23 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c645754fdce5e9d6e0feea93bd700dea.pdf a6567fce74959f90e1f12d6d9c2b2b8b PDF Text Text Szakmunkástanulók a startnál Olvasótáborok Zenei életünk kis tükre Agócs Sándor‚ Bezzeg János‚ Bódi Tóth Elemér‚ Brunda Gusztáv‚ Csajka Gábor Cypria n, Fábián István, Katona Judit‚ Keresztes József‚ Matyikó Sebestyén József‚ Szepesi József, Trizna István‚ Valkó Antal, Zalán Tibor versei és Cegléd József‚ Szombathy Viktor prózai írása „A m egyeszékhely szakmunkásképző Inté­ zetébe fölvételüket kérő esztergályostanulók ötvenhat, a gépszerelők és szerszámkészítők ötven, a leendő ácsok és kőm űvesek negy­ vennégy százaléka más szakmát képzelt el magának, m ielőtt az általános iskolában k i­ töltötte volna a jelentkezési lap m egfelelő rubrikáját. Noha ez az adat 1979-es keltezé­ sű, a legfrissebb fölmérések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. s az em lített számok részben magyarázatul szol­ gálhatnak arra is, hogy később, a pályakez­ dés éveiben, miért változtatnak oly sokan m unkahelyet?” „Zenei területen a támogatási gyakorlat többrétűbb a társm űvészetekénél: jelentkezik a zeneiskoláknál (hangszervásárlások, tech­ nikai berendezések beszerzése formájában), amatőr együtteseknél (kórusok, zenekarok egyszeri támogatásként), a zenetanárok to­ vábbképzésének megoldásában. Ám ha zené­ ről van szó, általában a zeneiskola, hang­ szeres és énekes együttesek köré csoportosul­ nak a fenntartás-tám ogatás kérdései: sokkal több gondot fordítanak az intézm ényi, ü ze­ m i együttesek létesítésére, fenntartására (m e­ lyekkel jelesebb ünnepeken reprezentálha­ tunk), m inthogy m agát a zenei nevelő-m ű­ velő folyam atot m egtervezzék és eszközeik­ kel ezt tám ogassák.” (Tanka L ászló: B u k tatók a startnál) (T óth Csaba: Z enei életü n k k is tükre) „ . . . Am i a m egyei tudományos élet köz­ állapotait, lehetőségeit illeti, szem élyes ta­ pasztalat alapján is mondhatom: kevésbé le­ hetek elégedett. A szám ításba vehető intéz­ m ények nagyobb része első fokon napi prak­ tikus kívánalm aknak igyekszik ma m ég ele­ get tenni. Am i nem tekinthető term észetel­ lenesnek mindaddig, m íg ez a tevékenység nem kelti a teljesség látszatát, vagy am íg külső és belső kényszerképzetek hatására a hivatali teendők nem gátolják az összérdek­ szerinti, magasabb m inőségi feladatok ellá ­ tását. ( .. .) Elvekhez igazodó, tudatos és kü­ lönböző szinteket áttekintő szervezettség szükségére hivatkozom , ha várakozásaim vannak a m egyei tudományos életet, a m e­ gyei alkotó m űhelyeket illetően.” (T én yek , tervek , várak ozások) TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Lapunk szerkesztősége és olvasóink nevében m eleg szere­ tettel köszöntjük irodalm i életünk köz- és elism ert alkotóm ű­ helyét, a 30 éves jubileum át ünneplő Alföldet, s köszöntjük az 1980-ban kéthavonként m egjelenő kulturális folyóirattá gazda­ godott Somogyot. Jubiláns folyóirattársunknak nem es értékőr­ ző és m értékteremtő tradíciói folytatásához, utóbbinak rangos újabb vállalkozása sikeres teljesítéséhez kívánunk erőt és ered­ m ényeket. A Magyar Írók Szövetsége és a helyi szervek rendezésében ez évben november 20—21-én került sor az irodalmi élét fon­ tos, aktuális kérdéseinek vitafórum át jelentő, kétévente hagyo­ m ányosan m egrendezett Debreceni Irodalmi Napok tanácskozá­ saira, m elynek idei központi kérdése: Irodalmi folyóirataink a hetvenes években. Kétnapos tanácskozást szervezett a fiatal m agyar irodalom helyzetéről Szentendrén, október 30—31-én a Magyar Írók Szö­ vetsége Fiatal Írók József A ttila Köre. Közöljük az érdekeltekkel, VB m űvelődésügyi osztálya és tal meghirdetett Madách Imre pályamunkák elbírálása folyik, ja 1981. január 20. hogy a Nógrád m egyei Tanács a Palócföld Szerkesztősége á l­ irodalm i pályázatra beérkezett az eredm ényhirdetés időpont­ Meleg hangulatú, tartalmas Palócföld-ankétra került sor október 10-én az Á llam i Biztosító salgótarjáni székházában, ahol a Május 1. Szocialista Brigád m eghívása alapján Erdős István író, Szepesi József költő és Végh Miklós, lapunk főszerkesztője találkozott a folyóirat és az Ébresztő idő című an­ tológia olvasóival. Nemzetközi konferenciát tartottak 1980. novem ber 11—1213-án Salgótarjánban, a TIT Nógrád m egyei székházában A szocialista értékrendszer és a mindennapi kultúra cím m el. Elő­ adók voltak: Huszár Tibor (Az érték axiológiai és szociológiai értelm ezése), Hankiss Elemér (Értékek és értékhiányok a mai magyar társadalomban) és Köpeczi Béla (A m indennapi k ul­ túra). Az MTA Történettudományi Intézete és a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatósága 1980. novem ber 17—18-án tudományos konferenciát rendezett a Szécsényi Kubinyi Ferenc M úzeum­ ban, A m agyar köznemesség gazdasági és m űvelődési viszo­ nyai a XVII. századtól a X X . század elejéig címmel. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete rendezésében a munkásosztály és az értelm iség közeledéséről, az ezzel kapcso­ latos nem zetközi kutatások eredm ényeiről tartottak tudomá­ nyos tanácskozást Salgótarjánban novem ber 18—20-án a szo­ cialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében folyó közös kutatásban résztvevő, bolgár, csehszlo­ vák, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szociológu­ sok közreműködésével. 3 Tanka László: Buktatók a startnál 6 Szabó Ernőné: Az élet nem olvasótábor 8 Tóth Csaba: Zenei életünk kis tükre 10 Rozgonyi István: Egy dalosparlam ent ürügyén 12 Tények, tervek, várakozások — beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád m egyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével (K. V. M.) 13 14 15 15 16 18 19 19 19 19 19 20 20 Keresztes József: Emberöltőkön, korokon át, Philoktétesz, Depressziós nyaram, Látod? Ezt érdemelted Fábián István: Erő, Illum ináció, Psalmus, 1980 Matyikó Sebestyén József: Kötözötten, az őszben Katona Judit: Testamentum, Elér a csontkezű idő, Virrasztók Szombathy Viktor: A kóristáné karácsonya Brunda Gusztáv: Halványfehér tájkép, Utolsó szavad, Helyzet, Az utolsó pihenő hazafelé Bezzeg János: Szonett őszi háttérrel, Legyen szökés Agócs Sándor: országot járó kisdedek, hazavárnak Bódi Tóth Elemér: Vityebszk szélén Szepesi József: Vers az anyasághoz Trizna István: Ki állíthatja Csajka Gábor Cyprian: John Coltrane em lékére; szoba (f) Zalán Tibor: K elet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 21 22 Ceglédi József: Hegyek között Dühök nélkül — interjú Csanády János költővel (L. P.) 23 24 27 28 29 30 Újabb könyvek híd-szerepben (Csongrády Béla) Varsány, Nógrádsipek (Bakó Ferenc) Helyzetjelentések — versben (Szigeti Csaba) Zalán Tibor: Földfogyatkozás (Géczi János) Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazértis.. . (Horpácsi Sándor) A vád tanúja és a védő (Kerékgyártó L. István) A borítókon és belső oldalakon Lóránt János m unkái (fotó: Buda László) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOL IK A I‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS M ŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18876 N.S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Buktatók a startnál „Tegnap az üzem be látogattunk, ahol m eg ism erked tü n k az ott dolgozó em berek­ kel és a gépekkel. Még ezelőtt az igazgató bácsi elmesélte, hogy régen m ilyen nehéz sorsuk volt a m unkásoknak, és sokat kel­ lett harcolniuk. . . L áttuk, hogy készül az üveg, s azt is m egm utatták, m elyek a legszebb darabok. M inden nagyon tetszett, csak sok volt a por és a piszok, alig vár­ tu k, hogy eljö jjü n k a kem encék mellől... Ezután m indenféléket lehetett kérdezni a gyárról. Én azt kérdeztem , m e n n yi pénzt keresnek itt az em berek, és nem betegeke? A vezető bácsi erre azt válaszolta, hogy elég sok pénzt keresnek itt az em berek, és egyáltalán n em sokat hiányoznak beteg­ ség m ia tt. . . A végén azt m ondták, ha befejezzü k az iskolát, m in d en kit szívesen látnak az üzem ben dolgozni, s m egadták a cím ü ket is. Én fölírtam , de n ekem más terveim va n n a k”. (N. Feri, nyolcadik osztályos tanuló d o l­ gozatából). A megyeszékhely szakm unkásképző in­ tézetébe fölvételüket kérő esztergályos­ tanulók ötvenhat, a gépszerelők és szer­ számkészítők ötven, a leendő ácsok és kő­ m űvesek negyvennégy százaléka m ás szak­ m át képzelt el m agának, m ielőtt az általá­ nos iskolában kitöltötte volna a jelenttke­ zési lap megfelelő ru b rik áját. Noha ez az ad at 1979-es keltezésű, a legfrissebb föl­ m érések is igazolják: a helyzet időközben m it sem változott. S az em lített számok részben m agyarázatul szolgálhatnak arra is, hogy később, a pályakezdés éveiben, m iért változtatnak oly sokan m unkahe­ lyet? Sz. Sándor eredeti szakm áját nézve műsze­ rész, b ár most b etan ított m unkásként dol­ gozik, az építőiparban. A szakm unkásvizs­ ga óta eltelt három esztendő alatt volt benzinkutas, taxisofőr, s négy hónapot Lí­ biában is eltöltött vendégm unkásként. — V ándorm adárnak neveztek el a have­ rok, pedig nem hiszem, hogy az vagyok, csupán én m indig azt csinálom, am ihez van kedvem és jól m egfizetik — m ondja, m ikor az építkezésen, az ősz végi nap sugaraiban egy félreeső földkupacon süt­ kérezve beszélgetünk. M ellettünk serényen dolgozik a kubikosbrigád. Néha tréfálkoz­ va odaszólnak: „az igazat m ond” !, meg „nehogy kubikusnak írja a brigádot”, ké­ sőbb, m ivel m eglehetősen hosszúra nyúlik a beszélgetésünk, m ár nem „félnek” az idegentől, rág y újtanak, m aguk is kiadós „sziesztát” tartan ak . — M ikor elvégeztem a nyolcat — folytatja Sándor —, m inden­ áron m űszerésznek vágytam , m erthogy az egy elit szakma... Ugye, nem vagyok reggeltől estig a sárban, m int a gépjavítók, aztán egy kis m ellékest is összeszedhetek a faluban. . . Ú gy különösebben nem tu d tam sem m it arról, m ihez is fogok érte­ ni. Négyessel végeztem az iskolát, de az üzem ben m ár nem bírtam tovább h at hó­ napnál. . . , meg aztán nagyon kevés volt a pénz. — M ennyi az a nagyon kevés? — Ha kétezer forintot kerestem , sokat m ondok! M ire volt az elég? H averokkal, ha összejöttünk, arra, m eg a cigire, aztán semmi többre. S akkor elm ent az egész n a­ pom lófrálással, csavargással, m ert ugye, annyi pénzért dolgozni sem illik. . . Ké­ sőbb sikerült egy állást szereznem a ben­ zinkútnál, de ott rövid időn belül össze­ jö tt egy kis gikszer. . . Ezt ne írd be! Azt hittem , csak úgy ömlik a pénz literszám ­ ra. . . A főnököm időben figyelm eztetett, ha gyorsan fölmondok, még megúszom szárazon. Fölm ondta m. M egúsztam. Aztán a taxinál próbálkoztam , de az idegeim egy évig bírták. Így jött Líbia, ott pedig a h ő ­ ség készített ki. . . Most meg az ásó nye­ lét fogom — jegyzi meg száraz hum orral. — És mi lesz a m űszerekkel? Enyhén pózolt válaszán érződik, különö­ sebben nem izgatja választott szakm ájá­ nak sorsa: — Sokat felejtettem , pedig talán egy jó maszek is lehetnék. Tudod, oda megyek, ahol jól m egfizetnek a m unkám ért. Őszin­ tén szólva, itt az öregek közöt t nincs rossz sorom, négy-ötezer m egvan, s n em hajtom agyon m agam , ju t erőm a m ellékesre is. N. Évánál m ás a helyzet, ő még alig m ártózott meg a m unkakezdés első hónap­ jaiban m int pályakezdő varrónő — hely­ reigazít: kötő-hurkoló —, m áris megfogal­ m azta fölm ondását: „Tisztelt Igazgató Elvtárs! Kérem , hogy m unkaviszonyom at októ­ ber elsejei hatállyal fölbontani szívesked­ jék. Indokom : nem tudom elvégezni a kö­ vete lm én ye kn ek m egfelelően a m unká­ m at. . ” E szokatlan fölm ondólevél keveseket le­ pett meg, hiszen Eva m unkatem pója köz­ ism ert a F inom kötöttáru-gyárban. A főnök szerint évek óta nem volt ilyen gyenge m unkaerő a vállalatnál: „Egyszerűen nem képes a fejlődésre”. — Negyven-ötven százalékokat teljesítet­ tem , ra jta m röhögött az egész szalag. . . De mi a fenét csináljak, ha egyszer nem tudom jobban?! — háborodik föl Éva. Szőke hosszú hajával, babaarcával, ápolt körm eivel inkább illene m anökennek, m in tsem varrónőnek. Persze, ehhez az in­ dulat ráncait el kellene sim ítania. — Még a suliban valahogy elevickéltem — m ondja —, sőt a vizsgám közepesre si­ keredett, de itt m ár nem megy. Se ked­ vem, se tehetségem hozzá. . . Nem rég m egüresedett egy hely a falum beli presz­ szóban, szóltak, ha kedvem van, m ehetek... Olyan. . . m indenesnek Na, nehogy fél­ reértse ! — Nem értem félre, de ak k o r végül is kidob három évet az életéből. Lényegében erről van szó nem? — Mi m ást tegyek? — kérdez vissza. — Én m ár az iskola előtt is utáltam , am ikor esténként anyám leült a tévé elé, aztán éj­ szakákon át ócska vackokat v a rrt. . . Tudtam , hogy a gépek m ellett egészen más a helyzet, de sem akkor, sem m ost nem fűlött a fogam hozzá. Hogy mégis ide j e ­ lentkeztem ? Egyszerű oka van: m áshová nem vettek volna föl. — Grimaszol, s úgy m ondja: — Az osztályfőnök m indig fig y el­ m eztetett, „hárm as bizonyítvánnyal csak varrónő lehet, É vike”. H etedikben és nyol­ cadikban m ár valóságos kasztok voltak az osztályban. A kiket gim názium ba szántak, azokkal „kiem elten” foglalkoztak az órá­ kon, a leendő szakközepesekkel m ár kevés­ bé, velünk meg jóform án senki nem törő­ dött. . . Persze, mi ezen nem bánkódtunk különösebben. Akkor. Pedig m ost az em ­ ber lépten-nyom on szükségét látn á. . . Ha sikerül a presszóban m aradnom , ak k o r — úgy tervezem — jövőre jelentkeznék a vendéglátóipari szakközépiskolába. . . Visszakisérem a varrógépe mellé, m eg­ m u tatja a fölmondólevél m ásolatát. Szép, fehér borítékban az asztalfiók kacatjai kö­ zött őrzi. Ő m aga a szalag legvégén k a­ pott helyet, s társai mosolygósan szánako­ zó tekintetéből is látni, a teljesítm ény em ­ berei kivetik m aguk közül a leggyengéb­ bet. Azt m ondja, még a keservesen katto ­ gó gép hangja is a rra b iztatja: innen m en­ ni kell. Pedig ez a gép „k atto g h atn a” m ást is. Sz. Sándor és N. Éva szülei egyébként b etan íto tt m unkásokként dolgoznak a me­ gyeszékhely tűzhelyeket készítő gyárában. Esetük is igazolja azt a szélesebb körben készült fölm érést, mely szerint m a a szak­ m unkásképző intézet lényegében a fizikai dolgozók gyerekeinek iskolája. Sőt a szü­ lők foglalkozási ad atain ak vizsgálata során kiderült, többségük a fizikai dolgozókon belül az úgynevezett „alsóbb rétegekhez” tartozik, így a szakm unkásképzés jelenle­ gi egyik mobilizáló szerepe, hogy a szakkép­ zetlen fizikai m u n k át végző, alacsonyan is­ kolázott szülők gyerekeit b ejuttassa a szak­ m unkásrétegbe. G yakorta sok-sok bukdácsolással, ku­ darccal megy végbe ez a „m oduláció”. Vagy éppen nem is sikerül. 3 �— Tizennyolc százalékos a lem orzsolódá­ si arányuk, s ez valam ivel jobb az orszá­ gosnál — m ondja a szakm unkásképző inté­ zet igazgatója, aki fölm érést végzett arra nézve, hogy milyen szerepet játszik az iskola három esztendeje a tanulók későbbi m un­ kássá válásában. — Jelentősen csökkenne a kiesések száma, ha a gyerekek eleve nem próbálkoznának a szám ukra magas követelm ényeket tám asztó iskolával. Nem, nem a m agasra em elt m ércével van baj, sokkal inkább az ide jelentkezők fölké­ szültsegének hiányosságaival. . . Sajnos, gyakorta „ fiktív bizonyítványok” alapján kell döntenünk, s ezt h am ar „kideríti” az élet. Hogyan értem ezt? Akad olyan gye­ rek, aki az első félévben hat-nyolc tárg y ­ ból is bukik. . . A lemorzsolódók zöme az első hat hónapban távozik, de így is m ély az a kudarcélm ény, am it innen visz­ nek m agukkal. Ez legtöbb esetben elke­ rülhető lenne, ha a szülők és a tanárok szívügyüknek tek in tenék gyerekük, illetve diákjaik pályaválasztásának sorsát. — Ha az intézet m ásik kap u ját nézzük: az üzemek, vállalatok „sorban állnak” a szakm unkástanulókért. S m ivel a kereslet­ kínálat ősi törvényét m egváltoztatni ők sem képesek, így m egelégszenek azzal, ami ju t szám ukra . . . — A vállalati iskolázási igényeknek évek óta mindössze negyven-ötven száza­ lékát tu d ju k kielégíteni, hiszen mi is csak abból „gazdálkodhatunk”, ami van. P éldá­ ul: míg az öntő-, kovács-, üvegfúvószak­ m ákra nem kapunk jelentkezőket, addig az autószerelőknél három szoros a tú lje­ lentkezés. — Visszatérve az elemzésre, ön azt írja: „a szakm unkásképzés három éve döntő jelentőségű. . .” — . . .a m unkássá válás szem pontjá­ ból. De ez idő alatt még nem válnak m un­ kásokká a fiatalok! Hiszen csak szakm á­ ju k alapjait sajátíto tták el. A m unkahelyi közösségbe történő beilleszkedés, a kellő szakmai jártasság megszerzése csak a pá­ lyakezdés éveiben lehetséges, s végső so­ ron ekkor form álódik-alakul nagykorúvá a m unkásfiatal. De, hogy egyáltalán kap-e elegendő szakem bert a „k itan íttató ” gyár, s főként, m ilyeneket, az jórészt attól függ, m ennyire sikerül a tanulóévek alatt az érdekeket közös nevezőre hozni, m eg­ szerette-e a m unkát, a közösséget a tanu­ ló, s kezdéskor „jól” m egfizetik-e? — M egfizetik? — Nézze, erre általános választ nem le­ het adni. Tény, hogy a kezdők nem túl so­ kat keresnek. Órabérük tíz forint negyven és tizennégy forint között mozog, noha ez a fölső h a tá r elérhetné a tizenöt-tizenhatot is —, ha éppen a hiányszakm ákban lenné­ nek pályakezdők. A legm agasabb összeget, bőven négyezer forint havi fizetés fölött, az üvegfúvók kapják, ugyanakkor az idő­ bérben dolgozó lakatos-, vagy autószerelő szakm unkások fizetése átlagban két és fél ezer forint. Ki m iért m arad a vállalatnál — ki mi­ ért megy el? A kérdésre egyértelm űen egységes válasz nem adható. Annyi azon­ 4 ban bizonyos, hogy a pályakezdő szak­ m unkások döntésében három szempont fő­ szerepet játszik: a végzendő m unka m inő­ sége, az érte járó pénz mennyisége, s a m unkatársakhoz való viszony jellege. Az Állam i Ifjúsági Bizottság fölm érésé­ nek alapján a helyzet üdvözítőnek te t­ szik: „erősödött az a tendencia, hogy a kereset nagyságát, a m unkában eltöltött idő m ellett a szakképzettség szintje és az elért teljesítm ény határozza meg. . . a fiatalok átlagkeresete az idősebbekéhez viszonyítva m integy nyolcvanszázalékos, és teljesítm ényük arányában ez kielégíthe­ tőnek m ondható, m ivel harm incadik élet­ évük körül m ár általában elérik csoport­ ju k átlagkeresetét”. — Csak ki kell várni — feleli ezzel szemben a k.-i üzem műszerésze, m ikor felem lítem neki az előbb em lített fölmé­ rés m egállapításait. S m integy m agyaráz­ kodásképpen hozzáfűzi: — Sokan az első buktatók után föladják, otthagyják nem csak a m unkahelyüket, hanem a szakm á­ ju k a t is. . . Talán ekkor kelne el több bátorítás, segítség. Én építőipari szakkö­ zépiskolában végeztem, onnan a szakm un­ kásképzőre m entem m űszerésznek, egy éve dolgozom, s a p énzem tizenegy forint öt­ ven fillér. Nem sok, de biztos vagyok ben­ ne, hogy idővel em elkedik m ajd, jobban, m int ha cserélgetném a m u n k ah ely e k et... N éhány hete hívtak a bányához, tizenöt forintot ígértek, de nem m entem , m ert nekem többet é r az, hogy am it csinálok, azt kedvtelésből tegyem , ne pedig az órát nézzem ötpercenként, m ikor lesz m ár vége a m űszaknak. F élreértés ne essék, nem hagyom én figyelm en kívül a fizetést, per­ sze, hogy többet szeretnék, de úgy látom , hosszabb távon em elik azt is. — Nehogy azt hidd barátocskám — szól közbe a villanyszerelő, aki 1962-ben végzett a szakm unkásképző iskolában, aztán áth e­ lyezték a műszerészek közé, s tulajdonkép­ pen itt jö tt meg a tanulási vágya: előbb elvégezte a szakközépiskolát, m ajd m űsza­ ki főiskolára jelentkezett — most h ar­ madéves. — Az én órabérem tizenkilenc forint, engem is éppen a napokban hívtak az egyik gyárrészlegünkhöz huszon­ egy forintért. Jóm agam is ottani lakos va­ gyok, három gyerm ekem m el, feleségem­ mel. . . és m égsem m entem ! M ert annyit m egtanultam hogy a legfontosabb: az em ber azt csinálja, am ihez a legjobban ért. Ez pedig nem üres dum a. Nem sza­ bad m ásképp csinálni. . . Egy kicsit félek is attól, ha elvégzem az iskolát, engem is „kiem elnek”, széket adnak alám . . . Én a m űszerészm űhelyben akarok m arad­ ni, bárm ilyen áron. A bérezésről pedig: csak beszelünk beszélünk a differenciálás­ ról, a valóságban viszont egy kalap alá veszünk jót és rosszat, pályakezdőket és a régieket. — Ezt m int szakszervezeti bizalm i is m ondja . . . Nem lepődik meg a közbeszóláson, túl sokat te tt m ár ahhoz az asztalra, hogysem „takargatnivaló ja” lehetne. M ondják róla, kicsit túlzásba is viszi a hadakozást. — M ikor arról tanácskozunk, hogy a jó m unkának a keresetben is látszódnia kell, m indenki szám ára világos és közérthető, „követendő” az elv. Ám, am ikor valaki ki­ m arad a jutalom osztásból, a prém ium ok­ ból, vérig sértődik. . . Így aztán az a sor­ rend, hogy tegnap te kaptál, m a én, hol­ nap ő . . . és nincs harag. De a m unka. , . nincs tisztességgel elism erve! A m űszerészek után vajon hogyan vé­ lekednek a pénzről, pontosabban szólva: a �m unka díjazásáról a kőm űvesek? A fővá­ roshoz közeli m egyék örök b án ata ugyan­ is, hogy az utánpótlás jó részét „elszip­ p a n tja ” B udapest; több pénzt, jobb m un­ kalehetőséget, kellem esebb szabadidős­ program okat n y ú jt a főváros, m int vetély­ társai, így aztán az ifjú szakm unkások ha­ m ar kalapot em elnek a tanoncidők alatt m elegágyul szolgált m unkahelytől búcsúz­ va, s szegődnek el jobb rem ényű vállala­ tokhoz. — Öt kőm űves volt a kezem alatt, közü­ lük három P estre m ent — fakad ki az építőiparban dolgozó M. János brigádve­ zető. — Igazán nem állítottunk velük szem­ ben m agas követelm ényeket. Valósággal dédelgettük őket, aztán egyik napról a m ásikra elm entek. Egyikük azt m ondta: itt tizenhárom fo rint ötven fillért igértek, o tt pedig tizenkilencet! Ezenkívül, reggel érte jön a vállalati kisbusz, beviszi a m un­ kahelyre, m ajd délután visszahozza. Mit ér em ellett a mi győzködésünk, agitációnk...? Ráolvasással nem lehet szakm unkásokat m egtartani. Szom bat d élu tán ra beszélünk meg talál­ kozót T iborral a község jóform án egyetlen „k u ltú rh ely én ”, a főtéri presszóban. Tibor szem látom ást népszerűségnek örvend itte­ ni környezetében, elegánsan öltözik, visel­ kedése könnyed. Szűkebb b aráti körben beszélgetünk a dohányfüsttől feketére vál­ tozott presszózugban a m unkáról, a szóra­ kozásról. — A nnyi biztos, nem szakadok meg a m unkától — hangoztatja többször is —, s hazudnék, ha azt m ondanám . A megye „ ta n ítta to tt” ki, ezért nekem itt kellett volna m aradnom , ha tetszik, ha nem . . . A mi hülyeség. Azért dolgoznak a gyárban a vezetők, meg akiknek m unkaköri köte­ lességük, hogy olyan feltételeket adjanak, am elyek m egfelelnek azoknak, akik m un­ kát keresnek, nem ? O tt kevesebb m unká­ ért több pénzt kapok. . . Túl van beszél­ ve . . . B arátai árgus szemekkel figyelnek; egyik a nyáron végzett, a m ásik jövőre fog, m indketten a kőm űvesszakm át vá­ lasztották, s abban is egyetértenek, hogy a környéken m űködő szövetkezetben pró­ bálkoznak. Úgy látszik, Tibor példája nem túl ragadós, legalábbis környezetében. — Szükség van a fiú k ra itthon — iga­ zítja ki ő is végül. — A szülők nem is engednék őket, m ert akkor egyedül nem tu d n ák a ház körüli m unkákat elvégezni... Szerintem , ha az öregek nem ágálnának ellene, a srácok is följönnének. . . K érdőn rá ju k néz, de m ivel nem hang­ zik el lelkesedett egyetértés, m ásra terelő­ dik a szó. M ikor az úgynevezett patronálási rend­ szert „k italálták ”, sokan m egkönnyebbül­ ten sóhajtottak föl. Az ifjúsági törvény ugyanis kötelezővé tette, hogy az új m un­ kába lépőket m egkülönböztetett figyelem ­ mel kell kísérni az első öt évben; éven­ ként vizsgálni helyzetüket, s a beilleszke­ dés végett patrónust állítani m elléjük, aki az első lépéstől végigkíséri őket, elmond, elmagyaráz, m egm utat, m egism ertet, m e g ­ tanít m indent, am it csak egy pályakezdő­ nek illik tudnia. S, hogy a patrónus ezt ne csupán jó szándékból végezze, m egálla­ p íto tták : ösztönzésként havonta néhány száz forintot is kaphat. Tíz év m últán azonban az országban a pályakezdő fiataloknak kim utathatóan csak körülbelül egyharm ada végzi m u n k áját patrónus segítségével, de még ennél is rosszabb az arán y a segéd-, b etan íto tt és szakm unkások esetében. Pedig a vizsgálat azt is igazolta, hogy szem betűnően külön­ bözik a patro n áltak és a segítség nélkül dolgozók „m inősége”. — Szám okban ugyan nem lehet kifejez­ ni, de egy jó p atró n u s sok pénzt m egtaka­ rít a vállalatnak — m ondja a könnyűipari üzem oktatási előadója. — A sok selejt, a pályakezdőknél elkerülhetetlen bukdácso­ lás okozta „pénzkihatás” tetem es, sajnos, mégis gyakran form ális a gondoskodás; a patrónus szerepe a rra szűkül, hogy alkal­ m anként válaszoljon az új dolgozó kérdései­ re, vagy útbaigazítsa, ha az kéri Sok bába közt elvész a gyerm ek, ta rtja a mondás. Ami a pályakezdőkre vonat­ koztatva úgy értelm ezhető, hogy a szocia­ lista brigád, a KISZ, a p á rt feltételezett, vagy létező p a trónusai között a tényleges törődés elsikkad. — Én teljesítm énybérben dolgozom, zsebre megy m inden percem ! — m ondja az elism ert esztergályos, aki brigádválla­ lásként három ifjú szakm unkást is p atro ­ nál, m ár am ennyiben a naplóbejegyzések­ hez igazodunk. . . — Ha m egfizetik a különbséget, akkor többet törődök velük. De így? Nem ju t rá több idő. — M indig kap jutalm at, Sanyi bácsi — szól közbe halkan az egyik patronált. — Azt a m u n k ám ért kapom, m ert idő­ ben és jó m inőségben adom le. E vállalatnál a kollektív szerződésben rögzítették, hogy a fizetése öt-húsz százalé­ k át kap h atja az a dolgozó, aki „szívügyé­ n ek ” tekinti a pályakezdőkkel való törő­ dést. Ezt időnként m inősítik és e sze­ rin t jutalm aznak havonként-kéthavonként. — Sanyi bácsitól előbb több odafigyelést kívánunk — jegyzi meg finoman a sze­ m élyzeti vezető —, aztán m agasabb lesz a jutalom összege is. Az öreg a rendíthetetlen m agabiztosság fölényével teszi zsebre a fricskát. Senki nem vitatja, m estere a szakm ájának, m indent tud, am it az esztergagéppel lehet és kell kezdeni. A fiatalok azonban „csak” tiszte­ lik — de nem szeretik. Ezért azután nem is követik. — Pedig a példaképek éppen a legjobb patrónusok — só h ajtja el hiányérzetét a személyzetis, m iután Sanyi bácsi becsukja m aga m ögött az iroda párnázott ajtaját. — M ár a szakm ai képzés során csak­ nem egészen átveszi a stafétabotot az is­ kolától az üzem — vélekedik a szakokta­ tó. — A gyerekek a m unkásoktól, a „mes­ terek tő l” lesik el a szakmai fogásokat. . . és szeretik is a m űhelyt, az üzemet. Ha m egnézné a jelenléti ívet, láth atn á, hogy a gyakorlati foglalkozásokról jóval keveseb­ ben hiányoznak, m int az iskolából. Aki on­ nan hiányzik, ide m ár bejön. . . A zért is szeretik, m ert a tanulóévek alatt gyakorib­ bak a sikerélm ények, ők saját m aguk ké­ szítenek el egy-egy m intadarabot, am it az­ tán osztályoznak, m inősítenek is. . . So­ kuk később, szakm unkásként, egy „uni­ form izált” üzembe, m űhelybe kerül, ahol nem az egyéni, hanem a közös p roduktum számít. Ami leggyakrabban azt jelenti, 5 �hogy ny akra-főre g y ártja a szabványter­ m ékeket, elvész az önállósága. . . A pá­ lyakezdés első éveitől lehetőséget kellene adni a bizonyításra, a sikerélm ényekre. Szóval, nem elég az iskolában, ütem ben m egszerettetni a szakm át, arra is kell vi­ gyázni, ne áb rán d u ljanak ki belőle. Csoda-e, hogy fülem be cseng egy nem ­ régiben rendezett üzemi ifjúsági parla­ m ent beszám olójának néhány „tézise”, m elyek sorában a vállalat igazgatója azt bizonygatta, m ennyire „kom olyan” veszik a kezdők társadalm i m egbízatásait, szak­ mai fejlődését. Hiszen őket küldik a tűz­ rendészeti továbbképzésre, a m unkavédel­ mi tanfolyam okra, s a fiatalokra lehet szá­ m ítani, m ondta, bizonyítja ezt, hogy szí­ vesen vállalnak társadalm i m unkát, kom­ m unista m űszakot, s részt vesznek az ön­ kéntes véradáson. . . Jóllehet, szép cse­ lekedet az önzetlen segítségnyújtás, ám ezzel még nem m erül ki az ifjúságpolitikai teendők tárháza, gondolhatták ott és ak­ kor sokan. Noha ezt szóban nem m ondták, m ert „az idő előrehaladtával a parlam en­ te t rövidre kellett fogni”. Ha régi dolgozókat faggat az em ber ar­ ról, m ilyenek voltak a pályakezdés gyöt­ relm ei, legtöbben a szigort, a fegyelm et, a rendet em lítik, illetve az ehhez történő „igazodást”. És ném i irigységgel sorolják, hogy ma törvény, számos rendelet, intéz­ kedés védi az újonnan m unkába lépőket, sőt fizetett patrónusok „őrzik” őket. M eghallgatva a m ost „debütálókat”, b uktatók sora követi egym ást: csalódás az elitszakm ában, a tintaszagú m unkakönyv kikérése, téves önism eret, vékonyka borí­ ték, a nagyváros ígéretei, s félelem a ki­ ábrándulástól —, m intha az intézkedések ellenére rosszabbodna a helyzetük. Pedig ezek az intézkedések éppen értü k szület­ tek. Még az elm últ esztendő m árciusában született egy SZOT-elnökségi határozat, mely szorgalmazta, hogy a szakm unkásképző intézetekben, m ár tanulm ányaik kezdetén, alakítsanak alapszervezeteket a tanulók. „A cél elősegíteni a szakm un­ kástanulók szervezett m unkássá válását. Vagyis a m unkássá válás kezdeti lépései idején m elléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, m ódszerével.” — olvasom a kom m entárban. — Nem vitatom , jó szándék vezette azokat, akik „k italálták ” az iskolai szakszervezetet, de szerintem ezzel még job­ ban elszakadnak a gyerekek tőlünk — állítja az ü zem i szakszervezet titkára. — M iért? M ert nem az iskolában, hanem itt az üzemben, történetesen a szakszer­ vezetben kellene m egtanulnia a gyerek­ nek, hogy m ibe szólhat b e le . . . ugye, a bérbe, a prém ium okba, a segélyekbe, a term elési ügyekbe — sorolja szertartás­ szerűen, m iközben a többiek arcán eny­ hén gúnyos mosoly fakad. Egyikük köz­ be is szól: — Ugyan m ár, m it tu d egy tizennégy éves gyerek az üzemi fe la d ato k ró l. . . ? 6 — A m ennyit mi elm ondunk neki! — replikáz a titkár. — Te, én meg a többi­ e k . . . m unka közben, am ikor ju t rá idő. Csak, tudja, az a baj — címezi nekem m ondandóját —, hogy m indenki a maga aprólékos ügyeivel foglalkozik, nyűgnek veszi azt a néhány jó szót is, am it alkal­ m anként el-elejt. — Nem egészen így van az, titk á r elv­ társ — védi a „m undér becsüle­ té t” az előbbi közbeszóló, de ezzel a meg­ jegyzéssel meg is elégszik, vagy (persze) nincs ellenérve. — Magam sem értem — töpreng a tit­ k ár —, m iért vagyunk ennyire közömbö­ sek egym ás iránt. Azt hiszem, nem érez­ tetjü k az em berekkel eléggé, m ennyire érdekeltek abban, hogy n e átjáróház le­ gyen a m unkahely, hogy egy jó szakem ­ ber m egtartása, m egbecsülése nyereség a közösségnek. . . M indannyian bólogatunk e m egállapí­ tásra, aztán hirtelen csengőszó jelzi, vége a reggeliszünetnek. — No, m együnk patronálni — jegyzi meg búcsúzóul a titkár. Hosszú ideje várakoztam m ár a KISZszobában, van időm átböngészgetni az asztalon szanaszét heverő, m indent el­ árasztó brosúrahalm azt. Kezembe akad az akcióprogram is, ebben hat szó szerepel a pályakezdőkről, ím e: „Figyelem m el kí­ sérjük a pályakezdők m unkahelyi beil­ leszkedését.” Ennyi. — Ez csak az irányelv — m entegető­ zik az éppen m egérkező K IS Z -titkár, aki — m int m ondja — az üzemi négyszög „észveszejtően ” lényeges tanácskozásáról jött. — Sokan elm ennek a cégtől, főként fia ta lo k . . . De hidd el nekem, ha a csil­ lagokat lehoznám az égről, akkor sem le­ hetne ezeket itt tartan i! Őszintén szólva, mi állandóan m ondjuk az alapszerveze­ teknek, az ifjúsági brigádoknak, hogy patronálják a m unkába lépőket, törődje­ nek velük stb., de ennek nincs különö­ sebb tartalm a. Ahogy a többi „szerv” patronálása is akadozik. Gondolom, ők pe­ dig ránk hivatkoznak . . . Olvassunk még bele N. Feri nyolcadik osztályos tanuló bevezetőben idézett dol­ gozatába: „ . . .m ár többször elképzeltem magam, am int autószerelőként a m űhelyben La­ da, Dácia, meg Mercédes kocsikat ja­ vítok. Szüleim m ondták, nem könnyű mesterség, de meg lehet belőle élni, s ha eleinte nem megy a m unka, később bele­ jövök, meg a m űhelyben az öregek is se­ gítenek. . . A pénzről nem tudok semmit, csak azt látom , hogy a szomszédom, aki szintén autószerelő, nagyon jól él, nagy háza, két autója v a n . . . M ár most figye­ lem a kocsikat, én úgy szeretnék dolgoz­ ni, hogyha valam it egyszer megcsinálok, akkor az többet sose rom oljon el, m ert tudom , m ilyen rossz az, am ikor a mi W artburgunk az országút kellős közepén bedöglik, pedig az előző héten hoztuk ki a szervizből.” Tanka László Az é le t nem o lv a s ó tá b o r A szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta n u ló k 5. N ógrád m egyei o lv a só táb o rán ak zárásán han g zo tt el ez a m o n d at: — „Az é le t nem ol­ v asó táb o r” — a résztv ev ő k tő l azóta érk e zett levelekben ezt nagyon sok g y erek idézi és m agyarázza. Többek között ez k észte tett a r ­ ra, hogy az olvasótáborok m u n k á já t, e re d ­ m é n y eit főként n e az ism eretek, az á lta lá b a n m é lta th a tó és sokak á lta l m élta to tt ered m é­ nyek, h an em in k áb b a táb o rlak ó g y erek ek é r ­ zelm ei felől közelítsem meg. E zt a szűkítést azért is jogosnak ta rta m , m e rt az eddigi ol­ vasó táb o ro k m u n k á ja során m eggyőződtünk arró l, hogy az o lvasótábori m ódszerekkel n y ú jto tt ism eretek erős érzelm i h atáso k at, kö­ tő d ések et v á lta n a k ki a gyerekekből, s ez a tényező n ag y m érték b en — m o n d h atn i d ö n ­ tően — segíti az olvasótábori célok v a ló ra v á ltá sá t; így többek között az ism eretan y ag befogadását, a közösség érd ek ein ek felism e­ rését, benne az egyén lehetőségeinek, felelős­ ségének tisztázását. A m ikor három évvel ezelőtt m egkérdezték tőlem, len n e-e kedvem elv állaln i a sz ak m u n ­ k ástan u ló k o lv asó táb o rán ak vezetését, s az új felad attó l fellelkesülve, ta p a sz ta lta b b k o l­ légáim at, ism erőseim et fag g attam az o lv a­ sótáborok h an g u latáró l, ered m én y eirő l, nem sok jó v al kecsegtettek. Újr a h allo tta m m indazt, am it a szak m u n ­ k ástan u ló k ró l á ltaláb a n h allan i le h et (hogy ti. nincs igényük az elm élyülésre, hogy le ­ h etetlen a fegyelm ezésük, érzelm ileg siv á­ r a k , hogy m ég olvasni sem tu d n a k kielég í­ tően). Az időközben összegyűjtött o lv asó tá­ bori pub lik áció k viszont ezeknek az íté le tek ­ nek éppen az ellenkezőjét á llíto ttá k (ami m egnyugtató le tt volna, h a beszélgető p a r t­ n ereim egy része n em azonos egy-egy cikk szerzőjével). K étségeim tá m ad tak , s hogy ezeken ú rrá le­ hessek, aprólékos g o nddal kezdtem elkészí­ ten i a tá b o r p ro g ram ját. M indenekelőtt lá t­ ni a k a rta m , m eg a k a rta m ism ern i a táb o rb a jelen tk ező gyerekeket, m ég a táb o rk ezd ést m egelőzően. V ég igjártam h á t a szak m u n k ás­ képző in tézetek et: tetszik -e a g y erek ek n ek a p ro g ram , tu d já k -e, mi az olv asó táb o r cél­ ja . K erestem a z arcokon, a te k in te tek b e n a félelm eim et feloldó b izalm at. A z isk o lák ­ ból m á r v alam ely est m egnyugodva jö ttem e l. Reális, rac io n ális elh atá ro z ással k ez d tü k a m u n k á t: az v o lt a célunk, hogy h a a g yer­ m ek és a valóság között v alam ily en okból á th á g h a ta tla n fal áll, ré st és rése k et üssünk ezen a falon, hogy a résztvevők egyre tö b ­ b et ism erh essen ek meg a valóságból, illetv e tu d ato so d jék m eglevő n em leb ecsü len d ő v a ­ lóságism eretük. E hhez a m egism eréshez h ív ­ tu k segítségül az iro d alm at, a m űvészeteket, a term észettu d o m án y o k at. Csakhogy a „szellem ”, a m it az olv asó táb o r m á so d ik -h arm ad ik n a p já n k ie re sz te ttü n k a palackból — eg y re tö b b e t k ö v etelt tőlünk! Ön m a g u n k a t követelte. N em v o lt elég a r e ­ m ek k ö n y v tár, a m egfontolt program , a r a ­ cionális tudás, a p ed án s p éld am u tatás. T el­ jes szem élyiségünk m ozgósítására v o lt szük­ ség. F eln y íltak a g y erm ek ek b en a lelki zsilipek. Á rad t belő lü k rö v id é le tü k ezernyi b aja, b á ­ n ata. öröme, kétsége. V álaszt v árta k , ta n á ­ csot, eg y ü ttérzést — nagyon sokan csak m eg ­ h allg atást. Az első n ap o k g átlásai u tá n n em v o lt a p ro g ra m n ak egyetlen olyan té m ája sem, am e­ lyik m eg n e szó laltatta v o ln a a gyerekeket. És úgy, ahogyan m i v á rtu k , k ív á n tu k , re m é l­ tü k . N em m űelem zésre szám íto ttu n k , hanem a m ű v ek és a v aló ság közötti viszo n y felfe­ dezését rem éltü k . P on to san azt, a m it p ro d u ­ k áltak . �Ára d ta k a vallom ások családról, iskoláról, önm agukról, aztán visszatértek oda, ahonnan elin d u ltak , és összekapcsolódott, elvált, ú jra ta lálk o zo tt az irodalom , a m űvészet é le tü k ­ kel, g o n djaikkal. A n a p m in d e n ó rá já b a n eg y ü tt v o ltu n k a gyerekekkel. N yugtalanító k érd é seik re v á la ­ szoltunk, sa já t ta p a sz ta la ta in k és meggyőző­ d ésü n k felm u tatá sa m e lle tt kölcsönvettük írók, költők, tudósok, m űvészek tu d á sá t és érzelm eit. S zétszedtük és összeraktuk a v ilá ­ got, és szétszedettük és összerak attu k a g y ere­ kek k el is. É jjel pedig fo ly ta ttu k ugyanezt mi, feln ő ttek . M inden v é g re h a jto tt és v ég re h aj­ ta n d ó fela d ato t pedagógiai, m etodikai elem zéssel é rté k e ltü n k és te rv e ztü n k meg. P ro g ram u n k „tényanyaga” ezeken a beszélge­ tések en ötvöződött igazán eredm ényessé. Meg­ ta n u ltu n k mi is „olvasni” az o lvasótáborban: a g y erek ein k et „olvastuk”, hogy é rtsü k őket. H árom éve dolgozik eg y ü tt az olvasótá­ bor vezetősége, többen az előző kettőben is rész t vettek. S zervezésben, tervezésben, k i­ a la k u lt szokásaink, m ódszereink v annak, a v ég reh ajtás azonban állan d ó rugalm asságot követel, m erev fo rm á k a t n em a lk alm az h a­ tunk, hiszen nagyon sokszor a p illan a tn y i szituáció d ö n ti el a to v áb b h alad ás m ikéntjét. K özösen k ia lak íto tt p ro g ra m ja in k nem „szak m u n k ástan u ló i”, han em em beri lé p té­ kűek. Az olvasótáborok kulcsem berei v é g ü l­ is a kiscsoportvezetők, a mi három éves si­ k erso ro zatu n k is ra jtu k m úlott. K öltők, írók, m űvészek, pedagógusok, népm űvelők v á l­ lalk o ztak e rre a m u n k ára, de igazán csak az érezte a sik e rt — b árm ilyen széles k ö rű is­ m eretek k el rend elk ezett is —, aki nem ­ csak az irodalom m al, m űvészetekkel tu d o tt azonosulni, hanem a gyerekekkel is. K ét éve szakközépiskolai ta n u ló k k al bő­ v ü lt az olvasótábor résztvevőinek köre, de n em v áltoztak a gyerekek érzelm i igényei, nem v álto zo tt tudásszom juk és öröm ük ön­ m aguk képességeinek felism erésében. H árom év ta p asz talata i alap já n állíth a tju k , hogy a szak m u n k ás- és szakközépiskolai ta ­ n u ló k á ltalán o s m egítélése h ely telen ; és m indazok állásp o n tja, a k ik feloldozás t k e ­ resn ek az ered m én y telen ség ek ért — re n d k í­ vül kényelm es. M ert nem a cso n ttá szárad t szivacs hibája, h a nem ju th a t vízhez. M it je le n t a gyerekek szám ára az élet, s hogyan ütközik vagy ötvöződik ez azokkal a ta p asztalato k k al, am elyeket az o lvasótábor­ ban szereznek? A sz ak m u n k ástan u ló k é le tte re tágabb, m in t a szakközépiskolásoké: sz ám u k ra a család és a lakóközösség, az iskola és a m un k ah ely a lk o tja a m odellt. A szakközépiskolásoknak m u n k ah elyi ta p a sz ta la ta ik nincsenek, illetve m ásodlagosak, szám ukra az é lettap a szta lato k ­ n a k ezt a résziét felnőttközösségek vagy egyének közvetítik, így ezek a szakm unkástan u ló k étó l an n y ib an té rn e k el, hogy n em sa­ já t élm én y k én t kerü ln ek felszínre. A fizikai és szellem i m unka ily e n fa jta e l­ k ü lö n ítésében — és ebből fakadóan az „élet n em o lvasótábor” kijelentésben — k ét té ­ nyező já tsz ik közre erőteljesen. Az egyik: az iskolának m in t é le tü k szer­ ves részének m ás m ódja v a n a rra , hogy olyan m élységben te re m tse m eg az o k tatás (taní­ tás-tan u lá s) és a nevelés egyidejű h atásren d szerét, m in t a z olvasótábor. E nnek kö v et­ kezm énye, hogy a szám u k ra ism eretlent, a szellem i m u n k a eredm én y ek én t létrejövő ön­ m eg v alósítást egyszerinek, esetlegesnek, az élettő l táv o lin ak tekintik. A m ásik tényező: a szakm unkástanulók h á ­ rom negyed része — a szociológia tan ú ság a és a n ek ü n k elm ondott vallom ások sz erin t is — k én y szerp ály ára került, így a szak m á­ já h o z kapcsolódó fizikai m u n k a nem okoz sz ám á ra öröm et, d e nagyon sokszor je len t szenvedést, a legjobb esetben „csinálni csak kell v a la m it” jelleg ű beletörődést. A család, a m u n k ah ely , az iskola sok ese t­ ben m á sfa jta közösségi ta p asz talato k a t n y ú jt a gyerekeknek, m in t a z olvasótábor. „Egyik este, am ik o r ap u m e g in t részegen jö tt haza, kezdtem kifűzni a cipőjét, m in t m áskor. A k ­ kor belém rúgott. Én a k k o r nagyon sírtam ...” „Irtózatos, h a k iab áln ak . N álu n k is, h a a n ad rá g d ere k át elro n tju k . H a visszaszólunk h az ak ü ld en ek és h ián y zó t í rnak.” „Az egyik g yerek felo lv aso tt az újságból egy új e ljárást, a m e ster m eg azt m ondta, hogy ez n em igaz, m e rt ő m ég o ly an ró l nem is hallo tt. M eg h arag u d o tt nagyon a g yerek­ re .” „Nem tudom , szó lt-e az Ildi néni v alam it, hogy én a kiscsoportos foglalkozásokon m in ­ dig csak h allg attam . Jö v ő re ez m á r n em így lesz. Én meg sem m e re k szólalni, m e rt hogy­ h a v alam i ro sszat m o n d tam az iskolában, m in d já rt rá m k iá lto ttak . E zért m ég m indig félek.” „ . . . itt az o lv asó táb o rb an m in d en t m egm a­ g y ará zta k n ek ü n k , és b á rm i pro b lém a adó­ dott, rögtön m in d en tu d á su k k al seg ítettek n e­ künk. De ez az é le t te rü le te in nincsen így. N incs ki m egfogja a k ezü n k et és segítsen.” Ezekből a töredékes vallom ásokból is k ita ­ p in th a tó , hogy az olvasótáborok nagy é rd e ­ m e a d em o k ratik u s közösségek m e g terem té­ se. A jogok és kötelességek azonos m érték ű gyak o rlása ak tiv itá st, egym ás irá n ti felelős­ ség érzetet v á lt k i a gyerekekből. A v itak ész­ ség k ia lak u lása és fejlődése, az érv e k k o r­ re k t felso rak o ztatása m eg v álto ztatja az egy­ m ás k ö zt m egszokott h angnem et, eg y re in ­ kább k ia lak u l b en n ü k a m ásik m eg értésén ek igénye és a türelem . A k iscsoportokban szerveződő, k ialak u ló m ikroközösségek sohasem éln ek elszigetel­ ten, sohasem érezh ető a csoportok között egészségtelen riv alizálás vagy lekicsinylő m egkülönböztetés. I tt sen k ire sem k iá lta n ak rá, h a ro sszat m ond, itt a kiscsoportvezető is „b e v allja”, h a v a la m it nem tu d , de p él­ d á t m u ta t arra, hogy nem szabad belenyugod­ n u n k tévedéseinkbe. M ivel a kiscsoportok közösségi tu d a ta azo­ nos és erőteljes, term észetes tu la jd o n ság u k k á v álik a nyitottság, am ely a m akroközösség k ialak u lásá n ak alap feltéte le és lényege. Így jön lé tre a táb o ri közösség, am ely m egsokszo­ rozza a kiscsoportokban m eg élt pozitív k ö ­ zösségi élm ényeket. Idézzük ism ét a tá b o r lakóit! „Mi az a la tt a k ét h é t a la tt úgy éltü n k , ahogy a »p arad icso m b an « sem jobban. M int egy n agy család. H a v alak i örült, eg y ü tt ö rü l­ tünk vele, h a b úsult, mi is szom orúak le t­ tünk, d e v ig asztaltu k . És ez az ÉLETBEN nincs így. Á llítom , hogy az o lv asó táb o rb an az a la tt a rö p k e k é t h é t a la tt jobban össze­ kovácsolódtunk, m in t a z o sztály b an egy év a la tt.” „F őképpen a táb o ro n b elüli vezetők ad ták a legtöbbet, ak ik közelhoztak egym áshoz b e n ­ n ünk et. A b arátság o t, a sz erete te t a d tá k n e ­ k ü n k és ezzel ta n íto tta k m in k et. A zt hiszem a cé lja en n e k a tá b o rn a k nem is a n n y ira az ism eretek bővítése, h an em in k áb b az egy m ás­ hoz v aló közelség m egterem tése, vagyis az ezzel v aló ta n ítá s v o lt a cél.” F e lm e rü lh e t az a kérdés, hogy h a az o l­ vasótáb o ro k ism eretn y ú jtó szokásai, m ódsze­ rei, légköre, h an g u lata, érzelm i é le te en n y i­ r e elk ü lö n íth e tő és m eg k ü lönböztethető az á lta lu n k g y ak o ro lt és m egszokott, m égis sok­ szor nagybetűvel ír t életétől, a k k o r szab ad -e így csinálni. N em k ellen e-e jo b b an kö zelíte­ ni a m indennapokhoz, nem k ellen e-e inkább edzeni a gyerekeket, hogy biflázni tu d jan ak , hogy el tu d já k tű rn i felnőttközösségeink rossz szo k ásait: az in trik á t, a hatalo m v ág y at, a közönyt, a k érk ed ő butaság o t? V alóban! Így is fel le h etn e oldani a k e t­ tős kötést! Csakhogy é le tü n k g y ak o rla tátó l eltérő ek az elveink, és szeren csén k re g y e r­ m ek ein k igényeit m ég elv ein k éltetik . E zért is h a so n lítják össze a z élete t az o lv asó táb o r­ ral, m e rt úgy érzik, hogy m indaz, a m it k ét h é t a la tt m egéltek, szebb m in t eddigi életü k , m e rt érzelm ekben, tu d ásb an g y arap o d tak , é le tm in tá t, családm odellt, tá rsa d a lm i közös­ ségekre kötelező n o rm á k a t fedeztek fel. M indezt m egfogalm azzák a tá b o r u tá n o tt­ honról k ü ld ö tt leveleikben. ..A táb o rb an tozott bennem . got. R ájöttem , és az irodalo m nagyon sok m in d e n m eg v ál­ Más szem m el nézem a v ilá ­ hogy m it je le n t a m űvészet szám om ra.” „T öbbet tudok, m in t azelőtt. Jo b b an é rd e ­ keln ek József A ttila versei. De n em csak az övé, m ás költőé is. N éha úgy érzem , hogy én is szeretn ék k ö ltő lenni. N em azért, hogy híres legyek. N em is tudom m ié rt.” „B eléptem a z irodalm i szín p ad b a is, m e rt úgy érzem , képes vagyok én is a rra , hogy úgy elő ad jak v alam it, hogy aki m egnézi az elő­ ad á su n k a t, m egértse, hogy m it a k a rtu n k m ű ­ so ru n k k al kifejezni.” „Úgy érzem , több v an bennem , m in t am it ed d ig k ihoztak belőlem , s ez m eghatározza életem egész folyását. E lü ltették bennem a többre, jo b b ra, a szebbre való törekvés p a ­ lá n tá it, s azt hiszem , én soha nem leh etek elég ed ett em b er.” S o k an v an n a k a m egértők, befogadók és továbbgondoló k, olyanok, ak ik jól lá tjá k , hogy az o lv asó táb o r csak része, kiegészítője az életn ek , különbözőségeit ütköztetik, d e m egérzik a közelítés lehetőségeit is: „ . . . a z é le t nem olvasótábor, ezt m indenki tu d ja. N em olyan könnyű és öröm teli. Az o lv asó tá­ b o r csak kikapcsolódás, az élet viszont tele v an nehézségekkel, ak ad ály o k k al. A táb o r kiegészíti azt, a m it m ásk o r nem tu d n á n k e l­ é rn i.” „Sajnos, igaz. AZ ÉLET NEM OLVASÓ­ TÁBOR. V alóban nem , de te h etü n k érte , hogy h aso n lítso n .” É letük — életü n k — m e g v álto ztatásán ak igénye, a z olvasótábori m in táh o z való köze­ lítés leh etőségeinek felism erése az é le t és az o lv asó táb o r élm én y ein ek különbözőségeiből fakad. Az o lv asó táb o rb an az ak tív m u n k a öröm ­ fo rrás, önkifejezés, az önm egvalósítás p o ten ­ ciája. A feln ő ttek és a gyerekek k ap cso lata az ideális szülő-gyerm ek, n ev e lő -tan u ló p a r t­ n erk ap cso lat. A gyerekközösségben m in d en k i eg y en ran ­ gú: a m ásik ért, önm agáért, a közösségért fe­ lelős egyén. M indezek ered m én y ek én t boldogan fedezik föl önm agukban a v áltozásokat, s g ondolnak a rra , hogy az élete t (családot, lakóhelyi kö­ zösséget, iskolát, m un k ah ely et) valah o g y ily en n é kellen e fo rm áln i: „V ajon az életb en el le h et-e képzelni egy olv asó táb o rt, am ik o r m a jd m in d en h o l egyform án, eg y üttérzésben, a h ib á k a t n em félrelökve, h an e m m egoldva fognak élni az em b erek ? A m ikor m in d en k i fogja egym ás kezét, úgy, ahogy mi a k ö r­ tá n cb an ?” „Az é le t nem olvasótábor... d e nem á ll m eg itt a m ondat, h an e m fo ly tató d ik : hogyha n em is ilyen szépen és jól, d e alak ítsu k az é le tü n k e t hasonlóvá. Igaz, a hasonlóság tá ­ v o li, d e a közöm bösségből kevesebb kell. V a­ lahogy az életb en is jobban kéne egym áshoz közelíteni, és a szem beütközéseknél (am iből nagyon sok van) h ely tálln i, és bizony nagyon sok m in d e n t elviselni. N em feladni, h an em m egoldást ta láln i, h a ez lehetséges.” Szabó Ernőné 7 �N ó g rád m eg y e sz ellem i k u ltú r á já t elem ző d o k u m e n tu m o k , ta n á c s k o z á s o k , k iú ju ló h e ly i v i­ t á k té m á ja a m ű v é sz e ti é let h e ly z e te , m in ő ség e . L eg u tó b b a m e g y e i n a p ila p h a s á b ja in lefo ly t eszm e c se re t á r ta fel is m é te lte n az e te rü le te n é rz é k e lh e tő g o n d o k a t. A sz er­ k e sz tő sé g ü n k h ö z é rk e z e tt a lá b b i k é t írá s b iz o n y sá g a s z e rin t — le g a lá b b is a b e n n ü k é r in te tt ze n e i élet v o n a tk o z á s á b a n — k ev és p ro b lé m a m e g o ld ó e lm o z d u lá s tö r té n t az u tó b b i id ő b en . A zért is b o c s á tju k O lv asó in k elé m in d k e ttő t (T ó th C sab a sz e rz ő n k é é t a — b á r v á z la to s — á t ­ te k in té s ig é n y e o k á n k ü lö n ö se n v itá r a in g e rlő n e k ta r tv a ) , h o g y e sz ű k e b b á g a z a to n b e lü l le ­ h e tsé g e s és sz ü k sé g e s te e n d ő k fe lra jz o lá s á h o z n y ilv á n o s fó ru m o t te r e m ts ü n k . (A s zerk .) Zenei életünk kis tükre Zenei életü n k á tte k in tő elem zése is adott tenm észetszerű k ritik a i szem pontokat, eze­ ken tú l m égis h ag y ’ hivatkozzam a r r a a két k onkrét apropóra, m ely végül is írásra s a r k a llt! M ásfél évvel ezelő tt a m egyei nap ilap h a ­ sá b ja in „Tűnődés a m űvészetek tám o g a­ tá s á ró l” cím m el v ita za jlo tt a helyi m ecé­ n áló gyakorlatról. É lénk, szenvedélyes h a n ­ gú hozzászólások jelezték a té m a a k tu a li­ tá sá t, a m egoldást kereső szándékot. V a­ jo n m á sfé l esztendőnyi távolságból m eny­ nyit, m it őrzött meg ak tu alitásá b ó l a v ita — leszű k ítve m ost itt a m űvészetek tám o g a­ tá sán a k p ro blém akörét a zeneire. A Muzsika cím ű folyóirat h a sá b ja in , S za­ bó H elga cikke nyom án, széles körű v ita bo n tak ozott ki az általán o s iskolai én e k ­ zene ta n ítá s gondjairól. A „T orzulások a kodályi zenei nevelés általán o s iskolai a l­ k alm az ásá b an ” cím et viselő Szabó H elga-re­ fe rá tu m problém afelvetései tá g ab b té rb e n is érvényesek, hiszen következm ényei — többek között — az a m a tő r kóruszenei m ozgalm at is károsan befolyásolják. (Kór u s k u l t úr á nk ) C élszerű te h á t m in d já rt az alap o k n ál: az ének-zenei n ev e lő -o k tató tevékenységnél kez­ deni. K öztudott, hogy M agyarországon — a m űvészeti nevelés részeként — az ének­ zenei nevelő m unka céltu d ato san felép ített ren d sz ert képez: az óvodai nevelés, az á lta ­ lános és középfokú iskolák, az ének-zenei tag o zatú általán o s iskolák és gim názium ok, v a la m in t a k ite rje d t zeneiskolai intézm ényhálózat. Az á ltalán o s és középiskolai ének-zenei n ev elést itt m ost csupán egyetlen szem szög­ ből, a k ó ru sk u ltú rá n k jö v ő jé t m egalapozó fela d ato k a t te k in tv e érintem . Az „Éneklő ifjú sá g” és m ás te rü le ti k ó rusbem utatók szo­ m orú tap asztalata, hogy általán o s iskolai kó­ ru sa in k tevékenysége n em folyam atos. S zak ­ em b erh ián n y a l is m agyarázható, ám sokkal in k á b b szem léleti fogyatékosságnak tu d h a tó b e a kórusnevelő m u n k án ak ez a fogyaté­ kossága. Az iskolai kórus legtöbbször csu­ pán a helyi négy-öt rendezvény kiszolgá­ lá sá ra szerveződik, és h a csak ezt az igényt tá m asztja az iskolavezetés és é n e k ta n á r az é n e k k a rra l szem ben, ebből n y ilv án nem lesz k órusépítés. Az első „ro stá n ” így kiesnek azok a z iskolák, ahol eleve nincs, vagy csak alkalm i é n e k k a r m űködik; a m ásodik szűrőnél azok, am elyekben a többé-kevésbé ren d szeresen m űködő kórusok belső m u n k á­ já n a k eredendő fogyatékosságai, a szakveze­ tés h iá n y a vagy igénytelensége „h a tn a k ”. Az „á llv a m a ra d ó ” é n e k k aro k szám a, ahol ugyanis rendszeres és a kórusvezető k v a litá ­ sá n a k m egfelelő színvonalú m u n k a folyik, igen csekély. K ét-h á ro m kórusunk üti m eg a z t a m ércét, am it országos szin tn ek nevez­ nek, és am itől még m indig leg aláb b egy k lasszissal előbb v a n n a k a legjobbak. A kö­ zép isk olákban sem sokkal kedvezőbb a kép, (az egyetlen k iv étel a Bolyai G im názium , ah o l m in teg y évtizede m egalapozott kóru s­ m u n k a és zenei nevelés folyik, éveken k e ­ resz tü l kiválóan szerepeltek az országos ze­ n ei m űveltségi versenyeken, és a le á n y k a r az egyetlen, hazai v iszonylatban is szám on t a r ­ to tt m egyei középiskolai kórusunk), b á r az e lm ú lt években v alam ely est ja v u lt a helyzet, a gim názium okban, szakközépiskolákban és a szakm unkásképző intézetek b en eg y a rán t 8 tö rté n tek kezdem ényezések, s ez különösen a szakközépiskolák és szakm unkásképzők esetéb en fontos, ahol a z ének-zenei nevelés ta n te rv b e n nem szerepel. F eln ő ttk ó ru sain k fogyatékosságairól, az u tá n p ó tlá s g o n d jairó l szólva, term észetesen nem szabad m egfeledkeznünk az alsó- és k ö ­ zépfokú iskolák k órusnevelő m u n k á já n a k h i­ ányosságairól, hiszen az itt ta p asz talh ató p ro b lém ák to v ábbgyűrűznek, k ih a tn a k a feln ő ttk ó ru so k tevékenységére. A hol nincs m eg az alapozó, általán o s és középiskolai kóru sn ev elő h á tté r, o tt term észetesen n em jö ­ het lé tre — vagy csak n agy erőfeszítés á rá n — felnőttkórus. Ilyen értelem b en te k in th e tő fe h é r fo ltn ak Pásztó, N agybátony, Rétság, K isterenye, ah o l évek ó ta k ép telen ek a fel­ n ő ttk ó ru s létesítési-m űködési feltéte leit m eg­ terem ten i. S okkal összetettebb a gond S al­ g ó tarján esetében, ah o l a jelen tő s ip ari h á t­ té r és m u n k á sk u ltu rális hagyom ányok e l­ len ére sincs színvonalas feln ő tt m u n k ásk ó ­ rus, a B ányász fé rfik a r u tán p ó tlási, szerep ­ lési nehézségei ism ertek, a kohászati üze­ m e k , az üveggyárak, a ZIM és a fiatalab b üzem ek sem k ü lö n -k ü lö n , sem közösen nem p ró b álk o zn ak k ó ru st szervezni. Nem csoda hát, hogy a g y ak o rta em leg etett trad íció in k ellenére, m a n em ren d elk ezü n k egyetlen olyan m u n k ásk ó ru ssal sem , am ely a z o rszá­ gos élv o n alb a sorolható. (Zeneoktatás, hangszeres kultúra) A k é tirá n y ú zeneiskolai n evelő-m űvelő pro g ram céljai: eg y részt a szakzenészu tá n p ó tlás biztosítása (azaz a zenei p á ly á ra készülők felkészítése), m ásrészt az ún. köz­ m űvelődési funkcióból következő feladatok (am atő r zenei m ozgalom tám ogatása, u tá n ­ p ó tlá sá n ak biztosítása, a fiatalo k zenét sze­ rető , értő, m űvelő em b erré nevelése). Az e l­ ső funkció célja világos — a h iv atáso s ze­ nészu tán p ó tlás n evelése —, ennek a k ö v etel­ m én y n ek á lta lá b a n m eg is felelnek az isko­ lák. (Sőt, a zenepedagógussal szem ben tá ­ m a szto tt vezetői követelm ény sz erin t g y ak ­ r a n az egyetlen o b jek tív m érce, hogy h ány n ö v en d ék ét v ették fel m agasabb zenei in ­ tézm ényekbe, h o lo tt a zenei p á ly á ra készülök legfeljeb b az összlétszám öt százalék át t e ­ szik ki.) A m ásodik funkcióból eredő fel­ adato k lényege viszont n em egyértelm ű, ta r ­ ta lm a kidolgozatlan. T ehát, a zenei p á ly á ra n em készülő zeneis­ kolai ta n u ló k a t n evelő-m űvelő g y ak o rla t v ita th a tó . N em elégíti ki ő k et az, a m it a ze­ n eisk o la ad h at, zenei érd ek lő d ésü k és ízlé­ sük g y ak ra n n em ad e k v át a h iv atalo s ta n ­ anyaggal. E m ia tt gyakori a zenei t a nu lm á ­ nyok m egszakítása. T ek in tettel a rra , hogy a zeneiskolai o k ta ­ tás n é h á n y alap v ető d o k u m e n tu m a (ren d ­ ta rtás, általán o s és szakfelügyeleti ú tm u ­ ta tó stb.) tö b b éves v ajú d ás e llen é re sem jö tt a világ ra, nagyobb helyi önállóságot és kezdem ényezőkészséget feltételez a m egyei és fen n ta rtó i fela d ato k a t ellátó tan ácso k r é ­ széről, d e m in d en ek elő tt a zeneiskolák v e­ zetőitől, ta n testü leteitő l. N yilvánvaló, hogy a m a tő r képzésen n em d ilettán s, ille tv e la i­ kus zenészképzést, h an e m a zenei p ály ára nem készülő, zen ét ta n u ló fiatalo k hangsze­ res és elm életi m ű v eltség g y arap ító n ev elését é rtjü k . E n n ek so rán bizonyos szín v o n a­ lon képessé v á ln a k a han g szeren játszan i (elsősorban s a já t öröm ükre), és így m in t t á ­ m ogató közönség ak tiv iz álh a tó k lehetnek. M ás m egközelítésből: a g y erm ek és az ifjú, a töm egkom m unikációs eszközök és Szűkebb k ö rnyezete (család, b a rá ti kör), v a la m in t egyéni érd ek lő d ése folytán — az iskolai ének-zenei képzés „d a c á ra ” — érzelm ileg sokkal szorosabb szálak k al k ö tődik olyan ze­ n efajtákhoz, am elyek nem ta lá lh a tó k a zene­ iskola falai között: a szórakoztató, illetv e könnyűzenéről van szó, v agy ahogy a m in ­ d en n ap i szó h aszn álatb an ism e rt: a beat-, pop-, ro c k z e n é rő l.. . (M ár csu p án zárójelben em lítem meg, hogy a zeneiskolai tan an y ag o n k ív ü l rek ed t a k rea tív zenei készségeket k i­ bontó-fejlesztő jazz és a hangszeres népzene is.) V ajon kikre, m ely intézm ényre h á ru l (há­ ru lh a t) a feszítő felad ato k m egoldása je le n ­ legi közm űvelődési és m ű vészetoktatási in ­ tézm é n y stru k tú rán k b a n ? H a a zeneiskola h ely ét-szerep ét k eressük k u ltu rá lis intézm ény- és tevékenységrendsze­ rü n k b en , m in d en k ép p en a település vagy te ­ rü le t zenei életén ek fókuszában ta lá lh a tju k meg. Szükséges teh át, hogy a zeneiskola ne egyszerűen csak h ely t ad jo n a zeneiskolán k ív ü li hangv ersen y ek n ek , zenei esem én y ek ­ nek, h an em a hangszeres és k órusm uzsika alk o tó m ű h ely e legyen, m ag áb a in te g rálv a m in d a z t a tevékenységet, am i zenei nevelési és közm űvelődési téren az ad o tt településen (területen) létezik. M eggyőződésem, hogy ez a fela d at a zeneiskoláknak hosszú távon nem egyszerűen p resztízskérdés lesz, han em lé t­ feltételük. H angszeres k u ltú rá n k a t a m egyei szim fo­ n ikusok, egy k am araz en e k ar és öt fúvószene­ k a r rep rez en tá lja . A szim fonikus zen ek ar azonban p éld áu l a filh arm ó n iai szereplése­ ken k ív ü l viszonylag kevés koncertezési h e­ ly et és lehetőséget tu d h a t m ag áén ak ; s en ­ n ek egyfelől anyagi, tech n ik ai oka v an : r e n d ­ k ív ü l költséges a zen ek ar szállítása, a m ű ­ velődési h á z állap o ta, nagysága, színpadi m é­ re te ritk á n felel meg a fogadás k rité riu m a i­ nak . A m ásik az ún. m ű so rp o litik ai aggály: a k o n certek et meg k ell előznie az illető te le p ü ­ lésen eg y fajta so k rétű érzelm i és é r ­ telm i felkészítésnek, elfo g ad tatn i, k u l­ tu rá lis szü kség letté ten n i olyan ze­ nei esem ényt, am in ek sem m ilyen (zenei) előzm énye nincs. További á ltalán o s jellegű tech n ik ai p roblém a, hogy a n y á r a szabadtéri m egoldás révén nagyobb lehetőséget ad h at, viszont a klasszikus n y árid ő a zen ek arn ál is pihenőidő, vakáció. A ztán : a n ag ybátonyi v o ­ nós k am araz en e k ar m é re tén é l fogva is jo b ­ ban m ozgatható, szerepléseik részben felk é­ rése k teljesítése, m á srészt önszervező m un k a eredm ényei. A fúvószenekarok lé té t m eg h a­ táro zó és jö v ő jé t veszélyeztető problém a, hogy egyik zeneiskolánk sem re n d e l­ k ezik teljes rézfúvós tan szak k al (tan ári fel­ té telek hiánya) — így az tá n b eláth a tó időn belül n em v á rh a tó olyan szám szerű és szín ­ v o n alú u tán p ó tlás, am i ezeknek az eg y ü tte­ sek n ek a létszám g o n d ját m egoldhatná. (Köz­ tu d o tt, hogy fúvós zenészeink szívesen k ise­ g ítik egy m ást — é rte m ez a la tt a ze n ek a ro ­ k a t —, m égis e re tn e k a gondolatfelvetés, hogy egy színvonalas városi fú vószenekar a Kohász és B ányász fú v ó sain ak fúziójából le ­ hetséges (?), s m ég in k á b b ez a helyzet B a­ la ssag y a rm at és Szécsény esetében!! A fen n ­ ta rtó szerv ek fig yelm ére és m eg értésére apellálok, am ik o r á llá sp o n tju k felü lv izs­ g á la tá t kérem .) (H angversenyélet, zen ei ism eretterjesztés) Zenészek és n ép m ű v elő k szájából g yakran elhangzó panasz, hogy N ógrád m egyében nincs szám ottevő közönsége a kom oly zené­ nek, egy-egy h an g v e rsen y re v alósággal tobo­ rozni k ell a hallgatóságot, a filh arm ó n iai k o n certek en is jóval több az e la d o tt b érle­ te k szám a, m in t a tényleges közönség. S, hogy v ajo n m ennyiben h ely tálló ez a panasz, és h a igen, hol k eresen d ő k a h ib á k fo rrásai, o k a i...? F ilh arm ó n iai k o n certelláto ttság u n k szű­ kösségének és a m egfelelő h angversenyközön­ ség h iá n y án a k ism eretéb en p arad o x u l hat, �hogy iskoláink, m űvelődési o tth o n a in k nem szerveznek ún. h angverseny-előkészítő fog­ lalk o záso k at (bár, tudom , v an n a k kivételek — s tiszte let e nagyon keveseknek). V ita t­ h a ta tla n ugyanis, hogy az élő koncertet, a legjobb m inőségű gépzene — sztereo- vagy k v ad ro fo n -felv étel — sem póto lh atja. A köz­ v etlen k o n ta k tu s zenész (kórus, zenekar, szó­ lista) és közönség között m eghatározó, m e rt k ö lcsö n h atásu k b an az elhangzó m ű egyszeri és m e g ism é te lh e te tle n : ehhez a kölcsönha­ tásh o z viszont m in d k é t kom p o n en sre — jó m u zsik u sokra és é rtő h allg ató ság ra — egy­ a r á n t szükség van. A lap jaib an téves te h á t az a szem lélet, hogy a felad ato k így eloszt­ h ató k : a m uzsikusok (zenetanárok) fela d ata csupán az, hogy hangversenyeken k özrem ű­ ködjenek, hiszen a népm űvelők úgyis a r r a valók, hogy biztosítsák a p ublikum ot! L ég­ v á ra k a t ép ítü n k , am ik o r a közönségnevelést felcseréljük a közönségfogással, am ikor a z t hisszük, hogy em berek becsalogatása — „m ajd m egszokja” jelszóval — b á rm it is m egoldhat. Szükség v an olyan, h an g v erse­ n y ek e t m egelőző foglalkozásokra, ahol m ag­ nón vagy lem ezjátszón m eg szó laltath ató az élő k o n cert zenei anyaga, ahol — a részt­ vevők felkészültségéhez m é rten — a zene­ m ű v e k értelm ezésére, elem zésére so r k e­ rü lh e t. És ah o l a k á r az is m agy arázh ató , hogy a tö b b tételes zenem ű szü n eteib en a z é rt n e tap so lju n k , m e rt m eg szak ítju k a zene fo ly am atát, n e m pedig illik — n em illik kérdése. Ez term észetesen é n e k -z e n e ta n á ro k és népm űvelők, v a la m in t intézm ények (m ű­ velődési központ, zenei k ö n y v tár, zeneiskola, á ltalán o s és középfokú iskolák) összehan­ golt m u n k á já t feltételezi. Ism e rt tény, hogy a filh a rm ó n ia-k o n ce rte k szám át te k in tv e N ógrád m egye, m essze le­ szakad v a, az utolsó hely en áll. Ezen a h ely ­ zeten az O rszágos F ilh arm ó n ia segítségére csak ak k o r sz ám íth atu n k , h a m eg terem tjü k ennek a közönségfeltételeit. K özbülső és h i­ án y p ó tló m egoldásként, egy-egy akció ere­ jéig, m egyei egy ü ttesein k és zeneiskolai ta ­ n á ra in k szóló- és k am arak o n c ertje i k ín á l­ koznak. A közm űvelődési szolgáltatási prog­ ra m zenei része és az „élő zen ét a falusi is­ k o lá k n ak ” akció jó lehetőség (a kom olyzene szo lg áltatásán túl) a rra , hogy a zenei n ev e­ lés-m űvelés ism eretterjesztő és n ép szerű sítő felad atai is érv én y esü ljen ek . (Szórakoztató zene) A szórakoztató m űvészet tá rsa d alm i m eg ­ ítélése a z t a tu d a ti álla p o to t tükrözi, am i az au tonóm (magas) és szó rak o ztató (közhasz­ n álatú ) k u ltú ra tö rtén elm ileg k ia la k u lt k e t­ tészak íto ttság áb ó l következik. E nnek tu d ati fölszám olása sem látszik kisebb és rö v id eb b tá v ú felad atn ak , m in t a k ét k u ltú ra közötti szakadék m egszüntetése. A szó rak o ztatás a közm űvelődés in teg rán s része, de a g y ak o r­ la tb an , a közm űvelődési in tézm én y ek m in ­ den n ap o s tevékenységében ez m ég nem m u ­ tatkozik. A szórakoztató k u ltú ra , s z ű k e b b é rte le m ­ ben a szórakoztató zene, m ű velődéspolitikai m egítélése nem ked v ezett a m ű faj szín v o n al­ beli fejlődésének. M egtűrt m ű faj lévén e szakm a m ű velőinek (a szórakoztató zenészek) intézm ényes k épzése-továbbképzése az o rszá­ gos g y ak o rlatb ó l hián y zo tt! Je len leg az O rszágos S zórakoztatózenei K özpont stúdiói lá tjá k el a képzés, a kateg ó riaszerző és -ja v ító vizsg á­ r a való felkészítés felad atát. M egyénkben m ásodik éve m űködik stú d ió v en d é g ta n áro k ­ k a l, igaz, en n ek h atása a szórakoztató zené­ szek szakképzettségi szin tjén még n em m é r­ hető. Ebben a szakm ában, ahol A, B, C k ateg ó riás és „ideiglenes engedély” m in ő sí­ tések van n ak , a v en d ég látó ip ari egységekben dolgozó zenészek m in teg y 63 százalék a n em ren d elk ezik k ateg ó riáv al, csupán ideiglenes reg iszterrel, a k épzett m uzsikusok között is m indössze egy „Á ”-k ateg ó riás zenész dolgo­ zik a m egyében. A h atv an a s év ek b en elszap o ro d o tt b e a t­ zen ek aro k — m elyek a m űvelődési házak tán cm u latsá g ain szo lg áltattak zen ét — szá­ m a a h etv en es évek m ásodik felé re erősen lecsökkent. N em a tán c szokása. d iv a tja sz ű n t meg, h an em az élő zen ét szo ríto tta ki a gépzene, a disco. A jelenleg szórványosan m űködő egy ü ttesek egyike sem ren d elk ezik hivatásos ORI vagy OSZK m űködési en g e­ déllyel. A szórakozóhelyek (étterm ek, presszók) zen eszo lg áltatásait h allg atv a g y ak ra n visz­ sz a té rő kérdések a következők. K iket, m ilyen réte g ek e t és m ennyiben szó rak o ztat ez a zene (ez színvonalbeli, d e ízlésbeli k érdés is)? V a­ lódi vagy v élt igényeket elég ít-e ki ez a f a j­ ta zenei g y ak o rla t? B eszélh etü n k -e igény­ sz in trő l? L ehet-e igényük a sokszor alk o h o l­ tól befolyásolt jelen lev ő k n e k ? És a te rü le t g azd áit v ajon m ilyen szem pontok vezérlik, n y ilv án az an y ag iak o n tú l? É rd e k ü k -e a színvonalas, m ű fajilag választékos, igényes zeneszolgáltatás, — vagy csak a fogyasztás m é rték e? N incs-e ebben a szem léletben jó a d a g közöm bösség, cinikusság, önám ítás és m ások becsap ása? M iért nem b ír el ez a te rü le t k o n k u rre n c iá t? Az igénytelenség k ö rü lb ásty áz ta m ű faj sem m i a ffin itá st nem m u ta t m ás ze n efajták ­ k a l; pl. a jazz-zenével, a reneszánsz, vagy klasszikus k am aram u zsik áv al. T anulni le­ h e t és kell a korábbi századok ze n ek u ltú rá­ jából, ah o l a szó rak o ztató funkció te rm é ­ szetes része volt a m űnek, a zenem űvészet­ nek. (Mecenatúra, sajtó) Zenei te rü le te n a tám ogatási g y ak o rla t tö b b ré tű b b a társm ű v észetek én él: je le n tk e ­ zik a zen eisk o lák n ál (hangszervásárlások, technikai berendezések beszerzése fo rm á já ­ ban), a m a tő r eg y ü tteseknél (kórusok, zen ek a­ ro k egyszeri és folyam atos tám o g atásk én t), a ze n etan áro k továbbk ép zésén ek m egoldásában. Á m h a zenéről v an szó, á lta lá b a n a zeneiskola, hangszeres és énekes eg y ü ttesek köré cso p o rto ­ su ln a k a fe n n ta rtá s-tá m o g a tá s k érd é sei: sok­ k al tö b b gondot fo rd ítan a k a z in tézm én y i, üzem i eg y ü ttesek létesítésére, fe n n ta rtá sá ra (m elyekkel jelesebb ü n n ep ek en re p re z e n tá l­ h atu n k ), m inthogy m ag át a zenei nev elő ­ m űvelő fo ly am ato t m egtervezzék és eszkö­ 9 �zeikkel ezt tám ogassák. A k ét város tanácsa a közelm últban tá rg y a lta a m űvészeti élet h ely zetérő l szóló előterjesztést. Az anyagból is kid erül, hogy a fen n ta rtó -m ű k ö d tető fel­ ad a to n kívül (és egy-egy akción túl) nincs m ég a m e ce n atú rán a k m egfelelően k ia lak u lt g y ak o rlata. A szakszervezetek m ecénáló szerepe ko­ rá b b a n két sark alato s kérdésnél is fölm erü lt: 1. á lta lá b a n a m u n káskórusok helyzete k a p ­ csán — külön figyelem m el a sa lg ó tarján i üzem ek részéről ta p asz talh ató érdek telen ség ­ r e ; 2. a fúvószenekarok kapcsán — a K o­ h ász és B ányász ze n ek ar esetleges fúzió­ já ró l szólva. (Ez utóbbi elsősorban ko o rd i­ náló, meggyőző felad ato k at jelent, m elyek­ ben a p a rtik u lá ris érdekek h á tté rb e szorítása az egyes szakszervezeteknél ag itatív m un k át kíván.) Z enem űvészetünk állam i tám ogatási g y a­ k o rla tá n a k ja v ítá sa m ellett a gazdasági és tá rsa d alm i szervektől, szervezetektől szám on k é rh e tő nagyobb m űvészetpolitikai érzék en y ­ ség, hatékonyabb kezdem ényező, koordináló és tám ogató m ecen atú ra. M ikor zenei életü n k p eriférik u s volta ke­ r ü l szóba, a sajtó v al kapcsolatos h iányérzet is az elsők között szerepel. A z elem ző m unka n élk ü l is leszű rh ető általánosság, hogy hiányzik a jelen tősebb koncertekről, bem utató k ró l r e n d ­ szeres érdem i elem zést elvégző k ritik a i igényű publikáció. A zenei tá rg y ú írások nagy része k ish ír, zenei esem ények bejelentése tá jék o z ta tó céllal, és az esem ényt köve­ tő en pedig á lta lá b a n m éltató , erősen túlzó, szu b jek tív h an g o t m egütő, ta rta lm á b a n m ély­ ségek nélküli m unkák je len n ek meg. (És vég ü l) A m ece n atú rán a k m eg kell ta lá ln i azokat a tám ogatási fo rm á k at és eszközöket, a m e­ Egy d a lo s p a rla m e n t ürügyén 1980. jú n iu s 14-én S alg ó ta rján b a n a KÓTA (K órusok O rszágos Tanácsa) m egyei bizott­ ság án ak kezdem ényezésére ren d e ztü k meg feln ő tt k ó rusaink d alo sp arlam en tjét, m elyre m eg h ív ást k ap o tt m inden é rd e k elt kórus k a r­ nagya, a kórustagok, a fe n n ta rtó szervek képviselői, a m egye k ó ru séletét irán y ító szak- és nem szakem berek, az ifjúsági szer­ vezetek. M ivel azonban a m egh ív ásra so­ k an nem jö tte k el, lehangoló té n y k én t kell m eg állapítanunk, hogy kevesek szívügye az am atő r m ozgalom e nagyon fontos területe. M indez p aradox m ódon végül m égis a p a r­ lam en t összehívásának időszerűségét igazol­ ja. Ő szintén szem be kell nézni te h á t azzal a ténnyel, hogy N ógrád k órusélete n em n e ­ vezhető éppen virágzónak (sajnos, m á r ré g ­ ó ta nem ). A hetvenes évek elejétől stagnál, de h a szigorúbbak vagyunk, azt is m ond­ h atju k , hogy — b á r n em egyenletesen, de — h an y atló te n d en c iát m utat. E so ro k at olvasva bizonyára bárki é rv e l­ het azzal, hogy k ó ru sain k különböző o rszá­ gos fórum okon k ap tak , n em is egyszer, k i­ váló m inősítést, nógrádi kórusok is szere­ peln ek a M agyar R ádió Kóruspódium, ille t­ v e É neklő ifjúság adásaiban. Ez persze igaz. M égis tény, hogy N ógrádban egy olyan kó­ ru s sincs, am ellyel b á tra n k iá llh a tn á n k (szó szerint) ország-világ elé, rep rez en tá lv a m e­ gyénk k ó ruséletét. A debreceni nem zetközi k ó ru sv ersen y ek tö rté n eté b en (az idén k i­ lencedszer ren d ezték meg, s m iu tán k é t­ év e n k én t kerü l e rre sor, am i 18 év) m ég nógrádi kórus részv ételét nem ö rö k ítette m eg a k rónika. Az idei v ersen y friss é l­ m ényével a fülem ben állíth a to m , hogy j e ­ lenlegi k ó ru sain k közül bizony egy sem le tt v o ln a képes tisztes helytállásra. Igaz, Nóg­ 10 lyek a csírá já b an m eglevő zenei alk o tó m u n k á t és tudom ányos tevékenységet fel­ k a ro ljá k és további fela d ato k ra in sp irálják , hiszen éln ek N ógrád m egyében zeneszerzők, am biciózus fia ta l előadóm űvészek, zen etu d o m á­ nyos igényű m u n k á k is szü lettek m egyénkben (elég, h a Réti Z o ltá n R ózsavölgyi-m onográ­ fiá já ra és N agy Z oltán népzenei fü zeteire utalok). További szem élyes ösztönzésre van te h á t szükség. O lyan fa jta zenei alk o tó m ű ­ hely m u n k a k ia la k ítá sá ra , am ely rév én a ze­ netudom ány, a zenét szerző és azt előadó m űvészek egym ást ösztönző-segítő tev é­ kenysége eg y m ásra és o tth o n ra talál. Zenei közm űvelődésünk ú j form ái (a zenei köny v tárak , Ifjú Z en eb arát klubok, a b ein ­ duló jazzoktatás, a kóruszenei és popzenek a ri [m űveltségi] táborok, országos rézfú v ó s­ találk o zó és továbbképzés, a hangszeres n ép ­ zene m űvelése irá n ti igény kielég ítésén ek le ­ hetőségei) m in d -m in d m ag u k b an hordozzák an n a k a lehetőségét, hogy ze n ek u ltú rán k gazdagodó eszköz- és fo rm a tá rá b ó l színvo­ nalas, ta rta lm a s és pezsgő zenei é le te t te ­ rem tsü n k . (Utoljára) Az ad o tt te rü lete n ilyen vagy olyan fele­ lősséggel tevékenykedőket, m e rt azonosulásuk olyko r m é rté k e t m eghaladó, s m e rt a „pozí­ ciós k ere tek e n ” átem elk ed n i ritk á n ad ódik lehetőségük, nem egyszer keríti h atalm áb a a „b ezártság ” érzése, vezérlik őket ilyen „szűkkeblű” szem pontok. Tóth Csaba rá d b a n nincs zenem űvészeti szakközépisko­ la, zenem űvészeti főiskola, d e m ég ta n á r­ képző, tanítóképző főiskola sem (egyetlen főiskolánk p ro filjáb a pedig nem ta rto zik be­ le a zene), d e v an ének-zenei általán o s is­ kolánk, v a n három zeneiskolánk —, az idei debreceni v erseny egyik d íja zo ttja épp egy zeneiskolai és a résztvevők többsége a szó szoros értelm éb en a m a tő r kórus volt. (Félre­ érté s n e essék, n em a d ebreceni versenyen való rész v éte lt ta rto m egyetlen reális é rté k ­ m érő n ek — n em is vagyok v ersenypárti.) Legégetőbb g o n d , hogy kevés a fe ln őttk ó ­ rus m egyénkben (ifjúsági sem so k ): nincs kóru sa P ásztónak, R étságnak, K isterenyének, N agybátonynak. F eln ő tt én e k k arain k elö re­ gednek. (Kivétel, legalábbis tendenciában, a balassag y arm ati Á FÉSZ-kórus.) Súlyos p ro b ­ lém a a vegyes k aro k férfiszó lam ain ak fog­ h íja ssá g a; a n ag y m ú ltú sa lg ó ta rjá n i b á ­ n yász fé rfik a r halódik, szak m u n k ásk ép ző in k és szakközépiskoláink többségében nincs kórus, általán o s isk o láin k közül m ég olyan h elyeken is, ahol szakos ellátás v an , h ián y zik a fo­ lyam atos k ó ru sm u n k a, általán o s isk o láin k kó­ ru sa ib a n alig lá tn i fiúkat, a középiskolai kórusok zöme is leán y k ar. Nincs a m egy én k ­ ben igazán közönsége a kórusm uzsik ána.k. Nem m egoldott az id ő n k én t szín v o n alb an k i­ em elkedő k ó ru sain k m enedzselése. A fe l­ n őttk ó ru so k b an éneklők tá rsa d alm i m eg íté­ lése (erkölcsi elism erése) nem egyértelm ű. K ó ru sain k p ro p ag álására, szakm ailag igé­ nyes k ritik á k m eg jelen tetésére — és eg y ál­ ta lá n zenei életü n k k el érd em b en foglalkozni — a m egyei sajtó, m egfelelő szak em b er h i­ án yáb an , képtelen. A z eddigiekből k id erü lt, hogy feln ő ttk ó ru ­ sa in k h ely zetét n em le h et elszigetelten vizs­ gálni. Zenei (sőt á lta lá b a n k u ltu rá lis) éle­ tü n k egészében kell azt szem lélni, eseten ­ k én t országos ten d en c iák a t is figyelem be venni. R e fré n k én t visszatérő g o ndolat p éld áu l az u tán p ó tlás, a fia ta lítá s kérdése. (M iért k el­ le tt m eg v árn i a v észh aran g o t? M iért nem fig y eltü n k od a k o ráb b a n ? M iért ju to ttu n k oda, hogy m egoldást, úgy tű n ik , csak ra d i­ k ális m ódszerek eredm ényeznek?) Igazán színvonalas fe ln ő ttk ó ru s-k u ltú ra csak széles töm egbázissal bíró, színvonalas ifjúsági k ó ru sk u ltú rá ra ép ü lh et. Az a 17— 18 éves fiatal, a k it nem „fertő zö tt” m eg a ze­ ne, n em fog egycsapásra én ek lő em b erré v álni. A lényeg te h á t az, hogy erős á lta lá ­ nos iskolai kórusm ozgalom ra é p ü lh e t a k ö ­ zépfokú intézm ények k ó ru sélete és e r r e a felnőtteké. És m ost nem a szokásos „passzte ch n ik a” következik! A felelősség m egosz­ lik. K odály Z oltán sz e rin t (de sokszor idézik, d e kevesen értik !) a gyerm ek zenei nevelése k ilenc h ó n ap p al születése elő tt kezdődik, d e m ég in k á b b az an y a születése e lő tt kilenc h ónappal. A g y erm ek első felelős „pedagógu­ sa” a szülő. A szülők esetleges v étségét h ely ­ rehozza az óvoda. Egész ze n eo k tatásu n k leg­ kieg y en sú ly o zo ttab b , legszínvonalasabb az óvodában. Nem véletlen. Az óvónői szakkö­ zép isk o láb a és óvónőképző in tézetek b e csak sikeres zenei felvételivel le h et b ejutni. Az első törés az általán o s iskolák alsó t a ­ g o zatáb an következik be. 1975 ó ta ta n ító k é p ­ zőinkben m egszűnt a zenei alkalm assági vizsga és (most tessék fig y e ln i!) m ég az én ek szakkollégium ot végző h allg ató k n ak sem k ell zenei alk alm asság i v izsgát ten n iü k . A m ásodik törés az általán o s iskola felső tag o zatáb an tap asztalh ató . N ógrád m egyében a szakos ellátás a z összes tá rg y a t figyelem ­ b e véve én ek-zenéből a legrosszabb. Pedig a felső tagozat, h a n em is m in d en t, de hoz­ záértő pedagógusok irá n y ítá sá v a l so k at pó­ to lh atn a. K épzeljék el, hogy egy g yereket alsó tagozatban egy z e n é tle n tan ító , felső tag o zatb an egy képesítés n élk ü li nevelő ta ­ n ít zenére. E zután vagy középiskolás lesz, �v ag y ne m. H a nem , zenei nevelése befejező­ d ö tt. Ennyi ugyanis a gim n azisták és óvó­ nőképző szakközépiskolásaink ará n y a, a k ik m ég részesülnek zenei ok tatásb an . A szak­ m u nkásképző intézetekben, szakközépiskolák­ b an (a továb b tan u ló k nyolcvan százaléka) sem m ilyen zenei képzés nincs. F ia ta lja in k tú lnyom ó részének zenei ízlése nem alap o ­ zódik m eg tizennégy éves k o rára. H ogyan is tu d n á n a k eligazodni a rádió, a televízió, a lem ezcégek zenei döm pin gjé b e n ? Így ju tu n k oda, hogy sokuk kizárólagos zenei tá p lálék a kom m ersz, érté k telen , d u rv a m uzsika. Az e lm ú lt években sik e rü lt ugyan, n éhány szak­ m unkásképző intézetet és szakközépiskolát az O rszágos F ilh arm ó n ia v érk e rin g é séb e b e­ vonni. Ez azonban önm agában k e v é s ... Ilyen k ö rü lm én y ek között aztán szü leth et-e szín­ v o nalas ifjúsági k ó ru sk u ltú ra ? V an itt azo n b an m á s problém a is. A m e ­ gyének 121 általán o s iskolája van. A szakos ellátás ének-zenéből 63,6 százalékos. T ehát 121 iskolából kb. n y olcvanban van én e k -ze­ n e szakos pedagógus. V an a m egyének 80 á ltalán o s iskolai kóru sa? N incsen. (Pedig n éh á n y nem szakos kolléga is vezet kórust.) A z É neklő ifjúság 1980. évi h an g v ersen y e­ in húsz általán o s és középiskolai kórus v ett részt. Ebből h a t középiskolai kóru s; a sal­ g ó ta rján i M ártíro k úti Á ltalános Iskola egy­ m ag a négy k ó ru st á llíto tt ki — te h á t m a ­ ra d tíz kórus. E hhez nem kell kom m entár. De m é g is... K evés m egyénkben a zeneileg és pedagógiailag igazán jól k ép zett karnagy. É vente k ét-h á ro m fia ta l k e rü l ki a ta n á r ­ képző főiskolák ének-zene tanszékeiről. Jó részük „ e ltű n ik ”. M egint a képzés m inősé­ g ét kifogásolom ? A zt is, meg m ást is. Pa r ­ l a me n tü n k ö n ép p egy, a szakm ától távol eső résztvevő m e d itá lt hozzászólásában azon, hogy v ajo n mi, szakem berek m in d e n t jó l csin álu n k -e ? Bizony szükséges az önvizsgá­ lódás. A kóruszenét hallg ató n ak v an ideje m egfigyelni, hogy az énekes éli-e a zenét, s h a úgy lá tja , hogy nem , ak k o r ő is u n a t­ kozik. S ha unatkozik, elveszítjük, m in t kö­ zönséget, és elveszítjük, m in t leendő k ó ru s­ tagot. M inden gyakorló k arn a g y n ak szüksé­ ges az időnkénti szakm ai felfrissülés. A ta ­ n árk ép ző főiskolák (eltérő színvonalú é n e k ­ zen e tanszékekkel) nem m o n d h a tjá k el, hogy a dip lo m a kész karv ezető t is jelent. A z a la p ­ képzés m egtörténik, de, aki kom olyan a k a r k ó ru sm ű vészettel foglalkozni, a n n a k bizony to v áb b kell képeznie maglát. M egvannak en ­ nek is a fó ru m a i: a N épm űvelési In tézet fel­ sőfokú k arnagyi tan fo ly am át (1 plusz 3 év) eddig négyen végezték el a m egyéből (ket­ tő közülük m á r nem N ógrádban dolgozik!), jelen leg öten ta n u ln ak e tanfolyam on (m ind sa lg ó tarján iak !). A zaz: b á r nincs országos sta tisz tik a a kezem ben, gyanítom m égis (e ta n fo ly am népszerűségét ism erve), hogy Nóg­ rá d a résztv ev ő k szám át te k in tv e a sereg­ h a jtó k között v a n ... A továbbképzési k ab i­ n et is te re m t lehetőséget a továbbképzésre: az idei évben olyan neves szakem bert si­ k e rü lt m eg n y ern iü k az ügynek, m in t Ug­ rin Gábor. Az igazság k ed v é ért szólni kell olyan p ro b ­ lém ák ró l is, am elyekben a szakm a vétlen, h a úgy tetszik, am elyeknek ki v an szolgál­ ta tv a. K orunk a m a tő r m űvészeti m ozgalm á­ ró l hibás, to rz k ép et k apunk, ha tö rté n e lm i­ etlen m ódon, csupán a szám szerű ad a to k at v etjü k össze m ondjuk a harm incas, vagy a k á r ötvenes, h a tv a n a s évek a m a tő r m ozgal­ m ával. A tá rsad alm i, politikai, gazdasági v áltozások új életform át, é le tv ite lt ala k íto t­ ta k ki. E nnek következtében m egváltozott az a m a tő r m ozgalom funkciója, stru k tú rá ja , jellege. A m ozgalom jö v ő jé t te k in tv e szá­ m olni kell azzal a ténnyel, hogy tá rs a d a l­ m u n k figyelm e, e re je elsősorban, gazdasági g o n d ja in k m egoldására összpontosul. P a rla ­ m en tü n k hozzászólói részben a m egváltozott kö rü lm ényekben lá tjá k p ro b lém áin k gyöke­ rét. V alam ik o r a szabad idő értelm es eltö l­ tésén ek szinte egyetlen fórum ai vo ltak az ö ntevékeny m űvészeti csoportok, m a m eg­ n ő tt a v álaszték (könyvtárak, színház, mozi, hangverseny, rádió, televízió, sport, telek, szórakozóhelyek stb.). V alószínű felgyorsult é le tritm u su n k k a l m agy arázh ató , hogy sza­ bad id e jü k et legtöbben otthon, családi k ö r­ ben sz eretik eltö lten i. A jó, vagy n em jó m un k ah ely i k o llek tív ák o n k ív ü l n em v ág y a­ koznak m ás em beri közösségekbe. Ennek v izsg álata a szociológia gondja, de úgy é r ­ zem, v a n b en n e igazság. És veszély is, lévén a m i em b ereszm én y ü n k a közösségi em ber. E gyik hozzászóló m o n d ta el, hogy k ó ru s­ tag ság a k im o n d o ttan h átrá n y o s helyzetbe hozza m u n k ah ely én . S bizony, a k ó ru sm u n ­ k a (társad alm i m unka!) id ő n k én t k ik é ré se­ k e t is jelen t, tá v o lm a ra d á st a term eléstő l, a m un kahelytől, a m it nem m in d en m u n k a h e­ lyi vezető „néz jó szem m el” — és m eg le­ het, n ek i is igaza van. (M indezek a te n d en ­ ciák persze nem n ó grádi specialitások.) N éh án y szót m ég a közönségről. Bizony egyre g y akoribb jelenség, hogy k ó ru sain k egym ásn ak én ekelnek. M eggyőződésem, hogy ennek egyik alap v ető oka a m egfelelő p ro ­ p ag an d a h ián y a. És persze a színvonal, h i­ szen a színvonal és a közönség kö lcsö n h a­ tá sb an v an n ak . M anapság, am ik o r o ly’ k ö n y ­ nyen le h et m ag as színvonalú zenéhez hozzá­ ju tn i, n eh é z dolguk v an az a m a tő r k ó ru so k ­ nak. A m a szinte kizárólagos h an g v ersen y en kív ü l te h á t k eresn i k ellen e olyan fo rm ák at, te re m te n i olyan k ö rülm ényeket, am ely ek a közönséggel szorosabb k o n ta k tu st e re d m é­ nyeznek, am ire a tán cm ű v észet te rü leté n jó példa a táncház. N éhány szót még az irá n y ítá sró l. Öt év ­ re visszam enően o lv astam á t azo k at a d o ­ k u m en tu m o k at, am elyek az a m a tő r m ű v é­ szeti m ozgalm akkal, ezen belül én e k k ari m ozg alm u n k hely zetév el foglalkoznak. A helyzetelem zésekből k id erü l, hogy m űvészeti é letü n k irán y ító i ism erik a valós helyzetet, zenei é letü n k m ennyiségi és m inőségi m u ta ­ tói te ttre sa rk alln ak . A fela d ato k k itű zése azon b an m eg m arad a „fokozott g ondot kell fo rd íta n i”, „á lta lá b an haték o n y ab b seg ítség et k ell n y ú jta n i”, „átfogó, elem ző v izsg álato t kell in d íta n i” stb. általán o sság o k n ál. 1980 elején a la k u lt ú jjá a m egyei K ÓTA, a z a tá rsa d a lm i szervezet, m ely a r r a h iv a ­ to tt, hogy összefogja m in d azo k at, a k ik józan ésszel, a k ik n em m in d ig józan ésszel, de m eg szállo ttk én t teh etn ek , te n n i a k a rn a k ze­ nei m ű v e ltsé g ü n k szín v o n alán ak em eléséért. Úgy legyen! Rozgonyi István 11 �Tények, te rve k‚ várakozások Beszélgetés Dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjével — S a lg ó ta rjá n ró l sz ó lv a sz in te k ö te le s sé g s z e rű e n h iv a tk o z u n k a m egye­ s z é k h e ly p é ld á t te re m tő e n n a g y s z e rű v á ro sé p íté s z e ti e re d m é n y e ire . Mi, a k ik ,,b e la k tu k ,, az új v á ro s k ö z p o n t és la k ó n e g y e d e k k ö z é p ü le te it, jó l is m e rjü k , m e r t m e g ta p a s z ta ltu k (tá rg y u n k h o z ra g a sz k o d v a em líte m itt é p p e n ezek e t) az ú j m ű v elő d ési k ö z p o n t, az új film sz ín h á z , az új m e g y e i k ö n y v tá r ily e s f a jta e r é n y e it és fo g y a té k o ss á g a it. S v á r tu k tü re lm e tle n ü l a tu d o m á so m s z e rin t M a­ g y a ro rs z á g o n é v tiz e d e k ó ta először, k ife je z e tte n m ú z e u m c é ljá r a te r v e z e tt és te tő a lá h o z o tt lé te s ítm é n y á ta d á s á t.. . — V alóban, e z t m egelőzően M agyarországon legutóbb a D ebrece­ ni D éry M úzeum é p ü le té t terv ezték kifejezetten m ú zeu m szám ára, v alam ik o r a század húszas éveiben. Persze, n e feledkezzünk m eg a sokkal közelebbi példáról, a balassag y arm ati Palóc M úzeum ról sem . am ely szin tén „eredeti re n d e lte té sű ” : tekin tély es su m m á t te tt k i a helyi közadakozás, am i az állam i tám ogatással egy ü tt lehetővé te tte ép ítésének m egkezdését, b á r a z I. v ilág h áb o rú vih aro s évei m eg le­ hetősen k ésleltették a tényleges birto k b av étel időpontját. T ek in tettel a rra , hogy ú j m úzeum i ép ü lettel kapcsolatos ta p a sz ­ ta la ta in k n e m túlságosan gazdagok, s hogy alig n éh án y h ó n ap ja d o l­ gozunk a jelenlegi k ö rülm ények között, elsőso rb an rem én y ein k v a n ­ n a k a rra , hogy az első időszak kedvező ta p a sz ta la ta i hosszú távon is különösen kedvezőek m a ra d n ak . — A s a lg ó ta rjá n i új lé te s ítm é n y — N ó g rád i S á n d o r n e v é t v iseli. — ,,L é­ te s ü lé s e ” v á lto z a tla n u l h a g y ja , n e tá n á tr e n d e z i- e a m e g y ei m ú z e u m i k iá llító h e ly e k ,,te m a tik u s t é r k é p é t” ? — E m lítést érdem lő válto zást sem m iképpen nem jelen t. Közp o n ti intézm ényeink gyűjtő, feldolgozó, k iá llító és közm űvelő te v é ­ kenysége to v á b b ra is a k o ráb b a n k ia la k u lt gyakorlatihoz igazodik. A b alassag y arm ati Palóc M úzeum felad atk ö re a palóc etn o g rá fia (ki­ feje ze tte n nem m egyei h a tá ro k k a l zárva le az érdeklődést), a b a ­ lassag y arm ati tö rté n eti kérdések vizsgálata. A szécsényi K ubinyi F e­ ren c M úzeum, am ely 1975-től m űködik eredm ényesen, a régészet, a m egyei közép- és újk o ri tö rté n e t tá rg y k ö rév e l foglalkozik. A salgó­ ta rjá n i intézm ény a le g ú jab b kori tö rté n eti m uzeológia o tth o n a, tú l a m ű v elődéstörténeti, iro dalom történeti, m űvészettö rtén eti érté k ek g y ű jtése is feladatuk. Első k iá llítása in k so rán ezekre is figyelem m el v o ltu n k ; n ap jain k b a n a M unkásélet Nógrádban a X I X —X X . század­ ban cím et viselő tö rtén eti, v alam in t a Salgótarjáni üveg, a Nógrádi k é p ző m ű vé sze k cím ű kiállításo k tek in th e tő k meg. — A h e ly i m ú z e u m — a m e ly e g y b e n a m ú z e u m o k m e g y e i k ö z p o n tja is — a k o rá b b i sz ű k ö s a d o tts á g o k u tá n lá tv á n y o s a n és k ö v e te lő en g a z d a g íto tta a k itá ru lk o z á s , a tö m e g k a p c s o la tte re m té s le h e tő sé g e it. K ik re , m ily e n eszk ö zö k , fo rm á k m o z g ó sítá sa ré v é n sz á m íto to k a kö zeli és tá v o li jö v ő b e n ? — E rre a k é rd é sre csak a k k o r a d h a to k pontos választ, h a az é r ­ deklő d őket és érd e k eltség ü n k e t alk alm ila g k é t sz fé rá ra osztom . Így az tá n először is a rró l kell szólnom , hogy a szó gazdag és so k rétű ta r ­ ta lm á n a k m egfelelő m úzeum S alg ó ta rján b a n eddig n em m ű k ö d ö tt — így nem beszélgetünk an n a k töm eges h aszn á latá v al k ap cso latb an k ia la k u lt szokásról sem . Ilyen m ódon te h á t nem feled k ezh etü n k m eg a rró l a k ritik u s időszakról (többek m ellett), a m it a m ásfél évtizede felép ü lt m egyei m űvelődési k ö zpontnak k ellett á té ln ie addig, m íg végül is k ia la k u lt a látogatók elfogadó és elfogadható v iselk ed és- és sz o k á sre n d je .. . A zaz: egy á lta lu n k ugyan tu d a to sa n szerv ezett és irán y íto tt, d e sem m iképpen n em napokon belül ered m én y re vezető fo ly am attal szám olunk, m ely n ek so rán (foglalkozás, életk o r, é rd e k ­ lődés, stb. szerint) d iffe re n c iá lt lehetőségeket ép ítü n k ki és így é rtő és tám ogató látogatók köre a la k u lh a t ki. M indezek pontos kidolgo­ zásában a v o lu n ta rista m eggondolatlanság ellenében a reá lis k ö rü l­ te k in té s t te k in tjü k vezérelvünknek. 12 Ezzel egyidőben és hangsúlyozott felelősséggel tö rek szü n k a rra , hogy g y ű jtem én y ein k feldolgozottsági fo k át a tudom ányos igények kielég ítésére a lk alm assá tegyük. F ela d atu n k ez ü g y b e n : a g y ű jtem én y rendszerezésének, feldolgozásának, k arto n o zásán ak gyorsítása e tev é­ kenységhez szükséges sz ak k ö n y v tá r célzatos építésének továbbfoly­ ta tása. Így ju tu n k el a közm űvelődési in d íték ú közönségkapcsolat­ te re m té s szán d ék átó l a m ag asab b ren d ű , érd e m ib b k o n tak tu so k leh e­ tőségéig, am ik o r is m ú z eu m b a rá t körök, m ű v észetp árto ló körök, é rd e k ­ lődési körök m e g alak ítására gondolha tu n k... „H egym enetben” azo n ­ b an m á r a főállású m u n k a tá rsa k tevékenységén a la p u ló tudom ányos m u n k a teljes feltételein ek k iép ítését is el kell végeznünk. Ez u tó b b i­ n ak eg y ik szervezeti k e re te a szin te a nap o k b an m e g ala k u lt m ú z eu ­ mi tudom ányos tanács, m ely kettős felad ato t kísérel m eg ellátn i: egyrészt a m egyében élő a tö rté n ettu d o m án y b an k u tató , feldolgozó és közlő készségű szem élyeket k ív á n ja m ozgósítani, m ásrészt — m int tá rsa d alm i e rő — az a szándéka, hogy vélem ényezze a m úzeum i sz er­ v ezet k eretei között folyó tudom ányos m u n k á t: a k ét szem pont alk o tó eg y ü ttlé te rév én legyen m ag ja egy form ációnak, a m it közhasznúan m ű h ely n ek nevezünk. — Z á rsz a v a id k ö v e tk e z ő k é rd é s e m e t e lő z té k m eg, p o n to sa b b a n egy k é r d é s ­ so rt. S a jn á la to s a n g y a k r a n m u ta tu n k a r r a h a jla n d ó s á g o t, h o g y b á rm e ly , k e d ­ v ező tá r g y i fe lté te le k k ö z ö tt m ű k ö d ő in té z m é n y t (p u sz tá n e n n e k o k á n . és m e r t első d le g es te v é k e n y s é g é t — o k ta t, n ev el, p u b lik á l stb . — te rv s z e rű e n , r e n d e lte té s s z e rű e n v ég zi), k ö rv o n a la z a tla n m e g g o n d o lá so k sz e rin t, sz ellem i é le tü n k m ű h e ly é n e k titu lá lju n k . H o g y a n v é le k e d sz ezt te k in tv e m e g y é n k t u ­ d o m á n y o s éle té rő l, fe jle sz té s é n e k le h e tő s é g e irő l. S v é g ü l: m ily e n n e k lá to d a m ú z e u m i sz e rv e z e te n b e lü l — ú j k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt — eg y n e m p r o v in c iá ­ lis é rte le m b e n v e tt a lk o tó m ű h e ly k ia la k ítá s á n a k e s é ly e it? — Ha p ro fá n n a k tű n ik is a példa, érv én y esn ek tek in tem , ha a r r a em lék eztetek : egy su szterm ű h ely m űködéséhez is illő az aláb b i h á rom feltétel jelen léte : a sz ak m á ját elism e rten é rtő m ester, a m u n ­ kavégzéshez kellő szerszám ok, v a la m in t (de h angsúlyosan legfon­ tosabbként), hogy a k eresetten igényes m u n k a vev ő re találjo n . Nos, am i ezt illeti, fő állású mú zeológusaink ö t-tíz éves szakm ai g y ak o rla tta l rendelkező, helyi szü letésű fiatalo k . Elsőgenerációs é r ­ telm iségiek a k ik sz ám á ra — előfeltevésem is v o lt ez, de szem élyes ta p asz talato m is erő síti bennem a m eggyőződést — a vissza- és elő­ rete k in té s e g y a rá n t am bicionáló forrás. Igényes tevékenységükhöz szükséges eszközeink azonban m a még n em m in d en b en kielégítőek — m o n d h a tn i: kezdetlegesnek tek in th ető k . Azaz, hiányoznak a z a lk a l­ m atos szerszám ok, s a beszerzés lehetőségei igencsak k o rláto zo ttak . T u­ dom ásul kell v en n ü n k : a z intézm ény, a m u n k a társa k is p ály áju k kez­ d etén álln ak . Ezt lá tv a k ell a fela d ato k a t m egszabnunk, és e n n e k k övetkezm ényeivel k ell szám olnunk, am ik o r k u ta tó m u n k á n k „fo­ g y asztó in ak ” m ennyiségére, m inőségére hivatkozunk. M indezek figyelem bevételével — m o n d ja m így: m indezek elle­ n ére — sem le h e t m ás célunk, m int, hogy eleve nem provinciális ér­ téket te re m tő m u n k á t k ív á n ju n k el m agunktól. E nnek form ai b iz­ to síték a lehet, hogy országos k u ta tási te rv e k részesei vagyunk, elvi biztosítéka, hogy ered m én y ein k jo g o sítsan ak fel a z „országban o tt­ h o n ” m e g érd em e lt jó érzésére. E n n y it h á t h ázu n k tá já r ó l.. . Ami a m egyei tudom ányos élet köz­ állap o tait, leh ető ség eit illeti, szem élyes ta p a sz ta la ta im a la p já n is m o n d h ato m : kevésbé le h ete k elégedett. A szám ításb a v eh ető in téz­ m én y ek nagyobb része első fokon napi p rak tik u s k ív án alm ak n ak igyek­ szik m a m ég eleg et tenni. Ami n em te k in th e tő term észetellen esn ek m in d ­ addig, míg ez a tevékenység nem k elti a teljesség lá tsz atá t, vagy am íg k ü lső és belső k én y szerk ép zetek h a tá s á ra a h iv atali teendők nem g áto ljá k az összérdek sz erin ti m ag asa b b m inőségű felad ato k e l­ lá tá sá t. Szám os in tézm én y ü n k tá rg y i-te ch n ik ai felkészültsége rem é n y t­ keltő ugyanis, s szem élyi állo m á n y felkészültségét sincs m ódom m eg ­ kérdőjelezni. E lvekhez igazodó, tu d a to s és különböző sz in te k et á t ­ tek in tő szervezettség szükségére hivatkozom , h a v árak o zásaim v a n ­ n a k a m egyei tudom ányos életet, a m egyei alk o tó m ű h ely ek et illetően. — K ö szö n ö m a b eszélg etést. K. V. M. �Keresztes József E m beröltőkön‚ korokon á t Depressziós nyaram Megint az eső s előtte az a félelmetes morgás mosléksárga sötét Lehettem volna láplakó halász-pákász zsombék tudója nyers halat nyárson sütegető magyar tatár török német elől bújó lehettem volna pásztor zsíros gubában tinót titkon leütő csikós ménet űző karikást rittyentgető lesunyt fejű szláv faeke után ballagó szép szomorú szemű asszonyomat idegenektől bújtató lehettem volna Látod? Ezt é rd e m e lte d talán jég letört fejű dáliák sáros pipacsok Látod? Ezt érdemelted. Ezt a sikoltó feszítsd meg-et. Ezt a fuldokló sírást, lábadról leverő ütést. (A melledet szorító görcsöt.) és a búza földre simulva összeborzolt kalásszal futások a szemetet sodró aszfalt-folyón És most feküdj: légszomjjal, sápadtan, nyeldesve torkodban az „üvegcserepet”. — ingekbe tapadó gőzölgő testek a buszon Kint zápor van. Kis buborékok úsznak a vízén. sírás kívül és belül nem tudom a nyelvem magyar őseim sokat szenvedett alja-nép között kereshetők akik ú g y nőttek százados fák alatt emberöltőkön korokon át kiirthatatlanul mint a fű vagy a bogáncs Philoktétesz Íme hát házamból kiragadtok akik korábban megtagadtatok szükségtek van rám mert csak általam magasodtok legyen hát a szem a cél a szerszám s a néző töltse be rendelését 13 �Fábián István Erő Psalmus‚ 1980 a pupilla kicsike koporsó ma született kisbaba első-utolsó sohanapja álcafordulattal, résekhez szorított szemekkel elgyere! cinezett kürtödet hozzad, vele részeg spinkók trombitáljanak, kacagással, savanyú borokkal lépdelj gellért hordót dobáló sziklafalán, hóhérok harsonázzanak ide, talán harsogó fehérek vagyunk mi is. az elítéltek meg nem neveztetnek úgy sem, villants reánk arctalanokra petárda-fényt: mézeskalácstükörben lássuk magunk s ha már ilyen egyedül vagyunk, karácsony gyertyáit hagyd a tenyerünkre égni! erős aki a szemét összehúzza szembogarát aki elapasztja erős akibe nem harapnak erős aki nyugodtan alhat a pupilla kicsi koporsó Illum ináció Eső után ebgondolat? Íme, ragyog fölöttünk ákombák jel. Micsoda vereségekig ügyeskedünk, a halált dédelgeti okos kezünk, likőrös mulatságba érkezünk, álldogálunk meszelt falaknál. Kicsodák vagyunk, kérdezzük, de fölemel kacagás s aztán leejt, ah, rózsafodorral csikland a vér már, nevetni de jó, de jó! Kicsodák vagyunk? mi vagyunk a lámpás szívűek? a vakság világít ujjainkon. vad és csöndes akarattal lopjuk magunk, körömig fehér szorítással ragaszkodunk a szerelemhez: mirákulum ez, amit könyörtelenül felmutatunk. Lássák! lássanak, akik a Mi időnket kezdték, s most fekete madarakként fogódznak a város gerincén, utcákon lobognak kanmacska-vággyal nyújtózva éjszakai égre: bámul a Hold a volt-erőn. Hol vannak a hűségesek? Anyánk kihurcolt, ártatlanokat: ártsunk! Miértünk bronzból szakadó lobogók zuhannak, fehér toronyból zuhog valami zene: novemberrel rontott tavasz. És nem szakad fel bennünk az ének. Miféle igéket tudunk? víz ütése, kövek fordulása, ember hallgatása, ember kuporgása, rádium bomlása, fogak romlása, vér akadása, kedvesem testét egy liter borért megveszem, magam nevettető vereségekig osztom. Mi lennénk a lámpás szívűek? magunk nevetséges magányig kaszaboljuk: akaratunk csontig nehéz kupoláiba bárki behatolhat, denaturált álomban áznak sebeink, korán plakáttá feszítjük sejtéseinket, íme, magunk is plakátnyi arabeszkek kimeszelt falon. Címer itt, aki nem kell. Miféle szavakat tudunk? hétfő hajnalig félfordulaton elakadt gépek, skizoid körök és elliptikus csudák néma rendszeréből végre kiemelni a vonatkozássá bontott jelentéseket. Nem verset írni, de írni. Nézd! ablakcsörrenéssel köszöntenek a fényes napok. 14 �Matyikó Sebestyén József Katona Judit K ö tö zö tte n ‚ az őszben Testam entum Vérzik a Nap, e lyukas sisak, mohácsi-ősz madárkiáltás-ege — tejelő tehén tőgye csupa vér: csont, cserép közt fecskék teteme. Rőzserakásnak fényes lobogót!? Operett-tantermes házaink! S a vasútpart — véres kard a vas —, rókabukfences kerítésein betározva a sötét. Üti az időt gally-szűrük üszkén lengő nyájkolomp. Betömött kutak keresztje, válla — Besztercei-kék szilvakoszorú: befelé cukrosodom! Fák könnye buggyan, fölveszi csontkemény ingét a világ, takarja, óvja védtelen szendergő, újszülött fiát. Fagyok árbócán csillag ül, kék csöndet lép a béke most, lebbenő függönyök mögül gyermekszem mécsese lobog. Elér a csontkezű id ő Cinkékkel kelek, hű sereggel, feketedek sötét egekkel, világosodom kelő nappal, tusakodom szárnyas szavakkal. Viaskodom erős igékkel, harcolok sárkány-fényességgel, csontkezű idő nyúl utánam s beroppantja lét-csigaházam. Alatta hordozom halálom, cipelem fénylő mészkő-házam, gond horzsol, néha bánt a fény is, de lakom ház-hazám azért is. Virrasztók Ösvényre fut a gyom. Az estikék kék szoknyája még meglebben, ahogy becsukódnak a kerti kiskapuk. Már csönd tapintja szűk szobák szemét. Mint olvasón, az időn: kéz szemez, tárgyak közül felrebbenti az árnyat. Nem súg vissza sötétben száj a szájnak. Sehogy se jó. A kar s láb nehezebb. Szakadt nyakláncként titkon könny gurul. Forgolódnak. Az óra percet üt s mert senki sem jön, kis asszonyfejük csak tartogatják. Ébren, szótlanul. 15 �Szombathy Viktor A kóristáné karácsonya Édesanyám lesim ította a vacsora i abroszt. A kenyérm orzsá­ kat Ancsa szórta le a kékcsíkos vászonról a veranda lépcsején; Ancsa, aki tanulóban volt nálunk, s ha kedvez neki a szerencse, innen fog férjhez m enni. Furcsa esték voltak ezek, pillogva vib­ rá lta k a hideg csillagok s a Szinyec fenyői felől mégis hópam a­ to k at kerg etett a szél. Apám rá g y ú jto tt a Szultán cigarettára, s elővette az újságot, esti m ulatságát. S zeretett volna kiolvasni belőle fizetésem elést, de csak parlam enti ex-lex fenyegetett a boszniai háború. W ekerlében nem nagyon bízott már. Édesanyám visszatette a lám pát az asztalra, az üvegbúra m indig m uzsikása n csörrent ilyenkor. — Szigetinét m eghívom karácsony m ásodnapjára uzsonná­ ra — ü lt le kézim unkája mellé. Szecessziós íriszek, lánglila tulipánok, hullám zó szőlőindák virágzottak ki u jja i alól. Apám fölpillantott W ekerle mögül: ― A k ó ristánét? — kérdezte. — Azt. Nagyon sajnálom m indegyiket ilyen egyedül, számkivetetten ezekben a vidám ünnepekben. A színigazgatónak könnyű, bemegy a városba, disznótorba hívták. És Thurzó M ar­ got, a prim adonna és a kom ikus és a bonviván, meg a szubrett, valam ennyi előkészítette m ár m agának a boldog ünnepeket. De ezek a kóristák, ahogy nekitám aszkodnak a kulisszáknak, ezek rég nem éltek meg csillagos karácsonyt. Legalább egyiküket meghívom, ezt a Szigetinét, ennek kisfia is van, rendes asszony. Ha nincs jelenése, horgol. — A te dolgod — lapozott át apám Ju sth G yulára —, en­ gem nem zavartok. Ism ered legalább? Anyám kezéből újabb sziromlevél p a tta n t ki. — Nem. A C igányszerelem ben hárm ójuk közül a bal oldalon áll kék selyem ben, az a szomorúszemű asszony, néha rekedtes a hangja, am ikor m egiram lik a szél az öltöző felől. Az u ra nincs vele, valahol a nagyvilágban bolyong, azt m ondja a súgó. Ma­ ga mos, m aga főz, talán nem is színésznő, hanem polgárasszony, úgy állt be csak szerencsét próbálni. — A súgó? — suhogtatta meg az újságot apám egy láth a­ tatlan pénzügym iniszter fölött, m ert még m indig W ekerlével bajlódott. — Szigetiné — m osolygott édesanyám m egbocsátón —, a kóristáné! Gondolom, szerzek neki egy jó napot. A Bródy Sán­ dor M edikusát adják, ebben nincs szerepe. A M edikus h allatára kissé m egborzongtam . Tegnapelőtt, am ikor az apró, barnabársony-ruhás Szigeti gyerek bevonszolt k ettő n k et a falnak döntött kulisszák közé, elsőül a m edikus sár­ gásfehér papíroscsontváza zizegett elénk, s teljes hosszában rán k ­ dőlt. Visítva ro h an tunk ki a nagyvendéglőből. A Szigeti gyerek csúfolkodva üvöltött. És most ezzel a Szigeti gyerekkel lesz találkozásunk. Édesanyám ilyen volt. A színigazgatóné előkelősködése hi­ degen hagyta, a prim adonna lenge kalandja az állatorvossal nem érdekelte, a bonviván széptevésein nevetett. Csak sugalm azni szerette volna a Színpártoló Egyesület elnökének, az állom ás­ főnöknek, hogy ne csak a gárda előkelőit jutalm azza m ajd an , ha a három hetes évad lezárul, hanem juttasson a h átrá b b állók­ nak is. A szegényebbjének, a m egviseltebbjének, akik három ru h áv al já rjá k a havas falvakat és az álom ban ringó városká­ k a t itt, a hegyek alatt, s e három rend toalett egyképpen alkal­ m as a Heidelbergi diákok végjelenetéhez, m int a Víg özvegy kórusához, de igézetes és pom pázatos a Cigányszerelem hez is, hogy a Peleskei nótáriusról ne is beszéljünk. A virágokat szeret­ te édesanyám , és a szegény em berek okoztak gondot neki. A nyám m ásnap a hentes küszöbén szólította meg a m űvész­ nőt, ketten alk u d tak egy rózsás kis m alacra, de Szigetiné csak a felét ak a rta megvenni. A m eghívást finom, társasági m eghaj­ lással köszönte meg a művésznő, s azt is elárulta, hogy a csoko­ lád éto rta ízlik legjobban a fiának. A m alac a mi kosarunkba került. 16 A művésznő ünnep m ásodnapján három kor érkezett, hogy az esti előadásról le ne késsen nyolckor. A völgyben s a m éltó­ ságos hegyeken m ár m egült a vastag, pu h a hó, az árkok vize m egfagyott, a hópárn a a vonatfütty ö k et is elnyelte. Csilingelő szánkó állt meg a házunk előtt, apám at v ette föl. A taro k k ­ k árty a figurái táncoltak m ár a zsebében. Ebéd végezte óta vártam izgatottan a m űvésznőt meg a fi­ át. Nem lengett hajlékony nádszálként, m int időköntúli utódai, a m ajdani görlök, hiszen az apró falusi színpadon Gömör v ár­ m egyében m ég egy gülbabai hárem hez is erős hang kellett in­ kább, m int lenge röpt meg fátyol. A mi vendégünk, elvirágzott hajtása a m űvészet télikertjének, lem osta m agáról a festéket, ném i rizsport k ent arcára, szappanszaga volt és p aten th arisn y á­ ja. K ötött kesztyűje fölött csuklóvédőt is viselt. K endőt kötött fá ra d t kontyára s szinte iram lott a havas úton, vonszolta m a­ gával kisfiát. — Bocsánatot kérek, hogy mégis eljöttem — esett be. Anyám lesegítette a kab átját. F iát gyanakvó tekintetekkel m éregettük — a szomszédból segítséget is hoztam , Lacit, hogy k etten legyünk. Laci barátom azonnal lesállásba helyezkedett, de a m űvészet zsenge p alán tá ja m ár készült a találkozásra, és elsőnek ő rúgott. Laci, a segítségül hívott, csak visszarúghatott. P illanatok a la tt végeztünk a vendégfogadással. A vendégasszony ijedten rá n to tta m agához egyszem fiát, mi azonban m egpróbáltuk visszaszerezni, m ert még nem készültünk el a fogadással teljesen. A nyám választott szét. A karácsonyfa felé p en d erített h á r­ m unkat egyszerre, am a szívbéli rem énnyel, hogy a zizegőcsilingelő szeretetfa m egbékít. De a vendéggyerek összeszorí­ to tta két kis öklét — fejétől talpáig csokoládészagú volt, s hang­ talanul, v áratlan lendülettel, m int valam i kis bika, ro h an t fej­ jel anyám gyom rának. A nyám sápad tan szorította gyom rára te­ nyerét. A karosszéknek dőlt. �— Szeretem ezt a nénit — közölte a vendéggyerek. A nyja ijedten u grott föl, h á tra rá n to tta a csem etét: — Azonnal hazam együnk — m ondta inkább kérve, m int parancsolón, és a dióskalácsra v etette kék tek intetét. — G yerekek — m osolygott kínlódva anyám —, hadd já t­ szanak csak. L áttam az arcán, m ennyire szenved. A kölyköt a m ásodik szeretetroham előtt kap tu k fülön s vonszoltuk el. A karácsony­ fa tövestől ingott meg. H ullottak a cukrok, a diók. V endégünk jobbra-balra rú g o tt s m egvetően sziszegte: — Civilek! Ezt nem értettü k , csak a m egvetést éreztük ki szavából, a közpolgár irán ti sértést. J ö tt később idő, am ikor, hallván e szót, védekező állásba vágtam m agam s v ártam , honnan é r az ütés, am i efféle civilnek kijár. Egy apró kölyök ta n íto tt m eg rá, ha­ vas rim a-völgyi hegyek alatt, s ilyenkor az avas csokoládészagot még m ost is érzem. A kóristáné elfogódottan m ajszolta a kalácsot, em elte a k á ­ véscsészét, messzire ta rtv á n k isu jját a csésze fülétől, ahogy az előkelő körökben szokás. Mosta a kisfiát, a lelkes gyomrozót. — Ez hatesztendős korára, kérem , többet tud, m in t egy kí­ váncsi bakfis. M inden ott folyik előtte, karcolja, vési m inden szó. M inden hónapban más város, m ás falu, m i jó t hall el ké­ rem az ő kis életében? Ki nevelje kérem ? Ki az az egy, aki ne­ velje? M ert m indenki neveli. Ahogyan azonban a tűz egyre vidám ítóbban pattogott a b arn a cserépkályhában, a diskurzus és az anyai tapasztalatok tisztázása m ind élénkebbé vált, anyám elővette kézim unkáját, a vendégasszony kötőtűkkel szorgalm atoskodott, vastag b arn a ha­ risn y át g y árto tt a fiának, egy sort sim án, egy sort fordítottan. — És m elyek a kedvenc szerepei? — kérdezte h alk an az anyám , m ert illett ilyenekről érdeklődni. Szigetiné szeme m ost láb ad t könnybe. — Á, kérem , hol vannak az álm ok és hol a kedvenc szere­ pek! V alam ikor a gerolsteini nagyhercegnőt szerettem volna el­ játszani, m eg a Sasfiók képe lebegett előttem s most, tetszik lát­ ni, leghátul állok a sorban hatodm agam m al, s csak a rra vigyá­ zok, ha a zongorista beint, ne tévesszem el a taktust. Letörölte könnyét a harisnyával, m osolygott m ár. D údolt egy kis Lehárt. — Én nagy, nagy k erte t szeretnék, tele rózsával, akkorát, hogy a hegytetőig érjen, m ert m ind kevés, am i virágom v an — álm odozott anyám . A vendég gyom ra hallhatóan m egkordult, s lám -e, asztalon illatozott a bőrös kism alac, a csokoládés sütem ény. Beszólítot­ ta k bennünket is. A vendéggyerek felborított egy csészét, és zsebét azonnal teletöm te cukorral. Cipője sark áv al ütem esen ha­ rangozott az asztal lábán. — Jól verekedtünk — m ondta elégedetten, és cuppogva szopogatta a csontokat. E pillanatban valaki topogva rázta le a hav at a lábáról odakint a lépcsőn, aztán belökte az előszoba ajtaját. Morzsa, a házőrző, éles vakkanással u grott neki. Mély, morgó hang szó­ lalt meg. C sitítani próbált. A kóristáné elsápadt, letette a kötést. A gyerek m egder­ m edt, abbahagyta a csontot. Az ajtóban magas, hólepte férfi je ­ lent meg. Cipőjéről patak b an olvadt le a hó. E nyhe borovicska­ illat úszkált a kályha m elegében. — M agát keresem — nézett a vendégre —, meg téged, gye­ rek. Most érkeztem Brassóból, illik, hogy a karácsonyt eg y ü tt töltsük. Brassó olyan messze volt a m i északi hegyeinktől, hogy ak á r P árizst is m ondhatott volna, azt a messziséget sem b írtu k volna ésszel felfogni. A kóristánét a zavar, a tanácstalanság köde v ette körül. — Bocsánatot kérek, m i m ost elm eg y ü n k . . . — dünnyögte. — M iért m ennénk el? — dobta kucsm áját a sarokba az em ber —, m iért, ha ilyen vendégszerető a ház! — De m agát senki sem hívta — b átorodott föl az asszony. — M ert nem tudták, hogy érkezem, úgy-e, asszonyom? Édesanyám hidegen nézett rá : — Nem tudom , kihez van szerencsém. — Elnézést kérek, Szigeti vagyok, téh á és ipszilon nélkül, az igaziaknak egy oldalhajtása. E kis család feje. K aphatnék egy kis harapnivalót? — Mi m ár m indent m egharaptun k ! — a durcás hang a fiáé volt. Szigetin negyednapos szakáll szőkéllett, bajsza vége gyön­ gyözött, k a b á tja vásott, nad rág ja gyűrt. Széket ragadott, nagy­ kabátostul ült az asztalhoz. V á rta a kínálást, de sebtiben segí­ te tt magán. A rum ot rögtön m egtalálta, elégedetten zúdított be­ lőle három szoros adagot a teáscsészébe. A kávé u tán, m alac mellé ezt is adott anyám . A vendég h am ar végzett a m alaccal. D erm edten bám ultuk. A felesége sírt. — H agyjon nekünk is! — rivallt rá a fia. Az apa nagyot rá n to tt fia üstökén. A gyerek visított. — Idegen házban viselkedjék rendesen! — k ap o tt erő re az asszony. — A m agam fia — te tte le a villát Szigeti —, egyébként is, szám olnivalónk van. Maga megszökött. B ánkot játszottam vol­ na! — Ne itt — rim ánkodott az asszony. — U tánvéttel jöttem Kolozsvártól, Miskolcon eladtam a Bánk csizmáját. — Nincs pénzem — fo ly tatta a kóristáné. — Hazudsz! — ü tö tt az asztalra a borostás vendég. — G yerekek, ki! — szólt rán k anyám szokatlan szigorúan. Nem m ozdultunk. R ebbenetlen pillákkal m eredtünk a b ras­ sói B ánkra. H a ugyan B ánkot játszott Brassón. 17 �— Gázsit csak elsején kapunk — em elte fel a h an g ját az asszony. A brassói Bánk m élyet lélegzett, m ár öntötte volna a lávát: anyám felem elte az ujját, a rendreutasítót: — Ne folytassa. A feleségét hívtam meg, s nem önt. Szigeti egy sü tem ényt dobott m agába s még egyet, m ajd felállott. Talpa körül tó csillogott. — R endben van. Kölyök, szedd össze m agad, m együnk! — Hová? — u g rott föl rém ülten az asszony —, az ég sze­ relm ére! — Az ég m ajd m egm ondja. A gyereket zálogba adom, u tánvéttel jöttem , u tán v éttel utazom. Zólyomba, vagy Pestre. P a k o lj! Az apró vendéggyerek szöpögve húzta fülére a turb án k ép ű sapkát, rém ülten rá n g atta m agát bele a kabátba. Ámde, nyilván szokva volt az ilyen jelenetekhez, m ert félszájjal m ár vigyor­ gott. K alandra indult. Szigeti, a brassói Bánk bán, k itárta az ajtót, a Szinyec jeges üzenete csapott be. — Köszönök m indent, s bocsánat! — lengette meg fejfedő­ jé t a bánki csoda, s viharzott m áris el, hóna a la tt a gyerekkel. A vendégasszony ekkor talált először szavakat: — Ezerszer, tízezerszer kérek bocsánatot. Nem vártam őt, azt hittem , többet elő sem kerül Erdélyből, összeállt valakivel. Ez a g az em b er. . . Végre sírvafakadt. Nagy, erős, zokogó sírással, m inden bá­ nata, szeretete, csalódása, egész fiatal élete benne. Édesanyám m egsim ogatta a haját. A haj sima volt, az esti előadásra vendég­ h ajat várt. A gyári duda felbőgött, hat órát hirdetett. A vendég összerázkódott, m int akinek jelt adott a világ, sietnie kell. Fel­ ugrott, m agára dobálta kendőit, kab átját, kalapját, táskába szór­ ta a kötőtűket, a félharisnyát. — Bocsánat — lihegte —, képes kivinni a vonathoz a gye­ reket, s elm enni vele. R ohant le a verandának lépcsein ő is, a ku ty a k ettő t vak­ k an to tt utána, s az asszony léptei elvesztek a puha hóban. A söpretlen utcán bukdácsolt, a fia nevét kiáltozta. Sötét árnya im bolygott csak az ablakok sárga fényében. A saroknál m eg­ állt. Tétovázott egy kicsinyt, m egfordult, sietve lépdelt ennen nyom ában visszafelé. H alkan nyitotta a kaput, bekopogtatott. — Ne haragudjék, asszonyom — állt meg a küszöbön — v a­ lam i nagyon-nagyot szeretnék kérni, ha m ár ilyen jók voltak hozzánk. Lehet, hogy ez az em ber elutazott, de lehet, hogy csak bosszantani akar, s egy óra m úlva visszatér a gyerekkel. Asszo­ nyom, kérem , adjon egy szál gyertyát, egy kicsi karácsonyfa­ díszt, hogy asztalra tehessem. A karácsony végett, egy szál gyer­ ty á c s k á t. . . Anyám bem ent a m ásik szobába, s egy kenyérvágó késsel hosszan, türelem m el kezdte nyiszálni az egyik törzsökös ágat. S aztán úgy, cukrostól, gyertyástól, díszestől, szikraszóróstól az asszony kezébe nyom ta. A ranyos dió, üvegharang, még egy na­ rancs is ak ad t rajta. S aztán egy fiókhoz szaladt. Dobozokat fo rg ato tt ki, kézim unka-szakajtókat zörgetett, s az egyik szakaj­ tóban m egtalálta az öreg bőrbugyellárist, a nefelejcs-koszorúsat. Fénylő tízkoronás aran y at hám ozott ki a virágos bugyelláris­ ból. Ferenc József képe díszítette az aranyat, a m agyar szent ko­ ronával. Egyik kezébe a fenyőágat, a m ásikba az aran y at nyom ta. — Ne szóljon semmit, ne köszönje. Tegye el. Szél ro hant le a hegytetőről, kavarta a havat, nekivágta a főispán — F áy G yuláék — csűrjének. Apró fénypontok gyul­ lad tak ki itt is, o tt is az ablakokban, ú jra gyújtogatták a k a rá ­ csonyfagyertyákat. A doktor szánja csilingelt, beteghez hívták. Polomec, a harangozó, fél hétre csöndített. M ent a kóristáné lefelé a lépcsőn, puhán puffogott a vasta­ godó hóban. K ab átja nyitva lengett a szélben, s ő csak ta rto tta m aga előtt a csengettyűs ágat, a gyújtandó gyertyát, az angyal­ h ajjal s a naranccsal. M aga is úgy tű n t el a Szudorék házsarkán, m int egy elké­ sett angyal. 18 Brunda Gusztáv H a lvá n yfe h é r tá jk é p Jóságos ég, milyen csendes minden! Hurrikán gyerek futott át a réten. Embernek nincs cincogásnyi mersze, elhagyatva hever a mese cinege cipője. Fűz alatt a pimpó megkötötte a szöszt, az öreg gallyak közül egy se nyöszörög. Csend van. Üres, süket, hontalan csend. Utolsó szavad Halálod oly hétköznapi volt, mint a bogarak roppanása súlyos talpak közönye alatt. Megzavart lelkünk kocsonyává szégyenült a gyógyulásunktól, s ha arra gondolok, utolsó szavad is a hitetlenséget kellette a vizeletszagú kék szobában, kigyúl bennem a kétség. Hol kezdődik a hit, és hol ér véget a tudás? Helyzet Tocsogós vágyakkal és bizarr erkölcsökkel barátkozunk, s szégyenlősen bújunk, ha talpra ránt bennünket keljfeljancsi agyunk. Lábszárak és csizmák között telnek véreres napjaink, s ha pihenni kell, úszunk, elvetve testünk a lét vizén. Valóságot és tisztességet koplalunk. Az utolsó pihenő haza fe lé lazzsongást parázslok érccincegésre figyelek fölénkállva várnak a csóró falevelek megérkeztem imhol puha testem e foszlányos nyárban semmiségem nyarán nem kell szédelegnem egy utóvirágzásban itt lelem meg hazám ágyam s lázálmom a legszebb tájat ez édeskés világom �Bezzeg János Szonett őszi háttérrel ahogy a hajnali fény hintál arcodon ahogy a csillagok hozzák a lázat útrakel bennem boldog alázat testedhez amíg elérek asszonyom s merülök édes örvénylő kútba — bárha a tengert mások bérlik együtt csillaglunk akár az égig és világos melled holdja ezt a háborút csak ezt a ringatást tűzvésztől izzó fáradt hallgatást míg békésen szikrázik Európa — gesztenye-sortűz kivégző század ősz könnyezteti a fákat — míg álmunk az ébrenlét befonja Legyen szökés vesztőhely-reggel — hiába értem jönnek elárult szavak csak álruhás hajnal — teszi: szerelemmel hogy meglátogat teszi: megvesztegetett béke aranylik a földről-szöktetett csillagok hiába — ellene vallanak megcsalttekintetű papír-reflektorok hazaérni — már hazaérni se legyen hát tükrökkel elárult szökés de sohase körözve sohase vissza — s hóhér arcán a sápadt rettegés Agócs Sándor országot- já ró kisdedek szétaprítva buzog sorsunk — városokban száradó ruhaként lebeg hol nincsenek vágtázó buszok mennybéli tájjá szépül a hely némán köszönnek útjaink belehülyülő portyázó seregünk ha esztendős ünnepre talál, kőkertbe szökött lelkekért zengedez foghíjas zsoltár h a za vá rn a k esztendők óta más táj szorongat — lármás szerető elrabolt csönd vagyok: órákra bár, de visszamenekvő hazavárnák — abroszunkon most szegett kenyér: egyedüli öröm — messze vonaton zötykölődöm Kis népem gyönge vértjén hadd legyen ő a fény, nyugalmat gyújtó élmény, derű, vigasz s remény. Feledni bűnt, keservet szívünk, lásd, végre kész. Kell hát, már kell e gyermek. (A neve: Józan Ész). Hozd hát őt, hozd világra az értelem fiát, áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság! V alk ó Antal Pórusok Csukott szememből kimeríted az álmot de fáradt testem már az éjszakáké térdeid fénye az egyetlen bizonyosság terítsd rám hűs csillag-szoknyád Bódi Tóth Elemér Állom ás Vityebszk szélén Nyugovó nap süt a falra, domborműve tollászkodva angyalát fényébe meríti, múltat mondó Dvinán vad felhők tornya áll, hasadékaiból szakad ki a vérvörös nap. Csóka raj száll. Homokgödröket takar amott a kékre festett faház. Chagall hegedűit a zöld álmok nyűvik, szarmata szél vonó kaparász. Szepesi József Vers az Anyasághoz Áldott türelmek álma, ó boldog Anyaság, új gyönyört hozz világra — az Értelem fiát! A vonatok meghozták az éjszakát dermedt végtagokkal a padlókoppanások réseiben lehajtom fejem indul a föld hidege értem Trizna István Ki á llíth a tja ha nyelv és a fog némasága pipacsot ültet a lábak köré ha pohárforma kezek kelyhében tejfogú lányok ringanak ha szitkok imák ütötte foghíjas szájakból tolvaj-nyál csordul kiflivé lopni a Holdat ki állíthatja hogy kéznyújtásnyira a holnap 19 �Csajka G ábo r Cypria n John C o ltra n e em lékére el egy lassú dal motorjával a szájban szállongani a hűvösségben a teljes elfinomodásban el immár nagyszótárnyi csöndekkel az arcon tényekből a törvényt az eszméletig oldva megnyugodva mintha zsebedben pisztoly lapulna csak el téblábolni az óceánon át tán olcsó vendéghajjá hervad a kötél s tán zöld helikopter lesz a nagyvilágból — : kiröppen magából s újra visszatér szoba (f) magányos radiátor (m ) harapdálja a fehérhúsú unott délutánt közelfényeitől nyáladzik az ablak a szem vívómesterként hárítja villanásait betör az utcazaj bukfencezik fölborítja a levegőt mely mindig a távol felé tántorodik robotpilótára kapcsol át a lét (m ) miközben kérlelhetetlenül simogatni kezdi a hiány és elindulsz ilyenkor füledben vér kolom pszavával ― ― akkorra gerinced már ezüst szobor: isten szájában lógó szaxofon mely jeges ajka közt tovább zenél ― ― Zalán Tibor Kelet-európai kép(ződmény)ek Döbrentei Kornél laboratóriumába Kelet-európai képek Döbrente 1. s fejünk a kékes űri porban. majd. szánkba n elrohad az orosz hússaláta. megszegett böjt ökért enged az isten minket földbe-verni. sál unk Sztolipin piros nyakkendője. csattog rett enetes szélben. néhány napos hullák vigyázzme netét megőrzi az elme. hallgatod. hallom. meg int a hallgatás. miénk. miféle ország verme a pánk doni mellsebe. hol van a don. elég dunán túl. a kés a csizma szárban. a nyalka magyar királyi testőr. a horthy fehér lova horkanása az alkonyi csendben. elég a ház a kert a kéz hol egykor. a hősnek megbocsáttatik (ha) győz edelme. veresége. az álom visszaadja a lelkűk et nekik. s a nikkelezett nagy harckocsi elro­ bog velük elegánsan. mi a névsor elején s vég én. fejünk a szomjas földi porban. majd. kopo nyánkban bősz liliom fészkel. szirmán férgek 2. férgek szirmán fészkel liliom. bősz kopony ánk majd a porban földi. szomjas a fejünk. vé gén s elején névsora. mi elegánsan velük. elr obog harckocsi. nagy nikkelezett a. s nekik l elküket visszaadja az álom veresége. győzedel me (ha) megbocsáttatik a hősnek. egykor. hol a kéz. a kert. a ház. elég. csendben. alkonyi horkanása. lova fehér horthy. a testőr király i. magyar nyalka. a szárban csizma. a kés a. túl dunán. elég don. hol van mellsebe doni a pánk. verme ország. m iféle. miénk. hallgatása megint. hallom hallgatod. az elme megőrzi vig yázzmenetét. hullák. néhány napos szélben. re ttenetes csattog. nyakkendője piros. sztolipi n sálunk. földbe-verni minket az isten enged. böjtökért megszegett hússaláta. orosz. elrohad szánkban majd. porban. űri kékes a fejünk. s 20 �Cegléd József H egyek között — Beszélgetünk, és most maga, uram , azt kérdezi tőlem, hogy m iért csak rakodó lettem ?! H át istenem , ezt is kell vala­ k inek csin áln i. . . ! — Hogy m ért pont én? H át mi m ást tehettem ?! Nem jö­ vök a link dum ával, hogy éhes testvéreim et kellett eltartanom , meg beteg volt az anyám , meg ilyesmi. Nem. Mi m ár — m ár úgy értem , hogy az osztálytársaim meg én — kinőttünk ebből a hadovából. Mi m ár a nagy lehetőségekbe születtünk bele. Mást nem is tehettünk, csak beleszületni. L átja; itt hegyek között van a falu. Közepén az iskola, m ellette meg a templom. És ezzel az ifjúság be is zárult. A kár az iskola — a volt apácanevelde —, a k á r a tem plom h arangtorn yába m ásztunk; m indegy volt. Se onnan, se innen nem láttu n k tú l a hegyeken. És a nagy lehe­ tőségek éppolyan soványan csörgedeztek errefelé, m int nyáron a Nyálkás. Tudja, am elyik ott a M ána alatt folyik el, ha folyik. Emlékszem, m ár igencsak a vége felé voltunk az utolsó évnek, vártuk, m ár nagyon vártuk, hogy végleg letegyük az iskolatás­ kát, am ikor jö tt egy em ber, onnan a városból, és m ondta, hogy elm ehetünk kollégium ba, szakm át tanulhatunk. M ár nem tu ­ dom, hogy m it ajánlott, két vagy tán három szakm át. Elm ondta szépen sorba, hogy mi micsoda, meg hogy m it kereshetünk az­ tán . T alán tetszett is volna a dolog, dehát az az em ber elm ent, mi meg ittm arad tu n k kései kérdéseinkkel. M ert h át szép az, hogy tan u lh atu n k , meg aztán m ajd pénzt is kereshetünk, de a kérdés az, hogy HOL!? Érti, uram ?! — Elm enni innen, e lm e n n i... uram ! Hova gondol? Vagy hova gondoljak én? H át itthagyjam a hegyeket, anyám at, apá­ m at, testvéreim et, azt a darab m álnaföldet, am iből annyi pénzt rem éltünk, és am i annyi m unkát kívánt? E lm en n i. . . No, hi­ szen! Meg aztán a m ásik! H át m it tudhatom én, hogy pont a r­ ra születtem ?! A két vagy három szakm a közül kitan u ljak egyet és azt űzzem? H át tudom én azt előre? Vagy m aga tudja, hogy m ire született? M ert én nem. — A kkoriban m ár mozi is volt, meg egyszer-kétszer tele­ víziót is láttam , am ikor a kultúrházban nyitottak egy term et, hogy az em berek odajárjanak. Szórakozni, t u d j a . . . ! No! H át láttam én sok m indent, tán eleget is! Csak füleltem . Tudja, a m űsorok végén m indig bem ondták, hogy ezt, meg ezt ki csinál­ ta. O peratőr, rendező, dram aturg, meg m in d e n . . . H át honnan tu d tam volna, hogy nem pont azt kellene csinálnom ?! Igaz, há­ rom közül könnyebb választani, dehát m it tudhatom azt, hogy húsz év m úlva mi lesz?! Nem a háborúra gondolok. Csak úgy, m ag am n a k . . . nya, gyereke, és ezt az egészet id eg en b e n . . . M ert ha hazajövök és szakm ám van, akkor m egint nem csináltam sem m it. A kkor is csak rakodnék, m ert itt egy ilyen akárm i szakm ával nem le­ het el az em ber! Nem mondom, ha ip art v álth atn ék ! De azok a szakm ák nem olyanok voltak! Afféle szalagm unkások k ellet­ tek, így m ondják. — Igen, h á t inkább elm entem a téeszbe rakodni. Az is m unka, vagy nem ?! Azt m ondják, hogy „ezt ide rakd János, am azt meg emide, innen ezt hozzatok a kocsival, onnan meg m ást”. Megteszem, m ert élni azt kell, aztán hazam egyek, elvég­ zem az otthonit, elvagyok a ház körül, aztán m ár vége is a nap­ nak. — Persze, hogy jó! Itt ism ernek engem. Elm ehetek ak á r­ kihez, kérhetek ak árm it: adják. Igaz, sose kértem senkitől sem­ mit. De adnák. Idegenben meg mi lett volna velem ? I tt tu d ják , hogy én vagyok a János, aki a téeszbe rakodó. És ez így van rendjén. T udják, hogy van egy házam , asszonyom, gyerekek. Most se tennék máshogy. Így van jól, ahogy van, m ert m ásként nem lehetne. Nem igaz? — Ha elm entem v o ln a ...? Hm . . . Ki tudja, mi le tt volna akkor? Idegenben m áshogy van az em ber. M indenütt csak m ás­ hogy van! Nem igaz? Megszokni az idegenek beszédjét, aztán meg tudni, hogy sok idő az, am íg az em bernek háza lesz, asszo­ — A gyerekek? H át hiszen aprók még! M ajd m eglátjuk. Jó volna, ha tanulnának! Most csak ta n u lt em berek kellenek a vi­ lágnak. Ide vagy k ét falura van egy gim názium , m ajd odem en­ nek. V an ott kollégium is, van ott m inden. Közel lesznek. Az­ tán, m ajd m eglátjuk . . . 21 �— K ö te te id v é k o n y u ln a k . Mi e n n e k az o k a ? Dühök nélkül In terjú C sanád y Ján os k öltő v el — G y a k ra n m e g fo rd u lsz S a lg ó ta rjá n b a n és N ó g rá d m e g y e k ic s in y k ö zsé­ g e ib e n . Mi h ív h o z z á n k ú jr a és ú jr a ? — O lyan erősen kötődöm S algótarjánhoz, hogy o n n an ered ezte­ te m m agam . H úszéves korom ban éltem és dolgoztam T a rjá n b a n : a szabadság k o rszak át éltem . B á n y ászjárati g épkocsik at ja v íto ttu n k ; b árm ily en nehéz volt is, szabad voltam . Ma m ár tudom , m ekkora szerep et já tsz o tt a z életem ben a m unka. N ekem — d e a tá rsa im ­ n a k is — a m u n k a esem ény volt. A csoda tu d ja , m iért, m i m ég ro ­ m a n tik u sn a k is lá ttu k a m u n k át. S o k at sz ív tam fel a k k o r a z életből, ez ért m egyek szívesen T arjá n b a. A v isszatalá lá sn ak több fokozata volt. A főiskolás kori verseim re felfigyelt a város, h ív ta k és h ív n a k azó ta is. — Ily en in te n z ív k ö z ö n s é g k a p c s o la tta l a k á r k ö z é le ti k ö ltő n e k is v a llh a t­ n á d m ag ad . M i a v é le m é n y e d a m a g y a r k ö lté sz e t m e g v á lto z o tt h e ly z e té rő l fo ly to n k iú ju ló v itá k r ó l? — Á ltalános tünet, hogy a p o litik u m és az esztétik u m a koráb b i érte lem b en véve m á r nem ta rto zik össze, különvált. A zt n em lehet tu d n i, hogy ez a k ü lönválás lehetséges-e m a ra d ék ta la n u l. V alószínű­ leg nem , m e rt a hagyom ányt, a m a g y ar költészet 500 éves m ú ltjá t n em le h e t félretolni. A költészet piram is m ó d já ra ép ü l a z időben. K étségtelen — legalábbis én így látom —, hogy közvetlen p o litizálás­ r a n in cs szükség, m e rt ebbe m ég szinte m inden költő b icsk ája bele­ tö rö tt. Az persze n em kívánatos, hogy a költő a politik ai szem élyisé­ g ek e t k iirtsa m agából, a n n a k végeznie kell a m u n k á já t a költői a l ­ k o tó fo ly am at felszíne a la tt. E k érdéskör vonatkozásáb an jó tö rek v é­ se k e t ta p a sz ta lh a tn i a z irodalom politikában, am in ek az a végső kö­ vetkezm énye, hogy felszab ad ítja a z alk o tó szem élyiséget. Én m ostan áb an nem ta rto m m agam se p artizán n a k , se p o litik u s­ nak. A N ém a kórus cím ű kötetem beszél önm agáért, ab b ó l kid erü l, hogyan tájékozódom . V élem ényem sz e rin t végérvényesen le fu to tt egy korszak. K iírtu k m agunkból a p o litik ai dühöket. V állalom u gyan azo­ k a t a verseim et, de csak m ú lt időben tudok róluk beszélni. — M égis, m ié rt t ű n t el a d ü h ö d ? — Fölemésztődött. — L eg y en d ü h ö s te h á t a so ro s n e m z e d é k ? — Meg kell m ondanom , a lig ism erem az új nem zed ék írásait. B ele-bele akadok, d e nem fognak m eg. Az esztétiku m zászlaja a la tt ren g eteg a bóvli, az álm odern, a rejtvény. A sok kusza szabadvers fáraszt. A versn ek pedig nem szabad fárasztan ia, m indig a m o st é l­ m ényével kell h atn ia. D ühöngeni És így? Végül is m ű v ek et kell írni. A szociográfia n élk ü l is m egvan a m a g am valóságélm énye. A N ém a kórus m ögött is o tt van az egész m agyar valóság. A Forráspont cí­ m ű k ö tetem előtt m agam is harcos, közéleti költő voltam . N em szű n t m eg bennem a politikus költő, csak kisebb h ely re szo ru lt. M élységé­ ben fedezi fel az em b er önm agában a m ondandókat. — K issé re z ig n á lta n h a n g z ik k o r á b b i ö n m a g a d h o z k ö z é le té n e k z a jg á s á h o z k é p e st. és n a p ja in k iro d a lm i — A k ilábaláshoz és a továbbépítéshez — n eh éz tíz évem u tá n — e rre van szükségem , ezt k e lle tt m egtalálnom . O lyan n eh éz válságon m e n tem át, hogy lem eztelenedtem : elv esztettem a költői hiúságom at, csak a költészetet nem . A dó d h at m in d ez persze abból is, hogy elm ú lt a z ifjúságom . A v ersen y fu tás m ost m á r az idővel folyik. A z a csodá­ latos az életem ben, hogy m e g m arad t n ék e m a vers. Volt egy n agy m agányos periódusom ; ’68 tá já n kezdődött, jó tíz év ig ta rto tt. É rte l­ m iség ik ént p ró b áltam lá b ra á lln i és a z ezzel já ró életfo rm av á ltá s m egviselt. K ritik a i visszhangom is alig volt. H ívni sem h ív ta k seh o ­ vá, pedig a m eghívások nekem m indig nag y élm én y fo rrást je le n te t­ tek. Súlyos betegség is m é ly íte tte a válságom at. A betegségből M érei p ro fesszo r és a családom segítségével lá b a lta m ki. K özben a z t is tu ­ d ato síto ttam , hogy ebből a pozícióból ki kell tör n öm : az em lék eim felé fo rd u ltam hát. V isszahelyezkedtem a gyerm ekkorom ba, a k a­ m aszkorom ba. A N ém a kó ru s-b an írta m ki m agam ból az em lék ei­ m et, v elü k együtt valóságélm én y e m et. K ö rü lö ttem sokan tö n k rem en te k az e lm ú lt években. K ih altak kö­ rü lö tte m azok, ak ik h ez v alam ily en közöm volt: Dem én y Ottó, Váci M iska, Sim on Pista, G erelyes Bandi, Szabó Pista. V életlenül ta n ú ja v o ltam Szabó P ista u tolsó p e rc e in e k ... A lkalm ak hozta k vele össze; a k ezdet kezdetén m ég nem is tudtam , m ilyen érték es n o v ellista, de m á r szerettem . Ő tra k to ris ta volt, é n autószerelő. S zabó P ista és a tö b b iek p éld áján m ondhatom , hogy nem hiszek a m ájzsu g o rb an és a z agyem bóliában. Pszichikai okokról v an szó. A szín v o n alért való k ü zdelem be fu lla d tak bele; a ro p p a n t erőfeszítés v itte el m in d eg y i­ kőjüket. M int am ik o r m élytengeri állato k felszínre vető d n ek és sz ét­ pukk k ad n ak a lé g nyom áskülönbségtől... 22 — N ehezebben írok, m in t régen. K alász M árton fel is v etette, hogy m ié rt nincs a N ém a kórusban hosszú vers. R égebben írtam . R é­ gen is és m ost csak a n n y it írok le a v ersben, am ennyi fe lté tle n ü l szükséges. E gyre in k á b b úgy érzem , nincs szükség tú l sok szóra. E zért tö m ö rítésre törekszem . A vers n agy lélegzetvétele n em m in d ig a hosz­_ szúságától függ. A k ötetem cím ad ó v e rse p éld áu l n ag y lélegzetű. T á­ v olodnak egym ástól könyveim m egjelenési alk alm ai, egyben véko­ ny o d n ak is. A v erscsap p an ásn ak ok a v o lt a z is, hogy az Európai ősz (1966) u tá n tíz évig nem k ap tam k ritik á t. Ju h á sz F eren c ír ta a z Új Írá s ez évi 10. szám ában, hogy m it je le n te tt neki egy sz e re te tte l­ jes k ritik a . Most a Ném a kórusról sok érdem i k ritik á t o lv a sh a tta m — d e m á r n em lódított meg. M ár teljesen a belső e n e rg iá m ra h ag y a t­ kozva írok. A zért m eg lep ett és jólesett, hogy egy je len ték e n y k ritik u s észrev ette a k ö tetem et és r e jte tt belső összefüggéseim fe ltá rá sá ra m éltato tt. — É s az A lfö ld b en m e g je le n t e lle n k e z ő v é g le tű k r itik a ? — Nem tu lajd o n íto k neki jelentőséget. D urva tám ad ás, a m ire n e m is érd em es szót vesztegetni. Én re a lista vagyok. E gyfajta sza­ b ad v e rset m ű v elek ugyan, am ib en a rím n ek is nagy szerepe van. K edvelem a k ö tö tt fo rm á jú tagoló m a g y ar ritm u st, a m it tro ch eik u san is leh et olvasni. — M a g á n y o sn a k látsz o l. N em s z e re tn é l ta rto z n i? v a la m ifé le k ö ltő i c s o p o rto s u lá sh o z — N em érzem h ián y át, m eg kell hogy m ondjam . A m ű h ely ét e l­ sősorban s a já t m ag án ak terem ti m eg az em ber. A rra szükség van, hogy v alak i k o n tro lláljo n . N ekem a k o n tro llt Fodor A n d rás jelen ti, aki egyben a felfedezőm is v o lt 1954-ben. Fontos még a fo ly ó irat is; h a v alah o l szívesen lá tn ak , nem lógok a levegőben. K ezdetben az Új Írás köréh ez tarto ztam , o tt éreztem m agam o tth o n és a K ortárs­ nál, míg Sim on Istv án v o lt a főszerkesztő. A Palócföldnél hasonló­ k éppen o tthon érzem m agam . V ezérkedni sohasem a k a rta m , s azon m ég sohasem gondolkod­ tam , hogy a csoporthoz ta rto zásb an v an -e m o tiv áló erő. Egy időben ki is neveztek m agányos fark asn ak . Ez a m agány abból n ő tt ki, hogy elh ag y tam a fizikai m u n k a v ilág át, ráa d ásu l elég későn. A szín m ű ­ vészetin csin áltu n k egy kőnyom atos lapot, S irá ly cím m el. O tt k e rü l­ tü n k össze C surkával, M oldovával, G algócziv al; V eres P é te r figyelt rá n k , é rté k e lte a m u n k á n k at. Írta m én m á r gyerm ekkorom ban is, a fro n tév ek a la tt — m égis e kőnyom atos k ö rü l tu d ato so d o tt a költői hajlam om . Szóval a Sirá ly szerzőivel mi a k á r nem zedék is, csoport is lehetnénk. A főiskoláról én k e rü lte m ki egyedül költőként. A ztán a z évek, az egyéni sik e re k és a befutás különböző ü tem e és nagysága e l­ tá v o líto ttak b en n ü n k et. M indegyikőjüket olvasom azó ta is, k ü lö n ö ­ sen G algóczit szeretem . Még ab b a n a z időben, a m ik o r főisk o lára já rtu n k , jö tte k föl — hozzám haso n ló an — többen is vid ék rő l fiatalo k , m in t p éld áu l K a ­ lász M árton és Kiss Dénes. Az E rzsike presszó v o lt a tö rzshelyünk, az a g y ülekezet sz in te cso p o rtn ak látszo tt. Sim on Istv án a z ak k o ri pályakezdők közül tö b b ü n k e t összefogott, és 1957-ben — m ég k ö tet e lő tt — b ev álo g ato tt a 15 fia ta l költő 105 verse cím ű antológiába. H a belelapozol, láth ato d , csupa olyan név, ak i — h áro m -n ég y k iv é te l­ től eltek in tv e — m a is építi a p ály ájá t. Sim on Istv án való b an össze­ fogott b en n ü n k et, de nincs nem zedéki tu d a t ebben a tá rsaság b an sem. — K ik h a t o tta k r á d in d u lá so d id e jé n ? — A gyerekkorom ig kell visszanyúlnom . E ngem öreg em b erek neveltek, ta lán e m ia tt v o ltam k o raé re tt. N agym am ám felo lv aso tt n e ­ kem a Bibliából, m a g y a rá z a ta it á h íta tta l h allg attam . M indezt felk é­ szülésnek is te k in th e tem az A dy-élm ény b efogadására. A K atolikus Ifjúsági Egyletben rá b u k k a n ta m A dy Illés szekerén cím ű k ö tetére. É reztem a szavak szik rázását. Ady h alálsejtelm e, a ho ld v ilág és an n y i m ás egyéb rek v izitu m valószínűleg a falu h a tá sá ra fogott meg. N agy­ m am a lepődött meg a legjobban, am ik o r egy k arácsony este felo lv as­ ta m neki a v ersem et: „Jaj istenem , n em is h itte m volna, hogy ilyen gon d o lataid v a n n a k ”. A dyt azóta is m in d en évben újraolvasom . N agyon so k at k ap tam Nagy Lászlótól. Még a főiskolán egyik kö­ tetérő l írta m év végi dolgozatot. A népdalos egyszerűségét sz erettem m eg akkor, és ez felszabadítóan h a to tt rám . E nnek áttétele sen köze volt a gyerek k o ri P etőfi- és A ran y -élm én y em h ez is. M áig az akkori N agy L ászlót szeretem jo b b an ; a későbbi m á r nehezebben m egköze­ líthető. Az biztos, n em csak nekem , h an em az egész nem zedékem nek zászló volt N agy László, Sim on Istv án és Ju h á sz Ferenc. — H o g y an ö sszeg ez n éd p á ly á d m o sta n i p illa n a tá t? — A z Új Í rásban, az Élet és Irodalom ban m eg jelen t rö v id prózai írásaim m al feldolgoztam em lék eim et; végén já ro k m ú lt felé forduló periódusom nak. Legutóbbi k ö tetem b en (Néma kórus) a r r a v állalk o z­ tam , hogy tu d ato sítsam m ag am b an a kor ú ja b b k ihívásait. — K öszönöm a b eszélg etést. L. P. �KÖRKÉP Ú ja b b könyvek híd-szerepben KÁNTOR LAJOS: KORUNK: AVANT­ GARDE ÉS NÉPISÉG SÁNDOR LÁSZLÓ: HAZÁNK: KELETEURÓPA RUDOLF CHMEL: KÉT IRODALOM KAPCSOLATAI A recenzens ritk án vág azonnal a dol­ gok közepébe, hisz egyrészt a tényszerűsé­ gek, a háttér-összefüggések szükséglete, m ásrészt a korábbi élmények, szubjektív, m otivációk hatása nehezen mellőzhető az aján lás során. A bevezető, m agyarázó gon­ dolatok szerepe fokozódik, ha konkrét funkciójuk — ezúttal: különböző kötetek egységes keretbe foglalásának indoklása — is van. Három m ű — három külföldi illetőségű, szomszéd országbeli szerző: ez a meglehe­ tősen távoli rokonság még aligha m agya­ rázza egym ás mellé rendelésüket. Sőt, — m iután K ántor Lajos könyve most csak utalásokban lépi túl a m agyar nyelvű iro­ dalom h atárait, R udolf Chmel tanulm ánya pedig legalább fele részben szlovák érde­ keltségű — a tem atikai különbözőségek még ellene is szólnak az ilyen recenzensi szándéknak. Nem így Sándor László köte­ te, am elyben az erdélyi, a szlovákiai és a k árp át-u k ra jn a i m agyarokról, valam int a szlávokról — cseh, orosz, szlovák, ukrán alkotókról — íro tt cikkek, a kelet-európai sorsközösség-koncepció bizonyságaként, együtt kaptak helyet, a K o ru n kk al kap­ csolatos em lékek és dokum entum ok pe­ dig éppen K án to r Lajos m unkásságának forrásvidékére vezetik az olvasót. M ind­ ketten írnak (és hasonló felfogásban) Ba­ logh E dgárról: „Közügyi elkötelezettség­ nek, p o litiku m n a k és irodalomnak az ösz­ szefonódása, nem csak szerzőnkre, nem csak a romániai m agyar irodalom egy adott fejlődési szakaszára jellem ző, nem is csu­ pán a magyar irodalom hagyom ányos «betegsége». A rokon sors K özép-keletEurópa tájain az itt élő népek irodalmá­ nak rokon vonásaiban is m egfigyelhető, többek közt az író társadalmi felelősségé­ n ek hangsúlyozott és többnyire közvetlen kifejezésében” — véli K ántor, s e gondo­ latok lényegében kapocs Rudolf Chmel könyvéhez is. Hogy a rom ániai m agyar irodalom az egyetem es m agyar lite ratú ra — és ezáltal a k u ltú ra — integráns eleme, azt nemcsak a K ántor által elem zett, közvetített élet­ m űvek, alkotások sugallják, de a szerző közel másfél évtizedes közvetlen jelenléte a h atárainkon inneni irodalm i közéletben szintén az „ötágú síp” Illyés G yula-i kon­ cepcióját igazolja. M ert ha a K olozsvárott élő irodalom történész eddig m egjelent ti­ zenegy könyvéből néhányat — a jelen kö­ tetével együtt — budapesti kiadó gondo­ zott, sok tanulm ánya, jegyzete elsőként m agyarországi folyóiratok, lapok hasáb­ jain volt is olvasható, leginkább írói, k ri­ tikusi, szerkesztői m entalitása példázza az együvé tartozást. Az egységes m agyar irodalom reprezentánsa ő — alkotói érde­ m eit és szem léletét tekintve egyaránt. M unkásságának m ásik alapvető vonása a felelős m agatartásban, a szakmai igényes­ ségben keresendő. Nem egyszerű biográ­ fiai adalék, hogy p ályáját a hatvanas évek elején-közepén felrajzott, úgynevezett Forrás-nem zedék szószólójaként kezdte, m ert e generációs arcélű csoportosulás nagy hatással volt form álódó értékrendjé­ re, etikai, esztétikai norm áira, h agyo­ m ánytisztelően korszerű gondolkodásm ód­ jának kialakulására is. Meggyőződéssel vallotta, hogy az irodalom bírálat m egúju­ lása m indenekelőtt saját korosztályától várható. H itt abban, hogy a „m ásodik he­ gedűsnek” — ahogyan a kritikust nevezi — is lehetnek „saját dallam ai”, am elyek­ ből kihallható „egy em ber politikai-m űvé­ szi hite, az egyéni élm ények, az írást nap­ fényre h ívó viták sugallata...”. Az Írástólem berig című F orráskötetben fogalm azott így, am ely hiteles előképe a későbbi K án­ tor m egnyilatkozásainak. K ántor Lajos új könyvét Irodalom törté­ neti és kritikai portyázásokként alcímezi. E „kalandozásoknak” azonban nagyon is tudatos útirán y u k van: egy „újabb kele­ tű ” irodalm i babona, az avantgarde és a népiség szem beállításának helytelenségét, időszerűtlenségét hívatottak bizonyítani, méghozzá kettős értelem ben. Egyrészt ko­ runk — teh át századunk — politikai, m ű­ vészeti tendenciái, vitái tükrében, m ás­ részt a K orunk, m int szellemi m űhely a r­ culatának változásai nyom án. K ántor, a vagy-vagy alapon igazságot osztani vélő m etafizikus szemlélet ellenében Babitshoz „hozzáolvassa” K assákot, kiem eli József A ttila m arxista elkötelezettségű avantgar­ dizm usát, s rá m u ta t arra, hogy „Tamási Á ront hűsége Farkaslakához, a népi ha­ gyom ányokhoz nem akadályozta m eg ab­ ban, hogy a szürrealizm us vívm ányaival gazdagítsa prózáját”. Felfedezhető némi hasonlóság U ngvári Tam ás könyvével, am elyben a szerző Bertold B recht és Lu­ kács György m erev szem beállítása helyett, az avantgarde és a realizm us kölcsönös feltételezettségét hangsúlyozza. (Lásd szer­ zőnk recenzióját Palócföld 1930/4. sz. a szerk.) És — egyebekben — Sütő A ndrás megítélése is igazolja, hogy K ántor az utóbbi évtizedek erdélyi irodalm ában, az általa is form ált m ai K orunk törekvései­ ben még határozottabb egységesülését lát­ ja az avantgarde és a népiség elvének: „Sütő A ndrás nem egyszerűen az illyési szociográfiamodellt elevenítette fel, adap­ tálta; tanult a kortársi világirodalom ú j tárgyiasságától, m egőrizve «istenadta» te­ hetségét, stílusának népi zam atát s a Ta­ m ási-örökséget, . . . hevesen polem izálva azokkal, a kik még Shakespearet is fela d ­ nák Strindberg és Tennessee W illiam s el­ lenében, csakhogy vélt igazukat irodalom­ történetileg alátám asszák”. T ém ája szerint „kilóg”, tartalm a alapján azonban jogos, hogy e kötetbe is b ekerült K án to r Lajos Kép, világkép című hosszabb lélegzetű ta­ nulm ánya, am ely a régi K oru n k képzőművészeti, m űvészetesztétikai k arak terév el példázza a „nem zeti és egyetemes, p a rti­ kuláris hagyom ány és m odern világlátás, korszerű form anyelv összebékíthetőségét.” Sándor László „hídépítő” küldetése jó­ részt életútjából szárm aztatható. A század eleji Budapesten született (1962 óta ism ét ott él), de évtizedeket tö ltö tt Szlovákiá­ ban és K árpát-U k rajn áb an . K or- és pálya­ társa volt — többek között — Balogh Ed­ gárnak, F ábry Zoltánnak, Gaál G ábornak, Győri Dezsőnek „Ahhoz a nem zedékhez tartozom , am ely az első Csehszlovák K öztársaság viszonyai között — saját bő­ rén érezve a társadalm i és nem zetiségi el­ nyom ás m inden terh ét, keservét — Ady, Szabó Ervin, m ajd M arx és Lenin m űvei h atására ju to tt el a tudom ányos szocializ­ m us vállalásáig és a p roletár nem zetközi­ ség, konkrétan a Duna m enti népek ösz­_ szefogásának igenléséig” — írja. Három ország sajtójában — 1937 és 1978 között — napvilágot láto tt tanulm ányainak, kri­ tikáinak, visszaem lékezéseinek gyűjtem é­ nye azt igazolja, hogy pályaképében m eg­ győződéssé, m agatartássá vált e szemlélet. Ebből az alapállásból form álja „arcképv ázlatait”, ez m unkál a k onkrét m űveket elemző ítéleteinek h átteréb en is. Elősze­ retettel ír azokról a könyvekről, m elyek­ ben a közös hagyom ányápolás, a kelet­ európai irodalm i párhuzam ok és eltérések feltárásának direk t szándékát véli felfe­ dezni. M éltatja például az Igor ének m a­ gyarra, A z em ber tragédiája u k rá n ra for­ dításait, az átültetést vállaló tolm ácsok szerepét az irodalm i kapcsolatok erősítésé­ ben. H iányt pótol a M agyar irodalom K árpát-U krajnában cím ű írása, m elyben e kevésbé ism ert és m éltányolt „ágra” irá­ n y ítja a figyelm et. M int a K oru n k egy­ kori (1935—40) csehszlováikai szerkesztő­ je adalékokban és érzelm ekben gazdagon idézi a folyóirattal kapcsolatos élm ényeit, élükön G aál G áborhoz fűződő viszonyá­ val. A személyes találkozást pótló sűrű le­ velezésükből jól lehet következtetni a lap következetesen m egvalósított kelet-euró­ pai koncepciójára, politikai és m űvészettö rtén eti m issziójára is. K uriózum ként hat Balázs Béla, Sinkó Ervin és Lukács 23 �György Sándor Lászlóhoz — illetve álta­ la a K orunkhoz — intézett leveleinek köz­ zététele. Ezzel tovább fokozódott az egész kötet dokum entatív erénye, m elyet az alapos jegyzetanyag is igazol. R udolf C hmel pozsonyi irodalom törté­ nész öt fejezetre tagoltan elemzi a szlo­ vák és m agyar irodalm i kapcsolatok tör­ ténetét, k u tatásának hagyom ányait, mai helyzetét, alapvető szemléleti és m etodi­ kai problém áit. Szándéka szerint „kö n y­ ve túl szeretne m u ta tn i önmaga jelentő­ ségén, s azt is jelezni akarja, hogy... a té­ ma újszerű m egközelítése valódi, ham isít­ hatatlan és őszinte érdeklődés, kölcsönös megismerésre törekvés eredm énye.” Chmel azért hangsúlyozza ezt, m ert „a szlovák— m agyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatá­ nak modellje n em m inden esetben az ob­ je k tív irodalmi tén ye k alapján, hanem gyakran az irodalom területén kívül eső m o m en tu m o k hatására alakult. K övetkez­ m énye az egyoldalúság, a volt Monarchia egykori ellentm ondásainak felélesztése”. Az a vélem énye, hogy „a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok tanulm ányozásának a m últban történelm i-politikai szerepet szántak, m intha az irodalmi kérdések tisz­ tázásával kellett volna fé n y t deríteni a két nem zet, illetve a szlovák nem zet és a szlo­ vákiai m agyar nem zetiségi kisebbség éle­ tén ek és együttélésének bonyolult, ellent­ mondásos problem atikájára.” Elismerve, hogy az irodalm ak kapcsolatai is besoro­ landók a társadalm i, történelm i determ i­ nánsok által m eghatározott rendszerbe, azt igyekszik bebizonyítani, „hogy az iro­ dalom tudom ányban a szlovák— magyar irodalmi kapcsolatok súlypontja az iroda­ lom területére helyeződik át, ahol az iro­ dalm i stru ktú rá k egyenjogúak és sajátos irodalmi té n y é k k é n t szerepelnek... A szlo­ vá k— m agyar irodalmi kapcsolatok k u ­ tatásának tárgya tehát a két irodalom párhuzamos jelenségeinek, a kölcsönös ösztönzéseknek, kapcsolatoknak, visszhan­ goknak, az irodalm ak egym ást kiegészítő jellegének, a kettős irodalmisággal, a tipo­ lógiai, m űfaji, stílusbeli és a fordítással kap­ csolatos kérdéseknek, valam int a szem élyi kapcsolatoknak a tanulm ányozása.” Eh­ hez az elm életi, elvi alapvetéshez — am ely egyébként könyve legnagyobb érdem e — konzekvensen ragaszkodva tesz Rudolf Chmel „kísérletet” (ahogyan m aga neve­ zi m unkáját, am ely szlovák területen út­ törő jellegű a két irodalom kapcsalatai­ nak leírására). Legrészletesebben az iro­ dalm ak nem zeti jellegét kihangsúlyozó 19. századot (amely a szlovák—m agyar iro­ dalm i kapcsolatok legbonyolultabb, legel­ lentm ondásosabb időszaka: „ide vezethető vissza a politikai averzió, am ely a kölcsö­ nös viszonyban m ás-m ás időszakokban kü­ lönféle intenzitást ért el”) elemzi. Viszont kapcsolatok genezisét és huszadik századi alakulását, főként m int alapos jövőbeni vizsgálódás tárg y át érinti. E rre m inden re­ m ény megvan az összehasonlító irodalom ­ tö rténet, a kom paratisztika — utóbbi idő­ ben tapasztalt fellendülése — révén, „am ely a k utatásba az irodalm ak belső és egym ás közötti vonatkozásainak folyam a­ 24 tos összekapcsolásával épül bele”. Köny­ ve befejező részében Chmel a szlovák— m agyar irodalm i kapcsolatok problém a­ körét szélesebb közép-európai, illetve ke­ let-európai viszonylatrendszerbe ágyazva tárgyalja; „Úgy tetszik, ez a nem zetek fe­ letti irodalm i csoportosítás alkalm as a közbeeső láncszem szerepének betöltésére, am elynek segítségével jobban m egérthet­ jü k és m egvilágíthatjuk a nem zeti iroda­ lom és a világirodalom közötti kapcsola­ to k at” — írja. K ötetét a szlovák—m agyar irodalm i kapcsolatok és a „visszhangok” gazdag bibliográfiája zárja — a m agya­ rok közül például Sándor László m unkás­ ságára te tt utalásokkal. (M agvető, 1980; Gondolat 1979; Madách 1980.) Csongrády Béla Varsány TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZÁGI FALU TÁRSADALOMNÉPRAJZÁHOZ N ó g rá d sip e k TANULMÁNYOK EGY ÉSZAKMAGYARORSZ á GI FALU MAI FOLKLÓRJÁRÓL Nógrád tudom ányos igényű ism ertetése, társadalom tudom ányi és term észeti érté­ keinek bem utatása, feldolgozása a XVIII. század derekán kezdődött el — m int annyi más tájé az országban —, és azóta kisebb-nagyobb m egszakításokkal m a is fo­ lyik. Az egyes korok szemlélete szerint a tudom ányok több ágát összefogó m ű vek előbb univerzális ism ereteket kívántak ad­ n i, az egyes szaktudom ányok csak később önállósultak. A nógrádi nép sajátos élet­ m ódjáról, kultúrájáról, társadalm i jelensé­ geiről csak a m últ század első negyedétől kezdődően jelennek meg tanulm ányok, am elyek a nem zeti önism eret folyam ato­ san erősödő áram latában egy néprajzi cso­ port, a palócság néprajzi értékeinek szó­ szólóiként jelentkeztek. Szeder Fábián, Pintér Sándor, Farkas Pál, Palotay G ert­ rúd és Manga János neve jelzik ennek a folyam atnak jelentősebb állom ásait, de Manga Jánossal m ár a jelenben vagyunk, am ikor számot adhatunk arról, hogy leg­ újabban két kötet m egjelenése gyarapítja a táj népéről eddig nyert ism ereteinket. A M agyar Tudom ányos A kadém ia nép­ rajzi kutatócsoportja a Szécsénytől délre fekvő terü letet választotta ki tervszerű, több évig tartó kutatásai szám ára. V ar­ sány és Nógrádsipek egy történelm ileg, földrajzilag, gazdaságilag és néprajzilag összetartozó, öt egységből álló falucsoport (Nagylóc, Rimóc, Hollókő, Sipek, Varsány) része, am ely Nógrád megye lakosságának egyik jellegzetes néprajzi form ációja. Mint ilyen kistáji csoport, az utóbbi száz év során többször is m agára vonta a kutatók figyelm ét, ku ltú rája ezért bizonyos vonat­ kozásokban (település, viselet, építkezés, szokások) eléggé ism ert. A népi k u ltú ra egy-egy faluban leírt aspektusa nagy v a­ lószínűséggel alkalm azható a csoport többi tag jára is, m inthogy többrétű, évszázados kapcsolataik révén m egközelítően hom ogén k u ltú rát lehet közöttük feltételezni. Ez a prekoncepció befolyásolhatta a néprajzi kutatócsoportot abban, hogy a két nagy tém át, a társad alm at és a folk­ lórt nem egy falu keretei között k ívánta megvizsgálni, hanem két szomszédos falu­ ban. Úgy tűnik, a m unka végén ez a kis­ táji néprajzi egység mégsem bizonyult elég erősnek, m ert a Nógrádsipek bevezetőjében a szerkesztő Szem erkén yi Á gnes sajnál­ kozva állapítja meg, hogy „nagy lehetőség m aradt kihasználatlanul, am ikor e két, egym ást kiegészítő, egym ást tám ogató ku­ tatást nem ugyanazon községben végeztük el”. (12. 1.) A sipeki kötetben ugyanis csak rövid bevezetés vázolja a falu történelm i, dem ográfiai, gazdasági képét és hiányzik a társadalm i háttér, am inek ism erete a folk­ lórkutatásban is nélkülözhetetlen. Ha m ind a két kötet pl. V arsányt vizsgálta volna, az eredm ényekből kirajzolódó kép bizo­ nyára konkrétabb ism ereteket közvetítene az olvasó felé a jelenkori nógrádi faluról, m int így. A kettős választásnak azonban előnye is van, így két falu válik k u ltú rá­ jának. életm ódjának egy-egy oldalával is­ m ertté és ez lehetőséget ad a továbbiakban az összehasonlításra, az összetartó és szét­ választó vonások feltárására. A m unka célkitűzései között nem fedez­ hető fel az etnikus jellegek, a k u ltú ra táji tagoltságának vizsgálata, közvetve mégis segítséget kívánnak ny ú jtan i egy másik, a palóc néprajzi csoport létét, jellegét meg­ határozni törekvő k u tatás szám ára. B od­ rogi Tibor, a V arsány kötet szerkesztője (egyben a kutatócsoport igazgatója) szerint a kutatópontok kiválasztásakor ezért dön­ töttek Nógrád m egye m ellett. „Így lehető­ ség nyílik arra — írja —, hogy eredm é­ nyeinket egybevessük a palóckutatás ered­ ményeivel, és m egállapításaink — később — egy nagyobb táj-, illetve népegység ál­ talánosabb jellem zőinek keretében legye­ nek elhelyezhetők” (Varsány, 8. 1). A két kötet ism eretében állíthatjuk, hogy ez a szándék nagym értékben teljesült. Rimóc, az egyik palóc kutatópont közelében és annak kulturális rokonsági körzetében két faluról olyan mélységben k aptunk infor­ m ációkat, am elyhez hasonlót az északi hegyvidéken még nem tettek közzé. V ar­ sány és Nógrádsipek olyan modellek lehet­ nek, am elyekhez arányítani lehet m ajd más, hasonló jellegű — északi m agyar — kutatópontok anyagát a nagyobb és kisebb etnokulturális egységek m eghatározására. Célszerű lenne azonban az eddig nyert ké­ pet az anyagi világ lényegesebb összete­ vőivel is kiegészíteni. A Varsányban kö­ zölt, kitűnő viseleti tanulm ány m ellett újabb hasznos összefüggéseket tárh a tn a fel a földművelés, táplálkozás, építkezés, ál­ latta rtá s és egyéb ágazatok feldolgozása. A kutatások célját m ind a két kötet szerkesztője m eghatározza és részletezi. A vizsgálatok egyaránt „A fa lu társadalmi szerkezetének és a falusi életm ódnak c �változásai” című akadém iai kutatási fő­ irán y keretében indultak meg, közvetlen céljuk pedig az elm últ harm inc év a la tt le­ zajlott változások felm érése, a kutatással egykorú helyzet rögzítése volt (Bodrogi T i­ bor: Varsány, 7. 1.). A külföldön változás­ vizsgálatnak (culture change) nevezett k u ­ tatásoknak hazánkban eddig kevés köve­ tő je ak ad t és ezek a vállalkozások is a k u ltú ra egy-egy szűkebb szektorára szorít­ koztak, ám ilyen m élységben és m onográ­ fikus községvizsgálat form ájában a válto­ zásvizsgálatnak előzm énye nálunk nem volt. A korábbi és későbbi falum onográfi­ ák a k u ltú ra és tá r sadalom egészét kíván­ ták m egragadni, a benne végbemenő ala­ kulás, fejlődés, vagy hanyatlás folyam atá­ nak alaposabb és oknyomozó vizsgálata sem m iképpen sem volt elsődleges cél. V ar­ sány és Nógrádsipek teh át ebben a tek in ­ tetb en feltétlenül ú jat hozott; éppúgy, m int az a törekvés, hogy feltárják, m eny­ nyiben felelnek meg a fe ltá rt jelenségek az állami, politikai célkitűzéseknek és m ennyiben térnek el azoktól. Csatlakozik az eddigiekhez még egy célkitűzés, kapcsolódva a m agyar néprajz jelen feladataihoz és ezen belül az alkal­ mazás, a gyakorlati felhasználás kérdésé­ hez, ak á r a politikai vezetés döntéseinek elősegítésében, ak ár a rokon és társtudo­ m ányokkal igényelt együttm űködésben. A szóbeliségre alapozott és nem zedékenként hagyom ányozódott népi k u ltú ra jelenlegi elhalásának korszakában a néprajztudo­ m ány ku tatásain ak tárg y a válik m indin­ kább m egfoghatatlanná és m űvelőinek az­ zal a kérdéssel kell szembenézniök, hogy az anyagi és szellemi k ultúra, a társad a­ lom átform álódásának forgatagában stú­ dium uknak van-e m ég szerepe és létjo­ gosultsága a társadalom tudom ányok rend­ szerében. A kérdésre egyrészt m aga a két kötet adott választ azzal, hogy a külföldi példákat is szem előtt tartv a, vázolták a társadalm i és kulturális változások m ene­ tét, folyam atát olyan szem lélettel és olyan összefüggések feltárásával, am elyek előfel­ tétele az etnográfiai iskolázottság. A falu legújabbkori és jelenkori átalakulásának, fejlődésének története ez, vagy legalábbis történetének része, am it célkitűzéseivel és módszereivel más tudom ány nem tud fel­ k u tatn i és feldolgozni. V arsány és Sipek kísérletként jelentkez­ nek a m agyarországi etnográfia tö rté n e té ­ ben, és ennek kell tulajdonítanunk egyes részletekben a teljes siker, a teljes bevég­ zettség hiányát, elm aradását. Ilyen eset a leírások és következtetések általánossága, ellentétben a lokális vonásokat bem utató egyedi képpel. Míg az első esetben a több ezer m agyarországi település egyikét is­ m eri meg az olvasó, addig a m ásikban csak egyet, am i m inden m ástól többé-kevésbé különbözik valam iben. Az ilyen m egkü­ lönböztető vonásokat sokszor a kicsi és jelentéktelennek tűnő részletekben leli meg a kutató, a tárgykör m élyreható és alapos, de ugyanakkor széles látókörű is­ m eretével. A változásvizsgálat, m int a m a­ gyar néprajz egyik lehetséges jövőbeni útja, akkor válik továbbá valóban etnog­ ráfiai stúdium m á, ha nem csak felfedi a változások folyam atát, azok törvényszerű­ ségeit, hanem kibogozza az átalakulás indítékait, körülm ényeit és a kezdeményező személyek, intézm ények szerepét is. A ku­ tatásn ak teh át választ kell adnia m ind­ azokra a kérdésekre, am elyeket a k ultúra változásának általános folyam atán belül, annak helyi m egfelelője felvet. (K onkrétan V arsánnyal kapcsolatban hasonló m egálla­ pítást tesz Kovácsy Tibor: Ethn. 1979. 564. 1 .) A néprajzi kutatócsoport törekvéseit, el­ ért eredm ényeit a tudom ányos közvéle­ m ény és elsősorban az etnográfusok nagy figyelem m el kísérték és fogadták. Ennek az érdeklődésnek adott hangot az E thnog­ raphia szerkesztősége, am ikor az először m egjelent V arsány kötetet v itára bocsátot­ ta, felvetve azt a kérdést, hogy „a nép­ rajztudom ány sajátos módszereivel, k u tató eljárásaival, forgalm i apparátusával m it tud hozzátenni ahhoz, am it a többi tudom ány­ ág saját eszközeivel is föl tu d tá rn i? ” A felkérésre a társtudom ányok képviselői kö­ zül öten — szociológusok, történész és köz­ gazdász — írták meg észrevételeiket és kom m entálták, bírálták, m éltatták V ar­ sány m ódszerét és eredm ényeit. (Ethn. 1979. 531—567. 1.) Nézetem szerint lega­ lább ilyen fontos és figyelem re m éltó len­ ne a közvetlenül érdekelt néprajzk u tató k vélem énye is, de ez még nem k apott nyil­ vánosságot, egyelőre még nem jelent meg. Így teh át csak a külső vélem ényekkel le­ het számolnunk, m elyek egybehangzóan pozitívak az etnográfia, m int társadalom tudom ány mai szerepéről, v itath atatlan il­ letékességéről. A ndorka R udolf szavai sze­ rin t „a néprajzi m egközelítésű falum o­ nográfiák olyan elem ekkel gazdagítják... a reprezentatív adatfelvételekből kapható képet, am elyek nagyon lényegesen hozzá­ járu ln a k a mai m agyar társadalm i valóság m egism eréséhez”. (Ethn. 1979. 546. 1.) A tudom ányok kooperációjáról, egym ásra utaltságáról a nem zetközi tapasztalatokra hivatkozva annyit mond, hogy a szocioló­ giának a „m ikroszintű” kutatásokban a néprajzzal kell együttm űködnie. Az együtt­ m űködés V arsány esetében az etnográfu­ sok oldaláról m egvalósult, sőt annyira m egközelítette a szociológia kérdésfeltevé­ seit és tárgyalási m ódját, hogy az olvasó­ ban felm erül az a gondolat, nem m enteke túl messze, nem távolodtak-e el túlsá­ gosan a néprajztól, a szociálant opológiá­ tól. Ezt a kételyt V ágvölgyi András oszlat­ ja el, aki a szociológia m ódszereinek alkal­ m azását nem érzi elég erőteljesnek (Ethn. 1979. 564. 1.). A vitából az a következte­ tés szűrhető le, hogy a társadalom népr aj­ zi kutatásban tö rt új ú t járh a tó és ugyan­ ezt kell elm ondani a Nógrádsipekben meg­ valósult korszerű folklórkutatásról is. Itt is fő feladat a változásvizsgálat, de ugyan­ akkor a hangsúly a jelenkor kutatásán van, m ert a falusi életform a átalakulásá­ val a k u ltú ra és ezen belül a folklór is megváltozik. A kötet tanulm ányai ennek a tételnek igazságát bizonyítják, ellent­ m ondva a folklór teljes m egszűnését, el­ apadását valló nézeteknek. Az új szemlé­ let többek között a szólások, közmondások feldolgozása során azok értelm ezésében és használati körülm ényeinek feltárásában nyilvánul m eg (Szem erkényi Á gnes: Nóg­ rádsipek 242. 1.), ellentétben a korábbi egyszerű felsorolással, adatközléssel. A szociológiai kutatási szem pont és mód­ szerek alkalm azása általában nem szorí­ to tta h áttérb e az etnográfiát, am inek veszélyéről, eshetőségeiről fentebb m ár 25 �szóltam. A néprajzi m egism erés alapvető forrása, a hagyom ány, a közösségi em léke­ zés valam ennyi tém ában centrális helyze­ tű. A néprajzi stúdium tö rtén eti jellegét m ind a két kötet érvényesíti és különösen a folklórtanulm ányok egészen távoli idők­ re utaló következtetéseket vonnak le. A nép évszázadokon át őrzött m em óriaképei apokrif ism ereteket örökítenek a jelenkor em berére, olyan ism ereteket és esemé­ nyeket, am elyek felderítését, értékelését csak a néprajz képes hitelt érdem lően el­ látni. Az archaikus népi szövegek, írásba nem foglalt im ádságok pogány ősvallási képzeteket, antik tradíciókat, középkori egyházi m űveltséget és európai érzelmi k u ltú rát őriznek (Erdélyi Zsuzsanna: Nóg­ rádsipek 183. 1). A horizontális szemlélet, az adatok, jelenségek földrajzi elterjedésé­ nek problem atikája olyan kisebb, vagy nagyobb táji összefüggéseket tá r fel, am e­ lyek a népi k u ltú ra integrációjára utalnak. Ehhez a gyűjtést a kontrollközségekre szükséges kiterjeszteni, m ert így szűr­ hetők csak ki az egyedi vonások és álla­ p ítható meg a térbeli elterjedés, am ely nagyobb té r- és időterjedelem ben vizsgálva elősegíti az eredetkérdés és a lokális sajá­ tosságok kérdésének m egoldását (Pócs É v a : Nógrádsipek 269—270. 1.). K onkrét eset­ ben K üllős Imola használja fel a kartog­ ráfiai m ódszert egy gyerm ekjáték dalszö­ vegelemzése során és m egállapítja ennek észak-m agyarországi elterjedését (Nógrád­ 26 sipek 165, 177. 1.). Az időbeni és térbeli összefüggések felfedése, ezek interpretáció­ ja felm entheti a néprajzi m onográfiát az általános, a jellegtelen jelzővel m inősítés alól, attól, hogy m egállapításai nem csu­ pán a vizsgált közösségre, hanem a m a­ gyar falusi népesség egészére vonatkoznak (Ethn. 1979. 550. 551. 1.). M int em lítettem , a néprajzi kutatási m ódszer a szociológiaival egészült ki, am int ezt Sárkány M ihály — M argaret M eadet idézve — kifejti. A két m ódszer lényegi különbsége abban áll, hogy a néprajzi m in­ tafelvétel érvényessége nem annyira az esetek szám ától függ, m int a szociológiá­ ban, hanem az adatközlő részletes megis­ m erésétől, ideértve családi és m unkakö­ rülm ényeit, élettapasztalatait, világnézetét, kapcsolatait stb. (Varsány 142—143. 1.). Ennek ellenére szinte m inden kutató al­ kalm azta a személyi adatlapokat és a kü­ lönféle statisztikai kiadványokat, amivel kiegészítette a hagyom ányos néprajzi k u ­ tatóm ódszert: interjú, megfigyelés, kér­ dőív használata. Többek között ezen a té­ ren sem egyöntetű m inden kutató m etó­ dusa, így a táj fentebb felsorolt néprajzi kutatóinak eredm ényeit nem m indenki vette figyelem be: a népviselet bem utatása során tám aszkodni lehetett és kellett vol­ na Flórián Mária rimóci viselettanulm á­ nyára (Balassagyarm at, 1966.). Ettől elte­ kintve, a bevezetőkben m egfogalm azott célkitűzéseket — vélem ényem szerint — szociálantropológiai és folklorisztikai mód­ szerek m egtartásával többek között éppen Gergely K atalin tu d ta elérni. Szokatlan, hogy egyes tanulm ányok jegyzetanyag és a felhasznált irodalom közlése nélkül je­ lentek meg, így a k u tatás és feldolgozás m enete nem követhető, nem tű n ik ki, a szerző m ennyiben tám aszkodott a n éprajz korábbi, esetleg helyi eredm ényeire és el­ vi, m ódszertani téren milyen hazai, vagy nemzetközi irodalom ism eretében alakítot­ ta ki célkitűzéseit és módszerét. M int hogy az egész k u tatás kísérletként indult, m etodológiai következm ényei mi­ att nem tekinthető befejezettnek. A nép­ rajztudom ány új ú tjain ak és m ódszereinek kim unkálása során V arsány és Nógrádsi­ pek eredm ényei és hibái még tárg y alásra fognak kerülni és a viták új eredm énye­ ket szülnek m ajd. De egyes tanulm ányok szerzői is úgy nyilatkoztak, hogy tém áju­ kat valam ilyen irányba bővíteni, folytatni kívánják. Így a N ógrádsipeken feldolgozott közmondás-, szólásanyagot szerzője össze kívánja hasonlítani egy városi, esetleg m unkásközösségben n y ert későbbi gyűjtés­ sel (Szem erkényi Ágnes: Nógrádsipek 243. 1.), a hiedelem világ pedig alkalm as lesz arra, hogy feldolgozója ezt m intának te­ kintve bizonyos tendenciák m egállapításá­ hoz, összevesse egy Heves megyei kont­ roliközség anyagával. Így kíván a szerző egy nagyobb terület, vagy éppen az egész m agyar n éphitre vonatkozó következteté­ sek. m egállapítások megfogalmazásához el­ jutni (Pócs Éva: Nógrádsipek 269. 1.). A m agam részéről — talán az egész m agyar néprajztudom ány érdekében is — megis­ m étlem fentebb m ár röviden kifejezett igényem et a társadalom néprajz és a folk­ lór után az anyagi k u ltú ra változásvizs­ gálatának. feldolgozására. Nézetem szerint így kiegészülne a kísérlet, a k u ltú ra és tá r­ sadalom egysége m egvalósulna a k u tatás­ ban is és valóban m odellé v álhatna ez a m unka a jövő néprajzi k u tató m u n k ájá­ ban. Ami az egyes ku tató k m u n k áját és an ­ nak eredm ényességét illeti, példát m u tat­ tak a csoportosan, team ben végzett terv ­ szerű és összehangolt tevékenységre. A terepm unka feltételeinek és nehézségeinek ism eretében sem m iképpen sem a bírálat, hanem az őszinte elism erés hangján lehet csak szólni m indkét kötet etnográfusainak, szerzőinek a gyűjtés során k ifejtett erőfe­ szítéseiről és a több szempontú, többféle eredm ényt hozó és új m ódszereket kínáló feldolgozásról. A két kötetszerkesztő m el­ lett — akikről fentebb m ár szóltam — meg kell még emlékeznem Manga János­ ról, aki a N éprajzi Tanulm ányok megne­ vezésű sorozatot szerkesztette, melyben V arsány a 7., Nógrádsipek a 8. kötetként jelent meg. A néprajzi kutatócsoport kol­ lektív m unkájaként elkészült két kötet célkitűzéseit, m ódszereit és eredm ényeit tekintve jelentős előrelépés nem csak Észak-M agyarország — ezen belül Nógrád — falusi lakosságának jelenkori megisme­ r ésében, hanem a m agyar néprajztudo­ m ány fejlődésében is. (Akadém iai, 1978., 1980.) Bakó Ferenc �H elyzetjelentések — versben H árom költő k ö tetét olvasom. Nem „in­ duló”, nem „kezdő”, csak elsőkötetes szer­ zők m űveit. E három különböző helyzetjelentést három kiadónk jelentette meg. A költők hangvételükben, társadalom képük­ ben, form ak u ltú ráju k b an rendkívül külön­ bözőek, s tán csak abban a becsületben osztoznak egymással, am ellyel életlehető­ ségeiket, eszm éiket és indulataikat kim on­ dani kívánják. Csordás Gábor a „míves gondolat” je­ gyében ír, jól m egszerkesztett kötete az indulás botladozásait odahagyó, mély versk u ltú ráró l tanúskodó szerzőre valla­ nak. Az első kötet, a Kozmosz-könyvek sorozatában m egjelent a nevelő nevelése verseit meg kell b ecsü lnünk! Am ikor köl­ tészetünket elárasztja egyfajta m űfaj-koi­ né, a prózai beszédként induló s a hangvé­ telhez vissza-visszahulló szabadversszöveg (fiatal m odern líránk e könnyen gyártható vers com m unje) — ő m űfajokban gondol­ kodik, verseit a m űfaj m egkövetelte je­ gyek irán yítják. Ezek határozzák meg versbeszédét, a hangütést, a tónust. Ír rí­ m es-hangsúlyos, dalszerű verset, de igyek­ szik m ind messzebb kerülni a népies dal­ tól. (Ezért használja oly sűrűn az asszo­ náncot és a bonyolultabb keresztrím et). B em utatkozik egy kevéssé sikerült szonet­ tel is (Reggel). Kedveli a négyes, négy és feles, ötödfeles jam bust és a blankverst — ez utóbbi tán legkarakterisztikusabb sor­ fajtája. M ásutt — nem e kötetben — meg­ próbálkozott az évtizede újból elharapód­ zott, div ath atású haikuval, de van önálló m űfajlelem énye is: felú jítja a középkori francia limlomot, a fatrast. Itt igazán ott­ hon van. M ár Babits m egfigyelte (Magyar ritm us, 1923), hogy a m agyar jam bus fo­ kozatos fellazítása a szabadvershez vezet. M egtalálhatjuk Csordás blankversei m el­ lett is. A m űfajokat sajátos hangnem m el te líti-tá g itja : drám ai jam busokban írt poé­ m ái epikus jellegzetességeket is hordoznak, s elbírják a költői én többféle vetületének, m odalitásának terhét. Így az iróniát, a ke­ serűséget, az elégikus hangnem et, a pate­ tik u sat. A kötet egészéből — hogy a Csordás G áborra is nagy h atást tevő József A ttila kifejezésével éljek — az „osztálytalan in­ tellek tu el” jellegzetes és sokszor nem túl érdekes konfliktusai rajzolódnak ki. Küzd a költő az általános fogalm ak (ideák), és a való ellentétével. Így hagyja cserben őt a „nép” ingerlően szép fogalm a is: „se a szem etes, se a kém ényseprő, /se a postás nem hasonlít a népre”. Ugyanez egyik leg­ jobb kompozíciójában, a Rousseau Park R ezervátum cím űben: „És Rousseau szólt hozzám az élők árnyait m utatod/, m in t­ hogy eg yenként m ind idegen néked a sze­ retett n ép ”. Érthető, hogy a költő nem bí­ zik a vers társadalm i hatékonyságában sem : „A vers így készül: szöszmötölve, /m ert n em tudni m ivégre készül”/. Küzd a személyes életlehetőségek valóban szűk köre, lehetetlen leszűkülése ellen. Sorolja: albérlet, betonlakás, házasságketrec, gye­ rek-rem ény, robot, hétvégi m egváltás, sze­ gényszagú éjszakai váróterm ek, csukott k a ­ puk, félelem táplálta bizalm atlanság körü­ lötte. . . A látlelet éles kontúrú. Csordás G ábor kritikus látásm ódját tisztelem , csak­ úgy, m int poétikai erényeit. Ám a dolgok, a jelenségek értékelési, „bem érési” pontjá­ val nem értek egyet. Csordás G ábor az érvényes cselekvés, a történelm i te tt m eg­ valósulását a 60-as évek m ásodik felének forradalm i m ozgalm aiban látja: verseiben m induntalan föltűnik R udi Dutschke, An­ gela Davis, Victor Jara, Che G uevara ne­ ve, s a párizsi diákm ozgalm ak leverését követő traum a („utcán nem beszélünk/, zárjuk a kertkaput,/ vesénket leverték/, a párizsi zsaruk” — N em zedék). Nem tudom , érvényes m érce-e az elm últ több m int egy évtized történelm i szituációja? De nagyobb baj az, hogy mindez Csordás G ábornál mí­ tosszá válik, s e m ítoszban „ki egyszer fe l­ m agasztosult m in d n ek jövője m ár a m ú lt”. Hiába a pontos sorm etszet, hiába a tiszta jam busok, Csordás Gábor indokolt indu­ latokat m egszólaltató szép sorai ilyenkor ham isan csengenek. De tehetsége a fo rra­ dalm i rom antika ideológiai m ankói nélkül is elvezethetik őt m aradandó m űvekhez. Szervác József m aga is azoknak az éle­ tét éli, „ kiket a történelem elpazarol”. A Szavak hazáig kötet első ciklusa jelzi, hogy pontosságra törekszik a szerző: két általánosabb érvényű vers után (Megérke­ zés, Siratóének) — az első kötetek szoká­ sos gyakorlata alapján — a személyiség adott, konkrét gyökereit já rja végig: az ősöket, „a m egutált kölyökkor” tájait, a felnőtté válást, asszonyt, szerelm et, m un­ kát. A második ciklus az egyedüllétnek, a bezáródásnak szentelt, alapm otívum a a m agány. A Közzé legyen gyűjtem énye ba­ rátoké, választott költőelődöké, s az utol­ só egy kísérlet az előbbiek szintézisére. A kötet egésze pedig híradást küld a m un­ kásvonatokról, gépről, gyárról, kocsmáról, Csepelről. A szerző szándéka szerint pon­ tosan, póztalanul, még ha e szándékot nem is fedi a megvalósulás. Gazdag elet­ anyag az övé, nem csak egy kötethez ele­ gendő. De m ár o tt elszegényedik ez a gazdagság, ahol a vers nyelve túl általá­ nossá válik. Ha adott m űfajban ír, „meg­ em elkedik” a versnyelv, a szerző látható módon „irodalm iasra veszi” a szöveget. Szervác Józsefet a kim ondhatóság kérdése izgatja; a lírai én ritk án játékos, ritkán ironikus verseiben, s a megszólalás, a ki­ m ondás igénye eltávolítja őt a tragikus m odalitástól is. Ennek m egfelelően elural­ kodik költem ényeiben a retorika: szer­ kesztési elvvé, tartóoszloppá válik, ennek m inden veszélyével együtt. A Siratóének („siratom őket is, m int ahogyan /siratom m indazokat, akik/ term észetes halállal hal­ nak és /term észetes halállal élnek, k ik csak éln ek”, m intha Ady Endre retorikus pró­ zájára, a M agyar Pim odan befejezésére játszana rá („Siratom őket, testvéreim et, k ik voltak, élnek, s eljövendő ki s k ik a Pi­ m odan-hotelbe ju tn a k. Még több sírással siratom azokat, a k ik n e k m ég ez sem fog megm aradni, s m eghalnak, vagy megbo­ londulnak szárazon”). Ez a reto rik u s is­ m étlésform a ta rtja össze az Ítélet című verset is, ám messze nem ü re sjá ra t a sor­ ism étlés a Vissza a poharakhoz refrénsze­ rű újram ondásaiban. A viszonylag egyhan­ gú dikció a versform ák, verstípusok vi­ szonylag szűk skálájával párosul. Figye­ lem re m éltó Szervác József vonzódása a heterom etrikus versekhez: a form aváltá­ sok itt rákényszerítik őt az igényesebb kompozíciók kim unkálására (Levél a szü­ lőföldre, Közzé legyen). E verseken kívül a legnagyobb ígéretet a kötetzáró M ár szinte m ú lt időben című poém a jelen ti: látszólag stilizálatlan, s a kötet előző versei­ hez képest „nyers” vallomás, emlékezés, kim ondás, am elyben az em lített tú lálta lá­ nosítás nélkül szerveződnek eggyé a ko­ rábban önálló m otívum ok, a szeretők, Lágymányos, a napi robot, a kocsma, gye­ rek, albérlet, a m unkáséletform a m eghatá­ rozó koordinátái. Szervác József itt élhet a szabadabb kom ponálás lehetőségével, nem kell rövidre zárt, „előírásos” szerkezetet kim ódolnia. Elengedi a form a kötelét a m eredély fölött, s ezzel együtt nyelve is m egszabadul sok tehertételétől (bár néhol m agm aradnak az „el innen h át b a rá tim ”féle zavaró modorosságok). Ezért cserébe azzal fizet, hogy a reto rik a összetartó ere­ je m ellett m esterkélt alliterációm utatvá­ nyokat ír („vicsorgok bor borong b á r/ bér b ú ra rátok áldom ezt a karácsony estét”), vagy a vers utolsó részében az im a ősi és receptszerű kérdő-felszólító gesztusával képes csak zárni. Szervác Józsefnek m in­ den lehetősége m egvan arra, hogy a későb­ biekben ne csak a valódi, hanem az igaz üzeneteket küldje a m unkásnegyedekbe kiköltözött és III—IV. osztályúvá nyilvání­ to tt m agyar Pim odánból. K ötetét a Mag­ vető K önyvkiadó jelen tette meg. Balogh A ttila a társadalm i hierarchia és az em beri élet bugyrairól ír. a L endítem lábamat című gyűjtem énye a szenvedés kötete. K ettős tehertételt, kettős kirekesz­ tettséget él meg nap m int nap a költő. Az elsőre a cím utal, a bénító betegségre (Hei­ ne—M edin-kór), a m ásodik a Szűkebb, (vagy tágabb?) közösség, a cigányok sorsa. A kötet középpontjába így k erül be a Szenvedés és a számozott versek végén ál­ ló NUMERO XXXIII. jelzi, hogy a Meg­ váltás gondolatköre is. Azt hiszem, nem tévedek, ha a kötet 33 versében a 33 éves korában m egfeszített K risztus képzetköré­ re való utalást látok, u talást a szenvedés­ történetre, a m egváltó halálra, a feltám a­ dásra. Hogyan tehető értelm essé a szenve­ dés? Mit v álth at meg általa Balogh A tti­ la? A passió kikhez közelít, kiktől választ el? M ennyi az értéke a fájdalom nak? E rettentően súlyos kérdések a kötetben per­ sze nem m etafizikus m ódon fogalm azód­ nak meg, hanem a konkrét sérelm ek sík­ ján. S az elesettek, a „nyom orból felocsú­ dó szegények” világának micsoda élm é­ nyeit emeli versbe a szerző! A m ikor az egészséges em berek köréből szám űzött em ber szól ra jta keresztül, am i­ kor a szeretet hiánya, a nő hiánya szól belőle, a férfi követelése, am ikor az álla­ mi gondozott gyerekekkel, a cigányputrik 27 �lakóival szól! Versbeszédét az indulat fűti. Prózaversei többnyire valam ilyen beszéd­ szituációból indulnak ki („U raim .” NUMERO I. „Részeg voltál...” NUME­ RO VI., „Jaj anyám . . . ” NUMERO VII. stb.), ami egyszerre jelen t hangütést, egy­ szerre keretet, form át ad és m egkönnyíti a folytatást. B urjánzóan gazdag nyelv az övé, verseiben egym ást szülik a képek, képhalm azok az erőteljes, felü téses vers­ zárásokig. A hangnem tág spektrum ú: a József A ttila Szabad ötletek je g y zé k e . . . öntépő, faggató, apró m ozaikokat egybe­ rántó írásának hatásától az izmusok dekla­ rációinak harsány hangjáig terjed. Két nagy teh ertétele mégis van e költem é­ nyeknek. Az egyik a lírai én teljes tisztá­ zatlansága, am ely m induntalan pózokhoz vezet. A „Költő nem va gyok/ csak a ha­ rangok n yelvén kiabálok” kijelentésétől a „Bocsássatok m eg nekem ,/ hogy tehetséges va g yo k” m odorságán át a „két m ankón könyöklő isten” m indenhatóságáig. A lírai én ilyen helyzetváltozásai eleve m egbont­ ják a kötet tervezett egységét. De nagyobb teh ertételt jelent ennél a kötetkompozíció m egoldatlansága. A versek jellege még megengedi, hogy az egyes m űvek kompo­ zíciója laza legyen, hogy csak a fentebb leírt jellem zők szervezzék a verset. Ám a 33-as szám szimbolikus, utaló kerete ön­ m agában kevés, vele és általa egységes kompozícióvá kellene válnia a verseknek. Nem értem , hogy az általános számszim­ bolikus szerkezet utolsó verse m iért épp a Nagy Lászlónak szentelt? A verssorrend és a NUMERO XXXIII. között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyanígy csak töredékek sorozata, lazán egymás mellé került ver­ sek egym ásutánja alkotja a kötet egészét, kompozíciós vonatkoztató utalások hálóza­ ta nélkül. Egy újabb kötet m ár a form a és a kompozíció m egtanulására fogja köte­ lezni Balogh A ttilát. Első verseskötetét a Szépirodalm i K önyvkiadó adta ki. U taltam arra, hogy a bem utatott h á­ rom költő világa, versépítkezése és köte­ tük esztétikai m inősége m ennyire külön­ böző. Ezért óvakodok a gyors általánosí­ tástól. A pontosabb ítéletek m egalkotása am úgy is m ár az olvasó dolga, az ígéretek beváltása pedig a költőké. Szigeti Csaba Zalán Tibor: F ö ld fo g ya t kozás Ha véletlenül saját olvasata nem is, Za­ lán Tibor Földfogyatkozás című kötetének eddigi sajtóvisszhangja m egerősítheti az olvasót — ha egy b uta fanyalgást nem vesz figyelembe! — az utóbbi évek egyik legegységesebb szerkezetű (ívű) elvű köny­ vét ism erhette meg. Ez az érdeklődésünkre m éltó új költő korai m űveinek válogatott s ezáltal szükségszerűen csonka verskötete gyors, és napjainkban ritk a népszerűségre te tt szert. 23 Zalán költészettani, esztétikai, ideoló­ giai-politikai bukdácsolások, prózaversek, m imezislétek, az egy-két tehetségre m u­ tató verstöredék, verssor, vagy önállósul­ ni kész alkotói m ódszerek lehetőségének felvillantása helyett, saját, jelentős eszté­ tikai hozadékkal is rendelkező versvilágot terem tett, s ezzel lépett a szélesebb nyilvá­ nosság elé. E tény jelentőségét növeli, hogy konvencióinkat (társadalm i szükségletein­ ket?), am ely m egtűri az első (második, harm adik. . . , sokadik) kötetek ziláltsá­ gát, elegánsan nem veszi figyelembe. U gyanakkor könyvének t ű nékeny előnye, hogy sikerült m egcsonkolt „életm űvét” úgy egységbe állítani, hogy az őt folyóiratok­ ból, napilapokból nem ism erő olvasóra a kötetegész (m ár-m ár kikezdhetetlen) va­ lósága súlyosan és kötelezően nehezedik. Em iatt elkövetkező (m egírt második és harm adik) kötetei és az első között olyan szakadék tátong, am ely az olvasóban a folytonosság érzetét fogja m egkérdőjelez­ ni. E sebtében felvetődő gondok után m ár nem lehet feladatunk e kötetben m egje­ lent versek lényegi elem einek kiemelése, a meglevő tendenciák fölvázolása, vagy fel­ erősítése, a költő valóságunkról alkotott képének tükröztetése. Tanúi lehettünk az elm últ hét évben az irodalm i folyóiratok­ ban, lapokban, antológiákban folyam ato­ san m egjelenő Zalán költővé érésének, esz­ közei és céljai m ódosulásainak, pontosulá­ sainak, am elynek kezdetét h ivatott a Föld­ fogyatkozás bem utatni. S tanúi vagyunk annak a folyam atnak is, am elyben tetten érhető: a Földfogyatkozás, (mint kiad­ vány!) tudathasadásos irodalom politikánk, könyvkiadásunk egyik idegborzongató és riasztó m intapéldája. A kötetben helyet kapott írások egy ti­ zenhat-huszonnégy éves em ber m unkái, am elyek első változatait szinte egytől egyig ism erhetjük a folyóiratokból. A ciklusokat rendező alkotói értelem bizonyára nem véletlenül kényszerült arra, hogy az ere­ detileg összefüggő versek erős m otívum ­ kötelékeit fellazítsa, s átrendezésekkel e versektől néhol idegen — m ert a költő újabb állapotát tükröző — összekötéseket, jelentésm ódosulásokat hozzon létre. A kényszeríte tt szerkesztési szándék eredm é­ nye, hogy néhány szép korai írás kim aradt, néhány kevésbé sikerült bekerült a könyv­ be, de ez rávilágol a rra az analitikus m un­ kára is, am ely alkotónkra újabban jellem ­ zővé válik. Azokat a verseket is ism erhetjük, am e­ lyek a könyvbe terjedelm i okok m iatt nem kerülhettek be, b ár ezek hiányában nem nyerhetünk bepillantást abba a dina­ m ikába, am ely e költészetre jellemző. Za­ lán Tibor — ha nem tévedünk — m ár négy /három éve, ha eredetében nem is m ás, de kifejlésében a korábbinál jóval körülhatároltabb, biztosabb, pontosabb és fontosabb világot terem tett, m int am ilyen a Földfogyatkozás verseiből kim utatható. Képi, asszociatív világa konzekvens fogal­ m isággal telítődött, s fo rm a /nyelvi kísér­ letei határozott önállóságot m utatnak a kortárs m agyar nyelvű költészetben. M ondhatnánk ezt elégséges feltételként könyvism ertetésünk /recenzálásunk szubli­ m álása m iatt, de sorjázzon még néhány in­ dok. Zalán Tibornak sikerült nem zedékét olyan vitába sodornia, m elynek végered­ m énye egy tu d ato su lt és m egfogalm azott nem zedéki helyzet lehet, s am elyhez h a­ sonló szándék több m int tíz évvel ezelőtt volt jelen m űvészeti életünkben. (Lásd: Arctalan nem zedék című, Éle­ tünkben m egjelent esszéje, am ely szükség­ képpen indukálta az év folyam án lezajlott És-vitát, valam int az új költők /m űvészek helyzetéről folytatott nyári balatonszem esi tanácskozást). Zalán m egjelent tanulm ányaiban, k riti­ káiban a hatvanas-hetvenes években fel­ törő költők, írók közül azokat p ró b álta megközelíteni, akikkel kritikai gyakorla­ tu n k nem tudo tt m egm érkőzni, s így el­ hallgatott, vagy torzként értelm ezett. Az új nem zedék e művészek eredm ényeit nem kerülheti m eg, s m ert egyelőre a nem ze­ dékből még nem term elődött ki a saját ideológus, Zalán néhány sürgető részfel­ adat m egoldására te tt kísérletet. Szépprózai m unkásságában is olyan tárgym egközelítési m ódszereket használ fel, am elyek hagyom ánytalannak tűnnek, il­ letve századelőnk óta folytat h atatlan n ak látszottak irodalm unkban (pl. a Mozgó Vi­ lágban m egjelent Blue Dolphin című no­ vellája). Természetes. hogy a sokirányú érdeklődés és irodalm i gyakorlat nyom ot hagy költői m unkáin is. Költészetében korán m egjelent a szín­ t ézis igénye; különössége, hogy az analiti­ kus eljárások m egtartásával egyidejűleg. A társm űvészetek gyakorlatának (festészet, zene!) tudatosított következm énye, hogy írásaiban a klasszikus értelem ben kezelt form a m etaforikus ta rta ­ lommal jelenik meg. Az Ének a napon fele jte tt hintalóért (Mozgó Világ, 1979. február) cím ű m onstre versében m ár e szintetikus összefogás tapasztalható, és epikus vonások is jelen vannak a részle­ tekben. Ha e verssel egyidőben, azonos helyzetben készült, és a Földfogyatkozás­ ban is helyet kapó alkotások együtt jelen­ tek volna meg, az olvasó lehetőséget kap­ hatott volna arra, hogy költészete változá­ sának indokait kitapinthassa (Fehér zászló alatt, A férfi indulása, Szelíden, irgalm at­ lanul, A Kormos fekhelyei, Triptichon), h i­ szen ez az az írás, am ely központi szerepet tölt be a M egfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között (Életünk, A lföld, P alócföld, Népszabadság, Népszava, M agyar Nemzet stb.), a K ísérletek Síva háta mögött (párizsi M agyar Műhely), és az Ének Pohárért című k ö tet(?)-ciklus (?) költem ények felé. Ez utóbbi három hosszú vers (jobb híján használjuk ezt a kifejezést) közül a Meg­ figyelések. . . versdarabjai hűen példáz­ zák azt a változást, azt a felism ert társa­ dalm ilag m egjelent szükségszerűséget, am elynek végeredm énye a versszöveg ere­ detének, alkotásának, szerepének módosu­ lása. A form a és a tartalom együttes ex­ tenziója lehetővé tette Zalán szám ára, hogy olyan bonyolult, csak versfolyam a­ �tokban áttek in th ető / ábrázolható gondolat­ rendszereket közvetítsen, am elyben m ind a „. .. M in d e n p o n ta tl a n s á g m e g s e b zi a tá r ­ g y a k a t . . .” felism erés konzekvenciái, s m ind az „ . . e m l é k e k le g a p ró b b e l m o z d u ­ lása is — lásd/ v é d t e l e n n é t e s z j ö v ő n k k e l s z e m b e n . . . ” józansága, és m ind saját lét­ élm ényének „ . . . f o r d íto t t i r á n y b a ira m ló e l m a g á n y o s o d á s a . . . ” együttesen kezel­ hetővé válik. A jelen téstartalm ak felhasa­ dása, a fogalm ak rétegezettsége a textus­ ban versszervezővé válik, s a változás objektiváló gesztusként beépül az írásokba is. . . M ondhatjuk, e költészet eredm ényeiben szerves része a hazai poézisnek, méghozzá a szerencsésebbek közül való: nincsenek m eg azok a hatások, am elyek által irány­ zatokhoz, iskolákhoz szokás terelni az újonnan jelentkező költőket. (K ozm osz, 1980). Géczi János Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazért is... MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Régi, kritikusoknak szánt „alapszabály”, hogy a szerző nyilatkozatát nem szabad kom olyan venni a m ű megítélésénél. Áll­ jon az helyt önm agáért. Most mégis h á­ rom m ondatot idézünk Miskolczi Miklós utószavából, m ert jellem zőnek ta rtju k az egész könyvére vonatkozóan is. Így sum ­ mázza k u tatásait és m ondandóját a szer­ ző: „Vélem ényem biblikusan szilárd: Du­ naújváros nem az, am inek m ondják (hi­ szik, szeretnék, akarják), hanem az, ami. A kereszt felira tát nem vagyok hajlan ­ dó m egváltoztatni. A m it m egírtam , m eg­ írtam ”. K étségtelenül im ponáló ez a m a­ gabiztosság, am elynek nyom ai több he­ lyen is fellelhetők a 408 oldalas kötetben — csak éppen nem indokolt. A baj ugyanis az, hogy a szerző tolla nyom án sem d erült ki D unaújvárosról, hogy tu ­ lajdonképpen mi is? Miskolczi Miklós (akinek szülővárosa) talán tudja, de nem tu d ta bem utatni. Pontosabban fogalm az­ va: ez a kötet így — erős húzásokkal és m ódosításokkal — elfogadható lenne ta ­ lán beadeckernek, de nem értjük, hogyan k erü lh etett be ebbe a sokat v itatott, de valam elyes ran g ra azért vergődött soro­ zatba? S különösen nem , ha ism erjük a m agyar szociográfiai irodalom m últját, élő és elhunyt jeles képviselőit, köteteit is. Idézzük ide Erdei Ferenc alakját és példáját. Miskolczi M iklósnak lett volna m it (m ert igen nagy szüksége van rá!) tan u ln i a nagy elődtől m ódszerben, szem­ léletben, alaposságban, tárgyilagosságban, tudom ányos igényességben. S m ondjuk ezt azért, m ert még nem késő, m ert saj­ náljuk, hogy ennyi m unkája, am it ebbe a könyvébe „invesztált”, csak ezt a szolid eredm ényt produkálta. Mi a legnagyobb fogyatékossága a könyvnek? Az, am i egy három -öt gépelt oldalnyi újságcikknek erénye és előnye; az tudniillik, hogy a szerző végig jelen van a könyvben, hogy igyekszik „életsze­ rű ” lenni. Ám, am i „színes” m ondjuk egy tárcában, helyénvaló aktualitás egy ve­ zércikkben, az a laposságok és közhelyek halm aza egy szociográfiában! Úgy érez­ zük, hogy a szerző rosszul jelölte ki m a­ gának a feladatot. M indenáron meg ak a r­ ta „védeni” Sztálinvárost (kiktől? m iért?!), ahelyett, hogy a m űfaj követelm ényei­ nek megfelelően leírta, lerajzolta volna azt. A szociográfia szó m ásodik tag ja ugyanis rajzot, leírást jelent, de sem m i­ képpen nem könnyű kézzel odavetett k ar­ colatot, vagy vázlatot. Ha a szerző át­ gondolja és m egérti a vállalt feladatát és a m űfaj követelm ényeit, akkor maga, a vizsgált valóságanyag szabja m eg a meg­ valósultnál szigorúbb szerkezetet és kon­ cepciót. Választ tu d adni az alapkérdés­ re, hogy mi az, am it vizsgál, leír, s to­ vábbkérdezve azt is firtatja, hogy m iért az, m iért olyan az, ami, am ilyen. Hálás és bevált m ódszer egy tárgyat, jelenséget úgy bem utatni, hogy leírjuk a történetét. Látszólag ezt teszi Miskolczi Miklós is, de hogyan? Apológiát ír elemzés és tö r­ ténet helyett. Azt bizonygatja, hogy am i van (esetünkben D unaújváros), az szük­ ségszerű, következésképp helyes is. Ma m ár senki sem vitatja, hogy a gyár és a város léte szükségszerű-e, vagy nem. Lé­ tező valóság, am ivel számolni kell. Csak­ hogy ez korántsem olyan evidencia, am e­ lyet kritikátlanul, a m últba visszavetítve is el kell fogadnunk! Ha Miskolczi Miklós jobban ism eri a m agyar szociográfiai irodalm at, akkor m aga talál érveket azok ellen a tények és körülm ények ellen, am elyekért így csak lelkesedni tud. Igen, am a „hőskorról” van szó. D rágán, em bert, anyagot, ener­ giát nem kím élve építtette m eg a gyárat és a várost egy voluntarista politikai el­ határozás. Hogy m ilyen áron és m ilyen eredm énnyel, a rra éppen a szerző ír le számos példát könyve m ásodik részében. M ár az építés fázisában tettenérhetők ezek, s célszerű is lett volna a szerzőnek jobban után ajárn i, hogy kik és milyen kényszerítő körülm ények h atására kerül­ tek Sztalinvárosba. Szól a lum pen, a de­ klasszált elemekből, de viszonylag keveset arról a paraszti rétegről, am ely a beszol­ gáltatások elől szinte m enekül az építke­ zésekre, a biztonságosabb iparba. Egy ré­ szük a téeszek konszolidálódása u tán visz­ sza is té r a faluba. Ám ez a tektonikus erejű társadalm i mozgás több figyelm et érdem el. Ha szabad m ondani, ennek fel­ mérése, leírása a szociográfia egyik leg­ fontosabb, elodázhatatlan feladata. Éppen azért, hogy jobban m egértsük a m a je­ lenségeit, a m a D unaújvárosát. Szerzőnk azonban sajnálatos módon m oralizál, vagy éppen kedélyesen pletykálkodik ott, ahol elemeznie kellene. Lelkendezve ír az el­ sőgenerációs m unkások erőfeszítéseiről, míg később ném i m egütközéssel vegyes csodálkozással, fejcsóválással a d u n aú jv á­ rosi erkölcsök „lazaságáról”. Fel sem m e­ rü l benne a kérdés, hogy a két dolog között összefüggés van, s hogy ez k o rán t­ sem csupán dunaújvárosi „specialitás”. Még akkor sem, ha a statisztikai adatok ott töm ényebben h ív ják fel a figyelm et erre a jelenségre. De nézzük csak sorban, hogy m iről is van szó? A faluból városba kerülő szak­ képzetlen em ber, s ráadásul az életide­ gen m unkásszállásokban, b arakkokban idegenül érzi m agát. Egyszerre kellene elsajátítania az új szakm át, m unkaszoká­ sokat, az eladdig megszokottól gyökere­ sen eltérő életm ódot. A legújabb szocioló­ giai-szociográfiai irodalom (ám a század­ eleji is!), valam int néhány írónk (lásd például Galgóczi Erzsébetet, Takács Jó ­ zsefet, Serfőző Sim ont, A sperján Györ­ gyöt stb., stb.) pontosan leírták, m egfo­ galm azták ezt. Ám, am i B udapesten, Miskolcon, Ózdon, vagy S algótarjánban stb. a m unkásoknak, a lakosságnak csu­ pán egy (noha jelentős) részét érinti, az D unapentelén—Sztálinvárosban—D u n aú j­ városban egy egész várost jelen tett! Nem véletlenül írtu k egym ás mellé a három helységnevet, illetve egyazon település m etam orfózisát jelölő változatait. Téves volt az ötvenes évek optim izm usa, rövid­ látása, am ely csupán a m unka és a la­ kás kettősében gondolkodott. Ma is té ­ ves ez a szemlélet. Bizonyítja ip aru n k jelenlegi helyzete, az az erőfeszítés, am ellyel próbálunk szakítani az extenziv szakasz visszahúzó erőivel, a szakképzetlen, az alulképzett, az innovációra kép­ telen m unkaerők tömegével. V annak dol­ gok, am elyeket (látszólag!) meg lehet ol­ dani egyetlen h ó rukk-kal, lelk endezéssel, míg csupán a csákány és a lap át a szer­ szám. Term elni hatékonyan azonban m ár csak m agasan kvalifikált, a m unkájában, az életben is otthonosan mozgó, m űvelt szakm unkással, értelm iségivel lehet. M ár­ pedig ez a feltétel nem volt ad o tt Sztá­ linvárosban, s ha hih etü n k M iskolczinak (s m iért ne hinnénk?), akkor ezzel még a m ai D unaújvárosban is gondok vannak. S lesznek is m indaddig (máshol is), am íg fokozatosan át nem alakul a szemlélet m agáról a m unkáról, term elésről, a m un­ kaerőről. A könyv legnagyobb paradoxona az, hogy éppen azok az oldalak vágják m ell­ be az olvasót, gondolkodtatják el, am e­ lyeken a szerző dicséri szülővárosát. Itt van rögtön a lakás, a lakótelep problé­ m agubanca. D unaújváros m odellként szol­ gálhatna Miskolcnak, Ú jpalotának, m in­ den lakáscentrikus városépítésnek, -te r­ vezésnek arra, hogyan nem szabad, m ert életidegen, m ert em bertelen, antiszociális. A könyvben levő fotók, a dunaújvárosi polgárokkal készült in terjú k d irek t és indirekt módon is bizonyítják ezt. A la­ kások, panelházak töm ege még nem v á­ ros! Elvégre az em ber nem csupán dol­ gozik és lakik (m ár tudniillik, ha ju t ne­ ki, ha kap lakást...). Az urbs, a civitas 29 �m inőséget jelent, szolgáltatások, k u ltu rá ­ lis, egészségügyi stb. intézm ényhálóza­ tok szövevényét, gondoskodást az em ber­ ről, a bölcsőtől a koporsóig. Sokáig „meg­ feledkeztünk” erről D unaújvárosban is. B eértük azzal, hogy a m unkaerő így-úgy regenerálja, s reprodukálja önm agát. Csakhogy az em ber nem m echanikus gé­ pezet, ahogyan a felvilágosodás néhány gondolkodója képzelte, hanem érző és gondolkodó lény, aki reagál a körülm é­ nyekre. Hogyan? Úgy, ahogyan Miskolczi is, nem titkolt csodálkodással, tudom ásul veszi: „az erkölcsök rom bolásával” pél­ dául! Sajátos módon, Miskolczi nem so­ k a t bíbelődik ezzel a kérdéssel, legfel­ jebb am ikor például a házasságok meg­ rom lásán, a válásokon m oralizál. Pedig ideje lenne m ár — s ki, ha nem a szo­ ciográfus? — az alkoholizm us okairól is beszélni. K im utatni, hogy m ennyire já t­ szik bele az élet- és m unkakörülm ények fentebb leírt változása, az ebből követ­ kező elidegenedés, neurózis, szorongás, rossz közérzet? Összegzésként azt m ondhatjuk, hogy hálás, de nem könnyű feladatra vállalko­ zott Miskolczi Miklós, s ez kicsúszott a kezei közül. A napi újságírás szemlélete és módszerei alkalm atlanok egy város ke­ resztm etszetének bem utatására, szociog­ rafikus igényű leírására. S ez nem ér­ tékítélet, nem azt jelenti, hogy Miskolczi Miklós rossz újságíró. Rövidebb lélegze­ tű írásaiban olykor frappánsan, szelle­ mesen m u tat rá egy-egy jelenségre. Ám szülővárosával úgy járt, m int az úszó, aki a folyó közepén érzi a víz hőfokát, de nem látja a partokat, olykor azt sem, hogy m erre folyik a víz. A sorozatról szólván joggal lehetünk igényesek, hisz’ az eddigi kötetek m agasra em elték a m ér­ cét. E lvárhatjuk, hogy a szerző választott tém ájáról tudja, hogy mi az, ami. Nem m enti fel a szerzőt az sem, hogy szülő­ városáról ír, s — feltehetően — nem akar érzékenységeket sérteni. Ellenpéldaként o tt van Lázár István, akinek még ma sem „bocsátották m eg”, hogy nem tud belenyugodni a történelm i borvidék le­ rom bolásába; vagy Tüskés Tibor, Végh A ntal, akik ugyancsak „kibeszélték a fa­ lu ju k a t”. D unaújváros — a példa, a modell, ha úgy tetszik — m egérte volna, hogy igényesebben, nagyobb invencióval dolgozzák fel. Nem azért, amivel a szer­ ző vitatkozik, m entegetve a szeplőket, hanem hogy látva lássuk. A szépet is, a kidobandó rú ta t is. D unaújváros m a m ár része történelm ünknek. Nem kell heroi­ zálni, p lak átra festeni azt, am i tény, vagy jóvátehetetlen tévedés. S m indezt nem azért m ondjuk, hogy „deheroizáljunk”. N em , a felnőtt em ber tudni akarja, hogy mi az, am it jól csinált, m it kell ma m ár m ásképpen. G azdagabbak nem lettünk (például energiában, nyersanyagban), de talán bölcsebbek, józanabbak igen. M ár­ pedig ez az egyetlen potenciális erőfor­ rásunk, ha élünk vele, ha akarunk élni vele. (Szépirodalmi, 1980.) Horpácsi Sándor 30 A vád ta n ú ja és a védő Megjegyzés Könczöl Csaba széljegyzeteihez (Palócföld, 1980/5.) T eljesen fü g g etlen ü l attól, hogy K önczöl C sab án ak a cinizm ust a k a ra tla n u l is felm a­ gasztaló értelm ezésében gondolataim hoz h a ­ sonló előfelvetések találh ató k , a cinizm us létjogosultsága — jelen tk ezzék ez a k á r a tisz­ ta tu d ás nyelvén, a k á r a „m egengedhetetlen általán o sság ” sík ján — k o rán tsem igazoló­ d o tt be. A cinizm us és iró n ia összefüggését (m int ahogy a cikk cím ében is igyekeztem jelölni) az em beri életfo rm a fókuszában h e­ lyeztem el; az iro n iku s életfo rm á tó l a ci­ n izm u sig cím v álasztásban éppen azt a k ét p ó lu st vázoltam , m elyen egyfelől az iro n i­ kus életfo rm a, m in t tá rsa d alm ila g k ív án ato s a ttitüd je le n t meg, m ásfelől a cinizm us, m in t „sem m ilyen é rté k e t nem tisztelő, m inden eszm ényt, s b ev ett szo k ást k eserű k iá b rá n d u ltsá g g al kigúnyoló m a g a ta rtá s” leg itim izálásán ak lehetetlensége. B árm en y ­ n y ire vonzó len n e is a K. Cs. á lta l jelö lt konszenzusra hajlan o m , ezt a m eg írt cikk u tá n a n n á l kevésbé teh etem meg, m e rt a ci­ nizm us és az iro n ik u s életfo rm a között olyan h a tá ro k a t vélek felfedezni, m ely ek et — h e ­ geli kifejezéssel — csak az „átlátszó gondo­ la t tiszta térség ein ” lehet összemosni. N oha m in d en egyén legm agasabb ren d ű (és egy hosszú tö rtén elm i fejlődés ered m én y eit sűrítő) joga, hogy csak azt fo g ad ja el és tegye meg, am it jó n ak lát, a m it ésszerűnek ta rt; m int, ahogy ah h o z is kizárólagos joga van, hogy a cinizm ust „ak tu ális szellem i és gyakorlati életfo rm ak é n t” válassza, de hogy ezt a jogot valam ely közelebbről meg nem h atáro zo tt „é rté k e k és ta rtalm a s egyéni és társad alm i célok” nevében és érdekében fo ­ g ad ju k el, vagy éppen ezt ta rtsu k k ö v eten ­ dőnek, sem m iképp sem láto m bizonyítva. H a ugyanis K. Cs. — jogosan — a k érdések pontos m egfogalm azását k é rte tőlem szá­ mon, m ost én is hián y o lh ato m a fogalm i d ifferen ciálást. A v ita cik k utolsó elő tti b e ­ kezdésében a cinizm ust úgy igenli, hogy köz­ ben elfelejti pontosan m eghatározni, m elyek azok a „nagyon is k o n k rét é rté k e k és ta rta l­ m as egyéni és tá rsad alm i célok”. Vagy ta ­ lán K. Cs. olyan tévelygő cinikus lenne, aki b á r sz u b jek tiv ista fo rm alizm u ssal záró jelb e teszi a m ásik fél vélem ényét, de szab ato san m aga sem tu d ja m eg h atáro zn i a m iértet? N em vagyok h ív e a kötözködéseknek, de, h a v alak i azzal az igénnyel lép fel, hogy pontos d isztin k ció k at von e való b an h áro m ezer éves m ú ltra v isszatek in tő fogalm ak között, a k k o r m á r p usztán form állogikai szem p o n t­ ból is elv árh ató , hogy a viszonyítási ponto­ k a t — az előbbi m eg állap ításo k n ál — v a la ­ m ivel teo re tik u sa b b an h atáro zza meg. A m ennyir e jogosult és helyes elítélő á llá s­ p o n tja a cikk kérdéseinek m eg v álaszo latlan ­ ság áv al kapcsolatosan, éppoly ta g a d h a ta tla n , hogy nem lá tta : a „m egengedhetetlen á lta ­ lán o sítású ” publicisztikai írásb an is elk ép ­ zelhető, hogy a cinizm us gazdag je le n té sh á t­ teréből a szerző csak az ap p e rcip iá lt je le n ­ té sn y aláb o k at vegye szem ügyre. H a a cinizm ust valam ely m eg nem h a tá ­ rozh ató é rté k ta rto m á n y ra v o n atk o zta tju k , egyedülvalóságában úgy összehúzódik, hogy többé sem m it sem le h et állíta n i ró la; átcsa p a legszélsőségesebb ab sztrak tság b a. A zza l, hogy m egállapítjuk, m ilyen az ördög színe, m ég ko rá n tsem b izo n y íto ttu k létezését. N em v itato m , hogy többféle cinizm us van, de, h a a „m in d en re rák érd ező S zókratész o k v etet­ lenkedő iró n iá já t”, a „m inden erén y m ögött álcázo tt b ű n t szim atoló L a R ochefoucault k e ­ se rű erkölcsi cin izm u sát”, a „p o litik a és a z erkölcs összeegyezteth etetlen ség ét fölism erő M achiavelli cin izm u sát” az „olyan k orban élü n k ” sík ján a k a rju k a k tu álissá tenni, a k ­ k o r ó h a ta tla n u l felm erü l az a lte rn a tív a az elvont, re d u k á lh a ta tla n cinizm us és a látszó ­ lagos tá rsa d a lo m k ritik a között. B árm ely ik et v álasz th atju k , a ham is em beri viszonyok m eg h ala d h atatla n különösségén azonban m it sem tu d u n k v álto ztatn i. A v álto ztatásh o z b i­ zonyosan kevés a „cinizm us fo rm á já t ö ltö tt erő tartalék o ló b eá llíto ttsá g ”, m int ahogyan kevés az a legszélesebb értelem b en v ett ö n ­ u ralo m is, m ely sohasem ju t el a k o n k ré t tettekig. A tevékenység és a m egism erés tu ­ datos szabályozása é rte lm é t veszíti, ha k o n k ­ ré ta n nem h atáro zzu k meg, m in a k a ru n k válto ztatn i. A cinizm us ennélfogva m in d en ­ k in ek leg sajátab b m agánügyévé válik, am i­ be senki sem szólhat bele, hiszen a céljain k eléréséhez szükséges lépéseket „vagy c in ik u ­ san, vagy iro n ik u san k ell m eg találn u n k ”. Ezek u tán m ár csak egy k érd ésü n k leh et: a vád ta n ú ja, hogyan v á lh a t védővé? Kerékgyártó L. István ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/15f5840c8f21137af311f88f74fe5acc.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f02d9563245c13c2fea23a4508100f2c.pdf 44e28bf77c8bfe4b694659f8901b15a3 PDF Text Text Idős Váci Mihályné önéletírása A palóc házépítő hagyomány Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra Özbeg népdalok Agócs Sándor, Csikász István, Dénes György, Fábián István, Szepesi József, Trizna István, Veres János, Zelei Miklós versei, Hatvani Dániel prózai írása Gondolatok a mai szovjet drámáról „Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlságosan is egysze­ ri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat »kartotékozni«, őket a hivatal tartja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépirók öltöztetik napsugárba törékeny lé­ nyüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szivét az »édesannás« és »csörés« törté­ netekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Váci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb... Testamentum inkább ez az írás, örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle.” (Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása) „Akkor télen egész jól megvoltunk. Főz­ tünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, ten­ geridara is hagymás zsírral, vagy tejjel. Anyám dolgozni járt tehetősebb házakhoz, nem pénzt, inkább élelmiszert kapott min­ dég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan él­ tünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert nékem kellett a gyerekeket gondozni, nékem kellett csinálni, hiába könyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van... majd veszek néked könyvet, palatáb­ lát, és te itthon is tanulhatsz.” „Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Borsod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegében ku­ darcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos megidézésével készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódválto­ zatokra, várható életmódváltozásokra terve­ zett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztu­ data a takarék-, a minimummegoldások sab­ lonjaiba ragadt. Mind a történelmi hagyomá­ nyokhoz, mind a jelen és jövő tér- és be­ rendezésszükségleteihez való ilyen viszonyu­ lás ma még általánosan jellemző. A rövid tá­ vú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetet­ len meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat.” (Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány) TÁRSADALOMPOLIT IK A I‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az 1980. évi múzeumi és műemléki hónap országos nyitó eseményeként október 3-án került sor a Salgótarjánban fel­ épült új múzeum épületeinek és kiállításainak átadására, va­ lamint névadó ünnepségére, melynek keretében Brutyó János országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. A Nógrádi Sándorról elnevezett múzeum Munkásélet Nógrádban a X IX — XX. században, Nógrádi képzőművészek, A salgótarjáni üveg című kiállításai a megnyitás napjától, hétfő kivételével, na­ ponta várják az érdeklődőket. Az ünnepi esemény alkalmából Fekete Nándor, Salgótarján város Tanácsának elnöke a Pro U rbe kitüntetést adta át dr. Boros Sándornak, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének; Devcsics Miklós, Nógrád megye Tanácsának elnöke a megyei tanács vb által alapított Madách-díjat adományozta dr. Horváth Istvánnak, a megyei múzeumok igazgatójának. 3 Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás! 4 Ördögh Szilveszter: Idős Váci Mihályné önéletírása 11 Zalán Tibor: Kék cserepek — Üzbegisztán 13 Mándoky Kongur István: Özbeg népdalok Az ebben az évben olvasóink elé került Ébresztő idő című antológiát követően szerkesztőségünk — a Palócföld Könyvek­ sorozat újabb köteteiként — önálló szerzői munkák évenkénti megjelentetését tervezi. Az örvendetesen nagy számban beér­ kezett pályamunkákat folyamatosan minősítjük. 13 Özbeg népdalok (Szöllősi Zoltán fordítása) 14 Hatvani Dániel: Büdös hús 17 Agócs Sándor: Útvesztő, Ének a köszörűkőhöz 17 Trizna István: Zsánerkép 18 Fábián István: Kagyló Negyedik számunk 15— 19. oldalán közöltük Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban című prózai munkáját, mely elől, sajnálatos módon, elmaradt a szerző neve. A (tartalomjegyzék alapján ugyan pótolható) hiányért Onagy Zoltán szerzőnktől és olvasóinktól ezúton kérünk elnézést. 18 Zelei Miklós: Szelídítsétek meg a fridzsidereket 18 Szepesi József: Négykupicás riport 19 Veres János: Azért születtem 19 Csikász István: Fák 20 Dénes György: Csorbul a szó, az emlék, Jéghegynyi létben, Metamorfózis, Széthulló barátság Kiss Aurél (1942-1980) Középiskolai tanárként került Békésből Nógrádba, hozva szegedi egyetemi éveiben megérlelt hitét, mely politikai pályára vezérelte, s táplálta benne egy­ szersmind az elmélyült tudományos igényű kutató­ munkára szólító igényt, s az írott szó iránti minden­ kori felelősséget. Rangos része volt abban, hogy a Palócföld 1973tól, megújulva, kéthavonként megjelenő társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat form ájában juthatott el az olvasókhoz; a személyes teherbírás ha­ tárait sem tekintő hevülettel gyakorolt hivatása mel­ lett, közfigyelmet keltő politikai publicisztikai, iroda­ lomtörténeti és kritikai munkáival jelezte sokoldalú felkészültségét és nyitott személyiségét; és éveken át vállalta folyóiratunk leginkább munkaigényes rova­ tának istápolását mindaddig, míg ambíciói tovább nem szólították — 1978-ban megkezdte tanulmányait az S Z K P társadalomtudományi akadémiáján. Moszkvából hazaérkeztekor mindig felcsöngött szerkesztőségünkben a telefon: jelentkezett, érkezett, sosem rövid lélegzetű beszélgetéseinkhez friss tapasz­ talásait, híreit hozta, s a Szovjetunióban is újdonság­ számba menő könyveket, megszívlelendő inspiráció­ kat. És mint legutóbb is, saját írást, azzal a kéréssel, hogy szeretné még visszautazása előtt „megolvasni” a szerzői levonatot, hogy nyomtatott form ában látva viszont meggondolásait, újólag ellenőrizhesse azok igazságértékét. Azután elutazott. Nehéz szívvel engedtük útnak, mert tudtuk, felelősségtudata fizikai teljesítőképessé­ gének határai közelében mozgósítja energiáit. Szeptember közepe táján — e lapszámunk 26. olda­ lán megjelenő cikke levonatának kézhezvétele előtt — érkezett a megrendítő hír: Kiss Aurél Moszkvában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Itt közölt munkájá­ nak gondozását, már visszavonhatatlan távollétében, szerkesztőségünk vállalta. Kiss A urél személyében — eddigi munkássága ál­ tal igazoltan — reményteljes munkatársat, szerzőt, barátot veszítettünk. Emlékét így őrizzük meg. Palócföld Szerkesztősége 22 Horváth Lajos: Kelet-európai kerülő 23 Kőszeghy Attila: A palóc házépítő hagyomány 24 Nagy Zoltán: Népdalszövegek a Vidróczki-dallamra 26 Gondolatok a mai szovjet drámáról (Kiss Aurél) 28 Kertész Ákos: Kasparek (D. Rácz István) 29 A „cinizmus” és az „irónia” védelmében (Könczöl Csaba) A címoldalon és borítókon Czinke Ferenc rajzai idős Váci M i­ hályné önéletírásához, a belső oldalakon a Somoskőújfalui gyer­ mekrajzszakkör illusztrációi József Attila verseihez. (Fotó: Buda László.) PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLITKAl‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 S algótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V álla lat. Felelős kia dó : Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valam int átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalm i jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.18023 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Idős Váci M ihályné: Legyen munkátokon ál d á s! Nyíregyházán, az új-kisteleki szőlőben születtem. Nagyon kicsi gyermek voltam, amikor a szüleim elköltöztek Ibrányba. Még én akkor nem értet­ tem, hogy tulajdonképpen mi történt. Nem tudtam, miért veszekednek a szü­ leim. de már annyit sejtettem, hogy valami nincs rendben. Anyám sokat sírt. Teltek a napok, hónapok, egyszer csak apám csomagolni kezdett. Elment Amerikába. Minket, gyerekeket és anyámat itthagyott a nagy idegen falu­ ban. Volt földje, tizenhárom hold, de nem volt, aki megmunkálja, és a lo­ vat, meg a tehenet is eladta apám . Kellett az ára a hajójegyre. Í gy nem maradt anyámnak csak a sok gyerek és a sok gond. Küzdött szegény, más­ sal dolgoztatott — azután visszadolgozta, így tengetett bennünket. Egyszer csak beállított apám. Fél évet sem töltött Amerikában. Volt nagy öröm. Saj­ nos, nem tartott sokáig, mert kölcsönpénzen jött haza, és azt vissza kellett vinni a régi, jó szomszédjának. Eladott hát egy darab földet, az árán újra Amerikába ment, hogy a kölcsönt visszaadja. Ekkor magával vitte apám a legidősebb bátyámat is. Így nemcsak egy darab föld, de a munkaerő is el­ ment a családból. Szegény anyám sokat sírt. Hét gyerekkel maradt itthon. Apám könnyen megválaszolta a panaszos szavakat: „M it lamentálsz, heted­ magaddal maradsz, majd ellest ek, segíttek egymásnak.” Azt nem mondta, hogy küld pénzt Amerikából. Nem is küldött egy fityinget se. Annyit dol­ gozott, hogy éhen ne haljon, a bátyámat is csak nyomorogni vitte ki. Bá­ tyám még nem volt 15 éves. Később írta, hogy újságot árult, hordár volt, mindent csinált, amiért pénzt kapott. Később elszökött apámtól, elment dol­ gozni egy építkezésre. Ott kitanulta az ácsmesterséget. Apám nem tudta, hol van a bátyám; igaz, nem is nagyon kereste, azt mondta, rossz pénz nem vész el. Apám élte tovább a maga életét. Dolgozott is, de kocsmázott is, ha nem volt pénze, elvette a bátyám­ tól. Amikor bátyám otthagyta apámat, ő éppen készült haza. De hogy? Pén­ ze nem volt. Gondolta, megyek, kérek a Pasztercsik komától — akitől már kért egyszer. Ment is. Koma, adjon nekem pénzt, vagy váltsa meg a hajó­ jegyet! Jó — mondta a koma —, csak otthon add meg a feleségemnek. Per­ sze — mondta az apám —, ahogy megérkezem, eladom a földet, és megadom a komasszonynak. De ezért, tudja — mondta a koma —, hogy egy kis ka­ mat is jár? Igen, igen, az nem számít, csak legyen pénz! Anyám várt, várta, hogy majd csak megembereli magát apám, és küld egy pár dollárt. De jó is lett volna! Sok éhes száj várta. Egyszer csak, mit ad Isten, megjött apám, de még annyi dollárt se hozott, hogy legalább mu­ tatóba lett volna nála. Volt megint sírás, veszedelem. Apám továbbra is el­ járt inni a kocsmába. Rögtön akadt ivóbarát, egy bádogos, valami Radoszta, az rábeszélte apámat, hogy vigye ki őt Amerikába, majd ott megadja a ha­ jójegy árát. Apám, ott helyben a kocsmában eladta két hold földjét a bíró­ nak búzaterméssel együtt. Azután elmentek. Am ikor megérkeztek a kikötő­ be, a bádagos úgy eltűnt, mint a kámfor. Azóta se lett meg. Í gy hajókázott apám, amíg volt egy csepp földje. (...) Jött az ősz, mentek a gyerekek a tanyából az iskolába Engem is beíra­ tott anyám, csak az volt a baj, hogy messze kellett járni, Kótajba. Nem em­ lékszem, hány kilométerre, de nagyon messze volt. Az idősebb testvérem. Jani is odajárt, ő délelőtt, én délután. Sokszor elkéstem az iskolából, mert egv nagy kaszálón kellett keresztül menni, és engem megragadott a csodá­ latos szépsége, tele ezerféle virággal. Nem tudtam ellenállni, ha egy pillan­ gót, megláttam. Kergettem, azután futás az iskolába. Később a kicsi patako­ kat bámultam, nem tudtam sehogy sem megérteni, miért vannak olyan ösz­ szevisszaságban. Amerre az ember nézett, mindenütt kis folyó volt. belefá­ radt az ember az ugrálásba, amíg átjutott a réten. Nem mindenki járt erre. Volt egy hosszabb út is. Főleg, mi gyerekek jártunk a réten. Ahogy a rét Kótaj felőli részére értünk, volt ott egy nagv folyó, a partján egv pici őr­ ház, mint a mesében. Ott lakott egy öreg bácsi, a folyamőr. Megkérdeztem tőle. hogy miért van az a sok kis foly ócska a réten? Azt mondta, azért, hogy a víz lefolyjon, nehogy a széna elrohadjon. Sajnos,m e n sokáig jártam az iskolába. Jött a tél korán, már november végén nagy hideg és hó volt. Szüleim mondták is, hogy ne a réten menjek, persze én nem fogadtam szót, csak arra mentem. Úgy kellett nekem, mert visszafelé belehuppoltam az egyik kis patakocskába, és minél jobban ka­ paszkodtam, vergődtem, annál jobban belesülly edtem a hóba. Ott küszköd­ tem összefagyva sokáig. Anyám kétségbeesve könyörgött az embereknek, jö j­ jenek, segítsenek megkeresni. Vettek magukhoz lámpát, meg volt ott vala­ kinek egy ügyes kutyája, azt is vitték, és elindultak a keresésemre. Meg is találtak, hazavittek. Apám jól megvert, levágott a sutba, azt mondta, ezzel be is fejezted az iskolát, büdös kölyök! Hiába sírtam, többet nem mentem iskolába, pedig még mehettem volna legalább három-négy hetet a karácsonyi vakációig. De apám nem engedett. Ha mondtuk neki, engedjen, az volt a válasza, egy fenét, hát még mit nem, nem lesz belőle fiskális soha! Í gy maradtam én analfabéta. (...) Anyám már teljesen a szakadék szélén állt. A beteg fiát visszavitte lát­ szólag gyógyultan a suszterhez, ő meg a nagy nyomorúság, gyötrelem köze­ pette elhatározta, hogy elmegy szülésznőnek tanulni. Elhatározását tett kö­ vette. elment Ungvárra a bábak épzőbe, isteni csudával határos, hogy felvet­ ték. Olyan port vert ez a tanyában, hogy na! Egyik tisztelettel helyeselte a másik gúnyosan megjegyezte, hogy nem lesz abból semmi. Apám pattogott a legjobban. Apám viselkedését nem lehet leírni, papír azt nem bírja el, amit akkor csinált A cselédek kaptak angáriát — valami kis pénzt —, anyám kérte apámat, adjon neki útiköltséget, csak annyit, hogy elutazzon. Apám mondta az anyámnak: én az én angáriámból nem adok neked egy fillért se! Közeledett a szeptember, drága jó anyám készült, apám hallani sem akart róla. hogy elmenjen, sem arról, hogy adjon neki egv kis pénzt. Nem tudott még kölcsön se kérni, kinek volt ott azon a nvomorúságos helyen három koronája. Az egész tanyában nem lehetett volna összeszedni három koronát. Apám ravasz volt, nem vette ki az angáriáját, csak azért, hogy ne kérhessen az anyám. Anyám túljárt apám eszén: elment az ispán úrhoz, elmondott neki min­ dent, a múltat, a jelent, és kapott is anyám három koronát. Persze ezt meg­ mondta apámnak ispán, mert apám követelte a pénzt. De szerencsére, ak­ kor már anyám túl volt árkon-bokron, jó két hónapja Ungváron tanult a bábaképzőben. Drága jó anyám tanult, dolgozott, inspekciózott, vállalt min­ dent, az éjszakázást is vállalta bármelyik bába helyett. Elsírta a helyzetét, elmondta a baját, így aztán segítették, pártfogolták. Mikor jött a karácsonyi vakáció, írta, hogy nem jön haza, mert nincs pénze. Kért apámtól, de apám nem volt hajlandó útiköltséget küldeni. Mi gyerekek sírtunk, akkor már négy hónapja nem láttuk anyánkat. December huszonnegyedikén reggel, mi, gyerekek az ablakban bámultunk, egyszercsak valamék meglátta: ott jön Anya! Csak egy fekete csomócskát láttunk mozogni a hóban, de mi már éreztük, ez ő. Olyan öröm volt abban a kis szobában, hogy azt leírni nem lehet, nekem ma is a fülembe cseng az a sírás, örömmel összevegyítve. Ne­ künk akkor valóban megszületett az Úrjézus, me rt azon az estén nem volt sehol megrakott asztalunk sem, de volt valami, ami minden nyomorúságot, minden szegénységet felülmúlt. Azt már nem lehet megérteni, sem megma­ gyarázni, sem leírni. A mai világ teljesen más. (...) Akkor télen egész jól megvoltunk. Főztünk tengerit, hol mákkal, hol csak simán cukorral, volt káposzta, volt krumpli is, tengeridara is hagymás zsír­ ral vagy tejjel. Anyám dolgozni járt, tehetősebb házakhoz, nem pénzért, in­ kább élelmiszert kapott mindég. Itt már jobb volt nekünk, nyugodtan éltünk. Én már kilencéves voltam, de anyám itt sem íratott be az iskolába, mert né­ kem kellett a gyerekeket gondozni, nekem kellett mindent csinálni, hiába kö­ nyörögtem anyámnak, a válasz mindég az volt: kislányom, neked nem lehet elmenni, terád itthon nagy szükség van, mi lesz itt a három kicsivel, nem látod, hogy énnekem mennem kell dolgozni, másképpen nem tudunk meg­ élni. Majd veszek néked könyvet, palatáblát, és te itthon is tanulhatsz. Na­ gyon boldog voltam, hogy legalább otthon tanulhatok. Kaptam egy használt könyvet, tanultam, de hogy? Nem volt, aki valamit megmutasson vagy meg­ magyarázzon, forgattam jobbra, balra, próbáltam a betűket össze-összerakni. Mikor éppen, hol nyitottam fel a könyvet, ott olvastam, rakosgattam a be­ tűket. Nagyon szerettem olvasni (olvasni?, dehogy, nyögni!), hiszen csak há­ rom hónapot jártam iskolába, azokat a betűket is alig tudtam összerakni, amelyeket akkor megtanultam. Ha volt időm, írtam a betűket, igen, de nem ment sehogy, mert nem ismertem még minden betűt. Mondom, ha volt időm, hiszen m inden percemet lekötötte a három gyerek, vagy rajtam lógtak, vagy sírtak és etetnem kellett őket, vagy nekik is éppen a könyv kellett volna. Én mindég sírtam, mert nem jutottam odáig, hogy foglalkozzam az írással (fe­ nét!, betűösszerakással). Ha nem a két gyerek kötött le , akkor mostam, ta­ karítottam, főznöm kellett, hisz magamra voltam hagyva. Az anyámnak se jutott az eszébe, hogy ő kijárta a hat osztályt, és még akkor ő jött nekem mondván, hogy mafla vagy, végezd el a m unkádat gyorsan és tanulj, így nem lesz belőled soha semmi! Én ily enkor sokat sírtam, mert a velem egy­ korú gyerekek jártak iskolába: ha adtak is nekik munkát, de adtak alkal­ mat is a tanulásra. Ez éntőlem m eg volt tagadva, de azért megtanultam a nevem leírni, és fejből számolni. Ha valamit vettem vagy eladtam, fejből ha­ marabb kiszám oltam, mint aki hat osztályt járt. Ezért nekem háromszorosan nehezebb volt az életem, mint az olyan gyereknek, amék legalább háromnégv osztálvt végzett, és én mindég szégyelltem magam önmagam előtt, hogy ez így történt, habár nem az én hibámból. A tőlem idősebb Janinak volt legalább három osztálya, ő sem akart ne­ kem segíteni, így aztán én voltam a tanító és a tanítvány egy személyben. Akkor, amikor dolgoztam gyerm ekfejjel felnőtt módra, akkor még arra se volt időm, hogy füzetet vagy könyvet vegyek a kezembe, fáradt voltam. Én nem voltam gyerek, soha nem játszottam, mint más gyerekek, nékem min­ dég dolgoznom kellett. Nagvon sokszor anyám lefeküdt pihenni, nekem ki­ adta a munkát, ő fáradt volt, én dolgoztam helyette. Í gy éltem. A magam kialakította módon tanultam, azért megtanultam a betűket ösz­ szerakni, írtam is, de azt csak én tudtam visszaolvasni. Talán, ha időm lett volna, és ha lett volna, aki valami kis magyarázatot adott volna, akkor ha­ marább ment volna az írás-olvasás. Anyámat rövidesen kihelyezték Ibrányba. Ott volt egy kis házunk (adós­ ság volt rajta), és odaköltöztünk tavasszal. De az a tavasz nagyon nehéz volt, nem volt ott semmi, csak a nagy üresség. Én persze örültem, arra gon­ dolva, na, most biztosan fogok iskolába járni, hiszen itt már jártam fél évet. Sajnos nagyon tévedtem, mert édesanyám az iskola helyett summásnak adott. Én még nem voltam tizenegy éves. a bátyám tizenkettő. Nem vettek volna fel bennünket, még gyerekek voltunk, de az Ibrány melletti tanyán Szabó Károlvné öccse volt az ispán, és így mégis felvettek. Oda kellett járni a cukorrépába és a cigóriába kapálni, egyelni. Elég nagynövésű voltam, a bátyám is fejlett volt, í g y nekem az iskola helyett a summába kellett járni. Nagvon nehéz volt, mert nekünk is úgy kellett a két sort vinni, mint a fe l­ nőtteknek, mi is úgy kaptunk fizetést, mint a felnőttek. (Ez biztosan azért volt, mert be voltunk protesálva.) Ezért a felnőttek haragudtak ránk, irigyel­ tek, mondták is a pallérnak: mért kap ez a két pulya ugyanúgy hatvan fil­ lért, mint mi? Azért, mert a két pulya is úgy kiviszi a két sort, mint ti! Persze, hogy kivittük a két sort. mint ők, csak mink gyerekek voltu nk, ők meg felnőttek. De meg is adták nekünk az árát: soha nem engedték, hogy velük menjünk haza. Mindég előre mentek, minket mindég otthagytak, vagy csak hátul kulloghattunk. Majd egyik fizetéskor aztán megbosszulták magu­ kat. M ivel mi V-betűsök voltunk, és a fizetés betűsorrend szerint ment, mi mindég utoljára maradtunk. Egyszer a fizetés alkalmával jött egy borzalmas nagy égiháború, zengett, villámlott, csattogott, és mi magunkra maradtunk. Nagyon, nagyon féltünk, és ahogy jöttünk a tanyából, egy hídon kellett át­ jönni. Szakadt az eső, bebújtunk a híd alá. ott voltunk sokáig. Az eső csak szakadt, kijöttünk a híd alól, elindultunk, de nem Ibrány felé, hanem Gya­ lapár felé. (Az is egy uradalmi tanya volt.) Sírtunk hívtuk anyámat, kiabál­ tunk, de nem jött a segítség. Mikor már nagyon összeáztunk, összefáztunk, egymáshoz bújva elaludtunk. Jóanyám a rét túlsó oldalán keresett bennün­ ket, mert ez legelő volt, ezen kellett átjárni a Nagyerdő-tanyára. Majd ami­ kor haj nalban virradni kezdett, édesanyánk messziről látott egy kupacot, ar­ ra indult, hát mit ad az isten, mink, a két gyerek, ott aludtunk egymásra borulva. Csurom vizesen, összefázva ébredtünk. Ahogy megláttuk anyámat, és szétnéztünk, akkor ijedtünk meg nagyon, nem is tudtuk, hogy hol va­ gyunk. Rögtön eltört a mécses, földbe gyökerezett a lábunk, csak bámul­ tunk, hogy hol kötöttünk ki. (...) Soha nem a személyem számított, csak az. hogy szegény vagyok. Van gazdagabb is, mindég a vagyon, az volt a végszó. Hála istennek, mostanra ez megszűnt, ennek én úgy örülök mintha még engem is érintene. Én soha nem kötődtem a vagyonhoz, mindég csak arra vágytam, hogy egy kis hajlék le­ gyen a fejünk felett. Ezért dolgoztam annyi sokat, hogy ne költözzünk egyik helyről a másikra, mert az megalázó volt. Akinek nem volt egy kis lakó­ háza, azt nem is vették emberszámba. Én ezt már gyerekkoromban éreztem, amikor az egyik helyről a másikra kellett költözni. Nagyon szomorú volt ak­ 3 �kor a szegény ember élete. Am ikor megvettük azt a kis lakást, azzal a da­ rabka szőlővel, legboldogabb voltam a világon, pedig még alig múltam ti­ zenhárom éves. Éreztem, hogy nagyon jó, ha az ember a sajátjában lakik, pedig nem volt, csak egy szoba, konyha egy kis kamrával, de az a tudat felszabadított, hogy már mink sem leszünk olyan hányt-vetett senkik. Ez adott lendületet, hogy gyerekfejjel nekivágjak az életnek. Mindegy volt, hogy mit, csak dolgozhassak, pénzt keressek. Dolgoztam, furakodtam mindenfele, ahol pénzt lehetett keresni. Í gy lettem én minden. (...) Jött a tavasz, vállaltam harmadost, krumplit, tengerit. Mentünk a férjem ­ mel aratni a Nagylaposra, Elekborokba. A férjem kaszált, én a markot szed­ tem és kévét kötöttem. Mire ő kivágta a rendet, én felszedtem és be is kö­ töttem, csak hordani kellett és a keresztet összerakni. A lig aludtunk ilyen kor a nap 24 órájából három-négy órát. A férjem ugyan nem akarta, hogy én menjek aratni, mert volt egy korai ikerszülésem és ez legyengített. Rá egy évre már a Mihály fiammal voltam terhes. Féltett a férjem, hogy bajom esik. Én elég erősnek éreztem magam, és sok volt az éhes száj. Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy a kenyérnekvalót egész évre meg tudjuk k eresni. Le kellett aratni tizenkét keresztet, hogy egy jusson az aratónak. Mink akkor kerestünk: búzát, rozsot, árpát vegyesen. Három hétig dolgoztunk. Kaptunk kosztot is. A gazdáné három hét alatt háromszor vágott csirkét. Főleg pa­ szuly, köles, meg krumpli volt. A leves olyan volt, mint a bodzavirág. Nem voltunk elkényeztetve. Egyik alkalommal ókrumplit küldött a kiskondással. A főtt krumplit megtörte, dobott rá egy kis hagymás zsírt, és úgy hozta el a gyerek. Olyan volt, hogy én már rég a disznónak főztem otthon az olyan krumplit. Ahogy a gyerek ment haza, találkozott a gazdával, és mondta, hogy nem ették meg az ebédet az aratók. Mért nem? Mert még egy kis aludttejet sem küldött hozzá a Mariska néni. Azt mondták, egye meg ő, ha három tehén mellett ilyen fösvény, sajnálja azt a kis aludttejet. A Veres­ csárda dűlőnél arattunk, ott volt egy pár ház is. Ott vettem tejet. Kenye­ rünk volt. Éppen ebédeltünk, amikor Jött a János gazda. Hát ti mit csinál­ tok? Ebédelünk. Hát az ebédet mért küldtétek vissza? Ha János bácsi meg tudja enni, próbálja meg, és arasson az olyan kosz­ ton. Se egy kis ugorka, se tej, én így nem tudok aratni, nem bírok kaszálni, azon a szárazkrumplin, mondta a férjem. Erre a gazda megsértődött. De azért még sem kellett volna engem ilyen szégyenbe hozni, azért csak meg kellett volna azt enni, hát csak meg volt főzve. (M egfőzve megvolt, de ehetetlen volt.) A férjem csak annyit mondott: azért, mert szegény vagyok, disznó nem vagyok. Vagy ad rendes kosztot, vagy itthagyom, aztán csinálja maga! Hazament a János gazda, uzsonnára küldött aludttejet, meg szalonnát, de olyan avasat, hogy abból sem tudtunk enni. Akkor megkértük, hogy inkább tejet adjon, ha már három tehén mellett soha nem telik egy kis vajra. Azt mondta a gazdáné, hogy még mit nem! Azt el lehet jó pénzen adni! Idős Váci M ihályné önéletírása „Árvácska azt kívánta, hogy az édesanyja jöjjön el érte, és vigye el a nagy fényességbe, az égbe... Árvácska szót fogadott, kiment, háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. A zt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog, és ra­ gyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is... Már akkor az egész tető égett, a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. A zt hitték, csak jár a szája, mert va­ lamit álmodott a csillagok alatt.” Móricz Zsigmond 1940-ben írta meg Árvácska zsoltáros re­ gényét, a följajdulást, a kiáltást, az átkot, a szeplőtelen kiszol­ gáltatottság panaszát, a gyöngeség konok hallgatását. Küszö­ bén az új, az iszonyú világégésnek, amelynek lángjai öt esz­ tendőn át tomboltak, mint eddig soha még az emberiség törté­ netében — aztán „kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket.” Egyszerre volt ez a regény vádirat és föl­ magasztalás, egyszerre világot figyelmeztető példa és egy züllött országot leleplező dühkitörés. Pedig nincs egy sor sem a nagypolitikáról, még az elszabadult indulatú ország belső, „kispoli­ tikájáról” sem. Csupán egy kislányról, Csöréről van benne szó, a mocsokban született ártatlanságról, a jövendő idő szerelmes pillangójáról, a leendő hétkrajcáros anyáról, akinek méhében egy új, igaz embernek kellene megfogannia. Móricz tüze — s mennyi tisztítón pusztitó tüze volt végső megoldás és katharzis gyanánt, mert a tehetetlenség más gyógyírt már nem találha­ tott, csupán a tűz orvosságát! — mindent elhamvasztott. „A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.” És 1942. szeptemberében ő maga is porrá és hamuvá lett, még mielőtt „megindult” volna a „hóesés” , hogy a „fekete kará­ csony” átváltozzon „szép fehér karácsonnyá” . Honnan is tud­ hatta volna Móricz, hogy Árvácska mégsem halt meg azon a télen, hogy nem múlt el az emberekkel „a hó alatt” , nem múlt el a rosszaságokkal és kegyetlenségekkel, hanem akár a mag, megbújt, és könyörtelen akarással és türelemmel várta a ki­ keletet, amikor „Minden békés lett, átalakult, másfajta vala­ mivé az egész élet” . 1940-ben Móricz még nem írhatott dicső­ séges éneket, csak zsoltárt, fekete karácsonyt, emésztő pokol­ tüzet. A dicsőséges éneket akkor még nem lehetett megírni — talán még ma sem lehet, ahhoz túl sok gonddal, félelemmel és kínnal vemhes még a világ —, de megélni a dicsőséget már le­ hetett! Miként megélte idős Váci Mihályné, s rajta kívül még annyian, hírnevesek és névtelenek, akik ölükben a jövőt daj­ kálták, dacolva a jelen irtózatával. 4 Aratás után nemsokára jött az őszi munka. Mentem segíteni másnak ten­ gerit törni, krumplit szedni, ők meg nekem visszudolgozták. Volt egy hold kukorica, kicsi híjával egy hold krumpli, harmados. Ezt mind be kellett ta­ karítani. A férjem nem sokat tudott segíteni, ő mint vasutas, ősszel nagyon sokat utazott, az őszi forgalom miatt alig volt otthon. Nem volt segítségem. Akkor ősszel már boldog állapotban voltam Mihály fiammal, nagyon féltem, valami bajom ne történjen. De mindent magamnak kellett elvégezni, a krumpliültetéstői a -felszedésig és még a beszállítási fu­ varokat is le kellett dolgozni. Úgy dolgoztam le szobafestéssel, kézimunká­ val. Elég sokat kerestem, de sokat is éjszakáztam, mert csak úgy lehetett haladni vele. (...) A z ősz nagyon fárasztó volt, nehéz volt a betakarítás, de még nehezebb az elrakás. Am ikor a tengerit hazahozták, akkor délután ment el a férjem szolgálatba. Jött egy nagy borulat, azt se tudtam, mit tegyek, hogy ne ázzon meg a tengeri. Fogtam, a k ét gyereket, a két árvát, mondtam nekik, szedjé­ tek a tengerit a zsákokba. Ok szedték, én meg hordtam a padlásra húszhuszonöt kilós zsákokban. Másnap hazajött a férjem fáradtan, a szolgálat után, majd hanyatt esett a csodálkozástól, hogy a helyén van a tengeri, de ő sem bírta volna olyan fáradtan felhordani a padlásra, így is alig volt pár óra pihenés az újabb szolgálatig. Azután jött a harmados krumpli, abban se sokat tudott a férjem segíteni. Azt beraktam a kamrába, azutan már ráér­ tünk elrendezni. A szőlőt a férjemmel befedtük, azt nem kellett félteni már, hogy megfagy. Bekerültünk, a kinti munka már megvolt, ideje is, megviselt a nyári munka, meg a terhesség is. Akadt munka aztán benn is, voltunk épp elegen, sajnáltam az öregeket is, meg a két árvát, hát küszködtünk. Azért volt min­ dég mit enni, csak főztem, mostam kézimunkáztam. Már komolyan kellett dolgozni, kellett a kicsinek a stafírungot csinálni. A kis ingeket készen vet­ tem, én rajzoltam a kis gallérra és az ujjára pici kis virágokat, színessel ki­ varrtam. Kis rékliket is készítettem, hogy mire megjön a kicsi, akkorra kész legyen minden. A pólyapárnának a fodorját is kimadériáztam nagyon szépen. Boldogan varrtam. Karácsony előtt egy pár nappal, vasárnap főztem, főzés közben rosszul éreztem magam, nagy fájdalmaim voltak. Féltem, nem volt otthon a férjem. Majd este jött meg, látta, hogy baj van, elment a gólya­ néniért, de a kicsi csak kínozott, nagyon lusta volt. Akkor nem úgy volt, mint most, hogy a kórházba viszik a kismamákat. Sokat szenvedtem. A fiam csütörtökön este érkezett meg, ezerkilencszázhuszonnégy decem­ ber 24-én. Ez volt az igazi ajándék, Jézuska hozta. Öt kiló négy dekával született, szép nagy gyerek volt. Mindég éhes volt. Szépen fejlődött, sokat aludt. Addig volt ébren, amíg evett, de ha felébredt, akkor nem fért a hangja a szobába. Követelte a magáét, nagyon mohó volt, de meg is látszott rajta. Egyszer valami baja volt, elvittem az orvoshoz. Ahogy bontom ki, mondja az orvos: ennek a gyereknek bénák a lábai. Fel akarta állítani, de nem tudta. Uramisten, az nem lehet! Hát nem látja, hogy nem tud lábra állni? Hogy tudna lábra állni, alig múlt kéthónapos. Ne be­ széljen — mondja az orvos —, egy ilyen nagy gyerek? Doktor úr — mondom Idős Váci Mihályné önéletírása nem szépírói memoár. H i­ szen soha nem is álmodhatott arról, hogy ő egyszer még író lesz. Iskolába is csak néhány hétig járhatott, írni-olvasni — a betűket összerakosgatni — egyedül és sokára tanult meg. A z íróság misztikus távolságban lebeghetett fölötte, amikor gyer­ mek, serdülő lány és asszony volt — talán nem is látta a déli­ bábos tündöklést, nem is gondolt vele. Neki a folyton A m eri­ kába kitántorgó, adósággal távozó és megtérő apa hiányával kellett gondolnia, a kétségbeeséssel és nyomorral küszködő anya munkát hajszoló, örökös távollétével, a rábízott kistest­ vérek nyűgösségével, az elvégzendő munkával, a szegénység és röghözkötöttség kényszeréből menekülni vágyó nővér tehetetlen kegyetlenkedéseivel. Neki nem az írói érvényesü­ lés volt a tündöklő távlat, hanem az egyszer végre együtt le­ vő család, az apa, aki nem részeg, és becsületesen dolgozik, az anya, aki nem hurcolja őket évente sivár bérzugokba, ahol a füst jelenti a fészekmeleget. Dehogyis gondolt ő íróságra, s hogy egyszer még leírja nyomorúságukat! Neki mosnia, taka­ rítania, pesztrálnia kellett, gyerekfejjel felnőtt napszámot áll­ nia kapáláskor, neki tűrnie kellett Erzsike nővére ütlegeit — vagy végső keserűségében nekivágott a vakvilágnak, magához szorítva testvérkéjét. Benne nem volt becsvágy, büszkeség, ke­ vélység, neki csak félelme és szégyene lehetett, akár egy vé­ letlenül eltört üvegkancsó miatt, amikor — lám, vágya még­ is volt! — meghalni akart, és a jégverembe rejtőzött: „Álm om ­ ban mindég láttam az angyalokat, de nem jöttek értem, fel kellett gyógyulnom, és a kötelesség mezejére állnom” . Parancs volt számára az élet — nem filozofikus választásesély; neki élnie kellett, muszájból, hogy legyen mit enniük a testvérei­ nek, hogy valaki a rengeteg munka vérszegény ellenértékéből törlessze a hatalmas summát a hitelbe vásárolt házért; s ezt a házat is ő akaratoskodta ki a méltatlan körülményeket vég­ képp meggyűlölve — nem a senkiházivá zűllöt apa, s nem a küzdelmekbe belefáradt anya. Jó szót alig kapott, a karácso­ nyi Jézuskát és ajándékot az jelentette, hogy hazajött Munkács­ ról az anya a bábaképzőből, a gyermeki csínytevés pedig az volt, amikor eldugták az apa elől a rédiát, a marhalevelet, hogy egyetlen tehénkéjüket, összvagyonukat ne adhassa el szesz­ re való fillérekért; vidámsága is felemás volt, egyszer meg­ nevettette akaratlanul a tekintetes urat, komoly arccal elkér­ ve tőle a lajtot, mondván: „A z egyik végét kiütnénk, s ab­ ban laknánk, úgy sem tud édesanyám házat venni...” , s a te­ kintetes úr úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult: micso­ da ötlet: lajtban lakjon egy egész család! Hinnénk, egyszer mégiscsak véget ért számukra a sanyarú szegénység, s egy nap bekövetkezik a föltámadás árvácska-Zsuzsának, de kiderül, a gyermekkor csupán az első stációkat jelentette a neki rendelt kálvárián. �—, ott tetszett lenni a szülésnél december huszonnegyedikén, én a Vitószkiné lánya vagyok. Hát ez volna az a gyerek? Szinte lehetetlennek tűnik, ez igen, ez szépen fejlődik. Na várjon, írok gyógyszert, nem lesz itt semmi baj. A gyerek fejlődött, nevelkedett. Nem mertem vinni magammal, mindenki bámulta, hogy milyen gyorsan nő. A z idős nénik mindég mondták: te, ne hurcold azt a gyereket, mert megverik szemmel. Anyósom is mindég ezt mondta. Én nevettem, mondtam: meg, meg, de csak húszéves korában, a lányok! A mama ilyenkor mindég haragudott rám. Néha elárulta magát — hiszen én nem lehettem mindég a gyerekkel — mondta: látod, csináltam ne­ ki szenes vizet, meg volt verve, leszállt. Én ezért nagyon haragudtam. K ö­ nyörögtem, ilyet ne csináljon, ez csak babona — de ő csak megégette a sep­ rűből kiszakított cirokszálat, vízbe rakta a hamuját, és ezzel a vízzel meg­ szórta a gyereket. Ezt csinálta a másik gyerekkel, az Andrással is, ettől nem lehetett eltéríteni, ugyanúgy féltette, mint a Mihályt. Mondta a férjem : ne bosszankodj, hagyd rá, az a kis víz nem fog megártani a gyereknek, te meg csak emészted magad! Aztán ahogy nőttek a gyerekek, úgy elmaradt a sok babona. De még a szenes víz hagyján, annál sokkal, de sokkal jobban kel­ lett vigyáznom arra, nehogy eszébe jusson a mamának mákgubót főzni. K ér­ tem, nehogy főzzön, mert az méreg. Mondta a mama. na, mit félted annyi­ ra, a Zsuzsi (Zajáczné) mindég főzi mindegyiknek, és nem halt meg tőle egy sem. Nagyon kértem, hogy ő nehogy főzzön, én nem akarok hülye gye­ reket nevelni. Nagyon kellett vigyáznom, sokat kutattam, nem találok-e va­ lahol elrejtve gubót. Mit ad isten, egyszer igazgatom az ágyát, a feje alatt találtam egy kis rongyba csavarva mákgubót eldugva. Akkor nagyon sírtam neki: mit gondol, ki lett volna olyan, hogy vállalja a mamát, a két árva gyereket, annak ellenére, hogy a fia sem akarta Én sajnáltam magukat, ha a mama egyszer is próbál főzni abból a rohadt mákból, törődjön magukkal a három lánya, engem nem érdekel, hogy mi lesz itt magukkal, ha nem hallgat rám, csak annyit kérek, kíméljen meg ettől a méregtől. Én nem aka­ rok idiótát nevelni, és ha még egyszer hoz ide a Zajáczné mákgubót, főzze meg magának, igya, de meg ne próbálja az én gyerekemnek adni, mert azt én úgyis észreveszem, azt látni a gyereken. Az én drága kincsem közben szé pen nevekedett, nagyon aranyos volt. Már tizenegy hónapos korában kezdett egy-kettőt lépegetni. Nem volt elhízott gyerek, tömör, erős, egészséges gyerek volt, elég korán kezdett gőgicsélni. Ha szóltunk neki, nevetett, csupa élet elevenség volt. Egyéves korában, a születésnapjára vettem neki hintalovat. Nem tudott még rajta ülni, de mi rá­ ültettük, megfogta a ló sörényét, mi meg tartottuk. Ez nekünk nagyon nagy öröm volt. Ahogy nőtt, úgy eljátszadozott rajta. Pici korától engedelmes, szó­ fogadó gyerek volt. Másfél éves lehetett a Mihály fiam, amikor beköltöztünk a városba, al­ bérletbe. Ennek is megvolt az oka. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy a tyúkok nagyon kiabálnak. Se szó. se beszéd, leugrok az ágyról, a gyerek bölcsőjén keresztül rohanok ki egy szál ingben, mezítláb. A z ajtó a szőlő felől nyitva. Én rohanok a tyúkzsivány után, a férjem énutánam. Rohanunk, a zsákot ledobta a tolvaj a tyúkokkal, de mi csak rohanunk a szőlővessző között, hóban, fagyban, egy szál fehér­ Hogyan is gondolhatott volna ő íróságra, hogy gyermekél­ ményei után megírja házasságának brutális történetét is, M ó­ riczé után Szabó Pálét! Hogy az édesanyja nyújtófával vágott végig rajta, mert nem módosabb legényt választott —, s megké­ kült, dagadt arccal sírt a lakodalomban, ahová nem ment el az anyja! Aztán az újabb próbatételek: az albérlet, a bekéredzke­ dő, mindenünnen kiutált apa gondozása, két árva fiú nevelése, az összeroppanásig hajszolt munka miatt az elvetélések, halott­ szülések, míg végül fölsír Misu, ötkilósan! S közben a szolgá­ latban megbetegedő férj ágynak esése, a bénulás, a kórház, vo­ natozás naponta Nyíregyházáról Debrecenbe — közben a fé rfi­ nak is nehéz munka: a kis lakás átalakítása, hogy albérlők fi­ zetségéből valamiképpen pótolni lehessen a családfönntartó ke­ resetét! Hogyan is gondolhatott vo lna íróságra — percnyi ide­ je sem volt rá. A rettegés nem tágít mellőle: lám, Misu ne­ gyedik születésnapján — karácsonykor — majdnem fölgyullad a ház (Árvácska tüzei!), mert a kíváncsi gyerek feldönti a gyer­ tyákkal ékes fácskát! Aztán újabb ikerszülés, amely egyszerre temetés és pólyálás. Mondanánk a közhelyet: hogy a szegényt az ág is húzza — , s olvasván a visszaemlékezést, rádöbbenünk, irgalom nélküli igazság ez a közhely! S csodálkozunk: honnét volt hite és ereje ennek a fiatalasszonynak eddig is — pedig a java fájdalmak, ama Máriáéval összemérhető kínok még csak ezután következnek! Hogyan is gondolhatott volna íróságra ez az asszony, azt sem tudhatta: mi az! Mint kígyók, kúsznak elő az örömök is: az alig harmincévesen megbénult férj újra mo­ solyog és dolgozik — aztán annyi együttes küzdés után a meg­ özvegyült feleség viszi a virágot a sírjára. Galambdúcot készí­ tett a fiúknak, kérvényezte, hogy Misu kapjon bizonyítványt az első elemiről — , mert „jogtalanul” járt iskolába évvesztesége miatt — : ezek voltak az örömök. S rögvest utánuk az újabb tortúrák: a háború, Misu munkaszolgálatossága, András mesz­ szire keveredése az otthontól szinte gyerekként, a visszavárás görcsös reménye —, s a visszaérkezés boldog pillanataiba már belesziszeg a háború kígyója: Misu súlyos beteg, újra a debre­ ceni klinika, ahol nincs fűtés a béke első évében, a műtét, az orvosok széttárt keze: amputálni kell Váci Mihály lábát, az anya csakazértis hite: és télvíz idején, karácsonykor a keserves szekerezés vissza, Nyíregyházára a nagybeteggel! Aztán ismét az elégtételes öröm mézcseppjei, pillanatokra: Misu fölgyógyul, tanít, nevét szárnyára kapja az új idő szele; hát mégis érdemes volt: a fiúk tanulnak, a templomi fogadalmat híven teljesítette az anya! S újra a vészjelzések: Misu szanatóriumban, kórház­ ban. klinikán, műtét, újra műtét, a tüdő, a vese, a szív. . . Nem lelhet nyugalmat az anya. íróságra nem is gondolhat — pedig már béke van, pedig már tisztes a megélhetés. . . A há­ ború ütötte seb azonban csak ideig-óráig gyógyult be, végérvé­ nyesen a halálban hegesedett. A z anya eltemeti a fiát. Egyedül neműben. Egyszer csak a férjem elkapja hátulról a tolvajt. A z karót rántott, neki akart menni a férjemnek. Tedd le azt a karót — mondta a férjem —, ha tudom, hogy te vagy, nem zavarlak. Mink visszatérve, a zsákot felvettük a három tyúkkal. Bementünk. Már a szomszédoktól ott voltak, mert én persze közben kiabáltam: tolvaj, lopják a tyúkot! Rögtön vizet készítettem, hogy lemossuk a lábunkat. Nem mond­ tuk meg a szomszédoknak, hogy ki volt, azt mondtuk, hogy nem sikerült megfogni, nem akartunk ügyet csinálni belőle. Még meg se mosakodtunk, beállít a tolvaj bátyja, és m egfenyeget: el ne mondjátok senkinek, mert velem gyűlik meg a bajotok! Mondtuk neki, mi nem is akartuk, te jelentetted ki itt a szomszédok előtt. Minek kellett neked idejönni? Most nem jól mosakodtál. Ez egy szombat este volt, vasárnap volt a keresztelő az illetőnél. Akkor született az első gyerekük. Ők nehezebben éltek, mint mi, pedig gazdagabb lányt vett el feleségül, de az nem szere­ tett dolgozni, sohasem járt napszámba. A barát is vasutas volt, egyszerre mentek a férjemmel a vasúthoz, de neki nem tetszett a vasutasélet, otthagy­ ta, nem szeretett éjszakázni. Mióta megfenyegették a férjemet, féltettem. Legtöbbször éjszaka járt haza a szolgálatból. Hogy ennek az állapotnak mielőbb véget vessek, megbeszéltem a lakás­ ügyet. és néhány nap múlva beköltöztünk a városba. Ezt láttam a legjobb­ nak. Úgysem volt célom a szőlőben lakni. Egy szép napon fogtam egy fuva­ rost, felpakoltunk, és ezerkilencszázhuszonhat március elsején be is költöz­ tünk. Nagyon örültünk, hogy bejöttünk a városba, így legalább napi másfél, két órát pihenhetett a férjem. Azután meg is vettük azt a lakásrészt, amiben laktunk, így lettünk városszéli lakosok. A Misikém nagyon jól érezte magát, sokat ült az ablakban. Amíg még nem lehetett magára hagyni, a nagymama vigyázott rá, azután később már ő maga vitte az ablakhoz a sámlit, és úgy nézte a katonákat. Velünk szemben volt a tüzérlaktanya lovardája, ott min­ dég lovagoltak a karpaszományosok. Nagyon sokszor bejöttek vizet inni, és eljátszottak a gyerekkel. Három és fél éves volt, amikor mondtam neki, hogy lesz neki is öcsikéje. Kérdezte, hogy honnan? Majd a pólyanéni hozza, a kéményen ledobja. Kandallós volt a kéményünk, volt rajta egy kis ablak. Nem érdekelték már a lovak és a lovasok, mindég a kéményt nézte, a kandallón várta, mikor hoz­ za a gólya a Lacikát. Nemcsak Lacikát hozott a gólya, hozott másik öcsit is. Volt egyszerre két öcsike, sajnos az ikerpár egyike meghalt. Ekkor nem az élő öcsi érdekelte, a meghalt öcsit követelte. Szeresd ezt az öcsikét — mondtuk neki. Nekem nem kell ilyen öcsi, ez mindég sír, a másik nem sírt, nekem az kell. Lassan elfeledte az elhalt öcsikét, megszerette a testvérkét, mindég vele foglalkozott. Ha elaludt a kicsi, sírt: már ez is m eghalt ! Felrázta: ne halj meg már te is, ne légy olyan buta! Sokat bosszankodtam, hogy nem hagy­ ta békén a gyereket, amúgy is olyan rossz, sírós volt, vagy két hónapot nem aludtam vele, egész éjszakákat fenn jártam, rázogattam. Nappal sem aludt, alig valamicskét. A z apja sose tudott tőle aludni, hacsak nem ment ki a kertbe. Szerencsére nyár volt, ez megoldotta az alvást, mert azután már a kicsi is jó volt. maradt az anya, két halál után sem pihenhetett meg; megkín­ zott szívének betegségeit kellett legyőznie, hogy tollat fogjon a gyászos csönd szólítására, hogy tollat fogjon ő, az írástudatlan, az íróságra soha nem gondoló — és emlékezzen. Szálkás, girbe-gurba betűket rakosgatott sorba, s halkan, vád nélkül, jajgatás nélkül leírta a neki jutott sorsot: a kiet­ len gyermekkort, a hideg és füstös lakásokat, a tántorgó apát és a távollevő anyát, az ifjúság örömétől megfosztott nővért, akit révbe érésének órájában ért a gyógyíthatatlan betegség, s vele a halál; leírta a siralmas menyegzőt, a Dévavár-építő ott­ honteremtést. . . Leírta, hogy most nyolc évtizeddel a vállán virágai közt él a szőke városban, fiának szobra és férjének sír­ ja közelében. . . Sohasem gondolt arra, hogy egyszer még írni fog. A vé­ konyka kézirat mégis nagy regényeket idéz emlékezetünkbe: Móriczét. Szabó Pálét, Veres Péterét, Németh Lászlóét. . . Nem valószínű, hogy lett volna ideje elolvasni azokat a műveket, s föltehető, hogy a hírneves önéletírásokat sem olvasta. S fölidézi előttünk alázatos büszkeséggel fiának emlékét, a költő Váci Mihályét, akinek a jövő a cinkosa, s aki „drága szép ügyhöz szegődött cseléd” -nek. Töprenghet az olvasó: mi ez — önéletrajz, dokumentum, irodalomtörténeti adalék egy költői életműhöz? Hiszen túlsá­ gosan is egyszeri és egyedi ez a dokumentum — , s az árvács­ kák nem szokták magukat „kartotékozni” , őket a hivatal tart­ ja számon, mint cselédet, s mint leendő katonák szülőanyját, esetleg szépírók öltöztetik napsugárba törékeny lényüket, hogy megkarcolják a nyájas olvasók kérges szívét az édesannás és csörés történetekkel. De nem is háttértörténet ez az írás a Vá­ ci-életműhöz; annál önzetlenebb, őszintébb, szerényebb. Az anya nem gyökerezteti saját küzdelmeiből a fiú érdemeit, mi­ ként saját keservei miatt sem átkozza a szülőket. S önéletírás­ ként is furcsán szűkszavú, nem merül el a fölnagvító részletek­ ben önigazolást, mentséget, magyarázatot, vagy hívságot keres­ ve. Testamentum inkább ez az írás. örökséghagyás: mindenki példát és okulást jussolhat belőle. Nehezen megszült, nagyon megszenvedett munka ez, ugyanaz, amit egész életében tisztes­ séggel végzett idős Váci Mihályné. Áldozat másokért. Nem ön­ tetszelgés, nem haszonkeresés — , hanem kapaszkodás otthont kereső kezekbe, reményt váró és biztatást adó szemekbe. T e­ remtés emberi módra: teremteni a kegyetlen valóságból valami igazságot, a kiszolgáltatottságból szolgálatot, a hitből és akarat­ ból tetteket, cselekvést. A z írástudatlanságból olvasásra érdemes írást. Hogy legyen áldás mindannyiunk munkáján. Ördögh Szilveszter 5 �Egyszer a Misikét odaállítottam a Laci kocsijához, hogy vigyázzon rá, ringassa. Benézek a szobába, hát a Misike a két kis kezével a kocsi vége felől lefogja a kicsi szemet. Én figyeltem, mit akar, erre ő azt mondta: „d ö­ dölj már, mert itt hagylak, nem érted?” Bementem, megkérdeztem: mit csi­ nálsz? „Lefogtam a szemét, nem akart aludni!” Nagyon boldogok voltunk, örültünk a két gyereknek. Karácsonykor csi­ náltam karácsonyfát, feldíszítettem, egy pici csengő is volt rajta, arra kötöt­ tem egy cérnát, ha azt meghúztuk, csengetett. Misikének mondtam, hogy nem szabad hozzányúlni, az angyalka csenget. Véndégek voltak, azok is gye­ rekekkel, meggyújtottam a karácsonyfán a gyertyákat. Mikor kikísértem a vendégeket, Misu valamit le akart venni a fáról, az felborult, a gyerek ijed­ tében az asztal alá bújt. Mire bejöttem, az asztalon égett az abrosz, égett a fa, nagymama kiabált. Gyorsan eloltottam a fát, átvittem a szobába. A gye­ rek nem me rt kijönni az asztal alól. Mondtam neki: gyere ki, kisfiam, nem kapsz ki, ne félj, most még szerencsénk volt, de ne feledd el soha, lehetett volna szomorúbb is a negyedik születésnapod! Ezután soha nem tettem a karácsonyfát az asztalra. Huszonkilenc tavaszán, március harmadikán a férjem szolgálatban volt, elmentek másodikán Miskolcra. Visszajövet olyan hóviharba kerültek, hogy Miskolc és Szerencs között a szerelvényük elakadt a hóban. Ott rostokoltak, amíg ki nem ásták őket a hóból. Akkor nagyon meg voltam ijedve, harminc­ hat órát volt oda, nagyon át volt fázva. Másnap már jelentkezni kellett ve­ zénylésre, éjjel egyre kellett volna újra Csapra utaznia. Én nem engedtem, tudta nélkül lehívtam az orvost, aki megvizsgálta, írt gyógyszert és kiírta pár napra, amiből, sajnos, több lett. Kivittem a beteglapot az állomásra, visszajöttem, a férjem nagyon haragudott, hogy mért kellett orvost hívni. Nem törődtem vele, mondtam, hogy a betegség érhette volna az útban is, ráfér egy pár nap pihenés, pihenje ki magát. Vacsora után a gyerekekkel voltam elfoglalva. Misike beteg volt, vérhassal feküdt. Andriska (Laci) akkor volt nyolchónapos, a mama is feküdt és a férjem is. Beszélgettünk. Észre­ vettem a férjemen, hogy valami baj van, olyan összevissza beszélt. Rögtön vizesruhát tettem a tarkójára, és küldtem orvosért. Mire az orvos m egjőtt, már tudtam, hogy agyvérzést kapott a férjem, jobb karja, jobb lába meg­ bénult. Akkor a házvétellel már valamennyire rendben v o ltunk, volt hol lakni, de oda volt a kenyérkereső. Szerencsére akkor már a két Horányi gyerek is önálló volt, de ott volt a férjem anyja, az apám, a két gyerekünk. Kértem a férjem kezelőorvosát, járjon tovább is. Privát orvos volt, dr. Karner, ha valami komoly baj volt, mindég hozzá mentünk. Hat hétig feküdt a férjem, azután az orvos beutalta Debrecenbe, a klinikára. Mikor bevittem a klinikára, és ott maradt egyedül, nagyon el volt keseredve. Fia­ tal volt, én huszonnyolc, ő huszonkilenc éves. Ez tragédia volt, nagyon erős­ nek kellett lennem, hogy ezt el tudjam viselni, sőt előtte elkendőzni. Hogy megnyugtassam — több mint egy hónapig volt benn —, minden reggel men­ tem a két gyerekkel Debrecenbe a klinikára. Ha nem mentem, görcsösen sírt. Doktor Simon tanársegéd mondta: ha azt akarom, hogy a férjem m eggyó­ gyuljon, menjek minél gyakrabban. Mentem is mindennap, vittem a két gyereket is: reggel mentünk és délután jöttünk vissza. A tanársegéd enge­ délyével a f ürdőszobában voltunk a legtöbbet, ha az idő megengedte, toló­ kocsival kivitték a férjem a szabadba, ott időztünk. Ez így ment egy hosszú hónapig, csak húsvét szombatján nem voltam nála. Nagyon kimerítő volt, hisz én otthon olyan munkába fogtam hogy az elég lett volna egy férfinak is. Kitaláltam, hogy úgyis olyan nagy a szoba, csinálok belőle egy szobakonyhát. Fogtam egy zsinórt, és addig méricskéltem, míg rájöttem, hogy is lenne a legjobb. A lakás kis ablakait is kicseréltem háromszárnyasra. Hogy miből? Akkor már volt egy kis pénzem, hogy veszünk egy hold földet. De apuka beteg lett, sokat költöttem, az orvos, patika elvitte a pénz felét, így jutottam én arra az elhatározásra, hogy a maradékból átalakítom a lakást. Mindezt persze csak délután, este és az éjszakai órákban, mert reggel Deb­ recenbe kellett menni apuhoz. Misike már értelmes volt, meg lehetett vele beszélni, hogy apukának ne mondja el, hogy rommá tettem az egész lakást. Azért csináltam az egészet, mert úgy gondoltam, m ajd kiadom valamelyik szobát, az is pótol valamit. K i is adtam az egyik szobát egy magányos asz­ szonynak, ő maga kérte húsz pengőért. A z akkor nagv pénz volt. Én igye­ keztem mindent rendbe tenni, hogy mire hazajön a férjem, minden kész le­ gyen. Mikor a klinikán megmondták, hogy hazavihetem őt, már minden rendben volt, az utcai front is — azt is én csináltam —, csak még nem volt bepakolva, mert a konyha földje még nem volt eléggé megszáradva, és a fa­ lak is elég nyersek voltak. Mondtam a férj'emnek, hogy holnap nem j öhe­ tek semmi módon, csak egy nappal később. Kérdezte: miért? Majd meglá­ tod, ha hazajössz. Látszólag belenyugodott. Másnap mostam, főztem, éppen a bútorokat pucoltam — kinn a tornácon egymás hegye-hátán minden —, amikor nyílik az utcaajtó. hát uramisten, ki lép be. az én drága férjem ! Ahogy meglátta ezt a csatateret, úgy elvágódott, mint akit földhöz csaptak. Nem tudta mire vélni, hogy mi történt. Rögtön felemeltem és mindjárt elmagyaráztam, hogy mi is ez a nagy felfordulás. Nem azt kérdezte, hogy miért csináltam, hanem, hogy mertem ilyen őrült munkához hozzáfogni. Nem tudott örülni, nagyon el volt keseredve. Vigasztaltam: majd meglátod, rendbe­ jössz, aztán minden jó lesz! Estig bepakoltunk, még ő is segített, a beteg kezével nem tudott, de a bal kezét tudta használni. Úgy látszott, hogy nem veszik vissza a vasút szolgálatába. Ez még job­ ban elkeserítette. Mindent elkövettem a vigasztalására, mindent megtettem, hogy dolgozhasson, hogy ne érezze magát betegnek. M indég azon kesergett, hogy ő már ilyen tehetetlen lesz, ő nem fog tudni már dolgozni. Elindultam munkát keresni. Aztán lett két hely is, az evangélikus iskolában a férjem pedellus lett volna, nekem is akadt volna munkám, mint templomszolgának. Kaptunk volna lakást is . Én ezt jónak láttam, úgy gondoltam, ezt el tudjuk végezni. Szóban már meg is állapodtunk, csak a szerződést kellett megcsi­ nálni. De az én férjem csak a vasút szolgálatában szeretett volna dolgozni, arról nem is beszélve, hogy a saját kis hajlékát is ott ke llett volna hagynia. Í gy őrlődtünk. Majd mikor láttam, hogy ő csak továbbra is a vasút sze­ relmese, elhatároztam, m gpróbálok valakivel beszélni. Az állomásfőnökségen azt mondták, mivel nem szolgálatban történt a baleset, nem vehetik vissza, pedig szolgálatban történt, mert ott fázott meg. Addig mentem, míg valaki a hármasfőnökségen elintézte, hogy vissza mehessen a férjem a vasútra dol­ gozni. A z illető saját maga hozta el az értesítést, hogy a férjem jelentkez­ het szolgálattételre. Ezzel megjött a férjem életkedve, és nem érezte magát olyan kifosztottnak. Felvette a szolgálatot, igaz, nem a régit, mert csak könnyebbre oszthatták be, de még ez is nehéz volt. Hosszú volt az út az ál­ lomásig. Előbb a szomszéd hordta féderes taligán, de az sokba került. Úgy segítettem rajta, hogy közvetlen az állomás mellett, a Toldi utcán kivettem egy igen kicsi lakást. Olcsón kaptam, mert mások szerint vizes volt. Én nem féltem tőle,, tudtam, hogy csak az a baj, be volt fülledve. Egy hétig fűtöt­ tem benne nyitott ablaknál, szépen megszáradt. Kifestettem és beköltöztünk. A háziakat meglepte, hogy én a lakást kitakarítottam, és az udvart, utcát minden reggel rendbehoztam. Mondták is hogy még ilyen lakójuk sem volt. Az első havi lakbért kifizettem, a következő hónapban azt mondták, amíg ott lakunk, nem fizetünk lakbért, ez a segítség nekik mindennél többet ér. Ezért én mosásnál, nagytakarításnál mindég segítettem a két öregnek, ez ne­ kij ek nagyon jól jött, nekem is. A férjemnek közel volt az állomás. Még abban is segítettek, hogy a kis Misi bejusson az óvodába Akkor ez nagy dolog volt, ilyen egyszerű ember gyermeke nemigen járt óvodába. A végén a háziak fizették az óvodai díjat is, nem emlékszem, mennyi lehetett, de biztosan több, mint amennyit most fizetnek a dolgozó emberek. A nagy baj mellett jó is volt, hogy én nem fizettem lakbért. A mi lakásunkért viszont 55 pengőt fizettek. A férjem lassan erősödött, a gyerekek nőttek, majd visz­ szaköltöztünk a saját lakásunkba. Ősszel a gyerekek iskolába mentek. A z én Misikém is mindenáron isko­ lába akart menni, de nem vették fel, mert még nem volt hatéves. Sírt, kö­ nyörgött, nem akarta megérteni, hogy ő még nem mehet iskolába. Megvet­ 6 tem neki a táskát, könyvet, palatáblát, füzetet, gondoltam, majd lesz vala­ mi, úgyis a következő évben kell neki, de ő nem engedett a huszonegyből, továbbra is sírt, könyörgött, nagyon el volt keseredve, de én is. Nem tud­ tam, mit tegyek, elmentem a tanítóhoz. Kértem, adjon tanácsot, mit tehe­ tek. Akkor Neumann Sándor volt a tanító. Nagyon kedvesen fogadott, mondta, hagyja csak, hadd jöjjön, tudja, asszonyom, az ilyen lobbanékony gyerekek azok közé tartoznak, akik majd később alább adják, nem fognak tanulni. Én értek az ilyen hősök lehűtéséhez. Majd beültetem a szamár­ padba, onnan egy-kettőre megszökik. A többi gyerekek csúfolni fogják, ne féljen, rá se gondol többet, hogy iskolába jöjjön. De én nagyon féltem, mit kezd a gyerek, ha mégis járni fog, akkor a következő évben lesz vele ne­ héz. Jött a megnyitó. A z én gyermekem már korán reggel öltözik, hogy el ne késsen. Elment a többi gyerekkel. Am ikor hazajött, látom, miiyen bol­ dog, csak úgy sugárzik az arca az örömtől. Kérdem tőle, mi van kisf am, ugye nem kaptál ülőhelyet? De igen, anyaguka, kaptam, mondta boldogan, a tanító bácsi azt mondta, hogy annak a gyereknek, amék nem iskolaköte­ les, annak csak a szamárpadban van helye, és megkérdezte tőlem, akarok-e a szamárpadba ülni. És te elfogadtad? — kérdem tőle. Miért ne fogadtam volna el, úgy is jó az nekem, az a fontos, hogy járhatok iskolába! Azért kértem a könyveket, hogy tanuljak, én tanulni akarok! Járt szorgalmasan, nem maradt volna itthon a világ minden kincséért sem. Persze engem nagyon nyugtalanított, mi lesz a következő évben, nagyon sokszor érdeklődtem a tanító bácsinál. Azt mondta: én sem tudom, mi lesz, nem lett volna szabad megengedni, hogy ebben az évben járjon a gyerek! Látom, szorgalmas, tanul, figyel, még csak december eleje van, és a szamár­ padból az első padba kellett ültetni! Karácsonyra vettem neki egy képes meséskönyvet, rövid mesékkel, ver­ sekkel. Hogy élvezte! Hozzárakta a még nem tanult betűket, így olvasta ál­ landóan. Ettől kezdve még nagyobb igyekezettel tanult. Jött az év vége, a vizsga. Én is mentem, nagyon izgultam, most mi lesz. Megjöttek a szülök, a vizsgabiztosok, megkezdődött a vizsga. Minden gyere­ ket kérdeztek, az én Misikém csak nyújtogatta a kis kezét, de nem kérdez­ ték. Kérdi az egyik vizsgabiztos: azt a kis gyereket mért nem felelteti, ta­ nító úr? Az mé g nincs beírva — mondja a tanító. Legyen szíves kihívni, szegény kisgyerek, hogy nyújtogatja az ujjait, hadd lássuk, mit tud! Kérdik tőle, hogy hívnak? Váci Mihály! Édesapád? Őt is Váci Mihálynak! Mi az apád? Portás az állomáson! Miért jársz idő előtt iskolába? Azért, mert az én apukám beteg. Mi baja van apukádnak? A jobb keze és a jobb lába béna. Azért járok iskolába, hogy hamar tudjak pénzt keresni, hogy anyukámnak ne kelljen eljárni dolgozni, mert ő nagyon sokat dolgozik. Segíteni akarok anyukámnak és apukámnak, nem akarom, hogy sokat dolgozzanak. Na, ak­ kor hadd lássuk, mit tudsz? Feleltették. Mindenre meg tudott felelni. Az egyik vizsgabiztos ölbe kapta, és azt mondta: kisfiam, mindent meg fogok tenni, hogy átmehess a második osztályba. Erre Misu sírni kezdett: én nem bukhatok meg, én tanultam, miért ne mehetnék én a második osztályba? A vizsgabiztos megnyugtatta. Megkérdeztem, mi legyen a további teendőm. A vizsgabiztos mondta, menjek be Debrecenbe a tanfelügyelőhöz, kapok egy nyomtatványt, azt kitöltve beküldjük a minisztérium ba, ott majd döntenek a gyerek sorsáról. Sok álmatlan éjszakám volt, amíg megjött a várva várt értesítés, hogy a kis Váci Mihály a második osztályba léphet. Meg volt a nagy öröm, nem is tudom, mi történt volna, ha nem sikerül, és újra csak első osztályba kellett volna járnia. Azután a harmadik és negyedik osztályt az evangélikus iskolában járta. Mindig jó tanuló volt. Már harmadik-negyedikes korától kezdve nemcsak a tanulással foglalko­ zott az én Misu fiam. Agyagot gyúrt, mindent: epret, falevelet, almát gipsz­ be öntött. A kisebb gyerekkel, a Lacival együtt négykézláb csúszkáltak egyegy bogár után, lesték, mit csinál, tanulmányozták a bogarak életmódját. Később galambok kellettek, meg nyulak, előbb egy-egy pár, majd egyre több. Nem sokat játszottak az utcán, azt nem szerettem. Egy kicsit el-elen­ gedtem őket, de ez ritkán fordult elő, mert mindég tartottam libákat, és azokkal kellett kijárni, meg ott volt előttünk a lovarda, őket az kielégítette, ott sok mindent lehetett látni a lovaglástól kezdve mindenféle parádéig. Egész nap elnézték, nem egyszer még a libáik is ellovagoltak tőlük. Ilyen­ kor volt aztán sírás, keresés. A harmadik osztályt is jó eredménnyel végezte el Misu fiam. Közben foglalkozott a galambokkal, nyulakkal, volt gerléje is. A tornácon az egyik oszlopon galambnak, a másikon gerlének volt kalicka. Mindég könyörgött: anyuka, tessék csinálni kalickát. Fogtam magam, és csináltam a két gyerek örömére egy galambdúcot. Kétszintes volt, két oldalán hat-hat lyukkal, a padlásán egy-egy bejárattal, még az úgynevezett kontyolást is megcsináltam — ez olyan befejező forma — egy kifaragott deszkából. Szépen lefestettem szürkére, a befejező kis toronyszerüséget pirosra, a bejáratokat pirosra és zöldre olajfestékkel. Körül sétálót is csináltam. A gyerekek a keresztanyjuk­ nál voltak nyaralni, a férjem se tudta, hogy min mesterkedek. Csak amikor elkészült, akkor mondtam neki, hogy mit csináltam, segítsen alját csinálni. Am ikor megmutattam, örült is, el is szomorodott. Mondta, mért nem szól­ tál, mit csinálsz, hátha tudtam volna segíteni valamit. Azzal nyugtattam, �hogy én ezt meglepetésnek szántam, csak abban segítsen, hogy szerezzünk egy oszlopot, és felrakjuk. Átmentem a szomszédhoz, kértem, adjon el egy oszlopot. A Józsi bácsi azt mondta: na, ha annak a két gyereknek akarsz örömet szerezni, ahhoz hozzájárulok, de azért kérdezd meg a feleségemet. Gyegyinszki néni — mondom —, tessék eladni nekem egy oszlopot. Minek az neked? Mondom neki, minek. Erre ő: még mi a frászt ki nem találsz, mit kell a kölyköket úgy elkényeztetni, csak elrontod őket! Na-na — mondja a szomszéd bácsi —, ha nekünk nincs is gyerekünk, attól még hadd örüljön az a két gyerek! Hát adja el azt a fát, de ide ne jöjjön az a galamb, mert mind megölöm! Ígértem, hogy nem lesz annyi, hogy Gyegyinszki néninek is jusson, de azért adok majd néha egy-egy párat. A másik szomszédban volt két fiatalember, a Rományik Jani, meg a Miska, őket hívtam, segítsenek felállítani a galambdúcot. Jöttek szívesen, mondták, hogy majd ők is segítenek fogni galambot. Am ikor helyén volt a galambdúc, elmentem a két gyerekért. Azt az örömöt, újjongást nem lehet leírni! Nagyon boldog volt mind a két gyerek! Mi ketten az édesapjukkal talán még Jobban örültünk. Énnekem az egész gyermekkoromban nem volt semmi örömöm, csak szenvedés jutott, azért tettem meg értük m inden tőlem telhetőt. Amikor már volt galamb és galambdúc, a gerlének kal icka, akkor nyúl kellett. Vettem egy pár nyulat, de annak már nagyobb ház kellett. Nem volt hozzá deszka, meg ahhoz már egyedül nem mertem hozzáfogni. Az édesapjuknak nem akartam szólni, mert az i lyen munka mindég nagyon elkeserítette, mióta a jobb keze béna volt. Azelőtt semmiség volt ilyesmit megcsinálni, de most semmi se ment úgy, ahogy régen. Csináltam egy sar­ kot a fáskamrában a nyulaknak. Most már volt nyúl is, nyúlház is, liba és kacsa mindég volt egy pár, de ez nem_ zavarta a gyerekeket a tanulásban, szerették az állatokat. Arra is jutott idő, hogy Misu az akkor első elemista öccsével, Andrissal foglalkozzon. Ez csak az elsőben volt szükséges, mert ő is jól tanult. Ettől kezdve Misu minden nyáron járt a tanyára csépléskor a húgomhoz. Kósáékhoz és a szomszédokhoz, összeszedte a cséplőgép alatt, visszamaradt ocsút. Hívták, gyere Misike, szedd össze, de neki mindég csak az alját en­ gedték már felszedni. Azért összeszedett annyit, hogy egy kis pótlással elég volt a jószágainak. Különösen egyik galambját, egy angolbegyest szerette nagyon, az olyan szelíd volt, hogy mindég a vállára szállt. Amikor Misu fiam elvégezte a négy elemit, beírattam a Jókai Polgári Is­ kolába. Ott is elég jól tanult. Ekkor már több volt a kiadásom, az öccse, András is járt iskolába — majd később ő is a Jókaiba. Ide már sok minden kellett a könyveken, füzeteken kívül is. Rajztábla, rajzlap, lombfűrész és hozzá deszka, a ruházásuk is, ahogy nőttek, egyre többe került. De láttam, hogy szorgalmasak, szeretnek tanulni, hát nem vontam meg tőlük semmit. Misu egy egész tábla lombfűrészdeszkát kért, és amikor megkapta, csinált egy egész csikóstábort. Olyan nyolcvan centis négyszögbe lehetett a deszka, ez volt a legelő, erre csinált vagy száz lovat, különböző színekre szépen ki­ festve, belakkozva. Kifűrészelt és festett csikóst, bojtárt, karámot, kunyhót, kutat és hozzá kútgémet. A deszkában mindennek a helyét kifürészelte, és enyvvel mindent beragasztott. Ezenkívül sok szép lombfűrészmunkája volt. Mindég el volt foglalva, sokat dolgozott. Már a negyedik elemiben elkez­ dett naplót írni. Nem mindennap írt, csak ha valami fontosabb esemény volt. Egyszer a tanító nem hitte el, hogy ő írta a dolgozatot, megbüntette és csak később, amikor benn az iskolában is olyan kitűnő dolgozatot írt, akkor hit­ te el, hogy az övé. Azután még segített is neki olyan könyveket válogatni a könyvtárból, amelyekből a legtöbbet tanulhat. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után mindenáron tovább sze­ retett volna tanulni. Érettségizni akart. Elment beiratkozni a Kossuth gim­ náziumba, de nem vették fel, amikor kiderült, hogy csak egy kis állású vasutas gyereke. Ekkor azután beiratkozott a líceumba. Itt is érettségizni kellett, de aki akart, az ötödik éven tanító lehetett. Tanultak zenét, éneket, rutén nyelvet is. Végül, mint kántortanító végzett. Az ötödik év egy részét, mint gyakorló évet Dunántúlon, Decsen töltötte. Nehéz volt megszokni, mert ezen a vidéken Nyíregyházáról csak hárman voltak, elég távol egymástól: a Mihály fiam, Lakatos Árpád és Pápai Mihály. Találkozni is csak nagyon ritkán találkoztak. Í gy a fiam a könyveivel maradt, de nagyon szeretett ol­ vasni, még Nyíregyházán, a megyei könyvtár igazgatójától kapott nagyon sok jó könyvet és tanácsot az olvasáshoz. Am ikor a tanítás Decsen befejeződött, hazajött a képesítő vizsgáira, majd elment Bajára egy egyhónapos tanfolyamra. Ott fürdés közben megfázott, beteg lett és még itthon is soká feküdt. A képesítő vizsga után I I . Manda­ bokorba helyezték ki tanítani. Ez nagyon öreg iskola volt, az evangélikus egyház iskolája. Volt benne két szoba, konyhás tanítói lakás. Egy szobát berendeztünk a legszüksége­ sebb holmival, de a konyha majdnem üres volt: egy stelázsi, két hokkedli, egy asztal, az egész lakás kongott az ürességtől, főleg a magánytól. Í gy kezdte meg az életet a félig berendezett, mestergerendás, petróleumlámpával világított, öreg tanyasi iskolában. A lakás valahogy meg volt oldva, de a legégetőbb az étkezés volt. A z apja, meg az öccse minden második, vagy harmadik nap biciklivel kiment hozzá, vitt ennivalót. Én csak gyalog tud­ tam menni, ha kimentem, sokszor úgy találtam meg az ennivalót, ahogy ki­ küldtem. Nagy gond volt ez nekem, nagyon elszomorított, hogy nem lehetek ott vele. Mondtam neki: Misukám, kérjél meg valakit, adjanak kosztot, megfizetjük. Ment ő több helyre, hogy vegyék fel kosztra, de mindenütt az­ zal fogadták, hogy nem tudunk mi úgy főzni, ahogy a tanító úrnak kell, meg nem is érünk rá. Nem tudtam mit kezdeni. Egyszer az iskolában istentisztelet volt. Olyankor neki is ki kellett men­ ni. harmóniumon kísérte az éneket. Én éppen kinn voltam nála. Jöttek az emberek, neki kellett fogadnia őket. Jött a lelkész, Solymár János, ő prédi­ kált. Mikor vége lett a prédikációnak, akkor mondja a lelkész: emberek, itt tenni kell valamit, a tanító úrnak enni kell! Vállalja el valaki a koszto­ lását. Csend. Na, nincs senki, aki kosztot ad? Itt az édesanyja, megbeszélik, és ő kifizeti a kosztot! Senki sem szólt. Újból kérte őket a lelkész úr, senki. Na, emberek, ez azért nem szép dolog! Ha a tanító úr itthagyja az is­ kolát. akkor nem lesz, aki tanítsa a gyerekeket! Erre feláll az egyik asszony, Pilinszkiné: én minden héten adok egy nap kosztot a tanító úrnak. Utána a Garainé vállalt egy napot, akit én is nagyon kértem, már előbb, hogy főzzön a fiamnak. Hetenkint egy napot vállaltak többen, a végén úgy döntöttek, legyen sorkoszt. Ezt én nem akartam. A fiam rögtön kiment a tan term ből, olyan lett, mint a meszelt fal, csak any­ nyit tudott szólni: anyám, én ezt nem bírom. Nem tudtam mit csinálni, visszamentem a lelkészhez, kértem, hagyja az egészet. Erre az asszonyok felzúgtak: eddig jó volt minden egy kezdő tanítónak, maguk talán különbek? Mi is tudunk főzni, nemcsak a tanító úr, néni! Ezzel abbamaradt a vita, de hétfőn már vitték az ételt. Mi is vittünk, akkor már ebédelt a fiunk. Mondta az öccsének: mondd meg anyukának, ne idegeskedjen, nyugodjon bele, úgy hordják az ebédet, mint a dinnyecsősznek. Nékem nagyon fájt, nem tehettem semmit. Nagvon megbántam, hogy nem engedtük a tanárképzőbe. Azt mondta az apja: dolgozz legalább egy-két évet, legyen egy kis pénzed, akkor nem bánom. Akkor még az öccse ke­ reskedelmibe járt. Én nem bántam volna, ha Misu elment volna Szegedre. Már mindene el volt készítve, az iratok is, minden, csak a felvételire kel­ lett volna mennie. De mindannyian féltünk, hogy nem bírjuk a költségeket, és akkor minden abbamaradt. Azután jött a világégés, a nehéz helyzet. A z én drága Misukám megnyu­ godott, hogy így kell neki tovább tanítóskodni, tanított és ette a sorkosztot. Szerencsémre az egyik tanyasi kislány fé rjhöz ment. Kértem a fiatalo­ kat, hogy menjenek a fiamhoz lakni, kapnak egy szoba-konyhát, nem kell fizetni, és még fűtést is kapnak. Szenet, fát vittünk nekik, én adtam a fő ­ zéshez mindent, P e trikovicsné, a Mariska főzött: így búcsúzott el a fiam a sorkoszttól. Igen, de azután jöttek a bombázások, mi is kiköltöztünk. Valameddig csak bírtuk, de amikor már a város t is ostromolták csak féltettük a kis otthonunkat. Persze, amikor az oroszok b ejöttek, és utána ki kellett men­ niök , pár napig a város külterületén folytak a harcok, mindenki menekült, aki csak mehetett. Szerelvény szerelvény után m e rt. Nagyon féltettem a két fiamat. Én nem mentem sehová, de a két fiamnak csomagoltam. Mentettem volna őket, mert szedték össze a fiatalokat, férfiakat, vitték a leventéket. Egy tehervonattal szöktek el Balassagyarmatig. Ott Misu fiamat Csesztvére kinevezték kántortanítónak. A csesztvei iskolában laktak az öccsével, majd a két Tornai gyerekkel, egyik pár napos házas volt, a Tornai Misa. De így legalább nyíregyházi ismerősök közt voltak. Mint csesztvei kántortanítónak, jó helye volt a Misu fiamnak, amíg a németek ki nem dobálták őket az is­ kola épületéből. Utána a jegyzőék fogadták be a társaságot, és ott voltak addig, míg kifüggesztett had parancsra be nem kellett vonulni 944 decembe­ rében. Akkor Misu fiam munkaszolgálatos volt. András fiam ott maradt Csesztvén Tornai Mihállyal és fiatal feleségével. Misu rájuk bízta az alig 16 éves öccsét. Mikor a front átvonult, az erdőbe kellett András fiamnak járni, utat építettek, fát vágtak. Itt ismerkedett meg egy szabolcsi emberrel, aki hívta haza, hogy a parancsnokságon majd kapnak orosz dokumentumot, amivel nyugodtan nekiindulhatnak az útnak, de bizony nem kaptak semmiféle do­ kumentumot, hanem vitték őket mindenfelé lőszert pakolni, dolgozni Így dolgoztak karácsonyig, mindég hideg magtárakban aludtak karácsony előtt jött hozzájuk egy orosz őrnagy, kiválogatta a fiatalokat, diákokat és hazaküldte őket. Mondta: nektek tanulni kell, menjetek haza! Így érkezett meg az András fiam karácsony har madnapján. Én nekiestem sírtam, kértem mond­ ja, hol hagyta Misut. A z édesapja nem ismert rá a fiára. húzott el tőle, azt hitte, megőrültem. Nem csuda, hisz oly an összetöprödött, rongyos volt András, hogy nekem is csak a szívem súgta, hogy ez az én gyermekem. Izgalomtól égve kérdezgettem: hol a bátyád? Nehéz volt neki erről be­ szélni. Elmondta, hogy vitték el tőbbedmagával, azóta nem tud semmit róla. Örjöngtem. Nem lehet leírni, amit mi akkor kiálltunk. Egyetlen egyszer mondta valaki, hogy látta Misut, amint egy munkásszázadban menetelt, de nem tudta megmondani, hogy hol és hová. Éltünk a nagy bizonytalanságban. Nagyon féltem, hogy összefázva jön haza és betegen. Am itől féltem, be is következett. András fiam járt tovább a kereskedelmibe. Vártunk, vártuk a Mihály fiamat. András vigasztalgatott bennünket, igyekezett erőt, lelket önteni be­ lénk, már csak ő volt a vigaszunk. A z idő telt, eljött a tavasz, a mi drága Mihályunk nem jött. De egyszer mégis viszontláthattuk. K ilencszáznegyvenöt április tizenki l e n ce dikén. dél­ előtt tizenegy órakor csenget valaki. Egyedül voltam, nem tudtam , ki jöhet. De a kutyája már tudta, hogy megjött az ö kedves gazdája! Jön a kutya farkcsóválva elém, ugat, megfogja a kötényem sarkát, és szabályosan húz az utcaajtó felé. Őszintén bevallom, ha a kutya nem jelzi, hogy ösmerős vár odakint, talán nem is nyitok ajtót, hisz abban az időben sok minden történt. Kinyitom az ajtót, uramisten, az én várva várt gyermekem. Átölel, nevet, kérdi: megijedtél? Édes jóanyám, most már ne sírj, itthon vagyok, többet 7 �nem hagylak itt benneteket! Ugye nagyon sokat szenvedtetek? Igen, sokat, de most beszélj magadról! Rólam nincs mit beszélni, annyi az egész, hogy most már itthon vagyok! Ahogy örülünk egymásnak, kérdi: Laci, hogy jött meg? A lig hangzott el a szava, újból csengetnek. Mihály fiam megy ajtót nyitni, hallom, a két fiam ujjongva örül egymásnak. Másnap jött volna az apjuk haza szolgálatból. A fiúk rögtön mentek, vitték az édesapjuknak a nagy örömhírt, és az ebédet. Szerettem volna látni őket, hisz ez a három ember volt mindenem, értök éltem, értök küzdöttem, ők voltak az életem egyetlen célja. Másnap Mihály fiam jelentkezett a tanfelügyelöségen. Azt mondták neki, mivel egyházi tanító volt, menjen oda jelentkezni. El is ment. Kitették a Bálint-bokri iskolába. Mivel már alig egy hónapig kellett tanítani, ott vizs­ gáztatta a gyerekeket a Bálint-bokorban. De mire az iskolában végzett, már láttam, hogy nincs jól. Mondtam is neki, hogy menjen orvoshoz, de ő erről nem szeretett még beszélni sem. Majd szeptember másodikán nagyon rosz­ szul lett, harmadikán bevittük a debreceni klinikára, a belgyógyászati osz­ tályra. Ott azt kérdezte tőlem Rót professzor úr: mit akar, a maga fia olyan, mint az élet. Nagyon kértem, vizsgálja meg, mert én tudom, hogy nagyon beteg. Erre mondta: nem látszik meg rajta. Megvizsgálta. Behívott. Igen, jól mondta! Befektetem a fiát kivizsgálásra, nem gondoltuk, hogy ilyen súlyos beteg! A vizsgálat után belázasodott, hosszú napokon keresztül negyven negyvenegy fok lázzal feküdt. Annyira súlyos lett az állapota, hogy megmondta a professzor, hogy zöldmandula nagyságú kövek vannak mind a két veséjében. Meg kell műteni, igen, de addig nem lehet, amíg negyvenet mutat a hőmérő. Penicillin kéne, de a kli­ nikának nincs, próbáljunk szerezni. Hirdettük újságban: ha valakinek van, életmentésről van szó. Kaptunk címeket: Miskolc, Eger, Debrecen, de leg­ többet inkább községekből. Utaztam mindenfelé, ahonnan értesítettek, kéthárom grammot kaptam egy-egy helyen. Sikerült annyit szerezni, hogy láz­ talanították, de akkorra már nagyon legyengült. Azt mondta a professzor, meg kell műtetni, mert így biztos a halál, de ő nagyon bízott a műtétben. Azt mondta nekem, kérjem a Löszlip professzor urat, ha van mentség, az csak a Löszli professzorban van. Kértem Rót professzort, beszéljen vele. Mondta, hogy ő már kérte, de nem vállalja. Mondta: próbáljon vele maga beszélni! Én el is mentem hozzá. Mikor elmondtam jövetelem célját, rögtön mondta, hogy ő nem vállalja, de én makacsul ragaszkodtam hozzá, naponta kétszer, háromszor is elkaptam és könyörögtem neki, vállalja a műtétet. Már ha meglátott, menekült tőlem. Egy egész héten jártam utána, és kö­ nyörögtem. Már nemegyszer azt mondta: asszonyom, nem akarok a gyer­ meke gyilkosa lenni! Értse már meg, félek magától, olyan mint egy kísér­ tet, úgy jár utánam. Hagyjon békében. Én könyörtelenül kitartottam, és még m akacsabbul könyörögtem. Már amikor nem bírta tovább — az irodájában letérdelve kértem —, megfogta a kezem, azt mondta: álljon fel, asszonyom, megnyerte a csatát! Honnan szedi azt a nagy bátorságot, azt a nagy hitet? Annyira bízik benne, hogy sikerül a műtét? Igen, professzor úr, én hiszem, hogy sikerül, nagyon kérem, minél előbb tessék megműteni. Ő azt mondta: jó, még ma konzultálunk. Két nap múlva mondta: eldöntöttük, három, négy nap múlva megműtöm a fiát, de magának és a férjének alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy a szülök felelősségére lett megműtve Váci M ihály! Meg­ köszöntem. Ő erre azt mondta: ne köszönje, mert ha nem sikerül az operá­ ció, akkor engem ne nevezzen a gyermeke gyilkosának, mert maga kény­ szerített rá. Am ikor műtötték, én kimentem a parkba, egy spíriabokor alá térdeltem és nagyon, nagyon imádkoztam, kértem az Istent, segítse meg Löszli profot, hogy sikerüljön a műtét. Egyszer csak jön maga a profesz­ szor, megfogta a kezem, mondja, keljen fel, a fia meg van műtve. A te­ nyerén hozta a veséből kibányászott követ, ideadta. Együtt mentünk be a kórterembe. A férjem ott állt a fiam ágya végében. Mondja a professzor: asszonyom, átadom a fiát, most már hazamehet­ nek! A férjem hazament, én természetesen ottmaradtam, a kórterem ajta­ ját bámultam, és vártam, mikor szökhetek be. A z ágy a a kórterem közepén volt. Egyszer jön egy nővér, hozza az állványt. Infúziót kapott a fiam. Nem engedtek hozzá bemenni, hisz férfiosztály volt. Én fogtam magam, elmen­ tem a professzor lakására, csöngettem. Mikor meglátott, nagyon dühös lett. Kérdi, mit. akarok. Mondom, szeretném a gyereket külön szobába áttétetni. Nincs külön szoba, mondja. Mondom van egy a női osztályon. Azt mondja: hogy képzel ilyet, női osztály! Én újból kértem, mit számít az egy ilyen sú­ lyos betegnél. Értse meg, nem lehet! Professzor úr, én innen addig el nem megyek, amíg nem tetszik telefonálni az osztályos orvosnak, hogy tegye át az üres külön szobába! Rám ordított: menjen innen, nem lehet, meg akar őrjíteni? Miből fogja fizetni? Én mondtam: nem az az érdekes, csak át le­ gyen fektetve, mert én itt akarok maradni vele. A felesége mondta neki, te­ lefonálj, látod, hogy nem fog addig elmenni. Úgy is volt, telefonált, azután mondta, menjen, mire odaér, a fia is ott lesz a külőnszohában. Mire visz­ szamenlem, tényleg ott volt már a fiam a különszobában. Még nem eszmélt. Egész éjjel vele voltam, vártam, hogy mikor tér magához, ott álltam az ágya mellett. Egész éjjel nem jött senki, se nővér, se orvos. Mikor kezdett ébredni, nagyon rosszul volt, kerestem az orvost vagy legalább egy nővért, nem találtam. Egyetlen orvos és nővér volt az egész vonalon, azok is mű­ töttek. Ez így volt: nem volt elég orvos, nem volt fűtés, nem volt mit főzni a konyhán. Nem voltak ablakok, redőny , üveg összetörve, szétroncsolva, nem volt szén, alig annyi volt, hogy a villanyenergiát tudják fejleszteni. Én úgy fűtöttem, itthonról hoztam egy kis rezsót, azt az éjjeliszekrényre állí­ tottam, és a beteg fiam köré meleg vízzel megtöltött üvegeket raktam. A professzor kérte a betegek hozzátartozóit, akik tehetik, hozzanak élel­ miszert, természetesen nyers állapotban és szenet. Nem volt a klinikának semmije, csak a roncsolt pavilonok. Az én férjem is hozott egy-egy fél zsák szenet, az ablakokat papírral ragasztottuk be. A háború alighogy befejező­ dött. Mindenütt romok. Aki akkor még nem is élt, az hiába látja a tévében. Fiam nagyon beteg volt, nagyon sokat szenvedett. Á polgattam. Ha jöt­ tek a látogatók, mindég mondta, ne engedjük, hogy őt csodálják. Nagyon rossz állapotban volt. Vizitkor mindig kérdezte az orvost, mee g fog-e gyó­ gyulni. Vigasztalták, igennel válaszoltak. V olt rá eset, hogy könyörgött: anvám, ne hagyj itt meghalni! Mindég mellette voltam, minden pillanatban kellett valami. Két ágy volt, az egyik az övé, a másik az enyém lett volna. De én talán csak háromszor vagy négyszer feküdtem bele. Akkor is csak azért, mert az édesapja volt vele, ő adott neki vért, azért kellett neki is ott lenni. Volt egy lány Nyíregyházáról, orvostanhallgató, Krecsák Csöpi, ő is adott egy párszor vért a fiamnak, ő volt a leggyakoribb látogatója, nagyon kedves teremtés volt, sokat vigasztalta. Elmúlt egy hónap, elmúlt két hónap, már átmentünk a harmadikba is, semmi javulást nem tapasztaltam. Drága Mihályom nem j avult Már én is csak nagy nehezen bírtam, már engem is gyógyszereltek. Az infúzió után a fiam két lába eltályogosodott, nem gyógyult. A professzor mondta, hogy amit lehet, megtesznek, de itt már más megoldás nincs, amputálni kell a lábát. Nem tehetek egyebet, én mondtam már magárak, hogy engedélyez­ zék. írjanak alá, hogy amputáljuk le a lábát! Én mondtam tessék hazaküldeni , ő már ilyen állapotban nem bír ki ily en műtétet, különben nem is engedem, én híszem, hogy meg fog két láb­ ba! is gy ógy ulni! Mindent elkövetek, de a lábait nem hagyom levágatni! Akkor vigye haza, nem tudok vele mást tenni! Én mondtam: ez nem kö­ vetkezik be, ha steril az infúzió. Még maradtunk tovább, elkövettek min­ dent az orvosok is, de gyógyszer nélkül nem tudtak ők sem gyógyítani. Maid egyszer, úgy december közepe táján, mondja a professzor: édes asszonyom, meg kell hogy mondjam magának nagyon reménytelen a fia helyzete, gon­ doltam, jobb volna, ha hazavinné, otthon jobban tudja táplálni, hisz maga már tudja a beteget ápolni. Ha bejön a férj e beszéljék meg. hogy lehetne megoldani a szállítást. egy parasztszekeret kibélelni szalmával, dunyhával, hogy kényelmes is legy en, meg se fázzon, rendben hazaérjen. A férjem be­ szélt a sógorommal, elintéztek mindent, dunyhát, bundát raktak a szekérbe. Nem szívesen jött a Kósa bácsi, még akkor nagyon rossz volt az út, és sok 8 kóbor idegen kószált az országutakon. December huszonnegyedikén eljöttek értünk, délelőtt érkeztek, délután kettőkor indultunk. Olyan gödrös volt az úttest, hogy csak lépésben jöttünk. Hatházon kapott a beteg egy injekciót, kapott enni, és újból betakargattuk. Elindultunk. Nagyon hideg volt. A csillagok valósággal szikráztak. Kósa és a férjem végig gyalog jöttek, a ló fázott. Állandóan fogni kellett a kantárt, hogy a ló lépést jöjjön. Hol egyik, hol a másik ugrott fel a kocsi oldalára, hogy egy kicsit megpihenjen, de a lónak mindig kellett fogni a zaboláját, mert meg-m egugrott, olyankor nagyot döccent a kocsi, ez szörnyű fájdalmat okozott a gyermekemnek. Az édes­ apja sokat megkérdezte tőle: nem fázol, nem vagy éhes? Olyankor megszo­ rongatta a kezét, és átadta az én szavaimat is. Én elöl ültem, az ülésen, tartogattam a gyeplőt, be voltam pakolva, de így is majd megfagytam. Az a tudat gyötört, hogy egy nagyon nagy beteget viszünk, az öröm összeke­ veredett bennem az ürömmel. Nem tudtam, mi lesz a vége, hazaérünk-e a gyermekemmel. Ment a kis karaván a csillagos ég alatt. Mindenütt kivilágí­ tott ablakok, örömmel megtelt házak, kívülről nagy csend, csak a kutyák csaholása halla tszott, és a fagyott hó recsegése. Nagyon szomorú menet volt ez. Mindenkinek öröme volt, megszületett a megváltó, csak mi kóboroltunk a pusztában. Mint valamikor régen a pásztorok: ők keresték a jászlat, mi kerestük az otthonunkat. Kérdem a férjemet, hány óra van. Gyufát gyújtott, megnézte az óráját, hajnali négy óra, most már hamar hazaérünk. Öt órára hazaértünk. Nagy meglepetésünkre sokan vártak, rokonok, szomszédok, természetesen a ki­ sebbik fiam, András is. Kaput nyitottak, beértünk az udvarba, leszedték a betegről a takarókat. Tanakodtak, hogy kéne a szobába bevinni. Mondtam, vegyék le a kassal együtt, mert másképp nem lehet. Kihúzták a kast, úgy vitték be a szobába, ott megfogták a lepedő négy sarkát, áttették a sezlonra. Jól be volt fűtve. Igen, de most hogyan tovább, kétnapos ünnep, se orvos, se patika. Én ugyan kértem három napra való gyógyszert, de kötszer nem volt. Igaza volt a professzornak, jobban tudtam itthon táplálni, és ami a legfontosabb volt hozzá, jó melegben feküdt. Elmúltak az ünnepek, elmentem orvost keresni. Doktor Simon Jenőt ke­ restem fel, ö ajánlott egy pár sebészt, mind a kórházban dolgozott. Egy szájsebész vállalta a kötezését, így ez már ment egy darabig. Szerencsére volt egy orosz, aki már többször érdeklődött a fiam hogy­ léte felől. Még mielőtt a fiam bement volna a klinikára, egyik alkalommal az udvaron játszott a harmonikáján. Arra jött két orosz. Meghallották, be­ csengettek. Mire a kapuhoz mentem, már benn is voltak. A fiam nem tette le a hangszert; szép nagy harmonika volt. A két orosz mondta, játsszon. Ő játszott, játszotta a Katjusát, a Jablonkát. Nagyon szépen játszotta, többször megismételtették vele. aztán eljátszotta a Kék Duna keringőt. Az egyik orosz letérdelt, átölelte Misa két térdét és elmentek. Még jöttek kétszer, de aztán már nem találták itthon, sajnos már akkor a debreceni klinika lakója volt. Jöttek többször érdeklődni, hogy ők tanulnának harmonikázni. Mondta a férjem, hogy velünk van Debrecenben a harmonika. De azután is jöttek, ér­ dekelte őket a Mihály hogyléte. Mikor már itthon voltunk, akkor ú jból j árogatni kezdtek hozzánk. Ho­ zott az egyikük vattát, kötszert, steril gézt. Többször is jött, már tudtuk a nevét. Jött Názár oly ankor is, amikor az orvos kötözte a fiamat. Ilyenkor mindég haraggal ment el a Názár. Mondta: m imika, Miska nem gyógyul meg, nem jó magyar orvos. Egyik alkalommal megint végignézte a kötözést. Akkor mondta az or­ vos, többet nem jövök, kötözze maga, vagy vigyék a kórházba. Én összetett kézzel könyörögtem. Az orvos csak ennyit mondott: nem bírják fizetni, nem jövök, így is már négy és fél liter olajjal tartoznak, ez három kötés. Mond­ tam, megyek cserélni olajért, csak jöjjön. A doktor úr: nem jövök, azért a másfél liter olajért nem fogok idebiciklizni. Elment. Kérdi az orosz: mamka, mit mondott? Mondom neki. Káromkodott, és azt mondta: én kezelem a Mi­ sát! Misa, én gyógyítla k! A fiam megijedt, anyám, ne hagyj jobban tönkretenni. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, mit éreztem. Kikísértem az oroszt, újból mondja, hogy ő jön. Gondoltam, mondtam is a fiamnak: nézd, nem tehetek semmit, a kórházba nem engedlek, az tragédia lenne. Próbáljuk meg az orosszal! Én magam is lekezelnélek, de ezt nem szabad megtennem. Majd én figyelem, hogy csinálja a kötözést, ha nem jól, akkor kérünk tőle köt­ szereket, és én foglak kötözni. Másnap jött az orosz. Hozott kötszert, gyógy­ szereket és egy nővért. Hozzáfogott a kezeléshez. Csak néztük. Am ikor le­ vette a köpenyét, láttuk a vállán a sok aranycsillagot, akkor tudtuk meg, hogy sebészorvos. Amíg mosakodott, elmondta, hogy az éjjel mennyi lábat és kezet amputált. Mosta a kezét meleg vízben, benzinben, tisztaszeszben, így fogott hozzá a kezeléshez. Előbb adott a betegnek egy injekciót, egy kevert port. Nem jajgatott az én fiam, ő is látta, ez tisztán, sterilen dolgozik, nem kellett könyörögni, hogy ne szaggassa fel a sebeket, mint a másik orvos. A z orosz aztán jött mindennap, kötözte, és amikor először rendbe hozta, úgy elaludt a fiam, hogy másnap este ötkor ébredt. Kérdi, hány óra. Mondom, este öt. Ennyit aludtam két órától? Na, még ennyit se aludtam régen! Nem bizony, fiam, mert ez már másnap este öt. Nem hiszem, ez lehetetlen. Volt itt Názár? — �kérdi. Igen, volt, azt mondta, ne keltsünk fel, jobb az alvás, a pihenés, mint az evés, ha felébredsz, jobban fogsz enni! Így is volt. Olyan jól evett az én gyermekeim, hogy egész betegsége alatt ilyen jól soha. Kezdett szépen javulni, már sokat játszott a harmonikán is. Egyszer bejelenti Názár: Misa, most már járnod kell, mert lebénul a lábad. Fogták, felállították a kisebbik fiammal. Nem bírt megállni, olyan volt a két lába, mint két rongydarab. Negyedóránként állította fel vagy háromszor, aztán másnap újra kezdte. Mindennap egy picit erősödött. Eleinte úgy kellett kivinni, semmi erő nem volt benne. Senki sem hitte, hogy életben marad, csak én. A z erős hit, akarat megtartotta. Nagyon nehéz volt számára ez a tél. Az ablakhoz tettük a fekvőhelyét, legalább az ablakon át lássa a világot. Nem sokat látott be­ lőle. Olvasott, rádiózott, harmonikázott, így teltek a napjai. Egyszer a Mandán végigfutott a hír: meghalt a tanító úr! Jönnek az emberek nagy tisztelettel. Kopognak. Hellyel kínálom őket. leülnek. Újból kopognak, azokat is elültetem, azután már csoportosan érkeznek. Ünnepek után voltunk, kínálom őket egy kis maradék kaláccsal, Ők csak ülnek, il­ letve állnak. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyien jönnek látogatni a be­ teget. Egyszer csak megszólal az egyik ember: már ne tessék haragudni, tanító néni, hát nem innen lesz a temetés? Kérdem: drága jó emberek, milyen te­ metésről beszélnek? H á t. . . hát a tanító úr temetése. Ekkor is nagyon erős­ nek kellett lennem. Hála istennek, még él, ott fekszik a belső szobában. Ezeket az embereket látni kellett volna, milyen meghatódottan nézett rám mindegyik. Egyenként néztek be az üvegajtón, minden egyesnek az volt a válasza: hála istennek. Nem tudnám megmondani, hányan voltak, csak arra emlékszem, amilyen szomorúan jöttek, olyan boldogan mentek el. Azt hit­ tem, hogy az én fiam alszik. Bementem hozzá. Persze ő mindent végighallga­ tott. Nagyon ki volt sírva a szemem, nem tagadhattam le, hogy sírtam. Még ő vigasztalt: ne sírj, anyám, kiálltunk mi már ennél nagyobb kínokat is. Ezután jöttek a tanyáról látogatni, hoztak tejet, tojást, kértek, tessék a tanító úrnak elkészíteni, hadd erősödjön és jöjjön tanítani. Abban a tanév­ ben, sajnos, nem sokat tanított, csak az utolsó hónapot. A vizsgák előtt ment ki tanítani a Mandára, nem egészen gyógyultan. Elvégezte a vizsgákat, ak­ kor nyáron sokat pihent. Ősszel újra kezdődött a műtét. A z első műtétnél a jobb veséjéből vették ki a köveket, a következő műtét a bal vese volt. Ez már negyvenhatban volt, ez már nem volt olyan hosszadalmas, most csak az öccse volt vele benn a klinikán. Akkor már közös kórteremben fe ­ küdt, az öccsének adtak egy gyerekágyat, abban aludt, de a lábai kilógtak az ágyból. Én mindennap bejártam hozzájuk. Ezután a műtét után csak két hónapi bentlétre szorult. Negyvenhétben újabb műtét, mert az elsőnek ope­ rált veséje eltályogosodott. Negyvennyolcban tüdő- és mellhártyagyulladás után beszürődés és kaverna. A z erős diétázás és csökkent ellenállóképesség miatt. Aztán a sok sztreptomicin, az segített rajta. Bent feküdt az Auguszta szanatóriumban. Amíg még itthon volt, elég lett volna neki negyven gramm sztreptomicin, de mikorra bejutott a szanatóriumba, akkorra hatvan gramm kellett. Mire a hatvanat összeszedtük, a fiam állapota sokat romlott. Ahol volt csak egy gramm is, elmentünk érte, községekbe, falura. Leginkább olyan helyen kaptunk, ahonnan sokan disszidáltak. Akkor ezért a sztrepto­ micinért tudtak a legtöbbet kicsavarni a rászorulókból. Csak akkor fogtak hozzá a fiam kezeléséhez, amikor már megvolt a kilencven gramm. Ez is nagyon nehéz volt. Soha nem törődtem azzal, honnan lesz rá pénzem, sem­ mi nem számított, csak az, hogy a fiam meggyógyul, ami ha nem is telje­ sen, de megtörtént, és tudott dolgozni. Csodálatos volt. Azután még kiment tanítani a tanyára, de nemsokára behozták a városba. Előbb a négyes isko­ lában tanított, aztán a Kossuth gimnáziumba küldték, magyar órákat adott. Majd áttették a kertészeti iskolába nevelőnek, az itteni kollégium igazgatója lett, rövid idő múlva a kollégiumok előadója. Nagyon sokat dolgozott, egész éjjeleket ébren töltött, törte a fejét, hogy is tudna többet és többet tenni a dolgozó emberek gyermekeiért. Sokat járt Pestre. Egyik alkalommal, mikor vitte fel a jelentést, dolgo­ zott a vonaton is. Annyira fáradt, álmos volt, hogy nemcsak írta a jelentést, hanem rajzolta is, rajzolt rá egy galambházat. Am ikor feleszmélt, akkor látta, hogy mit csinált. Gondolta, hogy átírja, de a vonat annyit nem késett. Gondolta, lesz, ami lesz, úgy addta le a jelentést, ahogy volt. C sak néztek rá. Kérdik tőle: ez mi? Elnézést kért, elmondta, hogyan történt. Nem volt különö­ sebb baj belőle, bejelentették, hogy fel kell mennie Pestre. Ennek nem na­ gyon örült, mert itt, Nyíregyházán ő kezdeményezett egy szakérettségis isko­ lát, ahol ő is tanított, azt féltette. Az Oktatási Minisztériumban az ösztöndíjas ügyek előadója volt, később, körülbelül 1952-től a Tankönyvkiadó Vállalat szerkesztője. A magyar iroda­ lomkönyveket szerkesztette, lektorálta. Így ívelt felfele, de mindé g többet, jobbat akart, sosem volt magával megelégedve. Mindég azt az időt fájlalta, amit a betegsége elrabolt tőle. Mondta is sokat, amikor kértük, nem szabad agyonhajszolni magad: nem tudom utolérni magam, még nagyon sokkal tar­ tozom önmagamnak. Azután az Elet és Irodalomnál végzett szerkesztői munkát, 1 961-től az Új Í rás rovatvezetője lett, majd egy kevés idő múlva szerkesztője, egész ha­ láláig. Mindég azon fáradozott, hogy lehetne mielőbb megszüntetni az anyagi nyomorúságot, a szegényeket és a hátrányban levőket feljebb hozni. Azt nem lehet leírni, mennyit dolgozott. A munka volt a szerelme. Emellett még tanult is, levelezőn végezte a tanárképző főiskolát, de nem tudta a beteg­ sége miatt elvégezni. A z utolsó vizsgáit már le sem tette, annyi volt a mun­ kája. Sokat járt előadásokat tartani, a diákok nagyon szerették, mindég hív­ ták, és ő nem tudott nemet mondani. Magának is dolgozott, sokat írt, már a polgári iskolás korától sok kézirata volt, sajnos a nagy világégéssel azok is elpusztultak, csak egy nagyon kis részük maradt meg. Az elhurcolás idejéből is voltak versei, de mikor a csendőrök körülvették a munkásszáza­ dot, mindenét el kellett dobni, hogy valahogy átcsússzon a csendőrgyűrün, a puszta életét megmentse. Érthető, hogy ezek után nagyon nekilendült a munkának, ezért tudott mindenen lelkesülni, örült, ha valami az ő gondo­ lataiból sikerült. Am ikor még Nyíregyházán kollégiumi igazgató, majd kollégiumi előadó volt, sokat utazott vidékre. Ennek úgy vette hasznát, hogy az iskolákban módja volt kutatni a jó tanulók után, így toborozta a falusi, tanyasi gyere­ keket a továbbtanulásra, és hozta be őket Nyíregyházára. Volt rá eset, hogy egy-két gyereket elhozott vidékről, alig voltak itt egy hétig, jöttek a szülők és vitték őket haza. Akkor meg tévhitben éltek az emberek, nem voltak bi­ zalommal a kollégiumok iránt. Volt, hogy eljöttek hozzám, és megfenyeget­ tek, ha a fiam nem hagyja abba a gyerekek toborzását, majd ők elintézik, ellátják a baját. Ma, persze, van olyan anya, amék dicsekszik a lányával, hogy főkönyvelő az egyik borsodi gyárban, a fé rje meg mérnök, de akkor átkozta a fiamat, mintha az legalábbis az akasztófára vitte volna a lányát. Nagyon sokan, még a mandaiak közt is voltak, akik nem hittek neki. Ha elengedték a gyerekeket tanulónak, és megkapta a ruhát, megijedtek az egyenruhától, sokan inkább visszavitték a ruhát, de a gyereket nem enged­ ték. Ez most hihetetlennek tűnik, pedig így volt. Ilyen nagy lendülettel vágott neki az életnek, dolgozott, harcolt, minden­ kivel vitába szállt, nem önmagáért, csak az elmaradt munkásemberekért, hisz őneki már akkor meg volt alapozva a jövője. Egész éjszakákat elbeszélgettünk, kérdezgetett. Én sok nyomorúságos do­ logról beszéltem neki. Ilyenkor nagyon dühös lett, sokszor már hajnalok hajnalán kiment a velünk szemben levő temetőbe, és addig járta a temetőt, míg le nem hütötte magát a dühtől. Ha visszajött, sokszor kérdeztem tőle: na, megmondtad a magadét az őseidnek? Akkor nevetett, mondván, hagyom őket pihenni, volt nekik elég bajuk, nem háborgatom őket, mit mondjak ne­ kik most, ha életükben nem tudták lerázni az igát magukról, már most mindegy. Jusson eszedbe, anyám, a jövő generációja nem fog annyit küz­ deni, mint a te korod hősei. Az baromi küzdelem volt. Hiába tértünk át más témára, mindég csak az előbbire jutottunk vissza. Én a nehéz gyerekkoromat és az utána következőket emlegettem, ő a jövő­ nek a szépségét látta. Í gy vitáztunk éjszakába nyúló estéken. Ő írt, én elaludtam. Ha írás köz­ ben dühös lett, megkérdezett: alszol, anyám? Én rögtön ébren voltam. Akkor kezdte újból. Valami mindég izgatta. Még álmában is a hátrányban levő, el­ maradt gyerekek sorsa foglalkoztatta. A lelenci gyerekeké különösen, mert ismerte a tanyákról a sorsukat. A kisgazdák kivittek a gyereket a tanyára, az állam fizetett értök, ruházta őket, de a gazda mégsem engedte, hogy já r­ janak az iskolába. Azt mondták, ennyiért nem lehet tartani őket, dolgozza­ nak. Dolgoztatták is a gyerekeket. Nemegyszer kérte, hogy ellenőrizzék a kiadott gyerekek helyzetét. Nem árt az annak a gyerekeknek, ha megtanul dolgozni — volt a válasz. A fiam bosszankodott. Más is foglalkoztatta. K ol­ légiumok. tanyasi kollégiumok szervezésén dolgozott. Elégedetlen volt, ha csak úgy leintették, pedig leintették sokszor. Azért lassan csak sikerültek a dolgok, például az Angol-kisasszonyok há­ zát államosítani. A z már úgyszólván üresen állt. Ő volt több helyen kérni, adják oda kollégiumnak. Nehezen ment, mert még sokan mindég várták a „felszabadítókat” . Mikor végre sikerült, kollégium lett az apácák házából, és beköltöztek a diákok, akkor boldog volt a fiam, mert pár diáknak szép, rendes otthona lett. Minden kollégiumot gyakran meglátogatott, kérdezte a diákokat, mit et­ tek, eleget kaptak-e? Megnézte a konyhát, rend van-e, mindent ellenőrzött. Mindennek utána nézett. A z egyik elnök behozta a fiát a kollégiumba. K o­ csin hozta, szombaton vitte, hétfőn hozta. Puplinpizsamában járt a többi gyerekek között, és lenézte azokat, akik glottgatyában feküdtek le. Közben volt olyan gyerek, aki Kálmánházáról járt be Nyíregyházára, 18 kilométer­ ről, mindennap, mert az olyanok foglalták el a helyét, akiknek a szülei bír­ ták volna az albérletet fizetni. A fiam elküldött két kollégistát az egyiknek is, a másiknak is a lakhelyére, a tanácsházára, bizonylatot kérni annak megállapítására, hogy ki a jogosultabb a kollégiumi lakásra. Természetesen a kálmánházi gyereket illette a jog. Sok ehhez hasonló eset történt, amit nem tudott elviselni. Volt. hogy az egyik fiú nem tudott valami díjat kifizetni a kertészeti iskolában. Gyorsan hazajött féderes taligán: anyám, adj ennyi, meg ennyi pénzt! Én adtam, ő segített. Még tanítóképzős korában járt cséplőgéphez ellenőrnek. Háború volt, be kellett minden szem terméssel számolni, minden mázsálást be kellett írni. Ő nem írt be mindent, tudta, hogy ezzel a dolgozó embereken segít. De amikor azok a fellegekig érő árakat kérték a terményért az eladásnál a rá­ szorulóktól, akkor nagyon dühös volt. Nem tudott belenyugodni, hogy az egyik munkásember a másikat kihasználja, mikor mind a kettő egymásra van utalva. Nehéz volt ezt megértenie, mert otthon becsületesen éltünk, csak a jót és a szépet látta, azt hitte, hogy mindenütt úgy élnek. Aztán, mikor Pestre került egyik albérletből a másikba, az ő számára megint egy új világot jelentett. A kiskirályok, akik olyan szerencsés hely­ zetben voltak, hogy vagy saját lakással rendelkeztek, vagy főbérlettel, vég­ képpen elkeserítették. A lakbér sok volt, a mozgási lehetőség nagyon kicsi, még egy tea megfőzése vagy egy tejforralás is gond volt. Mikor elmentek albérletet keresni, megkérdezték, hol dolgoznak? A minisztériumban, az öcsém meg festőművész — válaszolták. Akkor mindent megengedtek, konyha, fürdőszoba használatát, de m ikor megtudták a származást, akkor már nem mindenütt örültek. Voltak helyek, ahol szerették őket, és megbecsülték. (Akkor már András és Mihály együtt lak tak.) Én minden héten vittem az ennivalót és a tiszta fehérneműt, olyankor rendbe raktam a ruhaneműjüket, gombot varrtam, stoppoltam, a ruhájukat kivasaltam, rendben hagytam. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de minden héten boldogan mentem, ki­ véve, ha ők hazajöttek, akkor ők vittek magukkal mindent. Közben Mihály fiam beteg lett, be kellett neki feküdni a János kórházba. Akkor a tüdejével volt baja. Ez megint megkeserítette az életünket. Megint kórház. Ez tartott négy hónapot, akkor jött a tél, állandóan aggódtam, fé l­ tettem őket, meg ne fázzanak. Mihály pár napra hazajött, felerősítettem, de féltettem Andrást, mert ha ketten voltak, vigyáztak egymásra, nem voltak elhagyatva. Aztán András fiamnak sikerült egy műtermet szerezni, de mi­ lyen áron! A műteremért egy szoba-konyhás lakást kellett venni, de nem volt mit tenni, megvette, mert kellett a műterem, hogy dolgozhasson. Így aztán megszűnt az albérlet, a műteremben laktak mindketten egész addig, amíg Mihály meg nem nősült, még néha azután is, amíg lakást nem kaptak. 1956-ban kaptak lakást a Fiastyúk úti lakótelepen. A kiutalás a zsebében volt, elment megnézni a lakást, de már benne lakott egy háromgyerekes csa­ lád. Jelentette a minisztériumban, hogy a lakását elfoglalták, azt mondták neki, legyen ő is honfoglaló. Ajánlották neki a Villányi úti lakást, hogy sür­ gősen foglalja el, amíg más be nem költözik. Í gy lett ő is honfoglaló. Itt majd berendezkedtek a feleségével, itt éltek haláláig. 9 �Itt dolgozott, írt, innen járt külföldre, amíg vesztét nem okozta a sok utazás. Első elutazása előtt vett magának szép nagy harmóniumot, ezen sírta el örömét, bánatát, ez pótolta neki harmonikáját, amit annyira szeretett, de egy szép napon eladta egy használt motorért, mert kellett neki a motor, k i­ járni az iskolába, tanítani. Pesten mar nem volt motor, de a kutyáról ott sem mondott le. Sok baja volt a kutyájával is, egyik alkalommal a kutyája csak a f elesége segítségével eresztette be a lakásba, mert soká volt benn a szanatóriumban, Képzeld, anyám, már a kutyám se ismer m eg! — mondta. Akkor is sok időt töltött a szanatóriumban. Ez ötvennyolcban lehetett. ÍróKüldöltséggel volt Csehszlovákiában, ott lett súlyos beteg. Olyan súlyos volt, hogy orvosok tanácsára két hónapig Prágában feküdt szanatóriumban. Na­ gyon sokat dolgozott ott is. A szabadsaghegyi szanatóriumban is csak a munkája éltette, köteteit készítette, rendezte. De mire is tudnék térni. Én a Mihály fiam gondjairól tudtam, ő pedig mindég a gyermekkoráról, rokonságáról, a gyermekkori időkről faggatott, meg a nagyszülőkről is, hogy miért, ki, hova ment. A rokonságot is mindég végigjárta. Úgy gondolom, az életünk, a gyermekkora, az a küzdelem, ahogy mi az iskoláztatásukat tudtuk intézni, nagyon érdekelte. Talán, hogy honnan jött? Meg az is, hogy a hasonló családok gyerekei nem tanultak. Nem fo ­ gyott ki a kérdésekből, én meg mondtam, hogy is éltünk, milyen volt a régi világ. A z apjukkal mi nem beszeltünk a gyerekek előtt a bajainkról, amik a kis fizetésből eredtek, de én soha nem tágítottam attól, hogy taníttatni kell őket. Erre én még nagyon fiatal koromban fogadalmat tettem. Én tud­ tam, mondtam a kérdésekre a r égit, Mihály fiam meg érezte, már az isko­ lában is, hogy ő nem egészen tartozik oda. Azután ő is megismerte, mint tanító a tanyabokrok világát, a parasztok, főleg a tanyai kisparasztok éle­ tét, gyerekeik kilátástalan helyzetét: hogy a jószág, a legeltetés, mezei mun­ ka bizony az első — a gyerek tanulása csak minden után. A z iskola csak az utolsó. Már miután kötetei jelentek meg és irodalmi estekre eljárt, ha közel volt, mindég hazajött egy-két órára, éjszakai alvásra. Ilyenkor nagyon sokat beszélgettünk. Nekem mondta el az élményeit, a terveit. Nem csak itthon utazott sokat, de külföldre is elutazott. Ezek az utazá­ sok nagyon nehézzé tették az életemet. Már az első külföldi utazása sem volt könnyű, amikor Prágában megbetegedett. I t thon még csak elértem, ahogy tudtam, segítettem, ápoltam, utána mentem, de külföldre nem mehet­ tem utána, és nem tudtam róla semmit, csak idegeskedtem. Onnan a levél is lassabban jön. Ha elutaztak, egyetlen nyugodt pillanatom nem volt, amíg haza nem érkeztek. Én sok küzdelemmel ezért a három emberért éltem: férjemért, és a két fiamért, Mihályért és Andrásért. A párizsi utazásra felkészült Mihály fiam, tanulta a nyelvet és érdeklő­ dött, hogy élnek ott az emberek. Otthon érezte ő ott is magát. Ott hallotta sok, nagyon régen megtelepedett családtól, hogy a magyarnyelv-tanulás, könyvelá tás nem biztosított. Pedig, aki magyarnak mondja magát, valahogy a gyermeket is szeretné a magyar szóhoz szoktatni. Kérték, már első pá­ rizsi útján, ha lehet, tegyen valamit, hogy a magyar nyelvkönyvek, olvas­ mányok eljussanak oda. Párizsi utazása év végén volt. Ő karácsonykor született és egyedül volt idegenben, ez a családhoz szokott gyereknek megrázó volt. Akkor írta a verset: Csak a négerek ültek egyedül meg én. Én sápadtan a vágytól, ők meg feketén. A k ívülrekedtek Párizs közepén. Csak a négerek meg én, sápadt fehéren — ők meg feketén. Sápadtan én, Ők feketén. Csak a négerek meg én. Ez idő tájt volt, hogy képviselőnek jelölték, és megválasztották. Így lett neki módja szót emelni a már ifjúsága óta gyötrő problémák miatt. Nagyon tudta, miért küzd. Már képviselő volt, amikor nekifogott pontosan megnézni: tanyasi, v i­ déki, bejáró gyerekek, hogy tudnak tanulni. Én hallgattam végig, ha haza­ jött, csak egy napra is, hogy: édesanyám, te nem is tudod, mennyi az az út, amit a gyerekek naponta gyalog, kerékpáron megtesznek az iskolába és vissza, és hogy ilyen gyerekek hogy tudnak majd a városiakkal szemben egyetemre menni? Ezek a problémák gyötörték a Mihály fiamat, és első képviselői felszólalása is ebből a nagy gondból származott. Én ismertem a fiam jóindulatát, de azt is, hogy a hite nagy volt abban, amit Ő akart. Ez a felszólalása nem volt mindenki tetszésére. Sokan meghökkentek. Érezte ő ezt, és ezután írta a „T e bolond” című versét. Már összeroskadsz, — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Mi űz hát mégis? Végre mondd: ez az értetlen hajsza, gond, kamasz-szerelem mire kell, hogy izgass, tüntess, énekelj, s országos árulásokon elbőgd magad még — te bolond! Cselédnek fia: — drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd. Kamaszként már a tanító eljegyzett sorsát álmodó: — tanya ügyvédje, mérnöke, történelmünk vad ügynöke, paraszt fiúkért szájaló állásaikért házaló. Nyilvános összeesküvő — — biztat cinkosod: a jövő. Rádszólnak, lásd, leintenek, A Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában 1981. évi k i­ adásra tervezett, azonos című kötet szövegének rövidített változata. 10 De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd jogos igazad, igaz jogod. Kiáltsz — s nem hallgatnak oda? Te nem hallgathatsz el soha! Elhallgatnak? — Légy hangosabb! Nincs jogod, hogy hangot ne adj azoknak, kiknek motyogás a hangjuk, még káromkodás. — Verd magad, mint a szív, zuhogj, ne éltessen már csak e gond: magad értük halálra rontsd, míg össze nem rogysz — te bolond! Nagyon készült vietnami útjára. A sok szenvedés, nyomorúság érdekelte, mert a mi népünk is sokat szenvedett már. Azt hiszem, úgy gondolta, ha az egész emberiség nyomorúságát ismeri, több ereje lesz itteni gondjainkért szólni, Ő az itteni életet jól ismerte. A vietnami útjáról, már nem tért visz­ sza. Odautazás közben írta utolsó versét: Mintha lakatlan lenne... Mintha lakatlan lenne, vad és szabad a Föld. . . Erre madár se jár, és ember sem terem. A természet játszik magával — örökké születik, önmaga teremtménye; itt nincs pusztítója és teremtője sem — visszavonult önmagába, fellázadt ellenünk, szelíd haraggal bölcsen visszavárja új aranykorát, mire már nem leszünk. és elfoglalja a Földet, az ember-utánit. . . amit az ember is áhít. Ezt a verset is csak azután ismertük meg, amikor a végső, bizonyos hír megjött. A szomorú hírt András hozta meg az apjának, mert én aznap már fel­ utaztam Pestre, megtudni, mi is van. A férjem egyedül volt Nyíregyházán. András rettegett, hogy ha így egymaga tudja meg az apja a hírt, az vég­ zetes lehet. Orvost is vitt magával, és amikor sikerült az első megrázkód­ tatáson túljutni, azonnal feljöttek Pestre. Összeroppantunk a nagy súly alatt. Egyedüli támaszunk András fiam volt, neki kellett viselni mindent, mert ha ö se állta volna meg a helyét, nem is tudom, mi lett volna. Ő még csak nem is sirathatta el a testvérét, előttünk nem sírhatott, mert akkor mind tönkremegyünk. A nagy szomorúság egészségileg is megviselt férjemmel együtt. Egyik be­ tegség jött a másik után, és András fiam jött haza, ápolni meg vigasztalni. Nekem Mihály fiam halála után kétszer volt infarktusom, de a Jóisten meg­ tartott, és hosszas lábadozás után erős akarattal összeszedtem magam. Még így a férjemmel azért tudtunk az életnek örülni, a ház körül is mindent rendben tartottunk, sok virágot neveltünk. A virág volt az egész év munká­ ja. Most is ez tart életben, hogy kicsit mindég mozgok a kertben; és min­ den virágot úgy nevelek, hogy az szép legyen, mert a fiam és a férjem sír­ jára szánom. Betegségem után, még nagyon soká kellett pihenni, akkor fogtam hozzá, hogy leírjam azt a küzdelmes életet, ami nekem jutott. Nehéz volt nekem írni, aki nem voltam iskolázott, de le kellett írni, mert azt a szegénységet, sok embertelen munkát ma már hírből sem ismerik. El se hiszik talán. Bi­ zony ez mind igaz, mi így nőttünk fel, majd férjemmel együtt küzdve ne­ veltük a két gyermekünket. Most is itt élek, ebben a szőke városban, Nyíregyházán. Elfoglalom ma­ gam a kertben a virágokkal. Itt éltem, neveltem gyerekeimet, küzdöttem, itt ismernek, szeretnek. Sokszor megkeresnek iskolák, szocialista brigádok, akik felvették a fiam nevét, hívnak ünnepségekre, szavalóversenyre. Fér­ jemmel gyakran elmentünk. A Mihály fiam iránti tiszteletből, szeretetből jutott nekünk is. Az ilyen alkalmak nagyon nehezek voltak, mert a legna­ gyobb tisztelet és szeretet sem pótolja már őtet. Mióta férjem is meghalt, és egyedül vagyok, már csak nagyon ritkán tudok ilyen meghívásoknak eleget tenni; az én 80 évem és megfogyott egész­ ségem már nem nagyon engedi meg, pedig érzem én, hogy ez kötelesség, az én fiam emléke nekem a legdrágább. Régebben is hívtak a fiaim minket magukhoz. András fiam is hív, de én nem tudok Pesten élni, nem tudom ezt a várost itthagyni. Itt éltem, ne­ kem ez az életem. Ha kivirít egy virág, elviszem a fiam szobrához vagy a férjem sírjára. Most már megbékélve, virágjaim közt, egyre inkább úgy élek, ahogy Mi­ hály fiam írta, mert igen, nekem is írt verset: Ül az Anyám a templomban, térdeplő guggoló padban. Imádkozik. . . . De az fáj, ja j! csak az fájna ha meghalni úgy találna, hogy mindarra, mit én hittem, hiszek, s mire sorsom tettem, áldását ő nem adná rá, két szent karját ki nem tárná, mosolyogva életünkre, s nem tenné kezét fejemre, elrebegve: — „Hát segítsen meg titeket a jó Isten!” Ő, mert akkor, tudom, biztos győz, ami küszködik itt most; — hogyha ő és minden anya mireánk áldását adja; ha minden egyszer ember mélyen meghatódva felkel, s karjaikat felénk tárják: — Legyen munkátokon áldás! Hát gyermekeim, kívánom: Legyen munkátokon áldás! �Kék cserepek — Üzbegisztán (Rövidített változat) Hol kezdődjék egy utazás leírása? Nyúljunk vissza az előzményekig, ez esetben az első, 1974-es odesszai utazásomhoz, időzzünk el az írószövetség barátságos-idegen bőrfoteljaiban, repüljünk 9000 méter magasságban, vagy már érkez­ zünk is meg az első helyszínünkre? Minden variáció számos előnyt kínál, s legalább annyi hátrány­ nyal is jár. Aránykérdésről van itt szó, s amennyiben arról, valóban, fontos bizonyos műfaji kikötések meghozatala. Legyen-e ez a leírás útleírás, útiesszé, netán útinapló, élménybeszámoló stb. Mi legyen? A dolog akar va-akaratlanul emocionális tényező­ kön múlik, s nem a kiadói, szerkesztői megrendeléseken. Minden uta­ záshoz tudunk érzelmileg viszonyulni, ha előtte nem is; hanem — s ezt ne sajnáljuk eléggé — , utána. Lapozgatok magamban. Üzbegisztán! Pár nap, piacok, por, szál­ lodák, napfény, szemét, emberek, zaj. Ennyi lenne csak? S kell nekem erről írnom? Érvényeset mondani? Szerencsére, magamban már le­ szoktam az udvariaskodásról: l e h e t ? Taskent és Buhara között komolyan átélem a halálfélelmet. IL — 18-as gépünk imbolyog, mintha mindkét pilótája lemondott volna ar­ ról, hogy megfékezze az elszabadult gépszörnyeteget. Alattunk zöldes-sárga tenger, a sivatag, egy-egy hirtelen billenéskor a kémlelő­ ablak üvegéhez ütődik a homlokom. Mögöttem öregedő, valamikor csodálatosan szép üzbég nő beszélget idős férjével, úgy, hogy komi­ kus módon, fél mellére egy tyubetyejkát (négyszögletű üzbég sapkát) tapaszt. Újabb billenés, a sivatag, mint a partról visszahúzódó hul­ lám, eltűnik ablakomból, most csak a sötétkék égre látok. Tanya, a kísérőm, pengényire szorított szájjal, lehunyt szemmel kapaszkodik ülésem karfájába. Nem a haláltól félek, döbbenek rá hirtelen, hanem az addig tartó zuhanástól, amikor egybegabalyódnak az emberek, üvöltenek, s félek a pillanattól, amikor végleg elveszítem magamban az ég és föld egyensúlyát. Ha ezt, a „célhoz” vezető utat ki lehetne iktatni a halál elérésének mechanizmusából, ki tudja, nem lenne-e a mostaninak hatványozott mennyisége az öngyilkosok száma ebben a furcsa v i­ lágban? Megint hátratekintek, a szép üzbég asszony, fejét az erre a cél­ ra felnyitott retikülje fölé hajtja és hány. Már elvette melléről, mely így most félig fedetlenné vált, a sapkát, s ahogy zavartan felnéz rám, szeme tele van nagy, barna könnyekkel. Mosolygok, „na ezt is túl fogjuk élni, meglátja” mosollyal, majd eszembe jut, az itteni férfiak milyen véresen féltékenyek, és sietve az ablak felé fordítom a feje­ met. Ismét a sivatagot nézem, gyávaságom miatt kissé szégyenkezve önmagam előtt. Innen, fölülről félelmetes a sivatag, bár a testét be­ hálózó utak miatt inkább érzem állatkerti vadnak, kit a rács biztosí­ tásának tudatában, akár fel is ingerelhetek. Igen, mindez igaz is len­ ne, ha a rács nem ugyanolyan megalázó lenne — a szemlélőre nézve. Szorongásom, ahelyett, hogy elmúlnék, szüntelenül fokozódik. Lehet, ezért van, hogy mikor Buharába érve a földre teszem a lábamat, olyan szédülés fog el az éles és fűszeres levegőtől, hogy a korlátba kell kapaszkodnom, el ne vágódjak. Álmodban óriási kékmázas kerámiák között bolyongsz. Fúj a szél, hideg és fényes szél fúj, inged összehúzod a melleden. Holdta­ lan az éjszaka, hosszú lépcsősor aljához érsz. Elindulsz fölfelé, utad végtelen ideig tart, a lépcsők nem fogynak el, mintha egyhelyben lépkednél. Madár csapódik arcodhoz, fölsikoltasz, de hangod elnyeli a szádat betapasztó vörös homok. Szamár kocog el melletted, egé­ szen közel hozzád, és nem látod őt, csak patáinak csengését hallod, s az ostor sötét suhanásait. Lábad egyre nehezebben viszi előre teste­ det, lenézel rá és látod, friss vérben taposol, de a kövek repedéseiből fölvetik ártatlan fehér fejüket a tündérrózsák. Csillagtalan az éjsza­ ka, szomjúságod megtelik szárnysuhogással. A lépcsősornak már nincs mögötted folytatása, ha hátrafordulsz, olyan vagy, mint aki a sem­ miből érkezett. Most óriási boltíves kapu előtt állsz, átlépsz rajta, s egy kihalt udvarba érsz. A z udvar két oldalán újra hatalmas kékmá­ zas kerámiák, oly közel egymáshoz, úgy tűnik, tested csak akkor tud továbbhaladni közöttük, ha kígyóvá változol. Egy különös alak köze­ ledik feléd, hóna alatt lámpás világol. Olyan lámpásnak tűnik, mi­ lyeneket te is készítettél gyermekkorodban, kibelezett tökből, s lopott gyertyából. Megfordulnál, de eltűntek mögüled a lépcsők. A z emberformájú lény közel ér, akkor látod csak, tulajdon fejét hordozza a hóna alatt, arcának halott verítéke ragyogott fel lámpásként az imént. Kezét nyújtja, de nem adod a tiédet, félsz „Valaki belefeküdt a szarkofágomba, míg én enni adtam a denevéreknek — motyogja a fej — valaki a XV. századból, ha jól emlékszem” . A test ezek után meghajol. Irtózatodban hanyattveted magad a mögötted tátongó mélységbe, denevérek süvöltenek parittyakőként homlokod előtt, e j­ tőernyőként lebeg feletted a fej nélküli ember kacagása. Taskentben gyakran eljárok a Kék Kupola teázóba. A teát ugyanis nagyon szeretem. Mégsem elsősorban ezért szakítom meg na­ ponta a programjaimat, sokkal inkább a teázás szertartása miatt térek be ide. A teázó egy hatalmas park közepére épült, kicsiny mestersé­ ges tó partján. A tó teázóval szemközti oldalát karókra felfuttatott szőlő borítja. Ez az elhelyezés — később bőven lesz módomban ere­ detibb, nem ennyire stilizált változatokat m egfigyelni — , a teázók (csajhonák) ősi építési formájára vezetendő vissza. A csajhona álta­ lában folyópartra épült, szabadtéri, nyitott teraszai benyúltak a folyó fölé, vagy közvetlen a víz mellett álltak. Ez eleve meghatározta a teázás alaphangulatát. Teázónk „csaposa” ördögi ügyességgel pörgeti a szamovár csapját a levegőben, egyidejűleg ezzel (pontosabban en­ nek a mutatványnak köszönhetően) megtölti a másik kezében tartott három kancsót. A szemlélők összefordulnak, nemzetközi szót dör­ mögnek egymásnak: profi! Asztalhoz ülünk, a szőnyegekre. Székek itt nincsenek (az „európai­ ak számára fenntartott részben” igen), hiszen az asztalok magassága jó, ha eléri a harminc centimétert. A z én teámat Timur készíti el — legközelebb már én az övét — , T ánya, aki szoknyában nem mert kö­ zénk kuporodni, a sofőrrel ül egy „európai” asztalnál, onnan tart szemmel. A tea elkészítése: egy keveset kitöltünk pialánkba a porcelánkannában gőzölgő fé l­ kész léből, rövid várakozás után visszaöntjük azt, majd b i r k a j ­ t a r g a n d a — l o j, morogjuk. A második visszatöltésnél azt mond­ juk: ikki kajt arganda — csoj; a harmadiknál pedig: u cs k a j t a r g a n d a — moj. Ezzel meg is lennénk. Verebek szállnak be a nyitott ablakon, legtöbbjük zuhanórepü­ léssel érkezik a megüresedett asztalokon halandók által hagyott szent süteménymorzsákat összeszedegetni. Néhány derék szárnyas a keleti ornamentikával kiképzett boltozat árnyékos szögleteiben keres nyu­ galmat. Egyik viszont a dobogó előtt hagyott cipőmre száll. Elhessen­ tem, nézem a levetett, s a dobogók előtt hagyott cipőket. Megpróbá­ lom gazdájukkal azonosítani őket. A z a széttaposott a zöld inges, lyu­ kas zoknis fiúé lehet, ez a hegyes orrú azé a dús fekete hajú üzbég play­ boyé; a szomszédos asztalnál ücsörgő, takarítónő-kinézetű asszonyok hosszú szárú, letaposott sarkú posztólábbeliket hagyhattak a kövön. Vajon, mi változnék akkor, ha tévedésből (vagy szántszándékkal!) egymás cipőjében folytatnánk az utunkat. Ki-ki, a magáét. (Vagy így már törvényszerűen a másikét?) Mennyit változott, mióta Vámbéry Árm in erre járt? „ . . .nekem mindig barátilag tanácsolták, hogy mit tegyek, s csakis társaim nemes barátságának és jóakaró tanácsainak köszön­ hettem, hogy Bokharában szerencsétlenség nem ért, mert eltekintve elődeim szomorú vesztétől e városban, Bokharát nem csak az euró­ paira, hanem minden más idegenre nézve is igen veszélyesnek tartot­ tam, mivel a kormány kémrendszere már azon fokát érte el a töké­ letességnek, melyen a népség elaljasodása állott” . Buhara régi városrészében sétálgatok, kísérőim rimánkodásával nem törődve, kétségbeesett tilalmát megszegve. Ők már alszanak, nagy hold tenyerei rá a házak tetejére. Félelmetes panoptikum most a város, az éjszakai fekete ég kéken csillan az agyagfalak komor re­ dőin. Minden néma és mozdulatlan. A z utca szűk, kitárt karral mind­ két házsort megérinthetném. A házakból nem néznek ablakok az utcára, az alacsony épületek valószínűtlenül levegőtlenné szorítják a sikátort. Régen a kapuk — mert azok, ha másért nem, praktikus szempontból, voltak — jelezték, milyen házigazda várja vendégeit az egyforma falak egyike mögött. A múzeumban láttam néhányat, mű­ vészi megformálásukban, sőt (nem vagyok szakértője a kérdésnek) motívumaikban is a mi székelykapuinkra emlékeztettek. Csak itt a gazda nevét nem vésték fel rájuk. Egyetlen járókelőre sem bukkanok (később közlik, állítólagos szerencsémre), dobogó szívvel hatolok mind mélyebbre az idegen bi­ rodalom süket csöndjébe. Vad népek élnek erre — oktattak közvetlenül megérkezésem után. Ott, mutattak szállodánk kilencedik emeleti szobájának erkélyé­ ről a szemközt elterülő agyagrengetegre, ott az igazi Ázsia maradt fent. Nézem, ahogy lüktet, lélegzik a „szörnyeteg” . A z „igazi Ázsia” . A nők állítólag ma is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva férjüknek, mint annakelőtt száz esztendővel. Dolguk a főzés, mosás, takarítás, egyéb munkák, férjük vágyainak befogadása és kioltása, sok maszatos és rágógumit követelő gyerek szülése. A z emberek ma is elzárkóznak mindentől és mindenkitől. Udvar­ ra élnek. Maguknak; nem szeretik, ha a szájukba látnak. Ezért is nem akarnak ablakon át kapcsolatba kerülni a külvilággal. A fiatalabbak, persze már vágnak ablakot az agyagba. Egy ilyen ház függönyözetlen ablakán kukkantok be. A szobában nincsenek bútorok, a család a fö ldre terített szőnyegen kuporog. A kisebb gyerekek szétszóródva alszanak, a családfő és a fekete tekin­ tetű, szomorú asszonya egymással szemben ülnek, nézik is egymást, hallgatnak is. Kereket oldok, mielőtt felfedeznének, s tolakodó kíván­ csiságom szétrobbantaná békéjüket. 11 �A zsidónegyed felé ballagok, ahol nappal állandóan nagy a zsi­ vaj; ez a rész az óváros központjában van, a LEB-I Hauz (a diván­ bég tavapartja) közelében. Most itt is csönd van. A tóban sárkányok kavarják súlyos ezüsttaréjukkal a vizet. Amint kiérek a régi városrészből, önkéntelenül fellélegzem. Nem bírom a szegénységet? Talán csak az idegen szegénységet nem szok­ tam még meg. Hányan lakhatnak itt? Ezren, tízezeren? A dobogósze­ rű hazak, fullasztó sikátorok közül büszkén emelkednek ki a mecse­ tek és minaretek — ők már, kevés kivétellel, egy halott óriás biroda­ lom halott hírmondói. A huszonnegyedik órában érkeztem, már bont­ ják a várost. Hümmögök. Majd évek múlva, mesterségesen építenek a szépen restaurált medreszek (papneveldék) és mecsetek köré né­ hány házat, szimbolizálandó: íme, a régi, átkos Bokhara. A vagy; A ’la souvenier! A szálloda és a régi város közötti holt terület közepén zászlósor lengedezik. Aki innen van, az már biztonságban van? Persze, tudni kell, honnan vagyunk innen, s merről túl . . . Szoo bulilik! Timúr szemüvege, majd röviddel pohara villan felém. Ze­ rafsán étterem (ismét Taskentben vagyunk), emelet, esztrádműsor. Hűséges és pótolhatatlan vezetőm a legjobb helyet foglalta le szá­ munkra, a táncosnők hosszú, barna combjai az arcunk mellett csa­ pódnak el, meg-meglegyintve az alkohol árnyékában hűsölö ösztöne­ inket. Bár öltözékük dúsabb, mint nálunk ilyen jellegű műsorokban ez megszokott, itt kívánatosabbnak tűnnek a lányok. Lehet, hogy a jelenlét varázsa . . . ? Asztalszomszédaink Bakuból érkeztek: férj, feleség. Figyelem az éttermet. Teljesen európai. A pincérek itt is mani­ pulálnak a jobb árukkal (pl. cigaretta,) mint nálunk, ugyanolyan ve­ gyes a vendégek összetétele, a selyemfiútól a lepusztult alkoholistáig, a jelenlevők öltözéke, sőt. . . A két, sötét szemhéjú lánytól kapott cetlit, melyen a szállodai szobájuk száma és telefonszámuk van, azonnal eldobom. (Űriember szerelemért még külföldön sem fizet, gondolom). A z eset, mint kurió­ zum érdekel, olcsón azért mégsem adom a bőrömet! Ballagunk hazafelé. Timúr a vállamba kapaszkodik, testileg is, kapacitás szempontjából is ő a könnyűsúlyú kettőnk közül, vonszo­ lom a szállodáig. Szeretném rendezni a számlát, kinevet. Ma az ő vendégei voltunk. (Egy el nem küldött levél fragmentumai.) . . .tudod, drága Csill’, a tadzsik nők az első gyerek születése után leveszik a díszeiket magukról, s egy nagy ládába rakják. Ha leánygyermekük születik, ő fogja azt viselni, később. A te díszeid (mert fe­ ne gazdagok vagyunk!), milyen ládába kerülnek? Mi lesz a verseim­ mel, ha leaggatod magadról őket? (Egy ládába? Milyen ládába?) . . . Pendzsikenben megnéztük a Rudaki-emlékházat. Jártunk egy ásatáson is, mely ezer méter magasan, a Pamír koszorújában húzódik meg. Itt volt a régi falu. M ivel három oldalról veszi körül a Pamír, a negye­ dik oldalról támadták az arabok a VI. században. A lerombolt agyag­ házak megmaradtak; ha egy dombról nézed, ki tudod venni az utcá­ kat, a házak belső elrendezettségét, látod a konyhák füstös falát. Olyan ez, mintha egy korai hidrogénbomba zuhant volna a régi Pend­ zsikenre. Összerázkodom: város, emberek nélkül. Századokon átívelő félelem rak fészket a mellembe. Minden borzalomnak megvan tehát az előtörténete, primitív, de nem kevésbé megrendítő változata? . . . Két régi téma, a didaktika szándéka nélkül. A Zerafsán folyó nevét aranyától kapta. Annyit is tesz magyarul őkelme titulusa: A z Aranyat Hordó. Jellemző emberi tulajdonság, hogy az aranybányákat mindig és mindenhol — minden korban — fölfedezik. Lett-légyen a földben, vízben, vagy (s talán ez a jövőnk) a levegőben. A Zerafsán aranyát nem akármilyen ravaszul lopkodták meg az előző korok aranymosói. (A z ilyen esetek engem mindig arról győznek meg, hogy a világ dolgai a „dolgos tolvajok” leleményén haladtak előre addig, ahol most tartanak). Nos. Leöltek aranymosóink egy kövér birkát. Persze, soványat is leöl­ hettek volna, de lévén, hogy a hús nem tartozik az aranymosás kel­ lékei közé, étkezési szempontból a kövér állat feltétlenül hasznot haj­ tóbb. Bőrét lenyúzták, s beleengedték a Zerafsán vizébe. Ott ázott az­ után két-három napig. Akkor kiemelték, megszárították, majd eléget­ ték. Kész. A bőr elég, a szőr is, de az aranyat — szerencséjükre — az ilyen gyermeteg pirománia hidegen hagyja. A z égetőedényben te­ hát a hamun kívül ott ragyogtak azok az aranyszemcsék, melyeket a víz feltehetőleg azért sodort neki a fürdőző birkabőrnek, hogy fenn­ akadjanak a szőrök között. Arra gondolok, a vízbefúlt leányoknak bearanyozta-e a folyó a haját? Tett-e szemükre aranypénz helyett aranyos szemfedőt, obulus helyett szájukra aranycsókot? Arra gondolok, utolsó dunai aranymosónknak, a mindig mosoly­ gós Lajos bácsinak hány, de hány mázsa homokot kell átrostálnia naponta néhány gramm aranyért? 12 Hiába: kis ország, kis aranyáért nem elég báránybőröket küldött­ ségbe indítani, nagyobb méltóságú az! A másik élmény közvetettebb (még az előzőnél is). Verescsagin Szamarkandi zindon (börtön) című művéről lesz itt szó. A kép kétharmada szurokfekete. Néhány haldokló, s egy magas­ ba meredő rab sovány alakja tölti ki a fennmaradt alsó harmadot. A hatás leírhatatlan, főleg, ha tudunk hozzá néhány nem elhanyagol­ ható adatot. A zindon háromszintes, földbe ásott börtön volt. A szin­ teken különböző „súlyú” rabokat helyeztek el, fölül a kisebb, alul a nagyobb bűnökben vétkesnek találtatott és elítélt rabok. A szintek különbsége — hogy ki, hol húzza le a ráeső éveket — nem a regé­ nyesség, vagy a beeső napfény miatt fontos. Elsősorban a táplálék szerzésének nehézsége a döntő ok. A napi adagot az őrség a legfelső szinten ülőkhöz dobja be. Ők a maradékot, ha marad valami, miután jóllaktak, a rácson keresztül leszórják az alattuk várakozóknak. Azok nekiesnek, s, ha marad, a maradék maradéka a legalsó szint szeren­ csétlenjei közé potyog, s ők is esznek azon a napon. De a tartós rab­ ság csak a regényekben emel hőssé — a valóságban jórészt elaljasít. Így az étkezés, a szolidaritás valós érzésének kihalásával, az alsó szin­ ten „vegetálok” életében ritkább esemény, mint az éhhalál látogatása. Á llok a kép előtt, s megértem, hirtelen és mélységében értem meg Géczi János költőbarátom sorát: „Szeged, mélyvízi éjszaka” . V é­ gigfut hátamon a hideg. Eszembe jut, éltem én is ilyen zindonban, hajdanán, mégpedig a legalsó szinten. Körülöttem a téglákon nevek és évszámok, elmosódott nevek, kiolvashatatlan évszámok: Te. e . i. Szp..i, Zel.., B..a stb. Mi lett vajon a sorsuk, tűnődöm. Följebb emelte-e őket, legalább a legfelső zindonszintig életük és munkájuk, vagy más zindon más kövei között fogyott el életük ereje? Á llok a sötétben, körülöttem haldoklók, föntről ma sem hull a sötétségen kívül semmi hozzánk. A tárlatlátogató most hátat fordít nekem, s elindul kifelé a te­ remből. Még tarkómon érzem leheletét. Á llok a sötétben, hallom, fölöttem mohón, csámcsogva eszik valaki . . . Megjegyzés az egykori Buharáról — (Vámbéry Ármintól). „Az örökös zsarnokság az embereket annyira megfélénkítette, hogy férfi és nő, még, ha négyszemközt vannak, sem merik az emír nevet kimondani, hogy hozzá ne tennék: „Isten éltesse százhúsz esz­ tendeig!” A szegény emberek nem is gyűlölik uralkodójukat, a kény­ úri önkény fel sem. tűnik nekik, mert azt a fejedelmi méltóság szük­ séges alkotórészének tekintik”. A taskenti Lenin-múzeumban hűvös csend fogad, ünnep utáni délelőtt. Idegenvezetőm csinos, barna orosz nő, egy rövid pálcával irá­ nyítja helyes irányba el-elkalandozó gondolataimat. Lenin soha nem járt Üzbegisztánban. Múzeuma háromszintes, modern épület, egyetlen eredeti dokumentum nélkül. Ha teszem föl, jár is itt annak idején. . . ? Én most itt va­ gyok. . . ? Nézem a makettet, melyen piros jelek mutatják, melyik széken ült Marx, s melyiken Lenin, amikor a „British” könyvtárban dolgo­ zott. Az, hogy a két különböző időpontot egy szemléltető pillanatba hozták össze, különös asszociációkra ragadtathatja a szemlélőt. A két, századnyi különbségű zseni ugyanis egymásnak éppen háttal ül. . . Képek, képek, képek, képek, képek . . Timúr L enk érkezik a Regisztánra (Szamarkand főterére), győ­ zött, vagy vereséget szenvedtek komor csapatai, követeket küldött a messzi angolokhoz, vagy csapatokat a még keletebb kelet ellen, Bibihanumot, a jó feleséget jön meglátogatni, vagy új ágyasát fölszolgál­ ni hosszú távollétben kiszikkadt idegei számára . . . Timur jön. . . A tér közepén hatalmas üstökben fő a piláf (plov), táncolnak a fiatal lányok és fiúk, táncoltatják láncos orrú medvéiket a mutatvá­ nyosok, szurkolóktól körülrajongott olajozott testű birkózók mérik össze tudósukat, koldusok csörgetik markaikban a sovány garasokat, sípok szólnak, hajlongatva a déli nap forrósógát, peregnek a dojrák... A Regisztán medreszei, a Serdor, az Ulug-bek és a Tilla-kari kupolái ragyognak, táncoltatják formás testükön a kék sugarakat, alattuk ra­ vasz képű, őrült dervisek forognak, a tömeg szétnyílik egy láthatat­ lan erő előtt, ruhadarabok emelkednek őrült éljenzés közepette a magasba . . . . . .hófehér fátylak röppennek a magasba, mint fehér szökőkutak sugarai, szállnak, kergetőznek odafent, hullnak és ismét felemelked­ nek, majd szétfoszlanak a különös, fűszerillatú múlt-időben; a téren csak halott, véres ruhájú asszonyok, lányok maradnak, elkésett si­ koltásokat, halálhörgéseket sodort erre a szél, gyermeksírás, villognak az elszabadult kések, mintha új Heródesek roppantak volna rá a v i­ lágra, kik asszonyokat, lányokat mészárolnak irgalmatlanul; de nézd, a halottak arcát végre zavartalanul csókolja a nap, nem takarja töb­ bé a gyűlölt fátyol . . . (Folytatás a 21. oldalon) �Ö z b eg népdalok A török nyelvű özbeg nép ma legnagyobb számban (közel 21 mil­ lió lélek) a Szovjetunióban, elsősorban az Amu-Darja és Szir-Darja folyók között fekvő Özbegisztánban és a szomszédos közép-ázsiai köz­ társaságokban, így Kazak isztán déli, Türkmenisztán északi, északke­ leti, K irgizisztán és T adzsikisztán nyugati részén, továbbá az Oroszor­ szági Föderatív SZSZK és az Ukrán SZSZK területén, kisebb számban pedig (kb. másfél millió lélek) Afganisztán északi és Kína északnyu­ gati területein él. Ez a 12 milliót meghaladó lélekszámú közép-ázsiai török nép sa­ ját magát özbeknek mondja, s ez az elnevezés minden valószínűség sze­ rint az Arany sereg (Altin Orda) egyik nevezetes kánjának, a XIV. század első felében (1312—1340) uralkodott Özbek kánnak (teljes ne­ vén szultán Muhammed Özbek kán) nevéből származik, Özbek kán uralkodása idején az Arany Sereg állama — különösen annak keleti, közép-ázsiai területe — ismét erőteljes fejlődésnek indult, gazdasági és politikai tekintetben megerősödött, hatalma megnőtt és kulturális téren is jelentős eredményeket ért el. (Többek között Özbek kán ne­ véhez fűződik az Arany Sereg egész területén — tehát a Krím -félszi­ gettől Közép-Azsiáig terjedő területen — az iszlámnak államvallássá tétele.) A z addig saját törzsi vagy nemzetiségi kereteik között egyen­ rangú társakként egymás mellett élvén korábbi népnevüket használó (Kipcsak, Dzsalair, Kangli, Katagán, Kenegesz, Mangit, Kljat. N aj­ man, Kongrat stb.) különféle török népek és népcsoportok egységes néppé. illetőleg nemzetté válásának folyamata éppen Özbek kán ural­ ma alatt, nem kis részben az ő szervező tevékenysége folytán kez­ dődött el, ennek emlékét őrzi a nevéből keletkezett özb'eg elnevezés. A z özbeg nép és nyelv lényegében csak az Arany Sereg államá­ nak széthullását követő időkben, kb. a XV—XVI. században alakult ki. A Közép-Ázslát a népvándorlást megelőző idők óta lakó különböző iráni eredetű népcsoportokhoz (szkíta, szaka, masszagéta. szogd, ho­ rezmi stb.) az i. sz. I. évezred elején, de különösen a VI. század má­ sodik felétől, vagyis a Türk Birodalom virágzásának kezdetétől fogva nagy számban török eredetű nomád állattenyésztő népek csatlakoz­ tak. E nomád török törzseknek és nemzetségeknek a Szír-Darja és Amu-Darja vidékére való folyamatos költözése a későbbi századok során még nagyobb méreteket öltött, úgyhogy a X I—XII. századra Közép-Azsiát már túlnyomó többségben török népek (karlukok, kip­ csakok, oguzok stb.) lakták. A XIII. századi mongol hódítás során újabb belső-ázsiai eredetű török — és részben mongol — népcsopor­ tok érkeztek ide, akik Akszak Temir (Timur L enk) és unokája. Ulug­ bek uralkodása alatt — a XIV. század második felétől a XV. szá­ zad első feléig véglegesen e területek vezető etnikai elemévé váltak. Mindezen török népek és népcsoportok valamennyi mai közép-ázsiai török nép közös őseinek számítanak, de az özbeg nép kialakulásában — és a vele szomszédos többi török néptől (kazakoktól, karakalpakok­ tól, kirgizektől, türkménektől) való elkülönülésében — mégis a leg­ nagyobb szerepet a Kun Pusztáról (Dest-i Kipcsak) a mai Özbegisztán dús füvű legelőire, termékeny folyóvölgyeibe és oázisaiba Sajbáni kán által a XV. században telepített, a még Özbek kán megszervezte és egyre inkább egységesülő nomád „özbeg” törzsek játszották. A z Arany Sereg bukása után Közép-Azsiában jó ideig a Sajbáni kán alapította dinasztia uralkodott, majd hatalmuk megszűntével a Buharai és a Hí­ va! Kánság, a X V III. század elején pedig a Kokandi Kánság alakult Arany gyűrű gyémánt kövű, ezüst gyűrű rubint kövű, nézd az én szép kedvesemet, sötétbarna szemöldökű. Arany gyűrű igazgyönggyel fehér ujjadra illene, ha van hozzád hasonló más, csak réten a fülemüle. A kertemben sétáltam, sok rózsabimbót láttam, hej, mint annyi más legény, én is érted vágyódtam. A ran y gyűrű ujjam on, jobbra-balra forgatom, véled találkozni még lesz-e vajon alkalom? meg. A XIX. század derekán kezdődött meg e területek orosz gyar­ matosítása. A z erőszakos orosz terjeszkedés ellen az özbeg nép több­ ször is felkelt, de végül is a cári seregek a legutolsó felkelést is le­ vervén, 1876-ban mindhárom kánságot Türkisztáni Főkormányzóság né­ ven Oroszországhoz csatolták. 1918-ban megalakult a Türkisztáni Auto­ nóm SZK, majd 1924-ben — egyes területek leválasztásával — a mai határaival is ismert Özbeg SZSZK. Özbegisztán Közép-Á zsia legfejlet­ tebb ipari, és a Szovjetunió legnagyobb gyapottermelő köztársasága. Egykori virágzó építészetének leghíresebb emlékei ma is állnak Sza­ markandban, Buharában, Hívában, Ürgencsben, Horezmben. A z özbeg nyelv a török nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, más néven „keleti török” -nek vagy „keleti türk” -nek, illetőleg „ t ür­ ki” -nek is mondják a szakemberek az e csoportba tartozó nyelveket. A z özbeg nyelv kialakulása — csakúgy, mint a z -özbeg nép etnogene­ zise is — bonyolult, több évszázados folyamat eredménye, amelynek során több elemmel kell számolnunk. Közülük legfontosabbak a tu­ lajdonképpeni keleti török nyelvjárások (vagyis az Özbegisztán föld­ jére érkező legelső török népek nyelvjárásai), továbbá a kipcsak (kun) és az oguz (uz) nyelvjárások (ez utóbbiak szintén egy-egy későbbi korban érkezett török népességnek nyelvjárásai). Mindezen nyelvjá­ rások egymással keveredtek, melyekre még igen nagy hatással volt a X IV —XIX. században élt, de főleg a Timur L enk és utódai (X IV —XV. század), továbbá Sajbáni és utódai (XVI. század) uralma idején vi­ rágzott csagatáj irodalmi nyelv, sőt sokan e leginkább a törökség egyik legnagyobb klasszikus költőjének, Nevátnak (1441—1501) és az ugyancsak a török irodalom legkiválóbbjai közé tartozó Báburnak (1483—1530) műveiből ismert irodalmi nyelvet egyenesen „ó-özbeg” iro­ dalmi nyelvnek is nevezik, tehát a csagatáj nyelvet az özbeg közvet­ len előzményének tartják. (A törökségen belül egyébként egyedülálló az özbeg nyelvnek iráni hatásra kialakult jellegzetes „palócos” hang­ zása, vagyis az a jelenség, amikor az özbeg a többi török nyelv bi­ zonyos á hangjai helyén hosszú, ajakkerekltéses a — „palócos” a ! — hangot ejt.) Az özbeg történelem, kultúra és nyelv különös érdeklődésünkre tart számot, hiszen az özbeg és a magyar nép között a történelem fo ­ lyamán közvetlen kapcsolatok is létrejöttek. Itt elég csak az Árpádok korában Magyarországra települt közép-ázsiai (horezml) eredetű iz­ maelita (mohamedán) kálizokra (emléküket a káliz népnéven kívül a K áloz. Kalóc, Káloc, Kálic. Kaász stb. személy- és helynevek őrzik), Aba Sámuel király, továbbá a böszörmények „ mohemedánok, mu­ zulmánok” — legalábbis egy részének — közép-ázsiai eredetére utal­ nunk, vagy az uzok (oguzok)). és a kunok (kipcsakok) népére, akik­ nek keleten maradt törzsei az özbeg nép kialakulásában vettek részt, nyugati törzsei pedig a Tisza—Duna síkságára költözve, a magyarságot erősítették és gazdagították jelentős mértékben. Ennek köszönhetően még ma is sok a közös vonás, így a kun lakta Alföld szokásainak, hagyományainak, népköltészetének, népművészetének, nyelvjárási szó­ kincsének számos eleme egyezik az özbeg népi műveltség megfelelő elemeivel. De Vámbéry Árminról, a világhírű Azsia-utazóról és neves turkológusról sem szabad megfeledkeznünk, aki Özbegisztán földjét ke­ resztül-kasul bejárva, remek és páratlan értékű útleírásokat, néprajzi, népköltészeti, nyelvészeti feljegyzéseket hagyott ránk, s akinek neve ma is ismerősen hangzik minden özbeg ember számára. Alább következő válogatásunkban népdalok tolmácsolásával az öz­ beg népköltészet szépséges világába kívánjuk elkalauzolni a kedves olvasót. Mándoky K ongur István Arany gyűrű is elpattan — ezüsttel megforrasztottam, téged látva meggyógyultam, pedig halálomon voltam. Fának gyümölcse lehullik, ágát vissza nem hajtja, boldogságod is elmúlik, szíved bánat szakasztja. Ezen a fán sok az szép leányban sok a szép leány azért mert a legény azt alma, a csalfa, csalfa, akarja. Ezen a fán, édesem, két alma van összesen, hogyha megcsókollak én, ne késlekedjél te sem. Házad előtt vízmedence, rózsa nézi magát benne, szépségeddel ne kérkedjél, szerelmemet ne becsüld le. Házad előtt zöld fű sarjadt, ne hagyd, hogy azon járjanak, egyik elmegy, másik megjön, vigyázz, nehogy megszóljanak. Sárga kandalaki dinnye, deszkakapu repedése — tizenötévesen özvegy Kamcsibek szép felesége. Ház eleje magas, rangos, minden leány büszke, gangos, minden leány büszke, gangos, melle mindegyiknek dombos. Kertes a házam eleje, harmatos reggel a gyepe, szomszédomban szép lány lakik, éppen énhozzám illene. 13 �(Ö Z B E G N É P D A L O K ) Piros alma de édes, ezen a fán kevés lesz, a kedvesed, ha szereted, akkor magad ne kéresd. Bulungur felé az úton a karaván lassan halad, nem jössz, hiába hívtalak, egyre csak kéreted magad. K i az a legény amoda? hátas lova szép sárga, szívem megbolondította tizennégyéves lányka. Magas égnek fellege, széles mező ménese — vizet kérek, pálinkát ad az akszui menyecske. Bulungur felé az úton törött ágú fűzfa van, szakálltalan ifjú arcán harapástól mély seb van. Bulungur felé az úton selyem zsebkendőt leltem, ne higgyjétek, hogy leltem, egy aranypénzen vettem. Hegyes Hindosztánban jártam, de sok hágóján áthágtam, átkeltem N arin vizén is, ülök itthon Fergánában. Nincsen apám énnekem, nincsen anyám énnekem, árvaságom nyomorúság, vagyok én testvértelen. nem tudok onnan felállni, bármennyire is akarjak. Rózsa voltam, hervadtam, érte majdnem meghaltam, te, galambom, tüzes vagy, ilyen legényt akartam. Sok virágom kinyíljon, illata hozzád szálljon, aki szerelemről szól, az csad dalolva szóljon. Utcátokban, ha járok, magas fák közt megállok, hosszú hajával köti lány a legényt magához. Víz hullámzó folyása, hónak fehér hullása, a kedvesnek két karja bölcső lassú ringása. Megszülettem, hogy meghaljak, nehéz földdel betakarnak, H atvani Dániel Büdös hús Mami a zöldségeskertből jövet, kezében három fej salátával be­ csoszogott a verandára, tekintete egy pillanatra elmélázott a vízi­ pálmák és aszparáguszok sokaságán, majd kissé meggörbülve benyi­ tott a konyhába, öregedő pupillái a sok évtizeden át megszokott pu­ ha félhomály meghitt érzékelésére kerekedtek ki, de a szétáradó, túlvilágian hideg fényben megmártózva felsőteste is belerezzent a hunyorgástól; Andris, a veje nemrég szerelte föl a gáztűzhely fölé a fénycsövet. Erzsi, a lánya fakanállal kavargatta az ételt a lábasban; apró gőzfoszlányok szálltak a plafon felé. Mami még mindig az ajtóban állt, elnyomott egy hosszú sóhajt, a méltatlankodás keserű gombó­ cokban gyűlt össze a torkában, kint még magasan jár a nap, külön­ ben is teljesen nyárias ez a május, felhőnek alig van nyoma, itt meg ég a villany, fogy a drága áram. Nem érdemes nekem már szólnom — gondolta. A lánya a múltkor is legorombította, amiért szóvá tette a pazarlást, azt mondta, hogy már pedig nem fog va ­ koskodni. Szeretett volna akkor is visszavágni, hogy igen, a mai fia­ taloknak már mindenhez villany kell; a szobájuk ajtajának résén este tizenegy körül is előszivárgott a hangulatlámpa zöldeslila fénye, miközben a heverő halkan és ütemesen nyeszergett... De ezt nem mondhatta mégsem, rögtön ráfognák, hogy hallgatózik, sőt leskelő­ dik, könyékig vájkál a magánéletükben, gyerekük is ezért nem szü­ lethet, pedig ő tudja, hogy Erzsi, bár előtte titkolja, harmadik éve szedi azokat az átkozott pirulákat. A fiatalasszony rövid pillantással nyugtázta a mami előkerülé­ sét. A z öregasszony pár lépést tett előre, beleszimatolt a levegőbe és ezt mondta: — Kolbászos tarhonya. — Igen — bólintott amaz. — Kaptam az ábécében jó kis füs­ tölt kolbászt. — Amennyi füstöt az látott. A fiatalasszony hangja élesre fenődött: — Andrisnak és nekem ízlik. 14 A mami érzékelte, amint feszültséggel telik meg a konyha átvi­ lágított levegője, de fogai között ott incselkedett az ellentmondás szelleme. — Mert elszoktatok az igazitól. S várta, hogy a lánya felcsattan. De az halkan csak ennyit jegy­ zett meg: — Lehet, mami. Holnaputántól maga is igazit ehet. A z öregasszony szeme megcsillant: — Leszúrjátok? — Le. Mami tálat keresett a salátának, belerakta; megint nagy kedvet érzett a sopánkodáshoz, hogy micsoda felfordult élet ez, május v é ­ gén disznót vágni, amikor tisztességes helyen az ilyesmit december­ ben csinálják, esetleg még januárban, de semmiképp sem nyáron. Csakhogy idejében belátta: hiábavaló ezt az egészet újra kezdeni, eleget marták már egymást miatta; tavaly ugye hónapról hónapra halogatták a malacvásárlást, kellett a pénz a drága parkettára, az­ tán meg az új garnitúrára, azokra a kényes fotelekre, a ruganyos heverőkre, a szekrénysorra. Pedig milyen jó állapotban voltak azok a régi bútorok! Ezek a mostaniak harmadannyi ideig sem tartanak. Napokig sírdogált csöndben, titokban, amikor kirakták az udvarra, a tűzrevaló mellé, a nyitott szekrényajtón át bevilágított a nap, szin­ te égette a jó öreg deszkákat. Aztán, amikor cseperészni kezdett az eső, Andris letakarta nejlonfóliával, a mami csak akkor nyugodott meg kissé, hogy mégsem aprítják fel tűzifának, de amikor a vő Dé­ zsával, a nagyhangú cigányemberrel kezdett alkudozni, akkor kese­ redett el igazán. Hát az ő régi kedves bútorai már csak a cigány­ nak lesznek jók? S a lelke is belefacsarodott, amikor a hátsó konyha ajtajából kileste: hosszas alkudozás után Dézsa átnyújtja Andrisnak az egyetlen lila bankót. Bizony, jobb lett volna tényleg felaprítani. Könnyeit szinte most is vissza kellett nyelnie, amint a bokros salátafejeket rendezgette a zománcos tálban. Hogy megindultságát levezesse, zsörtölődve csak ennyit jegyzett meg: — Jó, hogy egyáltalán szóltok, mire készültök. A fiatalasszony kezében megállt a fakanál: — De mami, nem emlékszik, hogy már a múlt héten is em le­ gettük? — Persze, persze. Andris a disznóól előtt szólt, kutyafuttában, akkor is sietett el itthonról, a motorhoz szerezni valami vackot, vagy az istentudja mit. De lányom, a disznóvágáshoz készülni kell, be­ szerezni ezt-azt, sót, paprikát, borsot, rizskását, káposztát. Meg még belet is, ha nem akarjuk pucolgatni. �— Megvan, ami kell. Holnap még megveszem a belet, m egígér­ te a hentes, hogy hozat, itt lesz idejében. Hurkát meg toros káposz­ tát nem csinálunk. — Na hiszen, szép kis disznótor! Kiket hívtok? — Kulcsárt, a böllért. — Mást? — Senkit. Megcsináljuk mi magunk. Gondolom, azért maga is segít... — Persze, hogy segítek, hogyne segítenék. Csak mégis furcsa... — Mi a furcsa? — Kaptuk a télen azt a sok kóstolót. Illene visszaadni... Erzsi idegesen babrált a gáz csapjával. A láng kék szirmai hosszúra híztak, majd hirtelen tartalékra zsugorodtak megint. — Ugyan m ár... Majd vágunk a télen is, akkor visszakapják. Duplán. Úgysem örülnek ilyenkor a nehéz ételeknek. A z öregasszony nem folytatta. Pár perc hallgatás után csak eny­ nyit kérdezett: — Megcsinálod most ezt a salátát? — Megcsinálom. Andris különösen kedveli. — Apád, szegény, meg nem ette volna. Azt mondta, a kecske szokott ilyesmit legelni, nem az ember. Inkább egy-két pohár bort ivott. — Néha bizony többet is. A mami leült a hokkedlire. — Előfordult, nem mondom, hogy többet is ivott. — A hangja megtelt fáradsággal. — De amíg egészséges volt, megkereste a rávalót. Most meg kellene sértődnöm — tűnődött magában Erzsi. Miért, Andris talán nem keresi meg? Fél év óta brigádvezető a gépcso­ portnál; ebben neki is van része, unszolta eleget, hogy végezze el a tanfolyamot. Sikerült. Ezért is hallgatott rá a férje, hogy rakassák le a parkettát, s vegyék meg az új garnitúrát. Nem szabad lemaradni, mert akkor semmibe sem veszik az embert. Három éve befizettek egy Ladára, ha minden jól megy, ősszel az is megjön. De megállás akkor sem lesz, nem is lehet; az udvar végében megcsinálják a fó ­ liás kertészetet, a sok drága árut kocsival hordhatják a piacra. Mind­ ezt ennek az öregasszonynak, aki véletlenül az anyja, hiába magya­ rázná, úgysem értené meg. Pedig annak idején ők is élére rakták a filléreket. Azért, hogy földet vegyenek. Micsoda őrültség! Földre gyűjtögetni egy jó fél életen keresztül. Aztán a téeszé le tt... Manap­ ság meg, ha bírná erővel az ember, annyi földet foghatna, ameny­ nyit nem restell. Mindez csak éppen átfutott az agyán, testében mintha lázas bor­ zongást érzett volna, közben az ételre is figyelt, nehogy odakapja a láng. A nyjára lapos, közönyös pillantásokat vetett. A ház fele részét az anyja a nevére íratta, de igyekezett nem gondolni arra, hogy már évek óta nem sok közük van egymáshoz. A mami hirtelen felugrott, a konyhaszekrény aljához lépett, elő­ vett egy literes palack bort. — Majd elfelejtettem, hogy vettem Andrisnak egy kis itókát. Asz­ tali fehér. Biztosan jó lesz a vacsorához. Bár te nemigen kedveled... — Ugyan, mami — bosszankodott a fiatalasszony. — Minek ilyesmire költeni? Andris is megvan nélküle. Különben is, ilyen bort már csak a cigányok isznak, annak is az alja népe. — Jól van, akkor majd megisszák a cigányok — válaszolt az öregasszony dühösen, s a palack alja nagyot koppant a konyhaszek­ rény fényezett lapján. — Én pedig majd koccintok velük, ha már az isten annyira felvitte a dolgotokat. — Azért nem kell mindjárt megsértődni — mondta flegmán a lánya, az engesztelés legkisebb szándéka nélkül, mert a lelke mélyén igazából örült, hogy anyjának sikerült megint jól beolvasnia. Kintről, az utcáról a motorkerékpár fölerősödő hangja hallat­ szott, amely egyszerre átváltott az alapjárat lassúbb berregésébe, hogy azután hirtelen az is megszűnjék. — Megjött Andris — jegyezte meg a fiatalasszony, látható öröm nélkül, holott örült, ha másért nem, hát azért, hogy Andris ezúttal is sikerrel fogja eljátszani a villámhárító szerepét. Tudja azt is, hogy férjét a mami különösképpen nem kedveli, ám, ellenséges érzü­ letek sem fejlődtek ki benne iránta, elsősorban Andrisnak köszön­ hetően, aki csodálatos érzéket fejlesztett ki magában, hogy a tor­ nyosuló ellenszenvek sziklái között mindig megtalálja a viszonyla­ gos nyugalom ösvényét. Erzsi őszintén becsülte férjében ezt az ele­ gáns közönyt, noha azt is tudta, hogy ezzel csak elodázni lehet a dolgokat, megoldani nem. A z érdem így sem csekély: hosszú távon is jóval a kritikus határon innen lehetett tartani a feszültségzónákat. Andris az eperfa alá állította a motorbiciklit, a bukósisakot az ülésre tette, fáradtan végigpillantott a kopár baromfiudvaron, majd belépett. Köszönésképpen kezitcsókolomot mormogott, feleségének odavetett egy sziát, s lehuppant az asztal túlsó oldalán levő hokked­ lire, szembe anyósával. Érezte, hogy izzadtságszaga betölti a levegőt, elkeveredik az étel szagával, kellemetlen érzések bizseregtek végig a testén, legszívesebben rögtön a fürdőszobába ment volna. Megérez­ te a két asszony között vibráló feszültséget, szerette volna azt egy hirtelen jópofasággal feloldani. De semmi nem jutott eszébe. — Beszéltél Kulcsárral? — Kerestem, de nem találtam otthon. — Később elmehetnél. Biztosan otthon lesz addigra. — Majd elmegyek, csak előbb kifújom magam. — Tekintete a borosüvegre esett. — Szívesen meginnék egy fröccsöt. — Máris töltök, hiszen azért hoztam — készségeskedett az öreg­ asszony, s egy nagyobbfajta poharat vett elő. — Felesben kéred? — Elég lesz kevesebb is. Olyan harmadnyi... Erzsi aggályoskodni kezdett: — Í gy akarsz motorra ülni? — Van bicikli is — vont vállat a férj. — Akkor csak pedálozz! — bosszankodott a fiatalasszony. — A zt fogják gondolni, hogy lecsúsztál... — K ik gondolják? — kérdezte Andris, s nagyot húzott a fröccs­ ből. A kellemesen hűvös ital felfrissítette az agyát. — Hát az em berek... Mindenki a faluban. — Tojok rájuk. — Majd ők is tojnak rád. Válasz helyett Andris kihörpintette a poharat, elnyomott egy csöndes káromkodást; az utóbbi időben már komolyan aggasztották a felesége nagyzolásai, emlékezett, hogy Erzsi nem ilyen volt a há­ zasságuk kezdetén, görcsök nélkül, magabiztos vidámsággal nézett az élet elébe, tudott tréfálkozni és kacagni. Csak másfél év óta, hogy bekerült abba az átkozott irodába, az ÁFÉSZ-hez, ölt magára különös szokásokat; választékosan beszél, esténként az Idegen sza­ vak szótárát forgatja, Andrist is megrója, ha trágár szavakat hasz­ nál, divatlapokat vásárol, s egy ízben a haját is vörösre festette. Andris emlékezett, hogy tudatát az ellenérzés hullámai először akkor érték el, amikor felesége áradozva beszélt elhízott fenekű, affektáló kolléganőiről, s amikor a tőlük megszerzett ételrecepteket kezdte kipróbálgatni. Bizony, Erzsi elveszítette egyhamar a parasztlányok egészséges tenyeres-talpasságát, úriasszony azonban nem vált belő­ le, nem is fog soha, csak érvényesülésért lihegő, szomorú asszony­ korcs. Nézte, nézte felesége fásuló arcát. A mami eközben, csakhogy lefoglalja magát valamivel, az edényeket rakosgatta ide-oda. A fia ­ talasszony kavargatta az ételt, közben a salátával bíbelődött, ecetet öntött rá, kissé megcukrozta. Néhány perc múlva jelentette, hogy kész a vacsora. Andris fölkelt a helyéről, és ezt mondta: — Nem bánnám, ha kint ennék a verandán. Jobb a levegő. A fiatalasszony, kissé a férj csodálkozására is, nem ellenkezett, inkább kapva-kapott az ötleten. — Jó — mondta. — Akkor kint terítek. — Belelátnák az ember szájába — vélekedett az öregasszony. — Régen nem láttak bele? — replikázott a lánya. — Akkor is kint ettünk, ha jó idő volt. — Nem láttak be az orgonabokroktól. Hogy azokat is mi a fészkes fenének kellett kivagdosni... — Árnyékot vetettek a virágokra, azért — jegyezte meg szelí­ den Andris. M ert Erzsinek úri virágok kellettek, akarta mondani, de idejé­ ben elharapta a szót. Meg vannak veszve a népek, már nem jók a régi parasztvirágok, az orgona, a muskátli; a pünkösdi rózsa nem felel meg, drága tövek kellenek, amelyek egész nyáron át hajtanak, pompáznak istentelen színekben. A verandán hozzáláttak a vacsorához. Leginkább Andris evett jó étvággyal, közben nagyokat fa lt a salátából. Ismerősök csattog­ tak el a járdán, beköszöngettek, kedélyeskedték. A mami inkább csak piszkálta az ételt, fejét lesunyta, majd azzal az ürügggyel, hogy a huzatban ül, fogta a tányérját és bement. A férj és a feleség egy­ másra néztek, s szó nélkül ettek tovább. Egy pillanatra szövetsé­ gesnek érezték magukat. Vacsora közben és után Andris ivott még két fröccsöt, majd e l­ biciklizett Kulcsárhoz. Másnap délelőtt Erzsi elment a henteshez,, elhozta a belet, vízbe tette puhulni. Szeretett volna mielőbb túllen­ ni a disznóvágással járó egész hercehurcán, különben is csak And­ ris unszolására egyezett bele a tavaly őszi malacvásárlásba. De, ha már így alakult, gondolta, valamennyire mégis csak meg kell adni a módját, ha nem is lesz igazi disznótor, a jó fajta itóka nem marad­ hat el, a böllér különben is iszákos; bort hozatott az ÁFÉSZ pincé­ jéből, önköltségi áron a két legjobbikból, pálinkát a szeszfőzdéből. A disznóvágás előtti este békességesnek ígérkezett. Megenyhült a nappali forróság, bár a meteorológia továbbra is száraz, napos, meleg idővel biztatott, pihegtek hátul az akácok lombjai, a zöldsé­ geskertben felhangosodott a tücskök kórusa. Erzsi képeslapokat né­ zegetett, Andris a tévéműsort tanulmányozta, a mami azonban se­ hogyan sem lelte a helyét, ki-bejárkált, s toporgott hosszasan. V ég­ re megszólalt: — Most pakoljuk ki a bútorokat, vagy reggel is ráér? — A bútorokat? — kérdezte Erzsi megütközve, s hangja önma­ ga számára is furcsán, idegenül csengett. — A bútorokat, persze — mondta az öregasszony, s ügyelt ar­ ra, hogy hangja nyugodtan, de határozottan hasson. Andris csak ekkor figyelt oda a párbeszédre. Megérezte, hogy a vita kimenetele az ő állásfoglalásától függ. Pontosan tudta, miről van szó: ősi szokás, hogy a disznóvágás számára a ház legnagyobb szobáját teszik szabaddá. Legyen elegendő hely a húsok, belsősé­ gek feldolgozásához. Tekintetét a szőnyeg élénk színű mintáin jártat­ ta, a szőnyeg alatt a tükrösre lakkozott parketta, köröskörül a finom, kényes garnitúra; Erzsi a legjobb esetben is búskomorságba esik, de meglehet, hogy éppenséggel hisztériázni fog, ha ebben a kérdésben a mami pártjára áll. A mami pedig úgyis hozzászokott, hogy annyi mindennel meg kell békéln ie; eggyel több vagy kevesebb, nem szá­ mít. Ezért elhatározta, hogy hallgatni fog, legföljebb a békebíró sze­ repét vállalja, ha a vita netán nagyon elmérgesedik. A fiatalasszony a férje felé sandított, mintegy megerősítést várt tőle. A z azonban úgy tett, mintha az egész problémáról tudomása sem volna. — A bútorokat nem hurcolászhatjuk — mondta aztán Erzsi, s igyekezett határozottságot erőltetni magára. — Különben is, hová tennénk? 15 �— Nálam elférnének. Kicsit zsúfolva lennének, de azt a pár napot igazán kibírnák. Talán a szekrénysor maradhatna, van a kam­ rában elegendő csomagolópapír, letakarhatnánk. Jutna a parkettá­ ra is ... — Egy frászt — mondta Erzsi haraggal. — Tudom jól, hogy mi­ lyen a disznózsír. Átüt még a nejlonon is. Nem azért öltünk bele annyi pénzt, hogy most egy vacak disznóvágással tönkretegyük. A z öregasszony megérezte, hogy az ő szempontjából az ügy vesz­ tésre áll. Fájdalom fogta marokra a lelkét; újból át kell élnie egy ősi törvény megcsúfolását. Mint a falu hasonló korú, öregedő asz­ szonyainak és férf iainak, még neki is vérébe ivódott, hogy a disz­ nóvágás napján a ház ura — maga a disznó. A helyet úgy kell elrendezni, hogy ezt az urat méltóképp lehessen szolgálni. Erzsi ablakot nyitott, kellemesen langyos levegő áradt be a hűvöst tartó vályogfalak közé. Am ikor a mamit megcsapta a beözönlő friss levegő, a gondo­ latnak egy apró torlasza mögött próbált menedéket keresni. — Meleg az idő — mondta. — Holnap is meleg lesz. — É s akkor mi van? — kérdezett vissza a lánya durcásan, tü­ relmetlenül. — Nem tesz jót a húsnak. — Legalább puhább lesz, és maga is meg tudja rágni. — Értetlen beszéd ez, lányom — mondta harag nélkül az öreg­ asszony, majd Andris felé sandított, de az épp a televízió gombjai­ val matatott. — Különben ti tudjátok... Hol gondolnátok aztán a felpucolást? — A z alsókonyhában, meg az udvaron. A z öregasszony vállat vont és aludni ment. De éjfél is elmúlt, mire sikerült elszundítania. Szőke, rózsaszín husú, kövér disznót za­ varászott álmában, nagy fényes mezőn trappolt keresztül az állat, mígnem a két oldalából folyni kezdett a forró zsír, s akkor a mező egyszeriben parkettasivataggá változott, egészen az ég aljáig, el­ csúszott rajta a disznó, hempergett a saját zsírjában... Éles, visító hörgésre ébredt. Fölugrott, dörzsölte a szemét, de az álomkép még mindig egybemosódott a valósággal, s annál inkább, hogy a nap már az akácfák lombja közül hunyorgott elő. Fázósan megrázkódott, magára kapta itthoni ócska gönceit, s ment ki az udvarra. Am ikor kiért, Kulcsár, a piros képű, kopasz böllér épp akkor gyújtotta be a gázperzselőt. A z előlövellő láng végigszaladt a fris­ sen leölt állat sertéin. A szőr émelyítő szaga úszott a kora reggeli levegőben. Andris ott állt készenlétben, kezében a pálinkásbutykossal. — Jó reggelt, mami — harsány, már-már nyerítő kedélyesség­ gel köszönt a böllér, amikor észrevette az öregasszonyt. — Aztán, hogy aludt? — Jól aludtam, túlságosan is jól — felelte kedvetlenül, s be­ somfordált az alsókonyhába, ahol a lánya tett-vett nagy szorgosan. Ez némiképp megnyugtatta; Erzsiből, ha a szükség úgy hozta, elő­ előtört a parasztvér, s olyankor nagyon serény tudott lenni, égett a keze alatt a munka. A vájdlingban ott díszelgett a disznó rózsás­ habos vére, félig-meddig már alvadófélben. — Na, jó, hogy jön — , mondta Erzsi, csöppet sem haraggal, in­ kább kedvesen. — Süthetne egy kis hagymás vért, ezt maga érti igazán, jólesne most mindnyájunknak. — Máris, máris — mondta a mami, s nyúlt a hagymáskosár után. — Azért fölébreszthettetek voln a... — Nem hajt a tatár, van idő. Majdnem szótlanul dolgoztak, közléseik csak a legszükségesebb­ re szorítkoztak: „ezt tedd ide, azt hozza elő” . Összhangot már egye­ 16 dül a munka teremtett köztük, a paraszti környezetben felnőtt fa ­ lusi asszonyok sokoldalú készsége, méghozzá szavak nélkül. Mire Andrisék befejezték a perzselést, a reggeli is elkészült. Az alsókonyha áporodott levegőjét jótékonyan nyomta el a sült disz­ nóvér zsíros, hagymás illata. Körülülték a viaszos vászonnal borított rozoga asztalt, Andris és a böllér az ide száműzött, százévesnél is idősebb kanapén foglalt helyet. A házigazda teletöltötte Kulcsár po­ harát, a magáéba inkább csak löttyintett egy keveset, kínálta az asszonyokat is, de azok csak szabadkoztak. Jóízűen faltak valameny­ nyien; a böllér kopasz fején kipirosodott a bőr, mintha az iménti lángok ott is végigpásztáztak volna, élénken fénylett a szeme, a szá­ ja körül paprikás zsírgyűrű csillogott. Reggeli után bort ittak, leginkább persze Kulcsár, aki egyúttal hozzálátott a kések megfenéséhez, Andris pedig a padlásra ment, hogy lehozza a kecskelábú asztalt és a fateknőt. Az asztalt az alsó­ konyha előtt állította fel, a teknőt a falhoz támasztotta. Kezdett a nap melegebben sütni. A böllér nézte Andris igyek­ vését, szeme körül egy pillanatra összeszaladtak a ráncok. — Nem lesz itt egy kicsit melegünk? — kérdezte aggodalmas­ kodva. — Jobb lenne ezt a munkát hűvösben csinálni. Andris fáradtan körülhordozta tekintetét az udvaron. — Délelőtt itt semmi nem vet árnyékot — jegyezte meg. Majd vidámságot erőltetve magára, ezt mondta: — Legfeljebb igyekszünk, hogy hamarább végezzünk. — Lehet ezt is — hagyta jóvá Kulcsár. — Csak győzzék az asszonyok. — Nem kell azokat félteni. A disznót az elfektetett ólajtóra fordították, az állat szája az agyar tájékán furcsa vigyorba dermedt, Kulcsár azonban mindezzel nem törődött, gyakorlott mozdulatokkal hozzálátott a feldarabolás­ hoz. A z állat hátán végzett hosszanti vágás nyomán feltárult a nem túl vastag szalonna pereme, alatta rózsásan csillant meg a hús. Egyre mélegebb lett, tenyérnyi felhő sem mutatkozott az égen. A böllér kopasz fején előgyöngyözött a verejték, s mennél több fröccsöt öntött magába, annál inkább. A sertés darabjai egymás­ után kerültek fel az asztalra. A húsok szinte remegtek a hőségben. Besózták a szalonnákat, a zsírnak valót külön rakták. Erzsi pe­ csenyedarabokat szabdalt a lábosba, a mami a beáztatott belekkel foglalatoskodott, levegőt fújt mindegyik darabba. Kezdetét vette a feldolgozás; Andris és a böllér kolbásznak va­ ló darabokat válogatott. Majd pedig darálni kezdték a húst. A z udvar felől zöld legyek keltek szárnyra, keringőzni kezdtek a húsok felett, a merészebbek le-lecsaptak dongva, zizegve, de leg­ inkább alattomban. Szemtelenkedésüket Andris is észrevette, bosz­ szankodva csapkodott kezével. — Hess, a kurva anyátokat! Kulcsár úgy tett, mintha tudomása sem volna a legyek várat­ lan megjelenéséről. — Ezt a húst már holnap reggel füstre kéne tenni — jegyezte meg, amikor Erzsi megjelent az alsókonyha ajtajában. — Nem szeretjük a füstölt húst — felelte Erzsi. — Nyáron az nehéz étel, megfekszi a gyomrot. Andris megkockáztatott egy ellenvetést: — Legfeljebb te nem szereted, de a mami meg én igen. — Én nem bánom, de ha nem rakják füstre, baj lehet — mond­ ta a böllér, és a fröccsös pohár után nyúlt. — Jól be kell sózni és akkor nem lesz probléma — mondta a fiatalasszony, s miközben befordult az alsókonyhába, vetett egy san­ da pillantást a férjére. �Mire delet harangoztak, a kolbászok töltésével is készen voltak, a húst besózták, a teknőbe rakták, s az egészet betették az alsó­ konyhába, az ócska sezlon alá, amelyen Andris szokott elheverészni egy-két órát, amikor napközben hazatér és nincs kedve átöltözni. Ettek a frissen sült pecsenyéből. A böllér szeme zavarosan for­ gott ide-oda, összevissza beszélt, évődött a mamival és a fiatalasz­ szonnyal, majd miután még egyszer szóba hozta a füstölést, elfogad­ ta Andristól a százast, hosszas szabadkozás után a kóstolót is, ma­ gához vette a szerszámait, és imbolyogva elballagott. Am i húsra az elkövetkező napokban szükség volt, azt Erzsi a hűtőbe rakta. Ő is, meg a férje jóformán elfelejtkeztek a teknőről. Csak az tűnt fel, hogy a mami a korábbinál is szótlanabb és sápad­ tabb lett, különösen, amikor az alsókonyhából jött elő. Negyednap, amikor Andris a munkából tért haza, s a motort le ­ állította a veranda előtt, a mami állt meg előtte, és fojtott hangon szólt: — Andris, baj van a hússal. Szaga van. A férfi elsápadt. Matatott a slusszkulccsal, majd nagysokára ezt kérdezte: — Erzsi tudja már? — N em ... Nem mertem neki megmondani. Andris az alsókonyha felé vette az útját. Am ikor benyitott, or­ rát nyomban megcsapta a romló hús édeskés, kellemetlenül csípős szaga. Leguggolt a sezlon sarkánál, a teknő végét előráncigálta, fel­ hajtotta a terítőt. A szag valósággal orrbacsapta, hányingerét alig tudta leküzdeni. Utálatos fehér nyűvek sokasága mászkált, fetren­ gett, élvezkedett az oldalason. Lentebb a sonkán is ... Kitántorgott a szabad levegőre. A z öregasszony már várta az al­ sókonyha előtt. — Most mi lesz? — kérdezte szepegve. — Mi lenne? Elásom... V a gy ... vagy szólok Dézsának, hogy v i­ gye el. — Ha kell neki. — Azért cigány, hogy kelljen neki. Amikor a ház elé ért, gondolkodott, egyáltalán betérjen-e, szól­ jon-e a feleségének. Létezik, hogy nem szólt volna neki a mami? S m íg ezen töprengett, hirtelen száraz lett a torka. Bement a spájzba, az ajtó mögött sorakoztak a demizsonok; a bornak a fele, amit a disznóvágásra vettek, megmaradt. Azóta alig nyúltak hozzá... Fel­ emelte az egyik demizsont, jókorát húzott belőle. Aztán a másik­ ból is. Kissé megnyugodott. — Te mit csinálsz itt? — hallotta hirtelen a felesége hangját. Megfordult, vigyorogni próbált. Az asszony összehúzott szem­ öldökkel állt előtte. — Hogy m it csináltam? Ittam arra a jó kis húsra, a sós húsra. — Hangját megemelte: — A te sós húsodra, az úristenit! — Miket beszélsz? Mi bajod van? — Nem nekem van bajom, hanem a húsnak. — A teknőben? — Nem is az isten vágóhídján. Menj, nézd meg te is ,.. Gyö­ nyörködj benne. Érdemes. Újból a demizson után nyúlt. Erzsi megpróbálta kiragadni a ke­ zéből, dulakodni kezdtek, a bor kilöttyent, végül is a férfi bizonyult erősebbnek, nagyot ivott, közben az asszony szétzilált hajjal ment ki, bevágva maga után az ajtót. Andris a cigánysor felé vette az útját. A bor átjárta tagjait, lép­ teit könnyűnek érezte. Dézsát nem találta otthon. Kis kerülőt tett, betért a kocsmába. Dézsa a pulton könyökölt, s a csapossal diskurált. Korsó sört rendelt magának is, a cigánynak is. Aztán még egyetegyet. El akarta mondani, mi történt, de csak annyit tudott kinyög­ ni, hogy Dézsa menjen el vele hozzájuk. Most, mindjárt. Bementek az alsókonyhába, Andris elöl, Dézsa mögötte. A teknő még úgy állt most is, ahogy az imént hagyta. A cigány fintor­ gott, de azért odalépett a teknőhöz. Nézegette a húst, szagolgatta, megcsóválta a fejét, és kérdőn nézett Andrisra. — Vidd el, Dézsa. A tiéd — bökött a teknő felé. A cigány fölegyenesedett, Andris szemébe nézett. — Már megbocsásson Andriskám, de nekünk ez nem k e ll... In­ gyen sem. N e tessík már gondolni, hogy még most is úgy van, mint régen, hogy a cigánynak minden jó. — Ez nem döglött tyúk, Dézsa. Négy napja vágtuk... — Csakhogy f írges... — Fírges, hát fírges — vigyorgott Andris, akaratlanul is utá­ nozva a cigány kiejtését. Kimentek az udvarra. A mami a veranda falához támaszkodott, s bámult a semmibe. — Jaj, drága mami, legalább maga vigyázott volna arra a jó kis húsra — szólt oda neki a cigány. — Vigyáztam én, Dézsa, de hiába... Tudod, hogy van ez. — Tudom, hogyne tudnám. A mami a cigány karóráját figyelte. Nem látott még ilyet: mu­ tatók helyett apró fénypontocskákból álló számok villogtak elő, be­ töltve az üveg alatti mezőt. — M iféle óra ez, Dézsa, ami a karodon van? — kérdezte. — Ez m am i... Ezt úgy híják, hogy kavarcóra. Andris csuklani kezdett, úgy nevetett. — Méghogy kavarcóra... Nem úgy mondják azt, t e ... Hanem — újból csuklott egyet — krac... na, az istenit... karc... A fal felé fordult, és hányni kezdett. Agócs Sándor Útvesztő batyuba fogsz várost vagy tanyát, ismerősök cimborák hadát... lépsz dönget vállat gerincet, viszed — viseled: lepi arcodat mire botra dőlsz (:papír is sárgul) szétosztod madárlátta szíved dolgaikba talán bekarcolnak Ének a köszö rűkőhöz félemlíts meg ne ijesztgess hulllámsírba sose fektess bűnös tiszta idejárjon szomjazóknak sose fájjon ahol érlek bepiszkítlak bűneimmel megtisztítlak ne ijesztgess félemlíts meg holnapra is élesíts meg Trizna István Zsánerkép Egy bőgatyás csikóslegény árvalányhajas hasonlatokkal, kulacsból italodott kedvvel exkluzív ménest terel — Kétökrös szekéren a bográcshoz dollárnyi lebbencsért vendég döcög, vasárnapokká vásárodott alkatrészek, tartozékok között. 17 �Fábián István Kagyló szemük a robbanás irányában történik kezük menekíthetetlen kicsoda lassul a robbanás történetéig? a nyolcvannégy évi fölfeslik hálós ütem dobszó lüktet krétaszín szirmok alól hallgatás dobogás történetét kicsoda ismeri? veti szét a fröccsös téblábolás bodzás kerítések s az útszéli vadzab a délután pontos emlékei íme hazataláltunk de ezt a hallgatást ki ismeri? ezért a századért ki üvölt? ki ordítja m ár a pofánkba nem lehet túlélni két világháborút hogy szívünkben a halál járkál okos hangya emberi arccal hogy a hét fiúból egy jött haza sánta és hülye nagyanyó így szólítja akár az isten ó én legdrágább halottam! micsoda fölzabálhatatlan kiköphetetlen űr ez a hallgatás a száras szappanvirágot levelek háta reped zöld szabad ritmusok tolakodnak pipacsok gubóján feketén kivérzik az idő „ Egy, ki márványból rak falut” körei fölnyílnak a nyár­ fák derekában szöcskék szöknek sivítva torlódik közelgő hullám a boldog kékség egyre erősebb lépj ki ajtód Négykupicá s riport a falakhoz poros gazt szégyenkeznek kerget a suhogó szégyenkezünk szél Zelei Miklós Szelídítsétek meg a fridzsidereket még megérem hogy a fridzsider mélyhűtőjéből egyszer katonák másznak elő sítalppal hóköpenyben és azt mondják duk duk dukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukdukduk és kihúznak mindent a konnektorból és bordáim közül kiemelik az akkumulátort 18 elé! Szepesi József A z első pohár után engedni kezdett feszültsége, s nyelvén az eddig kurtán, szárazon koppanó szavak lassan puhán bicegő, mankós mondatokká szelídültek. Életről, sorsról, családról beszélt az egyszerű emberek oldott, sajátos modorában, mely inkább terefere, mint mondanivaló, s minek irodalmi megfogalmazását nem teszik szükségessé eredetének körülményei, de ha így volna, bizonyára az Ö N C É L Ú L E L K I K Ö N N Y ÍT É S E S Z K Ö Z E jelzőt érdemelné. A második pohár után fásultan maga elé bámult s két iszunkmégegyet-böfögés közt az asztalra okádta szívét. (Ezt követően kissé félszegen ecsetelte hányatott sorsú regényhős-mivoltát, majd mély aggodalmának adott kifejezést Kína világuralmi törekvéseit illetően.) A harmadik pohár után kétségbe vonta a semmit s kémiai összetételét elemezte. Végül a negyedik pohár után, dünnyögni kezdett egy ismeretlen, szokatlan ritmusú dalt szomorúan a nőkről. Kint felsírt a szél. Esni kezdett. Meghatódott az este. �Veres János Azért születtem Azért születtem, hogy leányt, rózsát és italt magasztaljak, de másként akarták a bősz s halálnál szigorúbb hatalmak. M i is ebből a tanulság? Hogy a jámborság egymagában nem létürügy. Egy szép napon hánykolódó tengerre szálltam. Felleg-paripák kísértek. Orromba csípős só-szag áradt, éreztem, bukást jövendöl az imolák Kolumbuszának. S így lett: nyomomba szegődtek a cirkáló kalózdereglyék. A lig várták a sáskafik, hogy tutajom csapdába ejtsék. Célba vették a fejemet fürge hajóik parittyái, úgy rémlik, mégis nagy vagyok, mert nem volt nehéz eltalálni. Szurkoshordóba mártottak, s vízbe vetettek, mint a zsákot. De felmerültem, s testemen a mocsok nyoma meg se látszott. — Mit tegyek velük? — tűnődtem, elzárták elmém minden útját, a fedélzeten nyüzsögtek (a lapátokat nem ők húzták). — H a most hozzájuk-törpülnék, talán körükbe bevennének — véltem. De hamus pogácsám jobban szerettem, mint a mézet. Lélekvesztőm rég elsüllyedt, segélycsapat se jött sehonnan, közönyös halak csillogtak a fodrozó fehér habokban. S míg a hajókon zene szólt, s evett-ivott a boldog hadnép, tudtam, valamit tennem kell, mielőtt végképp ellankadnék. Elindultam a nagy vízen gyalog, hogy hosszában bejárjam, s még láttam, mily izgalmat kelt fehér ingem és száraz lábam. Csikász István Fák A M E G H IT T árnyakat megölték csak csend utánuk csend és némaság meghalt a kórházi park meghaltak a kórházi fák kivilágosodott csak csend utánuk kiüresedett terek csend és némaság A D IA D A L M A S gesztenyék kőrisek platánok halomra dőltek mint az emberek: mini magukat megadó asszonyok leányok mint büszke férfiak maroknyi csapat utóvédek körülkerített halálraszántak L Á B A D gyökér a földben és nincsen távírat meg S.O.S.-jelek segítségért kétségbeesve csak a szél hord majd expressz-falevelet F É R F IN E K támasz asszonynak hangulat madárnak édes-édes fészek ringattál magot szép zöld öledben öleld ágaiddal a megszakadt eget s megöltek látod a ragadozó fényes fűrészek „Medvetánc” L Á B A D gyökér a földben elfutni nem tudsz és minek ami halálod után megmarad: a lényeged 19 i �Csorbul a szó‚ az emlék K i él s eleven, joggal szétfeszíti abroncsait a fukar prés-időnek, paráznaságban él, de nem tud hinni, az új Jerikó falai ledőlnek. Szeretteim: az alázat rőzséjével a vállon nem nyit tengert a virradat s virágot citruságon, Vak szájából a szavak szerte hullnak, nagy hópelyhek a sötét Arktiszon, fellángolnak az egek s elborulnak, jéghegynyi létben lüktet az iszony. Dénes György ti elmentetek mind — mihaszna, nagy lila nyelvvel, szótlan, de mi lesz velem, bocskoros városi bujdosóval? Metamorfózis Szemetek az utcakövön, Krisztus-árnyatok gőgös ház falán. Nincs jussom semmi, semmi több csak a megalkuvó magány. Látod, mint árad szét a test a föld nyálkás csövein át, feltolul a füvek hegyébe áttetszőn, mint a délibáb. Sziporkázik a szélfúvásban, amíg a fény el nem nyeli, könnyű ezüst golyócskaként Holt kövön vásott a kapa, csorbul a szó, az emlék; az élet tovább folydogál, mert mások újra kezdték. koráll-szín felhő pergeti, aztán meg jégkristállyá fagyva erdők pihés ölébe hull, átüt a fák gyökér-közén, nyirkos kövek alá szorul, s ha a bokrokon tavasz zöldell, újra elvegyül a földdel. Jéghegynyi létben Korall-szakálla serked a világnak, benne lankadtan piheg a tavasz: tompán derengő rózsaszínű ágak írják az égre: bűnben a vigasz. Széthulló barátság Amíg szegények voltunk tettben, vágyban, védtük egymást a fülledt hallgatásban, s midőn dadogva szállt a szó, a bamba, nem szabdaltuk lelkünket hírre, rangra, életünk, testvérek, egymásba fogózva, közös alomba bújva, takarózva, egymást tapintva, szándékot se rejtve, mint őskeresztyének, csak énekelve. „tövit töröm, s a gallya jut.” 20 Később, mikor az ég borongva tisztult, már éreztük, hogy ki-ki belepusztul az egymást tartó, ölelő világba, az üdvözítő kényszermátkaságba. És gyűlt epénkben dühök barna mérge, hogy egymásban a rosszat feldicsérje, testvérpoklunkat vesse széjjel végül, töprengjen ki-ki saját életéről. �(Folytatás a 12. oldalról) . . . jó Ulug-bek, ki békén nyugszol a Cur-i Emír-mauzóleum hűvös csöndjében világhódító nagyapád, a Szűzen Fogantatott lábai­ nál, Ulug-bek, csillagász-zseni, íilozófus-árva, Kelet-kopernikusza, ki azt írtad medreszed homlokára: „a tudásra való törekvés minden mohamedán férf i és asszony kötelessége” , gondoltad-e Ulug-bek, ki­ nek csillagvizsgálóját (hommage a’ Stonehenge istenléptékű ismeret­ lene) feldúlták gyilkosaid, Ulug-bek, férjek ölik feleségeik, apák, fi­ vérek hajadon lányukat, húgukat; pedig az iszlám nem írja elő a fá ­ tyol viselését az asszonyoknak — ez az Ő rendelete; pedig az iszlám előírja az „állatok ábrázolása festett képeken” tilalmát, s lásd, a Serdor homlokzatát mégis tigrisek díszítik — ez is az Ő ren delete... Timur jön. . . éljenek a hódítók . . . az őrültek. . . éljenek a zsar­ nokok. . . Állunk a szakadó esőben Taskent — a Kőváros — főterén, kör­ ben lobogók, harsog a zene és a taps (hangszórókból és a lelkes szá­ jakból): május 1-e van. Jobbról Lenin magasodik fölénk, hátunk mögött a jelen vezetőinek festett képei. Sinkó Ervint kutatom a szememmel a tömegben, aki majd az Egy regény regénye című mun­ kájában fog egy május elsejei felvonulást leírni, Csak más helyzet­ ből, mint én. Elkeveredve a közönség soraiban. Legfeljebb olyan beszámolót írhatnék, mint Dawis a Moszkvai jelentés című köny­ vében. A tribünről. Erről lemondok. Innen nem lehet Sinkót meglát­ ni, talán el is tévedtünk kicsit az időben. Lent sárga mezes lányok zászlókban végződő karja emelkedik a magasba, vékony ruhájuk tel­ jesen átázott, nem így a kitartásuk. A műsorközlő egy lemezlovas fáradthatatlanságával keveri a tömeg fölött az indulók és a magnó­ taps egymást váltó viharos zajait, a város vezetői visszaintenek az előttük tisztelgő brigádoknak. Ünnep van. Szerepcsere. Am ikor nem a kiscsoport tagjai (a vezetők) produkálják magukat a nagycsoport (az irányítottak) előtt, hanem — ha egy napra is — az egész évben arctalan masszaként irányított rétegek. Vonulnak az emberek, integetnek, alakzatokat vesznek fel és bomlasztanak szét, elmaradnak egymástól, futnak, összetorlódnak; túl messze vannak a tribüntől. Emlékek rendezetlenül, emlékek egymásnak felelők, emlékek, ön­ maguk sem megválaszolók. Emlékek. Asszonyom, van önnek perzsabundája? Tudja, milyen az az új heródika? A taskenti népgazdasági kiállításon apró fekete bőrökre hívja fel a figyelmemet Timúr. Karakul. Így hívják az üzbégek ezt a birka­ fajtát. S leölik kétnapos korukban az ártatlan „csecsemőket” , nehogy szőrük kibomoljék, s ön asszonyom, elégedetlen legyen. 20—40 dollár. Jó üzlet. reklám:? ASSZO N Y O M , V A N M Á R Ö N N E K P E R Z S A B U N D Á ­ J A ?: reklám Közelről látok egy ágaskodó kobrát a bozótban. Lélegzetem meg­ szakad, fejemet mégis az övéhez tolom, majdnem érinti orromat a fullánkjával. Hideg van a szemében, s éjszaka. Magamban a halálról töprengek. Hirtelen madárfütty hangzik fölöttünk, egyenként szólal­ nak meg a madarak. Homlokomon felszáradnak a verítékcsöppek. Csönd van a múzeumban. Legnagyobb, vagy csak legjobban tisztelt költőjük az üzbégek­ nek Aliser Navoi (1441— 1501), aki először akart, mert tudott üzbég nyelven szépirodalmat művelni. „M űvelte a csodát, nem magyarázta” . Neki lett igaza. Nevének orosz fordítása: Melogyicsnüj Mudrüj Lev. Magyarul sem kevésbé cikornyás és érdekes név: Melodikus Bölcs Oroszlán. Nem szerénytelen név. Szobra minden nagyobb parkban bi­ zonyítja: a nagyok lehetnek szerénytelenek. A taskenti szépművésze­ ti múzeumban egy bajúszos Buddhára bukkanok. Meghökkenek: olyan, mint Nagy Péter. Erről ennyit. A május 1-i felvonuláson díszsorfalat álló rendőrök feje búbján elázik a sapka. Ez feltehetőleg szabálytalan húzás Isten részéről. L e ­ het, hogy a bajúszos Buddha valamelyik keze van a dologban? Feltűnik, hogy az üzbégeknél most divat a similabda. Talán még emlékszünk rá (legifjonti korunkból!). Árulják és dobálják az utcá­ kon. S mindenütt. Hasonló, gumira fűzött labdákat egy fél évvel ké­ sőbb fogok látni, egészen sajátos, átértelmezett szerepben: a Fölöspél­ dány nevű irodalmi kör koncertjén mártogatja a teába egy Beatricezenész, teafilter helyett. Mint említettem, sajátos megoldás. Egy Samahmudov névre hallgató üzbég ember tizennégy gyermek törvényes apjának mondhatja magát. Ezt a Lenin-múzeum egyik tár­ lójában hozzák tudomásomra, ahol a derék férfi és népes családja mosolygó fényképét is láthatom. Ezt az ügyet is rekordként könyve­ lem el. A zorasztrizmus hívei különös módon temetik el halottaikat. K i­ teszik egy magányos sziklára, majd megvárják, hogy a sakálok és a madarak teljesen lecsupaszítsák csontjáig a tetemet. (Minél gyor­ sabban történik meg mindez, annál hamarébb jut le »föl?« az illető az örök nyugalomba: megszabadul romlandó testétől.) A fennmaradó csontokat összeszedik és hat méter mélyre elássák a földbe. Föléje díszes szarkofágokat emelnek, melyek — természetesen — üresek. A vadaknak, madaraknak fölajánlott halott hallatán a csodálatos magyar balladarészlet jut eszembe: Ha erdőn m eghalok, megesznek a vadak, M ajd elénekelnek az égi madarak. Moszkvában költőkkel találkozom. Egyikük orosz: V jacseszlav Kuprijanov. Másikuk ecquadori: Luis Ayala. Alfonso Quinones Mac­ hado — állítása szerint már szerepelt a Nagyvilágunkban; fiatal ku­ bai fiú. Belányi Gyurkát még Szegedről ismerem. Anyagot kértünk egymástól, fordítási célokra, anyagot ígérünk egymásnak, megjelenési szándékkal. A z egészből persze, nem lesz semmi, ahogyan megszok­ hattuk az irodalomban. Tőlük is hamar búcsúzom. Timur Guljanov már egy éjszakai repülőtéren elmaradt tőlünk, talán Szamarkandban. Felém nyújtott kezét megvérzi az országhatár. Tánya Ignatyeva a repülőtérig kísér, útközben, még utoljára, rá­ hozom a szívbajt, mert nem találok meg egy fontos dokumentumot. Persze, előkerül végül, utazhatom. Mindketten meghatódunk, s felbúgnak a Zelei Miklós által emlegetett „vízszintes lift” turbinái. EPILÓGUS Hol fejeződjék be egy utazás leírása? Budapest, mosolyok, gyöngéd simogatások, fenékig ivott borok, vonaton hazafelé szüleimhez. . . Ezt a képet merevítsük ki. Abonyhoz érek, kinézek az ablakon. Megdörzsölöm a szememet, mintha álmodnék! De nem! A látvány nem mozdul el. Gyönyörű kék kupola csillog, kevélykedik a téglagyár széle fölött! Álmodom tehát. Fölvilágosítanak: ez az új téglaszárító épülete, s nem X. századi med­ resze. Távollétemben építették. Új mítosz. Hagyjuk! Zalán Tibor 21 �Kelet-európai kerülő M ár sötétedik a ring jellegű főtér. A lábas, árkádos, régi kalmárházak közül kimagaslik a Thurzó palota, a Kárpát-medence legszebb, épen maradt, reneszánsz épü­ lete. Pártázatába lebukó fények kapaszkodnak. A lul világí­ tanak a boltok, presszók, sörpincék kirakatai és ajtajai. Befordulok az egyik utcába, és néhány lépés után elha­ gyom a faluból a járdára lógó hatalmas vasláncot, amely­ ről tudom, hogy hajdanán az utat zárták el vele, amíg az őrség át nem vizsgálta a torlódó szekereket. Áru, fegyver, dohány, rejtekholmi nem kerülhette el a matató kezeket és a tekintetek vizslatását. A város vigyázó hatalom. Besz­ tercebánya parancsol. Minden kocsma zaja más. Ahogy belépek, fölmérem a terepet. Csehül, szlovákul és magyarul beszélgetnek a füst­ ben, bizonygatják az igazukat és óbégatnak is. K i-ki attól függően, hogy menyit ivott a jó nagysárosi sörből. Rossz borral csak egy-két makacs magyar viaskodik. Az egyik asztaltól föláll egy ötvenéves forma ember, láthatóan nem tetszem neki. Valamit mond. Ellenséges moduláció. A többiek lenyomják a helyére, és legyintenek. Találok egy üres asztalt, és leülök. Am ikor kelletlenül megáll a szőke pincérnő előttem, felemelem a hüvelykujjam, és azt mon­ dom — Jegyin pivo! Meglepődik. Tévedett volna? Pedig tudja, hogy odaáti magyar vagyok. Rá van írva a képem­ re, a mozgásomra, a ruhámra. Csak az első szabály szerint járt el, amíg az asztalomhoz ért, megállapította magában a nemzetiségemet, hogy tudja, miként viselkedjen. Nem tévesz­ tem meg, csak nem érti a helyzetet. M ár készségként m ű­ ködik bennünk, te cseh vagy, te román, te német, és már ismerlek is. Évszázadok alakították ki képeinket, ismere­ teinket egymásról. Az se zavaró, hogy éppen az utóbbi időben többször bebizonyosodott, a kép torz, hamis és he­ lyesbítésre szorul. A közhelyek ereje a múltban és kényel­ mességünkben van. A tegnapra gondolok, Ó tátrafüreden fociztunk egy tisztáson, mi fölött a Tátra csúcsai csillámlottak az égben. Suttyó legények, srácok nézték mogorván a pálya széléről, hogyan kergetjük a labdát. Mondom Lexinek, ezek nem nagyon rajonganak értünk. Gondolod, hogy okuk van rá? V á rj csak! — válaszolja hamiskás mosollyal. Egy látszó­ lag rossz rúgás, és a pöttyös labda a srácok felé gurul. Az 22 egyik visszarúgja, és felderül a képe. Pár perc múlva meg­ alakítottuk a két csapatot, igazságosan elosztva a felnőt­ teket és a fiúkat. Megérkezik a sör. Dzsinjukem! — szalad ki véletlenül lengyelül. Két hete még lengyelben otthon éreztem ma­ gam. Az, akit az előbb visszanyomtak a helyére, átszól — Lengyel vagy? Most, most kell kimozdítanom. Nem ! — fe­ lelem. M oj deduska bil szlovakom. Am iből annyi igaz, hogy tudott szlovákul, lévén Bars megyei szolgalegény. Magyar szolgák és szlovák szolgák, szlovák és magyar gazdáknál, hogy el ne felejtsük. Az orosz szó megint más­ ként hat, és már nem haragszik. B ár furcsálja, hogy cse­ rélgetem a nyelveket. Nem tudhatja, hogy olyan szláv nyelven tudok csak, amelyikben ebből is van egy kicsi, meg abból is, és együttvéve se sok. A zavara kiteljesedik. Ültében olyan mozdulatot tesz, mint aki felköti a gatyá­ ját, hogy valaminek utána járjon, és küldet a pincérnő­ vel egy korsó aranysárga, habzó sört. Az asztaluk felé emelem és ráköszöntöm. Mintha csak folytatnám az iménti mondatot, anyanyelvemen ejtem elé: de azért én magyar vagyok. Némi bosszúsággal elröhögik magukat. Felületesen nézve ott vagyunk megint, ahonnan elindultunk. Pontosan az vagyok, akinek véltek. Csakhogy a kelet-európai kerülő nem volt hiába. Még egy darabig és egyre rövidebb időközökben küldözgetjük egymásnak a sört. Ö reg este lett, mire kiszabadulok az utcára. Utoljára még kezet is rázunk. Hányszor, de hányszor kellett már kicseleznem, leszerelnem az ellenérzést az enyedi vár krá­ májától, pincéjétől a kassai luxushotelig. És mindig úgy, hogy a becsületünk is megmaradjon. Éjszakákat vitatkoz­ tam át — gondolom, nem én vagyok az egyetlen — az úgynevezett történeti érvek ezreit felvonultató partnerek­ kel, miközben egy tapodtat se jutottunk előbbre, azaz a cél, a közös gyanakvás megszüntetése felé. Nem megy mindig könnyen, de csinálni kell. Sötét színű ház látványa állít meg a gyér világításban. N agy és mély kapualja még rakott szekerek számára készült. Apró tábla tudatja, hogy valamikor Bethlen G ábor erdélyi fejedelemé volt. Odább már járnak a buszok motorjai, integetnek és kiabálnak róluk a társaim. Utolsónak érkezem. Késtem egy negyed órát, a megállapodás szerint tehát adok tizenöt forintot sofőrnek a közös kasszába, és máris indulunk tovább. H orváth Lajos �A palóc házépítő hagyomány Gondolatok egy családiház-tervpályázat díjnyertes tervei kapcsán A palócok építészete — csakúgy mint a zalai, a székely, az alföldi — valamiképp úgy rögződött köztudatunkban, ahogy vagy nyolcvan éve a nagy millenniumi kiállítás bemutatta; egy mintaházikóba tömörítve díszlettek a múlt és a jelen együttsoha-nem-működő érdekességei, egymáson hangoskodtak a legszebbnek tartott vonások. Holott a palóc település, palóc ház igazabb jellemzői — ahogy a történelmi-társadalmi keretekben alakuló jelenségek lényegi vonásai általában — csak a formá­ lás, a formaőrző-változtató gyakorlat folyamatában ragadhatok meg. Nem steril nemzeti vonásokon át, hanem gyakran a kör­ nyező népekével számos tekintetben analóg megoldások közös gyökerének felismerése révén. Ha a mai egyre tudatosabb ter­ vezés idején az építész a palóc házépítő hagyományt kívánja hasznosítani, a megszűntetve-megőrzés sok évszázados folyama­ tából okulhat. Természetesen nem „palóc házakat” kell tervez­ nünk. (Nemcsak azért, mert a sajátosan palócnak tartott vo­ nások megritkultak, hanem a tervezés logikájából eredően is.) Az elmúlt évek családiház-tervpályázatai — köztük a Bor­ sod megyei is, amelynek győztes terveiről szó lesz — lényegé­ ben kudarcra ítéltettek, hiszen a népi motívumok szorgos meg­ idézéséval készült épületterveket eredményeztek, és nem adtak életmódváltozatokra, várható életmódváltozásokra tervezett térrendszer- és működési modelleket. A tervek jelezték, hogy a jelen építészköztudata a takarék-, a minimummegoldások sablonjaiba ragadt. A házgyári lakások számos kínosan hely­ takarékos (helyhiányos) egységét láttuk viszont. Mind a törté­ nelmi hagyományokhoz, mind a jelen és jövő tér- és berende­ zésszükségleteihez való ilyen viszonyulás ma még általánosan jellemző. A rövid távú adottságokon, a közelmúlt hagyományán, a jelen pillanaton csüngve azonban lehetetlen meghatározni a társadalmi emberi élet gazdagságát kibontakoztató utakat. A z életforma-változások gyorsasága miatt a mai falvak há­ zaira fokozottan érvényes, hogy a változó működésformák op­ timális szinten tartásához fölös, de szűkíthető terek, felszerelé­ sek. kapcsolódási, bővítési lehetőségek szükségesek. A palóc házak történeti átalakulásai (ahogy a háromtrak­ tusos hagyományos falusi házaké általában is) szembetűnően jelzik a bővítés-átalakítás és a kapcsolódások kiváló lehetősé­ geit. Az épületek körében az igazán sajátos, a földrajzi fekvésből, a társadalmi szerepből, a család és a nagyobb közösségek rend­ jéből (valamint nem utolsósorban a környező népcsoportokkal való kölcsönös kapcsolatokból) következő palóc vonások a jelen felé közeledve egyre inkább a részletmegoldások rendszerére szűkülően érhetők tetten. A hagyományos falusi lakóépület-gazdasági épület együtte­ sek — avagy, a lakóházakon belüli helyiségek is — melléren­ delő viszonyokban jelentek meg. A közterület nem vált el éle­ sen a házak előtti-melletti területtől. Többnyire csak a múlt század elejétől kezdtek kerítést vonni a telkek és az utca ha­ tárán. A palóc vidékeken — de más hazai területeken is — jel­ lemző, hogy a lakóépületek, ólak, színek, csűrök nem alkottak olyan zárt egységet, ahol egyes funkciók és építmények mások­ nak nyilvánvalóan alárendelődtek volna. A kocsi, az állatok, a gabona elhelyezése a lakások kialakítása terén kevés korlá­ tozást kívánt, és viszont. Embert, állatot, terméket egyaránt megilletett a biztonság, a gondozás, a megbecsülés, de egy te­ kintélyes saját szabad tér is. A különböző funkciójú tereket koncentráló, többszintes ko­ rai nyugat-európai „lakógépekhez” képest lényegesen kevesebb érintkezési felületen alakultak egymáshoz a hazai gazdaságok terei. Lakás és környezete között újfajta — országosan egységes — „szellemű” hierarchia kiépülését mutatja az utóbbi évtize­ dekben épült családi házaink legtöbbje. A lakóház feltétlen ura a teleknek, de amennyire teheti, az utca terében is jelen van. A beton-acél kerítések az utcáról agresszíven szakítanak le újabb „telekhez valót” . A közös tértől elzárkózó, azt lefokozó épületek mögött a korábban fáktól, más növényektől is részben takart kamrák, ólak saját védőterületüktől megfosztottan, alá­ rendelten sorakoznak. A családiház-tervpályázat a lakóépületek környezetének formálására nem hozhatott széleskörűen érvényesíthető elveket. A tovább nem őrizhető, hangulatos csűrök, színek, istállók meg­ üresedett helyén, nosztalgiától tápláltan, kicsinyített csűr- és istállóformák születtek. A főzés-étkezés, a csoportos együttlét, a csend és a zajos házimunka, a pihenés és a szellemi munka terei, a gyerekek játszóterületei jól követhetők a régen épült és a most tervezett lakóépületeknél egyaránt — a kialakult életmódfélék, a térkap­ csolások és a lakásberendezés fix pontjai ismeretében. A hagyományos palóc ház helyiségei — viszonylag kis kül­ ső alakváltozás mellett — számos, életmódváltozáson alapuló funkcionális átrendeződést elviseltek, illetve megengedtek: a leg­ több funkcióval terhelt helyiség méretei kitágulhattak, kivéve a keménykonstrukció miatt csak korlátozottan bővíthető pitvarkonyha sávot. A hagyományos dunántúli házaknál természetesnek tűnhet a nappali lakásfunkciók egy térbe koncentrálása, hiszen a he­ lyiségek mindegyike kívülről, az udvarról közelíthető meg (hogy a füstös konyhából ne tóduljon a korom a többi helyiségbe), s így (feltételezhetően) a közlekedés nehézségeit elkerülik a la­ kók. A palóc házakban a helyiségek összenyithatók, mégis az egy helyiségbe való tömörülés a jellemző (amíg a kemence a tűzhellyel az „első házban” áll, talán még fokozottabban, mint a dunántúliaknál). Az egy-két helyiségbe, különösen a főzőtűzhely köré zsú­ folódás szokását alig módosította a mai kockaházak térkapcso­ lásmódja: a helyiségek szinte mindegyikének egy folyosóra szer­ vezése. Ez a folyosó (előszoba) a közlekedő fő irányítója. Sze­ paráló, közvetítő középponti tér — magába vonó erő nélkül, to­ vábbtaszító karakterrel. A bejárat melletti konyha lépett az egy­ kori pitvar-konyha együttesek, a sokfunkciós „házak” örökébe. Mindez arra utal, hogy a családtagokat és tevékenységüket nem szükséges mindenáron külön terekbe tervezni. Sőt, lehető­ vé kellene tenni a lényegi közös funkciókra alapozódó tartós egy térben tartózkodásukat. Ugyanakkor a szeparálható terek sajátos funkciókra rendezését is elő kell segíteni. Az eddigiek ismeretében a leglényegesebb kérdés: milyen modellbe foglaltan lehet szintetizálni a polgári háztartásban szét­ bomlott, a falusi lakásba transzponáltan túlságosan egyenlőtlen térkihasználtságot eredményező, alá-fölé rendelt lakásrészeket? A z egykor városi cselédek számára elkülönült konyhát, házi munkateret, a felnőttek világától elzárt gyermekjátszóhelyeket, a világeseményekhez kapcsolódó, az egy térben tartózkodóktól elválasztó tv-teret, a fokozódóan helyigényes szellemi munka (tanulás, önképzés) helyét, a lakás és környéke alakítására fel­ szerelt, a gyerekek számára „világalakító” lehetőséget biztosító barkácsműhelyeket, és a mindenek fölé rendelt „társalgósza­ lont” , a különböző időben jelentkező pihenőigény, a jövedelemkiegészítő túlmunka jellege szerint változó egyéb lakásrészeket. Folyamatos modellezés, kísérletezés, értékelés nyomán fokoza­ tosan körvonalazódhatnak bizonyos folytonosan, de szabályozot­ tan változó formáló elvek. Innen továbbindulva nem lenne szerencsés túlságosan rész­ letezni, miért nem jelentenek a pályázati tervek az eddigi gya­ korlatot hatékonyan kedvezőbb irányba orientáló megoldásokat. Ne is kérjünk számon a főzés-étkezés, gyermekjáték, társas érintkezések, nem zajos házimunkafélék, az ünnepek szertartá­ sai számára egyetlen, érzékenyen tagolható teret. Az utcai ol­ dalra helyezett nappali görcsös túlhangsúlyozásában ludas lehet a csakazért-is-használni-fogják-a-tisztaszobát tervezőasztali gon­ dolat. A nagy társalgó, a tevékenységek sorára alkalmas nap­ pali álma nem új. A tervekben jelzett berendezés és a kapcso­ 23 �lódások alapján azonban kevés fajta tevékenység folyhat a ja­ vasolt nappali egységekben. Ezek a konyha-étkezőtől elszakadt terek lényegében a tv-nézés és az illedelmes beszélgetések ke­ retét adják. Az újabb kísérletek megszabadították a nappalit a tv-től, a kissé kitágított lakóelőterekbe helyezték át azt. E te­ rek egyúttal a konyhát is kisegíthetik néhány odapréselt funk­ ció átvételével. A nappali azonban továbbra is töredékkihasz­ náltságú marad. Talán, ha a konyhák jelenleginél lényegesen ha­ tékonyabb szellőzési megoldásai — várhatóan néhány éven be­ lül — elterjednek, a főzés-étkezés, társalgás, játék, csendes há­ zimunka, tv, egyetlen, ma még hiányzó középponti teret kap­ hat. A gyarapodó szellemi tevékenységfélék és tartozékaik is elég számosak és lényegesek ahhoz, hogy hamarosan elkülöní­ tett, állandó teret kapjanak, talán az újraértelmezett, bizonyta­ lan státusokból kiemelt „tiszta szobák” keretében. Így a lakás valóban legtársadalmibb arcával fordulhat az utca, a közös tér felé. A hagyományos palóc építkezés sajátos — szimbolikus je­ lentőséggel is megerősített — szerkezeti elemei a sasfák és a bódoganya. A bódoganya nevű oszlop az ázsiai anyaistennő-kul­ tusz emléke. Idegágos néven ismert a szlavóniai magyarságnál is. A z altáji és ugor népek eget tartó világfája ez. Az anyais­ tennővel, minden élet adójával és fenntartójával azonosították. E népek az eget négy oszlop (sasfák) által tartott fedélnek, sá­ tornak képzelték, amelyet középen a világ középpontjából nőtt világfa támaszt alá. Díjnyertes terveink e téren is jelzik a modellező, rendszer­ alkotó szemlélet köztudatbeli gyengeségét. Úgy tűnik, vagy nem tudatosodott, vagy nem fejeződhetett ki, hogy a szerkezet is egyrészt történeti képződmény, másrészt a társadalmi, emberi szabadság kibomlási fokát is jelző jelenség. Ez a különböző anyagú és funkciójú részek kölcsönösen előnyös kapcsolatain, azok sajátos természetének tiszteletben tartásán, illetve kibon­ tásában mutatkozik meg. A részek alá-fölé rendeltségéről nem lehet szó, ha az emberi életfunkciók kiteljesítéséhez valamennyi Népdalszövegek a Vidróczki-dallam ra Az M TA Zenetudományi Intézetének megbízásából jellegzetes palóc népdalok variánsai után kutattam az elmúlt esz­ tendőben. Olyan dalok érdekeltek tehát, amelyek a palóc etnikumra jellemzőek, a magyar nyelvterület más részein el­ vétve, vagy egyáltalán nem találhatók. Gyűjtőútjaim alkalmával gyakran csen­ dült fel egy mélabús dallam, mit derese­ dő hajú falusi nótafák, öreg pásztorok énekeltek jobbára, áhítatosan, rezzenés­ telen arccal, mozdulatlan testtel — bár egy ízben karéjba fogódzkodó menyecs­ kéktől is hallottam frissen, ropogósan, táncdalként előadva. A dallam a magyar népzene ősi stílusának jegyeit viseli. Ereszkedő dallamvonalú: induláskor a magasban szárnyal, majd lassanként alá­ hanyatlik. Tempója lassú és csapongó, igazi rubato dallam. Csak elvétve szolgál­ hatta a társaséneklést, szólóénekre volt igazán alkalmas. A ritmus és a dallam gazdag variációs lehetőséget rejt magá­ ban. Ezt a jó énekesek ki is használják. Példaként említek egy bárnai juhászt, aki hét versszakkal énekelte el a népdalt, és mind a hét szakaszt más és más ritmikai, 24 lényeges; legfeljebb az egyik részt előbb kell megépíteni, mint a másikat, vagy nélkülözhetetlenségük különböző távon válik nyilvánvalóvá. Hogyan „él” a pályázati munkákban a palóc ház legerede­ tibbnek tartott eleme, az elülső eresz (vízvezető, csöpögő, fara­ zat, üstök)? (A tetőszerkezet vasbeton gerendák sorolásával elő­ állított, szerkezeti leleményesség terén szegényes födém fölé emelkedik.) A kinyúló tetőereszek a sokfunkciós nyitott térrészek védelmét kedvezőtlen szerkezeti kialakítással és csak töredéke­ sen oldják meg. Megjelenik a népi építésmódból funkció híján „kikopott” első eresz. Szerepkörét nem leltük, ráadásul a hom­ lokzati falsíknál beljebb süllyesztve állandó beázásveszélyt okoz. A tetők hajlásszögének megválasztása is figyelmet érdemel. Az utóbbi évtizedek a sátor-, manzárd-sátor tetők mellett meg­ teremtették a nyeregtető-torzszülötteket is. A lehető leghatáro­ zatlanabb ferdeségű, aszimmetrikus megoldások keletkeztek, szemben a hagyományos tetők szimmetrikus, legfeljebb átlójá­ ra fektetett fél négyzet „hegyességű” oromfalas megoldásaival, Az egyenlő oldalú háromszög (az egyik terven), vagy az asszi­ metrikus háromszögek, az alattuk elhelyezkedő téglalap vagy négyzet alakokkal oldalirányok, szögek terén rokonságot nem mutatnak, így összeillőségük helyett szembenállásuk lehet ér­ telmes. Az a fajta ellentét azonban, amely két, sterilen tiszta képlet között jelenik meg itt, idegen a természeti-társadalmi folyamatok sokfokozatú, sokszálú, rejtett és nyilvánvaló taszí­ tásokból és rokonulásokból épülő szembenállásféléktől. A palócság építészetének új, sajátos vonásait ne keressük igaztalan türelmetlenséggel a tegnap és ma épült lakóházak kö­ rében. Falvaink lakossága harminc év alatt mélyreható változá­ sok sorát élte át. Új életformát keresve, kezdeti tájékozódásuk nem irányulhatott olyan jelenségekre, amelyek már bizonyos életvitelbeli otthonosságot, a tágabb környezettel való újra azo­ nosulást feltételeznek. Reményeink szerint a következő évtize­ dek bizonyosan megteremtenek — ha nem is évszázadokkal ez­ előtti körvonalakkal — olyan nagyobb területen, országrészen érvényes építészeti sajátosságokat, amelyek helyi, földrajzi, gaz­ dasági, társadalmi jellegzetességekben gyökereznek majd. K őszeghy Attila dallami változatban, s mindezt a legter­ mészetesebben, az erőltetettség legkisebb jele nélkül. A dallam sorai rövidek, a kétütemű, ősi nyolcas szótagszámú népköltészeti al­ kotások énekelhetők e népdalra. De ami válóban arra késztetett, hogy erről a népdalról szóljak, az a rendkívül változatos szövegvilág, melyet a dallamra énekelnek. Hallottam ugyanis ezt a nép­ dalt pásztordalként, betyárballadaként, rabnótaként, mulatónótaként, panaszdal­ ként, szerelmi dalként, bányászballada­ ként, sőt táncdalként is. A pásztorszöveg — más pásztorszöve­ gekhez hasonlóan — erősen az állatte­ nyésztő életmódhoz kötött. Az emberek között keveset mozgó, az állatokkal együtt élő, azokkal együtt örülő, együtt szenvedő kondás a saját árvaságát ál­ lítja párhuzamba az állat árvaságával: Fekete malac de barna. Árva szegény, mert nincs anyja. Én is árva vagyok, babám, Nékem sincs már édesanyám. Ősszel esik hideg eső, A nyájamnak nincs legelő, Bárcsak egyszer tavasz lenne, hogy a nyájam gyepre menne. mód kínálkozott, és egy ügyes hazugság­ gal kivághatták magukat. A nagyobb álla­ tok eltulajdonítása különben sem számí­ tott náluk erkölcstelen tettnek, inkább betyáros virtusnak tekintették, mellyel nem egy dalukban el is dicsekedtek: Két hete már, vagyis három, Mióta számadóm várom. Amott jön már, amint látom Három fekete szamáron. „Jó napot, te jó bojtárom, Gondolod-e, van-e károm?” „K árod nincsen, de nem is lesz. Míg a nyáj a kezemen lesz.” „Hej, dehogy nincs, hej, dehogy nincs, Hát a vezérürü hol van, kibe vót egy mázsa faggyú, Hat pokrócra való gyapjú.” Esteledik, alkonyodik, Gulya, ménes takarodik, Gulya, ménes takarodik, A számadó káromkodik, A számadó káromkodik, Hogy a bojtár jó bort iszik. Egyik iszik a cseresbe, A másik a cserepesbe, A harmadik a polyásból. Iszik az aranypohárból. (Bárna) (Cered) A másik pásztorszöveg helyzetdal. A helyzetdal a bojtárok szemével láttatja a történetet, azokéval, akik olykor-olykor megapasztották az uraság nyáját, ha erre A Vidróczki-dallam leggyakrabban bal­ ladaszöveggel szólal meg. Ezeket a szöve­ geket két csoportra oszthatjuk. Egyik ré­ szük Vidróczki Márton mátrai betyár meggyilkolásának történetét mondja el a tényleges helyzetre építve, s azt a népköltészet varázslatos világába emelve: Nagy udvara van a holdnak, Nagy híre van Vidróczkinak, Úgy f olyik annak a híre, Mint a patak folyó vize. �Tiribesen nagy a hajrá, Vidróczki is arra sétál. Utána megy Pintér Pista, A baltáját belevágja. „Pista pajtás, ne bánts engem, Nincs rajtam a halóingem, Nincs rajtam a halóruhám, Ne hagyd árván édesanyám.” Pista erre nem hallgatott, Baltával még belevágott. Úgy folyik a piros vére, Mint a patak folyó vize. „No, Vidróczki, itt heverjél, Míg a gőzös ide nem ér. Majd ha a gőzös ideér, Elvitetlek hazafelé.” Jaj de szépen harangoznak, Talán bizony Vidróczkinak. Sír az apja, sír az anyja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nem leszek már többé betyár, Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” (Cered) A gyilkosságról a korabeli sajtó (1873) lényegében a balladához hasonlóan szá­ mol be, de természetesen szárazabban, tényszerűbben. Egy vonatkozásban azon­ ban lényeges a különbség: az ismeretlen népi költő — a betyárballadák hagyomá­ nyaihoz híven — idealizálja a betyárve­ zért, rokonszenvvel szól róla, megindító­ an szép szavakat ad Vidróczki Márton szájába: ahogy gyilkosát kérleli, ahogy szüleitől búcsúzik, feltétlen részvétet kelt a hallgatóban. A Vidróczki-balladák másik csoportjá­ nak valójában semmi köze sincs a mátrai betyár, Vidróczki Márton históriájához. Neve csupán betoldott név egy korábbi betyárballadába. Itt a Vidróczki név eset­ leges, más etnikai területeken más betyár nevét illesztik a szövegbe (Bogár Imre, Rózsa Sándor stb.): (Egyházasgerge) A bordalok, a mulatónóták igazán fér­ fias műfajának éneklése alkalomhoz kö­ tődik (lakodalom, szüret, disznótor, kocs­ mai mulatozás stb.), s így az idézett mu­ latónótában érzékelhető az alkoholtól fel­ hevült ember fenegyerekeskedése, éssze­ rűtlen fogadkozása: „H ej, Vidróczki, most gyere ki, Hét vármegye vár id eki!” „M it ér nekem hét vármegye, Tizenhárom gyöjjön ide.” Igyunk, kinek angyala van, A bankónak négy sarka van, Valamennyi rongyos bankó Mind a kocsmárosnak való. Nem káposzta, ki nem fejes, Nem menyecske, ki nem szemes, Nem menyecske, ki nem csalfa, K i az urát meg nem csalja. Iszok, iszok, addig iszok, Míg a lovam el nem iszom. Majd ha a lovam eliszom, Arra se. lesz többet gondom. „ Édes kedves feleségem, Mosd ki nékem te az ingem !” „ Ki is mosom, kivasalom. Gyenge testedre úgy adom.” (Zabar) (Mátranovák) A rabénekek tulajdonképpen panasz­ dalok, melyek szorosan kötődnek a pász­ tor- és a betyárköltészethez. A Vidróczkidallamra írt szöveg — a műfajra jellem­ ző módon — egyes szám első személyben íródott, és az elfogatás okáról mélyen hallgat. A másik szerelmi dal az érdekházas­ ságba kényszerített fiatalasszony panasz­ dala, melyben már a halálvágy is meg­ szólal: Jaj. Istenem, mi lelt engem, Az én hajdani jókedvem Oda tőlem, mint az álom. Nyugtom sehol nem találom. Jaj, Istenem, de víg voltam, Míg az anyám lánya voltam. De most már hogy nem az vagyok, A búnak is helyet adok. Meg vagyok én búval rakva, Mint a borízű almafa, Kettő-három terem rajta, Mégis terítve az alja. Jaj de beteg vagyok szörnyen, Talán meg is halok könnyen. Jaj, mert annak halni könnyű, Kiért nem hull semmi könnyű. Csütörtökön virradóra Ültem a bánat-hajóra, Tíz órakor lefeküdtem, Egy kicsit elszenderedtem. Megérem még azt az időt, Sírva mégy el házam előtt, Megöleled kapufáját. Úgy siratod a gazdáját. Szemeimet fölvetettem, Három hajdú állt előttem. Kérdem tőlük; „M it keresnek, Talán énértem jöttenek.” „Érted jöttünk, megkötözünk, Városházára vitetünk, Letétetünk a tömlöcbe, A tőmlöcnek fenekére.” (Erdőkürt) (Őrhalom) Sok jó napot éjszakával Eltöltöttem a babámmal, Kit hiába, kit haszonra, Kit a szivem bánatára. Sír az anyja, sír az apja, Sír mind a két testvérbátyja. „N e sírj, apám, ne sírj, anyám, Nemsoká’ betyárkodok már.” Szárad a bokor a tetőn, Haragszik rám a szeretőm. Ha haragszik, mér jár erre, Semmi járója nincs erre. Irigyeim sokan vannak, Mint a kutyák, úgy ugatnak. Adok nékik szép napokat, Hagy ugassák ki magokat. El kell menni, ha esik is, Meg ha nehezen esik is. Nehezen esik a járás. Tőled, babám, az elválás. Be-belőnek az ablakon, Piros vér folyik az ágyon, Szeretője zsebkendője Csupa piros vér lett tőle. lődéssé alakul. A táncfunkció belépésével a tempó és a ritmus szerepe fontosabbá válik, a dallam és különösen a szöveg­ funkció veszít jelentőségéből. A verssza­ kok lazább tartalmi és hangulati kötődése egymáshoz részben ennek a funkcióvál­ tásnak a következménye: Igyunk egyet nagyot, hosszút, Nincsen a jó lóra rossz út, Elmegy az a rögesen is, Hegyen völgyön, laposon is. A magyar népi líra legnagyobb cso­ portját a szerelmi dalok alkotják. A Vid­ róczki-dallam lassú tempójához, borús, hangulatához azokat a verseket illesztik, amelyek a fájdalmat, a búcsút öntik so­ rokba. Kutyakoponyai csárda Zsandárral van körülállva, Körül, körül, környeskörül, Csak Vidróczkit fogják körül. Elég volt a húsz esztendő, Takarjon el a temető.” Felizenek a bírónak, Oldozza fel két karomat, Ne örüljön rabságomnak, Holtig alázom magamat. (Egyházasgerge) Meglepő, hogy a rubato jellegű Vid­ róczki-dallam feszes előadásban, gyors tempóban — táncdalként — is fellelhető. Itt már a szöveg hangulata is megválto­ zik: nyers tréfálkozássá, jókedvű csipke­ Utoljára idézzünk egy bányászballadát, amely akkor keletkezett, mikor már a helybeli falusi lakosság tekintélyes része is vállalta a föld alatti munkát a nógrádi szénmedencében. A parasztság soraiból alakult munkásréteg dallamvilága a nép­ dal maradt, szövegvilága azonban meg­ változott: az új körülmények közé kerülő ember érzésvilágát szólaltatja meg. A helyzet drámai: a bányászlegényt életveszélyes helyre küldi felettese, a legény a fenyegetés után enged, teljesíti a pa­ rancsot, a zsompban elpusztul, kedvese már csak halva láthatja. A ballada műfaji sajátossága a szagga­ tott előadásmód: az események rendjéből egy-egy láncszem kimarad, ami azonban nem zavarja különösebben a megértést: Nem hal meg az Isten soha, Mindenekre vagyon gondja. Gondja vagyon mindenekre, Szegény bányászlegényekre. Jaj de sötét lenn a tárna, Halovány a mécs világa. „Kedves pajtás, mi lesz velünk, Meddig kell még itt szenvednünk?” Mérges a Hevér úr szava, Szivattyúzni küld a zsompba. „Hevér uram, ne küldjön be, Nem jövök ki onnan élve.” „Ha be nem mégy. eridj haza, Ne lássalak itt meg soha!” „Jaj de fojtó a bányalég, Már a mécses lángja sem ég." „Gonosz Hevér, mondd meg nekem, Hova küldted a kedvesem? Jaj, Istenem, most tekints rám, Halva fekszik az én rózsám.” N a g y Zoltán 25 �KÖRKÉP G o n d o la tok a mai szovjet drám áról A z elmúlt színházi évad egyik legkiemel­ kedőbb eseménye volt a II. szovjet dráma­ fesztivál: 40 előadásban 24 orosz és szovjet szerző darabjaival ismerkedhetett a magyar közönség és a szakma; s bár egyetlen, bár­ milyen gondos válogatással is előkészített rendezvény nem alkalmas arra, hogy egy or­ szág színházkultúrájáról, drámairodalmáról megközelítőleg hiteles és teljes képet adjon, arra azonban mindenképpen, hogy felhívja a figyelmet a mai szovjet drámára és szín­ házművészetre, s (más forrásokkal együtt) segítse az új törekvések felmérését. Aligha vitatható: a mai szovjet dráma a soknemze­ tiségű szovjet irodalom reprezentáns, „veze­ tő” műfaja, s a szocialista művészet és az egyetemes emberi kultúra értékei között egy­ re jelentősebb helyet foglal el. A szovjet drá­ mának ez a reneszánsza, természetesen, nem homályosítja el a lírában és az epikában — főként novellisztikában mutatkozó, figye­ lemre méltó törekvések értékét — meghatá­ rozó jelenlétével mintegy másfél évtizedes folyamat „kiérésének” lehetünk tanúi. A mai szovjet dráma élénk társadalmi visszhangja, tartalmi és művészi megújulása természetesen elválaszthatatlan a színházi élet fejlődésétől: vannak izgalmas rendezői egyéniségek (Jefremov, Ljubimov, Tovszto­ gonov stb.), fegyelmezett és újat kereső szín­ házi kollektívák (a moszkvai Taganka, a Szovremennyik, a Majakovszkij, a leningrádi Művész Színház együttesei elsősorban), s fő ­ ként van alkotó, gondolkodásra, vitára, elem­ zésre serkentő légkör a színház, a drámairodalom körül, amit rendkívül jól jellem ­ zett Csingiz Ajtmatov, az Ú t a Fudzsijamára című drámában. Mambet Ajbatov, a darab egyik hőse (az olvasók nevében ugyan, de mégis) a mai szovjet írótársadalom remé­ nyeit és szándékait fogalmazza meg a követ­ kező szavakkal: „A z ember szeretné tudni, hogy egyszer végre igazi irodalom is szü­ letik mindarról, amit megértünk, a mi nem­ zedékünk élményeiről. Arról, hogyan éltünk. Hogy azoknak, akik utánunk jönnek, ugyan­ úgy kell-e élniük? Ezekre a kérdésekre ki­ zárólag az irodalom, csakis az irodalom ad­ hatja meg a választ...” A szovjet dráma (és színházművészet) mai reneszánsza azonban mégis elsősorban iro­ dalmon kívüli, azaz elsősorban társadalmi természetű tényezőkkel függ össze. A közgondolkodásban, a mindennapi életben, az emberi kapcsolatok, szokások, igények és törekvések világában is mélyreható változá­ sok mentek végbe; bizonyos, végérvényesen lezártnak vélt kérdésekre — most a viszony­ lag békés körülmények között felnőtt új nemzedékek igénylik ezt — újból és a ko­ rábbitól eltérő módon kell választ adni. A z emberi kapcsolatok minősége, a munkához, a múlthoz való viszony tartalma, az erkölcsi normák változása ma a szovjet társadalom érdeklődésének középpontjában áll — s eze­ ket az új formában (s sokszor új tartalom­ mal) megjelenő konfliktusokat leginkább a dráma képes kifejezni; az egyes ember er­ kölcsi rendjében és világképében egyszerre jelenlevő ellentmondásos erőket éppen ez a műfaj, a dráma képes tükrözni, különösen akkor, ha ez a tükrözés olyan becsületes, néha szinte önkínzó őszinteségű önelemzés szándékán alapul, amint ez a mai szovjet írók többségénél tapasztalható. Már említett 26 drámájában Ajtmatov, aki nagyon pontosan diagnosztizálja a problémákat elsimítani aka­ ró kispolgári magatartást, a „volt-elm últ” szemlélettel vitatkozva a praktici sta maga­ tartással polemizál, s állítja vele szembe az új, a múltat a jelen érdekében megérteni akaró gondolkodásmódot. „ A lmagül: A z egyéniségekkel mindig volt elég baj. Am it az idők megkövetelnek, an­ nak meg kell lennie, és kész. A történelem menete ellen nincs apelláta. Mambet: De az embernek a maga számá­ ra legalább értelmeznie kell a történelmi fo ­ lyamatot.” Ez a szándék ma különösen jellemző a szov­ jet írókra. Innen következik például, hogy a Nagy Honvédő Háború ma is központi he­ lyet foglal el a szovjet irodalomban, de vá l­ tozóban van ábrázolásának módja; tágultak a nemzedékek, az egész nép sorsát megha­ tározó történelmi esemény megközelítésének lehetőségei. Rendkívül jellemzően mutatja e lehetséges írói látásmódok (korántsem tel­ jes) skáláját öt, a Szovjetunióban élénk vissz­ hangot keltő dráma alapproblémája. Csingiz Ajtmatov Ú t a Fudzsijamára, Alekszej A r­ buzov Az én szegény Maratom..., Andrej Makajonok Ítélkezés, Vera Panova Szállnak az évek, Mihail Roscsin Szerelvény a hátor­ szágba című darabjainak témája a háború, de még inkább: a szándék az emberség megőrzésére a háború viszonyai között. K i­ fejezetten „hagyományos háborús” témájú darab közülük csak az Í télkezés (amely egyben a leggyengébb is). A z elmúlt évtizedben írott háborús témájú mű­ vek szerzői nem csupán és nem elsősorban emléket kívánnak állítani a nagy történelmi eseménynek, a szovjet emberek hősiességé­ nek — megtették ezt már sokan előttük, s nemegyszer művészi fokon. A háborúban élő, vagy azt túlélt ember viszonyrendszeré­ nek feltérképezése, a rendkívüli körülmé­ nyek között kifejlődő magatartástípusok elemzése a mai írói nemzedék számára az aktuális erkölcsi tanulságok, következtetések megfogalmazására lehetőség. Ajtm atov pél­ dául a bátorság, az erkölcsi bátorság prob­ lémáit vizsgálja. A „Fudzsijamán” , Kirgizia egyik hegycsúcsa közelében összegyűlnek az egykori frontbarátok, négyen (közülük hár­ man feleségükkel). Múltjukról, megtett út­ jukról, mai helyzetükről vallanak, s habár mindegyikük igyekszik megnyugtató, derűs képet adni életéről, hamar kiderül: árulás bűne, terhe nyomja lelküket — veszni hagy­ ták a közülük legkülönbet, barátjukat, Szaburt. Szabur ugyan nem a németek áldo­ zata lett, él ma is, igaz, tőlük távol, elzüllöt­ ten; a lényeg azonban, hogy a háborúban is együtt harcoló barátok hallgattak, amikor Szaburt, a fiatal poétát néhány vitatható „ V idám és jó volt, s tán konok,” �sora miatt meghurcolták, s akit — bár ké­ sőbb rehabilitálták — ez a megrázkódtatás emberileg végképp összetört. Szabur, mint a jelenlevők visszaemléke­ zéseiből kitűnik, a Szovjetunió területének felszabadítását követő napokban „Ha elné­ mul m ajd a háború” címmel poémát írt, amelyben az őszinte, kritikai hangon meg­ énekelt békevágy kétkedéssel párosult: mi­ ért a további harc, a tengernyi szenvedés? Ez az alighanem annak idején nemcsak Szaburban felvetődő kérdés, meglehet, paci­ fista szemléleti alapokra épült, s megértésre nem találhatott. Szaburt azonban kétségei közepette barátai magára hagyták (vagy tán maguk sem mertek e gondolat mélyére ha­ tolni), s barátjukat a gyanakvás légkörében elítélik: Szibériába kerül. Az „árulás” miatt érzett bűntudatot próbálják „kibeszélni” ma­ gukból, de akaratlanul is önmaguk felett ítélkeznek az egykori elválaszthatatlan jó ­ barátok. Ajtm atov drámájában, mint több korábbi művében, az emberség tartalma áll a középpontban. Maga szinte ars-poetica­ szerűen meg is fogalmazza szándékát: „Jo­ szif Tatajevics: Mire tanítson a mi művé­ szetünk? Becsületességre, hűségre, önfelál­ dozásra, állhatatosságra, jellemszilárdságra, és végül hősiességre. Hősiesség nélkül nem tu­ dom elképzelni a mai ember arculatát, nap­ jaink emberét... Itt vagyunk mi, végigharcol­ tuk a háborút, talán nem vagyunk alkalma­ sak követendő példának? Mambet: Úgy van, én is teljesen egyetértek ezzel: a művészet nevelje az emberben a legigazibb erkölcsi értékeket. De hogyan — ez a kérdés! A mű­ vészet örök kérdése. Mindaz, amit itt ilyen szenvedélyesen felsoroltál, egy szóban ösz­ szefoglaIható: emberség. Igen, igen, ember­ ség. Én ebben látom a művészet legfőbb sze­ repét.” A z emberség és hősiesség ilyen finom szembeállása nem véletlen. Valójában, A jt ­ matov számára ezek a fogalmak, illetve er­ kölcsi tulajdonságok nem zárják ki egymást. Számára a belső összefüggések és a megha­ tározott történelmi körülmények között egy emberben kifejeződő formák érdekesek. A hősiesség tartalmának árnyaltabb be­ mutatása természetesen számos dramaturgiai változást von maga után. Eltűnőben van a kiemelkedő hősök, valamint a néptömegek romantikusan felfogott megkülönböztetése, a széles ecsetvonásokkal megrajzolt történelmi tabló, egyszerűsödik a cselekmény, az író figyelm e egyre inkább a belső, pszichikai fo ­ lyamatok felé fordul. Ezt éreztük már a Csendesek a hajnalok megrendítő képeiben, de még jobban megmutatkozik ez a tenden­ cia Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című drámájában is. (1975-ben, a győzelem 30. évfordulójára írta Roscsin ezt a darabot, s ugyanabban az évben mutatta be a moszk­ vai Szovremennyik Színház. A Magyar Te­ levízió három évvel ezelőtt vitte képernyőre a tragédiát) Roscsin a hősiesség, az erköl­ csi nagyság példáit nem a frontharcosok kö­ rében, nem a pillanatonként ismétlődő élet­ veszély keretei között, hanem a Moszkvából a hátországba evakuáló asszonyok, egy ki­ települő gyár leendő munkásnői között talál­ ta meg. Születés és halál, mindennapos ve­ szekedések, „vodkázások” és majdnem natu­ rálisan hétköznapi életmozzanatok adják a darab külső kereteit. Emberi gyengék, mo­ solyogtató és bosszantó fogyatékosságok hi­ telesítik a messzi ismeretlenbe utazó asz­ szonyok hősiességét, ami nem egyéb, nem több, mint az élethez való ragaszkodás, a hit és továbbélés vágya. A drámában tulajdonképpen kevés törté­ nik. A vonat 1911 őszén, a háború legnehe­ zebb heteiben kelet felé tart. A szereplők — nők, öregek, gyerekek — kényszerű semmit­ tevésben, bizonytalanságban, de valami ret­ tentő, elszánt élniakarásban utaznak. A csüg­ gedés, kishitűség természetesen ebben a va­ gonban is felüti a fejét. Kínzó vágy — hal­ lani végre jó hírt — és haragos szégyen tölti el az utazókat az újabb kudarcok hallatán. De mindig van valaki, ki erélyes, okos szó­ val, tréfával vagy éppen új témával meg­ kísérli feloldani a belső, a robbanás hatá­ ráig növő feszültséget. Megint más oldalról él a háború élménye Arbuzov drámájában, Az én szegény Mara­ tom... című művében. Marat, Leonyidik és Lika az ostromlott Leningrádban találnak egymásra, kötnek szoros barátságot. De a közös álmodozások, a hármójukat összefűző közös élmények csak ürügyet szolgáltatnak ahhoz az önvizsgálathoz, amely a háború utá­ ni nemzedéknek — úgy tűnik — elkerülhe­ tetlen kötelessége. Arbuzov drámája 1965-ben született, figu­ rái, konfliktusai mára már ismert, megszo­ kott képletek: a körülményekbe beleszokó, önmaga álmait feladó „konformista” („E l­ fáradtam... azért, mert az ember leginkább akkor fárad el, ha egy helyben áll!” ), a min­ dig megújulni kész, önmagával és a világgal állandó harcban álló „dühöngő” fiatal és a kettejük között őrlődő, de végül is az érté­ kesebbet, igazabbat választó harmadik. Is­ mert képlet — Arbuzov drámája azonban ma is érdekes, izgalmas. M iért? Talán azért, mert az akkor negyvenévesek közérzetét elemző önvizsgálat, az akkor feltett, de kel­ lőképpen meg nem válaszolt kérdések logi­ kusan vezetnek el a mai elemzésekhez, mint­ egy megvilágítják a mai morális érzékeny­ ség kifejlődésének útját. Megharcolni a har­ cot, s aztán békében elfogadni a viszonyo­ kat, tudomásul venni a feltételeket, vagy ke­ ményen birkózni önmagukkal és másokkal a jobbért — csak látszólag könnyen eldönthe­ tő kérdés. Arbruzov arra figyelm eztet: a le­ egyszerűsítések, a hamis belső béke vezethet igazi kudarchoz, a csata igazi elvesztéséhez. Ez, a „kívül-belül harc” élménye, az ön­ magunkkal, a megszokásokkal, beidegződé­ sekkel való szembenézés igénye teszi olyan érdekessé az úgynevezett „termelési” drámá­ kat is. Nem tagadható: a magyar olvasó, színházlátogató számára ez a szovjet eszté­ tikai és kritikai szakirodalomban elfogadott terminus technicus nem hangzik túlzottan jól. A sematizmus korszakát idézi, azt az ábrázolásmódot, amely a termelő, dolgozó embereket elsősorban a munka külsődleges dologi oldalai felől mutatta be, olyanokként, akik az újabb és újabb munkasikerek, ter­ melési rekordok elérésében csakis a sötétben bújkáló ellenség szabotázsakciója akadályoz­ hat meg. A munka — ennek az ábrázolásmódnak a receptje szerint — a boldogság közvetlen forrása, az alkotó, vidám élet fe l­ tétele. De a magyar olvasó, néző számára idegen ez a műfaji megjelölés azért js, mert azt sugallja, hogy a drámai mű témája ma­ ga a termelés, a munka, a konfliktus az em ­ beri alkotó, teremtő erő és a külső termé­ szeti világ között. Valójában: azok a szín­ padi alkotások, amelyek az újat alkotó em ­ bert a munkájában mutatják be: emberek közötti konfliktusokat ábrázolnak, különböző erkölcsi értékrendű, szokásokkal, vágyakkal rendelkező emberekről szólnak. A meglehe­ tősen terméketlennek és lényegtelennek tűnő terminológiai meditációt félretéve, most arra szeretnénk a figyelm et fordítani, ami külö­ nösen fontos ezekben a művekben: m egvál­ tozott a munka, a dolgozó ember konfliktu­ sainak ábrázolása, a termelési rekordok, az „ezer százalékok” helyett a mindennapok út­ vesztőiben bolyongó ember realista bemuta­ tása kerül előtérbe. Nem is munkaszervezé­ si kérdésekről van ezekben a drámákban szó, nem egyszerűen arról, hogy lehetne jobban is dolgozni. Sokkal inkább arról, hogy gazdasági gondjaink, kérdéseink elemzésekor morális tényező sem hagyható figyelmen kí­ vül. A z ember, a termelőember nemcsak homo öcononicus, hanem homo moralis is. 27 �Arról kérdeznek e drámák írói, hogy való­ ban tulajdonosai vagyunk.-e gyárunknak, épít­ kezésünknek, s arról: képesek vagyunk-e na­ pi, rövid távú (és személyes) érdekeinket alá­ rendelni egy nagyobb közösségnek. (Sajátos módon a szovjet irodalom előbb és sokolda­ lúbban ábrázolta az érdekviszonyok prob­ lémáját, mint a közgazdasági szakirodalom.) A munka, a dolgozó ember alkotó öröme a harmincas évek óta különös helyet foglal el a szovjet művészetben. Korábban elsősor­ ban a filmművészet klasszikusai (D. Vertov, Dovzsenko és mások) alkotásaiban találkoz­ tunk az alkotó ember örömeinek és gondjai­ nak bemutatásával, ma elsősorban a dráma ad képet a munkájában újat kereső ember gondjairól, a munkához való szocialista v i­ szony kialakulásának korántsem ellentmon­ dás- és konfliktusmentes útjairól. Ezek a drámák közel állnak a publicisztikához. A ny­ nyiban persze, hogy nagyon is aktuális kér­ déseket feszegetnek. (Hogy mennyire aktuáli­ sakat, azt mutatja az a tény, hogy A. Gel­ man Egy pébé-ülés jegyzőkönyve című da­ rabja után a szovjet központi lapok, a rá­ dió és a televízió tíz és tízezrével kapták a leveleket a nézőktől — vitatva, vagy iga­ zolva a szerző koncepcióját.) Ezek a dara­ bok — maradjunk most csak Gelman há­ rom, nagy visszhangot kiváltott munkájá­ nál: Egy pébé-ülés jegyzőkönyve, Visszajel­ zés, M i alulírottak — azonban nemcsak ak­ tuálisak. Aktuális lehet egy jó riport is, v i­ hart is kavarhat, esztétikai értékelése azon­ ban több, mint indokolatlan volna. A több­ let, ami szenvedélyes állásfoglalást vált ki nézőből-olvasóból nem is csupán a kritikus hangvételben, visszás jelenségek alapos el­ marasztalásában van. Ezeknek a daraboknak a szemléleti újdonsága a figyelem re méltó. A z a szemlélet, amely — mert az élet ala­ pos ismeretére épül — nem magára a mun­ kaproblémára irányítja a néző figyelmét. Mindegy, hogy beruházásról, munkaszerve­ zésről, minőségről van-e szó, a lényeg: a munka szocialista jellege nem direktívák út­ ján, hanem éles morális harcokban születik meg — , s ezekben a drámákban sohasem elvont moralizálásról van szó: valós anyagi, egzisztenciális érdekek csapnak össze, nincs deus ex machina, a helyi tévedéseket böl­ csen felülbíráló és a problémákat mégiscsak megoldó „felsőbbség” sem makulátlan. Ezek­ ben a drámákban mégiscsak a morális té­ nyezők iránti érzékenységre figyelhetünk fel. A Visszajelzésben, Sonsakov, a megyei pártbizottság első titkára némileg önkritikusan is megfogalmazza az író, s egyben a társa­ dalom vélem ényét: „A z igazság kimondásá­ hoz nem kell se technikai apparátus, sem építőanyag-készletek. Egyszerűen csak becsü­ let kell és megfelelő bátorság. Ha ma kizár­ juk életünkből, dolgainkból az elemi hazug­ ságot, akkor ennek, szilárd meggyőződésem, gazdasági eredménye is lesz.” Ezekben a „termelési drámákban” sokszor találkozhatunk a magyar irodalmi és film él­ ményekből ismert „nehéz emberekkel” . Is­ merősek és szimpatikusak, bár tudjuk: erőfe­ szítéseiket nem koronázza mindig siker, s nem is mindenben van igazuk. De ezeknek a daraboknak a sikere éppen abban rejlik, hogy írójuk nem kísérli meg az irodalomból szár­ mazó „erkölcsi elégtétellel” kárpótolni őket — mert az élet sem segíti őket mindig dia­ dalra. Konfliktusaik emberiek, hétköznapiak, útjuk, sorsuk sem térhet el tehát a tipikus­ tól. Emberség és erkölcsi tartalom kérdéseire összpontosítja figyelmét a szovjet dráma, természetes tehát, hogy a magánélet szférája is írói bonckés alá kerül. Raszputyin, Druce, Trifonov, Vampilov nevét és darabjait jól ismeri a magyar közönség. A z ő (és más szerzők) darabjainak domináns vonása, hogy a barátság és a szerelem (házasság) témájá­ nak értelmezésének mindegyikük nagy fig yel­ met szentel. A barátság az orosz és szovjet irodalomban mindig is fontos témának szá­ mított. M a olyan szerzők számára, mint Druce, Ajtm afov, Vampilov, a barátság első­ sorban az őszinte emberi kapcsolatot jelenti. 28 Vera Panova Szállnak az évek című drá­ májában, Arbuzov már említett művében, Vampilov Vadkacsavadászatában, Ajtmatov Út a Fudzsijamára című tragédiájában, Druce Az a legszentebb vagy A lélek ünne­ pe című színműveiben az emberi kapcsola­ tok őszinteségéről, ennek igényéről, a bará­ tok felelősségéről rendkívül súlyos gondola­ tokat fogalmaznak meg a szereplők. Mintha belefáradtak volna a szép és kellemes társal­ gásba, a tósztok ünnepélyességébe — a bará­ tok (ha valóban azok) kíméletlen őszinteség­ gel olvassák egymás fejére a másik gyenge­ ségét. Vampilov Vadkacsavadászatában Zilov­ nak, a darab főhősének teljes erkölcsi ösz­ szeomlását nagymértékben az idézi elő, hogy a hazugságoknak azt a rendszerét, amelyet ő jellemgyengeségből fölépít, végül is senki sem leplezi le, a főhős maga fárad bele ön­ maga gyengeségébe, válik erkölcsi hullává. Az őszinteséget tartja a szovjet drámaírók többsége a szerelem, a házasság alappilléré­ nek is. Emil Broginszkij és Eldar Rjazanov A képmutatók című tragikomédiájában a volt házastárssal először boldogságot, azután pedig újbóli vonzalmat hazudnak egymás­ nak. Komédiába ülő kalandjaikon azonban a néző igencsak kényszeredetten nevet: a hazugságba kényszerülő emberek olyan há­ lót fonnak maguk köré, amely végül is érzel­ meiket, erkölcsi tartásukat fojtja meg, s vál­ nak másokat és önmagukat becsapva képmu­ tatókká, akik képtelenek normális emberi kapcsolatokat fenntartani. A hazugság vég­ zetes következményei Vera Panova Szállnak az évek című líraian szép darabjában elfoj­ tott tragédia formájában jelennek meg s a felelősséget vállalni képtelen Bakcsegyin „csak” egy sokat ígérő és feltételek nélküli szerelmet öl meg hazugságával. A Vissza­ jelzésben Gelman a közéleti hazugságok kö­ vetkezményeiről kevésbé líraian szól, a kar­ rierizmusból, kényelemből, vagy egyszerűen gyávaságból hazudókat a színházi vádlottak padjára ülteti, s nem kétséges: ez a társada­ lom ítélete is. Napjaink szovjet drámája elsősorban az erkölcsi érzékenység, a személyiség felé for­ duló, növekvő figyelem tekintetében egysé­ ges. Tematikai és stiláris szempontból rend­ kívül sokszínű. Ha valami rokonságot a kü­ lönböző stílustörekvések között mégis fellel­ hetünk, az elsősorban a teatralitás és a pá­ tosz elutasítása. Hétköznapi emberek ismert, mégis művészileg mélyebben átélt, megfogal­ mazott konfliktusai, kis és nagy vágyai je­ lennek meg a mai színpadon — mégsem szürkén, az élet puszta utánzásaként. Fontosat mondanak el: azt, hogyan válik fi­ lozófiailag megalapozott erkölcsi értékrend társadalmi valósággá, milyen konfliktusokon keresztül tör magának utat az Új, milyen áldozatokkal és buktatókkal jár a régi és az új harca. A mai szovjet dramaturgia nem él a modern nyugat-európai színház fogásai­ val. Nem sokkol, nincs időjáték, a groteszk vagy az abszurd elemekkel is csak elvétve találkozunk. Ezek nem is hiányozna k, mert a gondolatok súlya, az alkotók művészi fe ­ lelősségtudata ezeket a formai zsonglőrködé­ seket nem is igen teszi lehetővé. Ha vala­ mit mégis hiányolunk: az a szatirikus haj­ landóság, a kritikai fegyvertár szűkössége. A színházat a Szovjetunióban nagyon ko­ molyan veszik, annyira komolyan, hogy ma­ jakovszkiji méretű szatírával, de még a go­ goli hagyományok folytatásával sem igen ta­ lálkozunk. Vannak persze szellemes repli­ kák, de a szovjet drámaírók többsége még túlságosan közelinek látja napjaink társadalmi valóságát ahhoz, semhogy napjaink Osztap Benderein (akik ma is léteznek) mulatni és mulattatni tudna. Teljes képet adni e rövid ismertetés ke­ retében a mai szovjet drámáról nem lehet, célunk is csupán néhány gondolat, néhány karakterisztikus jellemvonás felvillantása volt. A részletesebben tájékozódni kívánók­ nak a Szovjet Irodalom című folyóiratot és a mai szovjet drámák ez évben megjelent an­ tológiáját ajánljuk. Kiss Aurél Kertész Ákos: Kasparek Kertész Ákos jó elbeszélő, a szó eredeti értelmében. Mielőtt eldöntené az olvasó, hogy egyáltalán tetszik-e neki egy-egy Kertész Ákos-írás, egy bizonyos: érdekes­ nek találja, sőt érdekeltnek találja önma­ gát benne. Nem másodrendű szempont ez, mert érintett szerzőnk nagy mesterségbeli tudására vall. Ez a tudás kamatozik Ker­ tész Ákos új kötetében, a K asparekben is. A legelső szinten a hangnemi változatos­ ság ragadja meg az olvasót. A bevezető kisregény (A ki mer, az nyer) meglehe­ tősen könnyed hangvételű, de sokban em­ lékeztet a korábbi, Névnap című drámára. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy gyen­ gébb annál, elsősorban a sok sztereotip elem miatt. Ami mégis értékes alkotássá teszi, az a sajátos komikum, amely a természe­ tes és a szokatlan jelenetek groteszk egy­ másba fonódásából ered. A z ezt követő elbeszélés (A világ rendje) ironikus hang­ vételű: „a világ rendje” azáltal áll helyre, hogy az ember józan gondolkodásától vagy emberi érzelmeitől visszatér állati ösztö­ neihez. Nagyon lényeges kérdéseket vet föl az író. Élüket némiképp tompítja, hogy az első három írásban a végtelen hosszú­ ságú mondatok olykor modorosnak tűn­ nek föl, helyenként bőbeszédűek is. A címadó novella stílusban és hangnemben eltér az előzőektől: a mondatok tömöreb­ bek, s a többi elbeszélés groteszkbe haj­ ló komikuma után erre sokkal inkább a humor a jellemző. A komikum még a kö­ tet befejező művében, az Özvegyek című drámában is lényeges elem, sőt itt mélyül el igazán. Csak egy példa: talán nem be­ magyarázás, ha Anna és Hanna szembe­ állításában egészen finom Shakespearepersziflázst érzünk. A kötet írásainak világa, a munkás- és a művészélet ismerősek Kertész Akos elő­ ző műveiből. A megközelítés módja is ha­ sonló: szerelmi kalandokból bontakoznak ki a szereplők egyéb alapproblémái. Az író többnyire mégis elkerüli az önismét­ lés csapdáját. A testi szerelem és a házas­ ság témája A világ rendjében válik kulcs­ fontosságúvá, s ez az egész kötet gondo­ latvilágát elmélyíti. Ezt az elmélyítést né­ melyik írás túlzott könnyedsége szüksé­ gessé is teszi: az Aki mer, az nyer néhány részletében borotvaélen táncol közhelyek és közhelyparódiák között. A különböző lelki folyamatok úgy tűn­ nek föl e művekben, mintha egyetlen em­ berben játszódnának le: az egyik szerep­ lőben megjelenő érzelmi mozzanat vagy gondolat a másik szereplőben folytatódik. Így csapnak össze az emberi sorsok már a bevezető kisregényben. Ehhez szüksé­ ges az író kitűnő szituációteremtő készsé­ ge, amely például a Pillanatkép című no­ vellában is megmutatkozik. Ez a „pilla­ natkép” — ha nem olyan mély is, mint Kertész legjobb művei — emberi sorsokat �mutat föl. Az író azonban ezen is túllép: a sorsok pillanatnyi összefonódását, a vé­ letlen emberi találkozások kisüléseit is hi­ telesen rögzíti. Szerkesztőelvére jellemző, hogy egyetlen alaphelyzetből bontja ki mindazt, ami a szereplők sorsában közös. Ez áttételes módon még a címadó novel­ lára is jellemző: romantikus színezetű tör­ ténet egy jólelkű öregemberről, aki csak a kutyákban találta meg azt a társaságot, amelyet az emberektől hiába várt. Az em­ beri sorsok összecsapása az Özvegyekben a leghevesebb. A négy szereplő viszonyát bizonyára világosabbá tette volna, ha töb­ bet tudunk az őket összekapcsoló Kassai Kornélról. A jellemek megformálása azon­ ban így is értékessé teszi a drámát. Han­ na útja, alakja a művészetért mindent oda­ hagyó ember jó szándékának kudarcát mutatja. Anna sorsa azt példázza, hogy a szabályosra kerekített élet embertelenné válhat. Anyuska karaktere az anyai sze­ retet hatalmának végességét jelzi: Róza azt az illúziót látszik cáfolni, hogy a jó­ szívű, önzetlen szerető „végső menedék” de egy kissé leegyszerűsített. A kötet egészé­ ben, az előző novellák erotikus töltése lehet. után, oldó, frissítő szerepe van. A hős azon­ A kötet központi problémája az ember­ ban lényegében Kertész Akos megszokott ség kérdése. Kertész Ákos nem elvontan, hőse: az önmegvalósítást öntudatlanul hanem konkrétan, mai társadalmunkra próbálgató ember. Ha a novellában ki­ vonatkoztatva közelít hozzá. A z Aki mer, rajzolódó parabolaív egy kissé sablonos az nyer kulcsfigurája Vukovics, a gyönge, is, a részletek élettel telítettek. Nem hor­ de ravasz kisember. A homo ludens az doznak igazán mély mondanivalót, de ked­ eszménye, számító módon gondolkodik, vesek, emberséget sugárzóak. Az ember­ nincs benne részvét. A testi szerelem már ség tehát a legnyomorúságosabb körül­ itt a kötet egyik vezérmotívumává válik, mények között is megvalósul, és akarat­ és — bár a további írásokban helyenként lanul is például állítja önmagát — sugal­ túlhangsúlyozottnak érezzük — sokféle je­ mazza a novella. lentést hordoz. Vukovics esetében még Ezután jön az antitézis: az Ö zvegyek. Aki póttevékenység, az Özvegyek Rózája már azonban a kötet eddigi gondolatainak el­ tiszta humánumát jelzi vele. mélyítését várja, némileg csalódik. Kassai Kertész Ákos nagy kérdése tehát — le­ alakjának háttérben hagyásával talán ép­ egyszerűsítve — így hangzik: hogyan érhető pen a lélektani és társadalmi szempont­ el az emberség mai társadalmunkban? ból egyaránt leglényegesebb problémát ke­ A mi kérdésünk pedig az, hogy az író vá­ rülte meg Kertész Ákos. Az író további laszol-e erre. A kötet első három írásában művei talán ilyen szempontból is teljeseb­ inkább csak a problémafölvetés a szembe­ szökő. A Kasparek már inkább „felelő” , bek lesznek majd. (Szépirodalmi, 1979 .) mint „kérdező” novella. Kedves tanmese, D. Rácz István A „ cinizmus" és az „ irónia" védelm ében Széljegyzetek Kerékgyártó István „Az ironikus életformától a cinizmusig” című cikkéhez. (Palócföld, 1980/4.) Minden kijelentés értelmességének előfeltétele, hogy a „közlő” és annak „befogadója” kimondatlanul is egyfajta hallgatólagosan ér­ vényes konszenzus (közmegegyezés) alapján akár a kijelentés egészé­ nek, akár alkotóelemeinek (így a meghatározott fogalmakat jelölő szavaknak) és ezek összekapcsolásának értelmezésében legalább alap­ jaiban egyetértsen. Egyszerűen: azt értse meg a másik szavaiból, amit az velük mondani akart. Ha ez a feltétel nem teljesül, kezdő­ dik a mindennapi pongyola szóhasználatból fakadó s unalomig is­ mert önmagyarázó-önmentegető önértelmezgetések zűrzavara, a „tu­ lajdonképpen én így mondtam, de valójában így és így gondoltam” , a „lehet, hogy rossz szót használtam” — stb. típusú — többnyire min­ den határozott kijelentést kontúrtalan szokásába, végeérhetetlen ki­ magyarázkodásmasszába belekutyuló szájdiaré. A ki csak egy kicsit is foglalkozott klasszika-filológiával, aki csak egyszer is vette a fárad­ ságot, hogy belepillantson, mekkora tudományos nehézséget okoz a Biblia egy-egy óhéber, arámi vagy görög fordulatának hiteles megér­ tése-értelmezése, aki csak egyszer is hajlandó belelapozni egy Platon-, egy Arisztotelész-, egy Hegel-kiadás (csak könnyen hozzáférhető, ma­ gyarul a közelmúltban megjelent példákat említek) jegyzeteibe-kom­ mentárjaiba, könnyűszerrel meggyőződhet róla, mennyire bonyolult, sokszor hosszú életet igénylő tudományos feladat egy-egy látszatra magától értetődő terminus igazi jelentésének megfejtése. Nem azért, mert — mint a hazai elméletellenes közvélemény még ma is hiszi — — a fogalmazás szándékoltan pontatlan, homályos, „arisztokratikus” . Hanem mert minden szó, miként minden egyéb jelentéshordozó köz­ lés értelmét az a szövegkörnyezet határozza meg, amely övezi. (Szán­ dékosan nem azt írtam, hogy „amelyben elhangzik” : ma már külön tudomány, a paralinigvisztika foglalkozik a nem szóbeli megnyilatko­ zások jelentésével, értelmezésével; s ma m ár közhely, hogy a szavak fogalmi értelme mellett ugyanakkora, esetenként pedig nagyobb je­ lentősége lehet az intonálási módnak, a kijelentés fogalmi „tartal­ mával” ellentmondó apró szemvillanásnak vagy fejmozdulatnak, le­ het „csúnya” szavakkal becézni és „szép” szavakkal megvetést-becsmérlést kifejezni, stb.). Különösen nagy és kínos zűrzavart eredményez, ha egy-egy év­ ezredes hagyományra és sokszoros filozófiai elemzésre visszatekintő fogalmat magába szippant, asszimilál a mindennapi nyelvhasználat. Természetesen, kiszakítva az összes, eredeti értelmét meghatározó szövegkörnyezetből, kritikátlanul, vulgarizálva, primitíven aktualizál­ va. A jobbik esetben az efféle átértelmezést „szakemberek” végzik el, — így történhetett meg, hogy (mint századunk egyik legnagyobb kiasz_ szikafilológusa, Loszev vaskos monográfiában bizonyította) Platon filozófiai rendszerének egyik legbonyolultabb és legfontosabb alapfo­ galma, az Idea még a filozófiailag „kiművelt emberfők” fejének több­ ségében is az eredeti „terminus technicus” reneszánsz kori, neoplato­ nista — és filozófusok által félreértelmezett, félreértett formájában — él és használtaik mind a mai napig. A rosszabbik esetben ezt az át­ értelmezést „laikusok” v ég zik el. Úgy, hogy pl. Epikurosz nemes és mély gondolatait az erkölcstelen élvhajhászok „elm életi” önigazolá­ sává („epikureista disznó” . ..), az antik sztoikusok (Seneca, Epiktétosz stb.) filozófiában, vigaszt kereső keserűségét az élettel szembeni kö­ zönyösség apológiájává, a görög szofisták komoly problémafölvetéseit a szavak csűrés-csavarásának „mutatványaivá” , Fichte „tökéletes államról” alkotott utópiáját vagy Nietzsche „emberebb emberről” („Übermentsch” ) megalkotott-megszenvedett álmait a fasizmus (Ro­ senbergnek köszönhető) igazolásává züllesztette le. Nem kétlem, hogy Kerékgyártó István „cinizmust elítélő” cikke a legjobb szándékból fakadt. Csak egyetérthetek vele, amikor ezt írja: „Sohasem igazolhatjuk a semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló ma­ gatartást” , a „terméketlen tagadást” , az „érzelemellenességet” . Vagy­ is: csak egyetérthetek vele bizonyos általa észlelt és napjainkban tár­, sadalmi méretekben terjedő, ismét módiba jövő jelenségek erkölcsi el­ ítélésében. Igaza van akkor is, amikor fölteszi (bá r. sajnálatosan, vá­ lasz nélkül hagyja) a következő kérdést: „M iért van az, hogy az al­ kalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi bajuk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus tár­ sadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, koc­ kázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb m eg­ szabadulni?. . . ” S akkor is igaza van, amikor (sajnos, megint csak a kérdés föltételéig jutva el), fölteszi: „M iért nem veszi föl a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt ar­ ra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják?” Csakhogy — ezt most már én kérdezem a szerzőtől — mindeközben miért nem olvas­ ta el figyelmesebben (ha m ár megírta) cikkének utolsó bekezdését? Ott is azt a félmondatot, m ely szerint „a kérdések pontos megfogal­ mazása... erkölcsi kötelességünk”. Ő ugyanis épp ennek a magaál­ lította követelménynek, a „pontos megfogalmazásénak” nem tesz ele­ get. Rendre „cinizmusról” , „megvető iróniáról” beszél az általa bírált s szerinte mindinkább terjedő társadalmi magatartásformákat je l­ lemezve. Csakhogy a „közérthetőség” látszatát keltve oly magától ér­ tetődősséggel használja ab ovo minősítő kategóriákként ezeket a fo ­ galmakat, hogy ezzel — még a „megvető irónia” relatív létjogosult_ ságának következetesnek ugyan nem mondható, ám legalább toleráns deklarálása ellenére is — tökéletes fogalm i zűrzavart teremt. Okve­ tetlenkedő szőrszálhasogatás volna részemről a fogalmi tisztaság vagy a fogalomhasználat tisztázásának számonkérése? Valóban magától ér­ tetődik, hogy mi a „cinizmus” és a „megvető irónia” , s magától érte­ tődik, hogy ezek ma, hic et nunc, a mi viszonyaink között egyértel­ műen negatív mentalitások, magatartásmódok? „M iből születik újra a cinizmus?.. Azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értelmes emberi létform a kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá.” (Kiemelés tőlem. — K. Cs.) A fenti kér­ dést és a rá adott feleletet nem én fogalmaztam meg, hanem Kerék­ gyártó. Bár az én gyalog, konkrétabb kifejezésmódot jobban kedvelő 29 �elmémnek az ő válasza túl általános, feltételesen mégis elfogadom. Elfogadom azért, mert — a „hamis emberi viszonyokra” történő uta­ lásával — ő maga teszi kérdésessé írása egészének fogalomhasznála­ tát, s ő maga bátorít föl arra, hogy igenis merjek „szőrszálhasogat­ ni” , és merjem rajta számon kérni saját deklarált „erkölcsi kötelessé­ gét” , a „pontos megfogalmazás követelményét” . Nem egy publicisztikai írás feladata, hogy a „cinizmus” és az „irónia” antikvitásig visszanyúló háromezer éves fogalomtörténetét összefoglalja és mondjuk az irónia szókratészi-kierkegaardi-romantikus-Thomas Mann-i, vagy a cinizmus Mandeville-i, szabatosan meg­ határozott fogalmát szembesítse ezek vulgáris, primitív köznyelvi használatával. Efféle igényt nem támasztanék Kerékgyártó cikkével szemben sem, amennyiben írásában nem váltogatná lépten-nyomon e fogalmak teoretikus és köznyelvi használatát, ha nem tettetné azt (megtévesztve a tájékozatlanabb olvasót), hogy a kettő végül is ugyan­ az. Mégis, maradván a publicisztikai keretek között, merőben utalás­ szerűen engedtessék meg fölhívnom a figyelm et az alapfogalmak „pontos megfogalmazásának” fontosságára. Mindenekelőtt: hozzászólásom címét, melyben védelmembe veszem a Kerékgyártó által elítélt jelenségeket (pontosabban: azok alább részletezendő pozitív tartalmait), nem a paradoxonok kedvelése, nem a polgárpukkasztás szándéka íratta le velem. Pusztán szerény „plagi­ zátora” vagyok azoknak az „érzelemellenesnek” , „konfliktuskerülő­ nek” , „üres szerepjátszónak” , „semmilyen értéket nem tisztelőnek” nem nevezhető gondolkodóknak, akik — természetesen nem az em ­ beri magatartás, az egyéni vagy közösségi életforma általánossá ab­ szolutizált normatívájaként — „cinikus” nyíltsággal vallották és hir­ dették a cinizmus és az irónia történelmi-társadalmi létjogosultságát, sőt, erkölcsi-gondolati magasabbrendűségét a szemellenzős lelkesült­ séggel, a naiv altruizmussal stb. szemben. Soruk a „minden bevett szokást... kigúnyoló” Szókratésszal kezdhető, s hosszan folytatható az ókori görög „cinikus” filozófusoktól „a rossz világtörténelmileg po­ zitív szerepéről” elmélkedő Hegelen, a „közjót” az egyéni bűnök ré­ vén megteremthetőnek és megteremtendőnek tartó cinikus Mande­ ville-en, a politika és az erkölcs törvényeit elméleti tudatossággal e l­ sőül szétválasztó Macchiavellin, az erényekben csupán álcázott bű­ nöket, a képmutatásban pedig a bűn erény előtti hódolatát látó La Rochef oucaulton, a Mandeville „cinizmusáért” rajongó (cinikus?) Marxon, vagy — közelebbi példák — a szintén Mandeville cinizmu­ sát igenlő magyar Heller Ágnesen (ld. Portrévázlatok az etika törté­ netéből, Bp. 1976.) át, egészen az ismert magyar marxista filozófusig, Almási Miklósig, aki egyik szép esszéjének nem átallotta ezt a „pol­ gárhökkentő” címet adni: A cinizmus dicsérete (ld. Ellipszis, Bp. 1967.). Jelzésnek, gondolom és remélem, ennyi is elég ahhoz, hogy illusztrál­ jam, mekkora félreértések lehetőségét rejti magában, ha valaki nem „pontosan fogalmaz” . Hanem úgy, mint Kerékgyártó István, aki — cikkéből kitetszőleg — a „pontos fogalmazás követelményét” csak má­ sokra terjeszti ki. Egyetlen mentalitás és életforma, így a cinikus és az ironikus sem létezik általában. Reakciók — szellemi-ideológiai és életgyakor­ lati reakciók — bizonyos adott, konkrét történelmi-társadalmi körül­ ményekre. A szentimentális-moralizáló kritika (amiről Marx egész életében csak a legkíméletlenebb gúnnyal és megvetéssel beszélt), a bár jószándékú, de gyermekdeden naiv altruizmus, a szenvedő em­ bertársainkkal szembeni jótékonykodásra buzdító fölhívások, vagy — frissebb példákkal élve — a 60-as— 70-es évek fejükön virágko­ szorúval közlekedő s ismeretlen embertársaikat is csókkal köszöntő (szelíd!) hippijei, a „ne háborúzz, inkább szeretkezz” jelszava stb, stb. rokonszenvet érdemelnek ugyan (többet, mint amennyit nálunk akár hivatalosan, akár a közvéleménytől kaptak és kapnak) azonban a történelmi tapasztalatok szerint ettől még soha nem váltak vala­ melyest is hatékony ellenszereivé azoknak „a hamis emberi viszo­ nyoknak, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és el­ lentmondás az értelmes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja...” A legjobb esetben is csak egyéni életformát, egyéni lehe­ tőséget, egyéni megoldást biztosítanak; lehetővé teszik— egyéni élet­ programként — a bátor, sokszor heroikus kivonulást abból a társa­ dalmi környezetből, amelyet egyénileg (erkölcsi és egyéb okokból) elviselni nem tudnak és akarnak, amelynek „cinizmusát” , „nihiliz­ musát” , „elidegenültségét” undorral eltaszítják, megváltoztathatósá­ gában azonban nem hisznek, Ők soha nem cinikusak! Ők soha nem ironi­ kusak! Ők hisznek benne, hogy teremthetők ember és ember között ki-nem-üresedett, formalitásoktól mentes, tartalmas emberi kapcsolatok, ők a kivonulás gesztusával teszik le a voksukat valamilyen másfajta élet­ modell lehetősége mellett, ahol a nevezetes kanti maxima értelmében em­ ber az embernek csak célja lehet, eszköze nem, ahol lehetségesek olyan interszubjektív viszonyok, melyek közepette az egyik ember a másik számára nem csupán arra való, hogy az „használja, elhasználja, ki­ használja és fölhasználja” . S a másik oldal? A ki nem vonulóké? Azoké, akik élni akarnak a viszonyaik biztosította keretek között? Akik boldogulni akarnak, s ennek érdekében nap mint nap gondosan f ö l kell mérniük, mit kell tenniük boldogulásuk érdekében? Képzeljük magunkat a helyzetükbe — a helyzetünkbe. (Nem nagy kunszt, ki­ vált az utóbbi.) Nap mint nap látják-látjuk, hogy a Kerékgyártó á l­ tal számon kért ..helytállás’” nem kifizetődő, hogy „a szókimondó, kez­ deményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetlennek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél előbb megszabadulni” , hogy az ún, „nehéz emberek” eltökélt konoksága és bizonyított igazságukhoz való, meg-nem-alkuvó ragaszkodása való­ ban „naiv lelkek szorgalmi feladata”-ként könyveltetik el, hogy a 30 „megszállottak” sokszor vagy a kórházak idegosztályaira kerülnek, vagy — egyénileg még a jobbik eset — föladják és igyekeznek „be­ illeszkedni” , viszaállni a náluk tehetségtelenebbek sorába, alkalma­ sint — mert ez sem ritka — többszörös áron kamatoztatják tudásu­ kat ott, ahol fütyülnek a „szolgálati útra” , ha az értelem azt dik­ tálja. Boldogulni akarnak, boldogulni, vagyis nemcsak megélni, sze­ retnék a bennük rejlő többlet el- és fölismerését. S m it tapasztal­ nak? „A z alkalmazkodó, mindig mindennel egyetértő embereknek so­ ha semmi bajuk” — írja Kerékgyártó. „Holott magatartásuk a lehe­ tő legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől” — folytatja. Formállogikailag ebből efféle következtetések lehetségesek: a.) az ál­ taluk képviselt magatartás idegen egy humáns társadalom szelle­ métől; b.) a viszonyok, amelyek között ezt a magatartást képviselik, nem humánusak; c.) a társadalom szelleme humánus, „evilági hely­ tartói” — márpedig nekik a mindennapi életgyakorlat során csak velük van dolguk — nem azok; d.) a társadalom szelleme humánus, „földi helytartói” magánszemélyként szintén humánusak, azonban a kétfajta „humánusságot” egymástól elválasztó „közlekedési rend­ szer” (magyarán: a közöttük levő intézményrendszer) el van dugulva, rosszul működik. S most folytassuk tovább a gondolatmenetet. Aki az előbbi négy, formállogikailag lehetséges következtetésig eljutott, annak az elsőt nyilván eleve el kell vetnie: elvégre ő épp azért kép­ viseli a „helytálló” magatartást, mert ezt tartja adekvátnak egy „humánus társadalom szellemével” ; elvetheti a második logikai le­ hetőséget is, mert a magatartást, amit képvisel, azzal a szent meg­ győződéssel képviseli, hogy humánus viszonyok között él, s ezek ép­ pen ezt igénylik és várják el tőle; a harmadik lehetőség fölött már eltöprenghet: a társadalom „humánus szelleme” nevében szembe­ szálljon-e annak illetéktelen „evilági helytartóival” , és az utóbbiak szembeszegülésével mit sem törődve, „nehéz emberként” verekedjenküzdjön-hadakozzék, elmenvén egészen az Atyaúristenig, érvényt szerzendő a maga igazának (tehát ne a cinikus utat válassza), vagy törődjék bele, hogy ama „szellem” amott van, hozzá túl messze és magasan, „helytartói” meg itt, közvetlenül fölötte, és természetes élet- és boldogulásigénye érdekében cinikus vagy ironikus tudattal igyekezzék berendezkedni az „ez van” világában. Marad a negyedik lehetőség. A két „humánusság” közötti torlasz meg- és belátása, s a gyakorlatban a furfangosnál furfangosabb kísérletek arra, hogy a „földi helytartók” humánusságát fölhasználva, sógorsági-komaságihaveri alapon, fehérasztal melletti bruderkázások közben, kisebbnagyobb mérvű „bevonások” („társszerző” stb.) csáberejével, csúszó­ pénzekkel és egyéb „illegitim ” eszközökkel próbálja meglelni azokat a réseket, melyeket az intézményrendszer-torlasz emelőinek trehány­ sága esetleg szabadon hagyott. Cinikus? Ironikus? A lényeg szem­ pontjából közömbös kérdés, egyéni alkatának, humorérzékének, alap­ kedélyének a kérdése. Mert a lényeg egy: akár ez, akár az, nem elí­ télhető. Különösen erkölcsileg nem: sosem a tükör hibája, ha a bele­ pillantó vasorrú bábára nem a szépséges tündérkirálynő tekint visz­ sza. „M iért van az” , hogy ez van? — teszi föl — cinikusan? óvato­ san? ironikusan? — nyitva hagyva a kérdést Kerékgyártó István. Hadd válaszoljak én rá — nem cinikusan, nem óvatosan, nem ironi­ kusan: mert nap mint nap kerülünk olyan választási helyzetek, dön­ téskényszerek közé, ahol — hacsak nem akarjuk beérni a „ius murmurandival” , a saját levükben fővők és visszafojtott indulataiktól füstölgők helyzetével — vagy cinikusan, vagy ironikusan kell megta­ lálnunk a kitűzött céljaink eléréséhez szükséges lépéseket. Máskülön­ ben marad a szenvedélyes-patetikus (tehát se nem cinikus, se nem ironikus) asztalfölborítás semmi jóval nem kecsegtető gesztusa. Kerékgyártó István szerintem megengedhetetlen általánosítással írt a „cinizmusról” és az „iróniáról” . Cinizmus ugyanis többféle van. A filozófiatörténetben közismert, mekkora a különbség Franklin Ben­ jamin önéletrajzának — az „anyagi haszon” és az „erkölcsi jó” apo­ logetikus azonosításának — „naiv” cinizmusa és pl. Mandeville tisz­ tánlátó cinizmusa között, amely — nem én, hanem Marx írta: „ép­ pen makulátlan becsületességéből fakadt” . A fogalmi differenciálás kötelező kellene legyen napjainkban is — még egy publicisztika ke­ retei között is. A merő ostobaságból, szellemi-erkölcsi-lelki kiégett­ ségből fakadó, öncélúan-destruktív cinizmust magam is viszolyogtató mentalitásnak és életformának tartom, bár — közbevetőleg — ritká­ nak is, és tiszta formában, az elmekórtani eseteket leszámítva, meg­ valósíthatatlannak is. Igenlem ezzel szemben azt a „konstruktivitás­ ra” törekvő, progresszív, naivitástól mentes cinizmust, iróniát, amely nagyon is konkrét értékek és tartalmas egyéni és társadalmi célok nevében és érdekében száll szembe „gúnnyal, cinikus hangvétellel a közhiedelem által fenntartott, elmúlt értékekkel” (Esztétikai kis­ lexikon, Bp. 1973.) S igenlem azt a cinizmus vagy irónia formáját öltött, erőtartalékoló beállítottságot, amely ezekbe a formákba rejtőz­ ködve kíván kitérni a csak energiaherdálásrá alkalmas mellébeszélé­ sek, az inflálódott pátoszú nagy szavak minden cinizmusnál és iró­ niánál visszataszítóbb lavinái elől. Ú gy vélem, ellentétben Kerékgyártó Istvánnal, létezik értelmes és kontsruktív cinizmus is. És úgy vélem, szintén ellentétben Kerék­ gyártó Istvánnal, hogy olyan korban élünk, amikor — sajnos — a mindenre rákérdező Szókratész okvetetlenkedő iróniája, a minden erény mögött álcázott bűnt szimatoló La Rochefoucault keserű erköl­ csi cinizmusa, a politika és az erkölcs összeegyeztethetetlenségét föl­ ismerő Machiavelli cinizmusa, a közjót a magánbűnök szülötteként jellemző Mandeville tisztánlátó — noha kegyetlen — cinizmusa ma is lehet aktuális szellemi és gyakorlati életforma. Könczöl Csaba ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a6094aeb1011311cbbb927b21b6bc6b7.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/17c59a45127b9a7601cc66881a7ab87e.pdf 2c272047ee70fbefaad192fbde2441ce PDF Text Text Jelennel írt történelem Az értelem terepein Vagonpakolók Bódi Tóth Elemér, Györke Zoltán, Keresztes József, Matyikó Sebestyén József, Romhányi Gyula, Zalán Tibor és Zonda Tamás versei Gulyás Mihály, Mola György, Onagy Zoltán prózai írásai Az ironikus életformától a cinizmusig „Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve üldögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyáink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a le­ vegőt. Várunk. Ez így megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet mini­ málisra csökken, s a fizetési borítékok ciga­ rettapapír-vékonyságúra zsugorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén jelentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dolgozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, arról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagyrit­ kán teremtődnek megfelelő feltételek.” (Szepesi József: Vagonpakolók. . .) „Azt hiszem Pelle János... azon aggálya feltétlenül aktuális, hogy amikor ezt a bizo­ nyos alkotói értelmiségi létet, amely nem kö­ tődik iskolai tanulmányokhoz, diplomához, szeretnénk kiterjeszteni, amikor a társadal­ mi élet demokratizálásának egyik fő felté­ tele a tájékozottság — , ami nem feltétlenül egy formális műveltséget jelent — , s ami tu­ lajdonképp a társadalom tagjai jelentős há­ nyadának rendelkezésére állhat... Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, ak­ kor a közérthetőség és szórakoztatás túl­ hangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bi­ zonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az ér­ telmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezítjük...” (Az értelem terepein. Szerkesztő-riporter: Gábor) Antal „Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és értékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember tör­ vényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizálásba óhatatlanul sok ember bele­ kerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjai­ ra, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmazkodó, mindig min­ dennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidege­ nebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeményező, kockázatot is vállaló embereket összeférhetet­ leneknek tartják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társadalom hasznára?” (Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig) TÁRSADALO M PO LITIKAI‚ IR O D ALM I‚ M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Az idei ünnepi könyvhét Nógrád megyei megnyitójára Rétságon került sor, május 30-án. A rendezvénysorozatot Bo­ donyi Anikó, a Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya közművelődési csoportjának vezetője nyitotta meg. Az ünnepi könyvhét jegyében Palócföld-ankétokra került sor. Az ankétokon szerkesztőségünket Végh Miklós főszerkesz­ tő, Kojnok Nándor rovatvezető, Czinke Ferenc művészeti szer­ kesztő, Pál József olvasószerkesztő képviselte. Szerzőink közül Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, és Onagy Zoltán találkoztak az olvasók­ kal: május 26-án a salgóbányai KISZ-iskolán, június 2-án a Ganz-MÁVAG mátranováki hídgyáregységében, június 4-én a pásztói járási könyvtárban, június 5-én Karancslapujtőn, jú­ nius 6-án Balassagyarmaton, június 20-án a salgóbányai KISZiskolán. 3 Kelemen Gábor: Jelennel írt történelem 6 Szepesi József: Vagonpakolók a vagonpakoló szemével 9 Antal Gábor: Az értelem terepein 1 1 Keresztes József: Attila jaj nézd 11 Györke Zoltán: Kalászoló akarat, Csak arcod kőlenyomata 12 Mola György: Tangó a hetediken 13 Zalán Tibor: Orgonavirágzás, Északi levelek II. Május 14-én Salgótarjánban a József Attila Megyei Műve­ lődési Központban Gyertyán Ervin kritikus, esztéta előadást tartott a kritika helyzetéről, szerepéről, feladatairól. Többek között Pál József, lapunk olvasószerkesztője korreferált az élénk vitát kiváltott előadást követően. 14 Zonda Tamás: Halottak napján, Ősz 14 Romhányi Gyula: Tükör, Uram 15 Onagy Zoltán: A Didergő Király aratásban 19 Matyikó Sebestyén József: Hegyközségi tor. Ágak, csontok között 20 Gulyás Mihály: Háború volt... Ötödik alkalommal rendezték meg a Nógrád megyei szak­ munkástanulók és szakközépiskolások olvasótáborát. Az idén József Attila életével, korával, munkásságával, költői örökségé­ vel foglalkoztak a fiatalok. 22 Bódi Tóth Elemér: Mosoni szélben, Benne álltak, Kökényvirágzás, Magot a fényből 23 Napvilágot látott a Palócföld Könyvek-sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tartozó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dó­ zsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Szepesi József, Tamás István, Veres János. A kötet országos terjesztésben is kapható. Könyvesbolt­ jaink tájékoztatása szerint Nógrád megyében örvendetesen nagy számban vásárolták meg olvasóink. Kerékgyártó István: Az ironikus életformától a cinizmusig 24 Leblancné Kelemen Mária: Induló élet 26 Mészáros László: Egy szegedi Mikszáth-anekdota Mauks Endre karcolatában 27 A realizmusról — újabb művek nyomán (Csongrády Béla) 29 Rózsa Gyula: Nyitott galéria (P. Szabó Ernő) 30 Péntek Imre: Édesség anti-reklám (Horpácsi Sándor) A borítókon és belső oldalakon Lenkey Zoltán munkái. (Fotó: Buda László) M a d á c h -iro d a lm i p á ly á z a t A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osz­ tálya és a Palócföld Szerkesztősége meghirdeti 1981. évi Madách-irodalmi pályázatot a szocialista szellemű alko­ tómunka ösztönzésére, Nógrád megye szellemi életének gazdagítására. Pályázni lehet kisregénnyel, elbeszéléssel, versciklussal, irodalmi szociográfiával. Az elmélyült alkotófolyamatot tükröző pályamunká­ kat 1980. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének. (Salgótarján, Arany János út 21.) Pályadíjak: I. díj I I. díj III. díj 10 000 Ft 8000 Ft 5000 Ft Eredményhirdetésre 1981. január 20-án a hagyomá­ nyos Madách-ünnepség keretében kerül sor. A beérke­ ző pályamunkák első közlési jogát a Palócföld folyóirat­ nak tartjuk fenn. Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztály Palócföld Szerkesztősége PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚ IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MÜVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.17402 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jelennel írt tö rté n e le m A z anekdotaként továbbélő történet közismert a nógrádi fa­ luban. A község közepén álló iparosházba költöztették — jelen­ tős anyagi segítséggel — a cigánycsaládot, s a már-már ember­ telen körülményektől szabaduló családfő boldog tulajdonosi mosollyal érdeklődött: „Titkár elvtárs, most már ez a nagy pad­ lás is az enyém?” A kérdezett vezető kérdéssel felelt: „Minek neked az a padlás?” — „Hát a kukoricámnak!” A párbeszéd pe­ dig így folytatódott: „Hiszen egy cső nem sok, nincsen neked annyi kukoricád sem” . — „Annyi baj legyen, van a parasztok­ nak!” A történet talán tizenöt évnél is idősebb, minek akkor fel­ emlegetni? Talán csak illusztráció gyanánt. Mert a „cigánykér­ désről” rajzolt kép ma sem nélkülözi az árnyakat, ugyanakkor a felidézett történet tükrében élesebben tűnnek elő a változás jelei is. Itt van mindjárt egy szám: az ötödik ötéves terv időszaká­ ban Magyarországon 12 300 cigánycsalád költözött, illetve költö­ zik új, korszerű lakásba. Berki Mihálytól, a Nógrád megyei Ta­ nács elnökhelyettesétől pedig tudom: Nógrád megyében az utób­ bi csaknem két évtizedes időszak alatt 23 cigánytelep szűnt meg. „A z eddig végzett munka alapján néhány megyében — így So­ mogyban, Szabolcsban, Tolnában, Zalában és Nógrádban — a következő ötéves tervidőszakra kitűzhették a cigánytelepek teljes felszámolását” — olvasom a cigányügyi koordinációs bizottságok vezetőinek Salgótarjánban tartott tanácskozásáról kiadott távira­ ti irodai jelentést. Igaz: még ma is 1250 cigánycsalád él Nógrádban az elemi szociális követelményeknek meg nem felelő lakásban. Nógrádmegyer. „K ét nagy udvar van ebben az utcában, az első a tsz, a második a cigányszövetkezet” — kapom az útbaiga­ zítást egy járókelőtől. De fölösleges is kérdezősködni; a vastö­ megcikkipari szövetkezet munkaterületét messzire sejteti a gé­ pek zaja. A portás egy melléképület felé irányít, itt az iroda. „Egy pillanat” , mondja elnézést kérően az elnök, s újra magára csukja az ajtót. Várakozás közben megszemlélem a kopott, vi­ harvert irodabútorokat, kiböngészem a falra akasztott oklevelek szövegét. Bérjegyzékek, jelenléti ívek, kimutatások fölé hajolnak a feketeképű asszonyok, csak egy-egy kurta, kíváncsi pillantás jut az idegennek. A z elnök végre szabad, irodájába tessékel, hellyel kínál, és megszólal a telefon. Egy negyedóráig beszél, higgadtan, de rámenősen érvel, nem enged egy jottányit sem. Hogyisne, ami­ kor pénzről, a szövetkezet bevételéről van szó. E távolsági árvita alatt újra csak az oklevelekkel kötöm le magam. Díszoklevél, 1976-os dátummal, a szövetkezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából; a szocialista munkaverseny eredményeiről; egy har­ madik pedig igazolja, hogy a beszélgetésünk előtt három nappal az országos minősítőversenyen ezüst fokozatot ért el a szövetke­ zet „Romanok cigányegyüttese” . Az íróasztal fölött fénykép. Ré­ gi, öreg felvétel: a néhány perccel ezelőtt megismert irodai be­ járat előtt harminc-egynéhány cigány áll-ül-térdel. A sötét tó­ nusú felvételen csak a szemfehérjék világítanak. Fényesen, bi­ zakodón. Jövőbenézőn. — Ők a szövetkezet alapítói, 1951-ben készült a felvétel — mondja Botos Attila, a Nógrádmegyeri Vastömegcikkipari Szö­ vetkezet elnöke. — Akkor, persze, még kézi kovácsolással készí­ tették a bányának a sínszöget, a gépesítés csak 1961-ben kezdő­ dött meg. Ma kétszázharmincan dolgoznak a szövetkezetben, az éves termelési érték pedig 41 millió forint. Amíg hallgatom az „üzemtörténetet” , észembe jutnak a Nóg­ rád megyei Tanács elnökhelyettesének szavai: „Nógrád megyé­ ben viszonylag magas a munkavállaló cigányférfiak aránya, 75— 80 százalékuk rendszeresen dolgozik. Hozzájárul a szélesebb kö­ rű foglalkoztatáshoz a cigányok által alapított nógrádmegyeri szövetkezei is” . Az itt dolgozóknak jelenleg 80 százaléka ci­ gány, ilyen származásúnak vallja magát maga az elnök is. Botos Attila 31 éves, szerszámkészítő, elmúlt évi elnökké választásáig a szövetkezet párttitkára volt. Itt keresi kenyerét az apja is, és itt csomagoló a 10, 8 és 4 éves gyerekeket nevelő felesége. — Cigánykérdés? — néz rám habozva néhány másodpercig. — Van, persze hogy van, hiszen annyit foglalkoznak vele. Itt vannak, ugye, az ankétok. Mindig ugyanazok vesznek részt raj­ ta, s ezek az emberek tulajdonképpen már ki is nőttek ebből a „fórumból” . Akinek pedig elsősorban szólna, azok távolmarad­ nak. Az utóbbiakhoz utat kellene keresni, vagy legalábbis a résztvevőknek továbbvinni a mondandót. Persze, most nem a divathozzászólásokra gondolok. Sorolhatnám a fórumokat, ahol „kell” foglalkozni a cigányokkal, rendre el is mondják — jobbá­ ra ugyanazok a hozzászólók — a már korábban is ismételteket. Mert most ez a módi. Igaz, még mindig jobb, mint a legaljáról általánosítani, a változást észre nem venni, a múltból eredő ta­ pasztalatok alapján véleményt nyilvánítani. — Például, azt mondják, a cigány nem szeret dolgozni. — Ha akarod, megmutatok egy csomó lakást. Senki meg nem mondaná, hogy azokban cigányok élnek. A munkának és a beosztásnak köszönhető mindez, ugyanakkor mutatja az utat a lemaradottaknak, a múlttal még együtt élőknek is. Persze, azt sem hallgathatom el, hogy egy cigánydolgozónak ahhoz, hogy elismerjék, többet kell tennie, legalább duplán szükséges bizo­ nyítania. Éppen az előítéletek miatt. A szövetkezet fennmaradá­ sához is munka kellett, s a mai lét elsősorban az alapító tagok hozzáállásának köszönhető. Hadd mondjam el, hogy megesett: a szövetkezet nem tudott fizetni, az emberek mégis tették a dol­ gukat. A z akarat, a kitartás és a helyi szerveknek is köszönhető fejlesztés következtében a vastömegcikk-szövetkezet lényeges gazdasági egységgé erősödött a környéken. De legalább ilyen fontos, hogy a munkaviszony következtében alapvetően megvál­ tozott az életmód, a szemlélet, a kulturáltság. Alapítsunk hát új cigányszövetkezeteket? — Szó se róla! A teljesebb foglalkoztatást a meglevő üze­ mek segítségével kell megoldani, s ezt nem lehet azzal elintézni, hogy „álljon minden cigány munkába” . Van például egy sor kedvezőtlen adottságú üzem. Ha ezeket korszerűsítik, akkor a se­ gédmunka szabadul fel, ezt pedig többnyire a cigányok adják. A szélesebb körű foglalkoztatás tehát eleve magában hordozza a szakképzés igényét is. — Eléggé letörten távozott az előbb az irodából egy cigány­ asszony. — Munka kellene neki, de betelt a létszám. Persze, ha úgy kellene szaladnunk az emberek után, akkor az arcát sem néz­ nénk annak, aki bekopogtat. A tsz-ek gyártanak mindenféle ap­ ró cikket, ha ezekből megkapnánk néhányat, mindjárt több ci­ gány kezébe tudnánk rendszeresen munkát adni. A szövetkezet mindenesetre így is egy különös iskola. Dolgozni tanítja a kö­ töttségeket még meg nem szokott embert, ebből következően nagyobb türelemre, visszafogottabb tempóra lenne szükség. Azt azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy oktató-szok­ tató cigányszövetkezet legyünk. Botos Attila persze, nemcsak gazdasági problémákkal fog­ lalkozik. Szövetkezeti elnökként, magánemberként is számos olyan teendője akad, amelyek részei a „cigánykérdésnek” . — Látom, hogy némelyek gyerekei úgy mennek az iskolába, mintha sétálni indultak volna. Se táska, se könyv — hát megáll­ 3 �hatja ezt szó nélkül az ember? Beszélek a szülőkkel, mi dolog ez, hogyan jusson előbbre a gyerek? Igaz, ami igaz, sok gyerek nő még fel putriban. Olyan környezetben, amely még nem szakadt el a múlttól. Nem célja és nem is keresi a módját a változásnak. Hogy mi mindennel kell még foglalkozni? A Vöröskereszt által szervezett egészségügyi felvilágosításon például a családtervezés­ sel, a nem kívánt terhesség megakadályozásának módjaival. Az­ zal a szemlélettel, hogy sok ember tiltja az asszonyát a fogam­ zásgátló szerek alkalmazásától, mondván: akkor az asszony meg­ csalhatja bárkivel. — E felvilágosító munkában élen járhat a cigányszármazású értelmiség . . . — . . ha nem szakadnak el onnan, ahonnan ők már kilá­ baltak — teszi hozzá gyorsan Botos Attila. — Ez természetesen nem azt jelenti, hogy putrikban éljenek, de hatni csak az tud, aki bizonyos közösséget vállal a múlthoz ragadtakkal. Hosszasan beszélgetünk arról a sokoldalú anyagi segítségről, amellyel a társadalom igyekszik szolgálni a cigányság felemelke­ dését. — A z is alapja lehet a szemléletváltozásnak, ha a pénzt nem új cigánytelepek kialakítására fordítják — hangzik Botos Attila véleménye. — Vagy hiábavalóságra, látszatsegítségre. Mi más volna, amikor ingyen házhelyet adnak ott, ahol például víz hiá­ nya miatt nem lehet építkezni. — Foglalkoztatás, munkamorál javítása, iskoláztatás, szelle­ mi felemelkedés, szociális körülmények javítása stb. Tengernyi teendő. Optimista-e Botos Attila? — Ha összefognak, akik hivatottak és képesek ez ügyben cselekedni, akkor idővel minden sikerül, ezt bizonyítják a szá­ mok is. Hogy utolérjük-e a magyarságot? Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy csökken-e a különbség? Csökken, bizonyosan csökken. Igaz, alulról szembeötlőbben lehet emelkedni. S minél nagyobb a mélység, annál látványosabb a teljesítmény. „Teljesítményekről” beszélgetek Szepesi Józseffel is. A 32 éves fiatalember a ZIM salgótarjáni gyárában rakja a vagono­ kat, mellesleg pedig verseket ír. Munkái a NÓGRÁD-ban, a Pa­ lócföldben, a Napjainkban és a Forrásban jelentek meg, szerepel az Ébresztő idő, valamint a Táncsics Kiadó gondozásában jövőre megjelenő Fekete korall című antológiákban — az utóbbi cigány­ alkotókat mutat be —, kötete megjelenésére vár a Szépirodalmi Kiadónál. — Cigánynak vallod magad, merítesz-e ebből verseidben? — Közvetlenül ez így nincs jelen munkáimban, hiszen a ci­ gányság problémái nem is választhatók el az egyetemes emberi problémáktól. Ennél sokkal nagyobb bajok is vannak, amit ugyancsak közösen kell megoldanunk. A „cigánykérdést” is, persze, ami a társadalom többi gondjával együtt van jelen. — Mit írtál, pontosabban, mit nem írtál mostanában? — Jelentést. — ??? — Tagja vagyok a Népművelési Intézet munkabizottságának, ahonnan időközönként megérkezik a kérés: írjam le tapasztala­ taimat — cigányügyben. De nem tudok jelenteni. A munkabizott­ ságnak ugyan tagja vagyok, de ami itt történik a megyében — ta­ nácskozás, feladatmeghatározás stb. —, arról én nem tudok, nem hívnak. — Pedig lenne miről „jelenteni” . Nógrád megye lakosságá­ nak 6,4 százaléka cigány, a salgótarjáni járásban meg majdnem 10,5 százalék az arány. — Köztudott, hogy a felszabadulás óta megháromszorozódott a cigánylakosság száma, várható az arány további növekedése is. Ha pedig a cigányság ezen az értelmi szinten marad, akkor igen súlyos problémákkal kell szembenézni. Nevezetesen: a képzetlen emberek tömegének kell munkát adni. Ma persze, különösebb gond még nincsen, hiszen csákány és lapát van. De mit kezdünk a teljesen szakképzetlen emberekkel, ha ezeket az elemi munka­ eszközöket kiszorítja a korszerű technika? — Hol kellene kezdeni? — Természetesen az iskolánál, a gyereknél. Tanuljanak már az óvodában magyarul, hogy később ne legyenek hátrányban a tanulmányaik során. Azt mondják, az ember az anyanyelvén ál­ 4 modik és gondolkodik, de ha létezett is valaha egyáltalán egysé­ ges cigány nyelv, ebből hiányzik a fogkefe, az angolvécé, meg sok más kifejezés. Mindenesetre, igen biztatóak az iskola-előké­ szítés eredményei. Hogy ez mennyire így van, arról tanúskodnak a számok is. Nógrád megyében a cigánytanulók negyven százaléka végzi el időben a nyolc osztályt, s ez sokkal jobb az országos átlagnál. Az értékelés szerint ez annak is köszönhető, hogy az óvodákban és az iskola-előkészítő csoportokban évről évre nő a cigánygye­ rekek száma. Ebben és nem kizárólag adminisztratív intézkedé­ sekben látják a tankötelezettségi törvény végrehajtásának a le­ hetőségét. A számok nyelvére lefordítva: az iskolai előkészítő­ kön a tanköteles cigánygyerekek 65 százaléka vesz részt, s ez kétszer több mint a korábbi években. A tudatformálás a legfontosabb teendő, s ez nem valami kézzelfogható dolog, mint az anyagi segítség számos formája — hallom Szepesi József véleményét. Itt kérdezek rá: mit tesz — tehet — a cigányszármazású értelmiségi a szemlélet formálásá­ ért. — Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy ne akarjon nem cigány lenni. Ezt a feladatot eddig jobbára csak a különböző művészetek képviselői vállalták, számos tapasztalatom szerint a cigányszármazású értelmiség zöme igyekszik elfeledni, hogy honnan jött. Mondani sem kell, hogy mennyire szükség lenne az ellenkező előjelű magatartásra, a többség felemelkedését szolgáló segítségre. — Ha már itt tartunk; mit próbálsz tenni te magad? — Tagja vagyok a megyei művelődési központ társadalmi vezetőségének is, jobbára népművelői feladatot láttam el eddig. Szerveztem kiállítást cigányművészek munkáiból, rendeztem író­ olvasó találkozót, s mondhatom, hogy ezeknek igen sok haszna volt. Az alkotók és a közönség találkozóján mindenféle prob­ léma szóba jött, ugyanakkor szinte valamennyi megnyilatkozás­ ból érződött a — rendkívül jóleső — bizalom. — Sikerélmény ez. Biztatás a további munkára . . . — Ez igen, de nem úgy a kudarc. . . Meglepő, hogy néme­ lyek, akiknek foglalkozniuk kellene ezzel az üggyel —, ha úgy tetszik, akkor a cigánykérdéssel —, milyen „húzásokra” képesek. El kellett egyszer mennem, hivatalos kikérővel, vagy hat napra — aztán hiányzónak akarták beírni. Végül közbelépett a művelő­ désügyi osztály, de a góré csak hajtogatta a magáét, hogy a „ci­ gánytovábbképzés” nem érdeke a gyárnak. Erre én csak any­ nyit feleltem, hogy ha „nem is gyári” , de társadalmi érdek. A gyár meg a társadalomé. Hogy nem szolgál üzemi érdekeket a cigányság ügyében el­ járó ember? Történetesen ebben a gyárban igen sok cigány dol­ gozik, a már idézett beszélgetésben a Nógrád megyei Tanács el­ nökhelyettese a viszonylag jó foglalkoztatás egyik bizonyítéka­ ként fel is emlegette: „Sok cigányt alkalmaznak a salgótarjáni úgynevezett melegüzemek, ezekben vonzó az átlagosnál na­ �gyobb kereset is” . A magasabb jövedelemnek természetesen a mostoha munkakörülményekben kell keresni a titkát, vagy még világosabban: ide akárki nem is áll be. A cigányok nem ilyen válogatósak. Mégis, a gyári vezető érvelése szerint nem üzemi érdek a cigányok érdekébeni hivatalos elfoglaltság, holott — a gyár dolgozóinak jelentős része cigány. Mintha csak csökkenteni akarná e meg nem értés súlyát, Szepesi József valami hitvallásféle elmondásába kezd: — Aprólékos, szívós, kitartó munkára van szükség, és csak az számítson sikerre, akit nem törnek le a kudarcok. A z a leg­ fontosabb, hogy tudjuk: a cigányságnak történelme nincsen, ezt a történelmet most csináljuk. A z évszázados mulasztásokat pót­ landó tanulással; szemléletformáló és felvilágosító munkával. Ehhez a közös összefogást igénylő küldetéshez kellő erőt ad az érzés: a társadalom minden lehetőséget megteremt a felemelke­ déshez. Szépen hangzó és igaz elv. De azt se feledjük, hogy a tár­ sadalomnak része a „cigánypolitikára” fittyet hányó vezető, meg a névtelenség homályába burkolózó levélíró is. Az Értük és ve­ lük címmel, a Magyar Nemzetben megjelent írásom után a kö­ vetkező levelet hozta a posta, Egerből: „Kelemen, te, nagy barom! Úgy látszik, nagyon mélyről jöt­ tél, hogy annyira nyalod a cigányok s....t., csak tartsd is meg ma­ gadnak szoros ölelésben őket, mert minden jóérzésű ember köp egyet a cikkedre. A cigányság egy lélektelen, csúf, lusta idegen fajzat. . . Hát a »K ék fényt« sohasem nézed, nem látod-e, hogy a legtöbb bűnöző közöttük a cigány, akik a legkegyetlenebbül gyilkolnak? Hát csak dédelgesd őket és kívánom, legyél a vajdá­ juk. — Rengeteget lehetne még erről a témáról írni, de marad­ junk csak abban: a cigány csak cigány marad, akármit próbál­ nánk is velük tenni. . .” A levelet megmutattam — véleményüket kérve — beszél­ getőtársaimnak is. Botos Attila: — A z ember törekszik a jóra. . . gondold el, valaki kikerül a cigánytelepről, házat épít, és esetleg ilyenekkel lesz körülvéve. A megítélés? Mit mondjak. . . nélkülözi a valóságalapot. Szepesi József: — Ez az ürge egy senkiházi! Nincs több véleményem róla. A névtelen levél sarkalatos pontja a „kék fényes” passzus. Hogyan is állunk a valóságban a cigánybűnözéssel? Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese így vélekedett erről: — A felnőttek körében a bűnözés aránya nem kiugróan el­ térő, inkább megközelítően azonos, mint a nem cigány lakosság körében. A fiatalkorúak cselekedeteit vizsgálva már korántsem ilyen kedvező a kép, hiszen a felnőtt kort még el nem ért bűnel­ követőknek csaknem a fele cigány. A vétségek, szerencsére, ki­ sebb súlyú cselekmények, így enyhébb minősítésű lopások, áru­ házi tolvajlások. Természetesen kerestük ennek a magatartásnak az okait is. Elsőként említhetem, hogy a cigánygyerekek hajla­ mosabbak a fegyelmezetlenségre, s példának okáért egy doboz cigarettát egyszerűbben elemelnek az ABC-áruházból. Sokkal lé­ nyegesebbek azonban — mint okok — azok a különbözőségek, amelyek az eltérő életmódot folytató családok gyerekei között megtalálhatók. Leegyszerűsítve a dolgot: a mostohább körülmé­ nyek között élők akár lopás árán is meg akarják szerezni azokat az apróbb használati tárgyakat, élvezeti cikkeket, amelyet ők nem birtokolnak. Tipikus esete ennek a már súlyosabb bűncselekmény­ nek minősülő kerékpár- és motorkerékpár-lopás. Nemegyszer az motiválja a bűnelkövetőt, hogy az áhított jármű birtokosaként könnyebben befogadják őt társai. Azok, akik a szülők rendezett életkörülményei, a rendszeres munka és a takarékos életvitel kö­ vetkeztében rendelkezhetnek ezekkel a javakkal. Mindez természetesen nemcsak a bűnelkövető cigányfiata­ lokra érvényes, hasonló vallomásokkal tele van számos más bí­ rósági akta is. S itt jegyzi meg a krónikás: úgy látszik, az ano­ nim véleménynyilvánítóval nem egy „Kék fényt” nézünk. Ellen­ ben az említett levél jelez két dolgot. Az egyik: érzékelteti azt a „hangot” , azt a visszahúzó erőt, ami a „cigánykérdéssel” kapcsolatos állásfoglalásokból, jelentésekből, feladattervekből — sajnálatos módon — többnyire kimarad. A másik: ha a szellemi felemelkedés szükségességéről, a múlt átkozottul nehéz ballasztjai­ ról beszélünk, akkor naivitás csak a — cigányokra gondolni. Akárcsak a szabálysértési bizottságokat úgy számon tartani, mintha azok a renitens cigányok „piti ügyeiben” eljáró hatósá­ gok lennének. Beidéznek oda nagyon sok magyart is — áruházi lopás, csendháborítás, rágalmazás, garázdaság stb. miatt — , bár kétségtelen, hogy az „ügyfelek” jelentős része cigány. Gáspár János is ott ül az egyik szabálysértési bizottságban, s igen gyak­ ran nagyon is közeli ismerősök cselekedetei fölött kell véleményt mondania. — A Dankó Pista utcát képviselem a közös tanácsban, vá­ lasztóimnak csaknem a fele cigány. Az ember azt hinné, hogy szereztem egy csomó ellenséget, de ennek még egyetlen jelét nem tapasztaltam. A legutóbbi jelölő gyűlésen még az is mellet­ tem szólt, akire közreműködésemmel igen komoly bírságot szab­ tak ki. Azt hiszem, az a magyarázata, hogy a legfegyelmezetle­ nebb cigányban is tudatosult: a szabályokat nem lehet büntetle­ nül felrúgni. Van nekem, persze, egy előnyöm. Ott élek közöt­ tük az utcában, jól ismerek minden családot, a gondjaikkal és bajaikkal együtt Ennek pedig az az eredménye, hogy ha valame­ lyik a szabálysértési bizottság elé kerül, akkor tapasztalataim birtokában kellőképpen tudom segíteni a döntést. Arra igyek­ szem sarkallni a társaimat is, hogy amíg a határ engedi, le­ gyünk belátással, hiszen nem mindig a legsúlyosabb büntetés éri el a legjobb nevelő hatást. Hadd mondjak erre egy példát is. A z utcámban lakó cigány először került összeütközésbe a szabá­ lyokkal, méghozzá elég súlyosan. A fféle határeset volt ez, a bi­ zottság vezetője passzolni is akarta az egészet a bíróságnak. Ron­ gyosra téptem a számat, amíg le tudtam beszélni erről a szán­ dékáról. A feljelentésből nem lett semmi, a szabálysértő meg­ úszta pénzbírsággal. Bizonyos voltam benne, hogy elegendő ez a büntetés, hiszen ismertem, tudtam, hogy botlásról van szó. Öt éve ennek, de B. V.-nek — akiért annak idején szinte kezessé­ get kellett vállalnom — azóta sem kézbesítettek sehonnan idéző­ cédulát. R. K. viszont éppen hívásra megy, amikor találkozom vele. Mégpedig a kiegészítő parancsnokságra, a bevonulás előtti dol­ gokat intézi, s ez fölöttébb meglep. „Huszonkét éves vagyok” — mondja, a gyűrött arcon pedig keresek valamit, ami homá­ lyosan legalább, de bizonyítaná ezt a fiatal kort. Hiába. — A házaséletemet gyakorlatilag 14 éves koromtól számítsd, akkor szöktem meg egy lánnyal. Összesen három gyerekem szü­ letett, az első tizenhat éves koromban, most mégis ritkán látom őket. A házasság után törvényesen el is váltam a feleségemtől, mert ő olyan életet élt, hogy azt nem lehet elmondani. Bánom már a harmadik gyereket, nagyon bánom. A z nem kellett volna. A korántsem példa nélküli, gyerekfejjel alapított (?) család­ ra R. K. egy budapesti munkásszálláson emlékezik. — Rendes és tiszta ez a szálló. Olyan, mint az ott lakó em­ berek, mert mindig ettől függ a környezet. Tízen vagyunk egy szobában, majdnem mind fiatalok, meg néhány idősebb. Elme­ gyünk a Kőművesbe, merthogy ott a legjobb a sör, az öregeknek fizetünk egy-két korsóval, aztán mi keressük a magunknak való szórakozást. Hogy cigány vagyok? Vannak a szállón olyanok, akik félrehúzódnak az embertől. De csak egyszer mondták ne­ kem, hogy „rohadt cigány” . Nem ütöttem le a csávót. Azt kellett volna? A pofájába ordítottam, hogy én is elvégzem ugyanazt a melót, mint ő; én is 4500—5000 forintot keresek, mint ő. Akkor rohadt cigányozzon, ha ő keres nekem! Hosszú ideig hallgat R. K., figyelem a koravén ábrázat alól elősejlő, Omar Sharifre emlékeztető vonásait. Tudom, most a ka­ tonaságra gondol. — Jó lenne, ha valami munkára vinnének. Építkezésre. Gyorsabban elmegy úgy az idő, az ember nincsen bezárva, meg azt mondják, a pénz is több. A vasút, az is jó lenne. Látom a vonatból, hogy csinálják a katonák a vasutat. 5 �A velúrkabát belső zsebéből percenként papírzsebkendőt vesz elő, törölgeti az orrát. — A Moszkva téren, a teraszon hideg söröket ittam tegnap, nehezemre esik a beszéd is. A haverokkal piáltunk, mondták is, hogy ne jöjjek el ma, inkább jelentsem, hogy beteg vagyok. Mi­ re megyek az igazolással, minek ez az egész cirkusz? Egyszer úgy is be kell vonulni. Az lenne a legjobb, ha most mindjárt adnák is a ruhát. Hamarabb túllennék az egészen. Persze, ismerek romát, aki elbújdosik a behívó elől. A z ökör. Mert úgyis megtalálják, és hiába mondja, hogy ő nem fog fegyvert a kezébe. A hülye megy a dutyiba — hát én inkább a katonaságot választom, mint a börtönt. — A legrosszabb helyekre löktek, most már 14 év megy el bizonytalanságban. Az lett volna jó, ha nincsen szemem és fü­ lem, ha nem látok és nem hallok. Ha nem akarok úgy élni, mint a többi ember. A példákat, a konkrét kitolásokat, mellőzéseket oldalakon keresztül lehetne idézni — gondoskodik róla. O. L. feldühít és meghat; töprengésre késztet és cselekvésre buzdít. — Í rd csak ki a nevemet — biztat magabiztos lendülettel. Aztán, hogy megígérem az utánjárást, egy kissé még elbizonyta­ lankodik: — Mégis inkább hagyd a nevet, találj ki valamit he­ lyette! És elkezdek utánajárni. Csak azért is. A z a bizonyos mérce, amiről O. L. olyan tűzzel beszélt, fegyelmezetlenségekre, mulasz­ tásokra, trehány munkára, hűtlen kezelésre, tetemes leltárhiány­ ra — csak azt ne mondjam, sikkasztásra — vonatkozik. A volt O. L.-nek meg éppen a feje fölött lóg a szabadságvesztés, főnökétől megtudom: kiszabták azt a bizonyos felfüggesztett sza­ hét hónapot kapott próbaidőre felfüggesztve. Igaz, ezt nem tőle badságvesztést is. tudom, az ifjú ember egészen másról beszélt. Így kezdődött: — O. L. minderről elfelejtett tájékoztatni. Minden energiájá Igaz, hogy a cigányokról írsz? Belevehetnél engem is. arra fordította a „kikupálódott cigány” , hogy megértesse velem: Dadogtam egy sort, mert ha akasztással fenyegetnek, akkor a cigánykérdés megoldásának kulcsa az elnézésben és az enged­ sem mondom, hogy O. L. cigány. ményekben van. — Nem látni rajtam, de mások tudják, s ez éppen elég baj. Szerinte. Amikor leérettségiztem, az osztályfőnököm is azt mondta: L ., a te megjelenésed és intelligenciád olyan, hogy nagyon sokra v i­ heted. Csak arra kérlek, hogy menj el más vidékre, ahol olyan leszel, mint a többi ember, ahol senki sem tudja rólad, Utójáték. hogy cigány vagy Akkor érvényesülni fogsz. Azt feleltem: ez A zsúfolt helyiségben két fiatal férfi kéredzkedik az aszta­ nem megoldás! Nekem ebben a környezetben — a szüleim és a lomhoz. A nem cigány a cigányba kapaszkodik, az utóbbi meg rokonság mellett — kell bizonyítanom. elnézést kér: „Csak egy perc az egész, tovább nem zavarjuk’'. Bizonyítani pedig nem sikerült, legalábbis árnyék és foltok Aztán „berendezkednek” . Bort kérnek a pincérnőnek, a nem nélkül nem. De O. L. meglehetősen bőbeszédű ahhoz, hogy egy­ cigány „Pénz nem számít” felkiáltással nekem akármit kérne — szerűen kimondja az igazságot. Sokkal jobban kedveli a tiszte­ a helyért. Nehezen forgó nyelvvel meditálnak azon, hogy ki vi­ letköröket. gye el a nőt, végül is egymásnak ajánlgatják. — A társadalom nagyon sokat foglalkozik velünk, szép in­ — Ez egy kurva rendes ember — bök a cigány a nem ci­ tézkedéseket hoztak, én mégsem tartozom sehová. A cigányokat gány felé. — Az üveggyárban még a kezemet sem fogta volna nem tagadtam meg, mégis kilöknek maguk közül. Csak azért, meg a közvetlen főnököm, de itt a vasútnál más. Haverok va­ mert vittem valamire, kivakaróztam a koszból, és azt mondják, gyunk, együtt járunk inni is. hogy felvágok. Nem azonosulok az életmódjukkal, ezért én be­ Mindez, persze, meglehetősen hosszú idő alatt hangzik el, képzelt vagyok. Akikhez meg tartozni akarok, azok nem fogad­ — erősen tömörített a vallomás. A végére el is szundítanak. Fel­ nak be. A munkahelyen sem úgy bírálnak el, mint más embert állok, visszanézek az asztalhoz: itt kérem, megoldódott minden Más a mérce. probléma, az ellentétnek halvány árnyéka sem látszik. O. L. lassan-lassan belelendült, és rá kellett jönnöm, ő maga Semmi különbség a cigány és nem cigány között. — Mind­ a világfájdalom. Hagymát és száraz kenyeret eszik, a gyerekei­ kettő részeg. nek csak tej jut, mert az átkozott megkülönböztetők tőle elve­ Kelemen G ábor szik a munkalehetőséget. V a g o n p a k o ló k a v a g o n p a k o ló szemével Esett az éjjel. Az iparvágány síkos kígyói sziszegve teker­ gőznek a súlyos acélkerekek alatt: négy szívós férfiváll taszít üres vagont a trepp elé. Megkezdjük ma is a munkát. Cs., a kis­ géci óriás hatalmas feszítővassal próbálja kiengesztelni a meg­ sértett vagonajtót. J., az efféle munkák öreg, ravasz veteránja fölöslegesnek tartja az erőlködést; hosszú drótkötelet akaszt az ajtó fogantyújára, a másik végét meg a trepphez erősíti. Nincs más dolgunk ezután, mint ellenkező irányba taszítani a vagont, amelynek vasajtaja a fogantyúhoz és a trepphez erősített drót­ kötél rándulása nyomán engedelmesen sarkig tárul. Elkezdődhet a berakodás. Cs. és J. a vagonban maradnak, ők rakják, rendezik és rög­ zítik az árut. Mi meg a kész, csomagolt tűzhelyeket kétkerekű kézi targoncákkal fuvarozzuk a treppen. Nem nagyon hajtunk, ez mára az egyetlen üres vagon, s újabbra nincs kilátás. Fél óra múlva mégis megtelik. Valaki máris morgolódik, szidja a cso­ portvezetőt, a vasutasokat, az istent és saját magát, hogy minek sínylődik ezen a rohadt munkahelyen. Azután várunk. 6 Cs. elmegy a nagyállomásra. Talán hoz üres vagont. Nem az ő kötelessége ez, de elmegy: garázst és nyárikonyhát épít, szüksége van a pénzre. Persze, ha baja esik, a gyár nem vállal felelősséget érte. A mi vasútrendezési feladataink ugyanis szigorúan csak gyáron belüli tevékenységekre korlátozódnak. En­ nek ellenére elmegy. S ha ő nem megy, megy valaki más. Mert a vagonok önszántukból sosem szoktak begurulni a gyárba, a vagonokért tehát ki kell menni. Még akkor is, ha az ilyen „pri­ vát” szerelvények nincsenek a forgalmi irodák menetrendjeihez igazítva. Mindezt nagyon jól tudja a vezetőség, mégsem tesz el­ lene semmit. Pedig a veszély, hogy valaki a kerekek alá kerül kint a nyílt pályán, sokkal fokozottabb: esik megint az eső. A nedves, csúszós sínpárok között gúnyosan cuppog talpunk alatt a latyak. Imént jött meg a Diesel, hozott végre két üres vagont, azokat kell beállítanunk. De ez nem ok a vidámságra. Többen káromkodnak, s szidják a munkásellátást, miért csak a tolatásvezetőnek jár esőköpeny és gumicsizma, s ha nekik jár, ilyen időben miért nem ők rendezik a szerelvényeket, vagy ha nem ez a kötelességük, akkor miért fizetik őket? Mintha csak magnószalagot reggeliztek volna. A munka azonban óraműpon­ tossággal halad; nem sejti egyikük sem, hogy az a hajtóerő, mely most is mozgatja izmukat, éppen az ilyen elégedetlenségekből fa­ kad. S ha sejtenék sem érdekelné őket. Őket tulajdonképpen nem érdekli semmi, jár a szájuk, látszólag lázongnak a hibák, az �igazságtalanságok ellen, ám lelkűk mélyén valójában természe­ tesnek érzik azokat. K ifakadásaik (nem sejtik) a t ermeléskapaci­ tás sebességváltói csupán. S minden kifakadás ökölbezárt módszer az önnógatás szorítása ellen. Sikerült megraknunk az egyik vagont. A másikba is bele­ kezdtünk, de — év eleje lévén — megrendelésés anyaghiány miatt a kellő mennyiségű áru sehogysem akar levánszorogni a szalagokról. Megint csak állunk. Kínos tétlenségünk végül sze­ met szúr az illetékesnek. O., aki tán maga sem tudja, mi a be­ osztása, azonnal intézkedik. Akkurátus, jól begyakorolt, öntudat­ gyanús utasítások szikráznak felénk. O. huszonöt éve dolgozik a gyárban, és nagyon büszke beosztásra, mely a legsokoldalúbb semmitevésből áll. Első és legfontosabb feladata (ő szerinte) az exportáru-szállítás zavartalan biztosítása, ami kis jóindulattal meg is felelne a valóságnak, ha — mint előszeretettel han­ goztatni szokta — f izikai teljesítőképességük nem állna mélyen alatta az ő szervezői zsenialitásának. Í gy három exportszállítmányból egy, legfeljebb két vagon „tökéletlen” árut küld csupán vissza a nyugati megrendelő. S ez kétségtelenül az ő lel­ kiismeretes munkájának is köszönhető. A z elismerést természe­ tesen — mind anyagi, mind erkölcsi értelemben — meg is kapja érte. Azt hiszem, kedvenc szavajárása, mely szerint a gyár nem fejőstehén, tükrözi leginkább O. kaméleonjellemét. De jellemző ez az egész közép- és alsószintű vezetésre, sőt az alkalmazottakra is. M. például, aki még nem töltötte be az ötvenedik életévét és kitűnő fizikummal rendelkezik, gyakran panaszolja, hogy har­ minc éve dolgozik a gyárban mint meós, s még mindig csak ti­ zenöt forint az órabére. Azt persze nem teszi szóvá, hogy e harminc év alatt nem hajtott negyedrészannyi hasznot sem a népgazdaságnak, mint például J. vagonpakoló három év alatt. Igaz, a vagonpakolás nem igényel különösebb képzettséget. A meóellenőrzés viszont igen. De ez a legnagyobb jóindulattal sem tételezhető fel sem O., sem M. személyét illetően. Még mindig esik az eső. Tehetetlenül, tétlenül feszengve ül­ dögélünk a túlzsúfolt, füstös melegedőben, olajos-nedves gúnyá­ ink kigőzölgése fokhagymazöldre abárolja a levegőt. Várunk. Ez igy megy napról napra, hetek, hónapok, évek óta. Közben a türelem fogy, a munkakedv és kötelességérzet minimálisra csökken, s a fizetési borítékok cigarettapapir-vékonyságúra zsu­ gorodnak. Mindez a termelésirányítás, s a szervezés területén je­ lentkező hiányosságok következményeként. Mert a dolgozók dol­ gozni jönnek a gyárba — alapvető joguk és kötelességük ez, ar­ ról igazán nem tehetnek, hogy megfelelő vezetői intézkedések hiányában ehhez csak nagy ritkán teremtődnek megfelelő feltéte­ lek. Persze, a műszakonkénti teljesítmények bejegyzésénél, s ké­ sőbb a bérek elszámolásánál ezt senki sem veszi figyelembe. Reklamáció esetén pedig, természetesen, O. kedvenc kiszólása a válasz: „Gyerekek, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a gyár senki számára sem fejőstehén” . Nos, a mi számunkra való­ ban nem az. A mi számunkra ugyanis a legcsekélyebb mód és lehetőség sincs érdemtelen anyagi előny bármily formában tör­ ténő kieszközléséhez. Lehetősége erre csak néhány embernek van a gyárban, ezek az úgynevezett bújtatott állomány soraiból ke­ rülnek elő. Ők azok, akik bár a vállalat létszám-nyilvántartásá­ ban fizikai termelőmunkásokként szerepelnek hosszú évek, sőt évtizedek óta, legtöbb esetben vezetőként, kiemelt bérért lopják a napot. Példaként itt újra O-t kell megemlítenem. O. talán nem tudja, mi a kötelessége, azzal azonban tisztában van, hogy mire nem kötelezhető. A fizikai termelő tevékenységre, természete­ sen. Gyakran dicsekszik azzal, hogy az osztályvezető barátja, bár ez naponta negyven-ötven forintjába kerül. Csakhogy: „ami el­ vész a réven, az megkerül a vámnál” . E közmondás bölcsességét O. tapasztalni szokta az esedékes prémiumosztáskor. Több mint fél órája üldögélünk, s O.-t ez rendkívüli módon nyugtalanítja. Megpróbál i ntézkedni több ízben — eredménytele­ nül. A Térüzem vezetője ugyan O. telefonhívása nyomán közölte az imént, hogy egy-két vagon koksz kipakolását szívesen átenge­ dik nekünk, de a zuhogó eső miatt erre senkit sem lehet kény­ szeríteni. O. azonban hajthatatlan, a kínálkozó alkalmat semmi­ képpen sem kívánja elszalasztani. A megfelelő vezetői intézkedés tehát, jelen esetben ilyen formában jut kifejezésre. Csakhogy az ilyen intézkedés sem a gyár, sem a dolgozók érdekeit nem szol­ gálhatja. A műszakonkénti négyszáznyolcvan perc munkaidő maximális kihasználását ugyanis — megfelelő feltételek hiányá­ ban — egy ilyen intézkedés még nem teszi lehetővé. Olyan in­ tézkedés viszont, melynek eredményeként az elektromos tűzhe­ lyek már exportképes állapotban kerülnének le a szalagról, s nem kéne többszöri kontroll-meózás után műszaki és egyéb problémák miatt elnapolni a szállítást, igenis lehetővé tenné — számunkra legalábbis — a folyamatos munkavégzést. Ilyen irá­ nyú intézkedés azonban a jelenlegi körülmények gyökeres meg­ változtatása nélkül aligha születhet. Jó lenne tehát, ha O. és ha­ sonszőrű kollégái nem csupán ilyen „főnökfitogtató” intézkedé­ sekkel próbálnának érvényt szerezni amúgyis kétes tekintélyük­ nek. S jó lenne továbbá az is, ha az ilyen vezetők papíron nem létező — a gyakorlatban azonban mégis betöltött — pozíciói a legrövidebb időn belül megszűnnének. Mert a gyár valóban nem fejőstehén, amint ezt O. előszeretettel hangoztatni szokta, ám — Kádár János elvtárs kongresszusi megállapítása szerint — a fize­ tés sem jelenléti díj. Márpedig ezek a dolgozók jórészt termelő­ irányító tevékenység nélkül vannak jelen a munkahelyen, lét­ számtöltelékek csupán. S ez a jelenlegi gazdasági viszonyok mel­ lett elszomorítóan nevetséges. Már egy órája üldögélünk, s ez idő alatt csupán tíz-tizenkét tűzhely sántikált le nyöszörögve a szalagokról. Az eső kint vál­ tozatlanul zuhog nyitott vagonokban érkezett áru — cement, koksz, vaslemez — kipakolása tehát pillanatnyilag nem jöhet számításba. Hogy mégse unatkozhassunk, O. a múlt évi, szállítás­ ra nem került „Boeckereket” a treppre hordatja velünk. Nem mintha égetően sürgős és szükséges feladat lenne ez. J., az egyik legrégebbi dolgozó — nem éppen barátságosan — szemközt is vágja véleményével: „mi a fenének csináltatsz fölösleges mun­ kát velünk? Te is tudod, hogy ezek a tűzhelyek egy-két nap múlva szállításra kerülnek, s a szállítás előtt kontrolozzák az egész rakományt. Persze, majd akkor abba kell hagynunk, ugye — ha lesz — minden valóban jövedelmet biztosító munkát, csak 7 �azért, hogy ezek a vacakok visszakerülhessenek a raktárba!” A műszaki ellenőrök ugyanis nem hajlandók a hűvös, huzatos trep­ pen tevékenykedni. Az általuk kiszemelt helyre kell tehát szál­ lítanunk az árut, s a ki-becsomagolást is el kell végeznünk más helyett. Volt már jó párszor arra is példa, hogy a műszaki-jótálá­ si bizonylatokat csomagoláskor nem mellékelték a tűzhelyekhez. E hiányosságot is természetesen — kötelezettségeinken túl — mi voltunk kénytelenek pótolni. Érzésem szerint csak azért, mert „henyélő gazdának álmos a szolgája” . Persze, jogos elégedetlen­ ségének, s véleményének a problémák ésszerű megoldását illető­ en a dolgozó nem adhat kifejezést, mert néhány szellemileg nem éppen túltáplált „illetékes” nálunk még nem ismeri az üzemi de­ mokráciát. Ennek bizonyításaként, azt hiszem, elegendő, ha K. raktárfőnöknek egyik beosztottjához saját fülem hallatára inté­ zett drasztikus utasítását idézem példaként: „Nándi, meg ne hall­ jam még egyszer, hogy az emberek vonakodva, ímmel-ámmal végeznek olyan munkákat a csoportodban, melyek szerintük túl­ lengenek a raktár feladatkörén! Azt kell tenniük, amit paran­ csolsz, ha szarba kell nyúlkálniuk, még akkor is! Taposd szét a tökeit annak, aki elégedetlenkedni mer!” Azt hiszem, ehhez az idézethez nem kell külön kommentárt fűzni. Talán csak annyit, hogy — Táncsics szerint — „a munka bármiképpen rendezzék és bármilyen szorgalommal folytassák, maga a bajt nem orvosolhat­ ja soha, hanem a társadalom alapvető törvényének kell azt meg­ változtatnia” . S „ha az egész jó állapotban van, az egyeseknek sem lehet rossz dolguk, mert ezek teszik az egészet” . Ezek a máig is érvényes igazságok azonban tantárgyként, úgy látszik, nem szerepelnek a dolgozók általános iskolájában. Nem lenne ésszerű tehát, ha N. és kollégái, akik húsz-huszonöt éves vezető-irányító tevékenységük ellenére csupán a közelmúltban végeztek az ele­ mi iskola nyolc osztályával, valami magasabb szintű oktatásban is részesülnének? Tologatjuk a tűzhelyeket: száz méter ki, száz méter be. A tűzhely hetven kiló, a trepp huszonöt fokos szögben dől alattunk. Az ócska kerekek versenyt csikorognak ízületeinkkel. Tologatjuk a tűzhelyeket. Nem a vagonba ugyan, de azért tologatjuk. Mert fő az, hogy tevékenykedünk. Egyet azonban sehogyan sem ért senki, hogyan lehetséges az, hogy a Boeckerek raktárból treppre történő kihordása a vagonberakás 2,16 Ft-ot darabonkénti normá­ jával szemben 0,96 Ft darabonként csupán, amikor egyazon teher­ rel, egyazon távolságot kell megtennünk, akár a treppre, akár a vagonba furikázzuk a tűzhelyeket. Igaz ugyan, hogy a treppre szál­ lítás 0,96 Ft-os darabonkénti normabéréhez esetenként az úgyneve­ zett sorbarakás 0.29 Ft-os darabonkénti bére is kapcsolódik, ez azonban még mindig csak 1,25 Ft, a vagonberakás 2,16 Ft-os dara­ bonkénti normájával szemben. Pedig, mint említettem, egyazon teherrel, egyazon távolságra törtenik a szállítás, akár a treppre, akár a vagonba hordjuk a tűzhelyeket, a két tevékenység azonos energiát is követel tehát. Ezt azonban a normarendezések, illet­ ve bérkarbantartások alkalmával általában figyelmen kívül szok­ ták hagyni. Talán, mert havi jövedelmünk, sokak szerint, az át­ lagosnál úgyis magasabbra (?) rúg. Meglehet, sőt csaknem bizo­ nyos vagyok benne, hisz’ műszakonkénti teljesítményeink már nem egy esetben vonták magukra végelszámolásnál a bérosztály figyelmét, a részben túl magas, részben túl alacsony eredmények miatt. Mert megesik valóban — ha a folyamatos munkát bizto­ sítják — , hogy egy-egy műszak alatt száznyolcvan-kétszáz forin­ tot, sőt annál még többet is keresünk, de ez a vonalaiban m ár vázolt problém á k m ia tt csak nagy ritkán fordulhat elő. Olyan­ kor aztán persze, arra való hivatkozással, hogy a gyár legrégibb szakmunkásának sincs húsz forintnál magasabb órabére (s miért éppen a miénk lépné túl ezt a határt?), természetesen a tűzhelyek raktárból treppre történő kihordását, sorba rakását, s a vagonpa­ koláson kívül minden egyéb tevékenységet egyszerűen elfelejte­ nek a műszakonkénti teljesítmények mellett feltüntetni. A legsajnálatosabb azonban ezeknél a mulasztásoknál az, hogy elkövetőik aligha sejtik, felelőtlenségük ez esetben tulajdonkép­ pen már a bércsalás büntetőjogi fogalmát is kimeríti. Bércsalás­ nak ugyanis — a Btk. ide vonatkozó paragrafusa értelmében — nemcsak a jogtalan haszon törvénytelen módon történő kiesz­ közlése minősül. Bércsalás az is, ha a jogos elvégzett munka után járó járandóság a munkáltató felelőtlensége folytán nem, vagy csak részben kerül kifizetésre. Bércsalás tehát, mint említettem, 8 bár a csoportvezetők (állítólag) szabályszerű utasítást szoktak kapni erre. Érdekes, hogy az ilyen szabályellenes utasításokat senki sem utasítja vissza. N. M.-nek egy képzeletbeli termelési tanácskozáson elhang­ zott felszólalása — a reggeli idő vége előtt pár perccel — ebben a pillanatban ért véget. N. M.-ről tudni kell, hogy ő a készáru­ raktár legöntudatosabb dolgozója. Legalábbis az elöljárói szerint. De magas fokú öntudatának bizonyos cselekvésekben történő megnyilvánulásait nem egy esetben volt alkalmam személyesen is tapasztalni. A sok közül, azt hiszem, nem árt néhányat meg­ említeni. Legjellemzőbb talán ezek közt is az a jellegzetes eset, amit az alábbiakban megpróbálok feleleveníteni. Délután dolgo­ zott a brigád, de mivel délelőtt már elvégeztek (ha volt) minden rendelkezésre álló munkát, részükre a kész tűzhelyek szalagokról raktárba történő szállítása, illetve azok sorba rakásának nem ép­ pen jövedelmező művelete maradt csupán. N. M.-et a dolgok ek­ ként történő alakulása miatt — fizetés lévén — természetesen mélységes felindultság kerítette hatalmába. Nem csoda tehát, ha ezek után a gyár mellett levő klubkantin vigaszt kínáló söntésé­ től visszafelé jövet molesztálni kezdte az éppen haza tartó, ko­ csijába beszállni igyekvő igazgatót. Átlagosnál magasabb fokú öntudatosságát, azt hiszem, épp ezzel a „remeklésével” sikerült leginkább bizonyítania. A fegyelmi felelősségre vonáskor ugyanis azzal mentegetőzött, hogy munkatársai nem a technológiai elő­ írások szabályai szerint rakták, rendezték az árut,, s ezt józan fejjel ő képtelen volt elviselni. De akad N. M.-nek ennél sokkal cifrább és nevetségesebb esete is. Például az, amikor valamelyik műszak végén egy Boecker olajkályha adagolójával táskájában próbált távozni a munkahelyről. Az illetékesek természetesen ez­ úttal is az öntudat magas fokú megnyilvánulásaként fogadták el állítását, mely szerint neki, N. M. munkavédelmi őrnek nem állt szándékában a szóban forgó alkatrész eltulajdonítása, hanem a rendészet éberségét akarta ily módon kipróbálni csupán. N. M. öntudatához tehát — mint ez a fentiekből is kitűnik — nem férhet semmi kétség. O., akivel köztudottan igen jó barátságban van, ezt elég gyakran hangoztatja is. Munkatársainak azonban egészen más a véleménye. Szerintük N. M.-et egyáltalán nem ezek a rafinált manipulációk teszik megbecsültté a vezetők előtt. Valójában nem is szeretik őt. E megbecsülés részükről nem több, mint hamis póz tehát, profilaktikus gesztus a sebezhető sejtelmek megóvása érdekében. Hogy mit kell ez alatt érteni, magam sem tudom. Tény, hogy N. M.-nek az ilyen gyakori, a munkaerkölcsöt és fegyelmet durván demoralizáló magatartására kellőképpen eddig még nem reagált a vezetőség. S ez természetesen a velük való cinkosságra enged következtetni. N. M. képzeletbeli felszólalása tehát véget ért. Tologatjuk új­ ra a tűzhelyeket. Száz méter ki, száz méter be stb. Az eső mind keservesebben esik. A szél mind keservesebben vonít. Felváltva szitkozódunk. Egyesek a raktár nyitott ajtaján keresztül fülünk­ be süvítő léghuzat, mások a munkaruha kihordási ideje, illetve az évek óta megrongálódott állapotban levő vízlevezető tetőcsa­ tornák miatt. Ezek a problémák egyébként csaknem minden va­ lódi termelési tanácskozás alkalmával is felszólalások tárgyát ké­ pezik. Megszüntetésükre azonban ennek ellenére, ez idáig még nem történt intézkedés. Nem csoda hát, ha az emberek legtöbb­ ször el sem mennek ezekre a valódi tanácskozásokra. S ha el­ mennek, sem jártatják fölöslegesen a szájukat. Azt megtehetik — mondják — itt is, a munkahelyen. A hivatalos fórumok szemük­ ben régen elvesztették, ugyanis a tekintélyüket; s nem hisznek már a problémáik megoldására oly gyakran elhangzott ígéretek­ nek. Így aztán marad minden a régi. A megoldatlan problémák is, természetesen. Pedig mély meggyőződésük a dolgozóknak —, s ezt vezetőiknek is tudniuk illene —, hogy éppen az ilyen jelle­ gű hibák, hiányosságok korrigálása biztosíthatná leginkább a technológiai módosítás, illetve létszámhiány következtében lelas­ sult termelési ütem fokozását célzó intézkedések hatékonyságát. Mert amíg öröme telik munkájában, az ember nagyszerű robot, olajozott, rugalmas, pontos szerkezet. Lelkiismeretesen végzi te­ endőit és elégedett. Ám a kiegyensúlyozott, jó teljesítménynek ez csupán erkölcsi háttere. Az átlagon felüli termelés meghatáro­ zói főként anyagi-szociális természetűek. . . Elállt végre az eső, de ez már senkit sem érdekel. Szepesi József �Riporter: Az ön kritikusai a Kritikában tu­ lajdonképpen ezt vetik. Adorno idézése nél­ kül, a maga szemére, hogy a túlzottan értel­ miségi szellemiség követelése inhumánus az úgynevezett kisember olvasókkal szemben, akik nem igényelhetnek ilyen kristályos gon­ dolatokat. . . Pelle: ... de a rózsaszín biedermeier lány­ szobák hangulatát számon kérni azért mégis­ csak túlzás. Én nem a kisember olvasóktól akarom elvenni adott esetben nemcsak a sza­ badidő-lapokat, vagy a tévé kívánságműso­ rait, vagy egyebeket, hanem ezek mellett hiányolok nemcsak értelmiségi orgánumokat, de azokban kifejtett nézeteket is. Olyanokat, amelyek lényegretörően közelítik meg a mai magyar társadalom problémáit. Az értelem te re p e in Riporter: Régi folyóiratszemlész tapaszta­ latom az, hogy egymástól különböző arculatú folyóiratok bizonyos időpontokban — lehet az egy év, vagy lehet az csak egy negyedév —, bizonyos témákat különböző megköze­ lítésben, de egyidőben szoktak hozni. A Valóságban, a Társadalmi Szemlében, a Világosságban, a Kritikában az elmúlt kb. egy év alatt igen sok szó esett a racionaliz­ musról, pontosabban a ráció különböző vál­ tozatairól és kalandjairól. Nagyon röviden összefoglalva: arról, hogy a gondolat és az értelem útjai a mai világban milyen áttéte­ leken keresztül kapcsolódnak a tömegekhez, és hogy ezeknek a nehézségeknek, amelyek­ kel tényleg minduntalan találkozunk, milyen történeti okai vannak akár a filozófia törté­ netében, akár másutt. Legutóbb például majdnem egyszerre olvastam egy érdekes ta­ nulmányt de Sade márkiról, a Valóságban, amelyben szó esik ennek a nemcsak szadiz­ musáról híres márkinak a kegyetlen raciona­ lizmusáról, ugyanakkor a szerző majdnem ugyanabban az időben a Kritika hasábjain, ha úgy tetszik, „gyalogjáró” mai problémá­ kat vetett fel, bizonyos gondolathiányt és ol­ csó szórakoztatást a mai sajtó egy részében. Ezzel kapcsolatban őt vádolták ilyen — sa­ játos — dialektikátlan racionalizmussal. . . Itt van köztünk most Lázár István, a való­ sággal foglalkozó szociográfia kiváló művelő­ je, ugyanakkor az egyik szerkesztője annak a Valóságnak, amelyben ezek az elvi, vagy elméleti cikkek megjelennek. Itt van Papp Zsolt, aki a szociológia egy filozofikus műfa­ ját űzi, és itt van köztünk Pelle János, éppen ő a szerzője egyik oldalon ennek a nem is annyira de Sade-ról, hanem egy értelmiségi tí­ pusról szóló cikknek, és ugyanakkor ő keverA beszélgetés résztvevői: Lázár Ist­ ván szociológus, Papp Zsolt filozófus és Pelle János kritikus. Szerkesztő­ riporter: Antal Gábor. Elhangzott 1980. április 29-én a Pe­ tőfi rádióban. te fel ezt a vitát a Kritikában. Hogy érzi ma­ gát ebben a sajátos kettős szerepben, amibe így belekerült? Pelle János: Nem egyszerű első pillantásra kapcsolatot tételezni Sade márki és a mai magyar tömegtájékoztatás között. Sade-dal kapcsolatban figyelemreméltó, hogy ő egy olyan században élt, amikor egy funkcionáló közvélemény működött. Nagyon magas szin­ tű szellemi eszmecserék folytak a szalonok­ ban. Ebben a korszakban élt egy olyan értel­ miségi ember, aki gyakorlatilag csak a bör­ tönben vált értelmiségivé, és a sorsa az volt, hogy teljesen elszigetelve a közvéleménytől írjon és alkosson, és ez a rendkívül paradox helyzet eredményezett nála végeredményben egy olyan sajátos életfilozófiát, ami a racio­ nalizmus totális abszolutizálásához vezetett. Ami a mai napi tömegkommunikációval kapcsolatos véleményemet illeti, azokat a problémákat próbáltam tollhegyre tűzni, amelyek nehezítik, hogy itt és most, a szocia­ lista Magyarországon egy ilyen, az előbb vá­ zolt, ideálisnak tekinthető értelmiségi élet ki­ alakuljon. Nem a szórakoztatással van ba­ jom, csak annyiban láttam bizonyos problé­ mát, amennyiben az nálunk ma sokszor pót­ cselekvés a funkcionáló közvélemény és vi­ ták helyett. . . Riporter: Ezek szerint az a vágya, hogy ezeknek a szalonoknak korábbi és későbbi légköre éljen a mai világban? Pelle: Feltétlenül. Rizsporos parókákat azonban semmiképpen sem hiányolok. Papp Zsolt: De nézzük csak, mit is jelent Sade-nál az a bizonyos könyörtelen, vagy ad absurdum vett racionalizmus? Pelle: Ez nála ösztönösen alakult ki, de aztán tudatossá vált. Adornónak van egy nagyon figyelemre méltó könyve, A felvilá­ gosodás dialektikája, amely éppenséggel a keserű történelmi tapasztalatok alapján —, hiszen 1944-ben íródott — azt fejtegeti, hogy a felvilágosodás által nagyra növesztett ész és ráció a XIX. és XX. században emberelle­ nessé, antihumánussá vált. Bizonyos értelem­ ben ezt a fejlődést előlegezi Sade. Lázár István: Mostanában támadó álla­ potban érzem magamat, mert pl. a lapunk­ ban egyre nehezebb egy olyan rovatnak, mint a Magyar világ, amely úgynevezett nagy ri­ portokat, szociográfiákat óhajt közölni, vagy egy olyan sorozatnak, mint a Magyarország felfedezése ellátása kéziratokkal, miközben egyre inkább sok olyan ezoterikusnak tűnő, különben nagyon sokszor igen rangos tanul­ mányt olvasunk, amelyek egy szűk réteg számára olykor tájékozódási, olykor vitate­ repet jelentenek, de kevés fogódzót adnak a hétköznapokhoz. Miközben szemrehányásra készülök, talán van némi dicséretem is, mert ami az értelmiségfogalmunkat illeti, abban részben Gramsci nyomán jobban megkülön­ böztetjük azt, hogy mit jelent pusztán mű­ velt embernek, vagy diplomával rendelkező­ nek lenni, és mit jelent egy olyan értelmi­ ségi fogalom, amely nem az iskolai végzett­ ségre alapoz, hanem a társadalomban való részvételre. Persze, néha a dolgok összemo­ sódnak, és azt hiszem. Pelle Jánost is itt-ott félreértették a mai tömegtájékoztatás ÁdámÉva-szerű könnyű lapok kérdésében, mert talán azt is gondolják róla, hogy ő ezeket a lapokat is csupa magas röptű cikkel próbál­ ná megtölteni. Pedig az azon aggálya feltét­ nül aktuális, hogy. mikor ezt a bizonyos al­ kotói értelmiségi létet, amely nem kötődik is­ kolai tanulmányokhoz, diplomához, szeret­ nénk kiterjeszteni, amikor a társadalmi élet demokratizálásának egyik fő feltétele a tájé­ kozottság — ami nem feltétlenül egy formá­ lis műveltséget jelent —, s ami tulajdonképp a társadalom tagjai jelentős hányadának ren­ delkezésére állhat. . . Szóval, amikor ilyen ideált állítunk magunk elé, akkor a közért­ hetőség és szórakoztatás túlhangsúlyozásával nemcsak az a veszély forog fenn, hogy az elit értelmiség is elfordul bizonyos szellemi tevékenységtől, és hobbikba menekül, hanem az a veszély is, hogy az értelmiségi lét lehető kiterjesztését magunk számára megnehezít­ jük. . . Riporter: Ha jól értettelek, akkor arra gon­ dolsz, hogy ezek a bizonyos lapok a maguk módján legyenek gondolatgazdagabbak! Lázár: Igen. Olykor úgy érzem, hogy a közönségigény felé fordulás — amit különö­ sen aktuálissá tett nemrégiben pl. a lapok árának a megemelkedése, és ezzel kapcsolat­ ban bizonyos lapok példányszámának elég erős csökkenése — olykor zsákutca. Sok­ szor éppen a még szórakoztatóbbá vált la­ poktól fordulnak el, és sokszor észre lehet venni, hogy a társadalmi problémákat nagy felelősséggel feltáró lapok felé akkor is oda­ fordul a széles közönség érdeklődése, ha azok éppen nem kiugróan botrányt keltő anyagok­ kal tárják fel azt a bizonyos társadalmi való­ ságot. Mert mondjuk, a közművelődési hely­ zet őszinte feltárása is lehet olyan, hogy job­ ban érdekel embereket, mint mondjuk tévés személyiségek magánélete. . . Papp Zsolt: Vitatkoznék egy kicsit Lázár Istvánnal, vagyis az „ezoterikus” kifejezéssel, amit az előbb használt. Egyfelől arra gondo­ lok, hogy az ezoterizmus megszüntethetetlen. amennyiben bizonyos értelmiségi elkülönülés, a „saját magunknak írás” is elkerülhetetlen, 9 �mert tény, hogy ez a bizonyos kettős kultú­ ra, magas kultúra és nem magas kultúra közti szakadék vagy távolság alighanem csak egy történelmi perspektíva végpontján megszün­ tethető. Tehát egy kicsit védeném, vagy ma­ gyaráznám ezt az ezoterikus tartást és igényt. A másik, amire gondolok, hogy azért a sajtó tele van olyan, értelmiségiek tollából származó írásokkal, amelyek szorosan napi politikai problémákhoz szólnak. Említeném az Élet és Irodalmat, amelynek a hasábjain az elmúlt évben számos vita bontakozott ki. Ezek a viták közgazdasági, infrastrukturális és egyéb témákhoz kapcsolódtak, és sajátos módon nem közgazdászok, nem szaktudósok vetették fel a problémákat, hanem bizony egy író értelmiség. Éppenséggel úgy tűnt ne­ kem, hogy kiszálltak az ezoterikumnak a hajójából a Bertha Bulcsuk, a végén az As­ perján Györgyök, és arra kényszerülnek, úgy látszik, hogy akár a kesudióról, akár a jár­ daépítés lehetőségeiről cikket írjanak. És nemcsak írók, más művészek is szólnak mos­ tanában közérdekű kérdésekről. Lázár: Én egy másik hidat próbálok önma­ gam védelmében építeni. Hogy hol van az én bajom és hiányérzetem? Abban az or­ szágban, ahol a két világháború közötti szo­ ciográfiát — ami közelebbről túlnyomóan fa­ luszociográfia volt — egy olyan ember vitte fel a legmagasabb csúcsra, mint Erdei Fe­ renc, aki összes, a harmincas, negyvenes évek körül megjelent művében olykor rendkívül merészen, olykor tévesnek bizonyulóan mert társadalmi jelenségeket általánosítani, ma nemigen van ilyen. A mai magyar szociog­ ráfiának vajon nem az-e a legnagyobb hiá­ nyossága, hogy most már sokféle terepen mozog, a falvak, a tanyavilág után elmegy a városokba, a városok peremére, a vasútra, itt-ott még az értelmiségi létet is érinti, vi­ szont, ha a gondolkodásban az általánosítás merészségében, felelősségében Erdeinek utó­ dát keresem, jóformán Márkus Istvánon kí­ vül nemigen találok mást. És itt látom én az én hétköznapi munkám szempontjából kiéle­ sedő szakadékot, hogy nagy érdeklődéssel és izgalommal olvasom szociológiai megközelí­ téseit a régebbi társadalmak alakulásának, rengeteget szedhetek össze a szociológiai gon­ dolkodás fejlődéséről egészen friss tanulmá­ nyokból, ugyanakkor azonban nemigen van olyan segítőtársa az elméleti szociológusok köréből, aki a terepmunkást kézen fogná, se­ gítene neki, vitatkozna vele, próbálná to­ vábbgondolni azt, amit ő odakint empiriku­ san összegyűjtött. Riporter: Tehát egy új Erdei Ferenc kelle­ ne. De születhet-e egyáltalán körülményeink között egy új Erdei? Lázár: Érzésem szerint születhetne. Mert X. vagy Y., amikor a kesudióról, tanulmá­ nyokról, egyebekről szólva csatába indul, akkor ezt sokszor hályogkovácsként csinál­ ja, vagy beletalálunk, vagy nem. Olykor hát nagy melléfogások is elképzelhetőek, és kénytelenek vagyunk egymást kiigazítani, olyan terepen, ami pedig lehetne egy kicsit tisztább terep is, ha ehhez talán éppen a szellemi élet egészétől több segítséget kap­ hatnánk. Pelle: Ha ideálként fogalmazzuk meg, hogy milyen egy jó tanulmány például, akkor azt mondhatjuk, hogy a konkrét jelenségeket úgy tárgyalja, hogy közben elméleti következteté­ sekre jut, tehát gyakorlatilag az egyes és az általános, akár mint az esztétikában, a kü­ lönösség szintjén találkozik. Persze, ez nem művészi tükrözés, de itt is valahol a közepe­ táján kell meghúznunk az optimumot. . . Riporter: Erdei Ferenc munkássága való­ ban ehhez közelít. Én, sajnos, a legidősebb vagyok itt, s ezért hozzátehetem: Erdei Fe­ rencet azért annak idején egy szűk értelmi­ ségi kör olvasta csak. . . Lázár: Ez is igaz, de a sugárzása abban az időben is nagy volt. Hatott még az irodalmi életre is. . . Ma viszont — mondanék talán 10 egy sértőt — sokszor úgy érzem, a társada­ lomvizsgálat elméleti és gyakorlati oldala szétválik. Mintha — nem direkt célzok erre az iparágra, csak fiktív példaként — mint­ ha volna nekünk egy távvezetéképítő válla­ latunk, ahol magas fokú gépesítéssel ötven­ hatvan ember hatalmas távvezetékeket hó­ napok alatt megépít, ugyanakkor volna egy nyolcszáz fős kutatóintézetünk, amely úgy foglalkozna a távvezetéképítés elméleti kér­ déseivel, hogy ezeknek alig volna direkt visszakapcsolása a közvetlen távvezeték­ építéssel, mert azt részben külföldi licencek alapján, másrészt meg pragmatikus tapasz­ talatok alapján végezné az a csekély fizikai állomány. Ha ilyen goromba vádat mondtam, akkor viszont mondjak egy mentséget is. Az például tény, hogy a társadalmi szerkezetát­ alakulásának, annak a vizsgálata, hogy a hagyományos, klasszikus munkásosztály, pa­ rasztság és már csak mellesleg említve az értelmiség is. hogyan formálódott át valami mássá, és hogy változásai pontosan milyen fázisban tartanak, nemcsak a szociológia dol­ ga. És, ha ezekben a vizsgálatokban megle­ hetősen hátul vagyunk, mint ahogy hátul va­ gyunk, nemcsak a tudomány felelőssége. Mert sajnos, megvoltak azok a politikai ide­ ológiai akadályok, amelyek részben ennek vizsgálatát, részben a vizsgálati eredmények kimondását még szinte tegnapig megnehezí­ tették. Az imént Márkus István nevét is az­ ért dobtam be, mert például ő az, aki meg­ kísérelte, hogy legalább a parasztság fejlő­ désében azt, amit ő utóparasztnak nevez, majd pedig, ami már azóta még tovább bom­ lott, most egy új tanulmányban fogalmazza meg, amiben már a nagykőrösi szociográfia eredményein is túllép. Ő egy komoly kísérle­ tet tett. Vannak persze további kísérletek is. de egyelőre kevés ahhoz, hogy elég fogódzót adjon a terepmunkásoknak. Papp: Azt hiszem, nem méltánytalanság Erdeivel szemben, ha az ember megemlíti, hogy Erdeit vezérelte egy olyan szempont: felfedeztünk, felfedezünk adott esetben egy ag­ rárius népességet, egy társadalmi élet alatti, történelem alatti névtelen népességet, és meg­ próbáljuk írói, szociológiai eszközökkel, vala­ mint politikai elképzelések bekapcsolásával emancipálni, emberi, politikai minőséghez juttatni. Volt egy a megismerést vezérlő ér­ dek, amely egy társadalmi kategóriához kap­ csolódott, erre épült egy társadalomkép, vagy erre is épült. Én, sajnos, nem találom a hat­ vanas-hetvenes évek fordulóján elindult szo­ ciológiánkban, illetve például a Magyarország felfedezése köteteiben azt a bizonyos vezérlő szempontot, amelyik e köteteket, publiciszti­ kákat vizsgálatokat valamilyen közös eszmei, szemléleti, koncepcionális szempont alapján összefogná. A Magyarország felfedezése szám­ talan témával foglalkozott. Kiderült. ugye, hogy most nem arról van szó nálunk, hogy egy népességet kell felfedezni, emancipálni, ha­ nem társadalmi életünkben a diszfunkci ona­ litásmak millió tünete adódik, ezek a tünetek a maguk módján mind ezt tükrözik. De nem állt össze, hadd mondjam ki, koncepcióvá is, amennyiben van koncepció, az valahogy té­ zisszerű és általános. Ismételgetjük azt, hogy „demokratikus részvétel” , „beleszólás” . „a közélet kiteljesítése” és így tovább, de ezeknek — és ez már a politika témája — empirikus kritériumai, azt hiszem, nincsenek. Ez túl­ mutat az értelmiség problematikáján. A ren­ dező szempontok hiányát mutatja. Pelle: A harmincas években gyakorlatilag egv antagonisztikus társadalommal állt szem­ ben a magyar értelmiség, az ilyen, újságcik­ kekben is megnyilvánuló meghatározások, mint a „hárommillió koldus országa”, igazak voltak. . . E koncepciók. . . Riporter: ... ha nem is a hárommillió ol­ vasó állt mögöttük. . . Pelle: ...a „hárommillió koldus” érdeke azonban valóban ott állt Erdeiék könyvei mögött. Most meg nem tudjuk pontosan, hogy ki áll a különböző újságok mögött . . . Papp: És nemcsak az újságok mögött, ha­ nem egyáltalában. Amikor olyan fogalmakat használunk, hogy „populáció” — ami dolgo­ zót jelent lényegében —, akkor nem fejeződ­ nek ki azok a rétegérdekek megfelelő orgá­ numokon keresztül, amelyek egymással szembesülve olyan képet alkothatnának, ami ennek a fejlődésnek egy lényeges eleme len­ ne. Ez egy jelentékeny probléma. Lázár: Én látok talán egy rendezőelvet; például a Magyarország felfedezése sorozat­ ban csúcsosodó szociografizáló-társada­ lomvizsgáló munkálkodás mögött. Felismer­ tük ugyanis, a gazdálkodás külterjes fejlesz­ tésének szakasza véget ért, és az intenzívebb fejlesztési szakasz következett el, ahol az in­ tenzívitás nem a növekedés gyorsaságára vo­ natkozik. Éppen ellenkezőleg, lehet, hogy a növekedés lassulóban lesz, de a lényeg az, hogy merőben új helyzetben kell vizsgálni a gazdasági és politikai tényezőket egyaránt. Hogy ezt mennyire ismertük fel, mennyire nem, azon sokat lehetne töprengeni, ma ta­ lán túlságosan baj, hogy a konkrét gazdasági és az ezekből következő társadalmi gondja­ ink túl nagy hányadát említjük úgy, mint hogy a világpiaci változásokból következik. Ezek a változások ordítóak, de ha az ará­ nyokat keressük, hogy például mennyiben a cserearányromlás és mennyiben a saját gaz­ dálkodásunk rossz hatékonysága okozza a mai konkrét gondjainkat, akkor bizony a sa­ ját házunk táján is kell söprögetnünk. Ez persze, nem feltétlen egy olyan koncepció amit Papp Zsolt hiányol, hanem egy kiindu­ lási alap, amiben azonban többé-kevésbé megvan az egyetértés, akár a közgazdászokat, akár a legfelsőbb politikai vezetést, akár a szociografizáló értelmiség kvázi szalonjait nézem. Papp: Amit Lázár István mondott, azt én úgy hosszabbítanám meg, hogy az extenziv szakaszról az intenzív szakaszra való áttérés számos következménnyel járt. Ezek közül az egyik, azt hiszem az, hogy minél több lehe­ tőség, minél több kezdeményezőkészség, minél több önállóság helyeződjék át a tár­ sadalmi élet államtól nem szervezett szférái­ ba. Más oldalról az elmúlt tíz év szociológiá­ ja és szociográfiája azt tanítja, hogy hazánk­ ban rendületlenül túlzott az államigazgatási ráhatás. És a problémák ott sűrűsödnek, hogy erre a mozgástér nem kellően biztosí­ tott. Ebből számos visszás, paradox, sokszor komikus helyzet adódik. Lázár: Kétségkívül egyszerűbb volt a szo­ ciografizálásnak az a hatvanas években el­ kezdődött szakasza, a tényfeltárás állt a középpontban. Ez önmagában. . . Riporter: ... önmagában is újdonság volt. Lázár: Elértünk nehezebben körülhatárol­ ható terepekhez, és én a kockázat főbb té­ nyezőit nem ott látom, hogy betörik a fejed az igazmondás következtében — voltak ilye­ nek is, retorziók is, bár ezekből olykor még profitálni is lehetett, hiszen így még na­ gyobbat csattant az ügy —, de tulajdonkép­ pen jelentősebb kockázati tényező az az anyagi és — második helyre tettem — szel­ lemi befektetés, amit egy igazán intenzív szociográfia megírása jelent. Igaz persze, hogy olykor a honorárium is, amit nem annyira forintban értek, mint társadalmi tekintélyben, nagyobb lehet annak számára, aki vállalja a terepmunka kockázatait. . . Riporter: Sok mindenről beszéltünk itt. Ho­ gyan lehetne mégis összefoglalni valamiféle lényegét ennek az eléggé szétfolyónak tűnő beszélgetésnek? Lázár: Van társadalmi munkamegosztás, amelyben különböző szerepkörei nyílnak szo­ ciográfusnak, írónak, elméleti szakembernek, politikusnak. A munkamegosztás szükségsze­ rű, az egyetértés nem mindig szükségszerű, lehetnek ellentétek, viták is. A kiegyenlítő­ dés, a találkozás, az eszmecsere fórumai az izgalmasak. Pontosabban: az az igazán izgal­ mas, hogy vajon az egész ország ilyen fó­ rummá válik-e, ahol meg tudjuk beszélni közös gondjainkat?! . . . �Keresztes József A ttila ja j nézd József Attila hadd motyogok pár szót ami ehhez az alkalomhoz pászol hisz most ki csak kicsit is ad magára gyászol bárányganét csontot egy-fazékban pácol spleenes nekrológhoz kerekítve zárszót összerántva benne Öcsödöt Makót Szárszót és Jézusunk leszel ha csak te nem vigyázol nyállal festékkel vérrel most sok száj összemázol Iegyints el magadtól minden hülye gyászszót kenyér légy ne piros szájjal dagasztott zászló nem a múltnak a jelennek hiányzol Attila ja j nézd hát vers lett ez a pár szó omlás nélkül rakjuk a falat Kalászoló akarat a róna kövek letisztult homlokára cseppekből épülnek a gyöngyök Csak a rco d kő le n yo m a ta elhalt mielőtt beköszöntött volna a tavasz-utáni bizonytalan évszak emlékké tisztul a huzatos este s a bezárt felöltöztetett éjszaka ajkamról ujjaim ról elröppentek csók-lepkéid a kálváriára siető széllel a liliom-hold lehervadt a tó vizéről nem hagytad magad vulkánosodni vágyad gejzir-páraként szökött el engem béklyózott muszáj-fegyelem pedig m ár csillagosodott szemünkben az ég dombjainkon tüzet gyújtott a hajnal 1 ár csak szavak pengéi vérzik az ajkat m csak arcod kőlenyomata szívemen érzések nyesett csonkjai belül pedig ha akkor te is mint én Györke Zoltán kivirradtunk a feltételes jövő időből kertemben ököllé záródik a rózsa Kalászoló a k a ra t 1. Verecke méhnyílásán kitüremlettünk vérrel-sikamlós ágyékából a Kárpátoknak Ő seink széthullott csontjai mérföldkövei vándorlásunknak a történelem útvesztőiben Szemünkbe puszták tüze égett patkó-félholdpecsét hátunkon fülünk Segesvár sarától süket nem hallottuk az idők dobpergését Forradalmaink hamuja alól zsarátnokot parázsol-e a szél Tenyérnyi megtalált haza apró folt Európa hátán ráférceli Tisza Duna D ráva hullámöltéses ezüstcérnája Felfeslő folt Európa hátán szélét rojtozták századok 2. Ázsiában lázongnak a vizek égnek határok gyújtózsinórjai Kárpátok bezárt medence-csontja Rekedt trombiták tölcsérein végvári bástyákra csorduló csend s őrtüzek befelé izzó szemei Itt a Tisza és Duna közén feloldott Kőműves Kelemenek 11 �M ola G yö rg y Tangó a hetediken — Simon Béla, te már nem szeretsz engem — sóhajtott Simon Béláné. Elégedetlenül nézett férje után, aki éppen dühösen bevágta maga mögött a fürdőszobaajtót. — Nem talál elég vonzónak, az is lehet, hogy megcsal — morfondírozott a kielégítetlen asszony. Simon Béla türelmetlenül locsolta libabőrös mellkasára a me­ leg vizet, és értetlenül meredt arra a tájékra, amely háromszori nekifutás után is makacsul cserbenhagyja, immár hatodik éjszaka. Pedig Simon Béláné igazán vonzó asszony. A leggyakorlottabb tűzszerész is csak alapos szemrevételezés után mérhette fel, hogy a hajdani szexbomba már túljutott maximális hatásfokán. Feltételezve, hogy kétévi házasság még a mai időkben sem a világ vége, kétségtelenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tűzszerészben keressük a helyzet ilyen drámai fordulatának okát. (Egyébként Simon Béla is ezt tette, lévén olyan ember, aki tudja, hogy a dolgok kiismerhetőek és saját céljaink szerint irányíthatóak.) Organikus oka aligha lehetett a hiányos működésnek. Végül is nem volt olyan régen, mikor a mackótermetű Simon Béla nagy önbi­ zalmú, pályakezdő építésvezetőként egyszerre három vidéki lányt ajándékozhatott meg a kifogástalan működés örömeivel a raktár­ bódéban. Beteges optimista lévén még az ezt követő fáradságos és kellemetlen gyógykezelésre sem vetett ügyet. Mi több! A z ellene indított kettős gyermektartási per procedúrája sem akadályozhatta meg, hogy a pletyka útján terjedő hírnevét ne csak elszálló sza­ vakkal bizonyítsa. Igaz, azt Simon Béla is elismerte, hogy nagy sze­ rencséje volt. Ügyének bírója az emlékek terhétől gyötörve mentette fel. Eszébe jutott ugyanis, hogy negyedéves korában ő is hasonló helyzetbe keveredett, a háború húzta ki a pácból. A lány a perrel járó ingatag lelkiállapotában kétes kapcsolatba keveredett egy meg­ szálló német tiszttel és később, már kideríthetetlen körülmények kö­ zött egy eugehikai tenyésztelepen kötött ki Dél-Németországban. Egészséges gyereket adott az árjaneveldének, úgyahogy a háború évei alatt még négy fajtiszta tenyészbikától hozott világra fiúkat, a ke­ resztapaságot az SS vállalta. A szövetséges haderők a tenyésztelep határában egyesültek és igazi férfimódra számoltak le a fajgermán­ fióka-gyár anyagépeivel. A lány felakasztotta magát, még mielőtt kiderülhetett volna, hogy gyereke asszimilálódott néger, vagy makacs szláv tulajdonságokat örökölt volna. A bíró mindebből csak azt tudta meg, hogy a lány eltűnt, amit a háborús poklok szerény jóvátételének tekintett. Tisztes útra tért, és most úgy vélte, Simon Bélát az ördög küldte, hogy áldozatot mutasson be az egykori kegyért. Kijelentette hát, hogy nem kellő­ en bizonyított a felperesek vádja, a törvényszéki orvosi vizsgálat is csak 83 százalékos valószínűségről tanúskodik. A vidéki lányok a bíróság folyosóján hangosan szidták a férfitársadalmat és nem titkolták, hogy szerintük m it ér az ilyen emanci­ páció. Sajnos, a tanúkat elnyelte a föld, és a napilapok rendőrségi fel­ hívására sem jelentkeztek. A z ügyet tehát vallomások hiányában elvetették, mielőtt megkezdődhetett volna. A vidéki lányok gyorsan hazaigyekeztek. Könnyes szemmel adták oda magukat az első falubeli Kálmánnak és Jóskának, hiszen tud­ ták, életük végérvényesen megfeneklett, sorsuk csak a statisztikai évkönyv szerény buzgalmú mutatói szerint fog változni. Kálmán és Jóska csak rövid ideig bírta az ostromot. Hamaro­ san kiléptek a téeszből, és havijegyet váltottak a csudaszép Bu­ dapestre. Hajnalonként piszkos ülésű munkásvonatokon bóbiskoltak az asszony melege mellett, újságpapírból reggeliztek. K ét év múl­ va hegesztőszakmunkás-vizsgát tettek. A panelok tetejéről integet­ tek a malteroslányoknak, fogadásokat kötöttek, hogy sikerül-e... őket a brigádvezetőnek, mielőbb odébbállnak. Fizetésnapon bevásá­ roltak a Skálában, vonatindulás előtt a Keleti restijében rúgtak be. Tisztes állampolgárokként növelték betétállományukat. A kis Jó­ zsikára és Kálmánkára Trapper farmert húztak, ahogy a reklámok tanácsolták. A Trabant befizetését díszebéddel ünnepelték meg. — Baj van, Józsi! — kiáltotta egy fagyos napon, fél tíz felé Kálmán. — Na? — rezzent össze Jóska, de esze ágában sem volt elmoz­ dulni a deszkából rakott tűz mellől. Kálmán azonban türelmetle­ nül integetett a hetedik emeletről. — Tüdőgyulladást kapsz, sógor! — kiabált vissza Jóska, de K á l­ mán mintha nem is hallotta volna. Káromkodott egyet, összehúzta magán a pufajkát. Dűlöngélt az erős lakótelepi széltől, mintha fejébe szállt volna a reggeli feles, amivel belülről igyekezett melegíteni magát. — Meló? — kiabált föl gyanakodva, mikor meglátta Kálmán fa l­ fehér arcát, majd nekivágott a csiszolatlan lépcsőknek. — Idenézz, Józsi! Kálmán a panelok illesztéseire mutatott, amin tegnap dolgoztak. A fémhuzalok szétváltak, csak a kékes elszíneződésből lehetett kö­ vetkeztetni a hegesztések helyeire. — A kurva annyát, Kálmán, ez bármikor összedőlhet — sut­ togta Jóska. Óvatosan közelebb merészkedett, megtapogatta a hu­ zalokat. — Kapcsold be az áramot! Szeme elé emelte a védőálarcot, még arról is megfeledkezett, hogy kesztyűbe bújjon. A hegesztőpálca lustán olvadt a hidegben, 12 s gyorsan szilárdult meg a kötés. Kálmán ráköpött és gyanakodva megmarkolta, mikor már nem sistergett. — Nem értem, Józsi. Tegnap, mintha az egész emeletet meg­ csináltuk volna. Józsi vállat vont. Körbesiettek a csupasz falak között. — Isteni csoda, hogy a szél nem fú jja le őket. — mutatott K á l­ mán a panelok szétvált hegesztéseire. — Küldd el az embereket, táguljanak az épület mellől. M eg­ csináljuk. De meg ne mondd nekik! Mikor Kálmán eltűnt, Jóska lesietett a hatodik emeletre, hogy megvizsgálja a varratokat. Ott tökéletesen tartottak. Jóska és Kálmán ebédelni sem mentek és elengedték fülük mellett a malterhordók gúnyos megjegyzéseit is. — Csak nehogy hozzák az új panelokat — sóhajtott Jóska, le ­ engedte a hegesztőpisztolvt és az útra pillantott. — Nem hiszem — vont vállat Kálmán. — Múltkor sem hoz­ ták ilyen hidegben. Géza is felszívódott, egy darus pedig biztosan megérzi, ha fölösleges. Estére elgémberedett kézzel, vörös orral és recsegő térddel tá­ molyogtak le a hetedik emeletről. A varratok olyanok lettek, mint­ ha vizsgára készültek volna. A vonaton berúgtak, de az asszonyok nem szóltak semmit. — Baj van, emberek, segítség kell! — lépett a tűz körül me­ legedőkhöz Kálmán. — Sírgödröt ásni a prémiumnak? — szellemeskedett Kondor Balázs bácsi, a Martos Flóra brigád legtapasztaltabb tagja. Annak idején még a Kőműves Kelemen falazóbandában kezdte mester­ ségét. Kálmán azonban el sem vigyorodott, dadogva mondta el, hogy a hetedik emelet hegesztési pontjai szétestek. Miután meg is győ­ ződtek róla, Balázs bácsi brigádröpgyűlést hívott össze a tűz körül, majd küldöttséget menesztettek a füstölgő kéményű faházba. Simon Béla először hallani sem akart a hegesztőbrigád foga­ dásáról. A központból érkezett, elragadóan csinos pszichológusnő­ nek udvarolt, aki hamarosan felmérést készít, miként lehetne a dolgozók munkaerejét jobban hasznosítani. — Makacskodnak, Simon elvtárs, azt mondják, leállt a munka — csicseregte a telefonba a titkárnő. — A dja valamelyik főokosnak — mondta durcásan Simon Béla, és udvarias grimaszt vágott a pszichológusnő felé. — Balázs szaki­ kám, nem kell idegeskedni, szóltak már a panelgyárból. Kicsit le vannak maradva, semmi izgalom, hamarosan lesz munka. A következő percek örökre emlékezetesek maradnak Simon Béla életében. Szájtátva hallgatta emberét, még közbevágni sem tudott, ráadásul vendégéről is megfeledkezett. A pszichológusnő ugyan sokat sejtetően azt ígérte a fölé ma­ gasodó, szakállas medvének, hogy minden bizonnyal találkoznak még gyümölcsözőbb körülmények között is, ám ez sem gyakorolt észlelhető hatást Simon Bélára. A hidegben szerencsére magához tért annyira, hogy alaposan leszedje a keresztvizet a tróger társaságról, akiknek szart sem ér a munkájuk. Önbizalma akkor jött meg igazán, mikor sajátkezűleg készítette el az első, láthatóan tartásra sikerült varratot. — Tessék szakikáim! Itt látható a tökéletes munka! Engedje­ nek közelebb mindenkit, hadd lássák! És tudják, mi a megoldás titka? Ha olvasnának újságot, nem állnának ilyen bárgyú kép­ pel. A minőségre való törekvés! Mert nem az a lényeg, hogy minél előbb összetaknyozzuk az épületet. Nem a célprémiumért adjuk át határidő előtt a házakat, szakikáim, hanem, mert vizes lyukak­ ban is laknak emberek. Gondoljanak az unokáikra! A zt hiszik, lent maradnak, Mucsán? Egy frászt! Ezekbe a lakásokba költöznek! Csakhogy a fejükre fog dőlni, mert nagyapáik képesek taknyolni szaros ezer forintokért! Megvetően nézett végig a Martos Flóra brigádon. Elégedett volt határozott fellépésével, már csak az utolsó nyomaték hiányzott, Összevonta hát szemöldökét, és körülnézett: — Mikor is volt ma­ guknak politikai előadás, elvtársak? Másnap este kezdődött Simon Béláné kielégítetlenségének szo­ morú korszaka, bár a pszichológusnőnek sem sikerült gyümölcsö­ zőbb munkakapcsolatra lépni Simon Bélával. Egy üzenet volt az oka, amely az irodájában várta reggel. A Martos Flóra brigád kér­ te, hogy tekintse meg a tegnapi hegesztést. Ezúttal a brigád munkájának értékeléséből elmaradtak a szar és ehhez hasonló rosszalló jelzők. Simon Béla szomorúan állapítot­ ta meg, hogy emberei és — most önkritikát gyakorol — kissé ta­ lán ő maga is, kevés áldozatot hoznak az eredményért. Megfogad­ tatta embereivel, hogy ezentúl sokkal jobban ügyelnek munkájuk­ ra, állhatatosan dolgoznak, nem fogyasztanak szeszes italt reggel kilencig. A prémium szót csak akkor ejtik ki szájukon, ha mé­ lyen a lelkűkbe tekintve, érdemesnek találják rá munkájukat és szocialista életvitelüket. Elhatározták, hogy a brigád fiataljai be­ pótolják a halaszthatatlan teendők miatt fél éve elnapolt K ISZgyűléseket, a brigádnapló gondosabb vezetésének céljából még egy embert kineveznek erre a posztra. Simon Béla jó vezetőhöz illően felvázolta a várható perspektívákat is: aki nem végzi rendesen a feladatát, még a brigád kultúrfelelősének fontos posztjáról is le­ kerülhet, a jók viszont feltétlenül elnyerik jutalmukat. Simon Béla garantálja nekik, hogy hegesztésük újra kifogástalan lesz, mint a hatodik emeletig. �A brigád kultúrfelelőse felhorkant, hogy micsoda demokrácia az, ahol mindig őt állítják pellengérre, csak azért, mert a dolgozók iskolájában is eltanácsolták. Simon Béla azonban megnyugtatta, példái nem személyekre irányulnak, csak lehetőségekre, melynek be­ helyettesítését mindenki önmaga is elvégezheti. Simon Béla ezek után visszavonult irodájába. Határozott és a kellő időben történt intézkedése az embereket minden kétséget k i­ záróan megnyugtatta. Morgás nélkül indultak a hetedik emeletre, amire célprémium beígérése nélkül még nem volt példa Simon Béla rövid pályafutása alatt. Újból nekigyűrkőztek a munkának, ezúttal a megfogadott gondossággal. Simon Bélát azonban továbbra is aggasztotta, hogy az igazi okot nem sikerült felderítenie. Pedig alaposan kifaggatott mindenkit. N é­ hány szabálytalanságra és gondatlanságra fényt derített, ám ezek összességét sem tartotta elegendő oknak. Elhatározta, hogy távlatokból vizsgálja meg a kérdést, ez min­ dig segít. Ilyen meditációnak köszönheti a diplomáját is. A lépcsőházból rajta kívül ketten érettségiztek; Szabó Laci, akinek szülei gyári munkások voltak és Pálfay Zsolt. A z ő apja gyakran szerepelt a tévében, de Zsolt nem tudta megmondani, mi is a valódi foglalkozása. Szabó Laci két ponttal kevesebbet szerzett a felvételin, de be­ került, mert szülei foglalkozása miatt nem kerülhet hátrányos hely­ zetbe. Pálfay Zsolttal azonos pontszámot ért el, a mindig maga­ biztos és elégedett fiút fölvették, hiszen apja fontos közéleti tevé­ kenységet folytat és „a gyerekben is van valami” . Simon Bélának azt ajánlották, hogy ne csüggedjen, érdemes tanulnia, csak kicsivel jobban össze kell szednie magát. Simon Béla azonban szívből utálta a fölösleges erőfeszítéseket. Abban nem reménykedhetett, hogy a középszerű értelmiségiek éle­ tét élő apja a közeljövőben az ország figyelmének középpontjába kerül. Ahhoz sem volt kedve, hogy újra hátrányos pozícióból in ­ duljon. Így vállalva a kiátkozást, visszautasította a szülői jó taná­ csot, nem ment rajzolónak a jól jegyzett tervezőintézetbe, ahol apja barátja osztályvezető volt. A 24-es építőipari vállalatnál helyezke­ dett el segédmunkásként. Csatlakozása a Magyarország összlakossá­ gának 56 százalékát kitevő hátrányos helyzetűekhez teljes sikert aratott. A felvételi vizsgán jelenlevő főiskolai KISZ-m egbízott gratulált, hogy segédmunkás létére sok értelmiségi származású fiatalt is meg­ Zalán Tibor O rg o n a v irá g z á s Ez a hajnali eső véres már A telefonomban laksz minden beszélgetésembe beleszólsz minden mondatomat állítmányig vetkőzteted Rosszkedvemmel együtt lehallgatnak téged is Azt mondod: orgonavirágzás az agyamban terjedő iszonyat Mert mikor elmész egy vágóhíd fényei gyúlnak vörösen koponyámban s szememen át elfolyik a vérem — mikorra visszaérsz Ez így van jól mondod nyugodtan így rendeltetett darázs falja szívét ki véremmel éjszakázik És hallgatva a hátam mögé állsz mikor a redőny pengényi rései közül figyelem eljönnek-e értem Elmennek-e értem Hajnal van Északi levelek II. Peer Gynt Babacsörgő-romok között vergődöm át az éjszakán Virrad — hónaljadban besötétedik Múlhatatlan szerelemszagodban távolodom szégyenítő tudásra tett szert. Noha egy ponttal kevesebbet ért el, mint tavaly, tudta, hogy fölveszik. Túl sokat nem tanult, bízott a papírformában és azt sem írta be a jelentkezési lapra, hogy tavaly már próbálkozott. Nem voltak nagyratörő ambíciói és az újabb atyai intelmek ellenére ösztöndíjszerződést kötött a 24-es építőipari vállalattal, hogy diplomázás után náluk helyezkedik el építésvezetőként. Simon Béla tehát jogos reményekkel vállalkozhatott a medi­ tációra. Szakkönyvek között kotorászott, de ilyen esettel nem találkozott. A leírások tanúsága szerint mindennek karikacsapásként kéne ha­ ladni. Ha nem akadozik a szállítás és eső is kevesebb esett volna, már a belső munkákat végeznék, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Simon Béla rájött, hogy az alapoknál kell kezdeni a vizsgáló­ dást. A Hegesztési ismeretek című vékonyka kiadvánnyal kezdte. Többszöri átlapozás után talált a lap alján egy apró betűkkel sze­ dett szövegrészt. A z azonban az első látszattal ellentétben használ­ hatatlannak bizonyult. Fettelt kiemeléssel ugyanis ott állt zárójel­ ben, hogy a nyugati melegponti csatlakozások alapvetően más tech­ nológiai berendezkedésének mellékjelensége. Kedvetlenül a sarokba dobta a könyvet. Pedig azonnal csele­ kedni kell. A titkárnővel felhívatta a panelgyár szállítási részlegé­ nek vezetőjét, Pallai Gézát. — Hogy állunk a szállítással, Pallai elvtárs? — tapogatózott óvatosan. — Elnézést,, volt egy kis zökkenő, de már útnak is indítottuk a késedelmes szállítmányt — mentegetőzött Pallai. Ez ugyan erős túlzás volt, jó, ha ebéd után kezdhetnek rakod­ ni, de majd megbeszéli a sofőrökkel. Legjobb, ha azt hazudják, hogy váratlanul lezárták az utcát, vagy e g y rosszul parkoló úrvezető miatt nem tudtak ráfordulni a Kökényesi útra. A vonal végéről hangos sóhaj érkezett. — Olyan nagy galibát okoztunk, Simon elvtárs? — Gondban vagyunk, Pallai elvtárs. Egy nyitva felejtett slag alámosta a toronydaru sínpárját, nem tudnának lemálházni az emberek. — Hát akkor mit tegyünk — kérdezte Pallai ügyesen begya­ korolt, kétségbeesett hangú színleléssel. — Visszaküldeném a fuvart és szólok, ha rendbe hozták a sínt — ajánlotta Simon Béla. — Nagyon elázott ugyanis — tette hozzá és arra gondolt, hogy a sofőrökkel valahogy meg kell egyeznie. — Kínos ügy, roppant kínos, nem is tudom hirtelen, hogy szá­ moljam el a visszfuvart. Ugye, a szigorított körülmények között... — dörmögött Pallai Géza. — Hálásak lennénk a szívességéért, elvtársam — mondta ha­ tározottan Simon Béla. — Várjon csak! — csapott homlokára Pallai Géza. — Tartsa a vonalat! K ét perc múlva, miután elolvasta a Népszabadság apróhirde­ téseit, ziháló hangon szólt a kagylóba: — Nagy mázlisták maguk Simon elvtárs! A fiúk szerencsére elcseszték az időt a tankolással még itt találtam őket. A kutya úristenit, micsoda szerencsés egy társaság maguk, elvtársam! M ivel hiába is makacskodtak a hetedik emelet hegesztéseivel, Simon Béla döntő lépésre szánta el magát. Felkereste gondjával László Ferenc párttitkárt. Előadta a históriát és óvatosan utalt a Hegesztési ismeretek apró betűs megjegyzésére. László Ferenc elnéző türelemmel hallgatta a beszámolót és any­ nyit rögtön megjegyzett, hogy Simon Béla téves úton indulna el, ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítana a Hegesztési is­ meretek megjegyzésének. A pártvezetés nevében máris kijelenthetem, élesen el kell ha­ tárolni magunkat attól, hogy párhuzamot vonjunk a két jelenség között. A z egyik bizonyítottan az eltérő technológia káros és végle­ gesen soha ki nem küszöbölhető jelensége, míg a másik... Nos, a másik gondosabb vizsgálatot igényel. Természetesen műszaki vizs­ gálatot, melynél figyelembe kell venni a technológia eddigi ered­ ményeit. És mondd csak, Simon elvtárs, az emberek között milyen a hangulat? — Nem is tudom. Bíznak a technológiában, de a munkásköz­ véleményt természetesen komolyan foglalkoztatja az eset. — Meg kell őket nyugtatni! Tarts előadást! Nekem ugyanis elég gondot okoz a kérdés műszaki vizsgálata. Megegyeztek, hogy két nap múlva László Ferenc tart előadást. A technológia eredményei és aktuális problémakörei címben álla­ podtak meg. — A szocialista brigádok tagjainak természetesen kö­ telező a megjelenés, Bélám. Ennek végrehajtása a te reszortod lesz — Másnap László Ferenc bizalmas beszélgetésre rendelte be Simon Bélát. — Kedves Simon elvtárs, rendkívüli bejelentenivalóm van. Tá­ jékozódtam az ügyben és a legfelsőbb helyről kaptam eligazítást. Mint arról beszámoltak, ügyedhez hasonló eset az utóbbi időkben már máshol is előfordult, legmagasabb szinten kellő ideje foglalkoznak az új jelenség vizsgálatával. Bár sajnos, még koránt sem sikerül az ügy végére járni, felhatalmazást kaptam, hogy rendkívüli beje­ lentést tegyek. Munkásgyűlést szerveztünk, a sajtó, a rádió és te­ 13 �levízió képviselőit már értesítettük. A te dolgod lesz a technikai részletek lebonyolítása. A sajtó és televízió képviselői nyugodtan megtekinthetik a helyszínt, vezetőik megkapták a megfelelő tájé­ koztatást. Simon Béla a munka nélkül ténfergő hegesztőket beosztotta a kiküldött dekorációkészítők mellé, így jól haladtak az előkészüle­ tek. A sok gondot okozó épület betonlábazatát szemelték ki a nagy­ gyűlés helyszínéül, kameraállásokat ácsoltak, és felállították a hor­ dozható, aranyozott kartonból kivágott Lenin-portrés, vörös drapéri­ ás hátteret. A betonlábazatok köré nylonfóliát húztak, a szél ellen, és a szomszédos hőközpontból csövön át meleg levegőt fúvattak a széksorok közé. Simon Béla már előre beosztotta a vállalati ebéd­ lőből ideszállított székeket és a hirdetőtáblára kifüggesztette az ülésrendet. Piros filctollal aláhúzta, hogy az elmaradó emberekért a brigádvezetők felelnek. A z embereknek azonban eszük ágában sem volt elmaradni. Az ajtónak kinevezett nyílás elé munkásőrök álltak és megkezdődött a gyűlés. — Kedves dolgozók, elvtársak! Örömmel köszöntöm önöket itt, a készülő épület talapzatánál, mely fényesen bizonyítja technológi­ ánk eddigi eredményeit. László Ferenc ezután részletesen és érzékletesen ismertette a technológia eddig is sok áldozatot megkívánt történetét, a munká­ sok fontos szerepét a technológiában, majd így folytatta: — Elvtársak! Hiba lenne, ha eltelnénk eddigi eredményeinkkel! A technológia állandó továbbfejlesztést igényel és azt már előre megmondhatjuk, hogy áldozatokat is. Napjainkban, a nyitott tech­ nológiák korában új feladatok és gondok is állnak az alkotó tovább­ fejlesztés előtt. Köztudott, hogy technológiánk, mellyel szemmel látható és nem éppen barátaink által is elismert eredményeinket elértük, tartalmaz más technológiákból átvett elemeket is. Ez azon­ ban nem jelenti eddigi vívmányaink értékének csökkenését, sőt! És, ha most átmenetileg jelentkeznek is gondok — melyek a külföldi technológiáknál fellépő problémákon keresztül érvényesülnek nálunk — , nincs okunk a csüggedésre. Hadd utaljak Lukács György szavai­ ra, miszerint a szocializmus minden gondja ellenére is jobb a ka­ pitalizmusnál. László Ferenc itt hatásszünetet tartott. A Martos Flóra betonozó­ brigád sugdolózni kezdett: — Melyik brigádban dolgozik a Lukács szaki! Kondor Balázs bácsi is értetlenül motyogta maga elé a nevet. Pedig mindenkit ismert a 24-es építőknél. Ismerőseit a vállalati vetélkedőket követő csöndes tivornyákon szerezte, ahova törzsgár­ datagságára való tekintettel mindig benevezték. — Elvtársak, hadd fejezzem be azzal, hogy aggodalomra nincs ok. Terveink teljesítése reális, ha mindenki rendesen megteszi a dolgát. De csak akkor, ha mindenki! — emelte fel mutatóujját László Ferenc. A munkásőrök elléptek az ajtónyílás elől. Két nap múlva Simon Béla felkereste László Ferencet, és gra­ tulált a tartalmas előadásért. László Ferenc mosolyogva szabadkozott. — Egy dolog azonban változatlanul foglalkoztatja az embereket. Mi lesz a hetedik emelettel? — A hetedik emelettel? Ja, persze. Semmi ok az aggodalomra. A legfelsőbb vezetés ezzel is foglalkozott. Elmondhatom, hogy ez kemény dió. Arra a következtetésre jutottak, hogy ideiglenesen, a technológiai részletek átvétele miatt idegen technológiai módszerek­ hez kell folyamodnunk. — Arra gondolsz, h ogy...?! — A rra! Erősnek kell lennünk, Béla! Előre megmondtuk, hogy áldozatot kell hoznunk. Vagy hagynád veszni eddigi eredményein­ ket? Gondolj csak csodálatos lakótelepeinkre, mind a technológia eredményeként virágoznak! — De hát az Idegen technológiák bírálatában kifejtettük, hogy ezek a módszerek sok esetben kegyetlenek és embertelenek... — A lehető legkisebb veszteségre törekszünk, Béla! Számítógé­ pes vizsgálatokat folytattak, hogy melyik réteget k ell.. ., hogy m e­ lyik réteg hozza az áldozatot. Tudom, Béla, most nehéz feladat előtt állunk, de keménynek kell lennünk. A saját érdekünkben. Zonda Tamás H a lo tta k na p já n A lugasok zavarbajöttek mára hajnali szemem deres rebbenés vacogó bárányoknak kell párducokkal dacolni ú jra: fanyar illatával hajában itt az ősz megint A nyár keréknyomain jéghártya készülődik m ajd ránkzuhannak a kertek barna lucskai foszló krizantémok árokba, halomra lőve. . . Bágyadt kérdések döngicsélnek sietős dolgú perceken a napórák is lassan elvesztik lényegük Most már ideje nekem is készülődnöm M ár nem haragszom senkire Fegyvert adnék bánatom gyilkosának Ő sz Mint műtőben, ájulás előtt a csend tapintatos. Várom védtelen, hogy rozsdáit rekedt kapkodással belémdöfi. Arcom lángszóró-emlékeire már szitál a készülődés, most suhan a pengeél: borostás tartókon vérzik a nyár. Romhányi G y u la Tükör A z arcodon azok a ráncok: a tenyeremből loptad őket. Az arcomon azok a ráncok: a tenyeredből loptam őket. Talán ütések, talán simogatások nyoma — talán kevés örömünk kövült színmásolata Uram — Simon elvtárs, baleset történt, jöjjön azonnal — robogott a szobába Kondor Balázs. — A szegény Fodor Karcsi gyerek. Iste­ nem, micsoda véletlen! Szerencsétlen fiú, a légynek sem ártott. A vizsgálóbizottság a mentőkkel egyidőben érkezett, megállapí­ totta, hogy véletlen baleset történt, amelyért senki sem tehető fele­ lőssé. — Olyan ez, mint a történelmi fejlődés, kanyarog, de azért halad, ahogy kell — tárta szét kezét a bizottság vezetője, és Simon Bélára nézett. Simon Béla visszavonult a szobájába és maga elé meredt. R ö­ vid idő múlva a pszichológusnő nyitott be. Alaposan kicsípte magát és tréfásan megmarkolta Simon Béla szakállát. — Látja, még csak együttműködésünk legelején tartunk, máris kitűnő hírt hozok. A zt üzeni az egyik embere, hogy a hegesztés olyan a hetedik emeleten, mint régen volt. Na, mi van, nem is örül? — Tudok róla — vonta meg a vállát Simon Béla. A durcás pszi­ chológusnőre meredt és érezte, hogy ama bizonyos tájéka követelőz­ ve megmoccan. Csak éppen kedve nem volt még. 14 én már a zsíroskenyérről is leszoktam, nehogy vas(d)tagnak nézzenek. De hogy szelíd(éh)ségembe bele ne haljak, írasd rám egy kis darabját az édeni árokpartnak, hol néhanap legelészhetek. �A D idergő Király a ra tá sb a n sz.: 1. a Didergő Király 2. a Didergő Király csapata (16 db, akár egy jó sakkcsapat) 3. Vanda királyasszony, a félelmetes 4. A Plébános Ú r (királyunk humánus főnöke) 5. beugróba az Üzemi Négyszög három maradék tagja 6. Kicsi, a Didergő Király ifj ú szerelme: Joó Katalin 7. utolsóként, és, m int az Üzemi Négyszög — mellékesen: a His­ torikás, aki hivatása szerint Eridanus történetírója vala. Ez volnánk mi. A felhasználandó, felhasználható anyag: 1. a Didergő Király naplója 2. utalások, visszautalások, valamint igazolások és visszaigazo­ lások 3. „Hol a kalap?” ; „K i a répa?” 4. a Historikás összgyűjteményéből származó anyagdarabkák „a” nyomda életéről; megjegyzései „a” módszerrel kapcsolatosan. I. Szürkületben keltünk: más íze van a hajnali levegőnek, más szí­ ne a napnak, ha korábban nyitjuk — bár aludni nem tud­ tunk, kényszerítve kegyetlen tegnapi napunk fekete szívétől — , így beszélünk, s mosolygunk: ébredéseink lemossák a gyászt kedvünk­ ről lemossák a gyászt kedvünkről... Pálinkát nem ittunk, pedig vala frigiderünkben. Nem vagyunk áántialkoholisták! — első pillanataink szép kedvével első rendünk ez. Utunkon, mely Horára vezetett, ahonnan a Didergő K irályt les­ sük, rongyos cigányokkal találkoztunk, aludtak (rongyot tányérra, pohárra cserélő öreg cigányházaspár), bokáig érő kicsi kutya keltet­ te őket érkeztünkre. Megállunk. Beszélgetünk és segítünk összeállí­ tani a kocsit, melyet a hajnali köd leple alatt felborított a barna csi­ kó, hiába lábán a békó. A házaspár be van csapva. Szabolcsi be­ vándorlók által, akik Eridanus aprócska tsz-ében állatokat tenyész­ tenek. A házaspár be van csapva háromezer forinttal — üzleti ma­ nőver. Úgy érezzük: hihetetlen hatvanéves cigányt hintába vetni! Szí. vünk moccan, segíteni szándékozunk: „ Ó, mi azzal nem leszünk gaz­ dagabbak!” mondá az asszony, csodálkozva elhisszük, és nem teszünk semmit az igazság érdekében, de megjegyezzük: zsivány harap zsi­ ványhúsba, ragyogó foggal. „Minek neked írógép? Költő vagy?” „Ja. Költő. Alanyi. Szenvedő...” (pütty a Historikás életéből). A z óra nem kevesebb durvasággal kelti, mint más napokon, a Didergő Királyt. Munkásálma... munkásálma: az éjszakai viharban ronggyá ázott 1 000 000 betét, melyet tegnap kikészíttetett, de a szál­ lítók kifelejtették a vagonból, Kipattan. Fölrántja a redőnyt. Hála neked, uram! Visszabújik. Vanda nem ébred, csak bújik. A Didergő Király talpán a lepedőre emelte, most ott szúr a „kurva babapiskóta­ morzsa!” Dan úrfi eredményes esti tevékenysége nyomán, de most ez jó, csak jó! De azért helyezkedik, szúrjon máshol! Kivárja a melegben a legutolsó percet, s akkor kivonja magát a combok kéjre alkalmatos kalodájából, vállát, mely párna volt az éjszaka — helyzetéből, ezt igen nagy óvatossággal, mert Vanda nyúj­ tani kívánja ezeket az utolsó pillanatokat, átöleli nyakát és — ne adja isten! — még „meglep” az álom. Vanda királyasszony alvó feje levéve a királyi vállról; puha-pihe fejecske; a királyi férj hogy imádta, valaha ezt az ébredést és mily mérvű dobogtatásba részelteti ma is — néhanap — a szerelem szent, a szerelem igen nagy dolog, kivált, a hetedik év végén, ha lelhető. A z a sok szép szó! Sok szép dal! Emlékezik az akácfák alatt, míg háborús sebeket hever, gyógyít, illen kést, ollan tőrt: illen nyomot szíívén, ollan hasadékot. Vanda most a legszebb. A hajnali percek, amíg meg nem éb­ red, tündökletes nyugalommal ajándékozzák: orcája sima és harma­ tos, szája sem látszik oly kegyetlennek. Óvatos csókkal kedvez a helyzetnek a Didergő Király. Ez a szerelem pillanata, mely mély, hűs, és bővizű, akár a jó hegyi kút! Nem hordják vízzel, újra és újra feltöltődik: be rossz üreg, melybe vizet köll cimbálni, kivált, ha hegyi. Valamint: alkalmasint „jobb más kútjából meríteni!” s a magya­ rázat: azt nem köll tőtögetni... Kivált. Ha. Heggyi! — hangsúlyosan. Ez is kuttyánk kölke, mon­ dá a Didergő Király. — Ne keltsd fel a gyerekeket, legalább csukd be azt a rohadt ajtót! — kezdi a napot Vanda imigyen, bár a harmat még lapul. A két zsivány kiskölyök szeme persze rég nyitva. Erre a hang­ ra vártak. Hajnali lemez. Kislemez, mert a Didergő K irály nem ug­ rik be reggeli provokációnak. Estinek sem. — Jó — bólintja tehát, reápillant asszonyára, asszonya gyönyörű testét dicsekvőn mutató paplan domborulatjaira, homorulatjaira és arra gondol, néhány perce még minden a legszélesebb ösvényen ha­ ladt a szokatlan felé. „túl soká éltem ágyakban” „túl soká éltem ágyadban” „túl soká voltam ágyadban” Í gy kelt és így kel tehát a Didergő Király, áldva az urat, nem küldte az esőt. Nincs formán kívüli mozdulata: Gyufa—gázláng— tejforralás— Om­ nia— közben— 00—beretva— tus— Cogate— törkő, mindeközben a hideg megborzongatta. — Remélhetem, hogy ma hagysz a kávéból? — kérdezi a királyasz­ szony. Szerelem már nem motivál, a hangsúly, az él régi. — Persze, kedves — bólintja a Didergő Király. — Persze, persze. Bundáskenyér— tea— citromnyomó— kiugrasztott citrommagok: Te rántottét kérsz, kedves? Tudniillik, ha bundáskenyeret készített a királyi férj, asszonya rántottát kívánt. Indul ő füstölögve. Első cigarettáját, Vanda királyasszony első mondatát szíjja . Megteremtve véle a távozás boldogságát. A z út első harmada elfogy lába alól, mire a csikkek földre kerülnek, de ekkor kristályos levegő áramlik, tölti melle vékáját, és érzi: Eridanus! Va­ lami van a levegőben! Eridanus! II. Gyöngy az idő, vándorol. A vándorlás is gyöngy: így vándorol. A távoli Vadas-hegy birkanyája is gyöngy, már elszívta első ciga­ rettáját, asszonya mondatát, korai kelést, korai indulást; gyöngyöt simított gyomrába a hajnal első korty pálinkája, ez is gyöngy, s az is, hogy erőt érez magában, ha kedve támad, futva teszi meg a következő kilométereket a sétányon, a Lókos fűzekkel, platánköly­ kökkel szegélyezett partján. Most nem jut eszébe; rabló kése volna gyöngyei ellen: hányszor járták meg Vandával ezt a partot, hányszor és hány fűz alatt bon­ tották le szerelmük kagylóját, vették tenyerükbe szerelmük gyöngyét Nem küzd ellene, hogy a szarkafészkes fűz látványától első ná­ szuk jusson eszébe: „Tehetetlen ember hazudik!” , ami gyöngy volt gyomrunkba telepszik, s marad, csak rontás van rája mondva, az idő egyszer megindul, lerántja a mondást, haragosan vesszőt csat­ togtat hátunkon. Í gy szerénykedett a Didergő Király, eltitkolva Joó Katalin előtt a „minden dolgok lényegét”. Ebből aztán szegény Joó Katalin érthetett bármit, csak azt nem, hogy a Didergő K irály hul­ lámvölgybe került asszonyával, két fiával, s a világgal. „Letjobb kiveretése a rossznak” , mondja majd néhány hét múl­ va vén berakónője: „Csovánnyal kétszer segge partjára csapni, megkenni szenteltvízzel écaka, amikor nem tudja!” De kit kell csalánba vetni? Didergő K irály fejében Vandához nem kapcsolható, de a berakónő csak ismeri az életet, ha mondta, akkor valakit büntetni kellene, morfondírozik majd a Didergő Király. De hát Vandát? Épp Vandát? Dehogyis bántaná meg ő két gyönyörű fia anyját! Tudja, a munka rettenetes, két bolond kis kö­ lyök égeti, akár a láng. S, hogy nem ezt ííígérte! Nem ezt ígérte ő, tudja keményen, dehát mit lehet tenni, öt év még nem egy élet, a változásnak most kell, kellene bekövet­ keznie... De nyomorultak lettek egy kicsit, mintha beágyazódott volna gyöngyük sok csúf nap ölébe... Gyöngy az idő, poroszkál. A poroszkálás is gyöngy, s a gyöngy hajnali pálinkától gyöngy dallamok jutnak eszébe, mosolyogva du­ dorász. Lépteit, könnyű, bandukoló lépteit ritmushoz igazítja. Gyöngy a lenge szél is, a felfelé kúszó nap is. Szereti nyári sétáit, ingébe kapaszkodik a szél, megmosdatja, megtisztítja az éjszaka porától, kedvetlen és gyakori szűzességétől. Korai az idő, tövig húzott fékkel halad, mint a kocsisok, ha sze­ net szállítanak lefelé, bikanagy muraközi lovakon. A lány még szűri a tejet. Néhány perc, talán még tíz is, mire eléri a Lókos fölött átlépő semmi kis vasúti hidat. Ott nem szívesen vár a Didergő Király. Ott jobbra a szarkafészkes fűz, ott a szétszórt kagylók. Egyedül meg­ látja, megnézi, megforgatja, megsiratja. Inkább itt ül le és marad gyönyörködve.., Kicsi! Kicsi! Kicsi! mondogatja a Didergő K irály halk hangok­ kal, érzéssel teli, melyek úgy ülhettek a kicsi lány markában, oly szívet melengetőn, mint a néhány napos, puha, pici csirkék, s hang­ juk: csvi, csvy, cshy — , barátságot költ a hallgatóban. Ó, hát mi másra való vón a rózsa, ha nem illatismerő orr issza áradatát. Ezzel, mint majd később kiderül, semmi rosszat, rémítőt nem mondott a Dideregő Király, hacsak a sóhaj nem rejti: Márton ho­ gyan bonti szét ezernyi ízedet kisvirág? A hajnali nedves fűben fetrengve elégedettségünkben: mulatunk Kárász Marcin, a nagykezű, fekete vasutason —, vajszínű Zsigáját mossa. Szombat lévén szerelméhez (Joó Katalin) igyekszik reggeli után. De mi látjuk Joó Katalint, száz méter és eléri a semmi kis hidat, megcsókolja a Didergő Királyt ma reggel is. De azért nézzük az áttételt: Vasutas vasúton! Úgy teszünk, mintha elfeledkeznénk róla, mifélék voltunk húsz­ évesen. Hogy szó, de miféle szó, kérem, a szerelem. Fejünkbe áll vén grafikusbarátunk bánata: „M i már csak totyogunk, H istori! K o l­ duljuk a szerelmet, barátom! Húsz alatt! K i tárgyal velünk húsz alatt?” Tulajdonképpen nem tévedett sokat. Mi, a szerelmet kiszol­ gáltak, már nehezen tévedünk, de éveink múlnak... Ezt is arattuk. A hajnal nagy segítség, az ember ne számolja el magát. A z a megereszkedett bőr! Karikás szemek! Nézzük korábbi áttételünket: VASÚTON, s VA SU TA S ; Joó K a ­ talin ballag a vasúton, melyet fűzek kísérnek. Puha, kellemes fű. A fű tehát kellemes és puha, ha harmatos is. 15 �Ez nem munkahely! Ez nem berakónő betanítása! Pipacsokkal teli rét. Sarjúval. Néhány hangyaboly, távol vakondtúrások, amott traktor vesztet­ te sárkoloncok megkeményedve, gömbölyűen az esőtől. Kévánás a Didergő Király dús szemöldöke alatt. Dús ölében. A kislány — Joó Katalin — ott ül nagy baja buja fűve köze­ pén. Ha tudná, ha látná (szép törvényem — H.) mit rejt a pipacs, mit a kankalin, amott néhány korai búzavirág: kevesebbet moso­ lyogna. Kezét maga kezében tartaná, melle nem érintené a Didergő Királyét, a Didergő K irály kőkemény férfimellét, mely „ízeket, illa­ tokat” ismerő. Szárnyat épít bölcs szavakból. Hantot szűzi vérnek, búcsúzó balladát, aranyágat, violát. Joó * Katalinnak örömöt, csodát. Dalok, játszik, szárnyal, ha a csapat látná, tanulhatna csodál­ kozva. Maga ropja, reklám nélkül. Rég v ítt kardja, a rozsda néhol megfogta, megmarta, nem bízott élében, de már fénylik, villog. Fénybe tartja, hadd lásson, hadd járja át a napot szikrája. A Kicsi szép. Persze szép. Hogy került volna csúf szűz a Di­ dergő Király mellé! Szeme hegyi kút, amikor még nem járják át növények. A jka virág. Sudár testét szélvihar meg nem lengeti, le­ velét nem szaggatja... III. Még nedves cipője orra, térde zöld, amikor megérkezik és fe l­ áll a dombra, kiveszi kezét zsebéből, elsimítja arcát a bosszúságot, felk iált: — Jó reggelt, urak! — Szevasz, király! — zúg a csarnok a domb körül, a gépek hang­ ja törpén zugba húzódik. Ma is, mint minden reggel, megborzongatja a köszöntés tüze a Didergő Királyt. Végigszánt hátán. Egy darabig nem szól, aztán va­ lahol egy füstölgő cigarettát lát meg, valamelyik festékes kézben, tizedmásodperc alatt elmúlik a meghatottság: — Gyalog! — kiált a segédmunkásra. — Ide, hozzám! A férfi finoman egymás mellé helyezi — vonalba — lábát. — K i mondta, hogy dohányozni lehet a munkaterületen? — harsog a Didergő Király. — Nem volt időm kimenni, k irály... — mondja a gyalog, szét_ tárja karját. — A z embernek ki kell bírnia azt az időt, míg nem engedhet a szenvedélynek, fiú! Te nem így gondolod? Kihez vagy beosztva? — Mindenki dohányzik munka közben, király. Mindenki, csak te nem tudod. — Miért, fiú? Miért? Hát föl akarjátok gyújtani a csarnokot? Leül a székébe: Asszentségit! Ezt nem várta, azért ez mégis disznóság. Kurvák! Röpgyűlés, röpgyűlés, röpgy... Most? Most! Rögtön! — Fiúk, nem tart soká, azt akarom, csak három percet álljon a gép. A mérgemet hirtelen lenyeltem, megoldást keresünk. De azt szeretném, ha megjegyeznétek, disznóság szándékosan ellenemre dolgozni, számtalanszor kértem a csapatot, hogy ne dohányozzék idebent. De, hogy a kérés nem ért célt, és a megszokás lényegesen nagyobb hatalom bármi másnál, nem is reménykedem benne, hogy ezután megálljátok. Tehát, ha nincs nagyfőnök, nincs közelben a P lé­ bános Úr, rágyújthattok. Csikkeket persze eltüntetni: viszont a csa­ pat tizenhat tagja a mai napon megalakítja az üzem önkéntes tűz­ oltócsapatát. Ezzel tartozunk a tűz lehetőségének, ti ennyivel tar­ toztok nekem. Becsaptatok, becsaptatok, fiú k ... Ez szomorú. Ja és mit szóltok hozzá, ha megnyerjük az őszi járási tűzoltóversenyt? — Nyerjük! N y e rj...! Nyer! — Oké, urak! Heti két edzés. Én leszek a főtűzoltó... Képessége, tehetsége, vezetési készsége... kong fejében a kis­ harang, játsza századszor a Plébános Ú r szavait, mellyel levette lá­ báról, mellyel ő láblevéve levette saját magát remek masinájáról, aztán megsiratta. Tehetsége, vezetési készsége, remek szeme, kiállása, hibákra rápillantó! Ilyen embert nem engedhetek puszta gépmun­ kásként tevékenykedni, soha nem bocsátanárn meg magamnak, ha nem kísérleteznénk, nem tennénk vezetési kísérletet. Hetekbe került, míg kemény munkával mindenkit elmart gé­ péről. Egyedül maradva, úgy bánt vele, mint a kisfiával, testvéré­ vel, minden óhaját figyelte, minden kívánságát azonnal teljesítette. És a gép neki szolgált. Reggel pöccent. Nem vadultak rajta inasok, sem pénzvadász kismesterek, akik csak hajtják a gépet, hogy a norma fölött álljanak meg, nem törődve vele, hol sír a gép, miért nyöszörög. A jó berakónő fél siker. Jól idomított nőszemély többet ér hat darab közepes kollégánál, bármilyen jó kocsmacimborák is. Vénasszonyból igazi, szája íze sze­ rinti nőt fabrikálni lehetetlenség. Fiatalhoz meg nagy türelem kell. A gyereknevelés nem erőssége, de nem volt választása. Nőt betörni pont úgy kell, ahogy gépet szoktat tisztességre az ember. Kemény kézzel lepucoválni a sallangot, fölösleget, csak és csak! Magunk ellen is! Ha kell, durva hanggal, alkalmanként egy seggberúgás se árt meg. Ugyanígy a dicséret, mely gyereklánynál annyit tesz, mint az egészen friss fiatalasszony tizedik ebédjének jóízű falatozása. Látni kell benne a szívet. Mosolyogni kell. Okos, 16 félreérthetetlen mozdulattal fejtetőt simogatni. Netán játékosan há­ tat döngetni. A z egy ember kedvéért, ha látható alkatában a jó be­ rakónő lehetősége, érdemes változtatni az esetleg más alkalommal már bevált módszereken: ezt mindenki maga tudja, mindenki m a­ ga birtokát építi. A melegért amit lehet, meg kell tenni, hiszen egymás mellett dolgoznak majd, munkatársakká válnak, többet lesznek együtt, mint házastársukkal, szeretőjükkel. Minden napon arra vannak ítélve, ha tetszik, ha nem: elviseljék egymást, s a nyolc órát. Í gy tehát: — Nem ugatunk a berakónővel, kicsi fiú! Ő keresi a pénzünket! Nem ­ igaz? — Nem ugatunk a gépmesterrel, nagylány! Ő a pénzünket ke­ resi, nemigaz? Szentencia csapatunk számára. És az uszálynak. — Dudá! Dudá! Dududá! — ezt mondjuk a Plébános Ú rnak, természetes kedvességgel, okos nyugalommal, még akkor is, ha os­ tobán döccen rég tiszta munkafolyamunk közepébe. Ha bajt kever­ ne, vezetőnk, aki barátunk: el fogja intézni! A ki velünk van! — Dógozni, fiúk! Dógozni! Lányokkal vigyázni! H a jjj! Hesss! A csapat induláskor még vigyorodik. Lehet, kérjük tiszteletvel, hogy ma sem sikerült megcsípni Joó Katalint királyunknak? Abbija meglehet. De nézzük csak a térgyit, könyökit! Ott más mutatja ma­ gát, de „lehet, hogy nem volt szerencsés a megcsípettetés? Kérjük tiszteletvei” ! — Hogy lesz? — ordít a szélrózsával induló csapat hátára. Ritmikájuk, sarkuk, szemük egy koreográfiával kiosztott: ezzel fordulnak: — Megnyerjük, király! — Hogyan!? — Száz lépéssel, király! — Mert?! — Szeretünk téged, te vagy a legjobb! Letörlik a vigyor félelmét. Rohadó banda, ahol kinevetnek... A z új lány nem szeret mosakodni, munkaruhája méterekről nyil­ vánvaló illatokkal fertőzi a gép tiszta olaj- és kellemes festékszagú levegőjét: akinek a vére nyomdász, annak a nyomdafesték szaga nyugtató, békítő, mint erdésznek virágzáskor az akácé! Először pél­ dául, szolid üzenettel figyelmeztetjük. Nem lehet rosszabb, mintha az első napokon örök időkre szóló sértéssel terheljük kapcsolatunkat. A Didergő Király praxisában néhányszor előfordult már, de még ma is pironkodik, ha szeme elé kerül a szemrehányó nézés, örökös gyűlölet. „Hiszen, az okosabb én vagyok! Nékem kell tudni a kö­ vetkező lépcső f elméreteit!” Több oknál fogva szükségeltetik az említett figyelmesség. 1. Ahonnan a lány gépre került, a levegő egyéb telítettsége m i­ att nemhogy zavaró nem volt a munkaruha bűze, hanem nem is érezte meg senki. (Ism erve Eridanus üzemeit — bizonyíték nélkül fo ­ gadunk a Didergő Király szavára! H.) És miért nem veszi észre még mindig, amikor meg kellene már éreznie? A beidegződés! Emlékezzünk arra az időre, amikor albérletünket csak a szeretőnk tette rendbe, zokninkat szeretőnk mosta, és ha három napig nem nézett felénk: a zokninkat bevágtuk az ágy alá lefekvés előtt. Most: asszonyunk van. Mondjuk néhány hete, hónapja. Lakásunk van, kék csempés fürdőszoba, de a mozdulatunk egyszerűsége nem változott: nézzük a Híradót, várjuk a forduló összefoglalóját: besederjük lapo­ san a zoknit. Nem is vesszük észre. Innen indulva megértjük a lányt, figyelmesek vagyunk, figyel­ meseknek kell lennünk. Mint asszonyunk a tízszeri figyelmeztetéssel, legalább!, mi is igyekszünk türelmünkkel változtatni áldatlan hely­ zetünkön! A figyelmesség és türelem dicsérete: minden nyugalomban át­ adott tudásunk rózsásan gyümölcsözik. Ha a lány fél, mondataink magva helyett arra koncentrál, mikor kezdünk üvölteni: tíz mise elhangzása után is csak ott tart, vagy még ott sem, mint gépre ke­ rülése előtt. Erre fölösleges példát keríteni. Hihető a türelem gyö­ nyörű gyümölcse. Ha nem így lenne, a nép nem szabott volna mon­ dást rá: A türelem rózsát terem ! „M i türelmünk, mi rózsája...” Látjuk a Didergő Királyt. A gond el nem kerülheti. Mert fe ­ jén megállt: mi lépünk néhányat. Szívünkbe zárva visszük a félel­ met: Ha leveti a pályakezdést, hogy veti le a hatalmat, a megdön­ tött rekordok emlékét!? Rettenetes érzéseink valának a pályakezdésről: idegen göncök idegen fénye! Tükörbe pillantunk: ingünk Jegenyéé; mellünk bolyha Renáé; láncunk asszonyunké, többszöri felszólítás ellenére. De a szúnyog­ csípés ádámcsutkánk alatt — az asztán emmink! A Lókos igaz tü­ kör. Hazugság messze kerüli. Mi másképp kurziválunk — Megengedünk magunknak egy-egy hangzatos betűt is — Szedő úr ugyan szentségel : „Klaviatúrába rekkenjen ujja véknya!” és „A cseresznyét persze otthon felejtette a Historikás úr, ha jól látom !” Ezzel a Karcsika fogadott bennünket, sajnáltuk a dolgot, de tanul­ ságos példa... IV. Későn ugyan, de beszélünk nyomdánk nyelvezetéről. Csodálatos Üzemünknek — bárha egyéb munkahelyet felülete­ sen ismerünk csupán — speciálisan fejlett nyelve támadt, alakult, mely nyelvnek közelébe se kerülhet, mondjuk, egy szerelőműhelyé. �— Ha puszta jelzés a vélemény: brummogás, nyöszörgés, vagy egy korty pálinka hideg pillantás kíséretében: a teljes mondatot vala­ mennyi összetevőjével érti az öreg nyomdász... Statuáljunk példát Kanász főnyomdász úr kollekciójából, a könnyebb megértés kedvéért. Tehát, Kanász úr egy napon háromszor elmondja a következő mondatot: Egy darab, szólt az arab. Először déli tizenkettő előtt három perccel: egydarabszóltazarab. Ott állnak négyen a pöcfociasztal körül, s a mondat a sörmeccs első gólját jelenti. S mert a szünet és a verzál leesik ebben a helyzet­ ben, bárki pontosan így értelmezi: Kanász urat asszonya a legutolsó krajcárról is elszámoltatja, neki nagyon fontos megnyernie a sör­ meccset, ha veszít, kölcsön kell kérnie. Nincs a mondat közt levegő­ vétel, mert a szuszogás, különösen az elégedett szuszogás figyelmet von el (vonna el) az ellenakció szemmel és rátartással hárító pilla­ nataiból. A MÁSODIK, a Hétfői Konferenciát követő Termelési Értekez­ leten hangzik el, ahol az események nem követik ritmikájukkal a szív játékos, a lélek követelő tempóját. Í gy dörmög Kanász úr: Egy darab — ― ― szólt az arab! A negyedéves terv teljesítését elmuuulasztató akadályok ecsete­ lése közben három hosszú, lélekemelő szippantás nyomdánk levegő­ jéből, közben megsimítja szakállát, mosolyog, de nem marad ki semmi. Nem marad ki semmi a világon, amit ne tudna Kanász úr, és amit ne tudna mellette a nyomdász urak serege. N em kap gólt! Ugyan! K i lőné? S ha lőné, ki adná meg? Kanász úr mindent tud nyomdánkról, sokkal többet, mint a Hétfői Konferencia résztvevői, egyetemben: Plébános Úr, Üzemi Négyszög, valamint a Vezér. Azért ne essünk át a ló túlsó felére. A három könnyed, hosszas szippantás azért nem százhárom, mert jó, ha az ember figyel, ha megtámadnák, vállból kontrázhasson. Bár a beszéd — kár — nem több BESZÉDnél. Í gy, a kontra se több KO NTRÁ-nál. A javaslatok, tervek, bár­ mily okosak levének, az imént rajzolt B.-nek, vagy K.-nak tűnnek. S az eredmény: 0. Í gy is, úgy is, amúgy is. „Terveink igazolják fejlesztési programunkat, elért eredménye­ inket, az építő szándékú, kemény kritikák szívünkhöz szólanak!” Végül is, mit jelent a szünet a mondatban : NYÖGJÉTEK M Á R KI, HOGY A Z IDÉN SE LESZ NYERESÉG!” A harmadik verzió: Illetlenség volna, ha elfeledkeznénk egy mindezeknél lazább lehetőségről, melyet mindannyian i smerünk: J Á T É K K Ö ZB E N A Z EM BER M OND, A M IT A K A R ! A MUNKA D Ö N T! V. — Am i a Zöldéknek harminchat, nékünk hatvanhat! — Jó. Ez remek! — mondja a Didergő K irály elégedetten. — Am i a tavali jó, Vereséké, a százas, nékünk százhatvanhat! — Ez a legtöbb!? — A legnagyobb! Éljen a király! — Éljen a királyunk! — zúgja a kar, dübörgő eridanusi part fekete viharban. Becsukja a nyilvántartások tömbjét. A megengedett dohányzás­ sal nyerünk három százalékot, m inim a! És megnyerjük a járási ver­ senyt! Minima! Kérem, kérem, kérem, mondogatja a kisharang újra. Én érzem kényelmetlenül magam! Hát nem érti? Segíteni akarom lehetőségei kihasználásában! Igazán hálás vagyok, de szívesebben maradok, ha már ennyit küzdöttem vele, míg olyan lett, am ilyen... mondta a Didergő Király a Plébános Úrnak. Kedves, mosolygós volt az arca, orra mellett futó két ránc még mókázott is, bizonyítandó kedvességét, de egy füst alatt elhatározásának karakánságát. A Plébános Úr úgy tett, mintha elismerte volna jogát a vá ­ lasztáshoz és szintén mosolyogva, de szendén, mint az öreg papok, ha bizonyíthatatlanra kérnek tőlük bizonyítékot — elhagyta a Di­ dergő Király gépét, a Didergő K irály csarnokát, fitymáló és brüm­ mögő nézések közepette; nem örvendhetett közimádatnak. Bár köz­ imádatnak örvendett. , A Didergő K irály Plébános Úr távoztával felmászott szeretett gépének legeslegtetejére, feje fölött ernyőnyi kartont szétnyitván, nyújtott, hosszú karjaival úgy formálván, hogy nagy testének súlya légellenállásba vesszen, rettenetes csatakiáltással festékes, olajos, mondhatni, bőven mocskos betonplacc felé vette irányát. Lazán le­ érkezvén fülének oly kedves hangján csattogó Brillantja mellé, megcsókolván a lány feje búbját, aztán nózija hegyét, erős álla me­ redélyét, mely erőszakos alkatot engedett sejtetni, közben a lány ne­ vetett, ó! hogyne is nevetne, már elfeledve a betanulás gyötrelme, már szeretet lopódzott szívébe, a Didergő K irály irányulatába, kü­ lönösképp fizetésnapokon, hála is, nem csak szeretet, melegség s egyéb. És a nevetés, míg megtörtént, szájszag karcolta a Didergő K irály orrát, nem istentelen, de nem is elviselhető — kedvét nem rongálta, boldogságát nem érhette nyert csata után. Megsimította kedves gépét újfent néhányszor, hallgatván dübör­ gését, úgy érezte: Így van értelme az életnek! A z ember megvédi har­ ca eredményeit! Munkája gyümölcsét, rubintját, aranyát... Bordája mögött szerelem ropta: maga szerelme, maga bordája, lelke, maga öröme, öröme, öröme... Hatvanhat mozdulattal igazította be a következő munkát száz­ hatvanhat helyett: óriási cafffrangokkal kezén, lágy rövidítések, így: gyhyíí, gyí, gyhyaaááóó... Már járatta a gépet, nem mosta meg rendesen bíbor után, vörös következett az Egyesült Izzónak, és ha így van, marhaság mosni, időveszteség. Még nem já rt le a selejt, de a lemez belőve, a festék száraz-járatban lassacskán beáll, küldönc érkezik, a Didergő Királyt fölrendelik az emeletre! Balérzetek kerülgetik! A Plébános Úr nem várta meg: csak a levél, pecséttel, aláírással, szép borítékban: Mt. 35. § (1). A dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát. — Harcolj! — mondta huszárosan a küldönc, amikor felállva egy székre, válla fölött olvasva végére ért ő is a soroknak. — Fúj bele a seggembe, bikmag! — mondta a Didergő Király, és biggyesztett. — Egy falatra megeszlek benneteket! Csak nézd, micsu­ da bál kerül ebből! VI. A Didergő K irály döntögette a rekordokat. Amatőr síző a kapukat. Csattantak, puffantak, fügyöltek, ahogy utolsó szalmaszálként beléjük kapaszkodott a szél. De már nincs segítség, sehol nincs segítség. A z ­ tán dörögtek, mint a szélvész kara aranyat érő májusi esőt megelőzve, és mint később is: lemaradva. Most ugyan már sehol májusi eső, így csak porban puffanhatnak, porban porolhatnak a rekordok, melyeket dörögve döntöget a Didergő Király. Kemény, inas munkáskézzel. Vérhólyagok és vízhólyagok dics­ telen nyoma ujjak tövén lapulva. Ezért félig csukott tenyérrel nyújt kezet, ott, az utolsó pillanatban nyitja, amikor a másik tenyér már várja, már kitárva, szem a szembe: keményen, férfiasan, puhán, nőiesen, kedvesen, bájologva. Akárhogyan. Itt, ebben a pillanatban már sehol szemek, hólyagok, egyéb férfiasság: a Didergő K irály mellén sze­ lídíti a legújabb gratulációt, lazán combjára engedi, hadd csorogjon sarka alá. Gratulációból nem „tőt” a csapat a Dimrov téren. Abból jutott eddig is bővibe. Asztalnál az Üzemi Négyszög, az Ellenőrkisasszony, háborújával a Didergő Király. A mozdulat, hogy fölpattan, benne lapul a c m b ­ jában, de még nem tesz semmit. — mondja a Plébános Úr. — ........ az Ellenőrkisasszony. — Itt! Itt ne tovább! Ne lépje túl! — kiált a Didergő Király. — Angyalom, maga vóna! — fényes, faragott klisé, mint bármilyen rang, kapcsolatban, kapcsolaton kívül: Didergő K irály szájából szépen csil­ log, nem karcos, nem bántó. — Maga majd megítéli? Angyalom! És maga Plébános Ú r, mellém állít valakit, aki nem tudja, mennyi négy ciceró? Hogy az nem négy hüvelyk?! Mulat a Didergő Király. Nem érzi át a helyzet komikáját, nem látja, hogy itt egyetlen fontos dolog van készülőben: elhúzni az időt, mert a Vezér nem utaltatta ki a pénzt a csapatnak. A por elülőben, a rekord, mely eldőlt, már betemetődőben, az asztalt hamu lepi, mint a hó, s a Didergő K irály azt hiszi a REKORD szele kivetette — könnyeden, félvállról — a félig és félig se szívott cigarettákat a mértani pontossággal elhelyezett tárakból: ellent a nyer­ géből. Minden hiába: Plébános Úr csikkről gyújt rá. A z Özvegy halovány gúnnyal szemrevételezi a zavart Plébános Ú r ajakán, ujjain, halántéktájon a horpadást, mert „ebből a kurva ci­ garettából megint nem jön füst!” mondatot ismerve nem néznek már rá. A Didergő Király keményen ülhet: állnak figurái. Tudja, nincs dal, mellyel táncra perdíthetnék ellenére őket. Királya: büszkén. K irály­ nője: gőgösen. És ott a bástyák: szolgálatkészen, bármikor vérüket ontva a szár­ nyak oltalmáért. Mindenki mögötte áll, az egész rend karakánsága: első lépcső, mindig és mindenkor első lépcső. A haza védelménél nincs fontosabb! jelentette ki a Didergő K i­ rály a legutóbbi Birodalmi Gyűlésen, amikor hírét vette bizonyos torzsalkodássorozatnak: először a futók, aztán a gyalogok között, ké­ sőbb belekapcsolódtak a lovak, aztán az egész bagázs egymás ellen, mindenkinek volt rossz szava a másikra, tudták a gyenge, veszteség­ gel zárult áldozati játék valamennyi hibáját. Elég! csapott asztalra a Didergő K irály akkor, azon a Birodalmi Gyűlésen. Ne legyetek ostobák, barátaim! — ezt is gyakran használ­ ta. A barátaim kimondva többet jelent, mint a szó maga: szépen,szív­ hez szóló B-jével, morgó, de nem ellenséges A-jával, könnyed, alig kiejtett, félig-meddig raccsoló R-jével, és a nyelvterületet figyelembe vevő, nem pontos, de nyilvánvalóan é rezhető palóc lejtésű Á a szó közepén, és így tovább, lehűtésre kényszerítette a buzgó vérűeket, forrófejűeket. M iért bukott el a Nagy Római Birodalom? A belső széthúzó erő legyengítette, elsorvasztotta, mint az idő a homo sapiens farkát. Ha seggetekhez nyúltok, érezhetitek, nem a levegőbe beszélek, ott a maradék bizonyítékul. Miért zúgolódnak a futók? Miért háborognak a gyalogharcosok? És a pacikák? Szívemhez egyformán közel álltok! Nincs elvesztett csa­ ta! Mi ezt is megnyerjük! 17 �Itt felállt a dombra a Didergő K irály: K i volt az a merész, aki arcát ölti. Kék vagy zöld! mondja az Ellenőrkisasszony pillantására, terjeszteni bátorkodott egy elképzelt, és számomra lekicsinylő vi_ ki kell találni: K É K vagy ZÖLD, mert ez a Hétfői Konferencia koránt­ szont, mely köztem és a világos futó közt szövődött hír szerint?! Sze­ sem nyert pááárti, eltekintve néhány nyomorult pozícióelőnyszerző retném, barátaim, — itt ugyanaz a begyakorolt, céltudatos hangsor, sasszélépéstől. mint az imént — ha jelentkezik, nincs bántódás, megtorlás! Ritmust vált: keményen a Plébános Ú r homlokára támad. A rán­ cok nem keltenek részvétet benne, idegbeteg pislogás sem. A Didergő K irály huszárvágással főhelyre emelt egy bagatell, e l­ A Didergő Király szuszog. bagatellizált tiszta gondot, de most nem tehetett mást. Pénzről addig Káromkodik magában, rettenetesen, kackiásan, kifárasztja nyel­ nem beszélhetett, mig ki nem kényszerítette a Plébános Úr hét lakat­ vét, mert a csata lezajlásáig úriember modorában kénytelen társalogni. tal őrzött páncélszekrényéből, a következő Hétfői Konferencián. Idézzük fel az utolsó mondatot, mely három perce hangzott el az Nem jetlen tkezett az illető. Gyalog lehet, gondolta a Didergő K i­ Üzemi Négyszög vájt füle hallatára. (Ü. N.: Gazdasági vezető; M SZM P rály, olyan gyalog, aki kétszer állt fekete mezőn, mert elnéztem a helyi képviselet; SZB helyi képviselet; és egy nyuszi a K lSZ-kép­ kiírást, nem figyeltem eléggé. viselet.) Nem voltunk elég éberek, dalolta, fuvolázta ismeretlenül kemény A Plébános Úr emelkedett szólásra, hogy mély színekkel, laza önkritikáját: Nem voltunk elég éberek és megvárta, míg a szégyen ecsettel lefesse a Didergő K irály csapatának eredményeit, erényeit, átjárja valamennyi ízét, porcát, ekkor szemét lehunyta, szégyenkező megtett utat, elvégzett munkát, és azt a hihetetlen erőfeszítést, melyet pillantást keresett, valamint egy férfiököllel szétmorzsolásra váró fér­ csak az láthat, aki belülről érzi az Üzem ritmikáját — mindezt húsz fikönnycseppet férfiszeme férfiszarkalábának árkában. (Megható! N é­ perc alatt. hány hónap alatt így megtanulni az alapfogásokat! — H.) — Itt most ismertetésre nem kerülő gazdasági szempontok azon­ És újra felemelkedett a Didergő Király, erőt véve magán. Öklén ban megakadályozzák az Üzemi Négyszöget, abbeli tevékenységében, csillogott a férfigyöngy ezernyi morzsája, homlokán mélabú. Aztán hogy a kitűzött célprémium teljes összegét megszavazza a kétségtele­ végre, épp időben, még tartott a hullám tizenhat embere lelkében, po­ nül nagy eredményeket elért csoportnak... harakat, tálcákat megzendítve lecsapta öklét, esküdött imigyen: Í gé­ A Didergő K irály valami ilyet érzett szíve legmélyén, amikor nem rem tinéktek, barátaim, ettől a pillanattól kezdve olyan éber leszek, látta a borítékokat, hogy gyakorlatával megegyezőn kiossza emberei­ mint a vadászó fekete párduc, olyan hideg ellenségeinkkel szemben, nek. De nem hitt a szemének. Aztán, ahogy mellékkanyarokkal teltek mint a kélgyó, ígérem tinéktek, az éberségemet például állíthatjátok a percek, a forint meg épp csak szelet kapott, érzése haragjával egye_ eljövendő nemzedékek tanulásra áhítozó ifjonti szeme elé! Meghajtot­ nes arányban növekedésnek indult. ta fejét, leengedte öklét, és ott maradt állva, mintha már nemzedé­ kek sora térdepelne hangja hallatán. I t t tartunk most: A Didergő K irály káromkodik cefetül. Aztán: kilesett. Mégpedig észrevétlenül. Látta a lelkesen lángoló Tenyere izzad. tekinteteket, a bizodalmat hömpölyögve. Ekkor kitakarta a benne Szeme szikrát szór. rejlő keménységet: Bambaságában benne a hirtelen váltás. Fiúk, ha valaki ugatni mer rám, úgy ellátom a baját, hogy míg Homloka mögött félelem : M it mond az él, nyoma marad. Aki szemetet akar hordani, szóljon, aki nyakig a embereknek? szarban óhajt turkálni, úgyszintén, csak időben, mindig időben! V i­ lágos? Tizenhat: egy csapat. De tizennégy, sőt tizenkettő is egy csapat! Ebben a pillanatban nem köti semmi a székhez, felpattan, kirúgja Kérdezzétek börtönviselttől, melyik követ könnyebb szétverni! maga alól, hogy hatot bucskázik, arcába száguldó vértől kék a feje, Emberek! Eredményekkel bizonyíthatjuk egységünket! Nem en­ csíkos a homloka. gedhetünk a barbárok támadásainak! — Mit gondol, meddig hazudhatok az embereknek?! — üvölti. (Lazára vette a végét, jónak, hasznosnak találta a fordulatokat, A z Ellenőrkisasszony elfehéredik, lecsúszik a széken, melle asz­ hasonlatokat. — H.), talra omol. A z MSZMP-képviselet véknyában sarkantyú, húzná a csí­ kot lefelé a lépcsőn villámsebesen, kanyarokat szűken véve; az SZBTizenhatszor kettő összeverődő tenyér, százezer a helyiségben. képviselet mindenben igazat ad, miránk holnap nagy a szükség, és Éljen a király! Boldogságot a királynak, porba a rekordokkal! Zengett, holnap még tán nagyobb, nem veszíthetjük el tömegbázisunkat, és zúgott, harangszó sem hiányzott: csiling, csiling, kolomp, kolomp, így ha elveszítenénk vezetőink pártfogását, mivé lenne a világ?! Építő mondogatták a poharak, edények, egyebek. véleményünkkel odahatunk, ahol inognak a falak! A KISZ-képviselő Utoljára felemelkedett a Didergő K irály: homlokán lengedezett a nyuszinak rettenetesen fáj a foga, ki kellett volna húzatni már, ki fény, szétáradt a derű. kellett volna húzatni már, ki kellett volna húzatni már... valamennyi Mire való a sör, barátaim? odvas fogát, fogát, fogát, összes rohadó fogát, mert nem tud figyelni, Megigyuk! dörögték. nincs ereje figyelni, szegénynek. Arra koncentrál: a jobb kettesre. De És a pálinka? azért óvón megsimítja tekintetével a Didergő Királyt: Könnyű neked, Blankoljuk a sört eredmények örömébe! király! A szívem, ha akarod, a tiéd! Majd Május elsején megbeszéljük, És a munka? hej, a majálison! Elvégezzük! — Kérem ! De kérem, dekérem! — hebegi a Plébános Ú r székébe Hogyan?! nyomva. Száját tátsa, aki nézi! — Kérem ! De kérem, dekérem! — iscsorázgat az egyik képviselő. Hát a nők, mire valók? — Mennyi pénz van? — halkul keveset a Didergő Király, de még Megb... így is lökődik a hang egyik faltól a másikig, megnyugodni képtelen, H ejj! vágta el hatalmas hangon. hullámzik, akár a tenger árja, várható, hogy az asztal, akár egy sod­ Megcsípjük! ródó bárka, pamparamm, pamparamm... És a szüzek? — Ne mondja meg! Megnemondja! Hé! — kiált ki az Özvegynek. Megtanítsuk szerelemre! — Telefonálj le kedves az embereimnek. Miért mi? Lassan leereszt. Mert mi vagyunk a legjobbak, legügyesebbek, sarkunk alatt a Ablakban dohányzik. Nagyokat szí. Behorpad a homloka, ahogy világ! az imént a Plébános Úré. Most neki kell megmondania! Mi bizonyítja mindezt? — Mondja meg maga! Rekord porban! Rekord porban! Rekord porban! A z Ellenőrkisasszony pillantását most tengerkéknek, szerelmetes­ Hányszáz? nek találja. Borsódzik a háta. Ültetnivalól száraz szemeket. Kopog­ Százezer! Százezer! nak, potyognak a zengő csendben. Barátaim! kiáltotta a Didergő Király, arcán hagyva a fénylő masz_ Megállnak a szőnyeg szélén mind a tizenhatan. Olajosan, festé­ kot, szép szemet: Még egy bejelentéssel tartozom! Vártam volna vele, ha nem látom büszkeségeteket. Csöndesedjetek... kesen. Nézik a Didergő Királyt. Nincs kérdés tekintetükben, a „király” No, no, no, halljuk halljujukjuk... majd elintézi helyettük, ha valami „d ifi” kerekedett a viharban. — Kedves elvtársaim! — emelkedik fel a Plébános Ú r. — Kedves A következő fél év új munkaterületen köszönt reánk, vörösen, mint a hajnal. Kollégáim ! — Helyesbít gyorsan. — Azzal kell kezdenem, hogy üze­ Miaz, miaz, holmiaz???? münknek, sőt vállalatunknak sincs még egy ilyen nagy munkabírású, Betét. Betét, kedves barátaim. Itt aztán megmutathatjuk, mire va ­ nagy megbízhatóságú szocialista brigádja... gyunk képesek! Ne szálljék el a lomb kedvetekről, ne sirassátok ezt, — Tényeket — jegyzi meg halkan a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — eldöntött dominósor kopog az amit most elhagyunk, folytassák az amatőrök, amit mi az úttörők út­ törői megnyitottunk számukra. Mi legyünk büszkék eredményeinkre, asztalok körül. — Tényeket, tényeket... — A z utóbbi hónapokban komoly anyagi befektetéssel új területe_ ne engedjük lankadni erőnket, holnap szükség lésen rá! ket szereztünk vállalatunk gazdasági felfutásának érdekében, mint Utasítás, kurva utasítás... kur... Nem utasítás, barátaim! Ne legyen félreértés szívetekben. Én nem önök is láthatták, gépeket vásároltunk, eddig veszteséges területeket módosított szervezéssel, új vezetéssel nyereségessé... vállaltam el! Ú gy léptem ki a Hétfői Konferenciáról, hogy megbeszé­ lem a csoporttal, mert nélkülük egy lépést sem tehetek. — Tényeket — jegyzi meg a Didergő Király. — Tényeket, tényeket, tényeket... — morogják a fiúk, a. hang ka­ Ígymás, ezmás, ezigen... nyarog a képviseletek széke körül, a pillantások nem kevésbé: Ha ti Nékünk ott kell állnunk, ahol legnagyobb a rés, ahol legvastagabb itt, a norma hol? Viszontpillantások bele a csapatba: Nyugodjatok meg, sugárban árad bé a sós tengervíz! Ezt a léket betömni a mi felada­ minden a legjobb úton halad, felépítjük szép hazánkat, dicső Magyar_ tunk! Nem! Kötelességünk! Itt lehalkult a Didergő Király hangja. országot... A kanyargók: Üljetek szépen, hozunk seggecskétek alá pár. Nem volt rossz, gondolta. Nem lehetett kihagyni ezt a pillanatot, nát, hüm? ki kellett lépni a porondra. Ha néhány napot várok, ki tudja... Válluk összeér. Csípejük is. Ők tizenhatan: kemény, olajos fatörzs. Benne az orrában az Ellenőrkisasszony szaga, hiába prüszköl a Di­ A Plébános Urat elérte a kétely. Már nem biztos a tényekben. M eg­ dergő Király. Hagyja áramolni, szabadon hagyja áramolni: közben oldást keres. megméri, átszámolja méreteit: fönt, lent, s a közbülsőket. Most szebbik 18 �— Tehát a tényeket, ha csak ezt kívánják. Pedig a jól elvégzett munka az anyagi honorálás mellett megérdemel néhány dicsérő szót, de ha nem akarják meghallgatni, legyen. Kollégák! Tiszta szívemből köszöntöm önöket a pontos, remek, hihetetlen rendszeretettel teljesí­ tett vállalásaik utolsó fázisa előtt. Már csak egyetlen dolog van hátra. A z Ellenőrkisasszony végignézi, jelenti a Központnak, hogy a kitűzött munkáért járó összeget a héten megkaphassák! A Didergő K irály elégedetten mosolyog, szeretné végigkocogtatni csapata valamennyi kobakját: Hát kell ide beszéd?! Látszik ez a mosoly, és a Plébános Ú r búcsúzóul megjegyzi: — És engedjék meg, hogy itt önök előtt gratuláljak remek, am­ biciózus, nagy tehetségű vezetőjükhöz, aki a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el a fejét... A Didergő K irály belebrummog a markába. A fiúk látják, ők is belebrummognak markukba, mosolyogva. Megdöngetnék a Didergő K i­ rály hátát, vállát, de messze áll, a szőnyegen belül... — Szeretettel várjuk az Ellenőrkisasszonyt, kezitcsókolom, kezit­ csókolom... Majd a király, nem lehetnek itt bajok, van nékünk bizodalmunk, brummogva, mosolyogva távoznak, lengő olajszag, izzadtságszag, ro­ hadó tornacipők szaga marad utánuk, és hosszasan a brummogás, melyben a Didergő K irály felfedezte a hajóvontatók dalát, visszhan­ gozva Eridanus fenyőerdői, Eridanus sziklás ormai ajándékaként, és gyönyörűszépen. — Nyissunk ablakot, kérem — mondja a Plébános Úr, megtörölve homlokát. Igazán büdös van a helyiségben, de ő még bele is fáradt. — Tőtünk? — érdeklődik kedvesen mosolyogva a csapat: a Di­ dergő K irály felvette-e a minden rekordot megdöntött br. vez.-nek járó aranydukátot. — Tőtünk, persze. A Dimrov tér megteszi? — Tőtünk, tőtünk, tőtünk! — örvend a csapat. A fiúk feketék, mint az ördögök. A király a dombon, most újra elégedett: idejövet látta, drága Brillantja újfent összetörve. Kisbá­ rány, mondd mit arattál? teszi fel a kérdést az emeleten levő Plébános Úrnak. Lehetünk életünkben még egyszer művezetők? Valószínűtlen! És rendes munkások, aki felelősséggel tartozik a többiért is? Ez is. Soha nem voltunk rendes munkások. Kedves, csattogó Brillantunkon, ne­ vetve olajos, festékes kezünkön: imádtuk az érzést, hogy már csak néhány hónapunk van hátra. Most meg néha azt álmodjuk: tizenöt mozdulattal beigazítunk, még nem használtuk el a belövést, melyet remek lányunk bekészített: Brillantunk futó! Átlépünk szerencsétlen Endréhez a szomszéd Brillantra, vigyor­ gunk, hogy kínlódik szegény. Onnan átlépünk a szomszéd-szomszéd Brillantra. Gyönyörködünk Fecó úr egyszerű, csodálatosan célszerű mozdulataiban: ezt szerettük volna mindig, ellesni kezéből. Nehéz a rossz természet. Nagy teher... álmunk aztán elpattan szemünkből, akár vihar előtti vízben a buborék. Vízverte vízbuborék. A lányt, akivel annyit bajlódtunk: néha látjuk. Nem ismer meg bennünket. Nem tehetünk egyebet: mosolygunk keserűen. Nő lett a kislányból, igazi nő. Majd gyereket szül, és elfelejti első mesterét, arcun kkiesik kosarából. A z évek meg telnek visszafoghatatlanul. Szép melle az első gyerek után megereszkedik, tartását már csak fejünkben őrizzük... Ezt arattuk. M atyikó Sebestyén József Heg y község i to r Dr. Vajkai Aurélnak Fölakasztottuk-e mind a szobrokat?! Kinőhet-e újból lábuk és kezük? Süllyedő nyomok közt föllobogózva, söröskupakcsörgő torzó tekintetük! Szőlők, e nyitott temetőben algákkal teli lélegző kövek, ereim-zablája üres akvadukt, nyílözönébe tarlott göm b-fejek. . . Erdők hulladék kátránypapírja: esett vadak, abroncsos-fejfák— tőke-vágító csikorgó tenyérbe: fejsze éle! Uram , — a gyertyák! Gyökerek szétlőtt kerítésein cefreszagú medáliák — karókra ölt madárijesztő szerelem-fércek; sáncok, csont-gúlák! Rovancsra járnak — hány ezer éve? Dögcédulák, feslő könyv-gerincek, Rom-szerek. . . rokkan a kockás virradat: tuskón a kódex! Vasak a földben, de izmuk él! Nézem : a baglyok! Varieté-vázú járom alatt bábnyakláncos sirályrikkancsok! Fürdesz hajnali hírekben; örvény-kerékben lóként, aktaként, pannón térképpel platánok közt lépdelsz. . . Szilfák dér-fonatán hízó-idő, talpam alatt szétvert falak — piócák fekete serege! V II. Koszorút fon a Didergő K irály; „Lovat, szamarat, kecskét veszek, húzzátok szekerem!” — fűből, virágból. Ügyesek az ujjai, gyorsak. Bár rég tanulta, a mozdulatok belenőttek kezébe, van, amit nem felejt a Didergő Király. Hagyományos koszorút fon. Leányélettől búcsúzó leányok szép homlokára, sűrű hajára fejéket. Térdepelnek, amikor a színes, dalos fonatot elhelyezi: rezzenetlen arccal, a pillanathoz illő méltósággal. Borzonganak. A Didergő K irály elkönyveli, mint első bizonyítható eredményt. A borzongás profinak is nehéz, tudja ő ezt. A profiban is van érzés, tud_ ja, mi a szent. Mi a szentség. Nem meri felölteni, míg minden kötél el nem szakad. Megrázza fejét a Didergő K irály: nehogy elvetéljen a borzongás, asszonyát megkéri: Most, csak most az egyszer légy szíííves! Aztán megtörténik. Kezében tartja a fonattal Máriáéhoz hasonlatossá tett arcot. Nem keres hibát, repedést. Ajkat. Megleli. Nyújt a percen. Csodálatosnak találja. (Csodálatosnak találja... — H.) Feltámad a szél, csilingelnek a virágfejek, papsajtgömbök. Har­ sány ez a csengőszó, figyelmeztető: indulni kell. Még énekelnek a pacsirták, de a nap lemenőben, hosszú árnyékok fekszenek, készen az álomra. Házunk felé poroszkálunk, látjuk a Didergő Királyt, s közben e l­ játszogatunk a kérdéssel: Barátnőnket ágyban hagynánk-é ködös haj­ nali séta kedvéért, ha lenne? A zt hisszük, igen. Hiszen olyan ritka már, ha csak kedvünkre teszünk. Magunk hatalmas, óriási kedvére. Értünk már nem történnek dolgok, csak harc él, melyben részeltetünk. A lejtőn még utoljára elcsúszunk: rossz cipőt húztunk! Egy zsombék farcsontunkon keresztül figyelmeztet: ha így, ha úgy, de haladunk. Á g a k ‚ csontok között Akácos álé vágtat tüdőmbe, pandalló mezőn ívó gyermekkorom — jégvesztén hóember-tüsszög s leír a tavasz a nyájas Napon. H A L É R T akvárium ba: micsoda út? R á n g u n k !... Beton-réteken von harácsot: Sióköldökzsinórom — Európa döngeti szívem, hullámok sebén a rácsot. Mennybéli öltönyöm házon, ólakon — bennszülött mosoly köröz poháron, hurrázó szájak rajtam, jóllakón. Kányák fekete kesztyűi a fákon! 19 �G u lyá s M ihály H áború volt... — Elment az eszük?! Ezt nem tehetik a jószágommal! A z asszony elállta az istállóajtót, keresztibe téve kezét, erősen markolta az ajtófélfát. A két katonaló felütötte fejét, mert. oda­ bentről nyerítés hallatszott, leplezetlen örömféle. A meghajszolt kincstári igavonók annyira fáradtak voltak, nem feleltek, orrl ikaik párát lövelltek; szemlátomást vacogtak a decemberi hidegtől. A kocsis közönyösen bámult maga elé, csak akkor mutatott némi ér­ deklődést, amikor gránát húzott el a falu felett. Ilyenkor önkénte­ lenül hátravetette fejét, s mi másra gondolhatott volna? Ha el­ trafálnák a szekeret... A ládákban a védőkupakkal ellátott aknák „véget vetnének a zenének” . A zászlós arca kivörösödött a méregtől. — Á lljon félre az útból! N e akarjon ujjat húzni a hadsereggel! — A lovak felé intett. — Vagy azt akarja, hogy kihányjuk a bú­ torát és a szobába állítsuk őket? Vegye tudomásul, azt is megte­ hetnénk — háború va n ! Már nemcsak az ágyúdörgést lehetett hallani, oly sűrűn ropog­ tak a kézifegyverek, mint amikor jég veri a pléhtetőt. A falu fö­ lött emelkedő dombtetőn húzódott az arcvonal. — A tehenem vemhes, a borjúm kicsi, a lovamnak csikója lesz — próbált érvelni az asszony. — Ne húzzuk az időt! — mordult a zászlós. — M it tátják a szájukat! — förmedt a két katonára. — Munkára! — Nem engedem! — sikította az asszony eszelősen. A zászlós elkapta a nő csuklóját, egyetlen erőteljes mozdulat­ tal elpenderítette az ajtóból. — A fene a koszosát! — üvöltötte. — Ú gy belerúgok, hogy felbüfögi az anyatejet! Elsőként a kocsis vette észre a sebes léptekkel közeledő férfit. Kétségbeesetten integetni kezdett neki, forduljon vissza, nehogy a zászlós szeme elé kerüljön. A zt is látta a kocsis, hogy a padlásról szállt alá, kettesével kapkodva lábát a létrafokon, s ruhája csupa szénatörmelék. Úristen! Mi lesz itt?! A férfi se látott, se hallott, arcán bősz elszántsággal vetette ma­ gát a zászlós és az asszony közé. — M it művel maga?! — kiáltotta vakmerően. — Hát szabad ezt csinálni?! Hát ember maga?! Én is voltam katona, tudom, mi a parancs, a civil lakosságot sanyargatni tilos! A tiszt összehúzott szemmel mérte végig a férfit, aki oly közel merészkedett hozzá, hogy orrát megcsapta az éretlen bor savany­ kás szaga. Bár két katona állt mellette szuronyos puskával, vagy nem bízott bennük, vagy megijedt a férfi harciasságától, rögtön elő­ kapta pisztolyát, csőre vágta, és a civil mellének szegezte. — Véletlenül nem katona most is?! A kocsisnak végigfutott hátán a hideg a zászlós hangjától, ha­ lálos fenyegetés feszült benne. — Láthatja, civil vagyok — vetette oda a férfi már-már nyeglén. — Mutassa a katonaigazolványát! — csattant a felszólítás. — Máris kötöm ki a jószágaimat — szólt esdeklőn az asszony. — Kötöm máris, csak... A zászlós már nem oda figyelt, arcán gúnyos vigyorral ismételte: — Ide a katonakönyvét! A kocsis tekintete a ládákon heverő puskájára tévedt. Öt golyó a tárban, egy is elég volna ennek a szarházinak, de a két szuro­ nyost most látja először, nem tudhatja, mi lakozik bennük, azt pe­ dig nem venné a szívére, hogy őket is a másvilágra küldje — egy életért három sok lenne. A férfi szemlátomást veszített harciasságából, arca elfehéredett, szeme rimánkodva tapadt hol az egyik, hol a másik szuronyosra, sőt a bakon ülő katona felé is küldött egy környörgő pillantást. B e­ látta, nincsen remény. Keze reszketve indult belső zsebe felé. — Motozzák meg! — csattant a parancs. A férfinál semmi más nem akadt, csak a katonakönyve. — Úgy, szóval, befejeztük a háborút, elbújtunk a szénában! — acsarogta dühös kutyaként a zászlós. — Hazaáruló bitang! Csak várj sorodra! Ha nem mondod el, hány katonaszökevény bújkál még a faluban, megdögölsz! — A katonákhoz fordult — Vezessék a fog­ lyot a parancsnokságra! A z asszony jajveszékelve borult a zászlós lába elé, kezét imásan összekulcsolta: — Ha Istent ismer, ne bántsa az uramat! — Fogja be a pofáját! A kocsis arra gondolt, talán az ő feleségével is így beszélnek, magyar a magyarral. Veszett kutya ez a zászlós, ebből a szeren­ csétlen flótásból mindent ki fog szedni — lesz itt sírás és fogaknak csikorgatása. A két katona csőre töltötte puskáját, s közrefogva a férfit, el­ indultak ki az udvarból. A z asszony rémülten eredt a nyomukba, de a zászlós vállon ragadta, a lakás ajtajáig vitte és belökte a pitvarba. A kocsis alig bírta türtőztetni magát — oda kellene húzni a p i­ szoknak... Mellékutcán haladtak ők hárman. A függönyök meglebbentek az ablakokon, asszonyok rémült arca mindenütt. — Vizelni kell — mondta a férfi elcsukló hangon. — Végezze el a dolgát — válaszolt az idősebb katona, miköz­ ben tekintete összevillant bajtársáéval. A fiatalabb alig észrevehe­ tően bólintott. Mindketten ugyanarra gondoltak, mert folytatták út­ 20 jukat, sőt, úgy tetszett, mintha szaporábban szedték volna a lábu­ kat. A férfi csakhamar beérte őket. Agyalágyult, morogta az idő­ sebb az orra alatt, s arra gondolt, ez a beszari alak gyászba borítja az egész falut, ha a tábori csendőrök kezelésbe veszik. Szerencsére a parancsnokság még messze van, addig csak k i­ eszelnek valamit, hogy megszabaduljanak foglyuktól. De hiába ma­ radoznak le, készakarva húzva az időt a rágyújtással, foglyuk nem tágít mellőlük, megáll, bevárja őket. A félelem elvette az eszét, vagy talán abban bízik, ha feladja bujkáló cimboráit, a zászlós futni hagyja. Nem tudja, milyen vérszomjas bitang a zászlós úr, esze ágába sincs beváltani ígéretét, neki minden katonaszökevény büdös kommunista, fán a helye vagy gödörben. A mellékutca hirtelen elfogyott a lábuk alól, a főutca követke­ zett, a halálba vezető célegyenes. Jobbra tágas lapály, melyet bok­ rok és fák szegélyeznek — azon túl a folyó, vizét már ellepték a fehérlő jégdarabok. A z idősebb katona hirtelen szembefordult a fogollyal. — Szedd a lábad, testvér! — A folyó felé mutatott. — Arra ni! A férfi hosszan mustrálta a katonák arcát. Nem hitt nekik. Mélyeket lélegzett. Hátra tett keze ökölbe szorult, izmai megfeszültek. — Menj már! Mire vársz?! — nógatta az idősebb. Irtózatos ütés csattant a fiatalabb arcán, az öregebbet ágyékon találta a rúgás. Mindketten elestek. A férfi futásnak eredt. A két katona pillanatok alatt magához tért. A fiatalabb felugrott, állva tü­ zelt a cikkcakkolva futó alakra, az idősebb hasra fordult, mindkét könyökét megvetette a földön, célzott, várva, hogy a férfi befejezze a kanyart, és meghúzza a ravaszt. A futó égnek csapta mindkét ke­ zét, lába vitte még keveset, és felbukott, néhány másodpercig v e r­ gődött. — Te is eressz bele egyet! — szólt a fiatalnak. Hallani lehetett a testbe csapódó lövedék tompa puffanását. A fiatalabb arcát tapogatta. — A keze istenit, de nagyot ütött! Kiköpött a földre, véres volt. A z idősebbet úgy kellett talpra segíteni, lába remegett. Keserű képet vágva, fanyarul nevetett. — Ha picit lejjebb rúg, összetöri a tojásaimat. No, gyerünk, nézzük meg, oszt, ha még van benne élet... Álltak a halott fölött, levett sapkával. A z idősebb törte meg a csendet. — Jól csináltad, testvér, minket is megkíméltél a hercehurcá­ tól. Halálod nem vesszük a lelkünkre. Eljárt volna a szád, ezért lőttünk le, testvér. Nyugodj békével! Elindultak visszafelé. Csakhamar a főutca fagyott rögein botor­ káltak. A z idősebb erősen sántított. A fiatalabb bedagadt arcának jobb oldalát véraláfutás csúfította. Így állítottak be a parancsnok­ ságra. A zászlós a fiatalabbnak hitt, az idősebbnek le kellett tolnia a nadrágját, úgy van-e, ahogy mondja. Jobb lába combtövében csú­ nya fekete folt látszott. A zászlós az asztalra könyökölt, hosszan mustrálta a két ka­ tonát. Nem, akkora ütést egymásnak nem adhattak, hogy álcázzák cselekedetüket, kivonják a rögtönítélő bíróság hatásköréből a katonaszökevényt. Bár ki tudja. „Huncut a paraszt, mihelyt egy arasz” . — Tudják, hogy kell egy foglyot kísérni? — kérdezte eréllyel. — Igenis, zászlós úr, alázatosan jelentem! — kapta össze magát a fiatalabb. — Három méter távolságra. — Hát akkor, hogy a nyavalyába üthette meg magukat?! — Átvert a piszok. A zt mondta, vizelni kell. Álltunk felette, és olyan hirtelen ugrott nekünk. — A puskát rajta kellett volna tartani. — Úgy tettünk, kérem alássan. Amikor engedtük magunk elé, püff. Egy ló se rúghatott volna meg különbül. Ha a zászlós úr kap ilyen frászt... bocsánat... szóval, egyből a földön álltam meg. En­ gem ember így még nem kapott szájon. — Kiköpött a padlóra, nyá­ la véres volt. — Itt ne köpködjön! — gurult méregbe a zászlós undorodva. — Nem otthon van. No, hordják el magukat! — Hirtelen visszaparan­ csolta a sarkon forduló katonákat. — Most pedig elmennek ahhoz a némberhez, hogy mi lett az urával: lelőtték, mint eg y kutyát. — P il­ lanatra eltűnődött. — Várjanak csak! Mutassák meg azt a dögöt. Amint az utolsó háznál lefordultak a legelőnek, a két katoná­ nak földbe gyökerezett a lába — a hulla eltűnt. — A z istenit! — szisszent a fiatalabb. — Pedig hótt volt már, ne lássam többé a gyerekeimet, ha nem mondok igazat. — Nem is fogja, ha nem kerül elő! — csattant a zászlós hangja. A tetthelyre siettek. Hatalmas vértócsa, a halott sehol. — Ez disznótól is származhat — lett egyre fenyegetőzőbb a zászlós. — Oszt a pofon meg a hasbarúgás? — feleselt a fiatal. — Csak nem gondolja a zászlós úr, hogy mi kevertünk le egymásnak? Ekko­ ra pofonért a legjobb cimborámat is ledurrantanám, le én. — Ha tőlem kapná, akkor is? — kérdezte a tiszt alattomosan. A katona kivágta a rezet: — Felettesemre semmi pénzért nem emelnék kezet, jelentem alá­ zatosan! A zászlós elégedett volt a válasszal. Szemügyre vette a terepet. A vértócsából cseppek jelezték, merre „ment” a halott. Hazafelé. S kisvártatva a lapálynak futó kert végében álltak, a nyomok erre vezettek. A kertkapu tárva-nyitva. A z udvaron ott állt a muníciós szekér, a ló meg a tehén kikötve egy-egy fához, letakarva pokróccal. Csakhamar az elsőházban álltak. A látványtól még a zászlós is elborzadt — az asszony is ott feküdt az ura mellett, rebbenetlen szemmel a mennyezetet nézte. �Belépett a kocsis, és kérdezetlenül sorolta: — Öreg emberek cipelték haza létrán. Ide fektették. A z asszony alig sírt, csak simogatta az ura arcát, oszt azt hajtogatta: én öltelek meg, édes egy uram, egyedül én ... Magára hagytam szegényt, hadd sirassa el emberét. Kimentem adni a lovaknak. Oszt amikor bekuk­ kantok, itt találom feküdve. A z t hittem, errefelé ez a szokás, így bú­ csúzik asszony az urától. De valami nem tetszett rajta, nem em el­ kedett a melle, ahogy elevennek szokott. A z asztalhoz lépett, felvette az ott álló poharat, és a zászlós orra alá dugta. — Szagolja meg, zászlós úr! — Nikotin. — Úgy bizony, zászlós úr, nikotin, ez bortermő vidék. De nézze csak meg a hasát — folytatta a kocsis lassúdad beszéddel. — Nem a méreg fújta fel, első gyerekét várta. Tetszik látni, zászlós úr, hár­ mat ütött egy csapásra. — Fogd be a pofád, mert oda kerülsz negyediknek! — ordította a zászlós, és pisztolytáskájához kapott. De azt nem lehetett olyan gyorsan előrántani, mint a bajonet­ tet — a két katona megkövülten meredt a kocsisra, amint villám ­ gyors mozdulattal mellbe szúrja rettegett parancsnokukat, aki hang­ talanul rogyott össze. Csendesen, természetes modorban szólott a kocsis: — No, testvérek, haljon meg az ötödik is. Hátat fordított nekik, ment ki az udvarra, lehorgasztott fővel. A kert felé vette útját, melyen úti bokrok és szomorúfüzek jelezték a folyó kanyargós partját. Nem nézett vissza, ballagott, mintha sétálni szottyant volna kedve. A két katona állt az udvar közepén dermesz­ tő tanácstalanságban. Ha lelövik, ki ad számot a zászlós haláláról, csakis ők ketten kerülhetnek bajba, hiszen a parancsnokságon töb­ ben is látták, hogy hárman indultak el, rajtuk fogják követelni. — Én nem lövök, testvér — mondta elszorult torokkal az idősebb. — A te gyerekeid már nagyok, megállnak a maguk lábán. Az enyéim aprók. K i keres nekik kenyeret? — Mondok én valamit, öcsém, menjünk jelenteni, hogy eltűnt a zászlós úr, aztán keresse más a tettest. A mi bajonettünk megvan. Hátha a kocsis is megmarad, oszt mi is megússzuk. Már el se ta­ lálnánk, messze van. — Lesz, ami lesz, induljunk — szánta el magát a fiatal. — Egyezzünk meg, mit fogunk mondani, nehogy összezavarodjunk. — Várj csak, eszembe jutott valami, lövöldözzünk utána, de ne­ hogy eltaláld, már biztos nem akar meghalni, fut majd, mint a nyúl. A z idősebb bólintott. — Hát ezt jól kieszelted. Majd azt mondjuk, leszúrta, aztán ránk­ csapta a szoba-, meg a konyhaajtót, oszt mire észbekaptunk, elisz­ kolt. Ez jó lesz? A fiatalabb nem felelt. Vállához kapta a puskát, és lőni kezdett. A z idősebb is ezt cselekedte. A kocsis már valóban nem akart meg­ halni, nyaka közé kapta a lábát, és csakhamar eltűnt a bokrok sű­ rűjében. Tábori csendőrök futottak be az udvarra. — A nyavalyát lövöldöztök itt?! — kiáltotta egy tagbaszakadt őrmester. A z idősebb haptákba vágta magát, puskájával tisztelgett és ré­ mült képet vágva, sorolni kezdte, mi történt. A csendőrök berontot­ tak a szobába, meresztették szemüket a három halottra. Idős és fia ­ tal egyaránt örült, hogy ezzel is megy az idő, a kocsis gázlóra lel, vagy átússza a folyót — átellenben már a senkiföldjén nyargal, a k i­ melegedett testre nem fagy rá a ruha, s ha szerencséje lesz, estére az oroszoknál vacsorázik. — Merre ment?! — Ott, annál a magas fánál tűnt el a szemünk elől — vágta rá a fiatalabb. — Gyerünk, fiúk! — kiáltotta az őrmester. Csakhamar felropogtak a puskák. A z idősebb örvendezett: — Hál istennek átért, különben elevenen hoznák vissza. Nicsak, hogy pocsékolják a muníciót, nekik nincs kiporciózva. Futástól megfáradva tért vissza az öt csendőr. — Elpucolt a disznó — mérgelődött az őrmester, majd a katonák­ ra rivallt. — Ti is megéritek a pénzeteket, hagyjátok leszúrni a fö ­ lötteseteket, mint valami disznót! — Alásan jelentem, nem számítottunk rá — , derült égből a v il­ lámcsapás! — védekezett az idősebb. A z őrmester öklét rázva, ordította: — Mentek ki az első vonalba! Gyerünk! Jó három óra telhetett el, amikor akna kezdett potyogni az ég­ ből. A z első a kert végébe csapott, magasra szökkentve a földet, a negyedik a halottas házba vágott. A két katona önkéntelenül leült a földre, kísérőjük, a géppisztolyos tábori csendőr is hátrafordult a meredek domboldalon. A kocsis „hazatalált” , gondolta az idősebb, összekacsintva a fiatalabbal. Odaszólt a csendőrnek: — Esküdni mernék rá, hogy a muníciós szekeret keresik. Mit gondol, eltalálják? Hirtelen megremegett alattuk a föld, a robbanás erejének szele végigsepert az akácoson, a törékeny száraz gallyak zörögve hulltak a nyakukba. A csendőr ijedtében megcsúszott, tehetetlenül gömbör­ gött lefelé, amíg megakadt egy fánál. A halottas ház összerogyott, maga alá temetve hullát, lovat. A két kikötött jószágot is darabokra tépte a robbanás. — Ezek aztán tudnak célozni — lökte oldalba társát a fiatal. A csendőr most tápászkodott fel, káromkodva tisztogatva ruhá­ ját. Messze vo lt még, nem hallhatta, mit mond az idősebb: — Tudom, a kocsiséban. — Ú gy jár az eszed, akár az enyém. A fiatalabb elgondolkozva folytatta: — Ennyi aknáért olyan menlevelet kap az oroszoktól, hogy ha­ záig meg se áll — , mi meg megyünk megdögölni. Talán már ágyba is dugták, vodkával itatják, nehogy tüdőgyulladást kapjon. — Só­ hajtott, vágyakozva fűzte hozzá. — Ő már befejezte a háborút. — Inkább mi is mentünk volna utána. A fiatalabb a fákba, bokrokba kapaszkodó csendőrt nézte. Kese­ rűen legyintett — eső után köpönyeg. Fél óra se telt bele, a tűzvonalban voltak, puskájukat az orosz állások felé fordítva, lőttek, mint a többi. Odaátról alig-alig vála­ szoltak, talán készakarva pocsékoltatták a lőszert a magyarokkal. Mintha parancsra történt volna, egyszerre némultak el a fegy­ verek. A fennsíkot szegélyező akácerdőből egy gallyrakás araszolt kifelé. Jól lehetett látni, mint peregnek le a gallyak a tankról. — No, testvér — jajdult fel az idősebb —, ez ellátja a bajunk! A magyar állások mögött feldörögtek az ágyúk, gránátok rob­ bantak a közeledő tank körül. Egyik el is találta, az acélóriás picit megremegett, aztán megállt. Ágyúcsöve alacsonyabbra ereszkedett. A puskák ott maradtak a lövészárok tetején, a katonák lekuporodtak — a tank gránátjai elzúgtak az állások fölött, az ütegekre zúdította tüzet. Hallani lehetett a felzúgó motorok dübörgését. A fiatalabb nem tudott ellenállni a csábításnak, jön-e vagy visszafordult, s kidugta fejét. Géppuskasorozat sepert végig a lövészárkokon. — No, testvér, te is letudtad a háborút — morogta az idősebb. Felnyúlt karabélyá­ ért és meggörnyedve futott az akácos felé vezető lövészárokban. A m i­ kor tekintete a folyón túli lapályra esett, a lélegzete is elakadt a ré­ mülettől — tankok közeledtek onnan is, mögéjük rejtőzve géppisz­ tolyos katonák trappoltak. A visszavonulási parancsot megelőzve az egész arcvonal futás­ nak eredt. A z idősebb katona nem szaladt. Megbújt egy gödörben. Puská­ jára feltűzte a bajonettet, és beütötte a földbe, fehér zsebkendőjét belehúzta a závárzatba. A katona, aki rátalált, olyan fiatal volt, akár gyereke is lehetett volna. Tekintete a frontkatonák tekintete volt, zord, már-már kegyetlen. A géppisztoly elsütőbillentyűjén levő mu­ tatóujja beszédesen vallott tanácstalanságáról. Hirtelen a földbe szúrt puskához lépett, kirántva záródugattyúját messzire hajította, és fa ­ képnél hagyta a felem elt kézzel toporgó magyart. — Tudod, most kinek a bőrében szeretnék lenni? 21 �Bódi Tóth Elemér M osoni szélben K ökényvirágzás Jog zúduló szélrohamban? Síkon kőnek, csiszolódjon. Hajoljon, ha ártéri fűz. Vicsorogjon faragott szörny esőt köpve a magasból. Havak hűvöse ég a sziromban, kökénybokorban iromba felhő. M a g o t a fé n yb ő l Jánossy Ferenc D ürgő táncban túzokkakas — fehér pehely — forgolódik, magyar álom, besenyő kar, német és szláv gondja pördül, mint a sipkák Lébény tornyán. Indulat a gyilkolásra — még dalt is — volt gyáva jogcím. K i őrzi az ég vetését, az elképedt virág szirmát, vagy a rónán rajzó méhet. Benne á llta k Benne álltak az asszonyok derékig, vagy térdig a vízben, a szálosalljai út mentén a tó nőtt, készült a kender. Bújt a nép kisded tükréhez, amikor Sztálin-gyertyák égtek, száradó medrét belepi most a hó, s minden szüleséget. Csak annyi tojást adjunk el, amennyi szájharmonikára kifutja, aztán menjünk haza, /mondtam. lm, az öröm ára. A bikák nem bírják az istállóban az idegent, föláll mind az ötven s tutul, mint a /gyárkémény. Népnél hol a határ? Ripittyára égne a ház, ha szikra érne a kőrishez. A távoli zaj hangosabban hallik, még b anga idő lesz. Potyadozunk. Bólintanak rá egyet, akik tudják a tényt. Ú gy remegett, mikor vitték az /asszonyt, mondják. Elhiszem, félt. 22 Képes helyéről Aquila János fürkészi stájer Alpesek öblét. festőművésznek Tavasz a fűben, tél a felhőben, mennybéli akt kél csillagvilágban. El-tovalibben, kezében ibrik, törökös kávé mindjárt kicsordul. Gyík fut Velemér csonkolt kövére s mint metszéspontban, megül Szentgotthárd. Nincs hova öntse, adja az égnek, festő vásznáról Ágneske elszállt. Egyidőben ég kökényvirágként dombján Doberdó, Szarmata-síkság. Felső határban maga is csillag, vetési varjak csőrébe nem fér. Sámán dal libben pillés bokorra, kökény tüskéje tűzi az égre. El-kikerülnék. Ej, ha lehoznák a halál magját mégis a fényből. �Az ironikus életform ató l a cinizm usig Az ironikus életforma — mégha morális szempontból is elemezzük — semmi esetre sem azonosítható egyszerűen magá­ val a cinikus magatartással; az előbbi ugyanis sokszorosan in­ dokolt mint az emberi magatartásmódok egyike, szorult hely­ zetben pedig jogos önvédelemnek látszik az ostobaság és az erő­ szak ellenében. A cinizmus azonban, amely fokozatosan keríti hatalmába az egyént, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal zár ki magából; programja az összes értékek (elsősorban az erkölcsi értékek) tagadása vagy erőszakos relati­ vizálása, valóságos rendszerük önkényes felborítása. Bár e ter­ méketlen tagadás kikerülhetetlen következménye tartalmában azonos azzal, amit közkeletűen nihilizmusnak nevezünk, a ciniz­ mus gyökereit mégis elsősorban a torz emberi viszonyokban kell keresnünk. Ennek megjelenését akkor vesszük észre, ha az egyén számára az értelmes élet lehetősége minden jelentését elveszíti. Az élet különböző helyzeteiben — gyakran érezhető nyíltsággal, néha diszkréten, az eseményekhez szőtten — találkozunk a ci­ nizmus indítékaival. A z ifjúkori álmok valóra válthatatlansága, a lehetőségekkel való félbehagyott kísérletezés, amelyben utol­ jára villannak fel az értelmes élet maradék fényei, ugyanúgy a kifosztott ember magányát jelzik, mint a leggépiesebb rutinélet. Ezzel persze csak a jelenségek felszínéig jutottunk el, de ha fi­ gyelembe vesszük, hogy a cinikus életforma elvileg tagadja az értelmes tevékenység hatásának, társadalmat alakító és átala­ kító súlyának a lehetőségét, a mélyrehatóbb elemzés szükséges­ ségét aligha kell részletesebben magyaráznunk. A cinikus egyén megalkuvása, mely az üres aktivitás lep­ lezésében merül ki, mindenféle „élősdi” élet ultima ratiója. Ha abból a bizonyosságból indulunk ki, hogy egyrészt csakugyan szakadatlanul léteznek teljesen üres, céltalan és súlytalan bü­ rokratikus tevékenységi típusok, másrészt, hogy számos igaz, szenvedéllyel és tudással folytatott praxis közvetlenül az élet bajain mit sem változtat, a sommás kérdés sem maradhat el. Vagyis: akkor minek a nagy buzgalom. E jelszó jegyében köny­ nyen kerülhetnek egy nevezőre a cinikus életforma és az őszin­ te, bár sokszor naiv vagy felületes próbálkozások a világ lénye­ gének megragadására. Ugyanakkor a cinizmus másik dimen­ ziója az érzelmek elleni harccal is kapcsolatos. A cinikus egyén nem kis eltökéltséggel folytatja — a maga szempontjából követ­ kezetes — lázadását az érzelmek ellen. De vajon ki lehet-e búj­ ni az érzések „csapdájából” ? A megvető irónia ugyan sokszor jogos, ha abból indulunk ki, hogy számtalan ember vagy hazud­ ja az érzelmet, hogy maga előtt felmentést kapjon, vagy leta­ gadja azt; az érzelemellenesség azonban semmiképp sem fakadhat értelmes meggyőződésből. Mert ha az igazi érzelem valóban el­ kötelezettséget jelent, erősebbet a házassági és baráti hűségre vonatkozó összes filiszteri játékszabálynál, akkor az elkötele­ zettség (vagyis bizonyos értékek helyének rögzítése és azok vál­ lalása), illetve a cinikus életforma egymást kizáró tendenciák. A cinikus egyén a kockázatoktól és a feszültségektől való fé­ lelmében szintén következetlen marad. Látszólag rugalmas élet­ stílusa mindenkor arra irányul, hogy eleve kiküszöbölje életé­ ből a konfliktusokat, akár csak mint lehetőségeket is. Mint min­ den életténynek, ennek is strukturált szerkezete van, fokozatai, de valamennyi fokozata és szintje tartalmazza a megpróbálta­ tás, a helytállás és a katarzis lehetőségét. A cinikus számára azonban a megpróbáltatás csupán nem várt „műszaki hiba” , olyan kiküszöbölendő tényező „királyi közérzete” szempontjá­ ból, amelyet a jövőben mindenképp el kell kerülnie. Ebből ere­ dően a helytállást a naiv lelkek szorgalmi feladataként értel­ mezi, nem szólva a katarzisról, melyet eleve fölöslegesnek tart. A konfliktusok elkerülése ennélfogva az egyén életének titkos centrumává válik. Ám mivel senki sem születik cinikusnak, leg­ feljebb azzá lesz, még a legcinikusabb ember egyéniségén is óhatatlanul átüt a hajdani becsület és tenniakarás egy-egy nyo­ ma. Éppen ezért a cinikus magatartást nem a perspektívátlan­ sággal, hanem a perspektívavesztéssel írhatjuk körül. A cinizmusnak persze azzal a típusával is gyakran találko­ zunk, amelyben az erények bűnökbe csaphatnak át. Larochefou­ cauldtól Nietzscheig az arisztokratikus és a polgári kultúrában még létezett egy olyan oppozíció, amelyben a cinizmus a tisztán­ látás feltétele volt; ilyen értelemben valóban nem egy gondol­ kodói karakter sajátossága volt. De már Laclos remekművével, a „Veszedelmes viszonyokkal” ábrázolódik az az ellenáramlat, amelynek lényege az élősdi élet körülbástyázása, az egyén lelki nyugalmának és külső büntetlenségének biztosítása. Ha valaki „életfilozófiát” és szenvedélyt hazudik önigazolásképpen, min­ denképp partikuláris érdekből cselekszik. A feleség és a férj vi­ szonyát csakúgy, mint a baráti kapcsolatokat, gyakran szövik át a hazug megváltás hajlamai, amelyek ráadásul egy szerepre, nem pedig valóságosan létező emberre irányulnak. Mindezt nyilván nem elegendő csak tudomásul venni, a felismerésből ugyanis a legritkább esetben születik pozitív törekvés egyéni életünk megújítására. A felismerés olykor csak a hitvesztettsé­ get erősítheti az egyénben. Miből születik hát újra a cinizmus? A válasz meglehetősen egyszerű: azokból a hamis emberi viszonyokból, amelyekben a szavak és a tettek közötti feszültség és ellentmondás az értel­ mes emberi létforma kialakításának lehetőségét gátolja, s az üres szerepjátszás válik kizárólagossá. Fontos társadalmi tény ez, mely csak egy hosszú történelmi folyamatban tűnik el nyom­ talanul. A cinizmus elítélése mégis elengedhetetlen, mivel soha­ sem igazolhatjuk a „semmilyen értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló magatartást” . Szakadatlanul szembesítenünk kell a cinikus em­ bert tetteivel és azok következményeivel. Í gy derülhet ki csupán, hogy a szerepjátszás, a többszörös öncenzúra és önkontroll kvá­ zi-jellege a teljes kiüresedéshez vezet. Ennélfogva válhat előt­ tünk világossá a cinizmus tarthatatlansága. Természetesen, a cinikus egyén nemcsak az erények és ér­ tékek lefokozásában érdekelt, hanem abban is, hogy mind több ember törvényesnek nyilvánítsa helyzetét. S ebbe a legitimizá­ lásba óhatatlanul sok ember belekerül. Csak egy pillantást kell vetnünk a kezdeményező, kísérletező magatartás gátjaira, s a kérdések maguktól adódnak. Miért van az, hogy az alkalmaz­ kodó, mindig mindennel egyetértő embereknek soha semmi ba­ juk, holott magatartásuk a lehető legidegenebb egy humánus társadalom szellemétől, ugyanakkor a szókimondó, kezdeménye­ ző, kockázatot is vállaló embereket összeférhetetleneknek tart­ ják, akikkel nem lehet együtt dolgozni, akiktől ajánlatos minél hamarabb megszabadulni, holott ez a magatartás van a társa­ dalom hasznára? Miért nem veszi fel a legtöbb ember a harcot a körülmények és viszonyok megváltoztatásáért, vagy miért nem adják vissza megbízatásukat, ha nem látnak reményt arra, hogy feladatukat jó lelkiismerettel elláthatják? A kérdéseket vég nélkül szaporíthatnánk, a lényeg — a cinizmus társadalmi megerősítése, mégha közvetett formában is — változatlan ma­ rad. Hogy ennek — hosszabb időszakra vonatkozóan — milyen társadalmi következményei lesznek, azt egyelőre csak sejthet­ jük, éppen úgy, ahogy alig látható annak következménye, hogy a nyílt, őszinte, semmilyen félelemtől nem bénított magatartásforma miért válik egyre ritkábbá?! De a változtatás logikáját kutatni — akár csak a kérdések pontos megfogalmazása szint­ jén is — erkölcsi kötelességünk, hasonlóan ahhoz a követel­ ményhez, hogy emberi viszonyaink formálását szemtől-szembeni kapcsolatainkban kell mindenekelőtt elkezdenünk. K erék g y á rtó István 23 �Induló é le t Válogatás újabb Nógrád megyei dokumentumokból A történelmi sorsforduló, a demokratikus forradalom első hó­ napjainak, az élet megindulásának eseményeit, legfontosabb kérdé­ seit tükröző dokumentumokból jó néhányat idéztünk a Palócföld korábbi számaiban. Most a Nógrád megye járásainak akkori életét bemutató szemelvényekkel szeretnénk kiegészíteni ezt a váloga­ tást. (A közölt dokumentumok, részletek a Nógrád megyei Levéltár anyagában a nógrádi, a salgótarjáni, a szécsényi és a Sziráki járási főjegyzői iratokban találhatók.) 1. A szécsényi járás katonai parancsnokságának felhívása 1945. február 18. 1. Minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését. 2. Minden kereskedelmi és iparvállalat tulajdonosa folytassa te­ vékenységét. A z áruk, élelmiszerek árai olyanok maradnak, amilye­ nek voltak a szovjet csapatok bevonulásáig. A szeszes italok árusí­ tása további intézkedésig tilos. 3. A helyi hatóságok és a polgári lakosság minden eszközzel se­ gítse elő az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek és egyéb kultu­ rális közintézmények és vállalatok szabályszerű működésének biz­ tosítását. 4. A lakosság köteles a birtokában levő fegyvert, lőszert, hadi­ anyagot, rádiókészülékeket a katonai parancsnoknak beszolgáltatni. 5. Minden raktár és raktárhelyiség, amely a német és magyar katonai hatóság tulajdonában volt, az összes benne található javak­ kal együtt, a szovjet parancsnokság rendelkezése alá kerül. 6. A z utcai közlekedést 5.00-tól 21.00 óráig engedélyezem. 7. Éjjel, kötelező a város elsötétítése! 2. A futárszolgálat megszervezésének módosítása a szécsényi járás­ 6 Néhány adat a Sziráki és a szécsényi járásban megalakult politi­ kai pártokról 1945. március 26. A palotási körjegyzőség területén megalakult pártok: Palotás községben: Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nem­ zeti Parasztpárt, Független Kisgazdapárt, Polgári Demokrata Párt. Héhalom községben: Független Kisgazdapárt. Egyházasdengeleg köz­ ségben: Független Kisgazdapárt. Kisbágyon községben: Független Kisgazdapárt. 1945. május 19. Szécsény községben a Magyar Kommunista Párt 1945. január 12-én megalakult és működését megkezdte. Párthelyisége Szécsény, Rákóczi u. 68. szám alatt. — Ezen bejelentés már egyszer megtör­ tént. 1945. május 4. Tisztelettel bejelentjük, hogy a mai napon a Nemzeti Paraszt­ párt szécsényi szervezete megalakult. 1945. május 22. . ..a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ságújfalui szervezete a mai napon megalakult. Kérjük ennek tudomásulvéte­ lét. 1945. május 25. . . . A szécsényi járás területén a következő községekben alakult meg és működik a Szociáldemokrata Párt: Szécsény, Ludány, Pös­ ténypuszta, Kishartyán, Egyházasgerge, Nógrádmegyer, Magyargéc, Benczurfalva, Sóshartyán, Nagylóc, Rimóc, Varsány, Nógrádsipek és Litke. . 7. „A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 14/1945. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról 1945. május 3. A Sziráki főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy járása összes községében „a működő pártok megalakították a községi nemzeti bi­ zottságokat, azok pedig létrehozták az új képviselőtestületeket, va­ lamint az új elöljáróságokat.” 8. ban 1945. február 20., április 26. A főszolgabíró a küldöncszolgálat lanyhulását tapasztalva, az alábbiakat közli a járáshoz tartozó jegyzőkkel: „ . . . a küldöncöt min­ dennap indítsa útba azzal az utasítással, hogy a főszolgabírói hiva­ tal postájának átvétele után a honvéd bevonulási központ parancs­ nokságánál és a járásbíróságnál is a posta átvétele céljából jelent­ kezzen.” 3. Alispáni leirat a főszolgabírókhoz a közbiztonság megszervezése érdekében 1945. február 7. A belügyminiszter 5005/1945. sz. rendelete értelmében „ . . . a köz­ biztonság megszervezése, a rendőrség, illetve a polgárőrség tagjai ré­ szére a megkülönböztethető karszalag beszerzése és jelzéssel ellátá­ sa iránt haladéktalanul intézkedjék, egyben a közbiztonsági szervek_ re vonatkozó adatokat hozzám terjessze be. Utasítom, hogy a jelen­ legi rendkívüli viszonyok mellett is a közrend és közbiztonság meg­ őrzése, a garázdálkodások és vagyonrongálások megakadályozása ér­ dekében a szükséges eszközök felhasználásával azonnal intézkedjék, s eljárásáról tegyen jelentést minden hét végén.” 4. Intézkedések a Sziráki és a nógrádi járásban a közbiztonság meg­ szervezéséért 1945. március 5. A kállói körjegyző jelenti a főszolgabírónak: „ ...K á lló és Erdő­ tarcsa községben a közrend, közbiztonság megőrzése, a garázdálko­ dások és vagyonrongálódások megakadályozása érdekében a soros éjjeli őrséget szerveztem meg. Ez az eljárás ez ideig jól bevált.” 1945. április 5. „ . . . Ecseg és Kozárd községekben a megalakított községi rendőr­ ség állandó éjjel-nappali szolgálatot tart. Az utóbbi napokban a közbiztonsági viszonyok javultak . . . ” 1945. április 10. „Tereske községben 1944. december 25-én lett felállítva a rendőr­ ség. Létszám 1945. április 1-ig 7 fő, április 1-e óta 10 fő és egy pa­ rancsnok. ...Javadalmazásban nem részesülnek, fegyverrel ellátva nincsenek. ...A felállított szervnek fegyverre és felszerelésre lenne szüksége és a személyzet javadalma is megállapítandó lenne.” 5. Főispáni leirat a politikai pártok megalakulásának kötelező be­ jelentéséről 1945. március 26. Szabó József Nógrád-Hont k. e. e. vármegyék főispánja kéri a politikai pártok városi és járási vezetőségét, hogy az „eddig meg­ alakult és működő politikai pártokról készítsenek két példányú k i­ mutatást és annak egy példányát hozzám, a másik példányát a pol­ gármesternek, illetve a főszolgabírónak haladéktalanul küldjék meg. A jövőben megalakuló pártok adatait hasonló eljárással kell beje­ lenteni.” 24 A rétsági nemzeti bizottság megalakulása; első intézkedései 1945. március 27. Jegyzőkönyv. Készült Rétság községben a megalakítandó nem­ zeti bizottság tárgyában. A Rétságon működő politikai pártok elhatározták a nemzeti bi­ zottság megalakítását, mely végül a Kommunista, a Szociáldemokra­ ta, a Nemzeti Parasztpárt, valamint egy pártonkívüli részvételével alakult meg. „A bizottság tagjai tudatában vannak feladatuk fontosságának, a földreform sürgősségének és általában mindannak, ami az ország új életre keltéséhez szükséges. . . ” 1945. március 29. 1. Éjjeli őrség megszervezése és rendőrparancsnok kinevezése. 2. A kórház tej. és tojásellátásának megszervezése. 3. Cukorrépa-vetőmag biztosítása. 4. A z adóhivatal megkezdi működését (vezetőjét a közmunka­ kötelezettség alól felmenti a nemzeti bizottság). 5. A férfi- és női munkaerők összeírása stb. 9. A főispán egyes nemzeti bizottságok jogköri túllépéséről 1945. április 25. „...egyes községekben a nemzeti bizottságok az önkormányzati ügyek vitelébe ténylegesen bekapcsolódnak, és hogy az önkormány­ zati testületek mellőzésével községi alkalmazottat (jegyzőt stb.) vá­ lasztanak; jóllehet, a ma is fennálló jogszabályok e jogokkal a köz­ ségi elöljáróságokat, illetve a képviselőtestületeket ruházzák fel. ...a nemzeti bizottságoknak községi alkalmazottat választó joga nincs.” 10. Községi elöljáróság-választás a szécsényi és a salgótarjáni járás­ ban 1945. június 14. Jegyzőkönyv. Készült a varsányi képviselőtestületnek f. évi jú­ nius hó 14-én a róm. kat. iskolában tartott rendkívüli közgyűlésé­ ben... A z előadóként felkért h. jegyző ismerteti a képviselőtestülettel az 1030/1945. M. E. sz. rendeletnek 2. fejezetét, az önkormányzati ál­ lások betöltésére vonatkozó szakaszait. . ..az elnök felkéri a képvi­ selőtestületet, határozzanak abban, hogy a jelenlegi elöljáróságot ál­ lásában megerősíti-e vagy új választást ejtsenek meg? — A képvi­ selőtestület meghozta az alábbi véghatározatot: „Varsány község képviselőtestülete, hárommal szemben tizenha_ tos szótöbbséggel, kimondja, hogy a képviselőtestület az elöljárósági állásokat ...új választással töltse be.... ” 1945. június 20. A nagybárkányi közjegyző jelenti a járási főjegyzőnek, hogy a körjegyzőséghez tartozó községekben, um. „Nagybárkány, Kisbár­ kány, Sámsonháza és Lucfalv a községekben a képviselőtestületek megalakultak és ugyancsak az előljáróság választása is megtörtént. Márkháza községben a képviselőtestületet, valamint az elöljárók megválasztását keresztül v inni nem tudtuk.. . . ” �11. A kisterenyei Szociáldemokrata Párt panasza az SKB R T kiste­ renyei bányaüzemeinél működő üzemi bizottság ellen 1945. május 12. „Hivatkozással az 50100/1945. Ip. M. sz., az üzemi bizottságok tárgyában kiadott rendeletre, tisztelettel jelentjük, hogy Kisterenye bányaüzemeinél működő üzemi bizottság megválasztása, összetétele és működése ellenkezik a fent idézett rendelet szellemével, minek folytán kérjük a kisterenyei üzemi bizottság megalakulásának, ösz­ szetételének, működésének körülményeit kivizsgálni és új választást, a vonatkozó rendelet szellemében, elrendelni. . .. A választást egy kis csoport meglepetésszerűen ejtette meg, hogy a vezetést magához ragadhassa. . . . A bizottság munkás tagjainak száma. . . nem lehet 4— 5 tagnál több, ezzel szemben itt 25 tagból áll a bizottság. Műkö_ dése is szabályellenes, mivel működéséről jegyzőkönyvet nem vesz. nek fel.” 12. Alispáni leirat Balassagyarmat, Hugyag, Őrhalom és Szécsény villanyvilágításának biztosítása ügyében 1945. február 9. „A Hungária Villamossági RT vezetősége a meginduló helyreállítási munkálatokhoz megfelelő számú munkaerőt kér rendelkezés­ re bocsátani. ... Ezért felhívom az érdekelt Balassagyarmat m. vá­ ros polgármesterét, a balassagyarmati, illetőleg a szécsényi járás fő ­ szolgabíráját s ennek útján Hugyag, Őrhalom, Szécsény községek elöljáróit, hogy a Hunnia Villamossági RT munkálatait a lakosság érdekében hathatósan támogassák, . . . a szükséges, megfelelő szá­ mú munkaerő kirendelése iránt azonnal intézkedjenek.” 13. Közellátási gondok a megyében; intézkedések 1945. május 28. A nőtincsi körjegyző Szendehely község ellátatlanjai részére 40 q, Nőtincs községnek 30 q kenyérgabonát kér. „ A helybeli gaz­ dáktól nem sikerült összeszedni, ezért kérem, hogy az ellátatlan la­ kosság részére a fenti mennyiséget kiutalni szíveskedjék.” 1945. május 10. A szécsényi főszolgabíró jelenti az alispánnak, hogy „népkonyha felállítására nincs szükség a járáshoz tartozó községekben.” 1945. február 8. Az alispán felhívja a főszolgabírók figyelm ét a tenyésztésre al_ kalmas állatok vágási tilalmát kimondó 30.033/1945. F. M. sz. ren­ deletre. 1945. március 15. A Sziráki főszolgabíró „a Sziráki gőzmalom vámkeresetének 50%-át Szirák község ellátatlanjai” részére utalja ki. Utasítja „Szi­ rák község elöljáróságát, hogy az ellátatlanok nyilvántartását sür­ gősen készítse el.” 14. A megyei szovjet katonai parancsnok a katonaság ellátásáról 1945. március 19. „ A megyei orosz katonai parancsnok kijelentette” — közli az al­ ispán a szécsényi járási főszolgabíróval — , „hogy az orosz katona­ ság erőszakkal elvinni semmit sem akar, és ha marha és termények nem állnak rendelkezésre, elvinni nem is akarja; sőt megtiltja, hogy az igavonó marhákat, vagy fejős, hasas teheneket elvigyék. Ha a fentiekből felesleg nincsen, azokból kiszolgáltatni nem szabad. Ha van felesleges vágómarha, csak az orosz parancsnokság által látta­ mozott és bélyegzővel ellátott engedélyre szabad a fenti marhákat, illetve terményeket kiadni” . .. Közölte a parancsnok úr azt is, hogy a gazdákat közmunkára elvinni nem szabad. Az orosz katonai parancsnokság ezen rendelkezése folytán „most már a tavaszi mezőgazdasági munkálat teljes erővel megindulhat és azt azonnal meg is kell indítani! . . . ” 15. A vármegye területén levő gyárak, üzemek és egyéb vállalatok­ ról adatok beszerzése 1945. április 5. Alispáni leirat alapján a nógrádi járás főszolgabírájának felh í_ vása a körjegyzőség valamennyi jegyzőjéhez. „ . . . postafordultával jelentse, hogy hatósága területén milyen gyárak, üzemek és egyéb vállalatok vannak. A kimutatás külön a 20 munkás létszámon aluli és külön a 20 munkáson felüli gyárakra stb. terjedjen ki az alábbi kérdőpontok fi­ gyelembevételével: Megjelölendő: 1. K ié a gyár, üzem, iparvállalat; 2. K i a gyár, üzem tulajdonosa; 3. A gyárban, iparvállalatnál és egyéb üzemben hány munkás dolgozik; 4. Mit termelnek a gyárban; 5. A vállalat, gyár, üzem munkában van-e; 6. Szünetel-e, 7. Mennyi az üzem, gyár, vállalat napi termelése, terméke; 8. Ha az üzem, gyár dolgozik, k i­ nek szállítják a termékeket?” 16. A Nógrádvidéki Kőbánya RT jobbágyi kőbányájának üzembe helyezése 1945. február 24. A Sziráki járási főszolgabíró felhívása az üzemvezetőhöz: „A közutak igen rossz állapotban vannak, ezért felhívom, hogy a kőbá­ nyát sürgősen helyezze üzembe és a bánya termeléséről havonként tegyen hozzám jelentést. Megkérem a szovjet hadsereg parancsnok­ ságait, hogy munkájában támogassák. A k i munkájában gátolja, nép­ törvényszék elé állítom. Közmunkára nem fogható!!” 17. A Szécsény és Vidéke Általános Ipartestület, Szécsény jelentése 1945. április 6. „ ...tisztelettel jelentjük (a járási főszolgabírói hivatalnak), hogy az évi rendes közgyűlést f. évi április hó 22. napjának délután 3 órá_ jára tűztük ki. . . . Határozat-képtelenség esetén az új közgyűlés f. évi április 29. napján lesz megtartva.” Ekkor kerül sor az ipartestület önkormányzati szerveinek újraválasztására — közli az ipartestület elnöke és jegyzője. 18. Szécsény iskoláiban megkezdődött a tanítás 1945. március 3. „ . . . a polgári fiú_ és leányiskola, a róm. kat. fiú- és leány elemi iskola, valamint az ág. hiv. ev. elemi iskola a tanítást megkezdte. A polgári iskola a Kossuth utcai iskolaépületben két tanteremben na­ ponkénti váltással folytatja a tanítást. Az elemi iskolákban heten­ kénti váltással délelőtt, délután folyik a tanítás akként, hogy egyik héten délelőtt a leánytanulók és délután a fiútanulók látogatják az iskolát. . . ” 19. Információ a Sziráki körjegyzőségből 1945. március 19. A Sziráki jegyző jelen ti a főszolgabírón ak : „ . . . a v o lt moziban a mai napon a tanítás m egkezdődött.” 1945. március 22. „ . . . Ecseg községben az elemi iskolai tanítás 1945. január 12-től folyik. Kozárd községben január 24-től február 24-ig volt tanítás. A to­ vábbiakban a munka tanerőhiány miatt szünetel.” 20 . Közegészségügyi intézkedés a nógrádi járásban 1945. május 14. A kétbodonyi körjegyzőség községeiben „ . . . a katonai holttestek megfelelően a hősök részére fenntartott helyeken lettek eltemetve. Hantolatlan és temetetlen holttestek sem belterületen, sem külterü_ leten nincsenek.” Ö sszeállította: Leblancné Kelemen Mária 25 �Egy szegedi M ikszá th -a n e kd o ta M auks Endre k a rc o la tá b a n Mikszáth Kálmánnak kortársai szépirodalmi műveire való ha­ tása meglehetősen felderítetlen terület irodalomtörténetünkben. M ik­ száthné visszaemlékezéseinek számos helyén hivatkozott Kálmánnak, a hallgatóit lebilincselő előadásmódjára, apró történetekkel teletűz_ delt beszélgetéseire. Tőle tudjuk, hogy 1883-ban a nyár egy részét Mohorán töltötték. Biztos, hogy az itteni családi és baráti körben — amelynek Mikszáthné öccse, a balassagyarmati pénzügyigazgatósá­ gon tisztviselősködő Mauks Endre (1857— 1945) is „tagja” volt — szintén számos, érdekesnél érdekesebb apró történetet mesélt el hall­ gatóinak. Ennek egyik bizonyítékát látom a „Nógrádi Lapok és Hon­ ti Híradó” 1883. augusztus 26-i (XI. évf. 34. sz.) számában a Mauks Endre tollából megjelent „Mikor lesz Dorozsmán teátrum?” című, „igaz történet” alcímet viselő humoros, anekdotaízű karcolatban, amelynek az alapötletét, vagy magát az egész történetet sógorától, Kálmántól hallhatta. Mauks Endre ugyanis ez ideig nem tartózkodott Szegeden, és így ott nem „szedhette fe l” a történetet. Valószínű tehát, hogy a Szege_ den hosszabb időt töltött Kálmán bíztatta fel a szépirodalmi művek írására hajlamot mutató sógorát az anekdota közlésére. Kérdés, hogy a „Nógrádi Lapok és Honti Híradó” hasábjain közölt, Mauks Endré­ től származó elbeszélések hátterében is sejthető-e Mikszát bábásko­ dása? Ugyanez a kérdés merül fel Mauks Endre későbbi írásaival kapcsolatban is. Lugosi pénzügyi tisztviselősködése idején pedig — és talán ez is Kálmán példájának követése — társszerkesztője volt a „Krassószörényi Lapok”-nak. Írásaival itt is találkozunk. Mint sátor­ aljaújhelyi pénzügyigazgató vonult nyugdíjba. Irodalmi hagyatéka feldolgozatlan. — Úgy vélem, hogy a Nógrád megyei származású írók életútjának és a rájuk gyakorolt Mikszáth-hatásoknak megisme­ rése során személyét és életművét az eddigieknél fokozottabb figye­ lemben kell részesítenünk. Mészáros László 26 M A U K S E N D R E : M IK O R L E S Z D O R O Z S M Á N TE Á T R U M ? (Igaz történet) M uki barátunk fe n e g y e r e k : m int deákot három szor kicsapták — atyja elsőízben megbocsátott neki, másodízben elporolta, mint a kétfenekü dobot, harm adszor elkergette házától, tudni sem akart többé róla. M uki föld ön fu tóvá lett, nem v o lt tehát más refugium , m int v a g y kato­ nává v a g y színésszé len n i; könnyelm ű term észete az utóbbit választotta. Felcsapott teátrálistának. Abban az időben, m ik or M uki barátunk színészkedett, a színészet m ég nem volt a szépm üvészetek sorába felvéve. N em voltak a legnagyobb v á ro ­ sokban sem állandó színházak. A társulat, ahová vetődött, felütötte sátorfá­ ját, ott, ahol lehetett; télen meghúzódott kocsm aterm ekben, nyáron, ha akadt valam i Maecenás, a deszkakereskedők között, b ódét épített — Ha ilyen nem akadt, sátrat vert, pon yva akadt m in dig; s ha végre ez sem lett v o l­ na, m egtette a szolgálatot e gy jókarban tartott csűr is. H ej, ak k or m ég sokat küzdött a színész, keservesen m egszolgálta a m in­ dennapi kenyeret, am ely nem is sóval, hanem csakis költői lelkesedéssel v olt fű szerezve; mégis o ly eleven fiúk voltak ezek mind, mintha valam en n yi egye gy uradalom jószágigazgatója lett v o ln a ; ha a gondtalan élet, a v íg k ed ély­ nek a m ennyországa, a dologtalan henyélés, örökös csavargás a lum pok paradicsoma. A színész pedig ak k or m ég a kettő közül okvetlen az e gyik fa jh o z tartozott. M uki barátunk a m űvészek utóbbi fajáh oz tartozott. Minduntalan irá n y­ zatot cserélt, folyton ivott, dőzsölt, s mások zsebén élősködött. B oldog volt, ha e gy jó tréfával valak it lefőzhetett. M egesett egyszer, valah ol a Duna—Tisza között, szokás szerint elcsapta m agától a társulatot. H átára vette batyuját, m agához vett e gy m uzsafit s kettesben elindultak v ilá g o t hódítani, n agy rem énnyel, tele fu rfan ggal s üres gyom orral. H ajtotta a sors városról városra, faluról, falura a két kebelbará­ tot, tengve, éhezve a rónán keresztül, sehol semm i rem ény, társakat fogni nem lehet; szép szóval bajos tagokat összekolom polni. E gy szép reggel m ég a tegnapi ebéd előtt ballagtak Dorozsm a felé. A két czim borának kem ényen korgott a gyom ra, sem m i mentő rem ény, folyton os vándorlási siker nélkül. M uki czim borája m ár nagyon megunta a folyton os bíztatást, s kom olyan kezdett gondolkozni, h ogy m egváljon az új direktortól. — M uki te, ha m ég ma sem juttatsz e gy pár garashoz, isten uccse el­ h agylak — tört k i az elválhatatlanból a zúgolódás szelleme. — T e hálátlan kicsiny h itű ! Tehát nem b ízol b e n n e m . . . no jó . . . látod azt a torn yot amott? — Látom. — Tehát ahol toron y van, ott helységnek is k ell lenni. — Term észetes. — Abban a városban v a gy faluban játszunk. A kebel n agyot ámult. — Játszunk, mi az ördögöt, kivel, m ivel, m it és k i előtt? — T ö rp e ! Bízd rám — v o lt a lenéző válasz. — N o jó, vakon követlek. A két czim bora kettőzött léptekkel haladt a czél felé, mint aki tudja, hogy hova s m ért m egy. Dorozsm a n agy falu, valah ol Szeged m ellett, tiszta m a gyar fa jja l. Jó nép, tele lelkesedéssel, minden szép iránt. Muki czim borájával Dorozsm ára érkezve, egyenesen beállít a város birá­ jához. Előadja, h ogy ő szinészdirektor s itt játszani akar, játszani még m a; társulata az útban van s azonnal itt lesz. Dorozsm án színház! E lterjed azonnal a híre, a falusiak óriási lelkesedés­ sel fogad ják , m indenki erről b e s z é l. . . ritka dolog ritka vágyakat é b re s z t. . . m egdobban minden kebel. M uki barátunk szétnéz a helységben teátrum után, legalkalm asabbnak ta­ lálja a város pajtáját, itt készül felütni T h alia oltárát, Összeszed m inden fa ­ lubeli p on yvát kortinának. minden széket ülőhelynek. N a gy a készülődés, dolgozik, m ásodm agával egész izzadásig. Óriási, szénnel írott színlapokat ragaszt a falakra. M a adatik József fu ­ tása E g y ip to m b ó l. . . tele rakva m indenféle szem élyekkel s csábító görög tü­ zekkel. A várva várt est közeledik, a töm eg tódul a falu végén le v ő felcziczo ­ mázott csűr felé. M uki díjul elfoga d pénzt, csirkét, tojást, czipót, szóval mindent, mi csereérték. A csűr m egtelt áhítatos publikummal. Elöl a szűrös atyafiak, mint falu ­ beli nótabilitások, k om oly képpel letelepednek, várva a soha nem látottat. N a gy csengetés. . . a főp o n yva fe lg ö r d ü l. . . e gy elnyom ott sóhaj s m in­ den szem a rögtönzött színpadra mered. A czim bora mint József, lih eg ve fut elő, teljes útrakészen, batyuval a há­ tán, s kétségbeesetten declam ál: — Én va gyo k József, kit a bősz P u tifá r élesre fen t fe g y v e rre l ü ld ö z . . . vérem szom júhozza, ezerfelé aprítani kész. . . Oh rejtsetek el, m entsétek m eg ifjú éltemet. E gy anyóka szíve elszorul s k önnyet törül szeméből. — Oh szegén y! — sóhajt fel. Elbúvni nem lehet — declam ál tovább — itt csak a futás menthet meg, s szánakozásra m éltó k eservvel leszól a nézőkhöz: K ön yörü ljetek rajtam, mutassatok utat. Egy jó szívű néző a sarokba szorított Józsefet nagyon m egsajnálta, egész jó akarattal fe l fe le l: Csak arra jo b b ra m ennyék k igyelm ed a düllő úton, é jfé lig elér Szegedre. — Köszönöm , jó atyám ! — s József, mint űzött vad, futott a k ijelö lt irányban. T eljes m egelégedés, a közönség n agyot fúj. Csakhamar jő M uki barátunk. Jobb kezében e gv ménkű nagy fakardot forgat, bal karján egy kosár a begyűlt tojással, czipóval. derekán keresztül vetve a zsinegre fűzött csirkepárok. Rajta az egész belépti díj. A közönség n agy kaczajba tö r ki, tetszik a nagy bajuszú fé rfi, de még jobban a csirkék hangos csipogása . . . teljes a hatás. M uki jobbra-balra hadonász s ordítva szavalja: Én v a g y o k Putifár, a m egsértett férj. . . zúzok, török, rontok, bontok. . . m egölöm a gaz Józse­ f e t . . . vérét k ell innom a jö v e v é n y bitangnak. E kard, ez já rja szívét k e­ resztül. . . nem látom. . . hol van. . . hol van az áruló, m erre futhatott. Mu­ ki összevissza keresi a színpadot, s fúriaként nagyokat fúj. A z atyafiak belátván P u tifár igaz jogát, e gyik ök belekiált: A m arra ment jobbra, szeged felé, ha jó l siet a M atyi-hídn ál utolérheti. — Erre? N o j ó . . . m egyek s m egö lö m ! — ordít P u tifár — bosszúm az égre s z ó l. . . tehát erre? K öszönöm atyafi. a közönség felnevet, M uki barátunk pedig vésztjósló taglejtéssel elro ­ han — el Szeged felé. U tól is érte czim boráját s a m egosztozott teherrel, jó ízűt n evetve sietett Szegedre, hátrahagyva a rászedett közönséget. A t. cz. publikum v á r t . . . várt sokáig az új jelen etre — semmi, végre m eg­ sokalta a várakozást s betekintett a kulisszák titkai mögé. Uram fia ! m inden üres. E lszöktek a teátrálisták.. . lefő zték a falut. Nosza rajta, utánok valam en n yien! Futott ap raja-n agyja. . . de bizony, a m űvészeknek hűlt helye. A zó ta a dorozsm ai em bertől csak azt k ell kérdezni, h o g y : a ty a fi! m ikor lesz Dorozsm án teátrum, — m indjárt kész a háború. �KÖRKÉP A realizm usról — ú ja b b m űvek nyom án „Nemcsak a könyveknek, a fogalmaknak is megvan a maguk sorsa” — írja Pintér Zoltán Művészet és realizmus (Akadé­ miai K. 1976.) című kötetének előszavában, s e találóan átköltött fordulattal mintegy hangulatilag is megalapozza mondandóját az igencsak változó — s eleve több — je­ lentésű realizmusfogalom természetrajzá­ ról. Könyve viszonylagos „szélcsendben” jelent ugyan meg, de gondolatmenete új­ raidézi a „hullámverések” időszakát, és a különböző értelmezések egymás melletti kommentálásával érzékelteti a folyamatos eszmecserék, az újabb polémiák lehetősé­ gét sőt — szükségszerűségét. A vitának azonban — mondja már a következteté­ sek sorában — „bizonyos vitathatatlan eredmények bázisáról kell folynia, és ép­ pen ennek a bázisnak a gazdagításáért, mert ellenkező esetben, ha nem őrzi meg saját bázisát, állandó kritikai attitűdjében viszonylagosan nyugodt tartalmát, ha tehát saját bázisát is vitává oldja — akkor ez a vita már nem a marxizmus vitája, sőt a valódi vitája, a vitára való képessége kerül veszélybe” . S hogy mennyire építkezhet­ nek ma stabil alapokon a marxista igényű realizmuskoncepciók, arra gyakorlatilag csak a mintegy fél évszázados szellemi csa­ tározások tanulságai adhatnak kielégítő magyarázatot. A realizmus filozófiai kategóriaként, az esztétika központi fogalmaként való hasz­ nálata elsőként Marx és Engels munkássá­ gában jelent meg. A továbbiakban a II. Internacionálé több teoretikusa — például Mehring vagy Plehanov — segítette fogal­ mi konkrétizálását, és Lenin sem csak al­ kalmazta, hanem gazdagította is tartalmát visszatükrözés-elméletével. Gorkij, Luna­ csarszkij, Vorovszkij — és mások — törek­ vései a szocialista jelleg feltárásával mé­ lyítették a századelő realizmusfogalmát. Az első nagy hullámokat kavaró — a ké­ sőbbiekre nézve is termékeny — vita a 30as években Berlinben, majd Moszkvában zajlott, centrumában Bertold Brecht és Lu­ kács György nevezetes dialógusával. Ungvári Tamás Avantgarde vagy rea­ lizmus? (Magvető K. 1979.) című dolgozata éppen annak jegyében született, hogy — az imponáló korrajz dokumentatív erejével — genezisét adja Brecht és Lukács viszonyá­ nak, s valóságos ellentéteik, nézetkülönb­ ségeik bemutatásával, alapos elemzésével — bármennyire is paradoxonnak tűnik e célkitűzés — végső soron összetartozásukat, „kézfogásukat” bizonyítsa a merev szembeállítások ellenében. Egyoldalúságaik — Brechtnél a klasszikus hagyomány radiká­ lis megkérdőjelezése, nemegyszer megtaga­ dása, Lukácsnál a közvetlen előzmények, a kortársi törekvések, izmusok leértékelése a 19. századi „nagyrealisták” , illetve a „prekapitalista” polgári regény javára — ugyanis a kör szükségleteit tükröző gon­ dolati megújulás és megfelelés szándékából fakadtak. „A z ellentmondások szülője ép­ pen az a történelmi helyzet volt, mely egy­ felől a népfronteszmét, a polgári örökség meghódítását tűzte napirendjére, másfe­ lől azonban a fasizmus fenyegetettségében, egy háború árnyékában egy különös »szellemi hadikommunizmus« bevezetésére kényszerült” — magyarázza Ungvári. Brechtnek az volt a meggyőződése, „hogy az általános válság egész történelmi folya­ matán belül, a közeledő, majd uralomra jutó fasizmus, a proletárforradalom időle­ ges elmaradása olyan új problémákat vet fel, melyeknek tükröződniük kell a műal­ kotásban és a gondolkodásban.” Lukács viszont kérlelhetetlennek látszott abban a felfogásában, hogy a burzsoázia hanyatlá­ sa, „árulása” dekadenciához vezetett, és végletekig korlátozza a teljes művészi áb­ rázolás lehetőségét. Ungvári az ellen a metafizikus szemlé­ let ellen lép fel, amely vagy-vagy alapon kíván igazságot osztani Brecht és Lukács vitájában. Azt tartja fontosabbnak hangsú­ lyozni, hogy mindketten az egyetemes marxista esztétika válaszát keresték a kor­ társ és a történelmi irodalom gondjaira. „Hagyatékuk éppen arra kötelez, hogy azt vegyük észre vitájukból, ami egymás ellen kifejtett érveikben kiegészítő és korrigáló érvénnyel bír. Lukács realizmuselméleté­ nek szűkösségét éppen Brecht éles elméjű kiegészítései győzhetik le, míg Brecht el­ méletírói munkássága csupán azzal a bő­ vítménnyel bontakozhat ki, amelyet a klasszikus irodalom elveinek feltárásával, a realizmusnak mint történelmi kategóriá­ nak a kidolgozásával Lukács végzett el.” Brecht és Lukács maguk is törekedtek arra, hogy egymás rangját méltón elismer­ tessék, s ez is adalékot jelentett azok szá­ mára, akik a két évtizeddel később — szé­ les nemzetközi fronton — kibontakozott „perújrafelvételben” az Ungvári-féle felfo­ gást előlegezték. Az ötvenes évek végi, hatvanas évekbeni realizmusvitáknak azonban más indítékai is voltak. Mindenekelőtt az SZKP XX. kongresszusát követő általános szellemi pezsdülés hatott ösztönzőleg a marxista esztétika alapkategóriáinak újraértékelé­ sére. Különösen magasra csaptak a hullá­ mok 1963-ban az úgynevezett „Kaffka-per” kapcsán. Roger Garaudy „parttalan realiz­ mus” néven kifejtett koncepciója körül. A realizmus-szocialista realizmus témakörben felgyülemlett nézetek sorában orientációt, továbbgondolásra serkentő összegzést je­ lentett 1965-ben az MSZMP KB KulturálisElméleti Munkaközösségének tanulmánya, amelynek alapvető érvényét az elmúlt más­ fél évtized sem módosította. S, hogy szá­ mos megfogalmazása felett mégiscsak el­ járt már az idő, az a társadalmi fejlődés természetes velejárója. A realizmus időszerű elméleti és — al­ kalmazásának gyakorlati kérdéseit vizsgá­ ló kutatási program tanulmányai a közel­ múltban láttak napvilágot „A realizmus az irodalomban” (Kossuth K. 1979.) illetve „A realizmus a képzőművészetekben” (Kossuth K. 1979) címmel. Mindkét kötet Szerda­ helyi István szerkesztésében és — szinté­ zisteremtő — bevezető tanulmányával je­ lent meg. A kutatási feladatoknak főként az a tapasztalat adott aktualitást, hogy a művészetelméleti, művészetkritikai szakirodalom az utóbbi évtizedben szembetűnő­ en mellőzte a realizmus — s vele együtt a pártosság és a népiség — kategóriák hasz­ nálatát, és ebből „az esztétikai értékrend elbizonytalankodására lehetett következ­ tetni. Az elbizonytalanodás okát a kutatás munkahipotézise abban kereste, hogy tár­ sadalmi fejlődésünk új szakaszba, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszá­ ba lépett, s ezt tükröző-alakító művésze­ tünkben is olyan új jelenségek mutatkoz­ hatnak, amelyek a szóban forgó esztéikai értékkategóriák régebben rögzített tartal­ mán túlmutatnak; e kategóriák követke­ zésképpen módosítandók, hogy a fejlődés új jelenségeinek megítéléséhez valóban megfelelő mértékül szolgálhassanak.” Bár a kötetek tanulmányai — céljuk szerint is — jobbára újabb viták kezde­ ményeként foghatók fel, sok tekintet­ ben olyan következtetésekre jutottak, me­ lyek biztos fogódzót jelenthetnek mind a továbbgondolás, mind a művészeti gyakor­ lat számára. Ezek sorában a legfontosabb­ nak annak bizonyítása látszik, hogy a rea­ lizmus, pártosság, népiség kategóriák va­ lójában ma is megtalálhatók a művészet­ ben, mi több, a műelemzések legjava is ezek alapján értékeli az alkotásokat, s csu­ pán megnevezésüket kerüli. E szakkifeje­ zésektől való idegenkedésnek vannak ugyan a művészeten „belülről” magyaráz­ ható okai is, de — a kutatás kiinduló fel­ vetéseitől eltérően — alapjait tekintve tár­ sadalmi gyökerű problémáról van szó. „Köztudatunkban, művészeti életünk min­ dennapi szóhasználatában e szavakhoz a dogmatizmus és a törvénysértések idősza­ kának olyan jelentéstartalmai tapadtak, amelyeket máig sem sikerült leválasztani róluk: a mellőzés fő oka az, hogy művésze­ ink és szakíróink attól tartanak, hogy ezek a torz, szektás-dogmatikus elképzelések bármikor visszahozhatók, s e terminoló­ gia használata növeli restaurációjuk lehe­ tőségét” — írja Szerdahelyi. 27 �A kutatási feladatot rögzítő témamegje­ löléssel szemben, amely mintegy egymás mellé rendeli a realizmus, pártosság, né­ piség kategóriákat, az elemzések azt iga­ zolják, hogy ezek valójában egyfajta hie­ rarchikus viszonyban állnak egymással. E hierarchia csúcsán a nem stiláris értelmű realizmus — mint módszer és értékfoga­ lom, mint a társadalmi valóságot legmaga­ sabb szinten tükröző művészet legátfogóbb kategóriája — áll, s amelynek velejárói a pártosság és a népiség — továbbá a tipi­ kusság, az intenzív totalitás, a korszerűség vagy a nembeliség — kategóriák. A tanul­ ságok alapján jogosultnak látszik a realiz­ mus történeti fejlődésének közkeletű — naiv, kritikai és szocialista — szakaszolását felülvizsgálni. Egyrészt kidolgozatlanok a naiv realizmus ismérvei, másrészt a kriti­ kai és a szocialista realizmus valódi tartal­ ma terminológiai síkon nem tükröződik eléggé. Ezért született — többek között — az a javaslat, hogy a kritikai jelzőt a pol­ gárival kell felcserélni, s így megszűnik az a hamis látszat, amely óhatatlanul a szo­ cialista jelleg kritikamentességét sugall­ ja. Egyébként is a kritikai realimus­ szocialista realizmus merev dichotó miájá­ ban való gondolkodás mindenképpen kor­ szerűtlenné vált már a művészeti jelensé­ gek árnyalt értelmezéséhez. Ugyancsak módosításra érdemes a realizmus korábban rögzített követelményei közül a történelmi konkrétság kérdése. Fejlődésünk jelen sza­ kaszában megnőtt az olyan alkotások szá­ ma és súlya, amelyek általánosabb, elvon­ tabb létkérdéseket vetnek fel, meghaladják az „itt” és „most” világát. Úgy látszik: „a realista művészet kritériuma ilyen szem­ pontból az, hogy a társadalmi-történelmi konkrétság-elvontság olyan fokán tükröz­ ze a valóságot, amely fok a választott mű­ faj és téma sajátosságaihoz igazodva legin­ kább alkalmas a progresszív eszmei mon­ danivaló kifejezésére.” Alapvetően nincs szükség a realizmus­ koncepció módosítására a teljes emberkép vagy a perspektivikus ábrázolásmód igé­ nyében, a tapasztalatok azonban egyrészt az erkölcsi-pszichikai szféra bemutatásá­ nak létjogosultságát erősítik, másrészt a korábbi — illúziókat is bőven tápláló — felhőtlen optimizmus sugalma helyett sok­ kal korszerűbbnek bizonyult a körülmé­ nyeket gondosan mérlegelő, körültekintő, a nehézségekkel is reálisan számot vető helytállás ösztönzése. A vizuális kultúra tartományában más­ fajta problémák is felvetődnek. Itt minde­ nekelőtt az a fő kérdés, hogy jogosult-e a realizmuskategóriát csak az úgynevezett autonóm, a visszatükröző művészetekhez — köztük a képzőművészethez — kötni, (a vizsgálatok és a szakmai viták egyéb­ ként ezt igazolták), és ez esetben milyen értékkategória (Szerdahelyi szerint a szép­ ség) játszik központi szerepet az építő- és iparművészetben, a díszítőművészet számos más területén. A helyzetet — és egyben a vitatható kérdések sorát — tovább bonyo­ lítja, hogy a plasztika, a festészet és a grafika egyformán lehet visszatükröző és szépművészeti jellegű, sőt e tevékenységi formáknak is lehetnek nem kifejezetten 28 művészeti politikai vagy reklámcélzatú — változatai, mint ahogyan az építő-, vagy iparművészetnek is vannak „mester­ ségbeli” jelenségei. A határvonalak a konk­ rét alkotások értékstruktúrája alapján je­ lölhetők ki: „azok a művek művésziek, amelyeknek értékstruktúrájában az esz­ tétikai érték (a realizmus vagy a szépség) játszik fölérendelt szerepet minden más értékszemponttal szemben, s azok nem mű­ vésziek, »mesterségbeliek,« amelyeknek értékstruktúrájában valamilyen nem esz­ tétikai érték uralkodó szempontja határolja körül azt a mozgásteret, amelyen belül az esztétikai értékek érvényesülhetnek.” Mint a fentiekben jelzett kötetek is tanú­ sítják, a realizmusviták hátterében min­ dig általános társadalmi, politikai indíté­ kok húzódnak meg. Így a most ismét meg­ újulni, szaporodni látszó eszmecseréket na­ gyobbrészt az egyén és a közösség egymás­ rautaltságának, a szabadság és a felelősség egységének erősödő parancsai magyaráz­ zák, s egyszersmind a szocialista demokra­ tizmus fejlődése biztosíthatja a realizmus­ hoz tapadó téves jelentések és a köztudat­ ban meglevő indulatok átalakításának, megszüntetésének sikerét is. Csongrády Béla �Rózsa G y u la : N yito tt g a lé ria Kezdhetném ezt a recenziót a megálla­ pítással: a könyv négy fejezetre tagoltan mintegy kilencven, címszerűen valamivel kevesebb, de lényegében jóval több mű­ vész munkáival foglalkozó kiállításbírá­ latot, művészeti kiadványról írt recen­ ziót, jegyzetet, az útibeszámolók szokásos mélységét jóval meghaladó elmélkedést, művészetpolitikai cikket tartalmaz. A fentiekből csak a számok szorulnak ma­ gyarázatra: azért lehet kevesebb is, több is a művész, mert a könyv két utolsó fe­ jezetében (Magyar művészek. Külföldi művészek) Rózsa Gyula többször is visz­ szatér egy-egy életmű méltatására, ha az alkotó fejlődése, bemutatott képeinek változása ezt indokolja — s mert a két első fejezet (Lobogónk-e Derkovits?, Ka­ talógusfirkák, útközben) közvetlenül is közvetve is többet ad, mint kilencven pillanatképet művészi teljesítmények­ ről: jelentősége van a nevek említésének, de a nevekről való hallgatásnak is. Az írások tehát mai, közelmúltbeli művé­ szetünk egészét érintik. Úgy is kezdhetném az írást, hogy fel­ idézem Fülep Lajos három, 1905-ben ké­ szített műteremriportját, amelyekben az akkori művészetpolitika által legna­ gyobbnak tartott mestereket, Zala Györ­ gyöt, Stróbl Alajost, Benczúr Gyulát bí­ rálja metsző gúnnyal. Hozzátehetném, hogy Rózsa Gyula, az általa is többször említett Fülephez hasonlóan nem tisz­ tel tekintélyt, csupán egy dolgot ismer (e l): a valóban korszerű művészetet, az elkötelezett, szocialista eszmeiségű, eszté­ tikailag magas szintű művészetet első­ sorban, s intézmények, csoportosulások érdekeitől függetlenítve magát, csupán az ilyen művészet érdekében alkalmaz­ za az iróniát, fogalmaz szelíd vagy éppen maró gúnnyal, vagy éppen utasít el je­ lenségeket, teljesítményeket. Hogy még egyszer használjam a feltételes módot: jelképes dolognak is vehetnénk, hogy a kötet éppen a Bölöni György Képek kö­ zött című könyvéről szóló írással indul. A Nyolcak művészetének elismeréséért har­ coló kritikus, újságíró szellemi öröksé­ gére figyelmeztető cikk a Derkovits—Dési-Huber-hagyományok fontosságának hangsúlyozásával zárul. Művészetünk állapotáról szólva műkri­ tikánk lehetőségeiről is beszél ez a cikk is. Igen, a lehetőségeiről. Mert a mai hely­ zet körülbelül az, amit a könyv 14. olda­ lán ő így fogalmaz meg: „Még csak azt sem mondhatjuk, állnak a frontok: fron­ tok nincsenek. Hogyan is lehetnének, amikor ugyanaz a fórum, sőt, ugyanaz a szerző hajlandó azonos időben olyan vé­ leményeket produkálni, amelyeknek vég­ ső gondolatisága a marxista eszménytől egyszerre áll ,jobbra’ is meg ,balra’ is. A lehetőségeket pedig körülbelül az jelenti, ahogyan kritikái legtöbbjében ő kritizál — , ahogyan „művészetpolitikát csinál” . Milyen alapon kritizál, politizál Rózsa Gyula? Milyen alapon bírálja a hetvenes évek elejének sokak által (Rózsa által is) nagyra becsült Maurer Dóráját, írhatja le kétségeit (az akkor még fiatal) Fajó Já­ nos műveivel kapcsolatban, utasíthatja el a szakmailag kitűnően felkészült Aba-No­ vák és a naiv alkotók stílusát tudatosan alkalmazó Pekáry István művészetét? Hogy a példa meggyőző legyen, részlete­ sebben kell szólni ezekről az írásokról. Aba-Novák „ . . .megpróbálta a két pólus közül nézni a parasztot; egy művé­ szileg nem létező álláspontról. Illetve pon­ tosan onnan, ahonnan egész társadalmi környezete, az úgynevezett «középosztály»” . Pekáry „a nyers, felkavaró mű­ vészetet fogyaszthatóvá cukrozza” . Fajó kiállításán sem a művész felkészültségé­ vel van gondja (egy bizonyos szint alatti teljesítmények legjobb kritikája a hall­ gatás), hiszen „ez a művészet a vizuális kultúra terjesztésében, az iskolai esztéti­ kai oktatásban... különös segítséget nyújt­ hat” , hanem azzal, hogy a művész prog­ ramjában mintegy az általa is képviselt irányzatnak sajátítja ki a modern, kor­ szerű jelzőt, pedig éppen a legfontosab­ bat felejti, utasítja el: „a teljes értékű” az ember gondolat- és érzelemvilágát ki­ fejező képzőművészetet.” Az utóbbi kritikában, arról írva, hogy a „művészet mint tudomány”-programot nemegy kritikus, művészettörténész fel­ tétel nélkül átveszi, továbbadja, művé­ szeti és műkritikai életünk egyik igen problematikus (bár talán törvényszerű) jelenségét érinti Rózsa Gyula. Nevezete­ sen azt, hogy amikor a hatvanas évek­ ben a szellemi értékek egyre szabadabban áramlottak országhatárokon át, amikor a neoavantgard irányzatoknak egyre több követője lett itthon is, a látszólagos újsze_ rűség nemegyszer fontosabbá vált a mi­ nőségnél, a (külföldön már nem is olyan újnak számító) eszközök kipróbálása, a nálunk-új-hoz való alkalmazkodás a fon­ tos, társadalmi, történelmi kérdésekre adható válaszok keresésénél. Erre példa lehet az a Maurer Dóra is, akiről az egyik 1976-os írás szól, aki a koncept art szel­ lemét követve „divatot követ” , ugyanak­ kor „képtelen elfelejteni nem minden­ napi képességeit” , aki tehát nyilvánvaló­ an mit sem vesztett tökéletes mesterség­ beli tudásából, s aki mégis elszegényíti sa­ ját művészi világát. Négy kritika, négy többé-kevésbé el­ utasító ítélet. Mi az hát, amit a fenti je­ lenségekkel — nem művészekkel, hiszen sosem a személy, hanem a teljesítmény számít — szembe tud állítani a kritikus? Elvi szinten így fogalmazza meg eszmé­ nyeit: „ . . .modern művészeten termé­ szetesen elsősorban a szocialista eszmei­ séget korszerű formában kifejező alkotáso­ kat értjük.” A gyakorlatban — műkriti­ kai — gyakorlatában — ez például a Derkovits—Dési-Huber—Nagy István-hagyományok időszerűségét, Martyn Ferenc, Kokas Ignác, Deim Pál, Lóránt János fes­ tészetét, Vígh Tamás, Vilt Tibor, Kiss Nagy András, Kerényi Jenő szobrait, Fe­ ledy Gyula, később Kondor Béla grafiká­ it, illetve méltatásukat jelenti, s néhány külföldi művész — Ernst Barlach, K oll­ witz, Robert Capa, John Heartfield, Fer­ nand Leger, Picasso, Rodcsenko — Bu­ dapesten bemutatott alkotásainak eszté­ tikai-etikai mércéül való állítását. Ez persze nem jelenti sem a fenti értékek kritikátlan elfogadását, sem a másfélék teljes elutasítását. A könyv címe: (Nyitott galéria) éppen azt a fogékonysá­ got jelzi, amellyel a szerző a felszabadu­ lás illetve a századforduló után létreho­ zott minden fontos életmű felé fordul. De a jó mű — s csak a jó mű — azt is megköveteli, hogy vitatkozzunk, ha szel­ lemiségével, ítéleteivel nem értünk egyet. Éppen ezért fontos, amit Rózsa a Kon­ dor Béla műveiről írt bírálatában így fo­ galmazott meg: „Meg kell hát találnunk a demokratikus polémia nehéz, de egyet­ len eredményt igérő módszerét, az érett­ ségük, tartalmi és művészi súlyuk mi­ att jelentős kortárs műalkotásokkal szem­ ben.” Ez pedig akkor is fontos, ha — a fent említett négy példával ellentétben — történetesen a kritikusnak nincs iga­ 29 �za, ha a Kondorral folytatott 1968-as vi­ tában nem ás eléggé mélyre a művésziszellemi magatartás társadalmi-történeti okait kutatva, ha, ahogyan maga vallja be, pályája elején nem csak polémiát folytatott a neoavantgard képviselőivel, ha­ nem biztos volt benne, hogy például „a konceptből nem tud semmit hasznosíta­ ni a valódi képzűművészet.” Egy-egy ponton tehát nyílván lehet vi­ tatkozni a szerzővel, értékítéleteinek dön­ tő többségével viszont nem. Nem hiányol­ hatjuk a szisztematikus áttekintés igé­ nyét sem; részben, mert a kritika nyil­ vánvalóan a képzőművészeti élet esemé­ nyeit követi, s néhány értékes életműről szóló írás ezért hiányozhat a könyvből, részben mert a legfontosabb tendenciák­ ról így is képet kapunk: az írások igen plasztikusan rajzolják meg például a ma­ gyar grafika 1956. utáni megújulását, az új grafikusnemzedék megjelenését a 60-as, 70-es évek fordulóján, jelzik a szentendrei művészet változásait, s — leg­ alább egy Szalay Ferenc-kritikával — a hódmezővásárhelyi műhely gondjait. Minderről úgy gondolkodhatunk a szer­ zővel, hogy közben remek műelemzéseket, pályarajzokat, rövid, de jellemző korké­ peket kapunk. Rózsa nem feledkezik meg a hatásokról, párhuzamokról, de nem az adott kor művészpolitikai elvársairól s a kor valódi problémáiról sem. Nagyon alapos — ezzel nemegyszer hiánypótló — munkát végez, két okból is. Egyrészt, mert, ahogyan a könyv utószavában ír­ ja, „hosszú ideig hiányzott a közbülső szféra, a képzőművészeti szakesztétika és a marxista művészettörténet-írás támoga­ tása... A kritika dolga maradt viszont ezek után, hogy — egyéb kutatásokra Péntek Imre: Édesség a n ti-re klá m Korunkban gyanússá váltak az érzel­ mek. Nem illik bevallani őket, beszélni róluk. Pedig az ember igenis „érzelmi lény” . Sokkal inkább az, mint értelmes... Ne higgyük azonban, hogy a szentimenta­ lizmus hiánya teljesen új az irodalomban. Ciklusai vannak ennek is, hullámmozgása, mint ahogyan a ráció kultuszának is. A dolgot ma az teszi bonyolultabbá, hogy az információdömping, a manipuláltság (a szó jó és rossz értelmében is!) mintha el­ terelné a figyelmet a lényegről. Arról a közhelyigazságról, hogy egyetlen egy éle­ tünk van, s azt kellene értelmesen végig­ csinálnunk, s ezenközben meg kell talál­ nunk a helyünket, a személyiségünket — azonosítani kell önmagunkat —, s ne szégyelljük leírni a szót: boldogok is aka­ runk lenni. Ám mindennek több nehézsé­ ge is van. Például tárgyi: lakás, bútor, kocsi, telek, különféle kacatok és presztízs fogyasztási cikkek. Nem lehet ezeket egyetlen mozdulattal lesöpörni az asztal­ 30 nem támaszkodhatván — maga váljon jobb híján önmaga »szaktudományi hátte­ révé«...” A felkészültség, pontosság, adat­ gazdagság, elemzőkészség alapvető oka azonban nyilván nem ez a kényszerű helyzet, hanem a kritikus elkötelezett­ sége, igényessége egy jó ügy szolgálatá­ ban. Mégpedig mindennapos szolgálatában, hiszen a kritikák legtöbbje politikai napi­ lapban, a Népszabadságban jelent meg. A lap jellege, a széles körű olvasótábor is megköveteli a jó értelemben vett ol­ vasmányosságot, közérthetőséget (a szá­ razság, a túl bonyolult fogalmazás, a szakkifejezésekkel való bűvészkedés per­ sze a szakmai lapok írásainak sem tesz jót). Rózsa úgy tesz eleget e követelmé­ nyeknek, hogy közben nem enged a szín­ vonalból, tömören, szellemesen fogalmaz, írásait általában olyan poénokkal indít­ ja, amelyek talán a legtájékozatlanabb olvasó érdeklődését is felkeltik. Egy-egy indítása újságírói bravúr, ahogyan azok a kritikát lezáró mondatok, félmondatok is. A lényeg persze az, ami az első és utol­ só között van. Nos, Rózsa Gyula, a mű­ vészetünk sorsáért aggódó, társadalmunk jelenére és jövőjére, lehetőségeire figye­ lő, a marxizmusnak elkötelezett kritikus írásai, az „együtt cselekvő megállapításai” úgy hiszem, előkelő helyet kapnak köny­ vespolcunkon, s nagy szerepet a mai mű­ vészetről vallott nézeteink alakításában. Kár, hogy azzal kell befejeznem: a kö­ tetből sajnos, hiányzik az elengedhetetle­ nül fontos képanyag, a könyv külső for­ mája pedig éppen nem erősíti a benne foglaltak hatását. (Szépirodalmi, 1980.). P. Szabó Ernő ról, ha az embereket ez foglalkoztatja, „boldogítja” , vagy éppen elkeseríti! Az éle­ tünk tele van „hozzárendelt értékekkel” , amelyek meghatározzák a közérzetünket. Mit tehet a költő? Nevén nevezi, a dol­ gokat! Péntek Imre ahhoz a már nem fiatal költőnemzedékhez tartozik, amely — ilyen-olyan okok miatt — átesett egy krízisen. Talán még pontosabb, ha azt mondjuk, hogy éppen a krízis „kidalolásával” jelentkezett. Hogy mi ennek a vál­ ságnak a lényege? Egyszerre erkölcsi és intellektuális. A hatvanas évek közepén — amikor jelentkeztek a „kilencek” — nyilvánvalóvá vált, hogy a világot nem az erkölcsi normák irányítják. A céljaink nincsenek karnyújtásnyira, ahogyan azt még az egyetemen is tanították, de az élet, a világ — a miénk is! — tele van ellent­ mondással és konfliktussal. Olyan konf­ liktusokkal, amelyekről sokáig beszélni sem „illett” . Márpedig ettől megrendül a fiatalok hite. Rá kellett döbbenniük, hogy a meggyőződésért, az erkölcsi tartásért kinek-kinek magának is meg kell küzde­ nie. Lényegében ennek a küzdelemnek a dokumentumai ezek a versek is. Péntek Imre — részben Ladányi Mihály, másrészt József Attila nyomdokain haladva — fa­ nyar iróniába és groteszkbe oltja-fojtja ezt a megrendültséget. Versei szándékol­ tan „hétköznapiak” , földközeliek. Illuszt­ rációként elég csupán néhány verscímet ideírni: A büfében, M Á V -id ill, A melós, Konyhaparfüm, Gyártelep, Váróterem, de önmagukért beszélnek a ciklusok címei is: Édenkereső, Külvárosi érme, Hidegszik, Hirdetés, Szezonvég, Erőlködés. Mint mondottuk, nem teljesen előz­ mény nélkül jelentkezett ez a hang lí­ ránkban, mégis némi megütközést kelt bi­ zonyos körökben. Cinizmussal, frivolság­ gal vádolják a költőt a stílusa miatt. Hol­ ott a költő szándéka egyértelmű. A deval­ válódott, elkoptatott, szétcsócsált, benyá­ lazott fogalmakat meg kell tisztítani. Ez a feladat nem hálás és nem „elegáns” . Igen nehéz például az albérletért lelke­ sedni. Elviselni is nehéz, nem még írni róla. Csoda, ha azt mondja, hogy „Enyém a gazdátlan idegenség /Félelme­ sen vagy /Merengsz egy albérlethirdeté­ sen, /melyről te, az ágrólszakadt sem/hi­ szed, hogy elveszített éden. . . ” (Édenke­ reső). A „lakótelepi lét” esetlegességéről pél­ dául nehéz tömörebben fogalmazni: „Ahova perdül, az lesz az otthona”. Lehet-e vitatni az irónia jogosságát, ha a sznobizmusunkról van szó? Alkalmat az edinburgi (Fülöp) herceg magyarországi látogatása kínált. Már maga a cím is csú­ fondáros, „beszélő” (Vers abból az alka­ lomból, hogy Fülöp edinburghi herceg, az angol királynő férje, a Nemzetközi Lovas­ szövetség alelnöke hazánkba látogatott). Hittük volna húsz éve, hogy a családi kripták fényűzése után divatba jön a csa­ ládfakutatás, a nemesi címerek és okle­ velek hivalkodóan a díszhelyre kerülnek? Ugye nem. Pedig megbarátkoztunk, szó nélkül tudomásul vettük ezt is, mint aho­ gyan életünk más képtelenségeit is. Nem így a költő. Észreveszi, hogy slágerigazsá­ gok (Sláger) mellett burjánzik a procc pöffeszkedés és a hazugság, még a halot­ takról szólván is (Halottak napja, Óda a proszektúrához). Nos, ez az a „pont” , a halál, amely mintegy visszamenőleg is értelmezi, minő­ síti az életet. „Koponyám újságpapírral lesz kitömve. . . / Ilyen lehet az ideális tudattartalom” — mondja keserű öniró­ niával, míg a kötetzáró verset így kezdi: „Nem az vagyok, akivé váltam”. /Hát ak­ kor ki? Őszintén szólva, fogalmam sincs, kivé válhattam volna . . . ” (Erőlködés) Gondoljuk csak meg, hányan tehetnénk fel hasonló kérdést? Márpedig. van-e lényegesebb kérdés, mint az, hogy ki vagyok én? Mi dolgom a világban ? Legyünk hálásak a költőnek, ha helyettünk is felteszi, egy percnyi meg­ torpanásra, gondolkodásra kényszerít min­ ket. Mert az élet nem csupán nyalánkság; az édesség túlzott fogyasztása árt a fo­ gaknak. Márpedig arra — egészen a pro­ szektúráig — szükségünk van. . . Erre is figyelmeztet — a szó átvitt értelmében — a költő, aki helyettünk is rágódik a gondokon, gondjainkon. (Magvető, 1979.) Horpácsi Sándor ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/07cb0b3715d5b287144884e169267c20.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1a977f89140a07836e56ae4e2d1710d6.pdf 868389f32593e0b88886c4e1df0410f0 PDF Text Text G yerm ekek hátrányos és előnyös helyzetben B eszélgetés a párválasztásról és a házasságról Hazárdjáték Horváth Lajos, Petrőczi Éva, Veres János é s Zonda Tamás versei, Laczkó Pál prózai írása A tárgyszerű és tárgyilagos M adách-életrajzért Mé g egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól „ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalom m al. A rosszaságot m ár-m ár tudom. D e ki a jó gyerek?” (Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrány­ ban/előnyben.) „... itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szükség volna egy k ritikai kiadásra Madách Im re m üveiből. Bizony szükség voln a! H i­ szen, ha csupán a Tragédiát tekintjük, m ár az magában is, de ma m ár M adáchnak több más drám ája is élő, s elevenen ható, idősze­ rű vitákra alkalm at adó irodalm i és színpa­ di anyag, s m ár puszta értelm ezéséhez is, de az életm ű egyéb, rejtett kincseinek feltárásá­ hoz is szükség voln a a kritikai kiadásra (ta­ lán inkább m int jó néhány, sokkal kevésbé elevenen ható klasszikusunkéra...)” „... am ikor arra alkalom , lehetőség adódott, úgy jö tt hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne. . . ilyesm it, ilyen gaz­ dag h elyi ism eretet és természetes otthonér­ zést egyetlen olyan m agyarországi írónál sem lehet m egállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk.” (Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól.) (Radó G yörgy: Tárgyszerű és tárgyilagos Madáchéletrajzért.) TÁRSADALOMPO LITIKAl,IRODALMI,M ŰVÉSZÉTI FOLYÓIRAT �A III. salgótarjáni munkás kulturális hetek keretében több Palócföld-ankétra került sor Salgótarjánban. A z ankétokon szer­ kesztőségünk munkatársai közül Végh Miklós főszerkesztő, Pál József olvasószerkesztő, Kojnok Nándor rovatvezető, valamint lapunk több rendszeres szerzője — Bódi Tóth Elemér, Karácson­ di Imre, Kelemen Gábor, Laczkó Pál, M. Szabó Gyula, Onagy Zoltán, Szepesi József — találkoztak az olvasókkal: április 14én a 2. sz. Volánnál április 16-án az Öblösüveggyár Kossuth Müvelődési Házában, április 18-án a B R G salgótarjáni gyáregy­ ségében, április 21-én a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ ben, április 22-én a V E G Y É PSZE R salgótarjáni gyáregységénél. Április 15-én a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghen­ germűjében — a József Attila nevét viselő szocialista brigá­ dok felkérésére — szerkesztőségünk ünnepi megemlékezést tar­ tott a költő születésének 75. évfordulója alkalmából. Április 22-én a Palócföld és a TIT szervezésében a Kritika című folyóirat ankétjára került sor a T IT salgótarjáni szék­ házának klubjában. Vendégeink voltak: Hajdú Ráfis Gábor fe­ lelős szerkesztő helyettes, P. Szücs Julianna műkritikus és H a j­ nal Kornél képszerkesztő. Az ankét házigazdája Végh Miklós, a Palócföld főszerkesztője volt. Április 23-án szerkesztőségünk vendégei voltak Fábián Zol­ tán, a M agyar Írók Szövetségének titkára, Szöllősi Zoltán, a FIJA K (Fiatal Í rók József Attila Köre) titkára és Karol W lac­ hovsky, a Tatran Könyvkiadó (Pozsony) helyettes irodalmi ve­ zetője és világirodalmi főszerkesztője. 3 Siklós László: A jó és rossz gyerekek hátrányban/előnyben 7 Sulyok Katalin: Milyen legyen a feleségem? 10 M. Szabó Gyula: Hazárdjáték 12 Petrőczi Éva: Kormos tükörcserepek 13 Veres János: Himnusz, Jácintot viszel 13 Petrőczi Éva: Rozmaring 13 Zonda Tamás: Kirándulás háborús helyekre 14 Laczkó P ál: Szalmakomiszár 20 Horváth Lajos: Képeslapok — Tó, Naplemenet, Dunakanyar, Szalonnasütés, Szivárvány, Kodály ravatala 21 Radó György: Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életrajzért 24 Turczel Lajos: Még egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcso­ latairól 26 A hetvenes évek magyar irodalmáról (Csongrády Béla) 27 Gondolatok Czakó Gábor műveiről (Pósa Zoltán) 28 Márkus István: Nagykőrös (Horpácsi Sándor) 30 Grendel Lajos: Hűtlenek (Ardamica Ferenc) 30 Csohány Kálmán (B. Supka Magdolna) A borítókon és belső oldalakon a közelmúltban elhunyt Csohány K ál­ mán munkáit közöljük. (Fotó: Buda László és Tolnai Gábor) Helyreigazítás Sajnálattal közöljük olvasóinkkal, hogy az ez évi 1. számunkban megjelent U tak a hiánytól a bizonyosság felé című írásba (szerzője Mányoki Endre) — szerkesztőségünk hibáján kívül — több pontatlan­ ság csúszott. A szerző helyreigazítási kérelmének helyt adva, közöljük az alábbiakat: — Az első bekezdés utolsó mondata eredetileg így hangzott: „És a magyar irodalom soha sem volt kevésbé ideologikus, mint éppen a hetvenes években.” A 24. oldal harmadik harmadában a szövegkihagyás előtti mondat értelemszerűen így szólt: „ . . . s ritka kivételnek hat Kurucz Gyula Mákszem hölgye és Esterházy Péter Fancsikó és Pintája, s feltűnést kelt Marosi Gyula Pikulás ifjúja . .” — Ugyanezen oldal alján Marosi Egyezkedő című elbeszélésével kapcsolatban nyilvánvalóan az eszmény, s nem az esemény hiányáról van szó. — A 25. oldal első kolumnájának középső ciklusában levő állítás eredetileg igy fogalmazódott m eg: „mindazok a körülmények, melyek a hatvanas évek végének és a hetvenes évek első felének új magyar irodalma szempontjából tematikai és formai vonatkozásban is megha­ tározóak voltak, a hetvenes évek végére sem változtak lényegesen meg” . — Ugyanezen kolumna alsó régiójában Szepesi Attila új kötetének címe tévesen Korai hattyúdalokként emlitődik, holott ezt a könyvet Apáti Miklós irta (a Szepesi-kötet címe: A z éjszakára). — Ugyanitt kimaradt egy a szerzői levonaton késve jelzett teljes bekezdés, ami a legújabban jelentkezett (s éppen ebben a Palócföldszámban publikációival is jelenlevő) fiatal költőket érinti. A szerző szán­ déka szerint ők a véglegesnek szánt változatban nagyobb teret kaptak volna, de az elsőben is megemlítödnek e szavakkal: „És ami a legutóbbi évek költészetét illeti (az első kötettel jelentkezőket, vagy akár a kötettel raég nem rendelkezőket): Tóth Erzsébet, Zalán Tibor, Géczy János és néhány » nemzedéktársuk« költészetében konkrét jelei vannak a (pró­ zában már megvalósult) szintézis lehetőségének.” Olvasóink és szerzőnk szíves elnézését kérjük. A szerk. TÁRSADALOM POLITIKAI‚IRODALM I ‚MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.16545 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK hátrányban A jó é s rossz gyerekek előnyben teszik). De így, ma, az értékek nagy vásárán, anyagiaskodó világunk­ ban, a családok átrendeződése idején, a munkahelyi koncok harcá­ ban... nemcsak viszonylagos, labilis, hanem már-már pejoratív. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z O S Z T Á L Y N A K A JÓ ÉS A ROSSZ K i kire van hatással az iskolában? A jó gyerek a rosszra, vagy a rossz a jóra? Ezt igyekszem a következő hetekben kutatni. M i­ előtt azonban kérdeznék, az a gyanúm támad, magam sem vagyok tisztában a fogalommal. A rosszaságot már-már tudom. De ki a jó gyerek? Erről kell elgondolkodnom. Jó az, aki elvégzi feladatát, a leckéjét megcsinálja. Jó az, aki tanárai, szülei, általában a felnőttek sokrétű, bonyo­ lult, mégis konkrét elvárásainak megfelel. Jó az, aki — túl ezen — betartja a mondott és sugallt szabályo­ kat, bár értelmüket nagyrészt még nem érti. Felkeléstől lefekvésig, sőt elalvásig minden percben, minden cselekedetben azt teszi, ami megfelel a felnőttek által támasztott igénynek. Ez lenne a jóság? Ez lenne a gyerekkori jóság? Csak annyi kíváncsiság, ameny­ nyit apuka-anyuka elbír (már tudniillik, amire még tud válaszolni megerőltetés nélkül, anélkül, hogy zavarba jönne)? Csak annyi ér­ deklődés a világ iránt, annyi okosság a tantárgyak, feladatok terén, amennyit a szülő megkíván ahhoz a foglalkozáshoz, pályához, amit — megfogalmazatlanul is — a gyerekének szán? Csak annyi er­ kölcsi tudat, olyan mélység és olyan megközelítésben, amilyenben a szülőé beágyazódott (netán betokozódott)? Csak annyi játék, ol­ vasás, birkózás, fára mászás.. . De hisz’ ez minden szülőnél más és más normát, elképzelést jelent. Iskolázottsága, igénye, társadalmi állása, felelőssége, morális tudata szerint változik a gyerek megíté­ lése, elvárása tehát (az abszolúttal ellentétben) minden gyerekre nézve viszonylagos. S amit az egyik szülő jónak talál, megenged, sőt ösztönöz, az a másik családban bűn, hiba, rosszaság. A lumpen családban nem hiba, ha tanulás helyett a gyerek focizik. A z értel­ miségi családban nem rossz a gyerek azért, mert hozzányúlt a dia­ vetítőhöz apja engedélye nélkül, ilyen engedélyt ugyanis nem kell kérni és ha elromlott a vetítő, majd megjavítják. A laza erkölcsű anya mellett nem hiba, ha a 12 éves lánya éjfélkor jön haza. A becsületes családban bűn, ha a gyerek öt forint értékű csokoládét lop a közértből. Egy másikban pedig nem bűn a kétszáz forintos lopás sem, mert családi hagyományt folytat a gyerek... És az iskola vajon meg tudja-e ítélni egységesen a gyerek ma­ gatartását? A z iskola elvei — szemben a családdal — egységesek ugyan, papíron. De mennyire másképp ítélik meg a hajdúsági tanyá­ kon és Budapest belvárosában! Egy kisváros szilárd légkörében és egy lakótelepen. Egy zenei általános iskolában, ahol törekvő szülők és törekvő pedagógusok vannak (nem biztos, hogy törekvő gyerek­ sereggel) és egy tanyasi kollégiumban, ahol a területről válogatás nélkül iskolázták be a tömeget. Abban az iskolában, ahol jómódú, jól kereső szülők; másutt szegényebb, nagycsaládosok gyerekei ta­ nulnak. Másképp ítélik meg a jót és a rosszat, elsősorban az isko­ la és az osztály összetételéhez képest. Ahol túlsúlyban a mintaszerű­ en viselkedő iskolás, ott már egy vonalzólopás is bűnnek, meghur­ colásra alkalmas tettnek számít, és ha az eset megismétlődik egy filctoll elcsenésével, már a nevelési tanácsadóban köt ki a kilenc­ éves kisfiú. De egy külterületi iskolában, ahol mindennapos eset, hogy pénz, esőkabát, sál tűnjön el, a gyerekek verik egymást és káromkodnak, egymás füzetébe disznó rajzokat dugnak, onnan sen­ kit nem küldenek pszichológushoz. Egyrészt, túl sokat kellene, más­ részt tisztában vannak azzal, hogy ezek a gyerekek ilyen környezet­ ben (családban) nőnek fel, ezen egynéhány kezelés nem segít. De függ a jó és rossz megítélése konkrétan a pedagógustól is. S nemcsak az osztályfőnökről van szó. Mindenkiről, aki egyetlen órá­ ra bemegy az osztályba. Nem tud azzal a büdös kölyökkel bánni Már­ ta néni. Nagyszerűen bánik ugyanavval a kölyökkel Zoli bácsi. V a­ jon a gyerek a rossz? Netán a fáradt, kimerült pedagógusban van a hiba? Netán a pedagógiai érzék hiánya a kudarc oka? Netán azért van egy osztályban annyi „engedetlen” , rendetlenkedő, nem figyelő gyerek, mert a pedagógusnak nincs meg az eszköze a nevelésre, a tanításra, oktatásra? Netán azért alakulnak ki gócok — egy osztály­ ban, sok osztályban, sok iskolában — , mert nem tudnak korszerűen bánni a gyerekkel? Netán azért nem tudnak bánni velük, mert sok a képesítés nélküli, gyakorlat nélküli, módszer nélküli húsz év körüli leány, aki — jobb híján — beáll a harminchat tagú osztályba, a ka­ tedrához, és néhány évig (ha marad a pályán) nem tudja, mit tegyen? Ha rajtam múlna, óvatosságra inteném a két szó használóit. Ha ennyi tényezőtől függ, ha ennyire viszonylagos, esetleges, miként le­ het értékmérő? Etikai kategória csak abban az esetben lehetne be­ lőle, ha valami módon mérhető, elvonatkoztatható, az esetleges szub­ jektív elem kiszűrhető belőle (mint ahogy az igazságszolgáltatásban — K i kivel barátkozik? — kérdem az általános iskolában. — A jó a jóval, a rossz a rosszal. Blokkok alakulnak ki. A társa­ ságokat összeköti a cigi, a szex, a ragasztózás. Pl. az egyik gyerek szülei alkoholisták, ő valami pluszt tud nyújtani sajátos élményével a többieknek. Nagy hatással van rájuk. A z ilyen társaságok kohéziós ereje olyan erős, hogy a nevelésünk ereje nullával egyen lő... — K i hat kire? — A z egészségesek, a jók nehezen közömbösítik a rosszat. Mégis megpróbáljuk, a pozitív jellemű tanuló mellé párt jelölünk ki, aki erre rászorul. A zt mondjuk, a tantárgy érdekében, de valójában a személyisége érdekében tesszük. — Beválik? — Nem, mert a szülők átlátnak rajtunk. A gyereküket tűzzelvassal tiltják a többitől. Félnek a hatástól. — A z osztályban ki hat kire? A jó vagy a rossz magaviseletű, a zűrös vagy a kiegyensúlyozott? — Attól függ, melyikből van több — mondja az osztályfőnök. — Erősebb befolyása általában a negatívnak, a visszahúzónak van. De ez a hatás nem egyértelmű, mert a fegyelmezettség nem a serdülőkor velejárója. Vagyis átmeneti. Másként viselkednek aztán a fiúk és a lányok. A lányok leplezik magukat, nyájasak, nyíltan nem szegülnek szembe, nem lázadnak. Tudnak viselkedni. Am elyik osztályban több a lány, ott a fiúk hozzájuk, az ő stílusukhoz alkalmazkodnak. — Vagyis nem tudják meg közvetlenül a jó vagy a rossz hatást? — Csak később, inkább az életben derül ki, ki kitől tanult... — Mi okoz feszültséget az osztályban? — kérdem az osztályfőnö­ köt egy szakmunkásképzőben. — Nincs ma már feszültség. A gyerekek egyformák. — A szülők foglalkozása például különböző. — A srácokat nem érdekli, hogy mi a szülők foglalkozása. A z nem nyújt tekintélyt. Teljesen mindegy, gyárigazgató vagy állatgon­ dozó az a p ja ... — Lehetséges egyáltalán, hogy az igazgató gyereke jelentkezik kőművestanulónak? A z orvos fia asztalosnak? — Miért ne. Ugyanabban az iskolában egy másik tanár: — Feszültséget és ellentétet szít a kisebb különbség is. A kama­ szok úgy érzik, takargatnivaló és szégyen a szegénység, a rászorult­ ság. Különösen kisebbségi érzésük van a faluról, tanyáról származók­ nak. A feszültség abból adódik, hogy a jómódú szülő gyereke tuda­ tosan, szüleivel együtt rázza a rongyot. Egy-két jobb ruha, cipő, zseb­ pénz, magnó, fényképezőgép elég ahhoz, hogy fölénybe kerüljön azok­ kal szemben, akik ezt nem tehetik meg. K ét táborra szakad az osz­ tály. A jobbmódúak nem rendesebbek, sőt, ők a vagányak, többet engednek meg maguknak. Talán a tanár is elnézőbb v e lü k ... K iala­ kul a vélt jók és rosszak tábora. Önvédelemből tömörülnek. Azután már nincs ember, aki hatni tudjon rájuk. — Milyen kapcsolata van a rossz gyereknek az osztállyal? — kérdem egy szakmunkásképző intézet harmadik osztályának osztály­ főnökét. — Félnek tőle a jobbak. Most különösen egy srác foglalkoztatja az osztályt. R.-t nem mondhatom kisportolt, erős gyereknek, de durva, brutális, piszkosszájú, és kisebb ereje ellenére hamarább üt bárkinél. Ezért tartanak tőle a rendesek, a nem támadó természetűek. Inkább elkerülik az ütközést. — Nem lehetne megfordítani a folyamatot: a többség legyen rá hatással, őt szereljék le? — Négy állami gondozottat helyezett az osztályba az igazgatóság, elsőben. Egy már lemorzsolódott, egy valamennyire beilleszkedett, de R. és társa bomlaszt, nem bírunk velük. Összetartanak. — Miért helyezték őket egy osztályba? — Í gy látták jónak. Talán, hogy ne négyfelé legyenek hatással... — Nem következmény az összetartozás? — Senki se bántotta őket. — De ismeretlenek voltak a városban, féltek a kinti élettől, bi­ zonytalanok lehettek... — Olyan szeretettel fogadta őket elsőben az osztály! — Kérdés, amikor magukban voltak, mi történt. Am it a tanár nem tudhat. — Én csak azt tudom, hogy sivárságuk miatt később önmagukat zárták ki az osztályközösségből. Nem érdeklődtek semmi iránt, nem vettek részt a közös programokon, játékban. .. Mostanra csak a dur­ vaság, erőszak, értetlenség maradt. És ez visszahat. Tényleg azt sze­ retném, ha R. mindezek ellenére felszabadulna, mint szakmunkás. De annyit foglalkozom vele időben is, hogy megkérdeztem az osztálybi­ zottságot: helyes-e ez, és mi legyen a jövőben? A z ő rovásukra foly­ 3 �tassam ezt, vagy ne? Sajnos, a diákbizottság megalkuvó volt. Félnek tőle, ezért nem mertek ellene szavazni. R. megfenyegette őket. S ennek egy változata egy másik iskolában. — Van egy súlyosan veszélyeztetett kislányunk. A pja üti-veri az anyját, annak több férfival is van viszonya. Egy nyolcvanéves néni szoba-konyhás lakásában laknak eltartási szerződéssel. A lányt meg­ viseli ez a környezet. Sápadtan, vérszegényen került hozzánk, nehezen fogott a feje. Összefogtunk az érdekében, külön korrepetáltuk, egy jó tanulót megbíztunk a rendszeres segítésével, aminek meg is lett az eredménye. 3,2-re tornásztuk fel a bukásból. Csakhogy a második év­ ben szemünkre vetette az osztály, miért foglalkozunk vele annyit, igazán megállhatna a lábán, mások is elvárnák a törődést. És ez bi­ zony helyénvaló megjegyzés. — Miért lenne helyénvaló? — Mert az osztály nem tudja a dolog hátterét. Nekik nem mond­ hatjuk el azt, ami a titkos iratokban szerepel. Szegedi szakmunkásképző ifjúságvédelmi megbízottja: — Van olyan osztály is, amely kiáll a bajba jutott társa mellett. Egy fiúnak még elsős korában rendőrségi ügye volt, lopott, kiderí­ tették, de enyhén bírálták el, a bíróság próbára bocsátotta. Én is ki­ álltam mellette becsülettel, eljutott a harmadik évfolyamig. Már el is felejtettük a botlást, jókedélyű lett, barátai voltak. Mi pótoltuk a családját, az igazi szülei nem törődtek vele: anyja harmadik házas­ ságban élt, apja nem járt hozzá. Aztán, a harmadik év közepén egy társával feltörte az üzemi dolgozók öltözőszekrényeit, sok pénzt lo­ pott. A vallatáskor azt mondta, ballagásra akart új ruhát csináltatni, meg a bankettre befizetni, mert otthonról nem számíthatott segítségre. — Milyen tanulságot vontak le ebből? — Kiábrándult belőle az osztály is, a tanárai is. Mert kiderült, hogy a cselekvőkészség nem múlt ki belőle, lappangott és kellő al­ kalomra várt. ROSSZ B IZ O N Y ÍT V Á N Y A Z IS K O L Á N A K Pamutipari szakmunkásképző. — Milyen helyet foglalnak el a tanulók közt az állami gondo­ zottak? Megkülönbözteti-e őket az osztály? — Ez kétoldalú. A gyerekek kegyetlenek egymáshoz. Észreveszik azt, aki bizonytalan, aki félszeg, akinek valamilyen testi hibája van és kikezdik. — Ez nem inkább az általános iskolások jellem zője? Ott valóban létezik ilyen magatartás. — Lehet, hogy másutt valóban a kisebb gyerekek viselkednek így, és ezt a szemléletet 15— 16 éves korukra kinövik. De vegyük számí­ tásba. hogy a mi gyerekeink kis falvakból, tanyákról, hegyekből jö t­ tek ebbe a nagyvárosi iskolába. Otthon, a környezetükben kevesebb hatás érte őket, aminek következtében tovább tart gyerekes gondol­ kodásuk. Úgy is mondhatom, a környezetük eddig nem szorította rá őket a megfontolt, felelős, felnőttebb magatartásra... — Most viszont rászorítja őket az élet. A z első év első napjától egymásra vannak utalva az iskolában, a gyakorlóműhelyben (tan­ műhelyben), a kollégiumban, az utcán közlekedve... — Egymásra lennének utalva. De nem segítik egymást oly’ mér­ tékben, ahogy a másiknak szüksége lenne rá. Sem a tanulásban, sem másban. Buták még ahhoz, tartanak a másiktól, szégyellik... A z álla­ mi gondozottak pedig túlérzékenyek. Elvárják azt, hogy tapintatosan segítsék őket, de maguk semmit nem tesznek ezért. A legtöbbször durvák, barátságtalanok, kötekedők, elvadítják azt, aki jószándékkal közelít hozzájuk. Pedig megértésre vágynak. — Ez nyilván már következmény. — Lehet. De ami nem nálunk alakult ki, mi hogy változtassuk meg? — Ők maguk összetartanak-e? Akik többen jönnek egy nevelőotthonból? — Sajnos, összetartanak. A mi szempontunkból egyáltalán nem jó, ha egy helyről többen jönnek. Falaznak egymásnak, befolyásolják a másikat. Erősebb az egymásrahatás, mint a külső környezeté. Nem bírunk velük. — Mennyi állami gondozottat helyeznek egy osztályba? — Most öt a legtöbb, de van négy, három, kettő is. A zt a szakmai szempontok határozzák meg. Ha négy lány ugyanazt választja, nem rakhatom szét őket. És többnyire azonos szakmát tanulnak. — Mi lenne helyes a nevelés szempontjából? — Ha minél kevesebben lennének egy csoportban, mert úgy az egész közösség jobban hatna rájuk, nem különülnének el. Mert mi nem különítjük el őket. A z iskolánk régi vezetése bizony követett el hibát: nyolc-tíz állami gondozottat rakott egy tanulócsoportba azzal az indoklással, ha már itt vannak, ne rontsák el az egész iskolát, le ­ gyenek csak magukban. Ott aztán minden megtörtént. Fél év múlva szét kellett robbantani őket, mentek a javítóba, börtönbe, zárt inté­ zetbe, utcára, szanaszét. Egy intézeti gyám: — A z iskolák nem törekednek arra, hogy saját közegükben has­ sanak az általuk rossznak minősített tanulójukra. Nem érdekük, meg­ tehetik... könnyebb is átpasszolni egy másik iskolába. Kínlódjanak vele azok. Hogy ott mi történik vele tovább, nem érdekes. Közelről láttam ezt, egy elitnegyedben, ahol a főorvosok, vezető funkcionáriu­ sok csemetéi közül ki akartak tenni öt állami gondozottat azzal, hogy azok rosszak. Persze, hogy rosszak, ezt nem vitatom. Csakhogy az orvos gyereke is rossz. Ám őt megvédi az anyja, az apja. A z állami gondozottat nekünk kell megvédeni. Hogy ne elrettentő példának használják fel. Egy orvosgyerek anyja, maga pedagógus, régi barátom. 4 — Mindent megmozgattam, hogy elvigyem onnan a gyerekem. — Sterilizálni kívánod a gyereked és az iskolákat? — kérdez­ tem. — Negyvenes létszámú osztályban már nem pozitív a kevere­ dés. Nem az a baj, hogy vannak lemaradók s elől járók. Magához húzhatná a jó a rosszat, elvileg. De ha negyven közül négy-öt jó akad, nyolc-tíz nagyon gyenge és negatív hatásokkal bíró, annyit már nem tud ellensúlyozni a tanár. Nem tud külön-külön magyarázni, fog­ lalkozni velük. Olyan tömegre már nincs hatással a jó. A tömegük miatt. Kozma Tamás szociológus szerint az iskola milyenségére a tele­ pülés, az iskolakörzet a meghatározó. A törekvő szülők elviszik az is­ kolából gyereküket, ami által az összetétel még tovább romlik. Erre már a jó pedagógusok egy része is elhagyja az iskolát, így csúszik is­ mét lejjebb a tanítás-nevelés színvonala. Maradnak az igénytelen szülők, igénytelen pedagógusok. A továbbiakban nem kérdés, hogy ki hat kire. V. községben azt panaszolta az iskolaigazgató, hogy a falusi gye­ rekekkel nincsen baj, de tanulmányi eredményüket és magatartásukat lerontják a hozzájuk járó tanyasi diákotthon növendékei. K. községben, ahol ugyancsak van általános iskolás diákotthon, külön osztályokba szervezték a falusiakat, külön a tanyasiakat. In­ doklásuk: nekik teszünk jót, mert a falusi gyerekek mellett folyton lemaradnának a tanulásban, hátráltatnák őket, és ez a viselkedésükre is visszahatna. Nem vitatom az érvelésben rejlő igazságot. A z viszont tény, hogy így kétféle tanítás folyik, kétféle szemlélet, kétféle elbírálás ugyan­ abban az iskolában, sőt ugyanattól a tanár-pedagógustól. Elnézi ne­ hézfejű, viselkedni kevésbé tudó ötödikesének a hibáját, lustaságát, idétlen csínját, tudomásul veszi agresszivitását, kisebb lopását stb., csak azért, mert az a rosszabb osztályban van, s ugyanezt szigorúan elítéli, korrigálja a jobbik osztályban, ahol a falusi értelmiség, a ve­ zetők törekvő gyerekei vannak? Innen csak egy lépés és a cigánytanulóknál vagyunk. Már 1970ben bemutattam több kísérletet, amelyek azóta is tartanak: külön tanítsák-e a cigánygyerekeket, vagy egy osztályba járjanak a többi tanulóval? Mindkét érvelésnek, tábornak vannak hívei és ellenzői. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. A z eredményt és a kudarcot befolyásolják a helyi adottságok, a gyermekanyag, a pedagógusok, a szülők hozzáállása, segítő szándéka. Ha a gyakorlat adott helységben így kívánja meg, ám szervez­ zenek külön cigányosztályokat. Csak ne tételszerűen. Ez ne elvi kér­ dés legyen. Mert ha elvi hozzáállás dönti el, akkor a következmények meg­ állíthatatlanok. A z eddigi példák alapján ugyanis a következő csoportosítás sze­ rint állíthatunk össze külön osztályokat: cigánytanulókból; tanyasi­ akból; állami gondozottakból; lakótelepiekből; peremkerületiekből; eleve rossz gyerekekből. Ugye, ez így járhatatlan út. Elkülönítéshez, szegregációhoz ve­ zethet. Am i a szocialista iskolarendszertől alapjaiban idegen. H Á T R Á N Y , V A G Y VESZÉLY? Egy szakmunkásképző ifjúságvédelmi felelőse mondta: — Munkánk sikeréhez az is szükséges, hogy egységesen értel­ mezzük a terminológiában használatos kifejezéseket. Felüti keményfedelű füzetét és onnan olvassa. „Hátrányos helyzetűnek az átlagosnál nehezebb körülmények közt élő, családi mikro- és makrokörnyezeti ártalmaknak kitett fia­ talokat kezeljük.” Így kezelik az ingázókat, az albérletben lakókat, a csonka csa­ ládban élőket és a cigányokat. Ők a teljes iskolai létszám harminc százalékát teszik ki. Most már csak az a kérdés, milyen összefüggés van hátrány és veszély között, egyik mikor csap át a másikba — naivul így gon­ dolkodom. Egy 1200-as létszámú iskola igazgatója: — Ha úgy nézem, legalább nyolcszáz hátrányos helyzetű tanu­ lónk van. Vagy ezer. Megmondom az okát. Hozzánk ipari tanuló­ nak elsősorban a rossz tanulmányi eredményűek jönnek, a kis fa l­ vakból, a nagy családokból, akik már alig hoznak valami hasznosat hazulról, akik nehezen, vagy alig állják meg a helyüket, akik közül kevesen érik el azt a tudás- és viselkedésszintet, amit a városban felnövő, a normál családban nevelkedő gyerek elér, és amit az ter­ mészetes módon használ. A hátrány fogalma meglehetősen új, a köztudatba — a nevelés­ oktatás gyakorlatába — a hetvenes évek elejétől került be, talán ez magyarázza, hogy nem mindenütt, s nem eléggé tisztázott. Jószán­ dékú félreértések, túlzott aggodalmak egyaránt adódnak. Nem be­ szélve a megoldások kereséséről, a tervezett segítségről, annak fele­ másságáról, ami jócskán adódik. A fogalmat egyébként körbejárta és definiálta Kozma Tamás szociológus, könyve 1975-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál. Szerinte a hátrány az osztályviszonyok történelmi méretű át­ alakulásából adódik. A zt írja: „ A mai magyar társadalom különbö­ ző rétegeinek tagjai egyenlőtlen esélyekkel kísérlik meg a helyzet­ változtatást; azok, akiknek kisebb az esélyük a fölfelé irányuló tár­ sadalmi mobilitásra, hátrányos helyzetben vannak más rétegek tag­ jaival szemben” . A fogalmat — a szerző szerint — mindenképpen a tanulással, az iskolával kapcsolatban kell használnunk. Ha a továbbtanulás szempontjából nézzük, egyenlőtlen esélyekről beszélünk, ha a lema­ radókat figyeljük, iskolai kudarcról. �Értelmezése szerint hátrányos helyzetűeknek tekintjük azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik iskolai kudarcot szenvedtek: megbuktak, sőt lemorzsolódtak már az alsófokú oktatás során. Kozma elismeri, hogy ez a leszűkítés nem öleli fel azt a bo­ nyolult problematikát, amelyet a tanügyigazgatásban és a társada­ lomtudományi kutatómunkában hátrányos helyzetnek jelölnek, így viszont körülhatárolható a hátrányos csoport. K ik ezek és mennyien vannak? A következőképp számítja ki. Hazánkban a 14 éveseknek mintegy 80 százaléka végzi el a nyolc osztályt, vagyis minden ötödik tanuló kimarad, illetve osztályismétlésre szorul. A demográfiai adatok alapján ez körülbelül 20— 25 ezer fiatalt jelent évente. S bár a tankötelezettség nálunk 16 éves korig tart, tudjuk, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve az általá­ nos iskolát végzettek száma és aránya fokozatosan csökkent. 1971— 73-ban évente kb. 91—93 százalék fejezte be az általános iskolát. Hogy ki az az évi 20— 25 ezer, akinél a hátrány nyílt kudarccá válik, a könyv írója sem tudja pontosan, az adott időpontban ilyen irányú felmérések nem történtek. A becslések szerint egynegyedük képezhetetlen, gyógypedagógiai eset, másik negyedük cigány, fele pedig tanyasi fiatal, illetve rossz családi körülmények között élő. (Ami azt illeti, a hátrány leküzdéséhez ez a becslés nem valami konkrét fogódzó. Elemzés a könyv 1979-es kiadásába sem került bele és a napi sajtót böngészve tapasztalhatom, mennyire bizonyta­ lanul keressük az okokat, összefüggéseket a kimaradás okairól.) A szerző hozzáteszi fejtegetéséhez: a kimaradás az iskolai ku­ darc legdurvább, látványos aktusa. Hiszen járhat valaki nyolc-tíz éven át iskolába, elvan valahol a sor végén, anélkül, hogy érdem­ ben hasznosítaná éveit, anélkül, hogy a tudás — mennyiségben és minőségben — eljutna hozzá, amiből majd felnőtten profitálna. Bár nem írja le ezt a szót, veszélyeztetett, egyhelyütt megemlí­ ti: az iskolai kudarc a társadalmi beilleszkedés problémája. Megha­ tározott foglalkozások, leszűkített életpályák alakulhatnak ki a nyolc osztályt el nem végzettek számára. Szerintem is : a betanított és segédmunkássors kényszerűsége; a hasonló hátrányban levők egy­ másra találása, pótközössége, az igénytelenség, az igen alacsony szel­ lemi színvonal, a környező világ meg nem értése, a bizonytalanság egyik előoka lehet a veszélyhelyzet megteremtésének. Az iskolai hátrány, a nyílt kudarc, a kimaradás egyben veszélyforrás. Tudo­ másom szerint az igazságszolgáltatásban működők jó részének hasonló a tapasztalata, amikor a végeredményből, az előttük álló esetből visszafelé göngyölik az adott magatartás motivációját, kialakulásá­ nak feltételeit. A z Oktatási Minisztérium illetékese: — A hátrányos helyzet nem a veszélyeztetettség terminológiája. Ezt a megjelölést kifejezetten a munkásszármazású gyerekekre vo­ natkoztatjuk iskolai eredményükkel, előmenetelükkel kapcsolatban. A z átlaghoz képest hátrányos helyzetű az a tanuló, aki otthon, szü­ l ei, testvérei körében nem kapja meg azokat a kiegészítő ismerete­ ket és ösztönzést, amelyek a tananyag jobb megértéséhez, vagy elsa­ játításához szükségesek. Például tanulják a színust és a gyerek nem érti. Hazamenve felüti valamelyik lexikont, vagy anyja-apja segítsé­ gével kikeresi, megtalálja azt a forrást, ahol hozzáolvas. A ki senki­ től se tudja megkérdezni, aki nem emelheti le a polcról a lexikont, mert nincs, az iskolában pedig, talán már ezek miatt is, gátlása van és senkitől nem mer kérdezni, az előbb-ut óbb hátrányba kerül. S nemcsak az ismeretekről, a tananyagról van szó. Szociális érettség­ nek nevezzük a társadalom sokrétű dolgaiban való eligazodást. Mi történik, ha a gyerek fogalmai tévesen alakulnak ki, ha az otthon egy csomó dolgot torzít? Gondoljunk az értékfogalomra. Ha egy gyereknek az érték szó csak készpénzt, autót, víkendházat jelent és nem ugrik be rá egy szép utazás, festmény stb., ott baj van. A szo­ ciális érettséget azonban óvatosan kell megítélnünk. Különösen ve­ szélyes lehet ez akkor, amikor a gyerek iskolába kerül. A z iskolaérettségi vizsgálatokról van szó. Előfordult, hogy ismételten nem fe ­ lelt meg a gyerek a kívánalmaknak, nem ismerte a korának m egfe­ lelő fogalmakat, szokásokat és emiatt értelmi fogyatékosnak kiáltot­ ták ki. Pedig csak ingerszegény környezetben élt. Valóban, a hetvenes évek elején a munkásszármazású tanulók iskolai hátránya nyilvánvalóvá vált, rájuk irányult a figyelem. K ü ­ lönösen akkor vált fontossá, amikor sokan végiggondolták: a hátrá­ nyok miként hatványozódnak az életben, felnőtten milyen következ­ ménye lesz mindannak, ami a gyermekkorból kimaradt, mi minden­ ből marad ki a munkásfiatal. Többek között a vezetésből. Legalább­ is, csökken az esélye a vezetésben való részvételre. Dehát nézzük mai szemmel, 1979-ben. Csak a munkásszülők gyermekei kerülnek hátrányba? Hát a kis falvakban élők (akár a dunántúli apró falvakban, akár Abaújban, a Zempléni-hegyekben), vagy a tanyasiak (nemcsak Szabolcs-Szatmárban, sőt elsősorban már nem is ott, hanem Tolnában, Szolnok megyében, Pest megyé­ ben, ahol nem irányult rájuk a figyelem, a törődés), a rossz bekö­ tőutak sártengere mögött, a korszerűtlen, az ütött-kopott iskolák összevont osztályaiban tanulók nincsenek hátrányban? Legyen bár apja-anyja mezőgazdasági szakmunkás, gyalogmunkás, a tsz-ben ál­ latgondozó, MÁV-alkalmazott, piacozó parasztasszony, sőt: a kisfal­ vak értelmiségeinek a gyerekei, a polgárosodó alkalmazottak, kis­ tisztviselők tömegeinek gyerekei! Maga az a tény, hogy a szülő el­ végzett öt-hat osztályt, ám így is félanalfabéta, már másodikos gye­ rekének nem tud segíteni, de ösztökélni sem — nem jelent önma­ gában hátrányt, függetlenül a foglalkozástól, (öröklött) osztálytartal­ mától? T izenegy-tizennégy éves tanyasi gyerekekkel és nevelőikkel be­ szélgettem. A fiúk-lányok általános iskolai kollégiumban élnek, T. községben. Í me, ahogy kollégiumi életüket kezdték. — Nehéz volt őket rászoktatni az angolvécére, igen féltek tőle — mondja az igazgató. — Volt olyan gyerek, aki kínjában kivizelt az ablakon, nagydolgát az ajtóküszöbre végezte. Megkérdeztem, mitől fél? Attól, hogy valaki elviszi alóla a produktumát a kagylóból? Nem zuhanyoztak, nem fürödtek, mert attól féltek, megfáznak, tü­ dőbajosak lesznek. Behívtam egy tizenegy évest az irodába, ülj le, fiam, mondtam neki, mire leült a szék mellé, a földre. A pizsamát a szülők megvették, mert kötelező volt, de a gyerekek továbbra is fekete klotgatyában aludtak. Egy-két év munkája, fáradsága, türel­ me, amíg fokozatosan leszoktatjuk addigi beidegzettségükről, és úgyahogy elfogadják az újat. Hogy aztán ez mennyire lesz tartós, be­ lülről mit fogadnak el? Aki a tanyára visszakerül, többnyire vissza­ zuhan. Am i nem csoda. Most nyáron elutaztunk egy csoporttal L il­ lafüredre. Tizedik éve csinálom, minden évben megismétlődik a sztori azokkal, akik először jönnek velünk. Értse meg: először ül vonaton, először lát folyót, hegyet, várost. Jönnek a kérdések. A T i­ szára: tanító bácsi, hol töltik bele azt a sok vizet? A tokaji hegyre: ezt a sok fődet minek (hogy) hordták ide? A z első városra: itt vá­ sárt tartanak? A vonatra: hogy találunk innet haza? A mozira: ha ott vannak a vászon megett sötétben, a világosban mér nem látni őket? Tizenegy-tizenkét évesek. Van olyan köztük, akinek élesen vág az esze. Elméletben sok mindent megtanulnak. De a fogódzók hiá­ nyoznak, az átélt élmény, a gyakorlat, aminek hiányában nem válik vérükké a bemagolt lecke, minden üres szó. Nem hiszem, valaha is ki tudják heverni szerzett hátrányukat. LÁTH ATÓ H ÁTRÁNY Feri nyolcéves. Apja-anyja együtt él. Még pontosabban, nem költöztek szét soha, a maguk módján szeretik egymást. Azért mon­ dom, hogy a maguk módján, mert a napi súrlódás-veszekedés rend­ szeres, de ez életformájukhoz tartozik. „Hol az istenbe jártál eny­ nyi ideig?” „M ire költötted a pénzt?” „M iért nem vettél több húst?” A témák ilyen szinten merülnek fel, s nincs akkora hatása, hogy detonációt okozzon. A férj erdei munkás, az asszony a téesz mel­ léküzemágában betanított munkás. Ketten kb. nyolcezer forintot ke­ resnek havonta. Egy gyerekük van, Feri. A kis falusi ház egyik v é ­ gében a férj anyja-mostohaapja él, a másik végében ők, nemrég épí­ tettek egy szoba-konyhát. A ház még nincs befejezve, de lakni le­ het benne. Legutóbb disznóöléskor jártam náluk, amikor meghívtak vacso­ rára. A konyha egyik fala csupasz téglasor, felrakott csempe a má­ sikon, vízcsap a levegőben, egy kád félig beépítve. A szobában nagy heverő, kis heverő. Kicsi asztal televízióval. Ruhák egy padon egy­ másra dobálva. „Nem rendeztük még be, nem tellett rá ... most ve­ szünk bútort a disznóból” mondja a feleség. „Eladják így feldol­ gozva?” „Kettőt hizlaltunk. A z egyiket eladjuk. Kétmázsás, az hat­ ezer, kápé.” A konyhában ülünk. Kiszalad Feri a szobából pizsamában, me­ zítláb. — Anyu, éhes vagyok. — Jól van, fiam, adok enni. Hurkát kérsz? — Kérek. Anyja beviszi az ágyba a vacsorát, mélytányért hurkával teli, kenyeret mellé. És egy nylonzsacskóban — ahogy a boltban vették — uborkát. A zacskót a srác a földre teszi. Később kijön a konyhába ismét, szódavizet iszik, maga tölti. — Beteg vagy? — kérdem tőle. — Minek lennék! — Mert ágyba kaptad a vacsorát, fekszel... — Majd lassan lefekszik — mondja az anyja. — Hideg ez a kő mezítláb, decemberben, nem? — Nincs elkényeztetve. Kim egy ő a legnagyobb hidegbe is a budira. Egy szál pizsamában. Semmi baja. Később bemegyek a szobába a kabátomhoz, Feri a szülei ágyán fekve nézi a tévét. Színházi közvetítést. — Mit nézel? — A tévét. — A zt látom, de mi a műsor? — Valami marhaság. — Mi a címe? — Nem tudom. — Nem elejétől nézed? — De. — És nem jegyezted meg? Nem érti, minek jegyezte volna meg. — Szeretsz színházba járni? — Nem. — Mikor voltál utoljára? — Még nem voltam. — Az idén? — Még soha. Anyja ott áll mögöttünk, megszólal. — Hogy mondhatsz ilyet fiam, tavaly voltunk a cirkuszba. — És moziba? Mesefilmet szeretsz? — Ő már kinőtt abból, meg nincs itt mozi. A faluban tényleg nincs filmszínház. — Hol tartod a könyveidet? — A táskába. — Nem a tankönyveket. 5 �— Mesét? — Meg útleírást, kalandosat, mindenfélét. — A z nincs. — Nem szeretsz olvasni? — Nem nagyon tud! Mondd meg, ne szégyelld — válaszol is­ mét az anyja. — Kettesem volt, de a tanító néni átengedett, csak ha jövőre se tanulok meg olvasni, akkor megbuktat. — Szívesen járnád újra a harmadik osztályt? — Nem szívesen. — Milyen játékaid vannak? — A kis autó. — Kevés játékot kapsz? — Kapok én, csak mindjárt szétszedem. — Most karácsonyra mit kértél? — Szánkót. — Mi a kedvenc játékod? — Seggen csúszkálós. Felmegyünk a hegyre, azt’ lecsúszunk. — Nem győzök neki gatyát venni. De mit tegyek? Apja is ele­ ven volt kiskorában, azt mondják. Inkább ilyen legyen, mint kuka. — Zsebpénzed van? — Szok lenni. — Mire költöd? — Fagyira. — Most tél van. — Most snóbli zunk. — Meg van elégedve a gyerekével? — kérdem az apját leg­ közelebb. — Klassz kis kölyök. A z én fiam! — Mit szeretne belőle? — A z még messze van, nem szekírozom ilyesmivel, hadd legyen gondtalan a gyerekkora. — Nem arra gondoltam, hogy gyötörje. Egyáltalán, mit csinál kedvvel, ügyesen, vidáman? — Mindent megcsinál, amihez kedve van. Nem csapják be a boltban, segít malacot etetni, fát vágni. Örülnék, ha kijárná a nyolc osztályt, mert akkor szakmát szerezhetne. De nem úgy néz ki, hogy végigjárja. Nincs kedve a tanuláshoz. — Segítsenek neki. — Hát értem én azt, amit tanulnak? Nem is érdekel. Van más dolgom. Az anyja se ér rá. — És a nagyanyja? — Anyám hat elemit járt, haj de régen. Ha náluk a srác, le ­ ültetik, na csináld a leckéd. De már elszökik valami huncutsággal. Inkább kimegy az erdőszélre a haverjaival játszani. Nincs türelme ücsörögni, akárcsak nekem. S amit már hiába kérdeznék: lesz-e a gyereknek igénye terí­ tett asztalhoz? K i és milyen erőfeszítéssel próbálja rászoktatni a késsel-villával evésre? S hogy uborkát nemcsak zacskóból lehet enni. Hogy együtt étkezzen a család. Hogy öltözködni nemcsak a ruha­ kupacból kihúzott gyűrött inggel, nadrággal, felemás zoknival lehet... Hátrány ez, a javából. Mikor és minek kell történni ahhoz, hogy a hátrányból veszély legyen? L Á T H A T Ó ELŐ N Y Barátunk 38 éves, kórházi szakorvos, a felesége pedagógus. Két gyerekük van, Pisti (költött név) 9 éves, most kezdte a negyedik osztályt, a kislány négyéves. A héten jártunk náluk látogatóban. Nem vendégségben, mert nem rongyrázósak, a feleség csirkepörköltet főzött (maguknak is készí­ tett volna vacsorát, mert szombaton egyikük se ebédel), ittunk hoz­ zá vörösbort, előtte whiskyt, amit a barátunk aznap kapott egy be­ tegétől. Amikor megérkeztünk, éppen Mozart esz-dúr zongoraversenye bömbölt lemezről a nagyszobában. — Kinek szól, ha senki nincs itt? — kérdeztük a feleséget. — Pisti lent tollasozik az apjával. Pisti folyton zenét hallgat, még játék közben is. A z erkélyajtó előtti gyepen apa és fia ütötték a tollaslabdát. Üdvözöltük egymást, s amikor feljöttek, Pisti egy másik lemezt tett fel. Hamarosan, s az est folyamán többször is, a fiúra tereltem a szót, ami nem volt nehéz. — Honnan a zene szeretete? Egyáltalán, honnan tudja, hogy van Mozart? — Ötéves korától jár zeneiskolába. Elintéztük, hogy ne várja meg az iskoláskort. Akkor a legfogékonyabb és az iskola előtti év­ ben semmi más feladata nem volt, amitől teherré vált volna neki a zene. Az iskola is jól járt vele: hamarébb rászokott a rendszeres munkára, feladatok elvégzésére. A szobában pianínó áll. — Használtan vettük, újsághirdetés útján. Most már komolyan játszik, nem unja, nem gyűlöli. — Ezt honnan tudjátok? — Amikor az Operából hazajövünk, másnap magától elővesz valamilyen kottát, vagy rákérdez a tanárnőnél. — Mióta jár Operába? — Ötéves korától. Különösen Mozartot szereti. — Zenészt akartok nevelni belőle? — Dehogyis! A világért se. — Beszéljünk az iskoláról. 6 — A magatartása miatt soha nem lesz kitűnő. Különben minden­ ből jeles. De mit tegyünk? A legnehezebb feladattal is gyorsan el­ készül, első magyarázatra megérti, amit a tanítónő mond, utána unatkozik. Persze, hogy rendetlen, játszik, mozog, nem leli a helyét. A fegyelmezés nem elég, le kellene foglalni. Elsőben még szótagolva olvastak, amikor ő már folyékonyan olvasott. Szólt nekem a tanító­ nő, hogy baj van a gyerekkel, nem akar szótagolva olvasni. Baj ez? Most minősítsük vissza? Hát istenem, ő hamarébb megtanulta. Szin­ te magától kezdett olvasni. Kedvenc tantárgyai? A matematika, a rajz, az ének. A z ének nyilván összefügg azzal, hogy zeneiskolába jár. A ra jz ... az természetes. Azt hiszem, a legtöbb gyerek szeret rajzolni, csak a szülő leszoktatja. Ráver a kezére, szidja, eldugja a ceruzát, kisfiam, ne firkáld össze a falat! Én azt mondtam, firkálja össze! Hároméves volt, amikor az albérletből ideköltöztünk, a sa­ ját lakásunkba. Azóta van neki az a kis szoba. A z egyik falat azon­ nal befestettük lemosható festékkel. Ha már sok volt rajta az ákombákom és nem ismerte ki magát, lemostam a falat meleg ultrás víz­ zel. Majd tapétázunk és ráragasztunk újabb réteget. Két méter ta­ pétát csak lehet áldozni egy gyerekre? Ennél sokkal drágább játékot, holmit vesz a szülő. — És a matematika? — Mindig megnézzük, hogy oldja meg a feladatait — mondja apja. — Jó kombinatív készsége van, használja a fejét, ha van mire. Ha érzi, hogy baj van, odajön hozzám, adjak neki feladatot. Meg­ nézem, hol tartanak a könyvben és annál nehezebbet adok fel. Húszharminc példát. Nekidurálja magát és megoldja. Utána pár hóna­ pig megint előnyben van a többi osztálytársával... K i kellett is­ merni a természetét: nem mondja meg nyíltan, hogy baj van, azt szégyelli. És én nem pirítok rá, hanem segítem. Ösztönzöm. Most vettem neki egy számológépet. Alkalmi vétel volt, jó gyártmány, egyszerűen kezelhető. Minden matematikai műveletet elvégez, van m emoritere... ezt még nem adom oda, csak együtt ellenőrizzük a számításait. — Mérnököt akarsz nevelni belőle? — Dehogyis. De hátha az lesz. Akkor nem nulláról indul. — Milyen játékai vannak? — Mindig megkapta az életkorának megfelelőt. A különböző LEGO-kat, amikből egy ideig kirakta az ábra szerintit, aztán meg­ lódult a fantáziája és variált. Felfedezte, hogy másképp is lehet. Abból már kinőtt. Most sakkozunk. A sakk fejleszti a kombinatív készséget, és le kell kötni a figyelmét, hogy ne unatkozzon. Napi fél óránál többet ugyanis nem tanul. — Villanyvasút? — Volt neki kiskorában, de elunta. Építettünk terepasztalt, de azzal mindig ugyanazt kellett játszani. Eladtuk. Most kapott egy NDK gyártmányú, leértékelt optikai játékot. Variálható, össze lehet rakni dianézőt, távcsövet, mikroszkópot. Nagyon jónak találjuk, mert fizikai ismeretekre tesz szert. Megtanulja a távolit figyelni és a közelit. A nagyméretűt és a kicsit. A lencsék formája, az összera­ kás módja egy csomó ismerethez juttatja. Tetszik neki. Hogy tetszik-e? Szobájából épp most robog ki az erkélyre, s távcsövével a Vénuszt keresi, mert végre kibújt a felhők mögül. De nem sokáig nézi, mert hamarosan kezdődik egy műsor a tévében. Saját kis hordozható tévéje van. — Mikor kapta? — Két éve. Én dolgozom este, vagy vendégek vannak, nem akarjuk nézni a tévét, ő meg szeretné. Ezért kapta. — És a felnőtteknek szóló műsorok? — Mindent megkérdez, mindent megmagyarázok. Trágárságot, szexualitást, durvaságot nem lát többet a tévében sem, mint az is­ kolában, a többi sráctól, vagy a játszótéren. Vér, háború? Nem tar­ tom tragikusnak, ha látja. A Képes Történelem sorozat minden da­ rabját elolvasta. A meséket régen... mindenütt annyi vér, erőszak, háború... — Mennyi könyve van? — 125. Pontosan nyilvántartja. — Összegezzük, mi mindent csinál az iskolai elfoglaltságon kívül? — Zeneiskolába jár, heti két alkalommal, cselgáncsozik heti kétszer, oda én viszem kocsival, mert messzi van. Edzőjüket isme­ rem, valamikor én is cselgáncsoztam. A csoportban hattól tizennégy évig járnak srácok. Legyen erős, ügyes, és különösen, kösse le hasznosan az erejét. Ezen kívül tanul angolul, ide második házban lakik a tanárnő. Velem korrepetál, nem lehet mellébeszélni, bliccel­ ni. De nem is akar. — Szerintem túlterhelt Pisti. — Csak így tölti ki a napját. Ha nem csinálná, már rég csa­ varogna, unalmában mindent kitalálna. Mi csak programot adunk neki, és kedvet hozzá. — Meg a feltételeket. — Azt megterem tjük... kétségtelen. Szerencsénk, hogy nem egész napos iskolába jár. Ott reggel héttől estig ellötyögne, elfásulna. Tizen­ két órát ugyanazon padok közt, üvöltve, zajongva. A felnőttnek is sok lenne. Pardon, a felnőtt megszökne. A gyerek? Csak eltompul, közöm­ bös lesz. Ettől védjük meg. Ne legyen belőle közömbös felnőtt. MONOLÓG Azt hiszem, ideje föltennem magamnak a kérdést: végül is mihez mérjük a hátrányt? Kihez képest került hátrányba N. Feri, kilenc­ éves falumbeli gyerek? Í rjam a föltoluló válaszokat, példákat, ahogy eszembe jutnak? �A jól szituált családokhoz képest; az értelmiséghez, a vezető be­ osztású szülők gyerekeihez képest; a nagy jövedelmű apák csemetéihez képest; a nagyvárosok új lakótelepein élőkhöz képest; a jól felsze­ relt, modern iskolákban tanulókhoz képest; a gyerekeit ösztönző, perspektívát látó, érte áldozatot hozó szülőkhöz képest. .. akik na­ ponta figyelik és segítik, akik minden szükséges tanszert megvásá­ rolnak, akik időben megveszik a legjobbat és ezen túl is tesznek valamit: odafigyelnek a teljesítményére, a teherbírására; ha kell korrepetálnak, ha lehet, különórákra járatják, kiegészítő foglalko­ zásokra serkentik (sport-, ének-, zene-, balett-, nyelvórák stb.); má­ sok szakkörökbe járatják, megteremtik a zavartalan tanulás körül­ ményeit, külön szobát, külön sarkot kap a gyerek íróasztallal, csönd­ del, nyugodt otthoni légkörrel, tisztasággal, saját ággyal, vacsorával, m eleggel... Ez lenne a mérce? Ha ez a szülő a jó példa, akkor azt hiszem, jól körülhatárolható: így csak egy kis csoport gondoskodik és gon­ dolkodik a gyerekéről, A fenti ismérvek — újraolvasva — azonos csoportnál tűnnek fel: azoknál a szülőknél, akik vezető beosztásúak, akik értelmiségiek (mű­ szaki vagy humán), akik az átlagosnál nagyobb jövedelműek, akik a mindenkori városnak a központjában laknak, illetve a város legelő­ nyösebb helyén, akiknek a lakásában jut egy kis helyiség (vagy kiala­ kítanak), akiknek a lakásuk közelében áll a jól felszerelt, modern is­ kola, akiknek van törekvésük, igényük, pénzük a gyerek iskolázta­ tására, továbbtaníttatására, akik képessé teszik, kondicionálják gyere­ küket az átlagosnál nagyobb terhek viselésére, akik kiskorától viszik nyaralni, utazni, ismeretlen tájat látni, viszik magukkal külföldre... ez egy és ugyanazon réteg. Meglehetősen kevesen vannak. S hozzájuk mérjük a százezreket? A lemaradókat, az elhanyagolt falusi, tanyai, külvárosi iskolák tanulóit, a zűrös családban élőket, az iszákos szülők gyerekeit, a nem tudom kiket? M ilyen legyen a feleségem ? BESZÉLGETÉS A PÁRVÁLASZTÁSRÓ L, A HÁZASSÁGRÓL Heteken át vallattam három fiút. Mi a közös bennük? Az, hogy nőtlenek, de nem akarnak azok maradni, vagyis családot szeretnének, feleséget, gyereket. Közös az iskolai végzettségük: mindhárman érettségiztek, és szakmunkásként, gyárban dolgoznak. Közös, hogy budapestiek és a szüleikkel élnek. Különböző viszont az életkoruk. Egyikük tizenkilenc éves, a má­ sik huszonnégy, a harmadik huszonkilenc. Ugyanis arra voltam kíváncsi, hogy egy adott témakörön belül, mennyire azonos, vagy ellentétes a fiúk elképzelése, véleménye. Mennyivel gondolkodik „érettebben” a harminchoz közel álló a húsz év alattinál? A három fiúval külön-külön beszélgettem. A fő kérdések mindhármójuknál azonosak voltak, ezért válaszaiknál bizonyos átfedé­ sek, ismétlődések előfordulnak. Melyik életkor a legmegfelelőbb a házasságkötésre, a családala­ pításra? A 19 éves: Szerintem bármelyik. Nem attól függ, hogy hány éves valaki, hanem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel. — Úgy érti, hogy maga már érett a családalapításra? — Világos. A 24 éves: A férfiaknál a 24—27 közötti évek a legalkalmasab­ bak. Ekkorra már ki-ki ismeri a lehetőségeit, megszerzi a kellő em­ berismeretet, van valami elképzelése a világról; már tudja, m ilye­ nek a nők, és azt is tudja, milyen házasságot szeretne. De még nem megcsontosodott, még tud alkalmazkodni. A 29 éves: Huszonöt fölött és harminc év alatt. Túl sokáig veszé­ lyes várni, mert minél idősebb valaki, annál nehezebben talál fe ­ leséget. Nemcsak a nők esélyei csökkennek az idővel, a férfiaké is. A harminc év fölötti férfi, hacsak nem akar agglegény maradni, már kénytelen megalkudni; be kell érnie az egyre kisebb és, bo­ csánat, egyre silányabb választékkal! Ezért is szeretnék megnősülni, mielőtt betöltöm a harmincat! Máris az a gyanúm, hogy kénytelen leszek bizonyos engedményekre. Például, nekem a tizenhat-tizenhét éves lányok tetszenek. Nade, ők már hozzám túl fiatalok, nekik én bácsi vagyok. — Tíz évvel ezelőtt is a tizenhat évesek tetszettek? — Akkor a velem egyidősek, vagy az egy-két évvel idősebbek. Csakhogy akkor még nem akartam nősülni. A különböző korú fiúk véleménye tehát különböző. Kérdés: mit mond a statisztika? 1977-ben Magyarországon 97 015 házasságot kötöttek, s a boldo­ gító igent kimondó férfiak több mint a fele (51 százaléka) 20—24 év közötti volt, utánuk következett a 25— 29 évesek korcsoportja 21,6 százalékkal, majd pedig — harmadik helyen! — a 19 év alatti fiú­ ké, 7,9 százalékkal. Vagyis, az esküvők 80,5 százalékában harminc éven aluli volt a vőlegény. Ötven évvel ezelőtt, 1930-ban, a 19 év alatti fiúk az összes há­ zasságra lépőknek csak 3,5 százalékát tették ki. Ugyancsak 1930-ban a 20— 24 év között nősülő férfiak aránya 38,1 százalék volt. Fordítsuk meg a dolgot. Lehet, hogy nem a százezrek vannak hátrányban, hanem ez a szűk réteg jutott túlzott előnyhöz? S egyál­ talán, miért hozzájuk mérjük a szintet? Miért egy átlagon fölüli le­ hetőségekkel bíró csoporthoz? Akiknek a gyerekei — az előnyök alap­ ján — mintagyerekek és így mintafelnőttek lesznek. A hátrány felszámolása forradalmi gondolatnak tűnhetett a tan­ ügyi igazgatásban. De ha a hátrányt egyelőre nem vagyunk képesek felszámolni — az előnyök csökkentésére miért nem gondol senki? Mi az alapállás? Fölzárkózni a társadalom permanensen polgáro­ sodó rétegéhez — vagy a munkásosztály, a parasztság szintjén m i­ nőségi tudást, etikát, erkölcsöt produkálni? Nem arról van szó tehát, hogy szüntessük meg a jó iskolákat, hogy durván törjük le a magas jövedelmeket. Arról sincs szó, hogy napiparancsba adjuk a szülőknek: ne foglalkozzon annyit lánya jö ­ vőjével, ne törődjön többet a fiával. Hanem miről van szó? Hiszen, ha részleteiben tudnám a megoldást... a társadalom (kéretlen) apos­ tolaként már bizonyára kimondtam volna, s bizonyára megjárom a kálváriát, ami — jelen berendezkedésünkben — már egy hajnövesz­ tő szer feltalálóját is megilleti. Talán vállaltam volna a tortúrát, a vitát. Dehát részleteiben nem ismerem a megoldást. Csak odáig jutottam: fordítva is meg kell néz­ nünk ugyanazt. Hátha megkérdőjelezi — és előbbre viszi ezáltal — a jelenséget. Szofizma? Nem. Elemeznünk kell ezt az érintettek szem­ pontjából. Hiszen a „hátrányt” olyanok fogalmazhatták meg először, akik érzik a saját előnyüket. Egészen biztosan nem a 35 éves, fé l­ analfabéta segédmunkás apa mondta ki: az én gyerekem hátrányban van. Ő legföljebb azt láthatja: mások, valakik előnyben vannak vele és a gyerekével szemben. Mások fogalmaztak helyette. Mások tesznek érte valamit. De elegendő ez? Siklós László A 25— 29 évesek 1930-ban, a házasságra lépőknek majdnem egy­ harmadát, 32 százalékát tették ki. 1930-ban, a 30 év alatti, házasságra lépő férfiak az összes nő­ sülőknek 73,2 százalékát alkották. Vagyis fél évszázad alatt a férfiak életkora a házasságkötéskor jelentősen lecsökkent. De csökkent a lányoké is. A házasságra lépő nőtlenek és hajadonok átlagéletkora Év Férfi (év) Nő (év) 1948. 1960. 1970. 1977. 26,4 25,3 24,0 23,5 22,8 21,9 21,1 21,0 (Demográfiai Évkönyv. 1977. KSH) Apáink megfontoltabbak voltak? Lehetséges. De közrejátszott az is, hogy régen csak akkor nő­ sült a férfi, ha bizonyos egzisztenciát teremtett magának, s jövendő családjának. Ritkaságszámba ment például, hogy egy egyetemista a tanulmányai ideje alatt megnősüljön. Ma ez már mindennapos. Vagy: házasulandó korba akkor lépett a legény, amikor letöltötte a kato­ naidejét. Ma a néphadseregben sok házas-gyermekes kiskatona szolgál. A három megkérdezett fiú közül, azt hiszem, a 19 éves vélem é­ nye ma az általános: „Nem attól függ, hogy hány éves valaki, ha­ nem, hogy mikor találkozik a nagy Ő-vel” . Mindez nagyon szép: csak az érzelmek dominálnak, mondhatjuk. De vajon egy tizenkilenc éves épp olyan megfontoltan, körültekin­ tően, éretten lép a házasságba, mint a nála öt, netán tíz évvel idősebb?... Mennyi idős legyen a feleségük? Szükség van-e korkülönbségre? A 19 éves: Velem egykorút szeretnék, legfeljebb egy évvel fiata­ labbat. Úgy érzem, vele jól kijönnék. Idősebb semmiképp se le­ gyen, mert irtó cikis egy öreg nővel végigmenni az utcán. A 24 éves: Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb. Semmiképp se húsz éven aluli, mert az még gyerekes gondolkozású, az életről fogalma sincs. A házastársak közti túl nagy korkülönbség is visszaüt idővel, sőt, már kezdetben is, mert eggyel több ok arra, hogy ne értsék meg egymást. Ha már tíz év van köztük, akkor is két korosztály, két nemzedék. A 29 éves: Négy-öt év korkülönbség az ideális. A velem egyidős nő már megkeseredett, kiábrándult, megalkudott a világgal, önmagával, álmaival. Neki már határozott elképzelése van az életről, jövendő férjéről, a házasságról. Kétféle „öreglány” létezik. A z egyik, aki sa­ ját ízlése és elképzelése szerint akar engem átformálni, kössz, eb­ ből nem kérek, ne megváltoztatni akarjon, hanem megérteni. S van a másik típus, a bólogató. Aki már örül, hogy egyáltalán férjet ka­ pott, és ezért lemond még az egyéniségéről is és teljesen aláveti ma­ gát a férje akaratának. Ebből se kérek. Ha találnék egy huszon­ négy-huszonöt évest, az volna jó. Abban már van komolyság, életta­ pasztalat, de még nem megcsontosodott, még képes az alkalmazko­ dásra, sőt, még változni is tud. — Miért kell, hogy változzon? — Mert a házasság átformálja mindkét felet. A három fiú közül kettő jövendő felesége életkoráról tulajdon­ képp azonosan vélekedett. „Velem egykorút szeretnék” mondta a 19 7 �éves. „Velem egyidős legyen, legfeljebb két-három évvel fiatalabb” mondta a huszonnégy éves. S csak a 29 éves szeretne nagyobb — ő is csak négy-öt év — korkülönbséget. S vajon mit mond a gyakorlat — vagyis a statisztika? 1930-ban a menyasszony-vőlegény életkora közti átlag 4,2 év volt. 1960-ban 4,1 év 1970- ben 3,5 év Azóta viszont, szinte évenként csökkent: 1971- ben 3,5 év 1972- ben 3,4 év 1973- ban 3,4 év 1974- ben 3,3 év 1975- ben 3,1 év 1976- ban 3,0 év 1977- ben 3,0 év 1978- ban 2,9 év Sokan úgy tartják, az a jó, ha néhány év korkülönbség van a házastársak között. Mert: a nő hamarabb öregszik. Mert: a lányok gondolkodásban érettebbek a fiúknál körülbelül 3—4 évvel, vagyis, ha épp ennyi köztük a korkülönbség, azonos szinten állnak. Egy bi­ zonyos, akárhány fiúval beszéltem erről, valamennyi azt mondta, vele egyidős, vagy két-három, esetleg négy évvel fiatalabb nőt akar elvenni. Olyannal nem találkoztam, aki nálánál idősebbet akar fe­ leségnek. Mennyi ideig járjanak együtt? A 19 éves: Három-négy hónap elegendő. Mert ha túlságosan ki­ ismerik egymást, a házasságuk unalmas lesz. A 24 éves: Ha, mondjuk, minden nap találkoznak, akkor mini­ mum fél év kell. Persze, van itt egy bökkenő. Ha megismerkedek egy olyan lánnyal, aki tetszik, világos, hogy nem fogom a rossz tu­ lajdonságaim felsorolásával elriasztani. Biztos, hogy ő is ugyanígy tesz. Mindketten megjátsszuk magunkat és kölcsönösen becsapjuk egymást. Azért hat hónap elég nagy idő ahhoz, hogy valamit meg­ sejtsünk a másik igazi arcából is. A 29 éves: Ha a megismerkedés első percétől őszinte lenne egy­ máshoz az a két ember, ha fel mernék fedni igazi énjüket, akkor egy év elegendő lenne. De ezt az évet két részre osztanám. A z első fele: egymás természetének kipuhatolása. S ha az elfogadhatónak tűnik, akkor ki kell próbálni — az év második felében — hogy tudnak-e együtt élni. — Próbaházasságra gondol? — Arra. Naponta együtt kelni, feküdni, reggelizni, vacsorázni, a napi gondokat megoldani, Ha fél év elteltével is úgy tűnik: tudnak együtt élni, akkor, de csakis akkor házasodjanak össze! — Maga élt már próbaházasságban? — Épp itt a baj, hogy nálunk ezt nem lehet megvalósítani. Első akadálya a lakás. Vigyem anyámhoz; anyuka, mi most kipróbáljuk, tudunk-e együtt élni? Elsőként az anyám botránkozna meg, aztán a szomszédok, rokonok, ismerősök, munkatársaim. Nálunk nemcsak hagyománya nincs a próbaházasságnak, mint mondjuk, a svédeknél, de más az erkölcsi felfogásunk is. — Gondolja, hogy a lányok beleegyeznének? — Valószínűleg nem. Mert ha nem sikerült...? Azt el lehet tit­ kolni, hogy lefeküdtem X-szel és Y-nal, de hogy együtt éltem vele. . . . ? — Ilyenkor szokták kérdezni: és mi legyen a próbaházasságból született gyerekkel? — Ne foganjanak meg! S itt a következő probléma: a próbahá­ zasság csak bizonyos életkor és kulturális szint fölött, önmaguk és társuk iránt felelősséget érző felnőttek között jöhet létre. Mit mondott a 19 éves, magát a házasságra már érettnek tartó fiú? Elég a három-négy hónapi ismeretség, különben megunják egy­ mást. A 29 éves pedig együtt akar lakni jövendő feleségével. Két véglet? Éppen annak is felfoghatjuk, de nem erről van szó. Inkább arról, hogy mást ért a házasságon a 19, és mást a 29 éves. Próbál­ juk ezt megközelíteni. M i a házasság? A 19 éves: Hogyhogy mi? Két, egymást szerető ember együtt­ élése. — Hallott már arról, hogy a szerelem idővel elmúlik? — Hát, akkor el kell válni. A 24 éves: Hogy mi a házasság? Együtt él az a két ember, aki egymást szereti. Jól megvannak együtt, kevés köztük a veszekedés, a zűr. Otthont teremtenek, nevelik a gyerekeiket. A 29 éves: Nem tudom, ki mondta, valami nagyon okos ember, de nem is a neve a lényeges, hanem ahogy megfogalmazta. A há­ zasság: szövetség az életre, a munkára, a gyereknevelésre. Olyan szövetség, aminek alapja a szerelem, a szeretet, a megértés, és a szexuális összhang. Ebben minden benne van, ugye? Soroljon fel három követelményt, amely elengedhetetlen a há­ zassághoz. A 19 éves: Szerelem, szépség, hűség. A 24 éves: Szerelem, megértés, lakás. A 29 éves: Nem tudom felsorolni. Mert nemcsak három, de leg­ alább harminchárom tényezőnek kell egybeesnie. Fontos a szerelem, szeretet, de legalább ilyen fontos az azonos műveltségi szint, aztán az őszinteség, a hűség, az alkalmazkodni tudás, a megértés, az azo­ nos életcél, és még sorolhatnám. 8 A párválasztásnál milyen szerepet játszik a külső? A 19 éves: A legfontosabbat! Egy szép lány, vagy egy jó alakú, akinek klassz a szerelése, engem mindig feldob. Szerelemből akarok nősülni, és ahogy magamat ismerem, tucatlányba nem fogok bele­ esni. Akit én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász! A 24 éves: A külsőre figyel fel az ember, nem? Tehát fontos! De nehogy azt higgye, filmsztárszépségűre vágyom. Szerintem egy feltűnő szépségű és átlagon felül csinos feleség kész istencsapás. Mert az mindig, mindenkinek tetszeni akar, és egyfolytában féltékenyked­ het a férje, nem is ok nélkül. A másik pedig az, hogy a szép nő az isten pénzét is képes magára költeni. Jártam egy ilyen csajjal, neki nem a program volt a fontos, a diszkó, mozi, vagy a színház, min­ den csak ürügy volt arra, hogy csilloghasson. Nem ezt a típust aka­ rom. Inkább az átlagosat. Aki átlag szép, átlag csinos. A 29 éves: A külső lényegtelen, majdhogynem elhanyagolható. A z a fontos, ami belül, a fejben van. A gondolkodásban, a magatar­ tásban, az érzelmi-értelmi megnyilvánulásában. — Csúnya nőt is elvenne? — A zt azért nem. Én csak azt próbáltam megfogalmazni, hogy nem a külső a döntő. Legyen benne valami, ami szimpatikus és ez elég is. A z olyan kikötést, hogy szőke legyen, 165 magas és kék sze­ mű, marhaságnak tartom. Ilyenről csak húszévesen ábrándozhat az ember, aztán, ahogy okosodik, úgy is mondhatnám, öregszik, rá­ jön, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy olyannal fogja leélni az életét. Mert a külső kikötése alapján lehet szórakozópart­ nert választani, de feleséget nem! Iskolai végzettsége, foglalkozása? A 19 éves: Nem szeretem a nagyokos csajokat, ha valamit nem tud az ember, képesek rögtön lecikizni. Ne legyen érettségije, elég, ha a nyolc osztálya megvan, de az sem baj, ha nincs meg. — Szakmája lehet? — A z nem árt, mert a szakmunkás többet keres. De semmiképp se valami elit szakma, fodrász, vagy ilyesmi, mert azok megintcsak lecikizik az embert. Gyári munkás, az volna jó. A 24 éves: Szeretném, ha hozzám hasonlóan meglenne az érett­ ségije, így könnyebben megértenénk egymást. Ha olyanba szeretnék �bele, aki csak nyolc osztályt végzett, az sem kizáró ok. Nem hiszem, hogy egy diplomás nőbe beleszeretnék, mert zavarna, hogy fölöttem áll. Szerintem az az ideális, ha nagyjából két, azonos szinten álló ember kerül össze. A foglalkozása különösebben nem érdekel. A 29 éves: Ha sematikusan egyenlőségi jelet teszünk az iskolai végzettség és a műveltségi szi nt közé, akkor azt mondom, érettsé­ gizett legyen. De műveltséget nemcsak iskolában szerezhet az em­ ber! Néhány évvel ezelőtt elég hosszú ideig együtt jártam egy szak­ máját imádó mérnöknővel, akinek műveltségi szintje egyenlő volt a nullával. Tipikus szakbarbár volt. És jártam egy nyol c osztályt vég­ zett szakképzetl en bolti eladóval, akitől rengeteget tanultam. A z is­ kolai végzettségre tehát nem adok. De ami nagyon fontos: férj-fele­ ség nagyjából azonos szinten álljon. Természetesen csak arra az esetre értem ezt, ha a férfi feleségében a társat is keresi. Ha v i­ szont a régi család- és feleségideál híve az illető, akkor legjobb, ha analfabétát vesz feleségül... A foglalkozása csak annyiban érint, hogy azért értsek valamit a munkájához, megérthessem a munka­ helyi gondjait. HázasságkötéseK a házasulók iskolai v égzettsége szer in t .1 . 7 9 A férfi által végzett osz­ tályok száma A nő által végzett osztályok száma 0 1— 3 4— 5 6—7 8 9— 12 13— x Összesen 9 1— 3 4— 5 6— 7 8 9— 12 12— x 101 92 88 96 59 1 30 106 152 144 138 7 — — Összesen: 437 577 34 19 21 3 — 139 118 90 3 2 405 396 416 38 2 408 1535 1448 156 17 563 1683 41512 14585 1286 32 174 6181 11806 2300 6 32 831 4390 5369 + 1 ismeretlen 208 550 1497 3804 59826 20501 10628 1 1587 3957 50499 30981 8976 97015 (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH) Ha csak egy pillantást vetünk a táblázatra, máris kitűnik: a fér­ fiak nagy többsége elsősorban azonos iskolai végzettségűvel köt há­ zasságot, ezután következik a közvetlenül alatta, vagy fölötte álló. Mennyire számít az anyagi helyzet? M it hozzon a lány? A 19 éves: A velem egyidősnek még nincs spórolt pénze, hisz’ tudom magamról, hogy évekig ruházkodásra költ az ember. Hát tő­ le sem várom, hogy legyen takarékbetétkönyve, világos. De az jó lenne, ha a szülei támogatnák. — Hogy érti ezt? — Mondjuk, megoldanák a lakást. Odafogadnának bennünket, vennének bútort, ezt-azt, ami kell az induláshoz. — Tehát: jómódú, vagy aránylag jómódú családból származzon? — Az sose árt. De én még egyetlen lánytól se kérdeztem meg, hogy ha férjhez megy, mi esik le a faterjáéktól? A 24 éves: Ne higgye, hogy anyagias vagyok, inkább csak reá­ lisan nézem az életet. Ha ma összekerül két olyan fiatal, akiket a szüleik segíteni nem tudnak, hát azoknak pokoli nehéz életük lesz. Albérletben kezdeni, a semmiből megélni és ugye, jön a gyerek is. Azt látom a munkahelyemen, hogy akik így kezdik, azoknak, mire eljutnak a saját lakásig, már tönkre is ment a házasságuk a spó­ rolásba, a lemondásba. Na most az a nagy helyzet, hogy a fateromék nem tudnak nekem segíteni, mert nemrég elváltak és mind a kettőnek új családja van. Szóval én egy fillérre se számíthatok tőlük. Húszezer forint megtakarított pénzem van, az egyenlő a semmivel. Nem aka­ rom lemondássorozattal kezdeni a házasságomat, ebből következik, hogy jó néven venném, ha a választottam könnyebbé tenné az in ­ dulásunkat. — Konkrétan, mire számít? — Lakásra, vagy lakhatásra gondolok. A szüleinél egy szoba, mondjuk. Meg egy kis indulótőke, amiből a szobánkat berendez­ hetjük. — S ha olyan lánnyal találkozik, aki, mondjuk, árva, vagy rosz­ szul eresztették el otthonról...? — Ha egyébként minden stimmel, akkor egye fene, megpróbál­ juk csupasz fenékkel... A 29 éves: Mostanra jutottam egyenesbe. Most már jut min­ denre, amire kell, a ruházkodás se gond, motorom is van, de meg­ takarított pénzem semmi, nem vagyok hangya típus. Tudom, az életszínvonalam mindenképp esni fog, ha megnősülök. Anyámnál egye­ lőre lakhatunk. Önálló lakás? K i tudja, hány év múlva lesz. Mégis, szerintem az anyagiak a legeslegutolsó szempont a párválasztásnál. Legalábbis nálam. Ha az a lány olyan körülmények között élt ed­ dig, hogy tudott félretenni, vagy van lakása, vagy a szülei jómódú­ ak, és segítenek bennünket, természetesen nem utasítom vissza. De, ha történetesen annyi a vagyona, ami rajta van, akkor azt mondom magamnak: most pedig ráhajtasz öregem a munkával és napi két fröccs helyett elég lesz egy is. Érti? Jaj, de szolidak ezek a fiúk! Most először éreztem azt, hogy egyikük se mond igazat. Pontosabban: valami olyan szöveget adtak be, amiről úgy gondolták, jó fényt vet rájuk. Csakhogy megfeled­ keztek néhány, előzőleg mondott apróságról. Elvittem mindhármu­ kat autózni. Külön-külön természetesen, és szándékosan az óbudai lakótelep, majd pedig a Rózsadomb felé. Mentünk végig a Bimbó úton, meg is álltam az épülő luxusvilláknál, luxus társaslakások­ nál, bámészkodni. A lakótelepre a megjegyzésük: „De jó volna itt egy kégli!” A Rózsadombon: „Hát nekem ilyen az életbe nem lesz!” Mire én: „Okosan kell nősülni” . Erre a 19 éves: „Én nem is fogom albérletben kezdeni! Minimum egy lakótelepi szoba a faterjáéktól, különben részemről oda a parti” . A 24 éves: „Ismertem egy elvált csajt, volt egy gyereke is, a kéglit neki ítélték, itt lakott a Raktár utcában a hetedik emeleten. Nem volt valami bomba ész, de hát az a kégli!” „És miért lett oda a parti?” „Nem feleltem meg a csaj­ nak, mert épp autóra hajtott. Mármint autós férjet keresett” . A 29 éves: „Ha már az ember egyszer ráadja a fejét a nősülésre és en­ gedi magát betörni, hát valamit valamiért! Ha egy mód van rá, én szeretnék egy lakást kapni nászajándékba. Átmenetnek megtenné egy lakótelepi is, de inkább egy ilyen luxus. Mondja, nincs magá­ nak ezen a környéken magányos nőismerőse?” — kérdezte a Bimbó úton. „Elvenné?” „N a hallja, ilyen környezetért az ördög öregany­ ját is!” Lány legyen? A 19 éves: Ezt hogy érti? — Ahogy kérdeztem. Családi állapotát tekintve és egyébként is. — Szerintem egy húsz év körüli csaj, ha az klassz, már lefe­ küdt néhány sráccal. Lehet, hogy van húszéves szűz lány, de az ak­ kor azért szűz, mert olyan ronda, hogy nem kellett senkinek! Ezért nem ragaszkodom ahhoz, hogy tényleg lány legyen, csak hivatalosan. Legyen ez mind a kettőnknek első házassága. A 24 éves: Nem akarok hadakozni se egy meghalt férj megszé­ pült árnyával, se egy valós elvált férjjel. Tehát se elváltat, se öz­ vegyet nem akarok! Ha a kérdésben az is benne van, mert eléggé kétértelműen fogalmazta meg, hogy szűz legyen-e a jövendő felesé­ gem, akkor azt mondom: nem téma. Ha az, jó, ha nem, akkor se teszek szemrehányást. Én se élek remeteéletet, tőle milyen ala­ pon követeljem meg, hogy apáca legyen? Am i volt, volt, az csakis és kizárólag rá tartozik. Még arra se vagyok kíváncsi, hogy hány sráccal feküdt le. A 29 éves: Megcsavarta a kérdést, nem baj. Egy húsz éven fölü­ li, független, önálló, kereső nőtől szüzességet várni, illetve el várni, a lehető legnagyobb marhaság! A z a férfi, aki ilyet követel manapság, fafejű, korlátolt, múlt századi gondolkodású. Hogy milyen legyen a leányzó családi állapota? Szerintem mindegy. Mert minden állapot­ nak megvan az előnye is, a hátránya is. A hajadonnal, hogy mind­ kettőnknek ez lesz az első házassága, jó is és rossz is. Mert egyikünk se ismeri a házasság buktatóit. Ha elválttal kerülnék össze, annak nagy előnye lenne, hogy ő már tudja, mi a házasság és esetleg épp a tapasztalatai birtokában könnyebben elkerülhetnénk a nehéz hely­ zeteket. — S az özvegy? — Jaj, azt ne! Semmiképp. A meghalt férj mindig megszépül és megjavul. Volt egyszer egy özvegyasszony ismerősöm, egy hónapig bírtam ki. Azalatt már a férje valamennyi anyajegyéről tudtam... A z 1977-ben Magyarországon kötött 97 015 házasságból 77 755-ben a férfinek ez lett az első házassága. A 77 755 nőtlen férfi közül hajadont vett feleségül 70 896 özvegyet vett feleségül 522 elváltat vett feleségül 6 337 A 77 755 nőtlen férfi közül 72 693 harminc év alatti volt. (Demográfiai Évkönyv, 1977. KSH.) Lesz-e maguknál egyenjogúság? Segít-e feleségének a házi m un­ kában, gyermeknevelésben? A 19 éves: Nem vagyok híve ennek a nagy egyenjogúságnak! Vannak női feladatok és vannak férfimunkák. Gyereket nem szül­ hetek a feleségem helyett. Nem tudok és nem is akarok megtanulni főzni, takarítani, mosni. A nehéz munkában, vagy ha beteg lesz és megkér rá, segítek neki. Csakhogy azt látom a haverok közt, hogy a nők nagyon el tudnak szemtelenedni és ki akarják használni a férjüket. Már van olyan haverom, pedig nem is rég nősült, aki meló után be nem jönne egy pofa sörre, a meccseken azóta színét se látjuk, rohan bevásárolni, megy haza főzni, szóval teljesen elnőie­ sedett. Én nem hagyok kiszúrni magammal, az szent. A 24 éves: Úgy tervezem, hogy m ivel ő is dolgozik, a házi munkákon is megosztozunk. Szívesen viszem el a ruhát a patyolat­ ba, a bevásárlásban, cipekedésben is segítek neki. Ma már a csalá­ don belüli igazságos munkamegosztásra kell berendezkedni. A 29 éves: A zt hiszem, ezt nem lehet előre meghatározni. A z együttélés során adódhatnak olyan helyzetek, amikor szerepet kell cserélni. Ha, mondjuk, a másik tanul, vizsgákra készül, vagy vala­ mi nagyobb lélegzetű munkán dolgozik, akkor az működteti a ház­ tartást, aki jobban ráér. Vagyis, ha a feleségem tanul, vizsgázik, akkor én. Egyébként ki-ki csinálja azt, amihez jobban ért. Nem zárkózom el a házi munkától, de szerintem a minimálisra kell csök­ kenteni. Vacsorát például nem kell főzni. Persze, ez egyértelműen pénzkérdés. A zt semmiképp sem engedem, hogy a házi munka el­ hatalmasodjon rajtunk, és elvegye az estéinket, a hétvégeket. M i a véleménye a válásról? A 19 éves: Bele kell kalkulálni az életbe, nincs mese. A legtöbb embernek nem sikerül az első házassága. — M it gondol, miért nem? — Nem volt szerencséjük. — Maga tehát számít arra, hogy nem sikerül a házassága? — Nem nagy tragédia. Főként, ha nincs gyerek. A 24 éves: Sajnos, számolni kell a válással. A szüleim pokoli rossz házasságban éltek, hárman voltunk gyerekek, miattunk nem váltak el. Végigkínlódtak egymás mellett húsz évet. Am ikor a leg­ kisebb húgom is leérettségizett, elváltak. Azóta anyu férjhez ment, apu megnősült és mindketten boldog házasságban élnek. Bár koráb­ ban elváltak volna! A rossz légkört, a feszültséget nagyon megérez­ 9 �tük mi, gyerekek, velünk tettek volna jót, ha időben különmennek. A zt mondom, inkább a válás, mint az együttélés pokla. A zt nem hiszem, hogy bárki is úgy álljon az anyakönyvvezető elé, amikor házasodik: legfeljebb elválunk. De azért gondolni kell rá, esetleg az lesz a vég e... A 29 éves: Nem szeretnék válni! Persze, ki szeretne? K i in­ dul úgy egy házasságba? Néhány munkatársam romlófélben levő házasságát és válását végigasszisztáltam, pokoli volt, pedig nem is én voltam a szenvedő fél. A válás erkölcsileg, idegileg, egészségileg, anyagilag, teljesen tönkreteszi az embert. A gyerekeket is retten­ tően sajnálom. Tulajdonképp épp a sok válás riasztott el eddig a házasságtól. A z az érzésem, túl könnyen válunk. Nem is egy eset­ ben komoly indok nélkül, az első összekoccanáskor kimondják: nem kínlódok veled tovább! Aztán a „súlyos” problémák a második há­ zasságukban is előjönnek. Épp úgy baj van a pénzzel, a megértés­ sel, a hűséggel, mint az első házasságukban. Másodszorra mégse szaladnak a bíróságra! Ehelyett leülnek és megbeszélik az életüket... Szerintem alaposabban kellene megfontolni mindkettőt: a házassá­ got is, a válást is. Í me három fiú felfogása, véleménye a párválasztásról, a házas­ ságról. A legidősebb tiszta ügy. Egy kiforrott ember véleményét olvas­ tuk. Aki kicsit már kiábrándult, kicsit meg is csontosodott, de is­ meri önmagát és tudja, mit, mennyit várhat a másik embertől. Egyébként Krisztián Ferencnek hívják, magassága 180, súlya 72 kg. Haja fekete, szeme fekete, bal arcán három anyajegy. A középső fiút Kovács Pálnak hívják. 170/59. Haja barna, sze­ me zöld, arca ovális, Őt épp annyi idő — vagyis öt év — választja Hazárdjáték Szikrákat dobál az áprilisi nap, hajnali párák hizlalják és fényesítik a legelő gyöpét. A domb térdéig őszi vetés nyújtózkodik fel, mint zöld takaró. Zsenge búzaszálak már­ tóznak a tavaszi fényben. B. Lászlónak, a termelőszövetkezet agronómusának, aki e látvány kedvéért cipelt a meztelen magas­ latra, minden oka megvan a lelkesedésre. Körbenéz, leheveredik a hűvös földre, fogai között fűszálat rágcsál, kóstolgat. — A z első csatát megnyertük, a tél alig okozott kárt — mormolja szájában a zöld ízzel, s szeme elé tavalyi képek tolakodnak. Egy éve a k.-i közös gazdaság vezetői ká­ romkodva tértek vissza a korai határszem­ léről. A fagy futballpályányi területeken végzett a vetéssel, száz hektárt kiszántottak, nem győzték a felülvetést. A z izgága ter­ mészet egész évben keserítette életüket. — Hányszor elmondtuk már: a mezőgaz­ daság műhelyének se oldala, se teteje. K i biztosítja, hogy az elszórt mag kikel, felcse­ peredik, beérik? — kérdezi B. feltápászkod­ va a mezei csendélet közepén. — Minden lépésünk kockázattal jár. . . Két évtized példáit sorakoztatja fel igazá­ nak bizonygatására. Esős heteket betakarí­ tás idején, amikor a kombájnok órákat me­ hettek, s a cukorrépaszedő gépeket gyárak munkásai helyettesítették. A fél országot megkörnyékezték a már mindenütt félredo­ bott kéziszerszámokért. Gumicsizmákért, kö­ pönyegekért szalajtották az anyagbeszerzőt. A növényvédelem elvégzésére érkezett heli­ kopter a szél miatt csak ácsorgott, s a gyümölcsösben hiába füstöltek szalmamág­ lyákkal, a rózsaszín virágszirmok dermedten hullottak alá. — A z állandó izgalom a termésért velejá­ rója hétköznapjainknak. Ha minden simán menne, talán a szakma szépsége is megfa­ kulna — magyarázza az agronómus. Elhajtunk a szakosított telepre is. A z el­ letőistálló patikatisztaságú. A z infralámpák fényében néhány napos rozsdásbarna foltos borjak sütkéreznek, jámborul bámészkodnak a fehérköpenyesekre. V.-né, az idős gondozó előbb megitatja a szomjas jószágokat: — A z imént járt itt a doktor úr! Mindent rendben talált — lelkesedik az agronómus előtt. 10 el Krisztián Ferrenctől mint a legkisebb fiútól. Mégis, a „nagyobb­ hoz” áll közelebb. Sokat látott, hallott, tapasztalt már ő is, de ben­ ne még van illúzió. Valószínű, nem fogja elhamarkodni a házasságát. Nem így a harmadik, a tizenkilenc éves. A ki önmagát már érett­ nek tartja a házasságra, csak éppen mindaz, amit elmondott, az el­ lenkezőjét bizonyítja. A házasságkötés előtt „három-négy hónapi ismeretség elegendő” . „ A házasság két egymást szerető ember együttélése” . Mi az, ami elengedhetetlen a házassághoz? — kérdésre a vála­ sza: „Szerelem, szépség, hűség” . „A k it én elveszek, az olyan szép lesz, hogy ha megyünk az ut­ cán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” . Nem segít majd a házi munkában, mert „nem hagyok kiszúrni magammal” . Véleménye a válásról: „Nem nagy tragédia” . „M iért nem sikerül sok házasság?” kérdésre a válasza: „Nem volt szerencséjük” . Ha ő, a 19 éves, szőke hajú, kék szemú, szeplős arcú Kiss Péter ma, vagy holnap találkozik azzal a lánnyal „aki olyan szép, hogy ha megyünk az utcán, a hapsikat az irigységtől kitöri a frász” és három-négy hónapi ismeretség után feleségül veszi, szinte bizonyos, hogy nem lesz szerencséje. Nem lesz, hát nem lesz. Ő akarta — mondhatjuk. Igen ám, csakhogy 1977-ben az összes házasságok 7,9 százalékát — 7653-at — a Kiss Péterek kötötték. A 19 év alatti „férfiak” . — Elegendő egy parányi kórokozó, az állategészségügyi előírások megsértése, és milliók veszhetnek kárba — érzékelteti B. a kockázat mértékét a kerítésen belül. Egy ilyen nemkívánatos esemény az egész gazda­ ság biztonságát veszélyezteti. A gondozóasszony még emlékszik rá, har­ minc-negyven éve, karácsonykor „aprószen­ tek” jártak a faluban. A pásztorok vessző­ nyalábbal kopogtattak be a portákra. A gaz­ daasszony annyit húzott ki belőle, ahány te­ hén akadt a háznál. Megcsapkodta a csor­ dás lábszárát, aki ugrándozva kiabálta: ,,Ug­ ró legyen a kisborjú!” A z agrármérnök el­ mosolyodik a homályba merült szokás fe l­ idézésén. . . Tavasztól őszig villanypásztor őrzi a marhákat, a borjúelhullás pedig el­ enyésző. — A tébécé, brucellózis ismeretlen fogalom nálunk. A leadott hízók a legjobb minősí­ tést kapják — dicsekednek a telepiek. A termelőszövetkezet elnöke is magasztal­ ja az állattenyésztőket. — Derék emberek! — mondja. — Én nem az időjárást tartom a legnagyobb rizikónak, hanem az embert. Ha sikerül traktorosokat, fejősöket céljaink szolgálatába fogni és moz­ gósítani, tőlünk zuhoghat, fagyhat, jöhet az aszály. De egy-két ember szaván még nem lehet várat építeni. . . A zt szeretnénk meg­ értetni mindenkivel, hogy jelentősége van a legapróbb tévedésnek is, a kár, még, ha száz forint is, valamennyiünk vesztesége. . . A z egyik kiváló erőgépkezelő hazafelé m e­ net betért a kocsmába. Sebtiben lehörpintett két kisfröccsöt, s nehogy rendőrökkel talál­ kozzon, dűlőúton igyekezett tovább. Balsze­ rencséjére árokba csúszott, s bár a gépnek baja nem esett, a gazdaság vezetősége pél­ dásan megbüntette. — Fájt a szívem, hiszen a legjobb brigád­ vezetőnkről volt szó, de kivétel nincs. Eb­ ben a gazdasági helyzetben a mérce min­ denkire egyformán érvényes — kommentálja az esetet a tsz-elnök. Reggel fél ötkor bekapcsolja a rádiót; mert hiába tartja a legnagyobb kockázati ténye­ zőnek az embert, az időjárás mégsem lehet mellékes. Hallgatja, aznapra m it ígér a m e­ teorológiai intézet. A város újjáépített terén a pad körül tu­ catnyi tizenéves szorong. Kora délutáni lan­ gyos szellő csimpaszkodik loboncaikba, csik­ Sulyok K atalin landozza a srácokat, akik ügyet sem vetnek rá, belemelegedtek játékukba. Snóbliznak. A tömzsi szőke a szóvivő, kotorászik rövid bőr­ kabátjának zsebében, hangosan csörgeti a pénzdarabokat. Ökölbe szorult kezek lendül­ nek előre, mint egy titkos eskü alkalmával. — Hét. — Ne röhögtess! Ez csak kettő. — Snóbli! — rikolt diadalittasan a szőke. A z utána következők elvetik korábbi tippjei­ ket, ajkaik lassú mozgása jelzi, hogy szá­ molnak. Végül kinyílnak a kezek. Senki nem talált. A szőke fiú izzadt tenyerében egyet­ len pénzdarabot szorongatott. A többiek rá­ néznek és lassan ocsúdnak. A blöff sikerült. Hahotában tör ki a társaság. Először nem értik a kérdést. Kockázat? Ez is valami hazárdjáték? Hányan kellenek hozzá? Dobókockával játsszák? Elmés kér­ déseket röppentenek fel vihorászva. — Én mindennap rengeteget kockáztatok. Tessék elképzelni. Sz.-ből járok be autóbusz­ szal. K i vagyok téve a közlekedési baleset veszélyének! Ha meg az órára nem készü­ lök, a fizikatanárunk kíváncsi kérdéseinek. Ebédkor az ételmérgezésnek, a tornaterem­ ben a bordatörésnek. A z egész életem egyet­ len nagy kockázat — hadarja sajnálkozva a negyedikes szakközépiskolás, s társai hirte­ lenjében nem is tudják, komolyan vegyék-e szavait. — Szerintem az a legnagyobb kockázat, amikor veszek két mozijegyet, s a csaj nem biztos, hogy eljön — hangzik az újabb vá­ lasz. — A zugpálinkafőzés! — Nekem az elégtelen, mert búcsúzhatok a heti zsebpénzemtől, s kétessé válik a nyárra beharangozott lengyelországi kirán­ dulás. . . — Kockázatos dolog az egyetemre jelent­ kezés is. A z ember hónapokig készül, kima­ rad a legjobb bulikból, elkerülik a barátai, szakít vele a barátnője, s még csak azt sem tudja biztosan, megéri-e vállalni az áldoza­ tot. S, ha nem vesznek fel? És jövőre sem? — kérdezi a társaságból az egyetlen rövid frizurás fiatalember. Kezében zavartan csör­ geti az aprót, félreérthetetlenül célozva arra, hogy mielőbb szeretnék folytatni kedvenc időtöltésüket. — Másra gondoltam. Komolyabbra. Mond­ juk egy ipari nagyüzemben mit takarhat ez a szó, vagy társadalmi méretekben? �Elhallgatnak és csodálkozva néznek, mint­ ha matematikaórán a legnehezebb képlet levezetésére szólították volna föl őket. A b.-i vállalat művezetője H. Sándor v i­ szont készséggel kitárja gondolatait. — Menjünk innen, a fülkébe! — kiabálja a hangzavarban. Kalapácsok puhognak, be­ leremegnek a csarnok zömök tartópillérei, csiszológépek egyengetik a fémvarratokat, A z ablaksor mellett hegesztőpisztoly szikrái rakétáznak, mintha feldíszített fenyőn gyúj­ tottak volna csillagszórót. Keskeny betonös­ vényen jutunk el a fémdobozig, amelynek szigetelt falai elnyelik a zajt. — Írják az újságok, harsogja a rádió, pártkongresszuson is hallhatta, aki figyelt: hatá­ rainkon túl úgy alakultak a dolgok, hogy ha tetszik, ha nem, saját bőrünkön is érezzük, Összébb kell húzni a nadrágszíjat, s törni a fejet, mit tehetünk, hogy a népgazdaság ki­ lábaljon a nehézségekből — magyarázza, s ledobja magáról poros kék köpenyét. A ka­ litkában nagy a hőség. — Szigorúbbak a közgazdasági szabályzók, takarékoskodnunk kell anyaggal, energiával, munkaerővel, de több és jobb terméket vár­ nak a gyártól, a dolgozók nagyobb jövedel­ met, nyereségrészesedést. . . Itt lép be a kockázat, mint annyit emlegetett fogalom! Elmondom én mit jelent, egy mondatban: olyat termeljünk, amiért sorban állnak a v i­ lágpiacon — mondja óvatos mosoly kíséreté­ ben, mintha arra gondolna, hol tart még eh­ hez képest a magyar ipar, a b.-i vállalat. — Ilyen egyszerű a recept? — Fenét! — legyint a levegőbe. — Ehhez feltételek kellenek. Sok pénz beruházásra, új gépekre, s a fejekben is tisztázni kell jó néhány dolgot. . . A művezető kuckójának maszatos üvegab­ lakán álmos legyek mászkálnak. Odaátról a csarnok panorámája tárulkozik elénk, mint­ ha a televízióban gyári riportfilm kísérő kép­ kockái peregnének. Vékony, szürke porfel­ hők szálldogálnak, villamos targoncák szán­ káznak a térbetonon. A z útnak kijelölt sza­ kasz mindkét oldalán munkások igyekeznek. Készülnek a rakodólapok, konténerek, bá­ nyai berendezések. Alumíniumból. — Nyugodtak vagyunk! — szögezi le H. — M ár a hatodik ötéves tervre is biztos piac­ cal rendelkezünk, s ezzel minimálisra csök­ kent az ésszerű kockázatvállalási kényszer. Ott nincs szükség merészségre, ahol évek­ kel előre képesek gondolkodni, felm érik a lehetőségeket, s persze megbízható partne­ rek. . . A megbízhatóság mércéje a határidők be­ tartása mellett a minőség. A szomszéd gyár­ ban már addig eljutottak, hogy a Svédor­ szágból érkezett alapanyagot minőségi kifo­ gás miatt visszaküldték. Ezzel vállalták a reszkírt, hogy esetleg elesnek egy szállító­ tól. De a svéd cég előtt még inkább növe­ kedett tekintélyük. — Újabb üzlet. Soron kívül kérték ötszáz Ikarus-autóbusz-ajtó készítését. Dehogy sze­ repelt ez éves tervünkben! A rugalmasság osztogatja a parancsokat, hogy akár havon­ ta más termék gyártására álljunk át. Ahogy a vevő óhajtja. Lehet akkor nálunk kocká­ zatról beszélni? — elmélkedik a művezető, s újra öltözködni kezd. Ú ton S. felé betoppanunk az n.-i ipari szö­ vetkezetbe. A falu közepén még a régi te­ lephely. Bokáig ér a sár, pedig hete, hogy szem csapadék nem hullott A z udvar szeg­ letében R. Lajos integet szaporán. Munkahe­ lye nem nagyobb háromszor négy méternél. A döngölt földpadlón ormótlan üst áll, ol­ vasztott fém rotyog benne. Alulról vastag falát lángnyelvek nyaldossák. R. betanított munkás, tizenhat éves kora óta dolgozik a szövetkezetben. — A Selejtet kotyvasztom — dünnyögi, s m egpiszkálja a kád különös tartalmát. — Nem dobunk ki egy kiló vasat sem, a MÉH- nek sem kótyavetyéljük el. Ha nem sikerült a termék, idezúdítják hozzám, ismét nyers­ anyag lesz belőle. . . A technológia század eleji, vicik-vacak, meglehet, attól is ősibb. Fazola Henrik kü­ lönb alkotmányban erjeszthette a vasat, de az n.-iek nem válogathatnak. Nincs miből. — A zt is mondhatnám: máról holnapra élünk! Hiánycikkeket gyártunk, ezt várja tőlünk a népgazdaság. A nagy ipari üzemek­ nek erre berendezkedni luxus lenne, s per­ sze nem is nyereséges. A z t hiszi nekünk az? — kesereg a szövetkezet elnöke. Fiatalember, nagy munkabírású, még a tavalyi szabadsá­ gát sem vette ki. — Főnök! A vasútra visszaküldtek egy vagon szeneskannát. Nem vették át? — állít be a műszaki vezető. — Mi az istenért! — fakad ki a másik. — Kaptunk értesítést? — Egy sort sem! A M Á V -tól szóltak. . . — Eredj, nézd m eg! — hangzik el az uta­ sítás. aztán az elnök újra felém fordul: — Ha nem kapunk pénzt érte, üres lesz a dol­ gozók fizetési borítékja. . . Az új telephelyet megyei támogatásból építették. Korszerű csarnok, de a gépek felszabadulás előttiek. A szövetkezet vezetői ki­ lincselnek, kérvényeket írnak segítségért. A műszaki szakemberek nem ajánlkoznak ilyen helyre. Hiányoznak is az ötletek, nem raj­ zanak okos kezdeményezések. Hogy jövőre mit termelnek, m ég sejtelmük sincs róla. A z n.-iek kockáztatnának — ha lenne mit! A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője említette, hogy a megyében található a kőműves kisiparo­ sok egynegyede. Közben a családiház-építők panaszkodnak, könyörögni kell, hogy valaki felhúzza a falakat. Leginkább a szabad szombaton, vasárnap maszekolók jöhetnek számításba. — Összeállunk öten-hatan, adjuk a siknyí­ keket is. Fixösszegben egyezünk meg. Mi is jó l járunk, a gazda is — avat be a kontár­ kodás részleteibe M. Kálmán, az állami épí­ tőipari vállalat kőművese. — És, ha feljelentik? Megrándul a válla. — Jelentsenek! Ennyit igazán vállalhatunk. . ., s persze van miből kifizetni. — Engem nem zavarnak a kontárok. M íg az ipart ki nem váltottam, magam is csinál­ tam. Nehogy azt higyje valaki, hogy az ipa­ rosnak fenékig tejfel az élete — mondja D. István. Mesékbe illő elképzelésekkel vágott neki, majd ő megvalósítja az igazi magánvállal­ kozást. Tervet szolgáltat, beszerzi az anya­ got, helyszínre fuvaroztatja, felépíti a házat, s aztán átadja a kulcsot, zsebrevágja a mun­ ka díját. Hamar elhervadtak reményei. — A z elején, egy hétvégi háznál vállaltam ezt a kockázatot. Ráfizettem, mert a szerve­ zés elvitte az időmet. A TÜZÉP-telepeken kinevettek, mit akarok én? Cementet? Ge­ rendát? Én meg csúszópénzt nem adok, így is akkora a rezsi, hogy alig marad belőle a családnak. Két állandó emberrel dolgoztam. Most egyedül, hét végére fogadok fel segítő­ ket. . . — Kontárokat? — Ühüm. No, ezért nem zavarnak engem! — jegyzi meg bölcselkedve, s a téglarakás­ hoz ütögeti a kanalat, hogy letisztogassa a habarcsmaradékoktól. Beesteledett. A z ő órá­ ja a nap állása. A megyeszékhelyen L.-t a legjobb villanyszerelőként emlegetik. Speciális gépekre sza­ kosodott, nem sajnálta a fáradságot, hogy az ehhez szükséges ismereteket elsajátítsa. ÁFÉSZ-ek, vendéglátóegységek kötöttek vele szerződést, híre háromszáz kilométerre is el­ jutott. Műhelyében kibelezett kávéfőzőgépek, színes vezetékdarabok, ellenállások szana­ szét. — Sok volt a munka! Belefáradtam — só­ hajtja. — Inkább átpártoltam az állatte­ nyésztésre. . . K ertje végében épített ólakat, gépesítette az etetést, kiszuperált személygépkocsin szál­ lította közületektől az ételmaradékot. A szomszédok bejelentésére a tanács felszá­ moltatta a hizlaldáját. Méregbe gurult, a vá ­ ros szélén egy elhagyott istállóban rendezke­ dett be, s évente több mint száz sertést ad le. — Irigyelnek, de fogalmuk sincs róla, mennyi vesződéssel jár. A rizikóról nem is beszélve. A z oltások több ezerbe kerülnek... Készülődik sertésfarmjára. Nyugdíjast fo­ gadott fel az állatok ellátására. Egyedül nem bírja. O. Józsefet az NSZK-ba küldték, tanul­ mányútra. Titokban pályázott a megbízatás­ ra, de a hír hallatán kissé elszontyolodott. Felesége benn feküdt a kórházban veszélyez­ tetett terhességgel. Elballagott dr. T. Györgyhöz, aki már hónapok óta kezelte az asszonyt. — Nyugodtan utazz el! Nem lesz semmi probléma — nyugtatta meg a nőgyógyász O.-t. — S, ha hazaérkezel, már egy kisfiú is gügyög rád. A z orvos akkoriban nehéz heteket élt át. A pját nemrégen fuvarozta fel a fővárosba kivizsgálásra. Mielőtt visszahozta volna, hosszasan elbeszélgetett kollégájával, aki tá­ jékoztatta, hogy az idős ember betegsége gyógyíthatatlan, s kevés ideje van hátra. T. sejtette, de nehezen akarta hinni. A kórház­ ban igyekezett mielőbb végezni dolgával, az­ tán rohant haza, hogy vigasztalja, jobb kedvre derítse édesapját. — Nyugi öreg, semmi baj! — biztatgatta elfojtva a benne dúló érzéseket. O.-nét naponta többször is meglátogatta. Nehezen viselte a terhességet, biztosak voltak benne, hogy a szülésnél komplikációk várhatók. M ég a férjének sem mondta meg, minek nyugtalankodjon külföldön. Éppen a röntgenfelvételeket hasonlítgatta, amikor asztalán csörgött a telefon. Remegő kézzel nyúlt utána, mintha előre tudta volna, miért keresik. — Meghalt apa. . . — suttogta egy elfo j­ tott hang a készülékbe. A doktorral megfor­ dult a szoba. Ú gy érezte, idegei felmondják a szolgálatot. Lenyelt két pirulát, és kába fejjel hazatámolygott. . . A temetés után infarktus gyanújával került ágyba. K ét nap múlva az esti órákban keresték a kórházból. Bocsánatkérések közepette tudat­ ták, hogy O.-nét bevitték a szülőszobába, s bár közölték vele T. doktor állapotát, kérte, hogy üzenjék meg neki, bízik benne. — M it csináltam volna? — kérdezi T. György az eset felidézésekor. — Feltápász­ kodtam, öltözködni kezdtem, bementem a kórházba. Átvetkőzött, bemosakodott. Kollégái figyel­ meztették: — Gyuri! Ilyen kockázatot nem vállalhatsz! Magad sem vagy egészséges. . . Felfeküdt az EKG-re. Állapotát kielégítő­ nek találták, besétált a szülőszobába. Ó.-nét egy mosollyal nyugalomra intette, az asz­ szony hálás pillantásokat vetett feléje. T. doktor érezte, egész testét forróság önti el. a verejtékcseppek keskeny patakokban futká­ roztak hátán. Végtagjait villamos szorongás járta át. „N em lesz semmi probléma” — is­ mételgette hangtalanul. A z egyik percben a szülő nő szívműködését nézte, a másikban sajátját ellenőrizte az elektrokardiográfon. Akkor könnyebbült meg, amikor felbőgött a kisfiú, s látta, hogy édesanyjának sincs sem­ mi baja. Kitántorgott a folyosóra. Hazavit­ ték. Mostanában a doktor, O. József és fia egymás mellett ülnek a labdarúgó-mérkőzé­ sen. M. Szabó Gyula 11 �Kormos tükörcserepek „ . . . mert semmi idő nem csiszol semmit hamissá az élet fontos sarka­ in.” Kormos István családtagjai, közeli barátai, neveltjei úgy vélhetik, hogy két hosszú év és annyi megrendítő bú­ csúztató után róla, érte szólni nincs, nem lehet jogom, hiszen „egyetemé­ nek” csak levelező hallgatója, s hét­ köznapjainak csak távoli tanúja vol­ tam. Mégis, miként a gyászoló gyüle­ kezetben hátul álló szegény rokon, el­ mondom, ami keveset életéről, halá­ láról és feltámadásáról tudok. Sorsát tükörben felvillantani nincs hatalmam, a lébényi szárnyasoltár versmását megfestenem, kifaragnom sem, csak annyit tehetek, hogy fölmu­ tatom ezt a három, bánattól kormos tükörcserepet, amelyek talán megőriz­ tek valamit belőle, aki — Fodor And­ rás Fülep-rekviemjének számomra rá. illő szavaival — „eleven arccal, ernye­ detlenül /jár föl-alá/ az én /időmben mindörökké” Hogy magammutogatássá ne fajul­ jon az első, még életéből származó emlék, s egyúttal megpróbáljam tá­ vol tartani a közelgő el lágyulást, hadd idézzek előljáróban néhány sort Pomo­ gáts Béla tanulmányából, amely a Napjainkban jelent meg: „... a fia­ tal költők.. . tőle tanulták meg a sza­ vak súlyát, a tiszta képek szeretetét.. M it adott, m it adhatott Kormos Ist­ ván, mint költő, mint mester nekik? Mindenekelőtt nyelvi biztonságot, azt, hogy a pontos szó, a pontos kép és a pontos versszerkezet a költészet soha el nem évülő követelményét jelenti. Követelményt, amely egyszersmind költői kultúra, sőt talán ennél is több: költői morál.” Egy ilyen költői morálleckét szeret­ nék itt felidézni. 1977 tavaszán három verset vittem Kormosnak a Móra K i­ adóba: a neki ajánlott „Károlym ajori muzsikusok” -at, a „Válasz Divinyi Mehmed írígyének” -et, s a „K ét mese két időben” címűt. Leültetett, s ideges fészkelődésemre ügyet sem vetve (a kevesek közé tartozott, akik a szerző jelenlétében is tudnak, sőt szeretnek verset olvasni!) belemerült gépiratban is mindig ákombákom írásaimba. Szép.. . — mondta a „Károlym ajo­ ri„-ra, majd minden átmenet nélkül megkérdezte: Mondja, horgászott már maga valaha? Pironkodva bevallottam, hogy horgászbotnak soha színét se lát­ tam, s a bolti halasmedencét is nagy ívben elkerülöm. M int kiderült, a harmadik vers, a „K é t mese két időben” apró, rejtett pontatlansága miatt faggatott. A z ere­ deti szöveg így hangzott: „citromkari­ kák úsztak /teámban néhanap/ Máshol-országból/ csalizott/ sárgahátú/ ha­ lak” Végül, némi keserves töprengések után rávezetett, mint egy kicsit együ­ gyű, de fejlődőképes óvodást, a hiba nyitjára. „Gondolkozzon” — biztatott türelmesen — „ . . . a halak csak dög­ lötten lebegnek a felszinen, vagy ha mégis élnek, akkor sem a hátukat mutogatják. Ráadásul a félbevágott citromkarika egyik oldalán olyan ke­ rek, mint egy ponty hasa.” Azóta sárgahasú citromhalak úsz­ nak a teámban, s a versben is, amely alá legszivesebben odaírnám: javítot­ ta: Kormos István. 12 A második, legfeketébb tükörcse­ rép már halála után akadt a kezem­ be. 1979. tavaszán a Gödöllői ÁFÉSZÁruházban, egy „L E É R TÉ K E LT” fel­ iratú kartondobozba hajítva találtam rá az „N. N. bolyongásai” piszkos, té­ pett, a végsőkig — tíz forintra — le ­ árazott példányára. Nagy László mű­ fordításkötete, a Sólymok vére és né­ hány elavult közgazdasági kiadvány társaságában. Utolsó huszasom felén — a többi útiköltségre kellett —, hazamentet­ tem az „N. N.” -t, az otthoni többi példány mellé, a másik kötetet fájó szívvel sorsára hagyva. Ekkor éreztem Kormos István halá­ lát először valóságnak, s ekkor érez­ tem először azt, hogy róla írnom előbb-utóbb elkerülhetetlen. Születék... kínzaték... m eghala..., s végül feltámada. Feltámadása halá­ la második évfordulóján történt, vagy ha korábban, számomra akkor lett bizonyosság. Éppen ma hat napja, hogy szülötte földén barangolva, azaz — kormosi pontossággal — , inkább rossz cipőben, hólyagos lábbal cso­ szogva-sántikálva, tanúja lehettem ma is világokat varázsoló hatalmá­ nak. Kezdem azzal, hogy a Kormos-emléktúra résztvevői sem gyászosak, sem ünnepélyesek nem voltak. A lébényi templom előtt jutott eszembe, hogy leginkább a „Canterbury mesék” vidám, csevegő zarándokaira emlé­ keztetünk, s az ő kedvéért, neki, az ő bravúros fordítását dramatizálva anekdotázunk-ágálunk a Szigetköz forgószínpadán. Kivételt talán csak a Héderváron töltött félóra jelentett. A romladozó kastély parkjában és szobáiban min­ denki elcsöndesedett kissé. Ott értettem meg, hirtelen-váratla­ nul, hogy halála nem-halál, mert ho­ gyan is lehetne halott, az, aki egyet­ len, mástól sose hallott szóösszetétel­ lel maradéktalanul képes feidézni egy valóságos színhelyet, ezúttal éppen a hédervári kastély szobáinak és kút­ szerű, belső udvarának tompa, sűrű növényi zöldjét. „ A megtalált mohahomály” ― ez lehetne a címe ennek a töredéknek. Ugyanaznap délelőtt, a testvéri köl­ tőbarát versértelmezését hallgatva még elhittem, hogy a mohahomály lehet a megcsodált mélytengeri fil­ mek zöldje, vagy a valóságban is lá­ tott óceán, ma azonban már tudom, hogy a „ Ház Normandiában” , és a jóval korábbi, több, mint egy évti­ zeddel a franciaországi élmények előtt született „Vallomás régholt köl­ tő hangján” mohahomálya a gyerek­ kori Atlantisz megmentett darabja, az öröklétbe emelt Hédervár. S ha a le­ bombázott pesti bérház udvarának (Egy hajdan elrepült ház), „kenyér, kenyér, kenyeret” kiabáló biciklis pékje a távoli otthon hírnökeként fel­ bukkanhat a normandiai dombok élén, miért ne költözhetne a dunán­ túli kastély szobáinak szorongó, nosz­ talgikus homálya egy szerelmi tragé­ diát vagy legalábbis elválást sejtető tengerparti ház falai közé? Meggyő­ ződésem, s az előbbi állítást megerő­ síti egyben, hogy a normandiai vers „igen, sohá” -t suhogó, baljós denevé­ rei ugyancsak innen, az Estével és a szerelemmel való első találkozások színhelyéről röpültek át francia föld­ re... Ha e három tükörcserepet nem csi­ szolta hamissá az idő, az is egyedül az élő Kormos István érdeme; amit írtam és írunk, egykor volt kölkei, lehet suta és (töredékes, mint ez a né­ hány sor, de pontatlan és hazug soha. Köszönjük. Petrőczi Éva �Veres János Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jő, véremnek éppen ez való — fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok — Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodók, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozók, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, nyüstölőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ― ― ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták s hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat ― ― Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatók, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fe n e k é n ― ― Gyümölcsbe mohón h a r p ók, ingnyakon rúzsfoltot hagyók, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, tüzesen tündököljetek, s őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok Magányom Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. Jácintot viszel Elmégy hát te is, cimborám, hangod az alkony elragadja, illettünk egymáshoz, akár a törött korsó két darabja. Mily tömegvonzás titkai rendeltek mellém? milyen árnyak? öröm volt lépted hallani, szívedtől nyerni olajágat. Szerencsénk nem volt, csak borunk — ha tellett rá —, s egy lány szavára aranyba vonta homlokunk a képzelet vad boszorkánya. Sasokkal egyálmúk vagyunk, s görcsben pihentünk, mint a bénák, hű csőszként őrizte agyunk a legjobb ősök hagyatékát. Országunk volt a zsenge rét, az est kitárta pipacsfátylát, köszöntek sudár jegenyék, lila felhőkre kúszó fáklyák. Nem néztük zöldnek, ami kék, vérünk morzsáért nem esengett, a rózsa tömött, szép fejét kértük s tág, parttalan szerelmet. Billegtek ezüst levelek, szellő tolult a rétre hűsen, a vízen fény-híd remegett, s mögöttünk Villon járt a fűben. Éjfélkor régi rémmesék vijjogták be a hamvas csendet, üregek nyíltak szerteszét, mész-színű gőzük ránk-sistergett. S mint forróövi vadvirág, mit pokolszívű sugár éget, úgy nőttek bennünk új csírák, újnál is újabb tünemények. Most útrakelsz, hív kékes éj, jácintot viszel kék szemedben, kívánom: biztos célhoz érj, sebek rózsája ne keressen. Sarat ritkít a lópata, fekete varjú száll fölöttem, utánad nézek, mint a fa, mely megreszket a fehér ködben. Petrőczi Éva Rozmaring Nekem nem a pálma, a halk-szelíd, de az illatos-szúrós rozmaring a húsvéti feltámadás virága. Hogy el ne hagyjon a megharcolt kegyelem, rozmaring, cserépnyi kertem Életfája, maradj velem. Zonda Tamás Kirándulás háborús helyekre (Káprások) Dombok, varjak beszélhettek ez már a béke, fűszálakba hajolva hallgathatom most elvert idejű fényképek sárga meséit. Ez már a nap melege nem a torkolattüzeké a futóárkok vonása is csak gondolat zubbonyokat viasz koponyákat is hiába keres a hajnal hűs zúzmarával. De emlékszem gyermekkoromra itt még megbotlottunk a kiálló kezekben, csorba fegyverekben és az árkok torka skalpokkal aknákkal terhesen leselkedett felhőtlen lépteinkre. De a pattanó idő szallaga nem múlik homlokomról: azok a kezek még kinyúlnak, divatos cipőm után néznek elhiszik fanyar csalánba temetkező arcomat a varjak szememet kívánják s kedvemet bodza-virágok pergetik kormos nedveikben... Ezen a sustorgó szitáló mézünnepélyen mondom: legyen rendezett a dolgunk de nem szerkesztett, kimért, a boldogság feszes, nyugtalan ahogy a Káprások nyugalma is a béke és a pusztulás összege. 13 �Laczkó Pál Sza lmakomiszár M. múlt századi magyar drámaköltő — kinek Tragédiáját minden magyar színpadi mű közül a legtöbb nyelvre fordítot­ ták le — apokrif elmélkedései, Pestre, az 1861. évi országgyű­ lésre utaztában, ahol is a felirat vagy határozat kérdésében, valamint a nemzetiségek ügyében készül gyújtó hatású szó­ noklatra; följegyezték, milyen eredménnyel, de hol vannak már tőlünk — Kedves Olvasó! — azok az idők. Mottó: „De legalább céljaink legyenek na­ gyok.” (Bretter György) I. álom megint álom Én Endymion kegyeltje zajgás, kuszált képeit; eloldódni; kötetlenül; Ismeretlen meghatározottságban lebegve; bár itt is bizonyos törvények szerint, miket sejteni vélsz de nem mondatnak ki — az álom titkolód­ zása. Rejtve elölünk a törvény, miközben biztos tudomásunk van hatásáról, az erőről, amely most vákuumot teremt, lebegtet, s nem engedi fellebbenteni a képek kárpitját. Mintha tarkód mögött játszódnának az események, de te csak az árnyékát látnád. Mint megbomlott teátrumi színjáték. Boldog révület mégis. Mert az egész ellenőrzésed alatt, mintha a kakasülő magasá­ ból néznéd. De te más vagy mint a többi néző: inkognitód titka — az alant folyó játék irányítása. Magad sem tudod hogyan, de a szálak mind a te kezedben csomósodnak, holott alant te is ott vagy a játékban. Alteregód az, vagy te magad? te, Endymion kinzottja, misztikus, spirituális kettőződésben; hisz’ álmodik amaz is, mint én itt. Legyetek éberek — óv a görög, míg maga is az álmára figyel, s mondom én is, bár nem szabadulhatok. Becs­ vágyam is más. Nem tudhatom, milyen e fércelés, becséről most tisztába jönnék. A színészek értik a mesterségüket, a játék emelkedett, a közönség még várakozik. Még minden lehet: bukás is, babér is. Mégsem itt kellene ül­ nöm. Nem látom a színpad mélyét. Előrehajlok. Megcsap a földszinti tö­ meg kipárolgása. A színpadkép pedig, hiába erőltetem a tekintetemet, szö­ kik, szakadozik, foszlik, enyész. Mint mindig, ha az álom akarása ébresztett fel. Azazhogy álmot látni, s ilyen figyelemmel tapadni a lidércképekre. csak ébredés lehet. Nem tudni, mióta van ébrenlét és nem álom; s nem fantázi­ álás-e, ámolygó természetem kedélyes demonstrációja. S mi az álom, most, hogy a k ültárgyak szigorúsága rám tekint, s a gyengeség kezemben, meg a kéjes fájdalom hol u jjcsontjaim izesülnek, ma­ gamra eszméltetnek. Mi, ha nem az éteribb elem lelkünkből? Szublimált élet, melyből erőm még nem költözött vissza belém. Ez az erőtlenség reggelente. A z akaratlanul felnyíló szem. Ébredésed, kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. Óra. Kandalló. Hideg hamu. Karosszék. Megváltónk képe. E szűk határú lét a bizonyság, hogy nem álmodik bennünket valaki? A z élet is, mint az álom. Egy földi enyészet, melyben minden vész, minden elenyész, de vannak álmaink. Ideál? Reál? Nem jutok közelebb magamhoz. Feljegyzéseim, céduláim között akár egy is, magamról készült-e? A köl­ tőietlen reggel sugarainál milyen dőreség felhalmozott j egyzeteim haszon­ talan tömege. Szükségtelenek egytől egyig. Miért kellenének a tenger sós ízéről; az algákról; a Patagóniában találtatott vízözön előtti rösnyögről; majmok közt legtökéletesebb az orángután; sphinx ligustri fagyalfán termő hernyó; a Memnóniumban egy szobor 50, másik 55, harmadik 75 láb magas és válla közt 25 láb; csak a mi napszisztémánk 493, 204 □ mérföldet fog el, az első fix csil­ lagok 4 miljomszor m iljom mérföldre vannak, s a legközelebbi csillagcso­ porthoz a napfény, mely hozzánk 8 perc és 13 másodperc alatt ér 20 m iljom mérföldön, oda csak 9000 év múlva érne. 1861 plusz 9000 év.... Dőreség minden. Mégis: kibékülésem a világgal. Vissza kellett ehhez találnom a bájleplű múltba. És a gyerekeim nélkül sikerülhetett volna-e? Különös: az összebékülés a gyönyör felől. G yerekfővel a nevetésem, attól, hogy egyik pillanatról a másikra láttam. Édes mama még nem volt az ágyamnál, hamarabb ébredtem, mint számí­ tották. Mintha ekkor döbbennék szobám látására először. Forró és édes érzet ömlött el rajtami, kipenderített fekhelyemről, öltőzésre is alig hagyott időt, ismeretlen vonzás gyakorolt rám hatást, s ragadott magával. Senkit nem találtam, mintha kihalt volna a kastély, csak egy cselédet, amint va­ salt. Felébredt az úrfi? — megállapította inkább, mint kérdezte, azzal új­ ból hátat fordított, vízzel hintette be a fehér lepedőt, majd a forró vas alatt sercegve enyészett párává a víz, s mindent betöltött a szél szárította fehér anyag vasalt szaga, meg a faszéné. Ébredés utáni érzetem nőtt, nem fogyatkozott, űzött tovább, végig a folyosón, ki az udvarra. A lépcsőn el­ bájolva torpantam meg — egyáltalán: az egyre növekvő hevület és a több­ szöri megtorpanás, majd elragadtatott nekilódulás él bennem valójában, mint a gyerekkori emlék váza —, az októberi idő beállt egyensúlya, a park bok­ rainak, fáinak, rejtekhelyeimnek pompája, amely mégis a szomorúság meg­ magyarázhatatlan vetületével állt az időben, nyűgözött le. Gazdagság és bőség olyan fokon, hogy nem győzöm számba venni. Mintha karácsonyi han­ gulattal nem győznék betelni. A világ örök karácsonyi hangulata. Millió teremtmény mérhetetlen nagy világa. Majd tovább, és még most sem akad­ tam rá senkire. Aztán a cselédek udvarrészében az a tót menyecske, amint mélyen benyúl a kemencébe a hosszú nyelű lapáttal és a domború, szántás­ barna kenyereket sorra kihúzza, két melle közé szorítja mindegyiket az élével, s a patyolatfehér libaszárnnyal lesepri róluk a hamut, a libaszárnyak­ kal, amit ha csak tehettem, elcsentem, s Ikaruszként magamra kötöztem. Néztem, amint sorra lesepri mind, majd katonásan a kenyérabroszra helyezi, s ekkor keresztet vet rájuk, míg velem egykorú lánya a félig égett fadara­ bokkal babrál, már könyékig fekete, orra körül csupa maszat, fölnéz rám, elmosolyodik, én is mosolygok, majd visszatarthatatlanul kacagok. Az anyja kezében megáll a libaszárny, lányára néz, majd rám. A lány még tétován mosolyog, aztán ő is csak néz, mint az anyja. Én pedig kacagok, túlárad bennem a látvány, de még érzem, hogy van tovább is, ez még nem a 14 végpont. Meghallom édes mama hangját: Em iii! Emim! Szaladok feléje, ö kitárja a karját, érzem amint futás közben megpattan bennem a kacagás és túlcsordul örömem. „M a chére Mére” . Mire édes mama magához ölel, már zokogok, pedig boldog vagyok. Hirtelen megértem, hogy porszem vagyok, s bújnék még jobban édes mamához, ö azonban most már távol tart magá­ tól, aggódva kutatja arcom; tanácstalanságában ismételgeti: Emim! Édes. jó Emim! Emim! De nem engedi, hogy belésímuljak, pontosan tudni akarja, mi is történt velem. A tót menyecskére gyanakszik. Vagy a kislányra. Anya és lánya megszeppenve néznek bennünket, majd a lány magához veszi a kemencepadkáról a bátyja kukoricászárból készült hegedűjét és szó nélkül ne­ kem adja. A z anyja magához rántja a kislányt és többször a kezére ver. A z sírás nélkül elszalad, tudom, hogy hová bújik, ott fog majd szipogni a búvóhelyünkön. Édes mama most már magához ölelne, de én ellököm a kezét, és már nem sírok, hanem dühös vagyok. Em im ! Édes, jó Em im ! Véletlenül meglököm a deszkát, amin a kenyerek sorakoznak, azok pedig mint a kisbolygók, szétgörögnek, egy a lábam közé keveredik, futtomban elvágódom. Édes mama felemel, most már tehetetlen dühömben sírok. Kezét a homlokomra teszi, megrémül. Lefektet, s napokig fel sem kelhetek. Szégyen, mardosó szégyen sokáig. A lány előtt. Anyám miatt. A gyönyörködés mégis onnan. Fontenelle-jel: a természet műveiben megnyilvánuló végtelen változatos­ ság. Egyensúly. Nyugvópontra jutott lelkem. Mégis örökké ez az inga: id e á lreál; ideál—reál. Talán az ilyen emlékeket kellene? Románt mégis? Á lmaimból se semmit. Valakinek az álmát mégis. Szontághtól? Vagy táblabirói adoma a megyeházán? Ott ennél vaskosabbat is. A börtön szűk körében ilyen álmok felmondása. A fé rfi nyomorúsága a természetétől: mártírból kamasz újra mind. Egy ilyen Selénétől kegyes hajnal után, amikor a nedvességfolt köldö­ kömre hűlt a cella virradati hidegében, valaki: „E gy ember álmodá. hogy bűvös gyűrűt kapott egy tündértől, m ely neje hűségét biztosítja, felébredt, s ujja nejének bizonyos testrészében volt.” Hanyat fordulva. A test. A testem. Kiterítve. A csontváz rendszere. A bokám körül ugyanaz az édeskés fájdalom, mint ujjperceimben. Összebékülve a fájdalommal. Összebékülve a testemmel: anyag, m ely figyelmem tárgya. Hanyatt mindig szorongás. A lapockának, a bordák páncélzatának, a csi­ golyák törékeny láncának, a medencék áldozati edényének, lábszáraknak ugyan megnyugvás. Végső nyugalmi helyzet. A halál helyzete. A z anyag helyzete. A nőé. Kettéválás: míg csontjaim pihennek, s kellemességük, mint gyógyvizes fürdőé, addig légjárataim kellemetlenkedése, orrom eltömődése, a nyitott szájon át beáramló lég, mintha pelyvát nyelnék, minden részecskéjében szúr, melltájéki tompa fájdalom, szívem a fülemben dobol. Sajgás megint. Létezésem jele. Oldalra fordulva: a magzat biztonsága. Önmagam melege. Nyugodt légzés. Torkom nem kapar úgy. Orromon át szabadabban jár a lég. Az emlékezet nélküli létből, kikutathatatlan hajdankori létemből ebben a pozícióban ébredés enmagamra. A fekvések emléke, A violaszörp — köhö­ gés ellen — örökké üvegcsében az ágyam mellett. A z édessége, ahogy szét­ ömlik kívánság nélküli ínyemen. Mindnyájan Adámok vagyunk. Mérőónom a múltba, mintha nem is magamban függne alá. A befejezettség mámora tart még. Meddig hihetem még, hogy nagyra jutottam? Ez az álom is; dőreség, tudom, Írni a Mózest, befejezni, míg a másik sorsa el nem dől. Mert visszavet majd. Tudni, hogy porosodik majd az Akadémia levél­ tárában. Mint a forradalom előtt a Herkules és Deanére; vagy a Mária ki­ rálynő. Dicsvágy feszítene, mi a legutolsó tollforgató szerint is a költészet leg­ főbb sarkallója, ahogy ifjúságom idején tudtuk? Még hiszem, hogy ez most másforma mű, mint rendesen színműveink. Még érzem, hogy egy félreértés nevetségessé teheti, egy helyes felfogás naggyá. Benne bízhatom, benne kell bíznom, akit magát is pályadíj emelt naggyá. Függeni mástól. Szabad létemre. Mások ítélete. Én, az eminens. Metaphisikából 2. eminens. Lónyai utánam 14-gyel, Be­ nitzky 12-vel, Boronkay 9-cel. A históriából Balassa közscandalumra ő. A hű gyermek. Ma chére M ére! Ma chére Pére ! Igen búsított leveled, melyben kételkedsz iparkodásomon, midőn mégis egy a célom: néked megelégedésedre lenni, és valóban a pénzt nem hasz­ talan költeni. A tegnapi álom kitisztultabb, mint ez a mai. Gyalogszerrel fölfelé a mélyútban, két oldalt omladozó löszpartok, aká­ cok föltáruló gyökérzete, titokzatos üregek, homály; a kaptató végén a lombok alagútjának torkában az ég. Csizmám elmerül a homokban, mintha iszapban. Szinte egy helyben. A gyökérindák mozgolódnak, kapaszkodót ke­ resnek. Erőfeszítésem már emberfeletti, de nem kétségbeesett. Fennsíkra érek, gabonatábla sárgája, nyugalma, ameddig a szem ellát. Kocsiút szeli ketté, zárt kocsi halad rajta. Kiderül, hogy azután igyekszem. Nekirugasz­ kodom, felemelkedem, s máris a levegőég magasából látom a hullámzó ga­ bonatáblát, mintha tengert néznék kiálló szirtfokról. Repülök, egyenletes csapásokkal. A kocsi megáll, kiszáll belőle valaki. Nem fölötte repülök át, hanem tisztelettudóan kissé balra letérek a kocsi nyomvonaláról, majd a lovak előtt újból az út fölé és szállok tovább. Viszont mintha mellette állnék, úgy látom és hallom, amint leveszi cilinderét — ügyetlenül áll rajta, mint homlokon a sarkantyú, és kézbevéve se igen tud mit kezdeni vele s most fedetlen fővel látszik, hogy egyszerű és csendes falusi ember — majd azt mondja megfontolás után: „Jól tempóz” . És ez a legnagyobb dicséret, amit valaha kiejtett a száján. Akkor már tudom, hogy ez Arany. Boldog izgalom­ mal úszom a levegőben, Gyarmat felé, a szűgyi gabonatáblák fölött. Fel hát! Kijutni magamból. Mikor szántam mostanában ennyi időt magamra? Fel hát! Hosszú még az út. volt-e már félteni valóbb útipoggyászom? Mi lényed két sarkköve, összezárva, hordozhatóan. Egyensúly. Kedélyed ingamozgása megszüntetve. A házküszöbön túl — ezek hírmondóim. Ködalkotás — elfújja az elmúlás szele. A z enyészetből a költészet is szívvilágod vajh m ily csekélyke részét menti ki. Éned zárt egyéniségét hol leled föl? Melyikben inkább? A költészetben-é vagy, a szónoklatban? Távol jutottál magadtól. Levés és enyészet közt tett és mű. Á m egyik­ ben sem leled föl lényed, s amúgy is dőreség mindkettő. Mégis. A közönséges mindennapi élet apró nyűgei olyannyira jelentősekké let­ tek, hogy már-már korszellemként kínálták magokat. Dőre földi gondok a tisztább szellemiség helyett. �Szellemvoltunkban jelen lenni a világban. Így hinni magunkat a legmagasabbra is méltónak. Így közeledni, hogy megnyíljék előttünk, ami eddig merev és kemény volt, hogy zava­ runk elmúljék a világállapot láttán, s ne essünk áldozatul a percnek; hogy a szellem proteuszi alakváltásainak méltó lakhelyül kínálkozhas­ sunk. II. Kimozdulni. Úton lenni. Az otthon küszöbén innen előbb-utóbb melankolikus gyászgondolatok. Megáporodott önmagunk. Mozgás. Életzaj. Csillámló mezőség. A lovak prüszkölése a felszálló harmattól, horkanásaik a nedvesség érzetében, a tavaszi nap ígéretes özöne alatt. Pitypang ártatlan buzogánya. Kutyatej napmelegtől nyíló ernyője. Vad­ rózsa. Bíbicsírás. A z ártér szárnyasoktól sodrozódó víztükre. Salátaboglár­ kák szívderítő sárgája. Héja az vagy karvaly? Ott szitál a célpontja fölött, majd alattomos ár­ nyéka átlendül a szántók fölé. A tavasz csábos ígéretországa fölött, az otthonos kék ég alatt ott a fenyegetés. A m űforma szigorú összecsengése a valóság két végpontja kö­ zött. A természet ritka együttérzése velünk? Vagy rejtelmes példabeszéd? Hiszen a zöld ligetet vesszük inkább tudomásul, a fűzek szeleverdi kikelet­ jét, az ébredés paradicsomi lugasát. Ma már tartózkodásod. Tudástól fékezett rajongás, Mégis a tél alatt prózaivá aszott lelkünk nedvdúsulása. Leróhatatlan hála visszafogott érzülete. A z ifjú lélek azonosu­ lási vágya ilyenkor. A lélek expanziója: magam a világ helyén. Mintha a magad teremtmé­ nye lenne minden, szétosztódván a világban, egy vagy azzal, s nem tudod még, hol vannak határaid. A tót lányka sírása és az ezt befoglaló élmé­ nyed lett volna az első figyelmeztetés? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? A nem-tudásra? Hányszor űzettél ki, amíg lelked e fennsíkjára kijutottál? Kezdetben még semmit sem tudsz. Am i fáj, az fáj, ami kellemes, az kellemes. Pedig a fájdalomból és a kellemességből már gyanút kellene fo g ­ nod. Még nem, még semmit sem. Aztán a szégyen. Először talán a szé­ gyen. A szégyen tudomásodra hozza a testedet. Felsejlenek a határaid. Ettől kezdve másként fájlalsz, másként érzesz. Első kiűzetés: a határok közé szorított lélek nosztalgiája. A z emberi élet üres rámái a határtalanság után. A rád nehezedő komor érzelem: melancholia. Rád keményedik. Érzéketlennek tartanak már, s nagyon is romantikus vagyok; bajod, hogy soha nem találod, ki megért. Majd a másik test. A nő. A sóvárgásban visszatérő nem-tudás. Az a bál. A gyertyák remegő lángja. Valaminő eszme is a lángról, az anyagtalanságról. Fel is jegyeztem. „N ézze az ifjú Madáchot! Orcái krétafehérek, de a szeme ég.” „A zt beszélik, könyvmoly. Ráment a melle az örökös görnyedésre.” „Ugyan, kedvesem! Hová tette a szemét? Látszik, hogy a szezon elején tartunk! Tüzet fogott az ifjú ! Biztosíthatom, kedvesem, hogy a farsang alatt keveset fog belélegezni a könyvtárszobák gyilkos porából.” „ Ma chér! Ne mondja! És ki a kicsike?” Ki is? K i is? Emlékezhetünk-e a múlt állapotra? Az átélt tapasztalat meghaladhatat­ lan homályossága. A sóvárgás kéje. Fájdalom és kellem. A hasonlíthatatlan édesség egész testedben. A test van. Test vagytok, mondod később. Mire ezt megtanulni véled — hisz’ rossz tudás ez, m ert a lokalizálhatatlan édesség, amely az emlékekkel visszajár, meg az álom, az álmok mást őriznek —, felperzselődik a lugas. Második kiűzetésed: apad és tetőzik a vágy. Telik és fogy a hold: ennyi a második? Nem. Ebben több áldozat volt. Orvosi rendeleteknél fogva — torkom gyakori gyengélkedése miatt —, ál­ lapotom leköszönni késztet... Sréter dicsérete akkor már oly távoli. Becsülete és hazaszeretete a koresz­ méktől érintetlenül is dicséretet tolt volna a nyelvére. Önhittségemben nem mértem vékával az iránta való becsülésem. Pestet hoztam magamban. A zajgást. Koreszméket. Gyarmaton helyette a táblabírói pipafüstöt felkavaró önérdek. Vagy a helyi termésű cinizmus, amely ma ismét dívó magatartássá növekszik. Ne vonultam volna ki a vármegyeházáról egy délibáb igézetében? A lu­ gas csábképe magához vont. Választásnak hittem. Önerőm demonstrációjának. Nagykorúságomnak. Mert fölleltem. Valóban. Pedig akkor már a forradalom szele. Más érzékel­ te? Érzékelhette valaki akkor már? Tenyészni kis körödnek lágy ölében. Vesztegelni nincs időnk, mert az idő fejünkre nő. Iparegyesület. Honleányok, csak honi kelmét viseljetek. Méltóztassanak magokat alakítani. Nyerstermékeink tömérdekek, gyártmányokká alakítva a népesség nagy részét fedezhetnénk kényelmi cikkekkel, s megszerzésükre a feldolgozás költ­ ségei által módot nyújthatnának a szegényebbeknek is. A tapasztalás még hátra volt. A kétség, mint felhő árnya a termőföld fölött, olykor átvonult a nyugal­ mon. III. Két gyermek gyanútlanul együtt, az önállóság mámorában. A z édes jelen­ ben egymás szemében látni a dicsfényt. Tükör és visszhang: a határtalanság elvesztése. De még nincs róla tudomásunk. A vágyakozás teljessége után kettős meghatározottságban: család, s tu­ lajdon. De messze még az eszmélés. Még büszkeség és nagy tervek. A z erő érzete. Pedig csupán a boldogság tagolatlansága. Hisz’ család-e már a telhetetle­ nül újból és újból megújuló vágy zabolátlan csatangolásainak tere? Tulaj­ don-e, amelyben tapasztalt kasznárunk kedvünkre enged belekapni hol ebbe, hol abba. mert látja, hogy passió az, s nem a gazda jószágot termőre bíró erős keze, tudván, hogy végül rámarad minden; játékunk rendbe tenni is? A halál sem ijeszt most. Jó lenne halni így, kettős halált; a halál bo­ rostyánjában konzerválódna örök időkre boldogságunk; mint a fenyőgyantá­ ba ragadt rovarok. A halálvágy, amelynek gondolatát még megosztom. Minő meglepetés: kéjét, s kéjem szítom vele. Első nyarunk után az ősz. Les ránk a lehangolás. A z emberi élet üres rámáit már kitapogattuk, de még nem tudjuk mit érintettek ujjaink. Koraőszi esti sétánk. Mintha gyereket vezetgetnék. Mintha jóval idősebb lennék. Már Lónyayné is ezért. Menyus más kedély. Koravén vagyok. Napjaink száma nem szolgál ehhez mértékegységül. A lig huszonhárom év. Ő mellettem a tizennyolc évével. Megborzongott. Én már tizennyolc éve­ sen is mint huszonhárommal. Már hazafelé a Messzelátó dombról. A harmat lassúdan épp a mezőre szállt. A völgyből jobbágyaink életzaja az alkonyat­ tól megszűrten hatolt fel hozzánk. A dombhajlat eltakarta előlünk gulibáikat. A z ebek csaholása, kései hazatérők kaszapengése, gyermekével pörölő anya hangja jelezte csupán, hogy alant láthatatlanul, szent egyszerűségben, bol­ dog kis világ tenyész. A fűzfavesszőből font kapuk mögött sós kenyeret vesz­ nek magukhoz és mázos bögrékből oltják szomjukat. A hegyélről, kis temp­ lomunkból, harangszó úszott felénk a völgyön át, majd elhalt, mintha az alant megülő köddel terült volna szét. Távolról a miklóspusztai kövér juhnyáj kolompszava szállt. Még kint legeltek volna? Rövid ideig tilinkó szólt, majd gazdája meggondolta magát. A z állatok tüsszögése néha úgy hallatszott, mint­ ha közvetlenül a nyomunkban járnának. Mire a vén hárs alá értünk, nőm szoknyája a fodráig felszedte a füvek nedvességét. Épp jött föl a hold. Befűttettük, de nem siettünk. A kúriadomb magasában egyvonalban áll­ tunk a Holddal. A kezdődő őszi színpompa elenyészett körülünk. Arcunk egyszerre emeltük az éjszakai égboltra titokzatosan feljövő holdkoronggal. Könnyebben öltöztem mint ő, csontomig hatolt a hűvösség. Mégsem vontam magamhoz. Pedig kívántam, hogy különállásunkra úgy boruljon rá az est, miként a világ színeire, amelyek visszatérnek őseredetük békéjébe, a sötét­ ségbe. Vállkendőjét a fejére tette, baljával álla alatt összefogta, szabadon maradt jobbját a vállamra tette. Mint tükröket, fordítottuk arcunkat a hold felé, s ebben az együttlétben és mégis különállásban, azonos és mégis kettős sejtésben lényünk határoltsága csalókán olvadozni kezdett. A hold ibolya­ színnel öntötte el az eget. majd gyöngyházfényűre változott. Ébredezett az éjszaka, megelevenedni látszott a sötétség, s ekkor hirtelen ráláttam ma­ gunkra hátulról, amint felrajzolódunk az égre, a meggyötört ágazatú vén hárs­ sal együtt, s sziluettünk élesen elválik egymástól, miközben a fogyásnak in­ dult hold jobb felőli oldalán árnyék jelenik meg, majd a hold mályvaszínű­ re ég. Ott álltunk két világ határán, párhuzamos életek, hátunkon sötétség, arcunkon homályló holdfény. Ekkor már vacogtam. Megrémült. Még lefektetett, betakargatott. Aztán erőnek erejével sem tudtam összeszorítani a számat. Állam elszabadult, dob­ pergés gyorsaságával kocolódott a fogam. Hasizmomba görnyesztő rángás állt, egész testemen úrrá lett a hideglelés. Már nem számított, hogy ott áll, és táguló pupillákkal hátrál, majd kezével és hátával az ajtónak tapad és sikolt, hisztérikusan sikolt, ahogy a torkán kifér; nem számított csak a ma­ gam küzdelme, amint akaratommal megpróbáltam j elen lenni az ellenáll­ hatatlanul rángó testben, am ely az ő szemében én voltam, de én nem hi­ hettem magamat magamnak, míg kudarcaim magamra nem ébresztettek, s ettől kezdve átadtam magam a remegésnek, rángatózásnak, némileg még meg is békélv e, hisz’ már akaratom nem volt, csak a szégyen; s a szégyen a tehetetlenség békéje. Megnyugvásomat enyhe láz követte, majd a megkívánás. Kiszolgált. Távoli volt, mint a hold. Később is. Mintha figyelt volna. Végre, ismétlődő kudarcaim után, egy éjjelen, felnevetetett és eltolt ma­ gától. A z arcába néztem: asszony volt, a tudás csalfa hitével. IV. Voltam-e kifosztottabb? E tákolmányt, mit az élet csúcsának nevezünk, mi földindulás döntötte le ilyen könnyen? A mesterember önhittsége. A megmunkálandó anyagot az esztergályos ma­ sinába fogjuk. Tudjuk, mit akarunk — mondjuk borstartót — ennek meg­ felelően választottuk ki a fát. Nekilátunk, s a saját ügyességünkön k ívül aligha akadályozhat meg más a megvalósításban. A z akaratot is ilyen esztergályos masinának hisszük ifjan, amely alakít­ hatóan fogja közre az életet. A z élet azonban kitér, meghátrál, oldalra lép, s mi űzzük, hajtjuk megszállottan, míg egy napon döbbenten állunk meg az élet köde előtt. Önhittségünk megtöretve; útunk sors már és nem vá­ lasztás. És menhely sincs. Minden csupa dőre konstrukció, hogy élni tudjunk. Sorra mind összeomlik. Sokszor még mielőtt épitőállványunk felhúznánk. Útunk mentén emlékeztető romok, mint végvárak védvonala, csak azt nem tudjuk, hol van birodalmunk. Kedélyed örök ingázása: a lugas-eszmény szűk látkörében csók, mámor, viráglét, m enhely; ura vagy világodnak, tiéd az erő, az ész, nőd, gyermeked részéről a szeretet; majd a sejtés, hogy többre vagy hivatott, szellemed, e nyugtalan erő fo ly ­ tonosan úgy érzi magát az idevarázsolt Éden öröm-bokrai között, mintha le­ fokoznák. Szellemed beleszorul ebbe a gyámkodó enyelgésbe, térre vágyik, szabad portyákra. Hőssé vágynál lenni? Kiért? Kikért? És ez a rablólovag-Iét? Kicsapni időről időre a titkos menhelyről, aratni győzelmet, megtérni zsákmánnyal és sebekkel, nyugodni hosszú évszakokon át, úgy élni az időben, ahogyan sebünk heggedése és gyomrunk megkívánja. Hát ez a kúriás világ, e táblabíró nemzet nem így él-e? Legfeljebb kívülbelül rom zordon fellegvárak helyett tarjagos falú kúriákban; túlméretezett kéjlakokban, mi t parknak nevezett, ember által bújává tett másodtermészet rejt a világ elől. Hát nem miattatok vonultam-e vissza? Sréter halála után láttam-e körü­ lőttem mást, mint leplezetlen önérdeket? A torkom, persze, igen, a torkom. Ahogy Doktor Bajtner is rámparancsolt. És a rudnói csodaember (mint a babonás, aligkeresztény jobbágyaim, én a tanult, egy ilyenhez, a tudo­ mányok korában): ha vas egészséget akarok, tegyek le szellemem nyughatat­ lanságáról. Ijedt kisfiúként, mint akinek játékát elrontották, menekülés rohanvást a menhelyre, amit Édes Mama már jó előre puhára bélelt. Egészség vagy szellemem nyughatatlansága. Volt a szemében valami, ami Bajtnerék németes fontoskodásánál több­ ről üzent. Ismeretlen eredetű tudásról. Megtanulhatatlan tudásról. Föld-ere­ detű tudásról. Mintha minden tudományok nevetséges volta az orvosokba szorult volna általa. Fűzöld íriszében négerbarna rózsamagok úszkáltak. Átható pillantás. Tökéletes bizalmam a kotyvaléka iránt, amit szorgalmasan el is fogyasz­ tottam. Hiszen a nagy Kossuth is járt nála és nemzetünk számos jelese. Én tartottam volna be egyes-egyedül a legutolsó szóig az utasítását? Volt benne valami az őrültből, ugyanakkor mintha a Szellem közölte vol­ na magát általa. Zavarosan, tisztátalanul, mégis jelenvalóan. Felkavart, elbizonytalanított. Tekintete előtt eltörpültem. Feleútról visszafordultam volna. Tudnia kell valamit, amiről eddig ne­ kem is sejtésem volt, és am iről azt hittem, gyerekfővel, hogy majd napvilág­ ra jut egyszer, de egyre kopott bennem, s mostanára teljesen elenyészett. Belém látott? Tudta, hogy ide jutottam? Ezért javasolta a filiszterséget, mint gyógymódot, Lugas vagy szellemem nyughatatlansága. Megalázó volt. Én — filiszter? Hernyó — önhitedben lepke? A k i gyerm ek­ ként rádöbbent kiszemeltségére, és beléjefészkelte magát a hit, hogy maga­ sabb szellemi hatalom tekintete alatt végzi legegyügyűbb mozdulatát is, amely úgyszintén kiérdemli a mindenütt jelenvaló figyelmet, s ebben az elbúj­ hatatlan állapotban túlságíg növekedett a hite küldetését illetően. 15 �A z emlékezet legtöbbször megcsúfoló pontossága. Most: az ártatlanság légies képe — karácsony éjszakája, nekem még éjszaka, a templomba igyekvőknek ez már a pásztorok hajnali miséje. Tu­ dom, hogy megszületett a Kisjézus; hozzá megyünk; csikorgó porhó; atyám árnya a havon; agyonöltöztetettségemben még az álom melege a bőrömön; atyám árnya a havon előttem fekszik rézsút — játékból megtapodnám, de elszökik előlem, s én szaporán kapkodom bélelt csizmácskámat. Nem lan­ kadó igyekezetem egyre növekvő vidámságot fakaszt bennem. Valaki tartó­ san néz rám, tarkómon érzem a tekintetét: nem szigorú, mosolyog. Fejbő­ röm bizsergő pontja egy idő után mégis arra kényszerít, hogy elkapjam a mosolyát. Mentemben, hirtelen, meglepetésszerűen kapom hátra a fejem. Senki. Újból atyám árnyékára figyelek. Most már huncutabbul csinálom, mint ritka játszótársammal, a tót varkocsossal a bújócskát, mégsem találok senkit mögöttem az éjszakában, csak az égrefoszló párálló leheletemet. Ered­ ménytelenségem és a rejtőzködés elveszi a kedvemet. Édes Mam a már hiába vezet a betlehemi jászolhoz, azok a festett bá­ ránykák, színes rongyú pásztorok, pompás királyok, az angyal a csillaggal az istálló fölött, s a jászolban a Gyermek viaszteste már nem vidámít m eg: „N em itt van! Nem itt van! Én tudom!” — makacsul dobbantgatva csiz­ mácskámmal Édes Mama biztatására, hogy nézzem csak, ott fekszik a Kis­ jézus, aki azt a sok mindenféle ajándékot hozta. És már tudom, hogy megint megszomorítom Édes Mamát, sírva fakadok, a tarkómra irányuló tekintet is elkomorul — általa látom magamat, s azt is tudom, hogy megért. Atyám elfordítja a tekintetét. Ma is jobban emlékszem az árnyékára, rézsút előttem a fehérségen, mint a vonásaira. Játszótársammá és társalkodómmá növesztettem a Tekintetet. A rajzolás ettől kezdve nem firkálás. Hányszor igazítottam a látószögé­ hez Sztregova madártávlati képét, míg egyszer aztán sikerült rátalálnom a Horizont és a Zenit között. Nem sokkal később már azt is tudtam, hogy ez az égi Egyenlítő, ahonnan a legnagyobb a belátható földi világ. Parányi emberi lényeket sem mertem a völgybe helyezni a rajzon. Ott állt a la­ pon a kastély, előtte a park, rejtekhelyeimmel, meghitt zugaimmal, s nem volt bátorságom, hogy bárkit is a környezetemből belerajzoljak. Este, ami­ kor lefekvés előtt újból elővettem, megdöbbenésemre élt a rajz. Legalább any­ nyira voltam én a táj. mint Ő, Mindketten szétoszolva jelen voltunk min­ den részletben. Mégis, itt is, csend. Visszhangtalan csend. Mint annak idején, amikor ébredésem után Édes Mama ölét kerestem, s futtomban megtorpantam a lépcső tetején: csend és gyermeki magányom. Figyelme hegye hogyan tompult el bennem? Növekedésemmel hátrált tőlem. Az időnek van ehhez legfőbb köze. Mél­ tatlanságom jutott kifejletre? Mit vétettem? Önhittségnek számítható-e, ha a Tekintet örök érzetében élvén egyben az Ártatlanság és a Küldetés biztonságában hisszük magunkat. Mert vétkezhetnénk-e engedelem nélkül? És vétek-e egyáltalán az ellen­ őrzés szoros felügyelete alatt elkövetett bármi cselekedetünk? Mert miért komorodna számonkérővé éveink során a Tekintet, ha nem lenne valamiféle rendeltetésünk? A z a képtelen hit, főleg Pesten, hogy mindent tudok, mégha mások bi­ zonyos tárgyakból eminensek is, én pedig csak ötödik vagy hetedik ugyan­ abból, ám az én tudásom mégis több ezekből is, mert az én tudásom tár­ gyak fölötti, az ismeret eredetét, rendeltetését, célját is tudom. Dőreség. A Tekintet változásai is paralellek velünk. A kérdés: mikor derült fény az Ő szemében a Genezis dőreségére? Mert fény derült. A Genezis és a tudás mint egy összecsukott rokokó legyező, amit nem szokás bálterembe, közszemlére vinni: összecsukva is érzékeljük finom meg­ formáltságát, az elefántcsont nyél kecsességét, a selyem különlegességét, ös­ szességében a tökéletességet, szétnyitva azonban a hajtogatás tagoltságai elő­ tűnnek, majd egy arcpirító ábrázolat tűnik elénk, miként a világ kibomlásá­ ban, s nem a Genezisben. Miként a tudás sem bensőkben felgyűlve, hanem a tapasztalásban mutatja meg valódi természetét. Mi mást lehetne tenni, mint menekülni ennek a szégyenteljes képnek a látásától. Kölcsönös magány. De egyik nem mérhető a másikhoz. A kiszolgáltatottság két szélső foka. Ezért a rejtőzés. Ki a szánandóbb? Gyerekkori megmagyarázhatatlan elérzékenyüléseink, s a könnyek elegendő Neki. Később: férfias magányaink. Pedig az indulás! Sokáig: rajongás! A rajongás: teljesség. A rajongás a kiszolgáltatottság tudata is. Korlá­ tozottságunké is. Gyakran az ifjú melancholiája: a csalódás lehetőségével még nem tud elszámolni. A rajongás tehát gyakorta megtorpanó akarat. A z Idő még mint az én-idő rövidségének ellenpontja jelenik m eg: botrány. A ra­ jongás tartalmainak affirm ációja később érik be. A teljesség a gyermeké — a sejtelmek ellenére is. A tudásból még a fiú nem lát ki —, de sejtelmeit már számon tartja. Az ifjú romantizál — válaszút, de még a teljességen belül. Vannak sze­ mélyek (legyenek bár aggastyánok), korok (legyenek bár a virágzás kor­ szakai), népek (legyenek bár a legmagasabbra jutottak), akik nem érnek férfivá, nem jutnak ki az ifjúkor labirintusából. Egyedül a Szellem az, amellyel úrrá lehetünk a rajongás veszélyein. A Szellem képes affirmálni a rajongás teljességét, hogy a törekedésben éljen férfivá az ifjú. A férfikor a szabadság kora. A férfikor jelenidejű. Mindig a jövőben vágytam élni. Ténylegesen sohasem voltam jelenidejű. Vágy volt ez? Vagy inkább az eminens szempontja a világhoz: ilyenek voltunk, olyanok leszünk — ez az útunk. És gyakran: leszünk? Lesznek. Mások lesznek. Ez korcs kor. Benne magunk. A jelen nincs. Í gy éltem. Jelen nélkül. A koreszmék is. Volt valami a levegőben, ami mindent jövőidejüvé tett, és húzta, vonta maga felé, előre az ifjúságot. Mint kiderült, egész Európa így élt előérzetek­ kel eltelten, a vihar lehelletének pirosával az orcákon, Velencétől Párizsig, Párizstól Berlinig, Berlintől, Prágáig, Prágától Bécsig. Bécstől Pestig, Pest­ től Varsóig. A Jövendő! Mint valami varázsige lebegett az ifjú ajkakon. „ Magyarország nem volt, hanem lesz!” Lesz Lánchíd, vasút, akár Fiúméig! gőzhajózás, ipar, kereskedelem; lesz, lesz, LESZ! Láttam a Lánchíd munkálatainak kezdetét. Félreértés, félreértés, ez motozott bennem. Ezt nem lelkesülő ifjú indította el. A folyam sodrához aprólékos kiszámí­ tottság kell. Hév helyett törekedés. Mint Sréter a vármegyénél. A jövő fuvallata itt alig lengedezett. Halmo­ zódó kétely. 16 Elzárkózás. A napi politika komédiái; dőre fontoskodások; még jó. ha nem ri­ billiók. Ego homunció! Égbekiáltó kicsinységünk! Mintha arculcsapásként érne: kineveznek megyei főbiztossá. Kitűnő több­ séggel! Emim, a legjobb úton vagy az alispánság fe lé! Magamra öltöm a csörgősipkát: én, a szalmakomiszár! Széna, zab, ke­ nyér, kvártély. Mert úgy tetszik a császár őfelsége tábornokainak, hogy ka­ tonáik örökké úton legyenek. Nyugták. Ló és gyertya ára. Jutalompénzek kiosztása a szökevény katonák — szegény páriák — el­ fogásáért. Lassan mászó idő. Már mjnden kimondatott, minden megfogalmaztatott, de csak az ismétlődő szónoklatok. Közteherviselés! Tizenhárom millió helyett csak ötszázezer! Tizenhárom m illió: a Felséges Nép! Fényes vár — szűk gunyhó! A nemzet egyesülni tanul, oly erkölcsi hatalommá lesz, amellyel az ós­ diak egyszerű negációja szemben nem mehet. Nous ne vivons jamais, nous attendous la vie. És az indulat kitörései: Palinak merem bevallani egyedül. Már a hu­ szonnegyedik órában vagyunk. Petőfi tudta? Ő akarhatta Európa erőszakos megrázkódását. Nálam legfeljebb a türelem­ vesztés vértolulásai. Édes Mama: Fejünkre gyújtod a tetőt, kedvesem. K iféle a Kossuth Lajcsi is? Fráterek fajtájából való. Akinek nincs, könnyen ígér. Akinek van, adni tud. Mi egyik sem vagyunk. Palim, inkább erősödöm régi hitemben, hogy csak a véres út vezetne boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is csak azok voltak a legbe­ csületesebb emberek, akik a legtöbb vért ontották. És a felséges nép, megáporodott idillünk alatt, a mély csesztvei völgy­ torokban már erjed, mint tengermélye a szökőár előtt, de erről a mélység­ ről még nincs tudomásunk. A lassan mászó időben álutak, álistenek, hitetlenség, köznapi okosság. Hol itt az egyirányba fúvó szél? Mikor jő el a tett pillanata? Távolra kell tennünk az időben, s élni rezignáltan? Mit tudunk még a rezignációról? A rezignáció tele később köszönt ránk. Mi sürgetne a cselekvésre? A z eszmék végül is fárasztóak, s van hol. s mivel kipihenni magam, pipa és bor mellett a dolgok tökéletlenségéről vallott nézeteimet könyveimmel alátámasztani. Őt m iféle életláz hevítette? Miért talált rá a napjára? Hol volt vajon har­ mincnyolc decemberében? Madome Anne de Madách, née de Majthényi Vácz Rétság per Szakál a Sztregova „Pestnek bizonyos jövendölések szerént holnap el kell süllyedni. Az utca­ szegleteken cédulák, vulgo hirdetések voltak kiragasztva, hogy e hírt ter­ jeszteni nem szabad, s több cinkosok be is fogadtak érte, ha igaz.” Istenem, mekkorát kacagtunk az elöljáróság baklövésén, mely a tilalmában leginkább maga a legnagyobb hírverő, s még nagyobbat, amikor hírét vet­ tük a riadalomtól a nagy magyar Alföldnek nekiindult szekereknek. Ázsia — Európa közepén. A tudás elhomályosította a szemünk. Ha a chiliasztikus tanok jegyében egy városra ráolvassák bűneit és kiszabott büntetését, ott készül valami. Petőfi akkor Pesten volt? Ha ott volt, jelnek vehette. A babonát lefordította a maga nyelvére. A hely már akkor adott: Pest megjelölődött. A város ne­ kilódult, s mi sem állt tőle távolabb, mint a Jelenések Könyvére figyelmez­ ni. Az időre kellett tehát tekintenie. Mivel kezdődött hát? A Lánchíddal? Tehát építéssel? Sréter alapjában jo ­ viális feddéseivel? Az én vén spectábilisokat megbotránkoztató tudálékossá­ gommal? Vagy: honleányok honi kelmét vásároljatok? Esetleg a Pest elsüllyedéséről való jóslattal? Mondanám, hogy mindegy, itt volt, kellett, a hosszú kanócban egy ré­ szecskényi tűztovábbítóként magam is. Ehelyett mégis: a kimaradtam érzete. Lelkem gvúelegye, mint bedöglött ágyúlövedéké, felhasználatlanul maradt. A z Övé robbant. A z Övé, s nem az enyém. Ikercsillagunk közül övé lett a választott. Mert bennem kihúnyt a T e­ kintet. Mi maradt rám? Homousion-homoiusion-féle feladat: határozat vagy fe l­ irat? Mert lényegében ennyi az élet, a nagy pillanatokat leszámítva. A Mű kézirata útitáskámban, összezárva a homousion-bomoiusion kérdé­ sében elmondandó felszólalásommal, amely határozott kiállás az egyik mel­ lett. A Szellemek ez a tagozódása: Széchenyi Kossuth Petőfi Deák Teleki Eötvös Kemény stb. stb. Ahogy megíratódik egy mű és egv szónoklat. Ez a szerepkiosztás. Ahogy ágálunk, s nem is tudjuk, hol a helyünk a dráma szövetében. Mind a főszerep hitében: az őrtálló is, a hírnök is. Á m felvonásról felvonásra kiderül, ha legördül a függöny, hogy kinek jőve út­ jába a Fórum, kinek Termopüla, s ki szállt sírjába elfeledten. V. Ezek a magánegek fölöttünk. Kocsiztam át a végtelennek tűnő rónán, amelyre egyetlen roppant kupola­ ként borult Isten kék ege; nem is megrendítő volt, hanem minden alkalom­ mal újra és újra — szorongtam. Ijedt gyermekként bújtam meg a határban. A forradalom után — m ily szomorú időszámítás, de m ily hatalma is az ese­ ményeknek (cselekvésünknek?): kettéválasztja az idő tengerárját, mint Mózes a vizeket — sem volt másként. A z élmény frissesége. mintha akkor élném meg először azt a tájat. És ezen még az emlék édessége sem homály osított, pedig az újbóli átélésben is kielemezhetetlenül jelen voltak az első utazá­ sok emlékei. Miért, hogy a felelevenedő múlt az ismétlődő benyomásban nem kopott hozzám, s férfiként, már hanyatlóban, magán és közcsapások­ kal a hátam mögött, ismét érzékeny ifjúként hatott rám a végtelenség. s az azt l eborító szédítően magas és megmérhetetlen fesztávolságú boltozat? I rigry ség, dőre dicsvágy nélkül bevallottam aztán magamnak, miért. A meg­ méretés miatt volt nehéz. Nem tudtam másénak nézni a határtalan birtokot — önmagában való dolognak — melyet nem jelölnek mezsgyék, mint az enyémet —, mint az Övének, csak a Költőének, az Ő kizárólagos tulajdoná­ nak. �És ezen semmit sem kisebbített, hogy hazatérvén, s glóbuszomra nyom­ ván mutatóujjamat, eltakarhattam véle ujjbeggyel a birodalmát, Tiszástul, Dunástúl, Hortobágyostúl, míg ápolt körmöm holdja fölött hegyeim, völgye­ im látszottak, s kinézvén az ablakon, a dombok élén zárult az én magán­ egem, amely Sztregováról Gyarmatra, Csesztvéről Losoncra utaztomban min­ dig elmozdul velem, a maga befogható otthonosságával, hisz’ a közeli hegy­ hátak megszelídítik a horizontot is és a levegőeget is, hogy hordozható ma­ gánkupolám alatt békén meghúzzam magam. Megpörgettem a glóbust, amely surrogva és egyenetlenül forgott ingatag faállványán, mire együttmozdult az Alföld kicsinyke foltja, a Kárpátok óvó köpönyege, Európa s a többi kontinens, a nagy vizekkel együtt. Játék, kisded játék, melynek szabályait érvényesülni látjuk, de érteni alig, s nem mi játszunk, hanem velünk. Összebújni, hogy embermeleggel enyhítsük ezt a földöntúli hidegséget, ha már a lázadás emberi tüze csak magunkban tehet kárt. Nőben, családban, s a nagycsaládban — a nemzetben — találni fel az enyhelyet, hogy könnyed játékká ne silányodjunk. És bukni is mindben. Csalódni nőben. Korcsosulni utódban. Veszni látni nemzetet. Mert mindenik egyben korlát is — nemünk így esendő. Á lom van és sors. Neki sorsa volt. Nekem álmaim maradtak. Neki sorsa volt meghalni ott a csatamezőn, hogy ne maradjon vissza kö­ zénk e meghasonló korba. Nekem álmaim voltak arról a síkról, ahol majd hősi önfeláldozással, üd­ vözült lélekkel esem a paták alá. Azt is tudtam, hogy hol az a hely. Amint átérünk Szakálynál az Ipolyon, s a folyó ártere tágas lapállyá szélesül, le­ hetetlen nem gondolni a Nagyságos Fejedelemre, akinek sátorai itt álltak egykoron Szécsény alatt a nevezetes országgyűlés idején a Borjúpáston: és ha Szécsényt elhagyjuk, s a kocsiút elkanyarodik az Ipolytól, egy fennsíkra érünk, amelynek széléről még látszik alant a szívnek oly édes táj, hogy nem nehéz ideképzelni azokból a történelmi időkből az ország színejavát, különösen, ha még gyerekfővel tekintünk széjjel, de már előttünk ott a sík, amin az ellen nagy erőkkel szétbontakozva törhet a Nagyságos Fejedelemre, s mily szép halál lett volna ott fedezni Rákóczi urunkat, míg környezete biztonságba nem helyezi! Valósággal szerelmes voltam a fejedelembe, már-már megénekeltem, mire lettem volna képes érte. Illett is ez hozzám, akiben Zrínyi-vér is csordogál: poeta és hadfi. Igen, ezek a megánegek fölöttünk. A nappal még elviselhető; a környezet, az ember teremtette tárgyak megnyugtató berendezkedésünkre emlékeztetnek folyton. A z éjszaka nem kí­ nál fogódzókat, előnyöket. Ezért is tartottam tőle és vonzódtam hozzá egy­ szerre. Hátravetett fejjel, nyakmerevedésig a csillagos eget fürkészni, keresni az ekliptika mentén a bolygókat, tajékozódni az Oroszlán, a Skorpió, a Pegazus vagy az Orion jegyében, de főleg az Orionéban, vagy ahogy a köznép szá­ ján forog, a Kaszáséban. Eljátszani azokkal az alapelemekkel, miket a csil­ lagászat nevű tudomány — talán első minden tudományok között — az év­ ezredek során felhalmozott. Mérni a csillagok szögtávolságát, megjövendölni a bolygók konjukcióját, s ellenőrizni azon az éjszakán, tudni a csillagidőt, a meridiánra vetett pil­ lantással. E kisded foglalatosságban megszelídíteni a végtelen nagy eget. s játékszerként idetenni éggömbként a könyvespolcunkra, tudásunk részeként, legkülönösebb tudásunkként, mely rokon a költészettel és a filozófiával, hisz’ felejtésünket szolgálja. Hogy felejtsük a kort, melynek foglyai vagyunk és mindent körülünk, mik rabságunkra emlékeztetnek; segít túllátnom raj­ tuk, hogy elf ogalhassam méltó helyem a világban, valósággal felmagasztosít, hisz’ a lesújtó, béklyózó kicsinységek törpe birodalmából a magasságba emel, egészen addig, míg káprázó szemem megnyugszik és eddig még nem észlelt jelenségekre is r á a k a d az ezidáig egyértelműnek ismert csillagképek között. Akkor fölnyílik előttem a végtelen (talán a hosszabb kintlét után a véroxidá­ ció ekkor áll át az éjszakai viszonyokra), az égbolt nappalhoz hasonló ott­ honossága szétfoszlik, mert ez már nem a nappali biztató kékség, éltető, védő levegőburok, hanem a határtalan űr sötétje és hidege, amely belém hatol, majd semmivé tesz a világokra halmozott világok elmét megrepesztö sokaságával és beláthatatlanságával. Mindezek ellenére a fölöttem tenyésző csillagvilágok alól sosem mentem be az otthon mennyezete alá kétségbeesve. Olykor mámorral, olykor meg­ nyugvással, máskor kicsinységem józan elfogadásával, de sosem keserűen. Csak tán magányom kezdeti hónapjaiban, ahogy a válásunk utáni őszön Erzsi emléke kezdett kiürülni belőlem, s búcsúzóul még felragyogott bennem, hogy a téli csillagképek szemlélése idején még vissza is kívánjam, de a hidegről bejőve csak gyermekeim fejét simogathattam, belülről nem m ele­ gedhettem fel a bortól sem. Pedig nincs kényszerítőbb ösztöke, amely egy másik test melegéhez üz, a végtelen űrnél. Az űr, m ely a maga elképzelhetetlenségével már-már matérián túlinak tű­ nik szemünkben, s a másik test megnyugtató valóságossága, mely melegével üzen szolidaritása felől. Azon a télen, ha Aladár vagy Jolán felriadt álmából, s áthallatszott hoz­ zám nyöszörgésük, alvásra biztattam a dadát, és magamhoz vettem amelyi­ kük éppen vigaszra szorult. Kis kezüket fogva, szuszogásuktól, lehelletük lég­ terében, én is megnyugodva elaludtam. Annyira megszokták ezt a kényezte­ tést, hogy már hangtalanul ébredtek, majd, szinte csukott szemmel áttipeg­ tek hozzám, akit még rendszerint gyertyám f énykörében találtak, a nagy filo­ zófok és literátorok szobrainak nagyranőtt árnyékai alatt. Egy ilyen éjjelen alighogy elfújtana a gyertyát, alighogy becsuktam az ablaktáblákat a szellőztetés után, m ivelhogy a kanóc felszálló füstje fojtogat, nyílt az ajtó. A hangtalan nyitásból, a gyors csukódásból tudtam, hogy nem valamelyik gyerek. Kérdésemre annyi volt a válasz, hogy csak én, csak: én. jó uram, mintha mindaz, ami történik, magától értetődő lenne. Az éjszakai csöndben hallatszott, amint levetkőzik. Fölhajtotta takarómat és mellém fe­ küdt. Megcselekszem veled, mert rossz nekem látnom, mint emészted ma­ dag. Szó nélkül elfogadtam. Később is, mikor ernyedten ráborultam, nem tudtam mondani neki egyet­ len szót sem. Mindez túl volt a szavakon. Késő esti csillagszemlém földön túli, tudományon túli jelentéseivel rokon, de ez mégsem emberen túli volt. Pihenj, jó uram, pihenj! Fáradtság ömlött el rajtam, az ilyen alkalmak férfifáradtságánál is ál­ mosabb, m ely az erőfeszítéstől is fakadt, hogy elmémmel is utólérjem, vagy legalább erkölcsi érzékemmel, ami történik. Verejték nélkül, szinte lucsok­ talanul feküdtünk, enyhe fájással köldökömben. Zsigereim legmélyéről kú­ szott elő a hála, szétolvasztva határainkat, egymásba mosva kettősségünket. Pihenj, pihenj! Teste ősi melegséget idézett, azonosíthatatlant, emlékezet előttit, majd fölfedeztem, hogy van ebben némi része az emlékezni nem akarásnak is, szemérmes kitérésként egy eretnek gondolat elől, amely közelített felém, aztán megtorpant elhárító mozdulatom hatására, de tekintete tükrében meg­ láttam magam, a sorstól megajándékozottat, aki ebben a felolvadásban a tel­ jes azonosulásba hulltam, s ezzel gyerekké lettem, az ö gyerekévé, aki most magába fogadott, s gondoskodott rólam. Ez az elháríhatatlan gyermeki ér­ zés anyámat idézte, a hozzásímulás fájdalmát, hogy különálló lényként lé­ tezünk a világban, s mindhiába kínzó szeretetem, amellyel egyre szorosab­ ban tapadok hozzá, az érzés botrányos kudarca egyre nyilvánvalóbb lesz, s amint ruháján át hozzám hatol testmelege, fölszakad belőlem a sírás tehe­ tetlensége. Pihenj, pihenj! Érdes jobbját símogatóan végighúzta a hátamon, majd tarkómra tette. Fe­ jem így, mintegy könyökbe zárva, feküdt mellén, fülemben zavartalan, nyu­ godt ritmusban dobogott a szíve, mintha megbízható gőzössel hajóznék a Dunán, amelynek masinája alattam léleknyugtató kiegyensúlyozottsággal do­ hog; orrom így hónalja közelébe jutott, amit a fejem et könyékhajlatba záró kar csak félig fedett föl, bár asszonyosan dús szőrzete, hüvely knyire a sze­ memtől, így is kilátszott. Amint megrendültségem múlófélben volt, szaglásom kitisztult és felfokozódott, mint az ebé az izgalomtól, s hónalja rengetege felől, mint az őszi erdő átázott vastag avarjának párája, szállt felém a test­ szaga. Kitágult cimpákkal figyeltem, majd amikor érzékeim már lanyhul­ tak, orromat a hónaljába fúrtam és elmerültem ebben az illatárban, amely előbb frissen vasalt damasztok emlékét hozta, majd a kiszedésre váró ke­ nyerek nyitott kemenceszájon kiömlő illatát, kaszált mezőkét, aratások, csép­ lések izzadságáét, istállók állatmelegét, az ellő jószág felszálló vérpáráját, az átszűrt, habzó életmeleg tejét. Ebben a tobzódásban megéledtem, de minden kívánás nélkül, mégis be akartam teljesíteni. Ebben az erőltetés nélküli hosszan tartó akarásban külön­ valóságunk határai helyreálltak, éppen a tartós együttlétben, miközben gyer­ meki hálaérzetem egyre múlt, s eljutottam a tudomásulvételig, a józan íté­ letnek eddig soha nem tapasztalt fokára, amely szintén szavak nélküli volt, térélmény inkább, amint a világ elrendeződik bennem. Még nem fejeztem be, elvonta magát tőlem. Í gy, költőietlenül múlt az éjszaka nagyobb fele, egy­ más testiségének megnyugvásában, amely túl van a prózaiságon, mert maté­ rián túli üzeneteket hozott felém, másrészt a roppant materiális irány biztos emlékeztetője, különösen az azonosságával. Ruth ő, a derék, az Úrnak ál­ dotta, kit fölleltem, ki takaróm alá jött, s reggel korán felkele, mielőtt va­ laki felismerhetné. Már nem alhattam. Egyre nagyobb világosság gyúlt bennem. Néztem annak a gyermeknek a megválthatatlanságát, aki voltam, s aki a tót leányka kukoricahegedü-ajándékával nem tudott m it kezdeni, s legszí­ vesebben megsimogattam volna gyermekkori önmagam tarkóját. Képtelenül nagy volt a távolság akkori énem és Boáz-féle gazdagságom között: a tudás kisdedkorából a javakorába ért bennem azóta. Hirtelen megértettem a pász­ tor döntésének hebehurgyaságát: Helénét választani annyit jelent, mint elesni Juno és Pallasz ajándékaitól. Döntéseink mind ilyenek. Viszont dönteni kell. A pásztor kamasz volt még? Aligha érte meg benne a tudás az ifjú ­ korát. De van javakorunk és aggkorunk. Á m döntéseink akkor is kikerülhetetlenek. Olyan, mintha föl sem tűnt volna, hogy mindegyik más és más, emez már nem az, aki egy hónapja volt. Formálisan persze világos a különbség, de ha ez valóban megkülönböztetés is lett volna, nem következnek oly gyor­ san egymás után. Lónyai Etelka, Cserny Mária, Dacsó Lujza, Matkovich Ida, Fráter Erzsébet; olykor ketten is szinte egyidőben. 17 �A z érzés tökéletes egyneműsége a k ültárgy gyökeres eltérései ellenére. Ez lenne a teljesség? És a tudás? Bizonyos fokig szerencsétlenség a feleségül vett nőben rádöbbenni az ér­ zésünktől függetlenül létező lény különvalőságára. Am ikor nekiültem festeni, és fejform ája, vonásai független tárgyként, önálló létezőként j elentek meg előttem, még elodáztam a felismerést. Mert akkor már bármennyire is igyekeztem, nem kizárólag mint szerelmem ült ott előttem, hanem úgy is, mint aki a phrenológia — én e tudomány igazságá­ ról meg vagyok győződve — szemüvegén át szemlélhető. A kép nem tetszett neki. Pedig nem voltak rajta szembeötlő ügyetlen­ ségek. Arcbőre és tekintete is élt. Én, az eminens, a legszemélyesebbek tudására gyakran gyáva, átengedtem neki a felismerés pillanatát. Attól kezdve leépülés és örökös ismétlődés. Ezért tehát kijár néki a felmentés. Felmentem őt. Nem ő hibázott, nem én vétettem. Könnyű lenne megfogalmazni ítéletünket, miként Hugo Viktor után — ki azt állítja, hogy a nőkre többnyire az jellemző, hogy semmi jellem ök nincsen — meg is tettem, mondván, hogy a leánykákról tartom én ezt csak igaznak, mert amint a főkötőt fölteszik, a lányi szendeség arcát leteszik, s előjönnek a valódi színnel. A nő esztétikai, s költői világunknak mindig legkiválóbb, s legjogosul­ tabb tárgya fog maradni, mert benne a csillagokkal szemben testet ölt evilági­ ságunk, s életünk menetében egyre tisztultabb alakban, a legszemélyeseb­ ben érintve fogjuk felismerni nem csupán időbeli létezésünk botrányát, ha­ nem a világok sokaságát, a teremtés változatosságát, a tér gazdagságát, ami előtt teljességigényünk merő ábránd, a kultúra mesterséges terméke. És ennyiben a nő már nem csupán esztétikai, költői tárgy, hanem a leg­ teljesebb tudás is, mint a csillagászat. VI Nem kell, hogy bölcsességünket külső erő összeomlassza. Elegendőek va­ gyunk ehhez mi magunk is. A kiegyensúlyozottság nekünk lesz teher előbbutóbb. Elrendezett életünk szamárbőrként szárad ránk, s ijedten menekül­ nénk filiszterségünkből. Vedlő állatok módjára külszint cserélnénk — ez a képességünk emel a törzsfejlődés csúcsára bennünket: az alattunk levő ál­ latok ugyanazok maradnak, ha testük burka megújul is, ml viszont akár színről színre mások lehetünk. Ma radicalok, holnap pecsovicsok. Ma a de­ mokráciával kokettírozók, holnap az arisztokráciával. Ámbár alapérzületünk mit sem változik — ránk vall. Felködlik ifjúságunk ideje. Nemzedékünk ifjúkori evangéliuma reinkarnálódik, hogy kedélyünk köz­ napi hullámzásai, ebből fakadó tévútjaink megcsúfoltassanak. Nem kevés erő kell, hogy ne mi rontsunk rá ebdühvel evangéliumunkra időmeghozta ku­ darcai miatt. Mily könnyű is lenne! Mert önítészi munkánkat bölcsebb fejjel könnyebben végeznénk. A férfi már látja az ifjú tévedését. A z ifjú még hihette, hogy a koreszmék levon­ ták szemének balítélet szülte hályogát. A fé rfi már tudja, hogy a látás ettől még aligha lett élesebb. A legmegtévesztőbb optika vált sajátjává — az esz­ mék okulláréja. Virozsilnak mondott Igen magyar és igen szabadelvű búcsúbeszédemet az iskolatársak m ily nagy tetszéssel fogadták, nyakra-főre másolták, egymás kezéből kikapkodva — vajon hányuknak került a kezébe a sötét évek alatt? és hogyan néztek azon szavakra? —, és Virozsil is igen szépen megköszönte, de hamar erőt vett meghatottságán és pedagógusi önelégedettségén, s csak nézett bennünket, szétszéledni készülő tanítványait. Lopva rátekintgettem. Nem megválni sajnált tőlünk. Féltett bennünket. Arcáról az önvádat is leolvastam. Akkor még nem tudhattam miért. Önvád, mert veszélyhelyzetbe hozott bennünket. Mert lehet-e vakká tevőbb hályog az eszméknél? Ideál-reál minő elegye a leghasznosabb? Ez sosem az ifjúság dillemája, hanem a Virozsiloké. Képtelenül nagy felelősség. Ó, ifjú Európa! Mennyi névtelen és m ily kiváló mestereid valának, hogy még alig acélosodtál meg, s már a világ színpadára léptél! Talán mestereid meglepetése vala a legnagyobb látván megelevenedni azon nemtőket, kiket követendő, elibétek állítottak. Az eszmék lázálma. Egy Kossuth figyelmeztetése (milyen paradox — éppen egy Kossuthé): egzigenciák. A z eszmék lázálm a: az emberiség szentsége; a szent hon; testvérekké lesznek a nemzetek; öntudat; cselekvés. Hinni benne, hogy ami Napóleonban elkorcsosult, bennünk újult erővel éled. Európa vénhedő izmaiban gyülekezett az erő, hogy 48 tavaszán kipat­ tanjon. S Európa most a száműzöttek és titkosrendőrök kontinense. Persze nem számolhatunk a bukással, ha a győzelem a cél. Pesten, börtönömből szabadulva, még rendőri felügyelet alatt, végigjártam Petőfi nagy napjának színhelyeit, a forradalom útvonalát. Dicső nap. Egy ilyen pillanatért érdemes élni. Aztán megálltam merengőn a Duna partján. A Lánchíd állt. A magam közönséges pillanatainak sorozata — mint rendesen ezt nevezik életnek. Hol voltam azon a napon? Mit csinálhattam? Mire gondolhattam? Igen, az egzigenciák. Azokat mindig a Petőfi-féle nagy napok után ta­ nulta az ifjú Európa. A nemtök ruházata szakadozott lett, márványfehér bő­ rük veszített fényéből, olykor már utcalánynak látszottak. Március, április, május. Mit is csinálhattam? A tél utóvédharcát vívhatta bennem, elmerülhettem betegségeimben, túl annyi egyéni vereségen, ismételten legyőzve testi létemben, nyalogatva sebeimet, s aforizmákat gyártva esendö­ ségünkről. Ú gy mint: ismétlődő egyéni vereségeink értetik meg vélünk egyé­ ni létünk természetét. Édes mama kifakadásai az ágyam mellett, hogy az ország a végromlás­ felé halad. Miért is értené meg? Pedig csak kértünk. A megyegvűlések handabandázásai. Pozsony időmúlatása. A kikényszerített, hirtelen jött szabadság. A nagy tavaszi munkák, a parlagon maradó földek. A völgyekben megbúvó nógrádi jobbágyfalvak fölött már nem lehet eltekinteni szórakozott szemmel a kastélydombokról, mintegy a panorámát élvezve. Tanulni kezdjük végre, hogy m ily m ély tenger a nép. A z idő hirtelen felgyorsul, minden egymásra torlódik, a történelem ele­ venedik meg előttem. Nyűgeim leválnak rólam, mint a csoda folytán gyó­ gyuló leprásról a rondaságok. A szalmakomiszár fölnő szerepéhez. Akkor már látszott: ennyi lehet tőlem a legtöbb. A nemzetőrség nyári szervezésének kudarca. Veszélyben a hon! S a nép nem kap a kaszákhoz! A táblabíró uramék értetlensége a sorozásnál a rejtőzők, meg nem jele­ nők miatt. 13 Nincs idő rájukolvasni az elszalasztott éveket. A kihágásokat és túlkapá­ sokat. Katona kell! Nemzetőr! Szeptember elejére összeáll a zászlóalj. Miből csináltuk és hogyan? Ma is ezt kérdezem, ha az a nap Gyarmaton eszembe ötlik, amikor szabályos rendben, felszerelve, útnak indítottuk a honvédeket a váci táborba. A nemzet testében gyűlt erő nem egyetlen kiadós étkezéstől halmozódik fel. Kimerültség az egybefolyó tevékeny napoktól; de: addig még sohasem olyan megelégedettség, mint akkor, amint a szedett-vedett fegyverekkel, de mégis valahogy ellátott, fehér tollas, nemzetiszínű rózsás fövegű csapat el­ vonult előttünk, a fegyvereket leszámítva kitűnő felszereléssel. Egzigenciák. Egy dolmány, attila vagy ujjas mellény; egy posztónadrág; egy pár csizma; egy rövid szűr, köpeny vagy csuha; két pár fehérnemű; egy nyakravaló; egy föveg, nemzetiszínű rózsával és fehér tollal; egy vászonzsák; egy börtarisznya — minden emberünknek. Később is: széna, zab, kenyér, előfogatok, ruhanemű, pótlovazás. A nemzet szeptember végére valóban összefogni tanul. A megye életképességének első igazolása. Mégis történt valami az el­ múlt években. Helyi f ejlem ények nélkl kalandorvállakozások a március tizenötödikék. A z a másfél év most a történelem sűrítménye. Palota és gunyhó társalkodása. Amíg a nép körébe eszméink nem j utnak le, ott gyökeret nem ereszte­ nek, addig ne várja a hon, hogy szorultságában a tömegek gyermekei se­ regestől sietnek a segítségére. A z óvatoskodás: félnek feltüzelni a népet. Pedig a nemzet ügye nem ügyes bajnokok egyéni bajvívásán, hanem a felkelt népek hevületén múlik. Népgyűléseket! Valóban szószékké a papok prédikálóhelyeit! Ahogy az ország egységes organizációvá válik a veszélyben. Naponként némi csodálkozással magam iránt: azt hiszik, mindent végbe bírok vinni, járnak hozzám mindenféle ügyben, s én eljárok mindegyik­ ben. * A nógrádi önkéntes honvéd zászlóaljjal lennék ott magam is mégis, Pá­ kozdnál és a Lajtánál, a tél kemény meneteléseiben, a dicsőséges, világra­ szóló (legalábbis Európára) tavaszi hadjáratban. És hát Világosnál. Vagy inkább Komáromban. �Világos érthetetlen. Voltak még tartalékaink. A túlerővel szemben ott volt a népfelkelés eszméje, ame lytől, ha elharapódzik, nem lehetett volna soha nyugta az ellennek. Mindenképpen legyőzeténk, de m ily szégyenletes megadás­ sal? Végigháborúzták Európát. Egy Napóleont legyűrtek. Ránk jöttek a zsar­ nokok, vér- és dacszövetsége szerint, s reményünk se lehetet. Medve és kétfejű koronás madár: földön, égen rádtalálnak, szétmarcan­ golnak, könnyű zsákmány vagy, szinte csak játék. Hősiesség? A z ifjú Európa már szétverve. Példa még lehettünk, reménység; de gyújtó láng, mely átcsap országhatárokon!? A z eszme, mely egy kontinensnyi ifjúságot táplált, nevelt, az eszmének egy formája és foka ebben a népben vált nyilvánvalóvá; az a kor, s ez a nép a fejlődés élvonalában tudhatta magát, hogy elbukott törekvéseink ké­ sőbbi korok más népeiben magasabb fokon táruljanak majd fel. Ennek a népnek ekkora szerep adatott az egyetemes fejlődésben? Nem igazán főszerep, de nem is Fortimbrasé. Ismétlődő vereségeink értetik meg velünk nemzeti létünk természetét. Mo­ hácsaink máig tartó sora. Mégis, mintha Világos más lett volna. Világos ta­ lán Európának is mondott valamit: az emberiség útjáról lebbent föl a köd. Felvilágosító erejű vereség: a jövendő fölül fújta el a látszatokat. Hon és evolúció! Nekünk egyik is elég teher. Sohase fogunk kilátni magunkból: egyik ol­ dalról az Üveghegyek, másik oldalról a Réz- és Vashegyek. Be vagyunk ide zárva. Elvarázsolt nép. Miközben a föld nyikorogva forog velünk. Csoda-e, ha lázálma ink vannak? Zrínyi halálában is, Széchenyi végső elszánásában is látni véljük a né­ met kezét. Jó hinni, hogy a német tette. És jöjjön hír Petőfiről a szibériai ólombányák mélyéről, ne a sebről, amit a pikák ejtettek rajta! Ne a fel­ nyársalt poétatestről! Tűnjék fel Székelyföldön, az alföldi vadvizek nádasai­ ban, erdeink elvadult szegénylegényeivel! Csak pislákoljon a remény, tart­ son az árnyéktól is az ellen! Milyen időket éltünk, hány mártírkezet szorítottam! Milyen kiválók áldozták fel magukat, s kicsinységemben megmaradtam én, a változtathatatlan kedéllyemmel, belefáradva önmagamba, a múltba, cse­ lekedeteimbe, itt ebben a határban, miközben Pest tele rázatom magam, táskámban az olvasásra alázatos kéréssel átadandó mű, összezárva egy szó­ noklattal, melyből a retorikát leszámítva egy NEM marad. Ebben a romló hangulatban, m ely mindig erőt vesz rajtam, órák múltán, utazás közben, is­ mét visszazuhanás magánmeghatározottságaimba: csak a test van. És már percek óta minden olyannak tűnik, mint azelőtt; felfedezzük a nehézkedést, m ely változatlanul áthat bennünket, s külszínre sem változott semmi, semmi sem öltött más formát. Már-már felmerül a kérdés: volt-e egyáltalán azelőtt? Tényleg: történt valami? Nem álmodtam mindezt? Itt a táskámban velem a mű és a tett. Tapinthatom. A magam endogenézise mélyen elrejtve a műben, az emberiség filo­ genézisének rajzában: levetközhetetlen zárkózottságom és leküzdött, ám gyak­ ran felcsapó becsvágyam különös kevercse. Mindenképpen egyensúly: magammal és a gondolattal összevetve. Mértékem szerint az univerzum egyensúlya. Míg magam itt a lélek örökös hullámverésében. Noha, mióta drámámmal kész vagyok, az ezernyolcszázhatvanas tél óta, a felszín zajgása alatt, mélyen, nagy belső béke. Hányódva-verődve a sokszempontú világ kívánalmai között, mindig is a megfelelést igyekeztem; így élve, miközben lelkem alapérzületét véltem mérvadónak, holott a mélyben megbonthatatlan gömbként a béke teljessége, aminek a fölfedezését az a nevezetes tél hozta meg. Talán ezért is az idegenség gyakran mindentől ami külső. A z elmúlt hó­ napok sürgés-forgásában is, cselekedvén a köz javára, a m egyei fölbuzdulás hangadójaként jelen lévén mindenhol az érdemleges történésekben, munkál­ kodván az új közigazgatási rendszer kidolgozására alakult bizottságban, meg­ értetvén a néphez való szólás ismételt időszerűségét, beleértve a német és tót nyelvbeni megértetésünket is, összegyűjteni a császári közigazgatási hiva­ tal iratait, hogy arról az átkos rendszerről saját kezenyomuk tárja fel az igazságot, önkényüket és erkölcstelen korruptságukat; dolgozván még any­ nyiféle bizottságban, és mégis, a buzgalom és megújult lelkesültség csúcsain váratlanul szédítő meredély peremén látni magamat, s ettől a nem is rémisztő, mint bénító látványtól magamra figyelve már; és az általános zajgás köze­ pette, amely tavaszi méhzsongássá oldódott és környezett, egyedül lenni meg­ oszthatatlanul. Nem oly erős bennem a hit, hogy ne kételkednék, s nem oly megin­ gathatatlan bennem a bizonyosság, hogy hinnék magamban, magunkban. Fel­ riadni ebből a révületből, s fürkészően, már-már alattomosan körbenézni, ész­ lelte-e valaki idegenségem, majd hangosabbnak lenni, mint annakelőtte. Á lnok is vagyok? A z lennék? S m i még? Árny, mely minden fuvallamra elleng? Olykor narcisztikus önélvezet kettősségem miatt, mint márciusban is, hogy futja tőlem a politikus álnokságára is, a csínyre, m ely Szontágh­ hoz illett volna inkább. Ismervén az urak lelkesülő hajlamát, majd a józa­ nodásukat hazafelé szekerezés közben, s a felébredő óvatosságukat mire otthonukba térnek, valóban csel kellett, hogy a választmány minden tagja aláírásával véglegesítse felhevültségét a bécsi udvarral szemben: Nehogy valaki azt mondhassa, hogy a következendő határozat a többséget megfélemlítő kisebb­ ség műve volt, nyissuk meg termünk ajtait, és mindazokat, kik a határo­ zatért a felelősséget elvállalni nem akarják, távozásra szólítsuk fel. Akik pedig a határozat hozatalába befolyni óhajtanak, azt aláírásukkal szentesít­ sék. A perc ünnepélyességében határozottan érzékeltem a döbbenet csendjét is. Hisz’ a jelenlevő száznegyvenkilenc férfiú száznegyvenkilenc egymástól kü­ lönböző lény volt, közöttük ingadozók és meghuny ászkodók is, akik ki lettek penderítve a megnyilatkozás sík terepére, s gyermeteg fogásomtól — min­ den nyilvánosságot érintő fogás Antonius Caesar fölött elmondott gyászbeszédétől kezdve ilyen naiv, s mégis hatásos — visszariadtak, hogy kinyil­ vánítsák lényegüket. A kitárt ajtók betöltetlen űrje, cselvetésem eredményességeként, a szár­ nyasoltárok ünnepélyességével záratott be. A kirobbanó önéljenzésben a gyávaság is ünnepelte magát. Ülve maradtam vereségem súlya alatt. Mert vereség volt ez is: küszködéseimmel szemben itt vannak körülöt­ tem a honért felelős felnőtt férfiak, s közöttük számosan olyanok, kiket mindig a külerő állít ide vagy oda, s akik mégis, kormány nélküli há­ nyódásukban is sérülhetetlenül egészségesek, míg te magad könnyebb bot­ lástól is életveszéllyel járó sebeket szerzel, ki naponta felépíted lényed, csak azért, hogy holnap elölről kezdhesd, csak azért, hogy annak tarthasd ma­ gad aki; miközben elapadnak testi lehetőségeid, s anyagként minden egyre rosszabb. Mindez tehát miért? A legszebb gesztusért talán: a teremtés gesztusáért, amelyet magunkkal szemben gyakorlunk. A z Úr is ekkor a legnagyobb, izgalomtól felhevült angyalokkal körül­ véve. Széchenyi a Híddal. Nekem mi jut? Egy NEM marad, melyet aláírásom hitelesít. Önhittség lenne, ha teremtésértékünek hinném? Hiszem mégis: valami érvényes. Egy NEM. Általános erőtlenség. A testé is, cselekedeteinkké is, a műé is. Mégis gyakorolni mindben a teremtés gesztusát: felépíteni magunkat minden ébredésünk után, látni szétolvadni cselekedeteinket a hatásban, s szemlélni esendőségünket a mű formaadó önkényében. Oly tökéletlen minden emberi. Tákolmányok. VII. A z idő belátható szakaszára rendelkezünk világos célképzettel. Azon túl ott a végtelen, az utópiák káprázata. Jelenbe-zártságunk felismerése megkísért mindenféle tévutakkal. Végül, ha bölcselkedő hajlammal vagy áldva-verve, kiigazításokat végzel a jelenen, te ezen az életszeleten, ő amazon, bár mindketten a magatokét hiszitek egyedül üdvözítőnek. Gyakran mégis, a látszólagos különbségek el­ lenére is, egy tőről fakadnak elképzeléseink: hámot raknánk az élet nya­ kába, hogy megrendszabályozzuk betöretlen csikó-természetét; szabályoznánk mint folyóinkat, abból a tévképzetből kiindulva, hogy ismerjük partjait és egyszerű mérnöki munkán múlik a siker. Naivak vagyunk, mint utópiáink. Mikor érik be végre szellemünk, hogy a valóság sokszerűségében lás­ suk meg nemünk lehetőségeit? Hol az a gondolkodó, aki nem a leegyszerűsítésből jelöl célt nekünk? Készül-e új eszme Európa poros fóliánsai között? Most, utam végéhez közeledvén, Pest előtt, fölködlik ifjúságom ideje, eb­ ben az ifjú, zajos városban, Édesmama intelmei szóban és levélben a város veszedelmeivel kapcsolatosan. Mára látszik, ha még sok minden csupán sejtés is, mi indult el akkor, a Dunapart kiépülésével, a gőzhajókkal, a palotasorral, a hajógyárral, a sza­ porodó munkássággal, a forgalmas piacokkal, de még a setét városzugokban reggel föllelt legyilkoltakkal is: Pest kitüntetett pontja leend az országnak, minden tekintetben, miként az élő szervezet sem nélkülözheti az egészséges részek egy központ általi összehangolását; mi pedig kúriáinkban egyre isten háta mögöttibbek. Pozsony egyetlen szárnylengetésre esik Bécstöl a koronás madárnak. Pest a középpontja lesz az országnak. Itt, Kelet és Nyugat vá­ lasztóvizénél, a limesek mentén, honnan a magasra jutott Róma szemlélte borzongva a szittya síkot, nekilódult egy város, ahol zúg, fodrozódik, hab­ zik az élet árja, s ahol kimondtunk ifjan valamit, s ahol egy NEM-mel leszünk hűségesek hajdanvolt önmagunkhoz, mégha ezen a nemen átcsapni készülnek is a hullámok, amit talán mi magunk is felkorbácsoltunk. Tudhatjuk-e, hol érnek partot, s milyen erővel a tetteink nyomán fod­ rozódó hullámok? Ne legyünk retorikusok mértéken fölül. Hisz’ becsomóztattak-e már a vexativus keresetek periratai birtokaim­ mal szemben? Családom és tulajdonom ellenére cselekedtem — Édes mama rám ol­ vasta és nem tévedett. Nem láthatta be, meg sem kísérelhettem effelé te­ relni hisz’ az tiszteletlenség lett volna, ha a honvédelmet pártoló támo­ gatásával, karitatív hadikórházával ő is ugyanazt cselekedte. A nép, mely hazát véd, jogot teremt magának azon a földdarabon. Édes Mamának az a szerep jutott, hogy védje az osztatlan családi bir­ tokot. A z ellenkezőjét küzdöttem ki magamnak. Mert miért emelnénk ki magunkat az idő árjából, hasztalanul dacoló szirtként? M iért tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget annak, ami velünk történt, szemben az előttünk megesettekkel és a hajdan bekövetkezők­ kel? Ha mindezt nem tesszük, ezenmód megóvhatjuk magunkat a korillúziók elvesztése által ránkszakadó tehetetlenségtől. A z egyéni lét kudarcai és a történelem jégverései késztetnek bennünket az összegzésre. A kedély megbicsaklott öntudatunknál hamarább elvégzi a szükséges műveletet, elénk teszi a végeredményt: hiábavalóság. A z értelem pedig a magáénak tulajdonítja ezt a végső bölcsességet: farok csóválja a kutyát. Ó ifjúságom városa! Látszólag ismétlődés. Holott a gondolat tapasztalat nélkül még a képzelgés tartománya. Nem marad más, mint felismeréseinkkel együtt élni. Olykor már az események pontos kiszámításával. Mégis mi teszi ezt a monotóniát oly édessé? A kopás? Hisz’ közben minden egyre rosszabb. És az ismétlődésekben tőlünk el­ köszön a létezés. A z ismétlődés öröme tehát? A természet körforgása sem kecsegtet már az időtlen perpetuum mo­ bile illúziójával. Az élet is föléli lehetőségeit, ha az élő és élettelen mögött nincs örök mozgató. A betlehemi csillag szelíd, óvó ege elreppent a legelső ártatlanul kez­ detleges eszközünktől. A z első pillanatban talán meg sem hallattuk azt a finom, pengő hangot, amellyel kezdetét vette védettségünk szertefoszlása. Pedig az alig észlelhető nesz nyomán világok sokaságára robbant szét — azzal a félelmetes némasággal, amely az emberi tudás körének tágulását mindig is kíséri — a betlehemi csillag ege. Milliónnyl irány fölöttünk, amely mind sehova fut. Rajtunk pedig a kettős törvény: nehézkedés és az űr vonzása. Miféle élni segítő utópia épül majd ebből? Á dám-emberiségünk az öngyilkosság szirtszegélyén járt mindig is. m i­ óta kiűzetett. Miként magam is. Annyi csapás után következetes tett az az egyetlen könnyű lépés. Vagy mégis inkább az a természetes, hogy a közelmúlt telein — hány év óta már? — fö l sem merült bennem a lehetősége? Ifjan, a megsejtésszerü tudások idején gyakran. Most, a tapasztalat fényében nem. Drámámban az örökös összeomlások­ kal szembeni folytanos, makacs kiegyensúlyozás az, ami már nem is szín­ padi elem. A klasszikusok mértékével biztosan nem. Magam felől nézve pedig hiteltelen az érett Ádámnak a legvégsőre is elszánt próbálkozása. Ebben megint: Endymion kegyeltje. Á loméletem komolyan vétele nélkül megtaláltam volna-e a hitelesítés formáját ehhez a kétségbeesett kísérlethez? Mert a dráma jelenlegi állapotá­ ban Á dám nem megtapasztalja a történelmet, hanem még csak megálmodta, és így az önfeladása az ifjúé — csalódásai menetrendjét még csak sejti. Ezzel felel az idő távolából a hűség rímjével énem a Virozsilnak esz­ ményéről számot adó ifjúnak. A z ő tragédiája ez. Azé az ifjúé, aki Virozsil tekintetéből kiolvassa a maga és a körülötte zajgó társak sorsát. Mi megvénülhetünk, de mert a mostani fiatalok vének — blanirtság, csömör, cinizmus —, a mi hűségünkön múlik az újjászüle­ tés. Nekünk kell lelkesítenünk és lelkesednünk. Én, Endymion kegyeltje. A z öngyilkosság a gondolat csapdája. A gondolat mint lehetséges élet­ idegen elem. A tapasztalás, mint a kedély mederben tartója és a gondolat csiszolója. Ó, ifjúságom városa! Tapasztalásban aggként, újból itt, aki már a halált is könnyen fogadná. Ha elszámolnék éveimmel, hát mire is jutottunk? Sokra és kevésre. Az élet megváltatlan, és/de visszavonhatatlannak tűnik. Esélyeink a két minőség közös territóriumában lehetségesek. Sokra-semmire. Semmire-sokra. 19 �Ho rváth Lajos S Z IV Á R V Á N Y Ké peslapok A z vo lt a legjob b tán, hogy vo lt kiket tisztelned a holtak között, nem élh ettél voln a sokáig, ha nincsen erre annyi alkalom , de az ágyúkat vezén ylő költő s a szegény fe je deli halálú és a töm zsi képviselő, kinek segítségéért fe g y ő re könyörgött, TÓ valah ogy elva g y hát a sorban, ha jó l m eghúzod magad, M ár régen és hosszan bolyong a férfisírá s bennem. de ne hidd, te v a g y az egyetlen, kinek, ha időnként felnézel, indult a nádban, m ik or a fiú kiért a tóhoz, feltű n ik a fek ete égben M adách iszonyú bajusza, nyakába k ö tve h orgok között a bodzanyelű kése, m íg a m enet handabandázik ez őszülő szőr-szivárván y alatt. békák, halak, k a gylók és más ártatlan állatok ellen elszántan harcra k egyetlen k iontott vérrel, estére értette m eg a boton piruló keszeg m ögött guggolva, az első m egszerzett étel után m ár egyedü l van K OD Á L Y R A V A T A L A V egyesen tolongott ravatalod fe lé rajongó s ki tudta, m egin t és a tó akkor elkezdett nőni, m int a tenger, m i veszett, m ik or az időd vég e körül fo lya tta em berrel az A kadém iát, a városra valam i kicsorbult nap hatolt fe je d fö lö tt mégis, NA PLEMENTE felszántva egünk, áttörve füstöt, szétszabva szennyes f e lleget, G erlék repültek sorszerűen a guruló lángba, falu d tetői tű zlöttek vörös napokkal a láthatáron, m ióta annyi tépett erdőnk, szijas családfőnk veszett oda, m ire összem arkolt lelked arcodban fölem elted, szálerdő-hajad véd elm ez m inket kiirthatatlan, rá perzselt tollak hullottak feketén forogva, benned bujdoklunk szabadon, harm aton já rva könnyeden, hátad m ögött eg y-k ét hang és szál hegedű keserve nyítt, m ert a küldött halál m inden útján keresztbe fekszik zenéd a császár-sárga fa l is felra g y o g o tt m ég egyszer, m int az okádék, torlasza. sejtésed settengett, de eg yre m erészebben közeledve, hogyha kihajnalodsz, a v ilá g m ajd bealkonyít. DUNAKA NYAR U tolsó m eséid akkor úsztak el a szalagos széllel, borzongás re zg ett v é g ig gerinceden s hallottad belependül, ütötten m eglendült fönnebb vörös szirm aival a pipacs-ég és a láthatárra hullt fon n yadva körös-körü l fek etedő széllel, ekkortól patakok kezdtek ra gyogn i benned, nagyh átú fo lyó k végetlen s cserjések mentén haladva lefe lé ereszkedsz m in dig azóta, m ár-m ár tele tüdővel szívod a jó vízszagú levegő t s biztatod magad, ím itt a gázló, m ert nem átkelned lehetetlen. SZALONNASÜTÉS Tábortü zeket gyújtasz m agadban fázón esti, didergő fennsíkodon, keríted katonák k a réjával csapkodó kardú vem hes lángodat, eloldod bennük az ének keskeny szalagjait lobogni hosszan a határra, ülsz közéjü k földre, h ogy hangjukba társként fo n ó d j fek ete sípodon és tornyosul, tornyosul tűz és em ber, v e ti m agát az élet az égnek, m ajd száll alá, ereszkedik, lohad a cél s fe je d is h ajlik előre, fig yeld , csepegő szalonnád alatt hogyan fe tre n g a parázs fájdalm ában, s h ogy szem eid göm bjében m ég m in dig micsoda vá g y o tt v ilá g o k égnek. 20 �Tárgyszerű és tárgyilagos Madách-életraizért 1961-ben írta az ismert Madách-kutató, G yőrffy Miklós: „ Ismeretes, hogy irodalomtörténetünkben Madách úgyszólván az egykönyvű írók közé tartozik: az egész Madách-irodalom töké­ letesen Tragédia-központú” . Azóta két évtized telt el, 1964-ben Madách halálának cente­ náriuma megpezsdítette a reá vonatkozó kutatást, több drá­ mája is már sikerrel szerepelt színpadjainkon, egyre-másra je­ lentek meg életének egy-egy szakaszára, motívumára vonatkozó s eddig publikálatlan adatok feltárásai, és mégis az a vaskos, 500 oldalas mű, amely legutoljára (1978-ban) mintegy összefoglal­ ta az utóbbi évtized kutatásának irányait és eredményeit, ismét a korábbi összképet mutatta: felerészben Az ember tragédiájá­ nak ilyen-amolyan elemzéseit, színpadtörténetének adalékait, s a másik felében egy-egy részterületre vonatkozó adatfeltáráso­ kat. Közben pedig itt is, amott is elhangzik, hogy bizony szük­ ség volna egy kritikai kiadásra Madách Imre műveiből. Bizony szükség volna! Hiszen, ha csupán a Tragédiát tekint­ jük, már az magában is, de ma már Madáchnak több más drá­ mája is élő s elevenen ható, időszerű vitákra alkalmat adó iro­ dalmi és színpadi anyag, s már puszta értelmezéséhez is, de az életmű egyéb, rejtett kincseinek feltárásához is szükség volna a kritikai kiadásra (talán inkább, mint jó néhány, sokkal kevés­ bé elevenen ható klasszikusunkéra...). S itt jómagam, mint egy másik elevenen ható klasszikusunk, Jókai Mór kritikai kiadásai­ nak egyik szerény munkatársa, tapasztalatból állíthatom, hogy egy ilyen kiadás alapos elkészítésének igen fontos biztosítéka a jó életrajz. A z író élettörténetének tárgyszerű és tárgyilagos fel­ tárása. Madách Imréről már több életrajzi mű jelent meg: iroda­ lomtörténeti igényű is, szépirodalmi jellegű is, s kiadták életé­ nek fellelhető írásos dokumentumait — összefoglaló jelleggel is és kiegészítően is. Vessünk egy rövid pillantást a Madách-életrajzírás történe­ tének főbb állomásaira. Másfél évvel a költő halála után, 1866. február 6-án a Kis­ faludy Társaság ülésén hangzott el Madách Imre emlékezete címmel Bérczy Károly előadása. Az ugyancsak nógrádi író, a kitűnő Anyegin-fordító nemcsak földije, hanem személyes jóisme­ rőse is volt Madáchnak s így az emlékbeszédbe foglalt életrajzot közvetlen ismeretei alapján állította össze. Midőn tizennégy évvel később Madách Imre összes művei címmel Gyulai Pál három kötetben kiadta Madáchnak távolról sem „összes” műveit és válogatott levelezését, előszavának vé­ gén megjegyezte, hogy Madách életrajzának megírásához nem volt elég adata, de ennek ideje sem érkezett még el; helyette közölte az addig legteljesebb idevonatkozó tanulmányt, Bérczy Károly fent említett emlékbeszédét. Ezután folyóiratokban megjelent összefoglalások, lexikon­ ban, kézikönyvben közölt szócikkek után a XIX. század legvé­ gén ketten is jelentkeztek egy-egy terjedelmes Madách-életrajz­ zal. Palágyi Menyhért gimnaziumi tanár, majd egyetemi magán­ tanár, matematikus, de főként filozófus 1890-től kezdve több­ ször vendégeskedett Alsósztregován, Madách Aladárnál, a költő fiánál; előbb, mint írja, alaposan tanulmányozta Madách műve­ it, majd — olvassuk előszavában — „ha a költőt magát nevezem saját élettörténete legfőbb tanújának: akkor fiát, Aladárt a má­ sodik fő tanúnak kell mondanom” , további adatforrásaiként pe­ dig Madách jóismerősei közül Szontagh Pált, Veres Szilárdát, Lónyay Albertot és Hanricy Ágostot jelöli meg. Amit így gyűj­ tött, azt előbb hírlapi cikkeiben használta fel, majd 1900-ban Madách Imre élete és költészete címmel az első terjedelmes és át­ fogó igényű könyvalakú Madách-életrajza jelent meg. A másik ter­ jedelmes, de könyv alakban nem publikált Madách-életrajz egy évvel korábban, 1899-ben, a Magyar Szemle c. folyóirat hasáb­ jain tizenöt folytatásban jelent meg, Madách Imre életrajza cím­ mel. Szerzője Becker (utóbb Bakonyi) Húgó tanítóképző intézeti tanár szinte kizárólag korábbi nyomtatott forrásokra, elsősorban Palágyinak addig megjelent cikkeire támaszkodott, ezeknek adatanyagát bővítette ki geográfiai és genealógiai művek idevo­ natkozó felvilágosításaival és gondosan felhasználta Madách le­ velezésének addig publikált darabjait. Abból, hogy elsősorban Palágyira támaszkodott, már világos, adatainak és egész beállí­ tottságának „ősforrása” ugyancsak Madách Aladár volt. S itt csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Palágyi művének és adatainak pontosságát és hitelességét gondos adatközlésekkel von­ ja kétségbe s egész művéről alaposan leszedi a keresztvizet még ugyancsak 1900-ban Morvay Győző. 1914-ben Voinovich Géza Madách Imre és Az ember tragédi­ ája című könyve az addig megjelent életrajzi adatoknak kivá­ logatott részét s főként Madách műveit, túlnyomórészben Az ember tragédiáját fílológialilag elemzi. Barta János 1931-ben ad­ ja ki részint már megjelent, de túlnyomórészt az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött s akkor még kiadatlan, kéziratos anyagok alapján Az ismeretlen Madách cimmel új szempontú életrajzi portréját, mely mintegy előtanulmány a szerző 1942ben megjelent s az addigi eredményeket inkább elemzően, mint­ sem kiegészítve összefoglaló Madách Imre című könyvéhez. Közben azonban egy újabb, eredeti adatközléseken alapuló Madách-életrajz látott napvilágot, 1934-ben Madách az ember és a költő címmel. Szerzője Balogh Károly, Madách Imre sógorá­ nak, a szabadságharc elbukása után menekülés közben az erdé­ lyi hegyekben meggyilkolt Balogh Károlynak unokája, aki mint könyve előszavában elmondja, felhasználta ugyan a korábban megjelent műveket és a kéziratos Madách-hagyatékot is, leghi­ telesebb forrásának azonban apja emlékezéseit tartotta. Apja, a meggyilkolt honvédtiszt fia együtt nevelkedett unokatestvéré­ vel, Madách Aladárral Alsósztregován, ahol gyermekéletüknek es serdülésük idején kialakult gondolatviláguknak legfőbb for­ málója az őket szigorú gondossággal felnevelő nagyanyjuk, a költő édesanyja, idősb Madách Imréné volt. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy mindkét forrásértékű, ere­ deti portrét rajzoló Madách-életrajz szerzője — Palágyi Meny­ hért és Balogh Károly — ugyanabból az adatforrásból merített, s ami művükben nem írásos dokumentumokon, hanem szóbeli közléseken és hangulati befolyásolásokon alapul, mindaz végső soron idősb Madách Imrénétől eredt. S e befolyástól, még ak­ kor is, ha azt a kritika mérlegére teszik — mint Madách Imre feleségének megitélésében — képtelenek függetleníteni magukat. Igen széles körű biográfiai kutatások alapján jelent meg 1932-ben az Ember küzdj című háromkötetes mű. Szerzője, Har­ sányi Zsolt, amint be is számolt róla az Új Idők hasábjain, nem elégedett meg az addig kiadott és az Országos Széchenyi Könyv­ tárbeli Madách-hagyatékban hozzáférhető adatok, levelek, do­ kumentumok feldolgozásával, hanem kibányászott akkor még lappangó leveleket és kifaggatta Madách egykori környezetének akkor még életben lévő tagjait vagy ezek leszármazottait mind nógrádi Szűkebb pátriájukban, mind a költő családi és társaság­ beli világában. Azt hiszem, mind ez ideig ez volt a legkiterjed­ tebb, legalaposabb Madách-kutatás, csakhogy... Csakhogy Har­ sányi Zsolt nem filológiai — tudmányos vagy legalább ismeret­ terjesztő célú — életrajzot készített, hanem regényt írt. A „biographie romancée” akkoriban különösen népszerű műfajá­ ban, melyben pl. Stefan Zweig világhírre tett szert, a szorgosan felkutatott életrajzi adatokhoz és motivumokhoz még gondos korrajzot ábrázolva, a dokumentumok, helyenként szó szerint idézett levelek hézagait a tehetséges író képzeletével kitöltve, ír­ ta meg Madách Imre életregényét. A műfaj népszerűsége folytán, de azért is, mert „beérett” a Madách-téma, éppen akkor, amikor a Tragédia új német for­ dítása és bécsi, burgszínházi sikere határainkon túl is fokozottan ráterelte a figyelmet a műre és szerzőjére, Madách élete szép­ irodalmi témává vált. Mindenekelőtt házassági konfliktusa. Elő­ ször a Tragédia-íordítással Madách-ismerővé ihletett Mohácsi Jenő érdeklődött Fráter Erzsi sorsa iránt: 1935-ben jelent meg Lidércke című regénye, majd pedig ugyanabban az évben, mely­ ben Halász Gábor két vaskos kötetben Madách teljes irodalmi hagyatékát, Staud Géza pedig időrendbe szedett teljes levélvál­ tását adta ki — 1942-ben — Lászlóné Kiss Ibolyának a Madáchcsaládot ismerők utódaival folytatott levelezése alapján látott napvilágot Erzsi tekintetes asszony cimű regénye, és ugyancsak 21 �ez volt az az év, melyben Barta Jánosnak is megjelent fentebb említett összefoglaló-értékelő filológiai munkája Madáchról. Úgy vélem, nem véletlen, hogy éppen a második világhá­ borúban, az embertelenség tetőződésének idején annyian egy­ szerre, s olykor egymásról nem is igen tudó párhuzamossággal keresték, hangoztatták a Madách Imre életművében rejlő humá­ numot. S a második világháború után? A Madách-kutatás általános jellege teljesen megváltozott: részleteiben a korábbiaknál tárgy­ szerűbb, felfogásában s főként a szektánsággal folytatott győ­ zelmes vitáiban tárgyilagosabb lett, de az összefoglaló teljesség­ re való törekvés nem mutatkozott meg. Remélhetően csak azért, hogy a tárgyszerű részkutatás és a tárgyilagosság irányzata előkészítse a még mindig hiányzó, tudományos igényű Madáchéletrajz megírását. És hát mi történt e téren az utóbbi három és fél évtized­ ben? A Madách-levelezésből korábban már Gyulai Pál, Palágyi Menyhért, Komlós Aladár, Staud Géza, Halász Gábor és Harsá­ nyi Zsolt által publikált szövegekhez Győrffy Miklós, Kerényi Ferenc és Kőhegyi Mihály csatlakoztatott újabb darabokat, Ma­ dách életének s különösen 1848— 1849. évi működésének koráb­ ban közzétett dokumentumait Belitzky János, Krizsán László, Kamarás Béla, Szabó József, Leblanc Zsoltné és Rusvay Tibor gyarapították, színpadi utóélétéről Németh Antal, Kántor Lajos, Csapláros István, Rákos Péter, Szeli István, Ruzicska Pál, Gug­ lielmo Capacchi és e sorok írója gyűjtött össze újabb adaléko­ kat, Baranyi Imre a költőnek ifjúkori olvasmányaira derített fényt s e távolról sem teljes felsorolást még kiegészíthetjük az­ zal, hogy Lászlóné Kiss Ibolya korábbi regényének forrásairól immár filológiai értékű adatgyűjteményt adott ki könyv alakban és Madách életrajzának — ismét főleg házassági drámájának — szépirodalmi feldolgozásai is szaporodtak, így Székely Júlia A két Madáchné ás Felkai Ferenc Madách című színdarabját emlithetjük. Mindez építi, előkészíti a kritikai igényű életrajzot. Mindez azonban már annyira bőséges és ugyanakkor any­ anyira szétszórt anyag, hogy jelenleg bízvást áttekinthetetlen­ nek mondható, sőt még arra is alig kínálkozik lehetőség, hogy egymásnak látszólag ellentmondó megállapítások kritikailag szembesíthetők, „öröklődő” hibák kiküszöbölhetők legyenek. Hogy a már publikált anyag áttekinthetővé s a fedés ve­ szélye nélkül kiegészíthetővé, majd a leendő tudományos felhasználáshoz jól felhasználhatóvá legyen, ahhoz egy teljességi igényű Madách-bibliográfián kívül célszerűnek látszik egy olyan életrajzi krónika, amilyen a szovjet irodalomtörténet-írásban hasznosnak és népszerűnek bizonyult (hogy csupán az 1958— 1960-ban megjelent két kapitális művet, Lev Tolsztoj életének két kötetben, Makszim Gorkij életének négy kötetben kiadott krónikáját említsem), s amelynek alapja az, hogy kronológiai rendbe szedve állítja egymás után — s ahol kell, kritikailag mérlegre teszi — az író életéről ismeretes adatokat. Hogy egy ilyen munkának mi a szerepe és hogy az adat­ anyag maximális egybefoglalásán kívül „öröklődő” hibák kikü­ szöbölését, egymásnak ellentmondó adatok kritikai szembesíté­ sét is hogyan szolgálja, azt két példával fogjuk illusztrálni. A Madách-életrajzok élén álló Bérczy-féle emlékbeszédben ezt olvassuk: „A sztregovai kastélynak 1823-dik év január 21-én örömünnepe volt: az ős családnévnek fiú örököse született...” . S azóta minden kézikönyv, irodalomtörténet és lexikon így ír­ ja: Madách Imre született 1823. január 21-én. Pedig már az első dokumentált Madách-életrajz, Beckeré 1899-ben felhívja figyelmünket egy dátumzavarra; azt olvassuk a költőről, hogy Szontágh Pálhoz 1863. januárius 20-ról kelt levelében bizonyára csak tévedésből tehette születése napját ja­ nuárius 20-ára, ezeket írván: „E szerencsétlen mai nap tesz negy­ venévessé s ettől két szent pátrónusom, Fábián és Sebestyén sem ment meg.” Mi ez? Hogy valaki egy levelének keltezésénél egy napot téved, az még könnyen előfordulhat, de azt, hogy védő­ szentjeit tévesen jelölte volna meg, Madáchnál lehetetlennek kell mondanunk. Nos, a megoldás ott van Becker Hugó cikkének kö­ vetkező soraiban, melyeket azonban maga a cikkíró sem értett meg. Közli ugyanis az alsósztregovai római katolikus anyakönyv ide vonatkozó bejegyzésének szövegét, melyben ez áll: „Nr. 1.1823. 22 21. Januarii. Baptizans: Idem Parochus. Baptizatus: Emericus. Pa­ rentes... stb.” vagyis magyarul: „1. sz. 1823. január 21. Keresz­ telő: Maga a plébános. Megkeresztelt: Imre. Szülei... stb.” Vilá­ gos: a január 21. nem a születés, hanem a keresztelés dátuma volt: érthető, hogy az újszülöttet, aki esetleg az esti órákban jött világ­ ra, télvíz idején nem aznap, hanem másnap tartották keresztvíz alá. Furcsa, hogy Becker Hugó, aki egyébként gondos adatfeldol­ gozó volt s mint századvégi tanárember kétségkívül tudott lati­ nul, a „született” és „megkeresztelt” közti különbséget nem vette észre. Nyilván Bérczy Károly adatközlésének szuggesztiója hatott rá. De átvette a tévedést a tudós Voinovich Géza is, aki könyvé­ nek legelején a január 21-i dátumhoz az alábbi lábjegyzetet fűzi: „ Ő maga egyik levelében jan. 20-ra teszi, a keresztlevél 21-ikét mond. Közölte Becker Hugó a Magyar Szemle 1899. évi folya­ mában, 22. sz.” Voinovich tehát látta Becker cikkét, olvasta is a keresztlevél szövegét és mégsem vette észre, hogy a dátum nem a születésre, hanem a keresztelés napjára vonatkozik... Így örök­ lődött és öröklődik mindmáig, legutóbbi kézikönyveinkig ez a dátumhiba. Ideje lesz kijavítani. Madách Imre házassági drámája részint a téma csábítása, ré­ szint az adatok hézagossága folytán jelentős helyet foglalt el mind a filológiai igényű életrajzokban, mind pedig az életrajzi regé­ nyekben, melyek részben, mint mondtuk, éppen erre a témára koncentrálódtak. Véleményem szerint e téma szemérmes elhallgatása éppen olyan hiba, mint felnagyítása: ha foglalkozunk vele, akkor nem öncélúan vájkálunk valakinek legbensőbb magánügyében, ha­ nem az irodalomtörténetben nélkülözhetetlen kutatást végzünk egy költői életmű — és Madách esetében egy kiemelkedő nagy alkotás — motívumainak jobb, hívebb megismerése végett, más­ felől viszont nem tagadhatjuk, hogy kényes témáról van szó s ezért csak végletes tárgyszerűséggel és tárgyilagossággal szabad hozzányúlnunk. S éppen ez az a pont, ahol eddig még a filoló­ giai igényű életrajzok is többnyire a regényes életrajzok tipi­ kus hibájába estek. �Hogy mi ez a hiba? Engedtessék meg, hogy e kérdésre úgy válaszoljak, mint aki már maga is írt regényes életrajzot (Mak­ szim Gorkijról, 1967-ben jelent meg) s annak írásakor olyan szabályt igyekezett követni, amelynek megszegését az életrajzi regények tipikus hibájának tartja. A szabály, véleményem sze­ rint; az, hogy addig a határig, ameddig adatok maradtak fenn hősünkről, a legszigorúbban tartani kell magunkat mind a té­ nyekben, mind pedig a motívumokban megnyilvánuló történeti hűséghez, s e területen a regényíró legfeljebb dialogizálásokkal, szuggesztívnek szánt környezetrajzokkal, kronológiai fogásokkal szolgálhatja a műfaj sajátos követelményeit. Csak ott, ahol a fennmaradt adatok hézagosak, ott eresztheti szabadjára a kép­ zeletét, de ott sem annyira, hogy a kitalált — vagy finomabban szólva: megsejtett — elemek akár a legcsekélyebb mértékben is ellentétbe kerüljenek az adatokkal. S még kevésbé az ada­ tok logikájával. Ellenkezőleg: alá kell támasztaniuk ezt a lo­ gikát — mert ha ezt teszik, akkor nemcsak hogy nem kerülnek ellentétbe a valósággal, nem lesznek „rajtakaphatók” , hanem éppenséggel elősegítik azt, hogy az olvasó felgyúlt képzelete a realitás irányában élje ki magát. S mit látunk Madách életrajzának még filológiai igényű feldolgozásaiban is? Bérczy Károly másfél évvel a költő halála után, amikor a családi konfliktus szereplői még járták a ma­ guk életútját, már csak tapintatból sem tehetett egyebet, mint azt, hogy néhány költói mondattal átsiklott a történtek felett: „ . . . haza, Csesztvére sietett, repült, hogy ott a boldogságnak — már csak romjait találja. Sötét napok, a börtön éjénél söté­ tebb évek következének. Haza, család, hit, remény, szeretet: mind oda, oda! Hová meneküljön a hajótörést szenvedett a feje fölött összecsapó hullámok közt?” (Hogy ezután tárgyi tévedés következik: Bérczy szerint Madách a házasság felbomlása után menekült anyjához, Alsósztregovára, holott a valóságban ép­ pen ott, Alsósztregován következett be a házassági dráma — ez a tévedés csak arra vezethető vissza, hogy Bérczynek az ide vo­ natkozó adatok még hiányosan álltak rendelkezésére.) ered. A hozzáképzelések sorra fennakadnak az adatok króniká­ jának rostáján. S ha már a filológiai igényű életrajzok sem tartják magu­ kat az említett szabályhoz (hogy a kitalált elemek sose kerülje­ nek ellentétbe az adatokkal, még kevésbé az adatok logikájá­ val), akkor bizony félnünk kell attól, mit műveltek a Madáchházaspár történetével annak szépirodalmi feldolgozói. Nos, őmellettük szóljon az a tény, hogy az adatok közt a legfőbb hézag Fráter Erzsi természetének, magatartásának, be­ tegségének megítélésére kínálkozik, s az írók ezt a hézagot nagy általánosságban az adatok logikája szerint töltötték be: a konf­ liktust nem mint valami egyoldalú gonoszság, megátalkodott bű­ nösség következményét, hanem inkább mint szerencsétlen vélet­ lenek, félreértések és ezekből folyó megmakacsolódások eredőjét ábrázolták — még ha a részletekben imitt-amott megszegték is az adatok logikáját. A fő dolog, hogy ennek a logikának meg­ felel a közös kicsengésük: az, hogy Fráter Erzsi gyenge ideg­ zetű volt s e gyengesége a külső események és a családi körül­ mények folytán elhatalmasodott olyan betegséggé, amely sok szeretettel gyógyítható lett volna. Akkor férj és feleség nem szenvedett volna olyan sokat, de (s ez is találó kicsengésük a szépirodalmi feldolgozásoknak) feltehetően nem is született vol­ na meg Az ember tragédiája. .. Mondható-e hát könyörtelen ítélet a Madách-család valamelyik tagjáról? Aligha. Tehát jól tették az írók, hogy ezt a házassági konfliktust nem strindbergi szellemben, hanem görög sorstragédiának fogták fe l... Műveik összehasonlítása külön tanulságos történet lenne, de ehelyütt túlságosan messzire vezetne. Elégedjünk meg azzal, ami az eddigiekből kiviláglik: hogy Madách Imre tárgyszerű és tárgyilagos életrajzának megírása s ennek előkészítéséül az ismeretes adatok áttekinthető rendbesze­ dése sürgető irodalomtörténeti feladat. Radó György Azután Palágyi Menyhért leveleket, tényszerű adatokat, de mendemondákat is gyűjtött Alsósztregován, s íme cikkeinek alapján Becker Hugó már 1899-ben, ő maga pedig 1900. évi könyvében, valóságot és inszinuációt összekeverve, taglalja, ma­ gyarázza hosszan a házasság felbomlásának okait és körülmé­ nyeit. Voinovich Géza úgy igyekezett mindezt kivonatolni, hogy csak a tényekre szorítkozzék, ám a kulminációs ponton ő is be­ lekeveri a tények közé a feltételezést. Balogh Károlynál pedig ne is csodáljuk, ha értékes tényközlései közé ilyen fejtegetés ékelődik: „ . . . Gyermekes és üres lelkületének hiányzik férje védő jelenléte, erőt vesz rajta az unalom — mert hisz ő csak akkor tud szórakozni, ha szórakoztatója akad — gyenge jelle­ me támaszt, mulatni vágyó természete pajtást keres. Mikor az­ tán talál ilyent, akkor elfelejti az egyedüllétet, a gondot, a bajt, de elfelejti férjét is, elfelejt mindent és így történik, hogy vé­ gül megfeledkezik maga-magáról is.” Azzal az ismételgetések folytán meggyökeresedni látszó felfogással szemben, mely Madách feleségét eleve léhasággal, majd házasságtöréssel vádolta, Staud Géza józanul a levelek alapján emeli fel szavát. A z asszonynak bebörtönzött férjéhez írt leveleivel kapcsolatban ezt írja „Levelében pénzügyekről is ír, amit Madách életrajzírói mindig szemére vetettek és léhaság­ nak minősítettek. De ha elgondoljuk, hogy Fráter Erzsi jövede­ lem nélkül, három gyerekkel, szülésből alig felépülve, minden­ kitől magárahagyatva küszködött a megélhetéssel, semmi kivet­ nivalót sem találhatunk abban, hogy házastársak közt pénzügyi kérdések is fölmerülnek a levelezésben.” Madáchné állítólagos hűtlenségéről pedig (ami persze csábító regénytéma Balzac Har­ mincéves asszonyától Tolsztoj Anna Kareninájáig, hogy a XIX. században maradjunk!) Staud Géza ezt jegyzi meg: „Terhessége, a szülés utáni zavarai, magának és gyermekeinek ragályos be­ tegsége (mindhárman bárányhimlőbe estek), súlyos családi gond­ jai, legalábbis 1853 júniusáig, kizárják ennek a valószínűségét. Családi hagyomány szerint Hanzély Ferenc udvarolt neki...” Íme, az a bizonyos családi hagyomány, amelyről nem árt — az adatszerű krónikát egybevetve a hozzáképzelt motívumokkal — megállapítani, hogy milyen forrásból, esetleges elfogultságból 23 �M ég egyszer Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól A múlt évi centenárium alkalmából a csehszlovákiai ma­ gyar sajtóban is sok szó esett Móriczról és a szlovákiai tájak­ hoz, városokhoz fűződő kapcsolatairól. A rendkívül gazdag kap­ csolatok főleg a rozsnyói Holics Jankával 1905-ben kötött há­ zasság után alakultak ki, mikor is Móricz felesége társaságában bejárta a mai Szlovákia számos vidékét és helységét, és érdek­ lődve figyelt fel a szlovák dolgozó nép életére is. A centenáriumi megemlékezésekben szó volt arról is, hogy itteni élményeiből jelentős művek születtek. De nem mutattunk rá kellőképpen arra, hogy a falusi származású, falu- és mező­ város-ismerő, majd Budapestet lakó Móricz a mi tájainkon is­ merkedett meg a tipikus kisvárossal, annak sajátos világával és atmoszférájával. Ez az élmény szélesebbé, differenciáltabbá tet­ te addigi, meglehetősen egyoldalú: a parasztságra, a falusi értel­ miségre és a dzsentrire szorítkozó társadalomképét. És azok a kiemelkedő művek, melyekben a tágultabb társadalomlátás mű­ vészileg realizálódott, nemcsak az író pályáján jelentettek újat, hanem az egész magyar szépprózában is: az Isten háta mögött az első regény, amely a magyarországi kisvárost az európai iro­ dalom szintjén tudja felmutatni, s közben — bizonyos konzer­ válódott vonások okán és jogán — a régi kisváros-ábrázolása­ inkból is ízelítőt ad; ez a regény méltán összevethető Flaubert Madame Bovary-jával, de finom szálakkal kötődik az olyan Mikszáth-alkotásokhoz, fejezetekben is. mint a Vacsora Mravu­ csánéknál (a Szent Péter esernyőjében). Pótolhatatlan veszteség, hogy a Jószerencsét című regény, melyben az író a vashegyi, rőcei, zólyomi, mecenzéfi élményeitől ihletve a bánya, kohó és gyár világát, a műszaki értelmiség és a munkásság életét akar­ ta megeleveníteni, a világháború kitörése miatt torzóban ma­ radt; irodalomtörténet-írásunk így is, töredékes voltában is. „magyar Germinal” -nek nevezi. A történeti jellegű írásokban fölöslegesek a „ha így lett volna” kezdetű elmélkedések, de itt most nem tudok ellenállni annak az elképzelésnek, hogyan ala­ kult volna Móricz életműve, mennyiben gazdagították volna a munkástémák, ha a két vagy három kötetre tervezett Jószeren­ csét tető alá hozta volna. Centenáriumi felméréseinkből hiányzott annak a kiemelése is, hogy a tájainkkal való rendkívül intenzív kapcsolatok Mó­ ricz számára erős hidat képeztek az 1918 utáni új kapcsolatai kialakulásához és elmélyüléséhez. Érthető, hogy amikor arra alkalom, lehetőség adódott, úgy jött hozzánk, közénk, mintha a második hazájába jönne; arra a földre, amelynek pályája ala­ kulásában, alkotómunkássága gazdagodásában jelentős szerepe volt. 1926-os és 1927-es itt-tartózkodásai, előadó körútjai során kisült, hogy a meglátogatott magyar jellegű szlovákiai és kár­ pátaljai városokban — Érsekújvár kivételével — már járt, s ezért otthonosan mozog. Ilyesmit, ilyen gazdag helyi ismeretet és természetes otthonérzést egyetlen olyan magyarországi író­ nál sem lehet megállapítani, aki 1918 után aktívan kapcsolatba került velünk. Vonatkozik ez a megállapítás az itt született Kas­ sák Lajosra és Féja Gézára is, akik pedig a szó szorosabb értel­ mében is hazajártak. Egy másik körülmény, ami az új kapcsolatokat megalapoz­ ta és kibontakozásukat elősegítette, a Móricz és Ady közti szo­ ros és forró emberi és írói barátság volt. Az 1977-es Ady-centenárium alkalmából sokat beszéltünk a nagy költő itteni utóéle­ ti hatásáról és Petőfiével vetekedő kultuszáról. Rámutattunk arra is, hogy a rendkívüli hatás és kultusz azért alakulhatott ki, mert az a nagy erejű társadalomkritika, amit Ady költésze­ te és publicisztikája sugároz magából applikálható volt a cseh­ szlovákiai társadalmi és politikai helyzetre is, és ez az adottság az irodalmilag készületlen csehszlovákiai kisebbségi magyarság körében egyenesen hiányt pótolt. Most megállapíthatjuk azt is, hogy a kibontakozó kisebbségi szellemi életben Ady és Móricz fegyverbarátságáról is tudtak, s így nem volt véletlen, hogy az útnak induló és irodalmi eszményeket kereső sarlós ifjúság úgy alakította ki „faji triász”-át, hogy abban Ady mellé — a rövid 24 ideig favorizált Szabó Dezsővel együtt — Móriczot állította. És ezt a megtiszteltetést Móricz teljes mértékben megérdemelte, mert ha Ady forradalmi eszmeiségét nem is érte el, hozzá ha­ sonló szenvedéllyel küzdött a társadalmi megújulásért, az ő írói tolla is következetesen a „magyar ugart” szántotta. Az Adyhoz való hűség, az Ady-örökség jelentőségének fölmutatása itteni kapcsolataiban is megnyilvánult. Többek között erre mutat az a cikk is, amelyet Olvassátok Adyt címmel a magyar középiskolá­ sok lapjába, a Sarló kifutópályájának tekinthető, a Mi Lapunk­ ba 1928-ban irt. Móricz két háború közti szlovákiai kapcsolatainak legszebb fejezetét a sarlósokkal való megismerkedése és barátkozása je­ lenti. Erről a centenáriumi megemlékezések bőségesen szóltak és idéztek azokból a forró hangú cikkekből is, amelyeket a nagy író a kisebbségi értelmiségi ifjúságnak erről a csoportjáról a Pesti Naplóba (1927/89. sz.) és a Nyugatba (1931. I. 285—287.) írt. Ezek az írásai azt mutatják — és ezt eddig nem hangsúlyoz­ tuk eléggé — , hogy Móricz a sarlósokra felfigyelő jelentős ma­ gyar kortársaknál (Szabó Dezső, Jászi Oszkár stb.) határozot­ tabban és világosabban látta meg ennek a nemzedéknek törté­ nelmi jelentőségét és az egész akkori magyarság viszonylatában példamutató magatartását. Idézett cikkeiben igen meglepő az a határozottság, ahogy a konzervatív apák nemzedékét a fiatalokhoz viszonyítva társa­ dalmi és politikai értékben degradálja. Tudni kell ugyanis azt, hogy Móricz Sarló által szervezett szlovákiai előadó körútjainak és az említett cikkek megjelenésének idejében a konzervatív és „álomvilágban élő” apák politikai lapja, a Prágai Magyar Hírlap nyújtotta az írónak az itteni legnagyobb publicitást; per­ sze a lapot ekkor a jobboldali magyar ellenzéki pártok realis­ tább szárnya, a Magyar Nemzeti Párt uralta. Érdemes megem­ líteni azt is, hogy a vidéki konzervatív apák — akik tudtak az írónak az 1918/19-es forradalmakban való szerepéről — a fiaik által szervezett előadókörútnak nem örültek, s néhány helyen a bojkottálássál is megpróbálkoztak. (Lásd: Sándor Dezső: Két város. Érsekújvár és Vidéke 1927. IV. 1.) Ismeretes, hogy a szóban forgó cikkek miatt — melyekben Móricz azt is kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság ha­ ladóbb és magyarabb, mint „otthon szegény, sötétségben és fel nem világosítottságban tartott gyermekeink” — a magyarorszá­ gi politikai reakció hatalmas hajszát indított ellene. Fölhánytor­ gatták egykori forradalmi szereplését, hazaárulással és „a Bene­ sékkel való cimborálással” vádolták és a közönséget és a „meg­ bántott” hazai ifjúságot bojkottra izgatták ellene. Móricz „bűne” — egy megbélyegző megyei határozat révén — a megyei köz­ gyűléseknek is napirendjére került, s a csongrádi közgyűlésen olyan javaslat is elhangzott, hogy az ilyen írót kutyakorbáccsal kell kiűzni a Parnasszusról. Móricz védelmében főleg a ha­ ladó lapok, írók és ifjúsági szervezetek vettek részt, s éles tilta­ kozó írások jelentek meg a csehszlovákiai magyar sajtóban is; többek között az egyetemisták lapjaiban: a Magyar Diákszem­ lében (1931/2. sz.) és a Baráti Szóban (1931/1—2. sz.) Annak a ténynek, hogy az ellene folyó hajszában bizonyos helyreigazító nyilatkozatra kényszerülő író a sarlós ifjúságról mondottakból semmit sem vont vissza, igen nagy jelentősége van. Azt bizonyítja ez a magatartás, hogy Móricz társadalom­ szemléletének fokozódó radikalizálódásában — más körülmények­ kel, főképp a magyarországi politikai és szociális helyzet foko­ zatos romlásával együtt — a Sarló hatása is döntő szerepet ját­ szott. Úgy csodálkozott ő rá a Sarlóra, mint egy olyan modell­ re, amelyben az akkori társadalmi helyzetben általa szükséges­ nek tartott ifjúsági aktivitás realizálódott. Ha fölvetjük azt a kérdést, hogy Móricz hűségére a Sarló hasonlóval felelt-e, akkor látszólag nehéz helyzetbe jutunk. A Sarló irodalomszemléletének és irodalompolitikájának fejlődés­ menetében találhatók olyan dokumentumok is, amelyek Móricz jelentőségének csökkenését mutatják. De az ilyen álláspontokkal párhuzamosan megnyilvánul a ragaszkodás, megbecsülés vala­ milyen aktusa is, és soha sincs szó olyan egyértelmű, végleges lehagyásról, mint pl. Szabó Dezső esetében. Még a munkásmoz­ galomhoz való csatlakozás idején sem beszélhetünk ilyesmiről, �pedig akkor a Sarló átszervezte a programját annak a fokoza­ tos felismerésnek az értelmében, hogy a társadalom alapvető kérdéseit az ifjúsági mozgalom nem oldhatja meg, arra a szoci­ alizmus hivatott. A z akkor meghirdetett és rappista módon el­ túlzott irodalom-eszményképben nem szerepel ugyan Móricz ne­ ve, de a hozzá való ragaszkodás, ha hallgatólagosan is, megma­ rad, és a későbbi években a volt sarlósok írásaiban hangsúlyo­ zottan kifejeződik. És meg kell jegyezni, hogy Móricz nem tar­ tozott az olyan Sarló-hívők, Sarló-szimpatizánsok közé, akik a munkásmozgalomhoz való csatlakozást helytelenítették. Ilyen megnyilatkozásáról nem tudunk, és ezt teljesen valószínűtlenné teszi az a mód, ahogyan 1938 után az egykori sarlósokkal a kap­ csolatát felújítja. (Lásd: Balogh Edgár: Szolgálatban, Bukarest 1978; Jócsik Lajos: Móricz Zsigmonddal a Kelet Népében, For­ rás 1979/7, Dobossy László: Móricz Zsigmond és mi, Irodalmi Szemle 1979/7.) Centenáriumi emlékezéseink rámutattak arra a nagyfokú figyelemre és segítőkészségre, amelyet Móricz kisebbségi irodal­ munk iránt tanúsított, de nem adtak képet a sajtónkkal való kapcsolatairól. Itteni írásomban még ezt a hiányt igyekszem pó­ tolni. Először a szocialista sajtóban található kapcsolatokról kell szólni, mert ezek a közönség előtt teljesen ismeretlenek. Móricz neve már 1920—21-ben megjelenik a kommunista és szociálde­ mokrata lapjainkban. A Kassai Munkás és a pozsonyi Népszava 1920-ban fölháborodott hangon bírálják, támadják a magyaror­ szági Petőfi Társaságot, mely Móriczot (és Babitsot is) kizárta a tagjai sorából az 1913/19-i magyarországi forradalmak alatti szereplésükért. 1920 áprilisában a Kassai Munkás A százszín se­ lyem kendő című novellát közli, 1923 júniusában pedig arról ad hírt, hogy az ungvári proletkult szervezet műsoros estjén többek között két Móricz-jelenet is bemutatásra került (a Tök­ mag és az Egérfogó). A Móricz-írások színpadi agitációs lehető­ ségeit az 1937— 38-ban megjelenő és a népfrontos kulturális szervezeteket hatásos műsorokkal ellátó ifjúsági népfrontos lap, a Kéve is kihasználta: közölte a Tej című vidám egyfelvoná­ sost, gyermekkórusra dolgozta fel A törökök és a tehenek című gyermekverset és színpadi jelenetté A stipendium című elbeszé­ lést. 1936—38 között, a népfrontpolitika korszakában a Magyar Nap népszerűsítette a legaktívabban a nagy írót; 7 alkotását közölte, köztük a Kis Samu Jóska című népszerű háborúellenes elbeszélést es egy-egy részletet A boldog emberből, a Betyárból és a Légy jó mindhaláligból. Hogy a polgári sajtó egyes orgánumai milyen nagy teret adtak Móricz írásainak, arról szóljon egy nagyon beszédes adat: a már többször említett Prágai Magyar Hírlap az 1927-es év folyamán húsznál több novellát vagy cikket jelentetett meg tőle, és azonkívül folytatásokban hozta — a Pesti Naplóval egyidő­ ben — az Úri murit. Számos Móricz-írás jelent meg A Reggel­ ben és a Dzurányi László és Győry Dezső által szerkesztett Ma­ gyar Újságban. Móricz népszerűségét nagyban szolgálták a róla és a mű­ veiről írt cikkek. Hogy ezek tekintélyes mennyiségéről némi íze­ lítőt kapjunk, soroljunk fel olyan csehszlovákiai magyar szer­ zőket (írókat, újságírókat), akik Móriczról portrét, könyvkritikát írtak, vagy vele interjút készítettek: Ásguthy Erzsébet, Balogh Edgár, Bányai Pál, Fábry Zoltán, Földes Sándor, Győry Dezső, Kelembéri Sándor, Kovács Endre, Martincsek (Mártonvölgyi) László, Peéry Rezső, Rácz Pál, Sándor Dezső, Sebesi Ernő, Si­ mándy Pál, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Varga Imre, Vass László, Walentinyi Samu. Meg kell jegyezni, hogy ez a névsor korántsem teljes, és a felsoroltak között olyanok is van­ nak, akik többször írtak Móriczról; Szalatnai Rezső legalább 15 írást szentelt neki, és ami a legfontosabb: az ő tollából született meg 1943-ban a Móricz szlovákiai kapcsolatait részletesen fel­ dolgozó tanulmány (Móricz Zsigmond Szlovákiában, Pozsony). A másik nagyméretű kapcsolati tanulmányt egy magyarországi irodalomtörténész, Vargha Kálmán írta (Adalékok Móricz Zsig­ mond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz. Irodalomtörté­ net, 1957. 3. sz.). Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a két háború közti iro­ dalmi életünkben néhány igazságtalan, elfogult kritika is szüle­ tett Móriczról. Az egyiket a rappista korszakát élő Fábry Zoltán írta (Tíz szomorú magyar év, Korunk, 1930. évf. 5. sz.); ő aztán a felszabadulás utáni években keményen megbírálta egykori helytelen eljárását, és kitűnő új tanulmányokban méltatta Mó­ ricz korszakos jelentőségű életművét. Egy másik elfogult, eluta­ sító kritika szerzője Bányai (Munels) Pál (Móricz Zsigmond Prá­ gában, Korunk, 1930. évf. 56—58. o.) Fábry és Bányai elfogult­ ságát az akkori magyarországi baloldali Móricz-értékelés befo­ lyásolta: szocialista és haladó polgári körökben rossz néven vet­ ték azt, hogy Osvát halála után Ignotus kiszorult a Nyugatból, és egy ideig — Babits mellett — Móricz működött társszerkesz­ tőként. Ebben az időben, 1929—33 között, Magyarországon és nálunk is sokszor megtörtént, hogy a Nyugatot durva túlzás­ sal reakciós folyóiratnak titulálták. Szólni kell még arról a hatalmas népszerűségről, melyet Móricz az úgynevezett szlovák állam magyar sajtójában élve­ zett. Ezt a népszerűséget is statisztikai adatokkal érzékeltetem: az Esti Újságban, mely 1939 végétől 1941-ig létezett, 26 elbeszé­ lése jelent meg, és ez a lap azonkívül öt hónapon keresztül a vasárnapi számaiban folytatásokban hozta az Életem regényét és terjedelmes részletet közölt az Árvácskából. 1939 szeptembe­ rében, a 60. születési évforduló alkalmával külön irodalmi mel­ lékletet adott ki, melyben — az ünnepi méltatások mellett — több cikkben idézték vissza Móricz egykori szlovákiai előadó kőr­ útjait és a kisebbségi magyarsággal való érintkezéseit. A mél­ tató írások a nagy írót Adyval mérték össze. „A magyar való­ ság az ő legfőbb ihletője, éppúgy, mint Adynak volt — írta Sza­ latnai Rezső. — A z életnek olyan heve és árama csap felénk a soraiból, mint amilyen elfog, amikor Ady verseivel ismerke­ dünk” (Esti Újság. 1939. VIL 9.). 1942 szeptemberében, a Móricz halálát követő napokban az akkori szlovákiai magyar napilap­ ban, a Magyar Hírlapban, továbbá a Magyar Néplap című hét­ újságban és a Magyar Album almanachban tíznél több nekro­ lóg jelent meg, és október 5-én a pozsonyi rádió Móricz-emlék­ estet sugárzott. Egy évvel később, 1943 júniusában a pozsonyi Toldy Kör nagyszabású emlékünnepélyén hódoltak annak az írónak, aki — mint az ünnepi szónok, Aixinger László találóan megjegyezte — „Juliánus barátunk volt, és létezésünk hírét a bátor és okos felfedező örömével vitte haza. Móricz Zsigmond fedezte föl a széles magyar köztudat számára az utódállamok magyar kisebbségének életét, szellemi formáját” (Móricz Zsig­ mond-emlékest Pozsonyban. Magyar Hírlap, 1943. VI. 5.). Említésre méltó, hogy Móricz halála után a költőink tollá­ ból versek is születtek róla. Sebesi Ernő verse abban a kötet­ ben található, mely 1944-ben Budapesten jelent meg (Halhatat­ lanok — Í rói arcképek 100 szonettben, Cserépfalvi Kiadó). A másik verset — Búcsú Móricz Zsigmondtól címmel — Páll Mik­ lós pozsonyi költő írta az elhalálozás utáni napokban. Í rásomat Páll verse néhány sorának idézésével fejezem be. Az a megbecsülendő ebben a versben, hogy a háború szörnyű­ ségével a humánumot szegezte szembe, és a humánum erősítésé­ re Móricz írói példáját is felsorakoztatta: ............ jónak lenni rossz időkben És szépnek látni, ha kell a csúnyát, Anyát szeretni minden messzi nőben, Ez menthet meg a pokolkapun át, Mely egyre jobban megtárul előttünk, Kik maradtunk e földi tájakon. 3 ha bús valókra lélek-fátyolt szövünk, Virág szökken a szikkadt talajon. És megfogadjuk, hogy jöhet akármi, Föld megindulhat s megállhat az ész, Mi mindig Veled fogunk látni és járni, Örök tanítónk s vezetőnk Te lész!. .. Turczel Lajos 25 �KÖRKÉP A hetvenes évek m a g ya r iro d a lm á ró l Eszmecserékben igazán gazdag téma­ körrel indult útjára a Kossuth Könyvki­ adó Vélemények viták című sorozata. Mert hiába természetes velejárója a kortárs mű­ vészetnek a minden újszerűvel, az eleddig nem volttal szembeni fenntartás, a szélső­ ségekre hajlamos fogadtatás, mégis feltű­ nő sajátsága a magyar szellemi közéletnek, hogy legérzékenyebben az irodalom jelen­ ségeire reagál. A dilemmák azonban ko­ rántsem e művészeti ág eleve problemati­ kusabb mivoltából, belső törvényszerűsé­ geiből fakadnak, sőt éppen a társadalmi valósággal, a politikával való hagyomá­ nyosan direktebb kapcsolata magyarázza az élénk érdeklődést, a koncentrált figyel­ met. Kérdőjelek tolulnak a recenzens tollára is: eredendő feladatának tegyen-e kizáró­ lag eleget, s mintegy visszanézvést közve­ títse, minősítse a kötet tartalmát, avagy ítélje meg a dolog lényegét, magát az iro­ dalmat is? Ez utóbbi már lépéselőnyből történhet, hiszen az elemzett időszakról — a tanulmányok megírásának idejéhez ké­ pest — értelemszerűen objektívebb irodal­ mi önismeretünk, s ez akkor is figyelem­ be veendő, ha a kötetet szerkesztő Agárdi Péter a „hetvenes évek” fogalmát — tel­ jes joggal — nem naptárilag, hanem tör­ ténetileg értelmezte, s inkább „metafori­ kus értelemben” használja. Kétségtelen, hogy ezúttal is a távolabbi jövő fogja majd eldönteni, hogy mi bizonyul valós érték­ nek, s „mi marad fenn az idők rostáján” e korszak tanújaként, de az egyidejű ál­ lásfoglalásnak semmivel sem pótolható szerepe van az adott társadalmi atmosz­ féra és követelményrendszer közvetítésé­ ben, a későbbi objektív értékelés megala­ pozásában. A kötet legnagyobb érdeme — s ez a kiadó javára legyen mondva — , hogy így csokorba gyűjtve irodalomtörténeti for­ rásanyagként is megőrződik néhány jel­ legzetes korabeli kritika, átfogó igényű tanulmány. A z Viszont már a szerkesztést dicséri, hogy az írások nem az irodalom — bármely korszak esetében is meglehe­ tősen tág — fogalomkörében kapcsolód­ nak csupán össze, hanem — a részletek el­ térései ellenére — egy gondolati ívre fű­ zött vaskos dolgozatnak hatnak. E látsza­ tot erősíti Agárdi Péter kötetzáró „szer­ kesztői jegyzete” , amely akarva-akaratlan summázatát — és nem lezárását— adja a „hetvenes évek magyar irodalma” cím­ szó alatt jelzett sokrétű problémakörnek. Korrekt, higgadt értékelését — műveket 26 és véleményeket találóan visszaidéző — , fejtegetéseit olvasva felerősödik egyetér­ tésünk, „hogy gazdag, virágzó szakasza ez irodalmunknak” , és még nehezebben fo­ gadjuk el a kötetbe jobbára csak hivatko­ zási alapként beszüremlő, dühös indulatú, általános válságtudatot (ami különösen sok zavart okozott a nem szakember, „véd­ telen” olvasók körében). Teljesen jogosult viszont az irodalom változásáról beszélni, amely „a témavilá­ got, a központi problematikát, az esztéti­ kum teljességét, a formai törekvéseket és kísérletezéseket tekintve egyaránt tükrö­ zi” a társadalmi mozgásokat, átalakuláso­ kat. Azoknak kell igazat adnunk — Agár­ din kívül főleg Csák Gyulának, Faragó Vilmosnak, Hermann Istvánnak, Pándi Pálnak, Tóth Dezsőnek — , akik nem az irodalomból kiindulva értelmezik, nem csupán immanens okokkal magyarázzák a hetvenes évek sajátosságait, hanem a t ár­ sadalmi körülmények változásaiból, az iro­ dalmi alkotások hatásának módosult fel­ tételeiből eredeztetik azokat. Így lehet el­ kerülni a teljesítmények „iskolás összeve­ tését” , amely egy korábbi periódus csúcs­ teljesítményeiből képzett normatív mérce — Agárdi találo kifejezésével „a hatva­ nas évek aranykor-mítosza” — alapján méricskél, s nem a valóság művészi bir­ tokba vételének lehetőségei és igényei szerint ítélkezik művekről, tendenciákról. Célravezetőnek azt a felfogást tekint­ jük, amely egységes folyamatként szemlé­ li társadalmunk — és ezen belül az iroda­ lom — fejlődését, és különösen nem húz éles választóvonalat az utóbbi két évtized közé. „Hiszen még a vak is láthatja: a hatvanas és a hetvenes évek között sem­ miféle elvi szakadék nincsen. Politikailag és gazdaságilag egyaránt ugyanannak a kornak egy későbbi szakaszán élünk” — írja Hermann István mondandója megala­ pozásaként. Azt kell hát keresnünk, hogy e későbbi szakasznak mely vonásait és mennyire hűen tükrözi a közelmúlt, a je­ len irodalma. Mindenekelőtt összetettebb, bonyolul­ tabb — vagy egyszerűen, csak más — kér­ dések emelkedtek társadalmi rangra, me­ lyekkel lépest tartani, a „mikromozgást” érzékeltetni szükségszerűen csak egy gon­ dolatilag mélyebb, intellektuálisabb, rész­ letezőbb irodalom tudott. A konszolidált, stabil politikai és gazdasági alapokon egy­ részt a hatalomhoz való viszony, a közös­ ség és az egyén egymásrautaltsága, a sze­ mélyiség erkölcsi szerepe jelentkezett új­ ként, másrészt nagyobb erőre kapott — a társadalomban és művészetben egyaránt az úgynevezett „életmód-problematika” . Az intenzívitás — fokozatosan össztársa­ dalmi — követelményrendszerével szá­ molva fogalmazott úgy Tóth Dezső, hogy „irodalmunk a gazdasági-társadalmi élet más szféráihoz hasonlóan »alkalmazkodá­ si« periódust él át, ennek a helyzetnek az ábrázolási lehetőségeit, szempontjait, esz­ közeit keresi, természetes kudarcok és fél­ sikerek kíséretében is. Nagyon mély elemzés adhatna csak ki­ merítő választ arra, hogy a történetiség általános kritériumán túl mi motiválja társadalmilag a történelem iránti fokozott érdeklődést, mivel magyarázható e diva­ tosnak is tetsző „múltidézés” . Inkább azt az alapállást érdemes rögzítenünk, ame­ lyet Agárdi Péter az ilyen irodalom fo­ gadtatásához, megítéléséhez ajánl: „Ha egyes műveknél, törekvéseknél indokolt is a kritika, az egész jelenséggel kapcsolat­ ban, a lényeget illetően joggal állíthatjuk, hogy nem a ma elől a múltba hátráló me­ nekülést képviseli ez a tendencia, hanem a mai valóság széles ívű írói birtokba véte­ lének szükségszerű módszerét... A tradí­ cióknak ezzel a vitázva integrálódó, ár­ nyalatokat összegző, kitágult színképével is erősödik, társadalmi-nemzeti tudatunk történelmi fedezete, s ennek révén a múlt kritikai elsajátítására épülő, de alapvetően a jelenből fakadó szocialista tartalma, lé­ nyege.” Ugyancsak nem könnyű az adekvát tár­ sadalmi hátterét meglelni annak a jelen­ ségnek, melyet „az irodalmi műfajok ha­ gyományos szerkezetének átrendeződése” kifejezés takar. E folyamatnak kétségkí­ vül az a legszembetűnőbb megnyilvánulá­ sa, hogy megszűnőben van a költészet tra­ dicionális vezető szerepe. Érthető tehát, hogy a legnagyobb figyelem, a leghango­ sabb vita ezt a kérdést kísérte, s ezen az aránytalanságon a kötet líra-próza-dráma fejezetekre tagolt beosztása sem tudott változtatni. A eszmecsere végül is akörül zajlott, hogy mihez képest csökkent a líra kiemelt funkciója. Egyik oldalról Benjá­ min Lászlót idézhetjük, aki szerint „a mű­ fajok akaratlan versenyében a mai ma­ gyar próza egy lesántult költészetet’ elő­ zött meg” , mígnem Agárdi mások meg­ győződését is tolmácsolva azt hangsúlyoz­ za, „hogy ez nem elsősorban a líra válsá­ gát, színvonalsüllyedését jelenti, hanem az epika és a dráma felzárkózását” . A Mak­ rára, a Ménesgazdára a Faustus doktor boldogságos pokoljárására, a „Magyaror­ szág felfedezése” gyűjtőcímű szociográfiai sorozat legjobb köteteire, vagy Sütő And­ rás műveire gondolva ezzel a véleménnyel lehet egyetértenünk, meghagyva Benjámin igazát a formai bravúrokban tetszelgő, semmitmondó versek kritikájában. Önálló tanulmányt érdemelne — mint ahogyan kapott is már nagyon sokat — a hetvenes évek sajátosságaként joggal számon tartott nemzedéki korszakváltás je­ lensége. Nagyon sok nevet lehetne, kelle­ �ne idéznünk ahhoz, hogy tényszerűen bi­ zonyítsuk: kiüresedett tartalma van már a „fiatal irodalom” létjogosultságát meg­ kérdőjelező vitáknak, az arra érdemes mű­ vek és alkotóik „az egységes képbe, az egész mai magyar irodalom értékrendjé­ be illeszkednek bele; elemzésük, minősí­ tésük is ebben a marxista mértékrendben kell hogy foganjon.” Agárdi reálisan ítéli meg helyzetüket, amikor ezt írja: „Van még mit tanulniuk életismeret, történelmi tapasztalatok, formateremtő műgond, ele­ ven reailísta valóságábrázolás, társadalmi lényeglátás terén. De azt mechanikusan bírálni aligha lenne értelme, jelenleg több­ nyire elsősorban morális-érzelmi, s némi­ leg elvontan történelmi-intellektuális meg­ közelítésből élik át korunkat; hogy mű­ vészileg ezen a szálon kötődnek a szocia­ lizmushoz, s ebből a megközelítésből bí­ rálják azt, amit idegennek tartanak tőle” . Összefoglalásként csak megerősíthetjük a fentebb mondottakat: a kötet jól tükrö­ zi a valós helyzetet, miszerint az iroda­ lom fő vonulata szocialista eszmeiségű, építőmunkánk alapvető, központi kérdé­ seit ragadja meg, ösztönzi perspektivikus céljaink megvalósulását, az emberi sza­ badság kiteljesedését. Végső soron ettől lesz elkötelezett, pártos, ez a mértéke a né­ piség, a realizmus hiteles jelenlétének is, akárhogy vitatják a kritikusok — és sok­ szor a írók maguk is — e kategóriák fo­ galomváltozásait. Szabolcsi Miklós meg­ jegyzéséből joggal hallik ki az önkritikus elégedetlenség: „Mi, kritikusok sem va­ gyunk elég biztosak a valóság, a társadal­ mi folyamatok megrajzolásában és érté­ kelésében... Aránylag keveset írtunk fo­ lyamatelemző, a műveket a valósághoz mérő írásokat.” Van persze útvesztés, zsákutca jócskán magában az irodalomban is, és mindkét területre — az alkotásra és a kritikára — egyaránt érvényes a politika „elvárása” , hogy társadalmunk változásait követve „ne elégedjenek meg a felszínes általáno­ sítással, hanem hatoljanak még jobban a jelenségek mélyére. Az emberiség sors­ kérdéseiben népünk törekvéseivel és ál­ lásfoglalásával összhangban a béke, a ha­ ladás ügyét támogassák. Ne a múló diva­ tot kövessék, ne a befelé fordulást vá­ lasszák, hanem szocializmust építő népünk múltjának és jelenének, örömeinek és gondjainak bemutatásával segítsék elő fej­ lődésünket, az értelmes közösségi élet ki­ alakítását. Társadalmunk támogatja az irodalmat, a művészeteket, ugyanakkor joggal elvárja az íróktól, művészektől, hogy még több színvonalas alkotással fe­ jezzék ki szocialista törekvéseinket, a va­ lóság hű, művészi ábrázolásával gazdagít­ sák életünket.” (Kossuth, 1979.) Csongrády Béla G o n d o la to k C zakó G á b o r m űveiről Szociális élményérzékenység, szociog­ ráfiai hitel, oknyomozó következetesség jellemzi Czakó Gábor eddig megjelent műveit. A primér élmények szokatlan gazdagsága, változatossága tűnik föl, ha könyveinek témáin végigpásztázunk. Egyetemisták, munkások, parasztok, mű­ vészek, sarlatánok, tanárok életvitelét, mikro- és makrokörnyezetüket ábrázolja. Három nagy alapproblémát jár körül: a deviáns magatartás kialakulásának társa­ dalmi gyökereit tapintja ki; a morál de­ valválódásáról v a ll; a hamis tudat által hitelesített szokásjogrendszer, s a tiszta moralitás nevében föllépő ifjú titánok, modern messiások összeütközéséről szól. Az albérleti pokol jellemtorzító üst­ je intenzíven foglalkoztatja A szoba című regényében, s az Indulatos jelentések ri­ port-szociográfiáiban. A szoba nyersen, de hitelesen megformált alakjai a városi élet­ forma peremvidékére szorult munkásem­ berek. A főszereplő szerelmespár őszinte idillje zátonyra fut a lakáshiány nyomán kialakult kényszerhelyzet-sorozaton. Ah­ hoz, hogy hozzájuthassanak egy viszony­ lag elfogadható zughoz, részt kell venni­ ük a házigazda aljas manőverében, aki erőszakosan megszerzi a nagyobb lakást magatehetetlen, beteg anyjától, a kisebbet az idős asszony ápolási gondjaival együtt átjátssza az albérlőknek. Az eltartási szer­ ződés intézményesített antihumánus kény­ szerkapcsolata gátlástalan dúvaddá, lá­ tens bűnözővé formálja a jó szándékú, fél­ szeg főhőst. A démoni kísértővé duzzadt lakás megszerzéséért folytatott harcban elveszíti a harmonikus létezés lehetősé­ gét, korábbi, viszonylag tiszta, erkölcsös lényét. Czakó az Emberkert című köteté­ nek novelláiban, meseparaboláiban, de el­ sősorban az Indulatos jelentések szociog­ ráfiáiban bizonyítja, hogy az antiszoci­ ális viselkedési, létezési formák kialakulásának fő oka az említett térhiány. Az ötvenes évek mulasztásait kell még most is törlesztenünk, a lakásépítés még min­ dig nem közelíti meg a demográfiai rob­ banás ütemét, az erőszakolt centralizáció és ipartelepítés következtében még min­ dig túl erős az áramlás Budapest felé. Felemás, tiltó rendeletekkel pedig nem sikerült — nem is sikerülhetett — gátat vetni a huszadik századi népvándorlásnak, bizonyítja az író. Valóban indulatos, de hiteles Czakó helyzetjelentése: az albér­ let, az uzsora, a szocializmusban létező kizsákmányolás intézményesített formája, a deviáns viselkedés kialakulásának egyik bölcsője. A z írót izgató másik alapprobléma napjaink erkölcsének vizsgálata. Siralmas következtetéseket kell levonnia kérdőí­ vek, beszélgetések eredményeit értékelve: eltöröltük a vallási morál szigoró normá­ it, de nem sikerült újat adni helyettük, nem csoda, hogy a munka megbecsülése és tisztelete is halódik az emberekben 27 �a felemás erkölcsiség bizonytalanságot szült az új generációban, ezért is oly gya­ koriak körükben a deviáns megnyilvánu­ lások. Rendbontónak ítéli a köztudat A megváltó című parabolisztikus regény fő­ hősét is. A szuggesztiv, tehetséges fiatal beaténekes tudatosan szembefordul a hagyományos és az új, eklektikus-fele­ más morállal egyaránt. A „megváltó” a tisztakezű, új nemzedék kiemelkedő alak­ ja, anarchisztikus formában tagadja meg az apák-nagyapák örökségét. A megváltó alakja sajátos prizmákon keresztül mutat­ kozik meg, fejezetenként más epizódsze­ replő kamerájával látjuk újra, meg újra visszaforgatva az eseményeket. A z átme­ neti kor súlyos visszásságai, tragédiate­ remtő buktatói kristályosodnak ki a kü­ lönböző életsorsokból. Siralmas a leltár, a regény értelmiségi,, munkás-paraszt, hi­ vatalnok hősei — a megváltó kivételé­ vel — mind elhibázták valahol az életü­ ket, kisebb-nagyobb bűnökért vezekelnek. Paradox, hogy ennek ellenére ők ítélkez­ nek a főhős fölött, társadalmi normáktól eltérő, saját törvényeket teremtő — azaz deviáns elemként kezelik. Pedig egyértel­ mű, hogy a meggondolatlan ifjú titán mindnyájuknál különb. Czakó Gábor legérettebb regényeiben a falu, a vidék hiteles ábrázolására vál­ lalkozott. A Csata minden áldott nap a felnőtté érlelődés első fázisát kíséri fi­ gyelemmel egy falu gyermekeinek egyál­ talán nem játékos háborúskodása közben. Kitűnő lélektani érzékkel ábrázolja az öt­ venes évek nyomasztó légkörében élő gyermekek belső világát. A felnőttektől látott magatartásmodellek nagy részüket szolgalelkűvé, vezérüket pedig valóságos miniführerré teszi. Bükkös Ernő, az epi­ leptikus, pszichopata hajlamú, cezaromá­ niás kisfiú egy egész falu gyermeksereg­ letet terrorizálja, mindaddig, amíg meg nem érkezik a kis megváltó, Balzsam Zol­ tán, aki megtöri a „kis” személyi kultuszt. A gyermekháborúba gyakran bevillan az ötvenes évek magyar falujának felnőttvilága. A mű pontosan modellezi hata­ lom és egyén korabeli viszonyát. Balzsam Czakó első olyan hőse, aki következetesen vállalt megváltószerepét győztesen végig­ viszi, s elfogadtatja a közösséggel saját magasabbrendű morálját. Még erősebben példázati sugallató, s immár kiforrott alkotás Az iskolavár cí­ mű regény. Jellegzetesen parabolisztikus a kiindulópont: zárt környezetbe idegen érkezik, új pedagógust üdvözölnek az egykori várban, jelenlegi nevelőotthon­ ban. Hamarosan kiderül, hogy a korhű díszletek között feudális hatalmi rendszer működik. A piramis csúcsán áll az igaz­ gató, jovális vidéki zsarnok, alattvalói, beosztottai az ő elveit szolgálják. Az író a nevelőotthon életében eddig példátlan eset intenzitásába sűríti az évek óta fe­ szülő konfliktusokat: diáklázadás tör ki. Ami még példátlanabb: győzelemre is jut, a ifjú tanár ugyanis a diákok mellé áll. A z író kitűnően ismeri az iskolák, 28 nevelőotthonok légkörét. Panoptikumában brutális igazgató, kedélyes, bogaras öreg pedagógusok, férjvadász tanárnők egy­ aránt szerepelnek. A hatalmi hierarchia szálai az iskola falán is túlburjánzanak. A direktorról sejtjük, hogy mint annyian mások is, ő is fölfelé bukik. Mindegy ho­ gyan, de rendet tartott a portáján, amíg az igazi vétkes, a bajkeverő, diákokkal paktáló ifjú titán meg nem érkezett. A z iskolai—kisvárosi—megyei maffia szemé­ ben a fiatal tanár az igazi deviáns elem, aki törvényen kívülivé válik az erkölcsös ember álláspontjának védelme során. Eddigi műveinek mintegy summáza­ ta a Várkonyi krónika című hagyomá­ nyos nagyregény. Ironikus kép ez a ma­ gyar faluról, amely napjaink társadalmá­ nak is kiváló modellje. Ismeretlen fiatal­ ember, Gutisgál László érkezik a képze­ letbeli, abszolút magyar községbe, mint kiderült megboldogult apáinak szelleme vezérelte ide. Várkonyban élő anyjának három megbol­ dogult, s egyetlen élő szeretője közül el­ vileg bármelyik lehet az apja. Az állan­ dóan kísértő, jelenlevő holt „apák” , s az élő úgy döntenek, hogy a maguk mód­ ján közösen irányítják a gyerek sorsát a földi-földöntúli világból. Az élő apa, a megkeseredett öreg földalatti mozgal­ már kiássa a csatabárdot a többszörösen korrupt, csaló tanácselnök ellen, a fiú. a legifjabb generáció érdekében, s azért hogy megakadályozza a falu végleges el­ néptelenedését. A „földjelentgetővé” zül­ lött-kicsinyesedett egykori hős nimbusza föltámad, végre jó ügy érdekében zsarol­ ja az elnököt. A helyi hatalom fogcsikor­ gatva bár, de kénytelen munkát és letele­ pedési engedélyt adni a fiataloknak, a város perifériájáról menekülőknek, de sú­ lyos visszavágásra készül. A párbaj ha­ lálos döntetlennel végződik, a negyedik apa is távozik az élők sorából. Immár piedesztálra emelhetik azok, akik koráb­ ban az elveszejtésére törtek, s kénytele­ nek öröksége szellemében tovább dolgoz­ ni. De a „gyerek” a csábító ajánlatok, a megszaporodott szellematyák könyörgése ellenére sem kér az ünneplésből, elmene­ kül Várkonyból a lánnyal, aki őt, s nem a „hős mártír” utódját szereti. A Várkonyi-krónika vérbő, ironikus, fi­ lozofikus nagyregény, és annak perszif­ lázsa, paródiája, ugyanakkor ízes, falusi történet is. Czakó elnéző szeretettel — vagy gyilkos humorral megtanult ironi­ zálni saját korábbi vesszőparipáival is. Anakronisztikussá, komikussá színeződ­ nek például a regényben föltűnő „meg­ váltók” . Czakó némi öngúnnyal ábrázolja a mindenbe belekotnyeleskedő, koros írót, aki „belelkesedik a megtisztító falusi élet­ ért” , s kissé becsipetten lelkiismeret-vizs­ gálatra inti a várkonyiakat, de csak tö­ megverekedést idéz elő. A jó szándékú, hőzöngő, renitenskedő maszek, a „filozofálkodó” falusi kocsmáros — kitűnő fi­ gura. Sajátos mitológiát teremt meg élet és halál összefonódásáról, hagyomány és modernség összebékítéséről, s egyúttal ki is figurázza ezt a mitológiát. A tehetséges­ átlagos főhős, Gutisgál Laci, a tisztakezű­ nemzedék képviselője is megkapja a ma­ ga fricskáját és fölmentését. Czakó indulatos jelentések írásán, zöld­ fülű megváltók megértésén át jutott el a „krónika” bölcs, derűs, ironikus világné­ zeti szintéziséig. Hagyományos formában megírt műveinek hatalmas élményanyaga sejteti a továbbírható témákban rejlő ígé­ retet, az író határtalan kifutási lehetősé­ geit. Pósa Zoltán Márkus István: N agykőrös m ag yar o r szÁg felfed ezése Márkus István könyvét kétfelől is meg lehet közelíteni. Kínálkozik egyik szem­ pontként és támpontként maga a sorozat, amelyben megjelent; a másiknak a szer­ ző pályafutása. Mindkettőnek több köze, érintkezés! pontja van Erdei Ferenccel, s ez korántsem véletlen. Ma már egysze­ rűen nem lehet magyar szociográfiáról fa­ lu ta tá s ró l beszélni Erdei Ferenc emlí­ tése nélkül. Márkus István nem csupán mesterének vallja, de ennek a Könyvnek a születése, alapkoncepciója is Erdei Fe­ rencnek és Majláth Jolánnak köszönhető. Mindezt maga a szerző mondja el az utószóban a hála és a tanítványi tisztelet hangján. Hogy miért fontos ez? Mert ez a könyv legnagyobb erénye, mint aho­ gyan a szerző „privát szerencséje” is az, hogy egyetemista korában (1940-ben) be­ kapcsolódhatott a nagy társadalomtudós kutatásaiba, az ő irányításával ismerked­ hetett meg Nagykőrös tanyavilágával (a könyv első fele lényegében ezeket a ku­ tatásokat és élményeket dolgozza fel). Ha egyetlen mondatban próbálnánk ösz­ szefoglalni a könyv lényegét, akkor Már­ kus István előző kötetének a címével summázhatnánk: K ije lé a feudalizmus­ ból. Hosszú és gyötrelmes ez az út, egy­ szersmint ellentmondásos. Először 1940— 41-ben járt a szociográfus a hatalmas ta­ nyavilággal rendelkező alföldi mezővá­ rosban, amikor még érintetlenül éltek a több évszázad alatt kialakult termelési hagyományok, társadalmi szokások és normák. Kétségtelen, hogy a könyv leg­ kidolgozottabb és legizgalmasabb része is ez. Olyan történelmi pillanatfelvétel, amely ma már megismételhetetlen. A k ­ kor, 1940-ben még az érdekelte a szerzőt, hogy hogyan alakult ki a tanyarendszer, melyek voltak azok a gazdasági és történelmi erők, amelyek arra kényszeritették �a parasztot, hogy megvesse a lábát a sí­ vó homokon. Másképpen fogalmazva: a paraszti szorgalom sajátos, nagykőrösi változatát tanulmányozta éppen azért, hogy a specifikus-különlegesben tetten érhesse az általánost. Az egyik sajátos­ ság: a történeti az, hogy Nagykőrös nem pusztult ugyan el a török idők alatt, de minthogy a környéke igen, hatalmas ha­ tárra tett szert, s ezen külterjes állatte­ nyésztéssel foglalkoztak. Ez: a civis múlt lesz a későbbi fejlődés motorja is, majd fékje is. A másik tényező maga a homok. Ez gátolta sokáig, hogy benépesüljön a határ és a jobb adottságú vidékekhez hasonlóan kialakuljon az intenzívebb ag­ rárkultúra, mivel a hagyományos gabo­ natermeléshez igen rosszak az ottani adottságok. Ma is azok. A külterjes ál­ lattenyésztést a múlt század végén lénye­ gében a népsűrűségből fakadó földéhség, a túlnépesedett régiókból (például Jász­ ság) való bevándorlás, a legelők felpar­ calllázása váltja fel. Ekkor épül fel a ta­ nyák nagy része. Előbb csak ideiglenes szálláshelyként, megtartva a „városi” há­ zat Nagykőrösön, később egyre többen költöznek ki véglegesen, tulajdonosként és bérlőként, a határ távolabb eső ré­ szeire. A tanyák kialakulásának történe­ tét azért kell leírni, mert enélkül aka­ démikus minden vita a jelenükről és a jövőjükről. Márkus István azt tanulmá­ nyozza 1940—41-ben, hogy mi tartja meg és kint az embereket. Ekkor jut el, a már említett paraszti szorgalom elem­ zéséhez. Jóllehet egyáltalán nem az a célja, mégis mintegy rehabilitálja az év­ századokon keresztül lenézett paraszti kultúrát. A kultúrán ez esetben munka­ kultúrát értve, azt a módot, ahogyan a csak a saját erejére, fegyelmére és lele­ ményességére utalt parasztcsalád felvette a küzdelmet a mostoha körülményekkel (homok), a kor gazdasági és társadalmi viszonyaival. A szerző nem tagadja meg a csodálatot és a tiszteletet, s méltán, mert a rosszul fizető homokon a puszta megmaradás is imponáló teljesítmény! Csak úgy lehetséges ez, ha a parasztem­ ber önmagát is, a családját is (amely ép­ pen a munkaerő-utánpótlás kényszere miatt olyan nagyszámú) szerszámnak te­ kinti, alárendeli a gyarapodás, a meg- és felkapaszkodás kegyetlen parancsának. Hallatlanul racionálisan ugyanakkor, a mindenkori változásokhoz rugalmasan al­ kalmazkodva kellett itt megszervezni a termelést és a fogyasztást, olyan belső normákat, készségeket-képességeket ne­ velve a tanyasi gyerekekbe, amelyek ki­ terjedtek a munkamoráltól a viselkedé­ sig (öltözködés például), a párválasztásig. Ezzel magyarázható, csak így érthető meg, hogy ezek az emberek, akik alig jártak iskolába, a világtól távol éltek, meg tud­ ták vetni a lábukat a homokon, sőt — a gyerekeikben — mindig előbbre is lép­ hettek. Több réteget és típust is leír Már­ kus, a kép így lesz differenciált és ár­ nyalt. A mából visszatekintve két dolgot is sajnálnunk kell, miközben a kétségte­ lenül lenyűgöző fejlődésnek is örülhetünk. A z egyik az említett paraszti szorgalom, amelyet nyugodtan nevezhetünk Riesman kifejezésével „belülről irányítottnak” ; a másik az a kertkultúra, amelyet éppen ez a szorgalom és leleményesség varázsolt a homokra. Mind a kettőt ugyanazok a erők sorvasztották, sorvasztják el. Mi volt a paraszti törekvések mozgatórugója? A gyarapodás vágya és kényszere. Ez kény­ szerítette mintegy az egyre kisebb par­ cellák tudajdonosait és bérlőit a belter­ jesebb kertkultúra kialakítására, amely részben lehetővé tette, hogy a kis parcel­ lákból a maximumot hozzák ki, másrészt az anyagi felemelkedés — a gyerekeik­ ben — egy társadalmi lépcsővel ki is emelte őket ebből a sorból. A határ nagy volt, s mindenkor volt elegendő szegény­ paraszt, aki — a gyarapodás reményében — nekivágott ennek a küzdelemnek. A változást az ötvenes évek helytelen pa­ rasztpolitikája hozta, amely például a szőlőre, gyümölcsösre ötször akkora adót vetett ki, mint a szántóra. A z állami gaz­ daságok és a téeszek szervezése csak meg­ gyorsította ezt a folyamatot: aki csak te­ hette, menekült a földtől, a tanyákról, a homokról. Lehetővé tette, sőt siettette ezt a korabeli extenziv iparfejlesztés, amely óriási keresletet teremtett a munkaerőpiacon. A z eredmény — mint mondottuk — kétarcú. Kétségtelen, hogy hatalmas tömegek emelkedtek magasabb szintre, megnőtt az emberek (különben vitatha­ tatlanul jogos!) igénye, de ezenközben el­ sorvadt, elpusztult a híres nagykőrösi gyü­ mölcs- és zöldségkultúra. A régi formá­ jában immár feltámaszthatatlanul. Ennek a szerepét kellene átvenni a nagyüzemi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, de ehhez már tőke, gépesítés, szakértelem és ipari bázis szükséges, ami — különö­ sen a gyenge téeszekben — nem mindig adott. Jelentkezik, s a későbbiekben még súlyosabb lesz a mezőgazdaságban a mun­ kaerőgond is. Márkus logikusan vezeti le, hogy a parasztság mint osztály fokoza­ tosan megszünteti önmagát. Éppen a szorgalmával, amelynek — minthogy a vagyon már nem ösztönző erő — a célja ma már a kiemelkedés. Parasztnak lenni, tanyán élni olyan el- és visszamaradott­ ságot jelent éppen azok szemében, akik még vállalják, hogy már csak presztízsokok miatt is otthagyja, aki teheti. Ezeket a tanulságokat természetesen nem 1941-ben, hanem 1973-ban, a második nagykőrösi felmérése-kutatása idején vonta le a szer­ ző. Több tucatnyi család sorsát követte nyomon, sok száz emberrel beszélt, illetve készítettek interjút a Népművelési Intézet szervezésében. Ezekből az interjúkból raj­ zolódik ki a mai, immár iparosodó mező­ város képe. Mi jellemzi például a mun­ kásokat? Az a törekvés, amelyet maguk­ kal hoztak az őket felnevelő parasztcsa­ ládból: meg akarják szüntetni önmagu­ kat: a gyerekeiket már más pályára ne­ velik: értelmiséginek, kvalifikáltabb, job­ ban kereső szakmunkásnak. Elgondolkod­ tató a demográfiai mozgás is. Ezek az elsőgenerációs munkáscsaládok már eleve csak egy, legfeljebb két gye­ reket vállalnak, mert csak így tudják tar­ tani a megnövekedett életnívót. Az egyke nem volt ismeretlen Nagykőrösön sem, de csak a módos civisgazdák és a vezető ér­ telmiségiek körében. Ma ezt tekintik min­ tának, ideálnak azok a fiatalok is, akik hat-nyolc-tíz gyerekes parasztcsaládban nőttek fel. De más szempontból is elgon­ dolkodtató ez — figyelmeztet Márkus Ist­ ván. A hajdani tanyasi paraszt önellátó volt, „alig fogyasztotta mások munkáját” , szolgáltatásait. Ma már erre igény van, de kényszerűség is. Lakást a várostól, vál­ lalattól várnak (csak néhányan építenek maguk), ugyanakkor megnőtt a presztízs­ fogyasztás is. A z örvendetes és szükségszerű változás, fejlődés mellett tehát már­ is kirajzolódnak azok a gondok, amelye­ ket csak az eddigieket felülmúló minőségi fejlődés, hatékonyabb termelés, racioná­ lisabb gazdálkodás mellett lehet majd megoldani Nagykőrösön. Hogy csak egy példát említsünk: a munkaerőbázis szű­ külése miatt egyre kevesebben vállalják a nehéz fizikai munkát, a mai középnem­ zedék kiöregedése után nem lesz segéd­ munkás. Még súlyosabb lesz a helyzet a mezőgazdaságban, amelynek a vonzása, presztízse sokkal kisebb, mint az iparé. Illetve ez a folyamat csak akkor fordít­ ható meg, ha a magas fokú gépesítéssel, kemizálással, szakosítással ismét vonzóvá teszik a fiatalok előtt. Kérdés azonban, hogy a gyenge minőségű földek termőképességének fönntartásához, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, kapnak-e elég hitelt, állami dotációt? Mert honnan? Hi­ szen, éppen a mostoha természeti adott­ ságok miatt, lassabban és nehezebben té­ rül meg a befektetett tőke és munka. Márkus István könyve olyan, m int egy röntgenlelet. Sokoldalú, erős kontúrokkal megrajzolt képet ad a nagy múltú, a di­ namikus változás fázisába most lépő al­ földi mezővárosról. Erősebb és pontosabb a múlt képe, a hagyományos paraszti éle­ té. A szerző (mert annál jól kitaposott ös­ vényen, Erdei Ferenc nyomdokain haladt) arról már lezárt, tétedszerűen is megfo­ galmazható ítéletet is mondhat. A jelen tendenciát is ebből (a feltárt múltból) „vezeti le” , de ezeknél csak a kérdések felvetéséig jut el. Ez azonban a dolog ter­ mészetéből következik. A szociographia, a rajz csak állapotokat képes rögzíteni. A mozgást úgy érzékelteti s érzékeli — az olvasó is —, hogy a három különböző időpontban (1940, 1945, 1973—75) felvett adatokat egymás mellé helyezi. Ezek ad­ ják a fejlődés képét, de a kérdőjeleit is. A szooiográfus ennél többet nem tehet. A tervezéskor és a döntéskor azonban igen nagy hasznát veheti a gazdaság, a poli­ tikai vezetés, ha figyelembe veszi ezeket a leírásokat. Sőt! Súlyos hibát követ el, ha nem figyel oda, hiszen felelősen ter­ vezni és dönteni csak a társadalmi ten­ denciák ismeretében lehet és szabad. A tét nem kicsi: Nagykőrös, a parasztság, a kisvárosok iparának a jövője, boldo­ gulása. (Szépirodalmi, 1979.) H orpácsi S án d o r 29 �Grendel Lajos: H űtlenek A fiatal szerző első írása (saját bevallása szerint) 1970-ben jelent meg az Irodalmi Szemlében, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1971-ben megjelenő, nagy visszhan­ got kiváltó „Fekete szél” című prózai an­ tológiában még nem találkozhattunk a ne­ vével. A z antológiában szereplő írók egy­ része azóta, eljutva az első kötetig, bizonyít­ hatott (Kövesdi János, Bereck József, Kovács Magda — hogy csak néhányat említsek), most Grendel Lajosnak adatott meg ennek a lehetősége. (Pár év ide-oda — nem látnám értelmét őt más nemzedékhez sorolni.) Tizenegy írást tartalmaz a 180 oldalas könyv. A történetek, melyeket megszerettem közülük, s melyek tulajdonképpen nem is történetek a szó szoros valódi értelmében a következők. A Tantörténet Sipos Ernője, az örökké ré­ szeges sánta fuvaros fia már kétszer meg­ bukott előbbi iskolájában. A p ja most átí­ ratja egy másikba, de a fiú itt sem tanul jobban, az osztály és pedagógus nem fogad­ ja be, csúfolja, üldözi, szekírozza. Csak a tornatanár kedveli, mert kiváló labdarúgó, és később egy lány. A nagy és végső meg­ aláztatás után (megnyíratás) az események drámai fordulatot vesznek, Ernő összetűzik Pribelszkyvel — az ellenszenves osztályelső­ vel és megbicskázza azt. A Samuka Baloghja önmaga választja a samuságot. A diákszálláson nincs nevelő, két negyedikes diákra van bízva; úgy érzi, az élethez való jogát vonják kétségbe az idősebb fiúk. Egyik éjszaka átlógnak a lá­ nyokhoz, Samuka-Balogh ottreked, megis­ merkedik Máriával, a lánnyal való kapcso­ lata fölszabadítja a negyedikesek elnyomá­ sa alól. A z író nem mondja ki, de sejtjük, hogy Samukának sikerült az, ami a két ne­ gyedikesnek nem. S a negyedikesek ezt Sa­ mukának nem bocsátják meg. Tizennyolc nap: egy utolsó riadót nem bír elviselni tizen­ nyolc nappal a leszerelés előtt Honza — a cseh fiú — és öngyilkos lesz. Nászúton hagy­ ja ott férjét a kitűnő novella fiatalasszonya. M ire lehull a hó a gyermeki hálátlanság klasszikus, s korántsem a legfeketébben megrajzolt példája. A z anya a fiára, az ideg­ sebészre íratja házát („M ikor megvásároltam a házat, a férfi arca még feltűnően hasonlított a fiaméhoz.” ) Megörekszik, megbetegszik, de meg talál gyógyulni, fia és menye számára te­ herként él tovább, csalódásuk óriási. A z öreg­ asszonyhoz alig szólnak, levesében döglött egeret talál, villanykörtéjét kicsavarják (so­ kat fogyaszt), másra kell a pénz (pl. benzin­ re a Volgába), kályhájában ismételten leön­ tik a tüzet. A z öregasszony mindent elvisel, csak a hideget nem, a téltől fél, retteg és szenved legjobban, s mire lehull az első hó gonosz fiára és menyére nyitja a gázcsapot. Egy este Amerikában: Halász a főhős megpróbál kitörni a hajdani prolinegyed­ ből (Amerikából), házat épít („Am ikor el­ kezdtek építkezni, azt mondta az anyja: le ­ gelőször a lelked rohad meg. Lopni fogsz, mert másképpen ez nem m egy!” , de egész­ sége oda van. A valami történni fog...-ban mulatságos tálalását olvashatjuk annak, hogy miként szüli meg szereplőit egy író, s hogyan kez­ denek önálló életet élni a kitalált személyek. A Tanügy egy érelmeszesedésben szenve­ dő kisvárosban játszódik. Adva van egy ma­ gyar gimnázium, s egy egymást kísérgető fiú és leány. A leány teherbe esik, de nem a fiútól, hanem az iskola igazgatójától. A z „ügyet” az iskolaigazgató kívánságára a fia­ tal osztályfőnöknek kell kivizsgálnia. Hama­ rosan rádöbben az igazságra, erkölcsi ér­ zéke tiltakozik az ellen, hogy a fiú ártatla­ nul szenvedjen, s hogy kicsapják a gimnázi­ umból (közben az igazgató „nagylelkűen” 30 megígéri a fiú anyjának, hogy bejuttatja a kassai gépipariba!). A kisváros levegője fo j­ togatja, s bár az elbeszélés elején még mér­ legel és megfordul a fejében, hogy „ugyan milyen kádervéleménnyel bocsátanának el innen...”, az elbeszélés vége felé már tud­ ja, hogy választásra kényszerül, s az utol­ só mondat: „Nem tör le, inkább megnyug­ tat, hogy minden rajtam múlik most!,, — nem hagy kétséget afelől, hogyan fog vá­ lasztani. Vállalkozásban a Hűtlenek teszi fel a kötet­ re a koronát. Nevelőintézeti történet (szöké­ sek) többféle szemszögből (pedagógus és ne­ velt). iN agy élvezettel lapoztam végig a köny­ vet, őszintén örülve annak, hogy végre va ­ lami másról is olvashatok, mint — a cseh­ szlovákiai magyar irodalomban oly gyakran ismétlődő — a faluról városba kerülés ki­ váltotta szorongásokról. Am i a kötet témaválasztását illeti, túlzás volna egy kezdő írótól specifikus csehszlovákiai magyar (és hálátlan) problémák felvetését számon kér­ ni. Grendel könyve így sem kevés: egy igé­ retes író egyértelmű munkája. Szerzője nem tucatíró — egyéniség, másoktól különböző. A Hűtlenek új, az eddigiektől különböző és jóízű falat kisprózánk asztalán. Nem kétel­ kedem benne, hogy meghozza az olvasók ét­ vágyát. A z érdekes, erős kötetből talán csak a Kövületeket, és a Szép históriát hagytam volna ki. Kilógnak. Nem ebbe a kötetbe va­ lók. Ha az írások közös ismertetőjegyét kelle­ ne megjelölni, a hűtlenséget mondanám. Majdnem minden elbeszélésben jelen van a hűtlenség valamilyen formája, valaki min­ dig hűtlen valakihez, valamihez. Illusztrálá­ sul néhány példa. ATantörténetben Pál K a­ ti Sipos Ernőhöz, mert Ernőhöz hűtlenül Pribelszkyt sajnálja. A Samukában a két negyedikes a nevelésnek tartott samukázás­ hoz. A Kövületekben baráthoz, szülőhöz, nemzetiséghez. A Tizennyolc napban Honza az élethez, a M ire lehull a hóban fiú az any­ jához, az Egy este Amerikában című írás­ ban Halász a vo lt prolinegyedhez, a Vala­ mi történni fo g ...-ban a szereplők az író­ hoz, és az író szándékához, a Tanügyben a lány a falusi fiúhoz, a Hűtlenekben neve­ lőintézeti pedagógus az elveihez. Nem tudom, felfigyel-e majd rá az olva­ só? Mindenesetre nem ártott volna a szer­ kesztésnél ilyen irányban vezetni az írót a mondanivaló, a szerkesztőt meg a kötet egy­ ségének kidomborításában. Í gy a találó cím­ választás, a Hűtlenek nemcsak a kiadó által legjobbnak vélt írás jogán vált volna azzá, ami, de szorosabban tartotta volna össze a kötetet. Zavart még az író következetlensége: hol hagyományos párbeszédet (kötőjellel), hol modernista megoldást választ egy és ugyanazon elbeszélésben. Grendel prózáját nem szövi át líra. Írásai erős drámaisággal bírnak, erkölcsi-etikai kérdéseket feszeget, de nem erkölcscsősz, és nem moralizál. Kevéssé ösztönös, inkább az intellektuális, tudatos írótípus képviselője, azt hiszem, nem mentes a mai szlovák gon­ dolati próza hatásától sem. Írói szándéka — s ezt a kötetben számtalanszor bebizonyítot­ ta — helyesen, javítókészen társadalombírá­ ló. Recenziómat zárják az író sorai, a fülszö­ vegről: „Meggyőződésem, hogy a társadalmi és nemzeti önismerethez az emberi önisme­ reten keresztül vezet az út, nem pedig for­ dítva. Sokáig azt hittem, minden jó irodal­ mi mű elsősorban etikai gesztus. Ma már tudom, hogy ez kevés. Tárgyi hitelesség he­ lyett az érzések és gondolatok spontán hite­ lességére, őszinte indulatra, a látomás egye­ temességére — többsíkú ábrázolásra törek­ szem. De ez inkább utólagos töprengés. Egy következő kötet is újrakezdés lehet csupán.” Nézünk elébe! (Madách, 1979, Pozsony) Ardamica Ferenc C sohány Kálm án Búcsúzom Csohány Kálmántól a ba­ rátok nevében. Hatalmas meleg kenyér — ez volt mindannyiunknak. Egyetlen szóval nem szabad, nem lehet többet monda­ ni erről, mert minden kevesebb nála, annál, amit adott nekünk, ahogy osz­ totta szét magát mindannyiunk között, akik szerettük és még azok között is, akik nem is ismerték olyan közelről, mint a barátai. A múzsáját tudom csak idézni, mert tudjuk mindannyian, hogy most, fé­ nyes szíve és értelme minden erejével azon volna, hogy bennünket vígasztal­ jon, s mi azon, hogy őt. Ezért csak a múzsáját lehet idézni; súlyos betegen a kórházban, permete­ zett az eső, november volt. Akkoriban a keze nemigen mozdult, s két sort diktált le nekem: „Madarak fürödnek az őszi fényben millió éve” — ennyi volt a vers. Ez azt jelentette, hogy tudta, hogy készül valami nagy útra, hogy nem áll meg az élet senki halálával, nem ér véget az a nagyszerű körfor­ gás, amiről ő egy életen át rajzolt. A magyar rajzművészet, a vonal legna­ gyobb költője volt. Költő volt, mert minden fájt neki. Nem a saját fájdal­ ma elsősorban, hanem minden ember kicsi fájdalma és mindig sebzetten került ki minden fájdalomból — és mindig minden rajza költemény volt, s minden költeményével megyógyult ő maga, és meggyógyított mindenkit, aki ismerte a rajzait. Az utolsó nagy se­ be, a gyógyíthatatlan: az életének az elvesztése, a halhatatlanságával gyó­ gyul meg. Soha többé ember nem fog úgy ver­ set írni ceruzával, tollal, mint Csohány Kálmán. Soha szarvasok nem legelnek csillagok között úgy, mint az ő rajzain, Pásztó népe soha nem lesz úgy meg­ énekelve, dalolva, ahogy Csohány K á l­ mán rajzai daloltak, hogy egy világ minden népe meg kell értse, mert nem a szemnek tudása kellett csak ah­ hoz, hanem a szívnek nagy képessége és az értelemé, hogy minden egyes vo­ nalát minden ember a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb elméig meg tudja érteni, aki érezni tud. Csohány Kálmánt adta nekünk ez a haza, Csohány Kálmánt ismerik más népek szülöttei, más népek népe, pa­ rasztja — ez nekünk nagyon fontos. Csohány Kálmán Pásztó tisztaságát hozta el Budapestre is, Csohány K á l­ mán jelleme h ajlíthatatlan volt, tiszta­ sága utolérhetelen, jósága, melegsége, mint a kenyéré — így gondolunk rá. Szabad halántéka nyesi most a tá­ gas eget, lát mindent körülöttünk, érez mindent, ami nekünk fáj, és ez így fog maradni, amíg mi élünk, gondolunk rá — azután pedig a rajzaiban fog to­ vább élni a halhatatlanságban. B. Supka Magdolna Elhangzott Csohány Kálmán végső bú­ csúztatásán, Pásztón, 1980. április 23-án. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b89798a5f53ff96fd4586f07b3ecc625.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/be48dd70866bf965411e0646f4a87dc8.pdf 02b9e065fa0feaf0ebe7d35bd22f7b03 PDF Text Text 75 éve született József Attila A Derkovits-szemlélet alakulásáról Fábry Zoltán szellemi öröksége Petrőczi Éva, Szöllősi Zoltán, Győri László, Bartha Pál versei és Onagy Zoltán prózai írása A műemlék nélküli város i Helytörténet — honismeret — néprajz „A költő alkot és ez nem jelent keveseb­ bet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot, az em beriséget azoknak a segítségével, akik a társadalmi munkam egosztás révén mással lévén elfoglalva, úgy osztoznak a köl­ tő tevékenységében, hogy m űvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, m int inkább azok által él, akik szeretik a m űvészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” (Jó zsef A tilla : A m a i k ö ltö f e la d a ta i, 1937.) „Az immár tíz esztendeje elhunyt Fábry Zoltánra em lékezünk. Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai magyar irodalom és kritika egyik alapítójára, a vigyázó strá­ zsálóra, akinek számára nem létezett elve­ szett poszt. Örökségét magunkénak valljuk, tévedéseivel — m elyeket nem tudott kike­ rülni a nagy történelm i zivatarokban — v i­ tázunk. De nagyra becsüljük őt.” (K ovács G y ő ző : F á b r y Z o ltá n sz ellem i ö rö k sé g e ) „Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti kutatás alapkutatás jellegű, még önmagában nem pejoratív, mert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szin­ tézis; abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alapkutatás feltétele a szakmai felkészültség. a téma tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás felhasználása.” (B a k ó F e r e n c : n é p ra jz ) H e ly tö r té n e t — h o n is m e r e t — TÁRSADALO MPOLITIKAl‚IRODALMI‚ MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Szerkesztőségünk munkatársai és lapunk szerzői január 30-án Balassagyarmaton, a 217. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, március 21-én Salgótarjánban, a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gép­ gyártástechnikai Szakközépiskolában találkoztak a Palócföld olvasói­ val. 3 75 éve született József A ttila Április 3-án nyílt meg Salgótarjánban a József A ttila M űvelő­ dési Központ üvegcsarnokában a X . tavaszi tárlat. A tavaszi tárlat Válogatás József A ttila elm életi írásaiból (Összeállította: Laczkó Pál) József Attiláról (Garai Gábor, Szigeti Csaba, Csongrády Béla, Gé­ czi János, Iványi Ödön, Petrőczi Éva, Fancsik János) nagydíját Borbás Tibor szobrászművész nyerte el, a Nógrád megyei Tanács díjával Kovács Péter festőm űvészt tüntették ki. További dí­ jazottak — grafikai díj: Szabados Árpád grafikusművész, festészeti 10 Krunák Emese: Gondolatok a D erkovits-szem lélet alakulásáról díj: Topor András festőm űvész, szobrászati díj: Csikszentm ihályi Ró­ 12 Kovács Győző: Fábry Zoltán szellem i öröksége bert szobrászművész, iparm űvészeli díj: Erdei Sándor üvegtervező iparművész. 14 D. Rácz István: Kölcsey és Fábry Zoltán A tavaszi tárlat ideje alatt a m űvelődési központ klubhelyiségé­ ben a tavaszi tárlat m últ évi nagydíjasa, Földi Péter festőm űvész kiállítása tekinthető meg. 15 Petrőczi Éva: J. A. gyűrűje, Rózsa és kenyér, Nyár északon 15 Szöllősi Zoltán: Hagyj el! 16 Onagy Zoltán: Visszajöttem félutam ból 18 Győri László: Jules kérdez, Te m eg ők, Musée de l’homm e 18 Bartha Pál: Útravaló Ez év áprilisában harm adik alkalom mal kerül sor Salgótarján­ ban a munkás kulturális hetek megrendezésére. A politikai fóru­ mok, ankétok, viták, előadások, író-olvasó találkozók, film ankétok, kiállítások, szórakoztató rendezvények gazdag programjába illeszkedik az április 18—20-án a Kossuth M űvelődési Házban m egrendezésre kerülő m unkásfiatalok V. országos vers- és prózamondó versenye. 20 Salgótarján: Magda) A m űem lék nélküli város (Szerkesztette: Müller 23 Bakó Ferenc: Helytörténet — honismeret — néprajz 24 Pintér Nándor: Helytörténetírás és hagyományápolás 25 Szabó Károly: Emberek a Bágy m ellől és a Brezináról 27 Illyés Gyula: Beatrice apródjai (Laczkó Pál) 28 Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt (P. Szabó Ernő) 29 Madárúton (Nyilasy Balázs) PALÓ CFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI‚IRODALMI‚MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta . Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.15712 N. S. 1200 db �75 éve született József Attila Ha m egérhette volna, m ost lenne 75 éves — nem elérhetetlen életkor, s szívszorító, hogy alkotóereje a mi viszonyaink között tel­ jesedhetett volna ki. Zsenije m égis itt m unkált elm últ 35 évünkben, és hat tovább a szocializm ust építő nép körében. Nem jelképes, ha­ nem természetes, m éltónak érezzük hozzá, hogy felszabadulásunk év­ fordulóját az ő humanizmusa jegyében köszöntjük. Az alább követ­ kező vallom ások körkérdésünkre érkeztek be, m elyben azt tudakol­ tuk, hogy a társadalom különböző rétegeiben és fiatal alkotók köré­ ben hogyan él tovább József A ttila szellem i öröksége. A számos vá­ lasz közül egy csokorravalót bocsátunk olvasóink elé — későbbiek­ re tervezve mások közlését is. A vallom ásokat József A ttila elm é­ leti és egyéb írásaiból vett idézetek zárják közre, ezzel is rá kívánván irányítani a figyelm et életm űvének — bár nagy jelentőségű — ke­ vésbé feltárt és hasznosított részére. A szerk. Tisztelt Szerkesztőség! „ A k ö ltő a lk o t és ez n e m je le n t k e v e s e b b e t, m in th o g y a la k ítja a v ilág o t, az e m b e ri v ilág o t, az e m b e rsé g e t a z o k n a k a se g ítsé g é v e l, a k ik a tá r s a ­ d a lm i m u n k a m e g o s z tá s ré v é n m á s sa l lév én elfo g ­ la lv a , ú g y o sz to z n a k a k ö ltő te v é k e n y s é g é b e n , h o g y m ű v é t s z e re te tte l v e sz ik m a g u k h o z . M e rt a m ű n e m a n n y ir a a m ű v ész, m in t in k á b b az o k á lta l él, a k ik sz e re tik a m ű v é s z e te t, s a z é r t s z e re tik , m e r t k e r e s ik a z e m b e rsé g e t. B iz o n y á ra s o k a k f ü ­ lé b e n » k e n e te s e n « h a n g z ik , a m it itt író k . H a g y ju k e z e k e t, — c in ik u s s á g u k m ö g ö tt v a g y n y e rs e rő tő l, e rő s z a k tó l v a ló c in k o s félelem , v a g y a b e lé je v e ­ te tt b izalo m la p p a n g . Mi, m a i k ö ltő k , n em te h e ­ tü n k m á s t, m in th o g y e lm o n d ju k ö rö m e in k e t é s b á ­ n a ta in k a t eg y felő l, m á sfe lő l p e d ig k iá llu n k a s z a ­ b a d s á g é r t m in d e n f o rm á b a n és m in d e n ü tt, a h o l a g a z d a sá g i jó lé t je lsz a v a iv a l és fe g y v e re s e n m e g k í­ sé rlik a k ö ltő k ö rö k elle n fe le i a » tö m e g e k e t« le g ­ jo g o sa b b e m b e ri ig é n y e ik tő l, a sz a b a d s á g tó l és a s z a b a d s á g ra v aló tö re k v é s ü k tő l lé le k b e n is e ltá n ­ to r íta n i.” (A m a i k ö ltő fe la d a ta i, 1937.). N agyon m egtisztelő, hogy egy régi cikkem fejtegetéseiből k iin d u lv a terv ezik m egem lék ezésü k et József A ttila születésének 75. év fo rd u ló já ra . M egvallom : nagyon nagy elm ély ü lésre len n e szükségem , hogy ú jr a végiggondoljam , s meg is írja m ez t a té m át, d e e r r e m ost nincs m ó d o m ... M in d en esetre ú jra elo lv astam régi cik k em e t (József A tti­ la k ő tá b lája) és az az érzésem , hogy az a b b a n fo g laltak a t lé­ nyegében m ost is hasonlóan, legfeljebb á rn y a lta b b a n , tu d n á m csak m egfogalm azni; vagyis úgy vélem , az e tik a i k ö v etelm é­ nyek a jelen b en is v álto za tla n u l (talán m ég sürgetőbben) á ll­ n ak elő ttü n k , te h á t to v á b b ra is azon k ell fárad o zn u n k , hogy m eg v aló su ljan ak . K ülönösen érv én y es és időszerű ez m ost a m u n k á ró l szóló „ té te l”- re vonatkozóan. K ö rk érd ésü k h ö z sok sik e rt kívánok, fig y elm ü k et ism ételen köszönöm. Garai Gábor GARAI GÁBOR: „ M a rx is ta az, a k i e g y é n ile g a z t g o n d o lja el és í r ja tu d a to s a n , a m in e k a m e g té te lé re a tö rté n e le m a p r o le tá riá tu s eg é sz é t — eg y e s ta g ja ir a v aló te ­ k in te t n é lk ü l — rá v e z e ti és r á k é n y s z e ríti. A m a r x is ta n e m m ás, v ég ső fo k o n , m in t a t ö r té ­ n e lm i p r o le ta r iá tu s eg észe k ic s ib e n . Az egész v ég sz ö v e tb ő l egy u jjn y i m in ta , a m e ly b ő l r u h á t c s i­ n á ln i n e m le h e t, d e a m e ly m a g á n v ise li m in d a z o ­ k a t a tu la jd o n s á g o k a t, a m e ly e k k e l az egész vég re n d e lk e z ik . A n e m m a r x is ta , a n e m o s z tá ly tu d a to s p r o le tá r e g y én p e d ig c s a k e g y ik e a m a sz á la k n a k , a m e ly e k b ő l a sz ö v e t e g észét a tö rté n e le m sz ö v ő ­ g é p e sz ő tte és szövi. M int eg y es szál, ő is h o z ­ z á já r u l az egész m in ő sé g é h e z , de m á s k é p p e n : m ás a fo n á l és m á s a sz ö v et. A m in ta a z o n b a n m in ő ­ sé g ét n éz v e c s a k m é r e te k b e n k ü lö n b ö z ik a v ég tő l. (A m a g y a r p r o le tá rir o d a lo m p la ttfo rm te rv e z e te , 1931.). „A z u tó b b i id ő k v itá ib a n k ü lö n ö s h a n g s ú lly a l je le n tk e z e tt az a k é rd é s , h o g y m ily e n v isz o n y b a n á lln a k e g y m á s sa l p o litik a és m ű v é sz e t. A k é r d é s t á lta lá n o s s á g b a n p r ó b á ltá k m e g o ld a n i, m é g p ed ig e ls ő so rb a n a p o litik a és a m ű v é s z e t fo g a lm á n a k tis z tá z á sá v a l. M e g n y u g ta tó m e g o ld á s t n e m kap­ tu n k . M ag át a k é r d é s t se m k a p tu k a m a g a tis z ta ­ s á g á b a n . N y ilv á n v a ló , h o g y a p o litik a b e fo ly á s o lja a m ű v é s z e te t. Ez n e m k é rd é s e s . K érd é se s az, h o g y m a g á n a k a m ű v é s z e tn e k , a sz é p iro d a lo m n a k v a n -e p o litik a i h a tá s a . A p ro b lé m á v a l fo g lalk o zó sz o c ia ­ lista g o n d o lk o d ó k a z o n b a n ezt se m te k in te tté k k é r ­ d é s e sn e k . Mi m a r a d t h á t a p ro b lé m á b ó l, h a sem az e g y ik , se m a m á s ik o ld a la n e m p ro b le m a tik u s ? Az a lá ts z a tp ro b lé m a , h o g y a sz o c ia listá k k ö v e te l­ je n e k - e s z o c ia lista p r o p a g a n d á t a k ö ltő k tő l k ö ltő i m ű v e ik b e n . Ez a látsz ó la g o s p ro b lé m a ö n m a g á tó l e le sik , h a f e le le te t a d u n k a r r a a m e llő z ö tt tu la j­ d o n k é p p e n i k é rd é s re , h o g y m ű a lk o tá s n a k le h e t-e p o litik a i h a tá s a ? E lőbb a z o n b a n m a g á v a l a m ű ­ v észi te v é k e n y s é g g e l k ell f o g la lk o z n u n k .” (A m ű ­ v é s z e t k é r d é s e és a p r o le tá rs á g , 1935.). „ A tö r té n e lm e t e g y o k b ó l n e m sz e re te m . Mi tö r té n t? — k é rd i a tö r té n e tír ó s h a a la p o s a b b , m e g to ld ja ezzel a k é r d é s s e l: m ié rt tö r té n t? Ám v é g ü l is tö r té n e tk é n t a d ja elő a tö r té n ő t, a t ö r té ­ n e t f o r r á s á t is, a la n y á t á llítm á n n y á tesz, s í gy v é g ü l é p p e n a z t n e m tu d h a to m , h o g y m i (!) tö r ­ té n t és m ié rt. Á lta lá b a n a z t é r tjü k tö r té n e te n , a m it n e m m i c s in á ltu n k . C s e le k v é s n e k az ig azság o t tu d ­ ju k , tö r té n e tn e k a v a ló s á g o t. D e h á t a k k o r h o g y ír h a tn á n k tö r té n e te t? A tö r té n e le m e g y ik vég­ p o n tja a d v a v a n : a s a j á t é n ü n k . Á m tö r té n e tté m in d e n c s e le k v é st azza l te s z e k , h o g y s a já t m a g a m ­ tól, c s elek v ő é n e m tő l e lv á la sz to m , — a k k o r v isz o n t h o g y a n é r th e tn é m m eg ? T ö rté n e lm e t n e m is le h e t­ n e m á s k é n t ír n i, m in t íg y : É n ezt és e z t c s in á l­ ta m . D e h isz e n jó t ö r té n e tír ó n a k a zt t a r tjá k , ki »b e le é li m a g á t« a k o r b a s a s z e re p lő k b e , — te h á t a s z ín é sz t.” (K iseb b tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .). József Attila kőtáblája S okan fö lp an aszo lják m anapság, hogy a mi tá rsa d a lm u n k n a k nincsen egyszerű szab ály o k b a fo g lalt erk ö lcstan a, olyasféle, m in t a k eresztén y v ilá g n éz etre tám aszk o d ó eu ró p ai o sz tály társad a lm a k n ak volt. És v aló b an : n em h iá n y o zn ak -e az életü n k b ő l olyan, g y erek ­ ésszel is beszajk ó zh ató tila lm a k , m in t: n e ölj, n e lopj, n e p a rá z n á l­ k o d j? E lv ettétek a tízp aran cso lato t, d e m it a d ta to k h ely ette — m ondo­ g a tjá k azok, a k ik úgy vélik, hogy a szocializm us, az ato m ro m b o lás, az ű rh ajó zás k o rá n a k em b e re is b eé rh eti an n y iv al, hogy p rim itív tila lm a k k a l k icö v ek elt m ezsgyék k ö zt k eresse az „egy igaz u ta t”. H a rám bízn ák — h ad d já tssz am e l a g o n d o lattal — , József A ttila n éh á n y szállóigévé le tt sorából én, a z t hiszem , össze tu d n á m állíta n i a m i tá rsa d a lm u n k eszm ényi em b erén ek legfőbb m a g a ta r­ tásszab ály ait. N em olyan egy szerű ek et és gépiesen a lk a lm a z h a tó k a t persze, m in t a bibliai tízp aran cso lato k , m ely ek et ille tt m e g tarta n i, vagy h a n em m ent, h á t a z e lk ö v e te tt b ű n t k e lle tt sebtiben m egbánni. Ilyen k ö n n y ű feloldozásokkal és le lk iism eret-n y u g ta tó k k a l József A ttila nem kecsegtet. N em is tila lm a k a t v ésn ék fel a József A ttila életm űből, in k áb b k ö v etelm ényeket, szelíd, d e m egfellebbezhetetlen —, m e rt az értelem b ő l ellen ő rzö tt — k ö v etelm én y ek et, m elyek a l ­ k alm azása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég kevésbé m ech a n ik u s; csak a z é let alap v ető d ia le k tik á já t vállaló, értelem m el b e ta rth a tó k ö v e­ telm én y ek et, m elyek alk alm az ása e g y á lta lá n nem egyszerű, m ég k e ­ vésbé m ech an ik u s; csak az é le t alap v e tő d ia le k tik á já t v állaló , é r te ­ lem m el b e ta rth a tó köv etelm én y ek et, m elyek m ás-m ás helyzetben g y ak ran m ás-m ás cselekvést írn a k elő, s az á lta lu k d ik tá lt erkölcs egyetlen p ró b á ja a közösségnek elk ö telez ett egyén felelősségtudata. N em v o ln á n ak k ö n n y ű tö rv én y e k ezek. T úlvilági boldogsággal senki sem fizetn e é rtü k , d e m ég az evilági boldogság m é rté k é t is kockázatos v o ln a egyszerűen a „Jó e m b e r” ta k arék b e tétk ö n y v én ek é rté k e szerin t m eg állap ítan i, in k á b b csak azzal a belső h arm ó n iáv al v o ln a m érh ető az, a m it a tu d a tb a n a k o llek tív em berség k o rszerű —, cseppet sem szen tim en tális, d e a n n á l k érle lh etetlen eb b — bizto n ság a te re m t meg. József A ttila k ő tá b lá já ra ta lá n elsőnek a z t v ésném föl, a z t a v a ­ lóban szállóigévé le tt n éh á n y sort. hogy: „Dolgozni csak pontosan, szépen, / ah ogy a csillag m egy a z égen, / úgy érd e m es”. B árm ily so k at h allo ttu k , érd em es m ég egyszer k icsit elm ély ü l­ teb b en is odafigyelni rá. M e rt kényesen pontos a fogalm azás. N em a z t m o n d ja József A ttila, hogy úgy k ell (m árm in t: pontosan, szé­ pen dolgozni), h an e m azt, hogy „úgy érd e m es”. Ez ta lá n így, első h a llá sra en g ed ék en y eb b n ek tetszik, pedig a m a —, s m ég in k áb b a h o ln ap — felől nézve így szigorúbb a törvény, m e rt v égképp k ijá tsz ­ h atatlan . H a a szocialista tá rsa d alo m m eg terem ti — és lehetőségé­ ben feltétle n ü l m eg terem ti — a m u n k a és a z öröm h a rm ó n iájá t, m egszü n tetv én az é rte lm e tle n robotot, a k k o r v égképp csak ö n m ag át 3 �„ S e m m i k é ts é g , h á b o rú s dolog és k ö z ö n sé g te le n v eszteség e lő á lla n i o ly a n k é p p e n , h o g y az a sza­ k asz g y ö n g e e z é rt, ez a s o r jó a z é rt — á m k r i ­ tik á t írn i m á s k é n t n e m le h e t, s a ta p a s z ta la t s z e ­ r in t m a g y a r u l n e m is ír n a k . H iszen m ó d sz e rn e k o tt az az á ld o tt p sz ih o ló g iz m u s, a k ö z n a p i o sty a , a m e ly b e k v a r c k r is tá ly o k a t, m ag y aru l hom okot p a k o lu n k , s a z t a b e te g le lk e k n e k b e a d v á n , úg y v é ljü k , h o g y k v a rc fé n y k e z e lé s b e n r é s z e s ítjü k ő k e t. V ezető fo ly ó ira ta in k , te s z e m a N y u g a t s a S zín h ázi É let n e m e s n e k o ly ’ m essze e g y m á s ­ tól a k k o r se m , h a am a z A d y le lk é n , ez pedig T ő k és A n n a b o k á já n c sü n g -e se n g , m ert tö b b ­ n y ire m in d e k é t k iv á ló fo ly ó ir a tu n k e g y e té rt a b b a n , h o g y a m ű v ész ily e n -o ly a n é rté k ű , de e m b e rte le n te lje s ítm é n y é t, a m ű v e t, m e llé k e se n k e z e lik a n n a k k ü lső v a g y b első, te rm é sz e te s e n tö r té n e ti e r e d e te m e lle tt. (A d y -v ízió . 1929.) „H o g y A d y so k s z o r m ű v é s z ie tle n (te h e te tle n ) s o r t k a v a r t p o litik a i v e rse ib e , m e ly e k b ő l elég c if ­ r á k a t id éz K o sz to lá n y i, ez a k o ru n k b e li p o litik a i k ö lté sz e t lé tjo g o s u lts á g á t a le g k e v é sb é se m c s ö k ­ k e n ti, d e A dy k ö ltő v o ltá t se m .” (A dy-vízió, 1929.) „ Ig n o tu s o k fe jté s e A dy m e le tt v ilág o s, sz a b a to s m é g sem h e ly e s e lh e te m iro d a lo m p o litik a i m e g g o n ­ d o lá s a i m ia tt. H e ly tá lln i A d y é rt á lta lá n o s sá g b a n m a m á r n e m k ell s a m ű v é sz e ttő l m e rő b e n id eg en k is a já tító tö re k v é s e k re való te k in te tte l n e m is ta n á c s o s. G ondos d a jk a a z o n b a n tisz tá b a teszi a g y e rm e k e t a fé rg e k re v aló eszm élés n é l­ k ü l is és é p p e n Ig n o tu s g o n d o la tm e n e té n e k é r t e l ­ m ez é sé b e n é rd e m e s A dy, h o g y a s a la k tó l m e g ­ tis z títta s s é k . H a ez félő, ú g y A dy n e m s o k a t é r. D e m o n d o m , so h a ily e n sz ü k sé g és a lk a lo m , h o g y v a la h á n y A d y -v e rs v a n , az v é g ig e le m e z te s­ s é k , a m ib ő l n e m c s a k a m o st h a tó és sa rja d ó n e m z e d é k e k n y e r n é n e k é rté si és eled d ig p á r a tla n m ű v é sz e tb ö lc se le ti, v a la m in t k o n k r é t k r itik a i k í ­ sé rle ti p r a k tik u m o t, h a n e m azo k a száz é v e k is, a m e ly e k u tá n jö n el m a jd az ig azi rev ízió . (A d y -v ízió , 1929.) „A m a g y a r író m ű v e in e k olcsó k ia d á s a nem ho zza m eg a m a g a k a m a ta it. A k á rh a jó t irt, a k á r ­ h a ro ssz a t. M e rt am íg A d y E n d re m ü v e it m e g ­ fiz e th e te tle n á r a k z á r já k el a n é p leg széleseb b m a g y a rsá g á tó l, az ú g y n e v e z e tt »m ű v e lt n y u g a t« te h e te tle n ü l ü re s v a c a k ja iv a l ro m b o ljá k nem ze­ tü n k ízlését p é ld á n y o n k é n t e g y v illa m o sje g y á r á n , a m in t az o r r u n k r a k ö tte te tt m in d e n fe lé . H u sz o n ­ n é g y fillé r, azaz h u sz o n n y o lc fillé r — elég olcsó ah h o z , h o g y m é g a ta n y á k r a is e lju ss o n belő le és elv ég ezze a m a g a jó l k is z á m íto tt é rté k ro h a s z tó h iv a tá s á t.” (K u ltú rfő lé n y e k h a d itá n c a . 1929.) „ N o v e llá k a szó és a m ű f a j e re d e ti é rte lm é b e n . K ü lső re , b e ls ő re ú jd o n sá g o k , e re d e ti ö ssz e té te le k , le le m é n y e s k id o lg o z á so k és a m i ezzel te r m é s z e t­ sz e rű e n ö sszefü g g , az a n y a g n a k , az á lta lá n o s e m ­ b e rin e k és tá r s a d a lm in a k ö n á lló m in ő síté s e i, Ön ­ á lló sá g u k a z o n b a n n e m é r in ti sz o c ia lista m iv o l­ tu k a t, m in d ö ssz e a n n y it je le n t, h o g y N ag y L a­ jo s n a k n e m c s u p á n az é rte lm e m ozog a sz o c ia ­ lizm u s g o n d o la tk ö ré b e n , a m in t az m ü v é b e n k i t e t ­ sz ik , h a n e m a f o g a lm a k k a l n em ir á n y íth a tó m ű ­ v észiség is ú g y s z a b ja m eg b e n n e te v é k e n y s é g e ir á n y á t, h o g y a sz o cializm u s e n n e k in k á b b u tó ­ lag o s tu d a to s ítá s a . M ásfelől m eg ö n á lló sá g a n e m je le n t tö b b e t a n n á l, m in t h o g y író tá rs a itó l k ü lö n ­ ü l el. M e rt sz e m lé le te n e m eg y én i, h a n e m e g y e ­ tem es, v a g y is v o lta k é p p e n N agy L ajos m ó d já r a k é n e s z e m lé lő d n ü n k , h a a d n á n k v a la m it a tá r g y i­ la g o s s á g ra .” (N agy L a jo s : L e c k e , 1930.) „A m o n d a t így h a n g z ik : É hes v a g y o k . H a ezt e b é d id ő b e n m o n d o m o d a h a z a , o ly a s m it je le n t a sz e m lé le te n á t az é rte le m s z á m á ra , az a ta rta lm a , h o g y »m i lesz az e b é d d e l« . H a k o ld u s m o n d ja az u tc á n , ú g y o ly a s m it je le n t, az a t a r ­ ta lm a , h o g y »te s sé k a d n i n é h á n y f illé r t« . Ezt a m o n d a to t te h á t m in d k é t e se tb e n é p p e n a t a r t a l ­ m a, a d o tt je le n té s e u ta lja m in t fo rm á t és m in t stílu s t a k ö z b e sz é d f o rm á já n a k és s tílu s á n a k k a ­ te g ó riá já b a . H a ezt a m o n d a to t, h o g y É hes v a g y o k , v e r s ­ b e n íro m le, e g y á lta lá b a n n e m a z t je le n ti, h o g y „ m ié r t n em h o z z á to k m á r a z t az e b é d e t” ; és n em is a zt teszi , h o g y „ c s a k eg y fillé rt, k ö n y ö r ­ g öm a lá s s a n « . M e rt (e lte k in tv e a ttó l a sz im b o lik u s ta rta lo m tó l, h o g y n em v a g y o k m eg elé g e d v e e z ­ zel a v ilág g al) e n n e k a m o n d a tn a k v e rs b e n m in ­ d e n e s e tre az a ta r ta lm a , a v a ló sá g o s je le n té ­ se, h o g y é h s é g e g y á lta lá b a n v a n és h o g y é h s é g ­ n e k , v a la m in t az é h sé g lé té n e k tá r s a d a lm i je le n ­ tő sé g e v a n . M ár c sak a z é rt is, m e r t h a ez a m o n d a t, h o g y É h es v a g y o k , n e m b ír n a je le n té s s e l m in d e n k i s z á m á ra fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y v a ló ­ b a n éh es v a g y o k -e , v a g y se m , a k k o r tá r s a d a lm i­ lag é r te lm e tle n v o ln a , — se n k i se m v o ln a r á k í ­ v á n c s i. M e rt m i é rte lm e is v o ln a a n n a k , h o g y o r ­ r á r a k ö tö m az ism e re tle n szeg ed i k u b ik u s n a k , a k i a n y o m d a stb . k ö z b e jö tté v e l ú g y is c sak év e k m ú ltá n tu d n á m eg, h o g y éh e s v a g y o k . De k ü lö n ­ b e n is, h a eb éd e lő tt v a g y o k éh e s, az se n em m ű v észi, se n e m é rd e k e s . Azaz n e m tá r s a d a lm i­ la g é rd e k e s . A m it te h á t v e rsb e n íro k le, a n n a k tá r s a d a lm i és e g y e te m e s je le n tő sé g e k ell, hogy leg y en , a n n a k tá r s a d a lm i é rte lm e v an . E gyszóval a m ű v észi fo rm a ta r ta lm a m in d ig e g y e te m e s és tá rs a d a lm i. És az ily en ta r ta lo m fö lté te le a fo rm a m ű v é s z isé g é n e k .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) 4 h ib á z ta th a tja az olyan em ber, ak i m u n k á jáb a n a h iv atásteljesítés kielégülését nem ta lá lja meg —, s, ha nem ta lá lja meg, en n ek — tö rv én y szerű en — csakis tu la jd o n gyengesége, képességei fel nem ism erése, vagy az egyetem es közösségi célok e l n em ism erése leh et az oka. M ondom , a jelen em b erén ek szinte m ég tú l szigorú ez a szentencia, tú l m agas a m érce; de a m ércék et az em b erb en bízó törvényszerzők m indig a jövőbe te k in tv e szokták m eg állap ítan i, tu d ­ ván, hogy a tökéletesség egyelőre n y ilv án csak m egközelíthető; de azzal aláz n án k meg m ag u n k at, h a b eérn én k kevesebbel. „A m indenséggel m érd m ag ad ” — ezt írn ám föl m áso d ik n ak a tá b lára. E rrő l a v ersm o n d atró l ó rák hosszat le h etn e beszélni. M ert b en n e fo g laltatik elsősorban az, hogy n e é rd be azzal, h a képessé­ geidet és tisztességedet úgy-ahogy p ró b ára teszed, h an em a leg n a­ gyobb telje sítm é n y t p ró b áld meg k icsik arn i m agadból, a legnagyob­ bat, a m ire e g y á lta lá n képes vagy. De ben n e van ebb en a m o n d a t­ b an az is, hogy m u n k á d —, b á rm i legyen is a z — olyan h ib á tla ­ n u l h aszn álh ató legyen, m in t m aga a világm indenség, és b en n e van az is, hogy cselek ed eteid ért nem csak a család, vagy a szűkebb k ö r­ nyezet, de egy nem zet, egy társad alo m , s m in d in k áb b az egész em ­ beriség e lő tt k ell felelősséggel helytállnod. Sőt, a „m in d en ség ”-b e — m a, az ű rh ajó zás k o rá b a n — eg y re in k áb b b eleérten d ő n em csak a szom szédos népeknek, d e a szom szédos bolygóknak is a m ú lt sz á ­ zadban még fan ta sztik u sn ak h itt, ám m a eg y re m egközelíthetőbb, egyre reálisab b á váló v ilág a —, s eh h ez a k itá g u lt világhoz, en n ek a nagyvonalú m éreteih ez és szin te em b erfö lö tti igényeihez kell m é r­ nie m ag át an n ak , ak i a jelenben, itt és most, egy még oly kicsiny nem zet ta g ja k é n t b ecsü lettel h ely t a k a r állni. „A lé t dadog, csak a tö rv én y a tiszta beszéd” — m o n d ja m á su tt József A ttila —, s etik ai síkon a r r a ta n ítja ezzel u tódait, hogy n e é rjé k be az egyszerivel és az esetlegessel, de p ró b álják felfedezni az egyedi jelenségben az általán o st, az egyéni élm én y b en —, g o n d ­ ban és öröm ben — azt, am i m áso k k al is közös, am i em b ert e m b e r­ re l összefűz és m ai a lé tet — a tu d a tb a n — vak v életlen ek össze­ visszaságából tö rv én y ek m egvaló su lásáv á em eli fel. A következő p ara n cso la t: „Az ig azat m ondd, n e csak a v aló d it” — elsősorban a költő a rs p o é tik á já t fogalm azza meg, m ás költőknek is ú tm u tatá su l, d e erkölcsi követelm én y n ek sem utolsó, a r r a serk en ti m egértőjét, hogy igyekezzék az igazság m élyére h ato ln i, s m indig a teljes igazságot k u ta ssa föl és v a llja meg. József A ttilán a k van joga hozzá, hogy ilyen k ö v etelm én y ek et tám asszon, hiszen a m ag a elk ötelezettségét é lete vezérlő eszm éinek m in d en külső fegyelem nél szigorúbb belső fegyelm ezettséggel és fe ­ lelősségérzettel fogalm azza meg, m o n d v án : „Az én vezérem ben ső m ­ ből v ezérel”. És ez a benső vezérlet m eg terem ti a feltétlen h azaszeretet és a cselekvő nem zetköziség szabatos k ifejezését is. A h a z ájáb a n sz ám ­ k iv e te tt költő v a llja : „csak itt m osolyoghatsz, / itt sírh atsz, / m a­ gad d al is csak itt bírh atsz, / oh lélek! Ez a h azám ”. S nem á r t e rre odafigyelniök az o k n ak az ú ja b b nem zedékeknek, am elyek m á r végleg o tth o n ra ta lá lta k e h az áb a n ; m int, ahogy h a ­ sonlóképpen kifejezetten nek ik — n ek ü n k — szól az in te rn a c io n a ­ lista világszem léletnek, a szomszéd n épekkel való te stv é ri eg yüttélés ó h a já n a k az a m anifesztum a, m elyet oly sokat id ézü n k : R endezni végre közös d o lgainkat, / ez a m i m u n k án k , és nem is kevés. D e m it a d — a m aga k o ráb a n — a klasszikus tilalm ak , a „ne ö lj”, „ne lo p j”, te h á t az erő szak ellen szóló tilalm ak h ely ett a költő? A n n y it em leg e te tt híres ifjú k o ri v erséb en — sokak m eghökke­ n ésére és m e g b o trán k o zására —, m in th a épp az ellen k ező jét m o n ­ d a n á : T iszta szívvel betörök, / h a kell, e m b e rt is ölök. P edig n em a rab lá s és öldöklés p ro g ra m ja ez; a b en n e feszülő in d u la t —, h a k ev e red ik is n ém i a n a rc h ista h etykélkedéssel — lé ­ nyegében az o sztály h arc hevületével, a m indenéből k ifo szto tt p ro le­ tá r elszán tság áv al egyenlő, hiszen egy ig azság talan u l b eren d ezett v ilág b an a jogfosztottság szelíd eltű rése v o lt csak igazán a b ű n — b ű n a többség, az eln y o m o ttak ellen. M ert b árm ily fájd alm as, a költő tu d ja , hogy fo rrad a lm i erőszak n élk ü l n em jö h e t el az igazságosság világa. K ésőbb — h ig g ad tab b an és in te lle k tu á lisa b b an — szám u n k ra is érvén y esen , így fogalm az: Lásd, h arc az élet, / n e tékozold b izalm adat. M ert a jövő ellenségeivel szem ben nem v á lla ln i a h arco t, az ép p olyan vétek, m in t k ifo sztan i és elp u sztítan i a gyöngét és az e l­ n y om ottat, m e rt h iáb a is csű rn é n k -c sav a rn á n k , József A ttila k iá b ­ rá n d ítja a té to v á k a t: ügyeskedhet, nem fog a m acsk a / egyszerre k in t, s b en t egeret. Pedig egy éb k én t végképp nem erőszakos term észet ő. N ekünk, a „szelíd jövő” fiain ak a z t üzeni: ...n e m tudok m ást, m in t szeretn i, / görnyedve te rh e im alatt. S bizony az igazi szeretet p a ra n c sá t csak az é rti meg az ő sza­ vaiból, aki a jó ü g y ért való h arc k ötelességét is m eg értv e v állalja. De v ajo n m ilyen ú tm u ta tá st a d n ek ü n k ez a nagy költő a sze­ re te t p aro x izm u sáb an , a szerelem ben való etik u s m a g a ta rtá sra ? Nem, p rim itív a ra n y sza b ály o k a t és tila lm a k a t ebb en a v o n a tk o ­ zásban is h iá b a k ere sn én k n ála. A zt a d ja tanácsul, a m it ő m ag a is átélt. K eserű en á lla p ítja meg k o ráró l, hogy: „Zsoldos a férfi, a nő sz ajh a” —, d e a m ag a szerelm ét a leg m ag asab b ra em eli. Így beszél r ó la : . . .ö n m agam ba én se fértem , / a lelkem a z é rt közvagyon / s a z é rt szeretlek ily nagyon. És elítélő szava nem a polgári k o n venciók és a kötelező k ép m u ­ ta tá s m eg sértő ire vonatkozik, h an em így szól: T e rongy, ak i szeret­ ni g y áv a vagy. �S ek k ép p a szerelem ben az egyetlen m eg d ö n th etetlen tö rv én y t fogalm azza m eg: nincs itt ab szo lú t bűn és ab szo lú t erény, csak az igazi szerelem kölcsönös és feltétle n v á lla lá sa leh et m ércéje a z é r ­ zelm ek e rk ö lc sta n án a k ; aki csak szeretne szeretni, de nem m er, az h itv án y , rongy e m b er; s hallgatólag b e n n e fo g laltatik ebben a gon­ d o latb an az is, hogy ak i az igazi szerelem v állalása h ely ett ap ró ­ pén zre v á ltja fel vágyait, az a lig h a ju th a t el a teljességig és a h a r ­ m óniáig.. . F o ly tath atn á m még, d e úgy gondolom , elég lesz egy lélegzetre ennyi. V égképp nem titkolom , hogy József A ttila ürügyén, d e alig lep lezetten a k o m m u n ista erkölcsről igyekeztem szólni. S erk ö lcsrő l szólván elsősorban a fiatalo k ra gondoltam , m e rt a fiatalo k ró l, az „ifjúság erkö lcsérő l” sokat — ta lá n tú l so k a t is — beszélnek m a­ napság. V annak, a k ik k ép m u tató an m egbotránko zn ak az ifjúság szabados erkölcsein, m ások — nem kevésbé k ép m u tató an — m in ­ den, m égoly önpusztító gyöngeségüket is h ajlan d ó k v o ln án ak m eg­ érteni. D e az ifjú sá g o t sem m egértő, sem m egbotránkozó k ép m u tatássa l nevelni és felem elni nem lehet. E h ely ett én in k áb b a k ö ltő t m u ta tn á m fel nek ik , József A ttilát, ak i — épp, m e rt egy szikrányi k ép m u tatás sincs b en n e — tu la jd o n em beri gyöngéi m egm éretésére is kem ény tö rv én y e k et a lk o t és kö­ veteléseket tá m aszt; a teljességet k éri szám on teljes o daadással, belső szám vetésre in d ít és é re tt, feln ő tt em berség et p arancsol, s szabadságot ígér, h a tá rta la n szabadságot az egyénnek, an n a k , ak i az „új nép, m á sfa jta r a j” fia és m á r csak a közösség irá n t é rz e tt m ély­ séges felelősség tu d attal képes a m aga szem élyes bo ldogságát is m eg­ tervezni és m egvalósítani. „A sem m i ágán ül szívem , / kis teste h a n g ta la n vacog, / k ö ré je g y ű ln ek szelíden / s nézik, nézik a csillagok.” A R e m é n yte len ü l p árv e rsé n ek első d a ra b já ró l m á r sokan m eg­ írtá k : útjelző, fo rd u la to t kijelölő vers 1933-ból, a T éli éjszaka, A város p erem én és a m ítoszt oszlató Elégia közvetlen környezetében. A kései v erse k et előlegezve a költő először fo rm á lta itt ö n p o rtré ­ já t úgy, hogy ennek k o n tú rja i a sem m i létállapotáb ó l, az ű rb ő l k a r ­ colódnak ki. A „hom okos, szom orú, vizes sík” előképe a K ö ltő n k és kora la n k áin a k . V elük „a világ / a táguló ű rb en len g v e” —. m in t m indenség a sem m iségbe — „jövőjének n ekivág”. A sem m i m e ta fi­ zikus te re ez; „az üres ű rben tá n to rg ó v ilá g ” kép zete em b eriség ­ vízió: a lélek p ró b á lja h elyét ta láln i benne. R égóta, s Ignotus-m ód hordozom , dünnyögöm m ag am b an a fen t id é ze tt verset. É rthető, hogy a v erszárás k u lc sm e ta fo rá ja k ü lö n ö s­ k épp érdekelt. A vers elem zői nem m u la sz to ttá k el felh ív n i a fi­ gyelm et a rra , hogy e k épzet bizonyosan József A ttila k ed v es k ö ltő ­ jétől, az épp-úgy-m agányos, tö rt életű Csokonai V itéztől való. Az ő fizicoteológiába ágyazott kozm ológiája rögzíti így a létezés teljes b izo n y talan ság án ak á lla p o tá t: „L áto d -e, m ely kicsiny itt a föld, fé l­ része v izekkel / B éfoglalva setét zőldes, félrésze világos. / S m in t félérésű citrom h in tá lv a tu la jd o n / T erh e nyom ásától, lóg a nagy sem m inek á g á n ” (Dr. Főldiről egy töredék.) M egpróbáltam visszakeresni József A ttilán á l a R em é n yte len ü l m e ta fo rá já n a k előzm ényeit: földet, sem m it, ágat, világot. S eközben a sor különös, nem C sokonaitól ere d ezteth e tő „m ély réteg ére” a k a d ­ tam — ősi, m itikus gondolatra. E képszerű, arc h aik u s vízió a v ilá ­ got az ággal azonosítja, az em b ert az ágon ülő m a d árral. A világ ágán ülő em ber k épzete robbanó, h ety k e életerővel 1928-ban jelen ik m eg először a költőnél. E rősödik cím ű k ö lte m é­ nyében. A cím a v ers c e n tru m ára , középrészére utal. V ilágot és ág at h aso n lítv a egym áshoz, k o n k ré t szituációt tá g ít kozm ikussá: szeretkező fiatalo k fölött ágon tró n o l az Ifjú ság K öltője, s büszkén h arso g ja az ég tája k felé: „E rősödik az ág alattam , erősödöm én is a világ on”. A T éli éjszakában m á r m egváltozott jelen téssel b u k k an föl ugyanez a képzet. A m etam orfózis ren d k ív ü li. A tö m ö r kép p é sű rű sö d ö tt gondolat itt m á r a dehum anizálódás, a sivárság, az ü re s­ ség m e ta fo rá ja : az üres ű rben „an n y i mosoly, ölelés fö n n ak ad / a világ ág-bogán. E lőreu tal ez a S zü rk ü le t jégbe d erm e d t v ilág ára, ahol „T ávol ta r ágak szerkezetei / ta rtjá k keccsel az üres levegőt” ; e v i­ lág k ép zet teréb en feldereng a vizes sík és a tiszta ű r, a h az átlan lélek egyetlen valós világa. E világ n eg a tiv itással te líte tt, a van a n in c set, a tá rg y -egyén a n em létet realizálja. A vers a ném aság felé tapogatódzik, úgy ahogy e z t a R em é n y te le n ü l rögzíti: „a szó k ih ül”. A költői m egszólalás a ném aságba fordul á t, a létező a n em létbe, a világ a sem m ibe. S zám om ra az 1933-as p á rv e rs ezért a fo rd u la t v erse: a világ válik itt önm aga tag ad ásáv á, a sem m ivé. S a világ ágán ülő em b er kép zete érték elő d ik á t : „A sem m i ágán ül szívem ”. József A ttila arca e tökéletes negativitásból rajzo ló d ik ki. A gondolatok m eglelik költőiket, Szécsi M arg it gyönyörű sora is e gondolatot h aszn á lja fel, am ik o r — a k épzet m itik u s g yökereire egyértelm űen u ta lv a — m egfogalm azza: „a m eggyalázo tt v ilág fa ág ára k iü lö k ”. S jelen v aló n ak , érvényesnek érezte Szilágyi Domokos is. A Don Q uijote szerenádja cím ű versből visszalátszik a József A ttila-i léthelyzet, a szám vetés az üres ű r valóságával, a „sem m i ág án ” állapotával. E sorok, m in t egy kézfogás, o ly a n o k : „ . . .h ittel / csücsültem én az ágon, / s nem is sejtettem , hidd el. / / hogy m a ­ gam a la tt vágom ; m it ér, ha fölfele / száll, m íg le én, v ilág o m ?” „ A »p a r a s z ts á g « k é p z e lt id eo ló g u sa i az »ősi fa ji k u l t ú r a «, r ö v id e n a n é p m ű v é s z e t m e lle tt tö r te k lá n d z s á t, — ezzel a k a r tá k a h aló d ó p o lg á ri m ű­ v é s z e te t fö lfriss íte n i. Í gy k e r ü lt sz e m b e e g y m á s ­ sa l fa ji és k o z m o p o lita m ű v é sz e t, m e r t id e o ló g u ­ s a ik n e m v e tté k tu d o m á s u l, h o g y a n é p m ű v é s z e t é p p e n a n n y ir a in te r n a c io n á lis, m in t a m e n n y ire tö rté n e lm i te r m é k . S ő t v o lta k , a k ik célu l tű z té k k i »az igazi n é p i m ű v é sz e ti p r o d u k tu m o k m e g ­ b e c s ü lé sé v e l és v á s á rlá s á v a l, v a la m in t m eg felelő p ia c b iz to sítá s á v a l a m a g y a r p a r a s z t e lő tt ú jr a b ec se ssé és e g y ú tta l jö v e d e lm e z ő v é te n n i az ez ­ zel v a ló fo g la lk o z á st, s így fa jis á g á n a k tisz ta m e g ő rz é s é t« . E gy ily e n m o n d a tb a n b e n n e fo g la l­ ta tik az ifjú s á g i k u ltú rm o z g o ló d á s o k m in d e n r ö ­ v id lá tá s a és re a k c ió s m iv o lta. A »fa jis á g tisz ta m e g ő rz é sé t« a ttó l v á r tá k , h o g y k a p ita liz á ljá k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly e t é p p e n a k a p ita liz m u s te tt tö n k re . K isü z e m i á r u te r m e lé s t a k a r ta k c s in á ln i a n é p m ű v é s z e tb ő l, h o g y v is s z a k a p ja rég i m űvé­ szi b e c s é t a p a r a s z t e lő tt. A »p a r a s z ts á g é r t« h i r ­ d e tté k a n é p m ű v é s z e te t, a m e ly m á r n e m k ell a p a r a s z to k n a k . P á rh u z a m o s ez a sz á n d é k a k is ­ p o lg á ri id e o ló g u so k n a k a m a tö re k v é sé v e l, h o g y a k a p ita liz m u s r o m lá s á t és ro m b o lá s á t a h a lá lr a íté lt k isü z e m i g a z d á lk o d á s á lla m i se g ély ezésév el m e n ts é k m eg , jó lle h e t az á lla m — a n a g y ü z e m k a p ita liz m u s á n a k á lla m a . A jö v ő k u l t ú r á já t az az o sz tá ly fo g ja m e g a l­ k o tn i, a m e ly a jö v ő t m e g te re m ti. Ez az o sz tá ly a p r o le tá riá tu s . A n é p m ű v é s z e t a m ú lté , a p o lg á ri m ű v é s z e t a je le n é és a p r o le tá r m ű v észeté a jö ­ vő. A p r o le tá rm ű v é sz e t a je le n é és a p ro le tá rm ű v é s z e té a jö v ő . A p ro le tá rm ű v é s z e t ő sé t a n é p m ű v é s z e tb e n lá tja , h isz e n a n é p m ű v é s z e t h a ­ g y o m á n y o s a n k o lle k tív . A n é p m ű v é s z e t a fe lg y ü ­ le m le tt, je le n le v ő m ú lt, h a té k o n y em lé k , m ely ir á n y ítja a jö v ő t. D e a z é t, a k in e k v a n jö v ő je . A s a rló s o k is a n é p m ű v é s z e tb ő l in d u lta k k i, e lju to t­ ta k a n é p h e z , a dolgozó n é p h e z , — n e m m ú z e u ­ m o k s z á m á ra sz e d té k össze elev en a n y a g u k a t. B e ­ lá ttá k , h o g y a dolgozó sz e g é n y sé g k u ltú rá lis fe l­ s z a b a d ítá s á n a k ú tja e lv á la s z th a ta tla n a g a z d a sá g i fe ls z a b a d u lá s é r t folyó k ü z d e le m tő l, a sz o c ia liz ­ m u stó l. Ez a z ú t n y itv a áll a m a g y a ro rs z á g i é r ­ te lm isé g i if jú s á g e lő tt is .” (F ia ta ls á g u n k és a n é p m ű v é s z e t, 1932.) „H o g y é r té k r e n éz v e v a jjo n a m ű -k ö lté s z e t, v a g y n é p k ö lté s z e t n y o m -e tö b b e t la tb a , a n n a k b á rm in ő ir á n y b a n v aló e ld ö n té se , ső t a n n a k m e g k ís é rlé s e is b a d a rsá g , m á r a m i a m ű v észi ö n é r té k e t ille ­ ti. T iszta é r té k ü k b e n k ö ltő i m ű v e k e t is le h e te t­ len ség ö s s z e m é rn ü n k , h o g y te h e tn ő k h á t e zt k ö l­ té s z e te k k e l? M ég b a d a r a b b n a k tű n ik föl ez a k ís é rle t az a d o tt e s e tb e n , a m ik o r n é p k ö lté s z e trő l és m ű k ö lté s z e trő l, m in t u g y a n a n n a k a n e m z e tn e k »k é t k ö lté s z e té rő l« esik b o tla tó g o n d o la t. Egy n e m z e tn e k c s a k e g y k ö lté sz e te v a n és a m ű é rté k sz e m p o n tjá b ó l k ü lö n b e n is k ö z ö m b ö s, h o g y a c s o ­ d á la to s tö k é ly ű O d y sse iá t v a jjo n eg y H o m éro s n e v e z e tű e g y é n n e k k ö s z ö n h e tjü k -e , v a g y a ba­ ra n g o ló k o b z o so k sz á z a in a k . T é n y az, h o g y e g y ­ m a g á b a n e g y e tle n m ű k ö ltő se m k e lh e t v e rs e n y re a n é p k ö lté s z e tte l, a m e ly é rté k e s m o z z a n a ta in a k e g y e te m é b e n a tisz ta v a ló s á g ra v aló tis z ta esz­ m é le t p á r a tla n te lje ss é g é t éri el, h isz e n az é let k ü lö n b ö z ő n e m ű e k f o ly a m a to ss á g a , m á rp e d ig a n é p k ö lté s z e t n e m s z a k a d m eg eg y e m b e r életév el. K ü lö n b ö ző n e m ű a lk o tá s a i p e d ig o ly ’ n a g y sz á m ­ m a l v a ló k , h o g y elv ileg n e m is, d e sz e m lé le tile g á tm e n n e k e g y m á s b a , o ly a s k é p p e n , m in t az eg y es k ö lte m é n y eg y es m o z z a n a ta i. A fo ly a m a to ss á g te h á t n e m c s a k az idő v o n a lá b a n , k ü lső le g , h a n e m b első le g is fö lfe d e z h e tő . H ézag ai nagyob­ b a k b első le g és fo ly a m a to ss á g a s z a k a d o z o tta b b k ü lső le g . D e m á s k é n t á ll m in d já r t a d o log, h a a m ű k ö lté sz e te t n em v á la s z tju k el a n é p itő l, h a n e m e g y s é g e sn e k te k in tjü k ő k e t, a m in th o g y e g y e k is, v a ló s á g o sa n . M e rt jó m ű v e k rő l sz ó lv án , a z o k n a k f o rm á ja az e g y e te m e s h a s o n m á s a , s így k e v e ­ se b b is b e n n ü k a sz em ély i e g y én iség . Íg y pl. B a la ssa, C so k o n a i, A ra n y , P e tő fi, A d y a n é p k ö l­ té s z e tte l sz e m b e n s o k k a l k e v é s b é e g y é n ie k , m in t e g y m á s sa l s z e m b e n .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) „A m od ern r e g é n y ir o d a lo m b ó l a r o m a n tik a c s a k n e m e g é s z e n k iv e s z e tt , ú g y , h o g y h a fö l is b u k k a n o ly k o r -o ly k o r , fö lé n y e s e n le m o s o ly o g ju k . P e d ig a r o m a n tik á n a k is m e g v a n a m a g a n a g y h iv a t á s a é s le g fő k é p p e n m o s t, a h á b o r ú le lk i d ö g v é s z e u tá n : s z ív e t - le lk e t r a k n i a z o k b a a h ú s ­ ta r is z n y á k b a , a m ik e t e m b e r e k n e k h ív u n k é s a h ív ő k le r o n g y o ló d o t t h it é b e ú j b iz a k o d á s t a g g a t­ n i.” (R é ti Ö d ö n : Z o r k a ; 1924.) Szigeti Csaba iro d alo m tö rtén ész 5 �„ H a eg y o sz tá ly a m a g a s a já to s é le té rz é s é t n em k é p e s tá rs a d a lm ila g , azaz m ű v észile g k ife je z n i, a k ­ k o r e rő tle n ah h o z, h o g y az egész e m b e risé g n e ­ v éb e n lé p je n föl a tö rté n e le m d o b o g ó já ra .” (K isebb tö re d é k e k , fe lje g y z é se k .) „A fo rm a i s z e m p o n to k tó l e lte k in tv e , m in d e n sz o c ia lista p re te n z ió v a l fe llé p ő k ö ltő v e l k a p c s o ­ la tb a n — é p p e n a sz o c ia liz m u s é rd e k é b e n — e l­ ső s o rb a n a z t k e ll m e g v iz sg á ln i, h o g y m e n n y ib e n é lte á t a sz o c ia liz m u st m in t k ö lté sz e te t, v a g y p o n ­ to s a b b a n sz ó lv á n , esz m e i ta r ta lm á t m e n n y ib e n s i­ k e r ü lt le lk iv é v á lta n ia . Ez fo n to s s z o c ia lista sz e m ­ p o n tb ó l, m e r t a n é lk ü l m ég a m u n k á s s á g o sz tá ly ­ h a r c a is v á lh a t sz o c ia liz m u se lle n e ssé , és fo n to s n e m sz o c ia lista sz e m p o n tb ó l, m e r t eg y tö m e g m o z ­ g alo m e m b e ri m é ly sé g é t m é ri. M in d e zt e lő re k e lle tt b o c s á ta n o m , m e r t s z o c ia ­ lista v o ltu k k a l h iv alg ó k ö ltő tá rs a im m u n k á ib a n ezzel sz e m b e n c s a k a sz á z a d v é g i m á rc iu s 15-i h a z a fia s ó d á k a b s z tra k t le lk e s e d é sé t ta lá lo m , s o k ­ sz o r a h á b o r ú u tá n k o n s tr u á lt, te h á t m ég a b s z tra k ta b b fo rm a n y e lv v e l, n é h a p e d ig h a n g u ­ la to s sz e n tim e n ta liz m u s sa l, d e n em e g y s z e rű és k o m o ly á tfo g ó é rz é s se l, a m e ly ( tu la jd o n k é p p e n a k ö lté sz e tb e n m in d ig ) le lk i v ilá g re n d e t je le n t.” (E g y sz e rű é n e k e k , 1928.) „A z iro d a lo m é p p o ly so k s z ín ű , m in t m a g a a t á r ­ sa d a lo m . E zért az iro d a lm a t se m v ilá g n é z e ti h íd n em k a p c s o lh a tja a k o rm á n y z a th o z , se m v ilá g n é z e ­ ti s z a k a d é k n em v á la s z th a tja el tő le. A k o r m á n y ­ z at p o litik a i p á r to k k a l á ll k a p c s o la tb a n , a p á r to k v á la s z tó ik k a l, a v á la s z tó k p e d ig — ez a p o lg á ri tá rs a d a lo m k e ttő ss é g e — s a j á t tá rs a d a lm i h e ly z e ­ tü k b e n k ife je z é sre ju tó e m b e ri m iv o ltu k k a l és e rre eszm élv e, m in t o lv a s ó k t a r ta n a k k a p c s o la to t az iro d a lo m m a l. Az ö sszefü g g és o ly a n tá v o li és k ö z ­ v e te tt, h o g y az író le h e t m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly a lk o tó m ű v é sz e és m ás tá r s a d a lm i o sz tá ly e lv e i­ n e k p o litik a i h íve. (P é ld á u l B a lz a c )” . (Új szellem i fro n t. 1935.) „M a n em a p o lg á ri tá r s a d a lo m k e z d e té n , ha­ n e m a v é g é n s e g y b e n a p r o le tá r tá r s a d a lo m k e z ­ d e té n v a g y u n k és eh h e z k é p e s t a la k u lt a m ű v é ­ szi v á lto z ó is. M a c s a k eh h e z k é p e s t a d ó d h a tik m eg a m ű v észi á lla n d ó v a ló s á g a és a p r o le tá r tá r s a d a lo m m iv o ltá n a k m o z z a n a ta n é lk ü l tö b b é m ű n e m a lk o th a tó . E g y szó v al a m ű a lk o tá s s a l sz e m b e n v a ló é r te l­ m es k ö v e te lm é n y n e m az, h o g y ú j le g y e n , h a ­ n em , h o g y a v a ló ság o s v ilág i (k o zm ik u s) ö ss z e ­ fü g g é se k b ő l, tá r s a d a lm i e lle n té te k b ő l a lk o tó d jé k , m ég p e d ig m in t r itm u s o s a n sz e m lé le ti végső egész, a n e m sz e m lé le ti, d e v a ló sá g o s és sz in té n v á lto z ó v ilág eg ész h e ly é b e . H ogy a m ű v é sz i á lla n ­ d ó n a k m eg le g y e n a v a ló s á g a és a m ű v é sz i v á lto ­ z ó n a k fe n n á lljo n az é rv é n y e s sé g e . A k i a m ű v é sz i á lla n d ó t, a m e ly a m ű v é sz i v á lto z ó t é rv é n y e s íti, m e g ta lá lja , ih le te tt e m b e r. I h le te tt e m b e r a z o n ­ b a n m in d e n k i le h e t, — a k im o n d o tt m ű v ész c s a k a b ­ b a n k ü lö n b ö z ik tő le, h o g y ő s ű r ű b b e n és tö b b sz ö r ih le te tt. V iszo n t a m a i é s e z tá n v a ló m ű v é sz i v á l­ to z ó t, a m e ly b ő l a m ű v é sz i á lla n d ó t m e g k e lle n e a lk o tn i: a m a i és e z tá n v a ló sz e m lé le ti v ég ső t, a m e ly n e k é rte lm e tu d o m á n y o s sz e m lé le tte l e lle n ­ ő riz h e tő . — c s a k o sz tá ly h a rc o s , sz o c ia lista id e o ló ­ g iá v a l le h e t m e g ta lá ln i. V aló ság o s m ű v e t, a m e ly m a jd fö n n is m a ra d , m a b á r k i c s a k o s z tá ly h a r ­ cos p r o le tá r sz e m lé le tte l a lk o th a t. D e a n n a k is, a k i m a m ű a lk o tá s t a k a r m e g é rte n i és m e g b írá ln i, s a k i n e m a k a r ja D os P a s s o s t C o u rts M a h le rra l eg y k a la p a lá v e n n i, a n n a k is s z o c ia lista m ó d o n , d e v a ló sá g o s sz o c ia lista m ó d o n k e ll s z e m lé lő d n ie .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „ V ilá g n é z e te k cív ó d ásáh o z v ilá g n é z e t is illik , h o g y le g y e n , de ta r ta lo m b a n k a p k o d á s , tá rg y i is ­ m e re t h iá n y a , fo g a lm a k p u sz ta ö ssz e té v e sz té se , sz ellem i o sz tá ly o k , té n y tu d o m á n y i és é rté k e lm é le ­ ti s z e m p o n to k k á s a k é n t v a ló h e b e h u rg y a , ö ssz e ­ k a v a r á s a és r o ty o g á s a v ilá g n é z e tk é n t, ta lá n m é g ­ se m jö h e t s z á m ítá s b a .” (M ag y ar m ű és la b a n c sz em le, 1930.) H eteken á t a k k é n t gyűrk ő ztem e m egtisztelő m egbízatás (nem tag ad o m : rá m nehezedő) g o n d jáv al, hogy költészetérő l k ell szólnom, a ben n em viliódzó h a tá so k a t csokorba szedni, m ások vélem ényével szem besíteni. S zó lítg attam h á t élm ényeim et, a k én y szerű ek et és az iskolán tú liak a t, a v életlen és az eg y re szaporodó tu d a to s ta lá lk o ­ zások em lékeit. F risseb b im pulzusok o kán felidéztem az eddig is k ed v e lt v ersek et, m egism ertem , m eg szerettem ú ja b b a k a t és b eleb o r­ zongtam a g o n d o latb a: még negyvenen in n en — hellyel-közzel fia ­ talo n — m áris év ek k el éltem tö b b et n ála, aki m in d ezt h átrah ag y ta. T ovábblapozva — m ost m á r az ő t idéző k ö n y v tárn y i iro d alo m ­ ban — ism ét b eleo lv astam Bóka L ászló szenvedélyes, szép v allo m á­ sába, R évay József, Szabolcsi M iklós, G y erty án E rvin ta n u lm á n y a i­ ba, Sim on Istv án m ag y ar iro d alm i olvasókönyvébe, átn éztem S tep h an H erm lin m ag y aru l m ost m e g jelen t esszékötetét. S a készülődés so­ rá n fokozatosan tu d a to so d o tt bennem , hogy ez ú tta l m á sfa jta fel­ a d a tra k ell indítson a z év fo rd u ló : egy sokadik elem zési, érte lm e zé­ si k ísé rle t h e ly e tt azt kell p ró b áln o m m egítélni, hogy h ol ta rtu n k , m eddig ju to ttu n k életelv ek k é n em esed ett g o n d o latain ak „érv én y esü léséb en -érv én y esítéséb en ”, szem élyes so rso k at k eretező m in d en n ap i valóságunk, szocialista lé tü n k hogyan ig azo lja: „a k ö ltő ... (az ad o tt világ v ará zsa in ak m érnöke) tu d ato s jövőbe lá t”. M éltóbb, de egy­ szersm ind felelősségteljesebb v állalkozás ez. M éltóbb, m e rt é le t­ m ű v é t nem csak em lékeztető ta n ú sá g k é n t idézi m eg a közel egy em b erö ltő n y i m esszeségből, h an em tö rté n e lm i k ü ld e té sü n k e t m eg v a­ ló sításra ösztönző, „b elü lrő l” segítő g o n d o latren d szerk én t, m integy v ilág n ézetk én t tételezi. F elelősségteljesebb, m e rt örökségéhez való v iszo n y u n k at az im m ár h áro m és fél év tized e form álódó „gyönyörű képességünk, a re n d ” m inősíti. A ren d , am ely n ek tá v la tá b a n összeg­ ződött k ivételes ad o ttsá g á n a k m in d en igazsága, bizonyítván, hogy in d u la ta i m élyből fa k a d ta k : „a föld d ü b ö rg ését” visszhangzották. A szocializm us em b erk ö zp o n tú társad alo m , m ércéi is em b erre szab o ttak . É rté k re n d je a m u n k a -k ö zö sség -k u ltú ra kölcsönös fe lté te ­ lezettségére épül, erkölcsi n o rm áib an a k iteljesed ő szem élyiség, az évezredes bék ly ó k tó l szabaduló, a v ilág o t — s b en n e ö n m ag át — m eg v álto ztató em b er h an g ja szól, tö rek v éseit az „Ehess, ihass, ö lel­ hess, alh ass! / A m indenséggel m érd m ag ad !” to ta litás eszm éje v e ­ zérli. S nem is h asztalan . M e rt nem kevesebbet, m in t biztos a la p ­ ja it te re m te ttü k m á r meg a n n a k , hogy a tö b b n y ire teljesü lő elem i szükségletek nyom án reális tá rsa d alm i p ersp e k tív a k én t fogalm azód­ hassék m eg az „A rs p o etica” üzenete. A m eg v aló su lásn ak já rh a tó ú tja van, k o rlá ta in jó rész t ö n m ag u n k b an k ell tú lh a la d n u n k . M egszabadulni az elő ítéletektől, az ösztönök, a m egszokás ír a t­ la n törvényeitől, m egakadályozni gond o lk o d ásu n k b an , m a g a ta rtá ­ su n k b a n a régi gyom ok ú jra s a rja d á s á t (és még in k á b b az ú ja k e lb u r­ já n zá sát), cselekedni, de tu d a to sa n te n n i a do lg u n k — ez m ost a k ívánalom . A h atalm o n , a jogon egyenlőn osztozunk, a felelősség is közös k ell legyen. D em o k rácián k fejlettség i sz in tjé t je lzi, sz ab ad sá­ g u n k fokm érője, h a a figyelő szem ek k o n tro llja n élk ü l is, belső meggyőződésből, h ittel, a k a ra tta l te lje sü ln ek v á lla lt k ö telezettség e­ ink. A szellem ta rta lé k en e rg iáit k ell m ost m ozgósítanunk, az é rte ­ lem , a tu d ás, az alk o tás nev éb en ap e llá lu n k ran g ra, m éltóságra. E zért a k tu á lis igazán — s nem csak erény, szükséglet is — a „Légy fegyelm ezett!” p aran csa, k ó ru sb an h a lla n á n k szívesen „Az én v ezé­ re m bensőm ből v ezérel!” d allam át. De érte lm e t m égis m i á lta l n y er m in d en egyéni cselekvés, a m ­ bíció? A „...h iáb a fürösztöd ö n m agadban, csak m ásban m oshatod m eg a rc o d a t” — v álaszb an ugy an csak m áig szóló in te le m feszül. Hisz a jó lét, a sik er m it sem é r m ag áb an , boldogságot, b eteljesü lé st csak az eg y ü tt v égzett m u n k a, a közösségnek is hasznos erőfeszítés, a m ások á lta l is m é ltá n y o lt ered m én y , a progresszív érd ek ek szolgá­ la ta jelen t. E g y m á srau taltság u n k n em k én y szer csupán, az öröm fo rrá sa is. A józan ész h a tá ra tág u l az érzelem m elegétől: „K ettős teher, s k ettős kincs, hogy szeretn i k e ll”. N em k ö n n y ű persze b elátn i — és különösen b e lá tta tn i — em ­ b e rlé tü n k valós érték eit. „M ért legyek én tisztességes?” — k érdezte a k k o r a költő, s bizony fe l-feltesszük, m ég m a is. „K iteríten ek úgy­ is!” — k iá lto tta, s reflex e in k h a jla n a k u tá n a m ondani, pedig a „M ért n e legyeik é n tisztességes?” h an g sú ly át k ell m ost in k á b b k i­ h allan u n k . M ert h iá b a fejeződik b e azonos szöveggel a „m ásodik h ex a m e ter”, a kijelen téssé szelíd ü lt — „K iteríten ek úgyis.” — v e rs­ vég azt su g allja, hogy élni m in d en k o ro n csak így érdem es. K ö ltő t k öszöntünk, ezért ü n n e p ro n tá sn a k tetszh et, h a m egkoc­ k áz ta to m : József A ttila em b erk én t v o lt n ag y szerű m in d en ek felett. Érző, gondolkodó, tev ék en y lén y k én t. „H a nem le tt vo ln a nagy k ö l­ tő, ak k o r is az em beriség legnagyobbjai közt len n e a helye, h a é r ­ dem az érte lem m e lle tt k ita r ta n i” — ír ta nagyon ta láló an Bóka László. N em p a p ír fö lö tt k im ó d o lt erkölcsi kódex, a m it rím b e sze­ d ett, „m indössze” s a já t em berségéhez ig azíto tta lé p te it és ezzel m essze m e g h ala d ta a valóságot, m elyben élni kén y szerü lt. Jogos r e ­ m ényei sz e rin t — „R ám te k in t p ártfo g ó n e század” — sokan o lv as­ sák, é rtik v erseit, többen még csak hallo m ásb ó l ism erik, d e azok is ö rö k lik h ag y o m án y át, ak ik n ek sejtelm ü k sincs a r r ó l , hogy értü k , ró ­ luk, h ely ettü k is beszélt. E zért szükségszerű je le n lé te a m i v ilá g u n k ­ b an , közeli és távoli jöv en d ő n k p éld aa d ó k én t tiszte lh eti életelveit. Csongrády Béla p á rtm u n k á s 6 �Á tfo rg a tv a b ará to m József Attila-^kötetét, szégyen fog el, zsibbasztó átváltozás, am ely h a jn a li álm okon is á tü t: egyes v e r­ sek, strófák, m ondatok, szavak m e lle tt n ehéz-vastag ceruzajelek. M ert városból v áro sb a em ig rálásaim közepette m ás-m ás József A ttila-k ö tetek b e lapoztam /lapozok bele, tudom , ism erem ro k o n aim d éd elg etett verseit. K eserű érzésem — am ikor a k önyvek la p jain a belső világok azonosító-azonosulni szándékozó je le it m eglátom — csak fokozódik, hiszen a hasonlóságokra, a lényegi egyenlőségekre, ki nem m ondott p árh u z am o k ra egyazon íráso k m e lle tti szem élyes jelek u taln ak . E külsődlegesnek m ondható élm énysoron kívül m ás (önm agam at értelm ező) m eghatározottságú felfedezéseim , ráéb red éseim leh etn ek / v an n a k ; an n a k ellenére, hogy an n a k az egyetem nek a h allg ató ja voltam , am ely József A ttila n ev ét viseli, ab b a n a k o m p v áro sb an éltem , ahol ő is é lt v alam ik o r és egyik m estere az é le té t is „e lh e r­ d á lta ” — de ezek se m a d ta k összetettebb, pontosabb élm én y t (élm én ytudatot), m int, am ily e n t egy iro d alm i — k ih e ré lt — szem el­ vén y g yűjtem ény adhat. M ár az o k ta tásb an is (m in th a a leg k onzervatívab b tá rsa d alm i szfé­ ráb an ) fennen h ird etik , b árm ely m ű — egyetem es érvényességi k ö re m e lle tt is — csak a k k o r értelm ezh ető az a lk o tó ja sz án d é k át m egközelítő m ódon, h a az o k a t a törvénysze rű és esetleges k iv áltó oko k at is k ö rb ejá rju k , am elyek a lé tre h o z a ta lá t in d u k á ltá k . vagy m agyarázzák. És ezek a fe lfe jte tt okok ö n m a g u k at (a m ű tő l visz­ szanézve) értelm ezik, szükségtelen és tilos a p illan a tn y i tá rsa d alm i form ációk szerin ti m esterséges m egközelítés, különösen, h a így az eg y éb ként is e lfe d e tt valóság még in k á b b a föld a lá szorul. József A ttila m a is re jtv e él —, még ak k o r is, h a k o ru n k m u ­ ta tja föl eddigi legpontosabban m egrajzolt arcát. Ez a kép h iáb a szolgálja e ko r szükségletét, önm aga ellen létezik, m e rt n em tű n ik k i: a költészet nincs elkötelezve a világ réte g ek re h a s a d t m eg n y il­ v án u lá sa in a k ; m aga a világ, a lét a költészet elkötelezettje. Csak a költészet tu d ja a k o n k rét-eg y szerit egy-egészbe összeállítani, csak a költészet tu d ja az em ber sz ám ára a pontos egészt felm u tatn i. H a nem ism erjü k azt a kort, am ely József A ttilá t és k ö ltésze­ tét m eg terem tette, ha nem ism erh etjü k azo k at az élettén y ek et, le ­ g yenek b á r leélve (átélve), meg sem ism erhető az igazi József A t­ tila. Rá kell fek te tn i a C u rricu lo m v ita e -re a m eg jelen t d o k u m en ­ tu m o k at, életrajzo k a t, visszaem lékezéseket — a rések k ö zö tt k ísé r­ tetiesen im bolyognak a gyertyák. G éczi Ján os költő Az én korosztályom az első világ h áb o rú v égnap jai a la tt született. M egérte az őszirózsás fo rrad a lm a t, a T anácsköztársaság o t, a tria n o ­ ni békét, ifjú ság a idején a H orthy-időszak n y om o rú ság át élte meg. N agy-nagy lem ondás, m ezítlábas ru h á tla n sá g v o lt ek k o r az á ra m indennek, tu d a ta ébred ésétő l a „Nem , nem soha” kísérte. T öm ény szom szédgyűlölet oltó d o tt bele, oly felfokozottan, hogy b árm e ly p il­ la n a tb a n kész v olt rá ro n ta n i az „ellenségre”, am ely m egszállta az országot, an n a k h etv en ö t százalékát. M élyen tu d a tu n k b a vésték, hogy ez ért az eszm éért, a h az a eszm éjéért éln ü n k és h aln u n k kell. Ilyen lelki felkészítés u tá n é r t b e n n ü n k e t a m ásodik v ilág h áb o rú v ih ara. V ágyaink b eteljesülésének k ezdetét lá ttu k ab b an , hogy visz­ szak ap tu k a F elvidék egy részét és — b á rh a hitszegés á rá n — m eg­ in d u ltu n k Jugoszlávia ellen (bár, am ik o r a h itleri N ém etország o l­ d alán b elép tü n k a S zovjetunió elleni háborúba, m á r mi sem é r te t­ tük, hogy m iért). No, de nem ak aro k a ta p asz talati tö rté n e tírá s te rü le té re té v e ­ lyegni, p usztán az t az időszakot ó h a jto tta m felidézni, am ely et mi gy erekfejjel éltü n k át, sodródva, cé lta la n eszközeként az ak k o ri po­ litik ai m ozgásnak. V ilágnézetünket az akkori tö rté n ele m ta n ítá s, h ités erkölcstan, v a la m in t a m agyar irodalom v o lt h iv a tv a a la k íta n i (a tö rtén elem ta n ítá s á ra nem té re k ki, hiszen bevezetőm ben szóltam m ár róla). A h it- és erk ö lc sta n n ak főleg a fele b aráti sz eretetre vo­ natkozó része csak szűk k ö rre értelm eződött, de szélesebbre tá rv a a k a p u k a t; in k á b b fele b aráti g y ű löletté vált. Az iro d alo m n ak a ta n í­ tása a n y elvtöredékektől Adyig te rjed t. B ár A dyt m ár nagyon m eg­ szűrve; beteg elm éjű, v érb ajo s em bernek á llíto ttá k be, ak i a szim ­ bolizm us m ag y ar m egtestesítője. „F u to tta k m ég” m eg em lítv e: K osz­ tolányi, B abits, Á prily L ajos — m eg az első v ilág h áb o rú b an e l­ p u sz tu lt G yóni G éza C sak egy é jsza k ára cím ű verse. József A ttilá ­ ról, R ad n ó tiró l viszont azt sem tu d tu k , hogy léteznek-e. József A ttiláv a l 1946-ban „ talá lk o z tam ” hadifogságban, ab b an a lágerben, m elyben tízezernyi m eghajszolt, fizikailag és lelkileg m eg­ ro k k a n t em b ert g y ű jtö ttek egybe. M ilyen ú tja i le h etn ek ilyen h ely ­ zetben a „reg en eráló d ásn a k ” ?! Á m L engyel Dénes, aki iro d alo m történész, Szilágyi János, a S zépm űvészeti M úzeum m u n k a társa , F reu d Dezső, S tern János, az O peraház z e n ek a rá n ak első hegedűse, H o rv áth F erenc színm űvész (aki később, az ötvenes években g y ak ­ ran szerepelt S alg ó ta rján b a n , az ip a rte stü le tn e k titu lá lt ak k o ri k u l­ tú rh ázb an ), s jóm agam , a „festő” m egkeresték m indazokat, ak ik re életépülés dolgában szám ítan i lehet. E lein te h ú sz an -h arm in c an á ll­ „ T e ss é k a v e r s é r t eg y k ic s it m e g s z e n v e d n i — ú g y lá to m , k e r ü ln e m ás is, jo b b is. C sak k e v e ­ se b b m á z s á s tö lg y b ő l k é s z ü lt k e re s z te t, jó s á g ­ c silla g o t és »M ost f é rf i é n e k e l« - t k é r ü n k — v a ló ­ já b a n a k ö lté sz e t c s a k c s u rr a n - c s ö p p e n , s c s u p á n a k k o r á ra d , h a m á r m e g írtu k , d e s e m m ie s e tre se m írá s k ö z b e n . É s m i a c s u d á t a k a r n a k a s z a ­ b a d v e rstő l? E gy k is k ö tö tts é g is k o lá n a k , m ű ­ h e ly g y a k o r la tn a k , v a g y e g y s z e rű e n c s a k re n d e s, tisz te s sé g e s v e r s n e k se m á r t a n a .” (Új m a g y a r föld és — n é p te le n sz a v a k , 1929.) „ M ű a lk o tá s o n k ív ü l eg é sz e t s o h a n e m sz e m lé ­ lü n k . Az ih le t te h á t a sz e lle m n e k az a m in ő sítő e re je , a m e ly az a n y a g o t v ég e ssé teszi. E zek s z e ­ r in t a m ű k ö z v e tle n eg y e te m e ssé g , v a g y szem e lő tt ta r tv a , h o g y b e ls e jé b e n k im e r íth e te tle n , h a ­ tá r o lt v é g te le n s é g n e k is m o n d h a tju k .” (Az is te ­ n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „ D e h á t a tu d o m á n y — te s sé k r á b ó lin ta n i — sz ő rsz á lh a s o g a tá s b ó l áll. H ol v o ln a e n é lk ü l a k á r S z o k ra te sz, a k á r N ew to n , a k á r E in s te in , v a g y pl. v a la m e ly tö rté n é s z ? A m ű k r itik u s p ed ig k ö lté s z e t­ tu d ó s. S h a m in d e n g y a k o r la ti sz a k e m b e rtő l, m é rn ö k tő l, k a to n á tó l, sz ü lé sz n ő tő l, p é k tő l, b o r­ b é ly tó l is sz a b a to s, tisz ta m u n k á t k ö v e te lü n k , a k ö ltő v e l k iv é te lt te g y ü n k ? H isz en a k ö ltő é p p e n az a lk o tó sz ellem tis z ta s á g á n a k n a g y m e s te re ! ” (Az is te n e k h a ln a k , az e m b e r él, 1930.) „M ag a a k u ltú r a s z e lle m ü n k n e k az e rk ö lc s, g o n d o la t és a lk o tá s eszk ö zeiv el v aló e rő v é te le az a n y a g o n . A z e m b e ri f o rm á t á d az anyagnak, s m in th o g y m in d e n e m b e r ta g ja v a la m ifé le n e m ­ z e tn e k , ez a f o rm a m in d e n e s e tb e n n e m z e ti. M e rt az e m b e r s o k f a jta k ö z ö ssé g b e n él, s van o ly a n k ö z ö ssé g e is, a m e ly n e k a la k ja a n y e lv és t a r ta lm a a n e m z e t, a m e ly n y e lv a lk o tó s íg y lé ­ n y e g é b e n k ö ltő i te v é k e n y s é g . A n y e lv sz em lélet, ső t sz e m lé le ti fo rm a , sz e lle m ü n k n e k te h á t lé n y e ­ gi m o z z a n a ta . C su p án m e g z a v a ro d o tt é rte le m á l­ líth a tn á , h o g y a m ív elő d és, m in t v a la m i a k á c a k e ríté s fölé, tú ln ő h e t a sz ellem i f o rm á k o n . M á r­ p e d ig a m ív e ltsé g kö zö s sz e m lé le ti re n d , a m e ly e t a sz e m lé le ti f o rm á k , te h á t a n e m z e t, a n y e lv is h a tá r o ln a k .” (M ag y ar m ű é s la b a n c sz em le, 1930.) „A z író k , a te h e ts é g e se k , eg y k ic s it ö n m a g u k a t is m e g v iz s g á lh a tn á k , h o g y m ié r t n e m k a p ó s az á r u ju k . Az iro d a lo m is te rm e lé s, tá r s a d a lm i s z ü k ­ sé g le t k ie lé g íté s é re szo lg ál s az m a m á r n e m e le ­ g en d ő , h o g y e g y e s e k te ts z é s é t m e g n y e ri a m u n k a . A sz ó b a n fo rg ó ír ó k k iv o n tá k m a g u k a t az é le t­ ből. V aló b an n y o m o ro g n a k és m ég is á ln y o m o rb a n é ln e k . K á v é h á z b a n fe k e té z n e k , a h e ly e tt, h o g y k i ­ fő zésb e n e b é d e ln é n e k . N em v e s z n e k tu d o m á s t a r ­ ró l, h o g y a k ö z ö n sé g sz e g é n y sé g e n e m ily e n c ifra n y o m o rú sá g . A k ö z ö n sé g le v e s t és fő z e lé k e t eb éd el f e k e te k á v é h e ly e tt és k ö r ü lm é n y e in e k f o rm a n y e l­ v é n u g y a n o ly a n érzelm i, lelk i p r o b lé m á k a t a d föl m a g á n a k , m in t S h a k e s p e a r e k irá ly a i, v ag y H a m ­ s u n és R e y m o n t p a r a s z tja i, c sa v a rg ó i. Ez a k ö ­ z ö n ség k e re si — m in t m in d e n k i — a m ű v észi fe le ­ le te t érz e lm i p ro b lé m á ira és h á lá s a n fo g a d ja a k ­ k o r is, h a tu d ja , h o g y ez a (m ű v észi) fe le le t il­ lúzió, s c s a k p illa n a tn y ila g é lh e t v ele. Író in k tö b b ­ sé g e a z o n b a n n e m k é p e s v á la sz o ln i, e ls z a k a d t az éle ttő l, n in c s e n e k a k ö zö n ség g el k ö zö s élm é n y e i, m e ly e k e t m e g fo rm á lh a tn a . S a já t, a n a ló g érz e lm e i, p ro b lé m á i e lv o n t k é r d é s e k k é v á ln a k . N em te r m e l­ h e tn e k a v a ló ság o s s z ü k s é g le tn e k m eg felelő en , m e r t n e m is m e rik a v a ló sá g o s s z ü k s é g le te k e t.” (M u n k a n é lk ü li ír ó k tá p p é n z e , 1935.) „ N e m z e tü n k m in d ig m e g h o z ta a m a g a r e tte n e ­ te s , v é re s á ld o z a tá t, a le g sz e n te b b e m b e ri jó , a sz a b a d sá g é rd e k é b e n . D e h á n y s z o r v é rz e tt h i­ b á s c é lo k h a s z o n ta la n eszk ö zéü l. S n é z z ü n k k ö ­ r ü l! H á n y d ia d a ln á l é rté k e s e b b g y ő z e lm e k e t a r a ­ to tt s z á m u n k ra az eg ész v ilá g is m e rte leg e n d á s P e tő fin k , s alig p á r év e e lh a lt A d y E n d ré n k . S k é rd e m , v a jo n k i v o lt e g y k o r ez e k istá p o ló ja ? O ly k o r ta lá n s z á n a k o z ó e g y e se k , d e a n a g y k ö z ö n ­ sé g a lig -a lig j u t t a t o t t m a r k u k b a pár v é rte le n g a r a s t is. V agy n em ú g y ? T é n y , h o g y az o ltá r k é p p é m a ­ g a s z to su lt n a g y s á g o k a t c s a k n e m té r d e n á llv a im á d ta m in d e n k i. S a z t is m o n d já k , h o g y a z s e ­ n i n e m is m e r m a g a e lő tt a k a d á ly o k a t. S h a így le n n e is, v a jo n az o k a sz e re n c s e m o sto h á i, k i­ k e t h a lá lu k u tá n »fe d e z te k fe l« , m ily e n sz ín b e n lá th a ttá k az ig a z sá g o t? P e d ig a k ö z ö n sé g d o lg a k ö n n y ű , d e a n n á l n e ­ h e z e b b a m ie n k , Örv é n y lő in d u la ta in k m á r fö l­ s z á n to ttá k a fö ld e t, s te lt m a r o k k a l s z ó rju k sz í­ v ü n k m a g ja it. D e v a n - e v e m h e s u g a r, m e ly fö ­ lö tt n e le s k e lő d n é n e k o tro m b a v a r ja k , k ik n em re m é lv e a k é ső b b i d ö g ö t, c s irá já b a n sz e re tn é k k ip u s z tita n i a s a rja d ó é le te t. N em fé lü n k e z e k tő l.” (V asat a r a n y é r t. . . 1923.) 7 �„ S z o c ia lis tá k lév én , a la p e lv ü n k é rte lm é b e n tu d ­ ju k a z t is, h o g y a m ű v é s z e t m in d e n k ö rb e n m ás és m á s ső t, h o g y eg y e s k o rs z a k o k o n b e lü l is e l­ le n té te s m ű v é s z e ti in d u la to k k ü z d e n e k e g y m á s ellen , a m e ly e k k ü z d e lm ü k k e l a k a r a tla n u l is a m ű v é ­ sz e t á lta lá n o s h a la d á s á t, a v a g y v iss z a fe jlő d é sé t s z o lg á ljá k . A z o n b a n é s z re k ell v e n n ü n k , hogy ezek a k o r o k a t je le n tő és k o rs z a k o k o n b e lü li m ű ­ v é sz e ti irá n y z a to k e g y ü tt te s z ik a m ű v é s z e te t, — azaz m in d e n b e n v a n eg y a tö b b iv e l lé n y e g é b e n k ö zö s m o z z a n a t, a m i m ia tt m ű v é s z e tn e k h ív ju k és e lk ü lö n ítjü k m in d e z e k e t az ir á n y z a to k a t a n e m ­ m ű v é sz e ttő l. T e h á t a m ű v é s z e tn e k m in d e n v á lto ­ z á s a és e lle n té te s m e g n y ilv á n u lá s d a c á r a v a n egy á lta lá n o s é s á lla n d ó m o z z a n a ta , a m ű v é sz isé g , — m in th o g y a tá r s a d a lm i és tö r té n e lm i é le tn e k m in d e n v á lto z á s a és b első e lle n té te d a c á r a v a n eg y á lla n d ó m o z z a n a ta , m a g a a tá r s a d a lm is á g .” (Iro d a lo m és sz o cializm u s, 1931.) „A m u n k á s s á g e g y sé g é t „ h e ly r e á llíta n i” n e m le ­ h et, h isz e n a m u n k á s s á g e g y s é g e s n e m v o lt so h a . N e e s s ü n k á ld o z a tu l a n n a k a b a lh ie d e le m n e k , a m e ly s z e rin t a III. I n te rn a c io n á lé m e g sz ü le té se e lő tt a m u n k á s s á g eg y ség es v o lt. H a így le tt vo ln a, a III. I n te rn a c io n á lé n e m jö tt v o ln a lé tre . E hhez v e g y ü k h o zzá, h o g y a II. I n te rn a c io n á lé a k k o r is le g fö lje b b c s a k n é v le g e s e n k é p v is e lh e tte az egész m u n k á s o s z tá ly é rd e k e it, h a b első e lle n té te itő l e l­ te k in tü n k , h isz e n a v a ló s á g b a n c sak m a g a a m u n ­ k á s o sz tá ly á llh a t h e ly t a m u n k á s o s z tá ly é r d e k e i­ é rt. (M eg k e lle tt v o ln a m á r ta n u ln u n k , h o g y a m u n k á s o s z tá ly t c s a k m a g u k a m u n k á s o k s z a b a d ít­ h a t j á k fel, te h á t n e m a re v iz io n is ta p o litik u so k és n e m a h iv a tá s o s fo rra d a lm á ro k .) A m u n k ásság eg észére k ite r je d ő e g y s é g e t n e m is m e r ez id eig a m u n k á s m o z g a lo m tö r té n e te s m i tö b b , ily en e g y ­ ség lé tre se m jö h e t a végső k ü z d e le m d ö n tő p il­ la n a tá ig . P illa n a to n o ly a n h e ly z e t é rte n d ő , a m e ly az összes tá r s a d a lm i e rő k b ő l e re d , a m e ly b e n te h á t te v é k e n y ré s z t v e s z n e k m in d a p r o le tá r, m in d a n e m p r o le tá r (k isp o lg á r, b u rz so á , e lle n f o rr a d a lm á r stb .) e rő k . A m u n k á s s á g e g y sé g e így n e m a m u n ­ k á s p á rto k o n és fra k c ió k o n m ú lik —, a jo b b - és b a lo ld a l e g y m á s t v á d o lv a c s a k a r ró l te sz ta n ú s á ­ g o t, h o g y n e m é r te tte m eg, v a g y n e m a lk a lm a z z a a tu d o m á n y o s sz o c ia liz m u st, v a g y is m ég m in d ig n e m v a ló s u lt m eg a tu d o m á n y o s sz o cializm u s e l­ m é le té n e k és a m u n k á s m o z g a lo m g y a k o rla tá n a k e g y sé g e .” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „ A tá r s a d a lm i fo rra d a lo m k o r s z a k á b a n a p u sz ta tá rs a d a lm i tá r g y a k , ille tv e a la n y o k v a g y f o rr a d a l­ m á ro k , v a g y n e u r o tik u s o k . N eu ró zis é s f o rr a d a l­ m á rs á g ig e n s ű r ű n ö ssze is szö v ő d ik . A k ü lö n b sé g m ég is az, h o g y a f o rr a d a lm á r te v é k e n y s é g e t u ­ d a to s , az ő tá r s a d a lm a s íta n d ó tá r g y a i te c h n ik a i a n y a g i v a ló ság , e rk ö lc si v o n a tk o z á s n é lk ü l; a n e u ro tik u s te v é k e n y s é g e p e d ig tu d a tta la n és t á r ­ g y a n e m az a n y a g i v a ló ság , h a n e m az a n y a g i v a ­ ló sá g tó l m e g fo sz to tt, b á r tő le p ro d u k á lt e rk ö lc si v o n a tk o z á s . A n e u r o tik u s g y ó g y ítá sa é p p e n n em eg y éb , m in t tá r s a d a lm i v a ló s á g n a k a tu d a tb a h o ­ z a ta la . A n e u ró z is és fo rra d a lm á rsá s : ö ssz e fo n ó ­ d á s a it te k in tv e fig y e le m re m éltó k ö rü lm é n y , h o g y a f o rr a d a lm i h a rc o t a k tív a n vívó tö m e g e g y é n e i­ b e n a h a r c g y a k o r la ti-te c h n ik a i k iv ite le m e g s e m ­ m isíti e g y s z e rre eg y tá r s a d a lm i le lk iv ilá g e rk ö lc si v o n a tk o z á s a it is, h a a h a r c g y ő zelem m el v ég z ő ­ d ik . D e a z t n e m s z a b a d sz á m o n k ív ü l h a g y n i, h o g y a v a ló ság o s f o rr a d a lm á r m eg a n e u ro tik u s k ö z ö tt lé n y e g é b e n a n n á l n a g y o b b a k o n k r é t k ü ­ lö n b sé g , m e n n é l tö b b a z á lta lá n o s m eg eg y ező v o ­ n á s .” (E g y én iség és v a ló ság , 1932.) „A z t is id e íro m , h o g y eg észség es e m b e rn é l a k é p z e le t a v a ló sá g o s é le te t sz o lg á lja , te h á t n em a k é p z e le t g a z d a g a b b és n e m a v a ló sá g sz e g é ­ n y e b b . D e T o tis n e m is á llíth a t e g y e b e t, m e r t az a v é le m é n y e , h o g y a n e m i ö sz tö n d u rv a . »H a m a az é le t e g y e n e se n a n e m i v á g y n a k tis z tá n te s ti m e g n y ila tk o z á s a ira n ev el, a k k o r a fia ta ls á g k ö te ­ lesség e, h o g y s a j á t eg y é n i k u ltú rá já v a l a te s ti v á g y fö lé a z t az é p ü le te t e m e lje , a m i a d u rv a n e m i ö sz tö n t e m b e riv é és sz e m é ly e ss é a la k ítja « — írja . M in d en sz a v a h a m is. A m ai »élet« a n e ­ m i v á g y te s ti m e g n y ila tk o z á s a in a k az e lf o jtá s á r a n ev el. És g o n d o la tta la n k isp o lg á ri b e á llítá s, h o g y az ifjú s á g s a já t e g y é n i k u ltú rá já v a l f ö ls z a b a d u ­ lá s ra te h e t s z e rt. Az ifjú i és e g y én i k u ltú ra az á lta lá n o s k u ltu rá lis fö lé p ítm é n y ré sz e , am e­ ly e t m e g v á lto z ta tn i c s a k a g azd aság i a la p m e g ­ se m m is íté sé v e l és ú j g a z d a s á g i a la p te re m té sé v e l le h e t. T o tis n a k n in c s o ly a n sz a v a . a m e ly a m a rx iz m u s s a l és a p sz ic h o a n a líz isse l n e e lle n k e z ­ n é k . S z e rin te »a le lk i é re tts é g b ír á j á t a le g k e ­ v ésb é a m ai tá rs a d a lo m e rk ö lc sé b e n k e re s h e te d , d e se h o l m á s u tt se m k e re s h e te d , c sak s a já t m a ­ g a d b a n « . E zzel sz e m b e n ú g y a tu d o m á n y o s sz o ­ cia liz m u s, m in t a p sz ic h o a n a líz is a z t ta n ítja , hogy az eg y é n s z á m á ra az e rk ö lc sö k a tá rs a d a lo m m a l e g y ü tt a d o tta k , az e g y é n e z e k e t az e rk ö lc sö k e t m ég g y e r m e k k o rá b a n , a m ik o r tu d a tá v a l feld o lg o z­ ni m é g n e m tu d ja , a m a g á é v á teszi. I n n e n az, h o g y az e g y é n » id eg essé« v á lik , s a já t m agával m e g h a s o n lik , m e r t am i e lle n tá r s a d a lm i m é r e te k ­ b en k ü z d , az m e g v a n b e n n e is, a n n a k ő is ré sz é t a lk o tja .” (Az ifjú s á g n e m i p ro b lé m á i, 1932?) 8 tun k össze, hogy m eg p ró b á lju n k b á rm it is csinálni —, s ebben nagy segítségünkre v o lt a szovjet főhadnagy, K án y a Ján o s, aki a szib é­ riai b an k o k főrevizora volt. Szűk kis szobában zajló éjszakai beszél­ getések, v itá k so rán k e rü lt szóba József A ttila neve, s elev en ed tek meg — fő k én t L engyel Dénes jó v o ltáb ó l — m aguk a v ersek (ő ugyanis „fejb ő l” d ik tá lta le sz ám u n k ra a költő sorait). S zínpadi p ro g ­ ram u n k b a n , m elynek alak ító i fő k én t az előbb e m líte tte k voltak, J ó ­ zsef A ttila versei m e lle tt a k u ru c költészet rem ekei, G ounod F a u st­ ja, á lta lu n k rö g tö n zö tt szö v eg v álto zattal operaegyvelegek h an g zo t­ ta k el. H ittel és hitelesen m o n d a tja velem a visszaem lékezés, hogy a k ­ kori k iszo lg áltato ttság u n k b an , elk esered ettség ü n k b en József A ttila d ö b b en tett rá b en n ü n k e t k o ráb b i életü n k sem m irev aló ság ára, a fe ­ lelősségre, ő fogta kezünket, hogy eg y ü tt in d u lh a ssu n k el m ú ltu n k ­ tól egy ú ja b b élet felé. Iv á n y i Ö dön képzőm űvész E n éh án y em lékező sor cím éül József A ttila Ön életra jzá n a k egyik kevéssé id ézett so rát v á la sz th a tn á m : „C sodagyereknek ta rto t­ tak, pedig csak á r v a v o lta m ”. T eh e tte m e z t k é t okból is: egyrészt m e rt ez a m o n d a t több, m élyebb, m eghatáro zó b b in fo rm áció t ad a költő sorsáról, m in t b árm ely é le tra jz i regény. M ásrészt azt k í­ ván o m jelezn i e választással, hogy s a já t József A ttila-k ép e m —, anélkül, hogy ez h ibám , vagy erén y em len n e — m eglehetősen r e n d ­ hagyó. R endhagyó m á r a b b a n is, hogy jó v al a k am aszk o ri „m en etre n d sz erű ” rajo n g ás k o rsza k án túl, k eserű és keserves ta p a sz ta la ­ tokban, s költőinasi k u d arc o k b an bővelkedve le tte m v ersein ek v a ­ lam ely est é rtő olvasója. „A szépség és szeretet k o ld u sa” — ezzel az önkényesen k ib ő v í­ te tt k ö teteim m el tu d o m leg in k áb b érzék eltetn i, illetv e összefoglal­ ni, m it je le n t szám o m ra József A ttila. Je le n ti azt az em bert, aki nem h am is kegyességből, v allási d o k trín á k tó l vezérelve h ird e ti-v a ll­ ja a szeretet és m egértés törvényét. Je len ti a m áso k n ak já té k o t áruló, m á r an y ja életéb en is A n y átlan t, aki m agányos, o tth o n t, csa­ lá d o t végképp csak m áso k n ak rem élő fe ln ő ttk é n t csod ák k al teli, gyengéd, apás A lta tó t tu d m on d an i egy k isfiú n ak , de je len ti azt a fé rfit is, a k i h a lá la évében, a m a g án - és közösségi lét k érdéseivel küszködve, egyik legem lékezetesebb v ersében a m esev árás gyerm eki g esztu sáv al köszönti, s a p ja k é n t fo g ad ja a h áb o rú ellen es k örú tjá n M agy aro rszág ra láto g ató T hom as M annt. Á rvaság és g yerm ekség: k ét m indvégig összefonódó fogalom e szeretetért, tö rő d ésért p erlekedő költészetben. S hogy a legvilágosabb, legtevékenyebb elm ét is m icsoda külső sötétségbe ta sz íth a tja a közöny, a h iáb av aló ság érzése, a r r a éppen József A ttila betegsége és h a lá la a legbeszédesebb példa. K egyetlen, d e sokszor, sokak esetében ism étlődő fin to ra a so rs­ nak, hogy m indaz, am ire életéb en vágyakozott, h a lá la u tá n m eg ad a­ to tt n ek i: a hónapos szobák la k ó ján a k egy ország, a „m eg lelt h az a”, a g y erm ek telen n ek légiónyi — im m ár k é t g en eráció t je len tő — költőutód, a p á rtjá b ó l k ita sz íto ttn a k az elv h ű h arco st m egillető tisztelet. S végül, de elsősorban — h a m egkésve is — az a n n y ira só­ v árg o tt „szilaj sz erete t”, a h etv en ö t éve szü letett József A ttila el nem évülő, örök szókapcsolata, a leg m arad an d ó b b , m e rt m egélt és m egszenvedett nem es jelm o n d at. P etrő czi Éva költő F elk érésü k — hogy értelm ezzem József A ttila k ö ltészetének életelv eit, s v a lljak é lettap a szta lato m a la p já n arró l, hogyan é rv é ­ n y esü ln ek tá rsa d a lm u n k b a n — nagyon m eglepett. M eglepett az a szo k atlan szerkesztőségi elképzelés, m ely szerin t — József A ttilá ra em lékezvén — különösebb iro d alm i já rtassá g g al n em rendelkező em b erek v élem én y ére is k íváncsiak. M ert, m it is te h e tü n k m i hozzá a k ö ltő életm ű v én e k elem zéséhez? D ilettán s ig yekezetünkben nem s é rtjü k -e a ró la em lékezés illő k om olyságát? N em tiszteletlen ség -e egy gyakorló orvos részéről az a v a to tt to llú ak em lékező írása in a k elolvasása, az értő em lékbeszédek (vagy az ez idő tá jt sű rű b b en hangzó József A ttila-v ersek ) m eg h allg atása h ely ett, vagy m ellett a k á r k ísé rle té t is te n n i an n a k fejteg etésére, m ilyen ú tm u ta tá so k a t fed ezh etü n k fel ebben a k ö ltészetb en ? Legfőbb ú tm u ta tá sn a k ta rto m az egységes életm ű v et m agát. A zt az életm ű v et, am ely fé lre é rth e te tle n ü l sugározza, hogyan szövőd­ n ek — és kell, hogy szövődjenek — m in d en em b erb en az egyéni p ro b lém ák a tá rsa d alm ia k k al, a haza szeretete a szerelem m el, az öröm a b á n a tta l, a le lk esü lt életszakaszok a fásu ltak k a l, a csaló d ás­ teliekkel. Nem hagy k étség et affelő l sem , hogy az em b er életén ek h arm ó n iája , vagy kieg y en sú ly o zatlan ság a (boldogsága, vagy boldog­ talan ság a) d e te rm in á lt a g én jei által, d e b efolyásolják azt az egyéni sors a la k u lá sa i és a tá rsa d a lm i viszonyok is. V eleszü letett tu la jd o n ­ ságaink k ia lak u lásá b a nincs m ó d u n k beleszólni. A pánk, an y ák e l­ vesztése sem tő lü n k függ, szerelm ünk, tá rsk e resé sü n k viszo n zo ttsá­ ga, vagy v iszo n zatlan ság a is csak részben. A tá rsa d alm i viszonyok m eg v álto ztatása érd ek éb en az o n b an m in d a n n y ia n teh etü n k , s ez �nem csak lehetőség, h an e m kötelesség! Csak a költő sz ám á ra k ö tele­ ző az „ars p oetica” ? N em es értelm éb en — m egleh et; de n em fo r­ d íth a tju k -e le m in d a n n y iu n k életelvévé e so ro k at: „Ehess, ihass, ölelhess, alh ass! / A m indenséggel m érd m a g ad ”. H iszem , hogy a szocialista tá rsa d alo m b an élő em b er szám ára m a is so k a t m o n d an ak e sorok. A n n ál is inkább, m e rt ta p a sz ta la ­ tu n k v an arról, hogy a szocialista term elési viszonyok ö n m ag u k b an nem je len ten e k szocialista életm ódot. Az em beri h ib á k ellen m a is fel kell lépni (m ert van n ak ) és nem csak a m ások, h an e m a m agunk h ib ái ellen is. A m indenséggel összevetve k ell m eg m érn i m ag u n k at k ü lö n -k ü lö n , hogy együtt boldogabbak lehessünk. Ne ehessen, ih a s­ son, ölelhessen és alh asso n nyugodtan az, ak i tö b b e t k ív á n elvenni a tá rsa d alo m asztaláró l, m in t am en n y it a r r a rátesz. N e lehessen elé­ g ed ett önm agával, ak i csak dolgozgat és nem dolgozik, aki ügyeske­ désből és nem becsületes m u n k áb ó l a k a r jó l élni, ak i a közösség v ag y o n át h erd á lja, aki ö n m a g áé rt és a tá rsa d a lo m é rt n em n y ú jtja a tőle telhetőt. S o ro lh atn ám még a jelenségeket, am elyek az eljö tt szabadság m e lle tt is g áto ljá k a költő á lta l joggal v á r t „re n d ” és „h a rm ó n ia” m ég erő teljeseb b kibontakozását. „Légy fegyelm ezett!”, ír ja József A ttila. És írjá k m a is az ú j­ ságok vezércikkei, m o n d ju k egym ásnak a m un k ah ely i é rte k ez lete­ ken, a szocialista d em okrácia különböző fórum ain. A zért m o n d ju k , m e rt m a is időszerű, s ta lá n éppen azért, m e rt k o ráb b a n nem m o n d ­ tu k sehogy, vagy nem elég meggyőzően. V agy a p éld am u tatá s h e ­ ly e tt is csak m o n d tu k ? N em könn y ű ezt utólag k id eríten i. E rősza­ k o lt lenne m ost a r r a hivatkozni, hogy m á r József A ttila is m eg­ m ondta, az azonban m egengedhető, hogy m egerősítsük m a g u n k b an : József A ttila gondolatai, m in t a költőgéniuszoké általáb a n , a jö ­ vőbe is m u ta tn a k , az em beri m a g a ta rtá sfo rm á k k ia la k ítá sá n á l alig ­ h a lesznek v a la h a is nélkülözhetők. „H iába fürösztöd ö nm agadban, / Csak m ásb an m oshatod m eg a rc o ­ d a t”. L eh et-e ennél szebben kifejezni az em beri e g y m á sra u ta ltsá ­ got? A zt az egym ásrau taltság o t, am ely a szocialista tá rsa d alo m b an —, m in t a legm ag asab b ren d ű b en —, m in d en k o ráb b in á l erő te lje seb ­ ben je len ik meg. Az em beri konflik tu so k gyökere legtöbbször mégis, vagy éppen ezért, ebben rejlik . T á rsta la n u l élni nem lehet, de egy­ m á st elviseln ü n k sem m indig könnyű. („K ettős teher, s k ettő s kincs, hogy szeretni k ell”.) József A ttila ezekben és az eh h ez hasonló so­ ro k b an zseniálisan tö m ö rítette azokat az egyre in k áb b feszítő je ­ lenségeket, am elyekkel szem be kell néznünk. A m agas vérnyom ás, a neurózis (m ily’ so k a t szen v ed ett m iatta!), az in fark tu s, a 40—50 évesek halálozási a rá n y á n a k roham os növekedése, az öngyilkossá­ gok és az e rre irán y u ló k ísé rlete k ijesztő m é rték ű felszaporodása, az alkoholizm us terjedése, a felbom ló családi és h áz astársi k apcso­ lato k m ind a r r a u ta ln ak , hogy m a sem sim ára köv ezettek az eg y ü tt­ élés ú tjai. A filogenezis során (hiszen ehhez évm illiók állta k r e n ­ delkezésre) jo b b an m e g ta n u lt alkalm azkodni biológiai lé n y ü n k a term észeti környezethez, m in t a társadalm ihoz. Úgy tű n ik , a tá rs a ­ d alm i viszonyok felgyorsuló v álto zásait adaptáció s képességünk nem tu d ja nyom on követni. S zabad-e te h á t a válto záso k at csupán ö n m a g u k ért sie tte tn ü n k ? B etegségek sora vezethető vissza az é le t­ ritm u s elvesztésére, a hely telen ü l k ije lö lt tá rsa d alm i szerepkörökre, az ebből adódó súrlódásokra, csalódásokra. A rra, hogy n em b ecsü l­ jü k eléggé egym ásban a m agunk érték eit. M ásoktól elv árju k , am it m ag u n k nem adunk. A m i tá rsa d a lm u n k k o n flik tu sa i ugyan nem felo ld h atatlan o k , de m aguktól — főleg, h a m eg k erü ljü k ő ket — nem o ldódnak meg. E zeket az ellen tm o n d áso k at m in d a n n y ia n m ag u n k b an is hordozzuk, sú ly u k viselésébe olykor b elefárad u n k , fásu lttá, ked v szeg etté válunk. „Mért. legyek én tisztességes? K ite ríten e k úgyis! / M ért n e le ­ gyek tisztességes? K ite ríten e k úgyis!” V an, ak in él ez a felfogás ta rtó s és állandó cinizm ust jelen t. Ők a pály án k ív ü l állók, vagy v ív ó d á sain k at a já té k té re n belülről szem lélők. M o stan áb an m in th a többen lennének. K önnyen összekeverhetők azokkal, ak ik n él csak átm en eti csalódottság jele, akik ú jra és ú jra ta lp ra tu d n a k állni, ak ik m e g to rp an ásán ak oka, legyen az egyéni, családi, vagy tá rs a ­ dalm i, nagyobb figyelm et érdem el. A z egym ással tö rő d ésn ek nagyon szép p éldái ism eretesek, de sokszor leplezhetetlen a m ögötte m eg­ búvó lá tsz a tra tö re k v é s: virágcso k o rral k ed v eskedün k az idős, seg ít­ ségre szorulónak, de az aktushoz a fo tó rip o rte rt is m eg h ív ju k ; m i­ n él szélesebb k örben tu d a tju k , hogy elv állalju k v alam in ek az el­ végzését, m ajd szép csendben elfeledkezünk róla. A meggyőződés n élk ü li cselekvés, a form alizm us k ísértése m ég nem szűnt meg. J e ­ len tést teszü n k még m a is elvégzetlen m unkákró l, beszám olóinkat alk alo m hoz illővé kozm etikázzuk, fe la v a tu n k te rm e lé sre m ég nem kész üzem eket, m e rt a z ü n n ep úgy k ív á n ja. Szívesen te re m tü n k m a ­ g u n k n ak vélt, vagy valós előnyöket m ások ro v ásá ra . H ajlam o sak vag y u n k m egfeledkezni arró l, hogy a tá rsa d alo m ta lá n a világ leg­ b o n y o lultabb szervezete. Egyedekből, érző és gondolkodó, h a n g u la ­ to k tó l és v ágyaktól m o tiv ált alk o tó és k ritizáló , jó ra és rosszra fogékony, gyengébb és erősebb em berek sokaságából, m in t se jte k ­ ből szerveződik. És a sok m illió se jt m indegyikére érvényes az id é­ zet: „Az én vezérem bensőm ből vezérel! / E m berek, nem v a d a k — / E lm ék vagyunk! S zívünk még v ág y a t érlel, / N em k a rto té k a d a t”. Még ak k o r sem , h a szem élyi szám m al lá tta k el b en n ü n k et. Fancsik János „ H á t m u s z á j é ln i? M u száj g o n d o lk o d n i? N y il­ v á n v a ló , h o g y n e k e m n e m és n e k e d se m . De az é le tn e k m u s z á j, d e az e lm é n e k m u sz á j, k ü lö n b e n n em v o ln a se m m i az, a m i. N em sz ü k sé g e s , h o g y é n ír ja k v e rs e t, de ú g y lá tsz ik , sz ü k sé g e s , h o g y v e rs ír a s s é k , k ü lö n b e n m e g g ö rb ü ln e a v ilág g y é ­ m á n tte n g e ly e .” (Iro d a lo m és sz o c ia liz m u s, 1931.) „D e a k ö z é p o s z tá ly fo g a lm á b ó l k ö v e tk e z ik , h o g y ö n á lló p o litik á t n e m fo ly ta th a t. P o litik á ja — a k á r jo b b r a , a k á r b a lr a — c s a k a tő k e és a m u n k a h a r ­ c á n a k fü g g v é n y e le h e t. M égis, v a g y é p p e n ez é rt, s a já to s a n k ö z é p o s z tá ly i id e o ló g iá n a k te k in th e tő m a a b é k é s h a la d á s g o n d o la tk ö re . A k ö z é p o s z tá ly b e li­ e k id eo ló g iai s z e m p o n tb ó l m é g a fa siz m u s h o z is a z é r t c s a tla k o z n a k , m e r t a fa siz m u s az o s z tá ly h a rc . ső t az o sz tá ly e lle n té te k m e g s z ü n te té s é t íg é ri és a z t, h o g y a f o rr a d a lm i e le m e t h a la d á s s a l h e ly e tte ­ síti. M á so k a t u g y a n e z a s z e m p o n t visz a sz o c iá l­ d e m o k rá c ia és a sz o c iá llib e ra liz m u s tá b o rá b a . M eg k e ll je g y e z n e m , h o g y a k ö z é p o s z tá ly b e lie k p o litik a i sz e re p e e g y re n a g y o b b je le n tő s é g ű . A k ö ­ z é p o s z tá ly fu n k c ió ja n é lk ü l n e m g o n d o lh a tó el egy sz o c ia lista á ta la k u lá s se m . Az a z á to n y , m e ly e n a sz o cializm u s h a jó ja — a z t h isz em , c s a k e g y e lő re — K ö z é p -E u ró p á b a n m e g fe n e k le tt, a k ö z é p o sz tá ly fu n k c ió já t föl n e m ism e rő sz o c ia lista p o litik a i e l­ m é le tb e n leli m a g y a r á z a tá t. (M arx a K a p ita l h a r ­ m a d ik k ö te té n e k v ég é n c sak o d á ig ju t o t t el, h o g y é p p e n f ö lv e te tte a k é r d é s t: m i a lk o th a t o s z tá ly t? M ire v á la s z o lh a to tt v o ln a , a to ll k ie s e tt k ezéb ő l.) A jo b b és b a lo ld a li p o litik á b a n m a e g y a r á n t a k ö ­ z é p o s z tá ly ta g ja in a k a m e g n y e r é s é é rt fo ly ik a k ü z ­ d e le m .” (A k ö z é p o s z tá ly és a v a jú d ó v ilág , 1935.) „ M ik o r j á r n é k s z ín h á z b a ? III. R ic h á rd ezt k iá ltja : »O rsz á g o m a t eg y ló é r t! « E m e lle tt ig en n e v e ts é g e ­ se n h a n g z a n é k , h a a m a i sz erz ő tö r té n e te s e n ezt a d n á eg y h ő se s z á já b a , a k i tö r té n e te s e n k ö n y v e lő : »Á llá s o m a t eg y t a x i é r t ! « N os, h a egy m ai S h a k e s ­ p e a r e k ita lá ln á , h o g y e g y ily e n fe lk iá ltá s h o g y a n n e v á ljé k n e v e ts é g e ss é , d e h o g y a n s z o ríts a el az e m b e r sz ív é t, ö rö m m e l á ld o z n é k m é g az in d o k o ­ la tla n u l m a g a s á r a k a t k é rő r u h a t á r r a is .” (M iért n e m já r o k s z ín h á z b a ? 1937.) „ M e rt id e a liz m u s a z t k ív á n n i a m u n k á s o k tó l, a tö m e g e k tő l, h o g y v á lja n a k a sz o cializm u s tu d ó ­ sa iv á —, tö m e g m é re tb e n le g fe lje b b ö n tu d a to s s á g ró l é s tu d a to s s á g ró l b e s z é lh e tü n k . T ö m e g m é re tb e n a z o n b a n c sak az a tö rté n e lm i fo ly a m a t tu d a to s íth a ­ tó, a m e ly é p p e n v é g b e m e g y , d e az m á r k e v é sb é , a m e ly c sak v é g b e fog m e n n i. E gy ily e n , jö v ő b e n beálló fo ly a m a t tu d a tá t a k á r v a lljá k , a k á r ta g a d ­ já k , lé n y e g é b e n e s z m é n y n e k , id e á ln a k v e s z ik a t u ­ d o m á n y o s a n n e m k é p z e tt m u n k á s o k és é p p e n e z é rt té r n e k el tő le , h ol jo b b ra , h o l b a lr a , e z é rt ta p a s z ­ ta ln a k ö n m a g u k o n is a n n y i b e n e m v a llo tt in g a ­ d o z á s t, k o m o ly , h a rc o s m u n k á s o k is. A m a r x iz ­ m u s o ly a n n e h é z tu d o m á n y és filo z ó fia (pl. L en in s z e rin t m é g a T ő k é t is c s a k az é r th e ti m eg eg é ­ sz e n , a k i á tta n u lm á n y o z ta H eg el L o g ik á já t, p e d ig az a z tá n k e m é n y d ió ), h o g y a m u n k á s o k c s a k a n y ­ n y it tu d n a k v a ló b a n (és n em n é v le g e se n ) fö lfo g ­ ni b elő le, a m e n n y ir e a m in d e n n a p i g y a k o r la t a l­ k a lm a s s á teszi, s m itö b b k é n y s z e ríti ő k e t. »Az e s z ­ m é n y i té n y e z ő t, h o g y h a tn i tu d jo n a tá rs a d a lo m f e jlő d é s é r e « e lő b b m a g á n a k a fe jlő d é sn e k kell m e g te re m te n ie . (P le c h a n o v . . .)” (Az e g y s é g fro n t k ö rü l, 1933.) „A z ó h a jto tt és k ik e r ü lh e te tle n , m e rt v é g ü l is t u ­ d a to s k ö v e te lm é n n y é v áló , s z o c ia lista és tá r s a d a lm i fo rr a d a lo m n a k az e m b e re k k ö zt és az e m b e re k e n b e lü l e g y m á s tó l e lv á la s z th a ta tla n u l e g y s z e rre k ell le já tsz ó d n ia , m á ssz ó v a l a tá r s a d a lm a t n e m a la k ít­ h a tja m ás, m in t m a g a a tá r s a d a lo m . Az e m b e ri tá r s a d a lo m a la k u lá s a n e m is fü g g m á s tó l, m in t m a g á tó l a tá rs a d a lo m tó l és a te rm é sz e ttő l, a m e ly ­ n e k része . Á m a h o g y az e m b e r ré s z e a te rm é s z e t­ n e k , ú g y a k ö rn y e z ő te r m é s z e t is tá r s a d a lm iv á le tt; sz o c ia liz á lta az e m b e r, a sz o ciális lé n y . N incs is m á s h ib a , m in t h o g y az e m b e risé g m ég n e m é b ­ re d t, m e r t n e m é b r e d h e te tt ö n tu d a tr a , v a g y is a n ­ n a k tu d a tá r a , h o g y lé n y e g é t é p p e n tá r s a d a lm i m i­ v o lta teszi, h o g y v á g y a i, c é ljai, tö re k v é s e i és á l t a ­ lá b a n c s e le k e d e te i tá r s a d a lm i lé téb ő l f a k a d n a k . M ásszóval m ég n e m lé p e tt a g a z d a sá g i k a te g ó riá k s z e rin t m eg o szló , d e e g y a r á n t tá r s a d a lm i e re d e tű tu d a to k h e ly é b e m a g á n a k a tá r s a d a lm i e r e d e tn e k a tu d a ta , a m e ly v é g ü l is az e m b e ri k ö zö sség t u ­ d a tá h o z , azaz ö n tu d a to s e m b e risé g h e z v e z é re ln e . A m u n k á s o s z tá ly sz e re p e e b b e n a tö rté n e lm i ö n tu d a ­ to so d á si f o ly a m a tb a n é p p e n az, h o g y m a g a s ra t a r t ­ ja és el n e m e jth e ti a z t a zászló t, a m e ly re m in ­ d e n e m b e ri lé n y n e k tá r s a d a lm i e re d e te v a n írv a . Íg y te h á t é p p e n a z o k a m u n k á s e m b e re k ö n tu d a ­ to sa k , a k ik n e k » o s z tá ly ö n tu d a ta «az e m b e risé g tá r s a d a lm i lé n y e g é n e k tu d a tá b ó l tá p lá lk o z ik , v a g y is m a g á b ó l az e m b e ri ö n tu d a tb ó l, a h e ly e tt, h o g y az » o s z tá ly ö n tu d a t« a k iir to tt e m b e ri ö n tu d a t h ely é n h a jta n a k i.” (A sz o c ia liz m u s b ö lc s e le te , 1934.) V á lo g a tta és s z e rk e s z te t te : Laczkó Pál orvos 9 �Gondolatok a Derkovits-szemlélet alakulásáról „ D e rk o v its ö rö k sé g e é p p o ly n a g y k in c s , a m ily sú ly o s e lk ö te le z e tts é g az u tó d o k sz á m á ra . A z s e ­ n ik v ív m á n y a it a k ö v e tk e z ő n e m z e d é k r e n d s z e rin t fe lp a rc e llá z z a ” . (R ab in ovszk y Máriusz) 1979. szeptem berétől novem beréig m inden eddiginél na­ gyobb. az életm ű egészét tekintve teljesebb D erkovits-kiállítást rendezett a M agyar Nemzeti G aléria az „1514” című fam etszetek születésének fél évszázados évfordulóján. Mi te tte vajon szükségessé D erkovits m unkásságának újabb bem utatását, m it jelent a m ai néző szám ára Derkovits, hogyan él hagyom ánya a m űvészet gyakorlatában, a m űvészeti-világné­ zeti köztudatban?... A D erkovits-értékelésekre mindig jellem zőbb volt az elm a­ rasztaló, értetlenkedő kritika, m int a m unkásság alakulását híven elemző, értő m egközelítés. Ennek elsődleges oka, hogy D erkovits tudatossága, differenciált m űvészeti szemlélete következtében soha nem válik egyetlen k ritik ai irányzat sablonjának m egtes­ tesítőjévé, így elemzői m indig találh atn ak benne kivetnivalót. Rövid életú tja (negyven évet élt, s ebből tizenhatot szentel­ hetett a m űvészetnek) csupán néhány nagyobb kiállításra adott alkalm at. Az 1922-es (első) bem utatkozásának k ritik ája teh et­ séges kezdő expresszionista festőként értékeli. Kállai Ernő 1925ös könyvében a m agyar m űvészetet az európai vetületében ér­ telmezi, s ebbe a szigorú m ércét állító elemzésbe m ár akkor be­ kerül a fiatal Derkovits, m int a m agyar m űvészetre olyannyira jellemző ellentm ondás: m aterialitás és absztrakció feszült szin­ tézise. K állai m ár ekkor ráérez D erkovits m űvészetének alapvető összetevőjére: a forradalm i aktivista pátosz és a krisztusi szere­ teteszm ény együttesére. A ztán a bécsi em igráció évei (1923—25) teljesen kiesnek a korabeli m ű k ritik a érdeklődéséből, pedig ren d ­ kívül lényegesek ezek az évek m ind a tudatosuló m űvész önnön világképének m egalkotása, hitvallásának m egfogalmazása, m ind művészi (festői) eszközeinek fejlődése szem pontjából. P ályája po­ litikailag kezdettől fogva m eghatározott, proletársorsa által de­ term inált. Művészi ébredése a Tanácsköztársaság ide­ jén K ernstok szabadiskolájában m egy végbe, ké­ sőbbi ú tja az indulás politikai elkötelezettségének tudatos vállalása és következetes kiteljesítése. Az em ig­ rációból hazatérve gondolati közlésvágya konkrét m egfogalm a­ zást nyer a művész nyilatkozatában: „Össze kell kö tn i a képzőm ű vészetet a m ondanivalóval, m ert az em bernek biztosan van közölnivalója. M int festőnek és m ai em bernek érzem, hogy köte­ lességem életü n k és társadalm unk jelenségeit m aradék nélkül kifejezni. A zt hiszem , hogy teljesítem is ezt, m ikor az aktualitá­ sokat tudom ásul veszem .” (1927). A m űvészeti k ritik a azonban ilyen irán y ú fejlődéséről nem ak a rt tudom ást venni, egy-két hu­ m anista kritikuson kívül. Fónagy rendezi meg a Belvedereben (Váci u. 11) D erkovits 1928-as kiállítását, s a N yugat hasábjain m egjelentetett cikke a hum anista k ritik a D erkovits-szem léletét tükrözi. M űvészetéből a szociális szenvedések és a töm egek éle­ tének fájdalm át festői kvalitással megfogalmazó lírai érzékeny­ ségét emeli ki. Az 1930-as évek k ritik ái erősen tám ad ják a m ű­ vészt: m ind határozottabban körvonalazódó tarta lm i m ondan­ d ójáért stiláris visszaeséssel vádolják. Egyedül L yka K ároly fi­ gyel fel arra, hogy valójában minőségi fejlődés m ent végbe D erkovitsnál: tartalo m és form a tökéletes egysége, a művész céljai­ nak és festői teljesítm ényének egybeesése valósult meg. H alála u tán m inden irányzat m egterem tette a szám ára leg­ megfelelőbb Derkovitsot. 1934—45-ig három nagy k ritikai áram ­ lat alakul ki, m elyeknek variációi hosszú időre m eghatározzák D erkovits értékelését. A legjellemzőbb Ártinger állásfoglalása, aki m unkásságában csupán az első időszak lírai festőiségét érté­ keli, s tév ú tra tévedt alkotóként em legeti. B ernáth A urél dualista szem lélete sokáig m eghatározta a Derkovits-elem zések módsze­ 10 rét. B ernáth, m int igazi kolor ista. nagyra értékeli D erkovits festői teljesítm ényét, a m ondandó durvaságát, a világnézeti a ttitü döt azonban elítéli. Ez a kettőségre alapuló, a művészi tel­ jesítm ényt megosztó szemlélet kísértett a D erkovits-értelm ezé­ sekben az 50-es évek végéig, a két összetevő közötti változó elő­ jellel. Kassák elemzése D erkovits pályáján kívüli, Kassák saját m űvészetéből eredő szem pontokkal közelít az életm űhöz: a kez­ deti időszak kubista kísérleteitől való eltéréséért, sajátos, a m ondandónak alárendelt térszem léletéért b írálja; nem tu d ja a m odern nem zetközi áram latokba iktatni. A m agyarság és nem ­ zetköziség viszonya a m agyar m űvészet kísértő problém ája azó­ ta is, Derkovitscsal kapcsolatban csak K örner Éva tan u lm án y á­ ban fogalm azódik meg a kettő valóságos viszonya. Farkas Zol­ tán vitacikkében rám utat, hogy D erkovits jelentősége éppen tu ­ datosan választott m unkástém ájában, s annak adekvát form a­ nyelvi m egfogalm azásában rejlik, m űvészete így válik ad ekvát­ tá. Világnézeti szem pontból m indm áig példaadó elemzés Bálint Györgyé, aki a politikum m eghatározó szerepét hangsúlyozza D erkovits m űvészetében. A nem zeti vonásokat és a nem zetkö­ ziséget a forradalm i eszmeiség szem pontjából hozza közös neve­ zőre, feloldva ezzel a korábbi dualista m egközelítést. D erkovits m űvészetének értékelésében feltűnően fontos sze­ repet játszanak a képzőművészek állásfoglalásai, akik a hagyo­ m ány, előkép keresése közben elkerülhetetlenül találkoznak D erkovits örökségével, kénytelenek szembenézni azzal, s egyér­ telm ű ítéletet alkotni róla, p éldáját elvetni vagy követni. A D erkovitsról alkotott vélem ény politikai állásfoglalássá vált a ha­ ladó eszmék m ellett vagy ellen, és sokat elárul a m űvészek sa­ já t ars poeticájáról, művészi alkotóm ódszeréről. B ernáth és Kas­ sák m ár elem zett értetlensége szem léletük zártságából, a m ű­ vészetnek csupán az őket érdeklő terü letére korlátozódásából eredt. Értőbb elemző a sors- és eszm etárs Dési Huber. Ő figyel fel először tem atika és festői kifejezés tökéletes egységére D erkovits­ nál: „ ...hosszan beszéltem vele kollektív kiállításán és utána soká­ ig gondolkoztam egy kijelentés felett, am it egyik képére m utatva te tt: ilyen t n em fe ste tte k a gótika óta. — V ajon m it akart m on­ dani vele? Ma m ár tudom , vagy tudni vélem , m it jelen tett az: jelen tette a régi festői m ódszer m o d e m alkalmazását, s a világ­ kép, érzés, szolidaritás olyan összefogását, am ivel páratlanul áll m ai festészetü n kb en .” A polgári m űkritika a nem zeti jelleg hangsúlyozását állít­ ja szembe a haladó irányzatokkal. Dési H uber D erkovits eseté­ ben ragyogóan frappáns, ugyanakkor vallom ásszerűen lényeg­ látó választ ad erre: „Vannak küldet éses em berek, költő k poli­ tikusok, írók, m űvészek, a k ik n e k életintenzitása messze túlha­ ladja kortársaik életét. A k ik b e n töm örülnek a dolgok. A z osz­ tály, a nép, a nem zet érzelm ei. A k ik b e n összefut m inden, am i a nagy egységben él: a fájdalom , az öröm, a szenvedés” és „Der­ kovits egyéni lírájában inkarnálja osztályát és annak életét, m ert — sem m i sem közelíti m eg jobban az általánost, m in t az, am i valójában és legm élyebben egyéni.” Az elem zett kritikából lényegében összeáll egy viszonylag teljes D erkovits-kép. Igaz, néhány kivételtől eltekintve, m un­ kásságának egy-egy oldalát em elik ki, de végül is valam ennyi lehetséges megközelítési szem pontot felvetik. A felszabadulás előtti utolsó k ritik a a L’ A rt Hongrois sorozatban m egjelent D erkovits-kötet előszava Kopp Jenő tollából. Kopp D erkovits m űvészeti értékeit elism eri, nehéz sorsát azonban nem sorsvál­ lalásként, hanem ostoba proletárgőg lecsapódásaként értékeli. R ám utat m űvészetének epikus jellegére és összegző m ondatában az utókornak aján lja: „Életm űve a m űvészet belső kérdéseinek megoldásán túl em beri hitvallás is, am ely m egtagadva m inden játékos öncélúságot, utat m u ta t a jövő fejlődése keresőinek.” A felszabadulás után m egkezdődött a m űvészeti hagyom á­ nyok szám bavétele. Az értő kritikai előzm ények lényegében is­ m eretlenek m ara d tak ; D erkovits helyét a G resham kritikusai határozták meg. B ernáth dualizm usát követve kettévágják élet­ m űvét egy m odoros tem atikus festőre és egy élvonalbeli kolo­ ristára. Az utolsó korszakban is elkülönítik a politikai ag itáto rt a halkszavú lírikustól — az utóbbi jav ára. Ezzel szemben a h i­ vatalos k ultúrpolitika elsősorban em beri és politikai m ag atar­ �tását m éltányolta, s nem véletlen, hogy a m űvészeti kollégium ok az ő és Dési H uber nevével jelzetten indulnak, m űveivel kiál­ lítások egész során ism erkedhet meg az eszmélkedő nép. M ind­ két szemlélet hiányos persze, s Rabinovszky M áriusz a Szabad M űvészet h asábjain a D erkovits-vita keretében m éltán hang­ súlyozza, hogy politikai hitvallása és festői kvalitása együttesen m eghatározó: „Hogy D erkovitsot m egértsük, tu d n u n k kell:s z o ­ cialista h itét kom olyan vette. O lyan kom olyan, hogy feltette rá é le té t.. . N em akarta s n em is tudta v olna kettéosztani önmagá­ ban az em bert és a m űvészt.” (1948) Ekkor fogalm azódik meg először a „lobogónk D erkovits” eszmeiséget és m űvészeti m érté­ ket m eghatározó jelszava. 1949 u tán a fejlődés iránya kedvezőtlen fordulatot vesz: az Európai Iskola, az absztrakt irányzatok kiszorulnak a m űvészeti élet területéről, képviselői visszavonulnak, vagy szem léletet vált­ v a , idegen hangon szólalnak meg. Az előretörő és néhány évre uralkodóvá váló fényképész-naturalizm us képviselői szám ára D erkovits öröksége m ár nem példaadó: m űvészetének k o rlátja­ it kezdik hangsúlyozni. Neve m ár nem zászló, de ellenzéki szó, az ab sztrak t irányzatok, a form alizm us ellentám adása. A jelszó M unkácsy és a szolnoki m űvésztelep, m int népi m űvészet, m int realista m űvészet és m int zsánerfestészet. D erkovits öröksége túl harcos, túl nyílt, túlságosan haladó és hiteles a korabeli ha­ zug, lakkozó m agyar m űvészeti közéletben. A hivatalos politi­ kai és ideológiai vezetés m éltányolja ugyan em beri és politikai m ag atartását, de m űvészetét form alistának ítéli és elveti. Jó pél­ dája e kornak a Szabad Nép 1954. április 13-i szám ában N ém eth Lajos írása, D erkovits születésének 60. évfordulójára. Eszmeisé­ gét elism erve, m űvészetét a tartalom és form a súlyos ellent­ m ondásának vádjával illeti, b ár m entegeti, hogy tudniillik a párton belüli problém ák m iatt „Nem is láthatott tisztábban, hisz’ szükségképpen el volt szigetelve a dolgozó nép alkotó kri­ tikájától. 1919. m űvészetének hagyom ánya is azt a látszatot ke lt­ hette, hogy a társadalm i forradalom eg yü tt jár az ún. modern m ű vészettel; a szovjet szocialista-realista m űvészet eredm ényeit pedig n em ismerte. Em beri alakjainak torzítása, leegyszerűsíté­ se ellentétet képez a tartalom m ély hum anizm usával.” A „dol­ gozó nép alkotó k ritik á ja ” ekkor a rózsaszín naturalizm ust je­ lentette: az erőtől duzzadó, pufók, mosolygó, tiszta m unkásfi­ g u rát, akiben önm agára kellett hogy ism erjen a gondokkal küszködő, fáradozásának porát ugyancsak m agán viselő valósá­ gos m unkás. Nem ism erték fel: D erkovits tém aválasztásának nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy ezt a piszkos, körülm é­ nyei által m egnyom orított m unkást tu d ta vállalni, aktuális prob­ lém áival, napi harcaival — s m indezt a legkorszerűbb és abszo­ lút festői form anyelvvel tu d ta kifejezni. Tanulságos a cikk befe­ jező része — D erkovits m űvészete sokban példakép lehet —, itt szólalnak m eg legegyértelm űbben a kor „elvárásai”. K ulcsszavak: az őszinteség a pártosságban, a dolgozó nép szeretetében, bizonyít­ va ezzel, hogy ez hiányzott a leginkább a kor m űvészetéből. Egyben D erkovits kapcsán k ívánja a szerző m egerősíteni az ötvenes évek politikai vezetésének fő kívánalm ait a művészek felé: D erko­ vits m űvészete „bizonyítja, hogy a napi problém ákhoz, a kor legaktuálisabb kérdéseihez való kapcsolódás nem jelenti a kép­ zőm űvészet lealacsonyítását, a m ű fa jtö rvén y ek m egsértését.” Ez az elemzés jól m utatja, hogy D erkovits m ilyen fontos sze­ repet játszik a m agyar m űvészetben, hiszen m inden kor m eg­ próbálja saját arcára form álni, saját elvárásainak skatulyájába beszorítani, saját törekvéseit igazolni általa. 1955-ben kezd oldódni a dogm atizm us szigora. D erkovitsot még m indig form alistának, a burzsoá m űvészet form anyelvét felhasználónak bélyegzik, de m ár m egjelenhet Fülep Lajos tol­ lából a kor ítéletének igen éleshangú m egkérdőjelezése: „Szó­ lam m á vá lt D erkovits kezdeti form alizm usa. De hát van-e, aki n em látja? K it kell tőle m egvédeni? Gon d oljunk inkább arra, honnan jön és hova ju t el vele kora m ű vészete . . . E gyébként maga D erkovits m indjárt kínálja az ellenm érget is, m egm utatja, hogyan kell tú lju tn i az övén és m indenfajta form alizm uson — azon is, am i m a van, nem a m últé, m in t az övé, inkább nagyon is virul. A z ő végső igazsága m egtaníthatna rá, hol keressük ezt a fo rm alizm ust és m it teg yü n k vele.” Egyértelm űvé válik, hogy az ötvenes évek saját form alizm usát igazolandó és leplezendő „fedezte fel” és ítélte el D erkovitsét. P éldája így szólamszerűvé, valójában h atástalan n á vált. A derkovitsi példa hű m egértése és követése szülte K ondor Béla 1956-os D ózsa-sorozatát, mely ugyanolyan b átran , harcosan és élesen kérdez rá kora sorsprob­ lém áira, m int D erkovitsé 1930-ban. D erkovits hívő heroizm usá­ ra felel K ondor önemésztő deheroizm usa, pontos képet adva a m agyar társadalom akkori tévedéssorozatáról, eszm éinek a n a­ pi gyakorlatban való m eghazudtolásáról. Újabb fordulatot jelen tett a m agyar m űvelődéstörténetben az 1953. év, a képzőm űvészeti életben a Szalon tavaszi tárla ta . B em utatkozási lehetőséget k ap o tt ism ét m inden irányzat. A hi­ vatalos m űvészetpolitika ism ét zászlajára tű zte D erkovits és a haladást szolgáló m űvészek (pl. a Nyolcak) m unkásságának kö­ vetésre váró jelszavát. A hogyan k o ráb b an a hallgatás és ne­ gatív ítélet, m ost a hozsannázás fenyegette mellőzéssel D erko­ vits örökségét. A vasfüggöny felm ent; m egnyílt a k u ltú ra szá­ m ára a nyugati m űvészet m egism erésének lehetősége, a fiata­ lok mohó éhséggel vetették rá m agukat a század nagy művész­ egyéniségeinek tanulm ányozására. Ism ét n ap iren d re k erü lt a h a­ gyom ányok újraértelm ezése, s benne a D erkovits-pálya végre teljes, egységes szem léletű értékelésének szüksége, m elyet Kör­ ner Éva D erkovits-m onográfiája oldott meg. Az életm ű pontos és m űvészettörténetileg teljes elemzésén túl, K örner Éva is saját korának, az 1960-as évek m agyar társad alm án ak kérdéseire próbál választ adni. M agyarság és európaiság viszonya, egyéni­ ség és közösség kapcsolata és a m odernség értelm ezése állnak ekkor az érdeklődés csom ópontjában. A kérdések kapcsán D er­ kovitsra vonatkoztatva adott válaszok lényeglátó észrevételek helyzetünk jelenlegi m egítélését tek in tv e is. Á ltaluk m egterem ­ tődött D erkovits dialektikus, történelm i szem lélettel érték elt he­ lye és szerepe saját korában és a szocialista társadalom jelenlegi tu d ati közegében egyaránt. K örner rám u tat, hogy az elzárkózás, egy lokális-partikuláris problém ához való kapcsolódás bizonyos történelm i szituációban történelm ileg adekvát, fontos m űvet szülhet. Az ilyen lokális m ű a kor egyetem es szellemi arcu latá­ nak szerves része. D erkovits idejében a haladó m űvészet kény­ telen volt figyelm ét a történelm i szituáció felm érésére és elem ­ zésére fordítani, hogy vélem ényét elm ondhassa róla. A m agyar m űvészetnek ez — a valóság anyaga és a m ű közötti közvetlen kapcsolat — a legfontosabb vonása. D erkovits jelentőségének lényege az ilyen értelem ben v ett ak tu alitás (politikai esemé­ nyekhez való közvetlen kapcsolódás pl. az 1930-as tü n tetésre készíti az 1514-es sorozatot, Sallai és F ü rst kivégzésének h a tá ­ sa alatt a Kivégzés című festm ényt). A h atása a la tt létrejövő m ű azonban m indig elvonatkoztatott, általánosított — nem il­ lusztráció tehát, hanem esztétikai kategória: m űalkotás. Szintén esztétikai fogalom a m ű valóságtükrözésének hitele, a művészi őszinteség kérdése. D erkovits nem zete sorsát és osztálya felada­ tait saját vallom ása szerint is prófétai elkötelezettséggel vál­ lalta. E tikus felelősségvállalása és a kor adottságai kényszerí­ tették rá a m agányos vergődést, még legközelebbi szellemi ro­ konát, József A ttilát sem ism erte. Pedig m űvészetük sokkal több és lényegibb vonatkozásban rokon, m int am ire az eddigi iroda­ lom rám u tato tt. A sors, a személyes nézőpont azonos, m indket­ ten a „város perem éről” szemlélik az életet, am i az adott kor­ ban az egyetlen lehetséges korszerű szemlélet, hiszen itt dől el a jövő sorsa. Tém aválasztásuk is azonos: a m unkások életének történelm i távlatokban való, m onum entális igényű ábrázolása (pl. József A ttila: M unkások, A D unánál, K ülvárosi éj, Leve­ gőt; D erkovits: Végzés, K enyeret, D unai hom okszállítók stb.). A lkotóm ódszerük megegyezik, m indketten egyedi sorsábrázolá­ sokból haladnak az általános társadalm i jelenség m egfogalm a­ zása felé. Jelképeket terem tenek a társadalm i viszonylatokban felfogott tárgyakból, hum anizálva azokat (pl. a kenyér, a gaz­ dagon m egrakott kirak at, a proletár lakása stb.). D erkovits figurái azonban az általánosítás ellenére m indig m egőrzik sugárzóan hiteles egyéniségüket, sohasem közelítenek az ötvenes évek sablonm unkásaihoz. Igaz ugyan, hogy teljes egyedüllétben dolgozik — a korábbi k ritik a erősen tám ad ta ezért —, de nála a lényeg, hogy a m egközelítés aspektusa kö­ zösségi: kora m inden m eghatározó kérdésében állást foglal, azonnal reagál az esem ényekre. A szocialista közösség — am ely ekkor m ég csak szerveződő, inkább tu d ati, sorsközösség — álta­ la szólal meg, benne ölt testet, akkor is, ha ez nem j elen tett 11 �szervezett egységet, valóságos csoportot. Az em berek töm ege — s ez korunk tanulsága is — nem m indig közösség, tév ú tra ve­ zethet teh át D erkovits ilyen értelm ű m egközelítése. D erkovits kapcsolatának lényegét a szocializmushoz Fülep Lajos fogalm az­ ta meg pontosan: „Sem m i sem pótolhatja az em berek egym ás­ hoz való viszonyának emberségességét. A szocializmus azt vall­ ja önnön céljának és értelm ének, am it az em beriség céljának és értelm ének tekin t. A rra a kérdésre, hogy D erkovits m elyik szo­ cializmus ügyét reprezentálja, m elyikkel azonos, kö n n yű a vá ­ lasz. Ezzel.” Ezek pedig — a jövő közösségi feladatai — még nem valósultak meg. D erkovitsnak teh át van szava ma is a jövőhöz, s m űvészete egyértelm űen és v itath atatlan u l közösségi in d ítta­ tású és célzatú. Szépen fogalmazza ezt meg K örner Éva: „ez a m aguk vállalta sors volt a rájuk szabott feltételek közepette a legélesebb és legkülönb válasz: így léptek be a jövőbe.” K ét kérdés, a m agyarság-európaiság és az egyén-közösség viszonya m ár részben m egválaszolódott az eddigiekben Derko­ vits kapcsán. H átrav an korunk kulcskérdésének, a m odernség­ nek értelmezése. A m odern nyugati m űvészet utolsó fél évszáza­ dos fejlődésétől a m agyar m űvészet m esterséges elzárása komoly problém ákat — beszűkülést, m ajd feloldása u tán m ániákus szol­ gai utánzást — eredm ényezett. N apjaink kérdése, hogy e nyu­ gati h a tá sok követésének m egvan-e a belső szükségszerűsége, nem puszta divatutánzás-e. Mivé válik, m ilyen önálló és im m ár hazai szituációból fakadó problém ára tu d válaszolni a kívülről jö tt hatás, gondolatébresztő segítségével. Lényegében a m odern­ ség k érdésével szembesíti a m ostani kiállítás kapcsán Derko­ vitsot m indkét m egjelent kritika. M ajor O ttó: Halhatatlan-e D erkovits? című cikke (Népszabadság 1979. nov. 18.) a m egvál­ tozott helyzetet elemzi mély elkeseredéssel, m ivel korunkban a világnézeti elkötelezettség, a történelm i érzék és a m oralizálás nem divat a művészek körében — így D erkovits követéséről beszélni rem énytelen. Vadas József konkrétan és nyíltan fel is teszi a kérdést (Csillag a püspöksüvegen, Élet és Irodalom 1979. okt. 27.): „Létrehozható-e ma is a derkovitsi értelem ben ve tt, a társadalm i feszültségeket végletesen kiegyensúlyozott képi dra­ m aturgiává alakító szintézis?” Az ő konklúziója sem bíztató: „ életm ű ve.. . . Szabályt erősítő kivétel, am elyet éppen ezért nem annyira kö vetn i lehet, sokkal inkább tiszteln ü n k illik. K ell.” T ársadalm unk, m indennapi életünk ege nem felhőtlen je­ lenleg sem, s az elefántcsonttornyok alapzatai gazdasági prob­ lém áink következtében ingadoznak. A k o rtárs m agyar m űvészet ú tja kétfelé vezethet ugyanúgy, m int D erkovits idejében. Fel­ színi esztétizm usban, m ely nem vesz tudom ást a való világról; erre m ódot ad a jelenlegi játékos m anierizm us: a szokatlant, az újszerűt és m eglepőt üldöző form anyelvi kísérletek burjánzása, m ely egyben egy új akadém izm us kialakulásának veszélyét is m agában rejti. A m ásik az, am it Vadas is pregnánsan megfo­ galm az D erkovitsra: „A maga világában körülnézve foglal ál­ lást a maga világának eseményeiről. És nem akárhogyan. Olyan eleganciával, bájjal, hum orral, am ilyenre csak a legnagyobbak k é p e s e k ... M unkája m inden elem e a m ondandót szolgálja.” Krunák Emese Fábry Zoltán szellemi öröksége Máig úgy látju k F ábry Zoltán em beri és írói arculatát, mi­ ként azt a hű barát, F orbáth Im re egykor, a m ásodik világhá­ ború előestéjén, rán k örökítette. T ulajdonképpen két F ábryarcra pillanthatunk. Az egyik a lágyabb, a szelídebb, az Em ber­ irodalm at közvetlenebbül kifejező („szerette a kristályos csön­ det, / az illatos-édes jázm inbokrokat, harm atos fenyők árnyé­ kát, / szemlélni halványkép tá ja k a t / s a m űvészet hűs gyön­ gyeit — az em ber kezében, / m elyről lehullott m ár a bilincs”). A m ásik arc kem ényebb, m arkánsabb vonásokat visel, az anti­ fasizm usét, az em bertelenségnek kérlelhetetlenül ellenszegülőét („a m űfaj neve: antifasizm us”): „nézzétek, m ilyen kem ények lettek az ő szemei / és karcolók, m int összetört üveg, / s a lágy 12 m űvészkezek ököllé görcsösödtek, / a h an g ja rekedt s félelmes, m int beteg farkasé / az élet bora keserű lett az ín y é n . . . / m agányossága b arlangjában fázékonyan gubbasztva / v árja a melegítő napot”. E kettő ötvözete: a stószi életform a, s annak az em bernek az alakja is, aki m egfogalm azta és tartalom m al m egtöltötte a vox hum ánát s az erkölcsi realizm ust. A F ábry-életm ű tiszta szellemiségének (emberi és írói tisztaságában senki sem kétel­ kedhet; még akkor sem, ha elvei egyikével-m ásikával — jogo­ san — vitáznunk is kell) és hum anizm usának fényénél félelm e­ sen m utatkoznak meg a fasizmus, a barbárság, a zsarnokság sö­ té t erői. F ábry Zoltán akkor indult el írói pályáján, am ikor a vad háborúban (az elsőben), em berek m illióinak tömegéből, el­ fúlóan, néha alig hallhatóan szólt A dy; F ábry Zoltán — kike­ rülve az em bervesztő pokolból — a m aga szám ára életre szóló­ an, és m integy testam entum ként a következő korszakoknak — m entette át Ady szellemét, sorait: „S m egint élek, kiáltok m á­ sért: Em ber az em bertelenségben”. Meg k ellett terem tenie az em berirodalom alapjait, ki kellett dolgozni tételeit — tú lju tv a az antim ilitarizm uson, jeleznie kellett azokat az új erővonala­ kat, am elyek a fasizmus hatalom ra ju tása előestéjén kibontako­ zóban voltak. A z tá n . . . A ztán m eg kellett keresnie a tiszta for­ rásokat („cantata profana m otívum ”), am elyekből táplálkozva m egállhatott b árki is, ha em ber és író ak a rt m aradni a szeny­ nyes áradás idején; a hum ánum forrásait, m elyek tu d atáb an korábban antim ilitarizm usát, m ajd az em berirodalom program ­ ját, utóbb antifasizm usát m egfogalm azta. Az em berség — és az em beriség — m ércéjét. Stósz csak így találk o zh ato tt Európával, a világgal. Ma m ár a F ábry Zoltán-i szellemi örökséggel kell szembe­ néznünk — ezt kell felm érnünk, értékelnünk, elhelyeznünk a XX. század kortársi irodalm ában. A m ikor 1970. m ájus 31-én riad ta n jajd u lt a hír, hogy F áb ­ ry Zoltán, a csehszlovákiai m agyar irodalom kiem elkedő egyé­ nisége, író, publicista és kritik u s m eghalt, egy dokum entum s egy nyilatkozat körvonalazta ism ételten az életm ű lényegét, s v etett ugyanakkor villanásnyi fényt a stószi életform ára is. A kettőre együtt, azonos intenzitással. Nyolc nappal halála előtt, a borsodi békeküldöttség tag jai­ nak ezt m ondta: „Nem já rh a tta m be E urópát, de azért itt van E urópa” ; a rra a kérdésre pedig, hogy m iben látja a „stószi m ér­ té k ”, a vox hum ana lényegét, így válaszolt: „Elsősorban an ti­ fasizm ust értek alatta, em bertelenségnek ellenszegülő em bersé­ get. A rra törekedtem , hogy am i bennem a legjobb, azt adjam át m ásoknak. Stószról néztem a világot, elsősorban E urópát, de hiszen én sosem voltam m agányos, b arátaim voltak E urópa­ szerte, az újságok, könyvek, soha el nem apadó levelek elhoz­ tá k nekem az esem ényeknek nem csak a hírét, hanem a lénye­ gét is. Igen, a rra törekedtem , hogy legjobb énem et valósítsam meg írá sa im b a n . . . ” Nemzetiségi aspektusból nézve pedig, így vallott ugyanerről: „A nem zetiségi írói lét egy hum ánus plusz etikai többletet term el ki. M iért? Vissza kell k an yarodnunk a békéhez. Senki a kölcsönösséget úgy nem szorgalmazza, senki a türelm et és jó ak arato t úgy nem szomjazza, m int épp a ki­ sebbség, m ert senki se lát an n y ira üdvösséget, m egváltást a hu­ m ánum ban, az em berségben, m int a kisebbség; ez, ennyi a meg­ m entője, m egtartója, lényege, élete és elkötelező küldetése. Az, am it én úgy hívtam , és am ivel im m ár életem m űvét jelezni fog­ ják : vox h u m a n a . . . ” Életm űvének e gondolatiságát fűzi szorosabb egységbe, von­ ja egy körbe, m eglehetősen zárt körbe az em lített, néhány hó­ nappal halála előtt rögzített végrendeletében. Mivel F áb ry Zol­ tán tó l összefüggű önéletrajz, ilyen jellegű vallom ás nem áll ren ­ delkezésre, s a vallom ásértékű m egnyilatkozások, „lírai fu ta ­ m ok”, néha „sikolyok” stb. m űveinek, cikkeinek láncolatából, levelekből, fájdalm as m egjegyzésekből hám ozhatók ki — ezek­ re az elszórt, időben gyakran egym ástól távol eső töredékekre vagyunk utalva. Többnyire akkor szaporodtak el ezek, am ikor a történelem , vagy a m akacs faggatózó kikényszerítették F ábry Zoltánból. Az ő esetében ezért kap a végrendelet a szokottnál is erősebb nyom atékot. Nem csupán „végrendelet” az, hanem �olyan írás, mely szorosan összefogja a F ábry-életm ű lényegi kapcsolatát a stószi tájjal, stószi életform ával. Ím e: „Az író leg­ igazibb öröksége a m ű: könyveinek, írásainak összessége, h atá­ sa, továbbélése. . . Az irodalm i közvélem ényben személyem, m ű­ vem és stószi létem eggyé keverődött. Stósz nélkül nincsen F áb­ ry -m ű és nem lehet Fábry-em lék. Stósz legenda lett, m ert való­ ság volt. A jelzők ezt egyértelm űen bizonyítják: a stószi m ér­ ték, a stószi ablak, a stószi őrhely a m agyar irodalom és ezen tú l a közép-európai k u ltú ra fejezetcím ei lettek. Stósz m ár éle­ tem ben zarándokhely lett. Stósz és a F ábry-m ű realitását, egy­ ségét biztosítani kell, m int hagyatékot, m int elkötelező öröksé­ get. . . V égrendeletem m el nem ak artam sem többet, sem keve­ sebbet, m int szlovákiai m agyar lényegünket, a vox hu m án ának láth ató em léket és továbbható folyam atosságot biztosítani. Stósz és jóm agam a vox hum ana fogantatásának, dajkálásának, ki­ fejeződésének — úgy hiszem — nem voltak m éltatlan tényezői és ezért elv árh atják , hogy az u tán u k következők ne feledkezze­ nek meg rólunk.” 1970. ja n u á r 20-án írta le ezt F ábry Zoltán; kapcsoljuk csak össze a gondolatot az 1937. április 18-i cikk zá­ rógondolatával (Fegyver s vitéz ellen éneklek): „V egyétek: ez a mi m ondanivalónk. Ennyi a mi értelm ünk és örökségünk!” A m ikor F áb ry Zoltán eltávozott az élők sorából, a döbbent csendben a gondolat alig tu d ta felm érni a veszteség nagyságát; de tu d tu k azt — ebben az országban, s ez ország h a tárain kí­ vül, szerte K özép-Európában —, am it a stószi tem etésen Győry Dezső így fogalm azott m eg nagyon találóan: nem csak nagy em­ b er volt, hanem em beri nagyság is. E felism erés tu d atáb a n — s kellő kritikai igénnyel is — határozottan m eg lehet fogalm az­ n u n k a m egm ásíthatatlan té n y t: gazdagabbak lettü n k egy örök­ séggel, de m érhetetlenül szegényebbek egy em beri élettel, em ­ beri nagysággal. F ábry Zoltán szellemi öröksége m a m ár határozott körvo­ nalak b an tap in th ató ki, életm űvében az egyetem esség és nem ze­ tiség soha nem rekeszthették ki eg y m ást; a haza és haladás gon­ dolata, az em beriség ügye valóság volt szám ára, s egym ástól el­ választhatatlan. F ábry Zoltán ezt életével, m agatartásával és m űveivel igazolta. A pályaindító pillanattól haláláig egyik köz­ ponti alakja, intenzíven tevékeny részese volt a csehszlovákiai m agyar irodalom nak, az egyetem es m agyar irodalom nak, az európai antifasiszta irodalom nak. Még m it jelen tett és jelent F ábry Zoltán élete és m unkás­ sága, szellemi öröksége? A tan ú ét és tanulságét: a F ábry-életm ű — súlyos örökség, élő és perlő hagyaték. Telítve kínzó em beri és társadalm i, nem ­ zedéki és világnézeti m ondanivalóval. Az író — am íg élt — idé­ zett és idéző volt egyszemélyben. K orparancsot teljesített, mi­ közben a gondolat és a béke igazát védte, igazságát képvisel­ te. Az idő fogságában élt, s úgy h ird ette: az író — elkötelezett em ber, aki erkölcsi m agatartásával felelősséggel tartozik a tá r­ sadalom nak, hazájának, az em beriségnek. Az idő rabságában élt, s így aligha véletlen, hogy ú jra és ú jra felidézte Ady, Jó­ zsef A ttila, R adnóti Miklós és B álint György („az idő rabságá­ b an ”) igazát. „A valóság igaza: a gondolat igaza” — írja F áb­ ry az Európa elrablásában — „a gondolat igaza: az erkölcsi valóság igaza. A kötelező ellenállás: a változtatás igaza. Az em ­ berséghez m éltó értelem és a felháborodás ig a z a . . . ” A vox hu­ m ana, s az erkölcsi realizm us így kap konkrét tartalm at. Stósz fórum lett, m ert F ábry Zoltán azzá te tte ; az em beri értékek és kapcsolatok fórum ává. Itt alak íto tta ki Európa stószi k ritériu m át; szinte öntörvényűen, de a történelm i valóságtól soha nem függetlenül! A XX. század története, „hadköteles szá­ zad u n k ” történelm i esem ényei ezt m egkövetelték. A valóság nem engedett kibúvót, nem n y ú jto tt felm entvényt. F áb ry Zol­ tán pedig korának, valóságának, századának a gyerm eke volt, különben soha nem tu d ta volna m egfogalm azni a valóságiro­ dalom szociális és szocialista igényű, m ajd tényleges erejű ta r­ talm át. F ábry Zoltán fe lk u ta tta és fe ltá rta a társadalm i együttélés em beri viszonylatait, az élet legm élyebb, legtragikusabb, legve­ szélyesebb és leginkább veszedelmes, s egyben titokzatos ré­ gióit. De meg tu d ta m u tatn i a napfényes csúcsokat is! Ezek is részei az író szellemi örökségének. Életében sem volt kétséges, de halála u tán azonban végér­ vényesen teljessé v álh ato tt a felism erés bizonyossága: F ábry Zoltán sajátosnak tűnő életm űve Szlovákiában, Stószon valósul­ h ato tt meg, válh ato tt olyanná, am ilyennek m egism ertük. Az an ­ tifasizm us stószi őrhelyén tu d ta ő m egejtő szuggesztivitással gerjeszteni a h itet az irodalom h iv atásán ak létjogosultságáról. Stószon tu d ta betölteni a hivatást, m ely reá b íz a to tt: hídnak lenni nem zetek és népek között, a szakadékot áthid aln i KözépE urópában, s így h ű n ek m arad n i korához, s teljesíteni a k o r­ parancsot. Így bontakozott ki a F ábry-életm ű nem zetiségi te rü ­ leten, több nem zetiség közösségében. A ragaszkodás a tájhoz, Stószhoz, nem zetéhez, népéhez, a haladás, a szocializmus eszméihez (a szocialista vox h u m an a­ hoz), az em beriséghez s em berséghez — egyként voltak és m a­ ra d ta k életm űvének jellem ző vonásai, sőt összetevői. A jogos nem zeti ö ntudat éppúgy, m int a ko ru n k b an ettől m ár elválaszt­ h atatlan internacionalizm us. A stószi őrhelyről, vigyázó posztjáról m indig ezt üzente F ábry Zoltán cikkekben, levelekben, s ezt sugalm azta a szemé­ lyes beszélgetésekben. Így tere m te tte meg a stószi m értéket, sőt a rra is kísérletet tett, hogy létrehozza a stószi szintézist is. E m értéknek és szintézisigénynek lényege és ta rta lm a : a hum a­ nizm us m értéke és példam utatása, az antifasizm us m értéke és tartalm a. V alam i különös feszültség vibrál a stószi m agány és a vi­ lágra, E urópára tárulkozás vágya között. F áb ry Zoltán is érez­ te a m agányt, am elyet áldott („a m agány szigorú b író : k ire­ keszt, de be is fogad. A m agány jó b a rá t: az író nincs egye­ dül. . . A m agány az író egyik legnagyobb privilégium a” — Stó­ szi délelőttök) és átkozott („volt idő, m ikor utolsó m enedékem az erdei p atak volt: szobámból, mely cellám lett, a patakhoz szaladtam — lélegzetet venni: csendet és tisztaságot!” — P a­ lackposta). K im ondhatatlan erővel ívelte á t a ro p p an t szakadé­ kot. ...... csak m agam ból m erítve fedeztem fel az egyedüllét nagy aján d ék át: önm agam at, m int a gondolat és az erkölcs erő fo rrá­ sát, hitelét és zálogát” — írta le egyhelyütt. Ebből kristályoso­ dott ki az egyik, talán legm aradandóbb F ábry -fo rm u la („a m ű­ faj neve: antifasizm us”) m ellett az antifasiszta F ábry Zoltán hitvallása, em beri-írói krédója: „A szellem: erkölcs. A valóság: erkölcs. A kettő szintézisét erkölcsi realizm usként kell tu d ato ­ sítanunk.” S ki volt a tan ú ja a belső, a stószi benső, leg rejtetteb b ví­ vódásnak, m ely — gondolatfutam ain — soha véget nem érőn te rje d t tova: „ ...e u r ó p a i tudatodat, hum anizm usodat akarod tá p lá ln i. . . ”, hogy mindezzel perlekedjen-vitatkozzon a tu d at leginkább re jte tt szféráiban: „A gondolat igazát kell önm agam ­ ból k iv ajú d n i”. Ez felelet volt a rra a kérdésre, hogy „nincs tö b ­ bé ráció?” S nem áll meg a kérdéssor, faggatózik tovább: „Nincs többé erkölcsi elkötelezettség?! — Én csak ennek létét ér­ zem, áldom és vallom. Az erkölcsi tö rv én y bennem : nincs, ami m egcsalhatná, elorozhatná. Te poszton állsz: űzd el a félel­ m et!” Stósz volt lakójának, F ábry Z oltánnak ez leg rejtetteb b üze­ nete; szellemi örökségének egyik bővizű forrása, az antifasiz­ m us stószi őrhelyének rán k testált üzenete. A lekszandr Gerskovics, a szovjet k u tató a F áb ry -fo rm u lá­ ban fogalm azta meg a szellemi antifasizm us európai jelentősé­ gét. E rre szinte ráfelel — igaz, időben korábbról — F áb ry Zol­ tán, am ikor azt írja : „M it tehetek én? Én csak az íráson át tu ­ dok felegyenesedni, csak a hangom m al tudok h a sz n á ln i. . . ” En­ nek jegyében fogalm azta m eg a hídszerep fontosságát is. „A h íd szerep . . . nálunk nem volt és nem lehet frázis. Ha a hidat fe lro b b a n tjá k : közöttünk csak a gyűlölet folyam a höm pö­ lyög. . . ” E gondolat egy m ás aspektusból m egközelítve így fo­ galm azódik meg F ábry Zoltán tolla nyom án : „. az em berség forradalm árai vagyunk, egyszerű létü n k k el nem lehet m ás cé­ lunk, m int a legnehezebb: az em beriséget em berségre nevelni, szuggerálni, fo rra d a lm a síta n i. . . ” K orparancsot k ellett teljesí­ tenie, akkor, am ikor a világháborúk véresen sodró áradásában élt, am ikor a fasizm us szennyesen höm pölygött végig a világon. P árhuzam ként gondoljunk K arel Čapek 1936-os n yilatkozatára a k u ltú ra hídszerepéről; vagy gondoljunk a publicista F ábry szlovenszkói költő-ikercsillagának, Győry Dezsőnek poétai m eg­ 13 �nyilatkozására, m elyet nem kevésbé könnyű körülm ények kö­ zött hitt, h ird ete tt és írt le: „m indnek kívánom , am it eg y n e k ./ hiszen közös a nyerem ény, / én m inden népet féltek attól, / am itől féltem az enyém ”. Győry Dezső egy ízben azt is leírta: „Nem kérdik most, de tu d ja egykor az új évezred, hogy tudom : lesz é r te lm ü n k ...” Ez újabb párh u zam ra ad lehetőséget, hiszen idéznünk kell a G yőry Dezsőéhez hasonló felem elkedéseket és rem énytelen alá­ zuhanásokat, F áb ry Z oltánéit; Balogh Edgár találó szavaival — a „halálos tehetetlenség m agányát”, a hangyajáratok „törvé­ nyeit figyelő, igaz rem ete társadalm onkívüliségét.” De hadd em ­ lékeztessünk a rra a csodálatosan felfelé ívelő, s az egész élet­ m űvet befejező, betetőző F ábry-reneszánszra, am elyet szintén Stószon tere m te tt meg az író, aki (m ielőtt m ég elindulhatott volna a felfelé vezető ú tra és úton), a halálosnak tűnő leszorí­ to ttságban — Stószról — kikiáltotta önm agából az em berek, a világ felé: „Bízzatok!” A G yőry Dezső-i „lesz értelm ünk” biza­ kodás hasonlítható ehhez. F ábry Zoltán tovább is lép. Egy ízben G ottfried K ellert idézte. (Keller így írt: „C supán egy vértelen burzsoázia akarna m egm aradni azon a fokon, ahol és ahogy vagyunk, egész terh é­ vel egy félig k o rh ad t ágon csüngve és annak néhány bogyóját rágicsálva, míg az egész nem bukfencezik a m é ly b e . . . ”) F ábry ehhez a következő m egjegyzést fűzte: „K itűnő m eglátás, plasz­ tikus kép, csak épp a XIX. század szülötte. Micsoda idilli szö­ vegezés ez a burzsoázia XX. századbeli, a világháborúk eredm é­ nyeihez és a világkatasztrófákhoz képest! A m élybe való buk­ fencezés nem olyan egyszerű, vértelen és zajtalan. A futam ot a végponton vaduló és vadító csökönyösség v áltja fel. A katasztró­ fa: istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Ím e: a két világhá­ bo rú t m eg- és átélt XX. századi em ber glosszája, am ely h a tá r­ vonalat húz a XIX. és a XX. század között. Lehet-e ennél plasztikusabban m egrajzolni, a kortársak elé tá rn i a h áború — s tegyük hozzá: a fasizm us — lényegét? Azt, hogy kik ennek előidézői; azt, hogy m iként rá n ta n ak bukásuk­ kal m indent?! „Istenek alkonyának ördögi színjátéka!” Meg­ döbbentő az a kép is, mely m indennek nyom án F ábry Zoltán gondolatrendszeréből, im m ár szellemi örökségéből előttünk ki­ rajzolódik. M egdöbbentő és ijesztő a mélység, m elyet érzett; a világosság és sötétség, m iknek irtózatos ellentététől szinte egész életében alig tu d o tt szabadulni. De a veszélyeket érezte a nacionalizm us-internacionaliz­ mus kapcsolatában is, am ely a soknem zetiségű terü leten foko­ zott m értékben ju to tt kifejezésre. N acionalizm uson — m iként ő is — a jogos nem zeti önérzetet értjük, szoros és elválaszthatat­ lan kapcsolatban az internacionalizm ussal. Közism ert, hogy posztum usz kötetének — Vigyázó szem m el — zárócikkében, többek között, ezt írta : „Népek, nem zetek, kul­ tú rá k és em berek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tu d a ta a döntő. Az internacionalizm us ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója”. M á s helyen pedig úgy fogalm azta meg ezt, hogy „az internacionalizm us az összehasonlítás és egyeztetés legjobb alkalm a. É rtékm érő h u m á n u m . . . Az in te r­ nacionalizm us alapjellege a türelem . Ezzel és ezáltal realizál­ ható a lényege: a közeledés és közelítés. Em berek az em beri­ ségben találkoznak . . . ” Az antifasizm us stószi őrhelyének szinte m ottója lehet im­ m ár: „A nem zetköziség nem zetek javának közössége. És ez a közösség k ib o n th atja az egyes nem zetek egyéni sajátosságait, vegyi összetételét, re a litá s á t. . . ” Az im m ár tíz esztendeje elhunyt F ábry Z oltánra em léke­ zünk, Stósz egykori lakójára, a stószi életform a csodálatos és szuggesztív kialakítójára, a szlovákiai m agyar irodalom és k ri­ tik a egyik alapítójára, a vigyázó strázsálóra, akinek szám ára nem létezett elveszett poszt. Örökségét m agunkénak valljuk, té­ vedéseivel — m elyeket nem tu d o tt kikerülni a nagy történelm i zivatarokban — vitázunk. De nagyra becsüljük őt. F ábry Zol­ tá n : része, életm űve: im m ár szerves alkotóelem e a közép-euró­ pai, sőt európai haladásnak. K ovács Győző 14 Kölcsey és Fábry Zoltán A m agyar irodalom legnagyobb képviselői m indig szem előtt ta rto ttá k az európai m értéket. F ábry Zoltán nem pusztán kép­ viselője ennek a m agatartásnak, hanem egyik kiteljesítője is. G ondolatköre, életm űve a szó legnem esebb értelm ében európai. K orán m agáévá tette azt a gondolatot, m elyet Tho­ m as M ann S ettem brinije így fogalm azott m eg: „A k ajánság a bí­ rálat szelleme, a b írálat pedig a haladás és a felvilágosodás fo rrása”. Ism eretes, hogy ebben a szellemben m ár az 1920-as évek elején az európai m érték et m int a kisebbségi sors fedezetét állította szembe a kor sovinizm usá­ val. Így v álh ato tt Stósz olyan jelképpé, m int egy évszázaddal előbb Széphalom, vagy éppen S zatm árcseke: írói m agányt és nagy társadalm i küzdelm eket m agába sűrítő fogalommá. Köl­ cseynek és F ábrynak m ár ebben a látszólagos m agányba kény­ szerülésében is van valam i közös, b ár kétségtelen, hogy Stósz a m aga korában többet jelentett, m int Szatm árcseke: egy euró­ pai szintű irodalom és sajtó egyik központját. Nem tek in th et­ jü k teh át véletlennek, hogy F ábry tan u lm án y t szentelt Kölcsey­ nek, hanem inkább önnön helyzetének tudotosításaként kell ér­ tékelnünk. Elég, ha a két jelentős 1938-as K ölcsey-tanulm ányt össze­ vetjük: Révai Józsefé irodalom történeti értekezés, a Fábryé rom antikus-expresszionista hagyom ányokat tartalm ilag és for­ m ailag ú jjáterem tő önvallomás. M indkettőt jellem zi azonban a m arxista történelm i látásm ód, s a jelennek szóló üzenet: az antifasizm us gondolata. M int Kovács Sándor Iván m egállapította, „F ábry a név­ és cím adás m estere. Elnevezései, sajátos term inus technicusai definitív erővel bírnak, soksor a fogalam egyetlen lehetséges egzakt pontosságú m eghatározását a d ják ” (Jelenlevő m últ). A Kölcsey-esszében is nagyszabású szellemi teljesítm ény játszódik le az olvasó szeme előtt: fogalm ak azonosítása és ellentétbe ál­ lítása, egym ással való helyettesítése. F ábrynál azonban ez soha­ sem válik puszta logikai játékká, m ert m ögöttük az em beri­ ség legidőszerűbb kérdései állnak. Filozófiai kifejezésekből épít m etafo rák at: így válik csaknem költészetté a mű. Az ilyen ki­ fejezőeszközökkel a rom antikus és az expresszionista esszét kö­ veti, s hogy a rom antika aktív áram latához nem csak a ném et expresszionizm us által kapcsolódik, hanem közvetlenül is foly­ ta t bizonyos m agyar hagyom ányokat, azt m u tatja a m últ szá­ zadban m egtalált szellemi rokon: Kölcsey. F ábry megközelítése m indig szem előtt ta rtja az esztétikai szem pontokat, de sohasem egyoldalúan esztétizáló. Hogy m ilyen finom esztétikai érzéke volt, azt számos idézettel lehetne bi­ zonyítani ak ár a Harmadvirágzásból, ak á r a R es poeticából. Lát­ nunk kell azonban azt is, hogy F ábry n ál ez term észetes erkölcsi érzékenységből fakad. A legnagyobbakról — így Kölcseyről — szólva föl sem m erülnek szám ára esztétikai kérdések. Ez term é­ szetes is, hiszen (m int Turczel Lajos írja) „a vox hum ana, a hum ánum m elletti elkötelezettség az ő írói m agatartásában, és a tőle m egkövetelt írói m űvészi m ag atartásáb an és alkotó­ m unkában egyaránt a fő követelm ényt jelen ti: olyan elsődleges principium ot, am ely m inden m ás követelm ényt — az esztétikait is — megelőz, s jelentőségében fölülm úl” (M ű és érték). A nti­ fasizmusa, társadalm i forradalm isága m ögött m indig o tt v an az a kem ény erkölcsi tartás, am ely nem csak publicisztikájában, hanem leveleiben is m egm utatkozik. Ilyen alapon válik a Köl­ csey-esszé egyik leglényegesebb gondolatává az írói felelősség hangsúlyozása. M int a Palackposta egy m ásik írásáb an olvas­ h atju k : „A szó: erkölcs, m ert passiója csak felelősségnek leh et” (Szegény fé r fi panaszai). F ábry Zoltán azért írh a tta le ezt, m ert m egingathatatlan meggyőződése volt, hogy az író képes a vilá­ got m egváltoztatni. K öltészetesztétikája em lékeztet a r om antikus (Folytatás a 19. oldalon.) �Petrőczi Éva Szöllősi Zoltán J . A. gyűrűje Hagyj el! Kamasznagyapánk, vedd elkésett nemesi gyűrűd: mosóvízkék akvamarinba vésett szappant és súrolókefe-sűrűt beragyog, nem romlik az arany jelmondaton: régi ősz ez bronz ág rézlemez levél könyök a kő földbe süppedt a nap áldozat-fehér holtpont űrfelmutatás papja sincs fákon és füvön gyűrt ragyogás testről leszaggatott ing áll a pusztulás: ím a ház téglahúsa romokban henyél és tartja a napot akác arc súlyától beszakadt tenyér képeim lásd el nem múlnak nem dob az idő semmit partra az éhes jelennek múltat pihen az isten folyó-karja „Jaj, szeressetek szilajon!” Rózsa és kenyér „Enyém, enyém!” kaptak a hulló szó után fegyelmezetlen, vagy inkább fegyelemfeledt mozdulattal a taps engedelmes ri tusához szoktatott kezek. Rózsát szórtam közéjük, s kenyeret. Kosaramba fogódzva élek, míg osztanom lehet. Nyár északon Aino anyó kertjében aeol-hárfa zengett, a fák tövén sötéten guggolt az áfonya. Verset írtam: „az éj fehér, kék kantele a víz.” Hol van Aino, s a füligtintás kamaszlány, merre vágtat az éjszakák fehér rénszarvasa, milyen volt az áfonyaíz? Verset írok: rázza a szél hárfakalitkám rácsait. 15 �Onagy Zoltán Visszajöttem félutamból M egkezelt ez az év bennünköt. K em ényen. Édesen. Meg hát, k e ­ gyetlenül. H egyeket m o zdított h ely ettü n k , b ám u ln u n k k e lle tt — csak b á m u ltu n k —, a világ m ilyen egyszerű! H egyeket d ö n tö tt rá n k h a ­ zug kedvességgel —csak b á m u ltu n k : en n y ire sú ly ta la n ? G öngyölődtünk kéz nélkül, láb nélkül. M indenféle irá n y ítá s n é l­ kül. H ihetetlen is, hazug is egy ilyen m ondat. V égtére is az em ber vagy irán y u l, vagy irán y ítják . H a egyik sem, ak k o r „b akkecske”- És h a p u sz tá n bakkecske, ak k o r m i v an — k érdezhetnénk . A lk alm an ­ k én t toppant, m in t a baknyúl. H arap tam , öleltem , k ö v eteltü k a kedvességet, m o n d v án : erre, csak e rre születtem — „Hogy k u rv á k vegyenek körül, m i?!” — ; és, m inthogy a kedvesség álta lá b a n nem k ellem etlen az em b er fián a k : förödőztem , lubick o ltam tavában. A tó többnyire egy ágyból, egy térdig érő, kétszem élyes sá to r­ ból, v a la m in t e sá to rb a n elhelyezett, egy főre m é rt m atracból, egy k ö n y v tár p a d ló já ra te ríte tt pap lan b ó l állt. Ez nem nagy lubicka, de ha hozzászám oljuk a szűkszavúság m ia tt elhagyott D u n a-p arti padot, a pad alját, a bgy-i k ato n atem ető t, a zsidótem etőt, egy a századfor­ d u ló ró l m egm aradt term etes fü rd ő k á d a t (tele tű zfo rró vízzel), úgy ta v ac sk án k a t — kis nagyképűséggel — n evezhetjük a k á r K asp i-tó ­ nak is. Egy idő u tá n m á r úsztu n k — hol v an n a k a gondok hegyei! „O s­ toba, szaros kölyök!” (M ielőtt félreértések b e bonyolódnánk: az idézetek asszonyunktól valók!) T eh á t o tt ta rtu n k , hogy a felelősség kom oly dolog, különösen akkor, h a figyelm en kívül hagyása te lita lá lat-e g y sze rű szavakban m a te ria liz á ló d ik ... — No. . . h á t. . . ne. . . bonyolítsuk. . . seg ít­ sünk az olvasónak. Felelőtlenség. Mi is a felelőtlenség? M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, m in d en n ap b e­ rúgni. A m ikor úgy is csak a m egélhetésre keresi meg a b érből élő a pénzét. MFCs, m ondjuk, részegen a gyerekek elő tt belem enni a p a tá liá ­ ba, am ik o r is — term észetesen — igaza asszonyunknak v an ; és ne a d j’ isten : még meg is pofozni ráad ásu l. (K épzeljük el, a gyerekek o rd ítan ak , m in t a sakál, a szom szédok fülelnek, m egjegyzéseket te sz­ nek, esetleg m osolyognak — m e rt ezek a szom szédok m ind egy szá­ lig ilyenek. M ilyen kellem etlen! És azt m ondják, hát ezek is így él­ nek? M ert, ugye, évekig m i te ttü n k m egjegyzéseket, évekig sik erü lt eltitk o ln i belső válságainkat.) (Egyet véssünk fejünkbe: gyerekeink anyjuk szoknyájába ka­ paszkodnak, bömbölnek, könnyük, taknyuk összefolyik, az anya és az apa rángatja, üti egymást. Érzik a kép súlyát?! És a kisebbik gyerek egy hét múlva, hónap múlva, ha a televízió erős hangjára felébred, kiugrik a kiságyból, anyjához fut és remeg, mint akkor.) Ki te re m t ilyen helyzetet? Ki(k) terem ti(k) meg a h elyzetet az ilyen állapotokhoz? És ha terem ti(k ), persze m agyarázzák. M agyarázat nélk ü l nem baj a baj (m ag y a rá za t= b ű n ö s). N em m indegy, hogy ki m agyaráz. Ki in ­ dokol. M inden esetben a másik az ok (o k = b ű n ; b ű n = v á ló o k ). (Szeretnénk idejekorán leszögezni a fölös vádaskodás elkerülése végett: mi semmiféle antialkoholista-liga alkalmazásában nem va­ gyunk. Mi nem vagyunk feministák. És távolról sem! Csak néha rá­ döbbenünk a hegy súlyára, a tó hőfokára. Csakhogy akkor már \a hegy rajtunk van és vizesek vagyunk — és a tó nem lök ki, csak úgy magától, magából!) M eglehetősen felelőtlen cselekedet, m ondjuk, h á ro m száz fo rin tért k iíra tn i m agunkat, azzal a felkiáltással, hogy felássuk a k e rte t és dugványozunk, ültetü n k , kim eszelünk — tavasz lévén. H elyette, m e r t az ásnivaló földeit sárosnak, a m eszelni való m eszet d ara b o s­ nak ta lá lju k , napokon k ere sztü l — m on d ju k ki kerek p erec: betegállo m án y u n k ideje a la tt — a szom széddal sakkozunk, m egisszuk a m a ra d ék borát, de m e rt az savanyú, reggel p á lin k á t viszünk. És asszonyunk, m e rt nem nézi el, hogy a k e rt ásatlan , a fal m e­ szeletlen, m u n k a u tán elvégzi m in d azt h elyettünk. MFCs, m ondjuk, am ik o r asszonyunk napokon keresztül m inden este azzal alszik el, hogy „de, apkó, el ne felejts kedden a g y ere k ért m enni az óvodába, nekem szülői értekezletem v a n ”. Ó, hogy fele jte n ém el! És m it tesz isten, kedd délelőtt kiderül, hogy a m űhely életbevágón fontos k is­ pályás m eccset já tsz ik a szom széd m űhely csap atáv al és le h e te tle n ­ ség nem elm enni, m e rt senki m ás já té k á ra nem szám ítan ak a n y ­ n y ira, m in t éppen a m iénkre. M it tegyünk? A ztán a láz rá n k is á t­ ragad, el is feledkezünk az óvodáról — csak m iu tán fél h étk o r e l­ in d u lu n k hazafelé, győzedelm es meccs u tá n i öröm m el meg a sörök­ kel, m ely eket a D im rov téren g u ríto ttu n k le: ü n n ep lévén. M ost aztán m o n d h a tju k neki, „anyókám , k é t gólt rú g tam !” All a bál! (H azam enni nincs kedvünk!) T ú ló rák a t vállalu n k . Hogy a kocsm aköltségeket fedezni tu d ju k , elkezdünk rendszeresen lopni a m u nkahelyünkről. Ki ezt, k i azt. K inek m ihez van tehetsége. K inek m it k ín á l a helyzete. K inek m i­ lyen ak tív tá rsa i vannak, hol m e n n y ire alkoholista a rendész! 16 E lkezdünk rendszeresen és nagyban fusizni. E zerforintos / té te ­ lekben. H a a csato rn ák m egnyílnak, m ár csak az a lk a lm a k a t kell lesnünk, az érték esítés nem gond. A g azd aság tan nyelvével élve: meg k ell ta lá ln u n k a legbiztosabb, legm egbízhatóbb piacot érv é n y e­ sülésü n k érdekében. (Jóm agunk egy egész já rá s t lá ttu n k el n é v k á r­ tyával, esküvői m eghívóknak ötven fa jtá já v a l, rek lám céd u lák k al. A piacu n k tágas v o lt teh át. A k ét év a la tt leg ö rg ettü n k kb. egy h e k ­ tó L án ch íd konyakot. K árty á n elv eszítettü n k an n y it, am en n y it n y e r­ tü n k . F lip p erb en m á r n em ilyen virágos a kép.) E lkezdünk ren d szeresen szerencsejátszani. És, m in t az am atőrök á lta lá b a n : elkezdünk ren d szeresen veszíteni. És adósságokat szerez­ ni. És a b ajo k — igazából — ekkor kezdődnek. Új ism erősök új kö­ réb e k erü lü n k , ahol nem szám ít ötezer pengő fo rin t. Mi m ajm ok vagyunk, h iú kis jószágok: fo rm á n k a t m e g tartju k , tú llicitálu n k m in ­ d en t és m in d en k it. Szeretőt ta rtu n k , cim b o rán k k ulcsot ad, k ik észí­ ti a törölközőt. M ár sokat kell lopnunk, m á r sokat kell m aszekolnunk. E lkezdünk ren d szeresen szom orkodni. S zom orkodásunkban á t­ kozzuk re tte n tő so rsu n k at, h ázasság u n k at, szeretőnket, ad ó sság ain ­ kat, m u n k ah ely ü n k et, cim b o ráin k at. G y ak ran m egkerüli szív ü n k et az öngyilkosság gondolata. Ü lünk este a to aletten , m á r jó húsz perce, hogy ne k ellje n h allg atn u n k asszonyunk m á ra állan d ó su lt szem re­ h án y ásait, ne h a llju k a gyerekek siv ítását és a rra gondolunk, csak fel kellene álln u n k az ülőkére, k icsav arn i az égőt, belen y ú ln i k em é­ nyen, nem m eggondolni és m ár kész is m inden. Ő boldog le h et m ajd. CSÉB-ü nk van. (H arm incévesek vagyunk. A sszonyunk is harm inc.) És egyszer csak, m in t a m esében, m eg jelen ik a fénysugár, m in t­ h a tizen k ettő h ely ett fél egykor hú znák a d elet: ta lá lu n k valakit. T alálu n k v alak it, ak in ek nem kell m eg m ag y arázn u n k sem m it, nem kell hazudoznunk, nem kíváncsi titkos, r e jte tt g o n d o latain k ra, nem a k a r ja v íta n i ra jtu n k , nem ak k o r k e r e s meg b en n ü n k et, h a fu tja zsebünkből az osztályos helyre, nem k ív án X -tá la t ú ri helyen, h a ­ nem eg y ü tt ebédelünk v a la m i városszéli ta lp o n álló b an ; p ac alt eszünk tre h á n y u l h ám o zo tt k r ium plival, száraz k en y érrel, elé stam pó szil­ v á t ap eritifn ek , u tá n a korsó h ideg habos sört, nem is n ézü n k a m á­ sikra, tu d ju k , hogy o tt áll m ellettü n k , nem is nézünk rá és m a ­ g u n k elő tt lá tju k a tán y éro n arcát, ahogy fö lö ttü n k zihál, ahogy g ö rd ü ln ek a gyöngyök a h o m lo k á ró l... És eg y ü tt m együnk föl a Hegyre. (É rtik ezt?) És m együnk föl a H egyre, m ásszuk az ösvényt, m i, ak ik et kö­ téllel nem le h e te tt volna olyan m ag asra vonszolni. Most pedig nem izzadunk, nem szuszogunk, nem h úzatju k m ag u n k at. Csak egyszerű­ en m együnk, nevetve, beszélgetve, játszogatva, ölelgetve. Föl eg é­ �szen a csúcsig. O nnan, fen trő l szé tte k in tü n k , nem hiszünk a sze­ m ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a ­ k u lá tla n a v id é k ü n k ... O tthon m ár nyugodtak vagyunk. Igyekszünk kiegyenlíteni adós­ ság ain k at, la ssan -lassan le ép ítjü k a piacot: nem ak a ru n k k ellem et­ lenséget, új életü n k e t ép ítjü k . F iainkhoz kedvesek vagyunk, nem fe­ le jtü n k el aján d ék o t, édességet venni nekik. A sszonyunkhoz n y á ja ­ sak vagyunk, u g yanakk or nem fe le jtjü k el az összehasonlítást m eg­ ejten i, egy p illa n a tra sem. N yájasságunk alig titk o lt g ú n y t rejt. A sszonyunk sokáig nem ta lá lja v áltozásunk m agját. A g ú n y t sem látja. Még így élü n k — h árm an . Feleségünk, aki h arm in c és szere­ tőnk, aki húsz sincs. Még így élü n k hárm an , de m á r k észülünk új é le tü n k re . V árni kell. A H egyről nem lá ttu k egyértelm űen az u ta t, m e ly et iá rn u n k kiv álasztatott. \ Még így élünk h á rm a n : v á rju k szeretőnk k a rjá t n y ak u n k köré, m ás ágyban, vele álm odunk. N ézzük asszonyunkat: összevetjük őket. Összevetjük a h an g ju k at. K öveteléseiket, kíván ság aik at, p a ra n c sa i­ kat, ölelésüket, ölüket, seggüket. Összevetjük szerelm üket. A sszonyunk szerelm e a birtokviszonyban rejlik. A ran g b an , n e ­ m ességben, nem es arisz to k rác iájáb an , isten telen tisztaságában. „K i­ keltél az ágyából és id ejö ttél? Ide jöttél, ebbe? N em hiszem !” S zeretőnk szerelm e szerelm ében rejlik, a tartozásában, h ib á tla n bőrében, vöröslő lángjában. (Jegyezzük m eg: ez nem kevés!) Még így élünk h árm an , m ár n éh án y hónap elm ú lt h árm a su n k fölött, m ég nem h atáro ztu n k . V an h alvány sejtésün k , hogy szere­ tőnk nem húzza v elünk sokáig. Je le nincs. Csak sejtésünk, rossz érzéseink v annak. Ism erjü k m agunkat. (Ism e rjü k m eg m a g u n ka t! „A r e jtv é n y b en n ü n k va n ! A kulcs b en n ü n k va n !”) De egy rossz napon h á tu n k ra k ö tjü k b aty u n k at. Mégis m egtesz­ szük. N em tu d ju k , m ilyen erős kötelek nő ttek közénk tíz év alatt. T u d n i a k a rju k , nem b ízu n k m agunkban. N em a gyengeség, nem a b áto rság itt, am i h a tá ro z ... N em az ú sz n itu d á s... I tt a folyó, m o n d ja a görög, ott a m ásik part. A k ed v e d ért nem verh etek hidat, juss á t , ahogy tudsz. De hidd el, am i o tt van, itt is m egtalálod. E lfordul, ellép m ellőlünk. A bölcsek m ár ilyenek. E re­ jü kből csak bölcseletekre telik. S zerető n k et v irág k o ráb a n m egelőztük, talán , hogy n e ő tehesse ezt, am ik o r re tten etes szükségünk lesz rá, talán , hogy m egism erjük k o ld u sterm észetü n k legjavát. K ötelestül, b aty u stu l ú sz tu n k a folyó félú tjáig . N em to v áb b — csak félú tjáig . O tt, ahol m essze a k a n y a rb a n sziget felezi, m eg áll­ tunk, n em h ú ztu k tovább. L ecso ro g h atn án k , gondoltuk. Lecsorog­ h a ttu n k volna, de h a visz a víz. (Ha visz a v íz m agával, a kko r m in e k v a g y u n k benne?) H ol az erőnk, m ellyel b izonyítani szándékozunk életrev aló ság u n k at, k e­ m énységünket? N em en g ed tü n k a csáb ításn ak , á lltu n k csak, m in t a tulkok. És la p á to ltu n k la p átten y e rü n k k e l. S zerető n k még k iá lto tt: M iért nem jössz? Jössz? L á ttu k is őt, a ta l­ p o n álló t is lá ttu k , a p acal ízét is é re z tü k . Őszintén m egvallva, még öle m eleg ét is. Még a lá n g o k at is, m ely m e lle tt azo n n al m eg szárad ­ h atn án k . T an ak o d v a la p á to ltu n k és ettü k a szalonnát, meg a zsí­ ros k en y e ret hagym ával. A ki szereti, egye. És egyszer csak, m in t a m esében —, igen, m in t a m esében! — M arc ballag felén k a víz tetején . M in th a hom okon já rn a , ép p olyan könnyedén. A szél lo b o g ta tja a h a já t, rég v ág ta az an y ja, h ó n a a la tt v alam i piros könyv. Hosszú percek u tá n é r t m ellénk. „Helló, a p a !” — m o n d ja és leül. „H oztam Elek bácsi piros m esekönyvét, hogy elm ondj belőle en n y it.. . ”M u ta tja a kezén, hogy ötöt. „A nya azt m ondja, fárad t. Meg d élu tán m együnk k ö k én y t szedni, a z t íg érted !” Oké, fiam , m ondjuk. N y ú jtsd a kezed. N y ú jtja, k iseg ít a vízből, eg y ü tt b allag u n k , a k á r k é t d a ra b Jézus K risz tu s A folyó csak úgy porzik lá b u n k alatt, ahogy igyekszünk. K iérve, asszonyunk san d án v égigm ér b en n ü n k et. Boldogság nincs tek in tetéb en , szava is ritk ás, de a szem e az beszédes. N em fo rd í­ tu n k , h a llju k m ajd eleget. H á tá ra akasztom b agyum at. Vidd, h a ezt a k a rta d ! Mi M arccal m eg in d u lu n k a H egyre, ugyanazon az ösvényen, u g y anazokban a k a ­ n y a rok b an p ihenünk. N éhol m ég lá tju k a leh ev ert, még föl n em t á ­ m ad t sarjú t. M arc n éh a elő rev ág tat. Mi u tá n a! N em szuszogunk, n em izza­ du n k ! A lp in istát csin ált az a ly án y belőlünk, öröm v an ben n ü n k , h a u to lé rjü k fiu n k at. A csúcson k ö k én y t ta lálu n k . K ék, m in t az éjszaka, lágy és m e­ leg, a n ap m eglocsolgatta d élelőtt. C sücsörítve k ó stálju k , ö sszekapja n y elvünket, csik o rítja fo g u n k at: fan y ar. N yeldesve szétnézünk, nem h iszünk a szem ü n k n ek : E rid an u su n k olyan csodálatosan szép, olyan tiszta és m a k u lá tla n a vid ék ü n k ! M egkezelt ez az év b en n ü n k ö t. K em ényen. Édesen. Meg h át, k e­ gyetlenül. 17 �Győri László Tudom, mi a legrövidebb út a valóság-képzelet közti rodeó-szakaszon. A példa: a paradicsom, az, amelyben egy paripa vágtat, s mindenki ostoba, ki nem hiszi el, vagy hülye. De kérdés: hogy került bele? Jules okos, ő megkérdezi. Jöjjetek, világ Jules-jei! Te meg ők Te vagy a többi, én is ők vagyok, Ők is én. Egymásban élünk. Kilenc? Vagy száz? Egyik eltűnt, vagy eltűnőben, és vissza se fog nézni reánk, a többire. Konok, makacs, de mikor kikészült... Akkor? Mi is elenyészünk. Sokan vagyunk és befogad a sok. Távolodom vagy távolíttotok, Voltam a gőgös, az eltűrt, a kiutasító befogadott, egyszóval a ti szektatagotok. Ti pedig az enyém. Együtt, külön: aki magunkért élni fog. Musée de l'ho mme Á gh Istvánnak Brehm, csak egy röv,id fejezetet az emberről, ki egyetlenegy! Manus, Mann, cselovek, homme,s mifő: lefejező s lefejezhető. Mert a koponya kiemelkedik, tusa nélkül is lefejezhetik. Guruló fő, csontok csontokon. Ki tudja: Iszkáz vagy Cromagnon 18 Bartha Pál A falu kegyes volt. Elvihettem a bányatelepi gyermek mezítlábas, dinnyétől maszatos nyarának — Apám kezétől is drágább — szén-tiszta emlékeit. Szüleimtől az útra — hamubasült pogácsa helyett — téliszalámit kaptam és vasárnapi­ kenyeret. Homlokom Anyám csókja alá hajolt; gyémánt-könnye, bánat-gyöngye átég fájón az éjszakákon. �(Folytatás a 14. oldalról.) költészetfölfogásra, hiszen nagyon gyakran találkozhatunk m ű­ veiben efféle m egállapításokkal: „A költészet: az em beri hang, az em beriség sű rített m ondanivalója, esszenciája” (Res poetica). Az, hogy az irodalom nak nagy jelentőséget tu lajd o n ít a társa­ dalom ban, a történelm i fejlődésben, részben a rom antikával ro­ konítja, de oly módon, hogy ezzel saját m arxista gondolkodás­ m ódját m élyíti el. F áb ry határo zo ttan vallotta tehát, hogy az írónak iroda­ lom nál tö bbet kell alkotnia: társadalm i harcossá kell válnia. Ezért tiltakozott az ellen is, hogy rem etének titulálják, hiszen m agánya csak látszólagos volt. Stószról m esszire láto tt: a tör­ ténelm i folyam atok lényegét rag ad ta meg. A Kölcsey-esszé sem pusztán tü n eti kezelést kíván, hanem rá m u ta t a rra is, hogy m i­ lyen veszélyes lehet, ha a nagy szellemi term ékeket eltorzító m ódon k isajátítja a hatalom . Az ilyen hatalom ellen szólít föl szövetségre, s ezzel em elkedik gondolatköre a József A ttiláéval és B álint G yörgyével egy szintre (Ld. H erm ann István: Beve­ zetés a m agyar m arxista filozófia a két világháború között cí­ m ű gyűjtem ényhez) H um anizm usa így nem válik elvonttá: azonos a történ elm et m élyen megélő em ber felelősségérzetével. Kölcsey ezért nem az évforduló kapcsán fölvetődő tém a nála, hanem term észetesen kínálkozó példakép, akinek életm űve fegy­ v er a fasizmus ellen. Kölcsey prózai m űveinek klasszikusan fegyelm ezett sorai m ögött is egy harcos történelm i kor indulatai feszülnek. Ehhez hozzátehetjük, hogy a reform kor költőnem ze­ dékéből Kölcsey testesítette m eg leginkább az eszm ényt F ábry szám ára: költészet és politikai cselekvés elválaszthatatlan egy­ ségét. F áb ry Zoltán történetiségében vizsgálja a fasizm us jelensé­ gét. Ő m aga is rögzíti több írásában, hogy nem pillanatfelvételt szándékszik készíteni. Ez is rokonítja Kölcseyvel: m indketten képesek egész nem zetek sorsát átfogóan értelm ező gondolatok­ ra, s m in dkettejüknél érezhető a gondolat m egszenvedettsége. K ram m er Jenő írja egyik, F ábry Z oltánnak küldött levelében: „jönnek dalnokok, akik b áto r szívvel, b átor hittel hirdetik, hogy az áthatlan, zavaros víztöm eg felett változatlanul, m egingatha­ tatlan u l o tt ragyog továbbra is az örök Nap, a Szépség, Jóság, Igazság... De jönnek olyanok is, olyan dalnokok: akik re tte n t­ hetetlenül hiszik: nem kerülhet a nap elé, nem lá th a tja meg a fényt az, akiben nincs elég erő és bátorság, hogy szembenéz­ zen az őt elborító piszkos árad attal, szembenézzen, sem m i fölött el ne szökkenjen tekintete, és így m inden szennyből váltódjon meg a F én y életre” (Fábry Z oltán válogatott levelezése 1916— 1946). Világos, hogy Kölcsey is, F ábry is az utóbbi körbe ta r­ toztak. Kölcsey és F ábry prózai írásait olvasva rájövünk, hogy az egyéniségükben is lehetett valam i közös: egyrészt az, hogy m indketten elsősorban politikában gondolkodtak, m ásrészt k ri­ tik áik b an g y akran hevülékenynek (olykor túlságosan is hevesnek) m utatkoztak. M űveltségük, em beri tisztességük valam ennyi m ű­ vükből sugárzik, de k ritikusi m agatartásuk éle helyenként csor­ bát szenved a gúnyos hang m iatt. Az indulat által elragadott író így helytelen ítéleteket is alkothat, Kölcsey és F ábry em beri nagyságára jellemző az is, hogy m indketten ú jra tu d ták értékel­ ni az egyszer m ár tévesen m egítélt jelenséget. Így m ódosított Kölcsey a Berzsenyiről, F ábry pedig Móriczról alkotott képén. M indketten saját jól m egalapozott m űveltségükre, biztos ízlésük­ re tám aszkodtak, s az irodalm i divatokat távol ta rto ttá k m a­ guktól. Ez term észetesen nem a nagy irodalm i áram latok kike­ rülését jelen tette: Kölcsey fölhasználta a rom antikából, F ábry pedig elsősorban az expresszionizm usból a szám ára értékes ele­ m eket. S ahogyan Kölcsey túl tu d o tt lépni a korai rom antika szentim entalizm usán, úgy haladta meg F ábry az alapvetően exp­ resszionista fo g antatású N arcisszosz-irodalm at. M indezek fe­ lett m egőrizték azonban kozm ikus szem léletüket, s a p róféta­ költő eszményét. F áb ry szertelennek nevezi a novalisi költészet­ fölfogást, de — m int láttu k — az ő költészetértelm ezése is a rom an tik áb an gyökerezik. A z idő igazában írja : „A rom antika eltik k ad t játék át, Novalis sejtelm ét — »-embernek lenni a leg­ nagyobb m űvészet« — m orális tu d a ttá kell realizálni”. Így tá p ­ lálkozik F ábry a rom antikából, és így lép tú l rajta. M indig jel­ lem zője m arad azonban m űveinek az a rom antikus-expresszio­ nista hevület, am ely egyrészt abból a törekvésből fakad, hogy elvei m ellett következetesen kiálljon, m ásrészt az ezt gátló lét­ bizonytalanságból. Ezt a fölajzottságot m élyíti el Ady idő­ m otívum a, m ely végigvonul a Kölcsey-esszén, s a Palackposta m inden írásán. A rom antika kozm ikus szemlélete teljesedik ki így az esszé m űfajában. R om antikus-expresszionista áradás jel­ lemzi ezt a m űvet — de nem engedi azt szétfolyni m űveltségé­ nek szabályozó ereje. Közism ert, hogy F áb ry egyetlen „m ű fajt” v allo tt m agáénak: az antifasizm ust. T udatosan tö rek ed ett arra, hogy Stószt és az egész szlovenszkói m agyar szellemi életet az európai és a m agyar progresszió b ástyájává tegye, abban az időben, am ikor M agyarországon tetőfokára hágott az irredentizm us. A fasizm ust még jóval a háború u tán is időszerű problém ának érezte: „A kár V ietnam ban az am erikai im perializm ust nézzük, ak ár az új né­ m et neofasizm ust és itt, a mi k eretein k között a D una-m eden­ cében, bizony, ahol a sovinizm us felüti a fejét, kivédhetetlenül fasizm usban torkollik” — nyilatkozta egy in terjú b an (Sim on István: Írószobák, 78.). Jellem ző F áb ry ra ez a széles látókörre valló gondolat. Eköré csoportosítja m ondandóját, ak á r Kölcsey­ ről ír, ak ár a berlini olim pia m agyar sikereit követő öröm m ám or­ keltésről. Így védi m indig a szellem et az elnyom ó hatalom m al szemben. Egyetem essé éppen azáltal válik (s részben ez is az aktív rom antika hagyom ánya), hogy általános erkölcsi síkon is eszm éket ütköztet, s így m ár nem csupán a fasizm us ellen szól, hanem m indenféle bezártság ellen — az em beri szabadságvágy nevében. F ábry m inden am orális, antihum ánus cselekedettel, felfo­ gással szem ben az Időhöz föllebbez. A Kölcsey-jelenségben is az idő igazára hívja föl a figyelm et. Révai József Kölcseytanulm ányában ezt írja : „Kölcsey nagyságát m u tatja, hogy m int politikus és gondolkodó nem m erül el a pillanatnyi helyzet apró-cseprő érdekharcaiban, hanem elvi m agaslatra em elkedve vett részt bennük és e harcok közepette szem benézett azokkal a nagy alapvető kérdésekkel és ellentm ondásokkal, am elyek elé a polgári társadalom fejlődése állíto tta az em beriséget” (Kölcsey Ferenc válogatott m űvei, B udapest 1951.). Ez is kapcsolódási pont a két írói egyéniség között. F ábry teh át Kölcsey, a teljes em ber nevében föllebbez az irred en ta M agyarország torz Kölcsey-képe ellen. F érfiú i erény­ ként ő is a szellem nagyságát m u tatja föl. Ezzel szabja meg a haladás irán y á t a m últból a jelen, s a jelenből a jövő felé. F ábry ezzel részese lett annak a nagy jelentőségű szellemi folya­ m atnak is, am ely a fasizm us ellen a m ag y ar történelm i hagyo­ m ányokat hívta segítségül. Nem véletlen, hogy am ikor jelleg­ zetesen irodalm i kérdésekről írt, ak k o r is a folytonosság gondo­ latát hangsúlyozta, s különösen nagy fontosságot tu lajd o n íto tt a m últábrázolásnak. L áthattuk, hogy az az indulat, am ely F áb ry t a Kölcseyesszé m egírására ösztönözte, Kölcsey k isajátítása, m egham isí­ tása ellen irányult. A m ű fő gondolata, hogy F áb ry saját k o rá­ ban a legerkölcsösebb m ag atartásn ak ta rtja a k u ltú rem b er h ar­ cát a hatalom em bertelensége ellen. F élreérth etetlen ü l és nyíl­ ta n saját korához szól ezzel, de ezáltal válik egyetem es érvényű­ vé is. U gyanakkor hazai ta lajb an gyökerezik, m ert esszéje rokon­ ságot ta rt Ady 1905-ös C sokonai-cikkével és a Kazinczyról írottal, am elyek szintén azt kifogásolják, hogy a m últ század nagy írói av a ta tla n kezekbe kerülnek. E gy arán t m egvan az irodalom tudom ányi és a politikai jelentősége annak, hogy F ábry fölhívja a figyelm et az autentikus olvasás fontosságára. Így vá­ lik politikai érvvé „az idő igaza” gondolat. Ez terem ti meg a lehetőséget arra is, hogy a rom antikus hagyom ány progresszív m ozzanatai — hiszen a rom antika nem csak m űvészeti irán y zat­ ként, hanem korszakként, te h á t m ag atartásfo rm ak én t és világ­ nézetként is értelm ezendő — beépüljenek a XX. század haladó m agyar irodalm i és politikai m ozgalm ába. O lvassuk h á t mi is au tentikusan Kölcseyt, A dyt és F áb ry Z o ltán t: lássuk m eg m ű­ veikben a jelennek szóló üzenetet is! D. Rácz István 19 �Salgótarján A műemlék nélküli város DR. T Ó T H : A m ik o r b o n to ttu k , . . . . b o n t o t t u k ? . . . É g e ttü k , az ú ja k n a i c i­ g á n y te le p e t.. . Ez o ly a n b a r a k k é p ü le t v o lt, a m it m á r b o n ta n i se m v o lt sz a ­ b a d . J e le n v o lta m é n is, a T elevízió i s . . . A p o lo s k á k ú g y c s ü n g te k az o n az e g y n é h á n y , b ú to r n a k n e v e z h e tő d a ra b o n , m in t a sz ő lő fü z é r. A tű z o ltó sá g o t k é r tü k m eg , h o g y g y ú jts a fel az é p ü le te t. É g esse e l és b iz to síts a , h o g y a z é rt a k ö rn y e z ő la k ó h á z a k , é p ü le te k n e g y u lla d ja n a k m eg. A tű z o ltó sá g te lje s fe l­ sz e re lé sb e n — rá d ió k k a l, v a s s is a k o k k a l, m in d e n k e llé k k e l fe lsz e re lv e — e lin ­ d íto tta az a k c ió t. K ö rü l n é z ő se re g . A T elevízió és m i is f ig y e ltü k az e s e m é n y t. M in d e n r e m e k ü l m e n t, c s a k az is te n n e k n e m tu d tá k az é p ü le te t m e g g y ú jta n i. E gy p e rc , k é t p e rc , ö t p e r c . . . a g y ú jto g a tá s n e m s ik e rü lt. A z tá n h a n g o s h a h o tá z á s k ö z e p e tte v é g ü l n a g y n e h e z e n , n e m is tu d o m , m ily e n tú z c só v a b e ­ d o b á s á v a l, s ik e rü lt a tű z o ltó k n a k e zt a n a g y o n e lé g e té s re íté lt b a r a k k é p ü le te t m e g g y ú jta n i és e lé g e tn i, a m ily e n s o r s r a az m é ltó v o lt. (F őcím , zene.) K IL V ÁD I: a rég i r im a i la k á s o k b a n s z ü le tte m , a g y á r m ö g ö tti ré sz e n . E zek e re d e tile g b a r a k k la k á s o k v o lta k , a m ik a g y á r é p íté s e s o rá n a m u n k á s o k s z á l­ lá s á t b iz to síto ttá k . A k é s ő b b ie k s o rá n la k á s o k k á a la k íto ttá k , a m e ly e t n a p j a ­ in k ig h a s z n á ltu n k . M a m á r c s a k a ré g i m a ra d v á n y o k lá th a tó k eg y es te r ü le te ­ k e n . B á r a v e lü n k sz e m b e n lev ő te r ü le te n m ég m e g ta lá lh a tó k , és je le n le g is la k já k a d o lg o zó in k , ú g y a fizik ai dolg o zó k , m in t a n y u g d íja s c sa lá d o k . K o rá b b a n o tt a v á ro s felé te lje s e n le v o lt z á rv a , s o ro m p ó k k a l v o lt e lz á r ­ v a , a b ev eze tő ú t. Ez je le n te tte a z t, h o g y c s a k a g y á r dolgozói la k h a ttá k , ille t­ ve h a s z n á lh a ttá k . C sak a h iv a ta lo sa n k i-b e jö v ő fo rg a lm a t le h e te tt le b o n y o lí­ ta n i. H át g y a k o rla tila g e lk ü lö n ü lt v o lt a r im a i g y á rte le p a v á ro stó l. G y a k o r­ la tila g , a n y a g ila g jo b b a n v o lta k a v á lla la t dolgozói d o tá lv a , h á t ezen k e r e s z ­ tü l k u ltu rá lta b b é le te t, v isz o n y la g k u ltu rá lta b b é le te t tu d ta k b iz to síta n i, és ez lé n y e g é b e n ily e n — h á t n e m létező , de m ég is — f a lre n d s z e r t a la k íto tt k i a v á ro s tö b b i részé v el, a h o l p é ld á u l a tű z h e ly g y á ri, az ü v e g g y á ri d o lg o zó k la k ­ ta k . D A R Á Z S : S a jn o s, ez a v á ro s jó f o rm á n c sak k o ló n ia v o lt 1945-ig. M e rt jó ­ fo rm á n k é t o ly a n k ö z é p ü le tü n k v o lt, a m ir e r á le h e te tt m o n d a n i, h o g y m eg felel a je le n le g i k ö v e te lm é n y e k n e k . H á t v a la m e n n y ie n , m in t g y e re k e k , itt n ő ttü n k fel. E lm o n d h a tju k , h o g y k ile n c v e n k ile n c sz á z a lé k ig ily e n k o ló n iá k b a n la k tu n k — ez v o n a tk o z o tt a b á n y á s z o k ra , ü v e g g y á ria k ra , tű z h e ly g y á r ia k ra , d e k ü lö ­ n ö se n az a c é lg y á ria k ra . A h á tu n k m ö g ö tt levő h e ly isé g e t A m e rik á n a k n e v e z ­ té k . U g y an c s a k n é v b e n v o lt A m e rik a — alsó és fölső —, m e r t a v a ló s á g b a n , az élet tü k r é b e n e n n e k se m m i k ö ze A m e rik á h o z n e m v o lt. N ag y o n sz eg én y n y o m o rn e g y e d n e k le h e te tt in k á b b ta r ta n i, n e m h o g y A m e rik á h o z h a s o n líto tt v o ln a — a n y a g ia k b a n is g o n d o lo m . K ILV ÁD I : H á t az A m e rik á b a n s z a k m u n k á s o k la k ta k , a fiz ik a i dolgozók m eg a k o ló n iá k b a n . Az eg y e m e le te s é p ü le te k b e n m á r a sz a k m u n k á s o k , a cso ­ p o rtv e z e tő k és az a ltisz te k é lte k . L e n t a v á ro s felé, v a g y is a g y á r h á ts ó r é ­ sz én , a m o d e rn e b b , k o rs z e rű b b é p ü le te k b e n la k ta k a tisz tv ise lő k , m in t p é ld á u l itt is, v e lü n k sz e m b e n , ezt az e g y e m e le te s é p ü le te t — am i a k k o r a m o d e rn é p ü le te k k ö zé ta r to z o tt — sz in té n tisz tv is e lő k és ta n ító k la k tá k . D A R ÁZ S : N a g y o n r itk á n j á r ta m b e a v á ro s b a n a z e lő tt is, m o st ta lá n m ég r itk á b b a n . H a n a g y o n m u sz á j, c s a k a k k o r m e g y e k . H át, m e g m o n d o m ő sz in ­ té n , n em n a g y o n s z e re te m a n a g y tö m e g e t se, a tú lz sú fo lts á g o t se . A ztán , m á r a n n y i o tt az id e g e n e m b e r, h o g y a lig -a lig is m e re k v a la k it. Ú gy érzem , h o g y s o k k a l jo b b itt n é k e m ez a k ö rn y e z e t, a h o l m in d e n k it is m e rik , m in d e n ­ k iv e l k ö sz ö n ő v isz o n y b a n v a g y u n k . M in d e n k iv e l tu d u n k b e sz é ln i, h á t.. . m o n d h a tn á m azt is, h o g y e g y fo rm a n e k ü n k a p ro b lé m á n k . F O R G ÁC S N É : N em sz ív e se n m u to g a tja az e m b e r, h o g y h ol la k ik . Vizes a la k á s , a fe sté s se m m a r a d m e g r a jta , m e g k icsi is. S z e re tn é n k m i is, h o g y ­ h a o ly a n la k á s u n k le n n e , h o g y a k is g y e rm e k n e k le n n e eg y k ü lö n kis sz o b á ja , ah o l n e k i a h o lm ija , a já té k a e lfé rn e , m e r t a k k o r n e k ü n k m in d já r t n a g y o b b te r ü le t m a r a d n a . H át a m ik o r m i m e g e s k ü d tü n k , a k k o r . . . szó v al, a lá k e lle tt írn i egy p a p írt, h o g y eg y p á r évig n e m k a p u n k la k á s t, jo b b a n m o n d v a : n em is a d h a tu n k b e ig é n y lé s t. N em is m e n tü n k u t á n a . . . É v ek m ú lta k , de n e m is m e n tü n k . R IP O R T E R : H á n y év ig d o lg o zo tt P a li b ácsi, és hol? P IN T É R : N e g y v e n h á ro m év ig m in d ig a b á n y a k ö te lé k é b e n , a N ó g rád i T rö sz tn é l. Ez m in d eg y ü z e m v o lt, m in d az egész. R .: A n y u g d íjja l a k k o r e lé g e d e tt? P IN T É R : H o g y n e, n a g y o n is ! N e g y v e n h á ro m é v re k é te z e rn é g y s z á z fo rin t n y u g d íj! Az se m m i se ! R .: És m ié r t o ly a n k e v é s a n y u g d íj? P IN T É R : H át m e r t a b á n y á k le é p ítő b e n v o lta k . É s, m o n d ju k így, a m u n ­ k a n e h e z e b b , z a v a rta b b v o lt; in n e n o d a k e lle tt m e n n i d o lg o z n u n k , m in d e n ­ felé. És v isz o n t a k e r e s e te c s a k c s ö k k e n t ezzel az e m b e rn e k . R .: P a li b á c s i m ié rt n e m k é r t la k á s t a ta n á c s tó l? P IN T É R : K é re m sz ép en , sz e m é ly e se n v o lta m n e m e g y sz e r, n em k é ts z e r a ta n á c s n á l, és a z t m o n d tá k , h o g y v á r ju k m eg, a m íg a s o r r á n k k e r ü l, m e rt a te le p e t b o n tjá k . É n o tt c if rá n m e g m o n d ta m , h o g y „ m ió ta b o n tjá k a te le ­ p e t, ö tv e n e g y ó ta ? ” K érem 1951 ó ta se m m it n e m k a p tu n k . A m i it t v a n , a s a ­ j á t k ö ltsé g ü n k ö n , ja v ítá s , az v a n . . . M íg a b á n y á é v o lt, k é re m , a la k á s , a d ­ d ig c s in á ltá k , ja v íto ttá k . A d d ig v a ló b a n Jó z se f-te le p i v o lt, m o st m eg c sak sz e m é tte le p . Ezt k i m e re m je le n te n i, h o g y c s a k sz e m é tte le p ! T e ssé k a te le p e n sz é tn é z n i, h o g y m i fo ly ik itte n !? I tt ö rö m v o lt v a la m ik o r, k é re m , la k n i, a m ú ltb a n , ezt k i m e re m je le n te n i. K O P E R L Á K N É : J a ! A ro v a ro k k a l k a p c s o la to s a n , h á t a r r a re n g e te g e t k ö l­ tő k . A zok eszik m eg az é n k is n y u g d íja m a t m a jd n e m m in d , s a jn o s , ez a v a ­ lóság . R .: És m ily e n r o v a ro k ezek ? K O P E R L Á K N É : H a n g y a , s z á rn y a s h a n g y a , m eg ez a m in e k n e v e z ik ? .. . Ez a h o sszú , sz á z lá b ú , m eg a p ró h a n g y a , p e n é s z b o g á r, h á t m eg m it m o n d ja k m ég , n a ? R .: N em s z e re tn e e g y jo b b , sz á ra z la k á s b a m e n n i? K O P E R L ÁK N É : M in d e n v á g y a m c s a k az ! E gy eg észség es, s z á ra z la k á s és se m m i m á s !! K ü lö n b e n m eg v o ln é k m in d e n n e l elég ed v e. N in cs p a n a sz o m . R .: H á t a k k o r m ié rt n e m k é r , ig é n y e l? K O PE R L Á K N É : N em m e r e k e lm e n n i k é r n i, h o g y ő sz in te le g y e k . N em m e re k , m e r t fé le k , h o g y n e m k a p o k . F é le k , h o g y ö ssz e g e k e t fo g n a k k é rn i tő lem , a m it n e k e m le k é n e te n n i, és é n n e m tu d o m . S a jn o s, n e m tu d o m . R .: D e h á t v a n ta n á c s i la k á s is? K O P E R L ÁK N É : H át a ta n á c s i la k á s ? S a jn o s, o tt a z o k a f ia ta lo k v a n n a k e lő n y b e n . M e rt m in d e n t e z e k ig é n y e ln e k m o st, és n a g y o n s o k a n föl v a n n a k m á r ő k je g y e z v e . M irá n k ö re g e k re n e m n a g y o n , n in c s sz ü k sé g m á r s e h o l . . . Elhangzott a televízióban. A film forgatókönyvét irta és a film et szer­ kesztette Müller Magda. Filmoperatőr: Rozsnyai Aladár. Rendező: Dobray György. 20 R .: 1960 és 1978 k ö z ö tt S a lg ó ta r já n b a n h é t e z e rh é ts z á z k ile n c la k á s é p ü lt. E n n e k h a tv a n ö t s z á z a lé k á t m u n k á s o k k a p tá k m eg .. . D e a r e k o n s tr u k c ió ú j g o n d o k a t, n e h é z s é g e k e t sz ü lt. EGY IGÉNYLŐ a v á ro s i ta n á c s la k á s b iz o tts á g á n : V a la m ik o r v á n d o r k ör­ h in tá s o k v o ltu n k , te ts z ik tu d n i? D e e z e lő tt is itt la k tu n k , S a lg ó ta rjá n b a n , ily e n c irk u s z k o c s ib a n . L e á lltu n k , tö n k r e m e n tü n k . B e á lltu n k d o lg o zn i. A zó ta d o lg o zik a fé rje m , e g y p e rc ig se v o lt b e t e g . . . T isz te ssé g e se n d o lg o zik . É n is tiz e n n é g y éve do lg o zo m . E gy n a p , m o st v a g y o k m a ró d i tiz e n n é g y éve. E g y ­ f o ly tá b a n m e g je le n e k a m u n k a h e ly e m e n . S z e re tn e k , k iv á ló d o lgozó v a g y o k , M in d e n g y e re k e m k iv á ló dolgozó. É s m ég se é r d e m le k m eg eg y sz é p la k á s t, h o g y b o ld o g le g y e k !? Úg y k ö ll é ln i — h ig g y e el —, h o g y az é le te m e t u n o m . H o g y h a h a z a jö v ö k , e g y m á s tó l k ö ll a b a c ilu s t sz ív n i, o tt e g y m á sh o z z sú fo lv a le n n i. O tt fő zö k , o tt m o so k a k o n y h á b a n . G o n d o lh a tja , m ily e n é le t ez? M ik o r e lm e g y e k t a k a r í ­ ta n i — já r o k ü g y v é d e k h e z , ta n á r o k n a k , o rv o s o k n a k , a m u n k á m u tá n já ­ ro k ta k a r íta n i —, m ik o r m e g lá to m a la k á s o k a t, s ír o k ö rö m ö m b e n . Úgy d o l­ gozok n e k ik , m in th a a s a já to m v o ln a , m e r t ö rö m c s i n á l n i.. . Örö m , és n e k e m így k ö ll m e g ö re g e d n i, ily e n la k á s b a n ? B IZ O T T S Á G : A z előző la k á s a h o l v o lt? I G É N Y L Ő : .... N em v o lt! T e tsz ik tu d n i, e z e lő tt o ly a n la k á s b a n l a k t u n k . . . A v a s ú t m e lle tt v o lt eg y r a k t á r , o tt la k ta m . G o n d o lh a tja , m ik o r a N em ec e lv tá rs b e jö tt a la k á s o m b a , a m ik o r fe le m e lte m a fed ő t v é le tle n ü l, jö tt a v o ­ n a t, le e s e tt a m a lte r, k i k ö llö tt d o b n i az é te lt, m e r t n em e h e ttü k m eg . M ikor j ö t t a v o n a t, N em ecz e lv tá rs k is z a la d t, a n n y ir a fé lt. Ily e n é le t? ! O tt la k ta m , n e m is tu d o m , h á n y évig. Ú gy k é n y te le n v o ltam , b e tö rte m eg y b é rla k á s b a a Vá s á rté r e n . B e h u rc o lk o d ta m o d a , a b b a n v o lta k a g y e re k e im . D e o tt n e m e n g e d te k e n g e m . E g y sz o b a v o lt, k icsi v o lt, n e m f é r tü n k el. Ú g y k a p ta m a z ­ tá n ezt a la k á s t. D e o tt m á r r o h a d u n k . H a v e s z e k eg y b ú to r t — d o lg o zo k k e s e rv e s e n —, e lro h a d . E gy h ó n a p a la tt el k e ll d o b n i, m á s t k ell v e n n i. Ezt c s in álo m az é le te m b e n . A m it dolg o zo k , h iá b a ! V állalo k so k ta k a r ítá s t, m eg a m u n k a h e ly e m e n is m e g á llom a h e ly e m . S z e re tn e k , b e c s ü ln e k , és m ég is! N em b íro k , n e m ! A k á rh o g y k a p a s z k o d o k ! Í gy k ö ll é ln i. P e d ig v a n m in d e ­ n e m : t é v é . . . S zép en , b o ld o g a n a k a r n é k é ln i, tis z ta s á g b a n . M ert m a m á r v an le h e tő sé g , h o g y az e m b e r n y u g o d ta n , b iz to n sá g b a n le g y e n . T isz ta sá g fél eg észsé g ! D e el k e ll ro h a d n i, el k e ll ro h a d n i! R .: S a lg ó ta rjá n ú j v á ro s , d e ú g y lá to m , h o g y a la k á s g o n d o k u g y a n c s a k ré g ie k . B IZ O T T S Á G : H át, a m in t lá ttá k — ré g e b b e n ta r tó z k o d n a k itt —, 1950 ó ta é p ü lt la k á s á llo m á n y u n k h a tv a n sz á z a lé k a . U g y a n a k k o r v isz o n t a la k o s sá g sz á m a is h a ta lm a s m é r té k b e n m e g n ö v e k e d e tt, k ö rü lb e lü l d u p lá já r a . R .: H á n y ez e r fő? B IZ O T T S Á G : H á t, a je le n le g i la k o s sá g k ö rü lb e lü l 48―49000 k ö z ö tt v a n . Ez á lta lá b a n v á lto z ik , u g y e, e lk ö ltö z é sse l, b e k ö ltö z é sse l. SÓLY O M N É: T o v á b b i p ro b lé m a az, h o g y a la k á s á llo m á n y n a k a 43 sz á z a ­ lé k a c s a k e g y sz o b á s, a h é t s z á z a lé k a m in d ö ssz e a h á ro m sz o b á s . A la k á s á l­ lo m á n y tö b b i része , az k ö rü lb e lü l m eg felelő . K ilen cszáz fö lö tt v a n m ég a k o lón ia la k á s o k sz á m a , a m it s z e re tn é n k a k ö z e ljö v ő b e n , a VI. ö té v e s te rv b e n te lje se n le s z a n á ln i. S o k o ly a n n a g y c s a lá d o s v a n , a k i s z e re tn e h á ro m -n é g y szo b ás la k á s t, e r r e a z o n b a n m ég m in d ig n e m tu d u n k le h e tő s é g e t b iz to sí­ ta n i. R e m é ljü k , h o g y k ö rü lb e lü l 1981-ben m á r egy sz o b a- k é t félszo b áso n fö lü li—k é t sz o b a, k é t fé lsz o b á s. ille tv e h á ro m -n é g y s z o b á s — la k á s o k a t is tu d u n k é p íte n i. H O P K A : K im o n d o tta n e g y én i é rd e k b ő l jö tte m S a lg ó ta rjá n b a . N ő sü lés e lő tt á llv a te m é s z e te se n la k á s g o n d ja im a t ig y e k e z te m m e g o ld a n i.. . F e le s é g e m ­ n e k á llás, n e k e m le h e tő le g jó s z a k m a i le h e tő sé g és — te m é s z e te se n , — jó a n y a g i le h e tő sé g is k e lle tt. M indezt a S a lg ó ta já n i K o h á sz a ti ü z e m e k , az a k ­ k o ri a c é lg y á r k ín á lta sz á m o m ra . É n é lte m a le h e tő sé g g e l. S O P O T N IK : A J ó z se fin la k ta m , o n n a n n ő s ü lte m i d e, K á ro ly ira . A n n a k m á r n y o lc éve, és ú g y d ö n tö ttü n k , h o g y it t v é g z ü n k is. I tt sz ü le tte m T a r ­ já n b a n , és itt é p ítü n k . S O P O T N IK N É : T e tsz ik tu d n i, v o ltu n k m i a ta n á c s n á l la k á s é rt, m e r t én a n y u k á m m a l la k ta m h é t évig. M ár a k k o r A n d ik a m e g s z ü le te tt. K étév es v o lt, m ik o r a ta n á c s n á l j á r ta m la k á s é rt. N a g y o n n e h e z e n k a p tu k a s z o b a -k o n y ­ h á t. A k k o r n a g y o n ö r ü ltü n k n e k i, m e r t k ü lö n m e h e ttü n k . És u tá n a , m ik o r k ü lö n m e n tü n k , Jö tt u tá n a a m á s ik , a k isfiú , Z so ltik a . Ú g y d ö n tö ttü n k , h o z ­ z á fo g u n k é p ítk e z n i, m e r t az ö tsz á z a d ik a k v o ltu n k a ta n á c s o n . N em b iz ta tta k g y e re k e k b e n n ü n k e t.. . S a tis z tá lk o d á s i g o n d , m eg m in d e n fé le k é p p e n , a sz e m p o n tjá b ó l is, m u s z á j v o lt h o z z á fo g n i. T a lá n jo b b lesz íg y n e k ü n k , h o g y h o z z á fo g tu n k . S O P O T N IK : N e k e m az a la p k e r e s e te m 2550 fo rin t, a n e je m n e k 1250 fo rin t. Úg y , h o g y eb b ő l k e ll — a h o g y tu d ju k — m e g o ld a n i. És a m it a ta n á c s tó l k a p ­ tu n k , ezt a k a m a tm e n te s k ö lc s ö n t, in g y e n te lk e t. E n n ek ö r ü ltü n k , m e r t h i r ­ te le n jö tt, és m á r m á s m eg o ld ás n i n c s ! H o z z á fo g tu n k , m o s t m á r v é g ig v isz ­ sz ü k . Ú g y, h o g y m in d e n fé le k é p p e n m e g c s in á lju k (a h á z a t). S O P O T N IK N É : N a g y o n , n a g y o n f é ltü n k , m ik o r m e g k a p tu k a te lk e t. Én m o n d ta m is a fé rje m n e k , h o g y n e m tu d o m , h o g y h o g y a n m e r jü k ? T a lá n a z é rt, h o g y én is a T Ü Z É P -e n do lg o zo m , eg y k ic s it k ö n n y e b b e n m eg y az egész. D e ez o ly a n d o log, h o g y n a g y o n n e h é z , ily e n k ev és k e re se tb ő l, na­ g y o n n e h é z . D e jo b b lesz a g y e re k e im n e k , a z t h isz em , m e r t é n n e k e m r o s z ­ sz ab b v o lt. Az a b a j, h o g y n a g y o n n a g y az a k a r a te r ő n k . S, h o g y h a íg y n e k im e ­ g y ü n k — b e te rv e z tü k , h o g y m á r a e n n e k m e n n i k ell —, a k k o r a n n a k m e n ­ n i k e ll! Ú g y, h o g y n a g y o n . N em is tu d o m , h o g y m i h a jt b e n n ü n k e t, hogy e n n y ir e a k a r j u k ezt a h á z a t? M e rt té n y le g n a g y o n a k a r ju k ! F á r a d ta k v a ­ g y u n k , m e r t n e k e m m e n n i k e ll egész n a p . A r u k ia d ó v a g y o k , és elég n ag y a te le p ü n k , de m e g c s in á lju k . R .: M a g át n e m ré g m ű tö tté k ? S O P O T N IK N É : Ig e n . M ű tö tte k h á r o m év v el e z e lő tt. És h á t m o st é n k e ­ v e rte m a b e to n t. P é ld á u l p é n te k e n v iccb ő l m o n d tá k a k ő m ű v e s e k : „sz á z k e ­ v e ré sig m eg se m á llu n k ” . B izto s, v a g y h a tv a n a t b e k e v e rte m . M e rt az egész k ö zf a la t é n k e v e rte m be. Úg y h o g y b íro m . L e h e t, h o g y m a jd k é ső b b jö n h á t ­ r á n y a . m e r t b izto s le s z . . . SIM O N F F Y : S a lg ó ta rjá n , é rz é s e m és m e g íté lé se m sz e rin t, az o rsz á g b a n p e r ifé r ik u s h e ly z e tű . Ez r á n y o m ja a b é ly e g é t a m ű s z a k ia k és eg y éb é r te lm i­ ség i fo g la lk o z á sú a k m e g te le p e d é s é re v a g y vég leg es le te le p e d é s é re . Í gy v á lla ­ la tu n k is á lla n d ó s z a k e m b e r h iá n n y a l k ü z d . Álta lá b a n elég n a g y a flu k tu á c ió . A f ia ta lo k a t id e a v á r o s b a c s a ln i v a g y i t t m e g ta r ta n i k é t d o lo g g al le h e t. Az e g y ik m a n a p s á g , a m i n a g y k in c s és n a g y d e v iz a : a la k á s . A m á s ik p ed ig a sz ép és jó m u n k a . I t t S a lg ó ta r já n b a n m in d a k e ttő e lé rh e tő v a g y m e g s z e re z ­ h ető . M ielőtt v iss z a m e n te m v o ln a a m ű sz a k i e g y e te m re o k ta tó n a k , itt S a lg ó ­ ta r já n b a n k e z d te m m e g m é rn ö k i p á ly a f u tá s o m a t. Ig az, a k k o r a k iv itelező v á lla la tn á l. T iz e n h á ro m évig o k ta tta m az e g y e te m e n , tiz e n h á ro m év u tá n jö tte m v issz a S a lg ó ta r já n b a . A zt h isz e m , fő leg a z é rt, m e r t am íg az e g y e te ­ m e n o k ta tta m , m in d ig ir ig y k e d te m a z o n h a llg a tó im ra , a k ik e t ta n íto tta m , m a jd m ik o r az e g y e te m e t e lh a g y tá k , te rv e z n i k e z d te k : é n is te rv e z n i a k a r ­ ta m . A la k ó te le p p e l tu la jd o n k é p p e n e lé g e d e tt v a g y o k , d e a z t h isz em , a h a s z n á ­ lói is. A k ö rn y e z e t s z é p : eg y v ö lg y k a tla n b a n fe k sz ik az eg ész la k ó te le p , k ö r ­ b e n h e g y e k v e s z n e k k ö rü l m in k e t. H a a la k ó te le p e n m o st m ég n in c s e n e k is fá k , ta lá n a k ö r n y e z e t e z t p ó to lja . �A m in v á lto z ta tn é k ? Az a la k á s o k n a g y s á g a . E zek a la k á s o k k ic s ik . E zek k is c s a lá d o k n a k az é le tte r é t tu d já k c s a k b iz to síta n i. K ét g y e re k k e l, p lá n e k é t k ü lö n n e m ű g y e re k k e l e k k o r a la k á s o k b a n n e m le h e t n o r m á lis a n éln i. D R . T Ó T H : 1969-től d o lg o z ta m a ta n á c s n á l. V á ro si ta n á c s e ln ö k v o lta m 73-ig. T e h á t k ö zel — e g y -k é t h ó n a p i h iá n n y a l — n é g y évig. R .: Az a h ő s k o r v o lt, a n a g y k ö ltö z é s e k id ő sz a k a ? DK. T Ó T H : Ig en . A n a g y b o n tá s o k és a n a g y é p ítk e z é s e k id ő sz a k a v o lt. K o rá b b a n tíz év ig v o lta m itt a v á ro s i és já r á s i ü g y é sz sé g v e z e tő je . És m in t ü g y é s z n e k k ö te le z ő v o lt a v b -ü lé s e k e n ré s z t v e n n e m .. . N é h á n y tö r v é n y e s ­ ség i h o zzászó lás, m eg ta lá n , n e m is tu d o m m ily e n o k o k , a r r a k é s z te tté k itt a v á ro s és a m e g y e p o litik a i v e z e té s é t, h o g y en g e m je lö lje n e k ta n á c s e ln ö k ­ n e k . A k k o rib a n itt eg y ip a r i és eg y u rb a n is z tik a i, v a g y eg y v á ro sfe jle sz té si fo rra d a lo m z a jlo tt le. É p íte ttü k a la k á s o k a t, b iz o n y ig e n b ő v e n .. . H át.. . a III. ö té v e s te r v b e n n e m is é p ü lt so k . c s a k 1500 . . . D e a IV . ö t­ év es te rv b e n , m á r tö b b m in t h á ro m e z e r la k á s é p ü lt ö ssz e se n . É s b izo n y az ö tév es te r v e le jé n a la k á s ü g y i v isz o n y o k n e m v o lta k v a la m i r e n d e z e tte k . A v á r o s b a n is, a k i c s a k te h e tte .. . h á t . . . . ig y e k e z e tt m in é l jo b b , m in d ig jo b b la k á s b a k ö ltö z n i. N e k e m m in t v o lt ü g y é s z n e k ebből k ü lö n ö se n so k p r o b lé ­ m á m v o lt. M in t ü g y é sz te lje s e n fü g g e tle n e m b e r v o lta m . A zt c s in á lta m , a m it a tö rv é n y e ss é g d ik tá lt, é s a m it az é n le lk iis m e re te m d ik tá lt. É s b iz o n y so k ily e n m e g a m o ly a n ö s s z e k ö tte té s e k k e l re n d e lk e z ő m e g p ró b á lta a z t a z ű r z a ­ v a r t, a m i a la k á s e lo s z tá s b a n a k k o r ib a n v o lt — a k k o r m é g n e m v o lt k észen az ú j la k á s re n d e le t —, k ih a s z n á ln i, és. . . h á t. . . itt- o tt e lő fo rd u lt, h o g y s i­ k e r re l. N a m o st, a m ik o r m e g k e z d ő d ö tt ez a z ú g y n e v e z e tt. . . h á t . . . . n a g y ip a r fe jle sz té s S a lg ó ta r já n b a n , a k k o r ig e n n a g y sz ü k sé g e v o lt a v á r o s n a k , a v á ­ r o s n a k is, az ip a r n a k is, é rte lm is é g ie k re . A p á r tb iz o tts á g m ár k o rá b b a n m e g h ird e tte az ú g y n e v e z e tt. ,,e z e r sz a k e m b e r, e z e r é r t e lm isé g i” m o z g a lm a t — S a lg ó ta rjá n b a . És ezt v é g re is h a j t o t t u k ! D e la k á s k e lle tt e z e k n e k az e m b e ­ r e k n e k ! K e lle tt id e o rv o s, k ö z g a z d á sz , jo g á sz , m é rn ö k , m ű sz a k i, és s o r o lh a t­ n á m to v á b b . És b iz o n y ez e k az e m b e re k — az az ig azság , h o g y ta lá n m in t id e g e n e k is — a la k á s o k ja v á t m e g k a p tá k . M á sk é p p n e m is jö tte k v o ln a a v á r o s b a . S z ü k sé g v o lt r á j u k ! C sak a n n y it, h o g y a m ik o r é n a ta n á c s h o z k e r ü lte m 1969-ben, k é t- h á ro m fő isk o la i v a g y e g y e te m i v é g z e tts é g ű e m b e r v o lt m in d ö ssz e az a p p a r á tu s b a n . K ö zg azd ász eg y se m , p ed ag ó g u s ta lá n a ta n á c s e 'n ö k h e ly e tte s v o lt eg y ed ü l, m eg a m ű v e lő d é si o sz tá ly v e z e tő . N a g y o n ro ss z u l á llt a v á r o s . . . S Z ŐK É N É : M á rc iu s b a n k a p tu k id e ig le n e se n e z t a la k á s t. De o ly a n r o s s z .. . N y á ro n n a g y o n m e le g v a n , de té le n is n a g y o n h id eg . T ele v a n . . . p o lo sk a is v o lt, m o st m eg te le v a n b o g a r a k k a l. M ost v a n e g y h ó n a p o s k i­ csim . M ost v o lta m v e le o rv o sn á l. V an eg y h á ro m é v e s k is fia m is. Az is á l­ la n d ó a n b e te g , és m o st se k a p tu n k la k á s t. E g y k is k o n y h á b a n la k u n k . S zó­ v al, n a g y o n ro ssz v isz o n y o k k ö z ö tt la k u n k , a m ai v ilá g b a n . O L Á H : H át, k é re m , sz é p e n , it t c s a k az k a p la k á s t, a k i v id é k e n e la d ja a la k á s á t, és itt k é s z p é n z é rt tu d v e n n i. É n dolgozó e m b e r v a g y o k , c s ó k o lo m , és é n n e m b íro k v e n n i. A b sz o lú t! N e k e m n in c s le r a k o tt p én z e m , h o g y én a z t ki b ír ja m fiz e tn i. Í g y is, h a k a p o k la k á s t, a z t is m a jd ú g y fo g o m e lin té z ­ ni, h o g y r é s z le te n k é n t k i tu d ja m fiz e tn i. S Z ŐK É N É : Mi n é g y e n v a g y u n k , és m a jd a d n a k e g y s z o b a -k o n y h á s la ­ k á s t! H á t a f é rje m is fiz ik a i d o lg o zó . Öte z e r f o rin to t k e re s, a h o l d o lg o zik . É n is k a p o k . A zt h isz em , h o g y a zt a h á r o m -n é g y e z e r f o rin to t k i tu d ju k m i is fiz e tn i, u g y a n ú g y m in t a tö b b i. Mi is s z e re tn é n k m á r, h a e g y jó o tth o n u n k v o ln a , d e n em is ily e n ro ssz la k á s b a n la k n i! R .: É s m e ly ik la k ó te le p e n íg é rik a la k á s t? S Z ŐK É N É : H á t, a m it m o st é p íte n e k a tá k , h o g y a b b ó l, v a g y a V á s á rté re n . D e a m o n d ta m , h o g y n e k e m az e g y sz o b á s n e m v a n . É n eg y é v u tá n n e m a k a r o k m e g in t a d jo n a ta n á c s n a g y o b b a t. B e sz te rc e -la k ó te le p e n . A zt m o n d ­ V á s á rté re n c s a k e g y s z o b á sa t. H át jó , m e r t n e k e m k é t g y e re k e m a ta n á c s h o z m e n n i, h o g y n e k e m O L Á H : Az e m b e r, h a b e lé p a ta n á c s h o z , m á r re n d e s e n , k é re m , az a h e ly ­ zet, h o g y m á r f é l e k . . . S m in d ig ily e n e k k e l jö n n e k e m , m a jd a jövő h ó ­ n a p b a n l e s z .. . K ijö tte k m á r id e v a g y n é g y s z e r a ta n á c s tó l. F ö lm é ré s, fö l­ ír tá k a n e v e k e t, m e g m in d e n t az é g v ilá g o n , és a z ó ta m in d ig c s a k ir k á ln a k , h ite g e tn e k , és se m m i az é g v ilág o n n in cs. H O R V Á T H : A la k á s k é rv é n y t b e a d tu k 1963-ban, és k a p ta m r á v á la s z t 1971. á p rilis 19-én, a zza l az in d o k k a l, h o g y m a jd la k á s t k a p o k . É rd e k e s, S a lg ó ta r­ já n b a n la k á s t id e g e n e k k a p n a k , c s a k az o k n e m k a p h a tn a k , a k ik m á r év ek ó ta itt la k n a k . Mi e n n e k az o k a ? R .: Ön m it g o n d o l? H O R V Á T H : S a jn o s, n e m tu d o m , de g o n d o lo m . E ső so rb a n a v id é k ie k n e k so k a p én ze. A la k á s t m e g tu d já k v á s á ro ln i S a lg ó ta rjá n b a n . S a jn o s, én n em tu d o m m e g v á s á ro ln i, m e r t n e k e m a n n y i p é n z e m n in c s . G o n d o lo m , ez az o k a . R .: M it c sin á l, h o l d o lg o zik ? H O R V Á T H : É n N a g y b á to n y b a n v a g y o k a F ŰT ŐB E R -n él. K a z á n k e z e lő v a ­ gyok. R .: N ap i h á n y ó r á t d olg o zik ? H O R V Á T H : T iz e n k e ttő t d o lg o zo m e g y n a p . R .: É s m e n n y it k e re s ? H O R V Á T H : 2800 fo rin to t. R .: A m a g a s z á m á ra m it je le n t ez a g y ö n y ö rű , ú j S a lg ó ta rjá n ? H O R V Á T H : Az é n s z á m o m ra n a g y o n sz ép . K ié p íte tté k , g y ö n y ö rű sz é p ! De sa jn o s , ezt n em a s a lg ó ta rjá n ia k s z á m á ra é p íte tté k , h a n e m a v id é k ie k ­ nek. O L Á H : H iá b a ! É n is te tte m jó n é h á n y té g lá t az ú j S a lg ó ta rjá n b a . Itt sz ü le tte m . A m e g y e é p íté s n é l d o lg o z ta m . A m e g y e h á z á t m i é p íte ttü k , és k é ­ re m sz ép en , itt v a g y o k -e ! Öt-h a ts z á z f o rin to t fiz e tte m eg y k is ly u k é r t, am íg o tt la k ta m a h á ro m a p r ó g y e rm e k e m m e l. F ö ln e v e lte m , k é re m sz é p e n , m in ­ d e t. A k k o r is h ite g e tte k , h o g y k a p o k la k á s t. O ravecz e lv tá rs le is b u k o tt, h o g y ő sz in te le g y e k , a p é n z h ú z á s b ó l.. . M ost u g y a n a z a té m a m e g y , h a n in c s p én z, n in c s la k á s ? ! H O R V Á TH : D e elfo g a k e s e rű s é g . v eln i, és v a n , a k i h o l la k ik , és m ib e n é n is m e g tu d n á m c s in á ln i, h o g y ú g y d o m m e g c s in á ln i, m e r t e r r e m é g n e m ig e n ! A v á r o s t sz e re te m , a z t sz e re te m , A g y e re k e m e t h o l k ö ll n e k e m fö ln e ­ n e v e li a c s a lá d já t föl, és h o g y él? A zt é lje k , m in t ő k . M eg! S a jn o s, n e m t u ­ g o n d o lt se n k i sem . Se ő k , d e é n m á r az in té z k e d é s é t, a z t n e m sz e re te m ! M Á RK U S IST V Á N v a g y o k , v illa m o s m é rn ö k , a N ó g rá d i S z é n b á n y á k fő ­ e n e rg e tik u s a . T iz e n n é g y év e la k u n k e b b e n a h á z b a n , k o r á b b a n a V á s á rté re n la k ta m , a la p te rü le tile g lé n y e g e s e n k ise b b la k á s b a n . N a g y o n ö r ü ltü n k , a m ik o r m e g k a p tu k e z t a la k á s t. A k o r á b b i la k á s t a v á lla la to m tó l k a p ta m , ezt az ú ja b b la k á s t — h á t . . . O ly an m in ő sé g i c s e re k é n t — a ta n á c s u ta lta k i r é ­ s z ü n k re . MÁ R K U SN É : E z a h áz, ez az é p ü le t v o lt T a rjá n b a n az első k ö z p o n ti f ű ­ té s e s, h id e g -m e le g fo ly ó v izű la k á s . És h á t ó riá si k ü lö n b s é g e t je le n te tt az a k k o r i la k á s u n k k a l sz e m b e n . L é n y e g e se n n a g y o b b is. A b b a n az id ő b en v á r ­ tu k a g y e r m e k ü n k m e g s z ü le té sé t, és m in d e n k é p p e n jó l jö tt a n a g y o b b la ­ k á s. R .: K ik a sz o m sz é d o k ? M Á R K U S : Az e g y ik la k á s b a n d r. N em ecz A ttila a V áro si T a n á c s Ig a z g a tá si o sz tá ly v e z e tő je la k ik . A k e tte s a jtó b a n B o rso s G á b o r b á c s i, a g é p ip a ri te c h n ik u m n y u g d íja s ig a z g a tó ja , f ö lö ttü n k eg y m u n k a h e ly i k o llé g á m F ü lö p L ászló la k ik , b iz to n s á g te c h n ik a i e lő a d ó . S zo m széd o m M raáz J ó z se f k ö z é p is k o ­ la i ta n á r . O tt la k ik az o n a sz in te n m é g K o v ács Is tv á n , az ö tv ö z e tg y á r o sz tá ly v e z e tő je . MÁR K U S N É : I s m e re m N y ú l G y u lá é k a t, a S a lg ó ta rjá n i R u h a g y á r fő m é r ­ n ö k e , a fe le sé g e o tt d iv a tte rv e z ő , P a tk ó J ó z s e f é k e t, a fé rfi a B á n y a trö s z tn é l d o lg o zik . B e g y ik I s tv á n é k a t, a fé rfi, a z t h isz em , a K a ra n c s S z á lló b a n ü z le t­ v ezető . K o zm a G y u lá é k a t, a férfi g a z d aság i ig a z g a tó a k o h á s z a ti ü z e m e k n é l. H irte le n m o s t n e m is j u t m á s esz e m b e . R .: H o g y k e r ü lte k id e a F ő - té r r e az e m b e re k ? MÁ R K U S N É : H á t . . . a k k o r ib a n s z a n á lta k a v á r o s b a n a ré g i, ö re g épü­ le te k e t. S o k n y u g d íja s , k ise b b jö v e d e lm ű e m b e r la k o tt itt. I tt elég m a g a s v o lt a la k b é r, é s g o n d o lo m , ily e n c s e ré k k e l o ld o ttá k m eg . E lk ö ltö z te k , e s e t­ leg eg y k e v e s e b b la k b é r ű la k á s b a n . Íg y jö h e te tt lé tr e a m in ő sé g i c s e re . H á t... e g y é b k é n t, a m i m e g lá tá s u n k az, h o g y ez v o lt a n n a k id e jé n a le g m o d e rn e b b , a le g jo b b a n fe lsz e re lt é p ü le t. H á t . . . ig y e k e z e tt m in d e n k i id e sz e re z n i la k á s t. H á t . . . a z ó ta ta lá n m é g m o d e rn e b b , m ég n a g y o b b la k á s o k a t a d ta k á t ; a k ik te h e tté k , a z o k m eg o d a ig y e k e z te k . Ig e n , ez a m i m e g lá tá s u n k . R. M ég v a n e n n é l jo b b la k á s is S a lg ó ta r já n b a n ? Ön h o v á s z e re tn é , p é l­ d á u l c s e ré ln i? MÁ R K U S N É : H á t, h o g y h a c s e ré rő l le n n e szó — k ü lö n ö se b b e n n e m g o n d ­ d o lu n k e r re —, n e k e m p é ld á u l a n o rv é g típ u s ú h á z a k te ts z e n e k a le g jo b b a n . R. M ié rt? M Á R K U S N É : K ic sit tá v o l v a n u g y a n a k ö z p o n ttó l, az ü z le te k tő l, n in c s m ég o ly a n ü z le ti h á ló z a ta , d e z ö ld ö v e z e tb e n v a n . K é n y e lm e s , sz ép , n a g y o k a la k á s o k . T a lá n az jo b b a n te ts z ik m á r , m in t ez a la k á s . I tt a v á r o s b a n s e ­ h o v á , se h o v á n e m m e n n é k sz ív esen . H E G E D Ü S : K ö z ism e rt, h o g y a m a g y a r te le p ü lé s i re n d s z e rb e n k ü lö n b ö z ő te le p ü lé s típ u s o k v a n n a k , a m e ly e k e g y ik s a já to s v o n á s a az, h o g y a k ö z p o n ti e lo s z tá sb ó l k ü lö n b ö z ő m é r té k b e n r é s z e s ü ln e k . Ez e g y e g y e n lő tle n s é g i re n d s z e rt a la k ít k i ezek k ö z ö tt a te le p ü lé s e k k ö z ö tt. T u la jd o n k é p p e n ez a z t je le n ti, h o g y b izo n y o s tá r s a d a lm i r é te g e k s z is z te m a tik u s a n h á tr á n y o s h e ly z e tb e k e r ü l­ n e k a k ö z p o n tila g e lo s z th a tó e sz k ö z ö k te k in te té b e n . E gy v á ro s o n b e lü l sz in té n b e s z é lh e tü n k e r rő l a p ro b lé m á ró l, a m e n n y ib e n n a g y o b b ö v e z e te k e t k ü lö n b ö z te tü n k m e g . T u d n iillik — b iz o n y o s v á ro s fe jle s z ­ tési e lk é p z e lé s e k és b e r u h á z á s o k m e lle tt — eg y e s v á ro s ré s z e k jó v a l n a g y o b b a r á n y b a n r é s z e s ü ln e k a k ö z p o n ti e rő fo rrá s o k b ó l, m in t m á s v á ro s ré s z e k . E n ­ n e k k ö v e tk e z té b e n az i t t élő n é p e s s é g r e n a g y o b b d o tá c ió ju t. Ez a k é r d é s k a p c s o ló d ik a sz e g re g á c ió p ro b lé m á já h o z , a m e ly a la tt b iz o ­ n y o s tá r s a d a lm i c s o p o rto k té r b e li e lk ü lö n íté s é t é r tjü k . N os, a sz e g re g á c ió m e g íté lé sé b e n a sz o cio ló g u so k v é le m é n y e e lté rő . E g y e se k s z e rin t e g y b iz o ­ n y o s k ö z ö ssé g i é le tm ó d o t id é z h e t elő, a m e n n y ib e n azo n o s típ u s ú r é te g e k l a k ­ n a k eg y la k ó h e ly i k ö rn y e z e tb e n . M áso k s z e rin t tá v o lo d á s k ö v e tk e z h e t b e a k ü lö n b ö z ő tá r s a d a lm i r é te g e k k ö z ö tt, m e r t a k ü lö n b ö z ő é le tm ó d m in tá k n em ta lá lk o z n a k e g y m á s sa l, s n in c s k o n ta k tu s a k ü lö n b ö z ő r é te g e k k ö z ö tt, és ez tá r s a d a lm i k o n f lik tu s o k a t e r ő s íth e t fel. K E L E M E N : 1971 j a n u á r já b a n jö ttü n k S a lg ó ta r já n b a la k n i. P á sz tó n a g y k ö z ­ sé g b e n la k tu n k k o r á b b a n , a fe le sé g e m sz ü le in é l. A k k o r a N ó g rád m e g y e i V e­ g y e s ip a ri J a v ító V á lla la t fő m é rn ö k e k é n t j ö tte m S a lg ó ta rjá n b a . Úg y k a p ta m e z t a la k á s t, és ú g y k e r ü ltü n k id e S a lg ó ta rjá n b a . M ost m á r tö b b m in t ö t év e a N ó g rá d m e g y e i N y o m d a ip a ri V á lla la t ig az g a tó ja v a g y o k . 21 �K E L E M E N N É : K étszo b ás la k á s u tá n eg y h á ro m sz o b á s la k á s b a b e k ö ltö z n i, a h o l a g y e r m e k e k e t ú g y ig y e k s z ik az e m b e r n e v e ln i, ta n íta n i, és ir á n y íta n i, a h o g y az a „ n a g y k ö n y v b e n ” m eg v a n írv a . É rte m ez a la tt tö r té n e te s e n , hogy eg y n ég y év es g y e re k n e k — a n n y i idős v o lt a k ise b b ik lá n y o m , a m ik o r id e ­ k e rü lte m — n in c s té v é n é z é s e s te n y o lc ó r a u tá n , h á t ezt itt m eg tu d tu k v a ló s íta n i. A tisz tá lk o d á s t.. . sz ó v al h o g y m o n d ja m .. . itt m in d e n t m e g k a p ­ tu n k .. . M o n d h a to m ú g y , itt m in d e n t m e g k a p tu n k ! A g y e rm e k e k n e k az is ­ k o lá ja k ö zel v a n , az ó v o d a k ö zel v o lt, m u n k a h e ly ü n k k ö zel v a n . K ell e n n é l tö b b ? É n n a g y o n b o ld o g v a g y o k ! G R A SE R : H át.. . tu la jd o n k é p p e n é n eh h e z a v á lla la th o z , ah o l m o st d o l­ gozom a z é rt jö tte m el, m e r t b e íg é rté k a la k á s t. K ü lö n b e n é n o tt m a ra d o k P á sz tó n , T a lá n m é g m a is p á sz tó i la k o so k le n n é n k . H á t m in d e n e s e tre ez a k ­ k o r n a g y o n jó l jö tt n e k ü n k . O tt P á sz tó n eg y ö re g la k á s b a n la k tu n k , egy ö reg h á z b a n , e z e rn y o lc sz á z k ö rü l, m it tu d o m én , m ik o r é p ü lt. E gy ily e n la ­ k á s b a b e k ö ltö z n i, ez a k k o r m a g a s a n a leg jo b b v o lt.. . A n n y ira ö r ü ltü n k , h o g y té n y le g , a k k o r n e k ü n k n e m v o lta k p ro b lé m á in k a la k á s s a l, az m á r m o st v a n . M ost m á r k icsi a la k á s . De a k k o r h á r m a n jö ttü n k ide, m e rt a k islá n y m á r m e g v o lt a k k o r . A zó ta le tt e g y fiú is, és m o st m á r té n y le g k icsi. R .: M ily en le n n e az á lo m la k á s ? G R A SE R : H á t le g a lá b b eg y h á ro m sz o b á s , az m á r, m o n d ju k , m e g fe le ln e . És h o g y h o v á c se ré ln é m el? Ez a m á s ik p ro b lé m a ! I tt a v á ro sk ö z p o n tb a n n em v a ló sz ín ű , h o g y v a n ily e n , és v a la k i is e lc se ré ln é . S zóval m e g fo n to la n d ó . N a m o st, k im e n n i a p la tó r a v a g y p e d ig a K IS Z -la k ó te le p re , m e g in t m á s d o l­ g o t je le n t. M e rt o d a b u sz o zn i, o tt m ég o ly a n o k a k ö rü lm é n y e k , h o g y tu l a j ­ d o n k é p p e n m in d e n é r t b e k ell jö n n i a v á r o s b a . H á t m e g fo n to la n d ó , h o g y az e m b e r e lc s e ré lje e zt eg y ily e n p e r e m k e r ü le ti, la k ó te le p i la k á s é rt, m ég h o g y ­ h a n a g y o b b is. K É R I: A M a g y a r Á llam i F ö ld ta n i In té z e tn é l dolgozom . Az é s z a k - m a g y a r ­ o rszág i k ire n d e lts é g n e k v a g y o k a v e z e tő je . E bbe a la k á s b a N a g y b á to n y b ó l k e r ü ltü n k . A N ó g rád i S z é n b á n y á k n á l d o lg o ztam , a b b a n az id ő b en , és la k á s ­ c s e re fo ly tá n k e r ü ltü n k e b b e a la k á s b a . R .: H ol la k n a k m o st? K É R I: A F ő té r tiz e n h á r m a s b a n . T e h á t S a lg ó ta rjá n , F ő té r tiz e n h á ro m . K É R IN É : A II. R á k ó czi F e re n c Á lta lá n o s Is k o la ta n ító n ő je v a g y o k . R .: Ön g eo ló g u s. S o k a t h a llo ttu k itt, h o g y a tá m f a la k k a l m e n n y i b a j v an , m eg it t c sú sz k á l jo b b r a - b a lr a m in d e n . H ogy lá tja ezt? K É R I: H á t m o s t p o n to s a n a d iss z e rtá c ió m té m á já t te ts z e tt k é rd e z n i. U g y an is a d iss z e rtá c ió m té m á ja , az, S a lg ó ta rjá n é p íté s fö ld ta n a . M in d en m o z­ g á s t tu d o k . Id ő sz e rin t, is, p ro b lé m a s z e rin t is. E zek a fe lszín m o zg áso k — ö ssz e fo g la lv a így le h e t ő k e t n ev ezn i — az ú j v á ro s, a d in a m ik u s a n fejlő d ő v á ro s v e le já ró ja . H ogy itt n e m egy s ík te r e p re , h a n e m eg y d o m b o ld a lra é p ít­ k e z n e k , íg y a d o m b o k n a k , a le jtő k n e k az e g y e n s ú ly á t az é p ítk e z é s e k k e l m e g b o n tjá k . S h á t so k s z o r az é p ítk e z é s i te c h n o ló g ia i feg y elem h iá n y o s s á g a i­ ból e r e d n e k ezek a so k s z o r sú ly o s k á r o k k a l já r ó felszín m o zg áso k . E zek b en s z e re tn é k se g íte n i, e z e k n e k az o k a it fö ld e ríte n i. És h á t e z e k e t m eg le h e t elő zn i, és m eg is k ell e lő z n i! N em igaz, az, h o g y n e m s z a b a d S a lg ó ta rjá n b a n a d o m b o ld a lra é p íte n i. S zab ad , c s a k m eg felelő e lő k észítéssel. A d is s z e rtá c i­ óm tézisei m á r a v á ro ste rv e z ő in té z e tn é l v a n n a k . E z e k e t fig y e le m b e v eszik az ú ja b b tiz e n ö t év es fe jle sz té s i te rv n é l. K É R IN É : T iz e n e g y é v ó ta v a g y o k g y e r m ek v é d e lm is n ev elő az isk o lá b a n . B izo n y , a fé n y m e le tt é sz re k ell v eg y em az á r n y é k o t is. B izony, n a g y o n - n a ­ g y o n sz e g é n y és e lh a g y a g o lt k ö rn y e z e tb e n is é ln e k e m b e re k , a m irő l m i n em tu d u n k . E z e k n e k az e m b e re k n e k sz in te a tá r s a s á g u k is eg y m á s k ö z ü l k e rü l ki, és a m u n k a h e ly e n is. sz in te azo n o s m ű v e ltsé g ű e m b e re k k e l ta lá lk o z n a k . N in cs k itő l ta n u ljá k a jó t é s a sz é p e t. E z é rt ö rü lte m n a g y o n , m ik o r fe l­ s z á m o ltá k itt a p é c s k ő -d o m b i c ig á n y te le p e t. E zek az e m b e re k k ik e r ü lte k o ly a n e m b e re k k ö zé, a h o l m á r ta n u lh a tn a k v a la m it. B izo n y , jó n é h á n y h e ­ ly en , ah o l c s a lá d o t lá to g a tta m , n a g y o n -n a g y o n e lsz o m o ro d ta m , a m it lá tn o m k e lle tt. E lő fo rd u lt az e g y ik a lk a lo m m a l p é ld á u l, h o g y a g y á m ü g y i o sz táy m e g k é rt, h o g y v ég ezz ek k ö r n y e z e tta n u lm á n y t az e g y ik c s a lá d n á l, a k ik n e k a g y e re k ü k á lla m i g o n d o z á sb a n v o lt. A m a m a tb c -s volt, ehittá k a k e r e s e tü ­ k e t.. . n a g y o n sz eg é n y e s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt é lte k . É n le p ő d tem m eg le g ­ jo b b a n ! A la k á s b a n n e m v o lt eg y sz ék , a h o v á le ü lje k . N em v o lt v illa n y , j ó ­ fo rm á n a s z ta l se m v o lt. V égül, m iv el sö té te d e tt, eg y k a n á lb a z s ír t te tte k , és m a m á r n em e m lé k sz e m p o n to sa n , h o g y cip ő fű ző v el v a g y s p á r gáv a l v ilá g í­ to tta k , h o g y k itö ltse m a k é rd ő ív e t. N a g y o n -n a g y o n k e s e rv e se n k ö n y ö rö g te k , h o g y in té z z e m el, h o g y v is s z a k a p já k a g y e re k ü k e t. É n a k k o r a r r a h iv a t­ k o z ta m , hogy k ö ltö z z e n e k jo b b la k á s b a , h isz en a v á ro s fe l­ a já n lo tta n e k ik a la k á s t — so k g y e rm e k e s e k lév én .. . és n em k e lle tt az ú j la k á s ! A zt m o n d tá k , n e m k ell a fü rd ő s z o b a , n em k ell a szép ú j la k á s ! Ezt m i, a k é t k e z ü n k k e l é p íte ttü k , e h h e z r a g a s z k o d u n k ! H iá b a á llíto tta m é n ; „ h á t h o g y g o n d o ljá k a k k o r , a g y e re k id e jö jjö n ? Hol fog ta n u ln i? H át itt n in c s v illa n y , n in c s sz ék a h o v á ü ljö n ! ” R .: H á t ö n m e g ism e rh e ti a z ily e n g o n d o k a t, d e p é ld á u l ö n ? K É R I: H á t . . . é n k e v é s b é ... é n c s a k o n n a n ism e re m m eg . h o g y a f e le ­ sé g em elm eséli n e k e m . É n is c s o d á lk o z ta m ez e n az elő b b e lm o n d o tt e s e te n , h o g y m a 1978-ban e g y v á ro s b a n , v a n ily e n . . . K É R IN É : Ez n e m m a tö r té n t, s o k -s o k év v el ezelő tt. K É R I: A k k o r so k -s o k évvel ezelő tt, m in d e g y . E b b e n az é v tiz e d b e n . R .: N ag y o n m e g le p e tt b e n n ü n k e t, b e s z é lg e ttü n k a Jó z se fin l a k ó . . . n y o ­ m o r ta n y á n eg y m u n k á s s a l, és m e g k é rd e z tü k tő le, h o g y m a g á é n a k érzi-e a v á ro s t? S a z t felelte, h o g y ig e n . A m á s ik k é rd é se m az, h o g y n a g y o n so k h e ­ ly ü tt fe lv e te tté k n e k ü n k a zt, h o g y a b e já r ó k előbb ö ssze tu d já k r a k n i a z t a b izo n y o s ö sszeg et, a m it e g y ö rö k - v a g y sz ö v e tk e z e ti la k á s ra is k e ll fizetn i, m in t az itt élő ő sla k ó k . . . IL L É S : A v id é k i e m b e re k jo b b a n m eg tu d tá k v á s á ro ln i az O T P -la k á s o k a t, m in t a p e r e m k e r ü le te n , e s e tle g k o ló n iá b a n la k ó id ő se k , n e tá n n y u g d íja so k . V ag y h a fia ta lo k , a k k o r m e g m ég fia ta lo k , a z é r t n in c s ily e n a y a g i le h e tő s é ­ g ü k . Ez íg y ig a z ! M id e n h o l így v a n ! Mi ú g y g o n d o lju k , m e g o ld ju k e z t m a jd a b á n y a k o ló n iá k k ö v e tk e z e te s sz a n á lá sá v a l. M e rt k ö v e tk e z e te s a n n y ib a n , h o g y te r v c ik lu s o n k é n t h á ro m ­ n ég y száz d a r a b o t a z é rt e ltű n te ttü n k m á r. A h a r m a d ik ö tév es te rv ó ta sz a n á lu n k , és fo ly ta tn i is a k a r ju k . E zek b en z ö m é b e n m á r id ő s h á z a s p á ro k é ln e k , s a f e la d a tu n k az, h o g y in n e n eg é sz ­ sé g es la k á s o k b a k ö ltö z z e n e k , álla m i la k á s b a . A k ik o tt é ln e k fia ta lo k , n e k ik is ez az ú tju k — v a g y az ü z e m ü k tá m o g a tá s á v a l tu d n a k b e lé p n i. . . A n a g y ö sszeg ű , te h á t az ú g y n e v e z e tt O T P -tá rs a s h á z k ö zel a k é ts z á z e z ­ r e t é ri e l: e zek e t v a ló b a n o ly a n v id é k ie k tu d já k m e g c s in á ln i, k ifiz e tn i, a k ik o d a h a z a ese tle g sz ü lő i ö rö k s é g e t a d n a k el, és h á t így n a g y o b b összeghez tu d n a k ju tn i. D e v a la m e n n y i v id é k i m a g y a r v á ro s n á l ez a h e ly z e t és m ég eg y jó id eig e r r e le h e t s z á m íta n i. DR. G O R D O S: E g y v a la m i n a g y o n fo n to sa t té n y le g n e m k a p ta k ezek az e m b e r e k : la k á s t. És az ig é n y b e n n ü k is él. E z é rt ki k ell elé g íte n i, k i is a k a r ju k elé g íte n i e zt az ig é n y t. D e a v á ro s összes tö b b i e lő n y éb ő l ezek a la k ó k is ré s z e s ü ln e k , h isz en az it t la k ó m u n k á s o k u g y a n c s a k k o r s z e r ű g ép e k e n d o lg o zn ak . J o b b m u n k a h e ly e k e n d o lg o z n a k ... D e a v e n d é g lá tá s , a k e r e s k e ­ delem , a sz o lg á lta tá so k elő n y e ib ő l ő k is u g y a n ú g y r é s z e s ü ln e k . É s a k a r ju k is. h o g y ré s z e s ü lje n e k . 22 IL L É S : E lő fo rd u lt, h o g y i t t élő, itt sz ü le tő if jú h á z a s v á r t la k á s ra és lá tja , h o g y egy fő v á ro sb ó l, v a g y ese tle g az o rsz á g m á s ré s z é rő l id e jö tt fö ­ isk o la i o k ta tó előbb k a p la k á s t. H á t ily e n v o lt. E zt m a is m e g ta lá ln i. De ez sz á n d é k o sa n a k a r tu k . T u d tu k . H á t a m ik o r m e g é p íte ttü k a h a tv a n ö t ágyas ú j k ó r h á z u n k a t.. . a z tá n a m it a n n y i s o k a t e lm o n d tu n k , h o g y S a lg ó ta rjá n vá r o s b a n v o lt g a z d a sá g i, m ű s z a k i é rte lm is é g i k e v é s sz á m ú , a m i k e lle tt az a c é lg y á rn a k , a r im a m u r á n y in a k és a b á n y á n a k .. . , d e m iu tá n T a r já n k ö zig a z g a tá s i k ö z p o n t le tt, és e g y id e jű le g a m eg y e k u ltu rá lis c e n tr u m a is, s m e g é p íte ttü k a sz ép m ű v e lő d é s i h á z a t, fő is k o lá n k v a n , o k ta tá s i h á ló z a tu n k b ővül — h á t v ilág o s, h o g y k e lle n e k é rte lm is é g ie k . E zek k e v e s e n v o lta k . M ost e z e k n e k la k á s t k e ll a d n i. V iszont n e m itt s z ü le tte k . . . E gy m ás p é ld á t h a d d m o n d ja k e l! K ö z is m e rt, e rrő l m á r n e m is a k a r o k h o ss z a n b e s z é ln i: N ó g rá d m e g y é b e n , e g y e d ü l az o rsz á g b a n , a b á n y á s z a to t n a g y m é r té k b e n v iss z a fe jle s z te tté k . T ú l v a g y u n k m á r r a j t a k é th a r m a d á b a n . V olt itt eg y n a g y b á n y a , b o c s á n a t, trö sz t v o lt elő szö r, m a jd a b á n y a h e ly é ­ b en ú j g a z d a s á g i e g y sé g e k jö tte k lé tre , a h o l az e m b e r e k n e k d o lg o zn io k k e l­ le tt. T iz e n n é g y ú j g y á r a t é p íte ttü n k . A tiz e n n é g y ú j g y á r n a k v e z é r k a r k e lle tt.. . M u n k á s v o lt, m e r t h is z ’ a b á n y á s z o k fe ls z a b a d u lta k . Ig az, h o g y n e m o ly a n s z a k m á ju k v o lt é p p e n , a m i k e lle tt v o l n a .. . D e v e z é r k a r , é rte lm is é g i — m ű sz a k i, g a z d a sá g i, jo g á sz, k ö z ­ g azd ász és m é r n ö k — o ly a n sz á m b a n n e m v o lt, a m i k e lle tt v o ln a . H át e z e k n e k la k á s k e lle tt. H a m o st e zt é rté k e lik , fé le k a ttó l, h o g y ese tle g ezek v a n n a k e ltú lo z v a , a m ik r ő l m i te lje s n y íltsá g g a l b e s z é ltü n k — m e g írtu k , e l­ m o n d tu k , h ir d e ttü k . D e a m u n k á s is e g y e té r te tt v ele, m e r t m e g é rte tte .. . h isz ’ ró la is szó v a n , a g y e re k e irő l is és m in d n y á ju n k jö v ő jé rő l. A v á ro s ­ n a k é rte lm is é g i k e lle tt, e z é rt ezek , b á r n e m itt sz ü le tte k , m ég is elő b b j u t o t ­ ta k , e g észsé g es sz é p la k á s h o z . DR. G O R D O S: A m á s ik le p ü lt le ez az é rte lm is é g ? k é rd é s az, h o g y jó -e az, h o g y egy h e ly re te ­ I tt eg y o ly a n o b je k tív h e ly z e t v o lt, a m i elől n e m le h e te tt k ité rn i. H i­ sz en , h a itt é p ü lte k a la k á s o k e lő szö r — de az id e jö v ő é rte lm is é g n e k la k á s k e lle tt —, a k k o r itt tu d tu k ő k e t le te le p íte n i. V aló b an igaz, h o g y eg ész sé g e ­ se b b le n n e az, h o g y az eg y es la k ó te r ü le te k e n k ü lö n b ö z ő é rte lm is é g ie k m e g ­ ta lá lh a tó k le n n é n e k , m e r t a v á ro si k ö zö ssé g k ia la k ítá s a s z e m p o n tjá b ó l az elő n y ö s le n n e . H ogy az o rv o s n e c s a k az o rv o ss a l ta lá lk o z z o n , h o g y a m é r ­ n ö k ne c s a k a m é r n ö k k e l ta lá lk o z z o n , h o g y a p ed ag ó g u s n e c s a k a p e d a g ó ­ g u ssal, h a n e m v a la m e n n y i é rte lm is é g i ré te g és v a la m e n n y i la k ó — m u n k á s és é rte lm is é g i, v e z e tő és b e o s z to tt — k ö z ö se n é lje itt a v á r o s b a n az é le té t. Ez a jö v ő g o n d ja i k ö zé ta rto z ik , h o g y e z t m e g o ld ju k . H E R C Z E G : Ú gy g o n d o lo m , h o g y a v á ro s fe jlő d é sé rő l n em le h e t te lje s e n sz ó ln i a n é lk ü l, h o g y n e e m líte n é n k m eg a c ig á n y la k o s sá g g o n d ja it, p r o b lé ­ m áit. S a lg ó ta rjá n v á ro s la k o s s á g a k ö r é b e n elég je le n tő s a r á n y t k é p v ise l a cig á n y la k o s sá g . A v á ro s n a g y ü z e m e ib e n k ie m e lt lé tsz á m b a n o ld o ttu k m eg a c ig á n y la k o s sá g fo g la lk o z ta tá s á t. S o k sz o r e lm o n d tu k , a té v é n y ilv á n o s s á ­ ga e lő tt is e lm o n d o ttu k p é ld á u l a ZIM e s e té t. (A m it m i egy k ic s it C IM -re f o rd íto ttu n k : n e m Z o m á n c ip a ri M ű v ek , h a n e m C ig á n y ip a ri M üvek.) R e n d ­ k ív ü l s o k a n d o lg o z n a k e b b e n a g y á r b a n . A cig á n y d o lg o zó k tö b b sé g e n a g y o n tisz te s sé g e se n , b e c s ü le te se n d o lg o zik . A v á ro s k ö z p o n tjá n a k fe jlő d é sé v e l e g y ü tt a v á ro si re k o n s tr u k c ió m e g s z ű n te tte az ú g y n e v e z e tt c ig á n y la k ó te ­ le p e t, a „ b e lg iu m o t” . S in n e n a c ig á n y la k o s s á g o t k ite le p íte tté k a v á ro s k ü ­ lö n b ö ző te r ü le te ire . A k ite le p íté s n é l d ö n tő k é rd é s v o lt az, h o g y k o m f o rt n é l­ k ü li la k á s o k a t k e lle tt e ls ő s o rb a n b iz to síta n i s z á m u k ra . E zek a la k á s o k zö m ­ m el Z a g y v a p á lfa lv a té rsé g é b e n v o lta k . E z é rt m a je le n tk e z ik egy o ly a n p ro b lé m a , h o g y a v á ro s k ö z p o n tb a n u g y a n m e g s z ű n t a c ig á n y la k ó te le p , de a v á ro s e g y ik k ö rz e té b e n , je le n tő s e n fe jlő d ő k ö rz e té b e n , a z a g y v a p á lfa lv a i k ö rz e tb e n a c ig á n y la k o s sá g eg y ré sz e ú j r a k o n c e n trá ló d o tt. DR. G O R D O S: T ö b b p é ld á t tu d o k e lm o n d a n i a r r a , h o g y c ig á n y o k a t b e ­ te le p íte tte k a v á ro s k ö z p o n tjá b a n levő é p ü le ttö m b ö k b e , lé p c s ő h á z a k b a , sz é t­ sz ó rta n . E zek b e c s ü le te s e n d o lg o z n a k , tö b b sé g ü k b e c s ü le te s e n él, a k ö rn y e z e t b e fo g a d ta ez e k e t. Igaz, v a n ez e k k ö z ö tt o ly a n is, a k ik n e h e z e b b e n ille sz k e d ­ te k be. A zt h isz em , h o g y m ég is az a m e g o ld ás, h o g y a c ig á n y la k o s sá g o t n e m egy te le p re k e ll k o n c e n trá ln i, h a n e m — a v á ro s és a m eg y e m ás te le p ü lé s é re is é rv é n y e s — sz é ts z ó rta n k e ll e lh e ly e z n i, h o g y b e ille s z k e d je ­ n e k az a d o tt k ö zö sség b e. IL L É S : N os, eddig is v o lta k in fo rm á c ió in k , h o g y m it sz e re tn é n e k , h o g y ’ sz e re tn é n e k éln i, la k n i a z e m b e re k . K ü lö n b ö ző fó ru m o k o n sz e rz e tt in f o rm á ­ c ió k a t a v á ro s v ez e té se , a m e g y e v ez e té se . M ost a z o n b a n ú g y íté ljü k m eg , hogy ez a m e n n y isé g — a m i m ég n e m k é s z ! — n a g y o n s ú r o lja a m in ő ­ ség h a tá r á t. E b b e n e g y ü tt v a n a je le n és jö v ő . J e le n tk e z ik a v ág y és a v a ­ lóság. V eg y ü k h á t ig é n y b e a tu d o m á n y t, a n n a k a z t a sz á lá t, a m iv el m ég p o n to sa b b is m e r e te k e t s z e rz ü n k . H á t s z e re z tü n k ! D e n e m ily e n e k e t-o ly a n o ­ k a t !! M ost a v á ro s v ezető i ú g y v a n n a k ezzel, m in t ré g e n azza l a n é p i m o n ­ déssal, h o g y tö rö k ö t fo g ta m , de n e m e re s z t! T u d ju k , m o st m á r, h o g y m i k e lle n e , és n e m tu d u n k tő le s z a b a d u ln i. A szo cio ló g iai v iz sg á la t a r r a is v á ­ laszo lt, h o g y m e n n y i m in d e n t n e m is m e rü n k m ég , és m ég to v á b b k e ll k u ­ ta tn u n k . A szociológiai v iz s g á la t h a lla tla n so k té n y a d a to t k ö zö lt. A k ö v e t­ k e z te té s t r á n k b íz ta . T ö b b es sz á m b a n sz ó lta m , r á n k , a v á ro s és a m eg y e v e z e tő ire ! H o g y an to v á b b , m it is a k a r n a k az e m b e re k , h o g y a n a k a r n a k m o ­ zogni? F e lv e t n é h á n y té n y k é r d é s t, a m ire e d d ig ú g y n e m fig y e ltü n k fel, h o g y p é ld á u l a B e s z te rc e -la k ó te le p e n (m o st k a p ta te s tv é rv á r o s u n k tó l a n e v é t), o tt a la k o s o k zöm e fia ta l, tú ln y o m ó ré sz e f ia ta l! S zin te n in c s e n id ő s e m ­ b e r ! A la k o s o k tö b b sé g e m u n k á s e m b e r, a tú ln y o m ó ré s z e m u n k á s e m b e r. N in csen é rte lm is é g i, n in c s a lk a lm a z o tt... N em k ell ho zzá n a g y fa n tá z ia , h o g y v a la m i o ly a n h e ly z e t a la k u lt k i. a m it m i n e m a k a r tu n k . V ag y is e z e k e n a te r ü le te k e n a la k o s sá g s t r u k t ú r á j á ­ n a k , ö ss z e té te lé n e k .. . h á t.. . n e m ily e n e g y s ík ú n a k k e lle n e le n n i. T á r s a ­ d alm ila g , sz o cio ló g ia ila g n e m le h e t elég g é e r r e fe lh ív n i a fig y e lm e t! E zt ed d ig is k e lle tt é rz é k e ln i, d e e n n y ir e k é z e n fo g h a tó a n , m in t a h o g y a n az a d a to k k ö z lik v e lü n k , n e m is m e r tü k fel. E zek a té n y e k f ig y e lm e z te tn e k ! V igyázz h a to d ik ö tév es te rv , h e te d ik ö tév es te rv ! E gy te le p ü lé s e n é p ü lő la ­ k á s o k ö ss z e té te lé t ú g y k e ll k ia la k íta n i te h á t, h o g y leg y e n m á s fé l sz o b ás is, k é ts z o b á s is, k é t és feles is, le g y e n h á rm a s is. L eg y en o ly a n , h o g y a fő is­ k o la i p ro fe s sz o r tu d jo n és le g y e n b á to r o d a m e n n i. S ö rü ljö n , h o g y o tt k a ­ p o tt la k á s t, s z é p e t, n e k i is m e g fe le lő t. Ne ra g a s z k o d jo n a v á ro s k ö z p o n tjá ­ hoz, az A ra n y J á n o s u tc á h o z , a m i m o st S a lg ó ta rjá n b a n eg y k ic s it — v a ll­ ju k b e — slá g e r... S a lg ó ta rjá n fia ta l v á r o s : 1922-ben le tt v á ro s . A k k o r is, m a jd az a z t k ö ­ v ető id ő b e n is a n e v e le tt v á ro s c s u p á n . V a ló já b a n egy s z ű k v ö lg y eg y ik m e llé k v ö lg y é b e z s ú fo ló d o tt, m u n k á s k o ló n iá k b ó l ö ssz e á llt — a h o g y a n a n é p n ev e z te — eg y m e ló ste le p ü lé s v o lt, a szó ig azi é rte lm é b e n . A v á ro s köz­ p o n tjá n a k n e v e z e tt sz ű k v ö lg y b e n fö ld sz in te s, e g y e m e le te s h á z a k és ré sz b e n az ü z le te k , k is ip a ro s o k m ű h e ly e i v o lta k . V á ro sra je lle m z ő in té z m é n y h á ló ­ z a tta l n em re n d e lk e z e tt. N em is le h e te tt k u ltu rá lis k ö z p o n tja a m e g y é n e k . K ö z é p is k o lá ja ? H át egy.. . a b b a n az id ő b e n p o lg á ri isk o la , és h á t v o lt egy g im n á z iu m a , s k ész.. . E g észség ü g y i c e n tr u m ? H á t a r im a m u r á n y in a k v o lt eg y k is k ó rh á z a , a b á n y á n a k is v o lt eg y k is k ó rh á z a , és sz in te k é s z ! I tt n in c s e g y e tle n egy m ű e m lé k se m , eb b e n a v á r o s b a n ! M ég m ű e m lé k je lle g ű sin c s! É p ítés, d e h o g y a n . . .? �Helytörténet — honismeret néprajz A m egyékben szerkesztett és kiadott kom plex arculatú folyó­ iratok jellegével, színvonalával a m últ év végén egy ankét, m ajd a sajtó, a rádió, a televízió is foglalkozott. Az általában elism erő vélem ényekre visszaemlékezve, egy m egjegyzés ötlik fel, am i a m últra, a jelenre és a jövőre egyaránt vonatkozik. A bban a fo­ galm azásban, hogy „a vidéki folyóiratok m erjenek vidékiek len­ n i”, az a gyakorlatilag m ár részben teljesített óhaj fejeződik ki, hogy a nem központi periodikák elsősorban keletkezési helyük, hazájuk értékeit dolgozzák fel, és ezzel tegyék színesebbé, válto­ zatossá a m agyar sajtóterm ést. A Palócföld egyike azoknak a fo­ lyóiratoknak, am elyek egy Szűkebb táj szociálpolitikai, szépiro­ dalmi, m űvészeti és tudom ányos életét, eredm ényeit, gondjait folyam atosan és frissen viszik az olvasó elé. A négy fejezetben, nagy részletességgel és szakértelem m el tárg y alt helytörténetírás kétségtelenül nem csak nógrádi, hanem országos problém a is, de N ógrádban talán időszerűbb, m int sok más m egyében, és indokoltságát jelzi a szakem berek gyors reak­ ciója, vagy az a mód, ahogyan a tém a — harm adik közlése — a folyóirat első oldalára lépett elő. Tudom ányos intézm ényeik gyér hálózatát és szakem bereik kis szám át tekintve, N ógrád a helytör­ ténetírásban az utóbbi két évtizedben tényleg nagyot alkotott, am int ezt a vitaindító cikkben B elitzky János (Palócföld, 1979. 3. sz.) részletesen előadja. A négykötetes megyei m onográfia és a két v árostörténet m egjelentetését — hogy csak a jelentőseb­ beket em lítsem — a politikai és állam i vezetés anyagi, erkölcsi alapot ny ú jtó tám ogatása, döntései és term észetesen a szakem ­ berek szervezett, fegyelm ezett és folyam atos m unkája te tte lehe­ tővé. Ez a történész (helytörténész) kollektíva, ennek egyes tag­ jai cserélik ki elsősorban a Palócföld fórum án gondolataikat a helytörténetírásról, részben az eredm ényekről, de inkább a jövő­ ről, a feladatokról és az ide kapcsolódó elvi, m ódszertani kérdé­ sekről. Felvéve az eddig közölt elm élkedések fonalát, a m agam ré­ széről egy-két fogalom, disciplina tisztázását, m eghatározását kí­ vánom felvetni, elsősorban szakterületem , a néprajzi k u tatás szemszögéből. A helytörténetet gyakran a honism erettel összefüggésben em lítik, ezért nem á rt a két fogalom viszonyát és ta rta lm á t kö­ zelebbről megvizsgálni. A Palócföldben m egjelent tanulm ányok m indegyike foglalkozik fogalm i kérdésekkel, jelezve e sajátos tudom ányág, a helytörténet helyzetének tisztázatlanságát, tá rsa ­ dalm i és szakm ai m inősítését. A tanulm ányok szerzői tö rtén é­ szek, ezért kézenfekvő, hogy a helytörténetírás helyzetét az or­ szágos, a „nagy” történetíráshoz viszonyítva taglalják, és e viszo­ nyításban jelentős szerepet kap az értékrend, az alacsonyabb és a m agasabb klasszis kérdése. A m agam részéről nem hiszem, hogy néhány arisztokratikus szem léletű (micsoda anakronizm us, m a !) történész kivételével b árk i is kétségbe vonná a helytörténeti (m ásképp: regionális) kutatások tudom ányos jelentőségét, és eze­ ket a szintetizáló és országos áttek in tésű történelm i m unkák mögé rangsorolná. Az a m egállapítás, hogy a helytörténeti k u ­ tatás alap k u tatás jellegű, még önm agában nem pejoratív, m ert nélküle nem képzelhető el jól adatolt és szilárd bázison nyugvó szintézis, abban viszont m indenki megegyezik, hogy az alap­ k u tatás feltétele a szakm ai felkészültség, a tém a tágabb körű ism erete és m inden lehető forrás használása. Ha ezek az adott­ ságok hiányoznak, a m u n k át a dilettantizm us nem k ívánt lég­ köre veszi körül. És ez a veszély fenyegeti a vidéken — vagyis: nem a fővárosban — élő és dolgozó kutatókat, még akkor is, ha ez a megbélyegzés indokolatlan. A veszélyt jól lá tja és elemzi Schneider M iklós (Palócföld, 1978. 5. sz. 5. 1.), am ikor az ebből következő veszteségeket két csoportba sorolja (objektív és szub­ jek tív veszteségek). Országos és regionális k u tatás kiegészítik egym ást, a kettő egym ás m ellett, egym ást segítve funkcionál — annyira, hogy időnként nehéz őket különválasztani. Más kérdés e tudom ányok m űvelőinek helyzete és viszonya, am it elsősorban H orváth István vet fel, és am inek m egjavítását szervezeti úton lá tja lehetségesnek (Palócföld, 1979. 4. sz. 22. 1.). H elytörténet és honism eret viszonylag újabb keletű fogal­ m ak, különösen az utóbbi, m elynek a v itában mozgalmi jelle­ ge, nevelési célzata m erült csak fel (Schneider M. u. o.). A z 1960-ban m egindult honism ereti mozgalom és k u tatás azonban m int tudom ány interdiszciplináris, és ebben a kom plexitásban első helyen áll a helytörténet azzal a feladattal, hogy m egte­ rem tse a tipikus és sajátos — az általános és az egyes helyes kapcsolatát (Székely Gy. szerk .: H onism eret — helytörténet. 1970/2. 5. 1.). Kétségtelen, hogy ez a felad at nem csak a helytö rtén et sajátja, hanem olyan, a honism eret körébe sorolt tudo­ m ányoké is, m int a néprajz, a m űem lékvédelem , a nyelvészet stb. S zakirodalm unk ugyanis ezeket a tudom ányokat tek in ti a honism ereti k u tatás összetevőinek, m egjegyezve azt, hogy a moz­ galom m egindulása időszakában az érdeklődés középpontjában a m últ eseményei, jelenségei álltak, de később e „m ú ltbafordulás” fokozatosan feloldódott, a k u tató k a legújabb kor eseményeit, a parasztság m ellett a városi m unkásság, bányászok életm ódját is tém ául választották (Székely Gy. i. m. 11—12. 1.). A honism eret és a felsorolt tudom ányok viszonya így vilá­ gos, az előző és a többiek között alárendeltség áll fenn, csak éppen az kétséges, hogy a honism eret tek in th ető -e tudom ánynak. Míg ugyanis a helytörténet-, a néprajz-, a nyelv járásk u tatás stb. két szinten — egy lokális és egy országos szinten — folyik, addig a honism eretnek csak előbbi fo rm ája ism ert, országos szintéziséről nem tudunk. Ez a kategorizálás egyébként is eről­ tetett, nyilvánvalóan távol esik a gyakorlattól, és alig állja meg a helyét. A történelm i ku tatásb an m ég elfogadható a két szint, m ert a lokális történelm i ku tatásn ak m űszava is alak u lt ki (hely­ tö rtén et), de a néprajz és a többi tudom ány esetében nem tu ­ dunk ehhez hasonló m egkülönböztetésről. Logikusnak látszik ezért, ha a honism eretet nem tudom ányként kezeljük, hanem eredeti célkitűzéseinek megfelelően úgy, m int közm űveltséget terjesztő, és a szülőföld ism eretére, a hazafiságra nevelő tá rsa ­ dalm i és politikai m ozgalmat. A fogalm ak tisztázása és rendszerezése során ki kell térn ü n k a helytörténet és néprajz viszonyára is. A fentiekből az tű n t ki, hogy a két tudom ány egyaránt része a honism eretnek, de vannak példák arra, hogy a néprajz is része a helytörténetnek. A kérdésben a vélem ények nem egyeznek meg, és a következők­ 23 �ben b em u tato tt két felfogás a nézetek két szélső pólusát kép­ viseli. Az egyik kiadvány a két világháború között kialakult szem léletet tükrözi ebben a tekintetben. A helytörténetírás összetevőinek tek in ti a településföldrajzot, a település-, társad a­ lom történetet, a gazdaságtörténetet, a politikai tö rtén etet és a m unkásm ozgalom történetét. Ebben a szerkezetben teh át a nép­ rajz nem kap önálló szerepet, b ár az érdekelt terü let — H aidúB ihar megye — etnográfusainak m űködését a szerző az egyes fejezetekbe bedolgozta. A néprajz eredm ényeiről egyedül a m ű­ velődéstörténeti fejezetben szól, a források ism ertetése során pedig csak az írásos forrásokat elemzi, a szóbeliségről nem tesz em lítést. (Komoróczy G yörgy: H ajdú-B ihar m egye helytörté­ netírásai 1945—1968. Debrecen, 1969.) A m ásik kiadvány a té­ m a eddig legrészletesebb m ódszertani feldolgozása, elsősorban a pedagógiai m unka elősegítése érdekében. A könyv segítséget kíván n y ú jtan i nem csak a tanítóknak, tan ároknak az oktató­ nevelő m unkában, hanem azoknak a tanulóknak is, akiket érde­ kel a helytörténet, akik k u tatásra vállalkoznak, idézése pedig ez alkalom m al azért is időszerű, m ert Egerben írták és szerkesztet­ ték, a tanárképző főiskola, a m úzeum és a levéltár m u n k atársa­ inak közrem űködésével. Itt a helytörténet m ás fogalm azásban jelenik meg, m int előbb, m ert tartalm ilag a helytörténet foga­ lom körébe tartozik a néprajz, a régészet és a földrajzinév-gyű j­ tés. Kiem elve ebből a helytörténet és n éprajz viszonyát, utóbbi a koncepcióban jelentős terjedelm et és az őt m egillető besorolást kap, tek in tettel a h elytörténetírás fő feladatára, a hely tö rtén e­ tének m inél több szem pontú feldolgozására. A helytörténetírás forrásai című fejezeten belül egy pont részletesen foglalkozik a néphagyom ány fogalm ával, gyűjtésének és feldolgozásának mód­ szereivel. (S zántó Im re [szerk.]: A helytörténeti kutatások mód­ szere és feladatai az oktató-nevelő m unkában. Bp. 1956. 1—171.1.) Nézetem szerint, m int azt a fenti m unkában is m egírtam , a helytörénet szerves része a néprajz, falusi települések és városok esetében egyaránt. Közismert, hogy a városi n éprajzkutatás tu ­ dom ányunk egy újabb irányzata, így vizsgálataink hatósugarába nem csak a parasztság, hanem a m unkásság és a kispolgárság is beletartozik. További helytörténeti jellegű feladatok várnak a n ép rajzk u tató k ra olyan történeti, levéltári források elemzésében, értelm ezésében is, am elyek az egykori paraszti — jobbágy, zsel­ lér, kisnem es — életform a valam elyik jelenségét, m ozzanatát örökítik meg. A h elytörténetírásban a legtöbb szerző szerint új fejezetet ny ito tt a jelenkor kutatása, a nyitás a jelen felé. Meg kell je­ gyeznem, hogy ugyanez a fordulat a néprajzban is bekövetke­ zett, csak itt a változásvizsgálat keretei között folyik, m indig összehasonlítási alapot keresve a m últban, am ihez a fejlődés ará­ nya viszonyítható. Egyes esetekben v itatn i lehet, hogy a jelen­ kort ábrázoló tan u lm ány m ennyiben helytörténeti és m ennyiben néprajzi jellegű. Úgy vélem, a v itát az dönti el, hogy a szerző m ilyen m ódszerekkel élt a k u tatás során, m ilyen m értékben használta fel az írásos és a szóbeli forrásokat. A hely tö rtén et és a néprajz szoros összefüggésére legyen szabad a jelenleg folyó palóckutatás példáját felhoznom. A m enynyiben a h ely tö rtén et fogalm a a települések történetén tú l ki­ terje d a m egyék és tájak tö rtén etére is (ahogyan B elitzky János írja : Palócföld, 1979. 3. sz. 25. 1.), ez esetben a palóckutatás is a helytörténethez hasonló, regionális kategóriába esik, m int egy több m egyére kiterjedő nagytáj néprajzi m onográfiáját előkészí­ tő tudom ányos vállalkozás. Am íg a Szántó Im re szerkesztésében m egjelent helytörténeti koncepcióban a néprajz a történelem ki­ egészítő tudom ányként kapott szerepet, a palóckutatás m onog­ ráfia tervezetében ez az arán y m egváltozik. Az anyagi, szellemi és társadalm i k u ltú rá t képviselő fejezeteket történelm i tan u l­ m ányok vezetik be a palóc néprajzi csoport történetéről, telepü­ léstörténetéről, a társadalom és term elés fejlődésének tö rtén eté­ ről. K utatási m ódszerében és célkitűzéseiben a palóckutatás tö r­ ténelm i-helytörténeti szem léletű akkor, am ikor fő feladatainak a történelm i előzm ényekre visszautaló etnikus jegyek m eghatáro­ zását és a k u ltú ra változásának vizsgálatát tekinti. Ez a szoros tem atikai összefüggés, a törekvés két tudom ány eredm ényeinek együttes m egjelenésére a feldolgozás, a produk­ tum jellegét m ég kevertebbé teszi az egyes települések vagy ki­ sebb falucsoportok néprajzi feldolgozása során. N éhány évvel ezelőtt m egírtam három falu: Őrhalom , Ipolyvarbó (Csehszlová­ 24 kia, szlovákul V rbovka) és Hugyag tem etkezési szokásait (Nógrád m egyei M úzeum ok É vkönyve, 1977. 95—146. 1.). A laptézisem volt a m ásodik világháború idején funkcionált tem etkezési szo­ káscsoport viselkedését vizsgálni a jelenkorig, kiszűrni a stabil, tovább élő elem eket, és felvázolni a változás folyam atát, m eg­ határozni annak mozgató és állandósító erőit. A három falu et­ nikailag egységesnek nevezhető lakosságának kollektív m ag atar­ tását azonban csak a történelm i előzm ények ism eretében lehetett m egérteni, ezért fel kellett dolgoznom e falucsoport népesség-, gazdaság- és településtörténetét. E vizsgálatok a három falu n ép ­ rajzi rokonságát, k ulturális és etnikai egységét rajzolták ki, és további feladat még a környezettel, a szomszédos településekkel szemben m egfigyelhető különbözőségek feldolgozása. M indezek a vizsgálatok együttesen fogják kiadni az őrhalm i néprajzi alcso­ p o rt kulturális jellem zőit, am elyek a történelm i m últban gyöke­ reznek, s az egység okát és m agyarázatát a falvak közös sorsá­ ban, földrajzi közelségében és egym ásrautaltságában kell ke­ resnünk. Az eddigieket összevetve elm ondható, hogy a h elytö rtén et és a regionális néprajz két önálló tudom ány, de m unkam ódszereiket és forrásaikat tekintve alapvetően különböznek egymástól. Amíg a helytörténet elsősorban az írásos forrásokat k u tatja, addig a néprajz adatait főleg az élő em berek közlései ú tján , illetve meg­ figyelése révén szerzi be. K utatásuk tárg y a és célkitűzéseik kö­ zel állnak egymáshoz, ezért kölcsönösen egym ás segítségére van­ nak utalva. M indam ellett a helytörtén et tágabb kategória, m ert regionális néprajz nem képzelhető el helytörténet, tö rtén eti szemlélet nélkül, de a helytörténet önállóan is egész lehet, leg­ feljebb vállalja a konzervatív jelzőt, m ert a h ely tö rtén etírás ál­ talában még nem té r ki a népi k u ltú ra és társadalom fejlődés­ történetére. A tágabb szerkesztés, am elybe a néprajz (a régészet, a m űem léktudom ány, népnyelvkutatás) is elfér, talán m ég v árat m agára, de ezt kell a m odern szem léletnek tekintenünk. Bakó Ferenc Helytörténetírás és hagyományápolás A középiskolák „valam ikor” a tudom ányos és közéleti sze­ replés központjai is voltak, s nem csak a leendő egyetem i ta n á ­ rok alapozták itt meg publikációikkal hírnevüket, hanem ta n ít­ ványaik is itt szerezték m eg retorikai, irodalm i, tö rténelm i és term észettudom ányos ism ereteiket. A h ajd an i önképzőkörök po­ zitívum ait ebben a tekintetben senki sem vitath atja. N apjainkban ú jra első helyre k erü lt az iskola nevelő fu n k ­ ciója. Az oktatás és az ism eretek m élysége to v áb b ra is m agha­ tározó, csak a cél változott m eg: nem pusztán az a döntő, hogy m ilyen szakem bereket nevelünk, hanem az, hogy m ilyen jelle­ mű, illetve világnézetű tanulók hagyják el az iskolapadokat. Ez utóbbi term észetesen dom ináns tényező lesz ezután a szakism eret és az általános m űveltség m egalapozásában és állandó bővítésében is. A jellem form álásban is irodalm i és történelm i m űvek kie­ m elt szerepet töltenek be. Ha azonban végigtekintjük (kisiskolás kortól az általános iskola felső tagozatán át a középiskoláig) a diákokba p lán tált tananyagot, akkor azt is látju k , hogy (különö­ sen) a történelm i ism eretek sablonossága, az esem ények de­ hum anizálása sokkal több k á rt okoz, m int am ennyit az em b erform álás folyam atában egyáltalán hasznosan betölthet. Talán ezzel is m agyarázható, hogy a H istoria est m agistra vitae! igazát ú jab b an m ind többen cáfolják, pedig valójában a tö r­ ténelem , ha nem is tanítóm ester, de intő és követendő példát ad h atn a m indannyiunknak. Szerencsére az utóbbi években olyan nagyfokú történelm i érdeklődés alakult ki országszerte, hogy ennek segítségével köny­ nyen korrigálható a hiba, am it a hely történetírás „rangosításával” kell kezdeni. �Amíg a gyerm ek csak az országos történelm et ism eri (ha ismeri!), am íg sem m it nem tu d szűkebb p átriá ja m últjáról (s je­ lenéről is igen keveset!), addig nem képzelhető el a szocia­ lista em ber személyiségének kiteljesedése sem. Ezért tarto m döntő jelentőségűnek a helytörténetírást és a helyi hagyom ányok ápolását, am elynek m űhelyei lehetnének az iskolai honism ereti szakkörök is. Persze, m ár az általános iskola felső tagozatán el kell kezdeni ezt a m unkát, építve az alsó négy osztályban kialak íto tt érdeklődésre: elsősorban a néprajzi tárgyak gyűj­ tésével és azok kiállításával fokozható a történelem varázsa, de például a m ondák írásos rögzítése és a helynevekhez fűződő történ etek m egörökítése is jól illeszkedhetne a településtörténet feltárásán ak egészébe. Ism ereteim szerint szinte valam ennyi köz­ ség „m onográfiája” elkészült m ár (egy-egy pedagógus állam vizs­ ga-dolgozata kiindulási alap lehetne a további kutatáshoz); ahol pedig m ég ez nem született meg, bizonyosan „akadna” olyan vállalkozó szellemű „kim űvelt em berfő”, aki pótolná a hiányos­ ságot. A középiskolai szakkörök m unkastílusa term észetesen to­ vább alak íth ató a régi önképzőköri hagyom ányoknak és az életkori sajátosságoknak m egfelelően: a kiselőadás és a vita, az iskolai, a megyei (múzeumi) és az országos (OKTV) pályázato­ kon való részvétel, illetve az eredm ényes szereplés egy életre eldöntheti a tanuló sorsát (közülük kerülnek ki a leendő k u ­ tató k és történelem tanárok, s azok a lo kálpatrióta család­ anyák és családapák, akik m ajd a gyerm eküket is hasonló szellem ben nevelik.) Ezek a szakkörök a tö rtén etírás és a helytörténeti k utatás szám ára is hasznosak lehetnek. Az országos középiskolai tan u l­ Emberek a Bágy mellől és a Brezináról M á r az első életrajzíró , G yöngyösy László is célzo tt rá, de a „fü lem ü le-p ö rt” igazából M óra F erenc m egjegyzése in d íto tta e l: „A jó palócok tu la jd o n k é p p en jó szegediek”. A zóta szokássá v á lt itt is, o tt is, hogy a h e­ lyi érd e k n ek m egfelelően bizonygassák M ik­ száth első p araszth ő sein ek ered etét. A tó t a ty a fia k és A jó palócok novellái v aló b an M ikszáth szegedi évei tá já n szület­ te k meg. A z első k ö te t nevesebb d a ra b ja i m á r jo b b á ra készen voltak, am ik o r o d aé rk e­ zett. A m áso d ik n ak eg y -k ét elbeszélése — első v álto za tb a n — szintén o tt je le n t meg. A B ede A n n a tartozása ug y an csak „Szeged­ rő l hozott eszm e”. N acsády József m ég azt is k id e ríte tte , hogy az író T akács M agdolna szegedi törvényszéki esetét h a sz n á lta fel hozzá. Az egyik v allo m ásáb an — a n n a k különö­ m ányi verseny történelem dolgozatainak elbírálásában három éven keresztül vettem részt, „zsü rib en ”. I tt szerzett tap asztalata­ im ra hivatkozom , am ikor azt állítom , hogy a beküldött négy­ ötszáz pályázat között m indig ak ad t hetven-nyolcvan, am ely­ nek anyaga elm élyült fo rrásk u tatásra épült, s ezek között m in­ dig előfordult egy-egy nógrádi dolgozat is. K ülönösen a tszés üzem történetek feldolgozását ta rto tta m jó feladatnak, s ezek szorgalm azása a mi m egyénkben is aktuális. S zerintem egy-egy hozzáértő pedagógus vezetésével szakkörben dolgozó fiatalok is vállalkozhatnának hasonló feladatra. P éldát e rre is lehet emlí­ teni: Zala és Somogy m egye földrajzinév-gyűjtését is nagyrészt a fiatalok végezték, s b ár az ellenőrzés és a feldolgozás term é­ szetesen a felnőttekre várt, az együttm űködés dicséretes és eredm ényes volt. A néprajzi ku tatásb an is lehet a diákok ak tív közrem űkö­ désére szám ítani: a szokások, a viselet, a házépítés, a bútorzat, az étkezés, a gazdálkodás, a ragadványnevek és (az előbb m ár em lített) földrajzinév-gyűjtés évekre szóló program ot ad h at ezek­ nek a szakköröknek. Az országos néprajzi pályázaton szereplő legjobbak eredm ényeiről a H onism eret című folyóirat tájékoz­ ta tja az érdeklődőket: sajnos, nógrádi nevet csak elvétve ta ­ lálunk a díjazottak között. N ógrád m egye országos hírű nagyjait m inden középiskolás ism eri: M ikszáth nevét m á r az általános iskolában m egtanul­ ják, M adáchét később. De g y ak ran m egesik, hogy am ikor Bérczy K ároly vagy Lisznyay K álm án nevét kiejtem , kiderül, hogy so­ hasem h allo tták : pedig az első esetében az Anyegin első fordí­ tójáról van szó (Jobbágyiban van eltem etve); a m ásikéban a Tízek Társasága tagjáról, Petőfi b a rá tjá ró l; s hasonlóképpen nincs ism eretük arról, hogy Lisznyay H erencsényben született, T ittel Pál m atem atikus és csillagász (az egri Csillagda egykori vezetője, Gauss tan ítv án y a és Széchenyi b arátja) Pásztóról szár­ mazik, s F áy A ndrásnak is vannak jobbágyi kapcsolatai. Hogy Teleki Lászlót az öngyilkossága u tá n Szirákon tem ették el, Werbőczi a T rip artitu m egyes cikkelyeit A lsópetényben fogal­ m azta, hogy K ubinyi Ferenc és M ocsáry A ntal írói és tudom á­ nyos m unkássága „hozzánk tartozó”. Veress Pálnének, a m agyar nőnevelés úttörőjének élete V anyarchoz kötődik stb. Összegezvén az elm ondottakat: azt hiszem, a hely tö rtén et­ írás hasznossága elsősorban a fiatal nem zedék nevelésében és az em berform álásban elért eredm ényeken m érhető le — m iközben lényegesen m egváltozik az iskola helye a társadalom ban. Ez utóbbira így utaln ak B erend T. Iván alábbi sorai:„ . . . eddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azon­ ban gazdaság és képzés kölcsönös m eghatározottsága érté k ren ­ dünkben m egfordulhat, és a képzés fejlesztése h atáro zh atja meg a gazdaságfejlődést.” sen a z első feléb en — m ag a M ikszáth is a z t hangsúlyozza, hogy „F o g ad o tt szülőfölde­ m et, S zegedet írta m h arm in c év ó ta. I tt szedtem fel az anyagot, am ely m u n k á m at k é p e z i.. . ”. H a ez a v allo m ás igaz, a k k o r a szegedi ta rtó zk o d ás so rán é r le lt első k é t k ö ­ te tre v o n atk o zta tv a különösen ig a zn a k k ell lennie. N y u g o d ju n k h á t bele, hogy a „foga­ d o tt szülőföldnek” v aló b an erő seb b h atása v olt a jó p aló co k ra és a tó t aty afiak ra , m in t igazi h azáján a k , a „gö rb e o rszág n ak ” ? A v ita o ly an féle eldöntése, hogy Szeged­ n ek ennyi, N ó g rá d n ak m eg en n y i: m erő é r ­ telm etlenség. A v ita sz em p o n tjait elfogadni, s azo k at m egk ö zelítésk én t alk alm azn i v i­ szont igazán érdem es. A jó palócok és a tó t a ty a fia k n ac io n á léján ak fö ld eríté se bizonyá­ ra közelebb visz az író jo b b m egism erésé­ hez is. S chöpflin A lad á r egyik fin o m m egfigyelé­ se sz erin t M ik száth ra „A term észetb ő l csak a g y erm e k k o rá b an m egszokott dom bos nóg­ rá d i tá ja k v a n n a k h atássa l”. U taz h ato tt b á r­ m erre, egyetlen v id ék sem h ag y o tt m élyebb n y o m ó k a t benne. A tó t a ty a fia k és A jó p a ­ P in té r N án d or lócok elbeszélései a la p já n v iszont sz in te m eg le h etn e rajz o ln i a szülőföld té rk é p ét. A fő vonal a B ágy le n n e a z azt k ísérő dom bvo­ n u la tta l. A felid éze tt falv a k a fő vonal egyik v ag y m á sik o ld a lán h ely ezk ed n én ek el. A tö rté n e te k színhelyei a la p já n be tu d n á n k je ­ lölni a hegycsúcsokat, völgyeket, p atak o k at, ta n y á k a t, u ta k a t. S ezt a tá ja t a g y erm ek szem e idézi föl. A zé a gyerm eké, ak i m ég an tro p o m o rfizá lja a te rm észet elem e it: a szelet, a vizet, a h áz­ tető k e t, az ab lak o k at. A m it a z író a föld­ szak ad ék o k színes k av icsairó l m ond, hogy „b eleav atk o zn ak a jó palócok d o lg aib a”, a z az egész h azai te rm ész etre érvényes. A tá ji elem ek a tö rté n e te k a k tív szereplői. Hol h e­ lyeselnek, hol m eg rosszallnak, egyszer gú­ nyolódnak, m á sk o r pedig íté le te t m ond an ak , m in t a görög d rá m á k k órusai. A m ik száth i p ara szto k te rm észeti v ilág a te h á t h am isíta tla n u l hazai. R ajza k o n k rét, érzékletes, s a gyerm eki szem á ltal em b eri­ esített. Csak k é t n o v ellából h ián y zik a te r ­ m észet, a h azai tá j. A B ede A n n a tartozásá­ nak. — az egyetlen „Szegedről h o zo tt eszm e” 25 �feldolgozásának — nincs term észeti h áttere. A tö rté n e t szín tere egy bírósági terem . A G ye rek ek cím ű elbeszélés ugyancsak n élk ü ­ lözi a bővebb term észetleírást. A tö rté n e t a C sillom -portán játszó d ik le. Egy portán , am ely sem m iben sem különbözik a falusi p o rták tó l általáb a n . É rdekes, hogy ez az e l­ beszélés is k ö ztudottan szegedi fogantatású. A G alandáné asszonyom egészen m ás. Első v álto zata Szegeden je le n t meg. A végleges kidolgozás ugyancsak itt tö rté n t. Mégis ta ­ lán ez M ikszáth legpalócabb n ovellája. A tö rté n et elképzelhetetlen a szklabonyai hely­ szín nélkül. H iszen a „kis fe h é r h áz” —, m ely közvetlenül a tem ető m ellett épült, s összes ab lak a i a tem ető re néznek — szinte főszereplő itt, s a palóc L uca-napi m iszti­ k u m n élkül a felidézett boszorkányeset nem é r sem m it. A tó t a ty a fia k term észeti v ilág a jó v al tá ­ gasabb, m in t a jó palócoké. R á ju k „az öreg F á tra néz m ogorván”, a G aram h a b ja i zúg­ n ak k ö rülöttük, „lazokban” eldugott ta n y á ­ kon éln ek vagy é p p e n fe n t a B rezinán, e r­ dős sz irtek között. B izonyára ebből a k ite rje ­ dettségből is következik, hogy közösségen k í­ v ü lin ek , végtelenül m agányosnak tű n n e k föl. Őket az A lföldön egyszerűen nem leh et el­ képzelni. A tó t a ty a fia k a t a hovatartozási p ö r alig-alig érin tette . L ap aj, O lej T am ás, Ja sztra b , a rabló „m a­ gányos tó t fark aso k ”. N épi b allad á k hősei ók, h írü k e t a gyerm ek M ikszáth csak h al­ lotta. A jó palócok közösséget alkotnak, s az író n ak egytől egyig ism erősei. A ró lu k szó­ ló elbeszélések eg y ü tt a d n a k egészet. M ik­ száth e z t azzal is hangsúlyozza, hogy a la k ­ jai az egyik történ etb ő l átlép n e k a m ásikba. N em csak egy-egy a n e k d o tá t tu d róluk, h a­ nem ism eri falubéli v e tü le tük et is. T u d ja a h elyüket, a szerep ü k et a közösségben, m eg­ írja, hol ta lálh ató k , hova szoktak já rn i. K ik lá th a tó k m indig a tem etőben, kikből áll az elöljáróság, kik v an n a k a Filcsik m űhelyé­ ben, ki k in e k a szom szédja. E zeket a vi­ szo n y latokat nem leh et k italáln i, később m egtanulni. Az ilyen dolgokat az em b er g y erm ek k én t szívja m agába. S az em léke­ zet a tö rténés, a fig u rák és a helyszín h á r ­ m asság ában őrzi a gyerm ekkori élm ényeket. E zért kell eg y e térten ü n k S chöplin A lad árral, aki szerin t M ikszáth „legtöbb p a ra sz ttö rté ­ netében egy alak k a l tö b b e t ta lálu n k , m int am en n y iről ír: a kis fiút, aki o tt té n fe rg e tt a falu si em b erek közt, h a llg a tta beszélgeté­ süket, álm élk o d o tt nevezetes tö rté n ete ik en , m eg b ám u lta v irtu so s cselekedeteiket, m eg ­ d ö b b en t trag éd iáik o n , sejtő szem m el figyelte szerelm eiket. M in d e n ü tt észrev en n i a g yer­ m eki p ersp e k tív a n y o m a it...” M ikszáth — b á r so h asem részletez — a la k ja i k ü lső jellem zését igen fo n to sn ak ta rtja . Joggal m e rü lh e t fel h á t b en n ü n k a k é rd é s : hősei ru h áz atá b ó l k ö v etk ezteth e­ tü n k -e v alam ire ? Baló Á gnes k elengyéjének bem utatása, a „pogány F ilcsik” b u n d á já n a k le írá sa h a tá ro z o tta n a palócok fö ld jé re utal. A piros olajos kendő, a h ím zett ingváll, a piros k arm azsin csizm a pedig a n n y ira je l­ lem ző az Ipoly m en ti viseletre, hogy Szeder F ábiántól, P a jo r Istv án tó l egészen a szécsé­ nyi P in té r S án d o rig m in d en k i szól róluk, aki csak foglalkozott a palócság m ú lt századi öl­ tözködésével. A k ö rn y ék szlo v ák ság ára leg­ aláb b en n y ire u ta l a k e ré k k ala p és a h a li­ na. Vagy idézzük a m egesett lán y rajz át, a Lapaj a híres d u d ásb ó l: „R uhája, a zöld szoknya, a fe h é r k ötény v eres ro jto k k al, a tót nép ezredéves soha nem változó d iv a t­ ja .” É rdem es azon b an m ély eb b re ásn u n k a palócság n é p ra jz á b a n — a babonák, h iedel­ m ek, népszokások irán y áb a. A novellák b an g y ak ra n találk o zu n k a m ese jellegzetes k i­ fejezőeszközeivel: a se jte téssel, a tu d ato s ho­ m állyal, a m isztifikációval. Í rói fogásról v a n szó csupán, vagy az áb rázo lt palóc-tót v i­ lág lényeges ta rto zék a iró l? M ikszáthnál nem egyszerűen csak eszköz a m isztifikáció. A jó palócok és a tó t a ty afiak e lv á la sz th a ta t­ lanok a term észettől — am ely cselekvő és le­ győzhetetlen. D e hisznek ab b an , hogy a te r ­ m észeti h atalm ak befolyásolhatók. H a nincs eső, teszn ek ró la: „K ocsipál G y u ri... m á r Sze n t M ihály lo v át is e llo p ta ..., lév én a n ­ nak az elégetése csalh a tatlan m ó d ja a zá­ poreső k ierő szak o lásán ak a z égi h atalm as­ ságoktól.” G a la n d án é képes m eg ro n tan i a tehenek et, s h a „súlyos beteg le tt valak i, az is bizonyosan a G ala n d án é b ű b ájo s főztét lép te k ere sztü l”. A ju h á szb o jtáro k L ucaszéket farag n ak , a kocsisok k eresztek et p in ­ gáln ak az istálló fa lá ra a z á rtó erők ellen. P ogány ez a világ. I tt m ég a kereszténység is m ás é rte lm e t kap. Szűz M ária ugyanúgy je len ik m eg a k u ta k és erdők m élyén, m in t m eg riad t lovaival a G élyiné szellem e. M ik­ száth a G alandáné asszonyom b an így beszél e rrő l: „A palóc n ép babonás, szereti a m isztériu m o k at, hisz az ördögben, a rém lá­ táso k b an . Egy sö té t holló röpdös fölötte: a végzet. S zárn y a su h o g ását ta lá lg a tja . T it­ kos, hom ályos köd veszi k ö rül, s h o v a el n em lá t a szem. b enépesíti a h ely ek et á r­ ny ak k al, borzalm as, csodálatos dolgokkal. F an ta sztik u s n ép m esék e lh u lla to tt m orzsáit összegyúrja, s azok h itté k em én y ed n ek lel­ kében. É n m ag am is a d ajk am esé kkel szít ­ ta m be a bab o n át, s hiszek benne. A ta p asz­ ta la to k világossága csak m e g szü rk ítette a fek ete h á tté rt, de nem o szlatta el.” Í gy h á t n em is csodálkozhatunk, h a ebben a palóc­ tó t v ilág b an a z em b erek m in d en fe n n ta rtá s n élk ü l h iszn ek G alan d án é és Z áhony a la k ­ v álto zásaib an vagy G élyiné szellem ének m eg­ jelenésében. De m it szól m in d eh h ez a n ép ra jz tu d o m á ­ n y a? A Sze n t A n d rás-n ap i ólom öntés, a S zent M ihály lov án ak az elégetése — sok m ás b abonás szokással egyetem ben — az ország m ás részein is m eg találh ató k . De a L uca n ap ja, m in t a boszorkánykodás s a b o ­ szorkányok elleni védekezés nagy alk alm a a Palócfö ld re jellem ző elsősorban. S csak itt j á t ­ szik ezen a n apon a k k o ra szerep et a fo k h ag y ­ m a, illetv e a vele rajz o lt k ereszt — a boszorkák tá v o lta rtá sá ra . Ez u tó b b iak k u ty a ala k b an v a ­ ló m egjelenése, s a „tu d alm as” asszonyok ro n tó erejéb e v e te tt h it m eg in t csak e rre a v id é k re u tal. A Szent G yörgy-napi gyík, m in t m in d en féle á rtá s legfőbb ellen szere is jellegzetesen palóc hiedelem . S ta lá n a z ol­ ló sem já tsz ik ak k o ra szerep et „a b ab o n acsin álásb an ” m ásu tt, m in t ezen a tájon. K irály Istv án , M ikszáth-könyvében, nem veti el M óra F erenc állítá sát, a szegedi h a­ tá s t m égis m ásk ép p en m agyarázza. Az a k ­ k ori Szeged sokkal fejlette b b volt, m in t a vidéki váro so k általáb a n . Itt, az o rszág m ás részeitől eltérő en , a felülről tö rté n ő polgári átala k u lá ssal szem ben egy alu lró l kibom ló, a kézm ű v es-p araszti tö m eg ek re tám aszkodó p o lg ári fejlődés m en t végbe. Ezen a tájo n te h á t sz ab ad ab b és ö n tu d a to sa b b v o lt a p arasztság, m in t a F elvidéken. M ikszáth Szegeden ism erk ed e tt m eg az o ly an ö n tu ­ datos p o lg ár-p araszto k k al, m in t am ilyen B a­ gi u ra m vagy N agy A n d rá s volt. De az ön­ tu d a t m e lle tt m e g látta b en n ü k a pöffeszke­ dő ö n teltség et is. É rdem es m egfigyelni, m ennyivel vonzóbbak írása ib an a szülőföld p ara sztjai, m in t A kaszát vásárló parasztban vagy A ro k k a n t szekérb en m e g jelen ített sze­ gediek. A z előb b iek b en tö b b a naiv, g y ere­ kes vonás, de több a szívjóság is. Az ö n tu ­ d a t alacso n y ab b fokán á lln a k ugyan, de kevesebb b en n ü k az önzés, kapzsiság. L ehet teh át, hogy a szegedi élm ények h í­ já n A tót a ty a fia k és A jó palócok nem jö ttek vo ln a létre. Elképzelhető, hogy a m ás­ féle p araszti közeg még jo b b an m egvilágí­ to tta a szülőföld sajáto s arc u latá t. A k ét első h írn ev e t hozó k ö tetn ek van n é­ h án y igen rokonszenves ellen tm o n d ása. Egy olyan h arm in co n tú li férfi írta őket, ak in ek addig az életb en sem m i sem sik erü lt. M ég­ is az örök em b eri é rté k e k m e lle tt tesz h i­ te t az elbeszélésekben. V all b e n n ü k az ön­ m agunkhoz való hűségről, a jóság m in d en hatóságáról, a szeretet k o rláttala n sá g áró l, az igazság erejérő l. Erkölcsi u n iv erzáliák ró l van szó, am ely ek p aló c-tó t tö rté n ete k b en és a la ­ k o k b an ö ltenek testet. M ikszáth K álm án a leg általán o sab b em b eri é rté k e k e t a Bágy m e lle tt ta lá lta m eg és a B rezinán. Ez a legnagyobb elism erés, am it csak a szülő­ föld k ap h a t. Szeged p edig a k ih ív á s volt, a hasonlat, am ely m erőben m ás, m in t a h a­ sonlított. Így nézve m eg n y u g o d h atu n k a b e ­ vezetőben id ézett M ik száth -v allo m ás m á so ­ d ik felében is: „.. Hol ide hoztam á t szü­ lőföldem et, N ógrádot, hol oda v itte m á t Szegedet a n ó grádi m ezőkre és a k ettő ösz­ sz efo rrt egy d arab b á, egy szülőfölddé, hogy sem m i sem b írja azt eltö rn i k étfe lé.” S zab ó K á ro ly 26 �KÖRKÉP Illyés G yu la : Beatrice apródjai A m agzat kihordási ideje, a term észet ren d je által m egszabottan — am int az köztudott — kilenc hónap. Lehetnek sza­ kaszai a történelem nek, am ikor zavaros m agzatvizében m inden vigyázó óvatosság nélkül ú sztatja, kik et anya szült, hogy m ás em berként lökje őket a világba, kény­ szerítő tolófájásaival. Ezek az em berek valójában ekkor születnek meg, valódi eredetük in nen szám ítandó. Illyés Gyula kilenc hónapja (nagyjából ennyi az em ­ lékirat jelenideje) az első világháborút kö­ vető m agyarországi fo rradalm ak idősza­ ka. T udjuk, term észetesen, hogy az em ­ bercsíra nem a levegőégből telepszik meg az idő m éhlepényén. Élete m eghatározta­ to tt az elődök állal, m iként genetikusok nél­ k ü l is tu d tu k , b ár általu k értjü k , m iről van tudom ásunk. Illyés — m int m inden valam irevaló író — a m aga genetikusa. Vizsgálatához sű rű élete biztosítja a m ű­ szerezettséget, alan y k ént pedig a lehető legkezelhetőbb kínálkozik: ifjú k o ri önm a­ ga. A Beatrice apródjai m agasából vissza­ tek in tv e p ályájára, meglepő, hogy az életm űből m ekkora m ennyiség esik a k et­ tős eredetvizsgálatra, a családira és a Ta­ nácsköztársaság tap asztalata nyom án m eg­ születő ifjú személyiségre. Az alanyi ered­ m ényeket tudósi alapossággal Fodor Ilona igazolta Szem besítés című terjedelm es kö­ tetében, am ely Illyés szóban forgó m űveit párhuzam osítja a Rácegrestől Párizsig ta rtó életú ttal és pályaszakasszal. Azt m o n d h atju k tehát, alig találu n k ebben a kötetben olyant, am it Illyés le ne írt vol­ na m ár a Kora tav aszban, a P uszták n é­ pében, a L evelek vidékre cím ű levélsoro­ zatában és m ás m unkáiban. Mégis új itt m inden. M ert m ilyen m ás a tá j a sáregre­ si ré t bokoralacsonyságából és a sim on­ tornyai vagy ozorai v árfalak magasából. Az em lékek szinte tavaszian zsenge fris­ seségére, felszabadult levegővételére, k a­ maszos életm elegére, élm ényáradására Illyés ad m agyarázatot: „Az ifjúkorból, m ondják a lélektani legendák, két szen­ vedély m arad feledhetetlen. Az első sze­ relem é; aztán az első közéleti lobogásé.” Egy P etőfin nevelkedett ifjú em ber el­ m éjében m i m ás, m in t az első szerelem és a forradalom azonos időben fellobbanó, kettős, mégis egym ásba olvadó villanófé­ nye ex ponálhat olyan élességű képet, m in t am ilyent a Beatrice apródjaiban kézbe vehetünk. De az em berélet ősze szükséges hozzá, hogy az idő viszontag­ ságai által m egrongált felvételt, a negatív többszöri előhívásával (az em lékezet film ­ je így használandó), m ajd hol lágyabb, hol kem ényebb m ásolása u tá n hűségesre retusálhassuk. K ezünk nyom a nem a szé­ pítés szándékáról árulkodik, hanem arról az igyekezetünkről, hogy a történelem karcolásai a la tt is szeretnénk látn i az el­ tű n t részleteket. K épünk, képeink szük­ ségszerűen zaklatott felületűek lesznek és egym ás fölé-alá rétegzendők, m int az ani­ m ációs film ek részm ozzanatai a keverő­ asztalon. Az expozíciós fény drága ragyo­ gása — az első szerelem é és a forradalom é — így is beborít m indent. Ebben a fény­ ben játszódik az em lékirat jelenidejű ese­ m énysora, a b ukott Tanácsköztársaság ül­ dözöttjeit szervezetten segítő illegális m unkába bekapcsolódó alig tizenhat éves ifjú em berrel, aki társaival való ádáz vi­ táib an (m iként az egész baloldal) m ost — az életveszély árnyékában — tudatosít­ ja m inek is volt részese. Ezt a jelenidejű­ séget a m ai Illyés elemzései em elik a tör­ ténelm i általánosítás szintjére. M intha két­ vödrű lánccal hozná fölszínre a m últ k ú t­ jából a jelen szom jaira az enyhet. E nyhet vajon? A m últban jára to st is fölzaklatja inkább. F ájdalm as kérdezése, kem ény ítéletektől súlyos m ondatai, olyan korfestést eredm ényeznek, am elyek a tu ­ dom ányos közlem ények szem élytelenségé­ nél nyugtalanítóbbak, m égha a rideg té­ nyek szigorúságánál nincs, sokszor nincs, ijesztőbb. Illyés G yula ebben ugyanazt az e tik á t követi, m in t az író és hivatásos fo r­ ra d alm ár Sinkó Ervin, aki így írt: „Nincs az az igazság, m elyet kim ondani a m a­ gyar p ro letá rd ik ta tú ra érdekében m egen­ gedhetetlen volna.” (1935.) Illyés nem először szól ennek az etiká­ nak a jegyében. A Tanácsköztársaság fél évszázados évfordulóján drám ai erővel idézte föl a tiszai fro n t összeomlásának, B udapest kiszolgáltatottságának napjait. Írása nem is annyira vitát, m int inkább korvizsgálatot eredm ényezett. M iként M esterházi Lajos fogalm azott, föladta a leckét, m ajd ehhez M esterházi m ég hoz­ záfűzte: „m ég nagyobb szerencsénket sejt­ hetjük, h a m aga oldaná m eg”. M esterhá­ zi kissé túlm éretezte az igényét, m ert hi­ szen a választ sokaknak kell m egadniuk; m indenekelőtt talán történészeinknek, akikre m ég a tén y feltárás nehéz m u n k á­ ja is vár, nem csak az erővonalak hűséges kirajzolása. Tegyük hozzá nyom ban, hogy M ester­ házi szavaival szinte egyidőben, m ajd a következő években, egészen napjainkig, alapvető tö rtén eti m unkák lá tta k napvilá­ got. Illyés G yulát penzum a alól azonban ezek nem m en tették föl. Ő is teljességre vállalkozik a m aga eszközeivel, m int egy korm onográfia és a nem zettel összefonó­ dott író azon felelősségével, am ely úgy lá tta tja 1919-ünket, m int egész Közép-Eu­ rópát n ap jain k ig kihatóan m eghatározó esem ényt. Ennek a teljességigénynek sorsa-sze­ rencséje révén teh et eleget. M egadatott neki, hogy b ejárja az idő és a té r tág te­ reit, valam int nem csupán futó p illantás­ ban részeltette sorsa-szerencséje a tá rsa ­ dalom épületének olyannyira elü tő em e­ letein, hanem szinte m indegyiket m egta­ p asztalh atta a m aga tenyészetében, o rrb avágó vagy kellemes, férfias vagy fi­ nom, bűzhödő vagy term észetesen m a­ gától értetődő kipárolgásaival együtt. M ásképpen szólva: „vaskos m élypa­ raszti környezetéből” a nagy pesti proletárnegyedek, pezsgő életű m un­ kásotthonok világán á t a forradalom ban ju t el — a kam aszzavarodottságból is k i­ lábalva — a „világszem lélethez”, hogy k é­ sőbb ö n tu d attal bíró p artn e re lehet egy valóságos arisztokratának, aki fo rrad al­ m ár (Károlyi) és a szellem arisz to k ratá­ ján ak (Babits), aki m esterévé lesz. Átfogó élm ényei h atásá ra a Tanácsköz­ társaság főbb kérdéseit elemezve sosem m arad m eg az 1919-es évnél. Az elemzé­ seket folytonosan kiegészíti a szépírói esz­ közökkel m egidézett „boldog békeidők” kora, a családtörténet m onarchiabeli évei­ nek gazdag rajzolata. M intha ezeken a la­ pokon B abitstól venné a m intát, a színe­ ket, R ippl-R ónait sem feledve. Nem vé­ letlenül, hiszen nagyjából ugyanazon ég­ alj neveltjei m indhárm an. A Babitscsal való rokonság nem utánérzést, hanem vi­ tá t jelent. Az a benyom ásunk, hogy ál­ landó belső önfegyelm ezést, nehogy rabul ejtse B abits H alálfiainak őszt idéző, m ust­ édességű hany atláshangulata. Va gy a re ­ gény Im rusának m eghosszabbítását látn á a m aga sorsában? Hiszen B abits is te r­ vezte a folytatást! A vonzáserő a stílusból adódik, a feltételezett v ita pedig abból, hogy a kis Illés G yula sokkal lentebbről ju t a lenyűgözően kavargó fővárosba, Bal­ k án P árizsába (Babits), m in t Im rus (Ba­ bits). Ő nem a középrétegek és az állam gépezetbe beépült-leépült köznemesség fe­ lől lá tja a századvéget, hanem a kétkezi­ ek felől. K özülük is különös figyelem m el a tehetségesekre, ak ik „v itték valam ire”, akik a nekilódult hazai kapitalizm us csa­ lóka, felem ás ígéreteivel élni tu d tak , leg­ alább egy fokkal feljebb léptek abban a társadalm i hierarchiában, am elynek leg­ len t — m ai szem léletünknek legalább olyan elképesztő — árn y alatai voltak, m int legfent. A tehetetlenség csak az egyik kórism éje a ko rn ak — olvassuk Illyés k é­ sei v itá já t Babitscsal. Az ő látom ása k a­ m asz-országot idéz, am ely életkora ellené­ re súlyos testi bajokban szenved. K erin ­ gési zav arait érelm eszesedés súlyosbítja, a fejre is k ih atv án : hol tunya, enervált, a jövőtlenség édességében, hol szenilis, em ­ 27 �lékezetvesztő, hol fürge és gyorsléptű, de azért ebben is öregem ber m ódján, m eg­ m osolyogtatóan. A m ustszagú ősz álm osító békéjében mégis a jövő erjed. A föld né­ pének szegénységében és a városi prole­ tariátu sb an rem énytkeltő elevenség, élet­ erő m utatkozik, eszmék sotolódnak a tá r­ sadalom prését legjobban m agukon érzők között. Nincs itt ódzkodás a várostól, vagy kárhoztatás. A város is és a falu is biro­ dalom, am it az em lékekbéli gyerm ek a m eg­ ism erés öröm étől tág u lt pupillákkal fedez fel egy életre. Egyik szegénységből a m á­ sikba jut, mégis micsoda különbség, pedig a különnem ű szegénység mélységei ugyan­ azon tengerárokban húzódnak. M ennyire jellemző Illyés a n y ján a k szakítása a teljes fam íliával, s kiszakadása fiával együtt a tanyasi-falusi-kisvárosi rokoni körből, ahogy a kor új lehetőségeivel élnek! A feltörekvés m ilyen látszatlehetőségét szem lélhetjük az apa sorsában, aki ugyan­ azon kör által m eghatározott m arad t tö­ rekvései eredm ényessége u tán is, m int ha nem is kezdett volna sem m it. Ezt a típust és fojtogató körülm ényeit talán csak Mó­ ricz ism erte ennyire, m ert ő is belülről — apja sorsának értőjeként. No és N ém eth László, aki a m aga nevelői hajlam ai sze­ rin t a m egtartó erő t is észrevette ezekben a családi viszonyokban és ideállá em elte. Az anya és fia előtt megnyíló „lehetőség” pedig nem a nagyvárosi lét látszatpolgá­ rosodása, hanem a proletarializálódás, ami a fiú t a háborúellenesség, m ajd a két for­ radalom tapasztalatai u tán végül az esz­ mei tisztázódás fen nsíkjára vezeti, az egyetlen lehetséges em beri jövő m egpil­ lantásához. M ert végül m inden a fo rrad a­ lom ba fut. A rokoni szálak ráérős fölfej­ tése is, a néplélektani m egfigyelések ta ­ nyán, mezőn, bérkaszárnyákban is. És közben m ire figyel az eszmélkedő lélek, am i a jövő (a ma) szám ára is hasznos le­ het? A juhászősök ö n tu data benne érzé­ kenységgé szelídül, ezért aztán egyén és közösség viszonyára elsősorban, m ert hisz’ ez az, am it eléje hoz az élet, kiélezett pil­ lanataib an a történelem . A m eglazult, s tapasztalhatóan tovább lazuló rokoni kap­ csolatok idején csak irigységgel lehet ol­ vasni arról a családi tenyészetről, am ely­ ben Illyés felnőtt, s am elyben a közösség­ hez tartozás, ragaszkodás beidegzése n á ­ la kialakult. A ztán a jóízű bandázás (en­ nek jelentőségéről szociálpszichológusokat m eghaladó súllyal csak Veres P éter írt így), am ely a bérkaszárnyák világában is hasonlóképpen otthonias életteret biztosít szám ára, hogy a m unkásotthonok m ám o­ rító légkörében, a diákközösség eszmefaló m ohóságában rálépjen a világszemlélethez vezető ú tra, egyben a politikai cselekvés ú tjára. Term észetesen egyfajta etikai ide­ alizm us jegyében, m ár-m ár vallásos hittel. T árgya volt-e m ár bárm inő eszm etör­ téneti vizsgálódásnak az a m eghökkentő jelenség, hogy 1919-ben K ierkegaard és Dosztojevszkij igéi hivatásos fo rrad alm á­ rok szájából a proletárforradalom eszméi­ k én t hangzottak el, illetve a felm erülő új típusú konfliktusokban bennük ke­ restek kapaszkodót. K ierkegaard és Dosz­ 28 tojevszkij a forradalom ban? Elképzelhe­ tetlennek tűnik! Pedig valóság volt — többek, sokszor egészen különböző állás­ pontú tan ú k egybehangzó állítása szerint. Irodalm ár széplelkek szám ára önigazolás és az irodalom félm agasztosítása is k iépít­ hető ebből. V alójában van ebben m egm o­ solyognivaló is, m ár-m ár kom ikum . Tö­ röltessék le az utókor fölényes mosolya — ezt kell m ondanunk —, ha m indez a for­ radalom tisztaságát ó v ta ! F ölényünket azonban sajn álatu n k m ég csírájában el­ fojtja. M ert annyira képtelen ez a helyzet (de valóság volt), m intha a Klim Szam ­ gin befejezetlenül m arad t hömpölygő re ­ gényfolyam ának kéziratlapjait avatatlan kezek G orkij íróasztalán összecserélték volna, s az 1917-es viharos napokban úgy találkoznánk az orosz radikalizm us szá­ zadforduló körüli éveinek illúzióival, m int a leghaladóbb eszmei maggal. M agyarán: a társadalom ism eret hiánya (amiről Illyés nyom atékkal beszél) és a forradalm i ide­ ológia tisztázatlansága ütköznek ki ebben. Szabó Ervin m agvetése és a K un Béláék által hazahozott bolseviki elm élet (ők is szűkén voltak ennek) és gyakorlat nem szökkenhetett szárba. A rra azért szüksé­ ges em lékeztetnünk, hogy a M agyar Ta­ nácsköztársaság is igazolta Lenin tö rté ­ nelm i jelentőségű szavait a nagy orosz írókról, hiszen a korabeli intelligenciának — szerte E urópában — biztosították a szükséges affinitást az októberi fo rrad a­ lomhoz és m egterem tették azt a m orális bázist, am ely a forradalm i hullám levonu­ lása u tán is segített a talponm aradásban. a hűségben. A kötet legérdekfeszítőbb részei éppen ezek, ahol az eszm ék kavalkádja vonul fel előttünk. A m a gyakorlata sohasem felejt­ heti a proletárforradalm ak em beri, m orá­ lis ígéreteit. A politikai kulisszatitkok, a diplomáciai ira ttá ra k páncélterm eiből ki­ szivárgó adatok, a m egható szociális in­ tézkedések, a m áig dicső haditettek ti­ zenkilence m ellett figyelnünk kellene e r­ re a m ásikra is: az eszm éktől m ám oros­ ra, a hittől eufóriásra. Nos, az eszmeiség­ nek ez az akkori m indennapi jelenléte az, am ivel alig foglalkozunk, egy olyan k o r­ ban, am ikor a m indennapi gondolkodás­ ban is sűrűsödnek az ideológiai elemek. A bukás okain és következm ényein v a­ ló tépelődés nyilván tartalm az vitath ató elem eket, de egészében nem tagadható meg tőle sem a felelősség, sem pedig a tisz­ taság. P roletárforradalom és nem zet, for­ radalom tól vem hes nem zet és nem zetközi­ ség viszonyát torzításm entesen látni — Ady óta — csak a félm últban kezdtük újra. Ebben Illyés G yulának elv itath atat­ lan érdem ei vannak. Az a m egjegyzés kí­ vánkozik ide, hogy a bukás okainak elem­ zésében, az ország kiszolgáltatottságának tragikus tablóját nézve lehetetlen nem ész­ revennünk a 48-as eszmékkel m integy csa­ ládi útravalóul feltarisznyált Illyést, a közgondolkodót és drám aírót. Felvetődik a kérdés, hogy 48-hoz kapcsolódó drám ái, de ak á r a D ózsa-drám a is nem ebből a m egrendítő és kitörölhetetlen em lékű ösz­ sz e o m lá sb ó l v e sz i-e ta p a s z ta la ti a n y a g á t? A z a lk o tá s v é g p o n tig a lig h a e le m e z h e tő v e g y ü le té b ő l ez s z in te k id e r íth e te tle n . D e ím i t t e k ö n y v , s e z á lta l Illy é s n e g y v e n ­ n y o lc a s s á g á t e z e rk ile n c s z á z tiz e n k ile n c b ő l v é ljü k m a g y a r á z h a tó n a k . Illy é s G y u la m in d ig a f o r r a d a lo m é v o lt — a r á ü t ö t t m e g té v e s z tő p e c s é te k a la tt is. H o g y e m lé k ir a to t o lv a s tu n k - e v a g y r e ­ g é n y t? U g y a n a z t m in t a p á ly a tá r s és b a ­ r á t D é ry T ib o r Ítélet nincs c ím ű k ö te te e s e té b e n . A zaz n e m tu d ju k , m it is v a ló ­ já b a n . Á m b á r r e g é n y t n e m , e z t a szerző is ta g a d ja . N e m m ű f a ji k é rd é s e k fo g la l­ k o z ta tn a k b e n n ü n k e t, d e s a jn á la tu n k n a k m é g is h a n g o t k e ll a d n u n k : k á r , h o g y a Kora tavasznak n e m v a ló s u lt m e g e g y k é ­ sei n a g y r e g é n y v á lto z a ta . F e lte h e tő le g m á r n e m fo g ja s e n k i m e g írn i a n n y ir a b e lü lrő l, a h o g y Illy é s is m e ri a k o r t. Illy é s íg y is e lv é g e z te a p e n z u m á t. A B a b its o t id é z ő Illy é s j u t e s z ü n k b e : a m i szép , a z n e h é z . M in th a Illy é s n e k e b b ő l e g y m á s ik p a r a n c s k ö v e tk e z n e : n e h é z rő l c sa k sz é p e n . E k k é n t, ily m ó d o n szó lt. (Szépirodalmi, 1979.). Laczkó Pál Nagy László: Adok nektek aranyvesszőt A néhány évvel ezelőtt m egjelent v er­ seskötet sorai ju tn ak eszembe, am ikor á t­ lapozom a m ostani prózagyűjtem ényt, k ü ­ lönösen, am íg a könyv elején levő fény­ képeket szemlélem. „V ersben bújdosó h a­ ram ia vagy / kesztyűdet, ö tu jjú liliomo­ dat / kidobod a szimatoló ebek elé / val­ latják, szivárog belőle a v ér” — írta egyik versében, s én a sorok író ját keresem a fotókon. A költőt profilból m u tató p o rt­ rén, az ötvenes évek eleji pillanatfelvéte­ len (am elyen barátaival repülőgépen ül), ám a játékgép oldalán nem olvashatom pontosan az optim ista feliratot. Keresem az iszkázi ré t m agas gyepszőnyegében, s a m ásik képen, am elyen költőtársával, b a­ rátjával, Csoóri Sándorral egy iskolában dedikálta m űveit. Egyik képen sem látom a fenti sorokat író Nagy Lászlót — de képet sem nézhe­ tek úgy, hogy ne látn ám a „fényes szel­ lők” (egyik írásában éppen ő figyelm ez­ tetett a helyes szóhasználatra) lelkesedé­ sén és tiszta hitén, az ötvenes évek elejé­ nek, közepének m egcsalattatásain tú lju ­ tott, m ai társadalm u n k legfontosabb k ér­ déseire választ kereső költőt is. A m it pesszim izm usnak vélhetnénk nála, az is éppen a valóság tárgyilagos m egítélése, �am it szám onkérésnek, szem benállásnak, az a jobbító szándék, a költészet erejébe vetett hit. Vagy még inkább a szó erejé­ nek hite. „A szó nélkül nem tö rtén h e te tt sem m i” — írja az A d o k n e k te k aranyvesz­ szőt cím ű kötet elején. A fenti sorok alap ján kirajzolódó p o rt­ ré t form ázza ez a posztum usz mű, a pró­ zai íráso k at egybegyűjtő kötet is. A lkal­ mi íráso k at tartalm az: kötetbevezetőket, önéletrajzi vallom ásokat, lapoknak és a rádiónak adott in terjú k at, kiállításm eg­ nyitókat, katalógusszövegeket. N yom ta­ tásban m egjelent és kéziratban m aradt m unkák — közös jellem zőjük, hogy a te r­ jedelem től és az alkalom tól függetlenül tökéletesen kidolgozott, szinte prózavers­ k én t em líthető alkotások. Így együtt pe­ dig — a válogatást végző Kiss Ferenc irodalom történész jóvoltából — átfogó k é­ pet adnak Nagy László indulásáról: gyer­ m ekkoráról és pályakezdéséről; a költé­ szetről k ialakult nézeteiről, a példaképek­ ről, pályatársakról, a fiatalokról. M inden­ ről és m indenkiről tehát, ami és aki a köl­ tő szám ára a feladat vállalását, közös cél­ jain k m agas szintű m egvalósítását jelen­ tette. Elsősorban term észetesen önm agáról vall, s m ivel alkalm i írásokról van szó, újabb és ú jabb variációkban, egyre gaz­ dagabb képet rajzol a népi kollégista évekről, a „bekötött szemmel harapott óriási vöröshagym ákról”, s arról, hogy „m iniszteri kocsi jön értem , Veres Péteré, aki ó h ajto tta látn i a piktor-poétát. Törté­ nik-e ilyesm i m anapság? Hej, m ostani kis idő, te önző, kicsinyes idő.” Ezek az írá ­ sok. am elyek közül a legteljesebb az 1974es Életem , nem csak a felszabadulás u tá ­ ni em ber- és tehetségpróbáló évek hangu­ latát adják, hanem szüntelen összehason­ lítást is jelentenek az akkor és a m ost kö­ zött. Mi valósult m eg a szép szándékok­ ból, kik lettek művésszé, em berré az ak ­ k o r indulókból, hogyan változtak azóta a lehetőségek és eredm ények? Term észete­ sen, nem a kérdések rendszerbe foglalt ki­ fejtéséről, m egválaszolásáról van szó, in­ kább egy-egy kifejezéssel, m ondattal va­ ló utalásról. Az olvasónak azonban ennyi is elég. Egy idő u tán rá kell jönnie, hogy a k ép ­ zőm űvészként induló N agy László (aki kollégistaként szociológiai csoportot is vezetett) m ilyen hatalm as és széles körű ism eretanyaggal rendelkezett, legyen szó ak á r a m odern irodalom ról, képzőm űvé­ szetről, tudom ányról, de a k á r a népkölté­ szetről, vagy az itt és m ost élő, gondol­ kodó em berről. „Félszárnyú m adár a köl­ tészet, ha nincs közönsége”, vallotta; am i persze nem jelen tette azt, hogy akkor, am ikor egyre összetettebben, árn y altab ­ ban kellett fogalm aznia, engedm ényt te tt volna a szellemi restségnek, a kényelm es­ ségnek. Jól látta a m odern költészet el­ lentm ondásos helyzetét, az őt foglalkozta­ tó kérdések m egoldásával együtt ennek az ellentm ondásnak a feloldására is tö­ rekedett. Hogy hogyan, a rra a kötet két ciklusa is felel, de különösen a kötetcím et is adó, A d o k n e k te k aranyvesszőt cím ű fejezet. „O lvashatok, m ert férfi akad Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve, aranyvesszőt ad: V erjétek meg a tem etőt! Tám asszátok föl anyátok, á r­ vák! C sapjátok m eg azokat is, akik m eg­ húzták a halálharangot a balladára.” — írja nagy-nagy elism eréssel a balladagyűj­ tő Kallós Zoltán m unkásságáról. Az elis­ m erés azonban nem csak neki, s a balla­ dának szól, hanem a népköltészet egészé­ nek, legyen az m agyar, rom án, délszláv vagy bolgár. Köztudom ású, hogy ő m aga a bolgár népköltészet kitűnő ism erője, for­ dítója volt, hogy im pulzusokat kapott az elm últ századok m űvészetéből. Ezek a h a­ tások azonban sokkal kevésbé voltak köz­ vetlenek, m int hinnénk, és sokkal inkább a szemléletet, gondolkodásm ódot form ál­ ták, m int a verstani m egoldásokat. „Más népekben is szerethetjük és becsülhetjük önm agunkat” — írja, s ha ehhez hozzá­ vesszük Sütő A ndrással, a jugoszláviai, szlovákiai m agyar költőkkel, a m ásik ol­ dalon pedig a szomszédos népek m űvésze­ tével foglalkozó sorait, nyilvánvalóvá v á­ lik, hogy a hagyom ányokról a bartóki mo­ dellt követő költő írásait olvassuk. A kkor is, ha esetenként ő sem tévedhe­ tetlen. Távol áll tőlem, hogy a paksi la­ kótelepet m egítéljem , de most, hogy ú jra ­ olvasom a Hol a tulipán?-vita Nagy Lász­ ló-írásait, látom, kiindulópontja hibás: a form át nem a m ai em beri környezet fu n k ­ ciója, a lakások alaprajzi elrendezése fe­ lől közelíti meg. A kiindulópont azonban ritk á n hibás, és am ikor Ferenczy Béni tiszta em berségéről, Orosz Jánosról, Sza­ bó Ivánról vagy K ondor B éláról ír (aki­ nek m űveiről „em berféltő hum anizm us sugárzik”), néhány m ondattal is tökéletes jellem zést ad. Egyben ú jra és ú jra felm u­ ta tja saját „ö tu jjú liliom át”, az utolsó szívdobbanásig m egm aradt hitét. Korm os Istvánnal beszélgetve m ondta: „A rem ényt nem szabad föladnunk, hiszen a legna­ gyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a rem ény segít kilépnünk, léphetnek ki a tömegek, akik sújtva vannak. U gyanak­ kor legyen jogunk a kételyre, ez is m otor­ ja a mi alkotó m unkánknak. K ritikával kell néznünk saját m unkánkat. Egyre job­ bat kell csinálnunk. Ez a célunk.” (Mag­ vető, 1979.). P. Szabó Ernő Madárúton STÁCIÓK Mintha láthatatlan mágnes rántaná egy irányba a negyvenöt fiatal versíró sora­ it. Keserűség, szerep- és történelemnél­ küliség, kallódásérzet, céltalanság, fölös­ legességtudat, távlathiány, rezignáció, szo­ rongás, pesszimizmus, reménytelenség, ki­ szolgáltatottságérzet — rakosgatom össze a szerzőink létérzékelését leginkább kife­ jező-m egközelítő szócsokrot, aggályos-pon­ tosan igyekezve szem léltetni a fogalm ak közti rokonvonásokat és nem elhanyago­ landó különbségeket. M ert különbségek azért vannak Hideg­ re , Petri Csathóra, M arafkóra tag ad h a tat­ lanul a „fedőnévsor” eleji, h atározottan társadalm i színezetű-töltésű fogalm ak jel­ lemzőek, Szikszai, Mező, Újházi, m ár jó­ részt a rezignált, elszigetelt egyénre kon­ centrálnak; Bárány, K elem en és Z elei pe­ dig a végleges kiszolgáltatottságérzést, védtelenségtudatot exponálják: „a cinkék reggelre erkélyem re g yű ltek / utasítások­ kal látom el őket / tavaszig elkonspirá­ lu n k ” (M arafkó); „A szomorúság szét­ loccsant galambtojás a sárban / a ta ka ­ rón pókok, cserebogarak / kiszaggatott lá­ bai kaszálnak” (Mező); „összetörik az ar­ cod / mire m egtisztul a szem ed / engedé­ ken y leszel, m ire szigorú” (Zelei). M intha szerpentinnek a hegy oldalá­ ban m ind m agasabban előtűnő spirálvo­ nalát, m intha egyazon ú t különböző stá­ cióit látn án k m agunk előtt. „V ESZTESÉGLISTÁ K K O RM A ” E pesszim isztikus létérzékelés valóság­ gal való szembesítése persze elvégezhető (elvégzendő), de nem ennek — vagy más ehhez hasonló igényű, terjedelm ű — írás­ nak a keretei között. Én egyelőre (kisebb kanál — kisebb lé) az em lített világlátás alkotásm ódbeli, m űvészi következm ényei közül veszek néh án y at szemügyre. Nos, a kiáb rán d u lt bizalm atlanságnak tag ad h atatlan előnye, a hangos retorika, a szerepkreálás, az üres pátosz elkerülése. A lírai hős form átum ának, lehetőségeinek túlm éretezése a hatv an as (hetvenes) évek pályakezdőinél m ég nem ritk a jelenség, ám a M adárúton költőinél (becsületükre válik) alig-alig fordul elő. De ezért a részleges előnyért szerző­ inknek súlyos á ra t kell fizetniük. Először is: világérzékelésük m indenne­ m ű dinam izm ustól m egfosztja őket, na­ gyobb m űegész kiépítését (a valóság sok­ oldalú birtokba vételét) rendkívül nehéz­ zé téve szám ukra. A valóságtörvények, a m élyebb társadalm i mozgások értelm i m egism eréséhez, felfejtéséhez — az ily­ lyési, József A ttila-i ú t folytatásához — a statikus beszorítottságérzés folytán vég­ képp nincs elegendő in díttatás. (Nem vé­ letlenül lírizálódik el végletesen pl. Tóth Erzsébet versvilága.) De még a kispol­ gáriság rajza, a dologi létszem lélet m otí­ vum ai, a jellegzetesen fiatalos életform a elemei, a Passnál, Béresnél, P én teknél még oly bőséges társadalm i j elenségáb­ r ázolás is h áttérb e szorul a könyv verse­ iben. A szociális elem eket közvetlenül is ábrázoló költem énytípus helyébe inkább a Petri-, B enkő A ttila -féle, közvetettebb, átszűrtebb, a lírai hőst elszigetelten m eg­ jelenítő társadalm iságm odell lép. A szer­ zők a rossz közérzet rögzítésénél m egáll­ nak, m űveiket ezért érezzük egymáshoz hasonlóknak, egyazon építm ény előre­ g y ártott , tetszés szerint kivehető-fölcse­ rélhető részelem einek. 29 �A valóságra irányuló akció nem létéből következik a term észeti, tárgyi világ b ir­ tokbavételének a — U tassyéknál még volt ilyen törekvés — hiánya. A m ate­ riális dolgok vagy eleve ellenséges kön­ tösben jelennek m eg (a m ilitális őszi te r­ mészet m otívum a), vagy átspiritizálód­ nak, a folyós rosszkedv közlekedőedénye­ iként szolgálnak. A szerep n é lk ü li(n ek érzett) jelen m i­ a tt a terem tő m ozzanat h áttérb e szoru­ lása, a művészelődök krónikusan gyakori megidézése is jellem zi a kötet költőit. E m egidéző-hivatkozó verstípusnak két fő form ája figyelhető meg. Az elsőben szerzőink rosszkedvűségükhöz, disszonan­ ciaérzésünkhöz keresnek rokonigazoló elő­ döt (Kondor-versek!), a m ásodikban pe­ dig kiteljesedett sorsokat, életm űveket idéznek meg. Az utóbbi költem ényfajtá­ ban a hangsúly szándékosan-szem beállí­ tóan a lehetőségek különbözőségére esik, a vers nem ritk án persziflázzsá alakul: „eredj vers légy dotációs / folyóiratban tö ltelék” (Csordás); „berepült / megdögle­ ni az íróasztal alá / vonszolta m agát és egyre / zü m m ögött / utolsó pillanatig / csak m eleget / csak fé n y t” (Kapecz Zsu­ zsa: A légy). Végül em lítsük meg, hogy a kiáb rán ­ dultság, a szerepnélküliség kialakítja a m aga statikus form áját, az egyenletes, m indennem ű lüktetést, megcsomósodást (időm értéket) kerülő, azonos sorhosszű­ ságú, enjam bem ent-okkal telezsúfolt, egyenruhaszerű versprózát. „A SZÉTH U LLÁ S A KÁOSZ ELLEN ÉBEN ” Érzik, persze hogy érzik a végletes sta­ tikussag terh é t m aguk a szerzőink is, és — dicséretükre legyen m ondva — igen­ csak sokféle úton-m ódon igyekeznek „ki­ köpni” a keserűséget, vagy legalább, m egszüntetni, m érsékelni káros h atása­ it. Zalán Tibor például a nem zet, a tö rté­ netiség m egtartó fogódzóiba kapaszkodik, régi jogaiba igyekszik visszahelyezni a szuggesztív versképet, és nem mond le a m éltóság lírai gesztusáról. Nehezen já rh a ­ tó, b ár messze vezető út ez. (M etaforiku­ san jó néhány elfulladt gépkocsi vesztegel a szélén.) Szerzőnk is tu d ja ezt, újabb publikációi m ár sokféle bekötő u tat ágaz­ tatn ak el erről a fővonalról. Itten i kísérlete még csak részeredm é­ nyeket hoz. A küldetéstudat tartalm áról keveset mond, inkább az azzal való küsz­ ködést, az őszinte közösség- és szerepvá­ gyat exponálja. Képei valóban erő telje­ sek („vacogó égben spiontekintet”, „m el­ leid meleg színpadán / senki kis ripacsok m arak o d n ak ”), de m egoldásai még rész­ ben a készből, a historikus vonulat gaz­ dag tárházából valók. Nagy László, Ba­ ka István kézjegye á t-á tü t a papíron. O sztojkán Béla épp azzal a sajátsággal tű n ik ki, am it versszerzőink többségénél hiányoltam , a közvetlen valóság spontán birtokbavételével. A dolgokhoz, jelensé­ gekhez, esem ényekhez való term észetes (derűs) viszony az ő egyénítő tulajdon­ sága, lírai világának ez a rendezőelve. Verse­ 30 iben a közérzetrögzítést a gyakori epi­ kus m otívum oldja, ezt szövik át az ér­ zelmi reflexiók laza szálai. A szereptudat (nemzetsors, cigányság) fel-felfeslő kérdé­ sei is ezzel a spontán, önkéntelen birto k ­ bavétellel itatódnak át: „Föl fogok én em elkedni m inden bű­ nöm m el, / m inden büntetlenségem m el együtt. / N em szám ít, ha közben úgy ha­ lok meg, / m in t gyógyítható gyom orbajos. / Operálni n em hagyom magam. / De Pá­ rizsban ott leszek. Hazai útlevéllel / m ég­ pedig. / Hogy a gyém ántos sem m irekellők­ kel, / a szerencsétlen drágákkal / álljak végre m agam is, álljak táncos kézfogás­ ra, / HERCEG A D Y E N D R É V E L / ÉS / B ÁRÓ JÓ ZSEF A T T I L Á V A L / úgy ám .” (Herceg Ady E ndrével és báró József A ttilával). A kötet egyik legjelentősebb darabja m inden bizonnyal Lezsák Sándor A M a­ dárijesztő hagyatékából című versciklusa. A cím ben jelzett „szem ély” optikáját használja fel költőnk jó lelem énnyel a legfontosabb korproblém ák realizálására. Ezt a látószöget követve tá rja fel a köl­ tem ény gazdag m ikroklím áját (Fürge Kéz, az Éles, Szilárd Víz, Meleg), egész kis pszeudom itológiát terem tve. Viszony­ latok sokféleségét rétegezi egym ásra, a groteszk, az abszurd kiszolgáltatottság éppúgy részei ennek a világdarabkának, m int az eltökélt helytállás. Sokféle néző­ pontját Lezsák u ralja, a világlátások szél­ ső po n tjait éppen egym ás által egyenlíti ki, a szélcsend, a szerepnélküliség szemé­ lyiségbomlasztó sugallatait végső soron anyaga biztos form álásával, a fölötte gyakorolt rendező erővel haladva meg. R akovszky Zsuzsa m ár nála jóval pasz­ szívabban szenvedi el a személyiség kor­ látozottságát, b ár a széthullással ő is a fegyelm et, az önism eret, a tisztánlátás m éltóságát, a kötött — ném ileg Pilinsz­ kyre, Nemes N agyra em lékeztető — tisz­ ta, jam bikus fo rm ák at állítja szembe: „...M ost / nincs tárgya m ég a vágynak. Várakozz.” É rett fegyelm ezett lírája szá­ m om ra a kötet egyik m eglepetését je­ lenti. Végül Zelei M iklós nem a beszorított­ ság, céltalanságérzet elleni küzdelem m el, hanem a kiszolgáltatottságérzés ren d k í­ vül sokoldalú m egjelenítésével tű n ik ki. Utazásvers, történelm i megidézés, epig­ ram m atikus töredék, rigm usos históriás ének — m ind életérzésének általánosítá­ sát, nagyobb, országnyi, em beriség m ére­ tű perspektívába állítását szolgálják. (Felsorolásom persze korántsem teljes, ebben a részben inkább az alkotás-vé­ dekezés-m ódok sokféleségét ak artam illusztrálni. M éltán érdem elt volna em ­ lítést még például Botár kiem elkedően szép B artók-verse, Szervác robosztus len­ dülete, T önkölnek több, a paraszti világ­ ba gyökérzett, de annak egynem űségét meghaladó, érett költem énye, vagy Tóth Erzsébet lírai tehetsége.) NÉHÁNY M EGJEGYZÉS G yarló az em ber, az általánosítás szel­ lemi kalandjától tö b b n y ire elcsábul; ez­ ú ttal azonban m arad ju n k óvatosak. Hu­ szonévesekről lévén szó, akik között nyolc-tíz (kevésbé szigorú m ércével m ér­ ve, tíz-tizenöt) nyílvánvaló tehetség akad, elégedjünk meg néhány óvatos m egjegy­ zéssel. M indenesetre új nem zedékről nem be­ szélhetünk. A M adárúton költői sereg­ lése még a hetvenes évek utóvédcsapata. Sem a problem atika, sem a versépítés, sem a form a tek in tetéb en nem hoztak alapvetően ú ja t ezek a fiatalo k ; igaz, a hangsúlyokat több helyen m ódosították (ld. a pesszim isztikus létszem lélet irán y á­ ba való sokat em legetett, erőteljes elto­ lódást). Szerzőink alkotásm ódjából ne következ­ tessünk a m agyar líra egészére, de azért állapítsuk meg, hogy an nak fő folyam a­ tait — így vagy úgy — tükrözik. Csak egy példa ennek az igazolására. A p a­ raszti népiségnek a m agyar lírában a hatvanas években még nagy szerepet játszó, a hetvenes években m ár vissza­ szoruló, de meglevő hagyom ányos for­ m ája (paraszti, term észeti léttér, harm oni­ kus em ber — egyszerű versform ák) a M adárútonból m ár teljesen hiányzik. T ovábbá: ne hasonlítgassuk antológián­ kat a Tengerlátóhoz, vagy a K öltők egy­ m ást kö zthöz, a M agunk kenyerén hez, hi­ szen nem összemérhető dolgokról van szó. A Tengerlátó az utóbbi tiz év pá­ lyakezdőiből v ette a m aga reprezentatív anyagm intáját, s a m ásik kettő is szám­ ra a M adárútonnál jóval kevesebb, élet­ korra nézve idősebb alkotókat m u tat be. No meg — a nem zedéki folyam at felől nézve — a K öltők egym ás kö zt m ég az áttörés része, a Tengerlátó m ár a beér­ kezés tényét, a M adárúton pedig a kész­ séges fogadtatást is dokum entálja. (K oz­ mosz, 1979.) Nyilasy Balázs ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/503e8876a33d8887b2e92b3de7ba3c0c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c9597699faada3bdb78d11d454eec590.pdf 8802160c41116e072f212142bcedd712 PDF Text Text tudatosság és felelősség szerepe életünkben Vita a helytörténeti kutatás és a helytörténetírás időszerű kérdése iről lla Zsófia, Belányi György, Csajka Gábor Cyprián, bián István, Hideg Antal, Körmendi Lajos, Lezsák Sándor, Nagy István Attila, Pátkai Tivadar, Romhányi Gyula, Szepesi József, Szervác József, Tóth Erzsébet, derna József, Zalán Tibor és Papp Lajos versei, Csató Károly prózai írása ,,Helyzetünk, erőnk perspektíváink biztos tudatában reális mérlegkészítésre van szük­ ségünk és módunk. Hogy eredményeinket és gondjainkat együtt értékelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felemelkedé­ sünk érdekében.” (Tudják és teszik — Géczi János) „A magyar falvak, városok, üzemek, intéz­ mények is önmaguk történetével azonosak, s egyben részei az országos történelem mozgá­ sának. Megismerésük — eddigi múltjuk meg­ ismerése. S a múlt feltárásából alakul ki a helyi tervezés iránti érdeklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizmus, amely nemcsak kötődést je­ lent, hanem a Szűkebb hazáért való cselek­ vés ösztönzője is.” (A helytörténet — hátulnézetben — Szabó Károly.) ,.Fontos stádiumában van a magyar iroda­ lom. Hogy önértéke mekkora, nem tudható pontosan ( . . . ) a valóság úgyis gyorsabban változik, mint az irodalom. Amelynek egyet­ len feladata az lehet, hogy szorgalmazza egy nemzet önismeretének kiteljesítését. És ezt a feladatát ez a magyar irodalom maradék­ talanul ellátja. Ezért nem fiatal, hanem iro­ dalom. Ezért integráns része a magyar szel­ lemi kultúrának.” (Utak a hiánytól a bizonyosság felé — Má­ nyoki Endre.) TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Február 18-án Salgótarjánban, a Palócföld szerkesztőségében fo­ lyóiratunk 1979. évi számait értékelő megbeszélésre került sor, me­ lyen részt vett Radácsi László az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, a Nógrád me­ gyei Tanács művelődésügyi osztályának képviseletében Gulyás Já­ nosné osztályvezető, Bodonyi Anikó, a közművelődési csoport vezető­ je és Erdős István főelőadó. A lapértékelő megbeszélésen Vekerdi László tartott vitaindítót. Palócföld Baráti Kör alakul Salgótarjánban. A Salgótarjáni váro­ si Tanács, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete és szerkesztőségünk közös szervezésében működő kör la­ punk olvasói, a folyóirat iránt érdeklődők számára és részvételével óhajt a Palóc földben felvetett időszerű, jelentős kérdésekhez kapcso­ lódó programot, rangos közéleti fórumot teremtem. A közeli napokban kaptuk kézhez nyugat-szibériai testvér­ megyénk, Kemerovo költőinek verseit tartalmazó antológiát. A gyűjteményes kötet harmincöt költő közel háromszáz versét tartal­ mazza. A közeli hetekben lát napvilágot a Palócföld Könyvek sorozat első kötete. Az Ébresztő idő című antológia a lap szerzőköréhez tarto­ zó írók, költők részben a Palócföldben már publikált, részben újabb munkáit mutatja be. A kötetben szereplő szerzők: Banos János, Bó­ di Tóth Elemér, Csanády János, Csikász István, Dózsa Ildikó, Erdős István, Jobbágy Károly, Karácsondi Imre, Ketykó István, Laczkó Pál, Lelkes Miklós, Mola György, Onagy Zoltán, P. Szabó Ernő, Sze­ pesi József, Tamás István, Veres János. Örömmel hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy lapunk rendsze­ res szerzői közül az elmúlt hónapok során Veres János jelentkezett újabb kötetével (Mikrovilág, Madách Könyvkiadó), s első önálló kö­ tettel lépett a nyilvánosság elé Karácsondi Imre (Minden álom és minden szerelem, Magvető Kiadó) és Onagy Zoltán (Út Eridanusba, Magvető Kiadó). Január 21-én a József Attila megyei Művelődési Központ klub­ jában ünnepélyes keretek között adták át az 1980. évi Madách-díjat Csanády János költőnek, Horváth Sándor keramikusművésznek és Róna Frigyesnek, a Salgótarjáni Szimfonikusok karnagyának. Ugyan­ ekkor került sor a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya által meghirdetett pályázat díjainak átadására. Első és második díj kiadására nem került sor, a harmadik díjat Kelemen Gábor, KőSzabó Imre és M. Szabó Gyula nyerte el. Tisztelt Olvasóink folyamatosan érkező számos észrevételére hi­ vatkozva közöljük, hogy a lap terjesztésében mutatkozó fogyatékos­ ságokért felelősséget vállalni nem áll módunkban. Az e téren mutat­ kozó hiányosságokról rendszeresen tájékoztatjuk a Lapkiadó Válla­ lat és a posta, illetékeseit. 3 Kassai-Végh Miklós: Tudják és teszik Interjú Géczi Jánossal, az MSZMP megyei bizottsága első titká­ rával 4 M. Szabó Gyula: Ahová küldenek 7 Szabó Károly: A helytörténet — hátulnézetben 8 Molnár Pál: Jövőnk jelene 9 Praznovszky Mihály: Helytörténetírás — „helyi" kritika? 10 Varga Rudolf: Párbeszéd félhomályban 1 1 Papp Lajos: Leírások (a betonvirag, az ördögűzés, a palinta, a va­ dászat, az olló, a változás, a gyermekrajz, a pillanatfelvétel, a ketrec, a lehalászás, az értekezlet, a packa, a kinyilatkoztatás, a kereszt, a szemafor, a dekonjunktúra lovasai, az önéletrajz) 15 Csató Károly: Beetetett hely 15 Nagy István Attila: Tenyérnyi haza 16 Szepesi József: Guberálók 17 Romhányi Gyula: Mindennapi szegénységünk éneke Csütörtök Esti Társaság 18 Tóth Erzsébet: Kihajózni 18 Szervác József: Február 6. 1978.; Iszunk 19 Fábián István: Medália 19 Belányi György: Átértékelések 19 Balla Zsófia: Széleken, Egyensúly 19 Pátkai Tivadar: Két tétel gordonkára, Prospektus 20 Lezsák Sándor: Csendélet II., Oldalról jönnek a Zenék 21 Vaderna József: Megvirrad 21 Hideg Antal: Meddőhányó 21 Csajka Gábor Cyprián: Tíz kérdés Herr Megfoghatatlanhoz. Mér­ legen 22 Zalán Tibor: Tételek 22 Körmendi Lajos: Rózsák éjszakája 23 Mányoki Endre: Utak a hiánytól a bizonyosság felé 26 27 28 29 30 Jelenlét — csehszlovákiai magyar költészet (Milosevits Péter) Ördögh Szilveszter: Bizony nem haltok meg (D. Rácz István) Dobos László: Hólepedő (Ardamica Ferenc) Zsolt Róbert: Labdarúgók, sportolók (Horpácsi Sándor) Farkas András művészete (Krunák Emese) A borítókon és belső oldalakon Czinke Ferenc munkái (fotó: Buda László). TÁRSADALOMPOLITIK A I IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD M EGYEI T A N ÁCS M Ű V E LŐ D É S Ü G Y I OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, A rany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó V á lla la t. Felelős kia dó : Bá lint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyo n, valam int átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszámra Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 80.4967 N. S. 1700 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁG UN K T u d ják é s teszik G éczi J á n o s s a l, az M SZ M P N ó g rá d m e g y e i B iz o tts á g á n a k első titk á r á v a l b e sz é lg e t K a ssa i-V é g h M iklós — Fejlődésünknek mindenkori közvetlen előfeltétele, a párt XII. kongresszusának előestéjén, néhány héttel hazánk felszabadulásának 35. évfordulója előtt pedig különösen jelen­ tős szerepet kap, hogy milyen mértékben értelmezzük és ér­ vényesítjük egységesen az elveket és gyakorlati tennivalókat. Ezt tekintve miiyennek ítéli meg Géczi elvtárs tudati felké­ szültségünk jelenlegi helyzetét? — Az elm últ időszakban a m agasabb követelm ények és a nehezebb feltételek m ellett gazdaságunk előrehaladásának irá­ nya a döntő területeken m egegyezik kitűzött céljainkkal. Ter­ veinknek m egfelelően az ipar, a m ezőgazdaság term elése tovább fejlődött, term ékeik m inősége javult. K orszerűsödtek a m unka­ helyek, kiegyensúlyozottabbá vált az áruellátás, bővült a gyer­ m ek- és egészségügyi intézm ényhálózat, több új lakás épült. A hatékonyabbá váló gazdálkodás eredm ényeként, a központi in­ tézkedések nyom án növekedtek a keresetek, a jövedelm ek, to­ vább em elkedett a lakosság életszínvonala. Mindez kedvezően alakította az em berek élet- és m unkakörülm ényeit. Politikai helyzetünk kiegyensúlyozott, következetesen érvé­ nyesül a p á rt vezető szerepe. A dolgozók tevékenységében a po­ litika irán ti bizalom, a cselekvő tám ogatás ju t kifejezésre. N apjainkban, a pártkongresszusra való felkészülés során olyan kiem elkedően fontos politikai döntéseket, határozatokat készítünk elő, am elyek m egvalósítása az egész társadalom fele­ lős közrem űködését igényli. A m unka, am it el kell végeznünk, nem kevés: eredm ényeink reális szám bavételét, a nehézségek, a gondok felelősségteljes m érlegelését kívánja meg. Céljaink, feladataink körültekintő kialakítása, m egvalósítá­ sa m inden állam polgárt érintő közügy. H atározott bizakodásra ad okot, hogy a lakosság figyelme, fejlődésünket kísérő érdeklő­ dése egyre gazdagodó ism ereteken alapszik. Cselekvő ten n iak a­ rás, növekvő politikai aktivitás jellem zi m indennapjainkat. A dolgozók helyeslik, elfogadják p ártu n k politikáját, a rra töreked­ nek, hogy lehetőségeink, adottságaink alapján eredm ényesen já­ ru ljan ak hozzá a társadalom szocialista vonásainak erősítéséhez, m egszilárdítsák vívm ányainkat, sikeresen folytassák a szocialis­ ta építőm unkát. Erről győznek meg bennünket a pártcsoportok ülései, a taggyűlések, a pártértekezletek, az állam i, töm egszerve­ zetek rendezvényei, a különböző fórum ok: m unkásgyűlések, zár­ számadó és tervtárgyaló közgyűlések, falugyűlések — közvetlen találkozásaink az em berekkel. Hangsúlyoznom kell, hogy a jövőt alakító szándék nem re­ ked meg az eszmecseréknél, javaslatoknál, vélem ényegyeztetés­ nél, vitáknál — am elyek term észetesen szükségesek —, hanem tettekben, m unkacselekedetekben m utatkozik meg. Ezt bizonyít­ ják a term elésben, a gazdálkodásban elért m unkasikerek az ipa­ ri, építőipari üzem ekben, a mezőgazdasági term előszövetkezetek­ ben, állam i gazdaságokban. Arra a kérdésre, hogy m ilyen m értékű tudatosság vezeti a szocialista em ber cselekedeteit, eléggé reálisan látják -e a dolgo­ zók helyzetünket és az előidéző okokat, tu d ják -e vagy csupán érzik a változásban szükséges személyes felelősségüket, azt vála­ szolhatom, hogy b ár a tudatosság nem m indenkinél és m inden­ hol egyform a m értékben van jelen, de — meggyőződésem ez — az em berek egyre sokoldalúbban, az összefüggéseket keresve ér­ tékelik körülm ényeinket. A célok, feladatok m egfogalm azásában, azok m egvalósításában a dolgozók felelőssége lényegesen n a­ gyobb, tudatosabb a korábbinál. Ha nem is közvetlenül m érhe­ tő módon, de egyértelm űen utal erre, hogy növekszik, gazdago­ dik az igényes, szigorú önelemzés — a saját m unkával szembe­ ni k ritikus m egnyilvánulás, a közéleti és a személyes felelősség összekapcsolása. A dolgozók egyre világosabban látják, hogy a fejlett szocialista társadalom építése, gazdasági fejlődésünk in­ tenzív fejlődési szakasza a korábbinál m agasabb fokú, éssze­ rűbb, tudatosabb tevékenységet követel. Ehhez járu l még ú j­ szerű követelm ényeivel az utóbbi években kedvezőtlenül alakult világgazdasági helyzet. Olyan időszakban élünk, am ikor a m eny­ nyiségi növekedés szem pontjai m ellett szükségszerűen előtérbe kerülnek a minőségi követelm ények, am ikor a term elést még inkább a szükségletekhez kell igazítani. A m agasabb igények kielégítésének, az erőforrások bővítésének szerényebb lehetősé­ gei pedig azt követelik meg, hogy jobban vegyük szám ba ad o tt­ ságainkat, nagyobb tervszerűséget, tudatosságot valósítsunk meg a fejlesztésben, a gazdálkodásban. Úgy gondolom, ezeket a célo­ kat szolgálják azok az intézkedések (többek között a szabályozó rendszer továbbfejlesztése, az árrendszer m ódosítása), am elyek az 1980-as gazdasági évet jellemzik. Hogy céljainkat elérjük, biz­ tosítanunk kell, hogy a teljesítm ények m inősítésekor egyértel­ m űbben vegyük figyelem be a végzett m unka valós értékeit, az anyagi elism erésben, a bérek alakulásában, az erkölcsi ösztön­ zésben ez a szem pont jusson kifejezésre. — Géczi elvtársnak 1974-ben a munkásművelődés, 1977-ben az életmód aktuális kérdéseiről a Palócföld oldalain kifejtett gondolatait nem pusztán a kiemelt jelentőségű problémának szóló figyelem kísérte, az érdeklődést növelte, hogy az áttekin­ tő helyzetelemzésben mindkét alkalommal szerves és rangos helyet kaptak a megyei sajátosságok. .. Milyen helyi körülmé­ nyek között valósul meg napjainkban a fentebb részletezett egység? — M unkánk középpontjában a gazdasági feladatok megol­ dása áll. Tevékenységünkben következetesen nagyobb tere t kí­ vánunk adni annak az igénynek, hogy váljon hatékonyabbá a term elés, növekedjen a minőség, alakuljanak ki az eredm énye­ sebb gazdálkodás feltételei. A korábbi évek tudatos ipartelepítése u tán az elm últ évek­ ben az üzem ekben elsősorban a korszerűsítést, a rekonstrukciót szorgalm aztuk. Az V. ötéves terv ipari beruházásainak közel 60% -á t fordítottuk technikai fejlesztésre, egy olyan folyam at­ ban, am ikor az ipar kedvezőbb ágazati és terü leti szerkezete alakult ki, jav u lt a gyártm ányszerkezet. A népgazdaság igényei­ nek m egfelelően igyekeztünk adottságainkat kedvezőbben hasz­ nosítani. Az elm últ négy évben a term elés 15,8%-kal, az export 55,6% -kal nőtt. A fejlődés a gép-, az üveg- és kerám iaiparban legszem betűnőbb; ebben kiem elkedő szerepe van a S algótarjáni Kohászati Üzemek, a balassagyarm ati kábelgyár, az üveggyá­ rak, a S algótarjáni R uhagyár eredm ényeinek. A piacképesebb, a jobb m inőségű term ékek arányának növekedése m ellett p er­ sze találkozunk korszerűtlen term ékekkel, gyártási eljárásokkal, kevésbé jó m unkafeltételekkel is; több üzem ünk nehézkesen re­ agál a gyorsan változó igényekre, a tervszerűség, a minőségi és szállítási fegyelem nem fejlődik eléggé. U gyanakkor jelentős ta r­ talékokkal rendelkezünk az erőforrások kihasználásában, m in­ denekelőtt az energia- és anyagtakarékosság, a m unkaerő ész­ szerűbb foglalkoztatása, a m unkaszervezés területén. A mezőgazdaság helyzetének m egítélésekor abból a tény­ ből kell kiindulni, hogy adottságaink kedvezőtlenek. Ennek el­ lenére az elért eredm ények jelentősek. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az utóbbi években term előszövetkezeteink, állam i gazdaságaink egyre jobban figyelem be veszik lehetőségeiket — így például növekedett a búza, a burgonya, az olajos növények és a bogyósok term elése, nagyobb figyelem fordult az állatte­ nyésztésre, ezen belül a szarvasm arha- és juhállom ány növelé­ 3 �sére. A gazdálkodás eredm ényességének fokozása érdekében tu ­ datosan tovább növekedett a segéd- és m elléküzem ági term elés arán y a — jelenleg m eghaladja az árbevétel egyharm adát. Ter­ mészetesen itt is vannak még kihasználatlan lehetőségeink, hi­ szen a term ésátlagokban, az állattenyésztés hozam aiban indoko­ latlanul jelentősek az egyes üzemek közötti eltérések, a term e­ lés költségei nagyon gyorsan növekednek, a szakm ai hozzáér­ tés javításának, a szövetkezetek jobb együttm űködésének érde­ kében is több kezdem ényezést kell tenni. Az elm últ évek során a szolgáltatások területén, a kereske­ delmi hálózat bővítésében is jelentősebb előrelépést tapasztalha­ to tt lakosságunk, kiegyensúlyozottá vált alapvetően az áruellá­ tás. U gyanakkor egyes ipari javító szolgáltatások növekedésé­ nek m értéke nem éri el a tervezettet, s joggal bosszantják a la­ kosságot az e terü leten tapasztalt minőségi, szervezési fogyaté­ kosságok, a k u ltu rálatlan vásárlási körülm ények, a hiánycikkek is. Összefoglalóan teh át azt állap íth atju k meg, hogy az elm últ időszakban a m egye gazdasága tovább fejlődött, eredm ényeink jó lehetőséget terem tenek az elkövetkezendő évek feladatainak m egalapozásához, a dolgozók növekvő felelőssége, hozzáértése, szakm ai felkészültsége, a vezetők gazdagodó tapasztalatai m eg­ felelő garanciát jelentenek a tennivalók m egvalósításához. — Napjainkban igen sok szó esik az érdekszférák — egyé­ ni, közösségi, társadalmi érdek — egyeztetésének és szemben­ állásának problémáiról. Miben nyilvánul meg és mit kíván ma tőlünk a gondolkodásbeli és cselekvési egység? — Az 1980. év két kiem elkedő eseménye, pártu n k XII. kong­ resszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója kivételes alkalom helyzetünk szám bavételére. Elm ondhatjuk, hogy az összetettebb — és korántsem kedvező — gazdasági körülm ények tisztábban m u tatják meg szám unkra a jelentős erőfeszítésekkel elért ered­ m ényeket, s ezáltal közös erőnket, nyilvánvalóvá teszik, hogy politikában, gazdaságban, k u ltú ráb an egyaránt erősítenünk kell a m unkára szólító egységet. A tájékozódás, m elyre egyre tágabb lehetőségünk nyílik, a figyelem, am ellyel a világ sorsának alaku­ lását kísérjük, nagyobb szerepet kap az építőm unka soros fela­ datainak m egoldásában. M utatja ezt, hogy egyre szélesebb kör­ Ahová küldenek A L ity eratu rn aja G azeta cím ű szovjet folyóiratban néhány éve összeállítás jelent m eg arról, ki a jó vezető? A szemponto­ kat felsorakoztatva k id e rü l: aki bízik m a­ gában és az ügyben, aki ism eri beosztot­ tait, tehetséges em berekkel keríti m agát körül, kellő m ersze van beism erni saját hibáit, nem foglalkozik cseppnyi ügyek­ kel, rend van az asztalán, am ikor ellen­ őriz, nem szőrszálhasogató, bírálatával épít, pontos h atárid ő k et szab.... A szem pontok között nem szerepeltek a „felettes” jellemzői. A fészer a la tt néhány köbm éterre való hulladékléc. Görbék, göcsörtösek, szélei szálkásak. — Ebből válogathatnak! — m u tat kör­ be széles m ozdulattal a fatelep vezetője. — M ajd az á rá t a szövetkezet pénztárá­ b an befizetik hazafelé. Ennyi kockázatot m ég vállalhatok... Nem é rtjü k az utolsó m ondatot. L át­ h a tja ezt arcunkon Z. József is, m ert a 4 ben és gazdagabban nyilvánul meg a szocialista értékrend, er­ kölcs, életmód, növekszik a m unka rangja és becsülete, a közös­ ségért érzett felelősség és áldozatkészség. Ezt bizonyítják a m un­ kaverseny-m ozgalom , a kom m unista m űszakok és a társadalm i m unkaakciók szervezésében elért eredm ények. A közösségi cél­ kitűzésekben az egyéni életcélok is m egfogalm azódnak. H arm ó­ nikusabbá, kiegyensúlyozottabbá válik az em berek élete, erősö­ dik a közvetlen kapcsolatok irán ti igény, a felnövekvő nem zedék és az idős korúak sorsáért vállalt felelősség is. A céltudatos és közhasznú közösségi tevékenység eredm é­ nye, hogy m ai viszonyaink között az em berek többségének jó a közérzete, ism erik feladataikat, s igyekeznek helytállni. Még töb­ bet akarnak tenni azért, hogy következetesebben valósuljon meg a p árt politikája, hogy erősödjön az alkotó bizalom légköre. Ezért válik általánossá, hogy a term elésben, közéletben, tanulás­ ban növekszik a fegyelem, a szervezettség, a minőségi m unka irán ti figyelem, a készség az em beri viszonyok gazdagítására. S ez egyaránt jellemző a párttag o k ra és a pártonkívüliekre. Nem állíth atju k persze, hogy társad alm u n k b an nincsenek ér­ dekellentétek, hogy m indig m inden egyes em ber valam ennyi ér­ deke érvényre jut. Azt sem v árh atju k el, hogy bárki is ta rtó ­ san önérdekei ellen cselekedjen. Egységünkhöz tartozik, hogy az em berekkel m egism ertetjük helyzetünket, lehetőségeinket, így növekszik valóságérzetük, létrejön az alapvető érdekek összhang­ ja. H atékonyan elősegíti ezt az, hogy a szocialista dem okrácia társadalm i rendszerünk lényegi vonásává erősödött, ta rta lm a ­ sabbá váltak fórum ai, egyre jelentősebb szerepet töltenek be az em lített érdekek feltárásában, egyeztetésében, érvényesítésében, a dolgozó közösségek m ozgósításában, nevelésében. A hiteles, korrekt, lényegretörő tájékoztatás alapvetően járu l hozzá az összefüggések és folyam atok m egism ertetéséhez, a soron levő fel­ adatok végrehajtásához, form álja az em berek gondolkodásm ód­ ját, fejleszti cselekvőképességüket. Helyzetünk, erőnk, perspek­ tíváink biztos tu d atáb an reális m érlegkészítésre van szükségünk és m ódunk. Hogy eredm ényeinket és gondjainkat együtt érté­ kelve, s erényeinkre alapozva fogjunk össze a közös tennivalók elvégzéséért, szellemi és anyagi felem elkedésünk érdekében. — Köszönöm a beszélgetést. sártócsákat kerülgetve, tenyérnyi irodájá­ ba vezet. Búcsúzni szeretne alkalm i ism e­ rőseitől. P o h arak at kér, bort löttyint bele. — Ez az utolsó napom itt. Felm ond­ tak, kirú g tak — m ondja csendesen. Sze­ mei furcsán csillognak, szeretné titkolni érzéseit, de alig képes rá. A feldolgozóüzem szívéhez nőtt. Az állam i erdőgazda­ ságtól csalták ide négy esztendeje, am ikor a k.-i term előszövetkezet néhány gazda­ sággal karöltve belevágott a m elléküzem ág fejlesztésébe. A falu szélén szántó volt, helyére em elték a fűrészüzem et, szárító­ kat. Z. tárg y alt a kutatókkal, akik új szerkezetet álm odtak meg, az építőkkel, akik állandóan kifogásokat kerestek, vi­ tatkozott szállítókkal, kereskedőkkel, am íg az üzlet el nem indult. A telepvezető kibám ul az ablak m asza­ tos üvegén, a portásfülke m ellett ágas­ kodó sorom pót figyeli: felnyitották. M int­ ha azt sugallná neki: m ég kim ehetsz, de vissza m ár nem... — A nyugodtabb esztendők következ­ tek volna nekem is. Kevesebb idegesség­ gel, kényelm esebb tempóval... — Nem voltak m egelégedve a m un­ kájával? — érdeklődünk bátortalanul. — Fél éve a m inősítésem ben még az állt, hogy m inden szempontból megfelelek jelenlegi beosztásomban. Hogy h at hónap alatt mi változott bennem ? Azt hiszem, semmi. Csak a szövetkezet elnöke m eg­ elégelte, hogy állandóan jártato m a szá­ mat. R itkán voltunk azonos vélem ényen — m agyarázza. — M ondhatok m ár m in­ dent... Pest m egyében találtam helyet, la­ kást kaptunk, a család m ár el is költö­ zött. A fiatal technikus együttérzően hallgat­ ja volt főnöke szavait. Időnként bólogat. Nem tu d ja megállni, hogy ki ne k o tty an t­ sa: — Az elm últ öt évben a term előszö­ vetkezetből tu catjáv al m enekültek a szak­ em berek: főagronóm us, üzemgazdászok, gépészm érnökök, állattenyésztők... Mesélik, aki elhibázta a vetést, annak nem ad ato tt meg a lehetőség, hogy követ­ kező tavasszal bizonyítsa hozzáértését. Itt gyorsan ítéletet m ondtak róla: nem felel m eg a követelm ényeknek, m áshol pedig ugyanő bizalm at kapott, első számú veze­ tő lett. — Az fáj legjobban, hogy m indazok­ tól búcsúznom kell, akikkel együtt g ü r­ cöltünk kezdettől fogva. Összemeleged­ tünk, még a cím em et is elk érték — ke­ sereg Z. József, s félretolja m aga elől a papírokat. Ő m ár a telepen egyetlen ak ­ tá t sem lát el kézjegyével. — Én nem �tudtam elfogadni, hogy az elnöknek lehet csak igaza... A m ikor az első istállót saját elem eik­ ből felépítették, figyelm eztette a vezető­ séget, hogy ez túl drága, képtelenek v er­ senyezni m ás konstrukciókkal. Akinek kell, m ajd m egfizeti! — vágta ra az el­ nök. Szaladgálhattak, az igények nem je ­ lentkeztek ú jabb hodályra. — Nem tudom , ki a jó vezető? Aki fe­ letteseinek is b átra n elm ondja vélem é­ nyét, vagy ak i állandóan bickel, s csupán szolgam ódra v ég reh ajtja az utasításokat? — kérdezi, s legyint egyet a levegőbe. Neki ezekben az ó rákban m inden m ind­ egy. A szakirodalm at vizsgálók is vissza­ visszatérnek a Z. József kérdésében meg­ fogalm azott gondokra: ki a jó vezető? Nadolski, lengyel vezetéselm életi szak­ író kérdőíves vizsgálata szerint, aki jeles gazdasági vezetők válaszait gyűjtötte cso­ korba, a vezetői tek in télyt m eghatározó tényezők közül az élen a szakm ai tudás, tapasztalat, a hatáskör, a különböző hely­ zetekben való megfelelő m agatartás, a fe­ lelősségvállalási képesség áll. A sor vé­ gén kullog a vezetői jóindulat, a beosz­ to ttak k al való kapcsolat, a meggyőzőké­ pesség, a jó légkör. S am ikor m egkérdez­ te a dolgozókat: mi erősítheti a vezetők tekintélyét, azok azt válaszolták: az ön­ uralom és az igazságérzet. Lehet-e ott önm érséklet, ahol nincs ob­ jektivitás? — Észrevette? M ostanában m intha ve­ zetőellenes han g u lat ü tné fel fejét. Ha a gyár teljesíti tervét, jól dolgozott a kol­ lektíva, h a elm arad, a vezetők a h ibá­ sak. Nem m ondom, egy, kettő m ag atar­ tásával sokat árto tt, de a többség becsü­ letes, ugyanazt akarja, m int a beosztot­ tai — bölcselkedik L. István, nyugdíjas. A m egyében m indenki ism eri. Fiatal korától kezdve, különböző tisztségekben, szerénységével, em berségével parancsolt tiszteletet m aga körül. T áskája m ost is tele jogszabályokkal. Az egyik gyár kérte fel, segítsen dolgozóik ügyes-bajos dolgai­ nak intézésében, eligazodni a p arag rafu ­ sok között. F élrevonulunk szobájába, ahová m ind­ untalan bekopogtatnak. Fellebbezés fogal­ m azásához kérnek segítséget, a lakásvá­ sárlás körülm ényeiről érdeklődnek. S ő válaszol. Nem szégyenli beism erni azt sem, hogy bizony néhány dolognak m ajd után a kell néznie, s két nap m úlva ad m ajd felvilágosítást. — Az em ber nem lehet m indenható, még h a vezető, ak k o r sem. Aligha esik csorba a tekintélyén, ha időnként ki m eri m ondani: ezekről a dolgokról, elvtársak, m ég kevés az inform ációm ! Csaknem negyedszázada, hogy az or­ szág m ásik szegletébe küldték megyei ta ­ nácselnöknek. V iharos idők járta k . A m it rábíztak, elvégezte, aztán ism ét m áshová irányították. — Egy percig sem feledkeztem m eg ró­ la, hogy a vezetés: szolgálat! S arról sem, hogy a vezetés: előrelátás. Szüntelen fel­ készülés az újból és újból felm erülő prob­ lém ák m egoldására, a döntésekre. Több m unkával, nagyobb felelősséggel jár, oly­ kor idegességgel, fáradsággal.V annak, akik csak azt látják benne, utasításokat szórhatnak, s m indenki pattog körülöt­ tük. Szóba hozza a vezetőkkel szemben tá ­ m asztott hárm as követelm ényt: a politi­ kai m egbízhatóság, a szakm ai hozzáértés, a vezetői ráterm ettség igényét. — Lassan illik észrevenni, hogy ezek tarta lm a alaposan m egváltozott. M ert nem elég m a m ár, h a valaki azzal érdem ­ li ki politikai m egbízhatóságát, hogy a szocialista rendszer odaadó híve. Ez m a­ gától értetődik. De m ilyen a politikai felkészültsége? M egvan-e a képesség benne, hogy felism erje az általa vezetett közös­ ség szerepét, végre tu d ja-e h ajtan i a rá ­ bízott feladatokat? S orolhatnám a k ér­ déseket.... E helyett példákat em lít. Vezetőkről, akik m ellette nőttek fel, s m agukba szip­ p an to tták a vezetés tudom ányát, állják a sarat, m indennap új ötlet szikrája p a t­ tan ki belőlük, felfedezhető bennük az ügy irá n t érzett alázat. S akik nem ilye­ nek? Az s.-i gyár igazgatóját a közelm últban más beosztásba helyezték, pedig idejében indultak ú tn ak az exportszállítm ányok, szépen csörgedezett a nyereség, okosan alak íto tták a term elés szerkezetét. — De am ikor lejött közénk, a szalagok mellé, úgy ordibált, hogy a nyakán vas­ tagodtak az erek. O tt se szép, se okos nem lehettél. M egm érgezte a levegőt a csarnokban. Az em ber m ég azt sem m er­ te m ondani: jó napot! — ecseteli az ak­ kori körülm ényeket az egyik művezető. Nem m áról holnapra p a tta n t ki az ügy. Az igazgató türelm i időt kapott, figyel­ m eztették. Meg is ígérte, v áltoztat m ód­ szerein, de m ara d t m inden a régiben. Helyben nem találták utódját. Arról a kötelességéről, hogy gondoskodjon róla, m egfeledkezett. Az élelm iszer-áruház a m egyeszékhely kereskedelm ének gyöngyszeme. A polcok árutól roskadoznak, közte háziasszonyok gum ikerekeken guruló bevásárlókocsit tolnak m aguk előtt. M ire végig érnek, megtelik. A p u lt m ögött fehér köpeny­ ben hentesek nyüzsögnek, fejük fölött ol­ dal szalonna, lángolt kolbász, szalám iru­ dak lógnak. Az em ber nyála m ajd el­ csordul a látványtól. M egcsodálja G. Ist­ ván, az élelm iszer-kiskereskedelm i válla­ lat igazgatója is. — A vásárló nem látja, m iféle gondok­ k al küzdünk. Nem is érdekli, csak az, hogy am iért betér, m egkaphassa — m ond­ ja . F iatalem ber, alig tú l a harm incon. P á­ lyája egyenesen ívelt felfelé, fokozatosan kapott nagyobb feladatokat. A m ikor je­ lenlegi tisztségére kiszem elték, éjszaká­ kon át eleget töprengett. M ent is volna, meg nem is. C sábította a k o rlátlanabb lehetőség, de gondolkodásra késztették a körülm ények. A v állalat a szegények kö­ zé tartozó; fejlesztésre állam i pénzekből csurrant-cseppent, több m int ezer em ber gondját kellett nyakába venni. Végül kö­ télnek állt. Úgy kezdett hozzá, m in t aki hetek alatt szeretne felszám olni m inden hiányosságot. M ert a vezetői m unka első elem ét, a problém ák felism erését, a célok világos kitűzését és tu d ato sítását p aran ­ csolatnak tartja. Először az irodák kör­ nyékén te re m te tt rendet. — A m ikor a vezetők kerülnek szóba, a középszintű vezetőkről kevesebb emlí­ tés esik. H olott ők azok, akiken több­ nyire áll vagy bu k ik a cég. A pártveze­ tőség titk á ráv a l vitatkoztunk, s hoztunk új osztályvezetőket. Olyan em berekre esett a választás, akik a szakm ában m ár járatosak voltak, s buzgott bennük a tenniakarás, akik nem elégedtek m eg a hagyom ányossal... — sorolja. A régiek közül is m aradtak, m ert nem az életkor a döntő, hanem a szemlélet. Újságban kerestek például m űszaki szak­ em bert, beü ltették a nyugdíj előtt álló osztályvezető szobájába, az m eg ro h an t az igazgatóhoz. G. István elm agyarázta neki: nincs sem m i kifogása a m u n k ája ellen, de gondoljon arra, három év m úlva kinek adja m ajd át a helyét. — Ezen m ég nem törtem a fejem — m otyogta az osztályvezető. — Ennek a srácnak! — S a te érdeked, a vállalaté, hogy addig m egtanítsd m in­ denre, am it te is tudsz! Ha a káderm unkában a folyam atossá­ got és tervszerűséget em legetik, ez a pél­ da illusztráció lehet. A v.-i term előszövetkezet elnöke koráb­ ban egy jól m enő gazdaság éléről m ehe­ te tt volna nyugdíjba. K érték, h a ereje engedi, egy-két évig m arad jo n még, a szomszéd téesz felett fekete fellegek gyü­ lekeznek, s ő talán megelőzi a v ihart. B. Béla elvállalta. Azok közé tartozik, akik m ár türelm etlenül toporogtak, am ikor rendben m entek a dolgok. Vezetésével korábban három közös gazdaság kapasz­ kodott fel a többi mellé. A hozamok nö­ velése, a gyorsan m egtérülő, gazdaságos beruházások körüli ezernyi gond m ellett m indig szakított időt a rra is, hogy m int kotlós a csirkéit, m aga köré gyűjtse a fia­ tal szakem bereket, nevelje őket. A honnét távozott, az általa kiszem elt és felkészített szakem bert választották téeszelnöknek. V-ben nem úgy alak u ltak a dolgok az időjárás és az örökség m iatt. Jelentősek a veszteségek. B. Béla m ögött néha k á rö r­ vendően összesúgnak, Ő nem vesztette el optim izm usát, s azt is tu d ja, neki m ár nem kell bizonyítani semmit. — Ne hagyjuk kihasználatlanul a szel­ lemi tőkét! — szokta m ondogatni megyei tanácskozásokon is. Azt érti ez ala tt: h agy­ 5 �ják békében dolgozni a felkészült szakem ­ bereket. Nem várnak ők bábáskodást, sze­ retnének alkotni, m egm utatni m ire képe­ sek. Mert a vezetővé válás egyik próbája a m unka. A repedezett térbetonon két srác vasle­ m ezeket cipel. Az anyagm ozgatás legősibb fo rm ája ez, de a villamos targonca pár percre rom lott el, az autom ata gép pedig drága m ulatság, ha kihasználatlanul áll. A fiúk nem háborognak. Igaz, hátukon az ing csuromvizes, hom lokukon verejték gyöngyözik. A sajtolót kezelő asszonyka együttérzően int, negyedórát pihenhetnek, addig elegendő az alapanyag. — Ha a szükség így kívánja, így hord­ ju k ! — kom m entálja a láto ttak at D. And­ rás, személyzeti vezető. — A rra sok idő nem ju t, hogy külön m egm agyarázzuk m indenkinek, a term elésből egy óra sem eshet ki. Mi pontosan szállítunk a meg­ rendelőnek.... Összefutunk a részlegvezetővel. M ár in­ tézkedett, ham arosan érkezik a m ásik ta r­ gonca. Ifjú m érnök, nem régiben bízták meg. Kék köpenyt húzott, alatta egy á r­ n y alattal világosabb színű pulóver. Nem szeretik a m unkások, ha fehér ingben, nyakkendőben forog közöttük. — Tehetséges gyerek — állítja róla D. m ár kinn a friss levegőn. — Szép jövő előtt áll, s nem féltem , hogy elbízza m a­ gát. T réfásan jegyzi meg, m eglehet későn szü­ letett, m ennyire m ás a m ostani fiatalok­ nak. N yitva előttük m inden kapu, csupán ra jtu k múlik mivé lesznek. — E lérkezett a nem zedékváltás idősza­ ka nálunk is. Sorba m ennek pihenni az idős szakik, helyükre jól képzett, mozgé­ kony em bereket állítunk — mondja. — S ebben milyen szerepet játszik a személyzetis? A kérdésre elfintorodik. Nem szívesen beszél arról, hogy személyzeti ügyekben kevés az önállósága, inkább az adm iniszt­ rációt végzi, oktatási ügyekkel foglalko­ zik, meg kisezer dologgal, am it rásóznak. Ü nnepi beszédek írásától külföldi delegá­ ciók látogatásának előkészítéséig. — Rendelkezünk mi is káderutánpótlási tervvel. Figyelek rá, hogy az abban sze­ replők a szükséges végzettséget megsze­ rezzék. Vannak, akik idegenkednek a ta­ nulástól. Azzal mégsem agitálhatok, hogy gyerünk az iskolába, m ert lehet, hogy nyolc év m úlva te leszel a főm érnök? Nem? — néz rám . — S mi lesz, ha m ég­ sem őt nevezik ki? Szerintem meg kelle­ ne m ondani a várom ányosoknak, hogy m i­ nél jobban felkészülhessenek, biztosan nö­ velné az am bíciókat. De akik helyére ke­ rülnének, azok nem tudom m iként rea­ gálnának rá. Aligha hiszem, hogy igye­ keznének bebizonyítani: azon a területen pótolhatatlanok... Az ipari üzem ekben a személyzeti ügyekkel foglalkozók még csak-csak ele­ get tesznek m unkaköri kötelességeiknek, m ások a körülm ények. A szövetkezeti m ozgalom ban azonban többnyire kapcsolt 6 m unkakörben, form ális feladatokkal fog­ lalkoznak. Ha vezetőt keresnek a szakosí­ to tt tehenészeti telepre, elsősorban a fő­ állattenyésztő, aki utánanéz, ha a főállat­ tenyésztő hiányzik, az elnök ül kocsiba, hogy a harm adik m egyében tárgyaljon. Az o k : a kevés kivételtől eltekintve a sze­ mélyzeti, m unkaügyi előadók nem képe­ sek a kiválasztásra. — Más is közrejátszik! — horkan fel a tém a em legetésekor az n.-i term előszö­ vetkezet elnöke. — A szarvasm arha-ága­ zat vezérkarát azonnal lecserélném , m ert am it csinálnak az siralm as. É rtésem re ad­ ták, hogy egyelőre várjak. Az em bernek néha azt sem á rt tudni, kinek kije hol dolgozik. Hogy az újabb év haladék m eny­ nyi veszteséggel já r? Kétm illió forinttal. K iszám oltam ! A p.-i közös gazdaságban az egyesülés u tán az adm inisztrációs létszám ot duz­ zasztották fel. M indennek helyet kellett találni. Az elnök nyugodt szívvel elkül­ dené az irodisták egyharm adát, de a já­ rásnál ez m inden bizonnyal nem kis el­ lenszenvet váltana ki. Így m inden posztra továbbra is m arad­ nak ketten-hárm an. A faluban sétálunk. A vegyesbolt előtt teherautóról kartondobozokat pakolnak le. Az eladó odasúgja a pártalapszervezet tit­ kárán ak: — K aptunk banánt! Tegyek félre? L. Lajos nem et int a fejével. Nagyobb dolgokon töpreng néhány hete. Felkeres­ ték a megyéről, a járásról, hosszasan el­ beszélgettek vele. P ártbizottságot szer­ veznek a területen, s őt szeretnék titk á r­ nak jelölni. — Ism ered a kacskaringóim at! — fakad ki. Bólintok. L. hat éve még egy kedvezőtlen adott­ ságú term előszövetkezet szerelője volt. Olajtól csöpögött overállja, am ikor először találkoztunk, éppen egy selejtezésre érett tra k to r m otorjában m atatott. Rá egy évre p á rttitk árn a k választották, aztán beke­ rült a járási székhelyre a nagyközségi bi­ zottság m unkatársának. Közben tanfolya­ m okra küldték. Átszervezés következtében visszakerült ugyanoda szociális előadónak, ú jra alapszervezeti titk á r lett. Úgy érezte, itt m ár ak á r élete végéig nyugodtan tény­ kedhet. A ztán jö tt a javaslat. — Nem tudom m itévő legyek? Van tő­ lem erre alkalm asabb személy. Legalább­ is én úgy gondolom. Több m unka, nagyobb felelősség.... Nem riadok meg egyiktől sem, de tem érdek időt kíván. S közben a gye­ rekek felnőnek, anélkül, hogy ap ju k at lát­ nák — m orfondírozik. — M egbeszélték veled. Igent m ondtál. — Ühüm... — derül fel az arca. — A kkor m inek tépelődsz? Mosolyog. M ár eldöntötte, elvégre m in­ dig ott dolgozott, ahová küldték. De jól­ esik neki egy kicsit panaszkodni. Aztán M arx szavait idézi fel v áratlan u l: „A m a­ gányos hegedűm űvész önm agát vezényli, a zenekarnak k arn ag y ra van szükség”. Ő sohasem volt szóló hegedűs. A b.-i KISZ-bizottság titk á ra is búcsú­ zik választott tisztségétől, hogy egy m á­ sikba kerüljön. Némi nosztalgiával beszél az elszaladt nyolc esztendőről. — Kicsit v áratlan u l ért. Még egy évet szám ítottam , de ez a terü let ilyen. Kiöreg­ szünk belőle — élcelődik saját m agán, s harm inchárom esztendején. — Pártvezetőségi titk á rn ak jelölnek a vasútnál. Gondok vannak ott, kértek vál­ laljam el. Voltak más elképzeléseim, de m egértettem : ott kell a legtöbbet n y ú jta­ ni, ahová küldenek. Ahol szükség v an rám... M ár össze is csomagolt. M. Szabó Gyula �A h e ly tö rté n e t — h á tu ln é ze tb e n A k u tató el ülről nézi a dolgát. A m ű létrehozásának gondjai foglalkoztatják. Ebben az eszmecserében eddig a hely­ történ et művelői szólaltak meg. É rthető hát, hogy elsősorban a k utatás feltételeit, a m unka jellegét vették célba. Olyan kérdések kerültek elő, m int a h elytörténetirás lehangoló belterjessége, a köztörténet és a h ely történet viszonya, a provincializm us veszé­ lye, az egyéni vagy a csapatm unka altern atív á ja stb. B ár néhányszor m agam is kirándultam a helytörténet me­ zejére, mégis inkább az eredm ényközvetítők, a felhasználók kö­ zé tartozom . Éppen ezért a h elytörténetírás haszna foglalkoz­ ta t elsősorban. T ehát hátulról, a végkifejlet felől vizsgálom a dolgokat. S így talán azoknak az érdeklődése is felkelthető, akik a h ely tö rtén et „fogyasztói” inkább — a tanároké, a közm űve­ lődés m unkásaié, s nem utolsósorban a jelen és jövő tervezőié. Aki az eredm ényekre figyel, azt olyan kérdések kötik le, hogy van-e egyáltalán haszna a helytörténészek tevékenységé­ nek; hogy a hely tö rtén et eredm ényei m ennyire van nak jelen az iskolai oktatásban, a pedagógusok továbbképzésében, a népm ű­ velésben vagy a települések tervezésében, egy-egy tájegység gazdaságának és szellemi arculatának alakításában. A közvetítés, a felhasználás pontjáról nézve a helytörténetet, sok m inden m ásképpen fest, m int ahogy a k utatók látják. G ondjaik közül egyik-m ásik eljelentéktelenedík, m ások viszont nagyobb hangsúlyt kapnak vagy m ódosulnak. M eglepődve olvasom például az egyik hozzászólásban: „Ab­ ból a nagyon helyes alapállásból kiindulva, hogy a honism eret­ nek szerves része a helytörténet is, az ilyen jellegű m unkák ne­ velési célját a k ívánt m értéknél jobban előtérbe helyeztük, a helytörténeti feldolgozások fő célját abban fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lakóhely jobb m egism erését és ezáltal an­ nak m egszerettetését. M árpedig (korántsem tagadva, hogy ez is feladata a helytörténeti kutatásnak) világosan kell látn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét.. . ” A közvetítő szám ára érthetetlen ez az állítás. V alóban h i­ ba lett volna a nevelési célok előtérbe állítása? H át nem az a legfőbb feladata m indenféle történetírásnak, hogy elősegítse a lakóhely (haza) jobb m egism erését s ezáltal an nak m egszeret­ tetését? (Az, persze, m ás kérdés, hogy a tudom ány szem pontjai valóban nem m ellőzhetők ebben a tevékenységben.) A helytör­ ténetnek két feladata van: a honism eret és a tudom ány szol­ gálata. De végül is a tö rténettudom ány feladata is a haza jobb m egism ertetése és m egszerettetése. A hangsúlyt teh át m inden­ képpen a helytörténet nevelő célzatára helyezném . Ha a nevelési feladat m ellett a tudom ányosság követélm é­ nyeiről elfeledkezik a kutató, az hiba. A fő bajn ak azonban azt tartom , hogy a helytörténeti k u tatás eredm ényei még k o rán t­ sem foglalták el az őket m egillető helyeket a tudatform álás­ ban. Például az iskolai oktatásban. Igaz, hogy „Nógrád m egyé­ ben az elm últ évtizedben sorra láttak napvilágot az igen szín­ vonalas, példaszerűen összeállított forráskiadványok, illetve a történ ettu d o m án y legkorszerűbb m ódszereit rendkívül követke­ zetesen érvényesítő, nagyszerű helytörténeti m onográfiák”, de m it ism ernek vajon m indezekből a történelem tanárok, az iro­ dalom tanárok, s ha ism erik, m ennyire és hogyan hasznosít­ ják azokat? Ilyen irán y ú — közelm últbeli — bőséges tapasztala­ taim nem kedvezőek. (M adách-órák Csesztve és B alassagyarm at mellőzésével. A M agyar Tanácsköztársaság helyi vonatkozások nélkül. A kuruckor tö rtén ete Szécsénnyel, R om hánnyal, de ró­ luk pontosan annyi csak, am ennyi a tankönyvben van. A nya­ nyelvtanítás, a palóc n yelvjárásról m egfeledkezve stb.) A h e ly tö r té n e ti k u ta tá s és h e ly tö r té n e tír á s id ő sz e rű k é r d é s e ir ő l fo ­ ly ó ira tu n k e lm ú lt é v i 3. s z á m á b a n m e g k e z d e tt v itá n k a t — m e ly e t a n y a g ­ to rló d á s m ia tt s z ü n e te lte ttü n k — je le n s z á m u n k b a n f o ly ta tju k to v á b b i ra n g o s h o z z á sz ó lá so k re m é n y é b e n . A s z e rk . 1975-ben Gödöllő egy szép helytörténeti kiadvánnyal lep­ te m eg önm agát — várossá nyilvánításának 10 éves fordulója alkalm ából. Ebben a m onográfiában így fogalm azódik meg a helytörténet-ism eret értelm e, jelentősége: „Egy város lakóinak gondolkodásm ódját a történelem alak ítja ki, s ahogy hiba len­ ne a m últ értékeitől függetlenül és nem azokra ráépítve dol­ gozni, úgy hiba lenne az is, ha ezzel nem törődnénk. A kkor igazán jók városrendezési terveink, ha velük a szakem berek és a lakosság egyaránt e g y e té rte n e k .. . ” De vajon m indenütt a m últ értékeire építenek? C serhátsu­ rányban néhány évvel ezelőtt, am ikor szőlőt telepítettek a he­ gyek lejtőire, m intha ezt tették volna. Hiszen ez a környék — a helytörténet tanúsága szerint is — valam ikor nevezetes volt a szőlőművelésről. De am ikor aztán hagyták veszendőbe m en­ ni az egészet, m intha m egfeledkeztek volna ezekről a tradíciók­ ról. Vagy itt van B alassagyarm at. A m ikor jó érzékkel m egőriz­ te régi városcentrum át, a helytörténet tan u lság ait v ette figye­ lem be. A m ikor viszont hagyja pusztulni a település teg n ap já­ ban jelentős szerepet betöltő (de „csak” m űem lékjellegű) há­ zait, m intha nem hasznosítaná eléggé szépen m egírt h elytörténe­ tét. Ahogy rendezni próbálom a gondolataim at, észre kell ven­ nem , hogy ak arv a-ak aratlan m indegyre csak a h ely tö rtén et n e­ velő célzata körül keringek. Valóban ezt ta rta n á m a legfonto­ sabbnak?.. . Érdekesen vetődik fel — így nézve — a feldolgo­ zás színvonalának, a tudom ányosságnak a kérdése is. Az-e a fő szem pont a helytörténeti m unka eredm ényeit tekintve, hogy ki lép elő általuk nagy helytörténésszé, helyi nagysággá? El­ képzelhető, hogy a vidékiség — a hasonlítási alap leszűkülése, az értékrend torzulása — is szerepet játszh at egy-egy helytör­ téneti m unka k ritik átlan fogadtatásában. De egy m ásik v o nat­ kozásról sem szabad m egfeledkezni. A rról ugyanis, hogy a használatban a helytörténet adatainak, jelenségcsoportjainak, fe ltá rt folyam atainak sajátos helyi érték ü k van — éppúgy, m int a szám oknak. Néha egy szubjektív visszaemlékezés n a­ gyobb érték et képviselhet, m int egy tudom ányos feldolgozás. Sokszor egy ad at az életkép szemléletességével jellem ezhet egy korszakot. A m agyar színjátszás történetérő l szólva m indig be­ széltem tan ítv án y aim n ak arról is, hogy B alassagyarm aton m eny­ nyire szerették a színészeket. De csak szórványos adatokkal tudtam bizonyítani. Most, hogy rendelkezésem re áll egy m ú lt­ századi híres színész útinaplója, állításom at valóban nyilvánva­ lóvá tehetem . Ahhoz viszont, hogy érzékeltessük a régi B alassa­ gyarm aton a városi és a megyei vezetés viszonyát, m ár nem elég egy a d a t; ide folyam atot feldolgozó m unka kell. Ha pedig az érdekel bennünket, hogy S algótarján m iért rendelkezik or­ szágosan is kiem elkedő m unkásm ozgalm i hagyom ányokkal, Ba­ lassagyarm at meg m iért nem , akkor bizony a m egye m onográ­ fiáját kell segítségül hívni. Term észetesen mindezzel nem azt kívánom állítani, hogy a helytörténeti m unkában a tudom ányosságot felesleges m eg­ kötésnek tartom . Csupán csak azt, hogy az érték ren d bizonyta­ lanságait a felhasználási helyi érték is m agyarázhatja. Üdvözöl­ nünk kell teh át az egyszerű adatközlőt, m ert az éppen szüksé­ ges ism eretek b irtokába ju tta to tt; még inkább örülnünk kell a tanulm ányíróknak, m ert céljainknak megfelelő eszközt ad o tt a kezünkbe, m áskor pedig a m onográfusoknak vagyunk hálásak, m ert olyan egészet hoztak létre, am elyben m agunk is elhelyez­ hetjük apró kis adatainkat. Azzal nem értenék egyet, ha a tudom ányosság elvét kire­ kesztő jelleggel alkalm azná valaki. Ezt a kirekesztő gesztust látom abban az aggályban is, am ely a „külső” szempontokból félti a helytörténetírást. Nagy baj-e az, hogy gy ak ran a helyi röghöz való ragaszkodás, a lakóhely irán ti érdeklődés, a ju b i­ leum i ünnepségek adnak tollat a helytörténészek kezébe? Az ideális valóban az lenne, ha a fo rrásanyag „történeti becse” indítana feldolgozásra. A külső szem pontok érvényesülé­ se azonban sokkal általánosabb. Az előbbiekhez még tegyük hozzá a m egbízásokat, a vizsga- és pályázati feltételeket, a po­ litikai-világnézeti meggyőződést, az aktuális gazdasági vagy m űvelődési feladatokat stb. A helytörtén eti tevékenységet m in­ dig is a „külső” szem pontok sarkallták elsősorban. M ert alig- 7 �alig lehet m ásképpen. A helytörténetírás rendszerint tú lm u tat önm agán, ra jta kívül á lló célokat szolgál. Innét értelm ezhetők koronkénti irányzatai is. Nem véletlen, hogy a m últ század m á­ sodik felében a háborúk és a m agyar közigazgatás története foglalkoztatta leginkább a k utatókat. S az sem, hogy a század végén a társadalm i és gazdasági szem pontok kerültek előtérbe, de még m indig a birtokos családok nem zetfenntartó erejét bi­ zonygatta a helytörténet. Mályusz Elem ér 1924-ben ugyancsak a köznemesség történelm i létének tanulm ányozására ösztön­ zött — hiszen az évszázados m ozdulatlanságban, passzivitás­ ban élő parasztságra nem érdem es az időt pazarolni. M inket pedig — m indezekkel szemben — éppen az érdekel, hogy mi­ lyen szerepet játszottak a néptöm egek — a parasztság, s egyre inkább a m unkásság — a történelem folyam án. A kárhogyan is nézzük, ezeket a koronkénti változatokat mégiscsak valam i­ féle külső — a társadalom és a politika felől érkező — hatások hozták létre. A helytörténetnek teh át a belső indítékok m el­ lett számolni kell a külső ösztönzőkkel is. Ha ezt nem tenne, belterjes tenyészetté válna, s éppen a hivatásától fosztaná meg magát. Szóba k erü lt az eszmecsere során, hogy a köztörténet és a helytörténet nem egym ást kizáró megközelítései a történelm i valóságnak, hanem éppen egym ást kiegészítő, feltételező fel­ dolgozásmódok. Mégis sokan lebecsülően nyilatkoznak a helytörténetről. Hadd tegyem m indehhez hozzá, hogy a helytörténet potenciálisan legnagyobb „fogyasztója”, az iskola egyre job­ ban felism eri a regionális ism eretek jelentőségét az oktatás­ ban. A most folyó tanév fő feladatai között az OM nem vélet­ lenül hangsúlyozza a helyi vonatkozások fontosságát a hazafi­ asságra és közéletiségre nevelésben. Az új tantervek pedig meg­ fogalm azzák az igénybevétel elveit, gyakorlati m ódozatait is. A helytörténet kutatóit is érdekli talán, hogy az új történelem tan terv ek kialakításakor, hogyan látták a tanárok a Szűkebb p átriára utaló ism eretek szerepét a tanításban. Egyesek sze­ rin t a helytörténet igen jó eszköz az országos tö rtén et korri­ gálására, a fehér foltok eltüntetésére, a történelem szem léleti torzulások leküzdésére. (Hogy igazuk van, nógrádi példákkal is alátám aszthatnánk.) Mások szerint a helytörténeti ism eretek a köztörténeti folyam atok érzékletesebb, gazdagabb m egvilágítá­ sára szolgálnak; biztosítják a szélesebb hátteret, a közvetlen illusztrálást. (Minden igazuk m ellett sem á rt figyelm eztetni őket, hogy a helytörténet nem feltétlenül egyszerű vetülete az országos történetnek.) Nem lebecsülendő álláspont, hogy a kör­ nyezetet érintő ism eret — a szubjektív érdekeltség folytán — jobban rögződik az em lékezetben, s általa a tanuló tú lterh e­ lés veszélye nélkül ju t birtokába jelentős történelm i anyagnak, s a helytörténeti adatok szinte a köztörténet horgaivá válhatnak a megjegyzésben. B árm elyik álláspontra szavazunk is a felso­ roltak közül, annyi bizonyos, hogy m indegyik a helytörténet jelentőségének felism eréséből született. Befejezésül visszakanyarodnék egy m ár több ízben érin­ te tt vonatkozásra. Az iskolában, a népm űvelésben, s általában az életben a helytörténet a nevelés segédtudom ánya. Azé a n e­ velésé, am ely a társadalom hoz való aktív viszony kim unkálá­ sán fáradozik. „M inden dolog azonos önm aga történetével” — m ondja Hegel. S „önm aguk és környezetük állandóan válto­ zó összefüggéseivel” — egészíti ki Marx. A m agyar falvak, városok, üzemek, intézm ények is önm a­ guk történetével azonosak, s egyben részei az országos tö rtén e­ lem m ozgásának. M egism erésük — eddigi m últjuk m egism eré­ se. S a m últ feltárásából alakul ki a helyi tervezés irá n ti ér­ deklődés, s ebből az érdeklődésből születik az az egészséges lo­ kálpatriotizm us, am ely nem csak kötődést jelent, hanem a Szű­ kebb hazáért való cselekvés ösztönzője is. A m it m a a tö rtén e­ lem a társadalm i ism eretekben, a társadalm i kérdések irán ti vonzódás felkeltésében n y ú jth at, azt nem kis m értékben a hely tö rtén et által n y ú jth atja . A zért is kell az ilyen irán y ú te­ vékenység problém áival, eredm ényeinek hatásával az eddigi­ eknél többet foglalkoznunk. Szabó K ároly 8 Jövőnk je le n e Nem ism erem eléggé a helytörtén etírásn ak az ország kü­ lönböző területein jelentkező eredm ényeit és gondjait, jóllehet több helyism erettel, helytörténettel foglalkozó országos és regio­ nális tanácskozáson vettem részt, néhány esetben ilyen jellegű tudom ányos konferencián k o rreferátum o t is ta rto tta m saját ku­ tatásaim eredm ényeiből. Ezek az ism eretek, továbbá a m egyé­ ben szerzett tapasztalatok mégis a rra ösztönöznek, hogy röviden m otiváljam a helytörténet Hegyi A ndrás által em lített, sok eset­ ben elm arasztaló m egítélését. Anélkül, hogy a kérdést részleteiben bonckés alá vennénk, szükségét érzem annak, hogy az alábbiakra hívjam fel a figyel­ met. Tudvalevő, hogy hazánkban a szocializmus alapjainak le­ rakása után, a fejlett szocializmusra való áttérés időszakában — azaz a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig — a ko­ rábbinál jóval nagyobb szerepet k aptak a gazdasági és társad al­ mi életben az érdekviszonyok, az össznépi érdek m ellett a cso­ p o rt- és egyéni érdek. Irányítási rendszerünk is m ódosult: a centrális irányítás h áttérb e szorult, a decentralizációs folyam at m egindulása m ozgásba hozta a megyei, járási és kisebb helyi erőket. N övekedett a m egyék (járások, városok, községek) ön­ állósága; a döntési jogkör decentralizálása az új gazdasági irá­ nyítás rendszerének bevezetését követően fokozta a vállalati gaz­ dálkodás felelősségét, bővítette jogkörét. A nagyobb önállóság talaján erősödtek fel s kaptak új tarta lm at az egészséges lokál­ patriotizm us különböző form ái, jelenségei. Ennek az időszaknak a term ékeként (vagy szebb kifejezéssel élve: tu d ati kísérőjeként) a település-, üzem-, tsz-történetek sora láto tt napvilágot. A m á­ sik külső tényező, am ely m ozgásba hozta a helytörténetírást, a nagy történelm i évfordulók kapcsán kialakult alkotó légkör. H a­ zánk felszabadulásának 20. és 25. évfordulója, a m egyeszékhe­ lyek, városok jubileum i megemlékezései, a közoktatásban és a közm űvelődésben a hazafias nevelés előtérbe kerülése sajátos feladatokat ró ttak a helytörténetírásra is. A helytörténetírás teh át objektíve is elsődlegesen helyi igé­ nyeket elégített ki. Beszűkülését aztán m ás tényezők segítették elő. Az első időszakban az országos m űhelyek (a tö rtén etírás él­ vonala) m eglehetősen tartózkodó m ag atartást tan ú síto ttak a helytörténetírással szemben. (Eltelt például jó néhány év, amíg egy-egy akadém iai, kandidátusi értekezés tém ájával hozzájárult bizonyos település- vagy üzem történeti disszertációk elfogadá­ sához. K étségtelen viszont, hogy egyes sekélyes vagy kétes ér­ tékű helytörténeti m unkák óvatosságra késztették a jószándékú, országos hírű k u tató k at is.) Az országos ku tatási tém ákhoz k ap­ csolódást nehezítette továbbá, hogy csupán 1969-ben jelent meg a Tudom ánypolitikai Irányelvek, s annak megyei adaptációja csak 1970-ben jelenhetett meg. Fenti objektív és szubjektív tényezők ellenére a hatvanas években és a hetvenes évek elején olyan h elytörténeti m unkák is napvilágot láttak, am elyek számos új ad attal, összefüggéssel gazdagították nem zeti tö rtén etü n k et — sajn álattal kell konsta­ tálni, hogy az azóta készült országos m onográfiákban nagyon ke­ vés nyom át láth atju k ezeknek. A m egyében folyó helytörténetírás m eglehetős sajátosságok­ kal rendelkezik. Az elm últ közel két évtized alatt, egy viszony­ lag rövid felkészülési szakasz után, összegező m unkák készültek. A Nógrád m egye történetét, S algótarján, B alassagyarm at, a szénbányászat, az acélgyár stb. m ú ltját feldolgozó m onográfiák alapjaiban sikeres és m aradandó alkotásoknak bizonyultak. A sikerhez — a helytörténészek rangos tevékenységén tú l — a me­ gye szellemi (és anyagi) erőinek összefogására volt szükség. Az országos kutatóm űhelyekkel együttdolgozó helyi szerzők m eg­ m utatták, hogy igényes feladatokra is képesek. U gyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a m egjelent m onográfiák számos részterületet hagytak figyelm en kívül, vagy csak p eriférik u san érintették azokat. A tények m indenesetre azt m utatják , hogy a kétségtelenül fennálló problém ák ellenére a „helyi tö rtén e tírá s” jól szolgálta az egészséges lokálpatriotizm us, s nem zeti és szocialista hagyo­ m ányok feltárásának, közkinccsé tételének ügyét. U gyanakkor (ha nem is m indig tudatosan és a t u dom ányosság elveinek szem �előtt tartásával) a helyi adatok, összefüggések feltérképezése ré­ vén objektíve hozzájárult a nem zeti történelem sokoldalúbb fel­ tárásához. Azt is m egállapíthatjuk tehát, hogy a helytörténetírás extenziv szakasza befejeződött, elő kell készíteni (a hetvenes évek elején m eginduló folyam atra alapozva) a minőségi fejlesz­ tést jelentő intenzív periódust. Az előrelépéshez szükséges szervezeti feltételeket, tartalm i és m ódszertani elveket azonban csak a helytörténetírásban érde­ kelt intézm ények, szervezetek eddiginél jobb összefogása ú tján lehet m egterem teni, m egalkotni. A szervezeti kérdések közül ki­ em elkedően fontosnak tarto m egy olyan közép- és hosszú távú (öt- és tizenöt éves) megyei program elkészítését, am ely egyaránt előrejelzi az intézm ények és a különböző gazdasági egységek, szervezetek által terv ezett önálló könyvek, füzetek, tanulm ánykötetek, évkönyvek célját és tartalm át, várh ató terjedelm ét, pél­ dányszám át, u tal szerzői kollektívájának összetételére. A helytörtén eti kiadványok közép- és hosszú távú tervével kapcsolatos elképzeléseket előzetesen egyeztetni kellene az illetékes főható­ ságokkal, a szaktudom ányi intézetekkel: erre m ost kedvező lehe­ tőséget terem tenek az esedékes középtávú tudom ánypolitikai, közművelődési, közoktatási tervek. Szervezés kérdése, hogy a megyei folyóiratok, napilapok, al­ kalm i kiadványok helytörténeti jellegű anyagait be lehessen il­ leszteni a megyei program ba. A megyei helytörténeti aspektusú, évfordulós m egemlékezések szervezeti koordinációját is hatéko­ nyabbá kell tenni. Szükséges továbbá a tudom ányos ism eretter­ jesztés, valam int a tudom ányos társaságok helytörténeti vonat­ kozású tevékenységét is összehangolni. (E téren a TIT és a ME­ TESZ együttm űködésének kezdeti eredm ényeire lehet és kell alapozni.) Sokkal bonyolultabb feladat a helytörténeti tevékenység újabb tartalm ain ak kim unkálása úgy, hogy a helyi és országos célkitűzések összhangba kerüljenek, s a színvonal is em elked­ jen. Tudom ásul kell vennünk, hogy a nagyobb volum enű megyei összegezések, m onográfiák ideje lejárt, előtérbe kerültek ugyan­ akkor a szocialista gazdaság, a társadalom , az ideológia, a kul­ túra történ eti kérdései, a regionális kutató és feltáró tevékeny­ ség. Eddigi kísérleteink — m int pl. a földosztás Észak-M agyar­ országon, a palóckutatás eddigi eredm ényei —, azt bizonyítják, hogy a regionális kutatások a legalkalm asabbak a helyi és or­ szágos, az általános és az egyes között fennálló ellentm ondás fel­ számolására. A k u ltu rális hagyom ányok, a m unkáséletm ód, a forradalm i és ellenállási mozgalom területén számos azonos vo­ nással találkozunk pl. az észak-m agyarországi régióban — ezek kutatási p rogram ja nagyszerűen koordinálható a miskolci ak a­ démiai bizottság m u n k ája által. Molnár Pál H elytörténetírás — „ h e lyi″ kritika? A kérdés jogos, b ár erősen sarkított. Lényegében arról van szó, hogy a m ost folyó eszm ecserének egyik, szinte m inden résztvevő által érin te tt kérdése a h elytörténetírás és az országos tö rtén etírás viszonya. A korábbi hozzászólások m ás-m ás oldalát érin tették a kérdésnek, így jóm agam is a problém a egy újabb vetületéről szólok. T udniillik arról, hogy beszélhetünk-e a m e­ gyében a tö rtén eti k ritikáról? A kérdés jogosságát az is alátám asztja, hogy a Századok 1978. évi 2. szám ában H anák P étertől rendkívül figyelem re mél­ tó összegzés jelent m eg Szakm ai kritika i és értékrend a törté­ nettudom ányban címmel. Az abban olvasottak azt látják iga­ zolni, hogy a tö rtén eti k ritik a m in t olyan országosan a m ély­ ponton van. Nos, am i a megyei viszonyokat illeti, m egállapításunk sze­ rin t itt tö rtén eti k ritik a egyáltalán nincs. M ert am i m egjelent ilyen címszó alatt, az nem éri el, meg sem közelíti H anák Pé­ te r elvárását, am ely szerint „az elm élyült, távlatos” k ritik a „az új összefüggések, új gondolatok m éltánylását is, a tévedé­ sek, v itath ató tételek b írála tá t is szakszerű és elvi elemzéssel fej­ ti k i . . . ” (Hanák P éter további fejtegetéseit, am elyek a kritik án belüli érték ren d helyzetéről szólnak, a további elkeserítő tapasz­ talatok elkerülése érdekében m eg sem kíséreljük a megyei vi­ szonyokkal összevetni.) De h át m iért hiányzik ez az elemző szakm ai b írálat, a kö­ zönség szám ára is oly fontos, irányító tám pontot adó kritik a? Az utóbbi két-három évben Nógrád m egyében több helytör­ téneti kiadvány látott napvilágot, am elyek színvonala — a ko­ rábban hozzászólt H orváth István m egállapítása szerint — „ro­ ham osan zu h a n t”, s ennek csak egyik oka a szerző által em lí­ te tt „kivagyiság” s „direkt igények”. A m ásik fő ok vélem é­ nyem szerint az, hogy pillanatnyilag úgy írh at b árk i h ely tö rté­ neti m űvet, tanulm ányt, hogy azt bárm ilyen elemzés, segítő­ kész és javító szándékú jótanács is követné a szakvélem ény ré­ széről. (Már m ost m egjegyzem, hogy a k ritik án nem csupán a hibákat, hiányosságokat feltáró, tisztázó írásm űvet értem , hanem azt is, am elyben az eredm ények m éltatása, a m ű tudo­ m ányos értékeinek m egítélése is szerepel. M ert h a csak az utóbbi van jelen, az m ár nem kritika, hanem lek ö telezett b a­ rá ti gesztus.) Á llításaim igazolására több irányú vizsgálódást végeztem. M egnéztem például, hogy m ilyen bírálatok jelentek meg az utóbbi években a Palócföldben. (Azért itt elsősorban, m ert a megyei fórum ok közül ez az egyetlen, am ely helyt ad ilyen jellegű m űveknek.) M inden év első felében Sch M. tollából ösz­ szefoglalás jelenik meg az elm últ esztendő helyism ereti kiadvá­ nyairól. A szerző kim ondott szándéka szerint sem kíván k riti­ kát írni (nem is tu d n á m egtenni a rendelkezésre álló p ár szer­ zői oldalnyi terjedelem ben), csak rövid ism ertetésekre szorítko­ zik hát, ha néha elejt is k ritik ai jellegű közbeszúrásokat. M egnéztem továbbá azt is, hogy a legutóbbi évek legjelen­ tősebb vállalkozásáról, a B alassagyarm at-m onográfiáról jelent-e meg kritika. Nem, m ert am i napvilágot látott, az nem k ri­ tika, hanem tarta lm i ism ertetés. A recenzens (más szó nem való ide) fejezetről fejezetre végigköveti a m onográfiát, és csak a végén ejt egy-két bíráló szót. Tökéletesen m egfelelt így H anák P éter definíciójának, m iszerint az ily en fajta re­ cenzió a szonátaform ához hasonló, m ely a „szerzőt és a tém át bem utató rövid allegro tétellel k ezd ő d ik .. . ezt követi a ta r­ talm at kivonatoló, itt-o tt kom m entáló an d an te tétel. A zárótétel többnyire rövid, inkább kódának nevezném , ellenpontozott két „m indazonáltal”. (Érdekes m ódon hasonló szonátaépítke­ zésű a Századok m últ évi 2. szám ában m egjelent k ritik a is az em lített m onográfiáról. Azzal az eltéréssel, hogy b á r itt is is­ m erteti a ta rta lm a t a szerző, de a végén az egyik „m indazon­ á lta l” — a bíráló szem pontú — elm arad, s csak a m ásodik, a dicsérő jellegű m arad meg. Ide kívánkozik, hogy megyei kiad­ vány országos lapban való ism ertetése unikum szám ba megy, s ez egyúttal értékm egítélés is lehet!) Nem kívánom kétségbe vonni a m onográfia valóban m eg­ levő érdem eit, hiánypótló szerepét, de azt m inden megyei tö r­ ténettel foglalkozó szakem ber tudja, hogy a szakm ában igen­ is komoly hiányosságok vannak, am elyekről em lítés csak „házi” beszélgetések keretében történik. Hogy m ást ne m ondjak, és csak a saját területem nél m arad jak : a sajtó tö rtén eti vonatko­ zású részek döntő m ennyiségben téves, rossz adatokat, m eg­ ítéléseket tartalm aznak, több esetben egym ásnak ellentm ondó­ ak stb. Ami azért is sajnálatos, m ert 1945-ig bezárólag a m e­ gyei sajtókiadásban B alassagyarm até az elv itath atatlan fősze­ rep. De ilyen szem léletű elemzés nem jelent meg a m űről, és így erősen kérdéses, hogy a két em lített recenzió m ilyen hasz­ nosítható adalékokat ad a további helyism ereti m unkához? Van egy m ásik példa. Kíváncsi voltam , jelent-e meg k ri­ tika a salgótarjáni Kohász M űvelődési Központ százéves tö rté­ n etét bem utató könyvről, am ely vélem ényem szerint a megyei h elytörténetírás m élypontja, m ind szerkezeti, m ind forrásfeltá­ rási, stiláris és nyom dai szempontból. Mindössze huszonkét sort írtak róla (a Palócföldben), am elyben ugyan b írálják az emlí­ te tt hiányosságokat, de végül az utolsó gondolat itt is a „m ind­ azonáltal” szellemében fogalm azódott. Pedig ebben az esetben igazán szükségeltetett volna az elemző, tanulságokat levonó, ko­ m oly szakm ai értékelés. (A helyi napilapban m egjelent is­ m ertetés term észetesen nem lépett fel kritik ai igénnyel.) 9 �Egyetlen érdem i vita — a Palócföld hasábjain — Schnei­ rendű színhelye éppen a középiskola, am elytől viszont ilyen der Miklós és Réti R. László között bontakozott ki, az utóbbi kapcsolat esetén m ilyen eredm ényt v árh atu n k el? S m iért nem szerzőnek a R im am urányi—S algótarjáni V asm ű R T-t bem utató írnak a megye történetének k utatásáv al hivatásszerűen foglal­ kozó m uzeológusok?. . . m űve felett. Persze, hogy kibontakozott, az túlzás, m ert Schnei­ der Miklós jó szándékú és a helytörténeti k u tatás szem pontjait Mi h át a m egoldás? Az, am it többen is felvetnek; az alko­ is figyelem be vevő k ritik ájára olyan lehengerlő, gondolatait tói m űhelyek létrehozása, illetve m unkája. S nem csak olyan félrem agyarázó választ kapott, hogy úgy vélem, egy időre el­ alkotóm űhelyről van szó, am elyben az effektív tudom ányos és m ent a szerzőnek a kedve a m élyebb elemzéstől. azzal kapcsolatos egyéb tevékenység, így pl. az értékelő-elem ­ S ezzel m ár elértük a k ritik a hiányának okát. Nem a bá­ ző szakm ai k ritikai gyakorlat is folyik, hanem olyanról is, torság kérdéséről van szó, hanem az összefonódásról. A „m in­ am elyre a m egyében sürgetően szükség v an : am ely koordinál a denki ism er m in d en k it” elve, a „m a én írok rólad, te holnap ró­ társadalom tudom ányi kutatásokban, „a tevékenység értékelésé­ lam ” elve ez. G yakorlatilag: nagyrészt ugyanazok írják a törté­ b en ” stb. Így talán a „m intha”-k ritik ák is kiszűrhetők lesznek a megyei tudom ányos közéletből. neti m u nkákat a m egyében, m int akik bírálják, csak esetről esetre felcserélődnek a szerepek. K éptelenek vagyunk túllépni A most felvetett kérdések köre ennél persze még jóval szé­ ezen a szakmai fejlődést gátló tényezőn. Így születnek aztán lesebb problém ákat is érint. N éhány közülük: Hol jelenjenek azok a kritikák, am elyeket így jellem eztek: „úgy teszünk m int­ meg ezek a tudom ányos igényű kritik ai elem zések? A napi­ ha k ritik ák at írn án k a m intha tö rtén eti produktum ról”. sajtóban nem igen, a Palócföld is ritk án engedheti meg m agá­ De h át ki írjon akkor k ritik át? Írjon az újságíró? Kérdés, nak nagyobb lélegzetű m unka közreadását. S például az a hogy felkészültsége, ideje, szakm ai hozzáértése lehetővé tesziMúzeumi Évkönyv, am elyben talán rovatot is lehetne nyitni e ezt? Az eddigi eredm ények alapján úgy tűnik, hogy aligha. az ilyen jellegű közlem ények szám ára, m iért nem ism erte fel Írjon akkor a tö rténelem tanár? M erőben hiú ábránd. Nóg­ ezt a szerkesztési koncepciójától egyáltalán nem távol álló le­ hetőséget? rád megye történelem szakos középiskolai pedagógusai hosszú évek óta m ereven elzárkóznak m inden olyan tevékenységtől, A szemléleti változást m indenképpen meg kell terem tenünk. M ert, ahogyan H anák P eter írja : „a szakkritika a biztosítéka m ely távol áll az iskolai oktatás biztonságos keretei közé szorí­ annak, hogy a tudom ány lényeges, valóságfeltáró eredm ényei to tt oktatói m unkától. M ert ha nem így lenne, akkor például a el ne sikkadjanak.” Történelm i T ársulat megyei szekciója is jól dolgozna. Pedig h át a megyei történelm i k utatás hasznosításának egyik első­ Praznovszky Mihály Párbeszéd fé lh o m á lyb a n (Beszélgető partnerem m el a konyhaasztalnál ülünk egym ással szemben. Oda­ k in t m ár sötétedik, bent csak a tűzhely parazsa világít.) — Milyen iskolai végzettséged van? — Nyolc általános. — M unkásfiatalokról a köztudatban az a nézet, hogy a művelődéssel m eglehető­ sen hadilábon állnak. — Talán van olyan, aki nem szeret ol­ vasni, vagy nincs rá ideje. De szerintem m indenkiben m egvan az igény arra, hogy többet tudjon. — Te hol dolgozol? — T raktorvezető vagyok a tsz-ben. — Úgy tudom, rengeteget olvasol. — Sráckorom óta szeretek olvasni. — Milyen a viszonyod a falubeli fia­ talokkal? — Van egy p ár jó haverom , akikkel el szoktunk járn i esténként egymáshoz, vagy elm együnk együtt a klubba. — A gondjaidat, gondolataidat a he­ lyi fiatalokkal m eg tudod-e osztani? V an-e beszélgető, gondolkodó partnered? — Többé-kevésbé meg tudom osztani a gondolataim at m ásokkal, de sajnos csak egy szűk körben. — Úgy tudom , régebben estig dolgoz­ tá l, azután leültél olvasni, reggel pedig eltetted a könyvet és felszálltál a tra k ­ torra. — Igen, de ezt m ost m ár nem tudom csinálni, m ert három m űszakba járok dolgozni. Tizenkét órát dolgozom, tizen­ k ettő t pihenek. 10 — T ovábbtanulásra nem gondoltál még? — Nem. A nnak idején szerettem vol­ na technikus lenni, de nem sikerült. Így h át elm entem traktorosnak. Elkezdtem különféle technikai újításokon törni a fejem , de nem jutalm azták különöskép­ pen. K észítettem például egy szőlővesz­ sző-kihúzót a m űhelyben, de nem hasz­ nálták ki kellően. Eleinte rossz anyagot adtak hozzá, így am ikor beakadt a föld­ be, rögtön széttört. De am ikor rendes anyagból le tt elkészítve, akkor prím án m űködött, használják azóta is. Az újítási pénzt term észetesen elfelejtették kifizet­ ni. — És azóta elm ent a kedved az ú jítás­ tól? — Egy ilyen dolog elveheti az em ber kedvét, és ha egym ás u tá n ism étlődnek az esetek, az életben többet nem csinál hasonló újítást, m ivel azt tapasztalja, hogy nem érdem es. Nemcsak pénzben nem honorálják, hanem figyelem be sem veszik, hogy ez az em ber ak ar v a la m it... Szántáson dolgoztunk, ahol negyven hold volt a norm a. Én naponta m egcsináltam negyvenöt-ötven holdat, nem húztam ki m agam a m unka alól. Soha senki nem m ondta, hogy ez szép m unka volt. Itt in­ kább m indenki azzal törődik, hogy m inél több pénze legyen. — Nem kerít be téged is ez a gondol­ kodás? — Talán igen, talán nem. Én is szeret­ ném, ha jobban élnék. — Hogyan látod falun az értelm es élet lehetőségét? — Kevesebbet kellene törődni a kocs­ m ával és többet a klubbal, a művelődési házzal. Ne az legyen egy fiatalnak a cél­ ja, hogy elm egy a kocsm ába, leül k ár­ tyázni vagy inni, inkább az, hogy az ol­ vasószobában. vagy a ku ltú rh ázb an tölt­ se el a szabad idejét. — Van-e lehetőséged a benned rejlő energiák, tervek m egvalósításához? K onk­ rétan arra gondolok, hogy azt m ondod: Füle Pál vagyok, ez vagyok, ilyennek építettem m agam . — Ha lehet így fogalm azni, meg va­ gyok elégedve m agam m al. — Jó elégedettnek lenni? — Elégedettnek lenni jó dolog. Elége­ d ett vagyok anyagi szempontból azzal, hogy lakást építettem , kocsit vettem . Ilyen fiatalon az em ber ezzel elégedett lehet. De úgy érzem, hogy nagyon körbe vagyok határolva. Lehet, hogy a kudarca­ im, lehet, hogy a m eg nem értettség az oka, de végül is a könyveim m el egyedül m aradtam . Nagyon kevesen értik m eg azt, am it szeretnék. Aki pedig m egérti, az m ásnak, többnek ta rtja m agát, m ert olyan a foglalkozása. — M ire gondolsz? — Például egy értelm iségire. Nem szí­ vesen já r össze egy fizikai m unkással. Ők egy külön kis csoportot alkotnak. — És nem lehet áttö rn i ezeket a tá r­ sadalm i köröket? — Nem nagyon. — Volt e rre próbálkozásod? — Jobb, h a az em ber m eg sem p ró­ bálja. — Ezt nem hiszem. H a például fiatal pedagógusokkal próbáltál volna kapcsola­ tot te re m te n i... — Itt nálunk nincsenek pedagógusok. Aki van, az nem idevaló, nem itt lakik. Csak napközben, a tan ítási idő a la tt van­ nak itt. Letelik az iskolai idő, és ro h an ­ nak haza. (F o ly ta tá s a 23. o ld alo n .) �L e írá s o k c ím ű v e r s c ik lu s o m tö b b e s z te n d ő v á lto zó — h o l jo b b , h o l ro s z ­ sz a b b — e m b e ri és író i (k ö ltő i) k ö z é rz e té n e k s a já to s tü k r ö z te té s e : le írá s a . Ám , a le ír t tü n e te k b iz o n y á ra n e m e g y e d ü l a sz e rz ő t g y ö trő v ízió k és h a lu c in á c ió k , h a n e m m á s o k b a n is — k ő z tü n k - b e n n ü n k — fe ls a jd u ló in d u la to k és f á jd a lm a k k ís é rő i. A z iró n ia p e rsz e e lő s z e re te tte l él a tú lz á s k ife je z ő e sz k ö z é v e l; s u g y a n ­ íg y az ö n ir ó n ia is. E z é rt sz á m it o lv a só i m e g é rté s é re a sz erz ő PAPP LAJOS LEÍRÁSOK a b e tonviráq az ö rd ö g űzés a p a lin ta könnyen kezelhető készítmény a civilizáció eredeti terméke alkalmazása kiküszöböli a kertészetek bizonytalanságát a hátráltató időjárási hatásokat végleg hőmérséklet-változásokra nem érzékeny nyár-tél meg nem viseli betegségeknek ellenáll atkák férgek bogarak szívói-rágói elvásnak rajta — nincs szükség növényápolásra vegyszer-véd elemre a tervezett beton-virágkertek pontos szépségükkel üdítenek megnyugtatják a beton-lakókat felidézik a gyermekkor természetes erdőinek-mezőinek emlékképeit illat-preparátumok révén a valódiság illúzióját keltik a betonvirág-művek — BVM — közületi megrendelésre egydarabban ezerszám állítanak elő beton virágágyásokat a cég mintaboltja magánszemélyek rendelkezésére áll vásárolhatók bármely virág egyedi példányai cserepes és vágott változatban — a cserepes beton­ virág dísze a lakás erkélyének ablakainak nem kell rá vigyázni lelökhető az ötödik emeletről is praktikus dolgaink közt helye van a betonvirágnak a szeretett személy névnapi-születésnapi megajándékozására alkalmas a vágott betonvirágból formált csokor egy-egy szál később használható könyvjelzőként levélnehezékül maradandósága vonzóbb látvány a kamaszkor emlékkönyveinek barnára száradt-aszalódott ibolyáinál nefelejcseinél fonnyadt leánykoszorúk menyasszony-bokréták hervatagságánál — méltó jelképünk a beton ne gondozzon hát élő virágot-kertet senki ne oltson rózsatöveket ne hajtasson jácintgumót tulipánhagymát időt-energiát takarítunk meg így a természet elmaradt már mellettünk a beton-autópálya két oldalán városképi okból utasítani kell a fecskéket hogy fészkeiket sár és nyál helyett betonból építsék a beton-lakótelepek erkélyeinek e célra kiképzett zugában kutyák csaholnak akolba terelik a nappalt köd homálylik karikás a csillagok szeme könny a fák levele leperdül kimutatták — aki hidegen ül zajban nem lármázik — elidegenül végül magától is szobor-ridegen jégbálvánnyá fagy utóbb ön-idegen állapotában megkövül lelkileg akire ily hatást gyakorol a hideg bár jön-megy látszólag él nemz és emészt a szubjektuma meg sínylette a vészt s tudott — gyilkolni ok nélkül se rest egy bizonyos Camus tanulmányozta ezt hideg közönnyel öl — és aztán ridegen hurokba dugják érte s mint a hinta egészen úgy leng a hűvös zsinegen oly tárgyias lesz és olyan palinta ördögűző kergesd el a betegséget hajtsd el környékünkből tégy füstre kékre-keserűre ne engedj romlani életnedveim ne zavarodjanak vedd el békémet hallgatásomat a nyugalom halálom már s virágaimé virágaimé kinyílatlan itt csüggednek a fogyó nyár kertjében várakozva a v a d á szat a dámvad-királyt nyolcan emelték le szuszogva-nyögve-szitkozódva a teherautóról a vadászház ablaka elé ráncigálták három a hátsó lábaira akaszkodott kettő oldalról szorította ketten elől gyömöszölték a nyolcadik tartotta a fejét a lapátok úgy mutattak legelőnyösebben most igen jó gyorsan-gyorsan most tessék lőni micsoda kapitális csámcsognak az asztalnál micsoda lövés ámuldoznak nyeldekelnek-habzsolnak ő mosolyog 1 �az olló a gyerm ekrajz egy tengelyen két kard forog két kard szüntelen összecsap ez az olló — különös dolog azt mondja: csitt azt mondja: csatt a dolga ennyi bár kicsit furcsa e csatt meg ez a csitt a vagdalkozás a fölös kardcsattogtatás különös bohókás játék vértelen az unatkozó értelem mulatsága tán e tusa a pengék önös virtusa valahogy így mulatozik ki önmagával sakkozik s egyszerre győz és veszt tehát kudarc siker mint két barát együtt marad nem válik el csapkod ha vagdalkozni kell a harcot egyre mímeli a levegőt szeleteli a levegő-szeletelés mutatványnak nem is kevés akár a vita disputa kritika és önkritika milliom olló napra nap így nyes-vág így szúr és harap csak ha már késő este lesz hagyja abba s dúdolni kezd fellélegzik — moccan kicsit a két penge cikkan-sikít azt mondja: csatt azt mondja: csitt reggel folytatja rendesen nem emlékszik semmire sem a gyár egy rettentő nagy duda az ám és aki azt meg tudja fújni jutalmul oda mindennap bemehet és ha rosszat csinált és keresik el is tud abban a dudában bújni a változás van úgy: árnyékban tűz a nap úgy is: napfényben borulás van reformkort élünk miért ne lenne? egy reform-csoda csodákat tenne akármit mond a ragyogástan és ez a verőfény-borulat áthat-megmozgat mindent később mennyi változás mennyi fordulat vadászkopót űznek a nyulak fentről lefelé visznek a lépcsők a fény-árnyékban trónok borulnak és leborulnak szobrok-kőfejek cím-rend-rangsor mind felborulhat koszorús homlokok elborulnak megmutatkoznak más e lőjelek fölfogjuk őket a borulásban? van úgy: árnyékban tűz a nap 12 a p illa n a tfe lv é te l por-pernye-percek hulltak lélekharang-szirénák tu-tuuultak az idő megállt a kéz megállt az időben állt a tégla a kézben közben megállt fúró és konok kalapács a tetőn a kopácsolás dermedt pillanat aztán kiszakadt az ács kezéből az acél mérőszalag szaladt szaladt két óra volt kétmillió óra szív-tiktakkja dalolt a társadalmi termelés megnyíló zsilipkapujában al- és fővállak apróbb s fontosabb könyökök-lábak morgolódó gyalogosok szitkozódó biciklicsengők harsányan káromkodó autódudák követelték maguknak kiváltságul a közös-egyetlen utat mint ha a zsák kilyukad kicsordult a napi nyolc-óra-létből vastól-salaktól szürke tócsákat köpve a kocsmaajtónál lemaradt mögötte az egyéni tudat a ketrec végeérhetetlen-sűrű acélháló át nem szakítható fogság fenn és lenn minden oldalon válaszfalakkal a falak apró-pontos rekeszekre osztják s benn egy-egy csoport összebúvó párocskák nyüzsgő családok garázda csapatok sokasága a kicsinyek és nagyok a fiatalok és öregek a nőstények és hímek szimatoló-rágcsáló nyifogó-nyüszítő üzekedő születő és elpusztuló töm ege— szüntelen töltekezés szüntelen ürítés a tűrhetőség minimuma a legszűkebbre szabott térben — a válaszfalak mozdíthatók ugyan kívülről tágítható általuk a létezés köre de mozgatásukkal most nem törődött senki hét vége van itt öt napja már a jóllakottság zsírszagú nemtörődömség hosszú ünnepe és a felügyelő vidéki nyaralójába ment az alom-bűzös gondozók kimosakodtak esznek-isznak szeretkeznek vagy alusznak valahol senki sem látta mint pereg alá a mennyezetről az idő salétrom-szőre és egyre kevesebb a tér meg a levegő először nem történt semmi csak a rágcsálás tűnt kapkodóbbnak meg a szaladgálás gyorsabbnak idegesebbnek aztán elhatalmasodott a zűrzavar a lökdösődés a jajongó félelem és mind többen rontottak neki újra meg újra az acélhálónak sebektől vérezve már s a vérzőket a sebzetteket nem védték meg a többiek összetiporták felettük egymásnak rontottak a vér szagától megvadulva egymásba martak az összeütközők megtelt valamennyi rekesz halálsikollyal másnap lassacskán elcsöndesedtek hályogos szemű újszülöttek rezzentek kicsinyek cikákoltak itt-ott az anyák életük árán védték-mentették őket estére kihűltek-megmerevedtek elfogyván erejük — elfogyott akkorra a levegő és nem volt senki senki hogy kinyisson egy ablakot az ötszáz kísérleti állat gondatlanság miatti kimúlásáról készült jegyzőkönyv amit a klinikai állatház felügyelője írt alá megállapította a gondozók vétkes kötelességmulasztását a lehalászás este nő — sűrű színtelen dudva az erdők alján varangy-szagú köd kúszik elő ül a hegy kevély halmán szorosabbra rántott kötelek hálójában vergődő halak kifogottak és kivetettek tátognak — némán jajonganak a tó amelyet lehalásztak belesápad az éjszakába csillagra vár hogy beléhullna és tudja; mindhiába �a packa ellipszis-keresztmetszetű verébtojásnál alig nagyobb rávetülő fényben felcsillámlik félhomályban lilán foszforeszkál gyermekkori üveggolyónak vélhető ám felnőttek játéka-jelképe életükben külön polca-doboza van szeretők levelei betétkönyvek nyereménykötvények önéletrajzok közt rejtegetik s tudva annak nincs lenézik-lemosolyogják érte a játék lényege ez a dugdosás belöki riadtan asztala fiókját iratcsomót dob gyorsan valamire találkozáskor nem nyújtja kezét packája van — négyen-öten pusmognak a társaságban összedugott fejjel elhallgatnak ha közelükbe érsz packájuk van — szavak nélküli kötés rárontanak a más ̶ szagúra összetörik a sehová sem tartozót szétfűrészelik ha nem menekül — ez a packa-játék aki nincs benne annak kívül tágasabb le is út fel is út ha panaszt emel hallgatják mosolyognak nem érnek rá házon kívül lesznek éppen most mentek e nincs ma fogadónap nem rájuk tartozik ide-oda-amoda-valahova — maradása akkor lehet csak ha fortélyosan hozzájut egy ilyen verébtojásnál alig nagyobb fityegő jelképhez bőségszaruhoz boldogság-kútjához a boldogulás aranykulcsocskájához okosan gyilkol vagy házasodik ügyesen ad el lopott titkokat leüt valakit elveszi tőle satöbbi satöbbi hozzájutottam véletlenül egyhez ám a szakértők szerint nem valódi értéktelen kacat közönséges olvadékesepp a közelben levő üveggyár szemetéből a kin yila tko zta tá s ó igen és mégis noha mert ámbár és csakúgy most már mármost persze pedig sőt akármi csaknem közel mintegy hát amennyiben annyiban olykor amikor bizony se valahol ahol ami mindazáltal hogy azért ó nem a kereszt az é rte ke zle t te azt mondtad ő azt mondta én azt mondtam hogy ő mondta hogy ti mondtátok mi nem nem mond­ tuk hegy ők mondták hogy mi mondjuk azt nem mondtad hogy én mondom hogy ők mondják hogy te mondtad és nem mondtátok hogy mi mondjuk hogy ő nem mondta hogy én mondom és te mond­ tad hogy mi nem mondjuk hogy ők azt mondták ti mondtátok-mondtátok-átok-tok-ok-k (mondott valahol valamit valaki?) a gyantaszagú ítélet gerendáira fejjel lefelé fölszögezték kínok nyálzó görcsei közt vérbeborult szemeivel közvetlen-közelről látott egy bogarat míg élt sosem volt ily közel a földhöz mosolygott halálában 13 �a szem afor véletlen emlékmű síkság közepén magányos fémtest vasút volt ott valaha bodor füstöt-füttyöket eregető csörömpölő vaspálya s zöld­ veres fényeit időben villogtatta a jövőmenőknek — mígnem elment a legutolsó vonat az elektromosság megalvadt a drót-erekben a sínek fényét tétlenség homályosította szaggatni kezdték őket a kátrányszagú talpfákat kifordították helyükből vitték a töltés andezit kova törmelékét éjszakai szekerek taligák hordogatták apránként kinőtt a fű a kopár foltokon kóróvirágok keltek-nyíltak körülvették a színeit elhagyó vasoszlopot — kimaradt a tova­ gördülő valóságból legenda lett mesék átváltozó hőse madárijesztő titokzatos idegen fájdalmas költészet az estben magányos szemafór — várakozik hallgatja a föld lélegzését fák neszét rovarok madarak röptét hallja-látja nézi a mezei vadakat észreveszi a fent köröző kányát ha látja a vadászó rókát s a rókavadászt ha siklót lát kúszni a fürj fészkéhez s a hálója mélyén leselkedő pókot érzi: szólnia kell jelezni a vészt de nem tudja már nem tudja mit tegyen a szemafórt a környékbeli gyerekek kidöntötték eladták ócskavasként az árából fagylaltot vettek pontosan húsz tölcsér háromforintost málnát és vaníliát vegyesen a d e ko n ju n ktú ra lovasai hárman vannak haladnak jár alattuk a ló a lovak fara van elől hátul a fejük ez a változás mosolygó-kövérkés donkihótkák nem küzdenek többé szélmalomfantomokkal nem küzdenek egyre kisebbek mutatják mintha jönnének pedig mennek 14 az ö n é le tra jz apámnak-apja nagyapám (ennyit tudok az őseimről) apám apja cselédember volt mesélték: a lovakhoz értett nem tanult meg írni-olvasni gyereke volt szekérderékkal robotolt nem szólt lázadásról a mezőn vérző pipacsok közt háborúban nyomtalan tűnt el halála is földet trágyázott más földjét akár életében anyámnak-anyja nagyanyám (erről bár sehol semmi írás) anyám anyját sorsára hagyták beteg gerince belerokkant gondja-élete hét gyerek volt korán meghalt a két idősebb anyám harmadik volt a sorban apám a más-földjét elhagyta félt anyám a csattogó géptől egyik inas kőműveseknél másik cérnát hordott a gyárban harmincháromban felszabadult húszévesen segéd lett apám anyám ekkor négy gépet kezelt lába sajgott a futkosástól harmincnégyben megismerkedtek énekeltek a dalárdában színdarabban játszottak együtt munkáskörben verset mondtak azután összeházasodtak kilencszázharminchatban születtem megnősültem két gyermekünk van (magamról sem mondhatok többet.) �Csató Károly B eetetett hely Nagy István Attila — M it keres itt, fiatale m b er? — J ó n apot! — M it keres itt? — Én előbb köszöntem . K ülönben látja, nem ? — Látom . E lolvasta, hogy mi van k iírv a a fá ra? — M elyikre? — E nnek a b e h a jló n a k a törzsére. — Nem néztem . — Ne játssza a hülyét. — H orgászni jöttem . V iszontlátásra. — Csak úgy, horgászni? . . . — P ontosan. — M it gondol m aga? — T u d ni szeretn é? — L egalább. — A kkor m ost csalódni fog. — Igen? — Igen. — Ne m ondja. Csak úgy elfoglal egy b ee te tett helyet? — T ényleg beetettem . — Még m indig nem látom , hogy készülődne. — Jól látja. — Na, szedje a sá to rfá já t! — M aga orvhorgász? — M it? — K ülönben tu d n ia kell, hogy nincs foglalt hely. — Szedelőzködjön. — Idefigyeljen uram . én m agának nem paran cso lg attam , s n a ­ gyo n szépen m egkérem , hogy ne kiabáljon, m e rt nem vagyok süket. — Ez h úsz éve az én b e e te te tt helyem , tű n jö n innen! — Az enyém meg száz. H ogy-hogy nem ta lálk o ztu n k ? — Ezt m indenki tu d ja a környékén és tiszteletben is ta rtjá k . — ö r ü lö k a tekintélyének, s m ég egyszer, viszo n tlátásra. — Ne já ra ssa velem a bolondját, m e rt an n a k rossz vége lesz, elhiheti. — M egkérem , uram , hogy távozzon, vagy, ha ezt jo b b an érti, ak k o r tű n jö n el! — M aga tényleg nem é r t a szép szóból. K énytelen leszek h ató ­ ságilag fellépni. — T alán az t a k a rta m ondani, hogy lelépni, nem ? — H atóságilag fölszólítom , hogy azonnal olvassa el a fá ra k i­ szögezett h ivatalos tá b lát! — Az m egnyugtatja, hogy nem tudok olvasni? — A zonnal hag y ja el a p artszakaszt! — És m aga m ikor olvassa el, ha szabad k érdeznem ? — Sem m i köze hozzá. M aga m ost hatósági közeggel beszél. — Jú liu sz C ézárral, szem élyesen. — A h ivatalos engedély szám át feltü n tetv e m ind en tavasszal kiteszem a táb lát. M agának te h á t sem m i jo g alap ja ahhoz, hogy k ét­ ségbe vonja. — Jo g alapom ? Az az tá n nincs. De azt kérdeztem , m aga m ikor o lv asta u to ljá ra ? — Én kérdezek, m egértette? — Azon a k artonon, m á r egy betű sem olvasható, u ra m , s n a ­ gyon m egkérem m ég egyszer, ne kiabáljon. — N em o lvasható? — K épzelje, nem ! — M it hazudik? — N incs r á szükségem , hogy m ag án ak hazudjak. Jö jjö n le és győződjön meg róla, hogy a m aga k a rto n já n m á r egy b etű sincs. — Ak k or kicserélte! — M aga m egőrült, u ra m ? — H atóságilag felszólítom , hogy az o n n al vegye ki a készségeit és jö jjö n fel! — M aga engem sem m ire sem szólít fel. — A törvény nevében fölszólítom , hogy azonnal vegye k i a kész­ ségeit és jö jjö n fel! — T u d ja m it? H a m aga a tö rv én y nevében a k a r v alam it, m ajd lejön. Vagy fél tőlem ? — H iába v an leszúrva az a tő r k é s ! ... — Végre, valam i jó t is feltételez rólam . L ehet, hogy ö sszeb arát­ kozunk? — Egy szakálltól m ég nem ijedek meg. K ülönb ja m p ik k a l is el­ b án tam , m in t m aga. — H aso n líto ttak rám , ugye? — Ism ételten felszólítom , hogy feg y vertelenül jö jjö n fel! Tenyérnyi haza (R a tk ó Jó z se fn e k ) Innen mindenki messze széled: röptető fészek ez a táj. Jó lenne mégis itt maradni s hazát találni, új hazát. Vállalt hazád megtagadott, vagy Te kódorogtál messze? Lehajtják fejüket a jegenyék, eső veri a felkavart homokot. Keserűbb itt a gyötrelem, kínzóbbak a fellobbanó vágyak, sósabbak a ritka könnyek, s reménytelenebb a halál. Menekülnél? Mi lenne véled? Hazátlan sorsban mivé magasodnál? Felsebzett ajkad begyógyulna, de felejthetnéd a látomást, a magunkból kifordítót, a teremteni, változtatni hívót? A lehajtott fejű nemzedéknek vers kell, nem torpanó akarat, tisztelő segítség, nem méricskélő lobogás, menekülő szándék! — H ogyan? — A feg y v erét hag y ja o tt ah o l van. — Öreg, én nem em b erek re vadászok, m in t m aga, s ak á rm ily en szem ét is hozzám , efelől a z é rt m egnyugodhat. — M in t tá rsa d alm i horgászellenőr, m égegyszer fölszólítom , hogy azonnal hag y ja a b b a a tén y k ed ését és m in t hatósági közegnek, ig a­ zolja m agát. — G ratu lálo k . N agy b a rá tja vagyok a tá rsa d alm i h orgászellen­ őröknek. — N ekem m ag a n em b ará to m ! N agyon átlátszó a hízelgése. — M ert én hízelgek, ugye? — S züntesse be a tén y k ed ését és igazolja m ag át! — M ajd szépen lejön, igazolja m agát, u tá n a állok a ren d elk e­ zésére. — A fegyverét tegye m esszebbre, és ü ljö n vissza. — T udja, hogy egy félelm etes a la k m ag a? Tessék, odadobtam a lépcsőre. — V árjon c s a k !... — V árom . Csak a n y ak a m b a ne essen a n agy ijedtségtől. — Na! M int tá rsa d alm i h o rg á sz e lle n ő r... — A zért m egdicsérhetne, hogy m eg csin áltam a lépcsőket. — U to ljá ra felszólítom , hogy h ag y ja ab b a a tén y k ed ését és ig a­ zolja m agát. — E lőbb ta lá n ön. — H a m aga csak így, ak k o r tessék. — A szem élyi ig azo lv án y át is. Ide v a n írv a, hogy an é lk ü l n em érvényes. — M aga igazoltat, tak n y o s? — N em h av e rk o d u n k öreg, e z t m á r m egbeszéltük. — I tt a horgászigazolványom , lá tja ? 15 �— Látom . — A kkor igazolja m agát! — Nézze, én is ragaszkodom a form aságokhoz. Szem élyi igazol­ v ány nélkül a horgászigazolvány sem érvényes. — M egtagadja az engedelm ességet? — E ngedelm ességről szó sem lehet, ne tévessze el a házszám ot. — Azt a k a rja , hogy följelentsem ? — Ha jól olvastam , G ró s z ... — Pontosan. — Akkor, kedves G rósz úr, szépen hazam otorozik a szem élyi igazolványáért, gondolom, itt lak ik a közelben. H a tovább cívódik velem , m in t egy gyerek, én is ragaszkodom a form aságokhoz. — A kkor ren d ő rrel térek vissza. — N agyon örülnék. L egalább m egvédene m agától. — Á lljon föl a rró l a székről, m e rt a szép hosszú h a já n á l fogva rán g ato m föl! — H ozzám n e nyúljon, ö re g !... — Csirkefogó. H uligán. — H a jól em lékszem , nem ezért jö tt le. — A zonnal a d ja á t a z igazolványait és ta k aro d jo n az én b e­ e te te tt helyem ről! — A zt h ittem , errő l m á r m egfeledkezett. — Az én fejem nem oly an üres, m in t a m agáé. — H ah a h ah a h ah aa a! — E lhiheti. — M eggyőzött. — A zt a szem tele n hétszentségit m agának, tu d ja, kivel beszél? — M ikor h agyna békén, azt szeretném tudni. — H a igazolta m agát és elta k a ro d o tt errő l a helyről. Meg­ m ondtam ! — A kkor itt fog v irra sz tan i, m e rt é jsza k ára is k in t m arad o k harcsázni. — Maga itt nem fog harcsázni, m e rt m ost bem egyek és följe­ lentem , a z tá n já r h a t a ren d ő rség re m osakodni! — C sak nem ? G yilkossági k ísé rlete t követtem el, m i? — N em tudja, kivel áll szem ben. Azzal vádolh ato m , am ivel ak aro m . — Egy cezarom ániás tá rsad alm i horgászellenőrrel, ak i visszaél a tá rsa d alm i m egbízatásával, túllépi a hatásk ö rét, ráa d ásu l a m ásik em b er b ecsületébe gázol. Na, m é rt nem m egy följelente ni ? — M it p arancsolgat nekem , szarjancsi! — H agyja ab b a a sértegetést, m e rt fölkelek és belevágom a v íz­ be. T isztára m eghülyült ezért a sz ar h elyért? — H úsz éve a törzshelyem . — Vegye le rólam a kezét! — Na, üssön meg! Üssön. — T u d ja m it, nek em e rre nincs energiám . S orolja gyorsan, m it ak ar, de ha u tá n a sem hagy békén. . . — A zonnal igazolja m agát! — Tessék. A jogosítványom m arad. — S züntesse be a horgászatot, vegye ki a készségeit. — Igen. P aran cso ljo n G rósz úr! — Csönd. N incs m egjegyzés. — Nocsak, vigyázzba nem állít? — A fenekező készségen a h áro m -h áro m horog ren d b en , de ez­ zel m ég nem úszta meg, ne féljen! — G ondoltam ! — M utassa, mi van a h a lta rtó szákban? — O tt van. — Igen. M éreten alu li potyka, m egéreztem . — M érje meg. — Meg is m érem . — M ivel, e m b er? M adzaggal? — Kuss! — I tt van a colostokom , bassza m eg! — Ez nincs meg h arm in c centi, ezennel lefoglalom . — H a a k a rja , m ég húsz sincs. Tessék. H a rm in c k e ttő ... — A zt is lefoglalom . T alálkoztam m á r ilyen trü k k e l. A r e n d ­ ő rsé g m ajd eldönteni, hogy hiteles, vagy nem . — M it képzel? — Maga csak a r r a válaszol, a m it én kérdezek! Ü ljön le, lássuk a z okm ányokat. N eve? — M inden bele v an írva. — A n ev é t kérdeztem ! — V arga K ároly. — A d o k to rt m ié rt nem m o n d ja? — Nem a tudom ányos fokozatom at kérdezte. — B eatles doktor, ta lá n operál is? — Sem m i köze hozzá. 16 — V álaszoljon a kérdésre. — C sin álja gyorsan, m ert nem é re k rá. — Addig é r rá. am eddig akarom , é rtv e ? — Mi? Még szem étkedik is? G yorsan vissza az igazolványom at, m e rt! ... — N o-no.no! Á llju n k csak meg! — Tegye le a tőrkésem et, a sz e n tsé g it!. . . — V isszaaa! — Ne szúrjon. — Vigyázz! Ha egyetlen m o zd u lattal nem a z t teszi, a m it m o n ­ dok, azonnal keresztülszúrom . K ezeket a ta rk ó ra! L eülni! H an y a tt fe k ü d n i! Nem u g ru n k a vízbe, b a rá to c sk á m ... — Vegye el a kést, nem teszek sem m it. — Azért! — A kkor fo ly ta tju k a beszélgetést. Szóval, m ilye n d o k to r? — Lapozzon, m ajd m eglátja. — K érdeztem ! H arm incéves, szak állas bohóc. Jellem ző. — C sak tessék, tessék. — N y ú jtsa ki a láb át, nem u g runk! — Elzsibbad. — N y ú jtsa ki! — Ne érte sse hozzám a kést, nem ugrom a vízbe. T udom ásul vettem , hogy rendelkezik velem . — M int h u lig án d o k to r, n em is olyan b u ta m aga. — V álaszoljon! — Persze. — N em persze! — Nem fél, hogy jön v alak i? — H úsz év a la tt csak m aga d u g ta id e a p ofáját, állítom ! Kitől h allo tta, hogy ide já ro k ? — S zabadon közlekedem M agyarországon. — C sak úgy ideközlekedett, m i? — Úgy. Szepesi József G u b e rá ló k Penész, lim-lom, giz-gazok, bűzök, párák, illatok, rozsdarágta vas, szemét, horpadt lavór, tört kerék, rohadt citrom, szilvamag, rongyok, csontok, holt anyag, melyre lába félve lép, kinek sorsa tiszta, szép, meg ne csípje vad csalán, nekik élet, munka, lám: kapirgálnak szerteszét, rejt-e kincset a szemét? �— Így nem válaszolunk, értv e ?! — H át hogy? — Töm ören, pontosan és csak a lényeget. — P edig m aga elég pongyola. — K uss! T eljesen k in y ú jtan i a láb at! — Még egyszer kérem , ne ny o m ja belém a kést. H igyje el, tu ­ dom, hogy azt csin álh at velem , a m it ak ar. — Volt k ato n a? — Sajnos. — K in y ú jtan i! — Igen. — N incs igen. É rtettem . — Értettem. — T udja, hogy m e rre h án y lépés! — A kkor fo ly tatju k , d o k to r ú r ! . .. — H allo tta ? F oly tatju k ! — Folytassa. — N incs ilyen válasz! — É rtettem . — K in y ú jta n i a lá b ak a t! — N agyon nyom ja ez a kem ény agyag a bal com bom at. — N em érdekel. — K inyújtottam . — Mit hörög? Játssz a m a g át? — Nem. — F olytatom a kihallg atást. H ány lakása volt, ho gy m ajd n em teli az igazolványa? — A lb é rle te k ... m eg k o llé g iu m o k ... — M it k ere sett a kollégium okban? — O tt laktam . — M iért? — M ert ott kap tam szobát. — L akása nincs? — Nincs. — M iért nincs? — M ert kétév en k én t m indig költöztem . — Ne lihegjen! — É rtettem . — Nős. A ztán elvált. M egint nős. Maga el a k a rja venni fél M a­ gyarországot? — Nem akarom . — Jelen tem , nem ! Tisztességesen válaszolni! G yerek m eg sehol, d e k ét feleségen m á r tú lad o tt, m i? Most kiderül, hogy m ily en egye­ tem en növesztgette a h a j á t . .. — Az m á r nincs benne. — M elyiken? — Az Eötvösön. — Igen. Szociológus. N agyszerű. Abból is d o k to rá lt? — N ehezen. — N em beszélünk félre! T alán akar m ég kellem esebb gyakor­ latot is? — Mi? — Je len tem , nem . — A ztán m it csinál a szociológiával? — T anítok. — H ol? — Főiskolai a d ju n k tu s vagyok. — Ne sziszegjen, m in t egy szopós gyerek! D e könnyen kikészül egy kis fekvéstől? — E ngedjen följebb csúszni, m á r nem érzem a láb am at. — Úgy m a rad ! — R endben. — Így m ost nem válaszol, h ányszor m ondjam m ég? — Ige n. — M aga tanulékony. — Jelen tem , ez u tá n m á r igyekszem , m e rt a fizikai állóképesség h a tá ra v é g e s ... — N agyon jó, d e a ta n m esét elh ag y h a tta volna. — Jelen tem , biológiai tény. — Ja ! M aguk im á d já k a tényeket. El sem tu d já k képzelni, hogy a z a tény, a m it v alak ik ak a rn ak , s ah h o z m eg v an n a k az e sz k ö z e ik ? ... — M int most. — S zab á ly ta la n u l válaszolt, s ezzel ro n to tt a helyzetén, te h á t k i­ n y ú jta n i a láb ak at! — Ism erős ez a h e ly z e t... — H onnan? — Áll a m védelm is volt? Romhányi G y u la M in d en na p i szegénységünk éneke Ha eláll a szél és meghal a dal, kígyófejét a repedt üvegen sziszegve nyújtja be a csend — térdünkre mászik és nyakunkba fonja csontkarját a fénytelen esték gondja. Ijedtünkben védekezésként úgy teszünk, mintha szerethetnénk, koccintunk, mintha borunk is volna, de csak részeg lelkünk sótlan könnyei hullnak az üres borospoharakba. — Nacsak!?... — T an u ltam tö rtén elm et. — Maga ezt n em ta n u lh a tta ! — A kkor is tudom . — Na. Ü ljön föl, ahogy^ kényelm es. M agával le h e t beszélgetni. — K ato n ásd i nin cs? — A m a g u k fa jtá k o lyan gyengék, csodálom , hogy élnek. N incs k ita rtás, állóképesség, sem m i. M agával én a z t c s in á lh a tta m volna, a m it ak aro k . — Így van. — F o gadjunk, hogy v a n a n n y ira id ealista, hogy föl a k a r je len ­ teni ? — A m aga tehetségével n em v etek ed h etek , d e nincs is r á e n e r­ giám . — H on n an tud az Á V H -ról? — Egy rész m agától. A m ódszereiből, ahogy velem foglalkozott, s ezt ta n u ln ia k e lle tt... — M inden ifjúság csak a n n y it érd em el meg, a m e n n y it k ih arco l m a g á n a k ! N e m ? .. . — Nem. — A kkor je len tsen föl. — N em je len tem föl. M ár a k k o r tu d ta m , hogy m it a k a r, am ik o r először p illa n to tt a tőrkésem re. L átta, hogy huszonöt cen tin él is hosszabb a p engéje és nincs feg y v e rta rtási engedélyem . Győzött. — G yőztem . — Összepakolok, h a m egengedi. — A kés m arad , m eg ad egy p a p í r t ... — A m it csak a k a r. — N em irigylem m ag u k at. — Irig y eln i sz eretn e? — ... — K érem a z ig azolványaim at. — S iet? — Nyolcig m ég n y itv a a kocsm a. — A zt tu d ja , hogy m ag a gy áv a és se m m it sem fog elérn i a z életb en ? — A gyom rom kényes. — In tellig en cia? Elég csak eg y etlen h atáso s eszköz e lle n e ... — Ötv e n h a t u tá n e jte tté k ? — V égkielégítést k ap tam . — M agas ra n g ja v o lt? — A z előbb én v allattam . — Nem . M aga k ín z o tt és késsel zsarolt. — E lm en t a ked v e a h arcsázástó l? — Nem, csak a b e e te te tt helyektől. 17 �P á r p illa n a t ez, k e v e s e b b , m in t m íg a p in c é rn ő az a sz ta lh o z leb eg a sö rö k k e l. E z e k b e n a p illa n a to k b a n m in d e n k i ta g ja (lehet) a T á rs a s á g ­ n a k , a k i o p u ssa l, s n e m sz e m é ly e s v a g y p o litik a i ü rü g g y e l a k a r o tt len n i. a M INŐSÉG C sütörtök Esti Társaság NEM k ell leg y en , le h e t a m a a lk o tó ú j (u jj) k ö ltő v é d je g y e , a p o litik u m o t (a p o litik á t) és az e s z té tik u m o t (a m ű v észi e rő t) s z é tv á ­ la s z ta n i n e m b ű n, d e h ib a és g y en g eség , n e k ü n k p ed ig , sz á n d é k u n k sz e rin t e rő s n e k k ell le n n ü n k , (m e rt g y a n ítju k : b ű n m a g y e n g é n e k le n ­ ni) A b á to rs á g (m ely e s e te n k é n t a civil k u rá z s i k é rd é se ) h iá n y á t m i n em tá m o g a th a tju k a lk o tó i (és/v ag y sz e m é ly e s) g y á v a s á g g a l M I NEM VAG Y U N K CSO PO R T NEM VAGYU NK IRO D A LM I A LK O TÓ K ÖR NEM ÉLÜ N K EGYM ÁSSA L SZIM B IÓ ZISB A N M ÁR NEM LEH E TÜ N K KÜLÖN N em le h e t c so p o rt az a tá rs a s á g , m e ly n e k e g y e tle n ta g ja sin c s. a K Í SÉR LET N em le h e t c s o p o rt az a tá r s a s á g , m e ly n e k elv ileg k o r lá tla n sz á m ú ta g ja v a n (le h e t). Az a lk o tó k ö rö k e t é s c s o p o rto k a t a k o lle k tív s z a rrá g á s m eleg t a r t ja eg y b e. m íto sza K I K E L L ett L É P N Ü N K EBBŐL ! A D JA T O K V ISSZ A M A G Á N Y Á T A P A P ÍR FÖ LÉ H A JLÓ A L K O TÓ N A K ! ― ― az övé — — C sü tö rtö k e s té n k é n t v e rs e k k e l te le ir t p a p ír la p o k v e rd e s n e k a h íre s N ew Y o rk k á v é h á z (m a h ír h e d t H u n g á ria b isz tró ) m á r v á n y a s z ta lá n . A T á rs a s á g in k a r n á ló d ik . T Ö B B E T L Á S S on Szervá c József Kihajózni Február 6.‚ 1978. (N agy L ászló te m e té s e u tán ) Térzene szól: a félelem himnusza harsog, s a szív behódol, kiegyezik a zsarnok, ítélkező szelekkel, föladja, amit az agy viselt: a hit fájdalmait. (És előállanak a nincs kufárai fájdalmat mérnek és könyvelnek hiányt s újra felosztják a lecsonkolt jövőt elméjük megannyi képzelt gyarmatát) (És tódulnak ájtatos spekulánsok örökét hogy majd tagosítanák s cégérezvén kiadni árendába és bólintani hozzá hogy: nohát!) (És csődülnek nyomába nem, és masíroznak ki nem repült, T Ö B B E T É L Je n á lla n d ó s u ln i lá tsz ik . K ell, h o g y s z á m o lja n a k Tóth Erzsébet A havasi gyopárok szemével ha sokáig lehetne az egyetlent nézni, a legelső sugárban megnyugodni, ahogy múlt századi nők összeroskadnak könyvekbe préselt virágok alatt, ahogy lassan belehalnak a szelídségbe a futóhomok-hajú tájak, vagy ordítani egy utolsót a legnagyobb magasba, a sötét csillagok arcát megérinteni Hölderlin toronyszobájába, vagy a csillagtalan ég alatt egy szirénás autó száguldana velem, a ruháimból, a hajamból kéne elköltözni, az emlékeimből elutazni, egy sosemlátott folyó, hegy talán téged is eltakarna, kihajózni az agyamból, egy Nap nélküli és víz nélküli óceánra, emberiség nélküli Párizsba, csilloghatna a szemem egy teremtés előtti tájra, akár Csontváry tejfehér lámpája, de addig csak a vér nézelődik a valamikori szemfehéren, csak a múlt jön el értem, kullog mellettem mint egy félszemű kutya, és körül rózsa dögök, május-romok mutatják az utat, és mint egy visszautasított ajándék szomorúan ballag elém a Tisza. 18 MA az e g y e tle n le h e tsé g e s lé tm ó d ja a k ö lté sz e tn e k . N em az a lk o tá s r a v á g y ó k ís é rle trő l v a n itt szó, h a n e m az a lk o tó k ís é rle té rő l (ö n m e g é rté s e is) az a lk o tá s n á l. N em a z ed digi k ö lté sz e ti u ta k a t a k a r j u k ú jr a já r n i, fe lsz e n te lt m e s te re in k rő l (IME) ü n ­ n e p é ly e s e n le m o n d u n k (ez n e m ú j, d e fo n to s!), id ő n k ta n ú i a k a r u n k le n n i, n e m (csak) a h írm o n d ó i. A C sü tö rtö k E sti T á rs a s á g h á t p illa n a to k ra je le n v a n , s n y o m b a n k i is a ls z ik . D e a b e n n e — á lta la — m a n ife sz tá ló d ó m in ő sé g sz é tsz ó ró d v a té r b e n majd felkészült Mukik helyébe csak tolulni gyalogverebek — nem is tud úgy lehullni) Itt nem lehet mást, csak nagyon szeretni. Nem lehet mást, sírva egymást temetni. És megurazni nagyon a halált, ha hidegvérrel újra eltalált. (s n e le s z á m o lja n a k ) vele Iszunk a csámpás nyárutó elázik torlaszolt ég alatt tarlók kialudt városok kódorognak füstös fejű alvadt hegyek óvják a hervadt éjszakát szűztelenített álmaink mezítelen szagokat követelnek bennünk a megkorbácsolt évszak ünneppé vetkezett ISZUNK a szerelem mihozzánk túl fiatal-tisztátalan a város holtában is szűzeivel szajhálkodik méltatlan mámorunkhoz ISZUNK már látható hajnalodhatatlan vágyak igézetében viszketeg sebeink fölfakadnak mibennünk maradandót romlás művelni nem fog ISZUNK kegyes (És jöhetnek a pálcás döntnökök. És jöhetnek a késes versítészek.) De meglesznek a megcsodált csodák — ki hinni mert, arra nem száll enyészet. alkalmi párzásból is kikopottan Mert Ő nem félte, tudta a szabályt, és most Ő az, ki énekelős kedvében dalra fogja a halált, Ifjúsága miáltal jogerős. statáriális reggel érkezik osztogat magányos pofont másnapos árva halált ISZUNK �Embert végtelen dallam intonál s ejti a szépet halasztott versben Lapszélen jegyzet áll: Fábián István M e d á lia a kezem telemerem volt-világgal nem kerekezek tovább az idővel markomban elfér az este véremben széthull a konvergens én a testemben nem talállak a szeretetemben nem vagy szemeim vakon röpködnek dobogás hómezőin a homlokom falára szögezett tükröt össze miért nem törted ? Belányi György (voltak és vannak most elmerülnek lesznek a vannak és voltakat tűrnek írásra létre itt egy a próba homlokod terét íveli idő tisztul Európa) fölkéklő határok. Az időben eltérített tér lebeg köröttem S fordít az ember semmiből csöndet: madár fegyelmezze csuklóját itt vagy tagadást röptet a dolgok és mondatok rendszerén Rejtsen bár téged őbenne az Én egy kérdés nyílt kupolája alatt ikonná nem imádsz már Máriát sem Krisztussá halat Fájnak és fáradnak kinn a formák Szívre az eget hajókkal vonták Elring de vissza semmibe tolat — a hiányba vet horgonyt s anyagba földel a gondolat azonosít így a külső körben Szárnyad húz kontúrt itt e tükörben Nyílik az ív igazít magához mint árnyék ha hátadra csapódik s ott benn meghatároz Szél provinciázik valahonnan Állok szabadságomért a sorban Választok asszonyt — válaszul hallgat Kaparász egy súgás: szó nem vész el de átalakulhat Zöld könyvbe írtam mi bennem titok csöndből mit át magammá fordítok Két té te l g o rd o n k á ra 1. Balla Zsófia Széleken A szőnyeg szélén állok, elémjárulnak Derekamat átfogni magas, karcsú királyok, Szerelmes, halott apák. Virágba borul A zene s villámlik, vékonyan, halkan Mögöttem — a lassú sustorgásban Megadón állok. Örökre elveszíthet, ki nem jön Értem idáig: ez már a Sziget vége, innen Fagyos cementre kell lépnem, meztelen talppal. Á tértékelések Választás válasz és halasztások Válaszként választott hallgatások Írásra létre: esetlegesség — íveli tisztuló homlokod az Európa-térkép: Pátkai Tivadar Egyensúly Lehet kötél s a rúd, Vagy járdakő. Faág, hajóhíd, sziklapárkány, Lehet gyöngytánc egy fogsoron, Hordágy két ház közt, Hol dúl a járvány, Megkívánt étel, Lehet Kapaszkodó tört körme is, És hold, víztükrön alábukva, Mint ájulás s álom között, Törés helye, seb széle, pára, Eget s mezőt eltávolítva, Szint választón, ahol az élet Mielőtt halálba ér n e ― ― ― Bűzhödt angyalok közt pártatlan, Kiugrani zsugori karból, fövő Katlanból, hallgatni Visszafojtott csendet, Énekelni zene és szó ívén, Nyelvek határán imbolyogva, Rendek között dadogva, Halat hányva kihűlt vizekbe, Fehér zászlóval háborúzva, Vércsík-határon meglapulva, Kékbőri magánnyal párban A szív s a külvilág közt ember. Fekete hantú egekbe Csillagot vetek; eressz be! Napot aratok meglátod Kévékbe kötöm a lángot Kovászod leszek kenyered Késed is hozzá a kezed Eressz eressz eressz be! 2. Janus-arcú ez az ország? Te add nékem mindkét orcád! Hisz oly nyomasztó az álmom; Madár gubbaszt lombos ágon Nem tud kinyílni a szárnya Nincs ki megtanítsa rája Olyan árva — Eressz el! Prospektus itt ülök; szobám négy fala feszített vitorla utazhatok rajta kedvem szerint jobbra vagy balra délről föl északra helyembe hozza adriát trojkával szánthatom Szibériát itt minden megtalálható hotel motel panzió gyere pajtás üdülni jó! csak ragasszad látható helyen ajtóra ablakra falra ígérem: nem kerül semmibe: pénztelenség a neve 19 �Lezsák Sándor C sendélet‚ II. A nyolcadik emeleten Öregasszony, az Öregasszony a szobában üldögél. Az Öregasszony kimegy a beépített konyhába, az Öregasszony a beépített konyhában üldögél. Az Öregasszony bemegy az erkélyes szobába, nézi a szőnyegpadlót, kapcsolókat, radiátort. Az Öregasszonynak van saját szobája is, az Öregasszony bemegy a saját szobájába, öltözik sötét ünneplőbe, hosszú haját megfésüli. Az Öregasszony egyedül még nem ment le az utcára, nehogy elinduljon, Mama, még elüti egy autó, minden szerdán feljön az orvos, megfizetjük, majd nyáron elvisszük a Balatonhoz világot látni. De az Öregasszony egyedül akar lemenni az utcára, titkolta szándékát, mint lányságát a katonák elől. Az Öregasszony a korlátba kapaszkodik, az Öregasszony megáll a lépcsőfordulóknál, mert hiába zümmög a lift, az Öregasszony nem szeret idegen kutyákat símogatni. Az Öregasszony a kapuban pihen, lassan elindul, nézi a virágokat: négy forint, hat forint, tizenöt forint. Az Öregasszony nézi a kicsi játszóteret, az ötágú csemetefákat, a dudvás szemétkupacot. Az Öregasszony most is csodálkozik, mert a távoli Városban utcák voltak, macskakő, hetipiac és kirakatok. Az Öregaszonynak eszébe jut Jancsi és Juliska meséje, akik az erdőben kenyérmorzsát szórtak maguk után, és ekkor az Öregasszony félni kezd, megjegyzi a virágboltot, a kőpadokat, a fekete-fehér kockás kőasztalt, a buszmegállót, és az Öregasszony újra elindul, megy, mendegél: az Öregasszony keresi a templomot. O ld a lró l jönnek a Zenék A néni arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipkegallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: KÉREK TEJET, FRISS KENYERET, HOLNAP PATIKÁBA MEGYEK: vékony-mozdulatát a ruha elnyeli, de fénylik a szeme, ha megjön az esteli csönd, a találkozás ideje: illegális nyugalom, mert évek óta este tízkor besötétít, fény hervad az ablakon, a csészében forró tea, megissza a csöppeket, hallgatózik egy keveset a hűvös előszobában, és fél tizenegykor hajlik a Rádió mellett: híreket hallgat, a fia mond híreket. A mondatok értelmét már régen nem figyeli, a hangokat átszűri: TEGNAP SOKKAL TISZTÁBBAN BESZÉLT, BIZTOSAN MEGHŰLT SZEGÉNY, a hangsúlyokból arcot csiszolgat, kedvet, de JAJ, a hangok mellett zaj szivárog: s oldalról jönnek a Zenék, szünetjelekkel ölelkeznek, zörejek zavaró repülésben, zizegő celofánok: katapult-hangszilánkok erősödnek, csillapodnak, és a néni fölriad: MEGINT ELMEGY A HANG, JAJ MEGINT ELMENT A HANG! Tiszta arca imakönyvben margaréta, öleli hideg holdudvara: fehér haj és csipke­ gallér. Mintha ibolyakék paplanon járna, a háttér csúszik télbe, nyárba: az Isten is csak médium. 20 �Vaderna József Csajka G á b o r C ypria n M e g virra d , Tíz kérdés Herr mert ez a dolga a virradásnak, a páralepte, homályló rádióban, lefolyócsövekben, molylepte tükörben, végül az utcán nő tovább a fény — ahogy a varangyosbéka hajnalodik a lány hasán, feszes csípőjére ugrik, s az Isten tudja, ki néz hosszasan az öléből, mintha egy pillanat alatt felnégyelne; de a kacsintás-szemrésből kihull egy földrész, térképe szent bibliapapír, összeadom vállát a gyümölcsökkel: házasodjanak, megvadítom csöndjét az állatokkal: üzekedjenek, míg a legutolsó Salamoni Óra ketyeg — homlokomon egy megállíthatatlan futószalag rémülete, őzek, madarak, vadkecskék, kösöntyűk, excenleres köldökök másolatai a délelőtt alkatrészei között, karórákkal borogatott szívtáj a szerelem — még el-elnyújtózik a fölriadt ágyon, kerek erdő, szellő kerekedik, végigfújja a zenét a szél, végig a hatlovas szántást. növényre tanítja a földet, hasas gabonaosztagot, vagy erre a hangyaboly-kiütéses földre, ahol ballábbal kelek fel, ahol elhajított, döglődő madár a csók, szájjal agonizál a szárny, ahol férfimozdulatok hordalékai és másnapossá savanyodott íz dereng, rávirradtam, ahogy a nemiszervek alkonyulnak, kettős önkielégítése a napnak, a varangyosbéka a cipőbe ugrik, végigcsúszik a háton, derékon, leomló szoknyán, fölül a fésiilködőtükörben, megáll a kifestett mosolyban, s dideregni kezd homlokomon. Hideg Antal csak azt a rágott végű 2 B-s KOH-I-NOOR-t kellene elveszteni azt a cipő­ talpon hegyezett fába szo­ rult-szorított grafitot amellyel Magyarország vak­ térképére hazánk legfon­ tosabb vasérclelőhelyeit Rudabányát meg Rudabányát vaktáztam csak azt a ce­ ruzát kellene el is felej­ teni s rajzolhatnám én atomerőműveink meg kár­ tyagyáraink új és új vak­ térképeit s mint hajdani röpdolgozatom röppenhet­ nék jeles osztályzattal a semmibe M e g fo g h a ta tla n h o z ? mindig Hold-hátrálásra igazított szemmel — ki sír az évszakok négyszögébe zárva — kinek jó ez a szájnélküli lárma — ez a selyemrongyként lenyelt beszéd hol hűség mértéke önpusztítás mi ott a legnagyobb kegyelem ki lenget fehér zászlót a szívemen milyen a kétéves halottak arca lehet-e szántani a vereséggel lehet-e vele ölni ? a türelem nagy szótárát ki küldte csak temetők értik a jelszót M é rle g e n Visszahívnám az eldadogott évszakokból tagadnám ablakok mögé sövény mögé, s talán csillapodna mellhorizontokig újra a mindegy-hűs éjszakákból elmenne szerelemért de tudja: sorsa az Időből kinevelve halálos ütésből teremtés szabályzatából mert a térd-gyökerű ősz szürkülő mezőin is van még lépés de csak lélegzetirányba hátrafelé mert a diók agyában már kész a parancs: lehullni fenyőkre arany útlevéllel téveszmék dobogóiról lelépni hamar mielőtt győz a szövetek ellenforradalma mielőtt az Egyensúly haragra gerjed mielőtt meglincselné a mérhetetlent egy nullpontba fagyott súlyos m u t a t ó ! 21 �Zalán Tibor Körmendi Lajos Tételek Rózsák éjszakája Leírások Nagybányai Nagy Zoltán képeihez 1. (hazatérés) Fölemeljük megmaradt bal kezünket fölemeljük megmaradt bal kezünkkel fölemeljük a világot magunkhoz Legyen emberi megint! Bal kezünk emeli az elnémult jobbot jobban az ecsetet jobban jobban Tudjuk már mely tornyokban rugdalódzik a halál elküldjük érette hintós haragunkat áthúzzuk száját ultramarin-kékkel ha ideér De addig: hunyorogva kilép házából az ember szívéből kiszédülnek a vérmeleg dáliák — ITTHON megint ITTHON — 2. (emlék) Álmomban Párizsban Velencében Rómában Nagybányán vagy Korinthoszban megint bár nem tudom jártam-e ott már nem tudom Én voltam-e akit egy asszony nevén szólított s nevén hívogatott a gyermek vagy csak a szél süt be forrón feketén újpesti szobám Európa-néző ablakán Ha emlékezem házakra emlékszem fákra vízparti mosolyokra leomlott falakon A hangokat fölitták a színek — ! emlékezem ! — engem mintáznak a hontalanná futott naplementék én vagyok a legárvább szín létezésem vásznain . . . emlékezem . . . 3. (remény) A világot valamely szörny tartja hátán — s rendeli: „minden mű befejezhetetlen — minden élet egyformán végtelen” Az enyém is: hiába adok házakat embertelen tájnak építek templomot kiürült egek alatt: valaki csak beköltözi őket valaki csak belakja őket végül Látod? Így nem reménytelen mégsem bár olyan esendő és annyira - - - - - magamra esteledik megint 4. (áhítat) Mert nem törvény hogy mindig beesteledjék :adunk mézsárgát bordóba haraguló kékhez szemünkbe a kifakult mezők ízét visszalopjuk :adunk hersenő zöldet ezüstbe szigorodó kékhez beköltöztetjük vívómaszkjainkba a kitelelt rigókat :adunk mámor-barnát szürkébe töpörödő kékhez !nem lehet törvény hogy mindig beesteledjék! de kell legyen mindenkor este hogy hajnalban megfüröszthessük elfáradt testünk a fényben emelkedő sóhajtó udvarokon 22 Légy rózsa! Rózsakert. Neved? Kytica ruži. Rosszarcú denevérek csaponganak egy bimbóban. Sátánpompába borul egy agyvelő. Bagoly röpte kongatja a szirmok ércét. Csokor: hétfejű sárkány a fagyos földbe ásva. Ruže. A szirmokról paták illata árad. Pokolvörös a rózsa szeme. Menetnóták párája fölszáll. Szögesdróttá fonva a fagyos Vltava, készítem havas hátamat. Arb’ust s de trandaf’ir. Füstölnek a rózsák. Fortyognak a bim­ bók. Lángol egy baráti kézfogás. Egy mosoly. Pókok jönnek, szögesdrótokat feszítenek a torkunkba. Lágermessze a jónapot. Rózsakert vagyok. A dinamit virágai nyílnak a városok kitakart mellén. Egyenruhába vágyik a gyökerek izma. A szemembe ver a bimbók ökle. Egy kéz sárga csillagot varr a liliom­ szeműekre. Víziók vére. Koponyánk pincéibe zárva a rózsák éjszakája. Költő vagy? Népek ágyása! �(Folytatás a 10. oldalról.) — A velük való találkozások során éreztél valam i m egkülönböztetést? — Úgy gondolják, hogy az em ber nem é rti meg azt, am it ők. Lehet, hogy sok dologban nem azonos a m űveltségi szin­ tünk, de jó in d u lattal ezen még segíteni lehetne. Lenézik az em bert, m ert fizikai m u nkával keresi a kenyerét. — Ism erik ők a te em beri, szellemi é r­ tékeidet? — Nem tudom . Mivel nem járu n k együvé, nem szoktunk egy társaságban lenni, nincs lehetőség rá, hogy m egis­ m erjü k egym ást. E gy-két próbálkozás u tán az em ber aztán abba is hagyja, m ert nem lá tja értelm ét annak, hogy va­ lam it közösen m egbeszéljünk. — Te nem szeretnél az értelm iségiek közé tartozni? — Talán nem. Ez a rra vezethető visz­ sza, hogy ha az em ber hozzákezd tan u l­ ni, akkor itt m in d járt azt m ondják: fel­ kapaszkodott. — De h át a tanulás nem kapaszkodás. Nem értem , m iért adsz az em berek rossz vélem ényére. Ha valaki parasztként vagy m un k ásk én t született, nem biztos, hogy úgy kell m eghalnia. — Nem biztos, de időben kell elkezde­ ni a tan u lást is. Én huszonkilenc éves vagyok, ha m ost elkezdek tanulni, nem sok m indent tudok értékesíteni, olyan hosszú a felkészülés. M ire az em ber ki­ m űveli m agát annyira, hogy h atn i tud, ak k o rra ann y ira elöregszik, hogy m ár szinte nyugdíjba mehet. — Nem érzel m agadban valam i külde­ téstu d ato t? Hogy neked igenis dolgod van ebben a faluban, és ezt m indenkép­ pen m eg kell csinálni. — H iába érzi az em ber. Ha egyszer nem fogadják be. akkor nincs értelm e, hogy ezt csinálja. — Fogalmazz egy kicsit világosabban. — H iába ak arn ék olyasm it például, hogy összehozzak egy előadást vagy kö­ zös beszélgetést a helybeli fiatalokkal. N egyvenből harm inc azt m ondja, hogy nem érdekli. Meggyőzni nem lehet őket. — H a egyszer nem m ent, akkor m eg­ próbálod még egyszer, vagy harm adszor, negyedszer? — H át talán inkább a lem ondás m a­ rad. Ami nem megy, ne erőltesse az em ­ ber. Ez talán nem bölcs belátás, de itt h am ar m egszólják az em bert: m inek erősködik, m it akar? — A kkor fogalm azzunk tisztán: ezek az em berek egyszerűen k im aradnak a m űvelődésből, önképzésből? — Ki. — Nem érzed ezt olyan gondnak, am it feltétlenül meg kell oldani? — H iába beszél az em ber és hiába próbálkozik, m ég a m unkahelyen is any­ n y ira szét van szóródva a társaság, hogy nem lehet közösséget alkotni. Jóform án azt lehet m ondani, hogy m ire végez a m elóval az em ber, m ár csak aludni akar. Az is nagy problém a, hogy sokan m ás­ hová já rn a k dolgozni, így jóform án csak estére érnek haza. Sokan pedig haza sem járnak. I tt egy ördögi körről van szó. A m unkahelyen, iskolában azt m ond­ ják, hogy ezek az em berek kim aradnak a m űvelődésből, m ert ott nem tudnak rá ­ ju k szám ítani, m ivel nem ott laknak. A lakóhelyükön pedig azt m ondják, hogy ezek eljárn ak a faluból, ezért nem szá­ m íth atu n k rájuk. És itt bezárul a kör. — R em énytelennek tarto d a vidéki fia­ talok kulturális, m űvelődési lehetőségeit? — Nem tarto m rem énytelennek. Ta­ lán m ajd a nálunk fia ta la b b a k ... — Ez egy olyan stafétabot-átadás, am it senki sem gondol át. M agától elh árítja a kérdést és áttestálja egy újabb generá­ cióra. Csak h á t ez m ár folyik egy jó id e je ... — Ez m indig így volt, és m ég sokáig így lesz. Rem ény csak a gyerekek kö­ zött van. Ők m ég fogékonyak. — E llentm ondást látok abban, hogy lem ondással szólsz a falun élő fiatalok lehetőségeiről, ugyanakkor te m agad re n ­ geteget olvasol. A könyvtárban a gyere­ keknek segítesz könyvet választani. A falu értelm isége ezt a tevékenységet ho­ gyan fogadja? — Idáig még nem m arasztaltak el em iatt, de jó szót sem kaptam . — Mi nyom ja a szívedet? — Azt szeretném , ha jobban m egér­ tenék egym ást az em berek. Nem azt néz­ nék, hogy kinek m ennyi pénze van, vagy hogy mi a foglalkozása. — Nincs benned valam iféle kisebbségi érzés? — Talán van. Aki többet tan u lt nálam , annak nagyobb a szókincse. Én nem tu ­ dom kifejezni m agam úgy, ahogyan sze­ retném . Ez kellem etlen perceket oko­ zott nekem az életben. Pedig úgy gon­ dolom, egyform án hasznos tag jai v a­ gyunk a társadalom nak, k i így, ki úgy. — S zerinted hogyan lehetne meg­ szüntetni ezeket a társadalm i különbsé­ geket? — Olyan találkozási fo rm ák at kellene létrehozni, ahol a m unkások, parasztfia­ talok együtt lehetnének az értelm iségi­ ekkel. Egym ás m ellett lennénk, így az egyik beleszólhatna a m ásik m unkájába. Sokkal jobban össze tu d n án k jönni. Varga Rudolf Nem beszélek nem zedéki robbanásról. Nem beszélek kitárulkozó horizontról, sokasodó lehetőségek­ ről. Nem beszélek fiatal m agyar irodalom ról. Nem beszélek nem zedékről. Irodalom ról beszélek, 10 esztendő m agyar irodalm áról, m ely integráns része egész kultú rán k n ak . M inden m ás lényeg­ telen, m inden m ás ideológia. És a m agyar irodalom soha sem volt annyira ideologikus, m int éppen a hetvenes években. „A fiatal nem zedék” kifejezésnek nincsen olyan „m agán­ való” értelm e, am ely e kifejezés m indenkori szociális funkció­ jától függetlenül, m int bizonyos objektív a ttrib u tum ok összes­ sége, m eghatározható. Jelentése, ahogy m inden szóé, ideolo­ gikus. Nem egyszerűen m egnevez valam i tőle független jelen­ séget, hanem olyan gondolkodási m echanizm usokat hív élet­ re, am ely a jelenségek egy csoportját m in t lényegükben össze­ tartozókat próbálják m eghatározni. „Filozófusul” kifejezve, jelentése nem szubsztanciális, hanem intencionális. Éppen ezért, m indazokat a kísérleteket, m elyek a „fiatal írónem zedék” kifejezés értelm ét holm i fogalm i adottságként kezelik, mellyel szemben mindössze az a feladatunk, hogy meg­ keressük az e fogalm akat konkretizáló em pirikus tényeket — elhibázottnak tartom . A gombhoz — egy gondolkodásunkat re­ guláló (m anipuláló?) ideologikus fogalom hoz — keresik a vele úgy-ahogy összepasszoló valóságdarabokat: a negyven, a h a r­ mincöt, a harm inc év alatti írók és költők életkörülm ényeiből, m egjelenési nehézségeiből, életérzésükből kiszűrhető szocio­ lógiai és pszichológiai közösségeket. És m ert e kifejezés valam i­ féle egységet és lényegi összetartozást intencionál, valam ilyen egység- és összetartozástudat sokaknál valóban kezdett kiala­ kulni. Életkori, szociológiai, közérzeti stb. — egyszóval olyan, am ely (írókról és költőkről lévén szó) legfeljebb lényegi tevé­ kenységüknek, a m űvészi alkotóm unkának a külső feltételeit, de nem m agát e tevékenységet, és még kevésbé ennek eredm é­ nyét érinti. A kifejezés bizonyos harm adlagos hasonlóságok túlhangsúlyozásának szuggeráló hatásával m integy eltereli a figyelm et az ún. „fiatal nem zedék” művészi produkciójában, esz­ tétikai orientációjában tapasztalható elsőrendű különbségek­ ről, sőt ellentétekről. 23 �Irodalm unk, úgy vélem, évtizedek óta nem volt olyan sok­ szólamú, annyira heterogén, m int ma. (Könczöl C saba: Vá­ laszok (helyett?), Mozgó Világ, 1978/3.) Tíz év egy nép történelm ében nem nagy idő. K ultúrájában azonban hatalm as intervallum . Tíz év alatt aligha dől össze egy állam építm énye — ám k u ltú rája ennyi idő alatt is csak­ nem halálos sebeket kaphat. És ha most 10 év irodalm áról beszélünk, kétszer 10 évről kell beszélnünk. Az 1948-tól számí­ to tt dekád és az 1969-cel kezdődő tíz esztendő a m agyar kul­ tú rát tekintve korrelatív viszonyban áll egym ással. A m it le­ rom bolt az egyik (az individuum szabadságát és öntörvényűsé­ gét), azt építi m ost ú jjá a másik. „A szocializmus előrehaladásának egyetlen m ércéje van, az, hogy az egyes em ber m ennyire vált saját életfeltételeinek u rá­ vá, m ennyire engedik meg ezek a feltételek, hogy saját v a ­ lóságos életében is »alanynak« és »tárgynak« érezze m agát, m ennyire sikerült neki m agának kivívnia ennek kulturális-in­ tézményes, politikai-gazdasági előfeltételeit.” (Szilágyi Ákos: Liberalizm us és dem okratizm us, K ritika. 1979/4.) K ét állításnak vagyunk teh át a birtokában. Az egyik sze­ rin t (Könczöl Csaba) a nem zedék m int koherencia nem létezik, m ivel nincsen — néhány elhanyagolható külső jegyen kívül — semmi lényegileg közös azokban a művészi produktum ok­ ban, am iket összefoglaló (egybemosó?) névvel „fiatal nem zedék­ n ek ” szokás nevezni. Szilágyi Ákos állítása pedig a szubjektum központi szerepét hangsúlyozza. E két állítás lényegében a Het­ venes évek m űvészetének (és itt m ár nem csupán az irodalom ­ ról van szó!) legalapvetőbb, leglényegibb, sajátosságait fogal­ mazza meg. Azokat, m elyek ennek az irodalom nak form aszerve­ ző elem eiként funkcionálnak — lényegében véve mindmáig. A m odern m agyar irodalom a hiány köré szerveződik, hosszú éveken át. A hiány a m űvek objektum a, valósága, a hiányt átélő alkotó pedig önm agát éppen m int e hiány átélőjét objektivizálja. O bjektum és szubjektum ilyen egybeesése teszi a hetvenes évek m agyar irodalm át alapvetően líraivá. A kispróza­ form ák eluralkodása ennek a lírizálódásnak csupán külső, ám nem elhanyagolható jele. Fontosabb ennél a belső tartalm i sa­ játság: a novella hőse gyakran egybeesik az alkotói szubjek­ tum m al; sorsa nem a cselekvés, hanem a történés fogalm ával azonosítható; m egfogalm azott célja sosem a valóság, m indig az önm aga m egism erésére irányul. A novella jelentése nem ál­ lításként, hanem kérdésként fogalm azható meg, ám a kérdés sem a hiány okára utal, hanem az adott valóságban adott sze­ replehetőségek közti választásra. A m ű teh át nem a valóságra kérdez rá, hanem önm agára. Ezek a sajátosságok term észetesen, nem zárnák ki a próza sokféleségének lehetőségét, egym ás m ellett vagy egym ás ellen ható iskolákat vagy irányzatokat, a tem atika változatosságát. Ám éppen a novellára ez ebben az időszakban egyáltalán nem jellem ző; hatalm as töm egben vonul­ nak el az olvasó szeme előtt a helyüket nem találó csellengő hősök, s ritk a kivételnek h at s feltűnést kelt Marosi Gyula P ikulás ifjúja ; az előzőek lebegő líraiságukkal és mese­ szerűségükkel, az utóbbi pedig a határozott és kim unkált szer­ kezetéből adódó, s a korban szokatlan állító attitű d jév el: a m ű­ alkotás eszmét terem t, ha mégoly elvontat is, s a m űalkotás­ ban való részvétel és szükségszerű feloldódás az alkotót, csak­ úgy m int az erre képes befogadót, az eszme részesévé teszi. Az, hogy e korszak irodalm a nem csupán lírai, de alapve­ tően rom antikus is, ebben az előbb em lített eszm eközpontúság­ ban érhető tetten. A hiány ugyanis nem m int a valóság, a tá r­ sadalom : a gazdaság, a politika konkrétum ainak hiánya je­ lenik meg, hanem m int az eszme hiánya. Nyilvánvaló, hogy az eszme n em léte nem verbálisan fogalm azódik meg, hanem átté­ telesen, s ez m ár kínál ném i változatosságot: például a cél h iá­ nyát (Asperján G yörgy: V észkijáratbejárat), illetve az esemény hiányát (Marosi G yula: Az egyezkedő). Az eszme h iányként való jelentkezése ism ét reakció. El­ lenhatása an n ak az állapotnak, am ikor az eszme hegem óniája az egyént statisztaszerepre kényszerítette a saját életében is. Ez az ellenreakció azonban lényegét tekintve nem lehet tuda­ 24 tos, hiszen a hetvenes években jelentkező írók gyerekkén t élték át a R ákosi-korszakot. Az eszme nem léte az egész m agyar társadalom tö rtén e ttu ­ dati krízisének törvényszerű velejárója volt. Egy teljes nem ze­ dék kategorikusan és tudatosan lett m egfosztva a m últjától, a régm últjától még gyerekként, a közelm últjától m ár többnyi­ re felnőttként. Ez a nem zedék (és itt a nem zedéket nem az író k ra értem !) term észetszerűleg érezhette és érezte m agát a társadalom árvájának, s m ert a m indennapi idológiában nem tudott szülőjére ism erni, s benne eszm ényt találn i: eszmét gy ár­ to tt a hiányból vagy m ítoszt g y árto tt a hiány helyére. És ez a tevékenysége annyira elfoglalta, hogy képtelen volt a rra figyel­ ni, am iben él, házai, utcái, ágyai és szeretői kulisszák és statisz­ ták voltak élete eszm ényért kiáltó színjátékában. Születtek teh át válaszok is a hiányra. A prózában keve­ sebb, a lírában több és többféle. Az eszme hiányának korában a líra egyik ága a hagyom ányos költői szerepek felé fordul. Ahogy a prózában a kallódó em ber, úgy a lírában az egyetem es szenvedést m agára vállaló apostol, a vátesz és a bohóc válik egyeduralkodóvá. A lírai folytonosság m egszakadása folytán pe­ dig szimbolikussá, m itikussá em elkedtek a m agyar költészet eszmét, produktív eszmét és program ot alkotó és hordozó nevei: Ady és József A ttila. E szerepek értelm ezési különböző­ ségei ellenére egységes és jelentős költészet született ebben a korban (szemben a prózával), bizonyítva, hogy a kor alapve­ tően lírai lehetőségeket re jte tt m agában. Még ak k o r is jelentős­ nek kell elism ernünk ezt a költészetet, ha m ind nyelvében, m ind verselésében, technikájában, m ind szem léletében m erőben hagyom ányos, m ár-m ár konzervatív volt. Ám a hetvenes évek közepére, s éppen a költészet­ ben, igen jelentős, s az irodalom többi m ű faja szám ára is �fontos változás állt be a szemléletben. E szem léletváltozás ne­ vekkel is pontosítható: Tandori Dezső és P etri György nevével. „Olyan »új líram odelleket« hívtak életre, és — m ásfelől — olyan költői világképekre tették fogekonnyá az irodalm i köz­ tudatot, am elyek problém afelvetései a rendszerint Ady, József A ttila nevével jelzett művészi »modelltől« (»fővonaltól«, »fő­ sodortól«) idegenek. Ez utóbbi szám ára, az összes lehetséges egyéni és kvalitásbeli különbségek ellenére is, evidenciaként kezelt előfeltevés, hogy a vers egy önm agában m eghatároz­ ható alany reflexiója valam ilyen »tárgyra«, s form ája »a lélek am a szubsztanciális p illanatának« (Lukács) a form ája, am ely­ ben szubjektum és objektum különváltsága, m ég ha csak idő­ legesen, egy érzés, egy hangulat, egy indulat erejéig is, a köz­ vetlen bensőségben megszűnik. E »modell« a költészet tö rtén e­ tében szám talan sajátos couleur locale-t kaphatott, . . .ezek a minőségek azonban a modell lényegi szerkezetét nem érin te t­ ték : m ert bárm ilyen minőségi határozm ányokkal töltötték is fel a lírai szubjektum ot és tárgyát, rögzítettnek tételezték azt a viszonyt, am ely őket összefűzi, s am ely — épp e rögzítettség folytán — szavatolja a lírai közlés lehetőségét. M árm ost a h a t­ vanas évek m ásodik felében jelentkezett m ásfajta lírai világ­ képek éppen abból n őttek ki, hogy kérdésessé tették m agát ezt a viszonyt — vagy úgy, hogy a szubjektum m egkettőzése, sőt, megsokszorozása folytán relativizálták, vagy úgy, hogy a lí­ ra i reflexió előfeltételéből annak legközvetlenebb tárgyává válto ztatták .” (Könczöl Csaba). Tandori, P etri a hiányt te h á t nem eszmei-(ideológiai) sí­ kon élik át, hanem — legjelentősebb verseikben — bölcse­ letin, ily módon nem „válaszolnak rá ”, hanem értelm ezik. V oltaképpen ez az értelm ező attitű d volt olyan m egterm éke­ nyítő hatással az irodalom ra, sőt k im utatható lenne, a töb­ bi művészeti ágra is. És nem egyszerűen az értelm ezésről van szó. Nem csupán arról, hogy jelenségekre m agyarázatot ta­ láljunk. A rról elsősorban, hogy m indazok a körülm ények, me­ lyek h atásaként a hatvanas évek, a hetvenes évek végé­ re sem változtak lényegesen meg. Az irodalom , valam int a m űvészetek többi ága azonban m ind form ájában, m ind szem­ léletében jelentősen változott. A hiány korát éljük m a is, ám a hiány m ár nem ideologikus, hanem racionális m egközelítést követel. A racionális m egközelítés m ódja fakultatív, rendkí­ vül széles skálán m ozgatható. Az irodalom — nem heterogeni­ tását, inkább — p lu ralitását a m egközelítésm ód eme változása okozta. Az egységes világkép m eghódítása m int cél, a tagadás­ tól kezdve a felad attal való rom antikus azonosulásig, az alkotó m agatartások széles spektrum át hitelesíti. A hiány tettenérése, az irodalom ban m ár nem a tragikus pátoszt, vagy a puszta re­ zignációt v áltja ki, hanem a bizonyosság igényét fogalmazza meg. Ennek az igénynek a m egfogalm azódása nyom án szám talan lényegi változás zajlik le a költészetben, csakúgy, m int a prózá­ ban. A lírai szerepek a hetvenes évek m ásodik felére fokozato­ san eltűnnek, de egyeduralm uknak m indenképpen vége; kezdő költők és dilettánsok eszköztárába vonul a szereplíra. A köl­ tészet anyaga úgy tem atikáját, m int form akincsét tekintve sokszínűsödik. A líra objektiválódása tovább tart. Jelzi ezt nem csupán a Tandori-követők egyre népesedő, ám jelentőset csupán ritk án produkáló tábora (Fodor Ákostól Ferenc Győ­ zőn át Zirkuli Péterig), de az alapvetően hagyom ányos líram o­ dellt képviselő költők újabb köteteinek tanúsága is (Veress M iklós:Porham u, Szepesi A ttila: K orai hattyúdalok) — ezekben a versekben lényegi változások zajlását vehetjük tudom ásul a költészet alanyának és tárg y án ak viszonyában: az egy adott (ha pontosan nem is ism ert) valósághoz való konkrét viszony (ese­ ten k én t: szerep) m ódosulásait (lírai m agatartás) m agának a lí­ rai szubjektum nak a m ódosulásai v áltják fel, pontosabban: nem egy adott „én” különböző m agatartáslehetőségeiről van szó egy ado ttn ak elfogadott valósággal szemben, hanem a valóság im m ár m egfoghatatlan jellege „m egosztott” és egym ással gya­ ko rta interferenciában levő „éneket” produkál. Az epika a hetvenes évek m ásodik felében hatalm as fel­ ívelő szakaszát éli. Jelentősége messze m eghaladja a novellák korszakáét. A m iként a líra objektivizálódása, úgy az epika lí­ rizálódása is folytatódik. Ám az epika ak k o r éli át újabb — im m ár nem rom antikus — lírizálódási korszakát, am ikor­ ra a líra m ár m egterem tette az objektivizálódás feltételeit és m ódját. Az epika tehát, am ikor „líraizálódik” (szubjektivizá­ lódik). egyszersm ind „vissza is epizálódik”, a szó T an d o ri-értel­ mében. Ez a képlet az utóbbi évben három különböző mó­ don ju t érvényre: N ádas P éter egy lényegileg hagyom ányos szem léletű és technikájú novelláskötet (Kulcskereső játék, 1969) után igen későn, de kortársainál ham arabb írja m eg egyértel­ m űen epikus családregényét (Egy családregény vége, 1977), ez­ u tán 1979-ben olyan új novelláskötettel jelentkezik (Leírás), am ely — erre több folyóirat-publikáció m ár korábban figyelm ez­ tete tt — a valósághoz való viszonyának jelentős változásáról, lí­ rizálódásáról tanúskodik. A Leírás elbeszéléseit aligha lehet egy­ értelm űen m űnem be sorolni — az írások a két m űnem h atárán állva m integy a lehetőségek ilyen irán y ú h a tá ra it jelzik. B erem ényi Géza — aki napjainkig nagyon sok m ű fajb an : regény, elbeszélés, drám a, film forgatókönyv, sanzonvers — al­ kotott kivételesen jelentőset, a m aga ö n életrajzát (családregé­ nyét) m ár a lírai tud at-tö rtén et-reg én y m ű fajáb an írja meg, ahol az epikai elem a „tö rtén et”, a lírai pedig az önm agát értel­ mező „ tu d at”. Az objektum és szubjektum te h á t egym ásra u tal (és egym ást előfeltételezi), úgy hogy egyik sem fogható fel ál­ landó, de végső soron még „objektív” tényezőnek sem. Esterházy P éter Term elési-regény (kisssregény) című m űve epikai konstrukció. Ám alapvető epikus jellegét olyan attrib ú ­ tum októl nyeri, m elyek a klasszikus regényt jellem zik, nem az ilyen értelem ben „regényszerű” első résztől, de még csak nem is az E. feljegyzései-ből kibogozható esem ények történetszerűségé­ től, hanem a „nézése mögül kim ozdult” tek in tetn ek épp ezt az el­ m ozdult voltát szám talan form ai m egoldással is hangsúlyozó, kí­ vülállást és felülem elkedést szuggeráló ironikusságától. Ezáltal a látottak és elm ondottak objektívnek állíttatn ak -állíttatn án ak , ha a regény m inden szintjén zajló állandó mozgás (elmozdulás) nem az állítás eleve bizonytalanságát állítaná. A bizonyosság keresésének folyam atában, úgy tűnik, ez az irodalom a bizonytalanság állításánál ta rt éppen. A m it meg tud fogalm azni: ism ét — a hiány. Ám a hiány m egfogalm azása nem negáció. Éppen ellenkezőleg: állítás. Olyan állítás, am ely irodal­ m unkat a legnapibb és a legáltalánosabb m ódon kapcsolja E uró­ pa és a világ irodalm ának legfőbb áram latába. Nem kevesebbről van szó, m int a személyiség önértelm ezésének óriási kérdéséről. Vissza kell ehhez fordulni az egyénhez; az „alk o to tt”-tól az al­ kotáshoz, s azon túl az alkotóhoz (nem művészi értelem ben csu­ pán) — a produktum tól az eredethez. Nem tagadás ez, hanem cselekvő program . Nem is új program : a XX. század term észettudom ánya hosszú idő óta dolgozik ennek alapján. Nem is társtala n program : a szociográfia ugyanezt v állalta és gyakorol­ ja. (Ennek m egfelelően a m agyar szépirodalom ú jabb m egterm é­ kenyülést éppen a szociográfiától v árh at, s Csalog Zsolt szemé­ lyében ennek a prózatipusnak a képviselője is jelen v an már.) Fontos stádium ában van a m agyar irodalom . Hogy önértéke m ekkora, nem tudható pontosan. M int ahogy az sem, hogy az utak innen hányfelé-m errefelé fu tn ak m ajd szét. És ez nem is fontos. A valóság úgyis gyorsabban változik, m int az irodalom Am elynek egyetlen feladata az lehet, hogy szorgalm azza egy nem zet önism eretének a kiteljesítését. És ezt a felad atát ez a m a­ gyar irodalom m aradéktalanul ellátja. E zért nem „fiatal”, hanem irodalom . Ezért integráns része a teljes m agyar szellemi k u ltú ­ rának. Mányoki Endre 25 �KÖRKÉP Jelenlét Csehszlovákiai m agyar költészet Egy „idegen” k örnyezetbe é k e lt kisebbség költészetének több m in t negyedszázados tö rté ­ netéből k észü lt p an o rá m a fu n k ció ja és je ­ lentősége jóval nagyobb, m in t a z an to ló g iá­ k é általáb a n . V alószínű ugyanis, hogy a jövő sz ám á ra — leszám ítva a speciális, elm élyült k u ta tá s t végzőket — m ag a a z antológia fog­ ja re p rez en tá ln i a költészetet; a szélesebb ol­ vasóközönség alig h a ism eri m eg m ajd a b en ­ n e kép v iselt k öltők egyes köteteit, teljes életm ű v ét. E zért a válogatók, összeállítók (Fónod Z oltán és Z alab ai Zsigmond) fontos, elk erü lh etetlen , s u g y an ak k o r ren d k ív ü l fe­ lelősségteljes fe la d a tra v állalk o zta k ; a z ő szű rő jü k d ö n tö tte el, m i k erül(het) a z iro d al­ m i k ö ztu d atb a a felszabadulás u tá n i három évtized csehszlovákiai m agyar költészetéből. A k ia d ó m eg tette a m a g áé t: bőséges te re t (591 oldalt) b izto síto tt a válogatók szám ára. A z összeállítás elv e a kronológia volt, nem kicsinyes, születési évszám okhoz m e re ­ ven ragaszkodó értelem b en , han em g en e rá­ ciókat, szem léleti és kifejezésbeli változáso­ k a t csoportosító, a költészetet fejlődésébén m eg rag ad n i igyekvő módon. E zért á llíto ttá k a válogatók (helyénvaló m erészséggel) az 1932-es születésű O zsvald Á rp á d o t a tízes, húszas év ekben sz ü letette k közé, m e rt v ilág­ képe, hangvétele, költői eszközei sz e rin t v a ­ lóban eh h ez a generációhoz áll közelebb, m in t tu lajd o n k ép p en i nem zedéktársaihoz. K evésbé látszik viszont in d o k o ltn ak Rácz O livér (sz. 1918) „h á tráb b helyezése” a „ h a r­ m in cas” g eneráció képviselői közé, m ivel ez­ á lta l m eg törik a folyam atszerűség elve, tú ­ szén Rácz n em csak életk ora, d e költői a tti­ tű d je a la p já n is a korábbi nem zedékhez tartozik. A z an to ló g ia e m líte tt speciális funkciója m ia tt eg y értelm űen helyeselhető a z összeál­ lító k törekvése, hogy — élv e a rendelkezésre á lló b ő té rre l — a z egyes k öltők (eddigi) életm ű v én ek teljes keresztm etszetét ad ják . Nem ria d ta k vissza egészen fiatal (1950 k ö ­ rü l szü letett) k öltők teljesen nyílt, v aló jáb a n m ost k ia lak u ló m űvészi egyéniségek sz ere­ p eltetésétő l sem , m égpedig m egfelelő te rje ­ d elm i a rá n y b a n a k ia lak u lt, m á r táv latb ó l is szem lélhető életp ály ák k al. S ez az egyénen­ k én ti, rela tív , átfogó jelleg a z é rt lényeges, m e rt m íg nagy történelm i tá v la tb a n v an n a k egyes nagy, fontos regények, d rám á k , u gyan­ ak k o r n in csenek egyes „szép”, vagy „jó” versek, csak jelentős költők, kiem elkedő é le t­ p ályák. E zért érth e tetlen , m ié rt elégszenek m eg a válogatók k é t esetben: S im kó T ibor (sz. 1931) és K ulcsár T ibor (sz. 1938) k ö lté­ szetének b em u tatása k o r m indössze k ét-k é t k ö ltem énnyel. A többi költő sz ám á ra b izto­ síto tt té rh e z k ép est ez a szűkösség ó h a ta tla ­ n u l é rté k íté le tn e k hat, am i egy an to ló g iá­ n ak — a b em u tato tta k o n kívül — sem m ikép­ pen sem feladata. A nem zetiségi iro d alm ak alap v e tő fe la d a ­ ta. hogy a föld rajzi-p o litik ai, e tn ik a i-k u ltu ­ rális h o v atarto zás kettősségéből, valahol ezek h a tá ra in , létrehozzák sa ját, em ancipált, s m égis k étirán y ú an kötődő m űvészi o b je k tiv á ­ ciójukat. Ezt kezdte m eg a csehszlovákiai 26 m a g y ar iro d alo m b an a z 1948 egyenjogúságot a d ó fe b ru á rja u tá n szín re lépő, iro d alm at a la p ító generáció. A lírá b a n a tá rsa d a lm i és nem zetiségi felszabadulás és h a z á ra ta lálás m á m o ra szó lalt m eg ekkor, m in e k k övetkez­ tében ez a k ö ltészet belesim ul a szocializ­ m us ú tjá ra lé p e tt országok időben p á rh u z a ­ mos lírá já n a k a képébe, a nem zetiségi a s ­ p ek tu s sp eciális többletével. A dolgos hétk ö z­ napok derűs, öröm teli v állalása, a z „em b er” és a „m ag y ar” büszkesége egyetlen lélegzet­ tel szakad fel ek k o r az ifjú O zsvald Á rp á d ­ ból: „M ag y arn ak engem itt n ev e lt an y ám ! / E m bernek! Ki báto r, b ü szk e arccal, / d erűs, dolgos nép én ek én ekel.( / Ez a föld, ez a táj.”) A 20-as év ek tá já n szü letett, a h o n ta la n ­ ságot é s eln y o m atást a s a já t bőrén is m eg ­ ta p asz talt nem zedék v alam en n y i k ép v iselő je m egfogalm azza a tá rsa d a lm i és nem zeti felsz ab a d u lásn ak ezt az élm én y ét. „K apanyél, kapanyél, / m egfizettél m ag ad ér”, összegez D énes G yörgy (sz. 1923); „Szülőföldem hez ta rto zo m ”, v a llja h ittel G yurcsó Istv án (sz. 1915); „Ez a te n ép e d ”, h ird e ti m áso k n ak is szólóan Bábi T ibor (sz. 1925); s Rácz O livér úgy kezd „hinni boldog h o ln ap o k b an ”, „M int aki m e g té rt o tth o n á b a ” ; és C sontos V ilmos is (sz. 1908) o tth o n á v al eg y ü tt leli m eg é lete értelm ét, m in t H azám cím ű v erséb en v a ll­ ja : „U ta t jelö ltél, s e lin d u lh a tta m / A k öl­ csönt néked le tö rle sz te n i.. . / Jó v o lt a m u n ­ k á t ú jrak e zd e n i!” Ez a k étség k ív ü l felem elő élm ény, ta lá n éppen re n d k ív ü li in ten zitása m iatt, o ly d e k ­ la ra tív a n fogalm azódott meg, hogy úgy tű n ik , csak a szavak v ariáló d n ak , a költők m in teg y k órusban szólnak. Egyidőben a szocialista országok költészetének sem atik u s p erió d u sá­ val, itt — a nem zetiségi h ely zet k ö v etk ezté­ ben — e g y fa jta h azafias sem atizm us jö tt létre. Az egysíkú m o n d an iv aló konven cio n á­ lis eszközökkel, reto rik u sa n. hagyom ányos, jól k ip ró b ált form ák b an , rím es nyolcasokban, tízesekben ö ltö tt form át. E v ersek m orális, em beri és társad alm i őszinteségének érté k e kétségtelen, esztétik ai é rté k ü k viszont m eg ­ lehetősen rela tív . A m eg ú ju lást a m integy tíz évvel ifjab b nem zedék költészete hozza, először átvezető, m egszüntetve-m egőrző fo rm áb an . Török E lem ér és V eres János (sz. m in d k e ttő 1930) verseiben m ég m eg h atáro zó an o tt m u n k ál a hazaélm ény, d e im m á r n em elvontan, tá rs a ­ dalm i v o lu n tarizm u sk én t, h an em k o n k rét és bensőséges élm én y k é n t (Bodrogköz szülő­ anyám , illetv e Palóc m adonnák), s n em re to ­ rikus szólam okkal m egfogalm azottan, ha nem m etafo rik u san o ld o ttan , m eggyőző költői e rő ­ vel, m in t p éld áu l V eres K e rek ré t cím ű v e rsé ­ b en : „Selym es ta p in tá sú an , sárg án , édesen, / m in th a alm a b o rrá v á lt vo ln a m ára, / öm ­ lik, csu ro g a z őszi n ap fén y / a do m b o k ra m eg a ta n y á k ra ”. D e a z ő v ilág k ép ü k ö n m á r rése k et ü tö tt a lé t sokféle ellen tm o n d ása, gondja, m eg k érd ő ­ jeleződö tt a z in d iv id u u m h elyzetének p ro b lé­ m átlan ság a, s végül m aga a költői szó h ite ­ le. T örök E lem ér tépelődik — a F áb ry Zol­ tá n em lék én ek sz en te lt — Egy hang cím ű verséb en : „M it é r a költői kép, / a szépnek h a ta lm a / a gonosz h áló ján fen n a k ad ”. A z elő b b iek n él csu p án n éh á n y évvel fia­ ta la b b k öltőknél m á r ez u tóbbi ten d en cia ju t túlsú ly b a. Tőzsér Á rp ád (sz. 1935) v ilág ­ tu d a ta hom lokegyenest e lle n té te a „m ám o r” költőiének: „O k tat a v ilág fájd a lo m ra / m á r engem is. R iaszt. / P ró b ál h ajlítn i, m e g rí­ k atn i, / g y úrni, m in t a v iaszt.” (Fájdalom.) A v ilág b an m e g re n d ü lt b izalo m ró l szól C selényi L ászló is (sz. 1938), ak i a T örténe­ lem k e re kéb e n lá tja tö retn i az em beri létet, s az o rien táció és bizonyosság elveszítéséről v a ll: „A ranyföld ara n y fö ld rö stellem hogy csu p án álo m / S nem tu d o m m e rre va n az u ta k p ergőtűzben á lln a k ” (Aranyföld). G ál S á n d o rt (sz. 1937) „itt E urópa legkö­ zepén / itt ah o l a pincesor ó rá ja / negyedszázadot k ésik ” m á r ab szo lu tizá lt szorongás gyötri, úgy érzi „neve n in cs b án at, bolyongó, h o n ta lan / kétségbeesés” rak ó d o tt le benne. És Zs. N agy L ajos (sz. 1935), összegezésszerűen, p la n e tá ris d im enziókban, elem b e r­ te le n e d e tt civilizációnk lé tm e g h atáro zásak én t ism eri fel a k ite lje sed e tt k ilátástalan ság o t. az in d iv id u u m „á rv asá g át” : „D icsértessél, H u ­ szadik Század! E b ád o g tető t ren d e lted / fe­ jem fölé s k ö rém em e d eszk afalak at, m elyek kö zö tt / v isítn a k álm aim . / . . . / D örgő gé­ pek a z ég perem én, m ost m á r te lje s a csend. / T eljes vagy H uszadik Század, / a k á r k ö l­ tőid á rv a sá g a ”. ( V ízparti óda). Ez a g en eráció kom plex létélm ényével, p o ­ liv a le ns v ilá g tu d a táv a l végleg tú llé p e tt a p ro v in ciális horizonton, „itt E urópa legközep én ” a helyi p e rsp e k tív á t a p la n etá ris jövő­ b izo n y talan ság tág ab b összefüggéseibe ötvöz­ te, a v aló b an korszerű, a z em b er tö rtén elm i és szellem i veszélyeztetettségének h an g o t ad ó világ iro d alm i ára m lato k h o z igazodott. E nnek m egfelelően le tt összetettebb a form anyelv is; az előző nem zedék r e to rik á já t m erész k ép alk o tás, asszociativitás, fellazíto tt nyelvi sík és — m in t Zs. N agy L ajo sn ál — groteszk látásm ód, k esernyésen iro n ik u s h angvétel v á lto tta fel. U tóbbi jelen ség a z é rt is k ü lö n figyelem re m éltó, m e rt egyetlen ilyen szín ­ fo ltja a z an tológia egészére jellem ző kom oly, n éh á n y esetb en a költői felelő sség tu d ato t ko­ m olykodással h ely ettesítő a ttitű d n e k . K ülönösen szem beötlő és m eglepő a z ilyen h ángvétel kizárólagossága a le g fiatalab b ak költészetében is. G oethe sz erin t nagy k ö lté­ szet a k k o r jö h e t létre, h a a költő szem élyi­ sége jelentős. Az an to ló g ia fiatalja i ennek h ián y a érz etéb en fő erő ik et a súly, a je le n ­ tőség keresésére, vagy ép p en k re á lá sá ra össz­ p o n to sítják . M int ilyenkor lenni szokott, m a ­ ga a költői h iv atás, en n ek é rte lm e és fu n k ­ ciója, a v ilág dolgai között elfo g lalt h ely e lesz az egyik főkérdéssé. Ilyen érte lem b en v ersén ek T óth E lem ér (sz. 1940) Írni kéne cím e és aláb b i so rai e fia ta l líra v édjegyé­ nek te k in th e tő ek : „A mosolyod. / Látod, a m osolyodról is írn i kéne. / És általáb an , / á l­ ta lá b a n m in d en rő l írni k én e”. D ialektikusa n nézve, ez a z „ars p o etica” kifejezi a m in d en tk im o n d ással elérn i h itt je ­ lentésteliség u tá n i vágyat, m ásrészt — szin ­ tén e cél szo lg álatáb an — a szem élyiség eltá rg y iasításá ra , a z íro tt szó jelentőségével tö rtén ő affirm á c ió já ra való tö rek v ést. A k o n k rét költői anyag lekötését, a szem é­ lyiség esetlegességén túli ta rta lm a k k a l fel­ tö ltését szolgálja a közvetítő közegek g y a­ k o ri b e ik ta tá sa ; V arga Im rén él (sz. 1950) a zene, M ikola A nikónál (sz. 1944) a mítosz, a m ese szerepel ilyen funkcióban. M egszapo­ ro d n ak a „m egéneklések”, az a já n lo tt v e r­ sek pl. V argánál, K u lcsár F erencnél (sz. 1949). M etaforikus vezérm otívum ok, g e n e rá ­ ciós á lla n d ó helyek h iv a to tta k középpont k ö ­ ré g y ű jten i a tö red ezett v ilágkép m o rzsalé­ k a it; ily en ek az erdő, a vad, a z á llat m o­ �tivum a, m int a z eltévedtség, az ösztönlét m etafo rái, s hasonló ren d e ltetésű ek a p r i­ m er, ősképi alapvetőségre u taló szim bólum ok, pl. a kő és a z ég T óth L ászlónál (sz. 1949). A közlendő verssé em elése érd e k éb en — a z a n ­ tológia an y a g áb a n először — erő teljes nyel­ vi deviációk történnek, m int pl. a „m egzajd u l”, „ já rd a lu n k ”, „ te rp e d ” és hasonló k ife je ­ zésed V argánál. A nem zedék v ilá g tu d a tát, a v ilág b an az íro tt szó rév é n m egvalósítani ó h a jto tt a ffir­ m áció u tá n i vágyat ellen téte sen kiegészítő­ en, erő teljes in tro v erzió jellem zi. M ivel n a p ­ ja in k b an a látv án y o s tettek , a belső en e rg i­ ák külső levezetődése lá th a ta tla n akad ály o k ­ b a ütközik, a fiatal, duzzadó indiv id u u m ön­ m agához fordul, s ha n em tu d a világba folyni, a v ilágot p ró b álja m a g áb a folyatni. Ilyen érte lem b en beszél K u lcsár F erenc „ki­ csiny, benső honfoglalásról” és T óth László úgy lá tja k iv ihetőnek az önm egvalósítást: „csak h a koponyacsontod m ögött / végig­ m ész azon az úton, / m elyen e lérh etsz / őse­ id ig ”, (Belső vándorlások). E nnyiben: az ötvenes év ek elején ek k itá ­ rulkozó, világölelő lírá já tó l a hetvenes évek bezárkózó, világról lem ondó költészetéig, az antológia határo zo tt, k ezdettel és véggel re n ­ delkező, b e já rh a tó korszakot prezentál. U gyanakkor v alam ennyi beválo g ato tt költő p ály ája nyílt, leg tö b b jü k é pedig m ég elő re­ lá th a ta tla n , vagy éppenséggel k ia lak u latlan . Z árt, d e nem lezárt, értelm ezhető, d e nem m e g m ásíth atatlan u l a z itt b e m u ta to tt költé­ szet. P illan atn y i tanúsága sz erin t a cseh­ szlovákiai m ag y ar líra b á r nem ostrom olja egyelőre a világirodalom orm ait, m égis sz er­ ves, figyelm en kívül nem h agyható része ég a lju n k k u ltú rá já n a k . (Madách, Bratislava, 1979.) Milosevits Péter Ö rd ö g h Szilveszter: Bizony nem haltok meg Ö rdögh S zilveszter új kötetének té m ája a házasságok válsága, de a z író ezt nem csupán m agánéleti, egzisztenciális p ro b lém ak én t ke­ zeli, hanem a m agyarság XX. századi tö rté n e l­ m ének részeként. M űfaja sz erin t boccacciói n o v ellafü zér a kötet. M ár önm agában ez a té n y jelzi a form ai ú jítás szándékát, s ezzel n em csak a K oponyák hegyének hasonló tö­ rek v é sét folytatja, hanem jól m u ta tja fiatal p rózaíró -n em zed ék ü n k form aterem tő igényét is. Ö rdögh S zilveszter nem ra d ik á lis m űfaji fo rra d a lo m ra törekszik, hanem a rra , hogy form ai ú jításo k k al elm élyítse a m ű valóság­ an y a g áb a n rejlő gondolatokat. A novellák egy-egy so rstö red ék et m u ta tn a k b e: a z idős h áz asp ár h arm in c évvel m egké­ s e tt n ászú tját, a k is pa rasztfiú gyerm eki v ág y át, hogy re n d e t te re m tse n a világban, az öregem ber na iv, m essianiszt ikus k ü ld e téstu ­ d a tá t. M ind egy-egy kísérlet a világ m eg v ál­ tá sá ra , d e nem a történelem ből elvonva, m in t a K oponyák hegyében. A feszültség szik rái rea lisztik u s képekben p a tta n n a k ki, a h áz as­ ságok v álságán kívül g y erm ek k o r és a tö rté ­ nelem találkozásából, öreg em b erek v isszate­ k in tő szám vetéséből. A m otívum ok kibontása azo n b an n em eredm ényez to ta litást, s a k ö tet eb b en is egy nem zedék egyik jellem ző tu la j­ d o n ság át m u ta tja . E m ellett is eré n y e m a ra d azonban m inden n o v elláján a k az a valóságos p ro b lém ák irá n ti érzékenység, am ellyel Ör ­ dögh S zilveszter m inden tém ájához közele­ dik. A Bizony n em haltok m eg ugyanúgy a so rs­ n a k nekifeszülő, a történ elem szorításáb an élő em b ert m u ta tja be. m in t a K oponyák h e ­ gye. K ö zéppontjában a férfi és nő kapcsolata áll. Az em beri szenvedés h atalm asa b b n ak tű n ik föl e viszonyon belül, m in t az előző k ö tet p arab o laív éb en , m e rt a m eg v áltás és m egváltódás kettősségéből csak a m egváltás h alv án y rem én y e m arad . A hős ism ét az ön­ m agát k ereső szem élyiség, d e Jézu s tiszta sá­ ga, egyetem es sz erete te m á r k o rláto k közé szorul. G azd ag ab b an kibom lik azo n b an a J ú ­ d ás-m o tív u m : a m áso k at ellen tm o n d áso s m ó­ don segítő, a tö rté n elm e t k özvetve alak ító em b er rajz a. M ár az előszóban le írja (talán fölösleges m agyarázkodás is ez), hogy e n o ­ v ellák n ak „nem hősök a szerep lő i”. V alóban nem azok, b á r életü k hősies erő feszítésre kész­ teti őket, m iközben n ek ik a z sem a d a tik meg, hogy átérezzék e sors h eroizm usát. F élb e h a­ gyott m ondatok, in d u lato s kérdések, izgága fölkiáltáso k jellem zik őket, s m u ta tjá k egyegy nem zedék, sőt egy n em zet félfb e m a ra d o tt­ ságát, in d u la ta it, m ohó a k a ra tá t. A könyv egyik erén y e a nyelvi jellem zés: n éh á n y m on­ datos párbeszédekből egész em b eri sorsok r a j ­ zolódnak ki, m elyek tip ik u sak an élk ü l, hogy sem atik u ssá v áln án ak . Ö rdögh S zilv eszter v álság tü n ete k et m u ta t föl ebb en a kötetben. A k ö zéppontban a mai kor h ázasság ain ak válság a áll, d e a re a lista m otívum keresés előhívja a m ú lt k ép eit is. K ü ­ lönös jelentősége v an a g y erm ek k o rn ak és az öregségnek, m elyek m in th a tájékozódási p o n ­ tok len n én ek az élet k u szaságában. A sze­ rep lő k et a z vezeti a válásig, hogy a n em zedé­ kek óta b eléjü k ivódott vad in d u lato k tó l nem tu d n a k szab ad u ln i. E lju tn ak addig a pontig, am ik o r a szem élyiségnek szükségképpen meg kell ú jíta n ia önm agát. H itek felad ásán ak és m eg ú ju lásán ak kusza szövevénye kínozza őket: a h étköznapi em b er tu d a tá b a n a lét alap v e tő kérdései sejlen ek föl. A B izony n e m haltok m eg egyenletesebb kötet, m in t Ö rdögh Szilveszter előző epikus m űve. Míg a K oponyák hegyével k ap cso lat­ ban joggal á lla p íto tta m eg a k ritik a , hogy szerkezeti egyenetlensége eszm ei tisz tá z a tla n ­ ságból k ö v etk e zik, e k ö tetrő l elm o n d h atju k , hogy a p roblém afölvetései m a rk á n sab b a k h an g n em e egységesebb, gondolatai le tisz tu l­ tab b ak . A líra i és d rá m a i elem ek úgy a lk o t­ n ak szin tézist e n o v ellák ja v a részében, a h o ­ gyan a z csak a z előző könyv n éh á n y rész leté­ ben sik erü lt. A n o m in ális stílu sú , leíró, líra i részletek és a d rá m a ia n p erg ő p árbeszédek váltakozása, a b allad ai ism étlések és fokozá­ sok m ind egy n ag y tö rté n elm i fo rd u ló p o n t id ején élő em b e r m e g rajzo lását szolgálják. A term észet jelenségei n em csu p án színező, h a ­ n em m eg h atáro zó elem k én t v an n a k jelen az egész kötetben. N em csak a h aso n lato k b an tá ­ g ítják, eg yetem esítik a közvetlen jelen tést, han em a cselekm ényben is m inden ü tt jelen v an n ak , s ez elősegíti a m ű h an g n em i egysé­ gét. K ülönösen gazdag je len tésű a fagy, a hó kép én ek v isszatérő m otívum a, az egziszten­ ciális m agány, a k ét em b er közti ellen tm o n ­ dásos viszony, a stag n áló tö rtén elm i k o rszak és sok egyéb jelen tés hordozója. Nem le n n e azo n b an igazságos a k ritik a , ha em lítés n élk ü l h ag y n á a k ö tet n éh á n y fogya­ tékosságát. H a d icséren d ő a k ö tetn ek az a vonása, hogy a cselek m én y t líra i módon el tu d ta m ély íten i a z író, kevésbé szerencsésnek m o n d h a tó a z a m ódszer, hogy az ep ik u s a la p ­ szövettől elsza k íto tt líra i bevezetésekkel to l­ d o tta m eg a n o v ellák at. Ezek a részletek több hely en m odorosak, sab lo n o sak tú lm ag y arázo t­ ta k : elh ag y ásu k k al vagy az ep ik u s szálakba v aló asszim ilálásu k k al ta lá n gazdagodott v o l­ n a a kötet. Ez a z é rt is lényeges szem pont, m e rt Ö rdögh S zilveszter eg y éb k én t k itű n ő en b án ik a nyelvvel, tu d a to san fo ly ta tja a leg­ jobb m a g y ar irodalm i hagyom ányokat. S tílu ­ sa ered ő it hosszan le h e tn e sorolni a n ép n y e lv ­ től kezdve a b ib liai ihletésig, m ely et m á r a k ö te tcím is jelez. A B izony nem haltok m eg h iányosságaival eg y ü tt jelen tő s esem én v , különösen fiatal p ró ­ zaíró -n em zed ék ü nk fejlődése szem pontjából. Jelen tő ssé teszi m á r m aga az írói fe la d a tv á l­ lalás is. hiszen Ö rdögh Szilveszter nem zeti 27 �ö n v izsg álatra tö r egyéni sorsok b em u tatásán k eresztül, s ez a szándék a k k o r is ro konszen­ ves, h a a m űben nem v alósult m eg az a te l­ jesség, am ely az igazán nag y a lk o táso k at je l­ lemzi. Ez esetben azonba n többről v a n szó a szán d ék n ál is: a z író első kötetének re a li zm u­ sa és későbbi m űveinek elv o n tab b szem léle­ te u tá n föltehetőleg form ai-szem léleti-m űfaji összegzésre törekedett. E vállalkozás nem já rt teljes sik errel, d e k u d arc b a sem fulladt. K í­ sé rle tn e k kell te k in ten ü n k , m ely fö lm u ta tta a továbblépéshez szükséges erényeket. (M ag­ vető, 1979.) D. Rácz István Dobos László: H ó le p e d ő Tóth László: „M árkus Béla indokoltan és találó an n evezte a M essze vo lta k a csilla­ gokat, a F öldönfutókat és a z Egy szál in g ­ ben t »sz ab á ly talan triló g iá n a k «, hiszen m in d ­ h áro m regény lényegében ugyanazt az élete t, u gyanazt a sorso t — a csehszlovákiai m a ­ g y arság életé n ek d ö n tő m o z zan atait m ondja, v alóságának m ozaikkockáit rendezi egységbe. Időközben elk észü lt új regényed, a H ólepe­ dő, b á r sok m indenben ro k o n a a m egelőző m u n k áid n ak , úgy veszem észre mégis, hogy m á sk én t kapcsolódik hozzájuk, m in t azok egym áshoz, Összefogja ugyan ez is a tá rs ta ­ lanság n ak és cselekvésképtelenségnek a »szab á ly talan triló g iáb a n « jelenlevő szálait, d e új m ag ata rtásfo rm áv a l és m egoldási le ­ hetőséggel gazdagodik. T eh át összegezésnek és n y itá sn a k is vélem ezt a z új kéziratot...” Dobos László: „Én inkább elágazásnak m ondanám . Az em beri-női tá rsta la n sá g o k a­ it, viszonyait, k ísérő á rn y é k a it próbálom ben n e m egfogalm azni. A tá rsta la n sá g m in ­ d en em beri közösség kísérője, így a mi n é p ­ közösségünk gondja is. A tém a így nem csak kisebbségi, han em általán o s em beri. K üzde­ lem — e regény lényege ez a szó. M inden­ k inek m eg kell küzdenie az életé rt, a s a já t életéért. É let és halál m ezsgyéje a Hólepedő. In n en kell visszajönni, ú jraé ln i, kapaszkodni, m egm aradni, a z em b erek közé em elkedni — ez a küzdelem regénybeli távolsága. Előző könyveim történelm i és szociális súlypontúak, ez a k éz irat erkölcsi és pszichológiai v o n a t­ kozású. Rem élem , érdem es v o lt m egírni.” (R észlet T óth L ászló — az Irodalm i Szem le 1979. m á ju si szám ában m e g je le n t — Dobos L ászlóval ké szíte tt interjújából.) C sinoska, a regény hősnője m ag y ar nem ze­ tiségű pedagógus — közelebb a harm inchoz, m in t a húszhoz. M últja, em lékei szerények, m ajdn em h ogy szegényesek. A nős történész, aki m éltó p a rtn e re volt, sz ak ít vele. Csinos­ ka eg y re m agányosabb lesz, nem leli he­ lyét. F alu n született, egy m ásik falu b a m egy ta n íta ni, jövője k ilá tá sta la n n a k tetszik, kol­ légái kispolgári életm ó d ja taszítja. B ár vonz­ za a város, itt sem n y er m egnyugvást. H iá­ b a v á ltja fel a z a lb é rle te t idővel s a já t b e­ ren d e zett lakás, hiába a szülőktől aján d é k b a k ap o tt au tó, m indez nem boldogság, élete nem teljesed ik be. M éltó tá rs ra vágyik, d e a férfiak, a k ik a z ú tjá b a k erü ln e k (ap ró h ir­ d etéssel is kísérletezik), szóra sem é rd e m e­ sek. A z így felgyülem lett feszültséget a u tó ­ já n v aló vad száguldozással szokta levezetni. Egy ilyen ro h a n á s a lk alm áv a l a ködben b a l­ esetet szenved (agyrázkódás, koponyaalapi és nyakcsigolyatörés), hajszálon m úlik, hogy életb en m arad. Az au tó b ale set következm é­ nyei kom olyak (m egbénul), a ja v u lás rem é­ ny e nagyon bizonytalan („a kezek fag y o tt á g a k k é n t esnek a hólepedőre”), s a gyógyu­ lás lassú folyam ata a la tt elvonul elő tte egész 28 addigi élete. A lán y em lékei és elm élkedései a d já k a regényt. Dobos m in d e n t m egtesz, hogy Csinoska ízig-vérig női fig u ráv á v áljon, de kevés si­ k errel. H iáb a ru h ázza föl egym ás u tá n k i­ m ondo tt női tu lajd o n ság o k k al (csinos, jó lá ­ bú, szereti a virágot, e s te fél a sö tétb en — a száguldó gépkocsiban m á r kevésbé!), ha gondolkodásm ódja o lyan férfias („Itt K özépE uró p áb an m ég sok a kicsinyesség!”). Dobos ezt érzi és m eg p ró b álja m egm agyarázni. (Csi­ n oska: „Sokszor érzem úgy, hogy k oravén vagyok. Okoskodó, s ez rán e h eze d ik a h a n ­ g ulatom ra, ta lá n a nőiességem re i s . .. H a jla ­ m os vagyok a b efeléfo rd u lásra, a m onoló­ g o k ra”. H ela: „Okos vagy. Ez m ost re n d k í­ v üli helyzet, ily en k o r a z em b er foglalkozik önm agával.”) T ovábbá az a benyom ásom , hogy egy m ai k ó rh áz az író sz ám ára te rra incognita. N ehe­ zen képzelhető el, hogy szak o síto tt b eteg el­ látási ren d szerü n k b en ugyanazon az o sztá­ lyon fek ü d jö n egym ás m e lle tt rák o s öreg­ asszony, com bnyaktöréses nő, g erin csérü lt beteg. P lá n e hónapokig. (E lőbb-utóbb elosz­ ta n á k őket az onkológia, sebészet, vagy ideg­ osztály között.) C sinoska a regény vége felé m eg akar gyógyulni. Mi készteti e rre ? C sak a z orvos, a z irá n ta éb red ező roko n szen v ? Vagy in k áb b az életösztön? B evallom , szám om ra sokkal é rth e tő b b lenne, h a öngyilkos a k a rn a lenn i . (K orábban m á r m eg fo rd u lt a fejében.) H i­ szen a b aleset következtében elcsú n y u lt az arc a (b ár a z író k ilá tá sb a helyez egy p lasz­ tik ai m ű tétet), beszédhibás lesz ta lá n és g o n ­ d o lju k el, h a m eg is gyógyul a gerince, m ár sohasem lesz tökéletesen egészséges. T e­ h á t m á r — v agy még — o tt sem fo ly ta th a t­ ja, aho l abb ah ag y ta. És sem új, sem régi férfi n in cs a lá th a tá ro n (ha csak a z orvost nem szám ítju k ). Egyik m ó d ja visszailleszke­ désének a z é letb e a közösségi m u n k a le h e t­ ne. Igen ám , d e e rre sincs sem m i biztosíték. H iszen a z a p ja „tétlen ség re”, v isszahúzódás­ r a n ev elte („A szélsőségeket k erü ld , m a ra d j m indig középütt, h a nagyon sie tn e k v alah o ­ vá, te u to lsó n ak m enj, sohasem az első h a r ­ cosok k a p já k a legszebb b a b é rt”), s n o h a a lány öreges d ik ció n ak nevezi és elu tasítja az a p ja á lta l előadott tö rtén elm i leck ét („M ikor az első k ö ztársaság idején állam i h iv atalh o z ju to ttam , »b ecseh elt«, m o n d ták rám . A m iért m ag y ar iskolába írattala k , a h iv atali kollé­ gák »m a g y aró n n ak « csúfoltak. H arm incnyolc u tá n egy m árciu s tizenötödikén k o k á rd á t tű z­ tem a k ab áto m ra. »H o rth y -h u szár n a k « g ú ­ n y o ltak érte. P á r tjá t fogtam zsidó ism erőse­ im nek, »zsidóbérenc« lettem . Én v o ltam ezenkívül hajbókoló, talpnyaló, tapsikoló, s több m in t egy év tized e kispolgár. H a m oz­ d u ltam , rám csav aro d o tt a z idő, jelző rag a d t rám , olyan szó, a m ié rt k árh o z tatn a k , vagy a k en y erem h ez n y ú ln a k k é s ő b b .. . ”), mégis „k icsin y re zsugorodott életek em léke m a ra d r á ”, s a p ja „m eglapuló é le te ” „ rá nehezedik, visszahúzza a tu d a ta is”, m e rt „aki m indig k ö zép ü tt a k a r egyensúlyozni, őszintén sem ­ m it sem tu d elfogadni a k ö rü lö tte tö rté n ­ tekből. A m indig középre helyezkedő k é p te ­ len azonosulni a z em b erek k el, g o n d o lato k ­ k al”. Így n em csoda, hogy az olvasóval eg y ü tt aggódom . C sinoskáért a regény végén. M eg­ je le n ik -e m a jd a férfi, a k ire m in d ig v á rt? Vagy, ha n em ? Mi lesz vele, belőle? L eán y ­ a n y a ? (G yerm eket kíván, v állaln a a k á r egye­ d ü l is ...) Úja b b problém a! N em egy gyerek, h an e m a gyerekek, a k ik e t ta n íta n i fog —, vagyis a h iv a tás — a végleges m egoldás. Ezt k ellett volna Dobos L ászlónak n em csak fu ­ tólag m egem lítenie?! V an a reg én y n ek egy alap v ető szerk ezeti h ib á ja is. M égpedig az, hogy n em a b aleset­ tel kezdődik. Az első, feszültséget és d rá m a i­ ságot nélkülöző ötven oldal u tá n b ek ö v etk e­ zik a baleset, a so ro k feszültséggel te lítő d ­ nek, a reg én y m egugrik, érd ek essé v álik, vég re sín en van, s m á r m indvégig tö retlen . M indezen h ib á k ellen ére a regény „jól o l­ v asó d ik ”. A z író egyéb b izo n y talan k o d ásait k itű n ő en ellensúlyozza a rem e k nyelvezet, m ely m á r k o ráb b a n m eg jelen t regényeinek is n agy erőssége. Alig a k a d la p , ahol n e le h e t­ n e visszaolvasni, ízlelgetni n em csak egyes rem ek m o n d ato k at, h an em egész bekezdése­ ket. K ár, hogy becsúszott a szövegbe n éh án y (szerencsére nem tú l sok) „szlovákizm us”, m agyartalanság. Végezetül. F u rcsa és szo k atlan v o lt a n ag y h o rd e re jű D obos-tém ák (Messze v o ltak a csillagok, F öldönfutók, Egy szál ingben) u tán , m ely ek b en az író o tthonosan, n ag y b izto n ­ sággal és átéléssel m ozgott, m ost a H ólepedőt olvasn i. Az id ézett in te rjú b a n ő m aga ezt „elág azásn ak ” nevezi. S h a m á r oly an fon­ tos szerep ju to tt a reg én y b en a z autó n ak , engedtessék m eg nek em egy autós h aso n lat: első háro m regényével egyenes au tó p ály án h alad t, a H ólepedővel m ost ú telágazáshoz é rt, lassított, letért. A s z trá d á ra v isszav ár­ juk. (M adách, 1979.) Ardamica Ferenc �ZSOLT RÓBERT: L a b d a rú g ó k, sp o rto ló k MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE V an ab b a n v alam i m eghökkentő, hogy a sorozat leg ú jab b kötete ép p en a la b d a rú g á s­ ról és a sp o rtró l íródott. K étszeresen is an ­ n a k kell m ondanunk, hiszen m ég an n y i fon­ tos tém áról, tájegységről nem írta k ebb en a sorozatban, s ak k o r éppen a sp o rtró l? — k é r­ dezheti a n a iv olvasó. A tá jék o zo ttab b vi­ szont a vállalkozás nagyságán és Z solt Ró­ b e rt b áto rság án csodálkozik el. S valóban — an élk ü l, hogy visszavonnánk a fen teb b h i­ án y é rzetü n k rő l m o n d o ttak at — Z solt R óbert több szem pontból is példaszerű, m e rt p é ld a ­ m u ta tó leh et m in d en újság író és tollforgató szám ára. B elevágni eb b e a dzsungelba, am it m a a fu tb all és a sp o rt jelen t, óriási m u n ­ k át, felkészültséget és nagy-nagy erkölcsi e rő t is kíván. Még Végh A n tal vih aro s sik e rt a ra to tt könyve — a M iért beteg a m agyar fu tb all? — u tá n is! T u d ta ezt Zsolt R óbert is, utal is rá több helyen. M indenekelőtt — nagyon helyesen! — a fu tb allró l ír, m e rt am íg v alak i nem nyeli le ezt a b ékát, jóform án sem m it sem tud m on­ d an i m agáról a sportról. Nos — ez ért k a v a rt oly an v ih a rt Végh A n tal könyve is — a fu t­ ball m a olyan érzékeny, beteg p o n tja tá rs a ­ d alm i életü n k n ek , hogy aki e rrő l beszél, a n ­ n a k a k a rv a -a k a ra tla n u l az egész tá rsa d a l­ m unkról, sőt tö rté n elm ü n k rő l is szólnia kell. M ert Z solt R óberte t — és a z olvasót is — az fo glalkoztatja, hogy a fu tb all „m in t o ly a n ”, hogyan és m iért vált ilyen fontos tényezővé? O ly an n y ira, hogy még az M SZM P K özponti B izottsága is n a p ire n d re tű z te a tém át, s nincs M agyarországon napilap, am ely n ap o n ­ ta egy-két cikkben ne foglalkozna vele. H o­ g yan v á lt a fu tb all politikai kérdéssé, holott ez is csak olyan játék, m in t a többi!? M esszire vezetnek vissza a szálak — a m ú ltb a is —, ha e n n e k okait keressük. K o­ lo zsv ári G ra n d p ie rre Em il azt ta rtja a m a­ g y ar ep ik a és d rá m a legnagyobb fogyatékos­ ság án ak , hogy nincsenek cselekvő hősei. Nem u ra ik a sorsuknak, nem a k a rjá k m egváltoz­ ta tn i a világot, d e legalább a hely ü k e t m eg­ k eresn i benne. A m ag y ar regény és d rám a hősei (elég legyen itt csupán M óricz Zsig­ m ond és N ém eth László m ű v e ire u talni) csu­ p án elv iselik a sorsukat, tra g é d iá ju k a t nem is a helytelen, m in t in k áb b az elm u laszto tt te tt, cselekvés okozza. Mi sokkal több e n e r­ giát pocsékolunk el a rra , hogy m eg m agyaráz­ zuk, hogy m iért nem lehet m egcsinálni v ala­ m it (m iért n em érdem es, m ié rt nem tu d ju k stb.), m in t m ag ára a vállalkozásra. N yilván­ való, hogy ez az elem zés így, am en n y ire szel­ lem es, an n y ira som m ás is. De ebből meg le­ h e t m agyarázni a szurkolói m a g ata rtást, am ely n ek éppen az a lényege, hogy m in d e n ­ k o r m áso k cselekedeteit szem léli, azokkal azonosul, vagy azokat b írá lja . B üntetlenül, felelő tlen ü l teheti, hiszen n ek i nem kell b i­ zonyítania, hogy jobban tu d ja csinálni. Ez a „ trib ü n d em o k rá ciá ja”, ah o l a b elép ő d íjért szab ad o n leh et engedni a m áshol fegyelm e­ zett in d u la to k a t. S itt nem feltétle n ü l a „ h u ­ lig á n ”, a felforgató elem e k re kell gondolni, noha azok m in d en k o r nagyon is jól érezték m ag u k at ebben a közegben. A ki á llt m á r a lelátón, fan a tik u s szurkolók között, az érti, m ire u ta lu n k itt. N agy m últú, nagy k u ltú rá ­ jú v áro sa in k ra valóságos gyász borul, ha k i­ esik, vagy nem ju t fel az NB I-be csap a­ tuk. H ányszor h allan i ilyen sirám o k at Szegeden, S zom bathelyen, vagy K apo sv áro tt is, ahol k iestek a csapatok, hogy „felháborító, hogy m ég NB I-es csap atu n k sincs”. Mi az oka en ­ n ek az arán y tév esztésn ek ? S egy általán , van e rre racionális m a g y arázat? A k ár van, a k á r nincs — ebb en igaza v an Z solt R ó b ertn ek —, a k érd é st n em le h et m e g k erü ln i: a fu tb allal foglalkozni k ell. V an n ak vélem ények, a m e ­ lyek sz erin t — éppen a fen te b b iek m ia tt —, ha nem lenne, ki k ellen e találn i. M ert am íg az em b erek a fu tb a lla l törő d n ek , n em fog­ lalkoznak m á s s a l ... K icsit cinikus ez a szem ­ lélet, d e nehéz cáfolni. Ilyen értelem b en fog­ lalkozik vele Z solt R ó b ert is. A fu tb all — sajnos — tá rsa d alm i ügy, m e rt h atalm as e n e rg iák a t köt le, az egész közvélem ény o d a­ figyel rá. T eh át n em csu p án a fu tb a lld ru k ­ kerek. M ondják, hogy h a t m ag ára a te rm e ­ lésre is. Ez is tény, de m esszem enően nem örvendetes! M ert ez u tal bizony a m i m un­ kaszerv ezésü n k re is, am elyet a d ru k k e r h a n ­ gulatai, kedély h u llám zásai is d eterm in áln ak . F ejletteb b ip ari országokban, ahol pedig sokkal jobb a fu tb all, ilyesm it n em eng ed ­ n ek m eg a term elésb en . A m u n k a az m unka, a já té k az já ték . C sakhogy! n em v életlen ü l szán csaknem 300 o ld alt Z solt R ó b ert éppen a fu tb alln ak ! N em k ev eseb b et bizonyít be sok-sok érd ek es és szom orú p éld áv al, m in t­ hogy nagyon is szoros az összefüggés n álu n k a m u n k am o rál és a fu tb allerk ö lc s között. N ézzük m in d e n ek e lő tt a m i fu tb allistá in k stá tu sz át! „A m atőrök” — m o n d tu k sokáig. Igen, de hogyan? Úgy, hogy a p ály án tilito ­ liznak, d e a m u n k a b é rt v alam en n y ien üzem ­ től k ap ják ! H ih etetlen ü l n agy erkölcsi k á r t okozva ezzel, felh á b o rítv a azokat, a k ik tén y ­ legesen és becsületesen — kem ény m u n k á ­ jukból élnek. F u rcsa módon, ez a helyzet m ég a fu tb allra jo n g ó k a t is felh á b o ríto tta. M ert — ren d b en van — a fu tb all so k em b ert szó ra­ koztat, nagy shaw , business, cirkusz ez, de a k k o r éljen e k m eg e b b ő l! M int ahogyan eb ­ ből éln ek az angol, a fran cia, vagy a z olasz fu tb allistá k . Csak eg y etérten i leh et Zsolt Ró­ b erttal, am ik o r erk ö lcstelen n ek ta r tja a mi „a m a tő rizm u su n k at”. A m i fiain k ugyanis p rofifizetést k a p n a k (egy-egy igazgatói fize­ tésnek felel m eg!), d e csak am atő r szin ten játszan ak . A gond itt az, hogy a fu tb a ll m a m á r — a közhiedelem m el e llen tétb e n — nem ta rtja el ö nm agát! Ki hiszi el, hogy 2—300 fizető néző e lta r t m a egy NB II-es csap ato t? S m ost m ég nem is u ta ln é k a b u n d ák ra , a vezérigazgatók c sap a tö ssz eállítá saira! K önyve végén azt ír ja v alah o l Z solt Ró­ bert, hogy ak i a já té k b a n csal (kedvenc sp o rtja a ten isz; sokáig v o lt ak tív rö p lab d á­ zó, m a jd edző), a b b a n sehol sem le h e t m eg­ bízni. M élységesen igaza v an! A já ték b a n n em szabad csalni, tu d já k ezt a gyerekek is: egyszerűen k ih a g y ják a csap atb ó l azt, ak it többször te tte n értek . A m ag y ar fu tb allcirkusztól az ért fo rd u lt el a közönség érté k e­ sebb része, m e rt rá jö tt, hogy b ec sa p ják : a „szövegelésekkel” is, de m égin k áb b a pályán. M ert ab b a m ég b eletö rő d n e a néző, hogy nincs jó fu tb all. H a nincs, h á t n in cs — fo n ­ tosabb dolgokat is n élk ü lö zö tt m ár. De h a azt lá tja , hogy a pilickázó, elhízott, ö n telt focistagyerek jo b b an keres, m in t egy jó szak m u n k ás vagy vezető értelm iségi, a k k o r joggal k érd ez rá, hogy m ié rt? M iért sz ó rju k az állam p énzét k i az ab lak o n csak azért, hogy egy já rá si székhelyen rossz NB II-es csapat legyen? (P éld ák at tessék a tá b láz a­ to k b an keresni!) H a a já té k kom oly dolog, h a a fu tb all p o litik ai kérdés, a k k o r érd em es ezt végiggondolni. M ert végül is visszaüt m inden. T á rsa d a lm u n k a la p ja a m u n k a — a szó szoros értelm éb en . C sak az van, am it m egterm elü n k , am it szak m u n k ásain k , é rte l­ m iségünk hozzáértése és szo rg alm a produkál. S h a a z t lá tjá k az em berek, hogy a rossz f u t­ b allsh a w -b ó l jo b b an m eg le h et élni, m in t a becsületes m unkából, a k k o r m eg ren d ü l a h itü k . S nem csak a játék b an . Z solt R ó b ert h áro m év tized e újságíró. Sok m in d e n t tud, hisz sok m in d e n t láto tt. B elül­ ről (is) lá tja a fu tb a ll és a sp o rt v ilág át. Nem elem ezzük m ost azokat a fejezeteket, am e­ ly ek et az „a ran y csap atró l” írt. N em azért, m e rt nem b ec sü ljü k P u sk ást, K ocsist, H ideg­ k utit, a VB ezü stérm es csap atát, d e m e rt nem ta rtju k trag é d ián a k , h a a m ag y ar fu t­ ball nincs a z élvonalban. S okkal nagyobb g o n d jain k is v an n ak . E gondot a legutolsó, le g k u rtáb b fejezetb en fog alm azta meg Zsolt R óbert is, holott ez a legfontosabb: v an n a k m ég iskolák, ahol n in cs to rn aterem , lak ó n e­ gyedek é p ü lh etn e k fel an élk ü l, hogy a gye­ rek e k n ek nem hogy sp o rto lásra, d e m ozgásra 29 �lehetőségük lenne, a v ersenysporthoz képest szin te nevetségesen elenyésző az az összeg, am it a töm egsport kap. Igaza van Z solt R ó­ b ertn e k abban, hogy baj v an a szem lélettel is: elkényelm esedünk, nem m ozgunk eleget. De ez következik egyrészt a bevezetőben je l­ zett „m agyaros” m en talitásb ó l is: mi szíve­ sebben v álasz tju k a já rá s (mozgás, cselekvés) hely ett az ülést, fekvést. Persze, a z é rt ez nem ilyen egyszerű. A m agyar urbanizáció még fiatal. Nem elég felism erni, hogy a sp o rt létszükséglet, ha nincsenek meg a feltételek hozzá. Sem m i nem ösztönöz a sportolásra. Még a gyerekeket sem . M ert nem de ab szu r­ dum az, hogy a gyerekek egy része u tá lja a testnevelést, a rajz - és az é n e k ó rát? A „kész­ sé g tárg y ak a t”, a m ik e t „nem kell ta n u ln i”. K öltői kérdés, hogy itt k ik n e k a szem léletén kell v álto ztatn i: a gyerekekén? pedagóguso­ k én ? A sp o rt csak eszköz lehet. A cél: az egészséges ifjúság, egészséges nem zet. Edze­ ni kell a testet, de ehhez a k a ra t is kell. Cé­ lok, am ely eket a fiatalság m agáénak vall. S ez m á r nem csupán az edzők dolga. A gye­ rek ek alig ju tn a k k i a szabadba. Nem ism e­ rik az országot, m e rt még egy iskolai k irá n ­ d u lá st is kínkeserves m egszervezni. Nincs autóbusz, nincsenek olcsó szálláshelyek. Ho- Farkas András m űvészete Az e lm ú lt év képzőm űvészeti világhetének esem énye S alg ó tarján b an F ark as A ndrás g y űjtem ényes k iá llítá sa volt. M int m inden gyűjtem ényes kiállítás, ez is szám adás volt: a h atv an év es m űvész á tte k in th e tte h arm in c­ öt éves m űvészi pály afu tását, m u nkásságáról k ép et a lk o th a to tt a szakm ai közvélem ény és a közönség. A m űvésznek e szám adáskor nem okozott p ro b lém át a százon felüli m ű ­ alk otás b em u tatása, hiszen hosszas és te v é­ keny alk o tó m u n k ája eredm én y ek én t több ezer képet és rajzot m o n d h a t m agáénak. (Külö­ nösen figyelem re m éltó ez a m ennyiség, ha em lék eztetünk rá, hogy ak tív pedagógiai m u n k a m e lle tt végzi.) F ark as A nd rásn ál szem betűnő a m űvelt képzőm űvészeti m űfajok (festm ény, akvarell, rajz) szerves összefüggése: valam en n y i azo­ nos szem léletm ód eredm énye. A több ezer m űből v álo g ato tt k iállítási anyag egyetlen nagy tém át, a huszadik századi m ag y ar p a­ rasztem b er sorsát, a tö rtén elem so rán felvil­ lanó sorslehetőségeit elem zi. A m űvész m eg­ határo zó gyerm ekkori élm ényei a háború elő tti p ara szti világból táplálkoznak. Az ara n y k o r fényével em lékszik a kisparaszti m u n k a szoros közösséget feltételező, em b er­ m é rték ű v ilágára. A m esék hőseivel idézi fel a p ászto rem berek hosszas v án d o rlásait, a k ik szab ad n ak tűnnek, m in t a m adár. A távoli világot b e já rt em b erek közé ta rto zo tt a p ja is, ak i b án y ászk én t m e g já rta A m erikát, hogy csa lá d já t kiem elhesse a szűkös m indennapi röghözkötöttségből. A szebb, a jobb u táni vágy ap a i örökség, ta lá n a különös, nosztal­ gikus le lk ü let is tőle ered. R endszeres alkotótevékenysége régi paraszti ősök m akacs szí­ vósságáról vall. N em csak F ark as A ndrás, hanem képei is évszázadok tö rté n eté t hordozzák. M űvei erős érzelm i telítettségűek, líra iság és nosztalgia á ra d b elő lü k : szom orú vágyódás egy ta lá n sohasem v o lt szabad p ara szti világ után. 30 gyan legyen így tu risz tik a ? A sp o rteg y esü le­ tekből kilökik azt, ak i nem a k a r versen y ez­ ni. M árpedig a versenyzés m a m á r m eg h a­ la d ja az ésszerűség h a tá ra it: rá kell szánni az ifjúságot, egy életet, ha valaki ered m én y t a k a r elérni. A rek o rd o k bűv ö letéb en élünk. A v ersen y sp o rt jórészt életidegenné, em b er­ telen n é v ált. Ö ncélúvá. N éhány m egszállott az egyik oldalon, sok m illió passzív néző a m ásik oldalon. És üzlet, pénz. Ma m á r n em ­ csak a fu tb allb an . Egy-egy olim piai a ra n y ­ érem m illiókba k erü l az országnak. Hogy így m egism erik M agyarország n ev ét? Igen, s ez m egdobogtatja a néző szívét is a tévé elő tt a fotelban. M égsem leh et enn ek eg y értelm ű ­ en örülni. Ép testb en ép lélek — v a llo ttá k a görögök—róm aiak. De a m o n d a t m in d k ét fe­ le egyform án fontos, hangsúlyos! Legyen ép, edzett, egészséges a test, d e azt csak ép lé­ lek és ráció tu d ja m egszervezni. A versen y sp o rt nagy v ilág sh aw -it is, meg a töm egek elem i m ozgásigényeinek a kielégítését is. Ez u tó b b it érezzü k fo n to sab b n ak m ég a k k o r is, h a m indig szívesen, büszkén h allg a tju k a H im nuszt a m ag y ar győzelm ek tiszteletére. (Szépirodalmi, 1979.) Horpácsi Sándor Legszebb kép ein ek hősei pihenő, csendesen m editáló pásztorok, a k ik e t védőn öveznek a k ö réjü k csoportosuló állatok, szoros összetar­ tozásuk je lk é n t . Ezek az alkotások m inden term észeti lény, em b er és á lla t egységét h ir ­ detik, egy m e g talált világot, teljes és egysé­ ges v ilág k ép et fo galm aznak m eg (Disznó­ pásztor, P ih en ő gulyás). T alán a szab ad ság ­ vágy m agyarázza, hogy a p ara szti m u n k a n e ­ hézsége közvetlenül szin te sohasem válik a l­ k o tá sain ak tém ájáv á. A m unkaeszközöket ál­ ta láb a n csak m in t a ttrib u tu m o k a t áb rázo lja, csupán jelezv e v elü k a m e g jelen ített foglal­ kozását (pl. Mezőn). A festm ények és a k v a ­ rellek többségének tárg y a idős p arasztem b e­ rek sorsa. Szom orú szem ű öregeket jelen ít meg az alkotó, csendes, haldokló tanyákon. A g azverte k e rte k lassú elm ú lása tükröződik az em beri arcokon. A k o ráb b i k ép ek m eg­ m űvelt fö ld jein ek b ará zd ái idéződnek fel a gondn y ű tte arco k m ély rán cai lá ttá n . A z om ­ ladozó fa la k n a k tám aszto tt régi szerszám ok szunnyadó lehetőségeket se jte tn ek — m elyek azonban m á r nem kelnek életre, végleg tú l­ h alad t ra jtu k az idő (Böske néni, É des­ anyám , U dvar). A képek ta n ú ság a sz erin t F ark as A ndrás em beri és m űvészi rokonszenve m égis az övék. Csendes p u sz tu lá su k at közülükvaló­ k é n t éli át. K épei átü tő erővel su g allják a m űvésznek azt a felism erését, hogy a régi p ara szti életfo rm a p u sztu lása egy lé tfo rm a to v atű n ését is jelen ti. A m ai felgyorsult élet eg y re kevesebb te re t enged a m editáló szem ­ lélődésnek. A m űvek alap h an g v étele sz erin t pedig ez az elm ély ü lt szem lélődés is az e l­ m ú lá sra íté lt létfo rm a része — jórészt ez az ellentm o n d ás tá p lá lja F ark as A n d rás nosz­ ta lg iá ját. K épein ezt a csendes, h alk szavú, sokat töprengő em b ertíp u st, s az á lta la kép­ v iselt szem léletet örökíti m eg, ezt k ív á n ja átm en ten i későbbi korokba. Az elm úlás szo­ m orúság a tü k rö ző d ik egész áb rázo lt világán, egységes képi stru k tú rá v á lényegítve em b ert és tá rg y i-tá ji k örnyezetét. Ez a b á n a t ölt fo r­ m á t öregjeiben is. F a r k a s A n d rá s m u n k á it la p u n k 1979/5. s z á m á b a n m u ta ttu k be. F ark as A ndrás m inden m ű v én szem betűnő a p ortrészerűség, jó lleh et a cím legtöbbször általán o s fogalm at jelöl (pl. Ülő fogatos, J u ­ hász stb.) F estm én y ein ek em b erala k ja i nem k épviselnek egy egységes típ u st, v alam en n y i erős k ara k terisz tik u s vonásokkal k ö tődik m o­ delljéhez, a festő valam ely ik szem élyes is­ m erőséhez. A szem élyes kötődés fontos a m űvésznek, m e rt így képes a fig u ráb a b ele­ sű ríte n i az áb rázo lt szem ély egész é le tú tjá t. N éhány képén a p arasztfejek önarck ép i ihle­ tettségűek, a m űvészt vagy idős a p ját, illet­ ve a m űvész elképzelt öregkori arck ép eit áb ­ rázolják. V allom ásszerűen fogalm azódik így m eg a m űvész so rsv állalása, azonosulása az á b rá zo lt p ara szti világgal. E m b eráb rázo lásán ak form anyelvi elem ei közül a m o n u m en talitás igénye a m e g h a tá ­ rozó. F ig u rái a teljes felü letet betöltik, fe­ szültséggel te lítv e azt átlós h ú zásu k révén. A képeken m egnyilvánuló m o n u m en talitás igénye jelzi az alkotó v élem én y ét tém ájáró l, m elyet sorskérdésnek, k o ru n k egyik leg jelen ­ tősebb p ro b lém ájá n ak ítél. M űvei á lta l sze­ retn é a p ara sztem b erek et kiem elni n é v te le n ­ ségükből, em lékm űvet állíta n i életüknek. F ark as A n d rás m űvészetének k u lcsm otívu­ m a az em ber. H a tá ja t vagy p a ra sz tu d v a rt ábrázol, azt feltétle n ü l an tro p o m o rfizálja. U dvarai m in d en apró tá rg y á n érződik a b en ­ ne élő em ber, aki s a já t a rc á ra fo rm á lja k ö r­ nyezetét. E m beri sorsokkal telítő d n ek tá jai is (pl. egy le tö rt facsonk a m egkínzott K risz­ tu ssal azonosul). Színei, festm ényei m o n d an d ó in ak ren d e­ lődnek aló. A visszafogott, lágy színeket (zöld, fá ra d t okker, sá p a d t kék), az átm osó­ dó lazu ros tó n u so k at h aszn álja. C supán n é ­ h án y képén találk o zu n k erős, kontrasztos színvilággal — ta rta lm i in d ítta tá su k fé lre é rt­ h etetlen ; a L átjátok feleim feszültséggel teli tem etési jelen etén , a Tél fázó parasztasszo­ n yán a hideg kék ek h atáro zzák m eg a kép h an g u latát. B ársonyosan lágy tó n u sa it a m a­ ga á ltal kidolgozott te ch n ik a révén (p ap írra fest tem p eráv al vagy olajjal) éri el. T uslavírozásai, diópáccal k észített rajzai festőiek, á ltalu k a tá jró l v all líra i h an g v étel­ lel. K ré ta ra jza i p o rtré k a t rö g zíten ek ; té m á ­ ju k legtöbbször gondolkodó, fá ra d t öregem ­ ber. T o llrajzai a vázlatok frisseségével ké­ szültek, a k ö rv o n alrajz kifejezési e re jé re építve. A festm ények központi fig u rái itt je ­ le n n ek m eg először m ég ko n k rét, pontosan azonosítható k arak terjeg y ek k el. R ajzain b elü l külön k ateg ó riát alk o tn ak il­ lusztrációi, m elyeknek fo rm ajeg y eit a b em u­ tatn i k ív á n t ta rta lo m h a n g u latá n ak m egfele­ lően v álasz tja meg. P ető fi-illu sztráció i zak ­ lato tt ecsetkezelésűek, V örösm arty Csongor és T ü n d é je játék o san vidám , Villon verseihez k észített rajz ai groteszken pajkosak. 1949 óta vissza-visszatérő té m ak én t többször feldol­ gozta M adách Az em b er tra g é d iá ja cím ű m ű ­ v ét: az 1951-es és az egyik 1966-os so ro zat ki­ vételével valam en n y i (a k ö rv o n alrajz eszkö­ zeivel) a d rám a gondolati m o tív u m ait em eli ki, az 1951-es, ré z k a rc te c h n ik á t idéző sorozat finom , b u rján z ó form áival, az 1966-os ü n n e ­ pélyes m o n u m e n ta litá sáv a l közelíti m eg a d rám át. F ark as A n d rás p á ly á ját szerves egység je l­ lem zi: egyetlen te m a tik a feldolgozása egy egyenletes és folyam atos stílu sk o rszak o n be­ lül. M űvészete tiszteletad ás a m ú ltb a tű n ő p araszti életn e k és egy p u sz tu lá sra ítélt é le t­ fo rm án ak . A lkotóm ódszerétől idegen az íté ­ letalk o tás, n éző p o n tja az érzelem m el te líte tt m egértés. H ű a k a r m a ra d n i tárgyához, a nóg rád i öreg p arasztem b erh ez, és híven pró­ b á lja líra i m egközelítését m ű v ek b en re a li­ zálni. F ark as A n d rás m űvészete m egörökítő­ je égy k o rn ak , jóval tö b b az o n b an puszta do­ k u m e n tu m n á l: érzelem m el te líte tt h itv a llá s egy k o rtárs részéről. Krunák Emese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc0c8dc05ddee86dcf2b342f884ffa2c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1980 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1980/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1980 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6bb0b1520073c3674c490490a86c12d6.pdf 12475613e63dab72d76128ee62aa3b94 PDF Text Text 1979 6 Szórakozás és szórakoztatás Tíz interjú tanulsága Ifjúsági zene — szórakoztató zene Csanády János, Györke Zoltán, Hagy István Attila, Romhányi Gyula és Trizna István versei, Onagy Zoltán és Spiró György prózai írásai Gondolatok a palóc szuszékról PALÓC FÖLD Mulatni azt tudunk! Ha mást nem is, mulatni legalább. Erre ba­ jainkban is képesek vagyunk. Ami pedig már nagy szó, lelkület kell hozzá, született tehetség. Bár az is lehet, hogy megtermette az idő mulatni képes természetünket. A nehéz testi munkában a minden­ kori nép számára az ünnepek rendre visszatérő vigalmai jelentették az enyhet. Hisz tudtuk, hogy az aratást aratóünnep követi, ahol tán párt is találunk, de legalább egyszeri szeretőt; tudtuk, hogy az ülte­ tés, kapálás, egyelés, törés után a fosztó jön, a maga békéjével és pajzánságaival, kölyköket vidámító játékaival és az öregek történe­ teivel; mint ahogy azt is észben tartottuk, hogy az áztatás, törés, tilolás, gerebenezés után ott a fonó, aminél vidámabb talán a farsang sincs, a farsang, mire elfogy a kender, fogy vele a nyálunk, de már itt a télbúcsúztató, s a testnek nedvei hamar megélednek újból. No, és a bő és víg szüretek! A szüreti mulatságok búfelejtő alkalmai! Nem beszélve a lakodalomról, keresztelőről, és az élet körforgása szerint — a halotti torról. A mulatság mindig is életünk kísérője volt. Kialakult rendjük a szüntelen munka közepette biztosította a felüdü­ lést, a lélek megújulását. TÁRSADALOMPOLITIKAI,IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �Mulatság ritkán volt, s ma sincs ital nélkül, ám mindig oka volt a vigalomnak, ma azonban elég az ital is, ürügy találtatik hozzá. Mulatság — e nagykedvű szó — helyett italozás (alkoholizmus) van inkább, és persze lassan a tudományos kategória szintjére emelkedő kifejezés: a szórakozás. Mára itt állunk kétségek között: mulatni még tudtunk, szóra­ kozni már nem. Ráadásul ma már szórakoztatni kell bennünket, és ebben a hely­ zetben könnyen mondhatjuk, hogy nem bennünk a hiba, hanem a szolgáltatásban. Persze, a szórakozással is úgy vagyunk, mint a gyermeknevelés­ sel, a házassággal, az öregekről való gondoskodással, környezetünk védelmével, nemzeti hagyományainkkal, a barátsággal, a szerelem­ mel, a táplálkozással — és lehetne még sorolni. Tudniillik, hogy egyikhez sem értünk kellően, egyiket sem műveljük megfelelően. Most éppen szórakozni nem tudunk. Sőt, azt sem tudjuk, pontosan mi a szórakozás. Az embernek ekkora tudatlanság, már-már élhe­ tetlenség láttán kellemetlen sejtelmei támadnak, s felteszi azt a kí­ nos kérdést, hogy tulajdonképpen mihez is értünk egyáltalán, mi a legnagyobb bajunk. Ha naponta, vagy legalábbis időszakonként — olykor szertelen váltogatásokkal — az élet más és más területeiről mutatjuk ki, hogy ez sem helyes így, az is helytelen úgy, akkor kénytelenek va­ gyunk az előbbi kérdésünkre azt felelni, hogy legfőképpen élni nem tudunk. No nem az életművészet értelmében, az epikureista-hedonisztikus-esztétikai egyveleg értelmében, hanem egyáltalán. Kapkodó szempontjaink tanúsága szerint mi még most tanuljuk az életet. (Igaz, korban a legmegfelelőbb időben, hisz még fiatalok vagyunk hozzá, emberiségként is — Marx: előtörténetünket éljük —, és ami szűkebb közösségünket illeti — társadalomként is.) Eszünk, iszunk, sze­ retünk, lakunk valahol, hajszoljuk magunkat, szerzünk, csak éppen a mértékegységet, a hozzánk méltó etalont felejtjük el olykor-olykor megtekinteni, s hozzámérni magunkat. Hogy szórakozni nem tudunk? Majd, ha fogunk tudni élni. De nem lehetetlen, hogy éppen szórakozni-nem-tudásunk (az is) fog ráébreszteni bennünket az élet magunkévá tételének sürgető voltára. Laczkó Pál 1979 6 3 Tibori Tímea: Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez 5 Tíz interjú tanulsága (T. T.) 7 M. Szabó Gyula: Szórakozásból (?!) 10 Sárközi Gábor: Szórakoztató zenészek 11 Tóth Csaba: Ifjúsági zene — szórakoztató zene 12 Bodnár Mihály: Kényszerpályán 13 Csanády János: Emlékezés egy régi utazásra, Emlékezés egy gye­ rekkori őszre, Emlékezés egy hajdani vadászatra, Ritmusban 14 Onagy Zoltán: Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! 16 Trizna István: Mikor elmentél, Már rezzenések, pirulások nélkül 17 Romhányi Gyula: Júliusi jégvirágok 18 Nagy István Attila: Szemed ezüst pénzét, Szerelem 18 Spiró György: Állandó nevező, Mennyit ér az emberi kultúra, A páfrány 20 Györke Zoltán: Bolyongásomért, Megdőlt homlokkal, Lombtalanodunk, Képzelt párbeszéd magammal. Tőlem hozzám utazom 22 Chikán Bálint: „Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” 24 Makoldi Sándor: Gondolatok a palóc szuszékról 26 Cseres Tibor: Parázna szobrok (Laczkó Pál) 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról; Sulyok Katalin: Egy ország gyesen (G. Kiss Magdolna) 29 Kepes György: A látás nyelve (Krunák Emese) 30 Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig (P. Szabó Ernő) A címoldalon és hátsó borítón Herpai Zoltán, a 4., 9., 13., 19. oldalon Decsi Ilona, a 10., 15., 18., 21., 30. oldalon Kéri Imre munkái. (Fotó: Buda László) PALÓCFÖLD TÁRSADALOMPOLITIKA, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRAD MEGYEI TANACS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Közöljük olvasóinkkal, hogy a helytörténeti kutatásról és helytörténetírásról folyó vitánkat anyagtorlódás miatt lapunk jövő évi első számában folytatjuk. A szerk. Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyén, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.3950 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Jegyzetek a szórakozás és szórakoztatás elméletéhez Az olvasó mindenkor gyanakvó kíváncsisággal tallózza az olyan cikket, amely már címében is jelzi, hogy nem összefüggő, az adott témakör teljességét felölelő írás, hanem inkább gondo­ latébresztő. így van ez ebben az esetben is, amikor olyan dol­ gokról szólunk, amelyek valamennyi ember mindennapi életé­ nek részét alkotják. Akár tudatosan, akár természetes cselek­ vésképpen, nap mint nap igényeljük, hogy a különféle munka­ végzés helyébe valami más, valami felszabadító, felfrissítő tevé­ kenység lépjen, s ez nem más, mint a szórakozás. Ki-ki sajáto­ san szervezi és éli át a szórakozást, érthető tehát, hogy időről időre napirendre kerül annak végiggondolása: mi is a szórako­ zás, mi a szórakoztatás lényege? Értelmezésünk szerint a szórakozás többnyire azonosítható valamilyen kellemes időtöltéssel, míg a szórakoztatás — akár intézményesült, akár nem — arra irányul, hogy egy adott em­ bercsoport számára felüdülést, pihenést nyújtson. Mélyebbre ás­ va azonban ez a megközelítés is ugyanúgy leszűkíti e tevékeny­ ség körét, mint bármely definíciós kísérlet, amely nélkülözi a jelenség mibenlétének konkrét elemzését. Ezért mi magunk sem törekszünk fogalmi meghatározásra, hanem csak a főbb jellem­ zőkről kívánunk szólni. Nem elegendő elfogadnunk azt a marxi megállapítást, hogy a szabad idő (tágabb értelmében tehát a szórakozás) alkalmas az egyén bővített újratermelésére — ezt bizonyítanunk is kell. A kellemesség érzetét keltő tevékenység mérésére azonban még nem dolgozott ki sem a pszichológia, sem a művelődésszocioló­ gia olyan adekvát módszereket, amelyek alkalmazásával kérdé­ sünkre határozott választ adhatnánk. A megoldáshoz ezért más úton kell eljutnunk. Ügy véljük, a szórakozás átfogóbb kategória, mint a szóra­ koztatás, de mindkettő aktív részvételt jelent, csak ennek mér­ téke és iránya lehet más és más. Bár a szórakozást a szabad • idő részeként szokás értelmezni, ezzel a felfogással egy konk­ rét vizsgálat esetében nem jutunk semmire, mivel ez csak álta­ lános megközelítése a kérdésnek, pusztán a jelenségoldal feltárása. Ha csak a szabad idő valamely lehetséges formájának tekin­ tenénk a szórakozást, a kérdést egyoldalúan magyaráznánk, ki­ zárva az életmóddal és a munkával való összefüggését. A szó­ rakozásnak objektív feltétele a szabadidő, szubjektív feltétele pedig a munkatevékenység során kialakuló szükségletek kielé­ gítése. Természetesen, a szórakozásban e két oldal szerves egységet alkot, kizárólag elméleti meggondolásból, a lényegi oldal feltárása érdekében próbáljuk külön-külön értelmezni e két összetevőt. Fölmerül a kérdés, milyen módon dönthető az el, hogy a felismert szükségletek kielégítésének mi lehet az adekvát módja? Ügy véljük, hogy csak a szabad tevékenység megvalósulása adhatja meg a szabad idő tartalmának valódi ér­ telmét, s végső fokon a szórakozásét is. Ebben az értelemben — szemben más megközelítési módok­ kal — viszont bárki azt vethetné szemünkre, hogy a szabad időnek effajta megközelítése a munka társadalmi kényszerjellegét hangsúlyozza, pedig nem erről van szó. A szabad idő ugyanis kialakulásától kezdve magában hordozza azt az ellent­ mondást. hogy míg az egyén oldaláról folyamatosságot feltéte­ lez. azzal újratermelődik az elhasználódott energia, addig a má­ sik oldaláról megszakítottságot jelent: a munka kényszerjelle­ gétől való eltávolodást. Hasonlóan van jelen ez a kettősség a szórakozásban is, mert egyrészt újratermeli az emberi energiát, másrészt viszont hozzá­ segít egyéni képességek kibontakozásához oly módon, hogy egy­ ben a kellemesség érzetét is kelti. A szórakozásnak különféle jellemzői vannak, de abban valamennyi gondolkodó egyetért, hogy legfontosabb ezek közül a kellemesség kategóriája. A kellemesség érzetét elsősorban a műalkotások befogadásán mérhetjük, ezért „... ha a művészet termékei nem volnának alkalmasak arra, hogy a mindennapok helyeselt és kívánt tár­ gyaivá váljanak, ha a befogadó nem közvetlen örömmel éli át a hatásukat, nem adnának neki indítékot arra, hogy saját létét spontánul, érzelmileg helyeselje, akkor a művészet sohasem tett volna szert arra a társadalmi jelentőségre, sohasem vált volna az emberiség belső fejlődésének azzá a hatalmává, me­ lyet a történelem során elért...” (Lukács: Az esztétikum sa­ játossága) A szórakozás és a szórakoztatás meghatározott szerepet tölt be a társadalmi életben, a történelmileg kialakult tevékeny­ ségfajták rendszerében. A közművelődésnek ez az a területe, amely a legszélesebben érintkezik az emberek mindennapi éle­ tével, szokásaival, spontán módon kialakított vagy tudatos kö­ zösségeivel, életük magán- és nyilvános szféráiban. Ebben a megközelítésben tehát mint strukturálatlan egész, más képződ­ mények viszonylatában meghatározott specifikumokkal rendel­ kező egység (ld. intézményesült formák) jelenik meg, s vehető vizsgálat alá. Más szempontból viszont csak differenciált, vi­ szonylag önálló belső szerkezetet mutató jelenségként közelít­ hető meg, s értelmezhető úgy is, mint a tevékenység tárgya és a befogadó között fellépő viszony. Bonyolult megjelenési for­ mája miatt a szórakozás és szórakoztatás az egyik legellentmon­ dásosabb területe közművelődésünknek. Az osztályok, rétegek, csoportok kialakult szórakozási szoká­ sai mindig kapcsolatban állnak azok társadalmi létének egészé­ vel; munkájukkal, életmódjukkal, politikai, gazdasági, szociális feltételeikkel. A szórakozás és a szórakoztatás tükrözi a társa­ dalmi rétegek viszonyát a művelődéshez és a művészetekhez is. Lukács György írja: „Minden nép, osztály, réteg kultúrájára jelentős mértékben jellemző az, hogy mit tart kellemesnek.” A szórakozás problémaköre éppen azért csak az emberek tár­ sadalmi viszonyainak és művelődésének tükrében válik érthe­ tővé, tehát olyan történetileg és társadalmilag kibontakozó je­ lenséggel van dolgunk, amely elválaszthatatlan a társadalmi lét egészétől. A szórakozás és a szórakoztatás áthatja a társadalom min­ dennapi életét, sokoldalúan illeszkedik az életmódhoz, ezért szükséges tudatos fejlesztése, befolyásolása, és a távlati társa­ dalmi tervezésbe való beillesztése. A szórakozás, szórakoztatás és a művelődés összefüggéseinek vizsgálata nem más, mint a tömegkultúra kérdésének tisztázá­ sa. Számos kísérlet történt ennek pontos leírására, de eddig még csak részeredmények születtek. Véleményünk szerint a tö­ megkultúra megjelenési formáit és működését legáltalánosab­ ban nem esztétikai vagy műfaji problémaként, hanem gondol­ kodásmódként lehet leírni. Mint ahogy a társadalomban működő értékrendszerek vizs­ gálata során kimutatható, hogy az emberi tudat a történelem­ ben kialakult gondolkodási módok szerint rétegezett, ugyan­ így bebizonyítható ez a szórakozásról is. A szórakozás rétegspecifikus voltát ma már senki sem von­ ja kétségbe, azt azonban nehezebb igazolnunk, hogy ez a je­ lenség abból adódik, hogy a szórakozás nem egyszerűen az egyéni műveltség függvénye, hanem az adott réteg általáno­ san elfogadott ízlésszerkezetéhez igazodik. Ez a magyarázata például annak, hogy a társadalom életében különböző szelle3 �mi divatirányzatok hatnak egymásra, s talán így érthető meg az is, hogy egy népdalt is lehet úgy énekelni, mintha az ma­ gyar nóta volna, vagy a shakespeare-i drámát is lehet olyan attitűddel nézni, mintha az valamiféle sportmérkőzés lenne. Konkrétan kell elemeznünk az autonóm és a szórakoztató kultúra ellentmondásain belül az egymást kizáró tendenciákat, s átgondolnunk, hogyan szüntethetnénk meg fokozatosan a kettészakítottságot. Ennek elvégzése nemcsak történelmileg vált szükségszerűvé, hanem társadalmilag is, mivel a megváltozott munka- és életfeltételek hatására átalakulóban van gondolko­ dásmódunk is, s ez a folyamat a szórakozást is befolyásolja. Az autonóm és a szórakoztató kultúra viszonyának elemzéséből — mivel e kérdés megoldása monografikus terjedelmet feltételez — jelen írásunkban eltekintünk, azt azonban kimondhatjuk, hogy a szórakoztató művek az élet alapfunkcióihoz kapcsolód­ nak, s csak a legritkább esetben használódnak föl önállóan. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba azt jelenti számunkra, hogy tevékenységeink teljes körét vizs­ gálnunk kell ahhoz, hogy kellő mélységben feltáruljon a do­ log maga. Számba véve a közgondolkodásban elevenen élő megközelíté­ si módokat, értelmetlen volna elvetnünk a szórakoztató művésze­ teket, hiszen azok hozzátartoznak az „egészséges emberi igények­ hez”. Minden ember szórakozik valamilyen formában, átéli az eseményeket — tehát bizonyos értelemben kathartikus hatásu­ kat is —, ezért nem kezelhetjük a szórakoztató műveket eszté­ tikumon kívüli jelenségként, sem pedig az elidegenedés irá­ nyába ható kulturális tünetként. Az a tény azonban, hogy vala­ mennyi ember számára mindennapi, természetes igény a szó­ rakozás — a gyakorlatban sok gondot okoz. Helytelen volna azt hinnünk, hogy a szórakoztató művészetektől egyenes út ve­ zet az autonóm művészetekig, inkább csak lehetőséget ad a kü­ lönféle kathartikus élmények felmérésére, és a műélvezés szo­ kásainak kialakítására. Könnyen belátható feladatunk bonyolultsága, ha arra gondo­ lunk, hogy az egyén mindennapi cselekvéseit elemezve nem­ csak az mondható el, hogy valamennyi termék létrehozása ma­ gának az egyénnek a termelése, hanem — a művelődés, szóra­ kozás oldaláról nézve — bővített újratermelés is, amelynek megvannak a sajátos, csak a jelenségkomplexumban megra­ gadható ismérvei is. Ezeket azonban nem tudjuk leválasztani a hasonlóképpen bonyolult tevékenységektől, ezért idetartozónak érzünk valamennyi szabadidős-tevékenységet, a társas kapcso­ latok kialakításától, a hobbitól kezdve egészen a szórakozva művelődésig. A szórakozás, szórakoztatás vizsgálata csak akkor vezethet eredményre, ha a befogadói magatartást állítjuk a középpont­ ba, s így nemcsak az egyéni cselekvéseket értelmezhetjük, ha­ nem a szórakozás tevékenységében megvalósuló emberi-tár­ sadalmi viszonyok döntő elemeit. A szórakozást, szórakoztatást nem azonosíthatjuk műalkotá­ sok befogadásával, mert más tevékenységeket is magukba fog­ lalnak. Bár látszólag a szórakozás „közömbös tárgya iránt”, az egyének mégis azokkal a lehetőségekkel élnek csak, amelyek saját életük kellemessé tételét segítik elő. Közgondolkodásunk jelenlegi szemléleti problémái azonban gátolják a jelenség megismerését. Míg egyfelől kimutatható, hogy a szórakozásra mindenkinek szüksége van, s a „köznapi ész” számára ezt nem is szükséges bizonyítani, a „hivatali ész” kétkedve fogadja ezt a tényt, illetve bizonyos színvonalhoz köti. Ebből az ellentmondásból következik, hogy nincs megfe­ lelő társadalmi presztízse, s maga a szórakoztató tevékenység tudatos kontroll nélkül folyik. Más szempontból minősít va­ lamit szórakoztatóvá a közművelődés-politika, másként a kultu­ rális intézményekben dolgozók, és megint másként a közönség. A szórakozás társadalmi szükséglet, de a szükséglet-jelleg fetisizálása elfedi a valóságos belső összefüggést, ezért meg kell találnunk azt az adekvát módszert, amelvnek segítségével fel­ tárhatjuk a társadalmi és egyéni szükséglet eredeti tartalmát, belső ellentmondásait. Míg az egyik oldalról a valóságos szük­ ségleteket analizáljuk, a másik oldalról a meglevő tényleges kí­ 4 nálatot, s ezzel tulajdonképpen az objektív társadalmi folyama­ tokat írjuk le. A művészet és a szórakozás összefüggésére választ keresve döntő láncszemnek érezzük azt, hogy bizonyíthatóvá váljék, milyen szerepet tölt be a „különleges emberi képességek” ter­ melésében a szórakozás és a szórakoztatás, hogyan realizálódik az egyéni viszonyok bővítésében, illetve az egyén társadalmi viszonyainak termelésében. Marxot idézve: „Mivel az emberi lény az emberek igazi közössége, így az emberek lényük mű­ ködtetése által teremtik, termelik az emberi közösséget, a tár­ sadalmiságot, mely nem az egyes egyénnel szemben álló el­ vont, általános hatalom, hanem mindegyik egyénnek a lénye, saját tevékenykedése, saját élete, saját élvezete, saját gazdag­ sága. ” (Marx: Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához) Ha mindezt a szórakozás oldaláról gondoljuk végig, eljutunk annak megfogalmazásához, hogy a szórakozás mégis elvezeti az egyént azokhoz a tevékenységekhez, amelyek saját életét tartalmasabbá teszik. Mindez a téma általános megközelítését jelentheti mindad­ dig, míg empirikus és elméleti anyagok kellő számban nem állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a belső összefüggéseket leírhassuk. A szórakoztatásról is elmondható, hogy számos megjelenési formája ismeretes. Leszűkítve értelmezhető műfaji kategória­ ként, szélesítvén a fogalom körét viszont ide tartozhatnak bizo­ nyos művészetek által biztosított szórakoztatási formák. Így nyilvánvalóvá válik a szoros összefüggés a mindennapi élet és a szórakoztatás között: a szórakoztató művek csak a legritkább esetben használódnak fel önállóan, sokkal inkább az élet alap­ funkcióihoz kapcsolódnak. A zenétől például nem várjuk el, hogy alkalmat adjon az ismerkedésre, a szórakoztató zene vi- �szont legtöbbször társasági alkalmakon hangzik el, és segíti a személyes kapcsolatkialakítást. A szórakoztató műveknek ez a beépítettsége a mindennapokba — szemben az autonóm mű­ vek önálló, világalkotó jellegével — azonban nem azt jelenti, hogy a két kulturális szféra mereven elválasztható egymástól. Ezek után önként adódik a feladat; előítéletek nélkül kell megvizsgálnunk a szórakoztató (közkeletű, közhasznú, tömeges) kultúrát a maga konkrét társadalmi összetevőiben, ehhez a munkához fel kell használnunk valamennyi — e témát érintő — szaktudomány eddigi eredményeit és módszereit az elmélet­ től a szociológián, pszichológián át az intézményvizsgálatig, a művelődés-gazdaságtanig, a statisztikáig. A munka — bár mód­ szertani szempontból szükséges részterületekre bontani — in­ terdiszciplináris jellegű. A Népművelési Intézetben „A közművelődés helyzete és fej­ lesztésének távlatai” című tárcaszintű kutatási főirány keretein belül módunkban áll valamennyi, a fentiekben fölvetett kér­ déssel foglalkozunk. Párhuzamosan elméleti és empirikus ku­ tatásokat indítottunk, amelyek közül jelen témánk szempontjá­ ból három jól elkülöníthető, ugyanakkor szervesen összefüggő terület megismerése vált szükségessé. Ezek: — a szórakozás, szórakoztatás történetének' elvi, esztétikai problémái; — a szórakoztató intézmények pontos számbavétele, topog­ ráfiájának elkészítése, működési mechanizmusának leírása; — a szórakoztatóvá minősítés folyamata. Az alábbiakban röviden ismertetjük intézményvizsgálatunk munkahipotézisét. A szórakoztató intézmények vizsgálata számos elméleti és módszertani kérdést vet föl. Mindenekelőtt pontosan ki kell jelölnünk érdeklődésünk koordinátáit, el kell határolnunk — igaz, csak metodikai kényszerűségből — az elméleti és a gya­ korlati munkát. Így tehát nem a szórakozás általános és átfogó kategóriájával, hanem intézményesült formájával, a szórakoz­ tatással kell foglalkoznunk. Előfeltevéseink a következők: 1. A szórakoztatásra ma Magyarországon több intézmény is hivatott, de e tevékenység leginkább az ORI munkájának elem­ zésén keresztül ismerhető meg. Ezért mind az előkutatásban, mind a reprezentatív vizsgálatban ennek az intézménynek a műsorait, az előkészítő és lebonyolító munkát figyeljük meg, és összehasonlítjuk, értékeljük műsortípusonként a látottakat, hal­ lottakat. A jelen gyakorlatának pontos leírására azért is szükség van, mert eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a szórakozta­ tó tevékenység lényegében tudatos társadalmi kontroll nélkül folyik. 2. A közönség (a közvélemény) igazi reakcióit, véleményét nem ismerjük pontosan, mert az eddigi közvélemény-kutatások csak áttételesen érintették a szórakoztatásról kialakult véle­ ményt. Mivel szervezett formában és rendszeresen csak a tv és a filmkritika adhat számunkra fogódzót, fontosnak tartjuk, hogy egy széles körű hatás- és befogadásvizsgálattal kidolgoz­ zuk a közönség valós „tetszési indexét.” Az eddigi gyakorlattal ellentétben a valódi igények felmérése, rendszerezése megbízha­ tóbb forrása lehet a későbbiekben a szórakoztató intézmények műsorai megtervezésének. Az előkutatás alapján elmondhatjuk ugyanis, hogy a műso­ rok döntő többsége vélt közönségigény alapján készült, egy­ szerre akartak minden rétegigényt kielégíteni, s ezzel az igye­ kezetükkel azt érték el, hogy többnyire valamennyien hiány­ érzettel távoztunk. A „mindenki kedvére, mindenből egy keveset” — elve el­ lentmond a tömegkultúráról alkotott elképzelésünknek. Fontos lenne tehát rendszeresen figyelemmel kísérni a legkülönbözőbb szórakoztató műsorokat, s nyilvánosságra hozni kritikai észre­ vételeinket. 3. Ha a szórakoztató intézmények pontos számbavételére vál­ lalkozunk, a következő kérdésekre is válaszolnunk kell: a) mi minősül szórakoztató intézménynek; b) milyen a szórakoztató intézmények működési rendje, struktúrája; c) milyen tevékenységet folytatnak; d) melyek a szórakoztató intézmények vélt és valódi funk­ ciói; e) milyen igények kielégítését tűzik ki célul; f) hányféle ilyen intézmény(típus) van, területileg hol, ho­ gyan helyezkednek el? Az nyilvánvaló, hogy szórakoztató intézmény „tiszta for­ mában” nincs, azt azonban meg kell ismernünk, hogy az egyes intézményekben — ahol az alapfunkció része a szórakoz­ tatás — milyen mértékű ez a tevékenység. Elismerik-e, hogy a szórakoztatás az emberek mindennapi szükségletéhez tartoz­ nak, vagy egy arisztokratikus szemléletet képviselve „szükséges rossznak” tekintik? Meghatározó, hogy a szórakoztatás irányítói és közreműkö­ dői mennyire érzik az elismertetés (azaz: a társadalmi presz­ tízsteremtés) fontosságát, s munkájukkal, hogyan segítik azt, Ma még elégtelen a munka társadalmi elismerése, s nem is munkálódott még ki sem az állami, sem a társadalmi ellenőr­ zésnek valamilyen formája, amely segítséget adna a feladatok szakszerű ellátásához. Értékek és érdekek csapnak össze, elméleti és gyakorlati el­ lentmondások sokasodnak, melyek feloldására egyetlen út lát­ szik járhatónak: ha a tömegkultúra kérdéseit (és ezen belül működését) gondolkodásmódként írjuk le. s így a tevékenysé­ gek rendszere (s ezen belül a szórakoztatás rendszere) is ha­ sonlóképpen megragadható. 4. Mivel a szórakoztató intézmények tényleges munkája nem felel meg sem a „hivatali ész” által deklarált — és eddig még soha pontosan le nem írt, meg nem fogalmazott — célok­ nak, sem a „köznapi ész” elvárásainak, ezért az ellentmondás napról napra nő. Ennek feloldását nem segíti elő sem a tudo­ mányos kutatás és gondolkodás, sem a képzési rendszer, sem a közvélemény, sem az intézmények valódi személyi, tárgyi fel­ tételei. Jelenleg az a feladatunk, hogy a reális lehetőségeket szám­ ba véve mérlegeljük: hogyan lehetne javítani, megújítani a szó­ rakoztató intézmémyek munkáját, mi az, amit tartalmilag, for­ mailag elavultnak tekintünk, s mi az, amit javaslunk, amiről az a véleményünk, hogy a társadalmi célkitűzéseinknek megfe­ lelő szórakoztatást jelentheti. Tibori Tímea Tíz interjú tanulsága A „Szórakoztató intézmények vizsgálata” keretén belül lehetőségünk nyílott arra, hogy felkeressünk néhány szakembert, s beszél­ gessünk velük a szórakoztatás aktuális kérdéseiről. Célunk annak megfogalmazása, mi az, amit ma Magyarországon szórakoztatónak tartunk, mely szórakozási formák intézményesültek, s ezzel összefüggésben: mi a szórakozás maga? Egy ilyen rendkívül szerteágazó és bonyolult gondolat- és prob­ lémakörben döntő, hogy véleményünket a gyakorlat tényeivel üt­ köztessük, mert csak így bontakozhat ki valamennyi tartalmi jel­ lemző. Nem azt kell tehát bizonyítanunk, hogy a szórakozás és a szórakoztatás a mindennapokban gyökeredzik, azt sem, hogy az au­ tonóm művészetektől való elválása nem visszafordíthatatlan folyamat, hanem arról kell gondolkodnunk, hogyan lehetne e kettészakítottsá­ got fokozatosan megszüntetni. Indokoltnak látszott tehát, hogy a szórakozás és szórakoztatás mibenlétének és intézményeinek vizsgálatát — tájékozódásképpen — egy speciális előkutatással kezdjük. Tíz olyan szakembert keres­ tünk föl, akik — bár a legkülönbözőbb területeken dolgoznak — irányítói, minősítői a szórakoztató tevékenységnek. Az intézmények oldaláról próbáltuk megközelíteni, mi minősülhet szórakoztatónak, mert feltételezzük, hogy így az általános és a különös — csak egyegy területre jellemző — ismérvek is felszínre kerülnek. Valamennyi beszélgetés a következő gondolatok köré csoportosult: 1. Melyek ma Magyarországon a szórakoztató intézmények? (Van-e egyáltalán ilyen, s ha igen, milyen területeket fog át?) 2. Van-e szórakoztató ipar? (Mi tartozik ebbe a kategóriába, mi­ lyen különbségek vannak a kapitalista és a szocialista szórakoztató ipar között? Létezik-e ilyen különválasztás?) 5 �3. Mik a szórakoztató ipar megoldatlan problémái? gondolnia: vajon hogyan fogadja majd a következő heti „terméket”? 4. Vannak-e szakemberei a szórakoztatásnak? Kik azok? Mihez Megérti-e, hogy a változó élet új, másfajta humort követel, a „filo­ zofikus” humort, ami persze nem zárja ki, hogy az életben sok értenek? Mihez kellene érteniök? 5. Feltételezik-e a szórakoztató intézmények egymás létét, tevé­ minden ismétlődhet. Természetesen erre az írók, rajzolók is gondol­ kenységét? (Létezik-e valódi egymásra épültség?) nak, de az biztos, hogy csak az válik igazán szórakoztatóvá és elfo­ 6. Hogyan kapcsolódnak a kulturális és tömegkommunikációs gadhatóvá, ahol a dolognak, vagy jelenségnek eddig még föl nem tárt intézmények, műhelyek a szórakoztatáshoz; mi a szerepük, milyen a oldalát lehet bemutatni, s valamilyen apró, bravúros fogással el­ viszonyuk a szórakoztató iparral? mondani az aktuális problémákat. A rendező-szerkesztő szerint: „Maga az a tény, hogy egy műhely 7. Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakozásnak? 8. Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata? (Ki foglalkoztat valakit, már eleve azzal az igénnyel lép föl a szerzővel, mit, milyen indokok alapján tart, illetve minősít szórakoztatónak?) vagy előadóval szemben, hogy annak szórakoztató elemekből kell állnia. A folyamatban mi a döntő: Tehát kötelező normája a munkának, hogy itt szépen megfogalma­ a) az-e, hogy a minősítő szubjektíve szórakozni tud valamin, vagy zott helye az unalomnak nemigen lehet, mégha akármilyen szépen b) az-e, hogy úgy véli, az másokat is szórakoztat? van is megfogalmazva. Egy bizonyos hatásfokot el kell érni...” (Mar­ 9. Mit tartanak az emberek szórakoztatónak? ton Frigyes) 10. Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák? A dramaturgnak, műsorszerkesztőnek szintén sajátos véleménye 11. Rétegezett-e a szórakoztatás és hogyan? van: „Ha döntenem kell, hogy szombaton este, amikor szórakoztatni 12. Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakoz­ akarok... akkor nem a hallatlanul izgalmas, nagyszerű »Szegényletatásnak? gények«-et tűzöm műsorra..., hanem »A tizedes meg a többiek«-et, A tizenkét kérdésre válaszolók névsora: Antal Imre. Árkus Jó­ mert még az is egy bizonyos... értéknormán, esztétikai ízléskereten zsef, Breuer János, Liszkay Tamás, Marton Frigyes, Sediánszky Já­ belül van. ráadásul vidám is... Nem a szórakoztatással általában nos, Sípos Tamás, Timár György, Váncsa István, Vitray Tamás. van probléma, hanem konkrétan a szórakoztatás bizonyos produktu­ maival, amelyek az alkotó... ízlésétől, képzettségétől, uram bocsá’, (Mivel az 1—6. kérdések témakö­ tehetségétől függnek... És ezt nem lehet kikerülni, műfajtól függet­ reivel más fórumok behatóan fog­ lenül... megítélni.” (Sipos Tamás) lalkoztak, itt csak a 7—12. kérdések­ Az író éppen a minősítés ürügyén fejti ki, hogy az embernek re adott válaszokat bocsátjuk köz­ re.) milyen óriási szüksége van a játékra, a játszani tudás képességeinek elsajátítására ahhoz, hogy értelmesen éljen. Míg a játék, mint pe­ dagógiai elem a gyermeknevelésben a memóriakészlet fejlesztését, a kreativitást serkenti, a felnőtteknél a logikai játék, a groteszk meg­ 7. kérdés _ élése a csábító. „...mert borzasztó sok bukás kell ahhoz, míg az ember rájön, hogy mit ne és akkor, a maradékot tulaj dohképpen „Milyen intézményen kívüli formái vannak a szórakoztatásnak? ” hogyan. De azt hiszem, hogy a legnagyobb baj az, hogy ami szóra­ Az intézményen kívüli szórakozási formákról ki-ki kedvtelésé­ koztatásnak minősül, ott először van egy apparátus, van egy szóra­ nek megfelelően nyilatkozott. Közös vonása azonban a válaszoknak, koztató osztály, aminek van szórakoztató feladata és akkor ez az hogy a társasági életet, a közös játékot, muzsikálást valamennyien, osztály szórakoztat. Ebből ritkán sül ki jó.” (Tímár György) A műsorvezető szakmájában: „...mindennek szórakoztatónak mint óhajtott és kívánatos formát említették. Egyebek között vannak hagyományosak (pl. horgászás, bélyeg­ kell lennie kisebb-nagyobb mértékben, másrészt viszont a kifejezet­ gyűjtés, kertészkedés, madarászás, kézimunkázás stb.) és vannak ten csak szórakoztatónak szántnak is kell, hogy legyen egyfajta újabban kialakultak (pl. autószerelés, lemezhallgatás, turisztika), mélysége ahhoz, hogy szórakoztatónak nevezhessük. Mert elvileg amelyek sajátos életformát is igényelnek. ha a szórakoztatást a nevettetéssel azonosítjuk, akkor a leg­ Itt esett szó az aktív és passzív pihenésről is. Minden egészsé­ egyszerűbb eszköze a szórakoztatásnak a csiklandozás volna..., ha ges embernek szüksége van felfrissülésre, testi és szellemi regene­ valaki önmagát tudja csiklandozni, akkor egy órát naponta szóra­ rálódásra, s ennek mértéke valóban egyedenként változó. kozhatna”. (Vitray Tamás) Ha eddig arról volt szó, hogy nincs igazi kontrollja az intézmé­ Nem lehet általánosságban megfogalmazni, hogy mitől válik nyesült szórakozásnak, akkor ez kétszeresen igaz az intézményen kí­ valami szórakoztatóvá, azt sem, hogyan minősítenek az egyes terü­ vüli formákra, mert itt a lehetőségek tengerében elvész és elmosó­ leteken, azt azonban törvényszerűnek tartja valamennyi szakember, dik minden értékhatár. hogy az értékelendő műnek kitapintható gondolati magva legyen, s Az életmódban bekövetkezett változás egyelőre nem alakította alapvető esztétikai, ízlésbeli normáknak, követelményeknek eleget ki azokat a korszerű szabályokat, amelyek egyben a szórakozás mér­ tegyen. tékéül is szolgálhatnának. Egy más megközelítésben azonban „... az önművelés különböző formáitól kezdve ide tartozik az igényes szórakozás iránti kíváncsi­ ság felkeltése valakiben. Ez az egyénen is múlik. Nem törvény az, 9. kérdés hogy valaki önmaga ne találhasson ki sajátos formákat, lehetősége­ ket valamifajta igényesebb szórakozásra... és ezt emberi formával, „Mit tartanak az emberek szórakoztatónak?” emberi tartalommal kitölteni, ez nem partikularizálható. ezt nem Egybehangzó vélemény szerint még mindig jelentős szerep jut lehet szétszedni részeire és darabokra, szóval ez egyfajta ízlést, szem­ léletet, igényt tételez föl, illetve legalább a szándékot az egységes a zenés-táncos szórakozóhelyeknek, s az ott elhangzó műsornak, il­ letve a vegyes (zenés prózai, vagy verses, bohózattal tarkított) mű­ gondolkodás felé”. (Sipos Tamás) Ezt a gondolatsort folytatja Timár György, amikor arról beszél, sornak. Annak megítélése, hogy mi a szórakoztató, korosztályonként hogy ismerni kell a társas létnek és az egyedüllétnek a helyes ará­ is változik, s befolyásolja az egyén választását műveltsége is. Tallózgassunk tehát az anyagban: „...a fiatalok akár egész nap nyait. Bebizonyított, hogy aki általában egyedül van, az bizonyos idő elteltével neurotikussá válik, de ez fordítva is igaz lehet: a társa­ is elüldögélnek a discóban, csak az a bökkenő, hogy nincs annyi ságtól is elfásulhat valaki. S mind a két formának megvannak a kulturált körülmények között működő, profi zenét nyújtó discónk, mint amekkora az igény. Emiatt aztán van három kiváló együtte­ maga szórakozási lehetőségei. „...Magyarországon csak azt a fajta szórakozást ismerik, hogy sünk és öt megfelelő helyünk, a többi csak favágás. És nincs, aki ez elmegyek színházba, elmegyek moziba, vagy esetleg kinyitom a tv-t; ellen szólna, és tovább megyek, tenne is valamit... Ezenkívül szeret­ a magányos szórakozásnak, például az olvasásnak a hívei még nin­ nek az emberek zenés szórakozóhelyekre járni, jótenni és »magyaro­ csenek olyan sokan, mint amit a számok mutatnak... Ezen a téren san« mulatni, kabarét hallgatni, operettet nézni. Ez nemcsak statisz­ biztos, hogy rettenetesen le vagyunk maradva... Óriási nagy az tikai tény, hanem magántapasztalatom is...” (Antal Imre) Van, aki a politikai kabaréra, humorra esküszik, szerinte az a aránytalanság a lent és fönt között; és ezt most kulturális értelem­ máig is legkedveltebb, legdivatosabb szórakozási forma. Kétségtelen, ben mondom...” (Tímár György) A megkérdezettek megfogalmazták, hogy nagyon fontos és saj­ fontos szerepe van a havonként jelentkező rádiós kabarénak, illetve nálatos módon elhanyagolt a személyiségfejlesztésnek az az a Mikroszkóp Színpad műsorainak a szórakoztatásban........ itt valami oldala, ahol az embereknek önállóan kellene dönteniök, változtatni- nagy közösségi nyelv alakult ki a politikai humor körül, ami rend­ ok, a számukra legmegfelelőbbet választaniuk. Ha mindenáron szó­ kívül jelentős. És aztán ezt lehet ilyen, vagy olyan színvonalon csi­ rakoztatni akarunk, ha valamennyi kulturális intézményünket erő­ nálni... minden divattól, mindentől függetlenül generációról generá­ szakosán ennek szolgálatába kívánjuk állítani, nemhogy eredményt cióra újratermelődik ez az igény...” (Marton Frigyes) Sokan hivatkoztak arra, hogy — bár zömmel sznobságból — di­ érnénk el, hanem kudarcot kudarcra halmozunk. vat ma színházba járni, annak ellenére, hogy éveken keresztül arról cikkeztek, hogy a színházak válságba jutottak. Az más kérdés, hogy a számszerűség mögött kitapintható-e minőségi változás? Időnként eleven visszhangja támad egy-egy előadásnak, s a kritikusok mel­ 8. kérdés lett esetenként a 'nézők is hallatják szavukat. „A szórakozás talán olyan: nem kell leckét megoldani, az ön­ „Hogyan történik a szórakoztatóvá minősítés folyamata?” „... Nekem is vannak ötleteim, csakhogy ezek nem biztos, hogy magát oldja meg. Amikor úgy tud valaki megtekinteni egy filmet, találkoznak felsőbb vezetőim, vagy az aktuális műsorok szerkesztői­ hogy... nem kell többet éreznie, mondania, gondolnia, mint amenynek véleményével, elképzeléseivel. így aztán vagy kitartóan dolgo­ nyi abban valóban van... Nálunk mostanában van egy olyan divat, zom a valóra váltáson, vagy időben, különösen, ha aktualitását is vesz­ hogy mindig mögé gondolunk valamit, mögé vágyunk valami mély­ ti, le kell mondanom róla. Tulajdonképpen nem nagyon tartanak séget, mögé állítunk... Vagy pedig parabolának képzelünk mindent.” (Sipos Tamás) igényt az ember igazi képességeire.” (Antal Imre) Ez azt is jelenti számunkra, hogy a szórakoztató műfajoktól nem A főszerkesztő szempontjai szerint az a döntő, hogy miközben szubjektíve elfogad, vagy elvet valamit, a közönség reakcióira kell azt kell számon kérni, hogy miért nem drámai mélységűek, katarti6 �kus hatásúak, hanem azt, hogy eléggé szórakoztatóak-e? És ez öszszefügg a divat és a kedveltség kérdésével is. Tapasztalható, hogy alkalmi „divatirányzatok” mellett fontos sze­ repe van a kisebb közösségekben a hangadóknak, akik valamilyen módon befolyásolják csoportjuk szórkozási kultúráját. 10. kérdés „Melyek ma Magyarországon a divatos szórakozási formák?” Az előbb elmondottak érvényesek végső soron 10. kérdésünk summázataként is, hiszen összefügg annak megítélése, hogy mit tartunk szórakoztatónak, azzal, hogy ennek mely formáit (azaz di­ vatos formáit) tartjuk megfelelőnek. „...ezt a kategóriát, hogy tehetség, nem lehet mellőzni sem egy vígjátékírónál, sem Tolsztojnál, tudniillik itt megint beleütközünk abba a kérdésbe, hogy mi az alma almasága és a körte körtesége. Valahol itt látom az egyik problémát és ez túlnő az elhatároltságokon, túlnő az intézményességen; nem lehet megkerülni, amit te­ hetségnek, ízlésnek, kulturáltságnak, bizonyos értelemben ideológiai­ politikai alapattitűdnek neveznek... Ezt nem lehet kikerülni, mű­ fajtól függetlenné tenni, ez össze függ persze a minősítés, a divatos szórakozási formák kérdésével is.” (Sipos Tamás) „...Nincs talán egyetlen olyan dolog sem, ami a társadalmat egészében szórakoztatná. El nem képzelhető olyan produkció, el nem képzelhető olyan — nem is tudok jobb szót használni — entitás, amely képes lenne a társadalmat teljes mélységében és szélességé­ ben szórakoztatni, elvileg sem képzelhető el, nincs!” (Váncsa István) „... Azt hiszem, nem szabadna ambicionálni, hogy a szóra­ koztatásnak a két »szélső értéke« közelítsen egymáshoz, tehát, hogy a legmagasabb röptűtől a legalacsonyabb röptűig kicsit közelítsen egy­ máshoz, és akkor jobb lesz. Itt a Házban is vannak szenvedélyes lóversenyesek, akiknek másrészt a legmagasabb rendű szórakoztatás is szen­ vedélyük, mániás zenebarátok és zeneértők, s ha úgy tetszik, min­ den koncerten ugyanúgy ott vannak, mint a futtatáson.” (Vitray Tamás) Szórakozásból (!?) Hangszórót szereltek az öreg Skoda hátára, évtizede még ilyenek csüngtek a faluban félkilométerenként a villanyosz­ lopokon, hogy a tanács hirdetményeit közzétehessék. Kiselejtezett műszer le­ hetett, sivalkodott, recsegett, de a fülhöz csak eljutott a lényeg: óriási attrak­ ció ígérkezik, aki más elfoglaltságot ta­ lált már magának, inkább mondja le, mert ami a sátor gyomrában pereg majd, ahhoz foghatót emberfia nem látott. Verte a port a Skoda, apró suhancok ugrálták körbe. A település szívében, ki­ égett gyepen színesre mázolt lakókocsik sorakoztak, meg két kisebb traktorféle pöfögött rekedten. — Szomszéd! Megnézzük-e? — szólt át a kerítésen P. Jóska szemét dörzsölgetve. Alig pár perce rúgta le a takarót magáról. Éjszakás. — Nehogy költsél rájuk! Egy fillért sem. Állatkiállítást kiabálnak? Eredj, nézd meg az állatkertjüket! Csupa egzo­ tikum, két macska, egy puli, hogy az ide­ geneket távol tartsa, s egy matuzsálem korú púposteve. Már foga sincs — fej­ tettem ki ellenpropagandát, de Jóska hajthatatlan maradt. — Kell valami szórakozás! Nem? — nézett rám kérdően, s fél óra múlva je­ gyeket lobogtatva iszkolt vissza. — Nesze! — nyomta kezembe az egyik 11. kérdés „Rétegezett-e és hogyan a szórakoztatás?” 12. kérdés „Mi a szerepe a mai magyar közművelődésben a szórakozta­ tásnak?” Az összevonást az indokolja, hogy míg a 11. kérdésre adott vá­ laszok egybehangzóan igazolták a mi feltételezésünket, addig a 12. kérdésre — a hibás kérdésfeltevés miatt — érdemi válaszokat nem kaptunk. Elvi és gyakorlati példákkal igazolták interjúalanyaink, hogy a szórakozás, mint minden más tevékenységforma — rétegezett, mű­ veltséghez, a társadalmi termelésben elfoglalt helyhez kötött, vagy attól csak kivételes esetben tér el. íme néhány válasz: ..... Hát már hogyne lenne rétegzett! Mást jelent magának egy hakni műsor, mint a munkásszállás lakóinak és mást Ibsen és Bar­ tók! Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy a különböző műfajok különböző igényeket elégítenek ki, a hogyan kérdése csak ezután következik, de nem mellékes szempont, ezt állíthatom. Nem elég fölismerni az egyes rétegek igényeit és megkeresni hozzá a megfelelő műsort, hanem azt olyan színvonalon kell nyújtani, hogy a más igé­ nyekkel rendelkezők is belenézhessenek, sőt, jól is érezzék magukat.” (Antal Imre) „...A szórakoztatás ezt a rétegezettséget nagyon is figyelembe veszi; megszüntetésén kevésbé fáradozik, és a rétegzettségből nem veszi tekintetbe a felső rétegeket... Az alsó rétegeket sem, mert... egy feltételezett alsó réteghez igazítja műsorait, holott az alsó réte­ gek nem olyanok, mint amilyennek feltételezzük őket. Ezzel kapcso­ latban, ha vitatkozni akarnék a szórakoztató intézményekkel, akkor Marxnak a szavait tudnám idézni, hogy a munkásoknak a legjobbat kell adni. De még mindig ott tartunk, hogy a munkásoknak a Csár­ dáskirálynőt kell adni, az értelmiségnek Hemingwayt... Szóval, van egy ilyen képtelen felosztás.” (Timár György) Megállapítható, hogy az interjúk — belső ellentmondásaik elle­ nére — számos problémát fölvetettek, ötleteket, tanácsokat adtak nemcsak a vizsgálat, hanem a megoldás szempontjából is. Ez utóbbi­ ból az olvasó egyelőre keveset láthatott a fenti szemelvényekből, mert ez a válogatás a megkérdezett szakemberek véleményét és érdek­ lődésre számot tartható nézeteit igyekezett bemutatni. Az ezekből levonható tanulságok egy nagyobb terjedelmű vizsgálat tárgyát ké­ pezik. T. T. bilétát diadalittas mosollyal, hogy íme, kész helyzet elé sikerült állítania. A ponyva alatt sebtiben ácsolt lócákon tenyérnyi hely sem maradt üresen, öreg nénék, mint a gúnárok nyújtogatták nya­ kukat, nehogy lemaradjanak a „villám­ kezű” zsonglőr mutatványáról, aki mű­ anyag strucctojásokat hajigál, s időnként széles mosollyal lehajolt a földre pottyant kellékért. Aztán bevonult „Cleo”, dög­ lött kígyóval, mint egy lusta, nehéz sál­ kendővel a nyaka körül. Az egyensúlyo­ zóművész háromszor kezdte újra, a bű­ vészcsalafintaságok helyett szaftos vic­ ceket mesélt az egyszeri parasztbácsiról és a pesti rendőrről. Néhány cigánykerék a bohóctól, aki előbb zsonglőrködött, az­ tán egy fülsiketítő finálé a magnótekercs­ ről, s Jóska máris szaladhatott a mun­ kásjárathoz. Tolongtunk kifelé a friss levegőre. D. tanárral villant össze a tekintetünk. Karját restelkedve tárta szét, s legyin­ tett a levegőbe, mintha azt intette vol­ na: — Valahová menni kell... Hétfő este volt. * — Nekünk mindenünk a televízió. Szórakozás? Hova mehetnénk a két csöppségtől? Gyorsan jöttek, nem sokat tervezgettünk — mondja H. Béla gépke­ zelő. — Aztán örülök is, hogy hazatérve eldobhatom magam a heverőn. Annyit túlórázunk mostanában, hogy azt sem tudom, hányadika van... Felesége belesüpped a kényelmes fo­ telbe. Két hónapja cserélték a garnitú­ rát, negyvenezerért, részletre. — Imádtam olvasni, szinte faltam a könyveket. Száz oldalakon szaladtam át éjszaka is. A lurkók mindent megváltoz­ tattak. Szokásokat, életritmust. Addig csak el-elmentünk moziba. Most nem jut rá az időből... — csatlakozik az asszony. Nem panaszkodik, inkább a belenyugvás szól belőle. Az üvegvitrin mögött klasszi­ kusok érintetlen sorozata, könyvgyűjtők irigykedhetnének rá. — A tévé elhoz mindent. Mostanában már csak a sportot és az izgalmas krimi­ ket kedvelem. Amin nem kell gondolkod­ ni, kitalálni, vajon a szerző mit akart ve­ le megértetni. Töprengek én eleget az exportgépek miatt. Még itthon is? — háborog a családfő, s félig megfejtett ke­ resztrejtvényt dob jelképesen az újságok közé. A két fiú a kisszobában viháncol, né­ hány puffanás árulkodik arról, miféle in­ dulatokat enged szabadjára a szülői fel­ ügyelet hiánya. A nagyobb már első osz­ tályos, apjuk szigorúan szól rájuk: —Ha nem lesz csend, egyik sem nézi a me­ sét! A riogatás használ, mert a nebulók lá­ zas pakolásba kezdenek, perceken belül helyükre kerülnek a játékok, iskolásfü­ zetek. — Jó lenne, ha mehetnénk színházba, külföldre utazhatnánk vagy bebarangol­ hatnánk az országot... Minek álmodoz­ ni? Idő sincs, pénz sincs rá — jegyzi 7 �meg halkan az asszony. — Most színes készülékre gyűjtünk. Láttuk az áruház kirakatában. Jövőre meg is vesszük! — Idő sincs, pénz sincs? A kikapcsoló­ dásnak ezek a mértékegységei? — Dehogy! Nem sajnáljuk mi. A sors úgy rendelte, hogy amikor az embernek igényei vannak, vagyis fiatal korában, akkor a fizetési boríték még vékony. Meggondolandó, lemondjak-e a pótmun­ káról, s ezzel együtt a százasokról — fe­ leli a férfi. Helyesbíteni akarta felesége szavait, de végül is megerősítette. — A szomszédokkal? — Négy éve együtt szilvesztereztünk, a házból néhány házaspár. Szorongattuk a másik asszonyát, telehánytuk a vécét. Nem melegedtünk össze... A mesének vége. Felhangzik a tévéhír­ adó szignálja, s H.-ék szeme ráragad a képernyőre. Akkora gödrök ásítoznak a földút kö­ zepén, hogy meggondolandó személygép­ kocsival nekivágni a meredeknek. A hegy azonban egész héten át százakat hí­ vogat, a városiakat keskeny telkek ka­ puja szippantja be. Permetezetlen szilva­ fák bólogatnak, árnyékukban kései vi­ rágok pompáznak. A gazda, V. András egy kisüzem igazgatója, atlétatrikóban, melegítőalsóban. Kezében metszőolló, dáliák megmaradt bimbóit gyűjtögeti. — Itt az igazi! Itt pihenem ki magam. A csend megfizethetetlen. S melléje olyan haverok vesznek körül, akikkel szalad az idő — áradozik a kertről. —Ez nekem több mint szórakozás, egyszerű­ en életszükséglet... Ha teheti, már indul is kifelé. Gyalog, hogy mire felkapaszkodik, kiszellőzzön a feje, mert a gondokat igyekszik a hegy lábánál felejteni. — Hat esztendeje parlag volt az egész, derékig ért a gaz, kicsorbult a kapa éle. Magam törtem fel, tele lett a tenyerem vízhólyaggal. Nincs nap, hogy ki ne sza­ ladnék, még ha csak félórára is... — Az asszony mit szól? — Dohogott eleinte. Kellett nekünk púp a hátunkra? Nincs elég bajunk? Amikor a paradicsomszedés ideje bekö­ szönt, hozza a szatyrokat. Persze, csak akkor szedheti, ha gyomlálja is —mond­ ja kajánul. Ücsörgünk a körbeüvegezett teraszon. Ezt később ragasztották hozzá a földbe süppesztett hétvégi házhoz. Az asztalon üres üvegek, elmosatlan poharak. Az elő­ ző este maradékai. A hegy anekdotagyűj­ teménye megint gazdagodott. V. András meséli, hogy összejöttek a barátok, a he­ gyi emberek, s ment az ugratás. Szidták a saját termésű borát, amivel megkínál­ ta őket. Mindenféle lőrének elmondták, addig-addig, amíg be nem csíptek tőle. A fák között majd minden telken épít­ mények bújnak meg. Idehallatszik, hogy valahol, száz méterrel arrébb tetőt kopá3 csolnak; a keskeny úton, ahol záporok után összefut a víz, mint valami meden­ cébe, teherautó erőlködik — vasbeton elemeket pakoltak rá. — Egyik kertészkedik, másik alapot ás, harmadik csak heverészik a gyepen. Az a vonzó, hogy nincsenek kötöttségek — elmélkedik a nyugágyban. — Dehát a kert nem lehet minden! S az egyéb igények? — Nem is minden, csak majdnem minden. A múltkor ismerős házaspárral este fél nyolckor indultunk Budapestre a Filmmúzeumba. A Dekameront játszot­ ták. Felhörpintettünk utána négy-öt kor­ só sört, mert ugye ilyenkor az asszony vezethet, s rohantunk haza. Azaz csak rohantunk volna, mert elromlott a világí­ tás — hajnalban értünk vissza. Szinte egyenesen a munkahelyre mentem — említ fel az „egyéb igények” kielégítésé­ re irányuló törekvésekből egyet. A hegyről lefelé menet hátizsákos fér­ fiak, nők húzódanak a bozótok széléhez, a kocsinak utat engedve. Közeledik a hét vége. Költöznek ki. Apám mesélte, milyen szilaj gyerekek voltak ők húszéves korukban. Április el­ sején az öreg Vilmus bácsi udvarára lopóztak, szétkapták részeire a szekeret, felcipelték a szénapajta tetejére, ott rak­ ták újra egybe. Amikor az öreg pirkadat­ kor kicsoszogott a barmokhoz, s felpillan­ tott, megnyílnak-e az ég csatornái ma. a csudálkozástól csak kapkodott a leve­ gő után: fenn tollászkodott a kocsi, ren­ desen rajta a lőcsök, a rúd. így szóra­ koztak akkor a legények. S most? — Szép tágas kultúrházunk van: nagy­ terem, klub, mozgalmi helyiség, két ki­ sebb szoba szakköröknek. Eljárhatnak ide öregek, fiatalok. Csak egyre keve­ sebben néznek be. Kutatgatom az okát, mégse leszek okosabb kesereg B. László a művelődési otthon igazgatója. Gondos ember, naplót vezet a rendezvényekről. Az elmúlt fél év eseményei között talló­ zunk. Látogattak ide nótaénekesek, járt itt amatőr irodalmi színpad a megyeszék­ helyről, a szomszéd községek fiataljaival közösen próbáltak kulturális bemutatót szervezni, néhány bál, klubdélután, ve­ télkedő és egy társadalmi esküvő a mo­ ziteremben. — Annak volt a legnagyobb sikere — céloz az utóbbira B. László. — Először terítettek esküvői ebédre a széksorok he­ lyén... — S a többi? — Váltakozó érdeklődés. A táncos ren­ dezvények vonzóak, de a környező fal­ vakkal egyeztetnünk kell, nehogy egy na­ pon két bál legyen. A legutóbbira így is ráfizettek. Figyel­ men kívül hagyták, hogy a televízió baj­ noki rangadót sugárzott az esti órákban, pedig kilenc után a fiatalok is nehezen tápászkodnak fel a pamlagról. Az sz.-i művelődési házban a szórako­ zás testre szabott formáival kísérleteznek. — Felmértük az igényeket. Ezt kérték, hát ezt teljesítettük — kommentálja a művelődési ház vezetője. N.-ben az idén jubiláltak. A vegyes kó­ rus tíz esztendeje alakult. A községben régi keserv a művelődési ház hiánya. Ezért aztán csütörtök este világosak még az általános iskola ablakai. Nem a gyen­ gébben tanulók korrepetálása miatt, de most itt próbál a kórus, amely csak né­ hány éve „vegyes”. — Jótorkú asszonyok laknak errefelé, elhatároztuk, hogy április negyedikén ki­ állunk a falusiak elé. Ha hiszi, ha nem, harminckét népdalt énekeltünk végig — emlékszik vissza az évtizeddel ezelőttiek­ re Sz. Lajosné, a vegyes kórus vezetője. A taps megszédítette őket. Kiválasz­ tottak egy tucat nótát, szólamokat tanul­ tak, bemutatókra ajánlkoztak. Azután már hívták őket. Aranyoklevelek, nívódí­ jak hullottak, a rádiósok felvételt készí­ tettek velük. — A férfiak is kedvet kaptak öt esz­ tendeje, azóta vegyes a kórus... Több már ez, mint énekkar. Közösség a faluban, akik közösen kirándulnak, színházba járnak. Csoda-e ha a Szocia­ lista Kultúráért kitüntetést is megkap­ ták. A sáros udvaron toporgunk, a latyakot erőgépek vastag gumiabroncsai dagaszt­ ják. Érkeznek sorban a határból, csak a két Rába—Steiger maradt kinn éjszakára, mert a mélyszántás nem tűr halasztást. Szerelők, traktorosok csutakolják magu­ kat a langyos vízsugár alatt a tavaly emelt új fürdőben. — Megváltoztak az igények — mond­ ja L. István, a közös gazdaság szociális és kulturális bizottságának elnöke. Érti ezt az üzemi konyhára, a hévízi beuta­ lókra, amelyeket korábban kénytelenek voltak visszaküldeni, ajánlkozó híján, s érti a kulturális alapra is, amely megsok­ szorozódott ugyan ez évek során, de esz­ tendő végére el is csörgedezik. — Hogy mire? Kérdezzék a szocialista brigádok tagjait! Nincs hónap, hogy a buszunknak ne lenne pesti útja. Hol a gépműhelyben dolgozók, hol az asszo­ nyok állítanak be az elnökhöz meg hoz­ zám járműért, támogatásért. Operettet néznek, nagycirkuszba mennek, aztán hetekig áradoznak róla — magyarázza. Nyáron Eger, Bükkszék az útvonal. Nem kell noszogatni senkit, percnyi pon­ tossággal szállnak autóbuszra. Néhány idősebb tag ódzkodott eleinte, de feltusz­ kolták őket a járműre, ne féljenek már kimenni a megyéből. Ámultak az egri várban, előtte közölte folytatásokban a megyei lap az Egri csillagok képregény­ változatát, s egyikük ki is kottyantotta: — Igaziban sokkal szebb, mint a raj­ zon... �disznótoros vacsorával: meglehet, kere­ kedik is hangulat, s együtt danolnak a fellépőkkel. — Nekünk nemcsak a vendéglátás, a szórakoztatás is feladatunk — mondják a szövetkezet központjában. Az ORI-tól sűrűn érkezik ajánlat, s az áfész azt sem bánja, ha néhány száz forinttal kevesebb fut be a kasszába. Legutóbb irodalmi esttel próbálkoztak a járási székhelyen. Féltek tőle, rá is szerveztek. Majdnem megtelt az étterem. — Jó, jó. Nem marad ki a borkóstolás sem. Már olyan hagyományos — vallja meg L. István. — De nem az a lényeg, hanem a felüdülés. Hadd szórakozzanak kicsit, megérdemlik... A könyvelők összeírták: a termelőszö­ vetkezet igazán mecénása a falunak — ad pénzt a művelődési otthonnak, ifjúsá­ gi szervezetnek, sportkörnek. — Az az igazság, ritkán adódik még nekünk, hogy programot szervezzünk. Besötétedik, mire hazakullogunk, a ház körül szombaton, vasárnap rengeteg do­ log gyűlik össze. Jószágokat tartunk, darabka szőlő is nyakunkra maradt, örü­ lünk, ha kiszabadulunk — magyarázza S. Győző traktoros. Együtt bandukolunk befelé a faluba. A presszó nyitott ajtaján át gépzene szü­ remlik ki. Benn vágni lehet a füstöt. Tenyérnyi asztalok mellett tinédzserek vihorásznak. A pult előtt húszan is áll­ dogálnak. Egyik felhörpinti a kupica pá­ linkát, s már siet is kifelé, a többiek cso­ portba verődve diskurálnak, dicsérik a tanácsot, hogy elkészült az újtelepi út, szidják a tanácsot, mert a járdáról elfe­ ledkezett. S közben koccintgatnak. — Kötelező megálló! — tréfálkozik a traktoros, s jót húz a sörösüvegből. — Kiszárad ilyenkorra az ember torka, meg jól is esik látni az ismerős arcokat. Beszélgetünk kicsit, s aztán ki-ki megy a dolgára... Meséli, minden áldott vasárnap délután leülnek négyen az asztalhoz és filkóznak. Ártatlan kártyajáték, nem is pénzre megy. Több mint tíz esztendeje rande­ vúznak, s volt rá példa, hogy az asztal­ társaság tagja inkább két nappal előbb összepakolt az üdülőben, csakhogy itthon lehessen. A presszó vezetője szemrevaló terem­ tés, a vendégek között forogva üres po­ harakat szedeget, tálcán egyensúlyozva viszi a mosogatóba. Közben odaszól: Látták a plakátot!? Nótaest lesz! Igye­ kezzenek, ha kell hely... Két felirat is tudósít a közelgő ese­ ményről. Évente egyet-kettőt rendeznek, az áfész hozatja az énekeseket, alkal­ mi konyhát ütnek fel, s egybekapcsolják — Tudja mi nekem a legnagyobb szó­ rakozás? — kérdezi M. Géza. Ha lejutok ide a pincébe, és nem háborgat senki. Olyan dolgokat agyalok ki, hogy magam is elcsodálkozom rajta... A családi ház alatt barkácsműhelyt ren­ dezett be. Hegeszt, gyalul, fúr, fest, mint az a magafajta ezermesterekhez illik. Pol­ cokat csavaroz éppen. A nagyszoba fa­ lára szánta, de meglehet, elajándékozza. Már harmadszor kezdi, mert a rokonok hamar rajtafelejtik a szemüket, ő meg odaadja — majd eszkábál másikat. — Nem járnak el? — Tudja, a gyerekek. Már nagyok, az idősebb férjhez ment, unokám is van. Beállítottak a nyáron is: Szegedre men­ nének az ünnepi játékokra, elvállal­ nánk-e Gáborkát? Mi az asszonnyal ott­ honülők vagyunk, örülünk, ha nem kell kimozdulnunk... — Hová mennénk? — veti fel M.-né. — Moziba? Rossz a szemem. Egyszer akartunk bemenni S.-be színházba. Nem kaptunk jegyet. A lányom mondja, hogy a székek meg üresek voltak, mert a gyárak megveszik a bérletet, de nem ad­ ják ki, vagy olyan kapja, aki ezért nem öltözködik fel. Neki hát marad a kézimunkázás. Rossz szemmel. Hétköznap sétára indulunk az esti vá­ rosban. Közlekedési jelzőlámpa villog sárgán, az út két oldalán néhányan kira­ kat előtt bámészkodnak. Bekukkantunk négy-öt szórakozóhelyre. A pincérek nem győzik a rendelést, megroggyant férfit támogatnak ki a szabadba, a zene­ kar halk melódiákat játszik, a félho­ mályban fiatal párok bújnak össze. A bárba be sem engednek. A fal mellett csendesen kornyikál valaki. A művelődési központ ablakai sötétek, a könyvtár olvasótermében néhányan a reggeli lapok fölé hajolnak, a tudósításo­ kat betűzik. A kijárat előtt zömök férfi magyaráz, felháborodottan: letörték gép­ kocsijáról a visszapillantó tükröt, de nyakoncsípte a suhancot. — Amikor megkérdeztem tőle, miért csinálta, tudod, mit válaszolt...? Szóra­ kozásból! M. Szabó Gyula 9 �Szórakoztató zenészek A „vendéglátós” zene közismerten nem a zene non plus ultrája. A zeneesztéták többnyire említés nélkül hagyják, megfeledkezve ar­ ról, hogy sok-sok ember számára szinte kizárólagosan „a” zenét jelenti. Kevesen tudják értékelni a szórakoztató zenészek munkáját, minduntalan esztétikai érvekkel hozakodnak elő, ha egy cigányprímás, vagy presszózongorista produkciójáról esik szó. Pedig nem mindig a művészi teljesítményen fordul meg a dolog. Lukács György szavai­ val: „...nagyon sok minden, ami műalkotásként, művészi teljesít­ ményként stb. fölötte problematikusnak, teljesen negatívnak tűnik, az élet közvetlen összefüggésében gyakran teljesen más hangsúlyt kap; esztétikai szempontból teljesen értéktelen lehet, miközben to­ vábbra is előmozdítja egyes emberek, sőt egész embercsoportok életét.” — Nagyapám klarinétos volt, pudás, ahogyan a romák mondják, egy dunántúli kisváros cigányzenekarában; kilencszázötvennyolcban halt meg. A háború előtt, szokta mesélni, jó keresetet jelentett a Krausz-féle kávéház, de még Rákosi alatt is megkereshették az ebédrevalót. A halózás (étkezés) mindig sokat jelentett a zenésznek; azt hiszem, túrós tésztát pörkölttel csakis a zenészek esznek, a népzené­ szek. A gádzsók talán irigyelték, hogy azokban az években is úgy ettek a cigányzenészek, mintha jó világ lett volna, de a világért sem mutatták volna. A szemükben mi cigányoknak számítottunk, bár jól tudták, hogy a városka szélén élő „telepiek” életmódjától alaposan különbözött a mi életmódunk. Jellemző, hogy nagyapámék vérig sértődtek, ha lecigányozták őket; eszükbe sem jutott, hogy rokonsá­ got feltételezzenek a rongyos ruhákban járó, munka nélküli „igazi” cigányokkal. A zenészek a cigányok „elit kasztjába” tartoznak és én úgy gondolom: a dunántúli cigánymuzsikusok már időtlen idők óta másképp élnek, mint a „telepiek”. És ott a nyelv. A zenészek csak néhány szót használnak, húsz-harminc szónál nem többet, s ezeket ma már sokan ismerik. Bizonyosan valamelyik cigánytörzs nyelvéből került át a szórakoztató zenészek mindennapi társalgásába. Zsargonról van szó, kivétel nélkül él vele minden szórakoztató zenész, akár roma származású, akár nem. Ilyen szavakra gondolok: sukár, lácsós, báró, gizda, kasuki, csóró, mol, kerkó. Hirtelenjében ezek jutottak az eszembe. Ismétlem: az az érdekes, hogy a presszózongo­ risták is használják, talán még a „komoly zenészek” is. Nagyapáméknak egyébként sohasem volt szerződésük. A régi vi­ lágban, ha jól tudom, csak a pesti, gazdag és jól képzett cigányok­ kal kötöttek szerződést az éttermek, mulatók urai, vidéken legfel­ jebb egy-egy komolyabb bálra adtak fizetést, különben csak annyit kerestek, amennyit a vendég jókedvében adott. Ez nem volt kevés, lehetett rodázni bőségesen a zsidó kiskereskedőktől meg a gazdagabb prosztóktól. A háborút szépen átvészelte nagyapám zenekara, meg­ tanultak néhány orosz nótát, senki sem bántotta őket. Valamikor öt­ vennégy körül szóba került, hogy leszerződjenek a helyi szövetkezet éttermébe, de a prímás nem engedte, nagylelkűen a városka másik, szerintem gyengébb zenekarának ajánlotta föl a lehetőséget. Talán jól tette, talán nem. Ha azt vesszük, hogy abban a rádiótlan, tévétlen világban a cigányzene volt az egyetlen szórakozás, jól tette. No, meg ott voltak a lakodalmak. Ott aztán lehetett keresni; főleg a lakodalmak miatt nem szerződtek le. A prímás igen ravasz ember volt, mert a lakodalmakba (úgymond) ingyen vitte a zenekarát. Ügy beszélte meg a parasztokkal, hogy ingyen muzsikálnak, de a meny. asszonytáncból befolyó összeget elviszik. A környékbeli parasztok be­ lementek az alkuba, mert csak azt hámozták ki a megállapodásból, hogy ingyen van, pedig a menyasszonytánc azokban az időkben is súlyos ezreseket jelentett. Évekkel később kiderült, hogy mégis jobb lett volna „helybe” szerződni, nagyanyám ugyanis alig kapott vala­ micske nyugdíjat nagyapám halála után. Arra nem emlékszem, hogy az óeszkának (Országos Szórakoztatózenei Központ — S. G.) tagjai voltak-e. mindenesetre elég laza kapcsolat lehetett. A másik zene­ kar, akik kaptak a szerződés után, nem bánták meg. hogy évekig a „Korona” vendéglőben muzsikáltak: a zenekarból azóta többen tisz­ tességgel nyugdíjba mentek, mint a szövetkezet dolgozói. — Édesapja már nem lett zenész? — Apám pontosan tudta, hogy a zenei pályán, a szórakoztató zenei pályán nem vinné sokra. Kitűnő tenorja volt, olykor fellépett különböző társadalmi rendezvényeken, de hangszeren nem tanult meg játszani. Érzésem szerint egy kicsit szégyellte, hogy roma; szá­ mára már nem volt perspektíva, hogy a nagyapám helyébe lépjen. Fodrászmesterséget tanult, sajnos, azt sem gyakorolhatta sokáig: agyvérzés vitte el, még negyvenéves sem volt. — És ön meg a testvérei? — Nagyobbik bátyám tanár; művelt ember, ért a zenéhez. Ki­ sebbik bátyám újságíró, fiatalabb korában trombitált, a jazzmuzsika különösen érdekli. Jómagam nem tanultam zenét, szakmám sincs. Engem alkoholistának tartanak... Nem vagyok az..., de mindegy, nem ide tartozik. Mellesleg: a szórakoztató zenészek szeretnek inni. Nagyapámék egy mulatságban kisebb fajta termést ittak meg öten. A mai zenészek sem vetik meg az italt, majd meglátja, ha alaposan utána akar nézni a témának... (S. Tibor, cs.-i alkalmi munkás.) Egy fogós kérdés: értékes-e a cigányzene? Akár szeretjük, akár nem: a gipsy music hozzátartozik kultúránkhoz. Cigányzenétől han­ gos az egész XIX. század, különösen a reformkor. Széchenyi elgon10 dolkodik Bihari Jánosnak, a kor híres cigányprímásának sikerein, Berzsenyi lelkesedik. De az igazi rajongó Liszt Ferenc: francia nyel­ vű könyve (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie 1859) csupa elragadtatás, csodálat — és tévedés. Pár évvel a századforduló után végérvényesen kiderül Liszt tévedése. Bartók és Kodály elindult... Szabolcsi Bence így ír a korszakról: „Mindez csak mámor, vagy álomkép — írta Széchenyi István 1820-ban. Mámor és álomkép azonban sok mindent megmutatnak számunkra az élet valóságából is: megmutatják érzelmeink szépsé­ gét, vágyaink szárnyalását. A romantikus magyarság mámora és álmai kétségtelenül benne virulnak a XIX. század magyar zenéjé­ ben; de amikor eljött az ideje, hogy egy újabb főútjára visszatérő (kiemelés a szövegben) magyarság a mámorral többé nem érte be, s álmainak — 'nem: létének — mélyebb értelmét kezdte keresni: abban az órában a romantikus világnak el kellett süllyednie...” (A XIX. század magyar romantikus zenéje, 1951.) ,Tudjuk: a romantikus világgal nem süllyedt el a cigányzene. A korábbi illúzióktól megszabadulva egyértelműen szórakoztató zenévé vált. A maga nemében páratlan zene és az bizonyos, hogy a világ szó­ rakoztató ipara csak ezen a tájon foglalkoztat cigányzenekarokat. (Ci­ gány származású muzsikus természetesen mindenütt található Euró­ pában, de amit cigányzenekaron értünk: közép-európai, elsősorban magyar specialitás.) Azt is megkockáztatom, hogy szórakoztató zenészként jobbak a mellettük fellépő, divat szülte zenekaroknál. A legtöbb cigányzenész „kapásból” harmonizálja a repertoárjába tartozó darabokat. Ha a prí­ más asztalozik (amikor a vendég nótarendeléseit helyben, az asztal mellett teljesíti), a zenekar tagjai tudják, hogy az akkordból mi a részük. — Még akkor is, ha a vendég valamilyen „lehetetlen” hangnem­ ben, mondjuk fisz-mollban énekel? — Kérem, a hangnem mindegy — feleli K. Andor, prímás. — Ismerik a kottát? — Valamennyien jártunk zeneiskolába hosszabb-rövidebb ideig. Valaha nem számított a kotta, mégis olyan prímások születtek, hogy még komoly, zeneértő emberek is megcsodálták. Lehet valaki jó kottista, kérem szépen, de nem biztos, hogy jó zenész. A zenéhez szív kell, érzés, és kérem, ez a legtöbb cigány származású muzsikus­ ban megtalálható. �— Jó megélhetést biztosít ez a foglalkozás? — Sokan tartanak bennünket jól kereső embernek, mert néhanéha látják, hogy a vendég ötszázasokat lobogtat előttünk. Egyre ritkább az ilyen vendég, kevés a roda, nem kell már a cigányzene. Nézzen csak körül itt a városban. Korábban öt-hat cigányzenekar muzsikált, most csak kettő van. A fiataloknak diszkó kell, meg a gitárzene. Ilyen világ még nem volt: három.négy gádzsó gyerek öszszeáll és valamit pötyögtetnek a gitárjaikon. Hát kérem, egyszer elmentem az egyik kultúrházba, hogy közelebbről is megvizsgáljam, miféle zenére tódulnak a fiatalok. Tudja, nekem elég volt belőle tíz perc. Állandóan C-dúr, a-moll, F-dúr, G-szeptim — és micsoda hangerővel! Külföldön igen, ott megbecsülik a cigányzenét. Mehettem volna én is a zenekarommal Svájcba, de az érettségi hiánya miatt nem engedélyezték. Nem azért mondom; az érettségi fontos, vagy a hangszertudás? Kérem, én azt gyanítom, hogy évtizedek múlva, legalábbis vidéken, nem lesznek cigányzenekarok. A jazz (sic!) kell most, az a divatos. Az unokám dobos akar lenni, tizenhárom éves... A zeneiskola klarinéttanára készséggel nyilatkozik, de lelkemre köti, hogy a nevét ne írjam ki. Kérését nem indokolja meg. — Nem szeretem a cigányzenét, kifejezetten idegesít. A művészi zenéhez semmi köze nincs, hiába akarja bizonygatni némely zenetu­ dós. Művelőinek legtöbbje szánalmasan félművelt. Csak a technika érdekli őket; hogy milyen „gyorsan” lehet egy csárdást, vagy bár­ mit eljátszani. Képtelenek a zene mélyére jutni; nem a mű érdekli őket, hanem a közönségre gyakorolt hatása. Számukra a zene csak zene, semmi más, fogalmuk sincs arról, hogy a zenének mondandója is van. A virtuozitás persze kell, de önmagában kevés. Látszó­ lag a legjobb tanítványok, hihetetlenül gyorsan fejlődnek —, de csak egy bizonyos pontig. Azután megúnják az iskolás stúdiumokat, nem értik célját, nem gyakorolnak, helyette holmi slágereket tanulnak be, olcsó sikereket aratva szórakoztató zenész családtagjaik előtt. Volt olyan tanítványom, aki képtelen volt megtanulni egy nevetségesen egyszerű darabot, ugyanakkor bármilyen hangnemben képes volt va­ riációzni —, roma variációra gondolok, csárdás témára. Újabban a jazz vonzza őket. Jellegzetes dolog: a jazzhez sem kell komoly elmé­ lyülés (?), tehát szívesen csinálják. — De hát a jazz... — Tudom, mit akar mondani! Hogy a jazz — művészet. Egy fenét az, csak divat, mert fölfújták. Igaza van annak a német fi­ lozófusnak, a neve most nem jut az eszembe... — Adorno. —...igen, Adornonak, hogy a jazzimprovizáció linkelés. Éppen a romáknak való; azt nem tagadom, hogy ők fölöttébb ügyesen tud­ nak linkelni... — Pege Aladár nevét ismeri? — Hogyne ismerném. Kitűnő bőgős, nagy művész, de mikor jazzt játszik, számomra elviselhetetlen. Most a Zeneművészetin tanít, nem értem, miért játszik jazzt? Részletek a székesfehérvári jazzklub által rendezett „Zenés in­ terjú Pege Aladárral” című műsorból (— magnetofonról leírt szö­ veg némi stiláris módosítással; a beszélgetést e sorok írója vezette): — „Sohasem szégyelltem »vendéglátós« múltamat. Mint jazzmuzsikusnak, határozottan a hasznomra vált. Óriási rutint lehet szerez­ ni; alkalmazkodást, periódusérzéket talán másutt nem is lehet elsa­ játítani. Éjszaka szórakoztató zenét játszottam, nappal pedig tanultam a klasszikus anyagot. Mi mást tehettem volna?” — „... nagy tapsok, gratulációk, meghívás Amerikába, remélem, egyszer még eljutok, másnap azután ismét a »Víg matróz«. Most már nem muzsikálok »kocsmában«, van néhány tanítványom a fő­ iskolán, meg az együttesemmel koncertezek jazzklubokban. A jazz nagy lehetőség a szólistáknak; a modern jazzben a bőgő már nem­ csak kísér...” — Nézze, húsz-huszonöt évvel ezelőtt csak mi, presszózongoris­ ták sejtettünk valamit a jazzmuzsikáról. Ne értsen félre: nem ját­ szottunk jazzt, csak próbálkoztunk véle. Hol volt akkor még jazztanszak, hol voltak még a jazzklubok! Még magát a szót — jazz — is rosszul használta mindenki. Az idősebb romák a mai napig minden olyan együttest, ami eltér a hagyományos cigányzenekartól, amiben dob, bőgő, zongora stb. van, jazznek neveznek. Történt azért fejlő­ dés; a fiatalok ma már tudják, hogy a jazz pódiumigényű és -rangú zene; nem kell nekik megmagyarázni, hogy kicsoda Oscar Peterson, vagy éppen Dizzy Gillespie. Érdekes módon, azzal hogy nálunk is elismerésre talált a jazz, a presszózongoristák rangja valahogy lej­ jebb csúszott. Tudja, abban a korban, amikor a jazzről olyan „de finíciók” voltak forgalomban, hogy a jazz a burzsoá polgár élvhajhász szórakoztató zenéje... Nevetséges, ugye? Nos, akkor egy zongo­ rista majdnem művésznek számított, ha eljátszott valamit Erről Garnertől, vagy Ellingtontól. Mondhatnám azt is, hogy a zongoris­ tát azon mérték: ismeri-e a jazzmuzsikusok által játszott témákat? Bizonyos értelemben ez ma is él, de jóval kisebb mértékben; ma is jazzel illik bemutatni a képességeket. Igényes vendég, aki tudja, hogy mi a jazz, úgysem kér tőlünk ilyesmit, valójában jogosan, mert mi nem vagyunk jazzmuzsikusok. Tudunk valamit a swingkorszakról, néha képesek vagyunk „megrázni”, improvizálni egy-egy jobb témát, de a művészettől távol vagyunk. Azért az igaz, hogy nálunk majdnem minden jazzmuzsikus volt egy ideig „vendéglátós” korábbi rangunkat talán nekik köszönhetjük. Abban is biztos vagyok, hogy jó néhány jobb sorsra érdemes zongoristát talál füstös bárokban, ha körülnéz. Rendkívül tehetséges embereknek tartom őket, mégis kevesen vál­ nak művésszé. Az akaraterejükben van a hiba. Gyakran a csóróságuk okán kénytelenek egészen fiatalon vendéglátózni. A művészi am­ bícióknak pedig hamar befellegzik, ha az ember nem vigyáz. Az italra gondolok, de a zenére is. Végeredményben primitív zene ez. Hármas hangzatokon alapuló dallamosság, harmóniái közhelyek, kár is folytatni. Ha kívánja, játszom önnek egy Shearing-számot... vagy itt a konyakom. Igya meg az egészségemre, nem kamu, igazi jóféle konyak... Sárközi Gábor Ifjúsági zene — szórakoztató zene „Ahogyan egy nemzedék magát látni akar­ ja, s ahogyan nem akarja, de amilyen mégis a valóságban, elválaszthatatlanul ott van a műben, melyet önmaga tükörképeként akarva-akaratlanul létrehoz.” (Szabolcsi Bence) A hatvanas évek és jelen évtizedünk ifjúságának populáris ze­ néjét ritkán nevezik szórakoztató muzsikának, még kevésbé könnyű­ zenének, vagy tánczenének. Helyettük inkább a beat, pop, rock ki­ fejezések használatosak, melyeket a legújabb kori populáris zenetör­ ténet összefoglaló héven ifjúsági zeneként tart számon. Ügy hiszem, az ifjúsági zene elnevezés nem egy új fogalmat teremtő agy szüle­ ménye, hanem a különféle populáris zenei irányzatokat összekötő egyetlen közös nevező — a korosztály-specifikum — megkerülhetet­ len hangsúlyozása, ami azt jelenti, hogy ez a zenefajta az ifjúságé és kizárólag az övé. Az elmúlt másfél évtized ifjúsági zenéjét —, amely kezdetben beat, majd pop néven volt ismert — több nézőpontból kísértem fi­ gyelemmel. Részese voltam a kornak, mint koncertlátogató tizen­ éves, aztán főiskolai ifjúsági klubvezető, majd népművelő — és mindvégig zenész. Viszonyulásom sokféleségében közös volt az állás­ pont: kedveltem ezt a zenét és kulturális életünk értékrendjében igyekeztem megfelelően elhelyezni. Ott voltam a viharos koncertek decibeldús arénáiban, a beat keltette hangörvény által sugallt együvétartozásban. A klubzenélés mikrovilága, a zenekar és a köréje csoportosult drukkertábor érzelmi és szellemi közössége, az együttlétek voltak zenészérám legbensőségesebb pillanatai. Mindvégig vonzáskörében éltem, részese-átélője voltam változásainak, sikereinek és tévútjainak. Magával ragadott minden korábbi zenei divatjelensé­ get felülmúló tömegbefolyása, kohéziós ereje. Próbáltam (és ma is igyekszem) megismerni azt, aminek résztvevője voltam, s megpró­ bálok eljutni a fölszippantott jelenségek élményszintjétől a mélysé­ gekhez, e zenei jelenség lényegéhez. Személyes tapasztalataim birto­ kában állíthatom, hogy egy nemzedék hite, illúziója volt a beat; szo­ rongásaink, vágyaink, örömeink ihlette önkifejezési-önmegvalósítási tér és lehetőség. Nem a beérkezettekkel, a populáris zene kiválasztottjaival, a profivilág sztárjaival kívánok foglalkozni (ez a terület közismert, sőt jelentőségéhez képest jóval nagyobb publicitást kapott; legalább­ is, ami a méltató, sztároló írások nagy számát illeti — természete­ sen itt is hiánycikk az elemző szándékú, értő kritika), hanem az ifjúsági zene műkedvelő, öntevékeny mozgalmáról, az amatőr együt­ tesek helyzetéről és lehetőségéről szeretnék néhány szót ejteni. Arról a létszámában még mindig számottevő amatőr táborról, amellyel jelentőségéhez képest sokkal kevesebbet foglalkozunk, s amelyet kedvezőtlenül érintett a művelődéspolitika tűrő-mérséklő gyakorla­ ta, s ennek következtében a közművelődés perifériájára szorult. Az elmúlt évtizedbeli populáris zene robbanása — az ún. beatnemzedéket „ölelte” fel. Szinte a teljes tizenéves generáció vallotta magáé­ nak. Őszinte szenvedélyű, parttalan öntevékeny mozgalom bontako­ zott ki, amely tetőpontján közel négyezer zenekart, mintegy húsz­ ezer zenélő fiatalt képviselt — nem beszélve a több százezres lét­ számú pártoló, rajongó közönségről, öntevékeny volt ez a mozga­ lom az együttzenélés módjában, a zeneszerszámok elkészítésében egy­ aránt. A beat jelentette a zenét, az önálló kultúrát — többeknek az életformát, a teljességet és az egyetlen befogadott zenei-kulturális terméket. A beatzenében — ellentétben a későbbi popzenei irányza­ tokkal — még nem különül el élesen az amatőr és a profi vonal. A hivatásosak életformájukban is megőrizték a természetes „közénktartozás” tudatát. Ekkor még a klubkoncertek, a klubzenélés formái, az állandó közönséghez-közösséghez kötődés igénye (sőt, létfeltétele) vol­ tak az együtteseknek. A zenekarok és rajongóik közötti közvetlen kontaktust akkor még nem tette áttételessé a szórakoztatóipar. 11 �A beatzenét, különböző irányzatai ellenére, viszonylagos homoge­ nitás jellemezte, akárcsak az e zenét kedvelők táborát. A beat te­ tőzése nagyjából 1969-re tehető. Ez az évszám jelzi ugyanakkor a zenében és a közönségben egyaránt megindult polarizálódást, réteg­ ződést. A beatben együtt volt jelen a koncert és a kifejezetten szó­ rakozási jellegű tánc igénye. Az új irányzatok viszont sejtetni en­ gedték a két funkció különválását. A beatzene jó ideig magában hordta azt a lehetőséget, hogy az autonóm és szórakoztató művészet határmezsgyéjén bármelyik irányba fordulhat. Ma már világosan lát­ szik, hogy a beat nagyobbrészt integrálódott a szórakoztató zenében, de a műfaji polarizáció a két zenefajta közötti híd-jelleget továbbra is megőrizte. A hetvenes évek irányzatai sokfélék, de két egymással szemben álló stílusirányzat határozottan körvonalazható: a koncertre szánt rock és az alapvetően táncigényt szolgáló pop, melynek legpregnán­ sabb megnyilvánulása a disco. A korábbi pol-beat, folk-beat irányza­ tok is újra felbukkantak — tartalmi és formai átalakuláson átmenve. A dzsessz és a rock zenefajták találkozásának következménye az a fúzió, aminek lényege egy zeneileg igényesebb, improvizatív jellegű irányzat, mely a rock formai-ritmikai keretére épít, ezáltal annak popularitását biztosítja. Ezt az utat dzsessz-rocknak nevezzük és több együttes a rock, illetve a dzsessz irányából közelítve alakítja, keresi az új hangot, a feltételezett progresszív utat. Az eddigiekből is kiszűrhető, hogy az amatőr populáris zene területe nem mentes ellentmondásoktól. De nem ejtettünk még szót arról, hogy rendkívül eszköz- és pénzigényes vállalkozás, melyet megfelelő állami mecenatúra híján többnyire saját beruházásokkal oldanak meg a zenekarok. Ennek nyilván előfeltétele a bevételes rendezvények növelése, a jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében történő zenélés. Tehát olyan slágerzene játszása, ami szélesebb kö­ zönségigényt elégít ki, és ezzel együtt bevételt biztosít. Ez a kény­ szerű kompromisszum nagyon sok esetben el is mossa a tiszta ama­ tőr és profi zenélés határait, s ezt a körülményt érdemes lenne kö­ vetkezményeivel együtt átgondolni. Kényszerpályán — Méghogy közművelődés!? — fakad ki a tanácselnök. — Ná­ lunk a faluban alig történik valami, mégis tíz oldalon terjeszti elő a kultúrház-igazgatónk az „eredményeket”. Az égvilágon mindent öszszeszed, ami csak közművelődéssel gyanúsítható. Pedig tíz évvel ezelőtt se volt sokkal kevesebb, mint most és jó ideig könyvtárba, művelődési házba, moziba jószerével csak néhány fiatal jár; az új presszónk fél év alatt „beleltározta” a régi kocsma törzsvendégeit, megtartjuk a társadalmi, politikai ünnepségeket, van néhány TITelőadás, meg tsz-közgyűlés. Van még egy focicsapatunk, és ezzel kész... vagyis hát még a tv... A tanácselnök által felsorolt művelődési intézmények bizony nem sok választásra adnak lehetőséget a b.-i lakosoknak. S beszél­ getésünk során kiderül, hogy alkalmasint még ez a kevés is soknak bizonyul, mert igen csekély az érdeklődés. A művelődési otthon kívül-belül elavult, művelődő közösségek gyakorlatilag nincsenek és az egyéni aktivitásban sem bővelkednek. Végül az elnök kesernyés megjegyzése: Viszont megtermeljük a tízoldalas jelentéseket, és tervezgetünk... Tény, hogy az elmondottaknál országos viszonylatban sem jobb a helyzet. Mert végül is mi jellemzi általában a községek művelődé­ si helyzetét? Mindenekelőtt a művelődési otthonokban folyó tevé­ kenység, hiszen legtöbb esetben itt kap helyet a könyvtár és a mozi is. Gyakorlatilag tehát egy objektumban koncentrálódva jelenik meg a község kulturális élete (a tömegkommunikációs eszközökkel most nem számolunk), itt kerülhetne az egyén közvetlen kapcsolatba a kultúrának bizonyos részeivel, itt kellene megvalósulnia az egyéni és közösségi művelődés hőn óhajtott egységének. Ez az objektum hivatott a helyi — Vitányi Iván kifejezésével élve — kulturális agóra szerepének betöltésére, pontosabban a helyi közművelődési igé­ nyek kielégítésére és fejlesztésére. Amennyiben körzeti központról van szó, ezek a feladatok elvileg kiegészülnek a társközségek kultu­ rális életének szervezésével és irányításával is. s ezzel nemcsak a helyi munka megy nehezen, de a társközségekre sem marad energia. Ennek oka pedig nem pusztán és elsősorban az, hogy elégtelenül dolgoznak a helyi közművelődési szakemberek: óriási szerepet ját­ szanak a primitív működési feltételek, a szűkös anyagi lehetőségek, a főfoglalkozású népművelők kis száma és a szakképzettség hiánya is. Sűrűn fellelhetők a merev hagyományos módszerek, amelyekét nem ritkán elkoptatott sémák ismételgetése jellemez. Mintha köz­ művelődésünk kényszerpályán mozogna, előre betáplált programmal, s mintha ez a program nem tudna alkalmazkodni a közben megje­ lenő hatásokhoz és igényekhez. Vagyis: mintha képtelenek lennénk azt a pálya- és programmódosítást végrehajtani, amire valójában már láthatóan szükség van. Tetézi a nehézségeket, hogy a művelődési otthon legfeljebb felületesen ismeri (ismerheti) községe és körzete lakóinak valós igényeit. S mivel csak esetlegesen, illetve véletlen egyezés alapján tervez erre a valós igényre, hát az emberek maguk is csak esetlegesén látogatják az intézményt. A művelődési otthon számára tulajdonképpen ma szélsőségesen kétfajta embertípus létezik: művelődő és nem művelődő, igényes és igénytelen, aktív és passzív. Mindez pedig azon az alapon, hogy járnak-e a művelődési otthon rendezvényeire vagy sem. Eredmény, de mégis további gondok hordozója az amatőr ifjú­ sági zenei mozgalom kialakult bemutató rendszere, az évenként meg­ rendezésre kerülő POP-DZSESSZ-ROCK napok. Salgótarján adott először otthont az amatőr dzsessz- és tánczenekarok, valamint szólis­ ták találkozójának. Az ennek okán a hazai beatkultúra fellegvára­ ként ismert Salgótarján, 1972-től nem vállalta a fesztivál rendezé­ sét. (Ennek mögöttes oka valószínűleg az a téves következtetés lehe­ tett, hogy a beatzenében jelentkező polarizáló-integráló tendenciák az amatőr mozgalom válságát, kifulladását eredményezik.) 1975-től újra megrendezik az országos találkozókat, Orosháza majd Győr lett a házigazda. A jelenlegi bemutatórendszer helyszíne a megyei válo­ gatót követően Orosháza, Tamási és Budapest (területi döntők KeletMagyarország, Nyugat-Magyarország és a főváros részére), majd ezt követően Győrben találkoznak a legjobb amatőrök. A bemutatókhoz kapcsolódva Nyíregyházán nyaranta rockzenei tábort szerveztek, ahol a területi döntők legtehetségesebb fiataljai részére intenzív képző és igényesebb zenélésre ösztönző felkészítést biztosítottak. Ha a láncolatban űr van, az a megyei irányító, koordináló és módszertani munka teljes, vagy részleges hiánya. Azon a szemléle­ ten, hogy az együttesek a művelődési házaknak csupán bevételi for­ rásai, már régen túl kellett volna jutni — közművelődési integrálá­ suk, orientálásuk feltétele, hogy a megyei módszertani központok­ ban működtetni kellene olyan műhelyt, vagy stúdiót, amely bemu­ tató fóruma, továbbképzési bázisa lehetne az amatőr zenekaroknak. A stúdió-, vagy műhelymunka lényege ezenkívül még abban rejlene, hogy az együttesekkel szemben meg lehetne fogalmazni azt az ori­ entáló szándékú igényt, hogy hangolják össze a zenekarok munkáját és a közművelődési intézmények funkciójából eredő tevékenységet. A hiányosságok annál inkább szembeötlőek, mivel a populáris zene jelenléte ifjúságunk életében még mindig jelentős szerepet tölt be. Differenciálódása ellenére jó ideig valószínűleg megőrzi jellegadó sajátosságát: az ifjúsági rétegekkel való közvetlen kontaktusát. Ép­ pen ezért az ifjúsági zene különféle irányzatait tápláló, frissítő és mozgásban tartó amatőr mozgalom támogatásának, erősítésének újbóli átgondolása mellett újfajta mecénálási gyakorlat alkalmazása lenne indokolt. Mivel olyan zenefajtáról van szó, amely az ifjúság töme­ geit érinti, érdeklődését, ízlését, magatartását befolyásolja — helyen­ ként meghatározza —, a KISZ-nek, mint az ifjúság érdekvédelmi képviseletének elvi irányítása elengedhetetlen feltétel kellene, hogy legyen. A művelődéspolitikánkban eddig alkalmazott tűrő-mérséklő gyakorlat helyett a differenciált támogatás gyakorlatát lenne kívá­ natos megvalósítani: énnek egyik feltétele a szelektálást szakérte­ lemmel elvégző, orientálni képes kritika. Az ifjúsági populáris mu­ zsika törvényeit, természetrajzát ismerő és értő, elemző szándékú szakírókra és a műfaj termését reprezentáló sajtóorgánumra is szük­ ség lenne. Olyan értékorientációt képviselő kritikának a megalapo­ zására kellene tehát törekedni, amely a zenefajta lényegi tulajdon­ ságainak elemzésén túl azt a társadalmi közeget is vizsgálja, amely­ ben az ifjúsági zenefajták befogadókra találnak. M.-ben alig néhány fővel laknak többen, mint amennyi a megye falvainak átlaglakossága (pontosan 1340-en). Meglehetősen szegény település volt a felszabadulás előtt — sokan eljártak cselédeskedni, sokan voltak summások. Népművészeti hagyományokkal nem. mű­ velődési hagyományokkal pedig alig rendelkezik. Az utóbbiak is már csak az idősebbek emlékezetében élnek. Voltaképpen adottságai csak abban különböznek a hasonló községekétől, hogy a kisüzemek telepítése során szerencséje volt, így valamivel kevesebb az eljárók száma. De csak M.-bőI. A társközségek már ebben sem különböznek (M. ugyanis körzeti központ, elismerten jól működő, körzeti munkát is végző intézménnyel). Ez utóbbi igazgatója mondja a művelődési ház munkájáról: „M.-n a művelődési lehetőségek kilencven százalé­ kát gyakorlatilag a művelődési ház biztosítja. Még akkor is, ha nem az intézmény a közvetlen rendező. A felnőttoktatással kezd­ ve: 1978 volt az első év, amikor nem indult vizsgára előkészítő tan. folyam: felméréseink alapján ugyanis a körzetből mindössze tizen­ két emberről lehetett volna szó, de őket sem tudtuk a részvételre rábeszélni. Széles körű ismeretterjesztő munkát végzünk, évi 100—120 előadást, sorozatokat, alkalmi előadásokat szervezünk. Gyakran segí­ tenek ebben a helyi értelmiségiek, de hívunk más vidékekről is előadókat. Általában gondosan választjuk ki az előadók személyét — és közösen a témákat, mert például az ifjúsági klub tagjai az unalmas előadást egyszerűen otthagyják és bizony jogosan teszik ezt. Szervezünk időnként közhasznú tanfolyamokat is: a szabó-var­ róra mindig van jelentkező. Itt a körzeti központban tizenkét kis­ csoport, szakkör, klub működik, a társközségek intézményeiben is átlag három-négy. Néhányukat más intézménnyel, például a könyv­ tárral vagy gazdasági egységgel közösen működtetjük. Ezen kívül rendszeresen rendezünk, szervezünk kiállításokat, filmklubsorozato­ kat, műsorokat. Az intézmény körzeti munkájának két fő területe van. Rende­ zünk körzeti programokat és körzeti csoportokat működtetünk: a cso- Tóth Csaba (Folytatás a 21. oldalon) 12 �Csanády János Emlékezés egy régi utazásra Milyen fontos volt az az utazás kalandosan a busz méhébe bújva — míg megejtett az őszi köd-varázs már Nógrád dombjai között gurulva: az ismertből az ismeretlen idő-tenger felé evezni, s salgótarjáni esti füstben város tenyerén megérkezni. — Milyen kalandos volt az az út, pedig csak a sors vetett kockát, s hogy a kocka hatosra fordult, tán csak a város dzsinnjei tudták; fogadásunkra megjelentek esti ezüst köpenyben, és a szobor körül lebegtek áttetszően és könnyen — ifjú jövőnk, forró szerelmünk, szellem-kezük áldása rajta, ma sem hagy érintetlenül a ködös alkony varázslatja; hiszen, ha csak vándor-diákok lettünk volna, de nem, mi nem akartunk kevesebbet akkor: meghódítani az egész világot! Emlékezés egy hajdani vadászatra Megtöltve az ősz puskái, vadászat dörög, én vagyok a hajtó, a vad szemem láttára höntörög, futnak tapsifüles nyulak, sörét-bukfencet hánynak, odarohanok, bekötözném, s csak nézem véres torkukat; mezők királynője, fácán szeli a fényes levegőt, a puskák az égre lőnek, s már köröz le a fejbe-lőtt, odarohanok, bekötözném sebeiket, de sürgetnek, kapd föl, hozzad, rúdra akasszad, a felhő vércseppet ereszt, permetez vér-eső, permetez a vadak könnye, én vagyok, az egész határ én vagyok, az én bordám közt nyöszörögnek azok az oldalba-lőtt vaddisznók. Ritmusban Vitázott bennem múlt a jövő, s én csak ettem a kenyeret, mint aki a kettő között csupán rágásra született, majd aztán, mint k,i fuldokol, s egymásba-érő szüretek során túl sok szőlőt evett; gyomrában borrá forrt a must, múlt és jövő közt berúgott, és kering? dervisként, s dalol ritmusban összekeveredve: múlt, jelen, jövő a szívembe. Emlékezés egy gyerekkori őszre Nyomom is elenyész a levegőben... A nyár pallosa eltörött — szénakazlak áznak az őszben, s elenyésznek majd, mint a köd; ázott szalmakazlak busa csendjét hallgatom, mint a halk, szürke tollal csivegő verebek, az ázott kazlakról víz csepeg, meztelen akácfák hullatják fekete mag-tokjaikat; a szérűskert az őszben alszik, pedig csak délután; a háztetők kéményeiből nedves füst pereg, mindjárt szét is terül, nem száll magasba, lenn bolyong a nyirkos ól-tetők felett. Bolyong, mint az örökkévalóság gondja bolyong gyerek szívemben: ezek a szárnyasok, a malacok, a verebek, a nedves földből kibúvó giliszták is jöttek valahonnan, s igyekszenek a csillag anyaméhből, a tojások világrejtő burkából kibújni a kotlás idején, nemzések, elletések évszakain — s átvészelni az őszi szalmakazlak esőtől csepegő, busa csendjét, mikor a gondolat önmagát termi meg: nyílik ajka, s nyarat csókol egy szép tavaszba. 13 �Onagy Zoltán Bársonyos lesz az éj, Fitzgerald úr! — Jó reggelt, Fitzgerald úr — dünnyögte János, amikor meghal­ lotta a mocorgást jobbra, a szőnyegen. Fitzgerald rövidkét káromkodva ellökte feje alól a fene tudja „hugyan” odakerült, enyhén szagos bakancsait. János is felemelte a fejét. Szétnézett: Hmm. Gyopár már me­ gint nincs. Még az este elmehetett Zeldával együtt. Persze! Biztos Zeldával ment, annak olyan menős a vére, az isten verje meg még a fajtáját is! — Nem lesz ám jó, Fitzgerald úr — nézett rá fenyegetőn —, ha Zeldája Gyopárt is magával csalja az éjszakai kiruccanásaira! — Csalja? Ugyan! Kata keresi a táncot... — elmosolyodott. — Ha jól emlékszem, van egy ilyen közmondásuk. — Könnyű Katát táncba vinni, így hangzik pontosan — okosí­ totta János megenyhülve. — Oké. Legyen így. Maga tudja, maga magyar. — Ja. Magyar vagyok. Nagymagyar, vadmagyar. — Hmm — nézett rá Fitzgerald. Nem tudta, mit jelent, nem kereste, legyen így ez is. Aztán eszébe jutott: — Az is közmondás, hogy adjuk el a lovat Sárisápnak? _ — Nem, Fitzgerald úr. Az nem közmondás, csak mondás. — Vissza kellene vinni az üvegeket. — Szombaton hol váltaná vissza, barátom. Van még pénz! — Merre, Fitzgerald úr? Merre van az a pénz, hadd keressem! — Hát csak keresse — vigyorgott a férfi. — Majd mondom, hogy hideg, meleg. — Vissza még egy percre, János. Maga magyar, ugye? — Magyar vagyok. írva vagyon a személyes igazolványomba, az anyakönyvi kivonatom is bizonyíték. — Milyen magyar maga? — Milyen — pillantott kettőt János. — Hogyhogy milyen? Sző­ ke! — örült, hogy megtalálta a megoldást. — Van barna, fekete, né­ hány albinó: piros szem, fehér szőr. — Nem vicc ez, János. Fordítsa komolyra! — Fordíts! — vicsorgott János. — Fordulj, nyergelj! — nyekkentette még mögé, hogy biztos lehessen benne, végre elintézte a magyarságát. — Vegyen már komolyan valamit, János! Nem lehet így átélni egy életet, vagy akár egy napot! — Ej, de beszorult a komolyság, Fitzgerald úr! Mit keres? Nincs félnótás a környéken. Hacsak Tafik-Rafikot nem nevezi annak. De hát ő egy westernhős. Lerúgta a takarót, felült. Megnézte Fitzgeraldot, kitört belőle a röhögés. Rekedt, kemény, sértő röhögés: — Hát. mit akar maga?! Hiszen nem lát még! Olyan másnapos, hogy itt hal meg rögtön. És egyébként is — tette hozzá bizalmas orr. ferdítéssel: — maga nem átlagember, hagyjon fel tehát az átlagem­ berre jellemző formulákkal. És, ha lehet, húzza fel a gatyáját... — Én csak annyit szerettem volna tudni, barátom — morogta Fitzgerald az orra alatt, még nem találta meg napközi hangját, tar­ tását. — Mit tesz azért, hogy az legyen, ami... — Hol lehetnek az asszonyok, János? — Ezt biza, jó lenne tudni. — Gyopár nem mondott magának semmit? — Egy kukkot se. Mire hazaértem, ő elutazott. — Korábban se mondott semmit? — Magáról valami keveset. De nem hízelgőt! — Hogyhogy? — Nem állhatja magát. Nem ellensége ő a vendégeimnek, ha hímneműek, és ha nem hányják körbe a falat, sőt hajnalban, ha a beszélgetés hosszúra nyúlik, még kávét, teát is főz, bundáskenyeret süt... — Csak? — Csak ne rúgjanak be. ne akarják barátjuk asszonyát a má­ sik szobába vinni, ne politizáljanak ökörül. — Hát ez nem nagy kívánság. — Pont maga mondja. — Tudja, hogy kifogyott az olaj? — Persze. — És? — Takaródzzon be, Fitzgerald úr! Még csontjába markol az isi­ ász. Aztán később elmegyünk egy kocsmába. Jó meleg kocsmába. — Szerintem várjunk még. Hátha megjönnek, csinálnak reggelit,. tán még kávét is főznek. — Nem hiszem. Se gáz, se kávé két hete. — Igazán? — Igazán, Fitzgerald úr! Egészségére! — Egészségére, János. Hát ezt meg hogy mentette meg tegnap­ ról? Ahggr... Jó erős. Házi? — Lujótól, hitelbe. — Mi lenne, ha elsétálna gázért? 14 — Gáz... — Igen vicces kedvében van, János! — Rettenetesen tréfás ember vagyok, Fitzgerald úr. Kérdezze csak meg Gyopárt, ő példákat is sorol. Reng a ház a hahotától, ha hahotázunk. Elhiszi? — El, János. Elhiszem. — Bizony, bizony, amikor hahotázunk, istenem... — nem gon. dolta végig, ami eszébe jutott. Az ablakhoz ugrott, alaposan megnéz­ te a Horát. s a dombról egyenesen érkező utat. Üres. Visszafordult: — Egészségére, Fitzgerald úr! Ahggr... Jó erős, Lujótól. — Azért szerencse, hogy az a Lujó végtelenségig hitelez, nem? — Nagy szerencse. De nem bánnám, ha előszedné a Nagy Gatsby_ féle pénzecskéjét. Azt mondják, Cholnokynak is volt egy ilyen ígérgetős barátja, aztán amikor kiitta mindenéből, még az adósságaiból is... — Ne mondja tovább! — Ébren van már? — Ne türelmetlenkedjen, barátom! Hisz’ maga még olyan fiatal! — mély pátosszal mondta, s olyan lágy kézmozdulattal, mint a kez­ dő drámai színészek. Kár, hogy bő alsónadrágja elrontotta az egé­ szet. Amikor maga is rádöbbent, gyorsan öltözni kezdett. — Mindennek eljön az ideje —, tette hozzá oldalazva. — Ez sokat ért. Mint egy tányér fasírozott, ami nincs! — Megsózta, János? — Jól megsózta. — Fitzgerald úr! — Mi van. János! Mondja ki, ami a szívét nyomja! — Egyre, inkább úgy érzem, baj van. — Ugyan, mi baj lehetne? Talán nem érkezik meg időben a táppénze? — Ez a kisebbik. — Lehet nagyobb? — Van nagyobb. Gyopár nem fog visszajönni. — Butaság. János! — Lehet. Én akkor is ezt érzem. — Ha mondom, hogy butaság, akkor az is. Egy nő nem megy el csak úgy. Ahhoz túl sokat nyomorogtak együtt, hogy a lábadozás elején elmenjen. Ha mégis megteszi, akkor komoly, okának kell len­ nie. Egy kurva nem az. Egy kurvát kihevernek az asszonyok. De, ha nem heverné ki, akkor is visszajön, hogy bosszút álljon magán. Hogy legyőzze! Mondjuk: szeme láttára megcsalni. Eltiltani az író­ gép mellöl. Elszeretni Marcot, hogy ne adjon puszit magának, helyet­ te azt mondja: Szemét apa! Megíratni azt a bulit, mondjuk a nőt, ötször és mind az ötször széttépni. Az asszonyok ilyen bosszút ter­ veznek. Asszony csak ilyen bosszúra képes. — Szóval: visszajön. — Biztos. — Maga nem ideges Zelda miatt? — Nem. Zeldát az tartja életben, hogy rángathat, mint egy drótos tót. — Ha ezek ketten összeszövetkeztek, megtörtére Gyopárból is drótos tót lesz. — Lehet. De azért még nem kell savanyújóskának lennie. Még el sem indult. — Nem akar, befűteni, János? — Dehogynem. — Ja, persze. Nincs olaj. Elmegyek. János. Csak este jövök meg. Csinálhatna addig valamit. De egymaga! Mesterek nélkül! Aztán, megbeszéljük. Belebújt a bakancsba, körbetekerte nyakán a hosszú sálat, föl a magas gallért. Finom ujjaival igazgatott magán, végighúzta sercegő borostáját. (János lába előtt térdepelve fűzte bakancsait, mielőtt megkötötte megkérdezte: Nem szoros, Fitzgerald úr? Nem. János. Nem.) — Témát is adok — mondta az ajtóból. — írja meg azt. hogy egyszer csak megjelenik Gyopár fent a Horán, mellette fut a gyerek. írja egyes szám első személyben. — Azt nem szeretem, Fitzgerald úr! — És akkor mi van, ha nem szereti. írja úgy, mintha szeretné. Ha tudná, mi mindent kell még írnia, amihez nem lesz kedve, ki­ dobná a gépet az ablakon. Igyon hozzá. Ügy könnyebb. Én is úgy csináltam valamikor. Egyébként hasznos. Nem kell jellemeznie az alakokat, elég, ha beszélteti őket. — Maga is ritkán írt így... — Az más. Én tudok bemutatni, maga nem! — Mekkora jelentősége legyen a gyereknek a visszatérésben? — Magára bízom. — A házasság öt évének? — Magára bízom. — Az alkoholnak? — Magára bízom! — A félkonyakoskurváknak? — Azt is. — És nekem? — Ne kérdezzen hülyeségeket. János. Hát én írom azt a mun­ kát, vagy maga? Csinálja úgy, ahogy akarja. Csinálja úgy, írja azt, amit még 'nem látott senki. — Jól eltűnt a nagy Fitzgeraldod, kisfiam — mondta Sonáj, be­ lépve az ablakon. Leült egy sámlira, és megpróbálta kipiszkálni kör­ mei alól a hete beszáradt izzókék festéket. A gyufaszál nem bírta. — Nincs egy jó ollód, kisfiam? �— Van egy szociális ajánlatom, Sonáj! Húzd el a csíkot! — Gondoltam, hogy ezzel fogadsz, kisfiam. De tudod jól, hogy itt egyes egyedül én tehetek ajánlatokat. S így még szelíden is fo­ galmazok. Parancsaim vannak, elöljáród vagyok, tróger! — Dolgom van, Sonáj! Nincs időm rád. — Nincs időd? Én elrabolom? Meghalok a szégyentől! Itt a placcon meghalok rögtön. És nem pirultál el, nem süllyed el alattad a föld, te disznó! Méghogy Zelda, meg Fitzgerald úr! Mi közöd hoz­ zájuk? Semmi! Az a dolgod, hogy összepakolj és indulj Gyopárért. Meg, hogy dolgozni menj, hogy rendesen befogd a lemezt a gépedbe, figyelmesen fordíts, jól állítsd be a farbcejgot, ne kelljen utánanyom­ ni a rossz festékezés miatt. És, hogy mindig több pénzt keress a nálad fiatalabb mestereknél, és elégedetten dolgozz a következő tizen­ egyedikéig. Most pedig öltözz és nyomás. Előtte ugorj be az orvos­ hoz, meggyógyultál, holnap dolgozni mész! — Mert, ha nem? — vigyorgott János, de kicsit zavarban volt, félt, betoppanhat Fitzgerald, ő meg itt vitatkozik ezzel a taplóval, ezzel a földhözragadt, közönséges alakkal. — Mi az, hogy „mert, ha nem”! — És ha nem indulok? Hanem kirúglak és géphez ülök, meg­ írom a novellát? Sonáj elfordult, úgy biggyesztett Jánosra. — Hogy mi lesz, te kis majom? — mondta félelmetes megvetés­ sel. — Sejtem. Csütörtök óta, akkor fogyott el az utolsó darab ke­ nyér, néhány kekszet ettél, üres teával, mert ugye, cukor az nincs itthon. Te nem érzed, de nem vagy józan most sem. Látom a sze­ meden. Te mit gondolsz, mi lesz ennek a végén? Semmi. Úgy is jó. Megiszod a maradék szilvát, van még vagy három deci, és elkészíted a rendelést, megírod, hogy egyszer csak, mint a mesében: Gyopár megjelenik Marccal a hegyen és ballag feléd szerelmes szívvel. El­ magyarázod azoknak, akik netán nem tudják, hogy miképp jön viszsza a megcsalt asszony tetű férjéhez, akit egyébként annyiba se néz, mint a lószart az úton, mert azzal legalább fűtenek, ha nincs más. De 'ne felejtsd ki, ha megteszi, bár adná isten, ne tegye! Csak azért teszi, mert tudja, hogy egyedül meghalsz. Nincs még egy emberállat, aki ilyen életképtelen lenne, mint te! Azért jön, mert sajnál. Na, nem téged! Dehogy! Azt az öt évet sajnálja, amit elvesztegetett rád. Én azt javaslom, dögölj meg, mire megérkezik. Jót teszel vele neki. jót a fiaddal, mert könnyebb lesz találni egy nálad tisztességesebbet, mint téged tisztességre nevelni, jót teszel a világnak, mert egy gát­ lástalan naplopóval kevesebb tapossa földjét... — Brrr, sss, szisziszu — fintorgott János. — Ez maga egy köl­ temény! — A hegedűművészt írd! Jó alak. Játéka közben kilép a száza­ dik szférába és nem talál vissza segítség nélkül. Kész az igazolás! De nehogy azt írd, hogy nem talál ki csak segítséggel! — Elég lesz, Sonáj, Távozz, kérlek — gyakorlott mozdulattal intette el. Tafik-Rafik ugratott be az ablakon, fekete lovon, szokásos westernhősgúnyában. fején széles karimájú kalap, oldalán coltok, vert övében töltények. Akár Dean Reed, olyan szép, de mintha részeg lenne. — Heló, Tafik-Rafik! — Heló, fiú! — Rég láttalak! — mondta, míg a jövevény kikötötte a lovát. — Minek jöttem volna? Itt van a Fitzgerald. — Igaz. Hoztál valami jót? — Brrrr, ajhiii! — mutatja kezével, valami csodálatossal érkezett. — No! Csakugyan? Sonáj már eltűnt. Nem szenvedhették egymást Tafik-Rafikkal. Lehet, hogy csak beállt a függöny mögé, sárga tömbjét szorítva, rán­ cos homlokkal figyelve jegyzeteit. Tafik-Rafik összecsapta sarkantyúit. Szemét lehunyta, arca kisi­ mult, mint az illatosan fiatal szűzeké, olasz borostája isteni kék ár­ nyalatot kent Dean Reed-i vonásaira; kezét széttárta,a csillára me­ redt, így állt egy percig. Aztán röstelkedve lesütötte szemét: Sajná­ lom, János. Nem megy. Érzem, itt van az ellenség. Érzem a szagát. — Tessék — nyújtott egy papírzsebkendőt János. — Dugd be az orrod. Kíváncsivá tettél. Tafik-Rafik megkereste az előbbi pózt. Egy idő után, amikor Já­ nos már majdnem megfeledkezett róla, felordított: — Tehozzád kiáltok, Uram, én erősségem; ne vesztegelj az én kiáltásomra; mert netalán ha vesztegléndesz, hasonlatos lészek a meghóttakhoz! — a hangja ereje egyre csökkent, s az utolsó szavakat megtántorodva lehelte. — Püff neki! — vigyorodott el János. Most értette. — Ezt hoztad? — Ezt. — Már visszanyerte egyensúlyát annyira, hogy akár meg is sértődhetett volna János kérdésén. — Jókor. Nem tudod, hogy Fitzgerald a vendégem? — És?! — Mi az, hogy és? — És akkor mi van, ha Fitzgerald itt? Megissza a pálinkádat. — Hülye vagy. Végre egy élő korrepetitor. — Korrektor! — Legyen korrektor. — Hol tartasz az írással? — El se kezdtem még. — Igyekezhetnél. Még azt hiszi, nem érdekelnek a kikötései. — Estére készen leszek. Téma a kezemben, a cím is; Sonáj fogai ebben az almában. Mit szólsz? — Hmm. — Betűről betűre látom a sztorit, érzem a nyelvét, a kihagyáso­ kat, tudod, hogy feszesebb legyen. Már csak le kell ülnöm. — Meséld el — kérte Tafik-Rafik olyan képpel, mintha nagyon fontos lenne tudnia a történetet. — Bló (Hemingwaytől, valamint hazai tanítványaitól örökölte az egyszótagos személyneveket, ugyanis az irodalomtörténészek sze­ rint ezek pörgetik a mondatokat, és könnyebben megjegyzi az olva­ só), aki hegedűművész, előadás után, részegen felszed egy nőt. (Ez lehet majd fordítva, hogy ne legyenek aljasabbak, szemetebbek, hit­ ványabbak az átlagnál, nehogy tiszta szívű olvasója épp az előbbi jelzők miatt tegye le olvasatlanul a könyvét: MESE felkiáltással:) Tehát: Blót az előadás után, mellyel zajos, kitörő sikert aratott, ártatlanul, gyanútlanul érte egy festetlen arcú, hibátlan szépségű, fiatal, szőke nő frontális támadása. Ez a nő keres valamit. Mert mindenki keres valamit a művész­ ben, valami olyat, amit sehol máshol nem talált ez idáig, és ez a hibátlan arcú, hibátlan testű úgy véli, majd ő, majd ez a FÉRFI! A nő nem iszik, Bló annál inkább. Nappal a fény zavarja, éjsza­ ka a sötét, s ha gyertyát gyújtanak, majd megvakul. Fáradt. Nem okot keres, hiszen az ott üldögél az ölében. Simogatja, simogatja se­ rényen. Ha egy percre mégis kijózanodik, azonnal megjelenik Vanda, a felesége és kicsi gyereke, hogy emlékeztesse kötelezettségeire. Ott van Sonáj is, figyeli kínlódását. Az assszonyt csak mint Hister Icát emlegeti, ötletesen elbújtatva a névben a hisztérika főnevet és a hisztérika melléknevet. Eltelik egy nap, már eltelt négy, a menet­ rend ugyanaz lenne, mint az elsőé. A reggeli tojásrántotta, a déli tojásos tészta persze marad. Azért, hogy már nem mennek úgy a dol­ gok, Bló még remekül érzi magát és a nő, ha nem is látszott hamvas hibátlanságából: érti a dolgát. Bló Profi Gyöngyvirágnak nevezi titokban. Valamelyik hajnalban, amikor már szomorúság lapul a szoba buja szagában, elindulnak vissza a földúton. Előtte elfogyott a ciga­ retta, a kenyér, legkésőbb a vodka. Induláskor Sonáj egy fűzbokor mögött áll, figyeli az elhaladó párt. Fogatlan, ráncos öregember. Ebbe az almába beletörtek a fogai! — mondta János felvillanyozódva. A Hister Ica különösen tetszett neki. 15 �Előbb még kimosta egyetlen zokniját, Vilma nevű szappanba dugta fogkeféjét, lepedő alá nyomta a maradék ODOL 3-at, remélve, hogy nem szárad meg az utód érkeztéig. Az úton nem szólnak egymáshoz, vagy ha mégis, tőmondatok­ ban. Gyűlölik egymást és már nem is titkolják. A nő a hegedűmű­ vészt. mert, hogy lehet valaki hegedűművész és hogyan meri vállalni a hetes tornát, ha képességei három napra elegendő szuszt, kutyaka­ rakánságot engedélyeznek. Bló magát gyűlöli, a nőt Csak mint bizonyítékot. Köpve a kutya­ karakánságra, kutyakeménységre: — Újra példát adtam, gondolja harsogva, hogy századát sem érem annak a kevésnek sem, amennyi­ re eddig számoltam, nagyképűen. Gyomrában a görcs: Sonáj bús, kékkezű, monoton szemrehányásai. Ha megcsúszik a sárban, cifrázva káromolja Istent, a cserkésze­ ket, akik nem használják az utat megfelelő gyakran, Verdi Rigolettóját, a román vendégszeretetet, és mindent és mindenkit, aki hirte­ len eszébe jut. Hajnal van. Hazaér. A nőt egy sarkon elveszítette és úgy érzi, olyan tisztán közelít, mint a mesebeli legkisebb fiúk. Azt hiszi és úgy is viselkedik, mintha valahol messze koncertezett volna és most érkezett az utolsó vonattal. Üres lakás. Se gyerek, se asszony. Levél se várja, csupán egy értesítés a kamarazenekar vezetőjétől, hogy ezt azért nem gondoltam volna, hogy egyetlen szó nélkül benn hagysz a szarban, csak azt ne hidd, hogy pótolhatatlan vagy és ezért mindent megbocsátok. Minden szerződés, melyeket erre és a következő hó­ napra kötöttünk — semmis! Kismiska! gondolja nevetve Bló, és nem látja végig, mit jelent, hogy a munkáját elveszítette. Táviratozik Vandának, anyósa címére és egész délelőtt a betét­ könyvet keresi. A déli harangszó idejére feladja a reményt, s hóna alá véve 'néhány szakkönyvet, leugrik az antikváriumba. Napokon keresztül megy ez így. Reggel nyolctól tizenegyig a betétkönyvet keresi, módszeresen és ismételt kutatási területekkel átfésüli a lakást. Délben néhány könyvvel távozik otthonról. Miután megérkezik, kiáll az ablakba, és nézi a Horán keresztül vezető utat, várva a csodát. Álla alatt hegedű, kedvére improvizál. Tafik-Rafik üres lakást üdvözlő tapsa elmúlt már régen, félve szemlélgeti Bló fokozódó szenvedését. Bló áll az ablakban, le nem veszi szemét az útról, arra gondol, ha elszalasztja a pillanatot, amikor felbukkanó asszonya és kisfia elé rohanhat, soha semmi nem feledteti el az egyedül töltött időt. Délután általában bort iszik: Kocsis Irmát. Hat nappal hazatérte után, szombaton délután összeesik, amikor lehajol a hegedűtökért. Már barna a vér a szőnyegen, mire magához tér. Ezentúl mindennap táviratozik Vandának. Sonáj kíméletlen közönnyel szemléli, egyetlen szó nélkül, mint, aki mindezt előre tudta, sőt figyelmeztetett is idejekorán, s ha nem hallgatott az óvó szóra, most késő bánat! Hol itt áll meg, hol ott, és sárga tömbjébe jegyzetel. A harmadik hét egyik kora estéjén csöngetnek. Bló az utolsó cse­ resznyebefőttet magozza, áztatott zsömlével. — Lacikám! — kiáltja bolondul az örömtől régi barátja láttán, akit sehol sem talált. — Bló urat keresem — mondja a férfi kimérten. — Ne bolondozz. Lacikám! Hát én vagyok, Bló! A barátja szemrevételezi. Megcsóválja fejét: — Hogy nézel ki, te őrült! Mit csinálsz? Éjjel-nappal dolgozol? — Várom Vandát. — Vandát? — Ja, Vandát. — Azért nézel ki így? — Három hete várom. — Itt hagyott? — Úgy látszik. — Voltál nála? — Érte? — Igen. — Nem. — Akkor menj. — Visszajön. Az asszonyok visszajönnek. — És ha nem? —- Nyugi. Visszajön. — Hát, ahogy gondolod. Pénzed van? Hallom, már nem dolgo­ zol a bandával. — Nincs pénzem. Selejteztek. — Kell pénz? — Kellene... — Még jobb ötlet. Itt a kocsim a ház előtt, ugorjunk el Vandáért. — Marhaság. — Te nem vagy normális. Miért jönne vissza? — Dafkeből. Hogy ezredszer is bebizonyítsa, ezerszer különb nálam. — Na, hogy tetszik? — kérdezte János Tafik-Rafikot. — Megjárja. Bár Sonáj szerepe egyáltalán nincs kiemelve. — Majd írás közben kihozom. — Oké! Mondd tovább — pöccintett kalapján Tafik-Rafik. — Magaddal elégedett vagy? — Nem mondhatnám. Elferdíted az igazságot. Mert ugye én 'nem csábítalak, én nem itatlak, és semmit nem csinálok, csak amikor már elég részeg vagy, megjelenek, mint a tántorgás, hányinger, vagy 16 Trizna István Mikor elmentél Mikor elmentél lélegző-mezőket fonnyasztott a Nap vézna ágakká szíttá az erdők imára nyújtott karjait kitikkasztotta a szél-vágya vízimádó békák hadát csonttá aszalta a szilvát a fán ráégette billogát az ég előbb még kék palástjára belehullott az éjszaka árnyékot formáló karjába A lobogó lángú éjjelek-nappalok után üszkösödött a türelem Prokrusztesz-ágy várt — szakszerűen sterilen amputált a magány Már rezzenések, pirulások nélkül Szeplőnyire a föld felett, lépcsőház zajok, szagok között, kulcslyuknyi résen át, csak ujjaim hegyével, csillag-messzi testekért remegtem kicsavart égők fénykörében. Lábak is neveltek, öklök is neveltek, alakra pofoztak végül — de ismeretlen, hideg ölekben tovább kutatok, már rezzenések, pirulások nélkül. a bátorság. Sonáj ott van bulijaid előtt is, én nem. Engem csak ak­ kor kerítesz elő, amikor bűnbakra van szükséged. És akkor mindegy, szép vagyok, kalapos, erős, vagy gyenge. Tökmindegy, mert te már rég elvégezted a dolgomat. Ez a lényeg, barátom. Se Tafik-Rafik, se Sonáj. A közeli este és Fitzgerald érkezése szélsebesen verette Jánossal a billentyűket: Vanda sétál lefelé a Horáról, és én csak nézem, gondolja elfehéredve Bló. Rohannom kel­ lene, hogy elszedjem a csomagjait, kedves, ölembe kapni Marcot. És csak nézem, ahogy szépen lassan sétálsz lefelé a Horáról. Minden olyan, mintha álom volna. A fények, az elmúlt napok, a kezem, a hegedű vállam gödrében —, hiszen nem történt semmi! Nem követtem el semmit, nem követtek el ellenedre semmit, nem törnek ránk, kedves! Ki vagyok én, ki vagy te? Ki az a kiskölyök melletted? Azt hiszed, nem tudom?! Látom, lépkedtek lefelé, kisfi­ am kettőt, míg te egyet, kedves... És nincsenek villany nélküli er­ dei lakok, ki mondta, ki merte azt állítani, hogy vannak, ahol korán leszáll az éjszaka, és gyönyörű szőke lányok ajándékoznak meg törté­ netekkel. De nem voltam józan! Egy percre se voltam józan, hidd el, ha józan lettem volna, Sonáj nem engedi... esküszöm, nem tudok bűnös dolgokat bevallani, nincs tudomásom hamis utasokról, nem �hallottam beszélgetést, halk szúnyogdöngés volt csupán, olyanok vol­ tak ezek a döngések, olyan egyszerűek, tiszták, érintetlenek, csodá­ latosak és hallottam mögüle mennyire szeretlek, s hogy az erdő vé­ get ér, a sarat lekaparjuk... — Na, hogy ment.a munka, Jánosom? — veregette meg moso­ lyogva Fitzgerald János vállát, amikor egy órával megérkezése után, üdén, rózsásra borotválkozva néhol még nedves bőrrel, egy parányi törölközőbe takaródzva állt mellette. János a kádat sikálta és ha­ sonlatosságot érzett a helyzet és katonakora közt. — Megyegetett, Fitzgerald úr. — Na, akkor menjünk be és olvassa fel. Igyekezzen azzal a kurva káddal! — Úristen, hát maga ilyen pongyolán fogalmaz! — hördült fel a hatodik mondatnál. — Hagyja abba, különben nem állok jót ma­ gamért! Mi a lényeg? — Egy hegedűművész látványosan megcsalja feleségét. Erre az otthagyja. A hegedűművész pedig várja, hogy visszajöjjön. Alkoholkétségek-adósságok-gyomorsüllyedés-Sonáj-Tafik-Rafik. Végül az aszszony csak megérkezik, de a férfi nem tud úgy örülni, ahogy a helyzet kívánja, mert úgy érzi, nem követett el semmit... — Ne marhuljon, fiú. Ezt el is akarja adni, vagy csak a ked­ vemért írta? — Hát... — Mit gondol, ki veszi ezt meg? — Hát... — Megmondom én: senki a világon. Ezt a kutya nem veszi meg? — Miért? Mi baj vele? — János hangja alázatos, alig hallani. — Nézze, fiú! Maga most indul, nemigaz? Tehát olyat kell ki­ találnia, amit előtte még senki. Világos? — Világos, Fitzgerald úr, de mit? — Ha én találom ki, bolond leszek magának adni. Maga nagyon fiatal, tele ötlettel. Keressen, kutasson. De egy példát azért mégis: van egy szocialista brigád, mondjuk, ezüstkoszorús. Ezek társadalmi munkában összevágják egy bölcsőde fáját, behordják a szenet, elvég­ zik a külsőkörleti munkálatokat. — Fitzgerald úr, ezt már megírták a Timur és csapatában. — Ugyan, kisfiú! Nem érti. Timur titkolódzott, ezek a fiúk meg kiállnak az emelvényre, átvenni, a jutalmakat, kitüntetéseket. Pél­ dául állítják őket a többi brigád elé, közben ganajok, verik a fele­ ségüket, lopnak, nem adják át a helyüket a terhes nőnek. Érti a lényeget? —• Nem megy ez nekem, Fitzgerald úr. — Gondolkozzon a formán, barátom. Gondolkozzon. Nem kell ilyen naturálisán elbeszélni, egy gyönyörű családregény is kikereked­ hetik belőle, ha igyekszik. — Fitzgerald úr, én azt a szépet keresem, ami itt csapkod körülöttem... — Azt nem látja. Még nem. írja, ha ötvenéves lesz, bolond! És nekem ne hazudjon. Késő éjszaka van. Varró-lakás. Csöngetnek. János a kádban ül. folyamatosan engedi a meleg vizet. Szeretne már aludni, de nem tudja, hogyan tehetné a törülközés és a hideg kikerülésével, így in­ kább marad. Az író dolga című gyűjteményes kötetet olvasgatja, öreg profik válogatott bölcseleteit. Minden oldal után elhatározza, hogy abbahagyja, de egyszerűbb a kádban ülve, gondolkodás nélkül nézegetni a betűket. Egy órája csattog a szalag a kövön álló kimustrált ZK-n. Néha automatikusan kinyúl az üvegért, megszagolja, visszarakja. A csöngetéstől megriad, elejti a könyvet, be a vízbe, combjai kö­ zé. Idejét se tudja, mikor csöngettek utoljára. Ötször is kimozdul, bizonytalan, nem hiszi. A csöngető kéz már ingerültebb, hosszabban nyomja. Kiugrik, s a víz melegével az ajtóhoz siet. — Anyukám! — kiáltja, amikor meglátja Gyopárt, alatta tócsa nő. Csak áll vizesen, horpadt hasával, nincs szava. — Ne állj itt. mint egy rakás szerencsétlenség! Engedj már be! Részeg vagy? Gyopár lepakol. — A kék szatyorban találsz sült húst, még talán meleg is. Biz­ tos nem ettél semmit, lassan egyél, ne úgy, mint egy disznó... Hogy lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Majd áruld el légy szí­ ves, hogy az úristenbe lehet ekkora kuplerájt csinálni egy lakásból! Üvegek! Üvegek aztán vannak! A dolgozószobába megy: Itt nő nem volt, gondolja. Nő ebben a trágyában egy percig nem bírná. — Hála istennek, nem ég a villany, a könyveket nem Veszi ész­ re — gondolja János. — Mi van a lámpával? — kiált ki az asszony. — Mi lenne. Nem ég — morogja János: Ugye megmondtam, hogy visszajön, hallja hátulról, megfordul, de nem lát senkit. — Befejezted az evést? — Be, anyukám. Köszönöm. — Akkor gyere, keríts egy égőt a lámpába, tedd az asztalra, amit mostanában írtál, moss fogat, feküdj le. Fáradt vagyok. Nem akarok se jelenetet, se prédikálást, de jegyezd meg, minden más­ képpen lesz, papókám. Jó. ha ma a fejedbe vésed, minden máskép­ pen lesz ezentúl, papókám! A fürdőszobában Fitzgerald cserezokniját találja, bedobja a mosnivalók közé. A tükörre akasztva Tafik-Rafik nagy, fekete kalapja és amikor kézbe veszi, akkor látja meg, hogy keze csupa kék, kör­ mei alatt Sonáj bús, izzókék festéke. Nekiesik a körömkefével. —• Minden hiába, papókám — mondja gúnyosan egy hang vala­ honnan az ablak mögül. Fitzgerald csúnya á-ival. Jobban megnézi az arcot: Bló, a hegedűművész. Mellette egy hibátlan szépségű, macaarc, ragyogó, szőke haján táncol a fény. — Mi a fenét csinálsz még? — kérdezi Gyopár halkan a félig nyitott ajtóból. János a kád peremén gubbaszt, kezében Fitzgerald újra előkeve­ redett mocskos zoknija. — Szeretlek — mondja nagyon halkan. — Igen? — megnyújtja. — Boldog lehetek vele? Ül az ágy szélén, Bló a vérfoltos szőnyegen hegedűjét hangolja. — Hát te? — kérdezi János. — Hát én,.. bólintja Bló és úgy tesz, mintha nem tudná, mit kérdeztek tőle. — Szevasz — köszön el tőle János, amikor látja, nem akar menni. — Nehéz engem kirúgni, papókám! — nyomja meg az utoló szót Romhányi Gyula Júliusi jégvirágok kezed kezem melegét kinek adtam adtad helyette hideg nyári szél borzolja arcod szádról arcom számról a sóhaj utánam utánad merre tűnt helyette jeges pára nehezedik szádra számra öledből ölemből a tűz ki lett kiégett helyette egy ablak két oldalára jegesedünk egymás mellé egy Más mellé 17 �Spiró György Nagy István Attila Szemed ezüst pénzét Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Arcod ösvényein kóborol az unoka tekintete, pásztorsípodat kutatja a tétova mozdulat, összecsukódtál, mint a múlt idő a sietős kéz előtt. Felépítem az arcodat, lesz már napszállotta, megtalálom a hangodat, lesz már dühös éjfél mire megvirrad, kiragyog hegyek mögül a nap, mire oldódnak a fagyott, a kényes csillagok, porrá omlanak vonalak, a szájad szöglete, elszáll utolsó szál hajad, beomlik mellkasod. Szemed ezüst pénzét faggatom szántóföld arcú nagyapám! Tollam nyomán este sötétlik, ezüst pénzed felragyog. Szerelem Elment, elment az én párom, világgá ment egy fűszálon. (Mezőségi népdal) Messzefutó utak sátorába’ öltött haragos ruhát magára, kicsi arca estére megázott, szemében elrejtette a lángot, de hold-homloka remegve fénylett, szél haját odaadta az éjnek, mosolyát a kelő sugaraknak, derekát a mohó pillanatnak. Reggelre virágot hajtott értem: álltam előtte, s csak néztem, néztem. Állandó nevező Nem aludhatni. Ülni éjszaka rekvizitumok között a test színhelyében. A látvány többnyire a lakás félreeső része: a konyha vagy a cselédszoba, olykor valamely város szállodaszobája, ahol éghet a villany. Éjszakai rádióál­ lomások egyívású könnyűzenéje, hírek ezen vagy azon a nyelven. Leg­ többször rosszul is lenni: célszerűnek nevezhető program. Kotorászás a nyugtató, a fájdalomcsillapító után, vízfolyatás a pohárba, félórán­ ként vándorlás a vécébe. Időhasznosításnak olykor megfelel a borot­ válkozás tíz perce éjszaka kettő és négy között a megfelelő lelki diszpozíció esetén. Bámulás kifelé, a sötétbe. Ez kötelező, égő szemmel. Az óra számlapjának tanulmányozása. Mindig akad rajta valami új, eddig nem észlelt részlet. Lapos és méltatlan latolgatás újra és újra — öngyilkosnak lenni? elcsábítani holnap ezt vagy azt? nagy műbe fogni ismét? felrúgni radikálisan mindent, és... Majd a latolga­ tás ismétlése, talán nem éppen ebben a sorrendben. Elutazni. Hová? Beszélni holnap. Kivel? Beszélni. Miről? Levelet írni? Ilyen is volt sokáig. Ihletre várni? Ennyi év után? Megfogalmazni, leírni, átgon­ dolni, a végére járni. Minek? S az irigység, a gyűlölet mindazok iránt, akik alszanak szuszog­ va, hörögve, horkolva, csöndben. Ez is van, mindig. S a ráébredés: mindig ez volt, a virrasztás kulimunkája, ami kiszabatott a munka­ megosztásban, az egyetlen állandó, amit nem lehet okosabban és elegánsabban művelni érett fejjel, petyhüdőben lévő bőrrel sem, ami éppen olyan, mint volt a kamaszkor idején, bár akkor még úgy tűn­ hetett: majd csak megszűnik egyszer, majd csak értelmet nyer va­ lahogy. Átgondolható ez is, idő van rá, a virrasztás tart, nem úszha­ tó meg egy-két röpke órával. Aki megússza, nem a felkentek közé való. Fázni. Rágyújtani ismét. Krákogni, de csak illedelmesen, halkan, hogy akit nem illet, föl ne riadjon, s nem illet senkit, tudjuk mi azt. Fridzsiderzúgás, utcai zajok, tökéletes csönd, ám nincs ivászat, nincs részegeskedés, az olcsó megoldások iránt érzéketlenek va­ gyunk. Ülni, járkálni, fázni, nem aludhatni, számolgatni a másodper­ ceket, az' órákat éveken át, némi rátarti büszkeséggel. Borostapenge­ tés. Szakállaslét esetén szőrszálak módszeres kihúzgálása. Fejbőrva­ karás. A viszketegség amúgy is a dologhoz tartozik. Fürdőköpenyt venni a pizsamára, várni a következő szakaszra, a télikabát felvéte­ lére. Várni a visszafekvés előtti utolsó hugyozásra. De a pillanat még várat magára. Nem jön meg egykönnyen, nem szokása. Virrasztás tehát tovább, immár a latolgatás mellőzésével, bele­ fáradva és belefásulva, az első, nagy virrasztások életes öröme, kéje nélkül évtizedek óta, még évekig, sőt évtizedekig talán, ki tudja, mennyi van kimérve. És a keserű felismerés, hogy ezt is meg kell írni, holnap, holnapután, szokásból, más híján, hogy ez a virrasztás se legyen már igazi, hogy ezt is hasznosítsuk, hogy ebből is iroda­ lom legyen, irodalom!... A halálos ágyon is majd ugyanígy, hát persze, legföljebb már nem lesz érkezésünk. De honnét ez az irónia, ez az öngúny? Hiszen nincs hozzá jogunk, hiszen ez a terméketlen virrasztás tart életben, hiszen mi akartuk így. Ne tudtuk volna ka­ maszkorunkban, hol fogunk kikötni? Éppenséggel erre áhítoztunk. Most megvan tehát, elértük. Senkit sem hibáztathatunk, nincs külső tényező. Virraszthatunk kínlódva, folyamatosan, haszontalanul, hangyányi létünk elefántkórságában, peckesen, fájón. Mi ez, ha nem a diadal? 18 �Pirinó újabb legyet fogott, érdeklődéssel figyeltük és dohányoz­ tunk. Begyömöszölte a legyet a skatulyába, kis rést hagyott, meg­ gyújtott egy gyufaszálat és a réshez tartotta. A gyufa a körmére égett, akkor elfújta, kinyitotta a skatulyát, a légy elszállt. Erre Pirinó foszforfejeket reszelt zsebkésével a skatulyába, majd újabb legyet fogott. Begyömöszölte, az égő gyufaszálat a réshez tar­ totta. A skatulyában pukkant valami. Pirinó kinyitotta a skatulyát az elszenesedett légy kipotyogott. Elégedetlenül csóváltuk a fejünket. A legyet el kell gázosítani. Pirinó újabb legyet fogott. Érdeklődésünk nem lankadt. Pirinó a legyet begyömöszölte a skatulyába. Tegnapelőtt este hármasban végigénekeltük a zeneirodalom leg­ szebb operáit és szimfóniáit. Olaszok, a vérükben van a muzsika. Tegnap este irodalomról és filozófiáról vitatkoztunk sokáig, és töké­ letesen kimerítettük a tárgyat. Ma délelőtt a kvantummechanika fi­ lozófiai problémáiról értekeztünk. Pirinó gépészmérnök, most vég­ zett Zürichben, Antonió molekuláris fizikával foglalkozik, nemrég végzett Londonban, én pedig senki és semmi vagyok. Mindhárman több nyelven beszélünk. Foglalkozunk festészettel is. Pirinó újabb legyet gyömöszölt a skatulyába. A páfrány Mennyit ér az emberi kultúra Valaha nyár volt, és hárman üldögéltünk egy szigeten: Pirinó, Antonió és én. Fejenként egy-egy fotel jutott ránk, és hármunkra egy aránylag hűvös szoba a sziget közepén, a tenger közepén, a Föl­ dön. Ők pipáztak, Én dohányoztam. Pirinó keze ügyében egy műanyag légycsapó hevert. A szobában hemzsegtek és csíptek a legyek. A légycsapó segítségével, az ősem­ ber kézügyességével és megfelelő türelemmel jelentős számú legyet lehet kiirtani. A légy roppant szapora állat. Jobb ma egy legyet több csapásra, mint holnap több százat még több száz csapásra. Pi­ rinó minden harmadik, rossz légyjárás esetén minden negyedik má­ sodpercben csapott egyet. Csak minden ötödik csapása nem talált. Ültünk, dohányoztunk, Pirinó csöndben csapdosta a legyeket. He­ lyeslőén figyeltünk. Pirinó feje hasonlít a bizánci szentekéhez. Antoniónak olyan feje van, mint általános és hibás elképzelés szerint a germán törzsfőknek. És időnként Krisztusra hasonlított. Ültünk, dohányoztunk. Pirinó csapdosta a legyeket. Később Pirinó kiürített egy gyufaskatulyát, kézzel elkapott egy legyet, és a skatulyába gyömöszölte. A füléhez tartotta, she is inside, mondta elégedetten, mert angolul érintkeztünk, majd a pipafüstöt a szájából a kissé nyitott skatulyába engedte. Utána megrázta a ska­ tulyát, de a légy még mocorgott. Pirinó újabb adat füstöt fújt a ska­ tulyába, megrázta, a légy nem mozgott. Pirinó óvatosan kinyitotta a skatulyát, a légy, a megátalkodott, elrepült. Go to hell, mondta Pi­ rinó. Európa legszebb vízesése hatalmas területen nyúlik el, több, egymással összefüggő tóból áll, az összeköttetést számtalan vízesés adja. Itt a legkisebb hegyi patak is vízesésben végződik. A környék legmagasabb sziklájáról is zuhog le a víz, a szikla van vagy har­ minc méter magas, a dübörgés messzire elhallatszik. A környék, persze, festői, az árak magasak, a turisták csordákban érkeznek, a ta­ vak partján végig pálinkát, sajtot és kenyeret árulnak. Közvetlenül a legnagyobb vízesés alatt álltunk, sapkában, felhaj­ tott gallérral, mert a víz finom, sűrű esőként zuhogott a fejünkre. A talaj agyagos volt és sárgásvörös, a vízeséstől egy kicsit távolabb azonban burjánzott a növényzet; gyapjas fű, hatalmas páfrányok, számunkra ismeretlen, mélyzöld, nedvdús gyomok; olyan kedvünk lett volna beléjük harapni, amilyen kedvvel ők szívták magukba a bőséges nedvességet, amellyel, úgy látszik, soha nem lehet betelni. — Szeretnék itt páfrány lenni — mondta Kalmár Béla. Mellet­ tem állt, és lehangoltan nézegette a növényzetet. Sötét arccal leha­ jolt, kirángatott a földből néhány jól megtermett páfrányt, dühödten szétmorzsolta őket, a marka tele lett sűrű, zöld folyadékkal. Az­ tán egyre dühösebben rángatta ki a földből a páfrányokat, érdekes módon kizárólag páfrányra vadászott, a többi gyom nem érde­ kelte. Kitépte őket, rájuk taposott, előrángatta a zsebkését, és iszo­ nyú tarolást vitt véghez. Több ácsorgó turista előkapta a fényképező­ gépét, az amerikaiak azt hitték, hogy Béla is a megrendezett és a belépőjegy árában foglaltatott látványosságok közé tartozik, s mint ilyet, le kell kapniuk. Kínosan éreztem magam, de nem mertem szólni hozzá, ilyennek még soha nem láttam. Nem dühöngött sokáig, állt a letarolt páfrányok fölött és könnyezett. Tehetetlenül mutatott a kivégzett páfrányok csonkjai­ ra, mintha azt akarná mondani: hiába minden, ilyen kedvező viszo­ nyok között ezek úgyis újra ki fognak nőni. Mi elmegyünk haza, és ezek itt maradnak, olvastam ki meggörnyedt alakjából. Ezek itt dő­ zsölni fognak mindabban, amiben kedvük telik, ezeknek vér folyik az ereikben, ezek itt nagyobbak lesznek, mint lehetnek, ezek itt a páfrányok páfrányai lesznek, mi pedig elmegyünk haza. A karjánál fogva elvezettem onnan; hagyta. Lementünk egy hosszú kőlépcsőn a következő vízesés lábához, leültettem egy padra. Mellettünk zuhogott a patak, amely megint vízeséssé fog válni va­ lahol. Béla csak bámult maga elé, a könnyei fölszáradtak, ült tom­ pán, éppoly félelmetesen, mint ahogy az előbb a páfrányokat tarolta. — Oda se neki, Béla — mondtam, hogy mondjak neki valamit. — Eljön majd egyszer az az idő, amikor a vízesések visszafelé fog­ nak esni, fel, az égbe, akkor majd kiszáradnak ezek a páfrányok is. 19 �Györke Zoltán Bolyongásomért azok a bunkerek bennem ma is beomlanak-tátonganak némán az a gyerek megdőlt homlokkal bezárt udvarok kapuját döngeti bolyongásomért mely elvitt hozzád kirkém nem érhet vád szelídült vadak simulnak eléd s a tenyeredből nőnek ki a fák ajkam piroslik hasadó kérgén rügyező szavak bontsd virágokká szemmel melengesd ha tiporná fagy hajad vízesés vállam szikláin megtörve rohan ujjaim halak vergődnek sodró hullámaiban nincs belül vihar s villám a szemben mint érben a vér vagy szerelem-ütötten állok szivárvány­ mosolyod alatt Megdőlt homlokkal az a bunker a kertünk mélyén elsüllyedt beomló éjszakákban a beérő ősz darvak csőrében vadlúdak szárnyán merre költözött az a vödör a kútostor végén gyűrűző emlékbe csobban-e lenn lombtalanodunk teknőcdombok part felé indulnak lombtalanodunk víz alól süt a nap piros paprika-fűzlevelek zörgő füzérét árulják a szelek képzelt párbeszéd magammal vigyázz nyomodba szegődtek és felszedik lépteidet csak féltenek mézbe oltott méreg a szavuk mosolyuk festett szívtelen nem árthat nekem csak hunyorítanak lokátor gyűjti szavaid mik szállnak jegenyék felett őrizkedj poliptenyerüktől bilincsed méretét veszik felszántott-csendű bezárt udvarról mért kószált az a gyerek világgá szétnyírják versed szövetét s a meztelen képek bénák merre nyikorog szekered nagyapám a lélek szikkadt dűlőútjain érteni akarják papírod sárkánynak vágják kezedből tollad kiverik mert tetszik nekik 20 megy a vonat kereken a kerek meg vonaton varázsszőnyeg meglibben felhők közt a Balaton hortobágyon áll a nyár napkerekű szekere a délibáb lépcsőin elhajtott a tengelye égi létra a szivárvány járkál rajta két kis bárány felhő irigységtől sárgul a nap részeg szél jár s a fák alatt eldől csikorog a fagy de belátja a meleg nem lehet barátja fura világ ez szavamra forró hó száll a nyakamba a nap meg fagyott huhog rám fejére húzom nagybundám ne állj vigyázzba lábadra egyszárú nadrágot húznak játék ez csak arcod ráncait megtalálom-e eső-mosdatta krumpliföldeken játékos strófák el ne tévedjenek az este épülő oszlopai közt poroszkál-e eltévedt tehénbőgés megőrzik-e majd álmod fészkét páncélgyökerű kerti akácok tőlem hozzám utazom mongolosodó szemük röntgen szívedet lövik a sugarak barátságomat keresik a kerítés nyárfalécbordái őrzik-e a vér hieroglifáit nincs mosolyuk szemük arcuk kezükből kihull a kereszt. már kezdtem félni ki érti ezt jön értem illés kivárom felhő szikkad a pillámon zsebemben de ez kósza hír villámtoll van meg holdradír utazásomnak nincs ára felülök magam hátára megy a vonat síneken a sínek meg vonaton hű de fura világ ez tőlem hozzám utazom �(Folytatás a 12. oldalról) portok zöme M.-ben van, a tagok a körzetből járnak be. A másik: a szolgáltatások, amelyeket a társközségeknek juttatunk. Ezenkívül persze az összes kapcsolódó gazdasági, adminisztrációs és propagan­ da-előkészítő munka is itt zajlik. A társközségek tiszteletdíjas intéz­ ményvezetőinek az a feladatuk, hogy felmérjék az igényeket, azt köz­ vetítsék felénk és mi lekötjük a programokat olyan mértékben, ahogyan azt igénylik. Ezeket ők bonyolítják le és információt adnak arról, hogyan zajlott le a rendezvény. Körzeti például a pódiumso­ rozat, a gyermekszínház, a pávakör, a koncertek, a diszkó stb. Per­ sze nem mindegy, hogy melyik társközségről van szó. H.-n egészen jól mennek a dolgok, N.-ben már kevésbé: ez egy széteső község, sok a nyugdíjas, az ingázók zöme is innét adódik, itt lényegesen nagyobb és gondosabb segítségre van szükség.” L. szintén körzeti központ. 1100 lakosának részben a helyi gaz­ dasági egységek adnak munkát, de a dolgozó lakosság negyven szá­ zaléka eljáró. Művelődési hagyományaiból ma már csak annyi ma­ radt, hogy évi egy alkalommal részt vesznek a szomszédos közsé­ gekkel központi kezdeményezésre közösen szervezett folklorisztikus ünnepségen; ezekre ma már szinte kötéllel fogják L.-én a szereplőket. A körzeti művelődési ház vezetőjének tanulságos monológja: „A tanács lehetőség szerint segít. Anyagilag többet nem adhat. Talán a tsz tudna adni anyagi segítséget, ha akarna. Kilenc éve, vagyok a művelődési ház vezetője, de az évi egy központi rendezvényén kívül másra még nem kaptunk pénzt. Erre az egy rendezvényre sem a művelődési ház kapja, hanem az intéző bizottság — és hát ez busz­ költségről, utaztatásra, étkeztetésre megy el (3000 Ft-ról van szó). A művelődési ház tartalmi munkájának lehetőségeit ez nem lendíti előre. Más segítséget, ami nem pénzben realizálódik, csak az ifjú­ ságtól kapok. Az értelmiség legfőbb indoka, hogy nincs idő, hogy nem helyben laknak, hanem idejárnak. (Az utóbbi főleg a pedagógusokra vonat­ kozik.) A körzeti iskola is itt működik, a tantestület létszáma meg­ növekedett és zömük Salgótarjánból vagy a környező községékből jár L.-re, sokan most végzik iskoláikat is. Lehet, hogy gyakorlati segítséget tényleg nehezebb így adni, de hát a végeredménye az, hogy egyáltalán nem számíthatok rájuk. Ráadásul nekem vetik a szememre, hogy miért 'nem járnak a pedagógusok a művelődési házba!? Számtalanszor megkerestem őket, de nem jönnek. Az iskolásoknak főleg könyvtári látogatásokat szervezünk. Most ugyan megint kialakult egy gyermektánccsoport, ez új lehetőség, de nagyon sok múlik a pedagógusokon is. Kisebb programokra ugyan meghívjuk a gyerekeket, nagyobbakat azonban az anyagiak miatt nem tudunk szervezni. Jön ugyan gyermekműsor-ajánlat, de hogy a költségvetést ne érintse nagyon érzékenyen, ahhoz az egész isko­ lának meg kellene vennie a jegyeket. Tárgyaltam már az igazgató­ val, osztályfőnökökkel, de nem vállalják. Ha viszont az iskola nem segít ebben, akkor a művelődési ház költségvetése fut mínuszra. Persze lehetne a kínálatot bővíteni, ezt tervezzük is. A fiatal kor­ osztályra számíthatok, mert egy 20—25 fős csoport mindig van a házban, akik akarnak valamit, a klubfoglalkozásokon aktívak, van véleményük és azt el is mondják. A huszonöt éven felüliek viszont már szinte mindent elutasítanak. Ők a szórakozást igénylik; amit így kapnak, azt éppenséggel hajlandók elfogadni, de még így is előfordul, hogy inkább dolgoznak munkaidő után és a tv-t nézik. Valahogy kimarad az életükből a tudatos művelődés, vagy legalábbis nem alakult ki a szabad idő. ilyen jellegű eltöltésének szokása. S nem hiszem, hogy ennek akár itt, L.-en, is csak a művelődési ház, vagy akár annak az anyagi helyzete lenne az oka. Ügy látom, hogy a legtöbb embernek jó, ami van. Hiába a sok eljáró, hiába látnak esetleg Salgótarjánban mást, különösebben nem zavartatják magukat. Változtatni csak néhány fiatal akar, de idővel ők is belefáradnak, hát vagy belenyugszanak vagy elmennek L.-ből.” Ha most azt mondjuk, hogy M.-en jól működő, körzeti munkát is végző művelődési ház van, L.-en pedig enyhén szólva nehezen megy a munka, akkor nem biztos, hogy ez a minősítés feltétlenül igaz. Végül is: mihez képest működik jól az m.-i intézmény? L.-hez mérve —, mint látjuk — nem nehéz jól dolgozni, főleg, ha van rá pénz is. Azonban, ha ahhoz mérjük az eredményeket, hogy M.-en ezer ember közül száz viszonylag rendszeresén jár a művelődési házba. L.-en pedig csak ötven, ehhez képest — a többi kilencszáz embert figyelembe véve — a különbség már nem is olyan nagy. Ha pedig azt állítjuk mércének, hogy miképpen váltak a helyi kultu­ rális agóra színterévé, olyan intézménnyé, amely beépült az embe­ rek mindennapi életébe, akkor M.-ek és L.-ek között alig találunk különbséget. Mai közművelődésünk ahhoz az emeletes épülethez hasonló, amely ugyan egyre magasabbra épül, de a lépcsőház építési üteme mintha megállt volna az alsóbb szintek valamelyikénél. Ez az ellent­ mondás különösen a községi közművelődésben tapintható ki ahol a zártabb közösségeken — egy-egy falu összlakosságán — jobban érez­ hető a magasan levő emeletek használatának hiánya, vagy legalábbis az. hogy rendkívül nehéz számukra azokat megközelíteni. A műve­ lődési ház vezetőjét és a közművelődés többi helyi munkását azonban egy sor szakmai kötődés, s ne kerteljünk, egy sor hivatali regula arra készteti, hogy a magasan levő emeletekhez próbáljon lépcsőt építeni, de az ily módon a levegőbe sikeredik. Ügy véljük, ez bőven indokolja az l.-i intézményvezető bizonytalanságát, s általában a községekben dolgozó népművelők szakmai pesszimizmusát. Miért van ugyanis az, hogy — minden primitív körülményei el­ lenére — a községek egyik leglátogatottabb „intézménye” a kocsma? Nem valószínű, hogy egyedüli és kizárólagos oka az ivászat lehetősé­ ge lenne. Sokkal inkább az, hogy az emberek itt szerezhetnek leg­ inkább információt a faluban történtekről, s ezeket egyúttal meg is beszélhetik, s így kialakulhat a közös vélemény. De ugyancsak itt esik szó minden olyan témáról, ami a mindennapok megéléséhez szükséges, vagy annak látszik. Valójában ezekre a beszélgetésekre szükség van, s az ivászat önmaga — a szép számú kivételtől eltekint­ ve — mellékes körülmény. Művelődési házaink a kapcsolatteremtés, az információcsere alapvető emberi igényével csak sablonokban gon­ dolkodva számolnak. A kérdés tehát az, hogy mit tehetne annak érdekében a községi művelődési ház, hogy ez az ellentmondásos helyzet megváltozzon? Egyik lehetséges módként kínálkozik, hogy az emberekben potenciá­ lisan meglevő spontán aktivitásra építve bontakoztassa ki új szelle­ mű tevékenységét. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a magas kultúra közvetítésén túl vállalja az olyan intézmény szerepét, amely az em­ berek mindennapi problémáinak megoldásához is lehetőséget nyújt. Olyan szabadon választható cselekvési alternatívák sokaságát kí­ nálja, amelynek rendszere a mindennapokból épül fel, de szellemé­ ben, hatásában egyúttal tovább is visz az oda látogatók érdekeinek és érdeklődési körének megfelelően. Ha például egy községben el­ terjedt szokássá vált a kertészkedés, akkor természetes, hogy a mű­ velődési házban rendelkezésre kell állnia ebben a közérdekű témá­ ban a széles körű tájékozódás lehetőségének. A kertészkedéshez azonban még sok minden kapcsolódik: az értékesítés, a megtermelt anyagoknak konyhai felhasználhatósága, illetve az étkezési kultú­ ra, ezen belül a gyermekek étkezése, ehhez kapcsolódva a gyermek­ nevelés — és folytatható a kapcsolódások sora egészen a magas kul­ túráig. A hangsúly tehát témák közötti kapcsolódási pontok feltá­ rásán és a mindennapokhoz való szoros kötődésén van, s ha ez megvalósul, számolhatunk azzal az igénnyel is, hogy az emberek a művelődési házban nemcsak szabni-varrni, gyermeknevelést tanulni akarnak, hanem beszélgetni, dolgokról közös véleményt alkotni és azt érvényre juttatni. Ami azt is jelentheti, hogy az intézmény ál­ tal biztosított színházi előadásra nemcsak jegyet vásárolnak, hanem annak tartalma beszédtémává válik, értékei ténylegesen beépülnek az életmódba, viselkedéskultúrába — mégha mindez ma még vágy­ álomnak tűnik is. Korántsem azt akarjuk a művelődési házakon számon kérni, hogy a különböző rendeltetésű intézmények, szervezetek szerepét átvállalják. Azt azonban igen, hogy a kultúrát, a közművelődést ne kizárólag a magas kultúrára gondolva tegyék hozzáférhetővé, ha­ nem oly módon, hogy az ne önmagáért való értékként jelentkezzék, hanem azt tekintse, hogy az emberek még az új lakásban, kocsival és színestévével gazdagodva is évtizedekkel ezelőtti módon élnek, nevelik a gyermekeiket, egymás közötti kapcsolataik egyre inkább szétzilálódnak és hogy mindennapi problémáikat nem ésszerűen old­ ják meg. Bodnár Mihály 21 �„Naponta vagyunk Dózsa Györgyök” Kokas Ignác 1973-ban, kisebb-nagyobb megszakításokkal egy évig festette Az Em­ ber harca című festményét. A kép jelenleg Pásztón látható, miután a művészeti alap a művésztől megvásárolva a pásztói tanácsnak ajándékozta. A festmény témája az ember harca ön­ maga megvalósításáért, boldogulásáért, bol­ dogságáért. A téma tehát röviden az emberi sors. A témát közelebbről —, amint ezt a későbbiekben látni fogjuk — a művész har­ cában, Kokas életgyötrődésében határozhat­ juk meg. A kép cselekményének leírása már bonyolultabb. A festmény egy figurát ábrázol, amint az a nézőnek háttal a kép belseje felé törekszik. A mű előterét egy, a tájjal és a főalakkal összeolvadó emberi fi­ gura válla, s profilban ábrázolt feje tölti be. Az Ember mögött egy harmadik alakot sejtünk, ennek azonban szinte csak egyik szeme látható, a figura bal válla fölött. A festmény bal oldalsó része egy szürrealisztikus konstrukció, míg a jobb alsó sarokban egy táj villan elő, amely a kép középtengelye felé egybeolvad a két figurával. Mielőtt az egyes részletek elemzését meg­ kezdeném, Kokas Ignác alkotó módjáról kel] egy pár mondatban szólnom. Kokas a 60-as évek közepén fedezte fel festészete számára szülőfalujának, Válnak és környékének táji jellegzetességeit. Ekkor és itt fedezte fel a kihalt és szétmállásra ítélt Ginzapusztát. És ekkor fogadta el saját ro­ mantikus lelki alkatát művészete irányítójá­ ul. Legtöbbször táji motívumokból épülő, legnagyobbrészt azokon alapuló festményein Kokas emlékeinek hordalékát festi: nem egy adott időpont valóságos táját, hanem egy valóságos táj adott motívumához fűző­ dő, időben bárhol levő, egyszer-volt, egyszer-átélt élményeit komponálja képpé. Ezek után próbáljuk meg a festmény meg­ közelítését! A főalak, az Ember (azaz a festő) egy szárnyas, sisakos figura. A szárny sárga íve hatalmas energiát sugároz, hiszen egy ilyen ív önmagában is erőtől duzzadó, mozgásra képes elemet sejtet. (Gondoljunk a köz­ napi élet olyan jelenségére, mint egy feszü­ lő vitorla!) A sisak ugyanakkor minden idő­ ben és alkalommal védekezés volt a világ­ gal szemben. Viselőjét azonban nemcsak védte, de el is zárta a külvilágtól, a védett­ ség éppen az elzárkózottságból adódott. Az Embernek tehát óriási energiája van, ugyan­ akkor azonban egyedül áll; problémáival, nehézségeivel egyedül kell megküzdenie. Kokas Ignác festményeiből kibontható életfilozófiája. Még tájképeinél is találha­ tunk filozofikus gondolatokat. Néhány alko­ tása pedig — így Az Ember harca is — ki­ fejezetten filozofikus jellegű. A kép tehát szubjektív üzenete által Kokas nézeteit mu­ tatja. Amit tehát itt ő az Emberről mond, azt tulajdonképpen önmagáról állítja. Az előző gondolatsor a sisakos zárkózottságról tehát annyit jelent, hogy Kokas alkatánál fogva zárt világban él és hiába halad a tár­ sadalom a kollektivizálódás felé, ő nem tud kollektivizálódni. Sőt, éppen ellenkezőleg, egyre inkább magányosodik, egyre inkább egyedül marad problémáival, küzdelmeivel. Kokas magányossága nem hasonlítható a futuristák anarchista lázadáshoz, akik min­ dent és mindenkit megtagadva egyetlen igazként önmagukat prófétálták. Ezt egyér­ telműen az a vörös-folt-fej bizonyítja, amely a képe előterét uralja. A fejnek a tájjal va­ ló egybeolvadása utal arra, hogy ez az alig sejlő figura a régen-volt elődöket sűríti, akik már porrá lettek, akiknek szelleméből és testéből konkrétan és átvitt értelemben mai világunk, ismereteink és tárgyaink, életfor­ mánk és műveltségünk ered. Ugyanakkor a főalakkal való eggyé válása e fejnek azt mu­ 22 tatja, hogy az Ember (Kokas) érzi, vállalja az elődöket, az ősöket. Azaz, Kokas Ignác József Attila-i igazságérzettel vallja e képén is, hogyha fest, az ősök vezetik ecsetjét, mint ahogy József Attilának „ők fogták ce­ ruzáját”. A címben jelzett harc az Ember és az alig sejtett harmadik figura között dúl. A harma­ dik alak, a szinte csak fél szemével ábrá­ zolt Rém szemben áll a figurával. E szem­ benállás, az alig sejthetőség, és a szemből kiinduló vonalnyaláb, amely segítségével ez a szem az egész bal oldali formáció forrásá­ vá lesz, azt sugallja, hogy ez a Szörny az Em­ ber legnagyobb ellenfele bár, mégsem sze­ mélyében, mely körvonalazhatatlan, hanem következményeiben jelent akadályt, problé­ mát. A Szörny tehát nem valóságos, birokra hívó ellenfél. Az Ember teremtménye csu­ pán, bensejében élő örök tagadás, a mindig ébren levő rossz lelkiismeret, a kínt, a bajt soha nem felejtő emlékezet. A Szörny ilyen értelmezése után mit lás­ sunk a bal oldali formációban? Teljesen nonfiguratív, minden természeti realitástól mentes konstrukciót, amely csupán szerke­ zetileg megkívánt eleme a kompozíciónak? Egyáltalán nem. Ez a figura vállára neheze­ dő „batyu”, az Embert haladásában vissza­ fogó teher Kokas emlékezéseiből állt össze. (A végükön kibolyhosodó vonalak: növé­ nyek, a figura hátának támaszkodó rész vi­ zet idéz, s a kép bal szélén egy madarat lát­ hatunk. S mindezek Kokas leggyakoribb táj­ képi motívumai). Ezek a jegyek tehát egyértelműen mutat­ ják: a feltörő emlékektől nehezül a haladás, s az emlékek között fontos helyen állnak a Ginzapusztához kapcsolódóak, amelyek sze­ mélyessé teszik a terhet, s egyértelművé a figurát. Kokas maga harcol itt Démonával, az emlékezés, az adottságok Szörnyével. A kép üzenetének további kibontása már csak a mű belső törvényeinek ismeretében lehetséges. A festményre pillantva a Rém-szem vonz­ za magához tekintetünket. Mivel éri el Ko- �kas, hogy ez a cselekményileg is annyira fontos szem a feszültség csomópontjává vá­ lik? Részben szín, részben szerkezet segítsé­ gével. A kompozíció alapszíne ugyanis a meleg vörös, és ennek árnyalatai. A meleg kolorit uralkodik a képen, s ebbe robban bele acélos hidegségével a kék szem. Pusz­ tán a színe elegendő lenne a figyelem felkel­ tésére, ám Kokas ennél tovább megy. A fest­ mény középtengelyeit arányosan eltolva ezek metszéspontjába helyezi a szemet, hogy így az a kép legmobilisabb pontja legyen (1. ábra). Ily módon a kép egyensúlyi feszültsége rögtön ellentétet is hordoz: a meleg és hi­ deg színek ellentétét. Kompozíciós szempont­ ból még két fontos illeszkedését fedezhetjük fel a szemnek. Először: horizontálisan egy vonalon fekszik az Ember nyakával, a kép másik csomópontjával. Másodszor: innen ki­ indulva szinte teljesen körvonalazható egy mértani forma, egy ellipszis (2. ábra). A néző a szemet megpillantva ugyanis önkéntelenül a hozzá tartozó élőlényt kezdi keresni. így talál rá arra a fejet sejtető ív­ re, amely egyben az ellipszis felső részét ad­ ja. Ezen az íven haladva ugyan át kell törni egy ellentétes kontúrt, de ehhez elegendő erőt ad az ív keményebb, egyértelműbb al­ só része, s az áttört falat követő formáció vonalrendszerének az ívét követő rövidülése. Az így kirajzolódó idom bal felé nyitott, itt juthat el a néző a kép további részleteihez. Nézzük meg, hogy mit zár körül ez az el­ liptikus görbület! A bal oldalán a már említett Szörny-szem van a belőle kiinduló vonalnyalábbal. Ez a szem a terhek, az akadályozó problémák forrása, s mint ilyen, az Ember benső vilá­ gának része, mintegy a lelkiismeret megje­ lenítése. A háttal álló figura jellemzését te­ hát e szemmel kezdi a művész. Ezáltal be­ szél az Embert tudat alatt gátló tényezőkről. A festő azonban nem akar kétséget hagyni a figura harcának igaza felől, s ezért be­ hatóan jellemzi az Embert. Mégpedig éppen a vizsgált formán, az ellipszisen belül teszi ezt. Egy motívum gyakran visszatér Kokas alkotásain. Ez egy általában szabálytalan kerekded forma, ame­ lyet a környezetétől éles kontúrral határol el, s amelyen belül — általában színperspektí­ vát alkalmazva — végtelen távlatot nyit a művész. Ez a „semmibe tekintő ablak” már az 1967-es Néma házon megtalálható. Az Ember harca is tartalmazza ezt a mo­ tívumot azzal a lényegi változtatással, hogy itt ez a „lyuk” nem végtelen távolságot mu­ tat, hanem annál közvetlenebb célt szolgál: az Ember szívére nyit kaput, az Ember lel­ kivilágát tárja elénk. E képrész fő eleme egy hangszer szerke­ zetét idéző vonalrendszer. A vonalak ritmi­ kus ismétlődése, egyforma dőlése, fokozatos növekedése a nyugodt, háborítatlan élet igé­ nyét hirdeti. Ennek a foltnak a bal oldalához támasz­ kodik a festmény egyetlen szögletes geomet­ riai része: egy háromszögekből felépített konstrukció (3. ábra). A kép egyik legna­ gyobb hideg foltja ez a kékes-fehér három­ szög, amely ennek az építménynek egységét biztosítja. Ez a rendszer a maga egzaktsá­ gával, zártságával a tudatos szerkesztésre utal. A rend, az építettség, a tudati kontroll jele ez. Bár formailag elkülönül, szögletes­ ségében ellentétes a kép egyéb elemeinek formázásától, a felső részen mégis eggyé forr az előbb elemzett részekkel, sőt a figu­ ra egészével is. E találkozás valószínűsíthe­ tő tartalmi oldala az, hogy az Ember öntör­ vényeit, melyek önmagukban zártak, egzak­ tak, érzelmi kontrollnak veti alá. így, e ket­ tő egységében hoz létre valódi rendet. A ta­ lálkozási pontnál sejlik a Rém másik szeme. Így jutunk vissza az ellipszisen belül a Szörnyhöz, hogy innen a belőle kiömlő láto­ máshoz érhessünk. Az emlékek, adott örökségek figurációja színben a leghidegebb összhatású az egész kompizícióban, itt a hideg kékes-fehér domi­ nál. Bár a jobb alsó sarok tájának horizont­ jában megjelenik egy leheletnyi fehér, mely térhatásában monumentális, ellenpólust mégsem képez. Ez az erős szín-érték diffe­ rencia a küzdelem állandóságát érzékelteti. A bal oldali emlékvilág nemcsak színében különül el a kép többi összetevőjétől. Szer­ kezete sokkal töredezettebb, darabosabb, mint a figura, vagy a táj megoldása (4. áb­ ra). A szemből induló vonalak szerteágazóan jutnak ki a kép bal szélére, hogy ott megszakadva a szűk kereten túljutó szétáramlással a terhek halmazának végtelensé­ gét érzékeltessék. A szemből induló alsó vo­ nal nem ér el a keretig: lefelé haladtában beleütközik a figura szárnyvonalának irá­ nyába, s mintegy hozzásimul, egyesül vele. A találkozási pont kulcsfontosságú: itt ju­ tunk ki az emlékek, érzések teréből a tet­ tek, a lehetőségek világába. Innen már az Ember szárnyának dinamikus lendülete vi­ szi a tekintetet. Ám a szárny éppúgy, mint a dinamikus lendület csak a vörös ősfej után lesz egyértelmű. Éppen ezzel a pozíció­ val nyeri el véglegesen az értelmét e fej. Nemcsak egyesíti, de szét is választja a fi­ gurát a reá nehezedő alakzattól. Már ebben a kompozíciós szerepben benne van az a kokasi ős-előd tisztelet, szerepfelismerés, amelyről az előbbiekben már szóltam. A vörös fej után az Ember végre a nagy sárga ív lendületével törhet előre. A sárga, mint a kompozíció legérettebben izzó színe jelzi a töretlen nagy ív fontossá­ gát. Szerkezetileg ez az ív a kompozíció dön­ tő eleme (5. ábra). A haladás iránya ez, s ezt hangsúlyozza az ív többszöri, egyre na­ gyobb domborodású megismétlése. A szélső ív a keretet érinti: ez a továbblépni nem tu­ dás, a bezártság érzetét kelti. Az ívek az ember nyakától húzódnak, hogy alul egy bizonytalan egyenesben hal­ janak el. Egy újabb lényeges pont helyezke­ dik el ezen a vízszintesen: az a pont ez, ahol a töretlen ívű görbületekkel egy hason­ lóan töretlen, de éppen ellentétes irányú, s az előzőeknél jóval rövidebb, a jobb alsó sa­ rokba mutató hajlat találkozik. Ez utóbbi elem tartalma többrétű: a vöröses-fekete ív­ ben nem lehet különválasztani az Embert, a földet és az ősfigurát. Ez a nyitva hagyott formai kérdés tartalmilag fontos problémát takar. E hármas egybefonódás teszi egyértel­ művé a már éreztetett gondolatot: a mű­ vész érzi, hogy az Ember az ősök erejét, testét, hitét őrző, biztos talajon halad. Nem szakít, de nem is szakíthat velük. Eggyé nőt­ tek, s csak együtt juthatnak tovább. S itt ad a művész választ pontosabban ar­ ra is, hogy miért folyik a harc, a küzdelem. A kép jobb alsó részében ugyanis a hagyo­ mányos perspektívatörvény alapján végte­ len távlatot nyit, s ezzel megteremti a lehe­ tőségét annak, hogy az Ember a végtelenbe törekedjen. A színek fokozatos hidegségével olyan mély horizontot teremt a festő, amely miatt az Ember alakja óriássá lesz, monu­ mentálisan tornyosul a messzeség elé. így a figura dinamizmusa is félelmetes energiát mutat, melynek segítségével képes lehet a végtelen meghódítására. Ezért a hódításért folyik tehát a harc. A tér, távolság plasztikai hatásának ki­ használása azért ilyen döbbenetes erejű le­ hetőség Kokas kezében, mert bár a kompo­ zíció tördelt, téri ábrázolás, a horizontig va­ ló kipillantást csak itt teszi lehetővé. A fi­ gura feje köré ugyanis egy, a kép színvilá­ gának megfelelő, abba hangulatilag illeszke­ dő, töréseivel a fő vonalakat segítő eget fes­ tett, amelynek szerepe pusztán a kompozí­ ció fő elemeinek hangsúlyozása. A festmény négy csomópontja (a szörny­ szem, az Ember nyaka és az alsó vízszintes két találkozási pontja) egy négyszöget hatá­ roz meg (6. ábra). Ennek két éle vízszintes, melynek segítségével a kép jól elkülönülő három részre tagolódik. (A szövegben jelzett ábrák a borító belsőn láthatók.) Az első rész az előtér. Itt összefogott fol­ tokkal, az ősfigurával Kokas a festmény cse­ lekményének mintegy időbeli előzményét ad­ ja. A jobb sarok különbözik csupán formai­ lag — és ennek tartalmi oka van: az ősfi­ gura múltjával szemben a nagy lehetőség jövőjét ígéri. Múlt és jövő együtt, s mind­ ez a kép előterében! A kibékíthetetlen el­ lentétek itt kezdődnek. A felső harmad szintén összefogott for­ mákkal a háttér szerepét játssza. Egyetlen funkciója a hangsúlyozás. A második harmadban, a kép középső ré­ szében játszódik a tulajdonképpeni cselek­ mény. Az alappontok által meghatározott négyszög középpontja nagyjából a vízszintes felezővonalon, de a kép függőleges felezővo­ nalától jobbra helyezkedik el (7. ábra). Emiatt a néző úgy érzi, hogy bár van a képben egy jobb felé irányuló mozgás, ezt valami visszafogja, gátolja, nehezíti. Túl biz­ tonságos, széles alapokon áll a négyzet ahhoz, hogy mozgásba tudjon jönni. Az alap nagyságán túl vitathatatlan a bal alsó sarok feszítő szerepe. Mindezt a feszített, mozdulni kész állapotot Kokas még fokozza azzal, hogy a sarkok között nem egyenesek, hanem domborodó ívek vezetik a tekintetet. Mielőtt a végső gondolati összefoglalásra rátérnék, egy rövid művészettörténeti átte­ kintést kell tennem. A festészet történetében viszonylag ritkán találkozunk olyan ábrázolással, ahol a kép főalakja a nézőnek háttal áll. Ez a megoldás akkor került előtérbe, amikor nem elsősor­ ban a megfestett személy maga, hanem te­ vékenységének ábrázolása volt a festmény témája. Ezért viszonylagosan gyakorivá a XIX. században vált, amikor a munkásábrázolás is megjelent a. művészetben. (Bár ko­ rábbi példát is találunk. Ilyen háttal ábrá­ zolt alak Stabiaeben, az időszámítás I. szá­ zadában festett Virágszedő lány is). Millet, Courbet munkásai között is megjelenik a nézőnek háttal dolgozó ember. A XX. szá­ zadi magyar művészet is szolgáltat hasonló példákat, hogy csak Nagy István Kaszálóját, Egry Balatoni halászok-ját említsem. E rövid gondolatmenetet azért érzem fon­ tosnak, mert azt bizonyítja, hogy a hasonló­ an szerkesztett műveknél, s így feltételezhe­ tően itt is — a figura tulajdonképpeni cse­ lekvése, tenniakarása a kép mondanivalója. Így válik egyértelművé e mű értelmezése is. Kokas életművében egyszer már feltűnt egy háttal álló figura: az 1967-ben festett Nap fiai című alkotásán. Itt is önmagát fes­ tette a hajlott hátú alakban, akit egy ginzapusztai táj napégetett motívumai vesznek körül. Ez a képi formálás tért vissza ezen a mű­ vén. Saját jellemét jobban részletezte, meg­ mutatva tisztaságra, békére, öntörvényű rendre vágyását. Mindezt azért, hogy érezhessük, ezek megvalósításával a végtelen meghódításáért küzd Démonával, az Emléke­ zések és Örökségek Rémével. Hátán súlyos terhet cipel: benne van minden, amit eddig átélt, s amitől ezek után már nem szabadul­ hat. Ginzapusztának a Nap fiai-nál még testvérként idézett motívumai itt visszahúzó erőként jelentkeznek, utalva a művész prob­ lémájára: tud-e még számára, művészete számára újat adni, kötöttség helyett ihlető világot jelenthet-e még a puszta. És, ha meg kell tartania mindent a hátán, bír-e még ve­ lük tovább vonulni valameddig, vagy egy helyhez kötve sziszifuszi erőfeszítések mellett is csak tantaluszi kínokat érlel a jövő? Mert végtelen távlatot lát maga előtt, amelyet a benne feszülő energiával, mérföldes léptek­ kel hódíthatna meg, ha terheit ledobhatná. A küzdelem tehát azért dúl a lelkiismeretDémonnal: terhek nélküli biztos jövő, óriási távlattal; vagy terhekkel vemhes, nehéz, de mégiscsak haladó vonulás; avagy a teljes kö­ töttség bénító mozdulatlansága. Ezt a harcot vívja a művész, ez a kere­ sett „szubjektív üzenet”. Chikán Bálint 23 �HAGYOMÁNY Gondolatok a palóc szuszékról Láttam már szuszékokat múzeumok olyannyira féltett darabjai­ ként, hogy fényképezni sem hagyták őket és láttam Sírokon azt is, amint éppen gyújtóst aprítottak belőle, vagy egy gazdag portán, ahol három szuszék is volt —, disznóólat csináltak szétszedett deszkái­ ból. Ez 1970 táján történt és senki sem szólta meg őket érte a fa­ luban. „Igen, mert régi, korhadt, a szú is beleesett ” — mondták. — Újat sehol sem csinálnak, meg nem is szokás már ilyen kelengyésládát adni, mikor van Varia szekrénysor.” Gyűjtéseim során azonban találkoztam olyan szuszékkal is, melynek a fedelére a kereszt jele volt vésve és amikor a helyén, a tisztaszobában állt még, elképzelhető, hogy ünnepek alkalmával rajta gyújtották meg a gyertyát —, mint ez a gyertyanyomokból kikövetkeztethető. Az elmúlt 100—150 év alatt annyit változott a falusiak világa, de erről itt ne beszéljünk bővebben, mert számos tanulmányban leír­ ták már. Tudjuk, hogy a változások szükségszerűek, mégis sajnálom, hogy útjaim során már nem találkoztam olyan emberrel, aki el tudta volna nekem magyarázni, hogymi is van felróva ezekre a palóc szuszékokra. Ha élőszóban nem tudunk választ kapni, nézzük meg. hogy mit jegyzett le a néprajzi szakirodalom a szuszékokról. Győrffy István— Viski Károly A magyarság tárgyi néprajza című köteteiben többek között ezt olvashatjuk: „A szekrény (szökröny, szekriny) nevű bútor nem egyéb, mint amit a 'nép más szóval szuszék (szustok, szuszák, szuszink) névvel nevez... E szekrények egy részének fedele egysí­ kú, vízszint álló, más részüké —, mint a házfedélé — kétsíkú. Ez a háztetős szekrényforma is nagyon régi, s külön érdekessége, hogy a hosszabb alakúakat már az egyiptomiak, hellének, rómaiak kopor­ sóul is használták.” Az Ermitázsban az Altáj vidékéről származó, hasonló korú szuszékokat is láthatunk. „Ez a szekrény szó a magyar­ ból átment az oláh 'nyelvbe is sicriu alakban, ott azonban csak ko­ porsót jelent. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az átvétel idején a magyarok is temetkeztek ilyen szabású szekrényekbe....A koporsó szó honfoglalás előtti szókészletünkből való, s megfelelő őse egy bolgár—török szó, amely ilyenformán hangzott: kopurcsag. En­ nek jelentése a különböző török nyelvekben nem csak koporsó, ha­ nem doboz, tok. szelénceféle stb. is. (Vámbéry Ármin: Magyar és török—tatár szóegyezések. Nyelvtud. Közl. VIII. 160; Cs. Sebestyén K.: A magyarság ládái. Magy. Nyelv. XXIII. 202.)...A szekrény az első házból először az asszonyok hálóházába, a komrába kerül (pa­ lóc földön), de még itt is „vásznat, fehér gúnyát” tartanak benne; azután kikerül a konyhába, ereszbe, liszt-, kenyér-, vagy élelemtartónak, majd hátrább, a gazdasági rendeltetésű kamrába, végül a gabonásba, vagy a padlásra....Pedig egykor általánosan kedvelt há­ zibútor volt; erre vall, hogy igen takaros, díszített, sőt színezett pél­ dányok is vannak közöttük, holott a gazdasági termények tárolá­ sára szolgáló hasonló eszközök általában díszítetlenek szoktak lenni.” Máshol: „Elejük, födelük úgyszólván el van árasztva díszítménnyel, de ez a díszítmény Dunántúl, az Alföldön, Felföldön és a Székely­ földön egyaránt tisztán mértani jellegű, holott kínálkozó felületek lendületes növényi díszítmények vésésére, vagy festésére. A régi forma megtartotta régi díszítőmódját, holott a helyébe került renaissance eredetű láda semmit sem vett át belőle”. A magyar paraszt­ ság köréből azonban a renaissance láda, mint tapasztaltuk, nem tudta kiszorítani, megmaradt nekünk archaikus formájában és min­ tájával a mai napig. Ezért ma is nagyobb megbecsülésben részesít­ hetnénk. Mintájáról a szakirodalomból sem tudunk meg íme töb­ bet, mint hogy igen takaros. Pedig, ha összevetjük a K. Csilléry Klára A magyar nép bútorai című könyvében közölt krétai terra­ kotta szarkofággal az i. e. II. évezredből, vagy a Palesztinai mészkő szarkofággal (2/a, b.), bebizonyosodik, hogy az összetevés nem alap­ talan. Kaesz Gyula Ismerjük meg a bútorstílusokat című könyvé­ ben is megtaláljuk a szuszékformákat (2/c, d, e, f.), az egyiptomi, görög, etruszk bútorok között, Binzáncban, mint nyeregtetős erek­ lyeládát látjuk viszont, azután a román bútoroknál; „a magyar népi szuszék szerkezetében és díszítési rendszerében a korai román jelle­ get viseli magán”. (u. o.) A díszítésekről külön és általában beszél Kaesz: „Az első készítményekkel együtt megszületik minden emberi eszközön az ornamentika, mint valami titkos jelbeszéd, hogy ettől kezdve elválaszthatatlan kísérője maradjon a tárgyaknak az egész történelmi fejlődés folyamán. A díszítőművészet első elemei: pontvonal, sakkminta, zeg-zug és hullámvonal, körök...” — mondja az őskor kapcsán, de olyan, mintha a szuszékokról beszélne. „A kiala­ kított formaelemek egy részének varázserőt tulajdonítottak”, (u. o.) Lükő Gábor, aki elsőnek foglalkozott a szuszék jelentéstartal­ mával is, nagy jelentőségű munkájában (Anya- és csecsemőóvó ké­ pek a régi magyar szekrényeken, Orvostörténeti Közlemények, 1975.) említi: „Az esküvőről hazaérve a ládára ültették a menyasszonyt. Ha megcsikordult a láda, jó jelnek vették: számíthatnak gyerekre. Ha viszont nem akart gyereket az új asszony, titokban ült rá a lá­ 24 da szélére, miután felnyitotta a fedelét. (Ethnographia 1906, 44.)” Lükő Gábor egy burját sámánládát is közöl analógiaként, amelyet a sámán a hátaslovának tekintett (a közlés szerint), majdnem azo­ nos módon, mint az előbb említett példában a menyasszony termé­ kenységével kapcsolatban fennmaradt szokásnál. A sámánláda te­ hát tartalmilag is a népi szokás analógiáját idézi, de formailag is megközelíti a szuszékot —, sőt a mintakincsét tekintve is. A sámánok a rituáléhoz szükséges eszközeikre — minden ed­ digi leírás szerint bizonyítottan — az ember és a kozmosz összefüg­ géseinek legfontosabb jeleit rögzítették. Az itt bemutatott sámán­ ládát sem kell hát ez alól kivételnek tekinteni — így indokolt a kozmikus összefüggések keresése az elemzésnél minden jelében, jel­ kapcsolatában. (3. ábra) Nézzük látható ábráit: koncentrikus, suga­ rasan osztott nagy körformából indul egy emberi és állati vonulás a másik, immár tagolatlan köregyüttes felé. (A láda, mint „ló” feje felé, tehát haladási irányában.) Ez a fekete-fehér, lépő-álló állatokból, emberekből és ember-állat kombinációkból felépülő vonulás (vagy, mert a figurák egyedenként összehasonlítva egyformák, azt sem zárhatjuk ki, hogy egy dolog állapotváltozásai), ez a vonulás a két kör, égitest, világ (a közlés szerint Nap) között ugyanolyan jelszin­ tű, mint az alattuk húzódó „kígyó”-vonal. Ennek lábai beosztások is, egy fokozottal feljebb viszont négylábú állattá válik, egy foko­ zattal lejjebb a csengők a skálajellegét erősítik. Hierarchikus ré­ giókra különülnek el ezek a homogén jelek. A jobb oldali köriben áll meg a mozgásuk, ez a cél, ami talán csak a legfelső régióban érhető majd el. Az erdővidéki szuszékokon (Seres András: Erdővidéki szuszékok, Népismereti Dolgozatok, 1978. Kriterion) a jeleknek ugyanezt a szerkezetét fedezhetjük fel. csak inkább növényi formákba öltöztet­ ve, ami a gondolkodásmód és az ábrázolási igény hasonlóságára is figyelmeztet. (4. ábra) A 4/a-val jelölt szuszékon a szakíró által fenyőágaknak nevezett motívumok egyaránt jelenthetnek egy egyenes tengely mentén fel­ felé és széjjel sugárzó növekedést is, mint ahogyan a fenyőágakra is ez jellemző. A forma naturalista értelemben egybeesik tehát a tartalmi mondandóval. A növényi ág az élet jele is, ami éppígy toll is lehetne, az életet adó fény jeleként; a madár szárnyai a növé­ nyi forma más összefüggésben megjelenített, de egyező formakarak­ terű változatai. (4/b.) Ez a „fenyőág” a tulipán szára is, pedig a tulipánra tudvalevőleg nem jellemző, hogy „szőrös”. Az sem, hogy egyszerre dőlnek fel cserepestől —. aki csinálta a „díszt” a szuszékra, oly primitív volt, hogy még azt sem tudta, nem látta, hogy ilyen értelműen ez az ábrázolás abszurd, pedig lám, ott volt az orra előtt a reneszánsz példa! Nem! Valószínű, hogy nem ez a magyará­ zat! Ha viszont úgy figyeljük, hogy a két cserép két végpont, és olyan zárt egység, mely a táguló része felé nyitott, és a szár „mag­ levél” formákon keresztül kiteljesedik a folyamat végén, akár tuli­ pánná is, majd „rozettává”. ily módon, teljesen más szintű értel­ mezési síkon válik magyarázhatóvá. A kör magában foglalja a zárt­ ságot a rácsozatában, a kiteljesedést a kör alakjában és az időben zajló sugárzást a 12 ívű szirmában, akár mint bármely rózsa, vagy még in­ kább napraforgó sugallhatja e tartalmakat, ha ennyire jelként róják. E „tünemény” középponti helyzetének elmúltával az előző motívumok megfordulnak és jelzik a növényi formába írt éltető energia elfo- �gyását, egészen a megfordult folyamat újbóli lezárásáig. Hogy ez a folyamat valóban oda-vissza érvényes, jelzik a fordított állású „fe­ nyőágak” egy deszkával lejjebb, melyek között most már konkré­ tan, a készítés évszámaként jelölődik az idő. Ez az évszám, a közép­ ső deszkán, az ember konkrét jelenléte az ég-föld között. Az alsó deszkán (ami valóban az aljat jelöli, mert mellette a lábakon lát­ juk a „cserepet”, „földet”, mint rácsozott felületet, mely alá nyúlik a „gyökér”, fölfelé pedig végig az „égig” ér a „fa”), az aljból indul fölfelé a három „fenyőág” rácsozott háromszögformák között, me­ lyek éppannyira lehetnek stilizált emberalakok, mint hegyek. És még e két egymástól látszólag teljesen távol álló fogalom is kaphat közös feloldást, ha pl. bálványként értelmezem, amire az erdővidéki szuszékok egyéb példányainál is kapunk utalást (Vö.: c). Az a ábra szuszékjának középtengelyében a felfelé tartó mozgást jelzi a két „hegy” között feltűnő „fenyőág”, mely a középső régióban konkrét időben ölt alakot (1849) és az időben alakuló formaképlet fejeként is értelmezhetően megjelenik a „rozetta”. A szárnyaló életenergia akár konkrét emberi alakban is ábrázolható (Vö.: ábra), mely alak a többi motívum viszonylatában valóban óriásivá, bálvánnyá nő. Nincs lába, inkább szárnya és az égig ér, ami a bálvány isteni, égi mivoltának meg is felel. Ide nő fel a lábakon futó „életfa” is, ami a sámánok égigérő fája is egyben, mert gyökere leér az alvilágba, teteje a felső világba és lépcsőin keresztül (a „szőrök” hágcsónak is alkalmasak) feljutva, fontos égi folyamatok tanúivá válhatunk —, mint az előbb leírt burját sámánládán is. A „fenyőágat”, a „hegy-bálványt”, de a rozettát is megtaláljuk a tisztán geometrikus díszítésű palóc szuszékok legjellemzőbb „min­ tái” között és akár olyan elrendezésben is, mint a burját ládán volt. Nézzük a másik ábra palóc szuszékját. Két szélen, a középtérben ott vannak a koncentrikus nagy körök, kis ívek mozgásával összekap­ csolva. Az ívek duplázódása oda-vissza mozgásra utal, olyanra tehát, mint amilyent az erdővidéki szuszékokon láttuk. A palóc szuszékon a mozgás szintén fölfelé és lefelé is kiterjeszkedik; a kísérődesz­ kákon hangsúlyozódik. a tetőre ráíródik, megemelten ismétlődik a középrész egy összefüggése. A tető gerincén a ráccsal lezárul a mozgás — a karcolás sem terjed a szuszék hátsó részeire. (A pa­ lócoknál különben is mindig csak az eleje és a tető eleje díszített a gerincig.) E szokás kialakulásának is érdemes lenne az okát meg­ vizsgálni. Elképzelhető, hogy nem csak a szemlélő nézőpontját vet­ ték figyelembe, hiszen akkor a két oldal is kaphatott volna díszeket (mint a tulipános ládákon is), hanem. mondjuk, frontális fény fo­ gadása volt a cél. Mint tudjuk, a szuszék egy időben a magyarság egyetlen (iga­ zolható) bútordarabja volt, s mint a legfontosabb, a leghagyomá­ nyosabb darab, később is a tisztaszoba fő helyén állt eredetileg. Seres András az előzőkben már idézett cikkében szintén megerősíti e tényt, s egyben kiemeli, hogy két szuszék esetén a pitvarban (konyha) is volt szuszék. A kohyha a tisztaszobán kívül a másik kultusztér a parasztházakon belül. Egyébként a szuszékforma öszszes változatainak szintén meghatározott helye volt a különböző kultuszhelyeken, a történelem során természetesen a mindenkori sze­ repkörének megfelelően. E tényre volt szíves a figyelmemet felhív­ ni Pap Gábor. Ha elolvassuk Lugosi György Kőrösfőn végzett benapozásvizsgálatát (a Művészet 1977/3-as számában), akkor eszünk­ be jut. hogy a szuszékra is vetülhetett ugyanígy a napfény (köz­ vetlenül, vagy közvetett módon: pl. tükör által) és a szuszék ábrái is alkalmasak a rajtuk vonuló fény, vagy árnyék vándorlásának jelzésére, így számunkra a folyamat megfigyelésére, rögzítésére is. Akkor pedig az ablakon keresztül a napfény évi vándorlása során „olvashatta”, aktualizálhatta ábrarendszerét — és ezzel fel vagyunk jogosítva a minták ilyen szempontú elemzésére. És ez megmutatná nekünk a szuszékminták gyakorlati funkcióját is, mert mint már idéztük, miért díszítettek volna agyon egy tárolóeszközt? A szuszék házformája is elgondolkodtató. Parasztházainknál gyakori, hogy eresze — árnyékot vetve a tornác faragott oszlopai­ ra, vagy a festett házfalra — időmeghatározásra vált alkalmassá. Némely szuszékunkon ezen a párhuzamon is el lehet gondolkodni, de a palóc szuszékok esetében kevésbé, mert kicsi az „ereszük”. Ferde, lapos tetejük viszont vetett árnyék felfogására is szolgálhatna, hiszen kétoldalt nyeregdeszkáik kiállnak a tető síkjából; de úgy is kialakul vetett árnyék, ha a zárszerkezet kiálló vasát ámyékvetőként tekintjük. E körül a vas körül igen sokszor találunk osztott körívet és egy alföldi szuszék esetében még az órafunkció is iga­ zolódik: ugyanis ennek a szuszéknak a körívére az óra számlapja római számokkal is fel van vésve. Nem elhanyagolható az a körülmény, hogy a motívum megsértése árán erősítették fel a zárószerkezetet, mert ez a roncsolás is figyelmeztet minket, hogy rontott változattal állunk szemben a túlzott egyértelműsítés révén. De éppen ez az a pillanat, ahol tetten érhetjük a nemcsak egy sí­ kon értelmezhető motívumok időben olvasható jelentésrétegét is! A ma emberének természetesen nincs szüksége ilyenfajta órára. De a jövőnek szüksége van az ilyen erejű vizuális logikára és szük­ sége lenne ilyen egységes, aktív és lényegretörő jelkincs használatá­ ra. Ezt tartotta szem előtt Földi Péter, Somoskőn tanító festőmű­ vész, mikor az egyik rajzórájára bevitt egy szuszékdeszkát és elemeztette azt a gyerekekkel. A gyerekek fokról fokra kibontva a motívum értelmét, szükségképpen jutottak el oda, hogy: „Az első körforma egy mag a csírával. Az ebből kiinduló hullámvonal egy­ szer az egyenes fölött, egyszer az egyenes alatt helyezkedik el. Ha az egyenes a föld szintje, akkor a mag egyszer a föld felett, egyszer a föld alatt található. Ha a föld alatt van a mag, akkor kihajt belőle a növény, ha a föld felett, akkor a földben levő tápanyagokat (ener­ giákat) szívja magába és ez a folyamat periodikusan ismétlődik évről évre”. (Földi Péter: Világképrendező gyermekrajzok, Művészet 78/9.) A gyermekek szemmel láthatólag nagy örömmel, mint a ma­ gukét, fedezték fel újra ezt a jelbeszédet; s ezek után érthetően megszerették ezt a szuszékdeszkát, de valószínű, a szüleiknél ott­ hon levő palóc szuszékokat sem fogják már kidobálni, ha felnőnek. És ne gondoljuk, hogy a szuszék az archaikus-geometrikus min­ takincsével egyedülálló, elszigetelt jelenség népművészetünkben. Ha csak Hefer—Fél Magyar népművészet című albumát (a hozzáférhetőség miatt említem ezt) átlapozzuk, megtaláljuk az analógiákat a népi építészeten belül (8. ábra), és amit itt nem látunk a faragott ház­ oromzatokon különösen, a faragott fejfákon (44. ábra), famozsáron (135. á.), borotvatokokon (150—153. á.), kéregmunkákon (154—157. á.), lőporszarukon (158—163. á.), más famunkákon (166—176.), kocsilő­ csön, bunkósboton, kévekötőn, guzsalyon, orsókarikán, vetélőn és sulykon, mángorlón (185—221. á.), fazekakon, köcsögökön (447—451. a.), pipákon (477. á.), de főleg a debreceni tányéros cseréppipákon és a hímes tojásokon, amik ebben a könyvben egyáltalán nem szerepel­ nek, a viseletek hímzésein és bőrrátétein, szűrgombokon (537—541. á.), szőtteseken. A szuszékokon közvetlenül, de a felsorolt tárgya­ kon is kimutatható a rokonság formailag is, közvetlenül, de más esetekben az oldottabb formáknál is, főként a mintarendszerek logi­ kájában. Makoldi Sándor 25 �KORKÉP Cseres Tibor: Parázna szobrok „Hogy kié a bűn, és kié a szégyen, kiderült már.” (Nagy László) A Parázna szobrok az az írás, amely­ nek megszületését már hosszabb ideje vártuk. Regényirodalmunkról az utóbbi években megszaporodtak a reflexiók, emelkedett az epikáról való gondolkodá­ sunk elméleti szintje, ám ugyanakkor a töprengések gyakorlatiak is voltak. En­ nek bizonyítéka például, hogy számos hiánylista született epikánk adósságai­ ról. Az egyik, elsők között említett tétel, az e századi történelmünk csomópontja­ inak megörökítése miatti elégedetlenség volt; különösen a legutóbbi világégésben „eljátszott” szerepünk tükrözését hiányol­ ták többen. (Fölmerült az a szkeptikus irodalomszociológiai kérdés is, hogy egy­ általán jelen vannak-e prózaíróink között azok az alkotók, akik a kortárs hitelessé­ gével képesek eleget tenni ennek a kihí­ vásnak.) A Hideg napok óta tudjuk, hogy Cseres Tibor műhelyére figyelni kell, ha ebben a vonatkozásban esztétikai érvényességű választ várunk irodalmunktól. Egy leírt nemzedék (emlékezzünk a rosszemlékű „meszesgödör” polémiára!) egyenetlen pályájú képviselőjének váratlan teljesítmé­ nye volt a Hideg napok. Cseres alkotói magára találását kétségtelenül segítette a hatvanas évek új, majd hamarosan divat­ tá váló, világszerte tapasztalható regény­ írói tájékozódása. Dokumentum és fikció kiélezett és megváltozott viszonyáról volt akkor szó, amelynek a lényegét a Nagy­ világ ankétja összegezte az évtized vé­ gén, mintegy annak jeleként, hogy iro­ dalmunk szinkronban volt ezzel az áram­ lattal. A próza tehát közelebb nyomul a valósághoz, sokat felad hitelét vesztett fikciógyártó üzelmeiből és nyomatéko­ sabban a valóság fragmentumaiból épít­ kezik. Cseres a legjobb ilyen típusú, nem­ zetközileg elismert próbálkozásokkal lé­ nyegében egyidőben készíti el első ki­ emelkedő regényét, amely azóta sem ve­ szített értékeiből. Élményei, ismeretei bir­ tokában változatlanul sápadtnak tartha­ tott minden regényírói mesét, a történe­ lem alig vagy egyáltalán nem ismert — köztudott valós eseményeivel szemben. Munkássága mégsem — ettől a magáratalálástól kezdve sem — mutat meredek 26 fölívelést. Sorjázó köteteivel a magyar prózaíró már-már hagyományosnak tar­ tott útját követi: csak pályája van, de nem kiemelkedő művei, legfeljebb egyet­ len telitalálata. Ám a Játékosok és szere­ tők újból megerősíti Cseres műhelyének jelentőségét, bár a regény kritikai fogad­ tatása (s vélhetően: közönségvisszhang­ ja) mélyen alulmaradt a mű valós érté­ keinek. Közben megszületett három re­ génye az ellenállásról, amelyek akár triló­ giának is tekinthetők s a háborús tema­ tika változatlan továbbéléséről árulkod­ tak. Az interjúkból és az író publiciszti­ kai munkásságából arra is következtetni lehetett, hogy a Hideg napok húszéves anyaggyűjtéséhez hasonlóan jelentős mű érlelődik. A Parázna szobrok az olvasó várakozá­ sának maradéktalan kielégítése; olyan magyar regény, amely nemzeti sorskérdé­ sekről szól — voltak már ilyenek; a mo­ dern regény eszközeivel — ilyenről alig tudunk! Ha a nemzetről esik szó, szinte hagyo­ mány már irodalmunkban a tragikus alapszínezet, amiként Cseres regényének is tragikus alaphangja van, amely oldal­ ról oldalra egyre tisztábban hallatszik, s a regény befejeztével nem hal el, hanem to­ vább rezonál. Ez az alaphang pedig azo­ nos azzal, amit a magyar költészet hívott életre, és őrzött meg Berzsenyitől (sőt, korábbról) Kölcseyn át Illyés Gyuláig, a maga dallamváltozataival, s olyan kiugró példákkal, mint a madáchi tragikum. Ar­ ról van itt szó, amiről Ember és írás (1941) című esszéjében Veres Péter írt, 3 ami szerinte mindig is érzik legjobbjaink írásain: „A közösség szorongása, meg­ semmisüléstől való félelme”. Maga Veres Péter is, hogyan fogalmaz említett írásá­ ban? „De mi van a magyar előtt? A sö­ tét, üres semmi. Nincs egy emberünk és nincs egy írónk, aki csak egy pillantást vetett volna a magyar jövőbe. Mint va­ kok botorkálunk itt Európa közepén, uj­ jainkkal tapogatjuk a falakat, hogy merre menjük. Függvénye vagyunk Európának, de nem akarunk az lenni. Ezért az igazi magyar irodalom talán a legtragikusabb irodalma a világnak.” Veres Péter szava­ it lehet vitatni, és főleg nem szabad elfe­ ledni papírra vetésük időpontját, mert éppen az időpont teszi indokolttá, hogy itt idézzük. Cseres ugyanis a bűnügyi re­ gény izgalmasságával (az események moz­ gatója valóban bűnügy, méghozzá politi­ kai, megtörténte esetén nemzetközi kö­ vetkezményekkel) tárja fel a háborúba sodródott ország vonaglásait. Ahogy Thormay magánnyomozásából és az Asz­ tal előtt lefolyó beszélgetésekből kirajzo­ lódnak az egyéni életutak, úgy bonta­ kozik ki a magyar történelem — különö­ sen e századi — szövevényes folyamata. A regény ennek folytán nő fölé minden hő­ sének. Ha azonban pusztán eseménytörténetet kapnánk, Cseres írása nem lenne mé­ lyebb bizonyos népszerű memoároknál. Cseres tudatállapotokat elevenít meg és a történelem tényeit szembesíti — a mo­ dern regény legértékesebb törekvései nyomán. A központi figura. Thormay tudata rög­ eszmés: feletteseit és környezetét folyton a katonaszerencse, a véletlen szerepének tudományos boncolgatásával terheli. A háborút megjárt ember szemszögéből néz­ ve lélektanilag tökéletesen indokolt a vé­ letlen ilyen fokú fölnagyítása. Ám hama­ rosan azt tapasztaljuk, hogy a regény me­ netében Thormay szemlélete nagyobb tért kap, fölénő az egyéni sorsnak, és törté­ nelemalakítóvá válik. Thormay mentsé­ geket, de legalábbis magyarázatot keres. Elfogadhatót mindarra, ami hazánkkal történt az emberiség eddigi legnagyobb háborújában. Jó lenne hinni a véletlen­ ben, mert akkor csupán balsorsunk újabb tépésének könyvelhetnénk el, s nem tör­ vényszerűségnek, ami lezajlott. Thormay tudata (természetesen, mint a regény egyik szereplőjéé, mégha központi figu­ ra is) korlátozott tudat. Amiként az Asz­ tal mögött ülőké és a Civilé is egyike a regénybeli tudatok összességének. Ebben a szerepkiosztó képességben, a regény­ írói tudás valósághű sokszerűséget terem­ tő leosztásában tűnik föl leginkább az írói érettség. Ugyanis, Thormay torz mo­ solyt kiváltó kudarca, teljes magánéleti csődje ellenére, az Asztal és a Civil a le­ hetséges válaszoknak csupán csak egyikét-egyikét fogalmazza meg Thormay viviszekciós kérdéseire. A Civilt olykor mégis fölényben érezzük, mert csak a tör­ ténelem törvényszerűségei nyomán meg­ valósuló eseménysorokat ismer el és ér­ telmez. Imponáló történelemismerete lefegyverző, de Thormay egyéni élettényei ebből folyton, kilógnak. Az Asztal nem tehet egyebet, mint révülten ideoda ingázik, ha ezt mindig nem is nyil­ vánítja ki. Thormay ugyan fokozatosan leépül előttünk, de a Civil fölénye ezzel párhuzamosan nem növekszik. Nem is növekedhet, hiszen Thormay szándék­ etikájával szemben a Civil következ­ ményetikája, csak azonos nagyságrendű ellentmondásokat, tehát antinómiapárt eredményezhet. Nemzettudatunk patt­ helyzetének egyedülállóan megoldott áb­ �rázolása ez. A regényíró számára viszont a szándéketika sokkal nagyobb mozgás­ teret biztosít, annál fogva, hogy „az összmozgás transzformációja az egyedi életszférára” (Almási Miklós) — a regény tulajdonképpeni mindenkori közege. En­ nélfogva Thormay tudatának bizonyos elemei a regény egészének szemléleti meghatározójává válnak. Legfőképpen ilyen a történelmi kiszolgáltatottság tuda­ ta. A Parázna szobrok eseménytörténetét úgy is lehet értelmezni, hogy ami em­ berek adott csoportjának sorsmeghatá­ rozó életmozzanat, az a politika felől szemlélve csupán fedőakció, s később — a történelem szempontjai szerint — elha­ nyagolható epizód, és a még későbbi hét­ köznapok felől teljességgel kérdésesse, sőt meg nem történtté tehető — ezzel beáll a történelmi amnézia (vö: a fiatal HM-tiszt hitetlenkedései, az Asztal mö­ gött ülő idősebb katonatisztek álom­ szerű valóságradöbbenése — mint az amnézia két végpontja). Ami nem először figyelhető meg nemzeti tudatunkat vizsgálva, de szerkezete, menetrendje ref­ lektált módon talán sehol sem ölt formát ily nyilvánvaló módon. Ebben az összefüggésben Thormay vé­ letlenre vonatkozó elmélete felerősödik. Hiszen az amnézia ebben az esetben a történelmi önismeret legkártékonyabb bacilusa. Az önismeret hiánya pedig együtt jár azzal, hogy a nemzet elveszíti uralmát a sorsa fölött. És minél kevésbé ura egy nemzet a maga történelmének, annál inkább növekszik sorsának alaku­ lásában a véletlen szerepe. A regény egyik üzenete lényegében ennyi: nem történelmünk van. hanem balsorsunk, amelyben mozgástér nyílik a véletlen­ nek. Ezen lehetséges olvasat közben sa­ játos történelmi mítoszaink lepleződnek le. Az intranzigens magyar magatartás ostobasággá vedlik, s a „különleges ma­ gyar helyzet” (Kállay) tudata a törté­ nelmi cselekvésképtelenség forrásává válik. Történelmünk közben kvázi-eseménysorrá minősül át, s minduntalan a „mi lett volna ha...” olyannyiszor le­ hetetlennek tartott kérdésének feltevé­ sére szűkül. Zappe László hívta fel a figyelmet ar­ ra, hogy Cseres korábbi munkáiban is nagy szerepe volt a véletlennek. Az egyé­ ni életekben jelentkező véletlen dialekti­ káját azonban ebben a regényben tudta igazán megeleveníteni, amennyiben a tör­ ténelem mozgásában megjelenő jelenség­ ként értelmezte. A véletlennel függ össze az az életérzés is, ami Cseres hőseit ko­ rábban a szerelem idillje felé vitte, míg a Játékosok és szeretőkben már a szexua­ litásban találnak menedéket, miként a Parázna szobrokban is. Divat ma, külö­ nösen filmen, a történelmet a szexualitás felől ábrázolni. Keveseknek sikerül az egyén elidegenedését a szexualitásban, mint az individum menekülésének zsák­ utcáját ábrázolni. Cseresnél a szexuali­ tás is az egyén kiszolgáltatottságának hordozója, tágabb értelemben a manipu­ láció eszköze. A cím is innen veszi erede­ tét és szimbolikus értelmét. (Finom iró­ niára vall, ahogy a magyar katonatiszt hagyományos és gondosan ápolt nimbuszát azáltal is lerombolja Cseres, hogy végül is charmeursége okozza a regény egyik leg­ fontosabb figurájának, Tömössynek a vesztét.) Visszatérve a regényben folyton felme­ rülő vélt és valódi történelmi lehetősé­ geink kérdésére... Pierre Francastel írja tipikus és egy­ ben jelentős történelemmel a háta mö­ gött, teljesen gyanútlanul és jóhiszeműen: „a lehetőségeknek nincs történetük, csak annak, ami valósággá vált.” Ebből a szempontból a mi történelmünk nem te­ kinthető érvényesnek. Kérdés persze, hogy vannak-e tipikus nemzeti történel­ mek, avagy a maga módján mindegyik atipikus. Inkább hajiunk e felé az álta­ lános rendhagyóság felé, semmint, hogy a törvényszerűségeken kívül tudjuk ma­ gunkat. Miközben természetesen tudomá­ sunk van róla, hogy a típusosság való­ ban fennáll, s a magunk sajátosságai az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűségével válnak leírhatóvá, és tartozunk ezzel egy más típusú fejlődést mutató nemzeti tör­ ténelmek közé. Ez azonban egyáltalán nem csökkenti annak súlyát, hogy (pl.) Fran­ castel axiómója alapján könnyen „leírha­ tók” vagyunk — miként a regényben zaj­ ló viták egyik végkövetkeztetése is ez. Il­ letve figyelmen kívül hagyható minden lehetőségünk, ami sajátos fejlődésünkből következik, mert egy másfajta alapokon létrejött gondolkodói-politikai beállított­ ság nagyvonalúan keresztülhúzhatja — nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag is — irányultságainkat. így válik aztán a számunkra sokkal inkább virtuálissá, mint valóságossá történelmünk: kudarcaink jegelhetetlenül égetnek, gyógyírt a „mi lett volna ha...” utópiái jelentenek. Ebből fakadóan történelmünk minden szaka­ szát nem csupán a tények jellemzik, ha­ nem a már hivatkozott nosztalgikus kér­ désfeltevésünk mindenkori tartalma is. Ettől válik történelmünk többszörösen is a lehetőségek történelmévé. Ebből a felismerésből következik Cseres regényének egy másik üzenete: az amné­ zia nem egyszerűen a nemzeti történel­ mek sajátja, hanem nemzetközi érvé­ nyű a kisnemzetekkel szemben. Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetésének (1938.) Szekeres Györgyöt idéző sorai jutnak eszünkbe: „Micsoda mentséget találjunk egy olyan kis nemzet tájékozatlanságá­ ra, amely nem veszi tudomásul, hogy tör­ ténelmének fordulataiban, a rajta kívül álló erők belső szándékainál is súlyosab­ ban nyomnak a latban.” Az írói üzenet tragikus felhangjai kü­ lönösen ezen a ponton erősödnek fel. A regény letétele után úgy érezhetjük, min­ dent tudunk, mégis minden tudás bevál­ tatlan. Ügy látszik, a történelem rulett­ asztalától eljövet a tudás bónjait nem mindig váltják be. Legalábbis nem mara­ déktalanul, s nem rögtön. A regény tényleges hibái is itt keresen­ dők, korántsem a szerkezetben, amely — szerintünk — megoldott. Abban tudni­ illik, hogy olyan mértékben antinómiás a konfliktus, olyan nyomasztóan tragikus a hangvétel, hogy a történelem tuladonképpeni mozgására nem derül fény. A nem­ zetközi összefüggések megvilágosításába, nem fér be a kelet-európai népi demokra­ 27 �tikus átalakulás következményeinek ér­ zékeltetése, holott a regény időkeretében ez lehetséges volna, miként a múlt középkelet-európai krízisjelenségeinek tisztá­ zó szándékú, nemzeti elfogultságtól men­ tes bőséges felvonultatására helyet és tért áldozott az alkotó. Ez pedig ilyen tág ho­ rizontú regény keretében már az ábrá­ zolás objektivitását érinti. Egy létező és távlatos történelmi dialektika érvényesí­ tésének elmaradását hiányoljuk itt: tud­ niillik, ha a személyre lebontott történel­ mi konfliktus megoldhatatlannak is mu­ tatta magát, arra nézvést valami sejté­ sünknek lennie kellene, hogy az idők me­ netében történt-e elmozdulás a megoldha­ tóság irányába. Erre pedig nem lelünk elég művészi erejű bizonyítékot. Leg­ feljebb hamut szórhatunk a fejünkre Ve­ res Péter szavaival: „Mi bizony nem va­ gyunk peremnép, mi már nem szaladha­ tunk a pusztába sem többé”. Cseres egyetlen egyszer lép ki a_ maga teremtette esztétikai normarendből, a re­ gény ikerrészének bevezetőjében, egyet­ len gondolat közléséért. Az író, a magyar író felelősségének hangsúlyozásáért. Pe­ dig mindvégig megmaradhatott volna tá­ volságtartó regényírói szerepében. A szán­ dékolt vétség regénye szabályai ellen nem fogható fel másként, mint írói fi­ gyelmeztetésként, a regénnyel szembeni egyetemes bizalmatlanságként: „Olvasó! Többről van szó, mint regényről.” Tulajdonképpen ezért érdemes meg­ küzdeni a szélesebb olvasóközönségnek is a szokatlan formával. Az olvasó jobb sze­ reti, ha oktatják, ha egyértelmű tényeket, a közmondás szintjére egyszerűsödött igazságokat nyújtanak át neki. Cseres Tibor regénye azonban próbára tesz és beavat, azáltal, hogy a forma magán viseli az anyag művészi feldolgozásában rejlő nehézségeket. Ezzel nem azt akar­ juk mondani, hogy a regény formai hi­ ányosságai kiütközőek, hanem azt, hogy a formába öntés nehézsége a megformáltság építőelemévé vált. Ami az előbbi­ ekben jelzett feltételezhető állítással szemben szögesen ellentétes minősítés és a mű értékeként jelződik. Ebben az öszszefüggésben az ikerregény, mint ötlet, el­ veszíti. ötletjellegét, s minden szerkeze­ ti következménye már más hangsúlyt kap: az epikai anyag természetében rejlő lezáratlanságot van hivatva érzékeltetni. Ha ugyanis Cseres a regény hagyomá­ nyos formazártságával élt volna (miként említett trilógiájában, amely azonos tör­ ténelmi korszakot vizsgált, mint a Pa­ rázna szobrok), akkor regénye elveszí­ tette volna azt az erényét, ami által az utóbbi évek egyik — a maga nemében, mégis társtalan — remekévé válhatott. Nevezetesen — ha a mesterség felől néz­ zük — a regényvilág erőszakos lezárása helyett a nyitottságot, a formazártság el­ lenére élni hagyott valóságot méltányol­ juk ebben az írói teljesítményben. (Szépirodalmi, 1979.) Laczkó Pál 28 Fekete Gyula: Levelek a magányról Sulyok Katalin: Egy ország gyesen A két könyv egymáshoz közeli időben jelent meg. Mindkettőben a társadalom széles körét érintő gondokról van szó, — olyanokról, amelyek túlnőnek a ma­ gánügy határán, közüggyé válnak, meg­ oldásuk útját, sok ezren kísérik aggódás­ sal. Más összekötő szálakat is felfedezhe­ tünk Fekete Gyula és Sulyok Katalin könyve között — a Levelek a magány­ ról és az Egy ország gyesen a Nők Lapja vitasorozatai nyomán születtek, formálód­ tak meg, és nagyrészt ennek a népszerű hetilapnak az olvasótábora kapkodta szét hetek alatt példányait. Figyelmesebb olvasás után azonban a különbségek tűnnek inkább elő. Fekete Gyula kötete nagysodrú témát feszeget, — érezni lehet a veszélyt, aligha sikerül­ het ezt mederben tartani. A társtalanságtól szenvedők leveleinek tömegével ugyanis odacsapódik a sok más téma is az eredeti célkitűzéshez, amelyek ugyan szintén a társadalom széles körét érintik, de elválaszthatók lettek volna a fő vo­ naltól, a „terhes magány” körének meg­ rajzolásától. A szexuális élet magányo­ sainak gondja, a házasságon belül is egyedül élők gyötrelme, a társat kereső tízezrek problémái ugyan beletartoznak a magány fogalomkörébe, de ha egy szer­ ző törekvése a társadalmi közérzet szon­ dázása, „élő metszet” készítése a jelen társadalmáról, akkor a helyes arányok be­ tartása és az állandó ismétlődés veszélyé­ nek elkerülése érdekében szigorúbban kellett volna szűkíteni, rostálni. Sulyok Katalin könyve, bár címével meghökkent — Egy ország gyesen —, szerényebb igényű. Mindössze (?) az 1967. óta életbe lépett gyermekgondozási segély előzményeit, „hőskorát”, jelenét, követ­ kezményeit és az egyénekre, a társada­ lomra, munkahelyekre gyakorolt hatá­ sát igyekszik feltérképezni. Igaz, nem csupán levelekkel, a Nők Lapja vitájá­ ban született hozzászólásokkal operál, hanem típusokat, sorsokat, egyénisége­ ket vizsgálva, a problémák gyökeréhez le­ ásva, riportokat, interjúkat, szociográfiai, statisztikai adatokat gyűjt csokorba. Szimpatikus a szenvedélye, „elkötelezett kíváncsisága”. Nem csupán a női nem védelmében harcos — a gyermeknek, az anyának és a családnak egyaránt hasz­ nos, értékes esztendőkről szeretne tudó­ sítani és igazolni: megéri a társadalom­ nak, hogy bevezettük a gyest. Ahogy megpróbáltam pár mondatba be­ lezsúfolni, mit vállal egyik és mit a má­ sik kötet, előbukkant egy szembeötlő ha­ sonlóság: hiába érint családot, férfit, gyereket, munkahelyet, erkölcsi nézete­ ket, társadalmi szokásokat is széles kör­ ben, mégis elsősorban a magány a nőket sújtja, a gyermekgondozási szabadság főként a nők életében jelent gyökeres változást. Fekete Gyula nem nőellenes, Sulyok Katalin nem bigott nőpárti — aképp, ami írásaikból elénk rajzolódik, reális. Levelek a magányról — ezt a címet adta kötetének Fekete Gyula. Amikor a könyvesboltokban kutattam, néha így kértem: levelek a magányból. Utólag rá­ jöttem, micsoda különbség van a valódi és a téves cím között: annak a több mint 700 levélnek a válogatásából csak egy kis rész kiáltás valóban a magányból. A több­ ség — szerencsére — a magányról ír, melynek esetleg ideig-óráig ő is szenvedő alanya volt, de ahonnan kifelé igyekszik. Sokan fogalmazzák meg: már ezzel a levéllel, az írással lazítottak a szorongató magányérzésen. Ahogy a szerző az előszó­ ban megfogalmazta: „A pár nélkül élni” és a „társak nélkül élni” magányát külö­ nösen nehéz elviselni, ha fölöslegesség ér­ zetével is párosul, azzal az érzéssel, hogy nincs rám szüksége senkinek. Ez a rossz­ fajta magány terjedőben minálunk; nő és még jó ideig nőni fog az öregek ará­ nya a társadalomban, szűkülnek a csalá­ di keretek, elég sok a gyerektelen, vagy gyerekei támasza nélkül maradt öreg. Ezek az esetek önmagukban megértek volna egy önálló riportkötetet — élőbb metszet lett volna a társadalomról, ha nem csak a több száz levél és a hozzájuk fűzött kommentárok adják a Levelek a magányról könyvet, hanem a sorsokat életközelböl is szemrevételezi a szerző. E hiányérzet ellenére sok értékes felfede­ zést tartogat Fekete Gyula összeállítása. Különösen érdemes figyelemmel olvasgat­ ni a utolsó három fejezet (Jövőnk: az öregkor; Tapogatózás, új megoldások fe­ lé; Mit lehet tenni?). Nőkről szól — de nem csak nőket érint! — Sulyok Katalin írása. „Az anyu­ ka otthon van a gyerekkel. Ez a gyes.” — pár oldalnyira a tényszerű indítás, a gyermekgondozási szabadság indulásának leírása után bukkanhatunk rá erre a csöndes iróniával teli megfogalmazásra. A könyv arról szól, hogyan telik az az idő, amíg „az anyuka otthon van a gye­ rekkel”. Mert nem mindegy... A hatásvadászó megoldásokat kerülve, mégis hatásosan tud zárni egy-egy sike­ rült riportot a szerző. Az első példa erre az óbudai lakótelepi fiatalasszony le­ hetne, aki „háromféle” gyereket nevel, három házasság „gyümölcsét” — fér­ je döntése alapján már nem is megy vissza dolgozni. Biztosan középkorú, neki is ez a legjobb — vélheti az olvasó. Az­ tán jön az utolsó kérdés: Hány éves?... — Huszonhárom.” És idézni érdemes a fiatal gyermekorvosnőt, aki az átlagnapját firtató kérdésre ezzel zárja vála- �szát: „Mindennap: egy csoda.” Közben férje még orvostanhallgató, komfort nél­ küli lakás pár négyzetméterén élnek hár­ man, ezerötszáz forintból. Aztán eljut az olvasó a Gyermekmegőrzők címet viselő fejezetig. A cím olyasmit sugall: azokról lesz szó, akik szabadulnak a gyesből, a korábban olvasott magánbölcsőde gyen­ gébb változatát kihasználva (megőrzésre) „adják le” gyereküket. De kiderül: a ri­ portokban szereplő fiatalasszonyok végig igénybe veszik (a család döntése alapján, vagy jószántukból) a gyermekgondozási szabadságot, de nagyon távol állnak attól, hogy hasznosítsák is ezeket az éveket. A Camparit kínáló, reggel nyolctól délután ötig töményen unatkozó érettségizett fia­ talasszony, a sörözgető, bambuló lakótele­ pi kismamák „gyorsfényképe” riasztó és figyelmeztető. Sulyok Katalin is felteszi a kérdést: „Mi is a közös bennük? Az, hogy gyerekük van. Hogy vele lehetnek állandóan. Közös, hogy nagyon fiatalok, hogy jó lakásvizsonyok közt, jó anyagi helyzetben élnek. Közös az is, hogy egyi­ küknek sincs szakmája, hivatása. Közös, hogy két-három évig dolgoztak mind­ össze. Közös, hogy nem tudnak főzni, háztartást vezetni. Nem tudom csak őket hibáztatni!” Legtöbbször érthetők vagy legalábbis megmagyarázhatók az unalom, a tengéslengés gyökerei — a családi életre nevelés hiányosságai, a csekély élettapasztalat ma- gyarázzák. De mi lesz közben a gyerek­ kel, akinek az érdekét szolgálja ez a társadami intézkedés? „Szűkös szókincs­ csel, az önállóság nagyfokú hiányával be­ kerül majd az óvodába — kínlódjanak vele a hivatásos gyermeknevelők... Ám, a „tüsténkedő, a gyereknevelés helyett pénzkereseti lehetőségeket hajszo­ ló mamák, a számolni iszonyúan tudó há­ zaspárok, a háztartási robotba belefulla­ dók mellett egy-két pozitív példával is megismerkedhetünk. Nem kíván recept­ gyűjteményt adni a szerző, de utánajár a gyermekgondozási segély alatti tanulási lehetőségeknek, a munkahely és az anya kapcsolatának, — azzal inkább ennek hi­ ányáról tudósít, és a visszaállás gyötrel­ meiről. Kiderül, hogy a társadalom szé­ les rétegeit nem csupán családtagként érintik a kismamák gondjai, hanem mun­ katársként, munkahelyi vezetőként, vörös­ keresztes, népfrontos aktívaként is. Amit azonban legnagyobb erénynek éreztem a kötetben — és ez túlmutat a gyermek­ gondozási szabadságon, a gyermekkel ott­ hon töltött éveken —, az az életmód, élet­ vitel igényesebb formálását sürgető szán­ dék. Célokat látni, tartalmat adni a na­ poknak — ez az erőgyűjtés, a belső gaz­ dagodás éveivé teheti a fiatal anyaként otthon töltött esztendőket. Amit így fel­ halmoznak. abból jut majd az egyre nö­ vekvő gyereknek is! G. Kiss Magdolna Kepes György: szerkezeti összetevőkre. A megismerés él­ ményévé válik ezáltal például egy légy lába, távoli bolygók felülete, a rózsa belső szerke­ zete, egy város vagy egy szántóföld madár­ távlatból látott képe. A megközelítési lehe­ tőségeket tovább gyarapították a speciális lencsék, melyek a békaperspektíva, a légi perspektíva, a tudatos torzítás eszközét adták a szemlélő kezébe. A modem művészet új te­ matika és az új megközelítési szempontok kényszerének szorításába kerülve kénytelen volt egy újfajta ábrázolási kánont, a korábbi­ aktól gyökeresen eltérő alkotómódszert ki­ dolgozni. Tartalom és forma egységét tűzte ki célul, s jelenkori története az adott témá­ nak megfelelő forma szinte tudományos igé­ nyű. elvont kutatása. Az ember a külső erőket saját mértéke sze­ rint asszimilálja. Egy lényegi elemeiben új világ megértéséhez újfajta látás szükséges. Mivel a kortárs alkotások nem „realista” mű­ vek a szó hagyományos értelmében, ez a lá­ tás bizonyos felkészültséget igényel, mely a környezet tudásszintű ismeretén alapszik. Eh­ hez társul a néző alkotó szemlélődése a mű előtt. A mű megértése így bizonyos fokú for­ maadás is — a kész mű a néző tudatában tel­ jesedhet csak ki. E látásmód hosszú folyamat eredménye — sa művészekre vár a feladat, hogy ezt véghez vigyék. A vizuális nevelés egyetlen lehetősége a sokoldalú tapasztalat­ szerzés, melynek során a korábbi zárt szem­ lélet nyitottá, érzékennyé, rugalmassá válik. Kepes a művészeknek a vizuális ábrázolás terén végzett kísérleteivel foglalkozik. Tudo­ mányos felkészültséggel kutatja a külső fizi­ kai erők, optikai egységek szerepét a látás összetevői között. Röviden ismerteti a szín­ elmélet eredményeit —, melyet bővebben Johannes Itten A színek művészete című könyvében (Corvina, 1978) találunk meg. Tör­ téneti vizsgálatnak veti alá a kompozicionális elemeket (perspektíva, fény-árnyék és szín­ kezelés, nézőpont megválasztása stb.). Fizikai A látás nyelve „A művészet gyümölcs, amely úgy bontako­ zik ki az emberből, mint a növényből a ter­ més, vagy az anyából a gyermek”. Ez a Hans Arp-idézet pontosan rögzíti Kepes könyveinek meghatározó gondolatát: hogy minden törté­ neti kor, minden társadalom megpróbál saját lényegének megfelelő művészetet teremteni. A művészet a korábbi korokhoz hasonlóan századunkban is megpróbálja meghódítani az új világot, sajátos eszközeivel megkísérli lát­ ható formába rögzíteni. Mivel a jelenkorban a tudományos fejlődés a meghatározó elem — szükségessé vált tudomány és művészet össze­ tett kapcsolatának újraértelmezése, melynek célja egy új egyensúly kialakítása volt. Ezt a feladatot próbálja megoldani Kepes György A látás nyelve című könyve is. A művészetet az utóbbi száz évben az út­ keresés jellemzi. A tárgyi világ korábban nem tapasztalt gyors átalakulása következté­ ben megváltozott, hihetetlen mértékben kitá­ gult az ábrázolás lehetősége. Témaként je­ lentkezett az egész gépi világ: a gépek szigo­ rúan pontos szerkesztésű konstrukciója és a termékek végtelen, a kézi megmunkálástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező sora. A gépi termelés eredményeként ezer új látni­ valóval gazdagodik az emberi környezet, de hiányzik az új látható világot tagoló-rendező elv; a látvány értelmezés nélkül marad. Az új tárgyi világhoz ráadásul új szemlélődési módok is társultak: a mikroszkóp, a kamera, a fényképezés, a röntgen- és légifelvételek mindennapi használata révén. Az ábrázolás témája a környező tárgyakon túl kiterjedhet így a mikro- és makrovilágra, a láthatón túli elemekre a csupán magasból vizsgálható törvényeket felvonultató, természettudomá­ nyi tanulmányra emlékeztető írásának kiemel­ kedő erényei és vitatható pontjai egyaránt akadnak. A fizikai törvényszerűségek kapcsán több jelentős kompozicionális elem szerepének lé­ nyegi változására — melyek egyben környe zetük meghatározó átalakulásai is — irányít­ ja rá a figyelmet. A fizikai, optikai művelt­ séggel nem rendelkező olvasó számára is rendkívül érdekes a fényről és a mozgásról szóló fejezet. A mai ember környezetét fény­ özön borítja: a zárt terek kialakulása révén gyarapodtak a fényforrások, a külső, termé­ szetes fény mellett jelentőssé vált a városok mesterségesen kialakított fényvilága, az épü­ letek, tárgyak belső fényei, a reklámok színes villódzása. A fény jelentősen befolyásolja a térérzetünket. A fényárban úszó tér kitágul: a határtalanság érzetét kelti, melyet az újon­ nan megismert végtelenséggel kapcsolunk össze. Az erős fény mellett az árnyékok elmé­ lyülnek, nyomasztóvá, idegenné lényegítik át terüket. A hirtelen felvillanó fények a mozgás, a végtelenség megjelenítői. A mai fel­ gyorsult világban a mozgásábrázolás kinesztétikus érzetkeltő hatásával különösen közép­ ponti szerepre hivatott. Régóta köztudott, hogy a nyugalom csupán viszonyított fogalom, valójában csak a mozgás különböző gyorsasá­ gú fajtái léteznek. Korunkban talán azért kerül előtérbe a mozgás kutatása, mert kü­ lönös jelentőséget nyert a képzőművészetben a folyamatábrázolás. E gondolatok tudományos elemzése a mű­ vészet gyakorlatában azonban kevés pozitív eredményt hozott. Az ábrázolás korlátai lát­ hatókká váltak: a művészek a „tiszta” vi­ szonylatok megfogalmazása közben szinte tel­ jesen kiküszöbölték a vizuális tapasztalatot — a művészet élvezhetetlenné, érthetetlenné vált. Bizonyos nonfiguratív irányzatok alko­ tásainak egyensúlya matematikai pontosság­ gal kimért szín- és vonalviszonyokon alap­ szik. A gépi termék szigorú, emberi mértéket nélkülöző világa került át így a képekre — s ez semmiképp sem lehet a művészet célja. A rend miszticizmusa árnyalja be ezt a korsza­ kot: a láthatón túli törvényekbe vetett hitet próbálják ábrázolhatóvá tenni. E világban azonban eltűnik az ember, a viszonyítási alap az ember nélküli technika. Kepes megközelítésének — és a kor ilyen irányú művészetének — legnagyobb problé­ mája éppen a külső erők: a fizikai, mecha­ nikai törvényszerűségek hatásának túlbecsü­ lése. Bár a célként kitűzött rendkeresés — melynek értelme, hogy megértsük és rendez­ zük az erőket, amelyek ma vaktában irányít­ ják életünket — pozitív gondolat. Vitathatat­ lanul igaza van a szerzőnek abban is, hogy a vizuális kommunikációnak alkalmazkodnia kell a mai környezethez és emberekhez. Könyvéből azonban csupán a környezethez való igazodás tükröződik. Kevés jelentőséget tulajdonít a társadalmi erőknek, az ember lényét meghatározó pszichikai, fiziológiai tényezőknek. Az ember eleven lény, akit ellentmondások sora jellemez, befogadóképes­ sége továbbra is észlelet és emlékezet egy­ sége lesz. Ez azt is jelenti, hogy a hagyo­ mánynak, az egyedi megfigyelésnek továbbra is döntő szerepe lesz a látvány értelmezésé­ ben. Ember és környezete viszonyát az egyensúlybomlás állapota jellemzi: míg a külső vi­ lág teljesen átalakult, az ember lényegében változatlan maradt. Az örök változással szem­ ben az állandóságra törekszik, hiszen psziché­ je alig változott. A mai korra jellemző inger­ tömeg támadása az idegrendszer ellen a szorongatottság érzetét váltja ki az emberből, hiszen képtelen ennyi információt befogadni — így menekülni próbál előle. Ez a magatartás hosszú távon természetesen tarthatat­ lan, hiszen szükséges, hogy az ember a kor szintjén értse és értelmezze környezetét A művészet e téren elért eredményeit elem­ zi Kepes könyve, s szemlélésükhöz új és kö­ vethető szempontokat ad. Különösen elősegíti a tanulmány megértését és lenyűgözi az ol­ vasót a gazdag és érdekes képanyag. Minden 29 �pozitívuma mellett azonban ez a fajta (a kép­ anyagból is tükröződő) megközelítés csak egy a sok lehetséges közül: a külső világ pontos leképezéséé; az ember belső problémáihoz nem szól hozzá. Jelentősége abban rejlik, hogy eddig csupán sejtett jelenségeket ismertet, s kulcsot ad a nonfiguratív művészet indítékai­ nak, céljainak, formanyelvi elemeinek megér­ téséhez. Kepes könyve méltó folytatója Klee, Moholy-Nagy hasonló tematikájú tanulmá­ nyainak: jól szolgálja tárgyi világunk meg­ ismerésének, újraértelmezésének célját. (Gon­ dolat, 1979.) Krunák Emese Vadas József: A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig Hogyan olvassunk? Hogyan olvassuk Va­ das József tanulmánygyűjteményét, a Cor­ vina Kiadó kiadásában megjelent A Művé­ szi Ipartól az Ipari Művészetig című kötetet? Továbbmenve: hogyan summázhatjuk a szer­ zőt követve a magyar iparművészet történe­ tét és áttekintve mai helyzetét? A kérdé­ sekre úgy is választ adhatunk, hogy a tanul­ mányírót — és általa Bortnyik Sándort, Kner Imrét — idézzük: „Olvasás közben a szemnek nem szabad ugrálnia, írta Bortnyik Sándor. Kner Imre szinte tudósként kutatja az olvasás törvény­ szerűségeit. Arra, hogy 20 cicerónál hosszabb sort olvasni nagyon nehéz (kb 91 milliméter) nagyon régen rájöttem..., hogy ha a sor hosszabb a két pupilla távolságánál, akkor a szem túl nagy szöget kénytelen leírni, és ez­ ért fárasztóbb az olvasás. Az új művészet, ha csak tudta, biológiai törvényekre vezet­ te vissza az esztétikumot. Mindez persze azt is jelenti, az iparművészet fogalma telje­ sen megváltozott. A művészi tárgy helyét a minőség foglalta el”. Olvashatjuk mindezt egy minden sorával alaposságról, kitűnő elméleti, történeti fel­ készültségről, ismeretekről tanúskodó — és mégsem fárasztóan száraz, unalmasan tény­ szerű, hanem szenvedélyesen érvelő, hada­ kozó könyvben. És olvassuk mindezt egy beszakadó, foszló gerincű nyomdatermékben, amelyben a sorok hossza mintegy 26 cicerónyi (120 milliméter), amely tehát nem felel meg sem a biológia, sem a gyakorlati hasz­ nálhatóság törvényeinek, így végső soron azoknak az alapfeltételeknek sem, amelye­ ket Vadas József a szocialista iparművészet­ tel kapcsolatban ismérvekként megfogalma­ zott: a modern technikával szövetkezik; a tárgyban a szocialista társadalom által kiter­ melt használati értékek öltenek formát; az élet által kialakított sorozatokra van szük­ ség; a jövő iparművészete nem a művésze­ tet, hanem a társadalmat akarja megújíta­ ni. A megfogalmazás így természetesen kissé sarkított, annál is inkább, mivel az egyéb­ ként igen szép eredményeket elért könyvmű­ vészetről van szó. De ennek a műnek a külső megjelenése ugyanazt a kérdést veti fel, amit maga a szerző: a szocialista ipar­ művészet csak a magas színvonalú ipari kul­ túra és a társadalmi igényekre figyelő for­ matervezés összhangjából születhet meg. Er­ re az összhangra lassan száz év óta, a Mű­ vészi Ipar című folyóirat megindulásától a mai Ipari Művészet, majd Ipari Forma című szakmai lapig Lyka Károly és Diener Dénes cikkeitől Vadas József remek művészettörté­ neti-publicisztikai munkáiig folyamatos az igény. Csakhogy: amíg a századforduló táján, úgy tűnik, a művészet nem óhajtott tudo­ mást venni az ipar (egyébként igencsak las­ sú) fejlődéséről, ma mintha az (elvárások­ nak nehezen megfelelő) ipar bánna hívatlan vendégként a művészettel. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy néhány — főleg a járműgyártó iparban készült — terméken kívül alig emlékezhetünk valamire a ma­ gyar ipari formatervezés — a design — tör­ ténetéből, hogy a legjelesebb típus- és soro­ zattervek ma is megmaradnak papíron, vagy egy-egy példányban elkészítve a bemutató­ termek falai között —, vagy éppen határain­ kon kívül valósulnak meg. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak — sugallja a könyv, miközben a múlt és a ma köve­ tésre méltó példáit sorolja, mert nemcsak a publicisztika, hanem a szakma gyakorlati kezdeményezéseiben sem volt hiány. A két világháború közötti időszakból Bort­ nyik Sándor műhelyét és a CIAM magyar csoportjának kolházelképzelését, a tömeg­ építészet elméletét kidolgozó munkáját emel­ te ki. Természetesen nem feledkezik meg a külföldi példákról, a húszas évek szovjet avantgardizmusáról és a Bauhaus szerepéről sem. Hiszen a „nagy szériában készülő, tipi­ zált, olcsó és ipari formák” koncepcióját a Bauhausban dolgozták ki. De nem feledke­ zik — nem feledkezhet — meg a húszas­ harmincas évek ellenforradalmi Magyaror­ szágának társadalmi viszonyairól sem. Ez utóbbi eredményezte, hogy a könyvművé­ szet kis vidéki nyomdákban emelkedhetett a legmagasabb színvonalra, hogy a modem tö­ rekvések talán csak a kereskedelmi plakát­ tervezésben kaptak nagy nyilvánosságot, hogy a sokoldalú Kozma Lajos, aki a népies barokkból indult, s jutott el a modem ipar­ művészetig, a típusbútorok tervezéséig, el­ képzeléseit nem tömegméretekben, hanem reprezentatív polgári lakásbelsők formálá­ sával valósíthatta meg. Pedig egyik jelentős műve, az új ház, a lakótér tervezésével, az alaprajznak a cél­ szerűség, a mindennapi igények szerinti ki­ alakításával ma is tanulságos megoldásokat mutat. Mi az oka hát, hogy a szocialista tár­ sadalmi viszonyok, a társadalmi igényeknek megfelelő gazdasági alap létrejöttével sem alakult ki az ipar és a művészet harmóniá­ ja? Mert —, ahogyan Vadas József írja — az, hogy 1961-ben az állami vállalatok csak háromféle modem szobabútort gyártottak, s hogy három évvel később a kisipar 416 mil­ lió forintnyi stílbútort adott el, arról tanús­ kodik, hogy ez a harmónia továbbra is hi­ ányzik. Állásfoglalások, cikkek foglalkoztak a részkérdésekkel, például az iparművészek főiskolai képzésével, mégis, 1971-ben a főis­ kolások kiállításán az „ülőbútorok a lakás­ követelmények teljes félreértésével tűnnek fel”, Kaesz Gyula, Király József, Borz Kováts Sándor törekvései félig-meddig valósul­ tak meg, a fiatalok — közöttük Gecser Luj­ za, Kanyák Zsófia, Ortutay Tamás, Péter Vladimir — pedig mintha már egyre több figyelmet szentelnének a kézművességnek, s kevesebbet az ipari tervezésnek. A tervezők panaszára a termelési szakemberek vádja válaszol: a művészek nem ismerik a gyári termelőmunkát. Ha tehát felelőst keresünk, találunk mind a két oldalon. Sőt, mind a négy oldalon, mert ne feledkezzünk meg a vásárlók reálisnak vélt (ám sokszor nem a valós szükségletekből fakadó) igényeiről, és a kereskedelem nem mindig hasznos érde­ keiről sem. Szerencsére Vadas József nem felelősöket keres. Iparművészetünk lényeges kérdéseit újra és újra felvetve harcol a jobbért, a jövő értékes tárgykultúrájáért, amely egyformán nyereséget jelent majd a művészetnek, az iparnak, az egész társadalomnak. Egy dolgot nem szeretne: Gádor István beszédét idézve írja: 1917-ben Bárczy István mondott szép szavakat kora iparművészetéről. Nagy tap­ sot kapott — mesélte Gádor István — és semmi nem változott. Fél évszázaddal ké­ sőbb — napjainkban — Gádort is megtap­ solták. Meddig fogunk még tapsolni? — kérdezi Vadas József, s minden sorából érződik, hogy nem örülne a tapsnak. Azt akarja, hogy végre változzon valami. Reményked­ jünk! (Corvina, 1979.) P. Szabó Ernő 30 �2. ábra 3. ábra 7. ábra 6. ábra 8. ábra 4. ábra 5. ábra �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/be2295a903c1bb48ffb86d554d805bab.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f123ca17d70c730de244aa26b65d2d9c.pdf 5ca0ab9beb37bb0c422c8c8c02c40fc7 PDF Text Text 1979 5 Helytörténeti kutatás - helytörténetírás Ember és város Látogatás Vasas Károly és Somogyi Győző műtermében Karácsondi Imre versei, Dózsa Ildikó, Révy Eszter és Ardamica Ferenc prózai írása A z ember tragédiája - lemezen Táj - ember - irodalom PALÓ C FÖLD Nem csökkenő bőséggel ömlik a szó a vidékiségről. Az apadás jelei egyáltalán nem mutatkoznak, ám használható igazságok nem ily mértékben szitálhatok ki a hordalékból. Ha jól értem a mélyen szántó megállapítások lényegét, akkor a szóban forgó jelenségben elsősorban kóros önelégültséget, az elégedettség rezzenéstelen álló­ vizét kell látnunk. Ismerünk már olyan munkákat, amelyek ezt a tételt meggyőző tényanyag birtokában alapos elemzés után állítot­ ták fel. De mint nálunk oly’ gyakran történni szokott, a megszívle­ lendő gondolat alig növelte önismeretünket. Ettől még a vidékiség mibenlétének, a vidékiségnek „mint olyannak­” a „kutatása” divat lett. Ma a szociográfiával kacérkodók, az irodalmi riporttal próbál­ kozók közül legalább minden harmadik a vidékiséget akarja lelep­ lezni. Nem áll szándékomban tagadni: napjaink valóságának egyik fontos kérdéséről van szó; csak attól tartok, provincializmusunk legfőbb ismérve lassan az lesz, hogy buzgalmunk akkor igazán tö­ retlen, ha a provincializmusról beszélhetünk. S ezenközben föl sem tűnik életünk valódi természete, az a körülmény, hogy a vidéki lét más is mint vidékies — nemcsak elértéktelenedő állandóság, kont­ TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �roll nélküli bezártság, és emberek, értékek menthetetlen devalváló­ dása. A vidéki értelmiség lassan olyan szorongásosan ragaszkodik ehhez a negatív látlelethez, hogy ez a védekező reflex torzítja el ítéletalkotását. Már-már nem is a viszonyítási alap beszűkülése a tulajdonképpeni akut probléma, hanem az értékrend bizonytalansá­ ga miatti örökös kételkedés mindenben, ami helyi, állandó hivatko­ zással valami országosra — teljesen meghatározatlan tartalommal. Ez a sokaknál beállítódottságig rögzült magatartás pedig okozhat akkora kárt, mint a vidékiség már többé-kevésbé ismert hatásai. (Kevesen vannak még az olyanok, mint például a helytörténetírás­ ról folyó polémiánkban megszólalók, akik a kritikus szellemnek ezt a csapdáját ki tudják kerülni.) Kárt okozhat, mert lehetetlenné teszi az egyre nyilvánvalóbb helyzet felismerését. Azt, amiről mindannyian tudunk, de amit a szükségesnél kevesebbet hangsúlyozunk. Nevezetesen, hogy ma már az élet minden területén, így a szellemi életben is, a vidék érté­ kek termelője, s nem pusztán értékek jó vagy rossz fogyasztója, fölélője. Most látjuk igazán, hogy a vidék ilyen irányú megerősö­ désére kultúránk egészséges fejlődése érdekében változatlanul szük­ ség van. Ennek a folyamatnak a garanciája az is, hogy a vidék ma már számos országos rangú szellemi műhellyel bír. A sok pél­ da közül elég, ha a sajátos arculatú, az utóbbi években érzékelhető minőségi változáson keresztülment tájegységi, megyei folyóiratokat említjük. Ezekből is kiderül, hogy a helyi szín, a helyi sajátossá­ gok egyre kevésbé jelentenek változatlanságot-változtathatatlansá­ got. Ezért bizonyos alapállások és vélemények ma már nem is any­ nyira a provincializmus kérlelhetetlen bírálatát jelentik, hanem gyakran sznobságot, meddő kívülállást a bekapcsolódás helyett. Természetesen a vidékiség tünetei még nem sorvadtak el, s en­ nek a jellegzetes magyar betegségnek a gyógykezelésére változatla­ nul szükség van. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a vidéki lét pozitívumain létrejöjjön egy bűntudat nélküli, de a szellemi éberséget nem szüneteltető magatartás. Hogy végre lássunk egészsé­ ges lokálpatriótát, aki öntudattal áll a maga talaján, tudomása van a tág világról. Mércéje — az önismeret — pedig egyre többeké. Laczkó Pál 1979 5 3 Hegyi András: Helytörténet — tudatformálás 5 Schneider Miklós: Néhány szó a helytörténetírásról 6 Németh Márta: Metamorfózisok 7 Sulyok László: Tengődők 9 Kunszabó Ferenc: Mi az egészséges? 10 Molnár Zsolt: Szolgálat és kötődés (Vasas Károly műtermében) 12 P. Szabó Ernő: Az ember arca (Somogyi Győző műtermében) 13 Karácsondi Imre: Kirándulás, Arc, Tanulmány, (Ön)reklám, Hegedű 14 Révy Eszter: Történet 15 Dózsa Ildikó: Álruhások 18 Ardamica Ferenc: Megállók, állomások 21 Csukly László: Az ember tragédiája — lemezen 22 Belitzky János: Mikszáth Kálmán: Matyi bátyánk 24 Táj — ember — irodalom (összeállította Kojnok Nándor) 26 Halmos Ferenc: Illő alázattal (Horpácsi Sándor) 28 Cselényi László: Krétakor (P. Sz. E.) 28 Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában (SDM) 30 Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyóra! (salgói) 30 RAJZOK (Krunák Emese) A címoldalon, borítókon és belső oldalakon Farkas András munkái (fotó: Kulcsár József). PALÓCFÖLD TÁR SADALOMPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A N Ó G R Á D M EG YEI TAN Á C S M Ű V E LŐ D É SÜ G Y I O SZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IND EX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.2959 N. S. 1200 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK H ely tö rtén et — tu d atfo rm álás G O N D O L A T O K A H E LY TÖ R TÉN ETI K U T A T Á S N É H Á N Y A K T U Á L IS K É R D É SÉR Ő L A P alócföld a közelm últban nagy figyelm et k iv á ltó eszm ecserét kezdem ényezett a h ely tö rtén e tírás a k tu á lis gondjairól, felad atairó l. T eh ette ezt an n ál inkább, m ivel N ógrád m egyében az elm ú lt év ti­ zedben so rra lá tta k n apvilágot az igen színvonalas, p éld aszerű en ösz­ szeállított fo rráskiadványok, illetv e a tö rté n ettu d o m án y legkorsze­ rű b b m ódszereit ren d k ív ü l következetesen érvényesítő, nagyszerű h ely tö rtén eti m onográfiák. E m u n k á lato k során pedig an n y i ta p a sz ­ ta la t halm ozódott fel, hogy közreadásuk m inden bizonnyal g azda­ g ítan i fogja tö rté n e tírá su n k szakm ai-m ódszei'tani tá rh á zá t. M ár csak ezért sem kívánok recep tet adni a h ely tö rtén e tte l N ógrád m egyében foglalkozók szám ára. De ilyen recep t nem is készíthető, lévén a h ely tö rtén e tírás alap k u ta tá s-jelle g ű , s egyben alkotó m unka, am ely nem n élkülözheti a szem élyes képzettséget, m űveltséget. A h ely tö rtén e ti k u ta táso k n ak azonban nagyobb tudom ányos és tá rsa d alm i célkitűzések egészéhez kell illeszkedniök, s h asznuk, fe l­ h aszn álhatóságuk a n n a k ará n y áb an sokszorozódik, hogy m ilyen m é r­ ték b en sikerül egységesíteni a k u ta tá s irán y ait, p ro b lem atik á já t, az ad a tfeltárás, adatközlés rendszerét. A h ely tö rtén e ti m u n k á k n a k tö b b ­ féle igényt kell kielégíteniük. Szolgálni kell a helyi lakosság te r ­ m észetes igényét m ú ltja m egism erésére, felh a szn álh ató n ak k ell len ­ n iü k a helyi oktató, népm űvelői és propag an d am u n k áb an . U gyan­ a k k o r a tö rté n ettu d o m án y nagyobb célkitűzéseinek m eg v aló sítását is elő kell segíteniük. Hozzá kell illeszkedniük az országos k u ta tá si irá ­ nyokhoz, hiszen összehangolt h ely tö rtén e ti k u ta táso k n élk ü l m a m ár szám os k érdés fe ltá rá sá b a n országosan sem tu d u n k elő b b re lépni. A h ely tö rtén e tírás fela d ata to v á b b á az is, hogy a m a m ég el­ érh e tő tén y ek és ad ato k sokoldalú rögzítésével m egőrizze, átm en tse azokat a jövő szám ára, m integy forrásáu l szolgáljon an n ak . A tö rté ­ n ettu d o m án y o n kívül a h ely tö rtén e tírás, m in t a telep ü lések h ie ra rc h i­ k u s szerveződésének m enetét is feltáró vállalkozás, segítséget n y ú jt­ h a t — és kell is n y ú jta n ia — a településfejlesztés, -terv ezés szá­ m á ra is. A településfejlesztést befolyásoló tényezők és term észetü k , m űködési m echanizm usuk egzakt v izsgálata ugyanis csak tö rtén etileg végezhető el, s a tö rté n e ti bázison nem csak je len viszonyaink, h a ­ n em a jövő fejlődési tendenciái is b iztosabban k itap in th ato k . A h ely tö rtén e ti m onográfia tudom ányos igényű m unka, am ely a hitelesség és tudom ányos d o kum entálás elveiről n em m o n d h a t le. U g yanakkor k ö zérthetőnek kell lennie, hozzáférhetőnek, élvezhető­ n ek a széles olvasóközönség szám ára. A tudom ányos hitelességű, m eg­ alap o zott m ondanivaló olyan lendületes stílussal páro su ljo n , am ely a szocialista p atrio tizm u s tu d a tfo rm á ló fe la d a ta in a k szo lg álatára és b etö ltésére eg y a rán t alk alm as lehet. A település tö rté n e te term észetszerűen olyan összetett jelenség, am ely n ek teljességben tö rtén ő m egragadása nem csu p án a tö rté n e ttu d o m ány különböző ág a zatain ak (település-, gazdaság-, p o litik atö r­ ténet) együttes figyelem bevételét k ív á n ja meg. A m ikor egy-egy te ­ lepülés tö rté n e té t nem provinciális, h an e m m a rx ista —le n in ista szem ­ léletet érvényesítő m ódszerrel dolgozzuk fel, tö rek e d n ü n k kell a kom plex m egközelítésre, több tudo m án y ág (néprajz-, m űvészet- és iro d alo m tö rtén et, gazdaság- és term észeti fö ldrajz, szociológia, d e­ m o g ráfia stb.) szakem bereinek erőfeszítéseit egy cél sikeres m eg­ o ld ásán ak irán y á b a összefogó, -hangoló m egoldási m ódozatok k eresé­ sére, m égpedig a szakágak te lje s egyenjogúsága alap ján . A m u n k á lato k egésze során érvényesítendő alap v ető szem pont, hogy (az ősi állap o to t kivéve) a tö rtén elem osztály h arco k tö rté - E z é v i 3. s z á m u n k b a n a z z a l a s z á n d é k k a l a d t u n k h e l y t B e l itz k y J á n o s ír á s á n a k ( H e l y t ö r t é n e t í r á s u n k n é h á n y t ö r t é n e t i és id ő s z e r ű k é r d é s é r ő l) , h o g y a z e r e d m é n y e k is m e r e té b e n , é s a g o n d o k a t, p r o b l é m á k a t s z á m o n t a r t v a , v é le m é n y c s e r é r e s z ó lí ts u k a h e l y t ö r t é n e t í r á s b a n é r d e k e l te k e t — s z e r z ő k e t, s z e r k e s z tő k e t, k i a d a t ő k a t , o lv a s ó k a t. A h o z z á s z ó lá s o k b a n e d d ig m e g f o g a lm a z o t t k é r d é s e k (a „ v i d é k ls é g ” a t ö r t é n e t í r á s b a n , a s z e r z ő k tu d o m á n y o s r á t e r m e t t s é g é n e k , s z a k m a i m e g a la p o z o tts á g á n a k f o g y a té k o s s á g a i , a k r i t i k a b e lte r je s s é g é b ő l a d ó d ó k é r d ő je le k , a tu d o ­ m á n y o s m ű h e ly e k , a l k o tó c s o p o r to k h i á n y a s tb .) á l ta l k i v á l t o t t s z a k ­ m a i é s k ö z ö n s é g v is s z h a n g „ k ö v e t e l t e ” f o l y ó i r a t u n k e ls ő o l d a l a i r a a b o n ta k o z ó v itá h o z ú j a b b a n é r k e z e t t ír á s o k a t . nete, a tá rsa d alo m egym ás ellen küzdő osztályai viszont m in d en k o r a term elési és érin tk ezési viszonyoknak, egyszóval k o rszak u k gaz­ dasági v iszonyainak term ék ei. A tá rsa d alo m m in d en k o ri gaz­ dasági szerkezete az az alap, am elyen m in d en tö rté n elm i időszak jogi és po litik ai berendezései, vallási, k u ltu rá lis, ideológiai elképze­ lésm ódjai végső soron felépülnek. E nnek érv én y esítése a h ely tö rtén e ti m u n k a elvi v ezérfo n ala kell legyen. Nem kétséges, hogy a h ely tö rtén e ti m u n k á k p erio d izálásáb an a tá rsa d alm i form ációk sz erin ti országos periodizációt k ell k ö v etnünk, á lta lá b a n nagy k o rszak o k at felvéve, hiszen az egyes k o rszak o k at a te m atik ai egységek úgyis to v áb b tagolják. T erm észetesen ez nem z á rja ki egyes fo rd u ló p o n to k (pl. 1848—1849; 1918—1919; 1944— 1945.) k iem elt tá rg y alását. P ersze az egyes váro so k sajáto s fejlődése is a d ­ h a t belső k o rsz a k h a tá rt (pl. az ú jra te le p íté s d átu m a), de ez össz­ h an g b a hozható pl. a feu d alizm u s n agy szak aszai szerin t tö rtén ő tárgyalással. A k u ta tá s és áb rázo lás jelen felé tág u ló p e rsp e k tív á ja nem csu­ p á n azt jelen ti, hogy a k o rb an hozzánk közelebb álló részek rész­ leteseb b ek legyenek, h an e m a z t is, hogy lehetőleg m in d en m ai je le n ­ ség tö rté n e ti gyökere fe ltá rá sra k erü ljö n , a tö rté n e ti áb rázo lás a m a jobb m eg értését szolgálja. U gyanakkor n em szabad ab b a a h i­ b áb a esnünk, hogy csak a m áig h ató t m u ta tv a be, egy-egy kor érte lm e tle n n é váljék , vagy hogy a fejlődési te n d en c iák ra jz a elfedje a fejlettség ténylegesen ad o tt színvonalát. A m o n o g ráfián ak széles k ö rű a d a tfe ltá rá so n és -g y ű jtésen kell alap u ln ia, m aga a m on o g ráfia azon b an szintézis, am elybe nem a — m égoly érdekes — ú jo n n a n fe ltá rt anyagok, h an e m a leszű rt e re d ­ m ények kell k erü ljen ek . H elyes, h a m ég az a d a ttá ri rész is erősen szelektált, tö m ö rített s feldolgozott fo rm á b an készül. A z anyaggyűjtés és -közlés során, ahol lehet, tö rek e d jü n k a jelenségek, fo ly a­ m ato k m in él teljeseb b ad a to lá sára , k v alifik áció jára, s en n ek ere d m é­ nyeit rögzítse a m o n o g ráfiák a d a ttá ra . U g y an ak k o r n em feled k ezh e­ tü n k m eg arró l, hogy fontos (politikai, tu d a ti, szem léleti stb.) je le n ­ ségek egész so ra n em m érhető, de érték elh ető , leírh ató , s ezek n él­ k ül tö rté n eti k ép ü n k nem csu p án hiányos, d e téves is lenne. A színvonalas h ely tö rtén e ti k u ta tás, te h á t a tö rté n ele m tu d o m á n y ­ n a k olyan, a tö b b iv el eg y en ran g ú szakága, am ely ép p en a z é rt érd em li meg, hogy az egyéb sz ak te rü lete k tő l tám o g atást k ap jo n , m e rt azt eg y en érték ű tudom ányos te ljesítm én n y el viszonozhatja. A h e ly tö rté n e t-k u ta tá sn a k m in t a helyi k ere tek között k ia lak u lt, szerves tö rté n e ti összefüggések v iz sg álatá ra h iv a to tt szak tu d o m án y ­ n ak n em az a felad ata, hogy k u rió zu m o k at szolgáltasson a tö rté n e ttu d o m án y szakágai, illetv e szintézisei szám ára. É ppen ellenkezőleg: hogy olyan te lje s átfo g ásra tö rek v ő fejlő d ésv izsg álato k at folytasson, am ily en ek csupán a h ely h ez kötött, szerves k ö telék ek k el egybefűzött tá rsa d alm i k ép letek és in tézm ények m ikrokozm oszainak a m ozgás­ teréb en végezhetők el. A hogyan egyik tö rtén észü n k m egfogalm azta: a h ely tö rtén ész m u n k á ja sem a színes k av icso k at gy ű jtő gyerm ekéhez, sem a k incskereső k alan d o réh o z n em h aso n líth ató , sokkal in k áb b a m ódszeresen dolgozó geológuséhoz. M indebből következik, hogy a h e ly tö rté n e t-k u ta tá s fejlesztése k o rán tsem lokális é rd e k csupán, h a ­ n em nagyon fontos szerep v á r r á a tö rté n ettu d o m án y szak ág ain ak m ódszeres m u n k am eg o sztásra o ly an n y ira rászo ru ló együttesében. Az egyes jó l k ö rü lh a tá ro lt te rü le te k tö rté n e té n e k feldolgozásá­ b an a legfontosabb szem pontok egyike az összehasonlító (kom paratív) m ódszer. Jelen tő ség ét így fo glalja össze Váczy P éter, a h e ly tö rté n e t­ k u ta tá s elm életi k érd ésein ek k itű n ő sz ak é rtő je: „O tt is, ahol é rté ­ kesebb an y ag ra tám aszk o d h at a h ely tö rtén e ti k u ta tás, egyre inkább m egfigyelhető az a törekvés, hogy a helyi ad a to k a t m ás v id ék ek a d a ­ ta iv a l kiegészítse és összehasonlítsa. Egy p o n to n tú l k im erü ln i lá t­ szik a h ely tö rtén eti anyagkészlet, s épp en a m élyebb m egism erés é r­ dek éb en a h ely tö rtén ész szükségét érzi, hogy m ás vidék ek en is kö­ rü lte k in tse n . Á tlépi te h á t m egyéje h a tá rá t, hogy in n en is, o n n an is érték es h o lm it csem pésszen át. N em azért, hogy m egyéje ta la já t el­ veszítse lá b a alól, hanem , hogy in k áb b a b b a n m ély eb b re m egfogód­ zék. Hogy a tudom ányosság k övetelm ényének jo b b a n m egfeleljen, m aga h ágy a el te rü leté t, szűk h azáját, s ezen a v án d o rú to n olyan eszközökhöz folyam odik, m ely ek et k ü lö n b en az általán o s tö rté n e t a l­ k alm az egyetem esebb jellegű tén y ek áb rázo lásán ál.” A tö rté n e ti vizsgálódás te h á t sohasem szű k ü lh et le csak az ad o tt te rü le tre ; azaz elszürkül, p ro v in ciálissá v álik szükségszerűen az a m u n k a, am elyik csak az a d o tt te rü le t fo rrá sa it böngészi és idézi, am ely n ek szerzője n em ren d elk ezik széles k ö rű ism eretek k el az o r­ szágos tö rté n et, sőt az egyetem esség irán y á b an . E bben a tö rté n eti m ű fa jb a n csak ak k o r n y ú jth a tu n k érték eset, h a feldolgozásunk m ind szem léletében, m ind m ódszerében és tá rg y a lt any ag áb an , v alam in t (term észetszerűen) m o n d an iv aló jáb an szervesen kapcsolódik össze, ötvöződik a z országos tö rté n e t egészével. 3 �A k o m p aratív m ódszer különösen n élkülözhetetlen ak k o r, ha nem b iztosítható az ad o tt te rü le t m ú ltjá n a k kom plex, m inden o ld a­ lú vizsgálata, s szűkebb p ro b lém ak ö rre összpontosított vizsgálódást kell folytatni. Ilyen esetben az ad o tt te rü le ti egység fo rrásan y ag án ak egybevetése, összehasonlítása m ás vidékek anyagaiv al értékesebb, m egalapozottabb, az országos tö rté n e t sz ám á ra is hasznosíthatóbb eredm ényeket hozhat. D ilettantizm us m in den tu dom ányágban feltalálh ató , azo n b an a h ely tö rtén et sajátosságai, lehetőségei és eredm ényei m ia tt ta lá n foko­ zo ttabban vonzza a hozzá nem értőket, a m űkedvelő av atatlan o k at. A h ely tö rtén etn ek szám olnia kell önnön term észetes k o rlá ta ival, s csak o tt érvényesülhet m inden érték es tu lajdonság áv al, ahol nem lép te át ezeket a h atáro k at. H a nem m inden tö rté n eti jelenség és forrásan y ag engedi meg a h ely tö rtén eti k u ta tást, kérdés, m ikor és hol in d íth ató m eg a vizs­ gálódás. A helytörténészek gyak ran nem veszik eléggé figyelem be, hogy a fo rrásan y ag nem m indig alk alm as a k u ta tá sra . Hogy v a la ­ m ely helység m ú ltjá ra vonatkozóan tö rté n eti anyag ta lálh ató , abból m ég nem egyértelm űen következik, hogy az anyag h aszn álh ató is. Nem azáltal lesz a k u ta tó szám ára érték es a forrás, m e rt egy hely­ ség vagy te rü le t tö rté n eté re vonatkozik, han em m e rt tö rté n eti becse a h ely tö rtén et m ódszerével gyüm ölcsöztethető a legjobban, leg alk alm a­ sabban. H elytörténészeink azonban gyak ran „külső” szem pont a la p ­ já n v álasz tjá k egy-egy település tö rté n eté n ek a m eg írását: rag asz­ kodás a helyi röghöz, érdeklődés a lakóhely m ú ltja irán t, ju b ileu m i ün nepélyek adn ak to llat h elytörténészeink kezébe. M árpedig ezek le­ h etn ek ugyan indítékok, am elyek a tudom ányos érd ek lő d ést v a la ­ m ely te rü let tö rté n eti m ú ltja felé irán y ítják , de nem leh etn ek ve­ zérlő szem pontok. A nnak eldöntésére, hogy m elyik telep ü lés és ezen b elü l tö rté n eté n ek m ilyen kérdései k erü ljen ek tudom ányos feldolgo­ zás alá, a r r a vonatkozóan kizárólag a tö rté n eti any ag tudom ányos érlék e lehet az irányadó. A m ikor a zá rt forrásan y ag nem alk o t sz er­ ves egységet, am ikor az hézagos, töredékes, jelen ték telen , a h ely tö r­ tén eti k u ta tá s nem kecsegtet sok eredm énnyel. Az anyag fogyatékos­ sága m egbénít m inden m élyebb vizsgálódást, m inden gondos részlet­ ta n u lm á n y n ak ú tjá t állja. A zárt, de szegényes forrásan y ag feldolgo­ zásán ak következm énye, hogy a h ely tö rtén e t könnyen alak u l á t tu ­ d o m án y talan tudom ánnyá. O lyankor tehát, m időn egy te rü le te n fo n ­ tos tö rté n eti k o rszakokra egész adatsorok hiányoznak, h ely tö rtén et célszerűen, gazdaságosan nem m űvelhető. Id eálisn ak az a h ely tö rtén e ti anyag tekin th ető , am ely nem szag­ g atja szét az egész tö rté n eti anyagot, han em lehetővé teszi, hogy az egészet vo n ju k vizsgálat alá, nem boly g atja m eg az ad ato k te rm é ­ szetes kapcsolatait. A h ely tö rtén eti k u ta tás éppen azáltal tu d fel­ m u ta tn i szép eredm ényeket, hogy vizsgálni képes az élet összes je ­ lenségeit egy „parán y i fö ld d arab o n ”, s a z olvasó egy ten y érn y i n agy­ ságú tü k ö rb en m e g p illa n th a tja az egész égboltozatot. Az életn ek nem önkényesen k ih a síto tt d a ra b k á já t tanulm ányozza, hanem az egész éle­ te t m inden bonyolult összefüggésével, kuszáit k apcsolatáv al — egy m ikroszkóp a lá vonható terü leten . Á tfo g h atja a fo lyam atokat, k i­ b o gozhatja azokat a re jte tt, végtelenül finom szálak at, okfonatokat, érd ek h áló k at, am elyekből a m in d en n ap i élet szövődik. M indezt m eg­ teheti, m e rt az életet kicsiny, „lefokozott” a la k já b a n szem lélheti. Az 4 arán y o k kisebbek, de m e rt reálisak, á lta lu k m égis az egész élet jelen ik meg. A kisebb ará n y o k at a szem biztosabban k a p h a tja el, a k u ta tó a tö rté n eti valóságról igazibb, hívebb k ép et n y erh et, m e rt t a ­ lálkozott az élet teljességével, s m egvizsgálhatta összes alkotórészeit. A rosszul alk alm azo tt általán o s történetfeldolgozás, m időn á tfu t sokféle te rü le t felü letén , éppen a jelenségek term észetes k ap cso latai­ n ak érzékelését za v a rja meg, felb o n tv a a szervesen egym ásba fonó­ dót, hogy egy részletk érd ésre feleletet kapjon. A h ely tö rtén et előnye az általán o s tö rté n e tte l szem ben főképpen ab b a n találh ató , hogy a h ely tö rtén e t egy kis te rü le t anyagából k ö nnyebben rek o n stru á lh a tja az élet egészét. Az általán o s tö rté n etn e k teh át, h a igényt ta r t a tudom ányos elm élyültségre, a h ely tö rtén eti k u ta tá s ra kell tám asz­ kodnia. Összegezve te h á t: az országos tö rté n e t és a h ely tö rtén et nem ellen tétes m egközelítése a tö rté n eti valóságnak, h an em két, egym ást szükségszerűen kiegészítő és feltételező m ódszer, am elyek egym ás ered m én y eire építenek, egym ás szem pontjaitól m integy m eg term é­ keny ü lv e új és új összefüggések fe ltá rá sá n a k a lehetőségét te re m ­ tik meg. Ezek a k étség b ev o n h atatlan tén y ek h o zz ájáru ln ak ahhoz, hogy egyre kevesebben v ita tjá k a h ely tö rtén e t jelentőségét. E nnek ellen ére to v á b b ra is szám osan v an n a k olyanok, a k ik — szem b eállít­ va az országos és helyi k u ta táso k at — lebecsülően szólnak a h ely tö r­ tén eti tárg y ú dolgozatokról, azt hangsúlyozva, hogy ezek eleve k o rlá ­ to zo ttab b lehetőséget re jte n e k m agukban, m int az országos tö rté n eti m u n k ák . F eltehetően ezzel függ össze az a hely telen szem lélet és gyakorlat, am ely sz erin t a v idék tö rté n eté n ek a k u ta tá s a a vidéken élő történészek, az országos tö rté n e t k u ta tá sa a központi k u ta tó h e­ lyeken dolgozó történészek m u n k a p ro g ram jáb a n kell szerepeljen. Ez­ zel m agyarázható, hogy v an n a k k u tató k , ak ik a fo rrásan y ag o t nem valódi tudom ányos értéke, han em a n n a k te rü leti h o v atarto zása a la p ­ já n m inősítik, selejtezik. A h ely tö rtén e ti m u n k á t a k ö ztö rtén eti vagy az országos esem é­ nyeket tárg y aló m u n k ák tó l ebben az értelem b en n em az különböz­ teti meg, hogy fo rrásb ázisa vidéki le v éltári anyag, h an em hogy a tá rg y á t képező tö rté n eti esem ényt, vagy társad alo m -, illetv e gazda­ ság tö rtén eti jelenségsorozatot a helyi tényezők összh atásáb an m u ta t­ ja be. Egy ta n u lm á n y azáltal v álik ilyen tág ab b értelem b en h ely tö r­ ténetivé, hogy fo rrásan y ag át, a helyi körülm ények, a term észeti-fö ld ­ rajzi viszonyok alak u lásán ak , a helyi gazdálkodási m ódszernek, a term elési-tech n ik ai k érdéseknek, a szokásjognak, a v iseletn ek stb. a p ­ rólékos ism eretéb en képes a felszínre hozni és b em u tatn i. Azaz a tö rté n eti m egközelítés eg y fajta m ó d ja k én t fo g h atju k fel e m u n k á ­ kat. A m egyék, városok, falv ak tö rté n eté n ek k u tató i szám o lh atn ak azzal, hogy a h ely tö rtén e tírás irá n ti tá rsa d alm i igény a jövőben fo­ kozódni fog. Az em berek, érth ető en , m indig is érd ek lő d tek életü k részét alkotó szülőföldjük, községük, városuk, üzem ük m ú ltja irán t, s ez a tö rté n ete t érin tő ism erkedési vágy a jövőben még erő teljeseb b lesz. Ezt a szülőföld szeretetéből táplálkozó nem es érd ek lő d ést a h ely tö rtén e tírásn a k m ind m agasabb szin ten kell kielégítenie. H a a h ely tö rtén eti tu d o m án y nem v álik rossz értelem b en véve p ro v in ciá­ lissá, h an em a dolgozó osztályok, a m u n kásosztály és a p arasztság halad ó h ag y o m án y ain ak b em u tatásá ra irán y u lv a m egalapozza a h a ­ za, a dolgozó nép egész tö rtén etén ek , k u ltú rá já n a k szeretetét, akkor b etö lth e ti tu d a tfo rm á ló fu n k ció ját, h o zz ájáru lh at az erkölcsi és po­ litik ai egység m egszilárdulásához. H eg y i A ndrás �N é h á n y szó a h e ly tö r té n e tír á s r ó l Több m in t tíz éve kísérem figyelem m el h ely tö rtén e ti k ia d v á­ n y ain k at, v elü k kapcsolatos észrevételeim et m á r szám os alk alo m m al m o n d tam el a P alócföld la p ja in is. Most, hogy a h ely tö rtén e tte l k a p ­ csolatosan nagyon m egszívlelendő és alapos összefoglalók jelen tek m eg (Belitzky Jáno stó l és H o rv áth Istvántól), érdem es m ég n éh án y szó erejéig elidőzni a k érd és vizsgálatánál. A nnál is in k áb b , m ivel a legutóbb (a lap ez évi 2. szám ában) ism e rte te tt m ú lt évi k ia d v á ­ n y ain k egyike-m ásika ism ételten élesen v e te tt fel olyan p ro b lém á­ k at, m elyek m egoldása nem v á ra th a t m agára. Rem élem , hogy n éh án y gondolattöredékkel ki tu d o m egészíteni az elő ttem szólók m e g állap ítása it; először is a rra nézve, hogy v ajon m i a h ely tö rtén e t és az országos tö rté n e t egym áshoz való viszonya. K o rán tsem ak adém ikus kérdés, nem a ty úk-to jás-első ség v itá ­ jáh o z hasonló m űp ro b lém a an n a k taglalása, hogy m elyik elsődleges, hiszen a szakem berek m á r régóta jól tu d já k és v alljá k , hogy a helyi ad a to k fe ltá rá sa (függetlenül attól, hogy ezt a m u n k á t helyi k u ta ­ tó k vagy központi tudom ányos intézm ények m u n k a tá rsa i végzik) m in d en képpen elsődleges és alapvető, enn ek elvégzése n élk ü l o r­ szágos szintézis szinte el sem képzelhető. S okkal in k á b b okoz gon­ dot az a körülm ény, hogy a h ely tö rtén e ti m ű v ek n ek kettő s re n d e l­ tetésü k v an : am ellett, hogy az országos tö rté n e tírá s építő k ö v eik én t a tu d o m án y t szolgálják, bizonyos helyi igényeket is ki kell elégíte­ niük. Úgy érzem , hogy enn ek az u tó b b in a k a tú lh an g sú ly o zásáv al k ö v ettü n k el h ib á t a z elm ú lt húsz-h arm in c év folyam án. A bból a n a ­ gyon helyes alapállásb ó l k iin d u lv a ugyanis, hogy a h o n ism eretn ek sz er­ ves része a h ely tö rtén e t is, az ilyen jellegű m u n k á k nevelési cé ljá t a k ív á n t m é rték n él jo b b an előtérbe helyeztük, a h ely tö rtén eti feldol­ gozások fő célját ab b an fogalm aztuk meg, hogy segítsék elő a lak ó ­ hely jobb m egism erését és ezáltal a n n a k m egszerettetését. M árpedig (k o rán tsem tagadva, hogy ez is fela d ata a h ely tö rtén e ti k u tatásn ak ) világosan kell lá tn u n k a tudom ányos célok elsődlegességét, s az ezzel já ró olyan következm ényeket, m in t: a h ely tö rtén e ti k u ta tá sn a k az országos k u ta tással fe n n ta rto tt szerves kapcsolata, a helyi jelen sé­ geknek a m ás tá ja k jelenségeivel szoros összefüggésben való vizs­ gálata, a rendelkezésre álló v alam ennyi országos és helyi fo rrásleh e­ tőség kiaknázása, de m in d en ek elő tt az egy-egy ad o tt k o rra, illetv e té m a k ö rre vonatkozó m á r m eglevő irodalom h iá n y ta la n ism erete. M indezek n élk ü l a h ely tö rtén ettel foglalkozó k u ta tó k a t (elsősorban az elszigetelten, ará n y lag nehéz k örülm ények között dolgozó helyi k u ta tó k at) súlyos veszélyek fenyegetik, olyanok am elyek n em egy szám ottevő veszteség okozóivá v álh atn a k . A veszteségek első cso p o rtját o b j e k t í v v e s z t e s é g e k n e k n ev ezh et­ nénk. Legfőbb ism érv eik az ad o tt m ű sz ínvonaláb an m u ta tk o z n ak meg. H a ugyanis a szerző m u n k á ja során nem veszi figyelem be a m á r elért országos eredm ényeket, elszakad az országos ku tatáso k tó l, n em ism eri a tá rg y ra vonatkozó teljes iro d alm at, és a fo rráso k b a n is önkényesen v álogat (esetleg azok egy részét figyelem be sem veszi), m u n k á ja m e n th etetlen ü l a p ro v in cializm u s posv án y áb a süllyed. K öz­ ism erten alap v ető tén y ek et úgy á llít be, m in th a azok sa já t jelen tő s felfedezései v olnának, egyes helyi jelen ség ek et olyan n agy je le n tő ­ ségűnek m inősít, hogy ezzel félrev ezeti olvasóit, ráa d ásu l, elveszve a lényegtelen részletekben, a fő k érd ések kellő m érv ű m eg v ilág ításáv al adós m arad , és így n em csak a tu d o m án y szem p o n tjáb ó l v álik é r ­ té k telen n é m u n k á ja, de a h ely tö rtén e t n evelési fela d ata in a k , a szülő­ föld valósághoz hű m eg ism ertetésén ek sem tesz eleget. N em kevésbé fá jd a lm a s a színvonal a la tti h e ly tö rtén e ti m u n k á k ­ ból fak ad ó s z u b j e k t í v v e s z t e s é g sem. Az a szerző ugyanis, ak i nem gondoskodik m ű v e m egfelelő belső (ön-) és külső szak m ai ellen ő rzé­ séről, a b e lte rje s le k to rálá s csap d á jáb a esve („én lek to rálo m a te m űvedet, te lek to rálo d az enyém et, és ak k o r m in d en ren d b e n lesz!”) elveszti a k ap cso latát az országos k övetelm ényekkel, igénytelenné v álik ö n m agával szem ben is, a m ércét egyre le jje b b engedi. Sajnos, az ilyen jelenségek elsősorban a vid ék i k u ta tó k a t fenyegetik, hiszen — m in t azt a k ö zelm ú ltb an m egjelent, nagyon ta láló ta n u lm á n y (B ánlaky—V arg a: Azon tú l o tt a tá g világ) is m eg állap íto tta — a vidékiség egyik jellem zője a viszonyítási alap beszűkülése, az é rté k ­ ren d bizonyos to rzu lása : az szám ít érték n ek , am it a k ö zvetlen k ö r­ n yezet érték el. Í gy fo rd u lh a t elő aztán , hogy ak i egyszer elfogadható h ely tö rtén e ti m ű v e t alk o to tt, azáltal egy város, egy m egye „h ely tö r­ ténészévé” lép h et elő, s azt követően a körn y ezet b árm ely p ro d u k tu ­ m á t k ritik a n élk ü l fo g ad ja e l; h a az első m űvén ek sik erév el szer­ zett „b a b érk o szo rú ján ak utolsó lev elét is befőzte m á r b ab lev eséb e”, to v áb b i m űvei ak k o r is k iá lljá k a közvetlen k örnyezet p ró b ájá t, h a azok szín v o n ala m eg sem közelíti az elsőét. A p ro b lém a elev en jére ta p in to tt H o rv áth Istv á n (a P alócföld 1979/4. szám áb an ír t hozzászólásában), am ik o r az országos tö rté n e tírá s és h ely tö rtén e tírás között m egbom lott egyensúly, a rossz é rte ­ lem ben v e tt „vidékiségből” eredő h átrá n y o s helyzet, a fenyegető igénytelenedés és ebből következően a h ely tö rtén e ti m u n k á k egye­ n etlen szín v o n ala k érd éséb en sü rg eti az in tézm én y i koord in áció m i­ nél teljeseb b — és fő k én t m inél előbbi — m egvalósítását. Az é rd e­ k eltek et e te k in te tb en b izakodással tö lth eti el a M iskolci A kadém iai Bizottság lé trejö tte, m e rt ez a szerv — h a eg y általán a tá rsa d a lo m ­ tu dom ányok k ö rére is k i fo g ja te rjesz ten i tevékenységét — az észak­ m agyarországi m egyék tudo m án y o s k u ta tá s á b a n (így a h ely tö rtén e ti k u ta tá sb a n is) bizto síték a leh et a k u ta tá si p ro g ram o k célszerű egyez­ tetésének, a tém av álasztás-b eli és m ódszerbeli esetlegességek k ik ü ­ szöbölésének, a helyi k u ta táso k és az országos p ro g ram o k k ív á n t m érték ű összehangolásának, eg y általán a h ely tö rtén e ti k u ta tá s tu d o ­ m ányos szín v o n ala em elésének. S h a ez v aló b an így lenne, attó l senkinek sem k ellen e félten ie a h ely tö rtén e tírás m ásik fontos, n e­ velési célzatú fe la d a tá n a k te lje síté sét: a h ely tö rtén e ti m u n k á k h o n ­ ism ereti mozgósító ere jén e k h atásá t. Sőt: csak az igazán színvonalas, tudo m án y o s igényű h ely tö rtén e ti m u n k á k tö lth e tik b e m a ra d é k ta la ­ lan u l a helyi igények te ré n rá ju k ró tt fela d ato k a t is. Schneider Miklós 5 �M eta m o r fó z iso k szélesebb tö m egekben elk ö telezett po litik ai m u n k á ju k során. R endhagyó v allo m ásra in d ít a z a n éh án y h ónappal ezelőtt lá to tt kép, am i a z akkori, S alg ó ta rján b a érk ezé­ sem k o r fogadott. A z a hosszú idő óta u ralk o d ó köz­ felfogás, m ely a társm ű v észetek je le n ­ tőségét az esztétizálás sz in tjé n íté lte csupán meg, m áig ta rtó te tsz h a lá lra k á rh o z ta tta azok tú lnyom ó részét. A világ m éretű v é v á lt ökológiai válság eg y re in k á b b m egm utatkozó tü n e te i azonban e n n e k a n ézetn ek és a tá r s ­ m űvészetek m esterséges elszigeteltsé­ gének felszám olását k ö v etelik m eg o tt is, ahol a fenyegetettség egyelőre még nem te k in th e tő szám ottevőnek, de a ten d en ciák n egatív h atása i m ár érzé­ kelhetők. A vasúti tö ltés felől szem lélve úgy tű n t az egész M eszes-hegy oldala, m in t v alam iféle óriási, kiü resed ett, függöny nélküli színpad, ahol a félig leb o n to tt házak a díszletek m inden esem ényt m egidézni tudó képességével h ato tta k . I tt a hegy lá b án á l — egye­ lő re m egkím élve a buldózerektől — még á llt a h a jd a n i József A ttila K ul­ tú rh áz , m ely egykor a m egye k u ltu rá ­ lis életén ek szín teréü l szolgált, a m i­ n ek ab b a n a z időben nem csak szem ­ lélője, d e m á r a felszab ad u lást követő tiz e n h a rm a d ik évtől résztvevője is le­ hettem . A ttól az időszaktól kezdve, am ik o r a z ország a h áb o rú m e g rá zk ó d ta tá sá­ ból épphogy csak felocsúdott és ön m a­ g ára eszm élt, S a lg ó ta rján b a n m á r egy o lyan k u ltú ra é p ítő erő m űködött, am ely m axim álisan tu d o tt m inden en e rg iát és m inden generációt mozgó­ sítan i, lendületes hévvel és h o zz áé r­ téssel szervezni, irán y ítan i, p rogram ot ad n i és nagy p ersp e k tív á t n y ú jtan i. Ebben a cseppet sem provinciális kö­ zegben b á tra n bontak o zh ato tt ki m in ­ den érték, köztük a m űvészi é rté k is, am ely m indig a legnagyobb odafigye­ lésre sz ám íth ato tt. V onzotta a m űvé­ szek et a m egnyilatkozás lehetősége: kiállítások, pályázatok, viták, am elyek m indig jelentős esem ény voltak itt. M ivel az épülő v áro sn a k a fejlődés so­ rá n m á r la ssa n k é n t kirajzolódó te le ­ pülésszerkezetére a k ö rg y ű rű s-ce n trá­ lis ren d szer válik jellem zővé, m in d in ­ k áb b szem betűnik, hogy m a m iként z á rja m agába a cen tru m h o z legköze­ lebb eső, legbelső k ö r íve ezt a he­ lyet, ah o n n a n a vízbe dobott k ő kel­ te tte h u llám okhoz hasolóan egyre n a ­ gyobb h ató su g arú körökké válva, m in d tovább és tovább te rje d te k a szellem i energ iák ; túllépve a város, a m egye h a tá ra it is, országos szintű pro b lém ák felelős irá n y ítá sá t is v á l­ lalv a, k u ltú rá n k egészére gyakoroltak és gyakorolnak hatást. N em m eglepő szám om ra, hogy húsz év elteltével, visszatérésem kor ugyan­ olyan friss szellem ű és vállalkozó készségű v áro sra ta láltam . M ert so k an elszárm aztak inn en a z „a la p ító k ” kö­ zül, de m á su tt is az itt m egkezdett m u n k á t é p ítik tovább. M ások, a k ik elh ag y ták a várost, ú jr a visszatértek. V oltak és v annak, a k ik sohasem v ál­ ta k m eg tőle, és m a épp oly lelkes szervezők, vezetők vagy alkotók, m int a kezdet kezdetén. A z ő új tá rsa d a l­ m at len d ületes hévvel ép ítő lelkesedé­ sü k és lelkesítésük in d íto tt el pály ám ­ ra errő l a pontról, a M eszes-hegy lá­ bától, s b á r furcsa, de in k áb b érzem tö rv én y szerűnek, m intsem véletlennek, hogy most, két évtized u tá n u gyaner­ re a fö ldrajzi p o n tra érk eztem vissza egy fik tív p ály áz at kapcsán. M ert m i­ k ép p T a rjá n szükségszerűen keresi v árosépítési gondjai o p tim ális m egol­ dásához a legkorszerűbb fo rm át és legigényesebb alkotót, akép p a képző­ m űvész is o tt k ív á n ja kifejteni m a az ú j életm ód hozta legégetőbb tá rs a d a l­ m i igényeket kielégítő tevékenységét, ahol ez az elv árás a legkorszerűbb ép ítészeti gondolkodással párosul, ah o l a vezetők nem csak é rtő m ecénások csupán, han em a szocialista életm ód irá n ti igényt és elv árást m á r a leg­ 6 is felk e lte tté k és k u ltu rá lis A sz ertelen ü l b u rján zó m esterséges k ö rn y ezetü n k okozta léptékvesztés, a helyes m éretek, arán y o k , a te rm észe­ te s ritm u s felbom lása, a z ingerszegény kö rn y ezet k ialak u lása, a term észetb en való helyünk, tájékozódási k ép essé­ günk, a hozzá és egym áshoz való vi­ szonyunk, a k o m fo rtérzetü n k stb . e l­ vesztése egyéni és közösségi é le tü n k ­ ben, de a jövő generáció életéb en is sz ám tala n zav art képes előidézni, am elyek e lh á rítá sa érd e k éb en p a ra n ­ csoló szükségszerűséggé v á lt a z em be­ ri n em b en rejlő v alam en n y i képesség m ozgósítása, különösen az eddig erre alig igénybe v ett m űvészi alkotó e n e r­ gia fokozottabb k iak n ázása. M ert lé te­ zik m á r ú g ynevezett lak ó telep i kö zér­ zet, a legkülönfélébb biológiai, pszichi­ kai m egterhelés okozta stresszállap o t, v an n ak m á r n álu n k is olyan k lin ik ák , ah o l a k arto ték o k o n — m in t sp eciá­ lis k ateg ó ria — k ü lö n ru b rik a szolgál a páciens lakótelepi v iszonyainak be­ jegyzésére. A m egszokott régi é le t­ m ódtól h irte len m egválni és helyébe egy ú ja t k ia lak ítan i — esete n k én t ez önm agában is elegendő feszültséget je len th et, am ely n ek leküzdéséhez (új persp ek tív ájáv al) egy ú j, gazdagabb, m inden te k in te tb en h arm o n ik u s életet biztosító, em berközpontú környezet kellen e hogy segítsen. A té m án ak külön iro d alm a van, és tudo m án y ág ak , különféle k u ta tó in té ze­ te k foglalkoznak m á r sz erte a világon azo k k al a z okokkal és következm é­ nyekkel, m elyek a te rm észettel való szerves k ap cso latu n k m eglazulását vizsgálják, hogy a z o k o k ra fén y t d e­ rítve, m ód legyen azok időben tö rtén ő kiküszöbölésére. Az ügy tá rsa d alm i m éretek b en ható jelentősége, k o ru n k ren d k ív ü l összetett, bonyolult, sz erte­ ágazó és egym ást á th a tó p ro b lém ak ö re m ia tt m a m á r n em k ép zelh ető el in tu i­ tív m ódon — m ég k ev ésb é egy ötlet a la p já n — e p ro b lém a m egoldása. Ma m ár eg y etlen tervező-, alkotóm űvész sz ám á ra sem k e rü lh e tő m eg az a k é r ­ dés, m ilyen k ö lcsö n h atásb an áll a mi tá rsa d a lm u n k (m ai fejlettség i fokán), a tu d o m án y o s-tech n ik ai fo rrad alo m ál­ tal felv etett p ro b lém ák k al, és azok m ik én t h a tjá k á t életü n k m inden szfé­ rá já t; hogy az m ily en veszélyeket re jt m ag áb an és u g y an ak k o r m ilyen p oten­ ciális lehetőségeket n y ú jth a t kom plex k ö rn y ezetü n k terv ezések o r (pl. a tö ­ m eg m éretű igények legm ag asab b szin ­ tű kielégítéséhez) an élk ü l, hogy a z e m ­ b eri alk o tó erő é s p ro d u k tu m a tovább m echanizálódna, a z em b er hom o s a ­ piensből hom o cyb ern eticu ssá válna. És ép p így nem k erü lh ető m eg a z a l­ kotói m a g ata rtás kérdése sem, hogy tu d n iillik m ennyiben ta rth a tó fen n az ind iv id u ális m űvészi alkotói m ódszer e kom plex igényű terv ezési felad atm eg o l­ dás során, és v ajo n m elyik a leghatéko­ nyabb szervezeti, m űködési form a enn ek való ra váltásához. K ezdem ényezésem ezért 1975-ben egy o lyan fó ru m (K ísérleti M űhely) létreh o zá sá ra irán y u lt, m elyben azo k a legértékesebb legfrissebb elm életi és g y ak o rlati törek v ések a k k u m u lá ló d h a t­ n ak , am elyek egyéni m anifesztációk hely ett a to tális környezet in teg rán s részévé p ró b áln a k v áln i egy sz erv e­ zett, intézm ényes fo rm ák között m ű­ ködő, új szem léletű k ollektív m u n k a k eretéb en . M ivel az efféle alkotói m u n k am ó d szer feltételei m ég nem v o ltak b iztosítottak, a n n a k m odellezé­ sé re — m in t első p róbálkozás — jö t­ te k lé tre a S alg ó ta rján ny u g ati v áro s­ részének építészeti te rv é h ez kapcsoló­ dó társm ű v észeti elképzelések, és ke­ rü lte k itt b e m u tatásra 1977. o k tó b e ré­ ben. Az építészeti koncepció és a külö­ nös jellegzetességekkel bíró, a z erdő szom szédságában levő, szin te k isv á ro ­ sias lé p té k re n d e t hordozó, sajáto s é le t­ m ódbeli ad o ttság o k k al rendelkező, d i­ n am ik u san fejlődő város szám tala n olyan k é rd é st v e te tt fel a „p á ly á za t” során, am ely ek sz ám u n k ra eg yúttal u rbanizálódó k o ru n k m ajd m in d e n ü tt felm erülő, legégetőbben m egválaszo­ lá sra v áró kérdései is: közösségi e rő t terem ten i, töm egekre h atn i, szervezni cselekvésüket, m ozgásukat, fó ru m o t te ­ rem teni, m ely atm o szférájáv al egy élő, o rg an ik u s v áro s k itü n te te tt, de szer­ ves része, a közösségi te re k és p riv á t terek, a m ik ro k ö rn y ezet segítségével m ég jo b b an összefonódhassanak — egym ást á th a tv a . A já tsz ó terek a kor sz ín v o n alán b izto sítsák a k rea tív idő­ tö ltést, tá g a b b k ö rn y ezetü k in te g rán s részek én t é p ü ljen e k be a la k ó k ö rn y e­ zetbe, pih en ő p ark o k b a. M ax im álisan k ito lh ató legyen a létesítm én y ek a n y a ­ gi és erkölcsi av u lási h a tá ra . A tá rs ­ m űvészet segítse elő a nagyobb flex i­ b ilitást, fo g ad ja el a k o r kih ív ását, és ta lá ljo n ú j kapcsolódási lehetőséget egy to tá lisa n ip a ro síto tt építészethez. K eresse ehhez a v izuális k o m m u n ik á­ cióra alk alm as n y elv et az ism étlődő fo rm aren d szerek stb . segítségével. T artso n lép ést a tervezés és a k iv ite­ lezés ütem ével, és így tovább. De vezessen b árm e n n y ire is egy a l­ k o tó t a szociális jó in d u lat, ezeknek az elv áráso k n ak in tu itív szem léletű te r ­ vezéssel nem tu d eleget ten n i. E hhez egy m in d en eddigitől különböző, új k ollektív alkotói form a szükséges, ahol a p erm a n en s tervezés is biztosított. A g y ak o rla tb an m ég alig áll elő t­ tü n k m egfelelő példa. De n em le h et kétséges, hogy a m egoldás alap v ető feltéte le a jól előkészített, tu d a to sa n kidolgozott p ro g ram kell legyen, am ely eleve b iz to sítja az inform ációcserét, az egyidejűleg lezajló, egym ással kölcsön­ h a tá sb a n álló, in te g rá lt terv ezési fo­ ly am ato k között. K o o rd in álja a nem a n n y ira speciális, m in t in k áb b univer­ zálisan, m ag asan k v alifik ált, m űvészek, m érnökök, tá rsad alo m tu d ó so k , k u ta tó k és tervezők z a v a rta la n m u n k á ját, hogy egységes, m egszakítás n élküli fo­ ly a m a ttá szerveződhessék v alam en y ­ n y iü k tevékenysége. Az építészet ugyanis m á r ism ert, a g y ak o rlatb an b ev ezetett technológiák­ kal, g y ártm án y o k felh aszn álásáv al dolgozik, m íg a társm ű v ész még a m a­ n u fak tu rális k ö tö ttség ek szorításából csak m ost készül k itö rn i, így sz ám á ra a nag y ip ari h á tté r m eg terem tésén ek p ro b lém ája egyelőre la ssítja a rea lizá­ lás folyam atát. S alg ó ta rján k ivételesen jó helyzet­ ben v an a te k in te tb e n is, hogy m in d a városban, m ind a m egyében sz ám ta­ lan ip ari létesítm ény m űködik, m e­ �ly e k re m int b áz isra építeni le h e tn e a ny u g ati v áro srész ép ítésén ek során. Ezzel b izto síto tt lenne a város p illa­ n atn y i szükségletének (a társm ű v észet a lk alm az ta anyagfelh aszn álás és kivi­ telezés), de a későbbi építkezések so­ rá n bővülő igényének is za v arta lan a b b és m in denképp gazdaságosabb kielégí­ tése. N incs g azdaságtalanabb dolog, m in t „a tűzoltás sz in tjé n ” m egoldást k ere s­ ni, örökösen csak kom penzálni. Az ered m ény ugyanis ennek az igyekezet­ n e k eredm ényeként a prob lém ák bő­ v íte tt ú jraterm elése , v alam iféle szü k ­ ség állap othoz hasonló helyzet állan d ó ­ sítása, m ivel az ellen tm o n d áso k at nem gyökerestől szám olják fel. A z em b er ugyanis eddig sz a k a d a t­ la n k o m penzált m űvészetével, am ivel a k a rv a vagy a k a ra tla n u l lé te önszabá­ ly o zását célozta. M egpróbált re n d e t te ­ rem ten i, a világban való eligazodása érd e k éb en b iztonságra szert te n n i, a k áro sn ak íté lt jelenségekre felh ív n i a figyelm et, a jó n a k vélt erkölcsi m a g a­ ta rtá s t erősíteni, a negatív ellen tilta ­ kozni, a k ellem etlen t kellem essé tenni, gátlások, szorongások alól felszabadí­ tan i, feloldani, biztosítószelepként m űködni. A m űvészetnek ez a sokré­ tű, v aló ságfeltáró fu n k ció ja és biztosí­ tó szelepként m űködése bizonyára ez­ u tá n sem fog m egszűnni, sőt m indig ú ja b b és ú ja b b ta rta lm a k a t fog felfe­ dezni és feldolgozni a m aga szám ára, to v á b b ra is érzékenyen, gyorsan és közvetlenül „re ag álv a le ” a folytono­ sa n változó világot, inten zív en h atv a a z em b er érzelm eire, in te lle k tu sá ­ ra. D e az a tény, hogy szerv ezetü n k m a olyan m érték b en v an k itév e a leg­ k ü lö n féléb b árta lm a k n a k , az id e g re n d ­ szeri m egterhelésekből szárm azó el­ változásoknak, a za já rta lo m okozta h allásk árosodásnak, a hely telen fényés sz ín h asz n álat következtében fellépő n egatív pszichofizikai és pszichoszo­ m atik u s h atáso k n a k (am elyeket csak a k k o r veszünk észre, am ik o r m á r visz­ sz a fo rd íth a ta tla n foly am attá válnak), a r r a k észtet m inden a k örnyezet ala­ k ítá sá b a n részt v állaló tervezőt, hogy je len és jövendő é le tte rü n k e t is m eg ­ határo zó tev ék en y ség ü k b en az ed d ig i­ nél sokkal nagyobb m érték b en igény­ be vegyék azokat az eszközöket is, am elyek nem csak k ö zv e te tt m ódon h a tn a k tu d a tu n k ra , ezen k eresztü l cse­ lek v ésü n k re, és nem csak érz elm e in k ­ re ap e lláln ak , h an e m közvetlen mó­ don b efo ly áso lják fizikai, biológiai, pszichikai lé tü n k e t és ezen keresztül m a g ata rtásu n k a t. K étségtelen, hogy a felelősség k é r­ dése ezzel fo k o zo ttab b á válik, m e rt a te rv e z e tt (m esterségesen alak íto tt) új é le tté r lé treh o zásak o r n em a jó n a k h itt, á lta lu n k v élt tá rsa d a lm i igénye­ k e t k ell m egvalósítsuk, m e rt csu p án jó szán d ék u n k k al, a tu d a to sa n fel nem m é rt és ellen ő rzö tt o b jek tív tá rsa d a l­ m i igények ism erete n élk ü l csak „m o­ d e rn k én y szerzu b b o n y o k at” g y á rth a ­ tu n k . C sak a tu d o m án y és a g y ak o rlati é let tökéletes szim biózisából szü leth et je le n és jövendő életü n k h ö z id eális k e­ re te t biztosító környezet, a m it tu d a ­ tosság és m agas sz in tű érzelm i tö ltés jellem ez — a z eszm ei-gondolati ta r ta ­ lo m m e lle tt —, felem elve a z esztéti­ k a i sz fé rá b a a h étk ö zn ap o k dolgait, viszonyait, h a lla tla n u l k itá g ítv a ezzel a m űvészet ad d ig ism ert lehetőségeit. O b jek tív v ilág u n k m egism erhető — v allju k . E léren d ő cé lja in k n e m u tó p i­ ák, m e rt ez a m egism erés a legszéle­ seb b töm egeknek, a mi egész tá rs a ­ d a lm u n k n ak érd e k éb en á ll: tu d a to sa n te rv e zh e tő te h á t a jövő. V árakozással és b izalom m al tö lt el a z é rt az a hit, hogy e rre a h e ly re (hi­ szen tö rvényszerű), a k u ltú rá n a k az itt lé tre jö tt b áz isá ra (m int k v ád e rk ő ­ re) o ly an új v árosnegyed ép ü l m ajd fel, m ely b üszkén lesz képes h ird etn i a v áro s vezetőinek a k a ra tá t, a jö v en ­ dő lak ó k irá n ti tiszteletü k et, ú ttö rő m ódon m eg m u tatv a, m ik é n t a d o tt ko­ ru n k b a n ez a v áro s a szo cialista tár­ sad alo m b an a szocialista életm ódhoz m éltó k e re te t a b en n e élőknek. Németh M árta T engődők H a ig azát érzi, nincs aki m eg állítan á. M ost is öm lik b előle a szó, m in t a zuhatag, m í­ ves m eg fo rm álás nélkül, úgy ah o g y an első­ re eszébe ju t. S am íg ki n em lökte m ag á­ ból évek, h ónapok felg y ü lem lett felh áb o ro ­ dását, nem csillapul. — T ovább m á r nem á llh a ttu k szó tlan u l — csattog M. J.-n é osztályfőnök. — Iszonyú D. J. gyerm ek ein ek sorsa. N agyon rá ju k fér a segítség. Ők n em te h e tn e k sem m iről. Szü­ le tte k so rra, és nőnek, m in t erdőben a gom ­ ba. A szav ak b an teh etetlen ség , keserűség, erős s a jn á la t és élén k düh kev ered ik . L assan e n ­ ged fel a fiatalasszo n y zak lato ttság a. M ikor m égis, a k k o r aprólékos gonddal ú jr a össze­ szedjük, kö v eth ető ren d b e fűzve a m o n d a n i­ valót. D .-ék Borsod d élk eleti részéből szárm az­ n ak , N óg rád b an a m o stan i a h a rm a d ik la ­ kóhelyük. G y ö k értelen ü l v á n d o ro ltak ta n y á ­ ról ta n y á ra . D. J. hosszabb ideig trak to ro s volt, jó l k eresett. De szerfe lett k ed v e lte az ita lt, s ez a v esztét okozta. A k en y értö rés u tá n ú j m u n k a h ely e t k e re se tt m a g án a k : fel­ csap o tt k ém ényseprőnek. A v á lla la ttó l ru h á t kapott, négyezer fo rin t k ö rü li fizetést. D. J. 42 éves, felesége h arm in c. Öt g yer­ m e k ü k szü letett. B éla 1967-ben, a K .-i Á lta ­ lános Iskola kisegítő c so p o rtján a k h a to d ik osztályos tan u ló ja. P isti k é t évvel később lá tta m eg a n ap v ilág o t: h a rm a d ik osztály b a já r. M ajd k ö v etk ezn ek s o rra a lán y o k : 1972ben T ündi, rá egy é v re P iri, 1977-ben M a ri­ ka. T ündi szep tem b ertő l tan k ö teles, d e szülei elm u laszto tták b eíra tn i, s v alah o g y an a h i­ v a ta l is e lfe le jte tte szám o n k é rn i ezt a m u ­ lasztást. A fiú k h éb e-h ó b a já rn a k iskolába. N apokat, h etek e t h iányoznak, s h a jö n n ek , á lta lá b a n gyalog érk ezn ek a z iskolába. Szü­ leik n em v á sá ro ljá k m eg a b u szb érletet, p edig az iskola utólag fedezi a költségeket. A fiú k n ak eln y ű tt a z öltözékük, to rn ac ip ő ­ ben csatan g o ln ak télv íz id ején . F ő tt é te lt r i t ­ k á n esznek. B éla n ap m in t n ap éhes — m e­ sélik a ta n á rn ő k —, m ohón k a p m in d e n fa ­ la té rt, s szo ru ltság áb an m ég a szem étk o sár­ ból is k im en ti a h ara p n iv aló t. Úgy nézi, lesi a m ásik at, a m in t eszik, hogy v alósággal k i­ im ádkozza szájáb ó l a falato t. S egy-egy tö ­ rés m indig ju t neki. O lyankor, fu rc sa m o­ sollyal a z arcán , odébbsom fordál, s lopva fe l­ csipegeti a m o rzsák at is. G y ak ran bev ásáro l azo k n ak a tá rsa in a k , a k ik o tth o n k a p ta k n é­ h án y fo rin to t a tízó raira. S zo lg álatáért k ijá r a fizetség: egy-egy kifli vagy zsemle. T ű n t idők em léke, dickensi, M óricz Z sig­ m o n d -i olvasm ányélm ény. D. B élán ak és P is­ tin e k n em az. — M iért éln ek így ezek a g y erek ek ? — kérdezem a tö rté n te k e t felidéző osztályfő­ nökasszonyt. — M iért? M iért? — ism ételgeti in g erü lten , e ln y ú jtv a a szót. — A szüleik m iatt. Egyik sem dolgozik. A férfi alk alm i m u n k á t v á lla l: k e rte t ás, kocsiskodik, rak o d ik , fen y ő fát áru l, m ikor m ilyen ten n iv aló kínálkozik. Én is lá tta m m á r egypárszor ügyeskedni, d e a gyerekek, a szülők, az ism erősök is m in d jö n n e k és hozzák a friss h írek et. Hol az apáról, hol a Béla gyerekről. D .-puszta k o ráb b a n egy m egszűnt állam i gazdaság ta n y á ja volt, m a a term elő szö v et­ kezet tu lajd o n a. K o p ár buck áin lapos pa­ rasz th áz ak d arvadoznak. M állo tt falak, roz­ za n t tető k p an aszo lják a z iram ló időt. A p u sztán nyolc-tíz család lakik, fö ld p ad ­ lós szobákban, jelenlegi és egykori tsz-d o l­ gozók. A p osta K .-ból érkezik. A tan ács N.ben székel. A z élelm iszerboltot, k é tn a p o n ­ k én ti n y itv a ta rtá ssa l, a z Á FÉSZ ü z e m e ltti. I tt elegendő ez a foghíjas n y itv a ta rtá s, h i­ 7 �szen amikor a bolt még naponta nyitva állt, megesett, hogy mindössze egy forint húsz fillért forgalmazott, a boltos meg — mit te­ hetett mást — egész nap csak ásítozott. Víz d ag asztja a z agyagos földet, csúszkál, süp p ed b en n e a láb. A cáp aszájú k áty ú k k al teletű zd elt földút szélén k ét kölyök b ak tat. Tíz év körüli fiú, n ála p á r évvel fiatala b b kislány. Szutykosak, lábukon, m in t lószellen­ tés h an g ja, lépésenként cuppog a gum icsiz­ ma. T estüket ócska rongyok bo rítják , a n ag y k ab áto t férfizakó helyettesíti. A lá tv án y lehangoló, ám b ár e n y ű tt göncökben aligha fáz n ak a gyerekek. Az első szav ak u tá n tisztázódik, jó helyen já ru n k . A két gyerek ugyanis D .-éké: a ti­ zenkét éves B éla és a hétesztendős Tündi. N incsenek m egszeppenve, csak fü rkésznek ólmos kíváncsisággal. — H ova igyekeztek? — tu d ak o lju k . — F á é rt az erdőbe — feleli a széltől köny­ n y esre csiklandozott szem ű fiú. — Élelm esek vagytok — dicsérjü k m eg a kölyköket. — H ideg van, kell a tüzelő — m agyarázza a gyerek. — M ost m együnk ki h arm ad szo r — veti fel büszkén a fejét. — M ióta? — Reggeltől. — N em v o ltato k isko láb an ? — Nem, m e rt . . . — aztán, m in t aki ész­ bekap, hogy m a jd n em e lk o tty a n to tta az igazságot az idegenek előtt, ab b a h ag y ja a m ondatot, és elnéz a m esszeségbe. — M ert. . . ? — sürgetem , te k in te té t m eg­ keresve. N ehezen á llja a kényszerítő p illan ­ táso k at, így h á t gyorsan fe la d ja az ellen á l­ lást. — M ert a n y u orvoshoz a k a rta v in n i M a­ rik át. — És elvitte? A v álasz hetyke, ideges v állrán d ítá s. A puszta nincs a világ végén, m égis kel­ lem etlen érzéseket kelt az em berben. L eh a n ­ golóan siv á r és rendezetlen. A házak fölött ú ja b b esőfelhők höm pölyögnek, s a b o ru lás­ b an m ég riasztóbb e település árvasága. D .-ék a puszta elején laknak. A z udv aro n g allynyalábok terpeszkednek, sorsu k ra v á r­ va. Az apa, b altáv a l a kezében, m egáll, a cso­ dálkozás h alv án y sz ik rá ja nélkül fogadja 8 üdvözlésünket. — E rre tessék — m u ta t jo b b ­ ra a k étfelé nyíló előtérből. — Csak egy h e­ lyiséget szoktunk fűteni. A lacsony, inas, szőkésbarna férfi. A gyon­ haszn ált k ém én y se p rő ru h ájáb a tö rli a kezét. A rca kifejezéstelen, m in t a fakíroké. N em kérdez, nem háborog, jól tu d ja , elő bb-utóbb úgyis k iru k k o lu n k jö v etelü n k cé ljáv al; meg az tá n olyan, m in th a m egszokta vo ln a az id e­ genek v á ra tla n b eto p p an ását. Feszélyezetté teszi az em b ert ez a rezzenéstelen n yuga­ lom. N y u g talán ít a környezet. De m u ta tn i nem szabad, m e rt h a észreveszik ra jta , oda a beszélgetésnek. Az asszony bádogteknőben ru h á t öblö­ get. Bal o ld alán a kim osott ingek, zoknik, h arisn y a n ad rág o k púposodnak, jo b b já n a m osásra várók. Az egyik le á n y k a -h a risn y a ­ n adrág o n ü rü lék szárad. A k ö rü lb elü l h áro m szo r n ég y m éteres h e­ lyiségbe egyetlen p ará n y i ab lak o n k an d ik ál be a fény, s a félh o m ály b an b izo n y talan n á v áln ak a tárg y ak . L eg tisztáb b an a z a b la k ­ kal szem beni v ih a rv e rt kredenc, a m ellette levő m e g h atá ro z atlan színű, felszak ad t h u z a ­ tú heverő, a hozzá fra n ciá san odaigazított, régi típ u sú ágy látszik. A ko p o tt asztalt a m osóteknő, a z asszonyt m eg a ru h á k ta k a rjá k el, a fek ete sp a rh e lt beleolvad a fén y telen szeglet sötétségébe. A falipolcon rád ió — egyik gom bja kiszakadva, d ró to n fityeg. N incs mosógép, centrifuga, televízió, újság. A k ét kisebbik lá n y alacsony széken k u ­ porog. a nagyobb m ásfél éves h ú g át b ab u s­ gatja. A családból csak P isti hiányzik, ak i b áty ján á l ren d szereseb b en já r iskolába, m ost is tanul. — M ióta nem dolgozik? — k érd ezem a férfit. — Ősztől — feleli fagyos egykedvűséggel. — O któber 12-én ü tö tt be a krakk. — H ogyan? — M agam sem tu d o m . . . A főkönyvelő az oka m indennek. Sem m i baj nem volt, am íg ő id e nem jö tt és bele nem avatkozott. Vége a b ará tság n a k , m ondta, m agához v e tte a sorkönyveket, m ely ek b e a sep rések et ír­ tam , aztán elv itte . Négy ig azo latlan m u lasz­ tá st m u ta tta k ki. V olna h á t k ire és m ié rt h arag u d n i, m ég­ sem teszi. R en d k ív ü li ön érzettel és nagyfokú g y ak o rla tta l őrzi n y u g alm át, m in t egy m él­ tóságos ú r. N em m entegetőzik a nyom o rú sá­ gáért, de igazából, szenvedéllyel nem is okol sen k it érte, még a főkönyvelőt sem . A világ legterm észetesebb dolgának ta r tja ezt a „szem étdom bot”, meg azt, hogy m á r fél év e nem dolgozik sehol. — „V ége a b a rá tsá g n a k ” : m it je le n t ez? — A zt én is szeretn ém tu d n i. — B elebá­ m ul, belem ered a tek n ő mocskos vizébe. — E lbocsátottak. H úszezer fo rin to t v ettek ki az­ zal a zsebem ből, hogy nem h á z a lh a tta m az ú jév i n a p tá ra k k a l. És u g ro tt a családi p ó tlék is, 1900 fo rin t h avonta. — M iből éln ek ? — A lkalm i m u n k á k a t vállalok. — M en n y iért? — M ikor hogy. R akodással, fuvarozással m egkeresem a napi 150—200 forintot. D e a k ertá sás m ég jobb. K ét fél n ap a la tt k ere s­ tem m á r vele 300 fo rin to t. — De az alk alm i m u n k a m égiscsak a lk a l­ mi. Vagy v an , vagy nincs. P éldául, m a is i t t ­ hon ta lá ltu k . . . E gyre csak b ám u l m aga elé. A z asszony is h allg at, m in th a sem m i köze nem len n e a h ­ hoz, am irő l a férjév el beszélgetünk. A z asz­ szony ta rts a a száját, n e k o tn y elesk ed jen b e­ le a férfiak dolgába, végezze a m agáét — így nevelték, és így sz o k ta tta a férje. — M ikor áll ú jr a m u n k á b a? — N em tudom . . . , visszavesznek-e. — M áshol p ró b álk o zo tt m á r? Sokadszor telep szik közénk kín o san a csend. Csak a gyerekek szöszm ögnek, a ko­ szos ru h ák sik o n g atn ak szü n telen ü l a z a sz ­ szony k em én y keze alatt. Ú jabb és ú ja b b g y erm ek h o lm it m os ki . . . P á ra tla n öröm ú jr a k in n len n i a világo­ son, a friss levegőn. Úgy m ellbevág, hogy az em b er belerészegszik az ízébe, illatáb a. G ömböc — a g azd ája sem tu d ja , m iféle korcs — fa rk á t csóválva, lá b u n k k ö rü l se t­ tenkedik. A férfi m eg n y u g tat: — C sak b á tra n . N em h arap . Levelek, feljegyzések D. B éla életév el k a p ­ csolatosan. Az E.-i Á ltalán o s Iskola igazgatója 1975. fe b ru á r 20-án elk ü ld i a K .-i Á ltalán o s Isk o lá­ n ak a kisfiú b eiratkozási igazolását. A le ­ vélb en o lv a sh atju k : „A kisegítő m ásodik o sztályba felv ettü k . K önyvei, fü zetei nem m u ta tjá k egyértelm űen, hogy m elyik osztály ­ ba já rt. A szülő első alk alo m m al a z t m o n d ­ ta, elsős a g y erek e”. 1977. m á ju s 10-én M. J .-n é ta n á r hosszú tén y leíró lev elet k ü ld az n.-i ta n ácsra, e l­ p anaszolva a gyerekek m ostoha életk ö rü lm é­ nyeit, m elyekről a kisfiútól h a llo tt; s tu d a t­ ja, hogy több ízben, szem élyesen v e tte m eg sz ám á ra az au tó b u szb érletet, to v á b b á hogy a g y erek et esete n k én t az isk o láb an m os­ d a tjá k meg. Ellenőrző könyvi bejegyzések a rró l ta n ú s­ kodnak, hogy a kisfiú decem berig összesen 60 n ap o t h ián y zo tt az iskolából, az u tc á n ok nélkül n ek iro n to tt egy járókelőnek, b á n ta l­ m azza isk o latársait. Szóbeli közlések: a kisfiú m erő szórako­ zásból k iu g rál a z országúton a z au tó k elé, s jó k a t m u la t a m eg retten ő gépkocsivezetők bosszúságán. Az egyik tav aszo n felg y ú jto tta a term előszövetkezet fenyvesét. Ősszel, szülői p a ra n c sra úgy k e re se tt pénzt, hogy kökényt, m akkot, csipkebogyót, ad o tt le a g y ű jtő h e­ lyen, a m árciusi, áp rilisi hónap o k b an k e rte t ásott. E m iatt h etek ig h ián y zo tt a z iskolából. A m áju s elsejei felv o n u lásra rongyokban é r ­ kezett, jö v etelén ek elsődleges célja volt, hogy húsz zsem lét vásáro ljo n , m ivel h ián y zo tt a k en y ér o tth o n az asztalró l. A gyerekek tö b b ­ sége pedig m á r a v irslit is u n ta , s ü d ítő ért n y ag g atta a szüleit. A z n .-i tan ács v b -titk á rá n a k 1978. decem ­ ben 9-én k elt lev ele a k .-i iskolához: „H iva­ talo s tudom ás a la p já n k ö rn y ez etta n u lm á n y t fo ly ta ttam le a k isk o rú ak segélyezése ü gyé­ ben. M egállapítottam , hogy a szülők jö v ed el­ �m e alacsony”. A tan ács ezen indoklással 2000 fo rin t gyám ügyi segélyben részesítette a k ét iskolásfiút, s a napköziotthoni té ríté s b e­ fizetésével és a szükséges ru h an em ű k , lá b b e ­ li m e g v ásárlásáv al M. J .-n é t bízta meg. Persze, szám os k érd és feltehető. P éld áu l: m a ra d ja n a k a k k o r is, h a az ap a m u n k a k e­ rü lő ? H a a család n ak nincs biztos jö v ed el­ m e? H a a p én z elcsurog a sa rk i ü zletek b en ? A v b -titk á r valam i oknál fogva nem le l­ kesedik a beszélgetésért, ezt a m odorával é r ­ zékelteti. — H ogyan tá m o g atja a ta n ác s D .-éket? — Több ízben u ta ltu n k ki nek ik gyám ügyi segélyt, a kelengyepénzből a védőnő m eg­ v á sá ro lta nekik a szükséges holm ikat. — A fiú k decem berben is k a p ta k se­ gélyt. Ezt úgy indokolták, hogy a szülők jö ­ v ed elm e alacsony, h o lo tt az ad o tt időszakban egyik szülő sem dolgozott. A v b -titk á r hallgat. K özben eszem be ju t a gyám ügyi főelőadóval k o ráb b a n fo ly ta to tt beszélgetés, m elynek során k id erü lt, az elő­ ad ó n ak fogalm a sincs arró l, hogy D. J., a z a p a dolgozik-e vagy sem . Az viszont rém ­ le tt neki, hogy v a la m ié rt büntetőjogi e ljá rá s folyik a férfi ellen. — A gyerekek ren d szertelen ü l já rn a k is­ kolába, az egyik k islány tankötelezettségét a szülők be sem jelen tették . H ogyan in té z­ k ed tek ? — F igyelm eztettük őket. — N em h a s z n á lt... — N a és? A zt a k a rja , hogy büntessem m eg ő k et ezer fo rin tra ? H iszen úgyis rossz anyagi körü lm én y ek között élnek. A k árh o ­ gyan is füstölgü nk, a gyerekek igénylik a szülőket. Az állam i gondozás meg m it é r? A falu n k b ó l m ost is b ö rtö n b en v a n az állam i gondozott. A kkor in k áb b csak m a ra d ja n a k a gyerekek a családban, ak á rm ily e n szűkösek is a körülm ények. A k ém én y se p rő -v állalat főkönyvelője h a tá ­ rozo tt em ber. — A fegyelm et m in d en szín a la tt fen n kell ta rta n i — je len ti k i k ateg o rik u san , am ik o r D. J. k ém ényseprői p ály afu tása felől érd e k ­ lődöm . — N em vagyok szívbajos, és ha szükséges, a k k o r kiadom a fegyelm it. In ­ k áb b legyen 10— 12 k ém ényseprőnk, de azok becsületesen dolgozzanak. N em egyszer b ele­ n y ú lta m én a zsebükbe. . . — B elen y ú lt D. J. zsebébe is. Egy p illa n a tra m egrendül a m ag ab izto ssá­ ga. L áth ató a n a m o n d at értelm ezését fo n to l­ gatja. — N em m u n k a k ö ri kötelességem — m e re ­ ved ik v issza h iv atalo s h atáro zo ttság á b a —, hogy a szem élyekkel k ö zv etlen ü l is foglal­ kozzam . D. J.-n e k a fegyelm it a m űvezetője adta. V ele eg y ü tt eg y éb k én t tö b b ízben is k e re stü k a z o tth o n áb an , m e rt h a llo ttu n k egyet-m ást a m u n k ájáró l, tisztázn i a k a rtu k a szóbeszédet. D e am ik o r m en tü n k , e lb ú jt — előfo rd u lt, hogy a k u k o ricásb an . Ü zen tü n k neki, hogy a s a já t érd ek éb en , a d íjk ö n y v ek ­ kel együtt, jö jjö n b e a központba. N em jött. — M it beszéltek a z em b erek D. J.-rő l? — Azt, am i igaz is volt. Többször h iá n y ­ zott a m u n k ah ely érő l, senki sem tu d ta , hol van, és sik k a szto tt tízezer fo rin to t. N em szí­ vesen k ü ld ü n k el senkit, különösen fegyel­ m ivel nem , m e rt kevés a m u n k aerő n k , de ebben az esetb en n em te h e ttü n k m ásként. D. J. m a g a ta rtá sá v a l nem se g íte tte ügyének tisztázását. K ü lö n b en a sik k asztási tá rg y a ­ Mi az egészséges? A M á tra m agasabb tetőin, csúcsain m ég ott csillog a hó, itt lent, a Zagyva huzatos völgyében m á r csak a m inden o rro t-fü ­ let p iro sra gyaluló feb ru ári szelek já rn a k , fákról, k erítésekről, v illan y d ró to k ró l lerázzák a zúzm arát, és szeszélyes re n d e tle n ­ ségű k upacokba g y ű jtik a fagyott sá r redői között. A falu fő­ u tc ájá n kevesen m ozognak. N éhány vénasszony igyekszik a tem plom ba, m ások a m alacot h ajk u rá ssz ák — m u n k ásv o n ato k ­ hoz, fa rosbuszokhoz, téeszbe m á r régen elm en tek a férfiak és nők. Ez a fél óra a tá sk áv a l ballagó gyerm ekeké. Az ú j iskola k in t áll a falu szélén, in n e n a felvégről m á r ideje len n e in d u l­ ni, de a k ap u k alig csattognak. — Ju j, hideg van ! — visít egy kis kölyök, és visszaugrik a v eran d áró l. P edig dehogy v an hideg. T avasz jön. Érezni, m in t szellőz­ ködnek az erdők, dom boldalak, a p a ta k zegzugai. M iért fázik h á t a k k o r a n n y ira ez a gyerek? A férj a d élutános m űszakba készül, az asszony pedig a h áro m gyereket v á rja ebéddel. — R osszak-e? — kérdem . — Ja j, m in t a tűz! — só h a jt az anyjuk, m iközben gom bot v a rr az em ber bejáróingére. — T egnap a d ta m nek ik egy ö t­ venest, m e rt m á r m ajd k ih ú ztak v alam i é p ítő já té k é rt; és m a reggel m egint egy-egy tízest, m ár nem is tu d o m , m ire. A ztán itt v an Palkó, a legnagyobb. T áncolni tan u l. M ondom n ek i: Te! A ren d es cipődet vedd föl a k u ltú rb a ! E ste nézem : h á t nem abban m ent el, am it egész n ap nyű?! — A m indenit! — m ondom meggyőződés n é lk ü l. — D e: szag g atják-e a ru h á t? M ásznak-e például fára? — F á ra ? ! — csodálkozik rám , de csak egy pillan atig , m e rt e lh a ra p ja a cérnát, és lódul a dolga után. H allom , am in t az elő­ szobaszekrényben m a ta tv a m o rm o lja: — F ára! Az k én e még c s a k ! H á t m a jm o l a z é n g y e r e k e im ? lá st is el k e lle tt h alasz tan i m ia tta , m e rt az első idézésre nem je le n t m eg a bíróságon. H iv atalo s v izsg álat sz e rin t a sik k asztás m integy 400 szem ély sé re lm é re tö rté n t. A g y an ú tlan em b erek soha el n em v égzett m u n k á é rt fizettek pénzt. A le v ité zle tt k ém ényseprő h ú sv é t h étfő jé­ n ek reggelén, viszonylag m u ta tó sa n, eleg án ­ sa n felöltözve az egyik szom szédos községbe k erék p áro zo tt. E lég ed ettn ek látszott. D e v a ­ jo n elég ed ettek v o lta k -e a gyerekei, m eg a felesége? K i locsolta m eg T ü n d it, P irit és M a rik á t? Ü n n ep lő t h ú zo tt-e m a g á ra B éla és P isti a locsolkodáshoz? T elnek, m ú ln a k a napok, ahogyan év ezre­ dek óta. D .-pusztáról n em érk e zn ek v ig aszta­ ló hírek. Úgy látszik, D. J. gondolkodása, m a g a ta rtá sa n em változik. Mi oka is le n n e r á ? F elelőtlenségének k ere sztje a legelvisel­ h etetlen e b b ü l n em a z ő v á lla ira nehezedik, h an e m az é ra a zokszó n élk ü li asszonyára, a k i ta lá n fel sem fogja, hogy áldozat, m eg azéra a z öt gyerekére, a k ik n em is sejtik , m ivé v á lh a tn á n a k egy gondoskodó, em b erib b szü­ lői házban. Az o sztályfőnöknő a S z é p v e r s e k idei kö­ te té t fo rg atja. C suka Z o ltán versén él hosz­ szan elid ő z: H i t e s s o r o k g y e r m e k e k h e z a cí­ me.„ . . .G y ere te is, te is, a dom bok a la tt ara n y m esé k et legelnek a sz arv aso k / a h e ­ gyek p ú p já n tú l friss m ág ly ák k al v á rn a k a sz é n é g e tő k .. . ” D. B éla és te stv érei n em é r tik ez ek et a m o n d ato k at, csak a h ív á sá t érzik. E gyelőre azo n b an n em n ek ik író d n ak a z aran y m esék , hegyek o rm án n em n ek ik g y u lla d n ak k i a m áglyák. S okkal fö ld h ö ztap ad tab b ak a vágyaik. Sulyok László A fürdőszobából k ijö n a férj, k a p ja m a g ára az inget. — P a li — m ondom —, h a úgy h irte le n vissza tu d n á l em lé­ k ezni: h án y fá t m á sztu n k m eg g y erek k o ru n k b an egy n y áro n ? K is ideig ije d te n m ered rám , de hogy egészen kom oly po­ f á t vágok, eln ev eti m ag át: — A fen e m eg jo b b an tu d ja . N em igen h ag y tu n k ki egyet sem. — M it szoktak csin áln i isk o la u tá n a gyerekeid? A feleség közben v isszajö tt a szobába: — A té v é ! ... Az az egy jó, hogy azt szeretik. A ddig leg­ aláb b csendben v an n ak . V asárn ap d élelő tt is; n em is tudom , m it csinálnék! — K im ennének a fa lu b a — vélem óvatosan —, k iszalad g ál­ n ák m agukat. A z az egészséges. — Ily en locspocsba n ? K ész betegség! Ü ljen ek csak itth o n , a fenekükön! Lényegében a m ásik h ázb an is ugyanezt m ondják, és a h a r ­ m ad ik m eg a tizedik gyerm ekes család n ál is. S néhol m ég azt is hozzáteszik, hogy nem jó az, h a m in d en féle u tcagyerekekkel b arátk o zn ak . G y erm ekkorom ban hónapokig k ó rh ázb an feküdtem , lesová­ nyodtam , k icsit elb izo n y talan k o d tam , elszoktam a társaság tó l. Szüleim egy d ara b ig riad o zv a figyeltek, m ajd visszavittek, hogy gyógyítsanak ki teljesen , m e rt m ióta k ijö ttem , egy k a r­ colást, egyetlen sz ak ad ást sem v ittem haza. És nem féltette k sem m iféle társaság tó l — úgy látszik, a k ­ k o r v alah á n y an v o ltu n k , m ind u tcag y erek n ek szám ítottunk. Jó h arm in c évvel ezelőtt a csökött m alacot p atk án y n ak , ü r­ gének, egérnek, a m acsk át cirm osnak, a k u ty á t többsincsnek hívtuk, egym ást pedig füles, szeplős, hazudós, bucska, talicsk a és hasonló jelzőkkel illettü k . M a a kism alac — m á r ahol van — m azsola, a m acsk a k an d ú rb a n d i, a k u ty a foxim axi —, de egy m ásra is u g y anezeket a n ev ek et ag g a tjá k a gyerekek. Dúl a té v é. isk o láb a n iskolatelevízió, v a sá rn a p d élelő tt ifjúsági, este m ese- és g yerm ekm űsor m eg fu tb allm érk ő zés — m eg krim i, m eg szex. És erőszak, kegyetlenség, h áború, felfo rd u lás szinté n aponta. 9 �M egszűntek az isten h á ta m ögötti v idékek. L egyen az b á r ­ m ilyen kicsi falu vagy tanya, a nagyvilág az eddigi intim , csaka-m ien k la k ásb a jött. Sokszor m egfigyeltem a gyerekeket: a kétéves m á r érzékeli a mozgóképet. Még esetleg a tízéves sem tu d ja, m iről v an szó — agya még nem képes az asszociációkra —, de a kép mozog, a b ­ ban a fene kis dobozban em berek, állatok, sőt tá rg y a k m in d e n ­ féle m ókás dolgot csinálnak. A n ap i m u n k á b an elfárad t, ko­ rán k elő szülők m ár régen alusznak, ők azonban még m indig m a rk o lják a kisszék szélét, és kivörösödő szem m el b ám u ln ak a szü rk én fényes üvegre. ságba. Az ő kis élete m ikrovalóságába. Hisz m eg p ró b áltu k azt m á r m i is, hogy a ritk á n lá to tt m oziképeket ú jrajátsszu k . Soha, egyetlen alk alo m m al sem sik erü lt. N em volt az az íze, az a sója, am i a film en. S h a n éh a sik e rü lt is v o ln a v alam ely ő n k ­ nek ú j tö rté n e te t fab rik áln ia, a k k o r meg összevesztünk, hogy az pedig n em így volt! M a ra d tu n k te h át sa já t já ték a in k n á l. S a­ já t kis tá rsa d a lm u n k a t fejlesz tettü k tovább — így k észü ltü n k a feln ő tt életre. M ost pedig jó rész t a tévé, a rádió tren íro zza a g y erek ek et. Sok városi szülő m a m á r a rra törekszik, hogy fiá t-lá n y á t sportoltassa, szab ad b a k ü ld je ; a falu si szülők többsége viszont m ég a fúvó széltől is ó v ja a serd ü lő k et! De hol, m ikor, hogyan ta n u ljá k m eg ezek a fiú k és lányok a közösségi m a g a ta rtá st (az iskolai élet ö nm agában n em elég), m ik o r ta n u ln a k meg v ere­ séget szenvedni, elism ern i az igazságos fölényt — és igazságosan gyakorolni a fö lén y t!? H ogyan ta n u ln a k m eg alkalm azkodni, helyesen ran g so ro ln i a világ elem eit? És m ik o r szoknak rá a lélek n ek oly n élk ü lö zh etetlen tű n ő ­ désre, álm o d o zásra? „G yorsuló é let” — zengjük a fü lü k b e n a p ­ ról n a p ra ; az ő életü k azo n b an lelassult, és szinte m in d en b el­ ső, öntevékeny cselekvéstől m egfosztódott. — N em az üresen m a ra d t erdőket, p a ta k m e n tét és d o m b o ld alak at sajn álo m h át elsősorban, n em is a sok, m e g fa b rik ála tla n u l m a ra d t s a já t já ­ ték o t (a tö b b n y ire fan tázia n élk ü li k észterm ék helyett!), hanem a h o ln ap fa lu já n a k feln ő tteit. Eszem ág ában sincs a té v é rom boló h atásá ró l elm élkedni. A képtávközlés korjelenség, roham osan fog to v áb b terjed n i, és haszn a szinte b eláth a ta tlan . A zt azonban föltétlenül figyelem be kell v en n ü n k : k ap h a t a gyerek ak á rm ily e n okos, érth e tő ta n á ­ csokat — ha azt csak lá tja , és nem gyakorolja, a k k o r sohasem lesz a sa já tjá v á , nem képes feldolgozni. U gyanakkor a mozgó­ kép b űvölete elsza k ítja pajtásaitól, kicsit te h á t a társad alo m tó l is. H iszen h a többen üln ek a képernyő előtt, ak k o r is m in d e­ gyik egyedül ül, egyedül fogadja be a lá to tta k at, s tá rsa it leg­ feljebb egy-egy felk iáltá s erejéig érzék eli; de azt is gyorsan le­ pisszegi, m e rt attó l nem hallja, m it m ond a tévé. M árpedig, am it o tt lát, azt sohasem cselekszi. H a ak a rja, sem tu d ja. A m it ugyanis a tévé ad — legyen színházi közvetí­ tés, b á b já té k vagy rip o rt —, az v alam i esszenciális, a valóság k ivo n ata — h a nem is m indig m űvészi vagy találó. Á m m inél m űvészibb, an n á l nehezebb visszaforgatni égi m ásából a való ­ Szolgálat és kötődés V A S A S K Á ROLY MŰ TER M ÉBEN V asas K ároly huszonkét évvel a fő­ iskola elvégzése u tá n rendezte m eg el­ ső önálló kiállítását. D iskurzusunk is ezzel kezdődött: m ié rt ilyen későn? H ogyan szán ta el m agát végül a rra , hogy egyénileg is bem utatkozzon? — F elk é rtek rá : ta rts a k k iállítást. R égebben is szerettem volna m á r b e­ m utatk o zn i, de a k k o r nekem k ellett volna te rm e t szereznem . N em vagyok „h a jtó s”, állan d ó an mozgó, ügyes-bajos dolgokat intéző em ber, így h á t lem ond­ ta m róla. Ú gy gondoltam , eleget sze­ rep elek a nagyobb tárlato k o n , legked­ vesebb k ét m u n k ám m indig ki volt állítva. Úgy éreztem , je len létn e k ez elegendő, m űveim et m egism eri a kö­ zönség. — M e g ism e rte k ? — A k iá llítás vendégkönyvéből k i­ d e rü lt: sokan m ost fedeztek fel. Nem értették , hol voltam eddig. Nos, én nem b ú jta m el senki elől: vidéken, P esten eg y arán t kiállíto ttam . C sak h á t egé­ szen más, ha kollektív vagy egyéni ki­ á llítá sra csábít a plakát. E rre m ost k ellett rájönnöm . — Katalógusod tanúsága szerint húsz köztéri szobrodat helyezték el Jászberény­ től Sopronig, Szécsénytől Pécsig az ország­ ban. Tehát mindegyik másutt látható. Ép­ pen ezért kérdezem, hogy egy szobrász számára mit jelent, ha egybegyűjtve lát­ ja alkotásait? — T alán nem volt igazam , hogy ed­ dig v ártam . A szobraim at ugyanis én a k k o r is együtt látom , ha nincsenek egyszerre „ k ira k v a ”. E gyüttesen azon­ ban m ás a h atásuk, és biztosan a kö­ zönségben is m ás gondolatokat k e lt­ h etnek, m int ha csak k ét-h á ro m m ű ­ vem et te k in th e tik m eg egyszerre. K et­ tő re -h á ro m ra b árk i ráfo g h atja, hogy a v életlen m űvei, m ásrészt — s azt h i­ szem, ez a lényeg — nem lá tja á t az egésznek a folyam atát, az indítékokat, am elyekkel a szobraim at csinálom . 10 — M ib e n e rő s íte tt Kunszabó Ferenc m eg ez a k iá llítá s o d ? — M indenekelőtt abban, hogy to ­ vább kell m ennem azon az úton, am e­ lyen haladok. M indig is a rra tö rek e d ­ tem, hogy ú ja t a d ja k : ez olykor a fo r­ m ában, olykor a szobor kom pozí­ ciójában, té rh a tá sá b a n , jelentkezik. Am it csinálok, ab b an hiszek is, s am eddig hiszek benne, ad dig csin á­ lom. M a elég g y ak ran h allan i olyan m egjegyzéseket, hogy aki a közösséget szolgálja, az m á r eleve nem le h et m ű ­ vész. S zám om ra a m űvészet tá rsa d a l­ mi szolgálat. Mi m ás is leh etn e? Én azt p ró b álo m elérni, hogy a közösség gazdagodjon m un k áim m al. S a leg­ ab sztrak tab b , leg elvontabb kom pozí­ ciókat is éppen azért kellene közkincs­ csé tenni, hogy érezze a tá rs a d a lo m : az alkotó nem csak m agának, hanem m áso k n ak is a k a rt v alam it m ondani. Ezt szeretném én is tenni, d e m in t m á r m ondtam , csak addig, am eddig hiszek benne. K ritik u sa n szem lélem m u n k áim at. T erm észetesen m in d en szobor u tá n m a ra d egy bizonyos hiányérzetem , s azt a következőben próbálom m egol­ dani, elképzeléseim et továbbfejleszteni. Egy k ívülálló csak an n y it lát, hogy a szobrász m egint a lk o to tt egy m űvet, de azt m á r nem , hogy az em b er m in ­ den percben, a m ásodperc tö re d é k ré ­ szében is állan d ó an k ritiz á lja m agát vagy a m u n k áját. H a k ritik u sság ró l esik szó, m indig eszem be ju tn a k So­ mogyi József szavai: am íg a m ű te rem ­ ben v an a szobor, vagy éppenhogy k i­ k e rü lt onnan, addig édes gyerm ekének ta rtja m ű v ét a szobrász. H a ak k o r szólnak, a k k o r nagyon tu d h arap n i. A m ikor azonban m á r eltelik egy bizo­ nyos idő, és k ív ü lrő l tu d ja nézni, a k ­ k o r m indig v an egy olyan érzése (m o n d h atju k úgy is, hogy h ián y érzé­ se), am i m ia tt ú j szobor készítéséhez kezd. M ert h a nem len n e hiányérzete, ak k o r ugyanazt a szobrot csin álh atn á m indig, vagy azt m o n d h a tn á: ennél job b at nem tu d o k készíteni, b efejez­ tem , ü lh etek a b ab é rjaim o n stb. — Ml késztet arra. hogy elkészítsd A Té­ li Palota ostromát, vagy megcsinálj egy felszabadulási emlékművet? — K ezdjük m egint a végén. Az a l­ kotó nem csak belső kényszerből, de m egbízásra is készít m űveket. T ehát m ár eleve ad o tt egy bizonyos külső igény. De h iáb a készült, m ondjuk, m á r több felszabadulási szobor, ezen a té ­ m akörön belül m égis v alam i ú ja t kell csinálnom . N ekem szerencsém v an : m u n k ásv áro sb an születtem , nekem nem kell „lem en n em ”, hogy p éld áu l b á ­ nyászszobrot csin áljak . Én belülről azonosulok ezekkel az em berekkel. S a n n a k ellenére, hogy v o ltak idők, am i­ kor le já ra ttá k — sem atik u s fo rm áv al és gondolkodásm óddal — ezeket a té ­ m ákat, igazolni igyekezem : a m u n k á s­ áb rázo lás nem egyenlő a sem atizm u s­ sal, am itő l m eg kell szabadulnunk. — De a tém áit le lehet járatni. — T öbben m eg tették ezt, s m a egye­ sek rögtön éppen a legrosszabb alk o ­ tá so k ra asszociálnak, am ik o r szóba k e­ rü l a kérdés. H at évig ta n u lta m , s nem ak aro m elhinni, hogy a k á r egy lovas­ szobrot (ami nagy, szép és nehéz szob­ rászi felad at), a k á r egy h árm a sk o m ­ pozíciót, csupán azért, m e rt le já ra ttá k , nem lehet újból jól m egcsinálni. Én nem hiszem el, hogy egy felad at pusz­ tá n ezért a későbbiek sz ám á ra elvesz­ het. — Szobrászt „m ásfajtaságot” emlegetsz. Nemcsak a tartalom ban, hanem a formai jegyekben is. Végül is hogyan tudod meg­ oldani a felvállalt feladatot? — A tém a kép lék en y dolog. Úgy is felfoghatom , hogy a kőm űves legény ak k o r kőm űves legény, h a r a jta v an a m egfelelő sapka, a m u nkakesztyű, a m alterosvödör, m ert az is a tém ához kapcsolódik, és még egy csomó re k v i­ zitum . N em hiszem azonban, hogy ezt kellen e hangsúlyoznom . Én elism erem a m odern p lasztik a eredm ényeit, s a legjobbak erén y eit p ró b álo m átvenni, hogy m in t írásb an , beszédben az abc betűiből, han g jaib ó l összeállítom a sza­ v akat, úgy a p lasztik áb an is m egold­ ja k bizonyos ú j szintéziseket. �— Szobraid meglehetősen dinamikusak. Ez alighanem témavilágodból is adódik. — A dinam izm us n álam együtt je ­ len tk ezik az életrevalósággal, az ú jsze­ rűséggel. A m ai életet fejezem ki v e­ lük. A dinam izm us persze nem vu lg á­ ris dolog; k ét gőztolattyú nem képes elm ondani k o ru n k erejét, száguldását. De je lk ép e k k én t felhasználhatók, hasz­ n o síth atók a huszadik század utolsó negyedében is. — Végül is nem arról van szó, hogy egy mozgássorral kim erevited egy pillanatra a világot, hanem hogy az ember végigjárja alakjainak az útját, átéli a folyamatot. — A m ozgást én egységként kezelem az egész kom pozíción belül. Egy lovas­ szobornál különösen nem le h et egy­ m ástól elv álasztan i a fig u rá k a t; a lo­ v at és a fig u rá k at egységben kell fel­ fogni — persze a szobrász túlzásaival eg y ü tt —, s ezért nincs szükség a rra , hogy álla tta n i sz ak é rtő t h ív ja n ak , v a­ jo n m egfelel-e m in d en b en az an ató m ia követelm ényeinek. — A lovakról ju t eszembe: m iért kedve­ led annyira, miért formázod annyit ezeket az értelm es állatokat? — A dinam izm ust leginkább k ét tö­ m eg egym áshoz való viszonyával leh et kifejezni. Ez azonban engem nem elé­ gít ki. Szükségem van te h á t egy fig u ­ rá ra : ez pedig a ló, m in t eredendően term észeti form a. A dinam izm ust szá­ m o m ra a ló, és nem a gép je ­ lenti. — Csupán a megjelenítés az érdekes, vagy szimbolikus értelm e is van ennek? — E leve szim bolikus. Ez in d íto tta el az A dy: D alok tüzes szekéren cím ű p lasztik ám a t is: a két ló a te lje s erőt, a költő nek a tö b b le te n erg iáját szim bo­ lizálja, nem csak a fekete b án a to t, a b ű n t, h an e m a költészet egészét, h a r­ m ó n iáját, ere jé t és h atalm át, m agának A dynak az életét. B artók C a n ta ta p ro ­ fa n á já b a n is m egjelennek a v erssorok­ b an elm ondott alakok, de m agával a kom pozícióval, a kom pozíció ritm u sá ­ v al p ró b áltam kifejezni az eredeti ze­ n e h an g u latá t, lényegét. N em csak az­ által, hogy m eg m in táztam a szarvaso­ kat. K edvelem ezt a fa jta ábrázolást. Persze, ebben az is ben n e van, hogy m inél in k áb b technizálódik ez a világ, an n á l k ö rü ltek in tő b b en kell vigyáz­ n u n k rá. Úgy is m ondhatom , hogy tö b ­ b et elv eszíth etü n k belőle, ha nem ügye­ lünk, m int am en n y it eddig n a p m int n a p eltékozoltunk. Félő, hogy egyszer e lju tu n k ahhoz az állapothoz, am ikor a fák ró l eltű n ik a levél, a h a la k k i­ vesznek a folyókból, s a lo v ak at is m á r csak a versenyeken vagy az á lla t­ k erte k b en tu d já k bem utatni. — Ebből következik tehát, hogy az alak­ jaidat általánosítod, vagyis elm arad belő­ lük a konkretizálás. Mintha anonim jelen­ ségeket szimbolizálnának? — A zt szeretn ém elérni, hogy szob­ ra im nézése közben ne csak a konkrét dologra gondo ljan ak ; hogy az érzelm ek és gondolatok, am elyeket a m űvek re ­ m élhetően k iv áltan ak , tág ab b é rte lm ű ­ ek legyenek. Beleérzés, azonosulás n él­ k ül nincs m űalkotás. Én a szobrászi töm eget és a n n a k m ozgásait, a rá n y ait ta rto m m indig szem előtt. H a a néző is ugyanezt ta p a sz ta lja — b á r laik u s m ódon (s ezzel nem lebecsülni, sőt felem elni akarom , m e rt hiszen ez neki n em ta n u lt szakm ája) —, a k k o r úgy vélem , a szobrász m egoldotta a fela­ d atát, m ű v et alk o to tt. T eh át a nézőnek is azonosulni k ell a m űvel, m éghozzá a szobrásszal m a jd n em azonos szinten. — Hogyan lehet egy nézőtől elvárni, hogy otthonosan közlekedjen a szobrok között? Hogyan hatnak a szobrok, a jó alkotások az em berek gondolkodásmódjára, vizualitására? — M inél több szobrot lá t az em ber m aga körül, vagyis m inél tö b b et tud foglalkozni a képzőm űvészettel, an n ál in k áb b változik, gazdagodik vizuális k u ltú rá ja . D ehát így v a n n a k ezzel a p ro fik is. H a én p éld áu l m ű v észettö r­ té n ete t ta n u lo k öt éven k eresztül, és csak fotó- vagy g ipszm ásolatokat lá ­ tok, ak k o r m ég csak sejtéseim v an n a k a rró l a korról, am elyben születtek. Ha viszont elm egyek O laszországba, és az ered eti körny ezetb en veszem szem ügy­ re az alk o táso k at, te h á t az o tta n i v á­ rosokkal, terek k el, u tcák k al, n ö v én y ­ zettel, em b erek k el együtt, a k k o r való ­ b an ráére zh etek a helyszín fontosságá­ ra, m e g tan u lh ato m azt, hogy egy m ű ­ n ek m indig ta rto zn ia kell valahová, s az em b erek is a k k o r érzik m agukhoz közelinek. A k k o r fo g ad ják el a rá n y ­ re n d jé t, az ad o tt té rb e n b etö ltö tt sze­ repét. P ető fi is azt m ondja, hogy a d ol­ goknak ak k o r v an értelm ü k , h a azok­ b a m inél több em b er bele tu d ja m a­ g át élni, a k k o r v áln ak közkinccsé, ak ­ k o r lesznek eg y általán valakiké. — Miért? — Én a m agam részéről csodálom a közönséget, hogy eg y általán e ljá r még k iállításo k ra. Egy tá rla th o z annyiféle m egjegyzést kap, h all, olvas a láto g a­ tó, hogy em b er legyen a talp án , aki azt — a lá tn iv aló k m e lle tt — m ind fel tu d ja dolgozni! — T érjünk vissza szobraid témavilágához, méghozzá az elkötelezettséghez. Azzal, hogy elkészítetted a salgótarjáni Bányászodat, átadták az oroszlányi Bányászaidat, vala­ mit jelképesen is el akartál mondani, azaz valam it v á lla ltá l. . . — Gyökereid a salgótarjáni gyerm ekkor­ ba mélyülnek. A tudatosulás később kö­ vetkezett be. Mit jelent ez az indítás? — A gy erm ek k o r m in d en k i szám á­ ra m eghatározó: a k k o r alapozódik m eg a m unka, a m u n k áso k m egbecsü­ lése, az igazságérzet is. Én S alg ó tar­ já n b a n , a N agyállom ás k ö rn y ék én n ő t­ tem fel, s kezdő fia ta lk é n t a tű zh ely ­ g y árb an dolgoztam . A m u n k á t a k e­ m ényebbik o ld aláró l ism ertem meg, nem értem rá bliccelni, te h á t előttem senki sem já r a th a tja le a m u n k át. S zeretem az egyenességet, m egvetem az érd ek ek h ajh ászását, s u gyanúgy az ám y ék b o k szo lást is, a p illan a tn y i hely ­ zeti előnyökkel együtt. De adok az ön­ k ritik á ra , s azokat az em b erek et é r ­ tékelem , ak ik nem csak m a és itt b e­ szélnek így, a v élem én y ü k et nem kö­ pönyegforg ató ján o so k k én t kezelik, de ki is á lln a k é rte és m ellette. S alg ó ta r­ já n en n ek az ú tn a k a k iin d u ló p o n tjá t je len ti nekem . Azt, am it H o rv áth G yörgy írt le a M agyar N em zetben, hogy tu d n iillik szeretem m egszervezni a m u n k ám at. A M ű csarn o k b an b em u ­ ta to tt h arm in ck ile n c szobrom az én igazságérzetem ből táp lálk o zik . H a te ­ h á t egyszer m egígérek valam it, én azt te lje síte n i is akarom . S á lta lá b a n csak azt íg érem meg, am it m eg is tudok v aló sítan i (bár m a ez is kuriózum ). V alahogy ez is u g y an a n n y it jelen t, m in t az elkötelezettség. — Nehéz ma elmondani egy szobrászról, hogy mindössze egy ponthoz kötődjön, hi­ szen egy művésznek egy teljes ország a hazája. Salgótarjánba te mégis akkor tér­ tél vissza, am ikor felállították B á n y á s z szobrodat. — H a n em is já ro k év en te a városi tan ácsra, S alg ó ta rján n a l nekem úgy van kapcsolatom , hogy az sokkal szo­ rosabb kötődést (hátországot) jelen t, m in t eg y fajta h iv a tali kapcsolatot. A m it én T a rjá n b a n m erítettem , azt az em berektől, a várostól, a környezettől, a rég i kedves h elyektől k ap tam . Az m á r csak p lu szt jelen t, hogy elism er­ n ek : ta rjá n i v o ltam és a n n a k is érzem m agam . Én sen k ire n em ak aro m m a­ g am at ráerőszakolni, szám ítan i azon­ b an rám m indig lehet. M olnár Z solt — É rdekes p roblém a. H a m i a tá r ­ sa d alm u n k at szocialista tá rsa d alo m n ak nevezzük, és azt a k a rju k felépíteni, a k k o r én nem értem , m ié rt szám ít te tt­ nek, hogy elkötelezett vagyok? A zt sem értem , hogy egyesek ezt m ié rt nem v állalják , vagyis m ié rt h á trá ln a k meg, v etik meg ezt a m eghatározást. (B ár azt is hozzá k ell tennem , hogy m a elk ö telezettn ek len n i nem nagy dicsőség, h a lehet is, hogy ez m eg íté­ lés kérdése, vagyis h elytől függ, ki ho­ gyan lá tja — s nem h inném , hogy a m egítélés különbözése szerencsés le n ­ ne.) Én an n y it tu d o k m ondani, hogy am it csinálok, azt te lje s h ittel teszem — s elképzelem , hogy m ás is így gon­ dolkodik. É ppen ezért: tisztázn i k el­ lene a p ro b lém ák at, n em pedig egy­ m ást bőszíteni. Hogy v itá in k b a n is em b erek m a ra d ju n k . S ezt n em az egyéni érdekek, h an em a közösség k í­ v á n ja m eg tőlünk. 11 �A z e m b e r arca SO M O G YI GYŐZŐ M Ű TER M ÉBEN Som ogyi Győző grafikusm űvész 1942b en született. A bud ap esti K épző- és Ip arm űvészeti G im názium ban 1960b an érettség izett. S zitanyom atait 1973 óta szám os bel- és külföldi kiállításo n m u ta tta be. 1977-ben e ln y erte a M is­ kolci G rafikai B iennálé fődíját. M ű­ vészete a m a i m a g y ar g rafik a egyik jelentős értéke. L ap jai — hogy p él­ d ak é n t csak n é h á n y a t idézzünk: 1848as sorozata, G a l í c i a , 1914, J é z u s b e v o ­ n u lá s a J e r u z s á le m b e , K ü lv á r o s , C se­ p e l — szitanyom ással, ezzel a m integy fél évszázada (hazánk ban k é t évtize­ de) h aszn á lt te ch n ik áv al készülnek. T ém av ilág u k at te k in tv e négy alap v ető csoportba o szthatók: bibliai ihletésű, a m a g y ar tö rtén elem fo rd u ló p o n tjai­ hoz kapcsolódó, tá ji, etn ik ai élm ények­ re, illetv e a külvárosi hétköznapok ih ­ letésére u taló lapo k ra. M unkásságát azonban nem elsősorban a tech n ik ai kérdések, a tém avilág, hanem a m eg­ közelítés m ódja teszi értékessé. L a p jai n em csak a jelenségek analízisét ad ják , h an em azok szintézisét is: a XX. szá­ zadi em b er a rc á t m u ta tjá k m eg p re­ m ier plánban, m inden szép és m inden csúf vonással együtt. H ogyan lá tja ő s a já t m űvészetét, fejlődését, a sz ám á ra fontos p ro b lé­ m á k a t? — ezekkel a kérdésekkel k e­ restem m eg m űterm ében. — A műteremben hatalmas terepasztalt láttam, játékfigurákkal, épületekkel, fegyve­ rekkel. Eszembe jutott közben az is. hogy az iskolai firkálásokra hivatkoztál egyszer, s azt mondtad, mostani módszered is az akkorihoz hasonlít. A beszélgetést éppen azért a gyermekkori élményekkel kellene kezdenünk, vagy éppen ezekkel a játékfi­ gurákka l. — N égyéves korom óta készítek p a ­ p írk ato n ák at. S tratég iai já té k o k a t já t­ szom velük. Az év ek folyam án igen bon y o lu lt szabályok a la k u lta k ki, m íg — arán y o s torzítással — e já té k a l­ k alm as le tt tö rté n elm i rek o n stru k ció ra. Most h a t-h é t m illim éteres fig u ráim v an n ak , ezekből több százat is leh et m ozgatni egy asztalon. Ily esm it m in ­ dig szívesebben rajzoltam , m int ko­ moly, „m űvészi” kép ek et: ak to t, csend­ életet, p o rtré t stb. Mai dolgaim közül is tu d n é k m u ta tn i olyanokat, am elyeket „csak m a g am n a k ” készítettem . — Tehát műhelyrajzok? — Igen — és a já ték h o z szüksége­ sek. E zeket a rajz o k at a képzőm űvé­ szeti g im názium ban k ezdtük készíteni. E lőttem ü lt K ovács T am ás. M indket­ te n tö rtén elm i és P. H ow ard -tém ák rajzolásával tö ltö ttü k a z órákat. M ind­ k ettő n k g ra fik á ja valahol innen ere d : a p ad alól. N ékem a tö rtén elem irá n ti vonzalm am is. Ú gy ta láltam , hogy az á lta lu n k játék o san ábrázolt jelen etek — legyőzetés, kivégzés, ló fark áh o z k ö ttetés — tö rté n elm ü n k b e n egyre ism étlődnek. — A történelem mellett visszatérő élmé­ nyed a külvárosi lét, a kopott tűzfalak ár­ nyékában élők világa. Pesten nőttél fel, ezek az élmények hogyan kapcsolódnak gyermek­ korodhoz? — A K eleti p ály au d v a r m ellett, a N yolcház nevű v asu lash ázak egyiké­ ben la k tu n k ; szüleim és a z öcsém m a is o tt élnek. A világ h áb o rú tó l 1956-ig szegény v ilág v o lt ez: p ro liu d v aro k 12 sok gyerekkel, kóbor m acsk ák k al teli pincék, k ö rb efu tó gangok, ah o n n a n az an y á k k ia b áltak . Kopasz, m ezítlábas, k lo ttg aty ás kisgyerekek voltunk. E n­ gem a n agyok n ap o n ta m egvertek. — Elvégezted a gimnáziumot, kívülállónak talán váratlannak lattal — a teológiát. . . Műveidet ran inspirálják bibliai alakok, azután — a tűnő fordu­ m a is gyak­ eseménye k. — O sztályunkból négyen is elvégez­ tü k a K atolikus H ittu d o m án y i A k ad é­ m iát. Ez egy áldott, öreg zsidó filozó­ fusnak, Szilágyi E rnőnek köszönhető. Igaz ta n ító n k volt, olyan m in t S zo k ra­ tész. A kkoriban, érettség i u tán , négy évig a K ossuth N yom dában dolgoztam , és sik e rtele n ü l p ály áztam a K épzőm ű­ vészeti Főiskolára. — Egy élm énykörről nem beszéltünk még, arról amelyet a Galícia, a Torockó, Brassó, Hollókő című lapjaiddal jellemezhetünk. — A teológián a n ép v án d o rlás kori eg y h áztö rtén etb ő l szereztem la u re a-fo ­ kozatot. É rdeklődésem azó ta á tm e n t a k eresztén y eu ró p ai k u ltú ra k eleti felé­ re, közelebbről K elet-E u ró p ára. A ben n em k ia la k u lt szem lélet m egköve­ teli a m in d en ideiglenes és rész érd ek ­ től m en tes v izsgálódást és a szerető k ritik á t — a k á r a látv án y t, a k á r a szociális viszonyokat dolgozom fel. — Szociális viszonyok feldolgozásáról be­ szélsz. de nem a szociológiáról, hiszen az nem helyettesítheti a művészetet. — A szociológia szak tu d o m án y a az em b erek e t statisztik ai átlag n ak te k in ti, az egyén so rsa kevésbé érd ek li. In ­ k áb b az an y ag ilag m érh ető összete­ vőket v izsg álja — szerin tem viszont ezek m ásodlagosak. Az em beri élet m inőségét n álam valam i olyan do­ log jelenti, a m it k u ltú rá n a k , lelki, e r­ kölcsi ta rta lo m n a k szo k tak nevezni. B arátaim m al m in d ig a r r a tö rek ed tü n k , hogy n e legyünk az életszínvonal függ­ vényei. — Ez paradox dolog: egyrészt függetlenít­ jük magunkat, másrészt a szitanyom atok­ ban — Csepel, Külváros — benne van, hogy többek között az életszínvonal is fontos . — Engem ezek b en n em a z anyagi lét érdekel, h an e m a szellem i. — Egyszerű a párhuzam a szociológia és a művészet, illetve a fotók és műveid kö­ zött. Sokszor dolgozol fénykép után, de a sziták, festmények egészen másról beszél­ nek, mint a felvételek. Ez az egészen más, ahogy fogalmaztad, „a szépség keresése”, vagy: „egyetlen vonást nem húzok csúfoló­ dásból vagy hitetlenül.” Az alkotásaidon lát­ ható emberek (akiket jobb kifejezés híján groteszk figuráknak nevezünk, hiszen a szépség és rútság keveredik bennük) tehát erről beszélnek? — Igen. A rról, hogy k o ru n k igyek­ szik a z em b erek et boldogítani, de csak félem b erek et produkál. A nyagilag, te s­ tileg valóságosak, de k ia la k u lt k u ltú ­ rá ju k m ég nincs. Az em b er m a azt sem tu d ja, m it hiányol. Ezt láto m én a ta n ác stalan arcokon. — Ezeket a nagyorrú, -fülű, kitágult figu­ rákat azonban visszavetíted a múltba is. Tehát nemcsak az utóbbi évtizedek törté­ nelme által meghatározott, hanem az álta­ lában vett emberről beszélsz. Vagyis: szó­ ban most élesen körülhatárolva fogalma­ zol meg egy problémát, tehát a mai ember anyagi helyzetének és szellemiségének viszo­ nyát. Azt hiszem viszont, hogy grafikáidban az is benne van — s ezt olyan művek jel­ zik. mint az 1848-as sorozat, vagy az egyik legjobb munkád, a Kereszt —, hogy az em­ ber mindig törekszik a jó és a szép felé. Jelenbeli állapotának lényege a rendkívül ér­ zékeny egyensúly a fenyegetettség és a biz­ tonság között. — Igen, ez így van. Csak é n errő l egészen k o n k réta n a m o stan i h elyzet­ ből k iin d u lv a beszélek. Beism erem , hogy ez tö rtén etszem léletem re is hat. — Apropó, konkrét helyzet. Sokszor in­ dulsz anyaggyűjtő útra, igen sok tanulm ány­ rajzot, krokit készítesz. Hogyan alakult ki ez a módszer? Illetve: mikor kezdett kiala­ kulni jelenlegi stílusod? — 1972-ben, am ik o r felh ag y tam az akt, p o rtré, csendélet, te h á t a ta n u lt m ű v észet kö rü li igyekezettel, és r a j­ zoltam boldog d ilettán s m ó d jára, m in t az iskolában, ó rák a la tt. Ez az év a z é rt is jelen tő s szám om ra, m e rt egy n y o m ­ dászm ester, M arkó G yörgy ek k o r t a ­ n íto tt m eg a szitan y o m ásra. E kkor je ­ len tk eztem a S túdióba is B rád a T ibor b aráto m tan ácsára. — A technika, amellyel dolgozol — a szi­ tanyom ás — szinte korlátlan lehetőséget je ­ lent számodra, hiszen a nyomat bármilyen rajzod tökéletesen visszaadja. — A szita nem ad k o rlá tla n leh ető ­ séget, m e rt rézlem ezen finom abb vo­ n alat, kövön vagy rasz teres eljáráso k ­ kal gazdagabb tó n u so k a t le h et lé tre ­ hozni. Az én rajzaim h o z viszont való­ b an pontosan m egfelel a szita, hiszen én szándékosan kem ényen dolgozom, hogy vonalas, kontrasztos r a jz jöjjön ki. — A kontrasztos fekete-fehér felületek, a dísztelenség lapjaid „hétköznapi drám ai” hatását fokozzák. Hogy rajzolásmódod való­ ban nem öncélúan, hanem mélyebb szelle­ mi igények hatására alakult kí, azt a sok szitanyom at közül például a II. magyar had­ sereg, s a Brassó bizonyítja . — Nem tudom . U gyanezt m ásképpen is m eg le h etn e oldani. V agy h a ez így van (m árm in t a szellem i igénnyel), a k k o r a rró l a m űvész n em tud. Egyéb­ k é n t sem ta rto m jónak, h a n agyon is­ m eri s a já t szán d ék ait. M ost — hogy a m ásféle m egoldásról beszéljek — egyre jo b b an érd ek el a festés, a k e ­ m ény színek és a p u h a átm en etek együttese. T anulom , hogyan kell b á n ­ ni a te m p eráv al, s hogy közben a sze­ m élyiségem és a z elképzeléseim hol h atn ak , n em tudom pontosan. Eszközt k eresek olyasm ihez, am i m á r ben n em van. — Érdekesek kis méretű állatábrázolásaid. Ezeket sokkal konkrétabb humor jellemzi, mint a többi lapot. — Az állato k és az em b er között n em láto k nagy különbséget. E gyrészt az állato k n ak is van szem élyiségük, m ásrészt az állat, a term észet u gyan­ olyan fen y eg etett helyzetben van , m in t az em ber. T eh át a tech n ik áv al, e rő ­ szak k al szem ben term észetes szövetsé­ gesünk. E zt v iszont ritk á n ism erjü k fel, m a is o tt ta rtu n k , hogy le kell igáz­ n u n k a te rm é sz e te t... E zért áll h á t Som ogyi Győző a z á lla ­ tok, a term észet p á rtjá ra , e z é rt v álasz t­ ja szövetségeséül őket. Ezzel viszont v isszaérk eztü n k az em b er védelm éhez, a teljes é le t igényéhez. A z alk o táso k ­ ról szólva pedig a k a ta rtik u s h atású m űvészet szerepéhez, jelentőségéhez a XX. században. Som ogyi Győző — tu d v a s sz án d ék talan u l — úgy elem zi a m ai em b ert, szellem i és m ateriá lis helyzetét, hogy a m ozaikokból — sze­ rető figyelem m el — ú jra össze tu d ja rak n i a z egészet. És ez a z egész — m i vagyunk. N em lehet nem elgondolkodni m agunkon. P. S zab ó Ernő �K arácso n d i Im re K irá n d u lá s a d é lu tá n la za h o m o k ja z á to n y o k s z irte k m a d a r a k n a p f é n y v ito r la c s ó n a k o k ö s s z e ta p a d v a fö ld s az ég p ih e g ő h u llá m o k h a n y a tt n y a ld o s s á k a s z ik la fa la t az e r je d é s h ú so d r é te g e i a la tt A rc T a n u lm á n y c sik o rg ó c s o n tú á llk a p o c s, b o r o s tá k f e lü tö tt fe jje l, k o p o n y a g ö d ö r, fo g a d em lék e , b ag ó b ű z . sz e m e k b e n d a c -sz ilá n k o k , h o m lo k o n f e r d e csík sv á jc is a p k a -n y o m v o n a l. f a ln a k f o r d ít o tt é js z a k á k , v ic so rg ó m a ró g é p -h a jn a lo k . T ér. P o r. G a la m b o k . Á t. F e lv e re m a p o rt. A le v e g ő b e n n é h á n y v e r é b to ll rezeg . A s a rk o n v e rz ő r i b an c o k . M ű fo g s o ru k b e le v illo g a d é lu tá n b a . VÉGE. (Ö n )re k lá m H a jn a l. (F o g p a sz ta íz .) B usz. M e tró . V illam o s. M eló. É jsz a k a . M e g sz o k o tt íz. (U g y a n a z a m á rk a .) „ N a p o n ta 3X m o ss f o g a t! ” — É n c s a k 2X. (E g é sz sé g te le n é le te t élek.) H egedű h ú ro z v a h a lá lr a — h a llg a tá s r a te s te m b e n az u to lsó re m e g é s v ég ső a k k o r d - s ik o ly a h o g y a n m e g fa g y a ze n e m in t fé n y e s su h o g ó p e n g e m e g á ll m in t c ig a r e tta lá g y f ü s tje B a ch le lk e á tle n g a szo b án a v ég ső re m e g é s é te s te m m ie lő tt tű z ü sz k ö sít m ie lő tt p o r b e v o n m ie lő tt k ö ltö z ö m sa jg ó h e g n e k a csö n d h o m lo k á ra — h ú r o z v a h a lá lr a h a llg a tá s r a . 13 �R év y E s z te r T ö r té n e t Még a régi v á ra t is, m ely oly büszkén ő rizte k ü lö n á llá sát száza­ dokig, lassan, szinte észrevétlenül elnyelte a város. T ap in tato san , gyengéden v ette b irtokába, m inden felesleges lárm a, látv án y o s gesz­ tu s nélkül. Először, szívós k ita rtá ssa l a régi fala k és a v á rá ro k tisz­ tu lta k m eg a sok, vadon összevisszaságban n ő tt bozóttól, szem éttől, v advirágtól. L áth ató v á v á lta k a dicső kövek tö rö tten , elnyúzottan, különös, szem érm es m ezítelenségükben összezsugorodva. A ztán las­ sa n -lassan m egtestesedett egy-egy torony, az árkok, régi csatornák, folyosók útvesztőiből e ltű n te k a környék k alan d é h es gyerekcsapatai, és em elkedni kezdett a v árfal, k ib ontakoztak a m ellvédek, és ren d re in te tte k a h atalm as kapuk. A v á r egyszerre VÁR le tt ú jra , élesen kirajzolódó k o ntúrokkal, századok m éhében fogant, ősi tek in tély év el ism ét u ralk o d n i kezdett egy olyan tájon, m elynek válto zásairó l n ála tö b b et senki sem tu d h a to tt. De nem csak a VÁR élete változott m egvetett, elfeledett, lenézett tengődéséből ú j dicsőség, új holnapok felé, de m in t m ár annyiszor, pu szta létezésével m a is képessé v á lt környezetének átfo rm álására. Igaz, a form álódásnak ez a v a rá z sla ta m á r nem m e h ete tt végbe olyan előkelő diszkrécióval, ahogy a VÁR sa já t éle tfo rm á já t m eg v álto ztat­ ta, hiszen a való élet p ro fán h ú s-v ér m eg nyilván u lásai kicsinyes, önző m ódon m egkövetelik a zajt, a kikén y szerített figyelm et. Nos: a VÁR k ö rü l eladdig kicsiny, ha m ost utólag nem sé rte n én k n em e­ sebb érzéseket, úgy je llem ezh etn én k : h itv á n y telep ü lés tengődött. A szaggatott, sziklás patakok,, völgyes hegyvonulatok árk o lta v id é­ ket töm örségéhez, ősi jogaihoz szívósan ragaszkodó erdőség b irto ­ k o lta m erészen, büszkén és tö rh e te tle n ü i. Ő seink k u d a rc a it azonban m in th a v á ra tla n u l — vágy csoda fo ly tán ? — m e g értették v o ln a a kü lö n b en oly fájóan érte tle n utódok: egy különös, kissé ab sztrak t, ám a v árat, az erdőt, a v idéket és az új ép ü letek et stílu su k b an köl­ csönösen egym ást kiegészítő, tiszteletben ta rtó , így együttesen szívetlelket gyönyörködtető városkom pozíció született. A VÁR és környéke eleven, nyüzsgő, nagyvilági életb e k ezdett ism ét — a fiatalo k szí­ vesen kezdték új, családos életü k et a szülők házaiban, nem te k in te t­ ték k én yelm etlenségnek a távolibb m u n k ah ely ek et — a VÁR felép ü l­ tével ugyanis a helybeli m u n k a alk a lm a k legvonzóbb lehetősége egy­ csap ásra m egszűnt. De k árp ó to lt a zajlás, a színes turistab u szo k hosz­ szú lánca, m ely v id ám , érdekes láto g ató k at vonzott, ak ik n ek elism e­ rő á m u la tá t a birtokos büszkeségével le h ete tt beép íten i a növekvő lo k á lp atrió ta ö ntudatba. L assacskán a VÁR m integy jelk ép év é v ált a nem es hagyom ányaink őrzésére te tt okos erőfeszítéseknek, az el­ ism erést példázta önm agában, míg a környék lak ó in ak életét büsz­ keséggel, ném i ném et n y elvtudással és legalább négy-öt p atin ás honi tö rtén elm i évszám és név ism eretével gazdagította. A VÁR nem tiltak o zo tt a v áros ilyetén hatása, terjeszk ed ése e l­ len, hiszen régi ta p asz talato k m u ta ttá k , hogy m o n d h at ak i am it a k a r —, ha rá p illa n t a V Á Rra, végérvényesen egyértelm űvé válik szám ára, hogy az csak önm agához és létét kiem elő környezetéhez ta r ­ tozhat. M onum entalitása, szívszorongató m agasságai-m élységei, m ú l­ ta t idéző term ei, árnyék ai-fén y ei az alk o tás szentségét, a szellem sza­ bad sz árn y alását és a term észet jótékony segítségének egyességét h ir­ d etik — időtlenül. A város viszont büszke volt a V Á Rra, te rm észe­ tesen csak m ióta ,,felfedezte, naggyá te tte és az őt m egillető elis­ m eréshez ism ét m éltóvá te tte .. . ” Ám tu d o tt a v áros h ű tle n is lenni, am i különösen fájd alm as volt a VÁR szám ára, hiszen réges-régi, v ele éles ellen tétb en az év ­ századok folyam án egyenletesen virágzó, súlyos, m ély sebhelyeit, p i­ ros cseréptetős házait, tem plom ait büszkén feléje villogtató v etély ­ tá rs á t é rte — úgy tű n t, halálos, jó v áteh etetlen sérelem . V etélytárs?! Nem, csak az elm últ évtizedek csalóka percélete m u ta tta annak. A b án y a régi volt, igen-igen régi, sőt, k o rtalan sá g áb a n ősibb, m int a VÁ R. M ikor a V Á R at életre és évszázados szenvedésre szólította a m in d en nél ősibb em beri összeférhetetlenség, lőrései tornyai, m ell­ védéi m á r a BÁNYA ü tö tte sebhelyek roncsolt h egyfokait köszönt­ h ették a túloldalon. Ettől kezdve élénken figyelték egym ást száza­ dokon át. Igaz, eleddig a BÁNYA lá th ato tt, csodálhato tt és borzong­ h ato tt tö bbet: a VÁR élete dicsőségtől, szégyentől, büszkeségtől, b u ­ kástól, v értől és győzelem től — az Élő É let teljességétől volt te r ­ hes. Ezzel szem ben a BÁNYA élete csendben, a nyom orú m in d en ­ napok egyhangúságában —, de a fénytől v éd ett kisszerűség b izto n ­ ság áb an telt. N ála h iányoztak a lá tv án y o s végletek, a sorsdöntő össze­ csapások, élet-halálharcok, nagyszerű, felem elő és egyben porig sújtó örök, dicső hullám verések. Ő rá m indig és m inden k in ek szüksége volt, létét, b ecsületét soha nem veszélyeztették a külvilág, az em beri p illan a t-léte k érdekellentétei, rá m indig vigyázni kellett, kegyeit k e­ resni, időről időre véres, b á r szerényen dicsőséges em b eráld o zato k ­ kal jó in d u la tá t m egváltani, gazdagságáért fohászkodni. K örnyezete hasonlóvá v ált hozzá, ritk á n hangos, a la p já b a n véve csendes, szor­ galm as, szívós em berek la k tá k a föld m éhében rejtőző lelke lep­ lezésére szívvidítóan la n k ás hegyoldalait, völgyeit. A VÁRból h an g y ák ­ n a k látszó em berek nehezen, olykor nyom orultul, m égis viszonyla­ gos b iztonságban élh ettek em lőin, és ezért a kis bizto n ság ért ta p a d ­ ta k hozzá, m int hűs hegyi forrásh o z a szom jazó ajk ak . Sem vagyo­ 14 nuk, sem lehetőségük nem volt ahhoz, hogy a k á r neki, a k á r ö n m a­ g u k n ak szép ép ü letek et em eljenek, hiszen a kincsen, m elyet k e­ m ény m u n k a, v e re jték p a ta k o k á rá n adott, b izto n ság u k at v ásáro ltá k meg, m ások gazdagságát és a hozzájuk hasonló szegények m eleg o tt­ h o n át b izto síto tták . Igy aztán a BÁNYA soha nem küzd ö tt m ély lelki sebekkel, súlyos te sti sérelm ekkel — olykor a m egsem m isülés h a tá rá n — nem ism erk ed ett meg, h o m ály b an m a ra d t elő tte az em ­ b eri term észet iszonyú sokfélesége, a becsület, az erény, a b ű n és a szenny m élységesen sorsszerű összefonódása. K ezdetleges, m ajd egyre m odernebb segédeszközeivel lassan, ó v atosan fejlődve a BÁNYA kiegyensúlyozottnak, a hozzá ragaszkodó em b erek pedig bizonyos e r ­ kölcsi fölényben álló ak n ak te k in te tté k m ag u k at a VÁR v ih aro s éle­ téhez képest. Á m — legutolsó ú jjászü letése u tá n — a VÁR fu rcsa csen d re d ö b ­ bent, helyesebben a rra , hogy ezt a csendet m á r régebben, egyre n y u g ­ ta lan ító b b an érzi. És végre ráeszm élt az o k ra: a BÁ N Y Ával tö rté n t valam i, v alam i B aj. H ihetetlen, m égis v aló n ak bizonyult, hogy a BÁNYA k ö rnyéke csendes. H alott-csendes. M ikor m á r a csillehordó szerkezetek is eltű n tek , és a csilingelő, szénszállító k isvasút ho m ály ­ ból kifényesedő sín p á rja i is m eg vakultak, a VÁR végre felfogta a felfo g h atatlan t: a BÁNYA m eghalt. A VÁR ám u lta n figyelte az élet és a sors á ltal soha nem láto tt, szán d ék o lt kegyetlenséget a le­ győzött felett. Még alig fo rd íto ttá k rá u to ljá ra a BÁNYA a k n á ira a jelképes kulcsokat, a belőle élő, évszázadokig tö retlen ü l, szívósan k ita rtó népség a gyors tavaszi árad áso k h ű tlenségével hag y ta cser­ ben. É pületeit szétszedték, a la g u ta it b etem ették , n y ílásait gondosan, szívtépő alapossággal b ero b b an to tták , a százados é letfo rrá st veszé­ lyesnek n y ilv á n íto tták és m in d en t m egtettek, hogy végleg m eg­ fojtsák. T elepüléseit v ih aro s gyorsasággal h ag y ták el a h iv atalo s szervek, nagy m ulatságoktól, közös ü nnepségek sorozatától hangos kerthelyiségeit, vendéglőit, szab ad téri szín p ad át alig egy év a la tt fel­ v erte a gaz, a m in d e n n ap jain k lü k tető ritm u sá t jelző ap ró szín­ foltok úgy eltű n tek , m in th a szégyenlették voln a- az elm ú lt ragaszko­ dást. És eltű n te k a fiatalo k is. E gyszerre kén y elm etlen ek lettek a h atalm as, jól ép ített vörös téglaházak, fárasztó ak a nagy k ertek , el­ v iselh etetlen ek a szülők, és ö sszeférhetetlenek a testv érek . V onzotta őket m u n k ah ely n ek a v áro s — és lakóhelynek a VÁR környéke. A gondokkal viaskodó, de a nehézségekben m indig ú r rá levő izmos, kem ény nép a BÁNYA körül szinte egyik p illan a tró l a m á sik ra v á l­ tozott idős em b erek kínos erőfeszítéseitől vergődő, lelkeszűnt, „lakos­ sággá”. A BÁNYA életé b en -h o ltáb an erőszakos volt, u ralk o d n i v á ­ gyó és m akacs, nem tű rte , hogy kifosztott felszínén a h á lá tla n o k új, őt feledésbe bo rító életet fakasszanak. A VÁR — ak in ek bőséges alk alm a volt az eltelt évszázadok so­ rá n felism erni a dicsőségnek az em beri term észet á lh ata tla n ság á b an gyökerező szeszélyességét, és ak in ek v eleszü letett lovagiasságát nem csökkentették, de m eg szilárd íto tták az élet viszontagságai — m egpró­ b ált seg íten i. Összefogva az erdővel, a heggyel, a p atak o k k al és az anyafölddel, ad dig fészkelődött, m íg egy v á ra tla n m ozdulat felfedez­ hetővé te tte k atak o m b á in a k le já ra tá t, m elyet féltve őrzött eddig, m in t m ú ltjá n a k bensőséges titk át. Az új, szenzációs lehetőséget p e r­ sze azonnal felism erte a v áro s és elism erésre m éltó gyorsasággal végére is já rt. F e ltá rtá k a hosszú, föld a la tti folyosók in tim itá sait: tem etetlen h o ltak at, eltév ed t ágyúgolyókat, re jte g e te tt fegyvereket, titk o lt kincseket — a föld alá b ú jt gonosz cselekedeteket és az ugyanide kén y szerített, tisztaság b an fogant, á rta tla n u l elb u k o tt, kétségbeesett próbálkozásokat. Ez m in d-m ind a VÁR h írn ev é n ek növekedését, fo n ­ tosságát, kiem elkedő voltát, érté k én e k öregbítését v o n ta m aga után. C supán az o ly an n y ira ó h a jto tt célt n em é rte el —, hogy a BÁNYÁT ú j élethez, egy m egváltozott dicsőséghez ju ttassa . A k atak o m b a u g y an ­ is a BÁNYA titkos tá rn á it k ö tö tte össze a V Á Rral, és ügyesen el­ re jte tt k incseket őrzött ölében, m elyről csak a V Á R nak volt tu d o ­ m ása a k ív ü lálló k közül. H íven őrizte is titk á t idáig, de m ost úgy érezte, hogy a kincsekre való te k in te tte l a v áro s m égiscsak ad v a­ lam i kis elism erést a BÁ N Y Ának, és nem kell a k ita sz íto tta k égő szenvedésével tengődnie az elkövetkezendő századokban. De a fe l­ táro k ostoba elfogultságukban, am in t a tá rn á k h o z értek , ÉLETV E­ SZÉLYt k iálto ttak , és b efa laz ták a kincsekhez vezető u tat, m ég m i­ előtt végére já rta k vo ln a a titoknak. A VÁR szom orúan lá tta hogy a v áro s egyre büszkébb lesz rá és egyre gonoszabb az elso rv ad t BÁNYÁhoz, holott a n n a k ez er­ szer,. százezerszer tö b b et köszönhetett, m in t am en n y it a V Á Rnak a m úló dicsőségeken k ív ü l v alah a is. És a VÁR, ak i m á r jó ideje a b ­ ban a h itb en élt, hogy hosszú, gazdag élete folyam án m in d en t tu d az em beri term észetről, m ost ism ét segítségül h ív ta b a rá ta it, az erdőt, a hegygerincet, a p atak o k at, a tisztáso k at az ú ja b b rejtély m eg fejté­ séhez: M iért té r az em b er örökösen vissza h alh ata tla n ság o t ostrom ló szellem i és véres v ere jték k e l m egszenvedett testi m u n k á ja á ltal kö­ zösen alk o to tt gyüm ölcsei közül azokhoz, am elyek életén ek véres, igazságtalan, békétlen, ten g ern y i szenvedést hozó, ám olykor a fény, a dicsőség m úló felm agasztosulását ajándékozó n a p ja it idézik? És m ié rt felejti el sé rte tt gyorsasággal alkotóképességének m indazon gyerm ekeit, m elyek jelképei a biztonságos, békés, gy arap ító életén ek a lét széttép h etetlen fo n alát láncszem ekkel összefűző m u n k a szü rk e­ ségét lá tta tó v alóságnak? �D ó zsa I l d i k ó Á lru h áso k O rbán csipás szem ekkel nyik lik -n y ak iik a z agy szélén. Szeretni bolondulásig, tira rirá ra , m o n d ja b á to rta la n u l a fülledt, alvásszagú h a j­ n aln ak . M iután sem m i v ig asztaló t nem tap asztal, nagyot ásít. Ez a v irra d a t is olyan, m in t a z eddigiek, s v á rh a tó a n az elkövetkezendők lesznek. O rb án visszadől a p árn á ira . A sarokból rág csálás h allatszik . O davágja papucsát, a z egér rém ü lten iszkol. N eked m á r sem m i se elég, teljesen elkényeztettelek, nyav aly a a telh etetlen bendődbe, la ­ m en tál O rbán. Az Egér is hasonló vélem ényen lehet. B ű n tu d ato san lap ít a lyukban, kincsei között — összetépatt újságszeletek, h u rk a p á l­ cik a-d arab és egy ostyalap. O rb án olyan lusta, hogy tá to tt sz ájjal fek­ szik, de az tá n eszébe ju t, hogy az Öreglány szokott így alu d n i a kony­ hában, és gyorsan fe lrá n tja az állát. Az a b la k a la tt te h erv o n at zörög. O rb án feltápászkodik, rem én y k ed v e bám ul bele a v agonokba: m it viszn ek? A hogy m áskor, m ost is csak követ. S zürke, nag y jáb ó l egy­ fo rm a d arab o k at. M ire k ellh et ez, tö p ren g O rbán. A h o ltv ág án y m el­ le tt a v áltókon búbospacsirták fészkelnek, fü rg én tip eg n ek a sárga, aszott fűcsom ók között. N y ár van, szól ki O rbán egy korm os g erlé­ nek. Élvezed, m i? H át m ég én! Csak v ih a r ne len n e soha! S zénfüstöt hoz a m eleg szél, a n ap ráérősen pöfög föl a k eleti ég ­ re. A bal oldali ablakból v alak i v állfán kidug egy fe h é r m iniszoknyát, és hosszas k ap arászás u tá n rá a k a sz tja a p árk á n y ra . — Csókolom, le fog csúszni — jósol O rbán. — R á v an az ra k v a jól, ne izguljon — m o n d ja elu tasító an egy asszony. O rbán visszahúzódik. A m iniszoknyát azelőtt a L án y ak aszto tta ki. M acskaképű, hosszú h a jú kis nő, lenge lipityőkében. Ezen a h éten a Lá n y hely ére egy v á ra tla n sa tra fa lé p ett rém es, rózsaszín p a m u t­ rék lib en és vastag bugyogóban. A L ány derűsen és ö n tu d ato san a já n ­ dékozta m eg h a jn a lo n k é n t derengő ifjú sá g án a k lá tv án y á v al, a s a tra ­ fa k étségbeejtő és m egalázó közöm bösséggel m u ta tja m a g á t M intha egyedül len n e az egész világon, O rbán csak légypiszok az eső v erte a b ­ lakon — nincs és nem is volt. O rbán az utóbbi n ap o k b an egyre r e ­ m énytelenebbül szólt át: — Csókolom, le fog csúszni. N em csilingelt a lán y válasza. — Rá v a n az ra k v a jól, ne izguljon — recsegte a sa tra fa. Ez m ost m á r m indig így lesz? H iányzik a Lány, és am i m ég rosszabb, biztonságérzete is veszély­ b e k erü lt. O rb án ragaszkodik m indenhez, a m it m egszokott, a lassan, d e biztosan piszkolódó ágyhoz, a lazán gomolygó poros cicaszőnyeg­ hez, az E gér neszeihez és ahhoz a m eg h itt rendetlenséghez, am ely egy k ív ü lálló szem ében á tte k in th e te tle n káosz, de az ő szám ára a tárg y ak — a titokzatos erővonalak m en tén k ia la k u lt — ésszerű sora. Ki le h et ez a h á rp ia ? A L án n y al szinte egyszerre n y ito tták ki az ab lak o t télen is. Jó a levegő, m ondták. O rb án derék ig lógott ki az a b ­ lakon, húzódott a nyaka, fázott, büdös jö tt a vasú tró l, a L án y lip i­ ty ő k éjét cib álta a szél, hópelyhek pöttyözték a sö té t h a já t. Ez volt m inden. T avasszal, a m iniszoknya-korszakban m á r okosabban leh etett b eszélg etn i: — Csókolom, le fog csúszni — kezdte O rbán. — D ehogy fog — n ev etett a Lány. — D ehogyisnem — erőszakoskodott O rbán. — U gyan, ugyan — köszönt el a L ány —-, viszlát! — Csókolom — m o n d ta O rbán. T u lajdonképpen m ikor viselte azt a szoknyát, h a m indig reggel ak a sz to tta ki szárad n i, és estig ott hagyta, tűnődik , kissé késve O r­ bán, az tá n a dob k ály h áh o z hú zv a a hokedlit, reggelizni kezd. A z asz­ talo n n in cs hely, tele ragacsos lábasokkal, ü res kakaósdobozokkal. O rb án n é h a itth o n is k otyvaszt k rém ek et, m e rt cukrász, p o n to sab b an az sz eretn e lenni, de a főnöke nem engedi. O rb án egyszer csupa k e ­ serű m an d u láb ó l k észítette a m arcip án t, és F ek ete ú r a k k o r m a jd ­ nem k irú g ta. — K étbalkezes m a rh a ! — o rd íto tta F ek ete úr. — M ag ára egysze­ rű e n n em le h et felelősségteljes m u n k á t bízni! — K érem szépen, én nem teh etek róla, hogy az összes m a n d u la k eserű v o lt — v éd ek ezett O rbán. — M iért n em kó sto lta m eg! — o rd íto tta F ek ete ú r! — M ert, am ik o r a k rém esb e ettem bele, a k k o r is m a jd n em ki te tszett rúgni. — N em zabálásról, h an em k ó sto lásró l beszélek! — o rd íto tt to ­ v ább F ek ete úr. O rb á n n ak azóta csak m osogatni szabad, és b ü n te tésü l a ta k a rí­ tás is az ő fe la d a ta lett. N yerek a lottón, és F ek ete ú r egészen m ás­ k épp b án ik m a jd velem , v ig a sztalta m ag át O rbán. E lh atáro zta, hogy h a b eü t a négyes, v attac u k o rg é p et vásárol. T ö rte a fe jé t újításo n . A feh é r és rózsaszín unalm as, ta lá n sik erü l n em zetiszínű v a tta c u k ­ ro t előállítani. A ddig is, h a elfogta az alk o tás vágya, k ak a ó k rém e t tö ltö tt a F ek ete ú rtó l csent tölcsérekbe, és k iv itte a V idám P ark b a. A b ru ttó jövedelem n em é rte m eg se a fárad tság o t, se az izg alm a­ kat, s a já t szó rak o zására csin álta. Ily en k o r az E gér is úgy é lt, m in t M arci H evesen, m e g k ap ta a rep ed t, tö rö tt tölcséreket. M ost m eg itt reggelizik a hideg k ály h án ál. Ily et is csak legény­ em b er teh et. E gyelőre ellen áll a — gondolati — csáb ításn ak , nősülni rá é r ötvenen tú l is. (Egyéb k ísé rtésn e k nincs kitéve, senki se vágyik arra , hogy O rb án n é legyen.) A ddig h ad d élje v ilág át. O rb án itt éli. v ilág át a v asú ti sínek m ellett. V an egy E gere és egy főbérlője, az Ö reglány, aki a k o n y h áb an lakik. O rb án nyam m og a k enyéren, és szám okon tö ri a fejét. Az E gér iz g ato ttan ü l a ly u k ja előtt, mozog az orra. O rb án eléje h a jít egy d ara b kolbászt. Az E gér m á sk o r elb ú jt a konccal. M ost m arad , és a h elyszínen rá g ja bele m ag át a h éjba. O rb án örül, hogy b arátság o san viselkedik. S zám olja az E gér b ajszát, m egteszi a lottón. L egalább ennyi h asznom legyen belőled, te büdös kis dög, dünnyögi, és m egint eszébe ju t a m iniszoknya. Hol a L án y ? A k ály h a te tejérő l lesöpri a m orzsákat. H a az E gér a r r a já r, egye meg. A ztán k ib o n tja a csom agot. Előző este ta lá lta a villam oson. A végállom áson m indenki leszállt r a jta kívül, és ő észrevette, hogy a szem ben levő ülés a la tt v alak i egy á tlá tsz a tla n nylonzsákot fele j­ te tt. A m ikor hozzáért a láb áv al, a csom ag b eh o rp ad t. Ig yekezett kö­ zöm bösen csapni a h óna alá, m ég fü ty ö részett is — ugyanazt, am it reggel —, és m egérezte a ta p in tá sán , hogy ruhaféleség. C salódott volt. É rtékesebb, súlyos v a la m ire vágyott, de m ég rem én y k ed ett, hogy esetleg a finom gyapjúszövet, vagy p u h a tak aró . A n n y ira sie te tt a ta sak k al, hogy a kocsm ába se m en t be. Ezt az tá n később m egbánta, a valóságtól pedig egész estéje m eg k esered ett: k ém ényseprő korm os v a c a k ja it ho zta haza. Ü lt az ágyon. M ihez kezd jen a ru h á v a l? P e r ­ sze az érdekesebb, hogy a k ém ényseprő m it kezd a ru h a — n élk ü l? H ah ah ah a, n ev e te tt öblösen. Meg is lepődött. N em se jte tte, hogy ő ilyen szép m élyen tu d h ah otázni, de csak az E gér éb re d t fel. Az Ö reglány m eg se m occant a k o n yhában. O rb án n ehezen alu d t el, m e rt k ép telen v o lt zöldágra vergődni az egész kém ényseprőüggyel. E ladni persze nem lehet, M É H -be v in n i feltűnő, itt m eg csak ú tb a n van. T alán a sors keze? H a az em b ern ek negyven évig nincs k ü lö ­ nösebb szerencséje, és ezek u tá n életéb en először ta lá l v alam it, a n ­ n ak jelen tő ség teljeseb b n ek kell lennie, sem m in t első p illa n tá sra lá t­ szik. O rb án igyekszik v alam ih ez kapcsolni a tö rté n tek e t, hogy m a­ g y ará zatra leljen . E ddig m ég m in d ig m in d en n ek volt oka. Az a n y ja m eghalt, m e rt ak k o r m en t á t az u tcán, am ik o r egy g azd átlan sra p ­ n el k ere ste az u tat. O rbán, aki m e lle tte ü g etett, nem h a lt meg, m e rt kicsi volt, és csak az a n y ja d erek áig ért. (A szilán k a feje felett, ol­ d alró l csap o tt az a n y ja n y ak áb a, és feltép te az ütőerét.) A n ag y an y ­ ja m eghalt, m e rt öreg volt, O rb án in tézetb e k erü lt, m e rt nem m a­ ra d t senkije. C u k rásztan u ló lett, m e rt an n y i erő t m ég k in éztek b e­ lőle, hogy a hab o t fel tu d ja verni, d e a vizsgái sose sik erü ltek , m ert n em ta n u lt. V alahogy nem v o lt kedve hozzá. F ek ete ú r felv ette in a s­ nak, m e rt a segédje éppen a k k o r h u n y t el m ájzsu g o rb an , m ik o r O r­ b án m u n k á t keresett. K özben á g y ra járó v o lt éveken át, m e rt k e d ­ v elte a társaság o t, az tá n kom oly a lb é rle te t k eresett, m e rt úgy érez­ te, lassan egzisztenciát kell tere m te n ie m agának. M ár az első p ró ­ bálkozás sikerült. O rb án az a lv a já ró k bizto n ság áv al felm ent egy házba, am ely a m u n k ah ely éh ez közel eső u tc ák egyikében volt, és a h arm a d ik em eleten b en y ito tt b alró l a h a rm a d ik ajtón. Az Öreg­ lán y o tt ü lt a k o nyhában a tűzhely m ellett. E g y általán nem csodál­ kozott, hogy jön egy vadidegen férfi, és szobát keres. O rb án is te r ­ m észetesnek vette, hogy azonnal költözhet, m e rt ez a ház az u tc á ­ ban b alró l a h arm a d ik volt. Ily en m iértek és azértek között el le h etn e helyezni a kém én y ­ se p rő ru h át is. A korm os any ag b a gondosan be volt csom agolva a lán c — go­ lyó nélkül. O rb án sa jn álta, hogy az ú ton nem h a llh a tta a csörgést. L egalább ta lá lg a tta volna, m i zörög a gyapjúszövet között? M eny­ nyivel izgalm asabb tito k zato san csörrenő csom agot ta láln i, m in t n é­ m a rongyokat! O rb án teg n ap este m e g n y u g tatta m agát. A hogyan ed ­ dig az életével, a k ém én y sep rő ru h ájáv al is lesz m ajd valam i. E l­ vég re az a legfontosabb, hogy fedél v an a feje felett. A lbérlő, á l­ landó bejelentéssel. In n en az isten se tu d k itú rn i, m o n d ta az E gér­ nek elégedetten. N yúlálm ú éjszak ák elő tt jó ilyen g o n d o lattal e la lu d ­ ni. Így is ab b a n a biztos tu d a tb a n szám olja b ele m ag át az álom ba 15 �— száznegyvenharm adik b irk a u g rik át a k erítésen. . . —, hogy n em ­ so k ára felébred. A ztán m ik o r csikorogva fékez egy szerelvény, és a vagonok egym áshoz ütő dve m egállnak, h iáb a riad fel azonnal, nincs e re je m egnézni, m ennyi idő te lt m á r el. Ilyenkor öt perc óráknak, fél éjszaka egy percnek tűnhet. V igaszul azelőtt ott volt a L ány. A szom széd szobában, m égis m ásik ép ületben pihent. A két h áz összekapaszkodva áll, m in th a az északi szél ellen tá m o g atn ák egym ást. Az ab lak o k a la tt szerelvé­ nyek vándorolnak, a v o n atfü tty felz ak la tja O rbánt. O lyan félelm e­ tes az elhaló, éles hang, m in t kuty av o n ítás egy la k a tla n faluban, vagy m agányos szaxofon k ísé rteties búgása. O rb án reszk etv e fú rja be fejét a p á rn á k közé. M intha m inden vo n at tőle v in n e el valam it. De fe lv irra d ta k a hajnalok, és a L ány k itű zte feh é r szoknyáját. —ÖH ol a L ány? — szól O rb án az Egérhez, aki m egijed a v á r a t­ lan kérdéstől, és a kolb ászh éjjal b etak a ro d ik a lyukba. — H ülye! — m o n d ja O rbán. V isszacsom agolja a k ém ényseprőruhát. H árom n a p ­ p al a L ány eltűnése u tá n ta lá lta , te h á t vele van összefüggésben. H ir­ telen m inden egyszerű lett. E lindul. — S zervusz — búcsúzik Egértől, és kilép a konyhába. K ettő re z á rja a szobaajtót, a kulcsot a zsebbe süllyeszti. — M ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kérdezi az Öreg lán y felrez­ zenve. — M ajd. — Borzalm as, hogy am ióta itt lakik, m ég s o h a . . . — M ondom, m ajd — vág közbe O rbán. — N em tu d ja, hova lett a szom szédból az a kis m acskaképű nő? Az Öreglány m eglepődik. E ddig még nem beszéltek egym ással m ásról, csak a ta k arítá sró l. Igaz, ezt hűségesen elm o n d ták n ap o n ta kétszer: am ikor O rbán elm ent dolgozni, és visszajött m u n k a u tán . A la k b é rt is szó nélk ü l te tte le a ko n y h aasztalra O rbán, és d u g ta el gondos szám olás u tá n az Öreglány, a lisztesdobozba. — N em tudom . T alán férjh ez m en t? — kérdez vissza. O rb án nézi a hím zett háziáld ást: — Az lehetetlen! — m ondja. — O rb án úr, m ikor ta k a ríth a to k m ag án ál? — kezdi ú jra a le­ m ezt az Öreglány, m in th a a m acskaképűs k ité rő t csupán egy rossz tű okozta volna. — M ajd — h á trá l ki O rb án a n y á rb a a sötét konyhából. Azon gondolkodik, hol a lh a t az Öreglány. N apközben a tűzhely m ellett ülve. És éjszaka? A k o nyhában nincs fekvőhely. Még k in y it­ h ató táb o ri ágy sem. H át a k k o r? É jjel is a tűzhely m ellett kuporog? O rb án felnéz a sarokból, k ó k ad tan lóg a fe h é r szoknya. A közért előtt félm eztelen, b ro n zb a rn a férfiak h evernek a földön, és félkönyékre tám aszk o dva n y ájasa n beszélgetnek, m in th a ókori lak o m án lennének. O rb án enyhe m egvetéssel evickél a lá b aik között. B ocsánat, pardon, szabad, m otyogja. A környék e litje este kocsm ázik, ak á rcsa k ő. Ezek a lu m p elem ek alkalm i és építőm unkások, és ahogy pénzhez ju t­ nak , sz ala d n ak vele a közértbe, p á lin k á ra költeni. O rb án m egbor­ zong az undortól. Ki nem á llh a tja a pálin k át. S zo rítja m agához a zsákban a fekete ru h á t és a láncot, am in nincs golyó. L egalább nem k ell cipelnem , gondolja. És ez n e m is olyan fontos, m in t a kém ény­ ajtó nyitója. A n agyanyja a korcsolyakulcsot h aszn álta korm ozáskor. Olcsó, m indössze négy fo rin t az ára. O rb án egyedül ődönk a já ték b o ltb an öt eladó között. — Tessék — fo rd u ln ak felé egyszerre. — V an korcsolyakulcs? — V an — válaszolják kórusban. Az egyik m e g írja a blokkot, a m ásik kim egy é rte a rak tá rb a , a h a rm a d ik becsom agolja, a negyedik elteszi a négy fo rin to t, az ötö­ d ik á ta d ja O rbánnak, akib en egyre h atáro zo ttab b a n rajzo ló d ik k i az elképzelés körvonalai. I tt született, ebben a v áro sb an élt eddig, és még soha nem volt a k ilátóban, a v árb an , vagy a k á r a bástyán. M e­ h e te tt volna, de m inek. M ost hegyre vágyik, fák közé, ahol dél tá j­ b an nem áll m eg a levegő a hőségtől, és a férfiak h á tá ra nem ta p ad rá az ing. M egpörkölt porszem ek se k arc o lják az em b er to rk át, és fenyőillat öblíti ki a fá ra d t tüdőket. Nem fontos, m ilyen irán y b a n ered ú tn ak . Biztos benne, hogy m a rá ta lá l a L ányra, m iképpen azt is tu d ja , hogy egyszer a nem zetiszínű v attac u k ro t is elő állítja. O rb án b u szra száll. T ikkasztó a hőség. Elképzelhető, hogy az ő rü lte k h ázáb an ilyenkor lázad n ak fel az ápolók, és k itép ik az ápol­ ta k h aját. Vagy fordítva. M indegy. A hegyen kellem es lég áram lat kószál a fák között. O rb án a n ag y a n y já ra gondol. B orogatást ra k o tt a hom lokára, am ikor ő lázasan fek ü d t valah o l egy ágyban. Azt fü l­ len tette, hogy lenyelte a kinint, de a n agyanyja m eg találta a lyukas p árn acih ában, és olyasm it m ondott, hogy aki hazudik, az lop, aki lop, az öl. O rbán m egijedt, és zokogni kezdett. A nag y an y ja is vele sírt, d e ez n em biztos. L ehet, hogy rosszul em lékszik. Á töltözik a bokrok között, ru h á já t e lre jti egy fa m ellé az av arb an . A m ikor ú jra az úton já r, b árk i igazi kém ényseprőnek vélhetné. C sörgeti a golyótlan lá n ­ cot, nem ideges, in k áb b kíváncsi, de a bal szeme a la tt m égis úgy v ib rál a bőr, m int a frissen sózott nyers halszelet a tányéron. K ív ü l­ ről lá tja ö nm agát: sötét, idegen alak, aki közöm bösen megy, hogy elvégezze felad atát. L ehetne családi lap gyerm ek ro v atáb an rejtv én y is: „Aki jó m egfigyelő, 30 m ásodpercen belül k ita lá lja , m i hiányzik a képen. H atv a n m ásodpercen belül közepes, azon tú l rossz m egfigye­ lő ”. O rb án leltározza felszerelését. Először is nincs golyó. M ije szo­ k o tt len n i m ég a kém ényseprőnek? K efe! Igen, nyeles kefe az övébe tűzve, és hosszú d róton m ég egy. A hhoz hasonló, persze nagyban, am ivel az üveget is tisztogatják. E m iatt csúfolták gyerek k o ráb an a k ém ényseprőt kém énycucinak. K ellene m ég a kém ényégető, h áro m féle fo­ lyadékból kev ert eleggyel. Az egyik valószínűleg petróleum . Vagy b en zin ? 16 Megy a v illák között, szám ol. B alról a h arm a d ik , nagy feh ér k e rt­ ben áll. N yugalom és csönd v an a környéken. Becsönget. É nekel a giling-galang, k ih a lla tszik az u tcára. O rb án úgy dönt, hogy sem m it n e m m ond. B eszéljen ö n m ag áért a jelm ez. Nézi a szép p ázsitot és a v irágokat. Hol a L ány? V alaki feltű n ik a k e rt végében. O rb án m eglepődik: a k ap u v al szem ben a b e já ra t, o n n an v árta , hogy jö jjen ek . A v alak i lehajol, a lom bok a la tt szem ügyre veszi. A fák félig e lta k a rjá k . O rb án nem m occan. A v alak i té tov án közeledik. — T essék! — k iá lt m érgesen. O rbán, elh atáro zásáv al ellentétben, k én y telen m egnyilatkozni. — K ém ényseprés! — k iab ál vissza, és m egcsördíti a láncot. A v alak i h irte len felb u k k an a k ertk a p u b an . — Ilyen k o rán jö n n ek ? — k érdezi szem rehányóan. — N y ár vé­ gén szokták, nem ily e n k o r... — Nem — m o n d ja O rb án és m ak acsu l v á r tovább. M icsoda de­ b ella! Nézi a nőt, ak i hosszú pongyolában, csípőre te tt kézzel áll. M icsoda izmos debella! — Ho zom a kulcsot — a d ja meg m ag át a nő. — T u la jd o n k ép ­ pen jó k o r jö tt, n ag y tak aríto k . Visszam egy az úton. O rb án b izonytalan. H a a ház a jta ja itt van szem ben, m it a k a r ez h átu l a k ertb en . A nő siet a kapuhoz. — E ssünk tú l r a jta — m o n d ja sürgetően. O rb án b allag u tán a, nézeget. C seresznyefa. A te te jé n gyönyörű fekete szemek. C sak alu l szed ték le. A d eb ella ny ilv án n em m er m ag asra m ászni, fél, hogy letö rn ek a la tta az ágak. Biztos n incss gye­ rek a házban. Á llítólag ez a m eg fek eted ett cseresznye a legédesebb. M ilyen öreg fa, csupa m ézga! Az ú t végén n y ito tt fásk am ra. O r­ b án leteszi a láncot, b ek u k k an t. L étra, kapa, ásó, sarló, fejszék, fű ­ nyíró olló, alágyújtóshalom . A nő dühösen áll m ögötte. — K eres v alam it? — k érdezi élesen, és felgyűri a pongyola u jjá t. O rb án m egfordul, b ám u lja. A him lőoltás olyan az öregedő karon, m in t a h erv a d t karfiol. — Hol a k ály h a? A nő a kezébe nyom egy feh ér vödröt. — A k o ro m n ak — m ondja. — Jö jjö n , m u tato m az utat. Á tm ennek a konyhán, a szobában csatatér, h alk an szól a r á ­ dió. A cserép k ály h a a saro k b an áll, két o ld alán ajtó. O rb án o dasé­ tál. A nő nagyon ideges, m egbotlik a p ark ettk efélő b en , belerúg. — V alam i b aj v an a kém énnyel. Egész télen füstölt, csak h á ­ tu lró l tu d ta m m eggyújtani. — M egnézzük — v ig asztalja O rbán. T estével e lta k a rja a kém én y ­ ajtó t, ne lássa a nő, hogy korcsolyakulccsal n y itja. K idől a korom. — Ju j, m ásk o r ó v atosabbak! M aga m ég nem is volt itt. — Nem — helyesel O rbán. Egyik kezével a k ály h án ak tá m asz­ kodik, m ásikkal a k ém én y ly u k b a n kotorászik. — P áro sáv al szoktak jönni. — Igen — bólint O rbán. — P áro sáv al, de m ost nem . J á r a szeme, nézi a képeket, könyveket, ezüstöt, hosszabb ideig b ám u l egy nagy, szü rk e szam ovárt. G ondolkodik, hova n y ílh a tn a k az ajtók. T alán a folyosóra? V agy egy m ásik szo b ára? A nő össze­ rán co lt hom lokkal lesi. O rb án ráp illan t, találk o zik a te k in te tü k . O r­ bán, m en ek ü lv e a leplezetlen m u stra elől, k én yszeredetten a fal felé fordul. A rád ió b an vid ám lán y h an g ezt m o n d ja: „A bécsi Dolóresz C irkuszból m egszökött egy fehérbohóc”. A deb ella feln ev et, és elzár­ ja. O rb án b árg y ú m osollyal igyekszik lépést ta rta n i a nő v á ra tla n jókedvével, és k icsav aro d v a k o to r tovább. A k ály h átó l nehezen fér hozzá a lyukhoz. A nő felem el a ren d etlen asztalró l egy n oteszt és egy ceruzát. Ír : sz ő k e ... (áthúzza) v ilág o sb arn a h aj, ritk á s szem héj, lapos o rr, á l l . .. — V an m ég egy k ály h a — szólal m eg hangosan. — Hol? — néz vissza Orbán. �— B ent — in t a nő a jobb oldali ajtó felé, és ír to v áb b : k erek áll, fodros száj, vékony nyak, rövid választék, kb. 2 cm -es egyenesre n y írt haj, kócos, m in th a kézzel sim íto tták volna le. És bő ru h a. Lötyög ra jta . — K ellene egy lapát. — N incs — m o n d ja a nő h atáro zo ttan . O rbán lá tta a szeneslapátot b a lra a k o n y h aajtó m ellett. Ezek szerin t a deb ella m egérezte, hogy v alam i nincs rendben, és ezért nem a k a rja egyedül hagyni? — A nnyi baj legyen — k o to r tovább. — M ajd a k e z em m el... A nő újságot repeget, le ta k a rja a vödröt, am elyből gomolyog a korom . — Még szerencse, hogy m ost v an n a g y tak a rítás — m o n d ja ú j­ ra. — M áskor jobban vigyázzanak. H ogyan fogadta vo ln a, a L ány? Ü lne a m ély bőrfotelben, és a z t m ondaná, nem baj, kedves O rbán, m a jd fölm osom . M egkínálha­ tom m álnaszörppel? Ugye m ilyen szép a szam ovárom , kedves O rb án ? — Kész — z á rja be O rb án a kém ényajtót. K iviszi a vödröt és visszajön. — M ondtam , hogy v an m ég egy kályha! — Ja , tényleg! — csillan fel O rb án szeme, de áll tovább. A nő in g e rü lten kiszalad a vödörért. A fejé t közben m eglepő rugalm assággal m a jd n em teljesen h á tra fo rd ítv a ta rtja . — Jö jjö n ! — h ív ja m agával a m ásik szobába. O rb án engedel­ m esen követi, m int a m egbűvölt kígyó. — Ez a kály h a jó. N em volt vele sem m i bajom . A kém énylyuk alacsonyan van. O rb án letérdel. A nő engedi, hogy m egint a kezével szedje ki a korm ot. A belső szoba n em olyan szép, m int a kinti, O rbán se nézelődik, m ereven b ám u l a lyukba. K özöm bösen kivesz egy halott k aticabogarat. A nő in d u l kifelé, és elb o tlik O rbán lábában. — Ja j, ne h ara g u d jo n ! F á jt? N em a k a rta m — esdekel túlzottan. — sem m i, sem m i — m o n d ja O rb án csodálkozva. — Hol lehet felm enni a p ad lásra? — M inek az m ag án ak ? — Kigolyózni. — A zt előtte szokás, nem tu d ta ? — szu rk ál a nő. — N em kell m indig. De itt sok a korom . — És valam i készülékkel égetik ki tisztítás u tán , hogy legyen huzat. — Jó p a p ír is — m o n d ja szelíden O rbán. G yufát kér, és m eg­ g y ú jt egy újságot. — A kkor ne is m e n jek fel a p ad lásra? — Tőlem m ehet — von v á lla t a nő. D ühösen cig arettázik a k e rt közepén, O rbán a p adláson m ász­ kál. N incs sem m i, csak vastag porréteg, pókhálók, egy rossz nyolcas lé tra és b altafej, nyél nélkül. Ezt zsebre teszi. Nehéz, lehúzza a vékony bélést, lépés közben csapkodja a com bját. T öri a fejét, hova vezethet a külső szobából a bal oldali ajtó. H ozzávetőlegesen két m é ter szintkülönbség v an közte és a ház b e já ra tá n a k v élt ajtó kö­ zött. A hhoz rövid, hogy lépcsőház legyen. L egfeljebb öt, egyenként negyven centi m agas lépcső férn e el benne, ilyen m eg nincs. V i­ szont az is lehetetlen, hogy ebbe a szép la k ásb a a k onyhán á t k ell­ jen bem enni. Ez csupán a rra fe lé szokás, ahol ő lakik. Csalódott, hogy a p ad lásró l nem tu d sem m it m egállapítani. O tt van ta lá n a pince? Nem. S zobaajtó nem nyílik pincére. És ha m égis? K i tu d ja , mi en n ek a d eb e llá n ak a foglalkozása. H á th a gom batenyésztő. O rb án lejön a padlásról, szó nélk ü l átsétál a konyhán, be a külső szobába. Egyenesen a bal oldali a jtó felé ta rt. A nő eldobja a cig arettát, lohol u tán a, és O rb á n elé ugrik. — Mi v an ? — A zért füstölt a kályha, m e rt belelóg egy féltégla. — Vegye ki! T alálkozik a te k in te tü k , ezúttal a nő fordul el. — Csókolom, az nem olyan egyszerű — m osolyodik el O rbán, b á r m aga sem tu d ja, m it a k a r a féltéglával. K izá rt dolog, hogy ez a debella beleegyezzék a bontásba. — Ide figyeljen, a m ásik k ém ényben egyszer egész tégla volt, mégis kiv ették . — Hm. — Mi az, hogy hm ! L eesett, b en y ú ltak , kivették. Egyszerű ! — Az ato m k o rszak b an ne ja v aso ljo n k őkorszakbeli m eg o ld áso k at. Öt éve élek együtt az állítólagos féltéglával. Vegye tud o m ásu l, r a ­ gaszkodom hozzá. In k áb b m indig h á tu lró l g y ú jto k be. S zerintem csak szélkakas kell. — A tom korszak ide vagy oda, a kém én y sep rés te c h n ik á ja nem nagyon fejlődött. N ekem persze m indegy. — A kkor végeztünk. Hol a p a p ír? A láírom . — M ár n em sz o k á s.. . csak b ontáshoz k e lle n e .. . — m o n d ja von­ ta to tta n O rbán, és m égegyszer körülnéz. L á tja a zsúfolt könyves­ polcokat, a m ély fotelt, ahol a L ány m osolyoghatott volna, he le n n é­ nek m ég csodák, és b ú csú p illan tást vet az ajtó ra. A ztán a zsebébe nyúl. A nő is. M in d k etten a b al oldali a jtó t nézik. — K eres v a la k it? — k érdezi a nő tétován. O rb án fülel. M intha olyasm it h allo tt volna nyöszörögni, hogy A ranka. A deb ella idegesen köszörüli a to rk át, és ráfö rm ed O rb án ra. — M it bám ul! — A zt tetszett m ondani, hogy A ran k a? — Á lm odik? N em m o n d tam sem m it. L egfeljebb p ipitér. — De az n em is h aso n lít az A ran k ára. — M indkettő gyom. A k ertb e n sok a p ipitér. Biztos a ra n k a is. — Az A ra n k a név. — Én B íborka vagyok. — M icsoda? — nyög O rbán. — Á p rilis 21. M e g találh a tja a n ap tárb an . V an m ag án ak anyósa? — Nincs. De volt egy nagym am ám . (Valaki m egint azt m ondta, hogy A ranka?) — F áj a fejem — só h a jt O rbán. — N em csodálom . Az a sok korom ! — nevet gúnyosan a nő. Pongyolájából kivesz egy húszast, és O rb án kezébe nyom ja, ak i m eg­ lepődik, d e elteszi a b altafej mellé. — Csókolom — nyögi, és k ih á trá l a konyhába. A nő szorosan u tán a, m in th a groteszk tan g ó t já rn á n a k . A cseresznyefa a la tt O rb án végre ö n álló sítja m agát. — Ezek a fek ete szem ek a legédesebbek — dadogja, hogy vége legyen az irg a lm a tla n csendnek, a nesztelen ta n ­ gónak. — A k a r belőle? — n y ú jtózkodik a nő, és lehúz egy ágat. H á­ rom szem cseresznye him bálódzik O rb án o rra előtt. — Nem, igazán nem a z é r t... — N yugodtan! — legyint a nő. — Na, mi lesz! O rb án leszak ítja a legfeketébbet. B ekapja. A nő k a já n u l figyeli. O rb á n m egrázkódik. — A zt h ittem , édesebb. — M int látom , m aga fin n y ás egy kicsit. E gyébként h a tú lé rett, a k k o r m á r fan y ar. N em csak a cseresznye. De a rig ó k n ak így is jó. — N ekem is. — Persze. M aga is fek ete an n y ira, m in t ők. — O rvosnőnek tetszik len n i? — húzza az id ő t O rbán. Szép a k e rt és szép v o lt a lakás. Jó itt. M ilyen k ár, hogy nem le h ete tt fa la t b o ntani! O tt lóg a kém ényben a féltégla. A deb ella nem nagyon hisz benne. Hol a L ány, és k i lehet a b al oldali ajtó m ögött? — M iért? — M it m ié rt? — eszm él O rbán. K özben elfelejtette, m it k é r­ dezett, de a k a p u ra erő sített vöröskeresztes elsősegélyládáról ú jra eszébe ju t. — M ert hogy ez itt van. — m u ta t rá. — Ez az új levélszekrényem — n ev et a nő. N agyon rosszul áll neki a nevetés. Az ilyen típ u sú em b erek n él az in g e rü lt a rc k ife je ­ zés sokkal term észetesebb. Az oroszlán is m egnyerőbb, h a ordítozik. A mosolygó oroszlán olyan hátborzongató, m in t p éld áu l a F ek ete ú r lehet kedélyeskedve. A nő u n ja O rb án igényét tá rsa d a lm i életre és csevegésre. K iteszi a szű rét az u tcára, k ettő re z á rja m ögötte a kaput. — Csókolom! — o rd ít u tá n a O rbán, és a k erítésh ez nyom ja az o rrát. A nő e ltű n ik az elülső ajtó m ögött. O rb án tű n ő d ik — m ost m e rre ? A L án y képe észrevehetően elhom ályosult. Hol a L ány, hol a Lány, h ajto g atja, d e nem nagyon figyel oda. A szótagok össze­ akadva, szétválva lassan érte lm ü k e t vesztik, lalányholalányhollalá... A célnál fo n to sab b á v ált a felé je vezető út. H a rá ta lá l a lán y ra, m egkéri, jö jjö n vissza, m e rt h iányzik a n ap o k litu rg iá já b ó l; m inden v áltozás baljós, te h á t k o rrig álan d ó . De az ú t a v á rtn á l érdekesebb. Lenéz a hegyről. A város nagyobb, m in t gondolta. Igyekszik tájékozódni, m elyik részben lakik, de a folyó elhúzza a tek in tetét. K eresi a húszast. N em ta lá lja . A pénz k icsú szh ato tt a b a lta vágta bélésen. M icsoda egy izm os B íborka volt! M élyet só h ajto tt. A m e re­ dek k a n y a rb an te h erau tó ro h an lefelé h angos buffogással. Nem lehet m ás m egoldás. H a a külső szoba b al oldali a jta ja m ögött lé p ­ csőház van, a k k o r an n a k is ilyen szögben kell k an y aro d n ia, m int az útnak. A szoba elég fu rcsa alakú. A m ennyiben az ajtó u tá n jo b b ­ ra ta rt a feltételezett lépcsőház és hozzávetőlegesen negyvenöt fokos szögben té r vissza az alsó b ejárath o z, úgy elég a tizen ö t centi m agas lépcső is. — A m a rh a m in d en it! — k áro m k od ik valak i, ta lá n F ek ete úr, és O rb án ott fekszik a k erek ek alatt. Jö n a lány sírva, k a rja ib a n a szam ovár. — Nem k ell s ír n i... nem kell én m iattam sírni senkinek. K ibírom . — O rb án azt hiszi, ő suttog, de csak h an g n élk ü l tá to g a tja a száját. L azán leesik az álla, m in th a csodálkozna, hogy ez az egyszerű m egoldás a k a n y a rra l m á r előbb n em ju to tt eszébe. 17 �Ardamica Ferenc M egállók, állom ások F árad ta n , bizonytalanul h a la d t az utcán. Rosszul é re zte m agát. Régi, több éves öltöny v olt ra jta , az ú ja b b a t m ost v á lto tta ki a gyors­ tisztítóból, a k a r já ra akasztva vitte. Egy percig azzal á m íto tta m agát, hogy a viseltes öltöny okozza a k ellem etlen közérzetet, b á r n em így volt, s ezt ő is tu d ta. V alaki n ek im en t az! a k tatá sk áján a k . A tá sk a nagy ívben k ilen ­ gett, m eglódította kezében a ta rk a kenyeres szatyrot. T artalm a, egy kiló fehérkenyér, oldalba v e rt egy m ásik járókelő t, az hangosan m él­ tatlan k o d o tt. H oltbiztos volt benne, hogy nyom ban elbotlik, de csak a k itisz títo tt öltöny csúszott e l a k a rjá n . M egtorpant, m arad ék ereje elhagyta. Igazgatta a ru h á t — tökéletesen kipucolták, a fo ltn ak nyo­ m a sem volt. H irtelen úgy érezte, a já rd a széle em elkedik, m agaso­ dik. Szédült. L eh ú n y ta a szem ét, és v árta , erősen k ív á n ta, hogy b e­ leszédüljön, beleessen, belezu h an jo n — ordítva, vagy h an g tala n u l — egy zúgó, h atalm as tisztítógépbe, m ely korszerű vegyszerekkel k im os­ ná, e ltü n te tn é belőle P au lá t. De nem tö rté n t más, m in t hogy lelép ett a já rd á ró l, s kis idő m úlva fö llép ett egy m ásikra. M egborzongott. Még csak augusztus vége volt, de az id ő já rás m ár erősen őszire fordult. Érezte, hogyan in d u ln a k el a h átán , s cso rd u l­ n ak alá a hideg v eríték patakocskái. Foga m egkoccant, s elsüllyedt a z utca. Itt valahol. N e m ... a n n á l a k ira k a tn á l lassított, a cipőket nézte, P a u la a m ásik oldalról jö tt át, m agas n y ak ú p u ló v er volt ra jta , a kezében táska. Úgy tett, m in th a sietne, pedig a következő k ira k a tn á l m á r ő is m egállt. H átran ézett. T ek in tete erős volt, de nem íg ért sem ­ m it. H aja kékesfekete, rö v id re nyírva, fiúsa n ta p a d t a hom lokába. U tán aered t, de m egállította egy volt ügyfele, s m ire sik e rü lt leráznia, a kék pulóvernek nyom a veszett. Ö regszem , gondolta bosszúsan (h a r­ m incegy éves volt), és hazam ent. A zután n éhány napig nem tö rté n t sem m i. A v állalat, am elynél bérelszám oló volt, azon a héten f iz e te tt: nem igen é rt r á m ással fog­ lalkozni, m in t a szám ológéppel. N aponta túlórázott, ren d szertelen ü l já r t haza. De az ért h áro m k o r m indig lecsúsztak u jja i az olasz gép b il­ len tyűiről: ta lá n ép p m ost sétál végig a Fő u tc á n ... A m ikor m indennel készen lett, szem e a n a p tá rra té v ed t, M eglep­ v e n yugtázta, hogy ism ét csütörtök v an : po n t egy h ét te lt e l .. . E l­ h atáro zta, aznap időben m egy haza. Az ó ram u tató a h árm ash o z köze­ lített. N éhány m ozdulattal az íróasztal fiókjába sep erte sz étrak o tt ir a ­ ta it, k ap ta a tá sk á já t, s le ro h a n t... Lá ba a la tt kettesév el fogytak a lépcsők. Az u tcán lassított, szándékosan visszafogta m agát, úgy lép k e­ dett, mint. ak in ek sem m i dolga. A hőség, m ely m ásk o r bágyasztotta, m ost fe lfo rra lta nedveit. S zájában m egsűrűsödött a nyál, alig győz­ te nyelni m egvadult nyálm irigyei színtelen term ék ét. N aivul azt k ép ­ zelte, a lány ott lesz ugyanazon a helyen, ahol a m ú ltk o r m eg p illan ­ to tták egym ást. N egyven m éterrel odébb lá tta meg. T u lajdonkép p en m á r rég lá t­ n ia k ellett volna. S zürke szoknyát, és k eresztb e csíkos k ék -feh é r t r i ­ k ó t viselt, kevésbé volt elegáns, m in t első találkozásukkor. F urcsán jellegzetesen já rt, k ét lá b á t szorosan összedörzsölte, de nem úgy, m in t a csípőficam osak. H áta enyhén m eghajlott, m elle b u jk á lt, k im ondot­ ta n sovány teste szerényen és lu stán hullám zott. Úgy megy, m in t egy teve, á lla p íto tta meg, m int égy teve a sivatagban, p ró b ált belőle k iá b ­ rán d u ln i, de nem sikerült, ellenkezőleg, lá n g ra lo b b an t k ö rü lö tte a le ­ vegő. A lán y ránézett, visszafordult, újból h á tra p illa n to tt, s elin d u lt. Ő meg követte. A m ozinál é rte u tó l, m egállt szorosan m ellette, m eg­ a k a rta szólítani. N em m ent, nem jö tt ki h a n g a to rk án . A lán y ellé­ p e tt m ellőle a m ásik ablakhoz, s nézte to v á b b az esti m űsor képeit. O dam ent hozzá, végre elszánta m agát, m egnézzük, kérdezte, s m oso­ lyogni próbált. M ár lá tta m , m ondta a lány, és ráp illan to tt, m ire ő el­ ném ult. T estközelben volt, öle m egolvadt, zsebében kotorászott, ügyetlen kísérletek et te tt a rág y ú jtásra, eltö rd elte m a rad ék gyufáját. A lán y érdek lő d v e figyelte, k ézitásk ájáb a nyúlt, gyufát v ett elő, s a tü z et a szája sa rk á b an ide-oda ugráló cig aretta a lá ta rto tta . M élyet szippantott, s m egállapító h angsúllyal azt m ondta, m ár ism erjü k egy­ m ást. A lán y nem segített, h allgatott. A b bahagyta a képek nézegeté­ sét é s elindult. Egym ás m ellett m entek, m a g a ta rtá sá t h irte len e lu ta ­ sító n ak érezte. R ánézett, s m ost lá tta , hogy sokkal, legalább tíz évvel fiatala b b (később m egtudta, csak nyolccal.) E lbizonytalanodott. A lán y m in th a m ost sie te tt volna, egy lépéssel m in d e n ü tt elől haladt. T alán m egsértődött, gondolta, ta lán a leszólítással elro n to ttam a d ol­ got. — N e h aragudj, egészen biztos vo ltam benne, hogy v alah o n n a n ism erjü k egym ást (próbálta meg helyrehozni vélt h ib áját), h a nem így volna, e ln é z é st.. . le lé p h e te k ... V alam i nekem is rém lik (m ondta a lán y , te k in te te biztató volt, de gúnyos), m eddig érsz rá, gyenge h á ­ rom negyed óráig, s azután, in d u l a vonatom , dolgozni m egyek, hol laksz, nem m indegy, m ikor jársz, legközelebb errefelé, k ét hét m úlva, előbb n em lehet, nem (két hét! k é t hét az sok! k ét hétig nem v árh at!), hová m együnk, nem tőlem függ (vállrándítás), m aga v an itt­ hon, ne magázz, zavar, jó, jó, de egy kis tü relm et kérek, m eg keli 18 szoknom, nos n álam nem lehet, tudom , lá tta m a k a rik a g y ű rű jé t nős, baj, an n a k kellene lennie, szóval m á r csak fél órám van (árad t belől a gúny). H atározott. L ejtős u tcáh o z értek , k é t o ld alán b érh ázak elhagyott építkezései sorakoztak. K őm űveseknek, m u n k áso k n ak nyom a sem volt m ár, rég fusiztak. A m o tt üzlethelyiség épült, félig készen állt, megfi­ gyelte a lépcsőket, pince v o lt a la tta . K ö rülnézett, az ő r és k u ty á ja m essze já rt, eg yébként sem ju to tt eszébe, hogy feléjü k nézzen. Elin­ d ult a lépcsők felé, nem fo rd u lt h á tra , jól h allo tta m aga m ögött a lán y lépéseit. L enn a félh o m ály b an eld o b ta a tá sk áját, su tá n m egölelte m egcsókolta. A lán y ím m el-ám m al viszonozta. U tán a találk o zo tt a szem ük. L átta, hogy józan. Hogy ak arsz, kérdezte, nekem m indegy v álaszo lta a lán y tú l gyorsan, s a szem ében csak m ost v illa n t fel a z izgalom halo v án y szikrája. A zután súgott v a la m it... M icsoda te ch n ik ája van, gondolta, lá b a m egrándult, a lány észre­ vette, a rc á n m osoly su h a n t át, m ajd szégyen, fejét fé lre fo rdította. — S te (kérdezte), n álam to v áb b ta rt, n em m egy ilyen könnyen a k k o r? a k k o r m ost szépen elv álu n k (m ondta a lány, és elhúzódott h an g ja h atáro zo tt volt, és újb ó l g ú n y o s...) a z isten ét en n e k a v il­ lám zárn ak , m a m á r h arm ad szo r v a c a k o l..., csak n em a z t a k a ro d m ondani, hogy m a m á r h arm ad szo r szeretkezel? (a gúnyba ném i anyáskodás is vegyült, m ely azo k b an a p illan a to k b an h atáro zo ttan jól esett), nem , dehogy, m en n em kell, m ég n e gyere u tán am , az istenbe a neved sem tudom , P au la, v árj. Fölem elte a tá sk á já t, k o to rászo tt a félhom ályban, ceruzát v e tt ki belőle, jegyzetfüzetéből k ité p e tt egy oldalt, felírom a telefonszá­ m o m a t... Siess! Á tn y ú jto tta a c é d u lá t... Az első a v á lla la ti... A m á ­ sik és h arm a d ik közül valam ely ik a z otthoni. K ív ü lrő l n em tudom biztosan. R estelte bevallani, hogy az izgalom tól összekeveredtek ag y áb an a jó l ism ert szám ok. D e a lá n y m in d e n t é rte tt, szem ében te ­ tő fo k ra h ág o tt a gúny. A zu tán e lsu rra n t m ellőle, s előbb ő, azu tán léptei is elvesztek a fé lh o m á n y b a n ... A znap ötször csengett a készülék, s m in d ig a felesége v ette föl a kagylót. V alaki szórakozik velünk, jegyezte m eg végül in g erü lten . H atodszorra (m ár éjszak a volt) ő m en t a készülékhez. Lélegzést h allo tt a vonal m ásik végén, a kagyló tá n co lt a kezében, közben az ó rá já ra esett a p illan tá sa, n em sok h ián y zo tt m á r az éjfélhez. Az ebédlőben szólt a té v é .. . B em ondta a te lje s nevét. C s e n d ... L éleg­ zés... — Beszélhetsz nyugodtan, szervusz, én vagyok, tudom , Paula, összezavartad a szám okat, egyedül te teh etsz róla, a z első n állan d ó an recsegő h an g ú öregúr jelen tk ezett, itt m eg a feleséged, n em aludtál, nem , tévézek, éjszak ai előadás v an , s ő, elálm osodott a film közepe tá já n , m á r m in d k etten alszanak, m in d k etten , ő és a gyerek, gyerek i s van, tízéves házasok vagyunk, m ennyi idős, kétév es olyan kicsi, ily en kicsi, leány, fiú, tíz év a la tt csak eg y re te lle tt a z erődből, sze­ retted , nagyon, lán y volt, nem , az is fiú volt, szereted, igen, v á r­ tad, hogy felh ív jalak , igen, s h a eszem be sem j ut felhívni, az jó le tt volna, s most, hogy felh ív talak , m ost m ég jobb, h o n n an beszélsz, a m u n k ah ely em rő l, szolgálatban vagyok, hol, nem m indegy, n em egé­ szen, csak an n y it tu d o k rólad, hogy P a u lá n a k hív n ak , v ag y h a így ak aro d , h á t . .. m in d e g y ... c s a k .. . én m ég en n y it sem tu d ta m ... m it gondolsz, m ié rt n em te lefo n áltam a vállalatodhoz, ugyan k it k értem volna, persze, e rre v aló b an n em gondoltam , bem utatkozom , jó, m i­ nek, m ár b em u tatk o ztál, h a a r r a célzol, hogy a k k o r oda vittelek, nem a rra , az előbb bem ondtad a teljes nevedet, n yom ban ráism ertem a h a n ­ godra, nézd. sem m i okosabb nem ju to tt az eszem be, és veszettül k í­ v án tala k , d e m ég jo b b an bán t, hogy önző voltam , csak m ag am m al tö ­ rődtem , azon ne rágódj, hiszen m ondtam , hogy n álam sokáig ta rt, nem szeretném , h a o lyasm iket gondolnál rólam , sem m it sem gondo­ lok, úgy m en tem veled a z első szóra, m in t egy k u rv a, m in d k etten szé­ pen b em u tatk o ztu n k egym ásnak. P au la, v alak i jön, be kell fejeznem , add m eg a szám odat, nem , ide úgysem telefo n álh atsz, a k k o r hogy é r ­ lek el, sehogy, feleség, gyerek, így is tú l sok te rh e t cipelsz, legyek az egészért én a felelős, jó, nézd tovább a film et, m á r v ég e van, a k ­ k o r p ró b álj alu d n i, P au la, bízd rá m a fo ly tatást! Recsegés: P a u la letette. P au la! L eh etetlen a neve, a já rá sa teve já rá sáh o z hasonlít, sovány, nem is szép, úgy szeretkezik, m in t egy k u rva, s úgy gúnyolódik, m in t'e g y hercegnő! És m é g is!.. . . B em ent az ebédlőbe, k ikapcsolta a tévékészüléket. A zután le v e t­ kőzött, csendben belopakodott a hálószobába. A gyerm ek m ocorog­ ni kezdett. B e ta k a rta és lefeküdt. Eddigi nőügyei m ia tt (hosszabb-rö­ videbb ideig ta rto ttak ) m indig volt lelk iism eret-fu rd alása. Most sem ­ mi ily esfélét nem érzett, d e reggelig le sem h ú n y ta a s z e m é t... K im u tatáso k fö lö tt görnyedt, am ik o r m egszólalt az a szta lán a te ­ lefon. H ívnak, vedd á t a beszélgetést, szóltak bele a központból. Á t­ vette. — Szervusz, és vagyok; hol szoktál ebédelm i, és h án y k o r (meg­ m ondta), odam egyek (szólt P au la és letette.) A z étterem b en n ag y volt a tülekedés, elein te alig tu d ta k beszél­ getni. Az ism erős p in cérn ő félték en y en lecsapta eléjü k a z ételt. (Egyszer ta lá lk á ra h ívta, elfe le jte tt elm enni. A zóta v ig asztalásu l n é­ h a u d v aro lt neki, m in d en cél n élk ü l bolondította. Jó szem e v o lt az ilyesm ire, a v eséjü k b e látott.) L áb u k összefonódott a z aszta l a la tt. — P au la, tessék, bocsáss meg, ak k o r éjszaka, am ik o r te lefo n ál­ tál.. . , u tá lato san nyivákoltam , ugyan, csak képzeled, nem egészen é r­ tem m agam , én sem , kínos, de m eg tö rtén t, nem a k a rta la k elszalaszta­ ni, lehet, hogy így jó, lehet, hogy elro n to ttu k , p ró b álju k m eg h ely re­ hozni, jó, a jövő h é tre szereztem lak ást, k eresztan y ám ék ü d ü ln i m en ­ �nek, én öntözöm a v irág jaik a t (Paula elm agyarázta, hol a lakás) hétfőn, szerd án és p én tek en ta lálk o zh atu n k , s a több i napon, dolgo­ zom, szabadságot nem k ap h a tn á l, m á r k ivettem , ta lálj k i v alam it, nem lehet, ne e rő lk ö d j.. . ! (a lán y keze az asztalon h ev ert, m eg­ fogta, k ile n g ett vele a szék, m egm ondta P aulának.) Az jó, a z t hittem , csak a r r a kellek, fá ra d t vagyok, éjszakás voltam , k ifac sart citro m n ak érzem m agam , m egyek h aza alu d n i, hol laksz, egy közeli falu b an , fa ­ luban, érted , m indenki m egbám ulna, oda nem jöhetsz! N em is ak aro k , k észü lt rávágni, a z u tá n m e rt úgy érezte, hogy ez nem volna egészen igaz, n em m ondott sem m it, és P au la e lm e n t.. . A k ed d e t és a csütörtököt szerette. A hétfőt, szerd át, p én tek e t ki nem állh atta, szerencsétlen n ap o k n ak ta rto tta őket. E lőérzete m ost is viszolygott tőlük. A h étfő és szerda később összem osódtak, m áig sem tu d o tt köztük különbséget tenni. Ő kassai rizlinget hozott, P a u la m a­ g y ar b orral, debrői hárslev elű v el v á rta a sű rű n lefüggönyzött, félsö­ té t la k ásb a n . Először m in d k e tte n v ad u l füstöltek. Hosszú, p iro s p u ló ­ v e r volt ra jta , félcom bjáig érő, le v ete tte ró la : n em v iselt a la tta sem ­ m it, m ással nem k e lle tt bajló d n ia. P a u la egy k ö rrel állan d ó an le m a ra ­ dozott, d a c á ra annak, hogy k a ró rá já t és g y ű rű jé t is le v e te tte .. . H a n ­ gosan szuszogva pihentek, odak in t tetőzött a kánik u la, a lak ásb an ro p p a n t hőség volt. — M ire gondolsz, vajon h a fülbevalót viselnél, azt is levennéd-e, (nevetés), azonkívül, azonkívül, hogy m ié rt vagy m indig a m ásodik, errő l n em tehetek, ne törő d j vele! Ism erk ed tek egym ás testével, v o n á s a iv a l... — H iszen neked m űfogad van, híd, észrevetted, igen, n em zavar, nem , m i ez a forrad ás, m ég gyerm ekkori, kis pocakod is van, baj, n em éppen, te m eg sovány vagy, m in t egy gebe (vagy tev e?), k ev e­ set eszek: a n y á m harag szik érte, an y á d is van, a p á d is, a p á m is, de vele m indig veszekszek, te tv éred , a z nincs, g y ú jts rá, nem , m á r i t ­ tam , h a iszom, sohasem dohányzom , m egárt, ezt m eg kell tan u ln o d , nem , n e erőszakoskodj, m ié rt csin áljak olyasm it, am i n ek e m nem jó, jó, h á t csináld azt, am i neked jó, a z neked is jó lesz, leg aláb b is azt szeretném , hogy jó legyen, de m ié rt állva, hiszen ez a legnagyobb h ü ­ lyeség, am ik o r ágy is van, ez a hét a m iénk, k i kell h aszn áln i, m ilyen hét, csak h áro m nap, nem , bízd rám , bízd csak rám , m a jd é n egy h etet csinálok a háro m napból, legalább annyiszor kell szeretk ezn ü n k , ah á n y n a p ja v a n egy no rm ális hétnek. P a u la gyengéd volt, ki se nézte vo ln a belőle, bizonyos p illa n a to k ­ b a n m ohó és vad, és azzal sem törő d ö tt, ha fá jd a lm a t okozott. De g ú n y o s... gúnyos m á r nem volt soha többé! A h a rm a d ik n a p ra — p én tek re — m in d k e tte n idegesek v o lta k ... — N em fü rd e sz meg, egyedül nincs értelm e, m egyek én is. B etelepedtek a kádba. K ényelm es nem volt, csak n agyon jó. Ül­ te k a langyos vízben, é s sokáig szótlanul b á m u ltá k egym ást, s fogták, g y ú rtá k egym ás kezét. P a u la te k in te te egyre sö téteb b le tt, m erev szin te kancsal, átszellem ült, n éh a ködösülő, tá v o lb a néző. Ő v allo ­ m áso k at v élt belőle kiolvasni. P a u la h irte le n előre dőlt, k ét k ezét a to rk á ra kulcsolta, s a z t m ondta, sz eretn élek m egfojtan i. N ekem m ost olyan jó, válaszolta, hogy szebb h a lá lt nem is k ív á n h atn é k . P a u la k e­ ze lecsúszott a nyakáról, k icsit m egijedt, m agához té rt, vizsgálódva nézte. N ézésében v o lt v alam i m egnevezhetetlen. A zt hiszem , b elém ­ szeretett, gondolta, s ettől felfo rrt a kád ta rta lm a . Keze elin d u lt, gyá­ v a és m erész kalandozásokba bocsájtkozott, P a u la te k in te te üveges volt, kiloccsant a víz. G yerünk, egy percig sem bíro m tovább. P a u la még szívesen m a ra d t volna, de nem ellenkezett. K im ásztak a kádból. V égigdörzsölte m agát, s m ik o r m á r félig-m eddig sz áraz volt, a lány k iv e tte kezéből a p u h a frotét, és elkezdte tö rü ln i a h á tá t. A m ű ­ velet a feleségét ju tta tta eszébe, ingerü lt lett. S u tán állt, tű rt, s k is­ h íjá n k ik a p ta P a u la kezéből a törülközőt. M ost úgy illene, hogy v i­ szonozzam a törülközést, gondolta, a z u tá n é rte lm e tle n bosszúállásból nem te tte meg. A z előbbi h an g u lat elm ú lt. M agára rá n g a tta a n a d rá ­ got (ettől m ég in g e rü lteb b lett), és k ic sö rtete tt a fürdőszobából. P au la, úgy, ah ogy volt, víztől csöpögve k ö v ette a szobába. Az ágyban m eleg lesz, m ondta. A szőnyegre telepedtek. P a u la érin tésé re m egborzongott. H an y a ttfek ü d t. A lá n y hozzóbújt. Jó v o lt tu rk á ln i rövid fek ete h ajáb a n . H ollófekete, m in t a m esékben, gondolta, fog­ ta m m ag am n ak egy hollót, s k ita lá lta m hozzá egy v aló szín ű tlen m e­ sét. A m esének h am aro san vége, a m a d á r e lre p ü l.. . N em fejezte be a gondolatot. N em a k a rta befejezni! E lk esered v e és k étség b eesetten k ezdte érezni, hogy n ek i így jó, m ost jó, m ég jobb, m in t a sz eretk e­ zések a la tt. T alán m ég boldog is?! S zere tte volna tu d n i, m ilyen a boldogság, hogy m eg állap íth assa, v ajo n boldog-e. P au la fészkelődni kezdett, hová készülsz, h o lló m ad aram , ép p m ost hagysz itt, a m ik o r.. . A m ik o r idáig, ju to tt, k isz alad t a lélegzete. P a u la fölállt, k im en t a k o n yhába, p o h arak k al, csöröm pölt, b ecsap ta a h ű tő a jta já t, jég h id eg szódával és b o rra l té r t vissza. Mi v an veled, kérdezte, és gyorsan m egitta. K issé m agához té rt, s kom olyan fe ­ lelte: tizenöt éves korom tól epilepsziám van. A lá n y feln ev etett. Nem gúnyosan, jókedvűen. — Szifiliszed nincs, nincs, öreg vagyok, n em szám ít, sem m i sem szám ít. N ekem se, nekem se, a k a rta m ondani, de m égsem szólt, in k áb b ivott. P au la hozzákúszott. F eléb red t benne a vágy, d e a lá n y leszerel­ te, m a m á r k ép telen volnék, m ondta. K éső estig eg y ü tt m a ra d tak , it­ ta k és lelkiztek. S zeretett csókolózni, P a u la nem . Bosszúból feldíszí­ te tte a lány testét. P a u la feldühödött, a jk a a n y ak áh o z ta p ad t. Ó va­ tos gyorsasággal elk ap ta. A lán y szem reh án y ó an nézett. N em tu d n á m m egm agyarázni, k é rt z a v a rta n bocsánatot. É rtem , m o n d ta P au la, és tö ltö tt. K ezdtek becsípni. K ésőbb elfogyott a bor. P a u la ó rá ja m eg­ állt, lek éste a buszt, a következő m ásfél óra m ú lv a in d u lt. V olt m ég egy jó ó ráju k . G örcsösen összefonódva ü ltek és rem egtek. A zt hiszem , n em foglak elengedni, tö rt elő belőle rek ed ten . U gyan, m o n d ta a lány. S ü ltek to v áb b a sötétben. A zt hiszem , v alam it m o ndanom kell neked, k i n e m ondd! P a u la sovány u jja i ria d ta n az a jk á r a ta p a d ta k . M egrendült, s n em tu d ta , m itévő legyen. P a u la ... S t e . .. T e n em m ondasz sem m it? A lán y az arcáh o z em elte kicsiny fejét. Jó l lá tta a sötétben, hogy h e­ v esen m eg rázta. Szom jas vagyok, szalad t ki a sz á já n nyűgösen. P a u ­ la ügyesen csapolt a szifonból, és m eg itatta. — Meleg, P au la, én tudom , ne, sem m it sem tu d h atsz, sem m it sem tudsz rólam , olyan rö v id id eje ism erjü k egym ást, az idő nem szá­ m ít, nem szám íth at, lehet, hogy igazad van. M ár dacos volt, am ik o r lassan öltözni kezdtek. P a u la elb izo n y ta­ lanodott, elfo rd u lt és suttogva, h an g sú ly ta lan u l m egjegyezte, hogy ta lá n m égis ki k ellett v o ln a m o n d a n iu k ... E gym ás u tá n su rra n ta k k i a lakásból. K in t m e g v árta a lányt. — M ikor v an szabadod, h olnap és h o ln ap u tán , d e elutazom , a b a ­ rátn ő m ék n ek fah ázu k v an a hegyekben, m eg h ív tak h ét végére, egyéb­ k én t n e aggódj, a b a rá tn ő m fé rjn é l van, m ás fé rfia k m eg n em lesznek jelen. O tthon azt m ondta, tú ló rázo tt. A felesége elh itte. Vagy úgy tett, m in th a elhinné. A zért volt m eg jegyeznivalója: te lefo n álh attál volna, te tte hozzá, a g yerek egész este föl-le m ászk ált a lak ásb an , k eresett, alig foglalkozol vele. É tvágya n em volt, m e g fü rd ö tt lefek ü d t. A z ágyban, m ielő tt elo l­ to ttá k vo ln a a v illan y t, azt m o n d ta a z asszony: ú ja b b an borszag ú ak a tú ló ráid ! A szem reh án y ásb an , és m in d en b en szem érm es volt, a szere­ lem b en i s . .. V onszolta m agát, a k á rcsa k azon a h éten, am íg h iáb a v á rta a lán y hív ását. Egy k o ra délelő tt végre: — B enn vagyok a városban, vásárolok, ráé rsz ? — Rá, m o n d ­ ta, pedig azt sem tu d ta, hol áll a feje. O tth ag y o tt csap o t-p ap o t, s ro h an t a cu k rászd áb a, m elyet P a u la m egnevezett. Útközben k ív á n ­ csian a rra gondolt, hogyan fog viselk ed n i a lá n n y a l: összeszidja-e, vagy a n y ak áb a u grik? R á ism e rt a piros p u ló v erra. B oldogan h u p p a n t le a lán y mellé. R ág y ú jto ttak , s az első szip p an tás u tá n m eg k érd ezte: jó m eg állh ató ­ ságod van, m it csin áltál egész h éten. H an g jáb an féltékenység k ak a s­ kodott, P au la re n d re utasíto tta. — Ne így, m it szó ljak én, egész h éten együtt a lu d tá l a fele­ ségeddel, nem együtt, csak egy szobában, nincs ró la fénykép, v á l­ ja k el (istenem , m ik et beszélek, gondolta), és a gyerek, ezért elíté ln é­ lek, h át akkor, tu d sz jo b b at, nem , s am i m ég rosszabb, osztozni sem tudok, óriási, az, a k k o r m i lesz (P au la v á lla t vont), azt kérdezted, m it csin áltam egész h éten , m it csin áltál egész h éten (ism ételte b a m ­ bán) és a v ík en d h ázb an , hogy érezted m agad, pocsékul, a b ará tn ő m el sem jö tt, m egbetegedett az an y ja, o tt ücsörögtem a férjév el, hülye helyzet volt, szom baton este hazajö ttem , n e h azu d j (ránézett, elvörö­ södött), n em szeretek h azu d n i (m ondta), m ondd el az igazat, a k á r­ m it csin áltál, m eg fogom érteni, n e izgulj, nem vagyok ku rv a, és v an egy elvem , sohasem fu to k k ettővel egyszerre, az egyiket ejtem , k u rv a nem vagyok, ezt m á r m ondtad, teh át, kezdd el a legelején, so­ kan v o ltak ? K ö rü lb elü l an n y ian , ah á n y nőd neked leh etett, d e csak kettő szám íto tt; kettő, Pozsonyban já rta m iskolába, az elsővel o tt ism er­ k ed tem meg, tán cd alén ek es, a legutóbbi L írán is szerepelt, h a e l­ áru ln á m a k eresztnevét, azonnal rájö n n él a k ilétére, és, és úgy já r ­ 19 �tam u tána, m int egy kiskutya, n ap o n ta százszor felhívtam , m íg szakí­ to tt szám om ra tíz percet, n éh a fu rcsa összejöveteleket ren d ezett (m egakadt), csoportos szex (segítette ki, és szorító hidegséget érzett a m elle tá ján ), igen (P aula bólintott), olyankor m in d en k i a k a rt m in ­ denkivel, és nem é rt az egész sem m it, különben n ek i is csak a rra kellettem , ő szakított, nem , én, egyszer nem b írta m tovább, k ib o ru l­ tam , és arc u l ta lá lta m csapni, ro p p an t h iú volt, nem tu d ta elviselni. A m ásik, a m ásik at P étern ek hívják, két éve ism erjü k egym ást, azóta ta rt, azt a tö rté n ete t a barátn ő m m el csak k ita lá lta m , P éterh ez u ta z­ tam , m á r előzőleg felhívtam , foglaljon szám om ra szobát a szállo­ dában. — Az állom áson m in d en t elm ondtam neki rólad, ró lunk, m ire volt az jó, tisztáb a a k a rta m jö n n i önm agam m al, sik e rü lt (nem v á la ­ szolt, k áv é ja fölé hajo lt, m a jd kis idő m úlva folytatta). — E lvitt a szállodába, azt m ondta, nem é r rá, sürgős dolga van, de este feljön, reggelig v á rta m az ab lak n ál, s néztem ki a zuhogó esőbe, am ikor reggel lem entem a p o rtára, s rend ezn i a k a rta m a szám lát, kisült, hogy m á r kifizette, üzenetet nem hagyott, csak egy csomagot, a já n d é k ja im voltak benne, azu tán k ijö tt az állom ásra, m á r csak n éhány p illan a t volt az indulásig, nem le h ete tt beszélget­ ni, azt m ondta, nem készült el a m u n k ájáv al, nem tu d o tt feljönni, ez a piros p ulóver volt rajtam , szerettem volna levetni és otth ag y n i neki, de nem volt velem m ás r u h a ... — M iben m a ra d ta to k (kérdezte, s g ondolatban a piros p u ló v ert cibálta), sem m iben, vége, ta lá n m ég nem egészen, úgy nyolcvan százalékig, h a m á r nem m ent föl, n á la az ilyesm i nem sokat je ­ len tett, szám ára sohasem az volt a fő, h etek m ú ltak el, s nem tö r­ té n t sem m i, s neked az jó volt, képzeld, ü lt az ágyam szélén, úgy éreztem , hogy szeretem , azt h ittem , hogy boldog vagyok, s ak k o r fel­ b u k k a n tá l te, tudom , m ost m á r nyolcvan százalékban vége van, húsz százalék ta r t (rá sem figyelt, rág y ú jto tt, fú jta a füstöt, s m o n d ta a m egáét), m indig együtt v ásáro ltu k a fürdősót, végigszagoltuk az il­ latszerb olt egész választékát, zav arb a hoztuk az elárusítónőket, az­ u tá n órákig ü ltü n k a színes h a b o k b a n ... R ém ülten nézte a lány te k in te tét, m ely újból sötét volt, m erev, kancsal, átszellem ült, ködösülő és tá v o lb a néző, s h irte len m inden világossá v á lt: ak k o r a k ád b an végzetesen fé lre é rte tte a helyzetet. A zokban a p illan ato k b an ny ert bizonyosságot arról, hogy szereti a lányt. S ő közben a m á sik ra gondolt! — K egyetlen vagy, nem szeretek hazudni, s nem is tudok, azért a k a rtá l hát m egfojtani, én, m ié rt nem fo jto ttál meg, nem ellenkeztem volna, tudom , te egészen m ást hittél, én m eg csak a rra gondoltam , hogy m egcsalom P é te rt veled, úgy volt, hogy összekelünk, és örökbe fogadunk egy gyereket, kérlek, had d abba, hiszen m á r m ondtam , hogy nem lehet gyerekem , k é r le k .. . ! N ézte a lányt, aki egész v aló ját feldúlta. S zerette volna vérig sérteni. De nem tu d ta, hogy kezdjen hozzá. E zért á tn y ú lt az asztalon, és m egfogta a kezét. O lyan érzés volt, m in th a a sa já tjá t fogná. Ije d ­ ten eleresztette. — P au la, h ibáztunk, ak k o r ki k ellett volna m o n d an u n k , ne, v árj, eljön az ideje, P aula, én nem v álh ato k e l . .. ! Beszélni kezdett. A feleségéről, aki szereti, s a gyerm ekről — az elsőről, a betegről. H at évig fek ü d t m ag ateh etetlen ü l, s az asz­ szony több m in t önfeláldozóan ápolta. A rosszban kovácsolódtak ösz­ sze, közös em lékeik lá n ca eltép h etetlen bilincs. S m ost az ú jab b , ö n k én t vállalt, k ívánt, erősebbnél erősebb kapocs: a m ásik gyer­ m ek! — M ár m ondtam , h a m egtennéd, m egvetnélek, osztozni m eg k ép ­ telen vagyok, ez em berkínzás, m ondd azt, hogy az egésznek nincs jövője, és fejezzük be (Paula keze elin d u lt az asztalon, azu tán m eg­ állt), m ég ne, m it akarsz tulajd o n k ép p en , nem tudom , de én tudom , hogy én m it akarok, téged, most, azonnal, gyere, hová (felsorolt n é­ h ány helyet), nem (P aula a fejé t ingatta), addig nem , am íg P é te r­ rel ta rt, a húsz százalék m iatt, m á r nem húsz, m á r csak öt, P au la, ha így haladsz, te leszel a nyertes, m it érek vele, nem ak a rsz velem lefeküdni, s h a lefekszünk, akkor sem azonosulsz velem , m in ­ dig a m ásodik vagy, ezzel ne törődj, nem teh etek róla, egyszer el­ m entem egy négerrel, vele se m en t h am aráb b (felugrott), ü lj l e ... ! Egym ás u tá n tö rd elte a gyufákat. P au la nem segített, nem adott tüzet. E lm orzsolta a cigarettát. — P éterrel, vele ugyanúgy vagyok, m int veled, kü lö n b en m ásod­ ren d ű n ek ta rtja az egészet, s az énekes (rövid csend), m indig egy­ szerre ju to ttu n k el a csúcsra. T alán azért, m ert ő volt az első, n a ­ gyon szerettem , és nagyon csalódtam benne, nehéz őszintének lenni, előtted nem , mi lesz velünk, P aula, nem tudom , ne gyötr ődj, ne légy tü relm etlen , te m in d en t azonnal ak arsz az élettől, dehogy is m indent, dehogy is azonnal, h á t nem érted, az a m iénk, am it elm aru n k az élettől, az öt- vagy tízperces együttlétek, boldogságok, m iért ne h asz­ n áln án k ki, holnap délu tán négytől ötig egyedül leszek otthon, fel­ jössz, nem, m iért, nézd, egyszer úgyis vége lesz, azt akarom , persze csak P éte r után. hogy addig legyen még n éhány szép, érté k es állo­ m ásunk, legalább egésznapos állom ások, am elyekre örökké em lékez­ hetn én k, öt-, ti-, tizenöt perces m egállókra nincs szükséges, bocsáss, meg, P aula, de ebben n em é rtü n k egyet, azt m ondod, tü relm etlen v a ­ gyok, pedig én évekig tu d n é k v árni, vagy küzdeni öt p erc boldog­ ságért, veled. F elállt. Fizettek. K in t az u tcán P au la m in d e n ü tt egy lépéssel elő tte m ent. A saro k n ál érte utól : a k k o r hívj, ha szükséged lesz rám ! M indegyikük m ásfelé kanyarodott. O lyan érzése tám ad t, m in th a k i­ belezték volna. Görcsös igyekezettel p ró b álta lekötni m ag át: sorban 20 á llt k en y érért, és k iv á lto tta öltönyét a gyorstisztítóból. A zután vissza­ m en t a h iv atalb a, de hogy o tt m it csin ált a m u n k aid ő elteltéig, a rra nem em lék ezett pontosan. E stig m o zd u latlan u l ü lt ugyanazon a széken, m ely re hazaérk ezé­ se k o r letelepedett. Este fölugrott, föl-le m ászkált, szűk lett a lakás. Csodálkozva nézték, m ajd o tth ag y ták és lefeküdtek. Egyedül m a ra d t a telefonnal. Lehet, hogy sohasem fog m egszólalni, lehet, hogy P a u lá ­ n a k sohasem lesz rá szüksége. M iért is m o n d o tt n ek i olyan k ép te­ lenséget?! T izenegykor m egcsörrent a készülék. F elk a p ta a kagylót, s m ielőtt m ég P a u la h an g ja m eg érk ezett volna, b elek ia b ált: szeretlek, te ő rü lt, és letette. A telefon ú jb ó l b erreg ett. P a u la h a n g ja érk ezett nagyon m essziről, sötét díszletek mögül. R ekedt volt és fojto tt. Egészen m ást m ondott, m in t am it v á rt tőle. — M iért k ellett m ost, éppen m ost, olyan m indegy volt, egyszer ki k ellett m ondani, nem , olyan szörnyű, sem m it sem értesz, m i van veled, P aula, való b an nem értem , szabadot ad tam egy te h e rv o n a t­ nak, m it, elfeledkeztem a g y o rsró l... — Ez a vég, (ism ételgette) nem , ne P au la, hallod, p ró b álj m egnyugod­ ni, m egnyugodni, h alo tta k v an n ak , évekről v an itt szó, vége, szám u n k ra nincs több állom ás, sem m egálló, sajnálom , m ost m á r a m egállókat is sajnálom , az ötperc-boldogságokat, am ik et kértél, am ely e k ért kö­ nyörögtél, s am elyeket nem a d ta m meg, nem baj, P au la, én m á r az elsőn, az egyetlen m egállón, az ötpercesen boldog voltam , m ost m á r tudom , azért az öt p erc ért érdem es volt élni, az állom ások is szépek v oltak, de a m egálló, nek em a m egálló volt az igazi, tév ed tü n k , nem a m egállón ro n to ttu k el, h an em az állom ásokon, felejtsü k el az állo ­ m ásokat, á llo m á so k a t... é n . .. m á r nem felejtem e l . .. P au la, ne sírj, P au la, segíthetek, nem , nem segíthetsz, egyedül az én hibám , volt, egyedül én okoztam , hogy tö rté n t; rá m gondoltál, nem , a m arad ék öt százalékra. �HAGYOMÁNY A z e m b e r tr a g é d iá ja — le m e z e n A M agyar H anglem ezgyártó V állalat tisz te le tre m éltó v állalk o ­ zá sa k én t öt nagylem ezen, a m ag y ar szín játszás sz ín e-ja v án a k k ö zre­ m űködésével, L iszt F erenc kísérőzenéjével m eg jelen t A z e m b e r tr a ­ g é d iá ja teljes, cso rb ítatlan szöveggel, élm én y t n y ú jtó előadásban. S z in e tá r M ik ló s rendező legfőbb célja v olt — a m in t e rrő l az íz­ léses k iállítású , V ilt T ibor M adách-szobrával és S ő tér Istv án ak a d é ­ m ik u s eligazító ta n u lm á n y áv a l készü lt k ísérőfüzetb en n y ilatk o zik — olyan lem ezt létrehozni, am ely hitelesen, pontosan, é rth e tő e n őrzi a m ű v et az első sortól a z utolsóig, és am elyen a X X . század utolsó n e­ g yedének gondolati töltése összhangba tu d k e rü ln i a X IX . század végi kifejezésform ával. „A zt k ív á n tu k , hogy m inden m ad ách i m a ra ­ d é k ta la n u l m egszólaljon, m ég az is, am i m a m á r ta lá n tá v o lin a k tű ­ nik. De a z egészet f űtse át az az izgalom , am it ez a rem e k m ű a mi k o ru n k b a n is sugároz.” A h atalm as vállalkozás h o zz ájáru lh at a T ra g é d ia töm eges n ép ­ szerűsítéséhez, segítője le h et e rem ek m ű o lv a sásán ak is, am ely re B ab its fig y elm eztetett: „O lvasd ú jr a m űvét, s úgy fog h a tn i reád, m in t v alam i v éres ak tu alitás, korod és élete d legégetőbb p ro b lém ái­ v al találkozol; szédülten és rem egő u jja k k a l teszed le a könyvet. A versek, am ik nehézkesek és a v u lta k v o lta k m eg írásu k n ap ján , fris ­ sek m a, m in th a tegnap k eltek volna, m in t ném ely sütem ény, m ely szárazon és kem ényen jö n ki a sütőből, frisseséget n y er az idő f ü r ­ dőjében . . . ” M iért em eltü k ki első helyen, hogy a T rag éd iát teljes, cso rb ítat­ la n szöveggel a d ja a lem ez? A zért, m e rt a nagy m ű négyezer-száz­ negyvenegy sora kisebb-nagyobb rö v id ü lést szenved ett az eddigi k i­ adásokban, és am i m a jd n em term észetes, a színpadi és egyéb elő ad á­ sok alk alm áv al is. K özism ert, hogy a T ragédia k é z ira tá n a k legfőbb gondozója a „ro­ kon érzelm ű p á ly a tá rs” A ra n y Já n o s volt, ak i „bársonyos kézzel” végzett m integy ez er során ja v ítá so k at (betűjavításo k at, szócseréket, ritm ik ai v áltoztatásokat), az apró rögök e ltü n te tésé t a rem ek m ű irá n t é rz e tt tiszte lettel végezte, hangsúlyozva M adáchnak íro tt levelében, hogy a m ódosításokat é r e tte d aján lo ttam . A m ű rő l az első ism erte­ té st Szász K ároly írja , aki a T ragédia első kiadásszövege száztizen­ h a t so rán ak egy- vagy kétszavas m e g v álto ztatására te sz ja v aslato t. M adách a ja v aslato k jó részét elfogadja és a m ásodik k ia d ásk o r m aga is végez v á lto z ta tá st a m ű száznegyven során. A z e m b e r tr a ­ g é d iá já n a k szövege azóta száznál több k iad ás viszontagságain m en t keresztül, sok alak i és belső ro m lást szenvedett, m in t azt Szabó J ó ­ zsef, az eddigi T rag éd ia-k iad áso k közül a leggondosabban eljáró , az 1972-es k ia d ás utószav áb an elm ondja. C sak k ét p éld át: a legtöbb eddigi kiadásból h ián y zo tt k ét sor. A k ilen cedik színből a „N em gondolok nevem m el, légy átk o s” és az „E g u illo tin e is szinte hallg ató zik ”, vagy a sajnos eleddig le g telje­ sebb M a d á ch Ö sszes M ű v e i cím ű H alász G áb o r-féle k iad ásb ó l h i­ án y o zn ak azok a sorok, am elyekkel a ko n stan tin áp o ly i színben, am i­ k o r a búcsúkönyvekkel üzérkedő b aráto k lá ttá n Á dám a r r a szólítja fel L ucifert, hogy v e rje szét a h itte l kereskedőket, az így felel: „Bocsáss meg, e b a rá t rég cim borám S n em is u tálom én az ily világot.” A lem ezen, am ely a S zépirodalm i K önyvkiadó M agyar R em ek­ író k so rozatáb an m eg jelen t szöveg a la p já n készült N ém eth G. Béla gondozásában, az im én t hián y o lt sorok is elhangzanak , A T ragédia színpadi ú tja során m indannyiszor tudom ásul k ellett v en n i, hogy a m ű teljességében nem vih ető színre. A m ik o r 1883. szep tem ber 21-én a z ő sb em u tató ra sor kerü lt, P aulay Ede átdolgozá­ sáb an szólalt m eg a darab . P au la y a sz ín h áz fő h iv atásá t az irodalm i é rté k e k közvetítésében lá tta , igazgató-rendezői fe la d a tá t pedig ab b an , hogy az iro d alo m n ak olykor d rá m a ia tla n alk o tásait jó színpadi á t­ dolgozásokkal, a z egyéni v irtu o z itás h ely ett a z együttes já té k k ia la ­ k ításáv al, a töm egjelenetek gondos kidolgozásával, a jelm ezek és szín p ad kép m e galkotásában a korhűségre, tö rté n elm i hitelességre és stílusegység m e g terem tésére való törekvéssel kell közel v in n i a m in ­ den k o ri nézőhöz. A későbbi rendezők közül H evesi S án d o r nem an n y ira a tö rté ­ nelm i hűség v isszaad ására gondol, h an e m az em b ert á llítja a közép­ pontba, és a n n a k h a rc á t egyes korokban. P au la y m eg érteti M adách m űvét, H evesi a m egértésen k ív ü l gondolkoztat, elm élk ed ésre se r­ ken t. H evesi 1923-ban, m ég a rádiózás m egindulása elő tt p u b lik á lt d ram a tu rg iai elképzelései m á r a későbbi rádiószínpad k övetelm ényei­ n ek is m egfelelnek. S zigorúan Á dám h a rc á ra k o n cen tráln i a tö rté ­ nést, sűríten i, egyszálúvá te n n i a cselekm ényt, a részepizódokat m el­ lőzni kell, fontos a gondolati elem ek ipoentírozása, a z álom és való ­ ság h an g effek tu so k k al való érzékeltetése. A rá d ió b a n H evesi nem m u ta tja be a T rag éd iát, e rre D éry Á rp á d főrendező, m ajd H ans N ü ch te r bécsi ren d ező k ísé rlete nyom án N ém eth A n tal v állalk o zik 1935-ben. T ertin szk y E dit a K o rtá rs 1968. ja n u á ri szám áb an A z e m b e r tr a ­ g éd iá ja m ik r o fo n e lő tt cím ű ta n u lm á n y áb a n a rád ió arc h ív an y ag a és a k o rab eli k ritik á k segítségével ism erteti azokat a k ísérletek et, am e­ lyek a T ragédia széles k ö rű n ép szerű sítésére tö rté n tek . M egállapítja, hogy N ém eth A n tal egy szerencsétlen, átm en e ti, stílu sk ereső k o r­ szakban rendezi A z e m b e r tra g é d iá já t. H ibásan, in d o k o latlan u l n ag y ­ m é rv ű en m eghúzza a szöveget: a II. színben Á dám és É va p a ra d i­ csomi állap o tán a k áb rázo lása tú lság o san halovány, a róm ai, párizsi és fala n szterjelen etb en a h úzások úgyszólván csak a tö rté n é st h agy­ já k meg, az eszkim óképben m ég a cselekm ény is m egrövidített. N é­ m eth A n tal szükségét érzi a n n a k , hogy a te lje s illúzió érd ek éb en Szabó L őrinccel az egyes je len e te k elé n a rrá c ió t írasson. Szabó L ő­ rin c szövege összegezi a z elm ú lt k o r eszm éit és az ú ja b b k o rszak ét m integy bevezetőül sum m ázza. A h an g k u lisszák m é rték te len hasz­ n á la ta eseten k én t oda vezet, hogy a zaj a színészi ö sszjátéktól fü g ­ getlen é le te t kezd, és zavaró m o m en tu m k én t u ralk o d ó v á válik. N é­ m eth A n tal időt, fárad ság o t n em kím élve, sok száz színésszel végez p ró b afelv ételek et, úgynevezett h a n g k a ta sz te rt á llít fel, és a T ragédia előadásánál is törekszik a szép, kifejező m a g y ar beszédre. T ertin szk y E dit m eg állap ítja, hogy m indezek a tö rek v ések v a la ­ m iféle ek lektikusságot eredm ényeznek. Ez különösen m eg m u tatk o zik 1938-ban, a m ik o r N é m e th A n tal rendezésében az O deon H anglem ezg y ártó V állalat 30 lem ezre felveszi a T rag éd iát. (Á dám : A bonyi G é­ za, É va: T asnády Ilona, L u cifer: U ray T ivadar.) A lem ezre v ett T ra ­ gédiából csak 225 so rral húzott többet, m in t a n n a k id ején P au lay , té ­ vedése, hogy még ezt is kevesli, ah ely ett, hogy felism ern é: a teljes m ű v et kell adni. A lem ezre v e tt T ragédiából k im a ra d n a k Szabó Lő­ rin c átk ö tő versei, a h e ly e tt s ű ríte tt m adáchi so ro k at h allu n k , m ely nem n arráció , m e rt író ja nem k ö ti előadóhoz, h an em k izáró lag tö ­ m ö r helyszíni ism ertetésü l szolgál. N em sik e rü lh e te tt teljesen m eg­ o ldania a színészi átlényegülést, a szerep b en való teljes feloldódást, m e rt a fejlődés ezen szak aszán a felvétel közben gyakori le állás a színészt kizökkenti a han g u latáb ó l. E nnek ellen ére m e g állap ítja a k ritik a, hogy T asnády Ilona és U ray T iv a d ar szövegm ondása világo­ san értelm ező, jól a rtik u lá lt, u g y an ak k o r A bonyi G éza szerep éb en m á r igyekszik a lak ítan i, úgy hogy k o n tú rja ib a n v alam e n n y ire hoz­ za Á dám fig u rá já t. S zin e tár M iklós rendezésének k u lcsk érd ése: m ilyen ta n u lsá g o k at érezzen és értse n m eg a néző? M u n k ája k ö zép p o n tjáb a a T ragédia o p tim iz m u s á t á llíto tta . „Ez a m ű, am ely sokak sz erin t pesszim ista, szám om ra azt su g a llja —, hogy az em b er legfontosabb, legnem esebb tu la jd o n sá g a a m in d en k o ri ú jrak ezd és képessége. H iáb a igyekeznek m eggyőzni Á dám ot — az em b ert — a m ag án élet és a tö rtén elem fe l­ o ld h a ta tla n ellen tm o n d ásairó l. L u cifer m in d ig bölcs, racionális, sőt nem egyszer h u m an ista, Á dám m indig ú jra és ú jr a fölkel a porból, és »csatázik ú jr a «. L egyőzhetetlen, m e rt legfőbb em b eri tu lajd o n ság a az irracio n ális, »m eg tö rh etetlen gyerm ekkedély«, m ely L u cifer szá­ m á ra Á dám ot m e g érth etetlen n é és leg y ő zh etetlen n é teszi. A d ara b v ezérm o tív u m a szám om ra Á dám szava az ű rb en : »a cél halál, a z élet k ü zd elem és az em b er célja e küzdés m a g a« ” A rendezői elképzeléseket k itű n ő színészi g árd a segíti m eg v aló ­ sítan i. L ukács S ándor-Á dám , M olnár P iro sk a-É v a, és H au m a n n P é ­ te r - L u cifer szerepében, s m e lle ttü k m ég tö b b m in t nyolcvan színész azonosul a rendező k ív án ság aiv al: a m ű v et a m aga teljességében á t­ n y ú jta n i a h allgatónak, nem csak M adách szellem ét és alap g o n d o la­ tá t, de m inden egyes szav át és lehetőség szerin t in stru k ció in ak , te­ h á t szán d ék án ak m egfelelő hangi k ísé re té t. Összességében m eg álla­ p íth a tju k , hogy a kifejező h ang és a h ib á tla n u l szép beszéd jellem ző m in d an n y iu k ra, a szöveg értelm ezése és előadása elősegíti, hogy azok is m eg értsék a T rag éd iát, ak ik esetleg hanglem ezről ism erk ed n ek M a­ dách d rám a i költem ényével. De nem es izg alm at és szórakozást n y ú jt zeneélvezők m ó d ján p a rtitú rá v a l a kézben h allg atn i az előadást. E sorok író ja h áro m különböző k iad ás szövegével v e te tte egybe a le­ m ezre v ett T rag éd ia előadását, s h a a következőkben m ellék elt e r r a ­ ta la p (A rany a T ragédia első k iad ásáh o z k észített tévedések jeg y ­ zékét nevezi így), tö b b h ib á t is észrevételez, ez sem m it se von le a z előadás érték éb ő l, csak seg íth et egy m ásodik, ta lá n m á r teljesen tö k é­ letes felv étel elkészítéséhez. Az összevetéshez felh aszn áltam a S zépirodalm i K önyvkiadó gon­ dozásában m egjelent, Szabó József gondozta, 1972-es k iadást, m ellette fig y eltem T olnai V ilmos c e n te n áriu m i k ia d á sá t és a S zépirodalm i K i­ adó 1954-es, W aldapfel József á lta l sajtó a lá ren d ezett T rag éd iáját. A lap n ak Szabó József k itű n ő m u n k á já t v ettem , ak i n éh á n y helyen az ered eti k éz irat a la p já n v isszajav ításo k at is végzett. 21 �Ily e n m in d já r t az első sz ín b e n a s z a b o tt (Sz) — h o z o tt (T, W , L ) A r a n y ja v ítá s a elle n é b e n . M á so d ik sz ín : jö tté l (Sz) — jö v é l (T, W , L) le g e rő se b b (Sz) — le g h a ta lm a s a b b (T, W, L) N e g y e d ik sz ín : tö r e k v é s in k r e (Sz, T, W) — tö r e k v é s e in k r e (L) Ötö d ik s z ín : V ez e sse te k le (Sz, T , W) — v e z e s se te k e l (L ) H a to d ik s z í n : b ec sü (Sz, T) — k e c s ü (W, L.) C s in á lja to k m o st m á s (Sz) — m á r (T, W, L ) H e te d ik sz ín : h íz e lg v e (Sz, T, W) — h íz e le g v e (L ) A h. ép a sz e n t ta n m in d ig á tk o to k — a lem e z e n az ép k im a ra d ja jg a tá s im n a k (Sz) — ja jg a tá s a im n a k (T, W, L) n e v e l (Sz) — n ö v e l (T , W, L ) b é k o k b a n (Sz) — b é k ó b a n (T, W , L ) lá to m (Sz, W) — lá to k (T, L ) s á n c o t (Sz) — s a rc o t (T, w, L) K ile n c e d ik sz ín : m á s ik á t (Sz, T) — m á s ik a (W, L ) esz m é t (Sz) — e lm é t (T, W, L ) s e re g e in k b e (Sz) — s e rg e in k b e (T, W, L ) m e g á ll (Sz, W) — m e g á llt (T, L ) S h a ig y v a n ez. m o n d d , m o n d d , m é r t n em s z e re tn é l? — a lem ezen c s a k e g y sz e r h a n g z ik a m o n d d , m e g b é k é lt (Sz) — k ib é k é lt (T, W, L ) csa tá z o m (Sz) — c s a tá z o k (T, W, L ) m in t (Sz, T, W) — m it (L) T iz ed ik s z ín : ére z e m (Sz, T, W) — é rz e m (L ) b iz to n (Sz, T, W) — b iz to sa n (L ) T iz e n e g y e d ik s z ín : jó l c s in á lta e v ilá g o t (Sz, T, W) a v ilá g o t (L ) m á r (Sz, T, W) — b á r (L) A z e m b e r a r c ra (Sz, W) — az e m b e r a r c a (T, L) k o ld u lá s r a (Sz) — k o ld u s b o tra (T, W, L ) V asas lá d á b a n (Sz, T, W) — v a s a lá d á b a n (L ) h id e g (Sz) — rid e g (T, W. L ) A m u n k á s o k n a k b é r é t k e ll le h ú z n i (Sz) — A m u n k a b é r é t k ell c s ö k ­ k e n te n i (T, W, L ) Ön ö k (Sz) — Ön n e k (T, W, L ) v é g e tle n (Sz) — v é g te le n (T, W, L ) Ez e l f og j őn i, érz e m jó l, tu d o m (Sz, W) — E z el fo g j őn i, é rzem , Jól tu d o m (T, L ) T iz e n k e tte d ik s z í n : G o n d o la ta it (Sz) — g o n d o la tja it (T, W, L ) k ín á lk o z ik (Sz) — a já n lk o z ik (T, W , L ) m i (Sz, T) — m in t (W, L ) z e n g e m é n y (Sz) — z ö n g e m é n y (T, W, L ) T iz e n h a rm a d ik sz ín : D aco lo k v é le d (Sz, T, W) — d a c o lo k v e le d (L ) T iz e n n e g y e d ik sz ín : v é g te le n (Sz, T) — v é g e tle n (W, L ) A v ég ső h ö rg é s (Sz) — A v é g ső k ü z d é s (T, W, L ) A h atalm as vállalkozással szem ben, azt hiszem , n em szőrszál­ hasogatás, han em elism erés e rövid hibajegyzék, am ely m ég nem is m in d e n ü tt a z alap u l h aszn ált szöveggel, han em az ú jab b , az e re d e ­ tit jo b b an m egközelítő szöveggel szem ben m erül fel. H allatlan u l nehéz vállalkozás v o lt a teljes T ragédia lem ezre v i­ tele m á r a z é rt is, m e rt a szereplők m egítélésekor ó h a ta tla n u l is ösz­szeh aso nlítunk a nagy elődökkel. A z Á dám ot m egszólaltató L ukács S ándornak, az első előadáson m egszem élyesítő N agy Im re, m ajd Szacsvay Im re, Som ló S ándor, Beregi O szkár, Odry Á rpád, K iss F e­ renc, B itskey Tibor. B ásti L ajos S inkovits Im re a la k ítá sá n a k em lé­ k év el is vetélk ed n ie kell. A z É vát m egszólaltató M olnár P iro sk a első elődje Jászai M ari volt, m a jd F áy S zeréna, H egyesi M ari, Alszeghy Irm a, Aczél Ilona, P au la y Erzsi, H ettyey A ranyka, Tőkés A nna, Szö­ rén y i Éva, M árkus Em ília, L ukács M argit. V áradi H édi alak ításai u tá n k ellett érz ék eltetn i azt a csodálatos h arm ó n iát, a lugasterem tés k ü ld etését, am ely átszövi a T ragédia leglehangolóbb részeit is. H au m an n P é te r k itű n ő L u cife r-alak ítá sak o r G yenes László, Iv á n ­ fi Jenő, C sászár Im re, K ü rth y József, P ethes Im re, P alág y i Lajos, N agy A dorján, R ajczy Lajos, C sortos G yula, U ngvári László, Balázs Sam u, K álm án György, M ajor T am ás sokban m ás felfogású L uciferalak ításá v al is h asonlítgatunk. B á tra n állíth a tju k , elsősorban a szö­ vegm ondás tiszta ság á ra hagyatkozva, hogy M olnár P iro sk a szinte h i­ bátlan u l, L ukács S ándor olykor a régiesség ellen vétve, jól o ld ják m eg felad atu k at. A felsorolt ejtési h ib á k b an H au m an n P é te r g y ak ran ludas, u gyan ak k o r rem ek ü l azonosul L ucifer sokarcú alak já v al, és rem ek ü l „hozza” a rendezői in strukciókat. A h atalm as szereplőgárdával szem ben igazságtalanok vagyunk, h a k iem eljü k Bessenyei F erencet (az Ú r), K állai F eren cet (Péter apostol), G aras Dezsőt (Rudolf császár), G elley K o rn élt (Tudós). P é ­ csi Ild ik ót (Cluvia) és a több színben m egszólaló Nagy A ttilát. A b u ­ dap esti tanítóképző főiskola Já ték szín cso p o rtja M ezei É va k a rv e ­ zető és a b udapesti N em zeti S zínház stúdiósai (B odnár S án d o r k a r ­ vezető irányításával) a h arsán y ság o t elkerülve, jól old o tták m eg a tö­ m egjeleneteket. K öszönet illeti S zin etár M iklóst, hogy a televízió u tán , ah o l a „m illiók szín h ázáb an ” népszerű sítette M adách rem ekét, m ost ezzel a teljes T ragédiával aján d ék o zo tt m eg benn ü n k et. M ost m á r az is­ kolákon és a közm űvelődés egyéb intézm ényein a sor, hogy h aszn ál­ já k ezt a m űvészi fokon „beszélő k ö n y v et”, hogy m inél előbb ú ja b b k ia d ásb a n k ellje n m egjelentetni, ahol ko rrig áln i le h et a fen teb b e m ­ líte tt k isebb h ib á k a t is. C su k ly László 22 M atyi b á ty á n k M ik s z á th n a k e z t a z 1876. j a n u á r 1 3-án m e g h a lt a p ó s á ró l, M a u k s M á ty á s ró l k é s z ü lt, n e k r o ló g n a k is te k in th e tő k a r c o la tá t, se m a fele ség e , M a u k s Ilo n a , se m a m ű v e i K r itik a i K ia d á s á n a k s a jtó a lá re n d e z ő i n e m is m e r té k . P ik a y I s tv á n t a lá l ta m e g a re jtő z ő ír á s t, és h ív ta fe l r á a f ig y e lm e t „ I s m e r e tle n d o k u m e n ­ tu m o k M ik s z á th K á lm á n v á lsá g o s e s z te n d ő ib ő l (1875— 1878)” cím ű , az I r o d a lo m tö r té n e t 1971. é v ío ly a m á n a k 370— 381. o ld a la in le v ő ta n u lm á n y á b a n . I t t a k ö v e tk e z ő k e t ír ta : „A z á lta la m fö lle lt is m e r e tle n d o k u m e n tu m o k k ö z ö tt a p ó s á ­ ró l, az ő t n e m v a la m i s o k r a b e c sü lő , ső t ta lá n le n é z ő f a r k a s f a lv i M a u k s M á ty á s sz o lg a b író ró l M a t y i b á t y á n k c ím m e l í r t tá r c á ja , h e ly e s e b b e n n e k r o ló g ja , m e ly 1876. m á rc iu s 1 -én je le n t m e g P o k o rn y J e n ő A M agyar E m b er K ö n y v tá ra c ím ű fo ly ó ir a tf é lé je 1. sz á m á b a n . D e jó v a l elő b b , m é g ja n u á r b a n ír ta , n é h á n y n a p p a l a p ó s á n a k h a lá la u tá n ( . . . ) P o k o rn y k ü lö n b e n , m in t a z I p o ly h e tila p ... m u n k a tá r s a , n e m ré g á d á z e lle n fe le v o lt m é g a N ó g r á d i L a p o k b a n . . . sz e lle m e sk e d ő M ik s z á th n a k , a n n y ir a , h o g y e g y íz­ b e n to lla l m e g k e z d e tt p o lé m iá ju k a t a b a la s s a g y a r m a ti h o n v é d ­ la k ta n y a v ív ó te r m é b e n fe je z té k b e — k a r d d a l. ( . . . ) P e s te n a k ö zö s p á ly a és k ö zö s so rs e lim in á lta k ö z tü k a ré g i e lle n té te k e t. ( ..,)E b b en a z ír á s b a n m á r m e g m u ta tk o z n a k M ik s z á th o ro s z lá n k ö rm e i, s z in te le g n a g y o b b e n e m b é li m u n k á ir a e m lé k e z te t. É p p ez az ír á s b iz o n y ítja , h o g y fe le sé g e s z ü le in e k sú ly o s s z e re p ü k le h e te tt h á z a s s á g u k fö lb o m lá s á b a n , a m it M ik s z á th m é g a h a lá l sz ív e k e t e n y h ítő és k e s e rű s é g e t o ld ó m e g ille tőd é s é b e n se m tu d o tt eg é sz en m e g b o c s á ta n i ip á n a k . ( . . . ) Ig a z á n n e m cso d álo m , h o g y m á so d ik h á z a s s á g u k u tá n s o h a se m e m líte tte , tá n c s a lá d i o tth o ­ n á n a k b é k é je is f ö lb o ru lt v o ln a , h a M ik s z á th n é k e z é b e j u t e k e ­ se rű s é g je g y é b e n fo g a n t írá s a , m e ly b e n e g y é b k é n t fe le sé g e k issé m a r a d i e g y é n is é g é n e k v o n á s a it is fö lv á z o lja . I n k á b b m e g ír ta h e ly e tte k é s ő b b (1883) A z é n e ls ő p r in c ip á li s o m sz e líd e b b és d e ­ r ű s e b b e m lé k e z é s é t.” . . . N é h á n y n a p p a l k é ső b b , 1876. m á rc iu s 4 -én , a F ü g g e t le n P o lg á r i n a p ila p „ tá r c á já b a n le k ö z li a M a ty i b á t y á n k a t , e g y ig e n é rd e k e s m ó d o s ítá s s a l: a R a j z m ű f a jm e g je ­ lö lé s h e ly é b e a z t í r tá k a lc ím ü l: C a r r i c a t u r a .. . . A M a t y i b á t y á n k ­ ró l, e r r ő l a k o ra i, d e m á r s a já to s a n m ik s z á th i m ű f a jú , k itű n ő í r á s r ó l . . . id á ig n e m sz ó lt a filo ló g ia .” A k a r c o la t — , a m e ly e t M é sz á ro s L ászló v o lt sz ív es s z á m u n k ­ r a a S z é c h e n y i K ö n y v tá r b a n le m á s o ln i — ir o d a lo m tö r té n e ti é r té k é n tú lm e n ő e n is tö r té n e lm i f o r r á s é r té k k e l b ír, m e r t az 1860-as és 70-es é v e k f o r d u ló já n a k N ó g rá d m e g y e i k o r r a j­ zá h o z n y ú j t é le tk é p s z e rű a d a to k a t. E te k in te tb e n id e is v o n a t­ k o z n a k M ik s z á th n a k azo n so ra i, a m e ly e k e t b a r á tjá n a k , G a já r i Ö d ö n n e k , a K ü lö n ö s H á z a ssá g cím ű m ű v e d e d ik á c ió já b a n o lv a ­ s u n k : »N e m ír ta m tö r té n e lm e t, m e r t a z n e m az én fe la d a to m , d e m é g is a k o r t r a j z o l t a m !« B e litz k y J ános �M ik szá th K á lm á n : M a ty i b á t y á n k b á ty á m m á r e lő re n e m g o n d o s k o d o tt v o l­ n a sz e m é ly e s é rth e te tle n s é g é rő l e g y h o z­ z á m ír o tt le v é lb e n , m e ly szó r u l sz ó ra íg y h a n g z ik : K e d v e s Ö tsé m U ra m ! „Á z sia i lu s ta s á g g a l te rp e s z k e d ik el k é p ­ z e le te m a m e g y e i k a r o k és r e n d e k k ö ­ z ö tt, h o g y v a la m e ly ik te k in te te s u r a t n y a ­ k o n c s íp je m k a r r ik a t ú r a - a n y a g n a k . A sok ism e rő s a r c k ö z ö tt k e re s g é lv e , ú g y v a g y o k m in t X V I. L ajo s, k i e lé a n n y i m e llé n y t r a k o tt k o m o r n y ik ja re g g e li ö ltö z k ö d é s k o r, h o g y eg ész e s tig n e m b í r t fe lö ltö z n i a b ­ b e li h a tá r o z a tla n s á g á b a n , h o g y m e ly ik e t v e g y e m a g á r a . A z én ism e rő sö m is e g y ­ tő l e g y ik k é sz k a r r ik a t ú r a , s n a g y k ísé ­ r e tb e n v a g y o k , a te k in te te s sz o lg a b író u r a t r a jz o lja m - e le, k in e k eg é sz k ö z ig a z ­ g a tá s i m ű k ö d é s e a ré sz e g e m b e r e k f ö lö tti a ty a i g o n d o sk o d á so n s a r k a llik . H a a c s ű r sz e llő z ő ly u k á n k e r e s z tü l e g y -e g y b e to lt s z e k é r r ú d j a lóg k i az u tc á r a , isz o n y ú h a r a g r a lo b b a n e r e n d e tle n s é g e n : m é g b e ­ le ta lá l — u g y m o n d — b o tla n i v a la m i „ k a p a to s ” e m b e r ; eg é sz já r á s á b a n ir tó h á b o r ú t f o ly ta t a m e sz e te s g ö d rö k és p o ­ c so ly á k e lle n , m in t a m ik b e k ö n n y e n b e ­ té v e d h e t a já m b o r „ e lá z o tt” h o n p o lg á r. A h id a k k a r f á j á r a is n a g y a fe lü g y e le t, n e ­ h o g y a „ b iz o n y ta la n lé p tű ” h a la n d ó sa tb . V a g y ta lá n h á lá s a b b tá r g y le n n e a tu ­ d ó s m e g y e i in z se llé r, k i c sa k h á r o m la ­ tin o s z tá ly t f r e q u e n tá lt, d e h á t ú g y e sv é n a n e m e s v á r m e g y e so ra , h o g y a k i v é g z e tt és k ita n u lt v o lt, a z v é le tle n s é g b ő l a p e ­ cso v ics p á r th o z ta r to z o tt, fo g ta h á t m a g á t és m e g v á la s z ta tta in z s e llé r n e k a P a m u k y ­ é k L a c ijá t. N e m t a n u l t a u g y a n so h a a m é rn ö k s é g e t, h a n e m a z é r t o ly a n z s e n iá ­ lis u ta k a t c s in á lta t, m ik k iv á lt ta v a s z k o r a n n y ir a e lb a r ik a d iro z z á k a te k in te te s v á r ­ m e g y é t a szo m széd m u n ic ip iu m o k tó l, h o g y a n a g y fu lla s z tó s á r b a n m é g az id e g e n v á rm e g y e b e li ra b ló is r e s te l k ö r n y é k ü k r e v e tő d n i, s h a m é g is v a la k i n e k i m e g y az ö n g y ilk o s s z á n d é k n a k , o ly a n n a g y f u v a r ­ b é r t k e ll fiz e tn ie , h o g y a s z e g é n y f u v a ­ ro zó p ó r n é p a n y a g i jó lé te e je le s ú tr e n d ­ sz e r m e lle tt te lje s e n b iz to s íto ttn a k lá tsz ik . N e m -e v o ln a m u la ts á g o s a b b , h a a fő­ je g y z ő k itű n ő a l a k já t te n n é m p a p ír r a , h a d d lá tn á m e g a v ilá g a v á r m e g y e ék e s p e n n á já t a m a g a v a ló d i v o ltá n a k je lle m ­ z e te s nagyságában úszva tü n d ö k ö ln i, h o g y t. i. a z ő s ty lu s á b a n fe je z z e m k i m a ­ g a m a t. M eg is te n n é m , h a te k in te te s u r a m M in e k u tá n a o lv a s ta to tt á lta la m v a la ­ m e ly h o n i f o ly ó ir a t H ird e té s e ib e n , h o g y Ö tsé m U ra m á lta l k é s z íte tt N s. M e g y ei k a r i k a t ú r a s z á n d é k o lta tv á n k in y o m a tta tn i, n a g y ö rö m ö m re szo lg áló té n y g y a n á n t t e ­ k in te n d ő a b b e li ó h a jtá s o m n a k re m é n y b e li te lje s íté s e , h o g y a m e g e r e s z te tt g ú n y N y i­ la it a z Á rv a s z é k i e ln ö k f e je f e le tt sz ív e s­ k e d jé k e g y k ic s it m e g s u h o g ta tn i. N B . P e r b e á llo k V éle, m e r t k é p z e lje c sa k a C ica a g a r a m a t a s z a k á c s n é ja f o rró v íz ze l ö n tö tte le. H á t v a ló ily e n e m b e r Á rv a s z é k i e ln ö k n e k ? K e d v e s U ra m Ö ts é m n e k K ész sz o lg á ja D ö b rö g i P . S. E cce! el is f e le jte m m e g k é rd e z n i sz á n d é k o z ik e k e d v e s u r a m Ö ts é m is f e l­ lé p n i v a la m in e k a jö v ő r e s to rá c ió n , m e r t m á k o s u g y cse k iv is z ü n k m in d e n t; m ió ta lá n y o m a P e r e s i c s a lá d b a sz a k a d t. 2. N B . V a la h o g y a z o n b a n é n n e k e r ü l­ je k b e le a h is tó r iá ju k b a . N e m b á n to m h á t sz e g é n y t, s k ím é le tte l m e g y e k el a ré g i tá b la b í r á k m a ra d é k a i m e lle tt, k ik s o k a t f e le jte tte k u g y a n a régi e rk ö lc sö k b ő l, d e k e v e s e t t a n u lta k a z új lé g k ö rb e n ; le já r t a la k o k m á r ez ek , a tű n ő id ő k á r n y é k a i. A te s te t h ív e n k ís é ri a z á r n y é k , d e so k sz o r m e g e sik , h o g y m ik o r a te s t m á r e ltá v o z o tt, sz e m m e l n e m lá t­ h a tó á r n y é k a m é g e lő ttü n k le b eg , le r a j­ zo ló d ik a tá v o lb ó l! N e m n y ú lo k a r e liq u i­ á k h o z , m ik n e k c s a k eg y le h e le t k e ll m á r, h o g y e lf ú jja . C s a k m é g e g y lé p é s t te g y e n az idő, s u tá n a h ú z ó d ik á r n y a is. N em , n e m a k a r o k k a r r i k a t ú r á t ír n i, h a n e m k e ­ g y e le tte l e m lé k e z e m m e g e g y m e g y ei e m ­ b e r r ő l k i k ic sib e n h ű k in y o m a ta v o lt v a ­ la m e n n y in e k . P a r s p ro to to . »M a ty i b á ty á m n a k « h ív ta m e g y e , k iv é v é n a fe le sé g e m a z é rt, m e r t a z é d e s a p ja m a g a m n a k a z o n b a n b á ty á m tig . az eg é sz v á r ­ s ez is c sa k v o lt. N e k e m m a r a d t h o l­ M ég a h a tv a n a s é v e k b e li m e g y e id e jé ­ b e n k e r ü lte m h o z z á e s k ü d tn e k . R o p p a n t b író i k a p a c itá s n a k ta r t o tta m , s a z is v o lt ő v a ló b a n , a m e n n y ib e n n a g y a d a g jó z a n te rm é s z e te s ész és h o ssz as g y a k o r la t azzá te h e t v a la k it. — N o ö csém — m o n d á h iv a ta lb a lé p ­ te m első re g g e lé n — m a jd m e g lá to m m ily e n r e f a r a g h a tla k — s k e z e m b e n y o ­ m o tt e g y cso m ó k e r e s e te t, h o g y a z o k ra tá r g y a lá s i h a t á r n a p o t tű z z e k k i. K i is tű z te m ily e n h á t i r a t t a l : »J e le n ü g y t á r ­ g y a lá s á r a k itű z ö m e z t v a g y a z t a n a p o t.« stb . — H o l já r t á l is k o lá b a ? — k é r d é az ö re g k u r tá n . T a n u ld m e g , h o g y a s tílu s a z e m b e r. S a z z a l v é g ig h ú z ta első b iró i f o g a lm a z v á n y o m a t s a k ö v e tk e z ő f o r m u ­ lá v a l je lö lte m e g a h e ly e s ir á n y t : »J e le n ü g y tá r g y a lá s a m e g e jth e té s é n e k sz e m ­ p o n tjá b ó l fo ly ó é v tű z e tv é n k i,« stb . e vagy am a n a p ja S z é g y e n ü lte n s o m p o ly o g ta m el, s ig y e ­ k e z te m e z e n tú l b e h a to ln i a s tílu s c u ria lis titk a ib a , d e M a ty i b á t y á n k n a k s o h a tö b b é n e m v o lt irá ly o m h o z b iz a lm a . — L á to d ö csém — m o n d á so k sz o r — a s tílu s is o ly a n m in t a k a b á t. A k á rm ily e n jó , tis z te ssé g e s fe lö ltő d v a n is, h a m in ­ d ig ez e g y b e n já rs z , m a g a d is m e g u n o d , n e m k ü lö n b e n k ö r n y e z e te d is. A z é rt n e m á r t h a k issé v á lto z ta tja , fö lp ity k é z i, fö l­ f r is s íti az e m b e r. N e k e m m in d ig v a n e g y eg y n a g y s z e rű sz a v a m , m e ly e g y h a n g ú v á s ü lly e d t ir á ly o m n a k ú j f é n y t, ú j z o m á n ­ cot, tu d o m á n y o s íz t k ö lcsö n ö z. — M e ly ik az M a ty i b á c si? — H á t m é g n e m v e tte d é s z re s z e r e n ­ c s é tle n ? A „ je le z te tik ” szó. A z ig az, h o g y n e h é z v o lt é s z re n e m v e n n i, m e r t m in d e n ­ n e m ű c o n c e p tu s a h e m z s e g e tt tő le , a n n y i m in d e n f é le é r te le m b e n és v á lto z a tb a n , h o g y v é g r e is u t a t t ö r t m a g á n a k , s á lta lá ­ n o s m e g h o n o s u lá s t n y e r t a m e g y e i k ö r ö k ­ b e n . H a s z n á ltá k a z t n y o lc k ü lö n b ö z ő fo ­ g a lo m k ife je z é s é re is. M a ty i b á ty á n k a t v é g te le n ü l k e s e r íte tte a z a tu d a t, h o g y a je le z te tik szó im m á r o n a n n y i r a ju to t t, h o g y m é g a z ír n o k o k is r á k a p ta k , s v a la ­ h á n y s z o r id e g e n h e ly e n o lv a s ta , fe lh ő vo­ n u lt el sz ép m a g a s h o m lo k á n s r e n d e s e n f e ls ó h a jto tt... — M in d e n m ú la n d ó .. . m i n d e n . . . m á r m e g in t k é n y te le n v a g y o k v a la m i ú j szó t h ó d íta n i m a g a m n a k . M a ty i b á t y á n k m in d e n n e k d a c á r a n e m v o lt eg é sz en ré g i m ó d i e m b e r, ő a z ú j m o d e rn ir á n y n a k is h ó d o lt s ú g y sz ó lv á n v e g y ü lé k e v o lt a k e ttő n e k . — E g ész é le ­ té b e n a z e lle n z é k i p o litik á t ű z te s m in d e n íz é b e n á t v o lt h a tv a a T is z a — G h ic z y -fé le e lv e k tő l. C s a lá d já v a l k e v e s e t tö r ő d ö tt, a v á r m e g y e v o lt a z ő a n y ja s k e d v e n c e i az á lla m fé rf ia k , k ik r ő l f o ly to n o s a n b e s z é lt, k ik é r t a g g ó d o tt, k ik e t s z e r e te té v e l v a g y g y ű lö le té v e l m in d u n ta la n f e lk e r e s e tt g o n ­ d o la ta ib a n . I z g a to tta n b o n to tta fe l n a p o n ­ k é n t az é rk e z ő la p o k a t, m in t a z o ly a n le ­ v e le t sz o k ás, m e ly b e n s z e r e tte in k s o rs á ró l v á r u n k tu d ó s ítá s t: a le g k is e b b e s e m é n y fe liz g a tta , m e r t h a ta lm a s k é p z e lő te h e ts é ­ g e o ly a n k ö v e tk e z m é n y e k e t r a g a s z to tt v é ­ g é b e , m ik r e n d e s e n f e lf o r g a ttá k az eg ész o rsz á g o t. Í gy, m ik o r v a la m e ly ik la p b a n a z t o lv a sta , h o g y g r ó f S o m sic h r ö p ir a to t í r t a r r ó l, h o g y a D e á k - p á r t s z a b a d e lv ű e le m e i e g y e s ü lje n e k a b a lk ö z é p p e l, e lg o n d o lta m a g á b a n , m it sz ó ln a k m a jd P e s te n e h h e z az in d ítv á n y h o z ? M ire a lé p c ső a l j á r a é r t, az o n tű n ő d ö tt, m ily ó riá si iz g a to tts á g o t fo g n a sz ü ln i, h a ez az ú j p á r ta la k u lá s c s a k u g y a n b e k ö v e tk e z n é k , a z u tc á n m á r m e g is c s in á lta m a g á b a n a f ú z ió t; a k a ­ p u ja e lő tt p e d ig e lk é p z e lte , h o g y a h o n fi k e d é ly e k m e n n y ir e fel v a n n a k m o st o r ­ s z á g sz e rte in d u lv a , ú g y , h o g y a sz o b á b a a z z a l n y ito tt b e, h o g y k iü tö t t a f o r r a d a ­ lo m . M íg e lle n b e n , m id ő n e g y s z e r ta r o k ­ k o zá s k ö z b e n v á r a tla n u l tu d ó s íto ttá k , h o g y Ilo n k a lá n y a tu d ta n é lk ü l f é r jh e z m e n t, a le g n a g y o b b p h le g m á v a l o s z to tt to v á b b , s m ég a »h u s z o n e g y e s é t" is e lfo g ta e lle n já ­ té k o s á n a k . 23 �A z ú j re fo rm e s z m é k e t m in d é g k ö n n y e n te tte m a g á é v a , d e k ö n n y e n is v á lt m e g tő lü k . A z á r a m la t e m b e re v o lt. A z u r a l­ k o d o tt fö lö tte k o r lá tla n u l. A m it h e ly e s ­ n e k ö s m e rt el te g n a p , a z t k é p e s v o lt m a e líté ln i, h a az ő e m b e re i k á r h o z ta ttá k P e d ig m ív e lt o k o s fő v o lt és tis z ta je l­ le m . H o n n a n v a n az, h o g y a m e g y e i in ­ te llig e n tia k e v é s k iv é te lle l m in d ily e n ? — e g y f e g y v e r a k o r m á n y o k k e z é b e n , a m e ly ­ rő l so h a se m le h e t tu d n i, m e ly ik csöve v a n m e g tö ltv e . E lle n z é k i e m b e r v o lt, d e so k sz o r h a l­ lo tta m tő le : »m é g is okos em b er az a D e á k «. N a g y d e m o k r a ta is v o lt, d e a z é r t s z á m ta la n s z o r s ó h a jto tt v iss z a a jo b b á g y v ilá g u tá n ; d e r é k b e c sü le te s h a z a fi is volt, d e a z é r t a k á r h á n y s z o r m o n d ta : »m i k ö ­ zö m n e k e m a z o rsz á g h o z , e n g e m a v á r ­ m e g y e v á la s z to tt.« R a g a sz k o d ó b a r á t j a v o lt a v á la s z tá s ­ n a k , m in d a m e lle tt e g y sz e r, m id ő n h a llo tta , h o g y a fő is p á n e g y u g y a n a z o n g y ű lé se n fő je g y z ő n e k , fő ü g y é sz n e k és sz o lg a b író ­ n a k fo g ja k a n d id á ln i, g ú n y o s a n je g y ze m eg: — Ú g y -e , h o g y m e n n y i so k o ld a lú sá g sz o ru l e g y m a g y a r e m b e rb e . S a m in t n y o m b a n a z első h iv a ta ln á l s z a v a z á s ra k e ­ r ü l t a d olog, m e g re s te lte je le n lé té t, s h a ­ z a tá v o z v a a g y ű lé s te re m b ő l, m e g h a g y ta v a la m e ly ik b a r á t j á n a k : — A z tá n lá to g a s s m e g d é lb e n , h a d d tu d ­ ja m m e g tő le d , m ifé le h iv a ta l t v ise le k . K ö n y v e t so h a se m v e tt, s n e m o lv a so tt. M id ő n b író k o r á b a n a z t k é rd e z te m tő le , h o g y h o n n a n tu d ja m é g is a p e r r e n d t a r ­ t á s t m e g az ú j tö r v é n y e k e t, k ic sin y lő m o ­ so lly al v á la s z o lt: — H á t csak ú g y , h o g y h a llo m e g y sz e r a z eg y ik , m á s s z o r a m á s ik p a r a g r a f u s t. M ik o r ta ro k k o z o m és a h á ta m m ö g ö tt a T á j — e m b e r — ir o d a lo m A szülőföldünkről szóló különféle alk otásokban rögzített élm énykör és gondolatvilág tu d a to t fo rm á lh a t és ön­ tu d a to t építhet. M indenképpen gazda­ gab bá v álu n k a tá ji és „szellem i” k ö r­ nyezet érték ein ek szám bavétele, m eg­ ism erése, b irto k b av étele által. fis k á lis o k d is p u tá in a k , r á m r a g a d a tu d o ­ m á n y u k . Íg y a z tá n la s s a n k é n t ö ssz e fo g ­ d o so m a z eg é sz p e r r e n d ta r t á s t . M in t m in d e n p r o v in c iá lis e m b e r, n a g y e lle n s é g e v o lt a ta lá lm á n y o k n a k , k ü lö n ö ­ se n a v a s ú tn a k , m e ly a n é m e th e z k ö ze­ le b b h o z o tt. E z a v a s ú t ir á n t i e lle n s z e n v m é g c s a lá d já b a is á ts z iv á r g o tt. F e le s é g e ­ m e t so h a se b ír ta m r á v e n n i, h o g y azo n u ta z z é k . — A p ja lá n y a , a z t n e m sz e re ti b e n n e , h o g y se b e se n m e g y . A z a n g o l t a ­ lá lm á n y o k a t a z o n b a n r e s p e k tá lta s n e m e g y s z e r m o n d á , m id ő n e g y -e g y ú j g é p rő l h a llo tt b e s z é ln i: — E zek a b o lo n d á n g liu s o k m é g e g y ­ sz e r k ita lá ljá k a sa k k o z ó és b eszé lő g ép u tá n a g o n d o lk o z ó g é p e t is s a k k o r a z tá n a te k in té ly e s v á r m e g y e a V id a cs g é p g y á r ­ b ó l h o z a t m a g á n a k te ts z é s s z e r in t fő je g y ­ zőt, sz o lg a b író t. Ő m a g á n a k is v o lt e g y e lm é s ta lá lm á ­ n y a , m e ly e t n e m k ü ld ö tt u g y a n a bécsi v ilá g k iá llítá s r a , h a n e m a z é r t m e g te tte a m a g a s z o lg á la tá t e m b e rü l, le g a lá b b eg y n ap ra . E ze n n e v e z e te s ta lá lm á n y a a »szellem i k á r ty a «. E sős őszi d é lu tá n ta r o k k p a r th i e t a k a r t ö ssz eh o z n i c o m p o sse sso r tá r s a iv a l fa lu si b ir to k á n . E m b e r a k a d t h o zz á elég , d e ta r o k k k á r ty a c sa k az á r e n d á s z s id ó n a k v o lt, a b b ó l is h iá n y z o tt a tiz e n n y o lc a s «. E k é ts é g b e e jtő h e ly z e tb e n s z ü le te tt m eg a n a g y g o n d o la t, h o g y a h iá n y z ó k á r ty a m in d ig a z o sz tó t illesse , s sz e lle m ile g o tt fo g la ljo n h e ly e t a n n a k k á r ty á i k ö z ö tt. A z ú j m e g y e r e n d e z é s a lk a lm á v a l el­ le n z é k i h a jla m a i m ia tt k im a r a d t M a ty i b á ty á n k a h iv a ta lb ó l. A »fő is p á n i ár­ m á n y «, m e ly p á r th ív e it a ta n á c s te r e m ­ b ő l k iz á r ta , m e g b u k ta tta a m e g y e ré g i gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most m ár kevés maradványa van. A legmagasabb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csil­ lagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem rom jainak leg­ felső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem szá­ zadokon túl barangolt.” (PETŐFI SÁNDOR: ÚTI RAJZOK) Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el a Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. (• • •) ,,Most Ludány veve által bennünket a maga gaz­ dag lapályában; másfél század előtt Ráday Pál bir­ toka; tovább az első, a második, a harm adik Ge­ deoné, a második Pálé, most a Lászlóé. (. ..) Megcsalt vala emlékezetem, midőn a tiszteletes fát, amelynek árnyékában most a hatodik ízű Rá­ daynak, a László és a Wartensleben Idda Istvánja és Gedeona, s a Gedeon és a Teleki Biri Palija mulatnak, egyhelyt nyárnak mondottam. Az kőrös és nem nyár. Még áll a két századot keresztülélt fa, s teljes erejében, s fiakat nevel maga körül. Oh, hogy ez, és ha majd ez végre kidől, azok em ­ lékeztessék a tiszteletes ház m aradékit az én, itt 1803-ban és most élt örömeimre, s beszéljék ügyünk barátjainak hol én ennek árnyékában együtt valék azzal, kit pályám minden más társim nál, kit m in­ den más barátaim nál inkább szeretek.” (KAZINCZY FERENC: MAGYARORSZÁGI UTAK) „Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, m ert tán föl sem találtunk volna a várra. Oly rend­ kívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is örült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő bükk, cser, tölgy s egyéb fákból. A hegy teteje óriási 24 Itt állt S algó.. . az éghez oly közel, És benne mégis a pokol tanyázott. A századoknak döntő lábai Elgázolták rég e vár tornyait. Belőlük egy-két csonka fal m aradt, amely Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjúság után éltét megunva remetéskedik. Fölmentem a hegy sziklatetejére S letelepedtem a romok fölött. Verőfényes nap volt, tekintetem, Nem lelve gátot, mérföldekre szállt, Mint börtönből megszökött madár, S vígan köszönte a kék messzeséget, Hol a faluknak tornyán, a mezőknek Juhnyájain s a patak vizén S mindenhol a nap fénye tündökölt. De lelkemet nem ily képek körözték, Nem ily vidám ak; lelkemet homályos Látkörbe vitte a komoly merengés, Holott körüle kétes köd ruhában Mogorva árnyak lengtek, a kihalt sötét középkor véres napjai. (PETŐFI SÁNDOR: SALGÓ) h ű sz o lg á já t. Ez a c s a p á s n a g y o n f á j t n e k i. K e d é ly é t m e g ro n to tta , m é g e g é sz sé g é t is a lá á s ta . M o g o rv a, b ú s k o m o r le tt, s h a v o lt v a la m i a m i v ig a s z ta lta e lh a g y o ttn a k k é p ­ z e lt h e ly z e té b e n , a z t ez e n k e s e r ű m o n d á s a h ív e n to lm á c s o lta : — H a m e g g o n d o lo m ö csém , m ily e n p i­ p o g y a m á r a m a i v á rm e g y e , b iz o n y n e m s a jn á lo m , h o g y n e m v a g y o k se m m i. A z a m e g g y ő z ő d é se v o lt t. i. h o g y a k i n in c s b e n n e a m e g y e i tis z tik a r b a n , az h a v é le tle n ü l b u r k u s k ir á ly n a k s z ü le te tt is, n e m n u m e r á l se m m it. E rő s h ite v o lt, h o g y a ré g i m e g y e ism ét v is s z a á llítta tik ; b e lá tjá k a m a i h itv á n y á lla p o to k ta r t h a ta tla n s á g á t, c sa k h a d d k e ­ r ü ljö n k o r m á n y r a T isz a K á lm á n . M ily en j ó t t e t t a g o n d v ise lé s, h o g y sze­ g é n y M a ty i b á ty á n k m e g n e m é r te m á r a T isz a K á lm á n m e g y é jé t s e lő b b k ö ltö z ö tt a b b a a f ö ld ö n tú li v á rm e g y é b e , h o l n in c s e n u g y a n fő is p á n i á r m á n y , z a jo s b iz o tts á g i ü lé sez és, h o l n in c s b a lo ld a l, jo b b o ld a l, h a ­ n e m v a n m é g a m e g y e i h iv a ta lo s k o d á s n á l is n a g y o b b n y u g a lo m , c s e n d e se b b b o ld o g ­ ság. E g y ig a z i tő s g y ö k e re s m a g y a r e m b e r, v a ló d i m e g y e i tip ik u s a la k t ű n t el v ele, k in e k m in d e n sz ív v e ré s e a h a z á é v o lt. S o k ily e n n é v te le n e m b e r e v a n a h a z á ­ n a k , k ik e t n e m ö s m e r a h ír , d e a n n á l m e le g e b b e n s z e re ti k ö r n y e z e tü k . M o n u ­ m e n tu m o t n e m á llít n e k ik az u ta k o n s m é g e m lé k ök is e le n y é sz ik a k ih a ló n e m ­ z e d é k k e l. É n e n é h á n y s o r t ír ta m r ó l a . . . n e m h o g y sz o b o r le g y e n s z e ré n y s ír já n , h a n e m h o g y fe lf r is s íts e m e m lé k é t. L e g y e n e k e so ro k e g y s z a v a k b a ö n tö tt k ö n n y c s e p p az ő s ír já r a , s le g y e n a k ö n n y c s e p p tő l zö l­ d e b b r a j t a a f ű .” „Szép Őszi öntötték nap volt be a hétfői nap. ésAranyos su­ garak fénnyel a völgyet a rónákat A vén Naszályhegy egészen nekizöldült a múlt he­ ti esőzések után s m ig nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol távolodva előbukkantak kék ru ­ hában Nógrádvár regés romjai, Drégely is azon az oldalon, s balra a távolban ködösen, mint egy k a­ rabélycső, a vén Szanda. De jó volt ezekben lakni valamikor. (...) Útközben jobbról-balról ismerős füvek és virágok mozogtak, susogtak harm atosán. A vadkomló fel­ futott a csipkebokrokra s egészen körülfogta a karcsú hajtásokat, mintha szoknyákat varrna be­ lőlük. A feketebodza egész nagy táblákat lepett be. . . mosolygó gyászmezőket csinált. Még a virágok is milyen egyszerűek itt: A marmancsok, a tormalevelek hogy összekevered­ nek, összebújnak; a bajnokfű kiemelkedik közü­ lük magasra, a farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros virágú bogáncs is dísz itt. Oh kedves virágai a Palócföldnek! A tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt te­ rítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lé p e k .. . Vagy hogy talán a szívemben van a z ... Valamennyi engem nézett, kidugták kíváncsian fejeiket, az apró füvek és a lóherés bokrok közül, integettek és kiabáltak, csalogatóan magukhoz szó­ líto tta k ... Nem ösmersz? Nézz csak! Itt v a g y o k ... Látsz-e? Én is. Mi is. Mindnyájan. Nem öreged­ tünk sem m it.. . semmit azóta.. . Szívem hangosan dobogott szavaiktól.. . talán a könnyem is kicsordult: soha nekem még nem volt ilyen nagyszerű fogadatásom.” (MIKSZÁTH KÁL­ MÁN: A PALÓCFÖLD FLÓRÁJA) �„Egy február végi napon tanítványaim előre be­ jelentették, hogy másnap egész napra egy ismerős családhoz rándulnak át, s így én szabad leszek. Másnap reggel csodálatos szép téli napra ébred­ tem. Három-négy fokos hideg volt, mely az uta­ kat járhatókká szilárdította. Az ég felhőtlen mély kékséggel feszült a hófehér táj fölé. A levegő oly szűztiszta, oly boldog mozdítású volt, annyi hívás lappangott benne az ígérő messziségek felé, hogy elárasztott egyik velem született nagy szenvedé­ lyem: a tér szomjúsága. A reggelinél bejelentet­ tem, hogy látogatóba megyek az öreg Szanda vá­ rához, és így csak este fogok hazajönni. Útnak indultam. A sár és téli lucsok hosszú he­ teken át bebörtönözve tartott, és így minden lép­ tem az újjászületés, a kezdő alkotás mély gyö­ nyörűségével visszhangzott át. A fagyott hó millió apró tűben ragyogott, s a világnak ez a lakodal­ mas tündöklése határtalan boldogsággá tágított. A roppant fiatalságú élet a született király ébredé­ sét érezte magában, akinek palotájává készült a világ, akinek fejére koronát tesz az élet minden diadala, és akit nem lehet detronizálni: m ert rang­ ja, bíbora, minden gazdagsága és élethatalma önön bőségéből teremtődik elő. Minden öröm és meg­ lepő ajándék volt az egyetemes életzene ritm usá­ ban haladó ifjúnak. A lenge kék árnyékok, m e­ lyeket az útszéli meztelen fák s az itt-ott előtűnő házacskák vetettek a hó ragyogására. Az az egy­ két gyermek kik téli szegénységükbe bónyálva ka­ rikává tágult szemekkel bámulták az életükön át­ haladó idegent. És az innen-onnan felkanyargó kakaskukorékolások, melyek égő pipacsmezőket fakasztottak lelkem elszélesült mezőire. Ma jól emlékszem, jó három órába telt, mire fel­ érkeztem a magányos ormon álló várromokhoz. A horizont végtelen sugárzása megfogott, mint egy vidám piros labdát, s legénykedő heje-hujával do­ bott a kéklő boltnak. Éreztem izmaimban az élet ka­ cagó újból felszökését, jikor visszahullottam. Emlék­ szem: itt tapintottam ár először, hogy minden gyö­ nyörködés, minden szép lényeg titka az: hogy éle­ tünk más életettek bővült.” (SZABÓ DEZSŐ: ÉLETEIM) „A palócok földje nem hegyvidék, m ert nem völgyek süllyednek a hegyek közé, és nem alföld, mert seholsem sík és mindenhonnan látni hegye­ ket. Az Ipoly felől a Börzsönyig látni, Nógrád északkeleti felében a Karancsot, déli részén Cser­ hátot, a Zagyva mellől a Mátrát, a Sajó mellől a Bükköt, a Hernád mellől a Sátor gerincét. Az em­ ber itt nem hódította meg a hegyet, mint a K ár­ pátok egyes vidékin, csak éppen meghúzódott alá­ ja. A falvak úgy állnak a hegytömbök körül, m int­ ha lecsúsztak volna róluk és a házakat megállí­ totta volna a súrlódás a síkabb vidéken, ahol már nagyobb volt a súrlódás ereje, mint a lejtő pa­ rancsa. Ezen a tájon nincsenek hegységi emberek, akiknek, arcát érdesre fújta a szél és nincsenek alföldi emberek, akik komolyak, nyugodtak, pu ri­ tánok mint a síkságok arca. Ez a táj közvetítő, afféle híd két pólus között, kiegyenlítő és kibé­ kítő. Ha délről közelíted meg, átm enet a K árpá­ tok összefüggő magas gerincei felé, ha északról: előőrse az Alföld laposságának. Ha dél felől jössz: dombjai is hegyeknek látszanak Ha északról: biz­ tosan tudod, hogy hegyei is nagyranőtt, hivalkodó dombok, melyek hiába dicsekszenek magasságuk­ kal, form ájuk mégis csak a domboké. A hegység és a síkság ezen a vidéken utolsó nagy hódító erőlködéssel igyekszik arra, hogy területeket sze­ rezzen meg egymástól. A Felvidék előre küldte ide pionírnak a Börzsönyt, a M átrát és a Bükköt, az Alföld igyekezett felnyomulni a folyók mentén. Most mindkettejükből van valami ebben a tájban, mely egyikükhöz se tartozik. (SZABÓ ZOLTÁN: CIFRA NYOMORÚSÁG) „Számomra Nógrád nemcsak egy megye az ország­ ban, lakói nemcsak honfitársaim . Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza. Azt hiszem, is­ merem őket és ezt a furcsán szép vidéket is. Nagy akác- és cserfaerdők váltakoznak ma is a füstölgő vagy szikár szürkére égett haldákkal, kicsiny, csaknem „érintetlen” falvak és telepek új városok­ kal. Nagy ipartelepítés, komoly ipartelepek, újra­ születés, rendbe jövő, sőt gazdagodó téeszek és az említett bányászkérdés. Itt élt Madách és Mik­ száth, és ma is mennyit kell még verekedni, hogy terjesszék megszerettessék a könyvet, színházat, képet, szobrot. Nyolcemeletes házak épülnek, de utcákat kellett lerombolni és hegyeket elbontani, hogy hely legyen ahová felépülhetnek. Északon, pár kilométerre, ott kékellik a Karancs, tulajdon­ képpen ez a hely zárja az országhatárt is, a nóg­ rádi szénmedencét is. Délen a Mátra és a Cserhát fogja körül. Ezen a vidéken mindenütt „palócoz­ nak”, azt a nyers, férfias és csaknem riasztóan d ur­ va dialektust beszélik, amely igazában csak a nyel­ vészeknek tetszhet. Az itt élő emberek olyanok, mint a táj és olyanok, mint a nyelvük.” (GERELYES ENDRE: „KENYERETLEN TARJÁN?”) „Szécsény, szülőföld.. . Nézem p arto d at.. . Köröskörül sugárzó változat. Hol most traktor füstje lebeg, talán egykor ott dúlt az ütközet, a bronzszínű hegy mentén a csata — egy kurjantásra m ordájok zaja —, és ott ereszkedett le valaha Balassi Bálint daliás hada, a vágtatásban vonagló barokk: nyalka süvegben a lóra kapott, pogányra törő harsány magyarok.. . S am erre a kispatak kanyarog, hever most sarjú közt a sárga tök, mint turbános fő, porba hullt török; s előtte, miként bóbitás huszár, kardot lenget a kukoricaszár; távol pedig a fák sátra alatt felszuszog, megáll, tolat a vonat. Már azt szemlélem benne, ami új, a régiből, hogy épül, alakul: sem kürt nem harsog, nem csillog szurony, csak bogár zümmög a virágokon, csak csíra sarjad és csend hömpölyög a rögök széles tengere fölött, csupán a csend — mégis forradalom : ott szikrázik a szép kalászokon.” (VIHAR BÉLA: VÁLTOZATOK A SZÜLŐFÖLDRE) „M unkásjárati autóknak zömmögését és távoli hegyek közt felerősödő, pörlő robaját hallgatom. E földön, amely m ár: hazám, itt voltam a legszabadabb nyájaimm al a kondenzcsíkos ég alatt, — géphajtó nomád! Pörlő Huszadik század, itt jutottam igazi szíved legforróbb lüktetésihez! Csak az igazság a kenyerem. Ha széttekintek: mindig innen, bányák felett, hol m ár a múlt avult várai: műemlékek, melyekből tanult, aki él! Innen eredek m ár egészen, és egyre inkább, bárm i jön! s elszánásom, a nagy egészen rajthagyni kézformám nyom át!” Már nem a r égi vagy. Új rezgéseket érzek benned. Hajdani hangod bár kihagy. Az új vált kedvessé fülem nek: Kórusaidat hallgatom, palócdalokat, versmondókat. Pezseg az élet Gyarmaton, készül egy ifjú robbanó had. Teremteni maga körül betonból vasból palócföldet. (Értelmem egyfele örül, a más a régiért pörölget.) S álmaim táján dübörög — ami lassan m ár semmivé lett— , átlép holt emlékem fölött ez a harsány és győztes élet.” (JOBBÁGY KÁROLY: ÚJARCÚ, SZELÍD SZÜLŐ­ FÖLD, BALASSAGYARMAT) „Ipoly-part, cirpelő, széles határmező, megértettem, üzentél: hívsz, menjek, a hideg tél nem állja m ár utam. Unszolsz minduntalan, emlékeim idézed — csöpögtetod a mézet; a fáról sugdosol, amelyről annyiszor nyesett apám mogorva hajlós nyelet horognak. És m ár én kérdezek; ott áll-e még a hegy zölden a túlsó parton, mely látta gyermek-arcom? S ott-e a híd ma is, amely alatt Boris hajával játszadoztam titkon az alkonyatban? S a libalegelőn kószál-e még külön őrizve, gágogatva kétszázhúsz libafalka? S ma is még úgy „harap ” a ponty? s a m adarak olyan szelíden szállnak kékségében a tájnak, mint akkor rég a nap s a lágy egek alatt? S mesél-e még a fűszál annak, ki elszunyókál ledőlve rá — alélt testtel várva az éjt?” (POLGÁR ISTVÁN: SZÉNAILLAT) „Előttem ült. Szívében a világ, az emberé, kibomlott: ágakat növesztett, évezredeken átszaladt, keresni gyötrött-m agának szilárd támasztékot, nyugalmat. Milliárd rügye, levele, virága fakadt; és mind letört a szél-korbács alatt. Ó mindnek új létet kívánt-kínált. Mit ő fajával, azt teszem magammal: birkózva hóval, faggyal, zivatarral, megújítom magam. Úgy álmodunk, hogy dolgozunk: ő itt egyhelyben ült és közben az űrön is átrepült. Növünk. Ma is együtt m unkálkodunk.” (DEVECSERI GÁBOR: MADÁCH HÁRSA) (CSANÁDY JÁNOS: SALGÓTARJÁN) Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, s ti öregek, roskadtak, görcsösek tele friss hajtásokkal, szeretem nézni: sok forgó leveleteken, mely kócos fürtökben a vízig ér, hogy villózik egymásba zöld-fehérszürke fényetek. Ennyi csak ez a kis színjáték, mint a part vándora tőletek kaphat. Kilométerek múlnak, gyalog, csónakon, s titeket lát csak a szem, horgászok bús sorát, mely nem a halat nézi, csak magát. Nyáron zöld bálna, ősszel halk tüzek, szeretlek, csöndes szomorú füzek: ti etettétek a nyulaimat, ti adtátok első sípjaimat, s alig pettyezte gólyahír a gazt, barkátok m ár hozta az új tavaszt. (SZABÓ LŐRINC: IPOLY FÜZEI) „Ahogyan közeledem hozzá, balról a vágóhíd a régi, de jobbról egy házcsoport elnémit. Ez Gyarmat? Alig ismerek rá! A régit átszövi merészen az új. Modern épületek, könnyed terek.. . Ámulva nézem. És iskolák, és üzem ek.. . Messzire zengő üzenet hirdeti, hogy e félhold, dermedt tájon aratott győzedelmet a Kor. Rőt fény villant az ágra fönt, a tespedés, kin visszahőkölt. Felkelt a város s most köszönt az új-arcú szelíd szülőföld. „Észak, forró táj, te vízválasztókkal, szénosztályzókkal, szép komoly tájszókkal nevelő hazám. Görbe emlék-táj, fogaskerekűddel, vándorméheiddel, horhos-mélyeiddel fölzengő kaptár. Kincses katlan-táj, beton idomkövek álmomban rémlenek, vendégcsizmám remeg lenn a zsomp taván. Szirtes álom-táj, omladt vár falával, fenyvek balzsamával, páfrány suhamával hűsítő hullám.” (CS. NAGY ISTVÁN: ÉSZAKI DAL) Összeállította: Kojnok Nándor 25 �KÖ RKÉP H alm os F e re n c ; Illő a lá z a tta l M A G Y A R O R SZ Á G FEL FE D EZÉ SE N o rm á lis d o lo g n a k te k in th e tő - e az, h a eg y f ia ta le m b e r f ris s e n sz e rz e tt d ip lo m á v a l a z s e b é b e n n e m k a p (ta n á ri) á llá s t? U gye, n e m ? P e d ig e lő fo rd u l, h o l o t t — k ö z ism e r­ te n — p e d a g ó g u s h iá n y v a n , so k h e ly e n c sa k k é p e s íté s n é lk ü lie k k e l tu d já k b e tö l­ te n i a z á llá s o k a t. N os, H a lm o s F eren c e g y e te m i v é g z e tts é g g e l — lé n y e g é b e n „ k é p e s íté s n é lk ü l” , m e r t n e m a v é g z e tts é ­ g é n e k , f e lk é s z ü lts é g é n e k m e g fe le lő he­ ly e n — d o lg o z o tt h á r o m é v ig eg y V áci ú ti g y á r b a n . B e ta n íto tt m u n k á s k é n t. S z ü ­ le te tt m á r e b b ő l az é lm é n y b ő l k ö n y v ; a L ászló B e n c sik S á n d o ré , a k i s z in té n é r ­ te lm is é g i p á ly á t c s e ré lt fel e g y id ő r e a lá ­ d asze g ező k a la p á c s ra . N y ilv á n v a ló , h o g y a k é t k ö n y v k ö z ö tt lé n y e g i ö ssz efü g g és v a n , s n e m c s u p á n az, h o g y e g y a z o n so ro ­ z a tb a n je le n te k m eg. M e g h a tá ro z ó n a k a sz erző k h e ly z e té t te k in tjü k , a z t a m ó d o t, a m e ly e t H a lm o s F e r e n c k ö te te első f e je ­ z e té n e k cím e (K ivá lva , e lv e g y ü lv e ) fo g a l­ m a z m eg . E z a m e g fo g a lm a z á s u g y a n is e g y s z e rre u ta l a tu d a to s s á g ra , a m e lly e l a szerző k a h e ly z e tü k e t á té lik , és u g y a n a k ­ k o r k ív ü lr ő l is sz e m lé lik , d e a k ö r ü lm é ­ n y e k á lta li d e te r m in á lts á g r a is (tu d n illik c sa k k é n y s z e rű s é g b ő l v á lla ltá k ) . A té m a a z o n o ssá g a m e lle tt a z o n b a n lé n y e g e s e b b ­ n e k tű n ik a k é t szerző, ille tv e k ö n y v k ö z ö tti k ü lö n b sé g . M e rt m íg L ászló B e n ­ csik c s u p á n eg y b rig á d , eg y tu c a tn y i e m ­ b e r s o r s á t m u ta tja b e — igaz, h o g y a z t ré sz le te z v e , m ik ro re a liz m u s s a l — , a d d ig H a lm o s F e r e n c e g y eg ész g y á r, ső t k is á l­ ta lá n o s ítá s s a l eg y eg ész ip a r á g h e ly z e ­ té rő l a d tu d ó s ítá s t. K ö n y v e é p p e n ezzel a tö b b le tte l le sz a k tu á lis és k a t a r tik u s h a tá s ú . H o g y m iv e l é ri e l e z t a h a tá s t? M in d e ­ n e k e lő tt az za l a d ö b b e n e tte l, a m it m a g a a sz erző él á t, a m ik o r b e lé p a z ü z e m ­ b e ! E lő sz ö r c sa k a z t ta p a s z ta lja , h o g y a m u n k a (edzés, h e g e sz té s, lá g y ítá s stb .) r e n d k ív ü l n e h é z , m e r t le h e te tle n e k , e l­ m a r a d o tta k a k ö rü lm é n y e k . A g y á r eg y ­ sz e rű e n eg y ó c s k a v a ste le p , sz á z a d e leji g é p e k k e l, m á r ré g e n tú lh a la d o tt te c h n o ló ­ g iá v a l. Ig e n , d e e z e k k e l a te rm e lő b e re n d e ­ zé se k k e l, s á lla n d ó m u n k a h iá n y m e lle tt is e rő s e n f e s z íte tt e x p o r tte r v e k e t k e ll te l­ je s íte n i! H a lm o s F e r e n c sz o c io g rá fu si-író i m ó d sz e re r e n d k ív ü l e g y s z e rű és p r a k t i ­ k u s, a sz e m é ly e s tő l h a la d az á lta lá n o s f e ­ lé. L e ír ja a lá tv á n y t, a p ró lé k o s ré s z le te s ­ sé g g el a m u n k a fo g á s o k a t, a m e ly e k e t v é ­ gez, s c sa k a k é s ő b b ie k f o ly a m á n m a g á t 26 a te rm e lé s i f o ly a m a to t (fú ró g y á rtá s ), a m e ly n e k rész ese . E le m zi ö n m a g á t is az ú j h e ly z e tb e n , h isz e n r e n d k ív ü li az n e k i is az e g y e te m u tá n . F ig y e lm e , é rd e k lő d é ­ se fo k o z a to s a n m é ly ü l és tá g u l e lő b b a k ö z v e tle n m u n k a tá r s a ir a , m a jd az eg ész g y á r r a , a h o g y a n h o z z á sz o k ik , h o zz áe d ző ­ d ik a m u n k á h o z , a h o g y a n a m u n k a tá r s a k , a z ü z e m b e - és e lfo g a d ja . H o g y m ié r t t a r t j u k e z t f o n to s n a k ? M e rt ez a d ja m e g a k ö n y v sz e m é ly e s h ite lé t! S p e rsz e a s z o c io g rá fiá é t is. E zt c sa k az é r té k e li ig a z á n , a k i m a g a is á té lt h a so n ló f o ly a m a to t. M e rt e g y ip a r i ü z e m m in d e n , c sa k n e m ro m a n tik u s . H a lm o s k ö n y v é n e k e g y ik le g n a g y o b b é r té k e , h o g y e lo sz la t m in d e n n e m ű ro ssz m íto sz t, a m e ly „ A ” m u n k a és a m u n k á s é le tf o rm a k ö r ü l le n ­ g ed e z — k ü lö n ö s e n b iz o n y o s é rte lm is é g i k ö rö k b e n . A m u n k a u g y a n is m e ssz e m e ­ n ő e n n e m „ h ő si t e t t ”, d e — b á r m ily e n k e s e rv e s is k im o n d a n i — k é n y s z e rű sé g . M á r tu d n iillik az a m u n k a , a m it ő v é g z e tt a g y á r b a n , a m it a se g éd -, a b e ta n íto tt, d e a s z a k m u n k á s o k e g y ré sz e is v ég ez. Ez u g y a n n e m c á fo lja m e g a z t a té te lt, h o g y a m u n k á s o k — á lta lá b a n — s z e r e tn e k d o l­ gozni. C s a k h o g y c s u p á n e g y tö r e d é k ü k n e k a d a tik m e g az a lk o tó m u n k a ö rö m e ; az h o g y jó l s z e rv e z e tt k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt lá th a s s á k , é r th e s s é k is a f o ly a m a to t, a m e ly n e k rész ese i. H alm o s, m iu tá n fe le n ­ g e d e tt b e n n e a z a s o k k h a tá s , a m e ly e t a m u n k á b a — ü z e m b e — lé p é s o k o z o tt, te l­ je s fig y e lm é v e l a m u n k a tá r s a i fe lé fo rd u l. Ö rö m m e l ta p a s z ta lja , h o g y h a m a r b e fo ­ g a d já k , h o g y m e g n y íln a k e lő tte , e lm o n d ­ já k g o n d ja ik a t, é le tü k e t. S é p p e n ez o k o zz a a f e n te b b e m líte tt k a ta r z is t. M u n ­ k á s n a k le n n i n e m m in d ig v á la s z to tt h iv a ­ tá s, h a n e m so rs, a m ib e b e le k é n y s z e rü ln e k az e m b e re k . Ez a szó (a k é n y s z e r ) tö b b ­ sz ö r is e lő fo rd u l a k ö n y v b e n . P é ld á u l a m i­ k o r a tú ló r á k r ó l ír, ille tv e a r r ó l a sz e rv e ­ zési, te rm e lé s i a n a r c h iá ró l, a m e ly a r r a k é n y s z e ríti a m u n k á s o k a t, h o g y a h ó n a p e le jé n „ la z íts a n a k ”, a h ó és az é v v é g e k e n v isz o n t e r e jü k e t k im e r ítv e „ r á h a jts a n a k ” . E zt a je le n s é g e t k é tfé le m in ő s é g b e n , il­ le tv e lá tó sz ö g b ő l is á té li, m e g v iz s g á lja a sz erző : m in t b e t a n ít o tt m u n k á s , k é ső b b p e d ig m in t d isz p é c se r, az ü z e m v e z e tő sé ­ g é n e k e g y ik ta g ja . Ez u tó b b i p o zíció ja se­ g íti a z o k h o z a lé n y e g i fe lism e ré s e k h e z , a m e ly e k n é lk ü l ta lá n m e g se sz ü le tik ez a k ö n y v , s h a ig en , b iz o n y o sa n m á s k é n t í r ­ j a m eg . M e rt h a le h e t, a k ö z é p - és k isv e ­ z e tő k h e ly z e te m é g ro ssz a b b , m in t a m u n ­ k á so k é . Ig az, h o g y a n y a g ila g v a la m iv e l jo b b h e ly z e tb e n v a n n a k , a n e h é z fiz ik a i m u n k á tó l is m e g s z a b a d u lta k , á m id e g i-le l­ k i m e g te r h e lé s ü k s z in te e lv is e lh e te tle n . Ü tk ö z ő p o n tb a n v a n n a k , m e r t ú g y k ell k é p v is e ln iü k a v á lla la t é r d e k e it a m u n k a ­ tá r s a k k a l sz e m b e n is, h o g y a m in ő s é g i m u n k a f e lté te le it — ö n h ib á ju k o n k ív ü li o k o k m ia tt — n e m tu d já k m e g te r e m te n i. A z a z ü z e m p é ld á u l, a h o l H a lm o s d o lg o ­ z o tt, le ro b b a n t, le z s a ro lt g é p p a r k k a l, á l­ la n d ó lé ts z á m h iá n n y a l, u g y a n a k k o r á l­ la n d ó a n s z ig o ríto tt n o r m á v a l le h e te tle n ü l n ö v e lt k ö v e te lm é n y e k e t k é n y te le n te lje s í­ te n i. M á rp e d ig az o b je k tív k ö r ü lm é n y e k e t a le lk e s e d é s n e m k é p e s m e g v á lto z ta tn i. L á tjá k , tu d já k e z t a m u n k á s o k , a k ik eg y id ő u tá n , v é g k é p p le m o n d v a a b e le sz ó lá s jo ­ g á ró l (m iu tá n tö b b s z ö r ta p a s z ta ltá k , h o g y e re d m é n y te le n ), c s u p á n a s a já t é r d e ­ k e ik k e l, p é ld á u l a z ó ra b é re m e lé s s e l tö ­ rő d n e k . A sz erző v ita tk o z n i p r ó b á l v e lü k , a m ik o r o d a k e rü l, k é ső b b a z o n b a n , a h o ­ g y a n m e g is m e ri ő k e t, a s o r s u k a t, in d í­ té k a it, e g y re e rő s e b b e n a z o n o su l v e lü k . E zek a b e s z é lg e té se k (az ü z e m b e n , k o cs­ m á k b a n , h o r g á s z a t k ö z b e n stb .) a d já k a k ö n y v g e rin c é t. H a lm o s h á r o m é v e t tö lt el a g y á r b a n , s ez az id ő b ő sé g e se n e le ­ g e n d ő a h h o z , h o g y fe lis m e r je a k ü lö n b ö ­ ző típ u s o k a t és k o n f lik tu s h e ly z e te k e t. K ö zh e ly , d e n e m á r t ú j r a és ú j r a tu d a to s í­ ta n i, h o g y a m u n k á s s á g n e m h o m o g é n , e g y s z ín ű tö m e g . A le g é rté k e s e b b és a le g ­ h ű sé g e se b b az a ré te g , a m e ly e t h a jd a n , d e g ú n y o ló d v a m é g m a is „ m u n k á s a ris z to k ­ r á c iá n a k ” n e v e z n e k . Ő k azo k , a k ik sz e re ­ tik és é r tik is a s z a k m á ju k a t, a k ik n e k a m b íc ió ju k v a n , a k ik ú jítá s o k o n , a te r m e ­ lés ra c io n a liz á lá s á n tö r ik a f e jü k e t, a k ik e t e lk e s e rít, d ü h b e g u r ít a m in ő s é g ro n tá s , az a n a r c h ia és a z ig a z s á g ta la n s á g . Ő k azo k . a k ik e t é rd e k e ln e k a te c h n ik a i ú jd o n s á ­ g ok, a k ik h a jla n d ó k m e g is m e rn i az ú j g é­ p e k e t, m e g ta n u ln i a z ú j e ljá r á s o k a t, s h a k ell, n a p o k a t tö lte n e k el a g y á r b a n . Ö n ­ tu d a to s a k , m e r t tu d já k , h o g y m e n n y it é r ­ n e k , h o g y n é lk ü lü k , s z a k é rte lm ü k és ü g y ­ s z e r e te tü k n é lk ü l b a jb a k e r ü l a z ü z e m . S é p p e n ez a r é te g m e g y tö n k r e — fig y e l­ m e z te t H a lm o s — , m e r t a z ir ra c io n á lis a n m e g e m e lt te rv e k , a jó m u n k a f e lté te le i­ n e k h iá n y a e rk ö lc si és in te lle k tu á lis v á l­ s á g b a s o d o r ja ő k e t. S ip o s P is ta , a fia ta l m ű v e z e tő , a k i s z e re lm e se v o lt a s z a k m á ­ n a k , h ir te le n m e g ö re g sz ik , g y o m o rfe k é ly t k a p , s tö b b id ő t tö lt a k ó r h á z b a n , m in t a g y á r b a n . „ K ö r ü lb e lü l o tt ta r to k , h o g y el­ v e s z íte tte m az ö n b iz a lm a m a t. N em a k a r ­ ta m én k ie m e lk e d n i’ m in t v e z e tő e m b e r. O tt a k a r ta m m a ra d n i, a z o k n a k se g íte n i, a k ik k ö z ü l k ijö tte m . S o k e s e tb e n m o st is m e g k a p o m , h o g y m e ló s p á rti v a g y o k . N e m sz é g y e n le m , m e r t ez n e m sz é g y e n , c sa k m á so k sz e m é b e n id ő n k é n t s z á lk a ” — p a ­ n a s z o lja H a lm o s n a k s ö r m e lle tt. M ié rt v e s z íti el a z ö n b iz a lm á t e g y é rte lm e s , le l­ k e s b e c s ü le te s m u n k á s e m b e r ? M e rt le h e ­ te tle n h e ly z e tb e k e rü l. S z in te k r im ib e — v a g y h a ú g y te ts z ik , b o h ó z a tb a — illik p é ld á u l a z a m ó d , a h o g y a n az a u to m a ta ­ g é p e t „ b e ü z e m e lte tik ”. Ig az , ennek a ter­ �m e lé k e n y s é g e a tö b b sz ö rö s e a ré g in e k , d e a k o n s tr u k tő r s z á n d é k a s z e r in t e g y g é p ­ so r, e g y (k o rsz e rű ) te rm e lé s i f o ly a m a t r é ­ sz e k é n t k e lle n e fu n k c io n á ln ia . A z ü zen i, a z o n b a n — m in t m o n d tu k — e lm a r a d o tt, to ld o z o tt-fo ld o z o tt, ó c sk a g é p e k k e l d o lg o ­ zik. Íg y a z tá n e g y s z e rű e n n e m tu d já k „ k i­ s z o lg á ln i” a z ú j c s o d a m a s in á t. K ö n n y e n ki le h e t ta lá ln i, h o g y m i le tt a s o r s a . . . E g y id e ig m é g e r ő lk ö d te k v ele, a z tá n s o rs á ra h a g y tá k , s o tt ro z s d á s o d ik a tö b b m il lió .. . M in d e z t te rm é s z e te s e n a m u n k áso k is lá tjá k , és n e m é r tik , m e r t n e m is é r th e tik . R e z ig n á lta n le g y in te n e k , v a g y k á r o m k o d ­ nak. A m á s o d ik típ u s a b e t a n ít o tt m u n k á s o ­ k é, a k ik (n o h a s z a k k é p z e tts é g ü k n in c s) a tö b b év e s ta p a s z ta la t a la p já n jó l is m e rik a z ü z e m e t. B e c sü le te s és sz o rg a lm a s m u n ­ k á s e m b e re k rő l v a n szó, a k ik — ez is p a ­ ra d o x o n — n in c s e n e k é r d e k e lv e a te r m e ­ lés n ö v e lé sé b e n . C sa k k e r e s e te t, m u n k á t je le n t n e k ik a g y á r, s s z in te m in d e g y is, h o g y h o l d o lg o z n a k , m e rt a z t a k é t- h á ­ ro m m u n k a fo g á s t b á r h o l el t u d já k s a já t í­ ta n i. A c é l: m in é l tö b b p é n z t k e re s n i, s m in d e n á r o n . S m in th o g y c s a k a fiz ik a i m u n k a e r e jü k r e t a r t ig é n y t a g y á r, n in c s á tte k in té s ü k a d o lg o k ró l, b e lesz ó lási le h e ­ tő s é g ü k m é g k e v é sb é , a k ö z v e tle n v e z e tő i­ k e t o k o ljá k a z a n a r c h iá é r t, s o rs u k a la k u ­ lá s á é rt. M á r a z is ó riá s i e rő fe s z íté s t je le n t n e k ik , h o g y a m u n k a e r e jü k e t ú jr a t e r m e l­ jé k . E b b e b e le é rte n d ő a c s a lá d is, a m e ly n e k la k á s t k e ll te re m te n i, a g y e r e k e t f e ln e ­ v eln i. S o k a n h á z a t é p íte n e k , s m á r n e g y ­ v e n é v e s e n f á r a d ta n v á r já k a n y u g d íja t. K u ltu r á ló d á s r a , m ű v e lő d é s re se m e r e jü k , se m ig é n y ü k , se m id e jü k n e m ju t. T á r ­ sa sá g i é le te t is a k o c s m á k b a n é ln e k , m e rt — a h o g y a n az e g y ik m u n k á s e lm o n d ta — i t t v e z e tik le a z t a fe s z ü lts é g e t, a m e ly fe l­ h a lm o z ó d o tt b e n n ü k a z ü z e m b e n . E zt n e m a k a r já k h a z a v in n i a c s a lá d b a , u g y a n a k k o r a c s a lá d n e m té m a e z e k e n a k o c s m a i „ t e r ­ m e lé si é r te k e z le te k e n ”. A c s a lá d o k n e m j á r n a k össze, b a r á ts á g o k n e m sz ö v ő d n e k , c s a k h a v e rs á g o k . E ze k az in f o rm á lis k a p ­ c s o la to k v isz o n t e rő s e k és h a té k o n y a k . „ H a v e r i a la p o n m in d e n t el le h e t in té z n i”. H a lm o s m in d e n in te r jú a la n y á tó l m e g k é r ­ dezi, h o g y m ié r t isz ik — m e r t m in d isz ik ! „A k ilá tá s ta la n s á g s o h a s e m e lv ise lh e tő , F e rk ó . E g y v isz o n y la g n o r m á lis g o n d o lk o ­ d á s ú e m b e r tu d ja , h o g y a k é p e ssé g e i m e d ­ d ig é r n e k ; to v á b b m á r n e m tu d fe jlő d n i, m e r t e r r e le h e tő s é g e , m ó d ja , a k a r a ta , e r e ­ je, id e je n in c se n , d e e lő tte á ll m ég , n em tu d o m , tiz e n ö t v a g y h ú s z e sz te n d ő , a m it e b ­ b e n a k ilá tá s ta la n s á g b a n , e b b e n a h e ly z e t­ b e n k e ll v é g ig é ln ie . G o n d o lk o d ju n k csak a f e jé v e l! H ú sz é v e n k e r e s z tü l a k e m e n c e m e lle tt, és e d z e n i k e ll a f ú r ó t n a p i n y o lc, tíz v a g y tiz e n k é t ó r á t. A b b a n a n e g y v e n ­ v a g y ö tv e n fo k o s h ő sé g b e n , a b b a n a s ó p á ­ r á b a n , c iá n g ő z b e n , és íg y to v á b b . A h h o z, h o g y e z t m e g v á lto z ta s s a , e z t m e g e z t k e l­ le n e e lv é g e z n i, d e m á r n in c s h o z z á e re je . T e h á t a r r a v a n k á r h o z ta tv a , h o g y e z t csi­ n á lja . H á t e z é r t n e m az a le g sz e b b p e r s ­ p e k tív a . A k á r h o g y a n n éz em . Ig y v a n ? H a isz ik e g y k is a lk o h o lt — n e m s o k a t — , k ö n n y e b b e n el tu d ja v is e ln i ad d ig , am íg fe lé b re d , a z tá n m e g in t b e le k e rü l a ta p o s ó ­ m a lo m b a , és a z íg y m e g y , és ő rlő d ik sz é ­ p en , te ln e k a n a p ja i. A z t a z e m b e r t se le ­ h e t k á r h o z ta tn i, a k i íg y g o n d o lk o d ik , m e rt e b b e n az o rs z á g b a n v a n n é g y m illió m u n ­ k ás, h á t a n é g y m illió m u n k á s n a k m eg k e ll m a ra d n ia , m e r t h a n in c se n , a k k o r ki te r m e li m e g a z o k a t a ja v a k a t, a m ik e lő te ­ r e m tik a z t, h o g y to v á b b fe jlő d jü n k ? E ze­ k e t a m u n k á k a t p illa n a tn y ila g íg y , ké­ ső b b m it tu d o m én , jo b b a n , a z tá n m ég jo b b a n el k e ll v é g e z n i. É s e r r e e m b e re k e t k e ll ta lá ln i, n e v e ln i. A z e m b e r te rm e l, de ő t is te rm e lik , te r m e lő d ik is. O ly a n n á , a m ily e n a m u n k á ja . A m íg az ily e n m u n ­ k á r a sz ü k s é g v a n , a d d ig ily e n e m b e r e k r e is ” — m o n d ja L e h o c z k i J e n ő , a k in e k a g é p le v á g ta az u jjá t. A z id é z e te t k o m m e n ­ t á r n é lk ü l a j á n lj u k a k ö z m ű v e lő d é s sz a k ­ e m b e r e in e k f ig y e lm é b e ! A m u n k a a m e g ­ h a tá ro z ó , a m u n k a k ö r ü lm é n y e ié . S m in d ­ ad d ig , a m íg ily e n m o s to h a k ö rü lm é n y e k v a n n a k , k i fo g te rm e lő d n i az a ( h a r m a ­ d ik ) m u n k á s típ u s is, a m e ly e t á lta lá b a n „ lu m p e n n e k ” s z o k tu n k n e v e z n i. A m íg se m a m u n k a , se m a k ö zö sség n e m k ö ti az e m b e r t — m e r t m iv e l, m ié r t k ö tn é ? — , a d d ig m in d ig le szn e k , a k ik k ö n n y ű h a b k é n t s o d ró d n a k az á r r a l, c sa k a m á n a k é ln e k , és fe le lő tle n ü l. Ő k a z o k , a k ik fe lv illa n n a k a z ü z e m e k b e n , s k é t- h á r o m n a p , h é t, e s e t­ le g h ó n a p m ú lv a o d éb b á lln a k . H a lm o s n e m s o k a t fo g la lk o z ik v e lü k , m e r t m e g ­ is m e r h e te tle n e k , m e g r a g a d h a ta tla n o k . S zá­ m u k a z o n b a n n e m k icsi, s m it se m é r, h a c s u p á n m o r a liz á lu n k fe lő lü k . K ü lö n ta n u lm á n y t é r d e m e ln e a „ fe ls ő ” v e z e té s és a m u n k á s o k v isz o n y a . Ó riá si a s z a k a d é k a k é t r é te g k ö z ö tt, s e z t a m u n ­ k á s o k r e z ig n á lta n tu d o m á s u l v eszik , n o ­ h a n e m in d o k o lja se m m i. S ő t! A s o k a t e m ­ le g e te tt ü z e m i d e m o k rá c ia té n y le g e s é r ­ v é n y e s íté s e m in ő s é g i v á lto z á s o k a t h o z h a t­ n a a te rm e lé s b e n , a m u n k a m o r á lb a n és a h a té k o n y s á g b a n . A b b a n a g y á r b a n , a h o l H a lm o s d o lg o z o tt, a z ig a z g a tó d ik ta tó r ik u s e s z k ö z ö k k e l v e z e te tt. B e o s z to ttja it le b e ­ c s ü lte , s é rte g e tte , s d e m a g ó g m ó d o n a „ m u n k á s o k p á r t j á n á llt.” H o g y ez m ié r t d e m a g ó g ia ? M e rt k ö z b e n s e m m it se m t e t t a m u n k a f e lté te le in e k a ja v ítá s á é r t, ső t ő k é n y s z e r ite tte r á m u n k á s a it — d ir e k t és in d ir e k t m ó d s z e re k k e l — a m u ta tó k , j e ­ le n té s é n e k m e g h a m is ítá s á r a , a h ó v ég i h a j r á k r a , tú ló r á z á s o k ra . E z a m ó d sz e r sz ü li a k o lle k tív fe le lő tle n s é g e t is, h isz e n a b a jb a ju to t t, s z o ro n g a to tt k is- és k ö ­ z é p v e z e tő k m in d ig „ fö lfe lé ” h á r í t j á k a fe ­ le lő ssé g et. A h o n n a n a z tá n e g y e tle n m o z­ d u la tta l v iss z a p ö c c e n tik . E b b e n az ö rd ö g i k ö r b e n m in d e n k i és m in d e n k á r o s o d ik ; a te rm e lé s m a g a , a m in ő s é g i m u n k a , a g y á r h írn e v e , a m u n k a m o r á l, az ü z e m i d e m o k ­ rá c ia , az e m b e r e k fiz ik a i és sz ellem i e n e r ­ g iá i — e g y sz ó v a l m in d a z , a m i é r té k , a m e ly a la p ja le h e t eg y é rte lm e s e b b , sz eb b t á r ­ s a d a lo m n a k . H a lm o s F e r e n c e le v e tu d ta , h o g y n e m m a r a d n y u g d íjig a g y á r b a n . Ez — az id e ig le n e ssé g t u d a t a — h a ta lm a s le l­ k ie rő t, e n e r g ia ta r ta lé k o t is je le n te tt sz á ­ m á ra . Ő a z o n b a n a r r a h a s z n á lta fel, a m i a le g n e m e s e b b é rte lm is é g i (p ed a g ó g u si) h iv a tá s : szó lt a z o k é rt, a z o k h e ly e tt, a k ik le h e tő v é te tté k , h o g y e lv e g y ü ljö n , és k i­ v á ljo n k ö z ü l ü k .. . ( S z é p ir o d a lm i, 1979.) H orpácsi S á n d o r �C se lé n y i L á s z ló : K ré ta k o r Jelen tős, szuv erén költői világot te re m ­ tő alk o tó k én t üdvözölte a k ritik a 1961-ben C selé n yi L á szló csehszlovákiai m a g y a r költő első k ö tetét. Tehetsége, ú ja t a k a rá sa a szub­ je k tu m erőteljes kifejezésére való tö rekvése m á r a N y o lc a k 1958-as an to ló g iá jáb a n kö­ zölt v erseiben is m egm utatkozott. In d u lása­ k o r h a n g já t a fiatalos kedv, az egyértelm ű lelkesedés jellem zi: „ ...a z ég dühöng és úgy tüzel, hogy m enni k e ll/ E lőtted ím a nagy­ v ilág nem érh e ted be en n y iv el”. A K r é ta k o r , a v a g y le h e tő s é g e k eg y e lk é p ­ z e lt szö v e g h e z cím ű új gyűjtem ény, am ely egyrészt válogatás a z 1961-es K e se ly lá b ú c s ik ó k o r o m és a z 1965-ös E rőd cím ű kö tetek anyagából, m ásrészt két nagy ciklus — az Összefüggések , a v a g y a z e m b e r é le t ú tjá n a k fe lé n és a K ie g é s z íté s e k , a v a g y a tö r té n e le m k e r e k e ib e n — verseivel szám ol be Cselényi L ászló új törekvéseiről, ered m én y eirő l; á r ­ nyalt költői világképről, a k o n k rét jelen sé­ gek, p ro b lém ák irá n ti fokozódó figyelem ről beszél. T u lajdonképpen új alk o tásn ak m ond­ h a tju k a k ö tet első részét, a z E rő k, a v a g y leg en d a a z ifjú s á g v iz é r ő l cím ű cik lu st is: a v ersek elrendezése egységes m űvé k ív á n ja v álto ztatn i az összeállítást, a sa játo s szám o­ zás eleve figyelm eztet a szim m etrikus szer­ kezetre, s a rra , hogy C selényi a kötetrész központi helyén lev ő N a p -é n e k cím ű tö b b ­ száz soros költem ényben összegzi a z 1956— 61 közötti évek em beri-m űvészi ta p a sz ta la ­ ta it. H atalm as ívű a gondolat, am ellyel a teljesség et igénylő kö ltő („készülődünk a csillagok felé szétszórni szép fa ju n k / A m indenségben h aszta lan szívod a v é rt szí­ v ü n k alól / Szaporodunk, g y arapodunk b en ­ n ü n k a végtelen dalol”) a m in d en n ap o k t a ­ p aszta latain a k m eg m u tatása ú tjá n e lju t a v álasztás kérdéséig: „K e tté h asa d t a föld vi­ lágok követelik: válasszatok / C silingelnek a z esti égen a csillagok: válasszatok / D ü­ börögnek a nehéz ta n k o k döröm bölik: vá­ lasszato k”. A döntéstől te h á t az em ber léte, jö v ő je függ, s C selényi ta láló költői képei­ vel érv elv e egyértelm űen jelzi a helyes v á­ laszt. Ez a vers szin te m in d en olyan jellem ző, s vég letesnek is nevezhető vonást m agában hordoz, am elyet a korszak többi alk o tásán ál és a későbbi m űveknél is m egfigyelhetünk. A z a p ró jelenségek egym ás m ellé sorolásá­ val és a „rad io ak tív -su g a rak v ak o rg iáiv al” egyform án találkozunk, n em okoznak tö­ ré st a ritm usváltások, a hosszú, F ü st M ilán­ ra em lékeztetően e ln y ú jto tt so ro k at rövid, páros rím ű vagy szav an k én t tö rd e lt sorok követik. V áltozatosak a költői eszközök — sajnos, nem egyszer ezek, s nem a gondolat viszik elő re a v erse t: „s m inden am i él láz­ b an ég / m e rt éln i jó, m e rt élni szép”, „asz­ szonyt ölelni lázasan / s élvezni, hogy m ily láza v an ” ; elő fo rd u ln ak súlyos képzavarok: „M egbom lott cim balom az ég tü zet leh el”. Az ilyen h ib á k n ak a z eredm énye az is le ­ het, m in t a R a p szó d ia a b o d ro g k ö zi s z é lr ő lb en , hogy a k ö n n y ű to llal egym ás a lá ró tt rím ek u tá n a vers erő ltete tte n előrem utató, sú ly ta la n befejezést k ap : „S üvít a bodrog­ közi szél / A lakul b en n e a v ilág ”. A G ö m ö r n é p e viszont m egrendítően szép vers, és u gyancsak az a rip o rtele m e k et balladai h an g ú sorokkal keverő A v o n a t e ste P rá ga fe lé in d u l. A z Ö ssze fü g g é se k , a v a g y az e m b e r é le t­ fe lé n című, 1960—1974 között írt ciklus kis túlzással egyetlen hatalm as, s a csehszlovákiai m a g y ar irodalom ban egyedül­ álló fo rm a k ísé rletn e k te k in th ető . H ogyan ál­ n a k össze egésszé, összeállnak-e a prózai és a líra i szövegrészletek, a z egym ás mellé, a lá ú tjá n a k 28 tö rd elt, felbontott, egym ást kiegészítően kom ponált szavak, a v á ra tla n asszociációk, s az érzék elh ető en m in d e n érzelm i-h an g u lati, gondolati k ap cso lato t nélkülöző k ép e k ? A részletek, a versciklus egészére jellem zően egym ás m ellé so ro lv a ta rth a tjá k - e p illérek ­ k é n t a G öm ör és P á riz s közötti k ép zelt h i­ d a t? Egyes m otívum ok ug y an is a fra n c ia o r­ szági tartó zk o d áso k ra u ta ln ak , m ások ú jr a a „D u n a-p art / sá rb a sü p p e d t alkonyok” h a n ­ g u la tá t idézik. A h íd egyszerre le h et a kap ­ csolat és a táv o lság jelk ép e: n em véletlen, hogy D an te I s te n i s z ín já té k é n ak so rai tö b b ­ ször felb u k k a n n ak a ciklusban, s a k ö te t­ rész a szü letésn ap — te h á t a z „em b erélet ú t­ já n a k felén ” elv ég zett szám vetés — em líté­ sével zá ru l. A XX. századi világirodalom nagy a la k ja it — Eliot, E zra P ound, Ja m e s Joyce m űvészetét — pedig egyrészt te lje s­ ségre törekvésével, a világ m egéneklésének szándék áv al, m ásrészt a m ű sajáto s nyelvi szerkezetével, m egoldásaival idézi. K özben m indvégig érzék elh ető m a ra d a távolság is „sohónaposszobái”, s a z otthon között, ahol a k ö ltő „néző u tód a k á r egy őrszem ” a k k o r is, h a „Vigyázok, s n em tu ­ dom m it is vigyázzak örököltem / Á m bár egy sírh ely et m agam is n ek em is v an föl­ dem ”. S ik errel já rh a t-e a k ísérlet, am ely erő ­ sen kapcsolódik a h a tv a n a s évek (főleg) F ranciaországból k iin d u ló n eo a v an tg ard tö ­ rekvéseihez, a sz av a k részb en játékos, rész­ ben nagyos is gépies, a szám ítógépes leh ető ­ ségek á ltal in sp irá lt k o m b inációján alap u ló alkotóm ódszerekhez? A kkor is sik e rrő l b e­ szélhetünk, h a ez csak k özvetett, h a az e re d ­ m ények elsősorban a k ésőbbiekben h aszn ál­ h ató k m a jd fel. M ert a z Ö s s z e fü g g é s e k .. ., úgy érzem , m in d en érték e, részletszépsége el­ le n ére nem egységes m ű, a z ö n m agukban esetleg sik eres m egoldások sem erősítik, h a ­ nem gyöngítik egym ás h atásá t, sz éttö rd elik az egészet (de ezzel n em a d já k az elem eire szétesett világ a d e k v á t ábrázolását). Egy-egy részlet, hogy C selényi egyik k ép é t idézzem, olyan szép m észkőre em lékeztet, am elynek sim a la p já ra k itű n ő e n ta p a d a festék — s kiderü l, hogy a k ö ltő (akarom m ondani, a litográfus) erre, ah ely ett, hogy zsíros k ré tá ­ v al rajzo ln a, vésni a k a r: „Vési a lé t lito g rá­ fiáját.. . ” Ilyen vésések a századelő k ép v e rseire is em lékeztető tördelési form ák, s a szókom bi­ nációk, am elyekben, h a a k a rju k , sokféle je ­ lentés rejlik , de h a a szövegrészlet nem erő ­ síti az egyiket, a h atás eltű n ik , a részlet leg­ feljeb b ta lá lg a tá sra ösztönöz (el él vezeti, szigo rú an elvi selh etetlen , elk á b íto tt egy rá k - p a tt stb). Az értelm ezés lehetőségei a k ­ k o r a d o tta k valóban, h a logikus, érzelm ileg h iteles ú t vezet a választáshoz, m in t: „P aza­ ro lja m ost is kovakincsen / com bjai h a szét­ veti k itág u l / L ak tak itt k é t szerezők, ak ik / nem is m erte egy m á st soha s e n k i.. . ” A n y elv tan i lelem ények, a sokszor nem is olyan ú jn a k , nem egyszer viszont tú lz o tta n is sp e k u latív n ak tű n ő m egoldások között m eggyőző sorok, erő teljes kép ek (1/1/3,1/2/2, 2/1/1, 2/1/2, 2/2/3 stb). A hogyan a K ie g é szí­ té se k . . . korokat, alk o tó k at (Dosztojevszkij, Beckett, F ü st M ilán) idéző verseiben, vagy a riportrészletek k el, s a p u sztu lás és a h az a­ térés képeivel az 1965-ös árv iz et id é z ő j e l e n és tö r té n e le m cím ű cik lu sb an is. És ezek a képek, sorok, am ely ek m ögött ott a te lje ssé­ gében á té lt élm ény, teszik hitelessé, Cselé­ nyi L ászló to v áb b i k öltészete sz á m á ra is biz­ ta tó v á a v erszáró so ro k at: „Szem em ben még a föld ahol / az ú t p o ra / a z ég s a ra / egyet azon b an b iztosan: / se jelen / se tö r t / élni k e ll”. (M a d á c h , 1978.) P. Sz. E. Szalay Károly: H u m o r és s z a tír a M ik s z á th k o r á b a n A k ö n y v c ím la p já r ó l jó l is m e r t a r c te ­ ikn t r á n k : a n ó g r á d i e m b e r n e k o ly k e d ­ ves „ n a g y p a ló c ” , M ik s z á th K á lm á n k ép e . Fo k o z o tt é rd e k lő d é s s e l v e s sz ü k h á t k e z ü n k ­ be a k ö te te t, a m e ly n e k sz e rz ő je a m a g y a r sz a tir ik u s iro d a lo m je le s is m e rő je , d e a k i ug y a n ú g y o tth o n o s a film k o m ik u m b e r ­ k eib e n is (e té m á jú k o r á b b i m ű v e in k í­ vü l 1 9 7 8 -b an a m a g y a r f ilm v íg já té k o k r ó l is C h a p lin r ól is je le n t m e g k is m o n o g rá ­ fiája). N o h a a cím M ik s z á th k o r á r a u ta l, a v iz sg á lt a n y a g e n n é l jó v a l n a g y o b b id ő ­ h a tá r o k a t fo g á t. A sz á z a d k ö z e p é tő l te k in ti á t a m a g y a r h u m o r és s z a tíra p ro b le m a ­ ti k á já t, 1900-al b e z á ró la g . A d á tu m o k k ije lö lé s e ig e n n e h é z . M in t a h o g y a sz e r­ ző k o r á b b i k ö te té b e n ( A m a g y a r s z a t í ­ ra s z á z é v e . A tiz e n n y o lc a d ik sz á z a d ö t­ v en es é v e itő l a tiz e n k ile n c e d ik sz á z a d ö t­ v en e s é v e iig se m t u d t a sz é le se n m e g h ú z n i a h a tá r o k a t, h isz e n a b b a n szó e s e tt M a ­ d á c h , A ra n y , S z é c h e n y i ír á s a in a k ily e n je lle g é rő l, e b b e n a m o n o g r á f iá b a n is v a n to v á b b lé p é s : H e rc e g h F e r e n c é le tm ű v e é p p ú g y á tn y ú lik a s z á z a d fo rd u ló n , m in t G á rd o n y ié , T ö m ö rk é n y é s tb ; h iá n y o z n a k v is z o n t o ly a n o k , a k ik n e k író i p á ly á ja s z in té n e k k o r in d u lt, d e h u m o r u k , sz a tí­ r á ju k je lle g z e te ss é g e i m ia tt in k á b b a h u ­ sz a d ik sz á z a d első é v tiz e d e ih e z so ro lja ő k e t S z a la y (A m b ru s Z o ltá n , Lov ik K á ­ ro ly , M o ln á r F e re n c , H e lta i J e n ő stb .) S e jth e tő le g v e lü k m a jd a sz erző s z a tír a ­ tö r té n e ti m o n o g r á f iá já n a k h a r m a d ik kö­ te té b e n ta lá lk o z ik . (A h iá n y u k a t h e ly e n ­ k é n t s a jn á lju k a k ö n y v o lv a s á s a k ö z­ b en .) S z a l a y K á r o ly é rte lm e z é s é b e n a s z a tí­ r a és h u m o r n e m p u s z tá n iro d a lm i m ű ­ f a j, n e m c s a k a s z ó ra k o z ta tá s eszk ö ze. E g y -e g y tö r té n e lm i k o rs z a k s a já to s a n v is s z a h a t az a k k o r k e le tk e z ő iro d a lm i a l­ k o tá s o k r a ; e z e k b e n a m ű v e k b e n v iss z a ­ tü k r ö z ő d ik a k o r h a n g u la ta , p o litik a i k ü z ­ d e lm e in e k , tá rs a d a lm i- g a z d a s á g i f e jle tts e ­ g é n e k k é p e . K ü lö n ö s e n é r v é n y e s ez a s z a tirik u s és h u m o r o s m ű v e k re . S z a la y is azt k u ta tja e ls ő s o rb a n : h o g y a n a d já k v issz a a 19. sz á z a d m á s o d ik f e lé n e k m a ­ g y a r tö r té n e lm é t az e m líte tt je lle g ű a l ­ k o tá so k . E n n e k m e g v ilá g ítá s á r a ig e n v á lto z a to s m ű f a jú iro d a lm i te r m é k e k e t s o r a k o z ta t fel. S z a tir ik u s és h u m o ro s r e g é n y e k , v íg ­ já té k o k , h u m o re s z k e k , k a rc o la to k , e lb e ­ sz élé sek , p a r ó d iá k stb . á lln a k a v iz s g á la t e lő te r é b e n — ső t b iz o n y o s e s e te k b e n o ly a n m ü v e k rő l is szó t e jt, a m e ly e k n e m a t é ­ m a k ö rh ö z ta r to z n a k , d e a b e n n ü k re jtő z ő s z a tirik u s e le m e k m ia tt u ta l r á ju k . �E m e g k ö z e líté si m ó d b ó l m ű v é n e k elő­ n y e és h á t r á n y a is s z á rm a z o tt. E lő n y e, h o g y o ly a n ír ó k ró l is szól, a k ik n e k n e v é t n a g y r itk á n h a llju k , v a g y c sa k iro d a lm i k é z ik ö n y v e k b e n ta lá lk o z u n k v e lü k . Ily e n m e g k ö z e líté s b e n v isz o n t f e lk e ltik é r d e k ­ lő d é s ü n k e t, és a k ö z ö lt sz e m e lv é n y e k u tá n s z e r e tn é n k az eg é sz m ű v e t e lo lv a s n i. (F e l­ té v e , h a h o z z á ju tu n k a k ö n y v tá ra k b a n .) H á tr á n y v isz o n t, h o g y íg y r e n d k ív ü l z s ú ­ f o lttá v á lik a k ö te t; S z a la y n e h e z e n tu d m e g b irk ó z n i a h a ta lm a s a n y a g - és a d a t­ h a lm a z z a l, k é n y te le n a p r ó f e je z e te k r e t a ­ g o ln i m u n k á já t, és az e k k é n t s z é tsz a b ­ d a lt sz e rk e z e t h e ly e n k é n t tö r e d e z e tté , n e ­ h é z k e s sé te sz i m ű v é t. H á ro m a la p f e je z e te t a l a k ít o tt k i a s z e r­ ző. A z első a s z a b a d s á g h a rc u tá n i s z a tí­ rá v a l és h u m o r r a l, ille tv e a n n a k ú jjá s z ü le ­ té sé v e l és b iz o n y o s fo k ú p o lg á ro s o d á s á ­ v a l fo g la lk o z ik . I t t te rje d e le m b e n J ó k a i k a p ta a le g tö b b e t, a k i t k o r tá r s a i „A le g ­ n a g y o b b m a g y a r h u m o r is ta ” c ím m e l t ü n ­ te tte k ki. A z ő s z a tír á j a id illik u s, r o m a n ­ tik u s , c é lja e lső d le g e se n a n e m z e ti szel­ le m é b r e n ta r tá s a , az a b s z o lu tiz m u s n e ­ h éz é v e in e k m e g k ö n n y íté s e . A r a n y L ászló a D é li b á b o k h ősé b e n m ár a k o rs z a k m á s f a jta h a n g u la tá t je lzi, le sz á m o l a Jók a i-f é le id ille k k e l, illú z ió k k a l, k e s e rű , k iá b r á n d u lt h a n g ja e lő re v e títi a m a g y a r n e m e si tá rs a d a lo m r e m é n y te le n jö v ő jé t. E b b en a f e je z e tb e n k a p o tt h e ly e t T o ln a i L ajos is — a k i t u g y a n c s a k fe l k e ll fe­ d e z n ü n k ú j r a m a g u n k n a k . A z ő m ű v e i­ ben m á r s e m m i jó in d u la tú , e g y ü tté r z ő ha n g n in c s. A f e u d á lis tá rs a d a lo m m e g ­ o ld h a ta tla n e lle n tm o n d á s a it m é ly e n lá tó és á lé rz ő író i a la p á llá s a z övé. E ré sz u to ls ó e g y sé g e a m a g y a r s z a tirik u s s z ín ­ p a d i a lk o tá s o k k a l fo g la lk o z ik . (V é le m é­ n y ü n k s z e r in t tú lz o tt te r je d e le m b e n : o ly a n so k n e v e t, s z ín m ű v e t e m lít u g y a n is ig e n ré sz le te s id é z e te k k e l, a m e ly e k ösz­ sz e s s é g ü k b e n a m a g y a r s z a tíra tö r té n e té ­ b e n je le n té k te le n sz e re p e t já ts z a n a k .) A m á s o d ik fő ré s z t S z a la y K á r o ly te l­ je s e g é sz é b e n M ik s z á th m ű v e in e k s z e n te ­ li. S a jn o s, te rje d e le m b e n é p p e n ez a leg ­ k e v e se b b , n o h a tu d ju k , n e m m in d e n a m e n n y is é g i m u ta tó . M á r a cím se m e g y ­ é r te lm ű — „A n a g y p o lg á ri s z a tíra m e g ­ te r e m té s e .” A f é lr e é r té s o tt v a n , h o g y e g y h e ly ü tt M ik s z á th o t m á r n e m a n a g y p o lg á ri, h a n e m a n a g y p o lg á r i s z a tíra m e g te r e m tő jé n e k n ev e zi, a m i a la p v e tő k ü lö n b s é g , és ily e n f o rm á b a n e lfo g a d h a ­ ta tla n is! R é sz le te se n s o r r a v eszi a m ik ­ s z á th i é le tm ű b e n fe lle lh e tő s z a tirik u s és h u m o r o s e le m e k e t, a z o k m e g o sz lá sá t, je l­ le g z e té ss é g e it. J e le n tő s e b b m ű v e k e t k ü ­ lö n is e le m e z (B e sz te rc e o s tro m a , Ú j Z r i­ n y iá sz). K ü lö n e m líti a s tílu s k o m ik u m o t (n é v h u m o r, k o m ik u s s z ó já té k o k stb .), a h o l tö b b e r ő lt e te tt p é ld á v a l is ta lá lk o z u n k , é p p e n a M ik s z á th a lk o tta n e v e k k o m ik u s h a tá s á n a k e le m z é se k o r. K e v é s n e k ta lá l ju k a M ik s z á th p o litik a i je lle m z é s e ib e n , k a r c o la ta ib a n le v ő s z a tíra v iz s g á la tá t is. P e d ig e z e k b e n — fő le g a k o r p o litik a i s z e re p lő it b e m u ta tó ír á s o k ­ b a n — r e n d k ív ü l éles, m in d e n b a r á ti v i­ sz o n y e lle n é re k e m é n y , s z a tir ik u s s tílu s u r a lk o d ik . ( P é ld á u l m e g y e i v o n a tk o z á s a i m ia tt is é r d e k e s e k a P u ls z k y a k ró l í r t t á r ­ cái.) Ú g y v é ljü k , n e m c s a k a sz ü lő fö ld ir á n t i b ü sz k e sé g m o n d a tja v e lü n k , h o g y k e v é s te r e t k a p i t t a n n a k a h u m o r n a k a k ie m e lé se , a m i s a já to s a n n ó g r á d i, sp e c i­ á lis a n p aló c, a m it c sa k in n e n , a „ g ö rb e o rs z á g b ó l” v ih e te t t és v i t t is m a g á v a l M ik s z á th . A h a r m a d ik fő ré s z b e n S z a la y K á ro ly a sz á z a d v é g e p o lg á ri s z a tírá já b ó l, s a n n a k m e g o sz lá sá ró l ír. E b b e n a k o r b a n e g y ü tt s z e re p e l m á r T ö m ö r k é n y és G o z sd u E le k r e a lis ta p ró z á ja , H e rc z e g h F e r e n c G y u rk o ­ v ic s -lá n y o k -fé le é rz e lg ő s d z s e n tr ih u m o r a és G á r d o n y i g ö re g á b o ro s s z e lle m te le n s é g e . E ré s z le g jo b b e g y sé g e i a m a g y a r s z a tirik u s s a jtó v a l f o g la lk o z n a k . A la p o k á tte k in té s e tö m ö r, lé n y e g e s e le m e k e t r a g a d m e g , j e l ­ le m z é se i ta lá ló a k , a s z e rk e s z tő k rő l, ro ­ v a to k ró l, a f ig u rá k r ó l, a z ú js á g o k h a t á ­ s á ró l ír o tta k ig e n p o n to s a k , b á r h e ly e n ­ k é n t az id é z e te k k iv á la s z tá s a n e m sz e ­ ren c sés. S z a la y K á r o ly m űv e v ég ső s o ro n s ik e ­ r e s k ís é r le t a d u a liz m u s k o r á b a n o ly je ­ le n tő s m a g y a r s z a tirik u s iro d a lo m e r e d ­ m é n y e in e k ö sssz eg z ésé re. P é ld á in a k eg y ré sz e ú jra fe lfe d e z é s , e le m z é se i so k e s e t­ b e n m e g le p ő e n é r d e k e s je le n s é g e k r e h ív ­ j á k fe l a z o lv a só k fig y e lm é t. K ü lö n ö se n jó l s ik e r ü lte k e u r ó p a i k ite k in té s e i, a m e ­ ly e k k e l m é g é le s e b b e n t u d t a a m a g y a r h u m o ro s és s z a tir ik u s a lk o tá s o k a t je lle ­ m e zn i. K á r, h o g y s tílu s a n e m k ié rle lt, a g y a k o ri sz ó ism é tlé se k , p o n g y o la m o n d a t­ s z e rk e s z té s e k s o k a t r o n ta n a k a m ű sz ín ­ v o n a lá n . ( M a g v e tő , 1978.) SDM . 29 �V a le n ty in R a sz p u ty in : Isten v e le d , M atyo r a ! Az olvasó m á r-m á r gyanakodva k ap ja fel a fejét, ha egy új szovjet író b e m u ta tá sá ra b u k ­ k an kedvenc foly ó irata olvasása közben. J o ­ gos-e az aggodalm a? Bizonyos fokig igen, h i­ szen előfordul, hogy a z érdeklődés előterébe k e rü lt alko tó k n ak a n ev ét a z tá n tö b b e t nem hallani. A m agas színvonalú átlag b ó l te rm é ­ szetesen a k a d n a k olyan kiugrások, am elyek ta rtó sak m a ra d n ak . G ondoljunk például csak a közelm últból S uksin, O kudzsava, Bikov vagy a legutóbb b em u tato tt T rifonov nevére. Az író, ak irő l m ost k ív u n u n k szólni, nem szorul különösebb ism ertetésre, „ ú j”-nak sem nevezhető, de körülbelül m ost v á lt végleges­ sé, hogy a m ai szovjet irodalom legjobbjai között a helye: V alentyin R aszputyin. A m ag y ar olvasó m á r k o ráb b a n m egism erhet­ te őt. M egjelent a V é g n a p o k cím ű kisregénye, m ajd előbb a Szovjet Irodalom ban, később önálló form áb an az É lj és e m lé k e z z ! cím ű regénye, s végül ugyancsak az em líte tt folyó­ ira tb a n az Is te n v e le d , M a ty o ra! cím ű a lk o tá ­ sa is. H árom m ű m á r m in d e n k ép p e n eleg en ­ dő a la p a m inősítésre. V alentyin R aszputyin helye — h a v a la m i­ lyen erő ltete tt k ísé rlete t teszünk a csoporto­ sítá sra — az ún. falusi próza képviselői kö­ zö tt van. R egényeinek esem énye — fo rd u la ­ ta i is az átalakulás, a felbom lás fo ly am atá­ b an álló falu keretei között zajlanak. De m in t m inden jelentős alkotónál, R aszputyin­ nál sem pu sztán csak errő l v an szó. Hősei m in d ig olyan fordulóponthoz érn e k él é le ­ tü k b en , ahol a döntés, a választás, v álto zta­ tá s m á r nem csak a falusi em b er szám ára m eghatározó, h an e m az olvasó sz ám ára is lén y eg in ek m inősül. A V é g n a p o k esem ényeiben egy haldokló öregasszony gyerm ekei álln ak az olvasó íté ­ lőszéke elé. N oha an n a k , a so km indent á t­ élt, az életet ét átdolgozó öregasszony a la k ja a legtisztább. A többiek a változások, az á t ­ m en et k o ráb a n n ő tte k fel, é le tü k alak u lása m ég felem ás: m eghatározzák a m élyről, az ősi p araszti m últból hozott s ösztönné vált beidegződések. Ám je len v an n a k a tech n ik a és a h alad ás tényezőinek követelm ényei is: a gondolkodásm ód átala k u lá sa, idegenkedés a hagyom ányos p araszti m u n k á tó l stb. A z É lj és e m lé k e z z .'-n ek is a falusi k ö rn y e­ zet csak a kerete. A tém a m egdöbbentően iz­ galm as: egy szovjet kato n a a háború utolsó n a p ja ib a n nem m egy vissza a fro n tra a k ó r­ házból, hazaszökik falu jáb a, vagyis d ezer­ tál. (A regényről részletesen a P alócföld m ú lt évi 2. szám áb an írtu n k — A szerk.) R asz­ pu ty in nem csak azt m u ta tja be, m ik é n t v á ­ lik ez az eredendően tisztességes em b er szin­ te ö n m agát elpusztító, k iv e rt állattá, hanem trag ik u s ellen p o n tk én t egy nagyszerű n ő ala­ kot is form ál, N asztyonát, a m ai szovjet iro ­ dalom egyik legtökéletesebb, legigazibb a la k ­ já t. A z író előszeretettel választ m űvei főhőse­ in ek asszonyokat. E rről ő m aga így v all: „Engem m indig vonzottak, m ondottam is m ár, az egyszerű asszonyok, ak ik b en sok az önfeláldozás, a jóság, a k ik m eg tu d já k é r te ­ ni m ások b aját. Az em berben sok függ attól, m ilyen viszonyban van em b ertársa iv al. Az el­ idegenedés a legveszélyesebb, am i k ia la k u l­ h a t egy em b er jellem ében, ha bizonyos kö­ rü lm én y ek közé k erül. És sajnos, gyakran ta ­ pasztalju k , hogy az egyik em b er nem h allja, vagy n em a k a rja h allani a m á s ik a t.. . Az asz­ szonyok m egrendítően érzékenyek m ások b a ­ já ra — errő l a k a rta m írni. ezt a k a rta m el­ m ondani. . . ” N em v életlen, h á t hogy az Is te n v e le d , M a ­ t y ora! fő a la k ja ism ét egy nagyszerű öreg­ asszony, D arja. A színhely az író szülőföldje, Szibéria, egy kis falu, M atyora, am ely pusz­ tu lá sra v an ítélve. Egy erőm ű építéséhez fe l­ duzzasztott A n g ara h am aro san elönti a z t a kis szigetet is, am elyen ez a régi-régi kis f a ­ 30 lucska van. A z o tt élőknek költözniük kell, be a városba, m o d ern k ö rü lm én y ek közé. M indenki m ásk én t fogja fel a v á ra tla n ese­ m ényt, de m enni kell. E nnyi ta lá n a d ió h éj­ nyi tö rté n et. A m i a lényeg: az írói szándék kibogozása, legalább o lyan m agas h u llám o ­ k a t k av a rt, m in t am ily en ek et m ajd az új erőm ű beto n faláh o z szoruló A n g ara fog to r ­ nyosítani. S ajn á lja -e R aszp u ty in a régi fa lu ­ si életet, jo b b n a k ta rtja -e a m odern, a m ai civilizációnak m egfelelő életm ó d n ál? — te ­ szik fel a k érd é st a z olvasók. R aszputyin sze­ r in t te h á t jo b b a fah ázak b an élni, m in t a központi fűtéses m odern lak áso k b an , in k áb b m entsék m eg a te rm eln i m á r k ép telen közös­ ségeket, m intsem hozzanak lé tre új, m illiók­ n ak jobb k ö rü lm én y ek et biztosító m űszaki lé­ tesítm én y ek et? A k érd ések élesek, v aló b an el is han g zo t­ ta k — ha nem is ilyen fo rm áb an , d e g yakran m ég élesebben — a regény m egjelenése után. R aszputyintól távol á ll a m ú lt konzerválása. T udja, hogy a fejlő d és fo ly am atá t m e g állíta­ ni, ső t m ég csak lassítan i sem lehet, m ég h a jó is len n e olykor-olykor, Ő p u sztán a k iv e­ sző em beri é rté k e k é rt aggódik: a régi orosz falu b a n fellelh ető em beri ö sszetartásért, a közösségi szellem ért, a segítőkészségért, a m ás so rsáé rt érzett felelősségért, a term észet sz erete té ért és v éd elm éért — vagyis m in d ­ azokért, am ely ek végső soron nem csak egy fa ­ lusi közösségre jellem zőek, h an e m általáb a n m inden em beri közösségre is. R aszputyin k i­ csit távolról, bizonyos iró n iáv al szem léli hő­ seit. M egérti, s a jn á lja őket, d e egy bizonyos ponton tú l m á r n em é r t egyet velük. Így v á ­ lik a főszereplő D arja a la k ja is egyre ellen ­ tétesebbé, így v á ltja ki görcsös ragaszkodása m ú ltjáh o z ellenérzésünket. S ez az írói m eg­ közelítési m ód m ég hatáso sab b lehetne, ha R aszputyin nagyobb h an g sú ly t a d o tt volna az „ellen táb o r” b em u tatásá n ak . H a egészen pon­ tosan tu d n á n k , s o lyan fajsú ly ú alak o k szá­ jából h allan á n k az elárasztás m eg m ag y ará­ zásának, az új te le p re való költözködésnek m élyebb okait, m in t D arja. De csak felszínes utalások, szólam szerű érv e k sorak o zn ak fel ezen az oldalon: ez pedig kevés ahhoz, hogy az írói szándékot m a ra d ék ta la n u l elfo g ad ju k (s ezért m erü lh etn e k fel a k o ráb b an em lített kérdések is). Ezt a h iá n y érze tü n k et p ó to lja azo n b an R aszputyin nagyszerű stílusa. K étségtelen, hogy a jelen k o ri szo v jet p ró záb an azok közé tartozik , a k ik a legjobb, leg tisztáb b régi orosz irodalm i nyelv en írn ak . (Szovjet Irodalom , 1979/1—2.) (salgói) R A JZ O K k iá llítá s , M isk o lc K ilencedik éve rendezik meg M iskolcon, a k iállítást, m ely a k ezdetektől lén y e­ gileg azonos elv szerin t szerveződik: az észak­ m agyarországi te rü le t m űvészeinek b e m u ta t­ kozási lehetőségeként, e so rt n éh án y m eghí­ vott budapesti m űvésszel kiegészítve. H arm incnégy m űvésztől k ilencvenhárom alk o tást lá th atu n k , am elyek stílus-, m űvészi, k v a litá s- és m egközelítésbeli eltérések et m u ­ ta tn ak . B á r a m esterek jó részénél a rajzi tu d á s v ita th a ta tla n , m égis a m űvészi szint k ö rü l észlelhető a legtöbb problém a. N éhány m űvész h aszn álja csak a rajzi eszközöket s a ­ játos, a ra jz m ű faji sajáto sság a in ak m egfele­ lő fo rm ájáb an , ta rta lm i töltéssel gazdagítva. L ó r á n t Já n o s töm ör, jelzésszerű ceru zarajzai önálló form an y elv i elem et képviselnek, a m ű ­ vész m u n k ásság áb an festm én y eiv el egy en ér­ té k ű t alk o tv a. C z in k e F eren c V illa n á s o k cím ű la p ja in a szem élyes vallo m ás erejév el szól a tö rtén elm i esem ény em b erfo rm áló le n d ü leté­ ről. A b o d zatin ta m ély tónusa, a feledés, az em lék k ép k én t felködlés líra iság á t idézi. R A JZO K B la sk ó Já n o s szép tá jra jz a i a m űvész ere d en ­ dő líra i a lk a tá ró l áru lk o d n a k . B á lv á n y o s H u b a különösen finom , érzékeny v o nalveze­ té sű rajz ai itt is a z em b errő l v allan ak , tá r ­ g y ain ak tü k réb e n . F e le d y G y u la k ö n y v b o rító v ázlato k at á llít ki, am ely ek éles k o n trasz to t alk o tn ak a k iá l­ lítás előbb e m líte tt, az önálló ra jz m ű fajáb a sorolható d ara b jaiv a l. (Régóta szeretn én k m egism erni a m e ster — egyike k o rtá rs m a ­ g y ar m ű v észetü n k b en azon keveseknek, ak ik tökéletes ra jz i tu d á ssal ren d elk ezn ek — é re tt k o rsza k án a k rajz ait, jó lenne, h a e rre egy ön­ álló k iá llítás k eretéb en m ód nyílna.) Iványi Ödön ra jz a i festm én y ein ek fo lth a tá sá t p ró ­ b á ljá k idézni, arró l áru lk o d v a, hogy a m ű ­ vész kizárólagosan festői v én áv al ren d e lk e­ zik. A z elm ú lt év ek b en stílu st terem tő k ét fia ­ ta l m űvész: S z e m e th y I m r e é s B a n g a F eren c itt is a tő lü k m egszokott színvonalon szere­ pelnek. P ü s p ö k y la p ja ira a különös cím (Bű­ vös Á rgyélus ú tja i) és a vonalvezetésében rejlő szépség h ív ja fel a figyelm et. M eze y Is tv á n Egy r a jz ta n á r em lék ére cím ű la p ján a m esterség szeretetérő l vall a tárg y ak képi átlényegítésével. A v áz la t m ű fa já t idézik M á g er Á g n e s b ukfencező fig u rá i és V arga É va k rokijai. A k iá llítá s egészében k a m a ra k iá llítá s b e­ n y o m ását kelti, erősen ek lek tik u s összképet a d v a ; a szem lélődőben felv ető d ik te h á t a k érd és: mi a célja, m it is a k a r elérni tu la j­ d o n k ép p en ? E lsősorban a z észa k -m ag y aro r­ szági te rü lete n élő m űvészek rajzi seregszem ­ lé je k ív án lenni, am i n agyon szép cél és szükséges is. K ét-h á ro m esztendővel, sokszor évekkel k o ráb b an k észü lt ra jz azonban k e­ vés ahhoz, hogy hű k ép et k a p ju n k az ad o tt m űvész éves tevékenységéről, n oha rajz i tu ­ d ásu k at, országos ra n g ju k a t te k in tv e m eg ér­ d em eln ék az alap o sab b b em u tatást. T ovábbá: az „országos” m űvészek közül nagyon kevés szerepel rajz aiv a l a kiállításo n , ily m ódon nem is re p re z e n tá lh a tjá k a m ai m ag y ar rajz m ű v é­ szetet, s ez — helyesen — n em is cél itt. A kiállító pesti m űvészek kevés szállal k ap cso ­ ló d n ak a városhoz, ezzel szem ben v a n olyan m űvész, ak i erősebben k ö tődik M iskolchoz (pl. R ékassy Csaba), m égsem á llít ki. K érdés te h át, hogy szükség v an -e a z ország m ás ré ­ szein élő m űvészek m eg h ív ására; a d n a - e tö b ­ be t az eredetileg k itű z ö tt cél bővebb és tö k élete­ tesebb m egvalósítása. Ú gy vélem , az u tóbbi a nem esebb felad at. A k iá llítás m ásik ku lcsk érd ése a m egköze­ lítésb eli ek lek tik a: v áz lato k és önálló rajzo k szerepelnek egym ás m ellett, nem tú l sz eren ­ csés tá rsaság o t b iztosítva egym ásnak. T ek in ­ te tte l a rra , hogy v á z la tra jz -k iá liítá s nincs az o rszágban sehol, különös élm én y t adna, ha M iskolcon ilyen jellegű m ű v ek et lá th a tn á n k . É rdekes le n n e ez az ért is, m e rt az é rin te tt m űvészek festm ényeivel, g rafik áiv al találk o z­ h atu n k a téli tárlato k o n , a g rafik ab ien n á­ lékon, a sa lg ó ta rjá n i tavaszi tárlato k o n , s h a m űvészi ötleteik első, frisseségében m eg­ k apó m eg n y ilv án u lásaiv al is m eg ism erk ed ­ h etn én k , szélesebb, átfogóbb k ép et a lk o th a t­ n á n k m un k am ó d szerü k rő l. A m ű h ely m u n k a m indig izgalm as, so k ak at érd e k lő te rü le te v o lt a képzőm űvészetnek, s m a a z egyéniség v ará zsá n ak növekedésével ism ét elő térb e k e­ rül. A k iá llításn a k ezt a m egközelítési m ó d ját su g a llja a tervezői te lita lá la tn a k m inősíthető katalógus, am ely rajz i v á z la ttöm böt idéz. A felm erü lő p r oblém á k ellen ére az idei R A JZ O K k iá llítá s v álogatásában, összképé­ ben jobb, m in t a tav aly i volt. A rendezés szép — b á r szükséges le tt vo ln a a tágas, té r m egosztása, hiszen a ra jz egyetlen lehetséges m egközelítési m ódja az elm ély ü lt szem lélő­ dés, e rre pedig csak kis, in tim te re k a d n a k ösztönzést. F elv eth ető végezetül, hogy egy ilyen jellegű te rü le ti k iállításo n a M agyar K épzőm űvészek Szövetsége É szak -m ag y aro r­ szági T erü leti S zervezetének és M iskolc v á ro ­ sá n ak erő teljeseb b en k ellen e b izo n y ítan ia (és főleg: gyakorolnia) m ecénási tevékenységét, d íjak alap ításá v al és v á sárláso k k al — ez fe l­ té tle n ü l növ eln é a k iá llítás ra n g já t is. K ru n ák E m ese ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cc88f8ab3df4f5e4a89765a12c19a569.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/42316a8afe78112c1e04335d0f598dfb.pdf db056e5ca3dfb344e2d44f1ee53f062e PDF Text Text 1979 4 Környezetünk védelm éért Építészet, em ber, környezet Falukép, I979 Banos János, Csanády János és Hideg A ntal versei, Császár István, Kunszabó Ferenc és Laczkó Pál prózai írása T ö rtén elm i kutatás és tö rtén elm i publikáció 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat PALÓCFÖLD Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő formá­ tumától mámoros a XX. századi ember. Cs eredményeit tekintve va­ jon oktalanul-e? Hiszen eszközeinek információéhes csápjaival irdatlan galaktikus távolságokból gyűjt újabb ismereteket; természetes módon meg nem tapasztalható parányokban tár fel és vizsgál öntörvényű univerzumo­ kat, testi és szellemi harmóniáját őrző-helyreállító rendszabályok és medicinák vértjébe öltözik, magateremtett anyagokkal, konstrukciókkal pótolja a természetben nem létezőt, s már egy jövőbeni „gépkort” ko­ ronázó genetikusan irányított élővilág lehetőségének felvázolásával biztatja-rémíti magát. Szellemi erőinek célratörő nem ismerve el határokat. kamatoztatásában De hát nem ő-e az is, aki hulladékhegyekkel és -felhőkkel rontjapiszkítja bolygójának életet tápláló talaját, vizeit, légkörét, aki a fló­ ra és fauna terjedelmi határainak erőszakos csökkentésével és egye­ deinek fokozatos megtizedelésével veszélyesen billegteti a természet mára igencsak ingatag egyensúlyát, akit épített világának kialakítá­ sakor korántsem mindig vezetnek ún. emberi szempontok? Azaz, váltig érvényes a fegyelmező József Attila-i intelem: „Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen.” Szertelen a szónak TÁRSADALOMPOLITKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �nemes értelemben vett és megítélő értelmében egyaránt. Szertelen, mert napról napra tényszerű jelét adja korláttalan képességeinek, s szertelen, mert nem elégszer engedve utat ésszerű kétségeinek, nagy­ ságához „illő” mulasztásokra, meggondolatlanságokra is képes. Igaz persze az is, hogy rangosabb esendőségeinket is hajlamosak vagyunk felismerni és bevallani. Csak hát, példának okáért, jósze­ rivel úgyszólván legközvetlenebb elődeink állították fel — nem a tu­ datlanság szülte tartózkodás, nem pánikízű pesszimizmus, de éppen a józan megfontolás eredményeként — a figyelmeztető táblákat: az alkotás — felelősség! Talán még idejekorán ahhoz, hogy a teremtő ember összeszámlálhassa és korrigálhassa épített világának és termé­ szeti környezetének belső diszharmóniáit, pótolhassa a kettő közötti összhang jelentős hézagait. S ahhoz, hogy a nagyobb körültekintésre intő jelzőrakéták felröppenhessenek, arra volt szükség, hogy minden­ napi életünk során, úgymond saját bőrünkön tapasztaljuk meg: a környezetvédelem korántsem kifinomult szépészeti szempontok által ösztönzött tevékenység, hanem olyan tudatosan előrelátó munka, melynek híján az emberi nem közvetlen jövője kerül veszélybe. Ha egyik napról a másikra nem is úgy, hogy puszta létében válik ve­ szélyeztetetté, de (némi túlzással tán) olyan módon, hogy a meggon­ dolatlanul elsilányított, elszennyezett természeti környezet és a fele­ lőtlenül konstruált épített világ előbb vagy utóbb torzíthatja (némi­ képp torzítja már ma is) az emberi szellemet. S akkor óhatatlanul ilyen irányban korlátozza fejlődésének irányát, lehetőségeit. Képességeinek és lehetőségeinek egyre ütemesebben növekvő for­ mátumától mámoros a XX. századi ember. Mégis, kétségkívül sza­ porodnak életében a megfontolt józanság, a hátra- és előretekintő mértéktartás és felelősség pillanatai, az újraértékelő meditáció per­ cei, az egyezményesen körültekintő cselekvés órái. Az emberi szellem tiszta magjának és az ember környezetének, jövőjének védelme ér­ dekében. Kassai-Végh Miklós 1979 4 3 Ispán András: Környezetünk védelméért 4 M. Szabó Gyula: Hákettőó 7 Szendi Márta: Falukép, 1979 8 Szatmári Béla: Építészet, ember, környezet 10 Kelemen Gábor: A tét 12 Praznovszky Mihály: Egy ember a reformkorból 13 Banos János: A vasból-jegenyefák, Jaj én rúgkapáló szivem 14 Kunszabó Ferenc: Tavasszal visszatérnek a fecskék 17 Hideg Antal: A kirakat 17 Császár István: Mesterdalnokok 18 Laczkó Pál: A mi kis tetthelyünk 20 Csanády János: Budapest, 1948—1978 21 Horváth István: Történelmi kutatás és történelmi publikáció 23 Belitzky János: A Zagyva-völgye életkörülményei 1914 nyará­ tól 1919 tavaszáig 25 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat (Krunák Emese) 27 A forradalom, a munka és a szobrász (P. Szabó Ernő) 27 Madách-tanulmányok (Csongrády Béla) 28 Nők diplomával (G. Kiss Magdolna) 29 Ember és környezete (Molnár Zsolt) A borítókon és belső oldalakon Somogyi Győző munkáit közöljük. PALÓC FÖLD TÁRSADALOMPOLI TKAI, IRODALMI,MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA F őszerkesztő: V égh M iklós. S z e rk esz tő sé g : 3100 S a lg ó ta rjá n, Arany Já n o s ú t 21. T elefo n : 1 4 -1 3 . K iad ja a N ó g rá d m egyei L ap k iad ó V állalat. F elelős k ia d ó : B álint T am ás ig a z g a tó . T erjeszti a M a g y a r Posta. E lőfizethető b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k ézbesítőknél, a p o sta h irla p ü zle ­ te ib e n , é s a P o sta K özponti H írlap Iro d á n á l (KHI B u d a p e s t V., József n á d o r té r 1. sz. P o sta c ím : 1900 B u d a p e st) közvetlenül, vagy p o sta u ta lv á ­ nyo n, v a la m in t á tu ta lá s s a l a KHI 215-961 62 p é n zfo rg a lm i jelzőszám ra. Egyes szám á r a 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, e g y évre 60 Ft. M egjelenik k é th a v o n ta . K ézirat o k a t é s ra jz o k a t nem őrzünk m eg é s nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0 5 5 5 -8 8 6 7 79.1474 N. S . 1400 d b �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK K örnyezetünk védelm éért Forrongó világunk nagy társadalm i és gazdasági átalakulása, a tudom ányos technikai forradalom térhódítása a föld egyre n a ­ gyobb népessége szám ára teszi lehetővé az anyagi javak h atal­ mas töm egének előállítását. Az ipari koncentráció, a mezőgazdasági term elés iparszerűvé válása, a vegyszerek nagy töm egének felhasználása, a közlekedési eszközök elszaporodása és a nagyarányú urbanizáció a társad al­ mi fejlődés eredm ényeként m ent végbe. Az életszínvonal általá­ nos em elkedése m ellett azonban e változások az em ber környe­ zetének fokozódó, s egyes térségekben m a m ár súlyosnak m inő­ síthető elszennyeződését okozták. Az em beri társadalom m űvi környezetének, a nagyvárosoknak a környezetvédelm i problém ái különösen súlyosak. A világ szá­ mos nagyvárosában a szennyeződés foka m ár m eghaladja a meg­ engedett határkoncentráció m értékét. A környezetvédelem problém ája robbanásszerűen a m agasan fejlett tőkésországokban k erü lt előtérbe. A tőkés term elési vi­ szonyok között a föld erőforrásainak kiaknázása a szűkreszabott profitérdekek alapján m ent végbe, s olyan körülm ényeket tere m ­ te tt a dolgozó m illiók szám ára, am elyek nem tették lehetővé az egészséges em beri életfeltételek biztosítását. N apjainkban a fejlett tőkésországok többségében a rra kény­ szerültek, hogy a környezetvédelem kérdését állam i szintű in­ tézkedésekkel oldják meg, s a jogalkotás, a pénzügyi, a b eru h á­ záspolitikai, a gazdasági ösztönzés eszközével lépjenek fel a ki­ alakult problém ák elm élyülése ellen. A szocialista társadalom ban a term elési eszközök társadalm i tulajdona, a népgazdaság tervszerű állam i irányítása az alapja a környezetpolitikai célok m egvalósításának. A szocialista term elé­ si viszonyok m ellett biztosítható a term elés, az életszínvonal, a fogyasztás és a környezetről való gondoskodás összhangja. A szocialista országok az intenzív iparosítás kezdetén tarta n ak , a környezet károsodása m érsékelt, azonban ezekben az országok­ ban a fejlődés ütem e lényegesen m eghaladja a kapitalista orszá­ gok gazdasági növekedésének ütem ét, környezetünk megóvása te h á t fokozott figyelm et kíván. A szocialista közösség országaiban folyó tervgazdálkodás, a term előerők tervszerű, arányos fejlesztése m ár az eddigiek so­ rán is olyan elem eket tartalm azott, am elyek a környezetvédelem irán y áb a hato ttak . A gazdaságépítő m unka jelenlegi szakaszában azonban az egyes ágazatok környezetvédelm i tevékenysége nem ér el megfelelő fejlődési ütem et, a környezeti elem ek fokozatos rom lása tapasztalható. M egérett a helyzet a környezetvédelem és környezetalakítás tudom ányosan m egalapozott, összehangolt, jól koordinált szervezetének kialakítására. H azánk környezetvédelm ét számos kedvezőtlen tényező befo­ lyásolja. E tényezők közül kiem elésre érdem es a term előerők te­ rületi eloszlásának aránytalansága, vízfolyásaink külföldi erede­ tű, nagy háttérszennyezettsége. Gazdasági szerkezetünket és fej­ lettségünket is figyelem be véve az em beri környezet veszélyez­ tetettsége, a term észeti elem eket ért károsodások m értéke és jel­ lege közepesnek m ondható. Földrajzi helyzetünkből és társadalm i berendezkedésünkből adódóan környezetvédelm i gondjaink sikeres m egoldásához a KGST tagországai között folyó kom plex együttm űködés jó lehe­ tőségeket biztosít. Részt veszünk a KGST szervezetében működő környezetvédelm i tanács m unkájában. A két- és többoldalú együttm űködési szerződések alapján kibontakozó elm életi és gya­ korlati tevékenység hozzájárul a környezetvédelem fontos társa­ dalm i-gazdasági feladatainak kom plex megoldásához. A nem zeti jövedelem lehetséges legnagyobb m értékű növelése, a term észeti kincsek ésszerű felhasználása a szocialista országok bővülő tudo­ m ányos, m űszaki és term elési együttm űködésével környezetvé­ delmi szem pontok szerint végezhető. A környezetvédelem ágazataiban ható károsodások hazai hely­ zetének vázlatos áttekintésekor m egállapítható, hogy nem zeti kincsünk, a term őtalaj szennyeződése elsősorban a m ű trágyák és növényvédő szerek szakszerűtlen és gondatlan felhasználásából szárm azik. A kem ikáliák veszteségei a gazdasági k ár m ellett sú­ lyos talaj-, víz- és levegőszennyezést okoznak, bekerülve a táp ­ lálékláncba közvetlenül veszélyeztetik az em ber egészségét. Országszerte nagy gondot jelent az egyre bővülő term elésből és fogyasztásból származó lakossági, ipari és mezőgazdasági hul­ ladékok kezelése és ártalm atlan n á tétele. A talajon való hulla­ dékelhelyezés általában nem elégíti ki a környezetvédelm i, köz­ egészségügyi és esztétikai igényeket. M egoldatlan a hasznosítható anyagok term elésbe való visszaforgatása; településeink környe­ zete illegális szem étlerakatokkal szennyezett, am elyek kom plex környezeti ártalm ak forrásai. Sürgősen m egoldandó országos fel­ ad atu n k a kialakult állapot részletes felm érése, m ajd a tovább­ fejlesztéshez szükséges anyagi, technikai és szervezeti feltételek fokozatos, differenciált m egterem tése. Szocialista épitőm unkánk és életszínvonal-politikánk szerves részeként egyre nagyobb m ennyiségű vízfelhasználás jelentkezik az ipari, mezőgazdasági és kom m unális ágazatokban. Az igények zavartalan kielégítése tervszerű vízgazdálkodási és vízminőség­ szabályozási tevékenységet követel. Felszíni vizeink m integy 96% -ban „külföldi” eredetűek, erősen fejlődő, iparosodó orszá­ gokból, szennyezetten érkeznek. Az eredm ényes vízm inőség-véde­ lem kialakítása érdekében hazánk a KGST-országokkal közösen, tudom ányos, m űszaki együttm űködések keretében törekszik m egakadályozni a vízm inőség további rom lását, elérni fokozatos javítását. Megyei vonatkozású az Ipoly vízminőség-szabályozási terve, m elyben a m agyar és csehszlovák fél közös felad atait m eghatározták. A vízm inőség-védelem főbb te rü le te i: az ip ari üzem ekben nagy m ennyiségben keletkező szennyvizek tisztítása, a mezőgazdaság­ ban a kem ikáliák felhasználásával és a nagyüzem i állattartással összefüggő vízszennyezés elhárítása, a települések csatornaháló­ zatának bővítése, a közüzemi szennyvíztisztítás fokozása. Nagy eredm ények várhatók az okszerű vízgazdálkodástól, a víztakaré­ kos technológiák m egvalósításától. A vízügyi szervek a gazdasá­ gi ösztönzés és a szankcionálás eszközeit is felhasználva tesznek intézkedéseket felszíni és felszín alatti vízkészleteink védelm ére. A levegőszennyezés m a m ár nem zetközi m éretű problém a, a K G ST-tagországok együttm űködése során jelentkező levegőtisz­ taság-védelm i m unkában cselekvő részt vállalunk. H azánk álta­ lános levegőtisztaság-védelm i helyzete európai viszonylatban kö­ zepesnek m ondható, iparilag fejlett övezetekben (Budapest, Bor­ sod, B aranya, Kom árom) azonban regionális szennyezettség jelei m utatkoznak. E térségek káros légszennyezettségének felszámo­ lására, s az ország általános levegővédelm e céljából helyes terü ­ letrendezési és területfejlesztési elvek érvényesítésével d ifferen ­ ciált intézkedéseket kell tenni. Ezt segíti elő az ország terü leté­ nek levegőtisztaság-védelm i védettségi kategóriába sorolása, s ennek függvényében a m egengedhető légszennyezési n o rm aérté­ kek m egállapítása. A levegőtisztaság védelm ének fejlesztését célzó feladatok kö­ zött jelentős az ipari h á tté r m egterem tése, a zárt rendszerű gyár­ tási folyam atok kialakítása, az ipartelepítés helyes m egválasztá­ sa. A környezetvédelem központi irányítói nap iren d re tűzték a levegővédelmi m űszaki szabályozás továbbfejlesztését, a k u tató és m érőhálózat bővítését, a szakem berképzés, -oktatás, a tudatform álás fokozását. Lakókörnyezetünk és úthálózatunk (főként a közlekedési eszközök elszaporodása következtében) évről évre zajosabbá vá­ 3 �lik, am i zavarja a lakosság m unka utáni regenerálódását, pihe­ nését. Fokozza a kedvezőtlen hatást a lakott területeken működő üzemek gépzaja, a háztartási gépek és elektroakusztikai beren­ dezések használata. A városrendezési zajvédelem területén a jól m egoldott te r­ vezés, illetve telepítés többletköltsége az esetek többségében nem jelentős, utólag viszont m ár csak költséges m egoldásokkal lehet eredm ényt elérni. H azánkban a gazdasági ágazatok, a tervezők és kivitelezők a zajvédelm et nem kezelik jelentőségének megfelelően. A k ö r­ nyezeti zajhatás jogszabályilag nem kellően rendezett, az előírá­ sok többségben elavultak. A növekvő zajártalom nagy töm ege­ ket érint, befolyásolja az em ber általános egészségi állapotát és hangulatát. Szükséges teh át a környezeti zajvédelem műszaki, gazdasági, szabályozási kérdéseinek felülvizsgálata, a környezetvédelem egészével összehangolt megoldása. A városi környezet fejlődését az építkezések céljára elfoglalt terü letek növekedése jellemzi. A m űvi és term észetes környezet közötti átm enet, a városi m ikroklím a kedvező befolyásolásának hatékony eszköze a települési zöldterületrendszer. A regionális tervek alapján tömeges lakásépítés form ájában történő városépí­ tés során m a még az tapasztalható, hogy a rendezési tervekben sem biztosítanak m egfelelő nagyságú zöldfelületet. A fásítások, közparkok és k ertek rendszere elsődlegesen a városok átszellő­ zését, a települési klíma, az esztétikum jav ítását szolgálják, tehát az eddigieknél nagyobb gonddal kell végezni a zöldfelületek te r­ vezését, kialakítását és gondozását. A települések növekedése, a gazdasági tevékenység és a köz­ lekedés bővülése m iatt egyre nehezebbé válik a term észetes kör­ nyezet megóvása, a növény- és állatvilág védelme. Csak a term é­ szet általános kím élésével korszerűen végzett term elési és társa­ dalm i tevékenység biztosíthatja a tudom ány, a gazdaság, az ok­ tatás és a felüdülés szám ára a term észeti erőforrások fennm ara­ dását. A term észetvédelm i területek egyúttal a környezetvédelem m intaterületei, ahol a társadalom széles rétegeinek összefogásá­ val, szigorú környezetvédelm i követelm ények kielégítése m ellett a jövő nem zedéke szám ára is biztosítható a környezetgazdag élettér. Az em ber term észeti és települési környezetének károsodá­ sát a gazdasági fejlődés gyorsuló ütem e v áltja ki, a károk elhá­ rítását, m érséklését vagy teljes kiküszöbölését is csak a gazda­ sági fejlődés folyam atával szerves kapcsolatban érh etjü k el. Ez az egyetlen járh ató ú t korunk alapvető fontosságú gazdasági és társadalm i problém ájának m egoldásában. A gazdasági előnyöket jelentő anyag- és energiatakarékosság, a technológiai fegyelem szigorú betartása, a hulladékszegény, zárt rendszerű gyártási fo­ lyam atok kialakítása egyidejűleg a környezetvédelem nek is h a­ tékony eszközei. Hákettőó Fojtogató a hőség, m int a gőzfürdőben. A m ennyezetre csimpaszkodó ventillátor lapátjai lassú, kim ért köröket rónak, az asztalok m ellett éhes vendégek darvadoz­ nak, hom lokukról zsebkendővel itatjá k a gyöngyöző verejtékcseppeket. A felszol­ gálók fehér k ab átju k alól levetették az a t ­ létatrik ó t is. Hiába a nehéz sötétítőfüg­ göny, a júniusi nap felforrósítja a levegőt, aranysárga üvegkupola alatt fohászko­ dunk, m ert sugarai izzó pernyeként ége­ tik a szabadon m aradt testrészeket. — I tt a finom flekken, m áris hozom a csuszát — tu rb ék o lja a telt keblű pincér­ nő. Szája szegletében kényszeredett mo­ 4 A hazánk környezetvédelm i felad atain ak népgazdasági szin­ tű, tervszerű, összehangolt és jól koordinált m egoldására hozott p á rt- és korm ányhatározatok az elm últ években új feltételeket terem tettek az egészséges életfeltételek kialakításához. Megszü­ letett az em beri környezet védelm éről szóló törvény, s létrejö tt a központi irányító szervezet, az Országos K örnyezet- és T erm é­ szetvédelm i Tanács, valam int az Országos K örnyezet- és Term é­ szetvédelm i Hivatal. A környezetvédelem kérdéseinek át kell szőniük a népgaz­ dasági terv egész rendszerét. Ennek előfeltétele a környezetvé­ delmi politikai célok és követelm ényrendszer alapelveinek k iala­ kítása, am ely egységes keretbe foglalja a közép- és hosszú tá­ von elérendő célkitűzéseket. A k ialak íto tt központi irányelvek alapján folyam atban van az ország terü letére és a környezetvé­ delem m inden ágazatára vonatkozó középtávú és nagytávlatú környezetvédelm i koncepció kidolgozása. A koncepció az ország teherbíró képességének függvényében (a gazdaságépítés szerves részeként) tervszerű, életszínvonal-politikánkba illeszkedő kör­ nyezetvédelem re ad lehetőséget. A hatósági szervezetek hatékony eszközökkel rendelkeznek a környezet minőségi rom lásának m egállítására, m ajd a fokozatos javulás elérésére. Ennek elsődleges m ódja a helyes terü letren d e­ zési, fejlesztési politika és gyakorlat kialakítása. Az engedélye­ zési eljárások során biztosítjuk, hogy a létesítendő üzem ek a k ö r­ nyezetvédelm i követelm ények m aradéktalan kielégítése esetén léphessenek üzembe. A m ár meglevő telephelyek szennyezését te­ rületi elhelyezkedésük és szennyezésük veszélyessége függvényé­ ben differenciált intézkedésekkel, hatósági kötelezés, gazdasági ösztönzés és bírságolás útján korlátozzuk. A népgazdasági szintű környezetvédelm i célok a m egyékben működő állam i, gazdasági és társadalm i szervezetek m u n k ájá­ ban realizálódnak. Az egyes ágazatokban folyó terü leti tevé­ kenység minőségi fejlesztésének igénye országszerte szükségessé teszi a környezetvédelm i szervezetek m unkájának összehango­ lását, rendszerszem léletű koordinálását és irányítását. Ily módon biztosítható, hogy a környezetvédelem a szocialista tervgazdálko­ dás szerves alkotóelem évé váljék. Eredm ényes környezetvédelem csak az egész társadalom cse­ lekvő részvételével folytatható. A p árt környezetvédelm i politi­ kai céljainak megvalósításához, az állam i intézkedések társad al­ mi tám ogatásához a nagy töm egeket mozgósító társadalm i szer­ vezetek, így a Hazafias N épfront, a szakszervezet, a Vöröskereszt és ifjúsági szervezetek felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak! Szervezés, mozgósítás, tudatform álás és ellenőrzés ú tjá n segítik a m unkahelyi, települési és term észeti környezet szennyeződé­ sektől való m egóvását. soly lapul meg, legszívesebben hagyná az egészet, s fejest ugrana egy vizesm eden­ cébe. — Akad még hideg kóla vagy sör? — kérdezzük, miközben hátunkon az izzad­ ság vékony patakokba gyűlik. — A gulyásunk a leghidegebb! — pró­ bálja tréfával elütni a vendéglátóipar nya­ ranként visszatérő fogyatékosságát. — Egy kancsó friss vizet kérünk! A hölgy még pirosabb lesz, az előbbi m osolygödrök is tovatűnnek arcáról. — Vodka, konyak, szatm ári szilva, ti­ zenötféle palackozott bor, üdítőből a tel­ jes M árka-család — sorolja egyszuszra a választékot, akár egy élő itallap. Mély só­ haj kíséretében teszi hozzá: — Csak vizet ne kérjenek, könyörgöm. Két napja laj­ Ispán András tokkal szállítjuk a konyhára a főzéshez, mosogatáshoz. Még szerencse, hogy a KÖ­ JÁ L nem záratta be az é tte r m e t. . . A városszéli telkeket esztendeje osztot­ ták. Negyven parcellára futottá, a tan á­ cson nem is vertek különösebb h írt az ügynek, m ert félezer igénylést tarta n ak nyilván, igazságot tenni aligha b írtak vol­ na. A zártk ertn ek kijelölt terü leten sorol a mostoha idő ellenére kikelt burgonya, palánták kókadoznak. D élután öt óra tá j­ ban éledezik a környék, személygépkocsik állnak akácfák lom bjai alatt, fü rd ő ru h ára vetkezett családok hajlonganak kapával kezükben. S zürkületkor a szerszám oslá­ dákból előkerülnek a locsolókannák. �— Főnyerem ény ez a p atak — lelken­ dezik O. János technikus. A szerencsé­ sebbek közé tartozik, m ert telke végében ott csobog a víz. A m edret szívós m unká­ val m élyítette ki, gallyakból, kövekből és sárból fogást tapasztott, s b ár egy-egy zápor u tán a hegyekből lezúduló víz ú jra és ú jra elmossa a vékony gátat, a telektulajdonos néhány nap a la tt visszaállítja eredeti állapotába. E sténként negyvenötvenszer fordul kannával és vödörrel. — Sajog is a derekam — nyúl ösztönö­ sen az em lített testrészéhez. — Még a fe­ nyőcsem etéket is megöntözöm, hadd cse­ peredjenek. — S az ú t m ellettiek? — Messzi esik tőlük a patak, s nem ve­ szik jó néven a p atak p artiak , ha a vete­ m ényesek között császkálnak. Inkább a távolabbi érhez járn ak , kétszáz m éter­ r e ... A túloldaliak birtoka inkább a tara ck ­ tól zöldell, m int a kultúrnövényektől. Ele­ inte dohogtak a közeli víz m iatt, hogy nem sorsolással döntötték el, kinek me­ lyik darab ju t. Most m ár irigyek. A „pataktulajdonosok” is m eresztgették szem eiket a m últkoriban, am ikor a liget csendjét egyszercsak erőlködő benzinm o­ tor bőgése v erte fel. Az egyik ezerm ester eszkábálta a szivattyút. H arm inc m éter gum icsövet akasztott a túloldalára, úgy perm etezte az ágyásokat. — Négyezer forintba került. De m ár m egjegyezték, hogy olyankor kapcsoljuk be, am ikor senki sincs kinn a telken, m ert pihenni jönnek ide, nem pedig m otorzú­ gást hallgatni — dünnyögi mérgesen. Feljebb, a tengerszint felett nyolcvan m éterrel m agasabban m ár évtizede gaz­ d ára találtak a m ezőgazdaság szám ára h a ­ szontalan területek. Tetszetős és izléste­ len hétvégi házak v áltják egym ást, drót­ fonatos kerítés akadályozza az átjárást, az ism erősök élősövényből neveltek falat portáik közé. Az egyetlen kapocs, ami összeköti őket: a kút. Á satott m ár m in­ denki, de kevesen leltek vízadó rétegre. — Ha fo rin tért adtam volna rocskáját, m ár a házam ára m egtérült volna — jegy­ zi meg az egyik, k ú ttal rendelkező gazda. A megyei napilapot rak ja elém : — Olvassa ezt a hirdetést! — m utat a hangyalábszerű, apró betűkre. „S. m ellett száz négyszögöl hétvégi te­ lek eladó. K út van rajta. Érdeklődni 22-94-es telefonon.” — H arm incezerért ta rtja , plusz tízért a kutat. M egérdeklődtem . . . A járókelők, m int kísérleti búra alatt a fehéregerek, levegő u tán kapkodnak. A hársak k al szegett főutca aszfaltburkolata izzad, apró fekete göm bök pufognak, a parányi lufik tiszavirágéletének lihegő személygépkocsik pörkölt gum ijai vetnek véget. A frissen festett falakon rikító h ir­ detm ények adják tu d tá ra a b.-ieknek, szi­ gorúan takarékoskodjanak a vízzel. B ün­ tetés já r a kertek locsolásáért, szabálysér­ tésnek m inősül az autómosás. — Tizenhat csőkútból ömlik a víz a há­ lózatba. A napi névleges kapacitás 5346 köbm éter, azonban tapsikolunk a három és fél ezernek is — keseregnek a városi tanács m űszaki osztályán. A vízm ű a város szélén fekszik, a k u ­ tak feletti bódék gyepesített, csonkakúp alakú földhalm okon terpeszkednek. Őszszel csónakon közlekedtek errefelé: a ku­ tak m ellett húzódó fő közlekedési u ta t is nyaldosta a rakoncátlan Ipoly. Piszkos­ szürke hab kavargott a vízm ű területén, a k utak m űködését fertőzésveszély m iatt szüneteltették. Az eset az elm últ években négyszer ism étlődött meg, ezért a tanács elrendelte a határfolyó árjátó l óvó töltés m egépítését. A gát két és fél kilom éter hosszan húzódik, egy hom okbánya köze­ lében bújik hozzá a m agasabb parthoz. Az Ipoly m ás m eglepetéseket is ta rto ­ gat. M edrének olyannyira áh íto tt szabá­ lyozása óta kiszikkadtak a pangó vizek, a vizadó réteg em iatt nem ju t utánpótlás­ hoz, a talajvíz szintje két m éterrel süly­ lyedt. — A város ivóvízellátása m ár nem csak m unka, presztízs is — em líti P. K álm án, a megyei víz- és csatornam ű-vállalat igaz­ gatója. Vaskos jelentést készítettek arról, hogy mi m inden szükséges a helyzet ala­ pos m egváltoztatásához. Elsősorban víz. sok víz. Az ötéves tervben újabb négy k ú t m egépítésével próbálnak biztonságot terem teni. — T örjük a fejü n k et a végleges megol­ dáson, m illiókba kerültek a különböző ta ­ nulm ányi tervek — m agyarázza H. Jó ­ zsef, a városi tanács elnökhelyettese. — Ha a regionális vízm ű nyugati szakasza megépül, talán fellélegezhetünk, m ert egy gerincvezeték, akár a köldökzsinór, össze­ kötheti a várost a nagyhozam ú k u tak ­ kal. . . E setenként problém ákat okoz az is, ha sok az ivóvíz. Éjszakánként kénytelenek B.-n a ku tak teljesítm ényét m érsékelni, m ert a gyűjtőm edencék kapacitása véges. H am ar m egtelnek, az éjjeli órákban vi­ szont a fogyasztó inkább alszik, m int fü r­ dik. B ár akadnak erre is kivételek. A leg­ utóbbi, téli vízkorlátozás idején a hajnali, déli és éjjeli órákban h atvan-hatvan perc­ re ny ito tták meg a főcsapokat, az ipari üzemek, intézm ények vízigényének mégis alig több m int a felét tu d ták kielégíteni. — Az óránkat csörgőre állítottuk. Hiá­ ba járta m délutáni m űszakba, h atk o r ug­ rottam ki az ágyból, felráztam a gyere­ keket, s egym ást váltottuk a kádban. Az­ tán m inden edényt teleengedtem , hogy mosáshoz, főzéshez tartalék o ljak — em ­ lékszik vissza a kellem etlen hetekre B. Z oltánné. A háztartási boltban két m ű­ anyag vödröt vásárolt, azóta is m inden es­ te teleengedi azokat. A tanács vezetői, hogy a vízhiányt or­ vosolják, átvágatták a vízm űt védő gáta­ kat, bízva, hogy az árterü letrő l beszivár­ gó víz nagyobb hozamot eredm ényez a k u ­ taknak. Ezért viszont a közeli term előszö­ vetkezet vezetői pereltek, m erthogy a le­ gelőjük is víz alá került. A víz, am ely a szomjat oltja, hűsíti a ki­ hevült arcokat, előrelendíti a vegetációt, az életet jelenti, ugyanaz a víz, am ely ha­ talm as energiával zúdul, pusztít. B.-n a hiánya és bősége eg y arán t riadót fú v at a köztisztségviselők, a lakosság körében. A tavaszi, őszi készenlét nagyobb izgalm at je­ lent, alaposabb felkészülést kíván, m int falun az aratás. A b.-i stran d a kem ping szomszédságá­ ban kapott helyet. K arcsú jegenyék vet­ nek árn y at a puha, de helyenként kifa­ kult gyepre. Az idén k ih alt a m edence környéke, nem kerestek időszaki m unká­ ra kabinost, úszóm estert, pénztárost. A büfé előtti horpadt lem ezasztalok, néhány felborított szék: a tavalyi szezon rom jai. A kem pingben sátra k at is felvertek a férő­ hely bővítése végett, de egyetlen éjszaká­ nál tovább ritk án m arad n ak a vendégek: a kánikulában fürdővíz m ellé igyekeznek. Az s.-i strand sem a vízért n y ito tta meg k ap u ját: a két m edence fehéren ásítozik, oldalfalaira klórm ésszel rajzoltak térk é­ pet. — A várost is képtelenek vagyunk ivó­ vízzel ellátni, s a vezetékekből táp láltu k a strandot — m ondják a vízm űnél. Régóta m elengetnek korszerű terv ek et vízforgató berendezésről, a dokum entáció is elkészült, csak a pénz hiányzik. Zöm ét ugyan előte­ rem tették, de a beruházáshoz a teljes fe­ dezet híján hozzákezdeni kockázatos vál­ lalkozás. E m iatt húzódik évről évre a strand m elletti csónakázótó tisztítása is. A m eder fenekét több m éter vastag iszap­ takaró borítja, a p art közelségében szapo­ ra nádas sötétlik, forró pocsolyákat őriz­ ve a teljes kiszikkadástól. — F orgalm unk a m egszokottnak h ar­ m inc százalékát sem éri el —- dünnyögi az étterem vezetője. A vendéglátóiparí egy­ ség stran d felől nyíló a jta já n vasrács, la­ kat. A vízhiány és az idegenforgalom apadá­ sa édestestvérek. A megyéből hétvégeken autókaravánok indulnak hatvan-száz kilo­ m éterre levő fürdőhelyekre, ahol a term é­ szet kegyes volt, a föld alól k u tak o n tják a meleg vizet. E.-ben v asárnaponként egy tű t sem lehetne leejteni, a b e já ra t előtt ki­ lom éteres sorban várakoznak türelm esen a lubickolásra vágyók. A h.-i fürdő az északi megye ipari szövetkezetei dolgozói­ nak kedvelt üdülőhelye. Hét éve még. m int honfoglalók érkeztek, azóta kényel­ mes faházakat em eltek, közös étterm et, sportpályát építettek. N em régiben a helyi tanácstól k ap tak levelet: fejlesztik a stran ­ dot, a felkínált telk ek re áthurcolkodhat­ nak. — A víz közelsége vonzott b en nünket annak idején. Most költözzünk el négy ki­ lom éterrel arrébb? Könnyen lehet, hogy a négyből százhúsz lesz. Elm együnk innen — zörög T. Rudolf, az s.-i szövetkezet el­ nöke. K.-n nincs olyan falugyűlés, am elyen a községben élők ne vetnék fel egy strand építésének gondolatát. Kiszem elték a he­ lyet, téglajegyek szervezésére ajánlkoztak. 5 �Az irreális kérés elől a tanács vezetői m ár nem tu d lak kitérni, meleg víz u tán fú ra t­ tak. A geológusok szenet találtak, vizet azonban egy cseppet sem. Az ivóvíz drága kincs. Hogy m iért? Az okokat tájegysége válogatja. Észak-Ma­ gyarországon, a Börzsöny, C serhát között kevés a jó minőségű ivóvíz. Amíg a ter­ mészet szerelmesei sziklákba ágyazott, vi­ dám an nyargalászó hegyipatakok levét szürcsölgetik, a nagyobb településeken élők m arm onkannákkal toporognak né­ hány közkútnál, húsvéti bornak való demizsonokba gyűjtenek vizet csecsemő­ fürdetéshez, s szidják a vízmű vet, a tan á­ csot és az időjárást. — A közműves ivóvízellátás távlati fej­ lesztési terv é t hat éve hagytuk jóvá, ta­ valy aztán felülvizsgáltuk és m ódosítot­ tuk. Nógrádban jó ideig nem került le a vízkérdés a testületi ülések napirendjéről — m ondják a megyei tanácson, s szám okkal érvelnek. Az országban 1975-ben a lakos­ ság 66 százaléka rendelkezett vezetékes ivóvízzel, az ötödik ötéves terv végére az előirányzat 73 százalék. A dim bes-dom bos vidéken a 42 százalékot szeretnék lega­ lább tízzel javítani, de a teljesítm énnyel a megyék közötti sorrendben aligha kerül­ nek el az utolsó előtti helyről. A geológusok, fúróm esterek alapos em ­ ber hírében állnak. Tisztességgel vallatóra fogják a földet, de a vízfakasztás a ten­ gerszint fölött néhány száz m éterrel — m eghaladja képességeiket. Ha lenn nem akad, m ajd felülről jön — bizakodnak; s m ikor halkan csorognak az ereszek, hid­ rológiai szakem berek hátgerincén kéjes borzongás fut végig, m ert hiába m ondják az esőre, hogy született elrontója a jó­ kedvnek, a néhány m illim éter mégis ál­ dás. — A regionális m űvek a megye vízellá­ tásának m eghatározói — m agyarázza a kom ravölgyi tározó m elletti építkezést irá­ nyító m érnök. Itt néhány esztendő alatt több száz hektáros tenger kerekedett. Az illetéktelenek elől zöld m űanyag fonat óv­ ja a területet, a sorom pót csontsárgára és feketére kenték, m int egy régi zongora billentyűit. V árfal vastagságú vasbeton gát m ered áth ato lh atatlan akadályként a víz elölt. Mögötte a völgy, ahol nem rég még keskeny, kanyargó földút fűzött össze fal­ vakat. Itt most négym illió köbm éter fel­ színi víz táro lására rendezkedtek be. Fele sem gyűlt még össze, vékony erecskék tápláljak a tavat, s az Ipolyból átem elő közrem űködésével érkezik az utánpótlás. A m eder fenekéről nem irto tták ki a növényzetet, néhány öreg akácnak m ár csak koronája kukucskál ki, a víztükrön remegő fény k arik ák at árnyékolva. — U toljára szilveszter előtt m aradt a mi vizünk nélkül a megyeszékhely. A h a­ tárfolyóról szennyeződést jelentettek, mi­ re a h ír elju to tt hozzánk, m ár jócskán fel­ szippantottunk belőle, még jó, hogy n em került a vezetékbe — meséli a m érnök. 6 — Negyvennyolc órát kaptunk a berende­ zések fertőtlenítésére. Éjjel-nappal talpon volt m inden épkézláb em berünk. Csak­ nem feleannyi idő a la tt végeztünk, de a fogyasztónak nehéz feleletet adni, hogy a csapadékos tél derekán m iként fordulhat elő vízhiány. Még szerencse, hogy pezsgő­ től roskadoztak az üzletek polcai — teszi hozzá tréfásan. A nyugalom oka: a tározó tü k re m agasan áll, a gyenge széltől terelt hullám ok egyre feljebb mossák a p a rt hu­ muszát, elöntik a vadcsapásokat, am elyen reggelenként vaddisznócsapatok, szarvas­ csordák járn a k szomjat oltani. — A regionális rendszer az egyetlen járh a tó út! Az lesz az igazi, ha négy-öt m esterséges tav at egyetlen vezetékrend­ szerbe tudunk bekapcsolni. Talán még Pestnek is ju t belőle — bizonykodik a víz­ ügyi előadó. Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán. A KÖJÁL az idei nyáron huszonnyolc településen az egy éven aluli gyerekeknek naponta két liter kiváló minőségű, palac­ kozott ivóvizet biztosít. A vízszegénység, a szennyeződés, m agas n itráttartalo m m i­ att. — A presszóban hiába is kérne fröccsöt, nem kap csak bort, tisztán. Az ásványvi­ zet órák alatt elkapkodják a falubeliek — újságolja N. Ferenc, az I-i tanács elnöke. A portákon m indent m egpróbáltak. Ku­ tat ástak, fúrtak, fo rralták a vizet h a ta l­ mas fazekakban, fertőtlenítettek, haszta­ lan. A tanácsülésen döntöttek a törpe víz­ m ű létrehozásáról, am elyhez az érvény­ ben levő rendeletek szerint a lakosság anyagi hozzájárulása is szükséges. A vé­ lem ények megoszlottak, a részletfizetési kedvezm ény ellenére sokan ódzkodtak ez­ reket fizetni. — Azt m ondták: ha a többség nem akarja, szó sem lehet a vízről. Nekem m ár nincs sok hátra, de a nyugdíjból félrera­ kott pénzből rászánjuk, am it rá kell. Ugye, Teri? — fordul feleségéhez M. Ist­ ván. M indketten a hetvenhez közelednek. — Még a végén m egérjük, hogy nem kell k ú tra járn i — csillan fel az asszony zeme. — Meg fürdőszobánk is lehet. A fa ­ luban m ár sokan csináltak. . . A tanácstagok já rta k házról házra. Győzködték a vízm ű építésének ellenzőit. M egkapták a megyei tám ogatást, s m ár készülnek az aknák, árkok a vezetéknek. — Még a közgyűlésen is szóba hozták a vízmű vet. Társadalm i m unkával segítjük — jegyzi meg a term előszövetkezet elnö­ ke, N. István. A vízzel m ás a mi b a­ ju n k . . . A falu szélére visz gépkocsijával. Az ú t m ellett szénafelszedő berendezés veszte­ gel. — V árni kell még vagy két napot, el­ nök elvtárs! — fogadja a gép vezetője. — A kkor váru n k Jóska, csak addig ne essen! A tsz-elnök szeme a folyón feledkezik. A folyó tavasszal lépett ki medréből, s azóta lehetetlen a réten géppel dolgozni. M egpróbálták óvatosan, de a kerekek te n ­ gelyig süppedtek, m intha ingoványra té­ vedtek volna. — Így van ez m inden évben. Pénzünk nincs a vízrendezésre. A m ikor megszik­ kad, rá h a jtju k a m arhákat, hogy valam it hasznosítsunk a fűből — m agyarázza a tsz-elnök. A parton két horgász ücsörög félm ezte­ lenre vetkőzve. Három horog a vízben. — Van-e kapás? — Nézzék! — m u tatja az egyik zsákot, tele sörösüvegek m ártóznak a hideg víz­ ben, ebéd utáni frissítőnek hozták m a­ gukkal. Reggel a vízcsapok a városi lakásb an hallgattak. M. Szabó Gyula �Falukép, 1979 Reggel három negyed h étk o r m á r nyüzsög az élet R.-ben. F iatalasszonyok sietn ek a já r ­ dán, kézenfogva vezetve g y ereküket a z óvo­ dába, bölcsődébe. A bozótos telek végéből hangos gágogással lib acsap at ereszkedik alá a L ó k o s-p atakra. H étkor kenyereskocsi áll be az élelm iszerbolt elé. A z a jtó elő tt jócskán álld o g áln ak m á r a n y itá sra várók. H angosan csapódnak a betonon a kifl is-, zsöm lés-, k e­ n yeresládák. Az asszonyok ném án mozgó a j ­ kai a kocsikísérővel egy ü tt szám olják a lá d á ­ k a t: a p éksütem ény itt sose elég. A m it m ost a kocsi hozott, abból d élre aligha m arad. Az ácsm ester is rá fe k te tte m á r az u d v ari b a k ra a lib ik ó k án a k valót. Hozza a gyalut, sim itg a tja az am úgy is tü k ö rsim a deszkát, délelő tt jö n nek érte. Az öreg szíjg y ártó n a d ­ rá g já t igazítja, s d öbben t arccal hajol a csöppnyi ab lak b a te tt ó ra felé: te jó ég, le ­ késte az é.-i buszt, hogy le h e te tt en n y ire e l­ alu d ni! A kisvendéglőben tré n in g ru h á s férfi ren d el a p u ltra könyökölve: — D objál csak ki egy fél k evertet! — K evertet, ilyenkor? H á t hol élsz te ? — k érd e z vissza a csaposfiú, és k ét szőlőm ár­ k á t tol elé a pléhasztalon. — K everd össze ezt! V izeskannák, vödrök csörrennek az ú tm e n ­ ti nyom ó sk u taknál — vezetékes víz errefelé még csak m u ta tó b a n van. V iszont a reggeli vízhordás kiváló alk alo m az aznapi első te re ­ ferére. Szokás ez is, m in t ahogyan a z idő­ sebbeknél az idegen köszöntése. L assan k ita k aró zik a kékes páráb ó l az r.-i Rög, m elynek hosszan elnyúló te te jé t alig ­ han em lén iával m é rte ki a term észet fősza­ básza. A szokatlanul erős m á ju s eleji n ap lassan p u h íta n i kezdi az asz fa ltú t fo ltjait. Új n a p ra éb red R. község. Meleg, jószagú tavaszi nap ra. A z Sz. felől érk ező t tu ru lm a d á r fogadja, csöppnyi p a rk közepén. 1932-ben a v a ttá k , nagy ünnepség volt. G öm bös G yula is tiszteletét te tte a falu b an , teljes sleppjével együtt. N agyobb cécót csaptak, m in t h a t évvel ezelőtt, am ik o r a szegény em berek falv á n ak első üzem e állt m u n k áb a. C serép k ály h ag y ár névén k ezd ett az üzem , nagy tisztesség v olt oda b ejutni. A zelőtt jó fo rm án csak a közeli f.-i ásv án y ­ b án y a g y ár k ín á lt ip a ri m u n k át, m ás m in d e n ­ ki a földből élt. A Lókos k őhídja m á r ak k o r is csaknem százötven éve állt. A középső boltív zárókö­ vén 1798-as évszóm ta lálh ató . Úgy ta rtja a szájhagyom ány, hogy in n e n nézte Rákóczi az 1710-es ja n u á ri csatát. De alig h a le h e t ez igaz, m e rt h a v aló b an in n en nézte volna, m eg is érd em elte, hogy elveszítse. A z ü tk ö ­ zet ugyanis jócskán odébb, a falu északi fe r­ tá ly á n elterü lő m ezőn zajlott. A zt is m o n d ­ ják , hogy ta lá n a T örök m ogyoró alól szem ­ lé lte volna a k u ru c vezér kato n ái h arc át, ám enn ek m ég kisebb a valószínűsége, hiszen a fa a feltételezett csatam ezőtől m ég a híd n ál is távolabbi dom boldalon áll. A kőhíd m űem lékjellege azonban v ita th a ­ ta tla n . R a jta középütt, a sodrással szem ben N epom uki Szent Já n o s sz o rítja m agához ren díth etetlen ség e jelk ép ét, a szen t keresztet. Ahogy m ajd n em kétszáz évvel ezelőtt a p a ­ ta k m e n ti m ocsaras-lápos m ezőt szem lélte, m ost a la p o sra ép ü lt R—3 p an o rá m ájá b an gyönyörködhet. K é t évszázad ném a ta n ú ja e k őalak, k ö rö tte csap h a tn ak égig az in d u la t hu llám ai, a z ő sorsa a m últ, a falu é pedig a jövő. K evés h íja v olt pedig, hogy csákány alá nem k erü lt a kőhíd. Az r-ie k m in d e n esetre m egszavazták, em ellett v o lt a K PM és a víz­ ügy is. A m űem lékvédelm i felügyelőség azonban m egvétózta a készülőben levő dön­ tést, nem já ru lt hozzá a híd szétbontásához. A nagy v ita a Lókos szabályozásakor boly­ d u lt fel. A m ost szelíden fecsegő-locsogó p a­ ta k időről ―id ő r e elönti a p a rt m enti m ezőt de m ég a közeli h á z ak a t is veszélyezteti. A jó 15 évvel ezelőtti tav aszo n m ég a v a s ú tá l­ lom áson is 15 centis víz állt. A szak em b erek sz erin t a százéves gyakorisággal elő fo rd u ló nagy á ra d ás p ercen k én t 50 k öbm éteres vizet hoz, a kőhíd áteresztőképessége pedig csal 24 köbm éter. A felesleges v izet évszázado­ kon á t a p a rt m enti lapos táro zta. A hatvanas évek végén v ég re szabályozták a sok gali­ b át okozó p atak o t, k iv év e a k őhíd és az ő r­ házi dűlő fa h íd ja közötti egy k ilo m éteres sza­ kaszt. Pedig ép p ezen a részen tö rik m ered e­ k en a víz m edre. N em sokkal rá sz ü le te tt az ötlet, hogy a k erá m iag y á r R—3. b eru h á zását a pást és a m eder közötti rész re telep ítik . A K özép-D u­ navölgyi Vízügyi Igazgatóság h ad ak o zo tt a te rv ellen, ám a v as ú t közelsége erő seb b érv n ek bizonyult. F eltö ltö tték a lapost, 170 ezer köbm éter földet h o rd tak rá, és 1976-bar elkezdődött az építkezés. Az r.-iek felváltva szidták a tan ácso t és a g y árat, fé lte tté k a fa ­ lu term észetes v íztáro zó ját, és sö tét jó slato ­ k a t te rjesz tettek a legközelebbi árv íz re vo­ natkozóan. De m á r a k k o r k észü lt a ta n u l­ m á n y terv a vízügyi pro b lém a ren d ezésére. E szerint szelídebb ív b e te re lik a m ed er híd u táni törését, s jól k im ély ítik a víz m ed rét, K özben folyt a h atóságokkal a h uzavona, a m u n k ák is elhúzódtak. M aga a g yár is úgy volt ezzel, m in t a cigány a szocialista pokol­ la l: ahol hol vö d ö r nincs, hol víz, hol meg csúsztatnak a „ b e u ta lta k ” . K özben az 1978. n y a rá n lezúduló n y ári zá­ po r m eg in t csak m egduzzasztotta a Lókost, veszélyeztetve ezzel az építkezést. A h a ta l­ m as v íz a Rákóczi fa k o ro n ájáig é r t fel. Az r.-iek sok atm o n d ó an ta g la ltá k a z esem ények ilyetén alak u lá sát, elégtételt, igazolást lá tta k benne. A h áro m eszten d eje lassan előreballagó p a ­ takügy m ost m á r v ég k ifejletéh ez közeledik. A falubeliek azo n b an m ost sincsenek te lje ­ sen kib ék ü lv e vele. A m ű em lék h id a t féltő k m eg azzal nem , hogy eztán nem folyik m ajd víz a híd a la tt, leg feljeb b egyném ely na­ gyobb eső u tán , s ezzel sokat veszt m a jd a h id acsk a m o st sem ép p en lenyűgöző lá tv á ­ nya. Jóval szerényebb c sin n a d ra ttá v a l ju to tt túl a falu ip a ro sításán ak m ásik k ét állom ásán. A h a tv a n a s év ek közepén m eglóduló vidéki ip a rtele p íté s so rán a volt P ró n ay -k astély b a költözött a V.-i H írad ástech n ik ai A nyagok G y árán a k r.-i telepe. N em sokkal rá m u n ­ k a a lk a lm a t k ín á lt m á r a W identa is. A fu t­ ballp ály a u tá n i földszintes beto n csarn o k áv al terebélyesed ett, te rjesz k ed e tt a falu. R. 2300 lak ó jáb ó l m ost m in d en h a rm a d ik a z ip a rb a n dolgozik. A k ö rn y ék re alig szá­ zan já rn a k csak el. E rőteljesen kezdték alak ítg atn i. R. a rc u la tá t az ip a ri üzem ek. Először a k erá m iag y á r és az ásván y b án y a é p íte tt b érla k áso k a t m u n k á ­ sainak. Így jö tt lé tre a k erte s családi h ázak ­ ból álló Mező Im re és M ájus 1. telep. Jól já rta k vele a z r.-iek, hiszen az ó ta a g yár és a bánya elad ta m á r a lak ó k n ak a h áz ak a t — az akkori forgalm i é rté k feléért, húszéves törlesztéssel. A jo b b állap o tb an levő, m u ta ­ tósabb otthonok, csaknem az egész, erdő alatti u tcaso r m á r m in d s a já t tu lajd o n ú . E g y re-m ásra n ő ttek ki a földből a k é t-h á ­ rom szintes lak ó tö m b ö k ; gyári építkezések, O T P -lakások vegyesen. M ost is te rv e z k ét ú ja b b töm b ö t a k erám ia. Az sz.-i út m en tén s a já t erőből építkeznek. Ja v a ré sz t még m indig a sá to rtető s sablonok m ellett d ö n ten ek a z r.-iek, ez a szokás, s nem utolsó szem p o n t a z sem , hogy ilyen a szom szédé is. A leg ú jab b h ázak m ögé csak ­ h a m a r felhúzzák a n y ári konyhát, m ondván ne a nagy ház büdösödjék a m osléktól. A la ­ kó kora, a szokás e re je v álo g atja, hogy ide k e rü l-e az tá n a té v é is, az állan d ó la k h a tá s ran g já v al m egtisztelve a n y ári konyhát, vagy b elak já k a szo b ák at is. A fiatal ép ítő k m ár ez utóbbi m ellett d ö n ten ek : legyen a ház ő értü k , n e pedig fo rd ítv a! Igaz, ők m á r b e­ érik egy-két pad zöldséggel, a disznóhizla­ lá st is m eggondolják, hiszen v an húsbolt R.ben. A falu m o stan i közepe, a tö rté n elm i mag azonban csaknem é rin te tle n még. T öbb csa­ lád birtokol egy u d v art, m ik a z ú tra m erő le­ gest, hosszan ben y ú ln ak . Ősi jobbágytelkek ezek, sok m egroggyant, pici házikóval, épp csak v ilág ra p islan tó ab lak k al. A kerítés előtt padon sü tk é re zn e k a z öregek, szo rg al­ m asan köszöntgetvén az a r r a h alad ó k at, szó­ ba elegyedvén a z ism erőssel. F apados k om ­ m unikáció, jóízűen, ráérősen. A tö rtén elm i m ag fö lö tt is k im o n d ták az ítéletet. Rendezési te rv b e n fo g lalta össze R. tanácsa, hová mi k erü l a faluközpontban. A te rv e t a n n a k re n d je és m ó d ja sz erin t k i­ függesztették, h ad d lássa a falu népe, m i a szándék vele. Az r.-iek m egszem lélték, de m ivel lá ttá k , hogy a te rv 2000-ig szól, rövid eszm ecsere u tá n d o lg u k ra m entek. „E zredfor­ duló! Ki éri azt m eg?!” Csakhogy n éh á n y év m ú lv a h o zzáláttak a k erte k k isajátításáh o z. Nagy v o lt a m egrökö­ nyödés: ezt a földet a k a rjá k elvenni, a m it m á r a szép ap ák is tú r ta k ? A z é rin te tte k s ír ­ tak , átk o zó d tak és leveleket írtak . Ki a KB. ki a M in isztertan ács titk á rsá g á ra , m ások a R ádiónak és a Televíziónak. A falu elö ljá ró ­ sága is m in d en volt, csak nagyságos nem. Pedig h á t alk u d o zásn ak itt helye nincs. Ez a te rü let, érin tk ezv e az Sz. felé eső te le p ­ pel, lesz a falu új központja. A k isa já títo tt telk ek en nekifognak a kétszin tes o tth o n o k építésének, a régi, fö ld re könyöklő házikók, m in t színházi k u lisszák ta k a rjá k m a jd azt, am i h átu l folyik. S a m in t az ú j u tcaso r áll, csákányhegy a la tt o m lan ak m ajd össze az e l­ ső so r házai. A zt m o n d ják , k étszáz éves is v an köztük. Az első rendezési te rv nem szám olt még az ip a ro sítás gyorsaságával, in k áb b az ak k o ri helyzetet k o n zerv álta. A zóta átszerk esztették . A m ostani energikus kézzel tö m ö ríti a sz er­ teágazó, nagy te rü le te t elfoglaló falu t. Nagy áldás lesz ez ak k o r, am ik o r a v ízvezeték­ csöveket fek tetik . Az u tc a tú lo ld aláró l, lagzis házból szalad h aza az esti ü n n ep lő k et szellőztetni Z. Im ré ­ né. D upla fejk en d ő a la tt, csavarókon szárad a frizu ra. Á tv itte m ár a to rtá t, a ty ú k o t a la g ­ zihoz, s m ost m á r b árm e ly ik p illa n a tb a n itt leh et a k ato n afiú , aki szabadságot k ap o tt a h é t végére. A napos u d v aro n k ö v érre h ízo tt k u ty a h a ­ sal. Az idegent még csak meg se m orogja, alig p illa n t fel. — N em eszik pedig sokat, csak jó t — m o n d ja a gazdasszony, és láb áv al noszogatja a rré b b az á lla to t: — M enj m á r a h ű sre, nem látod, m ilyen m eleg v an ? L om hán em eli széles f a rá t a z eb, en g ed el­ m esen vonul az árn y ék legszéléig, hogy o tt azonnal elh ev erjen . Z .-nének is azóta k önnyebb az élete, m ióta a W id en táb an zsíroz, csomagol. „W identá s” m á r a fé rje is, m erthogy a tra k to r a tsz­ ben fekélyt ráz o tt a gyom rába, kaszával m eg a lá b á t v ág ták el a mezőn. — A zelőtt? E lm ondani is sok, m en n y it dolgoztam — Az em lékezéstől még a mosoly is elh alv án y u l arcán , pedig az szívesen lá ­ to tt vendég ott. — L ovat, te h en e t is ta rto t­ tu n k . De sok nehéz fejős v o lt közöttük! Meg az tá n a nagy k ert, a sok k ap álás! H iáb a j á r ­ tam az orvosokat, nem tu d tá k m egm ondani, m itől a z erős, gyakori fejfájások. M ost m á r tu d o m : az erő ltetéstől volt. A m ióta a z üzem ­ be járo k , kezdenek elm aradozni. N em üldögél pedig m ost sem ölbe te tt k e ­ zekkel. H étszáz négyszögöles a k ert, ad az m u n k á t bőven. Mégis jó, hogy van, legalább tu d a gyerek hova ép íten i. A rra g yűjtenek most. 7 �Építészet, em ber, környezet A környezet, a tágabb és s zűkebb értelem b en v ett é le tté r a legm agasabb fokon szerveződött biológiai rendszernek, a tu ­ d atosult szuperlény, a tá rsa d a lm a su lt em b er lé tfe n n ta rtá sá n a k színtere. A term észet b irtokbavétele, az em b er szükségletei szerin ti átala k ítá sa m á r a m ostani időkben, de h a a fo ly am at felerő­ södik, még in k áb b a közeljövőben, a term észet d eform álásán, az a n tite rm é sz et m egalkotásában ö lth et testet. A fo ly am at (ami úgy tűnik, szükségszerű rossz, b á r m e g állítá sára v an esély), fé­ lő, hogy az em b ern ek a term észettől való — szin te e lk e rü lh e ­ te tle n n ek látszó — elidegenedését eredm ényezheti. A te rm é ­ szettől való elszakadása, a létreh o zo tt an titerm észet pedig e re ­ dendő em beri tu la jd o n sá g ain k m egváltozását h o zh atja m ag á­ val — am i feltehetően in k áb b káros irá n y b a n h ath at. A term észet átala k ítá sa, a jóléti, civilizációs feltételek m i­ nél hatékonyabb m egterem tése következtében a term észet eg y ­ re inkább veszít em ocionális értékeiből. Az érzelm i m om en ­ tum okat, m elyek az em b er sz ám á ra élete és fejlődése é rd e k é ­ ben fontosak voltak, az á lta la létrehozott m űvi k örnyezet egy­ re kevésbé képes biztosítani. A m űvi környezet térh ó d ítása m e g állíth a tatlan fo ly am at­ n a k látszik. T erü lete ugyan döntően a városok sű rű n la k o tt helyszíne, de a közlekedés létesítm ényei és a ro h am o san ip a ro ­ sodó m ezőgazdaság révén az egész term észetre k iterjed . Ennek — M egvettük m á r m a g u n k n ak a fü rd ő k á­ dat, hogy csin álu n k m ajd szép, csem pés fü r­ dőszobát. De el is ad tu k aztán. M inek? Ide k erü l a gyerek háza, k a rn y ú jtá sn y ira , lesz ab b an m inden, oda já ru n k m ajd fürödni. Azóta, hogy m unkások le tte k m in d k etten , Z sigulira is telt. A kap u m ellett a garázs. — N em igazi garázs a z — legyint rá nevet­ v e Z.-né. — Az volt az istálló, o tt la k ta k a tehénkék. De h a m á r m egvan, nem ép ítü n k külön a kocsinak, jó az an n a k is. R eggelente tizenhárom tyúkot, tizen k ét k a ­ csát etet a Z. házaspár. K erül még m elléjük vagy h úsz csirke is, s ha a h u szadikai v á sá r jól ü t be, k ét m alacka még. — N em leh et addig pihenni, míg a gyerek h áza kész nem lesz — só h a jt Z.-né. — P e­ dig nagyon érzem , sok m á r ez. És az a n e­ vetség az egészben, hogy m i iparosok le ttü n k öreg fejjel, a fiú meg a la k ato sszak m át a k a r ­ ja odahagyni. Hogy ő gyüm ölcsöt fog te rm e l­ ni! A zt m ondja, összefognak h árm a n , nag y ­ b an csinálják, jobban kijön, m in t a la k ato s­ ságból. Ki h allo tt m á r ilyet?! M intha aláb b h ag y o tt volna m o stan áb an R. k u ltu rá lis élete. A nagyterm i rendezvények m in d e n esetre szolid érdeklődést vonzanak. N em régiben itt já r t a V ox H um ana. A nyolc­ v an tag ú kóru st alig százan h a llg a ttá k meg. N em jön m á r a N épszínház sem , olyan keve­ sen v á lto tta k jegyet az ország járó tá rsu la t elő ad ásaira. A falu klub k ö n y v táráb ó l csak a h atezer k ö tetes k ö n y v tá r funkcionál. E lkelne nagyon az új m űvelődési ház, de tízm illió forinton alul — s en n ek legalább a felét R .-ben kell kigazdálkodni —, tá rg y aln i se igen ülnek le az építők. E nnél pedig m ost előbbrevaló a v íz társu lá s és a gyerm ekintézm ények b ővíté­ se. M űvelődésre, sp o rtra a gyár, az üzem ek ad n a k nagyobb m ódot. T ám ogatják m in d k e t­ tő t pénzzel, egyébbel. A tá rsa sá g i é le t — m ár am ek k o ra v an — szálai is főképpen gyáron belül szövődnek. A vezetők, a középkáderek, közülük is in k á b b az ú jo n n a n ide k erü ltek ta rta n a k össze. R. értelm iségi rétege ritk án , ak k o r is csak szelíden rák én y szerített, sz er­ vezett form ában találkozik. Á térték elő d ö tt a „suba a subához” törvénye, m egváltozott a tá rsa d alm i é le t jellege is, sz ín te re is. Ez a húszéves k an a d ain y árfa -so r. R. leg­ szebb utcái közé em eli a p á sti Rákóczi utat. 8 m egfelelően a term észet káro so d ása egyre nagyobb te rü lete k en kö v etk ezik be. A „ p rim é r” term észet és az „em b er a lk o tta te r­ m észet” között te h á t ó h a ta tla n u l érték k ü lö n b ség jö n létre, am i (ha elfo g ad ju k azt a té telt, hogy a körn y ezet az em b er fejlő d é­ sére döntő befolyást gyakorol) aggodalom ra ad okot. L egin­ k á b b azért, m e rt a m űvi kö rn y ezet olyan te ch n ik a i-an y a g i re n d ­ szer, m elyben főszerepet k ap n a k a funkcionális igények és a m ennyiségi feladatok, m iközben fokozatosan h á tté rb e szorul­ n ak az esztétikai igények és a m űvesség, a m inőség k ö v etel­ m ényei. Ez term észetesen fak a d a népesség növekedéséből és a felg y o rsu lt urbanizációs folyam atokból. De n em kis m é rté k ­ ben az igények kielégítésének lehetséges m egoldásából, a soka­ sodó töm egterm elési e ljáráso k elterjedéséből, a z au to m atizált, g ép esített nagyüzem i tárg y k észítés m ódszeréből. M ivel az igények k ielégítésének ütem e, h atékonysága és gazdaságossága elsősorban a te ch n ik a fejlettség étő l függ, ezért szin te kizárólag a tech n ik a és technológia áll a k u ta tá s fó k u ­ szában, m iközben a tech n ik a és a te ch n ik a rév é n elő állíto tt tá rg y a k és tárg y ren d szerek , m ás szóval a m űvi k ö rn y ezet „h u ­ m a n izá lá sára” alig fo rd ítu n k figyelm et. M árpedig az így, tá rg y ren d szerek és anyagi ren d szerek ú tjá n létrejö v ő új m esterséges környezet és élettér, különös te k in te tte l a fokozódó te rm elé sre és a lak ításra, n a p ró l-n a p ra csökkenti a term észetes környezet te rü le té t — és ezáltal a n n a k m eghatározó szerep ét is. A fu nkcionális igények elő térb e k erü lésév el a tervezési te ­ vékenység m ech an ik u ssá v ált. S okkal in k á b b m űszaki felad at, m in t m űvészi. Az érzelm i-k ö zérzeti szükségletek k ielégítésére n em fo rd ítu n k kellő fontosságot, figyelm et. Ez a m a g ata rtás Még a levegő is hűsebb, a szellő is sim oga­ tóbb errefelé. Vagy ta lá n a d om b közelsége teszi? . . . És m ost m égis k iv ág ásra íté lte tte k e cso­ dás m éltóságú fák. Ebben a k o rb an m ár dől­ nek, h atalm as g allyak tö rn ek le róluk. A m inap is te tő t tö rt össze a lezuhanó súlyos ág. Az erdőgazdaság m ag át a m u n k á t v á l­ la lta volna, ám a felelősséget m á r nem . A fa­ sor közel a h ázakhoz áll, s ki tu d ja, m e rre dőlve b úcsúznak m ajd az élettő l? Most a d u ­ nakeszi tek n ő v ájó cigányokkal tárg y al a köz­ ségi elöljáróság. Azok legallyazzák, kivágják, el is viszik őket. H elyükbe göm bakác vagy ju h a r k erü l — lassab b an növő, b elterü le ten „kényelm esebb” fajta. Ebben az u tc áb a n la k n a k K. Ferencék. K im u strá lt te h erau tó v a l b ajm olódik az ud­ v aro n az idősebb és a fia ta la b b K. Ferenc. — N em a k a r in d u ln i? — H a ak a rn a, se tu d n a — n ev etn ek v isz­ sza. — K ibelezve v ettü k , csak úgy kilóra, se m otor benne, se sem m i. Meg a z tá n vezetői engedélyünk sincs hozzá. Egyszer ta lá n jó lesz még ki, a szőlőbe. B eljebb k erü lü n k , nagy h irte len bor k e­ rü l az asztalra. — N em valam i kóser — szabadkozik az if­ ja b b K. F erenc, ak i elm en t m ár a háztól, vő­ nek, láto g ató b an v a n csak itthon. — Csak egy kis s a já t term ésű novaféle, az is g yen­ gére sik e rü lt a m ú lt évben. De a z é rt jól m e g b u tty a n tja a z üveget, csak h a m ar m egtelik a fa n y a r lőrével az öblös pohár. K .-né 1972-ben h ag y ta o tt a tsz-t. Gyengén m en t ak k o r a közösnek, s h á t m egérti az em ­ b er a nehézségeket. De m eg értésre nem a d ­ n ak a boltban. Így k e rü lt a h írad ástech n ik ai üzembe. R endezett a m űszak, h a letelt a sik ­ ta, szedelőzködik az em ber és megy. Most m á r csak négy tyúk k ap irg ál az udvaron, azokat is in k áb b a to jás k ed v é ért ta rtjá k . — Azért, h a n y u g d íjb a m egyek, veszek p ár k ac sá t még — álm odozik K .-né. — Vizes, fü ­ ves ré tre nyúlik a k e rt vége, jó h elyük lesz ott. De m ost m in ek ? Az üzem ből élü n k mi m ár, az ebédet is o n n an h o rd ju k . M it kezde­ nénk m ost a tin ó b o rjú v al, a fejőstehénnel, a rengeteg aprójószággal? Se időnk, se erőnk, de még k ed v ü n k se hozzá. Most, hogy idős K. F erenc ro k k an tn y u g d í­ jas, különösen nem . In n en tő l Szobig m in d en ­ ki ism erte őt, húsz év en á t kezelte a v o n a t­ jegyeket. A ztán egy szép napon a r r a éb red t, hogy veregetéssel kell já rá s ra noszogatni a láb át. D élu tán m á r úgy hozták haza. É rszű­ k ület. B ottal ta n u lt meg ú jra já rn i. — N ehéz az a kalauzélet, de szép is az­ é r t — m ereng idős K. Ferenc. — Pedig volt úgy, hogy é jjel egykor hazajö ttem , m egnéz­ tem a sö tétb e b o ru lt k ertet, az tá n m á r fo r­ d u ltam is sa rk o n a fél ketteshez. H étszám ra nem lá to tt a család. A kkor úgy volt, hogy m in d en t m eg tettem volna a nagyobb k ere­ setért. M ost m eg m indenem et od aad n ám , ha egészséget k ap n ék é rte az orvosoktól. H át nem fu ra szerzet az em b er?! A zért a kók-hegyi szőlőt m e g tarto tták . Mégis csak más, h a s a já tjá t ih a tja az em ­ ber. H étvégeken eldolgozgatnak a m á ln ás­ b an is, igaz, k ap áló g ép et v ettek m á r hozzá. A zóta ifjab b K. F erenc is h ajlan d ó k ap áln i benne. — T ö n k rem en t m ost a z r.-i m álnások fe ­ le — legyint idős K. F erenc. — F abókék a legutóbb is ezerszám ra sz án to tták ki a cse­ reb o g ár p o n d ró ját. A zt m o n d ják , az rág ja el. A m iénk, h á l’ istennek, m esszebb van, nincs baja. Jó m arosi fa jta , 12—13 ezer fo rin to t m inden évben k iá ru ln a k belőle. K ell egy kis ta rta lé k öreg n a p ja in k ra , h a m á r nem is g y ű jtü n k kom olyabban. Az r.-i családok 80 százaléka té v étu lajd o ­ nos, ugyanennyi palackos gázzal főz. M inden négy-ötödik család a u tó u tá n fizet adót. N agyban megy a nyúltenyésztés, jó l jö v e­ delm ez a szakcsoport tag jain ak . E lte rjed t a m álna, az u b o rk ára pedig a dunakeszi kon­ zerv g y árral szerződnek le. Még eddig m inden évb en jó áro n v ették át. T ehén összesen h áro m v an a faluban, anyadisznó öt. H izlalni a z é rt m in d en m ásodik család vesz a ja n u á ri és a m áju si v ásáron. A prójószágot sa já t szü k ség letre nevelnek, le­ gyen m it ten n i a v asárn ap i fazékba. A piac sik e re nem v alam i h atalm as. In ­ k áb b a környező községekből já rn a k b e egy kis m isim ásiv al a z árusok. Az r.-iek n em á lln a k ki kofálkodni. N yakig a piszkos m u n k á b an K. Istvánék. C olstokk u tán , fű ré szé rt k ia b áln a k le az em elkedő falról. Rokonok, ism erősök se ré n y ­ k ed n ek : olcsóbb így, k alák á b an . Még jó, hogy a huszonkét éves fiú am úgy is kőm ű­ ves, irá n y íth a tja a m u n k át, m e rt ötszázat is elk érn ek m á r m anap ság egy nap szám ért! — Így is összejön vagy százezerre — ta k ­ sá lja K. István, m iközben a rá sz á ra d t m al­ �leg in káb b n a p ja in k g y ak o rla tára jellem ző, okai többfélék. Igénytelenség, közöm bösség, önelégültség, kényelm esség, m en e­ külés a ko ckázatvállalástól, alacsony színvonalú k rea tiv itá si készség, felkészültség hiányossága, felelősség elh árítá sa, szem ­ léleti hiba, a gondolkodás elsekélyesedése, a sztereotípiák a l­ k alm az ásá n ak p roblém átlansága. D öntő m égis a tá rg y fo rm áló ­ alak ító m ű vészetek atom izálódása, az építészet rendező e re jé ­ nek m eggyengülése. A m ié rt éppen az építészet h ib á zta th a tó leg­ inkább, m e rt önálló m űvészeti ág k é n t k ív á n ta m egoldani fela d ata it, a társm űvészetek bevonása nélkül. E n nek ered m é­ nye, hogy a társm ű v észetek sa játo s m egnyilvánulási fo rm á k at választo ttak , s noha közülük n éh án y m ég a lk alm asa b b á v á lt az együttm űködésre, m in t azelőtt, az építészet m ég így sem k í­ v á n ja a közösséget. A m aga ú tjá t já rja . A té r m űvészetét k i­ sa já títja , szám űzve belőle a plasztikai, a szcenikai és a szín ­ h atások at. F unkció és a szerkezet tiszta rendszereiből p róbál új esztétik u m ot k reáln i. E sztétikum ot a rációból, érzelm et az okosságból. S ajn á lato san m egfeledkezik a z alak -, a form a-, a té r-, a fén y - és sz ínhatások ökonóm iai fontosságáról. U gyan­ a k k o r a szükségesnél jo b b a n aláv eti m agát a tech n ik a k ö tel­ m einek, b á r m aga is in sp irá ló ja a technikának. Pedig hiba figyelm en kívül hagyni az em ocionális h atáso k fontosságát építő alak ító m un k án k , a té rte re m tő tevékenység közben. E rre h ív já k fel a figyelm ünket — többek között — a sajnos m ég csak kezdeti stádium ban levő „szinesztéziás” k u ­ ta táso k is, am elyek az em b er érzékelési zónáinak kapcsolódási pro b lém áiv al az együttes érzékelés egyre fontosabbá váló m eg­ ism erésével foglalkoznak. te r t dörgölgeti k a rjá ró l. — De aztán ez az utolsó nagy m ű tét, elegem v an m á r az örö­ kös k u p orgatásból. M ost k am rá t, fürdőszobát, ko n yhát, főzőfülkét rag asztu n k a házhoz. — M inek a főzőfülke, ha konyha is lesz? T an ácstalan u l vonogatja a v á llá t K. Ist­ v án : — Így h a tá ro z ta k az asszonyok. Ez a m ó­ di, v agy mi. . . K .-n é gyalogm unkás, borjúgondozó v olt a tsz-ben. G yengén keresett, á tm e n t h á t a K e­ rám iáb a. O tt bejön a két és fél ezer, s a m u n ­ ka sem a n n y ira m egerőltető, m in t a tik k a sz­ tó földeken. Ötszáz négyszögöles k e rte t m űvelnek, k ru m p lit, k ukoricát, szerződött u b o rk át v e te t­ tek. H áro m ezer tiszta hasznot hoz egy évben. H árom m alacot hizlalnak, k ettő t eladásra. — Na, azon az tá n nem sok a fizetség — szól közbe a m osogatásra v á ró nagy ban d a edény fölül a fiatal m enyecske. — Meg is eszik, am it végül k a p u n k é rtü k . In k áb b am olyan k én yszertakarékosság az. Meg kell fogni m inden g arast, ha m ár ilyen nagy m u n k áb an v an n ak . E zért ta rtjá k a n y u la t is, leszerződtek rá, valam icskével az is g y a ra p ítja a h áz ta rtá st. A k apu előtt m alterkeverő, hom okkupac. A z ú tszélen korallszínű, u tá n fu tó s L ada p a r­ kol: m eg érk ezett segítségnek a nagyobbik fiú is V.-ról. Ami a szem ételhelyezést illeti, átm en eti állap o to t él a falu, s vélik, nem hoz ebben lényeges v áltozást a következő tervidőszak sem. A z u tc á k végét kisebb-nagyobb szem ét­ kupacok, illegális lerakóhelyek h atáro ljá k . M egtűrik. M ert v an ugyan k ije lö lt szem étte­ lep, de a z t csak az év egy részében, a k k o r is csak csap ad ékm entes időben le h et m egköze­ líteni. H áz tartá so n k én t pedig bajos m á r a h u llad ék o t m egsem m isíteni. Sokan gázzal főznek, o la jja l tüzelnek, no m eg a szem ét összetétele is sokat változott, egyre több ben n e az ég etésre a lk a lm a tla n m indenféle. Így h á t nincs m ás h á tra , m in t év e n te egysz er-k é tsz er kocsit k ér ni a tsz-től, gyártól, s felszám olni a csúf szem étdom bokat. M egoldást ebben csak a költségvetési üzem ténykedésének k iterjesztése m u tat. Csakhogy ah h o z előbb még m a jd n em félm illió ért kukás edényeket kell beszerezni, s ilyen hatalm as k ia d ást nem b ír m ost el a tanácsi kassza. H at év ig k a p á lt az r.-i tsz-ben. K. P álné, A fizetség szerény volt, in k á b b te rm é n y t v itt A nnyit m áris m eg állap íth atu n k , hogy a különböző eszté­ tik ai inform ációk, k u ltu rá lis üzen etek h arm o n ik u s eg y b eh an ­ golása lényegesen jelen ték en y eb b h a tá st tu d k iv á lta n i, m in t a ste rilen jelen tk ező esztétikai in fo rm áció — az érzékelő em b er­ ből, az egyénből és a tömegből. Ez a felism erés elegendő ahhoz, hogy tu d ju k : csak a jó l m eg v álaszto tt esztétikai in fo rm áció k és in g erek v á lth a tn a k ki az em berből pozitív reak ció k at, a la k íth a tn a k ki jó közérzetet. E nnek elérésére m a is az ép ítészet h iv ato tt, ép p en jellegénél, fe la d a ta in á l fogva — h a a „rendező” szerepét a m űvi k ö rn y e­ zet h a rm ó n iá ja érd e k éb en ú jra v állaln i fogja. E bben az esetb en le kell m o n d an ia hegem óniájáról, a rró l a m eggyőződéséről, hogy egyedül m eg tu d ja oldani, a társm ű v észetek bevonása n é l­ kül, az egységes, sokoldalúan h arm o n ik u s em beri k örnyezetet. El kell fogadnia p a rtn e rü l ú jra a társm ű v észetek et, de azoknak csak új fo rm áit, am ely ek a m a eszté tik á ja jegyében képesek h atn i. T ám aszkodnia kell a különböző sp ecialisták ra, ak ik a régebbi időben m ég n em foglalkoztak az ép ítészet és tá rs m ű ­ v észetek em b erre g y akorolt h a tá sá n a k v izsg álatáv al, de m a a töm eges ép ítés id ején tev ékenységük egyre fo ntosabbá válik. M ert csak ezen a m ódon leh et elérn i közös céljain k at, a hu m án u s, ú j em b eri k örnyezetet, am i feltétele az em b er jó köz­ érzetének. E n n ek jelen tő ség ét n em le h et eléggé hangsúlyozni. E gyér­ telm ű en láth ató , hogy a harm o n ik u s, h u m án u s m űvi k ö rn y e­ zet m eg terem tése szociális igény, hogy m a m ár ez is az in fra ­ s tru k tú ra része, éppúgy m in t sok m ás közösséget é rin tő szol­ g áltatás. Szatmári Béla h aza a közösből. A ztán gondolt egyet: jobb az, ha tető v an az em b er feje fölött, elm en t h á t a K erám iáb a adagolónak. Jó l szám ított, nem b á n ta meg. De h iáb a v o lt ízig -v érig m ezőgazdasági a n n a k előtte, m ost egy ty ú k nem sok, an n y i se k árá l az u d v ará n . A régi id ő k re m á r csak az öreg h áz em lék ezteti, a sö té tb a rn a m en y ­ nyezeti g eren d ák k al, a csöppnyi ab lak o k k al. N em a k a r t az em b er ép ítésb e fogni, ére zte ta lá n a közelgő véget. — Négy éve, hogy m eg h alt — m o n d ja az asszony, s hogy pirosló szem éről e lte re lje a figyelm et, ig azít egyet m ag asra em elt sim a kontyán. — V égigsírtam a tem etés u tán i első esztendőt. N em is tudom , m ivé lettem volna, h a a b rig ád a k k o r nincs m ellettem . Ilyen voltam én m indig, szerencsém csak a dolog­ hoz meg a b án a th o z volt. H ét esztendő a la tt h ét h a lo tta t tem ettem . K. P áln éh o z csak szilveszterkor tö rleszk e­ dik a sors. K ét egym ást követő évb en is övé le tt az ú jév i m alac, a tom bola főnyerem énye. — V ettem m ost is nyolc jegyet, abból négy­ gyel nyertem . Egy csom ag S zim fóniát, egy üveg pezsgőt, egy üveg b ort és végül a m a ­ la ck á t. D e m á r ak k o r úgy irig y k ed tek a n é­ pek, hogy senki nem ak ad t, aki seg ített v o l­ na hazahozni. Z sákbakötöttem , m ajd belesza­ kad tam , m íg hazavonszoltam . Az u tc a tú lo ld a lá n fekvő k e rtjé b e n m ost a m alac m ia tt v e te tt k u k o ricát. Azon k ív ü l m ég zöldségfélét se p alán tázo tt. M inek? Úgyis csak h ét végén főz, a k k o r m eg ír a t a b o ltb an m eleg csirkét, com bot, m ellet, m ik o r m i van. A sa rk o n la k ik a lánya, kisegíti av v a l a p á r szál zöldséggel, am i neki kell. K á r v o ln a k é t­ felé dolgozni vele. Így a z tá n a n ap fele szem efényéé, hatév es un o k ájáé. V áltják egym ást a m űszakban a lán y áv al, m indig van, ak i v i­ gyáz a kisfiú ra. K ét sárguló NÓGRÁD ú jság o t h ú z elő a kony h aasztal fiókjából. 75-ös szám m in d a kettő, egyik augusztusi, m ásik decem beri. — B enne vagyok m in d k ettő b en — lapozza fel ben n e a fényképet. — Ki gondolta volna, hogy kitesznek m ég o rszág-világ elé? Hogy engem a b rig ád b an m ég en n y ire m egbecsül­ nek?. . . — — vagy — — Ez a Z. G yuláék h áz a? Ez hát. M elyiket keresi, a z időset a fia ta lt? A z öregebbet. A kkor, ap ám , m ég ezt a szelepet se g ít­ sen beszerelni, az tá n b eszélhet tőlem reggelig is. Z. G yula a „k e rám ia b eli” ra k tá ri segéd­ m un k ásság o t a d ta föl a p o rtásság ért. A m ott hideg volt, s neki am úgy is id ő n k in t sz a n a ­ tó riu m i kezelést kell vennie, n a meg a k e re ­ set is több a p o rtán . A tsz-ből is a betegsége m ia tt k ellett eljönnie, pedig m egbecsülték o tt m indenképpen. Még a régi k ö rm ö strak ­ to ro k a t is m egülte an n a k idején. A z asszony m ég ő elő tte le tt g y ári m unkás. N eki n eh e­ zebb a dolga, egy m ű szak b an száz m ázsa csem pét em el át, pedig beteges m á r ő is. Z.-ék k o n y h ája valóságos csem pebem utató. A k k u rá tu sa n végigm agyarázza Z. G yula, m e­ ly ik et g y á rto ttá k előbb, m elyik az új. Még a különleges d arabokból is k iak aszto ttak egyet-egyet a falra, díszként. A padozatot a régi fajtáb ó l, a kékpöttyesből kövezték ki, a m osogató fölötti zsály am in tás m á r innen, e b ­ ből való, az a ciklám enszínű h u llám m in tás pedig a leg ú jab b ak közül k e rü lt ide. H ib á­ sat, selejtn ek m in ő sü ltet egészen olcsón v e ­ h etn ek a gyáriak. Z. G yula nagy szeretettel beszél falu járó l. — Lesz még egyszer nagyközség belőle, m eg látja! M ár m ost m ilyen fü rg e ü tem b en fejlő d ik ! L átom én a p o rtán ülve, hogy n ap i 20—30 kocsi viszi ki a csem p ét a gyárból szerteszét. Ez a nagy m ozgás viszi m agával a falu t. N em leh et o tt szu n y ó k áln i, m últon m erengeni, ahol így lü k te t az ip ar! — S jó ez a lü k tetés a z r.-iek n e k is? — M ár hogyne len n e! Először is v á la sz tá ­ si lehetőséget k a p ta k a m u n k av állaló k . M á­ so d já ra m eg a biztos gyári k ereset m ellett m ég k i-k i hozzádolgozgat a h áz körül, am en n y it kedve ta rtja . A m olyan falu n belüli k étlak iság ez, jó m ó d o t ad a z em bereknek. Z .-ék is leszerződtek 400 négyszögöl u b o r­ k ára, h étezer fo rin tn y i haszon lesz abból őszre. H ízót is k ettő t nevelnek, olcsóbba jön a s a já t hús, m in t a bolti. — S zegényfalva v o lt rég en R. — m ondja m ég Z. G yula. — M ost m á r meg le h e t néz­ n i: fellen d íte tte a gyári k ereset a z em b ere­ k et p én z dolgában, m egváltozott az élet egyébben is. Persze, a legtehetősebbek közé m ég a z é rt nem ta rto zu n k , de a z idő n ek ü n k dolgozik. — D e szép v irá ga v an ! — év ődik b a rá tko­ zón a ja v ak o rab eli férfiú, a m in t vizesk an n át lóbálva ta r t átellen b en az ú ton a nyom óskút felé. 9 �— Lesz m agának is, szedjen! — in te k a községháza m enti orgonabokorra. S ha m á r így m egism erkedtünk, m in d já rt meg is k é r­ dem , m egy-e m a is a z e.-i busz. — M ár hogyne m enne, m ikor m in d en n ap in d u l! — v ág ja rá m agabiztosan, m ajd gya­ nako dva végigm ér: — De m i szél fú tta erre, hogy e n n y ire nem ism eri a já ra to k a t? M egmondom. E rre leteszi a k a n n á t a föld­ re, s közelebb hajol: — Na, ha olyan újságíróféle, ak k o r k é r­ dezzen m eg engem is. M ajd én m egm ondom , hogyan tap o d tak be itt m illió k at a z ingo­ v ányba! — és kezével sejtelm esen in t a la ­ pos felé , ahol az R—3. ü veglapjain csillan meg a d élu tán i nap. — De hiszen szabályozzák a Lókost — v e­ te k ellen. — A zt ugyan szab ályozhatják! C sak le­ gyen itt olyan víz, m int m ost húsz év e is, csáklyával h ú z h a tjá k vissza róla a híres g y áru k at! H át m érn ö k em b er az olyan, am e­ ly ik m ocsárra ép íti a g y árat?! A ztán lehiggadva fo ly ta tja: — H arm inc évig v oltam én pék a faluban, m ost h ó ru k k em b e r vagyok a d a ru k k ö rü l az R —3-ban, m egm ondom én m agának, m it k én e csinálnia a gyárnak. G y ártsa az új csem pét, ha m á r an n y ira a k a rjá k , a régi m eg álljon viasza a cserép k ály h ára. Úgy m ég m egélhetnének valahogy. — — Nem d ivat m á r a cserépkálya — e l­ lenkezek. — N em -e? — és m ost m ár kom olyan m érges a z öreg. — T u d ja m e n n y iért el le h et ad n i? H áro m ezerért is! Igaz? — fordul se­ gítségért az elegáns b a rn a öltönyben m el­ lénk álló ism erőshöz. — H áro m ért? Öte ze ré rt legalább! — tó d ít­ ja az, s m ég csak nem is á rn y a lt nosztalgiá­ val a h a n g jáb a n hozzáteszi: — Össze tu d ­ n á n a k még szedni néhány jó k ály h am e ste rt a kö rnyéken . . . Szendi Márta A tét Okokat, m agyarázatokat keresnek a b.-i term előszövetkezetben. Nem irigylésre m éltó a h iv atalát éppencsak elfoglalt el­ nök helyzete sem : hibádzik a számadásból több száz juh. Az elhullott jószág te te ­ me sem k erü lt m ind elő, m a is lelnek m ég egyet-egyet a határban. Perm etezés u tán szakadtak ki a gyors röptű tavaszi felhők, bőségesen áztatta a víz a földet. A dom boldalakról völgynek iram odott, v itte m agával a növényvédő szer m arad ék át is, az aljban meg piszkos színű tócsákba gyűjtötte. Ebből ivott a juh. Nyolc gyapjas bundájú azonmód k i is dűlt a nyájból — az esetet azonban senki sem jelentette. Most idézik fel csak a történ tek et, am ikor m ár összesűrűsödött a baj. Ez lenne h á t az állatpusztulás oka? A jószándék fo rd u lt volna visszájára? A m ajdani haszon érdekében alkalm azott növényvédő szer pusztított el meglevő é r­ téket? A kérdésre — beleértve az em ber fele­ lősségét, esetleges m ulasztását is — vizs­ gálat felel m ajd. Eddig csak egy a bizo­ nyos: ott, a dom bról leszaladó szennyes­ növényvédő szeres csurgalékvíz m ellett le­ helték ki p áráju k at az első bárányok. A szem tanúk pedig árta tla n képpel tárjá k 10 szét k a rju k a t: ki h itte volna? Ki gondol­ hatta, hogy a perm etlétől fordultak fel, s hogy ekkora lesz a baj? L áttam június végén tönkrefagyott k aj­ szibaracktáblát. Pontosabban, úgy nézett ki, m intha hajn alb an legalábbis lefagyott volna: összezsugorodtak a színüket vesz­ te tt levelek, tövükben pedig m egba rn ult az apró, m ajdani term és. — Jó t a k a rtu n k — m u tato tt ugyancsak „lelom bozódva” a közös gazdaság elnöke a m egperzselt táblára. — Az alkalm azott lom btrágya tavaly bevált, általában húsz százalékkal növeli a term ést. M aradt a tavalyi szerből, ezt használták m ost a permetezéshez. Im m ár tudjuk, hogy vég­ zetes volt ez a takarékosság. A vizsgá­ la tra elküldött m inta elem zésekor kide­ rült. hogy valam i kristályféle csapódott ki benne a tárolás alatt, és ilyenkor m ár haszonhajtás helyett k á rt okoz. Z.-ban néhány háztáji szőlőtábla tu la j­ donosa nem szüretelt. O tt guggolt a tőkéi m ellett G. is, rem énykedve vizsgálta a tö n k rete tt h ajtáso k at: h áth a épségben m arad t valam elyiken a fürtkezdem ény. Az egyre halványodó rem ény kihozta belőle az indulatos szavakat, nagy hangon szid­ ta a term előszövetkezetet és vezetőit. — Nem ügyelnek, a kicsire nem néz­ nek! Azt hiszik, hogy am i jó a m ellet­ tü n k levő búzatáblának, az használ a szőlőnek is. S ha m ár a vezetők elfelej­ tették kioktatni a m unkásokat, legalább a traktorosnak leh etett volna annyi esze, hogy m egnyalja az ujját. Ha megteszi, és fe lta rtja a levegőbe, rögtön tudja, hogy m erről fúj a szél. S ha a légáram lat a m ásik k u ltú rá ra viszi a növényvédő szert, akkor v ár a kezdéssel. Olyan túlzott len­ ne ez az igény? Én inkább azt hiszem, hogy ez a term észetes, úgy gondolom, ta n ítjá k is az óvó rendszabályok között. Legalább ennyi b ajt okoz a h atár képé­ hez és a falvak légteréhez im m ár szoro­ san hozzátartozó növényvédő helikopter, repülőgép is. Az elhibázott pillanat, a sietős vagy elkésett „kioldás” ; az időjá­ rási tényezők, elsősorban a szélviszonyok figyelm en kívül hagyása az oka, hogy sok helyen öklüket rázzák az em berek az ég alatt suhanó sárga gépm adarak felé. A fenti, igencsak közeli példákkal is készültem a Nógrád megyei Tanács szak­ felügyelőjéhez, a beszélgetés m égis a m a­ kákókkal kezdődött. Ugyanazon a regge­ len olvastunk m indketten e Jap án b an élő, torzszülött — végtagok nélkül a világra jö tt — m ajom fajtáról. A híradás m egrá­ zó, m iként az alapos és hosszú vizsgálat eredm ényei is, m iszerint a tudósok meg­ állapították: „Nem örökletes bajokról van szó, hanem az anyaállatok által a vem ­ hesség ideje alatt elfogyasztott, növény­ védő szerekkel gondosan kezelt gyümölcs­ táplálék okozza az elváltozásokat”. Elidőzve még egy kissé az inform áció­ n ál: Bepu m ajom parkjában im m ár három éve nem eteth etik hazulról hozott gy ü ­ mölccsel és zöldséggel a látogatók az ál­ latokat. Az eredm ény: sokkal több egész­ séges m ajom bébi lá tta meg azóta a n a p ­ világot. De hagyjuk a figyelm eztető m ajom ­ példát, Jap án b an m ár 1974-ben is h ú sz­ ezer olyan beteget ápoltak kórházakban, akik „a levegő, a víz és az élelem vegyi szennyeződéseitől ro k k an tak m eg”. Távoli esetek. Földrajzi értelem ben. S a következm ények nagyságát tek in tv e is tá ­ voliak. Ezért beszélhetünk m ég időben róla. G ondatlanság, felelőtlenség, helytelenül m egválasztott kem ikália, rossz alkalm azá­ si időpont — és a m akákók — után, il­ letve e tények ism eretében, hogyan is á l­ lunk a környezetvédelem m el a m ezőgaz­ daságban? K ollár József erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i szakfelügyelő m indenekelőtt így fogalm az: — A m ilyen ütem ben iparosodik a me­ zőgazdasági term elés, olyan m értékben nő a környezetvédelm i igény is. Kedvező lépések és m eglehetősen nagy foghíjak — így lehetne m inősíteni a m ai állapotokat. A m ezőgazdaságban dolgozó em ber érzi, hogy egészséges környezetben m unkálko­ dik, de sokat szenved a zajtól és komoly veszélyforrást jelent a vegyszerek alkal­ m azása. A sok-sok tennivalót a vezetők m agatartása, a nem egyszer előforduló kö­ zömbösség is jelzi. Ezért lá th a tju k még igen gyakran, hogy sem m ibe veszik az óvó rendszabályokat, s hogy csak egyet­ len példát m ondjak: az em berek puszta kézzel dolgoznak a m űtrágyával. Figye­ lem re m éltó ez az „apró” m ulasztás, h i­ szen ha a környezetvédelem ről — s ezen belül a term észetvédelem ről — beszélünk, m indenekelőtt az em berre gondolunk. Vé­ delm e pedig m egköveteli, hogy oktatni kell — kellene — a környezet- és term é­ szetvédelm et. Meg a gondosságot — m int előfeltételt. Egyhelyütt, példának okáért, a tavasszal a term előszövetkezet felg y ú jtatta a ná­ dast. Így: „felg y ú jta tta”. A gyufa lángja ugyanis parancsra, vezetői intézkedésre lobbant. A „pirom ániás” vezető a szó szo­ ros értelm ében v ett pillanatnyi érdekén (?) túl a lig h a . láto tt, a parancs kiadásán kívül nem is te tt sem m iféle megelőző in­ tézkedést. A következm ény: nem csak a nádas és élővilágának jelentős része lett a tűz m artaléka, hanem odaveszett a ter­ melőszövetkezet tu lajdonában levő, pénz és fáradságos m unka árán felnevelt, im ­ m ár leterm elésre váró nyárfás egy része is. A nádas helyett azonban em líthetnénk m agasra vágott tarló, kukoricaszár vagy m ás egyéb kényelm es felgyújtását is — az évszaknak megfelelően. A ztán mivégre, �k ap álh atták a fiatal fenyőcsem etét, az e r­ dészeti dolgozók u tán tö rö tt sörösüveget, konzervesdobozt, zacskókat tartalm azó szem éthegyek m arad tak . Eszembe ju tn a k a javakorabeli férfi szavai: — Am ikor, kérem , én gyakorló erdész voltam , még az újság p ap írt is elástuk, az erdésznek példát k ellett m utatni. P e d ig ... akkor m ég h atáro zat sem volt a környe­ zet és a term észet védelm ére. m ilyen céllal, azon kívül, hogy ném ileg m egkönnyíti a soron következő m u n k át a pusztasággá ég etett föld? B. S. fiatal erdész, nem régen k erü lt term előszövetkezetbe, ágazatvezetőnek: — A gyújtogatásról, beleértve a tarló ­ égetést is, nem tudok in dulat nélkül be­ szélni, m ert ez súlyos vétség a környeze­ tünk, a term észet re n d je ellen. Százával pusztulnak el az apróvadak, de a tűz ennél sokkal nagyobb k á rt is okoz. Meg­ ég egész sor apró élőlény, elpusztulnak a m ikroorganizm usok. E rre pedig m indre szükség van a talajban, a gyújtogatással végső soron a környezet biológiai egyensú­ ly át b o rítják fel. E rre nem gondolnak? E rre nem , m ert feledteti a m inél előb­ bi és m inél kényelm esebb szántás, vagy m ás m un k aak arat. A szándék persze csak becsülendő, h a számol a következm ények­ kel is. A m ezőgazdaságban dolgozó em berek kevésbé ism erik a szervezett term észetvédelm et, a parkokba, term észetvédelm i terü letek re job b ára az ip arban dolgozók járnak . Az előbbiek ezeket az értékeket m ég nem ism erték fel igazán. — Pedig ez előfeltétele annak, hogy becsülni tu d ják — fo ly tatja a gondolat­ sort K ollár József. — Sokat segíthetné­ nek ennek ism eretében a m egóvásban. Ez term észetesen nem csak a védett te­ rü lete k re vonatkozik, hanem m indenek­ előtt a közvetlen környezet igénye. A p­ róságnak tű n ik —, s eléggé sután is hang­ zik — a kívánalom : ne szem eteljünk! A zsáknak, az olajosflakonnak nem ott a helye, ahol felhasználták, ahol éppen a ta rta lm á t kiürítették . — A mezőgazdasági üzemek m ajorjai, telepei szerencsére m ár egészen m ás képet m utatn ak , m in t néhány évvel ezelőtt — hallom a N ógrád megyei erdészeti, v ad á­ szati és term észetvédelm i felügyelőtől. — Többnyire fásíto tták a környéket, rende­ zett és gondozott a telep, s valóban m un­ kahelyre, nem pedig lo m tárra vagy sze­ m éttelepre em lékeztet. Az országutak u tasai előtt valóban üde színfoltként suhan el a fák k aréja által ölelt telep, s a szemlélő önkéntelenül is kíváncsi rá : ki a gondos gazda. Meg is tu d h atja, o tt van m inden b ejárat előtt a jókora ra jzo lt-festett tábla, ra jta a tu la j­ donos nevével. M int m ondják, ez a rend prózai m agyarázata. M egjelent az utasítás a „cégtáblák” kihelyezéséről, ezt pedig sürgős tak arítás, parkosítás követte. Jó módszer, a nyilvánosságnak ereje van. C sakhogy.. . nem lehet környeze­ tü n k s a term észet m inden d arab k ájára „cégtáblát” akasztani. Egyébként is hiába ism ert a gazda, ha a tettes, a környezetszennyező kilétét jó­ tékony hom ály fedi. V. L. fiatalem ber, géplakatos egy term előszövetkezetben, m ellesleg pedig korán szeretett volna az idén szabadföldbe k iültethető p aradi­ csom palántát nevelni — sok m ás társával együtt éppen a környezetszennyezők se­ gítségével. Zsigulijával indult a B arát­ hegy alatti kőbányához, tápkockát helyet­ tesítő olajosflakonok százaiért. — Van ott rengeteg, teherautószám ra hordja oda valam elyik gazdaság. N ekünk meg igen prak tik u s holmi, csak levágjuk a te tejét és m á r ültethető is bele a p a­ lánta. Gondolom, a tettes géptelepét sem ér­ heti szó, nincsen szanaszét, kupacokban az olajosflakon. Nem is lehet, m ert az ide­ gennek árulkodik a cégtábla, k ita k a ríto t­ ták h á t szép csöndben az egészet a zöldbe. Nem csak teherautóval hord o tt szem ét éktelenkedik az u tak m entén, akad privát környezetszennyező is éppen elég. Zsákba kötve, szem élyautó csom agtartójában v án ­ dorol a szem ét az erdők alá meg az e r­ dei u tak ra , o tt sorjáznak m ég a roncs asztalsparheltek is. Az u ta k m ente, az erdők sok helyütt egy hatalm as zöld kuka. — Nem voltam rest, egyszer b eletú r­ tam egy ilyen házi szem étkupacba és m egtaláltam benne a tettes „névjegyét”, egy újságelőfizetési ű rlapot — m ondja a hivatásos term észetvédő. — F eljelentettem szabálysértés m iatt a tanácson, legköze­ lebb m ajd bizonyára m eggondolja, hogy hová szállítsa a hulladékot. Vagy körültekintőbb lesz, és kiveszi a szemétből a nyom ravezető „névjegyet”. Szem étügyben m ost m ár igazán csak egy példa. Term észetjáráson a C serháttal ism erkedtünk, s a pihenésre kiszem elt helyen igencsak alaposan m eg kellett nézni, hová telepedjünk. N éhány napja A term előszövetkezet elnöke biztatja a vadászm estert: szántsátok csak fel b á tra n a B ikarétet, vessetek be olyan terü letet, am ilyet csak akartok! A nagyvonalúság egyszerű m agyaráza­ ta : a B ikarét m ár évek óta m űveletlen, parlagon hever, gazon kívül nem terem sem m it. Így pedig lesz belőle vadföld, a téesz elveti a go n d ját; e p arlag terü let m iatt m ár nem érh eti szem rehányás. V. M. azt fontolgatja, hogy elm egy a M eredekbe, kiszedi a fák at, m egoldja a téli tüzelőgondját. Elvégre, övé volt az a föld a tagosítás előtt, m ost m eg a k u ty a sem néz rá, a senki földje. Parlag. A k ár­ csak Sz. I. valam ikori szőleje. Ism erős­ k ént kalauzolt egyszer szülőfalujában, az először ott járó m ásodik feleségének is akkor m u tatta be a tájat. Az asszonyka egyszer csak m egszólalt: azt m ondtad, erre volt a te szőlőd is, nézzük m eg! S az indítvány azonnal lem osta Sz. I. arcáról a régi találkozások öröm ét, erőszakosan helyébe tolakodott a ború. — Messze van, rossz az ú t is — vála­ szolta kom or arccal. Gyanítom , hogy az ellenvetést nem a kényelem szülte. Inkább az az igazság, hogy Sz. I. nehezen viselte volna el az egykor szebb időket m egért, m ára meg csak kórót, dudvát term ő, apróvadnak m enedéket nyú jtó szőlő viszontlátását. De parlagot term el-g y arap ít a term előszövetkezet is. A laposon vizenyős a föld, nehéz m űvelni — otthagyja. A m eredé­ lyen drága a gépek üzem eltetése, alacsony a term éshozam — in k áb b nem műveli. Talán túlságosan is könnyen m ondanak le egy-egy korántsem csekély érték ű föld­ területről, ezért is v ált szükségessé egyes jogszabályok m ódosítása. A földtörvényt 1978-ban szigorították, s többek között kem ény bírság v ár azokra, akik a term ő­ földet nem annak m inősége szerint hasz­ nálják. Szokás em legetni, hogy a term őföld „drága kincs”. R áadásul roham osan fogy: az utóbbi harm inc-egynéhány esztendő a la tt nyolcszázezer h ek tárra csökkent a m ezőgazdasági term őterület. Kell az ú t és a vasút, nagyot nyújtózkodtak a falvak és városok, jelentős nagyságú terü letet von ki a term elésből az iparosítás. Mindez elkerülhetetlen, ezért m ég n a ­ gyobb figyelem m el kell gazdálkodni a m aradékkal. A gyenge term őhelyi ad o tt­ ságú, rossz m inőségű földdel is, m ert azon többek között megél az erdő, am ely töb­ bek között e lta rtja a juhot. A m űvelés- 11 �ből kivonva, m agára hagyva azonban a parlag csak csúf sebhely. Ha a kiesett hasznot nem is számoljuk, akkor is randa ragya környezetünkön. A m ásra m ár nem alkalm as parlag még kiváló lehet erdőnek. A fásítás azonban korántsem egyszerű dolog. A m inap lezaj­ lott fásítási ankéton például kényszere­ detten állapították m eg: a csem eteellátás bizony nem b írná k i az erősebb k ritikát. E gyébként is, a m ár meglevő term előszö­ vetkezeti erdőknek sincsen hozzáérő „gaz­ d ája”, jobbik esetben rábízzák azokat a szakértelem szikráját sem ism erő em ber­ re. M ert erdészt nem m inden téesz al­ kalm azhat, de „legalább vigyáz rá valaki”. Az is tény, hogy a hivatásos állam i erdész élete sem felhőtlen. A m egyeszék­ helyre tartó autóbuszon elegyedtem szó­ ba M. J. kerületvezető erdésszel. Éppen húsz-egynéhány asszonyból állt a kísérete. Az évődésre — Jó lehet m agának, ennyi asszony k ö z ö tt! — keserűen m osolygott: — Kivételes eset, hiszen alig van m ár egy p ár m unkásom . Most szerencsére köl­ csönkaptam a M.-i Állam i Gazdaságtól egy brigádot, meg tudom kapálni velük a nagym ezői csemetét. — S holnap? — K atasztrofális lesz itt a helyzet! Nincsen vállalkozó bozótot irtani, padkát vágni, csem etét ültetni-ápolni. Ezen a dom bos terü leten pedig a gépre se nagyon lehet szá m ítan i.. . Term észetvédelm i vezetőt, őröket alk al­ m aznak; a fásítás, a védett fák p ó tlásá­ nak érdekében pedig olyan csem eteker­ tet létesítettek, ahol az egzotikum ok is m egtalálhatók. T alán ez az egy-két apró­ ság is elegendő ahhoz, hogy m egértsük a megyei tanács m ezőgazdasági osztályá­ n ak —, m in t term észetvédelm i h atóság­ nak — a vélem ényét: a vállalkozásért és a figyelem re m éltó m u n k áért elism erés il­ leti a hom okterenyeieket. Az inform áció első hallásra m eglepett: tudniillik, hogy van Nógrád m egyében egy term előszövetkezet, am elynek a szék­ házára bízvást k i lehet írn i: „Term észet­ védelmi m elléküzem ág”. A hom okterenyei Zagyvavölgye Mezőgazdasági T er­ m előszövetkezet ugyanis elvállalta, hogy ellátja a megye term észetvédem i terüle­ teinek a gondozását. Nem csekély a fel­ adat, hiszen a kis m egyék közé tartozó Nógrád büszkélkedhet a legtöbb védett területtel, szám szerint hetvenhéttel. Ja, kérem , így könnyű a term észetet védeni — hallom az ellenvetést. — Ez nyilván nyereségre megy, üzlet. Lehet benne valami, de abban is, hogy a környezetvédelem nek a legtöbb eset­ ben — az idézett példák is ezt bizonyít­ ják — csak elhatározás, jó szándék, gon­ dosság és nagyobb figyelem az ára. Ennyit pedig m egér az em ber. M ert ő a t é t . .. Kelemen Gábor Egy ember a reformkorból S okakat le p ett meg, hogy a szécsényi hely tö rtén eti m úzeum K u ­ binyi F erenc nevét v e tte fel, m e rt b á r valószínű, hogy tö rtén elm i ta ­ n u lm ányainkból m egőrződött valam i a refo rm k o r országos esem é­ nyeiről, alak jairó l, óm a m egyei vonatkozásokról m á r kevesebbet tu ­ dunk. (Pedig an n a k részletesebb ism erete könnyebbé teszi az o rszá­ gos vonulatok tisztább áttek in tését, b elátását is.) E nnek a k orszaknak volt megyei és országos szinten is kiem elkedő képviselője K ubinyi F erenc. Egyik m é lta tó ja — igen ta láló an — Jókai hőseihez h asonlí­ to tta őt, kiem elvén tö retlen politikai szellem ét, elvhűségét, áld o zat­ készségét, tudom ányos am bícióit és ere d m én y e it. Összetett jellem , m in t az a kor, am ely a teljes fizikai-szellem i k iá llá st igényelte leg­ jobbjaitól. A K ubinyi-család szinte kibogozhatatlan ágai, leszárm azo ttai kö­ zött az egyik vonu lat a régi N ógrád m egyében volt őshonos. K a ­ rancsság. Piliny, V idefalva jelzik birto k aik at, u rad a lm u k at. De volt még b irto k u k L iptó m egyében, P est várm egyében, a Tisza m elletti N agyréven stb. S ez m ég csak az egyik szerényke h a jtá s a h atalm as családfán. Ám m égsem tek in th e tő k arisz to k ratá n ak , in k áb b a jó m ó­ dú köznem esség, a „bene posessionati” so raib an kell k eresn ü n k őket. A család b an egyeseket álm élkodással vegyes csodálkozás v ett körül. M indig ak a d ta k közöttük ugyanis olyanok, a k ik tetteik k el m eg­ ütközést k eltettek környezetükben. K ubinyi S ánd o r jogi lexikográfus és b ibliográfus volt. K ubinyi P é te r h a th ató san és jelen tő s an y a g ia k ­ k al m űködött közre a Nem zeti M úzeum tám ogatásáb an . De u gyan­ ilyen csodabogárnak ta rto tta a fam ília a m á r em lített videfalvi (ma V idina, Losonccal egybeépülve, C sehszlovákiában) családtagot, K u b i­ nyi A n d rást is. M iért ez az ítélet? K árm á n József, az éppen losonci szárm azású író igen szem léletesen írja le a kor nem ességét, életszem léletét: „ . . . az a kis d ara b föld. am elyen lakik, az ő egész horizontja. N em tudja, mi tö rté n ik a fa lu já n k í v ü l . .. ez a la tt: egész világ, nem érte n ek egye­ bet, hanem legfeljebb a várm egyét, am elyben élnek. Sivatag, ü re s­ ség uralk o d ik az ily fejekben.” Ez ellen a tipikus nem esi élethelyzet ellen v étettek a felsorolt K ubinyiak is, a „norm álistó l” eltérő csele­ kedeteikkel, kedvtelésükkel. Ebből a környezetből em elkedik ki K ubinyi A n d rás is. Az 1326ban m egjelent első m egyei m onográfiában szám os helyen ta lálk o z­ h a tu n k a nevével, elsősorban ott, ahol M ocsáry A n tal a megyei n e­ vezetességekről, követhető p éldákról ír. B e m u tatja a több ezer d a ­ rabból álló pénzgyűjtem ényét, kőzet- és tengericsiga-gyűjtem ényét. am elyeket „szabad m egnézés v ég e tt” üvegezett szekrényekben h e­ lyezett el. D icsérőleg szól a több m int 5000 kötetes k ö n y v tá rá ró l is. am ely P rónay Lajos, B aloghy Lajos. S zentiványi M árk Szontagh Istv án k ö n y v tárai m ellett a legjelentősebbek közé tarto zik . M árpe­ dig M ocsáry ritk á n szokott dicsérni, a k ö n y v tá ra k a t elsősorban tu ­ dom ányos érté k ü k szerin t íté lte meg. „Rom ánok, utazások, víg és szom orú já ték o k ” nem k ö n y v tárak , m ert, ki tsu p á n tsak a m u la tsá ­ got keresi az olvasásban és nem a tu d o m án y t — az nagyon e lté ­ 12 veszti az igazi tz élt” hangzik m ár a refo rm k o r eszm evilágát felidéző nem es érték ítélete. Ez h át a családi környezet, ahol K ubinyi A n d rá s k ét lán y a és k ét fia: F eren c és Á goston nevelődik. N em is tű n ik é rth e te tle n n e k az sem. hogy e nem es ifjak nem a hagyom ányos életm ódot fo ly ta t­ ják. É letü k et nem a léha sem m ittevés, az ital, a k á rty a szab ja meg, h an em a tu d o m án y o k és a köz irá n ti m ély és e lp u sz títh a ta tla n v o n ­ zalom. S a tu d o m án y b an is m erő b en sz o k atlan t v álasztan ak . A te r­ m észettudom ányt. A k o rtá rsa k szám ára szin te h ih etetlen , hogy jó ­ m ódú m ag y ar nem es ifjú ab b an le lje öröm ét, hogy köveket p a ttin t le a hegyekben k alapácsával, m ad árto já so k at g y ű jt és rendszerez, növényeket h atáro z meg, fárasztó utazáso k ra indul, hogy ism ereteit g y arap ítsa. N em véletlen, hogy a korabeli közvélem ény m egoszlott a K u b in y iak m egítélésében. Volt, ak i nem esi h ó b o rtn ak ta rto tta Fe­ ren c és Á goston érdeklődését, m ondván, hogy Idővel m ajd kinövik ifjonti tévelygésüket, s lesznek, am ivé lenniök k ell; nagyokat evő­ ivó, jó k a t pipázó tá b la b írá k . M ások viszont, m in t a m á r em lített M o­ csáry is, várak o zással fo rd u ltak a fiúk felé, jelen tő s te tte k re ta rtv á n képesnek őket: „két jól n evelt fija ib a n F eren tzb en és Á gostonban van s lehet rem énysége, hogy ezek is jó szülőiknek nyom dokit fog­ já k k ö v etn i’' — írja az utóbbi egyhelyütt, K ubinyi A n d rás kapcsán. F erenc nev eltetése is rendhagyó volt. Első n evelője R agyóczy J á ­ nos, a jén ai egyetem en frissen végzett p apjelölt, aki szigorúságával, közvetlenségével az érté k ek helyes m egítélésére n ev elte őt. Z ipser A ndrás pedig bevezette a term észettu d o m án y o k titk aib a , egész é le ­ té re m eghatározva érdeklődését. K ésőbb pedig jó b ará tság b a k erü lt a nógrádi szárm azású P etényi S alam onnal, öccse d iá k társáv al, aki m aga is a m ag y ar term észetism eret, elsősorban az ornitológia kiváló m űvelője lett. És so ro lh atju k tovább a döntő m o tív u m o k at: a besz­ terceb án y ai iskolai éveket, a debreceni híres k ollégium ban eltö ltö tt esztendőket, a hosszú utazásokat. Ez volt te h á t a kezdet s az alap. am it K ubinyi F erenc in d u lá s­ k én t k apott. Igény a term észet m egism erésére, szám talan titk á n a k m egfejtésére, m inden lehetséges ad a t összegyűjtésére. U gyanakkor elkötelezettség a haza, a haladás, a fejlődés ügye m ellett. M ert a k ettő összefüggött. K ubinyi soha nem öncélúan fogta fel a tudom ányt, han em azt nézte, hogyan, m ennyiben tu d vele segíteni h azáján ak „Édes hazám díszét em elni m indig k ív á n ta m ” — írja egyhelyütt. s ehhez a gondolathoz é lete végéig hű m arad t. É letp ály áján ak szakaszait párh u zam o san lehet vizsgálni, de el­ v álasztan i nem . Ő a haza jo b b ításán fáradozik ak kor, am ik o r 1832ben a sa já t költségén v é g re h a jtja K isterenyén az első m agyarországi őskori ásatá st, m egm entve így egy jelentős bronzkori lelőhelyet. S ugyanez a szándék vezeti a k k o r is, am ik o r a reform kori országgyű­ léseken háro m ízben is képviselve N ógrád megyét, m egragad m in ­ den alk alm at a cselekvésre, lib erális nézeteinek k ifejtésére. T ám o­ g atja az iro d alm at, tá m o g atja a honi ip art. A m egye m ásodik posztó­ m a n u fa k tú rájá n ak , a b alassag y arm ati R abdolgoztató In tézetn ek é p p ­ úgy az egyik létreh o zó ja és vezetője, m int a m a g y ar nyelv ügyét tá ­ m ogatni k ívánó N ógrádi N em zeti Intézetnek, am ely n ek 1831-től a la ­ pító tag ja, s o lyan liberális nem esekkel küzd itt együtt, m int K acs­ kovics K ároly, H uszár József, S ré te r János. (F o ly ta tá s a 22. o ld alo n ) �B anos Ján o s A vasból-jegenyefák A vasból-jegenyefák: toronydaruk a napfény rácsaiban építik napjaim vasbeton dobozát napra napot Keletre s Nyugatra kémlelő ablakokkal ziháló s csöndes lélegzetvételeimmel Dolgoznak szüntelen: reflektorfényükkel széttörik az éjszaka azbeszt lemezét szét álmom tengermély egét is Pedig álmodok mennyegzőt! Tulipánokkal hímzett szobámban megkísérlem a táncot forgok mint helikopter-propeller gyorsan egyre gyorsabban — fiam at veszem tenyeremre — égő parazsat — cirógattatom a széllel mi föltámad körülöttem beleborzonganak a fák megremegnek a toronyházak mint riadt állatok menekülés előtt s tenyeremen fiammal vérem parázsló csillagával fölperzselem a körémsereglő knfár országot hol géppisztolyos m adarak csiripelnek a nyárról rakétás angyalok őrzik a betlehemi jászolt s könnyeznek érte neutronbombát Ez az én mennyegzőm ez a lakodalmas álom : széttáncolni az éjszakát de rám kattintják a rakétás angyalok s napjaim vasbeton dobozát rakják egymásra m int kockát gyerekkezek rakják hogy az Eiffel-torony már beleszédül s az álom mint ívhegesztő fénye megvakít csak Hát dübörgök robajlok homlokom tenger csapódik falak betonjához: nem lehet, hogy magamra cellásodjak nem lehet, hogy magára betonozza az ember az Időt hogy — mint a visszaszámlálás nullájakor — röpítse m agát a pusztulásba Jaj én rúgkapáló szívem Jaj én rúgkapáló szívem idegek áram aiba őszült bölcsőm — rühes szeretőm: az éjszaka csalt meg velem érted — bírod-e még meddig bírod a kínok mocskát amiben fekszem? Ó te száj te nyomorú szavaimmal megkorbácsoltatott! Te is ezt a kéjencet vonaglod ezt a stroncium-lánggal élvező Időt? Földelnélek el némasággal a csönd fagyos rögeit szakítanám rád de megveretett engem az az Isten az az opportunista bitang kopjafás bénasággal Mert kifaragta m ert nekem újra kifaragta vérem medrébe süllyesztette a lárva-szöges koporsót: a gyermeket a gyerekünket a kéthónapos sejt-didergést fagyasztotta belé A ntarktisznak! Mert minket m ár nem az Isten: kiszámolt fillérek jegei törik be koponyánkat ideges áramok szurkálnak merevvé radioaktív sugarak botoznak halálra! Ó húszadik század; világ kolonca szégyene az ész diadalmának: motyog a lét tejfeles szájjal 13 �K u n sz a b ó F e re n c Tavasszal visszatérnek a fecskék lányfürgén lépdelt a hegyoldal fakóbarna mohával lepett szik­ A lái között. Mosástól seszínűre fakult, vastag szoknya volt rajta, meg katonazubbonyból szabott ujjas mellény; a fején égszínkék delinkendő. Égszínkék volt a kendője, égszín a szeme. A férfi sziklahasadékban feküdt. S iltes sa p k á ja fo rd ítv a ü lt a fején, a rc a szü rk e v olt a portól, de m ég in k á b b a fárad tság tó l. H átra h ú zó d h ato tt volna, hiszen p á r m é te rre kezdődött az erdőszél sű rű aljnövényzete, de n em v olt kedve: d é ltá jt jó erősen tű zö tt id e a nap, a kövek felm elegedtek. Összeakadt a tek in tetü k . A lán y lépései m eglassúbbodtak. — Jó napot — m ondta a férfi, és felült. Z ubbonya sz ak ad ását o r­ m ó tlan öltések ta rto ttá k össze. — A djonisten — felelte a lány. N ézték egym ást. A ztán a k islány m eglendítette a kezében levő k é t n agy v ö dröt: — V ízért m egyek. T izenhat éves lehetett. A m az felállt, h e ly re rá n g a tta m agán a ru h á t: — Segítek. — E lbírom én! A m az elm osolyodott, s le lép e tt az ösvényre: — N em is azért, de látod, szom jas vagyok, és nem ta lá lta m v i­ zet. — N yúlt az egyik vödörért. A lán y az edény fülét nézte, a m it m ost k etten fogtak: a férfi fö ld b arn a kezén friss sebfo rra d á s látszott. — H át, ha szom jas . . . Az ösvény m ih a m a r k ifo rd u lt a lá b u k alól. m eredeken fu to tt a hegynek. Ők to v áb b m entek, lefelé a szurdokban. A férfi nehezen lépdelt, fo jto ttan lihegett. A lá n y fellib b en t egy m agasab b sziklára. M egállt, m ég a kezét is h á tra n y ú jto tta egy p illan a tra , d e visszah ú zta riad tan . A m az föllépett m ellé, b eh o rp ad t k é t arccal, de a b ajusza a la tt m osoly húzódott: — Tifelétek télire is ittmaradnak a fecskék? A k islány szem e n ag y ra n ő tt: — Már hogy maradnának! — N em ? Pedig ahogy a z előbb jö ttél lefelé az oldalban, azt h it­ tem , h o g y . . . A lány leugrott a szikláról, odafutott a kis medencéhez, s buz­ gón merítette a vizet, mikor a férfi odaért. — Ez az A lsóforrás, itte n — m ondta, de csak egy p illa n a tra n é­ zett föl. A férfi is letérdelt, az edényt a lá b u k ta tta a víznek: — De szép kendőd van. I. A lán y m ozdulatai m eglassúdtak, szeme k ék je to m p áb b le tt: — É d e s a p á m ... az küldte. Egy b a jtá rsa hozta el a b icsk át öcsém ­ nek, a g yűrűt an y á m n a k — nekem m eg a kendőt. V isszajutottak az ösvényre. A felhők töm örültek, a szél csen d e­ sed ett: perceken belül esni fog. Az őszi esőnek nincs színe, nincs ize, csak csontrepesztő hidege. A lán y le té rt az ösvényről. A férfi m egállt: — E rre la k to k ? A m az m egfordult, visszalépdelt. A nagy vödör egészen ferd ére h ú zta kicsi alak já t. N yúlt a m ásik edényért. S a k k o r a víz tü k réb e n m eg p illan to tta a kato n a szürke, fek ete­ barázd ás arcát. — Ha nem veti m e g . . . Fűtözzön egy kicsit nálunk. A konyha kicsi volt. A nem m esterkéz b ark ácso lta asztal, négy konyhaszék, a vizeslóca, m eg a falitűzhely egészen m egtöltötte. A szobaajtó ny itv a volt. hogy az is átm elegedjen éjszak ára. A k ato n án ak m á r evés közben m ajd le ra g ad t a szeme, a tag jai meg úgy zsibongtak, m in th a cserben a k a rn á k hagyni. M egtörölte a bicskáját, b ec sa ttan to tta : — H át. Nagy n é n i! K öszönöm a sz ív e slá tá st! Felállt. A m u n k átó l alázatos h átú v á görnyesztett asszony elfo rd u lt a tű z­ től: — C sak n e m a k a r elm enni?! — M uszáj. — B ele ilyen estébe-időbe? A kislány m o zdulatlanul ült az asztal túlsó végén. A d eszkalap m ögül jóform án a hegyes kis orra. a szem e látszott ki, m eg a kendő. M ellette kisöccse nézte az idegen bácsit. Az asszony e lé rte tte a k ato n a p illa n tá sá t: — G y u rik a ! 'Feküdj le! Rozikám , láss utána! S m ikor b ehúzta u tá n u k a szobaajtót, m egfordult: — Istenem , gondolom én azt. — C sak b a jt hoznék m ag u k ra is. 14 — Nézze, éjszak a eg yáltalán. Esik az eső, a falu egy óra já rá sra , az u ta k sárosak. F eh ér G áb o r úgy érezte, m occanni sem b ír: — De itt n e m . . . id eb en t nem . Úgy láttam , v an istálló. N agyné k ét pokrócot, m eg su b á t hozott ki a kam orából. N yúlt a v ih a rlám p á ért, d e a k ato n a m eg érin tette a v állát: — A zt ne. M ár egészen világos volt, m ikor feléb red t. A széna m inden moz­ d u la tra ropogott, friss m ezőillatok, n y árillato k , n yugalom illatok száll­ ta k belőle; a suba még őrizte az egykori b árán y o k s z a g á t ... N agyot nyújtózott, ásított, m ég nyögött is. A z eső k ita rtó b ágyadtsággal v e rte a cserepeket. N éha kósza szélfu v allato k csap tak be a réseken. K ét kezét b eh ú zta a b u n d a a lá: h allg atta az ősz szöszm ötölését. Az á rta tla n ősz á rta tla n szö szm ö tö lését. . . Elálm osodott ú jra — de a k k o r h irte le n led o b ta m agáról a ta k a r ó t: E bben a ta n y áb a n úgy m egszoríthatják, hogy n y ik k an n i sem tud! F elállt, k in ézett a szellőzőn. K is udvar, ólakkal, p á r gyüm ölcs­ fával. A v era n d a oszlopaira a futórózsa indái kan y aro g n ak . B alkéz felé az ösvény, ahol te g n ap a vízzel bejöttek. Jo b b ra lejtős tisztás, k o n y h ak erttel, azon tú l legelő. M ásik vége a p ad lásn a k tu lajd o n k ép p en nem volt, csak b elü lrő l látszo tt úgy: az istálló t a m ered ek hegyoldalba v ágták. K ét csapó­ a jtó t fed ezett föl. Az egyik a szab ad b a nyílt, az erdőszéltől k aré jb an idenyúló cserbokrok közé. A m ásik at nem tu d ta k in y itn i. A m onnan z á rtá k le, nyilván. E gyszerre z a jt hallott. V alaki le n t o d atám aszto tta a lé trá t a fel­ járóhoz. H átra n y ú lt, a farzsebéhez. Rozika volt. F okonként k u k k a n to tta á t a padlást, m íg észrev ette a h á tu l gug­ goló fiú t: — S zén áért jöttem . Jó estét! — E stét?! Jól k ia lu d ta m a napszám ot! G áb o r állt a placcon, kicsit szétv etett láb b al, s d óznija u tá n m a­ ta to tt a zsebeiben: — T e, Rozika! M iért nem csináltok etető rácso t? — H ogyne!’ A zt m ég úgy se érn é m el, m int a jászlat. — Á! A m ennyezeten rést kell vágni, s egyenest o n n an legórni a szénát. Rozika ö sszeh ajto tta a ham vast, fölnézett a p ad lásra, m ajd a fiúra, végül v alah o v á a falra: — H ogyisne — m o n d ta meggyőződés nélkül. M ost m in th a n em is v o ln a szak ad t a zubbonya en n e k a férfin ak . Az arc a sem kőkem ény, a szem ében m eg nyugalom . A kislány le h a jt ott fejjel m en t az a jtó felé: — É desanyám azt m ondta, jö jjö n be, ha felébred. G ábor in d u lt, d e m en téb en még észrev ett egy tö rö tt villanyelet. Rozika elm élázva k an a la zta a p ap rik á sk ru m p lit: — É desanyám . C sinálni k én e a jászoly fölé rácsot, a pad lásb a m eg n y ílást vágni. — M it beszélsz?! — A k k o r csak le k é n e szórni a szén át a rácsba. — Mi nem já r az eszedben! — m ondta az an y ja, kis m entege­ tőző hangsúllyal a v en d ég felé. V acsora u tá n G áb o r végre m eg találta a dózniját. M iért ne tö r­ té n h etn e m eg a csoda, hogy illatos V irginiával v an tele?! H a m á r ez a kislány, meg ez a ta n y a e l ék ev ered ett. — D ohányzik? — k érd e zte Nagy néni. — Rozikám , a ru h á slá d á ­ ban, tudod! A k islán y gázálarcto k o t hozott, töm ve finánccsalogatóval. G áb o r h atalm as fü stö t fú jt: — M ifelénk úgy szokták azt a r á c s o t. . . — M erre esik az a m ifelénk? — N agyon messze, Nagy néni. M ost messzebb, m in t a világ v é­ ge. A N yírségen. M ásnap a z tá n m á r igazán reggel ébredt! Még alig szü rk ü lt. Fé l­ álom ban kicsit m orfondírozott, hogy hol is v an ő most, d e az tá n el­ ju to tt tu d a tá ig az eső tü relm es szöszm ötölése. L em ent az istállóba. K idobta a trág y á t a k ét teh én alól, m egal­ m ozott. A ztán lep u co lta a jószágokat. De előbb hozott n ek ik szénát, hogy tü relm esen állják . M ire N agy n én i m egjelent a s a jtá rra l, m inden ren d b en volt. F riss te je t reggeliztek bundásgom bóccal, u tá n a G áb o r kim ent, a farak á sb an rá a k a d t egy száraz m eggyfadorongra. K eresve sem leh et­ n e jo b b a t találn i. A fészerben ta lá lt vonókést. Még n em k észü lt el egészen a nyéllel, m ik o r az égen szakadozni k ezd tek a felhők; a szél föl tám adt, v itte őket. M ár csak n éh a szem e­ te lt egy-egy csepp eső, m utatóba. M u tatta, hogy k ifelé á ll a szek ere rú d ja : d e m erre? — A v ak v ilág b a nem m ehet — m ondta a gazdasszony az eb éd ­ nél. — Nézze, nem tudom , mi a gondolata, d e en n i-in n i v an m it, h ál­ isten. M egvárná itt, a m íg . . . A ddig úgyse m ehet haza. Rozika le nem v ette a szem ét a fiúról: — A b áty ám ! M aga a b áty án k ! — buggyant ki belőle h irtelen a z izgalom. — M ost m aga itt a v ad ő r: m entesítése v an! �— Igaz! ö rü lt m eg N agy néni. — R ozinknak igaza v an ! A fő­ erdész m á r úgyis elm enekült, a többi v ad ő r meg m if a jtá n k , szegény­ em b er 11. V ajon a z elm últ időben sose lá to tt tö rt villanyelet, k im a rju lt k a ­ p u t? N yilván láto tt, tu c atjáv a l. Csak nem sz ú rt szem et. A h áb o rú az háború. O tt valahogy a k k o r van helyén egy kerítés, ha a földön fek ­ szik . . . De érdekes, m égis: k u ty á t se lá to tt? H a m ost visszagondol, egy etlen re se tud em lékezni — itt meg ez a kis pulikeverék, ez úgy ugrándozik, fickándozik, ria sz tja a gallycsom óra telepedő v erebeket, hogy leh etetlen nem észrevenni! B e ü tö tte 'a b a ltá t a favágítóba, leguggolt, elővette a d ó zn iját: — Töb b sin c s! — G ábor bácsi! G ábo r bácsi! — hangzott ek k o r v alah o n n an G y u rk a h angja. F ölállt, k isiete tt a tisztásra, ahol az ép ü letek nem fo g ják úgy el, nem te k erik meg a hangot. A tetőről kiabált. Rozika m á r a rra futott. A kisfiú egy fatörzs m ögött lap u lt, s rém ü lten te k in tg e te tt felé­ jü k , m eg föl, a sziklák közé. G ábor csak ak k o r v e tte észre a rev o l­ v ert ta rtó kezet, m ikor G y u rk a m ellé é rt. A fegyver fö lö tt elv ad u lt szőke h a j; a sovány arcot a fárad tság , éhség és félelem fo rg a tta ki em beri m ivoltából. G ábor lenyom ta R ozikát a fa m ögé: — E m ber! Mi nem b án tu n k ! Jó b a rá t! A rev o lver dörren t, forgácsot vágott ki a fából, G ábor m u to g ato tt a k ét gyereknek, hogy kússzanak vissza. M i­ kor azo n b an m ozdultak, k ét lövés siv íto tt ism ét. — Ez tisz tá ra m eg­ ő rü lt! — a k a rta m ondani a férfi, de ak k o r jellegzetes csetten ést h a l­ lott, s u g ro tt rögtön. M ielőtt a z a m ásik új tá r a t te n n e be. G ábor! — sikoltott m ögötte Rozika, s fu to tt u tá n a. De a férfi a k k o r m á r az idegenen hasalt, a feg y v ert k ic sav a rta a kezéből: — E m ber! Őr ü lt vagy! Mi nem b án tu n k ! Az idegen felem elte k ét öklét. — N em m a g y a r― su tto g ta Rozika. — N em é r t m agyarul. G áb o r le térd elt eléje, elővette a dó zn iját: — Cselovek. Men cs — szedte össze a fronton szerzett n y e lv tu ­ dását. — Mi b ará t. H ír iszt fra jn d . F rid e . R ozum is? A csík o sruhájú leengedte az egyik kezét. G y u rk a előreszaladt, a k ét fiatal meg az idegennek seg ített le­ jönni a m eredélyen. Az ösvénynél G ábor a h á tá ra vette. — N agyisten! — m ondta Nagy néni. — Ilyen is lehetséges? G áb o r le te tte a p ehelykönnyű idegent egy székre, és odaszólt a lá n y n ak : — M eleg vizet hozzál. L etérd elt az idegen lábához, felnézett, kérdőleg. Az bólintott. A k ­ k o r leszedte a kézzel tö rt fa á g a k a t a beteg lábról. Ó v ato san h ú zta föl a csíkos nadrág" szárát. A b o k ája v o lt dagadt. V égigtapogatta a zúzott lábszárcsontot, sem m i. A ztán le é rt a bo­ kához: a beteg felszisszent. P ró b á lta k ö rb efo rg atn i a lá b fejet. K ifelé n em h ajlo tt. F elállt, sodort k é t cig arettát, egyiket az idegen sz ájá b a dugta. Az slu k k o t slu k k u tá n engedett. Fölnézett, szőrös arc án szin te egybe­ fo ly tak a könnycseppek. Bólintott. — M enjetek a rré b b — m o n d ta G ábor a k ét gyereknek. — F ájn i fog neki. L eü lt a földre, a beteg lá b a t ölbe v ette, s fin o m érin tések k el, fi­ gyelő u jja k k a l ta p o g atta végig a lá b fejet, a b o k á t. . . az idegen h ir ­ telen nagyot ü v ö ltö tt; G ábor n ev etett, felállt, és m eg tö rö lte a hom lo­ k á t: — M ost m eleg v izet neki. A ztán m ajd ecetes k o rp át. V acsora u tá n a n y a m eg lán y a összenéztek. — A su fn ib a — m o n d ta Rozika. G áb o r m á r tu d ta, m iről v a n szó. A szénapadláson a m ásik csapó­ ajtó, am i nem nyílt, egy fö ld b ev ájt k a m rá t ta k a rt. Hosszú szak állas fia ta le m b e r ü lt ott, m aga a lá hú zo tt láb ak k al, té rd é n nagy könyv, hom loka im aszíjjal á tk ö tv e — de csak a sz ája m ozgott, h an g o t nem ad o tt. M ariska n én i n a p já b a n egyszer te tt b e n ek i vizet, élelm et, a m it a fiú h álás m eg h ajlással fogadott. L ent a falu b an v o lta k sza tó ­ csok. de a sá rg a csillag elől v alah o v á elm enekültek. T am ás nem rég v ető d ö tt haza, de lá th ató lag n em egészen tiszta az agya. É jjel elállt az eső, h a jn a lb a n erőset fagyott. G yöngyházfényű fe ­ h érb e öltözött a táj, a z égen egym ást űzték a ko m o rk ék felhők, a la t­ tu k b esü tö tt a reggeli n ap — a hegycsúcsok felv illan tak , fe h é r lá n g ­ gal lobogtak. G áb o r a fészer a la tt b arkácsolt. Az istálló felől egyszerre csak csosszanó lé p tek e t h allo tt. A z idegen volt. K ezet n y ú jto tt. — G u t m o rg en — m ondta. G áb o r le te tte a vonókést: — N ém et vagy? Tu t á jcs? A n n ak e lb o ru lt a z arc a : — Ne! N ein! — Jó l van, no — m o n d ta a fiú békítőleg. Az idegen v aló b an m egnyugodott, le ü lt egy szekéroldalra. — H en k — m u to g ato tt m agára. — Ich bin H enk! — G ábor. Én G ábor! — G áb o r — ism ételte a m ásik. C ig arettát csav artak . — N ed erlan d — m ondta aztán H enk. — F ersteh st d u? A m szter­ dam , A n tw erp en . — A há! — d e rü lt föl G ábor. — La M anche-csatorna! — Ja -ja ! — ö rü lt a m ásik. — E nglisch C hann el. A ztán k ét u jja l m egfogta m ag án a csalánszövet r u h á t: — K ontzlager. G áb o r b ó lin to tt: — Tu bisz jude. H enk n em et in te tt. — K om m uniszt vagy. — N on-no! M ensch. Ich bin M ensch. F ersteh st d u ? A sim ple m a n! S a félig szívott c ig arettát h irte le n düh v el csap ta le a földre, ép lá b áv a l rá tip o rt. G áb o r n y u g tató lag fogta m eg a v á llá t: — Jó l v an , p ajtás. G yere, m e n jü n k be. Esszen. A d tak neki civil ru h á t. M ert igaz, hogy n ap p a l n em m u tatk o zh at, a k á rcsa k T am ás, d eh át ez a csíkos ru h a m égsem em b erre váló. G á­ bor k ézzel-lábbal elm agyarázta, m i a helyzet. A p ad láso n m egm u­ ta tta a v észk ijárato t. H enk bólogatott, m ik o r az o n b an G áb o r in d u lt le a lé trán , a ho llan d m e g érin te tte a v állát, és m u ta tta az ü res tö l­ té n y tá ra t. G áb o r m egnézte a fegyvert: — Szerencséd van, p ajtás! A z enyém is F rom m er. H áro m ta rta lé k tá ra v o lt; k ettő t átad o tt. III. Az etető rács tű rh ető s le tt. Igaz, a ly u k a k at kicsit keserves volt k ifú rn i, de a b o rd ák m in d pászo ltak le n t is, fen t is. G áb o r k én y el­ m esen sz étv e tette a láb át, és a d átu m o t k ezd te vésni k ét k ic irk a l­ m azo tt ak áclev él közé: A nno 1944. XII. Itt m eg ak ad t: h án y a d ik a v a n m a? F ö lnézett a falra. H áta m ögött könnyű lé p tek e t h allo tt, o d ak érd ezett: — H án y ad ik a v an m ám a? — T izennyolcadika, p a jtá s! — v álaszolt egy idegen férfih an g . F elp a tta n t. H áro m k ato n a á llt ott, n y ak u k on á tv e te tt karab ély o k k al. — Jó m u n k á t! — L ép ett előre az egyik, sa p k á ja alól h u llám o k ­ b an kibuggyanó gesztenyeszín h ajjal. 15 �— Köszönöm, az van. — N yírségi? — kérd ezte a b arn a h ajú . G ábor m eghökkent: — Én?! A ztán kapcsolt, gyorsan : persze, a kiejtése! — N yírségi — m ondta elszántan. A h árom k ato n a beszélt, holm i ita l vízről, m elegedésről, ő m eg bólogatott, in v itá lta őket a konyhába, de a z esze egyre csak azon já r t: h á t persze! I tt m indenki palócosan beszél, ő m eg ízes tiszá n ­ tú li tájszólásban! V agyis: fuccs a kényelm es rejtőzködésnek. K örülvizsgálta a h á rm a t: rendesen öltözöttek, tiszták. Sová­ nyak, de nem kiéhezettek. N em is tú l fá ra d ta k — ezek n em szökevé­ nyek!. . . F egyverét m in d h á ro m a vizeslóca végéhez tá m aszto tta — azaz, könnyelm űek. De ra jta lá tjá k , hogy szökevény! — Hozok egy kis n ara p n iv aló t — m ondta, s k ifo rd u lt a v e ra n ­ d ára. Esetleg eszük ágában sincs őt elvinni. De esetleg igen. K iv ette a F rom m ert, s egy lépéssel ú jra b en t v o lt a konyhában. — Ne m arhásk odj, b ajtárs! — m o n d ta a h u llám o sh ajú . A vizeslóca végénél csak k ét fegyver. B enézett a n y ito tt szobaajtó n. N em lá tta , csak tu d ta, hogy a h a rm a d ik k ara b ély csöve o n n an ásít rá. E ldobta a fegyvert, felem elte a k e z é t: — Igen, szökevény vagyok. — El v an b oronálva — m o n d ta a szőke h arm ad ik , s elő jö tt a szobából. F egyverét a m ásik k ettő m ellé tám asztotta, s ő is felem elte a k e­ zét, tré fá sa n : — Szökevény a negyvennégyes ro sseb b a k ák tó l! A ztán egy csom ag L eventét cibált elő. G ábor csak állt. — F eh ér G ábor! — szólt a k k o r a b arn a h ajú . — H át n em em lék ­ szel? M ásodik egyesített gyorsdandár! A V ereckei hágó elő tt te fe­ dezted g éppuskával a századunkat! — F orgács . . . Forgács G éza! Te vagy az?! Ö sszeölelkeztek. A v e ra n d á n egyszerre szapora lép tek c sattan ta k , s G y u rk a b u ­ k o tt be az ajtó n : — G áb o r bácsi! B újjon el! H árom f e g y v e re s ... E kkor v e tte észre az idegeneket. — Jó l van, G y u rik a m ondta G ábor. — M ajd m egyek, segítek b eh ordani a fát. A gyerek elm ent, Forgács le ü lt vissza: — Idefigyelj, F eh ér G ábor! H a m á r így összetalálkoztunk, te r ­ v ü n k volna veled. V an egy géppuskánk . . . V acsoránál G áb o r többször is tá to tta a sz ájá t, hogy a h áziak n ak elm ondja a helyzetet, de nem b írt belekezdeni. — Na, m ajd, h a rá ­ g yújtok! — gondolta. A ztán k ifú jta az első füstö t; és a k k o r tétova lépések k o ccan tak a v eran d án . R iadtan n éztek össze. — M int a b ú ­ csú ban — gondolta a férfi. — P ontosan úgy já rk á ln a k itt újab b an . A k itá rt a jtó b an alacsony, ősz h ajú em b er állt. M ariska néni felsikbltott, h á n y ta m ag ára a keresztet. R ozika k itá g u lt szem ekkel, h o ltra d erm ed ten bám ult. C sak G y u rk a u g ro tt föl: — Édesapám ! O daszaladt, átö lelte a láb át. Az em b er felem elte a kezét, kis darabig, úgy ta rto tta , m in th a tűnődne, s csak a z tá n te tte r á a gyerek fejére. B eljebb lépett, bezárta az ajtót. G ábor felállt: — Isten hozta a házigazdát! N agy B álint ism ét v á rt egy kicsit felem elt kezével, csak aztán fo g adta az üdvözlést. U tána odam ent a tűzhelyhez, k ét k a rjá t fölé­ ta rto tta . — Időváltozás lesz — szólalt meg végre. — N agyon időváltozás lesz. F ején h asad ta n fityegett egy fülessapka, n a d rá g ja szárából csö­ pögni kezdett a víz. É jszaka m egérkezett az első igazi téli vihar. R ázta a p adlást, la ­ z íto tta a cserepeket, itt-o tt m egroppantotta. G áb o r h a n y a tt feküdt, n y ito tt szem m el, k ét keze a feje a la tt: A z oroszok elh ag y ták P ász­ tó t, az országutakon ak a szto ttak lógnak az ep erfák ró l, n y ak u k b an tá b la : Így já r m inden áru ló ! H enk elm ent a három k ato n áv al. És ő ?_ M erre tek ered je n ? . . . S okára csendesedett a szél. B iztosan m egindult a hó. De a rra sem v olt kedve, hogy felálljon, megnézze. Úgy érezte, p á r percet se szunnyadt, m ikor valam i neszre riadt. P itym allott. A p adlás u d v a rra néző végéhez m ent. A favágító m ellett csendőr ő rm ester állt, két beosztottja vezette hozzá a h á tra k ö ­ tö tt kezű N agy B álintot. — K ato n a vagy?! — k érdezte a z őrm ester. — Igenis! — Szöktél?! — Igenis . . . — A társaid !? 16 N agy B álin t nézte a fényes csizm aszárat, s e rő lte tte az agyát, m e rt jó l tu d ta : a k á r az erdészetnél, a k á r k ato n áék n ál, m indig illem ­ tu d ó a n kell válaszolni, k iv áltk ép p , h a ép p e n tegezik a z em b ert — d e e rre n em tu d o tt m it m ondani. M egvonta h á t a v állát. A z egyik csen d ő r m eglökte: — N em hallod, hogy k érd e z az ő rm ester ú r?! N agy B álint, vizsgázott v ad ő r, tizennyolc hón ap i fro n tszo lg álat­ tal, h áro m k itü n tetéssel, k é t k isk o rú gyerm ekkel és egy h a lá lh írre l — m a jd n em elv esztette az egyensúlyát. F él lá b á t ösztönösen előretette, d e csak azért, hogy g y o rsab b an felegyenesedhessen és újb ó l összete­ hesse sa rk á t a friss, p u h a ta p in tá sú hóban. — K olom eánál — nyögte végül. — O tt m a ra d t az egész szakasz, a h arm a d ik ro h am b an . . . — Még gúnyolódsz! — ü v ö ltö tt föl h irte len a z őrm ester. A házból ek k o r ro h a n t ki M ariska néni: — D rága tiszt u rak ! A ran y o s-jó tiszt u rak ! — sik olto tta rekedt, v aló szín ű tlen ü l m agas hangon. — M indig im ádkozni fogok m ag u k ért! O d aért az őrm esterhez, té rd re h u llo tt e lő tte ; átölelte, csókolta a csizm aszárát. A z ő rm ester elhúzódott, s in te tt a táv o lab b álló k é t csen d ő rn ek : — G y ú jtsá to k fel a ta n y át. Itt nem lesz p artizánfészek! E k k o r R osenkopf T am ás, ak i h etek ig hang, n y ik k an ás n élk ü l ü lt a su fniban, felü v ö ltö tt eszelősen: — Éloi! Éloi! L am m a szab ak tán i! G áb o r m á r lő tt is. A fav ág ító azo n b an nagyon rézsú t volt, igy elv éte tte az ő rm estert. M indegy m á r. R o h an t a csapóajtó felé, d e észrevette, hogy n em ­ csak a z u d v arró l tü z eln ek a p ad lás felé, h an em táv o lab b ró l is fegy­ v ere k csattognak. Forgácsék? N em h ag y h a tja őket cserben. És a családot. K úszva é r t vissza a p ad lásfeljárath o z. A z istálló ajtó b ó l k ét csendőr tü zelt kifelé. A jo b b o ld alit célozta meg. E lvétette. L egalább fél m éterrel! G ábor hom lokát k iv e rte a v erejték . Az elh ib ázo tt csendőr a k k o r felem elk ed ett, úgy tett, m in th a erő ­ sen m egrúgott la b d á t k ap n a el, m ajd fejjel b u k o tt ki az ajtó n . G áb o r a k k o r v étette el a m ásikat. A füle zúgni kezdett, eld o b ta a fegyvert. A csendőrök jó tűzfed ezettel v o n u lta k vissza. E lsőnek H en k fu to tt be a z u d v arra, kezében frissen zsákm ányolt géppisztoly. T am ás a k itö rt cserep ek között lógott, fejjel lefelé. V éres fejjel. Nagy B álin t arc ra b o ru lv a feküdt, összekötözött keze begörbült u jja k k a l m ered t az ég felé. A láb án k eresztben a felesége. Rozika elő ttü k té rd e lt, le h a jto tt fejjel, h an g talan u l. G y u rk a m ellette sírt. G áb o r m elléjü k ereszkedett. Forgács lép ett oda hozzá: — Na, fiú, itt a géppuska! Szép, m egbízható: n ém et! . . . A gye­ rek e k m eg lem en n én ek a bán y áb a. O tt b ú jik m á r az egész falu. — N em ! — k iá lto tt Rozika. — O tt b iztonságban vagytok — m ondta Forgács. — G áb o r bácsi nem m ehet veletek, m e rt katona. E lkapnák. A lán y n em szólt. N ézett a férfi arcáb a. G áb o r föl állt: — Szedjetek össze valam it. R ozika szája m eg rán d u lt, de á llt föl, s in d u lt a ház felé. F élúton k ezd te rázni a zokogás. G ábor ezt m á r nem lá tta . C sák án y t hozott elő, kicsit táv o lab b s ír t k ezd ett vágni a fagyott földbe. A hó ritk á ­ san m egindult, s a k eleten előtűnő nap m eg csillan to tta a szerszám k ifén y esed ett pofáját. A többiek segítettek. K ereszteket is ácsoltak. M ire a k ét g yerek előjött, m á r a sírh an to k em elkedtek. L etérd eltek m ind. Rozika m o n d ta az im át, öccse el-elcsukló h a n ­ gon követte. A férfiak le v ett sa p k áv a l h allg attak . M ikor felálltak , G áb o r m egfogta Rozika kezét. E lindultak. — E m ber! — k iá lto tt Forgács! A z csak m ent. — G ábor! K ato n a vagy! M agyar kato n a! A férfi m egállt, k ö rb en ézett az u d v aro n , m in t ak i m ost eszm él; v ég ü l az istálló elő tt fekvő csen d ő rö n állap o d o tt m eg a tekintete. L e h a jto tta a fejét és to v áb b in d u lt. Jo b b kezével R ozikát, ballal G y u rk á t vezette. Csak fönt, a tető n állta k meg. — A rács! — m o n d ta G y u rk a hirtelen . — A káclevelet is írt rá G áb o r bácsi! — E ltettem — m o n d ta csendesen a férfi. — Még a napot is rá kell m ajd vésni. Északon S alg ó ta rján t ég e tté k a ném etek, lent délen harckocsik tá m ad ták K isterenyét. — De m ik o r? — k érd e zte Rozika. — Majd. — M ikor?! — k érd ezte egyszerre a k ét testvér, és erős szo rítás­ sal k ap aszk o d tak a férfi kezébe. — T avasszal — m o n d ta az. — Tavasszal m á r b iz to sa n . . . m ik o r a fecskék v isszatérnek. �H id e g A n ta l A k irak at mintha mágikus radar m atatna homorú tükörben maszatol elérhetetlen kulisszává töpörödött tárgyat fáradt arc le­ het ilyen árva habok és szeszek után sután kikerekítve a hiányok falkáját faltól falig az elképzelt aranyszín füstben orral az üvegen csapatűszó halak össz­ töne nyálkás ezüstben C s á s z á r Is tv á n M esterdalnokok Bevezetővel kezdem , ha lehetséges, de csak egy film et ak aro k el­ m ondani. Egy olyan film et, am ely m ég egyetlen m oziban sem lá th a ­ tó, pedig valóságos világfilm . Egy v ilág d íjn y ertes film . E l is fogják lopni v alam i nagym enő külföldi film esek. Elm ondom , m e rt m ag am ­ b an m indig felnevetek ra jta , ugyan ak k o r a szívem facsarodik. Meg k ell ezt osztani m ásokkal, hadd nevessünk és facsaro g ju n k együtt. Még m indig a bevezetőnél ta rtu n k , m ajd szólok, h a kezdődik a film . Rögtön, rögtön. . . F ek ü d tem egyik este otthon, é jje l fél egy felé, és olvastam , az a b la k n y itv a volt. N álu n k a k ile n ce d ik em eleten az utca m inden z a ­ já t tisztáb b an hallani, m in t lent. A b e já ra t előtti k ő asztaln ál n éh a es­ té n k én t a környéken lakó kam aszfiúk üldögélnek társalogva. A m ikor m á r elcsendesedik a forgalom , szinte m inden szavukat hallani. Irig y ­ kedve szoktam figyelni őket, m e rt valam ikor, elég régen én is így beszélgettem és nevetgéltem a b ará taim m al a D u n a -p a rt lépcsőjén vagy egy téren. De a k am aszfiú k é jjel fél egykor m á r h az am en tek aludni, csak én o lvastam álm atlan u l. L en t éneklő tá rsa sá g közeledett. H allo ttam őket m á r néhányszor. A h ónap bizonyos n a p já n rendszeresen m egjelennek az éjszak áb an . M indig éjfél után, tisztá ra m int a kísértetek , és éppen olyan lá th a ­ ta tla n u l, de a h an g ju k úgy harsog, m in th a közvetlenül az a b la k a la tt dülöngélnének. M ert a h an g ju k u tá n ítélve, alaposan beszívott k ísé r­ tetek.. E zúttal, am ik o r közel értek , m egálltak és ott m ara d tak . Á lltak, én ek eltek , é n pedig olvastam . N em olyan nehéz zajb an olvasni. Csak k ét so r között gondolkodtam azon, hogy k ik le h etn e k a dalnokok. E rre a m űsorukból le h e te tt következtetni. Régi k ato n ad a lo k at a d ta k elő, az tá n szintén régi m űdalokat. F iatalo k nem ism erik ezeket, vagy h a ism erik, a k k o r sem éneklik. Ezek a lakótelepi gyerekek a p an e l­ házak h o z hasonló ízléssel é s k u ltú rá v a l rendelkeznek. M egnéztem a z órám at, m á r fél ó rá ja énekeltek. Jo b b a n m ondva az én e k csak any ag a v olt a m űsornak, am i tu lajd o n k ép p en az érte lem b eto n falai közül k iszabad ult lélek és a k a ra t égretörő erőfeszítését fe­ jezte ki. L etéve a könyvet, a m ég m indig folyó előadás felép ítésén elm él­ kedtem . K ezdetben csak a n ó tá k h a n g e reje fokozódott. A m ikor az eg y ü t­ tes e lé rte a csúcspontot, ércesen zengő h an g ju k b an egy sz éttép h etet­ len n é fo rro tt közösség d ia d alittasság a harsogott. A d allam szinte m in ­ den lehetőségét k ih a szn á ltá k , a zene h a tá rá h o z érk eztek . Egy ú ja b b fo k o zatb a azáltal sik e rü lt átlép n iü k , hogy a n óták utolsó so rá t vagy a re fré n t m erész fo rm ab o n tással m in d en d allam tó l m en tesen ü v ö ltötték. M ivel ezt a m esteri fogást m á r elev e ég b ek iáltó fo rtisszim ó b an kezdték, a variációs lehetőségek szám át úgy b ő v ítet­ ték, hogy eg y re v á ra tla n a b b helyen alk alm azták , m in d azo n által ügyelve a rra , hogy n e v á ljé k az egész dal üvöltéssé. A z in te rp re tá lá s így b ő v elk ed ett m eghökkentő ritm ik ai fo rd u lato k b an . E lm élkedésem nek az volt az eredm énye, hogy bosszúság h ely ett tisz­ ta gyönyörűséget éreztem , a m it kellem esen fű szerezett az is, hogy el­ kép zeltem h áz u n k azon la k ó in ak rid eg érzéseit, a k ik já ra tla n o k az elm élkedés v ilá g án a k ú tja in . És eszem be ju to tt a fiatalk o ro m és A na­ to le F rance. A z ő hősei, a k ik ta n ító im voltak. C oiqnard Jero m o s a b ­ bé, ak i m iu tán éjsza k a elp áh o lják egy téren , m egm ossa a szökőkútb an vérző o rrát, az tá n előveszi kedves L u crétiu sát, és felolvas n é­ h án y vigasztaló so rt h ű kísérő jén ek , N yársforgató Ja k a b n a k . Vagy B erg eret úr, aki ben y itv a felesége szobájába, m e g p illan tja őt ta n ít­ v án y áv al az ágyban, csendesen becsu k ja az ajtó t, hogy észre ne v e ­ gyék. és old alak o n k eresztü l gondolkozik azon, m ié rt h a t rá n k fel­ zak lató an m ások nem i tevékenységének lá tv án y a. V ajon h án y ilyen gondolkodásra m in d ig kész elm e la k h a t a m i h ázu n k b an és a m i buzgón cselekvésre tö rő k o ru n k b an ? A k o rró l m ég hozzávetőleges ad a ta im sincsenek, d e a h ázu n k ró l tudom , hogy h a t lépcsőháza van, m in d en lépcsőházban h a tv a n lakás. H atszor h a t az h arm in ch at. T e­ h á t h áro m százh atv an lakás, de en n ek fele a túlsó oldalon van, te h á t száznyolcvan la k ásb an h a llh a ttá k a m esterd aln o k o k előadását. V ajon h án y b an lak ik olyan em ber, ak i képes élv ezettel elem ezni a form ai tökélyt, am ire e lju to tta k ? A zt csak képzeletem k o rláto ltság a és a m á r eddig n y ú jto tt m ű ­ vészi élm én y fölötti öröm h ite tte el velem , hogy a tökélyig ju to ttak . A m ű b e r e jte tt üzenet egy tö red ék én ek átv éte le k o r és m eg fejtése­ k o r (?) m áris olyan g azdagnak éreztem m agam , hogy b e is érte m vo ln a ennyivel. U gye em lékszünk, hol ta rto ttu n k ? Nos, a következő rész ism ét az együttes b ám u latra m éltó ta lá lé ­ ko n y ság át bizonyította. M ost m egőrizve a zenei té re n elért v ív m á ­ nyokat, a dalszövegek gyökeres refo rm álá sáb a n ta lá ltá k meg é le té r­ zésük ad ek v át k ifejezésm ó d ját. P éld áu l azt, hogy a „ . . . kocsm árosné azt hiszi, hogy a lá n y á t e lv e sz i. . . ”, úgy z á rtá k be hogy , . . . egy n a g y . . . ” A „nagy” u tá n következő p ontok helyén alk alm azo tt szót én m ég k ö rü lírn i is alig m erem , arró l a k ifejezésről v an szó, am it őseink Illyés G yula sz erin t „lo fat”-n a k neveztek. A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k nyelve teljesen m ai volt. A m ű so r ezu tán hozzá n em é rtő fül sz ám á ra a végzetes zű rza­ v a r felé halad t. A szak értő sz ám á ra viszont n y ilv án v aló n ak k ellett lenni an n ak , hogy a különböző szövegváltozatok és az őket követő, illetv e k ev ered ő „Jó zsik ám !” és „B an d ik ám ”, „a pofád ro h ad jo n el!”, v alam in t az erő teljes lá b d o b b an táso k eg yü ttv év e a v a n tg a rd ista k ih í­ v ást jelen tet tek az em b er és term észet közönye ellen. U gyanis m ég ek k o r elem zésem végén sem han g zo tt sem m ilyen v álasz a mi o ld alu n k ró l, a h áz felől. Szegény á rv á im odalent, m e rt m i m ások le h ettek ők, a boldog­ talan o k , itt, ahol m in d e n ü tt építk ezn ek , ők fizetésnapon m ost té rn e k h aza a szállásra, és az italtó l m in d en féle téboly o rd ít belőlük a t í z ­ em eletes h ázfalak közé? Ism ertem őket, m in th a o tt álln ék velük, az éjszak a ocsm ány ran d alíro zó iv al. És m égis olyan végzetes volt ez a m űsor, hogy tu d tam , m inden elm élkedő h ajlam o m e lle n é re . . . M ert közösségi em b er vagyok én is ... Na m ost jön a film ! Főcím in d u l: „A S o lym ár utcai m esterd aln o k o k m á rtírh a lá la ”. O tt á lln a k az ének esek ég re tá r t torokkal, fogsorokkal. D agadtan v erd es sz áju k b an a nyelvük. V elük szem ben, föléjük m agasodva a tízem eletes házn ak m a jd ­ nem négyszáz ablaka. E gyikben sem énekelnek. Az eg y ü ttest m á r ism erjü k , de a felvevőgép m ost meg is m u ta t­ ja őket. Ö ten v an n ak . A legidősebb hatv an ö t, a leg fiatalab b tizen ­ nyolc éves, a többi eközött van. Cipők: hegyeso rrú tó l b ak an csig . Vastag, szü rk e té lik ab átb ó l alul csöpög a víz. 17 �A m ikor a m á r le írt m űsor elviselhetetlenné válik, e gye tlen a b ­ lak b ó l k ihajol egy trikós férfi és ledob valam ilyen tá rg y a t. Egy p il­ la n a t szünet u tán , am ik o r azt hinnénk, hogy m indössze ennyi tö rté ­ nik, egym ás u tán kivilágosodnak az ablakok és m indegyikből do b ál­ ni kezdik az énekeseket, a k ik k a rju k a t fejü k fölé ta rtv a védekeznek, de tovább harsognak. É n is felkelek, m e rt m egérzem , hogy tö rté n ik valam i. M intha az új év első perceiben len n én k , m in d en h o n n an seré­ nyen dobálóznak. N em bírok ellen tálln i a vágynak, és az egyik h a m u ta rtó n k a t (van belőlük négy) odavágom az énekesekhez, a testvéreim h ez, ak ik rő l az előbb elm élkedtem . Jó tré fá n a k látszik az egész. Van egy ronda virágvázánk, a já n d é k b a k ap tu k . A zt is ledobom. A ztán egy rossz könyvet. És ott v an az ab lak n ál a padlón egy nagyon régi Royal írógép, leh et tizenöt kiló. A zt is. A virágcserepet, a rossz ó r á t . . . L en t m ég m indig énekelnek. M ár térdükig é rn e k a tárgyak. „Józsikám ! Józsikám ! Itt vagyok B andi! L ajosra vigyázzatok! L ajoskám , az an y ju k keserves isten it! H aj, de kocsm árosné a z t h i­ szi! Százados úr, h a felül a lovára! K inek zsidólány a b ab á ja ! H arc­ ban h alni a hazáért, dicső h alál! Sej, ha nyilik a tá rn a ! Sződd a selym et, elv társ! Á rpád apánk! Csaba király fi! K raszn ah o rk a büsz­ k e v á ra ! K ovács vagyok, ifjú a l elkem M oszkva, P eking! S chneider F áni, de azt m ondta .. M ár roskadoznak vérző fejjel, de m ég száll a daluk. A lem ezjátszót nem is a k a rta m kidobni, de m ost m á r egye meg a fészkes fekete fene! A sok-sok ro h ad t könyvet! A z ócska, zörgő h ű tő szekrényt a feleségem m el h u rco lju k az ablakhoz, csak repüljön, ben n e a ro h a d t húsokkal! Nézz k ö rü l te is a lakásodban, ha van, és gondold meg, h a el­ kezded egyszer, m elyik tá rg y n á l tud sz m egállni. Nézz körül, és végy szám ba m indent! M ert én u nom a felsoro­ lá st . . . O tt repül m inden a levegőben. K inyílik a p ap írdoboz, P éte rk e és A n d riska fényképei szálldosnak belőle. „ D e h á t. . . Józsikám . . . ” M ár csak vonaglik a szem ét közepe. R eggelre az első em eletig ér, és m inden lakás üres, egy gyufásdobozt sem ta lá lh a tsz egyikben sem. ...S z é p film , m inden volt benne. Sem a síráshoz, sem a nev etés­ hez nem m a ra d t könnyünk. F e lira t: „Vége”. Most m á r az utószó következik. H a m á r bevezetővel k e z d tü k . . . A m esterdalnokok m űsora egyre h alk ab b lett, elm en t v a la m e r­ re, és én tovább olvastam . Egészen h a jn a lig olvastam . V ajon hogy fogok holnap felkelni? Laczkó Pál A mi kis tetthelyünk K ivágták m á r azt a k ö rte fá t, közölte a beosztásához képest fiatal igazgató, am ikor az előző olvasótábor közös em lékeinek felelev en íté­ sét éppen az akkori záróaktussal k ezdték; nevezetesen az utolsó n a ­ pon elővett vezetői — lapos rá m inden jelző, hogy m ilyen m inőségű — k ö rtep álin k áv al. U gyanis, ak k o r ígéretet kap tak , hogy ide b á rm i­ kor b eto p p an h atn ak , ebből az isteni nedűből m inden k o r részesed h et­ nek. És m ost m in d h á rm an — két fővárosi „fia ta l” költő és egy hely ­ béli (megyei) ugyancsak fiatal prózaista — csalódottan v ették tudo­ m ásul rem ényeik ilyetén m egcsúfolását. Az in tellek tu álisab b F. K. ( = F iatal K öltő v. Fővárosi Költő) m á r azt latolgatta, vajon a n n a k idején a k ö rtep á lin k a az ivás áp o lásá ra és m e g tartá sra érdem es egyetem ista szokását jelképezte-e az ú jd o n sü lt igazgatónál a gáláns vendéglátás, avagy m á r a helyi bran cs szokásrendszerének átv ételét. A helyzet (az ifjú igazgató) m egítélése szem pontjából egyáltalán nem volt m ellékes, m elyik lehetőségben rejtőzik az igazság. Ám a m ásik F. K. ( = F iatal K öltő v. F ővárosi K öltő; ja v a it az utóbbi használata) sokkal g y ak o rlatiasab b lévén (ahol nincs pia, o tt nem iszunk), nem m erü lt el ilyen m élységű m etafizikai kérdésekben. 18 A helyi pró zaíró (ta lá lh a tn á n k -e rá is közh aszn álatú rövidítést?) lá tv án fővárosi p ály a- és k o rtársa i le ta rg iá já t, am i p o n to san leol­ v ash ató volt az áb rázatu k ró l, m egint ném i elég tételt érz ett: ugyanaz, m in t m indig — sem m i érzék ü k a k o n k rétu m o k irán t. A m ellett tele v an n a k előítéletekkel. P éld áu l, am i az igazgató szem élyét illeti. Igaz, e rre m ost nem té rh e tn ek ki, s hogy k ö zvetítőként lép jen fel, k érd ést in té ze tt vendéglátójukhoz, tu d ak o lv án a g az te tt k ö rülm ényeit, am ely véget v e te tt am a nem es fa életén ek ; kö rü lm én y es érdeklődésében m eg v illan tv a a rég m ú lt századok diákk ö ltészetéb en való já rtassá g át, illőnek vélvén a hely szellem éhez és a körülm ényekhez. G y ak o rlatiasab b F. K .-f (vö: fentiek) nem h a to tta m eg az előadott tö rtén et, hiszen a tén y en m á r nem v á lto z ta th a tn a k : itt nem fognak inni. S zám ára ugyanis m á r az első közlésből („kivágták m á r azt a k ö rte fá t”) az is n y ilv án v aló v á v ált, hogy itt nem csupán k ö rte p á lin ­ k á t nem isznak, han em szódavizet sem, az pedig, ugye, csak hosszú­ lépésben viselhető el egyébként is. Az ilyen kérd ések b en c s a lh a ta t­ lan ösztöne volt, s m ost is érezte, hogy ih le te tt p illan a tb an v an : ez a m an u s (es-nek ejti az s-t) sem m it nem ra k eléjü k , legfeljebb a nagy szívét, d e azt ta rts a meg, jó lesz valam i u rn áb a, m in t Rákóczié m eg Chopiné, b á r R ákócziban n em volt egészen biztos, sokkal in ­ k áb b Chopinben, varsói élm ényei alap ján . M ielőtt „lengyel”-n o sztalgiája, a h atv an a s évek nem zetközi ( = k elet-közép-európai) csav a r­ g ásain ak em léke m eg ejtette volna, a külső szem lélő sz ám á ra különös és é rth e te tle n fejm o zd u lato t te tt: m in th a nem tu d n á h aszn áln i a k e ­ zét, hogy az o rra hegyéről elhessintsen egy szem telen legyet. Szá­ m á ra ettől a helyzet áttek in th ető v é v ált, feje k itisztu lt — in n en to ­ v ább kell állni. S m ire az a tö ltelékg o n d o lat m otozott a k u tacsai alatt, hogy in k áb b előbb, m in t u tó b b (ti. to v áb b álln i), eszébe v illan t a kocsm a, az ő kocsm ájuk, p á r lépésre a kolostorból átk ép z ett d i­ ák o tth o n tó l, ahol a szállásu k volt. Az a fele jth e te tle n intézm ény, ahol a k o ra reggeli n y itás u tá n az elsők között h a jto ttá k fel a n ap i elsőt, ab b a n a m eg h itt időszakban, am ik o r a h am isítatla n tö rzsv en d é­ geknek előre felso rak o ztatják a feleseket, hogy a v árakozástól m eg­ k ím é lte tve vehessék m agukhoz napi in d ító ad ag ju k at. Régi szép idők! — m a m á r ez sem volna lehetséges (lásd: szeszrendelet). A nnyi m in ­ den m e g v álto zo tt! A m ásik F. K .-ra nézett — ők m á r egy m ásik ge­ neráció, gondolta, nincs m eg b en n ü k a fele jth e tetlen (hős?) h a tv a ­ n as évek lendülete. A zért a közvetlen cél, m in d en rezig n áció ja elle­ nére, világos m a ra d t, s ez a világosság te rü lt szét az alkoholizm us ki tu d ja m elyik stá d iu m á t jelző, kissé p ü ffe d t arcán . A m ásik F. K. (vö: fentiek) viszont p u sztán fa n y a r m osolyt en ­ g edett m eg m ag án ak az igazgató m ag y arázatára. T udta, m iért. Az átk o s ( = az egész m ag y ar iro d alo m ra, átkos) anekdotizm us m egteste­ sülését lá tta az esetben. V idék, gondolta. A vő feljele n ti a szeszfőz­ dés apóst, k étszeres okból: az após való b an tilto tt m ódon é rté k e síte t­ te a szeszgyár term elésén ek jelen tő s részét, m ásrészt v alam ily en fe l­ tételh ez (m int pl.: h áro m unoka, a gyerm ekek m egkereszteltetése, stb., stb.) k ö tö tte a tám o g atását a vő kocsijához, aki viszont nem volt h ajlan d ó te lje síte n i azokat. V égeredm ény: nincs ú j kocsi, de a k as­ tély m ú zeu m igazg ató ján ak sincs k ö rtep á lin k á ja. A p ro v in cializm u s­ n ak ezek a v ig asztalan összefüggésrendszerei! — em elte fel friss ta ­ p aszta latát az e tárg y b a n k özelm últban olvasott szociológiai dolgozat elm életi színvonalára. A raszolunk, araszo lg atu n k , te tte m ég hozzá m agában. Így, h a m ás-m ás irányból is, a k ét F. K. (vö: fentiek) szinte egy­ időben ju to tt u g y an a rra a g o n d o latra: „El in n e n !” V ilágos célképze­ te azonban csak egyiküknek lévén, a m ásik (groteszknek nem m ond­ ható, de fan y ar, in te lle k tu á lis kö ltészetet m űvelvén) m eg v etette a h á ­ tá t a lu x u sk én y elm ű fo telban, és ab b a a tö p ren g ő hely zetb e1 fo rd í­ to tta fejét, am elyben a szóban forgó testrész eltávolodni s m integy önállósodni látszo tt a gerinc v o n aláb an m eghúzható hossztengelytől. M ár csak az hiányzik, hogy kezét az á llá hoz em elje, gondolta H. Sz. M eg tö rtén t: úgy tűnik, m in th a a ten y eréb e ven n é a koponyáját. K í­ nos, ro p p an t kínos, v élek ed ett m ag áb an H. Sz., hiszen ilyenkor F. K. nem h ajlan d ó társalogni. H. Sz. legszívesebben le targ iá b a esett volna, hiszen a szem e lá ttá ra és m in d en igyekezete ellen ére fu lla d t be az összejövetel. A belső összeom lást azonban nem volt h ajlan d ó m eg­ engedni önm agának. S ajáto s felelősségérzet lobogott b en n e m indig, h a idegeneket kalau zo lt a m egyében, s b á rh a a kendőzetlen igazság b em u tatásá ra tö rek ed ett is, azt úgy tette, hogy arán y o s összkép k erek ed jék ki, am e­ lyen belül m egfelelően ren d ezettek a jelenségek. B ár az utóbbi idő­ 'ben gyanakodott m agára. M eg k ísértette a vágy, hogy elm en jen v a la ­ m ilyen szélsőséges irán y b a. F o g alm azatlanul ugyan, de engedte m a­ gában bolyongani ezt a lehetőséget, h á th a így k ikényszerítheti m a­ �gából azt, am in ek jö tté re m á r egy id eje h iáb a v á r; rövid en : az ih le ­ tet. L átv a a két F. K. képtelen m a g a ta rtá sá t ebben az egyszerű hely­ zetben — egyikük vergődését, m ásikuk k ié rleletlen fölényét —, el­ h atalm aso d o tt r a jta a k ö tetn élk ü liek gőgje, s a m űfajsovinizm us: nem alanyi költő ő, hogy engedjen részjelenségek csáb ításán ak , ö n ­ nön h an g u lata in a k . M em orizálta a helyzet képletét, későbbi feljeg y ­ zéseihez. („I. M inden P esten történ ik . II. M inden csak velem tö rté ­ nik. III. N em P est az ország.”) Itt, a k astély k o csifelh ajtó ja fölé k i­ ugró n agyablakos igazgatói szobában célravezetőbbnek lá tta elvágni a beszélgetés vékonyka fonalát, m ondván, hogy az idő m úlik, s szét­ ere szte tt gyerekeik h am aro san ú jr a gyülekeznek. N em feledkezett m eg azonban a rró l sem, hogy ezt a m a jd n em -k u d a rc o t később m ajd a n ap egészének szövetébe, m egfelelő helyen, b e kell szőnie. Ehhez a ta k tik u s döntéshez éppen k ap ó ra jö tt az igazgató kéretlen v allo ­ m ása, a búcsúzás előtti percekben. Az igazgató m egkérdezte ugyanis, hogy nem érd e k li-e őket egy bizonyos helybeli törö k k o ri v árk a p itán y , akivel kapcso latb an re n d ­ k ív ü l ellentm ondásos a d a to k ra b u k k an t, s ak irő l m egdőlni látszik a hagyom ány, m iszerint áruló volt. Sőt, az ellenkezőjét sik e rü lt bebizonyí­ ta n ia = hős volt) o kadatolt tan u lm án y áb an , am elyből igény esetén h am a­ ro san k ü lönlenyom atot tu d küldeni. E gyébként B alassinak m ajdnem k o rtá rsa v olt a reh a b ilitá lt v árk a p itán y , te tte m ég hozzá. A m agyar k ö ltészet és történ elem évszázadainak ilyetén való bekapcsolása nem k elth ette föl az érdeklődést, m e rt H. Sz. az idő rö ­ vidségére hivatkozva m ost m á r távozásra ösztökélte a csapatot, am it a célképzettel bíró F. K. hevesen tám ogatott. A m ásik v e te tt e g y p il­ la n tá st a kastélydom bról varázslatosan kínálkozó tá jra , m ajd kifelé m enet összegzett: „M últ; értelm ezhetőség/hetetlenség.” V áltozatlanul nincs érzéke a term észethez, reg isz trálta H. Sz. F. K. tá jr a vetett futó p illan tását. H uh, d e m egszom jazott; a m úzeum ok száraz levegője m indig szom jassá teszi, je le n te tte ki — könnyen m egfejthető, m elyik — F. K.. m ajd k ia d ta a jelszót: „ Irán y a kocsm ánk!” „A k ocsm ánk!” „A kocsm ánk!” — visszhangzott kétszer, h a el­ té rő hangsúlyokkal is. A feltoluló em lékek h a tá sá ra összerendezett m ozgásokkal, célirányosan m eglódultak. M ielőtt azonban rév b e é rh e tte k volna, m egállította őket H. Sz. — „E m lék eztek?” — kérdése. Persze, válaszolta a sietősebb F. K., m in t­ h a azt m ondaná, ne húzzuk az időt, holott m ost a célegyenesben nem hogy em lékezni, de szinte sem m i egyébre nem v olt képes. A legérdekeltebb F. K. hallgatott, m e rt az egész je len e t felvillant előtte, m in t D elacroix lova a villám fényben: ha nem jön az a te h e r­ autó, nem ússza m eg v erés nélk ü l a pali. — Az a szadista állat! — v ett ra jta erőt akkori erkölcsi felh á­ borodása. — K ishíjá n eltö rte a gyerek k a rjá t. H. Sz. m egütközött. Ez ak k o r nem k e rü lt volna szóba? L eh etet­ len! M indig h ajn alo k h ajn alá ig boncolgatták, v ita ttá k a m ögöttük levő napot. — Szóval, te úgy gondolod, nem véletlenül csapódott a lán y k a r­ já ra az a jtó ? — csúszott ki a csodálkozó k érdés H. Sz. száján. P o n ­ tosan lá tta m aga előtt a m últ évi jelenetet. A v olt kolostorfal m ell­ v éd je fölött nézett el, telv e m ély és kellem es érzésekkel. F eltö ltő d ö tt a sikeres d élelőttől, s a fárad tság a szellem i felajzottságtól különös éteri állap o ttá szublim álódott benne. N ézte a k o llégium kert még szer­ zetesek á ltal k ia la k íto tt sé ta ú tja it a dom boldalban, a tu já k a t, m ás díszcserjéket, h allan i v élte a két bővízű fo rrás csobogását. A k itáru ló p a n o rá m á t nem za v arta egyetlen ép ü let sem. A lan t keskeny folyó — szalagja inn en nem is látszott — széles á rte re bizto síto tta a tá g a s­ ságot, am elyen elidőzhetett és m e g fu th ato tt a te k in tet. M essze, a folyó tú lo ld ali á rte ré n e k szélén dom bok n y ú ltak el. egym ást fedveta k arv a, nyugodt, időtlen hullám zással, horhosokkal a hegyek h ó n al­ já b an , s részleteiben íe lism erh etetlen falv ak k al. Szívesen le tt volna itt szerzetes, gondolta, s lenne m a is, nagyon gyakran, te tte hozzá azzal m egfordult. M int a lassítv a m egism ételt gólhelyzetnél, olyan pontosan látta, m i fog tö rté n n i — m eg akadályozhatatlanul. A m aga részéről sima esetn ek kö nyvelte el az ügyet: a fiú és a lány itt a tá b o rb a n látta egym ást először, egyik p illan atró l a m ásik ra m egszerették egym ást a félig m ég gyerekek le g ártatlan a b b szerelm ével. O lyan kedves je ­ lenség voltak, hogy még ő sem tu d o tt ra jtu k mosolyogni, am i p ed ig m indig rá jö tt m ásik szerelm i gesztusai lá ttá n . A szülők gyors elh a­ tározását, hogy gyereküket hazaviszik (v áratlan lá to g atásu k k o r k é­ zenfogva lá ttá k a lá n y t a fiúval), túlzott aggodalm askodásnak te ­ k in tette. A leginkább érd e k elt F. K. m ég az utolsó p illan a tb an is m eg p ró b álta lebeszélni őket. Az asszony azonban — végig ő v itte a szót, igen felhergelt állapotban, míg férje elnézett a v itatkozók kö­ zött a sem m ibe, kb. a b b a az irányba, am e rre H. Sz. is b ám u lt még az előbb — m inősítő jelzők töm egét kezdte o n tan i a tá b o rra. H. Sz. egyszerűen nem érzékelte, hagy ő j s é rd e k elt a szóváltásban. A bban a p illa n a tb a n viszont; am in t m egfordult, a szem e előtt k é rle lh e te tle ­ n ül befejezéséhez közeledő m ozgásrendszer h ih etetlen szív ó h atást g y akorolt rá. Az á ttek in tésé t azonban, úgy h itte akkor, s gondolta m ég az előbb is a v életlen re vonatkozó kérdésével, nem v eszítette el. — Persze, hogy nem véletlen ü l! — válaszolt F. K. — A zt se b á n ­ ta volna, ha eltö ri a lán y k a rjá t. — Te nem lá tta d a darabáru st? — M iféle darabáru st? V alam i te h erau tó m ent el m ögöttem , a rra em lékszem . — Persze! Az volt a d a ra b á ru s — Most m agyarázza el a vidéki áru sz állítá sn ak ezt az oly közism ert m ódját, gondolta H. Sz. — Még o rd íto ttam is, hogy vigyázz! — Azt m á r nem h allottam . T eljesen m egvadított, am it a lán y ­ n y al csinált. K iütközött ra jta , hogy nem az övé, te rh é re van, neki csak az asszony kellett. Leütöm , ha gyorsan be nem száll. — Én m á r csak azt lá tta m — d eren g ett föl végre valam i a si­ etősebb F. K .-n ak is —, hogy az asszony a kocsi tú lo ld alán k ét kéz­ zel fogja a fejét a rém ü lettő l, te m eg hozzátapadsz a kocsi első a j­ tajához. Azt hittem , az ő rü lte n jövő te h erau tó elől. A sráccal vol­ tam elfoglalva, p áty o lg attam a lelkét, m e rt k étségbeejtette. mi lesz a lánnyal, biztos k itép i az a p ja a h aját. Én m á r csak azt lá tta m hogy a te h erau tó elől a kocsihoz lapulsz. — Az te h á t a kérdés, bűnös v o lt-e az ap a ? Aki különben végig tényleg passzívan v iselkedett, de ettől még, ki tu d ja, m iféle feszü lt­ ségek feszítették. Ahogy én lá tta m a helyzetet, te m indenképpen fél­ reérted, utólag is. A kocsinak n y itv a volt m in d k ét a jta ja , a forgalom felőli oldalon. A lán y m á r bent ü lt h átu l, és k iin te tt még a fiúnak, m ielő tt az an y ja beszáll. Az apa m e g látta a te h erau tó t, féltette az ajtó sz árn y ak a t — b evágta előbb a hátsót, rá a gyerek kezére, maga is beugrott, s m ivel gyors volt, így te ho zzásim u lh attál a teh erau tó elől a kocsihoz. A te h erau tó m ellesleg az utolsó p illa n a tb a n felh ajto tt a já rd á ra , hogy k ik e rü ljö n b enneteket. — Így is értelm ezhető, d e ... — Sem m i de! Az egésznek a nő volt a m ozgatóoka — jelen tette kí a m á s ik F. K. — Nem láttáto k , m iféle volt? L erítt ró la a term é­ szete! — És a férfi? — És m i? — És a fiú meg lány? — T eh át k érdés-e, hogy mi m ódon csapódott az a jtó a lány k a r­ já ra ? — Nem. — Igen. — T ehát igen is, meg nem is? T öbbet kellene tu d n u n k a fér­ firól is, az asszonyról is, a lányról i s . .. — És ha m ost azt mondod, no meg persze m agu n k ró l is, d ü h ­ ro h am o t kapok. In k áb b m en jü n k inni, m e rt zokon veszik, hogy itt­ já rtu n k és be se té rtü n k . — Én tú llép n ék e m ai kocsm án; hogy a költőt idézzem — szel­ lem esk ed ett egyikük. A ztán a kocsm ában azon a k örülm ényes módon, ahogy az ita lt ism erők isznak, m eg itta m indegyikük a m agáét. N agyjából egyenlő m ennyiséget. 19 �Csanády János Budapest, 1948—1978 1. Háztömbök közt a szűrt alkonyi fény még permetez, a kék kockák simák, vacsorára vágtam szalonnabőrt, s törtem m adárlátta kenyeret hozzá; mezők dalát hallottam átszűrődni Ferencváros téglarengetegén, kiálltam a m űhelyudvarra, csillagok ragyogtak, csak mint otthon, odafenn, és megemelt a láthatatlan áram, hazámba vágytam. Az autók a műhelyudvaron megcsodálták különös vágyam, kimentem az utcára, villanyáram árasztott fényt az utcasarkokon, árnyak suhantak, utcakölyök-árnyak, mondtam nekik, ez itt az otthonom, a téglafal mögött. Betonkalicka, fönt ködlött a Tejút, am arra délre, tereken, pályaudvarokon is túl kanyarog egy dűlőút. Ezen a dűlőn sokat bandukoltam hazafelé, alkony-ég peremén, kapám, tarisznyám vállamra vetettem, dalokat dajkáltam szívemben, nagymesszire elvágytam én, most itt vagyok, vágyak bús bajnoka, az udvarban autó-állatok reggelre várnak, mikor majd befekszem vázuk alá, a sarat leverem, de ez a dal akkor is zsong szívemben. 2. Az udvaron a falból vízcsap állt ki, télen-nyáron alatta mosakodtam, dolgozott az otthonról hozott szappan, mint nagyanya főzött üstben — mosószappan, sikálta az olajos maszatot arcomról és dús-loboncú hajamról — alkonyatkor derékig vetkezetten az ember a vízcsap alá hajol. Valami tűz éghetett akkor bennem, tizenhat évem áramló tüze, míg a vadonba magamat bevettem, nem oltotta azt tűzoltók keze, csak az udvari vízcsap locsolta, így növekedett meg magányom tornya — Tornyai úr fejét csóválva mondta; mit is mondott? Már nem emlékezem. 20 Így növekedett meg magányom tornya, ott ácsorogtam magas grádicsán, különös, zsongó dalaimat mondva, csak magamban, s mint valami csodát, vártam a másnapot, szívós parasztok ültették belém e várakozást, az ősök. Közben nyárra tél hajolt, és számolatlan m últak a napok. 3. Galamb kopog az ablak peremén, amíg ezt a kis versemet írom, üzenetet kopog, m it értek én, néha-néha meglassul az iram, ilyenkor az ablakon kipillantok, mint aki — íme — m ár megérkezett, és megsimítom szemem sugarával, aki az üzenettel érkezett. Bent a rádió a vízállást mondja, és sorolja a tél üzenetét, lovacskát rajzol lányom gondos tolla, mezőkön lobog és érik a fény, a lovacska ménessé szaporul, és vágtatnak m ár a tágas mezőn, körülöttük csikósok pattogtatnak. Az idő érik, mint e költemény, mint aki érik, íg y ötven felé, kivág a nap néha egy sugarat felhők mögül — nyáron majd megtelik a napsugárral az égi edény, de addig is, még addig várni kell, és belülről sugárzik a fény. �HAGYOMÁNY T örténelm i kutatás és történelmi publikáció A cím ben jelzett kérdéskör vizsgálatának az ad aktualitást, hogy szükségesnek tű n ik a tíz évvel ezelőtt m egindult tö rtén et­ kutatói tevékenység elvi eredm ényeinek összefoglalása — m in­ denekelőtt a jövendő szem pontjából. Nagy segítséget jelentett szám om ra, hogy az általam is nagyra becsült és gazdag tapasz­ talatokkal bíró Belitzky János szakavatott cikkét olvashattam (Palócföld 1979/3. szám. — A Szerk.),' am ely sok vonatkozásban m egkönnyítette szám om ra a tém a megközelítését. Hiszen cikké­ ben azokat a tényeket írta le, azokat a kérdésköröket boncolgat­ ta, am elyek a történelm ünk k utatásával foglalkozók szám ára is eldöntendőek; azokat a körülm ényeket vizsgálta, am elyek az itt és most ku tató k n ak cselekvési terepet biztosítanak. Az alkotókedv m inősége egyúttal az életképesség színvonalát is jelenti. Egy-egy közösség alkotóképességét és alkotói am bí­ cióit sokféleképpen realizálhatja. Ez irán y ú törekvéseire utal, ha m indennapi életében eszközeit, lehetőségeit, tudatosan, egy re n ­ dező elv alapján összpontosítja, s m u n k áját ennek megfelelően végzi. A rendezés term észetesen a folyam atban szervesen érzé­ kelhető cselekvéssor alapján tö rtén jék : m indenkor az előzmények szám bavételéből, a körülm ények elemzéséből, a konzekvenciák levonásából tevődik össze. Á ltalában az em beri cselekvés, így különösképp a történeti k u tatás sem választható el a konkrét társadalm i szituációtól, az abban k ialakult gyakorlattól. Így, am ikor tö rtén eti kutatásunk itteni helyzetét jellem ezzük és feladatait soroljuk fel, csak úgy tehetjük, ha m űvelődésügyünk körülm ényeit is bekapcsoljuk gon­ dolatm enetünkbe. Úgy tűnik, hogy n apjaink nógrádi m űvelődési viszonyait az jellem zi leginkább, hogy intenzíven van jelen a belső fejlődési törvényszerűségekből következő újabb, tartalm asabb feladatok­ ra való felkészülés igénye. M ostanában a k ulturális gyakorlat m ás és más területei kerülnek nagyító alá, hogy az elem zést és vélem énycserét követően bontakozzék ki a korábbitól korsze­ rűbb gyakorlat, igy gazdagodjék tudásunk. M indenekelőtt néhány elvi kérdéshez kapcsolódó vélem énye­ m et kell leszögeznem. Közülük is talán a legsúlyosabb, hogy gya­ korlatunkban még nem tisztázódott az ún. h elytörténetírás és az ún. „nagy” tö rtén etírás viszonya, a közöttük levő esetleges különbözőségek, vagy (még inkább) összefüggések. Úgy gondolom, ez utóbbit kell hangsúlyoznunk, ha helyes választ ak aru n k kapni m indazokra a kérdésekre, am elyek az ösz­ szefüggés elemzése során felvethetők. D ehát próbáljunk sorren­ det ta rta n i: mi lehet az oka, hogy a két pólus között megbom ­ lott az egyensúly? Am ikor a helytörténetírásról beszélünk, és ilyesféle tevékenységet folytatunk, sokszor teszünk olyan szak­ m ai (a tö rtén etk u tatás, -írás alapelveit, ism ereteit figyelm en kí­ vül hagyó) engedm ényeket, am elyek ezt a tevékenységet tu la j­ donképpen értéktelenné teszik. S lévén, hogy itt (az országos szóhasználat szerint „vidéken”) élünk, önám ításból helytörténetnek titu lálju k a produkciót, és a produktum ot is így nevezzük. Ezzel m integy azt is jelezve, hogy aki kézbe veszi és olvassa a m űvet, annak nem szabad a m ércét „m agasra” em elnie; m ás szóval nem szabad a m inőséget az országos, a történet, az irodalom általános m ércéje szerint m érnie, m ert am it lapozgat: az valam i más! Igen, ha így járu n k el, és ezt tudjuk, végre valahára ki kell m onda­ nunk azt is, hogy az ebben a felfogásban m egterm ett érték-ér­ téktelenség. Amihez még párosul a tö rtén eti k ritika, am elyet az a rossz gyakorlat jellemez, hogy a „k ritik án k b an ” „leíru n k ”, ado­ m ázunk, és úgy teszünk, „m intha” k ritik át írn án k a „m in th a” történeti produktum ról. És így valójában rosszabbat cselekszünk, m int ha ezen a téren sem m it sem tennénk: m ert kialak ítu n k — m agunk és esetlegesen az olvasó szám ára — egy olyan érték ­ rendet, am elyen a valóságos — társadalm i értékskála rendje m el­ lékes! (A dolog lényegi, érdem i tisztázása végett „sarkosan” m eg­ fogalm azott kérdésekből látszódik: e problém akör — a tö rtén etírás B udapesten tú l — szorosan kapcsolódik a m áshol is jelent­ kező társadalm i jelenséghez, m agatartásform ához — a vidékiség­ hez. Ez pedig m ár olyan tém a, am i m ásfelé vezetne, így inkább térjü n k vissza eredeti célkitűzésünkhöz.) Felvethető: jogos-e háborgásunk, am ikor épp a közelm últ­ ban készült el olyan tö rtén eti m ű — m indenekelőtt a megyei m o­ nográfiára gondolok —, am ely a minőséget, a korszerűséget, a tö rtén etírás szem pontjait valósította meg sikeresen. S jogos-e az a kérdésfelvetés, hogy m áshol még így sem állnak a dolgok, s hogy ennek korábbi elm aradásunk, az intézm ényháttér gyenge­ sége az oka. (Bár ezt a kérdést sem árta n a körüljárni.) Mivel egy tevékenység tartós m eghonosodásáról, jövőjéről kell véle­ m ényt m ondanunk, annak fejlődését kell segítenünk, így itt az első felvetéshez érdem esebb kapcsolódnunk. A m onográfia megszületése kétségkívül im ponáló eredm ény: az azzal kapcsolatban végzett kutatások egyszeri — de k o rán t­ sem végérvényes — szintézise jö tt létre. A kutatások „m ellékterm éke” m ás (város- és üzem történeti) feldolgozásokban is m eg­ jelent. De hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy ezek színvo­ nala — m ert „d ire k t” igényeket, egyféle „kivagyiságot” is m eg­ testesítettek — roham osan zuhant. M indezeknek a jelenségek­ nek a m eglétét segíti m ostani gyakorlatunk: n ap jainkban ren d ­ szerbe foglalt, összefogott társadalom ku tatás nem folyik a m e­ gyében. Az éppencsak m űhelynek nevezhető intézm ények a sa­ ját profiljuk, olykor az ott dolgozók szubjektív és anyagi érdekei által behatárolt területen (nyugodtan leírhatom : korlátok között) végzik tevékenységüket. E körülm ények között egyre növekvő szerepet kap az indulat, a féltékenykedés, vagy ennek édestest­ vére: a „ne zavarjuk egym ás vizeit” felfogást m egtestesítő, egy­ m ást dicsérgető alázatoskodás, a „te vagy a legnagyobb” szem ­ lélete. M indebből következően azt gondolom először: m ivel a m e­ gye történetének eddigi feldolgozásából szárm azó tapasztalatok összegzése még napjainkban is hiányzik, ennek pótlása nagyon kívánatos. E tapasztalatok birtokában a mai viszonyokhoz m ért újabb feladatsor m egfogalmazása állíth a tja meg a m ostani k á­ ros jelenségek eluralkodását. A feladatoknak term észetszerűen nem „helytörténetírói szem pontból” kell kiindulniuk, nem azt kell képviselniük, hanem az egységes történeti, történetírói kö­ vetelm ények szerint kell felépülniük. Másodszor: azt tartom , hogy a „m agányos fa rk as” kutatók időszaka lejárt ugyan, de a szemlélet és gyakorlat még jelen van. A nnak ellenére van így, hogy tu d ju k : egy-egy kutató, bárm ilyen nagy legyen is áttekintőképessége, az irodalom ban, a források között (egyéb elfoglaltságai mellett) nem tud kellően tájékozód­ ni. Amíg tehát ez a gyakorlat m arad fenn, addig valóban a szub­ jek tív erő, a kedvtelés az, am i a kutató m u n k át m eghatározza. Az egyéni, a személyes vonzódás által m eghatározott k u tatás és a közösségi érdek látszólagos különbsége ma azért m arad t fenn, m ert felszám olására, a kellő összhang m egterem tésére jószerivel nem tö rtén t tudatos cselekvés. A m egoldás a tudom ányos tevé­ kenység intézm ényi feltételeinek fejlesztésében rejlik. H arm adszor: nem elhanyagolható a tö rtén eti irodalom irán t érdeklődő közeg jelenléte. Itt — lévén, hogy kizárólag tap aszta­ lati tényekre hivatkozhat m indenki — a két pólus közötti ellen ­ 21 �té t m eglétét is szám ításba kell vennünk. Az egyik tapasztalatunk az, hogy a m egye m úzeum aiban évről évre nő a látogatói szám — teh át a történetiség irán ti érdeklődés. Nemcsak a képzőm űvé­ szeti kiállításaink irán t érdeklődnek (bár ha így lenne, az se volna term észetesen baj), hanem a történeti, dokum entált hite­ lű régészeti vagy újkori történeti tárlato k h atása is m egnőtt. T ehát röviden szólva: a tö rtén eti közvélem ény egyik prim ér ösz­ szetevőjét jelentő történeti tárlato k vonzzák az em bereket. (Ezek a tárlato k m indenekelőtt a megye történetéből m erítik anyagu­ kat.) A m ásik tapasztalat az, hogy a megye történetének teore­ tikus feldolgozása irán ti érdeklődés nem túl magas. Ma még in­ kább alacsony szintűnek nevezhető ezek bekapcsolása az isme­ retterjesztésbe, az oktatásba: te h á t a fe ltá rt ism eret nagyon ne­ hezen ju t el azokhoz, akiknek „hasznára” feltáródott. Az ellent­ m ondást feloldó kérdés: nem arról a term észetes védekező re f­ lexről van itt szó, am ely óvatos, ha ilyen típusú feldolgozással találkozik? A „kötelező irodalm ak’-szem lélet továbbélő, gátló hatásának egyik variánsa van jelen itt is, s ez azzal a tapaszta­ lattal is párosult, am elyet a brosúrastílusú, rossz szemléletű, dogm atikus felfogású, gyenge nyom dai színvonalú könyvek vál­ to tta k ki. M egoldást csak tudatosan m egtervezett m unka hozhat itt is. N egyedszerre az ún. gazdaságossági kérdéseket kell felvet­ nünk. (M anapság különösképp égetően van jelen e feladat!) Így például jogosan feltételezhető—hogy a kiadói engedélyekhez ju ­ tást szigorúbb szakm ai m ércék alapján dönti el a k ulturális igaz­ gatás.) Mégis, a különböző vállalatok, társadalm i szervek, nem hivatalos kiadók által m egjelentetett „történeti feldolgozások” száma nem csökkent. Viszont ellenhatásként: nem kevés erőfe­ szítést jelent a publikációs tevékenységet is végző szakmai intéz­ m ények szám ára a „sa já t” tanulm ányaik m egjelentetése. Ez utóbbiakkal szemben — talán m ert az előzőeknél könnyebb itt az ellenállás — nagy a szigor, olykor a gáncsoskodás sem m arad el. Mi teh át a — társadalm i érdeket figyelem bevevően — gaz­ daságos? Mi lehet a m egoldás ú tja? A m ai tapasztalatok alapján nagy lehetőség kínálkozik az erők jobb összefogására. Most — ha csak a társadalom tudom ányok területen m aradunk is — szüksé­ gesnek látszik egy olyan koordinációs szervezet létrehozása, amely a tudom ányos tém ák elosztásában, a tevékenység értéke­ (F o ly ta tá s a 12. o ld alró l) De részt v állal a N em zeti M úzeum felépítése körü li k ü zd elm ek ­ ből éppúgy, m in t a M agyar O rvosok és T erm észetvizsgálók felv ilá­ gosító m u nkájából. L étrehoz közhasznú intézm ényeket, m in t például az ín ség m ag tár Szécsényben, s tá m o g atja elem i iskola a la p ítá sá t B a­ lassag y arm aton. Összefogható-e ez a sokféle tevékenység? N em v alam iféle felszí­ nes polihisztorkodásról v a n -e szó, am elyet n etán a tünd ö k ö ln i v á­ gyás igénye h a jt? H atá ro zo tta n á llíth a tju k , hogy nem . Az a kor, am ely b en K ubinyi F eren c élt, a sokrétűségét igényelte. A k k o r ilyen em b erek re v olt szükség: a világos, a k u ta tó elm ékre, a v ilág m in d en oldalú m egism erésére törekvő k épzett em berekre, akik ö n k én t áldoz­ ta k a nem zet fejlődéséért. K ubinyi F erenc is ilyen volt. É lete végéig az eszmei szilárdság, elv h ű ség jellem ezte. Soha császári re n d je le t nem kap o tt. Soha igényt n em ta rto tt tevékenysége ellenszolgáltatására. Dolgozott és segített. K inek jó szóval, kinek pénzzel — m i v olt a hasznosabb. P ersze vol­ ta k m e g torpanásai is. N oha 1848—49-ben végig részt v e tt az országgyűlésen (losonci követ volt), v olt egy bizonyos pont, am it ő sem tu ­ dott átlép ni. 1849-ben egyre in k áb b a B é k e-p árt felé sodródott, m eg­ re tte n t a gyorsan változó s egyre in k áb b á tte k in th e te tle n n é váló, kusza politikai helyzettől. E leinte ellenezte az áp rilisi detronizációt a v itá k során, de 14-én m á r ő is ott v olt az éljenzők között. B ü n te­ tése is en nek m egfelelően alak u lt. H aynau vérb író ság a h a lá lra íté l­ te, m ajd rövidebb fogság u tá n am n esztiáv al szabadult. T en n iak arása, tö retlen hite ezu tán sem h ag y ta pihenni. A poli­ tikai passzivitás esztendeiben ú jra a tudom ány felé fo rd u lt é rd e k ­ lődése. M egalapította a M agyarhoni F öldtani T ársu lato t, am elynek alelnöke, m ajd elnöke lett. (A M agyar T udom ányos A k ad ém ián ak és 22 lésében, a tém ához kötődő kiadványok m egjelentethetőségében vállal feladatot. (E szervezetben azoknak az intézm ényeknek ve­ zetői, tagjai vegyenek részt, akik a tö rtén eti ku tatásb an is érin­ tettek : így az oktatási igazgatóság m unkásm ozgalm i tanszéke, a főiskola m arxista tanszéki csoportja, a megyei könyvtár, a me­ gyei m űvelődési központ, a megyei levéltár, a megyei p ártarch í­ vum, a m úzeum ok igazgatósága — hogy csak a legfontosabbakat említsem.) Az intézm ényi feltételek segítségével — kezdetben — a célra koncentrált tevékenység alakulh at ki. Egy idő u tán a ta­ pasztalatok értékelésére kerülhet sor, am elyek későbbiekben a megyei tudom ánypolitikai (anyagi) alap létrehozását is feltéte­ lezi. A koordinációs szervezet term észetszerűen eszköz lehet csak. Ezért kizárólag így is kell felfognunk tevékenységét. Olyan kon­ centrátum lenne azonban, am elyben a feladatok szakszerűsége a szervezet term észetéből, törvényszerűen fakad. S mi végül is e szervezett tevékenység célja? A feladatok kijelölésében a tudo­ m ány területén m egfogalm azott országos program okhoz való fel­ zárkózás jelenti a szakm ai alapot. Ism eretes, hogy a m unkásélet­ módhoz, annak történeti alakulásához a megyéből igen sok adat, tapasztalat v ár feldolgozásra. Ennek egyik részterületén (a bá­ nyászok életm ódjának változásában) a kora kapitalista viszo­ nyokra vonatkozóan m ondanivalónk elm ondásával nagyobb kö­ zönségkor érdeklődésére is számot ta rth a tu n k . M indkét tém a kapcsolódik egy harm ad ik h o z: a m űvelődési gyakorlat a m ai szo­ kások vizsgálatához, a mai életünkhöz. Ezeknek a k u tatásoknak m agas szintű m egvalósulása (országos jellegük m iatt is) csök­ k enthetné (esetleg teljesen kizárná) a lokális szokások eluralko­ dását. A feladatok elosztása term észetesen nem jelent, nem jelen t­ het arisztokratizm ust, a szakm ai elzárkózást; pusztán a m unká­ hoz nélkülözhetetlen feltételek (a m űhelykörülm ények) kialakí­ tását kell segítenie. A résztvevő intézm ények, azok tagjai jelen ­ tenek term észetes kapcsolatot a tö rtén etírás irán t érdeklődők fe­ lé — és ebben alapozniuk kell a honism ereti mozgalom, a m ú­ zeum barátkörök segítségére. U gyanakkor a különbségtétel diffe­ renciálja az érdeklődést, az igényeket is, könnyebbé teszi a k ri­ tika ajánló tevékenységét. H orváth István több külföldi tudom ányos tá rsa sá g n ak m á r régebbről ta g ja volt.) Á l­ lan d ó an u ta zo tt az országban, k u ta to tt, g y ű jtö tt, le írt, m egvizsgált m indent, a m it h asznosnak íté lt a tu d o m án y a végső soron a hazai fejlődés szem pontjából. Ő fedezte fel az ip o ly tarn ó ci ősfenyőt, a ro m ­ h án y i ősállatleletet, ír t a som oskői bazaltöm lésről — hogy csak n é­ h án y m egyei v o natkozású m ű v ét em lítsük. H atalm as régészeti g y ű j­ tem én y e is volt, am ely et a losonci tűzvész elp u sztíto tt 1849-ben. A röpke illú zió t adó 1861-es országgyűlésen felcsillanó rem én y ek ­ kel ő is o tt k ü zd ; M adách Im rével eg y ütt éles h an g ú felszólalások­ ban bélyegzi m eg az ab szo lu tista ren d szert. Egy esztendő m úlva, 66 éves k o ráb a n K o n stan tin áp o ly b a in d u l m ag y ar tu d ó so k társaság áb an , hogy M átyás k irály k ö n y v tá rá n a k m a ra d v á n y a it felk u tassa. E lk ép ­ zelhetetlen, h o n n an ez az erő, ez a szívósság. L elk ierején ek a la p já t a d ja m indaz, a m it eddig tu d u n k ró la — la n k a d a tla n tu d o m án y - és h azaszeretete. 1865-ben próbálkozik ú jr a a közszerepléssel. Á m egy botrányos v álasztási m egvesztegetéssel m e g b u k tatják őt a losonci k erü letb en . S m iu tán tu d ó s tá rsa i sem á lln a k ki m ellette, k eserű szájízzel v o n u l vissza a p o litik ai és tudom ányos közélettől. Ez m á r nem az ő kora. A választások lélek v ásárlásai, a hordószónokok dem agógiája, a h itü ­ k et p én zért vesztegetők n em az ő b ará tai. E gyre in k á b b élő an a k ro ­ nizm ussá válik. M ost m á r valódi csodabogár. E lvhűségét, ragaszko­ d ását p o litik ai hitéhez, önzetlenségét, an y ag i áldozatkészségét a k o r­ ru p t d u alista korszak m á r n em tu d ja hová tenni. Szegényen, m a jd ­ n em hogy kegy elem k en y éren h al m eg 1874-ben. K u b in y i F eren c n agyszerű a la k ja a m a g y ar és szű k eb b p átrián k . N ógrád tö rtén elm én ek . Élete, tevékenysége lelkesít, h az aszeretetre buzdít, p éld ája k ö v etésre m éltó. Praznovszky Mihály �A Zagyva völgye életkörülményei 1914 nyarától 1919 tavaszáig N ógrádi tö rté n ész ein k — okkal és joggal elsősorban a m unkásosztály k i­ alak u lá sáv a l, politikai fejlődésével, m ozgalm aival és ezek helyi m egnyil­ v án u lásaiv al foglalkozva — szám os je ­ len tő s té n y t d e ríte tte k és d eríten ek fel. A sorsdöntő esem ények h á tte ré b e n az o n b an ott álln ak a lakosságnak a k ü ­ lönböző életkörülm ényekből fakadó m eg n y ilv ánulásai is. am ik et a m u n k á­ sok szerep ének jobb m egértéséhez szin ­ té n ism ern ü n k kell. A m ikor 1964-ben S ch m id t Jenőnek, az É szak-m agyaror­ szági K őszénbánya Rt igazgatójának 1918— 1920. évi levelezését közreadtam , m á r jeleztem , hogy a salg ó tarján i ip a r­ v idék dolgozóinak életében m ilyen nagy jelentősége v olt környezetüknek, az ak k o r k ét m egyéhez (N ógrádhoz és H eveshez) tartozó falvak lakosságának. N em em eltem azonban ki, hogy a fa l­ vakhoz tarto zó an k ié p íte tt m unkáskoló­ niák n ak . v alam in t az id énym unkás b á ­ nyai és gyári „k é tla k ia k n ak ” legalább ugyanolyan szerep ü k v olt —. hogy mai szó h aszn álattal éljek — a „város és a falu közötti különbségek eltü n tetése” és a szocialista eszm ék terjesztése te ­ rén. Az ezekből a kölcsönhatásokból fa ­ kadó pro b lém ák gyökereit szeretném je len so raim m al ném ileg m egközelíteni. A rosszul értelm ezett m agyar állam i­ ság b ó d u latáb an élő, a m últakból ta ­ nulni nem a k a ró és nem is tudó u ra l­ kodó osztály sz ám ára az első v ilág h áb o ­ rú kezdetben az ezeréves dicsőség csal­ fa álo m k épeit idézte fel, am elyek tova­ tű n té v el keserves, sőt kétségbeejtő lett az ébredés. K ülönböző rétegeik, és az értelm iség köréből reg ru táló d o tt szö­ vetségeseik különböző időkben és k ü ­ lönböző m é rtékben ébred tek rá az é r­ d ekszálak szövevényével összekuszált v alóságra. P éld á u l: a megyei központok alk alm azo ttai jog talan jövedelm ekhez ju tn a k , de ezt a törvényhatósági bi­ zottság csak 1918. október 17-én ism er­ te be, am ikor m á r kétségtelen volt m indenki szám ára, hogy a h áb o rú t el­ veszítették és az ország a forradalom felé h alad. Ez a h angvétel a megyei közigazga­ tás ex p o n enseit képező szolgabíróságok és falusi jegyzőségek körében azt je ­ le n tette, hogy k ihúzták a láb u k alól a ta la jt. H átv éd ü k m egingásával egyéb leleplezések is v á rh a tó k voltak, annál is inkább, m e rt a falv ak lakossága k ö ­ rében általános a p anasz az állam i és a m egyei h a ta lm a t képviselő jegyzők ellen. K ülönösen a hadisegélyek és az élelm iszerjegyek kiosztása so rán kö v et­ tek el sok visszaélést. N em ritk án a h ad b a v o n u lta k asszonyai és lányai vol­ tak szám u k ra a préda. N em egy vissza­ em lékezésben olvassuk, hogy a sok­ gyerm ekes anyákat, ha segélyért for­ d u lta k hozzájuk, d u rv a szavak k ísé re­ téb en „legelni” küldték. É rthető tehát, hogy a falvak lakosai körében a nők, ak ik m ost fé rje k és a p á k nélkül álltá k a sa ra t és küzd ö ttek család ju k m egél­ hetéséért, m in d en a lk a lm a t m eg rag ad ­ tak, hogy elégedetlenségüknek és béke u tá n i v ág y u k n ak kifejezést ad jan a k . Szervezett m egm ozdulásaikra azonban csak a „ k é tla k ia k ” á ltal la k o tt te lep ü lé­ or.s seken — p éld áu l K isteren y én — k erü lt A jegyzőket és a szolgabírá k a t szid­ tá k is eleget azért, hogy a sorozások alk alm áv a l jo g talan előnyökhöz ju tta t­ tá k a m ódosabb p arasztság fiait. A felm entések h átteréb e n a jó m ó d ú ak m egvesztegetési képessége re jle tt. E n ­ nek egyik szem beötlő jelensége volt az. hogy (m ivel a h áb o rú k itö rések o r a b án y ák at hadiüzem ekké n y ilv á n íto tták és k ato n ai p arancsnokságok alá helyez­ ték) a falusi p ro letáro k közül nem egyet, a k ik azelő tt ipari vagy bányai idén y m u n k áso k voltak, a m enetzászló­ aljakhoz, a soha ilyen m u n k á t k o ráb ­ ban nem végzett jóm ódú g azd afiak at pedig a frontszolgálattól m entesítő b á ­ nyákhoz v ezényeltették. Ezek ará n y a jelen tő s volt. P éld áu l B aglyasalján, S chm id t 1918. novem ber 4-i jelentése szerint, am ik o r „a vezényelt m unkások és lip ták o k nem a k a rta k leszállni, han em azonnali leszám olásukat k é r­ té k ”, m ivel véget é rt a háború. 600— 800 főre becsülte a távozni ak a ró k sz á ­ m át. U gyanakkor a m unkáslétszám 2300 főt te tt ki. Indoklásul felhozta, hogy „sok jóm ódú falusi polgár a fel­ m entés k ed v éért állt be b án y ászn ak ”. A jegyzők te h át an n a k a „jóm ódú fa ­ lusi p o lg árság n ak ” — m ai szóval: a „k u lák sá g n ak ” — az érdekében csele­ kedtek, am ely az á rd rá g ítá sb an és a m u n k aerő -u zso ráb an is élen já rt, vég ­ sőkig k ih a szn á lta a szegényparasztság o tth o n m a ra d o ttja in a k h áb o rú fokozta nyom orúságát. K o rtársak szerin t a fa ­ lusi jóm ódú p araszto k n ag y arán y ú b a ­ rom fitenyésztésbe kezdtek, m e rt ez­ u tá n nem k ellett „b ead ást” te lje síte ­ niük, és lib áv al, kacsával, ty ú k k al és tojással ellepve az ip ari települések hetip iacait, h étrő l h étre em elték igen kelendő p o rté k á ju k árát. T ehenet és se rté st azonban csak h áziszükségleteik­ nek m egfelelően ta rto tta k és így azok­ ból a k ö zellátásra jófo rm án sem m i sem ju to tt, hacsak a vizezett tejet, am it a piacokon érté k esítettek , nem te k in t­ jük. Igaz, hogy ta k a rm á n y az aszá­ lyos évek m iatt kevés te rm e tt és a h a ­ tóságok a k u k o ricát a közélelm ezés cé lja ira v ették igénybe, a b u rgonyával eg y ü tt — 1916-tól kezdődően rek v irálás ú tjá n is. K ezdetét v ette a te rm é n y re j­ tegetés is. E rre nézve —. de a rossz te rm ésre is — jellem ző, hogy 1918 ja n u á rjá b a n K állón és E rd ő tarcsán k a ­ tonai erő m ozgósításával is csak 250 k g b u rg o n y át tu d ta k összeszedni a h a ­ tóságok. P ásztón hasonló volt a h ely ­ zet. Távol áll tőlem , hogy a h áb o rú okoz­ ta élelm iszerh ián y ért elsősorban a p a­ rasztságot vádoljam . E te k in te tb en a közellátás szervezésével m egbízott h a­ tóságokkal együtt a földm űvelés pa­ raszti h átra m ara d o ttsá g a is felelős. 1914 őszén ugyanis ez a helyzet m e­ gyénkben: búzából 5. cu k o rrép áb ó l 110 m éterm ázsa v o lt a h o ld an k én ti te r ­ m ésátlag (ez utóbbi a h atv an i és a selypi cu k o rg y árak kis term elését és a cu k o rh ián y növekedését is m ag y aráz­ za). ta k a rm á n v pedig nem elegendő a m eglevő állatlétszám hoz. Í gy azu tán a jóm ódú p arasztság is zak latáso k n ak van k itév e és le kell szögeznünk, hogy a korszerű b b en gazdálkodó közép - és nagybirtokok term elése b izto síto tta úgy ah o g y a városi lakosság és az. üzemi m unkások élelm ezését. A sa lg ó ta rjá n i szénm edence ip a ri és b án y a v állalata i is a nagy- és közép­ birtokosok rév én ju to tta k a z OKH (Országos K özélelm ezési H ivatal) e se ­ te n k én ti engedélyezésével a m u n k ás­ élelm ezéshez szükséges term ényekhez. P éld áu l a b ag ly asaljai igazgatóság 1918. á p rilisá b a n B alla k a ra n c sa lja i fö ld b ir­ tokostól szándékozott így 10—14 vagon búzát, rozsot, á rp á t és zabot v en n i. Ez azo n b an csak úgy volt lehetséges, h a a b irto k o sn ak az őszi b u rg o n y áért, a m á­ k é rt és a b a b é rt a m a x im álisn ál m a­ gasabb á ra t fizet. A tá rsu lato k m unkásélelm ezése a z o n ­ b an nem egyfo rm án biztosított. A S a l­ g ó tarján i K őszénbánya Rt, am ely n ek budapesti igazgatóságában n ag y b irto ­ kosok is h ely et foglaltak, jo b b a n el v o lt lá tv a ta rtalé k o k k al, m in t az É szak­ m agyarországi Rt b ag ly asaljai igazga­ tósága, am ely n ek b u d ap esti központja csak késlekedve tu d o tt eleg et ten n i a k ív án alm ak n ak . K itű n ik ez a m u n k á s­ élelm ezés szem pontjából év tized ek óta oly fontos szalonnabeszerzésekkel k a p ­ csolatban. S ch m id t 1918. szep tem b er 19-i jelen tése sz erin t havi 70 m ázsa sz alo n n ára le tt volna szükségük, am i 2300 m u n k ást szám ítv a havi h áro m és fél kiló sz a lo n n a ju tta tá sn a k felel m eg szem élyenként. „Szalonna nélkül m u n k ásain k dolgozni nem fognak. S a j­ nos. szom orú ta p a sz ta la ta in k v an n a k az OKH e llá tá sá ró l”. E zért kéri, hogy a Selypen birtokos S chossberger b áró ­ tól vegyenek „kéz a la tt” m integy 80 d ara b sertést, h a a sz trá jk o t el a k a rjá k kerülni. A cukorbeszerzést a selypi c u k o r­ g y á r igénybevételével o ld o tták meg. Az 1919. ja n u á r 25-én közölt ú ja b b m eg­ állapodás szerin t a gyár köteles m in ­ den szénnel m eg rak o tt vagon u tá n 100 kg cu k ro t ad n i m ax im ális áron, „am i fejq u ó tán kívül lesz kiosztva”. Ad to ­ v áb b á a g yár négy h éten belül még 20 d ara b hízott se rtést is a s a já t h izlal­ dájából. H asonló k ap cso lataik v o ltak a bőrbeszerzési központtal is. M indez persze nem je len tette azt. hogy a m in ­ den m u n k ásn ak k ijá ró élelm iszerad a­ gok zökkenőm entesen m egérkeztek és főleg hogy azokat ki is osztották. 1918 jú n iu sáb an — és ilyen n y ilv án n em ­ egvszer tö rté n t — m u n k ásaik n ak fe­ je n k én t csak h arm in c deka szalo n n át tu d ta k adni. A jú n iu si országos sz trá jk k iro b b an ásak o r a tá rsu la t nyom ban b eszü n tette a m unkások n ap i élelm i­ szerad ag ján ak a kiosztását, de p á r nap m úlva, a S alg ó tarján i K őszénbánya R tvel egyetértésben, a napi ad ag o k at készpénz ellenében k iad ták . E ngedé­ kenységük h átteréb e n an n a k b elátása húzódott meg. hogy m u n k ásaik k é p te ­ lenek az üzletekben, vagy a piacon élelm iszereik et beszerezni. A sz trá jk o k a t a fro n tra k ü ld és fe­ nyegetésével sokszor n éh án y óra a latt leszerelték. Ez tö rté n t 1918. augusztus 11-én is, am ik o r „a sz trá jk oka: ruha, cipő és liszt h iá n y a”. S zeptem ber 17-én p éld áu l a ján o sak n ai m unk áso k csak n éh án y órai ígérgetés és fenyegetés u tá n v o ltak h ajlan d ó k leszállni, a m i­ zserfaiak pedig b ejelen tették , ha szep­ tem b er 18-ig nem k ap n a k bakancsot, b eszü n tetik a m u n k át. „A b a k a n csh i­ án y részbeni e lh á rítá sa v égett k ih ir­ d ettü k , hogy m in d en b ak a n csra szóló u ta lv á n y t 25 k orona készp én zért b ev ál­ tu n k . Ezen intézk ed ésü n k azonban ered m én y telen lesz. m e rt a m unkások egy részének tényleg bakancs kell — fata lp ú b akan csb an a b án y a m u n k a le­ h etetlen — m ás részének pedig n a ­ gyobb é rté k e t kénvisel a term észetb en k ik ap o tt áru. m in t a 25 k o ro n a”. A k o rtá rsa k elbeszéléséből d erü l ki. hogy a tá rsu la t által k io szto tt b ő rtalp ú b a ­ 23 �k an csok a t élelem ért cserélték el a b á ­ nyászok és így a környékbeli p arasz­ tok h o rd ták el azt, am it nekik k ellett volna viselniük. Részben „a katonaságtól k ap o tt ócs­ k a ru h á k rek o n stru á lása á lta l” n y ert m u n k a ru h á k k al is ez tö rté n t. Ezekkel kapcso latban az a helyzet 1918 októ­ beréb en B aglyasalján, hogy több p a ­ p írru h á t nem h ajlan d ó az igazgatóság a központtól átvenni. Ezekből még 1919 ja n u á rjá b a n is sok van a ra k tá ­ ron és papírposztóból is, am it m agas á ra m ia tt nem vesznek, a m ié rt is 30 százalékos árcsö k k en tést javasol az igazgatóság. Á llandó hiány m utatkozik m u n k ásfehérnem űben és finom abb m i­ nőségű szövetekben, am elyek a tisztv i­ selők és az altisztek sz ám á ra v o ln á n ak elad h ató k . „Női a lja t és kendőket nem veszünk, m e rt azoknak alk alm azk o d n i­ uk kell az itten i divathoz, különben az asszonyok azt nem veszik m eg”. M it é r te tt S chm idt „az itten i d iv ato n ”, nem állap íth ató meg. Egykori fényké­ pek alap já n állíth ató , hogy a m unkások asszonyai és leányai városias és nem paraszti öltözéket h o rd tak , sőt a kilenc­ venes év ek m ásodik felétől kezdve egyre tö bbüknek volt varrógépe is, am in nyilván s a já t és szom szédaik r u ­ h áit k észítették, vagy alak íto ttá k . A le ­ velezésből azonban az is k itű n ik , hogy a salg ó tarjáni tá rsu la t ru h ae llátás te­ k in te té b en is jobb helyzetben volt. Az élelm iszer- és ip a rc ik k ellátás te ­ rén m utatkozó nehézségek hatv án y o zo tt m é rték b en jelentkeztek a kisebb és n a ­ gyobb falvakban. Á ruellátási nehézsé­ gek ezeken a helyeken m á r a háború elő tt is voltak, és ezek m egszüntetésére — de eg y ú ttal a „keresztény szocialis­ ta ” eszm ék terjesztésére is — a p a p ­ ság vállalkozott. Az így létreh ív o tt keresztény fogyasztási szövetkezetek b o ltjai a falv ak szatócsai és az azok­ ban term ényeket felvásárló városbeli­ ek ellen k ív án tak védelm et n y ú jta n i. 24 A lakosság jó és olcsó áru v al tö rtén ő ellátásán ak egészséges elképzelése azo n ­ ban c sak h a m ar p áro su lt a m egy én k ­ ben a X IX . század nyolcvanas éveitől kezdődően terebélyesedő an tiszem ita állásfoglalással. E nnek leghangosabb kezdeti képviselői a b irto k a it lassan el­ veszítő, elszegényedő g en try soraiból k erü ltek ki (akik m aguk is részben a kisfizetésű h iv ataln o k i p ály ák ra szo­ ru ltak ), részben pedig az an y ag iak b an ugyancsak szűkölködő értelm iségiek — jegyzők, tanítók, gazdatisztek — v o l­ ta k ; és néhol a nép b a já n segíteni óhajtó papság is a h áló ju k b a k erü lt. (A k érdés elem zése m egyénkben is külön ta n u lm á n y t kívánna.) Ez volt a helyzet P ásztón is, ahol a p ara sztság n ak ökrös szek erek et k ellett H atv a n b an lead n i a k ato n aság n ak . 1915. ja n u á r 22-én a n ép lázo n g an i kezdett, bev erték a v áro sh áza egyik a b la k á t és azt k ia b álták , hogy „h a jtsák az ökrök m ellé b éresek n ek a zsidókat is”. R en­ det a csendőrség csinált, am i a d rág u ­ lás és a z á ru h á n y m ellett, táp o t n y ú j­ to tt a további elégedetlenséghez. K öz­ belép a plébános is, és 1915. október 20-án „m eg u g rasztat” híveivel egy diót vásárolni ak aró budapesti zsidó k ere s­ kedőt. O ka ennek ny ilv án a z is, hogy augusztus 20-án a pásztói v áro sh ázán — 30 igen és 7 nem szav azattal — el­ h atáro ztá k keresztény fogyasztási szö­ v etk ezet létesítését. Ez 1916. jú n iu s 2-án meg is ny ílt, és áru v a l tö rtén ő ellátása érd ek éb en a plébános is tö b b ­ ször a fővárosba utazott. Ez a látszólag kisszabású esem énysorozat szerves része volt a k isp o lg ár­ ság körében országszerte m eg n y ilv án u ­ ló zsidóellenességnek, am ely a h áb o rú okozta nyo m o rú ság ért n em az a z t k i­ robbantó u ralk o d ó osztályt, han em a polgárság egyik réteg ét — ny ilv án ir á ­ nyítás m ellett — igyekezett felelőssé tenni. Ez volt a helyzet az ip arv id ék központjában, S alg ó ta rján b a n is. S ch m id tn ek az 1918. évi novem ber eleji fosztogatásokról szóló jelen téséb en a következőket olvassuk: „A fosztoga­ tók között a falu (azaz B aglyasalja), v a la m in t legm eg b ízh ató b b n ak ta rto tt b án y ászain k és m esterein k vesznek rész t”. V agyis a b ag ly asaljai jóm ódú p araszto k és azok a m unk áso k és m es­ terek, ak ik n ek nem v o lt közük a szo­ ciáld em o k raták h o z és a sztrájkokhoz. Ezek m ost „erősen h an g o ztatták a zsi­ dók leg y ilk o lását”, a m ié rt azu tán Schm idt, féltv e zsidó v allású tisztviselő­ it, segítséget k é rt T arján b ó l. S chm idt elszörnyülködő m eg állap ításai p o n to ­ san egybevágnak a ja n u á ri v érfü rd ő v el és fosztogatásokkal kapcsolatos, a Vö­ rös Újság 1919. ja n u á r 11-i szám áb an m eg jelen t m eg állap ítással: „A sa lg ó ta r­ ján i ü zletek et a k ö rnyékbeli cigányok, jóm ódú p araszto k és m ás »elő k elő sé­ gek« fo szto tták k i”. Sokszor elgondolkoztam ezeken a té ­ nyeken, és nem tudok szab ad u ln i a t ­ tól a nézetem től, hogy ezek az esem é­ nyek m ár ny ílt ellen fo rra d alm i lázad ás­ nak tek in th e tő k a polgári d em o k ra ti­ kus fo rrad alo m m al és an n a k v ív m á­ n y aival szem ben. A n n ak pedig, hogy ez m eg tö rtén h etett, az az oka, hogy a v i­ lág h áb o rú a la tt k ia la k u lt életk ö rü lm é­ nyek létreh o zta uzsora, az újgazdagok, had iszállító k és kiszolgálóik oly m esz­ sze m erészk ed tek a k a p ita lista k izsák ­ m ányolás köny ö rtelen m ódszereinek alk alm azásáb an , hogy m inden, am i a h áb o rú elő tt volt, „a régi jó id ő k ” fo­ galom körébe sodródott. E zeket „a boldog b ék eév ek et” — feledve azok g o n d jait és b a ja it — csak a polgári d e­ m o k ratik u s átala k u lá s célkitűzéseinek m egdöntésével le h ete tt volna visszaál­ lítan i, és ennek eszközei v o ltak a k i­ lengések, a zsidók k örében is a k a ­ dó kizsák m án y o ló k at m egbosszulni a k a ­ ró, gyilk o lásra kész általán o sítás. Belitzky János �KÖRKÉP 9. Salgótarjáni tavaszi tárlat Az idei tavaszi tá rla t új koncepció je­ gyében született: egy valójában m ár ko­ rábban m egindult folyam at kiteljesedésé­ re, a közönség részéről felm erült jogos igény m egvalósulására került sor — 1979ben először országos begyűjtési körű, meg­ hívásos képzőm űvészeti kiállítást h ird et­ tek meg a szervezők. A felkérő levelekre 723 m ű érkezett be, ebből a zsüri 238 alkotást ítélt bem utatás­ ra m éltónak. A szám adatokból az is kitű­ nik, hogy nem csupán az országos sereg­ szemle biztosítása volt a cél, hanem szak­ m ai minőségi elvárásokat is tám asztottak a kiállítókkal szemben. Ennek köszönhe­ tő, hogy a 9. S algótarjáni tavaszi tárlat a hasonló jellegű országos kiállítások so­ rában a közepesnél jobbak közé sorolha­ tó, grafikai anyaga pedig m eghaladja az átlagos színvonalat. Az országos begyűjtési kör term észete­ sen nem jelenti a terü leten élő művészek háttérb e szorítását, hiszen lehetőségük nyílt e kiállítás révén is országos szintű m ezőnyben szerepelni, alkotóerejüket ösz­ szemérni országosan is elism ert m űvésze­ kével. (Az idei kiállításra — hosszú évek óta először — valam ennyi Nógrád megyei művész küldött alkotásokat.) A korábbi évek tavaszi tá rla ta it a fes­ tészet túlsúlya jellem ezte. Az idén meg­ változott a m űfaji megoszlás: 108 grafika, 60 festm ény, 54 szobor és 16 iparm űvésze­ ti tárg y került kiállításra. Miből adódott ez az arányeltolódás? K ortárs képzőm űvé­ szeti életünkben az utóbbi tíz évben a sokszorosított grafika vette át a táb lak ép ­ től a reprezentatív m űfaj szerepét, s mel­ lette egyre inkább előretör valam ennyi m űfaj alap ja: az egyedi rajz. A grafika és a rajz szerepváltozása, jelentőségének fo­ kozott növekedése válasz a közönség ré ­ széről felm erülő újabb epikus igényre: fi­ lozofikus, szociografikus m ondandók szó­ lalnak meg e m űfajok nyelvén. Lehetősé­ get ad ugyanakkor e két technika új ki­ fejezési form ák keresésére, szabad teret enged a kísérletezésnek. Ebből következik, hogy korunk problém ái elsősorban e mű­ faj nyelvén, ennek kedvező lehetőségeit kihasználva szólalnak meg. A grafika uralkodó szerepe a kiállításon teh át a m a­ gyar képzőművészetben valóságosan léte­ ző arányok tükröződése. Szerencsés, hogy valam ennyi alkotóm ódszer képviselői je­ lentkeztek m űveikkel, hiszen így a közön­ ség m egism erkedhet a gondolat és a for­ ma találkozásából eredő kifejezési lehető­ ségek sokféleségével, m egtanulhatja a m ű­ faj nyelvét. Fontos ez szám unkra, hiszen az észak-m agyarországi terü let „grafikai te rü le t”, S algótarján pedig a tervek sze­ rin t az egyedi rajz fellegvára lesz, m ely­ nek értő és kritikus, a m ecénás szerepét is vállaló közönségre lesz szüksége. tő em bereknek a repülés csupán felszínes szórakozás: ha a sárk án y leesik, csak az sérül meg, őket nem éri károsodás. Ez a m agatartás v itath atatlan u l p ra k tik u s: n ap ­ jaink uralkodónak tűnő hedonista-óvatos­ kodó szem léletének m egnyilvánulása. E szemszögből nézve term észetesen Ikarusz A tavaszi tá rla t grafikai anyaga m inő­ bolond, hiszen ő az életét te tte a repülés ség szem pontjából egységesebb, jobb a m egism erésére, égbe szárnyaló vágya a festészetinél és a szobrászatinál. Az egyes dolgok lényegének, m élységének felism e­ lapokat figyelembe véve a sokféleség do­ rését célozza, m elynek m ódja a küzdelem, m inál, a gondolati és technikai gazdagság ez viszont a bukás, a fizikai m egsem m isü­ kerül az érdeklődés terébe. lés veszélyével fenyeget. A tartalm as, küz­ A nagy m esterek (Czinke, Raszler, stb.) dő, meg nem értett, de tu d atosan vállalt lapjai m ellett feltűnően sok fiatal művész em beri sors találkozik itt a csupán a m in ­ szerepel a kiállításon. Szokás m ostanában dennapi élet szintjén mozgó, a kellem esen a grafika hanyatlásáról, gondolati elbi­ kívülálló, de a beavatottság érzetét keltő zonytalanodásáról beszélni. Valóban így m agatartással. van ez, néhány a hatvanas évek vége felé A hagyom ányos értelem ben v ett grafi­ indult grafikusnál. B a d a c s o n y i S á n d o r kai technikák áhítatos tisztelete és biztos lapjain a kusza vonalháló m anierista b u r­ kezű felhasználása jellem zi B a l l a M a r g i t , jánzása fojtogatja a kifejezésre váró gon­ D e c s i I l o n a és K é r i I m r e lapjait. B a l l a dolatot. S z e m e t h y I m r e m űvészetén is a M a r g i t régi lapokra em lékeztető A p o k a ­ kezdeti jó form anyelvi ötlet uralkodik, a l i p t i k u s l o v a s o k cím ű rézkarca a széthulló S zentkuthy-illusztrációk óta szinte öncél­ és ú jra összeálló em beri arc révén az idő lal. körforgását, az örök em beri problém ák A grafikák két, alapjukat tekintve elté­ újbóli m egfogalm azódását jelképezi. É r­ rő csoportra oszthatók: gondolat és form a dekes jelenség, hogy a ko rtárs m űvészet­ összhangját kereső, elsősorban tartalm ilag ben egyre gyakrabban m erülnek fel és fo­ ihletett lapokra és a kifejezési eszközök galm azódnak át a m űvészettörténet során oldaláról közelítő, form ailag kísérletező m ár többször feldolgozott m itologikus, m űvekre. biblikus tém ák, s ezek m indig a küzdelem, a kísértés, a m egtévedés, a szenvedés és Filozofikus m élységű, elvont gondolko­ a bukás m otívum át rag ad ják meg — bizo­ dás és tökéletes rajzi tudás eredm ényez nyítva, hogy korunk problém áira érzé­ kiem elkedő m űvet B á l v á n y o s H u b a grafi­ keny m űvésznem zedékkel állunk szemben. káin. I k a r u s z b o l o n d című lapján — mely Jól nyom on követhető e gondolat D é c s i a M agyar G rafika 1978 kiállításon bem u­ I l o n a M e g k í s é r t é s című rézkarcán, ahol a tato tt P i r o s c s i l l á r r a l új alkotói korszak kereszt form ájában feszülő Szent A ntalt kezdetét ígéri — az égbetörő és aláhulló szinte fojtogatják a köré nyom uló kísér­ Ikarusz sorsában fogalmazza meg korunk tések. A szenthez ívesen kapcsolódó, feje egyik problém áját. A lap tartalm i réteg­ felett lebegő halál a küzdelem ből kiveze­ ződésének megfelelően két mezőre oszlik, tő egyetlen lehetőség; am íg a harc tart, s lényegében két eltérő m agatartás ütköz­ tetéséről van szó. A pap írsárk án y t erege­ a kísértés is győzedelm eskedhet. K é r i I m ­ 25 �r e S z á r a z s á g című lapján az em beri el­ esettség, a haláltól való m érhetetlen féle­ lem fogalm azódik meg a sárgás-barna pasztózus színek rossz érzést sugalló h a ­ tása révén. Szociografikus hűséggel rög­ zíti m indennapjaink groteszk arculatát S o m o g y i G y ő ző B u szm e g á lló és Ö reg h á ­ z a s p á r című lapjain. Nála a korán m egta­ lált technika, a fekete-fehér éles, feszült­ ségkeltő kontrasztjaira, a szabadon ha­ gyott lap ürességet éreztető, hiányt sugal­ ló fehérjére építő kifejezésm ód egyre újabb, égetően aktuális, a visszásságokat ostorozó gondolatokkal telítődik. Így vál­ nak em beri sorsok hordozóivá nyom atain még az állatok, a tárgyak és a tájak is — kortárs grafikánkban teljesen egyéni, új és m ondandóval teli hangot képviselve. H i b ó T a m á s lapjain az érdekes, valóságos problém ára ráérző gondolat bilincsévé vá­ lik a technikai tudás hiányossága. W a h o r n A n d r á s ceruzarajza ( A h a l o t t m ű v é s z a p u s z t u l á s r ó l á l m o d ) tökéletes rajzi tudás­ ról vall, a m ű azonban inkább_a címben jelzett tém a különlegességével hat — a re­ neszánszban e tém át is többször feldolgoz­ ták a földi élet m úlandóságának jelképe­ ként. A formai kísérletezés pillanatnyilag leg­ izgalm asabb terü lete a fotó és a grafika kapcsolata. Jelenleg nemzetközi szinten is a lehetőségek kutatásának stádium át él­ jük, valószínűleg e területen fog a legtöbb minőségileg új, gondolattársításában meg­ lepő mű születni az elkövetkező években. A kiállító művészek közül többen próbál­ koztak a fotografikus, m ontázsos kifeje­ zési eszközökkel. Jó részük lapos, fotona­ turalista mű, a többinél inkább az ihlető m otívum érdekes, a kifejezés még dadog. (A kísérletezés, a form anyelv becsületes keresése jellem zi például M u z s n a i Á k o s konceptszerű, különös gondolattársítások­ ra épülő grafik áit is.) A festészeti anyag színvonalában egye­ netlenebb, gondolatilag, stílusbeli megosz­ lását tekintve szegényebb — b ár a festé­ szet hazai ú tjait hűen reprezentálja. A táblakép válságát éli, helyét keresi a kép­ zőm űvészetben. Szerepe az elm últ évtize­ dekben jelentősen m ódosult: elvesztette reprezentatív m űfaj szerepét, s a képcsar­ noki festészet révén sok esetben a fogyasz­ tási cikk szintjére süllyedt, jelentős tem a­ tikai, színvonalbeli engedm ényeket téve a rossz értelem ben v ett közízlésnek. Így je­ lenleg viszonylag kevés festő képes egyedi arculatot, gondolati töltést felm utatni m ű­ veiben. E kevesek közé tartozik az idei tavaszi tá rla t nagydijasa, F ö l d i P é t e r . Festm ényein aktuális és súlyos em beri tartalm ak szólalnak meg az állatok vilá­ gának m egjelenítésén át. Újabb korszaká­ nak kiem elkedő alkotása a C s o r d a című kép, am elyen a kompozíció köríves szer­ kesztése az élet körforgását jelképezi. Föl­ di P éter m űvészetében a színeké a fősze­ rep, általuk jelenik meg a gondolat, a ra j­ zi eszközök alárendeltek. A harm ónia kék­ fehérei és narancsai ütköznek képein a vér vörös színével, melyek baljóslatú ké­ kes-liláknak feszülnek. Földi P éter kife­ jezési m ódja egyéni (bár nem gyökérte­ 26 le n ), n e m r o k o n íth a tó a k o r tá r s m ű v é s z e t­ b e n se n k ié v e l. E sz k ö z te le n sé g é v e l, m e ré sz sz ín v ilá g á v a l, te lje s v ilá g k é p e t m e g fo g a l­ m a zó ig é n y e ssé g é v e l, ő sz in te sé g é v e l ú j szín t k é p v ise l a m a i m a g y a r fe s té s z e tb e n . Sajátos form anyelvű, kiem elkedő alko­ tás D i e n e s G á b o r K e t t e n című festm énye is. Rajzi m eghatározottságú, idegesen ér­ zékeny stru k tú ra határoz meg két külö­ nös figurát, korareneszánsz rajzokat idéz­ ve. Bágyadt zöldek és fárad t okkerok ha­ tása révén telítődik a kép valam i különös elvágyódás és körülhatárolhatatlan nosz­ talgia kifejeződésévé. A festm ények jó része az unalom ig is­ m ételt nonfiguratív, konstruktív elem e­ ket, üres fotonaturalizm ust képviseli; vall­ va a m űfaj tartalm i kiüresedésének veszé­ lyéről. Az elm últ években is, az idén is a szob­ rászati anyag a leggyengébb — néhány al­ kotástól eltekintve. S o m o g y i J ó z s e f pla­ kettjei, B e s s e n y e i M á r t a fülkeszobrai kép­ viselik a kiállításon n apjaink szobrászatának legigényesebb útjait. Az egyébként ki­ váló — gondolati frappánsságáról ism ert — szobrász, K ő P á l is saját színvonalán belül gyengébb m űvekkel szerepel. K u t i J ó z s e f p o r t r é j a a tájb a illeszkedő, falu já­ ban feloldódó, közösségébe szervesen be­ épülő em ber sorsát fogalmazza meg. Gon­ dolati és érzelmi ereje azonban nem éri el pl. a korábbi G y ű r ű f ű című szoborét. H áttérbe szorult a kiállításon az ipar­ művészet, jelezve, hogy nem csupán ren ­ dezési problém a ilyen jellegű alkotások bem utatása a tavaszi tárlaton. Képzőm ű­ vészet és iparm űvészet lényegét tekintve eltérő form anyelvű m űvészeti ág: a kettő összehasonlíthatatlan, és egy kiállításon belül szám unkra összeegyezhetetlen. Bi­ zonyítja ezt az idei tá rla t is, hiszen itt sem m ilyen képet nem k ap h attu n k az iparm űvészetnek sem helyi, sem országos eredm ényeiről, problém áiról. B ár v itath a­ tatlanul szép B r u t y ó M á r i a sisalja, N a g y G y. M a rg it K e l e t k e z ése, M észáros E rzsé­ b e t gobelinje — e művészeti ágnak nincs helye a tavaszi tárlaton. M u tatja ezt az is, hogy néhány üvegplasztika a szobrok között, m ás m űvek lépcsőfordulókban ke­ rültek bem utatásra. Két művészeti ág ilyen szerencsétlen találkozása helyett célszerű lenne a következő években külön ip arm ű ­ vészeti kiállítást rendezni a József A ttila Megyei Művelődési Központ üvegcsarno­ kában. Lehetőség nyílna így országos me­ zőny felvonultatására, s az egyes m űvé­ szek is több alkotással jelenhetnének meg. Egylényegű m űvek találkoznának, nem kellene a tárgy ak n ak képzőművészeti al­ kotásokkal ko n k u rráln iu k. Természetesen együtt járn a ez az iparm űvészeti díj át­ csoportosításával, a katalógus m egjelente­ tésével is — így előnyt jelentene a me­ gyénkben dolgozó, s az országos szintet képviselő iparm űvészek szám ára. Az 1978-as nagydíjas kam arakiállítása — m eglepetés. L ó r á n t J á n o s akvarelljei el­ sősorban színvilágukkal hoznak újat. O lajképein régóta a m onokróm színek uralkodnak. A művész szám ára ú jra fe l­ fedezett technika — az akvarell — vissza­ kanyarodás a kiindulási ponthoz: a te r­ mészet ihlető erejéhez. A fehéren hagyott felületek a fény villódzását, a vörösek, zöldek a term észet burjánzását, öntörvé­ nyű rendjét idézik. Festészeti m egújulás lehetőségét ígérik e lapok. A kiállítás rendezése híven követte az anyagból eredő törvényszerűségeket. Jól csoportosított, m eghitt, szemlélődésre al­ kalm as belső terek et alakított ki — rá­ érezve az egyes m űvek közt fellelhető ro­ konságra vagy ellentétre. A következő évek tavaszi tárlatain ak m egszervezésekor az idén elért eredm é­ nyeket m egtartv a — fokozott figyelm et kellene fordítani a festészeti és a szobrá­ szati mezőny szakmai színvonalának em e­ lésére, a résztvevők körének e célból tö r­ ténő bővítésére. Krunák Emese �VASAS KAROLY KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN A forradalom, a m unka és a szobrász A debreceni nyári tárlatokon találkoz­ tam először V a s a s K á r o l y p lasztikáival: 1974-ben a H a r c o s s a l , 1976-ban a három ­ alakos B á n y á s z o k k a l és a S z o j u z —A p o l l ó ­ v a l . Nem tagadom , h ato tt rám a m űvek expresszivitása és — a B á n y á s z o k n á l — a kő és a bronz együttes szépsége. A kkoriban nem tu d hattam , honnan, ho­ gyan vezetett Vasas Károly ú tja a fent em lített m űvekig, s term észetesen a foly­ tatást sem sejthettem . M entségem re szól­ jon, hogy az előzm ényeket igen kevesen ism erték: a szobrász, aki 1956-ban végzett a képzőművészeti főiskolán (Pátzay Pál, Szabó Iván és Beck A ndrás növendéke volt), aki számos köztéri szobrot alkotott, s ak it m unkásságáért Érdem es Művész címmel és két alkalom m al M unkácsy-díj­ jal tü n tette k ki, 1979 tavaszáig nem ren ­ dezett egyéni kiállítást. M űcsarnoki bem u­ tatója teh át egyrészt a rra adott alkalm at, hogy ezeket a nagy szakmai tudásról be­ szélő m űveket beillesszem a többi közé, hogy m egpróbáljam követni a művész fej­ lődésvonalát. Ugyanakkor, m ivel Vasast „köztéri szobrászként” ta rtju k nyilván (m ert eddi­ gi m unkásságával így ta rta tja nyilván m a­ gát, s m ert a gyakorlat kialakította ezt a nem feltétlenül dicsérő kategóriát), azon is el kellett gondolkoznom, mivel, hogyan gazdagítják m űvei a m agyar köztéri szob­ rászat o t, azt a képet, am elyet az em lék­ m űvek az ábrázolt kor, esem ény mellett saját korukról is kialakítanak. Vegyünk néhány példát az elm últ 34 év köztéri al­ kotásai közül: K e r é n y i J e n ő 1948-ban fel­ avato tt sátoraljaújhelyi partizánem lékm ű­ véről világosan leolvasható, hogy akkor készült, am ikor még nagyon is élénken élt a fasiszta pusztítás emléke, am ikor alig leh etett úgy szólni valam iről, hogy ne em lítődjön az em bertelenség elleni harc szükségszerűsége is. S o m o g y i J ó z s e f 1955ös M a r t i n á s z a tökéletesen jelképezi a kor­ szak uralkodó eszményeit, kifejezi a m un­ kásosztály erejébe, szilárdságába vetett bi­ zalm at. Am ilyen találó volt a M a r t i n á s z , olyan szükségszerű volt a hatvanas évek közepén a S z á n t ó K o v á c s Ján os-em lékm ű létrejötte és a hódm ezővásárhelyi felállí­ tása. A szobor körül dúló vitákban a dog­ m atizm us-sem atizm us utóvédjei csaptak össze a legendaoszlalókkal, a jelenségeket a m aguk teljességében vizsgálókkal, hogy az eredm ény — tíz év m úlva — egy újabb kitűnő mű, V a r g a I m r e mohácsi L e n i n szobra legyen. Nemcsak arról győz meg bennünket ez az alkotás, hogy a forradal­ m at az egyes em berek csinálják — m in­ denki, aki nem csak gondolatilag-érzelm i­ leg, hanem cselekedeteiben is azonosul a közösség érdekeivel —, hanem arról is, hogy az 1970-es évek M agyarországán a szilárd érzelm ek m ellett következetes, pontos, elemző gondolkodásra van szük­ ség. Önkényesnek — és m ert a fentiek m el­ lett jó néhány m ás m űvet is em líthetünk, nagyon hiányosnak tű n h et a vázlatos kor­ szakolás. Úgy érzem azonban, ha Vasas K ároly m űvészetéről beszélünk, innen kell kiindulnunk — különösen akkor, ha az 1968-as H a r c o s o k k a l kezdődő „forradalm i rom antikus” korszakáról van szó. M ert húsz m űve áll köztéren. S m ert a korábbi szobrok — az 1962-es D a l m a , e z a lírai hangulatú, érzékenyen m intázott felületű portré, a F u r u l y á s f i ú , a T á m a s z k o d ó — egészen más Vasas K árolyt m utatnak, m int a későbbiek: az eredm ényes stúdiu­ mokon túl szemlélődő m agatartásról, a részletszépségek iránti érdeklődésről be­ szélnek. Tizenegy évvel ezelőtt viszont elkészült a H a r c o s o k , s azóta tulajdonképpen két tém akörbe tartoznak Vasas K ároly szob­ ra i: a forradalm at (ezen belül is a h ar­ cot) és a bányászokat (pontosabban a bá­ nyászok m unkáját) ábrázolják. Az expresz­ szionistákat követve nagybetűkkel is ír­ hatjuk, hogy H arc és M unka, hiszen pél­ dául a H a r c o s o k egym ásnak (illetve a m a­ gasságnak) feszülését nem m otiválja sem­ mi, az Egyik győzelmén kívül nem is kö­ vetkezik sem m i ebből a feszülésből. A szobrász a jelenségről, fogalom ról benne élő képet ak a rja kivetíteni a lehető leg­ erőteljesebb form ában, de a m ű „cselek­ m ényét” a legkisebb m értékben sem kí­ vánja m otiválni, árnyalni. A nézőtől föl­ tétlen azonosulást kér, és nem elemzést. Így van ez a F o r r a d a l o m k irán to tt k ard ­ dal száguldó lovasainál (am elyeket egyéb­ ként zavaró módon elhelyezett láb tart), így a T é l i p a l o t a elöreszegezett szuronyos vöröskatonáival, s így az 1 9 1 7 fallá töm ö­ rülő lovasaival, a fölöttük lobogó zászló (Varga Im re megoldása) Lenin fejével. Erőteljes töm bök, dinam ikus m ozdulatok jellem eznek m inden m űvet — a nagym é­ retű, az 1970-es évek elején m intázott, agitáló, harcra buzdító L e n i n t is. És itt, a „rohanunk a forradalom ba” felkiáltás sokadik ism étlődésekor m ár nem lehet nem m egkérdezni: „m ivégre hát a terem tés”, ez az arctalan, egyéniség, sors­ előzmények és a jövő rem ényei nélküli fi­ gurákból álló, száguldó, kavargó töm eg? Valóban csak ennyit látna a művész a for­ radalom ból — s így látjuk ma a világtör­ ténelem ben új korszakot jelentő változá­ sokat? K étségtelen — talán a K erényi—So­ mogyi—V arga-szobrokkal jelzett változás is m u tatja —, hogy Vasas K ároly nem azt a képet árnyalja tovább, am ely a társadal­ mi fejlődés és a művészi ábrázolás folya­ m atos korrekciója eredm ényeként n ap ja­ inkban él bennünk a társadalm i átala k u ­ lásról. A hiba, ahogyan az 1968 óta készült szobrok jelzik, a művészi szem léletm ód­ ban van. A S z o j u z — A p o l l o vagy a B á ­ n y á s z például hiteles alkotás. A B á n y á ­ s z o k a m unka szép ritm usára épülő plasz­ tika. Viszont éppen a szűk, alacsony tá r ­ nában lehetséges takarékos, kiszám ított m ozdulatokról — és az azokat végző em ­ berről nem mond el sem m it. Látványos e m ű, de nem hiteles. És m ivel a kiállítás korai szobrai a m esterségbeli felkészült­ ségről meggyőzik a nézőt, nem gondolha­ tunk m ásra, m int arra, hogy Vasas Ká­ rolyt a saját, önm aga stílusának k ialak ítá­ sára irányuló törekvése e jtette csapdába. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt kialakította az erőteljes töm bökké stilizált form ákra, a végletekig eltúlzott m ozdulatokra, exp­ resszív lobogásra alapozott stílusát, s úgy tűnik, azóta akkor sem lassíthat, ha tű ­ nődni, vagy éppen üldögélni lenne kedve. A kiállítás világosan m egm utatta, hogy a külsődleges stílusjegyek, a sikeresnek, elfogadottnak m utatkozó ábrázolásm ód változtatás nélküli ism étlése — a m ásik oldalon pedig az, hogy a szobrász, aki k a ­ m aszként élte meg a felszabadulást, pá­ lyakezdő m űvészként 1956-ot, m ajd a kon­ szolidációt, és érett fővel az egyre össze­ tettebbé váló — fő irányaiban egyértelm ű, de a konkrét lépéseknél a több lehetőség között a legjobbat kereső — társadalm i mozgást, a kifejezésben m intha nem vett volna eléggé tudom ást a változásokról — nos, ezek az okok azok, am elyek még a meglevő plasztikai érték et sem engedik eléggé érvényesülni. Felvillant persze a másik, a járh a tó út is: a rajzok, az Ó - P u s z t a s z e r 8 9 6 — 1 9 4 5 cí­ mű vázlat, a D a n t e : C h a r o n c s ó n a k j á n , A d y : D a l o k t ü z e s s z e k e r é n azt m u tatják, hogy Vasas K ároly árnyaltabb, visszafo­ gottabb hangú, ám a korábbinál sokkal összetettebb m ondanivalójú ábrázolás fe­ lé törekszik a jövőben. Hogy nem a ké­ szen kínálkozó m egoldást választja, hanem azt, am ely a m unka és a forradalom m i­ értjére, honnan hová kérdésére is felel. Fontosnak érzem ezt a változást a Vasaskisplasztikák érdekében. De még inkább azok érdekében, akik nap m int n ap — ak ár szándéktalanul is — a föléjük m aga­ sodó köztéri szoborra pillantanak. P. Szabó Ernő M adách-tanulm ányok Ö rvendetesen gyarapszik a M adách-iro­ dalom. A jubileum ok — halálának száza­ dik és születésének százötvenedik évfor­ dulója — látványosan is m egpezsdítették a közérdeklődést, de fontosabbnak tetszik az a soha nem fogyatkozó figyelem, m ely­ lyel az irodalom történet és kritik a főként a Tragédiát és (m int az utóbbi másfél év ­ tized kutatásai, szakmai vitái különösen jól érzékeltették) egyáltalán Madách élet­ m űvét k iséri. Ennek tu d atáb an talán nem túlzás — K ántor Lajos kolozsvári iro d a­ lom történész 1966-ben m egjelent tanulm á­ nyának találó címét („Száz éves harc »Az em ber trag éd iájá«-é rt”) kölcsönözve és v a­ lam elyest m ódosítva — az „évszázados harc M adáchért” form ulát használnunk a drám aköltő körüli hagyom ányos eszme­ cserék jellemzésére. E hol eszmei, ideoló­ giai, hol filozófiai, esztétikai, hol meg „csak” filológiai igényű, küzdelm es polé­ m ia hatását aligha lehet kikerülni és (m int legutóbb Mezei József kitűnő „M a­ dách’ -könyve bizonyította) a vitákban való állásfoglalás kényszere rendszerint újabb eredeti gondolatokat szül. 27 �Még jobban érzékelhető M adách meg­ dách „azok közé az alkotók közé tartozik, ítélésének azonossága (ami zsenialitását és akik komoly elődök és előzmények nélkül a T ragédia világirodalm i rangját, korsza­ jelentek meg a m agyar irodalom ban. Vele kos jelentőségét illeti) és különbözősége a a rom antikus költészetnek és a századkö­ „többszerzős” tanulm ánykötetek lapjain, zép filozófiájának egy európai ága nyúlik kivált ha az eltérő vélem ényeket — m int be hozzánk; gyökerei jelentős részben nem jelen esetben — a szerkesztői elv is szen­ hazai talajb a ereszk e d n ek . . . A Tragédia tesíti. H o r v á t h K á r o l y ugyanis „nem töre­ m űfaji jellege szem pontjából is egy nagy kedett arra, hogy a kötetben foglalt tan u l­ európai áram latnak szélső hullám verése, m ányok egym ásnak sokszor ellentm ondó egy m agyar poém e d ’hum anité az em be­ állításait összehangolja, hanem közölte a riségeposzok és em beriségdrám ák tark a legellentétesebb nézeteket, meggyőződve á rad atáb a n ” — írja. Mások a m agyar for­ arról, hogy a kötetben érvényesülő vita­ rásokat ta rtjá k fontosabbaknak. Melczer szellem éppen M adách Im re klasszikus Tibor például a M ó z e s eszmei előzm ényeit nagyságát, m űvének (vagy m űveinek) a Kölcseynél és Petőfinél véli felfedezni, ma em berét is szenvedélyes töprengésre M artinkó A ndrás határozott állásfoglalá­ indító erejét igazolja.” sában pedig V örösm artyt jelöli meg köz­ vetlen h atású elődként: „Ha m árm ost kö­ A vizsgálódás középpontjában — m int rülnézünk a M adáchot körülvevő művészi A rany János és Erdélyi János nevezetes faunában, nyilvánvalóvá kell válnia, hogy ítélkezései óta m ár annyiszor — ezúttal is az a művész, aki úgyszólván az egész m a­ A z e m b e r t r a g é d i á j a áll. A huszonegy ta ­ gyar XIX. századnak, de legalábbis a szá­ nulm ányból kilenc kim ondottan a Tragé­ zad m ásodik negyedének a legtöbb, »leg­ dia-értelm ezés jegyében fogant, kettő táplálóbb művészi, azaz kész, azonnal színházi indíttatású, de a tö b b i írás h átte­ hasznosítható, integrálható élm ényanyagot rében is m indig ott érezni M adách fő m ű­ és form át szolgáltatta: V örösm arty volt.” vét, K eresztury Dezső, m int egy „szabad­ Egyném ely analógia, m otivum egyezés pél­ ságtrilógia” prológusát fogja fel — az át­ dázatszerű kiem elése u tán M artinkó alap­ dolgozott C s á k v é g n a p j a i h o z és az egyéb­ vetően azt törekszik bizonyítani, hogy Ma­ ként is később született M ó z e s h e z képest, dách „V örösm arty nyom án alkotja meg a H orváth K ároly „em beriségköltem ény”Tragédia két, m indm áig összebékíthetet­ ként, Lengyel Dénes pedig „szerelm i drálennek vélt, fő, tö rtén et- és világfilozófiai: m a”-ként értelm ezi a Tragédiát. E tan u l­ eszmei és — ami M adáchnál egybeesik — m ányok m inden látszat ellenére — lega­ szerkezeti vonalát, s architekturális pillé­ lábbis szándékaiban — összecsengenek, rét, továbbá azt az antropológiát s ezen hisz azt fogadják el kiindulópontnak, hogy belül azt az em berkoncepciót, mely az (m int Lengyel Dénes fogalmazza) „a d rá­ em lített két szerkezeti sík ellentm ondásait mai költem ény fő m ondanivalója a költő h ivatott feloldani.” filozófiai, világnézeti állásfoglalása”. A ku tató k közti vélem énykülönbség a Remek szintézise az európaiság-m agyar­ T ragédia és a többi M adách-m ű értékei­ ság fogalom párnak V ajda György M ihály nek viszonyításával kezdődik. Egy részük tanulm ánya, am ely nem csak történetileg, — például a szaktekintélyként tisztelt B ar­ hanem az értékm eghatározás és a tartalm i ta János — felfogásában M adáchnak csak m inősítés aspektusaiban is értelm ezi Ma­ a T ragédiával „sikerült az irodalm i nyil­ dách m agyarságtudatát és európaiságát. vánosság elé k erü lnie”, ezzel érte el „az R okonítható ezzel N ém eth G. Béla írá­ egyetlen komoly diadalt is”. B arta János sa, m elyben végül is a sokféle Tragé­ nem vonja ugyan kétségbe az újabbkori dia-értelm ezés m agyarázata is e kettős­ M adách-reneszánsz törekvéseit és érdem e­ ségből — nem zet és haladás, partikuláris it, de ezeket — szinte kizárólagosan — a és egyetem es együttlétéből — fakad, ki­ színházi világ, a színpad sikereinek véli, egészülve azzal a gondolattal, hogy „Ma­ m ondván: „ezek a m ajdnem kasszadara­ dách két politikai korszak h atárán állt, bok eredeti fo rm ájukban vigasztalan ol­ két gondolkodásm ód váltópontján, két tá r­ vasm ányok m aradnak továbbra is, a d rá­ sadalm i berendezkedés cezúráján. A ro­ m aiatlanságnak és a színpadiatlanságnak m antikus liberális történetfilozófiák sza­ m intapéldányai.” Ezzel szemben Keresz­ badságeszm éje szem besült gondolkodásá­ tu ry Dezső úgy találja, hogy M adáchnak ban a pozitivizm us term észettudom ányos, más drám ái is „összeforrtak a korral, gépies d eterm in áció tan áv al. . . Ha szoro­ am ely szülte őket, s hogy történeti doku­ sabb bölcseleti szempontból nézzük m űvét, m entum értékük ezért is sokkal nagyobb, ellentm ondás, következetlenség akad ben­ m int a korból kiem elkedni törekvő eszté­ ne elég. A m agatartás azonban, am elyet tikai m inőségük. . . Ezek — még a leg­ kifejez, végig egységes: végig ak a rta gon­ alaktalanabb zsengék is — tele vannak iz­ dolni a történelem értelm ességének, az galom m al, feszültséggel, vastag ham uré­ em ber cselekvési lehetőségeinek problé­ tegek alatt m indegyre felizzó parázzsal. A m áját, m égpedig úgy ak a rta végiggondol­ változó ízlés feléjük fordulhat, s ha értő ni, hogy kényszerítse a történeti bizalom kéz szabadítja meg őket nyűgeiktől, új jogát, hogy megszerezze a történeti cse­ életre tám ad h atn ak teh át.” „Nem felejti lekvés rem ényét, lehetőségét.” Így m u tat­ persze ő sem, hogy a Tragédia „fénye h at túl a nem zeti kereteken s lehetett h a­ em elte ki a rá ju k rakódott porból M adách tásában is egyetemes, de legalábbis kö­ egyéb m u n k áit is.” zép-európai. M int N ém eth G. Béla m egál­ E gyértelm űbben oszlanak meg a véle­ lapítja: az itt élő népek ism erik, elisme­ m ények M adách irodalom történeti helyé­ rik Madách m űvét s különösen a kiélezett nek megítélésében. Az egyik póluson történelm i szituációkban „vágytak osz­ ugyancsak B arta János áll, aki szerint Ma­ tozni bizalm ában, költészete ajándékában, 28 az em ber történeti lehetőségének hatalm as erővel kim ondott bizonyosságában. Érez­ ték, példa ő a rra : közösségi felelőssége, történeti erkölcsisége, alkotói erőfeszítése alapján m int nézhet szembe a lélek a gon­ dolkodás ú jra meg ú jra fölnevelkedő el­ lentm ondásaival, m iként lehet ú rrá ra jtu k az értelm es tö rtén eti táv latú em beri cse­ lekvés jegyében. Művével egy szorongató nem zeti helyzet tanulságát egyetem es erő­ forrássá tu d ta v áltoztatni.” A kötet néhány tanulm ánya — B aranyi Im re, Bene K álm án, Kiss Aurél, Szabad György stb. tollából — d irekt módon is érzékelteti, hogy m égiscsak kiegészülőben van a M adách-kép, több figyelem fordul a T ragédián „ tú lra ” — versekre, m ás d rá­ m ákra, M adách politikai tevékenységére —, sőt Bene K álm án szövegközlése a C s á k v é g n a p j a i n a k nyom tatásban m ind ez ideig meg nem jelent változatát is ta rta l­ mazza. Szám unkra — a M adách-kultusz ápolásában hivatást érző nógrádiak szá­ m ára — azért is figyelem re m éltó ez az újabb — formai m egjelenésében is tekin­ télyt parancsoló — tanulm ánygyűjtem ény, m ert az itt élő Kiss A urél írásán — A l í ­ r i k u s M a d á c h — kívül K erényi Ferenc és Szabó Béla tanulm ányai szintén sok szá­ lon (családtörténeti, politikai tém áikban és a szerzők személyén keresztül egyaránt) kapcsolódnak m egyénkhez. „Ö rvendetesen gyarapszik a M adáchirodalom ” — írtu k a bevezetőben, s e m in­ den bizonnyal további vitákat, kutatáso­ kat exponáló kötet is ezt látszik igazolni. Mégis — vagy talán éppen a fentiek m i­ att — egyre sürgetőbb, jogos igény egy teljes M adách-m onográfia m egjelentetése és — m int H orváth K ároly is u tal rá — „M adách összes m űveinek tudom ányos kritikák kiadása egyik fontos letörlesz­ tendő adóssága irodalom tudom ányunk­ nak. (A k a d é m ia i, 1978; S ze rk e szte tte : H o r v á th K á ro ly .) Csongrády Béla Nők diplomával „A n ő k et az isten ek a b en ti tev ék en y sé­ g ek re te re m te tté k , a fé rfia k a t pedig m in d en m ásra. Az isten ek a n ő t b en t helyezték el, m e rt nehezebben viseli el a hideget, a m ele­ get és a h áb o rú t. A nők sz á m á ra a z a tisz­ tességes, ha b en n m a ra d n ak , és tisztesség te­ len, h a k in n » csavarognak«”. X enophon le sú jtó íté le te já r t egyre az eszem ben, m iközben S z é m a n n B é la N ő k d ip ­ lo m á v a l cím ű, szociográfiai rip o rto k at cso­ k o rb a kötő k ö nyvét olvastam . Ez a „k in n ” és „b en n ”, a nők szerepének, életcéljain ak , p á ­ ly aalk alm asság án ak m egítélésében, v allju k be, m a is k ísé rt a közvélem ényben. A k ö tet összeállítója előszavában ír ja : „Ám, h a az értelm iségről á lta lá b a n esik szó, v alam ily en rossz beidegződés rév én —, am elytől m áig sem tu d tu n k egészen m egszabadulni — még m indig előfordul, hogy csak a z értelm iségi fé rfia k ra gondolunk. H olott m a m á r szin te kivétel nélkül m inden poszton o tt ta lálh ató k a diplom ás, a szellem i tevékenységet fo ly ta­ tó, m u n k á ju k a t k iv áló an ellátó nők is”. De az, hogy o tt v an n a k , igen sok esetben áldozatokkal já r. N em a diplom a m egszerzé­ �se — sőt, ez a legtöbb to v á b b tan u ló nőnek könn y eb b en megy, m in t a z „erősebbik nem ” ta g ja in a k ; m á r a felvételi vizsgán nagyobb a lányok átlagos pontszám a, m in t a fiúknak, az általán o s m ű veltségük — kiv év e a p oli­ tik ai tájék ozottságot — az olvasottságuk, nyelvi kifejezőkészségük eg y a rán t felü lm ú lja a fiúkét. E h hez tá rsu l a nők többségére je l­ lemző, m á r-m á r közm ondásos szorgalom , k i­ ta rtá s, a bizonyítani a k a rá s — igy biztosabb az ú t a diplom áig. De u tá n a . . . E rről szól a könyv 26 m é ly in te rjú ja, szo­ ciográfiai rip o rtja, vallom ása. A m ű faj m eg­ jelölése za v arb a hoz — v aló jáb a n tisztán egyik elnevezés sem illik ez ek re a z íráso k ra : a k ö te t egyik-m ásik d a ra b já n a k m eg fo rm ált­ sága nem tú l m agas színvonalú, nem érd e m ­ li meg a „szociográfiai rip o rt” elnevezést. Mégis, értékes, érdekes könyv a M agyar Nők O rszágos T anácsa á ltal a K ossuth K önyvkiadó gondozásában m egjelent N ők d ip lo m á v a l — szám vetésre, sz ám ad ásra kész­ teti m in d k ét nem képviselőit. M it é r a diplom ás, h a nő? K ellő önism e­ rettel, m egfelelő önértékeléssel v álasz tan a k -e p ály át a lányok? H ogyan á llíth a tó m eg egyes h iv atáso k elnőiesedése? M iért term észetes a k o ntraszelekció? C salád, anyaság és am bíció való b an egym ással ö sszeférhetetlenek? M iért boldogabbak azok a nők, a k ik m á r az in d u ­ lásn ál a könnyebb ellen állás felé sodródnak, fela d ják elképzeléseik ja v á t — ezzel egy ü tt egyéniségük egy d ara b játó l is búcsút vesz­ n ek ? M ag y arázható-e csupán az eltérő bioló­ giai ad o ttságokkal a „k in n ” és „ben n ” e l­ le n tm o n d ásán ak m ai továbbélése? A kivétel erősíti a szabályt, ha egy-egy nőből vezető, m éghozzá elism ert, jó vezető lesz? . . . A k érdések töm egét te h etn é n k fel —, de m ivel e rövid írás keretében, a sz u b jek tiv i­ tástól is ta rtv a, rem én y telen dolog választ adni m indegyikre, csak egy-két, egym ással összekapcsolódó pro b lém át em lítek. Ami sok m inden a la p ja : a m á r többször e m líte tt „k in n ” és „b en n ”, és, ahogy errő l a nők m aguk vélekednek. N éhány példa a ri­ p o rto k b ó l: (A gépészm érnök) „ Itt m á r ko­ rán tsem végzek olyan szép m u n k át, m int az előző v állalatn á l. A fela d ata im sem olyan értékesek, de a z é rt szívesen csinálom . . . Ami döntő: jóval kisebb a m egterhelés, nem kell szaladgálnom , utazgatnom , n ap o k ra e l­ m ennem a fővárosból”. (A term előszövetke­ zeti eln ö k ): „A já rá sb a n nincs több tsz-el­ nöknő. A m egyében négyen vagyunk, de az országos átlag n á l ez is rosszabb, m indössze h a ta n v ag y u n k . . . A női ag rá rsz ak e m b erek tö b b n y ire csak a p eriférik u s te rü lete k en b u k k a n n a k fel m a is. . ”. (A bíró) „Azok a jogot végzett nők, ak ik a családi é le te t sza­ bályos, z á rt ren d szerk én t a z első perctől kezdve kom olyan v ették : gyereket szültek és neveltek, bizonyos, hogy h a m a r fe la d tá k el­ képzeléseiket, és elm ennek bírónak, m e rt ez a szak m a alk alm asa b b a m agánélet te rh e i­ nek elviselésére, egyeztetésére. E sténként ren d sz erin t o tthon vagyunk, és ez nagyon jó dolog.” (Az op eratő r) „A zoknak a lányoknak, ak ik n ek a z o p eratő ri szak m a a z álm uk, m in ­ dig azt m ondom : vagy a m agánéleted, vagy a pály ád sínyli m eg a választásod. Én így já rta m . A m ikor a lán y k ám kisebb volt, nem szívesen hagytam idehaza. Örültem , ha nem k ellett hosszabb időre v id é k re u tazn i fo rg a t­ ni. Ezt tu d tá k ró lam ”. (Az ép ítészm é rn ö k ): „A m íg ép ítkezésen dolgoztam , estére m indig k im erü ltem . M ost viszont, hogy h iv a talb a já ­ rok, m á r négy ó rak o r abbahagyom a m u n ­ kám . . . K evés nő sz á m á ra vonzó a gya­ k o rlati é p ítő m u n k a”. T alálh ató k persze ellenpéldák is: a nagy m o zg ásteret nem csak vállaló, de igénylő lá ­ nyok, asszonyok — a rád ió rip o rter, a k ü lk e­ reskedő, a népm űvelő, az ügyvédnő, a kohó­ m érnök, a gyárigazgató p é ld á u l: ú tju k o n a még gyerm ek n élk ü li házasság, a kim o n d o t­ ta n segítőkész férj, a pesztonka, bejáró n ő segíti őket, vagy pedig félig-m eddig m agá­ nyos é le tre rend ezk ed tek be. T ú lzo ttan pesszim ista le n n ék ? T öbben v a lljá k a k ö tetben szereplők közül: diplom ás nő egy gyereknél töb b et ne szüljön. Ez le n n e a rea litás?! Vagy m in d en v elejá ró jáv a l v á l­ la ln i n ő v o ltu n k at, a családot, a gyerm ekek nevelését a legnagyobb ív ű p ály án ál is tö b b ­ re ta rtv a ? D e ez ezer kom prom isszum fo rrá ­ sa! A z alap v ető en o ptim ista, fia ta l kivitelező m érn ö k m o n d ja: „A m u n k á b an is tu d o m á­ su l kell v en n ü n k , hogy nők v agyunk, ennek m egfelelően dolgozhatunk. R o p p an t ostoba dolognak tarto m , h a egy nő n em v á lla lja nő­ vo ltát! Ezzel a tén n y el olyan fizikai és pszi­ chikai ad o ttság o k já rn a k , am ely ek et nem le­ h e t elfelejten i, vagy n em figyelem be venni. Mégis, ép p e n a mi sz ak m á n k b an ta p a sz ta l­ ható, hogy egyes n ő k férfiasa b b ak a k a rn a k lenni a férfiak n ál. Ó riási hib a! E zért én m indig tu d a to sa n v á lla lta m m ag am ” . S zim p atik u s vélem ény. És irig y lé sre m éltó a z a hit, m ely et a z elő ítéletek m e g v álto ztat­ h atóságáb a vet. Igaz, a k é k h a risn y á k —, Em ber és környezete Az elm últ esztendei képzőművészeti vi­ lághét m ottójában m egjelölt helyszínek — utcák és terek k u ltú rája — alighanem be­ szélgetéseink talán leggyakrabban emlege­ tett és használt szavai közé tartoznak. A hozzájuk tapadó szóösszetételek és ta rta l­ m ak — a történelm i em lékek m ellett — leginkább a vásárlást, a randevút, a m un­ kába m enetelt, a csúcsforgalm at, az esti, vagy a vasárnapi sétát idézik. Ami látvá­ nyukat illeti, használóik sokáig beérték egy-egy elism erő vagy éppenséggel elítélő jelzővel. A k u ltú rát még elvétve sem hoz­ ták kapcsolatba velük. Ma pedig utcák és terek k u ltú rájáró l beszélünk. Egyszeriben talán túlságosan is tág és leegyszerűsített ez a megközelítés. Bőséges abban az érte­ lem ben, hogy a biológiai környezettől el­ indulva egyaránt beleértjük a színesre festett házak hom lokzatát, a használati tárg y ak at (a telefonfülkétől a szem étgyűj­ tőkig), a reklám ot, a játszóteret, az öltöz­ ködést; teh át a közlekedéstől az új váro­ sok telepítéséig m indazt, am i szemlélődé­ sünk és cselekvéseink közepette egyik m eghatározója életünknek. De félő, hogy ez a korántsem teljes felsorolás, valam int tém am egjelölés m indössze a felszínt ka­ v arja meg. Látszólag ezt érezzük G r a n a s z t ó i P á l könyvének lapozgatásakor is. Pedig annál kezesebb és napjainkhoz testhezállóbb té­ m át aligha választhatott volna a kiváló urbanista, m int hogy C z e i z i n g L a j o s fo­ tóival végigvezessen bennünket tizenkét szép m agyar városon. E m eglehetősen le­ egyszerűsített „sétaelnevezés” és nyugdíjas szem léletre valló kötetcím (Szép m agyar városok egy építész szemével) első hallás­ ra inkább rom antikus szépelgésnek tűnik, m intsem pupillatágító és értelem dúsító igyekezetnek. Nem is lenne több egy kö­ rültekintően m egszerkesztett útikalauznál, ha m egelégedne a kijelentő m ondatok ad­ ta közhelyes term észetrajznál. G ranasztói viszont „fejénfogja” olvasóit. Úgy avatja őket szellemileg m egfontolt társalkodók­ ká, hogy szinte végig az ő vélem ényét halljuk. Mégsem tűnik egyoldalúnak ez a vagy a férfiak n ál is férfiasa b b nők — a d ip ­ lom ás p ály ák o n sem leh etn ek a z egyenjogú­ ság letétem ényesei. H am is, v é lt é rté k az, a m it ö n m ag u n k m eg tag ad ásáv al a k a ru n k n y e rn i. Össze le h et és k ell egyeztetni a női „ h iv a tá st” és a sz ak m a sze re te tel , a g yerm eknevelést és a felelősségteljes m u n k a k ö r e llá ­ tá sát. De segítség n élk ü l n em m egy: h a m á r a tá rsad alo m egyre szélesebb k ö rb en elfo­ g ad ja a nő k et diplom ás pály ák o n , a női sze­ rep tő l nem ta r tja m á r o ly an id eg en n ek ezt, id e je lenne, hogy old ó d jék a m erev ség a fé r­ fiszereppel k ap cso latb an is. A zaz m a g y arán : n e a nőnek k ellje n egyedül v állaln i a te rh e ­ k et a családi életb en , h á z ta rtá sb a n , g y er­ m eknevelésben. A m u n k ah ely en n e érezze m ag át csökkent é rté k ű n e k a kisgyerekes an y a a gyerm ekápolási szabadságok m iatt, k ap jo n b izalm at: m eg térü l a türelem . G. Kiss Magdolna beszélgetés, hiszen közbeszúrhatjuk saját vélem ényünket. V itatkozhatunk vele: szé­ pek-e valójában a m agyar városok, vagy csak mi tesszük azzá őket m ú ltat vallató tekintetünkkel, jövőbe pillantó vágyaink­ kal. Vélem ényeink különbözőek lehetnek. Más az alföldi, m ás a d u n án tú li em beré. De bárm ennyire is lokálpatrióta-szem lélet­ tel vagyunk telítettek, a m indenkori sajá­ tosságokat illik figyelem be venni. H anyat­ lásokat és fellendüléseket egyaránt, m int ahogy a történelem m ellett a földrajzi, a gazdasági és a k ultu rális h á tté r sem elh a­ nyagolható. G ranasztói legnagyobb érdem e, hogy m egtanít e tekintetben ítéletet alkotni. Képessé tesz arra, hogy „nagyszabású em ­ beri m űként” nézzük Egert, a m últ ele­ venségével szem léljük Szom bathely jele­ nét, „képszerűen” lássuk Szeged „egyedi­ ségét”, m egőrizzük Debrecen „lelkesítő v italitását”, csodáljuk Pécs „családiassá­ g á t”, értékeljük S algótarján „hatalm as ép ítő ak a ratát”. Nem véletlenül egy salgó­ tarjá n i városközpontot ábrázoló kép ke­ rü lt a kötet cím oldalára. Jelképesnek te ­ kin th etjü k ezt is, ak ár az album utolsó lapján Varga Im re V á r o s s z i m b ó l u m á t . Ami e kettő között feszül, átível Győr, Sopron, Esztergom, Székesfehérvár, Deb­ recen, Miskolc városform áló, környezetala­ kító lehetőségén, hatásán. M agával ragadó valam ennyiük egyedisége, ám a k a ratu k abban m érhető leginkább, hogy szerves kapcsolódásaikkal m egterem tik az élet fo­ lyam atosságát. Hogy ez m ennyire nem egyszerű fela­ dat, hogy még az építésznek is szám talan fejtörést, v itát okoz, arró l vall m egkapóan m agával ragadó könyvében F i n t a J ó z s e f . Legsikeresebb építészeink egyike nem azért ragadott tollat, m ert kevés építésze­ ti feladata van. Esszéi a gondolkodó, a m indennap perlekedő, a m iértekre hasz­ nos választ kereső em bert állítják reflek­ torfénybe. F in ta tulajdonképpen missziót teljesít ezzel a m unkájával is. Ahogy épü­ letei nem részletkérdéseket vetnek fel, h a ­ nem nagyon is „anyanyelvi szinten emész­ tik meg a m anapság alkalm azott korszerű építésm ódok nyelvezetét”, úgy T e r v e k , 29 �címmel közreadott írá­ sai is azt a célt szolgálják, hogy m egszün­ tessék az építészet mítoszát, azaz napvi­ lágra kerüljön m inden olyan gondolat, ami elősegíti, hogy n apjaink építészete sa­ já t k o rának kiszakíthatatlan részévé vál­ jon. Éppen ezért nem ködösít F inta. A gondolatot sem fogja kalodába. K ülhoni kitekintései m ellett a rra is m arad ereje, hogy végigvezesse olvasóit: hogyan szü­ letnek meg gondolatai, m it érez az építész tervezés közben, m eddig terjed az alkotói szabadság, hol kezdődnek a szigorúan vett építészeti előírások, hogyan alakulnak át a jó egyéni elképzelések koncepciótlan tö­ m egm unkává. K im ondja: „Az igények, követelm ények rendszerét kellene világo­ sabban, egyértelm űbben m egfogalm azni”, hogy az az érzelm i többlet, am ely lakóte­ lepeinket valódi várossá tehetné — talán éppen az egyéniség varázsa —, ne hulljon ki az építész által m anapság kielégítendő igények halm azából. g o n d o k , g o n d o la to k F inta József tulajdonképpen hangosan m editál könyvében. Sok százan vannak, akik szívesen szegődnének hozzá társként, írásai ugyanolyan igénnyel fogalm azód­ nak, akárcsak épületei: „Sohasem voltam képes arra, hogy a házak életét, testét, »szellemét« hideg orvosaggyal és elemző­ kizsigerelő bonckéssel szétfarigcsáljam ”. Gondolatai tiszták, m int házainak világo­ san áttek in th ető szerkezetei. Szívesen em­ legeti S algótarjánt m int építésszé válásá­ nak egyik fontos színhelyét. T arján vala­ mi olyat tu d — írja —, am it hasonló fej­ lődési adottságokkal rendelkező, e korban fejlesztett, épített, rekonstruált hazai tá r­ sai talán kevésbé tudnak. S ez a valam i az élm ényválasztás szabadsága, a válasz­ tás lehetősége. Építész nem m ondhatja el szebben és jobban ars-poeticáját. S ha m indazt, am it épületeivel és gondolatai­ val ki ak a rt fejezni, m egértjük, talán mi is osztozni tu d u n k annak az em bernek az öröm ében, akinek a tervezés játék, áb rán ­ dozás és kedvtelés. M ásképpen: azt csinál­ ja, am ihez kedve és tehetsége van — m indannyiunk legnagyobb megelégedé­ sére. Irigylésre m éltó helyzet — m ondhatja b árki a F inta Józseftől idézettek alapján, s közben a könyvet elolvasván rájöhet, az ép ített környezet világában sem „m inden fenékig tejfö l”. Ez derül ki P a u l h a n s P e ­ t e r s könyvéből is, am inek F in ta kötetéhez hasonlóan éppen az az érdem e, hogy nem elégszik meg látlelettel, egyszeri inform á­ cióadással. A v á r o s a z e m b e r é r t tulajdon­ képpen védőbeszéd a városi élet m ellett. Azaz v itairatk én t is felfogható, hiszen bő­ séges illusztrációtárában egyaránt akad­ nak m erítésre alkalm as vagy éppenséggel elretten tő szándékkal közölt, tu d atu n k at ingerlő példák. P eters m ást sem tesz, m int m egfordítva könyvének címét, folyam atá­ ban vizsgálja: m it tehet az em ber a vá­ rosért, vagyis a szerinte fontosnak ta rto tt tagolás elve hogyan harm onizál a szű­ kebb környezet egyediségének és k ultu­ ráltságának követelm ényeivel. H adat üzen az egy kis kocka (épület) — egy kis zöld (park) m értanilag kiszám ított elm életének. 30 M indenekelőtt azt hirdeti, hogy az em be­ rek lakását körülvevő szűkebb környezet (az úthálózattól a teraszosan tagolt terep­ szintekig, a játszóterektől az üzletközpon­ tig) valóban em berszabásúvá váljék, tehát a városlakók az őket közvetlenül körülve­ vő építészeti és term észeti egységek kom p­ lexitásával kárpótolják m agukat „konté­ n erlakásuk” m erevségéért. A kötet utószavát író M e g g y e s i T a m á s találóan jegyzi m eg: ma m ár nem lehet em berek m illióinak környezetéről akadé­ m ikusán dönteni; a környezet közügy, és az építészetnek ezt a közügyet kell szol­ gálnia. Csakúgy, m int korábbi példáink­ nál, P aulhans P eters is párbeszédet kezd az olvasóval, s ehhez a dialógushoz nem kell különösebb urbanisztikai jártasság. Az élet gazdagságának a kiaknázásáért azonban m inél előbb tenni kell. M inde­ nekelőtt az igények felkeltésével. S ha ezek az igények léteznek, a szemlélet is kritikusabbá válik. Ezt dik tálja a szük­ ségszerű felism erés: az em ber cselekvő jelenlétét a k ulturáltabb, hum ánusabb környezet kialakításában. Igények pedig m indenütt akadnak. Eb­ ből fakadnak a köznapi kérdések is: hol és m ilyen környezetben é lü n k ; m eddig fe­ szíthető a rendszerszem léletű beavatkozás a term észet rendjébe, képesek vagyunk-e városainkat rendezett egészként áttek in ­ ten i; hogyan lehet a m ai urbsok lakosai­ nak az életét még em beribbé tenni. M ind­ ezeket azért em legetjük fel, m ert ma m ár aligha lehet úgy vélem ényt nyilvánítani, hogy ne rendelkezzünk alapfokú urbanisz­ tikai jártassággal. Ehhez nyújt segítséget az U r b a n i s z t i k a cím ű tanulm ánygyűjte­ mény, am ely nem csak hézagpótló, hanem m értékadó is több tekintetben. M indenek­ előtt abban, am it V i d o r F e r e n c , a kötet szerkesztője, összeállítója és a bevezető tanulm ány írója úgy határoz meg, hogy az urbanista szakm ájában kivétel nélkül m indenki érdekelt, hiszen „az egyes em ­ ber és az egyes társadalm ak egyensúlyra törekvései, az állandóan változó term észe­ ti, m űvi és társadalm i környezettel való m itikus egység, egyben racionális e g é s z ­ s é g vágya a legrégebbi idők óta része az em beriség k u ltú rá já n a k ”. A m a urbanisztikája úgy tu d ja legyűr­ ni saját korlátait, hogy szervezettebbé és nívósabbá teszi viszonyát a nagyközön­ séggel. A könyv célja kim ondatlanul ez. K iindulási és tájékozódási alap, konkrét utalások gyűjtem énye. Szerzői között olyan építészeket, helyesebben városren­ dezőket találunk, m int Le Corbusier, W right, Saarinen, Doxiadis, Kepes György. A kötet hasznát akkor látjuk, ha a tav a­ lyi képzőm űvészeti világhéthez kapcsolód­ va a tanulm ányok újabb forrásai lesznek elm élet és gyakorlat vitájának. A m ár em lített Kepes György is hozzá­ szól a vitához. Az A m erikában élő tudósképzőművész kötete — A k ö z ö s s é g i m ű v é ­ s z e t j e l é — a M agvető G y o r s u l ó i d ő soro­ zatában láto tt napvilágot. Kepes is vallja, hogy kötelességünk azon töprengeni: az új lehetőségek és form ák m iképpen kap­ csolhatók össze használható és hasznos funkciókkal. Azaz „teljesen ki kell hasz­ nálnunk lehetőségeinket: egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével. Tudom ányos ism ereteink ú tján tájékozódhatunk az em ­ berek biológiai és pszichológiai igényeiről, és csak így láth atu n k hozzá a m esterséges világ újraterem téséhez, valam int az em ­ ber és a környezet közötti egyensúly hely­ reállításához.” Kepes hét tan u lm án y a a tájban, illetve a tájjal együtt élő alkotók (filmesek, fes­ tők, fotósok, videósok, építészek, re k lá m ­ grafikusok stb.) olyan közösségét feltéte­ lezi, akik „gigantikus művészi form ákról álm odoznak”. Teszi m indezt azért, hogy team jeivel, azaz alkotócsoportjaival, illet­ ve az általuk létrehozott m űalkotásokkal visszanyerjük a „term észet elvesztett pom páját”, „az egyén és a közösség egy­ m ást kiegészítő m inőségének felism erése­ vel felnőjjünk a táv lataib an szinte felm ér­ hetetlen lehetőségekhez”. Mind az öt könyv a rra figyelm eztet, hogy em ber és környezet kapcsolata fo­ lyam atot és nem egyszeri akciót feltéte­ lez. Azaz, m indenkinek egyform án részt kell vállalnia szűkebb környezetének ala­ kításában. M indenekelőtt azért, hogy te­ lepüléseink, utcáink, tereink, házaink a szűkös hasznosságukon tú l valódi, em ber­ hez m éltó keretei, helyszínei legyenek éle­ tünknek. Molnár Zsolt ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36fad6c93fb5e843e2bcb6ceb3c4f9b0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7b30df60995d968f7b70bd4459fc37c9.pdf b41d3e668c5596da7864357bf702a8e2 PDF Text Text 1979 3 Az otthon melege A gyermek, a mozi és a film Szeretet nélkül Brunda Gusztáv, Hideg Antal, Iluh István versei, Mola György prózai írása A helytörténetírás néhány időszerű kérdéséről Nógrádi szőtteshagyományok Grafika - I978 PALÓ CFÖLD Jövő-sokk néven ism ert az a lélekállapot, amely a holnapokról — jelenünk gondjainak meghosszabbításával — készített vészterhes előrejelzések alapján korunk gondolkodó em berében kialakult. A bizakodásra, rem ényre tápot alig adó jóslatok számomra legtragiku­ sabb eleme a túlnépesedés és annak részkérdései. Megvallom, ebben az ügyben m ár ez a disztingvált megfogalmazás is bosszant, hiszen a jövő fenyegetése nem lehetne valóban tragikus, ha m ár a jelen nem lenne ijesztő. Talán nem vagyok túlzottan pesszimista, ha azt mondom, a gyermekév során Európa csupán szokásos filantróp sze­ repét játszhatja el. A tényekkel szemben sokkal többet aligha tehet. Ism erjük a statisztikákat: évente tizenhétm illió négy év alatti kis­ gyermek hal éhen, s ez a szám csak em elkedhet: a fejlődő országok­ ban a népességnövekedés ütem e évi 2,3 százalék, a term elés növe­ kedési ütem e egy százalék körül v a n ... Európa a gyermekév kapcsán ismét eljátszhatja jól kifejlett fi­ lantrópiáját, m ondottam — ám így igaztalan lennék önmagunkkal szemben. Hiszen nem kevés az, am it országonként minden nép tesz itt, kontinensünkön és az úgynevezett harm adik világért. De ami a m agánem ber lehetőségeit, közvetlen hatókörét illeti, aligha tehet töb­ bet, m int hogy m eghasadt tudattal él. A világm éretű gondokból kö­ zelebbre néz, feladatát keresi — töm érdeket talál! TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALM I,M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT �E jegyzet u tán ebben a szám unkban szinte egyébről sem esik szó, m int gondokról. Azt azonban mindegyik írás szerzőjéről elmond­ hatjuk, hogy igenli a gyereket, a gyerm ekekért szól. A világhelyzetet ismerve és m eghasonlott tudatunkat pátyolgatva, érveket kellene k e­ resni, hogy ennek a regionális optimizmusnak megbízható alapokat adjunk. Pesszimista és filozopter barátom állítása szerint a legnagyobb következetlenség a gyerek. Tudniillik, nem az egyéni lét meghosz­ szabbítását érjük el m agzatainkkal, hanem csupán újabb halálokat készítünk elő, am ennyiben utódainkra sem vár más, m int ránk. Lám, ápolt filantrópiánk és katasztrófaelm életeink m ellett öngyilkos­ elméleteink is vannak! M ert mi máshoz vezetne, m int öngyilkosság­ hoz, ha barátom nézeteit követnénk? Elárulhatom azonban, hogy ő sem következetes. Két gyereke v a n ... És őt is a jövő-sokk ejtette rabul. No, nem em beriségméretű. Köznapi, m int mindannyiunké, gyermekes szülőké. Aggodalmunkat m agasra szította a pedagógia, a pszichológia, a szociológia, s annyi egyéb tudom ányág még, s m ind­ ezek eredményeinek m indennapi megjelenési form ája sajtóban, tvben, rádióban. Egyebet sem teszünk, m int gyerm ekünk minden jelen­ béli pillanatát jövőbéli (általunk elképzelt) önmagához viszonyítjuk. Egzaktak és tudományosak vagyunk gyermekeink minden megnyil­ vánulásával szemben. Azt hiszem, ez azt is jelenti, hogy egyben te r­ mészetellenesek is. És végletesen önzők. Intenzív figyelmünk sokkal inkább önm agunknak szól, m int a gyermeknek. Annyi aggasztó jel és példa közül csak egyet hadd említsek. Farsang idején lányaim at kísértem el, meghívásukra, az óvodai bál­ ra. Az óvónők lelkesedését, m unkájuk színvonalát m ár máskor is megelégedéssel vettem tudomásul (jó kezekben vannak a gyerekeim), s most sem tehettem egyebet. A jelm ezbem utató kis műsorral, a meg­ elevenített figurákhoz illő versekkel volt színesítve, s mindenféle egyéb programok kötötték le a jelenlevők figyelmét. Legnagyobb megdöbbenésemre azonban, ahogy fogyott a szereplésre váró kisóvo­ dások száma, úgy nőtt a szülők soraiban a zaj. Gondolom, kitalálták az okát: m ihelyt valakinek a szemefénye túl volt a fellépésen, a töb­ biek m áris nem érdekelték. A legtöbb szülő csak a maga gyerekére figyelt. Lám, napjaink elhatalmasodó privatizálódásának következ­ ményei a legfogékonyabb talajon tenyésznek. Esetleges a példám ? Elfogadom. S vajon az a tapasztalatom sem több, aminek m ostanában naponta vagyok fültanúja, utcán, szórako­ zóhelyen, baráti társaságban, hogy tudniillik lépten-nyomon hallom: sok a gyerek. Ennek a kijelentésnek a nyomán kiveszőfélben látni az udvariasságot, a figyelmet a gyermekekkel, a gyermekes szülők­ kel szemben. Sőt, a közhangulatban az agresszivitás nyílt megnyil­ vánulásait tapasztalom, mondván, hogy aki akarta, vállalta a gyere­ ket, vegye m agára a terheket is, és ne hárítsa át másokra, különben sincs kire, m indenkinek vannak gyerekei vagy unokái. E torz nézet, nem tudom, igényel-e egyáltalán minősítést, de hogy terjedelm i lehe­ tőségeinket jóval túlhaladja elemzése és visszautasítása, az bizonyos. Itt, most még csak annyit, hogy regionális aggodalmaim közé tartozik még a következő: egyre ritkábban nézzük gyermeknek po­ rontyainkat, az egyéni és társadalm i gondoskodás minden látható je ­ le ellenére. Elfelejtődni látszik az a képességünk, ami a jó term é­ szettudósnak vagy esztétának sajátja: m élyreásva az anyagi világ mikronnyi szilánkjában, alkotóelem eire szedve a világirodalmi értékű m űvet, még m indig nem szűnnek meg hangot adni elragadtatásuknak, csodálatuknak. Túltáplált, túlöltöztetett, egyéni aggodalmaink által agyonterhelt gyerm ekeinket időnként lássuk meg csodaként is. Oly­ kor a m ásét is. Rajongjunk néha a gyermekség tartalm áért is, ahogy Madách tette: „Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő, / Angyal és ember közt ő tán a közép.” Alább pedig: „S aki angyal s ember közt volt a kapocs, / Állat s em ber közt is kapocs leszen.” A m agyar kultúrtörténetben minden bizonnyal Madách volt az első (egyetemesen is az elsők között), akit a jövő-sokk előszele meg­ legyintett, s reményét, bizalm át a jövőben mégis utódaiba volt ké­ pes fektetni. Madách kiküzdött optim izm usára — utódaink, a jövő érdekében — napjaink em berének van igazán szüksége. Gyerm eke­ imhez c. költeményének idézett soraival erre az optim izm usra em lé­ keztetjük az olvasót. Laczkó Pál 1979 3 3 Szendi M árta: Az otthon melege 5 Kelemen Gábor: Bakszekér 8 M. Szabó Gyula: Tiltott levél 11 Kovács Éva: Gyermek, film, mozi 14 Halmai László: Egy köztéri alkotás és közönsége 11 Brunda Gusztáv: Stratégos, Nyiladozó, Az első kesergő, Hajósének, Tavasz, 1979 16 Mola György: Intermezzo 18 Hideg A ntal: Címe se lehet, Hímzett elégia, Méz 18 Iluh István: Fényértők 18 Páhi P éter: Így m aradsz meg 18 Deák László: Találkozás, M inim álisra csökkentettük... 19 Varga Rudolf: „Még a párbaj nem ért véget.. . ” 20 Földi P éter: Gyermekév és gyermekrajzok 22 Makoldi Sándor: Az Igazság és a Hamisság utazása 24 Belitzky János: H elytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről 26 Kapros M árta: Nógrádi szőtteshagyományok 28 Apák és fiúk (Horpácsi Sándor) 28 Veress Miklós épülete kész (K rasznahorkai László) 29 M unkás- és parasztábrázolás Balázs József regényeiben (Pósa Zoltán) 30 G rafika — 1978 (Lóska Lajos) A borítókon és belső oldalakon válogatás a Somoskőújfalui Általános Iskola Földi Péter festőművész által vezetett rajzszakkörének gyer­ mekrajzaiból. PALÓ C FÖLD TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI,M ŰVÉSZE TI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. S zerkesztőség: 3100 S alg ó tarján , Arany János út 21. Telefon: 14-13. K iadja a N ógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iadó: Bálint Tam ás ig azgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bárm ely p ostahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­ teiben, és a Posta Központi H írlap Irodánál (KHI B udapest V., József n ád o r tér 1. sz. Postacím : 1900 B udapest) közvetlenül, vagy p o stau talv á­ nyo n, valam int á tu ta lá ssa l a KHI 215—961 62 pénzforgalm i jelzőszám ra. Egyes szám á ra 10 Ft, előfizetési díj fél évre 30, egy évre 60 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.1474 N. S. 1400 db �VÁLTOZÓ VALÓSÁGUNK Az otthon melege A gyerm ekkor az érzelm i-értelm i töltekezés ideje. Ism eretszerzés, tudásbeli építkezés, szeretni és szerettetni tanulás. A gazdag és gazdagodni képes érzelem világ kialak ításának kora. Á ltalános gyógyír h á t a szeretet m inden b aju n k ra? Vála­ szoljanak erre Móricz Zsigm ond sorai: „Én m int ragályt kaptam az apám tól, az anyám tól a ragály m elegágyában, a családban azt, hogy a világon sem m i gazdagság, sem m i dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, am it én ebben a parányi kis házban élveztem : a családi szeretet m elegében való sütkérezést.” A régiek sok m indenre rá é rte k még. Például, hogy m egkí­ séreljék m egfejteni az em beri boldogság titk át. Bokros teen­ dőink közepette efféle „szellemi ejtőzködésre” m anapság kevés­ sé szánunk időnkből. Persze kézzel fogható jav ak a t nem terem nek a bölcselke­ dések. De m eg tan íth atn án ak szebben, jobban élni. Örömöt gyűj­ tögetni. T artást adó eszm ényeket befogadni. A régi görögök, a napkeleti bölcsek nagy fontosságot tu laj­ d o n íto ttak a gyerm ek fogantatása pillanatának. A nnak ugyanis, hogy a gyerm ek vágyásával lelkükben, szeretettel nem zették-e őt a szülők, vagy pusztán az indulat sodorta őket egymáshoz? Zavaros indulatban, rosszkor fogant nem zedékek m inden földi baj okozói — így tan íto tta Platon, s így tu d ju k a m agyar nép­ hitből is. K o rtárs tudósok is m egm ondhatói annak, hogy az anyam éhben növekvő m agzat szervezete valam ilyen titokzatos m ódon észreveszi és feljegyzi, h a anyja gondolatban odafordul hozzá. Ha ez igaz, akkor nem tiszta lappal születik az em ber. Hozza m agával azt is, am it öntudatlan életében az anyam éh m e­ legében kapott. Az érte való felelősség nem születésekor kezdődik tehát. Még annál is előbb. Sokan sokat és sokszor írta k m ár hazánk nagy, külföldön is elism ert vívm ányáról, a gyerm ekgondozási szabadságról. Ter­ mészetes öröm m el fogadtuk a kedvezm ényeket; m inden jó, sőt tökéletes volt. Idővel aztán kitűnt, hogy ez is olyan érem, m ely­ nek k ét oldala v an ; sok előnye, értéke m ellett hátulütője is. A hagyom ányos ősi m unkam egosztás visszaállása csak egy ezek közül. Ennél sokkal fontosabb, következm ényeiben is jelentő­ sebb az, hogy a rra fordítódik-e ez a három év, am ire való? — B uzdítjuk kism am áinkat, hogy használják fel ezt az időt a szakképzettség megszerzésére. Meg kell vallanom , vajm i ke­ vés sikerrel. Nem jönnek. Egyik a gyerek felügyeletének h íját hozza elő, a m ásik egyszerűen annyit mond, nem ér rá — pa­ naszolja a kisüzem szb-titkára. Van ahol bedolgozási lehetőséggel kecsegtetik a gyesen lé­ vő an y ák at: a segély nem sok, a kereseti alkalom viszont nagy erővel csábít. „Eldolgozgat rajta, m íg megfő a leves!” — unszol­ ják az anyukát. R áadásul valam i értelm etlen, sőt kom ikus versengésféle ala­ ku lt ki az otthon lévő és a dolgozó asszonyok között. A gyesen levő azzal ak a r bizonyítani, hogy a „m iatta” m egcsappant csa­ ládi jövedelm et pótolandó m indent m aga csinál, egész álló nap dolgozik. A m ásik azzal tromfol, hogy keresőtevékenysége m el­ lett is van olyan jó háziasszony, képes ugyanúgy ellátni család­ ját, m int a gyesen levő. A gyerm ekre (és csakis a gyerm ekre) for­ d íto tt idő m ennyisége általában nem szerepel e házi versenyszá­ m ok között. — Szeretem a h ajn alt — pattog pap rik ásan fiatal ism erő­ söm, m aga is szülői minőségben. —, am ikor kiáll a nagyokos a tévében, és m agvas gondolatokat zúdít a sok b u ta szülőre. M ert m ind olyanok vagyunk ám mi, ha nem tudnád, m int a tuskó: legjobb volna m inket bunkóval fejbecsapni. B árdolatlanok és érzéketlenek csupaszív, csupaész és csupatökély gyerm ekeink­ hez képest. De ki m ondja meg, m i van a k k or, am ikor a kölyök sokadszorra is azt csinálja, am it nem kéne? A m ikor juszt is a forró sütőbe ak a rja dugni a kezét, m ert oda m ég nem dugta? Tényleg. Mi van akkor, ha a szülők nevelési törekvései cső­ döt m ondanak? Nem lenne tán ablakon kidobott pénz, h a leg­ alább a nevelés alapism ereteire igyekeznénk m egtanítani a szü­ lői szerep előtt állókat. Ma m ár oly sok m indenhez k érik a dip­ lom át, m iért feltételezzük, hogy éppen az új em ber form álásá­ hoz nem szükségeltetik sem m inem ű ism eret? És még valam i. M inden m egyében m űködik nevelési tanács­ adó — a nevében jelzett céllal. N ógrád m egye m iért kivétel? Szülői értekezlet az óvodában. M arika óvó néni visszafogot­ tan, ám határozottan feddi a jelenlévőket: — A gyerekek egy része nem ism eri m ég a közönséges h á­ ziállatokat sem. A rra kell gondolnunk, hogy talán nem mesél­ nek, nem beszélgetnek velük eleget otthon. S zánjunk rá ju k több időt! A m egpirongatottak egyike m áris g u rítja vissza a lab d át: — Hasson oda az óvoda a könyvkiadóknál, hogy több „álla­ tos” leporellót bocsássanak ki! V alóban ezen m úlna? Á kom bákom betűkkel telerótt irkalapok fekszenek előttem . A Z.-i általános iskola 29 m ásodik osztályosa válaszolt ra jtu k h á­ rom puhatolódzó kérdésre: Mi a legkedvesebb élm ényed? Mivel töltötted a legutóbbi vasárnapot? Ki a legjobb b aráto d és m i­ ért? B úvárkodjunk kicsit az élm ények között. Ez az osztály nem régiben farsangozott az iskolában, s n y ert egy to rtát. Leg­ nagyobb élm ényének ezt az esem ényt jelölte m eg a gyerekek egyharm ada. Csaknem az osztály m ásodik h arm ad a az édesapá­ val való valam ilyen együttlét em lékét m elengeti m agában: „Leg­ kedvesebb élm ényem az volt, am ikor édesapám m al tan u ltam ”. „A pukám m al játszottam az építővel.” „A pukám m al feldíszítet­ tü k a karácsonyfát”, „ ...kirándulni m entem ”, „ ...bicajoztam ”, „ ...síeltem ”. Elgondolkodtató, hogy éppen az jöhet élm ényszám ­ ba, am inek m indennaposnak, közönségesnek, term észetesen is­ m étlődőnek kellene lenni. A szülőkkel való együttlét, a közös családi m egm ozdulások hovatovább a legnagyobb élm ény ra n g ­ já t hódítják meg? S utaln ak e válaszok m ég egy dologra is, am i szintúgy erő­ teljesen befolyásolja a gyerm ekek közérzetét. A rra, hogy a leg­ nagyobb élm ények között egyetlen esetben sem szerepel az édes­ anya valam iképpeni közrem űködése. A gyerm ek a szám ára fon­ tos dolgokat te h á t m a is az apával intézi el, m íg az anya a fi­ zikai szükségletek kielégítésében dominál. Azaz ételt főz, tiszta ru h á t ad. De van-e a világon olyan gyerek, aki ezt a gondos­ kodást a beléölt fáradsággal egyenlően tu d n á értékelni. A válaszok harm adik harm ad a a m aga vegyességében is azt engedi sejtetni, hogy a gyerekeknek m a éppen az hiányzik — s talán ezért is ez a legnagyobb élm ény —, am i harm onikus fejlődésükhöz, egészségükhöz nélkülözhetetlen: a szabad levegőn való futkározás, séta, ugrálás és m ás „helytelenségek” is (pél­ dául a fáram ászás, m elyet egy ízben az osztályfőnök m egenge­ dett, no m eg az olyan típusú élm ények, m in t a kökény- és csip­ keszedés, am i szintén egyszeri alkalom volt). S az m á r igazán elszomorító, hogy leírásra érdem esülhetett e szerény sorocska is: „Legkedvesebb élm ényem az volt, am ikor az elsősökkel el­ m entünk sétálni.” 3 �De nézzük inkább a vasárnapot, a hét egyetlen napját, am i­ kor „ráérü n k egym ásra”. A gyerekek m indenekelőtt tévét néz­ nek. M ásodsorban tak arítan ak . Egyedül, vagy anyukával. S csak harm ad ik k ént szerepel a já té k : „O tthon katonásat játszot­ tam ”, „hajósat játszo ttam ”, „nyom dáztam ”, „iskolásat játszot­ tam ”, „babáztam ”, „labdáztam ”. Egyetlen gyerek m ent moziba az apjával, egy m ásik k irándult, egy harm adik kerékpározott. „A legutóbbi vasárnap lem entem a ház elé” — írja egy nyolcéves, csöppet sem szándékolt rezignációval, csupán az egyetlen meg­ állapítható tény m egállapításával. De nehogy elham arkodott legyen a következtetés, m elyet az eddigiek m ár am úgy is sejtetnek; ezért m integy kontrollként egy m ásik iskolában is m egkérdeztem (ezúttal nyolcadikos) gye­ rekeket: m ennyi a napi szabad idejük, és m it csinálnak vele? A napi négy-öt órából, am ivel szabadon rendelkeznek, álta­ lában két óra elm egy a tévére. M arad h árom . Félóra-óra a h á­ zim unkáé, teh át végül is általában kétórányi idő az, m elyről va­ lóban kedvük szerint dönthetnek. Legtöbben „m ozizásra” fo r­ d ítjá k — iskolán kívül itt találkoznak leggyakrabban. A ztán a magnózás, a rejtv ényfejtés következik, valam int a foci és a ro­ koni látogatások a szülők társaságában. Egyetlenegy fiú em lí­ tette, hogy évente több alkalom m al kirán d u lást rendez a csa­ lád : Egerbe, Recskre. A szülőkkel közösen átélt -em lékezetes program ok ezúttal is hiányoznak. M int ahogyan egyáltalán nem ju t eszükbe meg­ em legetésre érdem es időtöltés. Közel 1500 gondozásba v ett gyerek k a rto n já t rendezik a sal­ gótarjáni gyerm ekideggondozóban. — V annak-e boldogtalan gyerekek? — kérdezzük a gyer­ m ekpszichiátert. — Igazítsunk a kérdésen: m ikor boldog a gyerek? Akkor, ha tágabb és szűkebb környezetében m egbecsülik. A kkor ki­ egyensúlyozott, ha biztonságérzete van, ha sikerélm ényekben N. S. tizenhárom és fél éves fiú. A nyjának első házasságábólrészesül. Ha ezeknek h íjáv al van, lelki sérülést szenved, ami született. Az anya később elvált, új házasságot kötött, melyből életkortól függő jellegzetes tünetekben nyilvánul meg. két féltestvér jö tt a világra. — Mik ezek a tünetek? — Étkezési, alvási zavarok, ujjszopás, onánia, ágytisztasá­ Az iskola így jellem ezte a fiú t: ruházata, élelme megvan, gi „balesetek”, éjszakai felriadások. Ide tarto zn ak a hangulati szép, nagy, új házban laknak. Az „új ap a” nem bánik vele mos­ élet zavarai is: az otthoni agressziós m egnyilvánulások, a túl­ toha m ódra, sőt, anyagilag m ég többet n y ú jt neki, nehogy szá­ mozgásos játékok túlzott kedvelése, az ak a rattó l független kény­ já ra vegye a falu. A szülők sokat dolgoznak, keveset törődnek szermozgások. Iskoláskorban a m agatartászavarok a legjellem ­ vele. H eti három szor tanulószobára jár, ahonnan, ha teheti, m in­ zőbbek: a túlm ozgékonyság, a szétszórt figyelem, a figyelem ­ dig megszökik. Vékony, gyenge idegzetű gyerek, titokban do­ fáradékonyság. G yakori az alacsonyabb fejlődési szintre való hányzik. A játékon kívül sem m i nem érdekli, de játszani is csak visszaesés is, valam int az irányíthatatlanság. Fegyelm ezetlen egyedül szeret: m ad arak at fogdos, hogy a kisebbeket ijesztget­ stb. — írják róluk rendszeresen az ellenőrző könyvbe. hesse. A közösséget nem szereti, tartó s érzelmi kapcsolata senki­ — Milyen okok nyom án fejlődhetnek ki a gyerm ekkori vel és semmivel nincs. Szüleitől, nevelőitől, általában a felnőt­ neurotikus tünetek? tektől fél, nem szereti őket. G yakran lop, rendőrségi üggyé fa­ — Nagy jelentőséget tulajdo n ítu n k annak, hogy elfogad­ juló dologba is belekeveredett. ták, m egtűrték, vagy valam ilyen cél érdekében v árták -e a gyer­ A gyerm ekpszichiáter így ism erte m eg N. S .-t: az értelm es­ m eket? K ívánt volt-e születése, vagy adott cél érdekében hoz­ ségi próba szerint korának m ajdnem megfelelő szinten áll. (En­ tá k világra, esetleg kényszerhelyzetnek köszönheti-e életét? Szép nek ellenére sokszor bukott, ism ételt.) A dicséretnek öl ül, bár a nagy család, valóban. De m inden szülőpárnak m agának kell nem h a tja m eg különösebben. M intha nem szokott volna hoz­ eldöntenie, hány gyereket tud gonddal, felelősséggel felnevelni. zá. Hullámzó figyelmű, a gondolkodtató feladatok fárasztják, Döntő az anya-gyerm ek kapcsolat. Ahol ez bensőséges, mély, ilyenkor nagyokat ásít. A családi és az iskolai életben állandó­ ott a személyiségfejlődés összetevői m egalapozottak, és környe­ sultak a kudarcélm ényei. A szülők csalódtak, és nem bíznak m ár zeti h atásra is kevésbé neurotikusak a tünetek. Hadd u taljak a benne. A m axim ális anyagi gondoskodást pajzsként ta rtjá k m a­ gyes intézm ényére. V isszahozhatatlan lehetőség ez az egész éle­ guk elé; ők m indent m egadtak a gyereknek, s lám, az mégis ten át ható anya-gyerm ek kapcsolat m egalapozására, az első ilyen lett. szálak m egkötésére. De a „tartalm atlan u l, unalom ban” eltelt há­ Az anya így m u tatja be a gyereket: heti 2—3-szor bepisil, rom esztendőnek sem m i értelm e, s ez csupán azt képes valószí­ bekakil, rá n g atja és szagolgatja a kezét. Éjjel gyakran felriad. nűsíteni, hogy ez a kapcsolat m indvégig az egym ás mellé ren­ Nem tanul, hiába korrepetálják. Nem szereti a gyerekeket. Se­ deltetés szintjén m arad. Nem m ellékes a szülők egymáshoz fű ­ gít a házim unkában. Az iskolában lenézik, csúfolják. Kedvenc ződő viszonya sem. Ők adják az első és kitörölhetetlen példát a játék a a korbácsolás(!). családi életből, nem m indegy, hogy m ilyen az. És am i term észe­ N. S.-nek m esét m ondanak a gyerm ekpszichiátriai rendelő­ tes kell legyen, mégsem lehet eléggé han g o ztatn i: a gyerek csak ben. A m ese így szól: egy viharos éjszakán lesodorja a szél a akkor fogadja el az irányítást, ha biztos benne, hogy az irán y í­ m adárcsalád fészkét, m adárapuka az egyik fá ra száll, m ad ár­ tó-nevelő szereti őt. A XX. század gyerekeire különösen érvé­ anyuka a m ásikra; m it csinál vajon a fészekben m arad t kism a­ nyes ez. A rideg, kem ény, szeretet is eltitkoló m ódszerek ide­ dár? je lejárt, ezek a dackeltésen tú l sem m ire sem jók. N. S. döbbenetes válasza: a kism adár felszáll a pokolba! A gyerm ekpszichiáter javaslata: ahhoz, hogy e félig kisik­ — G yakori vád m anapság a szerzési ösztönök tú lb u rján zá­ lott élet ren d b ejö ttére rem ény legyen, s a fiúból ne váljék b ű ­ sa. V annak-e ennek vetületei a gyerm ekhez fűződő kapcsola­ nöző, ki kell em elni környezetéből. Az iskolaiból, de főleg a csa­ tokban? ládiból. — Feltétlenül. Részint az, hogy az anyagi jav ak megszerzé­ Egy távoli nagynéni jelentkezett érte: m agához venné a sére fordított idő és energia egyértelm űen m aga u tá n vonja a fiút. A második, véglegesítésre szánt m egbeszélésre azonban m ár gyerm ekkel eltölthető idő beszűkülését. A szellemiek m egszer­ nem jö tt el. (Az apuka sem : nem ért r á . ..) zését m ár az iskolára testálják, a lelkiekkel m eg ugyan ki törő­ N. S. ügye n y ito tt ügy. dik? Nemcsak a gazdagodás fárasztó, de m aga az urbanizálódó 4 �életm ód is állandó készenléttel terhel, a legkülönfélébb ingerek­ kel bombáz. M agában is elegendő ok ez arra, hogy m inél több nyugodalm as, ünnepi szigetet építsünk életünkbe és a gyereke­ kébe is. K ülönben az a veszély fenyeget, hogy a felgyorsult tem póban elfelejtünk élni. * Szokratészről m ondják, hogy egyszer hazaküldte egy ta n ít­ v ányát az apjához azzal, hogy nem vállalja el a nevelését. — D ehát m iért nem ? — csodálkozott az apa. — Sem m ire sem tudom m egtanítani, m ert nem szeret en­ gem — válaszolta a bölcs. Az S-i általános iskola könyvtárszobájában összetolunk két hosszú asztalt, hogy körülülhessük. Kell ennyi hely a 10—14 éves gyerekeknek, akik a boldogság titk á n ak m egfejtésére vál­ lalkoztak. Nem k ellett különösebben unszolni őket. Ügy látszik, ebben a korban m ég könnyebben m egy a kitárulkozás, nagyobb az öröm, ha vélem ényükre kíváncsiak. Meg is m ondták, csak szóljak nyugodtan, h a m ár m ennem kell, ők m aradnának még, fo lytatni a vitát. V annak közöttük, akik ezt a szót: boldogság, m ég életük­ ben nem ejtették ki a szájukon. Á ltalában is tartózkodunk a nagy szavaktól, a tizenévesek m eg különösen vigyáznak arra, hogy távolról se érinthesse őket a fellengzősség gyanúja. Mégis, m it gondolnak e szóról? — Boldog az em ber, h a elégedett. — Igen? A kkor a m alac is boldog, ha m eghem pergetőzhet a langyos pocsolyában? Nem. Küzdelem is kell hozzá! — Sokféle tartalm a lehet, saját igényeink is m eghatározzák. N ekünk egy vajas kenyér nem boldogság, de az éhezőknek az lehet. — Nehéz nekünk erről beszélni. M anapság kevesen sírnak öröm ükben, titk o lják a nagy érzéseket. A fapofa a divat. — Egész életre szóló boldogság nincs. Nem is lenne jó, hoz­ zászoknánk, nem éreznénk, akkor m eg m ire jó? — Sikerélm ény is szükséges hozzá, de a kettő, gondolom, nem azonos. — Kellenek a családi örömök, de azoknál több is. Mások elism erését is szomjazza az em ber. — Az öröm átm eneti állapot, egyszeri. A boldogság m ás Talán az öröm ök sorozata? De valóban meg kell küzdeni érte, nem p o tty an h at le az égből. M ásodik körkérdés: m it gondoltok, m itől lehet boldog az életetek? — Ha m egtalálom az igazi társam at. — A kkor leszek igazán boldog, h a nem fog m inden elsőre sikerülni, h a kis kudarcokban is részem lesz. — Nem lehet m inden tökéletes, zökkenőm entes. Furcsa, nagyvonalú változásokat várok az élettől, m ég ha egyik-m ásik m egrázkódtatást okoz is. Bakszekér A gazzal felvert, elbutult kastélykert csöndjét vészjósló kiabálás töri meg. A han g valahonnan a magasból, a tavaszi rügypattanás-lom bfakadás előtt is zöld ti­ szafa ágbogai közül jön. — Főgépósz jelentkezzen! Főgépész je­ lentkezzen! B. . . meg, főgépész, jelentkez­ zen m ár! A valam ikori p ark legszem betűnőbb m aradékából, a Buxus sem pervirens jóté­ kony sűrűjéből a sorsára hagyott tűzoltólajtró l leakasztott hám fa nyom akodik elő — géppisztoly gyanánt —, oldalán egy szöszke gyerekkel. — R atata, ra ta ta ta ta — ereszti a hosszú sorozatokat, m ajd m érgesen kiabál a ti­ — Kell azért kiegyensúlyozottság is, legyen az em bernek egy viszonylagos nyugalm a, fogódzója. Sok függ a házasságtól is, am i m áris lehet biztonságot adó h áttér, h a jó. — A rendezett élet a legfontosabb feltétele a boldogság­ nak. Persze, legyen azért benne változatosság is. — Ha a m unkám eredm énye m ásoknak öröm et ad, ak k o r egészen biztos boldog leszek. — Szerencse is kell a boldog élethez, nem ? — Én azt szeretném , ha nem kapnék m eg rögtön m indent, am it kiejtek a számon. Sokkal többet ér, ha az em ber m egdol­ gozik érte. Ism ertek-e olyan em bert, aki nem boldog? — Az egyik fiú gyerm ekotthonban él, csak látogatni já r haza szüleihez. Szerintem ő nem boldog. — Egy társu n k tizenegyedm agával él a lakásban. Ilyen kö­ rülm ények között h o g y érezheti m agát? — Van egy ismerősöm, m ost m ár 20 éves. Elvadult, zárkó­ zott, soha nem törődtek vele. — Tudok olyanról, hogy helyben lakó szülők kollégium ba adták a gyereküket. B üntetésből, m ert m egbukott. — A kit nem szeretnek eléggé, az csakis boldogtalan lehet. Nem értek egyet ezzel a jelszóval: szeressük jobban gyerm e­ k ü n k et a gyerm ekévben! Az a szülő, aki erre képes, az elm ehet a sóhivatalba. — M anapság nem m inden anya azért szül gyereket, hogy örüljön neki. A kit különféle praktiku s okokból hoznak a világ­ ra, az nem lehet egészen boldog... Boldognak érzik m agukat. De „jönnek azért néha sötétebb felhők is az kék égre”. V annak hiányérzeteik. — M ár 14 éves vagyok, de nem vesznek eléggé felnőtt­ számba. Nem kérik a vélem ényem et, pedig ilyen vagy olyan, de m indenről van. — Nekem a mozgás hiányzik. Túl sokat vagyunk bezárva. — Nem lehet m indig kim ondani az igazságot. Egyszer m eg­ tettük, de kap tu n k is érte, hogy rossz hírét k ö ltjü k az iskolánk­ nak. — Nehéz az em bernek olyat találni, aki m egérti és érzi is problém áinkat. Annyi a felnőtt körülöttünk, és mégis sokszor m agunkra vagyunk hagyatva. — Jó lenne, h a őszintébb légkör venne ben n ü n k et körül. Ha nem kényszerülne az em ber kegyes hazugságokra. Egyetlen dolog van csak, am iben a világ összes gyerekei tö­ kéletesen egyform ák: a szeretet éhezésében-szom júhozásában. Felelősségünk értü k o tt kezdődik, h a testi táplálásuk m ellett szívüket-lelküket is tápláljuk, gondozzuk. Hogy ne legyenek az élm ények és érzelm ek koldusai ezek a mi jóllakott, szépen öl­ tözött gyerekeink. Szendi M árta szafa m agasába: — Ess m ár le, a k . .. anyádat, r égen e lta lá lta la k ! A nyám jön az egykori parkon át, bevá­ sárlószatyrokka] a kezében — „golyózá­ porban”. A k ert szélében megáll, p ár pil­ lanatig hallgatódzik, csöndesen szólal m eg: — Csak ám ulok, m iket beszélnek ezek itt. M egelevenedik a piszpang k aréja, talán egy tucatnyi öt-tízéves gyerek m ászik elő, fiúk és lányok vegyesen. O tt u g rabug­ rálnak, a győzelem öröm étől szédülten, a jókora tűz körül. Egyikük fején második világháborús, rozsdaette vassisak, a teteje szétnyílva, m in t egy tenyérnyi rózsa. Ta­ lán egy repesz nyoma. Egy valódi repe­ szé. — Ugyan, hadd el — nyugtatom —, játszanak. Csak játszanak. Nézem a győzteseket, s a m indennapi háborúskodástól a fáim at féltem . Tegnap tettem földbe — e közterületen — tíz lucfenyőt, két vörösfenyőt, húszegy­ néhány hárs-, p latán - meg m andzsufűz­ suhancot. M ivégre? D erékba törve, gép­ pisztoly-im itációnak ? M eggyötörve-m eg­ kínozva álcának, m ég-sosem -volt lom bját m ajdan tép ett fedezéknek? A kilencéves, éles nyelvű T ibor n y u g tat meg, ak i né­ A csatazaj elül, lángralobbantom a nagy halom giz-gazt; a k erti hulladék és a fanyesedék hirtelen tűzzel ég. A szél­ csendben m agasba szaladó lángnál csak a h u rrá nagyobb: — E ltaláltuk, eltaláltuk! K ilőttük a ro­ h ad t páncélost! 5 �hán y perce hiába v árta a tiszafa tetején a főgépész jelentkezését: — Ne féltsd a csem etéket! Aki hozzá­ nyúl, azt lelövetem : én vagyok a parancs­ nok. Három éves kis barátom , Roland még „nem lő em b erre”. Igaz, szalad ő is a szo­ bájába, és hozza büszkélkedni a piros m űanyag fegyvert. — V an ám nekem igazi puskám is! — Ne m ondd! És m it lősz vele? — F a rk a s t.. . m eg szarvasbikát! — Egy biztató p illan tásért a nagyanyjára néz, aztán h atározottan hozzáteszi: — A Ba­ konyban... — A tévében hallotta, hogy valam i farkasféle esett, azóta állandóan ezt h a j­ togatja — nevet a nagym am a. Egy pilla­ natig hallgat, m ajd m intha k italálta vol­ na, mi já r a fejem ben, így fo ly tatja: — Pedig a puskának én nem vagyok híve, tan k o t m eg effélét nem is veszek neki, az biztos. O lvastam valahol egy hozzáértő em bertől — orvos vagy pszichológus volt —, hogy inkább papást-m am ást játsszanak a gyerekek. M ert ez a term észetes, nem a háborúskodás. R olandnak term észetesen nem a puska az egyetlen játékszere. Délben szalad az u tcán az ap ja elé, felül a m otorkerékpár tan k jára, vagy éppen a Zsiguli volánját fogja, m ajd boldogan újságolja: én m ár tudom vezetni az autót! Lánccal h ajtott, fékkel elláto tt versenyautójába is bele­ beleül néhány percre, n em kell tovább a három kerekű bicikli meg a többi apróbb játék sem. Roland ugyanis kifejezetten nyűgös al­ kat. E lkényeztetett. Ha egy percre egye­ dül m arad, m áris hallom a tiltakozást: ordít-visít-toporzékol. Erről beszélgetünk az anyjával, aki egyébként a „gyes” u tán sem m ent vissza dolgozni. Semmi önálló­ ság ebben a gyerekben, jegyzem meg bá­ tortalanul, és összehasonlítom a közös is­ m erősünk azonos korú fiával. — Na hallod, el is süllyednék szégye­ nem ben, h a olyan lenne az enyém is! — replikázik a fiatalasszony. — Az ugyan elm arad m agában, eljátszadozik ezzel-az­ zal, m indenre kíváncsi, m indent megnéz. Persze, m ert túlságosan is ráhagynak. Képzeld, az éjféli m isén is úgy járkált, m int otthon. Még a Jézuskát is ki ak arta venni a jászolból. — Te m ivel játszottál? F. G. nem érti a kérdést. Néz rám hosz­ szasan, aztán m egism étli: hogyhogy m i­ vel játszottam ? — M ilyen játék aid voltak? G yerekko­ rodra értem . — H ülyeségeket tudsz te kérdezni. Méghogy a játékaim ! B arátom , nekem ott volt a háború, tizenkét éves korom ­ ban pedig m ár félrészes arató voltam... Ez volt az én já té k o m ... — És a gyerekeidnek? — Van azoknak m indenféle: a lány­ nak meg a nagyobbiknak, a fiúnak is. Tele velük az egész lakás. — M ilyen játékok ezek? ― . ..? — Úgy értem , sorolj fel néhányat kö­ zülük! Hogy m elyiket m iért, milyen céllal vásároltad? — A francba is, mi értelm e ennek a kérdezz-felelek vizsgáztatásnak? Van annyi és olyan játék otthon, m int a többi gyereknek. M egkapják, ha valam i­ ért n y afo g n ak ... A játékról, a játékszer funkciójáról a kétgyerekes szülőnek nincs több m onda­ nivalója. Csak egy a lényeg: legyen be­ lőle sok — és ne nyafogjon a gyerek. F. G., a gyakorló apa egyébként hiva­ tásos katona. A statisztik a is azt m ondja: valóban lehet az F. G.-hez hasonlók otthonában bőven játék. A nem zetközi gyerm ekévalkalm ából m á r eddig is m egjelent sok­ sok publikáció egyikéből m egtudhatjuk, hogy m inden tizennégy éven aluli gyer­ m eknek egyetlen esztendő leforgása alatt átlagosan négyszázötven fo rin tért vásárol­ nak játékot. Azaz: kereken 1,3 m illiárd­ ra rúgnak a szeretet forintjai. A szereteté ? A társasjáték nyelvén szólva, inkább — is. M ert ebben az összegben benne v an az ízléstelenség önkéntes adója, m eg a bazári holm it piacra dobó, felfedhetetlen és felderíthetetlen személyű kisiparosok sápja is. Ism ét a szám okat idézve, egy Triál-nyilatkozatból m eg tu d h atju k : „csak­ nem 3000 olyan bolt és üzlet van az or­ szágban, ahol az edények, a bútorok vagy az ágynem ű szom szédságában k ín álják a m ackókat, a rollereket, a lendkerekes egereket. Fél évvel ezelőtt m ég négy m e­ gyében nem volt játékszaküzlet. Ma Ko­ m árom megye van a legrosszabb hely­ zetben, m ajd P est és Nógrád megye kö­ vetkezik a sorban”. Az értékesítés körülm ényei hiába mos­ tohák, az 1,3 m illiárd fo rin to t — kétszer annyit, m in t 1973-ban — csak elköltjük játékra. H iábavalóságokra is, m eg bóv­ lira — szaküzlet nélkül is. Esetleg az ABC-ben vagy a C entrum Á ruházban. Ha a fölöslegesen kiadott, a gyerekeknek sem m it sem n y ú jtó fo rin to k at külön könyvelnék, akkor H. J.-n é egyetlen n a­ pon három száz fo rin tjá t jegyezhetné fel. Délelőtt száll le az autóbuszról, am ikor látom kezében a két kiskocsit, 150 fo ­ rin té rt: négy fekete m űanyag keréken kb. negyvenszer-húsz centim éteres fehér m űanyag platóval, kb. egym éteres fekete m űanyag rúddal. Délben a három éves R ita és a kétéves D onáth m ég hom okot ra k az új szerze­ m ényre. D élután a két csöppség o tt to­ tyog a kapunkban, an y ju k után, R ita ke­ zében valam i fek etét látok. — Mi van neked? — A kocinak a kejeke — selypíti. Term észetes a hangja, a csodálkozás legapróbb jele nélkül. Még felháborodni sem tud — m ajd belenő. G. B. nehézgépkezelő, de ezerm ester­ ségéről, ügyes kezéről a hetedik faluban is híres. A játék o t hozom szóba, s ő a tu ­ dom ányaival válaszol. — Nincsen a világon, am it én m eg ne csinálnék. Ha valam i ú jb a és ism eretlen ­ 6 �be vágok, akkor esetleg kínlódok, v é rt iz­ zadva ú jra és ú jra próbálkozom , de a vé­ gén m indig enyém a siker. Ezt pedig végső soron a játéknak, a játékaim nak kö­ szönhetem . K őm űvesm ester volt az apám. é rte tt a vasm unkához is, a szerszám ot m eg soha el nem ra k ta a kezem alól. M egcsináltam én m indenféle játék o t m a­ gam nak, olyanokat is, hogy a csodájára jártak . Persze, h a akartam , hogy legyen valam im , akkor nem is volt m ás választá­ som. Sokan voltunk, nehezen tellett más, szükségesebb dologra i s ; h a nagyobb da­ rab h ú st k ap tu n k a vasárnapi ebédben, akkor m ár tu d tu k , hogy sikerült anyánk­ nak lóhúst szereznie. Az olcsóbb volt. Ü lünk a konyhában a dikón, G. B. bort tölt, a p illanatnyi szünetben anyósa veszi m agához a szót: — M ondd el, m ondd csak el, hogy csi­ n áltál te m ég gőzgépet is! — Nemcsak azt, sok m ást is, m am a. De ez m ás dolog, ez m ár tudom ány. A bak­ szekeret azonban m inden gyerek meg­ csinálta. G. B. szinte röstelkedve m ondja: — Hogy m iért h ív tuk bakszekérnek, azt én m á r m eg nem mondom, ne is k ér­ dezd! Az a lényeg, hogy nem kellett hoz­ zá csak jó h ajlékony fűz, ebből készült — k arik áb a h ajtv a — a kereke, de m inden­ féle m ás alkatrésze is. M indig verseng­ tü nk, hogy ki csinál szebbet, ügyesebbet. A m ikor pedig elkészült, kilom étereket trap p o ltu n k vele, toltuk m agunk előtt. A selejtje persze időnek előtte széjjelhul­ lott, ez volt benne a pláne. G yufa lán g ja lobban, cigarettagyújtás­ nyi szünet u tá n m eghallgathatom a b ak ­ szekér dicséretét. — M agunknak csináltuk, ez a lényeg. H ajto tta az em bert a vágy, hogy ő k erül­ jön az élre, az ő játék a legyen a leg­ szebb, a legkitartóbb. Ü gyesedtünk ebben a versengésben, ki is vonhatná kétségbe? Meg aztán — most, felnőtt fejjel gondo­ lok u tán a — a tartá su n k is m ás lett, be­ csülni tu d tu k azt a sivár kis portékát. M ert a lelem ényünk, a m unkánk volt benne. Ezért m ondom én, hogy a baksze­ k ér „többet é r t” m indenféle m ai csoda­ autónál, táv irán y ítású repülőgépnél. Az összes készen kapott játékm esénél. A kkor sem felejtette el ezt G. B., am i­ kor m ár az ő gyerekei játszottak. T anú­ síthatom (hiszen közeli ism erőseim vol­ tak m ár akkor is), hogy az egyre ügye­ sebb kezű ezerm ester játék helyett leg­ többször „csak” ötletet adott a fiúknak, néhány gyakorlati jó tanáccsal. — M egcsinálhattam volna én nekik olyan sárkányt, hogy kiállításra lehetett volna vinni. Nem m ondom, m eg is m u­ tattam a fogásokat, beavattam őket az anyagválasztás titkaiba, a többi azon­ ban az ő dolguk volt. Az a vélem ényem , hogy kínlódjon, szenvedjen m eg a kölök az öröm éért. A beszélgetés során egyetlen egyszer sem hallom G. B.-től az alkotás, a siker­ élmény, a gondolkodásra késztetés, a m a­ nuális készség fejlesztése kifejezéseket. Nem fogalm azza m eg ezeket a nevelési célkitűzéseket, csak éppen alkalm azta őket. Ki tudja, talán akkor, gyakorló apasága idején is elevenen élt benne a bakszekér kínja-öröm e. Ma m á r három szoros nagyapa, b á r a lányok kissé késve érkeztek. — Ők nekem a legkedvesebbek, de fi­ gyelem én a többi gyerekes családot is. M ondhatom , igencsak csodálkozom, m ert üvegházi p alán ták at, szobagyerekeket ne­ velnek. B eültetik őket m eseországba, a já ­ téksarokba, rá ju k parancsolnak, hogy o n ­ nan pedig elm ozdulni nem szabad! Nincs a gyereknek sem m i fantáziája, legföljebb tologatja egy darabig a csillogó-villogó, tülkölő-szirénázó, világító autócsodákat, a forgó ra d a rra l felszerelt holdjárm űvet. A ztán meg széjjelszedi. Hogy a fenébe ne tenné, am ikor halvány fogalm a sincs arról, hogy mitől mozog, hogy mi m itől van. G. B. m ost egy kissé indulatos, hevület fű ti az utolsó nekirugaszkodásban is. — S ajnálom a m ai gyerekeket. S ajn á­ lom, m ert az a pátyolgatás, am iben m a részesülnek, egy csöppet sem válik a ja ­ vukra. Óvják őket a széltől is, nem lehet a drága ru h áju k o n egyetlen porszem sem, naponta kétszer-három szor is átöltöztetik őket. Egész nap aztán m ást sem hall a kölök, csak „ne nyúlj hozzá”, „nem sza­ b ad ”, „nem m egm ondtam , hogy v ig y ázz a szép cipődre”. Egy szakadt nad rág isten­ csapása, de a z t is el tudom képzelni, mi­ lyen képet vágna a m am a, h a nyakig olajosan állítana be a gyerek: — Széjjel­ szedtem az apu biciklijét. Tapasztalatom szerint nem is igen szedi szét, legföljebb igen ritkán. A gyerek így persze állan ­ dóan tiszta és ápolt, m in t lefekvés előtt, ugyanakkor u n o ttan tu rk á l a d rága já té ­ kok között. A m am ának m eg eszébe sem jut, hogy a túlzo tt féltéssel a kíváncsiság­ tól, a próbálkozástól, a m egism eréstől tilt­ ja el; a fantáziát, a tudásszerzést k u rtítja meg. — F antázia? N ekünk m ég volt, annyi bizonyos. — A fiatal távközlési műszerész a kastélykert felé m u tat, úgy fo ly ta tja : — A színhely ugyanez volt, itt játszo ttu n k mi is. Mégis úgy vélem, egészen m ás volt az az idő. Nem is olyan régen nem volt még itt televízió, moziba is kevesen ju ­ to ttak e l ; nem tu d tu n k h á t lem ásolni, le­ utánozni sok m indent. A játék o t ki kel­ lett találni, legföljebb olvasm ányélm énye­ inket jeleníthettü k meg. Ma m it láthatsz itt? Ha este a tv-kirimiben m egölnek h á­ rom em bert, m ásnap d élután m ár a kas­ télykertben újrao sztják a szerepeket: a felügyelőét meg a hullákét is. A ztán cse­ reberélnek. Egyszer m indenkiből lesz ül­ döző, üldözött, végül pedig hulla. A krónikással egyívású ifjú em ber ka­ pásból em lékszik a játékszereire. — Hogyisne, am ikor csak egyetlenegy volt egész gyerekkorom ban. N éhány cen­ tim éteres leh etett a játékringlispil, vagy ahogy nagyanyám nevezte: az ördöghin­ ta. Em lékezetem szerint nem volt az való sem m ire, m ég az aprócska em bereket sem leh e te tt kivenni az ülésből. Szóval, já té k ­ szerem ez az egy volt, a játékom azon­ ban annál számosabb. Reggel elindultunk egyetlen szál klo ttg aty áb an a haverokkal 7 �a hegybe, sokszor csak a harangszó vert haza. M iénk volt m inden! Á rkok mélyén földet túrva, kincsről álm odoztunk, föld­ v árat ép ítettünk, elhagyott borházak pad­ lásain rozsdás p án tú ládák titk a it vizs­ lattuk. Soroljam ? Regényes volt és szép... — Később? Az iskolában? — Szerencsénk volt. Az akkori ú ttö rő ­ csapat-vezető csuda em ber volt, rem ek dolgokat talált ki. Sosem feledem, egy­ szer egy egész éven át kerestük a bátrak zászlaját, m inden percben lestük a Nagy Ism eretlen titkos üzeneteit. T udtuk p er­ sze, hogy hol írják és pecsételik ezeket az üzeneteket, de nem ez volt a lényeg. M indenki első ak a rt lenni, először ak ar­ ta m egfejteni és végrehajtani az utasí­ tást. Nagy dicsőség volt ez, hiszen tudás­ ra és erőre eg y a rán t szükség volt a m onstre játékban. Az izgalom pedig m indenkit lekötött, senki nem unta. A távközlési műszerész harm incéves fiatalem ber, arca a legbeszédesebb bizo­ nyítéka a szíves em lékezésnek. B iztatóan néz rám : — Ha érdekel a kollektív játék, a hol­ napot alapozó nagyszabású szellemi és fi­ zikai tor na, akkor érdem es lenne össze­ gyűjteni a m ég fellelhető dokum entum o­ kat. Húsz év nem nagy idő, talán még akad belőlük. Meg kellene írni a b átrak zászlajának tö rté n e té t... A pedagógust nem nagyon hozza lázba kérdésem , ím m el-ám m al válaszol: — Van itt az iskólában, persze hogy van játék . Asztali fo c i... Gazdálkodj okosan! . . . de m ás is akad. Csak éppen idő n em sok ju t rá. R engeteg a tananyag meg a többi tennivaló, a rajfoglalkozá­ sokból is so k at elrabol a hivatalos m un­ ka, a szervezeti élet. A következőkben ra jta m a m eghökke­ nés sora. — Most írom a szakdolgozatom at — hallom a pedagógustól —, a játék o t vá­ lasztottam m unkám tém ájául. Azt aka­ rom b em u tatn i: a történelm i elődöket, a hősi m ú ltat hogyan lehet játékos form á­ ban, ötletekkel m egism ertetni a gyerekek­ kel. Tudod, itt van m ost ez a gyerm ekév, talán lehet ra jta valam it k e re sn i... Sorolom a barátom nak, mi m indenre ju to ttam a játék o k és a játékszerek ü rü ­ gyén. Csodálkozva néz rám , azonnal meg­ fogalm azza aggályát is: — Baj v an : az egészben kevés a gye­ rek. É rtü k és nélkülük? Így igaz. É rtük, h a m ajdnem nélkülük is. Csupán egy a m entség: a játékokat sem ők tervezik és forgalm azzák. M int ahogy a tiltás-ösztönzés, a jóra és rossz­ ra való ú tm u tatás sem tőlük ered. Kelem en G ábor 8 Tiltott levél ják az állam i gondozásban levők ellátásá­ nak hozzájárulására. O tthon a kürölm é­ nyek változatlanok. Részlet a környezettanulm ányból: „O. József családja egész­ ségtelen körülm ények között él. A lakás földes, nedves, a falak repedezettek. A berendezés egy ágy és egy sparhelt. A gye­ rekek öltözete és táplálkozása hiányos...” A gyám ügyi hatóság most intézkedik O.ék újabb két gyerm ekének elhelyezéséről. S hasonló sors v árja a még meg sem született csecsemőt is. Tél volt. Az útszéli tócsákat vékony jég­ h árty ák borították, a fagy fehérre me­ szelte a városszéli házak ablakait, karcsú jégcsapok, m int apró hőm érők csüngtek az ereszetekről. A néptelen utcán tégla­ piros Zsiguli fékezett óvatosan. A tanács gyám ügyi előadója barangolt a környé­ ken, halaszthatatlan ügyeket intézett. F ej­ ben tarto tta, hogy a m inap a M agyar Rá­ dió hallgatói levelet továbbított, am elyben O. József gyerm ekeinek m ostoha körül­ m ényeiről tudósítottak aggódó so ro k : a szomszéd fogott tollat, a po rtájára átszű­ A k.-i gyerm ekotthont nem rég adták át. rendő keserves gyerm eksírás indította A falak között két és fél száz alsó és felső tagozatost, valam int ifjúm unkást helyez­ meg. tek el. A term ekben pontos napirend sze­ A gyám ügyi előadó szem ügyre vette a rin t zajlik az élet. házat. Inkább gunyhó volt, törekes vá­ — Örülök, hogy ilyen szép helyen le­ lyogból em elték, az alacsony nyeregtető hetek — m ondja a hetedikes B. Zoltán, foghíjas cseréphéjazatát itt-o tt fenyődesz­ kadarabokkal próbálták pótolni. A vako­ m intha könyvből olvasna versidézetet. Bo­ latlan, kém ény nélküli viskó ajta ja nyi­ zontos fü rtjei széles hom lokára kúsznak. korogva nyílott, belülről betondarabbal — Sokat tanulunk, jó a koszt, játszh a­ tám asztották ki. Siralm as látvány fogadta tu n k is. A tan ító bácsik és tan ító nénik a belépőt. Az egyetlen helyiségből álló la­ szeretnek b en nünket — h ad arja pajtása. kás berendezése mindössze egy durván Együtt kerültek ide — s többek m int ba­ ácsolt fapriccs volt, azon hervadozott O.rátok. Szövetségesek. ék öt pici gyerm eke. R uhátlanul, csupán a Ü lünk egym ással szemben, m éregetjük legkisebb b ú jt szakadt és koszos a tlé ta tri­ a m ásikat, közömbös dolgokról társalogva. kóba. Bizonyára azt hiszik, valam elyik felügye­ — Szüleitek? leti szervtől ta rta n a k ellenőrzést az o tt­ — Elmentek.... honban, am ely nekik valóban az. Ism erik szüleiket, de két esztendeje egyikük sem — Fáztok? lá tta sem ap ját, sem anyját. S zám ukra a Az ágyon gubbasztó lurkók szorongva szeretet csak bizsergés, tetőfoka a nevelői lapultak egymáshoz, nagy fekete szemei­ dicséret, a jó osztályzat, darab k a süte­ ket lefelé sütötték, m int akik csínyt kö­ m ény a szobatárs csomagjából. M ár nem vettek el, s várják, mi lesz a büntetés. gyerm ekek és még nem felnőttek. Kez­ Az előadó nem sokat töprengett. Néhány dik elfelejteni, hogy m it jelent a szülő, m ondatos üzenetet firkantott, s a nebuló­ s kezd derengeni előttük, hogy m it jelent kat egym ás után, ölben cipelte a személya társadalom . A rip o rter, k iterv elt szán­ gépkocsiba. Meg sem állt a megyei gyer­ dékát m egm ásítva, egyikről sem faggató­ m ekvédő intézetig, s még délután elké­ zik. szítette az állam i gondozásba vételt ki­ — Szeret tek olvasni? m ondó határozatot. — Igen... M ásnap reggel irodájában m ár ott to­ porogtak O.-ék. A borostás képű férfi úgy Felállunk. A b arn a fejeket az ellenőr ugrált az asztal körül ide-oda, ak á r az is m egsim ogatta volna. órainga. K árom kodott, m int a záporeső, az asszony meg olyan ricsajt csapott, m intha száz vásárost zsúfoltak volna egybe a szo­ bába. Az előadó kivárta, míg első m érgük Az országban körülbelül százezerre te­ elpárolog, s kezdte győzködni őket, hogy hető a különböző okokból veszélyeztetett a gyerekeknek s nekik is ez a legjobb gyerekek száma. Legjelentősebb veszélymegoldás... forrás a környezet. — Jó helyre kerültek a porontyok. Mi­ G. Béláné „izgága” betegsége m iatt kép­ ből ta rto ttá k volna el őket? Nem dolgoz­ telen a rendszeres m unkavégzésre. Tizen­ nak, a gyerekek azt rágcsálták, am it a három éves lányával él együtt, akin m ár kukában találtak vagy a szomszédoktól az idei blúz is feszült, m egakad ra jta a kaptak. Ha olyan körülm ényeket terem ­ férfiszem. Az anya hónapról hónapra k ap­ tenek, am ely alkalm as a gyerm eknevelés­ ja a családi pótlékot, m int gyerm ekét re, visszakaphatják — m agyarázta a há­ egyedül nevelő szülő, volt férjétől postán borgó szülőknek, akik látszólag m egértet­ érkezik a g y erm ek tartás összege, a ta­ ték : m indenkinek ez a legüdvözítőbb. nács étkezési hozzájárulást fizet. G.-né a tetem es tám ogatás ellenére szünet nélkül Azóta három esztendő telt el. Az apát rendkívüli segélyért fo rd u lt a gyám ügyi kötelezték, hogy m unkába álljon, anyaghatósághoz. mozgató a közeli gyárban. A feleség nem — K íváncsiak voltunk rá, m ire költi dolgozhat, várandós. A három év alatt ez a pénzt, mi ju t belőle a lánynak? — lesz a harm adik gyerek, am elyet a világ­ m ondják a tanácson. ra hoz. A családfő fizetésének felét levon­ �É rdeklődtek a közelben lakóktól, s fény d erü lt a gyakori pénzzavar okára. Az asz­ szony sűrűn v áltogatta élettársait — köz­ tük a börtönből frissen szabadultakat —, akik addig m aradtak hajlékában, míg a pénz apródonként el nem fogyott. A gyám ügyi hatóság, megbeszélve a fejlett és takaros kislány osztályfőnökével, jónak látta hivatásos pártfogó kirendelését. — Mi ez a határozat — toppant be G.-né az igazgatási osztályra. — A lánya védelm ében adtuk ki... K ést rán to tt, Alig bírták leszerelni. A t izenhat esztendős H. Jolán közép­ iskolába jár. Tavaly ősszel a diákok alm a­ szüretre utaztak az Alföldre, visszafelé a vonatra Jolán m ár nem ült fel. Meg­ szökött egy ism eretlen fiúval. Elvált szü­ lőkkel él együtt, m ostohaapja — mint. m ondják — feltűnően jóvágású. A lányt a rendőrség segítségével találták meg, s hazahozatták. A szülők kérték intézeti el­ helyezését, hogy új környezetben folytat­ hassa tanulm ányait. A tanács segített, a lányt egy másik város kollégium ába irá­ nyították, ahol senki sem ism erte botlá­ sát. Nevelőapja néhány hónap elteltével kérvényezte az intézeti elhelyezés meg­ szüntetését, am ire a jogszabályok lehető­ séget adtak. — Sokba kerül. F izetjük az intézeti dí­ jat, útiköltséget, nem kapjuk a gyerm ek­ ta rtá st — nyöszörögte a pálfordulás indí­ tékát. Az egyik társadalm i pártfogótól a gyám ­ ügyi hatósághoz bejelentés érkezett: a lány és apja közötti viszony m eghaladja a szülő és gyerm ek kapcsolatát. A kérel­ m et viszont teljesíteni kell. E. községben a közelm últban három gyerm ek jövőjéről határoztak. Az apa és az anya sűrűn felöntött a garatra. Ilyenkor eltám olyogtak a kicsiket nevelő nagyszülőkhöz, s utcára szóló perp atv art csaptak. F elm erült a két fiú és a nyol­ cadikos lány állam i gondozásba vétele. A tanács viszolygott, úgy látta : a szülőknél megfelelő helyen vannak. A járási szer­ vek és a községi ifjúságvédelm i bizottság az ellenkezőjéről győződött meg. — A végrehajtás ellen a rokonok pesz­ terkedtek, tiltakoztak, fű t-fát m egm ozgat­ tak, de egy cipőt nem vettek volna a fiúk­ nak. A nagyobb gyerekeket elválasztani egym ástól csak akkor lehet, am ikor al­ szanak — kom m entálja az esetet P. Jó ­ zsef, a járási hivatal igazgatási osztályá­ nak vezetője. M éltatja az ifjúságvédelm i albizottságok jelentős szerepét a veszélyeztetett gyer­ m ekek felderítésében. Ez azonban csak feladatuk kisebbik része. Felosztják a szűkös segélyt, inform ációkat szolgáltat­ nak, tanévkezdés előtt gondoskodnak ró­ la, hogy az iskolás korúak könyveket, fü ­ zeteket, írószert, cipőt, iskolaköpenyt kap­ janak. Időről időre ellenőrzik a falvak italboltjait.... — Nem tartom helyesnek, hogy ezek­ ben a bizottságokban túlnyom órészt peda­ gógusok kapnak helyet. Ezzel elhalvá­ nyul a m unka társadalm i jellege — te­ szi hozzá. Más bökkenő is akad a falvakban. Sz.ben két kisfiút állam i gondozásba vettek. Az okok a szokásosak: a szülők elhanya­ golták nevelésüket, a gyerekek piszkosan já rta k óvodába, iskolába, a napköziben kapott ebédet és uzsonnát leszám ítva nem igen étkeztek. A szülők az önkéntes beszállítást m egtagadták, a kisebb srácot távoli rokonoknál dugták el, felk u tatása nem kevés energiába került. A problém át a határozat v ég rehajtása okozta. A n ép ­ szerűtlen feladat a községi tanács dolgo­ zóira m aradt. — K ivezényelték a körzeti rendőrt. F u r­ csa volt, hogy a kicsiket a v b -titk ár vagy a term előszövetkezet gépkocsiján kellett az intézetbe küldeni. É rthető, ha a helyiek ódzkodnak az ilyen akcióktól — m agya­ rázta P. József. A gyerm ekvédelem összes feltétele m eg­ terem tésének türelem az orvossága. — A kiskorúak, fiatalk o rú ak három ok­ ból lehetnek veszélyeztetettek. Legjel­ lemzőbb a környezet, a szülők életm ódja, a lakáshelyzet, a m ostoha körülm ények. A saját m agatartás m iatt veszélyeztetettek azok, akik m ár szem bekerültek a tö r­ vénnyel, loptak, g arázdálkodtak; s az egészségügyi problém ák is veszélyt jelen­ tenek — sorolja N. Istvánné dr., a me­ gyei tanács gyám ügyi főelőadója. A gyám ügyeseknek szám szerint huszon­ egyféle lehetőség áll rendelkezésükre, hogy a helyzeten változtassanak: kezdve az egyszerű figyelm eztetéstől, beidézéstől a hivatásos pártfogók kirendeléséig. Le­ hetne ak ár a d u p lája is, évről évre gya­ rapodik azoknak a gyerekeknek a száma, akik életébe be kell avatkozni. — P róbáltuk felderíteni, m iért is. Egyik oka, hogy hathatósabbá lett a felderítés, óvónők, védőnők, orvosok is m ind több­ ször jeleznek. A v e s z é l y e z t e t e t t m inősítés­ re okot adó tényezők tartósak. Élen já r az alkoholizmus, a válások m agas száma... A gyám hatóságnak m ódjában áll alko­ holelvonó k ú rá ra kötelezni azokat az apá­ kat, anyákat, akik a kocsmák törzsvendé­ gei, a családi pótlékot, fizetést élelmiszer, ru h a helyett itó k ára költik. G yakran azonban a felnőttek egészségügyi prob­ lém ái m iatt a kényszerkezelés lehetetlen. A lakossággal, a községi tanáccsal nehéz m egértetni: az a férfi, aki reggeltől estig b írja az italt, m iért „alk alm atlan ” az el­ vonókúrára. V.-ben tálalták fel a tö rtén e te t: O. Gé­ zának nyolc gyerm eke k erü lt állam i gon­ dozásba, délutánonként m ár ingadozva állt, m int a mérleg, s ha pénze elfogyott, lopva felhörpin tette az asztalon hagyott fél korsó söröket. M ondták, ilyen a vére. Ha sisteregve m egindulnak hullám ai, m in d járt kap ar a torka, oltani kell a tüzet; elitta volna a K risztus p alástját is. Hiába kapott segítséget, hogy üzem ekben jusson dologhoz, egy hónapnál tovább se­ hol sem bírta, m ert az it alozás és az iga­ 9 �zolatlan hiányzás egy szálláson lakozik. A gyám ügyi előadó be-behívatta, m egláto­ gatta, ha éppen józan óráiban találta, el­ beszélgetett vele. Most m ár esztendeje ugyanazon a m unkahelyen tesz-vesz. Szu­ tyongatta, hogy vesse alá m agát az alko­ holelvonó kezelésnek, és O. Géza kötélnek is állt. Rá néhány h étre bazsalyogva állí­ to tt be a tanácsházára, s közölte: az or­ vosok nem engedik. Azóta ú jra iszogat. Öt évvel ezelőtt a m egyében a veszé­ lyeztetett gyerm ekek nyolcvan százaléka cigányszárm azású volt. Azóta az arány a felére csökkent — m ásik felét az elvált szülők gyerm ekei jelentik. Ezek a gyerekek m ár akkor veszélyez­ tetettek, am ikor az eljárás megkezdődik. A gyerm ekelhelyezési per előtt indul a harc a szülők között, ki milyen befolyás­ sal b ír a fiúra, lányra. Főként azóta, hogy ma m ár a gyerm ek nem autom atikusan kerül az anyához. Amíg a válóper le nem zajlik, bárm elyik szülőnél lehet, a ható­ ságok nem avatkozhatnak közbe. P.-n a közelm últban m egdöbbentő bal­ eset történt. A szülők között a járdán zajlott a huzavona a gyerekért. A hatéves kölyök átszaladt az ú t m ásik ol­ dalára, s közben halálra gázolta egy te­ herautó. Fogadónap a városi tanács gyám ügyi hatóságánál. Hétfő. Az előadó, Sz. Sán­ dorné előre figyelm eztet: — A láth atásra panaszkodnak a leg­ többen. A bíróság előírja, hogy m ilyen időközönként láth atja az egyik szülő a m ásiknál elhelyezett gyerekét. Legtöbben fitty et hánynak a rendelkezésre... Szalmaszőke asszony, körm ei vörösen ri­ k ítan ak a lakktól, a tenyérnyi szoba tele 10 lesz C harlie parfüm illatával. A rcán moz­ galm as élet nyom ai. F ényképet kotor elő. Egy bágyadt képű suhanc h ajtja oldalra fejét. H aja kócos, csapzott. — M ár m egint így té rt vissza a fiam az apjától. Tökrészegen! — csicsergi m inden felháborodás nélkül. Bizonyára az esetet jö tt dokum entálni. Negyven körüli férfi állít be, kezében aktatáska. Feltolja szemüvegét, mély le­ vegőt vesz, olyanokat rázkódik, m int a m egfürdetett kutya. — M ondja meg az elvtársnő, hogy m it csináljak? M ár harm adik vasárnap reggel vár papírszelet a lányom helyett. Megint elm entek víkendezni, azt üzente az a ce­ fet asszony. Tegyenek valam it, vagy én teszek — fenyegetőzik a hivatalban. — Ha valam elyik szülő a láth atást aka­ dályozza, először figyelm eztetjük. Ha a szép szó nem használ, ezer forintig bírsá­ golhatjuk. A következő fokozat: írunk a vállalati szakszervezeti bizottságnak, has­ son oda, s legvégül a gyám hatóságnak jo­ gában áll a láth atás akadályozása m iatt gyerm ek-újraelhelyezési pert indítania — tájékoztat az előadó. Újabb férfi érkezik, egészen fiatal. T aj­ tékzik, volt felesége m egint nem eresztet­ te be a lakásba, hogy megnézhesse tízhó­ napos csecsemőjüket. Az ő történetük iga­ zolja: a gyám ügyi m unka lelkiism eretes elvégzése mi m indent kíván. Tavaly karácsony előtt a járási bírónő telefonált izgatottan az igazgatási osztály­ ra. A válóperes tárgyaláson a férj kép­ viselője levelet csatolt az ak ták h o z . Az asszony irta a férjn ek : „ha nem jössz vissza, csak a tem etésünkre jöhetsz, m ert a gyerekkel együtt halottak leszü n k .. . ” A tanácson gyorsan m egtanakodták az ügyet. Szóltak a körzeti orvosnak, tele­ fonáltak a csecsem őotthonba, a kórház idegosztályára. Az orvosi vizsgálat szerint a levélben leírtak lehetősége fennállt, a nő idegkim erültsége m iatt. A picit és az an y ját is gyorsan elhelyezték. Időközben a szülők elváltak, de a civódásnak nincs vége. — Gyerm ekápolónő az eredeti foglalko­ zásom. Öt éve kerültem a gyám hatóság­ hoz. G yakran előfordul, hogy azt kérem a m unkatársaim tól, vigasztaljanak meg, m ert elm egyek innen. Egyszer m ár kéré­ sem re áthelyeztek. Visszajöttem , m ert nagyon szeretem a g y erek ek e t... Előtte egy örökbefogadás iratai. M ert a legkisebbek nem csak elveszthetik szülei­ ket, találh atn ak is. Tavaly három ilyen ügye volt. A szülők egyáltalán nem lá­ togatták gyerekeiket, de lem ondó nyilat­ kozatot sem voltak hajlandók írni. A ható­ ságnak jogában áll pótolni. — A gyerek nem v álaszthatja meg szü­ leit, éppen ezért h átrá n y át sem érezheti. Az elm últ évben 240 ezer forint segélyt osztottunk ki a keretből, s az elnök még újabb ötvenezret biztosított. Én azt a for­ m át látom célszerűnek, am ikor étkezési hozzájárulást adunk. M ert a szülő bem u­ ta t ugyan blokkokat élelm iszerről, de volt rá példa, hogy az A BC-áruház padlójáról szedte fel — említi. G.-ben m esélte a tanácselnök, hogy négy kisgyereknek cipőt vásároltak. A pjuk m ásnap kivétel nélkül eladta. „A nya! Légy szíves adj fel postára ezer forintot, m ert az ünnepségeken kö­ telező a sötét ruha, nekem pedig nincsen. Így ezekre a rendezvényekre el sem me­ gyek, ne vessenek rám megalázó p illan tá­ sokat. Közeledik a tavaszi szünet. A kol­ légium ot el kell hagynom. Apához nem megyek, azt sem tudom , hol lakik. Ha nem jössz értem , inkább megszököm. Csaba.” A hangyalábakra em lékeztető apró be­ tűkkel irt levelet K.-né m u tatja. Nyolc éve váltak el. A dm inisztrátor Pesten, lá­ nyával albérleti szobában húzódik meg, jövőre ígértek neki egyszobás lakást. Volt férje gépészm érnök, m egnősült újra. A bíróság annak idején C sabát neki íté l­ te. A fiú és anya találkozását lehetetlen­ né tette, lopva v álth attak szót, am ikor az anya a fővárosból leutazott, s a tanítás után az iskola előtt m egvárta Csabát. A fiú levelezett vele, pénzt kért tőle, m ert apjától csak verést kapott. — Legutóbb is két nadrágot vettem neki. Keveset keresek, de heten te száz fo­ rin t zsebpénzt is küldök. Most m uszáj sötét öltönyt venni, m ert színházba m en­ nek. Nem teh et róla, hogy eddig nem volt neki. A tan ároktól meg k ap ja a meg­ jegyzéseket — szánakodik K. Gergelyné. Kezében a cigaretta végén, rövid, hideg ham u reszket. A közelm últban fordult a helyzet a családban. A fiához an n y ira ragaszkodó asszony lassan célhoz ér. C sabánál apja m egtalálta a tilto tt leveleket. Felpofozta, s közölte a tanácson, hogy lem ond róla. El is költözött Gy.-be, de a srácot nem vitte m agával, de még az öltönyeit sem ad­ �ta oda. A gyám hatóság gyors közbeavat­ kozására k erü lt feje fölé fedél a kollé­ gium ban. K.-né perelheti a fiát. A tanácson jegy­ zőkönyv tanúskodik arról, hogy az apa m iként b án t vele. — Nem kell nekem gyerektartás sem — szortyog gondjaiba süppedve, m int aki attól fél, m inden szót ellene használnak fel. — A fiam kell, C sab ik ám ... Az új lakótelep játszóterének padján találom meg H. Lászlónét. Csem etéi tucat hasonszőrű lurkó társaságában fatörzsek­ ből em elt v árm ak ettet ostrom olnak, olyan ügybuzgalom m al, m intha ettől függne a m arcipánfigurás születésnapi torta. — Gyerm ekgondozási szabadságon va­ gyok. Még egy évig, a kisebbel — m ond­ ja, s elmosolyodik, am int egy pöttöm nyi legény nálánál m agasabb fahusánggal ab­ rik to lja a tám adókat. — Nincs abban sem m i különös, hogy a napi m unkám m ellett a tanácson tá r­ sadalm i pártfogóként is számon tartan ak . V agyunk n éh ányan, s senkit sem kellett toborozni. Néha kapok egy-egy címet, szabad időm ben elsétálok, m egtekintem , hogy a kiskorú m ilyen körülm ények kö­ zött él, negyedévenként jelentést adok ró la .. . — Hogyan fogadják? — Többnyire bizalm atlanul, de igyek­ szem m egértetni a szülőkkel, hogy gyer­ m ekeik és az ő segítségükre szeretnék lenni. Nem ellenőrzök én, hanem vizit e­ Gyermek, film, mozi Felm érések és statisztikák egész sora bizonyítja, hogy a film elsősorban az ifjúság szükségleteit elégíti ki. A m ozilátogató közönség m integy 50 százaléka fiatalokból áll, s ha ehhez még gondolatban hozzászám oljuk a televíziót néző ifjúság hatalm as töm egét, szükségtelen m ás tényekkel bizonyítani azoknak a h a­ tásvizsgálatoknak a fontosságát, am elyek valam ilyen form ában a film és az ifjúság kapcsolatának kérdéseire keresik a választ. M ert ha biztosítani akarjuk, hogy a film ne csupán kétórányi „ü resjára t”, unalom űző lehetőség legyen gyerm ekeink életében, ism ernünk kell a moziba járás „term észetrajzát”. Ezáltal ugyanis jobban kiak n ázh atju k a film ben rejlő nevelő lehetőségeket, fia­ taljainkból pedig k ialak íth atju k a jövő film értő és -szerető kö­ zönségét; olyan szűrőrendszert alakítva ki tudatukban, am ely által képesek elválasztani az értékest az értéktelentől. Vizsgálódásunk során az a föltevés vezetett, hogy a kérdések nem csak fiataljain k film érdeklődésének felvázolásához n y ú j­ tan ak segítséget, hanem ra jtu k keresztül bep illan th atu n k film ­ m űvészet irán ti fogékonyságuk és ítélőképességük fejlettségé­ be is. V izsgálatunkat kérdőívekkel végeztük. A kérdőíveket álta­ lános iskolák felső tagozatos tanulói töltötték ki, szám szerint 478-an (243 fiú és 235 lány, 246 falusi és 232 városi gyerm ek, valam ennyien 10 és 15 év közöttiek). A válaszokat a következőkben eredeti m egfogalm azásban közöljük, csupán az értelem zavaró helyesírási hibákat javítot­ tu k ki. A felm érés egyik legfontosabb kérdése a mozi látogatás gya­ koriságának feltérképezése volt. Ennek aránya a kapott adatok szerint a következőképpen alakult: 478 általános iskolás közül moziban volt: hetente egyszer heten te kétszer k éth eten te egyszer havonta egyszer évente néhányszor 135 108 100 115 20 A különböző évfolyam ok m ozibajárása között lényeges el­ térés nem m utatkozott, b ár a nem ek szerinti megoszlást tekintve m inden korosztályban a fiúk voltak többször moziban. Érdekesen alak u lt a m ozibajárási gyakoriság lakóhely sze­ rin ti megoszlása is: egyértelm űen kiderült, hogy a városi isko­ lások sokkal sűrűbben látogatják a film színházakat, m int a vi­ déki gyerm ekek. E nnek term észetesen objektív okai is vannak: lek. Eldiskurálunk, kifaggatom gondjaik­ ról, helyettük írok segélykérelm et. Volt, aki úgy kapott lakást, hogy én hívtam fel a m űszaki osztály figyelm ét: az épü­ let életveszélyessé vált. A gyerekek szeretetéről beszél. Újab ­ ban a társadalm i pártfogók kevéske ho­ norárium ot is kapnak, ő visszautasította. Nem azért csinálja. K ötelességének te­ kinti, hogy a veszélyeztetett környezetben élő gyerm ekekért tehessen valam it. Leg­ utóbb az ő jav aslatára vettek állam i gon­ dozásba két kislányt. A szülők óbégat­ tak, nekitám adtak, m int a darazsak. — Higgyék el, ez a legjobb m egoldás — m ondta halkan. S elm esélte, hogy ő tíz éven keresztül élt intézetben. M. Szabó Gyula pl. S algótarjánban több a vetítési hely, jóval m agasabb a játékrendi előadások száma és gyakoribbak a szervezett m oziba­ járási lehetőségek (napközis mozi, iskolamozi, m atinéelőadások stb.). Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy m ind vidéken, m ind S algótarjánban igen m agas a m ozibajárási m utató. Különösen, ha arra gondolunk, hogy falvainkban, ahol az átlagos heti három játék ren d i előadás (éppen korlátozott száma m iatt) eleve meg­ határozza m űsorpolitikánkat, kevesebb ifjúságnak szóló film et tudunk bem utatni, hiszen elsősorban a felnőttközönség igényei­ nek, elvárásainak megfelelően tűzzük m űsorra a film eket. A nnak alátám asztására, hogy a fiatalság nagy részének a film valóban a szórakozás, kikapcsolódás egyik fő form ája, a következő kérdést tettü k fel: S z a b a d i d ő b e n m i t c s i n á l s z a l e g ­ s z í v e s e b b e n ? 478 tanuló közül — egyidejűleg többféle szabad­ idős-tevékenység megjelölése m ellett — százhúszan televízió­ nézést, száztizennégyen olvasást, kilencvenketten m ozibajárást , hetvenhárm an játékot, h arm in eketten beszélgetést, húszan spor­ tolást, tizenketten zenehallgatást, hatan a „csavargást” jelölték legkedvesebb szórakozásként. Ebben a rangsorolásban csak lát­ szólag tűnik ellentm ondásnak a televízió vezető szerepe a mozi­ bajárással szemben. M indez csupán azt bizonyítja, hogy a gye­ rekek jóval több szabad idővel rendelkeznek, m int am ennyit a m oziban történő filmnézés kitölt, hiszen a rra a kérdésre, hogy A telev ízió b a n v a g y a m o zib a n n ézel m e g e g y fil m e t s zív e s e b ­ b e n ? , 291 gyerm ek válaszolt igennel a mozi jav ára, míg 187 iskolás a televíziós form a m ellett szavazott. A lányok egyenlő arányban választották m indkét filmnézési lehetőséget, s ú jra a fiúk m oziszeretete billentette a kétharm ados többség felé a m érleget. A választás indoklása a televízó esetében elsősorban ké­ nyelmi, praktikus m érlegelésre engedett következtetni ( „ n e m k e l l t o l o n g n i , m e g s o r b a á l l n i ”; „ l e f e k s z e m , h a e l á l m o s o d o m ” s t b . ) : 18 tanuló érezte úgy, hogy a televízióban jobb film eket játszanak, s ugyancsak tizennyolcan(!) kifogásolták, hogy a moziban kiabálás, zajongás van, míg otthon csendben követhe­ tik a film cselekm ényét. „ H a h u m o r o s f i l m v a n , m é g a f e l é t se m é r te m m eg a n ev etéstő l.” Szórványosan egyéb indokok is születtek: „ h a n e m é r t e k v a l a m i t , m e g k é r d e z h e t e m a s z ü l e i m e t ” ; „ k ö z b e n a c s a l ád d a l l e h e t e k ”; „ A t e l e v í z i ó t e g y s z e r ű e n k i k a p c s o l o m , h a n e m t e t s z i k a f i l m ” stb. Azok, akik a moziban néznek szívesebben film et, elsősor­ ban a mozi látványjellegét hangsúlyozták: kilencvenketten a vetítési felület nagyságával, hetvennyolcan pedig a film színes voltával indokolták választásukat. ( „ N e k e m a m o z i b a n o l y a n é l ő m i n d e n , m i n t h a m a g a m e l ő t t l á t n á m . ”) 11 �Ötvenkilencen a rra hivatkoztak, hogy a m oziban izgalma­ sabb, érdekesebb film eket m utatnak be, 41 gyerm eket pedig éppen a társaság, az ism erősökkel való találkozás lehetősége csábít a film színházakba. Noha az előbbi adatok egyértelm űen bizonyították a mozi előnyét a televízióval szemben (ism ételten hangsúlyozva, hogy a kérdés elsősorban a film nézésre vonatkozott, figyelm en kívül hagyva m ás televíziós m űsorok kedveltségi szintjét), érdem es el­ gondolkodnunk néhány jelenségen. Ö rvendetes tény, hogy napjainkban m ár a legtöbb fiatal szá­ m ára nem elérhetetlen szórakozás a „mozizás”, hiszen mindössze nyolc gyerm ek jelzett ilyen problém át. Ifjúsági jegyakcióink, kedvezm ényes m ozibérleteink és nem utolsósorban differenciált helyárpolitikánk a legolcsóbb m űvelődési form ák egyikévé te­ szik a m ozibajárást. Az ifjúság egy része ugyanakkor a tele­ víziót m ár nem csak a mozi m ellett, hanem olykor helyette is választja. Ami önm agában ugyan nem veszélyes, de ha a ké­ nyelm i szem pontokra hivatkozó gyerm ekek m ár ebben a korban megszokják, hogy csak bizonyos praktikus „óvintézkedések” m egtételével hajlandók film et nézni (közel az ágy, közben lehet enni stb.), félő, a későbbiekben még nehezebben m ozdíthatók ki otthonukból, bárm inem ű művelődési form áról legyen is szó. Örvendetes tén y viszont, hogy m ár ebből a korosztályból is sokan felism erték a film színházak előnyeit a televízióval szem­ ben, s szám ukra a m oziban történő filmnézés speciális, személyes igény. * A kérdőíven több olyan kérdés is szerepelt, am ely a mozi­ b ajárás körülm ényeire vonatkozott. Érdem esnek tű n t például megvizsgálni, hogy a fiatalok kinek a tanácsára járn a k moziba, s hogy egyéni vagy társas időtöltés-e a filmnézés. A K i n e k a t a n á c s á r a s z o k t á l f i l m e k e t n é z n i ? kérdésre adott válaszok a következőképpen alakullak: a tan áraim javasolták 32 a szüleim hívják fel rá a figyelm em et 61 az osztálytársaim aján lják 99 saját m agam választom ki 286 A válaszok alapján kapott kép egyáltalán nem kedvező. Hi­ szen ennek a korosztálynak lenne leginkább szüksége arra, hogy irányítsák film választását, helyes irányba tereljék kialakuló ér­ deklődését. Ezzel szemben a szerzett inform ációk a rra engednek következtetni, hogy sem az iskola, sem a szülők nem kezelik ezt a problém át kellő körültekintéssel. A gyerekek teljesen m aguk­ ra hagyva, kényükre-kedvükre válogathatnak, a sokszor éppen nem nekik szóló film ekből is. Sajnos országosan kevésnek bizo­ nyul azoknak az írásos és egyéb propagandaeszközöknek a szá­ ma, am elyek e korosztály szám ára készülnek. A moziüzemi vál­ lalatok kezdeményezései (szervezett különelőadások, m atinék, is­ kolamozi-akciók, ifjúsági bérletre érvényes film ek kijelölése stb.) önm agukban nem elegendőek. Ezt a problém át csak az iskolával és a szülőkkel közösen lehet megoldani. Az adatok ugyanakkor azt is tükrözték, hogy a film nek a film színházban történő megnézése a televízió korában is m eg­ őrizte társas jellegét (a fiatalok több m int 50 százaléka b ará­ tokkal vagy b aráti társasággal já r moziba), s értékes alkotások esetében ennek pozitív, a befogadást elősegítő hatását nem kell bizonyítani. V izsgálódásunk a következőkben a rra irányult, hogy m i­ lyen típusú és m ű fajú film eket részesítenek előnyben fiatal­ jaink. Ezért kérdőívünkön nyolc olyan — a gyerm ekek szám á­ ra is érthető — film típust soroltunk fel (ezek sorát a tanulók is bővíthették), am elyek szerintük a leggyakrabban láthatók a film színházakban. A vizsgálati anyag a következő képet m utatja, a népszerűség sorrendjében: F i l m t íp u s , f i l m m ű f a j kalandfilm bűnügyi film v ígjáték 12 189 167 45 rajz- és bábfilm 33 tudom ányos-fantasztikus film 15 történelm i film 10 zenés film 10 társadalm i film drám a 4 A nem ek és korcsoportok szerinti megoszlás kicsit diffe­ renciálta az eléggé egyértelm ű adatokat. A lányoknál csökkent a bűnügyi, a tudom ányos-fantasztikus és történelm i film ek irán ti érdeklődés, növekedett viszont a vígjátékot választók száma. A többi film típus kedveltségi fokát nézve kiegyenlített volt a hely­ zet. K orcsoportonként fölfelé egyenes arányban növekedett a bűnügyi film re szavazók és csökkent a kalandfilm eket kedvelők szám a: pontosabban — a két m űfaj helyet cserélt. Ugyanilyen egyértelm űen csökkent a felsőbb osztályosoknál a rajz- és báb­ film nézettsége is. Azok szám ára, akik valam ennyire is ism erik a film forgal­ mazási adatokat, nem okoz különösebb m eglepetést ez a nép­ szerűségi sorrend, hiszen nem mond ellent a különböző típusú film ek átlagos látogatottsági adatainak (még egyszer hangsú­ lyozva, hogy a sorrendről és nem a szavazatok szám áról van szó). Ám ha figyelem be vesszük, hogy ezt a rangsort 10 és 15 év közötti gyerekek állították össze, m ár több okunk van az aggo­ dalom ra, hiszen a kaland- és bűnügyi film ek az össz-szavazatok 75 százalékát kapták, míg a m ásik h at film m űfajra összesen 25 százalék ju to tt. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az ifjúsági játékfilm kedveltségi szintjét külön kérdéssel vizsgáltuk). A problém ával m ár csak azért sem lényegtelen foglalkoz­ nunk, m ivel országosan is gondot jelent a bem u tatásra kerülő film ek egyenlőtlen m űfajm egoszlása. A kaland- és bűnügyi fil­ mek, valam int a társadalm i film drám ák m ellett igen alacsony a többi m űfaj aránya — beleértve az ifjúsági film eket is. S mi­ vel az általános iskolások — éppen életkoruk m iatt — még nem igénylik a társadalm i film drám ákat, a kifejezetten gyerm ekek­ nek szóló film ekből viszont lassan m ár kezdenek kinőni, több le­ hetőségük m arad a kevesebb „odafigyelést” igénylő, könnyebb szórakozást nyújtó film ek m egtekintésére. �A kom or képet szerencsére enyhíti, hogy a S z e r e t e d - e a z ifjú sá g i já té k film e k e t, v a g y szíveseb b e n nézel m e g fe ln ő tte k n e k s z ó l ó t ? kérdésre 288 gyerm ek válaszolt igennel az ifjúsági fil­ t é n e t é t . ” N éhányan pedig az igazságért harcoló film hősöket v á­ lasztották kedvenceiknek. ( „ M i n d i g a s z e g é n y e k i g a z á t a k a r j a . ” m ek javára, míg kétszáztízen itt is a felnőtteknek készülő fil­ m eket választották (nagyobbrészt hetedikes és nyolcadikos fiúk). Azok közül, akik a fiataloknak készülő m űvek m ellett döntöttek, a legtöbben éppen azzal tám asztották alá válaszukat, hogy a fil­ m ek az ő világukról szólnak: „ A z i f j ú s á g é l e t é t , v i d á m m ó k á i t m u t a t j a b e ” (107 válasz); míg 33 tanuló azzal indokolta válasz­ tását, hogy jobban m egérti az ilyen jellegű alkotásokat. Szórvá­ nyosan egyéb indokok is születtek: „ s o k a t t a n u l o k b e l ő l e ” (15 szavazat), „ s o k k a l v i d á m a b b a k ” (13 szavazat). N éhányan határo­ zottan elu tasíto tták a bűnügyi film eket: „ s o h a n e m t u d o k e l ­ Érdem es m egem lítenünk, hogy a lányoknál — ak ik re ebb en a korban fokozottabb érzékenység, a két nem kapcsolatára vo­ natkozó érdeklődés kialakulása jellemző, a külső tulajdonságok (csinos, helyes, jó m egjelenésű stb.) m otivációja m ellett m ás irá­ nyú igény is kim utatható a film hősökkel szemben, am elyeknek szórványosan hangot is adtak. ( „ A z é r t v á l a s z t o t t a m , m e r t s z e ­ a lu d n i, h a b ó l is.” b ű n ü g y i fil m e t lá to k ; és fe lr ia d o k m é g a z á lm o m ­ A felnőtteknek szóló film ek választásánál mindössze két té­ nyező dom inált: az izgalom, az erőszak és a szex! ( „ T ö b b a b u ­ n y ó , n a m e g a lö v ö ld ö zé s.” „ F e lv ilá g o sítá st k a p h a t o k a f e ln ő t­ t e k b ű n ü g y i és sze x u á lis életé rő l; n é h a ú g y é r z e m , h o g y a z if­ j ú s á g i f i l m e k e t ó v o d á s o k n a k k é s z í t i k ”) Összegzésként elm ondhatjuk, hogy a k o rh a tá r kér désén túlm enően nagyobb figyelm et érdem el annak eldöntése, m elyek azok az alkotások, am elyeket a fiatalok anélkül nézhetnek meg, hogy értelm i és érzelm i szintjük károsodást szenvedne. Úgy érezzük, hogy hiba lenne figyelm en kívül hagyni a korosztály izgalom- és kalandigényét, ám felelősségünk is egyben azt kor­ látozott m ederben tartan i. Ha elfogadjuk, hogy a serdülőkorban m ár igen erős a gye­ rekek azonosulási képessége és igénye, hogy beleéljék m agukat az egyes hősök sorsába, vizsgálatunkból nem hiányozhatott az a szem pont sem, hogy a láto tt film ek alapján m ilyen példaképeket alak ítan ak ki m aguknak, kedvenc hőseiket m ilyen külső és belső tulajdonság alapján választják ki. A serdülőkorúak lelki sajátosságaiból fakad, hogy folytono­ san keresik a követendő m agatartásokat, s m ivel nyugtalansá­ guk a kalandos film ek felé h a jtja őket, nem véletlen, hogy a népszerűségi sorban is a retten th etetlen , a m inden veszélyen fe­ lülkerekedő hősök állnak az első helyen: film h ő s ö k sza v a za to k szám a W inettou 124 Piedone 87 Zorro 75 Á rvácska 35 Sandokan 29 Az első öt helyezettet a különböző kalandfilm ekből ism ert hősök követik (Sólyomszem, Ulzana stb.), m ajd néhány m eseés ifjúsági film hős zárja a sort (Csillagszemű, Kis Muck, Csizmás K andúr, Lolka és Bolka). A film m űfajok népszerűségének ism eretében úgy érezzük, nem okoz különösebb m eglepetést sem az indiánfilm hősök ked­ veltségi aránya, sem pedig a m esefilm ekből kedvelt figurák alacsony száma. F eltűnő viszont, hogy — főleg a m átranováki iskolások szavazatai alapján — a sok retten th etetlen hős között ott talál­ ju k Á rvácskát, az utóbbi idők egyik legjelentősebb m agyar film ­ jének főhősét. Nem véletlen, hogy éppen a m átranováki iskolá­ sok szavazták rá, hiszen a megyei moziüzemi vállalat szervezé­ sében jól sikerült ankéton vehettek részt, am elyen jelen volt a film címszereplője, Czinkóczi Zsuzsa is. Mindez ism ételten bizo­ nyítja, hogy egy-egy m aradandó élm ényű beszélgetésnek m ilyen befolyásoló ereje lehet a fiatalok film ízlésének alakulására. A M i é r t ő k e t v á l a s z t o t t a d ? kérdésre adott válaszok általá­ ban m egfelelnek a korosztály lelki sajátosságainak. A „ jó l v e r e ­ k e d n e k é s l ő n e k ” típusú indoklások m ellett elsősorban a kiem el­ kedő testi tulajdonságok (erős, ügyes, izmos stb.) felettébb im­ ponáló volta jelentkezett, de nagyra értékelték a logikus gon­ dolkodást, bátorságot, vakm erőséget, ak araterő t és k itartást is. ( „ M e r é s z , k é s z m i n d e n t m e g t e n n i a b a r á t j á é r t ”. „ M i n d e n r e e l ­ szá n t, m i n d e n k i t k ic s e le z .” „ Ig a za t szól, m i n d e n p r ó b á t kiá ll.” „ M i n d i g g y ő z a t ú l e r ő v e l s z e m b e n . ”) Sok szavazatot kapott az élethű alakítás, a jó színészi játék : „ O lya n s z ív v e l-lé le k k e l já ts za n a k , h o g y valóssá te s z ik a f i l m tö r­ „ E g y ü t t é r z e k v e l ü k , h i s z e n a z e m b e r e k s z a b a d s á g á é r t k ü z d e n e k . ”) r e t t e a c s a l á d j á t . ” „K ü l ö n ö s e g y é n i s é g e m i a t t k e d v e l t e m m e g . ”) A befogadási folyam at szem pontjából egyáltalán nem lé­ nyegtelen annak vizsgálata sem, hogy a körülbelül m ásfél órai íilm nézés kontrollálatlan élm ény m arad -e a serdülőkorúak szá­ m ára, vagy valam ilyen form ában a feldolgozás is követi azt. A felső tagozatos tanulóknak e k u tatás során azt a kérdést is feltettük, hogy egy-egy film m egtekintése u tán m egbeszélike a látottakat, ha igen, kikkel és m ilyen form ában? B ár a feleletek elég szűkszavúak voltak, legtöbben — első­ sorban a lányok — igenlő választ adtak. Útközben, hazafelé a moziból, reggel a becsöngetés előtt, óraközi szünetekben kerül sor a film ekben láto ttak megbeszélésére, általában v ita fo rm ájá­ ban. Meggyőződésünk, hogy a serdülőkorúak körében ennél jó­ val többre is igény m utatkozna, ha megfelelő lehetőségeket te­ rem tenénk az élm ények elm élyítésére, hiszen az egyes film ek­ hez kapcsolódó ankétok, beszélgetések ú jra és ú jra bebizonyít­ ják, hogy film irán ti érdeklődésük nem csupán külsőségekre korlátozódik. * Utolsó két kérdésünket ( „ M i é r t s z e r e t s z m o z i b a j á r n i ? ” m i k o r j ó e g y f i l m ? ”) összegzésnek szántuk, s a válaszok valóban összetettebben tartalm azták az előző kérdések­ re adott feleletek egy-egy m otívum át. A m ozibajárás indoklására vonatkozó nyilatkozatok a következő képet m u tatjá k : „ S zerin ted In d o klá s a barátokkal való találkozás lehetősége a jó film ek vonzása a színes kép a jó szórakozási lehetőség tan u lh ato k belőle nagyobb a kép a kellem es időtöltés, kikapcsolódás a házi m unkától való szabadulás A „ M i k o r j ó e g y f i l m ” kérdésre ad o tt válaszok a következő adatokban foglalhatjuk össze: lá n y o k 184 82 61 42 36 33 14 6 gyakoriságát fiú k izgalom 147 izgalom 182 hum or 93 hum or 86 happy-end 47 happy-end 26 nincsenek benne jó színészi alakítás 20 rossz dolgok 33 szex 18 pergő cselekm ény 33 fordulatos cselekm ény 12 van m ondanivalója 22 van m ondanivalója 12 élethű, a valóságot ábrázolja 20 helyes férfiszereplő 17 szerelem 13 m egható cselekm ény 8 Az utolsó kérdésekre adott válaszokat olvasva m egállapít­ hatjuk, hogy az életkor alakulásával párhuzam osan egyre ta rta l­ m asabbá válik a film nézés indoklása, a serdülők fokozottabb igénnyel lépnek fel az alkotásokkal szemben. U gyanakkor itt is szem betűnő, hogy a lányok ebben a korban m ár sokkal árn y al­ tabban tu d já k m egfogalm azni a film ekkel kapcsolatos elv árá­ saikat. A m aradandó m űvészi élm ény igénye azonban m indkét nem nél m indinkább elmélyül. K apott ad atain k további vizsgálódást sürgetnek, hogy a tu ­ datos válogatásra, kritik ai képességre való nevelést a film esz­ tétik a területén is m inél hatékonyabban végezhessék az érde­ keltek. Kovács Éva 13 �Egy köztéri alkotás és közönsége M ennyire ism erjü k a m űvészetek nyelvét, m it igazol a m űvészet­ r őll fo rm á lt érté k elé sü n k ? E rre a k é rd é sre k ere stem a v álasz t egy olyan felm érés segítségével, a m ely re B orbás T ibo r b alassag y arm ati P ető fi-szobrának a v a tá sa a d o tt alk alm at. M ivel kisv áro sró l van szó, s m e rt a szobor a B alassagyarm aton eddig fe lá llíto tt alkotásokhoz v i­ szonyítva eg y általán n em nev ezh ető szokványosnak, h etek ig szin te fu tb allm érkőzések szenvedélyes v itá in a k k o n k u rre n sév é v ált. Így n y ílt lehetőség az aláb b i vizsgálódásra. B orbás T ibor m odellül a z t a P ető fit választotta, aki m á r tú lju to tt első erőpróbáin, a konvenciók sz éttip ró ján a k já ró felh ö rd ü lések en , fog­ csattogtatásokan. M egérezte erejét, küldetését, a m it S zerb A n tal így fogalm az m eg: „H ogy P etőfi nem v olt vallásos a szó általán o s é rte l­ m ében, a n n a k csak az le h et a m agyarázata, hogy a v allási en erg iáit tran sz p o n álta v alam i m ásra, vagyis hogy a m aga m ó d ján volt v a llá ­ sos. P etőfi vallásossága a szabadságim ádata volt. A zt az áh itato t, ra ­ jongást, önfeláldozási vágyat, a m it a hívő Isten láb áh o z helyez, ő a szabadságnak szentelte. A m int a hívő lélek m inden v allásán keresz­ tü l él m eg és v allásán ak érté k re n d sze ré h ez m á r hasonlóképpen, P ető ­ fi is a v ilágot a szabadság jegyében éli át. A z a já té k szép, am ely a szabadság ih le té sét érezteti, az a te tt jó, am ely szabad és a világsza­ b ad ság felé vezet”. E n nek a k ü ld etésn ek a p ró fé tá já t lá tju k a m ásfélszeres bronzszo­ b o r figurájában. A zt a költőt, a k in e k plasztik ai m e g fo rm álásak o r m á r külső m egjelenési fo rm á ja a lényeges, nem a z öltözéke és n em is az arán y o s testi felépítettsége, h an e m a gazdag sk á lá jú in d u la to k által egy a k a ra tk é n t m ozduló test, am ely vívódásainak, küzdelm einek, zord sejtelm ein ek is hordozója. A d in am ik u san előrelépő, szik ár alak o t a nagy koponya súlyosan lehúzza, arckifejezése gondolati m ag áb afo r­ dulást, nem es szellem iséget sugall. Kezei ökölbeszorítottak, a k a r és a test között a szélben m egfeszülő pelerin sz árn y k én t kiem eli a fi­ g u rát. E gyszerre je len ti a z ellenerővel szem beni küzdelm et, s az esz­ m ei tisztaságnak, az ügy igazságának szárn y alását. A n ag y szerkezeti egységek biztos kezű m egfogalm azása, h ite le okozza a m ozdulat tú lfű ­ töttségét. A belső felü lete k red ő in tö rd elv e ugrál a fény, s d iad alm as len d ülettel ível a feszülő nagy form ákon. A z alak nélkülöz m inden te á trá lis pátoszt, m e g ta rtja a költő lényegi én jét. A szobrot 1977. m á rc iu s 15-én a v a ttá k a b alassag y arm ati Palóc­ ligetben. K örnyezetében m á r több szobor ta lálh ató , s hogy a lakosság hogyan fogadja a leg ú jab b at, en n ek felm érésére n y ílt lehetőség. A vizsgálat célja nem a z volt, hogy szavazattöbbséggel elfogadtassuk vagy e lm a ra sz ta lju k a z alkotást, hanem , hogy felszín re k erü ljen ek azok a z adatok, am elyekből k ö v etk ezteth etü n k a rra , itt és m a m ilyen igényeket tá m aszta n ak egy (ezzel a) m űalk o tással szem ben. Végül is a z in dokokra vo ltam leginkább kíváncsi, m e rt szélsőséges érték ek között csapongtak. V oltak, ak ik a szobor a v a tá sak o r m e g h ato ttság u k at nem tu d tá k leplezni; v o lta k m a g y artan áro k , ak ik ta n ítv á n y a ik gyű­ rű jéb en a költő m egcsúfolásának tu la jd o n íto ttá k a szo b ro t; v o ltak akik d en evérnek gúnyolták, m ások a „forradalom v ih a rm a d a rá t” lá ttá k benne. Egyesek a v áros n em es gesztusát érték elték , ak a d tak , a k ik a m űvész szellem iségét dicsérték stb... Ezeket a legjellem zőbb véle­ m én y n y ilv án ításo k at á tte k in th e tő ren d sz erb e foglalva k észü lt el a felm érőlap. A z őszinte vélem énynyilvánítás érd ek éb en n em kértem , hogy az alanyok m egnevezzék m agukat. A felm érőlap négy egységből áll. A z első elig azítást ad a lap használatához, a m ásodikban, öt a lte rn a tív m inősítő m egjegyzés ta lá l­ ható, a h arm a d ik ugyancsak a lte rn a tív ad a to k a t tartalm a z, am elyek­ kel a z előző m in ő sítést indokolni kell. Ez a szek to r a d ja a leg érték e­ sebb inform ációt. N evezetesen a z d erü l ki belőle, hogy az alan y n a k m ilyen „elv árásai” v an n a k a m űvészi tá rg y irá n t, m e n n y ire tu d a m ű ­ vészet sajátos törvényei, kifejezési eszközei, önálló nyelvezete, a v izu ­ ális, p lasztikai nyelv b erkeiben eligazodni, a sokszor összetett, szim ­ bolikus, alleg o rik u s je len tésta rtalm ak b ó l olvasni, m e n n y ire te rh e lik fogékonyságát különböző lá tá sk o nvenciók, k ia la k u lt szkém ák, m eny­ n y ire tu d k re a tív k apcsolatot k ia lak ítan i a m űvel, érté k íté letei m eny­ n y ire esztétikai m egalapozottságúak. A negyedik szek to rb an az alan y k o rára, foglalkozására, iskolai végzettségére vonatkozó a d a to k a t k é r­ tem, am elyek szintén nélkülö zh etetlen ek az an y a g feldolgozásánál, hiszen m a jd ennek a la p já n tu d u n k összehasonlító elem zést végezni, s tan u lsá g o k at levonni (pl.: a vizuális nev elés h atásfo k áró l a z időben és a m űvelődés különböző színterein). A z 1977. m á ju s h ó n ap b an elv ég zett első felm érést egy év e lte lte u tá n ism ét elvégeztem . A z egyes korcsoportok szerin ti m inősítésekko r a pozitív-negatív v élem énynyilvánítások a rá n y a egyedül a le g fiatalab b korosztálynál m u ta to tt a kedvező fo g ad ta tás irán y áb a. Ez értékelendő, m e rt a z új irá n t való n y ito ttság ra utal. (Viszont a z figyelm eztető jel, hogy itt a legnagyobb az érdek telen ség a rá n y a is.) L egm agasabb a kedvező fo g ad ta tás százalékos é rté k e a 21—36 éves korosztálynál. Ez az egyedüli csoport, ahol sem a z 1977-es, sem az 1978-as v izsgálatnál n e m a k a d t közöm bös alany . A legidősebb kor­ cso p ortban legkisebb a befo g ad ásra való hajlandóság. A következőkben az t fig y elh etjü k meg, hogy a különböző előjelű m inősítésekhez m ű v észetk ritik ail ag m e n n y ire rele v án s indoklások kapcsolódnak, s ezek hogyan a la k u lta k a korcsoportok és azon belül pedig a tá rsa d alm i rétegek viszonylatában. 14 A 14—20 éves korosztályon belül h áro m intézm ény, a B alassi B á­ lin t G im názium , a S zántó K ovács Já n o s Szakközépiskola és az ip a ri szakm unkásképző in té ze t d iá k ja in a k a d a ta it „b o n to ttam m eg”. A többi korcso p o rtn ál k ülön v ettem a m u n k á st (ezen é rtv e a szak m u n ­ kást, b e ta n íto tt m u n k ást, seg éd m u n k ást, m ezőgazdasági fizikai dolgo­ zót), a z értelm iség it (vezető állású , értelm iségi, egyéb szellem i foglal­ kozású), a h a rm a d ik csoportba egyéb m egjelöléssel a kisiparosokat, sz o lg áltatásb an dolgozókat, h áz tartásb eliek et, n yugdíjasokat. Az egyes szektorban, lev ő szavazatszám ok és azok p o n térték ein ek összesítése u tá n k a p ta m az egyik legizgalm asabb ad ato t, a bizonyos csoportok á lta l le a d o tt szavazatok á tlag p o n térték é t. Ez az indoklások m inőségét jelző szám k o rán tsem m u ta t összefüggést a m inőségi sk á­ lá ra lead o tt szav azati szám arán y o k k al. Így a leg m ag asab b átlag p o n té rté k e t a „tetszik, elfogadom ” m in ő sítést ad ó alan y o k in d o k lásai é r­ ték el (3,11 % -os), m íg a „nem te tsz ik ”- re m inősítők, a k ik a legnépe­ sebb csoportot alk o tták , a leg alacso n y ab b at (1,6 % -os átla g p o n té rté k ­ kel). A z u tó b b iak esetéb en v ajo n m ib e n k eresen d ő a m a g y arázat? M iután P etőfivel kapcsolatos érté k e s és elfo g ad o tt képzőm űvésze­ ti a lk o tá s alig-alig ak ad (azok is in k áb b felszínes m eg jelen ítésére, m in t én jén ek képi k ifejezésére tö rek ed tek ), így a ró la k észü lt „jó lfésü lt” p o rtré k h a tá sá ra k o n flik tu sb a k erü ltek a „szépfiúi” elv áráso k és az új értelm ezésű alkotás. A z e lté ré s h iányérzetet, feszültségeket e re d m é­ nyezett. Ezt bizonyítja, hogy leg g y ak rab b an h aszn á lták a „nem hason­ lít” indoklást. E bben m élyen b en n e fo g laltatik a közízlést g y ak ra n n e ­ gatív irán y b a befolyásoló, tu d a ti k lisék et k ia lak ító v izu ális in fo rm á­ ciós csato rn ák k ritik á ja éppúgy, m in t azoké, akik a szellem i restség állap o táb a kerülve, k ép telen ek előzetes téves b eállító d ásu k fölé em el­ kedni. H angsúlyozom , a z alacsony p o n té rték n em abból adódik, hogy a szobrot elm arasztaló lag íté lté k meg, hisz a v álasztási lehetős égek kö­ zött azonos ará n y b an v o lta k m ag as p o n té rték ű pozitív és n eg atív előjelű indoklások. A z alacsony átla g p o n té rté k oka, hogy a képzőm ű­ vészeti alk o tással szem ben m ég m in d ig tú lz o tta k a z iro d alm i e lv á rá ­ sok, hogy a m ú lt század közepén m eg in d u lt tisztu lási fo ly am at e re d ­ m én y ek én t le v ed le tt sa lla n g o k at m ég so k an visszasírják. Ez a n n á l is érth e tetlen eb b , m ivel P ető fi iro d alm i alk o tásaib a n „főúri arro g an c iá­ v al összevissza d o b álta a sz av a k at: kom oly főnevek m e llé m ozgékony állítm án y t, a rím et, am ely a stró fa h a rm ó n iá já t volt h iv a tv a m egadni, a rra h aszn álta fel, hogy a legtávolabb eső, le g v áratlan a b b szav ak at h ázasítsa össze, a stró fa a r r a való lett, hogy az utolsó k ét so rt teljesen elro n tsa az előző h a t sor h an g u latá t. Ily m ódon m egszüntetve a »poéti­ kai d ikciót«, a költészet ünnepélyes eg y en ru h áját...” (Szerb A ntal). A felm érőlapból k id e rü lt p o n té rté k e k ala k u lá sá b a n a z a leg b án ­ tóbb, hogy azt az „eg y en u tat”, am itő l P etőfi az iro d alm at igyekezett m egszabadítani, százh arm in c évvel később a képzőm űvészet fo rm a­ nyelvéből h ián y o lja m ajd a közvélem ény igen széles réteg e — a k á r az őt idéző m ű alk o táso n k eresztü l is. É rdem es tovább k eresn i az ano­ m áliákat. A z egyes korcsoportok és a korcsoportokon belüli tételezések á t­ lag p o n térték ei is fig yelem re m éltó ak : legm ag asab b a középiskolásoké, u tá n a fokozatosan csökken a 42. évvel bezárólag. A d iák o k igényes érvelései m ag y arázh ató k azzal, hogy egy je le n ­ tősen ja v u ló nevelési-oktatási-közm űvelődési közegben k ezd h ették ta n u lm á n y aik a t, m ásrészt, hogy az ism eretan y ag o t „frissen ” b irto k o l­ já k — am i m á r k o rán tsem m o n d h a tó el a z a z t k ö vető korosztályok­ ról, d e legalábbis azok széles rétegeiről. A m ű velődés p erm a n en c iáján ak h ián y áró l v an szó teh át. (A közel­ m ú ltb an ötszáz szem ély m egkérdezésével végeztem egy vizsgálatot, am ely bizonyságot sz o lg áltato tt a r r a az am úgy is való szín ű n ek látszó sejtésre, hogy szignifikáns összefüggés v an az isk o lásk o rb an az isko­ lán k ív ü li m űvelődési lehetőségekben v aló részvétel és a feln ő ttk o ri m űvelődési a k tiv itá s között.) A feln ő ttk o ri a v a to tt m űélv ezetn ek is a szerzett ism eretek folyam atos felszínen ta rtása , m e g ú jítá sa a z alap ja. E rre a hián y o sság ra d erít fé n y t a z összesítésben a d iák k o rtó l táv o lo ­ dó korcsoportok átlag p o n térték ein ek csökkenő te n d en c iája is. Ez m in d en réteg, m ég a z értelm iség iek a d a ta in á l is k im u tath ató , ahol pedig a z t v árn á n k , hogy a m egszerzett m agas szin tű ism eretek és az igényes iskolai, stb. m u n k a a z önm űvelés k én y szerítő igényét ala­ k íto ttá k ki. Az á tlag p o n térték e k egyenletes csökkenése az utolsó korosztály­ n ál irá n y t v ált. A nyugdíjasok, illetv e a n y u g d íjask o r közelébe k e­ rü lte k érté k íté letei ism ét kv alitáso sab b ak . Ez a tren d v o n al v alam e n y ­ nyi rétegnél hasonló. K iv ételt egyedül a m u n k áso k a d a ta i a la p já n el­ k észített d iag ram m u ta t, ah o l a csökkenő é rté k ű te n d en cia tovább h a ­ lad. A m u n k á sré te g első k o rcso p o rtjáh o z a sz ak m u n k ástan u ló k ad a­ ta it h aszn áltam fel, ak ik n ek a v álaszai kü lö n b en leggyengébbnek n y ilv á n u lta k a h áro m isk o latíp u s d iá k ja i közül. Ez az é rté k — am in t lá tn i fogjuk — a z 1978. évi felm érésnél m ég to v áb b rom lik, és v a la ­ m ennyi réteg és k o rcso p o rt közül a legalacsonyabb sz in te t ad ja. (Elke­ rü lh e te tle n e k az ily en a d a to k lá ttá n a z in d u la to s gondolatok. U gyanis az ip a ri ta n u ló k több év e a 14—16 éves népességnek 40% kö rü li a r á ­ n y á t teszik ki. B á r h a k ez ü n k b e vesszük ezek n ek a z in tézm ényeknek a ta n terv eit, n em cso d álk o zh atu n k a z ered m én y en : m űvészi, esztéti­ k ai ism eretek et n y ú jtó ta n tá rg y a ik a lig v an n ak , azok is in k áb b a szak m áh o z kötődő ism erete k re szorítkoznak.) A z is m eg állap íth ató , hogy a diákok közül legnagyobb a rá n y b a n a szak m u n k ástan u ló k ta n ú ­ sítan a k közöm bösséget. (Folytatás a 19. oldalon.) �B r u n d a G u s z tá v Nyiladozó L áttam , hogy a nyájasok nem élnek boldogul. Hogy nem pofától és ringó h ájtó l függ ki pusztul s boldogul. Stratégos Igen, ide rajzolunk egy atom csapást, ígyT ehát ez a hadosztály m eg-sem m i-sült. Igen, de ez még m indig csak Az első kesergő Tavasz 1979 Bohócra tellett h át a nagy rem ényekből. K alim pálnak a harangok, m int m inden tavasszal, m ióta eszem et tudom. N apsütés a ház fala m ellett, a leereszkedő lépcső tövénél, tavasz-szag, meleg, troszkarecsegés a talpam alatt, az első bogarak vörös, fekete pettyes háta és harangszó. H arangok és m adarak, csend és élet, zengő ébredés és halál. E lfáradt az öregkor. B énult arcom ba nyom ódva a meleg fal kőpora, lábam ban a hullaház hidege süt. Tavasz van. Száradó nedvesség a rönkökön, csikorgó vízcseppek a hom okban. Most kezdődik az év! Virágozni fogunk és terem ni! Nocsak ra jta ! H átha m ajd ebben az évben! tizenkétezer em ber. Állok, m int tavalyi kóró, kiszáradva m agam közepén. Mi legyen a többivel? És pudvásodom . Hajósének I tt m arad tu n k jelzőtáblának, hajósnak rothadó tökhéjon. Célba a tengerfenékre érők, kigom bolt m ellényünkkel herék, a vészes időket áth en y é lő k ... 15 �M o la G y ö rg y Intermezzo Egy lány m ár ü lt a vonatfülkében, am ikor beléptem . A le­ húzott ablak mellé telepedtem , és m ikor rám nézett, tekintete­ m et fek ete h aja fölé toltam . Az ülés fe jtám láján ál vastagbetűs felirat v á rt: MAGYAR SZARVASMARHA, és szomorú tehenek bám ultak rám a b ar­ n u lt fotóról. O lyan volt pofájuk az öveglap alatt, m intha m ély­ ségesen b án ták volna, hogy a föld ily szom orú helyére szület­ tek. A dacos n y ak ú állatokat szemléltem, s közben csurgást h al­ lottam a vonat mellől. Fölálltam , kihajoltam az ablakon. Egy szakadt pasas állt a két szerelvény között, agyonragyűrt posz­ tósapkával a feje búbján, zom áncozott pléh vöröscsillag fitty ed t a simlire. Jobb öklében egy borosüveget m arkolászott, színeha­ gyott beszkártos nagykabátjának zsebében. Aszalódott balja el­ tű n t a k ab át csontutánzatú m űanyag gom bjai között, s a kabát nyílásán á t gőzölgő sugárban vizelt a kerekek közé. Meglepetten az ablakban ragadtam, így mikor kirázva ka­ bátja mögül a maradékot is, körültekintett, észrevett. — De nagy hülye vagy abban a pápaszem ben — m ondta, m inden különösebb érzelem nélkül a hangjában. M egállt bennem az ütő. A szemüvegem egyszerű kisiparos króm ­ keret volt, 2-es m űanyag lencsékkel. A legolcsóbb. M ikor átvettem a Látszerész Szövetkezetben, és az orrom ra toltam , szinte sem­ m it sem láttam vele. Egy ideig a pirosban sem tu d tam át­ slisszanni, m ert nem érzékeltem elég jól a sebességet. Csakhogy százezren hordanak ilyen szem üveget B udapesten, az öreg m eg­ jegyzése te h á t szem élyre szólt. M ielőtt bárm it teh ettem vol­ na, ú jra megszólalt ronda, sipákoló hangján. — Mit tudsz te, asszonyparókás? M it tu d to k ti?! Semmi kétség, egy pofon hiányzik az öreg lelki egyensú­ lyának, gondoltam . Még jól is jár, h a tőlem kapja, nem valam i felhúzott o rrú hordártól. Csakhogy n em szoktam pofozkodni, és az öreg láth ató an be van szíva. M ikor elm o zd u ltam az ab lak ­ tól, ú jra kiabálni kezdett, jó hangosan. — M it tud to k ti az egészről? H ét évig nem írtam le egy m egveszekedett szót sem, m inek is, úgysem ju to tt volna oda, ahova szántam . Pedig de jó le tt volna. Az egyik japcsit kellett volna m egkérni, azok rendesek voltak, és az isten sem b ab rált ki velük. A császárunk fizeti a napi rizsadagunkat, m ondták, és nem voltak hajlandók kevesebbel, vagy m ással beérni. Inkább nem ettek. Mi? A m ásét is felfaltuk, ha lehetett. Írni kellett vol­ na. Az öreg lesütötte a szemét, és m in t egy kis kölyök, zavartan rugdalni kezdett egy gyufásdobozt a levegősen összeillesztett be­ tonlapokon. Megszólalt a hangosbem ondó elektronikus füttyjele, és az érchangú nő belerecsegte a hűvös levegőbe: A nem zetközi ex p ­ resszvonat Moszkva—K ijev—Záhony—D ebrecen—Szolnok felől húsz percet késik. Az öreg felkapta a fejét. H atalm as védőbakancsot vonszolt a lábán, am ilyet a friss m unkavállalók a bizom ányi előtt szok­ tak árulni. — Még m indig szokott k é s n i... — m ondta révedezve, u tá ­ na a bakancs erős, bunkóorrával az eddig finom an pöckölgetett gyufásdobozba rúgott, leh ete tt hallani a reccsenést. A kacsázó doboz u tá n nézett, és folytatta. — Szédült a fejem , m ikor leszálltam , sehogy sem ak artam m egszokni a tágas, szabad levegőt. K örülnéztem százszor is, de senki sem követett. Hazam entem , a házm esterné keresztet ve­ tett, ahogy m eglátott. Bozay bácsi, m ondta, pedig m ikor uto l­ já ra elindultam ebből a házból, m ég azzal kacsintott, hogy a szent haza védelm ére, Bozay úr! O rd íto tt róla, hogy légnyom ást kapott, az ipszilont is egészen ínek ejtette a nevem végén. P e­ dig régen... m ég szerencse, hogy m egism ert. R ám nézett újra, és pim aszul vigyorogni kezdett. — M ost azt hiszed, mi, asszonyhajú, hogy ú jra hallhatod az unalom ig ism ételt tö rté n e te t: hazam egyek és o tt találok egy m ásik férfit, egym ás to rk án ak esünk, az asszony meg m ajd vá­ laszt v a lah o g y ... esetleg m indkettőnket. 16 �Az em berek egy p illan atra m eg to rp an tak a csomagokkal, u tán a tovább m entek. — Idehallgasson! — szóltam ki az ablakon, az u tá n m eglát­ tam egy fiatal tűzoltót, aki éppen le tette bőröndjét, és felénk tarto tt. — M enjen innen papa, m it hangoskodik! — szólt az öreg­ re. Az lek ap ta fejéről a gy ű rö tt sapkát, m érgesen a vonat ke­ reke alá csapta, és a tűzoltó felé fordult. — A k u rv a úristenit, h á t anyád álm ában sem voltál még, m ikor a kakastollas cim boráid m ár k ard lap o t köszörültek a h á ­ tam on! Te szólsz-e?! H át kinek ne m ondhatnám el, hogy volt? — Nem érdekel az senkit, papa, m enjen, m ielőtt m egint ki­ húzza a gyufát! Az öreg m eredt szemmel visszanézett: — Nem, senkit? Lassan elindult, a csarnok szögletébe csoszogott nehéz ba­ kancsával, beszkártos k ab á tja m ár ré g a földön volt, m ire rá ­ ereszkedett. Zsebéből előhúzta a bort. A rra gondoltam , hogy le kéne szólni az öregnek, eltekintek a jogos pofontól, de fogja be a száját, és lépjen le. Csakhogy az öregnek esze ágában sem volt eltűnni. — Egy ilyet, hallod! — kiabált fel, és m utatósan m eglen­ gette a k arját. Tervem et m egváltoztattam . Van n ak em berek, akikkel egy­ szerűen nem lehet m egúszni az összetűzést. H átranéztem , a lány újságot ta rto tt a kezében, talán olvasott is, csak egy gúnyos m o­ soly volt a szája sarkában. R áadásul az öreg ú jra kárálni kez­ dett. — Szerencsétlen pók, m indig m agyaráz — fo rd u lt felénk a tűzoltó. — C sakhát az isten sem értheti, m it akar. M ikor leültem , láttam , hogy a lán y szeme elréved ra jta m a mosolya a száján volt m ár, nekem m eg bizseregni kezdett a bőröm. N agyon csinos volt. Közben m egérkezett a m oszkvai expressz, elindulhattunk. M ikor beszélgetni kezdtünk, úgy te t­ tünk, m intha mi sem tö rté n t volna. A lányt néhány együttes kulisszatitkai és R obert Redford film jei érdekelték legjobban. — Senki sem várt, szarházi, pedig gondolhatod, m ilyen zsá­ ba volt a fejem ben. Vizet m ertem a rozsdás kádba, forrót, m int a pokol köve. N yakig b ú jtam bele, hogy a szalonnát is olvasz­ sza ki a ro h ad t belemből. A fehér, patikaszínű fémdobozból ki­ ráztam egy San dosten fürdővíztablettát. Beledobtam a vörös víz­ be, rozsdafoltok úszkáltak a tetején, de habzott a tabletta, ahogy alábuborékolt a vasas víznek, habzott, a kurva anyját, olyan gyönyörűségesen habzott, m int egy tüdőlövéses h am ar derm edő vérbuborékjai. Éppen úgy! A ztán kivettem a kádból a rühes testem et. V akaróztam , és a kádba köptem édeskés nyálam at. M ár évek óta nem volt csont az ínyem ben, és halványpirosat köptem . O tt lebegett a rozsdás kád alján vastagon m egülepedett mocsok fölött. Nem a k a rt alám erülni az istennek sem. Az öreg köpött egyet a vonat alá. U tána lágyabb folytatta. hangon — És az asszonyok.. . Azok a m egm agyarázhatatlanok. En­ gem is m egvárt, egy albérlővel lakott. Hogy ne legyen egyedül, m eg a pénz i s . .. Azt m ondta, sem m it sem hisz, am íg nem kap p ap írt a Vöröskereszttől. A ztán este az ágyban, istenem , a ro­ h ad t ágyban. Neked bezzeg áll, mi?! Itt m indenkinek áll, az ú risten it! M indenkinek áll, senki sem m ent p apírtalpú ba­ kancsban, m indig csak jobbkéz felé, a hideg m agjához. A m e­ legségért a láb u n k ra hugyoztunk, és mégis, h iá b a ... A hangosbem ondó ú jra sípolni kezdett: G yőr—Sopron—He­ gyeshalm on á t nem zetközi expresszvonat indul a csarnok egyes vágányról P á riz sb a ... Lopva a lán y ra néztem , láttam , hogy h allgatja a beszélge­ tést. M égiscsak le kéne m ennem az öreghez, gondoltam , ha nem is v e rn é pofán az em ber, legalább odébb küldené, m ár csak a lány m ia tt is. De istenverte sipákoló han g ján ú jra kiabálni kez­ dett. — M in d en k i. megy. M intha semmi sem tö rtén t volna. M in­ denki elfelejtett m indent, ú jra kezdte! M inden szarházinak si­ került, csak nekem nem. Szarháziak! — k iab álta széttárt k aro k ­ kal. 17 �H ideg A ntal I l u h Is tv á n Hímzett elégia Fényértők hófehér hadovának nem mondom rontom am i törvénye szerint rom lik bom lik kezem ből a lili­ om csokra h a bűvölök fan y ar illatú b ab ért K ibújtam a földből Leveleim fényértők lettek K icsapódtam a kőből M int m egderm edt hőből Az égitestek K ibújtam a földből Arcom derül a fényre H alált álló időmből Meddig fu tja erőmből Szívem kiadni bérbe h alért m en Jónás a cetbe? kedve visz költőt jövőbe? köszönve kezetfogva egy kézbe kapaszkodva tanulok hazába szédülni s szívküldi lesz e terroros találgatás? talán patás vagy vad vérszagú vág­ tatásra vágyok? rádob a pontos kérdés pörgő dobra hol az arcom forogva p illanatokra m eg-m eg­ jelenik kezeit V eronika kendőt­ len emeli de felém enyém az új köszönés kézfogás szédülés eldűl és vacog tollam hol van?-ból ím e itt van egy hím zett elégia Címe se lehet eljön értem egy hófehér angyal talppal a földön lépdelek u tán a baba-arcom hiszi hasonm ására talál ahogy kalapál ez a kettős trochaikus szívlobogás vagy kopogás csak m űbőr­ m appán asztalon? alkalom a rra hogy éljek alkalm a m égsem a húsnak búsnak nem tudom m agam hogy nem is hófehér nem is angyal P á h i P é te r Így maradsz meg K ibontom fekete kendőd. Hogy tűz a Nap! Homlokod gyöngyözik. réten hajlongó árvalányhajú. Bennem csikordul szerszámod éle, ordítanék, anyám ; nékem m ár így m aradsz meg görnyedt kapanyélnek, kőbe farag o tt fél-sim ogatásnak, arcom on arcoddal, arcom m al arcodon. D eák László Találkozás Tegnap szavakkal találkoztam . Erős, izmos, m agabiztos szavakkal. Jö ttek a tavaszi széllel. M agyarok voltak. Nem tu d tam nekik szállást adni. Nem volt nálam papír. Méz újjaim on át m int erkélyrácson honnan a m adár néz csevely az este a nappal a reggel eggyel több ok v an a rra hogy puszilja egym ást k ét szék kezünk előtt k ét sörösüveg töm ör üreg legyen az asztali ernyő m eg kellő időben hulljon a ham u a csikkről vicc­ ből sem m ondom, hogy látlak v árlak susogom honnan a m adár néz méz m ondanám motyogom is újjaim on á t halálon innen 18 Minimálisra csökkentettük... A csecsem őhalandóságot, a kisdoboshalandóságot, az úttörőhalandóságot, és a nagypapa-nagym am a halandóságot. �(Folytatás a 14. oldalról) Igen m agas átlag p o n térték e t p ro d u k á lta k ugyan ak k o r a B alassi B á lin t G im názium diákjai. M indkét felm érésnél valam en n y i korcsoport és réteg közül a legm agasabbat. É rdekes, hogy átlag o n felüli ará n y b an n em tetszésü k et n y ilv á n íto ttá k ki a szobor ir á n t (1978-ban 71,4 %). In ­ d o k aik m ind m agas pontérték ű ek , úgyhogy a z á tla g p o n té rté k a z 1977es felm érésnél 4,33 pont, 1978-ban 4,57 pont. V alószínű, hogy m inősíté­ sü k alak u lá sáb a n bizonyos elő íté let is k ö zrejátszott, ug y an is a gim ná­ zium u d v a rá n á ll egy „ a rán y la g gyengén sik e rü lt” B orbás-alkotás, am i o ly an erős ellen érzést v á lth a to tt ki a m űvész irán t, hogy az íté le talk o ­ tá sn ál ezt nem tu d tá k kiküszöbölni (leplezni). Ezt a tén y t tá m asztja a lá a g im názium ta n á ra in a k vélem én y n y ilv án ítása i s : sz in te valam en y ­ n yiük íté le té t a nem tetszési m ezőben ta lá lh a tju k (p o n térték eik szin­ té n igen m agasak). A legkvalitásosabb v álaszokat az értelm iség adta. A m u n k ás és az egyéb m egjelölésű rétegcsoportok kb. azonos sz in te t ta rtv a, erősen elszak ad tak az értelm iségtől. Ez a szintkülönbség k o rán tsem m egnyug­ tató. Úgy tűnik, hogy b á r a k u ltu rá lis ja v a k igazságos elo sztásán ak a feltéte leit m e g terem tettü k , m űvelődési g y ak o rlatu n k m ég n em tu d ta m egtenni a döntő lépést az irán y b an , hogy a k u ltú ra fogyasztása irá n ti igény is m egközelítőleg azonos sz in te t m u tasso n a különböző tá rsa ­ d alm i réteg ek esetében. P ersze a z a z alacso n y p ontérték , am it a z első és a h arm a d ik tá rsa d alm i rétegnél ta lá ltu n k , ab b a n a z esetb e n len n e igazán lehangoló, h a azt jelezné, hogy ennek a szin tn ek az átlép ését az egy-egy ré te g re átfo g ó an nehezedő akadályok n em teszik lehetővé. A z egyes ad a to k azonban a z t m u ta tjá k , hogy ilyen stab ilizáló d ásró l szó sincs. Az átlag p o n térték ek a legváltozóbb m inőségű válaszok e re d ­ m é n y ek én t jö ttek lé tre. B árm elyik korosztályt vesszük is alapul, sajnos egyik sem dicse­ ked h et azzal, hogy a vizu ális n e v e lte korszerű, vagy le g alá b b is elfo­ g ad h ató közegében n ev e lk e d h ete tt az általános, de a k á r a középisko­ lá s szin tű ta n u lm á n y ai so rán is. Az 1970-es évek elejéig k atasz tro fá­ lis v o lt a szakem berhiány. A rajzo t képesítés nélk ü li érettség izettek „ o k ta ttá k ”, akik leg aláb b olyan keveset k a p h a tta k ta n u lm á n y a ik so­ rá n a képzőm űvészet lényegéből, m in t am en n y it m o st v o lt ta n ítv á ­ n y aik p ro d u k áln ak . N a p ja in k ra ja v u lt a helyzet, m égsem m o n d h a tju k el, a ra jz o k ta tá s feltételei m egfelelő m érték b en fejlődnek. A rajzo k ­ ta tá s t elősegítő eszközök tá rh á z a osztályonként egy-egy k ritik á n aluli m inőségű diasorozatból á ll; a ra jz ó rá k szám a az utóbbi időkben eg y re csökken; m ég m indig n em le h e t a m ozdítható rajz ó rá k ren d szerét m egoldani (ak árh a a testn ev elésó rák m in tájá ra ), s ezt k iállításm eg ­ nyitók, m űvész-közönség találkozók lá to g atásá ra — elő írtan — fel­ használni. A z iskolák fejlesztésekor á lta lá b a n a legutolsó m egvalósí­ ta n d ó fe la d a t a ra jz te re m kialakítása. A ta n m en e te k in k áb b a kéz­ ügyesség, m in t a lá tá s fejlesztését helyezik előtérbe. (Ennek kö v etk ez­ téb en születnek m eg később a csodálatos tech n ik áv al készült v irág á ll­ ványgiccsek, vaskapugiccsek, kertgiccsek, lakásgiccsek, település-­ giccsek...) 1978. m áju s elejé n m egism ételtem a felm érést. Ügy gondoltam , hogy a szobor körül fellángolt szenvedélyes v iták egy idő u tá n elcsen­ desednek, a v élem énynyilvánítások m egfo n to ltab b á váln ak . B íztam ab ­ b an is, hogy a felv etett problém a sok em b ert a r r a késztet, hogy a tárg g y al k apcsolatban az ism erete it kibővítse. A z első szem beötlő v ál­ tozás az, hogy a tetszés-nem tetszés m ezőben m egközelítőleg 6 % -kal csökkentek a szélsőséges vélem énynyilvánítások. 5 % -kal nö v ek ed ett az o k n ak az aránya, akik elfo g ad ják az alk o tást, több m in t 3 % -k al a közöm bösséget m utatóké. 3,3 % -kal csökkent a z alk o tást elu tasító k arán y a. A m ű a lk o tá s b efogadására legkisebb hajlan d ó ság o t a legidő­ sebbek k orcsoportja m u ta tja (b ár az előző évi felm érésh ez viszonyít­ v a 12 % -kal kevesebben u ta síto ttá k el), s jelen tő sén m egnövekedett a közöm bösek aránya. A k ét felm érés között a legnagyobb s ta b ilitá st a 21—36 évesek k o rcso p o rtjáb an ta p asz talh atju k . A m ű alk o tás elfogadási t e elu tasí­ tási m ezőjének összesítései u tá n századszázalékos ek v iv alen cia m u ta t­ h ató ki! E lté ré st csak a szélsőséges m egnyilvánuláso k visszaesésében lá th a tu n k . „Még a párbaj nem ért véget...” — K ezdetben sok k o n flik tu su n k volt a kör­ n yezetünkkel, n em n ézték jó szem m el, am it csinálunk. T u lajdonképpen a viselkedésünkkel szereztü n k haragosokat, a to p is v iseletünkkel v o ltu n k kirívóak. B alassagyarm at pedig elég­ gé kisváros. K ispolgárok la k ták , am i m ég m ost is m egm utatkozik. Az ellenvetésekre az tá n mi úgy reag áltu n k , hogy „m ost egy kis csoportosu­ lás van, a r r a m indenki odafigyel. A ztán v annak, ak ik jó szem m el nézik, v an n a k akik nem . I tt H asznos le h et a közöm bösséget m u ta tó k k o rcso p o rton k én ti össze­ h aso n lító ad a ta in a k elem zése. M iután a k é t felm érés ered m én y ei ebben a m ezőben n em v álto ztak , ezek a viszonyok m egközelítőleg s ta n d a rd i­ záló d o ttn ak tek in th ető k . M egdöbbentő, hogy a le g fiata lab b korosztály m u ta tja a legnagyobb m é rték ű közöm bösséget, s hogy a k ö zvetlenül ő k et követő k o rcso p o rtb an (ahol eg y éb k én t szám sz erin t a legtöbb a la n y t kérdeztem meg) egyetlen érd e k te le n t sem ta lá lu n k ! (K érdés, hogy mi okozza ezt az u g rásszerű ak tiv istav áltást. Itt nem igen van hely en n ek a té n y n ek a k ib o n tására, d e valószínű, hogy a z ö nállósulási fo ly am at lezáró d ásán ak h a tá ra it ta lá lh a tju k az egyén 20—21. éve k ö ­ rül.) E ttől a korcsoporttól a tren d v o n a l egyenletesen em elkedik. Á tté rv e az indoklások m inőségének összehasonlító érték elésére, v a ­ lam ennyi feldolgozott a d a t összesített á tla g p o n té rté k e 1978-ban az elő­ ző évihez v iszonyítva 14,5 % -k al em e lk e d e tt — am i igen m ag as arán y . N em valószínű, hogy ez a m u ta tó jelezn é az egyévi időegységre ju tó igényszint em elkedésének a z átlag á t. E nnek a z ad a tn a k ilyen form án való a la k u lá sá t n y ilv á n v aló an befolyásolta az előző évi felm érések a la tt érezh ető in d u lato s lég k ö r szétfoszlása, az egym ásnak szegezett ellen érv ek elfo g u ltság ain ak h alv án y u lása. A v áltozás m ásik tén y ező je a szobor á lta l létreh o zo tt m otivációs késztetés. Egy éven k eresztü l n y ilv á n tö b b e t beszéltek, elm élk ed tek az em b erek nem csak a Petőfi-szoborról, h an em en n ek k ap csán a többi köztéri alk o tásró l is, a tá rla to k o n valószínűleg igyekeztek p árh u zam o t vonni a különböző m egjelenési fo rm ák között, m űvész-közönség ta lá l­ kozókon, k iállításm egnyitókon jo b b an felfigyeltek a v izu ális nyelvi fo rm a egy-egy rejtjelé re. E n n ek a m otivációs k észtetésnek az e re d e te egyrészről az egészséges lo k álp atrio tizm u s, m ásrészről a m egism erés em beri igénye. A k o n tro llfelm érte á lta l felszín re k e rü lt adatok össze­ h aso n lító v izsg álata ered m én y e k én t jö ttek elő olyan tények, am e­ lyek azt bizonyítják, hogy egy-egy ilyen szo b o rállító a k tu s m obilizáló h a tá st fe jth e t ki az em b er esztétik ai sz fé rá jára. (Nem m eh etü n k el e m e lle tt an élk ü l, hogy n e h ián y o ln án k a z ilyen alk alm ak köréből a m ű a lk o tá s befogadását elősegítő anyagokat, a képzőm űvészeti k ritik á t közlő fórum okat — s itt n em k im o n d o ttan a központi sz ak sa jtó ra gon­ dolok, h an em a helyi sa jtó term ék ek re, k ia d v án y o k ra, am ely ek leg­ többször m egelégednek a z á ta d á s cerem ó n iájáró l szóló h íradással.) V isszatérve a táb lázato k ad a ta in ak feldolgozásához! M iből is tevődik össze a z a l4 ,5 % -o s p o n térték -em elk ed és? Az első korcso p o rt kivételével — ahol kis m é rték ű visszaesés ta p a sz ta lh a tó — m in d en to ­ vábbi szek to rb an kb. 0,5 po n to s átlag érték -em elk ed és m u ta th a tó ki. A z átla g p o n té rté k tren d v o n a la to v á b b ra is m e g ta rto tta előző fo rm á­ já t. A legm agasabb á tlag p o n térték e t m ost is a gim n azista d iák o k in ­ doklásai érté k el, legalacsonyabbat az „ipari ta n u ló k é”. A m unkás, é r­ telm iségi és egyéb m egjelölés a la tt jelentk ező é rté k e k so rren d iség éb en to v á b b ra sincs változás. V iszont a z átlag é rték e k em elk ed ése n agyobb a m u n k á s s az egyéb k ategóriában. E nnek a tén y n ek az ism erete az ért is jelentős, m e rt aláh ú z za az t a feltevést, m iszerin t, b á r a töm egek t e a m űvészet eg y m ásratalálása viszonylag lassú, a tá rsa d alm i fejlődés ütem étő l függő folyam at, ez a fejlődés „sürgethető” a m űvészeti ne­ velés m ódszereivel. A m in t elkészül egy m ű, s a n y ilvánosság é lé k erü l, lé tre jö n a v ib ­ ráció a társad alo m , az a lk o tá s és a m űvész viszonylatában. N em m in d ­ egy azonban, hogy m ilyen a rezgésszám a, am i term észetesen a z a l­ k o tás kifejezési p o ten ciáljátó l éppúgy függ, m in t az egyén k re a tív v i­ szonyulásától. A z itt tá rg y a lt felm érésb en en n e k a befogadói v iszo n y u lásn ak a m inőségét, flex ib ilitá sá t vizsg áltam különböző csoportoknál t e réteg ek ­ nél. E nnek a viszonyulásnak a m inősége m in d k ét oldalról fontos, a k á r a m űalkotások szerep ére gondolunk az e gyén k iteljesedésében, a k á r a közvélem ény alkotói p ro g ra m o k at befolyásoló szerepére. L átszik te­ hát, hogy a m űvészetek elő re h ala d ása m en n y ire igényli a z értői tá rs a ­ d alm i k ritik á t. A felm érés ered m én y e is ráv ilág ít a rra . hogy sa jn o s egy-egy ú j értelm ezésű m ű sé rti sok k o rtá rsu n k ízlését, hogy so k an to v á b b ra is a m ú ltb an k ere sik érté k m érő jü k e t. P edig a m űv észetb en éppúgy nincsenek v álto zatlan form ák, m in t a te ch n ik á b an v agy a tá rs a d a ­ lom ban. Halmai László elsősorban a z id ő seb b ek re gondolok. N ekünk m á r n in csen ek elő ítéletein k , n em v agyunk konvencionálisak. T ovább tu d tu n k e ttő l lép­ ni. M in d en t m eg a k a ru n k ism erni. Én p éld á­ ul úgy vagyok vele, h a tu d o m valak irő l, hogy valam ily en zűrös dolga volt, én ah h o z szin te vonzódom. Meg ak a ro m ism erni azt az em ­ bert, hogy m ié rt tö rté n t v ele az egész. M it csinált és m ié rt csinálta. Úgy gondolom , hogy hagyni kell m in d e n k it v isszatérn i a közösség­ be. Ha v alak i h ib á t csinált, n e te k in tsü k örök é leté re bűnösnek, h an em a d ju k m eg a leh ető ­ ségét an n ak , hogy m e g in t te lje s e m b e r legyen. E hhez elsősorban a k a r a t kell. m eg az, hogy legyen m eg m in d en k ib en a jószándék a v á l­ tozáshoz, v álto ztatásh o z. A csoport m u n k á ja — ahogyan eg y ü tt vagyunk, ahogyan eg y ü tt dolgozunk —, a z v á lto z ta t m eg b en n ü n k et, m ind n y áju n k at... Így kezd ő d ö tt b eszélgetésünk a b alassag y ar­ m a ti já rá s i m űvelődési h áz szín játszó cso­ p o rtjá n a k ta g jaiv al. Szem élyes sorsokról, be­ illeszkedésről, önm egvalósításról, közösség­ ről, életfo rm ák ró l, a k örnyezet sem legességé­ ről, érd ek telen ség rő l, ered m én y ek rő l, m a­ gányról, lehetőségekről és a lehetőségek h iá­ nyáról. B alassagyarm aton. ah o l a z 1960-as évektől a z ip aro sítás t e az ip ari m u n k ásság szám a eg y re gyorsabban nő. Im m á r N ógrád m egye m áso d ik ip ark ö zp o n tja, d e sokan m ég m a is a „virágos G y a rm a tra ”, a h iv a taln o k ­ v áro sra em lék ezn ek itt n em kis n o sztalgiával. Az Ifjúság-, a L enin-, a K u n B éla-lak ó telep m odern h ázai m e lle tt o tt v a n a z óv áro s is ,,m ézeskalács”-házaival. B alassag y arm atró l, ahol a két. v ilág h áb o rú közötti szélcsend m ég m a is sok esetb en k ísért, d e ahol, főleg a fia ­ talo k b an eg y re n ő a lázad ás a hagyom ányos helyi érté k re n d ellen. 19 �M ilyen város h á t B alassag y arm at? M ező­ város, iskolaváros, ip a rv á ro s vagy tisztvise­ lőváros? A fiatalo k városa, vagy az öregeké? M inden adottság m egvan itt a m űvelődésre, csak é ppen. az érd ek lő d és hiányzik, vagy csu­ p án a kielég ítetlen érd ek lő d és v an önm agá­ b an ? B alassagyar m aton egyes vélem ények sz erin t közös össz ejöv etelek re csak a kocs­ m ák alkalm asak, d e u g y a n itt m o d ern m ű v e­ lődési k özpont ép ü l a v áro s ce n tru m áb a n . A nagy c sin n a d ra ttá v a l m eg tarto tt palócnapo­ kon kív ü l s o r k erü l-e a z ifjú sá g o t érdeklő m egm ozdulásokra? A helyi fiatal értelm iség — szám sz e rin t tö bb m in t ez er — m egtesz-e m in d e n t azért, hogy a la k ító a n ré sz t vegyen a fiatalság szellem i a rc u la tá n a k fo rm álásáb an ? B alassagyarm aton m e g tö rtén h e t egy n yugati típ usú k rim ib e illő bűnügy, d e u g y a n itt a K IS Z -fiatalok eg y re több pozitív tevékenysé­ gi fo r m á t ta láln ak . M ilyen v áros h á t B a lassag y arm at? É s m i­ lyen szerep ju t itt a fiatalo k n a k ? M olnárné M erczel E rzsébet a színjátszó cso­ p o rt vezetője: — A z a m a tő r m ozgalom ban évekkel ezelőtt észrevehető volt bizonyos stagnálás, am i abból is látszott, hogy a csoportokba nem le h ete tt új em b erek et szervezni. E n nek egyik o k a ta lá n az volt, hogy a z a m a tő r m ozgalom elv esztette korábbi szín fo ltjait, nem volt izgalm as, kivé­ ve egy-két csoportot. N álu n k észrevétlenül a la k u lt ki az, hogy sz in te kizárólag a fenegye­ rekek jö tte k a csoportba. O lyanok, akikkel ko­ ráb b an sok problém a volt: a szülői házban, a m unkahelyen feszültség v olt k ö rü lö ttü k , tö b b ­ jü k n e k a hatósággal is m eggyűlt a b aja. De m iu tán b e k e rü lte k a csoportba „m inőségi v á l­ tozáson” m e n te k á t. Ők olyan, k örülm ények közül jö ttek , am iről a z em b erek nehezen be­ szélnek, in k á b b e lh a llg a tjá k a problém ákat. Ezekkel a fiú k k al a csoportba k erülésük előtt so h a n e m fo g la lk o z o tt senki. Itt a z tá n m eg­ ére zté k a lehetőségét ann ak , hogy ism ét em ­ b e rré v álh atn a k , olyanná, a k it m egbecsülnek. M ost m ég m indig v an n a k nagyon sok feszült­ séget m a g u k b an hordozó em b erek közöttünk, akikikel m ég ren g e teg p ro b lém a van. de la s­ san a z ő kérdéseiket is m egoldjuk. E lju to ttu n k oda, hogy m o st m á r h a szólok v alam ely ik gye­ rek m u n k ah ely i főnökének, hogy szeretn ék vele beszélni, m e rt ezzel és ezzel az em b errel p ro b lém a van, a k k o r a z t m o n d ja a m u n k a h e­ lyi vezető: ren d b e n v an , beszéljü k meg. A z­ elő tt félv állró l v ettek m ég engem is, m e rt n em jó szem m el n éz té k a szín p ad i m u n k át. A legnagyobb ere d m én y ü n k az, hogy eg y ü tt v a­ gyunk é s jó l érezzü k m a g u n k a t a közösségben. H iszünk egym ásban. Az ad m in isz trálh a tó k o n k ­ rét ere d m én y ein k : a z iro d alm i szín p ad i n ap o ­ kon h a rm a d ik helyezést é rtü n k el, S zen ten d ­ rén a z országos m in ő sítésen pedig a ra n y d ip ­ lom át k ap tu n k . — M it szóltak a fiatalo k ahhoz, hogy Ön b e­ leszól a m ag án életü k b e. N em v o lt ez fu rcsa szám u k ra? — N em v o lt furcsa. É n is n eh éz k ö rn y ezet­ ből jö ttem , és é n is m in d ig a r r a vágytam , hogy m egértsen valak i. Én is ö sszeakadtam olyan em berekkel, a k ik e lő tt k itá ru lk o zh a tta m , őszinte leh eltem . Em lékszem , m en n y i p ro b lé­ m ám v o lt s a já t m a g am n a k is, a m ik o r m ég csak k erestem a lehetőségét an n a k , hogy egy közösség befogadjon. L é tre jö tt n á lu n k egy k öl­ csönös kapcsolat, n y íltság é rt n y íltság o t v á ru n k el. E zt m á r a z elején m egérzik a fiatalok, am ik o r id ejö n n ek é s eg y -k ét p ró b a u tá n fel­ k eresn ek k ülönféle indokokkal, lassacskán az­ tá n m in d e n k i elkezdi m o n d an i a m a g a egyéni p ro b lém áját, am in ek én nagyon örülök. K rakos László m ásfél év e k e rü lt a csoport­ ba. S zak m ája asztalos. A kérdésre, hogyan és m ié rt jö tt ide, így válaszol: — A m ikor B a la ssag y arm atra já rta m szak ­ m unkásképzőbe, elk ezd tem énekelgetni, jódliz­ gatni. L aci b aráto m , aki a k k o r m á r ta g ja volt a szín p ad n ak , az t m o n d ta: jö jj el egy pró b ára. E ljöttem . V oltam a szín p ad d al E gerben, já r­ tuk a környező falv ak at, és lassan m egfogal­ m azó d o tt b en n em : nek em is v an m o n d an iv a­ lóm. E lkezdtem én is szerepelni. E zt m egelő­ zően a körn y ezetem b en so h a n em ta lá lta m ily en m egértésre. A zt m o n d ták , külö n c v agyok. N em é rte tte k m eg a h av e ro k sem, m e rt á llí­ tó lag fu rc sa felfogásom v a n a z életrő l. Ha v a la m it m o n d an ak , én az t a szív em re veszem. M ellreszívom a dolgokat. A régi haverok, a m ik o r m eg tu d ták , hogy én is játszo m a szín­ Gyermekév és gyermekrajzok 1978 au g u sztu sáb an tö rté n t, hogy a N ógrád m egyei isk o lá­ sokból toborzott sa lg ó ta rjá n i m űvelődési tá b o r képzőm űvészeti szakcsoportjával k ife ste ttü n k egy vasú ti a lu ljá ró t (hidat). A boltíves h a jla tú híd szem ben levő fa la ira a h áb o rú és a b ék e té ­ m á já t festették a gyerekek. M inden korban , m in d en tá rsa d alm i fo rm áb an nagyon is pontosan m egfogalm azható, k o n k rét ta r ­ ta lm a k k ö tő d n ek e k é t fogalom hoz. (Nem v életlen ü l dolgozták fe l m űvészi fokon sz in te m inden tö rté n elm i korb an , és m ajd n em m indig párhuzam osan. P é ld a k é n t elég Uccelló, Tolsztoj és P icasso m űv e it em líteni.) N ap ja in k b a n ez a té m a v álto zatlan u l az em beri lét alapvető k ét választási lehetőségét hordozza; a háborúsfenyegetések, a töm egpusztító fegyverek felhalm ozása, a fel-fellobbanó helyi h áb o rú k pedig a r r a figyelm eztetnek, hogy a következő háb o rú m á r az egyetem es em beri lé t pusztu lásáh o z vezethet... F esth e ttü n k volna m á s té m át is, és a k k o r a sp o n tán szem ­ lélőből nern v á lto tt vo ln a ki — m in t ahogyan k iv á lto tt — e l­ lenérzéseket (m in d já rt a m u n k a elején) m á r m aga a té m a v á ­ lasztás is. „N em szabad a gyerekekkel ily e t c sin á lta tn i” — volt a fő indok. A gyerekek ugyanis borzalm as öldöklést festettek. A történelm i ko ro k jelm ezeibe b ú jta to tt fig u rá k a t (a gyerekek önálló ötlete) az ato m felh ő e m b erek e t m arcan g o ló gom baszim ­ m e triá já ra fűzték fel, és a fasizm us jellegzetes form aeg y en ru h ás katonái z á rtá k a kom pozíciót. H a fe ln ő tt m űvész festi ezt a k é­ pet, a k k o r „szűrt ízlésű en tellek tü e lek ” a „d irek tség et” h an g ­ súlyozva kicsinyítenék a teljesítm ényt. A gyerek azo n b an m eg­ 20 p addal, előbb élcelődtek. M ondták, hogy G y ar­ m a tra já r a fiú, n agy em b er lett, m eg ilyes­ m it. T alán irigyeltek, b á r v aló jáb a n nem is beszéltem n ek ik arró l, hogy m it csin álu n k itt. B ennem v an egy kisebbségi érzet. N em tudom h o n n an jö tt, d e ezt sa jn o s n em tudom telje­ sen legyűrni. P ed ig a többiek segítenek. T u ­ dom , so k féle elképzelésem v an a viselkedési form ákról. Eléggé gátlásos vagyok, d e am ió ta a csoporthoz tartozom , ez a gátlásosság m á r oldódott. P a lá n k i L ászló tizenkilenc éves, v illanysze­ relő. Egyik legrégebbi ta g ja az iro d alm i szín ­ pad n ak . — S okáig nem tu d ta senki, hogy szerep elek a szín p ad d al, d e egy idő u tá n a m u n k a h ely e­ m en m á r n em tu d ta m eltitk o ln i, hogy m it csi­ nálok. A z az igazság, hogy a m elóhelyen egyik főnök sem nézi jó szem m el ezt a dolgot, h a csak leh et, k erü lik e rrő l a szót... — Beszélj azokról a feszültségekről, am ik m ia tt el k ellett o tth o n ró l jö n n ö d — vág köz­ b e a csoportvezető. — E lköltöztem otthonról, o tt h agytam a szüléim e t. E nnek m á r k ö rü lb elü l két éve. N em jö ttü n k ki egym ással. A pám ék sem n ézték jó szem m el a m it é n csinálok, n ek e m sem te t­ szett az, am i o tth o n van. M egegyeztünk, hogy eljövök. A csoporttagokkal m egbeszéltem ezt a p ro b lém át is. M ert am ió ta eg y ü tt v a n a tá r ­ s a s á g n em csak a próbákon, h an em szab ad időben is eg y ü tt vagyunk. A szüle im et tö b b ­ szö r m eg h ív tam az elő ad áso k ra, volt egy ön­ álló előadói estem is, a k k o r elm en tem szem é­ lyesen, h ív ta m őket, d e n em jö tte k el... — N em tu d tu k , hogy m i lesz en n e k a fe­ szü ltség n ek a vége. M inden em b er á té lh e ti ezeket a k o n flik tu so k at a családon vagy tá r ­ sad alm o n belül és ezek m in d ig kockázatosak. Az e m b e r m in d ig m egkérdezi m agától, hogy m ié rt v an ez így, m ié rt élek ? — veszi á t a szót az egyik hosszú h a jú fiatalem b er. — Mi pedig m ég a z átlag o sn ál is so k k al érzék e­ n y eb b ek vagyunk. M indig m eg v an a veszélye an n ak , hogy v alam i hülyeséget csinál v ala­ m elyikünk. I tt k im o n d o ttan a z öngyilkosságra gondolok. S zeren csére ezek et a k ritik u s idő­ k et közösen á t tu d ju k vészelni. K ialak u lt a cso p o rtb an az, hogy m in d en k i az előző dol­ ta lá lta a z t a kifejezésbeli szabadságot, am ellyel a h áb o rú t egye­ tem es, tö rté n elm i gyökerű, sa jn o s m a is érv én y es jelen téssé sű ­ rítette. A kép egyes részletei (például az égő házból m enekülő, g y erm ekét m en tő anya) P icasso G u ern ic ájá n ak részleteivel v e­ tekszenek. I tt érd em es m egállni, m e rt egy ú ja b b ellen érv következik: „A g y erm ek rajzo t és P icassó t ö sszeh aso n lítan i!?” M ásképpen fogalm azva: a g y erm ek rajzo t és a feln ő ttm ű v észetet eg y ü tt em ­ líten i!? Picasso e lb írja ezt az összevetést, C so n tv áry is. De azok, a k ik m á r n em á lln a k ezt az összehasonlítást, elin tézik egy leg y in téssel: „U gyan, a gyerek ösztönösen c sin álja jó l”. Ez igaz, d e közben po n to san tu d ja, hogy m it csinál (hogy m it a k a r csinálni). És ez igy m á r kezd h aso n lítan i a z igazi, n agy m ű v é­ szetre, am ely v aló ság tartalm ú , v alóságalapú, tá rsa d alm i célza­ tú, tu d a to s tevékenység. P ersze n em m in d en gyer m e k ra jz lesz m ű, és bizonyosan n a­ gyon kevés. D e h á t n em biztos a z sem , hogy m in d en feln ő tt m űvész á lta l a lk o to tt b árm e ly tu d a to s a lk o tá s m ű v é válik, sőt nagyon is kevés. (Lásd: m ű v észettö rtén et). A gyerek a feln ő ttel azonos valóság alap o n él, in n en sz á rm a ­ zik élm ény- és ism eretan y ag a is. Ism eretei n é h a sokkal m élyeb­ bek, több rétű b b ek , m in t a z t hin n én k . A lkotásai olyan valóság­ ta rto m án y o k a t teszn ek lá th ató v á, am ely re a felnőttm űvészet m á r n em képes. A z összetettn ek és b o n y o lu ltn ak m u tatk o zó v i­ lág a feln ő ttek sz á m á ra o ly k o r m á r alig, v agy e g y á lta lá n n em áttek in th ető . A g yerek azonban, hiszen n em is o lyan rég en szü letett, az élettő l először a z alap o k a t k a p ja meg, azo k at am e­ ly ek leglényegesebbek ahhoz, hogy életb en m a ra d jo n . Ezek a z „életalap o k ” o ly a n biztos viszonyítási leh ető ség et adnak, am e­ lyet fe ln ő ttk o rra m á r „e lfele jtü n k ”, m in t egy régi, kezdeti él­ m ényt. Ezek a tiszta, h a úgy tetszik, „n aiv ” alap o k seg íten ek a �gairó l is őszintén beszélhet. M in d en k it nyi­ to tta n fogadunk. É s am ik o r a m egism erkedés so rán kezdenek előjönni a „ re jte tt h ib á k ”, a k k o r m orgunk egym ásra, p isz k álju k a m á­ sik a t an n a k érdekében, hogy a jövőben job­ ban tu d ju n k eg y ü tt dolgozni. Ez ad d ig megy, am íg az új fiú vagy m egm arad, vagy m eg­ szökik. M ás lehetősége nincs. Vagy b e tu d il­ leszkedni a közösségbe és m egváltozik, vagy v állalja, hogy elm egy és m agányos lesz. Volt k ö ztü n k egy fiú, ak i nagyon jó képességekkel ren d elk ezett. K itű n ő o rg án u m a volt, nagyon jó m egjelenése. R endes em b ern ek gondoltuk, am ik o r közénk k erü lt, de h am ar k id e rü lte k a hibái. T öbbet képzelt m ag áró l a kelleténél. Mi elk ezd tük faragni, de sajnos rossz tá rsaság b a kev ered ett. E lk a p ták egy k ábítószeres ügyön. A m ikor ezt m egtudtuk, úgy d ö ntöttünk, hogy k iz á rju k a csoportból. L em ondtunk róla, m e rt h iá b a g yúrtuk, farag tu k , nem tu d tu n k vele m it kezdeni. A rra nem v állalk o zh atu n k , hogy n ev elő intézet legyünk. Ez a fiú kábítószeres állap o tban m ent be dolgozni, a m unkahelyén é rté k te tte n . M ellette v o lt az anyag k irak v a az asztalra, és a k k o r m á r v o lt b en n e egy adag. M áig sem é rtjü k , m ié rt ju to tt ide. Vé­ gül h é t hó n ap o t k ap o tt a bíróságon, k é t é v re felfüggesztve. — N eked a régi b a rá ti köröddel m egvan m ég a kapcsolatod? — kérdezem egy fa rm e r­ szereléses, b a rn a a rc ú fiútól. — Nincs. S zétszóródtunk a világban. Volt ak i m eghalt, m ások k im en tek N yugatra. N e­ kem n incs m eg az érettségim , de fö lté tlen m eg ak arom szerezni, u tá n a pedig főiskolá­ ra szeretn ék m enni népm űvelő-könyvtáros szakra. Ezt is a csoportnak köszönhetem . A kik itt v an n ak , őszintén elm o n d h atják , a z első sik erélm én y eik et itt é rté k el. Én is itt érez­ tem először azt, hogy sz ám ítan a k rám . A ki ezt n em érzi meg, az előbb-utóbb lem orzso­ lódik. Az a srác, akivel én kezdtem a sze­ replést, sa jn o s b elek ev ered ett egy csúnya ügy­ be. 73-ban fegyveres tá m ad ás tö rté n t G yar­ m a to n a lánykollégium ellen. G éppisztoly volt a sráco knál. L em entek n éh á n y an a borozóba, és elk ezd tek beszélgetni: „B etörünk a lán y ­ kollégium ba, túszokat szedünk, a u tó t m eg h e­ lik o p te rt követelünk, és kim együnk N yugat­ r a ”. Először h ü lyeségként v e tté k az egészet, de a k ét P in ty e te stv é r később egym ásközt jobban m egbeszélte a dolgot, és ők m egcsi­ n álták . Sokáig é rte tle n arccal n ézü n k egym ásra, végül a csoportvezetőhöz fordulok, m egtöröm a csendet : — A z Ön id ején ek jó része szervezésre, pró­ b ák ra , a szín játszó csoport kö rü li ügyekre m egy el. N em s a jn á lja a fárad ság o t? g yerm eknek abb an , hogy pontosan m eghatározza a jelenségek lényegét (ha nem is teljességét). Ez az a pont, ahol a gyerm ekm űvészet felnő a feln ő ttm ű­ vészet sz in tjé re és kiküszöbölhetetlenné, létfo n to sság ú v á v álik a feln ő ttek szám ára is. A z életk o ri sa játo sság o k at figyelem be véve, a képi közlés jelszintjén, a gyerm ek reális k ép et ad az adott k o r term észeti és tá rsa d alm i valóságáról, és képes azt fan tá z iá já v a l feldúsítva továbbgondolni. Ez az alkotói szabadság (és nem a valóság irá n ti érzékenység) veszik el, h a — „alkotói m ódszerüket” nem m e g értv e — k ív ü lrő l k én y szerítjü k rá ju k a feln ő ttm űvészetben b ev á lt alkotói m echanizm usokat. A gyerm ekrajzokról az á ltalán o s iskolai ra jz ta n ítá s leg ­ ú ja b b dok u m en tu m a a következőket m o n d ja : „L e kell szögez­ n ü n k : a gyerm ek rajz nem m ű alkotás! Ő szinteségét, frisseségét alk o tó ja k ritik á tla n sá g a ad ja. T a g a d h a ta tla n esztétik ai é rté k e b ájáb an , tiszta, élén k szín v ilág án ak szépségében, kom ik u s vagy groteszk form avilágában, a kifejezés eredetiségében, expressziv itásáb an rejlik. M indezeket azonban nem le h e t és n em is a k a rju k k o n zerv áln i”. (Az általán o s iskolai nevelés- és o k ta tá s­ terv . T an terv i ú tm u tató . Rajz, 1—8. osztály 7. oldal.). A z ily en szem lélet p u sztán en n y it lá t a gyerm ekrajzokban. De ak ik e n n y ire k ív ü lrő l nézik, az oknak soha n em is fog sike­ rü ln i a tartalo m h o z férkőzni. A fo rm á t v alóban nem le h e t k o n ­ zerválni. A fo rm á k jelen tése ugyanis, „b á ju k o n ”, „groteszkségü­ k ö n ”, „kom ikusságukon ” tú l egy gondolatilag m egalapozott köz­ lés. A gyerm eki képi közlés „nyelvezetében” a „fog alm ak n ak ” a képi je lek felelnek meg. Ezek a z ism eretekkel ponto síto tt k i­ fejező („expresszív”) jelek összefüggésükben hordozzák a gon­ dolati m agot, am ely é le tre h ív ta őket. A z őszinteség ped ig csak feln ő ttek n ek m egerőltető. A m i a „ k ritik átlan sá g o t” illeti, a z v a­ lószínűen a lá tsz at és a r a jz közötti külö n b ség re utal. D e h a­ — Ó, h át ebből le h e t a le g tö b b et k am atoz­ ta tn i. Így jö tte m rá, m ennyivel gazdagabb vagyok, am ió ta m ellettem v a n n a k ezek az em berek. — A helyi fia ta l értelm iséggel m ilyen a k ap cso latu k ? — É rdektelenség. Ezzel a szóval tu d n ám leg jo b b an jellem ezni ezt a k érd ést. Én itt dolgozom a m űvelődési házban, sok tap asz­ ta la to m v an errő l. S zám u n k ra jelen p illa n a t­ b an is sok p ro b lém át okoz az, hogy a fiatal pedagógusokkal, m érnökökkel nagyon n e­ h éz m eg k eresn i a kapcsolatot. Á llan d ó an k u ­ ta tju k , hogy m ié rt van ez így. — T alán ran g o n alu lin a k ta rtjá k , hogy eljö jje n e k közénk és részt vegyenek a m u n ­ k á b a n — szól közbe egy n y u rg a fiú. — El­ sősorban az egyénekkel leh et p ro b lém áju k . M eghallották, hogy közü lü n k v a lak in e k ren d ­ őrségi ügye v o lt és azt gondolták, jobb h a mi távol ta rtju k m a g u n k at ezektől az em b erek ­ től. K isv áro sb an élü n k , itt m in d en k i tu d m in ­ den k irő l m in d en t. A z az e m b e r pedig, ak in ek valam ily en p ro b lém ája v o lt a hatósággal, az m á r bűnös. B ár a beszélgetés elején azt m ondtuk, hogy b en n ü n k e t ilyen vélem ények nem érdekelnek, az ért az igazság az, hogy m in d ig figyelem be vesszük a m e n d e-m o n d á­ kat. Én a legnagyobb p ro b lém án ak azt ta r ­ tom, hogy B alassag y arm ato n n in c s egyelőre o lyan hely a k u ltú rh á zo n kívül, ah o v á el­ m eh etn én ek azok a fiatalok, akik b en v alam i mocorog, a k ik v alam iv el többet sz eretn é n ek csinálni. Mi m a ra d h á t? A kocsm ák. — V an m ég valam i, am i n y o m ja a szíve­ te k et? — k örbe nézek a fiatal arcokon. — Nincs, m o st nincs — v álaszo lják m in ­ denfelől. — Jó érzés az, hogy k ib eszélh ettü k m agunkat. Így fejeződött b e találk o zásu n k a b a la ssa ­ g y arm ati já rá si m űvelődési h áz szín já tszó cso­ p o rtjá n a k tag jaiv al. A ztán közösen elén e k el­ te k egy d alt. Egy d a lt a v ö rö s m eg a fek ete k a k a s h arcáró l. A refré n ez v o lt: „ . . . m ég a p á rb a j n em é r t v é g e t.. . ” V arg a Rudolf sonló „ k ritik átlan sá g ” jellem zi a nép m ű v észetet is. (A n ép m ű ­ vészet közös gyökerű a g y erm ek rajzzal ab b a n , hogy a k ép i köz­ lés je lsz in tjé n kódolja a jóval m agasabb szin tű ism eretek et.) A n épm űvészet persze n em igazolja a g y erm ek rajzo k at, d e a h u ­ szad ik századi képzőm űvészet is m á r jó v al tú lh a la d ta a je len ­ ség leképezését. Ez a k o r a lényeget, a je le n té st hangsúlyozó, kiem elő m ű v észetet kíván, és a gyerm ek m ű v észet eb b en m eg­ felel a k o r igényeinek. M ost m á r érd em es ú jr a visszatérn i a h áb o rú h o z é s a béké­ hez. N álu n k a g yerekeknek szeren csére n in c s k ö zvetlen é lm é ­ n y ü k a h áb orúról, s rem élh ető leg n em is lesz. A k om m unikációs fo rráso k azonban elég szuggesztív d o k u m e n tu m o t a d ta k é s a d ­ n ak kö zre ahhoz, hogy a lén y eg et m egértsék. (Ez az élm én y kö­ zel sem azonos a p u ffo g tató k alan d film e k analóg játék aiv al.). Az a nyolc gyerek, ak i közösen dolgozott ezen a képen, m a­ ga is m egilletődött a kész m ű lá ttá n . A b ék e n em olyan lá tv á ­ nyos m egoldásaiban, m in t a szem ben levő falo n a háború. Az atom felhővel szem b en egy óriási zöld fa áll, te le virágokkal, m elynek ágai a N apig és a C sillagokig érn ek . Egyszerű, tiszta, m agától értetődő, ősi ta rta lm ú e lle n té tp á rja a p u sz tu lá s leg­ ú ja b b k o ri jelk ép én ek . E m berek, állato k , m a d arak , füvek, h á­ zak, gyárak, az élet, a m u n k a, a z a lk o tás lehetőségei a h áb o rú fenyegetésével szem ben az egyetlen v á lasz th ató lehetőséget je ­ lentik. M indez persze n em p u sz tán a v álasztáso n m úlik, s a gye­ rek re tte g a háb o rú tó l. É lni a k a r. Ez az élni a k a rá s fogalm azó­ d o tt képi je lek k é a h íd a la tt. H a ez a híd a városon b elülre, a „töm egekhez” tu d n á k ö zv etíten i ta rta lm a it, ta lá n tö b b en gon­ dolk o d n án ak el, m it is te h e tn e k ez e k é rt a gyerekekért, a k ik en n y ire féln ek és félten ek m áso k at a háb o rú tó l. És e z t n em csak a nem zetközi gyerm ekév indokolná! Földi Péter 21 �Az Igazság és a Hamisság utazása „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n a p já t nem tudom m egm ondani, az Igazság j ól feltartsznyálva ú tn a k i ndult, hogy b é já rja a világot. Ment, m ent hegyen, vőgyön, falun, városon k e resz tü l; addig m ent, m íg előtalálta a H a­ m isságot. — Jó napot, födi! — köszön az Igazság. — Hova, m eddig szándékozol? — kérdi tőlle. — M egyek, hogy b éjárjam a világot — felel a Ham isság. — Éppen jó! — m ond az Igazság, — m ett én es oda in d u lta m ; utazzunk h á t együtt! — Legyen! — azt m ondja a H am isság —; de tudod-é, hogy az utazóknak jó egyességbe kell élni? O sszuk m eg h á t kőttségünköt, s előbb k ő ttsü k el a tiédet. Az Igazság a k ö ttségeit közre ereszté, s együtt elkőtötték. M ikor ez el­ fogyott. a H am isságot es el kell vala e g y ü tt k ő ten l; de az azt m ondá az Igazságnak: — H add szú rjam ki egyik szem edet, s úgy adok belőlle neked es! Nem vót szegénnek m it tenni, m ett erőssen m eg vót e hülve; k iszú ratta egyik sze­ m it. s úgy k ap o tt enni valam it. A zután, m ik o r a H am isság az Igazságnak enni adott, előbb a m ásik szem it szú rta ki, a zután az egyik k a rjá t vágta le, s még osztán a m ásikot. M ikor m indezt vélle m egtette, úgy a k a rt, hogy m agától elhagyja. De az Igazság azon rim ánkodott, hogy ne h agyja el őt ilyen gyám oltalan, hanem vezesse el legalább a közeli város kapujához, s o tt h ag y ja el, hadd éljen m eg kéregetésből. El is vezette a H am isság, de nem ahova kévánta, hanem egy akasztófához. C sudálkozott az Igazság, hogy ő egy e m b e rjá rá st sem v esze n észre, s azt gondolta, hogy abból a városból az em berek m ind ki­ hótak. A m int így aggódott, m eglepte az álom , s elaludt. M ikor felébredt, h a l­ lott a feje felett valam i beszédet, s m egértette, hogy azok ördögök. A legvé­ nebb ördög azt m ondá a többinek: — M ondjátok el, m it hallottatok, m it csináltatok. Az egyik azt m ondá: __ — Én ma öltem m eg egy tudós orvost, aki k ita lálta az orvosságot, am i­ vel m eggyógyulhatnak azok, a k ik e t én nyom orékká tettem , m egcsonkítottam , m egvakítottam . — No, te derék fiú vagy — m ondá a vén ördög —, de m i lehet az az o r­ vosság? — A csak annyiból á ll — azt m ondá a m ásik. —, hogy az éjjel újhód p énteke éjjele lesz, a k k o r a b é n n ák hingergőzzenek meg, s a vakok m osdja­ nak m eg az éjjel hulló h a rm a tb a : a csonkák épek k é lesznek, s a v a k o k n ak szem ik világa m egjő. — E d erék! — m ondja a vén ördög. — H á t tü m icsináltatok? Mit tud to k ? — kérdi a többit. — Én — azt m ondja egy m ásik — m a végeztem el egy m u n k ám o t: szony­ nyan a karom m egölni a közel levő király i város lakossait! — Mibe áll a te titkod? kérdi a vén ördög. G yerm ekeim nek olvastam ezt az or­ szágszerte elterjed t népm esét, a legrégeb­ ben lejegyzett form ájában: K riza János gyűjtéséből. A kis krim inek beillő „szto­ r i ” végén, a mese végeztével a felnőtt m egm agyarázza a tanulságot a gyerek­ nek: hogy tu dniillik az igazság és a h a ­ m isság az egész világon jelen van, rövid távon a ham isság tud győzni, de azután az igazság mégiscsak felülkerekedik. (Igaz, a m ese nem ezzel ér véget, csak h át az em ber igyekszik a pozitív m ondanivalót kidom borítani.) Csak hiszen ez a mese nem is igazán jól példa az igazság győ­ zelm ére! De ak k o r m iért nem m ásképp fog­ lalták m esébe? — füstölögtem , de aztán nem törődtem többet a kérdéssel. A kkor figyeltem fel rá újra, am ikor egy mai kubai film ben a bevándorolt né­ gerek szájából hallottam viszont — szin­ te szó szerint — a mesét. Ezek szerint az egész világon elterjedt, vagy ugyanúgy született meg m ás népeknél is? Akkor fontos lehet m inden szava, és ez a forma is. Tisztázzuk teh át a problém át feketefehéren, az igazság fényénél! Fekete-fehéren? Az igazság fényénél? Igen. N yelvünkben az igazság nem vé­ letlenül fénylik. És m egvilágít, felvilágo­ sít stb. Szám unkra a fény egyenlő a N appal: am int belőle szárm azik az élet is. A társadalm i együttélés kezdetén a Nap határozta meg az em bereknek a tö r­ vényeket, az igazságot, a lét törvényeit — az abszolút igazságot. Ha tavasz van, vet­ ni kell — m ert aki azt m ondja, hogy nem, az ham isságot m ond: ha éjszaka 22 Az azt feleié: — Egy követ helyheztettem a város napkeleti szegletin h árom öl m ély­ ségre a fo rráso k ereire, evel a víz m egáll, egy csepp sem foly, s én b át­ ran já rh a to k akárhol, m ett ezt a titk o m at senki sem tu d ja kitalálni, s úgy lesz, ahogy én szándékozom ! E zekre a beszédekre a szegén nyom orult Igazság jól figyelm ezett. Még többet es beszélgettek az ördögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dógához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre. Osztán az ördögök onnét m ind eltak aro d tak , m ett im m án a k ak as szólott hajn alra. E kkor az Igazság gondolá, hogy m egpróbálja az a k k o r éjjeli h a rm a t e re ­ jit. A h arm ato s fődön m eghingergőzött, s h á t öröm ire k a rja i kiépültek! Még a k k o r inkább ügyekezett m agát m indenképpen m egurusolnl: keresgélt m in­ denfelé, tapogatózott, s am i b u rjá n t csak kaph ato tt, a rró l a h arm ato t m ind a szem e helyire dörgölte, s am ik o r m egvirradt, szerencsésen m eglátta a vi­ lágosságot, H álák ot a d o tt az Igazság isteninek, hogy őt, m int igazat, nem h a tta el. De m án az étlenség kénszerítette, hogy v alam erre tek e red jé k ; sietett azétt a közel lévő v á ro sb a; éppen ide pedig azétt is, hogy az ördögök éjjeli be­ szédje an n ak a v áro sn ak víztelenségiről szólott. Sietett m entői h a m a rébb se­ gítteni a nyom orultakon. N em sokára elérkezett a városhoz, s h á t lássa, hogy m inden em ber gyászol. Igyenesen m egyen a királyhoz, s m egm ondja, hogy m i okból m en t oda. Igen nagy öröm e tám a d t a király n ak , m ett az Igazság elm ondta nekí, hogy a nép szonnyúságán hogy lehet segítteni, ahogy az ö r­ dögöktől hallotta vó t; s ahogy a k irá ly n a k azt is elbeszélte, hogy hogy v a ­ ku lt vót meg, hogy csonkolt meg, a k irály neki egészen hitelt adott. Nagy szorgoson h á t a fo rrá s t bédugó kőnek kiásásához fogtak; h a m a r m ent a m unka, s h a m a r elérték a követ. M ikor azt onnét kiem elték, a források erei m egnyíltak; erősen m egörvendett a k irály s az egész népség, nagy vígsággal innap o t tarto tta k . A k irály nem ereszté el az Igazságot, hanem m agánál m arasztá ; úgy ta r ­ to tta őt m inden dologba, m ind legbizalm asabb e m b e re it: nagy gazdagságba s bódogságba helyheztette. Üdő telve a H am isságnak es ú trav a ló ja elfogyott; kéregetésből kezdett élegetni, de kevés háztól bódogult, s étlen szinte m eghót. E kkor re a ta lá lt ú ti­ társára , aki m ost gazdag vóg, az Igazságra, s tőlle k é rt valam it. Az Igazság őt m egesm erte, s azt m ondta neki. hogy ad neki egy d a rab kinyeret, ha hagyja, hogy az egyik szem it kiszúrja. Úgy el vót ehezve a Ham isság, hogy rea kellett állani, m ett m áskülönben m eghót vóna éhel . Az Igazság h át ne­ ki k iszú rta m a egyik szem it, hónap a m ásikot, a zután rendre levágta m ind a két k a rjá t egy-egy d a rab száraz k in y éré tt; s ennek igy es kellett lenni, m ett a H am isság m ástól sem m it sem kapott. M ikor m á r sem szeme, sem keze nem vót, a rra k é rte az Igazságot, hogy vezesse el őt az alá az akasztófa alá, am elyik alá ő es vezette vót. Ezt az Igazság teljesítette, s a H am isságot ott es h a tta az akasztófánál. Az éjjel az ördögök m egint odam en tek ; de m ik o r a vénebb a többitől szám ba kérné, hogy m it csináltak, m it tu d n ak , az egyik azt találta fel. hogy előbb nézze­ nek széjjel, valaki nem halgassa-e beszédjiket, m ett a m inap éjjel őküt v a ­ laki m eghallgatta, s a zé tt talá lt rea a város a bédu g o tt fo rrás ereire. E bbe m indnyájon m egegyeztek, a h e ly t össze-vissza keresgélték, s re atalá lta k a H am isságra; m ind összeszaggatták, h u rk á já t felm atollálták, a zután m egéget­ ték. s a p o rá t a széllel elfútatták. De a pora es olyan árta lm a s vót, hogy abból az egész világon m indenüve ju to tt; s ez az oka, hogy ahol csak em ber van, o tt ham isságnak lenni kell.” van, aludni kell — m ert aki n em így tesz, az megsínyli. „Ezelőtt sok üdővel, de éppen a n ap ját nem tudom m egm ondani, az Igazság jól feltarisnyálva ú tn ak indult, hogy b éjár­ ja a világot.” A N ap is így já rja be a vi­ lágot, vagy az is, aki a N aptól k ap ja a fényét (a mese folyam án: „hálát adott az Igazság isteneinek, hogy őt, m int igazit nem h at t a el”.) Ez önm agában u talh atn a az „igazi em berre” is, de m int láttuk, az em beri szerepkör csak a „város”-hoz kö­ tődve jelenik meg, az utazás a „világban” a város körül m int em berlakta hely (Föld) körül történik. A H oldra kell itt először gondolnunk, „ak i” a N aptól kapott fény­ ben já r a Föld körül. Ú tnak indult teh át az Igazság (először a Ham isság nélkül — aranykor), aztán „addig m ent, m íg előtalálta a Ham issá­ got”. Nem a gonoszságot vagy butaságot stb., am i m ind szintén ellentéte, ellenfele lehetne, hanem a ham isságot (a látsza­ to t”). M int ahogy a Hold alak ját a fény­ árnyék v áltoztatja meg, s a Földről nézve látszólag fogyasztja az árnyék, akként m esénkben az Igazság a fény, a Hamisság az árnyék, m ely látszólag fogyasztja — „kiszúrja az Igazság szem ét” (szeme vi­ lágát), azután fokozatosan csonkítja to­ vább. M ikor az Igazság végképp m egcsonkít­ tato tt, az akasztófa alá kerül, m elyen az ördögök ülnek. Ez a m élypont, az abszo­ lú t sötétség, m elyben az akasztófa a rosz­ szat sejtető szim bólum is. És itt lépnek fel az ördögök is. A sötétségben — a go­ noszság. Az akasztófa azonban, ha bele­ gondolunk, m ás is. Form ai szempontból nézve érdekessé az válik benne, hogy fel­ ső gerendáján a három beszélő ördög csak egyvonalban ülhet. Ezen az „ördögi pon­ to n ” következhet be változás. Ha egy pil­ lan tást vetünk a m ellékelt áb rára, rögtön m egértjük, m iért em eltük ki ezt a tu laj­ donságát: m ert ez az egyenes, mely m en­ tén, ha elhelyezkedik a Nap, Föld, Hold, akkor következik be egyikük „csonkulása.” A term észeti népeknél megfigyelhető, hogy a Hold csökkenése idején nem vet­ nek, m ert úgy tudják, hogy a term észet erői is eszerint hatnak. (Ma ezt legfel­ jebb bioritm usként fogadjuk el.) Amikor a Hold elfogy, „rettegéssel” gondolnak arra, hogy esetleg mégsem jön elő újra (m ert p ár n ap ra „eltű n ik ”). „E laludt.” A m uzulm án világban a müezzinek még m a is lesik a m inaretekből a vékonyka holdsarló m egjelenését, am ely az újhold u tá n m integy 30 órával válik láthatóvá. (L. S oucek: A betlehem i csillag nyom ában, Madách, B ra­ tislava, 1973.) Az sem ritk a jelenség, hogy ilyenkor ünnepet ta rto tta k („nagy vígság­ gal innapot ta rto tta k ”), m egünnepelve az újjászületést. M esénkben az egyik ördög nyíltan is u tal e rre : „az éjjel újhod pén­ tek e éjjele lesz!” A kkor és nem m áskor: „A kkor a bénnák hingergőzzenek m eg” — m ás form ula szerint á t kell bucskázni a fejen —, „a vakok m osdjanak m eg az éjjel hulló h arm a tb a: a csonkák épekké lesznek, s a vakok szemik világa m egjő”. A néphagyom ány ta rtja szin tén a Hold­ �ról: ha a csökkenő hold (C) átbucskázik a fején : dagadóvá (D) válik. M esénkben az Igazság eltűnésének ide­ jén a városban gyász van, m e rt: nincs víz! A Hold—víz összefüggés konkrétan is­ m ert a Hold árap ály t keltő hatásában. Am ikor az Igazság m egjelenik a „város­ b an ” (azaz a Föld—N ap vonalában láth a­ tóvá válik), m iu tán m eghengergőzött (for­ dult) az éjjel hullott harm atban, harm at (-víz) által visszanyerte szeme világát (vi­ lágosságát), az életet jelentő víz is m eg­ árad, m égpedig a „Város napkeleti szegeletin ” a források ereiből. „És erősen m eg­ örvendett a király s az egész népség, nagy vígsággal innapot tarto ttak . Az igaz­ ságot pedig nagy gazdagságba s bódog­ ságba h elyeztette” (hálaáldozat?). E kkor kerül szóba ú jra a Hamisság, m in t egyenlő ellenfél. Ekkor viszont az Igazság fogyasztja őt el, m íg végül az ör­ dögök által el is veszejti — m int az á r­ nyékot a telihold. Ez a teljes diadal, de a por szétszórásával m intha m inden kez­ dődne elölről. E zért fejeződik be h á t így a mese, a folyam atosság érzékeltetése m iatt, nem pedig, hogy a krim i végén (ami, így m egírva, nem is krim i) deka­ dens befejezés legyen. M int láttuk, ennél sokkal m élyebb tanulságról — világértel­ mezésről — v an szó. Sőt, ha tovább gondoljuk, beláthatjuk, hogy a m eseértelm ezés egy tágabb és rit­ kábban előforduló, de nagyobb léptékű és hatású esem ényre is átvihető: a n ap ­ és holdfogyatkozásra. Ekkor is a Hold—Föld—N ap hárm asság együttállásairól van szó, de akkor az Igaz­ ság a N ap; a csalóka, alakváltoztató Hold ( = Hamisság) és a Föld aktív szerepet tölt be ebben az esetben. A Föld árnyé­ k a sem m isíti m eg a H oldat — „kevés háztól bódogult”, nem kapott enni, mikor kéregetet';. Az árnyékjelenség itt is a fon­ tos, m ely aztán az ördögök gonosz m un­ kája folytán szétszóratott, az em berek közt is m indenütt m egjelent, m egrontva az aranykort, m ely u tán egy törvény ér­ vényesül: „Ahol csak em ber van, o tt h a­ m isságnak is lenni k ell”. Mik te h á t szám unkra a régi m ese ta­ nulságai? Először: nem lehet olyan felszínesen ol­ vasni, m int egy m ai „sztorit”, m ert az csak nekünk árt. M ásodszor: ez a m ese egy szerves k u l­ tú rá t feltételez; ahol m egszületett, ott fontos k u ltú rérté k ek voltak. Az a közös­ ség a világban jelentkező esem ényeket vissza tu d ta vezetni a kozm ikus folyam a­ tokig is, azaz nem táto n g tak szakadékok az egyes és általános, a szükségszerű és véletlen esem ények között. A dolgok több­ rétűségét dialektikus egységbe tu d ták re n ­ dezni, a k u ltú ra m eghatározóját, a koz­ m ikus összefüggéseket az egyedig tu d ták levezetni, értelm ezni. T udásukat m eg­ őrizték és továbbadták a következő ge­ nerációnak — a gyerm ekeknek, az ő szintjükön: m esében. A mese azonban nem csak a gyerm ekek között volt szo­ kásban. A felnőttek összegyűlve, szórako­ zásként is sokat m eséltek; és ők m ár é r­ tették a „virágnyelvet”. Azzal v ált a gye­ rek felnőtté, hogy m egértette, am it beszél­ tek és annál értékesebb em berré, m inél m élyebben b eleláto tt — a m esékbe is ! És így volt ez rendjén! Mi az elm ondottakra a bizonyítékom ? Nem, nem beszéltem velük, nem is be­ szélhettem volna m a m ár olyannal, aki ezt nekem így elm ondja (de a hajd an iak nem is rág ták a szájába soha kívülálló­ nak, am in ők összekacsintottak). Mégis, a mese így fordul elő az országban, m in­ den változatban. Így n y ert fo rm át a nége­ reknél is, m in t ezt véletlenül m egtud­ tam . Senki sem te tt hozzá fölösleges sal­ langokat a könnyedén bővíthető „cselek­ m ény”-hez. M indenki erre, s csakis erre a szerkezetre figyelt. „Ezekre a beszédek­ re a szegén nyom orult Igazság jól figyel­ mezett. Még többet es beszélgettek az ö r­ dögök; de azt a szegény Igazság vaj nem értette, vaj nem tarto zo tt az ő dogához, s azétt reá sem figyelm ezett a beszédjikre .” M akoldi Sándor 23 �HAGYOMÁNY Helytörténetírásunk néhány történeti és időszerű kérdéséről Be kell vallanom , hogy utoljára évtizedekkel ezelőtt, 1935ben írtam h elytörténetírás m ódszereivel foglalkozó cikket, m ert az a nézetem , hogy viták helyett inkább k u tatn i kell és kellő k ritikával alátám asztott feldolgozásokat létrehozni. M egvan te­ hát az oka, hogy most ism ét elm ondom néhány észrevételem et: a napjainkban örvendetesen m egszaporodott helytörténeti tan u l­ m ányok ugyanis számos, a m últban kellőképpen nem érzékelt szakmai kérdést vetnek fel, és kétségtelen — én legalábbis úgy látom —, hogy időközben bizonyos ellentm ondások is létre­ jöttek. Nem szívesen és csak az országosan elterjed t szóhasználat alapján alkalm azom a „ h e l y t ö r t é n e t í r á s ” m egjelölést. Úgy vé­ lem, hogy m inden olyan kutatói és írói tevékenység, am elynek célja a m últ esem ényeinek a feltárása (tekintettel vagy tekintet nélkül a térbeliségre) teljes jogú történetírói tevékenység. Ennek pedig m egvannak a m aga tudom ányos, társadalm i törvénysze­ r űségek felism erését elősegítő módszerei, am iknek m inden tö r­ téneti vonatkozású tanulm ányban — az egyoldalas cikktől a több kötetes m űvekig — meg kell nyilvánulniuk. Alapvetően teh át a helytörténetírásnak sem lehetnek más célkitűzései és módszerei. K étségtelen azonban, hogy m inden tö rtén eti m ű szerzője az általa feldolgozott tárgykörhöz idomuló, a m ondanivalót legjobban kidom borító írói m ódszerekkel dol­ gozik. Ezek m egválasztása viszont az író egyéniségétől, és nem valam i általános érvényű „recepttől” függ. Á ltalános érvényű követelm ényeket csak a forrásközlésekkel kapcsolatban lehet és kell az egyöntetűség elérése m iatt felállítani. A források feldol­ gozása írói készségtől, kritikai érzéktől, és nem utolsósorban az egyéni intuíciótól függ: m eglátni olyant, am it m ás nem vett észre, a feldolgozó legfőbb érdem e. E rre pedig a részletekbe m erülő h elytörténeti kutatások n y ú jtan ak tág teret. A m agyar nyelvű helytörténetírás első, kora tudom ányos színvonalán álló m űve M ocsáry A ntal 1826-ban m egjelent négy­ kötetes N e m e s N ó g r á d V á r m e g y é n e k H i s t ó r i a i , G e o g r á f i a i és S t a t i s z t i k a i E s m e r t e t é s e című alkotása, am ely R adványi Ferenc kéziratos és Bél M átyás nyom tatásban m egjelent XVIII. századi h ely tö rtén eti feldolgozásain túlm enően, újabb adatok feltárásá­ val v itte előbbre tudásunkat. Lexikális jellegű m űvel állunk szemben, és ez a jellege — ak arv a-ak aratlan u l — indítékává lett a szakm ai körökben kiterebélyesedő vitáknak. M ocsáry jogi m űveltségű, a m egye közigazgatásában gyakorlatilag is részt­ vevő, széles látókörű, írogató em ber volt. A utodidakta történész, akire m a nyilván a nem éppen megtisztelő „dilettáns” titu lu st ruháznánk rá. Csakhogy ez a „dilettáns” nagy léptek­ kel v itte előbbre m agyar nyelvű helytörténetírásunkat, am i m ár önm agában véve is csorbát ejt szakm ai m agabiztosságunkon. A M ocsáry m űvében felvetett helynév-problem atika késztetett az­ u tán egy másik autodidaktát, P esty Frigyest arra, hogy a m últ század derekán országosan megszervezze a helynévgyűjtést. Az általa elvetett m ag napjainkban Zala és Somogy m egyék nagy­ szabású helynév-publikációiban sarjad t ki — ism ét nem csak történész szakem berek alapvető közrem űködésével — követendő példává. 24 Pesty Frigyes m egyetörténeti elgondolásait vette alapul a M agyar Történelm i T ársulat 1872-ben közreadott helytörténet­ írási útm utatása. Ez a „recept” m ereven ragaszkodott a M ocsáryféle lexikális elgondoláshoz is, és így nagym értékben lefékezte a korabeli m egyetörténet-írást. A legnagyobb problém át ezen belül a települések történetének m egírása és a m egyetörténeti m űvekben való elhelyezése képezte. Ez (ha a Pesty-féle „dűlő­ névgyűjtést is figyelem be óhajto tták venni) sem m iképpen sem lehetett folyam atosan beiktatni a szövegbe. K özrejátszott a si­ kertelenségben a családtörténeti problem atika is — am inek egyik „elriasztó” m egyetörténeti m egoldását Nagy Iván valósí­ to tta meg az ő N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t é t 1544-ig feld olgozó, halála után 1907-ben részben kiadott m űvében. Ennek első, ki­ adott része a birtokos családok történ etét, a ki nem adott m áso­ dik része — de Reiszig Ede és Vende A ladár átdolgozásában 1911-ben a Borovszky Sam u által szerkesztett megyei monog­ ráfiában m egjelentetve — a települések tö rtén etét tárgyalta. Nagy Iván m entségére szolgáljon, hogy az 1884. jú n iu s 26án ta rto tt várm egyei közgyűlésen elh atározták: a várm egyeháza 1835. októberében tö rtén t elkészültének em lékére meg­ íratják a várm egye történetét. Pontosabban „Nógrád várm egye m onográfiáját”, am i által m ár önm agában véve is lexikális jel­ legű m ű elkészítését tűzte ki a létreh ív o tt bizottság (M ikszáth K álm án is tagja volt) m unkálatai központjául. Ezen belül Nagy Iván a család- és az ezen keresztül m egism erhető b irtoklástör­ téneti adatok m egírását vállalta, és am ikor m agára m arad t a m unkában, továbbra is m ereven ragaszkodott a saját m egye­ történeti elképzeléseihez, a Pesty-féle tervezet részbeni m eg­ valósításához. Legfőbb hibája a nem esség szerepének idealizá­ lása. Az 1872. évi tervezet eredm énytelenségét látva, új irán y ­ elvek kidolgozását látta szükségesnek a Történelm i T ársulat. Ezt Tagányi K ároly készítette el, és 1894-ben szintén a S z á z a d o k ­ b a n hozták nyilvánosságra. Első és egyben nagyobbik része a korábbi tervezet szigorú bírálata volt. Ennek lényege, hogy szakítva a lexikális elgondolással, elvként szögezi le: „a megye m onográfiája nem lehet más, m int annak a terü letn ek a tö r­ tén ete”. A cél elérése érdekében azonban a m űvek két részre osztását javasolta: egy általános és egy részletes feldolgozásra. Az általános rész a megye politikai és hadi tö rtén etén ek fóku­ szai köré töm öríti „a körülírni alig lehetséges” egyéb esemé­ nyeket. A részletes adatfeldolgozás pedig — „m inthogy a m egye egyes részeire vonatkozó adatok egym ással egységes tö rtén etet nem képezhetnek” — az egyes települések tö rtén etét tárgyalja. A tervezetnek alapvető hibája az volt, hogy ism ét a lexikális jelleg (régészet, néprajz, ipar-, kereskedelem -, m űvelődés- és irodalom történet) m onografikus feldolgozására ösztökélt. Ez az­ u tán meg is valósult a Borovszky Sam u által szerkesztett M a g y a r o r s z á g v á r m e g y é i é s v á r o s a i című hatalm as, hézagpótló m onográfiasorozatban. A sorozat az első világháború következtében nem ju to tt el az ország összes várm egyéi történetén ek feldolgozásához. Jelen tő ­ sége (ami a dualizm us korának alkonyán az addigi tudom ányos eredm ények feldolgozásában nyilvánult meg) vitán felül álló, túlhaladott történetszem lélete m iatt azonban m a m ár csak kellő kritikával használható, és adatai is lényeges kiegészítésre szo­ rulnak. Ezt tu d v a indult meg azután a húszas és harm incas években az a helytörténeti vitasorozat, am ely több hiánypótló m ű m egalkotására ösztönözte a k u tató k at. A viták lényege az volt, hogy helytörténeti résztanulm ányok m egírása nélkül nem képzelhető el előrelépés. E tekintetb en előtérbe kell helyezni a települések történetének feldolgozását, a gazdaság és népiség történeti problem atikáját, és igyekezni kell a tájjellegből adódó tényezők feltárására. E célkitűzések jegyében indult meg a húszas �évek második felében a H i s t o r i a című időszaki lap, m ajd pedig an n ak m egszűntével az általam kiadott és szerkesztett T ö r t é n e t ír á s , 1936-tól 1939-ig. Az ilyen egyéni kezdem ényezések m ellett B udapest székesfőváros volt az, am ely a T a n u l m á n y o k B u d a p e s t m ú l t j á b ó l című évkönyvsorozattal országosan példam utató mó­ don te tte lehetővé a h elytörténeti résztanulm ányok m egjelenését. A felszabadulás u tán bontakozhatott ki a helytörténetírás sok­ oldalúsága. A kezdetek azonban sok elm életi kérdés m egoldat­ lan v o ltára m u tatta k rá, am ik a személyi kultusz kísérőjelen­ ségei sorába tartozva, még a helyi m unkásm ozgalm i tém ák fel­ dolgozására is ném ileg rányom ták bélyegüket. A Történelm i T ársulat, a TIT és a Hazafias N épfront által kezdem ényezett helytörténeti tanácskozások nagym értékben helyes irányba terel­ ték a feladatok és az azokkal kapcsolatos követelm ények ideoló­ giai h átterét. A tém ák gazdagsága és a m últban elmellőzött tárgykörök feldolgozásának kívánalm ai következtében azonban az is kiderült, hogy a h elytörténetírás szakm ailag képzett m ű ­ velőinek a száma viszonylag kevés, a vidéken élők szám ára a településeikre vonatkozó forrásanyag felkutatása rendkívüli ne­ hézségekbe ütközik, sőt még a legfontosabb irodalom is nehezen hozzáférhető. A helyi m úzeum ok és levéltárak szakm ai irányító szerepét is egyre inkább felism erték, ez azonban nem m inden esetben biztosít szám ukra m egfelelő és m egillető részvételt a helytörténeti kiadványok különböző kezdem ényezői és kiadói el­ gondolásainak valóra váltásában. A fentiekből is észrevehető, hogy a m agyar helytörténet­ írásban elsőrendű szerepet szántak a m egyetörténeti m űveknek. Ez nem véletlen, hiszen ha kim ondom vagy leírom, hogy N ó g r á d megye, még m indig egy kilencszáz év előtt létrehívott feudális kori területegység kereteihez alkalm azkodom . A m últ örökségé­ nek ez a közigazgatásunkban és közéletünkben egyaránt meg­ nyilvánuló m eghatározó szerepe azért meglepő, m ert nem csak Nógrád m egye határain belül találhatók meg földrajzilag egy­ m ástól különböző vagy más vonzási körbe tartozó tájegységek, m int a tiszai vonzási terü letű Zagyva völgye és a dunai vonzáskörzetbe eső Ipoly völgye, hanem m ás m egyék területi kialakí­ tása is hasonló (például Heves és Borsod alföldi és hegyvidéki zónái). A megye tö rtén et-írás problém áin belül, de azoktól nem füg­ getlenül, egyre inkább szembeszökővé válik a tájtö rtén et meg­ írásának a szükségessége. Ma m ár senki sem lepődik meg azon, hogy a B alaton környékének vagy a D una-kanyarnak m ú ltját egységes nézőpontból szemléljük, pedig ezek különböző megyék terü letrészeit foglalják m agukba. Épp így a Zagyva völgyének esetében teljesen érthető, hogy a hevesi és nógrádi m egyerészek­ re kiterjedő salgótarjáni iparvidék tö rtén etét m egírták (Ez a Gajzágó A ladár által szerkesztett m unka vélem ényem szerint ú ttö rő jellegű alkotás — hiányosságai ellenére is.) kus teh át az, hogy a N ógrád m egye m űem lékeinek létrehozása idejében meglevő tö rtén eti m egyeterületnek csak része volt az 1950 utáni terület, és az itt lefolyt esem ények elválaszthatatlanul összefüggtek a napjainkban m ár m ás állam területhez tartozó részek történetével. M akkai is nagyon jól tu d ta ezt, és a később m egjelent P e s t m e g y e t ö r t é n e t é ben e tek in tetb en m ár nem is voltak különösebb problém ái. P roblém áink voltak azonban nekünk, a nógrádi történészeknek és az olvasóközönségnek. Egy­ részt azért, m ert a közkézen forgó és általános tekintélynek ör­ vendő Borovszky-féle m ű történetszem lélete túlhalad o tt, a M akkai-féle pedig csonka volt. M ásrészt azért, m ert számos kor­ jellemző adat m ind a két fogalm azásból hiányzott. A m egye illetékesei teh át azon voltak, hogy a Nógrád m e­ gyei M unkásm ozgalm i M úzeum bevonásával létrehozzanak egy, a korszerű követelm ényeknek megfelelő m egyetörténetet, még­ pedig a környezetet jól ism erő helyi m u n k atársak közrem űkö­ désével. Először is erőinket kellett felm érni: ennek eredm énye­ ként jö tt létre felszabadulásunk huszadik évfordulójára az A ndrás Endre és általam szerkesztett, N ó g r á d című, képekkel dúsan illusztrált mű. A tanulságok levonása u tán kiderült, hogy helyi erőkkel is m egoldható a feladat. Egyik alapfeltétele azon­ ban a N ógrád megyei levéltárnak B udapestről tö rtén ő hazatele­ pítése, am it sikerült is megoldani. Így jö tt létre azután a Balogh Sándor vezette szerkesztő bizottság irányításával az a m egye­ történet, am ely az addig feltárt legfontosabb adatok összegezésé­ vel m egnyitotta az u tat a további kiegészítő k u tatások szám ára. A m egyetörténetben, valam int S algótarján és B alassagyar­ m at történetében a feudális kori részeket én írtam meg, és így igen közvetlen tapasztalataim vannak az akkori problém ák és a jelen adottságok egybevetését illetően. Több dualizm us kori cikkem és tanulm ányom m egírása során ugyanis csaknem m in­ dig szemembe ötlött az a hiányosság, am i a középrétegek k u ta­ tásával kapcsolatban fennáll. Ezek a középrétegek m ég a d ua­ lizmus korában is erősen kötődtek a feudális kori elképzelések­ hez. Ez nem csak a g en try m agatartásáb an n y ilv án u lt meg. A kisiparos, a kistisztviselő, a jó m ódú paraszt egyaránt „ ú rn a k ” ta rto tta m agát. Az életstílus polgári irányba történő m ódosulása sokkal inkább érezhető a m unkásarisztokrácia körében, m int az ezen „u rak ” m agatartásában. Az 1848. évi felbuzdulás „polgár­ tá rs ” m egszólítása csak képviselő választási szólam m á vált,, az életben semmi jelentősége sem volt: a fogalomhoz hiányzott a tartalom . A m egyetörténet-írás problém ái te h á t — úgy látom — egyre inkább a tájtö rtén etírás irányába hajlanak el. A m egyék olyan történelm i alakulatok, am elyek — hogy Berzeviczy Gergely 1809-ben Napóleonhoz írt em lékirata szavaival éljek — „nemesi köztársaságok, állam az állam ban” voltak. A törvényeket akkor és úgy h ajto ttá k végre, ahogy az nekik tetszett, és még a re­ form korban is élet és halál urai voltak a m aguk területén. M ocsáry ennek a várm egyének a krónikása, Nagy Iván ennek a csodálója, Reiszig Ede pedig a Borovszky által szerkesztett sorozatban ennek az oknyomozó, pozitivista szem léletű m eg­ írója. Ezt a szem léletet igyekeztünk mi a négykötetes Nógrád m egye-történetben m egváltoztatni és a történelm i m aterialista világnézet szem pontjai szerint — elsőként az országban — köz­ readni. A dualizm us korának kapitalista fejlődésével értetlen ü l állt szemben ez a középréteg, és indulatain ak levezetésére az an ti­ szemitizm us vizeire siklott — ezzel előkészítve a H orthy-fasiz­ mus diadalra jutását, a ném et „fajelm élet” népirtó m egnyilvá­ nulását. A m ikor Jókai, M ikszáth és Eötvös K ároly írásm űveik­ ben felvették a harcot az antiszem itizm us ellen, helyesen érzé­ kelték, hogy a polgáriasodás érdekében cselekednek. Egyikük sem ju to tt el azonban a m unkásosztály szerepének felism erésé­ hez, és ezzel — m ivel talán a legolvasottabb írók a m aguk korában is — nem tu d ták azt „szalonképessé” tenni. A „régi jó táb lab írá k ” és a „tekintetes várm egye” szem léletének rom an­ ticizm usa a gentrynek kedvezett. Még ak k o r is, ha tetteik et hum oros mezbe öltöztették. És e tek in tetb en — irodalom törté­ nészeink nézetével ellentétben — úgy vélem, hogy Herczeg Ferenc első világháború előtt írt gentryhistóriái éppúgy lerá n t­ ják a leplet az uralkodó osztály m agatartásáról, m int M ikszáth írásai. (E szubjektív k itérőre azért volt szükségem, hogy érzékel­ tessem, hogy a személyes visszaemlékezések hiányában m ennyi­ re fontos a dualizm us korabeli szépirodalom is a helytörténetíró szám ára, m ert a kor han g u latát nagym értékben ezekből ism er­ heti meg. A történelem az em beri m ag atartás tö rtén ete is.) M egvoltak ennek a m aga sajátos okai. A felszabadulás után, 1954-ben M akkai László a N ó g r á d m e g y e m ű e m l é k e i című kö­ tetb en m egírta a megye mai területének történetét. P onto sab b an : kísérletet te tt ennek m egírására. M egyetörténetet ugyanis csak úgy lehet és szabad m egírni, hogy az esetenkénti ún. „tö rtén eti” határokon belül dolgozzuk fel azt. Nógrád megye tö rtén eti h atá­ ra i 1920 óta nem azonosak a korábbi történeti határokkal, sőt nem azonosak az 1950 óta érvényes mai határokkal sem. Logi­ Sok m indenre kitérhetnék még, de inkább néhány gyakorlati kérdésre hívom fel a figyelm et. Ezek elseje az, hogy m inél előbb segítenünk kell a nem városokban, de főleg nem helyi levél­ tá rra l és a régebbi történelm i irodalm at is tároló kön y v tárak k al bíró településeken lakó, helytörténetírással foglalkozni ak aró ­ kon. A segítség egyik — hangsúlyozom , hogy „egyik” — m ódját 25 �a levéltári források közreadása képezi. (Kétségtelen, hogy e te­ kintetben vannak jó eredm ényeink, de az is kétségtelen, hogy még többet kell tennünk.) Olyan problém a ez, am i évszázadok óta szinte csak úgyahogy megoldható. A helytörténetírónak ugyanis az országos adatok hatalm as szalm akazlában kell m egkeresnie azt a néhány szálat, am ely településére vagy tájegységére vonatkozik, a forláskiadványok csak ném ileg segítenek. Nógrád megye feudális kori történetek m egírásával kapcsolatban például m integy 1500 kötet könyvet és folyóirat-évfolyam ot kellett átböngésznem , hogy csak a k iadott vagy jelzett adatokat összeszedjem, nem nézhettem át azonban az Országos Levéltár több ezer kiadatlan oklevelét. Így teh át érthető, hogy m egyetörténeti feldolgozásom csak évtizedes forrásfeltárási m unka után ju th a tn a abba az állapotba, hogy a m e g m a r a d t források egészét tekintve „teljes” legyen. Némi k iu tat jelentene a kutatók szám ára m ár az is, ha a m a i Nógrád, Hont, Heves és Göm ör m egyék településeiből kiala­ kított m egyeterület kiadott helyi vonatkozású forrásait m agyar nyelvű tarta lm i kivonatok alakjában közreadnánk. Ezzel ki tu d ­ nán k ik tatn i a nehézkes könyvtári könyvkölcsönzések ú tjá t város- és falutö rtén et-kutatóink előtt. Tudom, hogy ez m ár ön­ m agában véve is több kötetet kívánó vállalkozás lenne, de más kiú t aligha képzelhető el. (A m a g y a r n y e l v ű t azért hang­ súlyoztam, m ert fo rrásaink jelentős része latin és ném et nyelvű: ném et nyelvű például a S algótarjáni K őszénbánya Rt. levelezése, am it m agyar fordításban a m úzeum i a d a ttá r szám ára dolgoztam fel.) A forráskiadás terjedelm ét nagym értékben csökkentik a for­ rásokon alapuló részfeldolgozások, am ik szép szám m al szaporod­ nak. Nem terjed h etnek ki azonban m inden helyi problém ára — m ár csak a k u tatási idő hosszadalm assága és tárgykörük m iatt sem. A történész még m indig (és talán m indig is) „középkori kutatási m ódszerekkel” kénytelen dolgozni. Személyesen fel keli kutatn i az adatokat, azokat ki kell jegyzetelni, és am ikor m ár úgy véli, hogy elég áll a rendelkezésére, és ism eri a tárgyört, meg kell fogalm aznia a m ondanivalóját. A m ikor aztán kész van a művével, kiderül, hogy sem ezt, sem azt nem volt m ódjában feltárni, és kezdhet m indent elölről. E tekintetben azután való­ ban igaza van László G yulának, am ikor megjegyzi, hogy „a m últ k u tató ja állandóan a »term ékeny bizonytalanság« légköré­ ben dolgozik”. (B árm ennyire is élére állított ez a megjegyzés, sok igazság rejlik benne.) Am ikor cikkem elején arra hivatkoztam , hogy „bizonyos ellentm ondások jö ttek létre” helytörténeti irodalm unkban, ak ­ kor ezt a források nem kellő kritikával való feldolgozására is értettem . M egtörténik ugyanis nem egyszer — még az egységesen szerkesztett m űvekben is —, hogy a különböző írók különböző korokat tárgyaló, de ugyanarra a terü le tre vonatkozó feldol­ gozásaiban két vagy három változatban találjuk meg ugyanazt az adatot. Sokszor csak egyszerű elírásról van szó, sokszor Nógrádi szőtteshagyományok A megyei népm űvészeti kiállításokról elm aradhatatlanok a nem es harm óniájú szőttesek. Legutóbb a szécsényi m úzeum ­ ban láth ato tt belőlük válogatást a láto­ gató, a Palóc N épm űvészeti és Háziipari Szövetkezet legszebb term ékeinek fo rrá­ sa-, párhuzam aként. B ár valam ennyi népm űvészeti kézikönyv Észak-M agyarorszá­ got a fejlett szőtteskultúrájú területek közé sorolja, s em lítik, hogy a palócok körében milyen sokáig volt élő gyakorlat a szövés, részletes feldolgozás a nógrádi szőttesekről m indm áig nem készült. K iin­ dulva az egyre növekvő népm űvészeti ér­ 26 azonban szerkesztői felületességről és írói kritikátlanságról. Ilyenkor azután okkal hangzik el egy jószándékú m űről a „di­ lettán s alkotás” megjegyzés. Ebből az is következik, hogy tö rté­ neti forrásokat csak kellő kritik ai ism eretek birtokában szabad kiadni, és a még oly hitelesnek látszókkal szemben is gyanúval kell élnünk. Ez a m egham isított középkori oklevelekre éppúgy vonatkozik, m int a dualizm us kori újságcikkekre. Viszont az is igaz, hogy egy m egham isított adat sokszor többet mond, m int am it talán m aga a valódi m ondana. A ham isságra azonban föl­ tétlenül rá kell m utatni. A legtöbb zavart a történeti statisztikai adatok ta rta l­ mazzák. A különböző összeírások különböző lakosságszám ai nagym értékben az adófizetés letagadására vezethetők vissza, am i hol a földesuraknak, hol a m egyének állt érdekében. Ezért fontos az adat lelőhelyére való pontos hivatkozás és a lakos­ ságnévsorok közlése, m ert ezek segítségével a népi kontinui­ tást, illetve a belső m igrációt lehet felderíteni. M unkásm ozgal­ mi jelentősége is szembeötlő ezeknek a névsoroknak, ha a kétlakiak által képviselt propaganda kiterjedési terü letét, illetve az ipari m unkásság bejárásának kérdéseit vizsgáljuk. Rá kell m utatnom arra — a nézetem szerint nagy jelentő­ ségű — feladatra, am it a falvakban lakó értelm iségiek elvé­ gezhetnek, és am i által korunk történetének kú tfo rrásáv á is válhatik tevékenységük: hogy tudniillik írják meg községük m ezőgazdasági vagy ipari szövetkezeteinek tö rténetét. Sok m un­ kával, sok em ber m eghallgatásával és sok irat átnézésével járó feladat ez, de hiánypótló és forrásjellegűvé váló eredm ényeket hozhat. Ők, akik benne élnek a települések légkörében, sokkal em berközelebbről szem lélhetik a tényeket, m int ahogyan szem­ lélni fogja valam ikor egy csak az iratan y ag ra tám aszkodó szak­ történész. Ez a gondolat átvezet arra a hiányosságra, am ellyel a m a­ gyar történetírásnak nagym értékben szám olnia kell: az egyéni szemléletű életrajzok hiányára. Mindig is úgy véltem , hogy egy olyan m em oár, am elyben írója saját szemszögéből nézi a környezetet és abban a saját m aga szerepét, sokkal inkább társadalm at jellemző, m int a n ap tári sorrendben felsorakoztatott adatokat tartalm azó és vélem ényt nem nyilvánító személyi vagy családi krónika. Ha pedig m ár elpusztultak az ilyen régi em lék­ iratok, legalább kortársaink visszaemlékezései m arad jan ak fenn. K ritikai elbírálásuk a rendelkezésünkre álló nagyszám ú közéleti vonatkozású adat m iatt (amellyel napi sajtónk is tele van) sokkal könnyebb, m int egy újságírás nélküli korból szár­ mazóké. A fentiekben csak néhány problém ára bátorkodtam rávilá­ gítani. Sokba, így a helytörténeti anyag olvasm ányossá tételé­ nek és így a tágabb értelem ben v ett közm űvelődési szerepének taglalásába a jelen keretek közt nem bocsátkozhatom . Pedig ezen a téren is sok a tennivaló, am ire az arra illetékesek alapo­ sabban tu d n án ak válaszolni. Belitzky János deklődésből, úgy véljük, érdem es a kiállí­ tások rendezéséről, s a különböző célú te­ repm unkák során összegyűlt eddigi ta ­ pasztalatokról beszám olnunk. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy egy XVIII. századi parasztháztartásban milyen tetem es m ennyiségű házivászonra volt szükség. Ez képezte alapanyagát a lakásberendezéshez, gazdálkodáshoz szükséges tex tiliáknak, s a családtagok ruhanem űi­ nek nagy része szintén ebből készült. A szükséglet döntő hányadát önellátásból fe­ dezték. Az alapanyagul szolgáló kender term esztésének, feldolgozásának hosszú, sok fáradságot és ügyességet igénylő m un­ káit a család nőtagjai végezték. M inden bizonnyal ekkor is készültek m ár díszí­ te tt textiliák, azonban ebből a korból tá r­ gyi em lékek nem m aradtak fenn. A balassagyarm ati Palóc M úzeumban őrzött legkorábbi szőttesek keletkezési ideje a m últ század első felére tehető. Szórványdarabok m ellett az 1860-as évektől m ár tárgyegyüttesek állnak ren ­ delkezésünkre, s a tájékozódást tovább segíti a hagyom ányozó emlékezet. A vá­ szonnem űek nagyobb részének to vábbra is kender az alapanyaga, az ünnepre szánt darabok készítéséhez azonban m ár igye­ keztek pam utot vásárolni. Az ilyen, al­ kalm i tex tíliák at anyaguk m ellett díszí­ tettségük m értéke is m egkülönbözteti a „köznaplótól”. A ra jtu k alkalm azott szőt­ tesm inták alapelem ei egyszerű, m értani alakzatok, s a segítségükkel kialakított m otívum ok az ország m ás részein is szé­ les körben elterjedtek. A szövés techni­ k ája ugyanis korlátozott lehetőséget biz­ �tosíto tt a variáláshoz, s a vándorló ta­ kácsm esterek m unkáinak hatása szintén segítette a hasonlóságot. Hogy a m otí­ vum ok összeválogatásában, m intává ala­ kításában m ik a sajátos vonások, arra a részfeldolgozások hiányában még nem ad hatunk választ. A tárgyi anyag alapján azonban az m egállapítható, hogy a díszí­ tés elhelyezése, a szőttes textiliák tárg y ­ alkotásának m ódja m utat táji jellegzetes­ ségeket. Á ltalában a régi nógrádi szőt­ tesek díszítése m értéktartó, az összhatást a szélesebb-keskenyebb, csíkszerű m inták és a nagy feh ér felületek sajátos ritm usa határozza meg. A „szőtteshím ek” uralko­ dó színe piros, egy-egy apró m intaelem , csík beszövésére használtak kék pam utot. Term észetesen az általános jellem zők m ellett m inden textilféle díszítésének m egvoltak a konkrét szerkesztési hagyo­ m ányai, am it az adott tárg y rendeltetése határozott meg. Az ünnepi huzatú ágy­ nem űben nem aludtak. M int a tiszta­ szoba egész berendezése, az ágyravalók is a rra szolgáltak ebben az időben, hogy a család vagyoni helyzetét reprezentálják. Ez indokolta fokozott „cifraságukat”. A hosszú, keskeny p árnahuzatoknak („fejel­ h a j”) az ágy felvetésekor előre kerülő ol­ dalát borítja változatos, sűrű díszítmény. A „fejel” kevésbé látható, m ásik vége irányába sajátos tagolással keskenyednek, ritk u ln ak a m intasorok. A teljes hosszá­ ban érvényesülő dunna huzatának válto­ zatos szőttes csíkjai egyenletes ritm us­ ban követik egym ást az egész felületen. A törülközőtartó rú d ján átvetve, a dísz­ törülköző két végének csíkm intája egy­ m ás alá került. A „poszrikos kendő” h a­ sonló m intaelhelyezése akkor válik é rt­ hetővé, ha tudjuk, hogy sütem énnyel meg­ rak o tt tá la t kötöttek bele. S ahogy ezt kézben tartv a a kom aasszony elindult ve­ le a „gyerm ekágyashoz”, a szélekhez kö­ zel eső m inta jól érvényesült, m egadván az alkalom hoz illő ünnepélyességet, am it a falu szokásrendje m egkövetelt. Ugyan­ csak az ünnepi szerepet hangsúlyozza a „búcsústarisznyák” gazdag díszítése. A több napos úthoz szükséges élelemmel m egrakott tariszn y át a nők h átu k ra kö­ tötték, ezért a látható oldalon sokasod­ nak a szövött „hím ek”. Az ingvállak bő u jjá t összefogó kézelőn, a kötény alján keresztbe futó m intacsíkok a ruhadarab szabásvonalát hangsúlyozzák. A felsorolt textiliák díszítettségét to­ vább fokozták a vászonszélek közé v a rrt különböző betétek, csipkeszegélyek, bo­ nyolult kötésű rojtok. A szőttesekre is ér­ vényes azonban, hogy hatásuk a velük együtt funkcionáló tárgyegyüttesek egé­ szében érvényesül igazán. Például a dísz­ ágyról hosszan lecsüngő lepedő egyik — ritkábban m indkét — végén futó díszí­ tés köré eső, túlm éretezettnek ható fehér felületeket a ra jta 3—4 sorban, hárm a­ sával egym ásra helyezett „fejelek” vé­ geinek töm ött, piros foltja ellensúlyozza, m ajd az ágy tetejére állított dunna csík­ jain ak nyugodt ritm u sa oldja föl a ko n t­ rasztot. M ásrészt az abrosznak, függöny­ ként használt vászonkendőknek két-két szőttescsík közé zárt fehér foltja „felel” a lepedőre. Ha m indezek köré képzeljük a gyéren m egvilágított parasztszoba pá­ colt gerendam ennyezetét, a ta rk a cserép­ tányérokkal, olajnyom atú szentképekkel tagolt falát, a sötét bútorokat, akkor ke­ rülünk közelebb a nógrádi szőttes lakás­ textilek sajátos esztétikum ának m egérté­ séhez. A jobbágyfelszabadítást követő idő­ szakban bontakozik ki hazánkban a nép­ m űvészet új stílusa, am it szinte m inden vonatkozásban a díszítés gazdagodása, az alkotások paraszti k arakterének hangsú­ lyozása jelez. A korábban egységesebb ké­ pet kisebb tájak, vidékek helyi népm ű­ vészeti ku ltú ráin ak színes együttese vált­ ja föl. S ajátos történelm i körülm ényekből fakadóan e folyam at m egyénkben némi időeltolódással m ent végbe, így jellem zői­ nek illusztrálására könnyen hozhatunk szemléletes példákat, jelen alkalom m al a szőttesek köréből. É rsekvadkerten az 1920-as évekig a díszítéshez piros, rit­ kábban piros és kék szövőpam utot hasz­ nálnak. A szerény m intakincs nem sokat bővül, viszont a geom etrikus jellegű csí­ kokból kisebb közökkel, többet szőnek az abrosz, lepedő végeibe, ezáltal megnő a díszített felület. A K azár környéki asszo­ nyok is ragaszkodnak a hagyományos, m é r t a n i a s m intákhoz, s ugyancsak ism ét­ léssel igyekeznek fokozni a hatást. Ők azonban szorosan egym ás u tán szövik be a m intasorokat, így egy szélesebb sávot k ap ­ nak. B ár a piros szín dom ináns szerepe m egm arad, a világosabb árn y alatú kék, s m érték tartó an a sárga, zöld, fekete és rózsaszín is helyet kap a díszítm ényeken. A m egye nagyobb, középső részén azon­ ban az új népm űvészeti törekvések meg­ valósítása az ún. szedett technika elter­ jedésével kapcsolódik össze. Noha az ide­ vonatkozó ism eretek eredetét tekintve a takácsm esterek h atása v itath atatlan , a parasztasszonyok saját ízlésük szerint ér­ lelik ki az új m intakincset, am elyben a stilizált virágoknak j u t; döntő szerep. E m inták elemei nagyobb léptékűek, s a szálak bonyolult számolásán alapuló Új technika levegősebb szerkesztést enged meg. Ezáltal a díszítm ények növelésének változatos lehetőségei adódnak. A nagyobb földrajzi egységen belül a századfor­ duló körül további k istáji szőtteskultú­ rák különülnek el, am elyek közül az Ő r­ halom környéki különösen figyelem re méltó. E szőttesek részint a hagyom ányos színösszetételű díszítm ények gazdag válto­ zatosságával tű n n ek ki, m ásrészt a piros m intákba laza ritm usban beszőtt, élénk színű (lilásrózsaszín, türkiz, szilvakék, zöld, narancssárga) gyapjúszálak adnak sajátos k ara k te rt az ünnepi vászonnem űk­ nek. A gazdasági és társadalm i körülm ények következtében a népm űvészet új, parasz­ tos stílusa, így term észetesen a nógrádi szőtteskultúrák virágzása sem v olt hosz­ szú életű. A viseletben korábban végbe­ m ent alapanyagváltást követően, az 1920-as évektől im m ár a lak ástex tilek terén is gyorsan terjed n ek az olcsó gyári anya­ gok, köznapi haszhálatba szorítván visz­ sza a vászonnem űket. A városias ízlés hatására egyre ritk áb b an szőnek m ár „cifrát”, s h a mégis, úgy a díszítm ények m ind szegényesebbé válásán keresztül ve­ zet az út e népm űvészeti á g gyors kihalá­ sához. Van. ahol a századfordulótól kez­ dődően a textíliák díszítésében fokozato­ san a hímzés kerül előtérbe. S ajátos kö­ rülm ények h at asára azonban néhány vi­ déken a „cifra” szőttesek túlsúlya m eg­ m arad szinte a második világháborúig. E falvakból gy ű jtö tt darabok jól szem­ léltetik a parasztstílus lassú felbom lásá­ nak tüneteit. Pl. Ő rhalom ban, Hugyagon a virágm inták egyre naturalisztikusabbá válnak, a díszítm ények kim ódolt m egfo­ galm azása, — eseten k én t m ár a szőttes­ technika ésszerű lehetőségeit m eghaladó — felnagyítása, szétesése u tal erre. To­ vábbá a 20-as évektől m ind nagyobb hangsúlyt kapnak a m ár egy darabon ve­ gyesen alkalm azott tark a gyapjúszálak, s végül teljesen h áttérb e szorítják a piros pam utot. A harsány színösszetétel, vala­ m int az alap és díszítm ény k o n trasztja következtében felbom lik e szőttesek h ar­ m óniája. A folyam at visszafordíthatatlan. Az a hagyom ányos paraszti életform a, am ely­ nek keretei között e szőttesek készültek, s am ely életform ának ezen ünnepélyes rendeltetésű textiliák szerves tartozékai voltak, m a m ár a m últé. E m últ azonban, a szőttesek példája is m u tatja, olyan ér­ tékeket őriz, am elyek nélkül m ai m űvelt­ ségünk nem lehet teljes. K apros Márta 27 �KÖRKÉP Fiúk és apák Elöljáró beszéd: m entség és m agyaráz­ kodás. A vállalt feladat ugyanis más, több m int a gyerm ek és szülő kapcsolatát e g y mai m agyar regényben (Nádas P éter: Egy családregény. vége), illetve regény alapján elemezni. A m egoldás első látásra könnyűnek, sőt elegánsnak tűnik. M ert m iről szólnak a regények, ha nem em beri kapcsolatokról, s azon belül is a nem zedékek egym ás mel­ lett éléséről, egym ásra utaltságáról, konf­ liktusairól? Így igaz: a regény nem k erü l­ heti meg a családot, a m indenkori csa­ lád ábrázolását. Nem, m ert m inden tö r­ ténet azzal kezdődik, hogy valaki elindul valahonnan valahová, s ebben az életút­ ban a gyerm ekkor évei, az eredet d eter­ mináló erejűek. H urcoljuk egy életen ke­ resztül m agunkban, ebből, az ekkor szer­ zett élm ényekből „élünk” egészen addig, míg unokáinknak el nem m eséljük. És mégis! M intha éppen az: a gyerm ekkor d erű je hiányozna a mai m agyar prózá­ ból: szinte csak nyom okban találunk u ta­ lást a mai gyerekek életére, a mai szü­ lők és gyerekek kapcsolatára. Ha meg is jelenítik az írók, ak kor — az esetek több­ ségében — a két nem zedék súlyos m orá­ lis és egzisztenciális konfliktusának a ra j­ zaként. Két példát em lítenénk erre: Bihari K lára M i é r t j é t , és B árány Tam ás V e l ü n k k e z d ő d i k m i n d e n című írását. A tavalyi könyvterm ésbő l — némi m egszorítással — ide sorolható Kende Sándor S z e m b e n é z n i című regénye is. Mégsem vállalkozunk ezek elemzésére, m ert részben túlságosan régen (1971—72) jelentek meg, másrészt nem érezzük elég m arkánsnak ezeket a regényeket. Adódik viszont egy m ásik szem pont is, am ely ugyan kissé eltávolít m inket a szű kebben vett tém ától, ugyan­ akkor kitűnő és hallatlanul izgalmas m ü­ vekben táru l fel, s ez pedig: a m ai „negy­ venesek” vallom ásértékű írásai a saját gyerm ekkorukról! Ez a problém a m ár csak azért is izgalmas, m ert pótolni lát­ szik azt a sokszor elhangzott követelést irodalm unkkal szemben, nevezetesen az ötvenes évek epikus ábrázolását. E sorok írója, aki szintén ehhez a nem zedékhez tartozik, „beism eri” , hogy megkülönböz­ tete tt kíváncsisággal és izgalom m al olvas­ sa ezeket a könyveket. Gondolunk itt pél­ dául Lengyel P éter C s e r é p t ö r é s , Beremé­ nyi Géza L e g e n d á r i u m című regényeire, Sim onffy A ndrás novelláira, Czakó G ábor néhány írására, A sperján György vagy Oláh János regényeire — s a sor még folytatható. Ezekben az írásokban m inden pátosz nélkül jelennek meg „am a” ötve­ nes évek, sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül), úgy ahogyan a szer­ 28 zők gyerekfejjel átélték vagy átszenved­ ték. Ebben a sorban is k itü n te te tt helye van Nádas P éter regényének, m ert m int­ egy sűrítve adja m indazt, am i ezekből a nehéz évekből teherként, de m ár ki nem törölhetetlen em lékként tovább él. Nem véletlen, hogy Lukács György az egyik legsürgetőbb és legfontosabb feladatnak ta rto tta a személyi kultusznak „m int olyannak” az elemzését és ábrázolását. Nádas P éter kisfiú regényhőse kettős szo­ rításban éli át ezeket az éveket. Nincs édesanyja, de elveszíti rajongásig szeretett nagyszüleit is, hogy a végén politikai tiszt édesapjától is elszakítva intézetbe kerül­ jön. Szinte m ár sok is ez — m ondaná az olvasó —, de nem tud cáfolni, b ár­ hogy is szeretné! Nem, m ert Nádas P éter regénye szuggesztív, sodró erejű. Olyan mély rétegeket tá r fel a gyerm eki lélekből, am i a nagy íróknak is csak kivételes pil­ lanatokban sikerül. Ez a hányatott sorsú — körülbelül 10 éves — kisfiú egyszerű­ en kiszakad a jelenéből, holott a gyerm e­ ki tu d at m indent JELENKÉNT él át. M ár az a tény, hogy nem a szüleivel él (az anyja m eghalt, az ap ját elszólítja a szol­ gálat), az hogy idealista nagyapja be­ av atja a (zsidó) család több évszázados titkaiba, holott a gyerm ek még nem é rt­ heti azt, kiem eli a kortárscsoportból. Di­ ckens árvái, félárvái: Tw ist Olivér vagy Cooperfield Dávid élik át ezt a borzon­ gást, ezt a találkozást egyik oldalon az adakozó, term észetes em beri jósággal, míg a m ásik oldalon ennek szöges ellentété­ vel: az értelm etlen, m ár-m ár irracionális önkénnyel és kegyetlenséggel. De míg Dickensnél mindez valam iféle szentim en­ tális és rom antikus sodrásban oldódik, Nádas P éter egy pillanatig sem hagyja elérzékenyülni az olvasót. A nézőpont m indvégig a kisfiúé, aki nem érti, hogy mi is történik körülötte. Az események néhány hónapba vannak sűrítve: ez alatt tem etik el a nagyszüleit, hurcolják el a szomszédból a pajtásait, akikkel papástm am ást játszott, hogy egy hideg-rideg in­ tézetbe kerülve ocsúdjon rá a sorsára, idézze fel korán véget ért gyerm ekkora, viszapillantva idillinek tűnő, hónapjait, éveit. Ez: a gyerm eki nézőpont az, am ely naiv bájával élesebben rajzolja a kont­ rasztot a meg nem é rte tt „k in ti” világ és az otthoni között. ítélete se lehet ke­ m ényebb, m int a gyerekeké, akik á rta tla ­ nul szenvedték meg az évtizedet! A m últ nem tehető jóvá, hisz’ az idő visszafor­ díthatatlan. De le se tagadható! El se hallgatható — figyelm eztetett m ár József A ttila is: „a m últat be kell vallani”. A gyerekek ideje a m indenkori jelen — m ondottuk. Úgy tűnik azonban, hogy a mai apák (tudniillik: az írók) még job­ ban el vannak foglalva a saját, teh át a m ú ltid ejű gyerm ekkorral, s ezért nem ju t idejük, erejük a m ai gyerekekre fi­ gyelni. Vajon jobb apák lesznek-e, m int am ilyenek az övékéi voltak? Nádas P éter — indirekt módon — válaszol erre a k ér­ désre is: a szeretettel m egrajzolt nagy­ apa figurájával, aki tudatosan ad ja át m indazt az unokájának, am it ő is a nagy­ apjától hallott. M ert csak az él igazán a jelenben és a jövőnek, aki k ontinuitá­ sában folyam atában látja az életet. Nem árt erre is gondolni a gyerm ekek év éb en ! Helyesen ism erni a m últat, értelm esen, hum ánusan cselekedni a jelenben, hogy ne pocsékoljuk el a jövőt! M ert nem mindegy, hogy milyen em lékekről mesél­ hetünk m ajd mi az u n o k á in k n a k ...! Horpácsi Sándor Veress Miklós épülete kész VERESS MIKLÓS: PORHAMU H arm adik verseskönyvével szokatlan dolgot m ívelt V e r e s s M i k l ó s : egyszerre „két" kötettel is m egajándékozta az Ol­ vasót. Egy m áris forgathatóval — s egy m ásikkal, m elynek szavait ugyan még nem lehet kibetűzni. Ám annyi m áris bi­ zonyos, hogy ú jfajta, más m ondatok fu t­ nak lapjain — egyelőre még sejtelm es ér­ telm et görgetve — a m ajdani hátsó borító felé. Ennek a m áris tap in th ató n ak , me­ lyet a kezem ben tartok, különös súlya van. Súlya, ak á r egy épületé. M int oly sokan a m agyar költészetben, Veress Miklós is m agányos m esterem ber. V alójában nem tudni, m ikor s hol k evert anyaggal, hol s m iért ilyenre csiszolt-tisztított szerszám ok­ kal láto tt hozzá költői világterem téséhez,'a m aga épületéhez, am elyhez m ár első két kötetében is helyet keresett, hogy h arm a­ d ikra m eglelje, m int a m esében. Az 1972-es E r d ő a v a d a k n a k című nyitó m ű­ ve bizonyság arra, hogy a költészethez csörömpölés nélkül is el lehet ju tn i. Az 1975-ös B á d o g k i r á l y ban m ár m inden anyag és hódolat birtokában a neki rendelt föl­ det keresi. Az égboltot és egy elfolyó arcot talál. S három évre rá, a P o r h a m u ­ b a n megkezdi s — talán önm agát is meg­ lepve: — bevégzi m egálm odott épületét. M int m inden valam irevaló építm énynek, a P o r h a m u n a k is van I. ALAPJA, s Veress Miklós, aki tu d ja ezt, m int eddigi köteteiben, ebben is nyi­ tóverssel indít. M egírja Szenczi M olnár utolsó utáni zsoltárát ( A C L I I I . z s o l t á r ) . M inden együtt van itt, am it Veress Mik­ lós t u d : lenyűgöző form aérzék, veretes rím technika, zsoltáros m odor: népért, ki­ söpört tem plom ért, ahol üdvözítően cseng­ het a zsoltár. �II. A FÖLDSZINTEN ( B o l o n d o k és s z e n t e k ciklus) néhol nincs fűtés. Veress M iklóst még néha alig találni meg: bol­ g ár ikonok mögé, bolgár városok, tem p­ lomok zugaiba s m agasaiba búvik, őszi arc m ögött borong, s b ár „ k í v ü l is é g b e ­ l ü l is é g ”, m elegedni alig lehet még tüzé­ nél. III. AZ EMELETEN ( V i a s z f e h é r és R e ­ q u i e m ciklusok) a szerepről szerepre, ál­ arctól álarcig vándorló költő arca, ha viaszfehéren is, m ár felism erhető. A bo­ lyongásokért keserűen fizet az E g y lí r i ­ k u s s i r á m a i b a n : „M elyik álarcom at kívá­ nod ó közönség”. A F e l i r a t b a n a z általa (is) kiválóan m űvelt szereplíra a m egha­ sonlottságig, az igaz-ham is önm arcangoló tépelődéséig ju tta tja . Itt, a ciklus első felé­ ben m ély és heves őszintesége m egkapó, a M u n k a d a l b a n és az A d y - k é p c s o l n a k k a l és l o v a k k a l b a n pedig halott-tám asztásai ragadnak m agukkal. Emeletéről. IV. SZALMASZALON visz fel az É g i h á z t e t ő k i g . A ciklus cím ét adó dal, a S z a l m a s z á l : finom és törékeny. A vers egy rezzenés, de utolsó sorai m egdobban­ nak, m int a szív: „mégiscsak végső m ene­ dék egy szalmaszálon át — az ég”. A ciklus fölfelé húzó d arab jai a P i t y p a n g , a N é g y s o r o s , a F a g y stb. — leheletfinom rajzok, ném elyik csupán egy mozdulat, am elyen annyi m inden, vagy tán m in­ den m úlik. M ielőtt kilépnénk a háztetőre, két rem ek verssel adózik József A ttilá­ nak. A N é h a i k a l á c s játékosságában em ­ lékeztet a nagy elődre, az A l k a l m i v e r s I l ó n a k pedig a József A ttila-i gondolati költészet világával ro k o n : „ ...gondolkod­ nak-e a csillagok / s term elnek-e m ajd olyan anyagot / miből a szellem tisztáb­ ban ragyog / vagy csak m agadban hor­ dod, s hordom én / lélekm agam ban azt a csillagot”. V. EZ ÉGI HÁZTETŐKÖN a szerelem cserepein ülhetsz, Olvasó. A M á j u s i ódá­ ban és a S z e r e l m e s é n e k b e n ódai szárnya­ lással rö p tet a költő két jól ism ert arcot a m aradandóságba, a végső fénybe. A C s ö n d e s n y á r i esőben, Veress Miklós köl­ tészetének e csúcsán, m ár anyagtalanul, szédítő sebességben, s egyúttal m ozdulat­ lanul e szárnyalásban, oda visz, am i m ár túl van m inden jón, s rosszon. Nem is meglepő, hogy innen varázsos, lebegő, tá ­ voli VI. ZENÉKET lehet hallani: különös rondók, szonáták és etűdök hangjait so­ dorja felénk az idő, s e költői, m ár-m ár transzcendentális látványba S zé tszó rt k o t t a l a p o k épülnek be: „föltalált / m inket / az anyag őrjöng hogy nem tud m ajd / elfelejteni.” Az épület — kész: a földi zsoltártól az égi zenékig. V II. JEGYZET A TOVÁBB MÁR NEM ÉPÍTHETŐ ÉPÜLETRŐL. Tisztán, s befejezetten áll, am it m egterem tett. Va­ lam i újat, valam i m ást kell ezentúl csinál­ nia. Kölcsönvéve a még ta p in th atal an kö­ tet előlegéből: a Veress Miklós-i költészet nem kivonul, csak átvonul: egy új, isme­ retlen földre. ( S z é p i r o d a lrni. 1978.) Krasznahorkai László Munkás- és paraszt­ ábrázolás Balázs József regényeiben K eveset á ru lt el B alázs József p ró záján ak sa játo san egyedi érték eirő l, hogy „új hang csendül a fia ta l m ag y ar p ró zaíró k k ó ru sá ­ b a n ”, m ik é n t első regén y én ek b o rító ján , a rövid b em u tatásb a n o lv ash attu k . É letrajzi adataib ó l sejthető, hogy reg én y ein ek té m á já t szülőfaluja, a Szabolcs m egyei V itk a m ik ro ­ környezetén ek szinte m itológiává nem esedett m últjáb ó l, jelenéből m erítette. Írói világ át ny ilv án v aló an g azd ag íto tták ú jság író k én t szerzett ta p a sz ta la ta i is. M űveiben k é t a la p ­ vető en fontos té m a k ö rt já r körül. A leg­ nincstelen eb b p ara sztság tö rtén elm i m ú ltjá t áb rá zo lja a Magyarok, a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel, A z ártatlan cím ű regén y ek ­ ben. A Koportos és a Szeretők és szerelm e­ sek je le n ü n k fontos p ro b lém áit tá rg y a lja : átm en eti életfo rm a trag ik u s hősei m u ta t­ koznak meg, a k ik elszak ad tak a falutól, de nem sik e rü lt igazán városi m u n k ássá v á ln i­ uk. A népi író k h agyom ányain n ev elk ed ett utód a legkisem m izettebbek, leg k ita szíto tta b ­ b ak tá rsa d alm i p ro b lém áiró l szól. T ö rtén el­ m i táv lato sság és h iteles szociográfiai k e­ resztm etszet tá ru l föl m ű v eib en a p a ra sz t­ ság kö zelm ú ltjáró l és jelen érő l. Ú jszerű a m ai irodalom ban, hogy n em parabolizálási, m odellezési szándék vezeti elsősorban az a l­ kotót, am ik o r tö rtén elem m é táv lato so d o tt ko ro k esem ényeihez nyúl. A Magyarokban és a Fábián Bálint talál­ kozása Istennel cím ű regényében közös a m ag y ar p arasztság életén ek illúzióm entes ábrázolása. R ed u k ált tényszerűség jellem zi a Magyarokat: 1944-ről, a n ém etek b ev o n u lá­ sán ak év érő l an n y i ad a lék o t k ap u n k , am en y ­ nyi a regény tíz nincstelen, szegényparaszt főhősének látó teréb en , egy koldusszegény sza­ bolcsi falu m in d e n n a p ja ib a n m egjelenik. A kisem m izettek szám ára a k önnyebb é let le ­ hetőségével k ecseg tetett a fasiszta N ém eto r­ szágban végzendő m ezőgazdasági m u n k a. A z á rt közösség tö rv én y e szigorú érté k re n d et a la k íto tt ki a m a g y ar p arasztem b erb en , a f a ­ lu, am ely h ez a nélkülözés, a n ehéz m u n k a é l­ m énye k ö tö tte — n élk ü lö zh etetlen v o lt szá­ m ára. E zért szak ad n ak el olyan nehezen m ég egy é v re is a falutól, am ely eg y ú ttal a h a z á t és a családot is jelen ti. E zért nem m a ra d h a tn a k N ém etországban, a gazda k e­ csegtető a já n la ta ellen ére sem . Pedig se j­ tik, m i v á r rá ju k o tth o n : a fia ta la b b ja ik m á r a h az atérésü k e t követő n apon m eg­ k a p já k a behívót. S zinte m indegyik hősben közös, hogy erkölcsiségük egyszerű és szigo­ rú, kizárólag a falu gyökereiből táplálkozik. Balázs Józseftől távol áll a p án tlik ás, m o­ solygó m ag y ar falu ábrázolása, viszont az egész napos gond, nyom or szü n etein ek ko­ m or, fek ete id illjé t h itelesen festi meg. B a­ lázs p ró zá ján a k k ü lö n erénye, hogy a tá rs a ­ dalm i p ro b lém a lépten-nyom on é le t és h a ­ lál filozófiai m élységgel m egfogalm azott alapkérd éseiv el fonódik össze. F ábián B álin t (a Fábián Bálint találkozása Istennel cím ű regény főhőse) is egyedül m a­ ra d élete végén láto m ásaiv al, h alo ttaiv al, el­ átko zo ttság tu d atáv al. A regényben m itológi­ áv á sű rű sö d ik a lelk ifu rd alás, az iszonyat, a szabolcsi falu k o llek tív b ű n tu d a ta az ősök és sa já t v étk eik m iatt. F áb ián Bálint, az első v ilágháb o rú b ó l m e g tért ju h á sz a h arctérrő l, a gyilkolástól való iszonyt hozza haza. De h iá b a keresi m á r o tth o n a zá rt közösség, b á r neh éz életű, de m égis békés szigetét. H i­ áb a ta rtja m ag át szigorúan az em berség e r ­ kölcsi parancsához, egyre rém ü leteseb b erő­ vel fo jto g atja a k ö rn y ezetéb en se jte tt g y il­ kosságok m ú lt- és jelen b eli (fehérterror!) b urjánzása. A főhős is Isten h ez m enekül, a h a lo tta k átk a, a k o llek tív b ű n tu d a t, a gyil­ kos-háborús em lékek elől. A Fábián Bálint találkozása Istennel a végső elkeseredettség regénye, a hősök a h a lá lb a m en ek ü ln ek a je len k ilá tá stalan sá g a elől. T ö rtén elm i szem pontból h itelesen idézi meg B alázs József A z ártatlan cím ű reg én y é­ ben a II. v ilá g h áb o rú b an elp u sztu lt n y íreg y ­ házi h u szárezred trag é d iáját. A súlyos tö rté ­ nelm i önvizsgálódás szövevényében, a cse­ lek m én y fo rg atag áb an g y ak ran elm osódik a hősök k o n tú rja . H ús és v ér em b erek h e­ lyett — valóságos szituációban — sokszor csak v élem ények ütköznek össze. Többször in d o ­ k o la tla n u l tű n ik el a szem ünk elől a főhős, B a tá r Ján o s. Az elbeszélőm odor is n éh a tisz­ tázatlan , nehézkes. A z átm en e ti életfo rm a áld o za tán a k tra g é ­ d iá járó l szól a Koportos. M á r a Magyarok­ ban fö ltű n ik a bölcs, öregedő p ara szt — G ásp ár D ániel —, aki a p ja csökönyössége m ia tt nem tu d o tt parasztb ó l ta n u lt sz ak m u n ­ k ássá válni. B alázs József a m aga te lje ssé­ géb en — egyszerre n o sztalgikusan és iszonyt k eltv e — m u ta tja b e a szegényparaszti é le t­ fo rm át, de nem m isztifik álja az iparosodott v áro sb a való m e n ek ü lést sem. A z á rt közös­ ségből kiszakadó em b erb en szükségszerűen k ialak u l a sehová sem tarto zás, az abszolút k ív ü lá llá s-tu d at. Balogh M ihály, a kisregény főhőse k iélezetten m agányos. F alu jáb an , a szabolcsi kisközségben á rta tla n u l lopással v ád o lt cigány; a cigányok közt félcigány; városi m u n k a tá rsa i szem ében p araszt. L é­ nyegében ingázó so rtársa i sem fo g ad ják be, érzik, hogy tépelődő, tö p ren g ő em ber, aki k ü lö n b a k a r len n i a többieknél. É letének tra g é d iá já t feleségének h irte len h a lá la v ilá ­ g ítja m eg elő tte is. K oportosnál, a falu régi tem ető jén él érzi á t közeledő h alálá t, a fa ­ lu k ollektív trag é d iáját, sa já t te lje s m ag á­ nyát. Egyéni k u d arcáb ó l az átm en e ti é le t­ fo rm ájú , sem m u n k ás — sem p a ra sz t em ­ b er m ai tá rsa d a lm u n k ra igen jellem ző so rsá­ n ak trag éd ialeh ető ség e b ontakozik ki. A Szeretők és szerelmesek cím ű regény m ű ­ faji elk ü lö n ü lése azonnal szem betűnő. A Magyarok kollektív, a Fábián Bálint találko­ zása Istennel, a Koportos egyéni tu d a tre ­ gény. Az ú j m ű jo b b an em lék eztet az 1945 u tá n k ia la k u lt nov ellaszerű m a g y ar k isre ­ g én y típ u sra. Az író k ív ü lrő l, o b jektíven, ep i­ k u s tá v o lság tartással lá tta tja szereplőit, a m ellék alak o k elk ü lö n ü ln ek a központi hős látószögétől. K alen d a József, a p ara szti k ö r­ nyezetéből kiszakadt, tehetséges em b er lá t­ szólag m á r ízig-vérig m unkás, életm ó d ja is u rb an izált. É letében nagy fo rd u la t lehetőségé­ vel kecsegtet, hogy egy k iem elt szak m u n k ás­ b rig ád félh iv atalo s v ezető jek én t elk ü ld ik egy kisv áro si üzem iro d ah á zá n ak építkezési m u n ­ k á ira — m agas fizetéssel, b rigádvezetővém űvezetővé em elkedés lehetőségével. B a­ lázs életm ű v éb en is ú j m o tív u m k én t, ú j szo­ ciográfiai m ik ro k ö rn y ezetk én t je len ik m e g a kisváros, am ely új alk alm azk o d ási feltéte le­ k et szab a főhősnek. A k o rru p ció a fejlő d ésre tö rek v ő k isváros h atalm i stru k tú rá já n a k egészét átszövi, a „ m affián a k ” dolgozik m ég a vallásosan m eg­ szállott, fé lő rü lt M endel P é te r fu v aro s is, ak i rem én y telen ü l szerelm es K ap u v á ri M á r­ tába, K alen d a szerelm ébe. E z a fertő zö tt körn y ezet a k ét főhős k ap c so la tát is szeretői viszonnyá züllesztené. K alen d a végül is „szük­ sékszerű v életlen k é n t” m egöli egy d u lak o ­ dás közben a szerencsétlen ő rü ltet. K issé m eghökkentő véletszerűséggel teljesed ik be a főhős sorsa, tú l látv án y o san és v á ra tla n u l sodródik gyilkosságba. B alázs reg én y ein ek e n n e k ellen é re közös erénye, hogy a szociográfiai hitelesség s a pontos lé lek tan i ábrázolás, kisebb h u llá m ­ völgyekkel, következetesen m egvalósul. Az egykori falu k ísé rtetei, a z átm en eti k o r fa n ­ to m jai leegyszerűsítés nélkül, a m aguk te l­ jességében tá ru ln a k föl a k o rán tsem le z á rt p ály a eddigi m űv eiből. Pósa Zoltán 29 �Grafika — 1978 A M agyar Képző- és Iparm űvészek Szövetsége az elm últ másfél év alatt há­ rom kiállítást is rendezett. Közülük a leg­ utolsót, a h arm adikat, a napjaink grafi­ k áját bem utatót tavasszal tekinthettük meg a M agyar Nemzeti G alériában. Mi­ lyen volt g rafikánk a m últ évben, m it állítottak ki, m ilyennek látták az 1978-as év term ését a kiállítás rendezői? A be­ m utató nem okozott csalódást. Összképet adott, olyant, am ivel érdem es foglalkozni. Milyen volt teh át a m agyar grafika 1978-ban? F eltétlenül jobb, m int a festé­ szet és a szobrászat, am elynek m érleget készítő k iá llítá sa it. rezignáltan nézhettük meg a M űcsarnokban. A grafikusok ta rt­ ják azt az előnyt, am it még az ötvenes és hatvanas évék fordulóján szereztek, K ondor és néhány m a is szereplő művész jóvoltából. Ezért is láth attu n k több jó m unkát a G alériában. Különösen figye­ lem re m éltó a hetvenes évek elején indu­ lók mezőnye. Sok persze a közepes, egyegy m eghatározó vonulat utánjátszása, és term észetesen akadnak rossz grafikák is. A kiállítás cím ében szereplő hetven­ nyolcas évszám csupán tájékoztató jellegű, m ert inkább, a kiállított anyag begyűjté­ sét, a tá rla t előkészítésének idejét regiszt­ rálja, a lapok készülésének időpontját csak részbén jelöli. A kiállitóterem be lé­ pésünk után ez az érzésünk csak fokozó­ dik a háború előtt induló nagynevű alko­ tók m űvei láttán . G rafikáik és rajzaik ugyan a m últ évben készültek, de szel­ lemük, form ai ú jításaik egy m ár le­ tű n t, m űvészettörténelileg feldolgozott korszak győztes csatáira utalnak. M unkás­ ságukat célszerűbb lenne életm ű-kiállítá­ sokon bem utatni. A nem régiben elhunyt V a r g a N á n d o r L a j o s , a kél háború közötti művészeti élet m eghatározó személyisége volt. Tusrajzaival a negyvenes évek m a­ gyar g rafik áját forradalm asító S z a l a y L a j o s m űveit m a is m egcsodáljuk. A szür­ reális-groteszk, mégis oly hum ánus vilá­ got terem tő S z a b ó V l a d i m i r rajzai is ú j­ ra és ú jra lenyűgözik nézőjüket. A fes­ tészetünk nagy öregjei közé sorolható T ó t h M e n y h é r t e t a szakm a és a közönség csak az utóbbi néhány évben fedezte fel igazán. M űvészetének jelentőségét a K e t t e n című ceruzarajz is megerősíti. M egtaláljuk a G aléria term eiben a hat­ vanas évek nem zedékének — pl. C s o h á n y K á l m á n n a k és F e l e d y G y u l á n a k — bal­ ladisztikus hangvételű, zaklatott, expresz­ szív vonalvezetésű m unkáit, C zin ke F e r e n c elvontabb, ism erős, jellegzetes for­ m avariációit. Ugyanebbe a generációba tartozik a szem léletm ódjában profánabb, technikájában m ívesebb, (durva jelzővel újro m an tik u sn ak is aposztrofálható) G y u l a i L i v i u s z , R é k a s s y C s a b a és a d irek­ tül szatirikus G á c s i M i h á l y . Gyulai és Rékassy m űvészete közvetve h ato tt az u tán a következő, a hetvenes évek elejétől jegyzett generációra. E befolyás nem ta r­ talm i-szellem i, hanem főleg technikai, a m esterség tiszteletére, a pontosságra, a 30 m ívességre ösztönző. Ezt az örökséget viszi tovább a sajátos technikát, form anyelvet és egyéni m itológiát kidolgozó K o v á c s T a m á s is: Vu Cseng-En N yugati utazás cí­ m ű regényéhez készült illusztrációi a het­ venes évek elejéről valók. Kovács egyé­ nien m erített a századeleji könyvilluszt­ rációk és m etszetek világából. A hajszál­ pontosan m egrajzolt, az általa kifejlesztett technikai eljárással kivitelezett lapjai egy sajátosan kiépített mesevilág részei. E la­ pok atm oszférája a v ih ar előtti pillanat­ hoz hasonló: kicsit fülledt, csendes, de villam ossággal telített, a történést m eg­ előző villanásnyi idő feszültségét m agá­ ba rejtő. S z e m e t h y I m r e Szentkuthy-illusztrációi­ ban teljesítette ki legtökéletesebben a képteret tárgyakkal telezsúfoló alkotás­ m ódját. E kompozíciós elvtől legújabb m unkáin elfordult. A tárlato n látható tollrajzain egy új szerkesztési elv kibon­ takozását figyelhetjük m eg: a zsúfolt kompozíció után a részletek kiemeléséhez, egy-egy m otívum kiteljesítéséhez, olyan áram latok kifejezéséhez ju t el, am elyhez csak ez, a form ák részleteit kinagyítva vizsgáló alkotásm ód n y ú jt lehetőséget. S z a b a d o s Á r p á d korai grafikáinak n y u ­ godt, kim unkált form avilágát részben m egtartva, a gyerekrajzok felé fordul, ér­ zékenyen reagál néhány művészeti áram latra, ezek eredm ényeit igyekezett m űvészetébe olvasztani. M int sokan m á­ sok, ő is kísérletezett a fotóval, és részben fel is használta eredm ényeit. A kiállításon látható N a g y L á s z l ó s i r a t á s a című ceruza­ rajza, tiszta form avilágával m űvészetének hagyom ányosabb, de jelentősebb és jel­ lemzőbb korábbi korszakára utal. S o m o g y i G y ő z ő szitanyom atainak feketefehér kontrasztja és a kifejezés intenzi­ tását a m axim um ra növelő torzításai szinte sokkolják szem lélőjüket. Szocioló­ giai (Külváros) és történeti (1948-as soro­ zat) lapjai egyaránt bem utatásra kerülnek. Az előbbiek hatását talán a dokum entum ­ film ekéhez lehetne hasonlítani. A filmmel való összehasonlítást a jellegzetes m ontázs­ szerű képi építés indokolja. Az 1848-as sorozatának lapjai adalékok az új és tisz­ ta történelem szem lélet kim unkálásához: a hősködőkről lem állik a m isztikum burka, és a forradalom ténylegesen cselekvő résztvevői em elkednek hősökké. B a n g a F e r e n c tüskés, ideges „firkái” a tőle m egszokott igényességgel készültek. Tollrajzai gyerekes nyíltsággal és öreges bölcs fin to rral történő frappáns valóság­ ra-kérdezések. A B o l g á r ú t i r a j z o k bárm e­ lyikének p ap írra szórt m otívum ait, úgy tűnik, m intha a papír síkja ta rta n á össze, de ha figyelm esebben m egnézzük, rájö­ vünk, hogy a szituáció és a m ondanivaló gondolati egysége fogja össze a kompozí­ ciót, ez teszi m egszerkesztetté és m eg­ változtathatatlanul stabillá. Figyelem felkeltők P r u t k a y P é t e r m un­ kái is. Főleg a jól körülhatárolt m űvésze­ ti, technikai, kompozíciós kérdések megol­ dására vállalkozik. Ilyen típusú lapjai kö­ zül tetszetős számozott grafikája. V a l k ó L á s z l ó P o z i t í v n e g a t í v j a szeriog­ ráfiának nem túl jelentős, legnagyobb eré­ nye rom antikus-látványos tém akiválasztá­ sa. S á r o s A n d r á s M i k l ó s sok ötletes lap­ pal szer epeit m ár különböző tárlatokon. A m ost bem utatott, nem tú l sikeres so­ rozata, saját m űvészetén belül is vissza­ esést jelent. V a g y ó c z k y K á r o l y a m ester­ séget igen becsülő alkotók közül való. A S é t a a p a r t o n című b arn a tónusú rézk ar­ ca ellentétben a felületre, a d rap ériára és a tárg y ak ra összpontosító alkotásaival, társadalm i indíttatású, problém alátó. A Lánchíd kőoroszlánjának és a hídfő olda­ lán álló fülbevalós agárnak szembesítése, egym ásra vonatkoztatása révén a ham is kispolgári, polgári nosztalgiák régióját vil­ lan tja fel. N éhány éve jelentkezett a Stúdió-kiál­ lításokon a szürrealizm us felé orientálódó alkotók kis csoportja. A közös alkotásm ód kapcsolja össze B a d a c s o n y i S á n d o r és B a l l a M a r g i t m űvészetét. Sajnos, lapjaik­ kal nem tu d n ak túlem elkedni Max Ernst túlzott tiszteletén. K arcaikkal nem sike­ rü lt azt a meglepő intellektuális izgalm at nyújtaniok, m int a néhány évvel előttük induló A l m á s y A l a d á r n a k , akinek vonal­ ra építő, szinte egyéniségéből fakadó szürrealizm usa an y ira spontán, hogy m ár eredeti és igaz. R ézkarcainak és to llraj­ zainak finom kidolgozása meglepő gondo­ lat- és form atársításai egyszerre szemet gyönyörködtetőek és gondolatébresztőek. B a k I m r e népm űvészeti m otívum okat „konstruktivizáló” szitanyom atait koráb­ ban láth attu k a M űcsarnokban. Azon pe­ dig kicsit elcsodálkozunk, hogy G y . M o l ­ n á r I s t v á n a közvetlen szom szédságukban falra függesztett T é m a X I X . cím ű lap­ ja m ennyire B ak ötletének variánsa. A dom bornyom at hazai g rafikánkban néhány éve elterjed t technikai eljárás. K o c s i s I m r e és E r ő s J á n o s lap jait egy­ más m ellett látva, a dom bornyom ás a m ű egészéből következő, illetve önm agá­ ért való felhasználását is m egfigyelhetjük. Erdős grafikáján a dom bornyom ás húsvéti to jásra em lékeztető form át kiadó deko­ ráció. Kocsisnál ezzel szemben a m onda­ nivalót kom pozícionálisan kiemelő, re­ m ek ötlet. A budavári kiállításnak van n ak a kon­ cepció hiányából fakadó bizonytalanságai és konkrét hiányosságai (pl. G r o s s A r n o l d m űvei éppen úgy nem szerepelnek a be­ m utatón, m int S w i e r k i e w i t c z R ó b e r t é ) . De a tá rla t éppen úgy, m int a kritika, inkább kiem elni, orientálni igyekszik; és a hiányzó művészek névsora legalább any­ nyira minősít, ak ár a kiállítóké. A bem utató legnagyobb erénye n y ito tt­ sága, am it még m indig lehet és kell is fo­ kozni. A felvonultatott anyag hiányossá­ ga ellenére is körképet ad egy korább i időszak, a hetvenes évek művészetéről. A rról a gyakori stagnálásokkal teli, lassú fejlődésről, am i n ap jain k képzőművé­ szetét jellemzi. A jelenkori g rafikánk m agvát képező alkotók — pl. a hetvenes években indulók — m űveit láth attu k legteljesebben bem utatva. Csupán a kísér­ letezőkre, az új u tak at keresőkre kellett volna a rendezőknek jobban odafigyelni. Lóska Lajos ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f287164252031d526a8c73c3f7b111.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1979 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1979/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1979 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika