerte m egszilárdultak, m int termelési szervezetek általában a term elő­ erők fejlesztésének megfelelő keretei. Az Őrhalm i Hazafias N épfront Termelőszövet­ kezet másfél évtizedes fejlődése egyértelm űen igazolja, bizonyítja ezt. A szövetkezet term elésében egyre haté­ konyabban alkalm azzák a hetvenes évek közepére a mezőgazdasági művelés legkor­ szerűbb módszereit, a tudományos technikai haladás legújabb eredményeit. A p á rt agrárpolitikájának szellemében a szövetkezet szer­ vezésekor az volt a cél, hogy jobban éljen a korszerű gazdálkodási rendszerbe töm örü­ lő parasztság, hogy a term elés növekedési üteme gyorsuljon meg, zárkózzon fel a szo­ cialista ipar fejlődéséhez. Őrhalom ban — no­ ha az 1970. jan u ár 1-el bekövetkezett egye­ sülés éreztette hatását — az 1970-es évek közepére alapvetően m egváltoztak a term e­ lőszövetkezeti tagok m unka- és életkörül­ ményei. A lelkiism eretes m unka után olyan jövedelemben részesültek a term előszövet­ kezet tagjai, hogy m agasabb szinten szervez­ hetik meg életüket. Egészségesen élnek, jól öltözködnek, több tartós fogyasztási cikket vásárolnak a téesz tagjai, m int valaha is a község története során. A falu képe úgy újul meg, hogy a m utatós házakban lassan vál­ tozás jelei m utatkoznak a megszenvedett régi életnorm ákban, értékrendben is. Alapvetően m egváltozott a földeken vég­ zett m unka jellege. A korábbi hagyományos paraszti m unka elemeiben a fizikai m unka nagy aránya volt a jellemző (kaszálás, kapá­ lás. cséplés stb.), a hetvenes évek közepén olyan fokú Őrhalom ban a mezőgazdasági term elést kiszolgáló géprendszerek szerepe, hogy a tényleges fizikai erőráfordítás jelen­ tős arányban csökken. Erdős István Egy ingázó mindennapjai o lv ash ató ki. M ár ezelő tt tíz év v el m eg­ írták , a b e já rá s tö b b évtizedes tá v la tb a n is m eg m arad , ső t bizonyos százalékig m ég n ö v ek ed n i is fog; az is tisztázó d o tt, hogy a b e já ró életm ó d első so rb an gazd a­ sá g i-tá rsa d a lm i p ro b lém a, m eg o ld ásán ak eg y etlen m ó d ja a tá rsa d a lm i összefogás, az irá n y íto tt ip arfejlesztés, ip a rtelep ítés. T ek in tv e, hogy a b e já ró k csak n em kilen c­ ven százaléka fizik ai m u n k ás, ig a z n a k kell ta rta n u n k azt a m e g á lla p ítá st is, „hogy a m a g y a r m u n k á so sz tá ly h e ly z e té n ek ja v í­ tá sa e lv á la sz th a ta tla n az ingázó dolgozók sorsától, jö v ő jé tő l” . Így h á t én is b elép tem ebbe a h a ta lm a s seregbe, és le tte k g o n d ja ik — m ég h a rövid id ő re is — sorsom m in d en n ap o s kísérői. S hogy m ié rt is v o lt rossz o k tó b erb en kezdeni? A ki egy k ev eset is já r t m á r így m u n k ah ely re, az tu d ja , ily e n k o r sö tétb en in d u l az em b er és sö té tb e n érk e z ik haza. Ú gy érzi, m in th a a te lje s n a p ja elv eszett volna, m ég az a m a ra d é k k is szab ad O k tó b er közepén k ezd tem az ingázást. A le h ető leg ro sszab b id őben le tte m ta g ja a n n a k a tö b b m in t egym illió e m b e rt szám láló ré te g n e k — ez a szám azt je ­ le n ti, hogy m in d en ötö d ik k ereső ide ta rto z ik — , am ely n ek m u n k a h e ly e és la k ó ­ helye, sa jn á la to s m ódon, n em esik egybe. S h o g y az ingázás v a ló b a n é le tfo rm á v á v á lik vag y v á lh a t, azt m ásfél év a la tt s a já t ta p a sz ta la ta im a la p já n is lá th a tta m . Egyes felm érések szerin t az ingázó fé rfia k n a p i 11 ó rá t tö lte n e k k ereső te v é ­ ken y séggel (a n ő k n él ez csak 10,1 óra), am i e g y ú tta l azt jelen ti, hogy az egyéb é le tte v ék en y ség re fo rd íth a tó id e jü k je le n ­ tősen lecsökken. E lső so rb an a p ih en ésé és a szórakozásé, m űvelődésé. Az ingázás tá rs a d a lm i pro b lém a, m ely ­ n e k k ö rü lm é n y e it, h ely z e té t s jö v ő jét szak cik k ek százai v izsg álták és vizsgál­ ják . E zekből az íráso k b ó l tö b b érdekesség 9 �id eje is k e v e se b b n e k tű n ik . A k o ra i fel­ kelés, az ú t az állo m ásra, a ködös, n y ir­ kos idő, a fe lh a jto tt g a llé r m ögé is b e s u rra n ó eső úg y e lk e d v e tle n ítik az e m b e rt, hogy csak a leg n ag y o b b lelk ierő v el b ír ja m a g á t felto rn ászn i az állom áson veszteglő ko­ csiba. E ste p ed ig alig v á r ja m á r, hogy m inél előbb ág y b a k e rü ljö n , s észre sem veszi, m in t sz a la d n a k el n a p ja i an élk ü l, hogy a csa lá d já v a l v ag y ép p e n o tth o n i m u n k á iv a l tö rő d n i tu d n a . E z a á lla ­ p o t az első időkben. K ésőbb a bosz­ szúság, a m éreg m o n o to n m egszokássá, egykedvűség g é válto zik , s v a la m i n ag y o n különleges e sem én y n ek kell tö rté n n ie , hogy az em b er fe lria d jo n a tu n y aság b ó l. Jó m a g a m n a g y n e k ib u z d u lá ssa l in d u l­ tam m in d en n ap o s u ta im ra . M en n y i m in ­ d e n t fogok én olvasni, v é g re p ó to lh ato m az e lm a ra d t o lv a sm á n y o k a t — gond o ltam , s m á r az első reg g el k é n y e lm e se n leü lv e a hely em re, fe lk a p c so lta m a v ilág ítást, észre sem v e tte m a rosszalló p illa n tá so k a t és olvasni kezd tem . M iu tá n egy fél ó ra m ú lv a feléb re d tem , a k ö n y v em m ég m in ­ dig o tt volt n y itv a , m in t a v o n a t in d u ló rá n d u lá sa k o r. M ost m á r n em a lu d ta m el ú jra , vég ig o lv astam a h á tra le v ő u ta t Pestig. M ásn ap u g y an ez já tsz ó d o tt le, h a r ­ m ad n ap is. És így to v á b b — d e n a p ró l n a p ra rö v id ü lő o lvasási időkkel. Az oly­ a n n y ira te rv e z e tt olvasásból n em le tt m ás, m in t az é jsz a k á t pótoló, m eg -m eg zav art, k áb a alvás. H iáb a b u rk o ló z ta m a k a b á ­ tom m élyére, a zaj, az ajtó csap k o d ás, az u tazás lá rm á i fe l-fe lria s z to tta k , s az el­ m a ra d t iro d a lm i élm é n y e k p ó tlá sá ró l egy időre lem o n d tam . E gy eszten d eig v e rg ő d te m így re g g e ­ le n te az é b re n lé t-a lv á s h a rc á b a n , d e k é p ­ te le n v o lta m m egszokni a k o ra i k elést. E k k o r g o n d o lta m a rra , hogy h a én n em is tu d o k z a v a rta la n u l olvasni, nézzek k ö rü l, v a jo n az ú titá rs a im h o g y a n b írjá k reggel és este az u ta z á st. E g y re v o ltam csak k ív án csi: o lv a sn a k -e a v o n ato n , s h a igen, a k k o r m it, a velem u tazók. 10 K id o lgoztam m ag a m b a n a „v izsg álat” sz e m p o n tjait. M indig csak egy ü lésp ár, illetv e fü lk e u ta s a it n éztem — ez nyolc e m b e r — , m e rt így tu d ta m m egszólítás n élk ü l m eg á lla p íta n i az o lv asm án y cím ét. (Ez az esetek d ö n tő tö b b ségében sik e­ rü lt, de n é h a csak ig en b o n y o lu lt hely ez­ k ed ések segítségével.) A z u ta so k szám a persze jó v al tö b b volt, m in t nyolc, hiszen eg y részt cserélődtek, m ásrészt alig-alig fo rd u lt elő, hogy n e á llta k volna m ég az ü lések k ö zö tt is. Ily e n k o r az álló u ta s és a csere is szerep elt a statisz tik á m b a n . Ig y v iz sg áltam ö tv en n a p o n át, am i az oda-vissza u tazás jó v o ltáb ó l száz a d a tfe lv é te lt je len t. H ogy k ik k e l u ta z ta m ? S zinte m in d en osztály és ré te g kép v iselv e volt. D iákok, m u n k áso k , h iv a ta ln o k o k , pedagógusok, v asu taso k , k ofák, m érn ö k ö k , k a to n a ­ tisztek stb. É le tk o ru k az óvodástól az ag g a sty án ig v áltak o zo tt. V o ltak közöt­ tü n k újoncok, m in t én, v o lta k a k ik m á r 2— 3 éve csinálok n a p m in t n ap , s volt „felső tízezer”, a k ik n e k ta g ja i 10— 15 éve n y ú jto tt m ű szak b an dolgoznak. V olt időm m eg ism ern i őket, m e rt d ö n tő töb b ség é­ ben m in d e n n a p azonos ú titá rs a im v oltak. A v izsg ált id ő szak b an 1040 e m b e rre l u ta z ta m eg y ü tt. A n a p i leg kevesebb k ettő (szom bati napon), a leg tö b b 26 u ta s v o lt: a z á tla g szerin t (k erekítve) n a p o n ta huszo n egy e m b e rt fig y e lh e tte m m eg. 1040 u tasb ó l 294 olvasott. Ez azt jele n ti, hogy a n a p i h u szonegy u ta s közül h o zzávető­ leg 6 o lvasott, am i n e m sok. A z utazási idő egy óra h ú sz perc, az u ta so k nag y része v ég ig u ta z ta a h a tv a n k ilo m étert, így te h á t id e jü k n a g y részét nem h asz­ n á ltá k o lvasásra. D e v a jo n m ié rt nem ? A szak iro d alo m szin te eg y é rte lm ű e n a M Á V -ot h ib á z ta tja , m isz e rin t a zsú fo lt­ ság, a gyenge v ilág ítás, az elh a n y a g o lt­ ság, a fű té si z a v a ro k — te h á t á lta lá b a n a k u ltu rá lt u tazási fe lté te le k h iá n y a — len n e az olvasás a k ad ály a. V élem ényem és ta p a sz ta la to m sz e rin t n a p ró l n a p ra k evésbé le h e t a M Á V -ban k e re sn i a n em ­ olvasás okát. Az u tazás k ö rü lm én y ei u g y a n ­ is ja v u lta k ; eg y re tö b b a jó l m eg v ilá­ g íto tt, a ren d szeresen tisz tá n ta r to tt kocsi stb. H a v a la m ire p an asz leh et, az a k ésés; b á r h a ro sszm ájú len n ék , azt m o n d an ám , hogy az u ta z á si idő m eg ­ h o sszab bodása az olvasás szem p o n tjáb ó l ép p en h ogy e lő n y ö s! A k k o r h á t m i le h e t az ok? N agyon sok a p ró té n y ező t le h e t felsorolni. A k o rai ébredés, az álm osság elveszi az em b er kedvét a h a jn a li olvasástól, in k á b b m in te g y „ rá te sz ” m ég egy kicsit a félb e­ sz a k a d t éjszak ai n y u g alo m ra. A k o rá n ­ kelő e m b e rn e k nem csak a szellem i fris­ sesége akadozik, h a n e m a fizik ai is. M eg­ á lla p íto ttá k , hogy a tiz e n ö t k ilo m étern él tö b b e t ingázók érv e ré se m u n k ak ezd és e lő tt 100 fö lö tt van, te h á t g y a k o rla tila g m á r f á r a d ta n kezd ik a m u n k á t. S o k a k n a k a v o n a t rázk ó d ása, a g y ak o ri fékezés teszi le h e te tle n n é az olvasást. D e té rjü n k vissza az olvasási vizsgá­ la tra . A 294 olvasó közül 261 egyféle o lv asn iv aló t v e tt a kezébe, 29 k e ttő t és 4 h á ro m fé lé t egy-egy alk alo m m al. K öny­ v et 91-en, fo ly ó ira to t 229-en o lv astak . A fölös szám abból adódik, hogy v o lt aki k ö n y v et is, ú jsá g o t is o lv aso tt egym ás u tán. A fo ly ó irato k közül a 229 u ta s 39 féle ú jság o t olvasott. A leg tö b b en (151) n a p iés h etilap o t, 42-en K épes Ú jságot, 17-en ism e re tte rje sztő fo ly ó irato t, 9-en iro d a l­ m i-m űvészeti és 11-en vegyes fo ly ó ira­ to k a t olvastak. A le g g y a k ra b b a n o lv aso tt tíz ú jság sor­ re n d je a következő: E sti H írlap (98 olv a­ só), L údas M aty i (21). N ép sp o rt (12), N épszabadság (11), M ag y ar Ifjú sá g (11), Füles (7), H étfői H írek (6), R ak éta (5), É let és T u d o m án y (4), M ag y ar H írlap (4). Ü gy vélem , az E sti H írla p első h ely e eg y értelm ű . (Az u tas, h a a k a rn á , sem tu d ­ ná k ik e rü ln i a rik k a n c so k a t, s veszi m eg tő lü k a ta rta lm á b a n , stílu sá b a n „leg u tazásib b ” n ap ilap o t.) A tö b b i fo ly ó ira t so r­ re n d je is érth e tő , tü k rö z i azt a ta p a sz ta ­ lato t, hogy az u ta z á sra a kevés szellem i erő feszítést igénylő ú jság o k a le g a lk a lm a ­ sab b ak . N a és azok, am ely ek b en a kép, a ra jz a rá n y a n ag yobb, m in t a szövegé. Az ism e re tte rje sztő fo ly ó irato k kö zö tt szere­ p elt m ég az U n iv erzu m , D elta, A u tó M otor, Lobogó, R ád ió tech n ik a, E zerm es­ ter. E gy-egy fős o lv aso ttság g al szerepel az Új írá s, K öznevelés, Á llam és Igazgatás. A 39 féle ú jsá g -fo ly ó ira t k ö zött g y a k o r­ la tila g ritk a , különleges fo ly ó ira to t eg y et­ len eg y et sem lá tta m , h a c sa k a n n a k nem szám ít egy B u rd a, a m it egy jó l öltözött d iá k lá n y lap o zg ato tt n ag y buzgalom m al. A k ö n y v ek m egoszlását vizsgálva is sok érd ek esség re b u k k a n h a tu n k . U ta s tá rs a ­ im összesen 91 k ö n y v et o lv astak . E zek m egoszlása: szépirodalom (31), szak - és ism e re tte rje sztő (8), ta n k ö n y v (24), p o n y ­ va (4), egyéb (5), k id e ríth e te tle n (19). A ta n k ö n y v e k kö zö tt m in d en v o lt: á lta ­ lános és középiskolai, v a la m in t eg y etem i ta n k ö n y v ek , n y elv k ö n y v ek stb. Ez u tó b ­ b iak k ö zö tt fra n c ia , n ém et, orosz, angol n y elv k ö n y v et lá tta m , am ely ek szám b an közel a felé t te tté k k i en n ek a cso p o rtn ak . A szak- és ism e re tte rje sztő iro d alo m k étség k ív ü l csekély szám ú. O ly an n y ira, hogy k ü lönösebb h e ly e t n em foglal el, h a m ind a n y o lcn ak leíro m a c ím ét: Ö veges: A fe g y v e re k fizik ája, K ard o s: Á ltalános pszichológia. O p erák könyve, K üzdelem a te n g e re k é rt, G u e rin : A szü rk e táb o rn o k , ALGOL 68, K R E S Z -könyv, A csereszn y efa ága (útleírás). Ú gy látszik , a szak m ai ön­ k ép zésre a lk a lm a tla n a vo n at. A m i a szép iro d alm at illeti, a kép igen változatos. S o rre n d e t fe lá llíta n i n e m le­ h e te tt, hiszen eg y etlen író k iv ételév el m in ­ d en k i csak egy m ű v el v o lt jelen. Ez az író H em ingw ay. O lv aso tt m ű v ei: A k ié rt a h a ra n g szól, Öreg h alász és a te n g e r, F iesta. A tö b b ie k lis tá ja igen ta rk a . A klasszik u so k k ö zö tt H em in g w ay -n k ív ü l o tt ta lá lju k M a u p a ssa n t-t, T hom as M annt, V illont, T am ási Á ro n t, M óricz Z sigm ondot és N ém eth Lászlót. A le k tü r k ö zö tt szere­ pel D allos, R ejtő, F ev al, C arr, C h a rrie r. �A m ai m a g y a r iro d a lm a t M ándy P alo tai B oris és M oldova G y ö rg y selte, m íg a k o rtá rs k ü lfö ld ie k egyedül N o rm a n M ailer az eg y etlen k á s” név. Iv án , k é p v i­ k ö zö tt „ m á r­ É rdem es m ég egy p illa n a tig időzni itt. A hag y o m án y o s m a g y a r író i (kedveltségi) ra n g so r jelen tő s a la k ja i n e m sz e re p e ltek az olv aso tt k ö n y v e k között. H iá n y z o tt B e r­ kesi, Szilvási, P a ssu th , de u g y a n c sa k h i­ á n y z o tt Jó k a i, M ik száth és G á rd o n y i is. Ism étlem : n e m á llt sz á n d é k o m b a n tu d o ­ m ányos szin tű k u ta tá s t végezni, é p p e n csak a felszín én k a rc o lta m m eg ezt a k é r­ dést, am ely m ég íg y is sok érd ek esség g el já rt, b á r sem az ered m é n y e k , sem a m ó d ­ szerek n e m e n g e d h e tik m eg a k o m o ly ab b k ö v etk ezte tések lev o n ását. T a lá n csak an n y it, érd e k e s te rü le te ez az o lvasási k u ltú rá n a k , s m in t ilyen, eleddig m ég fel­ tá ra tla n , n o h a az olvasásszociológia a la ­ posabb n ek ik észü lő d és u tá n jelen tő s t a ­ p a sz ta la to k a t d e ríth e tn e fel, h o g y m eg­ rajz o lh a ssu k a b e já ró dolgozók olvasási k u ltú rá já n a k te lje s k épét. S algói D. M ihály Búcsú Chaplintől Az igazság az, hogy én először a h atv an as évek második felében búcsúztam el Charles Chaplintől, am ikor külföldön m egtekintetten A hongkongi grófnő című alkotását. Most m ár elm ondhatjuk, hogy ez a film volt a h atty ú ­ dala, de akkor még nagy tervek foglalkoz­ tatták. Forgatókönyvekkel bíbelődött és sze­ retett volna m egint a kam era mögé állni. Mindig nagyrabecsültem a zseniális rendező­ színész művészetét, m árcsak azért is, meri filmízlésemet részben Chaplin-rem ekek for­ málták, A hongkongi hercegnő azonban nagyon elkeserített. B uta komédia volt, szakállas öt­ letekkel, poros beállításokkal — az egész, részleteiben és egészében, az ódivatúság szel­ lem ét árasztotta magából. Ahogy ez efféle produktum ok esetében lenni szokott, a k itű ­ nő színészek sem tudták m egm enteni az el­ süllyedt hajót (Sophia Lor en és M arion B ran­ do m ellett — egy epizódszerepben, tengeri­ beteg pincérként — a m ester alak ja is fel­ villant néhány pillanatra). Tudom, kegyetlen dolog ez (mentségemre szolgáljon viszont, hogy őszintén bevallom): én akkor „leírtam ” m agam ban Charlie Chap­ lint. Igy gondolkoztam: a művész lassan nyolcvan körül jár, csodák nincsenek. Ebben a korban nehéz m egújulni. A pálya gyakor­ latilag véget ért. Jobb lenne, ha az életében fiatalon klasszikussá vált alkotó megbékélne a gondolattal, hogy utolsó percig lehetetlen dolgozni. A hongkongi grófnő és az ehhez ha­ sonló csacskaságok árnyékot vethetnek a m esterm unkákra, az A ran ylá zra, a N agyváro­ si fé n y e k r e , A d ik tá to rra is. Agyő, Charlie! Úgy alakultak a dolgok, hogy Chaplin valóban nem rendezett több film et az egyér­ telm űen balsikerűnek titu lált szalonvígjáték után. Időnként hallani lehetett róla: a dol­ gos élet utáni pihenés éveit élte. Önéletírása nem keltett szenzációt. (Talán azért, m ert a botránykő-m em oárok idején több kulissza­ vagy hálószobatitkot v ártak tőle, de az is lehet, hogy csak am iatt, m ert Chaplin sor­ sának fordulatait — hála a különféle kiadvá­ nyoknak — számos érdeklődő részletekbe menően ism erte). Aztán jöttek a felújítások: Európa és A m erika m egint Charlie Chaplin nevétől lett hangos. Az egészségileg roha­ mosan hanyatló művész aggastyánként még kitüntetéseket is betakaríthatott. Egykori ül­ dözői — vagy inkább azok örökösei — látv á­ nyosan megkövették. Családi harm óniájáról legendák keringtek: ő aztán tényleg kiegyen­ súlyozott békességben készülhetett az elm ú­ lásra. Most, hogy m egérkezett Charles Chaplin halálhíre, valóban el kell búcsúzni minden idők egyik legnagyobb filmalkotójától. Rossellini, a neorealizmus egyik m egte­ rem tője váratlanul, hirtelenül távozott (előző héten a cannes-i fesztivál zsürielnöki teen­ dőit látta el, s hazájába visszautazván érte a h a lál): a nekrológok szerzői nem készül­ tek fel a kényszerű feladatra. P ier Paolo Pasolini, az olaszok fenegyereke zavaros gyilkossági história áldozata lett, különben is alkotóereje teljében volt, ebben az eset­ ben is nehéz lehetett gyorsmérleget készí­ teni. Charles Chaplin elhunyta ezzel szem­ ben nem érte m eglepetésszerűen a film vi­ lágot. A roppant arányú életm ű jelentősé­ gét, tanulságait lényegében m ár évekkel — sőt: évtizedekkel — ezelőtt meg lehetett h a­ tározni. Alábbi — szubjektív — jegyzeteimben nem a film történeti leckét kívánom felm on­ dani. Lapozzuk fel a lexikonokat, kéziköny­ veket: m indegyikben olvasható a kerek egészet képező — és újabb adalékokkal im ­ m ár sohasem bővülő — Chaplin-passzus. Most úgy búcsúzom el Chaplintől, hogy le­ írom : m it jelentett szám om ra ő és film je­ inek piram isa — s m iképpen látom most a helyét, m ikor időben s térben távolodni kezd tő lü n k ... Az első találkozásra a negyvenes évek m ásodik felében került sor. A d ik tá to rt lát­ tam, alig tizenévesen. Inkább jeleneteket, ötleteket raktároztam el emlékezetemben, m intsem gondolati-eszmei tanulságokat. Na­ gyon tetszett a kis borbély balett-tánca a járd án (a nácikkal folytatott m érkőzést kö­ vetően), halálra nevettem m agam a pénz­ evés tragikom ikus epizódján. Mélységesen elgondolkodtatott az egyik nyitó képsor: p a­ rancs hangzik el — Charlie a sor végén áll. Mindenki „hátrapasszolja” az utasítást. A kisem ber is követné a példát, csakhogy mö­ götte m ár nem áll se n k i... A hitlerizm us ezekben az években — 1948 lehetett — még mindig lidércnyom ást váltott ki az em be­ rekből. A háborús sebek nehezen gyógyul­ nak. De m ár gúnyolni lehetett a pojácákat, akik le ak arták igázni a világot! És m ár kacagtunk azokon, akiktől korábban iszo­ nyatosan rettegtünk! Ennek a nagy fegyverténynek a jelentő­ ségét csak most érzem igazán. Kivált, hogy a film készítésének évére pillantok. A d ik ­ tátor ízig-vérig realista szatíra: és 1939-ből való. Tudom ányos-fantasztikus m űnek is ne­ vezhetnénk, hiszen Chaplin látnoki pontos­ sággal m egjövendölte benne egy tébolyító gépezet irányítóinak tündöklését és bukását. De nemcsak ezért „alapfilm ”. Számomra am iatt is példam utató, hogy bebizonyítja: hum orral is lehet ölni. Még ma is megesik, hogy egyesek szentségtörésnek tartják, ha a rendező komoly dolgokkal viccelődik. M ár­ pedig a fasizmus — komoly dolog. Holott Chaplin nem vaktöltényekkel lövöldözik, hanem élessel. S folyton talál. S mindig nevetségessé teszi H itlert és szekértolóit. Ma m ár tudom, hogy A d ik tá to rn a k hibái is vannak. Egyik-másik geg elválik a szto­ ritól és a befejező szónoklat kissé elnyúj­ tott. A sziporkázóan szellemes megoldások bőségesen kárpótolnak ezekért az esztétikai szeplőpöttyökért. A d ik tá to rt azóta többször is m egtekin­ tettem. Ma is kedvenc film jeim közé sorolom a komédiát, melynek — ha összeállítanák — kiem elt helye lenne a legjobb an tifa­ siszta film ek antológiájában. Chaplinnel a későbbiekben — jó tíz—tizen­ öt éven át — nem folytathattam az ism er­ kedést. Az okok ism ertek: am erikai film et nálunk ekkoriben egyáltalán nem vetítettek, s m iután felnyíltak a sorompók, a Chaplin- 11 �alkotások forgalm azási jogdíja csillagaszati összegekre rúgott. Mesélik, hogy maga C har­ lie sem volt rossz üzletember, de bizonyos­ nak látszik: nem ő srófolta fel az árakat, hanem a kereskedelm i cégek, melyek a re­ mekek fölött diszponáltak. A művész azt szereti, ha m inél többen tekintik meg m un­ káit, s különben is: Chaplin vagyoni hely­ zetét egy-két millió m ár nem változtatta meg lényegesen. A szűk esztendőkben rávetettem magam az elérhető Chaplin-irodalom ra. Két kiad­ ványt ma is sűrűn elő szoktam venni, m ert érdekes dokum entum ok kaptak helyet ben­ nük. Az egyik a francia Sadoul Chaplin életrajza, a m ásik Örkény István miniesz­ széje. Előbbi — noha szem pontjai érezhe­ tően sem atikusak és az elemzésben nem mindig érvényesül az ideológiai és esztéti­ kai egység — sűrűn idéz a m estertől és em ­ berközelbe hozza őt az olvasóhoz. Az ars poetica m eghatározása egyenesen elbűvölő: „Nem hiszek a technikában, a felvevőgép sétájában a filmcsillagok orrlyukai és fülei körül. Hiszek a mozdulatokban. Hiszek a stílusban.” Az ö rkény-füzet ism ertető cél­ lal íródott, ám ez is tartalm az néhány b e­ szédes adalékot. Érdemes idézni például abból a beszédből, melyet Chaplin 1954-ben m ondott a Nemzetközi Békedíj átvételekor: „Szüntessük meg m agunk k ö rü l... a két­ ségbeejtő és gyilkos légkört, igyekezzünk kölcsönösen megérteni egymás problém áit, m ert egy újabb világháborúban senki szá­ m ára nem terem győzelem. Ezért a rra kell fordítanunk m inden erőnket, hogy vissza­ térjünk ahhoz, ami egészséges és term é­ szetes az em berben: a jó ak arat szelleméhez, amely alapja m inden ihletnek, m indannak, ami alkotó, jó és nemes az életben. Dolgozzunk m indnyájan a közös célért, a béke dicsőséges korszakáért, melyben m in­ den nem zetre virágzás vár.” cenchaborujaban. A MOKEP sorra bemuaz üzletnek a C haplin-film ek vetítési li­ cencháborújában. A MOKÉP sorra bem u­ tatta — illetve felújította — a klasszikus é rték ű alkotásokat. Cikkek, tanulm ányok légiója vállalkozott az újraértelm ezésre. A sír felé haladó Chaplin élőbb lett, m int va­ laha. Nekem — a progresszivitás m ellett — ta ­ lán a játékosság nyerte meg leginkább a tetszésemet a színész-rendező műveiben. Chaplin vásznán semmi sem történik vélet­ lenül: a burleszkben és a vígjátékokban lehetetlen im provizációra építeni, a gesztu­ sok és a mozdulatok, a helyzetek és a m on­ datok mindig pontosan koreografáltak. Az Aranyláz, a Nagyvárosi fények, a Cirkusz és a többi film szituációit egy csillapíthatat­ lanul jókedvű kobold gombolyítja. A komi­ kum csakúgy patakzik a jelenetekben, de az ötleteknek nincs verejtékszaga — s rá ­ adásul mennyi m indent kifejeznek egy élet­ forma, egy m agatartás, egy egzisztenciális küzdelem lényegéből! Szavakkal szinte le­ hetetlen visszaadni a játékosság összetett­ ségét: csak egy-két példát hadd idézzek a chaplini mélység érzékeltetésére. A Kölyök kettőse — az utcai üveges meg az elhagyott gyerek — voltaképpen ősrégi trükkel akar boldogulni. A srác betöri az ablakot, Pat­ rónusa meg felajánlja gyors szolgálatait. Az elcsépelt poén ül, de sajátos báj színezi át a produkciót: a leleményesség, a kiszolgál­ tatottság, a csakazértis, a kópésság ere­ deti m utatványát látjuk. A Modern idők­ ben Charlie az utcát rója: éppen nincs m it csinálnia. Felszed egy vörös rongyot — és a háta mögött m ár m enetelnek is a tüntetők. Igy kavar bonyodalm at egy bot­ csinálta fo rra d a lm á r... Ebben a betétben főleg a kontrasztok ereje és az egymással ellentétes dolgok kapcsolódása a hum or­ 12 forrás, bár Chaplin a villanásnyi jelenetben is érzékelteti ok és okozat, szükségszerűség és véletlen dialektikáját. A játékosság m ellett Charlie Chaplin ér­ zelm e s s é g é t is eleven értéknek, lényeges esztétikai összetevőnek tartom . A csetlőbotló kisem ber sohasem tám ad: legfeljebb védekezik. Szinte gépiesen emeli a kalap­ ját, am ikor ismerőssel — vagy ism eretlen­ nel — találkozik. V állalja az em óciókat és esze ágában sincs szégyenkezni am iatt, m ert elérzékenyül. Segít — méghozzá önzetlenül, szám ítgatás nélkül — az elesetteknek: sors­ társainak. Szeretné magához ölelni a világot. A békesség apostola ő, aki A diktátorban eképpen fogalmazta meg hum anista elkö­ telezettségét: „Katonák, nem vagytok gépek, nem vagytok vágóhídi birkák. Emberek vagytok. Szívetekben él az emberiség sze­ retete. Ne érezzétek gyűlöletet. Csakis azok gyűlölnek, akiket senki sem szeret. Akiket senki sem szeret, és akik torzlelkű em be­ r e k ... K atonák! Ne harcoljatok a rabszol­ gaságért! H arcoljatok a szabadságért!” Végül, de nem utolsósorban: engem m in­ dig lefegyverzett Chaplin sokoldalúsága. A hetvenes évek vége felé elég sok író-ren­ dező, rendező-operatőr, színész-rendező stb. tevékenykedik a stúdiókban, a film történet korábbi szakaszaiban azonban még nagyobb volt a munkamegosztás. A m ulattatás óri­ ása, C harlie új hagyom ányt terem tett. Nem elégedett meg azzal, hogy játszott és ren­ dezett: forgatókönyveket is írt, zenét is szer­ zett a filmjeihez. Tehetségét a filmkészítés m inden fázisában kam atoztatta — egymaga tarto tta a hátán grandiózus film építm é­ nyeit. Közhelyszámba megy, bár abszolút igaz­ ság: a filmművésznek a legkülönbözőbb korú, felfogású, érdeklődésű, felkészültségű nézők sorához kell szólnia. A filmféleségek és m űfajok differenciálódása eléggé megosztja a publikum ot: egyszerre, azonos időben „megcélozni” m inden közönségréteget úgy­ szólván lehetetlen. Chaplinnek ez a lehetetlen is sikerült. A C irkuszt élvezi az is, aki utálja a manézs világát. A diktátor robbanó ötletfüzére a gyerekeket harsány kacajra készteti, az el­ m élyülésre hajlam os értelmiségi észreveszi a bohóckodás mélyén rejlő filozófiai ta r­ talm at. Az Aranyláz a „milyen szép lenne” m eséjét a kapitalista verseny lényegéről szóló példázattal fűszerezi — tehát a ki­ csiknek és a nagyoknak egyaránt ta rta l­ mas szellemi táplálékkal szolgál. „Művészi”, „kommersz” : nem túlságosan szeretem ezeket a jelzőket, hacsak lehet, elkerülöm használatukat. Chaplinre m ind­ két címke, m indkét minősítés alkalm azható. Művészi film eket készített és a nézők tódul­ tak a moziba, m ikor alkotásait vetítették (vagyis kom m ersz-jellegű kom édiákat forga­ tott). A film országútja széles. Charlie Chaplin szinte minden ösvényt bejárt. Szinte ijedten pillantok jegyzetem címe fölé: Búcsú Chaplintől. De hiszen én még­ sem akarok búcsúzni tőle! És nyilván m á­ sok, a filmművészet igazi barátai sem a k a r­ nak! C harlie Chaplin életének film je nem pereg tovább. De a művei útitársaink m aradnak. Gazdag öröksége az egyetemes k u ltúra érté­ kes kincse. A búcsú teh át jelképes. Chaplin kirekeszt­ hetetlen a fejlődés folyam atából: velünk volt eddig, ezután is velünk marad. V eress Jó zsef Balázs János: Ecsettel és irónnal 1. A z életra jz. V a n n a k öreg em b erek , a k ik rő l — a m eg élt életso rs lá th a tó jeg y e­ iből — valóságos életb ö lcselet o lv ash ató le. S az sem kétséges, h a m egszólalnak, bizonyos, hogy v a la m i véglegeset és m eg­ fe lle b b e z h ete tle n t m o n d a n a k a v ilág dol­ gairól. N em ö re g k o ru k n á l, h a n e m sz ü le te tt szellem i h a jla n d ó sá g u k n á l fogva, végsőkig in d iv id u álisak . S zto ik u s k iz ö k k e n th e te t­ lenséggel szem lélik a világot. Ú ja t, m eg­ lepőt, o ly at am in e k n e len n e m e g h a tá ro z ­ h ató h ely e g o n d o lk o d ásu k b an , alig h a so­ d o r e lé jü k az élet h o rd alék o s á rja . Az em ­ b e rt és v ív m á n y a it, zav aro s tö rté n e lm é t és b izo n y talan jö v ő jé t n em so k ra ta rtjá k . O ly k o r m á r-m á r o ly a n n a k tű n n e k , m in t a k ik év tized ek et sz á n ta k bizonyos keleti filozófiák ta n u lm á n y o z á sá ra . T eljességgel felü le m e lk e d tek szem élyes é le tü k esetle­ gességein, és id e g en k én t te k in te n e k ö n m a­ g u k ra . M egjelölt em b e re k ők, a k ik n e k — ki tu d ja , ho l? — k ésik és k ésik a m eg­ v áltás. A n n y iu k n a k n em is lesz része b en ­ n e soha. S iv ár, üres, e lh a g y a to tt, m eddő te re m tm é n y e k k é n t m ú ln a k ki. N em kétséges, hogy B alázs Já n o s is k ö zéjü k ta rto z h a to tt volna. S o rsa m égis a n n a k a h itü n k n e k a tá p lá ló ja , h o g y sem ­ m ilyen em b eri é rté k n em oszlik szét m a­ ra d é k ta la n u l, m ie lő tt eg y á lta lá n n a p v ilá g ­ ra k e rü lh e tn e és m e g testesü lh etn e. B alázs Já n o s k ö te te t bevezető ö n é le tírá sa a k á rh a a csüggetegek b iz ta tá s á ra író d o tt v o ln a: m ég az oly an m élységes m ély b en le é lt élet is, m in t az övé volt, n y o m o t h a g y a vi­ lágban. S z ü le te tt teh etség e (helyénvaló, nem tú lzó szó) n em e n y észett el, h a m u t sem h ag y v a m ag a utón. K ép ek százai ő r­ zik n y om át. K épek, am ely ek eg y b en v a ­ lam ely est c áfo latai is B alázs Já n o s éle t­ bölcseletének. Ú gy ta r to tta — a m in t az ö n é le tra jz áb a n o lv ash ató — , h o g y az élet­ ben tö b b a gyűlölet, k ev esebb a szeretet, több a m egvetés, k evesebb az egym áshoz való közeledés, a m e g é rté sre való tö rek v és. Mégis, ebből az elégtelen szeret e tből, elég te­ len egym ás irá n ti tö rő d ésb ő l m eg k a p o tt an n y it, a m en n y i fe lsz a b a d íto tta teh etség ét. B ará ta i, a cig án y telep értélm eseb b fia ta l­ ja i — a k ik közül eg y et g y a k ra n em lít név szerin t is: Z o ltá n t — fe ltá m a sz tjá k b en n e az e lte m e te tt festő t. Az utószó n év telen ü l m egem lékezik egy ép ítész -g ra fik u sró l is. a k in e k v ég ü l a felfedezés köszönhető. Í r ­ ju k le az ő n ev ét is: S z a tm á ri B éláró l v an szó. M ert az ism eretlen Zoltánok, a n év ­ telen ü l, u ta lá ssz e rű en is alig e m líte tt szat­ m á ri b élák v ég ü l is a v ilág elenyészőnek tu d o tt jo b b ik h á n y a d á t kép v iselik , a k ik n é lk ü l m in d en re n d ű és ra n g ú B alázs J á ­ nosok n y o m ta la n u l tű n n é n e k el a n em létbe. 2. A v e r s e k . A ligha tév ed ek , h a azt állí­ tom . B alázs Já n o s valószínűleg m in d en szerk esztő tő l v issz a k a p ta volna a k ö ltem é­ nyeit. E lső so rb an a k ezdetleges v e rste c h ­ n ik a m ia tt. M égis, egy-egy g o n d o lat fra p ­ p áns, tö m ö r k é p i m egfo g alm azása g y a k ­ ra n tú lm u ta t k ö ltészete d o k u m e n tu m é rté (F o l y t a t á s a 21. o ld a lo n .) �V eres Já n o s Két fa U d v a ro to k b an senki, csak k é t sötét, k o p á r fa : k é t g örcsbe b é n u lt em b er é g re -ra g asz to tt árn y a. É jféli kak asszó k o r m egállok ab lak o d n ál, az erd ő K rú d y -k ö n y v v é v álna, h a k ih a jo ln á l. Igaz, u n a lm a s lá tv á n y , nézz r á ju k m égis néh a, k ig ú n y o lt v ég zetek et p éld áz itt ez a k é t fa, K öd arc az ü veg m ö g ö tt: vánkosod, álm od ő re; a h a ra n g n y e lv se b u zd ít, hogy öltözz ünnep lő b e. K özel éln ek egym áshoz — eg ym áshoz m égsem érn ek , s cso n kká rá g já k m a jd ő k et az ősgyík-fogú évek. E lszán tan m e g tá m a d n a — tu d o m — , h a b e lje b b m en n ék , az elk ö tö tt eb ek n él ád ázab b é rtetlen ség . Boldog — m e rt veled le h e t — az ágy, az ajtó , asztal, én elm egyek, m e rt csu p án a h id eg sá r m arasztal. M int k e rte k a ljá n búvó éhes k e n y é rb e ty á ro k : tu ssal le ö n tö tt tá jk é p közepén állok, v áro k . R ík ató kép zeletem — b á r g épek közt szü le tté l — v iasz-v irág b ó l fo n o tt k o szo rút h ag y fejednél. N ém ák a k o rh a d t fe jfá k , m o st is ú g y já ro k , m in t rég, a f u k a r to rn áco s ház m a sem m u ta tja kincsét. Á rp aszín h a ja d n y o m a n em ék esíti m ellem , m en tő a m u le tt n é lk ü l m eg y ek v ad szelek ellen. M o la G y ö r g y V A SA R EL Y -K O C K Á S P O S Z T E R M ÉG ABBÓL AZ É V JÁ ­ RATBÓL, A M IK O R A M E ST E R M AGA, S NEM A K O M ­ PU T E R D O B TA K I A L E H E T SÉ G E S V A R IÁ C IÓ T Szabó K á ro ly (C arl T ay lo r, K a rl S c h n e id e r stb., tetszés sze­ r in t szab ad o n fo ly ta th a tó ), b ecen ev én Zozó, 16 éves lakos h a z a ­ felé ta r to tt a g im názium ból. H azaérv e p a p írg y á ri szo lg álati la k á su k b a , az író asztalh o z ü lt, bek ap cso lta m a g n ó já t. F e lá llt az a sztal m ellől, elő v ett egy ag y o n ­ fo lto zo tt fa rm e rn a d rá g o t, egy erő sen h a sz n á lt b o rító jú V an M or­ ris-lem ezt és egy színes fo tó t, am ely félm eztelen , fa rm e rn a d rá g o s lá n y t áb rázo lt. A sz u p e r-fix e t n y lo n b a tö ltö tte . A z ab lak h o z m en t, k ifelé b ám u lt. H irte le n az asztalo n álló n a p tá rh o z lé p ett, vissza­ lap o zo tt k é t o ld a lt és k itép te. A n y lo n t a sz á ja elé te tte . Az ágy szélére ü lt, v ig y ázo tt, hogy a zacskó n y ílá s á t csak r itk á n e n ­ g edje el. A lev eg ő tő l feld u zzad ó és összelapuló n y lo n t a kön y ö k e alá szo ríto tta , h o g y n e z a v a rja a lá tá sb a n . A z ág y szélére k ira ­ k o tt tá rg y a k a t nézte. K á ro ly k o ck áró l k o c k á ra lé p k e d az Ü zem u tc a k esk en y kö­ vezetén. Ez a négy zetes lap o k b ó l ö sszerak o tt b e to n sá v az eg yet­ len száraz h ely, k ö rö s-k ö rü l s á rrá áll össze a por. M ég m in d ig csöpög az eső. K á ro ly o r r a m o st kezd sz a b a d u ln i a v a sú ti a lu l­ já ró b a n m e g re k e d t szarszagtól. É rezn i kezd i a folyóról idesod­ ródó, és az iszapos s á rb a n m egfészkelő h a l- és o lajb ű zt. A v il­ lan y d ú co k — ki tu d ja , m ié rt? — v a sú tilla tú , k o rh a d t faoszlopa­ ira d erék m ag asság ig frö csk ö lik a s a r a t a büfögő h a n g ú , ö tto n n ás te h e ra u tó k . A C e m e n tg y á r olyan, m in th a a la ty a k o s u tca p ú p o ­ síta n á fel a h á tá t, m ég a k é m é n y vörös csíkozása is m aszatos­ n a k tű n ik . A tú lo ld a li tö lté se n eg y te h e rv o n a t robog. Az a la tta lévő h ázb an u g a t a k u ty a . K orcs n é m e tju h á sz . A zt m o n d ják , h a k a ­ nos, k id o b ja d eszk ah ázáb ó l a p o k ró co t és a r r a fekszik. A veg y esb o ltn ál K á ro ly m e g g y o rsítja lé p te it. C sapzott h ajú , fiatal hegesztő k sö rö zn ek a száraz eresz a la tt. M a szk ju k v ékony fek ete szíjo n csü n g a n y a k u k b a n , szőrös m e llü k e t verdesi. K á ro ly t a r t tőle, h o g y u tá n a sz ó ln a k és ő n e m fo g a d h a tja Egy madár részvétet kiált H a jn a lra dél jö tt, n a p ra éj, k ietlen ség len g szívem tá já n . L ein t egy b o k o r: n e beszélj! M erev az arcom , m in t a m árv án y . K é t fogsorom m á r összezárt sa tu — n e m k é re k földi jóból, v áro m a p o n tte v ő h a lá lt, a rz é n t h a ra p , ki belém kóstol. Egy m a d á r ré sz v é te t k iált, de nem kell m á r a segítsége: bolygó h ív e ím rá ta lá lt az okok r e jte tt g y ö kerére. S zem em be húzom kalapom , alóla szem em k ifeh érlik . Élek, m in t h a l a szárazon. B a jo m a t csak a felh ő k é rtik . el, m e rt nem tu d üvegből inni. Fél, h ogy k irö h ö g ik e m ia tt, de o tth o n m indig p o h árb ó l kell in n ia, a szódásüveget sem irá n y ít­ h a tja a szájáb a. M ég u ta z á sra is m in d ig v iszn ek m a g u k k a l egy a p ró m ű a n y a g h e n g e re k b ő l összeállíth ató p o h a ra t. A hegesztők csak m eg b ám u lják K áro ly isk o la tá sk á já t, p e p ita ­ ko ck ás zak ó ját. Az É lesztőgyár e lő tt d ag ad t, vörös a rc ú nővel k e rü l szem be. K á ro ly n a k ú g y tű n ik , v a k o n já r, m in t egy b eh e­ m ót poloska, m e rt szem e alig látszik ki húsos arcából. K áro ly a sá rb a lép előle. A ned v es m assza átcsap leé rté k e lt, b a rn a cipőjén, u ta t k eres zoknijához, a sto p p o lás laza szálain á ttö rv e b ő rére lehel. — A csuda vigye el! — bosszankodik u n d o ro d v a K áro ly , de nem m e r c ifrá b b a n k á ro m k o d n i, h á th a m eg h allja v alak i, és olyan g y o rsan te rje d n e k a h íre k az u tcáb an . „H a ő is a szélére hú zó d ik a n ag y te h én v alag áv al. ta lá n n em is kell a s á rb a n gyalogolnom . M ilyen h ü ly e v a g y o k , m e k k o ra d in n y e !” g o n d o lja d iad alm as öröm m el, hogy leg aláb b a g o ndo­ la ta it nem kell m eg ro stáln ia, lo p v a m égis h á tra k a p ja a fe jé t; biztos, am i biztos! A tra fik e lő tt ácsorog, habozik, m ie lő tt b e­ fo rd u ln a a P a p írg y á r k a p u já n . L egjobb len n e á tb ú jn i az elek tro m o s sorom pó a la tt, de nem m er, m e rt az „ szab ály talan és tilo s” . K ét p iro s te re lő k o rlá t a p o rta ü v eg ab lak a elé szo rítja. T u d ja, hogy m a a k ö v ér B e rta néni ül a k a litk á b a n , libegő kék k ö p en y én a gom bok m a jd szét u g ran ak , h a já t k islányosan piros p ö tty ö s kendővel k ö ti le. — S zervusz K arcsik a, nincs sem m i baj az isk o láb an ? — k érd ezi p a tk á n y h a n g já n , m in t m indig. K áro ly „kezitcsókolom ”-o t köszön, a m it m á r a bélyegzőóra e lő tt m eg is bán. L a k ó é p ü letü k ig szidja ö n m ag át, hogy m ég m in d ig n em m e r „jó n a p o t”-ta l köszönni, pedig m in d e n reg g el elh atározza. A kétem eletes, vörös v ak o lású la k ó tö m b k ö rü l soha sem m i nem változik. A kavicsozott u d v a ro n szőnyegporoló ro ­ gyadozik, m eg egy pad. K áro ly g y a k ra n eltö p ren g , hogy m it k eres itt, hiszen h a jsz á lra olyan, m in t a p a rk b a n ta lá lh a tó p a ­ dok. Csenevész, in as k a rú fá k im á d k o zn ak az a b la k o k elő tt, m in th a díszletek le n n é n e k egy k ö rn y ezetv éd ő p la k á t fotójához. A legszélső K á ro ly t m ű a n y a g m á ju sfá ra em lék ezteti, n é h á n y hosszú nyloncsík v erg ő d ik a z ág ak te te jé n , e sté n k é n t susogva szálln ak a szélbe. A fá k levelei v alam ily en re jté ly e s, K áro ly szám ára é rth e te tle n okból sá rg á k é s n em zöldek, m in t a szek­ ré n y m ögül k a rá c so n y k o r elő h alászo tt m ű k a rá c so n y fa p lasztik tűlevelei. Az á g a k k ö zö tt a z ab lak o k b ó l az u d v a rra h a jíto tt és 13 �m e g a k a d t p a p íro k is lebegnek. N em é rik el az u d v a r végében a h a ta lm a s k ém én y m e lle tt álló szem etes k o n té n e rt. H a K áro ly e sté n k é n t leviszi a p iro s v ö d ö rb en a szem etet, fölnéz a k ém én y ­ ből gom olygó f ü s tb á rá n y ra és szédül. L ab ilisn ak érzi a kém én y t, m in th a n em is ahh o z a tég lafalh o z dőlne, h a n e m a k ém ény te te je v a la h o n n a n m essziről, m e g h a tá ro z h a ta tla n h ely rő l n y ú l­ na fölé. T áv o lab b a k a rto n b á lá k m e g sz ü rk ü lt d o m b jai fekszenek, a szél fe lk a rm o lja o ld alaik at. E sté n k é n t m acsk ák ra n d a líro z n ak k özöttük, n é h a p a tk á n y sik o ly is h a lla tsz ik on n an . K áro ly felm egy a lépcsőn. A fo k o k b a n te k n ő k v a n n a k , m in t­ h a fin o m csiszolóanyaggal le n n é n e k felpolírozva. A rozsdás fé m ­ k o rlá t tö lg y k a rfá ja is u g y a n ú g y k o p ik ki, leg erő seb b en a fo r­ d ulókban. K áro ly m eg áll az a jtó elő tt, fa rz se b é b en k eresi a kulcsot. M ikor szem e hozzászokik a sötéthez, a falo n p erv erz, szőrös deltoidok, igék ra jz a u g rik elő. M ég az u tá la to s sám lizöld a jtó ­ ju k o n is ék te le n k e d ik egy, a k u lcsly u k k ö ré k a rc o lt á b ra. A p ik kelyes és p atto g zó fe sté k ű a jtó n h a ta lm a s sá rg a ré z n é v tá b la virít. Az a p ja n ag y o n b ü szk e rá, bek ö ltö zésü k ó ta h a v o n ta le­ m a ra tja v alam ily en sav v al, m e rt „ re n d a lelk e m in d e n n e k ” . K áro ly belép az előszobába, f e lk a ttin tja a v illanykapcsolót. Z ak ó ját a fo g asra ak a sz tja , egy p illa n a tra m egáll a ho m ály o ­ sodó fa litü k ö r elő tt, m ely n ek h á tá ró l a fo ncsor m ák szem k én t p ereg le, fin to rt v ág : „én m á r so k at g o n d o lk o d tam ezen elő szoktam v en n i az á lta lá n o s iskolás ta b ló k é p e t n ézegetem az a r­ com at és m eg p ró b álo k észrev en n i v alam it, b á rm it am itől o l y a n az arcom de nem ta lá lo k sem m it n em u g ro m k i és n em tű n ö k el az arco k közö tt ha rá m n é z v alak i to v á b b sik lik a te k in te te ezek u tá n d ü h ö s leszek kim eg y ek az előszobába feloltom a v il­ la n y t m essziről nézem m eg m a g a m a t n em vagyok m agas és alacsony sem alak o m a rá n y o s n em g irn y ó és n em k ö v ér n o r ­ m á l i s lép ésrő l lép ésre közelítek a tü k ö rh ö z m á r csak az a r­ com at láto m rö v id jo b b ra fé sü lt h a ja m a t k o p o n y ám te te jé n és a fü lem fö lö tt ta lá n ö rö k re b e le ra g a d ta k a v ízh u llám o k am ely e­ k e t an y ám re n d e lt a fo d rásztó l hogy szebb leg y ek persze ez sem m it nem v á lto z ta to tt azon hogy a szálak o ly an seszínűek se szőkék se ba rn á k u tálo m a fü leim n o rm á lisa k n em á lln a k el arcom hosszúkás n é h á n y p a tta n á s u g y a n v a n r a jta de m ióta n a p o n k é n t boro tv álk o zo m ezek is ritk u ln a k a szám v ék o n y és szín telen m in th a átlá tsz ó m ű a n y a g ed én y b en tejszín ű folyadék lötyögne szem öldököm szőke és m á r csak a szem em m a ra d kék a p ró fek ete v o n a la k k a l á tsz ő tt golyó ta lá n kissé szom orú en n y i az egész ezv ag y o k én ” K áro ly élesre v a sa lt iskolai n a d rá g já b a n ül az asztala előtt. D ifferen ciálszám ítási fe la d a to k a t old m eg, de a M atem atik ai K özlöny egyik cik k én já r az esze. A d iffe re n c iáleg y en letek csu p án fo ly am ato s jelen ség ek le ír á s á r a h a sz n á lh a tó k , ezzel szem ­ ben R ené T h o m m a te m a tik u s kép es m ego ld an i a h irte le n v álto ­ zások és d e v e rg e n c iák k isz á m ítá sá t is. H árom d im en ziós áb rá k o n je le n íti m eg a fü g g v én y ek et, am ely ek prognózisok készítésére is a lk a lm a sn a k látszan ak . K ülönös m ódon k a ta sz tró fa-m o d elln ek nevezi ő k e t. K áro ly t csupán a m a te m a tik a elégíti ki m a ra d é k ta la n ul. A n a g y szám o k tö rv én y szerű ség ei lenyűgözik. A z aszta lról felem eli a sz u p e r-fix e t és b á m u lja a fé m tu b u st. C savaros m ű a n y a g d u g ó já v a l egyensúlyoz v ele az asztalon, h ir­ telen elengedi. „H át, ily en egyszerű. Az e m b e r is ily en te h e te tle n ü l születik a v ilág ra. 50—50 % esélye v a n a tu b u sn a k , hogy b á rm e ly szögben dő ljö n el. Ez a m o n tecarlo -elv . V ajo n a cselek v ésein k is ilyen esetleg esek ?” K áro ly végignéz a falon. Ó cska, k o p o tt p o szterek k ap asz­ k o d n ak g o m b o stű -k a rm o k k a l a ró zsaszín ű re m eszelt, ezüst fa n ­ tá z ia -v irág m in tá s fa lra . O sz tá ly tá rsa itó l sz á rm a z n ak a színes v e rse n y a utó k , n a p le m e n té k , h a v a s hegycsúcsok, ro ck zen ek aro k , feszülő fa rm e re s lán y o k fotói, a n n a k fejéb en , hogy örö k jo g k én t elsőnek m áso lh assák le a m a te m a tik a h á z ife la d a ta it. K áro ly n é h a m ég m ost is észreveszi a n y ja rosszalló p illa n ­ tá sá t, h a a fa lra tév ed az asszony te k in te te . A h a talm as, sö té t­ b a rn a p o líro zású sz e k ré n y te te jé n m in iü v eg ek so rakoznak, m á r­ kás italo k k a l, m in d sé rte tle n ü l. A h a jó p a d ló o k k e rsárg a. K öny­ 14 ny eb b felm osni és az o la jfe sté k olcsóbb, m in t a lak k . N em is illen ek a poszterek ehhez a szobához. A helyiség, ahol K áro ly kuporog, v a ló já b a n nem is k ü lön szoba, ezen kell k e re sz tü ljá rn i a szülei szobája felé. A k é t h e ly i­ ség k ö zött a jtó sincs. A tv úgy áll a m ásik szobában, hogy K áro ly is nézhesse az ágyából. K áro ly az asztalán ketyegő, piros v e k k e rre néz. L e h a lk ítja a rá d ió erő sítő jén keresztü l szóló m agnót. A g y á rb a n sik o lt a sziréna. K áro ly az ab lak h o z lép. Az e m b erek kifelé z ú d u ln a k a g y á rk a p u n , eg y ik ü k -m á sik u k h ir te ­ len e ltű n ik a m otozóban. Szülei e g y ü tt tű n n é n e k fel a k e ríté sso r m ellett, e lv á ln á n a k a bélyegzőóra elő tt m egrek ed ő m un k áso k tó l. N éh án y an irigyen nézn én ek u tá n u k , hogy k ö n n y ű azoknak, a k ik rö g tö n h aza is érn ek . A férfi és a nő á tv á g n a a h áz előtti kavicsos térségen, és h a m e g lá tn á k az ab lak b an , in te g e tn é n e k neki. A p ja csak a fejév el biccentene. N agyon egyszerű ru h á t h o rd a n á n a k . A m ily et ő is, a fiu k . Az á ru h á z a k olcsón k iá ru s íto tt tu c a th o lm ijá t. B ordó és p ep itak o ck ás n ad rág o t, ö ltönyt, ó d iv atú szabással, n y o m o tt m in ­ tá s kosztüm öt. N ara n c ssá rg a ny lo n in g et, v ag y fe h é r j e r sey -p u ló­ v e rt v a sá rn a p o n k é n t m in t „ü n n ep lő r u h á t” . F ek ete és d rap p , v astag ta lp ú cipőket, a lk alm i áron. A fé rfi és a nő egyidősnek látszan a. A fé rfi m ag asn ak , szi­ k á rn a k tű n n e, m in t egy v ék o n y cseppkőoszlop. H aja elég ett alu fó lia-szü rk e, a sv ájcisap k a a la tt is k itű n n e, hogy gondosan elv álasztv a h o rd ja friz u rá já t, m in d en h a jsz á ln a k pontos helye és hossza van. A sv ájcisáp k a k é t szám m al nagyobb, a fü ltő re fek ü d n e, n éh a e lő re -h á tra billenne. Az arca kem ény, m in th a nevetőizm ai végleg ele rn y e d te k volna. H a beszélne, szü rk és a jk a lassan n y íln a m eg, elő v illa n n á n a k ezüstfogai. Az ü zem ben azzal csúfolnák, hogy nem bízik a b a n k b a n és m e g ta k a ríto tt pénzét ezü stfo g ak b an őrzi, sőt, a jövő évi á rren d ezésn él á tté r az a r a n y r a ... A fé rfi ily en k o r g y o rsan összekapná a száját, z a v a rta n k ö rü l­ n ézn e és eloldalogna. S oha n em m e rn e visszaszólni, m e rt félne, hogy ú jra elő b u k k an ó , csillogó fogai m ég nevetség eseb b é te n n é k , k ü lö n b en nem ju tn a eszébe sem m i, am iv el m egfelelően vissza­ v ág h atn a. T u d n á, ezek a fia ta l szak m u n k áso k m eg v o n n ák a v á l­ lu k at, h a a sk o rb u tró l beszélne n ek ik , a m it a h a d tá p ro m lo tt k o n z e rv je in szed ett össze. M ár n em is b o trá n k o z n a m eg ezen, m a ra d n a egy z av art, ideges grim asz, am i végül az a rc á b a véső­ dik, m in t a szem öldöke fö lö tt k im ély ü lt rán ck ö teg . A zt persze m in d en k i tu d n á , hogy ő a g y á r egyik legügyesebb kezű szak­ m u n k ása. H a m eg álln a a gép elő tt, hogy befo g jo n a p o fá b a egy m u n k a d a ra b o t és m eg m u tassa a b alfácán o k n ak , hogyan is leh etn e leszedni a fölösleges m illim étert, szögletes m ozgása term észetessé v álna, m ég eg y -k ét fu tó m osolyt is sik e rü ln e elren d ezn i az arcán , a n ehezen mozgó, k isz á ra d t izm ok között. H a n g ja lá g y a b b lenne, és am ik o r e lra g a d n á a hév, lek ö tn é a k ö rü lö tte állók figyelm ét. É lvezné a csodáló te k in te te k e t. H a végezne a m u n k áv al, fázósan ö sszerán tan á m ag án az olajfoltos, foszló a ljú m u n k a k ö p e n y é t, elm osolyodna. E ttő l a varázs m eg is tö rn e, észrev en n e n é h á n y félm osolyt a fia ta lo k arcán , és k ita lá ln á , hogy a rra gondolnak, rég en é lm u n k ás leh e te tt. K ezét zsebébe süllyesztené, k ö h in ten e, és m in th a súlyos g o n d ja lenne, eloldalogna. A gép ek k ö zö tt el­ tűn ő d n e, hogy fia ta lo n is ilyen volt-e, de nem hinné, k ü lö n b en m ivel h ó d íto tta volna m eg a feleségét. Az a k k o ri fiatalasszony, u g y an is szép volt, és nem is go n ­ dolta, hogy itt fog lak n i. Egy szo m b at este fo g n ak m eg ism er­ kedni, olyan rég en , m in th a igaz sem len n e m ajd . A lá n y v a rró n ő a város egyik leg fin o m ab b , ú ri szabóságában. A zon a szo m b at estén e g y ü tt fo g n ak tán co ln i a b ú csúban, a lá n y becsíp m ajd és h ag y ja, hogy elcip eljék a m u latság fé n y k örén tú li sö té t ré tre . Elég zűrösen m egy m a jd a dolog, m e rt rá kell jö n n ie, hogy a p a rtn e re is szűz még. A zu tán az esem én y ek fel fo g n ak gy o rsu ln i, a h á b o rú t sze­ rencsésen m egússzák, és új életet kezdenek. A fé rfi feleségét is behozza m a jd a g y á rb a , és m ivel péld ás dolgozók, m e g k a p já k m ajd a szolgálati la k á so k egyikét. G y e re k ü k csak n ag y o n későn �és v á ra tla n u l fo g szü letn i, m ik o r m á r azt hiszik, n em is le h e tn e k szülők. A nő cseréb en v ég k ép p el k ell v eszítse b ő rén ek feszes­ ségét, sű rű b a rn a h a ja m e g ritk u l, v a s á rn a p d é le lő ttö n k é n t m aga festi m a jd ú jra , m ie lő tt a c u k rá sz d á b a m e n n e k fa g y la lto t vagy g e sz te n y e p ü ré t enni. A la k já t n em fo rm á lh a tja m a jd ú jra , így vék o n y csípője el fog tereb ély esed n i, m elle a h a s á ra fog lógni, am ely en éles csíkok látszan ak . A fé rfi n em is g o n d o lja, h o g y h a m o sta n á b a n m e g érin ti m a jd felesége te sté t, o ly an b ó d ító n a k és é m e ly ítő n ek érzi, m in t egy h ata lm a s, tú lé re tt k ö rté t, a m e ly re m á r r á já r n a k a darazsak . A nő re u m á s lesz, visszerek k é k le n e k az alsó láb szárán , csak a v astag p a m u th a ris n y a ta k a r h a tja m a jd el. A fé rfin a k az idegren d szere fog tö n k re m e n n i, s az összes tö b b i, id ő n k é n t k iú ju ló szervi p an asza az o rvosok sz e rin t m in d en n e k a k ö vetkezm énye. A fé rfi tü re lm e se n v é g ig z a rá n d o k o lja m a jd a v izsg álato k at, a la b o ra tó riu m elő tt tü re lm e se n v á r ja a le le te k e t, és h a az üzem ­ orvos k iírja b ete g sz a b a d ság ra , g o n d o san ta r tja m a g á t az u ta ­ sításokhoz. H a azt m o n d já k , a lu d n ia kell, a lu d n i fog. U gyanúgy, ahogy ő is m eg fo g ja k ö v eteln i, h o g y felesége fe lté te l n é lk ü l ren d e lje elképzelései a lá az életét. N em g o n d o ln a k rá, hogy m ég m a is a la p já b a n véve ú g y fo g n a k élni, m in t b ek ö ltö zésü k első hetéb en . Az asszony fog b e v á sá ro ln i és a h á z im u n k á t végezni. A fé rfi ezt te rm é sz e tesn ek fo g ja ta rta n i. M ikor először hozza m a jd h aza a fizetését, leteszi a b o ríté k o t a k o n y h a a sz ta lra, és azt fo g ja m o n d an i, h o g y ő a d ja h a z a a n a g y o b b pénzt, te h á t itt m in d en az ő szava sz e rin t tö rté n ik ezen tú l. A z asszony n em szól m a jd sem m it, le sz e d ia z asz ta lró la z e d é n y e k e téselfo g ja .. . H a ép p en esne, a fé rfi k ik e re sn é m in d k e ttő jü k m u n k a la p já t és lebélyegezné. E lv en n é az e rn y ő t, ő ta r ta n á az asszony fölé is, aki k ö v é rre tö m ö tt sz a ty ro t cipelne m in d k é t kezében. A nég y so rb a n le ra k o tt, cso rb a élű té g lá k o n jö n n é n e k , és h a az asszony n éh a k ib ille n n e az eg y en sú ly áb ó l, a sz ü rk e s á rb a lépne. A fé rfi n em szólna sem m it, csak ro sszalló an csóv áln á a fejét. E ltű n ­ n én ek a b é rh á z fek ete, tö re d e z e tt m á ria ü v e g ű k a p u ja a la tt, an élk ü l, hogy in te n é n e k K á ro ly n a k . A fé rfi sokáig" m a ta tn a a bizto n ság i z á rra l, m in t m indig, m o st sem ta lá ln á el elsőre a k u lcs to llá n a k h elyes irá n y á t. C su­ k o tt szájja l k á ro m k o d n a és s a n d á n a feleség ére pislan ta n a . A nő a k k o r v á g n a g rim aszt, m ik o r a fé rfi m á r e ltű n n e az előszobá­ ban. A fé rfi csak a k k o r k ezd en e h a n g o sa n k á ro m k o d n i, h a a sö té tb e n m e g b o tla n a K á ro ly n a k az előszoba közepén le rú g o tt cipőjében. Az asszony a k o n y h á b a n k ip a k o ln á sz a ty ráb ó l a v irá g ­ m in tá s m ű a n y a g abro sszal le fe d e tt a sz ta lra a te je t, a k e n y eret, a b o rsó k o n zerv et és a fe lv á g o tta t. H a v illa n y t g y ú jta n á n a k az előszobában, á rn y é k u k úg y ve­ tő d n e a gézszerű, h ím z e tt fü g g ö n y re, m in t a v etítő v ászo n ra. A függöny rá n c a i m e lle tt az á rn y k é p e lto rz u ln a , fe k e te csík k én t fu tn a a fü g g ö n y ta rtó a lu m ín iu m rú d le k o n y u lt, b al alsó sa rk a felé. A kilincs id eg esítő en csikorogna, m ik o r b e n y itn á n a k . K áro ly m egcsókolná őket, a fé rfi felü letes p illa n tá so k k a l k ö rü ln ézn e és b ecsö rtetn e a szo b áju k b a. Z a k ó já t fo g a sra a k a sz ta n á és b e te n n é a fe k e té re p áco lt d ió faszek rén y b e. G y o rs m o z d u la tta l vissza­ lö k n é a n eh éz a jtó t, a n a fta lin sz a g m égis b e tó d u ln a a szobába. A nő fek ete, cicaszem -fo rm ájú m ű a n y a g k e re tes szem üvegét az é jje li s z e k ré n y re ten n é. P o n g y o láb a b ú jn a , h a sá n és m ellén összegom boln á a foszladozó ja p á n m in tá k a t, középen k ilátszan a a ko m b in é ró zsaszín ű n y lo n fo ltja. K áro ly u tá n a m e n n e a k o n y h á b a és fe lü ln e a te te jé n zöld, a lu l fe h é r h o k e d lira . Ön fe le d te n h in tá z n a r a jta , d e m eg h allan á a hokedli fed eléb en ta r t o t t cip ő k efék és p a s z tásdobozok csö rre­ nését. — Mi ú jsá g ? — p ró b á ln á g y o rsa n e lfe le d te tn i a zajt. — S em m i — v álaszo ln á a nő k edves h an g o n , de an élkül, hogy odafigyelne. K áro ly m o rfo n d íro z n a : — M ár m e g ta n u lta m a h é tfő i le c k é t is. — N ag y o n jó l te tte d . A z e m b e r ta n u ljo n előre. K áro ly m e g to rp a n n a , té to v á z v a fo ly ta tn á : — M ert sz e re tn é k e lm en n i h o ln a p e ste d iszk óra! — H ova? — Tudod, olyan h ely re, ah o l lem ezek et h a llg a tn a k . — M inek? A zért k a p ta d a m agnót, hogy leg y en m it h a ll­ g atn o d itth o n . — D e m in d e n k i m egy az osztályból. — K érdezd m eg éd esap ád tó l! K á ro ly csak v a c so rá n á l hozn á szóba. — M iféle új b o lo n d éria ez? — b ö ffe n te n é a férfi, fejév el in te n e a n ő n e k : „ k e n y e re t” !. K á ro ly m a g y a rá z n i p ró b áln a, d e a fé rfi n em h a g y n á szóhoz ju tn i. — S em m i szükség, hogy tró g e r legyen belőled, rá é rsz m ég inni, m eg a lá n y o k u tá n k u jto ro g n i. T a n u ljá l, ez a te dolgod! — D e az egész o sztály t elen g ed ik ! — k ö n y ö rö g n e K áro ly és a to rk á ra rag ad ó gom bócokat nyeldesné. — É ppen ezért. Elég. strici v a n m á r igy is, én n em ezért dolgozom. K áro ly szeretn é m egkérdezni, hogy m ié rt dolgozik, de a p ja m á r felálln a az asztaltól, szellen ten e és e ltű n n e a szo bájában. A víz zubogni kezdene a m ú ltszázadi, o rm ó tla n m osogatóba. K áro ly is k im e n n e a k o n yhából, a le v é ltá rc ájá b ó l előhalászna egy fotót, m ely a n n a k a p o sztern ek len n e a m áso lata, ahol egy lán y m osolyog. — Na, láto d ? — sim o g atn á m eg a k ép et K áro ly , az ab la k b a á llítan á, és e g y ü tt n ézn ék az éjszak ai m űszak fényeit. K áro ly az ab lak o n könyököl. Ú jra fe lerő siti a m ag n ó t. N y u ­ g o d tan te h eti, tu d ja , a szülei csak éjfél k ö rü l zö ty ö g n ek k i a p á ly a u d v a rró l ide a világ végére, az é jszak ai villam ossal. S a j­ n á ljá k a p én zt ta x ira . K áro ly kezébe veszi a to lla t, k i-b e n y o m o ­ g a tja a b eté te t. A M ate m a tik a i K ö zlö n y t b ám u lja. L en y o m ja a tr a f ik kilincsét. „K ezitcsókolom . E gy n ag y tu b u s sz u p e r-fix e t k é re k !” „E gyedül az biztos, hogy m in d en a gim iben kezd ő d ö tt. A ddig le já rta k ide a b a rá ta im , m ég a lak ó telep rő l is . A m íg m in d ­ n y á ja n rö v id g a ty á b a n ro h a n g á ltu n k , ad d ig nem v e tte m észre sem m it. C sak a g im n áziu m b an . Em lékszem , a n y a elh o zta a tisz­ tító b ó l azt a sö té tk é k ö ltönyt, am i a k k o r volt az ap ám on, m ik o r összeházasodtak. A lig volt nagy, és engem ez n em é rd e k e lt, a n n y ira iz g a to tta n boldog yoltam . K iv a sa lta a fe h é r in g em et is, és én felk ö tö tte m a vék o n y fek e te n y a k k e n d ő t is, am i u g y an csak az ap ám é volt, a k k o r k a p ta , m ik o r K iváló Dolgozó lett. Előző este e g y ü tt v o ltu n k a fo d rászn ál, a fü lem rő l is le n y íra tta a h a ja m a t, m e rt „m in d en az első b en y o m áso n m ú lik ”. S züleim szab ad ság o t v e tte k k i e rre az a lk alo m ra, ap ám gon­ dosan m eg b o ro tv álk o zo tt, s h á rm a sb a n in d u ltu n k a g im n áziu m ­ ba, az é v n y itó m ra. A n a g y hőség m ia tt az u d v a ro n á llíto ttá k fel a kis em elvényt, elé k ét so rb a szék ek et h o rd o tt le a m a jo m ­ szerű g o n d n o k a m eg h ív o tt h iv atalo s szem élyek és az idősebb ta n á rn ő k szám ára. Az egész u d v a rt, m ely k o sá rla b d a p á ly a volt eg y éb k én t, p a tk ó a la k b a n v e tté k k ö rü l a frissen ta ta ro z o tt, m égis ódon h a tá sú é p ü letszárn y ak . Az u d v a r n y ito tt vége egy h eg y o ld aln ak fu to tt, bozótos b a ra c k fá k k a p a sz k o d ta k az e lsá rg u lt fű fölött, a hegy te te jé n egy pezsgőgyáros század közepi családi k rip tá ja fe h é rle tt, m in th a k ilátó le tt volna. M eg k erestü k a jö v en d ő o sztályom at, szüleim b e m u ta tk o z ta k a g y o m o rb eteg k ü lse jű osztály fő n ö k ú rn a k . H á tra a k a rta m m e n ­ ni a so r végére, de ap ám elő retu szk o lt: — Á llj csak előre, a ta n á r ú r közelébe, jo b b an is hallod m ajd o tt az ig azgató u ra t! A kik h a llo ttá k , leplezetlen ü l v ig y o ro g tak k ö rü lö tte m , v a la k i hang o san m egszólalt: — P ed ál! E lőre m en tem és in k á b b a lán y o k közé álltam . O tt sem h a llo tta m u g y an sem m it, olyan rosszul v o lta k b e á llítv a a m ik ro ­ fonok, hogy állan d ó an összeg erjed tek a h a n g fa la k k a l, de k ü ­ lönben is, k ö rü lö tte m m in d en k i su ty o rg o tt, m ég a ta n á ro k is az új ta n m e n e trő l v ita tk o z ta k . Az ü n n ep ély u tá n e lin d u ltu n k fel­ felé a m a jd a n i o sztály u n k b a. Én — eg y edül — egy h a ta lm a s csokor ró zsáv al m e n te m fel a lépcsőn, az osztály fő n ö k ú r m ellett. A csokrot éd esan y ám kezébe a k a rta m n y om ni, d e azt m o n d ta, hogy vigyem csak, azt én k a p ta m , és ig azán n em kell szégyellni. U g y an ú g y m egm osolyogtak, m in t m ik o r é d esan y ám a n y a ­ k a m b a b o ru lt az ig azg ató ú r beszéde u tán . 15 �— É des k isfiam , m ily e n boldogok v ag y u n k , hogy ta n ít­ ta th a tu n k és így tö b b re v ih eted , m in t m i. N em ria d u n k vissza sem m ilyen an y a g i áld o zattó l és m eglátod, m ily en rem ek lesz. m ik o r m á r a b a lla g á so d ra jö v ü n k ! F en t, az o sztály b an n em ü lt m ellém se n k i.” — E gészség etek re! — k iá lto tta h a n g o san a bajszos to rn a ­ ta n á rn ő , de csak „ sé g te k re ” v o lt h a llh a tó . E zt így ta r to tta k a to ­ n á sn a k és h e ly én v aló n ak . — K öszönjük! — v isszh an g zo tt a v álasz és B ajszi szíve m é­ ly én elég ed etlen v o lt ezzel a n y a m v a d t és g irn y ó tá rsaság g al, akik közül „eg y etlen s tra m m k a to n a sem fog k ik e rü ln i”. K ondíciójuk szerin te a k k o r le n n e k ielégítő, h a csak a n n y it h a lla n a tő lü k ; „szö n jü k ”. R u g an y o s lé p te k k e l m é rte végig a to rn a te re m széles­ ségét és fe jé t csóválta, a m in t az u to lsó fiú is e ltű n t hangos röhögéssel, b e v á g ta m a g a m ö g ö tt az öltöző a jta já t. A zu tán síp ját ló b álv a elin d u lt a s z e rtá rb a n b e re n d e z e tt szo b ájáb a, m ie lő tt a zu h an y ró z sá k sziszegni k e zd en ek és b e n trő l m u tá ló k a m a sz h a n ­ gok reccsen n ek f e l: — A k u rv a a n y á d a t, tu d o d a z t . . . és egym ás­ hoz csapódó testek , vizes p ofonok c s a tta n á sa á ra s z tja el az elő­ te re t. A z u h an y o zó b an tö b b e n is á llta k egy ró zsa a la tt, néha v a la k it k ilö k te k a m osd ó k elé. — M ost pedig ü n n ep ély es a b la k n y itá s k ö v etk ezik ! — H a r­ sogta F ra n e k , a lá n y o k k edvence, és d iv ato s fü rd ő n a d rá g já b a n a zöldre m ázolt a b la k felé ro h a n t. E gy lá b p a tta n t ki az eg y ik zu h an y o zó alól és F ra n e k b e­ esett a m osdósor alá. — K i v o lt ez az an y aszo m o rító á lla t? — tá p á sz k o d o tt fel, és sá n tik á lv a k ifelé bicegett. — Zozó fe ltö rö lte tte veled a vizet, hogy S á n d o r n é n in e k ne k elljen o ly an so k a t ta k a ríta n ia . Íg y le g a lá b b a B ajszi sem fog szívózni, hogy „úgy pacskol a tü d ő b e te g b a n d a , m in th a víziló­ csorda le n n e ” — rö h ö g ö tt k a já n u l D odi, a k it a z é rt fo g o tt meg e n n y ire ez a p éld ázat, m e rt száznyolc k iló já v a l ő állt legköze­ leb b a vízilovakhoz. F ra n e k a fe jé t csóválta, m in t a k i n em é rti, hogy le h e t ilyen b aro m ság o t ten n i. — A n ő k m á r m in d k itó d u lta k a folyosóra, h á th a v életlen ü l b etö rik a zu h anyozó a b l a k a . . . S a jn á lo d tő lü k , Zozó? F ra n e k m é lta tla n k o d v a csó v álta fe jé t, összehúzta száját. K áro ly n em szólt sem m it, b á r u tá lta , h a Zozón a k h ív tá k , a r r a gondolt, hogy a p ja k im en n e, m ie lő tt fe lv illa n n a az ezüst foga. A tó csák o n végiggázolva á tm e n t az öltözőbe, ahol D énes az osztály k e ljfe lja n c sija a p a rtv is ra k ö tö z ö tt to rn acip ő jév el lá b ­ n y o m o k at v eze te tt végig a p lafonon. A folyosón m á r tü re lm e tle n ü l z a jo n g o tt a k ö v etkező osztály, lassan k ifelé in d u lt az öltözőből m in d en k i. F ra n e k fé lre lö k te K á ro ly t az ajtóból. — E ngedj m ár, Z ozókám ! Téged n em v á rn a k a csajok, te rá é rsz ! K áro ly a r r a gond o lt, h a r u h á b a n k ellen e zu h an y o zn i, ta lá n nem m e rte v o ln a elgán cso ln i F ra n e k o t. C sen g etésk or B ajszi p a t­ ta n t elő h ad onászva. K áro ly az író a sz ta la titk o s zugából, a so rb a ra k o tt M atem a­ tik a i K özlönyök m ögül e lő k o to r egy c ig a re ttá sd o b o zt m eg egy fe lb o n to tt p álin k á sü v e g e t. Lassú, lo m h a m o zd u la to k k al k isétál a k o n y h áb a, a tű z h e ly rő l leem eli a g y u fásd o b o zt, a p ja szobájából a h a m u ta rtó t. U n d o rító n a k ta lá lja a fe h é r, szü letésn ap i porce­ lán ed én y t, m ely n ek a ljá n fe s te tt szarv aso k legelésznek egy tisz­ táson. N ap o n ta h ú sszo r a p o fá ju k b a és fa ru k b a n y o m ja a h am u s csik k et az ap ja. K á ro ly k in y itja az ü v e g e t és m eghúzza. K üzd a h á n y in g e r ellen, g y o m rá b a n tű z la b d á v á áll össze az alkohol. K ét szál g y u fá t is eltö r, m ire sik e rü l m e g g y ú jta n ia a cig a re ttá t. Az első slu k k u tá n k ö n n y e sre köhögi m ag át. K ésőbb á lla alá fú jja a fü s tö t és a felszálló felh ő b e n m o z g a tja a fe jé t, c su k o tt szem m el feláll az ág y ra. E lőször m eg to rp a n , leh ajo l, hogy k ifű z ­ ze a cipőjét, u tá n a h a tá ro z o tt m o z d u la to k k a l v ég iglépked sáros ta lp á v a l a h ím z e tt á g y te rítő n . E gy n y lo n ta sa k b a g ö ngyölt fa rm e rn a d rá g o t vesz a kezébe, v a sta g p o rm á z a t csap fel, m ik o r rá fú j, m a jd az á g y ra do b ja. Leül, k ib o n tja a zacskót. K ite ríti a fo lto ­ zott, h a ta lm a s tra p é z sz á rú n a d rá g o t, m eg sim o g atja, kezével a fém gom b o n játszik . 16 Egy őszi v a sá rn a p d é lu tá n v e tte m eg D igosztántól, ak in e k télen is olyan b a rn a a bőre, hogy n y u g o d ta n je le n tk e z h etn e v alam ely ik n ap o la jre k lá m h o z fotóm odellnek. E n n él is fo n to sab b azonban, hogy h o ltb izto s k ap cso latai vo ltak , b á rm it m egszerzett, rövid időn belül. A fickó k ín á lt n ek i egy teljesen ú ja t is, csakhogy K á ro ly n a k kevés pénze volt, és ezt is alap o san m eg fo rg atv a szám o lta a ficsú rk ép ű D igosztán kezébe, ak i h a n y a g u l b e g y ű rte a b a n k ­ je g y e k e t a m ocskos zseb k en d ő je m ellé, és á ta d ta a k o p o tt festék ű M arlb o ro -sz aty ro t. K áro ly egy h ó n ap ig dolgozott ezért a n a d rá g é rt d é lu tá n o n ­ k é n t egy b elv áro si á ru h á z b a n , ahol a p a p íro k a t b álázta, kocsira p a k o lta és e la d ta a h a sz n á ltá ru tele p e n . Á tk o zo tt m u n k a volt a dobozolás, h a elk észü lt a kocsival, a h á tsó k ijá ra to n á t az u d ­ v a rra to lta. Itt m in d ig színes töm eg k a v a rg o tt, a k ira k a to k a t n ézeg ették , és k e re sz tü l le h e te tt já r n i a p árh u zam o s m ellék­ u tc á ra . N égy lépcsőn k e lle tt le g u ríta n i a kocsit, h a m á r sik e rü lt á tp ré se ln i az u d v a r v ég ét lezáró, k esk en y v ask ap u n . N éh a á t k e lle tt p ak o ln i az egész ra k o m á n y t, m e rt e lm éretezte és a kocsi n em fé rt át. M áskor m eg nem tu d ta v issz a ta rta n i a súlyos já r ­ gány, e lszab ad u lt a lépcsőn, rá b o ru lt az ú tte stre . A já ró k e lő k és bám észkodók töm ege g y ű rű t v o n t ily e n k o r K á ro ly köré, m o­ solyogva jó p o fásk o d tak . F él sik e r volt, h a m á r to v á b b ju to tt in n en . A zsinagóga e lő tt a g alam b o k sz é tre b b e n tek az ú tjáb ó l, itt előre g y ű jtö tte az e re jé t, hogy az ú tte s te n m inél g y o rsab b an átju sso n . A h a sz n á ltc ik k te lep vezetője jól ism erte, hiszen állandó ü g y féln ek szám íto tt, és azt á llíto tta m agáról, hogy a ren d szeres szállító it n em v ág ja át. A pénz m égis k eserv esen g y ű lt, és K á ­ ro ly állan d ó an attó l re tte g e tt, hogy egyszer v életlen ü l b eleb o tlik a szüleibe, a k ik n e k m o n d h a tn a b á rm it, é rte tle n ü l m ere d n é n e k rá. C sap zo ttan és m ocskosa n é rt haza, alig m a ra d t m á r ideje, hogy átsz a la d jo n az öltözőbe lezuhanyozni, átöltözni. N éh a csak a m ocsok nagy já t tu d ta lem osni m ag áró l, a h o rp a d t fen ek ű , fe h é r lav ó rb an , a k o n y h áb an . — Jó l van, öcsi, h a kell valam i, jelen tk ezz — v e re g e tte m eg v á llá t elég ed etten D igosztán és sa rk o n fo rd u lt. K áro ly h é tfő n elsőnek é rk e z e tt a gim n áziu m b a, m ég csak a frissen m osott fo ly o só k at sz á rítg a tta a szél. B em en t a W C-be, k ib ú jt a p e p itak o ck ás n ad rág b ó l, k ö p ö tt egyet. E lő h ú zta a n y lo n ­ ból a fa rm e rt és m a g á ra h úzta. P o n to san az ő m é re te volt, az sem n ag y o n z a v a rta , hogy b o k á ja fö lö tt é r t véget, v alah o g y rosz­ szul sik e rü lt lem é rn ie a m agasságát. H irte le n rém esen m ag ab izto s­ n a k érezte m ag át, m in t a k it k icseréltek. Z se b re d u g o tt kézzel, peckesen e lsé tá lt a fa lra szerelt p o rcelán k ag y ló k előtt. Z a jt h a llo tt, alig m a ra d t ideje, hogy a p ep itak o ck ás n a d rá g ­ já t eltü n te sse a n y lo n szaty o rb a és az egyik csésze elé álljon. — Szia Z ozó! M i az ördög, hogy f e ltö r té l. . . — h ő k ö lt m eg az a jtó b a n Dodó, m a jd K áro ly v á llá ra csapott, a fiú a fa ln a k tá n to ro d o tt a h a ta lm a s m ancstól. — M eg ne m á rtsd az új szerelést, m e rt h a jól látom , m ég be sem volt a v a tv a — g ú n y o ló d o tt D odó és p im aszul a leg n a­ gyobb fo ltta l szem ezett. K áro ly m ag ab izto sság át k icsit le tö rte Dodó, de re m é n y k e d e tt, hogy csak rossz k ed v e v a n m a a h a ­ ta lm a sra n ő tt fiú n a k , a k irő l h á ta m ö g ö tt azt sugdosták, hogy az a p ja egy m edve volt, am i k ö n n y e n m eg is lehet, hiszen az a n y ja az Á lla tk e rtb e n dolgozott. K áro ly az o sztály b an szán d ék o san nem ü lt a p a d já b a , h an em fel-le já r k á lt az osztályban. Igyek e z e tt közönyös k é p e t vágni; de n em sik e rü lt, m e rt lá tta , hogy m in d e n k in e k m e g a k a d t rajta, a szem e. V életlen ü l m eg h allo tta, hogy Luca, az o sztály b an h a ll­ g ató lag o san leg jo b b fe n e k ű n e k ta r to tt lá n y lo p v a odaszólt h á ta m ö g ö tt a b a rá tn ő jé n e k . — Így nincs is o ly an k re té n feje. . . K lá ri t in isen v ig y o rg o tt; — L egközelebb m á r a h íd alá is lem erészk ed ik . . . K áro ly érezte, hogy vörösödni kezd az arca. H irte le n F ra n e k lib b e n t az osztályba. V ad o n atú j L ev i’s-ben, fe lh a jto tt csőszárral, hegyes o r r ú , v ék o n y ta lp ú , rövid, bordó csiz­ m áb an . A lán y o k , L u cáv al az élen, olv adozva b á m u ltá k . F ra n e k , m in th a észre sem v e tte volna, a h ely é re in d u lt. A ta n á ri asztal e lő tt fed ezte fel K áro ly o n a fa rm e rt. �— G ra tu lá lo k Z ozókám ! — rá z o tt vele kezet. — H ol v á g tá k hozzád? H úzzál m eleg zo k n it, m e rt h u z a to t k a p a bo k ád ! K áro ly a ta n ítá s v égén m e g v á rta , m íg b ecsen g etn ek a ta n u ló ­ szobára, és b e m e n t a W C-be. Az eg y ik fü lk é t m a g á ra z á rta . L assan le h ú z ta a cip zárt, k i­ fo rd íto tta a fém gom bot, és k ib ú jt a fa rm e rb ó l. E lő v ette a tá s k á ­ já b a n összeg y ű rő d ö tt p e p ita k b c k á s n a d rá g o t. T u d ta, hogy a n y ja szö rn y ű lk ö d n i fog, hogy le h e t e n n y ire ö sszeg y ű rni egy frisse n v a sa lt n a d rá g o t a g im n á z iu m b a n , ah o v á ta n u ln i j á r az em ber. K áro ly la ssa n a fö ld re e n g e d te a n a d rá g já t. — A k u rv a életbe, h o g y sem m i sem s i k e r ü l . . . — ü lt r á a le h a jto tt W C -deszkára. K e z é b e v e tte a fa rm e rt, n ézte a folto­ k a t, „a k u rv a é le tb e ”, d ü n n y ö g te h a n g o sa n és a k ö v ezetre k ö p te sós k ö n n y é t, a p e p ita k o c k á s n a d rá g m ellé. K áro ly a c ig a re tta c sik k e t e ln y o m ja a sz a rv aso k p o fáján , u tá n a kipöcköli az ab lak o n . E lé g e d e tte n szem léli a m o zd u lato t, m á r m a jd n e m ép p en ú g y sik e rü l n ek i is, ah o g y a p ály a u d v a ro n ácsorgó fiú k csin álják . V a g á n y u l és m ag ab izto san . Az iro d a lo m ó rá n D ick en srő l b eszélt a ta n á rn ő , a k it B agoly­ n a k csú fo lta k a k o n ty a m ia tt. M eg h ato tt, m ag as h a n g o n m esélt T w ist O livérről, a „szegény, de m élységesen tisz ta g y erm ek h ő s­ ről, ak i a k o ra i k a p ita liz m u s e m b e rte le n v iszonyai kö zö tt is m eg tu d ta őrizni b e c sü le té t.” O lyan h a tá r ta la n ra jo n g á ssa l tu d ta ecse­ teln i a k ö ltő k és író k leg sö téteb b ü g y e it is, h o g y h ev e m in d e n k it m ag áv al so d o rt, m in t a lav in a. S zak m ai felk észü ltség érő l csodá­ k a t re b eg te k , állító la g m ég L ajo s b ácsin ál is jo b b a n é r t az iro ­ dalom hoz, pedig a szak állas öreg h íre s a rró l, hogy a v ilág iro d a­ lom összes je le n tő s k ép v iselő jérő l p o n to s tu d o m á sa van, k a p o tt-e é letéb en szifiliszt, és h a igen, a k k o r m ik o r, és a leg n ag y o b b v aló ­ színűség sz e rin t kitől. B agoly ta n á rn ő ily en közönséges m a te riá lis g o n d o k k al k e­ v esebbet tö rő d ö tt, és csak félig sz á m íto tt földön já ró em b ern ek . A h étk ö z n a p o k b ó l csu p á n a n n y it e n g e d e tt b eszivárogni a p a r ­ nasszus tá jé k á n lovagoló g o n d o latai közé. a m e n n y it fe lté tle n ü l szükségesnek vélt. N oha a ta n ítv á n y a i kissé goly ó sn ak ta rto ttá k , tisztelték is, m e rt n em szólt bele m ag án ü g y eik b e. É ppen szem elv én y ek et olv aso tt fel könyvből, m ik o r h angos sziszegésre le tt figyelm es: — Illu sztráció : 5! C sak a k ív án csiság k e d v é é rt k a p ta föl a szem ét, m e rt azt h itte, v alak i k ü lö n szorgalom ból ö sszeg y ű jtö tte a k o r festésze­ té n e k jellem ző re p ró it, hogy szem léltesse a tan an y ag o t. Így teljesen v á ra tla n u l érte, h o g y fe lp illa n tv a egy h ata lm a s, színes szexkép m e re d t felé, a m it az egész o sztály h á tra fo rd u lv a b ám ult. A leg h átsó p a d b a n ülő F ra n e k későn kapcsolt, d e rm e d t csöndben csap ta össze a la p o t és a p a d b a d u g ta. — H ozd ki, F ra n e k ! — p a ra n c so lt rá a ta n á rn ő , de m e rt m in d e n k it a b ecenevén szó líto tt, m in d en erélyesség h iá n y z o tt a h an g jáb ó l. F ra n e k k én y sz e re d ett v ig y o rra l e lin d u lt az ö ssz e h a jto g a to tt m ag azin n al a ta n á r i asztal felé. A lán y o k cin k o san m osolyog­ ta k rá, h á tu l C sárli d ö rm ö g ö tt, hogy ez ig azán dedó tém a, fölös­ leges olyan peckesen ballagni. F ra n e k a ta n á rn ő felé n y ú jto tta az ú jság o t, d e ő ije d te n e lrá n to tta a kezét, fé lté k e n y e n m aga m ellé h ú z ta a szöveggyűj­ te m é n y t és in te tt a fiú n ak . F ra n e k le te tte az ú jsá g o t és h ely é re b allag o tt. Az o sztály b an k u n c o g ta k és su ty o ro g ta k a ta n u ló k , a ta n á r ­ nő m erev en n é z e tt m ag a elé. M egszólalt a csengő. A ta n á rn ő fe lá llt és m in th a elfeled k e­ z e tt v o ln a az ú jság ró l, k im e n t a terem b ő l. Az o sztály b an előbb v isszafo jto tt, m a jd h angos k acagás tö rt ki. Luca rö g tö n F ra n e k m e lle tt te rm e tt: — Isten i v o ltál! — D odó! — h ú z ta el s z á já t C sárli. F a rm e rjá b ó l egy fü stszű ­ r ős c ig a re ttá t k o to rt elő és a filte r e lő tt k e tté tö rte . A csonkot m e g g y ú jto tta és eln y o m ta a tá b la szélén. — M ost g ú v a d ja to k ide! R á k ö p ö tt a csik k re, felp ö ck ö lte a p la fo n ra . A ta p so t D odi röhögése sz a k íto tta m eg: — Á gival sm á ro lt egész d é lu tá n a h íd a la tt, a z é rt enyves a p o fá ja . . . M in d en k i h an g o san rö h ö g ö tt, m e rt jó l ism e rté k a tizen k ilen c éves fé lv é r lá n y t, a k i az u d v a ro n focizó fiú k közül g y a k ra n o d a­ szólt v alak in ek , hogy jö jjö n h á tr a a b a ra c k fá k m ö g é . . . L assan lecsen d esed ett az osztály, a fiú k C sárli k ö ré ü lte k a h á tsó p ad ra, és a le g ú ja b b P O P F O T Ó -t n ézeg ették , a m it a fiú n a k m in d en h ó n a p b a n e lk ü ld ö tt a n a g y a n y ja . V an M cCoy S oul C ha-cha-cha diszkólem ezének h ird e té sé t b á m u ltá k . K áro ly a tö b b iek k el e g y ü tt á h itatta l b á m u lta a cso d álato san színes k ép ek et, a m osolygó lá n y o k a t a h a n g stú d ió k m isz tik u sn a k tű n ő k e v e rő p u ltja it. D odó gúnyos d ü n n y ö g ése sz a k íto tta k i a k ép zelt v ilág b ó l: — Na, Zozó, csak lopod a lá tv á n y t mi, h o g y legyen m it h e n ­ cegni a g y á ria k n a k . . . — É rd ek es is a fo tó g ra fik a ? ! S ehol sincs a lem ez m elle tt! — v ág o tt vissza Zozó dühösen. — H o n n an tu d o d ? — C sak b á m u ljá to k a b o rító t, v itatk o zto k , hogy m ily en jó l e h e t a lem ez, an élk ü l, hogy eg y etlen h a n g o t is h a llo tta to k volna ró la . . . — M iért, te ta lá n ism ered ? — c sa tta n t fel C sárli. Zozó szó n é lk ü l felállt, g ú n y o san v isszan ézett a v á lla fölött. — S z e rin te te k h a llo tta m á r? — k é rd e z te Dodó. C sárli v á lla t v o n t: — N em tu d o m , o ly an tito k zato s p o fá t v á g o tt. . . — M ajd én kiszedem belőle — v á g ó d o tt k i a p ad b ó l D odó, és k iro h a n t a fo ly o só ra K á ro ly u tá n . B iztos v o lt b en n e, hogy K á ro ly m á r m eg szerezte v alah o g y a lem ezt, k ü lö n b e n m itő l m e rte v o ln a e k k o rá ra k ien g ed n i a h a n g já t a fiú, a k itő l m egszok­ ták, hogy nincs k ü lö n álló vélem énye és csak r itk á n m e r b á r m ibe is beleszólni. „N ekem k ell első k én t m eg szerezn i”, gondolta, m ik o r K árolyhoz lép e tt. — N em kell úg y fe lk a p n i a v izet, fiú ! — csa p o tt b a rá ts á ­ gosan a v á llá ra . — H o n n an a fen éb ő l tu d h a tta m volna, hogy sik e rü lt m egszerezned, m ik o r m ég C sárliék is csak a b o rító h ir­ d etését b á m u ljá k . . . 17 �K áro ly m e g le p e tte n h á tra fo rd u lt. E lőször szó ltak hozzá így a g im n áziu m b an , először érezte, hogy v a la k i szorongva néz rá, de fölényév el n em tu d o tt m it kezdeni, k é n y sz e re d ette n elm oso­ lyodott, m e g rá n to tta a v állát. N em a k a r t m egszólalni, m ég élvez­ ni szerette v o ln a egy kicsit, hogy v a la k i k ív á n c s i. rá. — U gye behozod egyszer, és kölcsönadod? D odó o ly an k é tsé g b e e se tt rem én y k ed éssel n é z e tt rá, m in t­ h a az élete fü g g n e K á ro ly d öntésétől. K á ro ly n a k D odó visel­ k edése egy k o ra b e li k é p esú jság fo tó rip o rtjá t idézte, a m it g y er­ m e k k o rá b a n sokszor b á m u lt b o rzo n g v a és m eg d öbbenve, egy karszalago s k ivégzőcsoport tisz tje e lő tt m e g g y ö tö rt arcú férfi k ö n y ö rg ö tt té rd e n á llv a , m in th a Isten h ez fo rd u ln a . K áro ly nem a k a rta m ag a e lő tt lá tn i a k ö v etk ező k ép et, ahol a fé rfi sz é tv e te tt k a ro k k a l fe k ü d t a kockakövön, a tisz t c ig a re ttá ra g y ú jto tt. — Persze, h o g y elhozom , de m á sk o r n em k ell i l y e n k ép et v ágnod — m o n d ta és sa rk o n fo rd u lt. A köv etk ező h é te n m in d e n reg g el azzal fo g a d ták , hogy b e­ h o zta-e m á r a lem ezt. K á ro ly m á r fé lt eg y ed ü l m a ra d n i b á rk iv e l is, szü n ete k b e n h ó n a a lá c sap ta k ö n y v ét, m in th a sü rgős p ó to ln i­ való ja lenne. A folyosó sö tét v ég ére, á llt és lo p va fig y elte a lán y o k co m b ja k ö zö tt m egjelenő, a zöld o lajfesték es falró l vissza­ verődő fén y t. K áro ly ú jr a feláll az ág y ra, kezével v é g ig sim ítja a szek rén y te te jé t. M ikor felem eli kezét, u jja in v astag , bolyhos p o rk e sz ty ű t lát. R áfú j, a p e ly h e k e lv á ln a k a k ézfejérő l, lassan , m in t a p ity ­ p a n g g atsb y -k o ro n á ja , e reszk ed n i k ezdenek. K á ro ly b u tá n v i­ gyorog, fo ly ta tja a m a ta tá s t. H irte le n egy n ag y lem ezt dob az ág y ra, a b o rító u tá n v a sta g p o rk o n d en zcsík úszik. A ta sa k pö­ rö gve zu h an , csücskével az ág y szélére esik. A fó liázo tt k a rto n ­ ta sa k m eg h ajlik , lefejezi V an M o rrist, m a jd to váb b széd ü l a h ajó p ad ló ra . K á ro ly u tá n a b á m u l, „ k u ty a s z a r”, b ö ffen ti, n y elv é­ vel alk o h o lb a n o ld o tt fü s tö t lök a szájáb a. B elerú g a lem ezbe. C sípőre teszi a kezét, f a r k a sszem et néz vele. Az üvegből húz eg y slu k k o t, m e g fo rg a tja a szá já b a n . A b o rító h oz sétál, leül m ellé a földre. K iveszi a k arco s lem ezt. B al kezével p ö rg e ti a térd én , jo b b m u ta tó u jjá n a k k ö rm é t a forgó lem ez közé ny o m ja. F e jé t és ta lp á t v a d u l rá z z a a ritm u sra . „H át ez a b oldogság! E n n y i az egész! E gyszerű. Az é rté k ­ re n d e t m eg h atáro zza, a lá - és fö lé re n d d e l. K itö ré s nincs, bűvös a kör. S tú d ió k , cso d aállato k , v ék o n y m e se -a rc ú nők, szédítő te s tte l és én csak á llta m a k ir a k a t elő tt. A b o ltb a n hullám os h a jú , fek e te m an d u laszem ű lá n y ácso rg o tt, a co m bja csokoládé, fag y o san v ég ig m ért, m e rt lá tsz o tt a p e p ita zakóm on, hogy csak a v ág y am d u zzasztja a zsebeim et, k ü lö n b e n v ilág -csó ró ja v a ­ gyok. M ár egy h e te m in d e n reg g el m e g k é rd e z te D odó, később F ra n e k m eg Csáirli is, h o g y m i ú jsá g a lem ezzel. F ra n e k u g ra to tt, hogy az an y á m biztos n e m en g ed a su lib a hozni egy ilyen piszkos d rá g a cuccot. K ö zben p im aszu l v ig y o rg o tt. L uca a n y a k á b a csim ­ p aszk o d o tt, ré v e te g szem ekkel b á m u lt, én m eg n em m e rte m a m ellére nézni, csak a p o fá m égett. M ár egy h e te csak a pofám ég ett, éreztem , hogy n em b íro m to v áb b . A zt a lem ezbolti elad ó ­ n ő t sem n é z h e tte m m eg, p ed ig so k k al jo b b fe n e k e volt, m in t L ucának, de h iáb a, ő az á ru h o z ta rto z ik . H á ta m m ö g ö tt a buszok tü le k e d te k , m á r é g te k a n eo n o k , a szem k á p rá z o tt, és én m ég m in d ig csak a k ir a k a t e lő tt szobroztam . F ázó san összehúztam m ag am o n a zak ó m at, p ed ig csak a k é t ird a tla n u l h o sszú n ak é rz e tt k a ro m m a l k e lle tt v a la m it csinálnom . B e n t tü le k e d te k , m ik o r én p o fá tla n u l (életem b en először ig azán p o fá tlan u l!) végig­ to la k o d ta m a soron, m in th a m illiom os len n ék , és csak ú g y h e p p ­ ből fel a k a rn á m v á sá ro ln i az egész b o lto t, a zakóm belső zse­ béből h a n y a g u l k ilö k ö tt d o h án n y al. E gy h u szast v á lto tta m a p ­ ró ra és ügyeltem , hogy jó l csörögjön, m in d e n lép ésem nél csilin­ g elje á t a boltot. A lá n y rá m v illa n to tta m a n d u lalen cséjét, és először m é rh e tte m végig te tő tő l ta lp ig és jogosan. E leg án san fú jta m m eg a lem ezt. M éltó ság teljes lépésekkel k im asíro zta m a zsák m án y o m m al, az u tc á n sem n éztem a h á ta m m ögé, nem k ezd tem ro h a n n i a sark o n . B ü szkén ta p o sta m a su g á r­ u ta t, a n eo n - és fén y szó ró d zsu n g elb en b izto n ság b an éreztem m a­ g am at. A z u tc á n szom orú és v id á m e m b e re k jö tte k szem be. A szo m o rú a k n a k sz e re tte m v o ln a a lógó o rr u k alá o rd ítan i, nézzétek, e n n y in m ú lik a boldogság, lo p ja to k m a g ato k n ak . 18 A zu tán b u szra szálltam és m inél közelebb já rta m a k ü lv á ­ roshoz, az otthonom hoz, a boldogságom eg y re fogyott. Az utolsó fellángolás a g im n áziu m elő tt volt, ahol elképzeltem a h o ln ap i napot. R em egtem a vágytól, hogy ezzel az á lta la m je le n té k te le n ­ nek ta r to tt tá rg g y a l visszan y erjem , a m it m á r az első n a p elvesz­ tettem . E gyetlen v ág y am volt, hogy jö v ő re a k a d jo n ö n k é n t v ál­ lalkozó, m ik o r az ü lésren d eldö n tésén él rá m k e rü l a sor . . . M ásnap b ü szkén érk eztem a g im n áziu m b a. E rő sn ek és m éltó­ ság teljesn ek éreztem m ag am at, ahogy a h a n y a g u l hónom alá csap o tt lem ezzel ellib b en tem egy lán y cso p o rt előtt. N em is csa­ lódtam , su ty o ro g n i kezdtek, ahogy e lh a la d ta m e lő ttü k . Ezzel a szédült elég tétellel lép tem az osztályba. A m a te m a tik a ó ra csak n ag y szü n et u tá n volt, ez é rt senki nem u g ro tt fel, m ik o r m eg p illa n to tta k . D odó és C sárli a h átsó padon v itatk o zo tt, L uca F ra n e k k e l szövegelt, a tö b b iek m agol­ ta k tö rté n e le m ó rára . D énes összerezzent, h irte le n összezárta u jja it, ahova az évszám o k at írta fel v ék o n y filctollal, idegesen felto lta szem üvegét az o rrá n . M ikor lá tta , hogy csak én vagyok, fo ly ta tta . M eg igazítottam hónom a la tt a lem ezt. F ra n e k álla leesett, ellö k te válláró l Luca k a rjá t, és k ik a p ta kezem ből a lem ezt. — B ehozta! — o rd íto tta , és az egész, osztály irig y en fel­ k a p ta a fejét. C sárliék a b b a h a g y tá k a v ita tk o z á st, le u g ro tta k a p a dról, h a ta lm a s szem ekkel m e re d te k rám , m in th a a világ száz­ h u szo nnyolcadik szám on ta r to tt csodája lennék, F ra n e k h a n g ja tö rte szét a v arázst. H an g o san b u g y b o rék o lta a sz a v a k a t: — A cso -d a -le -m e z ! A k étév es V an M orris, egy ta m e l ! R égi sz a r . . . h e te ad ­ Az osztály rö h ö g n i k ezdett. Szólni a k a rta m , hogy igenis cso­ d álato s lem ez, h áro m sz á z ért á ru ljá k az ü zletb en is, de a hangom elveszett. K ik a p ta m a lem ezt F ra n e k kezéből és k iro h a n ta m az osztályból, B osszankodtam , de a fen e egye m eg, a k ü lföldi n ev ek et nem szo k tam k ib etű zn i, az angol szav ak m eg k ü lö n ö sen k ín a ia k n e k e m .. . A rra g ondoltam , am íg a fö ld ra jz sz e rtá r elő tt k ö nyö­ költem az ab lak o n , hogy h iá b a d u g ta m el teg n ap a k ém én y m ögé a lem zet, m eg a p o fo n ra, a m it a p ám tó l k a p ta m , m e rt későn m en tem haza, és nem v o ltam h a jla n d ó válaszolni m in d en k érd ésére, h iáb a o r d íto tta : — Hol v o ltál? K áro ly leem eli k ö rm é t a lem ezről. Egy zsebkendővel gon­ d o san letö rli ró la a p o rt. A ta sa k b a csú sztatja, V an M orris fe jé t v issz a h a jtja a n y a k á ra . A cím lapon tom boló lá n y a r c á t m egsim o­ g a tja és u jjá t végighúzza a gerincén. A lá n y m osolyog. K áro ly feltáp ászk o d ik , az asztalhoz sétál. A sz u p e r-fix e t zacskóba tölti. Leül. az asztalhoz, m ate m a tik a k ö n y v e t vesz m aga e lé . „H a éle­ tem összes cselekvését — am ely így közelít a vég telen h ez — é rték elem és fü g g v én y fo rm á já b a n felrajzolom , a fü g g v én y m eg­ a d ja, hogy a valószínűségi változó (te h á t az olyan cselekvéseim , a m elyek a re á lis változás esély ét őrzik) m eg ad o tt X a é rté k n é l nagyobb X -é rté k e k m ily en P valószínűséggel fo rd u ln a k elő. Egy­ szerű valószínűségi eloszlásfüggvény. A szám h alm az ta g ja in a k po n to san a fele a sz ám tan i középnél nagyobb, m ásik fele pedig a szám tan i középnél kisebb. Igy a sz ám tan i közép é rté k é n é l nag y o b b és k isebb é rté k e k elő fo rd u lási valószínűsége e g y a rá n t 50—50 % . A n n a k a valószínűségét, kell m eg állap ítan o m , hogy egy a d o tt X a é rté k n é l n ag y o b b előfordul-e. H a a re la tív g y ak o riság a felső k v a rtá lis és a m e d iá n közé esik, jelen leg i életem egy k alap s z a rt sem ér. Ez nyilv án v aló , de u tá n a k ö v etk ezik a leg­ fo n to sab b m ű v elet, a jövőbe m u ta tó interpoláció. H a a m ed iá n t nem tö ri á t és nem lép az alsó k v a rtá lis in te rv a llu m á b a , ak k o r vége.” K áro ly összecsapja a k ö n yvet. C ig a re ttá ra g y ú jt, fe lh a n ­ g o sítja a m agnót. Az asztalon álló n a p tá rb a n lapoz visszafelé. A m ásik oldalon k em én y ceru záv al b e írt női n é v szén k arca b u k k a n elő, alig lá th a tó a n : Szilvia. K áro ly h irte le n m o zd u la tta l k itép i a lap o t, m a rk á b a szo­ rítja , k id o b ja az ab lak o n . A p ap írg o m b ó c a sz ü rk e hom okon n y ú jtó zk o d ik , K á ro ly m egigézve b ám u lja. �S zom bat este volt, K á ro ly m á r d é lu tá n fe lv e tte a fa rm e r­ já t, in g én k é t gom b o t n y itv a h ag y o tt. Így tú l k ev eset le h e te tt lá tn i a m á r eg y re e rő te lje se b b en szőrösödő m elléből, viszont h a a h a rm a d ik go m b o t is kig o m b o lta, a k k o r a h a sa közepe is k i­ látszo tt. Ezt n em a k a rta . B osszan to tta, hogy n em sik e rü lt e lérn ie az t a h a n y a g eleg an ciát, am e ly e t titk o n m á r an n y iszo r m egfi­ gyelt C sárlin. P o h a ra k a t k é sz íte tt elő, a legszebbeket, am it o tth o n talá lt, nem is em lék ezett, hogy h a sz n á ltá k is v olna őket v alam ik o r. Ú g y tu d ta , szü lei n á sz a já n d é k b a k a p tá k a p o h a ra k a t, és rö g tö n a p o lcra k e rü lte k , az e lh ú z h a tó ü v eg lap m ögé. K áro ly ita lt b o n to tt, sü te m é n y t k é sz íte tt egy tálc á ra . Alig v á rta , hogy b esö téted jen . T u d ta jól, h o g y F élix bácsi, a bicegő éjjeliő r, eb b en az id ő p o n tb a n a b á lá k k ö rn y é k é t bóklássza. Az ö reg et sokszor m eg lesték m ár, h an g o san k á ro m k o d ik m ag áb an , állító lag azért, hogy m ég v életlen ü l se fusson össze to lv ajo k k al. K áro ly iz g a to tta n v á r t f ü tty je lre a k e ríté s tú lo ld aláró l. E lőbb a női k aca g á st h a llo tta m eg, a z u tá n a döngő fé rfih a n g o t. Bosz­ szan k o d o tt, hogy h iá b a fig y e lm e z te tte u n o k a te stv é ré t, ú g y csör­ te tn e k , m in t egy ra k á s h a jtó . P isszegett, az eg y ik lá n y a p ró t sik íto tt, m ire az u n o k a te s tv é ré t h a llo tta d ö rm ö g n i: — M ondtam , hogy p o fa be, am íg b e é r ü n k ... K á ro ly á ts e g íte tte a lá n y o k a t, izzadt te n y é rre l fo g o tt v elü k kezet, ők kicsit b u tá n n e v e tte k , m in t az u tcab eli lányok, és k é to ld alró l m egcsókolták. Ú gy é rte k K á ro ly la k á sá b a , hogy sen k i n em v e tte észre őket. K áro ly csu ro m v íz le tt, m ire b ec su k ta m a g u k m ö g ö tt az ajtó t. N em g y ú jto tta k v illan y t, csak m iu tá n az u n o k a te stv é re e lh ú z ta a vastag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y t. Az iskolai atlasszal le á rn y é k o ltá k az olv asó lám p át, b ek a p c so ltá k a m ag nót. E ro tik u s diszkózene tö ltö tte m eg a szobát, á rn y é k u k ijesztő te s tő rk é n t guggolt a h á tu k m ögött. U n o k te stv é ré n e k viccein o ly an h an g o san n e v e tte k a lán y o k , h o g y K á ro ly a ttó l félt, m e g h a lljá k a szom ­ szédok. M ikor a b o ro sü v eg a ljá ra é rte k , u n o k a te s tv é re fe lá llt az eg y ik lán n y al. — S zilv iát itt h ag y o m n eked, ő ig azán jó l é rt m in d en h ez — k a csin to tt, és e ltű n te k a sö té t szobában. K áro ly a b o rtó l m e g b áto ro d v a, k ív á n c sia n szem ü g y re v e tte S zilviát. R övid, b a rn a h a ja szab ad o n h a g y ta a fü lét, elől sim li­ szerű en b o ru lt a h o m lo k ára. K á ro ly n a k n e v e th e tn é k je tám ad t. Szilvia n em h o rd o tt m e llta rtó t, rózsaszín p u ló v e rjé n e k b o r­ d á i m ö g ö tt erős m ellei rin g a tó z ta k . A fa rm e r szorosan feszü lt fen ek ére, h a sá n á l e n y h é n k id o m b o ro d o tt, K á ro ly b u tá n vigyo­ ro g n i kezd ett, m ik o r m eg k ív á n ta . Szilvia eg y ideig e g y ü tt n e v e te tt vele, h irte le n a b b a h a g y ta : — M it röhögsz? — O lyan vagy, m in th a e lh a g y ta d v o ln a a tá n y é rsa p k á d te te jé t. — Ez az egész? Szilvia zse b re d u g ta a kezét, az a b la k elé Sétált. K á ro ly n a k ú g y tű n t, jo b b fe n e k e van , m in t L u cán ak . A lá n y h á ta m ögé lép e tt, érezte, h o g y rem eg a g y o m ra. S zilvia h á tra n y ú lt, m agához ölelte K áro ly t. A fiú á tk a ro lta a lá n y h a sá t, de S zilvia m ellére to lta K áro ly k a r já t és csókolózni kezdtek. Szilvia le v e tte a p u ló v erét, k ig o m b o lta K á ro ly in g ét is és félm eztelen ü l ö lelk eztek a v astag , n ik o tin o s csip k efü g g ö n y előtt. — M enj az á g y ra ! — s im íto tt végig K áro ly h a já n Szilvia. K áro ly h á tá t a fa ln a k v e te tte , n ézte a lá n y t, ak i tán co ln i k ezd ett. K á ro ly elb ű v ö lte n b á m u lta a fa rm e re s com bot, a fa r­ m eres fen e k e t. A lá n y n a d rá g já ra v ék o n y c sík k é n t n y o m ó d o tt b u g y ijá n a k k ö rv o n ala. Szilvia v ég ü l m eg állt, k ig o m b o lta a f a r ­ m e rn a d rá g o t. A fém g o m b le fitty e d t, k ö ld ö k e elő tt szétn y ílt a n a d rá g . L e h ú z ta a cip p zárt, k ib ú jt a farm erb ó l. K áro ly ré m ü lte n v e tte észre, hogy a lá n y így alig izg atja, lassan kezd m eg szű n n i b e n n e a feszültség. Szilvia m e llé fe k ü d t az á g y ra . Ö lelk eztek , de K áro ly nem é rz e tt izgalm at. A lá n y m o z d u la ta it fig y e lte és ije d te n érezte, hogy Szilvia keze m eg in d u l n a d rá g ja felé, kig o m b o lja. — Mi v a n v eled ? — k é rd e z te a lá n y h irte le n . „H ogy m o n d h a tn á m el, m i v a n v elem ? M ondjam , hogy utálo m m ag am at, m e rt itt fekszem te h e te tle n ü l? M ondjam , hogy nem ben n e v a n a h ib a és en g em csak a f a r m e r e s seggek v o nza­ n ak ? C sak azért, m e rt nem találk o zo m vele, v á g y a im a t ú jsá g o k való szín ű tlen ü l tö k életes re k lá m n ő ib e n é lh etem csak ki. M ond­ ja m a z t, hogy b ecsap o ttn ak érzem miagam at, m e rt a rek lám v ilág tökéletessége tú lsz á rn y a lta , kevéssé érté k e ssé te tte azt, a m i a term észetes? Egy L ev i’s-re k lá m o t m eséljek el neki, am ely en egy lán y fen ek e lá th a tó , a la tta szöveg: AZ ÖN LEG JO B B V O N A LÁ T LEG JO B B A N A LEV I’S M U TA TJA ! V ajon m eg érten é-e, hogy á tv e rte k és én a fa rm e rb a estem bele?” Szilvia fe lü lt az ágyon, elk ezd te m a g á ra rá n g a tn i a k o p ta ­ to tt-k é k n ad rág o t. M ikor felh ú zta a cip pzárt, K á ro ly t h a ta lm a s vág y fo g ta el, k ö rm év el a fa la t k arm o lta . A m agnószalag susogva p ö rg ö tt az orsón. K áro ly a m a te m a tik a k ö n y v e t lapozza. „H a in terp o lálo m a. fü g g v én y k a p o tt szak aszát, a jö v ő b e m u ta tó prognózist kapok. H á t ez alig h a lép h eti á t az alsó k v a r­ tális in te r v a llu m á t.. . ” K áro ly g rim aszt vág, é llé p az asztaltól. M eg m ark o lja a zacskót, am ib e sz u p e r-fix e t tö ltö tt, az á g y ra ül. K ö rü ln éz a szo b ájáb an . S zája elé veszi a zacskót, m ély ek et lélegez belőle. M entolszerű íz töm i el a sz á já t és o rrá t. M in d en szip p a n tá sá n á l csak egy p illa n a tig irritá lja a különös m en to l, a m ely rő l azt sem tu d ja eld ö n ten i, hogy a szag át vagy ízét érzi-e eg y általán . A fa ln a k dől, m elle tte v an az agy o n fo lto zo tt fa rm e r, a V an M orris nagylem ez és egy színes fotó, a n n a k a p la k á tn a k a m áso lata, am elyen egy félm eztelen, fa rm e re s lá n y m osolyog. „H ol já rsz Szívem ? M iért is h ív la k úgy, hogy Szívem ? N em tudom . M iért szeretlek, Szívem ? F o g alm am sincs, Szívem . H iszen soha nem lá tta la k való ság b an , Szívem , és m égis szeretlek , Szívem . N em is tu d o m , m e ly ik ü n k tu d tö b b e t a m ásik ró l, Szívem ? É n, a k i láto m a teste d e t, v ag y te, ak i tu d o d , hogy százezer k a ­ m asz m egnézi a te sted et. H áro m éve élem veled az életem , el­ m ondom az örö m ö m et és csak nevetsz, m in d ig o ly an édesen, m in t az első p illa n a tb a n . E g y ü tt h a llg a tju k R ick W ak em en t, D onna S u m m e rt és veled álm odom . S zeretlek, Szívem , és szü k ­ ségem v a n rád . S zeretlek , é rte d ? !” „S oha nem h itte m igaznak hogy az e m b e r élete össze­ sű rítv e m eg je le n h e t ú g y látszik eb b en is csalódnom k e lle tt elő­ ször egy m o n tm a rtre re k lá m sz a ty ro t v e tte m elő o ly an h a n g ja volt m in t a se ly e m p a p írn a k és á tlá tsz a tla n te jfe h é r te r e t v o n t k ö rém csak a fe lira t k é k b e tű i á rn y é k o ltá k be a z u tá n rá jö tte m hogy hüly eség leg jo b b egy fe lira t n élk ü li teljesen átlátszó poli­ etilé n zacskó am i nem csörög így hallo m a m a g n ó m a t és lá t­ h a to m az ágy szélén gondosan ö ssz e h a jto g a to tt fa rm e ro m a t azt m o n d tá k ha az em b er gondol v ala m ire azt fo gja érezn i én azt a k a ro m hogy m in d ig fa rm e rb a n já rh a s s a k szédítően sok lem e­ 19 �zem legyen a k á r tíz e t is felteh essek egy d é lu tá n és nem a k a ro m hogy fél öt legyen a m ik o r h a z a jö n ap ám an y á m úgy szeretn ém h a egy n a p n em úgy á llíta n á n a k be ahogy szo k tak h a n e m te lje ­ sen ki le n n é n e k cserélv e m ég n em tu d o m m ily en ru h á b a n le­ g y en ek csak n a g y o n szépen és m ag ab izto san nézzenek ki sze­ re tn é m h a le v e n n é k a rá n c o k a t az a rc u k ró l am e ly ek et n ag y ­ a n y á im d é d n a g y a p á im ü k a k á rk ic so d á im u tá n v iseln ek és n e ebbe az előszobába lé p je n e k be ah o l a falo n e ln y o m o tt poloskák csíkja csak a dísz n em a k aro m , hogy a p á m a tró g e ro k ró l b e­ széljen ak ik b ő l soha n em lesz n e k i és h o g y k irö h ö g je a zenét a m it szeretek fo rr b en n em a v é r m ik o r m o rfo n d íro zik hogy azok a b u zerán so k m in d e n k in e k e lc sa v a rjá k a fe jé t és egész este ezen h áb o ro g m in th a n em is tö rté n n e m ás a világon ily en ­ k o r a bosszankodás u tá n vig y o ro g n o m kell eg y szerűen a rra gondolok hogy m i ez a g o n d a világ dolgaihoz k é p est és ily en ­ k o r n e v etn e m k én e v is s z a ta rth a ta tla n u l ro p p a n t erővel kellene k itö rn ie kacag ás le n n e belőle rö h ö g és am i a k k o r len n e a leg­ h a rs á n y a b b és leg p im aszab b m ik o r m ély rő l jö v ő szom orúsággal telik m eg a Telkem h irte le n összerezzenék zakóm on a p e p ita ­ k o ck ák at m a rk o lá sz n á m té rd e m fö lö tt m e g rá n ta n á m a n a d rá ­ go m at m in h a le a k a rn é k ü ln i vigy ázv a hogy ki ne té rd e lje m a vasalást a z u tá n m égsem ü ln é k le a h á ta m m ö g ö tt összekulcsolt kézzel sé tá ln é k k o m ó to san m in t a v ilá g fá jd a lm a s ta n á r u ra k h o m lokom at összerán co ln ám és m eg en g ed n ém , h ogy szem em elő tt új ru h á já b a n b illeg tesse m a g á t a b ú csak az első saro k ig sétáln ék o tt k ezem et zsebem a ljá ra v á g n á m v állam belefeszülne a zakóba su h an co s pózba g ö rn y e d n é k a g a llé rt k ih a jta n á m h a ja m elé kacsázó lé p te k k e l ru g d a ln á m a k ö v ek et a szem bejövő lán y o k fen ek éb e csip k ed n ék és n e v e tn é k ro p p a n tu l élv ezn ém h o g y m in d rö g tö n belém esn e m ik o r félszem m el visszanézne de n em m u ­ T a m á s István Elsistereg k ih ú ny e kancsó b o rb a n a nyár M egtizedelt ro k k a n t b o k ra in k o n g o n d ja in k fészkén e lfá ra d t szerelem g u b b aszt m egpihen m ég az á rn y A ra n y ta llé r réz g a ra so k ra v á ltv a g u ru l sz e rte s koccan holdsarlós fen ek én a fen ek etle n p o h ár-k elep cé n e k s v erg ő d ik rá n g a n ap k o ro n g V alam i legényes k iv e re k e d é sre koccint s te n y é rb e csap a k u p ec-m eg k ö v etés M ert h a m u v a l r ó tt k e resztet visel itt h o m lok-do m b s a p ó k h á t s hol fü tty ö s rig ó k b á r nyűgözv e n y e lv ü k k ék h a m v a s ék szed ret szem elg etn ek m in t legyezők n y íln a k v irá g o sra k i a kőszénben alvó fá k 20 ta tn á m és h a szem bejönne az a s z é p lá n y a k it csak elképzel m ag án ak az em b er de ak i az u tcán soha n em já r és m ost m égis fe lb u k k a n n a kezem et z a v a rta n k iv en n ém a zsebem ből p e p ita ­ kockás zak ó m at m eg ig azítan ám m o z d u la ta im a t elren d ezn ém kom oly m á rv á n y a rcc a l m en n ék el m elle tte an é lk ü l h o g y a fen e­ kébe csípnék a szem em sark áb ó l szem ét k eresn ém és ú jra m eg­ teln é k szom orúsággal m icsoda pasas g o ndolná ő és k icsit g ú n y o ­ san billegve k a risto ln á össze v á g y a im a t m ik o r m á r biztos len n é k hogy m ég v életlen ü l sem néz vissza h irte le n h á tra v á g n á m a fejem et egy su h a n c o t lá tn é k im bolyogni az u tc á n jó k edve len n e és az ő fen ek éb e csipne k e se rű e n v igyorognom k ellen e m ik o r észreveszem , hogy a lá n y szem ében k ig y u llad a vág y a su h an c kezére csap és n em engedi el kezem et a zsebem be sü llyeszteném és v igyorognék su h an co san im bolygó já rá ssa l fo ly ta tn á m az u ta ­ m a t egy kav icso t ru g d a ln é k de a lán y o k fe n e k é t csak a k ö v et­ kező sa ro k u tá n kezd en ém csipkedni hiszen én sem m i m á st nem a k a ro k csak u to lérn i m a g a m a t olyan len n i m in t m in d en k i nem h ag y h ato m ki ezt a elh ető ség et q ay x sw e d c v frtg b n h z u jm k ilo p éő á !” Nyugtatom m agam én e m eltem fa la t a b la k ta la n t s te tő t hol fö lállnom se le h e t hogy m é ltá n irtó z n a k tőlem k ik e t tá n m a is szeretek U 2 = Szabó K áro ly (C arl T aylor, K a rl S ch n eid er stb., tetszés sze rin t szabadon fo ly ta th a tó ) lassan m e n t a g im n áziu m felé. H áro m n ap o s k ó rh ázi h iá n y z á sá t szülei igazolták, neh o g y h iv a ­ talo san az iskola tu d o m á sá ra ju sso n az eset. — A Zozó! — k iá lto tta v alak i, de a fiú m egjelenése csak egy p illa n a tra tö rte m eg az o sztály zsiv aját. A te re m végében á h ita tta l b á m u ltá k a p ad te te jé n ülő C sá rlit és F ra n e k o t: „Teg­ n ap d é lu tá n k ip ró b á ltu k . D ö b benetes! Először szereztü n k egy n y lo n t, b e le tö ltö ttü k , u tá n a m ély ek et lé le g e z tü n k .. . M enő té m a .” V allatom m ú lta m s jelen em am i nincs nyűglődöm ír t k u ta tv a de k e rü lté k szen n y ek áln o kságok ra g á ly o k a kezem C sak a v ers m i se h o lt se eleven F e ste tte m ördögöt s a n n a k sem k elle tte m Ki m a g á t csak ön m ag átó l félti e ljátszák azt ál-ü n n ep ek k á rty á s k o rh ely v asárn ap o k G y erm ek ien víg a m u latság o n p o h a rá t tö rik szenteskedő obsitos táncosok H ittel osztva az utolsó fillérig el a szívét kibic leh et a sztalán ál s vigasz g y a n á n t ju t nek i egy pácolt v id o r miért �(F o l y t a t á s a 12. o ld a lr ó l.) kén. Ú gy vélem azo n b an , hogy B alázs Já n o s írásai a festm én y eitő l k a p já k je le n ­ tőségüket. O ly an szellem i h o ld u d v a rt övez­ nek k ö rü l, a m e ly n e k tá g a ssá g á b a n a fes­ tői é letm ű tisz tá b b a n , v ilág o sab b an fé n y ­ lik. N em a rró l v a n szó, m in th a a v e rse k a vizuális je lre n d sz e r fogalm i m egfelelői le n ­ nének. K u ta tó i fe la d a t le h e t a k é t ö n k i­ fejezési lehetőség B alázs J á n o s ö rö k ség é­ ben m u tatk o z ó e ltérésein ek , h aso n ló ság a­ in ak feltárá sa . E lnagyoló rá lá tá s b a n ú gy tű n ik , egy tö b b irá n y ú e re d e n d ő szellem i teh etség , m ás-m ás ta rta lm a k k ifejezésére szolgáló m e g n y ílv á n u lá si fo rm á iró l v a n szó. A k ö te t m áso d ik egy ség ét képező huszonöt v ers — n y ilv án szűk v á lo g a tá s­ n a k kell te k in te n ü n k ezt a m en n y iség et — ta rta lm i é rté k é t a le g tö b b jé b e n fellel­ h e tő közös é lm é n y a n y a g ad ja. Az utolsó v ers végén sz in te ú g y tű n ik , c ik lu sb a re n ­ d ezett m ű v e k e t o lv a stu n k . E lcsodálkozunk, hogy ez az isk o lá z a tla n e m b e r a m ű v ész­ lét teljes b o n y o lu ltsá g á t képes v o lt m eg­ fogalm azni. T u d ja, é rti, m egszenvedi, tisz­ tá n le írja , m ag y arázza, m e n tsé g é t k eresi, p ró b á lja elfo g a d h a tó v á te n n i a m ű v ész­ féle külön b ö zését fajátó l, a többi e m b e r­ től. U g y a n a k k o r ö n tu d a tta l v ise li-v á lla lja m ásságát. In d u la tta l és szellem esen fric s­ kázza k iseb b ítő it, m ű v észetéb e é p íti a világ e lle n á llá sá t és m ocskolódásait. H ite ­ lesen vall az a lk o tá s ( = a festés) á lla ­ p o tairól. C so d ált te rm é k e n y sé g é n e k m ásik o ld a lá t is m e g m u ta tja : h o g y a n fo g y a t­ kozik. ég el, üszk ö sö d ik eg y re sokasodó kép ei között. A k ik egyszer is lá ttá k te sti v aló jáb an , kép ei k ö z ö tt m eseb eli szegé­ ny es o d ú já b a n , a tű z h e ly h id e g p la tn y ijá n k u p o rg ó m a c sk á já v a l, ép p en ezt a B alázs J á n o s t ő rzik e m lé k e z e tü k b e n : az elapadó, átszellem ü lő te ste t, s a g y a ra p o d ó é le t­ m ű v et. 3 . A f e s t m é n y e k . A tiz e n h a t k é p rő l is — a k ö te t h a rm a d ik egységében — le­ olv ash ató , h o g y B alázs J á n o s festészeté­ n e k is m eg v o ltak az állom ásai. V álto zá­ sokon, áta la k u lá so k o n m e n t á t m űvészete, m íg teljese n b irto k o lta kifejezőeszközeit. N y u g o d tan b e sz é lh e tü n k fejlő d ésrő l. A zért fo n to s ezt h a n g sú ly o z n u n k , m e rt a n a ív m ű v észek e t o ly k o r h a jla m o sa k v a g y u n k eszközeikben eleve k észek n ek és m u n k á s­ sá g u k á lta lá b a n rö v id id e je a la tt tö b b é k ev ésb é v á lto z a tla n fo rm a v ilá g ú n a k te ­ k in te n i. Az állan d ó ság és v á lto z a tla n sá g m o zzan ata á lta lá b a n v a ló b a n je le n v a n m ű v észetü k b e n . B alázs J á n o s n á l k ü lö n ö ­ sen. D e m i is ez az á lla n d ó m o zzan at? Ú gy gondolom , az a v ilág k ép , am ely b en B alázs J á n o s k ép ei m eg fo g an n ak , s am ely k ia la k u lt és végleges. A m ű v észetéb en v ég b em en t v á lto z á st-fe jlő d ést a n n a k a jo b ­ b á ra ösztönös, n y u g h a ta tla n tö re k v é sn e k kell te k in te n ü n k , am ely ű z te -h a jto tta , hogy ez a v ilág k é p m inél m a ra d é k ta la n a b b u l öltsö n fo rm á t a vásznon. T an u lság o s p é l­ d á u l az 1968-ból szárm azó K é k v i r á g o k é s az 1975-ös E r d ő b e n ö sszehasonlítása. A te rm észeti-n ö v én y i világ fe ln a g y ítá sa m á r az előbbi k ép en m eg figyelhető, de m ég alig lépi á t a te rm é sz e th ű áb rázo lás h a tá rá t, s a jelk ép iség á rn y a la tn y i je le n ­ lé té t is érezzük, am i a k éső b b iek b en in ­ k á b b k ik u ta th a ta tla n tito k zato sság g á sű­ rűsö d ik . Az is kivehető, hogy a festő n ek sa já to s köze v an a k épen lá th a tó v irág o k ­ hoz. A z u tó b b i fe stm é n y rő l m á r k id e rü l a viszony jellege. B alázs Já n o s ú g y néz a te rm é szetre, m in t az em b e rre , ú g y já r b enne, m in t lelkes lé n y e k között. Szá­ m á ra a term észet é rtelem m el és szellem ­ m el fe ltö ltö tt. E zért a v ilág egy lap u lev él v agy egy m egbúvó go m b a k a la p ja alól szem lélve is eg y fo rm án te lje s: az élő és élettelen , a n ö v én y i és á lla ti, v a la m in t e m b e ri szféra le g feljeb b kü lső m eg jele­ n éséb en kü lö n b ö zik egym ástól. M in d en ek ­ e lő tt azo n b an egy lén y eg ű ek és e lv álaszt­ h a ta tla n o k . S a já to s an im izm u s ez, am ely ­ n e k g y ö k erei m in d en b izo n n y al a cigány­ fo lk ló rb a k ap aszk o d n ak . És ta lá n m in d ­ a n n y iu n k n a k fölrém lik g y e rm e k k o ru n k h á b o ríta tla n idejéből. E gy m ásik k é p típ u sb an . am elyhez ta lá n a leg jo b b B alázs-alk o táso k ta rto z ­ n a k , eg y etlen m o tív u m sem ju t k izáró ­ lagos é rv é n y re . S em m in ek sincs b e n n ü k k itü n te te tt helye. O ly k o r m ég a képcím ek sem ig az íta n a k el afelől, hogy tu la jd o n ­ k é p p e n m i is a tém a. Ezek a k ép ek B alázs Já n o s-i é rte le m b e n v e tt világegészek. Lai­ k u s b ölcseletében, am ely m eglepő olva­ so ttsá g b ó l — filozófiai m ű v ek ism ereté­ ből is! — táp lálk o zik , a m in d en ség ism e­ re tle n erő k k ao tik u s, zű rz a v a ro s k ü zd el­ m e, am ely b en g y a k ra n a Jó és a Rossz sem á lla p íth a tó m eg biztonsággal, a k a ­ v a rg á s célja és végső k im en etele pedig alig h a. E zért a v ilág g y a k ra n m in t szem ­ léleti m assza k e rü l a v ászn aira. V aló­ színűleg ezzel és a n im izm u sáv al függ össze fa n tá z iá já n a k a term észeti fo rm á k a t átlé p ő jellem ző sajáto sság a, kép i v ilág á­ n a k ab sz tra k c ió ja, sokszor n o n fig u ra tív elem ekből v aló építk ezése; de időtlensége és a té r p e rsp e k tív a n élk ü li szerepeltetése, illetv e o ly k o r a té r teljes eltű n ése is ezzel m ag y arázh ató . É szre kell, hogy v eg y ü k a sa já to s el­ le n tm o n d ást. B alázs Já n o s széles k ö rű tá jé ­ k o zo ttság g al re n d e lk e z e tt az em beriség eddigi gon d o latk in cséb en . E bből az kö­ v etk ezn e, h o g y v ezérg o n d o lato k ra, egyegy eszm eszálra építk ezik . (B ár e rre is v a n példa, d e ily en k o r sosem ig azán á tü ­ tő e re jű festőileg.) M in t m o n d o ttu k , so k ­ kal in k á b b egy sa já to sa n é rte lm e z ett világegész m eg fogalm azása felé tö re k e ­ d e tt. V iszont a „filo zó fiai” ism e re te k e t n em k ritik a ila g , te h á t tö rté n e tile g s a já ­ títo tta el, h a n e m az eg y m á sn a k m egfe­ lelések é rte lm é b e n : m in th a p é ld á u l P la ­ ton, K a n t, N ietzsche egyazon szem ély lenne, s u g y a n a k k o r é lt volna. V ilágos, h o g y v a n n a k egyedileg m e g fe jth e te tle n B alázs-képek. Á m v ilág k ép én ek tu d o m á ­ nyos ig én y ű és teljesség ű fe ltá rá sá v a l é r­ te n i fo g ju k rejtelm esség e o k át, a T ito k k ö rü ljá rh a tó lesz, m in t egy totem oszlop. 4. A z u tó s z ó . L apozgatom B a lá z s J á n o s E c s e tte l é s i r ó n n a l cím ű k ö n y v é t, a m ely et F. M ih á ly Id a , a M ag y ar N em zeti G alé­ ria n aív m ű v észeti g y ű jte m é n y é n e k veze­ tője á llíto tt össze és lá to tt el utószó g y a­ n án t é rté k e lő ta n u lm á n n y a l. L apozga­ tom a szép k ö te te t és n ő ttö n -n ő b en n em a h ián y é rz e t. S m ivel seh o g y an sem ta ­ lálom , a m it m eglelni re m éltem , kezdem azt h in n i, hogy csu p án az ü n n e p i a lk a ­ lom (a k arácso n y ) je le n tte tte m eg a k i­ adóval ezt az a já n d é k o z á s ra igen a lk a l­ m as — m e rt ah h o z ig azán elég a k ü lö n ­ legesség, a k u rio z itá s — , m eglepően ol­ csó alb u m o t. M ert a m i a k ö te ttő l e lv á r­ h a tó le n n e — a tu d o m án y o sság — , azt n em te ljesíti. A hhoz tú l kevés d o k u m e n ­ tu m o t v o n u lta t fel B alázs J á n o s ecsettel és iró n n a l a lk o to tt életm ű v éb ő l, hogy a k á r em lék k ö n y v n ek , a k á r tisztes „v álo­ g a to ttn a k ” te k in th e ssü k . A hhoz pedig sokszor tú lsá g o sa n p rim é r, g y a k ra n a le ­ írá s szin tjév el beérő, a k ite k in té s t n é l­ külöző, a n a ív m ű v é sz e t sajá to ssá g a it, m eg ítélésén ek n eh ézség eit alig é rin tő a záró ta n u lm á n y , hogy m o n o g rá fia k é n t ke­ zeljük. (N em is beszélve a k ö n y v észeti a p p a rá tu s te lje s h iá n y á ró l. E gy v a la ­ m irev aló fo rrá sje g y z ék b ő l p é ld á u l n em h iá n y z o tt volna, hogy B alázs Já n o s öné­ le tírá sa a P a ló c fö ld b e n lá to tt n a p v ilág o t m ég 1971-ben.) E gészében ú g y tű n ik , B alázs J á n o s é le tm ű v é n e k teljes fe ltá ­ rá sa m ég n em tö rté n t m eg. K érd és azon­ ban, hogy eh h ez a d o tta k -e a feltételek . A m i az e lm é le ti-esztétik ai a la p o k a t illeti, aligha. A m a g y a r n a ív m ű v észet 1972-ben m e g re n d e z ett n em zeti g alériab eli nagy seregszem léje u tá n a k ritik a lelk iism e­ re te se b b h á n y a d a b e v a llo tta z a v a rá t. N em is le tt v o ln a h ely én v aló a k ritik u s i m a g a biztosság. H iszen az elm élet (esztétika) b izonyosságával az t sem le h e te tt m eg­ m o ndani, hogy m it é rts ü n k n a ív képző­ m űvészeten. A z ítélk ezésb en n em á llta k készen az „o b je k tív m ércék s k a te g ó riá k ” (Rózsa G yula). L eg feljeb b a r r a v o lt m ód, hogy a rossz é rte le m b e n v e tt a m a tő rö k ­ től és d ile ttá n so k tó l m egk ü lö n b ö ztessék a v aló b an m űvészi é rté k e k e t. A hhoz te ­ h á t n em fé rt kétség, hogy a n a ív jelzővel e llá to tt m ű v észeti irá n y é rté k e k e t hordoz. N em az a k érdés, v a jo n kiseb b é rté k e ­ k et-e, m in t az ún. „m ag as m ű v észet”. S okkal in k á b b az, hogy m en n y ib en k ü ­ lönbözik a jelző n élk ü li m űvészettől. N em v a la m i gondolkodói p e d a n té ria sü rg e ti a tisztázást. H a a k ritik u so k tá ­ b o rá b a n bizonyos fo k ú z a v a rt em leg et­ tü n k , a széles közönség k ö ré b e n való­ ságos so k k h a tá s v o lt m eg figyelhető. A k ad ­ ta k p éld áu l olyanok, a k ik a rró l beszéltek, hogy a k ép zőm űvészeti nevelés eddigi kev ésk e e re d m é n y é t is ro m b a d ö n tö tte a n aív m űv észet k ö rü li h írv e ré s, te lje s za­ v a rt okozva a közízlésben. A ttó l ta rto k , a k ö zérd ek lő d ésre szám ot ta rtó , s rövid időn belü l k e re s e tt h iá n y c ik k é váló B alá zs-k ö tet n em seg ít hozzá a tisztázás­ hoz. Laczkó Pál A szerző korábban Pál József néven publikált. 21 �V alen t József Ha az isten módot adott... H atv an k ile n c b en , a m ik o r az u tolsó b á n y á t is b e z á rtá k a telepen, V endel K á ro ly végleg e ltű n t az e m b e re k szem e elől. E lein te m ég o ly k o r lá ttá k az a u tó já t k ig ö rd ü ln i az u d v a rró l, lá ttá k e lsu h a n n i az illato s h á rs fá k szegélyezte ú to n , a m in t á t­ h a to lh a ta tla n p o rfe lh ő t k a v a r m ag a u tá n , m a jd elnyeli a k o ra esti szürkeség. K ésőbb z á rv a m a ra d ta k a k a p u k , p á n tju k ra rá ü lt a ro zsdavirág , a p a lá n k sz ü rk é n m á lla n i k ezd ett, az állásb an e lfá ra d t tartó o szlo p o k fe jé re rá k ö sz ö n t a m ag as fű. V endelék re jté ly e se n tá v o lm a ra d ta k az em b erek tő l, nem m u ta tk o z ta k sem m ag án -, sem közhely ek en , a b án y ak aszin ó b an , ahol e sté n k é n t fü s tte l és v ig alo m m al te lt m eg a n a g y terem . N em m e n te k ki a h eg y alá, ahol sö r m eccset já ts z o tta k a bány ászo k az ip aro so k ellen m á ju s elsején, a m ik o r a h á z a k fölé in d u ló k a t zen g ett a hangszóró, és h ab o s s ö rt itta k a s á tr a k a la tt. Ő k m ég az ab lak o n sem n éztek ki, n a p s z ítta sö té títő fü g g ö n y ü k azn ap is m o zd u latlan m a ra d t. Ú gy tű n t, V en d elék elv esztek valahol. P ersze a te le p e n az éle t m e n t to v á b b : m in d e n reg g el h a tk o r m eg jö tt a te je sa u tó , n y o lc ra m e g te lt lá rm á v a l az iskola, az e m b erek s ű rű g o n d ja ik b a n észre sem v e tté k az elenyésző v á lto ­ zást, csak eg y-egy h irte le n tra g é d iá ra rá z k ó d ta k m eg, v alam i szenzációra k a p tá k fel a fe jü k e t. E gyedül V ero n n é n i fo g lalk o zo tt a r e jte tt esem ényekkel. V eron n én i fo g la lk o z á sá ra nézve öregasszony, a m o ly an egyszerű h írlá d a , ak i szenvedélyes k ív án csiság g al k u ta tta a n y elv v ég re szedhető titk o k a t, a z tá n v itte szét az a n y a g o t a szo k o tt h e ly e k re ; o n n a n ág azó d o tt a p le ty k a to v á b b , ah o g y az m á r le n n i szokott, egészen az erdőszéli házakig... M ár h a rm a d sz o r z ö rg ette m eg V endelék k is k a p u já t, a m ik o r v é g re lép ések et h a llo tt. Széptevő ig y ek ezettel ig a z g a tta össze rán co s sz á já t, te re lg e tte m eg k o p o tt g o n d o latait, de v alam i, a lén y eg iste n ig a z á b a n h iá n y z o tt b elő lü k : m it m o n d jo n m a jd o d ab en t, m ié rt n e m p u h íto tta o tth o n a szik ár fen ek ét, am ik o r, iste n lá tja lelk ét, sem m ily en ü g y leb o n y o lí­ tá sa V en d elék n él n em esedékes, v a g y h a igen, a r r a ép p en nem ő az illetékes. P ersze az igazság ú g y ta r tja , hogy m á r o d am en et is szo ru lt az ö regasszony fen ek e, m e rt a m it a szél in n e n -o n n a n összeh o rd o tt V endel K áro ly ró l, az m ég az o ly an h u zato s h ely e­ ken e d zett le lk e k e t is m e g in g a to tt, m in t a V eron nénié, m ég h a a fele igaz is. S z ú rta a b eg y é t a k ív án csiság : v a jo n m ire m egy el V endelek n a p ja ? K o s a ra t fo n n a k ? N y u la k a t fésü ln ek ? Az az em ber, ak ib ő l m ű v ezető u r a t csin ált a d em o k rácia, zsíros fize­ téssel, a u tó t is a d o tt a fe n e k e alá, a k it k ü lfö ld i ta n u lm á n y ú tra v itte k az E n d ék áb a, tá tr a i b e u ta ló t n y o m ta k a m a rk á b a , nag y p én zek et á ld o z ta k rá , m o st a fü le b o tjá t sem viszi a n ép ek közé? E lm en tek a v álasztáso k , v o lt v érad ás, csem eteü ltetés, n e k i m in d ­ hez sem m i köze? Ő n em i t t la k ik a telep en ? V endeln é m á r o tt te re b é ly e se d e tt előtte. M egvető te k in ­ te tte l m é rte végig a hosszú n y elv érő l h íre s öregasszonyt, és m eg lehetősen tisz te le tle n h a n g o n fo g a d ta : — N a, é p p en m ag a h iá n y z o tt! — m o n d ta széles szájjal. — N e csukd b e kedv esk ém , n e csu k d be! A z iste n is m eg­ áld! F o n to s ü g y b en jö tte m , n a g y o n fo n to s ü g y b e n — rim á n k o d o tt az öregasszony. — N a, ta lá n h a ln i k észül v a la k i? — re c se g e tt V endelné a kapuban. — D ehogyis lelkem , dehogyis — e g y e n g e tte a szót V eron nén i — , ez a ttó l is fo n to sab b ! — F ontos, fo n to s! A k k o r g y o rsa n d u g ja b e az o rrá t, m e rt odaég az ételem ! Az ép p en tá tv a m a ra d t a jtó k o n k e re sz tü l étv ág y g erjesztő illa to k te rje n g te k . K ö n n y e d é n le b e g te k á t a m a g a sa b b réteg ek en , fe lsik lo ttak a s ű rű h a g y m a sz a g ra, a szem et e n y h é n m eg szurkáló zsírszagra, am ely alig észlelhető, k ék es fü s tö t p ip á z o tt ki m a ­ gából. K ö zéjü k b eszo ru lt a s írá s ra h a jla m o sító to rm aszag, am ely kifelé is te rje d t, de az illa tá rra l szem ben is erő szakoskodott. A szagok gom olygó á ra d a tá h o z k isérő zen ét a d o tt a fo rró zsír, am ely hegyes p a tto g á so k m e lle tt fü stö lg ö tt egy tep sib en , b e n n e tö ltö tt­ csirke n y á lc su rd ító ro p o g ó sra sülve, m e lle tte k a n ál. V endelné ezzel m e rig e tte a tejfölös b o rt, am ely szín t és z a m a to t kölcsön­ zö tt a fejed elm i fa la tn a k . O débb ré te s e k soros re n d b en , csókolni­ való p iro san, fe lh ó ly a g z o tt b ő rre l. A tú ró s n a k az egyik lá b a m á r 22 levágva, fölszeletelve p á ro lg ott a rózsás tálo n , itt-o tt m osolygott belőle a m azsola. A tű z h e ly e k e n alig lá tta k eg y m ástó l a fazek ak , lábasok, m in d eg y ik fed ő je ta k a rg a to tt v a la m i jó fa la to t: sá rg á n gyöngyöző h ú slev est, lá g y a n rem egő, zsilás ta r a jú fő tt h ú st, zsír­ b a n fu ld o k ló p ö rk ö lte t, sím a b ő rb en d ag ad ó k u k o ric á t. A h ű tő a ljá n görö g d in n y e, h a sá ra fek tetv e, m elle tte tíz üv eg sör. K in n a k o n n e k to rn á l b e d u g á sra készen a kávé, és V endelné, az éte l­ p a rá d é utolsó a k tu sa k é n t, m ég u b o rk á t h ám ozott. V endelné k iváló lev esek et főzött. B elead o tt ap ait, a n y a it: első­ o sztály ú h ú so k a t, velős csontot. Jó l fölzöldségelte, k is lán g o n fo rra lta , h o g y n e leg y en zavaros, u g y a n a k k o r e n y h én csípjen, h o g y ’ izgassa fel a fé rje g y o m o rn ed v eit. M ég kevés g y ö m b érrel hozzálopott egy kis p ik a n té riá t, ehhez csalt édes ízeket a k el­ k áposzta, m in d re rá egy csip etn y i k ö m én y m ag o t, am ely le h a t egészen a belekig, és m eg ak ad ály o zza a p u ffa d á s t K áro ly n ál, aki ebéd u tá n böfög m a jd n a g y o k a t, és a szelek is jó l m en n ek nála. Leves u tá n k ö v e tk e z e tt a fő tt hús. E k k o rá ra m á r k ia la k u lt a szokott, bensőséges családi k é p : V en d eln é o d a ju to tt, h o g y az asztalhoz ü lh et. S ó h a jto tt. B al kezével m ég m e g ig azíto tta a k ip iru lt a rc á ra lógó tin csek et, jo b b já v a l m á r a szed ő k an ál u tá n n y ú lt. K özben V endel ja v á b a n fa lato zo tt. N y iszálg atta, kon co lta szét a zsilák at, tu rk á lg a tta , v á lo g a tta a jo b b fa la to k a t, a m ócsingot a feleségének hag y ta. M ennykő n ag y ad ag to rm á k a t fa lt be egy­ szerre, a z tá n m eg csodálkozott, hogy csípi. N em v o lt az a to rm a kellően m egszelídítve, m e rt K áro ly úg y k ö n n y ezett, m in t a záp o r­ eső. Ezt követően a h ú sc a fa to k közül k iem elte a velős csontot. Hosszú évek ta p a sz ta la ta i a la p já n szak szerű en é rte tt a velő kipiszkálásához. Á lta lá b a n a b al kezével fo g ta a láb sz á ra t, ré ­ zsú t lefelé ta r to tta a k e n y é r irá n y á b a , a szabadon m a ra d t k e ­ zével, illetv e az ab b a n ta r to tt b icsk ájáv al v á jk á lt b enne, le-le­ ü tö g e tte a la p o c k a fá ra (ezt a felesége m in d ig go n d o san eléje készítette), m íg a rem egő, lág y an y ag k i n em b u k o tt az ü re ­ géből. M in t em litém , m á r o tt v á rt so rsá ra a k en y ér, e rre k e rü lt rá to rn y o z v a a kocsonyás velő. M ég utolsó fo h á sz k é n t rásó zo tt a szóróból, és ezzel v ég et é rt a n y á lc su rd ító sz e rta rtá s, csak két, eg y m ást érő, egészséges h a ra p á s h ián y zo tt, hogy k é tsz e r le - és felm en jen V endel á d á m c su tk á ja , és közben k id ü lle d je n a szem e. Az ad ag n y elésk o r kissé szorult. — A velőt azt szereted ? — k ív á n csisk o d o tt az öregasszony. — Igen, nene. — A zt a S im o n is szereti. — M elyik S im on? — k é rd e z te n ém i érd ek lődéssel K ároly. — T ud o d — fo ly ta tta az öregasszony — az, ak i a h íd n á l lak ik . P ed ig olyan sz u n y á ta felesége v an , csak ty a p p o g össze­ vissza. N em n ag y o n ism ered m á r te az em b e re k e t, K áro ly , n é h a k im o z d u lh a tn á l! V endel eg y k ed v ű en n é z e tt m ag a elé. — N incs é rte lm e — válaszolta. — A k k o r n e is b u zd ítsa la k ? — L ehetőleg ne m acerálj on ily en szam árság o k k al! M egkérem ! — E gyszer m eg ü t a g u ta, m a jd m eglátod, nem egészséges, ahogy te ezt csinálod. S im on az belem egy m in d en b e, jön, m egy, ezt is intézi, azt is. — M iért épp en a S im on? H ogy jö n az m ost ide? — k érd ezte kissé sé rtő d ö tte n K ároly. — C sak éppen az eszem be ju to tt — v álaszo lta k ap ásb ó l az öregasszony. — T alán harag szo l? T ö bbet kellen e m u tatk o zn o d a n ép ek között, m ozogni, jö n n i, m en n i! — M inek? — tá r ta szét a k a r já t V endel. — N em eleget m ozognak m ások? É n azelő tt is m eg v o ltam m ag am b an , m ost is jól m egvagyok, engem n e m o lesztáljo n senki! Az öregasszony csóválta a fe jé t: — A zért így nem beszélhetsz! T iéd is a szocializm us, vagy nem ? E zu tán egy kis csendesség kö v etk ezett. — Nézze, n en e! — ta g o lta a szót K áro ly . — Én is szoci­ alista vagyok, h a ú g y tetszik , de az én szocializm usom itt v an az asztalom on. N ekem h iáb a p a p o ln ak , íg y m eg úgy. M o n d ta! Az a lényeg, a m it itt m egfogok és m in d e n n a p a tá n y é rra teszek. E zért p o fázik m in d en k i. És m á ris o tt illato z o tt e lő tte egy p o rcelán tá lb a n az eb édek slá g e re : a p ö rk ö lt. Izgalm as piro sság áv al, é tv ág y g erjesztő sza­ �gával k ín á lta m ag át. K á ro ly é lt-h a lt é rte , h a csak te h e tte , be­ kebelezte m in d ig az egészet. B u n k ó n a g y k e n y e re k e t g y ú rt be m elléje, k é t p o fá ra e v e tt, és jó k o ra a d a g o k a t n y e lt le egyszerre. A felesége ag g ó d v a fig y e lm e z te tte : — L assan egyél, n e siess! N em eszi el előled senki! — N ek ed h a g y ja k ? — Vigyázz, la ssa n egyél, n eh o g y ró kázz! A p ö rk ö ltb ő l e n n e k elle n é re h á ro m sz o r szed ett. R em egve b u k ta k ki a h ú sk o c k á k a szed ő k an álb ó l, a tá n y é r közepén k u ­ pacba to rn y o z ó d ta k , cak k o zv a fo ly t a szaft. K á ro ly e n erg ik u s m o zd u lato k k a l v á g o tt a h ú so k közé, a zsilák re m eg n i k ezd tek az eleven k u p a c g y o rsa n fo g y o tt, n e m m a ra d t a lu l m ás, csak a v érszínű és v é rré váló zsír. E k k o rá ra a tá n y é r m ellett fe lso ra ­ ko ztak és fü rd é s re készen á llta k az öklö m n y i k enyérszivacsok, ben n a sz a ftb a n te le ittá k m a g u k a t, m iközben k ife szü lt a h á rty á ­ ju k a m ax im ális té rfo g a tra . E z a la tt V en d eln é m e g b o n to tta a sört, és k ite tt az u ra elé h áro m ü v eg g el. Összeszedte a tá n y é ro k a t, az é te lm a ra d é k o t egy tá lb a k a p a rta , a cso n to k at egy m ásik b a. L apos, tisz ta tá n y é ro k p e n d e rü lte k k i az a sz ta lra , a v illá k és a kések o tt m a ra d ta k , a k a n a la k m e n te k a m osogatóba. Az asszony p ó to lta a só t a só­ ta rtó b a . V endel ek özben n e k ig y ű rk ő z ö tt a k ö v etk ező fo gásnak. A csirk e m á r sza k sz e rű e n kip o rció zv a p á ro lg o tt egy ovális tálon, feld arab o lásán , esz té tik u s elren d ezésén lá tsz o tt, h o g y m e ste ri k e­ zek m u n k á ja . M in d en h ú s m e lle tt o tt v o lt a m egfelelő a d ag tö l­ telék, a com bok m e lle tt kevesebb, a m elléb en tö b b — ahogy len n i szokott. K á ro ly tö ltö tt eg y et az üvegből, iv o tt. M íg a keze fejéhez tö rü lte a friss h ab o t, m á r a v illa u tá n n y ú lt, és m egcélozta vele a p ü sp ö k fa la to t. L ág y an em elte k i a com bok közül, és a szem e b eszélg etett hozzá. D uzzadt a jk a ró zsab im b ó v á csücsörödött, és fin o m csókot le h e lt a h a rm a tfe h é r h ú sra , m a jd éles fo gaival h irte le n b ele k a p o tt. M eg in d u lt az em észtő g ép ezet: bőséges ny ál fo ly t elő a m irig y ek b ő l, az alsó és felső á llk ap cso k lapos kérődző m o zd u lato k b a k ezd tek , a húso s n y elv lu s ta fo rd u la to k k a l la p á ­ to lta a p u h á ra á z ta to tt fa la to k a t. A ztán jö tt a k u k o rica. Jelleg zetesen a u g u sz tu si íz, a d in n y é ­ vel p á ro sítv a a le g ra n g o sa b b eb éd ek u tó já té k a is lehet. A m in t te je t fa k a s z to tt a szem ekből K á ro ly éles foga, a ritk a csem ege ízével e g y ü tt a m eg elég ed ettség jóleső n y u g a lm a tö ltö tte el. Szé­ les szájjal h a b z so lta oda-v issza a so ro k a t, a szem ek et o ld alt a po fazacsk ó jáb a g y ű jtö tte , és csak n a g y o b b a d a g o k b an n y e lte le. A g y o m rá b a n m á r felk é sz ü lte n v á rta k a n ed v ek , sz é tm a rc an ­ g o lták, jö tte k a gyom orszőrök, szív ták , to ltá k , d a g a sz to ttá k , fi­ nom pép k o rty o g o tt a b elek felé, o tt fe lfo g tá k a félig áteresztő réteg ek , tő lü k k a p tá k a h a jszálcső ren d szerek , k ö zben a v é rt h a ­ b o sra d ú síto tta az oxigén, te sté n e k le g tá v o lib b részeibe. V endel K áro ly boldog volt. P illa n a tn y ila g n e m c se ré lt v o ln a a k irá lly a l sem , ú g y érezte, hogy élete b e te lje sü lt, é rte lm e t k a p ta k a régi hétk ö zn ap o k , v a n egy k o n k ré ta n k ö rü lh a tá ro lh a tó an y ag i való­ ság, am ely ta r ta lm a t ad az é b red ésn ek , m ozg ó sítja eln eh ezü lt izm ait, d é le lő ttö n k é n t o d avezényli ő t a fa z e k a k m ellé, m egem el­ te ti vele a fed ő k et, m e ó z ta tja a lev esek et, m e g in d ítja a n y á lk é p ­ ződést. V endel K á ro ly a z n ap is so k a t ev ett. B ó d u ltan b elero g y o tt az é te lren g eteg b e, és m eg fe le d k e ze tt a világ ró l. És ah o g y te lt a g y om ra, en n e k a rá n y á b a n le la ssu lt a sz á ja m ozgása, k isebb forgássebességgel d a rá ltá k fogai, eg y re szelídebb ív b en le n d ü lt a villa, szerén y eb b f a la to k a t szelt a kés. E gy szó m in t száz, K áro ly lassa n e lte lt az étellel, a k itű n ő so rre n d b e sz ed ett ízekkel, h asa szétfo ly t az a sztal a la tt, to k á ja b eleló g o tt a tá n y é rb a , sze­ m ei eln eh ezü ltek , fe je b ó lo g ato tt, ú g y n é z e tt ki, hogy V endel K áro ly la ssa n elszenderül. E z alatt V eron n é n i k ö rü ln é z e tt alap o san . A k o n y h á b a n n a g y volt a szétrak o d ás, e d é n y e k egy m ás h e g y é n -h á tá n , m in d e­ n ü tt v alam i szennyes, lép n i sem le h e te tt tő lü k , d e így v a n ez, h a főznek, ő n ála sincs k ü lö n b ü l. B e n y ito tt a szobába. N em m on­ d o m : v e te tle n ágy, a p á rn á k é lü k re fo rg a tv a szan aszéjjel, a szőnyegek fölszedve, szen n y es egy k u p a c b a n , e lra k a tla n u l ru h á k a k arszék en , büd ö s g um icsizm a a sa ro k b a n . A sp a jz b a is b en y i­ to tt. V olt o tt m in d en . M ég e m b e r szem e n e m lá to tt en n y i b e fő t­ tet, sav an y ú sá g o t, k o n z e rv e t, k észételt, szalo n n át, kolbászt, to ­ já st, m ák o t, le k v á rt, m ézet, h a g y m á t, k ru m p lit egy rak áso n , m in t am en n y i o tt volt. T ö m érd ek . C sak á m u lt az öregasszony, és odavolt a csodálkozástól. A g y e re k k o ri m esékből való te rü ljasztalk ám . E ld o rád ó itt m ag a a valóság. (N em te tt hozzá sem m it, el sem v e tt belőle, m ik o r u tó lag m egfelelő k ö rö k b e n le a d ta a lá to tta k a t.) K á ro ly e k k o rá ra m á r le fe k ü d t a h ev erő re. V izenyős szem ei elé k ö d fü g g ö n y e reszk ed ett, se p rű szem pillái m ég u to lsó k a t h u ­ n y o ro g tak , finom , alig észrev eh ető nedvesség fo ly t k ö zéjü k , a z tá n lap o sra z á ru lta k . V endel K á ro ly elég ed etten szuszogott. V endelné ez a la tt h ely e t csin ált a m o so g atásn ak . Elő a v a j­ lingot, vizet bele, a z tá n u ltrá t. O tt v o lt m eg k észítv e a dörzsi, a m osogatócsutak, m ég szétto lta az ed én y ek et, hogy h e ly legyen a szárító n ak . A n a g y ja z sírt le á z ta tta fo rró vízzel, a leég e tt részek et csu tak o lta, a z tá n b e k e rü lte k m in d a m osogatóba. A po­ h a ra k a t, tejes ed én y ek et elő b b re v ette, csak a z u tá n a k a n a la k a t, tá n y é ro k a t, födőket, fa z e k a k at, végül a láb aso k at. M ég k ü lö n felek ezetb en h alm o zó d tak a d aráló k , szűrők, fa k a n a la k , k á v é ­ főző, és v a la m e n n y it a lá tá m a sz to ttá k és egységbe fo g la ltá k a m in d e n t eltű rő tálcák. V endelné m osogatás közben g y a k ra n n é z e g e tett az öregasz­ s z o n y ra : — Mi újság, V eron néni, m in ek k ö szö n h etjü k a lá to g a tá sá t? — H á t lelkem , hogy is m o n d jam ? — M o n d ja csak! — K áro ly h o z jö ttem . — V alahova m en n i k én e? — k érd ezte K á ro ly fe lria d v a , g u ­ n y oros h angon. — A lá nyom u to lsó n v a n — je le n te tte ki az öregasszony h a lá lsá p a d ta n és az ü g y n e k m egfelelő kom olysággal. — O tt a m entő. — H a rosszul v an , csak b e vele, n em le h e t v á rn i! — fo n to s­ k o d o tt V eron néni. — És m it seg íth e te k ? — fa g g ató zo tt V endel, m in th a n em tu d n á, m ire m egy ki a já tá k . — A kocsid n em jó? — Jó, de én azzal n em viszem . — N em ? — M ég az a p á m a t sem. A súlyos k ije le n té s m eg lep te az öreg asszo n y t: — E n n y ire m eg á ta lk o d o tt vagy? — M ag u k azt hiszik, hogy h a kocsi van, az t csak ú g y le­ a k a sz tju k . M á sü tt m e g p ró b á lta m á r? — Jó, én csak k érlek , n em m uszáj teljesíten i. K á ro ly a feleségéhez fo rd u lt, és úg y beszélt, m in th a az öreg­ asszony o tt sem le tt v o ln a: — E gyenesen hozzám jö tt? H á t mi vag y o k én? — K ároly, K áro ly , m ajd te is b a jb a n leh etsz m ég, m egállj csak! A z isten n em v e r b o ttal, ah o g y m o n d an i szo k ták — á tk o ­ zó dott az öregasszony. — M aguk ö regek o ly an o k m ind, m in t a m áto h a. M ié rt nem m a ra d n a k o tth o n a fe n e k ü k ö n ? — M ajd rá jö n m ég a k u ty á ra a d ér, m egállj csak! O lyan n a g y baj, hogy én ide jö tte m ? — Elég legyen m á r! — rö ffe n te tte fe lem elt h a n g o n K áro ly . — Fejezze be! — M iért, fiam ? — A zért, m e rt sü rg ő sen fejezze be! — N ene, m e n je n a Szekálhoz! — v e te tte közbe h ig g a d ta n V endelné. — O n n a n jö ttem . — A k k o r a B ódm anhoz! — A z egy n a g y tu sk ó , m it b íb elő d jek vele? Jó , m a jd lesz valahogy! Iste n v eletek ! — Iste n á ld ja ! — K á ro ly — fo rd u lt vissza az ajtó b ó l V ero n néni. — M i baj m ég? — A zért, h a m eggondolod . . . — É n nem gondolok m eg s e m m it. . . (M enjen a m icsodába, vén szip irty ó ! M ajd leak aszto m én n ek i a kocsit, m ég m it nem ! — d ü h ö n g ö tt V endel utó lag , a z tá n elcsendesült.) . . . A znap h a t ó ráig alu d t. A k k o r a felesége é le te t rá z o tt bele, hogy k elje n csak fel, m icsoda dolog az, végigdögleni az egész d é lu tá n t, hiszen la ssa n b e sö téted ik ! V en d el n a g y n ehezen fö ltáp ászk o d o tt, és e lju to tt egészen a h ű tő szek rén y ig , a h o n n a n k iem elt egy szerre h á ro m üv eg sört. S ie te tt m eg b o n tan i, m e rt irtó zato san n ag y szo m jú ság o t érzett. 23 �HAGYOMÁNY Balladák nyomában a Karancs vidékén 1976. nyarának elején került a könyvespol­ comra Vargyas Lajosnak, a kiváló népzenekutatónak a Magyar népballada és Európa című munkája. A m éreteiben is hatalm as mű annyira hatalm ába kerített érdekes tém ájá­ val, sokszínűségével, világos okfejtésével, tu ­ dósi precizitásával, élvezetes stílusával, hogy a kezdeti böngészgetések után egyre mélyeb­ ben beleástam magam a két vaskos kötetbe. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy rabja le­ gyek a gondolatnak: fel kellene deríteni, hogy szűkebb hazám ban, a Karancs-hegy tö­ vében fekvő Salgótarján környékén él_e még a m űfaj, a hegyek közt megbújó palóc fal­ vak roham osan változó félig paraszti, félig m unkás lakossága őrzi-e még a balladákat. Nem sokkal később — a könyv hatására — elindultam cserkésző utaim ra, s egy év után elmondhatom, hogy érdemes volt: több m int száz variánst gyűjtöttem össze huszonhét hely­ ségben, elsősorban Kelet-Nógrád területén; s még él a ballada, ha korántsem olyan bőség­ ben virágzik, m int akárcsak néhány évtized­ del ezelőtt. A néphagyom ányt m agukénak valló falvak lakói még balladákat is fel tud­ nak idézni — a népdalok m ellett — a gyűjtő kívánságára. A gazdagabb területeken (Hideg­ kút, Cered, Zabar, Bárna) többet, a szegé­ nyebb helyeken (Karancsalja, Karancskeszi, Ipolytarnóc, K ishartyán stb.) kevesebbet. B árm ennyire is fájdalm as tény, de a szájha­ gyományozás ú tján terjedő ballada is az el­ halás szakaszába érkezett a XX. századi tech­ nikai forradalom térhódításának „jóvoltából”. De azért, hogy újraéledjen más form ában, s nagyjából azt a közösségteremtő funkciót töltse be m ajd, m int legnagyobb költőink v er­ sei. A felejtés fokozatai jól nyomon követhe­ tők a különböző nótafáknál. Sokkal jobban, m int a népdal esetében, mivel a balladák jó ­ val terjedelm esebbek, s inkább próbára te­ szik az énekesek emlékezőtehetségét. A sza­ kaszok a következők: a) A m űfaj elevenen él ott, hol általában is őrzik a néphagyományt. Ezeken a helye­ ken a falu énekesei egyénileg is, csoport­ ban is gyakran énekelnek, régi dalaikat rendszeresen felelevenítik, egymástól ta ­ nulnak: az énekesek biztonságosan, m egál­ lás nélkül éneklik el a legterjedelm esebb balladákat is. b) A második szakaszba azokat a falvakat sorolom, am elyek hajdan gazdagok voltak a folklórban, de ma m ár nem keresnek alkalm at a közös éneklésekre. A nótafák sem tarth a tn a k számot különösebb érdeklő­ désre, ezért elhallgatnak, s a népzeneku­ tató kérésére is csak akadozva, versszako­ kat kihagyva adják elő a tragikus vagy éppen vidám történeteket, gyötrődve sze­ dik össze a morzsákat, am ely a jobb em­ lékezőtehetségűeknek sikerül, a feledéke­ nyebbek erőlködése nyomán pedig csak torzó kerülhet a gyűjtő m agnetofonjának szalagjára. c) A következő szakaszt azok képviselik, akik fiatal éveikben még hallottak balladaéne­ keseket, de ők m aguk soha nem adtak elő balladákat. Ezek az em berek felcsillanó szemmel bólogatnak a cselekmény felvá­ zolásakor, de felidézni, elénekelni egyálta­ lán nem képesek azokat. 24 d) A végső fázis az elhalásé, amely m ár a korábbi évtizedekben elkezdődött; ott a kérdésekre m indenütt tagadólag rázzák a fejüket, a kérdezetteknek semmit sem mond a felvázolt történet. A néphagyomány őrzése szempontjából igen lényeges szerepe van az életkornak. Ha pél­ dául csak a közösség legidősebb tagjai ism er­ nek balladákat egy faluban, az a műfaj gyors kiveszéséhez vezethet a nótafák elhalálozá­ sával. Ilyen folyam at játszódott le Mihály­ gergén, ahol a század elején még m egteltek a gyűjtők fonográfjai, s nemegyszer olyan rit­ kaságokat találtak, m int sehol m ásutt Palóc­ földön; m a viszont m ár nyoma sincs a bal­ ladának, m ert a fiatalabb nemzedék nem vet­ te á t a stafétát az idősebbektől. Ellenkező példaként Ceredet em líthetném , ahol éppen a középkorúak ism erik legjobban a m űfajt, s énekeiket igyekeznek is átadni a fiatalok­ nak. Ez a falu így nemcsak a leggazdagabb balladaterm ő helység a Karancs vidékén, ha­ nem az m aradhat még évtizedek m últával is. Egyébként népköltészetünknek ez az ága oly szorosan együtt él a népdalokkal, hogy Kelet-Nógrádban nincs is külön neve. számos esetben együtt is éneklik a népdalokkal. Az eltérő jegyek mégis jól kitapinthatóan m utat­ nak egy sajátos balladai előadásmódot. A népdalénál jóval hosszabb terjedelm éből kö­ vetkezik, hogy egy-egy darabja nem az egész közösség sajátja, hanem csupán néhány nó­ tafáé, elterjedése tehát viszonylag korláto­ zott. Logikusan az előzőekből következik, hogy egészen ritkán hallható közös éneklés­ ben, inkább szólisták előadásában csendül fel. A m űfaj nagy többsége tragikus hangvételű, s csak olyankor szólaltatható meg, ha a han­ gulat erre alkalmas. Ilyenkor a nótafa az arcjáték és a taglejtések teljes mellőzésével, kissé m erev tartással, m érsékelt tempóban énekli a történetet, a szereplők tónusait so­ ha nem veszi át, ami azonban nem jelenti az átéltség hiányát. I. A RÉGI (KÖZÉPKORI) BALLADÁK közül él a legkevesebb a n ép ajkán. K eletNógrádban, ezek közül is egyik-másik tö re ­ dékes alakban, megkopottan kerül elő. hosz­ szas kutatás után. Még így is igazi kincs a Fia-rabolta anya, melyet Cene Dankó B álint­ né, 64 éves özvegyasszony énekes-mesélő vál­ tozatban m ondott szalagra: „Mikor a törökök bent vótak M agyarorszá­ gon. elraboltak egy kisgyereket az anyjátó? Nem bántották máskülönben, szépen felne­ velték, janicsár lett belőle. Amikor elgyött az. ideje feleséget is vett m agának a fiú, nem sokára született egy gyerekük is. Gazda­ gok vótak, hát vettek a kisbaba m ellé egy m agyar öregasszonyt dajkának. Nem is vót avval semmi baj, szépen gondozgatta a kis­ babát, m intha az övé lett vóna. Amikor al­ tatta, mindég egyet énekelt, ahogy ringázta a bőcsőt: C sijabuja baba, bőcsőbeli baba, Nekem is vót ilyen bőcsőbeli baba, De elvitték tőlem a török katonák, Elvitték éntőlem, mikor Bécset bírták; Most is megismerném, hogyha m egláthatnám K ét szép fehér karján két szemőcs őrajta. C sijabuja baba, bőcsőbeli baba. M eghallotta egyszer a gyerek apja az asz­ szony nótázását, oszt nagyon elcsudálkozott, m ert két szemőcs vót az ő karján is, pontosan úgy, ahogy az ének mondta. Bem ent az any­ jáho’ — m er’ bizony az an y ja vót az a daj­ ka —, m egm utatta a k arját az öreg szülőji­ nek, oszt megmondta, hogy ő a fia, akit elra­ boltak a törökök. Ahogy felism erték egymást, összeölelkeztek, sírtak -ríttak a nagy boldog­ ságba”. A Fia-rabolta anyához hasonlóan egyetlen helyen, K ishartyánban tudták elénekelni a Rossz feleség című középkori balladát is. „Jöjjön haza, édesanyám, Beteg szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám, Meghalt szegény édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit. M ingyárt megyek! Jöjjön haza, édesanyám. Eltem ették édesapám! Várjál, lányom, egy kicsit, Hagy táncoljak egy kicsit, M ingyárt megyek!’ Jöjjön haza, édesanyám, Három kérő van a háznál! Szaladj, lányom, hagy megyek, Ha m ár engem kéretnek, Elmegyek hozzájuk!” (Sulyok Ferencné, sz.: 1924., Kishartyán) A kissé kopott nógrádi változat az anya és a lánya párbeszédére épül. M ár a tem pó­ változás is jelzi az ellenpontozó szerkesztést: a szüleit szerető lány kissé vontatott, sírós hangon hívogatja anyját, m ire az gyorsabb tempóban, hetykén, elutasítóan felel. A go­ nosz, könnyelmű, mulatozó nem hajlandó ha­ zamenni beteg, m ajd halott férjéhez sem, sőt még annak tem etésére sem. Az utolsó szakasz csattanóval zárul: az asszony végül mégiscsak hazamegy, de csak akkor, mikor kérők v árják a háznál. A három árva című balladát — az előző kettőtől eltérően — m ajd m inden nótafa is­ meri a Karancs vidékén. Érdekessége, hogy m indannyian ugyanarra a dallam ra éneklik. „A temető kapujában Három árv a sír magában. Kelj fel, anyánk, édesanyánk, Lerongyolódott gyászruhánk! Nem kelhetek, nem kelhetek, M ert mélyen eltemettetek, Van m ár néktek mostohátok, Aki gondot visel rátok. A mostoha, csak mostoha, Nem igazi édesanya, Mikor hajunkat fésüli, A rcunkat pirosra vérzi. Kéket virít az ibolya, Nem leszek szerelmes soha, Láncot verek a szívemre, Megmutatom, bírok vele”. (D6sa Andrásné, sz.: 1920., Nádujfalu) A három árva a m agyar nyelvterület más részein teljesebb alakban él. Egy nagyszalon­ tai változatban pl. am ikor a három árva meg­ látogatja édesanyja sírját, megjelenik nekik Szűz Mária, aki m egajándékozza őket három szál vesszővel. E rre m egcsapják a sírt, s így kérik anyjukat, keljen fel. A halott meg is szólal, m ajd m egvarrja a ruhájukat, megfé­ �süli a hajukat, s a lelkükre köti, hogy otthon ne szóljanak sem m it a dologról, m ondják azt, hogy a szomszédasszony látta el őket. Így is tettek, mégis veszekedett ráju k a mostoha. Ahogy telt-m últ az idő, másodszor is kim en­ tek a temetőbe, akkor meg a keresztanyjukat em legették otthon a mostohának. Amikor harm adszor is m eglátogatták édesanyjukat, azt m ondta nekik, hogy többet m ár nem kel­ het föl, a m ostohának pedig m egm ondhatják az igazat, hol voltak. Úgy is volt, s erre ki­ jött a temetőbe a gonosz asszony és szidalm az­ ni, csepülni kezdte a halottat, m ire elvitte az ördög. (A közölt nádújfalui variáns érdekessége, hogy az utolsó szakasz egy közismert lírai dalból került a balladába, s csak hangulati­ lag kötődik ahhoz.) A halálra táncoltatott lá n yt M orav Jánosné 70 éves szalm atercsi parasztasszony éneke alapján közlöm: Jó estét, jó estét, Csábi bíróné asszony, Talán m ár alszik is a kedves galambom. Alszik már, alszik m ár gombos nyoszolyában, Mit tudna csinálni egy kislány m agában? Menjen be, költse fel, küldje el a bálba, Kék selyem szoknyáját vegye fel magára. K ét pár aranygyűrűt tegyen az ujjára, Kordován csizm áját húzza a lábára. Húzzad már, te cigány, estétől reggelig, Míg a Csábi bíró lánya el nem alszik! Hagyd el m ár, te cigány, hagy megyek aludni, Kék selyemszoknyámat m agamról levetni! Két pár aranygyűrűm ujjamróL levetni, Kordován csizmámból a vért kiönteni. Nem lehet, nem szabad nékünk ezt elhagyni, Világos virradtig így kell ezt folytatni. Nyisd ki, édesanyám, leveles kapudat. Hagy vigyük be ra jta fájdalm as lányodat! Átkozott az apa, hétszerte az anya, Aki a leányát este elbocsátja. Este elbocsátja, reggelig nem látja. Reggel nyolc órakor halva viszik haza. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Csábi bíró lányát most viszik a földbe. Jó napot, jó napot, Csábi bíróné asszony, Talán m ár meg is halt a kedves galambom. Meghalt már, te kutya, ki is van terítve. Majd megszenvedsz érte a sötét töm löcben. A halálra táncoltatott lány egyik legnagy­ szerűbb klasszikus balladánk lehetne, ha nem hom ályosult volna el teljesen a tragikus m ag: m iért kellett a legénynek a halálba küldeni kedvesét. A nép is érzi ennek az elhomályo­ sulásnak a hiányát, s valószerűtlen magya­ rázatokkal egészíti ki a történetet. Morav J á ­ nosné szalm atercsi énekes szerint például az ördög m ent a lányért a legény képében, s az táncoltatta halálra a lányt. Másnap a legény felkereste elpusztult menyasszonyát, és m it sem tudott a táncoltatásról. A logikusabb m a­ gyarázat az lehet, hogy valam ilyen oknál fog­ va nem lehetett az övé a lány, s azért vég­ zett vele. A versben igazi drám aiság lüktet. A le­ gény kérése, hogy a lány díszesen öltözzön fel, valam i nagy fontosságú eseményt sejtet m ár az első részben. A drám a tetőpontja a féktelen tá n c : a legény duhaj forgása, a lány halálba hanyatlása. A befejező sarokban itt jelentkezik először a történet erkölcsi tanul­ ságának levonása az énekes által: átkosak a szülők, akik felügyelet nélkül engedték bálba a lányukat, s így m egtörténhetett a tragédia. Az erkölcsi intelem később — különösen a helyi balladákban — gyakran felcsendül a hallgatóság okulására, figyelmeztetésére. (A halálra táncoltatott lány még m a is igen el­ terjedt, csekély dallam - és szövegváltoztatás­ sal adják elő a falusi énekesek.) m ekei: Franciska és K atalin s az ott éjjeli szálláson m eghált kunszentm ártoni gépész, en­ nek fia és kocsisa, utóbbiak nevei ism eret­ lenek. Megmenekült a csárdásnak a két gyer­ meke: Rozália és Gyula, kik a kemencekuc­ kóból nézték végig a gyilkosságot. Állítólag ők ism erték fel a gyilkost is, aki a csárdásnak keresztkom ája, a gyerekeknek pedig kereszt­ apjuk volt. A gyilkos neve Kasza Kovács (keresztneve ismeretlen) és társai. A gyilkos­ ság állítólag bosszúból történt.” (A ballada előadója, Oravecz Menyhértné, 63 éves, bá rn ai asszony.) Jaj, de röges, jaj, de sáros az az út, Amőre a kilenc betyár elindult, Akin az a kilenc betyár elindult, Pápainé udvarába befordult. Pápainé, adjon Isten jó estét! Adjon, adjon m aguknak is szerencsét! Pápainé, ne kívánjon szerencsét, M ég az éjjel szívében forog a kés. Pápainé kiszaladt nagy ijedve, II. N épballadáink második csoportját a Feltekintett a csillagos nagy égre. PONYVABALLADÁK alkotják. A vásári éne­ Jaj, istenem, hogy kell nékem meghalni kesek történeteivel akarva-akaratlanul ism er­ Kéthónapos árvám at kell itthagyni! kedett meg parasztságunk, s ezek széles kör­ ben el is terjedtek, b ár irodalmi értékük cse­ Eriggy, Erzsi, a legalsó pincébe, kély, nyelvezetük segélyes, nemegyszer m a­ Hozzál bort a legfényesebb itcébe! gyartalan, többnyire hiányzik belőlük az iga­ Pápainé, nem kell nekünk a bora, zi drám ai hang, s vérfagyasztó leírásokkal pó­ Csak a szívét adja ki a m arkunkba! tolják a művészet hiányát. Gyere Erzsi, fogd meg itt ezt a lám pát, A pávás lány az értékesebb ponyvaterm é­ Most végezzük ki a jó édesanyádat, kek közül való. „Első kéziratos emléke 1789Te meg másik, ringázd azt a kicsikét, ből származik, azóta is számos m últ századi Míg annak is kés nem járja a szívét! kéziratos és ponyvaváltozat került elő.” (Var­ gyas: A m agyar népballada és Európa 598. Pápai úr, hazagyött éjféltájba, old.) Megértéséhez tám pontot ad, hogy az A bótajtót tárva-nyitva tanálta, északi szláv népek több szövegváltozatában És am ikor belépett a szobába, a páva a lány szüzességének jelképeként sze­ Feleségét ott meghalva tanálta. repel. Ugyan betyár, nem fájt-e a te szíved, Hegyek között, völgyek között Mikor az én feleségem megölted? Egy kisleány pávát őrzött. Dehogy nem fájt, m ajdhogy meg nem A rra jöttek jövevények, hasadott, Három fiatal legények. Mikor mondta: „Jaj, Istenem, meghalok!” Hallod, kislány, m ire kérünk, Zöld erdőbe gyere vélünk, Zöld erdei mulatságba, Tisztességes barátságra. Fel is értek ők a hegyre, Letelepedtek a gyepre. De a kislány elfáradott, Lefeküdt és elaludott. Felébredt ő éjféltájra, Fülem üle szólására. Én Istenem, verd meg őket. Engem idevezetőket. A faluban szép kislányok Csak énrólam tanuljatok: Ne higyjetek a legénynek, Csalfa, ham is beszédének! A kiirtott kocsmároscsalád csupán egy h át­ borzongató gyilkossági sorozat leírása anélkül, hogy annak legalább az okáról értesülnénk. Mégis érdem es szót ejteni róla, m ert a vásá­ ri énekesektől hallott történetet a nép átalakí­ totta. A folklorizálódás jól megfigyelhető, ha egymás m ellé állítjuk a gyilkos események hiteles leírását egy nógrádi balladaváltozattal. A hiteles leírás az Ethnográfia 1918-as év­ folyamából: „Szolnóktól délnek a Tisza-parton, az ún. vezsenyi kanyarulat szélén, ahol a Szentes felé vivő vasútvonal ma a Tiszát éri, á llt egykor a H ajlati csárda (ma helyén vasú­ ti őrház áll). Ennek bérlője volt az 50-es években Pápai M ihály. Őt és családját irtot­ ták ki 1859-ben, áldozó csütörtökre virradó hajnalon. A tanúskodó rokonok szerint a meg­ gyilkoltak a következők voltak: Pápai Mihály csárdás és felesége Darvas K atalin, ezek gyer­ A kiirtott kocsmároscsalád című ponyva­ balladát a palócok jószerivel betyárköltésze­ tükbe sorolták; olyannyira, hogy pl. Zabaron Vidróczki Pálnak, a m átrai betyárnak tu laj­ donították a véres tettet. A népi változat jóval több egyszerű vásá­ ri éneknél. M egrendítő az édesanya Isten­ hez fohászkodása, m ajd a későbbiekben a logikus gondolatmenete: a betyárokat le kell itatni, hogy a tragédia be ne következhes­ sen. Hiábavaló azonban m inden igyekezet, a betyárok konok elszántsága vérfürdőhöz ve­ zet. Kegyetlen tettüket tom pítja megbánásuk az utolsó két sorban: elborzadnak önm aguk­ tól, s a ballada azt sejteti, hogy a hazatérő Pápai úrhoz m ár hozzá sem nyúlnak. Így válik a ballada egy lelki folyamat hiteles rajzává. III. A betyárvilág, amely annyira sajátos fajtáját terem tette meg népköltészetünknek, a Rákóczi szabadságharc körüli időkben ala­ kulhatott ki, és tarto tt egészen a kiegyezés koráig, mikor is tűzzel-vassal kiirtották még a m aradványukat is Ráday emberei. A két évszázadig tartó időszak mély nyomot hagyott a népköltészetben, a m agyar paraszt­ ság képzeletvilágában, s a m aga nemében klasszikus alkotásokat hozott létre. A Bogár Imréről szóló balladát. Orosz M enyhért­ né, bárnai parasztasszony nyom án adom közre: Zavaros a Tisza, nem ak ar megállni, Az a híres Bogár Im re által ak ar menni. Által akar menni, lovat a k a r lopni, A szegedi nagy vásárban pénzt akar keresni. 25 �Pénzt akar keresni, ruh át akar venni, Azt a híres Duri M arcsát el ak arja venni, Vidd el szellő, vidd el a Tiszának habját, Hogy ne lássa senki sem a Bogár Im re nyomát. Nyisd ki, Marcsa, nyisd ki ablakod firhangját, Itt hozzák m ár Bogár Im rét aranyos paripán. A rany a kantárja, gyém ánt a zablája, Az a híres Bogár Im re annak a gazdája. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Azt a híres Bogár Im rét viszik a vesztőhelyre. Kiapadt a Tisza, csak a sárja m aradt, Meghalt szegény Bogár Imre, csak a híre m aradt. A ballada főhőse húszesztendős volt, am i­ kor csupán félévi betyárkodás után alvás közben elfogta k é t hadnagy, m ajd 1862 nya­ rán kí is végezték. A rögtönítélő bíróság jegyzőkönyve szerint a bűnlajstrom án a kö­ vetkezők szerepeltek: „1861. évi decemberi vásáron m egtám adták a bajai szekereseket, kirabolták az újhartyáni boltost, a Páhypusztai uraságot, a dabasi földesurat, a nagybócsai Redl bárót, a bőszei haszonbér­ lőt, a tótharaszti csárdást, és felgyújtották a jászszentlászlói Szabó István tanyáját, m ert az nem adott szállást és abrakot, hanem tűz­ harcban megölte apját, öreg Bogár Szabó Im rét”. (Vargyas 641. o.) A következő ének a nagy kivándorlások után születhetett a századforduló tájékán, amikor sok bányász is vállára vette a kof­ ferjét, és hajóra szállt a meggazdagodás re ­ ményében. Szép terveik nem v álhattak való­ ra, m ert az Egyesült Államok Pittsbourg vá­ rosa m ellett bányakatasztrófa áldozatai let­ tek. A balladaszerű ének az ő történetüket mondja el epikusan részletezően, párbeszédek n élkül: Száztíz magyar, hogy elhagyta hazáját, Odahagyta édesanyját, meg apját; Feleségük, gyermekeik siratva K ísérték el őket az állomásra. Boldogságról álm odoztak az útban, Jókedvük volt a tengeri hajóban; Egyik-másik azt gondolta m agában, Ha hazajön, lesz egy zacskó dollárja. És ahogy kiértek az új hazába, Nem gondoltak, csak a nagy gazdagságra: De a sorsuk nem oly könnyen kezdődött, Amerika ővelük nem t őrődött. Száztíz magyar, hogy elindult munkába, Szeretettel gondolt a családjára; Szerencsétlenség érte m indnyájukat, Bánya mélyén lelték a halálukat. A pittsbourgi tem etőnek hosszában Száztíz sir van egysorjában kiásva; Száztíz m agyar összeroncsolt holtteste Lett oly’ messze a föld alá temetve. A m egholtak nyugodjanak békében Pittsbourg város tem etője ölében, Könnyű legyen az idegen hant nekik, Ha m ár testük idegen földben fekszik. (Zsidai Gáspárn é, sz.: 1908., Karancskeszi) A szilaj csikó nem eladó m ár átm enetet képvisel a ballada és a betyárdal között. Ön­ álló dallam a nincs, a K arancs vidékén a Vidróczki-dallam ot húzzák rá az énekesek. A M átrában elaludtam , jaj de szomorút álm odtam ; Mire erre fölébredtem, kilenc zsandár áll előttem. 26 Zsandár urak, m it akarnak, talán bizony megvasalnak? Nem jöttünk mi megvasalni, lovat jöttünk vásárolni. Ezernyolcszázhatvanötödik évben Mi történt a mohácsi szérűskertben: Farkas Julcsa fellépett az asztagra, Szeretője belelökte a dobba. Lovam, lovam nem eladó, nem is zsandár alá való, M ert ha arra zsandár ülne, még a m adár is rab lenne. Mikor ezt a testvérbátyja m eglátta, A két kezét a fejére kulcsolta: Gépész uram , álljon meg a masina, Testvérhúgom beleesett a dobba. (Pávakör, Szurdokpüspöki) IV. ÚJ BALLADÁK (XIX—XX. század) Valamikor a XIX. század elején keletkez­ hetett a Bárólány és a juhász, m elynek pél­ dátlan népszerűségét m utatja, hogy m ár a m últ század m ásodik felében többen saját szerzeményüknek tekintették, s em iatt bíró­ sági perekre is sor került. Az eredm ény nem lehetett kétséges: a ballada népi eredetű. Legsikerültebb újabb keletű balladánk konf­ liktusa a szegény-gazdag ellentétére épül: a juhászlegény megszökteti a báró lányát, ezért akasztófára kerül. A K arancs vidékén m indenütt az eredeti dallam m al csendül fel a tragikus szerelmi történet. Endre báró udvarában van egy fa, Juhászlegény furulyázik alatta; Furulyaszó felhangzik az ablakba, Ébren van a báró lánya, hallgatja. K inyílik az Endre báró ablaka, Kökényszemű bárólány néz ki rajta, Háromszor is így sóhajt fel m agában: Én Istenem, m ért lettem báró lánya. A nagyságos kisasszonynak mi baja, Hogy még mindig nyitva van az ablaka? Ó, te juhász, aranyos legyen a szád, Hogy te nékem ilyen szépen furulyálsz. Mikor a gép véglegesen leállott, Farkas Julcsa gyenge szava elállott, Farkas András, fogd be a négy lovadat, Vidd el azt a szerencsétlen lányodat! Farkas Julcsát feltették a szekérre, Úgy vitték a zsidó orvos elébe. Zsidó orvos félrefordult, azt mondta, Julcsának a jó Isten az orvosa. Farkas Julcsát viszik a temetőbe, Szeretőjét a budai börtönbe, Szeretője karján viszi a rózsát, Isten veled, drágalátos Juliskám ! (Kuborcik Ferencné, sz.: 1914., Nádujfalu) A K itették a holttestet az udvarra című, balladaszerű ének variánsai gazdagon bur­ jánzanak Nógrád megyében, elsősorban a bá­ nyászfalvakban. Ennek oka az a szomorú tény, hogy a bányászat Salgótarján környékén mindig megkövetelte a maga áldozatait. A korábbi évtizedekben talán egyetlen bányász­ falu sem volt ezen a vidéken, ahol ne sirat­ ták volna el tragikusan elpusztult férfiakat. Megrendítően, igaz valóságként éneklik a nó­ tafák m a is a történetet, s közben valam elyik ismerősükre, talán éppen rokonukra gondol­ nak. A megjelenítés dallam ában és szövegé­ ben jelentős eltéréseket m u ta t: Éjfél u tán kettőt ütött az óra, De m ég mindig szépen szól a furulya. Köd előttem, köd utánam támadjon, Hogy az apám sehol föl ne találjon! Jaj, de magas K ároly-sakta kéménye, Ott lett annak a szegény bányásznak vége; Dehogy hitte volna szombaton délben, Hogy vasárnap legyen a temetése. Endre báró m ásnap reggel hajnalban Kisiet a közelebbi tanyába, Azt kérdezi a számadó-juhásztól, Nem látta-e a nagyságos kisasszonyt. K itették a holttestet az udvarra, Nincsen, aki végig-hosszig siratja; K ároly-saktai bányászkislány siratja, A rra m aradt az ő pénzestárcája. Nem láttam én, báró uram , ha mondom. Tegnap óta odavan a bojtárom , Tegnap óta odavan a bojtárom, Azzal ment el a nagyságos kisasszony. Nem hal meg az Isten soha, M indenekre vagyon gondja, Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Endre báró nem tudott megnyugodni, É jjel-nappal a lányát m ent kutatni, Nagysokára sikerült feltalálni, Juhász felett ítéletet mondani. Jaj, de sötét lenn a tárna, H alovány a mécs világa: Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk? Ki látta m ár Szendrő végén azt a fát, Am elyre a juhászlegényt akasztják? F újja a szél fekete göndör haját. Nem öleli többé a szép bárólányt. Mérges a Hevér ú r szava, Szivattyúzni küld a zsompba: Hevér uram , ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve! Én a falun végigmenni nem merek, M ert azt mondják, fekete gyászt viselek, Fekete-gyász, hófehér a jegykendőm, Juhászlegény volt az igaz szeretőm. Ha be nem mégy, eredj h aza, Ne lássalak itt meg soha! Jaj, de fojtó a bányalég, M ár a mécses lángja sem ég! Falu végén cigányasszony sátora, De sok szőke, barna kislány já r oda. Odamegyek, jósolja meg jövőmet, Találok-e hű szeretőt, míg élek. Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám! (Gyuricska Gézáné, sz.: 1925.. Hidegkút) A cséplőgépbe esett lány csak azután ke­ letkezhetett, m ikor a cséplőgép elterjedt Ma­ gyarországon. Mivel ez a 70-es években tör­ tént, semmiképpen sem lehet igaz, hogy a m egénekelt baleset — az első sor szerint — 1865-ben játszódott le. A nógrádi változat értéke, hogy a legjobban közelít a ballada m űfajához: m ásutt véletlen balesetet mond el a történet, Nógrádban viszont a szeretője löki bele a lányt a dobba, s ezzel adott a konfliktus (ha csak rejtetten is). (Bali János, sz.: 1938.. Karancsság) És ezzel a bányászballadával éppencsak­ hogy érintettük a m űfaj egy újabb csoport­ ját, az úgynevezett helyi balladákat, amelyek éneklése nem terjed túl egy-egy falu határán. Majd mindig egy haláleset történetét m ondják el részletezően, művészi ihletettség nélkül, a régi vásári énekesek előadásainak színvonalán. N agy Z o ltán �KÖ RKÉP Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé, 1977 A Jó zsef A ttila m egyei M űvelődési K öz­ p o n t 1977. d ecem b er 3— 1978. ja n u á r 15. k ö zött re n d e z te m eg a s a lg ó ta rjá n i Zo­ m án c- és Ü v eg m ű v észeti B ien n álét. A cím ö n m a g á b a n is jelzi, h o g y ú j koncepció je ­ gy éb en s z ü le te tt m eg a k iá llítá s : a h á ro m előző b ie n n á lé a zo m án cm ű v észet e re d m é ­ n y e it a k a r ta b e m u ta tn i, k ü lö n ö seb b te m a ­ tik ai le h a tá ro lá s n é lk ü l, eb b e n az év b en — a v áro s ip a ri fe lé p íté sé n ek m egfelelő­ en — a zom ánc k ieg észü lt az üveggel, és m e g tö rté n t a te m a tik a i cso p o rto sítás is. Az 1977. ta v a sz á n k észü lt té m a te rv h á ro m fe la d a tk ö rh ö z k ap cso ló d ik : a zom ánc és az ü veg k ap c so la ta az ép ítészettel, a zom ánc és az ü v e g a tá rg y a k v ilág áb an , a zom ánc és az üv eg m ű v észeti h a g y o m án y ai. A h á ­ ro m té m a k ö r azo n b an n e m e g y ü tt, h a n e m eg y m ást k ö v e tv e szerep el; 1977-ben a b i­ e n n á lé a zom ánc és az ü veg ép íté sz e ti k a p ­ cso la ta in a k d o k u m e n tá lá s á t tű z te k i célul. A b ien n á lé té m a te rv e te lje se n k o n k ré ta n fogalm azza m eg a k ap cso lato s m ű fa ji és ren d ezésb eli fe la d a to k a t: „E b e m u ta tó n azok a m ű v e k szere p e lh etn e k , am ely ek va­ lam ily en — díszítő, szerk ezeti, re n d sz e re ­ z e tt b u rk o ló stb . — fe la d a tta l szervesen k ap cso ló d n ak az építészeth ez, ille tv e é p ü ­ leth ez.” „A p ro g ra m sz e rin t a tá rla to n sz e re p e lh e tn e k az ú g y n e v e z e tt m u rá l is m u n k á k , e sz té tik a i ig én n y el m e g o ld o tt b u r ­ k o lat, k o n k ré t é p ü le tsz e rk ez e ti elem stb. M e g jelen h e tn e k m á r m eg v aló síto tt, k iv i­ te le z e tt m ű v ek , illetv e a zo k at d o k u m e n tá ló m a k e tte k , ra jz i és m ű v észeti d o k u m e n tá ­ ciók és a n y a g m in tá k . R észt v e h e tn e k ú j felad ato k h o z kapcsolódó p á ly á z a ti m u n ­ k á k ; te rv e k és k ísé rle te k a la p já n sz ü le te tt m in ta d a ra b o k (a n y a g m in tá k k a l).” Az ú j koncep ció t a szü k ség h ív ta életre. A v áro s ip a ri s tr u k tú r á já b a n az ü v e g m ű ­ v észetn ek (sík- és ö b lösüveggyár) ta lá n m ég rég eb b i h a g y o m á n y a és n a g y o b b sú ­ ly a v an , m in t a zo m án cn ak . Az üveg k ap cso la ta az é p ü le tte l ré g i és fu n k c io n á li­ san e lk e rü lh e te tle n (pl. nyílászáró k ). In d o ­ k o lt volt te h á t, h o g y m űvészi fo k o n és fó ru m o n fo g lalk o zzan ak vele. A p ro g ra m k ib ő v ítése és k o n k re tiz á lá sa u g y a n a k k o r ta lá n felo ld ja a zo m án cm ű v észeti b ien n álé (S alg ó tarján ), illetv e a Z om áncm űvészeti n y á ri a lk o tó te le p (K ecskem ét) k ö zö tt fe l­ m e rü lt riv a liz á lá st. A z ú j koncepció ily m ó d o n m eglevő és jó l fejlődő ip a ri h á tté r r e é p ít és jó g y a k o r­ la ti ta n á c s o k a t ad a te r v m egvaló sításáh o z. A té m a te rv jó ; sz é tv á la sz tja az a lk a lm a ­ zo tt (az első k é t fe la d a tk ö r) és az egyedi m ű v e k (h a rm a d ik fe la d a tk ö r) stílu se lté ­ réséből adódó p ro b lé m á k a t. M i okozza m égis, hogy épp a p ro g ra m e ré n y e és lé­ nyege sik k a d el az eg y é b k é n t szépen, a té r a d o ttsá g a it jó l k ih aszn álv a m e g é p íte tt k iá llításo n ? A cél az üveg, illetv e a zom ánc és az é p ü le t egységének, eg y m á sra h a tá s á n a k b e­ m u ta tá s a volt. A k iá llítá so n az o n b a n eg y et­ le n m ű n e k sem ta lá lju k m eg ily en m eg ­ k ö zelítésű b e m u ta tá sá t. A m ű d o k u m en ­ tá lá s a — te rv , színes te rv ra jz , h o m lo k ­ zati, illetv e ép ü le te g y ü tte sb e li színes rajz, k iv ite le z e tt a n y a g m in ta , az elk észü lt m ű és é p ü le t k a p c so la tá n a k tö b b n éző p o n t­ ró l tö rté n ő m egközelítése (fotók, m a k e t­ tek), tá jé k o z ta tá s, hogy egyedi m ű v a g y s o ro z a tg y á rtá sra te rv e z e tt m in ta d a ra b — itt n em p u sz tá n k ö zm űvelődési fe la d a t lenne, h a n e m a koncepcióból következő elv árás. H ián y a a m inőség ro v á sá ra m egy és m eg k érd ő jelezi a b ie n n á lé szükségessé­ g é t és ered m én y esség ét. Az ötletszerű ség és az á tg o n d o la tla n sá g v á d ja jo g o sa n m e rü lh e t fel. A té m a te rv e t n em ism erő lá to g ató nem érzi az egym ás m ellé h ely e­ z e tt m ű v ek egységét. T eljesen in d o k o la t­ la n u l k e rü l egym ás m ellé üv eg és zom ánc, v á z lat és a n y a g m in ta , ép ítészeti elem és egyedi m ű alk o tás. H iányos to v á b b á a fu n k cio n ális b e m u ta tá s is: a v ilá g ító te st n em v ilág ít, a té re lv á la sz tó t n em veszi k ö rü l a té r, m ely é le tre h ív ta . O rszágos h a tó s u g a rú ren d e z v é n y rő l lév én szó, ez a céltévesztés kom oly fé lre é rté se k re és k ed ­ vező tlen é rté k e lé se k re a d h a t alap o t, a n ­ n á l is in k áb b , m iv el a K ecsk em éti Zo­ m án cm ű v észeti A lk o tó telep S zécsényben is b e m u ta to tt k iá llítá sa jó p é ld á t a d o tt a rra , h o g y an kell egy ily en jelleg ű v á lla l­ k o zást d o k u m en táln i. A k ataló g u s ― am ely h iv a tv a le tt v o ln a az ú j koncepciót ism e rte tn i, s a m á r e m líte tt m ó d o n a k i­ állításh o z h aso n ló an illu sz trá ln i — nem k észü lt el; am i szin tén h o z z á já ru l a b ie n ­ n álé p ro v in ciális jelleg ű v é szűküléséhez. V ita th a ta tla n , h o g y n é h á n y országos je ­ len tőségű m űvész (B laski Já n o s, F ab ó k G yula, D r. L. S zabó E rzsébet) az ép ü le t és a zom ánc, illetv e üv eg k a p cso latát, te r ­ m é k en y eg y m á sra h a tá s á t é rtő m ódon m egközelítő m ű v el szerepel, m ely ek az a d o tt m ű fa j k e re te i k ö zö tt is m űvészi sz in tet é rn e k el. A k iá llító m ű v észek k el szem ben és a táv o llev ő k b iz a lm á n a k el­ n y e rése érd e k é b e n is fo n to s le tt v o ln a az alap osabb, á tg o n d o lta b b előkészítés, m i­ vel a b ie n n á lé jele n tő sé g é t és h a tá s á t csak jó m ű v e k é rtő b e m u ta tá sá v a l n y e r­ h e ti el. A z id ei b e m u ta tó e szem pontból e lszalaszto tt lehetőség, a m it n ém ik ép p m e n t a k ísé rle t újszerű ség e, m ely ta lá n te lje síth e te tle n fe la d a t elé á llíto tta a m ű ­ velődési kö zp o n t m u n k a tá rs a it (fotózás, m ak ettek ). A ren d ező bizo ttság (C zinke F erenc, B lask i Já n o s, F a b ó k G y u la, Z. G ács G yörgy, E rd ei S á n d o r stb.) m űvészi felk észültsége és ü g y szeretete, am elyhez csatlak o zn ia kell a hosszas és alapos elő­ készítő m u n k á n a k , re m é ljü k , k é t év m ú l­ va k o m o ly ab b e re d m é n y t hoz. Az e m líte tt h ián y o sság o k a k ís é rle t ú j­ szerűségéből is ad ó d n ak , m iv el csak szűk k ö rb e n ism e rte k a m o d e rn é p ítészet á lta l a zom ánccal, ille tv e az üveggel szem ben fe lv e te tt k ö v etelm én y ek . Az építészet gyors fejlődése, eg y re tö k é le te se b b a u to ­ m atiz á lá sa a fo rm a és a szín ek te k in te té ­ b en u n ifo rm izáló d ást je le n te tt — am i eg y é rte lm ű e n m ag a u tá n v o n ta k ö rn y e ­ ze tü n k lá tá si é lm én y ek b en való elszegé­ ny ed ését, elszü rk ü lé sé t. Ily m ó d o n egyre in k á b b szü k ség ü n k v a n a kézm ű v es je lle ­ gű, az építészet e lv o n tsá g á t fo ly tató , de vele szem ben álló o rg a n ik u sa b b to v á b b ­ osztásokra. A k épzőm űvészet az em b erek szám ára közelebb tu d ja hozni az ad o tt té r és ép ü let ta rta lm i m o n d a n d ó já t: tu d fo g alm at k ö zv etíten i és je lk é p e t felállí­ ta n i, illetv e sz ín t tu d a d n i az é p ü letn ek , s ezáltal v á ro sa in k a rc u la tá t élén k íti, csö k k en ti az eg y h an g ú ság o t. A k é rd é s: m e k k o ra részt tu d v á lla ln i a k ép ző m ű v é­ szet — je le n e setb en a zom ánc és az üveg m in t m ű faj — az e m b e rt k ö rü lv ev ő tá rg y ­ zóna k ia la k ítá sá b a n ; m ily en m ű fa ji, f u n k ­ cionális, e sz té tik a i-k ö rn y ez e ta la k ítá si, te c h ­ n ik ai p ro b lé m á k a t v e t fel m u rá lis alk o ­ tá sk é n t, ép ítészeti elem k én t. A zom ánc jellegéből ad ó d ó an (színes felü let) d ek o ­ ratív . A ráeső in te n z ív fé n y h a tá so k le­ hető v é teszik a fén y v iszo n y o k v álto zásai­ ból következő kom pozíciós v ariá c ió k szé­ les k ö rű a lk alm azását. A z üv eg fé n y á t­ eresztő, -tö rő és -visszav erő tu la jd o n sá g a hasonló h a tá s t ered m én y ez. M égsem h i­ szem , hogy p u sz tá n a d e k o ra tiv itá s len n e a zom ánc-, illetv e az ü v eg m ű v ek fu n k ció ja. Az é rin te tt alk o tá so k a fo n to sab b közé­ p ü le te k leg h an g sú ly o sab b h e ly e ire k e rü l­ nek, az e m b e re k n a p o n ta ta lá lk o z n a k velük, h a tá su k , ízlésfo rm áló e re jü k erős. Fontos, hogy az é p ü le te n a lk a lm a z o tt m ű alk alm as legyen a közízlés fo rm á lá sá ra, ta rta lm i, h a n g u la ti m o n d a n d ó t su g alljon, önálló é rté k ű alk o tá ssá v áljo n . R en d k ív ü l lényeges a zom ánc, ille tv e üv eg a lk a lm a ­ z o tt m űvészi a lk o tá sk é n t való felh asz­ n á lá sá n á l az összhang m e g ta lá lá sa az ép ü let fo rm a k u ltú rá ja és a m ű jellege, kom pozíciója, szín v ilág a között. A zom ánc­ n a k és az ü v eg n ek a m o d e rn a rc h ite k ­ tú rá v a l szervesen e g y ü tt élő díszítéssé kell válnia, az ép ítészet egészében n em az é p ü le tn e k a lá -, h a n e m v ele m e llé re n d e lt szerep et k ell já tsz a n ia . A zom ánc és az üv eg elem ei, k ifejezési leh ető ség ei rév én m in d e g y ik m űvéiszeti m ű fa jja l ro k o n ít­ 27 �h a tó ; felh aszn álási m ó d ja h a tá ro z z a m eg, h ogy az ip a r i fo rm a te rv e zé s v a g y a szű k eb b é rte le m b e n v e tt k épzőm űvészet te rü le té re ta rto z ik az a d o tt alk o tás. Az új té m a te rv szeren csésen felo ld o tta az ebből ered e z teth e tő n eh ézség ek et, szétv á­ lasztv a a k é p ig én y ű a lk o tá st az a lk a lm a ­ z o tt m űtől. M in d a zom ánc, m in d az ü veg je len tő s leh e tő sé g e k e t r e jt m a g á b a n az ip a ri m egvaló sítás szem p o n tjáb ó l. A soro­ z a tg y á rtá s m in d k é t te rü le te n m ego ld h ató , m égis való szín ű n ek ta rto m , h o g y a k is­ szériás g y á rtá s ra k e rü l sor a h o m lo k ­ zati díszítő és té re lv á la sztó fu n k c ió te r ü ­ letén. N agyüzem i g y á rtá s á n a k elő n y eit a la k ásép ítésb e n le h e tn e fe lh a sz n á ln i e rk é ­ lyek, o ld alfalak , sz á m tá b lá k színesítésére, v ilág ító testek é rd ek eseb b é té te lé re , ajtó k , fo g a n ty ú k e g y h a n g ú sá g á n a k o ld ására. A m á r e m líte tt k isszériás, v a riá lh a tó elem ek k evésbé hang sú ly o s, k is k ö ltség v etésű , de k ö rn y e z e tü n k b e n fo n to s sz e re p e t játszó ép ü letek (orvosi ren d elő k , isk o lák , ü zle­ tek) eg y h a n g ú sá g á t o ld h a tn á k k ö rb e fu tó f r izként, h o m lo k zati d íszk én t, cég táb la­ k ént. Ez k ö rn y e z e ta la k ítá su n k és v á ro ­ su n k szépítésén ek soron k ö v etk ező fe la ­ d ata. A fe n tie k b e n v ázo lt k é rd é se k re a v á ­ laszt a Z om án c- és Ü vegm ű v észeti B ien ­ n álé h iv a to tt m eg ad n i, s en n e k az el­ v á rá s n a k kell a jö v ő b en m egfelelnie. Krunák Em ese Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat, 1977 B alassag y a rm a to n d e c e m b e r 8— 11-e k ö ­ zött tiz e n h a rm a d ik a lk a lo m m a l re n d e z ­ ték m eg az országos — id é n a k a ssa ia k versenybeli fellépésével n em zetk ö ziv é szé­ le sed ett — Iro d a lm i S zín p ad i N ap o k at, tizenhárom — k ö z tü k h á ro m N ó g rád m e­ gyei (a k é t b a la ssa g y a rm a ti és a v an y arci) — eg y ü ttes részv ételév el. S n eg y ed szer úgy, hogy a fesztiv álp ro g ra m o t és szo­ kásos já ru lé k o s re n d e z v é n y eit (k iállításo ­ kat, film v etíté se k e t, á ru b e m u ta tó k a t stb.) egy eu ró p ai szo cialista ország iro d a lm á ­ nak. m ű v észetén ek szen telték . A lengyel, a szovjet-orosz, a b o lg á r so ro z a t u tá n u tóbb a cseh és szlovák, v a la m in t a cseh­ szlovákiai m a g y a r lite r a tú r a k in c s e s tá rá ­ b an v á lo g a th a tta k a fesztiv álo n ré sz tv e ­ vők. C apek, F ucik, Sm ocek, H ra b a l, F á b ry Z o ltán és m ás klasszik u s és élő szerzők m űvei, novelláik , re g é n y e ik szín­ p ad i ad ap táció i k e lte k é le tre a színpadon, leg tö b b esetb en értő , gondos to lm ácso­ lásban. A v á la sz to tt te rü le t (vagyis a csehszlo­ v ák iai irodalo m ) n a g y leh ető ség et b izto ­ 28 síto tt „ ö n tev ék en y szín p ad o sain k ” szá­ m ára. M inden szem pontból. A d ö ntő tö b b ­ ség é lt is ezzel a k ínálkozó lehetőséggel. M ű fajilag re n d k ív ü l válto zato s írá sm ű v e ­ k e t — n o v ellák at, re g é n y e k e t — á llíto tta k szín p ad ra, s a ren d ező k ü g y esen és h a tá ­ sosan s ű ríte tté k 20—30 percb e az érdekes, időszerű g o n d o lato k at úgy, hogy azok fo r­ m ai, stilá ris szem pontból is izg alm asak tu d ta k lenni. A b e m u ta tó k ra — m in t előzetes ism e­ re te in k a la p já n v á rh a tó v o lt — a fo rg a tó k ö n y v ek első so rb an cseh szerzők m ű v eit d o lg o zták fel, a cseh szín játszás erén y ei tü k rö z ő d te k a szín p ad i m eg fogalm azások­ ban . G o ndolunk itt a p o litik u s, közös gon­ d o lk o d ásra k észtető „ a n y a g ra ” , az ex p reszszionista szín játszás stílu sjeg y eire, m elyek azt a k ö z tu d o tt té n y t jelzik, hogy szín­ házi fe lfo g ásu n k ra, elk ép zelésein k re a cseh szín h á z n ak m in d ig n ag y o b b h a tá sa volt a szlovákénál. E gy — k ü lö n ö sen iro d alm i fo rrá s ú — szín p ad i m ű sik e ré t a lap v ető en h atáro zza m eg az a d a p tá lt an y ag k iv álasztása, fel­ dolgozása és m eg jelen ítése. A m ű v e k e t ebből a szem pontból m inősítve, e lh a n y a ­ g o lh ató k iv ételtő l elte k in tv e , e lm o n d h a t­ ju k , h o g y a v álasztás gondos, k ö rü lte k in tő és n a g y o n céltu d ato s v o lt: eg y fa jta , nem is lé n y e g te le n k e re sz tm e tsz eté t a d tá k a csehszlovákiai iro d alo m n ak , s jellem zően ta rta lm a z tá k a zo k at a leg fo n to sab b m o n ­ d a n iv a ló k a t, g o n d o k at, am ely ek k el a m ú lt­ beli és je le n k o ri iro d alo m szívesen foglal­ kozik. G o n d o lu n k it t — sok m ás m e lle tt — első so rb an a Já n o sik -le g e n d á ra , F u k s M u n d t o c k u r á r a v ag y Sm ocek n y á ja sa n k e m é n y kiélezettség ű , őszinte tá rsa d a lo m közösség féltésére a L a b i r i n t u s b an . Az a d a p ­ tációk, ö sszeállítások tö m ö rek , h o z z á é rtés­ sel sz e rk e sz te tte k — tu la jd o n k é p p e n ezt az e lism erést fejezi k i az a h a t díj, am e ­ ly e t a szín p ad v ezető ren d ező k k a p ta k fo r­ g a tó k ö n y v eik ért. A szín p ad i m eg jelen ítéssel m á r közel sem le h e tü n k o ly an elég ed ettek , m in t a k iv álasztással, ille tv e a feldolgozással. A z e re d e ti a la p a n y a g és az ad ap táció á lta lá ­ b an tö b b e t, érd e k e se b b et, izg alm asab b at íg ért, m in t a m it a m eg v aló sítás ad o tt. A p ro d u k ció k rendezése, lá tv á n y a , szín­ p a d te c h n ik á ja m eg leh ető sen eg y en e tle n ; a tö b b ség szeren csére közepes m inőségű, és csu p án k é t-h á ro m a lk o tá s az, am ely ta rta lm i és fo rm a i szem pontból e g y a rá n t é rd e k te len . Ö röm viszont, hogy lá th a ttu n k n égy o lyan d a ra b o t, am ely ik b en a le g k ri­ tik u sa b b szem is alig h a fe d e z e tt fel h ib á t, s k iv á ló n a k m o n d h ató . (A h iv a ta lo s é rté k ­ íté le ttő l fü g g etlen ü l — p é ld á u l a K IS Z K özp o n ti M ű v észegyüttes iro d alm i szín­ p a d á n a k L a b i r i n t u s elő adása, a k a p o sv á ri F o n ó m u n k ás kisszín p ad A s z o m o r ú v á r o s cím ű szín p ad i já té k a .) Az előadások sik e r­ telen ség e leg többször n em a ren d ező k fa n ­ tá z iá já n , ö tletein , vizuális te re m tő e re jé n m ú lo tt. A h ián y o sság o k in k á b b a szerep ­ lő k k el k ap cso lato sak . É rd ek es v o lt m eg­ fig y eln i, h o g y egy-egy csoporton b e lü l is m e n n y ire elté rő e k a képességek — beszéd­ tec h n ik á b a n , já té k k u ltú rá b a n , m ozgásban. A ren d ező k csak p á r szerep re tu d ta k m eg­ felelő szerep lő k et talá ln i, a tö b b i esetb en k én y telen ek v o lta k m egelégedni szükség­ m egoldással. (Lásd a b a la ssa g y a rm a ti M a­ dách Im re Iro d a lm i S zín p ad v a g y a v a ­ n y arci V eres P á ln é Iro d alm i S zín p ad elő­ ad ását.) A N ó g rád m egyei eg y ü tte se k kö­ zül e szem pontból eg y etlen k iv étel a b a ­ la ssa g y a rm a ti E x L ibris Iro d alm i S zín p ad volt, am ely re m e k színészi képességű fia ­ ta lo k a t „ fo g lalk o ztat”. A tiszta artik u láció , a szép k iejtés, a tiszta, é rth e tő beszéd — a fesztiv álo n úgy tű n t — jelen leg nem erőssége a m a tő r színjátszó m o zg alm u n k n ak . K á r, hiszen ez a szín p ad i előadások kiem elk ed ő en fo n to s h atáselem e. A z a m a tő r színház az u tó b b i év ek b en elem zőbbé v á lt: ez a jelenség (am ely, re ­ m éljü k , ta rtó s jellem zővé válik) m in d e n ­ k ép p en a m ozgalom erősödéséhez szám ít­ ható. D icséretes az az igyekezet, am ellyel ren d ező in k m e g p ró b á ljá k az elő ad áso k b an re jlő v a la m e n n y i leh ető ség et k iak n ázn i, ah o g y an le á sn a k a „m é ly ré te g ek b e ” és közlik v e lü n k elképzeléseiket, v élem én y ü ­ ket. Ezzel eg y id ő b en to v áb b i re m é n y e k re jo gosít a k o rá b b a n ta p a s z ta lt és tú lz o ttn a k m in ő síth ető ren d ező cen trik u sság visszaszo­ ru lása, hiszen az a m a tő r m ozgalom m in ­ d e n k o r közösségi g y ö k e rű és in d ítta tá sú . Az Iro d alm i S zín p ad i N apok v e rse n y ­ p ro g ra m já n a k év ek ó ta m eg szo k o tt és szé­ les k ö rű figyelem m el k ísé rt kiegészítője a szakm ai tan ácskozás, am ely m in d ig az egyes b em u ta tó so ro z a to k at követi. Szükség is v a n rá a to v áb b fejlő d és, a m ozgalom ú tjá n a k egyengetése, az esetleges v a d h a j­ táso k len yesegetése céljából. P ed agógiai célzata, hasznossága, szervezettsége, a fesz­ tiv álh o z való h a rm o n ik u s illeszkedése m ia tt k étség telen ü l szegényebb len n e n élk ü le a fesztivál, és valószínű, h o g y h iá n y á b a n m ég m o st is a szín v o n altalan ság , a h u l­ lám v ö lg y m ia tt fan y alo g n án k , m in t év ek ­ kel ezelőtt. A szak m ai tan ácsk o zás re n d je azo n b an egy p o n to n fe lté tle n ja v ítá s ra szo ru l: az a lk o tó k — és a k ü lső szem lélők: m ivel a fó ru m o n b á rk i részt v e h e t — egy­ é rte lm ű b b és h a tá ro z o tta b b ú tb a ig a z ítá st v á rn a k a m ozgalom irá n y ító , vezető szak­ em bereitől. V égezetül egy a b a la ssa g y a rm a ti fesztiv á­ lon évek ó ta v isszatérő gondról. M in th a az országos h a tó k ö rű fe sz tiv á ln a k m in i­ m ális, g y a k o rla tila g csaknem teljességgel e lh a n y a g o lh a tó , h a tá sa v o ln a m egyénk, N ógrád ö n te v é k e n y szín játszó m o zg alm ára — ta lá n csak a v en d ég látó B alassag y ar­ m a to t és c so p o rtja it leszám ítv a — , a re n ­ d ezvényen elv étv e ta lá lk o z h a tn i N ógrád m egye a m a tő r szín p ad i m o zg alm án ak a k ­ tív képviselőivel, ren d ező k k el, szín játszó k ­ kal. H o lo tt a b a la ssa g y a rm a ti Iro d alm i S zín p ad i N apok lé té n e k ép p en az a d h a t többszörös jelen tő ség et, h o g y a jelen lev ő p éld a e rejév el n ag y o b b e rő re se rk e n ti h e ­ ly i szín p ad i m o zg alm u n k at. Sulyok László �M e z e i J ó zsef: Madách V égre! N ehéz m á sk é n t üdvözö ln i és m él­ ta tn i a z t a ro p p a n t v állalk o zást, am ely ­ n e k íro tt összegzése n ég y és félszáz o ld a ­ lon n em rég je le n t m eg M e z e i J ó z s e f to llá ­ ból. A b u d a p e sti E ötvös L ó rá n d T u d o ­ m án y eg y e te m tan szék v ezető ta n á r á n a k m ű h e ly é b e n — R eviczky G y u lá ró l és a m a g y a r re g é n y rő l a lk o to tt m o n o g rá fiá ja u tá n — ism ét szin tézis k é sz ü lt el. E z ú t­ ta l M adáchról, a k in e k m u n k á ssá g á ró l az 1964 ó ta fe lle n d ü lt k u ta tá s o k fo ly a m a ­ to sa n hozzák az e re d m é n y e k et. M ezei a m ad á c h i é le tm ű n a g y részét (fia ta lk o ri d rá m á it, a M ó z e s t és te rm é ­ szetesen A z e m b e r tr a g é d iá já t ) m in t e g y e t­ le n n a g y e m b e risé g k ö lte m é n y k ib o n ta ­ k o zásá t fo g ja fel és é rte lm e z i. A le h e t­ séges so k féle sz e m p o n t közül a filozófiai­ e tik a i m eg k ö zelítést v álasztja. E n n ek irá n y t adó oszlopait m á r a ta rta lo m je g y z é k fo g a­ lo m ren d sz e ré b en k itű zi, h o g y a z u tá n k ö ­ rü lö ttü k gazdagon, d e n a g y ö nfegyelem m el fo rm á lta n á ra d jo n sa já to s láto m ásp ró zája. É rd ek es és ö sszetév eszth etetlen ez a k e ttő s ­ ség. É rzelm i fű tö ttsé g , k ö zlésvágy (csak­ n em az e red eti, elem zendő m ű a lk o tá s h ő ­ fo k án ) az egyik, a k ö n y v tá rn y i sz a k iro ­ d alo m elm é ly ü lt ism erete, k ritik á ja , a fo­ g a lo m h a sz n á la t tu d o m á n y o s eg z a k tsá g a a m ásik oldalon. M in d já rt a k ö n y v első la p ­ ja in m e g ra g a d ja az olvasót M ezei József g azd ag tá rg y i tu d á sa , a m ik o r a n n a k se g ít­ ségével felid ézi s z á m u n k ra az em b eriség ­ n e k azt a k u ltu rá lis közk in csét, am e ly M a­ dách é le tm ű v é n e k szellem i h á to rs z á g á t a l­ k o tja. D an te, M ilton, G oethe, B yron, S helley , a B iblia és az a n tik v itá s szerepel e tá g a b b é rte le m b e n v e tt fo rrá s o k között, cáfo lan d ó a „ m a g y a r F a u s t” m ég m a is fel-fel b u k k a n ó té v h ité t. Ez a — „M adách m ű h e ly é b e n ” cím et viselő — h a rm in c ol­ d a l ta lá n a k ö n y v leg em lék ezeteseb b fe je ­ zete, am ely m ellé azo n b an o d ak ív án k o zik a M ózesről íro tta k m é lta tá sa (377— 452. o.) M ezei itt sem h a jlik a rra , h o g y a so k ak m e g já rta ú tr a lé p je n és az ószövetségi alle­ g ó riá t — tö b b k o rá b b i elem zés k ed v en c eszm éje sz e rin t — k o n k ré t p o litik a i sze­ m élyiség ek re. K o ssu th ra v a g y S zéchenyire értelm ezze. Ú g y idézi elén k a d rá m á b ó l a T r a g é d ia u tá n i a rc k é p e t, h o g y ezenközben a küzd és-eszm e m in d e n itte n i é rte lm e k i­ b o n tak o zh assék , és v a n id eje, la n k a d a tla n figyelm e, é rzék en y ség e eg y -eg y részlet­ szépség m e g v ilá g ítá sá ra is. T erm észetesen m in d en . M ad ách ró l szóló k ö n y v igazi fo k m é rő je a T r a g é d iá r ó l íro tt fe je z e te k é rté k e . (M ezei Jó zsef m o n o g rá­ fiá já b a n is ez a rész teszi k i a te lje s szö­ v eg n ek csak n em k é th a rm a d á t.) M ad ách m ű v én e k v a ló b a n le g fo n to sa b b sík ja — em b erisé g k ö lte m é n y v o ltáb ó l k ö v etk ező en — a filozó fiai-m o rális. E bből a szem p o n t­ ból te k in tv e a T r a g é d ia m éltó, v ilá g iro d a l­ m i szin tű összegezés, szám ad ás a re fo rm ­ kor, a b e n n e to v á b b élő m a g y a r felvilágo­ sodás és az 1850-es é v ek h a z a i g o n d o lk o ­ d ásáró l. U g y a n a k k o r lá tn u n k kell, hogy m ég je le n té k e n y k u ta tá s i fe la d a to k v a n ­ n a k ezen a téren . N em lá tju k o ly an tisz­ tá n a m eg írást előző év tized szellem i tá jé ­ k o zódását, m in t azt B a ra n y i Im re, G y ő rffy M iklós és m áso k ered m én y ei a la p já n a fia ta lk o r v o n a tk o z á sá b a n m á r e lm o n d h a t­ ju k ; nincs k o rszerű k é p ü n k a szab ad k ő ­ m űvesség és a X IX . század i lib eralizm u s e szm ek ap cso latairó l; csu p án fő b b v o n alai­ b a n ism e rjü k a tá rsa d a lm i nyilv án o sság i fo rm á k a la k - és sz e re p v á lto zá sá t 1849 u tá n stb. M ezei k ö n y v éb en nem a n n y ira ú j ré sz le tk u ta tá s i e re d m é n y e k k el szolgál, m in t in k á b b k ö rü lírja a k ö ltő leh ető ség eit és elhelyezi ő t k o rá b a n . E k o rszak le g ­ é rté k e se b b in te lle k tu á lis v o n á sa it eg yéb­ k é n t a szerző a Széchenyi Istv án , K em én y Z sigm ond, A ra n y Já n o s kép v iselte, m eg­ k ü z d ö tt m o ralizm u sb an lá tja . (K iv ált a K em én y Z sig m o n d -u ta lá so k a t o lv asn án k öröm m el, m á sh e ly ü tt részleteseb b en is k i­ fejtve.) U g y a n a k k o r M ezei álla n d ó fig y el­ m et fo rd ít az eg y k o rú tu d o m án y o sság és p o litik u m jele n lé té re, am ely ek v aló b an e lv á la sz th a ta tla n o k a filo zó fiai-etik ai köz­ g o n d o lk o zástó l; ső t ism é te lte n figyelm ez­ te t a r r a a költőiségre, am ely rő l oly g y a k ­ ra n elfeled k ezü n k , h a a T r a g é d ia é rté k e i­ rő l beszélünk. M ezei m ódszere te h á t — ta ­ lálkozva az elem zendő m ű a lk o tá s lényegi v o n ásaiv al — jó l beválik. E g y etlen olyan m in ő sítést ta lá lu n k M adách v ilág n ézeté­ n e k jellem zésére, am ely állan d ó jelzővé k o p o tt, s ez a : „lib e rá lis”. A k ö ltő felfo ­ g á sá n a k v aló b an a la p ré te g é t a d ja , a szó­ n a k o ly an te lje s értelm ezéséb en , am ely ­ rő l az im én t szó ltu n k és am ely a lib e ra ­ lizm u st a X IX . század első felén ek M a­ g y aro rszág án felülem eli a n a p i p o litizálás fo g alom körein. M indvégig erősek, m a r­ k á n sa k a zo n b an M adách ra d ik á lis b eszű rő ­ dései is. E zt persze M ezei Jó zsef is jó l tu d ­ ja, m in t az M ózes-é rték eléséb ő l k id erü l. A szerzőnél azo n b an ta rtó s a b b n a k és fo n ­ to sa b b n a k lá tju k e z t az eszm ev o n u lato t. Úgy go n d o lju k , hogy M adách első nag y m e g rá z k ó d ta tása , a k éte lk e d é s első h u l­ lá m a nem V ilágos kö v etk ezm én y e, h a n e m m á r az 1840-es é v ek elején b ek ö v e tk e z ett, am ik o r a p e sti d iák év ek s o k irá n y ú tá jé ­ k o zódása u tá n szü lő fö ld jére h a z a té rv e , sz e m b e k e rü lt a m a g y a r v id é k á llap o táv al, az eszm ék m eg v a ló sítá sá n a k s iv á r leh e tő ­ ségeivel. A z ő „F elh ő k -k o r szaka” te h á t időben m egelőzi a v ele egyidős P e tő fi idő­ leges k ed ély b o ru la t át ; m é ly p o n tjá ró l és a válság in te n z itá sá ró l n é h á n y v e rse és a C s a k t r é f a cím ű d rá m a ta n ú sk o d ik , a m e­ ly e t P ető fi e m líte tt v e rsc ik lu sá v a l és C zakó Z sigm ond L e o n a cím ű tra g é d iá já n a k v i­ lá g fá jd a lm á v a l és g y ű lö letév el v e th e tü n k egybe. E té m a k ö rt, am e ly n e k átélése és m eg fogalm azása szü k ség es á tm e n e t a lib e­ rá lis illú zió k k al való leszám oláshoz — a ro m a n tik u s g o n d o lk o d ó -p ró fé ta e lm ag á­ nyosodási k o m p le x u sa k é n t ta r th a tju k szá­ m on. (A re fo rm k o rb a n e n n e k k ö zk ed v elt p é ld ázata, tö b b e k között, é p p e n a M ózesallegória.) M adách é le tú tjá n azo n b an m i­ h a m a r (m ár 1844-től) lassú ocsúdás és a m egyei é le tb e n való tu d a to s sz erep v állalás k ö v etk ezett, am ely c sú c sp o n tjá t 1847-ben é rte el: e k k o r v a llo tta először (Szontágh P álh o z ír t egyik levelében) k ö ltő n k jo ­ g o snak és sz ü k ség szerű n ek a fo rra d a lm i erő szak alk alm azását. E ttő l a M adáchtól, a k in e k jellem k ép e m ég m in d ig n e m él eléggé m ély en tu d o m á n y o s és iro d alm i ism e re te in k b e n , nem m eglepő a z é re tt re á lp o litik a, A c i v i l i z á t o r ariszto p h an eszi élessége és a 48-asság re n d ü le tle n m egőr­ zése. M ezei Jó zsef T r a g é d ia - e l e m z é s e felhasz­ n á lja az u tó b b i év tiz e d e k k u ta tá s a in a k m in d e n e re d m é n y é t. N em kevés k é rd é s­ ben azo n b an izg alm as ú ja t hoz. E részle­ te k és h e ly e k felso ro lása te te m e s lis tá t igényelne. E m lítsü k m eg — m u ta tó b a — k ö zü lü k Á dám ö n isten ü lési k ísé rle te in e k á rn y a lt elem zését a tö rté n e ti színekben, az e m b e r-lé t leh ető ség ein ek szem besítését az Ú r a ttr ib u tu m aiv al, az e m b e r te rm é ­ szeti és tá rsa d a lm i lé n y k é n t á b rá z o lá sá n a k sokszínű ra jz á t, to v áb b á Á d ám és É va „m u n k a e lo sz tá sát”, a re fo rm k o r-á lm o d ta kép ó k o rb a v e títé sé n e k jó n é h á n y részle­ té t stb. Z ilah y K áro ly , a T r a g é d ia első b írá ló i­ n a k eg y ik e m ég k ifo g á sk é n t e m líte tte , hogy a d rá m a i k ö lte m é n y m in d e n szerep lő jén ek szövegéből m ag a a k ö ltő beszél. S zám u n k ­ ra ez m á r term észetes, a m ű fa j lén y eg i vonása. M ezei L u cifer a la k já n a k vizsgá­ la ta k o r m in th a szeg én y íten e a k ép en . No­ h a elk ü lö n íti L u c ife rt a k e re sz té n y m íto ­ szok ö rd ö g áb rázo lásaitó l, ú g y véli, hogy az Úr ra l való szem benállás, a n y íltszín i lá ­ zadás a m ű p ro ló g u sá b a n re m é n y te le n , „az expozíció e lv o n t s ík já n a T r a g é d ia m á r m egoldott, a v álasz előre je lz e tt, kész.” (103. o.) N em csak a m a d á c h i szöveg m ond ism é te lte n ellene L u cifer ily en é rte lm ű és m é rv ű „lefo k o zásán ak ” ; re n d ező k én t, ső t p u szta k o m m e n tá to rk é n t tö rté n ő elem zé­ sének. M ég v ilá g o sa b b a n á ru lk o d ik az a l­ k o tó m ű h e ly titk a iró l A n ő t e r e m t é s e cím ű M adách-vers, am ely n em h a g y k étség et afelől, h o g y itt v a ló b a n a k o ra b e li b ib lia­ k ritik a polite is ta iste n k é p z e té n ek h a tá sá ró l v a n szó, b á r ném ileg h a lv á n y u ló m eg fo ­ galm azásb an , de így is az „ e g y ü tt te re m ­ té n k ” őszinte v á llalásáv al. E llenkező eset­ 29 �b en n em v o ln a a szig o rú an és n ag y tu ­ d ato sság g al szerk esztő k ö ltő n e k szü k ség e rá , hogy az Ú r szem léletét is v á lto z á sá b a n á b rá z o lja az I., illetv e a XV. színben. O tt az Ú r m ech an ik u s, az ö rö k létig érv é n y e s re n d e t alk o t és őriz (am it jó l szem léltet a gép m e ta fo rá ja a te re m te tt v ilág ra), e m itt — L u c ife r ta g a d á s á t is é rté k e lv e — a z e lle n té te k h a rc á b a n és eg y ség éb en to ­ v áb b h a la d ó d ia le k tik u s fo ly am ato t. M e z e i J ó z s e f k ö n y v é t vég ig o lv asv a és végiggondolva, k ét, a m o n o g rá fiá tó l fü g ­ g etlen k érd é s is fo g la lk o z ta tja a z olvasót. H a ily en m é rté k b e n h u lla n a k k i to v á b b ra is o k ta tá si re n d sz e rü n k b ő l, k özgondolko­ zásunkból a X V III. és X IX . század hagyo­ m ányai, m e g m a ra d -e a k ö v etkező nem ze­ d ék ek szám ára a T r a g é d ia so ra in a k m in ­ d en je le n té s á rn y a la ta , és v a ló b a n ösztön­ zőül szolgáln ak -e m a jd M adách m e g ism e r­ te té sé re az olyan ta rta lm a s, de n em köny­ n y ű elem ző -érték elő m ű v ek , m in t M ezeié? Az ú j m o n o g rá fia — n é h á n y a d m a g áv a l az e lm ú lt év tized ek M ad ách -iro d alm áb ó l — e g y é b k é n t á rv á lk o d ik a szám v etés kép ze­ letb eli könyvespolcán. M adách Im re összes m ű v ei (gondos, k o rsz e rű jeg y zetan y ag g al is) b e le férn én ek 8— 10 k ö tetb e. S m iközben A z e m b e r t r a g é d iá ja h o v a to v á b b a k im ű ­ v e lt n y elv ek m in d eg y ik én olv ash ató , filo­ ló g ián k és k ö n y v k ia d á su n k — szellem i és an y a g i n ehézségekre, lek ö tö ttsé g re h iv a t­ kozva — m in d m áig ad ó s a k ritik a i k ia ­ d ással, sőt m e g in d ítá sá ra a közeljövőben sincs k ilátás. U g y an csak h iá n y z ik egy tü ­ zetes é le tra jz , egy k o rszerű b ib lio g ráfia, a fia ta lk o ri d rá m á k a t is felölelő szín h áztö rté n e ti á tte k in té s. V ajo n m eddig? ( M a g ­ Egy „befejezetlen” műről lalkoznak, míg mások annak egyes gyára­ ival. Feltűnő azonban itt (és ez m ár nem m űfaji probléma, hanem módszertani), hogy az egyes üzemek adatainak bem utatásánál sem nagyon hagyatkozott egyéb forrásokra — m int a R im am urányi R t levéltárára és a korábbi szakirodalom ra. Részben talán ezzel is m agyarázható az az elcsúszás, am ely a nógrádi olvasót legérzékenyebben érinti: a könyvet olvasva ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy a Rima legnagyobb üzeme a salgótarjáni acélgyár volt, hanem inkább úgy látszik, m intha az ózdi lett volna a leg­ fontosabb és legjelentősebb gyár. A könyv m ondanivalójának világos egy­ értelm űségét, a tém a m egragadásának köny­ nyedségét és ezzel a helyi üzem történet hiányainak kívánt pótlását gátolja ezen kívül a szerkesztésnek is bizonyos értelem ­ ben m egkérdőjelezhető néhány eleme. M ind­ já rt első kérdésként az, hogy mi indokolja a könyv m ondanivalójának az 1881—1919 időhatárok közé való korlátozását. Az még elfogadható, hogy a részvénytársaság tör­ ténete a Rimamurányvölgyi Vasmű Egye­ sület és a Salgótarjáni Vasfinomító T ársu­ lat fúziójával jött létre és ezért a fúzió éve vehető kezdetnek. De az 1919-nél ez sem m i­ vel sem látszik indokolhatónak. (Talán csak az csábította a szerzőt erre a megoldásra, hogy a P árttörténeti Intézet Archívum ában levő TAGYOB anyagban — mely egyéb­ ként nem helyi kezdeményezés volt, hanem országos — az Acélgyár akkori egyik veze­ tőjének részletes jelentése található a forra­ dalm aknak a salgótarjáni acélgyárban tör­ tént lefolyásáról, és ennek a forrásanyag­ nak a bedolgozásával a m űnek hatásos be­ fejezést ad hat — tekintet nélkül arra, hogy a részvénytársaságnak a címben ígért tö r­ ténete nem fejeződik be 1919-ben. Az ol­ vasónak különben is az az érzése ezzel a fejezettel kapcsolatban, hogy a szerző tú l­ zottan tám aszkodott az előbb em lített, irány­ zatos, az eseményeket utólag, jobboldali be­ állítottsággal értékelő jelentésre és ezzel némileg eltorzította a Tanácsköztársaság salgótarjáni és azon belül acélgyári ese­ m ényeinek a képét.) A szerkezeti problémákhoz tartozik to­ vábbá, hogy a tartalom jegyzékben rend­ kívül logikusnak tűnő és m utatós fejezeti tagolódás a szövegben helyenként teljesen feleslegesnek mutatkozik. A nemegyszer csak alig egyoldalas részfejezetek okozzák, hogy az anyag belső rendje széttöredezik, logikai gondolatmenete nehezen követhető­ vé válik. Sokszor az a benyomása az olva­ sónak, hogy a szerző más hasonló tém ájú — de sokkal nagyobb terjedelm ű — mű Az olvasó mindig örömmel vesz kézbe olyan országos jellegű kiadványt, melyben a saját lakhelyére vonatkozó adatokat re­ mélhet. Ezért előzte meg várakozás sokak körében a R im am urány—Salgótarjáni Vasmű RT történetéről készült mű megjelenését, m elyet Réti L. László írt és am ely az A k a ­ démia Kiadó gondozásában látott napvilágot. Különösen azért v árh atta a megye ip a­ rának m últja irán t érdeklődő olvasó ezt a könyvet, m ert a tíz évvel ezelőtt m egjelent gyártörténeti feldolgozás sok vonatkozásban befejezetlennek volt m ondható; a rendel­ kezésre álló rövid idő, a szerkesztők tapasz­ talatlansága következtében — a szerzők leg­ jobb akarata ellenére — bizonyos arány­ talanságok, elnagyoltságok m utatkoztak ben­ ne, és ezért úgy látszott, hogy a tém ával még tovább kell foglalkozni, az egyes ke­ vésbé kidolgozott részletkérdések feltárását tovább kell folytatni. A most m egjelent, rangos külsejű, m in ta­ szerűen összeállított, bő jegyzetanyaggal ren­ delkező könyv — amely ráadásul szélesebb ívben öleli fel a tém át, hiszen az egész rész­ vénytársaság történetét dolgozza fel — jog­ gal kelthette azt a rem ényt, hogy a korábbi könyv hézagait pótolni fogja és az acélgyár történetéhez országos kitekintésű, az össze­ függésekbe sokkal jobban beágyazódó, de az egyes részletkérdésekben is sok m egvála­ szolatlan kérdésre választ adó kiegészítésül szolgálhat. A könyvvel való közelebbi m egism erke­ dés során azonban az olvasónak a rra kell rádöbbennie, hogy öröm e nem lehet fel­ hőtlen, a szép és szakszerű könyv az előzetes várakozásoknak csak részben felel meg, hogy tehát így a tém a feldolgozása még mindig nem ju to tt közel a befejezéshez. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen magas szakmai színvonalon készült mű (a szerző kandidátusi disszertációja, am elyet az oppo­ nensi vélem ények m ellett egy tudományos intézet vitája is tám ogatott) az olvasóban hiányérzetet kelthet. A könyv fejezetrendszerét nézve az a be­ nyomása az olvasónak, hogy a szerző ön­ m agában sem tisztázta világosan, hogy csak a részvénytársaságnak (m int jogi személy­ nek) a történetét dolgozza-e fel, vagy pedig tágabb értelem ben foglalkozzék a tém ával és így a részvénytársaság üzemeinek a tö r­ ténetét is beledolgozza-e m unkájába. Így aztán egyes fejezetek csak a társasággal fog­ 30 v e t ő , 1977. E l v e k é s u ta k ) . K erényi Ferenc szerkezeti tagolását vette m intául, figyelmen kívül hagyva, hogy ilyen terjedelem nél ez a differenciáltság csak zavarólag hathat. A könyv helyi felhasználhatóságát egyéb akadályok is nehezítik. Igy elsősorban az, hogy egyes részfejezetek (mint pl. a II/1., vagy a III/2. számú) teljesen híjával van­ nak minden jegyzetnek, utalásnak és így egyáltalán nem ellenőrizhető, hogy az azok­ ban a fejezetekben közölt sok tényanyag, adat honnan származik. A karatlanul is az a gyanúja tám ad az olvasónak, hogy vajon itt nem olyan esettel áll-e szemben, m int amilyet a Valóság 1977/11. szám ában Be­ rend T. Iván és társai írnak le vitriolos őszinteséggel a tudományos m űvek lábjegy­ zeteiről készített rendkívül tanulságos írá ­ sukban: vagyis, hogy a szerző ism er a té­ mába vágó „kutatásokat, teljesítm ényeket, fel is használja azokat, de nem hivatkozik rájuk.” Sok esetben megnehezítheti a világos meg­ értést az igazgatósági jelentések m érlegada­ tainak helyenként kissé öncélú zsonglőr­ ködésnek ható feldolgozása, amelynek gon­ dolatm enetét csak egy rendkívüli türelem ­ mel bíró közgazdász vagy pénzügyi szak­ ember tudja nyomon követni. A számszaki adatok történeti feldolgozása önm agában még nem kvantifikáció, nem lehet cél, csak eszköz, amely a további általánosítható tör­ vényszerűségek vagy következtetések meg­ fogalmazását tám asztja alá. A könyvnek helyi értékelését, itteni fel­ használhatóságát zavarja továbbá még az a körülmény, hogy jól látszik: a szerzőnek a tereppel semmi személyes kapcsolata nincs. Ez viszont — végül is üzem történetről van szó — alapkövetelm ény lenne. (Igaz, a Du­ nántúli Tudományos Intézet, ahol a m űvet m egvitatták, ehhez vajm i kevés segítséget nyújthatott.) Így lehetséges az, hogy a szer­ ző bizonytalan a helynevekben: Salgótarján és Salgóbánya nevét szinonim ákként hasz­ nálja; a m unkásélettel kapcsolatos fejezet­ ben egy szó em lítést sem tesz pl. a száz­ évesnél régebbi salgótarjáni acélgyári kór­ házról. iskoláról és az 1978-ban százéves olvasóegyletről. Sajnálatos továbbá, hogy a felhasznált irodalom jegyzékében (ahol M arxot és Lenint is feltünteti) nem találunk olyan alapvető művet, m int T etm ajer Alfrédnek a részvénytársaságról írott, 1906-ban meg­ jelent m unkáját, az újabbak közül pedig joggal hiányolhatjuk az acélgyár 100 éves évfordulójára kiadott könyvet és a Nógrád megye története II. kötetét (1969-ben jelent meg!), melyek mindegyike sok új kutatási eredm énnyel já ru lt hozzá a salgótarjáni acél­ gyár és ezzel a Rim am urányi Részvénytár­ saság történetéhez is. Szomorú jelensége korunknak, hogy a tör­ ténelem, a történettudom ány egyre jobban elszakad a tömegektől. Ezen csak úgy lehet némileg segíteni, ha a tudományos eredm é­ nyeket az érdeklődőkhöz valam elyest köze­ lebb tudjuk hozni; ami term észetesen nem a tudományosság feladásában kell, hogy meg­ mutatkozzék, hanem abban, hogy a történettudom ányi m unkák (ahol ez csak lehetséges) jobban kapcsolódjanak a helytörténethez, m e­ rítsenek többet abból, éljenek jobban a hely­ történeti vonatkozásokból eredő előnyökkel. Ezeknek a meggondolásoknak a fényében van hiányérzetünk az ism ertetett mű kapcsán is. Ezért érezzük azt, hogy egy alapjában helyi jellegű, tehát egy adott tájhoz szervesen kö­ tődő tém a feldolgozásának ilyen országos megközelítése, ilyen sterilen, a hely ism erete nélkül, szinte lom bikban való feldolgozása teljes, m aradéktalan eredm ényt nem hoz­ hat. Ezért m ondhatjuk azt, hogy a R im am u­ rány—Salgótarjáni Vasmű RT-nak és ezen be­ lül legjelentősebb gyárainak, a salgótarjáni és ózdi üzem eknek a története még nagyon is befejezetlen, feldolgozása továbbra is sok feladatot ró a kutatókra. Schneider Miklós ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a14055f5eaaeff4ff1e6a88bc7debb87.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1978 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1978/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1978 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/40cbab03fa1d73687007a81ce788a6ae.pdf 9c44c679882f2efe6851cff2f34d48bd PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f090eddbac4c7f17f07791ccd92874b3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/eba72889829db7a3ae4453a7b1a1e47b.pdf 7377b2718fdc31425ddacf56f5a0f308 PDF Text Text �������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/53c8a9f97c3b38e71ddeb3b58bd452fe.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1977 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1977/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1977 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika